V ÍZ G A Z D Á L K O D Á S I T U D O M Á N Y O S K U T A T Ó I N T É Z E T

vízépítés
„V Á L O G A T O T T F E J E Z E T E K A V Í Z É P Í T É S T É M A K Ö R É B Ő L ”

ELSŐ K Ö TET

Szerkesztette:
DR. ST A R O SO L SZ K Y ÖDÖN
a műszaki tudományok kandidátusa

B U D A PEST, 15)73
 T A R T A L O M JE G Y Z É K

E lső k ötet*
„ *■ -
A szerkesztő e l ő s z a v a ................................................................................... /

I. A vízépítés feladatai és m űtárgyai ..................... ...................................... 9

II. A vízügyi létesítmények építésének általános s z e m p o n tja i................. 239

III. A vízi építkezések s z e r v e z é s e ..................................... 265

IV. A vízi építkezések végrehajtásának hidrológiai és hidraulikai alapjai 317
Szerzők: Balassa Miklós, Bognár Győző, dr. Dávid László, dr. Hamvas Ferenc, Hernády Alajos.
Hisz Dénes, dr. Horváth István, Horváth Sándor, Ilirig Dénes, dr. Ivicsics Ferenc, Jolánkay
Gyula, dr. Kádár László, Kálmán Miklós, Kollár Ferenc, Kránicz László, dr. Kovács Géza, V. Vízi építkezések g é p e s íté s e ......................... 393
Markó Elek, Mátrai István, dr. Merényi Miklós, Papfalvy Ferenc, dr. Perényi Károly, dr. Salamin
Pál, dr. Starosolszky Ödön, Stimm Miklós, Szentandrási Gyula, Szinay Miklós,Szőnyi István, Tőry
Kálmán, Ungvári György, Valló Sándor, dr. Ziegler Károly M ásod ik k ö tet*
Szakmaikul ellenőrizte: Dr. Horváth Sándor
VI. Vízépítési földm unkák........................................................................ 7
Az egyes fejezeteket lektorálták:
B élteky Lajos, Bognár Győző, Botár Imre, Dobó István, Garami Ferenc, Gerencsér Árpád, V II. Vízépítési kő- és rőzsemunkák ....................................................................... 105
dr. Ham vas F'erenc, dr. Hegedűs Lajos, Herzog Henrik, dr. Horváth István, Ihrig Dénes,
K övesi Gyula, dr. Máthé Béla, dr. Molnár Lajos, N agy Lajos, Szalay Gyula, Szentandrási Gyula, V III. V íz te le n íté s ..............................................................................................................155
Szilágyi László, Szivák Attila, Takács István, Valló Sándor, dr. W isnovszky Iván, Ziegler
Károly
IX . Vízépítési beto n m u n k ák ........................................................................199

X. Szigetelések és burkolatok ................................................................... ... . 469

Közreműködött: dr. Karsai Béláné, Slehovszki Istvánné
X I. K utak lé te s íté s e ................................................................................................... 521
Szerkesztette: dr. Starosolszky Ödön, a műszaki tudományok kandidátusa X II. Vízépítési szerkezetek beépítése és szerelése ............................................ 573
© V IT U K I, 1973
X III. Vízi létesítmények fenntartásának építésif e l a d a t a i .................................... 661
A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kiadványa XIV. Vízi létesítmények rendszeres ellenőrzése ...................................................707
Felelős kiadó: dr. Stelczer Károly, a V ITUK I igazgatója
T á r g y m u t a tó ...................................................................................................................... 755
Megjelent a Műszaki Könyvkiadó gondozásában
Felelős szerkesztő: Bakonyi Antalné oki. mérnök

73.520 E gyetem i : ra Gyula igazgató

* R észletes ta rta lo m je g y z é k e t lásd a k ö te t v é g én
V i Z Ü U £ i i i, k j i . L u í « i ü ö

;r.m 5
V c v ' ■ A r?

á í i\A-n
A S Z E R K E S Z T Ő ELŐ SZA V A

A vízgazdálkodással szemben tám asz to tt népgazdasági igények növekedése foko­

zo tt feladatokat ró a vízi létesítm ények létrehozóira, a vízépítő m érnökökre. Míg
egyrészről új szerkezeteket kell megépíteni, másrészről a feladatok színvonalas
megoldása csak újabb technológiák alkalm azásával lehetséges. A vízi építkezések
sajátosságai bizonyos fokig eltérő jelleget adnak m inden építési folyam atnak,
egyes m unkálatokhoz csupán vízi építkezésekhez alkalm as speciális gépekre és
technológiákra van szükség. E z az eltérő jelleg indokolja, hogy a vízépítés tárg y ­
körében átfogó m ű jelenjék meg, am ely a kivitelező m érnököt érdeklő mélységig
foglalkozik:
a vízgazdálkodási szakágazati feladatokkal és a feladatokat ellátó létesítm é­
nyekkel ;
a vízi építkezések sajátosságaival, szervezésével, hidrológiai és hidraulikai
alapjaival, v alam in t gépeivel;
a különféle anyagú, de zömmel föld- és betonm űvek építésével;
a létesítm ények kiegészítő berendezéseivel;
a m űvek fen n tartásával és rendszeres ellenőrzésével.

E könyv az egyetem i vagy főiskolai végzettségű építésvezető m érnök előképzett­

ségét veszi figyelembe és általában átfogó ism ereteket kíván adni, nem törekedve
szabványok, ú tm u tató k , segédletek pótlására, mégis összefoglalja a legfontosabb
ism ereteket. A k önyv írásában összesen 32 szerző m ű ködött közre, számos lektor
és egy generállektor ellenőrzése m ellett. A szerzők nagy szám a m ár eleve nagyon
m egnehezítette az egységes szemlélet, leírásmód és stílus biztosítását.
A szerzők tú lzo tta n egyéni m egnyilvánulásait a lektorok és a szerkesztő igyekeztek
ugyan elhalványítani, az egyes fejezetekben mégis részben különböző leírásm ódokat
kellett m egtartani. A könyv egységét elsősorban az biztosítja, hogy a m agyar
vízügyi szolgálat tap asz talt szakemberei szólnak egy-egy tém áról olyan terjede­
lemben, am elyet szerkesztő bizottság szabott meg szám ukra a kérdés hazai fontos­
ságának mérlegelésével. Őszintén meg kell vallani, hogy a könyv szerkesztői első­
sorban hézagpótlásra és nem annyira teljességre törekedtek, ezért egyes vízépítés­
hez kapcsolódó feladatokról — am elyeknek általános építőm érnöki irodalm a bő­
séges — alig, vagy egyáltalán nem esik benne szó. T ehették ezt az ért is, m ert a

7
Műszaki K önyvkiadó nagyjából egyidejűleg jelenteti meg a Vízépítési K ézikönyvet,
am ely az irányító, a tervező, az építő és az üzemelő szem pontjából kísérli meg a
tém a tökéletes átfogását, míg e könyvünk kifejezetten az építő oldaláról próbál
foglalkozni a feladatokkal. A könyv írása, szerkesztése és nyom tatása tetem es időt
em észtett föl, így a szerzők legnagyobb igyekezete m ellett is lehetnek benne
megjelenése idején kevésbé időszerű részek. R endkívül hálásak lennénk, ha ezekre
a tisztelt Olvasók felhívnák figyelm ünket és így lehetővé tennék, hogy rem élt
újabb kiadások a későbbiekben ezeket a hiányosságokat ne vigyék m agukkal.
E gy m űszaki könyv kevéssé kidolgozott részeire csak használat közben lehet
rájönni, ezért kérjük a tisztelt Olvasót, hogy egyéb észrevételeit is közölje a
szerkesztőséggel.
a Szerkesztő
B udapest, 1973.
I. A V Í Z É P Í T É S F E L A D A T A I É S M Ű T Á R G Y A I
1. Á R M E N T E S ÍT É S , Á R V ÍZ V É D E L E M
Ih r ij Dénes
1. 1. MAGYARORSZÁG Á R V IZ E I ÉS ÁR M ENTESÍTÉSE
A K árpát-m edence síkvidéki és dom bvidéki területéből kereken 93 000 km 2-t
foglal el M agyarország. Az ország fő folyója a Duna, am elynek 417 km , és ennek
legnagyobb mellékfolyója a Tisza, am elynek 600 km hosszú az ország területén
átfolyó szakasza. E k ét nagy folyó, az ország területén levő mellékfolyóival együtt
— a D unánál a Rába, az Ipoly, a Sió, a Dráva, és a Tiszánál a Túr, a Szamos, a
Bodrog, a Hernád—Sajó, a Zagyva, a Kőrösök és a Maros — a m ai M agyarország
területének m integy negyedrészét — 23 000 km 2-t — ta rto tta ezelőtt még másfél­
száz évvel is évente több-kevesebb ideig — vagy egy részét állandóan is — víz
a la tt. A 125 évvel ezelőtt, 1846-ban az összefüggő védelm i vonal építésével meg­
in d íto tt rendszeres ármentesítés te tte lehetővé e terü let m egvédését az árvízi el­
öntésektől.

1.11. M agyarország főbb folyóinak vízjárása és árvizei

M agyarország k é t legnagyobb folyója, a D una és a Tisza általános jellem zőit, az

országba való belépés és kilépés vízmérceszelvényeire v o n atk o ztatv a, az 1.1-1.
táblázatb an foglaljuk össze, részletesebben pedig (a legutolsó árvízjárási ad ato k ­
kal kiegészítve) az alábbiak tartalm azzák.

1 .1 - 1 . t á b l á z a t

A Duna és a Tisza jellemző adatai

J e lle m z ő v íz h o z a m o k , V í z á ll á s o k ,
F o ly ó é s v íz m é rc e V í z g y ű jt ő m 3/ s c m ( 0 p . f.) V íz já té k ,
s z e lv é n y e te rü le t, cm
ezer km 2
N Q l% LKQ LNV LKV

DUNA
Pozsony 131,3 10 900 570 984 100* 884*
Mohács 209,1 7 850 618 1034* 35* 999*
TISZA
Tiszabecs 9,7 2 920 27 680 -1 3 4 814
Szeged 138,4 4 700 95 960 -2 5 0 1210

M egjegyzés: A *-gal jelö lt vízállás- és v íz já té k a d a to k jeges v ízálláso k ra v o n a tk o z n a k .

8
•1.111. A magyarországi Duna-szakasz vízjárása és árvizei 1.1-2. táblázat
A Duna 1965. évi jégmentes, észlelt és 1965. év előtti jeges árvizek gátszakadások
A m agyarországi Duna- szakasz vízjárására a Morva-torkolat feletti vízgyűjtő terület nélküli, számított maximális vízállásainak összehasonlítása az 1965. év előtti —
hidrológiai viszonyai a döntők. A D una íorrásvidéke és az országhatár feletti bal megállapított — jégmentes mértékadó árvízszintekkel
oldali mellékfolyók a középhegységek zónájába esnek, míg a jobb oldali mellékfolyók
F o l y a m s z e lv é n y 1965. é v i jé g m e n te s 1965. é v e lő tti je g e s
legnagyobb része az Alpokból ered. Bal oldali vízgyűjtő területe a téli hó zónájába, 1 9 6 5 .év
e lő tti
a "jobb oldali pedig az örök hó zónájába tartozik, és így a bal oldali vízgyűjtő jé g m e n te s á r v íz m a x im u m o k és ö s s z e h a s o n lítá s u k a m é r té k a d ó
területről a hó tavasz kezdetén m ár elolvad, míg a jobb oldali terü let egy részén m é rté k ­
adó
jé g m e n te s á rv íz s z in te k k e l

nyáron is m egm arad. A bal oldali terület nagy része vízáteresztő, a jobb oldali inkább fk m -e neve (1% g y a k .)
v íz ­ k ü lö n b ­ k ü lö n b ­
kötött, vizet á t nem eresztő kőzetekből és talajnem ekből áll. A vízgyűjtő terület á ll á s o k v í z á l lá s
ség évszám v íz á llá s ség
csapadékának legnagyobb részét az Északi-tenger felől jövő légáram latok hozzák,
a Földközi-tenger felől jövők csapadékukat az Alpok déli lejtőjén leadják, és csak 1. 2. 3. 4. 4 -3 . 5. 6. 6 -3 .

párájuktól m egfosztottan ju tn a k az Alpok északi lejtőire. Az egész vízgyűjtő terü ­

let a nyári esők zónájába tartozik, és így a legtöbb csapadékot nyáron, júniustól 1848,4 Rajka 654 591 -6 3 1956 514 -1 4 0
augusztus végéig k apja, a legkevesebbet decem bertől februárig. 1825,5 Dunaremete 720 654 -6 6 1956 614 -1 0 6
1791,3 Gönyű 812 796 -1 6 1956 692 -1 2 0
E zért a m agyar h a tá r feletti osztrák Duna-szakaszon kétféle típuséi árvíz szokott
1768,3 Komárom 799 802 + 4 1876 758 - 41
levonulni: az egyik a tavaszi, am ellyel a bal oldali vízgyűjtő terü let hóolvadása
1718,5 Esztergom 719 758 + 39 1876 722 + 3
talál lefolyást, és a másik, a nagyobb, a nyári árvíz, am ely az Alpok csapadékát
1694,6 Nagymaros 663 704 + 41 1876 763 + 100
hozza le.
1646,5 Budapest 835 866 + 31 1876 867 + 32
A Dunának a magyar medencébe eső része ennek a Felső-D unának vízjárását követi, 771 + 24 1941 888 + 141
1613,2 Ercsi 747
m ert azt a Morva folyó torkolata a la tt a mellékfolyók m ár nem tu d ják megvál­ Adony 711 760 + 49 1941 847 + 136
1597,8
to ztatn i, legfeljebb m ódosítani. T ehát itt is k ét jellegzetes árvíz: tavaszi és nyári 762 + 52 1956 908 + 198
1589,6 Dunaújváros 710
árvíz szokott előfordulni. Dunaföldvúr 686 723 + 37 1956 923 + 237
1560,6
A tavaszi árvizek a kisebbek. Csak néha em elkednek nagyobb m agasságra, különö­ 1531,3 Paks 845 890 + 45 1876 1024 + 179
sen akkor, ha az áradás a m ederben még álló jégtakarót talál, és jégtorlódások is 1506,7 Dombori 872 914 + 42 1956 1166 + 294
keletkeznek. A nyári árvíz éppen úgy, m int a Felső-D unán itt is nagyobb, heves­ 1479,7 Baja 926 996 + 70 1956 1096 + 170
ségéből azonban igen sokat veszít. A m agyarországi szakaszon a D una vízszint- 1459,9 Dunaszekcső 938 1012 + 74 1956 1144 + 206
esése fokozatosan kisebbedik, a víz sebessége csökken, az áradások lassabban 1446,8 Mohács 934 1004 + 70 1956 1034 + 100
em elkednek és hosszabb ideig ta rta n a k . Az árvíz egy része töltések között, az ún.
árvízi mederben tározódik, és így az árhullám fokozatosan ellapul. M egjegyzés: A 3., 4. és 6. oszlopok v íz á llá s a d a ta i cm -érték e k a szelv én y m ércéjének 0 p o n tja fe le tt. A 4— 3
Jellegzetes katasztrofális nyári árvíz volt a D unán az 1897., 1899., 1926., 1954. és és 6— 3. különbségek cm -érték ek . A 3. oszlop a l a t t i v ízálláso k K á ro lyi Z . : T ö ltésezett foly ó in k h ely esb ített
m érték ad ó árv ízszin tjei és a különböző g y ak o riság ú á rv iz e k m ag asság ai c. V IT U K I (T an u lm án y o k és
különösen az 1965. évi árvíz, ezek m indegyike az előző m axim um okat vagy meg­ k u ta tá s i ered m én y ek 16. sz.) 1964. év i k ia d v á n y á b a n ta lá lh a tó érték ek .
közelítette, vagy meg is haladta. Ezek az árvizek m ind keletkezésükben, m ind
lefolyásukban nagyon hasonlóak voltak. összeállítás élesen m u ta tja a Budapest alatti Duna-szakasz árvízi szempontból kedve­
A Duna árvizei közül azonban M agyarországon különösen a jeges árvizek a vesze­ zőtlen jégjárását, am elynek h atására a jeges árvizek 2—-3 m-rel is nagyobb m agas­
delmesek, am elyek a B udapest ala tti szakaszon helyenként 2,0—2,5 m -rel is meg­ ságot értek el, m in t az 1965 előtti jégm entes árvizek, és 2—2,5 m -rel is nagyobbat,
haladják a m értékadó nyári árvízszinteket. A m últ században bekövetkezett 1876. m int az 1965. évi nyári árvíz m agassága volt.
évi jeges árvíz u tá n az utóbbi évtizedekben m ind nagyobb katasztrofális jeges A Közép-Duna B udapest alatti szakaszán jégtorlaszok és jeges árvizek keletkezé­
árvizek keletkeztek, így 1935-, 1938-, 1940-, 1941- és 1945-ben, am elyeknek soro­ sének állandó földrajzi okai vannak. Ezen a szakaszon ugyanis nincsenek jelentős
za tá t az 1956. évi m árciusi jeges árvíz zá rta le. mellékfolyók, am elyek áradásukkal a jeget m egbontanák. A jégtorlaszok és jeges
A D una árvízszint-alakulásának legutolsó fázisait az 1.1-2. táblázat és az 1.1-1. árvizek katasztrofálissá v álását a változó időjárási tényezők döntik el, különösen az,
ábra a részletével m u ta tju k be. A táb láz at és az ábra is az 1965. évi dunai jégm entes ha az olvadás nyugaton indul meg.
á rv iz e t megelőző árvizek adataiból m egállapított „jégm entes m értékadó árvíz­
szintek” és az 1965. évi jégm entes árvíz vízállás-m axim um ainak különbségét
tü n te ti fel (4-3. oszlopban), szemléletesen m u tatv a a legutolsó nagy dunai jég­ 1.112. A magyarországi Tisza-szakasz vízjárása és árvizei
m entes árvíz szintjének alakulását, de ugyanekkor feltünteti a „jégm entes m ér­
tékadó árvízszintekhez” viszonyítva az utolsó száz év legm agasabb jeges árvíz- A Tisza folyónak, m in t a D una m ellékfolyójának legnagyobb része - - 600 km —
szintjeit is (6-3. oszlopban), am elyeknek vonala főképpen az 1876., 1941. és 1956. M agyarország területén van, csak a 208 km hosszú legfelső folyása és a 158 km
évi árvizek szélsőséges — jég által to rlaszto tt — vízállásaiból tevődik össze. Ez az hosszú torkolati szakasza esik a szomszédos állam ok területére.

10
Áruízjárási szempontból a T iszát k é t részre oszthatjuk: a rövidebb Felső-, és a
hosszabb Középső-Tiszára.
A Szamos-torkolat feletti Felső-Tisza vízgyűjtő terü letét a síkságból hirtelen kiemel­
kedő hegységek övezik. Az egész vízgyűjtő terület geológiai felépítettségéből
folyólag félig vizet áteresztő. Igen gyakori és heves esők vannak, m ert az észak­
nyugat— délkeleti irányban vonuló hegyeket a délnyugatról jövő esős légáram latok
szabadon érik, és a kiemelkedő hegyekbe ütközve bő lecsapódásokat adnak.
DUNA
12
E zé rt a Felső-Tiszán a legnagyobb árvizek nyári és őszi hónapokban keletkeznek,
de a téli hó is, am ely általában a többi évszak csapadékához képest elég csekély,
igen gyorsan olvad és a tavaszi meleg esőkkel eg y ü tt tetem es vízm ennyiséget
zú d íth at a Középső-Tiszára. A Felső-Tiszáról te h á t három nagyobb árhullám
szokott elindulni: a tavaszi hóolvadás, a május— jú n iu si zöldár és az őszi árhullám.
Egyik-m ásik el is m aradhat, ném elykor egyik sem jelentkezik, de az árhullám oknak
ez a három típ u sa m indenkor jól felismerhető.
A Szamos-torkolat alatt egész Szegedig tartó Közép-Tisza vízgyűjtő terü lete igen
szétágazó. Legnagyobb mellékfolyói — am elyek a Felső-Tiszáról levonuló árhullá­
m ot tovább táp lálják — a Szamos és a Maros. M indkettő az erdélyi medencéből
jö n és heves vízjárású. A csapadék azonban E rdélyben nem olyan nagy, m in t a
Felső-Tisza medencéjében, m ennyiségének eloszlása is m ás. A csapadékm ennyiség
jan u ártó l júniusig növekedik, júniustól januárig ism ét fogy, ősszel nincsenek nagy
esők, és így a Szam os-torkolat a la tt az őszi árhullám ok ellapulnak, a jelentőségük
csökken.
A Közép-Tiszán te h á t évenként csak két típusú árhullám m utatkozik, a hóolvadás
tavasszal és a zöldár m ájus—júniusban. A hóolvadás és a zöldár E rdélyben is
ak k o r indul el, am ikor a Felső-Tiszán, ezért a k ét főfolyó, a Szamos és a Maros
árhullám a a Tiszáéval találkozik. A Szamosé valam ivel később, a Marosé valam ivel
előbb érkezik meg a torkolathoz, m int a Tiszáé. E z az árvizek m agassága szem­
pontjából igen kedvező, bár a Közép-Tiszán hosszan elnyúló árvizek okai lehetnek.
A Bodrog vízgyűjtő területe aránylag alacsony hegyvidék és félig vízáteresztő.
N agyvízhozam a kisebb, m in t a Felső-Tiszáé, m ert i t t a csapadék évi átlaga jóval
kisebb. V ízjárására — m agyarországi szakaszán -— inkább a Tisza visszaduzzadó
árvizei a jellemzők, ezért a Bodrogra is a Tisza árvizjárása az irányadó.
A Kőrösök vízgyűjtő területének határhegysége általáb an észak— déli irányú, a
völgyek pedig kelet—nyugati irányúak. A vízgyűjtő terü let általáb an víz á t nem
eresztő. E zé rt a záporesők nagy hatással vannak a Kőrösök vízjárására, árvizeik
igen jelentékenyek. Az eső és hóolvadás rendesen a Felső-Tiszáéval egyidejű, ezért
a Körösök árhullámai talákoznak a Tiszáéval, tetőzésük azonban megelőzi a Tisza
árhullám ának tetőzését.
A Tisza katasztrofális árvizei közül az utolsó száz évben meg kell em líteni az
1879. évi árvizet, am ely tavaszi áradásból, az 1888. évi árvizet, am ely téli csapa­
dékból, az 1895. évi árvizet, am ely a téli hótakaró olvadásából és az 1919. évi á r­
vizet, am ely csapadékból szárm azott. Különösen nagy vo lt a Tisza alsó szakaszán
az 1932. évi árvíz, am elyet a Maros folyó katasztrofális árvize emelt szélső magas­
ságra. Az 1947. évi téli árvíz, am ely az É szakkeleti-K árpátok hirtelen hóolvadá­
sából szárm azott, csak Vásárósnam ény felett, a Tisza felső szakaszán v o lt olyan
gyors és m inden előzőt m eghaladó emelkedésű míg a Szam os-torkolat a la tt a
középső szakaszra érve m ár teljesen ellapult.
A Tiszán a jeges árvizek nem jelentősek, legfeljebb a m ellékfolyók jeges árvizei
okozhatnak védekezési problém át.
Különösen rendkívüli m agasságot é rt el a Tiszán és mellékfolyóin az 1970. évi
m ájus—júniusi árvíz, am elyet a Keleti-Kárpátok katasztrofális csapadéka tett minden
eddigit meghaladó magasságú árvízzé a Tisza és összes mellékfolyójának egyidejű
áradása révén.
A Tisza 1970. évi árvizét megelőző árvizek adataiból m egállapított m értékadó
árvízszintek és az 1970. évi árvíz vízállás-m axim um ainak különbségét (4-3. oszlop-
13
1.1-3. táblázat TISZA

A Tisza 1970. évi maximális és az 1970. év előtti maximális vízállásainak

összehasonlítása az 1970. év előtti — megállapított — mértékadó
árvízszintekkel
F o ly a m s z e lv é n y 1 9 7 0 . évi 1970. é v e lő tti

V íz á llá s a b a j a i v íz m é r c é n é l, c m
1970. év
á r v í z m a x i m u m o k é s ö s s z e h a s o n lí t á s u k a m é r t é k a d ó
e lő tti
á rv íz s z in te k k e l
m é rté k -
fk m -e
v í z á l lá s o k
k ü lö n b ­ k ü lö n b ­
v í z á l lá s ség évszám v í z á l lá s ség

■ i. 2. 3. 4. 4-3. 5. 6. 6 -3 .

757,0 Tiszabecs 689 680 -9 1947 650* -3 9

696,2 Vásárosnamény 927 912 -1 5 1947 923* -4
636,8 Záhony 758 728 -3 0 1888 751 -7
601,0 Dombrád 890 818 -7 2 1888 890 0
549,3 Tokaj 884 858 -2 6 1888 872 -1 2
491,3 Polgár 754 718 -3 6 1964 728 -2 6
470,8 Tiszakeszi 729 693 -3 6 1888 705 -2 4
449,6 Tiszadorogma 827 785 -3 2 1967 777 -5 0
433,6 Tiszafüred 790 774 -1 6 1967 765 1.1-2. ábra. Az elm últ 100 év legnagyobb dunai és tiszai árhullám ainak
-2 5
vízállástartóssági görbéi a b ajai és a szegedi vízm ércékre vonatkozólag
369,2 Tiszabő 942 935 -7 1932 920 -2 2
333,4 Szolnok 912 909 -3 1932 894 -1 8
244,7 Csongrád 929 935 + 6 1932 924 —5 1.12. Az árvizek előrejelzése
216,2 Mindszent 954 982 + 28 1932 954 0
172,0 Szeged 926 960 + 34 1932 923 -3 Az árhullám ok kialakulásáról, közeledtéről és levonulásáról az előrejelzések tájé­
koztatnak. A Dunára és Tiszára vonatkozó előrejelzéseket a budapesti Országos
M egjegyzés: A 3., 4. és 6. oszlopok v íz á llá s a d a ta i cm -érték ek a szelvény m ércéjének 0 p o n tja fe le tt. A 4— 3. Vízjelző Szolgálat készíti, míg a mellékfolyók közül egyeseknek előrejelzéseit az
és 6— 3. különbségek cm -értékek. A 3. oszlop a la tti v ízálláso k K á r o ly i'Z .: T öltésezett folyóink h ely esb íte tt
m érték ad ó árv ízszin tjei és a különböző gyak o riság ú árv izek m agasságai c. V IT U K I (T anulm ányok és k u ­ érdekelt regionális vízügyi szervek m aguk végzik.
ta tá s i ered m én y ek 16. sz.) 1964. évi k ia d v á n y á b a n ta lá lh a tó érték ek .
A 6. oszlopban *-gal je lö lt é rték ek g átszak ad ás n é lk ü li s z á m íto tt vízállások. A megelőző árvizek ad atain ak feldolgozása és az ebből leszűrhető eredm ények
alapján készültek azok az előrejelzési segédletek (grafikonok), am elyekkel a vizsgált
vízfolyás főbb vízmércéire, az előrejelzés ún. alapállomásaira, közvetlenül m egad­
bán), valam int a megelőző árvizek legm agasabb szintjeiből m egállapított különb­
ható egy-egy árhullám tetőző magassága és időpontja. A szomszédos vízmércék
ségeket (6-3. oszlopban) az 1.1-3. táblázat tartalm azza és az 1.1-1. ábra b részletén
összetartozó vízállásai alapján szerkesztett hossz-szelvények segítségével pedig
szem léltetjük.
kidolgozható az előrejelzés az alapállom ások közötti vízm ércékre, vagy bárm ely
más közbenső m ederszelvényre.
1.113. A Duna és a Tisza árvizének időtartama
1.121. A tetőző vízállások előrejelzése
A dunai és tiszai árhullám ok időbeni lefolyását a déli országhatárhoz közel fekvő
vízmérceszelvények vízállástartóssági görbéivel jellemezzük. Az 1.1-2. ábra a Az árvízi előrejelzési segédletek legnagyobb része a
D unára vonatkozólag a bajai és a Tiszára a szegedi vízállástartóssági görbéket I I 2= í( lI v h2, h3, . . . , hn)
tü n te ti fel. Ezek a vízállástartóssági görbék igen jellemzően m u ta tjá k az időben
egym ásután következő egyes árvizek tartósságának — és egyszersmind magasságá­ alakú többváltozós m ércekapcsolat alapján készül, ahol H 2 az alsó állomáson
nak — a növekedését. várható tetőzési magasság, H 1 a felső állomáson észlelt tetőző vízállás, h2, h3 . . . hn
a közbenső m ederszakaszon és a mellékfolyókon a felső tetőzéssel egyidőben észlelt
Különösen fontos ennek ism erete és figyelembevétele a védőm űvek fejlesztése
vízállások.
során, m ert ez a tartósságnövekedés a védővonal igénybevételének és az igénybe­
vétel term észetének m egváltozását okozhatja, am inek — a védővonal m agasságá­ A többváltozós kapcsolatokat célszerű két- vagy három változós összefüggésekre
nak emelése m ellett — az építéssel szembeni követelm ények m egváltozása lehet a felbontani. A tetőzés magasságára vonatkozó előrejelzési segédletek általáb an a
következm énye. h2); Hsb= fb(H v hl); Jff 2. = f „ ( H 1, hn)

14 15
összefüggésekből állanak. A II.,-re vonatkozó a, b, . . . , n részeredm ényekből 1 .1 - 4 . tá b l á z a t
•egyszerű számtani átlagolással, vagy a
A Duna és a Tisza két-két jellemző állomására
U __PgH-2q+PbH?b+ . . . + p nH 2„ a maximális árvízi előrejelzés időelőnye és átlagos hibája
Pa + Pb+ • • • +Pn
Id ő e lő n y , Á tla g o s h ib a , Id ő e lő n y , Á tla g o s h ib a ,
F o ly ó
képlet szerinti súlyozással szám ítható az előrejelzés végeredménye. A felső tető ­ nap cm nap cm

zéssel egyidejű A, vízállások h ely ett általában célszerű a //, —ht vízállás-különbsége­
ket alkalm azni segédváltozóként. DUNA BUDAPESTRE MOHÁCSRA
A tetőzési magasságnak csapadékadatokból előrejelzése esetén a H 1 felső tetőzés
helyét az árhullám ot kiváltó csapadék C m utatószám a foglalja el, am elyet a dunai C sapadékból 5 32 9,5 35
előrejelzések esetében, pl. 15 csapadékm érő állomás adataiból az egyes vízgyűjtő E n g elh artsz e llb ő l 4,8 37 8,3 39
területrészek lefolyási viszonyait kifejező súlyozással szám ították. A segédváltozók
között, ilyen feladatok esetében általában szerephez ju t a felszíni talajréteg víz­ TISZA SZOLNOKRA SZEGEDRE
ta rta lm á t (megelőző esők h atásá t) kifejező m utatószám is, am elyet az árhullám ot
megelőző 20—30 napos időszak csapadékaiból lehet kiszám ítani. T iszabecsről 1 5 ,0 -1 0 ,7 39
T o k a jb ó l 1 0 ,0 - 5,7 22 1 4 ,5 -7 ,9 32

1.122. A levonulási idő és a tetőzés időtartamának előrejelzése

A levonulási idő előrejelzésére való segédleleteket általában a
ti-2 = f(#l)>
t ^ = í(H i, H l /0 1 )
vagy a
ti—2= f(//i, /lAo)
összefüggése szerint állíto tták össze, ahol H x a tetőző vízállás a felső állomáson, a
H á az alsó állom ásra előrejelzett tetőzési m agasság, /0_1 a felső állom ást megelőző
0 —1 szakaszon észlelt levonulási idő, Ah2= H 2—h2 az alsó állom ásra előrejelzett
további áradás.
Valamely árhullám tetőzésének időtartamán azt az időközt értjük, am elyen belül a
vízállás a tetőző vízállást 20 crn-nél kisebb értékkel megközelíti.
A tetőzés ilyen értelmezésű id ő tartam ának előrejelzésére szolgáló segédletek á lta ­
lában a
T2= í (H v H l TD
összefüggés szerint készültek, ahol Ta az alsó állomáson várható id ő tartam . A T 1
a felső állomáson a tetőzés időpontjáig terjedő időtartam .
Az Országos Vízjelző Szolgálat által k iad o tt előrejelzések jellemzésére az 1.1-4.
táblázat ad ja k ét-k ét állom ásra az előrejelzés m axim ális időelőnyét és az ehhez
tarto zó átlagos hibáját.
A vízállás-előrejelzések eme egyszerűbb m ódszerén kívül a vízhozamok alapján is
készülnek előrejelzések, de ezzel a m ódszerrel m ár nem csak a tetőző, hanem a
folyam atos (napi) vízhozam , illetőleg vízállás előrejelzése is elvégezhető. Ennek az
előrejelzésnek elvégzésére grafikus segédletek állnak rendelkezésre, de az analóg
szám ítástechnika lehetővé te tte , hogy az alkalm azott modellezőberendezés nem ­
csak az árhullám tetőzésének, hanem az árhullám bárm ely szakaszának előrejel­
zését is elvégezze, ún. „árhulíám kép-áthelyezés” -sel.
Meg kell jegyezni, hogy az árvízi előrejelzések fejlődésének iránya a vízgyűjtők
m odelljének digitális számítógéppel előállítása, illetőleg a lefolyások szám ítása.
1.13. A z árm entesítés és az árm entesítés m ódszerei
Az árterületnek az árvizektől m entesítése úgy, hogy azon az em beri település, a
közlekedés, a mezőgazdasági művelés, az ipari term elés és általáb an az élet lehető­
sége és fejlődése biztonságos legyen, az ármentesítés feladata. Módszerei általáb an :
az árvizek szétterülésének árvízvédelmi töltésekkel begátolása összekapcsolva
a m eder szabályozásával;
az árvízhozam egy részének vágj' egészének elvezetése árapasztó csatornával
vagy csatornákkal;
az árvízhozam egy részének vagy egészének visszatartása — elsősorban hegy­
vidéki — tárolással;
a lefolyás és ezzel az árvízhozam csökkentése a vízgyűjtő területek rendezésével.
A folyók nagy része az ország területén kívül ered, és legnagyobbrészt csak kis
esésű, alsófolyású szakaszuk esik az ország területére.
E zé rt az ország árm entesítésének megoldása csak az árvizek kiöntésének megaka­
dályozása és az árvizek lefolyásának megkönnyítése lehet; előbbi a folyó m indkét
partján , árvédelmi gátakkal, utóbbi pedig a folyómeder szabályozásával. A nagy
folyók m entén síkvidéki tározással csak dm nagyságrendű árvízcsökkentést lehet
elérni (pl. Kisköre).
Jelentősebb árvízvisszatartásra, tározásra, elvezetésre te h á t az ország területén
csak kisebb vízfolyásoknál van lehetőség, ez azonban -— az országot szelő k ét nagy
folyó m ellett — az ország árm entesítése szem pontjából nem jelentős.
Az árm entesítés végrehajtása során a folyók m entén rendszeres árvédelmi vonalat
— bár m ár a X V III. század elején is épültek árvédelm i töltések — csak m integy
125 évvel ezelőtt, ÍS46-ban kezdtek építeni. E ttő l kezdve az árvédelm i g átak
építése m ár folyam atos volt úgy, hogy 1876-ig a középmagasságú árvizekre, m ajd
azután, 1945-ig, a m egállapított szabványszelvényekre az összefüggő dunai és
tiszai védvonalak kiépültek. A védvonalak fejlesztése azonban — a g átak első
kiépítése u tán — m ár nem tu d o tt lépést tarta n i a folyók árvízszintjének emelke-

16 2 V íz é p íté s I. k ö t e t 17
désével. ( I tt kell m egemlíteni, hogy az árvízi m eder összeszorítása — a m integy
évszázados m unka során — igen tekintélyes árvízszintem elkedést idézett elő,
pl. T okajnál 157, Szolnoknál 210, Csongrádnál 330, Szegednél 310 cm -t.) E zért a
m egkívánt biztonságra való kiépítésük nem fejeződött be, sőt az utóbbi évek
rendkívüli vízjárási viszonyai, valam int a v éd ett területek értékének hatalm as
fejlődése m iatt m ind sürgetőbb követelm ény e m unkák elvégzése, ill. befejezése.
1.131. Az ál-mentesítés védelmi m űvei
M agyarország árterü letét a D una, Tisza és mellékfolyói m entén — a 202 km m a­
gasparti védvonalon és a 36 km árvédelm i falon kívül — 3907 km árvédelm i
földtöltés védi a kiöntő árvizek ellen. E z az árterü let egységére vonatkoztatva
166 m /km 2 fajlagos töltéshosszat jelent. Ezekből az árvédelm i töltésekből 1273
km a D una és 5 m ellékfolyója, míg 2634 km a Tisza és 7 mellékfolyója m ellékére
esik.
Ezen a 3907 km árvédelmi főgáton (1.1-3. ábra) kívül az árvédelem biztonságának
fokozását és részben gazdaságosságát is célozzák azok a kiegészítő építm ények,
amelyek m in t ún. nyárigátak, körgátak, lokalizálógátak (vagy vésztározó gátak)
épültek, és nem utolsósorban a főgátak védelm ét szolgáló hullám téri véderdők,
am elyeknek az árvízvédelem biztonsága szem pontjából igen nagy jelentősége van.
A kiegészítő létesítmények kissé részletesebben a következők:
A nyári gátak az árvédelm i töltések közötti hullám térben olyan m agasságra
épült kisebb g átak, am elyek az alacsonyabb nyári árvizek ellen védik a hul-
1.1-3. ábra. Á rvédelm i g á t a D u n a alsó (B aja a la tti) szakaszán
18
lám térben is fo ly tato tt mezőgazdasági term elést; összes hosszuk 480 km , am ely
68 000 ha terü le te t véd az alacsonyabb árvizek ellen.
A körgátak a m en tesített területen belsőségek védelmére épült g á ta k ; összes
hosszuk 250 km, amely 18,8 ezer ha terü letet véd m ásodlagosan a főgátakon
esetleg áttö rő vizek ellen.
A lokalizálógátak a D una és Tisza völgyében m integy 150—200 km hosszúság­
ban épült olyan gátak, am elyek az esetleg kitörő vizek szétterülésének meg­
akadályozására, ill. szabályozására készültek.
Vésztározó a kitörő vizek kártételeinek csökkentésére a B erettyó folyó m entén
épült 39 k m 2 területtel és 27 km töltéssel. E nnek a vésztározónak a bekap­
csolásával 207 km 2 terü let elöntését lehet m egakadályozni 50 millió m3 víz
taro zásáv al.
A hullámtéri véderdők, az árvédelm i gátakkal párhuzam os sávban telepítve, a
gátak hullám verés elleni védelm ét szolgálják; a Duna völgyében 1700 és a
Tisza völgyében 8000, összesen 9700 ha terü letet foglalnak el.
A z árvédelmi főgátak magasságéit az ún. mértékadó árvízszinthez szab ták úgy, hogy
a gátak k o ro n áját a m értékadó árvízszint fölé 1— 1,5 m-es biztonsági m érettel
m agasabbra építették.
E z t a m értékadó árvízszintet tap asztalati úton állap íto tták meg, az eddig észlelt
legmagasabb n y ári árvízszintekből, am i a nagyobb vízfolyásokon általában az
1,66%-os előfordulási valószínűségű árvízszintnek felel meg. E rre a vízszintre
— a biztonsági magassággal — k iép ített töltések koronája általáb an a 0,1%-os
valószínűségű vízszint vonalában v an ; vagyis az 1000 évenként v árh ató nyári
árvíz sem éri el.
A Duna, B udapest— déli országhatár közötti szakaszán azonban főképpen a jeges
árvizek, a jégtorlódások által visszaduzzasztott vizek kiöntései ellen kell védekezni.
A jeges árvizek elleni védelem ezen a szakaszon — a gátaknak az eddig előfordult
legmagasabb jeges árvízszintek fölé kellő m agasságra való kiépítésén kívül — tu laj­
donképpen folyószabályozási feladat is, vagyis az árvízi medernek — te h á t a folyók
középvízi m edrének és az árvédelm i töltések közé eső hullám térnek — olyan
kialakítása, hogy a visszaduzzasztott víz a jégtorlaszok által elzárt középvízi
medren kívül is lefolyást találjon.
.4 gátak szabványszelvények szerint épültek, am elyek a m últban egyszerű, vagy
összetett trapézszelvények voltak, ilyen szabványszelvények rajza láth ató a
V 1.2-3. ábrán.
A gátaknak ezek a szabványszelvényei azonban éppen egységes m éreteik m iatt
a követelm ényeknek nem m in d en ü tt feleltek meg, az árvíz tartósságának, a gát­
építő anyagoknak és a gát ala tti talaj rétegzettségének a különbözősége és az
ebből származó eltérő hidrodinam ikai és talajm echanikai adottságok m iatt. A g átak
erősítésekor m a m ár a szelvényeket a szabványtól eltérően az adottságok szerint
különbözőképpen m ódosítják aszerint, hogy a gát alatti talajon keresztül a szivár­
gás széles vagy keskenyebb gátalapot, a gátba é p ített anyag pedig homogén vagy
vegyes anyagú építést kíván meg.
19
1.132. Az árvízi meder és szerepe az árvizek levezetésében
Az árvízi meder a kis- és középvizek levezetésére szolgáló anyameder és az ehhez
kétoldalt — a magaspartokig vagy árvédelmi gátakig — csatlakozó hullámtér
együttese. A hullámtéren rétek, facsoportok, erdőségek, mezőgazdasági művelt
területek és gyümölcsösök váltogatják egymást. A hullámtér rendeltetése kettős,
egyrészt a kiáradt vizeket tárolja, másrészt az anyamederben el nem férő árvizet
levezeti.
Az árvízi meder hullámtéri részének árvíztározási feladata védelmi szempontból is
igen jelentős. Mennél nagyobb az árvízi meder tározóképessége, annál inkább
ellapul az árhullám és így a lejjebb fekvő szakaszokon mérséklődik az árhullámok
hevessége és magassága.
Az árvizek levezetését szolgáló árvízi meder vonalvezetésének olyannak kell lenni,
hogy az árvíz levonulását ne akadályozza, sőt elősegítse. Az árvizek ugyanis nem
Helyes töltésvonal
követik a folyó kanyarulatait, hanem — útjukat megrövidítve — zátonyokon
és a hullámtéren keresztül is lefolynak. Ezért hibás az árvédelmi töltésvonal
olyan vezetése, amely az anyamederrel párhuzamos töltésekkel esetleg az árvíz
lefolyását megnehezíti vagy elzárja, az árvíz lefolyásának ú tját meghosszabbítja,
és ezzel az esését és sebességét csökkenti (1.1-4. ábra) [1].
Általában az kívánatos, hogy a kétoldali hullámtér legalább kétszerese vagy
háromszorosa legyen a középvízi meder szélességének. Ez különösen a jéglevonu-
lásos szakaszokon akkor fontos, amikor a jégtorlasszal elzárt anyamedren kívül
a víz csak a hullámtéren találhat lefolyást.
A folyószabályozás kívánalmait a középvízi meder vonalazásával összhangban
kiépített vezető töltésekkel, nyári gátakkal lehet biztosítani. A legnagyobb árvizeknek
a széles hullámtéren minél nagyobb eséssel való levezetését pedig hullámtéri sza­
badon tartandó sáv megfelelő kialakításával biztosíthatjuk.
Magyarországon az árvízi medrek — az előző ármentesítés, építések folytán —
legnagyobbrészt kész adottságok. Kevés helyen lehet szó az árvízi medernek
nagyobb mértékű átalakításáról, legfeljebb olyan helyeken, ahol ez az árvízi
katasztrófák elkerülése érdekében feltétlenül szükséges. Ilyen árvízi mederszűkü­
letek vannak a Dunán, pl. a dunaföldvári, a dombori vagy a dunaszekcsői
mederszakaszokon. Egyébként a szélesebb hullámtereken a nyári gátak helyes
vonalozásával, vagy a hullámtér erdősítésével kell és lehet segíteni.
A hullámtér fásításakor az árvíz és a jég levonulására szolgáló részt szabadon kell
hagyni. A szabadon tartandó sávszélesség méreteit folyóinkra rendeletek állapítják
20
meg. így pl. a szabadon tartandó sávszélesség a Dunán 1000—1200 m, a Rábán
200—300 m, a Tiszán 500—800 m, a Szamoson 200—300 m, a Bodrogon 240 m,
a Fehér-Kőrösön 100 m, a Fekete-Kőrösön 120 m, a Kettős-Kőrösön 300 m,
a Hármas-Kőrösön 400—500 m, a Sebes-Kőrösön 120—300 m, a Maroson 400 m [2],
A helyesen megtervezett sáv széle nem a folyó kanyarulataival párhuzamos, ha­
nem a kanyarulatok homorú oldalán közelíti meg a partéit. Ekkor a kevésbé
kanyargós árvízi lefolyás szélét a hullámtéri szálerdők mint vezetőművek szabják
meg.
A hullámtérnek a szabadon tartandó sávon kívüli részét, amely az árvizek táro­
zására való, fásítani kell. A fásításnak a töltéshez közel eső részét a töltés magas­
ságát meg nem haladó árvédelmi füzessé kell kialakítani. A szabadon tartandó sáv
és az árvédelmi füzes közötti részen pedig aljnövényzettől — bokroktól, cserjék­
től — m entesített szálerdő telepíthető.
Az árvízi meder lefolyási viszonyainak megjavítása érdekében esetleg nyári gátak
lebontása vagy átalakítása, hullámtéri keresztezések lebontása vagy megfelelő
ártéri nyílások létesítése, a szabadon tartandó hullámtéri sáv fátalanítása, és — vég­
ső szükségben — az árvédelmi töltés áthelyezése is szükséges lehet.
l.M . A z árnientesítcs jövő feladatai
Az árvédelmi gátak mai biztonságát vizsgálva megállapítható, hogy az ármente­
sítés előtt három-négy évenként árvízzel borított terület 94%-át olyan védvonalak
védik, amelyek átlagosan 60 évenként egyszer előforduló (1,66%-os valószínűségű)
árvizek kivédésére voltak alkalmasak. Áz árvédelmi töltésekbe 3907 km hosszon
eddig mintegy 230 millió m3 föld épült be. Az utolsó évtized árvízkatasztrófái
azonban azt igazolták, hogy ez a munka nem elegendő, m ert
a töltések vonalazása, főleg a Duna mellett, jéglevonulási szempontból több
helyen nem megfelelő;
a védtöltéseknek mintegy 47%-a — az árvízszintek és az árvízlartósságok
növekedése miatt (1. az 1.1-2. ábrát) — az árvízszint felett szükséges biztonsági
magasságnál alacsonyabb;
a töltéskeresztmetszet méretei helyenként kisebbek a szükségesnél, főleg a Tisza
mellett, esetleg még ott is, ahol a töltés magassági biztonsága megvan, és
a töltések anyaga és altalaja több helyen nem megfelelő, m ert azok — különösen
a Tisza m ellett — átázáskor csúszásra hajlamos szikes agyagból épültek, az
altalaja pedig — főképpen a Duna szigetközi és Siótorkolat alatti szakaszán —
buzgárképződésre, talajtörésre hajlamos. De nem megfelelő esetleg azért sem,
m ert a gátak földanyaga a fizikai, kémiai és mechanikai hatásokra idők folya­
mán szerkezetében megváltozott, szivárgási stabilitása csökkent.
A vízgazdálkodás műszaki-gazdasági fejlesztésének, feladatainak összefoglalására
1968—70-ben országos tanulmány készült, amely meghatározza az elkövetkező
15—20 évre az ármentesítés vízépítési feladatait is [3]. A fejlesztés során az 1%-os
valószínűségű mértékadó árvízszint felvétele alapján a védőművek olyan kiépítését
tervezik, hogy azok átlagosan a 100 évenként egyszer előforduló (1%-os valószínű­
ségű) árvizek ellen nyújtsanak védelmet. Ekkor a védelmi vonalakba épített föld-
mennyiség az egész védelmi vonal átlagában fm-ként 57 m3-ről 75 m3-re nő és
ehhez még mintegy 8 millió m3 új gát építése is járul. De a fejlesztés során a véd­
21
vonalhoz tartozó járulékos egyéb munkák elvégzésével növelni kell a művek
védőképességét is. Ilyen járulékos munkák az elő- és utóterek rendezése, a veszélyt
magukban rejtő anyaggödrök, kopolyák betöltése, szorítógátak építése stb., ami
további 15 millió m3 föld beépítését jelenti. A hullámtéri véderdők pótlására is
mintegy 2000 ha új hullámtéri véderdő telepítése kívánatos.

1.2. ÁRVÍZVÉDELEM

Az árvízvédelem — m int vízügyi-műszaki tevékenység — magában foglalja az ár­

mentesítés összes védelmi műveinek és berendezéseinek létesítését, állandó fenn­
tartását, szükség szerinti folyamatos fejlesztését, és az árvizek romboló hatásaival
szembeni közvetlen védekezés előkészítésének, lebonyolításának és utómunkáinak
elvégzését.
Hazai árvízvédelmi rendszereinkben védelmi művek az árvédelmi gátak (földgátak,
falak), körgátak, lokalizáló gátak, nyári gátak, vésztározók a műtárgyaikkal, a
véderdők és a védőművek fenntartásának és védelmének tartozékai (telepek, hír­
közlő berendezések, vízmércék stb.).
A védelmi művek — fontosságuk és rendeltetésük szerint — három csoportba sorol­
hatók :
a fő védelmi vonalak művei (amelyek nagyobb mezőgazdasági területeket,
népesebb településeket, községeket, városokat, ipartelepeket és általában
nagyobb értékeket védenek);
helyi jelentőségű védelmi vonalak művei (községi körgátak, lokalizációs töltések)
és
nyári gátak (amelyek hullámtéri mezőgazdasági területeket védenek alacso­
nyabb nyári árvizek ellen).
A víz visszatartására és nyomásának felvételére a föld felszíne fölé vonalas elren­
dezésű létesítményeket építenek. Ezeknél a létesítményeknél azonban — legyenek
azok földtöltések vagy falazott, ill. beton építmények —, nemcsak a föld felszíne
feletti részük végzi a víz visszatartását és nyomásának felvételét, hanem a föld
felszíne alatti —- határozatlan szélességű és mélységű — talajtöm b is. Ezért a
továbbiakban az árvédelmi gát kifejezés alatt — működését tekintve — kétrészű
vízvisszatartó és vezető m űvet értünk, amelynek
a föld felszíne fölé épített része az árvédelmi töltés (vagy fal) és
a föld felszíne alatti része a hozzá tartozó alap-talajtömb (1. V I.2-1. ábrát).

1.21. A z árvédelm i gátak

A földből készült árvédelmi gát egyszerű vagy olyan összetett trapézszelvényű,

amelynek rézsűi megtörtek, vagy mindkét oldalon különböző m éretű padkákkal
tagoltak. Egy-két nevezetesebb árvédelmi gát és a dunai, valam int tiszai gát
szelvényét összehasonlításul az 1.1-5. ábrán szemléltetjük.
Az árhullám változó víznyomásának megfelelően a gát testének álnedvesedése a víz
felőli rézsű oldaláról az árhullám tartósságától és a gát anyagának áteresztőképes­
1.1-5. ábra. A dunai és tiszai volt szabványszelvények összehasonlítása
ségétől függően fokozatosan halad előre. Az átnedvesedés m értékét és vízszintes, a föld fontosabb árvédelmi gátszelvényeivel
valam int függőleges kiterjedését a földgát anyaga, annak szerkezete, valamint

22 23
szerkezeti inhomogenitása határozza meg. A meglevő árvédelmi gátak anyaga a
gyakorlatban nem homogén és nem izotrop, és a rajta keresztül bekövetkező víz­
mozgás az ismert szivárgási képletekkel nem írható le, legfeljebb megközelíthe­
tő. Az árhullámok ideje alatt nem a permanens szivárgás jellemző, hanem a
fokozatos, esetleg részenként elkülönülő, különböző intenzitású átnedvesedés
(1.1-6. ábra és 1. VI.2-2. ábrát).
Az árvédelmi gátak szivárgási teherbírása — eltekintve attól, hogy változó réteg-
zettségű és anyagszerkezetű talajokra, változatos anyagokból, kezdetleges és
sokszor hibás építési módokkal épültek — az idők folyamán is csökken. Mechanikai
igénybevételek, fizikai változások és kémiai behatások következményeképpen a
töltésfelületek a la tt 0,5—0,6 m mély rétegben feltétlenül, de repedések, járatok
m iatt ismeretlen módon és ismeretlen mélyen, sőt az egyes járatok átszakadása,
1.1-6. ábra. A töltés különböző rétegeken keresztüli átnedvesedésének
elvi vázlata, k —szivárgási tényező
összékötődése révén az egész töltéstestben, a töltés alapsíkjában, valamint a tőkés
alatti talajtömbben is csökken, esetleg meg is szűnik a víz áthatolásával szembeni
ellenállás. Meglevő árvédelmi földgátaink minden egyes szakaszának, minden egyes
részének más és más a védőképessége. Úgy is fogalmazhatunk, hogy minden ár­
védelmi gátrészhez, amelyet valamilyen módon kialakítottak és megépítettek,
tartozik egy olyan — a gátvonal anyagától, alakjától és szerkezeti állapotától
függő — kritikus árvízszint és árvíztartósság (kritikus árhullám), amely mellett a
védelmi vonal állékonysága még éppen biztosított. Ez a kritikus árhullám az adott
időpontban a gát különböző hatásokra előállott szerkezeti állapotától függ. A gát
állékonysága pedig csak akkor biztosított, ha a tényleges árhullám ennél a kritikus
árhullámnál kedvezőbb, tehát alacsonyabb és rövidebb ideig tart. Az árvédelmi föld­
gátak építési, fejlesztési és fenntartási kérdéseivel e helyen nem foglalkozunk, ha­
nem utalunk a V I. fejezet 2. pontjára, amelyben ezeket a kérdéseket részletesen
tárgyaljuk. I tt inkább a gátak igénybevételével és védelmével, az árvédekezéssel
kapcsolatos kérdéseket igyekszünk megvilágítani.
1.22. Az árvédelm i g átak igénybevétele
Tekintettel arra, hogy a hazai -— mintegy 4000 km összhosszúságú — árvédelmi
gátjaink még csak részben vannak a szükséges védőképességre kiépítve, az ármen­
tesített területek népgazdasági értéke és jelentősége pedig gyors ütemben növekszik,
ezért a gátak fejlesztéséhez és fenntartásához is, de az árvédekezési m unkák gyors
és határozott végrehajtásához is ismerni kell a gátak árvíz alatti igénybevételét.
Az árhullámoknak részben mechanikai (ütő, elmosó) hatásai, részben a belső egyen­
súly bomlását előidéző (szivárgási, átázási, csurgási) hatásai rombolják a védgátakat.
24
Ezek a hatások általában a következő formában idézhetik elő a gátak tönkreme­
netelét :
a mentett oldali rézsű, a gátkorona, majd az egész töltés eróziója a töltést meg­
hágó vizek következtében;
közvetlen víz felőli töltéserózió a hullámverés hatására;
a mentett oldali töltésrézsű megbomlása és a töltés roskadása a töltésen átszivárgó
vagy állati—növényi járatokon koncentráltan mozgó víz hatására;
a töltés alatti talajtömb állékonyságának megbomlása a talajtömbön keresztüli
vízmozgások hatására.
1.221. A gát hasznos magasságánál magasabb vizek statikai és dinamikai hatása
Árvédelmi gátjainkat a mértékadó árvízszintnél általában 1,00 m-rel (0,8—1,5
m-rel) magasabban építették. Ha ennek a biztonsági magasságnak az árvizekkel
szembeni ellenállását elemezzük, akkor azt leginkább két részből állónak kell minő­
síteni. Az egyik a magasságnak tényleges biztonságot nyújtó része, míg a másik csak
fiktív biztonsági érték. Ugyanis az idők folyamán — mint említettük — a töltés
mintegy 0,5—0,6 m-es felső rétege szivacsossá, áteresztővé válik, ezért ezt a réteget
a magassági biztonságba nem lehet beszámítani. Azok az árvizek tehát, amelyek
a gát hasznos magasságát elérik vagy meghaladják, m ár veszélyesek lehetnek.
Ekkor a töltéskorona alatti szivacsos rétegben meginduló áramlás a m entett oldali
rézsűt a felszíne a la tt eláztatja, megbontja, anyagát megcsúsztatja, majd kimossa.
Ha pedig a víz a gátat meghágja, az átcsurgó víz hatása a m entett oldal felől a víz
felé hátráló erózióban nyilvánul meg.
Ennek a megbomlásnak fizikai alapjait és lefolyását egyszerűen lehet megállapítani
az 1.1-7. a) ábra kapcsán, amely a cp belső súrlódási szögű anyagból készült, <x
hajlású rézsűn, h vastagsággal átömlő vízréteget, egyelőre a számításokhoz vég­
telen hosszú rézsűt és a rézsű alatti gáttestben co irányú vízmozgást tételez fel.
b)
ha co-90°-oc, tg <pszüks. á tg a
ábra. A m en tett oldali rézsű egyensúlya a gáton átömlő víz hatására (a)
es a m entett oldali talajhasáb lecsúszása (b)
25
E k k o r a s z á m ítá s o k e re d m é n y e s z e rin t — h a a ta la j y t té r f o g a ts ú ly á t 2 -n e k és a t ó l , a v í z m é l y s é g t ő l és annak változásától, a s z é l i d ő t a r t a m á t ó l é s a v í z f o l y á s á r a m l á s i
v íz y v té r f o g a ts ú ly á t 1 -n e k v e s s z ü k , és a ta la j k o h é z ió té n y e z ő jé t c -v e l je lö ljü k — s e b e s s é g é t ő l . Mindezekből a tényezőkből a hullám okra jellemző m éretek: a hullám
v an e g y o ly a n hk k r it ik u s v íz r é te g v a s ta g s á g H m agassága, a hullám L hossza, és a hullám c terjedési sebessége, igen sokféle
képlettel szám ítható. A folyami hullám ok jellem zőit azonban az áram lási sebesség
nagysága és iránya m egváltoztatja és a hullám ok alakja deformálódik. Am ikor a
nagyobb hullám ok a töltés rézsűjét megközelítik, a m élységtől és a rézsű hajlásától
am elynél nagyobb vízrétegvastagság m ellett a rézsű feltétlenül tönkrem egy és függően m egtörnek, ún. t ö r ő h u l l á m keletkezik és a hullám szétesik. Különbséget
valam ilyen D m élységű réteg felett lenyíró dik. kell azonban ten n i aszerint, hogy a törőhullám lezuhanó vize közvetlenül a rézsűre
csapódik-e, vagy m ély vízpárnára bukik, és p artra felfutó lökéshullám m á alakul.
H a az átöm lő vízréteg h m agassága kisebb, m int ez a h k érték, akkor a rézsű alatt,
a g át testében bekövetkező áram lásnál k ét szélső esetben az egyensúly feltétele a
következő:
rézsűvel p á r h u z a m o s áram lás esetében
(ha co = 0) tg q> szükséges = 2 tg oc;
rézsűre f ü g g ő l e g e s áram lás esetében
(ha co = 90° —a) tg <jo szükséges = tg a.

H a a z t vizsgáljuk, hogy átöm lő víz esetén a m en tett oldali rézsűn m ilyen szivárgás
indul meg, figyelembe kell vennünk azt, hogy a gátrézsű felszíne alatti réteg idővel
szivacsossá válik és azt is, hogy a töltés belsejében m indenkor jelenlevő levegő — a
víz felőli oldalról a gátba benyom ult víz és az átöm lő víz közé szorulva — a víz
m ozgását a r é z s ű f e l ü l e t t e l p á r h u z a m o s a n irányítja.
A gyakorlatban, m eghatározott hosszúságú rézsűnél, ha bizonyos mélységben pár­
huzamos sík m entén az a helyzet állt elő, hogy a szükséges (p nagyobb, m int a
tényleges cp, ak k o r a rézsűvel párhuzam os talajhasáb súlyának v an egy, a rézsűvel
párhuzam os irányú komponense, am elynek egy részét a csúszófelület veszi fel, <P = 0,75— 2 ,5 ; k ö zép érték 1,6; H " — 0,75 H t; h a e< 0 ,5 a tö rő h u llám a rézsűre,
h a e > 0 ,5 a tö rő h u llá m a vízre esik
m íg a m ásik része, m int a talajhasáb merőleges síkjára ható norm ális erő, a ta la j-
hasáb aljánál levő részt a rézsűből vagy a g át lábából kinyom ja és a talajhasáb
A hullám megtörése, szétesése akkor következik be, ha a d vízmélység a rézsűnél
lecsúszik ( 1 . 1 - 7 . h ) á b r a ) .
egy bizonyos rp H t értékre csökken ( 1 . 1 - 8 . á b r a ) . A t ö r ő h u l l á m ü t é s e általában
A g á t o n á t ö m l ő v í z e r ó z i ó j á v a l s z e m b e n i b i z t o n s á g r a levonható következtetések:
1. H a a m en tett oldali rézsűn nincs vízálló burkolat, az átöm lő vízzel szemben nem q = 0,5-nél m eredekebb rézsű esetén k ö z v e t l e n ü l a r é z s ű r e ;
érhető el teljes biztonság, m ert h a a m en tett oldali rézsű eleget is tesz a ennél enyhébb rézsűnél m ár a t ö r ő h u l l á m é s a r é z s ű k ö z ö t t i v í z f e l ü l e t r e e s i k .
Ilyenkor a rézsűt t o m p í t o t t t ö r ő h u l l á m ü té s e vagy csak f e l f u t ó l ö k é s h u l l á m éri.
tg a < 1/2 tg<p
Folyam i g átak elő tt a kisebb hullám ok egyszerűen felfutnak a rézsűre, a
feltételnek, az áram lás a rézsű a la tt olyan lehet, hogy a r é z s ű b e n r e p e d é s e k k e le t ­ felfutás m agassága H ” — 2—3 H is lehet.
am inek következtében az erózió megindul.
k ezn ek ,
2. H a a rézsűn lefolyó vízréteg vastagabb egy elméletileg m egállapítható h értéknél, A fö ld r é z s ű v is e lk e d é s e a h u llá m v e r é s e k h a tá s á r a a következőképpen írható le :
ak k o r a rézsű tönkrem egy.
M ialatt a lökéshullám a rézsűn fel- és lefut, a rézsűfelület ala tti rétegben is szivárgó
Teljes biztonság te h á t az átöm lő vizek romboló h atása ellen csak a g átte st vízálló vízmozgás keletkezik, am ely f e l f u t á s k ö z b e n b e f e lé , m ajd l e f u t á s k ö z b e n k i f e l é
burkolásával lenne elérhető. Azonban a jó és sértetlen gyepszövetű rézsűk is egy irányul. íg y a g át testében a rézsűfelület a la tt folytonos n y o m á s l ü k t e l é s van, ami
ideig jól ellenállnak az átfolyó víz eróziós hatásának. a rézsű felső rétegének lazításával u ta t ad a kicsapódó hullám erodáló hatásának.
A rézsűfelület te h á t az ütőhatások és a g át belsejében keletkező szivárgó nyom ás­
1.222. A szél és víz együttes h atása lüktetések, v alam int a rézsű felületét érő örvénylő vízmozgás h atásá ra bomlik és
mosódik el.
Az árvizek alkalm ával az árvédelm i g á t víz felőli rézsűjét a h u l l á m v e r é s erodáló H azai gyakorlatban a véderdők által m ár csillapított kisebb hullám ok erodáló
h atása veszi igénybe. h atásán ak általáb an m ár megfelelnek azok a rézsűk, am elyek legalább p = ?>haj-
Szabad vízfelületeken általában 0,5 m /s-nél nagyobb szélsebességnél keletkeznek lásúak és sűrű, tö m ö tt gyepszövettel b o ríto ttak , a n a g y o b b h u l l á m v e r é s n e k k i t e t t
hullám ok. A h u l l á m n a g y s á g a é s a l a k j a f ü g g a s z é l s e b e s s é g é t ő l , a m e g h a j t á s i h o s s z ­ s z a k a s z o k o n azonban szükségessé v álh at a hullám verés elleni hath ató sab b védelem.

27
1.222. A töltéstest átnedvesedése, szivárgása, átázása az árhullám tartama alatt, és az egész g át stab ilitásának m egbom lását vonhatja m aga u tán, ha védelemről nem
és ennek hatása a gát stabilitására gondoskodunk.
A töltés testében az áram lási tarto m án y n ak olyan helyei is lehetnek, ahol a víz­
Az inhomogén anyagú árvédelm i töltésbe annál ham arabb hatol be a víz, és halad áram lás csekélyebb ellenállásokba ütközik, és így helyi vízerek keletkezhetnek.
előre az átnedvesedés, minél áteresztőbb rétegek vannak benne, m inél m élyebb a Az ilyen vízerekből kifejlődött ko n cen trált kimosásokon á t csurgások keletkeznek.
gáttestn ek a szivacsos, laza része, minél inkább bontják azt meg üregek, repedések, Ilyenek képződésére alkalm as helyek lehetnek a töltéstestben a gyengébben töm ö­
szerkezeti lazulások. De ez az átnedvesedés a g át a la tt m egindult szivárgás és ríte tt vagy áteresztő rétegek, illetőleg a töltés és az alaptöm b, ill. a tö lté st keresz­
vízszintemelkedés következtében alulról is előállhat — esetleg ham arább, m int tező építm ények érintkezési felülete.
a töltésen keresztül. Sokszor pedig a réteges gátszerkezetnél egészen váratlanul a
homogén anyagra m egszerkesztett szivárgási vonal felett is szivárgás észlelhető a
m en tett oldali rézsűn (I. 6. ábrát). 1.224. A töltés alatti talaj szivárgása, törése, buzgárok
H a a m en tett oldali rézsű hajlásszöge a, az á tá z o tt anyag súrlódási szöge cp és
Árvíz esetén a töltés ala tti és m ögötti talajb an meginduló szivárgás a talajvíz
a ^cp eredeti szabad felszínét megemeli vagy nyom ás alá helyezi. E zért a töltés alatti
talaj egyes p o ntjaiban az áramlási nyomások hely szerint, de idő szerint is változnak.
akkor, ha a g át testében nincs áram ló vízmozgás, a m entett oldali rézsű egyensúly­
ban v an ; ha azonban a víz felőli oldalról meginduló szivárgó víz ezen az á táz o tt
részen kilép, akkor az áram lási nyom ás következtében ezen a részen az egyensúlyi
feltételek m egváltoznak.
H a m ost —- ez utóbbi esetet vizsgálva — a homogén töltéstesten keresztüli per­
m anens szivárgás alkalm ával a víz a m en tett oldali rézsű alsó részén kilép (1.1-9.
a) ábra) , akkor a B pontban a töltésrézsű anyaga részben a y't redukált térfogatsúly,
részben pedig az áramlási nyomás hatása a la tt áll. H a erre a k ét erőre (1.1-9. b )
ábra), a G súlyerőre és az áram lási nyom ásból származó S erőre felírjuk az egyen­
súly feltételét, akkor — egyszerűsítések u tá n — a legkedvezőtlenebb esetben az
egyensúly feltétele az, hogy
1
a~2^’
1.1-10. ábra. A nyomásvonal alakulása különböző alaprétegek esetén
M iután azonban ez az érték a szabványszelvényeink q = 2 m en tett oldali rézsűjénél 1 , 2, 3 nyom ásvonalak
kisebb, a régi szabvány szerint é p íte tt töltéseink m en tett oldali rézsűje m egcsúszhat 11y — —;J<rit.— ’ tkrlt. = 0,7 0,9

H a a töltésre merőleges szelvényben a fedőréteg alsó síkjára ható áram lási nyo­
m ások érték ét felrakjuk és folytonos vonallal összekötjük, a fedőrétegre ható nyo­
mások vonalát kapjuk. E z t a nyom ásvonalat általában k ét pontja jellemzi, az egyik
a beszivárgás helye feletti árvízszint, a m ásik a talajvízhez csatlakozó pont. E kettő
változásától függően a nyom ásvonal időben változó görbe (1.1-10. ábra).
A fedőréteges vízvezető talajo k ra é p ített g átak esetében a fedőréteg alsó síkjára
ható, valam int a térszínen ható nyom ás közötti különbség idézi elő a fedőrétegen
keresztül felfelé irányuló vízáram lást. E nnek a fedőréteg egységnyi vastagságára
eső értéke, ha a töltés m ögötti fedőréteg egy talajh asáb ján ak aljára \ és a fedő­
lapjára h2 vízoszlopnyom ás h at, és a fedőréteg vastagsága z

f h l ~ fl2
Z

1.1-9. ábra. A m entett oldali rézsű szivárgása ("aj és a m entett oldali rézsű az ún. átlagos kilépési hidraulikus gradiens.
egyensúlya a kilépő víz hatására (b ) H a a fedőréteg talajh asáb jára az áram ló víz nyom ása
Az eg yensúly fe lté te le : T = N tg q>; b e h e ly e tte sítv e :
G sin a + S cos a = [G cos cl — S sin a] tg a;
T N Pm = Vh ~ h-,)yv,

28 29
és a talaj ellenállása (kohézió nélkül) p talaj-= y'tz>akkor a talajhasáb egyensúlyát a
z krit
egyenlőség fejezi ki, am ely egyszersmind az i hidraulikus gradiens kritikus értékét
adja. M iután y v= 1, a y t pedig 0,7— 1,0, azért a kritikus hidraulikus gradiens értéke
0,7— 1,0 k özött változónak vehető.
A fedőrétegen felfelé irányuló vízáram lást te h á t a töltés m ögötti talajb an előálló
nyomásesés idézi elő. Ez a víz a kilépés u tá n m int fakadóvíz jelenik meg. A hidrau­
likus gradiens kritikus értékénél nagyobb átlagos gradiensek m ellett pedig m ár a
töltés m ögötti talaj m egbomlása valószínű, a fedőréteg felszakadhat, vagy a já ra ­
tain buzgárok tö rh etnek fel. Ezek a buzgárok a fedőréteg alatti vízvezető réteget
lazítják, kiüregelik, járatossá teszik és fokozatos visszarágódással m egindul a
töltés alatti talajtö m b eróziója, am i a talaj kim osásához és a gát beszakadásához
vezet.
1.23. Á rvédekezés
Az előző fejezetben fe ltá rt igénybevételek, árvizek idején kedvezőtlen esetben az
árhullám ok veszélyes romboló h atásaivá alakulhatnak. A zt a m unkát, am ely a
g átak épségét az árvizek romboló h atása ellen megvédi, a g át tönkrem enetelét és
az árvizek betörését elhárítja, árvédekezésnek nevezzük.
Az árvédekezés m aga állandóan fejlődő, a rendelkezésre álló anyagoktól és felsze­
relésektől függő különleges m űszaki megoldások gyakorlati végrehajtása, am elyek­
nek fizikai alap jait az előző 1.22. pontban ism ertetjük. Az árvédekezés végrehajtása
tárg y u n k at meghaladó, bővebb ism ereteket is megkíván, ezért e helyen csak elveit
ism ertetjük vázlatosan.
1.23J. Védekezés a töltést meghágó vizek ellen
A gát m agasságát meghágó víz átömlése ellen a védekezés a gátkorona ideiglenes
m agasítása, am ely —■a szokásos árvédekezési gyakorlat szerint — 80 cm-nél kisebb
m agasítás esetén hullám verés elleni védelemmel elláto tt nyúlgát, ennél nagyobb
m agasítás esetén pedig a jászolgát. A gátm agasítások csak akkor felelnek meg
rendeltetésüknek, ha jól alapozottak és állandó őrizet m ellett folyam atosan erősítik
őket. G átm agasításhoz a legjobb védekezési anyag a jól, gyorsan és vízzáróan elhe­
lyezhető földeszsák.
1.232. Védekezés hullámverések ellen
A véderdővel kellően nem v éd ett és burkolattal el nem lá to tt szakaszok nagy részén
a hullámverés eróziója ellen védekezni kell. Ez lehetséges a hullám ok am plitúdójá­
nak csökkentésével még a g á t előtt, te h á t a hullám ok energiájának felemésztésével
úgy, hogy a hullám ok még a g át elő tt szétesnek, de lehetséges a hullám ok ütő
h atásának a gáton való felfogásával is.
A hullámok energiájának még a gát előtti jelemésztése esetén a hullám ok a tö lté st
egyáltalán nem, vagy csak csökkent energiával érik. A hagyom ányos — rozséból.
30
ill. rőzsem űvekből készült — védelmi eszközök h ely ett m a m ár korszerű és haté­
konyabb anyagokat és berendezéseket is használnak. E rre a célra alkalm asak
például — a részben értékes, részben nehezen kezelhető faanyag h ely ett — a
m űanyag szövettel vagy m űanyag fóliával kom binált hullámfogók.
A hullámok ütő hatásának felfogása a gáton csak részleges védelem, m ert csak az-
ütő h a tá st fogják fel, az örvénylő vízm ozgást és a g áttestb en m ár em lített nyom ás­
lü k tetést csak csökkentik. Ebből a célból is célszerű a m űanyagterítő és földeszsák
használata.
1.233. Védekezés a töltéstest átázása és csúszása ellen
A töltéstest átázása és csúszása — m in t a szivárgás káros h atása — ellen kétféle
lehet a védekezés: közvetlen és k ö zvetett.
Közvetlen védekezés esetén m indenkor a g át víz felőli oldalán kell elzárni a szivárgás-
útját, hogy a g át további elázása megszűnjön és ezzel jav u ljanak a talajm echanikai
jellemzők. E z t a g átb a vagy a g á t elé v e rt különböző hosszúságú kihorgonyzott
szádfalakkal és a szádjai mögé döngölt földdel lehet elérni. A védekezés lényege
m indenkor: a beszivárgás megakadályozása vagy csökkentése mellett a töltés méretének
és így a gát ellenállásának növelése. Já ra to n keresztüli vízmozgás esetén elegendő a
befolyás helyének vagy a beszivárgás felületének befedése m űanyag lemezzel, de
erős szivárgás, átázás vagy rézsűcsúszás esetén szádfalas m egerősítés szükséges.
A közvetett védekezés célja a gáttest víztelenítése és szárítása, a talajm echanikai jel­
lemzők javítása, és a csúszó gátrész m egtám asztása a csúszás elhárítása végett.
A földeszsákkal m egtám asztás során a zsákokat feszesebbre tö ltv e úgy kell elhe­
lyezni, hogy k ö zö ttü k a víz kifolyhasson, de célszerű kavicsszivárgó és kavicster­
helés készítése is.
A m en tett oldali rézsű és ezzel az egész tö ltéstest védelme káros szivárgás, átázás
és megcsúszás ellen e m ódszerektől eltérő, korszerűbb m ódszert nem követel.
Csak a felhasznált anyagot, a felszerelést és a technológiát kell korszerűsíteni, külö­
nösen a szádfalanyag, a szádfalverés és a zsákanyag, v alam int a zsák megtöltésének
korszerűsítése fontos. De meg kell em líteni a stabilitásában m eggyöngült töltés
megerősítésének a z t a módszerét, hogy töltés elé és mögé gyors hidrom echanizá-
cióval lehetőleg vízáteresztő anyagot ömlesztenek.
1.234. Védekezés a töltéstesl alatti talajtörések ellen
A védekezés során az altalaj csűr gás és -szivárgás káros elfajulásai: a buzgárok és a
talajtörés ellen kell védekezni. Védekezési m ód a fedőréteg terhelése, illetőleg a
hidraulikus nyom ásokkal szemben vízoszlop-ellennyomás készítése. Nem bizton­
ságos és nem célravezető egy-egy bu zg árt kizárólag a k rá te r köré é p íte tt kis ellen­
nyomó m edencével elfojtani, haném nagyobb terü letet kell körbefogni és víznyo­
m ás alá helyezni. Több buzgár feltörése vagy a fedőréteg felpúposodása esetén a
töltéssel párhuzam os és a töltésbe rövidebb távolságokon bekötő szorítógátakat
célszerű építeni. Az ellennyomó medence megtöltésével és vizének szabályozásával
ily m ódon ellensúlyozhatjuk a g át m ögötti rétegre h ató hidraulikus nyom ásokat.
A buzgárok k ö rü lzárását gyorsan kell végezni, kisebb szorítógátak építésére leg­
alkalm asabb építőanyag a tö ltö tt földeszsák.
31
Az elm últ árvizek alkalm ával — ahol ez lehetséges volt — a gát m ögötti terület
gyors feltöltétésével kaviccsal vagy hom okkal is végezték a nyom ások ellensúlyo­
zását, az előbbit száraz földm unkával, az u tó b b it hidrom echanizációval.
A töltés alatti szivárgás káros hatásai ellen védekezésre a gazdaságos és jó módsze­
rek fejlesztése, úgyszintén a felhasználandó anyagok és a technológiák korszerűsí­
tése még sok feladatot rejt m agában.
2. FO LY Ó SZA BÁ LY O ZÁ S É S Y ÍZ IU T A K
Tűnj K á lm á n
2 .1 . B E V E Z E T É S
A / o l y ó m e d e r keresztszelvénye a hossz m entén más és más, változik a szélesség
és változnak a mélységek is.
A m ederben víz, jég és hordalék mozog és az örökös változás megfigyelhető ezeken
a m o z g ó tényezőkön is. A lefolyó vízm ennyiség a csapadék u tán árad, csapadék
hiányában apad, állandóan változik a vízszint esése, az egyes keresztszelvényekben
-a víz mélysége, a m agával hozott jég és hordalék mennyisége, sőt minősége is.
A tényezők állandó változása felette megnehezíti a folyók kezelését.
A víz ak k o r káros, ha szélsőséges mennyiségeiben jelentkezik (árvíz, apály), és
ak k o r hasznosítható a legnagyobb m értékben, ha ezek a változó tényezők egy
bizonyos középérték körül kis szórással mozognak.
Az idők folyam án a m agára hag y o tt vízfolyás leromlik, elfajul, öregedik, tönkre­
m egy; fizikai nyelven szólva entropizálódik. Fokozódik a kártételek okozta vesze­
delem is.
Hogy ezt a rom lási folyam atot m egállítsuk, a kártételeket elhárítsuk és a folyóvíz­
ben rejlő energiákat az emberiség szolgálatába állíthassuk, a vízgazdálkodónak a
vízfolyásokat s z a b á l y o z n i a , és szabályozott állapotban ta rta n ia kell.
2.2. A FO LYÓ SZABÁLYO ZÁS CÉLJA
2.21. Vízkárok elleni védelem
Minden szabályozás k ét lépésből áll; az általános és a különleges részből.
A z á lta lá n o s s z a b á ly o z á s c é lja— általában m inden rendszer esetében — a z e g y e n s ú l y i
á l l a p o t b i z t o s í t á s a : ha nincs egyensúly, azt előállítani, ha m egvan, az t fenntartani.
A vízfolyás álló (állandó) m edrétől azt kívánjuk, hogy álló, statik ai egyensúlyi
állapotban legyen, feneke és p artjai ne változzanak, a fenék ne m élyüljön, de fel
se töltődjék, és a partok ne om oljanak be. A mozgó alkatrészektől pedig azt kíván­
juk, hogy mozgó egyensúlyi állapotban m aradjanak, azaz am ennyi víz, jég és
hordalék bárm ely keresztszlevényhez az időegység a la tt érkezik, ugyanannyi
onnan to v áb b is haladjon, vagyis a víz ne tárolódjék, a zajló jég ne álljon meg,
a hordalék ne rakódjék le, de a m eder kim osásával új hordalék se képződjék.
32
A folyószabályozás k ü l ö n l e g e s része az emberiség igényeinek kielégítését célzó m un­
kálatokból áll. Az igények is kétfélék: az egyik a vízkárok elleni védelem, a m ásik
a víz hasznosítása.
A vízkárok elhárítása tekintetében a főcél az árterü letek megvédése a középvízi
m ederből kilépő „nagyvizek” kiöntés és elárasztása ellen. Ezzel a kérdéssel e
k öny v I. fejezetének 1. pontjában foglalkozunk. H angsúlyozzuk azonban, hogy
az árm entesítés a folyószabályozásnak is egyik fő célja. A nagy vízi m edret, vagyis
a hullám tereket folyószabályozási m űvekkel kell úgy kialakítani, hogy a legna­
gyobb vízhozam okat is k ártétel nélkül levezethessék. Míg az á r v é d e k e z é s az árvizek
idején k ifejtett, sokszor em berfeletti erőfeszítés az árvédelm i m űvek ellenálló
képességének biztosítására, addig az átvágások, a m ederszabályozás, a töltések
vonalozása és általáb an a hullám terek rendezése az árvédelem nek olyan előkészü­
leti m unkálatai, am elyeket a fölyószabályozási m unkálatok keretében a közepes
és alacsony vízállások idejében lehet és kell elvégezni.
Nagyvizek idején a felesleges v í z t ö b b l e t okoz zavarokat és káro k at, igen alacsony
vízállások idején pedig a v í z h i á n y is okozhat károsodásokat: a talajvízszint siily-
lyedése kiesést okozhat a mezőgazdasági term elésben, okozhatja k u tak kiszára­
dását, m egnehezítheti városok vízellátását és akadályozhatja a hajózást.
2.22. V ízhasználatok
Mind az em beri, m ind az állati és növényi élet nélkülözhetetlen kelléke a víz,
éspedig az egészséges, zavartalan, fertőzésm entes, tiszta víz. T iszta és zav artalan
vízre v an szükség a mezőgazdasági öntözéses gazdálkodáshoz is, sőt az ipartele­
peken is.
A vízkivételi és -bevezető m űveket úgy kell megépíteni, hogy ne gátolják sem a
víz, sem a jég zav artalan levonulását, de a hajózást se zav arják (1. az I. fejezet
7. pontját).
A h a j ó z á s zav artalan lebonyolításának biztosítása együk legfontosabb feladat. Az
igények a folyók m éreteihez igazodnak és vonatkoznak a h ajó ú t mélységére, szé­
lességére, k an y aru lati viszonyaira, a kikötők és lekötőhelyek biztosítására, téli
kikötők és m enhelyek kijelölésére, végül a folyószakaszon a h ajó ú t kitűzésére és
m egvilágítására. Mindez igények kielégítése ugyancsak a folyószabályozás h atás­
körébe tarto zik . Kisebb folyókon meg kell elégedni a kishajózás igényeinek kielé­
gítésével, nagyobb folyókon viszont m ár nagyobb hajók részére kell a m egkívánt
m éreteket biztosítani.
A v í z i e r ő kihasználása is a vízhasználat egyik form ája.
N agyobb a jelentősége a v í z i e r ö - t e l e p e k n e k , am elyek a vízben rejlő mozgási energiát
villamos energiává alak ítják át, am elyet távvezetékeken nagy távolságra lehet a
felhasználás helyére szállítani (1. I. fejezet 6. pontját).
A k i s e b b v í z h a s z n á l a t o k közé tarto z n ak az állatok, csordák itatására, úsztatására,
valam int a folyó m enti községek h atáráb an m osásra kijelölt helyek. E zenkívül
kijelölnek még helyeket n y ár idején fürdésre, télvíz idején pedig jégvágásra is.
Ide kell sorolnunk még a folyók igénybevételét üdülési és sp o rt célokra is. Igényük
főleg a tiszta víz, a kisebb vízsebesség, am ely az evezést, a vitorlázást, főleg pedig
a fürdést teszi lehetővé. Külön folyam szabályozási beavatkozást azonban ezek a
kisebb vízhasználatok általában nem tesznek szükségessé.
3 V íz é p íté s I. k ö t e t
33
Szennyvizek. Fel kell használni a folyókat arra a hálátlan feladatra is, hogy befo­
gadják és levezessék a szennyvizeket is. A szennyvizek k ét csoportja: a városi
és az ipari szennyvizek. A városi, vagyis háztartási szennyvizeket csatornákon
vezetik — lehetőleg az illető település alatti szakaszon — a folyóba. Ezek általában
nem mérgező h atású ak : több tíz km -nyi ú t u tá n öntisztulás révén m ár a víz
m inőségét sem ro n tják m egengedhetetlen m értékben. Az ipari szennyvizek azonban
gyakran mérgező anyagokat is tartalm aznak, am elyek nemcsak a halállom ány
életkörülm ényeit befolyásolják hátrányosan, hanem a többi kisebb vízhasznála­
to k a t is károsítják. Erősen piszkítják a vizet a folyókon közlekedő hajók szenny­
vizei is.
H azánkban az általános folyam szabályozás elő tt a h a l g a z d á l k o d á s még fontos sze­
repet já tsz o tt a vízhasznosítások között. A szabályozás, a hajózás fejlődése, külö­
nösen pedig az ipari szennyvizek bevezetése a folyókba, erősen csökkentette a
folyami halászat gazdaságosságát.
2.3, A FOLYÓSZABÁLYOZÁS M Ó D S Z E R E I
K ezdetben a szabályozás csak a m eder tisztogatásából és v o ntatóutak létesítéséből,
halad o ttab b fokon a kanyarulatok átvágásából és töltések építéséből á llo tt; a
legfejlettebb fokon pedig m ár a m eder megfelelő összeszorításával szabályozták a
folyókat. A módszerek alkalm azása függ a folyószakasz jellegétől is. Hazai viszo­
nyok k özött a hegyvidéki szakaszok szabályozásának csak alárendelt jelentősége
van, annál fontosabb az átm eneti és síkvidéki folyószakaszok szabályozása.
2.31. K ezdetleges m ódszerek
A folyószabályozás k e z d e tl e g e s módszerei voltak a m edertisztogatás, továbbá a hajó­
von tatás céljából a partegyengetés, partbiztosítás és vo n tató u tak létesítése.
2.32. A lkalm i szabályozási m ódszerek
A k a n y a r u l a t o k á t v á g á s á v a l (1. 2.48. pontot) egyrészt a h a jó u tat k ív án ták megrövi­
díteni, m ásrészt a zajló jég m egállásának elejét venni. A z á r m e n t e s í t ő t ö l t é s e k
építésével viszont a nagy vizek szétterülését igyekeztek m egakadályozni. Ezekkel
az alkalm i m ódszerekkel azonban csak kisebb eredm ényeket sikerült elérni (1.
2.431. pontot).
2.33. M ederszabályozás összeszorítással
Mind az árvízkárok elleni védekezés, m ind a hajózás elősegítése érdekében a m ú lt
század m ásodik felében a k o r s z e r ű f o l y ó s z a b á l y o z á s i m ó d o k r a kellett áttérn i. Ezek
lényege az e g y s é g e s f ő m e d e r előállítása, a m eder és a s o d o r v o n a l h e l y e s v o n a t o z á s a ,
a szükséges keresztm etszetm éretek: a s z é l e s s é g é s m é l y s é g b i z t o s í t á s a , valam int a
le fo ly á s i a k a d á ly o k e ltá v o lítá s a .
M int a hidraulikából ismeretes, a vízfolyások lefolyási viszonyai — azonos nedve­
síte tt területek m ellett — annál kedvezőbbek, m inél kisebb a keresztszelvény
n edvesített kerülete. N yílt vízfolyások esetében a félkör az a szélső érték, am ely a
34
legkedvezőbb keresztszelvényt adja. H a az ilyen ideális keresztszelvényt nem is
valósíthatjuk meg, m inden esetre sokat jav ítu n k a lefolyási viszonyokon, és mesz-
szemenően kielégíthetjük az igényeket, ha az elágazásokat m egszüntetjük, egyetlen
főmeder kialakítására szorítkozunk, és az t kellő m értékben összeszorítva, gondosan
vigyázunk arra, hogy a kellő mélységi és szélességi m éretek folytonosan és ne
szeszélyesen változzanak.
A korszerű folyószabályozás k ét v álto za tá t különböztetjük meg: az egyik a vízfo­
lyások szabályozása á l l a n d ó k e r e s z t s z e l v é n n y e l (normális profillal), a m ásik a v á lt o z ó
k e r e s z t s z e l v é n y e k k e l végzett szabályozási módszer.
2.331. Mederösszeszorítás állandó keresztszelvénnyel
E nnél a módszernél, am elyet középvíz-szabályozásnak is neveznek, m indenekelőtt
meg kell állapítani a szabályozás alapjául elfogadott h o s s z ú i d e j ü k ö z é p v í z h o z a m o t ,
am elyet a szabályozott m edernek kiöntés nélkül kell vezetnie, to v áb b á — az esés
ism eretében — a középvízhozam ok levezetésére szükséges keresztszelvény terüle­
té t, ill. annak m éreteit: a n o r m á l i s s z é l e s s é g e t és az á t l a g o s m é l y s é g e t .
A következő lépés a középvízi m eder t e n g e l y é n e k kijelölése a szabályozandó folyó
térképén, ill. helyszínrajzán: felkeressük a szakasz legstabilabb részeit, m eg tartju k
azokat a helyeket, am elyek m ind a víz, m ind a jég és hordalék levezetése szem pont­
jából a legkedvezőbbeknek m utatkoznak, és ezeket a helyeket — rögzítés u tán —
lehetőleg hosszú, enyhe ívekkel k ö tjü k össze. E zu tán a tengelytől jobbra-balra
felrakva a szám íto tt szabályozási szélesség felét-felét, m egkapjuk a szabályozási
vonalakat. Feltevés szerint a szabályozási vonalak k özött a keresztszelvények is
végig egyform án alakulnak ki, m int az a mesterséges vízfolyások esetében a hajóz­
ható csatornáknál valóban bekövetkezik.
Az állandó keresztszelvényekkel történő szabályozási m ódszernek három válfaját
különböztetjük meg.
2 .3 3 1 1 . M e d e r ö s s z e s z o r ítá s p á r h u z a m m ü v e k k e l
A p á r h u z a m m ü v e k a vízfolyás irányával párhuzam osan ép ített m űtárgyak, általá­
ban folyam atosan és szabályos görbületekkel épülnek. A víz folyását zavaró,
kiugró sarkai nincsenek, a víz egyenletes levonulását nem akadályozzák. Sajnos
a hidraulikai szám ítások bizonytalansága m iatt nem mindig sikerül szám ításokkal
a legkedvezőbb szabályozási szélességet m egállapítani. H a a szemben levő párhu­
zam m űveknek egym ástól m ért távolsága tú l nagy, ak k o r a hordalék lerakódásával
a m eder és a vízszintek em elkednek; ha viszont a m eder tú l szűknek bizonyult,
akkor az — új hordalék term elése m ellett — mélyül. Ilyen esetekben elvileg az
egyik párhuzam m űvet teljes egészében fel kellene szedni és megfelelőbb helyre
átépíteni. Ez azonban igen költséges jav ítás lenne, és még akkor sem biztos, hogy
az áthelyezett párhuzam m ű a megfelelő helyre került-e?
A párhuzam m űveket néhány dm-rel a középvízszint m agassága fölé érő korona­
magassággal építik. Minél m agasabb, annál hatékonyabb, de annál költségesebb is
vele az összeszorítás.
E gyes sz e rz ő k a s z a b á ly o z á s i m ű v e k v is z o n y la g o s m ag asság át az ú n . m ed erk ép ző
v íz á llá s s a l k í v á n j á k k a p c s o la tb a h o z n i, é rtv e a la tta az t a v íz s z in t, a m e ly m e lle tt
3*
35
a szabályozandó folyó az évek valamilyen hosszabb sorozata alatt (25, 50 év)
átlagosan a legtöbb hordalékot szállítja. Ennek meghatározásához tehát a horda­
lékhozamok gyakorisági görbéjét kellene megállapítani az em lített időszakra, amely
vízállásnál ennek a görbének maximuma van, az a vízszint lenne a mederképző
vízállás.
A mederképző vízállás megállapítása azonban több nehézségbe ütközik. A görbe
megállapításához hordalékhozamokat kellene mérni. A hordalékfogóval végzett
mérés hatásfoka azonban ma még alig éri el a 60%-ot. Minthogy az S hordalék­
mozgató erő arányos a h vízmélységgel, és az I eséssel (S = yh l), a vízállások gya­
korisági görbéjének maximuma is adna tám pontokat a mederképző vízállás meg­
határozásához. Mivel azonban a hordalékhozam az esésnek is függvénye, a hor­
dalékszállítás nagyobb az árhullám áradó, mint apadó ágában. A mederképző
vízállás megállapítása tehát ilyen közvetett módon is meglehetősen körülményes,
és azt is nagy bizonytalanság terheli.
Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a folyó a maga hordalékát feldolgozza, és
hosszának egy bizonyos pontjától lefelé m ár csak lebegtetett hordalékot szállít.
Az em lített közvetett módszerrel ugyan azt is meg lehetne állapítani, de természe­
tesen éppoly bizonytalansággal terhelve, m int a görgetett hordalékos szakaszok
esetében.
Ha sikerülne is a mederképző vízállást kellő pontossággal megállapítani, a meder­
változásokra való tekintettel természetesen — a szabályozási kisvízszint m intájára
— időről időre azt is újból meg kellene állapítani.
Nem szabad figyel mén kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy idővel sor kerül
a folyó csatornázására; akkor pedig mind a mederképző vízállás, mind a szabályo­
zási kisvízszint jelentősége erősen csökken.
2.3312. Mederösszeszorítás keresztirányú müvekkel
Sokkal könnyebb a szabályozási szélesség megváltoztatása a partokból kiinduló,
egymással szembenálló keresztirányú művekkel: sarkantyúkkal vagy keresztgátakkal
biztosítják.
A sarkantyúk egymástól m ért távolságára elméleti szabály nincs, ezt a t távolságot
általában a szabályozási szélességgel szokták kapcsolatba hozni: kisebb a folyó­
kanyar homorú oldalán, ahol a víz folyásának határozott irányt kell adni, viszont
nagyobb lehet a domború oldalon, ahol inkább a hordaléknak a sarkantyúk közötti
térben való lerakódását kívánjuk elősegíteni. Ha B a szabályozási szélesség és t a
sarkantyúk egymástól m ért távolsága, akkor W inkel szerint:
az inflexiós szakaszon / = 0,5 B —0,75 B,
a homorú oldalon t = B,
a domború oldalon <= 1,5 B —2 B.
A keresztirányú művek töveit a partokba be kell kötni, a partot pedig a bekötéstől
mind felfelé, mind lefelé a kimosás ellen biztosítani kell. A partbiztosítás szokásos
hossza felfelé 10—15 m, lefelé 25—30 m.
Fia a helyes szabályozási szélességet ezzel a módszerrel nem sikerült eltalálni,
kiegészítő munkák elvégzése sokkal könnyebb és kevésbé költséges: csak a sar­
kantyúk hosszát kell növelni vagy kotrás útján csökkenteni.
36
2.3313. Mederösszeszorítás vegyes müvekkel
A múlt század második felében m ár tudták, hogy a párhuzamművek a mélységek
kialakítását segítik elő, a keresztirányú művek pedig a hordalék lerakódásának, a
meder feltöltő elésének eszközei. Schlichting ezért a szabályozási vonalak megálla­
pítása után a kanyarok homorú oldalain csak párhuzamműveket, domború oldalain
pedig keresztirányú művek építését javasolta.
A z állandó keresztszelvénnyel való szabályozás nem vált be. Ez a módszer ugyanis nincs
tekintettel a folyó morfológiai viszonyaira, amely szerint a meder keresztszelvénye
más a kanyarulat tetőpontján és más az átmeneti szelvényben, a két szélső helyzet
között az átm enet fokozatos. A sodorvonal a kiépített művek között nem a közép­
vonal mentén alakult ki, hanem össze-vissza kanyargóit. A meder mélysége a
tengelyben ugyancsak nem m aradt állandó: az átm enetek küszöbein, a gázlókban
kisebb, a kanyarulatok tetőpontjain általában nagyobb mélységek alakultak ki.
Az összeszorítás módszerével szabályozott szakasz felső végének környékén a
duzzasztás következtében a meder bevágódik, a fenék és a vízszintek süllyednek,
a szabályozott szakasz alsó vége táján viszont a sebesség és elragadóerő mérséklése
következtében a hordalék lerakódik, a meder és a vízszintek emelkednek.
2.332. Mederösszeszorítás változó keresztszelvényekkel
Szemben a német folyószabályozókkal a francia mérnökök — élükön Girardonnal —
rám utattak arra, hogy a vízfolyások szabályozása kifejezetten a középvízre nem
járhat a kívánt eredménnyel, m ert a középvíznek távolról sincs a folyó életében
olyan fontos szerepe, mint a szélsőséges vízhozamoknak: a nagy- és kisvizeknek,
ill. az áradó és apadó vízhozamoknak.
A nagyvizek viszonylag rövid ideig tartanak, de nagy víztömegeikkel fejtenek ki
erőteljes h atást: nagyobb az elragadóerejük, m egtámadják a meder fenekét és
partjait, hordalékot hoznak, új hordalékot termelnek és azt továbbszállítják. A kis-
vizek ellenkezőleg hordalékot nem szállítanak, de a gázlókban nagyobb esésükkel
mélyítő hatást fejtenek ki, az ott term elt hordalékot leszállítják az alábbi bögébe és
o tt lerakják.
A sok kísérlet rávezette a francia mérnököket annak felismerésére, hogy a folyó
kanyarulatok egymásutánjából áll, de még egyetlen kanyarulaton belül is az esés
is, a keresztmetszet is változik, és természetes állapotában más a keresztmetszet a
tetőponton és más az átmeneti szelvényben, és a kettő között az átm enet állandó
és folytonos. A bögék hossza és a küszöbök száma a fenék- és mederfal ellenállásá­
nak és a külső erők kölcsönhatásának eredménye. A szomszédos küszöbök egymás­
tól való távolsága tág határok között változik, mégis az átlagos távolságtól 15—20%-
nál nagyobb mértékben nem szokott eltérni.
Az is régi tapasztalat, hogy a folyó torkolata felé haladva, a bögék általában véve
hosszabbodnak, am it egyrészt a vízhozamok növekedésének, másrészt az esés
csökkenésének, sok esetben pedig tektonikus hatásoknak lehet tulajdonítani.
A francia iskola szerint a szabályozási munkákkal csak arra kell szorítkozni, hogy
a természetes adottságok hatását éppen csak befolyásoljuk, akár azok mérséklé­
sével, akár pedig azok fokozásával. Hogy a szabályozás eredménye a célnak tartó ­
san megfeleljen, kiépítése pedig olcsó legyen, úgy kell beavatkozni a folyó életébe,
hogy ezzel a lehető legkisebb mértékben módosítsuk a folyó természettől felvett
alakját. Amennyire csak lehet, meg kell tartani kanyargósságát. Evégből fel kell
kutatni azokat a helyeket, amelyek a kanyarulatok tetőpontjaiul a legalkalma-
37
sabbak. Ilyenek a magasabb és nagy ellenállású partok. Az így kijelölt, egymásutált
következő pontokat megfelelő ívelésű görbékkel kötjük össze, amelyekkel a szabály­
talan és hirtelen változásokat kiegyenlítik. A középvonal helyébe a sodorvonal
került.
A sodorvonal általában nem párhuzamos a partokkal, de helye a partok között
nem is önkényes. A kanyarulat tetőpontján közelíti meg legjobban a homorú
partot, éspedig annál jobban, minél élesebb a kanyarulat. Ez a távolság általában
a meder 1/3—1/5 része (kivételes esetekben ennél kisebb is lehet). A kanyarulat
másik jellegzetes pontja a két egymás után következő kanyar közötti átm enet: a
küszöb vágj' gázló (inflexió). I tt a sodorvonal a mederkeresztszelvény közepén
vagy legalábbis annak közelében van. A tetőponttól a legközelebbi felső, ill. alsó
küszöbig a sodorvonal fokozatosan közeledik a meder középvonalához, s ezért
— akárcsak a partok — a sodorvonal is elnyújtott szinuszvonalszerű görbét ír le.
De a sodorvonal függőleges metszete is színuszvonalszerű: vízmélysége legnagyobb
a tetőpont körül, legkisebb az átmeneti szakaszon.
A sodorvonal megállapításakor arra kell törekedni, hogy helyét a nagj'-, közép-
és kisvizek alkalmával lehetőleg kevéssé változtassa. (A Tiszán és a magyar Felső-
Dunán is több olyan helyet találunk, ahol a nagy vízi sodorvonal keresztezi a kisvízit.)
A sodorvonal megállapítása után a partokat kell kijelölni, és itt megközelítéssel
jutunk el a legmegfelelőbb vonalhoz.
Ha a sodorvonalat és a partokat megállapítottuk, akkor azokat mind a hossz-,
mind a keresztirányú helyzetükben rögzíteni kell. A kanyarulatok homorú oldalain
párhuzamműveket, a domború oldalon viszont keresztirányú műveket építünk.
A hajózás és a jéglevezetés elősegítése érdekében még arra is kell törekedni, hogy
a kanjmrulatok tetőponti szakaszain meglegyen a kellő szélesség, az átmeneti
szakaszon pedig a kellő mélység. Az átmeneti szakaszon akkor jelentkezik métység-
hiány, ha a szélesség igen nagy, a medencék pedig — mind a felső, mind az alsó —
a küszöbön túlnyúlnak, és a partok mellett maradva, egj'másnak kitérnek. Ez a
rosszgázló esete ( 1.2-1. ábra ), amikor a két vakon végződő böge között középgerinc
38
Helyszinrajz
E
C\
T77T7777777 y ? r//7 ry '7 T
alakú), és ezen a vízmélj'ség elégtelen, az esés rövid szakaszon túl nagy, a sodor­
vonal pedig hirtelen irányváltozással megjr át a felső bögéből az alsóba.
Hogy a gázló megfelelő méreteit biztosítsuk és a sodorvonal, ill. a hajóút helyes
irányát is megkapjuk, csökkenteni kell a gázlón túlnyúló medencék hosszát és arra
kell törekedni, hogy ezek a bögék a megrövidülés után a gázlóban a meder közepén
találkozzanak. Más szóval: a rossz gázlót jó gázlóvá kell átalakítani ( 1.2-2. ábra).
A sodorvonal és a partok rögzítésére valók a szabályozási elemek. A kanyarulatok
tetőpontjainak környékén a bögék mélységviszonyainak korlátozására fenékgátakat
építünk, ismét figyelemmel arra, hogy az ilyen művek felett a legalacsonyabb víz­
állások idején is meglegyen a hajózás részére szükséges vízmélység. A medencék
hosszának korlátozására és az 1.2-2. ábrának megfelelő elhelyezkedésük biztosításá­
ra a gázlók környékén sarkantyúkat létesítünk.
A fenékgátak, ill. a homorú oldalon épülő sarkantyúk koronamagassága legala­
csonyabb a tetőpontok táján, és onnan fokozatosan emelkedik az inflexió felé.
A domború oldali sarkantyúk viszont legmagasabbak a tetőpontok környékén, és
onnan koronamagasságuk fokozatosan csökken az inflexiókig, ahol a kétoldali
művek töveinek koronamagassága közel egyenlő ( 1.2-3. ábra).
A sarkantyúk koronájának a parttól sodorvonal felé, tehát a sarkantyú tövétől a
feje felé, esése van. Ez az esés legnagyol)b a homorú oldalon a tetőpont közelében
és onnan fokozatosan csökken a gázló, az inflexió felé. Viszont a sár kantjai korona­
esése legkisebb a domború oldal tetőponti szelvényében (ha o tt reá egyáltalában
szükség van) és onnan ismét fokozatosan növekedik a legközelebbi inflexióig.
A sarkantyúk kiosztását ennél a rendszernél (ellentétben a 2.3312. pontban írta k ­
kal) a helyszínrajzon kijelölt sodorvonalon végzik, kiindulva a kanyarulatok felső
átmeneti pontjából. Onnan lefelé haladva, a sarkantyúk tengelyei és a sodorvonal
metszéspontjai általában fél mederszélességnek megfelelő távolságban követik
egymást. A metszéspontok helyein a sarkantyúk tengelyei a sodorvonalhoz vont
merőlegessel 15—20°-os szöget zárnak be a vízfolyás irányában lefelé (a Felső-
39
 H e ly s z in ra jz
1.2-3. ábra. A sa rk a n ty ú k kiosztása
Dunán ez általában 15°). A szarufaszerűleg kijelölt sarkantyúk tehát a partoktól
felfelé hajlanak, így nemcsak szűkítik a medret, hanem a rajtuk átbukó vizet a
sodor felé is terelik. Megépíteni azonban általában csak a domború oldaliakat
szokták, és kezdetben azok közül is csak minden másodikat, míg a közbensők
megépítésére csak akkor kerül sor, ha azok szükségessége később felmerül. Homorú
oldali sarkantyúkat csak az átm eneti szakaszon építenek, ha ott rossz gázlót kell
javítani.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy ennél a szabályozási módszernél is a fontosabb
elem a párhuzammű, amely a vizet vezeti, irányítja. Sarkantyút csak ott kell építe­
nünk, ahol a medret szűkíteni kívánjuk, ill. a vízhozamokat a sodorvonal felé kíván­
juk terelni.
huzamművek építésére a homorú oldalon sincs szükség, csupán a sarkantyúkat
kell a domború oldalon és esetleg az átmeneti szakaszok mindkét oldalán meg­
építeni.
A kisvízszabályozás keretében a keresztszelvény az átmeneti szakaszon szim­
metrikus, a tetőpontnál nyom ott parabola, de kezdetben mind a szimmetrikus,
mind az aszimmetrikus parabola magasságát — a vízmélységet a szabályozási
kisvízszint alatt — állandónak vették [a Felső-Duna esetében 3 m-nek (1.2-4*
ábra )].
A szabályozási kisvízszint a folyóra vagy annak valamely szakaszára m egállapított
az az alacsony vízállás, amelynél még biztosítani kívánjuk a hajók teljes merülés­
sel való közlekedésének lehetőségét. Ezért a szabályozási kisvízszint hajózási kisvíz-
szintnek is nevezik.
Egyes folyókon, amelyeknél a szabályozás legfontosabb célja nem éppen a hajózás,
az egy bizonyos időben észlelt legalacsonyabb vízállást rögzítették, és azt fogadták
el a szabályozás alapjául, m int pl. a Tisza esetében.
A szabályozási kisvízszint nem állapítják meg minden folyóra egységes elvek sze­
rint. A Dunára vonatkozólag az első világháború után a Nemzetközi Dana-bizottság
(Commission Internationale du Danube ) állpaított meg az egyes főbb dunai vízmér­
cékre hajózási kisvízszint, amelyet ezért CID-vízszinnek neveztek. De ezt a
CID-vízszint is — éppen a mederváltozásokra való tekintettel — időnként módo­
sítani kellett. Jelenleg a Dunára vonatkozólag a dunabizottsági kisvízszín (DB)
van érvényben. Ez megfelel az egyes főbb dunai vízmércéken az 1924—1963 évek
közötti tartóssági görbén a 94%-os vízállásnak, és ez a magyar dunaszakaszon
megfelel az 1100 m3/s-os vízszállításnak. De a mederváltozásokra tekintettel — a
meghatározás m egtartása mellett — az egyes főbb vízmércékre ezt is 10 évenként
újból felül kell vizsgálni.

2.333. Kisvízszabályozás

A változó keresztszelvényekkel való önálló szabályozási módszert akkor is alkal­

mazzák, ha valamely folyószakaszon a szabályozást állandó keresztszelvények
módszerével, párhuzamművek alkalmazásával hajtották végre, de a megkívánt,
eredmény elmaradt. Ilyen esetekben a szabályozást kifejezetten a kisvízre kell
végrehajtani, hogy alacsony vízállások idejére is biztosítani tudjuk a hajózáshoz,
szükséges vízmélységeket és a hajóút szélességét. Ez az ún. kisvízszabályozás
tehát tulajdonképpen kiegészítő szabályozási módszer. Elve ugyanaz, m int a válto­
zó keresztszelvényekkel végrehajtott szabályozási módszernek. Lelke a sodorvonal.
Ha ilyen esetben a párhuzamművek m ár mindkét oldalon kiépültek, akkor pár­

4 0 411
Ha valamely alacsony vízállás idején a vízszínek a DB-kisvízszín alá süllyednek, Inflexió
akkor a hajók terhelését annyival kell csökkenteni, amennyivel alacsonyabb a
vízszín a DB-vízszínnél.
A sarkantyúk koronájának elméletileg össze kellene esnie a parabolaívvel. Minthogy
azonban az építés során ennek kivitelezése nehézségbe ütközik, a sarkantyú koro­
náját csak az érintő magasságáig szokták kiépíteni. Ez így egyrészt könnyebben
kivitelezhető, másrészt a hajózás szempontjából is némi biztonságot nyújt. A sar­
kantyúk fejét az érintési pontig szokták előrevinni, ez egyben a hajóút szélét is
jelenti.
Mivel tapasztalati tény szerint a sodorvonal hossz-szelvény szerinti mélységei nem
azonosak, hanem legkisebbek az átmeneti és legmélyebbek a tetőponti szelvények
környékén, a kisvízszabályozás kezdeti m ódját (legalábbis a magyar Felső-Dunán )
némileg módosítani kellett. Az átmeneti szakaszon a sodorvonal mélysége válto­
zatlan m aradt (a Felső-Dunán 3 m a szabályozási kisvízszín alatt), a tetőpont
környékén viszont —- a tapasztalatnak megfelelően — majdnem a kétszerese lett
(a Felső-Dunán 5—6 m) ugyanaz alatt a kisvízszín alatt.
A domború oldalon a meder általában feltöltődik, de a középvíz-szabályozás kere­
tében épült domború oldali párhuzamművek a mélységeket magukhoz vonták, így
előttük fattyúmeder képződött, amelyet a főmedertől zátony vagy kisebb sziget
választott eí. E fattyúm edrek áttöltése céljából az ilyen helyeken a szabályozási
szélességet szűkíteni kellett. A szűkítővonal a tetőpont környékén a domború olda­
lon ( Felső-Dunánk esetében) kereken 100 m-re került beljebb a sodorvonal felé,
míg az átmeneti szakaszon ez a szűkítés 15—20 m-re szorítkozott. A sarkantyúknak
a meglevő párhuzammű és a szűkítővonal közé eső része keresztgátszerűen víz­
szintes koronával épült, a sarkantyúk koronája csak a szűkítővonaltól kezdett oldalán. Ezek rendeltetése tehát az, hogy a vízhozamokat a vezérárokban össze­
lejteni a sodorvonal felé. A sarkantyúk tövének szintje a szűkítővonalon nem azonos tartsák, ott az elragadóerőt fenntartsák vagy növeljék, a vízszínek esését pedig
magasságú, hanem az átmeneti szakaszon m aradt 0,75 m a szabályozási kisvízszín hosszabb szakaszon egyenletesebbé1tegyék.
alatt, a tetőponti szakaszon pedig — a domború oldalon----- 1-1 m a szabályozási A gázlórendezés fenékmélyítéssel jár, a fenékkel együtt a vízszín is süllyed a gáz­
kisvízszín f :lett. A két szélső eset között az átm enet ugyancsak fokozatos és szinusz­ lóban. Ez a vízszínsüllyedés azonban vízfolyás irányban felfelé is érezteti hatását.
vonalszerű ( 1.2-5. ábra ). Ezért — különösen a Tisza esetében — számolnunk kell a feljebb eső szakaszon
A vázolt módosított rendszerben a sarkantyúk a kialakítandó medernek mintegy újabb gázló keletkezésével, ül. a meglevők romlásával.
bordázatos vázát adják, az összeszorítást erőteljesebbé teszik; növekedett az
elragadóerő és a hidraulikai viszonyok is javultak.
2.34. M ederszabályozás a meder bővítésével
A leggyakoribb eset az, hogy a meder összeszorításának ezt a módszerét a folyónak
azon a rövidebb szakaszain — a gázlók környékén — alkalmazzuk, ahol a hajózás
részére szükséges méretek nem kielégítők. Az ilyen esetekben végzett kisvízszabá- A hegyvidéki szakaszokon mind a hajózást, mind a zajló jég akadálytalan levonu­
lyozást gázlórendezésnek nevezzük. Ennek lényege az, hogy a gázlóban a hajózás lását a mederből kiálló szirtek és sziklák vagy a partok felől a mederbe benyúló
részére szükséges mélységeket kell előállítani. Evégett a középzátonyt vagy gerincet kőzetvonulatok nehezítik. A hegyvidéki folyószakaszok szabályozása tehát abból
á t kell törni, a hajóút irányváltozását — a sodorvonal görbületét — enyhíteni, a áll, hogy ezeket az akadályokat a hajózás, ill. a zajló jég útjából el kell távolítani,
szakasz esés viszonyait pedig egyenletesebbé kell tenni. E célok érdekében min­ vagyis a medret bővíteni kell.
denekelőtt a gázlót át kell kotorni. A kotrás tengelye lehetőleg essen össze a terve­
zett sodorvonallal, a kotrott vezérárok szélessége pedig akkora legyen, hogy benne 2.341. Mederszabályozás robbantással
egy hajóvonat biztonságosan áthaladhasson, tehát legalább 50, de lehetőleg 80 m
legyen. Mélységeit — dunai viszonylatban — 25 dm-re kell venni a szabályozási A hegyvidéki folyószakaszokat jellemzi a mederfal nagy kohézióereje, ellenálló
kisvízszín alatt. képessége, a sziklás fenék és a szirtes partok. Az ilyen szakaszokon a szelvény szűk, a
A kotrás magában véve csak a legritkább esetben elég. A kotrott vezérárkot ugyanis mélység és a szélesség viszonylag elégtelen. A víz a meder falát még a viszonylag
a legközelebbi árhullám a magával hozott görgeteg hordalékkal ismét betölti. nagy esés, sebesség és elragadóerő ellenére sem képes megbolygatni, a természetes
Gondoskodni kell tehát arról is, hogy a folyó a magával hozott hordalékot ne úton végbemenő bővülés igen lassú, évente alig 1—2 mm mélyülés. Ezért a fel­
rakja le, hanem szállítsa tovább. Erre valók a sarkantyúk a vezérárok mindkét hozott célok érdekében mesterségesen kell a folyószakasz keresztszelvényét a kellő

42 43
méretekre bővíteni. Miként a gázlórendezések esetében, itt is vezérárkot emelnek
ki, de nem kotrással, hanem a sziklák robbantásával, am it sok esetben víz alatt
kell végezni. A robbantott szikladarabokat, kőtömböket markoló kotrókkal emelik
ki, és onnan dereglyéken szállítják a partra, esetleg a folyó által kim élyített göd­
rökbe. Mivel a víz alatti robbantás rendkívül nehéz és költséges munka, vele
csak a legszükségesebb méretek biztosítására lehet szorítkozni. E zért a vezérárkot
rendszerint 2,5—3 m mélyen képezik ki a hajózási kisvízszínt alatt, a szélessége
pedig 50_80 m szokott lenni. Az ilyen méretek mellett azonban a hajózás korlá­
tozását kell bevezetni: két hajó vagy hajóvonat a vezérárokban nem találkozhat
és az éjjeli hajózás is tilos.
2.342. Mederszabályozás kotrással
Olyan esetben, amikor az összeszorítás módszerével nem lehet a megkívánt hajó­
zási mélységeket előállítani, m ert a meder anyaga annyira kötött, hogy azt a víz
összeszorításával megnövelt elragadóerő sem képes megmozdítani és a vízfolyás
fenekét mélyíteni, kénytelenek vagyunk a szükséges mélységeket mesterséges úton,
kotrással előállítani.
Vannak esetek, amikor a kotrást önállóan kell a mederszabályozás, főleg a hajóút
mélységeinek biztosítása céljából alkalmazni, így nagyobb folyókon, a gázlók
javítása érdekében, amikor a szorítóművek nagy méretei a mederszabályozást túl
költségessé tennék. Ilyenek a Szovjetunió nagy folyói, a D una alsó szakasza Turnu-
Severintől a torkolatáig, az észak-amerikai nagy folyamok stb. Minthogy e nagy
folyókban a k o trott vezérárok összeszorító sarkantyúk segítségével nem állandó­
sítható, fontos műszaki követelmény, hogy a kotrás tengelye összeessen a tervezett
sodorvonallal. Ha a kotrás tengelyét sikerült helyesen megállapítani, inkább szűk,
de lehetőleg mély vezérárkot kell kotorni, m ert az így előállított árok mintegy
magához szívja a víz sodrát, és ezért nem iszapolódik fel, hanem inkább mélyül
és szélesedik.
2 .3 5 . IVajjyvízszaItalyozás
A folyók közép- és kisvízszabályozásai elsősorban hajózási célokat szolgálnak, de
elősegítik az árvizek elleni védekezést is, amikor a medernek olyan méreteket kell
adni, hogy lehetővé tegyék a zajló jég megállás nélküli levonulását, és így a jeges
árvizek keletkezésének megakadályozását. A jeges árvíz jellemző vonása, hogy
viszonylag kis vízhozamokkal vonul le és a torlaszok a lefolyási keresztszelvény
csökkentésével idézik elő a szomszédos területek elárasztását.
Az árvizek egy másik faja az ún. nyári árvíz, amikor akár nagy esőzések, ak ár
hóolvadás következtében oly nagy víztömegek folynak le, hogy azok a középvízi
mederben m ár nem találnak elég helyet és ezért a mederből kilépve, elárasztják a
szomszédos területeket. A nyári árvizeket tehát a túlságosan naqy vízhozamok:
jellemzik.
Az árvizek kártételei elleni védekezés lényege az elárasztások megakadályozása.
Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy a magas vízállással érkező, viszonylag rövid
idő alatt levonuló árhullámokat hosszabb ideig tartó, de alacsonyabb szintű árhul­
lámokká alakítsuk át, amelyek ellen a védekezés m ár lényegesen könnyebb. E zt a
célt szolgálják a folyók síkvidéki szakaszain a kanyarulatok átvágásai (l. 2.48.
44
pontot ), a hegyvidéki szakaszokon pedig a lefolyásra kerülő vízhozamok egy részé­
nek visszatartása: tározása. De szabályozni lehet az árvizek levonulását mederbő­
vítéssel, árapasztó csatornákkal, az árterületek feliszapolásával, főleg pedig párhuza­
mos művekkel: az árvédelmi töltésekkel, amelyek a nagy vízhozamokat szűkebb
árvízi mederbe szorítják össze. (Ezekkel a kérdésekkel az 1. pontban foglalkozunk
behatóbban.) A párhuzamos töltésekkel való nagyvízi mederösszeszorítás azonban
a folyószabályozásnak is egyik elsőrendű feladata, és ezt nagyvízszabályozásnak
nevezzük.
A nagyvízszabályozás célja olyan nagyvízi meder előállítása, amelyben a folyó
legnagyobb árvizei is akadálytalanul és kártétel nélkül levonulhatnak. A módszer
lényege az, hogy a folyó partjaival közel párhuzamosan, a középvízi meder partjai­
tól bizonyos távolságra mesterséges árvízi partokat: töltéseket építünk, amelyek
nem engedik az árvizeket az árterületen szétterülni. Ezért nagyvízi folyószabályo­
zási feladat: az árvédelmi töltések helyes vonatozása és a hullámterek megfelelő ren­
dezése.
A töltésezés a nagyvízi meder összeszorítását jelenti, az összeszorítás viszont mindig
vízszintemelkedéssel jár. Ez a vízszintemelkedés azonban számítható.
A hullámtér alatt a középvízi meder partjai és az árvédelmi töltés vagy természetes
m agaspart közötti területet értjük. Hullámtér — kivételes esetektől eltekintve —
a folyó m indkét oldalán van és csak azon az oldalon és ott m arad el, ahol a közép­
vízi medret m agaspart határolja. A hullámtereket töltések építésével alakítjuk
olyan méretűvé, hogy azok az árvízhozamok mederből kilépő részét zavartalanul
le tudják vezetni. A legfontosabb méretek tehát a töltések magassága és a közép­
vízi medertől m ért távolsága, vagyis a hullámtér szélessége. A kétoldali töltések
egymástól m ért távolsága adja meg a nagyvízi meder szélességét, amely tehát
három részből tevődik össze: a középvízi mederből és a két hullámtérből.
A legegyszerűbb megoldásnak az látszik, ha a folyó középvízi partjait emeljük
meg annyira, hogy az így megnövelt keresztszelvény képes legyen a legnagyobb
árvizeket is levezetni. Ez a megoldás azonban túlságosan költséges és csak ott
alkalmazható, ahol igen értékes területeket kell a kiöntésektől megvédeni, pl.
városokat. Ahol azonban a partm enti területek nem bírják el az ilyen költséges
megoldást, o tt a parti területek egy részét fel kell áldozni a mederből kilépő vizek­
kel történő elárasztásra. Minden esetben azt kell megvizsgálni, hogy a teljes biz­
tonság mellett melyik a gazdaságosabb megoldás: a keskenyebb hullám tér m aga­
sabb töltésekkel, avagy alacsonyabb töltések szélesebb hullámterekkel.
A hullámtér szélességéhez és vele kapcsolatban a várható legmagasabb árvízszínt
meghatározásához szükséges adatok: az eddig észlelt, ill. a jövőben várható
(számított) legnagyobb vízhozam, annak vízszínesése, végül a hullámtér terep-
viszonyai és érdességi tényezői.
Ezek ismeretében fel lehet venni a töltések egymástól m ért távolságát, ill. a hul­
lámterek szélességét és azokhoz m ár ki lehet számítani az összeszorítás utáni
árvízszín magasságát és hozzá mérni kellő biztonsággal az árvédelmi töltések
koronamagasságát és szelvényméreteit.
Az árvízi keresztszelvényben a vízhozamok túlnyomó részét a középvízi meder
és hozzá csatlakozó, az árvízszintig felérő, nagy vízi mederrész vezeti. Azonban
rendkívül fontos, hogy a hullámterek is levezessék az árvízhozamok rájuk eső
részét. Ennek feltétele pedig az, hogy az árvédelmi töltések — a megfelelő magas­
sági és szelvényméretek mellett —- helyes vonalozásúak legyenek, másrészt pedig,
hogy a hullámtereket is m indig rendezett állapotban tartsák.
45
2.351. Az árvédelmi töltések vonatozása
Nem elég megkövetelni, hogy a hullámterek kellő szélessége mellett a töltések meg­
gátolják az árvizek szétterülését, fontos, hogy a töltések azokat kellően vezessék,
irányítsák. Törekedni kell tehát itt is annak a nagyon fontos folyószabályozási elv­
nek betartására, hogy a kis-, közép- és nagyvizek sodorvonalai lehetőleg egybe­
essenek, de legalábbis ne nagyon térjenek el egymástól. A töltésektől meg kell kí­
vánnunk, hogy vonalozásuk folytonos legyen, tehát ne legyenek rajtuk hirtelen
törések, ne okozzák a hullámtér kiszélesedését vagy beszűkülését, ami örvénylése­
ket, mellékáramlásokat idézhetne elő, és ezzel a víz sima lefolyását akadályozná,
másrészt a töltések legyenek közel párhuzamosak a középvízi meder partjával,
mert csak így érhető el, hogy a nagyvízi sodorvonal ne nagyon térjen el a közép­
vízitől.
2.352. A hullámterek rendezése
Mint láttuk ahhoz, hogy a hullámterek a rájuk eső vízhozamrészt akadálytalanul
le tudják vezetni, fontos követelmény, hogy keresztszelvényük kellő méretű legyen
és rajtuk semmiféle akadály ne csökkentse a lefolyás sebességét és ne korlátozza a
nagyvízi keresztszelvény területét. A legfőbb lefolyási akadályt a hullámtéri nö­
vényzet okozza. A fák, erdők, bokrok és különösen az aljnövényzet csökkentik a le­
folyási keresztszelvényt és igen nagy mértékben növelik az érdességi tényezőt, és
ezzel csökkentik a lefolyási sebességet. A sebességcsökkenés folytán pedig nemcsak
nagyobb keresztszelvényre van szükség (ami vízszint-emelkedésben nyilvánul meg),
hanem a lebegtetett hordalék is nagyobb mértékben rakódik le, tehát a hullámtér
szintje emelkedik, és ezáltal is kisebbedik a hullámtér lefolyási keresztszelvénye.
Csökkentik a lefolyási keresztszelvényt a hullámtéri építmények, az út- és vasúti
töltések, ha a hullám teret átszelik. A terepszint emelkedése a lebegtetett hordalék
lerakódása m iatt látszólag jelentéktelen, de ha meggondoljuk, hogy az évente
1—2 inm-t, sőt sok esetben 1—2 cm-t is kitesz, akkor megérthetjük, hogy vannak
hullámterek, amelyek terepszintje nemcsak dm, de sok esetben méterrendű mére­
tekkel túlhaladja a szomszédos árterületek szintjét.
Ha tehát azt akarjuk, hogy a nagyvízi meder a legnagyobb árvízhozamokat is
zavartalanul levezesse, akkor a töltések kiépítésével egyidejűleg a hullámtérről, de
legalábbis a „szabadon hagyandó sávról” el kell távolítani a növényzetet, különö­
sen a bokrokat és az aljnövényzetet, de a hullámtéri építményeket, főleg a kereszt-
irányú töltéseket is. Mivel pedig a magára hagyott területeken a növényzet hamar
gyökeret ver, és a hullámtereken buján fejlődik, nem elegendő a növényzetet egy­
szer eltávolítani, hanem annak rendszeres irtását a fenntartási munkák fontos
tényezői közé kell sorolni. Megtűrni csak a töltések előtti füzeseket és a lombos
erdősávot lehet, amelyek a töltéseket a hullámverés ellen védik.
A hullámterek rendezése, sajnos, mindig eléggé elhanyagolt ágazata volt a folyó­
szabályozásnak. Főcélnak mindig a hajózás érdekében végzett m unkákat, helyen­
ként pedig a jégelvonulás akadályainak elhárítását tekintették, holott nem lehet
eléggé hangsúlyozni, hogy a hullámterek rendezése és karbantartása ármentesítés
tekintetében legalább olyan fontos, m int az árvédelmi töltések ellenálló képességé­
nek biztosítása és fokozása.
46
2.36. F olyócsatornázás
2.361. A íölyőesatoi Házasról általában
A folyószabályozás módszerei sokat javítanak a víz, jég és hordalék lefolyási viszo­
nyain és az árm entesítést is alapvetően szolgálják, a hajózás igényeit azonban nem
mindig képesek kielégíteni. A hajózás fejlődésével a hajók méretei jelentősen nőt­
tek, ezért alacsony vízállások idején nincsenek meg m indenütt a szükséges mély­
ségek és szélességek. Ilyenkor a hajókat csak részlegesen terhelik, nehogy a seké­
lyebb mélységű helyeken le kelljen állniuk, hogy megvárják a legközelebbi árhul­
lámot. Ez a várakozás sokszor hetekig eltarthat, vagy szállítmányaiknak egy ré­
szét üres hajókba rakják át, hogy így megkönnyebbülve, áthaladhassanak a gázló­
kon.
Ha a hajózás igényei oly nagyok, hogy azokat folyószabályozási módszerekkel nem
lehet kielégíteni, akkor a szükséges méretek: a mélységek és szélességek csak a folyó
csatornázásával biztosíthatók. A csatornázás lényege a folyó vagy folyószakasz
lépcsőzése. A folyó megfelelő helyein duzzasztóműveket építenek, amelyek a víz­
szintet annyira megemelik, hogy a hajózáshoz szükséges méretek a duzzasztás
határán belül teljes mértékben meglegyenek. A duzzasztás felső határának közelé­
ben azután újabb duzzasztót kell építeni, és így tovább a teljes hajózó szakaszon
végig.
A folyók csatornázásánál igen fontos és kényes dolog a duzzasztóművek helyeinek
kiválasztása. A vízlépcsőt rendszerint sziklás szakaszok alsó végére, de minden­
képpen olyan helyre tervezik, ahol az alapozási viszonyok még kedvezők és a
hajózsilipek elhelyezése sem ütközik különösebb nehézségbe.
A duzzasztómű beépítésével a folyószakasz esését egy helyre, a vízlépcsőhöz kon­
centráljuk. I tt teh á t a hajók mesterséges akadályba ütköznek. E zt a felső és alsó
vízszint közötti több méteres magasságkülönbséget külön erre a célra szolgáló
berendezéssel: a hajózsilippel kell legyőzni. Az átzsilipelés ugyan időt vesz igénybe,
az időveszteség azonban bőven megtérül azáltal, hogy a duzzasztott térben a
mélyebb, csendesebb vízen a felfelé hajózás lényegesen gyorsabb és biztonságosabb.
Nagy előnye még a folyócsatornázásnak, hogy a duzzasztótérben a hajók csaknem
m indenütt megállhatnak, kiköthetnek, be- és kirakodhatnak, és ezáltal — lega­
lábbis a partok mentén — jobban igazodhatnak az áruk feladóihoz, ill. felvevői­
hez.
A csatornázás teh át részben a hajózás érdekeit szolgálja, de a vízlépcsőnél egy
helyre összpontosított esés, a víszintkiilönbség lehetővé teszi a vízienergia kihasz­
nálását is.
Sok esetben a csatornázás fő célja nem is a hajózás előmozdítása vagy vízienergia­
termelés, hanem az, hogy a felduzzasztott vizet gravitációs úton oldalcsatornába
terelve, ezzel nagyobb területek részére öntözővizet szolgáltassanak.
A folyócsatornázás igen erőszakos beavatkozás a folyó életébe, m ert lényegesen
m egváltoztatja annak vízjárását. És ennek az erőszakos beavatkozásnak meg­
vannak a maga árnyoldalai is, főleg a jég és a hordalék levezetése tekintetében.
Bár a duzzasztott térben a víz felülete lényegesen nagyobb, lefolyási sebessége
pedig kisebb, m int volt a folyó eredeti állapotában, a duzzasztóművek épí­
tésével kapcsolatban jégtörő hajókról is kell gondoskodni, amelyek az olvadás
megindultával, ill. az árhullám megérkezésével a duzzasztott tér jegét feltörik,
47
aprítják, hogy az a duzzasztómű alatti alsóvízre leereszthető legyen. Jól megszer­
vezett jégtörő-szolgálattal a jégtorlaszok képződése is megelőzhető.
Változást jelent a folyó csatornázása a hordalékhozam levezetése tekintetében is.
A görgetett hordalék mozgása nyílt folyókon is szakaszos jellegű: erősebb az áradó
és nagyvizek idején, gyengébb, esetleg szünetel is az apadó és kisvizek alkalmával.
Ez a szakaszosság még kifejezettebb lesz a csatornázás után. A görgetett hordalék
nagyobb szemei a duzzasztott szakasz felső térségében rakódnak le, lejebb az ap­
róbbak, a duzzasztómű közelében pedig — legalább részben — a lebegtetett horda­
lék is leülepedik. Áradás idején, amikor a duzzasztómű mozgó alkatrészeit feleme­
lik vagy lefektetik, az áradó víz a lerakodott hordalék tetemes részét újból moz­
gásba hozza, teljes mértékben azonban nem tudja elszállítani. Ezért a duzzasztott
tér felső szakaszán, a következő duzzasztómű alatt sokszor kotrással kell a horda­
léktöbbletet eltávolítani.
A folyócsatornázás a legmagasabb fokú folyószabályozás. Míg a folyószabályozás­
sal arra törekszünk, hogy a folyó természetét meghagyva csak olyan változtatáso­
kat végezzünk rajta, amelyek céljaink elérésére alkalmassá teszik, a csatornázás
olyan erős beavatkozás, amely a folyó természetét és vízjárását lényegesen meg­
változtatja.
A csatornázás azonban nem teszi feleslegessé az egyéb folyószabályozási munkála­
tok folytatását. A duzzasztott meder a böge alsó szakaszán szélesebb és mélyebb.
A szél rajta nagyobb hullámokat korbácsol: ezek a partokat erősebben tám adják,
és ezért a partok biztosítására több gondot kell fordítani. Célszerű ezeket a munká­
kat még a duzzasztás előtt elvégezni, amikor e munka még szárazon vagy alacsony
vízállás mellett lényegesen könnyebben és olcsóbban elvégezhető.
A csatornázás leginkább a folyók hegyvidéki és síkvidéki szakaszain eredményes.
Az átmeneti szakaszon, a hordalékkúpon mind az alapozási nehézségek, mind a
szivárgási viszonyok m iatt gazdaságosabbnak látszik az oldalcsatornás megol­
dás.
2..'!(>2. A duzzasztómuvek létesítésének kiilönlec|es kérdései*
2.3621. A duzzasztás célja
A hagyományos értelemben vett folyószabályozás elsősorban a vizek kártétel
nélküli levezetését biztosítja. A szabályozási munkákkal kisebb mértékben javul­
nak a vízhasznosítási lehetőségek is, pl. kedvezőbbé válnak a hajózási körülmé­
nyek stb.
A vízfolyások teljes hasznosításához azonban elengedhetetlen a duzzasztóművek
építése. Céljuk a vízfolyás vízjárásának olyan szabályozása, amellyel állandóan
vagy időszakosan egy bizonyos duzzasztási szint áll elő, vízkivétel, energiaterme­
lés, hajózás, víztározás vagy egyéb hasznosítási célra.
A duzzasztómű beillesztése a folyószakaszba
A duzzasztómű elhelyezését elsősorban a hasznosítási igények szabják meg. A duz­
zasztási szintnek olyannak kell lennie, hogy biztosítsa a megfelelő vízkivételt,
vízierő-hasznosításnál megfelelő esést, hajózás esetén minél hosszabb folyószaka­
szon kellő vízmélységet stb.
* A 2.362 p o n to t M á tra i István írta.
48
A duzzasztómű helyének kiválasztásakor igen sok szempontot kell mérlegelni.
Egyik fontos szempont a megfelelő beillesztés a folyószakaszba. Biztosítani kell a
változó vízhozamok, a jég és hordalék megfelelő levezetését, az alapozási szem­
pontból kedvező altalajéi folyószakasz kiválasztását. Ezenfelül az építés módja is
hatással van a duzzasztómű elhelyezésére.
A duzzasztott folyószakasz kérdései
A duzzasztás rendszerint hosszú folyószakaszokat érint, különösen a folyók alsó,
kis esésű szakaszán. Ha a duzzasztás a környező terület térszintje alatt marad,
úgy a hatás a duzzasztott böge mentén, a szomszédos területeken nem jelentős.
Térszint feletti duzzasztás esetén igen fontos a duzzasztott folyószakasz mentén a
duzzasztás káros hatásai ellen szükséges védőintézkedések megtétele: szorító-,
vezetőtöltések építését, meglevő töltések megerősítését, áteresztő altalajok esetén
a magasra duzzasztott víz következtében előálló szivárgás csökkentését, szivárgó-
és lecsapolócsatornák és szivattyútelepek építését.
2.3622. Duzzasztómű
Duzzasztás, duzzasztási szint
A duzzasztómű az igényekhez illeszkedően időszakos vagy állandó duzzasztású
lehet. Időszakos duzzasztást elsősorban mezőgazdasági célú hasznosítás esetén te r­
veznek. Ilyen üzemű pl. a Békésszentandrási Duzzasztómű, amelynél csak a nyári
növénytermelési időszakban van duzzasztás, mivel ez a mű elsősorban öntözővíz-
kivételre és víztározásra szolgál.
Olyan esetekben, amikor a mezőgazdasági hasznosításon kívül más igény is van
(pl. energiatermelés, hajózás, ipari vízkivétel stb.) akkor a duzzasztás állandó.
A duzzasztási szint általában kisebb határokon belül állandó. Nagyobb folyami
vízlépcsőnél kisebb, 0,5— 1 m duzzasztási szint-változás szükséges esetleges napi
energiatermelési csúcs érdekében. Víztározás esetén, m int pl. a Kiskörei Vízlépcső­
nél, m ár nagyobb duzzasztási szintváltozást terveznek. I tt a max. vízszint-ingado-
zás 3,2 m. Ebben a különleges esetben az öntözési és víztározási idényen kívül
alacsonyabb a duzzasztási szint és a vizet a tavaszi árvizek levonulása után, magas­
ra emelt duzzasztási szint mellett tározzák.
A duzzasztási szint magasságát az előzőekben kifejtettek szerint az igények alap­
ján állapítják meg. Magassága általában ritkán haladja meg a természetes árvizek
szintjét. Ennek oka főleg az, hogy az árvízszintnél magasabb duzzasztás egyrészt
igen nagy járulékos védőintézkedéseket tenne szükségessé a böge mentén, másrészt
pedig alapvetően m egváltoztatja a folyó vízjárási, jég- és hordaléklevonulási vi­
szonyait. Különlegesen a nagy hordaléktöménységű vizet szállító folyómedrek fel-
iszaposodása magas duzzasztás mellett olyan nagymérvű lehet, hogy 1—2 évtize­
den belül a meder feltöltődik és a duzzasztómű nem tudja ellátni feladatát. Ezért
az ilyen folyókon célszerű olyan megoldást alkalmazni, amelynél a legnagyobb
hordalék töménységű árvizek lehetőleg duzzasztás nélkül, eredeti sebességükkel
lefolyva, tovább szállítják a felülről érkező hordalékokat.
A duzzasztás fix vagy mozgó gátszerkezettel valósítható meg. Folyami duzzasztó­
művekben ritka a fix gát, leginkább a folyók legfelső sziklás vagy szilárd medrű
szakaszán építenek ilyet. A leggyakoribb a mozgógátas szerkezet, amely széles
tartom ányban teszi lehetővé a vizek káros duzzasztás nélküli levezetését, különö­
sen a szélsőséges vízjárású folyókon.
4 V íz é p íté s I. k ö t e t
49
Gátnyílás, küszöb
A duzzasztómű a levezetendő vízmennyiségnek megfelelő szélességű nyílásokból,
küszöbből és mozgó elzárószerkezetből álló létesítmény. A duzzasztómű nyílásai­
nak m éretét és kialakítását a levezetendő víz, jég és hordalék szabja meg. A küszöb
magassága egyrészt összefügg a választott elzárószerkezettel, másrészt olyan magas­
ságú, hogy kedvező lefolyási viszonyokat biztosítson. Kis esésű folyószakaszon és
hordalékos folyókon általában mélyküszöbű vagy kissé emelt küszöbű megoldást
alkalmaznak. A duzzasztómű nyílásait a választott szerkezettel összefüggő gazda­
sági megfontolások alapján és úgy állapítják meg, hogy a jéglevezetés körülményei
kedvezőek legyenek.
Kisebb duzzasztómű-nyílások jégtorlódást okozhatnak, ezért a gazdaságosság
szempontjait figyelembe véve, minél nagyobb nyílásokat célszerű alkalmazni. Jég-
járásos kis esésű folyókon a 20 m-es nyílás minimumnak tekinthető. A nyílások
kialakítása és mérete alapvetően függ a duzzasztott bögében előálló jégviszonyok­
tól, a jég megjelenésétől, annak vastagságától és a jég olvadásának és levonulásá­
nak körülményeitől. Ezek a kérdések alapvetően befolyásolják a duzzasztómű
általános elrendezését.
Gátszerkezet
A duzzasztóművek elzárószerkezetei igen sokfélék lehetnek. Magasabb küszöbök
esetén billenőtáblás és szegmenstáblákat alkalmaznak, amelyek a küszöbben, ill.
pillérekben elhelyezett csukló körül mozgathatók. Mélyebb küszöb esetén síktáblás
vagy szegmens-elzárásokat alkalmaznak. A siktáblás vagy szegmens-elzárások
magasabb duzzasztás esetén általában többrészes szerkezetek. Az alsó tábla felett
süllyeszthető vagy billenthető második tábla van elhelyezve, a víz- és jéglevezetés
megfelelő megoldására.
A duzzasztóművek mozgatására szolgáló szerkezetek régebben mechanikus, drót­
köteles, láncos vagy rudazatos mozgatású berendezések voltak. Üjabban nagy­
mértékben terjednek a hidraulikus mozgatású emelőberendezések.
A duzzasztómű lényeges alkotóeleme az elzárószerkezet mögötti vízláda és utó­
fenék, amelynek célja az átbukó víz energiájának olyan mérvű csökkentése, hogy
az kártétel nélkül vonuljon le a duzzasztómű alatti szakaszra.
Szivárgás
A duzzasztás következtében előálló vízlépcső okozta szivárgás döntő hatással van
a duzzasztómű állékonyságára és biztonságára. Ezért különös gondot kell fordítani
a bekövetkezhető szivárgás megakadályozására, vagy olyan határok között ta r­
tására, hogy az káros hatásokat ne okozhasson. Közeli vízzáró rétegek esetén a
duzzasztómű alaplemeze és a szivárgó réteg között vízzáró falat építenek acélle­
mezből, résfalból vagy más módon. E zt a falat oldalirányban is megfelelőképen
meghosszabbítják, az oldalirányú szivárgás csökkentésére. Amennyiben a vízzáró
réteg gazdaságosan nem érhető el, úgy a szivárgási út megfelelő meghosszabbításá­
val védekeznek a káros szivárgás ellen. A duzzasztómű egyes különálló beton­
tömbjei között is megfelelő vízzáró szigeteléseket kell alkalmazni.
Építési kérdések
A duzzasztómű építése erőteljes beavatkozást jelent a folyó vízjárási viszonyaiba.
Ezért gyakran külön átvágásban építik a duzzasztóművet. Ilyen módon biztosít­
ható, hogy az építés közben előálló, előre nem látható vízállások nem zavarják az
50
építés menetét. Ez az eljárás általában költségesebb, de biztonságosabb. Élő me­
derben épülő duzzasztómű esetében biztosítani kell, hogy az építés egyes fázisaiban
a folyómederben mindig megfelelő lefolyási keresztmetszet álljon rendelkezésre a
vízhozamok és jég akadálytalan levezetésére.
Az építésszervezési munkában nagy figyelmet kell szentelni a vízállásváltozások
káros hatásainak kiküszöbölésére, ill. csökkentésére mind az egyes létesítmények,
mind pedig az építési anyagok megvédése szempontjából.
V ízlépcső
A duzzasztóműhöz az egyes ágazati hasznosítások céljára gyakran egyéb létesít­
mények, így pl. hajózsilip, erőtelep, hallépcső, vízkivételi zsilip stb. kapcsolódnak.
Ezeknek a létesítményeknek összességét vízlépcsőnek nevezik. Egyes létesítmények,
így pl. a hajózsilip, vízierőtelep normális feladatokon kívül gyakran részt vesznek
az árvizek levezetésében is. A vízlépcső létesítményei mind hidraulikai, mind pedig
építési és üzemi szempontból szoros kapcsolatban vannak egymással. Az áramlás-
tanilag legkedvezőbb kialakítást kisminta-kísérletekkel állapítják meg.
2.3623. A duzzasztott folyószakasz, böge létesítményei
A duzzasztott folyószakasz mentén szükséges létesítmények kis esésű folyók és
magasabb duzzasztási szint esetén igen jelentős kiterjedésűek. Beruházási össz­
költségük néha eléri a vízlépcső költségének 30—40%-át. Ezért a vízlépcső létesít­
ményeit, a duzzasztási szint megállapítását a teljes duzzasztott szakasz figyelembe­
vételével kell kialakítani. Jelentős feltárási m unkát kell végezni a szivárgással ve­
szélyeztetett területek topográfiájának és altalajának feltárására a keletkező hatá­
sok megfelelő megállapítása céljából.
A duzzasztott meder létesítményei
A duzzasztással megváltozik az eredeti állapot. A vízsebesség csökkenésének fi­
gyelembevételével kell a mederszabályozási és biztosítási m unkákat megtervezni.
Ha a duzzasztás a partokat meghaladja és töltések építése szükséges, úgy rendkívül
fontos feladat a töltések olyan kialakítása, hogy azok egyrészt a hullámverés
mechanikai hatásának, másrészt pedig a töltéstest és az alatta levő rétegek az
előálló szivárgásnak ellenálljanak.
A hullámverés ellen enyhe rézsűvel, szilárd burkolattal, műanyag szövetekkel vagy
megfelelően telepített védőnövényzettel (nád, füzes) védekezünk.
A duzzasztott bögében meg kell vizsgálni a lefolyási, jégjárási, hordalékjárási vál­
tozásokból bekövetekezett hatásokat, és a kedvezőtlen hatások ellen megfelelő
védőműveket kell építeni.
Mentett oldali létesítmények
A megfelelően méretezett töltéstesthez gyakran szivárgócsatorna is tartozik a töl­
téstesten és alatta átszivárgó vizek összegyűjtésére. Az összegyűjtött szivárgó vizek
levezetésére szivattyútelepek szükségesek, amennyiben ezeket a vizeket nem lehet
gravitációsan a duzzasztómű alá bevezetni.
4*
51

