TALÁN ÉPPEN MOST SÉTÁLUNK EL MELLETTED.

TALÁN EBBEN A PILLANATBAN IS FIGYELÜNK.

TALÁN VELED EGY VÁROSBAN LAKUNK.

KÖZTETEK ÉLÜNK.

ELJÖTT A NAP, AMIKOR EGYMÁSRA TALÁLTUNK.

SZEMBESZÁLLTUNK KÖZÖS ELLENSÉGÜNKKEL.

ÁRULÓ FÉRK~ZÖTT KÖZÉNK, DE MEGMENEKÜLTÜNK.

HA ELBUKTUNK VOLNA, MINDENNEK VÉGE LENNE.

TOVÁBBRA IS VADÁSZNAK RÁNK.

ÚJRA MEGKÜZDÜNK VELÜK.

PITTACUS LORE HETEDIK
BOSSZÚJA
LETÉPHET~KÖNYVJELZ~~-

AZT HITTÉK, A LEGROSSZABBON MÁR TÚL VANNAK. EGY B~~

ÉVTIZED
ELTELTÉVEL VÉGRE MEGTALÁLTÁK EGYMÁST. SORRA TÁRULTAK FEL
A MÚLT TITKAI. GYAKOROLTAK, NAPRÓL NAPRA ER~SEBBEK LETTEK.
MÁR-MÁR BOLDOGOK VOLTAK EGYÜTT. LEGSZÖRNY~BB RÉMÁLMUKBAN
SEM KÉPZELTÉK VOLNA, HOGY AZ ELLENSÉGEIK EGYIKÜKET ELLENÜK
FORDÍTHATJÁK.

A VÉD~KET SÚLYOS VESZTESÉG ÉRTE, AMIKOR ÖTÖDIK ELÁRULTA

~KET. ELVESZÍTETTÉK NYOLCADIKAT, ELLA PEDIG A MOGADORIAK
FOGSÁGÁBA ESETT. A CSAPAT BÁRMIT MEGTENNE, HOGY NYOLCADIK
ISMÉT VELÜK LEGYEN, DE HIÁBA. IGY AZTÁN MINDEN EREJÜKET
ARRA FORDÍTJÁK, HOGY LESZÁMOLJANAK A MOGOKKAL, AKIK EL~L
EGÉSZ ÉLETÜKBEN BUJKÁLNIUK KELLETT. ENNEK MOST VÉGE.

JOHN CHICAGÓBAN MEGLEP~~

SZÖVETSÉGESRE TETT SZERT, AKINEK
la
RÉVÉN FELTÁRULHATNAK AZ ELLENSÉG GYENGÉI. ÁMDE HAMAROSAN
(~
V jA}
lbf—uS Ler.A.. FÉLELMETES TITOKRA DERÍTENEK FÉNYT. MINDEKÖZBEN A TÖBBIEK
BOSSZÚRA SZOMJAZVA ÜLDÖZIK AZ ÁRULÓT, ELLA PEDIG KÜLÖNÖS

PITTACUS LORE A LORIENI REJTÉLY NYOMÁRA BUKKAN A MOGADORI HAJÓN.

BÖLCSEK BÖLCSE. TIZEN- A VÉD~K CSAPATA SZÉTSZÓRÓDOTT, DE LEGY~ZNI NEM SIKERÜLT

. . ~ ~KET. AMÍG AKÁR CSAK EGY IS ÉL KÖZÜLÜK, A FÖLDÉRT FOLYTATOTT
KÉT ÉVE ÉL A FÖLDÖN,
KÜZDELEM MÉG NEM VESZTETT CSATA!
KÉSZÜL A BOLYGÓ SORSÁT
ELS~VEL MALAJZIÁBAN VÉGEZTEK.
MEGHATÁROZÓ, MINDENT
MÁSODIKKAL ANGLIÁBAN.
ELDÖNT~~HÁBORÚRA. HARMADIKAT KENYÁBAN ÖLTÉK MEG.
NYOLCADIK FLORIDÁBAN HALT MEG.
TARTÓZKODÁSI HELYE
SORRA LEGYILKOLTÁK ~KET.
ISMERETLEN. HETEDIK ISZONYÚ DÜHÖS.
NEM NYUGSZIK, AMÍG BOSSZÚT NEM ÁLL.