2.37. O ldalesatornák
Az oldalcsatorna a főmederrel közelítően párhuzam osan vezetett mesterséges víz­
folyás olyan m éretekkel, hogy ra jta a hajózást vagy az öntözővíz kiszolgáltatását
zav artalanul lehessen lebonyolítani. A folyószakaszon valahol duzzasztóm űvet
építenek, és annak segítségével a folyó vízhozam át vagy annak egy részét az oldal-
csatornába terelik. Az oldalcsatornában a vízszín esése rendszerint kisebb, m int a
folyóé, ezért alsó szakaszát töltések között kell vezetni. Ilyen esetben gondoskodni
kell arról, hogy a víz egy része ne szivárogjon a szomszédos területekre, m ert ez
egyrészt vízveszteséget jelent m ind a hajózás, m ind a vízierő-termelés szem pontjá­
ból, m ásrészt a fakadóvizek a szomszédos területek elm ocsarasodására vezethet­
nek.
Az oldalcsatorna alsó vége tá já n újabb vízlépcsőre van szükség, ahonnan a víz az
alvízcsatornán keresztül visszatér az elhagyott főmederbe. Az alsó vízlépcsőnél a
m agasságkülönbség legyőzésére term észetesen újabb duzzasztóm űre és hajózsi­
lipre is szükség van. A vízlépcső által biztosított esés kihasználására a vízlépcsőbe
rendszerint vízierőtelepet is építenek.
Az oldalcsatornába görgetett hordalék nem kerül, de a lebegtetett hordalék lerakó­
dása is okozhat szelvénycsökkenést, am it időnként átöblítéssel, esetleg kotrással
kell ellensúlyozni.
2.38. H ajózható csatornák
A víziúton való szállítás olcsósága és egyéb előnyei rávezetnek arra, hogy kedvező kö­
rülm ények k ö zö tt mesterséges viziutat létesítünk olyan területeken is, ahol hajózható
folyók, ül. hajózhatóvá tehető vízfolyások nincsenek. Ilyen eset pl., ha két hajóz­
ható vízfolyást kív ánunk csatornával egym ással összekapcsolni.
A mesterséges víziu tak h átrá n y a a nagy befektetési költség, a kisebb sebesség és
különösen az a körülm ény, hogy télen a befagyott csatornát sokszor hónapokon á t
nem lehet használni. E lőnyük viszont a folyam i víziutakkal szemben, hogy függet­
lenek az árvizektől. A hajócsatorna általában annál kedvezőbb, m inél több folyó­
val és egyéb v íziú ttal áll kapcsolatban.
H ajózható csato rn ákat általában síkvidéki területeken építenek, ahol a szelvényt
alluviáiis talajból emelik ki, és ezért e m unka részben úszó kotrókkal, részben más
földm unkagépekkel végezhető. (A technológiát a VI. fejezetben tárgyaljuk.) H a
k ét folyó között kell csatornát építeni, rendszerint felmerül annak szükségessége,
hogy a csato rn át vízválasztón kell átvezetni. Ilyenkor meg kell vizsgálni, nagy és
költséges talaj bevágások helyett, nem gazdaságosabb-e a csatorna lépcsőzésével
felemelkedni a vízválasztóig, ill. onnan lefelé a m ásik végcélig. Az egyes lépcsőknél
a vízszintkülönbséget hajózsilipekkel vagy hajóem előkkel győzik le.
A csatornaszakaszokon az egyes bögékben általában közel álló vizet tarta n ak ,
m ert csak annyi vízm ozgásra van szükség, hogy a vízszükségletet pótolják, A folyó­
hoz csatlakozó szakaszok a vizet az anyafolyóból gravitációs úton kapják, a köz­
benső bögéket pedig vagy átemeléssel kell vízzel ellátni — a legközelebbi alsó
bogéból — vagy a legfelső ta rtá ly t valam ilyen term észetes vízfolyásból táplálják,
s ilyen esetekben az átzsilipeléshez szükséges vizet is onnan veszik.
Nagyobb m agasságkülönbségek legyőzésére hajóem előket alkalm aznak. H azai vi­
szonyok között ez a megoldás azonban nem jön tekintetbe.
52
2.4. A FOLYÓSZABÁLYOZÁS ELEM EI
A folyószabályozás elemein azokat a m űveket értjü k , am elyek segítségével a sza­
bályozási m unkálatok elvégezhetők. Ezekkel a kérdésekkel a V II. fejezetben fog­
lalkozunk bővebben; itt csak felsorolásukra és rövid értékelésükre szorítkozunk.
2.41. M edertisztogatás
(1. a 2.31 pontot)
2.42. P artegyengetés és von tatóu tak
(1. a 2.31. pontot)
2.43. P árhuzam os m űvek
Párhuzam os m űvek a vízfolyás irányával megegyező vonalozású szabályozási m ű­
vek, am elyek egyrészt a mederszélesség csökkenését, m ásrészt a partok állékony­
ságát biztosítják. M egakadályozzák a parto k rongálódását és ezzel az ún. m ásod­
rendű hordalék képződését. Mivel vonalozásuk általáb an egyenletes és folytonos,
érdességük pedig viszonylag kicsi, azért elősegítik a víz akad ály talan levezetését,
sőt sebességének növekedését is. Az elragadó erő így a párhuzam m ű elő tt a kisebb
ellenállású feneket tám ad ja meg, s azt m élyíti. A párhuzam os m űvek te h á t a mély­
ségeket m agukhoz vonzzák.
2.431. Partbiztosítások
P artbiztosítás a neve a párhuzam m űnek, ha a szabályozási vonal a meglevő p a rt­
ta l egybeesik. A partbiztosítások célja hosszabb-rövidebb szakaszon a partvonal
rögzítése a partom lások m egakadályozása, értékes területek elhordásának meg­
előzése. A p a rto k a t eleinte csak kőszórással védték meg. M ajd a p arto t enyhébb
rézsűvel lenyesték, hogy a kő ra jta jobban megálljon. Ahol a kővel takarékoskodni
kellett, o tt a lenyesett p a rto t rőzseterítéssel b o ríto tták .
A partbiztosítás vagy egyenesen, törés nélkül megy végig a p artéltől a fenékig, vagy
közben valahol vízszintes rész, a padka m egtöri. G yakorlati tap asztalato k alapján
a 220 napos vízállástartósság az a szint, am ely a la tt a növényzet m ár nem él meg.
Ezen a szinten építik meg a pad k át. H a viszont k ét p ad k át is kell beiktatni, akkor
az alsót m integy fél m éterrel a szabályozási kisvízszín fölé helyezik. Hogy a kő­
vagy rőzseborítást a leomlás ellen megvédjék, lábazati kőhányással tám aszto tták
alá. Ez ún. „m ozgó” mű, am elyet nem szabad kötőanyaggal rögzíteni, hogy alá-
mosás esetén a beom lást azonnal észre lehessen venni, ill. haladéktalanul kiigazí­
tani.
Mivel a p artbiztosítás m egakadályozza az oldalirányú eróziót, a folyó vize a me­
der fenekét tám ad ja m eg: a partbiztosítás te h á t a m ederfenék s vele a vízszinek
süllyedését \ó n ja m aga u tán , to v áb b á — m in t a párhuzam os m űvek egyáltalán —
a mélységeket m aguk mellé vonják.
53
2.432. Párhuzamművek
H a a szabályozási vonalat a mederben a p artta l párhuzam osan kell kialakítani,
akkor párhuzammá a neve. A párhuzam m űveket általában term éskőből vagy m ű­
kőből építik, kivételesen azonban rőzsehenger-maggal is készülnek. Ilyen esetben
legalább fél m éter vastag kőborítást kapnak. K oronam agasságuk a középvízszínig
vagy afölé 1— 2 dm-rel ér fel. Koronaszélességük a folyó nagysága szerint 1—2 m,
rézsűi m ind a meder, m ind a p a rt felől 2:1— 1,5:1 hajlásúnk. A koronát és a rézsű­
ket a jég és hullám verés ellen kőburkolattal szokták ellátni. A korona 10—20 cm-
es ledom borítást kap.
Ahol a párhuzam m ű m ederelágazást zár le a szabályozási vonalban, o tt a m űvet
mederelzárásnak nevezzük. Csak mélységi m éretekben különböznek a párhuzam ­
m űvektől. Ezek a m eder felőli oldalon lábazati kőhányást is kap n ak a kisvízszín
m agasságában, 1— 2 m padkaszélességgel és 1,5: 1 hajlású rézsűvel. A mellékág
felőli oldalon, az átb ukó víz kimosó erejének h atástalanítása céljából fenékbiztosí­
tás szükséges, am elynek szélessége 6— 10 m, vastagsága pedig 1/2 m.
A keresztgátak vízszintes koronával vagy enyhe lejtéssel épülnek a p arttó l a szabá­
lyozási vonalig. Koronaszélességük 1— 2 m, rézsűi felfelé 1:1, lefelé 2:1 hajlásúak.
A nyaguk nagyobb esésű folyókon kő vagy m űkő, kisebb esésű folyókon azonban
lehet ra k o tt rőzsemű is. Az alsó rézsűhöz 6— 10 m széles és 1/2 m vastag kőterítés
csatlakozik a kimosás ellen. K oronáját a jég tám adása ellen k őburkolattal erősí­
tik . T övét a p artb a be kell kötni, a p arto t pedig m ind felfelé, m ind lefelé partbizto­
sítással kell ellátni, felfelé 10— 15, lefelé 20—25 m hosszúságban.
A sarkantyúk a keresztgátaktól abban különböznek, hogy koronájuk a partéltől a
sodorvonal felé esik. Az esést a helyi keresztszelvény parabolaívéhez vo n t érintő
szabja meg. Koronaszélessége 1—2 m, rézsűi 1:1, ill. 1:3 hajlásúak. K oronam agas­
ságuk változó (1. a 2.332. pontot).
A fenékgátak sarkantyúszerűleg kőterítésre épülnek, am elynek vastagsága 40— 50
cm. Koronaszélességük 1— 2 m, m agasságuk legalább 3 m a szabályozott kisvíz­
szín alatt.
2.433. Mederelzárások
H a a szabályozási v onalat a m eder kiágazásánál kell vezetni, akkor a m űvet me­
derelzárásnak m ondjuk.
2.434. Depőniák
H a a szabályozási vonal a p artra, vagyis száraz terepre kerül, akkor o tt depóniát
kell építeni. A depónia tulajdonképpen a partbiztosításnak egy különleges m ódja.
Terméskőből vagy m űkőből készítik olyan helyeken, ahol a szabályozási vonal
száraz parti terü letre esik. Magassága rendszerint 1 m és olyan széles, hogy lesza­
kadva a p a rto t 30— 50 cm vastag kőréteggel borítja. Különösen átvágások esetén
alkalm azzák.
2 .4 4 . K eresztirányú m űvek
A vízfolyások irán y ára merőlegesen vagy közel merőlegesen é p íte tt m űvek. Á lta­
lában a partokból indulnak ki. A fő cél ezekkel is a m eder túlságos szélességének
csökkentése és a vízhozam oknak a m eder közepe felé terelése; em ellett azonban a
54
meder domború oldalának feliszapolódását is elősegítik. Minthogy a vizet lefolyási
irányának m egváltoztatására kényszerítik, forgókat idéznek elő: a víz sima lefo­
lyását zavarják, ezzel a vízszíneket duzzasztják, a forgók pedig a keresztirányú
művek fejei előtt mélyítő kimosásokat okoznak. A keresztirányú művek lehet­
nek:
2.441. Keresztgátak
(1. 2.432. pontot)
2.442. Sarkantyúk
(1. 2.432. pontot)
2.443. Fencksarkantvúk vagy íenékgátak
Alacsony keresztgátak a folyók kanyarulatainak tetőpontjai táján és céljuk, hogy
a további kimélyülést megszüntessék és a mélységek kedvezőbb feliszapolását se­
gítsék elő.
2.45. Iszapolóm űvek
Céljuk a medrek domború oldali részein a mélységek feltöltése és ezáltal a meder
szűkítése, szabályos, terv szerinti meder kialakítása. Az iszapolóművek is lehetnek
a mederrel párhuzamosak és rá keresztirányúak. A párhuzamosak maguk előtt
mélységeket, maguk mögött feliszapolódást idéznek elő (Wolf-féle rőzsefüggöny).
A keresztirányú iszapolóművek a víz lefolyását lassítják, ezáltal a lebegtetett hor­
dalék egy részének leejtésére késztetik, és ezzel elősegítik a meder emelkedését. Az
iszapolóműveket általában rőzséből készítik (rőzsefüggöny, rőzsesátor, szekrényes
rőzsemű, rőzsesarkantyú, rőzsefonás stb.). Iszapolóművek a sarkantyúk is (1.
2.442.), amelyeket kőből vagy vegyesen rőzse, föld és kő felhasználásával építik.
Az iszapolóművek igen alkalmasak a folyók kis esésű szakaszain a lebegtetett hor­
dalék leülepítésére, ezért sikeresen alkalmazzák a Tisza és mellékfolyói gázlórende­
zéseinél, de célszerűen alkalmazhatók a magyar Duna alsó szakaszán is.
2.46. M ellékág-elágazások
Terméskőből vagy műkőből készítik, de előállíthatják rőzsehenger-maggal, lebo­
rítva kővel. A borítás kőből vagy műkőből készül, de lehet betonborítás is 10—15
cm vastag rétegben. Koronaszélessége 1,5—2 m, rézsűi felfelé 1:1, lefelé 2:1, utó­
fenék biztosítással, a vízmélység szerint 6—10 m hosszúságban és x/2 m vastag
rétegben. A partokba be kell kötni, s a partokat felfelé 10—15, lefelé a mellékág
mederszélességének 1/i résznyi hosszúságában, de legalább 20—25 m hosszon biz­
tosítani kell. A mellékág-elzárásokra akkor kerül sor, ha elágazásos szakaszon a fő­
mederben egységes középvízi medret kívánunk előállítani, főleg pedig alacsony
vízállások idején a folyó egész vízhozamát a főmederben akarjuk tartani, és a
mellékág feliszapolódását elő kívánjuk segíteni. A mellékágelzárások koronama­
gassága megfelel a főmeder ottani kisvízszínt magasságának, esetleg annál valami­
vel magasabb.
55
2.47. Feltöltések
Ezek a m űvek állékonyságának biztosítására és növelésére szolgálnak. A feltölté­
sekhez általáb an a mederből k ik o tro tt „m eddő” hordalékanyagot szokták felhasz­
nálni. E z a feltöltőanyag kerülhet a párhuzam m űvek mögé, a sarkantyúk tövei
közötti területek feltöltésére vagy a m ellékágakba az o ttan i vízmélységek csökken­
tése céljából.
2.48. Á tvágások
Az átvágások talaj m élyítések két vagy több folyókanyar között. Az átvágások
kiemelésekor a szokásos eljárás az volt, hogy az átvágás tengelyében keskeny
vezérárkot (k ü n ettet) em eltek ki a kisvizek szintjéig, néhány ölnyi fenékszélesség­
ben, a szelvény többi részének eltávolítását pedig a kiem elt vezérárokba bevezetett
víz kimosóerejére bízták. H a a p a rt anyaga laza volt, akkor a m eder túlfejlődött.
H a viszont az anyag k ötöttnek bizonyult, akkor a víz nem volt képes a k ik o tro tt
szelvényt bővíteni.
A helyes eljárás az, hogy m egállapítják a folyó szabályozási szélességét, annak
megfelelően k itűzik az átvágás szélét, m int a terv ezett új parto k at. E zekét azután
kődepóniákkal kell biztosítani a túlfejlődés ellen. K ö tö tt anyag esetén mestersége­
sen kell a teljes szelvényt kiemelni. Az elhagyott m edret valahol á t kell tölteni kő­
vel, földdel vagy vegyesen, lehetőleg a vezérárokból kiem elt anyaggal.
Az átvágások következtében a m eder egyenesebb, rövidebb lesz, bevágódik, a víz­
szintek csökkennek és az árvizek gyorsabb levonulását is elősegítik. A vízszintek
azonban csak ritk á n — kohézióm entes anyagban — süllyednek le annyira, hogy a
nagyvizeket is le tu d n ák vezetni, azért az átvágásos szabályozást rendszerint kö­
veti a folyó töltésezése.
Ma m ár átvág áso k at csak akkor alkalm azunk, ha a folyószakasz esését növelni
akarjuk, vagy ha a k anyarulatok nagyon élesek és a jég levonulását kívánjuk meg­
jav ítan i, főleg pedig, ha valam ilyen m űtárgy részére száraz m unkahelyet kívánunk
biztosítani. Pl. folyócsatornázás alkalm ával a duzzasztóm űvet szárazon kívánjuk
megépíteni.
Az átvágásokat az árvizek gyorsabb levezetése céljából alulról felfelé haladó sor­
rendben kell kiépíteni, különben csak ron tan ák az árvizek levonulási viszonyait.
2.5. A FOLYÓSZABÁLYOZÁS É PÍT É S ANYAGAI
Ezzel a kérdéssel a V II. fejezetben ugyancsak behatóan foglalkozunk. I t t röviden
csak azok megem lítésére és néhány észrevételre szorítkozunk. Az építésanyag lehet
terméskő vagy műkő, rőzse, k o tro tt hordalék, föld és újabban bitumen is.
Az építési anyag m egválasztása függ a mű fontosságától, a beszerzési lehetőségek­
től és az építés m ódozataitól (kézi erő, gépi erő).
A víz sodrának — nagyobb fajsúlyánál fogva -— m ind az elragadás, m ind a meg­
bontás ellen legerőteljesebben a terméskő képes ellenállni. E zé rt nagy esésű folyó­
szakaszon főleg ezt használják, de előszeretettel alkalm azzák egyéb folyószakaszo­
kon is. H a azonban a kőbányák a m unkahelytől túlságosan távol vannak, akkor
a term éskővel erősen versenyképes a m űkő is, term észetesen csak olyan folyósza­
kaszon, ahol a m ederből jó minőségű betonkavicsot lehet kiterm elni. A 2.43—2.46.
56
pontokban em lített m űvek legfontosabb építőanyaga m inden esetben a kő vagy
m űkő.
A rőzse ugyancsak igen fontos építésanyag. Főleg a kisebb esésű, lassúbb folyású
folyószakaszokon alkalm azzák, de m in t iszapolóm űvek a nagyobb esésű szakaszo­
kon sem m arad h atn ak figyelmen kívül. Á ltalában o tt alkalm azzák, ahol a helyszí­
nen vagy annak közelében elegendő m ennyiségű és megfelelő minőségű rőzseanyag
áll rendelkezésre.
A bitument újab b an előszeretettel és eredm ényesen alkalm azzák főleg burkolatok
építéséhez, ahol m in t kötőanyag jól helyettesíti a cem entet.
A k o tro tt hordalékot a m űkőgyártáson kívül még terepfeltöltésre és rőzsem űvek
leterhelésére is felhasználják.
A földet ugyancsak feltöltésre és rőzsem űvek (rőzsesarkantyúk, rőzsesátrak, rőzse-
pokrócok) leterhelésére szokták alkalm azni.
2.6. A FE JL E SZ T É S IR Á N Y V O N A L A I
M agyarországon a folyószabályozás m ár közel k é t évszázadra te k in th e t vissza.
Szabályozási m unkálatok csaknem összes folyóinkon folytak, és annyira előre­
h alad o tt állapotban vannak, hogy a szabályozást elölről kezdeni m ár nem lehet;
a feladat te h á t a m ár meglevő állapot fenn tartása, kiegészítése és fejlesztése.
2 .6 1i . A Duna szabályozási állapota
A Dunán eddig végzett m unkákkal an n y it elértünk, hogy a partbiztosítások és
párhuzam m űvek megépítése u tán a m eder oldalirányú eróziót m ár csak elvétve
szenvedhet, ezért a szabályozott szakaszon a m eder m ár csak függőleges irányban
változhat. Az utolsó 75— 90 év átlagában a R ajka és Gönyü közötti szakaszon a
m eder állandóan emelkedik, és ez az emelkedés Dunaremete és Szap k özött (1825—
1810 fkm ) év átlagban 2— 2,5 cm, sőt a közbenső helyeken a 3 cm -t is m eghaladja.
E z az évi emelkedés csekélynek látszik, de 100 év a la tt mégis 2— 3 m éteres emel­
kedést jelenthet, és am ennyiben megfelelő orvoslást nem találu n k , a D unának ez a
szakasza egy em beröltő a la tt, te h á t éppen az ezredforduló körül, függő m ederben
fog folyni és viselni fogja annak m inden hátrányos következm ényét. Áz árvízszin­
tek állandó emelkedésével a töltéseket is emelni és erősíteni kell, de a töltések ala tti
áteresztő altalajo n á t a víz akkor is a m en tesített terü letre szivárog, és o tt még ala­
csony vízállások idején is fakadóvizek alakjában fog m egjelenni. Állandósul a
szivattyútelepek működése, növekedik a belvizek átemelési költsége, csökken a
tenyészidő, de még a talaj term őereje is. Ez a jelenség a szakem berek elő tt jól is­
m ert, sőt az okai sem v ita tárg y ai: az erős hordalékosság, a vízszín eséstörése
Szopnál, de m aga a középvízi szabályozási m ódszer és az árm entesítő töltések
vonalozása is, végül a növényzet burjánzása a hullám tereken és a zátonyokon.
A m ederem elkedést a szabályozási m űvek (középvízi párhuzam m űvek és mellékág­
elzárások, kisvízi sarkantyúk, nagyvízi árm entesítő töltések) időnkénti m agasítá­
sával csak követni tu d ju k , káros h atása ik at m egakadályozni azonban nem áll
m ódunkban. Az ötvenes évek eleje óta erőteljes kotrással igyekszünk a m eder­
em elkedést m egállítani, és ez jó módszer is lenne, ha évente annyi anyagot
emelnénk ki a m ederből, am ennyi o tt lerakódik. T ag ad h atatlan , hogy ez a m eddő­
nek látszó és költséges kotrás a kis- és középvízszínek em elkedését némileg meglas­
57
síto tta. A hullám terek em elkedését azonban a középvízi m eder kotrásával csak
igen m érsékelten lehet ellensúlyozni.
H a a görgetett hordalék lerakódásának m egakadályozása céljából be ak arju k ta r ­
tan i azt a fontos folyószabályozási alapelvet, am ely szerint a kis-, közép- és nagy­
vizek sodorvonalai lehetőleg egybeessenek, de legalábbis ne nagyon térjenek el
egym ástól, akkor a tárg y a lt szakaszon az ármentesítő töltéseket át kell vonalozni.
A középvízi partok közelében vezértöltéseket építeni, hogy az így előállított nagyvízi
m eder szélessége ne haladja meg az 1200— 1300 m étert. Ezek a vezértöltések a
mellékágak visszatorkolásánál meg lennének szakítva, úgyhogy az árvédekezést
to v áb b ra is a jelenlegi töltéseken kellene végezni. A m ostani hullám tér így lénye­
gesen tisztább vizet kapna, emelkedése te h á t tetem esen meglassulna. A vezértölté­
sek szerepe csak a nagyvizek összefogása és irányítása lenne.
Az ilyen átrendezés m ellett az 1833— 1810 fkm-ek közötti szakaszon a görgetett
hordalék lerakódása a főmederben tetem esen csökkenne, így o tt a m ederemelkedés
kérdése — legalább részben — m egoldást nyerne. Számolni kell viszont azzal, hogy
a mozgásban ta r to tt görgetett hordalék nagy része az eséstörés ala tti szakaszon
rakódna le: Szap—-Gönyii— Komárom térségében. E z pedig teljességgel megenged­
hetetlen, m ert csak súlyosbítaná m ind a Rábaköznek, m ind az Alsócsallóköznek
am úgy is jól ism ert tendenciáját az elm ocsarasodásra. Ennek m egakadályozására
te h á t ezen a szakaszon kotrás ú tján kellene a mederből eltávolítani az összes horda­
lékot, am ely o tt lerakódik. (M inthogy a k o tro tt hordalék nagy része kitűnő minő­
ségű betonkavics, azt fel lehetne használni út-, m ély- és m agasépítési célokra.)
A Duna Gönyii és Zebegény közötti szakaszán a 11.2-6. ábra szerint, a m ederemel­
kedés még t a r t ugyan, m érete azonban olyan csekély — évi 2— 3 m m — , hogy az
egyelőre sem lefolyási, sem hajózási ak ad ály t nem okoz.
A Visegrád alatti észak— déli főirányú D una-szakasz, m int az ábrán látható, m é­
lyül. Ez a m élyülés Nagymarosnál csak évi 2— 3 mm, onnan lefelé azonban foko­
zatosan növekedik, Dunaújvárosnál 1 cm, csúcsértékét pedig Dombori-pusztánál
éri el évi 2,5 cm-rel, onnan ism ét mérséklődik és Mohácsnál értéke ism ét 1 cm/év.
A m edermélyülés okai ezen a szakaszon főleg az emberi beavatkozások: a nagy á t­
metszések, a m eder összeszorítása és a partbiztosítások. M inthogy ezek következ­
tében az oldalirányú erózió nagyjában m ár m egszűnt, a folyóvíz energiafölöslegét
a m eder m élyítésére fordítja.
Még nagyobb problém ája a D una észak— déli főirányú szakaszának a nagyvizek,
főleg a jeges árvizek levezetésének nehézségei. Ezek zavartalan levezetése céljából
biztosítani kell a folyam m inden pontján a megfelelő nagyvízi keresztszelvényt,
am ely — m int tu d ju k —- a középvízi mederből és a hullám terekből áll. A középvízi
m edertől, am ely a nagyvízhozam ok zöm ét vezeti le, meg kell kívánni, hogy a kellő
mélység és szélesség m ellett folytonos vonalozású legyen, ne legyenek benne éles
kanyarok, sem szűkületek, sem kiszélesedések; és ugyanezt meg kell kívánnunk a
hullám terektől is. Mindezek tekintetében azonban a D unának ezen a szakaszán sok
hiányossággal találkozunk. A kanyarulatok tekintetében a legkedvezőtlenebb vi­
szonyok ugyan az országhatártól délre vannak, de aggályosok a m agyar szakaszon
is a Zádori-kanyar Paks közelében, valam int a Baja alatti Sárosparti- és a Szeremlei-
kanyarok. Ahol a közép- és kisvízi m eder túlságosan kiszélesedik, o tt a mélységek
elégtelenek és kedvezőtlenek a gázlóviszonyok. Az em lített szakaszon m integy
20—25 ilyen gázlós szakasz található.
Az árvizek levezetése szem pontjából a legaggályosabbak a hullámterek. M iként a
közép- és kisvízi m eder, a nagyvízi m eder is legyen egységes és folytonos, legyenek
58
meg a szükséges mélységi és szélességi m éretei, de az egyes keresztszelvények se­
bességtényezői és ezzel kapcsolatban az érdességi tényezői se lépjék tú l a megenge­
d ett határo k at. A vonatkozó korm ányrendelet a fáktól és bokroktól szabadon ha­
gyandó hullámtéri sávok szélességét a Dunára vonatkozólag 1300 méterben állapította
meg, és a vonatkozó végrehajtási u tasítás szerint e sávok rendezése 1975-ig végre is
hajtandó. Több olyan hely is van a D anán, ahol a hullám tér szélessége nem éri el
az 1300 m étert (ilyenek pl. a Dunaegyháza előtti, a bogyiszlói és a dunaszekcsői
szakaszok). Az ilyen szűkületekben az árvizek, különösen a jeges árvizek nem ta ­
lálnak elegendő helyet a hullám tereken, ezért az árvédelm i töltések fölé emelked­
nek és töltésszakadásra vezetnek. Gyökeres m egoldást csak az jelent, ha a tö lté st
legalább az egyik oldalon áthelyezik, a növényzetet a hullám terektől eltávolítják,
sőt — szükség esetén — még a terep szintjét is lenyesik, hogy így a kellő kereszt-
szelvény, de a sebességtényező is állandóan biztosítva legyen.
2.612. A Tisza vízrendszerének állapota
Sok még a teendő a Tisza vízrendszerében is. A szabályozás célja o tt az Aljöld több
millió holdnyi területének árm entesítése, valam int a hajózási lehetőségek m egja­
vítása volt. E z t a célt egyrészt a kan y aru lato k átvágásával, m ásrészt árm entesítő
töltések építésével k ív án ták elérni. Az előbbivel az árhullám ok levonulását óhaj­
to ttá k siettetni, az utóbbiakkal pedig a nagyvizek szétterülését m egakadályozni.
Hogy a siker nem volt teljes, azt nem annyira az alkalm azott m ódszer és a kivite­
lezés hiányosságaiban, m in t inkább az ország gazdasági erejének gyengeségében,
főleg pedig a tö rtén e ti események szerencsétlen alakulásában kell keresnünk. Az
azóta eltelt több m int 100 éves áldozatkész fejlesztés és tap asztalato k rávezettek
annak felismerésére, hogy a szabályozási elvek helyesek voltak, és m a m ár az eddigi
eredm ények külföldi szakem berek elő tt is elism erést v á lto tta k ki.
A szabályozás befejezéséig még sok a teendő. Az átvágások következtében a me­
derfenék — főleg a középső és alsó szakaszokon — süllyedt, és vele a kisvízszínek
is. A töltésezés következtében viszont a nagyvízszínek em elkedtek, így a folyó víz­
játék a erősen növekedett és sajnos még mindig növekedőben van. E nnek oka még
az is, hogy a hullám terek vízvezető képessége állandóan csökken; egyrészt a nö­
vényzet buja fejlődése, m ásrészt a leb eg tetett hordalék lerakódása folytán a h u l­
lám terek szintje is állandóan m agasbodik. T eh át nem csak a nagyvízi keresztm et­
szet kisebbedik, hanem az érdességi tényező növekedésével a sebességi tényező is
csökken.
A Tiszán a p arto k n ak csak m integy 20—25%-át k ö tö tté k meg partbiztosító m un­
kákkal, az oldalerózió lehetősége te h á t még fennáll; ezért még m a is sok a p art-
rongálódás, a k an y aru lato k túlfejlődhetnek, sőt vándorolhatnak is, úgyhogy sok
helyen még az árvédelm i töltéseket is alámosással fenyegetik. Még m indig sok az
éles kanyar, am elyek átvágásra várnak, hogy a víz és a jég szabad lefolyását lehe­
tővé tegyék.
Erős kifogás alá esik az árm entesítő töltések vonalvezetése is. H elyenként a levá­
g o tt kan y aru lato k burkológörbéje m entén haladva, tö b b kilom éter széles hullám ­
tere t alkotnak, m ás helyen a töltések erősen m egközelítik a középvízi m eder p art­
já t és több ilyen helyen a nagyvízi m eder szélessége alig éri el a 350 m -t.
A fejlesztés során te h á t a további teendők a Tiszán a partbiztosítások folytatása,
a kanyargósság fejlődésének m egakadályozása, éles kanyarok átvágása, a hullám ­
59
terek rendezése. E z utóbbi áll a töltések átvonalozásával a szűkületek m egszünte­
téséből, a kiszélesedett helyeken a szabadon hagyandó sáv b etartása a növényzet 2.615. Kisminta-kísérletek a folyószabályozásban
eltávolításával, sőt egyes helyeken a keresztszelvény növelése céljából a hullám tér A fejlesztés keretébe tarto zik még a kisminta-kísérletek szerepe is. M inthogy a folyó­
felszínét is le kell nyesni. Végül intézm ényesen biztosítani kell az t is, hogy ahol szabályozás kifejezetten gyakorlati tudom ány, a tervezők igyekeznek a kism inta­
csak a legszükségesebb keresztszelvény áll rendelkezésre, o tt a hullám terek érdes- kísérletek segítségét igénybe venni. Sajnos, az ilyen kísérletek általáb an nehezen
ségi tényezője ne lépje tú l a m egengedett h atáro k at, am it állandóan figyelni és általánosíthatók és a valóságra is nehéz belőlük következtetni, am inek az oka főleg
ellenőrizni is kell. az, hogy a kism in ták at nem lehet torzítás nélkül előállítani. E z é rt számszerű ered­
A Körösök vízrendszerében a töltések vonalvezetése nem kifogásolható. O tt csak a m ényeiket óvatosan kell kezelni. N agy fontosságot kell tu lajd o n ítan u n k az ún.
hullám terek növényzettel benövése aggályos, de több helyen a partok alám osása nagybani kísérletezésnek, am ilyent jelenleg a Vízgazdálkodási Tudom ányos K u ­
is veszélyezteti a töltések biztonságát. T a rth a ta tla n állapot az is, hogy míg a H ár­ ta tó In tézet a Rába folyó egyik szakaszán term észetes körülm ények között, te h á t
mas-Körös nagyvízi mederszélessége 600 m, addig to rk o lata a la tt a Tiszáé alig T.l-es m éretarányban h a jt végre. O tt m egvan a lehetősége annak, hogy vizsgál­
500 m , még lejebb 350 m széles szakaszok is vannak, sőt Szegednél a folyó szélessége ják a hordalékm ozgást, a hordalékképződést, a fenék- és oldaleróziót, különösen
alig 250 m. pedig a hullám terek vízvezetőképességét, az érdességi tényezőt, an n ak változását
Töltésezett folyóink hullám tere kereken 146 000 ha. Ebből a szabadon hagyandó a vegetáció h atására.
sávok területe összesen kereken 40 000 ha. Ezen belül 12 000 h a álló erdőt kell
1.2-1. táblázat
eltávolítani, am it a vonatkozó erdőtörvény értelm ében csak területcsere ú tján
szabad v ég reh ajtani; éppen ezért igen problem atikus. A magyarországi folyók szabályozottsági állapotának jellemzői
(1970. december 31-én)
R észben S z a b á ly o z á s t
2.613. A hajózás érdekei A f o ly ó
S z a b á ly o z o tt s z a b á ly o z o tt S z a b á ly o z á s ra n e m ig é n y lő
h o ssz hossz s z o ru ló h o s s z hossz

A folyószabályozás m ásik feladata a hajózás érdekében biztosítani a legalacsonyabb hossza,

vízállások idején is a kellő hajóútm éreteket: &mélységeket és szélességeket. Jelenleg neve km km % km % km % km %
célunk a D unán a Dunabizoítság ajánlásainak megfelelően a 94% tartósságú víz­
Duna 417 88 21,2 287 68,7 18 4,3 24 5,8
hozamok esetén is a 25 dm-es hajózási mélységek biztosítása. E z a vízhozam meg­
Duna-ágak 212 — — 72 33,9 39 18,4 101 47,7
felel a kereken 1100 m3/s vízszállításnak. E z t a célt még nem sikerült m indenütt
Rába 192 30 15,6 — — 40 20,8 122 63,6
elérni és előfordul, hogy egyes helyeken 1400— 1600 m3/s vízhozam ok esetén sincs
Marcal 22 — — — — — — 22 100,0
meg a 25 dm-es gázlómélység. A kilátások biztatók, hogy a D una—M ajna— R ajna
csatorna építése 1981-ben befejeződik és azzal megnyílik a Európai Transzkontinen­ Ipoly 151 8 5,3 - — 143 94,7 - -
tális V íziú t. E z t végső kiépítésében a Regensburg és Bécs közötti szakaszon 25 dm, Sió 123 — — 123 100,0 — - - -
a Bécs és Braila közötti szakaszon 35 dm-es mélységek fogják jellemezni. Mivel Ferenc-csatorna 37 — — — — — — 37 100,0
1981-ig a D una Dévény ala tti szakaszának csatornázása sem m iképpen sem v árh a­ Mura 48 20 41,7 — — 7 14,5 21 43,8
tó, rán k nézve a 25 dm-es mélység biztosítása lesz a kötelező. Gázlórendezésekkel Dráva 143 40 28,0 28 19,6 45 31,4 30 21,0
ezt a mélységet biztosítani lehet, csak az kell hozzá, hogy a gázlókat kellő m ély­ Tisza G00 240 40,0 90 15,0 187 31,2 83 13,8
ségben és szélességben átkotorjuk, és az így n y ert vezérárkokat szorítóm űvek épí­ Túr 29 1 3,4 — — 3 10,3 25 86,3
tésével állandósítsuk. E z t a kérdést term észetesen csak megfelelő számú és telje­ Szamos 52 14 26,9 10 19,3 25 48,0 3 5,8
Bodrog 50 2 4,0 _ — 3 6,0 45 90,0
sítőképességű kotrókészlettel oldhatjuk meg.
Sajó 132 30 22,7 — — 45 34,1 57 43,2
Hernád 119 22 18,5 — — 48 40,3 49 41,2
2.614. A folyószabályozási művek fenntartása Zagyva 124 3 2,4 3 2,4 18 14,5 100 80,7
Berettyó 77 3 3,9 — — 27 35,1 47 61,0
A fejlesztés keretében aláhúzottan fontosnak kell ta rta n u n k a szabályozási m űvek Hortobágy —Berettyó
főcsatorna 25 — ' — — — — — 25 100,0
állandó fenntartását és helyreállítását. A rra kell törekedni, hogy az építm ényeken
Sebes-Körös 59 18 30,5 — — 3 5,1 38 64,4
észlelhető m eghibásodások késedelem nélkül, még a kezdeti stádium ban k ijav ítta s­
Fekete-Körös 22 9 40,9 — — - 13 59,1
sanak, m ert ha ez elm arad, a további romlás folytán a késői helyreállítás sokszoro­
Fehér-Körös 10 — — — — — — 10 100,0
san többe kerül. A folyót te h á t állandóan figyelni és a legkisebb hiányosságokat is
Kettős-Körös 37 4 19,8 — — 3 8,1 30 81,1
haladéktalanul jelenteni kell, hogy a k ijav ítá st és helyreállítást nyom ban el lehes­
Hármas-Körös 91 5 5,5 — — 7 7,7 79 86,8
sen végezni. A megfigyelés keretébe tarto zik a folyóvíz szennyeződésének állandó
szem elő tt ta rtá sa is, hogy a kihágást elkövetők ellen az eljárást nyom ban meg le­ Maros 50 17 34,0 7 14,0 26 52,0 - . —
hessen indítani. Összesen 2822 554 19,6 620 22,0 687 2 4 ,3 961 34,1

60
61
 2.7. B EFEJE Z ÉS ben a korm ányzat részéről nagy megértéssel találkozott, amivel éppen ármentesí­
téseinket világraszóló sikerekhez segítette. E zt tapasztaltuk az 1965. évi dunai nagy
Láttuk, hogy a folyószabályozásnak két fő célja v a n : az egyik és fontosabb az ár­ árvíz alkalmával, és méginkább az 1970. évi tiszavölgyi árvíz idején, amikor a rend­
mentesítés, a másik, ugyancsak igen fontos, a hajózás szükségleteinek kielégítése. kívüli meteorológiai és hidrológiai viszonyok következtében — a kezdeti nehézsé­
Az előbbi létkérdés, az utóbbi „csak” közgazdasági, de egyben nemzetközi prob­ gek ellenére — sikerült a társadalom összefogásával és a védekezők hősies munká­
léma is. jával a biztosnak látszó katasztrófát is elhárítani. Ez az elhárítás közel 7 milliárd
A folyószabályozás a vízépítésnek kétségkívül költséges, nagy befektetéseket forint kiesést jelentett az ország pénzügyi háztartásában, ami azonban népgazda­
igénylő része. Lényege, céljai és hatása a nagyközönség előtt kevéssé ismertek, ságunk háztartási egyensúlyát nem borította fel, és a lakosság szükségleteinek el­
eredményei csak hosszabb idő múltával, évek, évtizedek elteltével jelentkeznek; látásában észrevehető zökkenést nem okozott. A védekezést kétségtelenül lényege­
gazdaságossága inkább csak a közvetett eredményekben m utatkozik, aminek ér­ sen megkönnyítette volna, ha azt a folyók szabályozása és a hullámterek rendezése
tékelése az illetékes körök előtt is túlzottnak látszik, a nem szakemberek pedig megelőzhette volna. Míg azonban az árvédekezéshez az árvízveszedelem beköszön­
nincsenek iránta megértéssel. Nehezítette a hozzáállást az ország tőkeszegény tése alkalmával kell óriási összegeket áldozni, addig a folyami szolgálatnak az ár­
helyzete is. El kell viszont ismerni, hogy vízügyi szolgálatunk az utóbbi évtizedek- vízkárok elhárításához szükséges összegekre a folyók közép- és kisvízállásainak
idején van szüksége, amikor mind a mederben, mind a hullámtereken zavartalanul
1.2-2. táblázat lehet az elhárító munkálatokon dolgozni.
A magyarországi mederszabályozási munkák előirányzata A folyószabályozás másik főcélja, a hajózás érdekeinek kielégítése tekintetében
az 1966—1985 közötti 20 éves időszakra számolnunk kell azzal, hogy 1981-ig a Duna—M ajna—Rajna csatorna elkészül és
M u n k a m e n n y isé g e k
ezzel megnyílik az Európai Transzkontinentális Víziút. Abba a magyar Duna-sza-
S z a b á ly o z á s i
hossz, K ö ltsé g e k ,
kaszt is bele kell illeszteni. Mint láttuk — nem kis erőfeszítéssel ugyan — de ezek
A f o ly ó n e v e k o trá s kő, m űkő rő zse
km
m il li ó F t az igények is kielégíthetők.
1000 m 8
A hazai folyók szabályozottsági állapotának jellemzőit az 1.2-1. táblázatban, a
Duna 1 8 5 0 -1 7 6 8 fkm mederszabályozási m unkálatok előirányzatait pedig az 1985-ig terjedő 20 évre a
(Rajka —Szob) 59 3470 500 — 300 1.2-2. táblázatban tüntetjük fel.
Duna 1768 —1560 fkm
(Szob —Duna földvár ) 77 820 490 — 150
DUNA 1 5 6 0 -1 4 3 3 fkm 3. SÍKVIDÉKI VÍZRENDEZÉS
(Dun aföldvár—országhatár) 86 - 1400 - 350
Dr. Salamin Pál
1. DUNA összesen 222 4290 2390 — 800
Duna-ágak: Síkvidéki vízrendezési feladatok hazánkban elsősorban a Nagy- és a Kisalföldön,
Győr —Vének 7 300 10 — 10 másodsorban a Dunántúl közelítően sík részöblözeteiben és az Északi Középhegy­
Szentendrei Duna-ág 20 — 25 — 5 ség peremvidékein adódnak. Ezek a területek kis esésűek, a víz sebessége a vízle­
Soroksári Duna-ág 17 450 15 - 15 vezető elemekben kicsi, a vízmozgás fékezett, és a víz elvezetése sokszor nehéz­
ségekbe ütközik. A következmény a víz visszamaradása a vízgyűjtőterület mélye­
2. Duna-ágak összesen 34 750 50 — 30 déseiben. Ez ún. belvízkárokat okozhat, a növények visszamaradnak fejlődésük­
3. Rába 13 _ 26 45 15 ben, a talajok leromlanak, a települések, a közlekedés, az ipar és a kereskedelem
4. Sió 6 300 3 1 15 károsodnak, és végül a közegészségügy helyzete romlik.
5. Ipoly 20 300 10 — 10 A vízkárok közül a legjelentősebbek a mezőgazdasági károk. Ezek kettős jellegűek,
6. Mura 7 — 21 11 10 részben azonnal keletkeznek, részben évek-évtizedek után m utatkozik a hatásuk.
7. Dráva 30 200 150 200 100 Az azonnali károk a növényeknek a felszíni víz, a magas talajvíz, a pórusok helyte­
8. Tisza 197 3100 975 570 530 len levegő—víz aránya m iatti gyenge fejlődésének következményei. A termés
9. Szamos 6 150 30 — 15 mennyisége kicsi, minősége rossz. A későbbi károk okozója a talaj szöveti és szerke­
10. Hernád 25 80 90 — 30 zeti tulajdonságainak a romlása. A fölös víz a levegőt a talajból kiszorítja, a talaj­
11. Sajó 15 300 70 — 30 ban végbemenő átalakulásokat káros irányba tereli, és káros redukciós folyama­
12. Zagyva 10 — 10 5 5 tokkal kémiailag rontja a talajt. A későbbi károk, amelyek éveken, esetleg évtize­
13. Berettyó 5 100 20 20 10 deken á t jelentkeznek, jelentőségükben sokszor messze meghaladhatják az azon­
14. Körösök 25 150 45 40 30 nali károkét. Mind az azonnali, mind a későbbi károk egyaránt akadályozói a mező-
15. Maros 22 - 35 32 20 gazdasági termelés nagyobb m értékű fejlesztésének.
1 —15. Összesen 637 9720 3926 914 1650 Egyes esetekben a fölöslegesnek látszó felszíni víz hasznos is lehet, amikor is a
talajéletre még károsan nem hatva növeli a talaj nedvességtartalmát.
62
63.
3.1. A S ÍK V ID É K I V ÍZ R E N D E Z É S ÁLTALÁNOS CÉLJAI
ÉS M EGOLDÁSAI
A síkvidéki vízrendezés alapvető célja a vízkárt okozó felszíni vizeknek rendezett
és tervszerű levezetése, és ezzel az elöntött területek károsodásának felszámolása,
a talaj elvizenyősödésének és a talajvíz káros emelkedésének a megelőzése. A víz­
rendezés során törekedni kell a hasznosítható vizek visszatartására. Mindezeknek a
céloknak az elérése esetében nemcsak a közvetlen mezőgazdasági károk háríthatok
el, hanem jól biztosítható a talaj optimális nedvességtartalma, s ezzel elérhető egy
magasabb színvonalú termelési rend kialakítása.
A síkvidéki vízrendezés feladatainak megoldásához meg kell ismerni a belvíz szár­
mazását, felszíni jelentkezésének és mozgásának törvényeit (1. az 3.11. pontot), a
levezetés mechanizmusát (1. az 3.12. pontot), végül ezeket a törvényeket felhasználó
belvízrendszer elvi felépítését (1. az 3.13. pontot).
3 .1 1. A felszín i víz keletk ezésén ek alapfolyam atai
3.111. A felszíni víz származása
A felszíni víz az esőzések és olvadások vizéből közvetlenül vagy közvetve szárma­
zik. A csapadékból közvetve származó felszíni víz talajvízből, fakadóvízből és a
vízfolyások árvizéből adódhat. Kiegészítőleg származhat felszíni víz egyes vízgaz­
dálkodási műveletek eredményeképpen, így pl. öntözés vagy egyéb vízgazdálkodási
műveletek esetében.
A csapadék közvetlen hatása kétféle lehet. Egyrészt a szélsőséges mennyiségű vagy
szélsőséges intenzitású csapadék közvetlen kiváltja a felszíni vizeket, másrészt a
nagy mennyiségű csapadék átnedvesíti a talajt, mintegy előkészíti a felszíni víz
keletkezéséhez a vízgyűjtőterület felszínét, egy későbbi csapadék jelentkezésének
időpontjára.
A felszíni víz keletkezését előkészítő és kiváltó csapadék szélsőséges mennyiségének
a hatása egyaránt jelentkezik a kisebb és a nagyobb kiterjedésű vízgyűjtő területe­
ken. A csapadék szélsőséges intenzitásának a hatása azonban az igen nagy hevességű
esők kisebb kiterjedésének megfelelően általában csak kisebb területen m utatko­
zik.
A csapadék felszíni vizeket kiváltó hatásának vizsgálatakor meg kell emlékeznünk
a csapadék halmazállapotának a szerepéről is. A folyékony halmazállapotú csapadék,
az eső, a talaj víztartalm ának a növelését és egyidejűleg a felszíni víz keletkezését
közvetlenül idézi elő. A szilárd halmazállapotú csapadéknak, a hónak hatása a fel­
színi víz keletkezésében csak időben eltolva jelentkezik. Hó halmozódik a hótakaró­
ban, és gyakorlatilag csak az olvadás során kapcsolódik be a vízgyűjtőterület víz-
háztartásába. Tehát a vízkárt nem a hó, hanem az olvadó hóból származó hóié
szélsőséges jelentkezése idézi elő.
A hóié felszíni vizet kiváltó hatása azonban önmagában elhanyagolható lenne, hiszen
hazai körülmények között a hóié intenzitása mélyen alatta m arad a rövid időtar­
tam ú nagy intenzitású esőzésekének, ha nem lépnének fel egyéb hatások a hóié kelet­
kezésével egyidejűleg. Egyrészt a talajfelszín állapota kedvezőtlen ebben az idő­
szakban, a talaj áteresztő-képessége kicsi, m ert fagyott lehet, vagy a túl hosszú
megelőző nedves állapot m iatt szétiszapolódhatott, másrészt az olvadást gyakran
84
esőzés kíséri. Az utóbbi hatás a Vízgazdálkodási Tanszéken folytatott vizsgálatok
szerint úgy vehető figyelembe, hogy a 2—30%-os valószínűségű, január és március
közötti 1—6 napi csapadékértékeket 15—30%-kal növeljük [11]. Ez lényegében
azt jelenti, hogy a szilárd halmazállapotú csapadék halmozódása a hótakaróban
későbbi időre halasztja e csapadék bekapcsolódását a vízháztartásba, éspedig olyan
időpontra, amikor esőzéssel egyidejűleg jelentkezvén, értéke az eredeti meteoroló­
giai feljegyzésekhez képest megnövekszik,
A csapadék szerepének vizsgálatakor különösen fontos a csapadékintenzitás tér- és
időbeli változásainak ismerete:
i(x, y, t).
A térbeli változások megismerésére több kísérletet végeztek (pl. [9]), amelyek alap­
ján nagy területekre (> 100 km 2) hatványfüggvény alakú kapcsolatot sikerült fel­
állítani a csapadékmagasság (h, mm) és a hatásterület között, és ezzel természete­
sen a csapadékintenzitás (í, mm) és a hatásterület között is. Az időbeli változások
vizsgálatára a kutatóm unka folyamatban van. Példaképpen említjük meg, hogy a
24 órásnak tek in tett budapesti szélsőséges júniusi csapadékok jelentkezésének
időbeli jellege igen érdekes képet m utat. Az 52 vizsgált szélsőséges csapadékból
15 majdnem teljes mennyiségében egyetlen csapadékhullámban néhány óra (kb.
2—4 óra) a la tt hullott le. További 25 olyan eset volt, amelyeket két, időben el­
tolva jelentkező csapadékhullám jellemzett. S végül csak 12 esetben volt a csapadék
olyan, hogy 24 óra alatt folyamatosnak lehetett tekinteni. Ez a vizsgálat azt mu­
ta tta , hogy nem lehet minden további nélkül kiindulni hidraulikai vizsgálatok
esetében az adott időtartam únak tekintett csapadékokból, m ert az esők valóságos
időtartam a az esetek többségében jóval rövidebb a felvett „rendszerezési” időtar­
tamnál.
A csapadék szerepének összefoglaló jellemzéséhez megállapítható, hogy kis és kö­
zepes vízgyűjtő területek (< 100 km 2) esetében a május—augusztusi időszak rövid idő­
tartam ú, nagy intenzitású esői a m értékadóak:
ip ~ apT~m, (1)
ahol ap a p valószínűségű szorzó állandó; m a kitevő, amely bármely valószínűségű
értéknél közelítőleg azonos, és T az eső időtartam a órában.
Az ap és az m értékeket az 1.3-1. táblázatban foglaljuk össze [13]. A közreadott érté­
keket a következőkben közvetlenül felhasználjuk.
Nagy vízgyűjtő területekre (> 100 km 2) nézve általában a télvégi, tavaszi hosszabb
időtartam ú 1—6 nap) csapadékok jelentik a mértékadó csapadékos helyzeteket.
Ezeket a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben vizsgálták felül [3].
A csapadékból származó felszíni víz mennyiségének (qf) szabatosabb igényű meg­
határozásához m ár most levonjuk a csapadékintenzitásból a víz talajba szivárgásá­
nak.sebességét, azaz a beszivárgási intenzitást (k, 1/s ha, 1/s km2 vagy mm/h):
q*(x, y, t) = i(x, y, t) —k(x, y, t), (2)
ahol a k értékét esőztetési vizsgálatok (pl. a Kazó-íéle készülékkel folytatott vizs­
gálatok) útján állapíthatjuk meg. A k értéke függvénye a kezdeti nedvességtarta­
lomnak, a talaj fagyott állapotának, a hosszú nedves helyzetekben bekövetkező
eliszapolódásnak, a talajművelés pillanatnyi helyzetének stb. k értékére számos
kísérleti eredményt állítottak össze a Vízgazdálkodási Tanszék kutatói, elsősorban
a magyar domb- és hegyvidék talajain (barna erdőtalajokon, csernozjomokon és
5 V íz é p ít é s I. k ö t e t 65
1.3-1. táblázat víz (</*) összegyülekezve és a kérdéses szelvényhez leérve határozza meg a fajlagos
Rövid időtartamúi nagy hevességű esők intenzitás-függvényeinek vízhozamot (qc—QJF, ahol Qc a szelvényhez tartozó vízhozam és F a vízgyűjtő-
(fp= apr - m) állandói terület kiterjedése), A vízgyűjtő terület minden egyes elemi felületrészén q* értéke
más és más lehet, a qc a kérdéses csatornaszelvényhez tartozó vízgyűjtő területet
S z o r z ó á l l a n d ó ( av) é r t é k e , m m / h jellemző átlagos értéknek tekinthető.
K ite v ő
A h e ly s é g n e v e 2 5 10 20 50 (m) Közelítő vizsgálatoknál a lefolyási tényező (a) becslésszerű felvételéből is kiindul­
% -o s v a ló s z ín ű s é g n é l hatunk (1.3-2. táblázat). További számításainknál a becsült lefolyási tényező
figyelembevételével m eghatározott, és a T eső- vagy olvadási időtartam hoz tartozó
Sopron 34,0 27,0 21,0 16,2 9,6 0,705 fajlagos vízhozam (qcT vagy egyszerűen qT) értékét is felhasználjuk:
Szombathely 37,0 29,0 22,0 17,5 9,5 0,770
Keszthely 40,5 31,0 24,0 18,0 10,1 0,765 r/cT= f/r = «-apT~m= aopT - m vagy (3)
Tihany 34,0 26,1 21,0 15,8 9,1 0,750 = xanT - m= aonT~m,
Pécs 36,0 27,9 21,8 16,1 9,5 0,750
Veszprém 33,0 24,0 19,4 14,5 8,3 0,745 ahol an az n évenként átlagosan egyszer elért vagy meghaladott értékű szorzó
Budapest 48,0 32,5 24,0 16,7 8,4 0,770 állandó.
Kalocsa 34,0 27,0 21,0 15,6 9,0 0,770 (Külön kiemeljük itt az a értékek indexeinek szerepét. A p indexek a szabatos va­
Kompolt 51,0 38,0 28,7 20,2 10,6 0,735 lószínűségszámítási úton, az n indexek a hagyományos gyakorisági vizsgálatok ú t­
Miskolc 32,0 24,8 19,4 14,6 8,4 0,745 ján meghatározott értékekeket jelentik. A 0 index nélküli a értékek a csapadéktör­
Tiszaőrs 37,0 28,0 22,0 15,0 8,7 0,790 vények szorzó állandóit, a 0 indexes a értékek a fajlagos vízhozam összefüggésének
Szeged 34,0 26,0 20,5 15,5 9,2 0,765 szorzó állandóit adják meg.)
Békéscsaba 30,1 23,5 19,0 14,0 9,6 0,735 A felszíni víz keletkezésének további oka a talafvízszín túlzott emelkedése. E zt az
Turkeve 39,1 29,4 22,8 16,7 9,1 0,770 emelkedést nemcsak a közvetlenül vizsgált vízgyűjtő területre, hanem az ahhoz
Nyíregyháza 39,3 29,6 23,5 17,5 10,0 0,765 kapcsolódó területekre lehulló csapadékok is kiválthatják. A magas talajvízszín
tehát a szomszédos és esetleg a távoli vízgyűjtő területekre hullott csapadék
szerepét is m utathatja. Például a még síkvidékinek tekintett, de viszonylag nagy
földes kopárokon). Az alföldi talajaink nagy részére még nem ismeretesek eléggé magasságkülönbségekkel jellemezhető (20—50 m) Duna—Tisza közi homokhátság
ezek az értékek. áteresztő altalaján á t leszivároghat a talajvíz a magasabb területekről a Duna-völgy
A q* érték lényegében a szakirodalomból ismert hatékony csapadék fogalmának mély területeihez, és ezeken feltörve, megemelheti a talajvízszínt, sőt meg is
felel meg, ami a vízgyűjtő terület egyes elemi felületein mutatkozó felszíni víz jelenhet a felszínen. A talajvízből feltörő felszíni víz mennyisége (qt) csak helyi
mennyiségét jelenti. Ebből levezethető e fejezet bevezetőjében em lített, közvetlenül vizsgálatok alapján becsülhető meg [8].
az esőzésekből és olvadásokból származó, a csatorna vagy vízfolyás éppen vizsgált A felszíni víz megjelenésének további oka lehet a magas árvízszín is. Töltésezett
szelvényére vonatkozó fajlagos vízhozam (qc). A q* és a qc értéke között ugyanis f olyóknál a töltéseken á t és a töltések alatt az átszivárgást és a talajból a felfakadást
szoros hidraulikai kapcsolat van. A vízgyűjtő terület felületéről származó a felszíni segíti elő, elsősorban laza talajoknál és altalajoknál. Az átszivárgó vízmennyiséget
((/,) a szivárgást megindító árvízszín felett m ért árvízi magasság függvényében
1.3-2. táblázat adhatjuk meg, természetesen a talaj áteresztőképességét és az árvíz tartam át
A lefolyás! tényező figyelembe véve. Töltésezetlen folyóknál az árvíz a vízgyűjtő terület mély részeit
önti el, ahonnan az árvízszín lesüllyedése után a vizeket el kell vezetni. E zt az
A le fo ly á s i té n y e z ő
árvizekből közvetlen adódó vízmennyiséget (q:i) a lehetséges elöntés átlagos mély­
A ta la j n ev e
ö n tö z e tle n te r ü le te n ö n tö z ö tt te rü le te n
ségének függvényében számítjuk.
v a g y ö n tö z ö tt le rü le te n
ö n tö z é s e lő t t
ö n tö z é s u tá n
A felszíni víz mennyiségét növelheti a vízgyűjtő terület vízháztartását nagymér­
(*n) tékben megváltoztató öntözés. Öntözött területeken a felszíni víz a következő for­
<“i)
mákban jelentkezik (qs):
Homok 0,08 0,14
Homokos vályog 0,17 0,40 a csapadékból közvetlen származó felszíni víztöbblet;
Vályog 0,20 0,43 a rizstelepek leeresztendő vize (nyár végén, kora ősszel);
Agyagos vályog 0,22 0,46 a csurgalékvizek (felületi öntözéskor), az öntözőcsatornák vize (a csatornák
Agyag 0,27 0,52 őszi ürítésekor).
Termő szik 0,30 0,56
Terméketlen szik 0,44 0,70 E zt a többletvízmennyiséget részben a talaj vízháztartási vizsgálata utján, rész­
ben öntözésüzemi számítások alapján határozhatjuk meg.
5*
66 67
Növelheti a levezetendő felszíni víz mennyiségét még a halastavak vize (qc, őszi
ürítéskor), valam int a lecsapoló rendszerek (talajcső- és árokrendszerek) talajból
származó vize is (qe).
A vízgazdálkodási műveletekből (qó és qj) következő vízlevezetési feladatokat jellemző
vízmennyiségeket általában az elvezetendő víz összes térfogatának és az elvezetési
időnek figyelembevételével egyszerűen szám íthatjuk. Például rizstelepek víztele-
nítésekor a fajlagos vízhozam a rizstáblákon a víztelenítés előtt azokon található
összes vízmennyiségnek és a víztelenítési időnek arányában állapítható meg.
A felszínen maradó vagy megjelenő víz összes mennyiségének (q, 1/s ha, 1/s km 2
vagy mm/h) számításához a következő elvi összefüggésből indulhatunk ki:
<3, = 9c + ? t + ? f - H a + ?8 + (7e- (4 )

Ezzel az összefüggéssel m eghatározott összegezéshez csak az egyidejűleg mutatkozó

mennyiségeket lehet számításba venni. Az egyes q értékek közül általában több is
elhanyagolható. Figyelembe kell venni q meghatározásakor a természetes és mes­
terséges vízvisszatartási lehetőségeket.

3.112. A felszíni víz mozgása

A leírt módon keletkező felszíni víz vékony vízleplet alkotva vagy mikrobarázdákban
összegyülekezve igyekszik lefolyni. Kienitz G. ezt a folyamatot négy fázisra bontja
(1.3-1. ábra, [4 ]).
Az 1. fázisban a csapadék közvetlenül a lehullás helyének elemi (négyzetméter
nagyságrendű) környezetében levő 1—2 cm mélységű mélyedések felé áramlik és -<•>- O r s z á g h a t á r -----Belvízi öblözet határa
tócsákat alakít. Ez a jelenség az esőzések alatt vagy a tavaszi olvadásnak abban
az időpontjában észlelhető, amikor az addig egységes hótakaró hófoltokra bomlik, —— V ÍZ IG és t á je g y s é g f Belvízi elöntés
és a hófoltok folyamatosan kisebbednek vagy el is tűnnek. Ekkor az egész határban h a tá ra
1 .3 -2 . á b ra . Belvízi elöntés Szeged környékén (1966)

csillog a víz. Az 1. fázis időtartam a gyakorlatilag azonos az esőzés, ill. olvadás idő­
tartam ának azzal a részével, amelyben m ár felszíni víz keletkezik. Ebben a fázisban
lényegében az egész területet érintő tározódásról van szó.
A 2. fázisban az elemi vízgyűjtők elemi mélyedéseiben összegyűlt víz megindul a
terület átlagos esésének irányában. Ez azt jelenti, hogy a magasabban fekvő tócsa
vize bizonyos küszöbön túllépve átfolyik az alacsonyabban fekvőbe, ezé egy
következőbe, és így tovább. Most m ár több száz, esetleg több ezer négyzetméter
nagyságrendű vízgyűjtőben lejátszódó összegyülekezésről van szó. Egyetlen mező-
gazdasági táblán belül több ilyen vízgyűjtő egység is elképzelhető. Ezeknek az
egységeknek a vize mélyedésekben, az ún. foltokban gyülekezik össze. Ez a fázis
az eső és az olvadás megszűnte után még egy-két napig tart.
A 3. fázisban a belvízfoltokból is tovább folyik a víz, részben az átlagos terepesés
irányában a hozzájuk legközelebb eső foltok felé, részben az oldalirányban nem
messze levő foltok irányába (1. 1.3-1. ábrát). Ilyen módon az ún. foltláncok kiala­
kulásával számolhatunk. Ezek csatornában vagy egy mélyebb lefolyás nélküli
foltban végződnek. Ennek a fázisnak az időtartam a 5—10 nap.
A 4. fázisban a víz m ár a csatornahálózatba ju to tt és ott gyülekezik össze. Ez a
fázis hetekig is eltarthat.
1 .3 -1 . á b ra . Az összegyülekezés fo ly am ata a foltláncokkal
69
68
Teljesen általánosan vizsgálva az összegyülekezés folyamatát, a csapadékvíz a Ilyen feltétel mellett valamely vizsgált csatornaszelvényen átfolyó vízmennyiség
felszínen és a felszín alatt is mozoghat, ennek megfelelően mind a felszínen, mind időbeni változása közelítőleg trapézzal (1.3-3. ábra), vagy ha az esőzés vagy az
a felszín alatt tározódhat. A felszíni vízmozgás hidraulikai vizsgálatához a fel­ olvadás időtartam a (T , nap) éppen egyenlő az összegyülekezési idővel (r, nap), azaz
szín alatti vízmozgás szerepét kikapcsoljuk, illetőleg csak a felszíni eredő terhelés­
sel számolunk. Ez természetesen nem szabatos eljárás, m ert a csapadékvízből, a T = r,
felszínen mozgása közben, a keletkezési helyétől távol is szivárog víz a talajba.
Szabatos vizsgálatnál az összefüggő felszíni és felszín alatti mozgásrendszert együt­ háromszöggel ábrázolható. A trapéz jobb oldali sarokpontja a qcT= qT=a0T~m
tesen kell szemlélnünk. Az összegyülekezési folyamattal kapcsolatosan még megem­ [(3) egyenlet] által jellemzett vonalon fekszik.
líthető, hogy a felszíni víz megjelenéséről lényegében csak a második fázistól kezdve Ha a felszíni vizeket nem vezethetjük le azonnal gazdaságossági okok m iatt,
beszélhetünk. hanem legfeljebb a tűrési időnek megfelelő idő alatt, akkor lényegében megenged­
A vázolt összegyülekezési és ezen belül tározódási folyamat ismerete a részletes jük, hogy a víz egy része a tűrési
hidraulikai elemzés lehetőségét biztosítja. időn belül a területen visszamarad- ?
Vizsgálataink során általában megelégszünk a 3. és a 4. fázis közelítő vagy szabatos jón, ideiglenesen tározódjék. Más­
elemzésével, a felszíni vízvisszatartás-—víztározódás, valam int a felszíni vízelveze­ képpen ez azt jelenti, hogy a csa­
tés—vízlefolyás folyamatainak egymáshoz kapcsolódó vizsgálatával (1.3-2. ábra). tornarendszert nem a háromszög
Ez az egyszerűsítés annál kívánatosabb, m ert a 3. és 4. fázist ellenőrzi és alakítja vagy a trapéz alakú összegyüleke­
a vízgazdálkodó (1. a 3.13. pontot). Az 1. és a 2. fázis tanulmányozásából adódó zési ábra által m egadott legnagyobb
eredményeket m int kezdeti feltételeket használjuk fel. qT értékre [(3) egyenlet], hanem an­
nál kisebb, olyan qT értékre építjük
ki, amelynél az ábráról leolvasható
3.12. A felszíni víz levezetésének folyam ata elöntési idő (t) kisebb a tűrési idő­
nél (Ze) vagy legfeljebb egyenlő az­
A felszíni víz levezetésének vizsgálatakor figyelemmel kell lennünk az előbbiekben zal:
leírt vízmozgási folyamatokra (1. 3.112. pontot). & t t.

3.121. A felszíni víz levezetésének szabatos vizsgálata
Szabatos vizsgálatakor elméleti úton követjük a mozgás két fázisát. Hidrológiai
rendszervizsgálati úton Kieniiz G. foglalkozott a kérdéssel [4], szabatos hidraulikai
úton Kozák M . adott elvi megoldást [6].
Kienitz G. eljárását az E X PR E és a DRA1NAGE programok jellemzik, Kozák M .
eljárásának gyakorlati alkalmazására még nincs részletes tervezési segédlet.
3.122. A felszíni víz levezetésének közelítő vizsgálata
Ennek megfelelően a bal oldali, vo-
nalkázott alakú területrész azt a 1.3-3. ábra. A belvízi lefolyás módosítása
vízmennyiséget m utatja, amely a
csatorna elégtelen méretei m iatt m ár nem folyhat le, és így a felszínen tározó-
dik. A jobb oldali területrész pedig a fokozatosan felszabaduló csatornán utólag
lefolyt vízmennyiséget jelenti (E3-3. ábra).
Vizsgáljuk meg ezek után az adott feltételek mellett a tervezéshez mértékadó faj­
lagos vízhozam (qt) megállapításának lehetőségeit. Az 1.3-3. ábra nyomán fel­
írható az alapesetre a következő területegyenlőség:

A továbbiakban részben a tűrési időre alapozott közelítő eljárást, részben egyszerű Tqr —tqt+r ~- >
előírásokon alapuló empirikus eljárásokat m utatunk be. 1t
A tűrési idő közvetlen figyelembevételén alapul [10] a nagy vízgyűjtő területek ahol qt jelenti azt a fajlagos vízhozamot, amelyre a csatornahálózatot kiépítve, az
(>100 km 2) vízlevezetési kérdéseinek tanulmányozása, csak az esőzés, ill. hóolva­ — adott esőzési vagy olvadási (T időtartamú) folyamat esetében — biztosítja, hogy
dás közvetlen hatását tételezve fel. A tűrési idő (te) az a tenyészidő során változó idő­ a terület ne kerülhessen a íe tűrési időnél hosszabb ideig víz alá.
tartam , amely időtartam ú elöntés esetében a mezőgazdaságot a talajm unkák vagy a Az (5) egyenlet qT-ve\ osztva és átrendezve:
növényzet fejlődése szempontjából még nem éri kár. Ez a tűrési idő a magyar növény-
termesztési körülmények között késő ősszel és kora tavasszal 1—2 hét, késő ta ­
vasszal és nyáron 1—2 nap. A mértékadó fajlagos vízhozamot úgy kell megállapí­ * 4 -+ * — ~ T = 0 ,
tani, hogy ne maradjon víz a tűrési időnél hosszabb ideig a vízgyűjtő terület mélyebb Qt Qt
részein ( t ^ t e). ahonnan — értéke:
A feladat megoldásához feltételezzük, hogy a lefolyást kiváltó esőzés vagy olvadás Qt
az időben és térben egyenletesen eloszló felszíni vizet ad (g* = const.), továbbá,
hogy a vízgyűjtő terület egyes részei egyenletesen kapcsolódnak be a vízszállításba.

70
és ebből a keresett fajlagos vízhozam általános értéke: 1.3-3. táblázat
A q = a onT ~ m függvény szorzó állandójának értéke
(6) a talaj higroszkóposságának függvényében
7t = <1t = «oT~n
n évenként átlagosan egyszer elért vagy meghaladott értékeket
ahol a0 a 3.111 szerinti érték (1. a (3) képlet utáni magyarázatot). jellemző szorzó állandók (a0n), ha
Higroszkóposság, hu n=
Szélső érték keresésével, azaz qt max meghatározásával (T változásának függvényé­
ben) kim utatható, hogy az esetek túlnyomó többségében (90—95%-ában) a faj­ 2 5 10 25 50 100
lagos vízhozam szélső értéke (qtmax vagy egyszerűen qt) a következőképpen szá­
m ítható : 0,5 39 48 58 70 83 95
<hmax= 9t = íVi(T+ 0 ' m- (7) 0,6 39 48 58 71 83 96
Hazai viszonyok között a közvetlen számításokban m értékét 0,62-re javasoljuk 0,7 39 49 59 72 84 97
felvenni; aon értékére táblázatos összeállítást adunk (1.3-3. táblázat); n értéke 10 0,8 39 49 59 72 85 98
és 25 év között vehető fel a gazdasági cél jelentőségének függvényében.
0,9 40 50 59 73 86 99
10 és 100 km2 közötti kiterjedésű területek esetében a (7) összefüggést a következő 1,0 40 50 60 74 87 100
egyszerűbb formában alkalm azhatjuk:
1,1 40 51 60 75 88 102
f t ( 8) 1,2 40 51 61 76 89 104

ahol n értékét gazdasági összehasonlító vizsgálatokkal állapítjuk meg (az n értéke 1,3 41 52 62 77 90 106
általában 5 és 10 év közötti) és aon értékeit a (7) összefüggésnél em lített módon 1,4 41 53 63 78 91 108
határozzuk meg. 1,5 42 54 64 79 93 110
Mind a (7), mind a (8) összefüggések esetében az öntözés hatását becslésszerű, terü­ 1,6 42 55 65 80 94 112:
letarányokat figyelembe vevő tényező (fi) segítségével határozzuk meg: 1,7 43 56 66 81 96 114

F k4- F 1,8 43 57 67 82 97 116

P= - ^ L , (9) 1,9 44 58 68 83 99 118
2,0 45 59 69 85 101 120
ahol F a teljes terület és F á az öntözött terület. 2,1 46 60 70 86 102 122
Külön kiemeljük, hogy a számszerű elemzéseknél és a számadatoknál csak a köz­ 2,2 47 61 71 87 104 125.
vetlen csapadékhatást, illetőleg az öntözésnek a hatékony csapadékot növelő hatá­ 2,3 48 62 72 89 106 127
sát vettük figyelembe. Az egyéb hatásokat — ha azok jelentősek — külön kell
2,4 49 63 73 91 108 129
számításba venni.
2,5 50 64 75 93 110 132
A két fázisra bontott mozgás vizsgálatán alapul még számos más eljárás is, mint
2,6 51 65 76 95 112 134
például a VÍZITERV-ben kidolgozott, és a gazdasági optimum megállapítását
célzó eljárás, valam int a Debreceni Vízügyi Igazgatóságnál bevezetett, a talajok 2,7 52 66 78 97 114 137
tározó hatását számításba vevő [1], valam int a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgató­ 2,8 53 67 79 99 116 139
ságnál kifejlesztett, és a Nyírségben létesíthető nagy tározók szerepét meghatározó 2,9 54 68 80 101 118 142
[15] eljárás. Mindezekkel kapcsolatosan a szakirodalomra utalunk. 3,0 55 70 82 103 120 145
Leegyszerűsített, lényegében a tározódást hangsúlyozó eljárást alkalmazhatunk 3,1 56 71 83 105 122 147
a kis területek (< 1 0 km2) lefolyási körülményeinek vizsgálatánál. Ekkor „előírás- 3,2 57 72 85 107 124 150
szerűen” arról kell gondoskodnunk, hogy az egy óra (3600 s) időtartamú, nagy 153
3,3 58 73 86 109 126
hevességű és viszonylag kis területre terjedő esőből származó felszíni vizet egy nap
(86 400 s) során levezessük: 3,4 60 74 88 111 128 156
3,5 61 76 90 113 131 159
r/=á i w a^=0’04a^ (lü) 3,6 62 77 91 115 133 162
3,7 64 79 93 117 135 165
ahol « a vízlevezetési egység lefolyási tényezője, amely érték öntözetlen terület
3,8 65 80 94 119 138 168
esetében az 1.3-2. táblázat első oszlopának adataiból választható ki, öntözött

72 73
1.3-3. táblázat folytatása 3.13. A belvízrendszer felépítése, tervezésén ek általános elvei
n évenként átlagosan egyszer elért vagy meghaladott értékeket
jellemző szorzó állandók (aon), ha A víztelenítő rendszer felépítése legjobban a felszíni vizek összegyülekezési folya­
Higroszkóposság, hy m atának négy fázisán á t (1. 3.112. pontot) vizsgálható.
2 5 10 25 50 100 Az első két fázist (a tócsásodás és a foltok kialakulása) a mezőgazda biztosítja azzal,
hogy minél több felszíni vizet kényszerít a talajba a felszíni víz keletkezési helyén,
96 121 141 171
s csak azt a vizet „engedi el” , amely akár a talajéletben, akár a növényi kultú­
3,9 66 81
rák fejlődésében k á rt nem okoz. E zt a vizet azonban a lehető leggyorsabban le­
4,0 67 83 98 124 144 174
adja. A mezőgazda legfontosabb teendői a művelési ágak megfelelő kialakítása, a
4,1 68 84 99 126 146 177 vetésszerkezetek jó megválasztása, a talajművelés, a humuszgazdálkodás és talaj-
4,2 70 86 101 129 149 180 javítás korszerű megoldása, s végül a táblákon belüli vízfoltok gyors megszünte­
4,3 71 87 103 131 152 183 tése.
4,4 73 88 105 133 155 187 A második két fázis (a foltláncok alakulása és a vízlefolyás a csatornahálózatban)
136 158 190
megfelelő alakulásáért a vízgazdálkodó felel. M üvei részben a vizet eltávolító levezető-,
4,5 74 90 107
részben a vizet visszatartó tározórendszerből tevődnek össze. A levezető- és a tározó­
4,6 76 92 109 138 161 193
rendszer működését önmagában és egymással való kapcsolatukban a műtárgyak
4,7 77 93 111 141 164 196 szabályozzák. A teljes belvízrendszer tervezési alapadatait azok a számítási eljárások
4,8 79 95 113 143 167 200 biztosítják, amelyek a vízlefolyás és a tározódás folyamatait egységesen vizsgálják
4,9 80 96 115 145 170 204 (1. a 3.1., a 3.121. és a 3.122. pontot, 1.3-2. ábrát).
5,0 81 98 117 148 173 208
5,1 83 100 120 150 177 212 3.131. A levezetőrendszer általános felépítése
5,2 84 102 122 153 181 216
5,3 85 105 125 156 185 220 A levezetőrendszer (csatornahálózat) a vízgyűjtő terület geomorfológiai felépítésé­
225
nek, továbbá a szomszédos vízgyűjtő területekkel és a befogadóval való kapcsola­
5,4 87 108 128 160 189
tának megfelelően épül fel. így a következő elemekről beszélhetünk:
5,5 89 111 132 164 194 230
5,6 91 114 135 168 199 235 gyűjtőárkok és teknők, gyűjtőcsatornák, mellékcsatornák, főcsatornák, hul­
lámtéri csatornák;
5,7 93 117 139 172 204 240
245
övcsatornák, külvízcsatornák, összekötő csatornák, árvédelmi töltések menti
5,8 95 120 142 176 209
víztelenítő csatornák.
5,9 97 123 146 180 214 250
6,0 100 127 150 185 219 255 A gyűjtőárkok és teknők, a gyűjtőcsatornák, mellékcsatornák, főcsatornák és
hullámtéri csatornák együttesen, szerves egységben alkotják a levezetőrendszert.
Megjegyzés: A szokásos ta la jfiz ik a i elnevezésekhez a következő hv é rté k e k e t a já n la to s felvenni:
hom ok — 0,5, hom okos vályog — 1,5, vályog — 2,8, agyagos vályog — 4,3, agyag — 5,5, term ő szik 5,8, Az övcsatornák, külvízcsatornák, összekötő csatornák és az árvédelmi töltések
te rm é k e tle n szik — 6,1, tőzeg, k o t u — 6,1 és egyéb — 2,8. menti víztelenítőcsatornák a levezetőrendszer különleges elemei.
A levezetőrendszert a befogadóba kötjük be. Befogadóul azt a vízfolyást választjuk,
terület esetében pedig az 1.3-2. táblázat mindkét oszlopából a következő össze­
amelybe a vízgyűjtő terület vizei a legkönnyebben bevezethetők. Ez többnyire az
függés szerint szám ítható: a nagyobb vízfolyás, amely a belvíztől mentesítendő területet valamelyik oldalról
a i + <*n F ö
határolja vagy legalább is érinti.
( 11)
2 "F
A belvízrendezés alapvető megoldása a vízgyűjtő területnek a befogadóhoz való
ahol F ó a m értékadónak választott esztendőben az öntözött terület. viszonya szerint háromféle lehet:
A számításhoz ip értékét az 1.3-1. táblázat foglalja össze, p értékét gazdasági ösz-
szehasonlítő vizsgálatok alapján 25%-os, öntözött területek esetében a 7—20%-os gravitációs levezetésű, ha a befogadó legnagyobb vízállásai alacsonyabbak a
valószínűségi értékekből véve. Gazdaságossági vizsgálatok nélkül p-re 10%-os, ille­ terepnél, vagy ha magasabbak is, de az árhullámok rövid időtartam úak és a
tőleg 7%-os értéket kell felvenni. vízgyűjtő terület kis kiterjedésű;
Kiemeljük még a (10) összefüggéssel kapcsolatban, hogy az ebből kapott értékek­ szivattyús átemelésű, ha a befogadó legnagyobb vízállása magasabb a terep­
nél kisebbek is használhatók, ha ezeket beható talajfizikai (talajvízháztartási) szintnél, az árhullámok hosszú ideig tartan ak és a vízgyűjtő terület nagy
vizsgálatokkal igazoljuk. kiterjedésű;

75
 vegyes, azaz gravitációs és átemelős levezetésű, ha a befogadónak a terepnél
magasabb árhullámai egyes esetekben hosszabb ideig tartanak a mezőgazdaság
által megkívánt levezetési időnél, ugyanakkor a középvizei alacsonyabbak a
terepnél.
3.132. A tározórendszer általános felépítése
A tározórendszer egyes elemei:
a holtágak;
a mély lapos területek (a kötött, tőzeges területek szétágazó mély részei vagy
a homokterületek hosszan elnyúló semlyékei);
a körtöltéssel védett mély területek és az övgátakkal körülvett és megosztott
mély lapos legelők.
Mindezek az elemek lehetnek természetesek és mesterségesek, lehetnek állandó
üzeműek (záró-, szabályozó- és egyéb művekkel, másodrendű mezőgazdasági hasz­
nosítással), és ideiglenesek (egyszerű tiltókkal és zsilipekkel, közel állandó mező-
gazdasági hasznosítással). Az ideiglenes vízvisszatartó elemek közé sorolhatók azok
a vizenyős-tocsogós területek is, amelyek ugyan mindössze néhány cm vizet ta r­
tanak vissza, azt is csak ideiglenesen, de ugyanakkor csapadékhullás idejében igen
nagy a lefolyás róluk. Különleges tározó szerepük van a szivattyútelepek közelében
létesített kiegyenlítő tározóknak.
3.133. A síkvidéki vízrendezéshez alkalmazott műtárgyak
A levezető- és tározórendszerek jelentősebb m űtárgyai a következők:
duzzasztók és záróművek,
fenéklépcsők és surrantok,
csőáteresztők, bújtatok, csőzsilipek,
hidak és
szivattyútelepek.
A m űtárgyakat részben a csatornák méretezéséhez figyelembe v e tt „tervezési’r
fajlagos vízhozamra (qt), részben azonban ennél lényegesen nagyobb fajlagos víz­
hozamra méretezzük. A földutak és az öntözőárkok, valam int a kisebb öntöző­
csatornák kereszteződésénél levő m űtárgyakat qt-re, a magasabb rendű utak, a
vasutak, az árvédelmi töltések, a nagyobb öntözőcsatornák kereszteződésénél,
valamint a torkolatnál levő m űtárgyakat q> qt-re méretezzük.
A duzzasztó- és zárómüvek elsősorban a csatornahálózat és a tározórendszer jó
együttműködését biztosítják. A fenéklépcsőket és a surrantókat a nagy esésű csa­
tornákba építjük be. A csőáteresztőkre, búj tatókra és hidakra az utak, vasutak és
csatornák keresztezésénél van szükség. Csőzsilipeket ármentesítő töltések kereszte­
zésénél alkalmazunk.
A szivattyútelepek a szivattyús és a vegyes víztelenítő rendszerek alapvető m űtár­
gyai. Építenek azonban szivattyútelepeket a kis esésű csatornák közbenső sza­
kaszain is, esésnövelési céllal.
A m űtárgyak tervezésekor alapvető fontosságú a hidraulikai folyamatok helyes
felismerése. Ez kettős feladatot jelent, egyrészt jól kell felismerni egy-egy m űtárgy
76
közvetlen környezetében a vízmozgási jelenségeket [14], másrészt behatóan meg
kell vizsgálni a m űtárgyak hidraulikai szerepét az egész víztelenítő rendszer hidrau­
likai egységében, azaz jól kell megállapítani szerepüket a teljes levezető- és tározó­
rendszer vízszíneinek alakulásában (a szélsőséges vízhozamokhoz való gazdaságos
alkalmazkodásban).
3.2. A B E L V Í Z R E N D S Z E R K I A L A K Í T Á S Á N A K
RÉSZLETES FELTÉTELEI
3.21. A levezetörendszer kialakításának részletes feltételei
A továbbiakban összefoglaljuk a levezetőrendszerek jó működésének részletes fel­
tételeit és bem utatjuk a csatornahálózat méretezésekor követendő utat.
3.211. A levezetőrendszer elemeinek leírása
A teknők a legkisebb mezőgazdasági üzemi egységeknek, a tábláknak felszíni vi­
zeit vezetik a gyűjtőcsatornákba. A teknők természetes mélyedések (előző fogalma­
zásunkban a foltláncok, 1. a 3.112. pontot), amelyek feladatukat úgy látják el,
hogy ugyanakkor nem akadályozzák a táblák egységes művelését, átszánthatók.
A teknők vízlevezető működését évente felül kell vizsgálni.
A gyűftőárkok mélysége 20—30 cm és fenékszélessége 30—40 cm. Ilyeneket csak
kivételes esetben, pl. igen magas talajvízszint esetében kell alkalmazni. Akadályoz­
zák a mezőgazdasági művelést.
A gyűjtőcsatornák a mellékcsatornákba torkollnak. Gyűjtőcsatornákat kell léte­
síteni minden nagyüzemi tábla vagy tömb, öntözés esetében minden öntözött
tábla határán. Rendeltetésük a tábla felszíni vizeinek a mellékcsatornákba veze­
tése. Az esetleges anyagárkokat be kell kötni a gyűjtőcsatornákba. Vízszállító
képességük a víztelenítendő táblákon összegyülekező vízmennyiségnek megfelelő.
A gyűjtőcsatornák legkisebb szelvényében a fenékszélesség 50 cm és a csatorna
mélysége 50—60 cm.
Gyűjtőcsatornákként használhatók az útmenti árkok. Azonban ezek az árkok általá­
ban csupán az összefolyó vizek tározására alkalmasak, de nem -tudják levezetni
azokat. Ezért az útmenti árkokat először magassági vonalvezetésükkel és kereszt­
metszeti kialakításukkal alkalmassá kell tenni a fölösleges vizek levezetésére, és
gondoskodni kell bekötésükről a belvízlevezető hálózatba. A földutak használható­
sága szempontjából is döntő ez, m ert csak a kifogástalanul működő, a belvízleve­
zető hálózatba bekötött útm enti árkok képesek az üzemen belüli utak, tehát első­
sorban az üzemi földutak száraz állapotát biztosítani. Az útm enti árkok helyes
kialakítása és üzemeltetése tehát egyidejűleg kettős feladatot old meg, az árkok
fölösleges vizeket vezetnek le a területről és szárítják a földutakat.
A mellékcsatornák a főcsatornába és a magasabbrendű mellékcsatornákba torkolló
csatornák. Nyomvonaluk kijelölésekor lehetőleg követni kell a terep mélyedéseit,
amellett azonban a lehetőség és a gazdaságosság határáig alkalmazkodni kell a
mezőgazdasági művelés igényeihez, azaz a táblák, a tömbök és a dűlők beosztásá­
hoz, a közlekedési úthálózathoz és a településekhez, aminek megfelelően szükség
esetén erős törésekkel is vezethetők. Vízszállító képességük a hozzájuk tartozó
vízgyűjtő terület kiterjedésének és jellegének megfelelően a legkülönbözőbb lehet.
A mellékcsatornák keresztszelvényét legalább 0,50 m fenékszélességgel és legalább
1:1,5 rézsűvel kell kialakítani. A mederből kiemelt földet legalább 1,0 m széles
padka szabadon hagyásával kell elhelyezni és a mezőgazdasági művelésre alkalmas
módon kell elteríteni. Legjobb megoldás a teljes elterítés, enyhe lejtéssel a csatorna
felé. A föld depóniában elhelyezése esetében a depónia rézsűje a meder felé legalább
1:1,5 hajlású legyen, az ellenkező oldalon pedig úgy kell elteríteni a földanyagot,
hogy az így kialakított felszín mezőgazdasági művelésre alkalmas legyen. A depóniát
terephajiatok keresztezésénél, de legalább 50 m-enként meg kell szakítani, illetőleg
á t kell vágni.
Szóba jöhet a közutak árkainak felhasználása mellékcsatornákként. Ez esetben
azonban igen szigorúan kell előírni ezek fenntartási munkáit.
A főcsatornák a vízrendszer legmagasabb rendű csatornái. Lehetőleg a terület
legmélyebb részein és a lehető legrövidebb nyomvonalon vezetjük őket, sőt a
gazdaságosság határain belül a terep magasabb részeinek átvágását is számításba
vehetjük. A befogadó vízfolyásba torkoltatásuknál kerülni kell azokat a helyeket,
ahol az árvízvédelmi gát távol húzódik a vízfolyástól. Vízszállító képességük a
hatásterületük kiterjedésének és jellegének megfelelően a legkülönbözőbb lehet.
A főcsatornák mélységét és esését úgy kell megállapítani, hogy azok a mellék­
csatornák vizét lehetőleg akadálytalanul befogadják. Vizüknek mélysége a felső
végükön legalább 0,8—0,9 m, a torkolatuknál legalább 1,6—1,7 m legyen. A kereszt-
szelvényüket úgy kell méretezni, hogy a tervezési alapul elfogadott vízmennyiséget
kiöntés nélkül a megengedett vízszín alatt levezessék.
A mederből kiemelt földet a parton alkalmazandó fenntartási gépeknek megfelelően,
de legalább 2,0 m széles padka szabadon hagyásával és legfeljebb 0,8 m magas
depóniába lehet helyezni vagy teljesen el kell teríteni. (A részleteket a mellékcsa­
tornák vizsgálatánál leírtuk.)
A hullámtéri csatornák a főcsatornáknak az ármentesítő töltéseken túli, azokat a
befogadóval összekötő, a hullámtéren áthaladó szakaszai. Kialakításuk a főcsa­
tornákéhoz hasonló.
Az övcsatornák a vízgyűjtő területnek azokról a külső, magasabb fekvésű részeiről
vezetik le a vizet, amelyekről közvetlenül, szivattyúzás nélkül, gravitációs úton
lehet még a felszíni vizeket a befogadóba juttatni. Az övcsatornákat majdnem
vízszintesen vezetjük, főképpen, ha a vízgyűjtő terület széles. Ilyen övcsatornák
pl. a balatoni Nagyberekben a nyugati és a keleti övcsatorna, a dél-borsodi víz­
gyűjtő területen a Csincse övcsatorna stb. Az övcsatornákat torkolati szakaszukon
szükség esetén vissza kell töltésezni. Az övcsatornák teljes védelmet kell, hogy
nyújtsanak a mély területek számára (az 1%-os valószínűségű lefolyási helyzetekben
kifogástalanul kell, hogy működjenek).
Akiilvízcsatornák szerepe az övcsatornákhoz hasonló, csak más jellegű a helyszín-
rajzi vonalvezetésük. Ezek a csatornák a lehető legrövidebb úton, a belvízgyűjtő
terület mély részét átszelve, töltések között vezetik á t a magasabb területek vizét
a befogadóba. A töltések magasságának tervezésekor a befogadó legnagyobb vízál­
lásából indulunk ki. A külvízcsatornákat keresztező főcsatornát bújtatóval vezet­
jük á t ezek alatt. A vízgyűjtő terület mély részét átszelő természetes vízfolyásokat
is külvízcsatornákként kezeljük.
Az összekötő csatornák a közel sík felszínű szomszédos vízgyűjtő területek kölcsönös
tehermentesítését teszik lehetővé. Fenékszintjük vízszintes. Az Alföld mély részein
igen sok helyen építettek ilyen tehermentesítő csatornákat, így sok helyen egyál­
talán nem beszélhetünk az egyes vízgyűjtő területek önálló működéséről. Az
78
összekötő csatornákba a vízkormányzást lehetővé tevő terelőzsilipeket (tiltókat)
kell beépíteni.
A levezetőrendszer további különleges elemei az ármentesítő vonalak menti víz­
telenítő elemek. Ezeknek kettős szerepük van: árvíz esetében leszállítják a töltés­
ben kialakuló Ieszívási felületet, fakadó vizek esetében levezetik ezeket a vizeket.
Az árvízi szerepük az elsődleges. Gerincük beépítetlen területen az ármentesítő
töltéssel párhuzamosan vezetett nyílt csatorna, beépített területen a töltéssel
ugyancsak párhuzamos zárt szivárgó. A csatorna legalább 0,50 m-re nyúljon be a
vízáteresztő rétegbe. Ha a fedőréteg vastagsága m iatt a csatorna mélyítése m ár
nem gazdaságos, kutakkal is összeköthetjük a víztelenítő csatornát a vízvezető
réteggel. Ha a vizet vezető réteg finom homok, a csatorna rézsűjét és fenekét
mintegy 0,30 m vastag szűrő kavicsréteggel kell borítani. Ilyen rétegben a rézsű
legalább 1:3-as legyen. Az ármentesítő töltések menti víztelenítő elemek össze­
gyűjtik a folyó felől a m entett terület felé szivárgó vizeket, befogadják a meder
felé szivárgó talajvizeket és a talajvízszint olyan magasan tartják , hogy az a
mezőgazdasági termelésre és a partm enti létesítményekre kedvező legyen.
A víztelenítő csatorna vagy szivárgó nyomvonalát az adott talajtulajdonságok és
hidrológiai helyzetek következtében kialakuló szivárgó mozgás szabja meg. Ennek
a mozgásnak gondos tanulmányozásával lehet megelőzni a hidraulikus talajtörést,
felázást stb. pl. [5].
Az ármentesítő töltések menti víztelenítő rendszert gyakran nem kapcsolják be a
vízgyűjtő terület levezetőrendszerébe, hanem önállóan gondoskodnak a víz be­
emeléséről a befogadóba.
A teljes csatornahálózat helyszínrajzi vonalvezetésénél a m ár m ondottakon túlmenően
a következő általános feltételeket tartju k szem előtt:
a felszíni vizek bármely tábláról elvezethetők legyenek;
az ideiglenes árkok ne akadályozzák a talajm űvelést;
a csatornák alkalmazkodjanak a birtokhatárokhoz és a mély vonalakhoz úgy,
hogy az alacsonyabb rendű csatornák inkább a birtokhatárokhoz, a táblákhoz
és tömbökhöz, a dűlőkhöz, a településekhez és a közlekedési hálózathoz, a
magasabb rendűek jobban a terep mélyvonalaihoz simuljanak, a mellék- és
a gyűjtőcsatornák nyomvonalai erősen törhetnek, a főcsatornák nyomvona­
lának kialakításánál elsősorban az áramlási feltételek legyenek a m értékadóak;
a földmunka minél kisebb legyen;
a víz a lehető legrövidebb úton, ugyanakkor a levezetés céljából optimális
eséssel jusson a befogadóba;
a magasabb rendű csatornákhoz a csatlakoztatást úgy oldjuk meg, hogy se
kimosás, se káros feliszapolódás ne mutatkozzék (torkolati m űtárgy építése,
megfelelő szakasz burkolása stb.);
a csatornák gépekkel fenntarthatok legyenek.
A vízlevezető hálózat magassági vonalvezetésénél ügyeljünk arra, hogy a szélsőséges
vízhozamokhoz tartozó vízszínek legfeljebb olyan magasak legyenek, hogy kiön­
tések csak a terv szerint megengedett helyeken és esetekben következhessenek be.
Törekszünk arra, hogy a tervezési fajlagos vízhozamhoz (qt) t a n ózó vízsnn leg­
alább 10—20 cm-rel a terep felszíne alatt maradjon. A vízszín megállapításakor
79
természetesen figyelembe kell vennünk a m űtárgyak által okozott magasságvesz­
teségeket.
A csatornák és árkok esésének alsó és felső határát a csatornákban és árkokban
előálló vízsebességek szabják meg. A sebesség alsó határa a víz lebegtetett anya­
gaitól függően 0,20—0,30 m/s, felső határa a csatornák és árkok anyagától füg­
gően változó, de még jó talaj esetében sem lehet nagyobb, m int 1,2—1,5 m/s.
Nagy esésű terepen a megengedettnél nagyobb sebesség is kialakulhat. Ezért ilyen
esetben a csatornák esését a terep esésénél kisebbre kell választani, hogy a bennük
előálló sebesség a megengedett értéket meg ne haladja. A kisebb esést a csator­
nákba épített fenéklépcsőkkel vagy surrantókkal érjük el.
A csatornák és árkok általában burkolatlan földmederként készülnek. A kereszt­
metszeti kialakítás részleteit az egyes elemek vizsgálatánál m ár bem utattuk.
Burkolás belsőségekben, illetőleg rossz minőségű talajok esetében jön szóba. Pél­
dául folyós homok vagy szikes talajon vezetett kisebb csatornák és árkok kavics­
szűrős fenékburkolattal láthatók el, vagy ún. Gavallér-féle vasbeton elemekkel
burkolhatok. Belvízrendezés esetében mindig gondos gazdasági vizsgálattal kell
tisztázni a burkolás szükségességét.
3.212. A csatornahálózat méretezése
A csatornahálózatot többféleképpen méretezhetjük.
3.2121. A csatornahálózat méretezése a jellegzetes méretezési szelvények megválasztása
és vizsgálata útján
Ennél az eljárásnál, amelyet ma általánosan alkalmaznak, kiválasztjuk a csatorna-
hálózat méretezési szempontjából jellegzetes pontjait (mellékcsatornák bekötési
pontjai, a hosszabb bekötési pontok nélküli csatornák közbenső pontjai, eséstörési
pontok stb.), megállapítjuk ezekre a pontokra az előzőekben vizsgált utak (1. a
3.12. pontot) valamelyikén a tervezési vízhozamot, és utána permanens állapot
feltételezésével méretezzük a szokásos módon [14] a jellegzetes szelvényeket. Ez az
eljárás lényegében egyes pontokban elszigetelten biztosítja a csatornahálózat
keresztmetszeti és hossz-szelvényi adatait. Az eljárás egyszerű gravitációs rendsze­
rekben ma is alkalmazható mindazokban az esetekben, amikor nem léphetnek fel
a levezető rendszerekben visszaduzzasztási jelenségek (pl. a befogadó magas víz­
színének következtében), vagy amikor nincsenek olyan különleges elemek (pl.
összekötő csatornák), amelyekben a vizet két irányban is kell tudni vezetni a
pillanatnyi tehermentesítési, illetőleg terhelési helyzeteknek megfelelően, továbbá
amelyekben ellenirányban öntözővizet is vezetnek.
3.2122. A csatornahálózat méretezése permanens, fokozatosan változó vízmozgás felté­
telezésével
Ennél a méretezési eljárásnál az egész csatornahálózatra tételezünk fel bizonyos
mértékadó terhelési helyzeteket, és ezeknél a helyzeteknél vizsgáljuk az egész
hálózatban a vízfelszín alakulását. Az eljárás minden olyan esetben használandó,
amikor az előbbi pontban em lített leegyszerűsített eljárás nem alkalmazható
80
(visszaduzzasztás, két irányú vízvezetés stb.). A számítási eljárás alapja a perma­
nens, fokozatosan változó vízmozgás vizsgálatának közelítő kiindulási egyenlete:
zlxl
Az= + ( 12)
K* J ’
ahol Az és Ax a vizsgálati szakaszon a vízszintkülönbség, ill. a szakasz vízszintes
hossza; h \ és F2 a szakasz alsó és felső végéhez tartozó nedvesített terület; Q a
csatornán permanensen szállított víz mennyisége; K = ckF kYR k, a Chézy-képlet
átlagos sebességi tényezője a szakaszra vonatkoztatva; Fk és R k a szakasz átlagos
nedvesített területe és hidraulikus sugara.
A számítás során a csatornát szakaszokra bontjuk, és szakaszról szakaszra haladva
vizsgáljuk a vízszín alakulását. A számításnál zavaró, hogy a kiindulási vízszíneket
a szakaszok elejére ismerjük, viszont a szakasz hidraulikai jellemzőit — átlagosnak
tételezve fel ezeket az egyes szakaszok mentén —•a szakaszok közepére tekinthetjük
érvényeseknek. E zt a nehézséget különböző közelítő módszerekkel hidalják á t
(pl. Rachmanov, Pavlovszkij, Masztickij, Szígyártó stb. módszerei [14]).
Ez a számítási eljárás tehát nem elszigetelten pontokra, hanem az egész hálózatra
ad végső méretezési eredményt, ha a terhelési helyzeteket jól választottuk ki.
A terhelési helyzeteket minden várható szélsőséges helyzetét feltételezve kell
megválasztani (pl. az összekötő csatornák kétirányú működését, a szivattyútelep
kis kapacitása esetében a visszaduzzasztási hatást, a terület mély részeinek
elöntése esetében a vízszínnek a terep fölé emelkedését stb.).
3.2123. A csatornahálózat méretezése nem permanens vízmozgás feltételezésével
Ez az eljárás a valósághoz legközelebb álló folyamatokat veszi figyelembe [6],
azonban még nincs a gyakorlati tervezéshez eléggé előkészítve. Ebben az esetben
is vizsgálni kell természetesen a különböző várható mértékadó helyzeteket. Ma az
eljárás még kutatási szintű.
3.2124. A működési összhang biztosítása
A csatornahálózat-tervezés során alapvető feladat biztosítani a működés összhang­
já t az eltérő nagyságrendű elemek között, a vízlevezető rendszer teljes egészében.
Ennek a feladatnak a megoldása számos ok m iatt nehéz:
más és más módon kell az árkok — csatornák — főcsatornák terhelését meg­
állapítani, és ezért a kiindulási adatok nincsenek összhangban;
más és más a kiépítés, a fenntartás foka, m ert a különböző nagyságrendű
elemeket más és más intézmények létesítik és tartjá k fenn (az üzemen belüli,
tehát lényegében a kisebb műveket a TSZ-ek és az ÁG-ok építik meg, a fő-
és a mellékcsatornákat, tehát a nagy műveket a Vízügyi Igazgatóságok léte­
sítik és tartjá k fenn, az átmeneti, még „közcélú” , más szóval: üzemközi
műveket a Vízgazdálkodási Társulatok felügyelik, és ebben az összetett
építő- és fenntartó tevékenységben nehéz az összhangot biztosítani);
a nagy csatornák gépi fenntartása megoldott, ugyanakkor még nagyok a
nehézségek a kis csatornák fenntartási munkái terén;
€ V íz é p íté s I. k ö t e t
81
 a nagyüzemi gazdálkodás bevezetése során, a kis parcellák egybevonásával
természetszerűleg megszűnt sok kis vízelvezető elem, ezért a mezőgazdasági
nagyüzemeken belül kicsi a csatornasűrűség;
az utak menti árkok hosszanti és keresztmetszeti méretezése nem igazodik a
levezető rendszer méretezéséhez, az árkok fenntartását sokszor elhanyagolják
stb.
Mindezeket az okokat tervezési, építési és fenntartási munkaterületeken kell á t­
hidalni.
Tervezési szempontból jelentős a qt fajlagos vízhozam értékének változását követni
a torkolati ponttól a főcsatornán, m ajd az alacsonyabb rendű csatornákon végig
a táblák melletti gyűjtőárkokig. (Az építés és fenntartás szempontjait más feje­
zetekben tárgyaljuk.)
3.22. A tározórendszer kialakításának részletes feltételei
A továbbiakban összefoglaljuk a tározórendszerek jó működésének részletes felté­
teleit és bem utatjuk vázlatosan a tározórendszer méretezésénél követendő utat.
3.221. A tározórendszer elemeinek leírása
A holtágak igen változatos alakú mély vonalai elsősorban a Tisza, a Körösök, kisebb
mértékben a Duna völgyében hasznosíthatók. Egy-egy állandó, nagyobb holt­
ágakból kialakított tározóra 1 vagy több millió m3 vizet, a kisebb holtágakból
álló tározórendszerekre legfeljebb V2 millió körüli vízmennyiséget számolhatunk.
A holtágas tározók között az egyik legnagyobb a 35 km hosszú szarvaskákai,
amelyben 3 millió m3 víz tározható. A holtágakban a tározható mennyiség igen
pontosan megállapítható.!
A mély, lapos területek az Alföld majdnem sík területeinek jellemző víztározó helyei.
A víz visszatartásánál 10—50 cm-es átlagos vízmélységgel, s ennek megfelelően
egy-egy mély fekvésű területen legfeljebb 1/i millió m3 víz tározásával számolhatunk
(egy 10 cm átlagos mélységű, 250 ezer m3 vizet visszatartó terület 250 ha kiterje­
désű). Az elöntött területek a sík jellegnek megfelelően igen szerteágazóak, kivéve
a homokterületek mély vonulataiban elnyúló semlyékeket, amelyek hosszúkás ala­
kúak.
A körtöltéssel körülvett mély területek ugyancsak az Alföld máj dnem sík területeinek
jellemző víztározó helyei. Ezekben az átlagos vízmélység 1—2 m-ig növelhető.
A legnagyobb vízmélység természetesen ennél jóval nagyobb is lehet. Üzemi víz­
szintjüket a töltések biztonságos és gazdaságos méretei szabják meg. Az ilyen tá ­
rozók üzemi vízszintje a legmagasabb csatornavízszintnél magasabb is lehet, ami­
kor is a felszíni vizet szivattyúval emeljük a tározóba. A körtöltés mentén gon­
doskodni kell megfelelő csatornák vagy szivárgók létesítésével a szivárgó vizek
összegyűjtéséről és levezetéséről. A körtöltéses tározóknál kell megemlíteni az al­
földi domborzati viszonyok között csak néha alkalmazott völgyi tározókat (így
pl. a Nyírségben létesíthető tározókat [15]).
A z öv gátakkal körülvett és megosztott mély, lapos legelőkön a visszatartott víz átlagos
mélysége kb. 10 cm. Az övgátak különben legfeljebb 30 cm magas vízoszlopot
tarth atn ak vissza. Koronájuk 30—50 cm-re magasabb a tervezett vízszintnél.
82
Szélességük 1,5—2,0 m, vízoldali rézsűjük 1:2 .. . 1:3 hajlású. Az övgátakat úgy
kell megépíteni, hogy azok a szomszédos területek vizeinek természetes lefolyását
ne akadályozzák.
Mindezen tározók közül a természetesek legfeljebb záró m űtárgyakkal felszereltek.
Általában ideiglenes jellegűek. A 14 napon túl is elöntött területek nagysága
Magyarországon sok évi átlag szerint 120 ezer ha [2], amely területnek jó része
ideiglenes jellegű tározónak tekinthető. Időszakosak a már em lített vizenyős-
tocsogós területek is, amelyek kiterjedése ma még eléri Magyarországon az évi
átlagos 400—500 ezer ha-t.
A természetes tározókhoz soroljuk az övgátolt legelőket is, amelyek kiterjedése
ma 25 ezer ha körüli.
A felsorolt tározók közül mesterségesek a körtöltésekkel körülvett vagy völgyelzá­
rásokkal kialakított tározók, továbbá a záróműveken kívül egyéb művekkel (pl.
szivattyútelepekkel) is ellátottak. Általában állandó jellegűek. Ezeknek a vizét
esetleg öntözésre, haltenyésztésre, nádtermelésre stb. hasznosítják. Felületük mező-
gazdasági hasznosítása viszont csak másodrendű jelentőségű. A mesterséges táro ­
zók működési lehetőségeit gondos hidrológiai vizsgálattal kell feltárni. Fontos,
hogy a belvizek visszatartását szolgáló tározóterek belvízveszély idején mindenkor
üresek legyenek, ugyanakkor a hasznosítási feladat is megoldható legyen.
Mind a természetes, mind a mesterséges tározók helyes üzemének alapja a gondosan
tervezett tiltó- és zsiliprendszer (1. a 3.23. pontot), amely biztosítja az elvezető­
csatornák közötti szoros kapcsolatot, a víz tervszerű visszatartását.
3.222. A tározórendszer méretezése
A tározórendszer méretezése tulaj donképpen az állandó és az ideiglenes tározó
terek meghatározását jelenti. Ennek a vizsgálatnak közvetlen kiindulási pontja a
tározókba be- és az azokból kifolyó vízmennyiségeknek napról napra, dekádról
dekádra vagy hónapról hónapra a megismerése történelmi adatsorok és hidrológiai;
elemzések alapján, és folyamatos különbségüknek az időbeli összegezése:
V/ = Í ( ? Í- ? U)F , (13)
1
ahol i a vizsgálati napok, dekádok, hónapok sorszámát jelenti; q az érkező víz;
(h a távozó víz fajlagos mennyisége 1/s ha-ban vagy 1/s k m -ben; F a vízgyűjtő
t erület kiterjedése ha-ban vagy km 2-ben.
A vizsgálat alapja a levezetési és tározási folyamatok egységes szemlélete (1. a
3.13. pontot). A tározóterek meghatározása különben szorosan kapcsolódik a
3.122. pont alatti folyamatokhoz és a 3.212. pont alatti eljárásokhoz. (A részleteket
illetően a szakirodalomra utalunk: [1], [10], [12], [15]). A figyelembe vett tározó­
tereknek állandó és ideiglenes jellegű részekre bontása gazdasági vizsgálati feladat.
3.23. A m űtárgyak kialakításának részletes feltételei
A következőkben a különböző típusú m űtárgyak tervezési, építési és üzemelési
feltételeit foglaljuk össze.
6*
83

3.231. A duzzasztók és záróm űvek
A kisebb duzzasztó- és záróművek, amelyek a csatornahálózat és a tározórendszer
jó kapcsolatát biztosítják, lényegében a vízszintet biztosítják az egész belvízrend­
szeren belül. Ennek megfelelően e m űtárgyak fenékmagasságát, oldalfalait, záró­
elemeit úgy kell kialakítani, hogy a tervezés során megállapított, valam int a tiltó-
és zsilipkezelési szabályzatban előírt vízszínek kialakíthatók legyenek. Mind a
tiltóknál, mind a zsilipeknél biztosítani kell, hogy a duzzasztás csak a legközelebbi
műtárgyig terjedhessék. Tiltóknál nyitott állapotban ne legyen a magasságvesz­
teség több 5 cm-nél, az átfolyó víz sebessége ne haladja meg az 1 m/s értéket, és
csőtiltó esetében a cső átmérője nem lehet 0,60 m-nél kisebb; zsilipeknél ugyan­
ezek' az értékek 10 cm, 1,5 m/s és 0,8 m. A zárószerkezetek biztosan záróak és
könnyen kezelhetőek legyenek. A duzzasztó- és záróművek m indkét oldalán víz­
mércét kell elhelyezni, nagyobb sebességek fellépésének veszélye esetében védett
utófeneket kell kialakítani.
A zárótáblák függőleges és vízszintes irányú megosztását a tábla anyagának minő­
sége, a zsilip teljes (mélyépítési, acélszerkezeti, gépi berendezési) építési költsé­
geinek alakulása, a jég lebocsátásának biztosítása, az elzárószerkezetek működésé­
nek megbízhatósága, a tábla méretei, valamint a felhúzószerkezet teherbírása
szabja meg. A kézi hajtású felhúzószerkezet legfeljebb 3 t teherbírású lehet. Víz­
szintes irányban osztatlan táblák esetében, az uszadék és a jég átvezetésének
biztosítására, gondoskodni kell arról, hogy a tábla alsó éle felhúzott állapotban
legalább 50 cm-rel magasabban legyen a mértékadó vízállásnál. Vízszintesen
osztott táblákon a felső rész süllyesztésével eresztjük á t a jeget és az uszadékot.
A süllyesztés legalább 50 cm.
3.232. Fencklcpesők és surrantok
Az esést összpontosító fenéklépcsőket és surrantókat belvízrendszerek esetében a
domborzatilag szaggatott, a dombvidékbe átmenő síkvidékeken alkalmazzuk.
Építési, fenntartási és üzemelési részleteiket a „Dombvidéki vízrendezés” (1. az
I. fejezet 4. pontját) m utatja be. A belvízrendezésnél alkalmazott, esést összpon­
tosító művek általában kisebb magasságkülönbséget hidalnak át. Vannak olyan
művek, amelyek mindössze 40 cm magasságkülönbséget győznek le, de 1—2 m-es
lépcsőjűek is lehetnek.
3.233. Beeresztők, csőáteresztők, bújtatok és csőzsilipek
A keresztezési m űtárgyakat, amelyek a belvízrendszerek legjelentősebb művei közé
tartoznak, jól kell beilleszteni a keresztezendő hosszelemek helyszínrajzi vonalo­
zásába. Keresztezési szögük 60°-nál kisebb nem lehet.
A beeresztőket, a csőáteresztők legegyszerűbb fajtáit az ármentesítő töltésekkel
védett területeken a töltésezett csatorna töltései mögött összegyűlő kisebb mennyi­
ségű felszíni víznek a csatornába való bevezetésére létesítjük. Csappantyúkkal
vannak ellátva.
A csőáteresztőket kisebb vízhozamú (< 1 ,5 m3/s) csatornákban alkalmazzuk.
A bájtotokat akkor alkalmazzuk, ha a csatorna vízszíne és a keresztezett útvonal
vagy csatorna legmélyebb pontja között nincs meg legalább 80 cm különbség.
84
A csőzsilipeket az ármentesítő töltésekbe, nagyobb útkereszteződések, öntözőcsa­
tornák vagy hajózó csatornák alatt építjük a felszíni víz gravitációs átvezetésére.
Helyének kitűzésénél főszempont, hogy jó talajon épüljön, teh át például ne a
holtág torkolati szakaszának rendszerint elmocsarasodott fenekén. Az árvédelmi
töltésbe épülő csőzsilipbe feltétlenül két elzárószerkezetnek kell kerülnie, és az
ilyen m űtárgyak hosszát és a vízzárást biztosító elemek m éreteit az árvédelmi
előírásoknak megfelelően kell megállapítani. Az egyiket mindig a folyó felőli oldalon
helyezik el, a másik a töltés közepére vagy a m entett oldalra kerül.
A csöves m űtárgyak készülnek kör, tojás, négyzet, négyszög alakú keresztszel­
vénnyel, esetleg párosával. Keresztszelvényük főmérete 60 és 200 cm közötti,
átmérőjük 60 cm-nél kisebb nem lehet. Hosszirányú esésük legfeljebb 5% lehet.
Ha a térszín alakulása m iatt 5%-nál nagyobb esés kialakítására lenne szükség,
akkor is betartjuk az 5% esést, és a fennmaradó különbséget bukóaknákkal vagy
a csöves m űtárgy alsó végéhez csatlakozó fenéklépcsővel, esetleg surrantóval
küzdjük le.
A csöves m űtárgyakat a csatornáknak vagy a vízfolyásnak lehetőleg hosszú egyenes
szakaszán helyezzük el, úgy hogy azok fenékszintje a csatornák vagy természetes
vízfolyások fenékszintjével essék egybe.
A csöves m űtárgyak hidraulikailag rövid csövek, és részben vagy teljesen telt szel­
vényben vezetik a vizet. Igen jelentős kérdés a bennük kialakuló vízmozgás helyes
felismerése [14]. A vízmozgás jellege a csatlakozó csatornaszakaszokban kialakuló
vízszíneknek, a vezetett vízmennyiségeknek, a csöves m űtárgyak csatornához való
térbeli csatlakozási megoldásainak stb. a függvénye. Törekedni kell a tervezőnek a
légörvények, a pulzáló légterek elkerülésére, és a vízugrások megszüntetésére. Jó meg­
oldást jelenthet az egyszerű áramlásos nyílt felszínű vízátvezetés, vagy a csöves
m űtárgyat teljesen kitöltő nyomás alatti átfolyás. A csöves m űtárgyakban meg­
engedett legnagyobb sebesség 2,5 m/s. A 15 cm/km-nél kisebb esésű csatornákban
az egyetlen m űtárgyra jutó esésveszteség 3—7 cm-nél több nem lehet. Külön figye­
lemmel kell lenni a hidraulikai vizsgálatoknál az elő- és az utófej áramlástanilag
helyes vonalozására.
A csöves m űtárgyakat termett talajon építsük meg. Nem megfelelő altalaj esetében
cseréljük ki a m űtárgyak alatt a talajt. A beépítési fenékszint megállapításakor
vegyük figyelembe az esetleges süllyedéseket.
A csöves m űtárgyakat vasbeton talplemezre vagy vékonyabb vasbeton lemezre helyez­
zük. Ha a talplemez 60 cm-nél vékonyabb, úgy végét betonfoggal vagy szádfallal
zárjuk le. A csöves m űtárgyakat helyszínen készített tömör betonból vagy vasbeton­
ból, illetőleg előre gyártott szabványos vasbeton csőelemekből és csőfejekből kell tervezni.
Az egyes előre gyártott csőelemek közötti hézagok vízzáró tömítéséről bitumenes
lemezzel, a visszadöngölendő feltöltés anyagának jó megválasztásával, vagy ennek
hiányában hézagtakaró vasbetongyűrűkkel, esetleg más módon kell gondoskodni.
Az áteresztő stb. m űtárgyak alsó és felső csatlakozásánál felül kell vizsgálni a
burkolat szükségességét.
3.234. Hidak
A hidak kialakításával kapcsolatos jelentősebb előírások a következők. A hidak
biztonsága megkívánja, hogy a szerkezet alsó éle 0,5—1,5 m-rel a legnagyobb
vízállás fölött legyen. Ha a vízállás pontosan ismeretes, és torlódásra, úszó fákra
stb. nem kell számítani, 20 m-nél kisebb nyílás esetében, a híd alsó éle 50 cm-re
85
lehet a legmagasabb vízállás fölött. Ha nagyobb úszó tárgyaktól is kell tartani,
akkor a biztonsági méret 1,2—1,5 m. A víz sebessége a hidak alatt 1,0—1,5 m/s-
nál több nem lehet. Hidak méretezésekor a csatornafenntartási úszó gépek áthala­
dását is figyelembe kell venni.
3.235. Szivattyútelepek és szivattyúállások
Szivattyúteleppel kell ellátni minden olyan belvízrendszert, amely nem tudja a
vizeket a megszabott levezetési idő alatt gravitációs úton a befogadóba vezetni,
akár azért, m ert a befogadó vízszíne túlságosan magas, akár azért, m ert a levezető­
csatornák esése kicsi. A befogadóba emelő szivattyútelep természetes helye a fő­
csatorna és a befogadó árvédelmi töltésének keresztezésében van. Fontos, hogy a
hullámtéri csatorna minél rövidebb legyen (1. a 3.211. pontot), esetleg ne is legyen
szükség rá. A telepet általában közvetlenül a töltés mellé, kivételes esetben a töl­
tésben helyezzük el.
A főcsatornán vagy a mellékcsatornákon közbenső helyeken elhelyezett ún.
esésnövelő szivattyútelepeket a hossz-szelvények által m eghatározott helyekre kell
telepíteni. A szivattyútelepek helyét úgy kell megválasztani, hogy az üzemanyag
szállítása csapadékos időben is biztosítva legyen.
A szivattyútelepek teljesítményét a vízgyűjtő területre m eghatározott fajlagos
vízhozam szerint kell megállapítani (qt).
A szivattyútelepek gazdaságosságát elsősorban a beruházási költségek csökkentésé­
vel, másodsorban a kihasználási fok növelésével lehet elérni. A beruházás költségei
azonban nem csökkenthetők az árvédelmi biztonság, az üzemi biztonság, az üzem­
készség rovására. A kihasználási fok javítható a gépegységek célszerű megválasz­
tásával, illetőleg növelhető kettős célú emelés megvalósításával, ha sikerül a szi­
vattyútelepeket öntözővíz emelésére is alkalmassá tenni.
A szivattyútelepek, illetőleg a szivattyúberendezések a szivattyúzási feladatoknak
megfelelően állandóak — fél-állandóak — ideiglenesek lehetnek.
A szivattyútelepek és szivattyúállások létesítése igen nehéz feladat. Mind a hidroló­
giai körülmények feltárása és a hidraulikai szempontok érvényesítése, mind a
tervező munka színvonalas megoldása, a korszerű építés és üzemelés megvalósí­
tása nehéz feladatokat vet fel. A szivattyútelepek és szivattyúállások a vízfolyások,
csatornák közvetlen közelében épülnek, ki vannak téve az árvíz, a belvíz, a magas
talajvíz közvetlen hatásának, rendszerint rossz az alapozási helyzetük, nehéz
hidrológiai körülmények között kell azokat megépíteni, felszerelni és üzemeltetni.
Hidrológiai szempontból mélyen kell feltárni, lehetőleg valószínűségszámítási ala­
pon, a szívó- és a nyomóoldalon a vízállások változásait, s ezeknek megfelelően
az emelési magasságok alakulását, különböző valószínűségű értékeit. Meg kell
határozni az emelési magasságokhoz kapcsolva, az emelendő vízmennyiségeket is.
Leghelyesebb az „emelési magasság—emelendő vízmennyiség” adatpárokat vizs­
gálni történelmi adatsorok alapján, s ezzel közvetlenül biztosítani a legjelentősebb
adatokat a szivattyúk és hajtógépek megválasztásához.
Hidraulikai szempontból döntő kérdés, hogy az egész vízszállítási rendszer minél
kisebb veszteségű legyen (átmenet a belvízcsatornából a szívóaknába
— szívóakna -— szívótölcsér — szívócső — szivattyú — nyomócső ■ — átm enet a
hullámtéri csatornába). Nagy teljesítőképességű ( > 3 —4 m3/s) szivattyútelepek
esetében elengedhetetlenek a tervezést megelőző laboratóriumi modellkísérletek.
86
A szívó-, illetőleg a nyomóoldal elvi kialakításának megoldására sok külföldi és
hazai kísérletet folytattak.
A tervezés és építés alapvető kérdése az alapozás helyes megoldása. A rossz talaj
és altalaj m iatt adódó alapozási feladatokon túlmenően különleges alapozási
feladatot jelent a torkolati művekben váltakozó irányban mozgó víz kimosó hatása,
a művek roskadása. A roskadússal együtt jár a m űtárgyak megrepedése, a gépi
berendezések üzemzavara és csökken a m űtárgyak helyén az árvédelmi biztonság.
A védekezés útja a gondos talajmechanikai feltárás után bevezetett cementfüggöny-
besajtolás (Lampl H. vizsgálatai, [12]). Biztonságosabb azonban a tökéletes építés.
További jelentős tervezési feladat a szivattyúk és a hajtógépek jó megválasztása.
Az utóbbi évtized kiemelkedő belvízvédekezési időszakában, az 1966. esztendő
tavaszán igen sok tapasztalatot sikerült szerezni, főleg a hordozható szivattyú­
egységek kialakítása terén. Az állandó szivattyútelepeknél a védekezés a villamos
és a Diesel-üzem előnyeire világított rá. A hordozható szivattyúkkal kapcsolatban
felmerült az egységesítés követelménye. (Csak az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgató­
ság területén 18 különféle típust használtak.)
A szivattyútelepek jövőbeni általános fejlesztése szempontjából fontos a tipizálás,
az automatizálás, egyes feladatok gépesítése (gerebtisztítás, az eljegesedés elleni
védelem stb.).
A tervezés és üzemelés kapcsolatában meg kell kívánni a gépháztér olyan kiképzését,
ami lehetővé teszi a gépek biztonságos kezelését és szerelését. Gondoskodni kell
a gépház kellő világításáról, szellőztetéséről és fűtéséről. A szivattyútelep és mellék-
létesítményei minden részében biztosítani kell a biztonságtechnikai, tűzrendészeti,
egészségügyi és szociális követelmények, előírások m aradéktalan teljesítését.
3.3. FENNTARTÁS ÉS V ÉD EK EZÉS
A belvízrendszerek céljuknak akkor felelnek meg, ha a megfelelő fenntartásuk az
adott gazdasági körülmények között lehetséges, és a védekezés felhasználásukkal
eredményes. Ez úgy érhető el, ha mind a fenntartási és a kapcsolódó korszerűsítési
(1. a 3.31. pontot), mind a védekezési (1. a 3.32. pontot) munkák a tervezés alapfel-1
tételeinek, a levezetés és visszatartás összhangjának eleget tesznek.
3.31. F enntartási és korszerűsítési m unkák feltételei
A fenntartási munkák közül különösképpen jelentős a csatornákban jelentkező
iszaplerakódás és benövés elleni küzdelem.
Az eddigi tapasztalatok szerint az évi iszaplerakódás fm-ként átlagosan 0,1 m3.
Az ország egész csatornahálózatában évente 2,5 millió m3 iszap rakódik le. Az
iszaplerakódás talajok szerint változik. Benőtt mederben, a lassúbb vízfolyás
m iatt nagyobb a lerakódás. Különösen gyorsan iszapolódnak az öntözővíz vezeté­
sére is felhasznált csatornák. A lerakodott iszap csökkenti a csatorna vízszállító
képességét, ezenkívül a vízi növényzet is erősebben burjánzik benne.
A csatornahálózatot átlagban 5 éves időszakokban kell iszaptalanítani. Ez azt
jelenti, hogy évenként az egész csatornahálózat 20%-át kell tisztítani. így egy
ötéves periódus alatt az összes csatorna kitisztítható.
87
A vízi növényzet is igen jelentősen csökkenti a csatorna vízvezető képességét. A vízi
növényzetet a csatornahálózatban évente legalább kétszer kell kaszálni. H a egy
évben elm arad a gaztalanítás, a vízi növényzettel te lt csatorna emésztőképessége
80%-kal csökkenhet. E nnek h atása term észetesen évről évre fokozódik.
Jelentős feladat az em lített fenntartási területen a gépesítés fejlesztése és fokozása.
A fenntartási m unkák között ki kell emelni a főcsatorna torkolati zsilipjének és szi­
vattyútelepének fen n tartását. A torkolati zsilip rendszerint az árvédelm i gátban
van. E zé rt az esetleges alám osást figyelemmel kell kísérni. Az elzárószerkezeteket
jó karban kell ta rta n i. H asonlóan ellenőrizni kell a szivattyútelepeket. A szivattyú­
k a t és a hajtógépeket m inden tavaszi üzemi időszak u tá n alaposan á t kell vizsgálni.
Közvetlen kapcsolódnak a fenntartási m unkákhoz a belvízrendszer kisebb m értékű
korszerűsítési munkái. Ilyen feladatok a következők:
a levezetőrendszer fejlesztése, főleg a jobb levezetési összhang biztosítása az
egész rendszeren belül (a legkisebb üzemi elem ektől a főcsatornákig),
a lefolyástalan mély területek bekapcsolása, újabb összekötő csatornák léte­
sítése, a szivattyútelepek korszerűsítése;
a vízvisszatartó rendszer jav ítása (legelőgátolások kiterjesztése, a v isszatarto tt
víz hasznosítási lehetőségeinek feltárása stb .);
a levezető- és a tározórendszer közötti kapcsolatot biztosító m űtárgyak kor­
szerűsítése, a m űtárgyak szám ának növelése (pl. tilto k és zsilipek építése,
tiltós m ű tárgyak létesítése a m ezőgazdasági üzemen belül, a csatornákat
teherm entesítő vízkieresztő m űtárgyak építése stb.).
3.32. Belvízvédekezés
A belvízvédekezés tulajdonképpen a belvízrendszer üzem eltetését jelenti. A védelmi
m unkák a védekezés előtti teendőkből, a tényleges védekezésből és a védekezés
u tán i intézkedésekből tevődnek össze. A védekezés előtti teendők lényegükben a
védelmi m űvek felülvizsgálatából, fenntartásából, kezeléséből, valam int a védelmi
m unkákra való felkészülésből állnak (üzem anyag biztosítása, vízvédelm i szertárak
felszerelésének rendbehozása és kiegészítése stb.).
A vizek elleni tényleges védekezés feladata a vízveszély elhárítása, illetőleg leküzdése.
A tényleges védekezés a felszíni vizek megjelenésétől a káros vizek eltávolításának
befejezéséig ta rt. A védekezési teendők részleteikben a következők:
a fölösleges vizek elvezetése, a csatornák kezelése és a szivattyúk üzemben
ta r tá s a ;
a vizek fokozott visszatartása, tározása az arra kijelölt helyeken;
a csatornák kiöntésének megelőzése, és a területeket elöntő vizek elleni
védekezés a tározásra ki nem jelölt helyeken, továbbá
az elhabolás elleni védekezés az övgátakon, a tározók és a csatornák töltésein.
A vizek levonulása utáni munkák a rongálódások helyreállításából, az elhasznált
anyagok pótlásából, a szivattyútelepek előírt tarta lé k üzem anyagának kiegészí­
téséből, a sziv atty ú k és a hajtógépek hibáinak kijavításából, a védekezés során
t e tt megfigyelések m űszaki értékeléséből és a jellegzetes vízszintek rögzítéséből
állnak.
A belvízvédekezés m értékét és jellegét egy-két példán m u tatju k be.
88
A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság területén 1966-ban az Igazgatóság 147, az érde­
kelt term elők m ég további 166, összesen 313 hordozható sz iv a tty ú t üzem eltettek.
60 millió m3 vizet (az ideiglenes tározókban 24 m illiót, a Keleti főcsatornában és a
hozzá csatlakozó belvízrendszerben 3 m illiót, a N yugati főcsatornában és halas­
tavaib an 8 m illiót és legelőkön to v áb b i 25 millió m3 vizet) ta rto tta k vissza. Egyes
részrendszereket sikerült a kiépítési foknál nagyobb m értékben kihasználni (pl. a
ku tas belvízrendszerben 31,0 1/s k m 2-t vezettek le a 25,0 1/s k m 2 névleges kapacitás
helyett, az Alsónyírvízi belvízrendszerben 12,6 1/s km 2- t a 10,8 1/s km 2 helyett).
Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén ugyancsak 1966-ban 32 telepítési
helyen 76 állandó szivattyús gépegységgel 68,7 m3/s vízm ennyiséget em eltek át.
Ezek m ellett 164 hordozható sziv atty ú vo lt üzemben, összesen 31 m3/s vízhozam ­
mal. Az állandó és az ideiglenes (hordozható) szivattyúegységek által átem elt
vízm ennyiség így közel 100 m3/s volt.
4. D O M B V I D É K I V Í Z R E N D E Z É S
Kollár Ferenc
Dom bvidéken a hirtelen jelentkező árvizek elvezetését az élővízfolyások általában
nem tu d ják biztosítani, így az árvizek a terepen vonulnak le. Sok esetben az elve­
zetőhálózat elégtelen állapota vagy hiánya m ia tt a talajvíz szintje em elkedik, a
talaj vízgazdálkodása elromlik, vízkárok keletkeznek. Ezek elkerülése felveti a
vízkárelhárítás szükségességét a közepes vagy nagyobb átlagos esésű dom bvidéken
is. E vízkárok elh árítását célozza a dom bvidéki vízrendezés, am elyen általában
azt a m űszaki tevékenységet értjü k , am ikor a káros vizek elvezetését m esterséges,
é p íte tt létesítm ények biztosítják.
4.1. V ÍZ R E N D E Z É S D O M B V ID É K I FELADATAI
E tevékenységi kör feladatai a következőképpen foglalhatók össze:
Az árvizek gyakori elöntései elleni védelem
A kisebb-nagyobb völgyekben az élővízfolyások m edre általában nem képes leve­
zetni a levonuló közepes- vagy nagy vizeket, így azok a m ederből kiöntenek és
káro k at okoznak a völgyekben.
A pangó felszíni vizek elvezetése
Az árvizek elöntéseinek, csapadék vagy rétegvizek h atására a terü let egy részén
— még a nagyobb esésű völgyekben is — pangó vizek m aradnak vissza, amelyek
a terü let bárm ilyen irányú h aszn álatát akadályozzák. Elvezetésük a dom bvidéki
vízrendezés egyik feladata.
Lecsapolás
Olyan helyeken, ahol a víznek nincs lefolyása, vagy az csak lassú, v o n ta to tt, a
terület lassan elm ocsarasodik. Ilyen vizenyős, m ocsaras területeken mindenféle
hasznosításnak előfeltétele a terü let lecsapolása.
89
T a la j v íz s z in ts z a b á ly o z á s
A korszerű mezőgazdasági művelés fokozottabb igényeket tám aszt a vízrendezéssel
szemben. Általában nem elégszik meg az előbb felsoroltak végrehajtásával, hanem
— a lehetőségek határain belül — optimális vízgazdálkodási helyzetben kívánná
folytatni a gazdálkodást. Ez a kiegészítő beavatkozás, amelyik ezt az optimális
állapotot megközelíti, a talajvízszintszabályozás.
növény, a vízrendezés után virágzó mezőgazdasági művelést lehet folytatni (Bala­
toni Nagyberek, Kisbalaton északi öblözet stb.).
A műszaki és gazdasági tényezők együttes mérlegelésével kell a végrehajtandó
beavatkozásokat meghatározni.
A vízrendezésnek két fajtáját különböztetik meg: a területi és a vonalas vízrende­
zést.

Vonalas erózióvédelem 4 .2 .T E R Ü L E T I V ÍZ R E N D E Z É S
A dombvidéki vízrendezés feladatkörébe sorolható még egy speciális tevékenység,
a vonalas erózióvédelem, vagy a köznapi néven vízmosáskötés is. Ez a körülhatárolás A területi vízrendezésnek két általános esete különböztethető m eg:
is rám utat arra, hogy a feladatok a legtöbb esetben nem egyenként, elszigetelten lecsapolás nyílt árokhálózattal,
merülnek fel, ezért egy dombvidéki vízrendezést mindig összefüggéseiben kell talajcsövezés vagy más szóval drénezés.
szemlélni és komplexen megoldani, összehangban az egyéb szükséges másirányú
tevékenységgel. Sohasem szabad szem elöl téveszteni a vízrendezés célját. Ilyen
cél lehet pl. mezőgazdasági művelés, településvédelem, közlekedési hálózat védel­ 4 .2 1 . L ecsapolás n yílt árokhálózattal
me, erdőművelés stb. A vízrendezést mindig úgy kell végrehajtani, hogy a kívánt
Ezen azt a tevékenységet kell érteni, amikor a káros felszíni vizeket nyílt árokháló­
célt az optimális eszközökkel érjék el, és figyelembe vegyék mindazokat a beavat­ zattal gyűjtik össze és vezetik el.
kozásokat, amelyeket egyéb érdekből kell megvalósítani. Ezen azt kell érteni,
hogy pl. a nyílt árokhálózatos lecsapolásnál az árkok távolságát a célszerűen A vízrendezésnek e legrégebbi módszerével csak a felszíni vizek vezethetők el,
művelhető táblanagyság határozza meg stb. talajvízszint-szabályozás csak egészen kivételes talajadottságok m ellett lehetséges,
teh á t ez a beavatkozás igen egyoldalú.

4 .1 1 . V ízrendezést m eghatározó tényezők 4.211. Elvi megoldás

Mint minden tevékenységet, a dombvidéki vízrendezést is meghatároznak bizo­ A lecsapolás nyílt árokhálózattal elvi megoldása egy árokhálózat, amelyik az árokba
nyos adottságok. Ezeket két csoportba lehet sorolni: műszaki és gazdasági ténye­ bejutó vizek elvezetésére van hivatva. Vízvezető eleme egyedül a nyílt árok.
zők csoportjába. E zt az árkot szívóároknak nevezik, ha csak a telepről lefolyó vizeket vezeti el.
A gyűjtőárok több szívóárok vizét vezeti tovább, a főgyűjtő pedig több gyűjtő
vizét fogja össze és vezeti a befogadóba (1.4-1. ábra).
4.111. Műszaki tényezők Az árokba került víz legnagyobb része
a felszínről származik, a rézsű felületén \ \ \ \ \ \ \ \ \ — Szívó
A befogadó helyzete az egyik határfeltételnek tekinthető. Nem lehet egy mellék­ keresztül általában csak elenyésző meny- ' \ \ \ \ \ \ \ \ \ — Hyújtó
vízfolyást minden határon túl kiépíteni, m ert a mellék- és főág magassági vonal- nyiségű víz kerül az árokba, ezért e víz-
vezetésének és vízvezető képességének összhangban kell lenniök. rendezési móddal csak a felszínen kárt \ \ v \ \ \ \ \ \ y — Főgyűjtő
okozó vizek vezethetők el. Á ,\y \ ^ v \ A A
A beavatkozások maguk is meghatározzák a vízrendezést. Pl. nyíltárkos lecsapolás y / a
esetén szükséges vízelvezető árok mélysége nem felel meg a drénezés követelmé­ /' s /
nyeinek. Drénezés esetén általában jóval mélyebb árokra van szükség. 4.212. A tervezés szempontjai
/ / A
A z egységes vízgazdálkodásba is bele kell illeszkednie minden beavatkozásnak.
Egy forrás vizének elvezetését például úgy kell megoldani, hogy figyelembe vesszük
Az árokhálózat tervezése során a követke­
/ / i A
\
ző szempontokat kell szem előtt ta rta n i: 1.4-1. ábra. Lecsapolás elemei
a víz ivás céljára való hasznosításának lehetőségét is. az árok a mértékadó levezetendő víz­ és azok kapcsolódása
hozam elvezetésére képes legyen;
4.J12. Gazdasági tényezők az árokhálózat helyszínrajzi vonalvezetéséhez alapszempont, hogy a főgyűjtő­
árok lehetőleg mélyvonalat kövessen. A szívóárkok kialakításakor m ár egyéb
A vízrendezést a vízgyűjtő terület értéke is meghatározza. Mégpedig nem a jelen­ igényeket (pl. beépítettség, mezőgazdasági művelés stb.) kell előnyben része­
legi értéket kell figyelembe venni, hanem a vízrendezés elvégzése utáni állapot síteni;
alapján kell a beavatkozást elbírálni. A legszembetűnőbb példa e téren a mocsaras a hossz- és keresztszelvényeknek a mértékadó vízhozam levezetése mellett
területek lecsapolása; ahol a lecsapolás előtt nem term ett semmiféle hasznos elsősorban az állékonyság követelményét kell kielégítenie;

90 91
 a hossz-szelvény állékonyságát szükség esetén lépcsőzéssel, a keresztszelvényét
rézsűláb- vagy mederbiztosítással kell elérni;
a szívó- és gyűjtőárkok lehetőleg szintben csatlakozzanak, ellenkező esetben a
csatlakozási helyet biztosítani kell;
a tervezési m unkát helyes a víz folyásának irányában végezni, m ert így a
helyi mélyedések, teknők könnyebben figyelembe vehetők.
4.213. Néhány különleges építési szempont
A lecsapolóárkok építése, a legalacsonyabb rendű földmunka, a legegyszerűbb
technológia szerint végzik. Az árokhálózat építésének mégis van néhány különleges
szempontja, amelyek a következőkben foglalhatók össze:
a kiépítés előrehaladásának iránya minden esetben alulról felfelé, a víz folyás­
irányával ellentétes legyen, így a m ár m egépített szakaszok a víztelenítést
biztosítják. Ennek az építésmódnak hátránya, hogy az építéskor keletkező
anyag egy kis hányadát a víz elmossa, és a m ár megépített szakaszon rakja
le, ez azonban nem szokott jelentős mennyiségű lenni. Az elérhető előnnyel
szemben ez a hátrány elenyésző;
a földmunkával párhuzamosan a szükséges átjáró m űtárgyakat is ineg kell
építeni, különben a létesített ideiglenes átjárók (trágya, szalma, kukoricaszár
stb.) a víz lefolyását akadályozzák, a lecsapolórendszer nem tudja funkcióját
betölteni és rövid időn belül tönkremegy, feliszapolódik;
a földmunkák során nem lehet megelégedni a kitermelt föld elteregetésével,
m ert az így keletkező 5—10 cm magas depónia a felszíni víznek az árokba
jutását megakadályozná, és az árok nem tudná funkcióját betölteni. A depó-
niákat kis lefolyókkal sűrűn á t kell vágni, hogy a felszíni víz az árokba kerül­
hessen. Ezen túlmenően a depóniát úgy kell kialakítani, felületét úgy kiké­
pezni, hogy az a mezőgazdasági művelés céljaira alkalmas legyen.
4.22. L ecsapolás zárt h álózattal (talajcsövezés, drénezés)
4.221. A drénezés előnyei
Olyan esetekben, ha a felszíni vizek elvezetésével a lecsapolás nem megoldható,
drénezést célszerű végezni.
A drénezés általában sűrű árokhálózatot helyettesít, és azáltal, hogy 70—120
cm-rel a térszín alá helyezik a vízelvezető elemeket, azok megakadályozzák a
talajvíz szintjének lényeges emelkedését, a fölösleges vizet elvezeti. A vízelvezeté­
sen túlmenően szárazság idején pedig képes a drénrendszer a ta la jt szellőztetni
is, ami talajszerkezeti javuláshoz vezet. Em ellett igen takarékos megoldás, m ert
nem jár területveszteséggel, és a mezőgazdasági művelést sem akadályozza. A dré­
nezés tehát hatásaiban komplex beavatkozás. Vízvezető elemei — hasonlóan a
nyílt árkos lecsapoláshoz — a szívó, gyűjtő és főgyűjtő. A szívó funkciója itt
annyiban nő, hogy a talajban levő felesleges vizet is elvezeti, a gyűjtő pedig
elsősorban a szívók vizeit gyűjti össze. A főgyűjtőn keresztül ju t a gyűjtők által
szállított víz a befogadóba.
92
4.222. Drénezési eljárások felosztása
A legelfogadottabb felosztás a drén anyaga szerint a következő:
Alagcsövezés vagy kőagyagdrénezés. Ez a legrégibb drénezési mód, kb. 150 éves
m últra tekint vissza. É lettartam a hosszú (60—80 év), az anyag jól alkalmazkodik
a talajhoz, nagyon jó a vízgazdálkodása, azonban gondos m unkát kíván a cső
gyártása és munkaigényes a fektetése.
Műanyagdrénezés. Újabban kezd elterjedni. K ét formája van:
a nagyobb átm érőjű csövek 2—4 m hosszú darabokban fektetlietők;
a kisebb átm érőjű (5—6 cm-ig) csöveket a gyár (300—400 m hosszú) tekercsben
szállítja.
Előnye a kis munkaigényű építés, könnyű szállíthatóság, hátránya, hogy még
nincs tapasztalat az élettartam ra (Európában 1 évtizedes m últja van), a víz beju­
tása és a hordalék távoltartása sokszor meg­
oldatlan, és még mindig 30—40%-kal drá­
gább az alagcsövezésnél.
A vízvezető elem nem cső, hanem más víz-
vezető anyag. Ekkor a vizet vezető anyag
szerint beszélhetünk kavics-, kő-, rőzse-,
porózus beton stb. drénezésről. Mindegyik
eljárás közös vonása, hogy költséges, nagy
az anyagigénye és igen nehézkes az építése,
ezért ezt a módszert csak különleges esetek­
ben alkalmazzák (pl. ha a teherbírás m érték­
adó stb.)
Vakonddrénezésnek nevezzük, ha bizonyos
különleges esetekben olyan megoldást is al­
kalmaznak, amikor egy kés végére erősített, 1.4-2. ábra. Vakonddrénezés
sémája
kúp alakú test lyukat húz a talajban (1.4-2.
ábra). Előnye, hogy igen olcsón építhető,
egyszerű, de csak abban a különleges esetben alkalmazható, ha az így előállított
„cső” a földben legalább 3—4 évig állékony marad. H átránya, hogy a „cső” esése
nem ellenőrizhető, ezért igen pontos m unkát kíván.
A drénrendszer által elvezetett víz befogadója szempontjából is csoportosíthatók
a drénezési eljárások:
befogadója nyílt árok vagy élővízfolyás. Ez a hagyományos drénezési mód­
szer;
a drénrendszer befogadója lehet a térszín alatt mélyebben elhelyezkedő talaj­
víz vagy vízvezető réteg is, ahová a drénrendszer által szállított víz nyelőkú-
ton keresztül ju t el. Ez esetben függőleges drénezésről beszélünk. Ennek
alkalmazási köre igen szűk, akkor alkalmazzák, ha a drénezett terület kicsi,
nincs a közelben megfelelő árok, a talajvíz mélyen van és a talajvíz fertőzése
kizárt.
93
 a) Kétoldali drénezés <{.223. Helyszínrajzi elrendezés
\ \ \ \ \ \ \ l 1 II i i |
A következő esetek lehetségesek
v w \ \ \ \ \ H H (1.4-3. ábra):
^/'/;»>/;> iTrÍTÍt a szívók két oldalról csatlakoznak
a gyűjtőre. Ez a legáltalánosabb
ffftttt eset, kis esésű területen alkalmaz­
zák;
/ / / / / / i M i ! I i
domboldalon a szívók egyoldalról
b) Egyoldali drénezés c) „Villám'drénezés
csatlakoznak a gyűjtőhöz;
hegyvidéken a „villám” drénezést
alkalmazzák.
4.224. Drénezés tervezésével szemben
támasztott követelmények
Szívó. A fagyhatár alatt helyezendő el.
Méretezendő a szívók mélysége és tá ­
volsága. A szívó átm érőjét nem kell
méretezni, m ert a minimális csőmére­
tek is mindig megfelelnek. A szívó 200
m-nél lehetőleg ne legyen hosszabb..
Esését úgy kell megválasztani, hogy
1.4-3. ábra. D rénezés alapesetei
lehetőleg ne keletkezzen benne felisza-
polódás. A szívó mindig felülről csat­
Fadugó
lakozzon a gyűjtőhöz (1.4-4. ábra).
I Szívó, a csatlakozás A gyűjtő és főgyűjtő lehetőleg mély­
vonalon haladjon. A gyűjtő töréspont­
% jainál, de legalább 1 km -ként vizsgáló
és iszapfogó akna legyen. Szükség ese­
tén itt lehet tisztítani a drénrend-
szert. K ét gyűjtő aknával találkozzon.
G yú jtó , a csatlakozás A gyűjtő átmérőjét szakaszosan, a
helyén kiü tve szükséges vízvezető képességre kell
1.4-4. ábra. A szívó és a g y ű jtő méretezni, és esését úgy kell meg­
csatlakozása választani, hogy káros lerakódások
ne keletkezzenek benne. Főgyűjtőnek
Terep szükség esetén tokos betoncső is meg­
'’/ / / ’/)yr//. 'r///r///s7//r///r felel, de ha két kisebb csövet alkalmaz­
nak valamilyen okból, a két cső egy
F ö ld Hom okos k a v ic s ­ árokba a kimosásnak veszélye m iatt
visszatöltés szűrő nem fektethető. A főgyűjtő nyílt árok­
ba való betorkollását biztosítani kell
és úgy kell elhelyezni, hogy a csőbe
u Vakonddrén
legfeljebb az árvizek játszhassanak be.
Gyűjtő Hoszszabb vízborítás esetén ugyanis a
1.4-5. ábra. V ak o n d d rén szívó főgyűjtő torkolati szakasza eltömőd-
és ég e te tt agyagcső g y ű jtő csatlakozása het.
94
Műanyag dréncsövek csatlakozása idomdarabbal is megoldható.
A vakonddrén csak szívóként alkalmazható, de hossza 80—100 m -t ne haladja meg*
a minimális esése 3%0 legyen, de a 9%0-et ne haladja meg. A vakonddrén szívó és a
gyűjtő csatlakozására az 1.4-5. ábrán látható kavicsszűrős elrendezés ajánlható.
E csatlakozás hátránya, hogy költséges, igen nagy előnye viszont, hogy a vakond-
drének ism ételt építésekor is kifogástalanul működik.
4.225. A drénezés különleges építési szempontjai
Az általános előírásokon túlmenően a következő szempontokat kell a drénezés
során figyelemmel kísérni:
Az építés alapvető követelménye a pontosság. Szívó esetében + 1 cm, gyűjtőnél az
átmérőtől függően ± 2 —4 cm pontosságot kell megkövetelni magassági értelem­
ben. Ha ez a feltétel nem teljesül, a drénrendszer működőképessége kerül veszélybe.
Az alagcsőfektetés akkor megfelelő, ha egy lehelyezett szakasz közepéből 1 db cső
kiemelésekor még legalább 4 db cső is megemelődik.
Szívók építésekor az építés iránya nem hat a működőképességre, azonban a m unkát
úgy kell megszervezni, hogy a szívó építése ne maradjon a napi műszak végén
félbe. A kiépített szívó mindkét végét le kell zárni, hogy megakadályozzák horda­
lék bejutását a csőbe.
Gyűjtőt mindig alulról felfelé kell építeni, hogy a gyűjtőből a bekerült víz kifolyása
biztosítva legyen. A gyűjtő felső végét éjszakára mindig el kell zárni (pl. fadugóval),
hogy hordalék ne kerülhessen bele.
Építési sorrend szerint előbb készül el a gyűjtő és utána a szívó. Alagcsőrendszernél
a csatlakozásokat kalapáccsal ütik ki, ezért célszerű ezeket a pontokat a hulladék­
csövek anyagával szűrőszerűen külön is megvédeni.
4.226. A drénezés újabb irányai
A hagyományos kézi építéssel szemben ma m ár általában a gépi építés terjed el,
amikor a gép kiássa az árkot és lefekteti a dréncsövet. A magassági irányítást
szemmel végzik, az előre kitűzött ferde sík tartásával, de elektronikus tapogatóval
is dolgoznak gépek. Újabban lézer vezérléssel is kísérleteznek.
A vakonddrénezés megbízhatóan csak folyamatos mélységállítású géppel hajtható
végre. Ha ezt menetközben biztosítani nem lehet, akkor a gép a terepet kopírozza.
Ez esetben csak olyan tereprendezés után lesz megfelelő a vakonddrén, aminek
pontossága a kívánt + 1 cm-t megközelíti, így pedig ez a beavatkozás m ár igen
költséges.
Régi drénrendszerek felújítására tisztítóberendezéseket hoznak forgalomba. Ezek
lényege egy nagynyomású, kis vízszállítású szivattyú, amelynek segítségével egyik
aknától a másikig tisztítható a gyűjtő.
Újabban azért, hogy a két alagcső csatlakozásánál ne kerüljön hordalék a csőbe,
műanyag muffokát alkalmaznak.
A szürőzés kérdését a műanyag csövek elterjedése ismét felszínre hozta. A m űanyag
csőbe ugyanis akkor ju t be a víz, ha valamilyen formájú nyílás van rajta. A zért,
95
hogy e nyílásokon a talaj finom szemcsetartományába tartozó hordalék ne tudjon
bejutni, célszerű szűrőzni. Igen sokfajta szűrőt alkalmaznak, amelyeknek közös
tulajdonságuk, hogy hajlékonyak, és általában műanyag erősítésű vízáteresztő
anyagúak (üveggyapot, tőzeg stb.).
4.3. VONALMENTI V ÍZ R E N D E Z É S
4 .3 1 . P atakszabályozás
Pataknak azt a kisvízfolyást nevezzük, amelynek medrében természetes állapot­
ban mindig folyik víz- és patakszabályozás, az a tevékenység, amikor a kisebb élő­
vízfolyások m edrét a mértékadó vízhozam elvezetésére mesterségesen alakítják ki.
4.311. Elvi (általános) szempontok
A patakszabályozás a dombvidéki vízrendezés egyik legfontosabb tevékenysége.
H atása abban áll, hogy a természetesen összegyülekező csapadékot és a területi
vízrendezési létesítmények által összegyűjtött vizek elvezetését biztosítja és a völ­
gyek ártereinek elöntési gyakoriságát csökkenti, ezáltal lehetővé teszi a völgyek
hasznosítását. Patakszabályozás nélkül általában a dombvidéki vízrendezés el sem
képzelhető. A patakszabályozás vízvezető eleme a meder, a rajta levő m űtárgyak­
kal. A m űtárgyakat általában két csoportba lehet sorolni:
víz vezetését és kormányzását biztosító művek (bukó, zsilipek, burkolatok
stb.);
közlekedési célra használatos keresztezési művek (átereszek, hidak).
4.312. A tervezés szempontjai
A legelső feladat hidrológiai vizsgálattal meghatározni a különböző valószínűségű
nagyvízhozamokat és a kisvízhozamokát. A nagyvízhozamok a keresztszelvény
vízvezető képességét határozzák meg, a kisvízhozamok a keresztszelvény állékony­
ságát. Meg kell továbbá vizsgálni a fő- és mellékvízfolyások kiépíthetőségét annak
figyelembevételével, hogy a befogadók ne legyenek túlterhelve.
A tervezés két legalapvetőbb művelete, a helyszínrajzi és magassági vonalvezetés
meghatározása egymástól el nem választhatók és szoros kölcsönhatásban vannak
egymással. A vonalvezetés kialakításakor a kötött helyeket ki kell választani.
Helyszínrajzilag ilyen hely az eróziós küszöb, amelynek egy igen jellegzetes megje­
lenési form áját m utatjuk be az 1.4-6. ábrán. Magassági vonalvezetésnek korlátái
lehetnek a mélyebb területek, csak nagy költséggel átépíthető közlekedési m űtár­
gyak stb. E korlátok figyelembevételével olyan vonalvezetést kell tervezni, hogy a
víz elragadó ereje és a talaj ellenálló képessége a tele mederszelvény esetén egyen­
súlyban legyen.
Magassági vonalvezetésnél a vízszínt és nem a fenékszínt kell megtervezni. Csatla­
kozó medrek esetén a vízszínesések aránya ne haladja meg az 1— 1,5 értéket. Ha
ennél nagyobb érték adódik, célszerű vízlépcsővel vagy más biztosítással védeni a
töréspont környezetét.
96
Meg kell továbbá vizsgálni a függő medrű mederszakaszokat, és azokat lehetőleg
meg kell szüntetni, azzal az okkal együtt, ami a függő medret kiváltotta (régi vízi­
malom stb.).
Fel kell deríteni, van-e lehetőség az árvizek tározására, és a tározásnak van-e ki­
hatása az árhullám csökkentésére.
Igen hordalékos vízfolyásnál meg kell vizsgálni sankolóterek létesítésének szüksé­
gességét annak figyelembevételével, hogy kezdeményezni kell a hordalék vissza­
tartását keletkezési helyén.
Különös gonddal szükséges vizsgálni az árvíz által veszélyeztetett lakott területe­
ket, értékes létesítményeket (vasút, major stb.) és ezek védelmét külön kell meg­
oldani.
Távolság a torkolattól
1.4-6. ábra. Eróziós küszöb vízfolyáson
A keresztszelvény állékonyságára különös gondot kell fordítani, és szükség esetén
— legalább a szelvény legérzékenyebb pontját, a rézsűlábat — biztosítani kell.
A mederbiztosítás olyan legyen, hogy a talaj kimosódását megakadályozza, ugyan­
akkor a talajból a meder felé szivárgást lehetővé tegye, és ennélfogva a biztosítást
ne kelljen víznyomásra méretezni. Igen előnyös a biológiai burkolat (füvesítés,
gyeptégla stb.), m ert ez a mederbiztosítás alkalmazkodik legjobban a természethez
és a tájba is a legjobban illeszkedik bele. Azt azonban meg kell kívánni, hogy a
biztosítás fagyálló legyen. A keresztszelvény fenékszélessége olyan legyen, hogy a
tartós kisvízek mindig egységes mederben folyjanak. Szükség esetén összetett szel­
vényt kell alkalmazni.
A műtárgyak tervezésének legfőbb szempontjai, hogy azok nemcsak a kiépítési víz­
hozamnál, hanem a legkisebb és legnagyobb vizek esetében is kielégítsék az állé­
konyság feltételeit. Ártéri hidak tervezése esetén a völgy vízlevonulási viszonyait
kell tanulmányozni, és a hidak helyét és nyílását ezek figyelembevételével megha­
tározni. Vízlépcsők esetén arra is gondot kell fordítani, hogy az átbukás következ­
tében előálló sebességnövekedés az előfenékhez csatlakozó földmedrekben se okoz­
zon rongálódást és az utófenék után legyen megfelelő érdességátmenet a burkolt
mederből a földmederbe (pl. kőszórással).
7 V íz é p íté s I. k ö t e t 97
4.313. Néhány különleges építési szempont
Az építés előrehaladásának irányát mindig mérlegelni kell. Ha az építést alulról
jelfelé végzik, akkor a víz elvezetése mindig biztosított, viszont a földkiemeléskor
fellazított föld egy részét az átfolyó víz elmossa és a m ár kialakított mederszaka­
szon rakja le. Alulról felfelé kell építeni minden esetben, ha a m unkát kézzel vég­
zik, és igen gazdaságos gépi munka esetén is, ha a patak állandó vízhozama kicsi,
kevés hordalékot tud magával ragadni. Felülről lefelé haladó építésnél a m ár ki­
épített szakaszon feliszapolódás alig jelentkezik, viszont a föld nagyobb részét kel!
víz alól kiemelni, m int az előbbi esetben, ami a m unkát megdrágítja. Nagyobb
vízhozamú patakoknál ez a szervezés is szóba jöhet.
Nagy gondot kell fordítani a munka megszervezésére. A földm unkát —- ha kétoldali
kotrás szükséges — két azonos irányban haladó kotróval helyes végezni, 100—200
m-rel eltolva egymástól. Helytelen a két félszelvény kialakítása között nagyobb
időtartam ot hagyni (pl. egy oldalról a patak m edrét végigkotorni), m ert így a m ár
kialakított friss félszelvényt nagyobb terhelések érik, és az alsó szakaszon a másik
félszelvény kikotrásakor jelentős lesz a feliszapolódás.
Igen gondos szervezést kíván továbbá a mederbiztosítások építése. A frissen kiala­
k íto tt földrézsű ellenálló képessége a legalacsonyabb, ezt fokozottabban kell vé­
deni olyan helyeken, ahol a m ár megállapodott rézsűt is védeni kell. E zért a föld­
munka és a mederbiztosítás elvégzése közötti időt a minimumra kell csökken­
teni.
A kiterm elt földet a kotrógép depóniába rakja. Ha a depónia elterítését nem vég­
zik időben, akkor egy-egy árvízkor a depóniák egyes szakaszokon töltéshez hasonló
funkciót fognak betölteni, ezáltal a mederben és a meder fölött lefolyó vízmennyi­
ség megnő, a mederszelvény nagyobb terhelést kap, m int amire méretezték, ezért
elfajulások keletkezhetnek. A depóniákat teh át a földkiemelés után közvetlenül el
kell teríteni.
Nagy szerepe lehet a patakszabályozásban a víztelenítésnek, m ert az állandó
vizek átvezetését a munkába v ett szakaszon is mindig biztosítani kell. Ez különö­
sen műtárgyépítésnél veendő figyelembe.
Sokszor a leggondosabb szervezéssel sem lehet elkerülni, hogy a hirtelen keletkező
kisebb-nagyobb árvizek ne okozzanak káros elfajulásokat. Ezek m értéke egy-egy
esős periódusban olyan nagy is lehet, hogy az építés alatt levonult 4—5 árvíz követ­
keztében esetleg a tervezett vonalvezetés m egváltoztatása is szükségessé válik.
Belsőségen áthaladó patakszakaszok építése igen gondos szervezést kíván, elsősor­
ban a korlátozott szállítási viszonyok m iatt. Ezért a m unkát úgy kell szervezni,
hogy az anyagszállítás a munkavégzést ne akadályozza.
4.32. V ízm osáskötés
Vízmosás akkor alakul ki, ha olyan helyen folyik le koncentráltan nagyobb víz-
mennyiség, ahol a víz elragadó ereje meghaladja a talaj ellenálló képességét, ez­
által a vízmosás oldalait, fenekét megbontja és anyagát magával ragadja. A víz­
mosás tehát vonalas erózió következtében alakul ki.
98
4.321. Elvi (általános) szempontok
A fogalommeghatározás magában hordja a vízmosás megkötésének alapvető lehe­
tőségét :
a talaj ellenálló képességét fokozni, hogy a víz elragadóerejének ellenállni tu d ­
jon (biológiai módszerrel, vagy mesterséges burkolattal);
olyan szintre csökkenti a víz elragadó erejét, hogy az egyensúly kialakuljon
(műszaki módszer).
A két eljárást — tehát a talaj ellenálló képességének fokozását, ill. a víz elragadó­
erejének csökkentését — rendszerint nem elkülönítve alkalmazzák, hanem egy­
ugyanazon vízmosás hosszában szakaszonként felváltva, egymáshoz csatlakoztatva
a vízmosás hossz-szelvényének, ill. kialakultságának megfelelően.
A vízmosásnak három, egymástól eltérő szakaszát lehet megkülönböztetni. Felső
szakasznak nevezzük azt, ahol a lezúduló víz a vízmosás anyagát kimossa és magá­
val ragadja, alsó szakaszán a víz hordalékát lerakja és hordalékkúpot képez, a
kettő közötti ún. torokban viszonylagos egyensúly van.
A vízmosáskötés mindig a felső szakasz rendezésére irányul, ezáltal a hordalékkúp
problémája is megoldódik. A vízmosásban külön kell foglalkozni a fej, a fenék és az
oldalak megkötésével.
4.322. A talaj ellenálló képességének fokozása
4.3221. Biológiai módszerek
A talaj ellenálló képességének növelését megfelelő növényzet telepítésével lehet
megoldani. E célra elsősorban a különböző fa- és cserjefajták jönnek számításba.
E módszer előnye, hogy a legjobban alkalmazkodik a természethez, azonban a si­
kere sokszor bizonytalan, m ert addig, amíg a telepített növényzet megerősödik,
nincs ami védelmet nyújtson.
4.3222. A meder burkolása
Olyan esetben, mikor a meder elfajulásának megakadályozása biológiai módszerek­
kel, helyi okok (beépítettség stb.) m iatt nem látszik eredményesnek, a meder bur­
kolattal való megvédése jöhet szóba. Ilyen burkolatoknál a vízépítési burkolatok
építési előírásait (1. ott) — mind fagyállóság, szűrőzés stb. — különös gonddal kell
figyelembe venni.
4.323. A víz ehagadőerejének csökkentése
A víz elragadóerejének csökkentése a vízszin esésének csökkentésével érhető el*
A vízszínesés csökkentése vízmosáskötő gátakkal lehetséges. A legnagyobb az esés
általában a vízmosás fejében, ahol megkötésére fejgátat szoktak építeni. Az oldalak
megkötésére lépcsőzés alkalmas. E módszer előnye, hogy azonnali eredményt ad,
hátránya, hogy igen költséges műszaki beavatkozás, ezért a különböző gáttípusok
alkalmazási körét a műszaki szempontokon túlmenően a gazdaságossági szem­
pontok nagyobb mértékben befolyásolják.
7*
99
A nagyobb költség majdnem mindig a szállításból adódik, m ert sok esetben olyan vízvezető elemektől induljon el, m ert csak így lehet a helyi igényeket; is figyelembe
meredek erdei utakon kell szállítani, hogy csak fél terhet tud a vontató is elvinni. venni. Az építést azonban fordított irányban kell elvégezni, a magasabb rendű be­
A költségek csökkentése céljából a helyszínen található anyag — ha az építési célra fogadók építésével kell a m unkát elkezdeni, és fokozatosan haladni az alacsonyabb
megfelel — beépítése igen gazdaságos lehet. Pl. ha a helyszínen a betonozáshoz rendű elemek felé, másként a víz elfolyása nem biztosítható.
megfelelő kavics található, akkor csak a cementet kell szállítani, tehát betongátak Ezen az alapszemponton túlmenően a vízgyűjtőterület rendezéséhez mindig kell
építését kell előirányozni. megvalósítási ütem tervet is készíteni, amelyből az egyes beavatkozások egymásra­
utaltságának ki kell tűnni.
A gátak anyaguk szerint a következőképpen csoportosíthatók:
földgátakat szélesebb völgyekben lehet építeni, ahol az építőanyag a helyszínen a)
rendelkezésre áll; Víznyelő akna kútguörövet
. ró'zsegátak max. 1,0 m magasságúra építhetők, ezért elsősorban a vízmosás
oldalainak megkötésére alkalmasak;
kő-, beton- és vasbeton gátak nagyobb gátmagasság esetén jönnek szóba. Alkal­
mazási körüket az dönti el, van-e a helyszínen építésre alkalmas anyag. Ha
magas (5—6 m) gátra van szükség, akkor a vasbeton gát építése a leggazdasá­
gosabb, különösen, ha az építőanyagot szállítani kell.
A legjellemzőbb gáttípusok vonalas vázlatát az 1.4-7. ábra tünteti fel.
A helyesen kiválasztott vízmosáskötés mindig a két lehetőség kombinációja. A víz­
mosás fejét és fenekét gátakkal, az oldalát rőzsefonással lehet megkötni és e léte­
sítmények védelme a la tt lehet megfelelő növényzetet telepíteni. E kombinációnak
igen nagy előnye, hogy a gátak a keletkezett hordalékot azonnal felfogják, és mire
a gátudvarok megtelnek, addigra a növényzet is megerősödik és a hordalékterme­
lés megszűnik.

4.32-4. Az építés néhány különleges szempontja

A vízmosáskötés terve általában előirányzatnak tekintendő, m ert a tervezés és

építés között eltelt időben a levonuló árvizek hatására a vízmosás megváltozhat.
E zért az építés első fázisa a helyszíni tervezés. A tervet ellenőrizni és szükség ese­
tén a megváltozott körülmények közé adaptálni kell.
Miután a vízmosás kis vízgyűjtőterületén minden időszakban megvan az árvizek
lehetősége, ezért az építést gyors ütemben kell végrehajtani. Ennek előfeltétele a
helyszínen levő teljes építőanyag és a jó munkaszervezés.
Igen sok vízmosáskötő gát megrongálódásának oka a nem megfelelő bekötés és a
nem megfelelően m éretezett utófenék, ezért nem lehet ezek fontosságát elégszer
hangsúlyozni. E kérdéseket mindig igen gondos mérlegelés és számítás alapján kell
megoldani.

4.4. A V ÍZG Y Ű JT Ő T E R Ü L E T E K KOM PLEX R E N D E ZÉSE

A dombvidéki vízrendezés ezen formái általában nem elszigetelten, hanem komp­

lexen jelentkeznek egy-egy vízgyűjtőterületen belül. Ezért a vízrendezés leghelye­
sebb formája, ha egy vízgyűjtőterületen belül az összes igányeket felmérjük, és a
szükséges m unkálatokat egységes szemléletében tervezzük meg. I tt csak azt kell 1 .4 -7 . á b ra . V ízm osáskötő g á ta k k ialak ításán ak lehetőségei
kiemelni, hogy a tervezés menete mindig a víz ú tját kövesse, tehát az utolsó rendű a ) fö ld g át; b) rő z se g á t; c) kő- v a g y b e to n g á t

100 101
4.5. FENNTARTÁS, ÜZEM
A dombvidéki vízrendezés létesítményei akkor üzemelnek a feladatuk szerint, ha a
kiépítési vízhozamot elvezetni képesek. Ennek biztosítására a vízvezető elemet ál­
landóan fenn kell tartani. A fenntartás fogalma földmedreknél a lefolyást akadá­
lyozó növényzet rendszeres eltávolítását is jelenti. E zt a m unkát a meder termé­
szetének és éghajlati viszonyainak megfelelően kell elvégezni.
Minden vízvezető elemet figyelemmel kell kísérni és az esetleges kisebb meghibáso­
dásokat lehetőleg azonnal ki kell javítani (mederbe került fatörzs stb.). A nyílt
árkokat időnként a felgyülemlett iszaptól meg kell tisztítani.
Több, egymás mellett fekvő öntözött tábla alkotja az öntözőtelepet. Az öntözőtelep
a mezőgazdasági üzemnek olyan összefüggő része, amelyet egy vízkivételi mű és
összefüggő vízelosztó hálózat lát el öntözővízzel.
Öntözőfürt a több öntözőtelepet ellátó közös vízkivételi mű és osztóhálózat a
hozzá tartozó öntözött területekkel együtt.
Az öntözőrendszer több, egymástól gyakran nagyobb távolságra fekvő öntöző­
fürtből és összefüggő vízvezető, szétosztóhálózatból álló rendszer, általában egyet­
len nagyobb vízkivételre kapcsolva (1.5-1. ábra).

5. M E Z Ő G A Z D A S Á G I V ÍZ H A S Z N O S ÍT Á S
Kálmán Miklós

5.1. ÖNTÖZÉS
— Táblaellátó álland ó je lle g ű
5.11. Az öntözővíz-vezető és -szétosztó h áló zat és feladata öntözöcsatorna
— o—o—o Föld alatti táblaellátó
vezeték h id rá n so k k a l
—sd z. Á llandó je lle g ű vízlevezető
csatorna -----— H ordozható vezeték
5.111. Az Öntözőhálózat rendeltetése és részei sz ó ró fe je k k e l
-——Id ő sz a k o s ö ntözőcsatorna -------V ízelvezető csatorn a
Az öntözés célja a talaj nedvességtartalmának kiegészítése, pótlása az olyan mező-, ...... Id ő sz a k o s vízlevezető csatorna
kert-, vagy erdőgazdasági területen, ahol a növény a fejlődéséhez és a bő termés —Öntözés (sáv, b a rá zd a I irá n ya Földú t
eléréséhez szükséges nedvességet természetes úton nem kapja meg. Az öntözés ■Földú t
során használt művek és berendezések feladata, hogy a vizet a vízforrástól a
növényhez eljuttassák.
Az öntözési folyam at a következő műveletekből á ll:
az öntözővíz beszerzése;
a víz eljuttatása az öntözendő területre;
vagyis a víz szállítása;
a víz szétosztása az öntözendő területen;
az esetleg felesleges víz, az ún. csurgalékvíz elvezetése.
Az öntözővíz beszerezhető
felszíni vizekből (folyó, tó, csatorna, tározó),
felszín alatti vizekből (kút, bányavíz),
szennyvizekből,
gravitációsan vagy szivattyúsán.
A víz szállítása és szétosztása nyílt csatornahálózattal vagy nyomás alatti cső­
vezetékkel, vagy a kettő kombinációjával végezhető el.
A felesleges vizek elvezetése nyílt csatornahálózattal, talaj csövezéssel vagy a kettő
együttes alkalmazásával hajtható végre. (E tém a részletes tárgyalása a 3. pontban
található.)
A mezőgazdasági nagyüzem legkisebb művelési-növénytermelési egysége a tábla. 1 .5 -1 . ábra. Öntözött táblák (szántóföldi öntözés),
(Nagysága 20—200 ha.) A táblán belül nem lehet olyan állandó jellegű vízvezető öntözőtelep, -fürt, -rendszer
a ) fe lü le ti öntözés tá b lá ja ; b) eső ztető ö n tö zés t á b lá ja ; c) ö n tö ző telep ;
elem, amely a gépi művelést akadályozza. d ) ö n tö z ő fü rt; e) öntö ző ren d szer

102 103
Az öntözővíz vezetésére használt hálózat utolsórendű részei, az ún. öntözőelemek
ju ttatják el a vizet közvetlenül a növényhez. Az öntözőelemek (kalitka, sáv, barázda,
szórófej) a táblán belül vannak, teh át vagy mozgathatók, vagy időszakosak, vagy
átművelhetők. Az öntözőelemeket vízzel ellátó hálózat a táblán belüli osztócsa­
torna vagy vezeték, amely éppen ezért szintén vagy hordozható, vagy föld alá
helyezett csővezetékből, vagy időszakos (közvetlenül az öntözés előtt kihúzott)
csatornából, esetleg felcsévélhető tömlőből áll.
Nyílt csatornahálózat esetén az első állandó jellegű építmény a táblaellátó öntöző­
csatorna. E zt előzik meg az öntözőtelep magasabb rendű osztócsatornái és végül
az öntözőtelep főcsatornája, amely az öntözőfürt utolsó rendű csatornájából ágazik
ki. Az öntözőfürt főcsatornája, az öntözőrendszer elsőrendű mellékcsatornája.
A víz útja teh á t az öntözőrendszerben a következő:
Fő vízkivétel — öntözőrendszer főcsatornája — öntözőfürt főcsatornája (a rendszer
elsőrendű mellékcsatornája) — öntözőfürt mellékcsatornái — öntözőtelepi főcsa­

w00b-001
torna — osztócsatornák -— táblaellátó csatornák — táblán belüli osztóelemek —
öntözőelemek.
Minden csatornát, ill. annak egy részét csővezeték is helyettesítheti. A csővezetékek
csaknem kizárólag nyomás alatti vezetékek.

5.112. Öntözési módok

A vizet különböző öntözési módokkal és módszerekkel lehet a növényhez eljuttatni.
5.1121. Felületi öntözés
E módszerekkel a vizet a talajfelszínen vezetik az öntözendő növényhez.
Leggyakrabban alkalmazott módszerek:
Árasztóöntözés (1.5-2. ábra). Az öntözendő terület alacsony gátakkal (rizsgát*
hullámgát, terelőgát) közel azonos szintű részekre bontva, m eghatározott
vízréteggel (10—20 cm) elárasztják. A gátakkal körülvett területet kalitkának
nevezik. A szükséges m értékű beszivárgás után (legelő) vagy a növény bizonyos
fejlődési szakaszában (rizs) a fölösleges vizet lebocsátják (csurgalékvíz).
Árasztóöntözés esetében nagy a vízpazarlás, a vízborítás á rt a talajnak,
ezért hazánkban általában csak rizstermelésnél és néha legelő öntözésére
alkalmazzák.
Öntözőcsatorna
Barázdás áztatóöntözés (1.5-3. ábra). Barázdás öntözés során a víz a növény­
sorok között kihúzott barázdákban folyva átáztatja a ta la jt és így ju tta tja a
vizet a növények gyökeréhez. Szakszerű öntözés és megfelelő előkészítés
esetén a víz igen pontosan adagolható, nem lép ki a barázdából, csurgalékvíz
alig keletkezik. A barázdák esése legfeljebb 4—5%0 lehet. Ennél nagyobb
esés esetén erózióveszély lép fel. A barázdák mérete szerint megkülönbözte­
tünk sekély és mély barázdás, továbbá széles és keskeny barázdás öntözést;
a barázdák vízellátása szerint osztóárkos, időszakos csatornás, csöves és-
tömlős barázdás öntözést. A barázdák vége lehet nyílt és zárt.
Sávos csörgedeztetö öntözés (1.5-3. ábra). Bár még többféle csörgedeztető
öntözési mód létezik (pl. bakhátas), jelenleg a sávos a legelterjedtebb mód­
szer. A terep felületét a lejtő irányában egészen alacsony (ülepedett állapotban
10—15 cm) párhuzamos terelőgátakkal (ridzser gátak) 6—10 m széles sávokra
bontják, amelyeknek felületén a víz a sáv teljes szélességét elborítva mozog
előre a lejtő irányában, miközben beszivárog a talajba. Hogy ne keletkezhes­
senek koncentrált vízfolyások, terelőlemezek segítségével kényszerítik a
vizet a sáv teljes szélességének elbontására.

AZ_ 5.1122. Esőztető öntözés

L . Kalitka V /r/s AZ_ 5_ E módszerekkel a víz szórófejen vagy perforált vezetéken át, a természetes
"1 ^ Rizsgát esőhöz hasonlóan ju t a növényekre, ill. a talajra. Az óránként a talajra, ill. a
h--------- 1 növényre adagolt víz mennyisége szerint az esőztetőöntözés végezhető
____ J kis intenzitással (2—5 mm/h),
Vízlevezető csatorna- közepes intenzitással (5—15 mm/h) vagy
1.5-2. ábra. Árasztó öntözés nagy intenzitással (15 mm/h felett).

104 105
Minden esőztetőberendezés valamilyen nyomást biztosító berendezésből (magas
tároló, szivattyú), nyomás alatti vízszállító csővezetékből (ez lehet egészen rövid
is, m int pl. a vízágyús és hajós berendezések) és a vizet kiadagoló öntözőelemből
(szórófej, perforált cső) áll.
Az esőztetőberendezéseknek igen sok fajtája van. Magyarországon a legelterjed­
tebbek az ún. hordozható csővezetékű berendezések, amelyeknek minden eleme
(szivattyú, csővezeték, szórófej) mozgatható és áttelepíthető, továbbá az ún.
vagyes vezetékű berendezések (félstabil, gerincvezetékes), amelyeknél az öntözött
tábláig, sőt azon belül is a víz szétosztását föld alá épített csővezeték végzi, és
annak vízkivételi csapjaira (hidránsaira) kapcsolódnak a szórófejekkel ellátott
Hordozható vezetek
további állásai
1 .5 -4 . á b r a . Vegyes vezetékű (félstabil) esőztetőberendezés
hordozható öntözővezetékek (1.5-4. ábra). Különleges esetekben (fagyvédelem,
üvegház stb.) igen értékes növénykultúrák öntözésére beépített vezetékű berendezések
is szóbajöhetnek, amelyeknek minden vízszállító vezetéke a föld a la tt helyezkedik
el, vagy nem m ozdíthatóan rögzített. A hordozható vezetékek mozgatására számos
módszer alakult ki (kézi mozgatás, vontatás, gördülővezeték, felcsévélhető tömlő,
stb.).
5.1123. A z cdtalaj öntözése
E módszerekkel a tala jt nedvesítik át, vagy a talajvíz szintjét szabályozzák anélkül,
hogy a víz a talaj felszínére jutna.
Az altalaj öntözése végrehajtható:
N yílt árkokkal, amikor a területet behálózó árkok vízszintjét m eghatározott szinten
tartják, esetleg a terület előzetes elárasztása után. E zt a módszert hazánkban
kizárólag vízáteresztő feltalaj és vízzáró altalaj esetében használják (Hanság).
Talajcsöves altalajöntözés elsősorban Hollandiában használatos, míg Izraelben
elsősorban kertészeti öntözésnél elterjedt a csepegtető öntözés, sekély mélységre
helyezett perforált csővel.
106
5.12. Öntözocsatornák és műtárgyaik
A vízvezető hálózat vagy a terepszint felett ju tta tja az öntözővizet a táblához
(magas vezetésű csatorna), vagy a terepszint alatt (mélyvezetésű csatorna), vagy
nyomás alatt (beépített csővezeték).
5.121. Csatornák
Egy öntözőtelepen belül rendszerint csak magas vagy csak mély vezetésű csatorna-
hálózat épül (1.5-5. ábra).
Öntözőrendszerben vagy öntözőfürtben mély és magas vezetésű csatorna egyaránt
előfordul, sőt egyetlen csatornának is lehetnek mély és magas vezetésű szakaszai
(1.5-6. ábra).
A csatornák a legtöbb esetben mesterséges földmedrek, amelyeket szükség szerint
burkolattal (beton, aszfalt) vagy szigeteléssel (műanyag fólia, bentonit, agyag)
látnak el (1.5-7. ábra). Épülhet azonban a csatorna (főleg kisebb vízszállítású,
magasvezetésű csatorna) tisztán betonból, bádogból, vagy műanyagból is (héj­
csatornák, (1.5-8. ábra).
A csatornák vízszállító képessége és mérete igen tág határok között mozog.
A 60 1/s-nál kisebb vízszállítású öntözőcsatornák csak kivételes esetben állandó
jellegű építmények. Rendszerint csak az öntözés megkezdése előtt -— bizonyos
esetekben a talaj előkészítés után — csatornanyitó ekével készülnek és a talajm ű­
velés megkezdése — néha még a betakarítás előtt — beszántják őket.
A 60 1/s-nál nagyobb vízszállítású öntözőcsatornák — a kivételes esetektől elte­
kintve — állandó jellegű építmények.
Az öntözőcsatornák vízszállításának elméletileg nincs felső határa. Magyarországon
az eddig megépült legnagyobb vízszállítású öntözőcsatorna a tiszalöki öntöző-
C s a to r n a fe n é k
H ossz-szelvény öntözőcsatornáról m ély és m agas
1 .5 -6 . á b ra .
vezetési szakaszokkal
107
 4>- 8m
rendszer Keleti Főcsatornája 35 m3/s vízszállítással és jelenleg építés alatt áll a
Kiskörei Öntözőrendszer Jászsági és Nagykunsági Főcsatornája 48 m3/s, ill. 80 m3/s
legnagyobb vízszállítással 1.5-9. ábra).
A. csatornák hidraulikai méretezésének alapja az a követelmény, hogy az öntöző­
vizet olyan mennyiségben, olyan magasságban és olyan időben juttassák az
öntözendő területre, ahogyan azt a növények igénylik.
A keresztszelvény kialakítása, a csatorna magassági vonalvezetése és vízszintes
értelmű elhelyezése még számos egyéb követelményt is ki kell, hogy elégítsen.
A legfontosabbak a következők:
Az öntözőcsatornák mellett levő építményeket a csatornákból esetleg kiszi-
.várgó vagy a töltések lábánál összegyülekező csapadékvíz kártételeitől men­
tesíteni kell (burkolat, szigetelés, övcsatorna, szivárgó stb.).
A csatornák külső és belső rézsűinek egyaránt állékonynak kell lenniük.
A csatornában mozgó víz sebessége olyan legyen, hogy egyrészt ne sodorja el
a meder anyagát, másrészt lerakódást ne okozzon.
Földmedrű csatornákban a rézsűket a csapadék és hullámverés okozta eró­
ziótól meg kell védeni (gyepesítés, nádsáv, kőszórás stb.).
A csatornák fenntartása csak gépesítve képzelhető el. E z t a követelményt a
hossz- és keresztszelvények kialakításakor feltétlenül figyelembe kell venni.
Biztosítani kell, hogy üzem után az öntözőcsatorna vízteleníthető legyen. ü - íj

i
i
b)
1 .5 - 8 . á b ra . H éj csatornák
<a) lábakra á llíto tt; b) terepre fek tetett szerkezet

Olyan csatornák esetében, amelyeknek fenékszintje a talajvízszint alatt van

és üzem vízszintje a talajvízszint felett helyezkedik el, lehetővé kell tenni a téli
üzemszünetben az eredeti talajvízszint kialakulását.
Az öntözőtelep csatornáinak lehetővé kell tenniük megfelelő méretű, nagy­
üzemi táblák kialakítását.
A nagyobb öntözőcsatornák gyakran látnak el több feladatot: hajózás, ipari víz­
ellátás, belvíz levezetése stb. Ebben az esetben a másodlagos feladat követelmé­
nyeinek is meg kell, hogy feleljenek.

1 .5 -7 . á b ra . C satorna-keresztszelvények
a) sz ig etelt fö ld m e d er; (szigetelőrétege fólia, b e to n it stb ); b) sz ig etelt és b u rk o lt földm eder 1 .5 -9 . á b ra . A N agykunsági F ő csato rn a m in ta keresztszelvénye (80 m 3/s)

108 109
Ugyancsak gyakori eset, hogy más feladatra épült csatornákat használnak fel
öntözési célokra is. Leggyakoribb a belvízcsatornák ilyen jellegű igénybevétele.
Az öntözővíz szállítása és a vízkivétel természetesen nem befolyásolhatja károsan
a belvízlevezetést. Ebből a szempontból a legfontosabb szabályok a következők:
A belvízcsatornákon az öntözés érdekében létesített vízkivétel vagy egyéb
m űtárgy nyitott állapotban nem akadályozhatja a belvíz szabad levonulását.
A vízkivételi m űtárgyak a belvízcsatorna vízvezető szelvényét nem szűkít­
hetik.
Öntözővíz-vezetés idején is biztosítani kell a vízgyűjtő káros vizeinek leveze­
tését (gravitációsan vagy szivattyúsán).
Magas vezetésű csatornán a szivárgási veszteségek csökkentése okozza a legtöbb
gondot. Szilárd burkolatok alkalmazása (beton, aszfalt) igen költséges és rendszerint
csak akkor gazdaságos, ha a víz sebességét legalább 0,6—1 m/s-re lehet növelni,
ez természetesen az esés növelésével is jár, ami az alföldi viszonyok között ritkán
lehetséges. Em ellett a burkolat viszonylag kis rongálódása esetén a vízzáróság
rohamosan csökken.
Csatornaszigetelések számos fajtája ismert, de leggyakoribb a 20—30 cm vastag
védőréteg alá helyezett műanyag (rendszerint PVC) fólia vagy aszfaltmembrán
(esetleg üvegszál erősítésű). Az állandó vízborítású csatornák fenékszigetelésére a
bentonit is alkalmas lehet. Különleges esetekben fóliafüggöny is alkalmazható
(USA).
A kolmatációnak öntözőcsatornák esetében ritkán van szerepe, m ert (legalábbis
hazai viszonyok között) a szállított víz viszonylag tiszta és a gyakori kiszáradás,
különösen kisebb csatornák esetében tönkreteszi a kialakult, többé-kevésbé vízzáró
réteget. Néhány esetben azonban a beiszapolódás (kolmatáció) igen jelentősen
csökkentette az öntözőcsatornák szivárgását. Különösen, ha a csatorna az egész
öntözési idényen á t vízzel van töltve.
Mély vezetésű csatornák vízzárása alig, vagy csak különleges módszerekkel oldható
meg, m ert üres csatorna esetén a talajon keresztül beszivárgó csapadékvíz rend­
szerint rövid időn belül tönkreteszi a burkolatot vagy szigetelést. Viszont az is
igaz, hogy a mély vezetésű csatornából kiszivárgó víz ritkán okoz k árt és mennyi­
sége is rendszerint kisebb, m int magas vezetésű csatorna esetében.
Mély vezetésű csatornáknál legtöbb gondot a rézsű állékonysága okozza. Gyakran
van szükség különleges intézkedésekre ennek érdekében (1. a. 3., ill. 4. pontot).
5.122. Öntözőcsatornák műtárgyai
Az öntözőcsatornákon szükséges m űtárgyak feladataik szerint a következő cso­
portokba sorolhatók:
keresztezési m űtárgyak;
vízkivételi, vízszintszabályozó és vízszétosztó m űtárgyak;
egyéb üzemi m űtárgyak;
vízmérő és vízadagoló m űtárgyak;
szivattyútelepek, szivattyúállások.
110
5.1221. Keresztezési műtárgyak
Feladatuk valamely más vonalas jellegű műnek (út, vasút, csatorna, csővezeték)
és az öntözőcsatorna keresztezésének megoldása. Leggyakrabban használt műtárgy-
típusok :
áteresz,
híd,
csatornahíd (aquaduct),
csőhíd,
bújtató.
Áteresz az öntözőcsatornák leggyakrabban alkalm azott keresztezési műtárgya.
Elsősorban út és vasút átvezetésre használják, de elég mélyen fekvő lecsapoló­
csatorna is átvezethető áteresszel magas vezetésű öntözőcsatorna alatt.
Az áteresz lehet fedlapos, boltozott, vagy cső. A legtöbbet használt, a legkülönbö­
zőbb keresztmetszetű csőáteresz (kör, békaszáj, vagy négyszög, ikernégyszög stb.)..
A csőátereszen á t a víz az öntözőcsatorna üzemszerű működése esetén csaknem
kizárólag teli szelvénnyel, tehát nyomás alatt folyik. Ügyelni kell tehát arra, hogy
ne szivároghasson ki annyi víz, hogy az a felette vezető közlekedési vonalat károsan:
eláztassa.
A csőáteresz beépítése mindig esésveszteséget jelent. Hazai viszonyaink között az
öntözőcsatornák esése általában kicsi. A várható esésveszteséget tehát mindig
számítani kell és az átereszt úgy kell kialakítani, hogy az általa okozott esésvesz-
teség ne zavarja az öntözőcsatorna üzemét.
Vizsgálandó továbbá, hogy a be- és kilépésnél a sebességváltozások m iatt nem:
léphetnek-e fel kimosások. Ha ez a veszély fennáll, megfelelő hosszúságú és anyagú
(érdességű) elő- és utófenékről kell gondoskodni.
40 cm-nél kisebb átmérőjű csőátereszek építése még a legkisebb állandó jellegű
öntözőcsatornán sem célszerű.
Az alkalmazható átereszek anyaga, mérete, kialakítási módja rendkívül változatos.
Anyaguk leggyakrabban beton vagy vasbeton, de lehet acélcső, hullámosított hor­
ganyzott acéllemez, műanyag stb. (Részletes tárgyalásuk a IX. fejezet 3. pontjában
található.)
H íd építése csak nagyobb (3 m3/s felett) csatornán indokolt. Leggyakrabban alkal­
m azott hídtípus a zárt kerethíd és a cölöpjármos, háromnyílású, kéttámaszú
tartókból álló lemezhidak. Nagy csatornákon természetesen más típusok is elő­
fordulnak.
A hídszerkezet alsó élének általában 0,5—1,0 m-re kell lennie az ún. „statikus” üzem-
vízszint (ekkor a csatornában nincs vízmozgás, csak vízszinttartás) felett.
Hajózásra is használt öntözőcsatornákon természetesen az előírt hajózási űrszel­
vényt kell szabadon hagyni.
Csatornahíd (aquaduct) az öntözőcsatornák jellegzetes keresztezési m űtárgya
(1.5-10. ábra). Feladata az öntözőcsatorna átvezetése valamely nagyobb szel­
vényű vízfolyás, terepmélyedés vagy hullámtér felett. Használják helyenként üt­
és vasút feletti átvezetésre is, de ez hazai viszonyaink között alig fordul elő.
A csatornahidak anyaga és mérete ugyancsak rendkívül változatos. Készülhet­
nek fából, acél- vagy műanyag csőből, de leggyakoribb a vasbeton híd. Legnagyobb-
111:
hazai csatornahíd a tiszafüredi öntöző főcsatorna hullámtéri csatornahídja (6 m3/s).
A duzzasztás, ill. esésveszteség itt is ugyanolyan fontos ellenőrzendő mennyiség,
mint az áteresznél. Megfelelő elő- és utófenékről (kimosási veszély esetén) gondos­
kodni kell.
A csatornahídon vagy biztosítani kell a balesetmentes gyalogközlekedést (zárt,
vagy fedett szelvény, korlát stb.) vagy meg kell akadályozni a gyalogosforgalmat.
A csatornahíd helytelen bekötése a terepbe, ill. a földcsatorna csatlakozószakaszába
okozza a legtöbb hibát és szakadást. A szivárgási úthosszát kellő méretekkel kell
kialakítani.
Csőhíd segítségével vezethetők á t a különböző célú csővezetékek (gáz, víz olaj)
a csatorna felett. A gyalogközlekedést az ilyen hídon rendszerint ugyancsak bizto­
sítani kell.
Csővezeték és csatorna keresztezésénél, különösen nagy, burkolatlan csatornák
esetében gyakori az a megoldás is, hogy a vezetéket egyszerűen a csatorna feneke
alá kotort árokba fektetik úgy, hogy a csatornafenék legalább 0,5—1,0 m-rel
Begyen a vezeték záradékvonala felett (kotrásból származó károk csökkentese).
U-U C-Cmetszet
1 .5 -1 0 . ábra. A z örvényi csatornahíd
a) m e tsz e te ; b) hossznézete
112
Bújtatót (1.5-11. ábra) célszerű alkalmazni akkor, ha az átvezetendő ú t vagy vasút
koronaszintje egybeesik, vagy kissé alacsonyabb (magasabb), m int az öntözőcsa­
torna vízszintje és az ú t vagy vasút megemelése az áteresszel, vagy híddal való
keresztezéshez túl költséges (magas rámpa) lenne, vagy a vontatási többletköltség
(vasút) növekedne indokolatlanul.
Bújtató alkalmazható még lecsapoló (belvíz) és öntözőcsatorna keresztezésénél a
lecsapolócsatorna átvezetésére az öntözőcsatorna alatt.
A bújtató átmérője 60 cm-nél kisebb — a tisztíthatóság m iatt -— nem lehet.
Fontosabb közlekedési utak (közút, vasút) alatt a bújtató legyen vízzáró. A búj­
tató vízzáróságát vasút esetében nyílt munkagödörben kell megvizsgálni, a mű­
tárgyat üzemvízre feltöltve.
A szállított víz hordalékosságától függően célszerű lehet a befolyási oldalon iszap­
fogó aknát építeni, ahonnan a leülepedett iszap könnyen kiemelhető.
Minden olyan bújtatónál, ahol a csatorna bújtató előtti vízmélysége az 1 m -t meg­
haladja, kiemelhető, tisztítható életvédelmi gerebet kell elhelyezni és az aknákat
is le kell fedni.
Nagyobb bújtatónál (0 > 0,8 m) legalább a felvízi oldalon a betétpallós elzárás
lehetőségét biztosítani célszerű.
5.1222. Vízkivételi, vízszintszabályozó és vízelosztó műtárgyak (zsilipek, íiliók)
Feladatuk a csatornák lezárása, vízszintjük szabályozása, a víz terelése, osztása stb.
A nagyobb m éretűeket zsilipeknek, a kisebb méretűeket tiltóknak nevezzük.
Nagyságuk, anyaguk rendkívül változatos. Az időszakos öntözőcsatorna elzárására
használt hordozható tiltó nem is nevezhető m űtárgynak (1.5-12. ábra), míg a
60—80 m3/s vízszállítású csatornák zsilipjei hatalmas méretű, néha igen bonyolult
építmények.
A zsilipeknek n y itott helyzetben általában ugyanolyan hidraulikai követelmények­
nek kell eleget tenniük, m int az átereszeknek (duzzasztás, sebesség stb.).
Ha a zsilip (tiltó) más célra való mű­
tárggyal (pl. áteresszel) összeépítve ké­
szül, a méretezést mindkét igénybevételre
el kell végezni.
A zsilipeknek üzembiztosaknak kell len­
niük, és ezért kezelésüket a legmagasabb
vízállások m ellett is biztosítani kell. A
kezelőállás (kivéve az egész kisméretű 1 .5 -1 2 . ábra. Hordozható tiltó
8 V íz é p íté s I . k ö t e t
113
 Szerkezet szerint csoportosítva az öntözőcsatornákon használatosak
hordozható tiltok,
betétpallós zsilipek és tiltok,
táblás zsilipek (1.5-13. ábra) és tiltok,
bukótáblás zsilipek,
szegmens zárású zsilipek,
csappantyús zsilipek,
hidraulikus és villamos autom ata zsilipek
stb.
Vízkivételi zsilip zárja a főcsatornákat (rendszer, fürt, telep) és szabályozza a
beeresztendő vízhozamokat, ha a főcsatornák vízellátása gravitációs. A vízzárás
kellő biztonsága érdekében a második zárás (rendszerint betétpallós vagy gerendás)
lehetőségét legalább a felvízi oldalon biztosítani kell.
Jó vízzárást követelnek meg tőle. Célszerű a felvízi és alvízi oldalán azonos ma­
gasságú „0” pontra állított vízmércéket elhelyezni.
Nagyobb zsilipekbe célszerű az elmozdulások megfigyelése céljából magassági
fixpontokat beépíteni.
A vízkivételi zsilipek zárószerkezeteit úgy kell kialakítani, hogy illetéktelen egyének
a zárószerkezet állását, az elzárást ne tudják megváltoztatni.
Minden vízkivételi zsilipnél biztosítani kell a vízmérés lehetőségét, akár a m űtárgy
kalibrálásával, akár megfelelő mérőbenrendezés beépítésével.
A vízkivételi zsilipek — különösen az öntözőtelepek vízkivételei -— gyakran víz­
adagoló m űtárgyként vannak kialakítva. E m űtárgyak a felvízszint bizonyos
mértékű ingadozása esetén is állandó nagyságú vízhozamot bocsátanak át, így a
vízmérés időméréssé egyszerűsödik.
Vízszintszabályozó zsilipek biztosítják azt, hogy az öntözőcsatornák vízszintje
bármilyen vízszállítás mellett is csak a megengedett határok között ingadozzék.
A zsilip vagy az al-, vagy a felvízszintet szabályozza.
Maga az egész öntözőrendszer is lehet alulról (fogyasztó oldaláról) vezérelt, vagy
1.5-13. ábra. Táblás zsilipek vázlatai felülről (a vízszolgáltató oldaláról) vezérelt. Egy-egy nagyobb rendszeren belül
a) csőzsilip; b ) bukótáblás zsilip gyakran előfordul, hogy pl. egy alsó vezérlésű rendszer egy részén a felső vezérlést
vezetik be, vagy megfordítva.
öntözőtelepi tiltókat) legalább 25—30 cm-rel a legmagasabb üzemvízszint fölé A vízszintszabályozó zsilipektől általában nem követelnek meg tökéletes vízzárást.
helyezendő. Árvédelmi töltésbe épített zsilipnél ez a magasság I m a számításba Sokkal lényegesebb, hogy könnyen és megbízhatóan legyenek szabályozhatók.
veendő legmagasabb árvízszint felett. A legegyszerűbb ilyen szerkezet az időszakos csatornákon alkalm azott hordozható
Közös tulajdonsága a zsilipeknek, hogy kisebb-nagyobb vízlépcsőt állítanak elő. tiltó, vagy a rizskalitkák árasztó dudája. Nagyobb csatornákon ilyen célokra
Kis vízlépcsőnél nem jelentős, de nagyobb vízlépcső esetén elsőrendű feladat a táblás vagy egyéb, különleges kiképzésű (szegmens, bukótáblás, tűsgátszerű stb.)
m űtárgy melletti szivárgási úthossz helyes, gazdaságos megállapítása. zsilipeket is alkalmaznak.
Feladatuk szerint megkülönböztetünk: Á nyílt csatornarendszerek autom atizálásának első lépése a vízszintszabályozás
vízkivételi, automatizálása, esetleg távvezérlése. Az autom atikus zsilipek tábláinak nyitása-
zárása vagy hidraulikus vagy villamos működtetésű. A hidraulikus autom ata
vízszintszabályozó, zsilipeken (1.5-14. ábra) a gondosan kiegyensúlyozott táblák mozgatását rend­
vízosztó és szerint vagy az alvízről, vagy a felvízről vezérelt úszó végzi. Villamos működésű
vízadagoló zsilipeket. autam ata zsilipek esetében a táblákat villamos motorok mozgatják, amelyeknek
s*
114 115

Úszó (külön a k n á b a n is elhelyezhető)
b)
1.5-14. ábra. A fel-, ill. alvízszintet szabályozó
hidraulikus au tom ata zsilipek vázlatai
a ) a lv íz sz in t-sz a b á ly o z ó ; b) felvízszint-szabályozó
indítása és leállítása vagy egy vezénylőközpontból (távirányítás), vagy az al-, ill.
felvízszintet érzékelő berendezések által adott jelek segítségével végzik.
Lényeges, hogy az autom ata zsilipeket szükség esetén kézzel is lehessen mozgatni
és legalább a teljesen zárt, de főleg a teljesen nyitott állapotokban rögzíteni lehes­
sen. Nagyobb zsilipek betétgerendás vagy pallós elzárásának lehetőséget biztosítani
kell (főleg az esetleges javítások idejére).
Vízosztó zsilipeket önálló m űtárgyként hazai öntözőrendszereinkben ritkán alkal­
maznak. A vízosztást rendszerint egy-egy több tiltóból vagy zsilipből álló m űtárgy­
csoporttal oldják meg.
Vízadagolásra azok a tiltok és zsilipek alkalmasak, amelyeken a felvízszint bizonyos
határok közötti ingadozásának ellenére is állandó nagyságú vízhozam adható ki
anélkül, hogy a tábla helyzetét a mindenkori vízállásnak megfelelően kellene igazí-
l 16
tani. Jellegzetes képviselője ennek a csoportnak az ún. „palástos vízadagoló” ,
amely különösen jól alkalmazható öntözőtelepek vízkivételi m űtárgyaként. K ü­
lönböző szélességű, azonos keresztszelvényű elemek egymás mellé helyezésével a
kiadagolható vízhozamok igen tág határok között változtathatók. (A zsilipszer­
kezetek beépítéséről bővebbet 1. a IX. fejezet 2. pontjában.)
5.1223. Egyéb üzemi műtárgyak
Az öntözőcsatornák célszerű és biztonságos üzeméhez az előzőkben em lített mű­
tárgyakon kívül néhány más m űtárgyra is szükség van. Leglényegesebbek a
túlfolyók,
fenékkiíirítők, vízleadó m űtárgyak,
fenéklépcsők, bukók.
A túljolyók akadályozzák meg, hogy az öntözőcsatornák vízszintje egy meghatáro­
zott vízszint fölé emelkedjék. Rendszerint oldal- vagy homlokbukóként vannak
kialakítva. A bukóéi magassága gyakran betétgerendákkal vagy pallókkal sza­
bályozható. A vízemésztő képesség, azaz az átbukási hossz növelése érdekében
gyakran találkozhatunk U (parabola, fél ellipszis) alakúra kiképzett bukóéllel.
A túlfolyót ritkán építik önálló m űtárgyként. Rendszerint öntöző- és lecsapoló,
ill. belvízcsatorna keresztezésénél, a keresztezési műtárggyal egybeépítve készítik.
A fenékkiiirítő m űtárgy biztosítja az öntözőcsatorna üzemidőn kívüli víztelenítését,
míg a vízleadó m űtárgy az üzemidő alatt teszi lehetővé, hogy egy mélyebben fekvő
öntöző- vagy belvízcsatornába valamilyen célra vizet vezessünk le. A két feladatot
rendszerint ugyanaz a m űtárgy látja el.
A fenékürítőtől, de rendszerint a vízleadó m űtárgytól is, jó vízzárást követelünk
meg. A csurgó m űtárgy nagy vízveszteséget és sok esetben kellemetlen károkat is
okozhat.
Mindkét m űtárgy elzárása lehet betétpallós vagy táblás zsilip is; a táblás zsilip
alkalmazása gyakoribb.
Hasonlóan a túlfolyókhoz, a fenékkiürítők is ritkán épülnek önálló műtárgyként.
Gyakran egybeépítik az öntöző- és lecsapolócsatorna keresztezési m űtárgyával
(bújtató), vagy az öntözőcsatorna végén elhelyezett túlfolyóval (1.5-15. ábra).
117
■5.1224. Vízmérő műtárgyak
Az öntözővizet szállító csatornahálózat m eghatározott pontjain szükséges a víz­
hozam és esetleg az összegezett vízmennyiség mérése is. Ilyen pontok elsősorban
a fővízkivétel, az öntözőtelepek vízkivételei, a más rendszerbe történő vízleadás
pontjai, stb.
A vízmérést vagy külön erre a célra épített m űtárgy segítségével, vagy eredetileg
más célra készült m űtárgyat mérőberendezéssel felszerelve, vagy külön mérőberen­
dezés nélkül, ún. műtárgy-hitelesítéssel lehet végrehajtani.
A mérőműtárgy típusát aszerint kell megválasztani, hogy mekkora a rendelkezésre
álló esés és milyen pontossággal kell a vizet mérni.
Nagy esés esetén legegyszerűbb és legpontosabb a mérőbukó, amelynek mérőnyí­
lása többféle módon képezhető ki (Thomson, Cipoletti, Bazin stb.). Legkedvezőbb
a tiszta átbukás (csak egy vízmérce kell a felvizen), de öntözőcsatornák esetében
rendszerint alulról befolyásolt bukók alkalmazasa a gyakoribb. Ez utóbbi esetben
a bukóéltől előírt távolságra, az alvízre és a felvízre egy-egy azonos magasságú
„ 0 ” ponttal rendelkező vízmérce helyezendő.
Egy másik igen elterjedt mérőműtárgy a Venturi-csatorna, ill. ennek egyik válto­
zata, a Parshall-csatorna (sík lapokkal határolt, ezért építése viszonylag egyszerű)
(1.5-16. ábra).
Számos egyéb típusú mérőszűkület is ism eretes.'
Hosszmetszet
Kivezetés az észlelő-
aknába
1.5-16. ábra. Parshall-csatorna vázlata
118
Különböző berendezésekkel (vízhozamíró, mellékáramkörű vízóra stb.) ellátva,
bármelyik em lített mérőműtárgy a vízmennyiség mérésére is alkalmassá tehető.
Mérőberendezéssel ellátott m űtárgyak közül ismertebbek a Venturi-szondás mű­
tárgyak, ahol csőátereszre vagy csőzsilipre szerelik fel a mérés idejére lesüllyeszthető
szondát. Előnyük, hogy minimális esésveszteséget okoznak, viszont pontosságuk
kicsi.
A műtárgy hitelesítése abból áll, hogy különböző zsilipállásokra, különböző al- és
felvízkülönbségek esetére vízhozamgörbéket állapítanak meg. A zsilipállás és a
vízszintkülönbség segítségével, a megszerkesztett görbeseregből a vízhozam leol­
vasható. Szivornyáknál természetesen a zsilipállás, m int változó elmarad.
Vízmérő m űtárgynak tekinthetők tulajdonképpen a vízadagoló zsilipek is (1. az
5.1222. pontot), amelyeknél a vízmérés időméréssé egyszerűsödik.
5.1225. Szivattyútelepek és szivattyúállások
Szivattyútelepeknek nevezik azokat az építményeket és a bennük, vagy rajtuk
elhelyezett szivattyús gépcsoportokat, a hozzájuk tartozó kisegítő berendezésekkel
és építményekkel együtt, amelyeknek gépeit az üzem befejeztével nem szerelik
le és nem szállítják raktárba; karbantartásukat, javításukat a helyszínen végzik.
A szivattyútelepek rendszerint tekintélyes alépítményű, költséges létesítmények.
A géptér általában fedett, bár állhatnak a gépek szabadon is.
Szivattyúállásoknak nevezik azokat a kevésbé igényes kivitelű, rendszerint a tele­
peknél lényegesen kisebb teljesítményű berendezéseket, amelyekről az öntözési
üzem befejeztével a gépeket leszerelik és karbantartásuk, javításuk után télire
máshol raktározzák. A szivattyúállás géptere ritkán fedett.
Az öntözésnél alkalm azott szivattyútelepek és szivattyúállások többféle feladatot
láthatnak el.
Fővízkivételi szivattyútelepek folyóból vagy tóból emelik a vizet az öntözőrendszerek
főcsatornáiba. E szivattyútelepek emelőmagassága rendszerint kicsi vagy közepes
(5—30 m), vízszállításuk viszont nagy (4—10 m3/s). Törekedve a minél kisebb
szívómagasságra, a telepek rendszerint közvetlenül ráépülnek a vízforrásra (folyó,
tó) és építésüknél gyakran nehéz alapozási feladatokat kell megoldani. Sokszor
szükséges állítható szárnylapátos szivattyúk alkalmazása, hogy a folyók erősen
ingadozó vízszintje m iatt előálló emelési magasságváltozások m ellett se romoljék
le a szivattyúk hatásfoka. A m eghajtómotorokat csaknem mindig az árvízszint
fölé kell helyezni, ami néha bonyolultabb gépészeti megoldásokat tesz szükségessé
(hosszú függőleges tengely stb.). A költséges építmények és a gépészeti, továbbá
villamos berendezések m iatt lehetőleg több feladat ellátására is igyekeznek fel­
használni ezeket a szivattyútelepeket. Leggyakoribb az öntöző szivattyútelep
felhasználása belvízátemelésre az öntözési idényen kívül (Tiszakeszi, Lúdvári
szivattyútelepek).
A Tisza nagy vízszintingadozásához való igazodás m iatt hozták létre hazánkban
az úszó szivattyútelepeket, amelyek 6—8 m-es vízszintingadozás mellett is válto­
zatlan szívómagassággal, zavartalanul dolgoznak. Ezek viszonylag egyszerű sze­
relési munkával csatlakoztathatók a parti cső- és villamos vezetékekhez. Az úszók
csak az öntözési idényben lehetnek a szivattyúzási helyen. Télen, a jegesedés, jég­
zajlás elől téli kikötőbe kell azokat vontatni, ahol a karbantartást, javítást is
végzik.
Fővízkivételi szivattyútelep sohasem állhat egyetlen gépcsoportból.
119
Átemelő szivattyútelepek és szivattyúállások épülnek az öntözőcsatornák olyan
pontjain, ahol a víz továbbvezetése érdekében annak emelése szükséges. Jellem­
zőjük a kis emelőmagasság (0,5—2 m) és a viszonylag nagy vízmennyiség (0,2—5
m3/s). Al- és felépítményük a lehető legegyszerűbb. Mind az al-, mind a felvízszint
közel állandó, így a gépészeti berendezések is egyszerűek lehetnek.
Bár az átemelő szivattyúállásokat is célszerű az üzembiztonság és az igényekhez
való jobb igazodás m iatt több szivattyús gépcsoportra osztani, gyakran megenged­
hető — különösen kisebb (0,2—1,0 m3/s) vízszállítás esetén — a teljes névleges
vízszállítást kielégítő, egyetlen szivattyú alkalmazása.
Nagy nyomású szivattyútelepek, szivattyúállások (nyomásközpontok) viszonylag kis
vízmennyiséget (0,1— 1,0 m3/s) nagy nyomással (70—150 m) továbbítanak rend­
szerint esőztető öntözőrendszerek, -fürtök vagy telepek beépített nyomócsőháló­
zatába.
Mindig több szivattyús gépcsoportból állítandók össze. Rendszerint öntözőcsator­
nára vagy kiegyenlítő tározóra épülnek, ezért az alvízszint ingadozása kicsi.
Kisebb telepek (állások) egészen egyszerű kivitelűek lehetnek: betonlapra állított,
vízszintes tengelyű, hordozható szivattyúk, belógatott szívókosárral.
A nagyobb telepek rendszerint villamos meghajtásúak és autom atikus működésűek.
Az automatizálás egyszerűsítése érdekében gyakran használnak függőleges ten­
gelyű szivattyúkat (légtelenítés nem szükséges). A hazai gyakorlatban a transz­
formátorállomások és a nagyfeszültségű kapcsolók újabban csaknem mindig sza­
badtéri elhelyezésűek, míg a gép- és a középfeszültségű kapcsolótér fedett. Külföl­
dön elterjedtek a szabadtéri szivattyútelepek is, ahol csak az autom atika és a
középfeszültségű kapcsolók egy része van fedél alatt.
(A szivattyútelepek építését részletesen a IX. fejezet 4. pontjában tárgyaljuk.)
5.13. Z árt ön tözővíz-vezeték ek , szerelvényeik és m űtárgyaik
5.131. Az öntözővíz-vezetékek fajtái
Az öntözőrendszerek, fürtök és telepek vízszállító és -szétosztó csatornáit részben
vagy egészben csővezetékek is helyettesíthetik.
A csőátereszeket, bújtatókat, csatornahidakat a nyílt csatornák m űtárgyaiként
már tárgyaltuk.
Az öntözővíz vezetéséhez ezektől eltekintve, úgyszólván kizárólag nyomás alatti
(teli szelvénnyel folyó) vezetékeket használnak.
A csőben uralkodó nyomás szerint megkülönböztethetők kis (0,2—2,0 att) és nagy
(5—15 att) nyomású öntözővizet szállító csővezetékek.
A használat módja szerint pedig vannak beépített (rendszerint föld alá helyezett)
és hordozható csővezetékek. A hordozható csővezeték felcsévélhető tömlő is lehet.
A vezetékek feladataik szerint is csoportosíthatók. Vegyes vezetékű (föld alá épített
és hordozható vezetékekből összetett csőhálózat) berendezések esetében például
fővezetékek szállítják a vizet a fővízkivételtől az elsőrendű mellékvezetékhez vagy
a kiegyenlítő tározókba. A mellék- vagy osztóvezetékek vezetik a vizet a hídrán-
sokkal ellátott, táblaellátó vezetékekhez, és ezekhez kapcsolódnak a hordozható
120
szórófejjel vagy perforálással ellátott öntöző- vagy szárny vezetékek. Előfordul, hogy
a fővezetékből, első- és másodrendű mellékvezetékekből összeállított berendezés
teljes egészében hordozható elemekből áll (1.5-17. ábra).
A beépített vezetékek anyaga rendszerint vasbeton, azbesztcement, acél vagy
műanyag. A hordozható vezetékek anyaga acél, alumínium, műanyag, vagy
műanyag szálakból szőtt tömlő.
A beépített vezetékeket rendszerint, de nem feltétlenül a föld alá helyezik. Ez eset­
ben megköveteljük, hogy a cső záradékvonala felett legalább 60 cm földtakarás.
Kézi mozgatás
1.5-17. ábra. Hordozható tömlős esőztetőberendezés
legyen, hogy a talajművelés zavartalan lehessen felette, továbbá a legnehezebb­
mezőgazdasági gépek se jelentsenek áthaladásukkor veszélyes túlterhelést a csö­
vekre.
Az öntözővizet szállító beépített csővezetéket kivételes esetektől eltekintve (egész
évi szennyvízöntözés) felesleges a fagyhatár alá helyezni. Viszont szükséges,
hogy minden vezeték teljesen vízteleníthető legyen, ezért vízszintes szakaszok
építése megengedhetetlen. Ha a berendezés télen is üzemel (pl. szennyvízöntözés),
a cső a fagyhatár alá helyezendő és a szerelvények a fagytól védhető módon ala­
kítandók ki.
Minden öntözővizet szállító vezetéket az építés befejezése után, szakaszosan
nyomáspróbának kell alávetni. A próbanyomásnak legalább az üzemi nyomás
másfélszeresének kell lennie. Ez az építés közben végrehajtott nyomáspróba nem
helyettesíti a vezeték próbaüzemét, amikor a hidraulikailag legkedvezőtlenebb,
illetőleg a méretezésre mértékadó helyzetben kell vizsgálni, hogy a vezeték a
tervezésben szám ított nyomást és vízszállítást biztosítani tudja-e a tervezett, ill.
a tényleges veszteségek mellett.
A hordozható vezetékekkel szemben tám asztott legfőbb követelmény a nyomás­
bíráson kívül az, hogy könnyen, gyorsán, minél kevesebb kézi munkaerővel legye-
121
nek áthelyezhetők. E zért a merev csöveket 6 m-es darabokban, gyorskapcsoló­
fejekkel ellátva hozzák forgalomba. A felcsévélhető tömlőket lényegesen hosszabb
darabokban (24—120 m) készítik, ugyancsak gyorskapcsoló-fejekkel ellátva. Eze­
ken kívül számos, géppel mozgatható, vagy önjáró berendezés is ismeretes.
5.132. Az öntözíivizet szállító vezetékeken alkalmazott idomdarabok
Mind a beépített, mind a merev hordozható vezetékek kötései bizonyos irányelté­
réseket (2—4°) bármilyen irányban megengednek. Ezért az enyhe iránytörések
általában nem teszik szükségessé külön idomdarabok beiktatását. Erősebb irány­
törések, leágazások, szerelvények azonban külön idomdarabok beépítésével készül­
nek. Az idomdarabokat kisnyomású vezeték esetében rendszerint a vezeték anya­
gából (beton, azbesztcement, műanyag) készítik, nagy nyomású vezeték esetében
azonban anyaguk általában öntöttvas, hegesztett acél, esetleg műanyag (részle­
tesen 1. IX. fejezet 8. pontjában).
5.133. Az öntözővizet szállító vezetékek szerelvényei
A csővezetékek kezelése, üzemeltetése csak megfelelő szerelvények segítségével
lehetséges. Az öntözővizet szállító csővezetékeken alkalmazott legfontosabb sze­
relvények a következők:
visszacsapószelep (torlócsappantyú),
tolózár (zárószelep),
légtelenítő (légbeszívó),
biztosítószelep,
víztelenítő (iszapleeresztő),
vízkivételi csap (hidráns).
Visszacsapószelep (torlócsappantyú) kerül rendszerint a csővezeték kezdeti sza­
kaszára, a szivattyú után közvetlenül, hogy a szivattyú leállása esetén a vissza­
áramló víz ne kényszeríthesse a szivattyúkat fordított irányú mozgásra. K árt okoz­
hat a csővezetékben — különösen nagyobb nyomás esetén — a visszacsapószelep
hirtelen zárása, a fellépő kosütés m iatt. Ezért a csappantyú záródását megfelelő
fékezőberendezésekkel a szükséges mértékig késleltetni kell.
Tolózárat (zárószelep) használnak bizonyos vezetékszakaszok lezárására. A hirtelen
zárású szerelvények kezelése itt is körültekintést igényel. A nagy nyomású és
nagy átmérőjű (400 mm felett) tolózárak kézi kezelése igen nagy erőkifejtést igé­
nyel. Célszerűbb ilyen helyeken motoros tolózárakat beépíteni.
Beépített vezetékeken általában nem helyes, ha a tolózár súlyát a csatlakozó
vezetékszakasz hordja. Ezért azt megfelelő alátámasztással kell ellátni. Hordozható
vezetékek esetében külön tolózáras 'domdarabok készülnek (tolózáras keresztidom,
T-idom stb.) gyorskapcsolású csatlakozással.
Légtelenítő szolgál a beépített vezetékbe szorult levegő kibocsátására (hordozható
vezetékekből a levegő a gyorskapcsolóknál és a szórófejeken, vagy a lyukasztásokon
á t távozik). Légtelenítő helyezendő el a beépített vezeték minden magas pontjára.
Az újabb berendezéseknél megköveteljük a légtelenítő autom atikus működését
nemcsak a vízzel való feltöltés, hanem az üzem ideje alatt is. (Kisebb mértékű
122
levegőkiválással és légbuborék-vándorlással üzemben levő, nyomás alatt álló veze­
tékben is számolni kell.)
Bizonyos esetekben (főleg erősebb magassági iránytöréseknél) számolni kell a
vízszállítás hirtelen csökkenésekor (áramkiesés) létrejövő vízszálszakadásra és
az ennek következtében keletkező vákuumra. A vákuum káros hatását csökkenti
a légbeszívó szelep. Az autom atikus működésű légtelenítőszelep általában légbeszí-
vóként is alkalmazható.
Biztosítószelep akadályozza meg, hogy a csővezeték egy-egy szakaszán a nyomás
egy m eghatározott érték fölé emelkedjék. H atása sok esetben vitatható. Jó mű­
ködése az azonnali nyitástól és a megfelelő vízkibocsátó képességtől függ.
A biztosítószelepekhez sorolható a nyomásszabályozó szelep is, ez a szerelvény azon­
ban a hazai öntözési gyakorlatban még nem terjedt el. Ez ideig csak kis vízmeny-
nyiségekre (0,5—5 1/s) készült megbízható szerkezet.
Víztelenítő- (iszapleeresztő) csap kerül a beépített vezeték mélypontjaira. Nagyobb
átmérőjű, hosszú vezetékszakaszok víztelenítésére rendszerint lecsapolócsatornát,
vagy valamilyen egyéb vízfolyást kell igénybe venni. Kis átmérőjű, rövidebb
szakaszok víztelenítő csapja alá helyezett kavics szivárgó is elegendő.
A vízkivételi csap, (hidráns) a beépített öntözővíz-vezetékek legnagyobb számban
■előforduló szerelvénye. Ehhez csatlakozik vegyes vezetékű esőztető berendezések­
nél a gyorskapcsoló hordozható vezeték vagy tömlő.
Barázdás öntözésnél a víz esetleg közvetlenül az osztóárokba folyik a hidránsból.
A hidránstól megköveteljük, hogy
jól zárjon;
illetéktelenek ne tudják nyitni, zárni;
feltűnő kialakítású (esetleg föld alá süllyeszthető) legyen, hogy a talajm unkák
során ne sértsék meg.
5.134. Az öntözővizet szállító vezetékek műtárgyai
Műtárgyakról csak beépített vezetékekkel kapcsolatban beszélhetünk. E m űtár­
gyak három csoportba sorolhatók:
keresztezési műtárgyak,
kezelőaknák,
kitámasztó-, horgonyzótömbök.
Keresztezési műtárgyak használatosak az öntözővizet szállító csővezeték átveze­
tésére más vonalas létesítmény felett vagy alatt. Földút, kisebb csatorna, egyéb
vezetékek keresztezése esetében gyakran nincs szükség semmilyen műtárgyra,
csak bizonyos mélységek és távolságok m egtartása szükséges.
Közút és vasút alatt azonban a nagy nyomású csővezeték acél védőcsőbe helye­
zendő, a védőcsőre törésjelzőt kell szerelni és a keresztezési vezetékszakasz mind­
két oldalán kezelőaknába helyezett tolózárral kell az elzárás lehetőségét biztosí­
tani.
Természetes vízfolyásokat, bevágott vasúti, közúti pályákat általában csőhíd
segítségével lehet áthidalni.
123
Kezelőaknái kell építeni minden olyan, a föld felszínéről nem kezelhető szerelvény­
hez, amelynek kezelése, ellenőrzése szükséges a csővezeték üzeme és karbantartása
során. A kezelőakna úgy építendő be, bőgj’ az aknafal a csővezetéket ne terhelje.
A szerelvények kezelése közben, a keletkező hibák, a javítások során csepegő,
csurgó vízre mindig számítani kell. Ezért az akna feneke mindig vízáteresztő
módon alakítandó ki.
Kezelőaknába helyezendő minden körülmények között a víztelenítőcsap.
Gyakran helyezik aknába a tolózárakat is, bár megfelelő beépítési készlettel (hosz-
szabbított szár, védőcső, csapszekrény, esetleg az azt helyettesítő védő betongyűrű)
a kezelőakna helyettesíthető.
A légtelenítő, a hidráns, a biztosítószelep csak kivételesen kerül kezelőaknába.
Kitámasztó-, horgonyzótömbök azért szükségesek, m ert a beépített vezetékek kötései
általában nem akadályozzák a vezeték hosszirányú (tengelyirányú) mozgását.
Ezért a csővégeket, az idomdarabot igénylő iránytöréseket, T-elágazásokat, néha
a szűkítőket is, megfelelően méretezett lehorgonyzó, ill. kitámasztó tömbök segít­
ségével rögzíteni kell. A támasztótöm böket rendszerint betonból, a horgonyzó­
tömbök rögzítőbilincseit pedig acélból készítik.
5.2. H ALASTAVAK ÉS TÁROZÓK
A halastavak és tározók rendeltetése nem azonos. A halastavak célja a haltenyész­
tés, míg a tározók célja a felszíni vízfolyások vizének felfogása, gyűjtése és tározása
a fogyasztás, felhasználás vagy a vízvisszatartás igényeinek megfelelően. Együttes
tárgyalásukat az indokolja, hogy mindkét célt hasonló művek építésével lehet
elérni.
A haltenyésztés céljára olyan tó építése szükséges, amelynek legnagyobb vízmély­
sége nem haladja meg a 2—3 m étert (legkedvezőbb átlagos mélysége a 0,8—1,2
m), vízszintje szabályozható és a tó teljesen lecsapolható. Egy nagyobb tógazdaság
több ilyen 20— 100 hektáros tóból és emellett számos kisebb (0,1—2,0 ha) kiegé­
szítő, változó mélységű tóból áll (teleltető, ívató, ivadéknevelő stb. tavak).
A tározók vízmélységét csak a domborzati viszonyok és a tározandó víz mennyisége
korlátozza.
Tározó épülhet vízhasznosítási céllal (ívó, ipari, öntözési, vízierő-hasznosítási,
vízhasználat), belvíz vagy szennyvíz visszatartására és árvízcsúcsok csökkentésére.
Természetesen egy-egy tározó több célt (árvízcsúcs csökkentése, vízhasznosítás)
is kielégíthet. Sőt, a halastavak is szolgálnak tározási (pl. belvíz-visszatartási)
célokat.
Rendes körülmények között a kizárólag vízvisszatartást (belvíz, árvíz) szolgáló
tározók mezőgazdaságilag művelt területek m aradnak, 8—10 évenként rövid
időre (1—2 hónap) kerülnek víz alá, míg a vízhasznosítási célú tározók az év leg­
nagyobb részében víz alatt vannak, tehát mezőgazdasági termelés az általuk elfog­
lalt területen nem lehetséges.
A tározók vizének tisztántartása érdekében —- hacsak nem szennyvíztározóról van
szó —, hallal való betelepítésük indokolt. A haltenyésztés — ha arra lehetőség
van — m int járulékos hasznosítás nagyban növelheti a tározók gazdaságosságát.
Ezért sokszor szükséges a tározóknak haltenyésztési célokra is megfelelő kialakí­
tása.
124
A halastavak és tározók hazai viszonyaink között két nagy, eléggé eltérő tulaj­
donságú csoportba sorolhatók:
síkvidéki tározók és halastavak,
domb vidéki tározók és halastavak.
Hegyvidéki tározók (25 m gátmagasság felett) hazánkban eddig nem épültek.
Nem várható, hogy a közeljövőben épüljenek, ezért azokat nem is tárgyaljuk.
5.21. Síkvidéki halastav ak és tározók
Ezek nagy kiterjedésű, sekély (1—2 m) átlagos mélységű tavak rendszerint telje­
sen, de legalább 3 oldalról körtöltéssel vannak körülvéve. A halastavakat mindig,
de gyakran a tározókat is osztógátakkal, közbenső töltésekkel több rekeszre bont­
ják. A tápláló vízfolyás általában nem halad keresztül a tavon, hanem külön
tápcsatorna biztosítja a feltöltést és a vízpótlást. Egy lecsapolócsatorna pedig a
víz leeresztésé^.
A tápcsatorna és m űtárgyai azonos kivitelűek a közepes m éretű (1—10 m3/s)
öntözővizet vezető, magasvezetésű csatornákkal. A lecsapolócsatornák és m űtár­
gyaik pedig a belvízlevezető csatornákkal.
Sajátos művek a tavak töltései és választó gátjai, a belső lecsapoló és a külső szi­
várgó hálózat, a teleltető medencék és a mindezekbe beépített m űtárgjrak.
5.211. Síkvidéki tavak töltései
Alacsony gátak ritkán tartan ak magasabb vízoszlopot, m int 0,5—1,5 m. Kivéte­
lesen, a lecsapolózsilip környékén előfordulhat 2—3 m-es vízoszlop is. A gátak
anyaga viszont rendszerint rossz minőségű, szikes föld, tehát nem alakíthatók ki
takarékos szelvényméretek (1.5-18. ábra).
A nagy tömegű, hosszú vonal mentén eloszló földmunka m iatt csak kismértékű
hossz-szállítás jöhet szóba. A körtöltés tehát részben belső anyagárokból, részben a
külső töltéslábnál, megfelelő padka elhagyása után épített szivárgóárokból épül.
A közbenső töltés pedig kétoldali anyagárokból. Gondos alapozás és bekötőfog
építése szükséges. A teleltetőmedencék kialakítása során a földmunka kiegyenlítésre
kell törekedni (1.5-19. ábra).
A gátakon csaknem mindig biztosítani kell legalább az egyirányú járműközleke­
dést, amihez legalább 3 m széles korona szükséges.
Tározóknál 0,8-1,0m 7+; , Min. 2m
Halastavaknál 0,5-0,8m Gépjármű közt. esetén min. 3 m
Lecsapolható
anyagárok V M a x . üzemvizszin t
T
Szivárgó
X] Min. üzemvizszm
T (halasitás) \
1.5-18. ábra. Síkvidéki tározó töltésének keresztszelvénye
125

Síkvidéki tavak töltéseinél a hullámverés elleni védekezés mindig nagy gondot
jelent. A hullám meghajtási hossza csaknem mindig több, m int 1 km. E zért a
töltéskorona szintje legalább 0,6—1 m-rel a legnagyobb tározási szint fölé emelendő.
A hullámverés ellen eddig legjobban bevált védekezési mód az üzemi vízszint
magasságában lapos (1:6 . . . 1:10) rézsűre telepített, jól ápolt, legalább 4—8 m
széles nádsáv. H a nincs mód ennek kialakítására, egyéb megoldásokat kell alkal­
mazni. Különösen veszélyes a hullámverés az első feltöltés idején. Ezért nagyobb
tározóknál célszerű az első évi feltöltés szintjét a véglegesnél 0,5—0,8 m-rel ala­
csonyabbra megállapítani, és csak a hullámvédő sáv teljes kialakulása után rátérni
a tervezett szintre.
5.212. Halastavak és halasított tározók belső lecsapoló- és külső szivárj)ócsatornái
A halastavak és a járulékos halászati hasznosításba vont (nem értjük ide a csak
horgászás céljára végzett halasítást) tározótavak vizét teljesen le kell tudni csa­
polni. A tó területén pangó pocsolyák nem m aradhatnak. Síkvidéki tározók és halas­
tavak legfőbb lecsapolóhálózata a töltések belső anyagárka. E zért az anyagárkok
úgy alakítandók ki, hogy a lecsapolózsilip felé megfelelő fenékesésük legyen.
A tófenéken levő minden mélyedés legcélszerűbben az anyagárokkal köthető össze.
A tófenéken létesített egyéb lecsapolóknak lapos rézsűjű (1:2, 1:3), legalább 1 m
széles fenekű, és a legalacsonyabb terepszint alá 0,5 mélyen bevágott csatornáknak
kell lenniük. Célszerű a kikerülő földanyagot a csatorna közeléből elszállítani,
különben a hullámzás egy év alatt eltünteti az egész lecsapolóhálózatot. Ezen a
csatornahálózaton természetesen nincs műtárgy.
A tav a t környező területeket a körtöltéseken átszivárgó és a töltéslábnál összegyü­
lekező vizek kártételeitől meg kell óvni. Ezért a töltés külső lábától a talaj minő­
ségétől és a vízszintkülönbségektől függő távolságra (2—10 m) szivárgócsatornát
kell építeni, amely az összegyülekező vizeket kellő biztonsággal elvezeti. E csa­
tornák és m űtárgyaik a szokásos belvízlevezető és lecsapolócsatornákkal azonos
kialakításúak.
5.213. Síkvidéki halastavak és tározók műtárgyai
A tápcsatornák és lecsapolócsatornák m űtárgyaitól eltekintve, két lényeges mű­
tárgytípust kell itt megemlíteni:
a beeresztőzsilipet és
a lecsapoló- (vízleeresztő) zsilipet.
126
A beeresztőzsilip lényegében azonos az öntözéshez használatos vízkivételi zsilippel..
Az eltérés csak annyi, hogy a felvízi oldalon a szeméthalak behatolása ellen meg­
felelő sűrűségű halrács helyezendő a zsilip zárószerkezete elé. Ugyanez a rács
megakadályozza a halak kiszökését is a tóból.
Árvízi tározóba a vízbeeresztés megoldható megfelelő küszöbszintű surrantóval.
Teleltetőmedencék vízbeeresztő zsilipjénél a víz és levegő minél jobb keveredését
biztosító megoldásokat kell alkalmazni. Ezért vagy 20—30 cm magasságból ejtik
a medencébe a vizet, vagy — ha nem áll rendelkezésre elég szintkülönbség — kü­
lönleges légbeszívó épül a zsilipre.
A halastavak, teleltetők, lecsapolózsilipjei kivétel nélkül barátzsilipek, de barát­
zsilip egyéb síkvidéki tározókon is gyakran alkalmazott m űtárgy. A barátzsilip
Halrács
a) felső vízréteg leeresztése; b) alsó vízréteg leeresztése
elöl nyitott tornyú, betétpallós elzárású zsilip, amelynek tornyában három horony
van. E három horony segítségével a tó bármelyik vízrétegének megcsapolása lehet­
séges úgy, hogy nagy vízsebesség, amely a halakat a rácshoz szorítaná, nem lép
fel. A hornyok használata az 1.5-20. ábrán látható.
Nem halasított tározó vízleeresztő zsilipje bármilyen, megfelelő vízzárású és nyílás­
méretű zsilip lehet.
5.22. D om bvidéki h alastav ak és tározók
A dombvidéken épülő halastavak és tározók két jellegzetes típusba sorolhatók:
hossztöltéses és
völgyzárógátas
halastavak, ill. tározók.
Hossztöltéses tó (1.5-21. ábra) építésére akkor kerül sor, ha a völgy széles, a víz­
folyás bő vízhozamú és viszonylag kevés víz tározására van szükség. A patakkal
párhuzamos töltés épül annak egyik partján és két végét bekötik a magas partba.
A patakra duzzasztó- vagy terelőmű épül, a gátba pedig vízbeeresztő és vízleeresztő
zsilip, amelynek működése hasonló a síkvidéki tározónál leírt zsilipekkel. A patak
árvize a tavon kívül vonul le.
A völgyzárógátas tavak (1.5-22. ábra) a patak vagy időszakos vízfolyás teljes
medrét és a völgyet is egy bizonyos magasságig teljesen elfoglalják. Az árvíz
csak a tavon keresztül tud lefolyni.
127
 a) Homogén anyagú földgátak (szivárgóval)
Hullámvédő burkolat

Hullámvédelem
nádsávval Szivárgószőnyeg
1.5-21. ábra. Hossztöltéses tározó vázlatos helyszínrajza
Min. 0,50h

5.221. Völgyzárógátak Ellapitott felvízi rézsű Vezérároktöítés alapvíztelenítés

(gátalaphossz növelés) teshez és bekötőfog
A hazai gátak anyaga rendszerint föld, de lehet esetleg megfelelő vízzáró maggal \ 2 Min. 0,5m
ellátott kőszórás (hulladékkő) vagy egyéb szemcsés anyag (1.5-23. ábra). Az Orszá­
gos Vízgazdálkodási Szabályzat (ÓVSZ) tervezete a gátak magassága alapján Függőleges szivárgó
a következő osztályozást tartalm azza:
alacsony g á ta k : 2—5 m vizet tartanak,
középmagas g á ta k : 5—10 m vizet tartanak,
Vizvezető réteg lezárása
magas g á ta k : 10 m-nél magasabb vizet tartanak. b) Összetett szelvényű gátak

A gát kialakítására a következő előírások érvényesek (1.5-24. ábra):

Vízzáró aauaa
A koronaszélesség nem lehet kisebb, m int 3 m.
A mértékadó duzzasztott árvízszint (amely vízszintnél az árapasztó a m érték­ Vízáteresztő támasztó test
(görgeteg)
adó árvízhozamot emészteni tudja) és a gátkorona éle közötti biztonság

Vízzáró agyag
(héj alatti szigetelés) AIvízi vizáteresztő
V \ _ támasztótest
áteresztő
támasztótest

Szúró
V A!vízi vízáteresztő
T Felvíz/ vízáteresztő támasztótest
tamasztófesf Vízzáró agyag
Imagszigetelés)
'

1.3 23. ábra. V ö lg y z á ró g á ta k k e re s z ts z e lv é n y e i, típ u s a i

128 s V íz é p íté s I . k ö t e t
129
 Az alvízi rézsű gyepesítendő. A csapadék erodáló hatása különösen frissen
épült töltéseken lehet veszélyes.
(Föld völgyzárógátak építésével részletesebben a VI. fejezet 2. pontjában
foglalkozunk.)

5.222. Völgyzárógátak műtárgyai

A völgyzárógátas tározók és halastavak biztonságos üzeméhez a következő mű­

tárgyak szükségesek:
árapasztó (túlfolyó),
fenékkiürítő,
H b üzemi vízkivételi mű.
2-5m 0,8m Lehetséges a m űtárgyak összevonása is. Halastavakhoz üzemi vízkivételi műre
5-10m 1,0m nincs szükség. Kis tározók esetében a fenékkiürítő és üzemi m űtárgy gyakran
azonos. Ha az árvízhozam nem nagy (5—10 m3/s), mind a három m űtárgy egybe­
>10m l,5m építhető.
1.5-24. ábra. Völgyzárógátak legkisebb méretei
5.2221. Árapasztó
(árvédelem és hullámverés) nem lehet kisebb alacsony gátaknál, m int 0,8 m, Árapasztó (túlfolyó) építendő minden olyan esetben, ha a patak, vízfolyás árvize
középmagas gátaknál m int 1,5 m. Ez a legkisebb érték természetesen növe­ a tározón átfolyhat. A hazai gyakorlat szerint az árapasztókat a gátak magassága
lendő, ha a szélirányba eső meghajtási hossz (szabad vízfelület hossza) m iatt és a tározó térfogata szerint különböző valószínűségű árvizek levezetésére kell
várható magasabb hullámok, és ezeknek a rézsűre való felfutása m iatt ez indo­ m éretezni:
kolt. A várható hullámmagasságot a tervező vizsgálni tartozik. Kis tározó (0,5 millió m3 alatt), alacsony gát 2%-os valószínűség.
A gátkorona sem hossz-, sem keresztirányban ne legyen vízszintes. A gát Közepes tározó 0,5—3 millió m3), középmagas
legmagasabb pontján legyen a legnagyobb biztonsági mérete és ez csökken­ vagy alacsony gát 1%-os valószínűség.
het a bekötések irányába. Keresztirányban a gát bogárhátú (20—30 cm túl-
Közepes tározó, magas gát 0,5%-os valószínűség.
emelés) legyen.
Nagy tározó (3 millió m3 felett), középmagas gát 0,5%-os valószínűség.
A felvízi rézsű földanyagú gát esetén ne legyen meredekebb, m int 1:2,5; az
alvízi rézsű m int 1:2. Nagy tározó, magas gát 0,1%-os valószínűség.
A rézsűre itt megadott alsó határ betartása mellett, a völgyzárógát kereszt- Az árapasztó leggyakrabban alkalm azott típusai:
szelvénye a talajmechanikai vizsgálatok alapján minden esetben egyedileg föld árapasztó (gyepesített, nagy esésű földmeder, induló fenékszintje a tározó
tervezendő meg. üzemvízszintjével azonos);
Földanyagú gátak alvízi lábához rendszerint szemcsés anyagból (kavics, bukó (homlok, vagy oldalbukó), esetleg mozgatható elzárással kiegészítve;
kő) szivárgó építendő. Minimális m éretei; koronaszélesség 2 m, magassága
surrantó;
az üzemi vízszint 0,2-ed része (1. 1.5-23. ábrái).
szivornya;
A gát csak jó minőségű, építésre alkalmas talajból készülhet, ezért a hosz-
szabb távszállítás is indokolt lehet. Az altalaj is gondosan megvizsgálandó csővezeték (esetleg aknás beömléssel; zárható vagy szabad beömléssel).
és szükség esetén vízzáró függönnyel, talajcserével, agyagpaplannal kell az A m űtárgyak anyaga kő vagy vasbeton. A csővezeték lehet acélból is.
altalaj vízzáróságát fokozni.
Minden árapasztónak a következő követelményeknek kell eleget tenni:
A gát felvízi rézsűjét a hullámverés és esetleg jég, az alvízi rézsűjét a csapa­
dék által okozott erózió ellen meg kell védeni. 1. Feltétlenül meg kell akadályozniok, hogy az árvíz a gátat meghágja. Ezért
csak a halastavak (jobb a felügyelet, a méretek kisebbek) árapasztójába szabad
A felvízi rézsű védelme történhet nádpadkával, kőburkolattal, betonlapok­ halrácsot elhelyezni, azt is csak kiemelhető módon (1.5-25. ábra). Tározók, külö­
kal (előregyártott, helyszíni), aszfaltlapokkal. A hézagok kialakítására igen
nösen a közepes és nagy méretűek árapasztójába semmiféle, az eltömődést lehetővé
nagy gondot kell fordítani, hogy ellenálljanak a hullámok szívó hatásának. tevő szerkezet nem helyezhető el.
A burkolatot minden esetben szűrőrétegre kell helyezni. A védelem több
módszer kombinációja is lehet, és ki kell, hogy terjedjen az üzemszerű víz­ 2. A túlfolyón a víz átömlése önműködően induljon meg, m ihelyt a tározó víz­
játék teljes tartom ányára. szintje a tervezett legmagasabb üzemi vízszintet meghaladja.
9*
130 131
 M e tsze t
3. H a az árapasztóra kezelőhíd vagy járműforgalmat biztosító híd kerül, a híd
alsó élének legalább 1 m-rel kell a mértékadó árvízszint felett lennie.
4. Az árapasztót úgy kell kialakítani, hogy minden fontos pontja minden időben a
szükséges mértékig hozzáférhető legyen.
5. Ha a tavon fürdést vagy csónakázást engedélyeznek, és fennáll annak a veszélye,
hogy árvíz esetén a fürdőzők vagy csónakázók az árapasztóhoz sodródnak, úszó-
gerebet kell alkalmazni. Az úszógereb bójákra vagy fagerendákra függesztett,
minimálisan 1 m mélyen a vízbe merülő berendezés (háló vagy rács). Az úszó-
gerebet 50—100 m távolságra kell a túlfolyó beömlése előtt elhelyezni. Az úszó-
gerebet úgy kell megerősíteni, hogy az a tározó vízszintváltozásait követni tudja.
5.2222. A fenékkiürítő ( vízleeresztő)
A fenékkiürítő m űtárgy a tározó kiürítésére való. Küszöbszintjét a gyors és haté­
kony ürítés érdekében minél mélyebbre célszerű elhelyezni. Tekintettel azonban
arra, hogy a gát előtti legmélyebb térség viszonylag gyorsan feliszapolódik, és a
legmélyebb vonulat alapozásra rendszerint kevéssé alkalmas, a fenékkiürítőt nem
kell feltétlenül a völgy legmélyebb pontjára helyezni (haltenyésztésre nem használt
tározó teljes kiürítésére nincs szükség).
Halastavak és kisebb halasított tározók fenékkiürítője rendszerint barátzsilip, meg­
felelő elő- és utófenék biztosítással. Ez a m űtárgy m aradéktalanul eleget tesz
annak a feltételnek, hogy a gát alatti csővezetéket a gát felvízi oldalán lehessen
elzárni.
A gát alatti csőszakasz merevségét vízzáró csuklók beépítésével csökkenteni kell.
A cső melletti szivárgási úthossz növelése érdekében a csövet egy vagy több
helyen szivárgásgátló gallérral kell ellátni.
Magasabb gátaknál komplikáltabb m űtárgyakra és elzárószerkezetekre van szük­
ség, az alvízi oldalon külön energiatörővel.
Az 1.5-26. ábrán egy magasabb gát fenékkiürítőjének vázlata látható, amely
aknás beömlésű árapasztóval van egybeépítve. Részei:
felvízi akna, betét pallós elzárással, halráccsal;
aknatorony a zárószerkezettel, kezelőhíddal;
aknás beömlésű árapasztó;
csőtagok;
alvízi csőfej-utófenék.
5.2223. Üzemi műtárgy
Üzemi m űtárgy csak vízhasznosítási célú tározókon épül. Form ája, kivitele rend­
kívül változatos. Gravitációs kivitelű mezőgazdasági vagy ipari vízhasználat ese­
tében igen gyakran a fenékkiürítő-zsilip az a m űtárgy, amellyel a szükséges meny-
nyiségű víz lebocsátását elvégzik. H a külön épül, akkor is hasonló jellegű csőzsilip,
csak a cső vége torkollik az öntözőcsatornába, a szivattyú szívócsövébe, vagy a
turbina felvízcsatornájába. Ivóvíz beszerzése céljából önálló vízkivételi m űtárgy
megépítése kívánatos.
Szivattyús vízkivétel esetén az üzemi m űtárgy tulajdonképpen a tározóra épített
szivattyútelep vagy szivattyúállás.
5.23. T ározók szivárgási veszteségeinek csökkentése

Kezelőhíd Síkvidéki tározókban azok nagy kiterjedése és hosszú gátjaik m iatt, a szivárgási
veszteség csökkentése utólagosan vagy az építés során alig jöhet szóba. A feltöltő
77Z777} -Aknatorony
víz is rendszerint kevéssé hordalékos, így a kolmatáció is csak minimális. Ezért sík­
A t vízi cső fe j ^ 7 / y Aknás beömlésű' ■Tolózárak . Felvizi vidéki tározók és halastavak helyének kiválasztása során a vízzáró talaj és a víz­
/ ^y// árapasztó — IF akna záró töltésanyag (ha az építés szempontjából nem is a legjobb) az elsőrendű szem­
pont.
Betétpallós
Kisebb, elsősorban ún. kiegyenlítő tározókat (1000— 10 000 m3) esetenként homo­
elzárás kos, vízáteresztő talajokon is kell építeni. Ilyen esetekben a szivárgás ellen az
öntözőcsatornákon alkalm azott módszerekkel (betonlap, aszfalt, 25—30 cm-es
1.5-26. ábra. Fenékürítővel egybeépített árapasztó
földréteg alá helyezett műanyag fólia, a tározó fenekének bentonitos kezelése stb.)
132
133
lehet védekezni. Dombvidéki (völgyzárógátas) tározók és halastavak gátjának
vízzárósága érdekében mindent meg kell tenni, akár különleges szerkezetek (vízzáró
mag, talajcsere, vízzáró függöny, résfal, agyagpaplan stb.) alkalmazásával is.
A tározótér vízvesztesége völgyzárógát esetében a hordalékos víz m iatt, a koma-
táció hatására feltétlenül csökkenni fog. Mesterséges beavatkozás csak kisebb, de
jelentős veszteséget okozó területeken jöhet szóba. Legegyszerűbb agyag, vagy
agyagos homokréteg elterítése 30—50 cm vastagságban. Bentonit kiszórása és
sekély beszántása is alkalmazható. Sziklarepedések elzárására betonhabarcs injek­
tálás jöhet szóba. (A szivárgás elleni védelem részletes tárgyalása a X. fejezetben
található.-)
6. V ÍZ E R Ö -H A S Z N O S ÍT Á S
Mátrai István
6.1. A V ÍZ E R Ő -H A SZN O SÍT Á S JELENTŐSÉGE
ÉS VÁRHATÓ F E JL Ő D ÉSE
6.11. A villamosenergia-termelés költségeinek alakulása,
verseny a különböző energiahordozók között
A villamosenergia-termelő berendezések fejlődése és a különböző energiahordozók
között kialakult verseny m iatt a vízerőművek jelentősége és jövőbeli szerepe
vitatott. A konvencionális hőerőműveken term elt villamosenergia költsége a
gépegységek teljesítményének növekedésével és fajlagos hőfogyasztás csökkenésé­
vel egyre jobban csökken. Amíg az ötvenes években épített egységek teljesítménye
ritkán haladta meg a 100 MW-ot, addig a hatvanas évek végén m ár a 200—500
MW-os gépnagyságok tartoztak a leggyakoribb típusok közé. Ez idő alatt kereken
felére csökkent ezeknek a nagy teljesítményű egységeknek a fajlagos beruházási
költsége. Újabb versenytársként a széntüzelésű erőművek m ellett megjelentek a
gazdaságosabb gáz- és olajtüzelésű erőművek. Az utóbbi időben a kalorikus villa­
mosenergia-termelő berendezések a széntüzelésű erőművekről áttolódott az olaj-
és gáztüzelésű erőművekre, és napjainkban egyre jellemzőbb a 2— 4 gépegységből
álló 1000—2000 MW-os hőerőmű.
A legújabb időben a nagyobb egységek között versenyképessé váltak az atom ­
erőművek is.
A kalorikus villamos erőművek nagyarányú fejlődése következtében a vízerő­
műveknek a villamosenergia-rendszerekben való részesedése lassan csökken. Amíg
1965-ben a világ villamosenergia-termelésének 22%-át vízerőművek szolgáltatták,
addig 1970-re ez az érték 15%-ra csökkent. Ennek oka az energiatermelő beren­
dezések versenyén kívül az is, hogy a legtöbb országban m ár kiépültek a legkedve­
zőbb műszaki-gazdasági mutatószámú vízerőművek. Sok olyan ország, m int pl.
Svájc, amely a legutóbbi időkig a teljes villamosenergia-fogyasztását vízerőből
fedezte, a további fejlesztéshez m ár nem rendelkezvén lehetőségekkel, egyre na­
gyobb mértékben tér á t más energiahordozókra.
A hőerőművekkel elleniében a vízerőművek fajlagos beruházási költsége lassan
növekvő irányzatot m utat. A kedvezőbb gazdasági m utatókkal megvalósítható
134
vízerőművek jórészt m ár kiépültek, ezért m ár a „drágább” erőművek kerülnek
sorra. Ezenkívül a költség növekedését részben az építőipari bérek és a nehéz­
gépipari költségek növekedése is okozza.
E tényezőnek természetesen a hőerőművek költségalakulásában is szerepe van,
o tt azonban ezt ellensúlyozza a technológiai fejlődés (egységteljesítmény növeke­
dése, különböző műszaki paraméterek javulása stb.).
Természetesen vannak még kiépítésre váró, igen nagy teljesítményű és gazdaságos
vízerőmű-lehetőségek, különösen egyes iparilag elm aradottabb területeken. Ezek
is folyamatosan kiépülnek, am int azt a környező területek ipari és társadalmi
fejlődése igényli.
6.12. A vízerőművek jövőbeli szerepe
Mindezek ellenére nem beszélhetünk a vízerőmű-építés alkonyáról. Ennek oka
kettős.
6.121. Több célú vízügyi nagylétesítmények energiatermelése
Az egyik ok a vízgazdálkodás általános nagymérvű fejlődéséből adódik. A vízkész­
letek iránt megnyilvánuló fokozódó igény kielégítésére komplex, több célú vízgaz­
dálkodási létesítményekre van szükség.
Régebben a vizet főként csak egy célra, pl. öntözésre vagy energiatermelésre hasz­
nálták. Az ipari fejlődés és a települések fejlődésével egyre több nagykapacitású
ipari és ivóvízellátási rendszer építésére van szükség. Nagy tározógátak, regionális
vízellátó rendszerek épülnek. A folyóvölgyek árvízvédelmének mind biztonságosabb
kiépítése, a folyók csatornázása, a víziutak kiépítése egyre inkább olyan több
célú, nagy vízilétesítmény építését kívánja meg, amely egyaránt szolgálja a
mezőgazdasági és ipari vízellátást, az árvízvédelmet, a vízi szállítást, az energia-
termelést, az üdülést és egyéb vízgazdálkodási vagy népgazdasági érdekeket.
Bár az egyes ágazati érdekek néha ellentétes igényűek, mégis megfelelő koordiná­
lásukkal kialakított több célú létesítmények gazdasági m utatói kedvezőbbek,
m int az egycélú műveké. Ezen a módon csökkennek a vízerő-hasznosításra jutó
költségek is, ami kedvező az egyéb energiahordozókkal való versenyben.
6.122. Csúesenergia-tcrmelcs
Másik jelentős irányzat a vízerőművek felhasználására azoknak egyre fokozot­
tabb bevonása az energiatermelésbe a csúcsfogyasztási időszakban. A nagy teljesít­
ményű hőerőművek és atomerőművek gyakorlatilag nem tudják megfelelőképpen
— és főleg gazdaságosan — követni a villamosenergia-fogyasztási igény szélsőséges
és igen gyors napi ingadozását. Amíg ezeknek az erőműveknek teljes terhelésre
való felfuttatásához több órára van szüksége, addig a vízerőműveknek csak
néhány percre.
A napi vagy heti ingadozáson kívül évszakos szabályozásra is szükség van. Erre
nagyon jó lehetőséget nyújtanak a nagy völgyzárógátak mellé épített vízerő­
művek, amelyekkel a víz felhasználását és így az energiát a nagy energiafogyasz­
tású időszakokra lehet korlátozni. Még az energiatermelési szempontból aránylag
135
jelentéktelenebb, kis esésű vízerőtelepek teljesítménye is jelentősen növelhető a
változó duzzasztási szint bevezetésével előálló medertározás kihasználásával,
n. vízerőtelepek csúcsenergia-termelésre felhasználható klasszikus típusa a szi­
vattyús energiatározó, amelynél a kis terhelésű időszakban rendelkezésre álló
„fölös” energiát felhasználva, vizet szivattyúznak fel megfelelő magasságban
elhelyezett, nagy térfogatú hegyi tározóba. A tározó vizében felhalmozott energiát
a nagy terhelésű időszakban használják fel villamosenergia-termelésére.
A továbbiakban elsősorban azokat a vízerőműveket tárgyaljuk részletesebben,
amelyek a magyarországi fejlesztések szempontjából szóba jöhetnek. Említésre
kerülnek ezeken kívül a nagyesésű vízerőművek is.
A vízerőműveket különböző szempontok szerint szokás csoportosítani, így pl. a
hasznosított esés, a topográfiai viszonyok, a vízerőmű energiagazdasági jellege
vagy más műszaki szempont szerint.
6.13. A vízerőműveken termelhető energia értékelése
A vízierőművekkel termelhető energiát gyakorlati szempontból 3 kategóriába
osztják.
Csúcsenergia, amely teljesen az igények szerint termelhető, és jól helyettesítheti
a hőerőműveken drágábban termelhető energiát. Igen nagy gazdasági értéke van.
Igény szerint nem szabályozható energia, amely bizonyos időszakokban helyettesít­
heti az alapenergiát termelő hőerőműveket. Ennek az energiának kisebb az értéke.
Másodlagos energia, amely csak időszakosan, a nagyobb vízhozamok idején áll elő
és egyáltalán nem szabályozható. Ennek az értéke a legkisebb.
A legnagyobb értéke a tározókban rendelkezésre álló és a fogyasztási igény szerint
szabályozható energiának van. Egy főleg vízerőművekből álló villamosenergia­
rendszerben igen nagy jelentősége van a tározóknak, mivel az azokban tározott
energia akár évszakosán is áthelyezhető. Vegyes energiarendszerben, ahol a
vízerőművek nem döntő jelentőségűek, és amelyekben a hőerőművek az évszakos
hiányok fedezésére rendelkezésre állnak, általában a napi csúcsenergia termelése a
jelentősebb.
6.14. Vízerőművek csoportosítása
Az egyik gyakori csoportosítás szerint a vízerőművel termelhető viliamosenergia
energiagazdálkodási értéke szerint a tározó nélküli és tározós vízierőművekre
felosztás a legcélszerűbb.
A tározó nélküi vízerőművek energiatermelése szorosan igazodik a folyó hidrológiai
rezsimjéhez, azaz mindig a pillanatnyi vízhozam a mértékadó. Régebben az alacsony
kiépítésű, kis esésű vízerőművek jórészt ilyen típusúak voltak. A mai időkben
leginkább a több célú folyami vízlépcsők m ellett építenek ilyen erőműveket.
Ilyen pl. a kiskörei vízerőmű. Az energetikai m utatók javítása érdekében ilyen
esetekben is célszerű legalább kisebb m értékű napi tározás megvalósítása.
A tározós vízerőművek rendszerint közepes vagy nagy esésű vízierőművek. Ezek
rövidebb-hosszabb időre felfogják a folyón lefolyó víztömegeket egy tározó me­
dencéjében, és a vizet energetikai szempontból kedvezőbb időpontban bocsátják
le. Ide sorolják az energetikai szempontból legkedvezőbb szivattyús energiatáro­
zókat is.
136
A két szélső változat között számtalan közbenső megoldás lehetséges. A tározóból
való lebocsátás napi, heti, vagy akár évszakos szabályozású lehet. A megfeleld
topográfiai lehetőségek esetén gyakran több folyóvölgy vizét is összegyűjtik a
kedvezőbb gazdasági hasznosítás érdekében.
6.2. V ÍZ E R Ő M Ű V E K É P ÍT É S É K E K ÁLTALÁKOS SZEM l'O K TJA I
A vízerőművek építésével kapcsolatban néhány olyan általános szempontra
szükséges rám utatni, amely a legtöbb erőműnél figyelembe veendő, függetlenül a
vízerőművek típusától és egyéb paramétereitől. A művek kialakítása szempont­
jából alapvető az esésveszteségek csökkentése és ennek érdekében az áram lást
határoló betonfelületek és egyéb szerkezetek hidraulikailag kedvezőbb kialakítása.
E zt leggyakrabban csak modellkísérletekkel lehet mind hidraulikai, mind pedig
gazdasági szempontból megfelelőképpen megoldani.
A vízerőmű egyes betonszerkezeteit műszaki-gazdasági okokból különböző beion-
fajtókból állítják elő. Alapvető kívánalom a betonszerkezetek megfelelő szilárdsága.
Szerkezeti, stabilitási vagy egyéb okokból a vízerőművekhez gyakran viszonylag
nagy betontestek építésére van szükség. Ezeknek egyes részeiben a szilárdsági
igények alacsonyabbak, más részeiben, így a felépítményekben nagyobbak. A na­
gyobb sebességű, esetleg hordalékos vízzel érintkező felületeket ellenállóképes
szerkezetekből kell kialakítani. Különlegesen nagy szilárdságú adalékokat, acél­
lemez burkolatokat, esetleg különleges kőburkolatokat alkalmaznak. Nagyobb
betontömegek építésekor azokban kiképeznek takaréküregeket is, amelyeket leg­
többször homokkal vagy homoko s kaviccsal töltenek ki.
Fagyállóság tekintetében az általános igényeken kívül fokozott fagyállóságot
kívánnak meg a vízzel váltakozva érintkező betonszerkezetek kialakításakor.
A nagy tömegű betontestek m iatt az építésnél elkerülhetetlen a munkahézagok
alkalmazása. Ezeket, a betonozás technológiájának figyelembevételével úgy kell
kialakítani, hogy az építmény a statikailag feltételezett igénybevételi rendszernek
megfelelőképpen működjék.
Az építmény egyes betonszerkezeteit megfelelő vízzáró minőségben kell elkészíteni,
hogy a gyakran több atmoszféra üzemi víznyomás m ellett se engedjék á t a vizet.
Ebből a szempontból is különös gonddal végzendők a betonozási m unkák. A m unka­
hézagokat, a betonozási hézagokat és az egyes betontestek közötti osztóhézagokat
ugyancsak vízzáróan kell kialakítani. Az építmény terv szerinti működésének
ellenőrzésére mérő- és ellenőrző berendezéseket helyeznek el: az üzemben kelet­
kező felhajtóerő mérésére való piezométereket, valam int az építmény mozgásának
ellenőrzésére, a változó vízszintkülönbségek és vízállások következtében bekövet­
kező süllyedések mérésére szolgáló különböző berendezéseket.
A vízerőtelep általános kialakítását az üzemi igényeken kívül alapvetően befolyá­
solják az építési és szerelési m unkák összehangolásából származó feladatok. A víz­
erőtelep egyes részeit az építés alatti szerelési feladatok, más részeit pedig az
üzemben később bekövetkező ellenőrzési és nagyjavítási m unkákat megkönnyítő
módon kell kialakítani. Az építés és szerelés összehangolása különösen fontos,
m ert nagymértékben hat a létesítmény terv szerinti üzembe helyezésére. Vízerő­
telepeknél különösen fontos és gyakori, hogy egyes gépeket az építés teljes befeje­
zése előtt m ár üzembe helyezzék. Ennek gazdasági előnye igen nagy, ezért ennek
biztosítása, az építési és szerelési munkák, valam int az üzem megfelelő összehan­
golása jelentős feladat.
13T
6.3. TÁROZÓ N É L K Ü L I V ÍZ E R Ő M Ű V E K 6.31. Folyami vízerőművek
A tározó nélküli vízerőművek leggyakrabban a kis esésű vízerőművek csoportjába A folyami vízerőművet a folyó alkalmas helyén, mederben vagy átvágásban építik.
tartoznak. Az esés nagyságának szerepe döntő mind a vízerőmű építési és techno­ Helyének megválasztásakor fontos szempont a minél nagyobb esés előállítása és a
lógiai berendezéseire, mind a vízerőmű gazdaságosságára. Általában 15 m-t kedvező alapozási lehetőség. Célszerű, ha a folyó duzzasztással érintett szakaszán
tekintik a kis esésű vízerőművek felső határának. Ez a határérték azonban csak aránylag magas partok vannak, hogy magasabb duzzasztás esetén is elkerülhető
közelítő, mivel az esésen kívül más jellemző tényezők is befolyásolják az erőművek legyen a folyómenti költséges járulékos védőberendezések építése.
kategóriába sorolást. A tározó nélküli kis esésű vízerőművekre általában a A folyami vízerőmű alapvető m űtárgyai a duzzasztómű és a vízerőtelep. Ezenkívül
következők a jellemzők: szükség szerint különböző m űtárgyak épülnek a vízlépcső m ellett; hajózsilip,
csónakzsilip, hallépcső, vízkivételi mű, tutaj áteresztő és egyéb létesítmények.
a folyók alsó szakaszán épülnek;
Az 1.6-1. ábrán a kiskörei vízerőtelep általános elrendezése látható. Ez a vízlépcső­
külön, rendszerint mozgó szerkezetű duzzasztóművel együtt épülnek; elsődlegesen mezőgazdasági-vízgazdálkodási célból épül. A vízerő-hasznosítás csak
aránylag nagy a hasznosított vízmennyiség, turbinaként K áplán- vagy cső­ másodlagos jelentőségű. A változó duzzasztás és a lebocsátandó vízhozamok erős
turbinát alkalm aznak; ingadozása m iatt a hullámtéren az árvizek lebocsátására külön hullámtéri duz­
zasztómű is épül.
jelentősek a szorosan vett vízerőtelepen kívüli létesítmények és azok költ­
A vízerőtelep az energiatermelést közvetlenül szolgáló létesíményeket, azaz a víz­
ségei; gépeket, kapcsolatos energiatermelő berendezéseket és az ezeket magában foglaló
az energiatermelés a folyó mindenkori vízhozamától függ, tározás nincs, vagy építményt tartalm azza, a hozzá csatlakozó létesítményekkel.
csak kis m értékű. A vízerőtelep kialakítása lehet egységes vagy megosztott.
A kis esésű vízerőművek rendszerint a folyó 10—50 cm/km esésű alsó, alluviális
szakaszán épülnek. 10 cm/km-nél kisebb esésű szakaszon építésük ritkán gazda­
ságos.
Az esést előállító duzzasztómű rendszerint több nyílású és az alsó szakaszokra jel­
lemző nagy árvízi hozam m iatt a létesítmény költséges. Alapozása és építése az
áteresztő alluviális talajon gyakran bonyolult. Ilyen viszonyok között különösen
nagy feladat a vízlépcső következtében bekövetkező szivárgás káros hatásának
megszüntetése a m űtárgy állékonyságának és kiüregelődéstől való védelmének
biztosítása.
A hasznosított kiépítési vízmennyiség aránylag nagy, több száz, esetleg több ezer
m3/s. Megállapítására részletes hidrológiai és energiagazdasági számításokat vé­
geznek.
A hasznosítható esést befolyásolja a folyó természetes vízhozama, ezért kettős
szabályozású Káplán- vagy csőturbina szükséges.
A duzzasztóművön kívül jelentős védelmi létesítmények szükségesek a duzzasztott
folyószakasz m enti települések és mezőgazdasági területek védelmére. Ezek:
töltések, szivárgást gátló falak, szivárgócsatornák, rézsűburkolatok stb. Ezek
beruházási és üzemi költségei jelentősek, különösen, ha a duzzasztási szint maga­
sabb a környező területek szintjénél. Ezeknek a járulékos védelmi intézkedéseknek
a beruházási költsége egyes esetekben megközelítheti a teljes vízerőműrendszer
beruházási költségének 40—50%-át. A védelmi intézkedések megfelelő gazdaságos
megállapításához az érintett területnek és altalajának részletes feltárására van
szükség.
Az energiatermelés nem igazítható a fogyasztói igényekhez, mivel a folyó természe­
tes vízhozamának függvénye. Célszerű ezért a változó duzzasztási szint tartásával
napi tározótér kialakítása legalább részleges napi csúcsenergia-termelés biztosí­
tására.
Általános elrendezés szempontjából a kis esésű vízerőműveket 2 főcsoportba 1 d u zzasztó m ű ; 2 e rő m ű ; 3 h ajó zsilip ; 4 h u llá m té ri d u z z a sz tó m ű ; 5 la k ó te le p ; 6 b o lt;
sorolják: a folyami és az oldalcsatornás vízerőművek csoportjába. 7 é tte re m ; 8 h ő k ö zp o n t; 9 ig a z g a tá si é p ü le t; 10 k ezelő telep ; 11 v íz m ű ; 12 szen n y v íztisz­
tító m ű ; 13 t é li k ik ö tő

138 139
Egységes elrendezés esetén a vízerőtelep összes gépei egy építményben, esetleg fűteni kell: villamos energiával, melegebb víz, gőz vagy levegő áram oltatásával,
osztóhézaggal megosztott tömbökben helyezkednek el, legtöbbször egy áramlástani levegő befúvatásával stb.
szempontból kedvezően kialakított oldalsó öblözetben. Az ideiglenes elzárásokat szereléskor vagy javításkor az előcsatorna hornyaiban
Megosztott elrendezés esetén akár pillérszerű építményben, esetleg a meder két helyezik el.
oldalán, külön-külön tömbben épül a vízerőtelep. A turbinazsilip üzemzavar vagy javítás esetén lehetővé teszi a turbina víztelení­
A megosztott elrendezésnek elsősorban hidraulikai és áram lástani előnyei vannak. tését. A turbinazsilip egyszerű vagy gyorsan záró típus. Ez utóbbi mintegy 1 perces
Egyes esetekben, pl. a középen elhelyezkedő közös duzzasztómű két oldalán szim­ gyors zárással a turbina túlzott megszaladása ellen nyújt védelmet.
metrikusan helyezték el a román, illetőleg jugoszláv erőtelepet a vaskapui dunai A csigaház rendeltetése, hogy az előcsatornából érkező vizet egyenletes elosztással
vízerőműnél. irányítsa a turbina vezetőlapátjaira.
A vizerotelep fő részei: A szívócsatorna a turbina járókerekénél kezdődő, folytonosan bővülő, derékszögben
vízkivételi mű; h ajlított tengelyű betoncsatorna. Feladata a statikai és dinamikai szívómagasság
a felső öböl; hasznosításán kívül a víz folyamatos lelassítása az alsó öblözetbe való visszavezetés
céljából.
a vízerőtelep tömbje;
Az 1.6-2. ábra a tiszalöki kis esésű vízerőtelep főmetszetét m utatja.
az alsó öböl;
A kis esésű vízerőművekbe újabban az eddigi, függőleges tengelyű, főleg Kaplan-
a duzzasztóműhöz, illetőleg a parthoz csatlakozó egyéb létesítmények, így az vagy propellerturbinák helyett vízszintes vagy közel vízszintes csőben elhelyezett
elválasztópillérek és partfalak. axiális átömlésű turbinákat, ún. csőturbinákat szerelnek.
Vízkivételi művet régebben gyakrabban, újabban költségmegtakarítás m iatt ritkán Azonos teljesítmény és egyéb jellemző tulajdonságok esetén a csőturbinának a
építenek, legfeljebb úszó jégterelőművet. A felső és alsó öblözet kedvező áramlási Kaplan-turbinával épített vízerőművekkel összehasonlítva jelentős előnyei van­
feltételeket biztosít a víznek az erőtelephez való rávezetésére és onnan való elve­ nak. A bonyolult kialakítású csigaház és szívócsatorna helyett jóval egyszerűbb az
zetésére. egyenes turbinacsatorna építése, csökkennek az építési betonm unkák, az alapozás
A felső és az alsó öblözet megfelelő helyszínrajzi, mélységi és szélességi kialakítása
az esésveszteség és hordaléklerakódás csökkentése m iatt fontos. Különösen széles,
sok gépből álló erőtelep m ellett okoz néha problémát a megfelelő kialakítás, a tu r­
binák egyenletes vízellátása érdekében.
Az elválasztópillérek a duzzasztómű és a vízerőtelep eltérő áramlási tereit választják
el egymástól. Megfelelő kialakítással kiküszöbölhetők a kimosások és esésvesztesé­
gek. A felső elválasztó pillér általában rövidebb, sokszor egészen elmarad.
Az öblözetek és elválasztópillérek legmegfelelőbb kialakítását kismintakísérletek­
kel lehet megállapítani.
A vízerőtelepen belül a következő főlétesítményeket különböztetik m eg:
belépési szelvény, küszöbbel;
gereb, esetleg merülőfal;
turbinazsilipek;
csigaház és szívócsatorna, ill. csőturbina esetén turbinacsatorna;
vízgépek a villamos berendezésekkel együtt, felépítmény.
A belépési szelvény otyan kialakítású, hogy kedvező, minél kisebb veszteségű áram­
lást biztosítson a szokásos, kb. 1 m/s körüli áramlási sebességgel. Nagy szélesség
esetén az elzárószerkezetek fesztávolságának csökkentése érdekében a belépési
szelvényben osztópilléreket építenek. Hordalékos víz esetén a hordalék távoltar­
tására küszöb is szükséges.
A gereb célja a turbinák nagyobb m éretű uszadéktól való védelme. A gerebek
50— 120 mm között változó résszélessége a turbina jellemzőitől függ. A gereb
uszadékoktól való m egtisztítására gerebtisztító gépet használnak.
A gereb téli eljegesedése esésveszteséget, sőt teljes íeállást is okozhat. E zért azt

140 141

kedvezőbb. Mindezeken kívül a gépészeti berendezések paraméterei is kedvezőb­
bek, a gépek szerelése és javítása is sokkal egyszerűbb.
A z 1.6-3. ábra a kiskörei csőturbinás vízerőtelepet m utatja.
A kis esésű vízerőművekben alkalm azott turbinatípusok:
Francis-turbina,
propellerturbina,
Kaplan-turbina és
csőturbina.
A Francis-turbina radiális átömlésű, réstúlnyomásos turbina, amelynek sűrű,
rögzített lapátozású járókereke van.
A propeller-, a Káplán- és a csőturbina különálló lapátokból álló szárnylapátos
axiális átömlésű gép. A propellerturbina járókerekének lapátjai rögzítettek, míg a
K aplan-turbina lapátjai állíthatók. Mindkét turbinatípusnál a vezetőlapátok
rögzített vagy állítható típusúak lehetnek.
A csőturbina vízszintes vagy közelítően vízszintes tengelyű szárnylapátos turbina.
A szárnylapátos turbinák víznyelését a vezetőlapátoknak Fink-gyűrűvel állításával
szabályozzák.
A generátor a turbina mechanikai energiájának villamos energiává alakítására
való.
A turbina és a generátor leggyakrabban közös tengellyel van összekötve, így azonos
fordulatszámú. A generátorok váltakozó áramú, 3-fázisú szinkrongenerátorok,
fordulatuk a pólusszámtól és a hálózati periódustól függ. Alacsony turbina-
fordulatszám esetén kedvezőbb lehet a generátor fordulatszámának növelése köz­
beiktatott hajtóm ű útján. Az áttétel a generátor méreteinek csökkenésére vezet.
A csőturbinák leggyakrabban alkalm azott megoldása, hogy a generátor a turbina
járókereke előtt vagy mögött elhelyezett körte alakú körüláram olt testben helyez­
kedik el.
A generátorokkal term elt 3—10 kV feszültségű áram ot gyűjtősínek továbbítják a
transzformátorhoz, ahol az energia szállítási távolságától függő feszültségre transz­
formálják.
142
A vízerőtelep működését vezénylő teremből irányítják. I tt helyezik el a különböző
m űködtető kapcsolókat, mérő-, ellenőrző- és jelzőberendezéseket.
A vízerőtelep felépítménye a csigaház födémé, ill. csőturbinánál a turbinacsatorna
feletti rész. A zárt gépcsarnokos vagy az újabban gyakoribb alacsony felépítésű
gépkamrás megoldáson kívül megfelelő klímájú területeken, szabadtéri telepítést
is alkalmaznak.
A vízerőtelep fontos berendezései még a szerelést és javítást szolgáló szerelőterek,
a híd- és bakdaruk, amelyekkel gyakran a különböző zsilipeket és betétgerendákat
is kezelik. Szokásos a duzzasztóművön is végigfutó közös bakdaru alkalmazása.
G.32. Üzemvízcsatornás vízerőművek
Üzemvízcsatornás vízerőműnél az energiatermelésre szolgáló vízhozamot az
üzem vízcsatornával vezetik a csatornán épített vízerőtelephez. Ilyen módon
nemcsak a duzzasztással előállított esés hasznosítható, hanem rendelkezésre áll a
hasznosított folyószakasz két végpontja és az üzemvízcsatorna esése közötti esés­
különbség is.
Az üzemvízcsatornás vízerőmű fő részei:
duzzasztómű,
vízkivételi mű,
felvízcsatorna,
csatornafő,
vízerőtelep és
alvízcsatorna.
A duzzasztómű állandó kiindulási vízszint biztosít az üzemvízcsatornában. Méreteit,
kialakítását elsősorban a folyó által levezetett vízhozamok szabják meg.
A vízkivételi m ű rendeltetése a víz kedvező hidraulikai kivezetése a folyóból, a víz­
kivétel szabályozása, valam int a hordalék és uszadék távoltartása. Elsősorban a
kisebb vízerőművek mellett létesítik. Nagyobb vízhozamok esetén igen költséges,
feladatát ilyen esetekben közvetlenül a vízerőtelep felett létesített berendezések
veszik át. Ilyen megoldású a közös csehszlovák—magyar Duna-szákaszon tervezett
felső-dunai üzem vízcsatorna (1.6-4. ábra). Ez az ún. gabcikovói vízerőmű átme­
netet alkot a tározós erőművek felé. Duzzasztóművé kereken 1 m-es vízszintvál-
tozás mellett 50 millió m3 vizet tároz. Ezzel a vízmennyiséggel napi kétszeri csúcs­
teljesítmény szolgáltatható. Az 1.6-5. ábrán bem utatjuk a gabőikovói vízerőtelepen
felhasznált vízhozam (Q) és teljesítmény (P) napi változását a hozzá tartozó fel-
vízszint- (FV ) és alvízszint- (A V ) ingadozásokkal együtt.
Az üzemvízcsatorna feladata a víznek legkisebb esésveszteséggel való elvezetése a
vízerőtelepre. K ialakításának jelentős szerepe van a vízerőmű gazdaságos kiépí­
tésében és a zavartalan üzem biztosításában, mind a hordalék, mind pedig a jég
szempontjából. A felvízcsatorna lehet eredeti föld állapotú, jav íto tt földszelvényű
vagy burkolt kialakítású.
Lényeges gazdasági kérdés az üzemvízcsatornából való elszivárgás csökkentése.
E zt különböző szivárgáscsökkentő beavatkozásokkal, talajcserével, iszapolással,
különböző talaj stabilizációs módszerekkel, agyagos adalékok hozzáadásával vagy
különböző burkolatokkal érik el. Kedvező esetben a hordalékosabb vízfolyások
143
 P,
MW
600

400

200
0

esetén a természetes kolmatáció következtében néhány hónap a la tt jelentős szivár­

gáscsökkenés áll elő.
Széles, nagyméretű csatornáknál, különösen a Rajna francia—német szakaszán
szerzett tapasztalatok alapján leggazdaságosabbnak egy kom binált megoldást
találtak, amelynél a széles csatorna fenékszintjén csak talaj töm örítést végeztek
és szivárgáscsökkentést, a csatorna rézsűjét pedig a hullámverés mechanikai
hatása ellen és a szivárgás csökkentésére betonnal, ill. aszfalttal burkolták.
Amennyiben az üzemvízcsatornában való hajózást megengedik, külön intézkedések
szükségesek a fenékszigetelés megvédésére a horgonyzás okozta rongálás ellen.
Az üzem vízcsatornában megengedett vízsebesség felső h atárát a hajózási feltételek
szabják meg.
A csatornafő az üzemvízcsatorna felső végénél, a vízerőtelep előtt levő szakasz,
amelynek kialakítása hasonló a folyami vízerőművekéhez.
A vizerőtelep létesítményei is általában megfelelnek a folyami vízerőmű hasonló
létesítményeinek. Ezenkívül az üzemvízcsatornás erőművekhez a vízerőtelep
tömbjében vagy mellette, külön árapasztó csatorna is épül, a turbina hirtelen
zárásakor érkező víz következtében előálló magas csatornavízállások megakadályo­
zására.
Mély bevágásé és hosszabb aluízcsatornák esetén a felvízi szakasszal ellentétes
hatásokkal kell számolni. I tt a talajvízszint csökkentéséből származó várható
káros hatások megszüntetése érdekében a fel vízcsatornából vagy szivárgó csa­
tornából odavezetett vízzel talajvízdúsítást végeznek.
Az előbbiek szerint az alvízcsatorna mentén szivárgás elleni védelemre általában
szükség nincsen, itt elsősorban a rézsűket kell biztosítani, különösen, ha a vízerő­
telep időszakos csúcsüzeme következtében az alvízszintben gyorsabb vízszint-
változások állnak elő.
Jelentős feladat a felvízcsatorna védelme a hordaléklerakodástól, az alvízi meder­
erózió megakadályozása, hasonlóképpen a felvízcsatorna és a vízerőtelep álló és
zajló jégtől való megvédése.