A HÁBORÚNAK MÉG MESSZE NINCS VÉGE,

3490 FT
ISBN 978-963-266-391-3 A NEGYEDIK, A HATOK HATALMA, KILENCEDIK TITKA
L5 At ÖTÖDIK CSAPDÁJA, ILY iAiASA - A LORIENI KRÜNIKAK
ÖTÖDIK Nv.,
1 11
9 789632 66391 3
Cl- eattaactew
 Pittacus Lore

HETEDIK BOSSZÚJA
 Pittacus Lore

A Carta Light sorozat korábbi kötetei: HETEDIK BOSSZÚJA

Jojo Moyes: Az utolsó szerelmes levél
Jojo Moyes: Miel~tt megismertelek A LORIENI KRÓNIKÁK ÖTÖDIK KÖNYVE
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Philippa Gregory: A vörös királyné
Philippa Gregory: A másik királyn~~
Philippa Gregory: Az állhatatos hercegn~~
Rosamund Lupton: Drága Tess!
David Nicholls: Egy nap
David Nicholls: A beugró
David Nicholls: A nagy kvízválasztó
Justin Cronin: A szabadulás
Justin Cronin: A Tizenkettek
Lars Kepler: A hipnotiz~r
Lars Kepler: A Paganini-szerz~dés
Jan Wallentin: Strindberg csillaga
Adam Blake: A Júdás-összeesküvés
Lauren DeStefano: Hervadás
John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét
James Dashner: Az Útveszt~~
James Dashner: T~zpróba
Rick Yancey: Az ötödik hullám
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve
Deborah Harkness: Az éjszaka árnyai
Michael Grant: Téboly
Pittacus Lore: A Negyedik
Pittacus Lore: A Hatok hatalma
Pittacus Lore: Kilencedik titka
Pittacus Lore: Ötödik csapdája
 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Pittacus Lore
The Revenge of Seven
OAS.

grit*
HarperCollins, New York, 2014
Copyright © 2014 by Pittacus Lore

Neff
Fordította
STIER ÁGNES

Hungarian translation © Stier Ágnes, 2014

Hungarian edition © Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest, 2014
 A KÖNYVBEN LEÍRT ESEMÉNYEK VALÓSAK.

A NEVEKET ÉS HELYSZÍNEKET
A LORIENIEK VÉDELMÉBEN MEGVÁLTOZTATTUK.
~K TOVÁBBRA IS REJT~ZKÖDNEK.

MÁS CIVILIZÁCIÓK IS LÉTEZNEK.

AKADNAK, AMELYEK EL AKARNAK MINKET PUSZTÍTANI.