10 V íz é p íté s I. k ö t e t
144 145
6.4. TÁROZÓS V ÍZ E R Ő M Ű V E K

A tározós vízerőművek általában a közepes vagy nagy esésű erőművek csoport­

jába tartoznak. (A 15—50 m közötti esésűeket a közepesnek, az 50 m felettieket
nagy esésűeknek nevezik.) Igen gazdaságosak a nagyobb, több száz vagy akár
ezer m éter feletti esést is hasznosító művek, mivel nagy esések esetén a vizet szál­
lító vezetékek és a gépészeti-technológiai berendezések méretei — azonos teljesít­
mény mellett — viszonylag kisebbek.
A tározós vízerőműveket általában a következők jellemzik:
a folyók felső szakaszán épülnek;
aránylag kicsi a hasznosított vízmennyiség és nagy az esés;
kedvező esetben nem jelentősek a szorosan v ett vízerőtelepen kívüli létesít­
mények költségei;
az energiatermelés a természetes hozzáfolyástól eltérően szabályozható.
A tározós erőművek a folyók felső, hegyvidéki szakaszán mesterséges vagy gyakran
meglevő, természetes tavak felhasználásával épülnek. Kedvező, nagy szilárdságú
kőzetek esetén viszonylag olcsóbb szerkezetek építhetők, gyakran elm aradhat a
csatornák vagy nyomóalagutak költséges beton- vagy acélburkolata.
Az alkalm azott turbinatípusok 100 m esésig propeller- vagy K aplan-turbinák.
Francis-turbinák alkalmazási tartom ánya 600 m esésig terjed, 100 m esés felett k nyomóalagút vagy nyomócső a vízkivételi műtől a vízerőtelepig vezeti a felhasz­
egészen az 1000 m feletti tartom ányig Pelton-kerekeket alkalmaznak. nált vizet. Az alagúthoz gereb és elzárószerkezet kapcsolódik. Az alagút, ill. a
Természetes tavak és rövid tápláló nyomóalagutak vagy nyomócsövek esetén a csővezeték készülhet a völgyzárógát testében vagy esetleg megkerülő vezeték
költségek legnagyobb része a szorosan v ett vízerőtelepre esik, így ezek az erőművek formájában.
gazdasági m utatói igen kedvezőek. A vízerőtelep a völgyzárógát lábánál vagy a völgy szélén helyezkedik el. Kialakítása
A tározós vízerőművek legnagyobb előnye, hogy teljesítményük leggyakrabban jól hasonló a kisesésű vízerőművekéhez. A turbina típusa az eséstől függően Francis-,
igazodhat a fogyasztási igényekhez. propeller-, ill. Káplán-, vagy — nagy esés esetén — Pelton-turbina lehet.
A tározós vízerőművek egyik alaptípusa a völgyzárógátas vízerőmű (1.6-6. ábra). Az alvízcsatorna hasznosítás után a vizet visszavezeti a vízerőteleptől a folyóba.
Ezek gyakran többcélú vízhasznosításúak, a tározott térfogat egy része árvízvé­ Gyakoribb és gazdaságosabb a tározós vízerőmű olyan kialakítása, amelynél a
delmi célokat szolgálhat, másik része mezőgazdasági vagy egyéb vízellátást, további tározóhoz egy vagy több, rövidebb-hosszabb nyomóalagút vagy nyomócső csat­
része pedig vízerő-termelést. lakozik (1.6-7. ábra). Ezen a módon lényegesen növelhető a teljesítmény. Gyakran
Több célú mű esetében (pl. öntözővíz-tározás vagy árvíztározás esetén) m ár bizo­ több völgyzárógáttal és több nyomóalagúttal egész vízerőmű-rendszerek épülnek
nyos engedményeket kell az egyes felhasználóknak tenni, ami m ár korlátozásokat a hegyvidéken.
tesz szükségessé, az egyes hasznosítási ágazatokban. Ezek a korlátozások bizonyos
művekkel kiküszöbölhetők vagy csökkenthetők. Ilyen pl. alsó kiegyenlítőtározó
kiépítése folyamán öntözővíz-szolgáltatásra a napi csúcsenergia-termelésre léte­
sített tározó esetében.
A tározós vízerőmű fő részei:
vízkivételi mű,
völgyzárógát,
nyomóalagút vagy nyomócső,
vízerőtelep és
alvízcsatorna.
A vízkivételi mű a tározó különböző vízszintjeihez igazodva, biztosítja az erőtelep
vízellátását.
A völgyzárógát a folyóvölgy elzárásával lehetővé teszi a víz tározását.
10*
146 1 4 7
Az ilyen típusú erőműhöz a felsorolt műtárgyakon kívül kiegyenlítőmedence is
tartozik.
A kiegyenlítőmedence célja a nyomóalagútban és nyomócsőben keletkező túlnyo­
mások csökkentése. A nagynyomású vezetékek fontos tartozékai a csővezeték
végén levő csőzárak. A felső elzárás elsősorban biztonsági célt szolgál csőtörés
esetére, azonkívül lehetővé teszi a nyomóalagút víztelenítését. Az alsó turbina
előtti csőzár a turbina lezárására való.
Csőzárak fajtái: tolózár, pillangózár, gyűrűs csőzár és gömbzár.
6.5. SZIVATTYÚS EN ER G IA TÁ R O ZÓ K
A kultúra és civilizáció fejlődésével, továbbá az energiafogyasztási korlátozások
csökkentésével mind jobban növekszik a villamosenergia-rendszerek csúcsteljesít­
mény-igénye, és egyre meredekebb a terhelések időbeni fel- és lefutása. Egy-egy
érdekesebb televízióközvetítés idején pl. néhány percen belül 100 MW nagyságú
ugrásszerű terhelésnövekedés áll elő kisebb energiarendszerekben is.
A csúcsterhelések fedezésére, a terhelések kiegyenlítésére és a változások gyors
követésére a vízerőművek közül a szivattyús tározós erőművek a legalkalmasab­
bak, rugalmasságuk nagyobb minden más csúcserőműnél.
A szivattyús tározó elvi kialakítását az 1.6-8. ábrán m utatjuk be. A létesítmény
alapja két, egymás fölött jelentős magasságkülönbséggel elhelyezett medence.
Az alsó medencéből éjjel vagy kis fogyasztású időszakban felszivattyúzzák a vizet
a magaslaton elhelyezett felső medencébe, m ajd csúcsteljesítmények idején fordí­
to tt irányban, az alsó medencébe vezetik a vizet a szivattyúval közös tengelyű
turbinán keresztül. A vízgépekkel közös tengelyű villamos gép szivattyúzáskor
m otorként, turbinaüzemben pedig generátorként működik.
Felső tározó
148
A két medencét összekötő csővezeték felszínen elhelyezett acélcső vagy újabban
gyakran föld alatti, szilában épített alagút.
Gazdaságos műszaki m utatójú szivattyús energiatározókra a következők jellemzők:
Nagy h magasságkülönbség a medencék között, így viszonylag kis átmérőjű
a nyomóvezeték, kisebb a szükséges tározótérfogat és a nagyobb fordulat-
szám következtében kisebb méretűek a gépek.
Rövid l távolság a két medence között.
Az alsó medence lehetőleg természetes tó vagy bővizű folyó.
Kedvező, teherbíró kőzet.
Minél nagyobb teljesítményű gépcsoportok alkalmazása lehetőleg kettős mű­
ködésű vízgépekkel szivattyúturbinával és motorgenerátorral.
A szivattyús energiatározók mintegy 70—72%-os összenergetikai hatásfokkal
működnek.
A szivattyús energiatározók két főcsoportba oszthatók:
a vegyes üzemű energiatározók felső medencéjét természetes vízfolyás is táplálja;
a kizárólag szivattyús tározós erőmüvek felső medencéjéhez nincsen természetes
hozzáfolyás, így a feltöltést kizárólag szivattyúkkal végzik.
A vegyes üzemi energiatározókat gyakran úgy létesítenek, hogy évszakos vagy
éves tározómedencék vízerőműveit szivattyúkkal egészítik ki. Erre a típusra
jellemző, hogy a beépített szivattyúk teljesítménye lényegesen kisebb a beépített
turbinákénál.
A szivattyús energiatározók jő részei:
felső medence,
vízkivételi mű,
nyomóvezeték,
erőtelep,
alvízalagút és
alsó medence.
A felső medence néha természetes, gyakrabban mesterséges medence. A kedvező
energetikai hatásfok és biztonságos működés érdekében lényeges a tökéletes tömí­
tés, szigetelés és rézsűk olyan kialakítása, hogy a jelentős és gyorsan bekövetkező
vízszintingadozásokat károsodás nélkül követhessék.
A nagyobb teljesítményű erőműveknél ez az ingadozás 10 m-nél is nagyobb lehet.
A vízkivételi mű tornyos vagy aknás elrendezésű, csőtörés esetére gyorsan záró
szerkezettel van ellátva.
A szabad felszínen épített nyomócső acélból készül, vagy az újabban gyakoribb
felszín alatti vezetés esetén a kőzet minőségétől függően bélés nélküli, betonbélésű
vagy acéllemez bélésű nyomóalagút.
Az erőtelep az előzőkben leírt vízerőtelepekhez hasonló elrendezésű. A tározós
erőművekhez hasonlóan két típusa van, a felszínen vagy a föld alatt elhelyezett
149
 1
£ 7. VÍZELLÁTÁS
Ungváry György

7.1. H ID EG V ÍZELLÁ TÁ S

7.11. A vízellátás feladata, fejlődése és fejlesztése

0 1000 2000m
1.6-9. ábra. A prédikálószéki szivattyús
energiatározó helyszínrajza
gépház. Megfelelő szikla esetén gazdasági és üzemi szempontból rendszerint elő­
nyösebb a föld alatti gépház.
A turbinák előtt csőzár van a turbinák elzárására.
Az alvízalagút szabad felszínű vagy nyomás alatti kialakítású.
Az alsó medence természetes vagy mesterséges tó, esetleg bővizű folyó.
A gépházhoz csatlakoznak a transzformátorok, kábelek és szabadtéri állomás, vala­
m int a kapcsolatos berendezések.
Az 1.6-9. ábrán a két fokozatban összesen 600 MW teljesítményre tervezett pré­
dikálószéki energiatározó helyszínrajza látható.
A vízellátás feladata a települések (városok, községek, lakott helyek) gazdaságos
ellátása ivóvízminőségű — lehetőleg közműves — ivóvízzel, továbbá az ipartelepek
és mezőgazdasági üzemek gyártástechnológiai, egészségügyi, valam int tűzoltási
célokat szolgáló vízzel. A vízellátás régebben nem okozott különösebb nehézséget,
azonban m ár jelenleg és a jövőben mindinkább fokozódó m értékben egyre több
gondot és nagyobb feladatot jelent, különösen az ipar fejlődése, az urbanizálódás,
a közegészségügyi követelmények, valam int a társadalm i igényesség (komfortos
lakás) növekedése következtében.
A vízellátás korszerű és a mindenkori igényeknek megfelelő kielégítését megnehe­
zíti az, hogy a települések, valam int az ipartelepítésre alkalmas helyeken legtöbb
esetben nem kedvezőek a vízbeszerzési adottságok. Hátrányos tényező a telepü­
lések szétterültsége is, az egy-két szintes beépítés és ennek következtében a kis
laksűrűség, továbbá a településhálózat fejlesztése és a közművesítés közötti ará­
nyosság hiánya. A településhálózat fejlesztésének egyéb érdekei (út, vasút, köz­
lekedés, kereskedelem, közintézmények, ipartelepítés, gáz, gőz, villamos energia,
munkaerő és foglalkoztatás stb.) sokszor háttérbe szorítják a vízellátást. H átrá­
nyosan hat az is, hogy egyre alacsonyabb laksűrűségű területeket kell bevonni a
közműves vízellátásba és a vízkészletek korlátozott volta m iatt mind távolabb
fekvő felszín alatti, ill. költséges tisztítást igénylő felszíni vízkészleteket kell igény­
bevenni. Az ipari vízellátó művek kiépítésének elmaradása m iatt az ipari üzemek
a közművek által term elt víz jelentős hányadát felhasználják, ami a lakosság
ivóvíz-ellátását hátrányosan érinti.
Az újabb ipari technológiák (vegyi anyagok) alkalmazása, valam int az urbanizáló­
dás mind fokozottabban és koncentráltan szennyezik a felszíni vizeket és bonyo­
lultabb víztisztító módszereket követelnek meg. Különösen megnehezítik a víz­
ellátást a nemzetközi folyók m entán (Duna stb.), amelyeknél a külföldről jövő
szennyeződéssel is számolni kell. A következő évtizedekben — többek között a
Duna vízrendszerében — olyan létesítmények megvalósulásával kell számolni (pl.
a dunai vízi erőművek stb.), amelyek a vízkészlet-gazdálkodást és közvetve a víz­
ellátást is befolyásolják. A vízigények kielégítését végül sokszor nehezíti a víz­
készletek korlátozottsága, amelynek következtében — a népgazdasági érdekek
figyelembevételével — sorrendet kell kialakítani.
Mindezekből világosan kitűnik, hogy a vízellátási feladatok ma m ár nem korlá­
tozódnak a vízigények mennyiségi és minőségi kielégítéséhez szükséges létesít­
mények megtervezésére, méretezésére és megépítésére. A vízellátás ma m ár víz­
gazdálkodási feladattá vált. A műszaki tervezést és megvalósítást a vízkészletek, a
reális mennyiségi és minőségi igények m ellett népgazdasági szintű gazdaságossági
követelmények, építőanyagipari és építőipari adottságok, valam int vízügyi politi­
kai szempontok határozzák meg.
A vándorló nomád életmód felhagyásával, az állandó lakóhelyek kialakításával
párhuzamosan jelentkezett az állandó jellegű vízellátás igénye és kialakítása,

151
150

J*
kezdetben közkút, forrás, folyóvízből való vízbeszerzés, szárazabb klímákon
ciszternába való vízgyűjtés, később közmű formájában. A közműves vízellátás
azonban igen lassan alakult ki.
Mind az ókori, rendkívül elszórtan kialakult (indiai, szumír, görög, római) városok,
mind pedig a középkori városok vízellátására a gravitációs vízvezetés (falazott kő
és tégla csatornákkal, alagutakkal, aquaductokkal, kőanyag csövekkel) volt jel­
lemző. Fejlődést jelentett a vízbeszerzés fúrott kutakból, am it K ínában állítólag
régebben használtak, de Európában csak 1126-ban fúrták az első artézi k u ta t
Franciaországban, Artois grófságban. A franciáké az érdem, hogy a Szahara jelentős
vidékeit — artézi kú ttal — kultúrterületté alakították. Magyarországon 1830-ban,
ill. 1833-ban Budapesten, m ajd az 1860-as évek elején Debrecenben, Nyíregyházán
és Hódmezővásárhelyen fúrták az első artézi kutakat. További fejlődést jelentett a
X V III. század elején az öntöttvas nyomócső gyártásának megindulása, ami a
nyomás alatti vízszállítást és ezzel a városi többszintes épületek vízellátását meg­
oldotta és a X IX —X X . században világszerte bekövetkezett rendkívüli arányú
urbanizálódási-iparosodási folyam atot, a nagyvárosok és világvárosok kialakítását
lehetővé tette. Ennek eredményeként Európában az NSZK-ban 1960-ban az össz­
lakosság 97%-a, Angliában 95%-a, Magyarországon 35%-a, Jugoszláviában 21%-a
részesült közműves (vízvezetékes) vízellátásban. Hazánkban csak a X IX . század
második felében és századunk első évtizedeiben kezdték meg a nagyobb városok
vízmüveinek kiépítését. A budapesti vízmű alapjait 1868. évben fektették le.
A századforduló elején az ország városainak közel egyötödében volt vízvezetékes
vízellátás, 1945-ben 28 városban, jelenleg pedig mind a 73 városunkban (legalább is
a centrumokban) kiépült a közműves vízhálózat. A közműves vízellátás előnyeit
1970-ben m ár a lakosság 55%-a élvezte. Ennek ellenére a vízellátás a többi európai
országhoz viszonyítva csak közepes szintű. A nagyipar kialakulása Magyarországon
a m últ évszázad elején kezdődött, azonban még 1940-ben is csak 1,5 millió m3/nap
lehetett a vízfelhasználás. Az 1945. évtől kezdődően megindult iparosítás követ­
keztében a vízfelhasználás rohamosan növekedett.
Az urbanizálódási, iparosodási folyamat, m int ismeretes, az egész világon rendkívül
intenzív.
Napjainkban elterjedt az a felfogás, hogy a közműves vízellátás szintje az általános
életszínvonal (és városiasodás) egyik alapvető jellemzője.
A jövőben mindinkább számolni kell azzal — világviszonylatban is —, hogy az
urbanizálódás folytán a lakosság az iparosodó városokba tömörül. Számolni kell
a gazdasági fejlődés nyomán egységesebbé váló társadalmi struktúrával, a váro­
sokban a laksűrűséget növelő többszintes (házgyári) épületek létesítésével, a kisebb
laksűrűségű területek (városperifériák, üdülőhelyek) fokozódó beépítésével. Szá­
molni kell az urbanizációs folyam at további felgyorsulásával is, aminek folytán
Magyarország 1985 évben kereken 11 milliós lakosságának mintegy 55%-a város­
lakó lesz. Távlatilag is az ipar lesz a legnagyobb vízfelhasználó (és egyben a leg­
nagyobb szennyvízkibocsátó), ennélfogva az ipartelepítés hatása döntő lesz a
vízgazdálkodásra. Számolni kell a mezőgazdaság iparosításának és az állatállomány
koncentrálódásának gyorsuló folyamatával, amelynek következtében a mezőgaz­
daság minőségi vízigénye (a mennyiségi növekedés mellett) koncentráltan jelent­
kezik. A hidrológiai és hidrogeológiai adottságok folytán a helyi vízkészletek elég­
telensége m iatt a vízigények kielégítését fokozottan más vízgyűjtő területekről
kell biztosítani. Számolni kell végül azzal is, hogy hazánk jelenleg gazdaságilag
közepesen fejlett ország, amelynek minél előbb az európai gazdaságilag jól fej—
152
lett országok színvonalát kell elérni. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni azt,
hogy hazánk vízkészlet-gazdálkodási szempontból (a Balcerski-féle térkép sze­
rin t) az európai országok közül a legkedvezőtlenebb kategóriába tartozik.
Mindezek figyelembevételével a magyarországi ivóvízellátás fejlesztésének alap­
vető célkitűzése, hogy 1985-ig a települések közműves vízellátottsága elérje a
85%-ot, ami a településhálózat fejlesztésével (3200 település) párhuzamosan 125
város (Budapesttel együtt), ill. várossá fejlődő község 80—98%-os vízellátottságát,
évenként 55—60 községi kisvízmű létesítését, mintegy 2500 falusi közkút fúrását,
kb. 10 regionális rendszer kialakítását, 17 000 km nyomócsővezeték fektetését,
mintegy 1500 víztermelő telep, 500 víztároló medence, 450 víztorony (50—10 000
m3, ill. a fővárosban 100 000 m3 nagyságrendekben) építését jelenti. Az ipar (kb.
6000 üzem) frissvízigénye az 1970. évi 7,7 millió m3/napról 1985-re elérheti a 22
millió m3/nap mennyiséget, vagyis az 51 millió m3/nap összvízigény 44%-át. A me­
zőgazdasági üzemekben (208 állami gazdaság, 2846 termelőszövetkezet) legna­
gyobb az állattenyésztés vízigénye, ami a jelenlegi 0,6 millió m3/napról 1985-re
0,7 millió m3/napra növekszik.
Ezek a célkitűzések megkívánják, hogy a vízigények és a vízkészletek egyensúlya
nagyobb térségekre kiterjedve — a villamosenergia-termelés és -elosztás m intájára
regionális, régióközi, komplex vízellátási rendszerek kialakításával — legyen biz­
tosítva és a vízigények reális megállapításával (csökkentésével), víztakarékosabb
technológiák kidolgozásával, ismételt vízfelhasználással, üzemeken belüli vízforga­
tással, a vízhasználatoknak a vízfolyások mentén való m eghatározott csoportosí­
tásával legyen előmozdítva. A célkitűzés megkívánja, hogy a felszín alatti vizeket
továbbra is elsősorban a lakosság ivóvízellátására használják fel, hogy az ipar víz­
igényét legnagyobbrészt a felszíni vizekből elégítsék ki. A célkitűzés víztakarékos­
sági és vízminőségvédelmi okok m iatt m egkívánja az ipari vízellátás jelenlegi rend­
szerének átfogó felülvizsgálatát, különös tekintettel a villamosenergia-termelés
újabb irányzatára, amely a frissvíz-hűtésű erőművek létesítését helyezi előtérbe.
A célkitűzés megkívánja a korszerű ivó- és ipari víztisztítási technológiák és gé­
pészeti berendezések bevezetését és a más népgazdasági ágazatokban végrehajtott
korszerűsítés (dieselesítés, villamosítás, bányászat stb.) következtében felszaba­
duló víztermelő berendezéseknek, valam int a m ár feltárt vízbeszerzési lehetőségek
hasznosításának kim unkálását a közműves vízellátás rendszerében, továbbá a tisz­
títo tt szennyvizek fokozottabb felhasználását az ipari vízellátásban. Mindenek­
előtt szükség van az építőanyagipari és építőipari bázis megfelelő arányú fejleszté­
sére, a vízműépítés gépesítésére, valam int arra, hogy a víz előállításának és szol­
gáltatásának társadalmilag szükséges költségei a víz egységárában fokozatosan
megtérüljenek.
7.12. A vízellátási igények minőségi követelményei
A lakosság, a közintézmények, az ipar, a mezőgazdaság stb. vízellátásának reális
irány értékeit a szakmai szabványok részletezik (OYF Sz 34—61. R. sz. szakmai
szabvány). A szabványok érvényessége azonban időbelileg korlátozott és időn­
k én t módosításra szorulnak.
A vízfelhasználás, ill. a vízellátási igények tekintetében azonban nemcsak a hasz­
nosítható vízmennyiségeket, hanem a vízminőségi követelményeket is figyelembe
kell venni. A lakosság (ivó- és háztartási víz), a közintézmények (fürdők stb.) és
egyes iparok részére (élelmiszeripar stb.) ivóvizminőségű vizet kell biztosítani. Az
153
erre vonatkozó követelményeket, vagyis az elfogadható, ill. tűrhető fizikai, kémiai
határértékeket az MSZ 448 részletezi. A bakteorológiai feltételeket az MSZ 22901,
a biológiai feltételeket az MSZ 4757, a radiológiai feltételeket az MSZ 62—61.
szabvány és a 22/1966. EÜM előírás tartalm azza.
Kellően védett felszín alatti vízbeszerzésekből származó vizek esetén többnyire
csak vas- és m angántalanításra, esetleg savtalanításra van szükség, felszíni vizek­
ből való vízbeszerzés esetén azonban rendszerint a víz teljeskörű (fizikai, kémiai,
biológiai, bakteorológiai és radiológiai) vizsgálata és kezelése szükséges. Az ipari
vízfelhasználásoknál mindig a technológiai követelmények a mértékadók.
7.13. A vízművek osztályozása
A rendszeres közegészségügyi ellenőrzés a la tt álló közműves vízművek rendelteté­
sük szerint lehetnek: települési (város, község), ipari és mezőgazdasági (majorság,
gépállomás) vízművek. A települési vízművek ivóvízminőségű vizet szolgáltatnak,
éspedig nemcsak a lakosság, hanem a vízműre kapcsolt közintézmények és ipari
üzemek részére is. Az ipari és mezőgazdasági vízművek a technológia, ill. az üzem­
vitel által m egkívánt ipari vizet szolgáltatják.
A szolgáltatott víz minősége szerint megkülönböztetünk ivóvizet és nyersvizet
szolgáltató vízműveket. A technikai megoldás módja szerint beszélünk közműves
és községi (ún. nem közműves) vízműről. Az előbbi minden emeleti és földszintes
lakásban beépített vízvételi helyen (vízcsap) kifolyó vizet biztosít, az utóbbi pedig
csak közkifolyókon, esetleg az udvarok terepszintjén biztosítja a vízszolgáltatást.
(A korábban elterjedt törpevízmű elnevezést helytelensége m iatt nem használjuk.)
A vízbeszerzés szerint megkülönböztetünk felszíni, felszín alatti (felszínközeli ré­
tegvizet, mélységi rétegvizet, karsztvizet), ill. ezek kombinációjaként vegyes víz­
beszerzéseket használó vízműveket (pl. Pécsett felszíni Duna-víz + mélységi ré­
tegvízbeszerzés). A víztermelő telepek száma szerint beszélünk egy, két és több
vízműtelepes vízműről (pl. Budapest). A vízszállítás, hálózati nyomás és a vonalo­
zás módja szerint egy, két vagy több főnyomóvezetékes, körvezetékes, egy, két
vagy több zónás, gépi üzemű (a hálózati nyomást szivattyúval biztosító) vagy ter­
mészetes nyomású (magasan fekvő forrás, pozitív artézi kút) és vegyes üzemű víz­
műről szólunk és megkülönböztetünk egy-, két- és háromlépcsős üzemet. Az egy­
lépcsős üzem esetében a vizet szivattyúgépház emeli ki és továbbítja, a kétlépcsős
üzemnél a vízbeszerző kutakon kútszivattyúk vannak, amelyek — legtöbbször
tisztítóm űvön keresztül — egy közös terepszinti medencébe nyomják a vizet,
ahonnan egy másik magasnyomású szivattyúcsoport továbbítja a vizet a város
felé. A háromlépcsős üzemnél a kútszivattyúk terepszinti medencébe, egy másik
szivattyúcsoport (a tisztító művön keresztül) a tisztavíz-medencébe, m ajd onnan
a magasnyomású szivattyúegységek ju tta tjá k a vizet a fogyasztás helyére. A há­
romlépcsős üzemet a nagy villamosenergia-fogyasztás m iatt lehetőleg nem alkal­
mazzák. A mértékadó víztermelési kapacitás szerint megkülönböztetünk továbbá
m am m ut (100 000 m3/nap felett), nagy (10 000—100 000 m3/nap között) és kis
(2000 m3/nap alatt) vízműveket.
A falusi közkutakat (amelyeknél a vizet kutakból kell beszerezni), nem tekintjük
közműves vízműnek. Hasonlóképpen nem tartoznak e kategóriához a magántelken
levő kutak és házi vízellátó berendezések, amelyek egyébként sem állanak rend­
szeres közegészségügyi ellenőrzés alatt.
154
7 .1 4 . V ízellátási rendszerek és m űködésük
Az ism ert közműves vízellátási megoldások, a jelenleg működő vízművek megkü­
lönböztetése és azok osztályozása az elmúlt 10 év eredményeinek elemzése útján
formálódtak ki. A gyakorlat azonban ma m ár azt m utatja, hogy a vízigények nö­
vekedésével az alkalm azott megoldások túlnyomórészt a regionális művek irányá­
ban tolódnak el. Ennek megfelelően a vízközművek fogalmi meghatározása is mó­
dosul. Ezek szerint a vízellátási közmű a település egészére vagy annak jelentős
részére kiterjedő olyan elosztólétesítmény (vezetékhálózatok, berendezések stb.),
amely a település saját víztermelő telepével vagy regionális, ill. régióközi (országos)
rendszerekhez kapcsolódva biztosítja a lakosság és egyéb fogyasztók igényeinek
megfelelő vizet. A regionális vagy régióközi vízellátási rendszerek tehát általában
több vízm üvet — többféle vízbeszerzéssel és több fogyasztót, különféle vízigény­
nyel — foglalnak m agukban és lehetnek ivó-, iparivíz és vegyes (komplex) rendsze­
rek. Ivóvizet szolgáltató rendszereknek szigorú kémiai, bakteriológiai követelmé­
nyeknek kell eleget tenniök, ipari vízellátási rendszerek esetében ez a követelmény
legtöbb esetben elm aradhat. A két rendszer között a leglényegesebb különbség a
víztisztítás technológiája. Ezenkívül az ipari vízvezetékhálózat rendszerint az
üzem területére korlátozódik.
Ha a vízigény egyidejűleg kétféle (komplex rendszer), akkor az igényeknek meg­
felelő összetett megoldásokat kell alkalmazni és figyelembe kell venni az ipari víz­
ellátási rendszereket, nevezetesen: az egyenes, sorozatos (újrafelhasználó) és for-
gatásos rendszereket.
Az egyszerű ipari vízellátási rendszerben a vízbeszerzést és -továbbítást egy szi­
vattyúgépházzal oldják meg. Felhasználás után a használt vizet (hűtővíz) vissza­
engedik a befogadóba. Az összetett vízellátási rendszerben a beszerzett vizet keze­
léssel vagy anélkül ismételten felhasználják, míg végül a használt kibocsátott
szennyvizet megfelelő tisztítás után a befogadóba vezetik. A forgatásos rendszer­
ben a használt vizet kezeléssel vagy anélkül ugyanannál a folyam atnál ismételten
felhasználják, vagyis a vizet keringetik, forgatják. Csak az elvesző vízmennyiséget
(párolgás, elszivárgás, szóródás, iszapolás) kell pótolni és csak az iszapolóvizet bo­
csátják ki.
Hogy a három ipari vízellátási rendszer közül konkrét esetben melyik a legalkal­
masabb, azt alapos műszaki, üzemgazdasági, üzembiztonsági és vízgazdálkodási
vizsgálat dönti el. Ez a vizsgálat a vízkészletek korlátolt volta, az egységes vízgaz­
dálkodás és á népgazdasági szintű érdekek m iatt szükséges. Másrészt ezeket a vizs­
gálatokat azért is el kell végezni, m ert az üzemekben a vízellátási rendszerek álta­
lában vegyesen fordulnak elő, továbbá az egymás közelében levő üzemek vízellátási
rendszerei (és részmegoldásai) kölcsönösen befolyásolhatják egymást, ami kiterjed­
het nagyobb vízfolyás-szakaszokra vagy nagyobb területre és a vízlefolyási viszo­
nyokat, valam int a vízminőségi követelményeket is érintheti. Valamely üzem szá­
m ára az a legkedvezőbb vízellátási rendszer, amelynél a részköltségek és azok
egymásra, valam int az üzem össztermelési folyam atára való kihatásainak összege a
legkisebb. A jövőben azonban mind gyakrabban kell számolni azzal, hogy az üze­
mek nem azt a megoldást valósíthatják meg, ami számukra a leggazdaságosabb,
hanem azt, am it körültekintő vizsgálatokkal alátám asztott magasabb rendű víz­
gazdálkodási és népgazdasági érdek követel meg.
Az ivó-, ipari- és vegyes (komplex) vízellátási rendszerek üzemét ún. „működési
hossz-szelvény” -ben állítják össze 1.7-1— 1.7-5. ábrák), az iparnál pedig külön
„vízháztartási diagramot” készítenek.
155
 m Debrecen
_ , ,. . . MKris oerunazasoDon , , »
Balmazujvans ipúlililtsilméngik - ___ ___ ^Meglevő vmlirvepenilo
(*városihálózatbővítés) I létesítmények

ip a r i v íz m ű
I
ip a r t v íz m ű

I. 7-2. ábra. A Debrecent a Keleti főcsatornából ivóvízzel ellátó vízrendszer működési

hossz-szelvénye
É k északi k ú tc s o p o rt; Tk te le p i k ú tc s o p o rt; Bk belső k ú tc s o p o rt; Bk d éli k ú tc s o p o rt
l

A fúróit kutas vízművek Debrecen körül települtek. Kapacitásuk m s/n a p :

I. vízmű 20 kút 15 000; TV. vízmű 20 kút 15 000;
II. vízmű 20 kút 15 000; 60 kút 45 000
B ódva

Műtárgyak alapozása
1 vízkivételi mű: lemezalapozás, nyíltvíztartásos talajvízszint-süllyesztéssel
2 víztisztító mű: lemezalapozás, nyíltvíztartásos talajvízszint-süllyesztéssel
____________ ,,

3 fogadóállomás
a) 2 x5000 m3-es medence: lemezalapozás, talajvízszint-süllyesztés nélkül
b) szűrőház, szivattyúház: lemezalapozás nyíltvíztartásos talajvízszint-süllyesztéssel
m ű tá r g y
______ s , ___________ Ü z e m i

1.7-3. ábra. Egyszerű vagy frissvízellátás

1 vízb eszerzés; 2 v íz k iv é te li sz iv a tty ú te le p ; 3 tá p v e z e té k ; 4 v ízh aszn o sítási tech n o ló g ia; 5 h a s z n á lt vizel-
v ezető csato rn a
T á ro zó

1.7-4. Összetett (sorozatos) vízhasználat

1 vízbeszerzés; 2 v íz k iv é te li s z iv a tty ú te le p ; 3 első v ízh aszn áló ; 4 m áso d ik v íz h a sz n á ló ;
5 átem elő s z iv a tty ú te le p ; 6 h a rm a d ik v íz h a sz n á ló ; 7 k ib o c s á to tt szen n y v íz tis z títá s a

156 157
 Mind az ivóvízellátási, mind az ipari és vegyes (komplex) vízellátási rendszereknél
egyre inkább előtérbe kerül a felszíni vízből való vízbeszerzés. A magyarországi
felszíni vizek minőségéről a KGST tagállamok által 1963. június havában Moszkvá­
ban elfogadott egységes vízminőségi kritériumok és normák, valam int osztályozási
elv alapján készített, és a VITU K I kiadásában megjelent „Felszíni vizeink minő­
T is z tító -
to r o n y
sége, 1967—1968” térképekből tájékozódhatunk. További tájékoztatást ad a
VIKÖZ kiadásában 1969-ben megjelent — a felszíni vizek minőségét a vízfelhasz­
nálók szempontjából ábrázoló — az OVH 62931/1966. sz. utasítás alapján készült
térkép. Ha a térképből megállapítható vízminőségi adottságokat összehasonlítás
céljából, három konkrét esetben a rendelkezésre álló részletes vízminőségi m uta­
tókkal kiegészítjük, akkor a következő szemléltető táblázatokat kapjuk (1.7-1. és 2.
F e k á liá s s a v

táblázat).
Míg Budapesten a víztisztítási technológia tökéletesítéséhez még aktívszén-kezelés,
lassú szűrés és ozonizálás látszik indokoltnak, addig Szolnokon és Debrecen-Keleti
Főcsatornán tervezett víztisztítási technológiáknál m ár a nagyobb biztonságra tö­
rekvés állapítható meg. E zt éppen a Fővárosi Vízműveknél szerzett kedvezőtlen
tapasztalatok váltották ki.
A felszíni víz tisztítására jelenleg még nehezen alakítható ki olyan gazdaságos mód­
szer, amellyel az olajiszap, a fenol és más kátrányos és oldott vegyszerek a vízből
úgy eltávolíthatók lennének, hogy a tisztított víz a m egkövetelt minőségi előírások­
nak (MSZ 448) megfeleljenek és a szennyeződések utóhatása ízben, szagban ne je­
lentkeznének. A víz minőségének javítása érdekében széles körben be kell vezetni a
korszerű tisztítási technológiákat. (Pl. a gyorsított derítési eljárást, kétrétegű szű-

1.7-1. táblázat
Vízminőségi mutatók

D e b re c en ,
B u d a p e s t, D U N A S z o ln o k , T IS Z A K e l e ti Ö n t ö z ő F ő c s a t o r n a
V í z h o z a m , m 3/ s

5 3 0 -8 4 0 0 6 5 -3 2 5 0 4 - 10

Minősítés
a) KGST-kategóriák
szerint, 1967— 1968 I— II. osztály I— II. osztály I. osztály
b) A vízfelhasználók szem­
pontjából OVH-kategó-
riák szerint, 1969 II. osztály II. osztály I. osztály
c) A vízmű-laboratóriumok
részletes adatszolgálta­
tása alapján:
fizikai változó változó változó
kémiai kevés oldott só, kevés oldott só, kevés oldott só,
kissé szennyezett kissé szennyezett kissé szennyezett
közepes kisebb keménység kisebb keménység
r y s í l ü z e m á ll a p o t (a v lz < 1 2 ° C ) keménység,
E 3 II. ü ze m á lla p o t la v íz 12-18 °C) biológiai mezoszaprob mezoszaprob mezoszaprob
1.- • • 1 1li. ü z e m á lla p o t (a v iz < 1 8 ° C ) bakteorológiai
i S z e n n y v íz (coli szám) 110/ml 32/ml 10/ml
to radiológiai 15 pCi/1* 36 pCi/1* 12 pCi/1*
1.7-5. ábra. Ipari vízháztartási diagram *pC i-piko Curie

158 159'

*
1.7-2. táblázat
Csápos kút. Z árt aljú aknakút, amelyből radiálisán 150—250 mm szűrőcsöveket
A víztisztítás technológiája (csápokat) sajtolnak 40—60 m hosszúsággal, hidraulikus prés segítségével a ta ­
lajba, vigyázva arra, hogy a csápok felett legalább 3,0 m vastag fedő kavicsréteg
B u d a p e s t, D U N A S z o ln o k , T IS Z A
D e b re c en , legyen, ami a nyert víz bakteorológiai tisztulásához tapasztalat szerint szükséges.
K e le ti F ő c s a to r n a
(m e g le v ő ) ( m e g le v ő és te r v e z e tt) ( te r v e z e tt) A hazánkban épült csáposkutak vízhozama 6000—10 000 m3/nap. Külföldön
20 000—50 000 m3/nap teljesítményű csáposkutak is épültek. (Részletes adatokat
az MSZ 5199/62 tartalm az.) Üjabban építenek ún. törpe-csáposkutakat, amelyek
mechanikai szűrés mechanikai szűrés mechanikai szűrés aknáját acélcsőből készítik. E módszerrel 20 m mélységig is lehatolhatnak.
vegyszerbekeverés vegyszerbekeverés vegyszerbekeverés
alumínium-szulfát alumínium-szulfát Galéria. Kis mélységű (kb. 7 m) és vékony vízadó rétegben alkalmazzák. A vízadó
alumínium-szulfát
(pelyhesítő) rétegben áramló vizeket közel vízszintes árokba fektetett (kavicsba vagy zúzott
vas-klorid (pelyhesltő) aktivált kovasav (pelyhesítő) vassó + aktivált kovasav kőbe ágyazott öntöttvas cső, varrat nélküli acélcső, lyukasztott talpas betoncső,
kálium-permanganát kálium-permanganát kálium-permanganát égetett kőagyagcső, perforált betoncső) szűrőcsövek gyűjtik össze és gyűjtőaknába
(íz- és szagjavító) vezetik. A galéria elhelyezése szerint medergalériáról és parti galériáról beszélünk.
aktívszénpor aktívszénpor (szag- és ízjavító) aktívszénpor Medergaléria esetén a hazai Duna menti talajadottságok mellett a fajlagos vízhozam
klór (előklórozás) klór (előklórozás) klór (előklórozás) 1 1/s/fm-re becsülhető.
ózon (csírátlanító) ózon
—
Forrásfoglalás. A talajvíz, rétegvíz, karsztvíz természetes felszínre bukkanása a for­
mészhidrát (lúgosító) mésztej
—
rás, amely a tápláló területhez viszonyított helyzete szerint lehet leszálló és fel­
— nátrium-klorit (pelyhesítő) — szálló. Előbbi esetben a vízgyűjtő terület feküje magasabban, utóbbi esetben ala­
klór-amin (szag és íz ellen) —
—
csonyabban van a forrás kilépésénél. Forrásfoglaláson a vízgyűjtő, vízelvezető és
— fluor (fogszuvasodás ellen) — vízmérő m űtárgyakat értjük. A vízgyűjtő lehet kút, akna, tároló, galéria és ezek
— karboxi-metil cellulóz —
kombinációja. A vízelvezető létesítményekhez tartoznak a szerelvények, túlfo­
(CMC) (pelyhesltés elősegítő)
derítés
lyók, fenékki ürítők, valam int a csurgalékból és páralecsapódásból származó vize­
derítés derítés
szűrés (homok)
ket elvezető csövek. Vízmérő m űtárgyak lehetnek: beépített bukó, mérőperem
szűrés (homok) szűrés (homok)
utóklórozás (csírátlanítás) utóklórozás (csírátlanítás) vagy Venturi-mérő. A magyarországi források katasztere a VITU KI kiadványok­
utóklórozás (csírátlanítás)
ban rendelkezésre áll. A források vízhozamának megállapításához hosszú megfi­
gyelésen és mérési sorozaton alapuló hidrogeológiai vizsgálat szükséges.
rők alkalmazását, a talaj víz dúsítást, jód-, fluoradagolást, ultrahangkezelést stb.) Karsztvízfoglalás. A karsztvíz a mészkő- és dolomitrétegek hasadékaiban, repedé­
Az egészségre ártalm as túlklórozás helyett kívánatos elsősorban a felszíni vizek seiben bizonyos esésvonal mentén helyezkedik el. Feltárható függőleges aknával,
ozonizálásának előtérbe helyezése. A víztisztítási technológiák tökéletesítése a lejtaknával, fúrással (Craelius). A karsztvízhozam ingadozó. Hazánkban a karszt­
korszerű vízellátási rendszerek kialakításának legfontosabb feltétele. víz lényegében a csapadékból pótlódik. A karsztaknákat, tárókat bányászati mód­
szerekkel létesítik. A karsztvizet fúrott kutak segítségével is ki lehet termelni. Az
1.7-6. ábra karsztvízbeszerzést m utat be lejtaknával.
7.15. V ízm űvek és vízellátó rendszerek létesítm én yei
lejtakna
7.151. Vízbeszerzés Karsztvizszint y -27,00
T
Ásott kút. Talajvíz gyűjtésére 5—20 m mélységben elhelyezkedő vízadó réteg és Nyomócső Á |j
kisebb (1—5 m3/nap) vízigény esetében építhető. Általában 0,8—1,0—1,5 m á t­ ~ Tb) Gépház ,-H-f \
mérőjű előregyártóit betongyűrűkből, süllyesztéssel készítik. A vizet a kút fed-
lapjára szerelt kézi hajtású üzemelőberendezéssel termelik ki.
Egyszerű és kavicsszürős csókát. Sekély mélységben (5—40 m) fekvő talaj- és réteg­
vizek gyűjtésére használják. A szűrőcső átmérője 200—300 mm. Készülhet acél­
csőből, azbesztcement csőből, porózus betoncsőből.
Aknakút. Általában 12 m mélységig feltárható vízadó réteg megcsapolására hasz­
nálják. A kút belső átmérője 2—3 m. Falvastagsága kb. 30 cm. Anyaga lehet be­
Szállító osztály*?^ 'Járó osztály
to n (ma m ár ritkábban kő vagy tégla), vasbeton vagy vasbeton keretszerkezetbe
125,00 A-A metszet
beépített porózus beton. Az akna oldalról és alulról is kaphat vízutánpótlást, eb­
ben az esetben az akna fenekét felkavicsolják. 1.7-6. ábra. K arsztvízbeszerzés lejtaknával

160 11 V íz é p íté s I. k ö t e t
161
 Vízkivétel tóból. Ugyanolyan megoldások le­ 21,7.kp/fm 18,5kp/fm (13,9kp/fm)
Bányavízakna, táró. A bányászati célokra (szén, bauxit stb.) igénybevett rétegek
vízmentesítésére (víztelenítésére) szolgáló talaj-, réteg- és karsztvizet összegyűjtő hetségesek, m int a folyóból való vízkivétel — r
aknákat, tárókat ivó- és ipari vízigény kielégítésére is fel lehet használni. A vízmi­ esetében. Hazai viszonylatban azonban te­
kintettel a sekély mélységű tavainkra és az 25-
2U1<t> 1
25
B *291mm
nőségi feltételeket természetesen biztosítani kell. Gondolni kell arra, hogy a bá­
nyászati tevékenység felhagyása esetén -— különösen preventív vízvédelem alkal­ országban tapasztalt, kb. 0,6 m jégvastag­
mazásakor, amikor az aknákat a bányaművelési szint alá hajtják — a bányavizet ságra, továbbá a hullámok által a fenékről
igénybevevő érdekeltségnek kell tetemes üzemköltséggel a vizet igen mélyről fel­ felvert homok elleni védekezés szükségessé­
szivattyúzni. B ár a bányavíz állandó mennyiségi szolgáltatását sokszor zavarják gére, a szerkezeti magasságok korlátozot­ Iszapkéreg
tabbak. ^ Palástcemen&k
a bányászati műveletek (tömedékelés stb., vízbetöréskor a cementálás), mégis a
bányaüzem tevékenységének idejére (ami évtizedekig is eltarthat) a bányavíz fel- Vízkivétel mesterséges tározóból. Ipari vízigény
használása ivóvízként és ipari célokra előnyös lehet. kielégítésére szolgálnak azok a kisebb mély­
ségű hűtő-, kazánvíz-, zagy-, ülepítő- és álta­
Fúrt kút. Mélyen fekvő vízadó rétegek vizének kitermelésére szolgál, 50 m-ig kis lános technológiai tározók, amelyek síkvidé­
mélységű, 500 m-ig közepes, azon túl nagy mélységű fú rt kútról beszélünk. Leg­ ken körtöltéses, dombvidéken domboldali
gyakrabban Mannesmann acélcsövek lefúrásával készül, éspedig a sekély mélységű 1654 2.
vagy völgyzárógátas megoldásúak. Ivóvíz- 1654(133V i ­
kutak száraz, a közepesek folyadéköblítéses, nagy mélységűek pedig a szénhidro­ igény kielégítésére általában csak völgyzáró­
gén-kutatásoknál alkalm azott technológiával. Hazánkban a fúrócsöveket gátas tározó alkalmas, a szükséges nagyobb
76/69—304/320 mm átmérővel gyártják. Ez lehetővé teszi kb. 500 m mélységig tározási térfogat m iatt.
való lefúrást hidegvíznyerés céljából. A csőrakatokat a kútmélységtől függően vá­
A völgyzárógátas víztározók földből (agyag),
lasztják meg. Régebben száraz fúrási eljárással és ütve működő berendezéssel fúr­
ritkábban betonból vagy kőből készülnek,
tak, teleszkopikus kútkiképzéssel. 1952/53. években té rt á t hazánkban a mélyfúró­
vízleeresztésük rendszerint zsilipes meg­
ipar az iszapöblítéses, forgatásos (Rotary) fúrásra (karotázs-szelvényezésre), továb­
oldású, a gáttest alatt beton vízzáró füg­
bá a sugár-perforálásra és a palástcementezésre. Mindezek következtében a több- li
gönnyel, a gáttestben függőleges és vízszin­ 260 260 1334
rakatos teleszkopikus csövezés ma m ár idejét m últa. Kórszerű kútfúrási eljárással .1334
tes szivárgó rétegekkel, a gáton átszivárgó r
m ár 3 csőrakattal (iránycső, béléscső, szűrőcső) megoldják a legmélyebb fúrásokat 3.
vizek elvezetésére. Az ivóvíztározók kialakí­ \
is, sőt teljes palástcementezés esetén 2 rakat is elegendő. ii,
tása általában olyan, hogy a vízkivételi mű­ 300' 300]i
A fúrott kutak vízmennyisége Magyarországon 1—1200 m3/nap között mozog. tárgy alkalmas különböző vízmélységekből
1.7-7. ábra. Korszerű csövezés
Hazánkban szinte m indenütt lehet kútfúrással mélységi rétegvizet nyerni, az Al­ történő vízvételre és az árapasztót lehetőleg palástcementezéssel
föld és Kisalföld térszintje a la tt levő pleisztocén és felső pannon rétegösszletekből, a gáttest y 3-ban, vagy a gáttestbekötés a ) 3-csöves; b) 2-csöves
amelyek fekiimélysége 200—2000 m. A kutak fajlagos vízhozama 20—60—10O szélén helyezik el. Az átlagos vízvastagság
1/s/fm, amely a la tt az 1 m leszívás (depresszió) mellett kivehető vízhozamot értjük. a gáttest mögött legalább 10 m, az algásodás megszüntetése és megfelelő biológiai
Ezeket az értékeket a Magyar Állami Földtani Intézet 1961-ben kiadott „Vízföld­ és bakteorológiai állapot biztosítása érdekében. Az ivóvíztározók esetében rend­
tani Atlasza” részletesen tartalm azza. A fúrott kutakra vonatkozó MSZ 5199/62 kívül fontos a gátudvarban és a vízgyűjtő területen a szennyezési lehetőségek
az elmondottak értelmében alkalmazható. kizárása. Ennek érdekében 3 övezetet állapítanak meg. Az első övezet kiterjed a
A fúrott kutak belső átm érőjét úgy kell megválasztani, hogy esetleges későbbi víz- duzzasztótérre, a maximális duzzasztási szinttel határos zónára, az előduzzasztá-
sokra és az előmedencékre, valam int az árapasztó és vízkivételi m űtárgyakra. A má­
szintsüllyedés esetén a búvárszivattyúk lejjebb süllyeszthetek legyenek. F úrott
sodik övezet kiterjedése a helyi adottságoktól függ. A harmadik övezet a vízgyűjtő
k ú t korszerű csövezését az 1.7-7. ábrán m utatjuk be.
terület vagy annak egy része. Az övezetekben az előírt vízminőség-védelem kor­
Vízkivétel folyóból. A mederben elhelyezett cső esetén a vízkivétel helyét úgy kell látozó intézkedéseket szigorúan be kell tartani (közlekedés, belépés, fürdés, sáto­
megválasztani, hogy legalább 2,0 m víztakarás legyen a cső felett. A cső beömlő­ rozás, vízisport, horgászat, mezőgazdaság, erdőművelés, talajerózió, szennyező
nyílását a mederfenék felett 0,6—1,0 m-re kell elhelyezni és szűrőráccsal felsze­ depóniák, tem ető, rovarirtás, környező lakóházak szennyvízelvezetése, épületek
relni. A szivattyút a vízszint fölé helyezik. — közintézmények — m indenfajta egyéb létesítmények telepítése).
Az általában vasbetonból készített vízkivételi aknát a p art m entén a homorú olda­ A víztermelés fokozása talajvízdúsítással. A kisebb vízadó képességű, jó vízvezető
lon kell elhelyezni. A görgetett hordalék bejutása ellen küszöbbel védekeznek. rétegekből való víztermelés fokozására a vízadó réteg felett a terepszinten kialakí­
A beömlőakna-nyílás előtt az uszadék és a darabos szennyeződés kiszűrésére gere- to tt vékony fedőréteg aljáig érő árokba vagy medencébe közvetlenül felszíni vizet
bet, továbbá dobszűrőt vagy szalagszűrőt, esetleg homokfogót építenek be. A szi­ szivattyúznak. Ez leszivárog a vízadó rétegbe, azt dúsítja, vagyis a vízadó képes­
vattyútérben helyezik el a szivattyúkat, amelyeknek szívócsövei a beömlőaknába ségét fokozza. Megjegyzendő, hogy a talajvízdúsítás a felszíni víz szempontjából
nyúlnak. A motorház a szivattyúakna m ellett vagy fölött van. Kisebb vízfolyások­ egyben víztisztítási eljárás is és egy lassú szűrő szerepét tölti be. A vizet hagyomá­
nál a vízkivétel esetleg duzzasztómű és medertározás létesítését teszi szükségessé. nyos módon (kút, akna, galéria) termelik ki. Vastag fedőréteg esetén az árkot vagy
A felszíni vízbeszerzés irányelveit az MSZ 15248 R tartalm azza. medencét víznyelő kutakkal kötjük össze a vízadó réteggel. Az árok vagy medence

162
n* ír10163
2*2'

fenekére kavics szűrőréteget helyeznek, m ert a tapasztalat szerint a dúsítóvíz le­
begőanyagai a vízvezető réteget eltömik, a dúsítás hatásfokát rontják. A vizet
előülepítéssel és klórozással is tisztítják.
Ciszterna. Csapadékvíz összegyűjtésére való gyűjtőakna, olyan helyeken, ahol sem
talajvíz, sem mélységbeli víz nem nyerhető. Kényszerűségből jelenleg is több helyen
használják, főleg sivatagos, karsztos vidékeken (Dalmácia, Gibraltár, Helgoland
stb.).
7.152. Víztisztítás
7.1521. Nem oldott anyagok eltávolítása
Gereb. Függőlegesen egymás mellé helyezett vaspálcákból (laposvas, köracél, pro­
filacél) kialakított, fémkeretbe foglalt, kiemelhető rácstábla, 20—50 mm (durva-
gereb) vagy 5 —20 mm (finomgereb) pálcaközzel. A gereb a folyó durva hordalékát
és a nagyobb uszadékokat (faág, nagyobb hal, állati tetem , úszó jég) ta rtja vissza.
A kásajég ellen a gereb fűtésével védekeznek. Gondoskodni kell a szívócsövek visz-
szaöblítésének lehetőségéről is, m ert a kásajég a beömlőnyílást 50%-ra csökkent-
heti. A jeget legegyszerűbben és legeredményesebben közvetlenül emberi erővel,
acél jégtörők segítségével távolítják el.
Szitaszűrők (szalagszűrő, dobszürő). A vízfolyásban levő kisebb uszadék (levél,
kisebb halak, kagylók stb.) felfogására valók. Közel állandó vízszint esetén dob­
szűrőt alkalmaznak, nagyobb vízszintingadozás esetén szalagszűrőt. A szalagszűrő
csuklósán egymáshoz erősített végtelen láncot alkotó szűrőtáblákból áll, amelyekre
0,2—1,5 mm lyukbőségű fém szitaszövet van kifeszítve erősítőháló segítségével.
A dobszűrőn a szitaszövet egy forgódob hengerpalástjára van kifeszítve.
Homokfogó. A vízben lebegő, viszonylag gyorsan ülepedő anyagok eltávolítására
szolgál. A vízellátási gyakorlatban főként a derítőmedencék előtt alkalmazzák.
Rendszerint vízszintes átfolyású, téglalap alakú medence, a jellegzetes kazettás-
tölcséres kialakítású iszapgyűjtő térrel, amelyből az összegyűlt iszapot mammut-
szivattyúkkal vagy gravitációsan, hidromechanizációval távolítják el. R itkáb­
ban — főleg helyszűke esetén — alkalmaznak függőleges átfolyású homokfogókat
is.
Ülepítők. Az ülepítőkkel eltávolítják a vízben levő lebegő alkatrészeket — vegyszer
hozzáadása nélkül. Ezek lehetnek vízszintes áramlási irányú, hosszanti átfolyású
vagy körsugár irányú (Dorr, Passavant) medencék. Jelenleg igen gyakori és kor­
szerű megoldás a hosszanti átfolyású, lépcsőzetes vízvelvételű, erősen lejtős fenekű
medence. A hosszanti átfolyású klasszikus ülepítőmedence tökéletesebb formája a
lemezes ülepítő, a medencében ferdén elhelyezett, kb. 45° a la tt hajló lemezekkel.
Ez az elrendezés az ülepedési, ill. tartózkodási időt csökkenti, a teljesítm ényt ííö-
veli. A hatásfokot 1,5—2,0-szeresére sikerült növelni.
Főként nagyobb fajsúlyú és 60 p.m-nél nagyobb átmérőjű szennyeződések esetén jó
eredményeket értek el forgó ülepítőkkel (nyitott hidrociklon). Ez henger alakú
medence, alól kónikusan szűkülő iszaptérrel. A medence egyharmadában érintőle­
gesen bevezetett vízsugár a medence teljes víztartalm át állandó lassú forgásban
tartja és az ülepedést kedvezően befolyásolja olyannyira, hogy a térszükséglet a
hagyományos ülepítők térfogatának 30—40%-ra csökkenthető. Ugyancsak jó ered­
ményeket értek el a zárt hidrociklonokkal. A lemezes ülepítőknek és a hidrociklo-
164
noknak különösen az iparban a víz újrahasználata esetén volna fontos szerepük,
ezért bevezetésükre fokozottabb gondot kellene fordítani.
Derítők. A vízben lebegő finom szemcséjű és kolloid, valam int egyéb oldott anya­
gok — vegyszer hozzáadásával — ülepítésre valók. Vannak vízszintes és függőleges
(lebegő iszapos) áramlási irányú berendezések. Alakúk téglalap vagy kör. A leg­
gyakrabban alkalmazott derítő vegyszerek: alumínium-szulfát, vas-szulfát, vas-
klorid, nátrium-alum inát, réz-szulfát és a különböző derítést gyorsító polielektroli-
tok. Alapvető követelmények a derítő vegyszer gyors és egyenletes elkeverése, a
lebegő anyag pelyhesítése, leülepítése, valam int a leülepedett iszap kezelése és el­
helyezése. Ennek megfelelően világszerte többféle megoldású, vízszintes áramlású,
hosszúkás (téglalap) alakú egyszerű és emeletes, továbbá meredek fenékesésű
(Uniflow-típus, amely egyúttal ülepítő is) betonmedencéket használnak. Részei:
nyersvízbevezető, iszapkotró, iszapelvezető. Ugyanezen részekből állanak, de egyet­
len medence térrészeként, a függőleges áramlási irányú, alul kónikusan szűkülő
hengeres formájú, iszapszűrős derítők (Accelerátor, reaktor, precipitátor stb. elne­
vezéssel), valam int a Wabag-rendszerű kontakt és a Degrémont-féle „Pulsator”
derítők.
Szűrés. Célja a vízből nem ülepedő, lebegő kolloid szuszpendált anyagok, baktériu­
mok, visszatartása és eltávolítása. Megkülönböztetünk nyitott (gravitációs) és zárt
(nyomás alatti), ill. lassú (0,1—0,5 m/h sebességgel) és gyorsszűrőket (4—25 m/h
szűrősebességgel). A kémiai derítőszer bekeverésével működő szűrőket kontakt
szűrőknek nevezik. A víznek szűrőrétegen (szűrcágyazaton) kell áthaladni, amely­
nek anyaga leginkább kvarchomok (de lehet mészkő, dolomit, antracit, koksz,
fermágó stb.). A lassú szűrők téglalap alakú vasbeton medencék, a szűrőréteg vas­
tagsága 1,0—1,2 m. A gyorsszűrők lehetnek n y itott vasbeton medencék (hazánk­
ban egy egység szokásosan 3X12 = 36 m 2 szűrőfelületű) és zárt acéllemez, esetleg
vasbeton hengerek 1,5—3,0 m átmérővel. A szűró'ágyazat a la tt helyezkedik el a
szűrőfenék (perforált vas- vagy vasbeton lemez), amelynek kiképzése lehet szűrő­
lapos (szűrőfejes), gerendás (azbesztcementcsöves) és dréncsöves. A szűrőfeneket
úgy építik meg, hogy visszaöblítéskor ne rezegjen és ne szakadjon fel. A lassú szű­
rőknél visszaöblítés nincs. N yitott gyorsszűrők teljesítménye 4 —8 m3/m 2/h, zárt
gyorsszűrőké 8 —25 m3/m 2/h. A szűrőágyazat vastagságát 0,8—3,0 m között vá­
lasztják. A szűrőágyazat tetemes súlyú, amely súly a szűrőfenék lemezére és az azt
tartó gerendaszerkezetre nehezedik. A szűrőfenék és a visszaöblítés megoldása,
továbbá az épületen belüli vagy szabadtéri elhelyezés, valam int az álló vagy fekvő
helyzetben való elrendezés tekintetében az idők folyamán sokféle megoldás alakult
ki. Hazánkban legelterjedtebb a szűrőfenék lemezbe becsavarozott műanyag vagy
porcelán szűrőfejes, gyenge áramú (sok levegő, kevés víz) vízöblítéssel üzemelő
típus.
A fekvő szűrők előnye, hogy helyigényük kisebb. A zárt szűrők szabadtéri elhelye­
zésével kapcsolatban felmerült aggályokra az Ózdi Kohászati Üzemekben meg­
épült 400 m3/h kapacitású szabadtéri szűrők megnyugtató választ adtak. Külön­
féle megoldásokkal előrefeszített vasbeton elemekből réses légpárnák, különböző
anyagú szűrőbetétek, támréteges szűrőrétegek vízbe kevert derítőszerek (bentonit,
aktív szén, polielektrolitok stb.), továbbá az ún. feliszapolószűrők alkalmazásával
20—30 m /h szűrési sebesség m ellett 100—200%-os kapacitásnövekedést sikerült
elérni.
A gyorsszűrő berendezések tervezési irányelveit a MOTI 34—52 részletesen tartal­
mazza. A szűrőberendezések automatizálása hazai viszonylatban még nem kellően
megoldott.
165
 7.1522. Oldott anyagok eltávolítása
Savtalanítás. Célja a vízben levő savak, főképpen az agresszív szén-dioxid eltávolí­
tása (lekötése). Léteznek mechanikai (szórórózsás, porlasztófúvókás, forgókefés)
és kémiai eljárások. A mechanikai savtalanító eljárások közül legjobbnak bizo­
nyult a porlasztófúvókás, a kémiai savtalanítások közül pedig a magnó (égetett
dolomit, magnezit) és a fermágó (kvarc égetett és vas-oxid-tartalm ú magné-
ziumoxid) szűrőanyagon való átszűrés. Egyéb lehetséges kémiai savtalanító eljárá­
sok: átszúrás márványtörmeléken, továbbá mésztej, szóda, nátronlúgoldat adago­
lása.
Kovasavtalanítás. A kovasav káros hatása túlnyomórészt a kazántápvizeknél je­
lentkezik. Részleges kovasavmentesítést mészlágyítással lehet elérni. Teljes kova-
savtalanítást vassók vagy magnézium-oxid adagolásával, valam int ioncserés eljá­
rással biztosíthatunk. A kezelés végezhető a kazánon belül, az összes sók eltávolítá­
sával vagy a tápvíz előzetes kovasavtalanításával.
Vastalanítás. A víz vastalanítására akkor van szükség, ha vastartalm a az MSZ
448-ban előírt határértéket meghaladja. A vastalanítók lehetnek zárt (nyomás
alatti) vaslemez hengerek vagy nyitott vasbeton medencék. A vastalanítást oxi­
dáció, koaguláció és szűrés útján érjük el. A vastalanító berendezésben a ferrosókat
tartalm azó vizet a levegő oxigénjével ferrisókká oxidáljuk, közben kolloid ferri-
hidroxid keletkezik. Ez lassan összeáll nagyobb pelyhekké, amelyeket azután ki­
szűrnek. A n y itott vastalanítóban a vizet permetezik (porlasztják) és a permetező­
tér alatti koagulációs térben (medencében) képződött pelyheket leszűrik. A zárt
készülékben a vasat levegőbefúvással oxidálják, m ajd leszűrik. A nyitott és a zárt
berendezésekben egyaránt fermágó vagy magnó szűrőanyagot használnak. A szűrő­
réteg vastagsága 0,8—2,0 m. A kvarc szűrőanyag szemcsenagysága 0,8—2,0 mm.
Szűrősebesség mintegy 12 m/h. A zárt vaslemez hengerek magassága 3—7 m, á t­
mérőjük 1,4—3,0 m között változik. A nyitott vasbeton medencék alapterülete
30—500 m2, bennük a víz magassága 1,0—3,0 m.
Mangántalanítás. A víz mangántalanítása kémiai és biológiai úton akkor szükséges,
ha a m angántartalom az MSZ 448-ban előírt határértéket meghaladja. A kémiai
eljárás során a vizet mangán-oxid- (természetes barnakő) vagy mangán-hidroxid-
réteggel bevont kvarcrétegen szűrik. A legtöbb esetben a vas és mangán a vízben
együtt fordul elő, ezért legelterjedtebben kombinált vas- és m angántalanító be­
rendezéseket használják. Kémiai úton a mangántalanítás végezhető még lecsapató-
szerek (alumínium-szulfát stb.) használatával, klórozással (amely esetben a túl-
klórozás m iatt deklórozni kell) és ioncseréléssel (perm utittípusú ioncserélők és
kálium-permanganát-oldat használatával). A biológiai m angántalanítás során a
m angánt emésztő speciális algákat szűrőrétegre helyezik. Ezek az algák azután a
mangánfelvétel hatására elszaporodnak. A szűrési sebesség 3 mm átmérőjű szem­
csékből álló, 1,5 m vastag szűrőréteggel 30 m/h fokozható. A szűrők öblítését óva­
tosan kell végezni, nehogy az algákat is kimossuk. Klórozni nem szabad, m ert ak­
kor az algák elpusztulnak.
Vízlágyítás. Célja a víz keménységét okozó sók koncentrációjának csökkentése,
m ert a természetes vizek különböző sótartalm a sokszor meghaladja az ipari gyár­
tástechnológiában előírt sómennyiséget. Az ivóvizet általában nem lágyítják, a lá-
gyítás túl költséges volta m iatt. Megkülönböztetünk termikus és kémiai vízlágyí­
tás i eljárásokat. A termikus eljárás lényege az elgőzölögtetés és a karbonátkem ény­
séget okozó sók, valam int gázok (oxigén és szén-dioxid) kiválasztása. Ez az eljárás
166
azonban költséges. Ezért a kémiai eljárások terjedtek el: csapadékképző (kicsapá-
sos, mészfölösleg, mész-szóda, marólúg szóda), báziscserélő (kationcsere) és sótala-
nító (kation és anioncsere) eljárások. Ezek közül a gyors, mésszel lágyító Wirbos-
rendszer terjedt el leginkább. Más módszereket csak a régebben meglevő üzemekben
alkalmaznak. Űj berendezésekben csaknem kizárólag az ioncserélő lágyítást alkal­
mazzák. A lágyítandó vizet tartályokban elhelyezett szűrőanyagon vezetik át,
amely az átfolyó víz keménységét okozó kalcium- és magnéziumsók vízben ol­
dott ionjait a szűrőanyag nátriumionjaival kicseréli. Régebben perm atit (kaolin és
szóda keveréke) szűrőanyagot használtak, de az 40 °C-nál feloldódik. Jelenleg szén­
alapú m űgyantákat (zeolith, wofatit stb.) használnak, amelyek 90 °C-ig is működ­
nek.
Gáztalanítás. Célja a vízben oldott gázok (oxigén, szénhidrogén, kén-hidrogén) el­
távolítása, különösen a korrózió elkerülése érdekében. Ismerünk mechanikai, ké­
miai és t e r m i k u s gáztalanítást. A mechanikai eljárás esetében a vizet levegőztető­
berendezésen (bukósor, kaszkádikusan elhelyezett falapok, kokszdarabok, lépcső­
sorok) csörgedeztetéssel, csepegtetéssel, permetezéssel a levegővel nagy felületen
hozzák érintkezésbe. A kiverődő gázokat légkazánba gyűjtik. A kazánteret vákuum
alá helyezik a hatásfok növelésére. K iterjedten alkalmazzák a folyadékfilmes csör-
gedeztető gáztalanítót. A kémiai eljárásoknál a vizet vasgyapotforgáccsal te lt szű­
rőn vezetik át, vagy a vízhez nátrium-szulfitot, kén-dioxidot vagy hidrazint
(N2H4) adagolnak (1 mg 0 2-höz 1 mg hidrazin szükséges). Mivel a hidrazin lúgos
kémhatású, azért a savanyú C02-ot megköti és így egyúttal ezt az agresszív gázt is
eltávolítja. A termikus gáztalanításnál a kaszkádos gáztalanító kazánban a lefelé
perm etezett vizet ellenáramú túlhevített gőzzel forráspontig hevítik, így a gáz a
légkazán felső nyílásán eltávozik. Vákuum alá helyezéssel a hatásfokot növelni
lehet, m ert a víz gázoldó képessége növekvő hőmérséklet és csökkenő nyomás mel­
lett redukálódik.
Olajtalanítás. Az olaj a vízben szemcsékben, emulziókban, oldatban (szappan) for­
dul elő. A szemcsés olajat hosszanti olajfogók útján, éspedig a könnyű olajokat le­
fölözéssel, a nehéz olajokat az iszappal együtt távolítják el. Az emulziókban és
oldatokban levő olajat a medence fenekén betáplált levegőztetéssel, aktívszénszű-
rőn való átvezetéssel, vegyszeres eljárással (alumínium-szulfát, vas-klorid, nátron­
lúg, trinátrium -foszfát adagolásával), pelyhesítéssel derítőben kiülepítik vagy szű­
rőkön kiszűrik. Eredményes és gazdaságos olaj leválasztás o tt érhető el, ahol a vi­
zet egyébként is ülepítik és szűrik. Üjabban alkalmazzák az ún. iszapréteges szű­
rőket. A műszakilag kielégítő és gazdaságos olajtalanítás (hűtő-, mosó-, kazán- és
kondenzvizeknél) még megoldatlan és sok gondot okoz.
íz- és szaganyagok eltávolítása. Ivóvíztisztításnál szükséges. A felszín alatti vizek
íz- és szaghatását szervetlen szennyeződések, a felszíni vizekét pedig főleg szerves
eredetű bomlástermékek okozzák. Eltávolításuk megoldható levegőztetéssel, aktív
szénnel és oxidációs folyamatokkal. A levegőztetés módszereit a gáztalanításnál is­
m ertettük. Az aktív szénnel kezelés végezhető aktívszénpor bekeverésével. A szén­
por nem ülepedik le, hanem a vízzel együtt a gyorsszűrő felületére kerül és o tt ad-
szorbeálólag hat. Lehet a szénport begereblyézni a szűrőrétegbe és lehet a vizet
zárt vagy n y itott gyorsszűrőkben elhelyezett szemcsés szénrétegen (kb. 2 m vas­
tag) átszűrni. Az oxidációs folyamatoknál túlklórozást, kálium-hipermanganát és
klór-dioxidos kezelést alkalmaznak.
Színezőanyagok eltávolítása. Ivóvízellátásnál és több iparágban (konzervipar, fi­
nompapírgyártás) szükséges. A sárgásbarna színeződést leginkább humin vegyü-
167
letek okozzák. Ha a szokásos vízkezelés (klórozás, derítés) nem elég eredményes, 7.1511. Vízszállítás
akkor ozonizálással, klór-dioxid vagy aktívszénkezeléssel segíthetünk.
Radioaktív szennyeződések eltávolítása. A víz legújabb szennyeződése. A mikrogramm A vizet a beszerzés helyéről a továbbítási, ill. a fogyasztási helyre eljuttathatják
tized-, ill. századrészénél több radioaktív anyag nem m aradhat a kezelt vízben. gravitációsan (magasan fakadó forrásokból), szivattyúzással és gépi nyomással
A hosszéi és rövid felezési idejű radioizotópok eltávolítására más-más eljárást al­ (kutakból, felszíni vízből, aknából), különféle szivattyúkkal.
kalmaznak. Gyakran a hagyományos alumínium-szulfátos vagy vas-kloridos víz­ A dugattyús, membrános, csavar- és fogaskerékszivattyúkat kisebb vízmennyisé­
kezelés, ülepítés és derítés önmagában is bizonyos fokú dekontaminálö hatást fejt gek kivételezésére (ásott kút), továbbá igen nagy (több száz att) nyomásnál és
ki. Igen kedvező, ha a vizet montmorillonitos anyaggal, bentonittal, kaolinnal, mélykútból való vízkivétel esetében, ipari vízművekben, m int segédüzemi (hűtő­
szénnel, réz- vagy ezüstsókkal kezelik. Ezen a téren még sok a kutatni való. víz, csurgalék, olaj) szivattyúkat használják. Zagy és iszap szállítására használják
a m em bránszivattyúkat. Ivó- és ipari vízműveknél jóformán kizárólagosan a
centrifugálszivattyúkat használják. A búvárszivattyúkat mély vízszintű, fúrt
7.1523. Biológiai és bakteorológiai szennyeződések eltávolítása kutakból való vízkitermelésnél alkalmazzák. A m am m utszivattyút homokos, na­
gyobb lebegőanyag-tartalmú, mély vízszintű fúrt kutakból való vízkitermelésre
Biológiai szennyeződések eltávolítása. A legkellemetlenebb biológiai szennyeződés a alkalmazzák, a sugárszivattyúkat (injektor) csak m int segédeszközt (tisztításnál)
kagylósodás, algásodás, valam int a vas- és mangánbaktériumok elszaporodása, használják. A víz beszállítására szolgáló főnyomócsőre dolgozó — Magyarországon
amelyek különösen az ipari hűtőtornyokat lepik el és súlyos üzemzavarokat okoz­ gyártott — centrifugálszivattyúk kapacitása 20—70 m nyomómagasság mellett
nak. Megsemmisítésükre klórozást, időszakos túlklórozást, ill. rézglálicadagolást 50— 1200 1/s.
alkalmaznak. Másik eljárás a víz hőmérsékletének 30 percre 35—40 °C-ra emelése. A centrifugálszivattyúkat, valam int a légtelenítőszivattyúkat közös talplemezre
Megelőző eljárásként az ipari üzemekben a csővezetékek belső falának arzéntar­ vagy külön gépalapokra szerelik és a hajtógépekkel, ill. motorokkal, továbbá az
talm ú festékkel való mázolása használatos.
Bakteorológiai szennyeződések eltávolítása. Egészségügyi szempontból és a m űtár­
gyak (csővezetékek stb.) használatba vétele előtt azok fertőtlenítése, csírátlanítása
szükséges. Eljárások: klórozás, ozonizálás, ultraibolya-sugarakkal és ezüstionnal
való kezelés. Kevésbé használt eljárások: ultrahangos kezelés, term ikus eljárás,
röntgen- és radioaktív kezelés. Hazánkban a klórozás terjedt el, éspedig cseppfo­
lyósított klórgáz, nátrium-hipoklorit-oldat és klórmész vizes oldata formájában.
A klórgáz adagolására hazánkban különböző típusú és gyártm ányú készülékeket
alkalmaznak. A nátrium-hipoklorit-oldat adagolására magyar szabadalom van,
amely 2000 m3/nap víztermelési kapacitásig használható. A klórmész vizes oldatát
rövid ideig tartó csírátlanításra használják. K utak és csővezetékeknél 1 m3 vízhez
32—40 g/m3 aktív klórtartalm ú klórmészoldatot adagolnak. Az ozonizálást legin­
kább ipari szennyvizekkel terhelt felszíni vizek tisztítására alkalmazzák, főleg fenol
és fenolszármazékok jelenléte esetén. Az ózon bomlékonysága m iatt nem tárolható.
E zért az adagolás helyén levegőből vagy oxigénből villamos áram segítségével
ozonizáló készülékekkel állítják elő és injektorral, vízgyűrűs kompresszorral vagy
nyomásfokozó szivattyúval adagolják a vízbe. Az em lített, ritkábban használt el­
járásokkal a jövőben fokozottabb mértékben indokolt foglalkozni.

7.1524. Különleges vízkezelések

Fluor adagolása. Fogszuvasodás ellen használják nátrium-fluorid vagy nátrium -

sziliko-fluorid bekeverésével, mindig a víz ülepítése, ill. derítése után, m ert külön­
ben a különböző pelyhekhez és iszaphoz adszorbeálódik és nem ju t a fogyasztásra
kerülő vizbe, amelynek fluortartalm át 0,8—1,0 mg/1 értékre kell beállítani.
Szilikát és foszfát adagolása. A korrózió megelőzésére használják, ezenkívül a kazán-
kőképződést is késlelteti.

168 169
 elektromos kapcsolótáblákkal és egyéb villamos berendezéssel együtt a gépházban
helyezik el. A szivattyúk elrendezése lehet párhuzamos vagy soros. A gépházban
helyezik el továbbá a szerelésre és anyagmozgatásra szolgáló daruszerkezetet és a
csurgalékvizet elvezető szivattyút. A gépház részei: a gépterem, a vezérlőterem, a
raktár, a műhely és a szociális helyiségek. Egy közepes kapacitású gépház elrende­
zését m utatja be az 1.7-8. ábra. A nyomásviszonyokat illetően fő követelmény az,
hogy a szükséges vízmennyiség minden időben a legmagasabb csapolóhelyen és
kellő nyomással rendelkezésre álljon. Általánosan elfogadott feltétel, hogy a leg­
magasabb csapolóhelyen 5 m túlnyomás legyen. Néhány nagyobb nyomást igénylő
fogyasztóhely m iatt azonban nem szabad az egész városi hálózatban túl nagy nyo­
m ást tartani, hanem a magasabb épületek (házcsoportok) részére helyi nyomás­
fokozó berendezést kell alkalmazni. Ipartelepeken az üzemi technológia igényeinek
figyelembevételével kell a szükséges nyomást biztosítani.
Ha a togyasztó terület térszínének geodéziai magasságkülönbségei az 50—60 m-t
meghaladják, akkor második, harm adik stb. vízszállítási zónát alakítanak ki, m ert
-a vízellátásban általában alkalm azott nyomócsövek 10 a tt névleges nyomásra ké­
szülnek és általában 5—6 a tt nyomással üzemelnek.
7.154. Vízelosztás
A vizet nyomóvezetékek (fővezetékek, távvezetékek, főnyomócső, gerincvezeték,
elosztóvezeték, összekötővezeték, bekötővezeték, továbbá a telkeken belüli belső
csővezeték) osztják el, a vezetékek összefoglaló megnevezése: csőhálózat. A fő­
nyomóvezeték nyomvonala lehetőség szerint a legnagyobb fogyasztási terület súly­
vonalán haladjon á t és magaslati medencében vagy víztoronyban végződjék. Nagy
településeken vagy nagyobb üzembiztonságot követelő ipartelepeken két vagy
több főnyomóvezetéket indokolt létesíteni, lehetőleg körvezetékes kialakítással. Ha
a főnyomócső átmérője 200 mm-nél nagyobb, akkor házi bekötővezetéket rákap­
csolni nem célszerű. Ez esetben a főnyomócsővel párhuzamosan vagy arra merő­
legesen elosztóvezetéket létesítenek. A nyomócsővezetéket legalább 1,20 m föld­
takarással fektetik a fagyveszély és egyéb káros behatások elkerülése végett. A ve­
zetékeket legalább l%o eséssel célszerű fektetni, hogy teljes ürítésük elvégezhető
legyen és bennünk légzsákok ne keletkezzenek. A vízelosztás és tűzvédelem végre­
hajtása céljából a hálózatra megfelelő helyeken és egymástól előírt távolságban
szerelvényeket: tolózárakat, tűzcsapokat, közkifolyókat, locsolószelepeket, ürítő­
ket, légtelenítőket kell elhelyezni. A szerelvényeket legtöbbször aknába helyezik.
A vízvezetéki nyomócsövek jelenleg legfontosabb kérdése hazánkban a csőanyag,
a csőféleség megválasztása és gyártása. Az ország ivóvízműveinek csőhálózata
1968-ban 17 000 km volt, amelyből mintegy 39% öntöttvas, 41% azbesztcement,
17% acél és 3% egyéb anyagú cső. Az ipari vízművek és a mezőgazdasági területen
létesített ivóvízellátási művek hálózatának hosszára adatok nincsenek, összhosszuk
az ivóvízmű hálózatok hosszára becsülhető.
Az 1971—1985 közötti időszakra tervezett fejlesztéshez összesen 17 000 km nyomó­
cső szükséges, amelyből 16 000 km azbesztcement, 20 km öntöttvas, 200 km acél-
és 600 km acélbeton cső. A csőfajták megosztási arányát megfelelő minőségű
műanyag cső piacra kerülése jelentősen m egváltoztathatja. Az iparilag fejlett or­
szágokban az egyszerű öntöttvas csöveknek mind nagyobb versenytársa az az­
besztcement, a feszített acélbeton, az acél és a különféle műanyag csövek m ellett a
gömbgrafitos öntöttvas cső. A figyelembe vehető nyomócsőfajták a következők:
170
100— 300 mm 0 tartományban: azbesztcement, kemény PVC, kemény PE, üveg­
szállal erősített műanyag, gömbgrafitos öntöttvas, lemezgrafitos öntöttvas, köny-
nyűacél, v arrat nélküli acél (mindkettő műanyag szigeteléssel vagy háromszoros
szigetelés + katódvédelem), könnyűacél és varrat nélküli acél (mindkettő három­
szoros bitumen szigeteléssel);
600— 1200 mm 0 tartományban: üvegszál erősítésű poliészter, gömbgrafitos ön­
töttvas, könnyűacél (műanyag szigeteléssel vagy háromszoros bitumen szigetelés
+ katódvédelem), könnyű acél (háromszoros bitumen szigeteléssel);
1200 mm 0 feletti tartományban: műanyag szigetelésű acéllemez, gömbgrafitos ön­
töttvas, feszített acélbeton.
A felsorolás egyúttal az alkalmazhatóság, ill. felhasználhatóság tekintetében jósági
sorrendet is jelent.
A csővezeték építésénél célszerű bevezetni a jelenleg alkalm azott csőkötési módsze­
rektől eltérő, kevésbé munkaigényes, tartós, egyszerű és gyorsan végrehajtható
csőkötéseket, éspedig acél és öntöttvas csöveknél a gumigyűrűs töm ítést vagy a
csavartokos kötést, azbesztcement csöveknél pedig a Réka, Comet stb. kötéseket.
7.155. Víztárolás
A víztárolók feladata a víztermelés és a fogyasztás közötti eltérés, valam int a há­
lózati nyomásingadozások kiegyenlítése, továbbá a többletvíz tartalékolása. Szer­
kezeti megoldás szerint lehetnek: monolit vasbeton, monolit feszített beton, rész­
ben előregyártott, részben monolit vasbeton, előregyártott elemekből épített feszí­
te tt betonmedencék, vasbeton monolit víztorony, előregyártott vasbeton tartályú,
csúszózsaluzásos törzsű víztornyok, acélszerkezetű előregyártott víztornyok.
A hazánkban épülő víztároló medencék majdnem kivétel nélkül vasbetonból ké­
szülnek. A legtöbb medence alaprajza kör alakú, ami szilárdsági szempontból a
legkedvezőbb. A medencék általában kétkam rásak. Gazdaságos megoldás az új
építéstechnológiával készülő lencse alakú kupolás medence. Feszített szerkezetű
tárolók építése esetén nagy mennyiségű anyag takarítható meg, e tekintetben azon­
ban a tapasztalatok, a rozsdásodás m iatt bekövetkezett meghibásodások, óvatos­
ságra intenek. A medencékben tárolt víz magassága 2,5—4,0 m, felette 0,4—1,0 m
magas légteret kell biztosítani szellőzés céljából. A nagyobb medencék térfogata
200—3000 m3 és leginkább iker elrendezéssel készülnek. A víztornyot síkvidéken
alkalmazzák. Tartószerkezete rendszerint vasbeton vagy vasszerkezet, ritkábban
tégla. A víztároló medence vasbeton vagy acéllemezből készül. A medencét az idő­
járási behatásoktól (téli fagy stb.) védeni kell. Hazánkban zártan készítik. Ipar­
telepeken gyakran építenek többszintes víztornyot. Az ivó-, ipari- és tűzoltó-víztá­
roló medencéket egymás fölé helyezik és a hozzájuk tartozó hálózatokat elkülö­
nítve táplálják. Építés szempontjából az újabban alkalm azott csúszózsalus torony-
törzs-építési módszer költsége a hagyományos állványzatos módszer költségének
mintegy 33%-a és tekintélyes zsaluzóanyag m egtakarítását jelenti. Az előregyártást
a víztornyok esetében is sikeresen alkalmazzák különböző építéstechnológiai mód­
szerekkel (pl. tartály előregyártása és felemelése).
Évek óta kiterjedten alkalmazzák a kisebb, 50—100—200 m3 űrtartalm ú, gömb
alakú, acélszerkezetű víztornyokat (hidroglóbusz). Gyárilag készítik és raktárról
szállíthatók. A helyszínen az előre elkészített vasbeton alapra állítják és feszítő­
huzalokkal kitám asztják. Községekben, kisebb ipartelepeken, mezőgazdaságban
171
előnyösen alkalmazhatók. Üjabban m ár nagyobb térfogatú és kitámasztás nélküli
acél víztornyok is készülnek.
O tt, ahol a hálózati vízbetáplálás közelítően egyenlő a fogyasztással, víztároló
helyett állócsövet alkalmazhatnak, ami az állandó légtelenítést is lehetővé teszi.
Átmérője a hozzátartozó csővezetéknek kétszerese, de legalább 1,0 m. Kisebb je­
lentőségű, nem nagy kiterjedésű hálózat esetében a víztárolót helyettesítheti lég­
üst (hidrofor, szélkazán).
7.156. Vízmüvek villamosenergia-ellátása
A víztermelő telepeket az országos energiatermelő telepekről kiinduló nagyfeszült­
ségű elosztóhálózat útján látják el villamos energiával. A nagy energiatermelő te ­
lepek az országos 120 kV-os feszültségű távvezeték-hálózatra dolgoznak. E zt a
feszültséget a regionális elosztóhelyeken letranszformálják 10—35 kV-ra és az így
kialakult, még mindig nagyfeszültségű hálózatból a fogyasztóhely közelében to­
vább transzformálják a felhasználási feszültségre, rendszerint 380/220 V-ra, nagy-
feszültségű motorok esetén 3—5 kV-ra. A villamos energiát szabadvezetéken (fa,
acél, vasbeton oszlopokon) szállítják, egészen a víztermelő telep transzformátor­
állomásáig, ahonnan azután rendszerint kábel vezet a szivattyúm otorok elosztó- és
kapcsolóberendezéseihez. A vízműnek, m int elsőrendű fontosságú közműnek, vil-
lamosenergia-ellátását kétoldali betáplálással kell biztosítani. A gyakorlat azt mu­
ta tta , hogy a kétoldali áramellátás sem ad kellő biztonságot, azért a nagyobb víz­
termelő telepek ún. hidegtartalékkal is el vannak látva, ami lehetővé teszi a saját
villamosenergia-termelést. Erre a célra leginkább Diesel-motorból és aszinkron­
generátorból álló gépcsoportot, kisebb telepeken nyersolaj- vagy benzinmotor ta r­
talék szivattyúegységet használnak. Ipartelepeken, különösen hőerőművekben
-— villamos hajtás h e ly e tt—, ahol a gőzellátás megfelelő, a centrifugálszivattyúkat
gőzturbinával hajtják. D ugattyús gőzgépek m ár csak régi telepeken vannak üzem­
ben. A nagyfeszültségű áram ot transzformátor alakítja á t kisfeszültségűvé.
Vannak léghűtéses (ún. száraz), továbbá olajhűtésű transzformátorok. Előbbieket
a kisebb (5 kV-ig), utóbbiakat a nagyobb feszültségeknél alkalmazzák. A transzfor­
málás és energiaelosztás a transzformátor- és kapcsolóállomásokban történik, ame­
lyek zárt épületben vagy szabadtéren lehetnek elhelyezve. A berendezéshez ta r­
toznak: szigetelők, a gyűjtősínek, szakaszolók, olvadó biztosítékok, az árammeg­
szakítók, relék, kioldok, védelmi készülékek, túlfeszültség-levezetők, feszültség-
váltók, fogyasztásmérők, frekvenciamérők, kapcsolóórák stb.
7.157. Különleges létesítmények, berendezések és eljárások
7.1571. A közműalagút
A korszerű városépítésben mind nagyobb szerepet fog betölteni. A vízvezetékeknek
közműalagutakban vezetése a legkorszerűbb megoldás. Elsősorban új lakótelepek­
nél épülhet így a vízvezeték a többi közművel egyidejűleg. Előnyös megoldásként
kínálkozik a közműalagútnak az épületek pinceterében való elhelyezése, ill. a pince­
terek egy részének ilyen célú kialakítása.
172
7.1572. Az automatizálás
Különösen a nagyobb kiterjedésű vízellátási rendszerek automatizálása mind jobban
előtérbe kerül. Ennek részeként a távjelzés a vízellátási rendszer egymástól több
km-re fekvő különböző pontjain működő vízbeszerző és -szállító gépek, víztisztító
és vízhálózati berendezések üzemállapotáról tájékoztatja a központi kezelőszemély­
zetet, akár fény, akár hangjelzés útján. A központi személyzet távvezérlés útján
adhat utasítást a hiba elhárítására vagy — szükség esetén —- egyes szerkezetek
(tolózárak stb.) kézi erővel mozgatására. A távjelezések közül a vízműveknél a víz­
állásjelző készülékeknek van különösen fontos szerepe. Jó megoldás a Siemens-féle
forgó árammérős, folyamatos jelzésű, továbbá az AEGIR-rendszerű ellenállás­
soros szerkezet. Ezekhez a berendezésekhez azonban igen költséges távvezetékeket
kell építeni, ezért törekednek a vezeték nélküli távjelzésre. Ilyen pl. az Eöttövényi-
féle (távvezeték nélküli) hangfrekvenciás készülék. Az adókészülék a vízállásérté­
keket hangfrekvenciákká alakítja, amelyekkel ultrarövidhullámú adó-vevőberen­
dezést modulál és a modulált hangfrekvenciát kisugározza, és ily módon a vételi
hellyel közli. Az ilyen URH-készülékek hátránya, hogy az adó- és a vevőkészülékek
között dombvonulat vagy házcsoport nem lehet. Legújabban felmerült olyan infor­
mációs rendszer kialakításának a gondolata, amely a meglevő vízcsőhálózatot hasz­
nálná fel vezető közegnek. Hasonlóképpen felmerült az energiahálózaton keresztül
történő hírközlés gondolata. Mindezekkel kapcsolatban —■ kellő tájékozottság
hiányában — hazánkban bizonyos idegenkedés tapasztalható. Kétségkívül a telje­
sen önműködő üzem bevezetése —• különösen az ipari vízműveknél —• nemcsak
költséges, hanem — kellő emberi ellenőrzés hiányában — kevéssé üzembiztossá te­
heti a gépek működését. Ezért a teljes autom atika, a kézi beavatkozású távvezérlés
vagy a hagyományos telefonközlésű kézi működtetésű módszerek közötti válasz­
tást, vagy egy vegyes rendszer alkalmazását, körültekintő (az üzembiztonságra és a
munkaerő-gazdálkodásra is kiterjedő) elemzésnek kell megelőzni.
7.1573. Korrózióvédelem
Korrózió (roncsolódás) következtében 1890—1923 közötti időszakban a világ acél­
ipari termékeinek 40%-a m ent tönkre. Az elképesztő károsodás megköveteli a
korrózió elleni kutatások növelését és a jobb megoldások alkalmazását.
A fémes anyagok (vascső stb.) korróziója végemehet kémiai (oxigén, szénsav, ipari
gázok stb.), elektrokémiai és mikrobiológiai folyamatok, kóboráram hatására.
A nemfémes anyagok (beton, vasbeton) korrózióját a betonra ható agresszív vizek,
szulfáttartalm ú altalajvizek, nedves gázok és gőzök okozhatják. Az öntöttvas
csövek korróziótól megvédésére, a külső felület forró fenolmentes kátrány—bitu­
men keverékbe m ártása terjedt el a gyakorlatban. Gépházakban, csőcsarnokokban
szabadon szerelt öntöttvas csöveket vasiakkal vagy olajfestékkel vonják be. H a a
talaj a betont nem tám adja meg, az övcsöveket 25—30 mm vastag betonburkolat­
tal lehet körülvenni. Acélcsöveket aktív és passzív módszerekkel védik. Az előbbi
esetben talajcserével vagy vegyi úton csökkentik a talaj agresszivitását. Az utóbbi
esetben a drótkefével revétlenített és lakkbenzinnel tisztára m osott csövek külső
felületét benzinben oldott aszfalt vagy bitumen felhordásával előkészítik és azután
a gyárban vagy a helyszínen 1,5—3,0 mm vastag szurok-, aszfalt- vagy bitumen­
bevonattal látják el és ezekkel az anyagokkal ita to tt papír- vagy jutaszalagokkal
körültekercselik. Üvegfonat vagy azbeszt-tekercselés jobb, de költségesebb. Mász­
ható acélcsövek belső felületét míniummázzal és aszfaltlakkal vonják be. A belső
173
felület korróziómentesítését cementhabarcs-bevonattal külföldön gépesítve végzik
(Centroline). Az acélcső külső felülete védhető cementhabarccsal, vékony azbeszt­
cementrétegek feltekercselésével, gumi- és műanyag (PVC, PE) bevonattal is, eze­
ket az anyagokat azonban hazánkban ezideig nem alkalm azták. Ellenben alkal­
mazzák a katódos védelmet (Borsodi Regionális Vízmű). Az acélszerkezetek kor­
rózió elleni védelme a legfontosabb általános ipari problémák egyike. A védekezés
módja lehet az ipari atmoszférának ellenálló anyagok megválasztása vagy védő­
bevonatok (horgany, alumínium, festék, lakk stb.) alkalmazása. A korrózió kifejlő­
dését megakadályozza az inhibitorok (krom át, karbonát, foszfát, cink-szulfát, nik­
kel, arzén,- zselatin, furfurol, asztalosenyv, urotropin, formaiin) használata is.
A fúrt kutak acélcsöveinek korrózió elleni védelmét hazánkban nulliferezéssel
(mésztejbeöntéssel előállított kalcium-karbonát-réteggel elektrokémiai úton (kal-
cium-kloridos oldat) és katódos eljárással végzik. A házi vezetékek céljára régebben
használt ólomcsövek szintén korrodálnak. Ma ezeket forrcsőből vagy műanyagból
készítik, de korrózió elleni védelmükről szintén gondoskodni kell. Az azbesztcement
csöveket 600 mg/1 szulfáttartalm ú talajvíz esetében portlandcementből, ezen felül
3000 mg/1 szulfáttartalom ig S 54-es cementből készült csövek esetében külön véde­
kezés nem szükséges; 3000 mg/1 szulfáttartalom felett bitumenes impregnálómázt
(Intertol, Ékin stb.) alkalmaznak. Agresszív szénsavat tartalm azó talajvíz eseté­
ben 30, mg/l-ig nem kell védekezni, 30— 100 mg/1 között bitumenes bevonatot, ezen
felül különleges védőburkolatot (vízüveg impregnálás, fluátozás, okratálás, szilí-
cium-tetrafluorid-gőzös kezelés) kell alkalmazni. Vasbeton nyomócsöveknél az
impregnálás vagy okratálás megfelelő védelmet nyújt. A PVC vagy P E műanyag
csövek — ha lágyítóanyag nélkül készülnek — a korróziónak ellenállnak, ha azon­
ban lágyítóanyaggal készülnek, a korrózióra hajlamossá válnak. Az ilyen csőfajtá­
nak á rt a meleg víz és a fagy is. Ügyelni kell arra is, hogy a fém alkatrészek korró­
zió elleni védelmére zsírt, zsírsavat vagy olajat ne használjunk, m ert ezen anyagok
hatására a műanyag csöveken korróziós jelenségek m utatkoznak. A műanyag csö­
vek korróziós jelenségeivel hazánkban még alig foglalkoztak, de Hollandiában a
KIVA (Vízvezetéki Anyagok Vizsgálóintézete) m ár tekintélyes m unkát végzett e
téren. Beton- és vasbeton szerkezetek sim ított felületeire — különösen agresszív,
savas igénybevétel esetén — kenési, festési vagy szórási eljárással utólagosan mű­
anyag vagy elasztomerbevonat készíthető.
7.2. HÉ VÍZELLÁTÁS
7.21. A liéví/.e]látás’ feladata és fejlesztése
A hévízellátás feladata a hévízforrások és term álvízkutak révén felszínre hozott
hévíznek, valam int az ebben rejlő geotermikus energiának felhasználása gyógyá­
szati és fürdési célokra, továbbá közműszerű ipari és kommunális melegvíz-ellátás,
ásványi sótermelés, mezőgazdasági hasznosítás, köz- és lakóépületek hévízfűtésére,
ivóvízellátás, gáz- és gőztermelés, valam int komplex hasznosítás céljaira, továbbá
a hévízzel és a geotermikus energiával való gazdálkodás.
A hévíz és a benne rejlő geotermikus energia ilyen széles körű felhasználása hazánk­
ban a legutóbbi évtizedek vívmánya. A hévízforrások vizét Magyarország területén
a római korban (Aquincum) és a török hódoltság idején (Buda, Eger) fürdésre
használták. Fúrásos mesterséges hévízfeltárásra hazánkban csak 1866-ban került
sor, amikor Zsigmondy Vilmos H arkányban (37,7 m), majd 1867-ben Budapest-
174
Margitszigeten (118,5 m) és 1868— 1877 között Budapest-Városligetben (970,48 m).
Európában elsőként mélyfúrást végrehajtotta. Ezután 1925-ben sikerült H ajdú­
szoboszlón 80 °C-os hévizet feltárni. A hévízfeltárás azonban csak az 1950-es évek­
től kezdett rohamosan fejlődni, párhuzamosan az alföldi szénhidrogén-kutatásokkal,
m ert a meddő szénhidrogénfúrások jelentős százaléka hévízfeltárásra alkalmas.
Az ország egész területén jelenleg nyilvántartott kb. 25 000 fúrott kútból 979 db
26 °C-nál magasabb hőmérsékletű hévizet szolgáltat, összesen 544 m3/min vízho­
zammal. A hévízkutak vízhozamának 43%-a 35 °C alatti, ami önmagában megha­
tározza a hasznosítás lehetőségét. Az üzemelő hévízkutak közül kb.199 kútból fa­
kad 60 °C-nál magasabb hőmérsékletű hévíz, amelyet 19 hévízmű hasznosít. Ezek
közül az Új-szegedi 1000 lakásos lakótelep fűtése, a mezőgazdasági hasznosítások
(200 000 m 2 kertészeti üvegfelület fűtése), a szentesi, debreceni, hajdúszoboszlói,.
lipóti komplex hévízhasznosítások néhány iparüzem és egészségügyi intézmény
melegvíz-szolgáltatása és fűtése, a Budapest-Űjlipótvárosi hévízszolgáltatás, a
legutóbbi két évtized eredménye. A m ár évszázadok óta ismert hévízforrás-terüle-
tek (Hévíz, Buda, Esztergom, Eger, Miskolc-Tapolca) mindössze 35%-át szolgáltat­
ják a 26 °C-nál magasabb hőmérsékletű hévíznek és jelentőségük -— a vízhozamot
tekintve — mindinkább csökken.
A hévízellátás feladatainak megfelelően a magyarországi távlati hévízfejlesztés a
következő célokat tűzte maga elé: A meglevő 979 db hévízkút számának növelése
180 db új, 35 °C-nál melegebb vizet szolgáltató hévízkúttal, 17 országos és idegen-
forgalmi jelentőségű gyógyfürdő korszerűsítése, 15 regionális jellegű gyógyfürdő
létesítése, 80 000 lakás fűtése és melegvíz-szolgáltatása, 40 komplex (többlépcsős)
hasznosítás megvalósítása főleg mezőgazdasági (növényház, kertészet) érdekek
kielégítésére.
Mindezekhez különösen a csővezetékek és kutak korrózióállóságának biztosítása, a
hőszigetelés javítása és a hőcserélők fejlesztése szükséges. A nagyobb fokú hévíz­
hasznosítás a hasznosító létesítmények megvalósítási lehetőségének függvénye.
A hévízművek költségében ugyanis a kutak költsége jelentősen kisebb részt képvi­
sel a hasznosító létesítményekéhez képest. Egy 2000 m mély fú rt kút létesítésének
költsége kb. 5 millió F t, a hasznosító létesítmény (gyógyintézet stb.) ennek sok­
szorosa.
A hazai fejlesztésnél indokolt figyelembe venni a hévízzel felszínre hozott vegyi
anyagok (a jelenlegi kutakból 270 ezer t/év főleg mész és magnézium) és kisebb
mennyiségű egyéb vegyianyagok (jód stb.) kinyerését, továbbá a hévízzel felszínre
hozott gáz hasznosításának fokozását, valam int a gyógyvíz jellegű hévizek palac­
kozását. Gondoskodni kellene a gőzkitermelési lehetőségek felkutatásáról és fel­
tárásáról is.
A hévízellátás fejlesztését különösen a gyógyászati érdekek követelik meg. Statisz­
tikai adatok szerint a világon 236 (Európában 87) nemzetközileg elismert gyógy­
fürdő működik. Magyarország a 17 gyógyfürdőjével Japán, Törökország és Thai­
föld után a 4. helyet foglalja el. E zt a pozíciót nem szabad feladni.
7.22. A h évíz és a geoterm ikus energia k iterm elési leh etőségei és készlete
A legutóbbi időkben fúrt kb. 2000 db 500 m-nél mélyebb fúrásokból (amelyek 2/3-a
kőolajfeltárás) hazánk mély földtani viszonyait elég jól ismerjük. Tudjuk, hogy az
ország területének 80%-át 500 m-nél vastagabb fiatal laza üledékek — felső- és
alsópannon, miocén és oligocén képződmények — borítják. Ennek 2/3 része 2000 m-
175

nélis vastagabb. Ez a rétegösszlet a mélységi vizek finom törmelékes tartószintje.
A másik legfontosabb mélységi víztározó a karsztosodott hasadékos, mezozoós,
karbonátos mészkövek, a dolomitok öve, amelynek kiterjedése az ország összterü­
letének mintegy 10%-a. Ennek fele a felszínre bukkant, másik fele az üledékes össz-
let alatt található. Az em lített két víztározó összleten kívül a hasadékos és durva­
törmelékes földtani képződményeket (triászra települt eocén mészkő) kell megem­
líteni, m int amelyekből sikerült egyes helyen hévizet fakasztani, azonban kellő fel­
tárás hiányában ezeket jelenleg nem vehetjük számításba. A m ár részletesebben
megismert hévíztartó összletek 500 m-nél mélyebben fekvő víztározásra alkalmas
összhézagtérfogata mintegy 3000 km3-re becsülhető. Ebből a felsőpannon vízkész­
lete (az összes térfogat 8462 km3, 25%-os hézagtérfogattal) 2120 km3-re tehető.
A kitermelhető 35 °C-nál melegebb produktív hévízkészlet pedig a hazai kutatók
szerint a természetes hévízkészlet 20%-ára, vagyis 424 km3-re becsülhető. Az összes
kitermelhető hévízhozam — a fentebbi két hévíztartó összletből — 1030 m3/min.
Mivel jelenleg 330 m3/min 25 °C-nál magasabb hőmérsékletű vizet termelnek ki, e
téren még elég nagyarányú fejlesztés lehetséges. E zt elősegíti az a körülmény is,
hogy hazánkban a geotermikus gradiens csupán 18 m/°C, amivel szemben világ-
viszonylatban átlagosan 33 m/°C. A hévízadó összletekből kitermelhető és haszno­
sítható geotermikus energia — az OMFB számítása szerint — 23,1 XlO15 kcal,
amivel szemben az eddig feltárt hőkészlet évenként mindössze 1,7 X1012kcal. Bár a
becslések szerint az 1980-ban várható országos összes energiaigénynek csupán 2%-
ra tehető a hévízben rejlő geotermikus energia, teh át döntően nem befolyásolja az
ország súlyos energiahelyzetét, a geotermikus energia felhasználása abszolút ér­
tékben mégis előnyös és gazdaságosnak minősíthető. Ezzel kapcsolatban meg kell
jegyezni, hogy több gyógyfürdő, ill. gyógyvizű k ú t környezetében gázmezők kiter­
melését kezdték meg (Hajdúszoboszló, Tótkomlós, Szeged), aminek következtében
a kitermelhető hévízkészlet és rétegenergia csökkenése várható.
7.23. A hévíz és a geoterm ikus energia h asznosítása
Gyógykezelési célokra általában a 35 0C-nálmagasabb hőmérsékletű hévizeket hasz­
nálják. Hazánkban 17 gyógyfürdő van. A gyógyvízjellegű hévizet ivásra főleg bel­
földiek számára hasznosítják, azonban az export növelése is kívánatos volna.
Fürdők (strand-, tisztasági, közfürdők) részére általában a 26—35 °C hőmérsékletű
hévizeket használják. A magyarországi városokban és községekben jelenleg kb.
600 fürdő üzemel. Ebből 400 nincs természetes hévízzel ellátva. A fokozottabb
fürdőkultúra megteremtése nem ütközik nagyobb akadályba, m ert az országban,
különösen az Alföldön, számos fúrott k ú t van, amelynek vize 26—28 °C hőmérsék­
letű, és ezek medencével kapcsolatos hasznosítása könnyen megvalósítható.
Közműszerű melegvíz-szolgáltatás ipari és közintézményeknek kevésbé költséges a
hagyományos melegvíz-szolgáltatásnál és ezért több helyen ipari és kommunális
hévizes melegvíz-szolgáltatást terveznek. Ezzel kapcsolatban a lakásokban meglevő
melegvíz-ellátó készülékek és berendezések (kazánok, villany- és gázbojlerek le­
szerelhetek és más helyen — ahol hévíz nincs — felszerelhetők. Jelentős mennyi­
ségű kőszén vagy földgáz takarítható meg azáltal, hogy magasabb hőfokon hévíz
áll rendelkezésre. Az sem jelentéktelen, hogy a hévízhasználat folytán az ivóvíz-
hálózatból lényegesen kevesebb hidegvizet kell igénybe venni.
Ásványi sótermelés tekintetében megállapítható, hogy hévízkútjaink igen tekinté­
lyes mennyiségű, évenként mintegy 270 000 Mp kémiai anyagot (elsősorban meszet
176
és magnéziumot) hoznak felszínre, ami ma felhasználás nélkül elvész. Hasonlókép­
pen jelentős mennyiségű (kb. 25000kp/év) jódot lehetne kivonni a felszínre hozott
hévízből (Sóshartyán, Oltáré, Cserkeszöllő, Hajdúszoboszló stb.).
Mezőgazdasági hasznosítás szempontjából öntözés céljaira a hévizek nagy sótartal­
muk és szikesítő hatásuk m iatt előzetes kezelés nélkül nem használhatók fel. A hé­
víz minőségileg javítható ioncserélő műgyantás kezeléssel vagy hígítással. Az előbbi
igen költséges és ezért ma még nem alkalmazzák. A hígítás — megfelelő földmeden­
cében — kis sókoncentrációjú nem szikes vízzel megvalósítható. Megfelelő kezelés
és hűtés után a hévizek halastavak táplálására is felhasználhatók. A mezőgazda­
ságban a hévíz főleg állattenyésztés, kertészet és majorok fűtésére és melegvíz­
igényeinek kielégítésére használható. A mezőgazdasági üzemek, kertészeti üveg-
háztelepek, baromfinevelő központok részére hűtő-és szárítóberendezések létesít­
hetők. A hévíz és a benne rejlő geotermikus energia mezőgazdasági nagyüzemek
kialakítását teszi lehetővé olyan energiával, amely a mezőgazdaságnak közvetlenül
rendelkezésére áll.
Köz- és lakóépületek hévízfűtésére csak az 50 °C hőmérséklet feletti hévíz alkalmas*
így a gazdasági szempontok a többlépcsős felhasználást (fűtés—fürdés—sókivonás)
indokolják. Hévizeinknek mintegy 35%-a agresszív jellegű, 35%-a pedig vízkő ki­
válásra hajlamos, a korrózióhatás csökkentésére vagy megelőzésére, a vízkőkiválás
megakadályozására, vagy a képződött vízhő eltávolítására a hévizek kémiai össze­
tételétől függően különböző eljárásokat alkalmaznak és megfelelő vízkezelő és
-hasznosító berendezéseket létesítenek.
Ivóvízellátásra egyes helyeken — ahol állandó jelleggel hidegvizet nem lehet be­
szerezni (pl. Eger) — használják a hévizet és o tt is, ahol időszakosan veszik igénybe
csúcsfogyasztáskor (pl. Budapest).
Gáz- és gőztermelés tekintetében hazánkban a gázos kutakból m ár évtizedek óta
megvalósították a gázleválasztást, de a gázokat általában nem használják fel.
A vízzel feltörő gáz hasznosítása csak akkor gazdaságos, ha a gáznak legalább
65%-a éghető szénhidrogén. A vízzel feltörő gáz hasznosításának lehetőségét nem­
csak a jövőben létesítendő, hanem a már üzemelő kutaknál is célszerű megvizs­
gálni. A gáztartalm ú, tározott víz robbanásveszélyessége m iatt a gáz (metán,
szénsav) eltávolításáról gondoskodni kell.
Komplex hévízhasznosítás esetében a helyesen megválasztott célok és megfelelő hő­
elvonási fokozatok (hőigények) m ellett a hévíz mennyisége és geotermikus energia
tartalm a a legteljesebb mértékben, az egész éven át egyenletesen kihasználható.
A hőfok szerinti sorozatos hasznosítás sorrendje: fűtés—fürdés (melegvíz-szolgál­
tatá s)—ásványi sók kivonása, vagy ha az ásványi só kivonása szennyeződést nem
okoz: fűtés—ásványi só kivonás—fürdés (melegvíz-szolgáltatás) vagy fűtés—ipari
hasznosítás (mosoda stb.). A komplex hasznosítás lehet több irányú is, amikor a hévíz
egyidejű többfelé vezetésével fűtést, fürdést, melegvízellátást, mezőgazdasági (ipari)
hasznosítást oldanak meg és emellett a hévízzel felszínre jutó m etángázt gázellátási
célokra hasznosítják.
7.24. H évízhasznosító rendszerek és m űködésük
A hévíz szállítása szerint megkülönböztetünk természetes és mesterséges nyomás­
sal működő rendszereket. Természetes nyomással működő rendszer pozitív hévíz-
kutak vagy magas geodéziai fekvésű hévízforrások esetén létesíthető. Negatív
kutakból csak akkor, ha a fogyasztóhely — a domborzati adottságok folytán —
12 V íz é p ít é s I. k ö t e t
177
 Tároló

alacsonyabban fekszik a kútvíz szintjénél. Ha azonban közbenső megszakítások

szükségesek vagy a fogyasztási igények meghaladják az időegységre eső vízhoza­
mot, akkor ilyen természetes rendszer kialakítása nem lehetséges. A mesterséges
rendszerek főbb típusai és működésük a következők:
Zárt vízelvétel pozitív kútból vagy forrásból közvetlen szivattyúzással vagy tározó
közbeiktatásával (1.7-9. ábra). E zt akkor alkalmazzák, ha a k ú t vagy forrás nyo­
mása önmagában nem elegendő, vagy az időegy­
ségre eső vízigény nagyobb, m int az a vízmennyi­
ség, amely a kútból vagy forrásból annak károso­ 13 3/8‘
dása nélkül kivehető.
N yílt vízelvétel pozitív kútból vagy forrásból meden­
cés megszakítással, a szivattyú után tárolóval vagy
anélkül (1.7-10. ábra). E zt akkor alkalmazzák, ha
a megszakító (tározó) a csúcsigények, periodikus .95/8“
igények, szellőztetés vagy gáztalanítás céljából
szükséges. . P a lá s tc e m e n t
Zárt vízkivétel negatív kútból vagy forrásból, a szi­
050
vattyúval közvetlen, ill. tároló közbeiktatásával
(1.7-11. ábra). E zt akkor alkalmazzák, amikor 500*
még gazdaságosan üzemeltethető olyan szivattyú,
amely önmagában képes a szükséges ossz nyomó­
magasságot biztosítani.
N yílt vízkivétel negatív kútból vagy forrásból a szi­
vattyú után tároló közbeiktatásával (1.7-12. ábra). .65/8“
E zt akkor alkalmazzák, ha a csúcs- vagy periodi­
kus vízigények meghaladják azt a vízmennyiséget, ,P a !á s t c e m e n t
amelyet károsodás nélkül ki lehet termelni.

7.25. Hévízművek létesítményei •z jz z

Fúrt hévízkút, kb. 500—2500 m mélységgel, 35 °C- 1100
nál magasabb vízhőmérséklettel, két, legfeljebb I.-7-13. ábra. K o rsz e rű
három rakattal, acélcsövekből, palástcemente- 3 -csö v es c sö v e z é s p a lá s t-
zéssel, állványcső vagy légsűrítőpárnás kútfej- c e m e n te z é s s e l h é v íz k ú th o z

12 *
179
1 7 8
kiképzéssel, gázkitörés elfojtására kitörésgátlóval (preventív). Negatív hévízkutak-
ból a vízkitermelés kompresszorral valósítható meg, m ert a centrifugálszivattyú
használatát a hévíz gázossága akadályozza, a hazai gyártású búvárszivattyú pe­
dig csak kb. 40 °C hőmérsékletig használható. A fúrt hévízkutak helyes csövezése
az 1.7-13. ábrán látható.
Gázleválasztó, vaslemez vagy vasbeton henger, amelynek aljában a hévíz, felső ré­
szében pedig a gáz összegyűl.
Hévízelosztó és szállító központ (szivattyúház) legtöbbször vegyes szerkezetű épület
(beton alapozás, tégla oldalfal, vasbeton gerendafödém, lemezfedés), amely magá­
ban foglalja a szivattyúcsoportokat, elosztót, hőcserélőt, mérőműszereket, villamos
berendezést, az üzemi (műhely, raktár) és szociális (öltöző, mosdó) helyiségeket.
Hévíznyomócsó'-hálózat legcélszerűbben acélcsőből, kovaföld- vagy üveggyapot-bur­
kolással (szigeteléssel). A primer hálózatban erős sólerakódás vagy alacsonyabb
hőmérsékletigény esetén hőcserélővel (csőkígyó) szekunder csővezetékhálózat csat­
lakoztatható, amelyben az igénybevett másik fajta víz (esetleg levegő) mozgatását
külön keringtetőszivattyú végzi.
Hévíztároló vasbetonból vagy acéllemezből torony, vagy terepszinti elrendezéssel.
Hűtőtorony vagy lépcsős hűtés (kaszkád) a hidegvíz-ellátásánál ism ertetett megoldás­
sal, provizórikusán.
Hévíz-fogadóállomások azokat a gépészeti berendezéseket foglalják össze, amelyek
a fogyasztási helyre érkezett hévizek szétosztásához és továbbitásához szüksége­
sek.
Hőszivattyús berendezés kb. 35 °C hőmérsékletű hévíz felhevítésére, villamos ener­
giával, kompresszor alkalmazásával.
Csurgalékvizet elvezető létesítmény a lehűlt fáradt hévíznek a közcsatornába, ill. a
befogadóba vezetésére.
7.3. V ÍZ M Ü V E K ÉS H É V ÍZ M Ű V E K Ü ZEM ELTETÉSE
7.31. A dm inisztratív intézkedések
Az üzemeltetés naponkénti tevékenységei közül a legfontosabbak: a napi vízterme­
lés, a villamosenergia-felhasználás, a tározott vízmennyiség, a főnyomóvezeték
üzemnyomása, a vegyszeradagolás, a létesítmények tisztításának időpontja és tar­
tam a, a fenntartás—karbantartás—javítási m unkák időpontja, terjedelme és mi­
lyensége, amelyeket naplóban kell rögzíteni.
Az évenkénti tevékenység legfontosabb részei: a kútm enetrend készítése, szivattyúk
jelleggörbéinek felvétele, műszerek hitelesítése, felkészülés a nyári csúcsfogyasz­
tásra és a téli időjárási viszonyokra, biztonsági anyag- és alkatrészkészlet ellenőr­
zése, az éves villamosenergia-igény összeállítása, balesetvédelmi előírások ismerte­
tése és balesetvédelmi gyakorlatok tartása, m unkaerő-nyilvántartás és -gazdálko­
dás.
7.32. M űszaki tevékenység
A legfontosabb műszaki tevékenységek a következők: A kutak igénybevehetőségé­
nek (a kútpaláston belépő vízsebesség megengedett mértékéhez szabott) ellenőr­
zése a víztartó rétegek zsarolásának megakadályozása végett. Vízhozamcsökkenés
180
esetén (a kutak szűrőfelületének elzáródása m iatt) kompresszorozás, korróziónál
nulliferezés, sólerakódásnál kifúrás. A mederfenék és a part vízáteresztő pórusainak
eltömődése (kolmatáció) esetén sarabolás, mederkotrás, dúsítás. Vízkivételi műnél
a jéglerakódás eltávolítása. Szűrők visszamosatása. Vegyszer (alumínium-szulfát
stb.) adagolása, továbbá a zéta-potenciál ismeretében az adagolás optimális meny-
nyiségének meghatározása és alkalmazása. Az elő- és utóklórozás előírás szerinti
foganatosítása. A csőhálózatban pangó vizek eltávolítása és a légtelenítésről való
gondoskodás. A csővezetékek kisebb szivárgásainak észlelése (lehallgatással) és
megszüntetése. A csőhálózat évenkénti legalább egyszeri átöblítése. A hálózati víz-
veszteség megállapítása és szükség esetén (ha kb. 10%-nál nagyobb) a javítási mun­
kák elvégzése. A kutak és egyéb létesítmények belső, külső és hidrogeológiai védő­
területének ellenőrzése és az előírás szerinti korlátozások foganatosítása. A terv­
szerű megelőző karbantartás. Ipari üzemeknél különösen a rendelkezésre álló víz­
készletek részletesebb felmérése, a technológiának megfelelő fajlagos vízigény meg­
állapítása, a használt vizek mennyiségi és minőségi vizsgálata, a vízkezelő berende­
zések műszaki adatainak kim utatása, a vízháztartási folyamatábra összeállítása,
ill. módosítása, technológiai folyamatok racionalizálása. A szociális és biztonság-
technikai követelmények betartása. A szivattyús vízműtelep hatásfokának kiszá­
mítása a következő képlettel történik:
0,272H _ 0,272-összemelőmagasság
kW h villamosenergia-fogyasztás fajlagos értéke ’
ahol H a manometrikus emelőmagasság; Q a szivattyú vízszállítása
Ezek szerint energiafelhasználás szempontjából az a vízműtelep a leggazdaságosabb,
amely a legkisebb villamosenergia-fogyasztás m ellett a legnagyobb ossz emelőma­
gasságot biztosítja, s így hatásfoka a legnagyobb (általában 65—70%). A telep
(telepek) kedvező hatásfoka azonban csak szükséges, de nem elegendő feltétele a
legkedvezőbb vízművek, ill. vízellátási rendszerek megállapításának. Tapasztalatból
tudjuk ugyanis, hogy a vízművek, vagy vízeállátási rendszerek különböző létesít­
ményeinek kapacitása (m3/nap) általában nem egyenlő, és nem kiegyenlített, így a
vízigény kielégítése akadályokba ütközik. Hiába elegendő pl. a gépház teljesítő-
képessége, ha a víztermelő kutak kapacitása vagy a víztisztító mű, vagy a főnyomó­
cső szűk keresztmetszete nem elegendő a víz beszerzéséhez, tisztításához, és továb­
bításához. E zért csak az a vízmű vagy vízellátási rendszer minősíthető megfelelő­
nek, amelynél a mértékadó kapacitás (a létesítmények kapacitása közül a legkisebb)
az igényeket mind mennyiségi, mind minőségi, mind pedig üzemnyomási tekintet­
ben a csúcsfogyasztás idején is — gazdaságos kiépítéssel és olcsó üzemeltetéssel —
kielégíti. Ez a minősítés azt követeli, hogy a vízművek és vízellátási rendszerek lé­
tesítményei a jelenlegi és a távlati mennyiségi és minőségi igényeket megfelelő
fokozatos, egyidejű, kiegyenlített, lehetőleg egyforma nagyságrendű kiépítettséggel és
bővítési lehetőséggel biztosítsák.
181
 názás további fejlesztését (1.8-1. ábra) a településfejlesztés igényei szabják meg.
8. C S A T O R N Á Z Á S ÉS S Z E N N Y V ÍZ T IS Z T ÍT Á S A vezetékes vízellátással ellátott terület a csatornázottnál általában nagyobb.
A településeken és az iparban keletkező szennyvizek éves mennyisége az 1970. évi
Dr. Kádár László közelítően 1 milliárd m3-ről 1975-re előreláthatóan 1,25 milliárd m3-re növekedik és
1985-re eléri a 2,4 milliárd m3-t. A szennyvíz évi mennyisége 15 év a la tt 1,4 milliárd
m3/év mennyiséggel növekszik, amelynek elvezetéséről és megfelelő mértékű tisz­
8.1. A CSATORNÁZÁS JELEN TŐ SÉG E, FELA D A TA I, FE JL Ő D É S E
tításáról az elkövetkező időben gondoskodni kell, hozzászámítva a régebbi beren­
dezések elavulásából származó többletfeladatokat is. A víz- és csatornaépítési
A csatornázás feladata, hogy a használat közben elszennyeződött vizeket össze­ munkák összetettek, sokrétűek, a növekvő építési igények kielégítésének alapvető
gyűjtse és az emberi környezetből a közvetlen érintkezés veszélye nélkül a leggyor­ feltétele a célgépekkel felszerelt építőipar és az egyes berendezések tipizálása, előre-
sabban elvezesse. A csatornázás vagy azonos rendszerben vagy különállóan a csa­ gyártása.
padékvizek elvezetését is megoldhatja. A szennyvíz a víz használata során összeté­
telében megváltozott minőségű vizet jelent. A háztartásokban, intézményekben,
ipari üzemekben használt víz elveszti eredeti tulaj donságát és a benne oldott vagy
lebegő szennyező anyagok következtében károssá válik. 8.2. CSA TO RN A REN D SZEREK K IA L A K ÍT Á SA
A legtöbb szennyvíz a környezetet veszélyeztető tömegben o tt jelentkezik, ahol
vízvezetékes vízellátás van. Egy-egy település csatornázott területének határát a Az egyes csatornaelemek és -szakaszok céljuknak és rendeltetésüknek megfelelően
beépítettség (az egy ellátott lakosra jutó csatornahossz) többé-kevésbé autom ati­ összességükben szerkezeti egységet képeznek és csatornázási rendszert alkotnak.
kusan szabályozza. Új csatornarendszerek kialakításához ezek adottak, a csator- A rendszer alapvető elemei általában azonosak, de az alkalm azott fajták, kapcsoló­
dásuk és működésbeli összefüggésük minden esetben az egyedi helyi körülmények
függvényei.
Az ország lakossága, millió fő
~h ^ .000
lo.mooo imomo
10.165.000
10J 3 ____
1965
10315.000

1970 1975
1
1980 1985
8.21. A szennyvizek összegyűjtése épületen belül

Épületen, ill. ingatlanon belül a szennyvizeket házi csatornahálózat (1.8-2. ábra)

gyűjti össze. Ezek megoldása általában az épületgépészet feladata.
A szennyvíz a víznyelőkön, valam int a szagfogó szifonokon, az ágvezetékeken, a
belső alapvezetékeken keresztül a függőleges ejtőcsövek közvetítésével ju t az épü­
let alapcsatornájába. A házi csatorna ejtővezetékei — m int szellőzőcsövek — az
épület tetőszerkezete fölé nyúlnak. A csapadékvíz összegyűjtése és elvezetése az
épületekről külön hálózatban történik. Az épületen belüli alapcsatornákat az épület-
gépész tervezi meg és az épület falsíkjától szám ított 1 m távolságig vezeti ki az
épületből. Rendkívül lényeges a külső csatornahálózathoz csatlakozás szempontjá­
ból a kivezetések helyének, átmérőjének és a folyás fenékszintjének pontos rögzí­
tése, továbbá, hogy a kivezetett csatorna szennyvizet vagy csapadékvizet szál­
lít-e.
Az épületen belül összegyűjtött szenny- és csapadékvizek — laza beépítettségű
városi övezetekben — az ingatlanon belül lefektetett ún. belső alapcsatornába ke­
rülnek. Ebbe a csatornába m ár a szenny- és csapadékvizek együttes elvezetése is
lehetséges. A külső alapcsatorna összefogja az épületből kivezetett belső alapcsator­
nákat és a csapadékvíz-ejtőcsöveket. A külső alapcsatorna az ingatlan határáig ér.
Mind a belső, mind a külső alapcsatorna az ingatlantulajdonos kezelésében levő
létesítmény.
Az ingatlan határa és a közcsatornához csatlakozó közterület alatti külső alapcsa­
torna-szakasz a házi bekötőcsatorna.
Az ingatlanokról, lakóépületekből és az ipartelepekről kikerülő szenny- és csapa­
1.8-1. ábra. K ö z m ű v e s iv ó v íz és c s a to r n a e llá to tts á g a r á n y a (1 9 6 5 — 1 9 8 5 )
dékvizeket végül a közcsatornák gyűjtik össze és vezetik a befogadóba. Ugyancsak

182 183

1.8-2. ábra. A szennyvíz összegyűjtése és elvezetése lakóépületből
a közcsatornába folyik be közterületről a csapadékvizek egy része is. A közcsator­
nák általában közterületek alatt haladnak, üzemben tartásukat, kezelésüket erre a
célra hivatott közművállalatok látják el.
11.22. H ázi szenn yvizek közcsatornába vezetése
Csatornacsatlakozások kialakítása. Általános szabály, hogy különböző irányú, nagy­
ságú vagy rendeltetésű csatornák csatlakozásához csatlakozó műtárgyat kell létesí­
teni. A csatlakozás akna vagy vakakna közbeiktatásával biztosítható. Az ingatlan
határa közelében, vagyis a házi csatorna külső alapcsatornája és a külső bekötő-
csatorna között aknát kell építeni. Úgyszintén célszerű aknát építeni a közcsator­
nában ott, ahol a házi bekötőcsatorna a közcsatornához csatlakozik. Ez utóbbit a
két csatorna egymáshoz viszonyított méretkülönbözősége döntheti el. Aknaépítés
ott ajánlatos, ahol a bekötőcsatorna mérete a közcsatornáét megközelíti. Meglevő
közcsatorna esetében célszerű a bekötőcsatornát eleve úgy tervezni, hogy az a
meglevő aknához csatlakozzék. Közvetlen csatlakozás esetén a házi bekötőcsatorna
a csatlakozás helyén a befogadócsatorna tengelyéhez képest a közcsatorna folyás­
irányába megfelelő íves hajlattal csatlakozzék a kedvezőbb áramlási feltételek biz­
tosítása érdekében. A házi bekötőcsatornát célszerűen 10—20%o~es lejtéssel képe­
zik ki.
A házi bekötőcsatorna a közcsatornához bukóval csatlakozik, mégpedig úgy, hogy
a közcsatornában lefolyó legnagyobb szárazidei szennyvíz se okozzon a bekötő-
184
csatornában visszaduzzasztást. A bukómagasságnak tehát mindenképpen nagyobb­
nak kell lennie, m int a közcsatornában lefolyó szárazidei legnagyobb szennyvíz­
folyási mélysége, de nem haladhatja meg a 40 cm-t. A gyakorlatban — a 60 cm-nél
nagyobb átm érőjű csatornák esetében — a házi bekötőcsatornákat általában úgy
kötik be, hogy a folyási fenék szintje a közcsatorna belmagasságának alsó harm a­
dába kerüljön. Ez azonban az előbb em lített visszaduzzadási feltételnek nem min­
denkor felel meg. Nagyobb bukómagasság szükségessége esetén külső ejtővezetékes
bukóakna alkalmazható. Ha házi csatornának, ill. a belső alapcsatornának a köz­
csatornához viszonyított magassági elrendezése olyan, hogy nagyobb záporok ese­
tén a visszaduzzadó víz elárasztással fenyegetheti az alsóbb helységeket, a belső
alapcsatorna elzárására tolózárat, ill. önműködő csapózárat (csatornatorló) ikta­
tunk be. A közcsatorna, valam int a házi csatorna, a belső alapvezetékek, ejtőcsö­
vek és szellőzőcsövek között a szennyvíz elvezetésén kívül, lényeges funkcionális
kapcsolat a szellőzés, ezért vízzsákos bűzelzárót beépíteni nem szabad.
8.23. Ipari szen n yvizek közcsatornába vezetése
Az ipari üzemekből származó szennyvizek közcsatornába vezetésének műszaki fel­
tételei szigorúbbak. Ha a szennyvíz összetétele azonos a házi szennyvíz minőségé­
vel, úgy az üzemi belső csatornahálózatot az előző fejezetben elmondottak szerint
lehet csatlakoztatni.
A gyártás során használt és ipari hulladékanyagokat tartalm azó szennyvizek köz­
csatornába vezetésére a csatornaművet üzemeltető vállalat írásbeli engedélye szük­
séges. Az ipari szennyvíz közcsatornába vezetését a 2/1970. (X II. 13.) OVH számú
rendelkezés szabályozza.
Alapvető elv, hogy közcsatornába csak olyan összetételű szennyvizek vezethetők,
amelyek
a csatornában dolgozók életét, testi épségét nem veszélyeztetik;
a csatorna állagát, anyagát nem rongálják;
a csatorna normális üzemét nem zavarják;
a szennyvíztisztító üzemében k árt nem okoznak, ill. a házi és az ipari szenny­
víz együtt gazdaságosan tisztítható.
A rendelkezésben foglalt szennyezettségi határértékeket meghaladó ipari szennyvíz
közcsatornába bocsátása esetén progresszív csatornabírság szabható ki.
8.24. C satornázási rendszerek kialak ítása településeken
A településekről elvezetendő vizek két jól elkülöníthető fajtáját különböztethetjük
m eg: a szennyvizeket és a csapadékvizeket. H a a szenny- és csapadékvizeket közös
zárt csatornahálózatban vezetik el, egyesített csatornázási rendszerről, abban az eset­
ben pedig, ha a szenny- és csapadékvizeket egymástól függetlenül külön-külön
csatornában vezetik el, elválasztó csatornázási rendszerről beszélünk.
185
8.241. Egyesített csatornázási rendszer
Az egyesített csatornázási hálózatban a közös csatornában vezetett szenny- és csa­
padékvíz mennyisége között nagyságrendi eltérés lehetséges (a csapadékvíz eseten­
ként a szárazidei szennyvízmennyiség ötvenszeresét is meghaladhatja), kialakítá­
suknak e különleges adottságból származó igényekhez kell alkalmazkodniok. Egye­
sített rendszernél tehát lényegesen nagyobb keresztmetszetű csatorna építése
szükséges.
Egyesített rendszerű csatornázás kialakítása építési szempontból ott előnyös, ahol
a csatorna építése a szűk utak vagy egyéb nehézségek következtében rendkívül
körülményes, így két csatorna lefektetésére nincs lehetőség. Közműves területen a
csatorna elhelyezését megkönnyíti, ha az ú t keresztmetszetében csak egy csatorna
van. Úgyszintén előnye az egyesített rendszernek, hogy az épületekből csak egy
házi bekötőcsatorna építése szükséges. Kedvező az egyesített rendszer alkalmazása
mélyfekvésű területeken, ahol a szenny- és csapadékvizeket a befogadó magas
vízállása m ellett á t kell emelni.
Üzemviteli szempontból az egyesített rendszerű csatornahálózat egyszerűbben á t­
tekinthető. Fenntartására viszont több gondot kell fordítani, mivel a nagyobb csa­
tornam éretek m iatt a szárazidei szennyvíz lefolyási sebessége kisebb és így nagyobb
a lerakódás lehetősége. Ezzel szemben esőzések idején a csatornák természetes át-
öblítést kapnak. A nagyobb csatornaméretek a csatornák könyebb ellenőrzését,
vizsgálatát, tisztítását és javítását teszik lehetővé.
Az egyesített rendszer hátrányaként em líthetjük, hogy a nagyobb méretű csator­
n át mélyebben kell megépíteni a szennyvíz bekötések nagyobb mélysége (alagsori
kifolyók) m iatt. Nagy záporok esetén a csatornaszelvény elégtelen levezető képessége
m iatt a csatornában felduzzad a csapadékvízzel kevert szennyvíz és elöntheti az
épületek mélyebben fekvő helységeit, aminek közegészségügyi ártalm ai is lehet­
nek.
Szennyvíztisztítási szempontból az egyesített rendszerű csatornázás nem a legked­
vezőbb. A csapadékvizekkel hígított szennyvíz terhelésváltozása az üzemvitel
stabilitását veszélyezteti. A csapadékvíz hőmérséklete, ill. az általa okozott hő­
mérséklet-ingadozás kedvezőtlenül befolyásolja a biológiai tisztítást. A biológiai
folyamatra rendkívül káros lehet, ha a szennyvíz hőmérséklete 8 °C alá süllyed.
A szennyvíztisztító berendezést 3—5-szörös hígítású szennyvízmennyiségre kell
méretezni. A záporkiömlőkön távozó csapadékvízzel együtt időnként bizonyos
mennyiségű házi szennyvíz tisztítatlanul ju t a befogadóba, ami vízminőség-védelmi
szempontból kifogásolható.
Gazdasági szempontból összehasonlítva a két csatornázási rendszert, megállapít­
ható hogy az egyesített rendszer létesítési összköltsége kevesebb, m int az elvá­
lasztó rendszeré, különösen akkor, ha a záporkiömlő alatti csatornaszakasz mérete
lényegesen csökkenthető. Ugyanakkor azonban figyelembe kell vennünk azt is,
hogy az egyesített csatornarendszer kiépítéséhez az adott időszakban lényegesen
nagyobb beruházási összeg szükséges.
8.242. Elválasztó csatornázási rendszer
A rendszer lényege, hogy a szennyvizeket és csapadékvizeket két önálló csatorna-
rendszer vezeti le, teh át tulaj donképpen két párhuzamos csatornázási rendszerről
van szó.
186
Az elválasztórendszerben előnyös, hogy a házi szennyvizek kisebb méretű csator­
nával vezethetők el. Kis lejtésű területeken, ahol a szennyvíz gyakori átemelése
szükséges, alkalmazása különösen kedvező, mivel csak a szennyvíz átemeléséről
kell gondoskodni, a csapadékvizek gravitációsan (vagy kisebb, időszakos emeléssel)
ju ttathatók a befogadóba. Azokban a településekben vagy városrészekben, ahol a
csapadékvizek elvezetése nyílt árkos rendszerrel megoldottak, ill. megoldhatók,
elválasztórendszerű csatorna építése indokolt, különösen ott, ahol a térszín lejtési
adottságaim befogadóhoz viszonyítva kedvezőek és így a csapadékvizek nyílt árkos
rendszerrel vagy kis mélységben fektetett csatornákon közvetlenül mindenkor
gravitációsan levezethetők.
Létesítési szempontból kedvezőtlen, hogy két csatornahálózat építése szükséges,
ami az egyesített rendszerhez viszonyítva 15—40%-kal drágább. Ezzel szemben
kedvező, hogy csak a szennyvízcsatorna-hálózatot kell mélyebben vezetni. Aszenny-
és csapadékvizek elválasztása következtében az épületek mélyebben fekvő részei­
nek elöntése záporok alkalmával nem fordulhat elő. A csapadékvíz-csatorna mérete
megközelíti ugyan az egyesített rendszer esetén szükségeset, mivel a levezetendő
szennyvíz a csapadékvíznek mintegy 2%-át teszi ki, ezzel szemben a nagyobb szel­
vényű csapadékcsatorna a szükséges takarási mélység figyelembevételével közvet­
lenül a térszín alatt építhető meg.
Bár a két hálózat létesítési összköltsége nagyobb, gazdasági szempontból kedve­
zőbb az, hogy az építési költségek megoszthatók, a ráfordítások időben elhúzhatok.
A rendelkezésre álló pénzügyi erőforrásokat elsősorban a szükségesebb szennyvíz­
csatorna-hálózat kiépítésére lehet fordítani. A csapadékvíz elvezetése a későbbiek­
ben lassított ütemben is megoldható.
Üzemviteli szempontból hátrányos, hogy a kétféle csatornahálózat fenntartása
nagyobb gondot okoz. A házi csatornák helyes bekötésére különös figyelmet kell
fordítani, nehogy a csapadékvíz-csatornába szennyvizek juthassanak, ezt fokozottan
ellenőrizni kell az üzemeltető vállalatnak. A házi bekötések száma megkétszerező­
dik. Kedvező vonása viszont az elválasztórendszernek, hogy a házi szennyvíz
mennyiségi ingadozása a csapadékvízhez viszonyítva lényegesen kisebb és az erre
a mennyiségre m éretezett csatornákban jobbak a szállítás hidraulikai feltételei,
nagyobb a sebesség és kevesebb a lerakódás.
A két csatornahálózat elhelyezése többlet gondot okoz mind a tervezési, mind a
kivitelezési m unkák során. A nagyobb helyigény, különösen a közművezetékekkel
sűrűn beépített, viszonylag szűk utcákban okoz nehézségeket. Különösen fontos a
kétféle csatornahálózat vízszintes és magassági elrendezésének összehangolása a
kétoldali bekötések lehetőségeinek biztosítása m iatt.
A szennyvíztisztító telep kialakítása szempontjából az elválasztórendszer igen ked­
vező. A szennyvíztisztító telep méretei kisebbek, üzeme kiegyenlítettebb, üzem­
költsége kisebb, a telep a csatornaellátottság növekedésével .arányosan fejleszt­
hető.
8.243. A megfelelő csatornázási rendszer kiválasztása
A gyakorlatban általában ritka a kizárólag egyesített vagy teljesen elválasztó
rendszerű csatornázás. A helyes megoldás gyakran a kettő kombinációja, az egyik
vagy másik rendszer általában csak uralkodó az adott csatornázás megoldásában.
A javított elválasztó rendszer a befogadót védi a záporok alkalmával az esőzés kezde­
tén lemosott nagy szennyeződéstől. A csatornahálózat kiépítése elválasztó rendszerű
187
ugyan, a befogadóba vezetést megelőzően azonban a két hálózatot összekötik egy­
mással oly módon, hogy kisebb esőzés vagy záporok kezdetén az erősen szennyezett
csapadékvizek a szennyvízcsatornába és ezen keresztül a szennyvíztisztító telepre
kerülnek. Az ezt meghaladó mennyiségű, lényegesen tisztább csapadékvíz pedig
közvetlenül a befogadóba ömlik.
A csatornázás távlati koncepciója az elválasztó rendszert helyezi előtérbe abból a
kézenfekvő meggondolásból, hogy egyrészt a csatornaellátottság növelését tűzi ki
fő célul és a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat is ennek megfelelően erre kon­
centrálja, másrészt a szennvízcsatornázás fejlesztése döntően olyan területeket
érint, ahol a csapadékvíz elvezetése jelenleg felszíni árkos rendszerrel megoldott
vagy megoldható. K ivételt képeznek ez alól a zártsorú beépítésű, burkolt belterü­
letek, ahol a csapadékvizeket térszín alatti zárt csatornákon kell elvezetni. Ilyen­
kor is alaposan mérlegelendő a csatornázási rendszer megválasztása. A kérdést ez
esetben a helyi adottságok és körülmények döntik el, nevezetesen:
a meglevő rendszerhez való alkalmazkodás,
a csatornázás fejlesztésének lehetősége,
településfejlesztési szempontok (városiasodás),
a topográfiai és talajviszonyok,
a szennyvízelhelyezés lehetőségei,
a vízminőségvédelmi igények kielégítése a befogadóban.
Az em lített fejlesztési elv gyakorlati alkalmazásakor az ésszerű műszaki megoldást
kell előtérbe helyezni. Települések új csatornázása esetén is előfordulhat, hogy egy
településen belül mindkét csatornázási rendszer kiépül. A település belső (burkolt
és zártsorú beépítésű) területén egyesített, peremterületeken pedig elválasztó­
rendszer létesül.
Az egyes csatornázási rendszerek alkalmazási lehetőségeinek pontos elhatárolása
lehetetlen. Az általános irányelvek alapján minden esetben részletes elemző vizs­
gálattal kell megállapítani az alkalmazandó csatornázási rendszert. A műszaki meg­
oldások módszerbeli és alkalmazásbeli sokrétűségéből adódóan kidolgozható alter­
natívák közül üzemeltetési, vízminőségvédelmi, fejlesztéspolitikai és gazdasági
szempontok alapján választható ki a legmegfelelőbb megoldás.
8.25. Csatornázás ipartelepen
Ipartelepeken belül az ipari használt vizek elvezetésének rendszere hasonló az eddig
tárgyaltakhoz. Lényeges különbség azonban, hogy az ipari szennyvizek összetétele
változatosabb és az elvezetés kérdésének megítélése alapvetően a szennyvíz szeny-
nyezőanyag tartalm ához kötött. A különböző összetételű szennyvizek együttes
vagy elválasztott elvezetése a szennyvizek együttes tisztíthatóságától vagy az egyes
szennyvízfajták tisztításának szükségszerűen egyedi megoldásától függ. Általában
kimondhatjuk, hogy az ipartelepek belső csatornázási rendszerére nézve az elvá­
lasztórendszer az uralkodó. A csatornahálózatoknak a bennük levezetett szennyvíz
minősége szerint szétválasztása a gazdaságos ipari szennyvíztisztítás alapvető fel­
tétele. Érvényes ez akkor is, ha az ipartelepek szennyvízelvezető rendszere köz­
csatornához csatlakozik. Ez esetben is külön gyűjtendők a házi, ill. városi jellegű
188
szennyvizek, valam int azok, amelyek megfelelnek a közcsatornába bevezetéshez
szükséges minőségi előírásoknak. Úgyszintén célszerű közcsatornába vezetni azo­
k at az ipari szennyvizeket is, amelyek a városi szennyvizekkel együttesen gazdasá­
gosan megtisztíthatók.
Az ettől eltérő minőségű szennyvizeket a tisztítási módszerek szerint elkülönítetten
kell összegyűjteni. Az ilyen szennyvizek csak megfelelő kezelés után bocsáthatók a
városi csatornahálózatba. Ez esetben az em lített OVH rendelkezésben előírt keze­
lésről kell az iparvállalatnak gondoskodnia. H a az iparvállalat szennyvizeit közvet­
lenül a befogadóba vezeti, teljes értékű, korszerű szennyvíztisztításról kell gondos­
kodnia.
Az iparban a különleges tisztítási eljárásokat igénylő szennyvizek mellett olyan
használt vizek is keletkeznek, amelyek szennyezetleneknek tekinthetők, ezek álta­
lában a hűtővizek. A felhasznált hűtővíz — ha hőmérséklete ezt engedi — rend­
szerint külön kezelés nélkül bocsátható a befogadóba és ezért összegyűjtése önálló
csatornában szintén indokolt. Mivel az összes ipari vízhasználat mintegy 75%-a
hűtővíz, nem gazdaságos ilyen tömegű, viszonylag tiszta vízzel a tömény szenny­
vizeket felhígítani és a tisztítóberendezést ezzel terhelni.
Az ipari szennyvizek minőségi sokrétűsége m iatt nem ritka egy-egy ipartelepen
belül 3—4 párhuzamos csatornai’endszer kiépítése sem.
8.3. CSA TO RN A REN D SZEREK H E L Y S Z ÍN R A JZ I ÉS M AGASSÁGI
VONALVEZETÉSE
A csatornázás, mint funkcionális rendszer alapvetően gravitációs, ezért helyszín-
rajzi elrendezését a magassági vezetés kötöttségei, a csatornázandó terület topográ­
fiai adottságai és a beépítettség között optimális szintézis adja meg. A csatorna
vonalvezetésének legésszerűbb megoldása a terület domborzati viszonyaihoz alkal­
mazkodva határozható meg.
8.31. Csatornahálózatok vízszintes elrendezése
A főgyűjtő csatorna — amennyiben erre mód van — a mélyebb fekvésű völgyvonu­
latban, a legsűrűbben lakott terület mentén, a település súlyvonalában helyezke­
dik el és a teljes csatornázandó terület szennyvizeit (esetleg csapadékvizeit) vezeti
le. A főgyűjtőhöz a mellékgyűjtő csatornák csatlakoznak, amelyek a vízgyűjtő terü­
let egy-egy nagyobb részének szennyvizeit (csapadékvizeit) gyűjtik össze. Áz egyes
utcákból az elvezetendő vizek a mellékcsatornák közvetítésével jutnak a gyűjtőkbe.
A mellékcsatornákhoz csatlakoznak a házi bekötőcsatornák. Ezek együttesen alkot­
ják a csatornahálózatot, amelynek vízszintes kialakítását a szennyvízkibocsátók
sűrűsége, a beépítettség és a terület lejtési viszonyai határozzák meg. Helyszínrajzi
értelemben többféle kialakítású csatornázási rendszerről beszélhetünk, amelyek
közül néhányat az 1.8-3. ábrán m utatunk be.
A csatornahálózatnak a területen való elhelyezése során a legfőbb alapelv, hogy a
szennyvíz a lehető leggyorsabban, a legrövidebb úton jusson el a település területé­
ről a befogadóig. A csatornahálózat általában követi az úthálózat vonalát és így
azok egymással különös kölcsönhatásban vannak. A csatornák vonalvezetését úgy
189

d)
1 .8 -3 . á b r a . C sato rn ah áló zat elrendezésének m ódozatai
kell megválasztani, hogy a nagyobb méretű csatornák a szélesebb főútvonalakat
kövessék, míg a kisebb helyigényű gyűjtők, ill. mellékgyűjtők a szűkebb utcák alá
kerüljenek. Az egyes települések rendezési és fejlesztési terve szoros kölcsönhatás­
ban van a csatornázás fejlesztésével.
8.32. C satornahálózatok m agassági elrendezése
A csatornahálózat függőleges elhelyezését a szennyvízszállítás hidraulikai feltételei,
a terület lejtési viszonyai, valam int a befogadók szintmagassága vagy szintválto­
zásai határozzák meg. A térszín természetes esésviszonyainak legnagyobb kihasz­
nálása a csatornahálózat gravitációs funkciójának teljesítésében a legkedvezőbb
gazdasági m utatókat eredményezi. Sajnos e feltétel a gyakorlatban legtöbbször
nem teljesíthető maradéktalanul.
A szennyvízcsatorna terepszint alatti relatív mélységét az épületek legmélyebb víz­
telenítendő szintjéből kiindulva kell meghatározni. A csatornát olyan mélységben
célszerű elhelyezni, hogy az épületek legalsó helyiségeiből a szennyvíz gravitációsan
juthasson a csatornába. Ha ez a feltétel valamilyen ok m iatt nem tartható, a szenny­
vizeket helyi átemeléssel kell a csatornahálózatba juttatni. Ez általában valamely
különlegesen mély építménynél szokott előfordulni (pl. kazánház). A gravitációs
beköthetőség érdekében a közcsatorna fenékszintjét a csatornázandó területen
legalább 2,5 m, de inkább 2,8—3,0 m mélységben célszerű elhelyezni a terepszint­
től. Egyenletes terepesés mellett ez a mélység a csatorna végpontjában az induló
folyásfenékszintet is meghatározza. Sík területen ezt a mélységet a csatorna vég­
szakaszain nem mindig lehetséges betartani. Ilyen esetekben ezeken a csatorna-
szakaszokon a pincék víztelenítéséről külön átem előszivattyúk beépítésével kell
190
gondoskodni. A csatorna tetőszintje azonban — ha az ú ttest alatt fekszik — nem
közelítheti meg a — forgalomtól függően — az útburkolat szintjét 1— 1,5 m-nél
jobban. Ez a takarási mélység a csatorna állékonysága szempontjából a dinamikus
hatások csökkentése érdekében szükséges. A takarási mélység csökkentése esetén
a csatornát meg kell erősíteni. A relatív csatornamélység további meghatározó­
ja a fagyhatár. Ebből a szempontból kívánatos, hogy a csatorna felett legalább 80 cm
vastag földtakarás legyen.
A csatornahálózat végpontjainak induló mélysége számottevően közrejátszik az
egész csatornahálózat mélységviszonyainak, így költségeinek alakulásában, különö­
sen síkvidéki települések csatornázása esetén.
A csatornának túlzottan mély vezetését közbenső szennyvízátemelő telep beépíté­
sével kerüljük el. A fektetési mélység és az átemelés gazdasági optim um át minden­
kor részletes számításokkal kell megkeresni. Az átemelőtelepek számának növelése
ugyanis szintén a gazdaságosságot rontó tényező.
Az eddigi gyakorlat alapján megállapítható, hogy száraz talajban (a munkaárok
víztelenítése nélkül) a csatornafektetés gazdasági szempontból elfogadható mély­
sége 5—7 m. Ugyanez talajvizes m unkaárokban, víztelenítéssel 4—5 m. Ennél
nagyobb relatív mélységek szükségessége esetén a szennyvíz közbenső átemelése
általában gazdaságosabb.
Gazdaságos csatornahálózati rendszer hozható létre, ha csatornázandó területet a
térszíni adottságoknak megfelelően magassági övezetekre (zónákra) osztjuk és
egy-egy övezet önálló, egymástól független, esetleg rendszerében is különböző csa­
tornahálózatot kap. Ez az övezeti vagy az ún. zónarendszer. Kétzónás rendszer
esetében pl. külön hálózattal látjuk el azokat a magasabban fekvő területeket,
ahonnan a szennyvíz (csapadékvíz) a befogadó legmagasabb állása mellett is gravi­
tációsan vezethető le. Az alacsonyabban fekvő területek víztelenítését az előbbitől
független csatornahálózattal oldjuk meg és csak az itt összegyűjtött vizeket szük­
séges átemelni a szennyvíztisztító telepre vagy a befogadóba.
A csatornák úttest alatti elhelyezését az 1.8-4. ábrán m utatjuk be. Az egyes köz­
művek által az út keresztmetszetében elfoglalható tartom ányt az MSZ 7487/2.
határozza meg. Közművezetékek elrendezését közutak felett, közforgalmú útszer­
kezeteken és közúti aluljárókban, valam int a hídszerkezetek a la tt az MSZ 7487/3
és 5 tartalm azzák.
1.8-4. ábra. C satorna párhuzam os vezetése m ás közm űvekkel
191
3.321. A csatorna lejtése és a vízsebesség
A csatorna lejtése általában követi a terep esését. A csatorna vízlevezető képességé­
nek meghatározásához a fenékesés az irányadó, am it azonosnak tekinthetünk a
vízszint esésével. (Feltételezve a szennyvíz egyenletes mozgását.) A csatornákban
olyan sebességviszonyokat kell biztosítani, amely m ellett a szárazidei legkisebb
szennyvíz sem okoz számottevő lerakódást.
A megengedhető legkisebb sebességek
Telt szelvényben 1 m/s
Részleges töltés esetén (legnagyobb szárazidei szennyvízmennyiség) 0,5 m/s
Hom oktartalmú szennyvíz esetében 0,5 m/s
Homokmentes szennyvíz esetében 0,4 m/s
A legkisebb vízsebesség 0,4 m/s, amely m ellett — 3 cm vagy ennél magasabb szenny­
vízmagasság esetén — még lerakódások nem keletkeznek. A 0,4 m/s vízsebesség
biztosításához szükséges legkisebb esést a különböző méretű és típusú csatornák­
ban 20%-os (0,2 h) résztöltés esetén az 1.8-1. táblázat tartalmazza.
A csatornában keletkező túlzottan nagy vízsebesség szintén káros. A szennyvízben
levő homokszemcsék erősen csiszolják, koptatják a csatorna anyagát, ami idő
előtti tönkremenetelét okozza. E m iatt a szennyvízsebesség felső határának korláto­
zása is szükséges. A megengedhető legnagyobb vízsebesség függ a csatorna anyagá­
tól, kopásállóságától, valam int a nagy sebességek előfordulási gyakoriságától.
A fenékkopás elkerülésére a betoncsatornákban a szennyvízsebesség legnagyobb
értékét telt szelvény esetében 3,0 m/s körüli értékben célszerű megválasztani. Kő-
agyagcsövek, klinkertéglával burkolt csatornák vagy különlegesen jó minőségű
tömör (pörgetett vagy vibrált) csatornacsövek alkalmazása esetén a vízsebesség
felső határa 5—6 m/s értékig növelhető. Csapadékvíz-levezető csatornákban a
maximális sebességként az előzőnek 1,5—2,0-szerese is megengedhető.
Erősen lejtős terület csatornázása során a kívánt csatornaesés bukóaknák közbeik­
tatásával biztosítható.
8.33. A csato rn ák keresztszelvényei
A vízlevezető csatornák lehetnek zártak és nyíltak. A szennyvízlevezetés céljára
általában és településen belül kizárólag zárt szelvényű csatorna építhető. A csatorna­
szelvények kialakítása a szennyvízlevezetés hidraulikai igényei és a föld alatti lé­
tesítményekre ható fokozott terheléssel szembeni állékonysági követelmények ket­
tős feltételéhez kötött. Ugyanakkor a gazdaságos építés feltételének is eleget kell
tenniük a szelvényeknek.
Mindezekhez bizonyos helyi kötöttségek is járulnak, mint magassági és szélességi
elhelyezés lehetőségei, korábbi csatornázásnál m ár alkalmazott szelvény alakja,
a talajminőség változása, a talajvízszint stb. A gyakorlatban alkalmazott külön­
böző csatornaszelvényeket az 1.8-5. ábrán tüntetjük fel. A csatornaszelvény jel­
lemzője a vízszintes és függőleges tengelyek irányában m ért d szelvényszélesség és
h szelvény magasság aránya.
A leggyakrabban alkalmazott csatornaszelvény alakja kör vagy tojás.
Körszelvényű csatorna szennyvíz, ill. csapadékvíz elvezetésére egyaránt alkalmas.
Tojásszelvényű csatorna különösen egyesített rendszerű csatornahálózatban ked­
vező, mivel a szárazidei szennyvíz levezetésénél nagyobb sebességet és úsztatási
mélységet biztosít.
Süveges féle/liptikus
d= 0,88h
Kör Tojás
d=h d=0,67h
h=1,5d

1.8-1.táblázat
Körszelvényű és tojásszelvényű csatornában
a 0,4 m/s sebesség biztosításához szükséges esés

Körszelvényű csatorna Tojásszelvényű csatorna

0 , cm esés, %0 0 , cm esés, %o

20 7 30/45 2 ,5 -3 ,0
h=d Békaszáj d=2h
30 3 ,5 -4 40/60 1 ,5 -2 ,0 d= 133h h=0,5d
40 2 ,2 -3 50/75 1 ,2 -1 ,5
50 1 ,6 -2 60/90 0 ,9 -1 ,0
60 1 ,2 -1 ,5 70/105 0,7
70 1,0 80/120 0,6
80 0,8 100/150 0,5
90 0,7
100 0,6
120 0,5
150 0,4
200 0,3
1.8-5. ábra. Gsatornaszelvények

13 V íz é p íté s I . k ö t e t 193
192
A lul szűkített körszelvény egyesített rendszerű gyűjtő- vagy főgyűjtőcsatornák alakja
kedvező lefolyási feltételeket biztosít a szárazidei szennyvizeknek. - Fedlapiés keret M S Z
szabványok szerint
Békaszájszelvényű csatorna alkalmazása o tt indokolt, ahol nagy vízmennyiséget Előregyártóit felső
viszonylag kis mélységgel kell elvezetni. Különböző függőleges irányban nyomott, aknqszukitö M S Z 15050/10
oldalt kiszélesedő alakjai ismertek. Magas talajvízállás, rossz talajadottságok ese­ Előregyártóit beton
tében kedvező a szélességéhez viszonyítva kis magasságú, nagy felfekvésű csatorna­ ak na g y ú r ű M S Z 15550/9
szelvény építése. Hágcsávas M S Z 15050
A süveges vagy parabolaszelvényü csatorna statikai szempontból kedvező, ugyan­
akkor nagy vízlevezető képességű csatornaszelvény.
Bizonyos méreten aluli csövek fektetése m ár nem jár lényeges költségmegtakarí­
tással, ez okból a közcsatornahálózatba beépíthető legkisebb méretű csatorna 5 m m sima vakolat
30 cm átmérőjű, házi bekötőcsatornák legkisebb mérete általában 0 20 cm.
Csapadékvíz vagy tisztított szennyvíz levezetésére nyílt szelvényű csatornák is
építhetők. A kialakítás szempontjai általában azonosak a belvízlevezető csator­ 2 c m vastag 3 rétegű
náknál elmondottakkal. vízzáró vakolat
B200-30/3 vízzáró

8.34. A csatornázás m űtárgyai

1.8-7. ábra. Tisztító- és ellenőrző akna
Az épületből kivezető belső alapcsatorna és a házi bekötőcsatorna kapcsolatát
csatlakozó m űtárgy beépítésével biztosítják (1.8-6. ábra). A csatlakozási m űtár­
gyak kialakítására típustervek vannak. A csatlakozóakna kiképzése általában vak­
akna, vagyis fedlapja a térszint alatt van. A belső alapcsatorna m éretét az épület-
gépészeti terv tartalmazza. A házi bekötőcsatorna a közcsatorna elágazó idom­
darabjához vagy aknához csatlakozik. Fedlap M S Z
szabvá ny ok szerint

8.341. Aknák E/őregyártatt beton

aknagyűrű
A csatornahálózat ellenőrzésének, fenntartásának nélkülözhetetlen műtárgyai a M S Z (5550/9
Hágcsávas
csatornaaknák. Céljuknak és rendeltetésüknek megfelelően különböző kialakítású M S Z 15050R
aknák ismeretesek. Néhány különösebb egyedi esettől eltekintve az aknák kialakí­
tása egységes. Sorozatos előfordu­ <t>20cm k a r m a n t y ú s
lásuk a hálózatban egységes típusok 5 egyenes betoncső
kialakítását tette lehetővé, így 5c m si ma
vakolat
nagyrészben előregyártott elemek­
ből készíthetők. lt‘2 0 c m t o k o s
egyenes betoncső
Rendeltetésük szerint megkülön­
böztetünk tisztító-, figyelő-, lejáró-,
csatlakozó-, bukó-, öblítő-, hóle­
dobó-, túlfolyó-, zsilip- és szellőző­
aknákat. B 200-30/3
Tisztító- és ellenőrző akna a csator­ vízzáró ~
na megközelítését, az üzemeltetési
feladatok (tisztítás, karbantartás,
állagvizsgálatok) ellátását biztosító
<t>20cm90 beton
műtárgy, ezért a csatorna hossza ívcső
mentén — a csatorna mélységétől
3 c m vastag 3 rétegű
1.8-6. ábra. Épületbekötés csatlakozása és esésétől függűen — meghatáro­ vízzáró vakolat
vakaknával zott távolságonként be kell építeni. 1.8-8. ábra. B ukóakna esőcsatornához

194 13*
195
 Trombita-szelvény
Az alkalmazott aknatávolság kisebb átmérőjű (nem mászható) csatornák esetén C-C m etszet
25—50 m, mászható csatornák esetén 1,0 m belméretig 35—70 m, 1,0—1,5 m A -A m etszet
0,5cm cementsimítás
belméretű csatornáknál 50—100 m, l,5m -nél nagyobb méretű csatornák esetében
pedig 100—120 m. Az aknatávolság a csatorna esésével arányosan növelhető a
megadott határok között. Aknát kell építeni valamennyi irány-, lejtés-, szelvény­
változás helyén, az elágazási és csatlakozási pontokban.
A tisztítóakna (1.8-7. ábra) részei: fenékrész, munkakamra, alsó szűkítő, felmenő
rész, felső szűkítő. Tartozékai az aknahágcsók, az aknafedlap és annak kerete. Az
akna fenékrészének kiképzése alkalmazkodik a csatorna alsó folyásfenekéhez.
A m unkakamrának a mozgáshoz szükséges legkisebb belmérete folyásirányban
Faszádfat
1.0 m, erre merőlegesen 0,6 m. Kör alakú aknák esetében a munkakamra átmérője Sem vastag
1.0 m. A munkakamra magassága általában 1,5 m. Az akna magassága függ a csa­ pallókból
UN0SZ 71325
torna hosszszelvény szerinti relatív mélységétől. Az aknában való közlekedést be­
épített hágcsó teszi lehetővé. Az akna térszíni kapcsolatát vasbeton vagy öntött­
vas aknafedlap biztosítja. Elhelyezése az útburkolathoz igazodik. Az aknafedlap
részei a fedlapkeret és az öntöttvas fedlap (MSZ 11314 és 11333).
Bukóakna (1.8-8. ábra) építésére akkor kerül sor, ha a térszín esése nagyobb, mint
a csatorna esése. Ebben az esetben a csatorna minimálisan megengedhető relatív 05 cm cem entsim í­
mélységének a helyén a szennyvíznek mélyebb szintre leejtése szükséges. Bukó­ tás
akna készül akkor is, ha egy csatorna magasabban csatlakozik a tovább vezető csa-

Fedlap és keret

Ú Akasztószem IBcm.h
yp— 0 8 betonacélból
V
■Horog

1.8-10. ábra. Csatlakozó m űtárgy

Lapo s lánc 60-a s

Hágcsóvas
Vízzáró vakolat
Z. Bekötő k a r o m A db
K — 1 8 c m h 012 betonacélból
1.8-9. ábra. Öblítőakna
tornához. Az akna fenekét kopásálló anyaggal burkolják (klinker, keramit, kocka­
kő). Némely esetben az aknafenékre épített gát segítségével vízpárnát alakítanak
ki az energia megtörésére. A vízpárnában levő szennyvíz esetleges pangásának és
berothadásának megelőzésére a fenékrészbe épített kisebb méretű ürítő csővezeték
szolgál.
Nagyobb átmérőjű (50 cm-nél nagyobb) csatornák esetében a szintkülönbségeket
snrrantóakna beépítésével egyenlítik ki.
Öblító'akna. A leggondosabb tervezés esetén is előfordul, hogy a csatornákban az
iszap lerakódik. Az iszaplerakódásra hajlamos csatornaszakaszokba öblítőaknákat
célszerű beépíteni. Az öblítőakna (1.8-9. ábra) a csatornanyílások elzárása után
ideiglenes víztárolóként fogható fel, amelyet vízvezetéki vízzel töltenek fel. Az öb­
lítendő csatornaszakasz elzárásának hirtelen megnyitásával az aknából lezúduló
nagyobb tömegű víz a leülepedett iszapot magával sodorja. Az öblítőaknák hasz­
nos térfogata 1—2 m3. Az ily módon végrehajtott öblítés hatástávolsága azonban
nem nagyobb 100 m-nél. Ha a csatornában a szennyvíz visszaduzzasztása nem okoz
elöntési károkat, az öblítési célra m agát a szennyvizet is fel lehet használni.

196 197
 A-A metszet
Nagyobb belméretű csatornák összevezetését csatlakozó műtárgy (trombita) beépí­
tésével kell megoldani (1.8-10. ábra). A kisebb méretű csatornát ívesen vezetik a
nagyobb méretűhöz oly módon, hogy annak vízszintes vonalvezetése hidraulikailag
kedvező legyen. (A csatlakozó ív sugara ne legyen kisebb, m int a csatorna vízszin­
tes irányú belméretének kétszerese.) Függőleges elrendezésüknél az azonos vízszin­
tek tartása a mértékadó. Mindig a magasabban fekvő csatornával kell a mélyebbet
megközelíteni. A csatlakozási műtárgyba ellenőrző aknát kell beépíteni.
Túlfolyóaknák, záporkiömló'k. Egyesített csatornázási rendszerben a levezetésre ke­
rülő csapadékvíz mennyisége esetenként meghaladhatja a szárazidei szennyvíz­
mennyiség 50—60-szorosát.
A csatornahálózat tehermentesítése érdekében túlfolyóaknákat, ill. záporkiömlőket
építenek a csatornarendszerbe. A túlfolyóakna lényegében a bukógátból és az á t­
bukó vizet levezető csatornából áll. A bukógát koronamagasságát és hosszát úgy
állapítják meg, hogy csak adott hígítási fokon felüli vízmennyiségek kerüljenek a
túlfolyón keresztül a befogadóba. A bukóéi a gyűjtőcsatorna folyásirányával meg­
egyező vagy azzal kis szöget zár be.
Zsilipaknák. Zsilipek beépítése a csatornahálózatba az üzemeltetési, fenntartási
munkák zavartalan ellátásához, egyes csatornaszakaszok kiiktatási lehetőségének
biztosítása m iatt szükséges. A zsilipeket magába foglaló m űtárgy a zsilipakna.
A zsilipek általában az aknafal síkjában mozgó, egyoldalú víznyomás felvételére
alkalmas szerkezetek. Kisebb átmérők és víznyomások esetén csavarorsós, nagyobb
nyílás esetén fogasléces, nagyobb víznyomás felvételére m éretezett zsilip esetén
pedig láncgörgős meghajtású zárszerkezetet alkalmaznak.
Szellőzőaknák beépítése nagyobb belméretű főgyűjtő szellőztetése céljából szüksé­
ges. A szellőzőaknák felszíni kapcsolatának megoldása többféle lehet, városban ál­
talában a gyalogjáróra kivezetett, hirdetőoszlopnak álcázott kürtők. A szellező-
akna egyben lejáróakna (1.8-11. ábra) is lehet a nagy szelvényű csatorna megkö­
zelítésére. A közlekedést az aknában csigalépcső és alagút biztosítja.
Víznyelő aknák rendeltetése az útburkolatról lefolyó és a folyókában összegyűlt
csapadékvizek levezetése a csatornába. A víznyelők aknák (1.8-12. ábra) előregyár­
tó it betonidomokból készülnek (MSZ 15056). A víznyelők függőleges és oldalbe-
ömléssel épülnek. A függőleges víznyelőket 32 x 3 2 cm, ill. 4 8 x 4 8 cm méretű
nyitható öntöttvas rácsokkal fedik le. Az oldalbeömlésű víznyelők nyílásait a

folyó- Folyó-
/ ? / m ln n in n i len Úttest ka Gyalogjáró,
Feúlap és keret
A hóledobó akna az egyesített rendszerű csatornahálózat műtárgya, amelyen k e­ VáltozatokMSZ11,330-33^iznyelörács
1,330-331 P ty |
resztül a városok belterületein összegyűjtött hó eltávolítható. A hónak leggazda­ /és13,506 1,5-3,0°/* ,l -j i° y 5
ságosabb szállítási módja, ahol erre lehetőség van. Hóledobó akna csak ott létesít­
El W/ S Z7 isme
Mms p 15056
15055 es
hető, ahol a szárazidei legkisebb szennyvízlefolyás 250 1/s körül van, vagyis kör- VáítozatohMSZ MSZ 11302 Előre-
változatok előre-
szelvényű csatorna esetén 1,0 m 0-nél, tojásszelvény esetén 80/120 cm belméret­ 15055és 15055 ^ ■gyártottaknagyúri
gyártott víznyelő
nél kisebb csatornában hóledobó akna általában nem létesíthető. Szükség esetén a szerint elemek Mini"''
aknaelemek
tisztítóaknák is felhasználhatók hóledobás céljára.
Csatlakozóaknák csatornák találkozási pontjain létesülnek. Kisebb szelvényű csa­ Alsó szűkítő - f k
tornákat szokványos 1,0 m-es belméretű munkakamrás aknákkal csatlakoztatják. Akna-atsoresz^%rrrz\
A csatlakozásnál és a csatlakozóakna fenékkiképzésénél a csatornatengelyek áram­ B 200 beton '
lási szempontból legkedvezőbb vonalvezetését biztosítani kell. 1.8-12. ábra. Víznyelőakna szerkezete és elhelyezése

198 199
 A -s z e lv é n y
járdaszegélyben helyezik el, a beömlőnyílás mérete 3 0 x 1 0 cm. Víznyelő képessé­
gük a függőleges beömlésű víznyelőkhöz viszonyítva lényegesen kisebb. A víznye­
lők elhelyezését, kiosztását, típusát, m éretét a csapadékvíz-viszonyok, valamint a
víztelenítendő területről a lefolyást befolyásoló tényezők alapján határozzák meg.

8.342. Csapadékvíz-tárolók

Csapadékvíz-tároló medence létesítésének célja a záporok alkalmával kialakuló víz­

hozamcsúcsok csökkentése, a vízelvezetés kiegyenlítése. A csapadékvizek egy ré­
szének visszatartásával csökkenthető a tárolás alatti szakaszon a csatorna mérete
és az átemelő telep kapacitása. A tárolók nyílt vagy zárt kivitelben készülnek. Bel-
sőségi területeken tárolók csak akkor létesíthetők, ha a tárolt szennyvíz leenged­
hető, mielőtt a rothadás folyamata megindulna, ami kb. 5—6 óra. A bűzképződés
elkerülésére a tárolók iszaptalanításáról, rendszeres tisztításáról gondoskodni kell.

8.343. Keresztezési műtárgyak

Gyakran előfordul, hogy az építendő csatorna a m ár meglevő létesítményeket

szintben kellene keresztezze. Ilyenkor a szennyvizet a keresztező létesítmény alatt
vagy felett kell átvezetni. Az átvezetés m ódját a helyi körülmények szabják meg.
Lehetséges olyan megoldás is, amikor a folytatólagos esés a szelvény ellapításával
biztosítható. A keresztezések leggyakrabban alkalmazott m űtárgya a bújtató.
Bújtató. A szennyvíz a bújtató beömlőfejéhez érkezik, amely átm enetet képez az
érkezőcsatorna és a bújtatócsatorna között. A szennyvíz innen a bújtatócsator­
nába kerül, ahonnan ismételt átm enetet biztosító kiömlőfejen keresztül kerül az
alvízi csatornába.
A bújtató kétféle lehet (1.8-13. ábra) :
teljes bújtató, ha d kisebb, m int H;
részleges bújtató, ha d nagyobb, m int H.
Mind a beömlési oldalon, mind a kiömlésnél a tisztítási és ellenőrzési lehetőség biz­
tosítására aknát kell építeni. Rendkívül fontos, hogy a bújtató káros visszaduzzasz-
tást ne okozzon, ugyanakkor azonban olyan vízsebességet kell a bújtatóban létesí­
teni, hogy o tt lerakódások ne keletkezzenek. Ennek érdekében általában a leszálló
ágat függőlegesen vagy 1 :1 .. .1:2, az emelkedőt pedig 1 :3 .. .1:6 lejtéssel képe­
zik ki.
Bújtatok vegyes megoldással is készülhetnek (1.8-14. ábra), vagyis a szennyvíz
egy része bújtatás nélkül, más része részleges bújtatással vezethető át. Egyesített
rendszerű csatornahálózat esetén két csővezeték építése célszerű a szárazidei
szennyvíz, ill. a csapadékvízzel megnövelt szennyvíz mennyiségének átvezetésére.
B újtatót alkalmaznak folyómedrek alatti átvezetés esetében is.
Csatornahidak (csőhidak). Adott körülmények között előfordul, hogy a szennyvizet
terepmélyedés felett kell átvezetni. Az átvezetésre csőhidak alkalmazhatók. A cső­
hidak kialakításának célszerű alakja az önhordó, vályús kiképzésű tartószerkezet,
Részleges bujtató amelyen a csővezeték elhelyezhető. A csővezeték kellő esését vasbeton papucsok­
d >H kal biztosítják. A csővezetéket célszerű hőszigeteléssel is ellátni. Hosszabb átveze­
1 8-13. ábra. B ú jta tó v á z la ta tés esetén 50 m-ként ellenőrző nyílásokat kell a csővezetékbe beépíteni.

200 201
 V

Út, vasút alatti átvezetés. Üt, vasút keresztezése esetén a csatorna bújtatóval vagy
folyamatos eséssel, gravitációsan vezethető át. Az átvezetésnek minden esetben
meg kell felelnie a fokozott forgalombiztonsági követelményeknek. Csatornahibá-
ból eredő alámosások súlyos következményekkel járhatnak. A csővezetéket lehe­
tőség szerint járható alagútban vagy védőcsőben kell átvezetni. A védőcső feletti
minimális takarás 1,75 m. A keresztezés elejére és végére ellenőrző aknákat kell
építeni. Az érdekelt hatóságok előírásait keresztezések esetében különös gondos­
sággal kell betartani.
Kitorkollások. A csatornahálózat és a befogadó kapcsolatát biztosító létesítmény a
kitorkolló műtárgy. Megfelelő kitorkolló kialakítása a befogadó viszonyokhoz alkal­
mazkodik.
P arti beömlés esetén a kitorkollómű a csatornaszelvények a vízfolyás rézsű hajlás­
szögének megfelelő kiképzésével oldható meg. A kitorkollás előtt és után a rézsű
burkolása szükséges, valamint a mederelfajulás elkerülésére megfelelő energiatö­
rőkről is gondoskodni kell. Az alámosás elkerülésére a kitorkollófejet szádfalakkal
célszerű megvédeni.
A szennyvíznek a befogadó sodorvonalába vezetését a mederbe fektetett csővezeték­ Az átemelők számának növelése viszont az üzemeltetés költségeit növeli. A csa­
kel kell megoldani. A csővezetéket kotort mederárokba helyezik. A mederbe fek­ tornahálózati rendszer kialakítása és az átemelők száma között gazdaságossági
te te tt cső megfelelő leterheléséről, sérülés elleni védelméről gondoskodni kell. Erő­ függés van, amelyben az optimum megkeresésére kell törekedni.
sen ingadozó szennyvízmennyiség esetén több csővezeték egyidejű lefektetése is Ha valamely településen mélyebben és magasabban fekvő területek váltakoznak,
lehetséges, ilyenkor az átvezetéseket beépített zsilipszerkezettel lehet szabályozni úgy célszerű a mélyfekvésű területek szennyvizeit egy-egy gravitációs csatorna-
a szennyvízmennyiségtől függően. A váltakozó üzem beállításával a szennyvíz- rendszerbe összegyűjteni és esetleg nyomócső beiktatásával átemelni a magasab­
nyomócsövek eliszaposodása elkerülhető. ban fekvő terület főgyűjtőjébe (1.8-15. ábra), ahonnan azok gravitációsan tovább­
vezethetek.
Ha a településtől viszonylag távol esik a befogadó, ill. a szennyvíztisztító telep,
8.4. SZENNY VÍZÁ TEM ELŐ B E R E N D E Z É S E K vagyis egy jelentős hosszúságú csatornaszakasz a bekötések hiányában kihaszná­
latlan maradna, célszerű a gravitációs levezetést megszüntetni és a szennyvizet
A szenny vízle vezetés gravitációs rendszeréből adódó szintkülönbségek áthidalá­ átemelő telep és nyomócső segítségével a szennyvíztisztító telephez juttatni.
sára a szennyvízátemelő berendezések létesítése szükséges. Az átemelő telepek a
csatornahálózat rendszerének megfelelően szennyvizet, szenny- és csapadékvizet
vagy kizárólag csapadékvizet emelhetnek át. 8.42. A z átem elötelepek kialakítása
A szennyvízátemelés a szennyvízlevezető rendszer különböző pontjain válhat szük­
ségessé és eszerint megkülönböztetjük : A csatornahálózat közbenső átemelőtelepeinek kialakítását a következő főbb helyi
körülmények szabják m eg:
— a csatornahálózatba épített közbenső átemelő berendezéseket, amelyek a
szennyvíz továbbítását segítik elő; helyigény;
— a szennyvíz felemelését valamely technológiai berendezés szintjére; a környezet zavartalansága (bűz- és zajmentesség);
— a szenny-, ill. csapadékvizeknek átemelését a befogadóba, amely vagy a csa­ üzembiztos működés;
torna mély vezetése m iatt állandóan vagy a befogadó magas vízállása m iatt
időszakosan szükséges. önműködően alkalmazkodjék az átemelési igényekhez;
az üzem fenntartása minél kevesebb m unkát igényeljen;
8.41. A szenn yvízátem elés beillesztése a szenn yvízelvezetési rendszerbe meghibásodás esetén a javítást gyorsan lehessen végrehajtani.

A szennyvízcsatorna mélységi vezetése során arra kell törekedni, hogy kihasználva
a terület domborzati viszonyait a csatornahálózat lehetőleg gravitációsan szállítsa
el a szennyvizeket. Közel sík felszínű területek alatt fektetett csatorna bizonyos
távolságban m ár nagy mélységbe kerül. A fektetési mélység növelése adott határon
túl az építési költséget lényegesen növelné. Ilyenkor válik szükségessé a szennyvíz
átemelése.
A hálózati átemelőberendezések általában lakott területen működnek, így célszerű
azok föld alatti elhelyezése. Ilyen jellegű, kis helyigényű átemelőket épít a MELY-
ÉPTERV gyártm ánytervei alapjána a Bányászati Aknamélyítő Vállalat. Az á t­
emelő építménye előregyártott elemekből épül, vízzáró műanyaghabarcs-ragasz-
tással. A gépészeti berendezést az Országos Bányagépgyártó Vállalat gyártja a
Flygt céggel kooperálva. A Flygt-szivattyúknak számos kedvező szerelési és üzemi

202 203
 tulajdonságuk van. Az átem előtelepek 2— 120 1/s szennyvízm ennyiség átemelésére
alkalm asak (1.8-16. ábra).
Nagyobb a helyigénye a csigaszivattyúval (1.8-17. ábra) m űködő átem előknek.
A dott esetben szintén térszín t alá szorítható a berendezés.
Szennyvíztisztító telepen technológiai átem elésre is jól használható. K ialak ításu k at
tekintve a csigaszivattyús átem előtelepek általáb an ikerelrendezésűek.
Az átem előtelepek (1.8-18. ábra) teljesítm énye a m ásodpercenként 1—2 1-től a
20—30 m3-ig v áltak o zh at, ennek megfelelően változik a szennyvízátem elő telep
kialakítása is. Az emelési m agasság általáb an 2— 10 m. E nnél nagyobb emelési
m agasság kivételes esetben fordul elő.
A szennyvízkezeléssel kapcsolatban a tisztítás különböző szakaszaiban a többé-
kevésbé m eg tisztíto tt szennyvíz, vagy a finom iszap átem elésére lehet szükség.
R itkábban a rácsszem ét, esetleg iszap nyom ás ala tti szállítására is sor kerülhet.
A szennyvíz nehezebben szivattyúzható, m in t a tiszta víz. V onatkozik az elsősor­
ban a nyers szennyvízre a benne levő kisebb-nagyobb szilárd, darabos, szemcsés,

1.8-16. ábra. Szennyvízátemelő berendezés

1.8-17. ábra. C sigaszivattyús átem előberendezés

204
205
 M e ts ze t
szálas szennyezőanyagok m iatt. Átemelése különleges szivattyú alkalmazását teszi
szükségessé. A gépi berendezéseket mindenkor az adott követelményekhez alkal-
mazkodóan kell megválasztani. Az átemelőtelepek kialakítását elsősorban az át­
emelni kívánt szennyvíz mennyisége és minősége és az ehhez legkedvezőbben al­
kalm azható szivattyútípusok döntik el.
8.5. SZE N N Y V ÍZ T ISZ T ÍT Á S ÉS LÉTESÍTM ÉNYEI
A szennyvíztisztítás feladata, hogy a szennyvizet mentesítse a befogadó vizének
minőségét károsító szennyező anyagoktól. A szennyvíztisztítás végrehajtható a
szennyező anyagok mechanikai kivonásával, kémiai vagy biokémiai átalakításával,
lebontásával. Mindegyik eljárásnak a szerves szennyező anyagok ásványosodásának
meggyorsítása a célja. A szennyvízkezelés m ódját és m értékét mindenkor a szenny­
víz mennyiségétől, összetételétől és a befogadó terhelhetőségétől függően állapítják
meg.
8.51. A szenn yvíz m in őségi jellem zői
A háztartásokból származó (mosogató, mosdó, W. C.-öblítő stb.) szennyvizek a
házi szennyvizek. A házi és az intézményi, valam int a helyi iparból származó
szennyvizek együttesen alkotják a városi szennyvizeket. Az egyes ipari üzemekben
a gyártás során keletkező használt vizek az ipari szennyvizek.
206
A házi (városi) és egyes ipari (élelmiszeripar) szennyvizek túlnyomóan szerves
szennyezettségűek. Szerves szennyezésnek a szennyvízben oldott vagy lebegő álla­
potban jelenlevő, általában könnyen bomló, rothadóképes anyagokat nevezzük,
amelynek lebontására az oxigénigény jellemző. A szervetlen szennyező anyagokkal
terhelt szennyvizek rendszerint ipari eredetűek, gyakran mérgező anyagokat tartal­
maznak, amelyek károsak az élő szervezetre, így egyaránt ártalm asak a biológiai
szennyvíztisztítóban és a befogadóban.
Mindazon ipari szennyvizeket, amelyek a 2/1970. (X II. 13.) sz. OVH rendelkezés­
ben foglalt minőségi kritériumoknak nem felelnek meg, a városi csatornahálózatba
való bevezetésük előtt előkezelésnek kell alávetni. A városi szennyvizek szeny-
nyező anyag-tartalm a eléggé változó. Az átlagos minőségű városi szennyvíz (ipar
nélkül) szennyezettségi jellemzőit az 1.8-2. táblázat tartalm azza.
1.8-2. táblázat
Átlagos minőségű városi szennyvíz szennyezőanyag-tartalma
(Imhoff adatai alapján)
Szerves,
Megnevezés Ásványi mg/1 összesen BOI5
Kiülepíthető lebegő anyagok 130 270 400 130
Nem ülepíthető anyagok 70 130 200 80
Oldott anyagok 330 330 660 150
Összesen 530 730 1260 360
M egjegyzés: Szerves an y ag o n a z izzítás so rán elégő a n y a g o k a t, ásványi an y ag o n p ed ig a visszam arad ó
h a m u t é rtik , a „ B O It ” az 5 n ap o s b io k ém iai oxigénigény.
A házi szennyvizekben a szennyező anyagok nagyobbik része, mintegy 60%-a valódi
oldat alakjában van jelen. A fennmaradó 40%-a különböző gyorsasággal ülepíthető,
ill. igen lassan ülepedő kolloidális méretű szuszpendált anyag. Végeredményben a
tisztítótelepre érkező nyers szennyvíz emulzió, szuszpenzió, kolloidoldat és valódi
oldat lehet. A szennyvíztisztítás módjának és mértékének helyes megválasztásához
a szennyvíz részletes fizikai, kémiai, biológiai és ezen belül bakteriológiai vizsgálata
szükséges. Ezek végrehajtását részletesen az MSZ 260 írja elő. Ugyanakkor a
szennyvízbírság kiszabási eljárás során alkalmazandó szennyvízvizsgálati _mód-
szerekről az OVH Vízellátási és Csatornázási Főigazgatósága 24632/1970. (VE. 16.)
sz. közleménye ad útm utatást.
A friss városi szennyvíz sárgásbarnás-szürkés színű, opálos. Szaga nem kellemetlen,
gyengén dohos. Magas szervesanyag-tartalma m iatt azonban bomlékony és rövid
idő alatt rothadási folyamat indul meg benne, amely m ár bűzképződéssel jár.
A szennyvizet a lakott területről a lehető leggyorsabban el kell vezetni, mielőtt a
rothadási folyamat bekövetkezik. A szennyvízben levő szerves anyagok tudatosan
irányított lebontása a szennyvíztisztítás feladata és ehhez a legmegfelelőbb körül­
ményeket a jól m egépített és üzemeltetett berendezések biztosítják.
A szennyvíz bomlására jellemző, hogy a bomlás folyamán a szerves kénből szulfát,
a szerves nitrogénből pedig ammónia, nitrit, m ajd nitrát keletkezik. Mindkettőhöz
oxigén szükséges.
207
55.52. A szen n yvíztisztítási eljárások általános technológiája
és berendezése
A szennyvíztisztítási módszerek sokfélék, ezek alkalmazása, rendszerré alakítása
mindig az adott szennyvízterhelési körülményektől függ.
A városi (házi) szennyvizek tisztítására természetes és mesterséges eljárások alkal­
mazhatók, külön vagy együttesen.
A természetes szennyvíztisztítási eljárások közé soroljuk a befogadók hígítóképessé­
gének igénybevételét, a természetes talaj szűrést, a halastóban való elhelyezést, a
szennyvízöntözést. Ezekkel e könyvben részletesebben nem foglalkozunk.
A mesterséges szennyvíztisztítási eljárások lényege a természetben lejátszódó mine-
ralizációs folyamat meggyorsítása megfelelő berendezések segítségével. A városi
(házi) szennyvizek tisztítására alkalmazott eljárások és berendezések:
Mechanikai tisztítás:
(fizikai hatások)
szennyvízrács,
homokfogó,
ülepítőberendezés,
úsztatóberendezés,
habfogó.
Biológiai tisztítás:
(biokémiai folyamatok)
csepegtetőtest,
eleveniszapos berendezés,
homokszűrő,
mesterséges talajszűrő.
Kémiai tisztítás:
(folyamatgyorsítók, ill. célfolyamatok)
derítőszerek alkalmazása az ülepítés hatásosságának fokozására,
fertőtlenítő módszerek alkalmazása,
foszfátmentesítés,
nitráttalanítás,
különböző ipari eredetű vegyi anyagok kivonása, roncsolása.
A szennyvíztisztító berendezések egyes elemeit a technológiai elképzelések szerint
alakítják ki és kapcsolják össze egymással. A tisztítótelepre érkező szennyvizet
először durvább-finomabb rácson megszűrik, kivonva ezzel a szennyvízből a na­
gyobb uszadékot, az ún. rácsszemetet. A nagyobi) szemcséjű lebegő szennyeződés­
től a szennyvíz homokfogóban szabadul meg. A homokfogóból a szennyvizet elő­
ülepítő berendezésbe vezetik, ahol a finomabb lebegő anyagok — szerves iszapot
alkotva — visszamaradnak.
Ezen az úton a szennyező anyag nag}r része a szennyvízből leválasztható. Az ülepí­
te tt szennyvíz a továbbiakban biológiai tisztításra kerül, amikor is a tisztítóberen­
dezés jellegétől függő módon az oldott szennyező anyag nagy részétől megszabadul,
a berendezésben fenntartott mikroorganizmusok életfolyamatai révén. A keletke­
zett eleveniszap kiválasztását és eltávolítását utóülepítő berendezés teszi lehetővé.
Az utóülepítőből távozó víz m ár csak kis (a telep hatásfokától függő) mértékben
tartalm az szennyező anyagokat. A patogén baktériumok elpusztítására — szükség
esetén — az elfolyó szennyvizet fertőtlenítik.
A szennyvízből kivont anyagok ártalommentesítése a szennyvíztisztítás további
igen lényeges feladata. A kivont szennyvíziszap ásványosítására általában rothasz-
tókat alkalmaznak és a kirothadt iszapot víztelenítés (szikkasztás) után a mező-
gazdaság céljaira használják fel.
A szennyvíztisztítás technológiájának egyes részfolyamatait leginkább az egyes
m űtárgyak funkcionális szerkezete alapján ismerhetjük meg.
55.521. Mechanikai tisztítás
A mechanikai tisztítás fogalomkörébe azok a módszerek és eljárások tartoznak,
amelyek a szennyvízből a szennyező anyagot szűrés vagy fajsúlykülönbség alapján
választják ki, miközben a szennyvízben a kémiai vagy biokémiai átalakulás elha­
nyagolhatóan csekély. A szennyvíz mechanikai tisztítása jelentős egyrészt mint
önálló tisztítási fokozat nagyobb vízhozamú befogadók előtt, másrészt alkalmassá
teszi a szennyvizet a biológiai továbbtisztításra, ill. a természetes tisztítási eljárá­
sok alkalmazására.
8.5211. A szennyvíz szűrése
A szennyvízből minden olyan nagyobb úsztatott darabos anyagot el kell távolítani,
amely a további kezelést vagy átemelést gátolja. Az erre való berendezések a
szennyvízrácsok.
Durva rács (gereb) az egymástól 50 mm-nél nagyobb távolságban, a függőlegessel
60°-ot bezáró szögben elhelyezett párhuzamos gömbacél pálcákból álló szűrőszer­
kezet (1.8-19. ábra). Alkalmazásának célja, hogy a szennyvízben levő durvább
uszadékok a pálcákon fennakadjanak és így kiemelhetők legyenek. A rács szükség
szerinti tisztításáról gondoskodni kell. A rácson fennakadó anyagot kézi erővel,
tisztítógereblye segítségével emelik ki.
A finom rács (szennyvízrács) pálcatávolsága 10—50 mm. Beépítésének célja lénye­
gében ugyanaz, mint a gerebé, de finomabb, kisebb darabos anyagok visszatartá­
sára szolgál. Finom rácsot általában vízelosztó berendezések, szivattyú előtt szük­
séges elhelyezni. A pálcaköz méretének megállapítása a megóvandó berendezés ér­
zékenységétől függ. Szivattyúk előtt azok szívócsonk mérete a mértékadó, általá­
ban a pálcák távolsága a szívócsonk átmérőjének egyharmada lehet. Hidraulikai
szempontból a rácstáblák méreteit úgy választják meg, hogy a hasznos felületen
átáramló víz legnagyobb sebessége 0,4—0,8 m/s között legyen.
A rácsszemetet kézi vagy gépi mozgatású tisztítógereblyével távolítják el. A rács
kialakítása olyan, hogy a pálcák között a tisztítógereblye akadálytalanul mozog­
hat. A kigereblyézett rácsszemét továbbszállítására végtelenített szalagot alkal­
maznak.
Mozgó rácsok esetén a láncszerű elemekből összeállított végtelenített rácsfelület
állandó mozgásával kiemelt szennyanyagot fésűszerkezettel, forgókeferendszerrel,

208 14 V íz é p íté s I. k ö t e t 209

 B B
hoz csatlakozó tisztítótelep homokfogója elé célszerű hordalékfogó beépítése is,
amely az egészen durva, cm nagyságrendű szervetlen hordalékot (kavicsot) tartja
vissza.
A homokfogó kialakítása, méreteinek megállapítása a szennyvíz összetételétől, a
kiülepíteni szükséges homok mennyiségétől, szemcsenagyságától függ. Egyesített
rendszerű csatornázásnál mindenkor, elválasztó rendszerűnél pedig kb. 1000 m3/nap
szennyvízhozam felett célszerű homokfogót építeni. (Ez az érték nem tekinthető
pontos határértéknek.) A homokfogó helye a szokványos tisztítástechnológiai sor­
rendben a szennyvízrács mögött és az átemelőtelep, ill. az aprítóberendezés előtt
van.
A homokfogó m éretét az a szemcseméret dönti el, amelyet még vissza akarunk ta r­
tani. Mivel a különböző fajsúlyú és méretű szemcsék ülepedési sebessége eltérő, a

1 .8 -3 . tá b lá z a t

Különböző méretű szemcsék ülepedési sebessége, mm/s-ban

(F a ier szerin t)

S z e m c s e á tm é r ö , m m
Szem cse a n y a g a
1,0 0 ,5 0,2 0,1 0 ,0 5 0 ,0 0 5 0 ,0 0 0 5

Kvarchomok 140 71,5 22,5 6 ,7 1,7 0,083 0,0166

Szennyvíziszap 42,5 21,5 7 ,2 2 ,1 0,42 0 ,0 2 2 0,0042

B-B alaprajzi metszet
1 .8 -1 9 . á b ra . Szennyvízrács és kézi tisztítógereblye
vagy vízsugáröblítéssel távolítják el. A kiemelt ráccszemét továbbszállítására szin­
tén szállítószalagot alkalmaznak.
A z aprítószürő a visszatartott darabos anyagokat megfelelő szerkezet segítségé­
vel felaprítja és továbbengedi, eltávolítására a tisztítás későbbi fázisában kerül
sor. Feleslegessé teszi a szűrőrácsok elhelyezését, elmarad a rácsszemét kezelése.
A rácsszemét aprító a rácsról összegyűjtött szemetet aprítja fel. Gyakrabban hasz­
nált berendezés az aprítószivattyú, amely a bizonyos mennyiségű szennyvízzel
előzőleg felhígított rácsszemetet megőrli, felaprítja. Az aprítószivattyút meg kell
óvni a nagyobb szennyező anyag (kavics, fém) bejutásától, ezért célszerű, ha az
aprítást homokfogó előzi meg. A felaprított szemét vagy visszajuttatható a szenny­
vízbe, ahol a szennyvízzel együtt tovább tisztítják vagy önállóan kezelik.
8.5212. Homokfogók
A homokfogók az ülepítés elvének alkalmazásával működnek. A szennyvízben levő
homok túlzott mennyisége a tisztítás során a technológiai folyam atot zavarja, el­
távolítására elsősorban ezért van szükség. Egyesített rendszerű csatornahálózat­
jellemző m éretű szemcse ülepedési idejéből (1. 1.8-3. táblázatot) számítható az üle­
pítőn átáramló víz sebessége, ill. a m űtárgy mérete. A méretmegállapítás alapja a
felületi terhelés (MSZ 25302—62 R).
Vízszintes átfolyású homokfogó. A tapasztalatok szerint homokfogóban 0,3 m/s az
az áramlási sebesség, amelynél a homok m ár leülepszik, a szerves iszap azonban
még nem. Az ülepedés feltételének a hosszanti átfolyású ún. esseni típusú meden­
cék felelnek meg leginkább. Ezek keresztmetszetét úgy alakítják ki, hogy az azon
keresztüláramló, különböző vízhozamú szennyvíz esetén is az áramlási sebesség
közelítően azonos maradjon, vagyis
A szennyvízi homok számos gyorsan ülepedő szemcsés szerves anyagot is tartal­
maz, nemcsak kvarchomokot. Bármilyen kialakítású is a homokfogó, bizonyos
mennyiségű szerves iszap leülepedésével számolni kell. Ez az iszap azonban rot­
hadóképes. A leülepedett szerves anyag rothadásának megakadályozására a leüle­
pedett homokból a szerves iszapot homokmosással lehet eltávolítani. A homok ki
mosására több módszer ismeretes. Az egyik szerint a homokfogó alsó részében el­
helyezett perforált csővezetékben vezetett sűrített levegővel fellazítják a homokot
és az így előállított függőleges vízáramlás a szerves iszapot magával ragadja, így az
túljut a homokfogón (1.8-20. ábra).
A levegőztetett homokfogó korszerűbb típusa is ismeretes. Ez is a hosszanti átfolyású
homokfogók közé sorolhatók, annak ellenére, hogy benne az excentrikus levegő­
bevitel hatására az áramlás csavarvonalat ír le. A homokfogó egyik oldalán befú-
vott levegő könnyebb fajsúlyú víz—levegő elegyet hoz létre, ami fajsúlykülönbsé-

210 u* 211
 Felül n é ze t
1 .8 -2 0 . á b ra . P arsh all-csato rn áv al vezérelt hosszanti átfolyású hom okfogó
gén alapuló keresztirányú áramláshoz vezet (1.8-21. ábra). E zt a folyamatot a
különleges kialakítású medence is elősegíti. Ez a homokfogótípus kettős folyamat
ellátására alkalmas: egyrészt megtisztítja a homokot az iszaptól, vagyis az iszap le­
vegőben tartásá t segíti elő, másrészt a levegőbevitel változtatásával szabályozható
az a kritikus sebesség, amely a homok leülepedése szempontjából mértékadó. A ho­
mok a homokfogóktól elkülönített homokmosóban is kimosható.
A homokmosás megoldása is többféle lehet. Végrehajtható magában a homokfogó­
ban, de önálló műveletként is megvalósítható tölcséres medencében, vagy a homok­
kiemelő eszközben vízsugáröblítéssel, amikor is az iszapos víz a kiemelőedény per­
forált falán keresztül vissza kerül a homokfogóba.
Függőleges átfolyású homokfogó. Kör (esetleg négyszög) alaprajzú, szélességéhez
viszonyítva mély akna, különböző magasságban elhelyezett terelőfalakkal, amelyek
között a víz függőlegesen felfelé áramlik. A keresztmetszetet úgy állapítják meg,
hogy a szemcse ülepedési sebessége nagyobb legyen, m int a felfelé áramló víz se­
bessége. A homokfogót úgy alakítják ki, hogy a különböző magasságban lépcsőze-
1.8-21. ábra. Légbefúvásos hom okfogó keresztm etszete
212
tesen elhelyezett terelőfalak, mint bukóélek az átáramló víz mennyiségétől függően
lépnek működésbe, ezáltal az áramlási sebességek a m űtárgyban az ülepedés szem­
pontjából legkedvezőbb érték közelében tarthatók. Magyarországon nem alkalma­
zott berendezés.
A függőleges homokfogók közé sorolhatjuk a tölcséres homokfogókat (1.8-22.
ábra) is, amelynek működése elvben megegyezik az ún. Dortmundi medencékkel.
A különbség a felszálló sebesség által m eghatározott méretekben van- Kör alakú
hengerek, alul tölcsér alakú m űtárgy, amelynek közepén történik a vízbetáplálás.
A víz innen felfelé a széleken elhelyezett bukóvályúk felé áramlik, miközben a ho­
mok a tölcsérben leülepedik. A homokot a tölcsér csúcsába vezetett vízzel mossák.
A homokot a homokfogóból gépi úton, szárazon (vagyis a víz lebocsátása után ki­
szikkadt homok) vagy a víz alól emelik ki. A homok arra alkalmas szerkezetű
markolóval, kotróberendezéssel, homokszivattyúval emelhető ki. A nedves homok
szivattyús kiemelésére m am m utszivattyúkat alkalmaznak.
8.5213. Ülepítés
Az ülepítőmedencékben végbemenő folyamat szintén gravitációs és a szemcsék faj-
súlykülönbségéből eredő függőleges mozgáson alapul, bár a jelenség összetettebb,
mivel ebben a fázisban az ülepedést belső elektrokémiai és egyéb folyamatok
(iszapkoncentráció stb.) is befolyásolják. Az ülepítés a szennyvíztisztítás területén
jelentőségében kiemelkedő. Az ülepítők egyes fajtái önálló szennyvíztisztító beren­
dezésként is m űködtethetők.
Az ülepítők kialakítása alapvetően a szennyvíztisztítási folyamatban elfoglalt
funkcionális szerepüktől függ, így az ülepítőmedencéket működésük szerint m utat­
juk be.
Egyszintes ülepítők. Az egyszintes ülepítő funkcionális szerepe kizárólag a szenny­
víz ülepedő részének eltávolítása. Az ülepítőben összegyűlt iszapot gépi úton szál­
lítják el. Feltétel, hogy az ülepítőmedencébe rothadásmentes, friss szennyvíz ke­
rüljön. Az iszapot is még a rothadás bekövetkezte előtt kell eltávolítani.
Hosszanti átfolyású ülepítőmedence. Négyszögletes alaprajzú medence, a szélességi
és hosszúsági méretek közötti arány általában 1 :2 ... 1:5. Mélysége a szélesség
0,4-szerese. A medencén áthaladó szennyvíz sebessége 10 mm/s. Az átfolyási (tar­
tózkodási) idő megszabja az adott szennyvízből kiülepedő anyag mennyiségét.
213
 1 .8 -2 3 . á b r a . Vízelosztó szerkezetek

Lényeges a szennyvíz egyenletes elosztása a medence szélessége mentén. E zt kü­

lönböző vízelosztó szerkezetek biztosítják (1.8-23. ábra). Az esetleges uszadékokat a
kifolyási oldalon meriiló'fal tartja vissza. A medence fenékkiképzése a beömlési ol­
dalon tölcséres, a leülepedett iszap összegyűjtésére és a kiemelés megkönnyítésére.
A medence feneke a kifolyási oldal felé enyhén (2—3°/00) emelkedik. A kotrószerke­
zet a leülepedett iszapot az iszaptölcsérbe kotorja. Az iszapot az iszaptölcsérbe be­
nyúló szívócsővel és szivattyúkkal emelik ki. Többféle megoldású kotrószerkezet
ismeretes. Ezek két csoportja a szakaszos működésű iszaptolókocsi vagy a folyama­
tos működésű kotrólapátos szerkezet.
Az iszaptoló kocsi, az ülepítőmedence hosszában előre-hátra mozgó kerekes hídszer­
kezethez erősített kotrólapát, amely a fenékre ülepedett iszapot az iszaptölcsérbe
húzza. Több párhuzamosan elhelyezett medencét egy iszaptolókocsi szolgál ki,
ilyenkor az iszap eltávolítás szakaszos.
A kotrólapátos szerkezet működési elemei a medence két hosszanti oldala mentén
elhelyezett végtelenített láncra megfelelő távolságokban felszerelt kotrólécek
(1.8 -24. ábra). A lánc igen lassú meghajtásával a kotrólécek az iszapot a vízgyűjtő
tölcsérbe húzzák. A végtelenített lánc körülfordulását a megfelelő helyeken beépí­
tettgörgők biztosítják. A szerkezet jó működésének alapfeltétele a víz alatti terelő­
görgők kiképzése, beágyazása és a megfelelő lánckiképzés.
Sugárirányú átfolyású Dorr-medencék (1.8-25. ábra). Kör alaprajzú medencék, Ugyancsak a kotrószerkezettel m ozgatott másik lap az úszó iszapot a medence
amelyekbe a szennyvizet a kör középpontjában ju ttatják be és az a kör kerülete pereme felé tereli, ahol az a medence megfelelő kiképzésével visszatartható és eltá­
mentén elhelyezett csordulóélen keresztül hagyja el a medencét, így átáramlása volítható. A kotróberendezés a medence peremén mozgó gumiabroncsos vagy síne­
sugárirányú. A csordulóél előtti merülőfal a felszíni uszadékot visszatartja. ken gördülő acélkerekes megoldású lehet. A kotrószerkezet kerületi sebessége — az
A vízbevezető hely kiképzésével kell biztosítani a víz egyenletes elosztását a kör ülepítendő anyag minőségétől függően — általában 2 —6 cm/s.
kerülete mentén. A medence fenekét a kör közepe felé 5—8%-os lejtéssel képezik ki, Rendkívül fontos a Dorr-medencék pontos és szakszerű kiképzése az építés során.
középen iszapgyűjtő vályú övezi a vízbevezető fejet. A leülepedett iszapot kétkarú Különösen az egyenletes fenékesés lényeges. Nagy gondot kell továbbá fordítani a
forgóhídra szerelt spirál alakú iszapkotró szerkezet a középen elhelyezett iszap­ bukóélek pontosan vízszintes kiképzésére, mivel a medence jó hatásfokú működé­
gyűjtő vályú felé továbbítja. Innen szakaszosan vagy folyamatosan eltávolítható. sének ez alapfeltétele.
Függőleges átfolyású ülepítőmedencék. K ialakításukat és működésüket a homokfo­
gókról szóló fejezetben ism ertettük (1. 8.4212. pontot).
Vegyszeres ülepítés (derítés). Előfordulhat, hogy adott esetekben szükségessé válik
a mechanikai tisztítás fokozása vegyszeres beavatkozással. Az alkalmazott vegy­
szerek a különböző koaguláltató anyagok, mint a vas- és alumíniumsók, mész,
szintetikus polimer anyagok, poli(akril-amid) stb. Ezek adagolásával a mechanikai
tisztító hatás — a pelyhesedés elősegítésével — lényegesen nő és ezzel a kiülepedő
1 .8 -2 4 . á b ra . L ánckotrós ülepítőm edence hosszm etszete anyag mennyiségét 80% körüli értékre, a BOIs csökkenést pedig 50—70%-ra lehet

214 215
 ződő gázbuborékok hatására felemelkednek. E m iatt sok a berendezésen átáramló
iszapszemcse. Célszerű ezért az oldómedencéket legalább kétkamrás ülepítőként
kialakítani (1.8-26. ábra). A kam rák között a két víztér kapcsolata olyan, hogy
sem a leülepedett iszap, sem a felúszott anyag ne tudjon átáram lani az egyik me­
dencéből a másikba, ill. a kifolyócsövön eltávozni. Az uszadéknak funkcionális sze­
repe is van, m ert a levegőtől elzárt víztérben a rothadás lúgossá válik és kén-hidro­
gén helyett szagtalan metán képződik, ami lényegesen kedvezőbb. Az esetleges
szagártalom elkerülésére a medencéket 30—40 cm-es földtakarással kell ellátni és a
lefedőnyílásokat is célszerű letakarni. A berendezések megfelelő szellőztetését a
környező lakóépületek tetőszintje fölé vezetett csővel biztosítani kell. A szennyvíz
tartózkodási ideje alapján egyszerű és bővített oldómedencéket különböztetünk
meg. Az oldómedencéket általában kisebb — 2000 lakosegyenérték alatti —
szennyvízterhelés esetén alkalmazzák és olyan esetben, amikor a kis mennyiségű
szennyvíz teljes biológiai tisztítása nem feltétlenül szükséges.
Sk . ;:Je Kétszintes ülepítők. A berendezés alapfeladata a keresztülbocsátott friss szennyvíz­

L
I_______ L J _________ I
l. kamra Ilkámra 0 1 2 3m ben levő 1,5—2,0 óra tartózkodási idő alatt leülepedő anyagok eltávolítása. Ugyan­
akkor azonban a medence alsó, iszapgyűjtő terében az iszap rothasztását is elvégzi.
r.;; Önálló szennyvíztisztító berendezésként is használatos, ha a befogadó szempontjá­
% ból a mechanikai tisztítás megfelelő. Az ülepíthető anyagokból 1 óra alatt 94%,
Befolyás m mKifolyás
.
1,5 óra a la tt 97% ülepszik le.
A kétszintes ülepítő (1.8-27. ábra) kialakítása a feladatához alkalmazkodik. Álta­
1.8-26. ábra. Egyszerű oldómedence lában kör alakú (nagyobb létesítmény esetében négyzetes) átmérőjéhöz viszonyí-

emelni. Az eljáráshoz a vegyszer hatásának kifejtését elősegítő különleges kikép­

zésű medencére van szükség. A berendezés főbb m űtárgyai:
vegyszeradagoló,
vegyszerbekeverő,
pelyhesítő,
derítő.
A beadagolt vegyszer gyors elkeverése a keverőmedencében megy végbe. A pelyhe-
sedés megindulásának meggyorsítására a vegyszerrel kevert szennyvíz a pelyhesí-
tőbe kerül, amelyben függőleges vagy vízszintes tengelyű keverőlapátok állandó
mozgása mellett a pehelyképződés 10—20 perc a la tt végbemegy. A pelyhesedett
szennyvíz egy Dortmundi-rendszerű derítőmedencébe kerül, ahol a függőlegesen
felfelé áramló víz és a süllyedő iszap által alkotott lebegő iszapfüggöny a vízből ki­
csapódó anyagokat visszatartja, mintegy megszűri. A nagyobb iszapfelhő-darabok
leszakadoznak és a derítőtölcsér alján gyűlnek össze, ahonnan iszapcső segítségé­
vel eltávolíthatók. A vegyszeres ülepítés alkalmazása a szennyvíztisztítás területén
hazánkban még nem terjedt el, csak különleges esetekben alkalmazzák. Jelentő­
sége azonban fokozódik, különösen a harmadik tisztítási fokozat bevezetésének
előtérbe kerülésével, a biológiai tisztítás után a tisztított szennyvízben levő külön­
böző szervetlen anyagok kivonására. Úgyszintén növekszik jelentősége a különle­
ges szennyvíztisztítási eljárások területén.
Oldómedencék. Az oldómedence az ülepítőkhöz sorolható szennyvíztisztító berende­
zés, amelyben az ülepítésen kívül a leülepedett szerves anyag bizonyos mértékű
bomlása is végbemegy. A lebontási folyamat anaerob, az elfolyó szennyvíz a kelet­
kező kén-hidrogén m iatt bűzös és oxigénmentes. A berendezésben lebegő anyag
mozgásiránya nem egyértelmű, egyes anyagok a fenékre süllyednek, mások a kép- 1.8-27. ábra. Kétszintes ülepítő

216 217
tottan mély medence alul tölcséres kiképzéssel. E határolófalon belül a medence
felső részében helyezkedik el a terelőlemezekből kiképzett, vízszintes átfolyású
ülepítőtér, amelynek alsó nyílásán keresztül kerül a leülepedett iszap a medence
alsó terébe. Fontos, hogy a szennyvíz frissen érkezzék az ülepítőhöz, m ert a rothadó
szennyvízben az ülepedő anyagon kiváló gázbuborékok m iatt az ülepedési h atás­
fok jelentősen leromlik.
Az érkező szennyvíz 5 cm-es bukással ömlik az ülepitőtér előkamrájába és egy
keresztirányú merülőfal függőleges megkerülésével ju t a tulajdonképpeni ülepítő-
téi’be. Lényeges a víz egyenletes elosztása a hosszanti átfolyású ülepítő keresztm et­
szete mentén, m ert ez hat a szemcseelosztásra és ezzel az ülepítés hatásosságára.
A szennyvíz egyenletes átfolyását az ülepítőtéren a kifolyásnál beépített bukóéi is
elősegíti. Az ülepítőtérből kijutó ülepített szennyvíz ismét egy keresztirányú függő­
leges merülőfalat kerül meg, majd a mm pontossággal vízszintesre állított bukóélen
átcsordulva távozik. Mindkét merülőfal az ülepedés hatásosságát növeli és az eset­
leges uszadékot is visszatartja.
A leülepedő iszap az ülepítőteret határoló ferde falak mentén lecsúszik és az iszap­
réseken á t folyamatosan az alsó rothasztótérbe jut. A terelőfalak átfedéssel készül­
nek, ily módon az iszap bejutását a rothasztótérbe megengedik, ugyanakkor azon­
ban a rothasztótérben felúszó iszapnak vagy a gázbuborékoknak az ülepítőtérbe
jutását megakadályozzák. A gáz kivezetését külön e célból beépített csővezeték
biztosítja.
A rothasztótérbe ju to tt friss iszap a benti folyamatos és aktív biológiai tevékeny­
ség hatására rövid időn belül rothadásnak indul. A jól működő kétszintes ülepítő­
ben lezajló rothadási folyamat lúgos, vagyis metános erjedéssel megy végbe. A ki­
rothadt iszap az ülepítő alsó, kúposán kiképzett részének alján gyűlik össze, ahon­
nan az oda benyúló csővezeték segítségével időnként kiszivattyúzható. Mivel ezek
a berendezések rendszerint a talajvíz szintje a la tt vannak és átveszik annak a hő­
mérsékletét, így mint hideg rothasztok működnek. A medencék szerkezeti elemei
vasbetonból készülnek.
8.522. Biológiai szennyvíztisztítás
A biológiai tisztítás technológiája alapvetően eltér a mechanikai módszerektől.
A biológiai szennyvíztisztítás a szennyvízben elszaporodó mikroorganizmusok élet-
tevékenységén alapszik. Ezek fenntartása, az életfeltételek paramétereinek opti­
malizálása a telep jó működésének alapja. Hangsúlyozni kell, hogy a biológiai
szennyvíztisztító telep valamennyi berendezésének ezt a célt kell szolgálnia, tehát
a telep funkcionális felépítésében a berendezések nem öncélúak, hanem feltételenül
a technológiának alárendeltek és ezért kialakításukban az építőmérnöki lelemény
csak a technológiai hasznosulás irányában lehet értékes.
A biológiai szennyvíztisztítás nem más, m int a természetben lezajló ásványosodási
folyamat meggyorsítása. Erre több módszer és berendezés ismeretes.
A biológiai szennyvíztisztítást minden esetben mechanikai tisztítás előzi meg.
A biológiai berendezésekhez érkező szennyvíz már csak apró lebegő, kolloidális
meretű vagy oldott állapotban levő szennyező anyagokat tartalm az. Oxigénfogyasz­
tása nagy, rothadóképes. A lebontást végző mikroszervezetek felépítéséhez szüksé­
ges tápanyagot a szennyvíz, az oxigént a berendezés biztosítja. Életközegük, a víz
adott. A mikroorganizmusok a szennyvízben levő szerves vegyületeket lebontják.
Az eközben felszabadult energiát saját életműködésükhöz (táplálkozás, szaporodás
218
stb.) használják fel. A szerves anyag egy része bonyolult kémiai folyamatok után
stabil vegyületté (kéndioxid, víz, ammónia, szulfát stb.) alakul, míg másik részük
az új mikroorganizmusok sejtjeinek felépítésére és fenntartására szolgál.
A biológiai szennyvíztisztító berendezésekkel szemben tám asztott alapvető köve­
telmény, hogy benne a lebomlás oxidatív úton, aerob körülmények között menjen
végbe. Ezért megfelelő mennyiségű levegő beviteléről gondoskodni kell. (Levegő
hiányában a rendszer berothad, bűzössé válik, ezért kell az anaerob folyamatok
nyílt alkalmazását lehetőleg elkerülni.)
8.5221. Biológiai csepegtetőtestek
A csepegtetőtest működésének hatásmechanizmusa a test szemcsés töltőanyagának
felületén kifejlődő mikroorganizmusok által alkotott ún. biológiai hártyán alapszik
Mialatt a töltőanyagon a cseppekre bomlott szennyvíz átszüremkedik, a töltőanyag
felületén kifejlődő biológiai életközösségek a szennyvízben levő szennyező anyago­
kat életműködésük során — az előbbiekben már em lítettek szerint — lebontják,
a víz megtisztul. Az aerob állapot fenntartását a test töltőanyagán belül, a hőmér­
séklet-különbségek alapján létrejövő légmozgás biztosítja. Igen lényeges, hogy a
csepegtetőtestben az organizmusok helyhezkötöttsége kedvező feltétel arra, hogy
benne a makrófauna (rovarok, férgek) is megtelepedjék, ami nagymértékben hozzá­
járul az iszapeltávolításhoz, a tisztítási hatásfok növekedéséhez.
Lényeges tulajdonsága a csepegtetőtestnek, hogy benne a különböző magasságok­
ban a tisztítás fokára jellemző organizmusok szapordonak el és o tt mindig a szá­
mukra legkedvezőbb tápanyagot kapják.
A csepegtetőtestek kialakítása. A csepegtetőtest szokványos kialakítása: hengeres fal­
lal körülvett tér, amelyben a szemcsés töltőanyag helyezkedik el, alul levegő át-
áramlására alkalmas nyílásokkal és fenékkiképzéssel. A berendezés felül nyitott.
A felső térben helyezik el a permetezőszerkezetet, amely biztosítja a csepegtetőtest
felső felületén az egyenletes vízelosztást. Töltőanyagként leginkább bazaltzúzalék,
kohókokszsalak, zúzott andezitkő, ritkábban koksz, tufa, ill. kazánsalak. Az utóbbi
alkalmazását több kedvezőtlen tulajdonsága m iatt lehetőleg kerülni kell. Alul és
felül 8 —12 cm szemcsenagyságú anyagból támasztó-, ill. fedőréteget képeznek
ki.
A csepegtetőtest „bedolgozási” ideje, vagyis am ialatt a biológiai hártya kifejlődik,
a szennyvíz hőmérsékletétől függően 4 —6 —8 hét.
Fontos a szennyvíz egyenletes elosztása a csepegtetőtest felületén. Kör alakú test
esetében e célra forgó permetezőt alkalmaznak (1.8-28. ábra). Szokásos vízelesztó
szerkezet, továbbá a csepegtetővályús rendszer, amely fix beépített szerkezet és az
átcsörgedező szennyvíz nyílásokon át ju t a csepegtetőtest felületére.
Korszerű megoldásúak az idomtestes csepegtetőtestek. Ezek egyike a tálcás cse­
pegtetőtest. Előregyártott, megfelelő vízáteresztő nyílásokkal ellátott tálcaelemek
egymás fölötti elhelyezésben rekeszeket alkotnak, amelyekben a szemcsés anyag
ugyanúgy funkcionál, mint az előbb em lített hagyományos berendezésben.
A cspegtetőtestek működésére a mikroorganizmusok szaporodása, ill. a töltőanya­
gon a biológiai hártya vastagodása jellemző. A hártyatömegre ható üzemi ténye­
zők:
a szennyvíz minősége (tápanyagban dús vagy éppen ellenkezőleg toxikus ösz-
szetevőt tartalm az);
219
 A-B metszet
Forgóperm etezős, csepegtetőtestes szennyvíztisztító
1 .8 -2 8 . á b ra .
berendezés elvi elrendezése
a töltőanyag fizikai tulajdonságai;
a szennyvíz lökésszerű adagolása, elosztása;
a hőmérséklet;
a berendezés mérete (elsősorban a magassága);
a tisztítás technológiája.
A csepegtetőtestek kialakításának alkalmazkodnia kell az előbbi üzemi feltételek­
hez.
Technológiai szempontból megkülönböztetünk kis terhelésű és nagy terhelésű bio­
lógiai csepegtetőtesteket. A kis terhelésűeket inkább kisebb településeken alkal­
mazzák, a kezelési igénytelenségük m iatt. A kis terhelésű csepegtetőtestekre a tel­
jes oxidáció jelenségei jellemzőek. Utóülepítő nélkül is üzemeltethetők, viszont
biológiai és hidraulikai terhelhetőségük csekély és korlátozott. A nagy terhelésű
csepegtetőtestek jellemzője, hogy a biológiai hártyát képező mikroorganizmusok a
220
szaporodás fázisában vannak. A biológiai és hidraulikai terhelést magas szinten
kell tartani. Az üzemelés fontos része a recirkuláció, a megfelelő öblítés és oxigén-
ellátottság biztosítása, valam int az utóülepítő szakszerű üzemeltetése. Nagyobb
telepeknél alkalmazható módszer, mivel gondos szabályozást igényel.
8.5222. Eleveniszapos szennyvíztisztítási eljárás
Tulajdonképpen a folyóban lezajló öntisztulás folyamatának meggyorsítása a meg­
felelő berendezések segítségével. Leglényegesebb eleme a levegőbevitel a szenny­
vízbe, az elfogyasztott oxigén pótlására. A rendszer ugyanis alapvetően aerob, a
lebontás bioxidációs úton megy végbe. A levegőztetés hatására a szennyvízben élő
mikroorganizmusok szaporodásnak indulnak, mivel életfolyamatuk másik lényeges
eleme, a tápanyag — a szennyvíz szervesanyag-tartalma — adott. A szaporodás
eredményeként alakul ki a biomassza, amelynek a műszaki gyakorlatban elterjedt
elnevezése az eleven iszap.
A rendszerbe belépő friss szennyvíz megfelelő mennyiségű eleveniszappal érintke­
zik, ami biztosítja a mikroorganizmusok táplálkozásához, valamint szaporodásához
szükséges energiát. A szükséges oxigént a levegőztetőberendezés szolgáltatja.
A kellő mennyiségű eleveniszap jelenlétét úgy érjük el, hogy a levegőztetőberende­
zésből a szennyvizet ülepítőmedencékbe vezetjük, ahol az iszap a víztől elválik.
A tiszított víz továbbáramlik, míg a leülepedett eleveniszap egy részét a levegőz­
tető medencébe szivattyúzzák vissza.
Az eleveniszapos tisztítást befolyásoló tényezők:
a szennyvíz összetétele;
az eleveniszap mennyisége, minősége;
a bevitt és fogyasztott oxigén;
az üzemeltetés módja.
A levegőztetőmedence kialakítása és a levegőbevitel módja szerint többféle eleven-
iszapos szennyvíztisztító berendezés ismeretes.
Légbefúvásos rendszerű berendezés. Sokfajta rendszer ismeretes, amelyeket a lég­
buborékok mérete, ill. a légbevitel módja szerint csoportosíthatjuk. Egyik elterjedt
megoldás az Inka-rendszer. Az oxigénellátást és a kezelést a víz szintje alatt m int­
egy 60—80 cm-re benyújtott, vízszintesen elhelyezett perforált csövön keresztül
benyomott levegő biztosítja (1.8-29. ábra). A vízben felfelé emelkedő buborékok­
ból egyrészt végbemegy a levegő, ill. az oxigén dúsulása a vízben, másrészt a me­
dencében keresztirányú áramlás indul meg. Az így kialakuló mozgás a megfelelő
r..
----- —■
■ —.
?
□ a
b e v e ze té s beren d ezés
1 .8 -2 9 . á b ra . Légbefúvásos levegőztető-berendezés
221
keverő hatást is előidézi. Az ilyen berendezés rendkívül pontos kivitelezői munkát
és üzemvitelt tesz szükségessé.
Vannak mély légbefúvásos rendszerek is, ahol a légbevitel helye a medence fene­
kén van, a keresztmetszetre nézve aszimmetrikus elhelyezésben.
Vízszintes tengelyű felületi levegőztetésű rotorok. A szükséges levegőt a víz fölött el­
helyezett tüskés henger forgatásával ju ttatják a vízbe, mégpedig a „tüskék”
5—12 cm mély merülésével. A forgó hengereket a levegőztetőmedence valamelyik
hosszirányú fala mentén helyezik el (1.8-30. ábra). A vízbe csapódó, rendszerint
idomacélból kiképzett tüskék a levegő bevitelén kívül a keresztirányú áram lást is
létrehozzák a medencében és ezzel az elkeveredést is elősegítik. Általában több
rotorelemet kapcsolnak egymáshoz, rugalmas tengelykapcsoló segítségével.
Függőleges tengelyű felületi levegőztetőretoros berendezés. A szerkezet függőleges ten­
gelyre szerelt, a víz felszínén, ill. részben a vízbe merülő turbinakiképzésű lapát­
kerék, amelyet a vízfelszín fölötti kezelő födémen elhelyezett elektromotorok haj­
tanak meg (1.8-31. ábra). A lapátkerék forgásával a medencében erős turbulens
mozgás alakul ki, amely ugyanakkor áramló mozgásra is kényszeríti a medencében
a szennyvizet. A vízfelszínen kialakuló heves örvényű vízmozgás egyben levegő­
bekeveréssel is jár, ami alkalmas a szükséges oxigén pótlására a tisztítandó szenny­
vízben. Több kedvező műszaki tulajdonsága m iatt elterjedő berendezés. Egyik-
hazai típusa az ABTA—AERÁTOR levegőztetőberendezés.
Oxidációs árok. A berendezésben végbemenő folyamat alapján a rendszert teljes
oxidációs tisztításnak is nevezik, mivel benne a szennyvíztisztításkor keletkező
iszap stabilizálása is végbemegy. Ugyancsak ez utóbbi m iatt, stabilizációs rendszer­
ként is említik. Az oxidációs árok működése tulajdonképpen eleveniszapos tisztí­
tás, csak a napi fajlagos BOI3-terhelés az árokban keringő szennyvíz—iszap elegy-
hez viszonyítva alacsony. A szennyvíz tartózkodási ideje az árokban 1—2 nap.
E m iatt a lökésszerű terhelésekkel szemben kevésbé érzékeny.
Zsebtelepek. Az ún. „zseb” tisztítóberendezéseket különösen kisebb terhelésekre,
előregyártott formában készítik. Kombinált berendezések, amelyek alapelve, hogy

1 .8 -3 1 . á b ra . Függőleges tengelyű
levegőztető-berendezés
1.8-30. ábra. V ízszintes tengelyű felületi levegőztető-berendezés

222 223

L
a levegőztető- és az ülepítőtér egymással közvetlen összeköttetésben van. Az üle­
pítőben leülepedett iszap megfelelően kialakított nyílásokon keresztül visszakerül a
levegőztetőtérbe, és így a recirkuláció automatikus. A fölös iszapot a levegőztetőbői
veszik el. Kis méreteik ellenére szintén teljes-oxidációs berendezések.

8.523. Kémiai tisztítás

A biológiai úton m egtisztított szennyvízben visszamaradó különböző anyagok ki­

vonására. további tisztítási eljárás alkalmazható. A visszamaradó anyagok több­
nyire valamilyen szerves szennyező anyag, lebegő anyag, mineralizációs végtermék,
foszfát, ammónium, nitrát, detergens, ízártalm at adó ipari eredetű anyagok (pl.
fenol), olaj stb. E komponensek valamelyikének vagy az igényektől függően vala­
mennyinek kivonására a már tisztított vízből további tisztítási fokozatot kell épí­
teni. A tisztítási módszerek különbözők, mint pl. a vegyszeres ülepítés, homok­
szűrés, aktívszenes szűrés, fertőtlenítés stb. E harmadik fokozathoz tartozó eljárá­ 1 .8 -3 2 . á b ra . Z árt, m elegvíz-forgatásos fűtési rendszerű
sok m ár a vízkezelési módszerekhez sorolhatók. iszaprothasztó ta rtá ly m űködési v ázlata. M aximális napi
te rh elése: 2 kg szilárd szerves anyag /ro th a sz tó ta rtá ly , m 3

8.52í. A szennyvíziszap kezelése alkalmazható gazdaságosan. A rothasztókban keletkező iszapvizet a szennyvíz-

tisztítási rendszerbe vezetik vissza.
A szennyvíztisztítás sajátossága, hogy a tisztíto tt víz tovább kerül a befogadóba, Fűtetlen zárt rothasztó pl. a kétszintes ülepítő.
ugyanakkor a vízből kivont anyagok (szennyvíziszap), m int a tisztítás mellékter­
A nyitott iszaprothasztók rendszerint rézsűs fallal kiképzett földmedencék. Megfelelő
mékeit, káros hatásuk megszüntetésének mértékéig tovább kell kezelni.
üzemeltetéssel metánképződéssel járó lúgos rothadás érhető el, lényeges szagve­
A szennyvíziszap magas víztartalm ú, pelyhes szerkezetű, rendkívül gyorsan bomló,
szélytől teh át nem kell tartani. A felületen idővel képződő szilárd kérget a sérülés­
rothadásra hajlamos, túlnyomóan szerves összetételű anyag. Az iszap lebontásának
től óvni kell, mivel a „technológia” szerves része. Gondoskodni kell azonban a ke­
aerob és anaerob módszere ismert.
letkező gázok kivezetéséről. A rothadási idő többszöröse a fű tö tt rothasztóénak.

8.5241. Aerob iszapstabilizáció 8.5243. A szennyvíziszap víztelenítése

Totáloxidációs berendezésekben az iszap levegőztetéssel való ásványosítása, mi­ A rothasztókból kikerülő szennyvíziszap víztartalm a nagy, ezért elszállítás előtt
közben a szerves anyagok széndioxiddá és vízzzé oxidálódnak. A folyamat szag­ iszapszikkasztó ágyakra vezetik, ahol víztartalm ának nagy részétől megszabadul.
mentes. Az iszapszikkasztó ágy beton (vasbeton) keretek közötti szikkasztórendszer, ho­
mokággyal és abban elhelyezett dréncsövekkel. Az ágyakra vezetett kirothadt
8.5242. Anaerob rothasztás
Levegőtől elzárt térben elhelyezett nagyobb mennyiségű szennyvíziszap rothadás­
nak indul az anaerob folyamatban részt vevő mikroszervezetek élettevékenysége
révén. Az iszapban elszaporodó baktériumok a táplálkozásukhoz, valam int szapo­
rodásukhoz szükséges tápanyagokat és az oxigént a lebontandó szerves anyagból
vonják ki. A bomlástermékek lúgos kémhatásúak és a keletkező gázok — szén­
dioxid és m etán — szagtalanok. Ez a lúgos rothadásra jellemző. A lúgos rothadás
elősegíthető óvatosan adagolt mésztejjel. A rothadás végtermékeként keletkező
nagy fűtőértékű gáz hasznosítható, részint a rothadási folyamat gyorsítására, ré­
szint egyéb célokra. A rothadási folyamat gyorsítására a keletkező gázok egy részét
visszavezetik a rothasztóberendezésbe, átbuborékoltatják az iszapon, ezáltal a
bomlási folyamatot elősegítik. A gáz elégetésével kapott hőt a rothasztóberendezés
fűtésére fordítják, mivel az iszap hőmérsékletének növelése szintén folyamatgyor­
sító. A fűtött rothasztás technológiája bonyolult, a berendezés is ennek megfele­
lően (1.8-32. ábra) kényes. Általában 30 000 lakosegyenérték feletti telepeknél
15 V íz é p íté s I . k ö t e t 225
224
szennyvíziszapból a víz az iszapréteg alján gyülekezik, ahonnan a homokrétegen és A szennyvíztisztító kisberendezések működése lényegében megegyezik a nagyobb
a szivárgón á t gyorsan eltávozik, így az iszap rövid időn belül kiszárad. telepek, ill. m űtárgyak működési elvével. Kizárólag házi eredetű szennyvizek foga­
A megfelelően kiszikkadt iszap kézi vagy gépi úton az ágyakról könnyen eltávolít­ dására alkalmasak.
ható és elszállítható. S z i v á r o g ta t ó a k n á k . Terhelhetőségük 5 —10 lakosegyenértékű szennyvíz. K ialakítá­
A szennyvíziszap gépi úton víztelenítésére több módszer ismeretes, úm. a külön­ suk alkalmas a bennük összegyülekező szennyvíz ülepíthető részeinek visszatartá­
böző iszapprések, centrifugák, vibráció szűrők és vákuumszűrők. Ez utóbbi hatás­ sára, kirothasztására, valamint az ily módon m egtisztított szennyvíz elszivárogta-
foka valamennyinél jobb. A vákuumszűrés előtt az iszapot koaguláns vegyszerrel tására. Működésük a talaj vízáteresztő képességétől függ.
kezelik és így vezetik a szűrőre. A vákuumszűrő (1.8-33. ábra) tulajdonképpen
O ld ó a k n á k ( o l d ó m e d e n c é k ) . Beépített területen levő családi házak leggyakrabban
műanyag vagy acél szűrőszövettel borított dob, amely az iszapba merülve forog.
alkalmazott szennyvíztisztító berendezése. Az aknák terhelhetősége 10—15 lakos-
A dob belsejében előállított vákuum hatására vékony réteg tapad a szűrőszövetre
egyenérték. Az oldóaknás berendezés egymás után sorbakapcsolt 2 —3 előregyártott
és a 0,3 m/min kerületi forgási sebesség mellett a körülfordulási idő alatt az iszapvíz
betongyűrűkből kialakított aknából áll. A 200 lakosegyenértéknél nagyobb terhe­
a szűrővásznon keresztül a szűrődob belsejébe kerül. A víztelenített iszaplepényt
megfelelő helyen alkalmazott belső túlnyomás és acélszerkezet választja le. Az iszap lésekre oldómendecék készülnek. (Ezek kialakítását az ülepítőberendezéseknél már
elszállítható vagy elégethető. A vákuumszűrő mind a kirothadt, mind a nyers iszap ismertettük.) Az oldóaknák funkciója, működése azonos az oldómedencékével.
víztelenítésére alkalmas. A vákuumszűréssel szárított iszap víztartalm a hőkezelés­ Az oldómedencékben (oldóaknákban) leülepedett iszap eltávolítását szippantóko­
sel tovább csökkenthető. csival végzik. A szennyvíz elhelyezését minden esetben a körülményektől függően
kell megoldani. Megfelelő közeli befogadó vízfolyás hiányában — az esetek több­
ségében — a tisztított szennyvizet a talajban történő elszikkasztással távolítják el,
8.53. Házi szennyvíztisztító kisberendezések a műtárgyhoz csatlakozó, hézagosán falazott szivárogtatóakna, vagy szikkasztó-
árok létesítésével. Szivárogtató berendezés csak az esetben alkalmazható, ha a be­
Házi szennyvíztisztító kisberendezéseknek nevezzük azokat a kisebb létesítménye­ rendezés alacsony síkja és a talajvíz legmagasabb szintje között legalább 1,0 m
ket, amelyek alacsony és időszakos terhelés mellett a háztartási szennyvizeket fo­ szintkülönbség van.
gadják és a körülményeknek megfelelően tisztítják oly módon, hogy az innen el­
Homokszürő árok. 500 lakosegyenérték terhelésig jó hatásfokkal működő, igényte­
távozó, legtöbbször a talajban elszivárgó víz környezeti káros hatása csekély. Ezt
len berendezés. A dréncsöves szivárogtatóhoz hasonló. Kb. 1,0 m mély és ugyan­
a meghatározást tekinthetjük irányadónak az egyes berendezések megválasztása
olyan széles árokban kavicságyazatban lefektetett dréncső (égetett agyagcső)
során is. gyűjtőhálózat fölé 0,7 m vastag homokréteget terítünk. A homokréteg tetejére is­
A szennyvíztisztító kisberendezéseket o tt alkalmazzák, ahol a közüzemű vízellátás mét kavicságyazatba helyezett dréncsőhálózat kerül (1.8-34. ábra). Az előzőleg
megoldott, a szennyvíz elvezetése azonban nem. A kiseberendezéseknek — tekin­
tettel arra, hogy azokat a közvetlen emberi környezetben kell elhelyezni — minden
esetben zártaknak kell lenniök, szellőztetésüket a szagveszély teljes kizárásával
kell megoldani.
Több külföldi berendezés ismeretes, amely a szennyvíz hatástalanítását zárt rend­
szerként megoldja, vagy kellő szennyvízelhelyezési lehetőség mellett jól alkalmaz­
ható, például az ugyancsak külföldön elterjedt előregyártott zsebtelepek.
A közüzemi vízellátás és a csatornázottság között meglevő fejlettségi különbség,
valamint a csatornaépítés költségigényesebb volta m iatt a szennyvízelhelyezésnek
a középutas megoldására vagyunk utalva a települések jelentős részében viszony­
lag nagyobb időtávlatban.
A szennyvíztisztító kisberendezésekkel szemben tám asztott alapvető követelmé­
nyek:
környezetre káros hatásuk ne legyen;
egyéni kezelést ne igényeljenek;
rejtett megoldásban építsék;
a szükséges központi beavatkozásokat (ellenőrzés, iszapeltávolítás) arra kije­
lölt szerv végezze a szakszerűség biztosítása érdekében;
a működéssel és fenntartással járó kezelés a környezet legkisebb zavarásával 1 .8 -3 4 . á b ra . H om okszűrő árok
legyen végrehajtható. 1 ho m o k ; 2 alag csö v ek ; 3 vízelosztó zú zo ttk ő ré te g ; 4 v ízg y ű jtő z ú z o ttk ő r é te g ;
5 gyep tégla, sz alm aréteg , k á trá n y le m e z s tb .; 6 sz e llő z te tő k ü rtő k

226 15 *
227
 a) Kapacitás 600-1000m3/nap ••

Recirkuiáci-
megfelelően ülepített szennyvizet a felső dréncsövekbe vezetjük, majd az alsó S z iv a tty ú a k n a
O x id á c ió s á rok ós csiga -
U tó ü le p ítő
Rács s —
alagcsövekben összegyűjtjük és elvezetjük. A szűrőmező megfelelő szellőztetéséről 20mm I Q
erre a célra alkalmas berendezéssel gondoskodni kell.
A házi szennyvíztisztító kisberendezések kialakítására típustervek szerezhetők be. m
C s ig a v . Gépi £__________________________________„ ____
F ly g t tisz títá s T u r b in a r o to r . H l K ö f i g r o t o r \S z J k k a s z tó ^ é p i k o tr ó
8.54. Városi szennyvíztisztító telepek
ágy
A szennyvíztisztító telepek kialakításának többféle változata lehetséges. A külön­ □
böző környezeti tényezők, a tisztítandó szennyvíz mennyisége, összetétele, a meg­
kívánt tisztítási hatásfok, a csatornázás rendszere stb. hatással van a technológia
megválasztására és a telepítésre. Nagyobb telepek esetén a tisztítás résztisztítási
F ö lö s i s z a p
folyamatokból áll, amelyek k ö tött technológiai sorrendben kapcsolódnak, működé­
T a r tó z k o d á s i id ő k 1,5 n a p
sük szabályozása a bonyolult üzemtechnikai műveletek közé sorolható. A nagyobb B óra

telepek a résztisztítási folyamatok leírásakor bem utatott berendezésekből építhe­ b) Kapacitás-1000-8000m3/nap

tők fel az igényeknek megfelelően.
Az 1.8-35. és 36. ábrán néhány, a gyakorlatban gyakrabban előforduló szennyvíz-
tisztító telep technológiai vázlatát m utatjuk be, különböző nagyságrendi kategó­
riákban.

8.55. Ipari szennyvízkezelés létesítményei

Az ipari szennyvizek oly sokfélék és eltérő tulaj donságúak lehetnek, hogy tisztítá­
sukkal részletesen nem foglalkozhatunk. Az ipari szennyvizek minősége alapvetően
eltér a házi szennyvizek minőségétől, és ennek megfelelően egyedileg kell mérlegelni
valamennyi ipari szennyvízrendszerből kikerülő szennyvizek tisztításának módját
és mértékét. A mennyiségi összehasonlítás is megtévesztő. Az ipari szennyvíz
nagyságrendileg több szennyező anyagot és szennyvízterhelést jelent, mint a hagyo­
mányos házi szennyvíz. Azonban minden üzemnél bizonyos mennyiségű házi
szennyvízzel is számolni kell a létszámtól függő mennyiségben.
Az ipari szennyvizek tisztítása a gyártás szerves része és nagyrészben összefügg az Tartózkodási idők: lóra 6 ó ra 6 óra ká ra
Előü/epitő
alkalmazott gyártástechnológiával, ill. az üzemi vízgazdálkodási rendszerrel. E le v e n is z a p Is z a p s ta b iliz á ló U tó ü le p ítő
( v iz r e s z á m í t v a )
A legtöbb gondot az ipar vegyi vízszennyező hatása okozza. A főbb vízszennyező
iparágak: c) Kapacitás: >8000m3/nap kára

K é ső b b i s z ű r é s le h e tő s é g e
G épi r á c s T a r tó z k o d á s i id ő k : ló r a 5 óra U tó ü le p ítő k
könnyűipar, R á c s s z e m é t- H o m o k fo g ó F lo k k u lá to r E lö ü le -

élelmiszeripar, p íto E le v e n is z a p o s le v e g ő z te tö k

kohászat, Vizúti^ G épi k o tr á s G épi

keverő O
vegyipar. Vegyszei
\h o m o k m o sú adagoló 9 O
Egységes tisztítási eljárás az ipari szennyvizekre nem adható, valamennyi egyedi S z iv a tty ú
és raktál T u r b in a r o t o r o k
S z iv a tty ú é s z 'G é p i k o t r á s
elbírálás tárgyát képezi, figyelembe véve a közcsatornában vagy az élővizekben GANZ.BDSZ r o th a s z tó N y e r s é s fö lö s
máiF ö l ö s i s z a p
okozott káros hatásukat. g é p h á z a . G áz- R e c ir k u tá c iö s c s ig a
k o m p re sszo r is z a p k e v e r é k e s z iv a tty ú G épi k o tr á s

8.6. CSATORNAMŰVEK FENNTARTÁSA ÉS ÜZEME

Is z a p ú tja
Isza p ­

A csatornaművek üzemük, működésük közben — rendeltetésszerű használat esetén le p é n y g'-g

is — elhasználódnak. Az elhasználódási idő meghosszabbítása, továbbá a csatorna
üzemének folyamatos fenntartása érdekében a berendezések állandó jó karban tar­ G á z ta r o z ó
tásáról kell gondoskodni. Mivel a csatornázási rendszert külső káros behatások is 1 .8 -3 5 . á b ra . A szennyvíztisztítás elvi m egoldása nagyobb településeken

228 229
 érik, amelyek meghibásodásokat, üzemzavarokat okoznak, ezek elhárítása szintén
az üzemfenntartás lényeges feladata.
Csatornahibák. A csatornahibákat vagy az útbeszakadások m utatják, a búvár vagy
a televíziós felvételek alapján jelzik. A csatorna hibája gyakran helytelen építésére
vezethető vissza, de ugyanígy a forgalom dinamikus hatásai is károsak lehetnek.
A hibák eredete lehet külső és belső korrózió. A nagy szulfáttartalm ú talajvíz vagy
a városi, ipari eredetű korrozív szennyvizeknek csatornába bocsátása. Az ipari
eredetű szennyvizek különböző mérgező vagy robbanásveszélyes gázokat is tartal­
mazhatnak. Ezek m iatt néha súlyos kimenetelű csatornarobbanások is bekövetkez­
hetnek.
Talajelmozdulásból eredő repedések vagy a helytelen csőkötések a talajvíz káros
mértékű beszivárgását (infiltráció), talajbemosódást vagy a szennyvíz talajba szi­
várgását (exfiltráció), talajelszennyezést, kimosásokat okoznak.
Gyakori hiba a csatornák fenékkopása, am it vagy a nagy szennyvízsebesség és a
fenéken csúszó darabos anyagok (homok, kavics) vagy valamilyen agresszív szenny­
víz okozhatnak. A fenékbeton teljes elkopása végül súlyos szakadáshoz vezethet.
Nem hagyhatjuk ki a csatornarongálódások okozói közül a patkányokat sem, ame­
lyek a csatorna állagának nagy ellenségei, különösen tömeges elszaporodásuk ese­
tén. A patkányok kötelező irtását rendelet írja elő, az általuk okozott károk azon­
nal javítandók.

1.8-36. ábra. Korszerű szennyvíztisztító telep működési hossz-szelvénye

A csatornák javítása. A nem mászható csatornák javítása során — a hiba helyének
kellő feltárása után — a csatornaépítés szokványos m unkáit kell elvégezni, csak
lényegesen rövidebb szakaszon:
burkolatbontás;
földkiemelés, dúcolás;
a m unkatér víztelenítése;
csatornaelzárás;
csatornacsere (bontás, építés);
földvisszatöltés, töm örítés;
a helyreállítási munkák.
A munkálatok alatt a javítandó csatornaszakasz szennyvízmentesítéséről gondos­
kodni kell a javítandó csatorna elzárásával és az érkező szennyvíznek más csatorna-
hálózatba terelésével. Különböző csatornaelzáró szerkezetek ismeretesek. Ha a
szennyvízelterelés nem volna megoldható, úgy a szennyvíznek a m unkatér meg­
kerülésével végzett átszivattyúzásáról kell gondoskodni.
(A telep kapacitása=24 000 m 3/nap)

Mászható csatornák esetén a hibák jelentős része belső munkával javítható. A csa­
torna víztelenítéséről az em lített módon gondoskodni kell és a javítási m unkákat a
hiba jellegének megfelelően kell elvégezni. Az anyagokat a tisztítóaknákon keresz­
tül mozgatják.
Szennyvíztisztítás. A szennyvíztisztító berendezések működésével kapcsolatos leg­
főbb üzemviteli feladat, hogy a létesítmény a szennyvizet a tervezett paraméterek
közötti értéken belül megtisztítsa és az állandó felügyelettel, valam int karbantar­
tással az üzemkieséseket minimumra korlátozza.
A szennyvízszűrő rácsberendezések zavartalan üzemének biztosításához a rácsok ál­
landó tisztítására van szükség. A durva rácson fennakadt anyagot mielőbb el kell
távolítani, többnyire kézi erővel, tisztítógereblye segítségével. A finom rácsokat
230
231
(mozgó rácsok) tisztító önműködő rácstisztító berendezések állandó felügyeletet
igényelnek. Az üzemképes állapot fenntartásához a mozgó gépalkatrészek rendsze­
res megfigyelése és tisztítása szükséges.
A homokfogók üzeme a tolózárak szabályozásából és a leülepedett homok eltávolítá­
sával kapcsolatos teendőkből áll. Üzemfenntartási munkák a különböző zárszerke­
zetekben és gépészeti berendezésekben mutatkozó kopások, törések, lazulások stb.
megjavítása, ill. alkatrészcsere. A homokfogó időszakos tisztításáról, a kotrószer­
kezet lapátjaira lerakódott üledék eltávolításáról gondoskodni kell.
A z oldómedencék a legkevesebb kezelést igénylő berendezések. Működésüket idő­
szakonként (havonta) ellenőrizni kell. Az egyes kamrák közötti nyílásokból meg­
telelő vastagságú vaspálca segítségével a szennyeződéseket el kell távolítani az el-
römődés veszélyének megszüntetése érdekében. Állandó használat esetén a kam­
rákban összegyűlt iszap eltávolításáról rendszeresen kell gondoskodni. Az iszap
összegyűjtését általában iszapszippantó kocsival végzik. Az összegyűjtött iszapot
tőzeggel keverve komposztálják.
A kétszintes ülepítő működése rendszeres ellenőrzést és kezelést igényel. Az ellen­
őrzés során elsősorban azt kell megállapítani, hogy az ülepítő valamennyi berende­
zése megfelelően működik-e. A berendezés működését zavaró esetleges hibákat,
rendellenességeket a bukóélek letisztogatása, dugulás megszüntetése, káros lerakó­
dások eltávolítása, uszadék eltávolítása, a zavartalan átfolyás biztosítása révén
meg kell szüntetni. A gázkivezető csöveket időnként ki kell tisztogatni. A merülő­
fal réseit, valam int az ülepítő iszapréseit a lerakódásoktól erre alkalmas kotrószer­
számmal kell megtisztítani. Évenként egyszer célszerű az ülepítőteret vízteleníteni
és így felülvizsgálni. A vizsgálat eredményétől függően esetlegesen mutatkozó hi­
bákat ki kell javítani.
A kirothadt iszapot a berendezésből időközönként ki kell szivattyúzni a beépített
iszapcső segítségével. Az iszapcső dugulásmentességét biztosítani kell.
Az egyszintes ülepítő szintén állandó felügyeletet igényel. Elsősorban a szennyvíz
zavartalan, üzemszerű átfolyását kell biztosítani, a beömlőfejek szükség szerinti ki­
tisztításával és a csorduló élek letisztogatásával. A lényeges üzemi műveletek közé
tartozik a leülepedett iszap, ill. az uszadék eltávolítása, mielőtt a rothadási folya­
m at megindulna. E zt célszerű naponta többször is végrehajtani. Az iszapvezető
csövet — eltömődés esetén — ki kell tisztítani.
Több párhuzamosan m űködtetett ülepítő esetén egyenletes vízelosztást kell bizto­
sítani. Nagyobb hiba felmerülésekor a medence leürítése és kitisztogatása után
célszerű a javítási m unkákat elvégezni.
A csepegtetőtest üzemfenntartásában legfontosabb feladat a vízelosztó szerkezet
tisztán tartása és az előírás szerinti működésének biztosítása. Ez utóbbi légióként
az egyenletes vízelosztásra irányul. Forgó permetezők esetén a csapágyazás karban­
tartására kell különös gondos fordítani. Ha a testben a töltőanyag felületén tócsá-
sodás mutatkoznék, ezt a felső réteg fellazításával, vízsugárral történő kimosásával
vagy az eliszaposodott réteg cseréjével kell megszüntetni. A testben a légjáratok
működését ellenőrizni kell, s az esetleges lerakódásoktól a nyílásokat meg kell tisz­
títani. Mesterséges szellőztetés esetén a légcserét biztosító berendezés üzemét ál­
landó ellenőrzés alatt kell tartani.
Eleveniszapos telepek. Légbefúvásos berendezést nyomás alatt kell üzembe helyezni.
Az üzemvitel optimális param étereit állandó gondos laboratóriumi munka értékelő
eredménye alapján kell beállítani. Rendkívül fontos a levegőztető berendezések víz­
szintes beállítása, az egyenletesen elosztott levegőkiáramlás biztosítása céljából.
232
A felületi levegőztető rendszerek közül a vízszintes tengelyű rotoros berendezés al­
kalmazása esetén célszerű tartalék alkatrészekről és gépi berendezésről gondos­
kodni, hogy meghibásodás esetén az üzemállást minimumra lehessen korlátozni.
Különös gondosságot igényel a csapágyak beállítása és megóvása a káros hatások­
tól. Mivel a levegőbevitel egyben cseppkihordással is járhat, a levegőztető berende­
zés környezetének állandó tisztán tartása a napi fenntartási m unka részét kell ké­
pezze.
A függőleges tengelyű levegőztető berendezések üzemvitel szempontjából kedve­
zőbbek a meghajtó motorok és a csapágyazás védettebb volta, hozzáférhetősége és
a levegőztető berendezés egyszerűbb szabályozhatósága m iatt.
Rothasztó berendezésekben a lúgos rothadás megindítása és állapotának fenntartása
a lényeges üzemi feladatok egyike. A lúgos rothadás kialakulását megfelelően rot­
hasztott oltóiszap 10%-os adagolásával lehet meggyorsítani. Ugyanezt a célt szol­
gálhatja mész adagolása. Ez utóbbit a savas rothadás megszüntetésére is használ­
ják. Ha a lúgosítás folyamatos, célszerű azt laboratóriumi iszapvizsgálat sorozattal
összekötni, a mészadagolás optimális meghatározása érdekében.
F ű tö tt rothasztok esetében fontos a fűtés folyamatos, optimális szinten tartása.
A rothasztok felfűtését lassan és egyenletesen kell végrehajtani, a napi hőmérséklet
emelkedése ne haladja meg a 2—3 fokot. A rothasztókban az iszap idővel rákérge-
sedik a fűtőcsövekre, ami rontja a hőátadást. Ez ugyan a vízhőmérséklet emelésével
kiegyenlíthető, de legjobb a fűtőcsöveket letisztogatni. Gondos üzemviteli tevé­
kenység a nyers iszap betáplálása és a kirothadt iszap kivezetése. Kétfokozatú
rendszerben arra is figyelemmel kell lenni, hogy a két berendezés közötti átáramlás
akadálytalan legyen. Az iszapszint csökkenésekor a gáztartóból pótlandó a hiányzó
térfogatnak megfelelő gázmennyiség. A gázvezetéket ellenőrizni kell, dugulást
vagy vízzsákképződést azonnal meg kell szüntetni.
Az iszap víztelenítése. A kirothadt iszapot iszapszikkasztó ágyra kell kihordani. Az
iszapszikkasztási sorrendet úgy kell megállapítani, hogy szikkadt iszaprétegre friss
iszap ne kerüljön. Az alagcsőhálózat működését meg kell figyelni. Á szikkasztó­
ágyak vízáteresztő képességéről és az alagcső dugulásmentességéről vizsgálattal
kell meggyőződni. Mesterséges (gépi) víztelenítés esetén a gyártó cég útm utatásai
az irányadók.
IRODALOM
Az 1. ponthoz
[1] Korbéli/ J . : A Tisza szabályozása. Debrecen, 1936. 251. p.
[2] Tőry É .: A D una és szabályozása. Akadémiai Kiadó, 1952.
[3] Benedek J . : A Duna 1926. évi árvize a D rávatorok környékén. Vízügyi Közle­
mények, 1932/2. füzet, 3. p.
[4] Ihrig D . : A tiszai árvédelem fejlesztése. Vízügyi Közlemények, 1953/2. füzet,
21. p. .
[5] Ihrig D.: 1956. évi dunai jeges árvíz Magyarországon. Vízügyi Közlemények,
1956/4. füzet, 243. p.
[6] Károlyi Z . : Töltésezett folyóink m értékadó árvízszínei és az árvizekre vonatkozó
tanulm ányok eredményei. V IT U K I Tanulm ányok és K u tatási Eredmények
sorozat 3 k 1937* 137» p.
[7] Szesztay K .: A Duna vízjárásának előrejelzése. V IT U K I Tanulm ányok és K u­
tatási Eredmények sorozat, 6. k. 1959. 103. p.
233.
 [8] Ihrig D.: Gátvédelem és korszerűsítésének kérdései. Vízügyi Közlemények, [11] Salamin P.: Beszivárgás, olvadási erózió és talajfagy „A talajvédelem agrome­
1963/3. tűzet, 243. p. teorológiai alapjai” c. ankét anyaga, 1963. X. 29 —30. Magyar Tudományos
[9] Duna árvíz 1965 (14 tanulmány). Vízügyi Közlemények, 1966. évi különkötete Akadémia Agrártudományi Osztályközlemények, X X III/1 —2., 157—165. p.
(szerk.: Ihrig Dénes), 1966. 334. p. [12] Salamin P.: Mezőgazdasági Vízgazdálkodás. I. k. Tankönyvkiadó, 1966. 252.'p.
[10] Tiszavölgyi árvíz 1970 (23 tanulmány) Vízügyi Közlemények, 1971/3. füzete [13] Salamin —Winter: Szakvélemény rövid időtartamú, nagy intenzitású esők vizs­
(szerk.: Ihrig Dénes), 300. p. gálatának módszereiről. Kézirat, Vízgazdálkodási Tanszék, 1969—70., 43. p.
[11] Ihrig D . : Folyóink hullámterének vízjárása, hordalékmozgása és szabályozása. [14] Starosolszkg Ö.: Vízépítési Hidraulika. Műszaki Könyvkiadó, 1970. 703. p.
Erdészeti Tudományos Kiskönyvtár, 5 —6. sz. 1952. [15] Szeifert Gy: Víztározási lehetőségek a Nyírségen, Hidrológiai Közlöny 1965/5
[12] A vízgazdálkodás távlati műszaki-gazdasági fejlesztésének módozatai. OMFB- 206 —213. p. ’
tanulmány.