 ELS~~
FEJEZET

A RÉMÁLOMNAK VÉGE. KINYITOM A SZEMEMET: NINCS MÁS, CSAK SÓTÉT-

ség. Agyban fekszem, méghozzá nem a sajátomban. A matrac
hatalmas, tökéletesen illeszkedik a testemhez, egy pillanatra
arra gondolok, hogy a barátaim talán átvittek az egyik na-
gyobb ágyba Kilencedik tet~téri lakásában. Amennyire csak
tudom, kinyújtóztatom a kezemet és a lábamat, de nem érem
el a széleit. A rám terített takaró inkább csúszós, mint puha,
szinte m~anyag, és forróságot sugároz. És nem csupán forró-
ságot, hanem er~teljes vibrálást is érzek, ami enyhet ad fájó
izmaimnak.
Meddig aludtam, és hol a csudában vagyok?
Próbálok visszaemlékezni, hogy mi történt velem, de csak
az utolsó látomásom kavarog a fejemben. Mintha napokig
abban a rémálomban éltem volna. Washington D. C. csíp~s
égettgumi-szaga még az orromban van. A város felett terjen-
g~~füst emlékeztetett az ott vívott csatára. Vagy a csatára, amit
ott vívnak majd, ha a látomásom tényleg valóra válik.
A látomások. Új tálentum részei lehetnek? Rajtam kívül
senkinek nincs olyan tálentuma, ami miatt ennyire nyomasz-
tó lenne a reggeli ébredés. Próféciák? Setrákus Ra küldte fe-
nyegetésként, mint John és Nyolcadik álmait régebben? Fi-
gyelmeztetések?
Bármik legyenek is, bár abbamaradnának!
Néhányszor mélyet lélegzem, hogy kihajtsam Washing-
ton szagát az orromból, bár tudom, hogy csak a fejemben
létezik. A szagnál is rosszabb, hogy minden apró részletre
10 HETEDIK BOSSZÚJA
emlékszem: John rémült arckifejezésére is, amikor a színpa-
don állva látott Setrákus Rával, és halálra ítéltem Hatodikat.
A látomásban John éppoly bénult, mint én. Tehetetlen vol-
tam odafent, közrefogott Setrákus Ra, a Föld önjelölt veze-
t~je és...
Ötödik. A mogadoriaknak dolgozik! Figyelmeztetnem kell
a többieket. Hirtelen ülök fel, kavarog a fejem — túl gyorsan és
túl korán mozdultam —, rozsdavörös foltok úsznak a szemem
el~tt. Elpislogom ~ket, a szemem bedagadt, a szám kiszáradt,
fáj a torkom.
Ez semmiképpen sem a tet~téri lakás.
A mozgásom biztosan beindított valamilyen közeli érzé-
kel~t, mert a szoba fényei lassan er~södnek. A helyiség végül
sápadtvörös fényben úszik. Körülnézek a fényforrás után ku-
tatva, és észreveszem, hogy a krómborítású falakon futó erek-
ben pulzál. Megborzongok a precíz berendezés láttán. Rideg,
az égvilágon semmi dísz nincs benne. A takaróból érkez~~for-
róság er~södik, szinte arra biztat, hogy gömbölyödjem össze
alatta. Félrelököm.
Ez mogadori hely.
Átmászom a hatalmas ágyon; nagyobb egy autónál, elég
nagy, hogy a több mint háromméteres mogadori diktátor ké-
nyelmesen elnyújtózzon benne — aztán meztelen lábfejem a
fémpadló felett himbálódzik. Hosszú, szürke hálóinget vise-
lek, amelyre tüskés, fekete indákat hímeztek. Megborzongok,
ha arra gondolok, ahogy rám adták ezt a ruhát, aztán hagytak
pihenni. Egyszer~en megölhettek volna, ehelyett pizsamába
bújtattak. A látomásomban Setrákus Ra mellett ültem. Az
örökösének nevezett. Mit akar ez egyáltalán jelenteni? Ezért
vagyok még életben?
Nem számít. A helyzet ez: foglyul ejtettek. Tudom. Most
mihez kezdjek?
Gondolom, a mogok elhoztak az egyik bázisukra. Csak-
hogy ez a szoba nem olyan, mint azok a szörny~, apró cellák,
amelyekr~l Kilencedik és Hatodik beszélt a fogságuk idejéb~l.
ELS~~FEJEZET 11
Nem, ez biztosan a mogadoriak beteges elképzelése a vendég-
szeretetr~l. Próbálnak gondoskodni rólam.
Setrákus Ra inkább vendégként kezel, és nem fogolyként.
Mert azt akarja, hogy egy napon mellette uralkodjam. Még
mindig nem értem, hogy miért, de e pillanatban csak emiatt
vagyok még életben.
Jaj, ne! Ha én itt vagyok, akkor mi történt a többiekkel Chi-
cagóban?
A kezem remegni kezd, és könnyek csípik a szememet. Ki
kell jutnom innen! És egyedül.
El~zöm a félelmet. El~zöm a halvány látomásokat a meg-
tizedelt Washingtonról. El~zöm a barátaim miatt érzett ag-
godalmamat. Mindent el~zök. Tiszta fejre van szükségem,
mint amikor el~ször harcoltunk Setrákusszal Új-Mexikóban,
vagy mint amikor a többiekkel edzettünk. Akkor a legköny-
nyebb bátornak lennem, ha egyszer~en nem gondolkodom.
Ha ösztönösen cselekszem, meg tudom csinálni. Fuss! — idé-
zem fel Crayton szavait. Fuss, míg bele nem fáradnak az ül-
dözésedbe!
Szükségem van valamire a harchoz. Körülnézek a szobában,
hogy mit használhatnék fegyverként. Az ágy mellett fém éjje-
liszekrény áll, az egyetlen bútordarab a helyiségben az ágyon