A 4. ponthoz
A 2. ponthoz
[1] Rabos Z . : A szekszárdi Séd nagyvizei. Vízügyi Közlemények, 1958/3.
[1 ] Bogdánfij Ö.: A t e r m é s z e t e s v í z f o l y á s o k h i d r a u l i k á j a . F r a n k l i n , 1 9 0 6 . [2] Fazekas K . : Vízfolyások term észetes kialakulása és mesterséges beavatkozás a
[2 ] Cuenot, G.: F l e u v e s e t R i v i e r e s . P a r i s , D u n o d , 1 9 2 1 . vízfolyások kialakulásába. Mérnöki Továbbképző Intézet, 1954.
[3 ] Cuenot, G.: C a n a u x e t C a l a n i s a t i o n d e s F l e u v e s . P a r i s , D u n o t e t P i n á t , 1 9 2 1 . [3] Joó O.: A nyugatmagyarországi melioráció. Vízügyi Közlemények, 1968/2.
[4 ] Duhm, F.: F l u s s b a u . W i e n , G e o r g F o m m , 1 9 5 1 . [4] Juva K . : Vízrendezés. Tankönyvkiadó, 1966.
[5 ] Fargue, L.: L a F o r m d u L i t d e s R i v i e r e s a F o n d m o b i l e s . P a r i s , G a u t h i e r , 1 9 0 8 . [5] K ézd i— M a rk ó : Földművek védelme és víztelenítése. I —II. k. Műszaki Könvv-
[6 ] Fekete, S .: D i e R e g u l i e r u n g d é r U n g a r i s c h e n O b e r e n D o n a u . B u d a p e s t , P á t r i a , kiadó, 1962 —64.
1904.
[6] Kollár F . : K erka-patak felső szakaszának szabályozása. Vízügyi Közlemények,
[7 ] Girardon, M. R.: H a jó z á s s z á r a z f ö ld i v iz e k e n . ( F o r d . B o g d á n f y Ö d ö n .) V íz ü g y i
[7] K ollár F . : Vízrendezések. II. k. Mérnöki Továbbképző Intézet, 1967.
K ö z le m é n y e k , X I.(1 8 9 4 ).
[8 ] Girardon, M. R .: A m e lio ra tio n d e s R iv ie re s e n B a s s e s E a u x . S a já t k ia d á s , H a y e ,
[8] K osztyakov, N. A.: A melioráció alapjai. Mezőgazdasági Kiadó, 1955.
1894.
[9] Lászlóffy W.: A kultúrm érnök hatvanévi m unkásságának eredményei. Buda­
[9 ] Iványi R .: A T i s z a k i s v í z s z a b á l y o z á s a . V í z ü g y i K ö z l e m é n y e k , 1 9 3 3 , 1 9 4 9 . pest, 1940.
[1 0 ] Kreuter, F.: F l u s s b a u . H a n d b u c h d é r I n g e n i e u r - W i s s e n s c h a f t e n , V I . k . L e p z i g , [10] Lászlóffy W .: Hidrológiai tervezőmérnökök részére. Mérnöktovábbképző Inté­
E n g e lm a n n , 1921.
zet, 1964.
[1 1 ] Marquardt, E.: M e th o d e n d e s F lu s s b a u e s . B e rlin , E r n s t, 1 9 2 3 .
[11] Lászlóffy W . : A fajlagos lefolyás sokévi átlaga Magyarországon és a hidrológiai
[1 2 ] O rsz á g o s M ű s z a k i F e jle s z té s i B iz o tts á g : A v íz g a z d á lk o d á s tá v la t i m ű s z a k i­
hossz-szelvény. Vízügyi Közlemények, 1954/2.
g a z d a s á g i fe jle s z té s é n e k m ó d o z a ta i és fe lté te le i, d) F o ly ó s z a b á ly o z á s , v íz iu ta k ,
[12] M antuánó J .: Vízmosáskötési m unkálatok Tolna megéyben. Vízügyi Közlemé­
v íz ie rő -h a s z n o s ítá s . K é z ira t h iv a ta lo s h a s z n á la tr a , 1 9 6 8 .
nyek, 1939/1.
[13] Neger, R.: D ie E n tw ic k lu n g d e s B u h n e n b a u e s . . . B e r lin , E r n s t , 1 9 3 2 .
[13] M antuánó J . : Kisebb vízmosáskötési m unkák. Vízügyi Közlemények, 1942/3 —4.
[14] O r s z á g o s V í z ü g y i H i v a t a l : K o r s z e r ű F o l y ó s z a b á l y o z á s , 1 9 6 9 . [14] M antuánó J . : Sió, Sárvíz és Kapós 1940. évi márciusi árvizeinek ismertetése.
[1 5 ] Schlichting, L .: W a s s e r b a u . H a n d b u c h d é r In g . W is s e n s c h a íte n . I I I . k . B e rlin ,
Vízügyi Közlemények, 1941/1 —2.
E n g e lm a n n , 1883.
[15] M arkó I.: Repülőterek víztelenítése. Vízügyi Közlemények, 1964/2.
[1 6 ] Winkel, R.: D ie G r u n d la g e n d é r F lu s s r e g u lie r u n g , B e rlin , E r n s t , 1 9 3 4 .
[16] M ayer —Schlegel : A nyugat-dunántúli árvédekezésről. Vízgazdálkodás, 1965/3.
[17] Salamin P .: Mezőgazdasági Vízgazdálkodás. I —II. k. Tankönyvkiadó, 1967.
[18] Salamin P . : Vízrendezések I. Mérnöki Továbbképző Intézet, 1967.
[19] Szászhelyi P . és rnunkaíáirsai: Mezőgazdasági víztározási kérdései. Országos Víz­
A 3. ponthoz ügyi Főigazgatóság, 1964.
[20] Szeifert G y.: A Nyírség komplex vízgazdálkodása. Vízügyi Közlemények,
1965/4.
[1] Csipái I.: Síkvidéki belvízrendszerek méretezési kérdései. Tájékoztatás a Ti­ [21] Tavy L . : A nyúlhegyi vízmosáskötő m unkálatok. Vízügyi Közlemények, 1936/2.
szántúl vízgazdálkodásáról. 1967/1., 2—17. p. [22] Tavy L . : Néhány kisebb folyó árvize. Vízügyi Közlemények, 1941/1 —2.
[2] Dégen I. (szerk.): A vízgazdálkodás távlati műszaki-gazdasági fejlesztésének [23] Tavy L . : Kisebb folyók 1940. évi tavaszi árvizeinek tanulságai. Vízügyi Közle­
módozatai és feltételei. OMFB, Koncepciótervezet, 1970. április. mények, 1941/1 —2.
[3] Goda L . : Adatok a többnapos nagy csapadékok gyakoriságáról. VITUKI téma­ [24] Trumrner A .: H ernád és mellékvizeinek rendezése. Vízügyi Közlemények,
beszámoló, Kézirat, 1964. 1933/1.
[4] Kienitz G.: Vízgyűjtők rendszervizsgálata és a belvízjelenség. Vízügyi Közle­ [25] Trummer A .: Üjabb vízmosáskötéseink. Vízügyi Közlemények, 1932/1.
mények, 1968/2., 219 —244. p. [26] Trummer A .: Kiegészítő megjegyzés az „Ü jabb vízmosáskötéseink” c. tan u l­
[5] Kovács Gy.: A felszíni vizek mentén húzódó megcsapoló csatorna méretezése. mányhoz. Vízügyi Közlemények, 1932/2.
Hidrológiai Közlöny, 1961/1., 43 —49. p. [27] Trummer A .: Vízmosáskötő rőzseművek. Vízügyi Közlemények, 1934/3.
[6] Kozák M.: Csatornahálózatok hidraulikai méretezése nempermanens áramlás [28] W eim ann R . : A vízmosáskötő g átak között kialakuló fenékesés meghatározása.
esetén, digitális számológépen. Hidrológiai Közlöny, 1968/5., 197 —204. p. Vízügyi Közlemények, 1954/2.
[7] Németh E.: Hidromechamka. Tankönyvkiadó, 1963. 882. p. [29] W eim ann R . : Földből készült vízmosáskötő és iszapfogó g átak építése. Vízügyi
[8] Salamin P . : A vízgazdálkodás és a talajok vízháztartása. Magyar Tudományos Közlemények, 1954/3.
Akadémia Agrártudományi Osztályközlemények, 1957. XI/1 —4., 131 —149. p. [30] Tanulm ányok a vízrendezési m unkálatokról. Tisza-Dunavölgyi Társulat kiad­
[9] Salamin P . : Az öntözésnek, a felszíni vizek elvezetésének kapcsolatai. Vízügyi ványa. (Szerk.: Pichler János) 1947.
Közlemények, 1958/4., 452—482. p. [31] Magyarország Vízvidékeinek Hidrológiai viszonyai. V IT U K I, 1965.
[10] Salamin P . : Vízlevezetés és víztározás a síkvidéki vízgyűjtőterületek felszínén. [32] Drainanweisung DIN 1185. Beuth-Vertrieb GmbH, Köln, 1959.
Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1959/3—4., 415—442. p. [33] Országos Vízgazdálkodási K eretterv. Országos Vízügyi Főigazgatóság, 1964.

234 235
[34] MSZ 15201. Dombvidéki vízfolyások nagyvízhozamainak tervezése. [7] H u n y a d i / D . : Csatornázás és szennyvíztisztítás. Tankönyvkiadó, 1964.
[35] MSZ 15209. Patakszabályozás tervezési irányelvei. [8] M u h i t s T . : Szivattyútelepek. Tankönyvkiadó, 1965.
[36] MSZ 15212. Talaj víztelenítése. [9] B a k á c s T . : Higiéné. Medicina, 1965.
[37] Vízgazdálkodásunk számokban. Műszaki Könyvkiadó, 1961. [10] B o r s o s — S a l a m i n : Vízellátás és csatornázás. Tankönyvkiadó, 1966.
[11] Illés I . : Csatorna átemelők elhelyezése. Vízügyi Közlemények, 1965/2.
[12] B a r t h a — K á d á r — S z i t k e y : Ipartelepek vízgazdálkodása. VITUKI, 1966.
A 6. ponthoz [13] Öllős G .: Vízellátás és csatornázás kémiája és biológiája. Tankönyvkiadó, 1968.
[14] J a k a b S . : Korszerű csatornázás. Vízügyi Közlemények, 1969/3.
[15] B e n e d e k — H o c k : A vízszennyeződés. Vízügyi Közlemények, 1969/3.
[1] D a v i s , C. V . : Handbook of Applied Hydraulics. 2. kiad. McGraw Hill, London, [16] F a r k a s — N é m e t h : Eleveniszapos telepek. Vízügyi Közlemények, 1969/3.
1952. [17] H o r v á t h — M u s z k a l a i : Ülepítők vizsgálata. Vízügyi Közlemények, 1969/3.
[2] K e r t a i E . : Vízfolyások. I I I . k. Tankönyvkiadó, 1968. [18] H o r v á t h I . : Levegőztetett homokfogók tervezési irányelvei. VITUKI, 1969.
[3] K e y l — H ű e k é r t : Wasserkraftmaschinen und Wasserkraftanlagen.
Leipzig, Ver- [19] Öllős G .: Vízellátás és csatornázás tervezési segédlet. Tankönyvkiadó, 1967.
lag Technik. 1963. [20] Á b r a h á m E . : Az anaerob iszapkezelés. VITUKI, 1964.
[4] M i h a j l o v , A . V.: Volzsszkaja GESZ iményi X X II. szjezda KPSZSZ. Energia, [21] V a r g a — M u c s y — V a l l ó : Vízellátás és szennyvízkezelés műtárgyai. Tankönyv-
Moszkva —Leningrad, 1965. kiadó, 1965.
[5] M o s o n y i E . : Vízerőhasznosítás. I —II. k. Tankönyvkiadó, 1953.
[6] M o s o n y i E . : W ater Power Development. 2. kiad. Műszaki Könyvkiadó, 1966.

A 7. ponthoz
[1] B a k á t s és m u n k a t á r s a i : Higiéné. Budapest, 1965.
[2] P e ré n y ig I . : Városgazdálkodás. Budapest, 1969.
[3] G ro h : Általános kémia. Budapest, 1951.
[4] E r d e y - G r u z T . : Bevezetés a fizikai kémiába. Budapest, 1953.
[5] S c h u l h o f f Ö . : Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Budapest, 1957.
[6] V e n d l A . : Geológia. Tankönyvkiadó, 1951.
[7] Ö llő s — B o r s o s : Vízellátás és csatornázás. I. k. Budapest, 1969.
[8] Ö llő s G . : Vízellátás és csatornázás. II. k. Budapest, 1969.
[9] B a r t h a — K á d á r — S z i t k e y : Ipartelepek vízgazdálkodása. Budapest, 1966.
[10] K e le m e n L . : Ipari vízgazdálkodás. Budapest, 1965.
[11] OVF Víz és csatorna üzemvezetői tanfolyam tankönyvei. Budapest, 1960.
[12] B é lt e k y L . : A fúrt k u tak ra vonatkozó szabvány korszerűsítésének műszaki és
gazdasági jelentősége.
[13] V in c z e J . : Nyomócsőgyártmányok műszaki-gazdasági értékelése és az alkal­
mazhatóság köre. MÉLYÉPTERV, Budapest, 1969.
[14] OVF: Egységes vízminőségi kritériumok és normák, valamint osztályozásuk
elve. Budapest, 1964.
[15] M u t s c h m a n n — S t i m m e l m a y e r : Taschenbuch dér Wasserversorgung. Stuttgart,
1958.
16] K i t t n e r — S t a r k e — W i s s e i : Wasserversorgung. Berlin, 1964.
17] P r e s s , I I . : Taschenbuch dér Wasserwirtschaft. Hamburg, 1965.
18] H i d v é g h y — H o lló és m u n k a t á r s a i : Vízellátás. Budapest, 1954.
19] K o r p ic s — L á n g o s — T e le k e s : Vízellátás. Budapest, 1969.
20] N o v á k R . : Vegyipari üzemek vízellátása és vízkezelése. Budapest, 1967.
21] J u h á s z J . és m u n k a t á r s a i : Közművesítés (Vízellátás). Budapest, 1968.
22] H a r d e n b e r g h , W . A . : W ater Supply and Purification, International Textbook.
Comp. Soranton, 1963.
[23] D a v i s : Handbook of applied hidraulics. McGraw-Hill. New York, 1952.

A 8. ponthoz
[1] N a g y L . D . : Szennyvíztisztító berendezések, csatornahálózatok működése, ke­
zelése és karbantartása. Műszaki Könyvkiadó, 1962.
[2] JTunyadj/R.: Közművesítés 3. Vízelvezetés. Műszaki Könyvkiadó, 1968.
[3] B e n e d e k P . : Házi szennyvizek tisztítása. Tankönyvkiadó, 1964.
[4] B a l l a i — M a r t o n : Épületek vízellátása, csatornázása,gázellátása. Műszaki Könyv­
kiadó 1963.
[5] P a lo tá s L . : Mérnöki kézikönyv. IV. k. Műszaki Könyvkiadó, 1961.
[6] Öllős G . : Vízellátás és csatornázás. Tankönyvkiadó, 1968.

236 237
II. A V Í Z Ü G Y I L É T E S Í T M É N Y E K É P Í T É S É N E K
ÁLTALÁNOS SZEM PO NTJA I

Bognár Győző

1. A V Í Z É P Í T É S S A J Á T O S S Á G A I

A vízépítőipari tevékenység olyan termelőmunka, amelynek célja ú j vízgazdálkodási

létesítmények létrehozása és a meglevő vízgazdálkodási létesítmények bővítése, átalakí­
tása, karbantartása vagy bontása. A vízépítőipar te h á t nemcsak az építőipari név­
m utató által vízépítésnek nevezett tevékenységet foglalja m agában, hanem vala­
m ennyi vízgazdálkodási létesítmény létrehozását célzó m unkanem et, így a vízellátás
és csatornázás vonalas és pontszerű m űveinek építését is. A vízépítőipar szóhaszná­
lato t indokolják a vízi létesítm ények és létrehozásuk körülm ényeinek olyan sajá­
tosságai, am elyek m egkülönböztetik azokat az általános építőipartól.
A vízépítőipari term ékek m indig a víz kártételei elleni védelmet vagy a víz hasznosítá­
sát célozzák. E zé rt általáb an nem egyes építm ényekről, hanem a földrajzi környe­
zettel egységet képező építmény- vagy létesítményrendszerről van szó, am elynek össze­
hangolt m űködésével érjük el a k ív án t célt. Ezek a létesítm ények a víz k ív án t moz­
gásának a legjobb, sokszor ellentétes követelm ényeket kielégítő feltételeit biztosít­
ják. Megjelenési form ájuk gyakran nem is em lékeztet az általános építőipari te r­
mékekre.
A vízépítés az építőipar „mélyépítés” iparcsoportjába tartozik. Az É pítő- és Sze­
relőipari Kivitelezési Szabályzat a vízépítési szerkezetekre 14-féle építm ényt, ill.
m unk át sorol fel. E zek: a földgátak, vízépítési b eto nm űtárgyak, úszókotróval
végzett földm unkák, rézsűburkolatok és tám falak, kőm űvek, rőzsem űvek, áso tt
kutak, földm űvek védelme ültetvényekkel, alagcsövezés, öntözőtelepek terepren­
dezése, földm űvek szigetelése, vízépítési acélszerkezetek, kútfúrás, k ú tak n ák és
csápos k u tak . E z a felsorolás azonban nem teljes, m ert nem tartalm azza pl. a
víz- és csatornamű-építést, am elyet viszont az „építési szak- és szerelőipar” című
iparcsoport foglal m agában, m in t iparágat. A vízgazdálkodási létesítm ények ép íté­
sét te h á t k ét iparcsoportba tartozó iparágak foglalják m agukban.
A vízépítésnek, m int munkafolyamatnak alapvető sajátossága a term észettel való
szoros kapcsolat. Nem függetlenítheti m agát az éghajlati és időjárási tényezőktől és
figyelembe kell vennie a vízjárási viszonyokat is. A vízgazdálkodás m űtárgyainak
m űszaki megoldásainál a terep- és vízjárási adottságok m iatt sok az egyedi kialakí­
tás, am i nehezíti a tipizálást és csak a szerkezeti elem ekre korlátozza azt.
A vízgazdálkodási létesítm ények nagy része hosszú élettartam ú . E zé rt fokozott
jelentősége van a fenntartási tevékenységnek. Különböző nagy kiterjedésű védelmi
m űvek sajátos, erre a célra kifejlesztett eszközöket igényelnek. E z é rt nehéz a fenn­
ta rtá si m unkák gépesítése és iparosítása.
A vízépítőipar kapcsolatai túlm ennek az építőipar h atárain és átn y ú ln ak az ipar,
ill. a mezőgazdaság területére is. A vízépítésre a v ízkutatás, -feltárás, -term elés,
-elosztás, ill. a k ártételek elleni védekezés láncolatának a m egvalósítása tarto zik ,

239
és m unkájának sajátosságai fontossá teszik, hogy a vízépítőiparnak saját és jelleg­
zetes szervezete legyen. A különleges műszaki követelmények speciális műszaki
fejlesztési feladatok megoldását kívánják meg.
1.1. V ÍZ É P ÍT É S I FÖ L D M U N K Á K
A vízgazdálkodás céljaira épült földműveket az egyéb földművektől a velük szem­
ben tám asztott műszaki követelmények sajátos volta különbözteti meg. Pl. az
árvédelmi földgátak (1. a VI. fejezet 2. pontját) igénybevétele több oldalú, a szilárd­
ságtani követelményeken felül vízzárósági követelményeket is ki kell elégíteni.
A völgyzárógátak esetében mind e két követelmény fokozottan fennáll. Belső kikép­
zésüket, rézsűhajlásukat, tömörítésüket és rézsűvédelmüket ennek megfelelően kell
megtervezni. A tereprendezések tipikusan vízgazdálkodási követelménye a vízszin­
tes síkhoz közeli területdarabok előírt pontossággal való előállítása. Földmedrű
csatornák szinte kizárólag vízgazdálkodási célokra épülnek. A hidromechanizációs
munka az építőipar más területén, sőt a bányászatban is előfordul, nagyrészt szállí­
tási feladatok megoldására, itt azonban mindezen felül építmények kialakítási mód­
járól van szó. A vízépítésben különös szerepe van a biológiai védelemnek, amely
nemcsak a megépült földműre telepített növényzetből áll, hanem pl. az árvédelem­
nél hullámtörő erdősáv telepítése, sőt a földműveken vagy csatornákban káros
mértékben elburjánzó növényzet irtása is a vízépítési fenntartási munkák része.
1.11. Árvédelmi földművek építése és karbantartása
Az árvédelmi gátak feladata, hogy árvizek esetén a hullámtérre kilépő víz tovább­
terjedését megakadályozzák (1. az I. fejezet 1. pontját). A sokszor több méter ma­
gas vízoszlop egyrészt nyomja a gátat, másrészt a gát testén keresztül szivárgás indul
meg. Az első hatás gyakorlatilag megoszló vízszintes terhelés, amelynek a töltés a
tömegével áll ellen. Ez már önmagában véve különbözik a közlekedési alépítmények
terhelésétől. Egyedi igénybevétel a szivárgás. Ennek két fázisa van, egyik a nem
permanens szivárgás, amikor a tulajdonképpeni folyamat kialakul, a másik pedig
a permanens szivárgás, amikor az áramlás irányára merőleges, egymással párhuza­
mos függőleges síkok mindegyikén az időegység alatt azonos mennyiségű víz halad
keresztül. Méretezési probléma, hogy a szivárgó víz sebessége ne haladja meg a töl­
tés anyagára kritikus sebességet. Az árvizek időszakossága a töltések terhelését és a
testükben kialakuló vízmozgásokat is váltakozóvá teszi, a tartós vízmentes állapot
pedig az állati kártevők (vakond, pocok, ürge és más töltésférgek) megtelepedésé­
nek kedvez. Az állatok járatai és búvóhelyei a töltés csurgásának lesznek előzmé­
nyei.
Az árvédelmi töltés — eltérően más, hasonló földművektől — szerves egységet képez
az alatta levő talajrétegekkel, amelyekben ugyancsak kialakul a szivárgás. így az
ún. árvédelmi vonal a töltésen kívül még magában foglalja az altalajt is, a m entett
oldali sáv fedőrétegét, sőt a teljes hullám teret a rajta tervszerűen telepített nö­
vényzettel együtt.
A vázlatosan összefoglalt sajátos követelmények kihatnak az árvédelmi gát építé­
sének minden fázisára. így pl. a gát anyagát nem lehet közvetlenül a közeléből
szedni, m ert a fedőréteg megbontása rontja a védőképességet, a munkahely mindig
mély területen van, ezért az anyaggödör kellő kihasználása általában gondot okoz,
2 4 0
rendszerint közel van a felszínhez a talajvíz, ami az anyaggödör és vele a szállítási
távolság m éreteit növeli.
A vízzáróság tömörítéssel fokozható. A megfelelő szivárgásgátlást előírt konzisz­
tencia és tervezett tömörség biztosítja. A kivitel, tehát az általánosnál érzékenyebb
a munkakörülményekre.
A vízszintes erőhatások m iatt a gát testét függőleges vagy ferde rétegekből is elő
lehet állítani. Az ilyen vegyes anyagú gát vízzáró magból és az azt támasztó szem­
csés anyagú gátrészből áll. Ha meglevő gátat kívánnak megerősíteni, a rendszerint
kötött anyagú gáttest m entett oldali részét homokkal vagy kaviccsal töltik fel.
A feltöltés megtámasztja a meglevő gátat, a szivárgási vonal pedig a kötött anyag
elhagyása után a szemcsés talajban leesik és a gát teste nem ázik el.
A töltés építését vonalas munkaként kell szervezni. E zért a munkahely hosszirány­
ban nagy kiterjedésű és a különböző munkafázisok sorban követik egymást. Az
építés felvonulási létesítményeit is úgy kell telepíteni, hogy a gyakori átállások
könnyen és gyorsan végrehajthatók legyenek.
Régi gyakorlat a gát helyéről leszedett humusznak a kész mű felületére való felte­
rítése. Ű jabban ezt a módszert elhagyják, humusz nélküli eljárásokat alkalmaznak
és a gyepet előregyártva helyezik a rézsűkre, vagy műanyag habbal védik a nö­
vényi magot, amíg kikel.
Az árvédelmi gátak fenntartása az igénybevétel szakaszossága m iatt különleges
feladatot jelent. Évente kétszer kell a gyeptakarót kaszálni, műtrágyázni, esetleg
utánavetni. A gyeptakaró karbantartására kis gépekből álló lánc szükséges, ame­
lyet úgy kell kialakítani, hogy a töltésen termő fű értékesíthető legyen. A gát leg­
jobban igénybe vett része árvízmentes időszakban a korona. Felszínét évente akár
többször is rendezni kell. Kis kapacitású és méretű gépek a leggazdaságosabbak
erre a célra. A gát fenntartásának különleges esete az árvíz utáni helyreállítás,
amikor a töltés megfogyatkozott védőképességét helyre kell állítani. Az átfolyások,
csurgások vagy a gát altalaján kialakult buzgárok helyét fel kell tárni és az anya­
got a gát építésének szabályai szerint újra vissza kell tölteni. A megfelelő tömörí­
tés, rézsűképzés és a gyeptakaró kiképzése után a töltés régi védőképességét vissza­
nyeri.
Az altalaj vízáteresztő képességét csökkentik a környező talaj felszínére rakott, á t
nem eresztő földanyagból készült paplanok, amelyek a fedőréteget vastagítják,
vagy a vízzáró rétegig lehajtott résfalak, amelyek a töltés alatti réteget teszik víz­
záróvá. Az újabban tervezett gátaknál m ár az építés idején kialakítják a vízzáró
függönyöket és agyagmagot.
1.12. Földből készült völgyzárógátak építése és fenntartása
a földnek, m int építőanyagnak legmagasabb rendű alkalmazásai közé tartozik a
völgyzárógát építése. Völgyzárógátat földből csak o tt lehet építeni, ahol megfelelő
építőanyag áll rendelkezésre. A gáttest anyaga nem homogén. Az üzemi vízszint
magasságáig a mű közepén vízzáró mag húzódik végig, amelyet vízáteresztő rész
ill. a helyszínen található talaj fed be. Az alvízi oldalon méretezett vastagságú
szivárgóréteg van, amely a töltés testén esetleg átszivárgó vizet kivezeti. A gát
felvízi rézsűjét betonburkolattal látják el, amely a vízzáróságot és a töltés állé­
konyságát növeli. A gát alatti vízáteresztő rétegben vízzáró függönyt alakítanak
ki, hogy az altalaj stabilitását biztosítsák.
16 V íz é p íté s I. k ö t e t 2 4 1
A völgyzárógát általában szokatlanul nagy méretű koncentrált földmű. Építése
rendszerint éveket vesz igénybe, és —- m iután a munkahely legtöbbször nem
könnyen közelíthető meg — célszerű a kivitelt útépítéssel kezdeni. A munka szer­
vezése a szokványos földmunkákétól elsősorban méreteiben tér el. Külön szerve­
zési elgondolást igényel a vegyes szelvény építése. A vízzáró mag tömörítése rend­
kívül igényes feladat. Ezért szakadatlan ellenőrzésre van szükség.
A gát üzembiztosságának nélkülözhetetlen feltétele a megfelelően méretezett ár­
apasztó. Kiképzésének legfontosabb szempontja, hogy a víz ne tudja megkerülni.
E zért a beömlőnyílásokat a gáttól olyan távol kell elhelyezni, hogy a rézsűt eróziós
hatású vízmozgások ne érjék. Az árapasztót általában a völgyzárógát egyik végére
telepítik.
A völgyzárógátak további jellegzetessége, hogy soha nem épülnek önmagukban.
A vízgazdálkodási célnak megfelelően vele együtt kiegészítő és hasznosító műtárgyak
is épülnek. Az építés ütemeit úgy szervezik, hogy a gát elkészültével az üzem is
megindulhasson.
A gát fenntartásai földmű állandó ellenőrzéséből és az észlelt meghibásodások azon­
nali kijavításából áll. A földmű meghibásodása ritkább, mint az árvédelmi gátak
esetében. A beépített m űtárgyak ellenőrzése és fenntartása a szokásos. A víz felőli
rézsű burkolatának ellenőrzését és javítását alacsony vízállások idején végzik. Még
az építés alatt biztosítani kell a teljes leürítés lehetőségét. Erre a célra fenékleeresztő
zsilip épül.
1.13. Tereprendezés
Szinte minden nagyobb kiterjedésű építési munka ezzel kezdődik. Különösen így
van ez a földmunkák esetében. A vízgazdálkodási célból készülő tereprendezések
jellemzője, hogy a kialakítandó terep minden esetben vízszintes, ill. attól csak mi­
nimális, m eghatározott mértékben lehet eltérő. Pl. egy rizstelepen 0 3 - - 5 cm-nél
nagyobb magassági eltérések víz nélkül hagyják vagy megfojtják a növényt. Ezért
a feladat csak különös gonddal és erre a célra betanított személyzettel végezhető el
megfelelő minőségben.
Tereprendezést vízgazdálkodási célból elsősorban az öntözőtelepeken és rizstelepe­
ken végeznek. Az öntözőtelep lehet barázdás vagy árasztásos. A talajt borító víz­
réteg vastagsága igen szigorúan előírt, ezért kell a terepet olyan pontosan kialakí­
tani. A pontosság szigorú és sűrű ponthálózatra alapozott szintezőmunkát igényel.
1.14. Földmedrű csatornák építése és karbantartása
A földmedrű csatornák tipikusan vízi létesítmények. Egyéb mélyépítési létesítmé­
nyek közül az út- és vasútépítésnél szokásos bevágások hasonlítanak némileg hoz­
zájuk, de a kiképzésük, céljuk és kiviteli szempontjaik annyira eltérnek, hogy még
az összehasonlításuk sem tűnik kézenfekvőnek.
Yízmentesítés célfára készült csatornák belvizek vagy szivárgó vizek elvezetésére
valók. Tervezésüket mindig egy vízgyűjtőre végzik. A medert a szelvény feletti
vízgyűjtő hozamának alapján méretezik (az I. fejezet 3. és 4. pontját). A csator­
n át mindig a terep mély vonulatain vezetik. Kivitelezési szempontból ez nehézsé­
get jelent, m ert az öblözetek mély vonalain a terep rendszerint vizenyős, megköze­
lítése nehéz.
2 4 2
Földmedrű csatornát ma m ár csak géppel építenek. Ha a szelvény kicsi, az építést
hidraulikus forgókotróval végzik. Közepes méretek esetén vonóköteles forgókotró­
val lehet gazdaságosan és a legjobb rézsűt kialakítva dolgozni. Nagy szelvényű
csatornát, amelynél az elkészült meder hajózható, legcélszerűbb úszókotróval épí­
teni. Ez utóbbi esetben a kikotort anyagot hidromechanizációval lehet elhelyezni,
de ehhez a zagy elhelyezését előre meg kell tervezni.
Öntözési célokra többnyire magas vezetésű csatornák épülnek. A kivitel technoló­
giája kisebb méretek esetében kiegyenlítő sík kialakításával kezdődik, és a kiegyen­
lítő síkból kiindulva, az építés a vízrendezési célú csatornáknak megfelelően foly­
tatható.
A kisebb csatornák építésekor a munkahely megszervezése nem jelent nagy gondot.
A kotró felvonulása, ellátása üzemanyaggal, és a javítószolgálat megszervezése az
eredményes és gazdaságos munka feltétele. Lápos, vizenyős talajon a gép közleke­
dését párnafák teszik lehetővé.
Nagy szelvényű csatornák építése m ár bonyolultabb szervezési követelményeket
tám aszt. Az építést nagyobb géppark végzi. Lényegében nagy volumenű vonalas
földmunkákról van szó. Amíg a talajvizet el nem érik, a bevágási rész kitermelését
és a töltés beépítését szkréper-vezetésű géplánccal is végezhetik.
A kotróvezetésű géplánc lehet szállítóeszköz nélküli, amikor a kitermelt anyag
többszöri karolással kerül a helyére, de lehet szállítóeszközzel (dömperrel, billenő­
szekrényes tehergépkocsival) kiegészített. Úszókotrós kivitel esetében a szervezés
a többi hidromechanizációs munkáéval megegyezik.
A földmedrű csatornák üzemben tartásának állandó problémája a fenntartás. E zt
nagyméretű csatornák esetében úszókotróval végzik. A megfelelő úszókotró kivá­
lasztása kényes feladat, m ert a fenntartás általában viszonylag kis mennyiségek
kotrását jelenti. A parti viszonyok eltérő volta tovább növeli a kotróval szemben
tám asztott követelményeket. A kisebb szelvényű csatornák fenntartása kisebb fel­
adat, de ha figyelembe vesszük a fenntartandó rendszer hosszát, évente jelentős
költségeket kell optimális mértéken tartani. Az egész kis m éretű szivárgóárkokon
végzendő m unka szinte jelentéktelen, ezzel szemben ezek a néhány 1/s szállító-
képességű csatornák nagyon érzékenyek a fenékvonalazásra. E zért szükséges a
gyakori karbantartásuk. A feladat csak korszerű kisgépekkel oldható meg gazdasá­
gosan és megfelelő minőséggel. Az egészen kis medrekhez univerzális kiskotrókat
célszerű alkalmazni, nagyobbaknál egy-egy részfeladatot leggazdaságosabban el­
végző célgépeket kell keresni.
A csatornák nyári üzemét nagyon nehezíti az elgazosodás. A gaztalanítás gépesítése
szintén kis teljesítményű, de önjáró, a levágott gyomot a vízből kiszedő gépekkel
képzelhető el. Ilyen feladatok csak jellegzetesen vízgazdálkodási létesítményeknél
fordulnak elő.
1.15. Munkagödör kiemelése
Minden mélyépítési munka az alapgödör kiemelésével kezdődik. Ez a feladat tehát
nem tekinthető sajátos vízépítésnek. Kétségtelen viszont, hogy a vízgazdálkodási
létesítményekkel kapcsolatos építmények legtöbbje, a m űtárgyak mindegyike
munkagödörben készül.
A nagy súlyú beton m űtárgyak alapjait rendszerint olyan mélyre kell építeni,
hogy a m unkát elkerülhetetlenül talajvízben végzik. A talajvízzel való közvetlen
érintkezés teszi az alapozási m unkákat különlegessé.
16* 2 4 3
A földmunkát hidraulikus kotróval, nagyobb munkagödör kiemelését, m int pl. egy
folyami duzzasztó esetében, földnyesővel is végzik. A művelet leglényegesebb,
meghatározható része a dúcolás és a víztelenítés. A munkagödör kitámasztásá­
nak munkaigényessége fémdúcolatokkal és hidraulikus támasztószerkezetekkel
csökkenthető, a biztonság egyidejű növekedése mellett. Az új szádpallólehajtási
módok tovább fokozták a termelékenységet. Nagy munkagödrök, vízhozamok és
mélységek esetén a folytonos beton résfalak a víztelenítés hatékonyságát a maxi­
mumig fokozták. Kiho.rgonyzás segítségével teljesen dúcolatmentes m unkateret
lehet előállítani. Az alapozási munkák termelékenysége szempontjából ez nagyon
lényeges.
A víztelenítés módszerei közül a klasszikusnak számító nyíltvíztartást az új típusú
merülőszivattyúkkal napjainkban ismét mindgyakrabban alkalmazzák. A költsé­
ges vákuum kutas vagy gravitációs kutakkal végzett víztelenítés csak a nagy víz­
hozamú és folyós talajú munkagödrökre kezd korlátozódni.
A munkagödör víz alatti kiemelése adott körülmények között a leggazdaságosabb
lehet. A fenék lebetonozása ilyenkor csak víz alatti betonozással végezhető. Na­
gyobb alaptestek betonozását prepakt betonnal lehet készíteni (1. a V III. fejezet
2. pontját).
Különleges eset a munkaárkok kiemelése, amely vízellátási és csatornázási m unkák­
nál dúcolással a teljes költség 20%-át is kiteheti. Az építési költség ilyen magas
hányada indokolja, hogy az árok földmunkái, dúcolatai és víztelenítése egyre kor­
szerűbb technológiával kerüljenek kivitelre.
A föld kiemelésére sokoldalú hidraulikus kotrókat használnak, amelyekkel az előre­
gyártott csövek és idomdarabok beemelése is elvégezhető. A dúcolás korszerű for­
mája az előrevert I-tartókra rögzített dúcfal, a Siemens-rendszer. Üjabban az
anyag- és időtakarékos védőkosaras dúcolatial védik a munkagödörben dolgozó
m unkást és m unkáját. Gyors építéssel és korszerű felfogásban végzett ellenőrzéssel
elkerülhető a víztelenítés nagy része.
1.16. Hidromechanizáeió
Az öblítéses földmunka, közismert nevén hidromechanizáeió legnagyobb mérték­
ben a vízépítésben használatos. Minden építési vagy vízépítési m unka között a leg­
szorosabb kapcsolata ennek a módszernek van a vízzel.
A hidromechanizációs technológia az anyag víz alóli kitermelésével kezdődött. Atech-
nológia igen termelékeny és gazdaságos voltának felismerése után az anyag beépí­
tése lett a cél. A gépesítés fejlődésével egyre bonyolultabb földm unkákat lehet
ilyen technológiával végezni. K ialakult a hidromechanizációs töltésépítési techno­
lógia, amely ma már, amikor mezőgazdaságilag értékes területekről földanyag
nyerése nehéz, teljesen versenyképes (l. a VI. fejezet 5. pontját). A hidromechani-
záció nagy mennyiségek esetén gazdaságos akkor is, ha nem víz alatt fejtenek.
A száraz fejtésnek több módszere alakult ki és kidolgozták elméletét is a vízágyúk
teljesítményének, a felhasznált víz sebességétől és hozamától függő böntóképességé-
nek, a vízhozam és a fejtési sebesség viszonyának stb.
A vízzel végzett földmunka a legsajátosabb vízépítési feladat, m ert célja és tech­
nológiája egyaránt elválaszthatatlan a víztől. Árvédelmi töltések építésekor ki­
használható a technológiának az a tulajdonsága, hogy szegregálja a szállított anya­
2 4 4
got. Ezzel az eljárással függőleges rétegekből álló gát alakítható ki. Helyes szerve^
zésnél a töltés vízzáró magból és a takaró rétegekből áll. Az árvédelmi gátak re­
konstrukciójánál a hidromechanizációs töltéserősítés vált gyakori kivitelezési mód­
szerré.
1.17. Biológiai védelem
A vízépítési földművek (töltések, csatornák) rézsűi és a vízfolyások medrei ki van­
nak téve az erózió hatásának. A földmunkák védelmére gyeptakarót kell kialakí­
tani. A hullámtérben mozgó víz eróziós hatása ellen töltésvédő erdősávot telepíte­
nek.
A gyeptakaró kezelésének szempontjai csak másodsorban mezőgazdaságiak. Ki­
képzése, fenntartása mindig a vízi létesítmény érdekében történik. Az erdőkezelés
szintén. A mezőgazdasági szempontokat lehetőség szerint egyeztetni kell a vízgaz­
dálkodási céllal. A term elt fű vagy fa hasznosítására törekedni kell, de a termék
minősége csak olyan lehet, amelyet a vízgazdálkodási érdekek meghatároznak.
A töltés rézsűjén olyan gyepet kell vetni, amely az erózió elleni védelemre a leg­
alkalmasabb, tartós és bírja az időszakos elöntéseket. A csatornák medrének vízvo­
nal feletti rézsűit ugyancsak gyeptakaróval védik. I tt olyan megoldások is találha­
tók, amelyeknél még a gyeptakaró építőelem jellege is kidomborodik. A sejtszerűen
elhelyezett burkolólapok között gyeptakaró védi a talajt, ugyanakkor megengedi
a talajvíz mozgását a burkolaton keresztül. A biológiai védelem sajátosan vízépítési
alkalmazásának esetéről van tehát szó.
1.2. V ÍZ É P ÍT É S I B ETO N M U N K Á K
A beton az építőipar legsokoldalúbb anyaga. A műszaki cél, beépítési technológia,
az építés időszaka, éghajlati és időjárási tényezők által megkívánt bármilyen tu ­
lajdonságot felvehet. A vízépítés céljaira is kialakították azokat a betonfajtákat,
amelyek a vízgazdálkodási létesítmények sajátos működésének legjobban megfelel­
nek. A vízi építményeket alkotó betonnak erőhatásokat kell felvennie, ellen kell
állnia a benne vagy rajta folyó víz koptató és romboló munkájának, vízzárónak kell
lennie és az agresszív vizeknek ellenállnia.
A vízépítésben használt betonok minősége és készítési módja az építendő m űtárgy
típusától, működési körülményeitől és a helyi adottságoktól függ. Ezért a betonból
készülő vízi létesítmények néhány sajátos típusát említjük meg, amelyek a beton
előállítása szempontjából eltérő követelményeket tám asztanak a kivitelezőkkel
szemben.
1.21. Nagyműtárgyak
Folyami és völgyzárógátak, duzzasztók, vízi erőművek, nagy szivattyútelepek tö­
mege rendszerint olyan nagy, hogy létrehozásuk megkívánja több tervező és ki­
vitelező vállalat együttes m unkáját (1. a IX. fejezet 4—5. pontját).
A nagyműtárgyak legtöbbször több célú létesítmények. Hasznosítási igény esetleg
csak néhány van, de a mű rendszerint kihat az árvédelemre, folyamszabályozásra,
hajózásra, vízrendezésre és más gazdálkodási szakágazatokra.
2 4 5
 A létesítmény a keletkezése során állandóan a víz hatása alatt áll, vele folytonosan
érintkezik. Azon kívül, hogy a nagyműtárgyak vízgazdálkodási létesítmények,
építésük is sajátosan vizes körülmények között folyik.
Ezek az építési sajátosságok a kivitel minden fázisában kitűnnek. A nagym űtár­
gyak épülhetnek mederben vagy annak közelében. Ha a m űtárgy mederben készül,
kis hozamok esetén a víz elterelésével zárjuk ki a felszíni vizet a munkatérből.
Nagyhozamú és széles mederben szakaszosan épül a létesítmény.
A folyó vizét úgy kell a munkatérből kirekeszteni, hogy a folyó minden eredeti víz­
gazdálkodási feladatát ellássa. Az elzárás magasságát gazdaságossági megfontolá­
sokkal állapítják meg. Bizonyos valószínűségű árvizek során szakszerűen el kell
árasztani a m unkateret. A mederelzárást és a m unkatér kialakítását, a védőgátak
alakját célszerű kismintán kikísérletezni.
A talajvizek elleni védekezés az általános mélyépítmények esetében nehezebb fela­
datokat ró az építőkre, m ert az élővíz közelsége m iatt a talajvízállás magas. A
munkagödör vízteleníthető nyíltvíztartással, amely meglehetősen ritka a nagymű­
tárgyak esetében, és különösen szerencsés talajvízhelyzetet tételez fel. A talajvíz­
szint süllyesztését gravitációs vagy vákuumos kútrendszerrel végzik. A feladat
különlegessége elsősorban a nagy mélységekből adódik. Az alapozási sík 10—20 m-rel
lehet a talajvíz szintje alatt. Az üzembiztonság bármilyen lazasága katasztrofális
méretű talaj törésre vezethet.
A víztelenítésnek legüzembiztosabb módja a m unkatér körülzárása résfallal, ami­
kor nemcsak az oldalfalakon, hanem az alapozási sík alatt is elzárjuk a m unkate­
ret. Ha a réselés levezethető egy alsó vízzáró talajba, a fenék injektálással való víz­
záróvá tétele elm aradhat.
A munkagödör kiemelése önjáró, nagy teljesítményű földmunkagépekkel vagy
— kisebb létesítményeknél ■ — forgókotrókkal végezhető.
A m űtárgyaknak rendszerint nagy szabad falfelületeik vannak. Ezért különös
gondot kell fordítani az esztétikai követelményekre. Műanyag vagy fém zsalu­
szerkezetekkel lehet a legszebb betonfelületeket kialakítani. Az ilyen korszerű zsa-
luzási módok a termelékenységet is fokozzák.
A beton készítésének technológiájára a nagy mennyiségek jellemzőek és ezek ha­
tározzák meg a módszerek kiválasztásának szempontjait.
Elengedhetetlen az adalékanyag osztályozása, mosása és a szemcseszerkezet gon­
dos összeállítása. A vízépítéssel szemben tám asztott különleges igények, követel­
mények legnagyobb részét megfelelő minőségű beton készítésével lehet kielégíteni.
Gyakran m ár a cement is különleges. A vízépítésben sokszor alkalmazzák előnyö­
sen a pernyetartalm ú cementeket. A betont a nagy mennyiségek m iatt betongyár­
ban állítják elő. Az egyenletes minőség automatikus betonkeverővel biztosítható.
A munkahely méretei m iatt a beton mozgatását úgy kell megszervezni, hogy eköz­
ben a keverék ne osztályozódjék szét.
A vízgazdálkodási nagyműtárgy rendszerint nem magában épül. Vele egyidőben
több kisebb-nagyobb építmény készül. Ezek építését úgy kell megszervezni, hogy
a nagyműtárgy működési feltételeit a megépülésnek az időpontjára biztosítsák.
A nagyműtárgyak műszaki átvételének elsősorban azt kell vizsgálni, mennyire al­
kalmas a vízgazdálkodási feladat végrehajtására. Ezért mérésekkel ellenőrzik a
hidraulikai, vízzárási és állékonysági adatokat. A mérési eredmények nemcsak a
m űtárgy építőinek a m unkáját jellemzik, hanem tervezési és üzemi tapasztalatok
levonására is alkalmasak.
246
1.22. Kismíítárgyak
Kis tömegük m iatt az egyes m űtárgyak megépítéséhez nincs szükség nagy felvonu­
lásra. Többnyire nagyobb létesítmény részei, és több készül belőlük sokszor telje­
sen azonos kivitelben. Az eltérés köztük a terep adottsága m iatt van (1. a IX. feje­
zet 3. pontját).
A felvonulást vagy egyik legnagyobb m űtárgy munkahelyére, vagy az építendő
sorozat valamilyen központi helyére, a súlypontjába kell szervezni. A központi
raktárak, kavicsdepóniák, egyetlen, nagyobb létesítményre is kiépíthető beton­
gyár a kálóveszteség csökkentésén kívül az egyenletesebb betonminőség, sorozat­
ban készíthető zsaluelemek, jobban kihasznált gépek m iatt is gazdaságosabb, m int
sok apró munkahely szervezése (1. a III. fejezetet).
A kis építményekhez szükséges kis betonmennyiségek nagyon kényesek az utóke­
zelésre, ezért fokozott ellenőrzéssel kell a betonromlást megelőzni.
Sokszor épülnek a kisműtárgyak védelmi létesítményekbe. Különösen a töltés tes­
tébe épített tiltok és zsilipek betonjának a vízzáróságát kell nagyon figyelni. Az
ilyen m űtárgyak földvisszatöltésének tömörítési hibái végzetes hatású szivárgások
kiindulópontjai lehetnek. Külön gondot indokolt fordítani a tömörítés tervére és
annak szigorú végrehajtására. A kivitel legtöbb esetben nemcsak az időjárástól,
hanem a vízjárástól is függ. E zért a kivitel ideje rövid. A szervezést úgy kell elő­
készíteni, hogy a töltés megbontása, vagy a csatorna elzárása után a kivitelező a
maximális építési sebességet érje el. A legjelentéktelenebb m éretű és szerkezetű
m űtárgy is komoly problémákat vethet fel, ha a kivitel nem kellően előkészített és
a védelmi mű funkcióját szüneteltetik.
1.23. Vezetékek (csövek és csatornák)
A vízellátás és csatornázás csővezetékei egyértelműen vízgazdálkodási létesítmé­
nyek. A vezetékek kialakítása befolyásolja a hidraulikai, ezzel a vízgazdálkodási
viszonyokat. Az építés, különösen a csatornák építése a legtöbbször talajvízszint
alatt, tehát víz jelenlétében folyik (1. a IX. fejezet 8. pontját).
A vízellátási nyomócsövek fektetése és a csatornaépítés kiviteli technológiája kö­
zött különbség van. A nyomócsövek függőleges vonalvezetése követheti a terepet.
Mélységét elsősorban a fagyhatár szabja meg. A talajvíz, m int a legjelentősebb
költségnövelő ezért csak ritkán jelentkezik. A cső vízzárósága nagy nyomáson is
teljes. Nagy a szilárdságtani igénybevétel. Régebben a csövek kötései nagyon
munkaigényesek voltak. Ezek az eljárások ma m ár nem felelnek meg a termelé­
kenységi követelményeknek. Gyors csőfektetés csak gumigyűrűs kötési módokkal
oldható meg. Aműanyag csövek elterjedésével lehetővé válik a munkaárok partján
végzett csőszerelés és egyben -fektetés. A modern építési eljárások megkövetelik a
tömörítés technológiájának tökéletesítését is. A követélmények egy része a cső
védelmét célozza, másik része a vezeték feletti burkolat jó minőségben való helyre-
állítását.
A csatornák nagyobb átmérőjű szakaszait régebben helyszínen csömöszölve készí­
tették. Ez a technológia elavult. A vízzáró kivitelű csöveket betonelemgyárban
állítják elő, és a vízzáróságot garantálják. A csöveket ugyancsak gumigyűrűs kö­
téssel kapcsolják össze. A fektetést mély árokban kell végrehajtani, többnyire ta ­
lajvíz jelenlétében. A talajvíz ellen a talajvízszint süllyesztésével védekeznek.
2 4 7
A dúcolatokhoz használt faszerkezeteket fel kell váltani gyorsan fel- és leszerelhető
fémdúcolatokkal. Ma m ár 100—120 cm átmérőjű műanyag csöveket is kezdenek
alkalmazni.
A csatornaépítés kényes pontjai az aknák. A helyszínen csömöszölt és vízzáró
vakolattal ellátott aknák a kivitelt lassítják az elhúzódó átadás m iatt. Az egyre
terjedő gumigyűrűs kötésű aknaelemek ezt a lassú építési fázist gyorsítják.
A víztisztító és szennyvízkezelő művek építését az előregyártott elemek maximális
felhasználásával kell tervezni. Az előregyártást a vízkezelési technológiák egységes
kialakítása alapozza meg. E zt követheti a tipizálás, m ajd az előregyártás (1. a IX.
fejezet 2. pontját).
A korszerű építési módok modern építőgépek alkalmazását igénylik. Sok feladat
elvégzésére alkalmas, hidraulikus gépekre van szükség. Ezekkel nemcsak a föld
kiemelése végezhető el, hanem a szükséges beemelések is.
A vezetékek építésének legkorszerűbb módja a talajfelszín megbontása nélkül vég­
zett csőfektetés: az átsajtolásos vagy alagúthajtásos építés. A gazdaságosságot
növeli, ha egy nyomvonalon több közmű helyezhető el. A közműalagutak alkalma­
zásának feltételeit azonban még meg kell teremteni. A víz- és csatornaművek ké­
nyes szerkezetei a medencék, tározók, víztornyok és szennyvízkezelő művek.
Építésük sajátosságai a beton műtárgyakéval azonosak (1. a IX. fejezet 7. és 9.
pontját).
1.24. Burkolatok
A folyómedrek, csatornamedrek, vízjárásnak k itett rézsűk védelmének leghatáso­
sabb módja a burkolatok építése. Költségességük m iatt csak fontos felületekre rak­
nak burkolatot (1. a X. fejezetet).
A legegyszerűbb és legolcsóbb burkolat a gyepesítés. A fűmag vetése után a gyep
megkötéséig a rézsűk erózió ellen nem védhetők. Régen ezért a kényes felületeket
gyeptéglával fedték le.
Erős vízjárásnak k ite tt meder vagy töltés burkolata a szárazon rakott kőburkolat
volt. Ma m ár ilyen munkaigényes szerkezeteket nem lehet építeni. Ugyanez mond­
ható a betonba rakott kőburkolatokra is. Ezek drágábbak, mint a szárazon rakott
kőburkolatok, de vízzáróak, viszont a mögöttük keletkező üregek sokszor későn
észlelhetők és a burkolat rogyásával jelentkező kár igen tekintélyes lehet.
Kényesebb földmunkákat betonburkolattal is szokták védeni. Az előbbi burkolat­
fajtáknál termelékenyebb és jobb minőségű, de drága (és csak teljes vízzárást
igénylő esetekben használatos).
A korszerű burkolatépítési eljárások között az előregyártott betonlapok, a finiserek­
kel készített vízzáró betonburkolatok és az ugyancsak finiserrel kialakított aszfaltbur­
kolatok említhetők. Az aszfaltburkolatok lehetnek az igényeknek megfelelően víz­
zárók vagy teljesen vízáteresztők. Ezek a legkorszerűbb burkolattípusok, bár ma
még drágák.
A folyók értékes területeket érintő szakaszain partfalakkal rögzítik a medret (1.
IX. fejezet 6. pontját). Ezek m ár nem burkolatok, hanem részben folyamszabályo­
zási művek, részben több célú beton műtárgyak. Vonalvezetésüket gyakran mo­
delleken kísérletezik ki.
2 4 8
1.3. V ÍZ É P ÍT É S I KŐ M U N K A K
A föld után az egyik legrégibb vízépítési anjrng a terméskő. Nemcsak a folyamsza­
bályozás műveit és a vízfolyások medrének rézsűburkolatát készítették terméskő­
ből, hanem sokszor a m űtárgyakat is. A kő kitűnő építőanyag, különösen, ha fagy­
álló kőből készült a mű, de nagyon munkaigényes.
Később úszótestekre szerelt darukkal gépesítették a legnehezebb fizikai m unkát,
csökkent a kövező munkán foglalkoztatottak létszáma, de a munka termelékeny­
sége elmaradt más vízépítésekétől. Gépesíteni kellett a bányaművelést, a darabo­
lást, a rakodást, a szállítást, végül a beépítést is.
Egyes m unkákat, m int pl. a burkolatkészítést nem lehetett gépesíteni. Ezért más
burkolóanyagokat kellett keresni. Ma m ár legfeljebb durva felületeket védenek
kőszórással. A terméskövet, m int építőanyagot elsősorban a folyamszabályozási
műveknél használják.
A követ hajózható folyókon általában vízi úton szállítják a felhasználás helyére.
Az uszályban való elhelyezése nem közömbös a kirakás termelékenysége szempont­
jából. Ezért kell m ár a bányában kezdeni az építési technológia kialakítását.
A különböző kőkirakó gépek után a konténerizált szállítással várható a vízről való
építés termelékenységének javulása.
Hajózható folyókon sem lehet a jeges időszakban építeni. Nem hajózható vízfolyá­
sok esetében a kő szállítása csak tengelyen lehetséges. Ilyenkor gondosan kell
ügyelni arra, hogy csak a legszükségesebb kőmennyiséget építsék be, m ert a helyi
anyagok alkalmazásával az önköltség csökkenthető.
A folyamszabályozási kőmunkák idény jellegének egyik okáról m ár volt szó. Az
építésre alkalmas időt csökkenti még a nagyon magas vagy a túlságosan alacsony
vízállás is. E zért helyes szervezés esetén több olyan munkahelyen kell megkezdeni
az építést, amelyen a munkahelyi körülmények eltérő vízállások mellett optimáli­
sak. Ily módon az építésre alkalmas időszak meghosszabbítható.
A terméskő, m int építőanyag lassan szűkülő területen, de mégis növekvő mennyi­
ségben szolgálja a vízépítést.
1.4. VAS- ÉS F É M S Z E R K E Z E T E K B E É P ÍT É S E
A vízépítésben először vízkormányzási szerepre használtak fémszerkezetet. A tech­
nika fejlődésével a belvizek átemelésére megjelentek a nagyobb befogadók mellett
gőzgépek és szivattyúk. A vízellátás és csatornázás fejlődésével a víztisztító és
szennyvízkezelő gépek kezdtek tökéletesedni és érték el a mai form ájukat. A víz-
erő-hasznosítás szinte finommechanikai minőséget követelt meg a vízgépeket
gyártó iparágaktól.
A vas- és fémszerkezeteket a m űtárgy kivitelének előrehaladott állapotában kez­
dik beépíteni. Az építési munkáknak jelentős határideje a szerelési m unkaterület
átadása. Ekkorra m ár a befogadó épületnek készen kell lenni olyan m értékben,
hogy a szerelést végzők m unkáját az építés ne zavarja. Az építmény funkcióját
csak a gépészeti munkák befejeztével tudja ellátni.
A fémszerkezetek beépítésénél elsősorban az építmény betonjával való kapcsolatot
kell biztosítani. Vízi létesítményeknél a váltakozó vízborítás m iatt a korrózió
veszélye a megszokottnál nagyobb. A szerkezeteket úgy kell megválasztani, hogy a
2 4 9
mozgó alkatrészek használat közben elszennyeződő felületei is tudjanak egymáson
mozogni.
A korróziós veszély elleni védekezés során más, kevésbé korrózióérzékeny fémeket
használnak, m int pl. az alumínium, vagy a fémszerkezetet műanyaggal helyettesí­
tik.
A vízépítési fémszerkezeteket a nagyságuk szerint két nagy csoportra oszthatjuk.
A nagyműtárgyak rendszerint nagy súlyú és koncentráltan elhelyezett szerkezetei és a
kisműtárgyak terepen szétszórt apró művei, m int a tiltok, zsilipek, átereszek, öntöző-
telepi fémszerkezetek. A nagyobb szerkezetek építésére a szerelővállalat felvonul
és megfelelő szervezési terv szerint elvégzi a m unkát. Kisműtárgyak esetén egyes
munkahelyekre nem érdemes felvonulni. Ezért mozgó műhelyt állítanak össze,
amely nemcsak a szerelés eszközeit, hanem egy kis mozgó rak tárát is magában
foglal.
A fémszerkezetek tartósságát és megbízható működését a jó festés és a megbízható
karbantartás biztosítja.
A vízgépgyártás fejlődésével létrejöttek a gyártmánycsaládok és ma m ár típus
szerint lehet kiválasztani a zsilipeket, tiltókat, átemelőket, a víztisztítás és szennyvízke­
zelés gépeit, berendezéseit. A fémek kötésének a biztonsága, nagyobb szilárdáságú
anyagok több száz m3-es tárolók és víztornyok készítését is lehetővé teszik. Ma már
ezek is típusokat képeznek és árjegyzék alapján rendelhetők. A fémdúcolatok és
zsaluzatok növelik a vízépítés termelékenységét.
2. V Í Z É P Í T É S I M U N K Á K K Ü L Ö N L E G E S K Ö R N Y E Z E T E
A vízépítési m unkák típusainak jellemzése után a továbbiakban azokról a vízgaz­
dálkodási céltól független sajátosságokról kell szólni, amelyek a vízi létesítmények­
nek a term észettel való kapcsolatából származnak.
Ilyen különlegesség a vízi m űtárgyak építésének környezete. Míg a mélyépítési
vagy magasépítési munkák általában lakott helyen, vagy annak közelében foly­
nak, addig a vízgazdálkodási létesítmények rendszerint lakott területtől távol
épülnek. Ez alól a vízellátási és csatornázási feladatok kivételek.
A vízépítési m unkák folyhatnak: víz alatt, vízparton és hullámtérben, töltéstestben,
talajvízszint alatt, szétszórt munkahelyeken.
2.1. VÍZ A L A T T I M UNKÁK
Folyamszabályozási kotrások, kőművek, mederben készített csőágyak és mederfenék
burkolatok készülnek víz alatt. Vannak azonban olyan létesítmények, amelyek a
víz a la tt végzik feladatukat, de az építésüket víztelenített munkagödörben végzik,
m int pl. a folyami erőművek, hídpillérek, partfalak, mederfenék-erősítések, duzzasztók
stb.
A folyó medrében végzett nagyméretű és bonyolult munkák terét körülzárják. H a a
folyó olyan nagy, hogy a hozamát nem lehet elvezetni, az elzárást szakaszosan
végzik. Egy elzárási szakasz m éretét az szabja meg, hogy a szabadon m aradt szel­
vény elegendő legyen árvízi hozam továbbvezetésére. A továbbvezetésre mérték­
adó vízhozam nagyságát gazdasági megfontolások is befolyásolják. A túlzottan
2 5 0
magas elzárógát megépítése helyett vállalni kell azt a kockázatot, hogy a kis való­
színűséggel várható igen magas árvizek esetén a m unkát leállítják és a m unkateret
elárasztják. A kivitel megszakítása esetleg kisebb veszteség, m int a túl magas záró­
gát költsége. A m unkatér körülzárása a víz mélységétől és a víz sebességétől füg­
gően többféleképpen oldható meg. Legegyszerűbb módja a kőszórással készült kör­
gát, amelyet a folyamszabályozási műveknél használatos módszerrel építenek.
Biztosítani kell azonban a vízzáróságát. Erre a célra drága, de hatásos mód a kő­
gát közepén készített vízzáró szádfal. Készíthető szádfal kőszórás nélkül is. Ilyen­
kor földtöltéssel kell megtámasztani a szádfalat. Ez a módszer csak aránylag kis
vízmélységek és sebességek esetén használatos.
Nagyobb mélységeknél a sejtfalas zárógát jó vízzárást biztosít. A körülzárt m unka­
teret a normális körülmények között használatos eljárásokkal víztelenítik. Nem
célszerű körülzárni a m unkateret, ha a végzendő munkák mennyisége kevesebb
vagy alig haladja meg a körülzárási m unkát. Akkor sem érdemes erre a nagy mun­
kára vállalkozni, ha víz alatt a feladat egyszerűen megoldható.
A folyamszabályozási kőművek víz alatti részét jól kitűzött jelekre támaszkodva
megfelelő gyakorlattal pontosan a tervezett méretűre és alakúra lehet építeni. Ál­
landó szondázással kell figyelni a beszórt anyag elhelyezkedését, m ert a tévesen
vagy rossz helyre épített követ visszanyerni nem lehet. A burkolatokat mindig a
lehető legkisebb vízállásnál kell készíteni. A vízvonal alatti mederrészt kőszórással
erősítik. A víz alatti kotrásokat is gondos kitűzéssel kell előkészíteni. A kívánt
mélységet és a vízszintes kiterjedést szondázással ellenőrzik.
Víz alatti vezetékek vonalában végzett kotrásokat különös gonddal kell végrehaj­
tani. A cső lefektetését búvárok végzik, akik a kotrás után maradó esetleges egye­
netlenségekre is felhívják a figyelmet.
Víz alatt levő szerkezetek beszerelését, javítását búvárokkal készíttetik, de mindig
vízépítő szakember jelenlétében, m ert a búvárok az adott feladatra rendszerint
nem képzettek.
A víz alatt végzett építés bonyolult szerkezetek esetében rendkívül drága. Ezért
kerülni kell, és a lehető legkisebb vízállások idejére összpontosítani a munkák víz
alatti részét.
2.2. PA R TI MU N K Á K , H U LLÁ M TÉR B EN V ÉG ZETT É P ÍT É S E K
Rendes körülmények között vagy középvízállásos időszakban a munkahely nem
érintkezik az élővízzel. A hullámtér és a víz partja évente gyakran többször is víz
alá kerül. Ez a körülmény a munka nagyságrendjétől függően h a t a szervezésre.
Több, de kisméretű műtárgy vagy földmunka építésekor a kivitelt úgy kell megszer­
vezni, hogy mire a folyó kilép a medréből, a munka befejeződjék. A folyó vízjárá­
sának ismeretében elég nagy valószínűséggel becsülhető az építésre fordítható idő.
Több műtárgy, pl. hullámtéri vízvisszavezető rendszer átereszei és tiltói építését
szalagszerűen kell megszervezni. A m unkaterület kiszáradására a szállítást úgy kell
ütemezni, hogy a munka kezdésekor minden anyag a helyszínen legyen. A következő
várható árhullám idejére m ár nem m aradhat be nem épített anyag a hullámtérben,
mert azt a mederből kilépő víz elsodorja vagy tönkreteszi. Figyelembe kell venni,
hogy a hullámtérben a közlekedési viszonyok rosszak.
Helyes, ha az építést egyes fázisokra begyakorolt brigádok végzik és sorra járják
valamennyi munkahelyet. Ez a módszer egyrészt termelékenyebb, másrészt ily
251
módon mindig rövid ideig ta rt egy-egy fázis, kevesen vannak egy helyen és nem
zavarják egymást a brigádok. A világos, áttekinthető munkavégzés az ellenőrzést
is megkönnyíti.
Nagy műtárgy építésekor általában nem lehet arra számítani, hogy egyetlen árvíz­
mentes időszakban elkészül a munka. Az árvízre tehát fel kell készülni. A védeke­
zés két módon lehetséges. Ha a munka kényes, nem bírja az elöntést, a munkagöd­
röt körül kell zárni. Ilyen esetben a kivitel nem különbözik a mederben végzett
munkáktól.
A másik esetben, amikor a szervezés számol az időnkénti elöntéssel, a munkameg­
szakításokat úgy kell tervezni, hogy az árhullám ne tehessen k árt a már kész ré­
szekben. Meg kell tervezni a munkahely apadás utáni takarítását is.
Az árhullám várható idejére vonatkozóan a hidrometeorológiai előrejelzések adnak
tájékoztatást. Az építési helyen állandóan jegyezni kell az időjárási és vízjárási ada­
tokat és minden fázisváltás előtt meg kell kérni az előrejelzést. Ezek alapján lehet
dönteni, ha a kiviteli ütem elérkezett a feltételezett árvíz idejére tervezett fázisba.
Célszerű a m unkát hálódiagram segítségével szervezni és a kritikus útra bejegyezni
a munkamegszakítás becsült időpontját.
2.3. TÖLTÉS T E ST É B E N V ÉGZETT M UNKÁK
Ha a töltés testét megnyitjuk, gyakorlatilag a hullámtérben végezzük a m unkát.
A szervezés, a munkahely védelme azonos az előzőkben vázoltakkal. A töltés meg­
nyitása azonban rendkívül kényes védelmi körülményeket terem t. Ebben az eset­
ben m ár nemcsak a munkahely biztosítását kell megoldani, hanem a mentett oldali
területeket is védeni kell egy váratlan árvíz ellen.
Az árvédelmi gátak megbontását, testükbe m űtárgyak építését kerülni kell. A nagy
vízkivételek, belvízvédelmi szivattyútelepek, csőátereszek és zsilipek, árvízkapuk
azok a művek vagy m űtárgyak, amelyek keresztezik a töltést, ill. beleépülnek.
A feladatok nagyságrendje különböző lehet, de a gát megbontása valam ennyit egy­
formán fontossá és kényes építési munkává teszi.
A m unkateret a töltés testéhez vizzáróan csatlakozó körgáttal kell körülzárni. A kör­
gát elsődleges szerepe az árvédelmi gát építés alatti kiváltása. Ezért a szelvényét
és magasságát nem gazdaságossági és valószínűségszámításon alapuló kockázat-
vállalási számítások szerint határozzák meg, hanem a várható árvízzel szemben az
eredeti töltéssel egyenértékű védelmet kell biztosítania. Kiépítését a területileg illetékes
vízügyi igazgatóság előírásai szerint köteles a kivitelező elvégezni a beruházó költ­
ségére.
A körgáton való védekezés, annak friss volta m iatt, az átlagosnál bonyolultabb.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy az építés munkagödrében veszélyes, talaj tö­
résre vezető szivárgási viszonyok alakulhatnak ki.
A munkák nagysága különböző. Van, amelyik árvízmentes időben elkészülhet,
mint pl. egy egyszerű csőzsilip vagy árvíz utáni töltés-helyreállítás. A nagyobb
munkák az egész évben, esetleg több éven á t folynak. Ezért m ár a tervezésük ide­
jén intézkedni kell a munkahely és a m egbontott töltés védelmének módjáról. Az
ilyen építmények kivitelének ütemezésére alapjául szolgáló hálóterv tartalm azza
az árvízzel kapcsolatos műveleteket is. Helyes szervezés esetén az árvíz idejére a
kivitel mindig olyan állapotban van, hogy az árvíz ne okozhasson károsodást sem:
a m űtárgyban, sem a védelmi vonalban.
2 5 2
2.4. T A L A JV ÍZ S Z IN T A LA TTI M U N K Á K
A mélyépítésben igen gyakori eset, hogy az alapozási sík a talajvíz szintje alatt van.
Nem is tekinthető a víztelenítés valamiféle sajátos vízépítési feladatnak. A jellemző
inkább az, hogy a vízépítésben a magas vezetésű öntözőcsatornák műtárgyai és a
nyomócső fektetése, valamint az árvédelmi töltések kivételével szinte valamennyi
építést talajvízben alapozzák. A vízi létesítmények, teh át annyiban tekinthetők
sajátosnak, amennyiben általában talajvíz jelenlétében készülnek.
A vízépítésben gyakran követelmény a vízzáró beton víz alatti készítése. Ez kü­
lönleges felkészültséget és technológiai fegyelmet követelő munka.
A víztelenítés módszerei nem különböznek a szokásostól. A vízépítési munkahely
gyakran vízfolyás közelében van. Ilyenkor a talajvízszint követi a folyó vízjárását.
Ezért a víztelenítést változó vízhozamra kell kiépíteni. Az építés idényjellegét fo­
kozza ez. A talajvíz szintje alatti m unkákat helyes olyan időszakra ütemezni, ami­
kor a víztelenítés a legkisebb erőt igényli (1. V III. fejezet 2. pontját).
2.5. SZÉTSZÓ RT M U N K A H ELY EN V ÉG ZETT É P ÍT É S
A vízi létesítmények első csoportjába kifejezetten a nagyműtárgyak tartoznak. E zjk
a völgyzárógátak, a folyami duzzasztók stb. A második csoportba azokat a létesít­
ményeket sorolhatjuk, amelyek m int létesítmények nagyok ugyan, de kiterjedt
területen, sok kisebb-nagyobb műtárgyból és vonalas műből állnak. Ilyenek az ár­
védelmi gátrendszerek. A harmadik csoportba a kisebb létesítmények sorolhatók,
mint az egyes öntözőtelepek, víz- és csatornaművek, víztárolók, víztornyok, tisz­
títótelepek. Ezenkívül csoportosíthatjuk a létesítményeket még vonalas és pont­
szerű, vagy egyedi és komplex, területi vízilétesítményekre.
A komplex, területi létesítményekre az jellemző, hogy több kisebb-nagyobb műtárgy
építését vagy földmunkát kell elvégezni, sokszor egymástól tíz, vagy több km távol­
ságban. Ez különleges szervezési módszereket igényel. A helyes módszer kiválasz­
tása érdekében ismerni kell a létesítmény egészét, az egyes m űtárgyakat, az azonos
objektumokat, az egyidőben elkészítendő m unkákat, azok anyag-, gép- és létszám-
szükségletét. A legrövidebb építési idő, minimális költség és létszám elérése érdeké­
ben hálóterveket kell készíteni. A hálók ennek megfelelően idő-, létszám- vagy
költségorientáltak. Mindig az orientációjuknak megfelelő optimalizálást lehet ve­
lük elvégezni. A szervezés az erők és eszközök megfelelő csoportosításából áll, hogy
az optimalizálási célt el lehessen érni.
A munkák szervezése, teh át a hálótervekben megfogalmazott céloknak van aláren-
delve. Először a m unkákat fel kell osztani jellegük szerint. Külön kell választani a
földmunkákat, vezetékeket és a m űtárgyakat. Ez utóbbiakon belül az egyszerű
kism űtárgyakat a nagyobb építményektől. A földmunkák vonalasak vagy olyanok,
amelyek tereprendezést kívánnak.
Külön egységként kell kezelni a nagyobb építményeket és külön felvonulni minden
egységre. Ezekhez az építményekhez egyedi hálótervek készüljenek, amelyek il­
leszkednek a generálhálóra.
A kisebb m űtárgyak építésére mozgó brigádok szervezése célszerű, amelyek egy-
egy munkafázist végeznek változó munkahellyel. Ez a módszer teszi lehetővé, hogy
a legjobban begyakorolt munkaerő végzi a kényes feladatokat. A szalagszerű szer­
vezés a határidő betartására ösztönöz. Több azonos m űtárgy esetén az azonos ele­
2 5 3
mek egyszerre előregyárthatók. Az építési helyek súlypontjába célszerű helyezni a
közös raktárakat, betongyárakat, előregyártó telepet, gépraktárat és m agát az
építésvezetőséget. A transzport beton és a közös előregyártás, a vasszerelés, zsalu­
zat az állandó minőséget is biztosítja a gyors ütem mellett.
Az építés célja természetesen a vízgazdálkodás fejlesztése. Ezért az építés szerve­
zését mindig alá kell vetni a vízgazdálkodási feladatok építés közbeni ellátását is
biztosító üzemi szabályzatnak.
A szervezési m unkát korlátozó másik tényező az időjárási és vízjárási viszonyok
hatása. Elég nagy területen folyó munkák során a különböző talajviszonyokkal
jellemezhető munkahelyek lehetővé teszik a helyes sorrend megválasztását és az
építési idény maximális kihasználását.
A nagy vízi létesítmények földmunkáinak optimalizálása általában szállítási alap­
feladatra redukálható. Ezért a leggazdaságosabb megoldást lineáris programozás­
sal lehet megközelíteni. A modell felvételekor számításba kell venni a különböző
területek eltérő talajvízviszonyait, valam int az épülő létesítmény minőségével,
szemben tám asztott követelményeket, pl. a k ötött és homokos talaj keverését.
3. VÍZI LÉTESÍTMÉNYEK ÉPÍTÉSÉVEL KAPCSOLATOS
SZEMPONTOK
Az építési m unkák szervezésénél és végrehajtásánál mindig vannak olyan szem­
pontok, sajátosságok, amelyek megkülönböztetik azokat az ún. telepített ipar
szervezésétől és munkájától. Az építőipar a termelése során term éktől termékig
vándorol. Ez a tény a kivitel szinte minden tényezőjére kihat.
A term éket—építményt alkotó anyagokat az építés helyére kell szállítani, amihez
sajátos szállítási felszerelés, raktározás, ideiglenes termelési épületek szükségesek.
A munkahelyet és a munka tárgyát nem lehet gazdaságosan lefedni, ezért a munka­
hely az ott zajló folyamatokkal együtt az éghajlati tényezőknek is ki van szolgál­
tatva. A téliesítéssel járó munkák nemcsak költségtöbbletet okoznak, hanem az
építési kapacitást is csökkentik.
A vándorló munkahelyek különleges munkaügyi problémákat vetnek fel. A kivitel
ellenőrzése és szervezése lényegesen nagyobb terhet ró a vezetésre. A vízi létesít­
ményeknél a felsorolt építőipari sajátosságok továbbiakkal egészülnek ki. Ezek:
az idényjelleg és ezen belül az éghajlati és időjárási, valamint a vízjárási ténye­
zők;
a vízgazdálkodási feladat biztosítása az építés alatt és
a munkamegszakítások okai és a megelőzésük.
3.1. IDÉNY JE L L E G
Minden építési munka idényjellegű. Az építésszervezés egyik fő célja az építési
munka idényjellegének megszüntetése. A vízi építkezések sokkal érzékenyebbek a
természeti tényezőkre, m int pl. a magasépítkezések, ezért az idényjelleg teljesen
nem számolható fel.
2 5 4
A vízi létesítmények, különösen a kisebbek, lakott helyektől távol, megfelelő ú t­
hálózat nélküli vidéken épülnek. A művek általában kapcsolatban vannak a víz-
j árással is. Ezek a körülmények munkák idényjellegét tovább fokozzák.
3.11. Éghajlati-időjárási tényezők
Az évszakváltozások m iatti idényjellegen kívül, a hirtelen változó időjárás várat­
lan helyzeteket terem thet a m ár megindult munkahelyen.
A nehezen megközelíthető építési helyek anyagellátása szakaszos lehet. A szállítá­
sokat nyáron vagy a fagyos téli napokon kell elvégezni. Ennek a követelménynek
a be nem tartása nemcsak rendkívüli költségtöbbletet okoz, hanem egyszerűen meg
is állíthatja a m unkát. A feladatok sorrendjét úgy kell kialakítani, hogy a fagy
megérkezésére a friss betonok le legyenek takarva, vagy nagyobb munkahelyen a
téliesítés elkészüljön. A nehezen megközelíthető helyeken az építést célszerű úgy
ütemezni, hogy ilyen körülmények között m ár ne legyen ott munka.
Ha a m űtárgyat több évig építik, megfelelő szociális berendezések elégítsék ki a
dolgozók kényelmét és pihenését.
A vízépítési munkák sokszor mély fekvésű területen folynak. Ezért még nyáron is,
egy-egy nagyobb csapadék után esetleg napokra megállhat az építés. Különösen
földmunkáknál okoz kiesést a váratlan esős időjárás. A gépek megfelelő kihaszná­
lása érdekében különleges intézkedésekre van szükség. Vonalas munkáknál több
anyaglelőhelyet kell nyitni és több szakaszon végezni a beépítést. Rövidebb ideig
tartó, kis csapadék esetén elég lehet a sár eltávlítása a területről. Nagyobb eső után
a munka folytatása előtt a talajvíz helyzetét kell tisztázni, m ert a nem megfelelő
terepen végzett földmunka elronthatja az útviszonyokat úgy, hogy azokat később
nagy költséggel lehet csak rendbehozni. Hidromechanizációs földmunka kevésbé
érzékeny a csapadékos időjárásra.
Szétszórt, kisebb munkák végzésénél az időjárás nem okoz jelentős kiesést, ha a
szükséges anyagok a helyszínen vannak. Ezért a különösen fontos vízgazdálkodási
műtárgyak építését csak a teljes anyagszükséglet helyszínre szállítása után szabad meg­
kezdeni. Minél nagyobb a munkahely, annál kevésbé érzékeny az időjárásra. Na­
gyobb munkahelyen ugyanis általában lehet találni olyan építési szakaszokat,
amelyek függetlenek a csapadéktól.
3.12. Vízjárási tényezők
A vízi létesítmények mind az üzemük, mind az építésük idején a hidrometeorológiai
viszonyok változásaiból származó hatások a la tt állnak. A távoli, de hidrológiai
szempontból a munkahellyel kapcsolatban levő területeken zajló időjárás hatása
felszíni és felszín alatti vízjárás formájában jelentkezik az építés színhelyén. Mind
a kettő lehet pozitív vagy negatív hatású.
Folyamszabályozásnál a kisvíz kedvező a sodorvonalban vagy nagy mélységű h e ­
lyeken végzendő építésekre, továbbá a partburkolatokra és partfalakra. A domború
part közelében viszont magasabb vízállás teszi lehetővé a munkahely vízi járm ű­
vekkel való megközelítését. Helyes szervezés m ellett mindig több, vízjárás szem­
pontjából különböző m űtárgy építését kell megkezdeni, hogy az átállás ne vegyen
sok időt igénybe. Folyamszabályozási munkák még a jégjárásnak is ki vannak
2 5 5
téve. A jégzajlás megindulása előtt az építési eszközökkel kikötőbe kell vonulni,
m ert a jég azokat összetörheti.
A folyók vízjárása erősen hat az árvédelmi létesítmények építésére. A töltést csak
megfelelő körgát biztosítása mellett szabad megbontani.
Vízkivételek, parti művek, hullámtéri munkák csak a folyó árvízmentes időszakában
építhetők. Számolni kell azzal is, hogy árvíz esetén a be nem épített anyagok nagy
részét a víz elsodorja. Ez további szervezési intézkedéseket tesz szükségessé.
A folyók vízjárása nem egyforma. Vannak nyugodtabb és kisebb amplitúdójú ár­
hullámokkal jellemezhető folyók. Mások hevesebbek és nagyobb a vízjátékuk is.
Leghevesebbek a torrens jellegűek, amelyeknél az árvízi hozam a kisvíz több
százszorosa lehet. Ez utóbbiak állítják gyakran váratlan helyzetek elé az építőket.
A területen észlelhető másik vízjárás a belvízhozam változása. A belvíz a területre
hulló csapadék összegyülekezése során alakul ki. Változásaira a vízrendezési és víz­
hasznosítási építmények kivitele érzékeny. A vízépítés a csatorna kotrását vagy egy
benne létesülő m űtárgy építését jelenti. Magas vízállás esetén a rézsű kialakítása
nehezebb és költségesebb.
M űtárgyak építésekor a csatorna vizét a kivitel idejére elvezetik. A kerülő csa­
torna túlterhelése esetén a munkagödör víz alá kerülhet, ami a munka leállását
okozza.
A rendkívüli belvízhelyzet a szállításokat is lehetetlenné teheti, az anyagellátás
megszakadása pedig a munka folytatását teszi lehetetlenné. E zért fontosabb belvíz­
rendezési műtárgy építése csak a teljes anyagszükséglet helyszínre szállítása után kez­
dődhet. A víz mezőgazdasági célokra való hasznosítására készülő művek építése
hasonló az előbb tárgyaltakéhoz. A csatornák és m űtárgyak egy része magas veze­
tésű, 111. építésű, de számottevő hányaduk létesítését nehezíti a belvízjárás. Külö­
nösen a fürtök és telepek lecsapolórendszereire vonatkozik ez. Mind az árvizek,
mind a belvizek kísérő jelensége a magas talajvíz. A talajvíz váltakozása ugyan
nem olyan gyors és heves, m int a felszíni vizeké és a munkagödröt kívülről érkező
vizek csak nagyon ritkán öntik el, a váltakozó irányú, sokszor igen gyors szivárgás
mégis talaj törést okozhat.
A hidrometeorológiai tényezők, tehát állandóan hatnak a vízi létesítmények épí­
tésére. Ezért a m unkát mindig úgy kell szervezni, hogy egyrészt az idő- és vízjárás
a legkisebb fennakadást okozza, másrészt az elkerülhetetlen árvíz vagy belvíz a
munkahelyet felkészülve találja.
A munkába v ett vízi létesítmény vagy annak elődje, ill. provizóriuma az építés,
a la tt is lássa el a vízgazdálkodási funkciót. A megelőző intézkedésekkel igyekez­
zünk elkerülni a munka leállását, de ha erre kényszerül a munkahely, akkor a le­
állás tervszerű és minimális költségnövekedést okozó legyen. A hidrometeorológiai
tényezők hatása bekövetkezése valamilyen valószínűséggel várható. E zt a való­
színűséget számítani lehet, és a nem kívánatos hatások elleni védekezés gazdaságos
módszerei ennek alapján kiválaszthatók.
3.2. V ÍZG A ZD Á LK O D Á SI FU N K C IÓ D IZTO SÍTÁ SA AZ É P ÍT É S ALATT
A vízi építkezések legnagyobb része m ár meglevő és működő létesítményeken fo­
lyik. A munka célja e művek fejlesztése vagy egyszerűen csak a fenntartása. A me­
teorológiai viszonyok állandó változása (amely a vízjárás ugyancsak állandó válto­
zását hozza magával) és a társadalom szükségletei megkövetelik, hogy a vízgazdál-
:2 5 6
kodási létesítmények bármikor képesek legyenek feladatuk ellátására. Az üzem-
kiesés, különösen ha váratlan, nagy károkat okozhat.
A vízgazdálkodási funkciók két nagy csoportba oszthatók: védelmi és hasznosítási
jellegűekre. Védelmi funkciójuk van az árvédelmi gátaknak, belvízcsatornáknak,
tiltóknak, zsilipeknek, duzzasztóknak, belvízvédelmi szivattyútelepeknek, szenny­
vízcsatornáknak és azok m űtárgyainak. Hasznosítási funkciót töltenek be az ön­
tözőcsatornák, vízkormányzási művek, vízellátási vezetékek és víztisztító művek,
vízkivételi művek stb. E funkció építés közbeni zavartalan ellátása érdekében
műszaki és szervezési intézkedéseket kell tenni, amelyek mindig az adott mű víz­
gazdálkodási és szerkezeti jellemzőitől függenek.
A létesítmény eredeti funkciójának a biztosítására szolgáló intézkedés lehet: pro­
vizórium építése, a régi műtárgy változatlan működése az építés alatt, az új létesítmény
legfontosabb részének elkészítése üzemi időn kívül és a funkció ideiglenes szünetelte­
tése.
Provizóriumot a legkülönbözőbb helyen és célból építhetünk. Töltés testében vég­
zett m unkák előtt el kell készíteni az ideiglenes körtöltést. Belvízvédelmi vagy
öntözőcsatornán megkerülő vezeték biztosítja ideiglenesen a víz vezetését. Szenny­
víztisztító telep rekonstrukciója előtt átm eneti tisztítóberendezést helyeznek
üzembe. Keresztezési vagy vízelosztó m űtárgyak kiváltása szintén ideiglenes meg­
oldással lehetséges.
Szivattyútelepek provizóriuma hordozható szivattyúkból összeállított, azonos ka­
pacitású szivattyúállásokból képezhető ki.
A vízgazdálkodásban megindult nagyarányú fejlesztés során igen sok műtárgyat
még üzemképes korában kell kibővíteni vagy kicserélni. Különösen szivattyútelepek,
völgyzárógátak, bővítésre kerülő csatornák vízelosztó m űtárgyainak építési idején
célszerű a régi művel biztosítani a funkció ellátását.
Vannak olyan vízgazdálkodási létesítmények, amelyek üzeme idényszerű. Különö­
sen az öntözés művei ilyenek vagy a Balaton környékén a közművek egy része.
Ilyenkor az év egy részében van lehetőség az építést elvégezni. Ha a készítendő mű­
tárgy olyan nagy, hogy az üzemen kívüli időszakban nem fejezhető be, akkor úgy
kell ütemezni az építést, hogy a funkció szempontjából legfontosabb elemek elké­
szüljenek az üzem kezdetére. Különösen több kisebb műtárgyból álló létesítmény
esetén követik ezt a módszert. Ilyenkor több éven keresztül is ta rth a t a kivitel.
A vízi létesítmények bonyolult rendszerét tartalm azzák a vízrendezési öblözetek.
A védekezés megkönnyítése céljából ezek Összekapcsolhatók és egyre magasabb
rendű rendszerek alakulnak ki, amelyeknek a kormányzása bonyolult és nagy helyi
ismeretet igénylő munka. Nagy kiterjedésű öntözőrendszerekre ugyanez mondható.
Ezekben a rendszerekben legtöbbször egy műtárgy vagy csatorna egy másikkal ki­
váltható. Ilyenkor nem kell provizórium költségeivel terhelni az építést, m ert a funk­
ció átvezetéssel is megoldható. Begionális vízműveknél is vannak lehetőségek a
hálózat alrendszereinek a kiváltására.
A vízgazdálkodási funkció biztosítása megköveteli a kivitelező és az üzemben tartó
szoros együttműködését. A szervezési intézkedéseket olyan hálótervekben kell
egyeztetni, amelyek az intézkedéseken kívül az üzem által megkívánt megszorítá­
sokat is tartalm azzák. Különösen az üzemidőn kívül végzendő építési fázisok pon­
tos ütemezése fontos. Az épülő vagy rekonstrukció alatt levő művek üzeme az épí­
tőipar más területein is előfordul, m int nehezítő tényező, de a vízépítésre általában
jellemző és egyik sajátosságát adja.
17 V íz é p íté s I. k ö t e t 2 5 7
3.3. M U N K A M E G SZA K ÍTÁ SO K O K A I ÉS M E G E L Ő Z É SÜ K .
E L JÁ R Á S M U N K A M E G SZA K ÍTÁ S E SE T É N
Különböző műszaki és szervezési intézkedésekkel elérték, hogy az időjárástól és
talajviszonyoktól függetlenül az építőmunka folyamatosan végezhető legyen.
A munkafázisok megfelelő csoportosítása lehetővé teszik azok optimális körülmé­
nyek közötti megvalósulását.
A vízi létesítmények létrehozása a természet hatásainak fokozottabban ki van
téve. A rendszerint lakott helytől távol, nehezen megközelíthető helyeken épülő
m űtárgyak méretei nem indokolják a téliesítést. A belső munkák aránya elenyésző.
A művek funkciója a vízzel közvetlen kapcsolatba rendeli azokat. Ezért szigorú
szervezési eljárásokkal lehet csak elérni, hogy az építés folyamatos legyen.
Egy objektumon folyó munka megszakítása több káros következménnyel járhat.
A munkahely leállítása gazdasági szempontból a költségek növekedésével mérhető.
Ennél is kellemetlenebb következmény a műtárgy üzembe helyezésének késése. A lé­
tesítmény elkészültének egy éves, vagy sokszor csak egy hónapos késése a rá tele­
pülő mezőgazdasági vagy ipari tevékenységet veszélyezteti és a termeléskiesésen
kívül a termelőobjektumokban károk is keletkezhetnek. Ezért mindent el kell kö­
vetni a munkák megszakításának elkerülésére. Az intézkedések kiválasztása min­
dig a munkamegszakítást okozó körülményektől függ. Célszerű tehát először az
okokat áttekinteni. Földmunkáknál a leggyakoribb ok a tartósan esős időjárás, a
talajvíz szintjének emelkedése és folyóparton az árvíz. M űtárgyak és vezetékek
építését megszakíthatja a kemény fagy, ha a munkahelyek szétszórtan települtek,
a szállítást befolyásoló esős időjárás és belvízjárás, folyóparton az árvíz. Mederben
folyó m unkákat a vízállás változása és a jégjárás állíthatja meg.
A munkamegszakítások elkerülése érdekében tehát az időjárási és vízjárási nehéz­
ségeket kell áthidalni. Ez a munkák fajtáitól függően más-más eljárást igénylő fel­
adat.
Földmunkák ütemezését úgy végzik, hogy a magas talajvízállások idején m ár a
terep felett legyen a munka szintje és a beépitendő földet is magasabb területen
levő anyaggödörből termeljék ki. Nagyméretű töltések építésekor a szállítási út­
vonalakat is ki kell emelni. Tereprendezéses m unkákat száraz időszakra kell üte­
mezni. Homokos talajon csapadékos időben is végezhetők földmunkák. Hidrome-
chanizációs földmunka a fagyra érzékeny, ezért télire a profilozást és a környezet
rendezését kell ütemezni.
Műtárgyak építésekor — ha a munkahelyek nagy területen szétszórtan helyezked­
nek el — a kivitelt meg kell előznie a teljes anyagszükséglet kiszállításának. Magas
talajvízállású, belvizes időszakban lehetőleg terepszint feletti m unkákat célszerű
végezni. A víztelenítésre olyan módszert kell kiválasztani, hogy az bármikor üzembe
helyezhető legyen. Fagyos időben lehetőleg ne betonozzanak. Várható fagy esetén
a friss betont le kell takarni és a fagy hatása ellen védeni. Nagy építkezéseken a téli
munkavégzésre még a fagymentes időszakban fel kell készülni, hogy a tél beálltára
a téliesítés kipróbálva készen legyen.
Folyammederben a vízállás állandóan változik. A meder egyes pontjain a munka
feltételei időben nem állandóak. Bizonyos vízállás-tartományban végezhető csak
egyfajta munka egyazon helyen. Ezért több munkahelyet kell nyitva tartani, hogy
az építés ne álljon le, legfeljebb vándoroljon egyik pontról a másikra. Az ilyen terv­
szerű munkamegszakítások a folyamszabályozásban megszokottak és nem is járnak
2 5 8
jelentős többletköltséggel. A nem megfelelő vízállásnál erőltetett építés többlet-
költsége rendszerint meghaladja az átállási többletet.
Munkamegszakítások tervezése. A munkák megszakítását okozó természeti tényezők
egy része az év bizonyos szakában rendszeresen várható. Másik részük csak valami­
lyen kisebb valószínűséggel következik be. Ez a valószínűség számítható. A kivitele­
zés alatt levő építmények egy része az esetleges késésekre érzékeny, a másik része
kevésbé. Ha a leállásnak csak építésgazdasági következményei vannak, helye van
a kockázat mérlegelésének. Ilyenkor a leállás negatív hatásait kell egybevetni az
elhárítás érdekében foganatosítandó intézkedések költségével és az elemzés után
lehet dönteni. Védelmi müvek funkciójának a kiesését azonban nem szabad kockáz­
tatni.
A meteorológiai és hidrológiai körülmények változásainak és az építés ütemezésé­
nek, tehát bizonyos kapcsolatát kell létrehozni a szervezés során. A szervezés kor­
szerű eszköze a hálótervezés. Ma m ár több fajtája ismert. A szervezési céltól függően
kiválasztható a legmegfelelőbb. A kiviteli munkák szervezésére bevált a CPM-
rendszer. Jellemzője, hogy a tevékenységeket egységnyi valószínűségi időtartam ­
mal veszi számításba, amit joggal meg is tehet, m ert a kiviteli m unkákra általában
normák állnak a rendelkezésünkre. A másik legismertebb módszer a PERT-háló,
amely a tevékenységek időtartam át megadott valószínűséggel becsüli. Ha a kivitel
jellege olyan, hogy a hidrológiai és meteorológiai tényezők hatása csak néhány te­
vékenységre terjed ki és csak bizonyos munkafázisok elhúzódását eredményezheti,
célszerű ezek valószínűségét becsülni és a programban figyelembe venni. Ilyenkor
célszerűen a PERT-hálót kell a szervezéshez felhasználni. A vártnál nagyobb aka­
dályozó tényezők hatása a hálóterv tevékenységeinek hosszát úgy megváltoztatja,
hogy a kritikus út is más lesz. Ennek időben észlelése és figyelembevétele a végső
határidő betartását célzó intézkedések meghozatalánál lehet hasznos. Előfordulhat
azonban, hogy a háló valamennyi tevékenysége egyetlen időintervallumban elhú­
zódik vagy megszakad. Ez a munka megállását jelenti, ami kihat a végső határidő
betartására is (1. III. fejezet 1. pontját).
A vízépítési m unkát bizonyos esetben meg kell szakítani. A munkamegszakítás
lehet terv szerint ütemezett, vagy az előzetes feltételezésektől eltérő körülmények
m iatti. Ha a munka leállítását eredetileg is tervezték, minden vele kapcsolatos moz­
zanatot megterveztek. Ha a természeti viszonyok a szokásostól a valószínűségi
határokat meghaladóan térnek el, a m unkát ugyancsak le kell állítani. Ez a leállítás
nem tervezhető, de elkerülhetetlen, ki kell alakítani a gyakorlatot, amely ilyen
esetekben követendő.
Nem tervezett munkamegszakítás oka lehet a mederben végzett építéseknél kis gya­
koriságú árvíz vagy a vártnál korábbi jégzajlás. Ilyenkor a munkáról le kell vo­
nulni, m ert a zajló jég kárt tehet a berendezésekben, vagy a magas vízállás lehetet­
lenné tesz minden építést.
A magas árvizek megállítják a hullámtérben, vagy a töltés közelében, a m entett
oldalon végzett építéseket is. Nem a víz kizárása okozza ilyenkor a legnagyobb
gondot, hanem a rendkívüli szivárgási viszonyok vezethetnek talajtörésre. Igen
fontos és nagy munkáknál a leállást el lehet kerülni, de ez meglehetősen nagy
költségtöbblettel jár. Példaként megemlíthető a Tisza II. számú vízlépcsőjének az
építése, ahol az 1970. évi rendkívüli tiszai árvíz idején a maximális vízálláskor is
ment a munka, pedig a munkagödör fenékszintje 18 m-rel volt a Tisza vízszintje
alatt. Ilyen műszaki bravúrra azonban csak kivételes esetekben van szükség. Ki­
sebb jelentőségű műtárgyaknál ilyenkor a m unkát leállítják.
17 *
2 5 9

A leállításkor a munkahely víz alá kerülhet. Ha az elöntést nem lehet elkerülni,
akkor azt legjobb megelőzni és fokozatosan, a meglevő építményrészek sérüléseinek
az elkerülésével lassan elárasztani a munkagödröt. Az ár levonulása után a munka­
gödröt ki kell takarítani és először az esetleges meghibásodásokat kijavítani. Csak
ezután veheti fel az építés az eredeti ütemet.
Árvíz idején a munkahelyet védő körgáton a védekezés szabályainak megfelelően
kell eljárni. H a a körgátak magassága elegendő a m unkatér védelmére, az elárasz­
tás elkerülhető, ha a víztelenítés a megnövekedett vízhozamok és -sebességek m iatt
nem fenyeget talajtöréssel. Ilyenkor a szivattyúzás fokozatos leállításával fel kell
engedni a talajvizet, a szokásos védelmi intézkedések mellett. Vízrendezési művek­
nél a hirtelen csapadék okozta váratlan hidrológiai helyzet állíthatja le — rendsze­
rint rövidebb időre — a m unkát. Általában ezeken a munkákon nem építenek ár­
védelmi körgátat, ezért az elöntés is hirtelen következik be. Elsősorban a munka­
eszközök mentését és a m ár elkészült építményrészek védelmét kell nagyon gyor­
san elvégezni. A munka folytatása csak a m unkatér kitisztítása után lehetséges.
A földmunkák, ha nem kifejezetten munkagödör kiemeléséről van szó, nem sínylik
meg túlságosan az esetleges elöntést. A keletkezett k árt ugyanis könnyű rendbe­
hozni.
Ha a m unkát hirtelen beállott hideg időjárás m iatt kell beszüntetni, a m ár elké­
szült betonok hőszigetelését kell megoldani. Számítani lehet arra, hogy tavaszig
m ár nem folytatható az építés. E zért a leálláskor a m unkahelyet rendbe kell hozni
és mindent úgy elrendezni, hogy a tavaszi munkakezdésig őrizetlenül maradhas­
son.
A leállás után megváltozik a munkák sorrendje és ellenőrzésének szempontjait is át kell
értékelni.
í . A V Í Z I L É T E S ÍT M É N Y E K É P Í T É S É N E K F Á Z IS O K S Z E R I N T I
S A JÁ T O S S Á G A I
A vízgazdálkodás céljaira készülő létesítmények építésének az előbbiekben már
részletezett sajátosságai hatnak a mű üzemére, élettartam ára, fenntartására és lét­
rehozásának körülményeire. Célszerű a kivitel sajátosságait a végrehajtás fázisainak
megfelelő csoportosításban is áttekinteni.
4.1. É P ÍT É S E L Ő K É S Z ÍT É S E
Minden építési m unkát egyedileg kell megtervezni. A lakott területektől távoli épí­
tési helyek megközelítése, a raktárak berendezése és a dolgozók elhelyezése vala­
mennyi esetben egyedi tervezést igényel. A technológiai folyamatok, azok sorrendje
munkahelyenként változik. E zért az építés előkészítésének kialakult gyakorlata
van.
Az építés előkészítésének módszertana vízépítési m unkáknál sem különbözik az
általános esetektől. Az építési körülmények, a víz közelsége, az éghajlati és hidroló­
giai tényezők fokozott hatása azonban bizonyos előkészítési fázisokat a vízépítésre
jellemzőkké tesz. Mivel a munkák élővíz közvetlen hatása alatt folynak, az első
feladat a vízjárási adatok beszerzése megfelelő időtartam ra visszafelé és az építés
260
alatti hidrológiai és meteorológiai észlelések megszervezése. A m űtárgy jellege és
értéke szerint ki kell választani az élővíz kizárásának m ódját. Ezután lehet eldön­
teni az alkalmazásra kerülő technológiákat.
A kiviteli technológiák kiválasztása & műszaki tervek elemzésével kezdődik. A föld­
munkák vonalasak, területiek vagy pontszerűek lehetnek. A három típus mind­
egyike más munkamódszert igényel. A módszer eldöntése után kiválaszthatók az
alkalmazandó gépek fajtái.
Mederben folyó munkák egy részénél, m int a folyamszabályozási műveknél, víz
alatti építés is szervezhető. A víz alatti munkáknál a folyó vízállástartom ányaitól
kell függővé tenni a munkahelyekre való felvonulás idejét. A jéghelyzet a m unka­
idény kezdetét és végét befolyásolja.
4.2. FELVO NULÁS
Az építést rendszerint a kivitelező központjában készítik elő. A felvonulás az alka­
lom, amikor a munka végzéséhez szükséges erők és eszközök megjelennek a munkahe­
lyen és az építés szempontjából legkedvezőbb csoportosításban helyezkednek el, az
organizációs tervben meghatározott elrendezés szerint (1. III. fejezetet).
Vízépítési munkák esetében a felvonulás szempontjai, módjai nem különböznek az
általában szokásos esetektől. A létesítmény helyétől és nagyságától függően a létre­
hozása céljából alapított munkahely lehet egy helyen telepített és az építés végéig
helyben maradó. Egyetlen felvonulás szükséges ilyen munkahelyekre és a letelepí­
te tt eszközöket az építés során végig használják. A levonulást a kiviteli m unkák
befejezéséhez közeledve fokozatosan hajtják végre.
Vonalas munkák esetében az építésvezetés, üzemanyag-raktárak és szociális beren­
dezések követik a munkát. Már a felvonulást úgy kell szervezni, hogy a telepített lé­
tesítmények könnyen átállíthatok legyenek. Legalkalmasabb erre a célra a gördülő
munkahely. A levonulás nem okoz külön gondot, m ert általában egy utolsó átállás­
ként is szervezhető.
Egészen jellegzetes vízi munkahelyek a folyamszabályozási művek építésére szer­
vezettek. A gyakori helyváltoztatás, a víz állandó jelenléte és a szervezést állan­
dóan befolyásoló szintváltozások m iatt legcélszerűbb az iíszó munkahely telepítése.
Ha apró m űtárgyak épülnek kisebb-nagyobb területen elszórva, leghelyesebb a
munkák súlypontjába helyezni az építésvezetőséget a raktárakkal és szociális be­
rendezésekkel. A kis munkák közül egyik sem elég nagy ahhoz, hogy gazdaságosan
rá lehetne telepíteni a felvonulási létesítményeket. Ezeknél a felvonulásoknál sajá­
tos még az, hogy úttalan terepen kell végrehajtani őket. Ezért a felvonulás még az
építésnél is idényjellegűbb. Az anyagokat jó útviszonyok között, száraz vagy fa­
gyos időben kell kiszállítani.
4.3. É P ÍT É S I FOLYAMATOK J E L L E G Z E T E S S É G E I
A munkák célja vízgazdálkodási cél elérése. Az építés a víz közvetlen közelében,
annak hatása alatt folyik. A munka teréből lehetőség szerint ki kell zárni a vizet.
Ez más eljárást kíván élővíz esetében, pl. a folyó medrében épülő m űtárgyak építése­
kor és mást akkor, ha a talajvíz vagy a szivárgó víz ellen védik a m unkateret. A sok
csapadékot követő nedves talaj a földmunkákat nehezíti meg. Sok a nehezen meg-
261
közelíthető építési hely. Ezért a szállításokat a száraz nyári vagy a fagyos téli idő­
szakra kell ütemezni.
Sokszor az építés ideje alatt is be kell tölteni ezt a szerepet. Ezért a provizóriumok­
nak nagy a szerepük és a kivitel alatt levő m űtárgy maga is gyakran részt vesz a
vízvezetésben vagy éppen a visszatartásban. Ez a sajátosság sokszor kihat a mű
alakjára, minőségére, de legfőképpen az építésre. A kivitel szempontjait minden
esetben alá kell rendelni a vízgazdálkodási érdekeknek. Természetes, hogy ezek meg­
hozzák a maguk szervezési következményeit is.
A m unkát legtöbbször több vállalkozó végzi. Ezek koordinációja általában nehéz
feladat. Vízépítésnél a részhatáridők egyeztetését bonyolulttá teszi a fokozott
idényszerűség és a vízjárás szeszélyessége.
Technológia szempontjából a víztelenítés magas aránya, a vízzáró betonok iránti
fokozott követelmények állandó szem előtt tartása, a víz építés alatti és a mű
életében játszott szerepe jellemzik a vízi építéseket.
4.4. UTÓM UNKÁK
A vízi létesítmények a tereppel alkotnak szerves egységet és a környezetükkel
azonosulva végzik funkciójukat. A z építés végén tehát meg kell teremteni a mű és a
környező természet összhangját. A mű építése során, sőt m ár a tervezés során elkez­
dődik ez a munka, de a munkahely által okozott sebet, amelyet táj egységén
ejtettünk, az utómunkák során lehet csak eltüntetni.
A művek egy része az atmoszferikus hatásoknak csak biológiai védelem esetén
tud ellenállni, azaz ha a felületét növényzettel (gyeptakaró, erdősáv) megkötjük.
Az utómunkák során kell rendezni az elhagyott anyaggödröket, gyepesíteni, fákat,
cserjéket telepíteni, elbontani az ideiglenes elzárásokat és egyéb provizóriumokat,
továbbá elvégezni a levonulást. A munkahelyről levonulás után nem m aradhat
semmi a mű környezetében, ami a természettel való összhangját zavarja vagy a
működését gátolja.
4.5. ÁTVÉTELI ELJÁ R Á SO K
Az átvételi eljárásokra pontos előírások vannak. Ezek minden minőségi és techno­
lógiai követelményt tartalm aznak, amelyeket a vízi létesítmények átvételekor
m aradéktalanul be kell tartani. A vízi m űtárgyak nem egyszerűen térelválasztó
vagy alátámasztó szerkezetek, hanem alakjukkal, felületi kiképzésükkel, teh át a
minőségükkel felelnek meg a létesítmény céljának. Ezért működésében kell a léte­
sítm ényt vizsgálni. így a vízi létesítmények átvétele egy statikus és egy működés
alatti vizsgálatból áll. A z átvételi eljárás nem a m űtárgy teljes befejezése után
kezdődik. Az eltakart részeket építés közben kell átvenni. A beton egyes minőségi
jellemzőit ugyancsak a kötés előtt vagy közben kell mérni. Ugyanez a helyzet a
beépített földdel is. Annak konzisztenciáját, tömörségét csak építés közben lehet
ellenőrizni. A kész műnél a tömörségi vizsgálatokon kívül a szivárgási vagy víz-
zárósági jellemzőket is figyelni kell.
Az átvétel során vizsgálni kell a felhasznált anyagokat, szerkezeteket. A vizsgálat
nem fejeződik be az átvételi eljárás végén, azt a létesítmény működése során tovább
kell folytatni. Az utólagos vizsgálatok célja egyrészt a folyton változó üzemi körül-
262
menyek közötti viselkedésének tanulmányozása, hogy a későbbi művek tervezé­
séhez tapasztalatokat szerezzen a tervező. Másik cél megállapítani, hogy az
üzemi körülmények mennyire felelnek meg a tervezéskor feltételezetteknek. Ter­
mészetesen a létesítmény állapotának állandó ellenőrzése is elengedhetetlen köve­
telmény.
A kivitel műszaki minőségének ellenőrzése jelentős módszertani kérdés is. Az ellen­
őrzést úgy kell elvégezni, hogy az üzemben tartó számára garantálja a létesítmény
megismerését és az építés jóságát, de a kivitelezőt se hátráltassa a munkájában.
Egyes esetekben a gyors és termelékeny munkának akadálya lehet a korszerűtlen
ellenőrzési és átvételi módszer. A nagy termelékenységű csatorna- és nyomócső­
építési technológiák elterjedése csak a vízzárósági próbák korszerűsítése után vált
lehetségessé. Az átvételi eljárások, jósági kritériumok szigorú szabályozás tárgyai.
Ezek a mindenkori érvényben levő szabályzatokban és rendeletekben megtalál­
hatók.
IRO D A LO M
[1] A u b e r t, J . : Barrages et canalisations ..Donod’' Paris, 1949.
[2] D ég en I . : Vízgazdálkodás. Jegyzetkiadó, 1969.
[3 ] D e v a u x , P . : Les grands travaux. Paris, Presse Universitaires de Francé, 1962.
]4] K e r t a i E . : Vízerőhasznosítás. Mérnöktovábbképző Intézet, 1965.
[5 ] L a r r a s , J . : L'AménagenienL des cours d’eau. Paris, Presse Universitaires de
Francé, 1965.
[6] L á s z ló F . : Szervezés és vezetés. VIMTI, 1967.
[7] F o rstn er I . : Építésszervezés (kézirat). Tankönyvkiadó, 1964.
[8] M a r y , M . : Les Barrages. Paris, Presse Universitaires de Francé, 1965.
[9] P a lo tá s L . : Mérnöki kézikönyv. Műszaki Könyvkiadó, 1956 —65.
[10] P a p p O.: Hálótervezés, mint a gazdasági vezetés eszköze. (D r . L á sz ló F . : Szer­
vezés és vezetés c. könyvében.)
[11] P a p p 0 . : Hálótervezési módszerek alkalmazása a műszaki-gazdasági munkában.
Mérnöki Továbbképző Intézet, 1967.
[12] R a j k a i V . : Hálódiagramos tervezési módszerek és alkalmazásuk a vízügyi szol­
gálatban. Bajai F. V. T. Kiadványai 2. 1967.
[13] S t i m m M . : Vízépítési földmunkák. Mérnöki Továbbképző Intézet, 1967.
[14] D r . S z é c h y K . : Alapozás. I —II. k. Tankönyvkiadó, 1952.
[15] T ö r ö k L . ; Vízépítési betonok minőségi követelményei. Bajai Felsőfokú Vízgaz­
dálkodási Technikum Közleményei 2. 1967. .
[16] V a j d a — R a j n a i : Mélyépítési munkahelyek gépi felszerelése és üzeme. Mérnöki
Továbbképző Intézet, 1967.
2 6 3
III. A V Í Z I É P Í T K E Z É S E K S Z E R V E Z É S E

Szentandrási Gyula

1. A Z É P Í T K E Z É S Á L TA LÁ N O S IR Á N Y E L V E I

1. 1. A V ÍZ I É P ÍT K E Z É S E K S Z E R V E Z É S I SA JÁ TO SSÁ G A I

Az építésszervezés célja, hogy az építkezéseket kifogástalan minőségben, korszerű:

szinten, optimális határidőre és az adott körülmények között a leggazdaságosab­
ban lehessen végrehajtani. A megnövekedett építési igényeket, amelyek a vízépités
terén különösen a vízellátási és csatornázási munkák során jelentkeznek, m ár nem
lehet hagyományos módon és pillanatnyi szervezési megoldásokkal kielégíteni.
Szükségszerű arra törekedni, hogy az építési munkák élőmunkaigényét és építési
idejét részben előregyártással, részben fokozott gépesítéssel rövidíteni lehessen,
még akkor is, ha az látszólag többe kerül, m ert a feladatok elvégzéséhez nem áll
elegendő munkaerő rendelkezésre. Mindez azt jelenti, hogy az építési m unkát
jobb szervezéssel, új technológiák bevezetésével, és korszerű gépesítéssel olyan
fokra kell fejleszteni, ami lényegesen növeli a termelékenységet és lehetővé teszi
a feladatok m aradéktalan elvégzését. Az építésszervezés egyik fő célja, hogy a
reálisan meghatározott közbenső és befejezési határidőket a m unkák helyes egy­
máshoz kapcsolódásának megállapításával feltétlenül be lehessen tartani. A víz­
építési munkák szervezése lényegében azzal tér el más építési munkától, hogy
— a szabadban végzett munka nehézségei m ellett — a m unkát folyó- vagy álló­
vízben, sokszor igen komoly víztelenítés m ellett kell elvégezni, és fokozottabban
érvényesülnek a hidrometeorológiai tényezők hatásai.

1.11. Az organizációs tervek fa jtá i

A rendeletek általában nem intézkednek az organizációs tervezés tartalm i előírá­

sáról, csak néhány esetben közvetetten tűnik ki, hogy a tervdokumentációnak
szervezési részt is tartalm aznia kell. A tervező megítélésétől függ tehát annak
eldöntése, hogy egy-egy tervfokozatban milyen mélységben és milyen tartalomm al
dolgozza ki a szervezési tervdokumentációt annak figyelembevételével, hogy az
biztosítsa a létesítmény előírt minőségben és határidőben való gazdaságos meg­
valósítását.
Az organizációs terv fajtáit különböző felosztásban és elnevezéssel lehet osztályozni,
de ez a tervezés mélységét és lényegét nem érinti. A továbbiakban a I II .1-1. táb ­
lázat szerint tárgyaljuk az organizációs tervezést.
Az organizációs terv alapján a kivitelező is készít további részletesebb organizá­
ciót, amelyet építési részorganizációnak nevezünk.
Általában a nagyobb építkezések szervezési kérdéseit ism ertetjük, m ert ennek
alapján egyszerű a kisebb építkezések megszervezése is.
Az organizáció tervezőjének szoros kapcsolatot kell tartani a tervezés ideje a la tt
mind az építtetővel, mind a kivitelezővel, és meg kell állapodnia velük az általános

265-
I I 1.1-1. táblázat
A b e ru h á z á s fa jtá ja A te rv e z é s f a jtá ja A z o rg a n iz á c ió s t e r v f a jtá ja
Beruházási program
Egyedi nagyberuházás és Generálorganizáció
célcsoportos beruházás
Kiviteli terv
Vázlatos vagy általános
Beruházási program
organizáció
Minden egyéb egyedi beruházás
K iviteli terv Részletes organizáció
szervezési alapelvekben. Az organizációs terv tulajdonképpen a sokféle lehetséges
megoldás közül a helyi körülményeket és adottságokat figyelembe véve egy meg­
oldást rögzít, amelytől a kivitelező eltérhet, ha az általa alkalmazandó organizáció
nem érinti a minőséget, a határidőt és a költségeket. Költségtöbblettel járó orga­
nizációs tervváltoztatáshoz a kivitelezőnek a beruházó előzetes hozzájárulását meg
kell szereznie, ha az eredeti organizációs tervet valami oknál fogva nem lehet
betartani.
1.12. A helyszíni bejárási jegyzőkönyv
A tervm űvelet kiadása előtt helyszíni bejárási jegyzőkönyvet kell felvenni, ahol
a tervező ism erteti a tervezett létesítményt, és az alkalmazni kívánt technológiát.
A jegyzőkönyvben rögzíteni kell minden olyan adatot, amelynek költségkihatása
van (anyagbeszerzés, szállítási távolság stb.). Az időarányos gépköltségek jegyző-
könyvi megállapítása az egyik ilyen lényeges alapadat. A munkaszint (tehát nem
terepszinti) felett 6 m -t és alatta —12 m -t meghaladó függőleges emelés gépi
berendezésének költségét külön kell megtéríteni. Ugyancsak külön megtérítendő
magassági határ nélkül a 10 Mp/db súlyt meghaladó emelések költsége. A jegyző­
könyvben rögzíteni kell az építés időtartam át és ezen belül meg kell határozni
milyen gépekre és mennyi időre lesz szükség a munkák elvégzéséhez. Lényeges
az időarányos gépszükséglet helyes megállapítása, m ert ennek jelentős költség-
kihatása van. Meg kell itt jegyezni, hogy a jelenleg érvényes rendelkezés szerint
a jegyzőkönyvben rögzített adatok alapján kiszám ított időarányos gépköltség
fix árnak tekintendő, amelytől eltérni csak különlegesen indokolt esetben, szerző­
désmódosítással lehet. Az organizációs terv célja, hogy tárgyilagosan és számítással
alátámasztva, helyesen határozza meg az időarányos gépszükségletet.
A felvonulási költségek megállapításához szükséges organizációs alapadatokat
ugyancsak a helyszíni bejárási jegyzőkönyvben kell rögzíteni. A felvonulási költ­
ségek két csoportra oszthatók. Az egyik csoport, a tulajdonképpeni felvonulási
költség, azoknak az ideiglenes létesítményeknek a költségét foglalja magában,
amelyek minden építési munkánál szükségszerűen előfordulnak. Ilyenek: a munka­
helyi iroda, raktár, munkásszállás, öltöző-mosdó, étkezőhely stb. Ezeknek költségét
a jelenlegi rendeletnek megfelelően százalékosan kell meghatározni, de a felek
megállapodhatnak tételes költségvetés alapján kialakított felvonulási költségkulcs
érvényesítésében is. A másik csoport az ún. ideiglenes melléklétesítmények, ame­
lyek nem minden munkahelyen fordulnak elő szükségszerűen, és mennyiségük a
266
helyi viszonyoktól függően változó. Ilyenek a munkahelyi felvonulási belső utak,
vízellátás, csatornázás, energiaellátás, kompresszortelep stb. Ezek szükségességét
és mennyiségét ugyancsak a helyszíni bejárási jegyzőkönyvben kell rögzíteni,
azonban elszámolásukra csak a ténylegesen elkészített mennyiség alapján kerül­
het sor.
E könyvnek nem célja, hogy az építésszervezés teljes tém akörét tankönyvszerűen
feldolgozza, csak azokat a fontosabb építésszervezési kérdéseket tárgyalja, amelyek
gyakran előfordulva döntően befolyásolják az egyes létesítmények műszakilag
helyes és gazdaságos megvalósítását.
1.2. A G E N E R Á L O R G A N IZ Á C IÓ S TER V TARTALMA É S FELOSZTÁSA
Generálorganizációs tervet nem készítenek minden munkához. Ez csak akkor
szükséges, ha több létesítménynek egyszerre épülő önálló részei vannak. A generál­
organizációs terv lényege, hogy összehangolja az egyszerre vagy egymáshoz kap­
csolódóan épülő m űtárgyak építési m unkáit. Ebből következik, hogy nem tér ki
részletkérdésekre, de feltétlenül megoldja mindazokat a kérdéseket, amelyek az
egyes m űtárgyak építése során m int egymáshoz kapcsolódó problémák felvetődnek
mind a munkák ütemezését, mind pl. az összes m unkát kiszolgáló felvonulási
épületek nagyságát és elhelyezését illetően.
A generálorganizációs terv felosztása azonos a mindenféle organizáció hármas
tervműveletével, aminek fő részei:
generálorganizációs műszaki leírás,
generálorganizációs helyszínraj z,
generálorganizációs ütem terv.
Mind a három tervműveletnek jól átgondoltnak és a beruházó elképzelésével
egyeztetettnek kell lennie és tükröznie kell a komplex beruházás időbeli, térbeli és
pénzügyi helyes megvalósítását. Ez képezi az egész beruházás lebonyolításának
vázát.
A generálorganizációs műszaki leírásban egyértelműen rögzíteni kell azokat az
építésszervezési tennivalókat, amelyek az egyes műtárgyak építésének összhangját
biztosítják. Ilyen kérdések a munkahelyek megközelítése, vasúti, közúti és vízi
szállítás, anyagdepóniák és raktározások, az építkezések víz- és energiaigényének
megállapítása és biztosítása, helyszíni előregyártás, főbb építőgépek meghatározása
és a munkák közötti beosztása, a munkahely berendezésének leírása és indokolása,
az ütem tervek szöveges magyarázata, műszaki-gazdasági m utatók és szükség
szerint a tervezett munkafolyamatok technológiai leírása. Ezeket a kérdéseket
csak olyan mélységig kell ismertetni, hogy az egyes m űtárgyak építésének kapcso­
lata egyértelműen és világosan kitűnjön, ellenben a szervezési megoldásokat indo­
kolni és számításokkal alátám asztani kell. A műszaki leírásban közölni kell az
organizációs alapadatokat, a jellemző főbb m unka- és anyagmennyiségeket, az
altalajviszonyokat és a víztelenítés módját. Vízépítésről lévén szó, ki kell térni
azokra a hidrológiai adatokra, amelyek befolyásolják az építést. Meg kell állapítani
az átlagos és eddig észlelt legmagasabb talajvízszintet. Vízfolyásokban, folyók
medrében vagy a hullámtérben való építés esetében továbbá a legkisebb vizet és
az előfordult legnagyobb vizet és ezek tartósságát, hogy az adatok birtokában el­
dönthető legyen a szükséges m unkatéri körülzárás magassága (1. a IV. fejezet 1.
267
 pontját). Több évre húzódó nagy vízi létesítmények építésekor a körülzárás magas­
ságát az 5%-os valószínűségű árvízszint fölött 0,5 m biztonsággal szokták megálla­
pítani.
Körültekintő mérlegeléssel kell meghatározni az építési vízszintet.
Már a generálorganizációs műszaki leírásban meg kell oldani három fontos építés­
szervezési kérdést: a betonozóberendezés szükséges kapacitását, a beemelőgépek
(toronydaruk, autódaruk stb.) szükséges paramétereit, teljesítményét és darab­
számút, valam int a nagy vízi m űtárgyak építésekor mindig előforduló acélszerkezeti
és vízgépészeti munkák lebonyolításának nagy vonalakban való elképzelését.
A nagyobb vízépítési munkák esetében legalább kétműszakos munkaszervezést kell
előirányozni; a nagy földmunkáknál pedig, vagy ha a m űtárgy alapozása és
építése talaj vízszint-süllyesztéssel készül, akkor háromműszakos munkával kell
számolni.
Meg kell határozni a betonozóberendezés egy munkaórára eső szükséges kapacitását
tömör ms-ben, 1,3-del szorozva pedig laza beton m3-ben. Ha a havi betonszükség­
letben kiugró csúcsok vannak, akkor nem célszerű a betonozóberendezést a csúcs­
mennyiségre számítani, m ert ezzel felesleges és az építési idő nagyrészében ki­
használatlan kapacitást kötünk le. Ilyenkor helyesebb az átlagos havi betonszük­
séglettel számolni, és az időnként jelentkező többletigényt külön kisebb beton­
keverő géppel kielégíteni.
A beemelőgépek kiválasztásához három paraméter megállapítása a döntő", a gép
állásától szám ított beemelési magasság, a beemelési távolság és a beemelendő súly.
A legcélszerűbb és legáltalánosabban használt emelőgép a torony daru. A vízépítési
munkákhoz általában kielégítő az 1 m3-es betonkonténerek használata, ami
— figyelembe véve a konténer súlyát is — biztonsággal 3 Mp emelendő súlyt
jelent. Megfelelő teh át olyan toronydaru, amelyik a terv szerint szükséges beeme­
lési távolságnál legalább 3 Mp teherbírású. Tájékoztató adat, hogy helyes szervezés
mellett a torony daru üzemi ciklusideje 5 —8 perc.
Az acélszerkezeti és vízgépészeti munkák szervezésekor a generálorganizációban
az ütemezésen kívül m ár meg kell oldani a nagy súlyú egységek szállításának és
beemelésének módját. Ha a munkahelyre iparvágány vezet, arra kell törekedni,
hogy minden szállítás vasúton történjen. Ennek feltétele, hogy a szállítandó szer­
kezet külső mérete ne haladja meg a szóba jöhető vasúti kocsi rakodási űrszelvényét
és a kocsi, valam int a pálya terhelhetőségét. Ha nincs iparvágány a munkahelyen,
akkor vasúton csak a kisebb darabokat (mintegy 5—6 Mp-ig) célszerű szállítani,
m ert a nagyobb darabok átrakása sokszor körülményes vagy túl költséges. Ilyenkor
csak a közúti trélerszállítás jöhet szóba. A munkahelyre érkezett acélszerkezeti és
vízgépészeti darabok lerakása és helyszíni beemelése külön megvizsgálandó kérdés.
Az építési torony daru igénybevétele e célra csak igen korlátozottan jöhet szóba,
egyrészt m ert az építési munkával terhelt, másrészt, mivel a teherbírása elégtelen.
Leghelyesebb, ha a műtárgyhoz véglegesen beépítésre kerülő darut m ár olyan
időben felszerelik, hogy az a beemeléshez is felhasználható legyen. A 60—80 Mp-os
vízgépészeti darabok mozgatására ez elengedhetetlen feltétel, a 15—20 Mp-os vagy
kisebb acélszerkezeti részek rakodásához és beemeléséhez viszont elég nagy válasz­
tékban vannak autódaruk.
A generálorganizációs helyszínrajz a létesítmény terjedelmétől függően m űtárgyak
esetén 1:500,1:1000, vonalas létesítmények esetén 1:2000,1:5000-es méretarányban
készülhet. Ez m utatja tulajdonképpen az egész építési terület és a munkahely
elrendezési tervét. Ha a terület nem sík, akkor rétegvonalas helyszínrajzot kell
268
készíteni. Az elrendezési tervnek tartalm aznia kell minden adatot, amely az épít­
kezés tervezett berendezésének megértéséhez szükséges. Ilyen adatok: az építési
terület határai, ezen belül a meglevő és megvalósítandó műtárgyak, az építési
területhez vezető meglevő és építendő vasutak, vízi és közutak, a vízellátási és
csatornahálózat, valamint a villamos energia vezetékei. Be kell jelölni az elren­
dezési tervbe a különféle anyagok depóniáit és raktárait, az egyes építési segéd­
üzemek telepítési helyeit, fel kell tüntetni a tervezett végleges és ideiglenes belső
úthálózatot, a szükséges közművesítést, valam int a felvonulási építmények elren­
dezését, a szociális létesítményekkel együtt. Arra kell törekedni, hogy a tervezett
végleges épületek előre megépítve, a felvonulási igényeket kielégíthessék. Már a
generálorganizációs tervezés során el kell dönteni, hogy a munkahelyén milyen
építőgép-javításra kell berendezkedni (karbantartás, kisjavítás, fődarabcserés
nagyjavítás), szükség lesz-e nagyobb mennyiségű üzemanyag tárolására és ennek
megfelelően kell tervezni ezek telepítési megoldását. Az alkalmazandó építőgépek
számától függően géptelepről kell gondoskodni, lehetőleg a javítóműhelyek köze­
lében. Minden felvonulási épületet és telepet közlekedő úttal kell ellátni.
A generálorganizációs helyszínrajzot mintegy kiegészíti az organizációs térképváz­
lat, amely 1:10 000, l:25 000-es méretarányban készül. Célja a munkahely kör­
nyékének ábrázolása, tehát fel kell tüntetni a környező forgalmi hálózatot, a
közelben levő településeket, az országos villamoshálózatba való csatlakozásokat,
a víznyerőhelyet és a környező anyaglelőhelyeket. Mindezeket a hozzá tartozó
szállítási távolságokkal kell feltüntetni. Az organizációs helyszínrajz mellett szük­
ség szerint annyi hossz- és keresztszelvényt, valamint technológiai vázlatot kell
adni, ami az építésszervezés elgondolását egyértelműen érthetővé teszi.
A generálorganizációs ütemterv részei:
az építési munka megvalósítási ütemterve,
főbb építőanyagok felhasználási ütemterve,
főbb építőgépek ütemterve,
munkaerő-ütemterv,
pénzügyi ütemterv.
Az egész építésszervezési munka legfontosabb feladata a megvalósítási ütemterv
helyes és reális kidolgozása. Ez döntő módon hat a többi ütem tervre és végső
soron az egész építés lebonyolítására. A cél az, hogy az építésszervezést megtervező
(az organizátor), a kivitelezővel a beruházóval egyetértésben figyelembe véve a
helyi körülményeket és a kivitelező felkészültségét, korszerű technológiával és
gépesítéssel számolva úgy ütemezze a m unkát, hogy az építést a legrövidebb idő
a la tt lehessen elvégezni. Nagyobb munkához a cél érdekében be lehet tervezni
olyan technológiát is, amelyhez új gép beszerzése szükséges, de számítással kell
alátám asztani annak gazdaságosságát és meg kell indokolni alkalmazását.
A vízépítési munkákra nincsenek időtartamnormák, ezért a tervezőnek a generál­
organizációs megvalósítási ütem terv készítésekor a saját tapasztalataira kell tá ­
maszkodni az elvégzendő munkák gondos elemzése alapján. Az ütem ezett idő­
tartam okat kellő biztonsággal kell megállapítani, figyelembe véve a vízépítési
m unkáknál gyakrabban előforduló vízjárási és időjárási akadályoztatási tényezőket
is. A generálorganizáció keretén belül az ütem terv elsőrendű feladata egyrészt
több m űtárgy építésének összehangolása, másrészt, hogy biztos alapot adjon a
beruházónak vagy kivitelezőnek azoknak a munkáknak időbeni megrendelésére
és a szükséges szállítási határidők szerződéses biztosítására, amelyek anyagának
269
biztosítása és gyártása hosszabb időt igényel. A vízépítési munkáknál ilyenek az
acélszerkezetek, a mozgatóberendezések, a vízgépészet és a villamos munkák,
beleértve az autom atikát is. Az ütem tervet célszerű a műszaki leírásban szöveg­
szerűen kiegészíteni olyan adatokkal, amelyek az egyes kapcsolódó munkáknál
feltételként szerepelnek, de az ütem tervből vagy nem, vagy nem kellő hangsúly-
lyal tűnnek ki. A generálorganizációs ütem terveket a munka nagysága szerint havi
vagy negyedéves bontásban kell feldolgozni. A negyedéves bontáson felül — szük­
ség szerint — érzékeltetni kell a fontosabb közbenső időpontokat is, de ezeket
célszerű melléírt dátumokkal is rögzíteni. A megvalósítási ütem terv a következő
rovatokat tartalm azza: sorszám, az építmény megnevezése, mértékegység és meny-
nyiség, költség, időrovat évenként és ezen belül havi vagy negyedéves bontás
( I I I . 1-1. ábra).
Már itt megemlítjük az általános hálótervet, m int az ütemezés hatékony eszközét.
E zt részletesebben az 1.4. pontban ism ertetjük.
É p íté s id e je
S o r­ M é r t é k - M e n n y i­ K öltsé g,
M egnevezés 1972 1973
szám egység ség Ft
1. II. HL IV. I. II. III. IV. 1.
1 2 3 4 5 6
111.1-1. ábra. Generálorganizációs ütemterv
A főbb anyagokra külön anyagfelhasználási ütemtervet kell készíteni. Az anyag-
szükségletet a megvalósítási ütem terv alapján, az időegységre (hónap, negyedév)
megállapítható átlagos munkamennyiségből lehet kiszámítani.
A helyes gépgazdálkodás érdekében, akár a kivitelező vállalat saját gépparkjáról
van szó, de méginkább gépkölcsönzés esetében, szükséges a főbb építőgépek ütem­
tervét is elkészíteni. A táblázatos gépszükségleti ütem tervben a gép megnevezésén
kívül azonos gépek esetén meg kell adni a darabszámot, a gép várható teljesítmé­
nyét és a szükséges időtartam ot. Ezek alapján a kivitelező vállalat az építőgépeket
kellő időben és kellő mennyiségben biztosítani tudja. A generálorganizáció eseté­
ben a pénzügyi és munkaerő ütemezése összefüggő kérdés. A pénzügyi ütemezés
alapja a megvalósítási ütem terv. A pénzügyi ütemezés mindig a beruházási hitel
tervezett felhasználását tükrözi és nem azonos a kivitelezés tényleges költségeivel.
Az egy-egy munkarészre előirányzott költséget szét kell osztani az ütemtervben
rögzített kiviteli időn belül az időegységre (hónap, negyedév). Ez nem számítható
mechanikusan, átlagolással, hanem gondos mérlegeléssel kell figyelembe venni
az átlagolást helyesbítő körülményeket, pl. azt, hogy a kiviteli időtartamon belül
a munka felfejlesztése, majd a végén, a munka befejezése alatt aránylag kevesebb
a pénzfelhasználás. A pénzügyi ütem tervnek nem kell feltétlenül önálló munkarész­
nek lenni, m ert az célszerűen kidolgozható a megvalósítási ütem tervben is.
A munkaerő-ütemterv csak hozzávetőlegesen számítható a pénzügyi ütem terv alap­
ján. Nem áll ugyanis rendelkezésre más, m int az egy fizikai dolgozóra eső becsült
havi termelési érték. Azonban ezt is helyesebb a vízépítési munkáknál két munka­
nemre külön-külön m egállapítani: a nagy tömegű száraz földmunkára, és magára
az építési munkára.
270
Az úszókotrós munka és az acélszerkezeti és vízgépészeti munka értékét — hazai
viszonyok között — figyelmen kívül kell hagyni, m ert az úszókotrós munka lét­
számáról a kotrást végző vállalat gondoskodik még elhelyezés szempontjából is
(tanyahajó), az acélszerkezeti és vízgépészeti munkák helyszíni szereléséhez szük­
séges létszámot pedig leghelyesebb a szerelővállalat igénye alapján figyelembe
venni. Az egy főre eső havi termelési érték reális becslésére célszerű meghallgatni
a kivitelező vállalatot. Tájékoztató adatok 1971-es árszinten:
Nagytömegű gépi földmunka havi egy főre eső term e­
lési értéke 25 000—30 000 Ft.
Vízépítési munka havi egy főre eső termelési értéke 15 000—18 000 F t
Az egyedi vagy csoportos kisebb beruházások beruházási programjához készítendő
vázlatos vagy általános organizáció lényegében azonos feladatot jelent, m int a
generálorganizáció, azzal a különbséggel, hogy itt a kérdések egy részével egyálta­
lán nem kell foglalkozni, másik részét pedig csak érintőlegesen kell tárgyalni.
A vázlatos vagy általános organizáció, teh át a generálorganizációnál m ondottak
értelemszerű alkalmazásával állítható össze.
1979
II. III.
1.3. R É SZ L E T E S ORGANIZÁCIÓ AZ É P ÍT É S I K IV IT E L I T E R V E K H E Z
Minden létesítmény kiviteli tervéhez részletes organizációs tervet kell készíteni.
Amíg a generálorganizációnál az egyes létesítmények kivitelének egymáshoz
kapcsolódásait kellett figyelembe venni, addig a részletes organizációnál a létesít­
ményen belüli munkafázisokat kell tárgyalni. Kis beruházásoknál vagy rutin­
munkának számító építésnél nem kell feltétlenül teljes organizációs tervm űveletet
kidolgozni, de minden esetben el kell készíteni a megvalósítási és a pénzügyi ütem ­
tervet, valam int egy rövid műszaki leírást.
A részletes organizációs tervezés ugyanazokat a tervm űveleteket tartalm azza,
mint a generálorganizáció, de a céljának megfelelően teljes részletességgel. Amit
tehát a generálorganizációra vonatkozóan megállapítottunk, az értelemszerűen
vonatkozik a részletes organizációra is. A részletes organizációs tervezéskor foko­
zottabban szükség van menet közbeni szoros együttműködésre a kivitelezővel az
alapkoncepció és a részletkérdések összehangolt megoldása érdekében, m ert ezzel
elejét lehet venni a terv kiadása utáni vitáknak.
1.31. R észletes organizációs m ű szak i leírás
A részletes organizációs műszaki leírásban mindent számítással kell alátám asztani.
A rendelkezésre álló kiviteli tervek, a kidolgozott organizációs helyszínrajz és
ütemtervek birtokában az o tt rögzített szervezési megoldásokat a műszaki leírás­
ban úgy kell szövegszerűen, részletes indoklással ismertetni, hogy megoldatlan
kérdés ne maradjon. Elöljáróban ism ertetni kell a létesítendő építmény alapvető
műszaki adatait és a beépítendő anyagokat, az elvégzendő jellemző munkamennyi­
ségeket. Az építési helyszín leírásában ism ertetni kell az altalaj feltárási adatokat,
ha vannak, a talajmechanikai szakvéleménynek az építésszervezést érintő meg­
állapításait, a terepviszonyokat, a kitűzési adatokat vízszintes és magassági érte­
lemben, valam int a hidrológiai adatokat. A környező meglevő és tervezett útháló-
271
:zat hosszán kívül meg kell adni az utak minőségét, burkolatszélességét és emelke­
dési viszonyait, vasúti szállítás esetén a fogadóállomás, esetleg nyíltvonali kirakás
kapacitását, és vízi szállítás esetén az uszályok rakodási lehetőségét. Töltésépítés­
nél közölni kell az anyagnyerőhelyeket, és ha mód van egyéb helyi anyag (kő,
kavics, homok) beszerzésére, rá kell m utatni annak lehetőségére.
Részletesen ism ertetni kell a munkahely elrendezését. I tt kell kitérni a belső vég­
leges és ideiglenes úthálózat kiépítésére, az anyagdepóniák és raktárak nagyságára
és elhelyezésére, a rakodási módra és a belső anyagszállítás ismertetésére. Tárgyalni
és indokolni kell az előkészítő és segédüzemek nagyságát és telepítését. Ilyenek
a kavicsosztályozó, betongyár, előregyártó telep, ács- és vastelep, üzemanyagtelep,
különféle javítóműhelyek stb.
Törekedni kell arra, hogy a munkahely osztályozott adalékanyagot kapjon, így
nincs szükség munkahelyi osztályozásra. Az építési munka iparosítása és az ebből
folyó előnyök érdekében törekedni kell a vízépítési m unkáknál a mennél szélesebb
körű előregyártásra. Arra is törekedni kell, hogy az elemeket lehetőleg telepített
előregyártó üzemből szerezzük be. Az üzemi előregyártás minősége jobban bizto­
sított és nem terheli a munkahelyet az előregyártással járó sok gond. Helyszíni
előregyártásról csak akkor kell gondoskodni, ha olyan elemekre is szükség van,
amelyek nem szerezhetők be, vagy méreteik m iatt nem szállíthatók. Az előre­
gyártással kapcsolatban természetesn gondoskodni kell a megfelelő szállító- és
emelőberendezésekről.
Figyelembe kell venni a helyszínen meglevő és különböző célra felhasználható
épületeket. Közölni kell az ideiglenes víz- és energiaellátás megoldását. A vízellátás
vonatkozásában szükség szerint külön kell foglalkozni az üzemi, ivó- és tűzoltóvíz
biztosításával. A villamosenergia-ellátáshoz ütemezve kell összeállítani a külső és
belső világítási, a segédüzemek és az építőgépek energiaigényét. Az így kapott
energiaigényt redukálni kell egy gondosan mérlegelt egyidejűségi tényezővel. A víz­
építési m unkáknál az egyidejűségi tényező a gyakorlatban tág határok között
(0,4—0,7) változik. Indokolni kell az acélszerkezeti telep elhelyezését; nagysága
attól függ, hogy az acélszerkezet készen érkezik-e a munkahelyre, vagy o tt még
be kell rendezkedni gyártásra is. Leghelyesebb az igényt a gyártó vállalattal
tisztázni.
A műszaki leírásban ismertetni kell a földmunka kivitelét, a tervezett gépláncot,
a tömörítés megkívánt m értékét és technológiáját, az alapozás módját, a víztele­
nítést, a beton- és kőmunkák, valam int minden egyéb alapvető munkafolyamat
kiviteli megoldását.
Ismertetni kell továbbá a szociális berendezések számítását és elhelyezését. Ezeket
a munkaerő-szükségleti terv alapján, a mindenkor érvényben levő normák figye­
lembevételével kell megállapítani. (A szociális létesítményekre vonatkozó részle­
tesebb adatokat az 1.63. pontban tárgyaljuk.)
Külön pontban kell ismertetni a balesetelhárítás és munkavédelem megszervezését.
Mind a munkavédelmi berendezések, mind a melléklétesítmények költségvetésének
összeállítása az organizáció tervezőjének feladata. Ha tételes felvonulást kell
tervezni, ennek költségvetését is az organizátor állítja össze.
Végül a műszaki leírásban a pénzügyi ütem terv alapján közölni kell a kiviteli össz­
költséget és a kiviteli időtartam tól függően annak havi, negyedévi vagy éves
bontását.
272
1.32. O rganizációs helyszínrajz
A szükség szerint rétegvonalas organizációs helyszínrajz alapja a generálorganizá­
ciós vagy az általános organizációs helyszínrajz, de ennél m ár nem elegendő az
egyes felvonulási létesítmények vázlatos feltüntetése, hanem a munkahely egész
elrendezését helyszínrajzilag és alapterületileg mérethelyesen és számítással "alá­
tám asztva kell ábrázolni. A felvonulási épületeket úgy kell elhelyezni, hogy azok
végleges építmények helyére ne kerüljenek. Törekedni kell a létesítendő végleges
magasépítmények nyers kiépítésének előrehozására és ezeknek felvonulási épületen­
kénti felhasználására. Az organizációs helyszínrajzba be kell jelölni a szállítási
útvonalakat, arra törekedve, hogy főleg a nagytömegű anyagszállítás egyirányú
legyen és az útvonalak ne keresztezzék egymást. Ez a kérdés összefügg az anyag­
depóniák kijelölésével, amelynél az a cél, hogy a belső szállítási hossz ne haladja
meg a költségnormákba beépített szállítási hosszakat.
Fel kell tüntetni az organizációs helyszínrajzon a kötött pályájú emelőgépek
telepítését, pl. toronydaru, bakdaru stb. és ezek anyagellátását, a mozgó gépek
útvonalait, továbbá a gépek hatósugarát.
Az organizációs elrendezési terv vízszintes síkban ábrázolja a felvonulási létesít­
ményeket, de a helyes tájékoztatás érdekében fel kell tüntetni a magassági szin­
teket is, és szükség szerint a tervet ki kell egészíteni jellegzetes metszetekkel,
amelyeken fel kell tüntetni a kötöttpályás emelőgépek magassági hatásterületét is.
Tartalmaznia kell a tervnek az egyes létesítmények kitűzési adatait.
A beruházó külön megrendelése alapján, nagy m űtárgy építéséhez — különösen
ha az szakaszos tervszolgáltatás alapján készül — az általános szervezési tervet,
(ún. genplánt) kell felfektetni és az egész építési idő alatt vezetni. A genplán alapja
a létesítendő mű helyszínrajza és az organizációs elrendezési terv, és az a felvonulási
terület mindenkori berendezését m utatja. Meghatározott időközökben jelenik meg
és az addig elkészített végleges és ideiglenes létesítményeket, valamint azokat
tünteti fel, amelyeket a következő genplán kiadásáig kitűzik, és építésüket meg­
kezdik. Szakaszos tervszolgáltatás esetén nélkülözhetetlan az Általános szervezési
terv gondos vezetése, m ert ezzel elkerülhető, hogy későbbi tervezés olyan területet
vegyen igénybe, ahol akkor még el nem bontott felvonulási létesítmény áll, és így
annak áthelyezése felesleges kiadást okozna. A genplán minden végleges és ideig­
lenes létesítményt, föld alatti és föld feletti vezetéket a helyi koordináta-rendszer
koordinátáiban adja meg. Természetesen a soron következő Általános szervezési
tervben azok az ideiglenes létesítmények m ár nem szerepelnek, amelyeket — hasz­
nálatuk befejeződvén — időközben m ár elbontottak. Á genplán megjelenési idő­
pontja megállapodás kérdése, de negyedévnél kevesebb nem szokott lenni. Az elren­
dezés szempontjából kritikus időszakban mindig új genplánt kell kiadni. A felvo­
nulási terület kialakítását részletesebben az 1.7. pontban tárgyaljuk, míg az épít­
kezés anyagellátását és a szállítási kérdéseket az 1.8. pontban.
1.33. Organizációs ütem tervek
A részletes megvalósítási ütemterv készítésekor m ár rendelkezésre állnak a kiviteli
tervek, a kiviteli költségvetés, a feltárások és kutatások eredményei, és nem lehet­
nek tisztázatlan szerkezeti és építéstechnológiai kérdések sem. Figyelembe kell
venni az organizációs helyszíni bejárás adatait, valamint a szóba jöhető kivitelező­
vállalat adottságait. A kis munkák kivételével rendelkezésre áll a generálorgani­
18 V íz é p íté s I. k ö t e t
273
zációs vagy általános organizációs megvalósítási ütem terv, teh á t ezek ad atait
figyelembe véve kell most már a részletes ütem tervet összeállítani.
/\_ részletes megvalósítási ütem terv fejrovatai azonosak a generál megvalósítási
ütem terv fejrovataival, de ki kell egészíteni a költségvetési tételszám rovattal.
A munkák felsorolását az építés technológiai folyamatának sorrendjében, a vonat­
kozó költségvetési tételszámokkal együtt kell bevezetni. Mivel egy-egy sorban az
egyidejűleg végzendő munkák szerepelnek, általában a költségvetési tételek össze­
vontan jelentkeznek, de előfordul ennek megfordítottja is, amikor a költségvetési
tételt szét kell bontani.
A megvalósítási ütem terv táblázatos részének kitöltése után kell az egyes m unka-
folyamatok építési időtartam át megállapítani. E zt a munkafolyamatok gondos
elemzése, tapasztalati adatok és az Építési Költségnormák (ÉKN) m unkaidőtéte­
leinek figyelembevétele alapján lehet elvégezni, és ütemvonallal bejelölni. Az idő­
ütemezést általában elegendő havi bontásban megadni. Az ütemvonalak készül­
hetnek sávos formában és hossz-szelvény szerinti ciklogramos formában.
Már itt rám utatunk arra, hogy a sávos ütem terv sorai és a beruházói kívánságok,
valamint egyéb befolyásoló tényezők közti összefüggéseket célszerűen lehet össze­
állítani egy jól elemzett logikai hálóterv alapján. A hálós ütem terveket az 1.4.
pontban tárgyaljuk részletesebben.
Ügyelni kell az egyes munkafolyamatok kiviteli időtartam ának reális megállapí­
tására olyan szempontból is, hogy a szükséges munkaerő lehetőség szerint folya­
matosan és állandóan foglalkoztatva legyen. Nagyobb vízépítési m űtárgyak üte­
mezésekor figyelembe kell venni, hogy technológiai szerelés is van, ezt, valam int
a csatlakozó munkák időszükségletét megfelelő biztonsággal kell előirányozni.
Figyelembe kell venni a beruházó kívánságait különösen akkor, ha több generál-
vállalkozó dolgozik a munkahelyen és azok munkájának egyeztetése a beruházó
feladata.
Egy m unkafolyamat időtartam a szorosan összefügg annak gépesítési fokával. Arra
kell törekedni, hogy a gépek maximálisan ki legyenek használva. Ahol az indokolt,
többműszakos munkával kell számolni. (Ilyenek pl. az állandó víztartás mellett
készülő és a pneumatikus munkák, vagy a nagy értékű földmunkagépekkel vég­
zendő munkák stb.)
A vízépítési munkáknál gondosan mérlegelni kell az egyes évszakokban a vízjárás
ingadozásából, árvízből, jégzajlásból előálló akadályozási tényezőket, és ezeket
figyelembe kell venni az időtartam megállapításakor.
A részletes megvalósítási ütem terv alapján az anyagfelhasználási, az anyagszállí­
tási, az építőgépek, a pénzügyi és munkaerő-ütemtervek a generálorganizációs
ütemterveknél m ondottak szerint készíthetők el. A pénzügyi ütem terv készítésekor
célszerű az időegységre eső költségeket összeadva, a költségösszegező görbét meg­
szerkeszteni, m ert ez szemléletesen m utatja a pénzfelhasználást.
1.4. A SÁVOS É S HÁLÓS Ü T E M T ER V V ÍZ É P ÍT É S I A L K A L M A Z Á SA
A vízépítőiparban az ütem terveket általánosan a sávos ábrázolási módon szokták
kidolgozni. Vonalas munkák esetében használatos még a ciklogramos (hossz­
szelvény szerinti) ábrázolási mód is. Az ütemvonal mindkét esetben a munkafolya­
m at kezdési és befejezési időpontját m utatja, de a ciklogramos ezenkívül még azt
is, hogy adott időpontban az építmény melyik szelvényében folyik adott tevé­
274
kenység. Az eddig használt ütem tervek nem m utatják egyértelműen a munka-
folyamatok technológiai sorrendjét és az azok elvégzésére előírt határidők mozgási
lehetőségét. Nem adnak választ a munkafolyamatok szükségszerű pontos időbeni
kapcsolódására, továbbá nem tűnik ki belőlük hangsúlyozottan, hogy melyik
tevékenység befolyásolja döntően a befejezési határidőt és melyik kevésbé. Az
ütemtervek gyakran előforduló átdolgozása, ami a részhatáridők eltolódása m iatt
válik szükségessé, igen nagy m unkát jelent, m ert az adott formában azok gépiesen
nem végezhetők el.
Az em lített hátrányok elkerülésére külföldön már mintegy tizenöt év óta bevezették
a hálós ütemezési módszert, amely számos változatban terjedt el az egész világon.
A sávos ütem terv a végrehajtandó feladatokat adja meg, minden különösebb
logikai összefüggésre hivatkozás nélkül. A hálós ütem terv alapja lehet azoknak
a sávos ütemterveknek, amelyek az egyes részfeladatokat végző építésvezetők
m unkáját ütemezik. Minden változatnak közös alapja, hogy az egymás után
vagy párhuzamosan végbemenő tevékenységeket, azokat kölcsönös összefüggésük­
ben logikus és pontos időbeni kapcsolatot m utató hálóval grafikusan ábrázolják.
A különböző hálós tervezési módoknak ma m ár nálunk is nagy irodalma van.
A sokféle módszer között hazánkban leginkább az ún. CPM ( = Critical P ath Me-
thod= kritikus út) módszere kezd elterjedni egyre szélesebb körben.
A hálós programozás a vízépítés területén elsősorban nagyobb komplex beruházá­
sok tervezésénél használható, ahol sok tevékenység összehangolása szükséges.
Célszerűen lehet alkalmazni akkor, ha a beruházást a lehető legrövidebb idő
alatt kell lebonyolítani. A módszer alkalmas tervezési feladatok programozására
is. H átránya, hogy a hálós ütem tervek készítése jóval több m unkát igényel, m int
a sávos ütem tervek, de ez a többletráfordítás a gazdaságosabb építésben — m int
azt sok külföldi példa m utatja — többszörösen megtérülhet.
A hálós tervezés kétségtelen előnye, hogy a munkafolyamatok időbeni kapcsoló­
dása szemléletes, rögzíti a kritikus m unkafolyamatokat és azok kezdési és befejezési
időpontjait, valam int az adott körülmények között a legrövidebb megvalósítási
időt. Előnye továbbá, hogy lehetővé teszi az alternatív időtervezést, és — mivel
alkalmas a gépi feldolgozásra —- a program gyors átdolgozását váratlan akadályok
által előidézett esetekben, m ert a helyzet felmérését és a legfontosabb teendők
kijelölését gépiessé teszi. Rá kell m utatnunk, hogy a hálós tervezés feltétlenül
pontosabb, célravezetőbb és korszerűbb programozási módszer, m int a sávos
ütemezés, de — mivel jóval több m unkát igényel — elsősorban o tt van értelme,
ahol a pontosabb ütemezés szükséges, és nincsenek előre fel nem mérhető akadá­
lyok.
Nem célunk a hálós tervezés részletesebb bemutatása, ezért csak az alapvető
fogalmak és a CPM-módszer ismertetésére szorítkozunk.
A hálós tervezésnek két eleme v a n : a tevékenység és az esemény. A tevékenység
mindig egy időtartam ot, az esemény pedig egy időpontot jelent. Tevékenység
lehet tehát minden időigényes folyamat. K ét csoportra osztható: úgymint közvet­
len termelő (pl. földkitermelés, dúcolás, csőfektetés stb.) és nem termelő (hatósági
engedélyek, szerződéskötés, tervezés stb.) tevékenységekre.
Esemény a tevékenységnek kezdeti és befejezési időpontja, tehát időbeli kiterje­
dése nincs.
az „ i” esemény jelölése i,
az „ij” tevékenység jelölése ij vagy i —/'.
18 *
275

A két elemen kívül a háló tartalm azhat ún. látszattevékenységet is, amelynek
id ő ta rta m a ^ 0, szerepe, hogy két esemény egymásutániságát jelöli. Az „ij” lát­
szattevékenység jelölése szaggatott vonal: i ------------- * /
A hálótervezés lépései:
az előkészítő munka,
az logikai (technológiai) elemzés,
az időelemzés.
Az előkészítő munka részei:
a tevékenységjegyzék összeállítása és
az időadatok megállapítása.
A tevékenységek összegyűjtése és jegyzékbe foglalása előtt el kell dönteni, milyen
részletes legyen a háló. Ennek megfelelően — a költségvetések felhasználásával —
ki kell gyűjteni a termelő tevékenységeket és meg kell állapítani az összes egyél)
időigényes folyam atokat is (szerződéskötés, megrendelés, beton szilárdulása stb.).
A tevékeny ségjegyzék a kigyűjtött tevékenységek felsorolása technológiai sorrend­
ben.
Minden egyes tevékenységnek meg kell határozni az előirányozható szükséges
időtartam át, lényegében ugyanúgy, mint a sávos ütemezés esetén: műszaki
becsléssel, vagy az ÉK N munkaidőat atai alapján. A CPM-módszernél egyetlen
időadattal jellemzik a tevékenységet.
A logikai elemzés célja, hogy létrehozza a létesítmény megvalósítási modelljét,
feltárja és ábrázolja azokat a technológiai, szervezési, logikai kapcsolatokat, ame­
lyeket a létesítmény megvalósítási sorrendjében feltétlenül be kell tartani.
A logikai elemzés során két tevékenység viszonyát kell mérlegelni. A két tevékeny­
ség lehet egymástól független, ekkor ábrázolási módjuk:
A r,
-----> E i
& -
(vagyis A időben független B-től; A tevékenység eredménye E x esemény, B
tevékenység eredménye E 2 esemény bekövetkezése).
Ha két tevékenység időben összefügg egymással, akkor vagy egyidejűség áll fenn,
és ilyenkor egyetlen nyíllal kell ábrázolni azokat;
A, B r*
—— E
(vagyis A és B egyidejűleg folyik, a két tevékenység együttes eredménye: E
esemény), vagy egymásutániság, akkor az ábrázolási mód:
[A-nak meg kell előznie B-1, teh á t A tevékenység befejeződése (E esemény bekö­
vetkezése) után kezdődik B tevékenység].
A tevékenységek között egyértelműen meghatározható technológiai-logikai és idő­
beli kapcsolat áll fenn, ami azt jelenti, hogy bármely tevékenység előtt be kell
fejeződniük bizonyos más tevékenységeknek, ill. egy-egy tevékenység befejeződé­
sével megteremtődik a feltétele új tevékenységek kezdésének.
Fontos szabály, hogy ugyanazt a két eseményt csak egyetlen egy tevékenység
kapcsolhatja össze. Amennyiben valamely esemény bekövetkezésével két tevé­
276
kenység indulhat meg, de mindkettőnek befejeződése szükséges ahhoz, hogy egy
harmadik tevékenység elkezdődhessék, akkor egy látszattevékenység beiktatásával
ju ttatju k kifejezésre a folyamatok között fennálló technológiai összefüggéseket.
A hálózatszerkesztés nagy gyakorlatot kívánó, eléggé bonyolult feladat, amelynek
nehézségei munka közben tűnnek ki. Ahhoz, hogy tartalm ilag és logikailag helyes
hálót szerkesszünk, a kivitelezendő létesítmény műszaki terveinek, belső össze­
függéseinek és műszaki—technológiai folyamatainak alapos ismerete szükséges.
Különösen áll ez a vízépítési m unkákra, ahol m ár a hálószerkesztés közben is
állandóan figyelemmel kell lenni a víz jelenlétére és annak a tevékenységeket be­
folyásoló hatására.
A háló első megszerkesztése —- még ha technológiailag és geometriailag helyes i s __
legtöbbször átdolgozásra szorul, hogy az áttekinthetőséget és érthetőséget zavaró
ábrázolási mód megszűnjék.
A hálózat elkészülte után az eseményeket beszámozzák, a kezdő esemény száma
általában 0. Szabály, hogy minden nyíl végén nagyobb számnak kell lennie, m int
elején. A tevékenységek nevét a továbbiakban az előttük és utánuk álló esemény
száma adja meg.
E2 E i (2, 4 tevékenység)
A számpárokat a tevékenységjegyzékbe vissza kell vezetni.
H átra van még a hálótervezés utolsó lépése, az időelemzés. A háló elkészülte után
az egyes tevékenységek időtartam át rájegyzik a nyilakra és számítják az események
bekövetkezésének időpontjait.
Először számítani kell az események számozási rendjében előrehaladva az egyes
események legkorábbi bekövetkezésének időpontját, és ezt célszerű az eseményt
jelző kör fölé írni. A kezdő esemény legkorábbi bekövetkezésének időpontja definí­
ciószerűen 0.
Az esemény legkorábbi bekövetkezésének időpontját megkapjuk, ha a megelőző
esemény legkorábbi bekövetkezésének időpontjához hozzáadjuk a köztük levő
tevékenység időtartam át. H a egy eseménybe több nyíl m utat, az összeadást
minden nyíl mentén el kell végezni, és az összegek közül a legnagyobb adja a
legkorábbi bekövetkezés időpontját. Ez könnyen belátható, hiszen a leghosszabb
tevékenységsornak is le kell játszódnia ahhoz, hogy az esemény bekövetkezhessék.
Az utolsó — záró — esemény legkorábbi bekövetkezési időpontja adja egyben az
építés befejezésének időpontját.
Másodszor számítani kell az egyes események legkésőbbi bekövetkezésének idő­
pontját. Az utolsó esemény legkésőbbi bekövetkezésének időpontja definíciószerű­
en azonos a legkorábbi bekövetkezések időpontjával. Az utolsó eseménytől a számo­
zási sorrendben visszafelé haladva minden esemény legkésőbbi bekövetkezési idő­
pontját célszerű az eseményt jelző kör alá írni. Az esemény legkésőbbi bekövetke­
zésének időpontját megkapjuk, ha az azt követő esemény legkésőbbi időpontjá­
ból levonjuk a köztük levő tevékenység időtartam át. Ha egy eseményből több
nyíl m utat, a kivonást minden nyíl mentén el kell végezni, és az eredmények
közül a legkisebb adja a legkésőbbi bekövetkezés időpontját. Ez azért van így,
m ert a véghatáridőig még a leghosszabb tevékenységsornak is le kell játszódnia.
Helyes számítás esetén a kezdő esemény legkésőbbi bekövetkezési időpontjaként
is 0 adódik.
A legkorábbi és a legkésőbbi bekövetkezés időpontja egyes eseményeknél külön­
bözik, a különbséget időtartaléknak nevezzük. Ha a két időpont egybeesik vagy-
277
is nincs időtartalék — az eseményt kritikus eseménynek nevezzük. A kritikus
eseményeket összekötő tevékenységsor neve kritikus út. A kritikus út által meg­
határozott idő jelenti az építés — adott körülmények közt szám ított — megvaló­
sításának legrövidebb idejét.
Az építésvezetőnek elsősorban a kritikus úton levő tevékenységeket kell figyelem­
mel kísérnie, és ha ezeknél lemaradás tapasztalható, közbe kell lépnie annak meg­
szüntetésére.
Az időelemzést célszerű táblázatos formában elvégezni. Ha a tevékenységek idejét
táblázatban adjuk meg, akkor az időelemzés a hosszadalmas és fárasztó kézi fel­
dolgozás helyett géppel is elvégezhető.
Az alaptáblázat a háló és a tevékeny ségjegyzék minden ad atát tartalm azza. A leg­
korábbi bekövetkezés időpontját (Tj) a táblázat jobb oldali oszlopában, a leg­
későbbi időpontot (7’2) a táblázat alsó sorában célszerű feltüntetni.
A 1\ oszlopot a T2 sor alá másolva és abból kivonva megkapjuk a tartalékidőket.
Ahol ez 0, ott vannak a kritikus események, az ezeket összekötő út a kritikus út.
Az időelemzés leírt módon megszerkesztett táblázatát a I I I . 1-2. ábrán m utatjuk
be. Az alaptáblázat helyes felállítása esetén az átlós vonal alá számérték nem
kerülhet, m ert az azt jelentené, hogy a tevékenységet nem a számok növekedésének
sorrendjében határozzuk meg, ami ellenkezik az ism ertetett szabállyal.
111.1-2. ábra. Időelemzési űrlap
278
A hálós tervezés alkalmas bizonyos szempontok szerinti optimalizálásra. Például,
ha olyan feladatunk van, hogy a lehető legrövidebb idő alatt kell az építést lefoly­
tatni, vagy a beruházó, ill. kivitelező szempontjából legolcsóbban, vagy a meglevő
kapacitások (munkaerő, gép stb.) lehető legegyenletesebb felhasználásával építsünk.
Ütköző érdekek esetén az organizátor döntése szerint kerül ez vagy az a szempont
kedvezményezett helyzetbe.
Amikor sok lehetőségből kell kiválasztani az optimálisát, ezt bizonyos esetekben
csak a lineáris programozás m atematikai módszerével lehet elvégezni. Ilyen eset
pl. a nagy területen folyó szállításos földmunka optimalizálása. Ennek ismertetése
meghaladja azonban e könyv feladatát.
I tt m utatunk rá, hogy a részletes ütem tervek alapadatait képező különböző ki­
gyűjtések (anyag, munkaidő-szükséglet, költség) a költségvetés gépi készítésével
egyidőben gépi úton elkészíthetők. Az ehhez szükséges ÉK N -adatokat az Építő­
ipari Számítástechnikai és Ügyvitelgépesítési Vállalat, valam int a Fővárosi Épí­
tőipari Üzemgazdasági és Ügyviteltechnikai Iroda gépi kigyűjtéshez feldolgozták.
A „K ” és „M” tételek egységárelemzéseit a feldolgozáshoz külön kell megadni.
1.5. A VÁLLALATI ORGANIZÁCIÓ KIDOL GO ZÁ SA
A kivitelező vállalat a megrendeléssel együtt kézhez kapott kiviteli tervek alapján
köt szerződést a beruházóval.
A kivitelező vállalat erre illetékes központi szerve m ár a tervek felülvizsgálatakor
részletesen megismeri a vállalat feladatát. Az organizációs tervek gondos áttanul­
mányozása alapján, a helyszíni viszonyok és a vállalati felkészültség figyelembe­
vételével elkészíti a részletterveknek megfelelő mélységben a vállalati organizációs
tervet.
A tervezői részletes organizációs tervdokumentációból a kivitelezőnek a megvaló­
sítási ütem terv további bontását kell gondosan elvégeznie.
Ebben a pontban a következő vállalati organizációs tevékenységekről lesz szó:
m unkam enetterv kidolgozása,
munkaerőlétszám ütem terv kidolgozása,
anyagszükségleti ütem terv ellenőrzése,
anyagszállítási ütem terv ellenőrzése,
gépfelhasználási ütem terv kidolgozása,
részletes technológiai utasítások kidolgozása,
téli munka megszervezése.
A megvalósítási ütem terv felbontásához az ún. munkamenettervet kell elkészíteni
( I I 1.1-3. ábra). Tekintettel arra, hogy a m unkam enetterv m ár az építéshely
igényének megfelelő részletes ütemezés, célszerű az időütemezést heti bontásban
elkészíteni.
A munkaigényességet a mennyiségrovat (5) és az ÉKN-normák segítségével kell
kiszámítani a
összefüggés alapján, ahol Q a munkaigényesség műszakfőben; V mennyiség a
megfelelő természetes egységben; N az ÉK N normaóra (fő/természetes egység).
279
 Költség Létszám alkalmazandó gépek meghatározása stb. Megtervezi a munkahely berendezését
Sor­ vetés Munka- (ezt részletesebben az 1.6. pontban tárgyaljuk). Gondoskodik az építőgépek bizto­
Munka Mérték- Mennyi­ Kö/tséc igény Szakmunkás S e g é d ­ Munka-
szám tétel­ megnevezése egység ség Ft múszakbar. M e g n e ­
m unkás
napok sításáról stb. Helyes, ha ezekbe az előkészítő m unkákba m ár a helyszíni építés-
szám vezés Fö FÖ vezetőt is bevonják.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Nagy vízi m űtárgyak kivitelezését gyakran végzik fokozatos tervszolgáltatással:
készített részleges tervdokumentáció alapján.
' A kivitelező vállalatnak kell megszervezni a több évig tartó építkezés gazdaságos.
I I 1.1-3. ábra. M unkamenetterv téli munkáját is. (Ezt részletesebben a 2.6. pontban tárgyaljuk.)

A létszám és a m unkanap rovatokat úgy kell kitölteni, hogy megadjuk a munka­

folyamat tervezett idejét és ehhez számítjuk a szükséges létszámot a következő
összefüggés alapján:
ahol L a létszám főben; T a munkaidő műszakban; Q a munkaigényesség.
A felvonulás és levonulás létszámigényét az egy főre eső csökkentett átlagos havi
termelési érték alapján lehet kiszámítani.
A munkaerőlétszám ütemterv kidolgozható a munkamenet ütem terve alapján.
A létszámingadozás helyes elbírálására célszerű kiszámítani a létszámváltozási
együtthatót, amely a maximális és az átlaglétszám hányadosa, és értéke minél
közelebb esik az egyhez, annál kedvezőbb a létszámingadozás. Nagy munkáknál
a létszámváltozási együttható általában 1,4—1,5, kisebb munkánál 1,8—2,0 értékig
elfogadható.
A tervezői részletes organizáció anyagszükségleti és az ezt kiegészítő anyagszállítási
ütemtervét a kivitelezőnek ellenőriznie kell a m unkam enetterv alapján.
Az anyagszállítási módokat részletesebben az 1.7. pontban tárgyaljuk.
A m unkam enetterv alapján össze kell állítani a gépfelhasználási ütemtervet. Rova­
ta it a I I 1.1-4. ábrán m utatjuk be.
Nagy vízépítési létesítmények építését gépláncok kialakításával kell korszerűen
megszervezni. Fontos a vezérgép és a kiszolgáló gépek teljesítményének összehan­
golása. Cél meghatározni a vezérgép maximális teljesítményéhez szükséges kiszol­
gálógépeket és járm űveket. Ez egyaránt szükséges mind a vonalas, mind a műtárgy­
munkáknál.
Az előbbiek szerint kidolgozott vállalati munkamenetterven és a többi ütemterven
belül a vállalat központja szükség szerint részletes technológiai utasítást dolgoz ki
az építésvezető részére. Ilyen lehet pl. táblás zsaluzás, betonozási tömbök beosz­
tása, a beton bedolgozása, betonacél-szerelés bemelése, vagy földmunkánál az
Egy műszak alatt
Átlagos gép- Munkahetek
Sor­ Gépek megneve­ Mérték­Elvégzendő A gépmax. kihasználas, Gépek
szám zése és típusa egység munka teljesítménye °U W5-100 száma 1 3 4 5
mennyisége
1 2 3 4 5 6 7 8
111.1-4. ábra. Gépfelhasználási ütem terv
1.6. AZ É P ÍT É S I MUNKAHELY V E Z E T É SE
A munkahely legfőbb gazdája és irányítója az építésvezető. Feltétlenül részt kell
vennie a munkahely átadásában, ill. átvételében, és meg kell győződnie arról,
hogy az építési terület megfelel-e a tervezettnek. Ha olyan akadályokat észlel,
amelyek a felvonulást vagy az építést befolyásolják, úgy azokat jegyzőkönyvileg
észrevételeznie kell. Át kell vennie beruházótól a kitűzési és magassági alapponto­
kat. Az építésvezető első és legfontosabb feladata, áttanulmányozni a kiviteli
tervdokumentációt, hogy ennek alapján megismerje és tudja, m it kell építenie.
Az organizációs terv minden lényeges kérdésre felvilágosítást ad, és ennek alapján
kell az építésvezetőnek a tényleges kiviteli m unkát átgondolnia, részleteiben meg­
szerveznie. A munka nagysága szerint ehhez több-kevesebb műszaki és adminiszt­
rációs személyzet áll rendelkezésére, akik a beosztásuk szerinti feladatokat elvégzik,
de az építésvezető csak akkor lehet igazán gazdája az építésnek, ha mindenről,
ami a munkahelyen történik, időben tájékozott, a szükséges intézkedéseket azonnal
megteszi és végrehajtásukat folyamatosan ellenőrzi.
1.61. A z építésvezetők organizációs feladatai
Az építésvezető helyszíni m unkáját a felvonulási létesítmények átgondolt sorrend­
ben való megépítésével kezdi. Egyszerűbb a feladata, ha tételes felvonulást kell meg­
szerveznie, m ert akkor az organizációs tervben már rögzítve vannak a tennivalók.
Lényegesen más a százalékos felvonulás esete, m ert akkor magának kel) eldöntenie,
milyen módon elégítse ki saját felvonulási igényeit, el kell döntenie, hogy az egyes
létesítményeket milyen terjedelemben és minőségben építi meg, hogy az ménnél
kevesebbe kerüljön, de a célnak megfeleljen. Százalékos felvonulási költségelő­
irányzat esetében ugyanis minden megtakarítás a kivitelező vállalaté. Gondoskod­
nia kell arról, hogy a szükséges felszerelést az ütemtervnek megfelelő időben meg­
kapja, anyagot kell rendelnie, létszámot kell biztosítania stb. Amíg kis munkáknál
mindezeket magának kell elintéznie, addig nagy munkáknál a kivitelező vállalat
központi szervezete végzi az előkészítő m unkákat, helyesen az építésvezető bevo­
násával.
Élővízzel kapcsolatos m unkák építésvezetőjének azonnal meg kell szerveznie a
7 vízállás előírt időpontokban való leolvasását és az árvízi előrejelzést. Az építési
munkák jó megszervezésének alapja, hogy a kiviteli és organizációs tervek részletes
ismeretében az összes munkafolyamatokra elvégezze a tervfelbontást és a brigá­
dokra osztott m unkautalványozást.
Az építésvezető kötelessége a megvalósítási ütem terv állandó szemmel tartása és.
a tényleges helyzetnek megfelelően az elvégzett munkák időtartam ának rögzítése,

280 281
így azonnal megállapítható, hol van lemaradás, és gondoskodnia kell annak be­
hozásáról.
Az építésvezető közvetlen beosztottja és m unkatársa a munkavezető. Nagyobb
munkánál és több munkavezető esetén a munkavezető a teljes jogú helyettese.
1.62. Építéslielyi okmányok
Az építésvezetőnek a műszaki és gazdasági feladatain kívül számos adminisztrációs
feladata is van. Ezek közül a legfontosabbak az építési, a felmérési és a balesetvédelmi
napló vezetése.
Az építési napló a munkahely legfontosabb okmánya, naprakész pontos vezetése
egyaránt érdeke mind a beruházónak, mind a kivitelezőnek. Az építési napló
vezetésére és tartalm ára vonatkozólag pontos előírások vannak. Jelenleg a 14/1970.
ÉVM számú rendelet és annak 1. számú melléklete szabályozza az építési napló
vezetését.
Az építési naplót a szerződés vállalkozója képviseletében az építésvezető vagy
helyettese vezeti. A megrendelő képviseletében a műszaki ellenőr jogosult az építési
naplóba bejegyzésre. Más személy, pl. a tervezői művezető csak meghatalmazásá­
nak keretei között tehet bejegyzést.
Különösen fontos a rendeletnek az a megállapítása, hogy a naplóbejegyzés aláírá­
sának elmulasztása is a bejegyzésben foglaltak tudomásulvételét jelenti. Az építési
naplót a megrendelő a szerződésben m eghatározott időközben -— de legalább 15
naponként — köteles külön felhívás nélkül is ellenőrizni. A megrendelő a vállalkozó
bejegyzéseire az ellenőrzési időközben észrevételt, a vállalkozó pedig a megrendelő
bejegyzéseire három napon belül ellenészrevételt tehet, a felek egymás bejegyzéseit
azonban észrevétel hiányában is kötelesek aláírni.
A naplóvezetés általános szabályain túlmenően különösen fontos a vízépítési
m unkáknál a naplórész napi jelentésében a külső hőmérséklet naponta háromszor:
7, 13 és 21 órakor való leolvasásának, valam int a vízfolyás medrében végzett
munkánál a megrendelő előírása szerint — külön előírás hiányában naponta 7
órakor — a vízmérce leolvasásának adatait feljegyezni. Vállalkozó köteles továbbá
téli időben a jégjárásra vonatkozó adatokat is jelenteni.
Az alvállalkozók kötelesek külön-kiilön építési naplót vezetni.
A felmérési napló tulajdonképpen az építési napló melléklete, amelyben az elvég­
zett munkák m éretadatait szükség szerint idomrajzokkal, a költségvetés beosz­
tásának és tételének megfelelően rendszeresen vezetni kell. Vízépítési munkáknál
az építés során számos olyan munka van, amely víz alá vagy földben elfedésre
kerül, és később nem ellenőrizhető. Ezek m éretadatait azonnal be kell vezetni a
felmérési naplóba. A 14/1970. ÉVM számú rendelet és annak 2. számú melléklete
a felmérési napló vezetését is szabályozza. A rendeletet az Építő- és Szerelőipari
Kivitelezési Szabályzat (ÉKSZ) minden kötete függelékben hozza.
A balesetvédelmi napló vezetése egyike az építésvezető fontos adminisztrációs teen­
dőinek. A havi balesetvédelmi szemléről felvett jegyzőkönyv előírásainak végre­
hajtásáért elsősorban az építésvezető felelős. Adott esetben, ha mégis történt
baleset, a felelősség tisztázásában fontos szerepe van a balesetvédelmi naplónak,
m int építéshelyi okmánynak. A balesetelhárítás kérdésével az 1.9. pontban foglal­
kozunk részletesebben.
282
1.7. A FE L V O N U L Á SI TERÜLET KIALAKÍTÁSA
A felvonulási területnek térben és időben kell az építkezés sokrétű igényeit kielé­
gíteni és célszerű azt a belső anyagmozgatási költségek csökkentése érdekében az
építmény közelében kialakítani.
A felvonulási terület berendezéséhez a következő létesítmények kialakítása és
telepítése tartozik
felvonulási építmények,
ideiglenes melléklétesítmények,
szociális létesítmények,
segédüzemek.
1.71. Felvonulási építmények
Ide tartoznak az ideiglenes irodák, kapus- és őrépület, nyitott és fedett raktárak,
anyagdepóniák stb.
Mindezekre sem normatívák, sem típustervek nincsenek, tehát minden felvonulási
építményt a munka nagyságától, a helyszíni viszonyoktól és a létszámtól függően
egyedileg kell megtervezni. Kisebb m unkáknál célszerű és gazdaságos a lakókocsi­
típusú és konténertípusú felvonulási épületeket alkalmazni. Ha ezekkel az igények
nem kielégíthetőek, mindenképpen törekedni kell az összerakható, előregyártott
felvonulási épületek használatára.
A helyszíni ideiglenes felvonulási épületek telepítési irányelvei a következők:
Az irodák az építési hely bejáratának közelében jól szembetűnő helyen le­
gyenek.
A kapus- vagy őrépület mellett gépkocsiparkírozó helyet kell kialakítani.
A raktárakat belső forgalmi ú t mellett, a felhasználási hely közelében kell
telepíteni.
Az irodákat, kapus- és őrépületeket fűthetőnek kell kiképezni. (Raktárakban
csak a raktáros tartózkodási helyének kell fűthetőnek lenni.)
Az iroda legkisebb belső magassága 2,40 m, melegpadlóval legyen ellátva és
egy irodai dolgozó részére célszerű 5—6 m2 alapterületet biztosítani.
A zárt raktárak ajtajai a szabadból nyíljanak, padlója lehet laptégla vagy sim ított
beton, kivéve a száraz raktárakat (cement, mész), amelyeket fapadlóval kell
ellátni. Belső magasságuk 2,2—2,4 m, legkisebb alapterületük 10 m2. Nagyobb
raktárakat a következő tájékoztató helyszükséglet alapján lehet méretezni, járu­
lékos helyszükséglettel (utak, rézsűk) együtt.
Zsákolt cement 6 m2/10 Mp 1,8 m tárolási magassággal.
É getett mész 8 m2/10 Mp, 1,5 m tárolási magassággal.
Gipsz 6 m2/10 Mp, 1,8 m tárolási magassággal.
Tüzelőanyag-raktár legkisebb alapterületét 20 m2-ben, az üzemanyag-tárolóét
pedig 30 m2-ben célszerű előirányozni.
Külön helyiségben kell raktározni az oxigén és disszugáz-palackokat. A robbanás­
veszélyes helyiségekre előírt követelményeket be kell tartani.
283
I I I . 1-2. táblázat
I tt hívjuk fel a figyelmet a munkahelyi felvonulási utak állandó karbantartásának
A nyag neve H e ly s z ü k s é g le t T á r o lá s i m a g a s s á g fontosságára.
Tájékoztató adatokat a felvonulási utak kialakítására a I II .1-3. táblázat tartal­
1 m 3/ m 2 2 ,0 m
mazza.)
K a v ic s, h o m o k , z ú z a lé k
V íz é p íté si te r m é sk ő 0 ,8 m 3/ m 3 1,5 m Az utakat mindig 3—5% keresztirányú eséssel kell kialakítani és gondoskodni
K ism é r e tű té g la 1000 d b /1 ,3 m 2 1,7 m kell a víz elvezetéséről. Legnagyobb emelkedő 8—10%. A burkolat szélessége
B e to n v a s, e g y e n e s 20 q /m 2 0 .8 m egyirányú forgalom esetén 3,5 m, kétirányú forgalomnál 6 m legyen. Az útpadka
B e to n v a s, k a rik á b a n 16 q /m 2 1.5 m min. szélessége 1 m. Az utak kanyarulati sugara min. 10—15 m.
D eszk a , 2 4 m m -e s 1 ,2 m 3/ m 2 3 ,5 m Az útpálya szélének legkisebb távolsága a kerítéstől 1,5 m, vasúti pálya tengelyé­
P a lló , 50 m m -e s 1,6 m 3/ m 2 3 ,5 m től 3,8 m.
F ű r é sz e lt geren d a 1 ,5 m 3/ m 2 3 ,0 m Salakolt út ma m ár alig jöhet számításba, m ár csak azért is, m ert beszerzési lehe­
G öm bia 1 ,2 m 3/ m 2 2 ,5 m tősége nagyon korlátozott.
B e to n c s ő (20 c m 0 -jű ) f e k te t v e 100 fm /1 3 m 2 1,6 m
A nagy terhelésű útburkolatok céljára megfelelnek az előregyártott beton- és
B e to n c s ő (3 0 c m 0 -jű ) á llítv a 100 fm /2 3 m 2 1,1 m
vasbeton elemekből építhető ideiglenes utak és térburkolatok. Az elemek alakjai
és méretei igen változatosak, súlyuk 0,5—3 t között mozog. Külföldön elterjedten
Robbanótanyagokat és gyutacsokat csak az illetékes bányarendészeti hatóság alkalmazzák.
engedélyével szabad a legkisebb mennyiségben is tárolni. Az engedélyben a tárolás Nagy tömegű földmunkához célszerű helyszíni talajmechanikai laboratóriumot
körülményeit pontosan előírják. felépíteni, amelynek tájékoztató helyszükséglete:
A nyílt depónia területét a I I I .1-2. táblázat alapján lehet megállapítani. előtér 3 m2, iroda 12 m2, vizsgáló 16 m 3 és raktár 4 m2.
Nagy tömegű betonmunkához helyszíni betonlaboratóriumra van szükség a követ­
1.72. Ideiglenes m elléklétesítm ények kező helyszükséglettel:
előtér 3 m2, iroda 12 m2, vizsgáló 16 m2, betonkészítő 20 m2, próbatesttároló
Az épületek közül ide tartozik az ideiglenes laboratórium és a kompresszorház. 8 m2, rak tár 6 m2 és fedett szín 12 m2.
Jellegzetes melléklétesítmény a felvonulási terület ideiglenes közmű- és közlekedési
hálózata, amelynek gazdaságos vonalvezetésük és szerkezeti kialakításuk az anyag- A helyszíni vízellátás biztosításához meg kell állapítani a munkahely vízigényét,
mozgatási és technológiai folyamatok során jelentős költségmegtakarítást eredmé­ amely három tényezőből tevődik össze: az üzemi (építéstechnológiai), az ivó-
nyez. Az ideiglenes közműellátáshoz tartozik a vízellátás, a csatornázás, a felszíni (szociálhigiéniai) és a tűzoltó vízigényből. Az üzemi vízigény megállapításakor azt
vízelvezetés, a villamosenergia- és a sűrítettlevegő-ellátás. az időszakot kell figyelembe venni, amikor a legvízigényesebb munkafolyamatok
A felvonulási úthálózat biztosítja az anyagszállítást. Az utak lehetőleg rövidek és esnek össze. Az ivóvíz-szükségletet a dolgozók létszámának alapján kell számítani,
egyenesek legyenek: törekedni kell a körforgalom kialakítására. külön véve a munkásszálláson lakók és külön a bejárók létszámát. A munkásszál­
láson lakók ivás, főzés, mosdás és mosás szükségletére 100 1, a bejárókra 40 l/'fő/nap
vízmennyiséget lehet számolni. A tűzoltás vízigényét a tűzrendészeti szervek elő­
I I I .i - 3 . táblázat írása szerint kell megállapítani. Tájékoztató adat: 10 1/s tűzoltó víz.
Útburkolat m egválasztása A háromféle vízfelhasználás összege adja a munkahely vízigényét, de ezt még
célszerű 1,5 egyenlőtlenségi tényezővel megnövelni. Nagy vízigényű munkánál
N a p i m a x . fo rg a lo m ,
M p /n a p A b u rk o la t n em e V a s ta g s á g a gazdaságosabb lehet az üzemi és ivóvízhálózat szétválasztása. Élővízfolyások
vize — előzetes vizsgálat alapján — felhasználható üzemi víznek.
Karbantartott földút Oldaleséssel, víztelenítéssel A vízellátás biztosítására, lehetőleg a fogyasztás súlypontjában, tárolótartályt
100
Salakolt vagy kavicsolt 10 —20 cm vastag kell elhelyezni úgy, hogy annak üzemi vízszintje a legmagasabb csap felett 5 m-re
300
legyen.
400 Stabilizált földút max. 3 t kerék­
nyomás 20 —30 cm vastag A helyszíni csatornázást nagy vízi m űtárgyak esetében össze kell kapcsolni a csa­
500 Szórt alapú kavicsolt 10 —20 cm szórt alap, 5 —10 c m tornázás és szennyvíztisztítás végleges megoldásával. Kisebb építkezéseken az
kavics ideiglenes jellegű emésztőgödrök megfelelnek.
800 Szórt alapú makadám 25 cm vastag
Az ideiglenes villamosenergia-ellátást nagy m űtárgyaknál lehetőleg a végleges villa­
800 felett Előregyártott vasbeton burkoló- 10 cm homokos kavicson 12 —15
lemez cm vastag burkolólemez mos hálózat előrehozott megépítésével kell összhangba hozni, hogy az már az építés
üzemét is kiszolgálja. Az energiaigényt az 1.31. pontban tárgyaltak szerint kell
meghatározni. Az ideiglenes villamosenergia-ellátás megtervezését szaktervezővel
284
285
kell elvégeztetni. Az építkezés energiaszükséglete fedezhető közműhálózatról vagy
ideiglenes áramfejlesztő berendezéssel.
A munkahelyek sűrített levegővel ellátása gyakran felmerülő igény. A mennyiségi
igénytől függően szó lehet mobil vagy stabil kompresszor alkalmazásáról. A nagy
teljesítményű kompresszorok működéséhez hűtővízről kell gondoskodni (kb. 7—8
1/m3 levegő).
1.73. Szociális létesítmények
Figyelembe kell venni a mindenkori szociális normákat. Ezek időnként változnak
és egyre nagyobbak a követelmények. Célszerű a szociális épületeket típustervek
alapján kiválasztani. A szociális létesítmények csoportjába tartoznak a munkás-
szállások, az öltözők, mosdók, W.C.-k, orvosi rendelők, melegedők, konyhák és
étkezők. A következőkben néhány adatot közlünk, amelyeket az egyes létesítmé­
nyek tervezésekor figyelembe kell venni.
A munkásszállásokat lehetőleg főközlekedési út mentén, a munkahelytől legfeljebb
2 km távolságban kell építeni. A hálóhelyiség mérete 4 m2/fő, 11 légm3/fő, 2,60
m belső magasság és egy hálóhelyiségben lehetőleg 6 főnél több ne legyen elhe­
lyezve. Nappali társalgó 0,80 m2/fő a szálláson lakók felére számítva. Mosdóhelyi­
ség 0,60 m2/fő, 1 db csap/5 fő, 1 db zuhany/10 fő. W.C. és előtér 1 db W.C./20 férfi
vagy 1 db W.C./15 nő. Vizelde 1 db/40 férfi.
Az öltöző mérete 0,60 m2/fő, egy helyiségben max. 80 fő, előtér 3,5 m2. Az ideiglenes
öltöző és mosdóépület a m unkaterület legtávolabbi pontjától legfeljebb 500 m-re
legyen. Húsz főnél kisebb létszámú munkahelyen, ha szervezett étkezés nincs,
1 m2/fő alapterületű öltöző-étkezőhelyiséget lehet létesíteni.
Öltözőből vagy közös előtérből nyíló mosdóhelyiség 0,25 m2/fő alapterületű legyen.
1 db mosdókagyló/10 fő, 1 db zuhanyozó/20 fő. Öltözőhöz 1 db W.C.-fülke és vizel­
de kell.
W.1C - vagy árny ékszék-csoportok max. 12 fülkével a munkahelytől legfeljebb 100 m-re
telepíthetők, i db W.C.-fülke/20 nő, 1 db W.C.-fülke/25 férfi és vizelde.
Orvosi rendelőt kell építeni minden 500 fő feletti munkahelyen min. 20 m2 alapterü­
lettel (1 db mosdóval) és közös légtérrel 2 db vetkőzőfülkével á 1 m2. Az orvosi
rendelőhöz tartozik egy előtér, 20 m2 váróhelyiség és 1— 1 W.C.
Ha munkásszállás nincs, akkor az orvosi rendelő mellé üzemi fektetőt kell építeni.
1 ágy/100 fő, 6 m2/ l ágy és 15 légm3/ágy.
Melegedőt kell létesíteni téli munkánál a munkahelytől max. 125 m távolságban,
a létszám 1/3-ára 0,30 m2/fő és egy helyiséget max. 50 főre számítva. Előtér 2 m2
és 1—1 db W.C.
1.74. Segédüzemek
Segédüzem a kavicsosztályozó, a betonkeverő-telep, az ácstelep, a vasszerelő­
telep, a helyszíni előregyártó üzem, acélszerkezet-szerelő üzem, gépjavító üzem,
szakipari műhelyek stb. A segédüzemek telepítésének alapelve, hogy az anyagok
felesleges szállításának elkerülésére, az anyagokat előkészítő üzemeket lehetőleg
a bedolgozás helyéhez legközelebb kell elhelyezni.
A kavicsosztályozó üzem feladata, hogy a helyszínen kiterm elt vagy nagy tömegben
odaszállított betonadalék-anyagot megfelelő méretű frakciókra szétválassza. Ma
286
m ár az a törekvés, hogy a homokos kavics osztályozva kerüljön a munkahelyre,
úgyhogy a helyszíni osztályozásnak egyre kevesebb szerepe van az építkezésnél.
Kisebb munkáknál az osztályozás egy-két vibrorosta felállításával elintézhető, de
ahol nagy tömegű minőségi betont kell előállítani és osztályozott anyag szállítása
nem jöhet szóba* o tt komoly osztályozóberendezés felállítása szükséges, ami külön
tervezési m unkát igényel. A helyszíni osztályozót a betonkeverő-üzem mellé kell
telepíteni.
A betonkeverő-telep a vízépítési m űtárgy-munka legfontosabb segédüzeme. I tt
említjük meg, hogy külföldi gyakorlat alapján hazánkban is szélesebb körben rá
kellene térni a transzportbeton használatára. Megfelelő szállítóeszközzel a beton
20—30 km-es körzetben szállítható.
Kisebb m unkáknál még sokáig nélkülözhetetlenek lesznek a mobil betonkeverő­
gépek. Kiválasztásához tudni kell a szükséges kapacitást és az V. fejezet 2.2. pontja
alapján meg lehet állapítani a megfelelő betonkeverő gépet. Telepítésének fő szem­
pontja, hogy az adalékanyag-depónia közvetlen közelében legyen és a műtárgyhoz
is olyan közel kerüljön, amennyire csak lehet.
A nagy vízépítési m űtárgyak betonkeverő-telepének megszervezése körültekintő
megfontolást kíván. A telepítés fő szempontja azonos a kis telepekével, de a nagy­
ságrendje m iatt gondosan kell mérlegelni az adalékanyag útját, m ajd a megkévert
beton szállítását a bedolgozás helyére. Több helyen való betonfelhasználás esetén
az üzemet lehetőleg a felhasználás súlypontjában kell elhelyezni. Mérlegelendő, hogy
egy vagy több mobil vagy telepített betonüzemet célszerű-e alkalmazni.
Az adalékanyag-depónia helyszükségletét a szállítási mód, a kirakás gépesítése, a
szállítás üteme és a tartalékanyag mennyisége befolyásolja. Az egyes frakciókat
fa- vagy előregyártott vasbeton palánkkal kell egymástól elválasztani. A folyama­
tos üzem érdekében az a betongyár a megfelelőbb, amelyben legalább két beton­
keverőgép van. Korszerű betongyár üzeme teljesen autom atikus. A betongyár
óránkénti teljesítménye rendszerint adott. Ellenőrző számításhoz azonban jó
tudni, hogy a betonkeverők nagyságát nem azonos értelemben adják meg min­
denütt. Nálunk és a nyugati országokban pl. egy 500 1-es betonkeverő azt jelenti,
hogy egy keverés mennyisége 500 1. Ezzel szemben pl. a Szovjetunióban a keverő­
dob űrtartalm át értik ezen, tehát annak csak mintegy 70%-a lehet egy keverés
mennyisége. Össze kell hangolni a konténerek és a betongyár egy keverésének
nagyságát, hogy mindig teljes keverést lehessen üríteni a konténerbe. A korszerű
betonüzem ma m ár megkívánja az ömlesztett cement használatát. A szükséges
cementsilók nagyságát és számát a szállítási ütem terv alapján, a kellő tartalék-
képzés figyelembevételével kell megállapítani.
Vízben épülő m űtárgy betonozási munkáihoz az anyagot úszó helyszíni beton­
üzemben készítik. A megkevert betont közvetlenül vagy szállítószalag közbeikta­
tásával ju ttatják a bedolgozás helyére.
Az ácstelep előkészíti és leköti a munkához szükséges zsaluzó- és állványozóanyagot.
Telepítésének szempontjai: közvetlen a fatelep szomszédságában sík területen,
út mellett legyen. A fatelepet körül kell keríteni és nagysága a tárolandó fameny-
nyiségtől függ. Mind a fatelep, mind az ácstelep tűzvédelméről gondoskodni kell.
Az ácstelepet — a kis m unkák kivételével — munkagépekkel kell felszerelni.
Ezek kör- és szalagfűrészek, amelyekhez a felhasználandó faanyag méreteitől
függő kiszolgáló területet kell biztosítani. Hacsak lehet, a gépi feldolgozást fedett
és zárt területen kell végezni, de legalább nyitott védőtetőt kell a gépek fölé
építeni.
287
A vastelepen a. vasbeton szerkezetek acélbetétjeit tárolják, leszabják, hajlítják és
részben összeszerelik. A telep gépi berendezéséhez a vasvágó és vashajlító gépek,
valam int a hegesztőberendezés tartozik. Telepítési és elrendezési szempontjai
azonosak az ácstelepével. A vastelepet a szennyezés elkerülésére salak- vagy
kavicsterítéssel kell kiképezni. A munkagépek és a világítás villamos vezetékei
csak földkábelek lehetnek, m ert balesetveszély m iatt a vastelep felett légvezetéket
alkalmazni nem szabad.
Gépjavításra vonalas munkák esetében célszerű műhelykocsik beállítása, míg a mű­
tárgyaknál a munka nagyságától, az építési idő tartam ától és az építőgépek szá­
mától függően a 20—25 m2-es kis műhelytől kezdve a gépszerelő csarnokig, a leg­
változatosabb megoldások jöhetnek szóba. Döntő annak elhatározása, hogy a hely­
színi gépjavító üzemet milyen nagyságrendi javításra kell berendezni (kis-, közép­
vagy fődarabcserés nagyjavítás). A helyszíni előregyártó üzemet a 2.7. pontban
tárgyaljuk részletesen.
1.8. AZ É P ÍT K E Z É S ANYAGELLÁTÁSA. SZÁLLÍTÁS
Acélszerkezet-összeállító telepről általában csak a nagy vízépítési műtárgymunkák
szervezésekor kell gondoskodni. Az acélszerkezetek szállításával, valam int azok
emelésével és mozgatásával kapcsolatos kérdésekkel m ár az 1.2. pontban, a generál­
organizációs műszaki leírásban foglalkoztunk. A telep kialakítását és helyszükség­
letét leghelyesebb a gyártó és a szerelővállalat ez irányú igényeinek egyeztetése
alapján megállapítani. A szakvállalat közli a telepen szükséges raktárak, műhelyek
és szociális berendezések iránti igényét is. Ezeket az organizátor felülbírálja és
megtervezi elrendezésüket. A tervet véglegesítés előtt újból egyeztetni kell a
szakvállalattal és a beruházóval, hogy a telep megfeleljen mindenben a feladatának.
Vigyázni kell arra, hogy az acélszerkezeti telep villamos légvezeték alá ne kerüljön.
A telepen levő gyártóhelyet 15 cm vastag betonburkolattal, a tárolóteret 15—20
cm vastag salak- vagy kavicsterítéssel kell ellátni, és gondoskodni kell a telepet
kiszolgáló ideiglenes utakról is.
Az építkezés anyagellátását anyagszükségleti és anyagszállítási ütem terv alapján
kell megszervezni. Ilyen ütem tervet minden lényeges főanyagra el kell készíteni,
és ennek alapján kell kijelölni az egyes anyagok depóniáit és raktárait. I tt az
anyagellátást a szállítási lehetőségek kapcsolatában tárgyaljuk. A vízépítési mű­
tárgym unkák tömeganyagai a homokos kavics és a vízépítési terméskő, további
főanyagai a cement, a betonacél, a fa, az előregyártott elemek, és szállítás szem­
pontjából figyelembe kell még venni az acélszerkezeteket. A szállítás módja lehet
vasúti, közúti és vízi szállítás. Leggyakoribb a vasúti és közúti szállítás kom­
binációja.
Ha nagy mennyiségű anyag szállításáról van szó és lehetőség van rá, akkor ideig­
lenes iparvágányt kell építeni, amelynek nyomvonalát az építésszervezés keretében
kell megadni, és gondoskodni kell az iparvágány melletti rakodóterületek kialakí­
tásáról, valam int oldal- és végrakodóról is. A rakterűiét hosszának megállapítása­
kor számítani kell a 25—30 vagonos irányvonatokra, tehát mintegy 300 m hosszú
rakterületet kell kialakítani. Munkahelyi iparvágány nélkül vasúti szállítás esetén
meg kell vizsgálni a nyíltvonali kirakás lehetőségét és a fogadó állomás kezelési
vágányának kapacitását, valam int az állomási rakodóterület bérletének lehetősé­
•388
gét. Meg kell oldani az anyagkirakás gépesítését és a munkahelyre való közúti
szállítást. Az érvényben levő rendeletek szerint vasúti szállítás 50 km-en belül
nem jöhet szóba. Amennyiben a vízépítési munka hajózható folyó medrében vagy
annak közelében készül, meg kell vizsgálni a vízi szállítás lehetőségét.
A vízi szállítás korlátozó tényezői a vízjárási viszonyok és a téli kényszerű szünet.
Hátránya továbbá az aránylag alacsony szállítási sebesség és a rakodás különleges­
sége. Vízépítési munkánál a nagy tömegű kőszállítás okoz különösen gondot . Vízi
szállítás esetében a Duna m ellett csak a dunabogdányi kőbánya, a Tisza m ellett
pedig a tokaji kőbánya köve jöhet szóba. Mindkettő az OVH tulajdonában van,
de kapacitásuk korlátozott, úgy hogy előre tisztázni kell, rendelkezésre állhat-e a
kívánt időpontban a kívánt minőségben a szükséges kőmennyiség. Akadályoztatás
esetén sokszor a munka ütemezését kell megváltoztatni. A kőszállításnál mindig
gondot okoz a gépi rakodás megszervezése, m ert ez megnyugtató módon még sehol
sincs megoldva.
Ha a vízi m űtárgyak építéséhez szükséges kavicsot nem a Folyamszabályozó és
Kavicskotró Vállalat szállítja, hanem a kotrásról és vízi szállításról a kivitelező
vállalatnak kell gondoskodni, akkor ennek gazdaságos megtervezése az organizátor
feladata. Ehhez tanulmányozni kell a vízi szállítás útvonalát, meg kell állapítani a
kotrásra kerülő zátonyokon a vízmélységet, valam int azt, hogy a kotrás milyen
mély legyen, és figyelembe kell venni a rendelkezésre álló úszóberendezéseket (kot­
ró, uszály, dereglye, elevátor, vonató). Tekintettel kell lenni a hajózás kívánalmaira
is és ezek alapján kell megállapítani az évi szállítási napok lehetséges számát, és
erre az időre kell biztosítani a kotró m unkáját is.
Kavics-, kő- és homokszállításokon kívül szóba kerülhet bizonyos acélszerkezeti és
gépi berendezések vízi szállítása is, de csak akkor, ha mind a gyártóműnek, mind
a munkahelynek kikötője és gépi ki- és berakóberendezése van.
1.9. GÉP G A Z D Á L K O D Á S
A gépgazdálkodás helyes megszervezése a kivitelező vállalat feladata. Alapja a pon­
tos és jóformán naprakész nyilvántartás, valam int a gépek állandó m unkára kész,
jó karbantartása. Ennek elengedhetetlen feltétele a helyes TMK (tervszerű meg­
előző karbantartás) megszervezése és a lelkiismeretes javítási és karbantartási
munka. Ez a központi gépgazdálkodás feladata. Nem kevésbé fontos azonban az
egyes építési helyek gépgazdálkodása sem. A gépfelhasználási ütem terv megmu­
tatja a munkához szükséges gépek típusát, darabszámát, átlagos gépkihasználási
százalékát és a munkahelyi igénybevételi idejét. Az építésvezető elsőrendű gépgaz­
dálkodási feladata ezek szigorú betartása, sőt jobb szervezéssel a gépkihasználás
fokozása, és ezáltal a gépigénybevételi idő lehető csökkentése. Ahhoz, hogy az épí­
tésvezető a munkához legalkalmasabb gépet kiválaszthassa, ismernie kell egyrészt
a gépesítendő technológiai folyamatokat és a munka nagyságát, másrészt a szóba
jöhető gépek param étereit és kapacitását. Különös gonddal kell eljárni a géplán­
cok összeállításánál. A vezérgép jó kiválasztása teszi ütőképessé a gépláncot.
A helyes gépgazdálkodáshoz hozzá tartozik annak gazdaságossága is. A munkához
szükséges gépek költségtérülés alapján, ill. elszámolás szempontjából két csoportba
sorolhatók: időarányos gépekre és teljesítményarányos gépekre.
Az időarányos gépek csoportjába tartoznak a magassági anyagmozgatást vagy be­
emelést végző gépek, a melyekre nézve a tervező javaslata alapján az építtető és
19 V íz é p ít é s I. k ö t e t
289
kivitelező a helyszíni bejárási jegyzőkönyvben állapodik meg, rögzítve a gépkivá­
lasztást és a helyszíni munka elvégzéséhez szükséges időt, valam int a gép szállítási
távolságát és toronydaru esetében a készítendő pálya hosszát.
A teljesítményarányos gépek gépköltsége a végzett munka mennyisége alapján a
költségvetési egységárban térül, függetlenül a helyszínen tartás idejétől. A kivite­
lező vállalatnak az az érdeke, hogy olyan korszerű és jó állapotban levő gépeket
biztosítson a munkahelyre, amelyek a gépköltség normákban szereplő reprezenta­
tív gépek hatékonyságát elérik, sőt meghaladják. Az építőgépek nagy értékű gépek
és a termeléstől független, nagy állandó költségei arra ösztönzik a gépgazdálkodót,
hogy a gépeket több műszakban, maximális kihasználás m ellett üzemeltessék. Je­
lentős a gépek szállítási költsége is. Ezért a felesleges szállításokat el kell kerülni.
Ennek érdekében még a javításból kikerült gépet is célszerű kiszállítás előtt újból
átvizsgálni és kipróbálni.
1.10. B A L E SE T E L H Á R ÍT Á S
Az építési munkahely balesetelhárítási teendőinek végrehajtása, a dolgozók testi
épségének és egészségének megóvása az építésvezető egyik alapvető feladata.
A balesetért felelős műszaki vezetőt a legkisebb mulasztás esetén is büntetőjogilag
vonják felelősségre.
A Munka Törvény (1967. évi II. törvény) 17. §. (1) bekezdés szerint a Szakszerveze­
tek Országos Tanácsa (SZOT) látja el a dolgozók biztonsága és egészségvédelme
érdekében ráruházott feladatokat és e kérdésben az állami szervekre és állampol­
gárokra kötelező rendelkezéseket adhat ki.
Alapvető a SZOT 6/1965. (X II. 7.) számú rendeletével kiadott „Általános Baleset­
elhárító és Egészségvédő Óvórendszabály” (ABEO), valam int az 5/1970. ÉVM
rendelettel életbeléptetett „Építőipari Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórend­
szabály” .
A munkahely műszaki dolgozói kötelesek elsajátítani a szükséges egészségvédelmi
és balesetelhárítási ismereteket és ezekből vizsgát kell tenniük (6/1967. SZOT
rendelet 12. §). A munkahelyen foglalkoztatott valamennyi dolgozónak meg kell
ismernie azokat az egészségvédelmi és balesetelhárítási előírásokat és védőeszközö­
ket, amelyek munkakörük biztonságos ellátásához szükségesek. E célból minden
dolgozót munkába állításakor, más m unkára beosztásakor, vagy a munkakörülmé­
nyek jelentős változása esetén oktatásban kell részesíteni, az oktatási anyagból be
kell számoltatni, és az ismeretek eredményes elsajátítását a dolgozó és a közvetlen
felettese az erre szolgáló nyilvántartásban aláírásával igazolja.
A vállalat köteles meghatározni az egyes részlegek vezetőinek munkavédelmi fel­
adatait is.
A munkahely műszaki vezetőjének kötelessége a balesetelhárítás tárgyi feltételei­
nek megteremtése (pl. korlátok, védőtetők, figyelmeztető táblák, védőfelszerelés
stb. elhelyezése).
A munkahelyen fel kell állítani a balesetelhárítás helyi szervezetét. Ennek vezetője
köteles ismerni a mindenkori rendszabályokat és betartatásukról gondoskodnia kell.
(A balesetelhárítási napló vezetéséről és a havi balesetelhárítási szemléről az 1.62.
pontban már szóltunk.)
290
Az üzemi balesetek bejelentéséről, nyilvántartásáról és kivizsgálásáról a 3/1967.
(VII. 21.) számú SZOT szabályzat intézkedik. A vízügyi szolgálat területére érvé­
nyes hatályú végrehajtási utasítást az OVH elnöke 32/1969. OVH szám a la tt
adta ki.
1.11. AZ É P ÍT É S I M UN KÁ K ÁTADÁSA
Az építési munka befejezéséről a kivitelezőnek — az átadás előtt 15 nappal az
építtetőt értesítenie kell. Az építtető a bejelentés alapján köteles kitűzni az á t­
a d á s-á tv é te l időpontját és erre meg kell hívni a kivitelezőt, a tervezőt, az üze­
meltetőt, az érdekelt hatóságokat és a bank képviselőit. A meghívót az eljárás
előtt 8 nappal kézbesíteni kell. Az eljárást az építtető vezeti és arról jegyzőköny­
vet kell felvenni.
Az átadás—átvételi eljárásra kivitelező tartozik átadási tervdokum entációt készí­
teni, amelynek tartalmaznia kell az építés közben elrendelt változtatásokat és az
eredeti tervtől eltérő m éreteket is.
Az átadás—átvételi jegyzőkönyvben fel kell tüntetni:
az el nem végzett munkák tételes felsorolását, azok mennyiségeit és költség-
vetési értékét;
a hibás minőségben készült m unkákat és azok értékét;
a munkák pótlására és kijavítására megállapított határidőket;
az építtető átvételre vonatkozó nyilatkozatát;
a kivitelezőnek és a többi résztvevőnek a jegyzőkönyvben foglaltakra vonat­
kozó nyilatkozatát.
A jegyzőkönyvet minden résztvevőnek — esetleges ellenvéleményének rögzítése
mellett — alá kell írni. A hibákat a kivitelezőnek az előírt időn belül kötbér terhe
mellett ki kell javítania. A kivitelező a rejtett hibákért szavatossággal tartozik.
Az építmény egyes részeit elkészültük után — előzetes megállapodás alapján —
használatba lehet venni. Ehhez az üzemeltetőnek az illetékes hatóságtól az üzemel­
tetési engedélyt be kell szereznie.
Az egész létesítmény átadás—átvételi eljárása során az ilyen részek átadásának is
meg kell történnie.
A jótállási kötelezettségek a munkák átadás—átvétele után kezdődnek. A késede­
lemért a hibás félnek általában kötbért kell fizetnie, amelynek m értékét rendeletek
szabályozzák. A kivitelező hibás teljesítés esetén a hibás rész költségvetési összege
után minőségi kötbért fizet. Ezen kívül mindkét fél kártérítésre is kötelezhető, ha
a másiknak késésével vagy hibás munkáival k árt okozott.
Az átadás—átvételi eljárás vízépítési munkák esetében összefügg az üzembe helye­
zési eljárással. Utóbbit csak akkor lehet m egtartani, ha az előírt vizsgálatokat,
m int pl. műszakrendőri bejárás, munkavédelmi és közegészségügyi vizsgálat,
próbaüzemeltetés stb. m ár elvégezték és a vonatkozó jegyzőkönyvek rendelkezésre
állnak.
19 *
291

2. V ÍZÉPÍTÉSI LÉTESÍTMÉNYEK ÉPÍTÉSÉNEK MŰSZAKI
ÉS GAZDASÁGI MEGSZERVEZÉSE
Ennek a fejezetnek tém ája szorosan kapcsolódik a II. Vízügyi létesítmények építé­
sének általános szempontjai című fejezethez, ezért általában utalunk az abban tár­
gyaltakra. Az ismétlődés elkerülése végett itt szükségszerűen csak röviden érintünk
olyan kérdéseket, amelyeket a II. fejezetben már részletesen ism ertettünk.
2.1. F Ö L D M U N K Á K
A vízépítési földmunkáknak ma már csak elenyésző kis része készül kézi munkával,
ezért a továbbiakban kizárólag a gépi földmunkák megszervezésével foglalkozunk.
Külön tárgyaljuk a vonalas létesítmények és a m űtárgyak földmunkájának szer­
vezését.
2.11. Vonalas földmunkák
A vízépítési vonalas földmunkák munkafolyamataira jellemző, hogy számuk nem
nagy, de az egyes folyamatokat nagy tömegben kell elvégezni és azok ismétlődnek,
ezért folyamatos munkaszervezésre alkalmasak. A munkaszervezés első lépéseként
meg kell ismerni az elvégzendő feladatot; milyen természetű a földmunka, milyen
mennyiségű föld kiemeléséről, deponálásáról, szállításáról és bedolgozásáról van
szó, honnan kell az anyagot kitermelni (mederből, anyaggödörből, szárazon vagy
víz alól), milyen a szállítási távolság és a bedolgozási technológia, milyen fajtájú
és milyen kapacitású földmunkagépe van a vállalatnak, egy gépfajtával milyen
mennyiségű földmunka végezhető vagy milyen gépfajtával milyen mennyiségű
földmunka végezhető, vagy milyen gépcsoportok, gépláncok összeállítására van
szükség.
Felsoroltak ismeretében meghatározható az a gép, amely a tervezett földmunkát
el tudja végezni. Ha az adott feladat — és a gyakorlatban ez a leggyakrabban elő­
forduló eset — csak több gép együttes munkájával, géplánccal végezhető el, a gép­
láncba olyan gépeket keli beállítani és olyan számban, hogy teljesítményük — a
vízépítési létesítmények földmunkájánál előadódó munkakörülményeket figyelembe
véve — összhangban legyen egymással.
A munkaszervezés további feladata a munka megfelelő előkészítése, a mozgó mun­
kahely berendezése, a nyomvonal, a bevágásszélek, a töltésprofil, a depóniahely
kitűzése, valam int a szükséges fa- és bokorirtási m unkálatok elvégzése.
Gondoskodni kell az üzemanyag-ellátás megszervezéséről és a kisebb gépjavítási
munkák helyi elvégzésének lehetőségéről. Az üzemanyag-felvételt úgy kell bizto­
sítani, hogy az a legkisebb munkakieséssel járjon. Fokozott gondot kell fordítani
a gépek előírásszerű karbantartására, valam int azok előírás szerinti üzemeltetésére.
Biztosítani kell a földmunkagépek fel- és elvonulási útját. Nagyobb földmunkák­
nál meg kell teremteni a hírközlési kapcsolatot a gépteleppel, hogy meghibásodás
esetén azonnal intézkedni lehessen.
A földm unkákat általában több műszakban kell megszervezni. Ilyenkor gondos­
kodni kell az éjszakai munkához a munkahely és szükség esetén a szállítóútvonal
megvilágításáról.
292
Az általános munkaszervezési szempontokon kívül az egyes ágazati vonalas föld­
munkáknak sajátos szervezési kérdései vannak.
A fohjamszabályozás során előfordul úszókotrós és szárazkotrós földmunka (1. a
VI. fejezet 4. pontját) is. A folyamszabályozási munkák szervezésekor elsősorban
a vízállási és időjárási viszonyokat kell figyelembe venni. A folyamszabályozási
kotrási munka lényegében a folyó medrének mélyítését, a szelvény bővítését, a fel­
töltődött zátonyok és gázlók kotrása által a szükséges hajózási vízmélység biztosí­
tását jelenti. H a a szabályozási kotrási munka anyaga betonozásra alkalmas ka­
vics, akkor a kotrást általában vedersoros úszókotrókkal kell végezni, különleges
esetben szívókotró is alkalmazható. A szervezési munka keretében meg kell álla­
pítani azt az időtartam ot, ami a la tt a folyó vízállása várhatóan lehetővé teszi a
rendelkezésre álló vedersoros kotróval a kotrási munka elvégzését. Ki kell jelölni
azt a partszakaszt, ahol a kirakott kavics továbbszállítása közúton, esetleg vasúton
a legkönnyebben megoldható. Figyelembe véve a kotró kapacitását, meg kell álla­
pítani a szállítási távolság és a szóba jöhető uszályok nagyságának ismeretében a
szükséges uszályok számát úgy, hogy a kotró munkája folyamatos legyen. Meg kell
szervezni a vontatóhajó m unkáját is, megállapítva, hogy egyszerre egy vagy több
uszályt vontasson. Fejlettebb technológiánál m ár nem vontatókat, hanem maga­
járó uszályokat alkalmaznak.
Ha a kotrandó anyag nem kavics, akkor a folyamszabályozási kotrásokat általában
szívó—nyomó vagy vedersoros nyomókotrókkal végzik, és az anyagot m int zagyot
csövön szállítják a beépítés helyére. A kotrott anyagot ilyen esetben a vezetőmű­
vek mögötti területfeltöltésbe, anyaggödör vagy egyéb mély területek feltöltésébe
lehet elhelyezni. (A hidromechanizációs m unkát a VI. fejezet 4. pontjában ismer­
tetjük.) Annak eldöntése, hogy adott esetben — a kotrandó anyag minőségét és a
szállítási távolságot, valam int a rendelkezésre álló kotróberendezést figyelembe
véve — hidromechanizációs munka szóba jöhet-e, tervezői feladat. A munka meg­
szervezésekor meg kell határozni a kotrási munka sorrendjét, figyelemmel a hajó­
zásra, meg kell állapítani az úszó és a parti csővezeték fektetésének vonalát, ha
szükséges, el kell készíttetni a zagygátakat még a kotró üzembe helyezése előtt, és
gondoskodni kell a kiülepített víz kártétel nélküli visszavezetéséről gravitációs
úton.
Kisebb kotrási munkánál előfordul, hogy a vederláncos úszókotró a kiemelt anya­
got sárhajókra vagy önürítős uszályokra rakja, amik azután terhüket a kijelölt
helyen kiürítik. E zt a m unkát is úgy kell megszervezni, hogy a kotró kapacitásától
függően annak folyamatos munkájához elegendő számú sárhajó és megfelelő von­
tató álljon rendelkezésre.
A kotrási munka megindítása előtt ki kell tűzni a kotrási sáv széleit, hajóról vagy
úszótagról levert facölöpökkel. Mély vízen facölöpök helyett lehorgonyzott bóját
szoktak elhelyezni. A magassági szint kitűzéséhez a munkahelyen ideiglenes víz­
mércét kell elhelyezni és ennek alapján a pillanatnyi vízmélységhez viszonyítva
egyszerű szondázással ellenőrizhető a kotrási munka.
A folyamszabályozási földmunkák másik csoportja a kanyarátvágások földmun­
kája. A szükséges vezérárok földjét a belvízcsatornák építéséhez hasonló módon a
talajvíz felett földnyesővel, alatta pedig vonóvedres kotróval emelik ki. A vezérárok
méretétől, anyagától és a kikerült föld szállítási távolságától függően szóba jöhet
úszókotró alkalmazása is.
Az árvédelmi töltések földmunkájának megszervezését befolyásolja az, hogy új töl­
tés építéséről vagy meglevő töltés megerősítéséről van szó, és hogy a töltéshez fel-
2SSS
 használható anyagot milyen távolságról kell szállítani. Az árvédelmi töltések építé­
sének, m int vonalas földmunkának munkafázisai azonosak a csatornaépítés föld­
m unkájának munkafázisaival, teh át am it erről a kérdésről itt leírtunk, az értelem­
szerűen érvényes a csatornaépítés földmunkájára is.
Árvédelmi töltést célszerű csak szárazon kiterm elt anyagból építeni. Víz alól kiter­
melt szemcsés anyag közvetlenül beépíthető, de a kötött anyagot először közbenső
depóniába kell helyezni és csak kellő kiszikkadás után építhető töltésbe. Kivétel a
hidromechanizációs töltésépítés, amikor vízzel szállított anyagból készül a töltés.
A töltésépítés helyes megszervezéséhez figyelembe kell venni az előzetes feltárási
eredményeket és a talajmechanikai szakvéleményt. A földfejtési munka gépkivá­
lasztásához, ill. a gép kapacitásának reális előirányzásához meg kell ismerni a kije­
lölt anyagnyerőhely fejthetőségi tulajdonságait. Meg kell vizsgálni, hogy a kivá­
lasztott géptípus az adott talajjal szemben hogy viselkedik fejtés, telítődés, ürítés,
tapadás stb. szempontjából. Csapadékra érzékeny talajok esetén a teljesítményt
csak megfelelően csökkentett értékkel lehet figyelembe venni. Általában a szerve­
zéskor a szállítóeszközök típusát, nagyságát és számát a fejtési teljesítmény és a
szállítási hossz alapján kell meghatározni.
A szállítási hossz m ár eleve is döntően h at a szállítási mód megválasztására. Ha a
szállítási hossz rövidebb, m int 50 m, gazdaságos földtolót, ezen felül 900 m-ig föld­
nyesőt kell alkalmazni. Mindkét gépfajta a fejtést és szállítást is végzi. Kotrós
munkához 600—800 m-ig dömper, azon felül billenős tehergépkocsi a szállítás esz­
köze. Szállításos és gumikerekes földnyesős földmunka esetén az ú t karbantartá­
sára talajgyalut és öntözőkocsit kell készenlétben tartani. A szállítás szervezésekor
figyelembe kell venni a géptípustól függően a szállítóút emelkedését is. Dömper és
tehergépkocsi használatát nem célszerű előirányozni, ha a terep emelkedése 8 —10%-
nál nagyobb.
Töltésépítésnél fontos a szállított föld elterítésének jó megszervezése. Az anyag-
minőségtől és a tömörítőgéptől függően m egállapított rétegvastagságot be kell
tartani. A földnyeső általában maga végzi az elterítést, különben a terítés gépe ki­
fejezetten a földtoló. Célszerű külön személyt beállítani az ürítőgépek sorrendjének,
az ürítőhelyek biztosításának és a terítőgépek m unkájának összehangolására és
irányítására. Az elterített földanyag egyenletes tömörítése különösen fontos árvé­
delmi töltések építésénél. Az előírt tömörségi fokot el kell érni, és munka közben
állandóan ellenőrizni kell a tömörítés minőségét. A kivitelezőnek kell eldöntenie,
milyen tömörítőgépet alkalmazzon. Korszerűek és leghatásosabbak a különféle
vibrohengerek és gumihengerek. Töltésépítéshez célszerű a gumihenger és juhláb-
henger együttes alkalmazása. K ötött talaj tömöri tőgépe a vibro-juhláb henger.
A földmunka egyes munkafázisainak előbbi taglalása után az árvédelmi töltés épí­
tésének megszervezése lényegileg tulajdonképpen adott. A gépek kiválaszthatók,
a gépláncok összeállíthatók. A mozgó munkahelyi berendezkedés után először a
töltést az előre megadott, m ajd sokszögeléssel besűrített alappontokhoz viszonyítva
ki kell tűzni. A kitűzés a töltés tengelyvonalának 20—50 m távolságban való kitű­
zésével keződik, m ajd a tengelypontokon keresztül felvett keresztszelvények alap­
ján a rézsűláb vonalában profilléceket kell elhelyezni. A munka folyamán naponta
kell ellenőrizni, hogy a kitűzési jelek nem semmisültek-e meg, és a hiányzókat azon­
nal pótolni kell. Az anyaggödröket csak a sarkaira levert cövekekkel kell meg­
jelölni és a leásási mélységet kell megadni. Az anyaggödröket lehetőleg úgy kell ki­
jelölni, hogy a töltést keresztszállítással lehessen megépíteni. M entett oldalon
anyagnyerőhelyként szóba jöhet a védvonaltól távolabb eső magas fekvésű terep,
294
de ha hullámtéri anyaggödröt kell nyitni, akkor annak széle a töltés lábától 50— 100
m távolságra legyen, az illetékes vízügyi igazgatóság előírása szerint.
A munka megkezdése előtt mind a töltés, mind az anyagnyerőhelyek területéről a
növényzetet, fákat, bokrokat el kell távolítani. A növényzet eltávolítására, és ezt
követően a humuszréteg előírt vastagságban való leszedésére legcélszerűbb gép a
földtoló. Vastagabb törzsű fák tuskóinak kiszedéséhez tuskószedő gépet kell beállí­
tani. A hum uszt lehetőleg két oldalra depóniába kell tolni, hogy a töltés elkészülte
után a visszahumuszolásra rendelkezésre álljon.
A humusz eltávolítása után •— más előírás hiányában — a felületet tárcsás boroná­
val kell m egjáratni, hogy az a még bentm aradt gyökérzetet feldarabolja. Az így
fellazított alapot 15—20 cm vastag első réteg ráterítése után gondosan tömöríteni
kell. Ez után folytatódik a tulajdonképpeni töltésépítési m unka. Már a földmunka
megszervezésekor gondoskodni kell a szállítóútvonalak kijelöléséről és a munka
folyamán azok állandó karbantartásáról, valam int a felületi víz elvezetéséről. Ez
különösen fontos akkor, ha a víz alól kiterm elt anyagot kell szállítani, m ert külö­
nösen a szállítóút elején az anyagból még kifolyó víz annyira eláztathatja az utat,
hogy lehetetlenné válik a további szállítás. A víz alól kiemelt kötött anyagot a
kotró hatósugarán belül közbenső, max. 0,5—1 m magas depóniába kell helyezni.
Ilyenkor biztosítani kell a depóniából kifogyó és a csapadékvíz elvezetését az
anyaggödörbe. Továbbszállítani és bedolgozni az anyagot csak kellő kiszikkadása
után lehet. Azt mindenképpen kerülni kell, hogy közbenső depóniába is m ár szállí­
tással kerüljön az anyag, m ert ez nem gazdaságos. Ha a töltés alatt vízzáró füg­
gönyt kell készíteni, akkor ezt a m unkát m indjárt a humusz eltávolítása után kell
elvégezni. A földből készülő völgyzárógát építését —- bár az koncentrált jellegű
munka —, m int töltésépítést az eddig tárgyaltak alapján kell megszervezni, figye­
lembe véve a rendszerint összetett szelvény kialakításából eredő kívánalmakat.
Mind árvédelmi töltés, mind völgyzárógát építésekor célszerű helyszíni talajm e­
chanikai laboratórium ot felállítani, hogy a földmunka minőségét folyamatosan
ellenőrizni lehessen.
A töltésben építendő m űtárgy m unkáját mindig úgy kell ütemezni, hogy az a töl­
tésépítésig elkészüljön. Mind az új árvédelmi töltés építése, mind a meglevő töltés
erősítése (1. a VI. fejezet 2. pontját) adott körülmények között hidromechanizációs
munkával is elvégezhető. A hidromechanizációs m unkát a VI. fejezet 4. pontjában
ism ertetjük. Tájékoztatásul szolgál, hogy 20—25 m3/fm-nél kisebb térfogatú töl­
tést nem gazdaságos ezzel a módszerrel építeni. A hidromechanizációs munka meg­
szervezése keretében biztosítani kell, hogy az egyes munkarészek olyan ütemben
és sorrendben kövessék egymást, amely a szívó—nyomó kotró folyamatos üzemé­
nek előfeltétele. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a munka kitűzésével egyidejűleg
el kell végezni a terepelőkészítést a beépítés helyén, a parti cső nyomvonalán és a
csőszállító útvonalon, valam int a humuszolást és a szorítógátak építését. A zagyo-
lási munka megkezdése előtt el kell készíteni a letisztult vizet elvezető berendezé­
seket. Ezeket a m unkákat mindig úgy kell ütemezni, hogy az egy parti csőállásból
elvégezhető m unkák befejezése után a csővezetéket a következő szakaszra azonnal
á t lehessen kötni.
A kis vízfolyások m unkáit kiépítési szakaszokra bontva úgy kell megszervezni, hogy
az építés a patak vízlefolyásának biztosítása érdekében az első szakaszból kiindulva
felfelé folyjék. A kis vízfolyások feliszapolódásának folyam atát a vízmosáskötő
művek és egyéb kisműtárgyak építésével lassítani lehet. A szervezést nehezíti a
munkahely nehéz megközelítése m iatt az üzemanyag-szállítás, a szállítóeszközök
295
 és gépek kiválasztása. Lényeges kérdés az építési idő helyes kiválasztása és beüte-
mezése. A váratlan csapadékból eredő nagy tömegű, hirtelen lefolyó víz könnyen
tönkreteheti a félig kész építési m unkát. Kerülni kell, hogy a hó olvadása és a tavaszi
nagyobb csapadék megbonthassa a be nem fejezett m unkát. A keletkezett hibákat
rövid időn belül ki kell javítani.
Az öntöző- és belvízcsatornák földmunkafázisai azonosak az árvédelmi töltések föld­
munkafázisaival. A csatorna hosszát több szakaszra kell bontani, és a gépeket az
egyes szakaszokba úgy kell beállítani, hogy azok a csatlakozó szakaszok kiépítését
egyszerre fejezzék be.
A kiemelt földet általában keresztszállítással építik a kétoldali töltésbe. Hossz­
szállításra csak o tt van szükség, ahol a terep mélyebb, és így a csatornából kikerülő
föld nem elegendő a szomszédos töltésszakaszok építéséhez. A munka megszervezé­
sekor elsősorban erre kell figyelemmel lenni. Belvízcsatornák és élővízfolyások töl­
téseinek lába és a meder széle között célszerű legalább 4 m széles sávot szabadon
hagyni a karbantartógépek közlekedésére. A felvonulással egyidejűleg gondoskodni
kell mind a csatorna, mind a töltés tengelypontjainak és szelvényeinek kitűzéséről.
E zt követi mindkét területről a növényzet és a humusz eltávolítása, am it 50 m szál­
lítási távolságig földtolóval gazdaságos elvégezni. A talajvízszint felett 50 cm-rel
biztonságból abba kell hagyni a száraz földkiemelést. A csatorna szélességétől füg­
gően a földnyesővel vagy hosszirányban, vagy — széles csatornánál — kereszt-
irányban lehet dolgozni. A keresztirányban végzett munkánál rövidebb a szállítási
távolság. Földnyesővel egyik esetben sem lehet a csatorna rézsűjét kialakítani. Ezt
legpontosabban a keresztirányban dolgozó vonóvedres kotró tudja elvégezni.
A víz alóli földkiemelést vonóvedres kotróval célszerű megszervezni. Arra kell tö­
rekedni, hogy a kotró egy állásból m indjárt a helyére tegye az anyagot.
Ha a csatorna teljes szelvénye szárazon emelhető ki, akkor nagyobb csatornák ese­
tében meg kell vizsgálni, nem célszerűbb-e a földnyesővel szemben a termeléke­
nyebb hegybontó kotróval való földkiemelés és szállítás. A rézsűk kotrását ebben
az esetben is vonóköteles kotróval kell elvégezni. Ugyancsak meg kell vizsgálni,
hogy a csatorna mérete és a vízmélység nem tenné-e lehetővé az úszókotrós m unkát.
Több egyenlő értékű változat lehetősége esetén a munkaszervezés keretében kell
eldönteni az alkalmazandó módszert, figyelemmel az építési időre és a gazdaságos­
ságra.
Öntözőtelepek építésének megszervezésekor tekintetbe kell venni az érintett gazda­
ságok kívánságait, hogy az építés a mezőgazdasági termelést lehetőség szerint mi­
nél kevésbé akadályozza. A felületi öntözés világszerte háttérbe szorul az esőszerű
öntözéssel szemben. Felületi öntözőtelepek építésekor a felvonulási munka után a
területet elő kell készíteni a tereprendezési és csatornaépítési m unkára. Az öntöző­
művek kitűzése után kezdődik az építés. Az öntözőtelepek tereprendezési munkáit
a felszíni tagozódástól függően földtolóval vagy földnyesővel kell elvégezni. 50 in­
én túli szállításnál földnyesővel célszerű dolgozni, de figyelembe kell venni, hogy
a m unkát kedvezőtlenül befolyásolja a rendszerint kis (5—10 cm) nyesési réteg­
vastagság. A durva tereprendezés után, a végső sim ítást földgyaluval kell elvégezni.
A kisebb öntöző- és lecsapolócsatornák építéséhez legcélszerűbb a csatornanyitó
eke.
A munkaszervezés legfontosabb feladata a legalkalmasabb gépek kiválasztása és
ezek m unkájának összehangolása. A gépek számának közelítő megállapításához
tájékoztató adat, hogy éves viszonylatban egy földtolóra 450—550 ha, egy föld­
nyesőre 60—70 ha és egy földgyalura 600—900 ha teljesítménnyel lehet számolni.
Tanácsos a rendezendő területet kisebb parcellákra osztva, parcellánként végezni
a tereprendezést.
Az esőszerű öntözőtelepek nyílt csatornáinak építési módjáról m ár szóltunk. A föld
alatti nyomócsőfektetéshez a 0,8—1,0 m mély árok kiemelésének és visszatöltésé­
nek megszervezésekor arra kell törekedni, hogy a gépi földmunka és az azbesztce-
mentcső-fektetés m unkája összhangban legyen. Ilyen kis szelvény árokásóval kia­
lakításakor a gépi munka rendkívül termelékeny, ezért több csőfektető [brigádot
kell beállítani, hogy követni tudják a földkiemelés ütemét. Célszerűbb ehhez a
munkához egy több célú kisgépet beállítani, amelyik a föld kiemelését is és csőfekte­
tés után a föld visszatöltését is elvégzi.
A vízellátási és csatornázási földm unkák egyes munkafázisai különbözőek attól füg­
gően, hogy belsőségben, házak között vagy szabad területen kell végezni a m unkát,
kell-e számítani talajvízre vagy sem, a talajtól függően milyen dúcolást kell alkal­
mazni stb. A vízellátás csővezetékének m unkaárka nem mély, m ert a csövet csak
a fagyhatár alá kell lefektetni és ritkán kerül talajvízbe, ezzel szemben a csatorna
rendszerint eléri a talajvizet. Ezért a csatorna földmunkáját mindig alulról fölfelé,
azaz a folyásiránnyal szemben kell elkezdeni.
A nyíltvíztartás szívókútját mindig az árkon kívül, attól l-v-1,5 m távolságra kell
elhelyezni. Folyamatos szivattyúzás esetén tartalékszivattyúnak kell állandóan a
helyszínen lenni. A kiszivattyúzott víz elvezetéséről is gondoskodni kell.
Lakott területen, ahol a munkagödröt villany-, posta, gáz- vagy egyéb vezeték
keresztezheti, a gépi földmunkát csak fokozott óvatossággal szabad végezni. Leg­
helyesebb ilyenkor a vezetéket előre felderíteni és kézi m unkával szabaddá téve,
deszkaborítással megvédeni és az árkon keresztül fektetett fagerendára felkötve
biztosítani.
A vízellátási és csatornázási földmunka kifejezetten alkalmas folyamatos munka-
szervezésre. A m unkát 200—300 m-es szakaszokra kell felbontani. Legfontosabb
szervezési feladat az adott helyzetben legmegfelelőbb földmunkagép kiválasztása.
Ez korszerűen csak több célra alkalmas gép lehet. A géppel a föld kiemelésén kívül
lehetőleg a dúcolás és csőbeemelési m unkát, az aknák előregyártott elemeinek be­
emelését, valam int a föld visszatöltését is el kell tudni végezni. A visszatöltött föld
réteges tömörítéséhez a különböző vibro tömörítőlapok alkalmasak. Az egyes
munkafázisok gondos elemzésével kell megállapítani, hogy ezekhez egy szakaszon
belül hány és milyen gépre van szükség. A részmunkák ütemezésekor figyelembe
kell venni, hogy a m unkaárkot nyíltvíztartással vagy talajvízszint-süllyesztéssel
kell szárazzá tenni.
Lényegesen egyszerűbb és gyorsabb a munka, ha a vízellátáshoz és csatornázáshoz
műanyag csöveket használunk. A műanyag csöveket az árok szélén az aknák kö­
zeinek megfelelő hosszban előre lefektetik, és a munkaárok kiemelése után egy­
szerre leengedik az árokba. E zt a módszert alkalmazzák akkor is, ha talajvízbe kell
a csővezetéket fektetni.
2.12. Műtárgyak földmunkája
Kisebb vízépítési m űtárgyak földmunkájának megszervezéséről nem kell külön
beszélnünk, m ert az 1. pontban tárgyalt általános építésszervezési ismeretek alap­
ján elvégezhető.
Más munkaszervezést kíván azonban a mederben létesítendő folyami műtárgy épí­
tése. A teljes mederszélességet elfoglaló m űtárgy általában nem készülhet egyetlen
ütemben — kivéve, ha átmetszésben létesül —, m ert a víz lefolyását állandóan biz­
tosítani kell. E zért az építést két vagy több ütemre bontják, hogy a mederszűkítés
következtében előálló duzzasztás mellett a várható maximális víz levonulhasson.
Ha hajózható folyóról van szó, akkor a hajózás zavartalanságát is biztosítani kell
minden ütemben. A mederszűkítés következtében előálló vízsebesség hajózás ese­
tén nem haladhatja még a 3 m/s-ot. Hajózható folyó medrében végzendő minden
munkára engedélyt kell kérni az illetékes Vízügyi Igazgatóságtól és be kell tartani
a KPM Hajózási Főosztály hajóút biztosítására vonatkozó kikötéseit. Ütemre
bontás esetén vizsgálni kell az építés felett húzódó árvédelmi töltéseket megfe-
lelőek-e azok a mederszűkítésből származó duzzasztással szemben. Az egyes üte­
mek munkahelyeit körülzárással kell biztosítani és szivattyúzással kell szárazzá
tenni. Ügy az ütemezés sorrendjét, m int a körülzárás és víztelenítés m ikéntjét a
szaktervező és az organizátor a kivitelezővel összhangban közösen állapítják meg.
A körülzárás anyagának biztosítása és időre leszállítása, valam int a vízről vég­
zendő munkához szükséges úszó egységek és gépi berendezések meghatározása, a
m unka végrehajtásának lehetőleg kis vízállás melletti ütemezése mind átgondolt
szervezéssel jár. A m unkatér víztelenítését úszótagokra szerelt szivattyúval cél­
szerű végrehajtani, a vizet a körülzárás felett átvezetve, a folyóba kell átemelni.
A part melletti körülzárásban végzett földmunkához vonóvedres kotrót vagy hegy­
bontót lehet beállítani, és a földanyagot tehergépkocsival közvetlenül lehet kiszál­
lítani a deponálás helyére. Más szervezést kíván a szigetszerű körülzárásban vég­
zendő földmunka. Ennél két lehetőséget kell összehasonlítani a kiterm elt föld el­
szállítására. A körülzárás és a part között cölöpözött ideiglenes bejáróhidat lehet
építeni, vagy a körülzáráson keresztülemelt anyagot uszályba rakva lehet elszállí­
tani. A kitermelendő föld mennyiségétől és a folyó mederviszonyaitól függően
esetleg szóba jöhet a közvetlen vízbe szórás is, amikor a víz sodrása sodorja el az
anyagot. Megvizsgálandó olyan kábelkotró alkalmazásának célszerűsége, amely az
építkezés későbbi ütemében kábeldaruvá alakítható át. Ha az altalaj kő vagy
szikla, akkor azt robbantással kell kitermelni. A robbantólyukak telepítésének és a
robbantás módjának eldöntésére legcélszerűbb próbarobbantást végezni. A robban­
to tt kövek rakodását hegybontóval lehet végezni. Ha a robbantás eléggé felaprózza
a követ, akkor homlokrakodó is szóba jöhet. Mindenesetre a robbantást úgy kell
megszervezni, hogy utólagos darabolásra, „határozásra” ne legyen szükség. A rob­
bantással végzett sziklafejtést az alapozási sík felett 1,0 m-rel abba kell hagyni,
nehogy a talaj teherbíró képességét és esetleges vízzáróságát csökkentsük.
Ha a m űtárgy nem az élővízben, hanem átvágásban épül, az ártérben akkor is kör­
gáttal kell megvédeni a m unkahelyet az árvíz ellen. A munkagödörből a földet
rendszerint a talajvízszint süllyesztésének védelme mellett emelik ki, ezért a mun­
k át úgy kell beosztani és ütemezni, hogy a kutak építése, a csőszerelés és a szivattyú-
gépházak felállítása, valam int az egész berendezés üzembe helyezése és a talajvíz
leszívása megelőzze a földmunka megkezdését. Gondoskodni kell arról, hogy a
földmunka minden szintjéhez lejáró ú t legyen kiépítve. Meg kell állapítani a föld­
munka elvégzésére legalkalmasabb gépláncot. Kisebb területű lemélyítéseket m ar­
kolókotróval célszerű elvégezni.
Gondos szervezést kíván a mederátvágás és mederáttöltés m unkájának ütemezése
és összhangban való végrehajtása.
Kisebb vízfolyásokon duzzasztógátak, fenékbukók, lépcsők és surrantok építésekor
a vizet elterelő ideiglenes csatornába kell elvezetni, amelyet olyan m érettel kell ki­
építeni, hogy a mederben érkező vízmennyiség kiöntés nélkül levezethető legyen.
298
2.2. K Ö M U N K Á K É S K Ö R A K O D Á SO K
A kőm unkák — elsősorban a folyamszabályozási kőmunkák — szervezése mindig
a következő munkafolyamatok összehangolt megszervezését jelenti:
a kőszállítás szervezése,
a kőrakodások szervezése,
a kőnek a szabályozási műbe való beépítése.
A kőszállítás szervezéséhez kiindulási adatul használhatók a költségvetés és a hely­
színi bejárási jegyzőkönyv adatai, amelyek rögzítik, hogy az adott esetben melyik
kőbányából és milyen hosszú vasúti, közúti és vízi szállítással ju t el a kő a m unka­
helyre.
Egyszerű a megoldás, ha a kőbánya, amelyből a kőanyagot beszerzik, a szabályo­
zásra kerülő vízfolyás mentén van, m int pl. a Dunánál a dunabogdányi, a Tiszánál
a tokaji kőbánya. Ez esetben vagy saját vagy bérelt uszályokkal szállítható a kő.
A szervezés optimuma az, ha az uszályban érkező kőanyag közvetlenül beépíthető
a folyamszabályozási műbe. Előfordul, hogy a követ közbenső depóniába kell rakni,
ha a kőmű építésére csak rövid idő áll rendelkezésre, és a napi kőszükséglet folya­
matosan nem biztosítható a bányából. Ez esetben a mű építése előtt olyan kő­
mennyiséget kell leszállítani, amely a folyamatos bányai szállítással együtt fedezi
a naponta beépítendő kőmennyiséget. A szállítóuszályok szám át az organizációs
adatok ismeretében kell megállapítani, figyelembe véve az uszályok nagyságát, a
munkahely építési és kőkirakási kapacitását is. Alapvető szempont az uszályok
állásidejének csökkentése és az építés egyenletes anyagellátása. Előfordul — külö­
nösen sekély, feliszapolódott mellékágban végzendő munkánál —, hogy az 1,4—
1,8 m merülésű kőszállító uszályok az alacsony vízállás m iatt esetleg a munkahelyet
nem tudják megközelíteni. Ilyenkor a követ á t kell rakni 0,4—0,5 m merülésű de­
reglyékre, ami a költségeket emeli. Ha a kőbánya a szabályozásra kerülő folyótól
távol esik, akkor a szállítás megoldható vasúton és közúton.
A kőrakodások megszervezése egyike a legnehezebb feladatoknak. A kézzel rakodás a
kövek nagy súlya és mennyisége'miatt nehéz és m ár csak azért is kerülni kell, m ert
nem lehet biztosítani hozzá munkaerőt. A kő gépi rakodása sok próbálkozás elle­
nére külföldön sincs megnyugtatóan megoldva. Normál markolóval legfeljebb zú­
zott követ lehet rakodni, de vízépítési terméskövet nem. Felemás megoldás, amikor
a markolót kézzel rakják meg kővel és úgy emelik ki a hajóból. Legjobb az olyan
polipmarkoló használata, amelynek minden karát külön hidraulika mozgat. A ra­
kodás gépesítését szolgálja az a próbálkozás is, hogy a követ az uszályba helyezett
konténerekbe csúsztatják és kirakásnál daruval emelik meg a konténert és ürítik ki
a bedolgozás helyén. Ha állomási depóniából vagy közvetlenül bányából, közúton
szállított követ kell úszó járm űre rakni, akkor a f oly ónak a közúti csatlakozáshoz
közel eső szakaszán provizórikus kikötőt kell létesíteni, amelyről ugyancsak provi­
zórikus csúszdával lehet a követ az uszályba juttatni. A csúszda alkalmazása megkí­
vánja, hogy a rakodás idejére az uszály az ideiglenes kikötőhöz érkezzék. Szervezés
feladata, hogy a közúti és vízi szállítás az átrakás megkönnyítése érdekében össze­
hangolt legyen. Ilyen megoldás csak akkor alkalmazható, ha a szállítás időpontjá­
ban m ár folyik a kőmű építése, továbbá, ha a munkahelyen levő úszó járm űvek
száma lehetővé teszi, hogy az egyik rakodjon, miközben a másik szállít, és a harm a­
dikból pedig folyik a kőmű építése. H a ez a szállítási összhang nem teremthető
meg, akkor a közúton szállított követ önürítős tehergépkocsiból ideiglenes depó­
mába kell üríteni.
299
 Ha az építendő m űtárgy folyamszabályozási depónia, akkor a kőanyag tehergép­
kocsival közvetlenül a depóniáig szállítható. Ha a munkahely csak az egyik part
felől, vízen á t közelíthető meg, akkor ideiglenes le- és feljáróval, kompon kell a
gépkocsit átszállítani, és így vinni a követ átrakás nélkül a depónia helyére. Olyan
vízfolyáson, ahol általában hajózás nincs, célszerű lehet az átszállításra pontonhidat
létesíteni.
Vezetőmű, sarkantyú vagy kőhányás építésekor a beépítési helyre uszállyal érkező
kőanyag kirakható úszódaruval, pontonra állított markolókotróval vagy polip-
markolós rakodógéppel.
Folyami kőm unkát még a legjobb világítás mellett sem szabad éjszaka végezni, a
fokozott balesetveszély m iatt. Ezért a folyamszabályozási m unkák ütemezésével
-— kivéve az úszókotrós m unkát — mindig a nappali világosság időtartam ához kell
alkalmazkodni.
A kőmunkák csoportjába tartozó kőburkolatok építése nem gépesíthető. Munka­
erőhiány m iatt a csak kézzel készíthető kőburkolat helyett más olyan burkolati
megoldás bevezetésével próbálkoznak, amely gépesíthető. Ilyen pl. a partbiztosítás
előregyártott vasbeton gerendák közé rakott forgácskővel, amelynél mind a vas­
beton gerendák elhelyezése, mind a kő berakása géppel végezhető.
Folyamszabályozási kőmunkákhoz a kőszállítást önürítős uszályokkal is próbálták
megoldani. Ez csak ott jöhet szóba, ahol egyszerre nagy tömegben, ömlesztve kerül
a kő beépítésre, és a vízmélység legalább 5—6 m.
2,3. A L A P O Z Á S I M U N K Á K M E G SZ E R V E Z É SE
A műtárgyépítésnek fontos és rendszerint különleges része az alapozási munka.
Ismerni kell az Alapozási munka technológiáját és ennek alapján meghatározva a
munkafolyamat elemeit, a szervezési munka elvégezhető. A technológia alapján
meghatározható a helyszükséglet, a munka ütemezése, az alkalmas géptípus kivá­
lasztása és a gépek száma, és megteremthető a kapcsolat a m űtárgy felépítményének
szervezésével.
Az alapozási m unkák ütemezésénél fő szempont, hogy a munkagödrök minél rövi-
debb ideig legyenek nyitva.
Szárazban végzendő sáv-, lemez- és pilléralapozások szervezés szempontjából azonos
jellegűek és a legkevesebb problémával járnak. A munkafolyamat elemei sorrend­
ben: kitűzés, felszíni vizek elvezetése, földmunka, dúcolás, szerelőbeton készítése,
zsaluzás, betonvasak szerelése, betonozás, zsaluzás elbontása, föld visszatöltése
tömörítéssel és a dúcolat elbontásával.
Az egyes munkafolyamatok általában ölelkezve készülnek, am it az ütemezéskor
figyelembe kell venni.
I tt hangsúlyozzuk a vízépítési m űtárgyak m elletti földvisszatöltések gondos tömö­
rítésének fontosságát.
Amennyiben nyíltviztartás mellett kell az alapozási m unkát elvégezni, akkor gondos­
kodni kell az alapon kívül elhelyezett szívattyúzsompok létesítéséről, lemezalapo­
zás esetén a zsompokba vezető drénezés elkészítéséről és a 100%-os tartalékkal el­
láto tt szivattyúk biztosításáról. A nyíltvíztartási berendezkedés hatékonyságáról
próbaszivattyúzással kell meggyőződni. A munkafolyamat elemei tehát kiegészül­
nek a következőkkel: drénezés elkészítése, szívózsompok kialakítása, szivattyúk
felszerelése, villamos áram biztosítása, szivattyúzott víz elvezetése, próbaszivaty-
:m t
tyúzás, szivattyúüzem, az alapbeton megszilárdulása után a szívózsompok betö­
mése.
A talajvízszint süllyesztésével készülő alapozás esetében a szivattyúüzemet ugyan­
csak 100% tartalékkal kell biztosítani. Kisebb munkánál a villamos energiával mű­
ködő szivattyúmotorok tartaléka lehet robbanómotoros szivattyú. Nagy munká­
nál, ahol hálózati villamos energiával működnek a szivattyúk, esetleges áramkiesés
m iatt robbanómotoros aggregátot kell állandóan üzemképes állapotban tartalék­
ként biztosítani. A talajvízszint süllyesztése készülhet vákuumkutas, szűrőkutas
és mélykutas rendszerrel. A mélykutak fúrásának és elkészítésének időtartam át
egyeztetni kell a fúróvállalattal, m ert 40—60 m mély kút kialakítása a használandó
fúróberendezéstől függően sok időt vesz igénybe. Többlépcsős talajvízszint-sülv-
lyesztésnél a földmunka először az első lépcsőig végezhető, majd innen telepítik a
második lépcső kútsorait, amelyeknek üzembe helyezése után kezdhető a követ­
kező lépcső földmunkája és így tovább. A szervezés feladata a földmunka és a ta-
lajvízszint-süllyesztő berendezések lépcsőzéses munkáinak összehangolása oly mó­
don, hogy a földmunka folyamatosan végezhető legyen. Ennek érdekében ahol a
földmunka elérte a következő szintet, a kutak telepítését és csövezését azonnal meg
kell kezdeni, hogy mire a földmunka ezen a szinten teljesen elkészül, addigra a kö­
vetkező szintű talajvízszint-süllyesztés is megkezdődhessen. Célszerű a kutak sáv­
jának földm unkáját előre hozva azt addig a szintig lemélyíteni, ahonnan a kútfú­
rás kezdődik.
A berendezés elkészülte után, üzembe helyezés előtt próbaszivattyúzással kell
meggyőződni a berendezés helyes működéséről.
A talajvízszint süllyesztésének munkafolyamat-elemei a következők: kutak tele­
pítése, csővezeték és gépházak építése, villamos energia biztosítása hálózatról,
Diesel-aggregát telepítése a gépház építésével együtt, szivattyúzott víz elvezetése,
üzemi próba, próbaszivattyúzás, szivattyúüzem, földmunka összhangban az eset­
leges második lépcső azonos munkaelemeivel. A száraz munkagödörben elvégzett
alapozási munka után a föld visszatöltése, szivattyúüzem beszüntetése, kutak ki­
húzása, szűrőkutak betömése, vezetékek és gépházak leszerelése.
Mélykutas talajvízszint-süllyesztésnél nagy gondot kell fordítani a megfelelő kapa­
citású, üzembiztonságú és garantált üzemidejű búvárszivattyúk kiválasztására, a
javítószolgálat megszervezésére, valam int legalább 10—20% tartalékszivattyú
helyszínen tartására. A mélykutas szivattyúzás folyamatosságát sokszor károsan
befolyásolja a kutak elvasasodása vagy elkarbonosodása, amely a szűrő eltömődé-
sére és végeredményben a kutak tönkremenetelére vezethet. Ezért, ha a talajvíz
előzetes helyszíni kémiai vizsgálata 1 mg/l-nél több vasat m utat ki, akkor a kutak
kialakításakor a vízadó réteg teljes vastagságában szűrőréteget kell elhelyezni.
Ennek ellenére előre fel kell készülni a kutak szűrőinek tisztítására, amelyet savas
kimosással és kompresszorozással kell végrehajtani.
Mindenféle talajvízszint-süllyesztéses üzemnél biztosítani kell a szivattyúzott víz-
mennyiség mérését és annak állandó ellenőrzését, hogy hirtelen csökkenő vízhozam
esetén — am it mindig valamelyik kút meghibásodása okoz — a szükséges intézke­
dést azonnal meg lehessen tenni.
Nem hagyható figyelmen kívül a munkák ütemezésekor az a körülmény, hogy a
talajvízszint-süllyesztés üzemét a beindulástól kezdve éjjel-nappal megszakítás
nélkül kell folytatni mindaddig, amíg arra szükség van, teh á t ezalatt három mű­
szakban kell dolgozni, és ahol a földmunka m ár elkészült, o tt haladéktalanul meg
kell kezdeni az alaptest építését, és így tovább.
301
 A szádfalazás az alapozási munkák vonatkozásában a munkagödör körülzárás biz­
tosítására szolgál. Verése szárazföldön vagy úszótagról, vízen végezhető. A munka
megszervezése keretében a szádpalló hosszától és súlyától függően ki kell válasz­
tani a legcélszerűbb verőberendezést, szükség szerint a hosszától függően fűző­
berendezésről és a verés módjától függően előverőről kell gondoskodni. Ha vissza­
nyert szádfalazásról van szó, akkor a pallók kihúzásának m ódját is meg kell szer­
vezni. Vasbeton szádpallók esetében tisztázni kell, hogy a szádpalló beszerezhető-e
üzemi előregyártásból, vagy ha nem, gondoskodni kell a helyszíni előregyártásról.
Adott esetben a szádfalat kihorgonyzással kell biztosítani.
A szádfalazás munkafolyamat-elemei szárazról verés esetében a következők: a
szádpallók beszerzése vagy legyártása, szállítása és előkészítése, a szádfaltengely
kitűzése, a befűző- és verőberendezés helyszükségletének biztosítása, a fűző- és
verőberendezés felállítása, a szádpallók befűzése, előverése, verése egyenként, pá­
rosán vagy táblásán, ha szükséges kihorgonyzása vagy dúcolása. Az alapozási
munka elkészülte után a szádpallók kihúzása, azok megtisztítása, javítása és utó­
kezelése.
Vízről való szádpallóverés esetén az előbbiek értelemszerűen a következő munka­
elemekkel egészülnek ki: Úszótagok biztosítása, ezekre a fűző- és verőberendezé­
sek felszerelése, a veréshelyre való vontatása, a pallók beszállításának biztosítása
úszótaggal és motorcsónak vontatással.
Sejtfalas elzárással (cellásgáttal) oldják meg külföldön széles körben a m unkatér
körülzárását folyóvízben végzett építési munkáknál, különösen ott, ahol az altalaj
szikla. A cellásgátak anyaga laposacél szádpalló. A rendszerint henger alakú cellá­
k at szemcsés anyaggal töltik ki, és az egymástól 2 —3 m távolságban elkészített
hengereket szegmensrészekkel kötik össze a vízzárás biztosítására. A cellák előírt
átm érőjét és alakját, az acélszádpallók lábakra állított ún. verőasztal melletti
befűzésével állítják elő. A cellákat azonnal feltöltik mederanyaggal. Körülbelül
egyharmados feltöltés után a verőasztalt úszódaruval kiemelik, egyben áthelyezik
a következő cella készítéséhez.
A cellásgát építésének munkafolyamat-elemei a következők: laposacél szádpallók
beszerzése, szállítása és előkészítése, terv szerinti lyukasztások és elágazó darabok
előállítása, acélszerkezetű verőasztal legyártása változtatható magasságú lábakkal,
az anyagok vízi szállításához úszó járm ű biztosítása, a verőasztal elhelyezéséhez,
az acélszádpallók befűzéséhez és beveréséhez úszódaruk és úszó verőberendezés
biztosítása, verőasztal elhelyezése a kitűzött helyen, acélszádpalló befűzése, beve-
rése, a cella kitöltése (célszerűen hidromechanizációs úton), közben a verőasztal
áthelyezése és újabb cella előállítása az em lített módon. K ét cella elkészülte után
az azokat összekötő szegmensívek elkészítése terv szerinti számú acélszádpallók-
kal, azokat az ugyancsak az ívnek megfelelő verőasztal mellett befűzve. Az építési
munka befejezése után a cellásgát elbontása, először a kitöltőanyag mintegy J/a
részének eltávolítása és ezzel a cella körültöltése, majd az acélszádpallók kettesével
való kihúzása, a pallók kiszállítása a partra, utókezelése és kijavítása.
A munkaszervezés feladata annak megállapítása, hogy az előírt határidőt figye­
lembe véve, a munkához egy vagy több kom plett berendezést kell-e biztosítani.
Mélyvibrációs talajtömörítéssel teszik gyakorlatilag vízzáróvá és teherbíróbbá az
altalajt, ha az nagy vízáteresztő képességű homokos kavicstalaj. Az eljárás alap-
berendezése az ún. torpedóvibrátor. Ez egy kb. 4 m hosszú, 36 cm átmérőjű, 8 —10
Mp súlyú és nagy teljesítményű csővibrátor, amelyre a mélységnek megfelelő
hosszú, azonos átmérőjű acélcsőtagot kapcsolnak. A vibroberendezést kellő teher­
302
bírású és emelőképességű mozgó daru tartja. A torpedóvibrátor üzem közben saját
súlyánál fogva behatol a talajba, a környezetét tömöríti, és a vibrotag körül kép­
ződő lyukba felülről beadagolt homokanyagot a talájhézagokba préseli. így végülis
kb. 1 m átmérőjű nagy tömörségű talajoszlop keletkezik, amelynek teherbírása és
vízzárósága az eredeti talajénak sokszorosa. Az alapozás síkjában hálózatosán vég­
zett vibrációs tömörítő eljárással teherbíró felületet, ill. vízzáró réteget lehet elő­
állítani. (Egy Bécs melletti szennyvíztisztító telep ülepítőmedencéjének kb.
1500 m2 alapterületű munkagödrét tették ezzel az eljárással vízzáróvá, úgyhogy a
talajvízszint-süllyesztés teljesen elm aradhatott.) Ugyanezzel az eljárással vízzáró
falat is elő lehet állítani.
A berendezéssel elérhető mélység: finomszemcsés talajban 30—35 m, homokos
kavicsban 20—24 m.
A résfalas alapozási mód egyre jobban terjed hazánkban. A vízépítés területén az
olasz Titánia rendszer honosodott meg. A kétféle Titánia berendezéssel készül a
résfalas alapozás általában 60 cm vastagságban. A munka megszervezésének fon­
tos feladata a megfelelő résiszap előállítása lehetőleg helyszíni anyagból, és minél
kevesebb aktivált bentonit felhasználásával. A szervezésnek ki kell térni a réselő-
gép mozgási útjának biztosítására, a résiszap előállítására, a réselőgép telepítésére,
a kiemelt föld azonnali elszállítására, a résiszap kiülepítésére és visszavezetésére,
a betonvas táblák szerelésére, a betonvas táblák beemelésére (célszerű autódaru­
val), a betonozás megszervezésére. Egy-egy szakasz betonozását nem szabad meg­
szakítani, hanem folyamatosan kell a szakasz befejezéséig betonozni. A résfal két
szélének kitűzése után a rések szélét monolit vasbeton gerendákkal kell biztosítani.
Átlagteljesítmény 2 —3 m2/h kész résfal.
Kút- vagy szekrénysüllyesztéses alapozás készülhet vízszintessé te tt terepről, áll­
ványról vagy vízben, mesterséges feltöltésről. Anyaga rendszerint vasbeton, ame­
lyet vágóéllel kiképezve, a helyszínen monolitikusán építenek meg. A vágóéi alá
teherelosztónak keményfa vagy betonpárnákat helyeznek el, amelyeket a süllyesz­
tés megkezdése előtt eltávolítanak. Á kút vagy szekrény méretétől, valam int a
kiemelendő földanyag minőségétől függően kell megválasztani a süllyesztés gépi
berendezését. A legkisebb kútátmérő, ami még gépi markolóval süllyeszthető, 2 m.
A süllyesztendő szekrény méretének felső határa ma már 1600—2000 m2 körül van.
Magasabb kutak és szekrények elkészíthetők két vagy három részben. Az első rész
lesüllyesztése után kell a második részt zsaluzni, szerelni és betonozni, majd szilár-
dulás után a süllyesztést folytatni. A süllyesztés gépi eszköze a markolókotró, vagy
markolófelszereléssel ellátott autódaru. Megfelelő talaj esetén szóba jöhet a víz-
öblítéses süllyesztés is. Kisebb egységeknél a kotró a műtárgyon kívül helyezkedik
el. Nagyobb műtárgynál, ahol a gém m ár nem éri el a szekrény közepét, a kotrót
vagy kotrókat a szekrényre kell helyezni és úgy végezni a süllyesztést. Egyenletes
süllyesztés érdekében kotrási tervet kell készíteni.
A süllyesztés m enetét állandóan figyelemmel kell kísérni. Elferdülés esetén az el­
lenkező oldalon kell a földkiemelést szorgalmazni, hogy a kút vagy szekrény ismét
függőlegesbe kerüljön. Ha a k ú t süllyesztése megakad, azt le kell terhelni és a kö­
peny körül gyöngykavicsot vagy bentonitot kell elhelyezni a köpenysúrlódás legyő­
zésére. A lesüllyesztett k u tat víz alatti betonozással kell fenekelni.
A kút- és szekrénysüllyesztés munkafolyamat elemei a következők: süllyesztési
tér kialakítása, feltöltés vagy szerelőállvány elkészítése, párnafék elhelyezése,
vágóéi gyártása és elhelyezése, zsaluzás, szerelés, betonozás, kizsaluzás, külső felü­
let simítása, párnafák eltávolítása, gépi süllyesztőberendezés előkészítése és fel­
303
szerelése, süllyesztés, a kiemelt föld azonnali elszállítása, fenékkiképzés víz alatti
betonozással, a víz leszívása, kitöltőbeton készítése.
Alapozási munkánál rendszerint több k u tat kell készíteni, célszerűen folyamatos
munka szervezésével.
A cölöpalapozások közül a vert és fúrt cölöpökkel foglalkozunk munkaszervezés
szempontjából. Különleges cölöpözést, m int a Franki- vagy Benoto-cölöpözést a
vízépítés körében viszonylag ritkán alkalmazzák, de ha mégis sor kerülne rá, akkor
az azt végző szakvállalat kívánsága szerint kell a m unkát megszervezni. A vert
cölöp anyaga lehet fa, vas vagy — leggyakrabban — vasbeton. Vasbeton cölöpö­
ket lehet üzemi előregyártásból beszerezni, de lehet helyszíni előregyártással is
biztosítani. Ha sürgősen szükség van a vasbeton cölöpökre, akkor azokat Tricosal
S III kötésgyorsítóval kevert betonnal kell készíteni, így egy hét után m ár verni
lehet. A cölöpök gyártásakor gondoskodni kell az emelőfülek beszereléséről.
A munkaszervezés feladata a megfelelő verőberendezés kiválasztása, a cölöpök
emelésének, rakodásának és beállításának megszervezése. Fontos, hogy a vasbeton
cölöpök veréséhez megfelelő verőfejet biztosítsanak.
A cölöpverési jegyzőkönyvet minden esetben pontosan vezetni kell.
Tanácsos minden cölöpalapozás előtt próbacölöpözést végezni és ennek eredmé­
nyét kiértékelve a munkaszervezésnél felhasználni. H a próbaterhelés elő van írva,
akkor azt célszerű a próbacölöpökön elvégezni. Időben kell gondoskodni a próba­
terhelő berendezés biztosításáról. A cölöpalapozás ütemezésekor figyelembe kell
venni a próbacölöpözéshez és próbaterheléshez szükséges időt is.
A vasbeton cölöpalapozás munkafolyamat elemei a következők: cölöpgyártás, cö­
löp helyszínre szállítása, verőberendezés felállítása, cölöp beállítása, próbacölöp
verése, próbaterhelés, cölöpverés, verőberendezés lebontása.
F ú rt vasbeton cölöpöt lehet készíteni a Titánia szívó-fúró berendezéssel. Az eljárás
ugyanaz, m int a résfalkészítés esetében, teh át védőcső nélkül, bentonitos zagy­
keverékkel történik a fúrás. A munkafolyamat elemei is értelemszerűen azonosak
a résfal alapozásánál tárgyaltakkal.
Külföldön különleges fúróberendezéssel alul kiszélesedő talpas vasbeton cölöpöt is
előállítanak, amivel 500—600 Mp-ra emelik a cölöp teherbírását.
A légnyomásos alapozás alkalmazása különösen koncentrált m űtárgyak építésénél
világszerte csökken. A keszonban túlnyomásos levegőben dolgozók egészségvédel­
mében szigorú előírások betartását kell már a munkaszervezés idejében figyelembe
venni. A túlnyomás növekedésével csökken a keszonban dolgozók munkaideje,
betegzsilipet kell biztosítani, védőitalok kiszolgálásáról kell gondoskodni, állandó
orvosi szolgálatot kell megszervezni stb. A gépházat lehetőleg a munkakamra köze­
lében kell telepíteni, hogy a csővezeték ne legyen hosszú. El legyen különítve az
anyag- és személyszállítás zsilipelése. A túlnyom ást biztosító kompresszorokat és a
villamos motorokat 100% üzemképes tartalékkal kell ellátni úgy, hogy azok bár­
mely percben üzembe helyezhetők legyenek. Mindezekre m ár a munkaszervezés
folyamán ki kell térni.
Speciális jellege m iatt a munka megszervezésébe fokozottan bele kell vonni a kivi­
telező szakvállalatot.
Külföldön a keszonban dolgozók létszámának csökkentésére olyan kis gépi beren­
dezéseket szerkesztettek az anyag kitermelésére és rakodására, amelyek szétszedve
leszállíthatok a munkatérbe és ott összeállítva segítségükkel egyetlen ember el­
végzi a m unkát.
304
A légnyomásos alapozás munkafolyamat elemei a következők: a süllyesztendő kút
vagy keszon elkészítése, a légvezeték és gépház felépítése, zsilipek és aknacsövek
felszerelése, gépházi próbaüzem, próbafúrás, betegzsilip biztosítása, sűrített leve­
gős süllyesztés, kiemelt anyag azonnali elszállítása, a süllyesztés befejezése után
akna kibetonozása, zsilipek, vezetékek és gépházak lebontása. A légnyomásos mun­
k á t éjjel-nappal folyamatosan kell végezni.
2.4. V O N A L A S L É T E SÍT M É N Y E K É P ÍT É S É N E K M E G SZ E R V E Z É SE
A vonalas földmunkák megszervezésével a 2.11. pontban foglalkoztunk. I tt a víz­
ellátás és csatornázás csőfektetési és a vonalmenti aknák építési munkáinak szer­
vezési kérdéseit tárgyaljuk. A m unkatér berendezkedésére mértékadók az 1. pont­
ban m ondottak. A lakott területen végzendő munkánál, ha az úttestet nem lehet
lezárni a forgalom elől, akkor a szervezés keretében kell megoldani az anyagok táro­
lásának m ódját úgy, hogy azok a környező házak udvarán vagy közeli téren legye­
nek elhelyezhetők. Ilyenkor a szállítási munka pontos ütemezése is körültekintőbb
szervezési feladatot jelent. A burkolat bontását az elkerülhetetlen zajártalom m iatt
úgy kell megszervezni, hogy azt olyan napszakban végezzék, amikor a legkevésbé
zavarja a lakosság nyugalmát. A munkaárok tengelyének kitűzését zsinórállással
kell rögzíteni és annak bemért vízszintes deszkáihoz kell megadni mind az árok,
mind a csővezeték-fektetés mélységi adatait. A fektetendő csöveket a szakasz föld­
m unkájának befejeztével kell kirakni az árok mentén, hogy a leengedésük folyama­
tos lehessen. A cső súlyától függően kell kiválasztani a beemelőgépet. Célszerűen
olyan több célú gép jöhet számításba, amelyik a csőfektetésén kívül a dúcolás eltá­
volítására és az árok visszatemetésére is alkalmas. A vízellátás és a csatornázás
csővezetékét végleges visszatemetés előtt az előírt nyomáspróbának kell alávetni.
A munkaszervezés során a nyomáspróbát az egymás utáni munkafolyamatokba
szervesen kell beilleszteni és ütemezni. A visszatöltött földanyagot különösen la­
kott területen, útburkolatok alá gondosan tömöríteni kell. Ha nagyméretű helyszíni
betonozással készülő csatornaépítésről van szó, akkor munkaszervezéskor figyelem­
mel kell lenni a zsaluzás és betonozás munkafolyamataira is. Vezetéképítéskor a
folyamatos munkaszervezésbe bele tartozik az aknák építése is. Nyomóvezeték épí­
tésekor az aknákat általában a csőfektetés után, csatornázáskor pedig a csőfektetés
előtt kell megépíteni.
Egyre inkább elterjed a munkaárok nélküli vezetéképítési módszer töltések, vas­
utak és utak alatti keresztezéseknél. Előnye, hogy nem kell dúcolt ároknyitással és
költséges ideiglenes áthidalásokkal az út vagy vasút forgalmát korlátozni. Az árok
nyitva tartása az építővállalatot alig érinti, de a forgalom korlátozása vagy eltere­
lése jelentős népgazdasági szintű károsodást jelenthet. Külföldön a talajátütő ra­
kétától kezdve a nehéz sajtolóberendezésig sokféle eljárást dolgoztak ki. Hazánk­
ban az átsajtolásos vezetéképítés terjedt el. A tervezéshez szükséges előmunkálatok­
hoz tartozik a feltáró fúrások elkészítése, valam int a talajvízszint meghatározása.
Ha az átsajtolás talajvízbe esik, akkor vagy talajvízszint-süllyesztés melletti, vagy
légnyomásos átsajtolást kell alkalmazni. Az átsajtolást az átmérőtől és a talajtól
függően megválasztott hidraulikus berendezéssel hajtják végre. Átsajtolható acél-
és vasbetoncső 3,5 m átmérőig, A munka megszervezésének alapját képező munka­
menet-elemek a következők: a tervezett méretű sajtolóakna kiásása, a sajtókat
megtámasztó hátsó aknafal elkészítése (ehelyett külföldön nagy átmérőjű csövek
átsajtolásához vízszintes fúrt cölöpöket is szoktak alkalmazni), az akna fenekén a
20 V íz é p ít é s I. k ö t e t 305
vezetőberendezés elhelyezése, az átsajtolóberendezés felszerelése, a kompresszor
telepítése és a hidraulikus csatlakozóvezetékek felszerelése, az átsajtolandó első,
vágóéllel ellátott cső leeresztése az aknába, üzempróba, az átsajtolás üzeme és köz­
ben a csőben földkiemelés és szállítás, az első cső besajtolása után a következő
csövek egymás utáni leeresztése és besajtolása, az átsajtolás után a berendezés le­
bontása. A berendezés felszerelését és a csövek beemelését megfelelő teherbírású és
gémkinyúlású.autódaruval célszerű elvégezni. A kiterm elt föld hátraszállítását a
csőben szállítószalaggal lehet yégezni, az aknából pedig konténerbe rakva ugyan­
csak autódaruval lehet a terepre felemelni és onnan elszállítani.
Az átsajtolásos vezetéképítésnél fokozottabb figyelemmel kell az előírt munka-
védelmi intézkedéseket betartani.
2.5. EL Ő RE GYÁRTÁS VO NALAS L É T E SÍT M É N Y E K N É L
Helyszíni előregyártásról a vonalas létesítményeknél nem beszélhetünk. Nagy á t­
mérőjű nyomóvezetékekhez 5 m hosszú és 0,5— 1,2 m átm érőjű előregyártott ún.
„Sentab” vasbeton csőelemeket készítenek. Ezek gördülős gumigyűrűs kötéssel
kapcsolódnak egymáshoz. Nagy súlyuk m iatt gondosan kell megszervezni a csövek
szállítását, rakodását és beépítését. Célszerűen megfelelő teherbírású autódaru al­
kalmazható. A kisebb átmérőjű nyomóvezetékekhez (30 cm átmérőig) előregyártott
aknákat szoktak használni.
A szennyvízcsatornák 30, 40, 50, 60, 80 és 100 cm átmérőjű, 2 m hosszú Siómé- és
Henke-rendszerű betoncsöveit előregyártó üzemben készítik. Kötésük ugyancsak
gördülő gumigyűrűs. A csatornatisztító aknákat 60 cm csőátmérőig előregyártva
készítik (LBT jelű aknák). Az aknák több darabból (fenékrész, közdarab, szűkítő)
állnak, amelyek az elhelyezésnél gumitömítéssel kapcsolódnak egymáshoz és a
csövekhez. A legnehezbb aknaelem .1,3 Mp, míg a betoncsövek 270 kp-tól 2000 kp
súlyúak. A betoncsövek és előregyártott aknák rakodásához és beépítéséhez lehe­
tőleg a földmunkát végző markoló kotrót kell alkalmazni daruszerelékkel.
2.6. MŰTÁRGYAK É P ÍT É S É N E K M E G SZ E R V E Z É SE
A vízépítési létesítményeket mindig élővíz jelenlétében vagy annak hatása alatt
kell megépíteni. Ezért m ár építésük megszervezésekor szem előtt kell tartani
mennyire befolyásolja a m unkát adott esetben a víz jelenléte és mind a helyszíni
berendezkedést, mind az elkészítés ütem ét ennek alárendelve kell megtervezni.
Fontos előre megismerni a hidrológiai viszonyokat, azok megvizsgálása, mérlegelése
és számításba vétele.
A vízépítési m űtárgyak mind méreteikben, mind jellegzetességükben igen változa­
tosak.
Építésszervezés szempontjából megkülönböztetjük a kis- és a nagym űtárgyakat.
Lényegesen más a szervezés az egyiknél, m int a másiknál.
A vízépítési kisműtárgyakat általában a lakott területektől és közlekedési hálózattól
távol kell megépíteni és anyagigényük kicsi. Ezért nem gazdaságos felvonulási
épületeket és hozzájáró utak at építeni. Alapelv: a kism űtárgyak építését úgy kell
ütemezni, hogy az építés a valószínűleg száraz időszakra essék, felvonulási épületek
helyett irodakocsit, műhelykocsit, lakókocsit kell használni és a m unkát csak ak­
kor szabad megkezdeni, ha minden anyag m ár a munkahelyen van. Villamos áram
306
csak kivételesen áll rendelkezésre, ezért vagy benzinmotoros gépeket (betonkeverő,
vibrátor, szivattyú stb.) kell biztosítani, vagy az áram ot aggregáttal kell előállíta­
ni. Törekedni kell a kisműtárgyak előregyártással való megoldására és ha csak mód
van rá, a mégis szükséges friss betont nagyobb munkahelyről vagy központi telep­
ről kell biztosítani. Ugyancsak célszerű a zsaluzást és betonacélszerelést is készen
kiszállítani, hogy a helyszíni m unkát csökkentsék. Vonalas jellegű építkezésnél
gyakran több kisebb m űtárgyat kell megépíteni. Ilyenek pl. a halastavak és az
öntözés műtárgyai. Ezeknél a felvonulást és a m unkát célszerű összevontan, cso­
portosan megszervezni. A koncentrált felvonulási telepet vagy a legnagyobb mű­
tárgynál, vagy a m űtárgyak súlypontjában kell kialakítani, s innen m int központ­
ból kell ellátni a kisműtárgyak építési helyét anyaggal, géppel és munkaerővel.
Ilyenkor a megvalósítási és a munkamenet ütem tervet az összes kisműtárgyra
mint generálorganizációt kell elkészíteni, az egyes m űtárgyak azonos jellegű mun­
káit egymáshoz kapcsolódóan ütemezve, hogy a munkaerő és a gépek folyamatos
foglalkoztatása biztosítva legyen. A kism űtárgyak építését úgy kell megszervezni,
hogy téli m unkára ne kerüljön sor. Ha fagy jön közbe, a friss betont takarással kell
megvédeni és a munkahelyet rendbe téve, célszerű a m unkát a téli hónapok alatt
szüneteltetni.
A vízépítési nagyműtárgyak két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba tartoznak
azok, amelyek élővíz hatása alatt épülnek: duzzasztóművek, hajózsilipek, vízierő­
telepek, völgyzárógátak, szivattyútelepek, kikötők, partfalak stb. Ezeknél első­
sorban meg kell vizsgálni az építés alatt szükséges vízterelési és vízelvezetési lehe­
tőségeket és több változat esetén a m unkatér biztonságát szem előtt tartv a, a gaz­
daságossági előnyök szerint kell választani. Például, ha meglevő árvédelmi töl­
tésbe kell egy zsilipet beépíteni, akkor a munkahelyet előbb a hullámtér felől olyan
körgáttal kell védeni, amelyik az árvédelmi töltéssel azonos biztonságot nyújt.
Amíg ez el nem készült, a töltést megbontani nem szabad. További példa, egy
szivattyútelep rekonstrukciónál vagy bővítésnél a vízelvezetés érdekében mind­
addig üzemképesen kell tartani a telepet, amíg egy hasonló kapacitású ideiglenes
szivattyúállás el nem készült vagy más módon nincs biztosítva az építés alatti
vízelvezetés.
A vízépítés nagyműtárgyainak másik csoportjába a vízellátás és csatornázás mű­
tárgyai tartoznak, amelyek azonban nincsenek kapcsolatban élővízzel és így alig
különböznek más mélyépítési m unkáktól. Ilyenek a vízmedencék, víztornyok és a
különféle nagy szennyvíztisztító telepek.
A m űtárgyak építésének megszervezéséhez tartozó munkahelyi berendezkedést,
anyagfogadást, tárolást, telepek elrendezését stb. az 1.2. és 1.6. pontokban részle­
tesen tárgyaltuk.
A m űtárgyak földmunkájával a 2.12. pontban, az alapozási m unkák megszervezé­
sével pedig a 2.3. pontban foglalkozunk.
I tt elsősorban a betonozási m unkák megszervezését ism ertetjük. Törekedni kell
arra, hogy a m űtárgy betonjának az előírt minőségben való gazdaságos elkészítése
biztosított legyen. A betonmunka a következő részmunkákból tevődik össze:
frissbeton előállítása,
beton szállítása,
beton beemelése,
beton bedolgozása,
beton utókezelése.
20* 307
Minden munkarésznek fontos szerepe van abban, hogy jó beton készüljön.
A frissbeton előállítása az V. fejezet 2. pontjában ism ertetett betonkeverő gépek
valamelyikével történik. Egyenletes minőségű beton legbiztosabban automata
keverőberendezéssel készíthető. Ha ilyen berendezés nem áll rendelkezésre, akkor
szigorúan előírt és ellenőrzött keverési utasítást kell kiadni a különféle betonfaj­
tákra külön-külön. Ebben meg kell adni az egy keveréshez adagolandó szem­
nagyság szerinti homokos kavics mennyiségét, az alkalmazandó cement minőségét
és súlyát, valam int az előírt víz—cement-tényező alapján szám ított keverővíz
mennyiségét, figyelembe véve az adalékanyag mindenkori természetes víztartal­
m át. E zt többször kell ellenőrizni és helyesbíteni, m ert az időjárástól függően a
depóniában levő anyag víztartalm a tág határok között változik. Amennyiben
valamilyen kémiai anyagot is bele kell keverni a betonba (kötésgyorsító, plasztifi-
kátor, pórusképző vagy vízzáróságot elősegítő adalék), úgy annak adagolását is fel
kell tüntetni a keverési utasításban. Ugyancsak elő kell írni a minimális keverési
időt. A keverőgépet úgy kell elhelyezni, hogy az abból kiömlő beton közvetlenül a
szállítóeszközbe kerüljön.
A beton szállítása a m űtárgy nagyságától, ill. a beton mennyiségétől és a szállítási
távolságtól függően megoldható japánerrel, gépkocsira helyezett konténerrel, spe­
ciálisan kiképzett betonszállító tehergépkocsival, szállítószalaggal vagy beton­
szivattyúval. Szervezési feladat a folyamatos munka érdekében a betonkeverőgép
ciklusidejének, valam int a szállítóeszközök ciklusidejének és számának összehan­
golása, továbbá annak biztosítása, hogy mindig teljes keverés kerüljön a szállító-
eszközbe. Gondoskodni kell a szállítóútvonal állandó karbantartásáról. A szállítási
mód kiválasztásánál, különösen nagy tömegű betonozásnál, nem elhanyagolható
szempont az, hogy holt terhet lehetőleg ne szállítsunk. E zt a célt szolgálja a
Szovjetunióban alkalmazott módszer, amelynél a betont hátrabillenő speciális
tehergépkocsival szállítják és a torony darunál ugyancsak speciális fekvő konté­
nerbe ürítik, amelyet a daru a bedolgozás helyére továbbít. A nyugati országokban
ezzel szemben előnyben részesítik a betonszivattyút. Nálunk a konténeres teher­
gépkocsi-szállítás terjedt el, amelynek hátránya a konténerek mintegy 20%-ot ki­
tevő holtsúlyának szállítási többlete.
Nagyobb m űtárgy készítéséhez megfontolandó adott esetben transzportbeton fel-
használása. Ez minden esetben szigorúbb technológiai és munkafegyelmet igényel
m ind a szállítás, mind a munkahely részéről. Csak akkor szabad transzportbetont
alkalmazni, ha ez a szigorúbb fegyelem megvalósítható.
A szállított beton beemelése nagyműtárgyaknál autódaruval, toronydaruval vagy
kábeldaruval elvégezhető művelet. A beemelési módot már a munkahely gépesíté­
sének megszervezésekor el kellett dönteni. Legjobban elterjedt a toronydaru alkal­
mazása, amellyel a konténerben szállított betont a bedolgozás helyére vagy annak
közelébe lehet beemelni. Ha bármi oknál fogva nem emelhetik be közvetlenül a
bedolgozás helyéig, akkor szállítószalaggal célszerű továbbítani a betont adagoló
bunker közbeiktatásával.
A beton bedolgozásának jó megszervezésére nagy gondot kell fordítani. Ha a tervező
nem adta meg a munkahézagok helyeit, ahol a betonozás félbeszakítható, akkor azt
az építésvezetőnek kell előre kijelölni. Tömegbeton készítésekor ugyancsak előre
kell kiosztani a betonozási zömöket és megállapítani a betonozás sorrendjét. A zö­
mök kiosztását és m éretét úgy kell megállapítani, hogy egy zömön belül az egyes
rétegek betonozása között 1— 1,5 óránál több idő ne teljen el, és a megkezdett zöm
betonozását folyamatosan be kell fejezni még akkor is, ha az esetleg megnyújtaná
308
a napi munkaidőt. A zömök betonozását általában sakktáblaszerűen kell beosztani
úgy, hogy első lépcsőben egy-egy zöm kimarad és ezeket a második lépcsőben kell
betonozni. A zömök oldalait vagy függőlegesen, vagy lépcsősen kell zsaluzni, hogy
a beton tömöríthető legyen. Ferde síkban nem szabad a betont abbahagyni, m ert
az nem tömöríthető. A zömök elválasztó zsaluzásához vasszereléshez kötözött háló
is használható, hézagosán elhelyezett deszka megtámasztással. Kizsaluzás után a
hálón kitürem kedett laza betont el kell távolítani, mielőtt az üresen m aradt zöm
betonozását megkezdenék. A beton bedolgozásának, betömörítésének gépi eszköze
a vibrátor (1. az V. fejezet 2. pontját). A betonszerkezet alakjától és vastagságától
függően más-más vibrátort kell használni. Tömegbeton tömörítéséhez célszerű
8 000—10 000 ford./min. nagy teljesítményű merülő vibrátort beszerezni. Ezeket
hazánkban nem gyártják.
A beton utókezelését nem szabad elhanyagolni, m ert az a beton minőségének romlá­
sához vezetne. Különösen a nyári nagy melegben szükséges, hogy a betont hét
napig nedvesen tartsák. Külföldön — különösen a nagy felületű b etonokat__kü­
lönböző hártyaszerű műanyag bevonatokkal védik a kiszáradás ellen.
A beton zsaluzásáról annyit, hogy táblás zsaluzásra kell törekedni. A zsaluzótábla
anyaga lehet fa, acéllemez vagy műanyag. Számos táblás zsaluzási rendszer terjedt
el külföldön, amelyek közül kiválasztható a legmegfelelőbb, de ha annak beszerzési
nehézsége lenne, akkor a vállalati telepen is legyártható valamilyen táblás rend­
szer. A törekvés az, hogy a táblás zsaluzáshoz ne kelljen állvány, hanem a legalább
kétsoros táblából az alsó tábla mindig áthelyezhető legyen daruval. Szervezési fel­
adat úgy ütemezni a m unkát, hogy a betervezett emelőgép kellő időben rendelke­
zésre álljon.
Ami a vasbeton szerelését illeti megemlítendő, hogy a betonacélt korszerű építésnél
nem kötöződróttal, hanem hegesztéssel kapcsolják. Nagyobb vízépítési vasbeton
műtárgynál feltétlenül célszerű a betonacél hegesztéses kötését bevezetni.
Több évre nyúló munka során fontos feladata az építési vállalatnak a téli munka
gondos megszervezése. Kevés kivételtől eltekintve ma m ár követelmény, hogy az
építési munka a téli hónapok alatt is zavartalanul folytatódjon. Különösen fontos
ez olyan m űtárgy esetében, amelyet folyóvízben, hullámtérben vagy talajvízszint-
süllyesztés mellett építenek. A téli m unkára előre fel kell készülni. Meg kell állapí­
tani és részletesen ütemezni kell a télen végzendő m unkákat, figyelembe véve a
szállítási nehézségeket, gondoskodni kell arról, hogy a szükséges építési és tüzelő­
anyag időben biztosítva legyen, és meg kell tenni minden intézkedést arra, hogy a
hirtelen beálló fagy ne találja készületlenül a munkahelyet. A téli építési munkák
tervezésére, szervezésére és kivitelezésére az ME—22—65 számú műszaki előírás
részletes utasítást ad.
A vízépítési nagyműtárgyak építésekor fontos az acélszerkezeti és vízgépészeti
m unkákat megszervezni, hogy azok beilleszkedjenek és összhangban legyenek az
építési munkával, gondoskodni kell a helyszíni rakodás, szállítás, szerelés és be­
emelés megfelelő gépesítéséről. (Ezt a kérdést az 1. pontban részletesen tárgyal­
tuk.)
309
2.7. ELŐ R E GYÁRTÁS MŰTÁRGYAK É P ÍT É S É N É L
A m űtárgyak építéséhez felhasználhatók telepített előregyártó üzemből beszerzett
és a helyszínen előregyártott elemek.
A helyszíni előregyártó üzem telepítéséhez ki kell dolgozni a gyártás technológiáját,
a mennyiségtől függően el kell határozni, fa- vagy vassablonnal készüljenek az
előregyártott elemek és meg kell állapítani, szükséges-e gőzölőberendezésről gon­
doskodni. A technológia sorrendjében kell elhelyezni a vastelepet, a sablontárolást,
a betonkeverő telepet, a betonozás helyét a fektetett vagy állított sablonokkal, az
esetleges gőzölőberendezést és a kész elemek tárolását. Fontos szervezési tevékeny­
ség az elemek betonozásának, belső mozgatásának, tárolásának és rakodásának jó
gépesítése. E zt az elemek mennyiségétől és súlyától függően autódaruval vagy
portáldaruval lehet megoldani. H a hosszabb ideig tartó folyamatos előregyártást
kell megszervezni, akkor helyesebb saját betonkeverő telepről, adalékanyag-depó-
niákról és cementsilókról gondoskodni, valam int az elemek mozgatását portálda­
ruval végezni. Az ütemezés figyelembevételével gondoskodni kell arról, hogy a fel-
használás idejében mindig elgendő szállításra kész előregyártott elem álljon rendel­
kezésre. A gyártóhelyet 10—15 cm vastag betonburkolattal, a tárolóteret salak­
vagy kavicsterítéssel kell ellátni. Külön kell megszervezni a kész elemeknek a be­
építés helyére szállítását és beemelését, a méretnek és súlynak megfelelő szállító-
eszköz és beemelődaru biztosításával és a szállítóút kiépítésével. A daru m unkájá­
nak ütemezésekor figyelembe kell venni azt az időtartam ot, ameddig a darunak
a beemelt elemet tartan i kell, hogy az elemek összekapcsolását vagy azok kibizto­
sítását elvégezhessék. Fontos szervezési kérdés az előregyártott elemek helyszíni
vízzáró összekötésének elkészítése.
2.B. A M IN ŐSÉGV IZSGÁLAT M E G S Z E R V E Z É S E
A vízépítés műszaki és gazdasági szervezésének szoros velejárója az egyes elkészült
vagy beépítés előtt álló anyagok és szerkezeti elemek minőségének vizsgálata.
A minőségi vizsgálat fokozott jelentőséget nyert az 1971. július 1-én életbelépett
Építő- és Szerelőipari Kivitelezési Szabályzat előírásai révén.
A minőségvizsgálat szervezési feladatai aszerint változnak, hogy helyszínen is, vagy
csak szaklaboratóriumban végezhető vizsgálatról van szó, de változik a munka
természetétől függően is. Szó lehet a munkahelyre érkező anyagok, kész vagy félkész
termékek, valam int a helyszínen előállított szerkezet méret- és minőségvizsgálatá­
ról. A kivitelező feladata a vizsgálatra vonatkozó előírások, szabványok beszerzése
és a szükséges felszerelések, eszközök biztosítása, valam int a próbavétel megszer­
vezése.
Helyszíni talajmechanikai laboratóriumot (1. VI. 1 fejezet) kell létesíteni és berendez­
ni olyan vízépítési nagy tömegű földmunkák helyén, ahol vizet tartó szerkezeti
töltést (tározó, halastó vagy árvédelmi töltés) építenek vagy vízépítési m űtárgy
melletti földvisszatöltést végeznek. A helyszíni talajmechanikai laboratórium
egyik fontos ténykedése a próbatömörítés értékelése, amelynek alapján azt kell
eldönteni, hogy az előírt tömörséget milyen tömörítőeszközzel, milyen rétegvas­
tagsággal és hány szőri áthaladással lehet leggazdaságosabban elérni. Kisebb föld­
munkánál, ahol helyszíni laboratórium nem épül, vagy mozgó laboratóriumról
kell gondoskodni, vagy még kell szervezni a folyamatos próbavételt és a m inták
laboratóriumba szállítását.
Helyszíni betonlaboratóriumot kell felállítani a vízépítési nagy tömegű betonozások­
nál. A laboratórium ot fel kell szerelni a cement, a homokos kavics és a víz vizsgá­
latához szükséges eszközökkel, megfelelő számú beton próbakocka és próbage­
renda sablonnal, valam int a próbagerendák helyszíni töréséhez szükséges berende­
zésekkel. Mind a törési eredményekről felvett, mind az egyéb betonvizsgálatokról
— az azonosítás biztosításával — külön készített jegyzőkönyveket az építési napló­
hoz kell csatolni.
A minőségvizsgálat megszervezéséhez tartozik pl. az előregyártott betoncsövek és az
elkészített csatornavezeték vízzárósági vizsgálata vagy az azbesztcement nyomó­
csövek nyomáspróbája stb. Időben kell gondoskodni a helyszínre érkezett beton­
acél mintavételéről és laboratóriumi vizsgálatáról, hogy annak eredménye még a
szerelés megkezdése előtt rendelkezésre álljon.
A minőségi vizsgálatot mindig a vonatkozó szabvány és rendeletek előírásai szerint
kell elvégezni.
A minőségi vizsgálatok során be kell tartani a próbavétel előírásait. Az Építő- és
Szerelőipari Kivitelezési Szabályzat (ÉKSZ) minden munkaneménél az F főfejezet­
ben adja meg a próbavétel szempontjait és a vizsgálat m ódját, valam int a főfejezet
végén közli a minőségi követelményeket meghatározó országos szabvány címét és
számát. A minőségi vizsgálathoz tartozik az elkészített szerkezetek méretellenőr­
zése. A m érettűréseket ugyancsak az ÉKSZ-ek, ill. szabványok tartalm azzák.
Az eltakart építményrészek méret- és minőségellenőrzését az eltakarásuk előtt el
kell végezni anélkül, hogy az a m unkában fennakadást okozzon.
2.9. AZ É P ÍT É S S Z E R V E Z É S G A ZD A SÁ G I K IH A T Á SA I
2.91. Építőipari K öltségszám ítási Norm ák (ÉK N)
Az egységárat a következő költségtényezők figyelembevételével kell meghatá­
rozni :
a) közvetlen anyag,
b) fuvarozás és rakodás,
c) anyagköltség [a) + b)],
d) közvetlen bér,
e) szociális költség,
f) bérköltség [d) + e)],
g) gépköltség,
h) vetítési alap [f) + g)],
i) építésvezetőségi általános költség,
j) építési (szerelési, bontási) díj [h) + i)],
k) egységár fc) + /')].
Az építm ényt alkotó szerkezetek mennyiségének és egységárainak alapján kiszámí­
to tt érték az építmény alapköltsége. Az egységárat alkotó költségtényezők kiszá­
m ítási m ódját és a százalékok értékének megállapítását a mindenkor érvényben