kívül. A mogok hagytak rajta egy pohár vizet, de nem vagyok
olyan hülye, hogy megigyam, hiába vagyok ~rjít~en szomjas.
A pohár mellett szótárméret~, olajos árnyalatú, kígyób~r kö-
tés~~könyv fekszik. A borítón a tinta megperzseltnek t~nik,
a szavak rovátkoltak és a bet~k szélei érdesek, mintha savval
nyomták volna ~ket. A Mogadori Haladás nagy könyve, meg-
lepetésemre angolul. Alatta szögletes négyzetek és hasas jelek,
feltételezem, hogy mogadoriak. Kinyitom a könyvet. Minden
lapot kettéosztottak. Az egyik felén angol szöveg, a másikon
mogadori. Azon töprengek, elolvassam-e ezt az izét.
Becsapom a kötetet. Lényeg, hogy nehéz, és meg tudom
lendíteni. Egyetlen mogadori ~r sem fog hamuvá válni miatta,
de jobb a semminél.
12 HETEDIK BOSSZÚJA
Lemászom az ágyról és a feltételezett ajtóhoz sétálok. Négy-
zet alakú rést vágtak a fémmel borított falba, de nincs rajta
kilincs vagy gomb.
Lábujjhegyen lopózom közelebb, azon t~n~dve, hogyan
fogom kinyitni, amikor mechanikus csikorgás hallatszik a
falból. Biztosan mozgásérzékel~s, mint a lámpák, mert az
ajtó sziszegve felemelkedik, amint a közelbe érek, és elt~nik
a mennyezetben.
Nem állok meg gondolkodni azon, miért nem zártak be.
A mogadori könyvet szorongatva kilépek a hideg és fémes
folyosóra.
- Á! - szólal meg egy n~i hang. - Felébredtél.
~rök helyett mogadori n~~ül egy zsámolyon a szobám el~tt,
nyilvánvalóan rám vár. Nem vagyok benne biztos, hogy lát-
tam-e már mogadori n~t ezel~tt, de olyat, mint ~, biztosan
nem. Középkorú, a szeme körüli sápadt b~rt szarkalábak ba-
rázdálják, meglep~en ártalmatlanul fest magas nyakú, fóldig
ér~~ruhájában, ami hasonlít ahhoz, amit a n~vérek hordtak a
Santa Teresában. A feje, kivéve két hosszú, fekete hajfonatot
a koponyája hátulján, borotvált, skalpja többi részét bonyolult
tetoválás borítja. Nem gonosz és álnok, mint a mogok, akikkel
ezel~tt harcoltam, hanem szinte elegáns.
Hirtelen megállok el~tte, nem tudom, mit tegyek.
A kezemben tartott könyvre pillantva elmosolyodik.
- És látom, készen állsz a tanulmányaid megkezdésére -
folytatja, majd feláll. Magas, karcsú és kissé pókszer~. Elém áll
és hosszan meghajol. - Ella úrn~, én leszek az oktatód, míg...
Amint elég mélyre hajtja a fejét, teljes er~mb~l arcon ütöm
a könyvvel.
Nem számít erre; furcsa, mert a mogok, akikkel találkoz-
tam, mindig készen álltak a harcra. Röviden felnyög, aztán
elegáns ruhájának lebbenésével a földre zuhan.
Nem állok meg, hogy megnézzem, kiütöttem-e, vagy su-
gárvet~t húz-e el~~ruhája titkos bugyrából. Futok, véletlen-
szer~en választok irányt, és olyan gyorsan száguldok végig a
ELS~~
FEJEZET 13
folyosón, ahogy csak tudok. A fémpadló égeti a talpamat, és
sajognak az izmaim, de semmivel sem tör~döm. Ki kell jut-
nom innen.
Nagy kár, hogy a titkos mogadori bázisokon nem jelzik a
kij áratokat.
Befordulok a sarkon, aztán még egyen, végigrohanok a
nagyjából egyforma folyosókon. Mindvégig arra számítok,
hogy feljajdulnak a szirénák, most, hogy elmenekültem, de
nem történik ilyesmi. Nehéz mogadori léptek sem üldöznek.
Épp, amikor egyre jobban kifulladok, és arra gondolok,
hogy lassítok, kitárul egy ajtó t~lem jobbra, és két mogadori
lép el~. ~k már inkább hasonlítanak azokhoz, akiket meg-
szoktam: testesek, fekete harci öltözéküket viselik, és üveges
tekintettel merednek rám. Meg sem próbálnak elkapni. S~t,
szerintem egyiküket nevetni hallom.
Mi folyik itt?
Érzem, hogy a két mog katona figyel, így lerohanok az els~~
adódó folyosón. Nem tudom, hogy körözök-e, vagy ilyesmi.
Nincs napfény, sem semmilyen küls~~zaj, semmi sem utal arra,
hogy kijárathoz közelednék. Mintha a mogokat nem is érdekel-
né, mit csinálok, mert tudják, hogy esélyem sincs kijutni innen.
Lassítok, hogy leveg~höz jussak, óvakodva haladok a ste-
ril folyosón. Még mindig szorongatom a könyvet - egyetlen
fegyveremet -, és begörcsöl a kezem. Kirázom, aztán megyek
tovább.
El~ttem széles, boltíves folyosó tárul fel hidraulikus szisze-
géssel. Más, mint a többi ajtó, szélesebb, és furcsán pislákoló
fények vannak mögötte.
Nem pislákoló fények. Csillagok. Átsétálok a boltív alatt; a
fémlemezes mennyezet helyét üvegkupola veszi át, a helyiség
szélesre tárul, majdnem olyan, mint egy planetárium. Csak-
hogy igazi. Különböz~~konzolok és számítógépek emelked-
nek ki a padlóból - talán valamiféle irányítóterem -, de ügyet
sem vetek rájuk, magával ragad a széles ablakból elém táruló
szédít~~kilátás.