310 311
levő rendelkezések írják elő. A munkák árképzéséhez következő kiadványokat kell
alapul venni:
Építőipari Költségszámítási Normák (ÉKN),
Építőipari Gépköltségnormák (ÉGN),
Építőipari Cikklista és Anyagárjegyzék,
Építőipari Fuvarozási és Rakodási Költségnormák (ÉFK).
A z Építőipari Költségszámítási Normák (ÉKN) az építőiparban — így a vízépítő­
iparban is — általánosan alkalm azott szerkezeti elemek és m unkálatok költség-
vetési kiírására, mennyiségeinek megállapítására és árképzésére vonatkozó előírá­
sokat, a szerkezet elkészítéséhez műszakilag indokolt anyag-, munkaidő és gépidő
szükségleteket, valam int az építési díjat tartalm azzák. Az ÉK N egyes tételeiben
megadott „díjak” az anyagköltségen kívül a munkabér és gépköltség díját m ár a
szociális és az építésvezetőségi általános költségeivel megnövelve adják meg. Az
árelemzésnél teh át a díjhoz csak a normatételben m egadott anyagmennyiség és a
külön szám ított egységnyi anyagköltség szorzatát kell hozzáadni és így kapjuk
meg az egységárat. Az ÉKN-ek 9 kötetben tartalm azzák ezeket az adatokat a
különféle építési munkákra.
A z Építőipari Gépköltségnormák ( É G N ) a gépek elszámolóárát, műszaki és telje­
sítm ényadatait, valam int árnorm áit tartalm azzák (bővebben 1. 2.92. pontot).
A z Építőipari Cikklista és Anyagár]égyzék az anyagok termékszámát, megnevezé­
sét, méretét, egységsúlyát, vasúti, közúti és rakodási tarifaosztály számát, valam int
elszámoló árát és beszerzési árát tartalm azza.
A z Építőipari Fuvarozási és Rakodási Költségnormák (ÉFK ) az anyagok vasúti,
közúti fuvarozási, rakodási és depóniaképzési költségének számításához tartalm az
előírásokat és normákat.
H a az építési m unkát a kivitelező által el nem hárítható többletköltséget okozó
körülmények között kell végezni, akkor építtető- és kivitelező pótlék felszámításá­
ban állapodhatnak meg. A pótlék m értékét a helyszíni bejárási jegyzőkönyvben
rögzíteni kell. A pótlékkal megemelt alapösszeg a bruttó haszon számítási alapja.
A haszonkulcsnak mind a tartalm a, mind az értéke a mindenkori árrendszertől
függően változhat. Az esetleges pótlékokkal és haszonnal megemelt összeg az
építmény nettó költsége. Az építmény bruttó költségének meghatározásához még
figyelembe kell venni az ideiglenes melléklétesítmények, a felvonulási költségek
és a tartalék összegét. Az ideiglenes melléklétesítményeket ÉKN alapon tételesen
kell kiszámítani, az esetleges pótlékkal és a haszonkulccsal növelve. A felvonulási
költségeket előírt költségkulcsok alapján kell meghatározni. A kivitelező és épít­
tető azonban megállapodhatnak tételes költségvetés alapján kialakított felvonu­
lási költségkulcs érvényesítésében is. Tartalékösszeg címén 500 000 Ft-ig 10%-ot,
ezt meghaladó költség után 5%-ot kell előirányozni.
Az ütem tervek készítésének tárgyalása során már ism ertettük, hogy az ÉKN az
építésszervezésnél milyen segítséget nyújt a kivitelezőnek (1. munkam enetterv).
Másik jelentősége gazdasági jellegű. Az ÉKN-tételek „díja” — am int arra m ár
rám utattunk — tartalm azza az adott szerkezet előállításához szükséges munka­
időt, munkaórákat, béreket, szociális költségeket, gépköltséget, valam int a fel­
használandó anyagmennyiséget. Az építés gazdaságos megszervezését figyelemmel
lehet kísérni az ÉKN-tételek adatai alapján. Az egyes munkanemek előállításához
felhasználható bértömeg az egységre eső bérköltség és a tétel mennyisége alapján
könnyen kiszámítható. A kapott értéket összevetve a szóban forgó ÉKN-tételekben
312
szereplő munka elvégzésére utalványozott munkanorma-értékekkel, megállapít­
ható a kettő közötti eltérés. Ha a munkára ténylegesen utalványozott bérek ma­
gasabbak, akkor a munka a szóban forgó munkanem vonatkozásában ráfizetéses.
Hasonlóképpen a szerkezet kiviteléhez felhasználható és a ténylegesen felhasznált
anyagmennyiség összevetéséből a munkahelyi anyagfelhasználás gazdaságos vagy
gazdaságtalan voltára derül fény.
Az építés gazdasági szervezésének egyik alapfeltétele a költségek anyag- és bér­
tartalom alapján felbontása munkanemenként vagy költségvetési fejezetenként.
Ezáltal a gazdaságossági összehasonlítására nyerünk lehetőséget, ha a közvetlen
költségráfordításokat ugyanilyen bontásban rendszeresen vezetjük. A menet-
közbeni összehasonlítás módot ad arra, hogy megfelelő szervezési intézkedéssel a
kedvező irányba tereljék az építési költségek alakulását.
2.92. G épköltségek alakulása
A vízépítési munkák gépköltsége a felhasznált gépek műszakilag indokolt költségeit
tartalmazza és a következő költségelemeket foglalja magában:
az energia, üzem-, kenő- és segédanyagok beszerzési költségét;
a gépkezelők bérét és szociális költségét;
a gépszállítás költségét, beleértve a gépkísérők bérét és szociális költségét;
a gép munkahelyen való fel- és leszerelési költségét, a géphez tartozó leágazó
erőátviteli kábelvezetéknek a csatlakozáshelyig való kiépítési költségével
együtt;
a gép rendeltetésszerű üzemeltetéséhez szükséges alapok, állványzat megépí­
tésének és elbontásának, valam int a gép munkahelyen belüli m ozgatásának,
átállításával együtt járó költségeit;
a gép értéke után szám ított amortizációs és eszközlekötési járulékot;
a gép fenntartási és javítási költségét, a javítóműhelybe történő oda-vissza-
szállítási költséggel együtt, és
a gépgazdálkodó szervezet költségét.
Az építési munka gépköltsége árképzésének alapjául az Építőipari Gépköltségnorma.
(ÉGN) szolgál. Az ÉGN-ben nem lehetett az építőiparban alkalm azott valamennyi
gép költségnormáit kidolgozni. Ezért olyan ún. reprezentatív gépeket választottak
ki az azonos munkavégzésre alkalmas gépcsoportból, amelyek az építőipar jelenlegi
és várható felszereltségére jellemzők, az ÉK N kiírási szövegében m eghatározott
technológiák feltételeit kielégítik és a korszerű, gazdaságos építésszervezés szem­
pontjából átlagos hatékonyságúak.
Az ÉGN ezeknek a gépeknek költségadatait, ill. ezek gépköltségének kiszámításá­
hoz szükséges alapadatokat tartalmazza.
A gépköltségek megtérülését tekintve megkülönböztetünk:
teljesítményarányos gépköltséget és
időarányos gépköltséget.
Teljesítményarányos gépköltséget jelent az ÉKN-tételek díjában szereplő, országos
átlagérték alapján megállapított természetes egységre eső gépköltség, amely az e
pont elején leírt költségelemeket tartalmazza. A tétel díjában az elvégzett teljesít­
313.
mény arányában térül meg az illető tételben kiírt m unkára alkalm azott reprezen­
ta tív gép költsége. A kivitelező teh át a számlázáson keresztül megkapja a díjakban
foglalt gépköltségeket. A munkahelyen alkalmazott gép típusa azonban rendszerint
eltér az ÉGN-ben felvett reprezentatív gép típusától, teh át a tényleges gépköltség
is más lesz. Arra kell teh át törekedni a kivitelezőnek, hogy korszerűbb, nagyobb
teljesítménnyel működő gépet alkalmazzon, jó szervezéssel megszüntesse vagy
csökkentse az elhárítható üzemóra-kieséseket és a TMK, valam int munkahelyi
javítás gondos megszervezésével elérje, hogy a tényleges gépköltség alatta maradjon
az ÉKN alapján m egkapott gépköltségeknek. Ha ezt nem tudja elérni, akkor a gépi
munkája veszteséges lesz.
A kivitelezőnek figyelemmel kell kísérnie a gépenkénti gépköltségek alakulását a
helyszínen vezetett gépnaplók adatai, a gép által teljesített munkamennyiség, a
felmerült üzemanyag- stb. költségek számbavételével. Ki kell gyűjteni a költség-
vetés elemzése alapján az egyes gépfajták munkája után járó költségeket. A két
költségeredmény összehasonlításából kiderül, kell-e valamilyen szervezési intéz­
kedéssel a gépköltség alakulását kedvezőbb irányba terelni.
H a különleges építőgép beszerzése vagy alkalmazása szükségessé teszi „ K ” tétel
képzését, akkor annak gépköltségét a GKN-ben lefektetett elvek alapján kell
meghatározni.
Időarányos gépköltséggel kell számolni minden függőleges anyagmozgatást vagy
beemelést végző gép m unkáját. A napra vagy hónapra felszámítható költségeket
és a szállítási távolságtól függő felvonulási költségeket az ÉKN 18-as munkanem
fejezete tartalm azza. A gépek helyszínen tartási idejét az ütem terv alapján az
•organizációs jegyzőkönyvben rögzíteni kell.
2 .9 3 . A m ű szak i fejlesztés k öltségcsökkentő h atása
A műszaki fejlesztési tevékenység keretébe tarto zik :
a termelés műszaki színvonalának emelése;
a létesítmény minőségének javítása;
a munkakörülmények könnyebbé és biztonságosabbá tétele.
A műszaki fejlesztésnek fontos szerepe van a termelékenység emelésében. Ezen
keresztül elérhető, hogy ugyanazt a létesítményt kisebb élőmunkaerő-ráfordítással
lehessen előállítani.
Az építési munkánál — így a vízépítésnél is —- műszaki fejlesztési feladatok:
a létesítmények kivitelezési időtartam ának csökkentése;
a meglevő termelési eszközök (gépek, berendezések) jobb kihasználása;
új korszerű gépek beszerzése;
az anyagfelhasználás csökkentése;
magasabb műszaki értékű, tartósabb létesítmények előállítása;
mindezeken keresztül a létesítmény építési költségeinek csökkentése.
A műszaki fejlesztési tevékenység költségei a vállalatoknál termelési költségként
számolhatók el, így a vállalatok maguk dönthetik el, hogy anyagi lehetőségeik
ismeretében m ennyit fordítanak műszaki fejlesztési célokra.
314
A vállalat az előtte álló feladatok ismeretében kidolgozza a műszaki fejlesztési
elképzeléseit, ill. célkitűzéseit, meghatározza azokat a technológiai területeket, ahol
fejlesztést kíván végrehajtani stb. A vállalati műszaki fejlesztési eredmények for­
rásai természetesen nemcsak saját kutatásai, hanem más vállalatok kutatásai, a
belföldi és külföldi kutatási eredmények, találmányok, újítások, szabadalmak meg­
vétele és hasznosítása is.
A műszaki fejlesztésben jelentős szerepe van a szabványoknak és a minőség-ellen­
őrzésnek is, ami a létesítmények műszaki színvonalának fejlesztésére ösztönzi a
vállalatokat.
Mint szorosan ide tartozó kérdést megemlítjük, hogy a műszaki kutatásokról az
Országos Műszaki K önyvtár és Dokumentációs Központ központi nyilvántartást
vezet.
A műszaki fejlesztés költségcsökkentő hatása akkor érvényesül, ha eredményét a
létesítmények építése során felhasználják. Az építés irányítását végző dolgozóknak
teh át állandóan tájékozódniuk kell egyrészt a szakirodalomban megjelent újabb
eljárások felől, másrészt ismerniük kell a vállalat műszaki fejlesztési elképzeléseit.
Tanulmányozni kell az új építési módszereket, hogy a tervekben és költségvetésben
kiírtnál korszerűbb és gazdaságosabb eljárással és egyben kevesebb élőmunka- és
költségráfordítással építsék meg a vízépítési létesítményeket.
Jelentős műszaki fejlesztési tartalék rejtőzik a dolgozók újító mozgalmában,
amelyet az építésvezetőnek elő kell segítenie és eredményét fel kell használnia a
munka végrehajtása során.
2.10. AZ É P ÍT Ő - ÉS S Z E R E L Ő IP A R I K IV IT E L E Z É S I SZARÁLYZAT
(É K SZ )
Az Építő- és Szerelőipari Kivitelezési Szabályzat (ÉKSZ) az építésszerelést,, vala­
m int a technológiai szerelést érintő szakmai előírásoknak egyik legfontosabb gyűj­
teménye.
A Szabályzat kilenc kötetből áll és 89 munkanemre vonatkozó előírásokat tartal­
maz. Az egyes kötetek egy-egy munkanemcsoport előírásait foglalják össze, de a
könnyebb kezelhetőség érdekében minden kötet az Általános Feltételeket is tar­
talmazza. Ezenkívül minden kötet függelékben tartalm azza a kötet alkalmazá­
sához szükséges fontosabb, gyakrabban hivatkozott szabványokat és más műszaki
előírásokat.
A Szabályzat V. kötete foglalkozik a kifejezetten vízépítési szerkezetekkel, mint
pl. földgátak, közművek, rőzseművek stb. Rá kell azonban m utatnunk, hogy ez
korántsem teljes vízépítés szempontjából, m ert pl. a 2. munkanem „Vízépítési
beton m űtárgyak” hivatkozik a II. kötet 6. munkanem: „Beton- és vasbeton
szerkezetek helyszíni készítése” c. munkanemre, vagy a III. kötet „Építmények
alapozása” c. munkanemre vonatkozik a vízépítési m unkák alapozására is, vagy
a vízellátás és csatornaépítés a V III. kötet „Csővezeték hálózatok”-ban szerepel.
Helyesen teh á t akkor járunk el, ha az építésvezetőséget az összes ÉKSZ-kötettel
•ellátjuk.
Minden kötet általános része közli az ÉKSZ közzétételéről és alkalmazásáról szóló
16/1970. ÉVM—KGM—NIM —KPM számú együttes rendeletet, amely szerint a
Szabályzat nem minden rendelkezése kötelező erejű. A 3. §. ugyanis kimondja:
315
 „(1) A Szabályzat rendelkezései közül kötelezőek:
a) «A minőségi osztályozástól független követelmények)) (E.51) alfejezetben
foglalt előírások, az osztályba sorolt és az osztályba nem sorolt munkákra
egyaránt;
b) a «Biztonsági előírások)) (B.7) fejezetben és a «Kivitelezés ellenőrzése))
(E.) főfejezetben foglalt előírások.
(2) Az (1) bekezdésében nem em lített rendelkezésektől való eltérésben a felek
megállapodhatnak (diszpozitív hatály).”
Minden munkanem D. fejezete felsorolja szám és megnevezés szerint azokat a
szabványokat, amelyek az illető munkanemhez használt anyagokra vonatkoznak.
Külön kiemeljük az „E. A kivitelezés minőségi követelményei” című főfejezetet,,
amelyben — a korábbi szabályzattól eltérően — a minőségi szabályozás is helyet
kapott. Ha a kivitelezett minőség az előírt a la tt marad, akkor az átvétel során az
építményt alacsonyabb minőségi osztályba lehet sorolni, ami árcsökkentést von
maga után Az E.51 alfejezet kötelező rendelkezéseinek be nem tartása esetén a
létesítmény nem vehető át.
Az F főfejezet: „A kivitel ellenőrzése” F. 5 fejezete tartalmazza azokat a minősí­
tési előírásokat, ill. feltételeket, amelyek szerint a munka I., II. vagy III. osz­
tályú.
IROD ALO M
[1] ÉVM Közgazdasági Főosztály: H álós tervezési m ódszer az építőipari term elés-
szervezésben. É G SZ I, 1967.
[2] Fogarasi M . : M élyépítő m űvezetők és technikusok zsebkönyve. M űszaki K önyv­
kiadó, 1960.
[3] Forstner I.: É pítésszervezés. Felsőfokú technikum i tan k ö n y v . T ankönvvkiadó,
1965.
[4] Gábor I.: Építésszervezés. M érnöki T ovábbképző In tézet, 1965.
[5] Havas—-Kocsis: K orszerű építésszervezés. M űszaki K önyvkiadó, 1965.
[6] Nagy S.: B eruházások generálorganizációja. K özgazdasági és Jogi K önyvkiadó,
1964.
[7] Palotás L . : M érnöki K ézikönyv. IV. k. Építésszervezés. M űszaki K önyvkiadó.
1961.
[8] Vajda—N e u w i r t h : Építésszervezés. I. k. T ankönyvkiadó, 1970.
316
■Ts
IV. A V Í Z I É P Í T K E Z É S E K V É G R E H A J T Á S Á N A K
H ID R O L Ó G IA I ÉS H ID R A U L IK A I A L A P JA I
Dr. Starosolszky Ödön
1. H idrológia
A vízépítési munkák sajátosságait a II. fejezetben foglaltuk össze és o tt rám utat­
tunk a vízépítés idényjellegéből eredő éghajlati—időjárási tényezőkre, ill. a munkák
különleges környezetére.
A m unkák nagy részét az jellemzi, hogy m ár az építés időszakában figyelembe kell
venni az éghajlati tényezőkön kívül a vízjárási elemeket is. Ezért szükséges, hogy
a vízépítőknek szóló könyvben is megemlékezzünk a főbb hidrológiai tényezőkről
és megadjuk az ország területére a sokéves adatsorokból számítható jellemző
mennyiségeket. Felhívjuk a figyelmet, hogy az ország területén kívül végrehajtandó
munkák megkezdése előtt nagyon fontos a megbízható hidrológiai adatok be­
szerzése.
Hangsúlyozzuk, hogy ebben a fejezetben csak a vízi építkezések szempontjából érdekes
hidrológiai jellemzőkkel foglalkozunk és az utóbbi években egyre jobban terebé­
lyesedő hidrológiai tudomány számos fontos részletét — m int ide nem tartozót —
meg sem említjük.
Foglalkozunk elsősorban teh át a csapadék, a hőmérséklet, a párolgás és a lefolyás
idő- és térbeli jellemzésével, a vízállások és vízhozamok évszakon belüli eloszlásával
és szélső értékeivel, valam int a vízállás előrejelzésének lehetőségeivel.
A hidrológiai körfolyamat a csapadék leesésével kezdődik, a felszínről az el nem
párolgó és be nem szivárgó rész folyik le. A párolgást döntően a hőmérséklet- és
szélviszonyok, a beszivárgást a talajminőség határozza meg. A mederben lefolyó
víz mélysége, vízállása, sebessége, hőmérséklete stb. a jellemző mennyiség. A mun­
kagödrökben az építő a talajvízzel kerül szembe, amelynek mindenkori vízállása
a legfontosabb jellemző, míg a víztelenítés folyam atát a környezet szivárgási jel­
lemzői befolyásolják.
1.1. A V ÍZ I É P ÍT K E Z É S E K E T BEFOLYÁSOLÓ FŐBB
ID Ő JÁ R Á S I TÉN Y EZŐ K
1.11. A csapadék
A csapadék jelentős része eső vagy hó alakjában hull le. A csapadékot azzal a
magassággal, m int mérőszámmal jellemezzük, amellyel egyenletesen borítaná a
földet, ha nem szivárogna be, nem párologna el és nem folyna el.
A magyarországi észlelőhálózatban a 200 cm2 felfogó felületű Hellmann-rendszerű
csapadékmérők használatosak, amelyek felfogó felületét 100 cm-re kell a terep
317
fölött elhelyezni. A felfogott csapadék a párolgástól védett edényben gyűlik össze.
Az összegyűlt — és hó vagy jég esetén előzetesen megolvasztott — csapadékot
16 cm2 keresztm etszetű edénybe átöntve mérik meg, az üveghenger falán levő
beosztáson teh á t 12,5-szeresen felnagyítva. Ebben tized mm pontossággal olvas­
ható le a csapadékmagasság.
A csapadékmérő állomásokon a csapadékot általában naponta egyszer, reggel
7 órakor észlelik, és ezt az adatot az előző napra vonatkoztatják. Az épít­
kezések m unkaterületén elhelyezett csapadék­
mérőket hirtelen lezuhant nagyobb csapadé­
kok esetén ajánlatos azonnal leolvasni, hogy
az esetleges óvintézkedéseket időben lehessen
megtenni.
A C csapadék T időbeli alakulását az esőin­
tenzitás :
. C
l==T
jellemzi, amelyről részletesen csapadékírók
adatai tájékoztatnak. A hazai gyakorlatban
— különféle gyártm ányú — Hellmann-rend-
szerű úszás esőírók terjedtek el ( I V .1-1. ábra).
Ha fűtőberendezést nem építettek beléjük, csak
fagymentes időben használhatók (a villamos
fűtés szokásos). A szokványos nagyságú fel­
fogónyíláson behulló esővíz tölcséren á t egy
hengerbe folyik, amelyben az úszó mozog.
A csapadék a hengeres úszót, amelyhez írókar
kapcsolódik, felemeli. Az írókar tolla óramű­
vel forgatott dobra fekszik rá, amelyre az eső
tartam a a la tt emelkedő, esőszünetben vízszintes vonalat ír. A dob a szokványos
műszereken egy nap, esetleg egy hét a la tt fordul körül.
Ha munkahelyen (például völgyben) lehulló csapadék nem jellemző a munkához
kapcsolódó vízfolyás vízjárására és a várható vízszintemelkedésekről időben érte­
sítést szeretnénk kapni, távjelző csapadékmérőre van szükség.
Hazánkban a Villamos Automatika Intézet (VILATI) készít HYDRA-2 és
HYDRA-3 néven több csapadékmérő hely, sőt egyéb hidrológiai elemek egyidejű
távjelzésére alkalmas műszert, amely síkvidéken külön erősítő nélkül 50 km-es
körzetben alkalmazható.
A Magyarország területére hulló csapadéknak mintegy 15—20%-a hó és a talaj
felszínét átlagosan 30—60 napon á t hótakaró borítja. A hálózati mérések a hó­
takaró vastagságáról és átlagos sűrűségéről (térfogatsúlyáról, v í z e g v e n é r Lékéről)
adnak tájékoztatást.
hóminta nettó súlyát 1 cm2 felületre átszám ítva m utassa, am it a mintavevő henger
falán leolvasható hótakaró-vastagsággal elosztva, a m inta átlagos térfogatsúlya
számítható. A frissen lehullott hó térfogatsúlya 0,08—0,14 p/crn3, és a tavaszi
olvadáskor 0,20—0,40 p/cm3.
A hótakaró vízegyenértéke különösen a hóolvadáskor jelentős, amikor fagyott
földkéreg esetén a hótakaróban tárolt víz hirtelen felemelegedés és különösen hir­
telen esőzés esetén egyszerre teljes egészében elfolyik.
1.12. A párolgás
Míg a csapadék közvetlenül mérhető mennyiség, a párolgás tényleges értékéről
csak különböző közvetett módokon tájékozódhatunk. Viszonylag pontosan tudjuk
mérni a szabad vízfelület párolgását, viszont igen nehezen a talajét és a növény­
zetét. A rendelkezésre álló vízkészlet elpárolgása során eltávozó mennyiséget
lehetséges párolgásnak (potenciális evapotranspirációnak) és a valójában elpárolgót
tényleges párolgásnak nevezzük. A kettő között jelentős különbség lehet.
A vízfelületek párolgását párolgásmérő edényekben naponta kétszer (reggel 7 és
este 19 órakor) mérik. Az országos hálózatban a 123 cm átmérőjű, 25 cm magas,
szabadon álló mérőkád, amelynek vízfelülete 1,2 m 2, terjedt el. A kádakban a
vízállást kúptárcsás vízszintmérővel 0,01 mm pontossággal olvassák le. Hasz­
nálatosak 2 m 2 felületű kádak is. A kádakban m ért párolgási adatokat tapasztalat
szerint 0,65—0,75-tel kell szorozni, hogy a szabad vízfelületek évi párolgását
kapjuk.
A talaj párolgását hengerekbe helyezett talaj súlycsökkenésének mérésével álla­
pítják meg. A mérőeszköz neve liziméter. A növények és a talaj össz-párolgásának
mérésére öntözött és növényekkel belültetett kádak (evapotranspirométerek) szol­
gálnak.
1.13. A szél
A párolgásra is jelentősen h at a szél, amely az építőmérnök szempontjából a víz­
felszínt felkorbácsoló, hullámzást okozó, a homokot levegőben szállító, a torony­
szerű építményeket ledőléssel fenyegető elem. A szélviszonyok jellemzésére ismer­
nünk kell a szél sebességét és irányát, mégpedig a földközelben. A szél irányát a
nyolc főbb égtáj szerint adják meg, éspedig mindig ahonnan fúj a szél.
A legegyszerűbb szélmérő a Wild-féle szélzászló. A szél irányát a szélzászló gömbjé­
nek az égtájkereszthez viszonyított helyzete, a szél erősségét pedig a felül elhelye­
zett és vízszintes tengelyen elmozduló nyomólap állásának a köríves Beaufort-
skálán való leolvasásával állapítják meg. A szélzászlót 10 m magasan kell elhelyez­
ni, magányos rúdon. A Beaufort-féle fok és a szélsebesség közötti tapasztalati
összefüggés:
B eaufort-fok 1 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | | 12
11 12 10 11

A hótakaró vastagságát rendszeresen a csapadékmérő helyeken, naponta egyszer Szélsebesség, m/s | | | 11 | 1 3 ,6 | 1 6 ,8 | 1 9 ,5 | 2 3 | 2 6,5 13 0 ,6
1 1’2 1 2 ,6 4 ,2 6 ,3 | 8,1
cm osztású léccel mérik.
A hó térfogatsúlyát általában mérleges mintavevővel határozzák meg. A mintavevő Hazánkban a szél sebességének és irányának regisztrálására az ún. egyetemes szél-
henger hossza a hótakaró-vastagság függvényében több elem összeillesztésével írók ( I V .1-2. ábra) használatosak. Ezek megegyeznek abban, hogy a szél átlag-
növelhető. A mintavevőhöz tartozó tolósúlyos mérleget úgy készítették, hogy sebességét függőleges tengelyen elhelyezett kanalas szélkerék fordulatszáma méri.

318 319
 w
A forgásszám az ún. szélúttal arányos. A pillanatnyi szélsebességet, a széllökéseket
a széllel szembeforduló Pitot-csővelmérik, amelyből fémcső, ill. gumicső továbbítja
a szélnyomást fagyálló folyadékban úszó harang belsejébe. A harang és a vele
együtt mozgó írókar magassági helyzete így a pillanatnyi széllökések szerint
változik. A szélkerék alatti szélzászló a Pitot-csővel ellenkező oldalon van felsze­
relve. A golyóscsapágyon forgó zászló enyhe szélre is elmozdul, így a buzogány­
szerű csővég, ahol a Pitot-cső van, mindig a szélirányba m utat. A szélzászló for­
gását csőkar továbbítja a műszer írókészülékéhez, amelyen két toll rajzolja az
irányt; az egyik a N —W —S, a másik a N —E —S irányba fújó szél irányát jegyzi fel.
A szélsebességet és -irányt távjelző műszer általában potenciométerrel, teh át aZ
ellenállásmérés elvén működik.

1.14. H őm érséklet

Az építőmérnököt általában a levegő, a talaj és a víz hőmérsékletének szélső értékei

érdeklik. Különleges jelentőségű a fagy beállta, és a felengedés kezdete.
Az adatfeldolgozásokban értékelt országos hálózati eredmények szinte kizárólag
a hagyományos, higanyos hőmérsékletmérőkből származnak.
A levegő hőmérsékletét szabványos zsalus észlelőházikóban a térszín felett 2 m-re
elhelyezett + 5 0 és —30 °C értéktartományú, két tized fok beosztású hengeres
higanyos hőmérőn olvassák le. A hőmérséklet napi szélsőségeit a maximum—m ini­
mum hőmérőkkel mérik, amelyek higanyszála jelzőpálcikát hagy az előző leolvasás
és beállítás óta előfordult legmagasabb és legalacsonyabb hőmérséklet helyén.
A levegő hőmérsékletét általában két különböző fémből összehegesztett és gyűrű
alakban m eghajlított lemez hőmérséklet-változás okozta alakváltozása segítségével
1 nap vagy 1 hét alatt körülforduló dobra helyezett szalagon regisztrálják (bime-
tallikus fémhőmérő).
A talaj hőmérsékletét 30 cm mélységig hajlított higanyos végű, ennél nagyobb
mélységekben az ún. Lamont-féle (fából készült doboz) szekrényekbe helyezett
higanyos hőmérőkkel mérik. Távjelzésre a termisztoros vagy ellenállásos hőmérők
terjedtek el.
A víz hőmérsékletének mérésére a (0,1—0,2 °C) beosztású higanyos hőmérő terjedt
el. A hőmérő higanygömbjét mintavevő edényben helyezik el, ahol van ideje
felvenni a víz hőmérsékletét. Mélyebb rétegekből a nehézkes termoszos m intavételt
kell megvalósítani, ezért újabban elterjedt a termisztoros vízhőmérő. A jegesedés
IV .1-2. ábra. Egyetemes szélíró

(a kásajégképződés) környezetében, főleg az esetleges túlhűlés mérése igen nagy

pontosságot ( + 0,01 . . . +0,1 °C) követel meg.
Külföldön többfelé a Fahrenheit-féle hőmérsékleti beosztást használják. Az átszá­
mítás °C-ra:
°F = 32 + | f °C.
5

320 21 V íz é p íté s I . k ö t e t 321

1.2. A V ÍZ I É P ÍT K E Z É SE K E T BEFOLYÁSOLÓ
$200
H ID R O L Ó G IA I TÉNYEZŐ K

1.21. V ízállás
A vízfolyások, tavak, tározók vízszínének magassági helyzete, azaz szintje a víz­
állással adható meg egyértelműen, amely vízállás egy felvett „0” ponthoz képest
adja meg a vízmércén leolvasott vízszintet.
A vízrajzi hálózat állandó mércéit műtárgyakon, vagy a parton, esetleg több tagban
helyezték el, lehetőleg úgy, hogy a zavaró hatásokat elkerüljék. Tartós használatra
zománcozott öntöttvas mércelapok szolgálnak. Az építés alatti ideiglenes vízmér­
cékkel szemben tám asztott követelmények enyhébbek, és ezért fából is készíthetők,
amelyre a beosztás vízálló festékkel vagy égetéssel hordható fel. Alépítményül
többnyire meglevő szerkezet vagy erre a célra levert cölöp szolgál. Utóbbi esetben
gondolni kell annak jég elleni védelmére is.
A vízmérce lényeges adata a számozás kezdőpontjának, a „0” pontnak a tenger­
szint feletti magassága, amelynek állandónak és ellenőrizhetőnek kell lennie.
Célszerű, ha ez a pont a legalacsonyabb vízszín alatt van, hogy a negatív leolva­
sást elkerüljük. A „0” pontok teszik lehetővé a szomszédos mércéknél észlelt víz­
állások alapján a vízfelszín meghatározását.
Az országos vízmércéket naponta kétszer (nyáron 7 és 19, télen 8 és 16 órakor
olvassák le). A magyar Vízrajzi Évkönyvek a reggeli leolvasást közlik. Jelentékeny
árhullámok esetén 2 óránként kell a mércéket leolvasni, és az árhullám tetőző
magasságát, valam int idejét feltétlenül meg kell állapítani.
Kisebb vízfolyásokon záporok hatására levonuló árhullámok csak rajzoló vízmér­
cékkel észlelhetők megbízhatóan. Az országos hálózat rajzoló vízmércéit általában
aknában szerelik fel, amely a szerkezetet védi, a hullámokat pedig csillapítja.
Az elterjedt rajzoló vízmércéknél a vízállás változását úszó követi, amely fémhuzallal
vagy lemezszalaggal csatlakozik egy tárcsarendszerhez, ill. ezen á t a megfeszítő
ellensúlyhoz. Az úszó a tárcsarendszert és a hozzá csatlakozó, csavarorsón vagy
huzalon elhelyezett írótollat mozgatja. A tárcsa és a csavarorsó között (1:2, 1:5,
1:10) áttétel van, amely egyes típusoknál cserélhető, másoknál változtatható.
A rajzoló toll 1 nap vagy 1 hét a la tt körülforgó dobra helyezett forgó, esetleg
szalagként egy hónap alatt egy hengerre felcsavarodó papírra ír. A papír előretolási
sebessége változtatható: 1 m m /h ...
5 cm/h). A csavarorsós rajzoló
műszer előnye, hogy ha a vízállás
emelkedésekor az írótoll elérné a
papír szélét, tükörképet kezdve raj­
zolni, lefelé is képes emelkedő víz­ R IE delta típusú műszer ajánlható ( I V . 1-3. ábra). Könnyebben beszerezhető
állást regisztrálni. így a fennakadás a csehszlovák METRA cég 501 típusú műszere ( I V .1-4. ábra).
veszélyét kiküszöbölték. Hevesen változó vízszín regisztrálására a hullámzásírók jöhetnek szóba.
A talajvízállás észlelésére különle­ Ha a vízállást távolról kívánjuk észlelni, például az előrejelzés érdekében, kábeles,
ges műszereket is készítenek. légvezetékes vagy rádiós távjelző műszereket kell alkalmazni. Gyártanak ellen-
Hazai használatra elsősorban az állásos, szinkronmotoros és impulzusos típusokat. Előnyös, ha a műszernek külön
I V . 1 -3 . á b r a . Univerzális, lefutószalagos univerzális, több sebességű és több árramforrás nem kell.
rajzoló vízmérce (SEBA delta) m éretarányú SEBA-HYDROMET- Ha vezeték áll rendelkezésre és kisebb pontossággal megelégszünk, a METRA cég

322 21*
323

IV . 1-5. ábra. Vízállási görbék szerkesztése
fent: a g y ak o riság i; lent: a ta r tó s sági görbe
550/551 típusú impulzusos távjelzője ajánlható. Vezeték nélküli távjelző műszert
gyárt a HYDRA-2 néven a VILLATI.
A vízállásadatokat az értékeléshez gyakorisági és tartóssági görbében szokás fel­
rakni ( IV .1-5. ábra).
1.22. V ízm élység
Vízmélységmérés célja lehet a meder alakjának felvétele, ill. sebességméréssel
kombináltan a vízhozammérés érdekében a keresztszelvény területének megha­
tározása. A vízmélységmérés ad képet a vízbe települő munkahelyről, ill. építés
közben a mederváltozásokról, amelyek közül általában a kimosás veszélyes.
Keresztszelvény mérésekor a szelvényt először rögzítik szelvénykötéllel, máj d emellett
haladva megmérik a vízszinthez képest a vízmélységet. A mélységmérés legegy­
szerűbb eszköze a 4 m-nél kisebb mélységeknél és kis sebességnél használható
324
szondarúd. Nagyobb mélységeknél és sebességeknél csörlőre szerelt acélhuzalon
ólomsúlyt (30, 60, 120 kg-os) eresztenek le. A csörlőre számlálóművet célszerű fel­
szerelni a mélység mérésére. Nagyobb vízsebességek esetén a huzal beöblösödését
korrekciós számítással kell figyelembe venni. A korszerű csörlőn leeresztett súly
a fenék elérésekor villamos jelzést ad.
A visszhangos (ultrahangos) mélységmérő az adóról kisugárzott ultrahang rezgések­
nek a mederfenékről visszaverődését, ill. a kisugárzás és a visszaverés közötti idő­
tartam ot méri és abból határozzák meg a mélységeket. Jelző és regisztráló kivitel­
ben készítik.
Nagyobb vízfolyáson átlósan mérnek. A mérőladik helyzetét a parton szondirta-
chigráffal rögzítik. Nagy víz esetén előremetszéses háromszögelést hajtanak végre.
A parti mérőrészleg és a mélységmérő ladik között rádióösszeköttetés van. A ladikot
lehetőleg ultrahangos mélységíróval kell felszerelni. Széles vízfolyáson a parti
bemérést hátrametszéssel, radar segítségéval az echolog nevű műszer végzi el.
Építés közben a kimosás ellenőrzésére, midőn nem szükséges a teljesen pontos
helymegjelölés, az echográffal felszerelt motorcsónak igen alkalmas, amelyen a
mérést vezető a helyi jellemző pontokhoz képest tájolja be a csónakot, és folyamatos
mederszelvényeket vesz fel.
A mederfelmérés eredményeit keresztszelvényben vagy a mederfenék rétegvonalas
helyszínrajzán tüntetik fel. Szokásos valamilyen egyezményes alapvízszinthez (pl.
a Dunán DB vízhez, a hajózási és szabályozási kisvízszinthez) viszonyítva elkészíte­
ni a mélységvonalas ábrázolást.
1.23. Vízsebesség
A nyílt mederben mozgó víz sebessége fontos jellemző a vízfolyásba merülő szilárd
testekre ható erőhatások, a vontatási ellenállás, a mederkimosás, valam int a
mederszelvényen áthaladó vízhozam meghatározása szempontjából.
Nyílt mederben a sebességmérés gyakorlatban alkalm azott eszköze a sebesség-
mérő szárny ( I V .1-6. ábra), amelynek fordulatai arányosak a sebességgel. Durva
közelítésként (az ún. slip-et elhanyagolva) a sebesség, a fordulatszám és a vitorla
u, menetemelkedése között a
v = a}n
325
összefüggés áll fenn. (Ez alkalmazható, ha nincs meg a műszer hitelesítési egyen­
lete.) A hitelesítési egyenlet
v= an + b
alakú, ahol a és b állandók.
A fordulatszám többnyire elektromos impulzusjelként jut az észlelőhöz, aki ezeket
vagy maga számlálja, vagy fordulatszámlálón szám iáltatja, mérve közben stop­
perórával az időt is.
A műszert a szelvény kívánt helyére kisebb mélység és sebesség esetén rúddal
( I V .1-7. ábra), nagyobb mélység esetén kötélen csőrlővel, ingával (ellensúllyal)
eresztjük le, vagy más különleges leeresztő szerkezetet alkalmazunk.
IV . 1-7. ábra. Mérés rúdról
Kisebb vízfolyáson áthidalásról, nagyobbon csónakból mérünk. Heves vízjárású
folyón, sűrű mérések céljára a kábeles átfüggesztés előnyös, egészen 50 m széles­
ségig.
A sebességmérő szárnyak alsó mérési határa 5 cm/s körül van, míg felső mérési
határuk a típustól függően 2—5 m/s.
Hazai általános használatra a Zsesztovszkij-féle, vagy a Muszkalay-íéle kompo­
nensmérő vitorlás műszer ajánlható, amelynek vitorlája 8 cm átmérőjű.
Amikor nemcsak az áramlás sebességét, hanem irányát is szükséges ismernünk,
áramlásirány-mérővel kell a mérést végezni. Az MK jelű áramlásmérő méri a
sebesség polár koordinátáit, a sebesség nagyságát, valam int függőleges és vízszin­
tes síkbeli irány szögét.
Különleges mérések esetén utalunk Muszkalay— Starosolszky: Vízépítési m űtár­
gyak vizsgálata c. könyvére [1].
1.24. V ízhozam
A vízfolyás keresztszelvényén egységnyi idő alatt átáramló és térfogatban kifeje­
zett vízmennyiség, a vízhozam, jellemző képet ad a lefolyásról. A vízépítéssel
kapcsolatban főleg az elvezetendő, ill. a talajvízszint süllyesztése során kivett víz
mérése érdekes az építkező szempontjából.
326
A vízhozam megállapítására ( I V .1-8. ábra) a szelvényen belül megfelelő számú
sebességmérést végzünk, és a szelvényterületet a sebességgel szorozva, m ajd az
eredményeket összegezve, kapjuk a vízhozamot.
Q = 2 Q i = 2 f i vi = F v k.
í í
Gyors számításra Muszkalay L. módszere [2] ajánlható.
A szelvényt nagyjából egyenletesen behálózza m számú mérési ponttal. Minden
pontban teljesen azonos t ideig (általában 30'-ig) méri a sebességet és n; fordulat-
IV .1-8. ábra. Vízhozammérés sebességmérő szárnnyal
jeleket szám láltatja, ill. a fordulatszámlálón az egész szelvényre nézve összegezi
(N ). Ezután feltételezi, hogy a közepes fordulatszám a vk középsebességet adja,
vagyis
N ,
= a ---- \-b,
m
ahol a és b a műszer állandói. A Q vízhozam ezután egyszerűen
Q=»k2 F t
képlettel meghatározható, ahol F t a teljes nedvesített szelvényterület.
A vízhozam folyamatos nyilvántartása nyílt mederben a vízhozam és a vízállás
közötti kapcsolat, a vízhozamgörbe rajzolásával hajtható végre ( I V . 1-9. ábra).
A vízhozamgörbe csak akkor megfelelő, ha a meder, annak érdessége, és a vízszín
esése állandó, azaz permanens, egyenletes vízmozgás áll fenn. Ez a természetes
állapotban elég ritka, ezért gyakran korrekciókat kell végrehajtani, vagy a vízho­
zamgörbét állandósító m űtárgyat kell beépíteni.
Kisebb csatornákon az élesszélű bukóval vagy mérőszűkülettel való folyamatos mérés
ajánlható ( I V .1-10. ábra).
I V . 1 -9 . á b ra . V ízhozam görbe

A háromszög szelvényű ún. Thomson-bukó ( I V. 1-10 a) ábra) vízhozamgörbéjét a

_______ v _
ö = 1,343/Z5/2 T
— -____ V
T
__ —
egyenlet írja le, ahova H -t felvízi energiamagasságot (közelítőleg átbukási magas­
ságot) m-ben kell helyettesíteni, hogy Q-t m3/s-ban kapjuk. Ö F=ab
T
A négyszög szelvényű oldalszűkítéses bukó ( I V .1-10. b)ábra) vízhozamgörbéjét b
közelítően a
Q = 1,90LH3/3 c)
képlet írja le, ahol L a bukónyílás, azaz a korona hossza.
Ha a szabad átbukás nem biztosítható, akkor éles szélű mérőnyílás ( I V .1-10. c)
ábra) alkalmazható. Vízhozamgörbéje nyomás alatti átfolyásnál közelítőleg
Q = 2,7 F H 1'2
I tt H a felvíz és alvíz különbsége, és F a nyílás szelvényterülete.
Ha a veszteséget csökkenteni akarjuk, mérőszűkületet alkalmazunk, mint pl. a
Parshall-féle mérőszűkület ( I V .1-10. d) ábra), amelynek közelítő vízszállítása
szabad átfolyásnál
Q=Ms'H}>6.
A visszahatás határa, midőn a felvíz egyedül m ár nem jellemző:
h j h f ~0,7.
A csővezetékbeli vízhozammérést kisebb vízhozamnál és tiszta víz esetében lapát-
kerekes, vagy Woltmann-szárnyas vízórával, nagyobb vízhozam esetében mérő­
peremmel, Venturi-csőwel vagy mérőkönyökkel lehet megoldani ( I V .1-11. ábra).
A mérőmagasság a torlóelemnél m ért nyomáskülönbség, vízoszlopban kifejezve. d)
A vízhozam I V . 1 -1 0 . á b ra . V ízhozam m érő m ű tárg y ak
a ) h áro m szö g n y ílású T h o m so n -b u k ó ; b) négyszög n y ílá sú P o n c e le t-b u k ó ;
Q=CF1H112 c) m é rő n y ílá s; d ) P a rsh a li-c sa to rn a
képlettel határozható meg, ahol I<\ a szűkítés előtti csőszelvény terület, C pedig a
vízhozamtényező, amely a mérőberendezéstől függ.

328
Venturi-cső ( IV .1-11. b) és c) ábra) A vízhozamok folyamatos rajzolására m űtárgyak és berendezések mellett alkal­
A kúpfelületekből célszerűen kiképzett Venturi-cső konfuzorának szöge 30°, a mazhatók jelző, számláló vagy regisztráló műszerek. Szükség esetén a vízállást
diffuzoré 16°. Egy 250—800 mm átmérőjű Csőben a szűkítési viszony ( /\/i) j) = 0,8. rajzoló vízmércével is lehet rajzoltatni.
A vízszállításra jellemző egyenlet közelítőleg A vízhozammérés részleteivel Börzsönyi—Muszkalay—Starosolszky: Vízhozam­
mérés [2] c. könyve foglalkozik.
Helyszíni hitelesítés után felhasználhatók folyamatos méréshez a különféle, más
je _ _ 2 4 l/A célból épült m űtárgyak is.
D \ 2~ ' ! D1

ahová Dj-et és h-t m-ben kell helyettesíteni, hogy Q m3/s legyen.

1.25. H ordalék
Mérőkönyök (IV .1-11. d) ábra).
A természetes vízfolyások vizében mindig található lebegtetett hordalék és vízfolyá­
A z ívcsövekben a felezőben elhelyezett megcsapolásnál a nyomáskülönbség és a
sainknak egy részében a görgetett hordalék mennyisége is jelentős. A vízfolyás horda­
vízhozam között — R /d> 2 relatív görbület esetén, ahol R görbületi sugár a ten­
lékszállító képessége az a tulajdonsága, hogy mennyi hordalékot bír mozgatni.
gelyben m-ben, d pedig a cső átmérője, m-ben —
Ennek jellemzésére a mederfenék felületegységére ható súrlódást, az ún. hordalék­
mozgató erőt használják és értékét
r0= y R I ~ y h l
összefüggés áll fenn. képlettel fejezik ki. A képlet jól rám utat arra a tapasztalati tényre, hogy a hor­
dalékszállító képesség és vele együtt a tényleges hordalékszállítás a vízjárás függ­
vénye.
Közelítő képletként Bogárdi J. a 0,15 rnm-nél nagyobb, kb. egyenlő nagyságú
hordalékszemcsék megmozdulási határállapotára, a
r 0=0,0774d
összefüggést ajánlja, ahol r0 a hordalékmozgató erő (p/cm2-ben) és cl a szemcse­
átmérő (cm-ben). (Ha t0 ennél nagyobb, a hordalék megindul.) Ugyancsak Bogárdi
0,35<fZg16 mm tartom ányban yn= 2,61 —2,70 p/cm8 fajsúlyra
ukr=30d0'45
képletet ajánlja, ahol v— a hordalék megindulását elő;déző kritikus sebesség.
A görgetett és lebegtetett hordalék szemcseátmérőjének határértékét Kresser W.
v2
—r = 360
gd
Froude-számmal jellemzi.
A hordalék ülepedési sebességét
W = 14,7/ű^
képlettel lehet közelítően megállapítani (cm/s-ban), ha a névleges dn átmérőt
(mm-ben) helyettesítjük.
Ha a görgetett hordalék szállítása a telítettség közelében van (pl. a magyar
Felső-Dunán), az egy folyóméter szélességre j utó qn görgetett hordalékhozamoi Meyer—
Príer-féle összefüggés továbbfejlesztésével Csorna J. alapján lehet meghatározni
f/n= (856W -58tf)3'2 kp/s, m
ahová h mélységet (m-ben), a d átlagos szemcseátmérőt (m-ben) kell helyettesíteni.
Ha a zárójeles kifejezés 0 vagy negatív, nincs hordalékszállítás. A teljes kereszt-
IV . 1-11. ábra. Vízhozammérés csőben szelvény hordalékhozamát az egyes azonosnak vehető mélységű szelvényrészekre
a ) m érő p ere m m el; b) íves v en tu ri-cső v el; c) k ú pos v en tu ri-cső v el; d ) m érőkönyökkel számítva és ezeket összegezve kaphatjuk.
330 331
A lebegtetett hordalék mennyiségét az egységnyi súlyú víztérfogatban foglalt
hordaléksúllyal, a hordaléktöménységgel fejezik ki. A lebegtetett hordalék tömény­
sége a fenék közelében a legnagyobb, ahol olyan szemcsék is mozognak, amelyek
a gördülés és a lebegés határán vannak A c töménység és a o sebesség eloszlását
ismerve, a szelvény egységnyi szélességére eső fajlagos lebegtetett hordalékhozam
meghatározható. Az egyes függélyekhez tartozó fajlagos hordalékhozamokat a
szelvényterületen ábrázolva megszerkeszthető a szelvény fajlagos qhl hordalék­
eloszlása. A görbe alatti terület a b szélesség szerint integrálva, a szelvény teljes
Qhl lebegtetett hordalékhozamát kapjuk :
E

< ?h i= J <7hi d fr-

0
A közepes töménységet
CK= Q J Q
képlettel, a vízhozammal való osztás útján kapjuk.
A lebegtetett hordalékot a vízfolyásban pontonkénti mintavétellel határozzuk
meg ( IV .1-12. ábra). Egy üres edényt a kívánt mélységbe leeresztenek és ott nyit­
ják, megtelés után felhúzzák. A minta hordaléktartalm át laboratóriumban hatá­
rozzák meg mind a mennyiség, mind a szemszerkezet szempontjából. Szokásos,
hogy a függély közepes töménységet a függély 10 pontjában vett, egy-egy egy A - B a la p m e ts z e t
literes m inta összeöntéséből származó 101-es m inta átlagértékeként állapítják meg.
A korszerűbb hordalékmérési módszerek még kísérleti állapotban vannak.

IV .1-13. ábra. Görgetett hordalékminta-vevő

A görgetett hordalékot a fenékre eresztett különleges tartállyal ( I V. 1-13. ábra)

fogják. Mivel a berendezés nem minden hordalékot fog meg, ezért a m ért értéket
0,50—0,70-es hatásfokkal szokták beszorozni. így a teljes hozam
p p

Qhg= J Mhg áp = jr } A . I dp kp/s.,

0 0
ahol P a szelvény nedvesített kerülete; dp az elemi kerületrész; qhg a fajlagos
hordalékhozam; r\ a fogó hatásfoka; Gt az egyes függélyekben A ( idő alatt kifogott
hordalék, és a a hordalékfogó szélessége (0,40 vagy 0,60 m).

1.26. A jég
Állóvizeken rövidesen a vízhőmérséklet 0 °C alá csökkenése után, erősen turbulens
mozgó vizen bizonyos túlhűlés (—0,01 . . . —0,2 °C) esetén megjelenik a jég. A jég­
kristályok keletkezéséhez kristályosodási középpontok és olyan kihűlt környezet
szükséges, amelybe a kristályosodáskor felszabaduló 80 cal/kp kristályosodási hő,
annak 0° fölé melegedése nélkül eltávozhat.
A víz hőveszteségére (cal/cm2, nap) nézve közelítő becslésekre a
b)
IV .1-12. ábra. Lebegtetett hordalékminta-vevők Q* = 46,4(T v —Ta)
ci) a N eyrpic-féle tu rb id is z o n d a ; b) a d c lfti la b o ra tó riu m le b e g te te tt h o rd aléb m in ta -v ev ő je
kanadai képlet ajánlható, ahol Tv és Ta a napi átlagos víz- és léghőmérséklet.
332 333
Mozgó vízre nézve a A forgalom engedélyezését az északi országokban a következő jég vastagsághoz;
hi =B Y 2 - T kötik (repedésmentes, ép jégre):
tapasztalati képletet vezették le, ahol J - T a negatív hőfokösszeg. Biidin szerint gyalogos 6—3 cm,
0,5 m/s-nél kisebb sebességeknél (a Balatonra is) B = 2 alkalmazható. lovaskocsi 15—8 cm,
Kísérleti összefüggés szerint állékony jégtakaró csak akkor létezhet, ha a vízhozam személykocsi 20—12 cm,
tehergépkocsi 30—20 cm.
Q ^ x W O /B ,
Repülőgépek leszállásának engedélyezését a
ahol H a vízmélység, C a Chezy-féle sebességi tényező és B a vízfolyás szélessége;
az <x kísérleti tényező a vízfolyás tulajdonságaitól függ. Szűk vízfolyáson feltétel Ti = 1 0 . . . 12f P
még, hogy
képlettel írják elő, ahol P a gép önsúlya Mp-ben és h cm-ben értendő.
— ----- = 1,09 és 4 < 0 ,3 3
A vízfolyásokon a jég képződése a partok mentén kezdődik. Csendes vízen a fel­
legyen. színre úszó jégkristályok összefüggő jégkéreggé fagynak. A jégtakaró alatti vízben
A további feltételek, amelyek további szigorítást jelentenek, még nem teljesen keletkező jég egy része a takaróhoz fagy,
tisztázottak és meghatározásuk hosszadalmas [7]. azonban egy idő után m iután a jégkép­
Ezeknek a feltételeknek a hiányában a jég vagy egyáltalán nem áll meg, vagy ződés során felszabaduló latens hő tel­
összetorlódik, hogy a feltételeket maga hozza létre. jes egészében a felületi hőveszteség for­
m ájában nem távozhat, a jégtakaró to ­
A jégtakaró a la tt a sebességeloszlás eltorzul és a vízszállítás az érdesség megnö­
vábbi vastagodása megszűnik. Nagyobb
vekedése m iatt csökken.
vízfolyáson az összefüggő jégréteg a
A beállt jégtakaró nyomása tetemes lehet. Anélkül, hogy a képleteket idéznénk, táblák összetorlódásából keletkezik.
megemlítjük, hogy 8—15 Mp/m2 értéket is elérheti.
A folyami építkezések a jég természetes
A folyami jégtakaró nyomása levonulását is megzavarják és váratlan
jégbeállást, jégtorlaszt és ennek hatá­
P = F( 1 0 -V + 5- ÍO-2y v* + 0,92h l + 2- 10-6u>2)
sára jeges árvizet okozhatnak.
képlettel számítható, ahol F a jégtakaró felülete, v a víz és w a szél középsebessége; A kásajégképződés megakadályozására
h a jégvastagság; L a jégtakaró hossza (legnagyobb értékű a vízfolyás szélességének a legbiztosabb módszer az állékony,
háromszorosa); I a vízszín esése. A képletben mindent m, ill. m/s-ban kell helyet­ sima jégtakaró létrehozása, amely a víz
további lehűlését és a kásajégképződést IV. 1-14. ábra. Jégvastagság mérése
tesítem, hogv a P -t Mp/m2-ben kapjuk.
A dinamikus jégnyomást a szovjet szabvány értékeivel ajánlatos figyelembe venni. megakadályozza.
Függőleges falú pillérre A jéggel kapcsolatos megfigyelések során mérni kell a jég vastagságát (különleges
P 1= 75B Ii Mp jégvastagságmérő pálcával) ( I V .1-14. ábra). A jéggel borítottság észlelésére a
parti vagy légi felvételek szolgálnak. A jégtáblák sebességét — amely valamelyest
nyomóerő nehezedik, ahol B a pillér vastagsága a jégmozgás síkjában; Ii a jég eltér a felszíni vízsebességtől — többnyire tachigráffal, ritkábban különleges
vastagsága. teodolitokkal észlelik.
Rézsűs pillér esetében a vízszintes összetevő
P 2H=37,5/i2tg fi, 1.27. A víz minősége
ahol |3 a törőél hajlásszöge a függőleges síkban a vízszinteshez képest.
A függőleges összetevő A víz minősége az építőt egyrészt akkor érdekli, ha a vizet valamilyen célra (pl.
P 2V= 37,5h2. betonozáshoz) fel kívánja használni, másrészt akkor, ha a víz az építkezés szem­
pontjából kedvezőtlen, agresszív anyagokat tartalm az.
A jégtakaró legnagyobb statikus teherbírása számítására a A jelentősebb hazai felszíni vizek minőségéről ma m ár hossz-szelvényszerű m inta­
h2 h2 vételek alapján elegendő tájékoztató kémiai és biológiai adat áll rendelkezésre, és a
felszín alatti vizek minőségéről is van átfogó képünk. Főleg a felszín alatti vizek
P ~ 1 0 0 ' ' ' 300
esetében azonban a víztároló rétegek nagyfokú különbözősége és egyedi hatások
képletet ajánlják, ahová a h jég vastagságot cm-ben kell helyettesíteni, és P -t érvényesülése m iatt ajánlatos a vizet megvizsgálni. A kémiai és biológiai elemzé­
Mp-ben kapjuk. sekhez általában mintegy két 1-nyi m inta szükséges.
t
334 335
A víz kémiai összetételének eléggé univerzális jellemzője, amelynek változása
mindig valami beavatkozást m utat, a pH-(hidrogénion-koncentráció) érték.
Betonkészítéshez olyan vizet, amely 0,3%-nál több kén-trioxidot, vagy 1%-nál
több nátrium- vagy magnézium-kloridot tartalm az, használni nem szabad. Ennél
nagyobb S03-tartalom nál a cement minőségét javítani és az adagolás mennyiségét
növelni kell. A keverővíz pH-értéke 4-nél kisebb nem lehet.

1.28. A talajv íz
A hazai alluviális talajokban a vízépítés szempontjából döntő jelentőségű a talajvíz
helyzete. Egyes esetekben a legfelső vízréteg (a talajvíz) alatti további rétegek
vizeinek, mészkő és dolomit vidéken való építkezés esetében pedig a karsztvíz
minőségének jelentős a szerepe. Utóbbiak gyakran állnak nyomás alatt, a nyomás
értéke is erősen változhat.
Ezeknek függvényében emelkedik vagy süllyed. Különösen vízfolyások medre
környezetében nagy ez az ingadozás, ahol több-kevesebb késéssel követi a vízfolyás
vízállását.
Azokon a helyeken, ahol a hozzá- és elfolyás elhanyagolható, a csapadék és a párol­
gás a döntő tényező a vízháztartásban, és a talajvíz járása a Németh E. által fel­
állított elliptikus törvényszerűséget követi. E szerint a maximális talajvízállás
március—április hónapban, a minimális szeptember—október hónapban várható
( I V .1-15. ábra).
A fedőrétegben a levegővel együtt jelenlevő, többnyire kapilláris víztartalmat vagy
mintavétellel, a kiszárítás során előálló súlycsökkenésből, vagy tenziométerrel,
újabban radioaktív izotópos ún. visszaverődéses neutronszondával mérik. Utóbbi
alkalmas a víztartalom mélység szerinti változásainak kim utatására.
A talajvízszintet (és a rétegvízszinteket) talajvízszín-észlelő kutakkal mérik. Az
5 —10 cm átmérőjű (az országos hálózat 88 mm átm érőt használ) csőkútba rend­
szeresen (az országos hálózatban 3 naponta) mércét eresztenek le és leolvassák a
vízszínnek a k ú t pereme alatti mélységét. Mérceként a sípoló ( I V .1-16. ábra) és a
m utatós ( I V .1-17. ábra) mérce terjedt el. Egyes kutaknál úszós rajzoló vízmércét

Le be gd hőmérséklete Lei/ead h ő m é r s é k l e t e

I V .1-16. ábra. Sípoló talajvízszintmérő

IV . 1-15. ábra. K é t talajvízszint-észlelő k ú t vízállásaira jellemző ellipszis

336 22 V íz é p íté s I. k ö t e t 337

 használnak. Ha több víztartó réteget egy függélyben akarunk észlelni, szokásos
az ún. teleszkopikus kút, azonban nagyon kell ügyelni, nehogy az észlelőcsövek
mellett keveredés állhasson elő.
A kutak észlelési adatait tengerszint feletti értékben felrakva, megszerkeszthetők
a talajvíztükör szintvonalai, vagy a rétegvíz piezometrikus nyomásvonalai, és
ezekből a talajvízszint esése meghatározható.

1.3. A H ID R O L Ó G IA I JE L E N SÉ G E K M ENN YISÉG I JE L L E M Z É S E

MAGYARORSZÁG TER Ü LETÉN

Az előzőekben ism ertetett hidrológiai jelenségek bárhol, bármikor és bármilyen

körülmények közötti számszerű értéke előre nem adható meg. Olyan tájékoztató
átlag- és szélső értékek azonban az utóbbi 20 évben végrehajtott tervszerű hidro­
lógiai feltárás eredményeként közölhetők, amelyek alkalmasak tájékozódásra és jó
becslésekre.

1.31. C sapadékviszonyok

Tudvalevő, hogy az évi átlagos csapadékmennyiség a tengerszint feletti magasságtól

és a fő légáramlatok irányától függ. Hazánk területén az évi átlagos csapadék-
mennyiség területi eloszlása a I V .1-18. ábrán látható.
Az építőmérnököt az átlagos csapadéknál jobban érdekli a heves záporeső, a több­
napos nagy csapadék és a szárazság. A rövid idejű nagy csapadékok országon
belüli megoszlását a I V .1-19. ábrán m utatjuk be.
A záporcsapadékok vizsgálata során a csapadék i intenzitása, a csapadék t időtar­
tam a és a gyakoriság (azaz az átlagos T ismétlődési időszak) között kerestek kap­
csolatot, főleg a városi csatornahálózat méretezése szempontjából. Ilyen össze­
függéseket közlünk a IV .1-20. ábrán néhány jellegzetes helyre vonatkozóan.Az
egyes záporesők területi eloszlásának vizsgálatából kitűnik, hogy az adott idő­
tartam hoz tartozó területi átlagértékek mindig kisebbek az egy ponton m ért
csapadéknál, m ert a rendkívüli csapadék mindig egy kis gócban esik. Különösen
a rövid idejű 30—60 perces záporok esetén igen jelentékenyen csökken a vízgyűjtő
terület növekedésével az átlagos csapadékmennyiség. Hazánkban közelítően szélső­
séges esetben 10 perc alatt 60 mm, 1 óra alatt 100 mm, 1 nap a la tt 250 mm eső
lezúdulására lehet számítani.
A többnapos nagy csapadékok a belvízképződés és a tartósabb nagyvizek szempont­
jából érdekesek. A csapadékmagasságot az átlagos ismétlődési időköz és a csapadék
időtartam a (1—6 nap) függvényében szokás megadni ( I V .1-21. ábra).
A hosszú ideig tartó szárazságok elemzése az öntözési igények vizsgálata szempont­
jából fontos.
I V .1-17. ábra. Mutatós talaj vízszi útjelző
A Magyarországon lehulló hótakaró vastagságának gyakorisági eloszlásáról m u ta­
tunk képet a I V .1-22. ábrán. Január hónapban elég nagy a valószínűsége a hóta­
karónak, amely novemberben már megjelenhet és márciusig tarth at.
Részletes csapadékadatok a Vízrajzi Évkönyvekben találhatók.

338 22*
339
 < 500mm

Átlagos csapadékintenzitás(i)J/s, ha
500-550
550 - 600
SSS3 600-100
V/ZA 700-800
68888 800- 900
B ffl >900 mm

, mm / h
IV .1-18. ábra. Évi átlagos csapadék eloszlása

/* <
/Pufnok

IV. 1-20. ábra. Záporcsapadék-intenzitás gyakorisága és időtartama

IV .1-19. ábra. A rövid idejű nagy csapadékok eloszlása

341
340
 Előfordulási v a l ó s z í n ű s é g , p %
I V .1-21. ábra. A nagyobb csapadékok ismétlődési időtartam a
1.32. Szél és hullámzás
A szél sebessége a kifejtett erőhatások fokmérője. Nagysága a föld felszínétől m ért
távolsággal és a kitettséggel változik. A I V .1-23. ábrán az észlelt budapesti szél-
sebességek előfordulási valószínűségét, valam int ennek a vízszínre redukált
értékének előfordulási valószínűségét közöljük.
Egyes esetekben érdekes lehet az uralkodó szélirány ismerete is, amelynek meg­
határozására az éven belüli gyakoriságok szemléltetésére az égtájaknak megfelelően
szélrózsát szoktak felrajzolni.
A szél sebessége a gerjesztett hullámok szempontjából is érdekes, amelyek a vízi
m unkálatokat megzavarhatják. A hullám magassága a víz mélységétől, a szél
SZEGED
27 év adatai alapján
342
IV .1-23. ábra. A szélsebességek előfordulási valószínűségei
sebességétől és a szélnek k ite tt víztükör szélirányú hosszától (az ún. meghajtási
hossztól) függ. Széles hullámtereken 1 m magas, a tavakon 1,5—2 m magas hullá­
mokra is lehet számítani.
1.33. Hőmérséklet-viszonyok
Az építőmérnököt a léghőmérsékleti adatok közül elsősorban a fagy beálltára
vonatkozók érdeklik, részint az építkezés földmunkáinak és más kényesebb m ű n '
káinak végrehajthatósága, részint a vízfolyásokon a jég megjelenése szempont­
jából.
A napi közepes hőmérséklet fagypont alá süllyedésének átlagos időpontját IV . 1-24.
a) ábrán, míg fagypont fölé emelkedésének átlagos időpontját a I V .1-24. b)
ábrán, m utatjuk be. Az ábrán jelentős különbségre m utatnak rá az északi és déli
országrész között. Az éjszakai fagyok — amelyek szintén kellemetlenek lehetnek —
m ár jóval előbb beállhatnak és sokkal tovább tarthatnak.
A léghőmérséklet hatására változik a vízhőmérséklet is, amelyben azonban a napi
ingadozás nem jelentős. A magyarországi vizek hőmérsékletének alakulását a
I V .1-25. ábrán szemléltetjük [8].
1.34. Párolgásviszonyok
A vízháztartási egyenlet egyik jelentős veszteségi tagja a párolgás, amely a levegő
páratartalm ától, a szélirányoktól, valam int a térszín adottságaitól függ.
A szabad vízfelületek évi átlagos párolgását az ország területén a I V .1-26. ábrán
m utatjuk be. A grafikon a dombvidéki területekre a tengerszint feletti magasság
függvényében is megadja az évi átlagos párolgást. A párolgás napi szélső értéke
hazai viszonyok között 15—20 mm-t érhet el.
343
 IV .1-25. ábra. A magyarországi folyóvizek hőmérsékletének változása

1.35. L eíolyási viszon yok

A hely és idő szerint változó lefolyás jellemzésére a sokévi átlagos lefolyásból indulnak
ki, amely mindig nagyobb területre érvényes átlagérték. A sokévi átlagos lefolyás
a csapadékmennyiségen kívül elsősorban a domborzattól függ, mégpedig annál
inkább, minél kisebb a vízgyűjtő terület. Módosítják a lefolyást a talaj- és a föld­
tani viszonyok, valam int a növénytakaró. A lehullott csapadék lefolyásra kerülő
hányada az « lefolyást tényezővel fejezhető ki;
L h,
IV ,1-24. ábra. A napi közepes hőmérséklet 'X —T'=
C vhQ
rS >
a ) fagypont alá süllyedése; b) fagypon t fölé em elkedése
ahol L a lefolyás, C a csapadék mennyisége tetszőleges, de azonos egységben ht
és hcs ugyanez, de vízoszlopmagasságban kifejezve.

344 345
 r

IV .1-27. ábra. A sokévi átlagos lefolyás, mm /év

A vízfelületek átlagos évi párolgása, P, mm/év

b)
IV .1-26. ábra. A szabad vízfelületek párolgása
a ) az év i átlag o s párolgás M agyarország te rü le té n ;
b ) a v ízfelü let p á ro lg á sá n a k v á lto z á sa a ten g erszin ffeletti m agassággal

3 4 6

JL
A lefolyás sokévi átlagát a magyarországi vízfolyások vízgyűjtő területére a
IV .1-27. ábrán m utatjuk be. A térképről leolvasható L lefolyásérték (mm/év)
alkalmas több jellemző érték meghatározására, a fajlagos középvízhozam
L
9 32 —l/s, km 2.

A vízgyűjtő területről lefolyó sokévi középvízhozam

K ö Q = $ qid F = q kF.
F

Kis vízgyűjtő területre, q állandóságát feltételezve vagy térképről leolvasva, a

középvízhozam a fajlagos lefolyás és a terület szorzataként határozható meg:
KöQ = qF l/s.
Az ország területén belül L értékben abszolút értelemben ± 6 0 mm/év a szórás,
amelyet a csapadék ingadozása okoz elsősorban.

)
H a v i k ö z é p v íz h o z a m a z é v i k ö zé p i o - á b a n , (1 9 3 1 - 1 9 6 0
A középvízhozam ingadozását a vízgyűjtő terület kiterjedésének függvényében a
IV . 1-28. ábrán m utatjuk be.
A lefolyás éven belüli ingadozását az egyes hónapok sokévi középvízhozamai jel­
lemzik, amelyet néhány vízfolyásra m utatunk be a IV . 1-29. ábrán. Az ábrák közös
jellemzője a tavaszi maximum, amely a hóolvadás hatását tükrözi.

I]
^
_NJ
m

iS 21 o
-s-
A z in g a d o z á s fe SÓ h a tá r a

300
17 o
1
g?
S1 ö<3 fáZS? v i z ( á r tá li v i z f n
ÍJ d á so IT '
0 4’t / o g " 18
!-? _n 2 0 %1g ~ 9
^ J 0
7 °27
± * 200
( ite tt v íz k á r
§ 15°
a su v iz p
7yások~

Ö -S ■7
A v iz h o z a m s o k é v i á tla g a
's -§•
Cl ,Nt
100

0 22
7°
s 6 20 19 £ P
7
s ; 16______ tT| 10
-ö ■§ ¥ -------
2 o 13 \ y

H o 0
5* °1k
* « 3 ''A z i n g a dozás a ls ó h a tá ra
r
0005 0 0 1000 2 0 0 0 ' 5000 10000 20000 50000 100000 200000
^ V íz g y ű jtő ie r ü /e t, k m 2

IV . 1-28. ábra. A középvízhozam ingadozása az átlaghoz viszonyítva

1 D u n a , N a g y m a ro s; 2 R á b a , K ö rm e n d ; 3 Ip o ly , Ip o ly sz a k á lla s; 4 K ap ó s, K u r d ; 6 B a ra n y a -
csa to rn a , C s ik ó stö ttö s; 6 N ád o r-c sato rn a, S á rsz e n tm ih á ly ; 7 T isza, T iszab ecs; 8 T isza,
Z áh o n y ; 9 T isza, S zolnok; 10 T isza, S zeged; 11 Szam os, Csenger; 12 S ajó, B á n ré v e ; 23 Sajó,
F elsó zso lca; 14 B ó d v a, S zendrő; 15 H e rn á d , H id asn ém eti; 16 Z agyva, P á s z tó ; 17 Z agyva,
Já sz te le k ; 18 F e h ér-K ő rö s, G y u la; 19 F ekete-K őrös, S a rk a d ; 20 S ebes-K őrös, K . S zakái;
21 B e re tty ó , B . Ú jfalu ; 22 M aros, M akó; 23 R á b a , S á rv á r

348
 A lefolyási szélső értékek meghatározása alapvetően különbözik vízrajzilag tanul­
mányozott és kellően nem tanulm ányozott vízfolyáson.
Hazai kisvízgyűjtőink ( K e 1500 km 2) legnagyobb árvízi hozamát közelítően Cser­
mák B. módszerével lehet meghatározni. A 33 évente egyszer, azaz 3% előfordulási
valószínűséggel előforduló árvízi hozamot m3/s-ban

Qz%= B f F

képlettel számítható, ahol F a vízgyűjtő terület nagysága (km2-ben), B pedig egy

arányossági tényező, az 1 km 2 vízgyűjtőről lefolyó vízhozam. B értékét a I V .1-30.
a) ábra m utatja a dombvidéki területekre. Az ország síkvidéki részére az összefüg­
gés nem érvényes. Ha nem 3%-os, hanem ettől eltérő p valószínűségi árvízhozamra
van szükségünk, a vízhozamot
Q p% = P Q s %

képlettel számíthatjuk, P értékét (amely p = 3%-nál nyilván 1) a IV .1-30. b)

ábrán lehet leolvasni. Az árvízhozam a sokévi fajlagos lefolyás és az árvízi hozam
viszonyszámának ismerete alapján is meghatározható:

03%=kKöQ

képlettel, k értékét a vízgyűjtő terület függvényében a IV .1-31. ábrán m utatjuk be.

Vízrajzilag tanulm ányozott vízfolyáson az előfordulási gyakoriság az észlelési

Ismétlődési időszak, év

I V .1-31. ábra. A k szorzótényező a vízgyűjtőterület

függvényében

adatokból számítható. Néhány vízfolyásnak különböző előfordulási gyakoriságú

IV . 1-30. ábra. A z árvízi lefolyás
a) A B tényező alakulása (Csermák B . nyom án);
b) Korrekciós tényező
árvízhozamát a I V .1-32. ábrán m utatjuk be. Meg kell emlékezni az árhullámok
tartam áról. Kisebb, heves vízfolyáson órákig, főfolyóink alsó szakaszán hetekig
ta rt a kiöntés (pl. a Tiszán Vásárosnaménynál átlagosan 4,0 nap, Szegednél 36,5
nap a hullámtéri elöntés tartam a).

350 351
 A fajlagos közepes kisvízhozamok 2000 km 2-nél kisebb vízgyűjtő területeken a
I V .1-33. ábráról olvashatók le. Szélső esetben a kisvízhozam a középvízhozam
140—150-ed részére csökken. A kiszáradás rossz vízgazdálkodású vízgyűjtőkön
m ár 300 km 2-nél, jó vízgazdálkodásúnál 60 km 2-nél következik be.
A kisvizek előfordulási ideje az ősz és a tél. A Tiszán m ár július—szeptemberben
beállhat, a nyugati országrészekben szeptember—októberben, a Dunán novem­
b e r-jan u á rb an .
Részletes vízhozamadatok találhatók a Vízrajzi Évkönyvekben.

I V . 1-33. ábra. A fajlagos közepes kisvízhozamok (Csermák B. nyomán)

1.36. Vízjárási viszonyok (vízállások)

Az árhullámok egymásutánja, vagyis a vízállás változásának a módja a folyóra
jellemző vízjárás. Míg ak is vízgyűjtőjű vízfolyásokon a vízjárás heves és ingadozó,
a nagy vízfolyásokon nyugodt és egyenletes. A vízfolyások vízjárását a vízállás
idősorok, a gyakorisági és tartóssági görbékkel szokás jellemezni. A szélsőséges
értékeket hossz-szelvényen vagy havi bontásban egy szelvényre vonatkoztatva
szokták megadni.
A vízhozamok éven belüli alakulásáról, amelyek többnyire nemcsak a mérce szelvé­
I V . 1-32. ábra. Az árvízhozamok előfordulási gyakorisága nyére, hanem az egész vízfolyásra jellemzőek, a jellegzetes magyar vízfolyásokon
néhány folyón IV .1-29. ábra tájékoztat.
A vízállások építési feladatok szempontjából célszerű ábrázolására a Duna négy
szelvényének ( I V .1-34. ábra) adatait m utatjuk be az 1901 —1960 közötti külön­
böző gyakoriságot meghaladó vízállásokat havi bontásban adva meg.
23 V íz é p íté s I . k ö t e t
352 353
 I V .1-1. táblázat
Néhány magyarországi vízfolyás hordalékának átlagos szemcseátmérője

A le b e g te ­
te tt A g ö rg e te tt A m ed er­
S o r­ h o rd a lé k h o rd a lé k anyag
szám V íz fo ly á s Á llo m á s

á t l a g o s s z e m c s e á t m é r ő j e, m m

i. Duna Dunaremete 0,04 1 0 -1 5 1 5 -2 0

2. Nagyhajós 0,04 5 -6 1 0 -1 3
3. Dunaalmás 0 ,0 5 -0 ,0 6 0 ,2 - 0 ,3 1 1 -1 2
4. Nagymaros 0 ,0 7 -0 ,0 8 0 ,2 - 0 ,3 15
5. Dunaújváros 0 ,0 6 -0 ,0 7 0,3 1 0 -1 5
6. Fájsz 0,06 0,04 1,0
7. Baja 0,06 0,3 0 ,3 - 0 ,4

8. T isza Záhony 0 ,0 2 -0 ,0 3 —
0 ,3 - 0 ,4
9. Rázompuszta 0 ,0 2 -0 ,0 3 0,2 0,25
10. Polgár 0 ,0 5 -0 ,0 6 0,15 0 ,3 - 0 ,5
11. Tiszabő 0,04 0,1 0 ,7 - 1 ,0
12. Tápé 0,04 0 ,1 -0 ,1 3 0 ,1 5 -0 ,1 8
13. Szeged 0 ,0 4 -0 ,0 5 0 ,1 5 -0 ,2 0 0,3

14. Z a la Zalaapáti 0 ,0 6 -0 ,0 8 0,2 - 0 , 4 0,6 - 1 , 0

15. Balatonhidvég 0,04 0,4 0,4
I d ő s z a k : 1931-60 *1 9 3 ^ -6 0 — Á tla g---- H in .,m a x . 16. Fenékpuszta 0 ,0 3 -0 ,0 4 — 0 ,1 5 -0 ,2 0
I V . 1-34 . á bra. A vízszállítás változása havonta
17. Sajó Kazincbarcika 0 ,0 4 -0 ,0 9 0 ,6 - 1 ,0 15
A vízjárás kiegyenlítettsége jól tanulmányozható a vízhozam-összegező (integrál) 18. Miskolc 0 ,0 4 -0 ,0 6 0 ,6 -0 ,0 8 1 0 -1 2
vonalon, amely többek között a tározási számítások alapja ( I V .1-35. ábra).
Vízjárási adatok az évente megjelenő Vízrajzi Évkönyvekből, ill. a VITUKI-tól
szerezhetők be. 19. H ern á d Hidasnémeti 0 ,0 6 -0 ,0 8 0 ,6 - 0 ,8 4
20. Perc 0,04 0,2 3 -4
21. Gesztely 0 ,0 4 -0 ,0 5 0 ,2 - 0 ,3 3
1.37. Hordalék- és mederanyag-viszonyok

A hordalék- és mederanyag-viszonyok részletes jellemzése meghaladná kereteinket. 22. F ek ete -K ö r ö s Remete 0 ,0 3 -0 ,0 4 0 ,2 - 0 ,3 0 ,5 - 0 ,6

Utalunk Bogárdi J .: Vízfolyások hordalékszállítása c. kézikönyvére, amelynek 23. S eb es-K ö rö s Körösszakái 0,04 0,6 1
III. része kifejezetten a hazai vízfolyások adatait tartalm azza [10].
24. B eretty ó Berettyóújfalu 0,03 0 ,2 - 0 ,3 0,4
A I V .1-1. táblázatban a jelentékenyebb vízfolyásaink hordalék- és mederanyagának 25. M aros Deszk 0 ,3 - 0 ,4
0,05 0 ,2 - 0 ,3
átlagos szemátmérőjét, a I V .1-2. táblázatban pedig a hordalékadataikat foglaltuk
Össze.

354 28*
355

k .
 IV .1-2. táblázat

3 5 6
Néhány magyarországi vízfolyás hordalékainak adatai
A z 1931— 1940. é v tiz e d re v o n a tk o z ta to tt k ö z e p e s Az L N V - n e k m e g fe le lő *

le b e g te te tt | g ö r g e te tt
Sor­ g ö r g e te tt
V íz fo ly á s Á llo m á s h o rd a lé k ­ l e b e g t e t e t t h o r d a l é k s z á l l ít á s a ta la je ró z ió , h o rd a lé k ­ h o rd a lé k ­
szám
tö m é n y s é g e , mm s z á l l ít á s , tö m é n y sé g , h o r d a l é k s ú ly a
p /m 3 k p /s p /m 3

§
o
oo
s
1 0 0 0 M p /é v k p /s

2*
"a,
"a.
~CL

D una Dunaremete 40 76 2 497 19.0 0,010 700 3 500 60

05 I>
Nagybajcs 60 180 5 780 43.9 0,022 800 6 000 100
Dunaalmás 76 240 7 550 44.1 0,022 800 6 000 40

H CÍ cÓ
Nagymaros 100 320 10 100 55.1 0,028 1 000 6 600 12
Dunaújváros 115 370 11 700 61.9 0,031 1 200 9 200 17
Fájsz 110 340 10 720 55,7 0,028 800 5 000 7
00 o o ^

18 291 88,0 0,044 900 5 000 8

to © t-T © © t-T th

Baja 130 580

lO tű I>
T isza Záhony 425 210 6 650 202,0 0,101 4 000 4 700
Rázompuszta 295 290 9 150 184.0 0,092 0,3 3 300 6 100
j cd "\o

Polgár 380 310 9 780 156.0 0,078 0,2 3 300 7 000

Tiszabő 300 190 6 000 90,3 0,045 0,5 1 500 1 600
Tápé 340 430 10 700 99,0 0,049 0,3 2 000 6 000

T—i r-i 1—
o t>

Szeged 560 700 22 075 159,5 0,080 0,6 3 500 9 200

CO 05 © tH cq
( tH
©
©
O

99
340 0,2
00
1

14. Z ala Zalaapáti 0,74 23 15,3 4 200

15. Sajó Kazincbarcika 1060 110 3 470 0,9 0,450 0,1 24 000 8 000
^ ©

16. Miskolc 310 46 1 490 0,3 0,150 0,02 5 500 3 600

H ernád Hidasnémeti 220 26 820 0,2 0,100 29 000 12 000 100

© ©
ca ca

0,050 10 000 4 500 60

y-i ti
Gesztely 120 15 473 0,1

I> CO
000 6
©
©

3 000
00

259 0,1 0,050

i
CO

05
Seb es-K örös Körösszakái
CD
T—
©
1

00

20. M aros Deszk 500 265 8 300 0,3 0,150 7 200 10 000

M e g je g y zé s: * 1964-ig bezárólag.
1.38. Jogviszonyok

megszerkesztése
I V .1-35. ábra. Vízhozam-összegező vonal
sen m egváltoztathatják, hasonlóképpen változást okoznak a víztározók.)
Vízfolyásaink jégviszonyainak jellemzésére a jégmegjelenés átlagos és legkorábbi
időpontjáról, a folyók befagyásának átlagos és legkorábbi időpontjáról, a jég
felszakadásának átlagos és legkésőbbi, valam int eltűnésének átlagos és legkorábbi

fordulás gyakoriságáról kell megemlékeznünk. Az időpontokat és időtartam okat

jól szemléltetjük a Duna mentén a I V .1-36. ábrán. (Fel kell hívni a figyelmet, hogy
időpontjáról, a jeges napok átlagos számáról, a befagyás tartam áról és a jégelő­

a hőerőművek hűtővíz-bevezetései a természetes állapotot a közeljövőben jelentő­

357
 Állá Jég n e m volt 9 évben (15 % )
I V . 1-36. ábra. A jégjelenségek átlagos és szélsőséges időpontja a Dunán
Jég n e m volt <t> évben (0 °/°)

Az egy keresztszelvényen belüli ábrázolás teszi lehetővé a gyakoriság ábrázolását a)

is az időpontok és a tartam mellett. Erre nézve m utatjuk be a Duna budapesti és
a Tisza szegedi szelvényének jégadatait a I V . 1-37. ábrán. Kisebb vízfolyásokon a DUNA Budapest 1880/81- 1909/50
jégjelenségek valamivel előbb jelentkeznek.
November December 'Január Február Március
A folyók felsőbb szakaszán a befagyás kevesebb ideig tart, pl. a Tiszán
Tiszabecs—Záhony szakaszon 52 jeges napból 31-en áll a jég, \
.80
T okaj—Szolnok szakaszon 50 jeges napból 37-en áll jég, :
a Balatonon 59 jeges napból 49-en áll a jég. -p60
XII.25. X//.7S
A folyók átlagos befagyása december 20 körül kezdődik, de m ár nov. 17-én is állt 1 W »
/
be jég. A jég általában február végén tűnik el, de volt még jég április elején is. 10 X
20
__ XII.19 ■J.23
XI.15^ ü m % 1I 111.19
i .31}. Talajvízviszonyok 128 napon belül
53 napon belül
. , , max. 95 napon belül
A talajvíz átlagos terep alatti mélysége felvilágosítást ad az építőnek arról, milyen php.t —
7—
, , ma/ . 30 napon belül
nehézségekkel találkozik az alapozás, ill. a terep alatti munkagödör mélyítése
során.
,, ,, m a x .9 3 napig (1945-1987A
az Alföldön a I V . 1-38. ábrán m utatjuk be. A térkép
A talajvízszín átlagos m élységét J é g v o lt ó t/. 3 9 n a p
természetesen nem alkalmas helyi hatások (pl. közeli vízfolyások vagy tározó) . ., ... „ max.83napiq(l996-19V, ( ' .......... —D
A jég állott átl.28nap
kim utatására, ellenben a talajvíz maximumok leolvashatók a térképről.
Álló jég n e m volt 39 évben (56 % )
Ha a talajvizet mesterséges táplálás (pl. öntözővíz) nem éri, akkor sokévi változása Jég n e m volt 9 évben (6°/°)
a nyílt vízfolyásokhoz hasonlóan valószínűségi változást követ, és eloszlásfüggvénye b)
megszerkeszthető. Részletes talajvízszín adatok találhatók a Vízrajzi Évkönyvek­ I V . 1-37. ábra. A jégelőfordulás, valamint a befagyás tartam a és gyakorisága
ben és a VITUKI-ban. a) a Tiszán, Szegednél; b) a D unán B udapestnél

359
358
 1.4. H ID R O L Ó G IA I E L Ő R E JE L Z É S E K AZ É P ÍT K E Z É S E K
V ÉG REH A JTÁ SA É R D E K É R E N
A hidrológiai előrejelzések során a múltban észlelt adatok alapján következtetünk a
jelen helyzet figyelembevételével a jövőbeli jelenségek alakulására. Az előrejelzésnél
kiindulhatunk ugyanazon jelenségből (pl. egy felsőbb szelvény vízállásából), vagy
más, vele okozati összefüggésben levőből (pl. a vízgyűjtőre lehullott csapadékból)
az előrejelzendő értek (alsóbb szelvény vízállása) megadásához.
Az előrejelzés lehet hosszú, közepes vagy rövid idejű. Az építkezés időpontjának,
valamint az egyes fázisok időpontjának megválasztásának alapja a hosszú idejű
előrejelzés, amely esetleg csupán a sokéves tapasztalaton (az átlagos vízjárás isme­
retén) alapul. A közepes időelőnyű előrejelzés befolyásolhatja az építés tényleges
ütemezését, egyes munkafázisok elkezdését, befejezését, azonban a mindennapi
építésvezetői munka során a rövid idejű előrejelzés fordul elő.
Nagyobb vízfolyásainkon a Vízjelző Szolgálat rendszeres előrejelzést ad. A N api
Vízjárási Térkép — amelyet minden érdekelt megrendelhet — képet ad a min­
denkori helyzetről. Az előrejelzés azonban csak bizonyos törzsállomásokra szól és
ezekről már az építésvezetőnek kell értékelnie a saját helyszínére vonatkozó adatot.
Kisebb vízfolyáson pedig a nagyon rövid időelőny m iatt nem lehet várni a központi
előrejelzésre.
Az előrejelzett érték lehet bármelyik hidrológiai mennyiség, mégis leggyakoribb a
vízállás előrejelzése, amely katasztrófa és komolyabb károsodás megelőzését szol­
gálja. így a következőkben kizárólag az árvízi vízállás előrejelzés néhány alapvető
A ta la jv íz j á r á s a esetét m utatjuk be.
Jászb erén y K ecskem ét
A Dunán és a Tiszán a tetőző vízállások előrejelzésének módszere az, hogy 2 —3—4
K alocsa
db három változós összefüggésből előrejelzik az alsó szélvény H :i várható vízállá­
íf ff 2. 0 201
sát (1. az I. fejezet 1. pont­
UV 3w 25ff ját).
2.5 31 3,00_
“ - -
- Ha kisebb vízfolyáson kö­
3.60 4, n
- JJ 3,50_
-
zel fekvő állomások között
3,50 4 0 400 akarunk előrejelezni, köze­
/7 m lítőleg alkalmazható a két­
XI XIII ii ni IV. V /IV UHX X XI XII / II /// IV V VI él IX X XI XII ii ////É V VI Vll VII IX X

K öm pöc
változós mércekapcsolat. Ez
K is v á r d a D ebrecen S za rva s
Uf f legegyszerűbben megszer­
1,25_ 221 25 0
1,5ff
keszthető az összetartozó
1.50 2,50
-
275 — 2'5 - 2w
tetőző vízállásoknak koor­
175
200 - 310 J 2w
dináta-rendszerbeli felra­
200
_ LL " ■
kásával ( I V .1-39. ábra).
- 325 L - 3 ]0 - r r
225 : 351
-- 315
3W
_ : A jellemző egyenes egyen­
2.50
m 275 3,10 17 letét korreláció számítással
XI XII 1 Hl IV V VI m hxx X I X I I I II 1/ IVV VllmIXX m XI XII i II 1IVV VIm %IX X
VI XI xir/ II H
l ív V VIvívÍIXX vagy grafikusan határoz­
I d ő s z a k : 1 9 5 4 -6 6 1962-66 •---- Á t la g ■------ m in .m á z .
zuk meg.
IV . 1-38. ábra. Átlagos és az észlelt legnagyobb
talajvízszintek az Alföldön hA = aht + b
fent: a z átlag o s ta la jv íz sz in t te re p a la tti m élysége;
lent: a ta la jv íz já rá sa n é h á n y észlelési p o n tb a n alakban. Ha a szelvényben
jellegzetes törés van, a
mércekapcsolati görbe is
törik. Fontos, hogy a két
mérce között jelentősebb

3 6 1
3 6 0
hozzáfolyás ne legyen, és a mérési pontok valóban a tetőzésre vonatkozzanak (ún.
terminus értékek kisebb vízfolyáson nem alkalmasak a célra). Igen lényeges, hogy
a felső szelvény vízállásáról időben értesüljünk. Erre a célra, hogy az időelőny
elegendő legyen, távjelzés és távjelző vízmérce szükséges.
A mércekapcsolat használható fel nagy vízfolyáson az alapállomásról a helyszínre
való előrejelzéshez. Legegyszerűbb formája, ha az alapállomásra előrejelzett ten­
gerszint feletti értékhez csak hozzáadják, vagy belőle levonják a vízfolyás eséséből
eredő h — IL tagot, ahol I az árvízszín esése, és L a mércék távolsága. Ez a közelítés
csak igen közeli mércék, vagy teljesen szabályos szelvények esetében engedhető meg.
A csapadékból való előrejelzés közvetlen módja a leesett csapadék és a vízállás közöt­
ti korrelációs kapcsolat felhasználása, amelyhez harmadik változóként avígyűjtő
talajnedvességét vagy az ún. megelőző csapadék indexet vették fel. Másik előre­
jelzési módszer az ún. egységnyi árhullámképen alapul. Sajnos a csapadék víz­
gyűjtőre hullott átlagának meghatározására nehézkes és kevés kis vízgyűjtőn
állnak rendelkezésre megfelelő adatok. így meg kell elégedni azzal, hogy esetleg
néhány csapadékmérő távjelzése révén képet kapjunk az esetleges árhullám ve­
szélyéről.
Az előrejelzés módszereinek a távjelzéssel és a számítógépes számítással való fino­
mítása a jövőben reményt ad az ilyen feladatok m egnyugtatóbb megoldására.
Az előrejelzéssel kapcsolatos feladatok sorában meg kell em líteni:
a jég megjelenésének,
a jég beállásának,
a jégtakaró felszakadásának,
a talajvíztükör emelkedésének,
a munkagödörből szivattyúzandó víz mennyiségének,
a fagy beálltának,
a nagy szélviharoknak,
a nagy záporoknak
előrejelzését, amelyek mind elősegítik a gazdaságos és tervszerű munka megvaló­
sítását.
Célszerű ezért megfelelő szakintézménnyel az előrejelzést illetőleg előzetesen
konzultálni, és esetleg megrendelni külön figyelmeztető jelzés kiadását.
2. HIDRAULIKA
A vízi építkezések során mértékadó hidrológiai helyzetek megállapítása után
kerülhet sor a hidraulikai vizsgálatokra, amelyek egyszerűbb esetben számítással
is végrehajthatók, míg bonyolultabb esetekben kisminta kísérletekre, vagy hely­
színi kísérletekre is szükség van.
Az építés időszaka alatt is előállhatnak olyan váratlan esetek, midőn az építés-
vezető mérnököknek a helyszínen kell — legalább is közelítő jelleggel — hidraulikai
vizsgálatokat elvégeznie, ezért szükségesnek tartjuk, hogy a vízépítési hidraulika
legfontosabb gyakorlati ism ereteit összefoglaljuk. A részleteket tekintve utalunk a
Vízépítési hidraulika c. kézikönyvre [1],
Az építőt érdeklő egyszerűbb feladatok sorából a következőket kell kiemelni:
víznyomás sík és görbe felületekre;
362
csővezeték és csatorna méretezése, 111. nyomás vagy vízmélység meghatározása
zárt és nyílt medrekben;
átfolyás különféle mederszelvény változásoknál (pl. provizórikus m űtárgyak­
nál);
szivárgó víz felszínének és hozamának meghatározása.
Mindezekhez a feladatokhoz igyekszünk számítási módszert adni, és közöljük a
közelítő számításokhoz szükséges pontossággal a kísérleti tényezők számértékeit.
Felhívja a figyelmet, hogy az egyszerűségre való törekvés nem egyszer igen köze­
lítővé teszik az ism ertetett eljárásokat. Gyakran a különféle elhanyagolásokra
— hely hiányában — nem tudjuk a figyelmet eléggé felhívni.
Részletesebb elemzést lehetővé tevő laboratóriumi vizsgálatokra a mederelzárással
és a gáton á t való szivárgással kapcsolatban adunk példát.
2.1. FOLYADÉKOK EGYENSÚLYI HELYZETE
A folyadékok legfontosabb anyagállandói: a fajsúly, a sűrűség és a viszkozitás
(utóbbi lehet dinamikus, ill. kinematikus). Ezek szinte kivétel nélkül minden fel­
adatban szerepelnek.
A vízépítési számításokban a tiszta víz
fajsúlyát y=100() kp/m3-nek,
sűrűségét p=102 kp s2/m 4,
kinematikai viszkozitását, 20 °C-on v= rj/Q= 0,01 cm2/s = 10~6 in2/s-nek
vehetjük fel. Rá kell m utatni, hogy míg a fajsúly és a sűrűség 0—30 °C tartom ány­
ban nem változik jelentősen, a kinematikai viszkozitás 0 °C-nál megközelítőleg a
kétszerese a 20 CC melletti értéknek. Egyéb anyagállandók közül említhető a rugal­
massági mcdulus, a hőmérsékleti tágulás, a felületi feszültség és a telített gőz pára-
nycmása. Utóbbiaknak azonban csak egyes feladatcsoportokban van szerepük.
Jellemző értékeik minden hidraulikai kézikönyvben megtalálhatók.
Kísérletileg igazolták, hogy a folyadékoknak nincs nyugalmi súrlódásuk, vagyis
a nyugalomban levő folyadéktérben a csúsztatófeszültség zérus, és ezért hidrosztatikai
szempontból a nyúlós, valóságos folyadékok ideálisként kezelhetők.
Alapvető megállapítás, hogy
a folyadék határfelületén működő nyomás merőleges a határfelületre;
a folyadéktérben gömbi feszültség! állapot uralkodik, tehát a fajlagos hidro­
sztatikus nyomás bármely irányban egyenlő: px = py = p z= pn;
ha a folyadéktér csak a nehézségi erő hatása alatt áll, akkor a h mélységű
pontban a nyomás a felszínre ható p0 nyomásból és az e pontban levő egység­
nyi felületet terhelő h magasságú és y térfogatsúlyú folyadékréteg yh súlyából
tevődik össze:
(IV.2-1)
P -P o + V h-
Ha a folyadéktérben a tömegerők közül nem csak a súlyerő működik, az Euler-féle
hidrosztatikus alapegyenletből a nyomáseloszlás levezethető. Ekkor általában meg­
határozzuk a felszín alakját és az ekvipotenciális felületeket, mint a nyomáselosz-
lás jellemzőit. Viszonylagos nyugalomban levő folyadékban is megkapjuk a túl-
363
 z
míg a függőleges összetevő a felület feletti víztest súlya

(IV.2-6)
X
ahol a a síkfelület vízszintes felülete.
Ha egy felület mindkét oldalára folyadéknyomás hat, az eredő nyomás a két nyomás
különbségével egyenlő. Az eredő nyomóerő hasonló elven határozható meg.
Görbefelületre ható elemi nyomóerők ( I V .2-2. ábra) nem párhuzamosak, mivel min­
den pontban a felületre merőlegesek. Az egy oldalról terhelt görbe felületre ható
nyomóerő komponensei:
P x=yh'sFx,
Py = y K F y, (W .2-1)
Pz —yW '.
Vagyis az F felületre ható nyomóerő Px és Py összetevőjét úgy kapjuk, ha a felü­
letet az x és y normálissal jellemezett függőleges síkra vetítjük, és az így kapott
F x és Fy felületvetületre állapítjuk meg a nyomóerőt. A függőleges összetevőt az F
felület és a folyadéktükör síkja közötti függőleges palásttal határolt folyadéktest
súlya adja.
Fontos megjegyezni, hogy a nyomások nem párhuzamos voltából következően a
nyomóerőt csak a H és V összetevőkből (nem közvetlenül az eredő nyomásábrák­
nyomást, ha a folyadék fajsúlyát és a kérdéses folyadékrészecske felszíntől m ért ból) lehet meghatározni.
mélységét összeszorozzuk. A viszonylagos nyugalomban levő folyadéktérben a Jellegzetes nyom ásábrákat a I V .2-3.. .I V .2-4. ábrákon m utatunk be.
nyomás egyaránt lehet nagyobb vagy kisebb, m int a nyugalomban levőben, attól
függően, hogy a vízfelszín hogyan tér el a nyugalmi szinttől.
A sík felületekre ható nyomóerőt ( IV .2-1. ábra) a P — J yh dF összefüggés alapján a
F
nyomásoknak a felület szerinti integrálásából kapjuk. Ez másként fogalmazva azt
jelenti, hogy egy vízbemerült ferde helyzetű síkra ható nyomóerőt az F felületnek
és annak a súlypontjában érvényes nyomásnak a szorzata adja
P ' = yhsF, (IV .2-2)
ahol hs a súlypont víz alatti mélysége. A nyomóerő tám adáspontjának a víztükör
és a felület metszésvonalától m ért távolságát (/0) úgy kapjuk, ha a kérdéses F
felületnek a metszésvonalra vonatkoztatott tehetetlenségi nyom atékát osztjuk a
metszésvonalra vonatkozó statikai nyom atékkai:

Z0= £ ‘ (IV.2-3)
oy
A sík felületekre ható nyomást általában az ún. nyomásábrák segítségével tehetjük
szemléletessé. A nyomóerő egyenlő a nyomásábra területével, és
P ^~y. (IV.2-4)

A gyakorlati feladatok esetében a nyomóerő vízszintes és függőleges összetevőjét

külön-külön egyszerűbb meghatározni. Ismeretes, hogy a vízszintes összetevő 1 fm
hosszra i
H ——yh2 (IV.2-5)

3 6 4 3 6 5
IV .2-3/1. ábra. Jellegzetes nyomásábrák síkfelületre

36T
366

L
IV .2-4/1. ábra. Jellegzetes nyomásábrák görbe felületre IV .2-41I I . ábra. Jellegzetes nyomásábrák görbe felületre

368 24 v ízép ítés I. k ö tet 369

 A folyadékba merült testre ható nyomás
eredője függőleges, ez a felhajtóerő:
P = yV (IV.2-8)
azaz a folyadékba m erült V térfogatú
testre ható felhajtóerő a test által ki­
szorított folyadék súlyával azonos.
Üszóművek stabilitásának vizsgálatát
( IV .2-5. ábra) csak abban az egyszerű
esetben m utatjuk be, midőn az/n mély­
ségig bemerülő úszómű közelítőleg sza­
bályos derékszögű hasáb, amelynek
szélessége b és hosszúsága l. Ekkor az
ún. metacentrikus sugár, vagyis a víz-
bemerült és kilendült térfogat súly­
pontjának a saját függőlegesében
ennek a test szimmetriatengelyében a
hajótest súlypontjától m ért távolsága:
I V .2-5. ábra. Üszómű stabilitás vizsgálata
<IV'2-9>
ahol I0 a hajó nyugalmi úszási síkjának az úszási tengelyre v ett tehetetlenségi nyo-
matéka, V pedig a kiszorított víz térfogata.
A stabilitás feltétele, hogy a metacentrikus sugár nagyobb legyen, m int az úszómű
S súlypontja és a bemerült térfogat D súlypontja közötti s táv, azaz g > s.
A feladat első lépése tehát, hogy meghatározzuk a felhajtóerő és az úszómű súlyá­
nak egyensúlyi feltételéből az m bemerülést, m ajd az s távolságot, ezután a g
metacentrikus sugarat, és végül ellenőrizzük a p s feltétel teljesülését.
magasságban kifejezve; hv turbulens mozgás esetében a sebesség négyzetével ará­
nyos.
A Bernoulli-egyenlet azt fejezi ki, hogy a helyzeti energia és mozgásenergia összege
— leszámítva a súrlódási stb. veszteségekre elfogyasztottat — az áramlás mentén
állandó.
Az áramlás teljes keresztmetszetére, olyan áramlásokban, ahol az áramvonalak
görbülete elhanyagolható, a teljes keresztszelvényre érvényes és m ár a középsebes­
séget tartalm azó ún. energiaegyenlet ( I V .2-6. b) ábra):
zi + ~ + ct-i^ fj= z2 + ~ + a-2 ^+ K > (IV.2-12)
ahol a a sebességenergia szelvénybeli eloszlását kifejező, az egységnél az egyenle­
testől eltérő sebességeloszlás esetében mindig nagyobb tényező, oc értékét közelitő
számításoknál 1-nek vesszük.
A csővezetékben folyadékmozgással kapcsolatosan legfontosabb feladat a súrlódásból
származó energiaveszteség meghatározása, mivel az energiaveszteség ismeretében
a Bernoulli-egyenlet megoldható. Az l hosszúságú csőszakaszra eső energiaveszte­
ség a Darcy—Weissbach-féle ellenállástörvényből
= ; (IV.2-13)
amely összefüggés lamináris és turbulens mozgás esetében egyaránt érvényes, de a
X értéke turbulens mozgás esetében a fal érdességének függvényében változó.
Lamináris mozgás esetén (Red<2320) az ellenállási tényező csak a Reynolds-szám­
tól (Re=: Vd/v) függ: A~64/Re, a fal érdessége értékét nem befolyásolja.
Turbulens mozgás esetében (Red>2320) a X ellenállási tényező a fal érdességétől is
függ. Éspedig annak függvényében, hogy a A érdesség és a lamináris hártya 8 vas­
tagsága hogyan viszonylik egymáshoz. A lamináris hártya vastagságát

2.2. FOLYADÉKOK M OZGÁSA 8 = 30—^-= (IV.2-14)

Re]/A
A folyadékmozgások leírására mindig két egyenletet használunk fel. A különféle értékre becsülik.
dinamikai egyenleteken kívül felírjuk az anyagmegmaradás törvényének egyik
változatát, a folytonosság egyenletét, amely összenyomhatatlan, állandó sűrűségű
folyadék permanens áramlásánál
Q = F 1v1= F 2v2= . . . — F nun = konst. (IV.2-10)
alakúra egyszerűsödik.
A folyadékok mozgásának alapvető összefüggése a fizika energiamegmaradás tör­
vényét kifejező Bernoulli-egyenlet, amely — a vízépítési eseteket hangsúlyozva
csak ki — érvényes örvénymentes (potenciálos) áramlás tetszőleges, ill. bármilyen
áramlás egy azonos áramvonalon elhelyezkedő pontjai között ( I V .2-6. ábra). Az
egységsúlyú folyadék energiatartalm ára vonatkoztatva permanens áramlásban
„
%
,Pl , V\ _ r , P 2 , 4 , h
-------f- — z 2 -\----- f- k — f- n v , (IV.2-11)
1 y 2g 2 y 2g
ahol z a vizsgált pont geodéziai magassága; p a pontbeli nyomás és v a sebesség. Az I V .2-6. ábra. A Bernoulli-egyenlet értelmezése
1 és 2 index a helyre utal. A úv és az energiaveszteség a két pont között vízoszlop- a ) n y o m ás a l a t t i csővezeték ese té b e n ; b) n y ílt, ill. sz ab ad felszínű m ed er esetéb en

370 24* 371

H a A< ő, akkor a cső hidraulikailag sima és A független az érdességtől, míg ha
A>-ö, akkor a cső hidraulikailag érdes és A az érdességtől is függ. Mivel a lamináris
hártya vastagsága függ a Reynolds-számtól, ezért

(IV.2-15)

A A tényezőre vonatkozó külföldi képletek közül csupán egyet említünk, amely

viszonylag komplexen veszi figyelembe a hatásokat, az átmeneti, valam int a négy­
zetes tartom ányban egyaránt érvényes, a Colebrook—WMe-félét:

A 2,51 \
-2 lg (IV.2-16)
\ 3,7d R e / jJ '

A A értéket néhány jellegzetes anyagra a IV .2-1. táblázat tartalm azza.

IV. 2-1. táblázat

Csővezeték Nikui adse-f éle abszolút érdessé t|i tényezői

A vezeték anyaga A, cm

Qd C d C dC d § Ö Q Ö Ö CD ^ ^
■*-.
cd
JN
cs és oycscs
C N jC O -3-1^ >— CSJ $$
CS. ^ CD C d Q d Q
Üj mázolt acél 0,005 CS C5C 3V S C 5 - cs. crxj-io Cr-id
E n e r g i a v e s z t e s e g 1000m c so h o ss zo n , h v , m
Üj öntöttvas mázolva 0,01
Üj mázolatlan acél 0,004 IV .2-7. ábra. Csővezetékek vízszállítása
Régebbi acélcső 0 ,0 3 -0 ,0 4
Régi öntöttvas cső kefélés után 0,01
Kisméretű sim ított betoncsövek 0 ,0 2 5 -0 ,0 5 alakúvá tehető. Ha a |/ ^ p = C értéket sebességi tényezőnek nevezzük el, a Chézy-
Erősen korrodált acélcső 0,75
Monolit beton, alagútcső 0,1
féle
R égi betoncső belülről ép habarcskötéssel
v= C ]fRl (IV.2-19)
0,5
képletet kapjuk. A sebességi tényezőre számos képlet terjedt el, amelyek közül
korszerűnek a
A IV .2-7. ábrán A —0,04 cm abszolút érdességre, 12 °C vízhőmérséklet mellett az (IV.2-20)
c = -R y
á tmérő és a sebesség függvényében olvasható le az 1 km-re eső nyomásesés. n
A nyílt medrek vízszállítása, ill. energiavesztesége permanens, egyenletes vízmozgás­
általános összefüggés nevezhető, ahol n a M anning-féle érdességi tényező, R á
nál vagy az erők egyensúlyából kiinduló hagyományos Chézy-féle levezetés szerint,
hidraulikus sugár, y egy hatványkitevő. Széles medrekre vonatkozóan jó közelítés
vagy a Darcy-W eissbach-féle képlet analógiája alapján határozható meg. Kife­
jezve ugyanis a Darcy—Weissbach-képletből a középsebességet az ún. Strickler— Manning-képlet, amely szerint í/— vagyis

1 - (IV.2-21)
v = r‘f V d (IV.2-17) C = -R * .
l n
Az n érdességi tényező értéke m s dimenziós képletben a IV .2-2. táblázatból olvas­
képletet kapjuk, amely nyílt medrekben d = 4 R helyettesítéssel, a hidraulikus su­ ható ki.
gárral
Mind nyílt, mind zárt medrekben az energiaveszteségek másik formája a helyi
(IV.2-18) veszteség, amely a szelvény alakjának, területének és a vízfolyás irányának meg­
v= ]/t -Yr i változásából ered.

372 373

L
I V . 2-2. táblázat
Nyílt medrek érdessé (ji tényezői

S o r­ M a n n in g - fé le n
A m e d e r m in ő s é g e ( s / m 1' 3)
szám

i. K ivételesen sima, zománcozott vagy mázolt felület 0 ,0 0 8 -0 ,0 1 0

2. Cementvakolat 0 ,0 1 1 -0 ,0 1 3
3. Deszkafal 0 ,0 1 0 -0 ,0 1 5
4. Betonfelület 0 ,0 1 2 -0 ,0 1 7
5. Faragott kőburkolat 0 ,0 1 3 -0 ,0 1 8
6. Vagdalt kőburkolat 0 ,0 2 0 -0 ,0 2 5
7. Sziklameder 0 ,0 1 6 -0 ,0 2 0 é « - ás0 / ¥
8. Kifogástalan, sima, iszapos földmeder 0 ,0 1 6 -0 ,0 2 0
9. Átlagosan fenntartott földcsatorna 0 ,0 2 2 -0 ,0 2 5
10. Rossz állapotú földcsatorna 0 ,0 3 0 -0 ,0 4 0
11. Akadálytalan természetes meder 0 ,0 2 5 -0 ,0 3 0 h 0,10 0,00 0,80
T,
12. Kisebb lerakódásokkal, vízinövénnyel természetes meder 0 ,0 3 0 -0 ,0 3 5
13. Kanyargós vízinövényzettel oldalt borított folyó 0 ,0 4 0 -0 ,0 4 5 s 0,50 0,30 0,15

©
CD
t-O
O

©
o
O
14. B enőtt meder, hullámtér

1
Az akadály legyőzésére fordítandó energia vízoszlopmagasságban kifejezve

'Av = 5 ^ (IV. 2-22) 5 - f í* >

ahol | a helyi veszteségtényező és v egy jellemző középsebesség. A veszteségtényező

( I V .2-8. ábra) elsősorban a méretviszonyok függvénye, egyes esetekben a Rey-
nolds-szám hatása is jelentős. É rtékét többnyire kísérleti adatok, empirikus képle­
tek, táblázatok, grafikonok formájában adják meg [1, 4, 6, 8]. S_ Zárószervék
T
Az impulzustétel alkalmazásán alapul a támaszerő-egyensúly ( IV .2-9. ábra), amely
akkor érvényes, ha a be- és kilépési felületek a párhuzamos sebességeloszlásra merő­ ahol a a nyitás nagysága
á=05— -
leges síkok, és eszerint 1 = 0 fenékesésnél két közeli szelvényre érvényes

y- Q(ü* - vd = y (h íFí - hs2F2), (IV.2-23) IV .2-8. ábra. Néhány jellegzetes helyi veszteség
aÖ2
S(h) = Fh, + ^ L , (IV.2-24)

ahol hsl és hs2 az 1. és 2. szelvény súlypontjai a vízszintől számítva.

Az impulzustétel jellegzetes alkalmazási példái a szabadsugár turbinákkal, a víz­
ugrással és a lökéshullámmal kapcsolatosak.
A következőkben részben az eddigiekben ism ertetettek alkalmazásaként néhány
fontos műtárgytípus, úgymint: csővezetékek, csatornák, bukók, zsilipek és energia­
törők hidraulikai méretezésével ismerkedünk meg.
Az alapfeladat minden esetben vagy az, hogy az ismert Q vízhozamhoz a megenge­
dett energiaveszteség ismeretében találjunk méretet, vagy az, hogy az ismert
energiaveszteség és méretek mellett szállított vízhozamot határozzunk meg.
375
374
Rövid csövek esetében a súrlódási és helyi veszteségeket együttesen kell figyelembe
venni. A Bernoulli-egyenlet alapján vezethető le vízszállításukra jellemző

Q=F - r_ _ m — =CFyWh (IV.2-25)

I
összefüggés, ahol C egy vízszállítási tényező. (Ha különböző csőátmérők fordulnak
elő, akkor a kontinuitás egyenletét felhasználva a megfelelő szelvényterületeket is
számításba kell venni.)
Legrövidebb csőnek (l —0) a kifolyónyílás fogható fel, amelynek vízszállítása ál­
landó nyomás mellett
Q = p fflg h , (IV.2-26)
ahol fx^cpip a cp sebességi és a ip kontrakciós tényezők szorzata. A p tényező értéke
éles szélű nyílásnál 0,59—0,62.
Hosszú csővezetékben ( I V .2-7. ábra) a súrlódás uralkodik és ezért A H vizszintkutönhség, H
IV.2.10. ábra. Szivornya vízszállítása
(IV.2-27)
A nyílt felszínü csatornákbeli és vízfolyásokbeli mozgásoknak csak legalapvetőbb tí­
pusait : a permanens egyenletest, a permanens, fokozatosan változót és permanens,
Szivattyúkhoz kapcsolódó szívócső manometrikus szívómagassága a hsz statikus hirtelen változót (vízugrás, műtárgyakon átfolyás) továbbá a nem permanens, hir­
szívómagasságból és a veszteségekből tevődik össze. telen változót tárgyaljuk.
Csatornák méretezésére a Chézy-képlet használatos. Négy alapeset leh et:
Hm „ = h ^ + ^ l + . 2 S + ^ y (IV.2-28)
a Q vízhozam,
A manometrikus nyomómagasság a h mélység,
H m, ny= H ny+ v
-k \ l+ 2 li + ^ . (IV.2-29) a b fenéksebesség vagy
az I fenékesés számítása.
A szivattyúhoz csatlakozó csővezeték jelleggörbéje a szivattyú megválasztása Minden esetben a csatorna anyagától függő n érdességi tényezőt és a megengedett
szempontjából döntő (munkapont helyzete). sebességtől, ill. a talajadottságoktól függő rézsűhajlást ismertnek vettük. Közvet­
A különféle elosztóhálózatokat napjainkban a fáradságos iterációs módszerek prog­ len megoldás csak a Q és I számítás esetében lehetséges, a h vagy b meghatározása
ramozása révén elektronikus számítógépekkel méretezik. Hasonlóképpen oldják csak fokozatos közelítéssel lehetséges, amelyet számos nomogram ( I V .2-11. ábra)
meg a mérési eredményekből a rendszer súrlódási tényezőjének megállapítását. vagy táblázat könnyíti meg. A nomogramról a K ' tényezőt a h/b relatív mélység
A csővezetékek sorában említendők a szivornyák, amelyek vízszállítását ( I V .2-10. és a z —tg cp függvényében lehet leolvasni. A Q vízhozamot
ábra) szintén a Bernoulli-egyenlet segítségével lehet levezetni:
/i8/syT (IV.2-32)
Q= F ^ — ,= c F m (IV.2-30) h
képletből lehet számítani.
i + 2% + ^
A földmedrű csatornákban kialakuló sebességnek két határérték között kell len­
alakban. Fontos szabály, hogy a szivornya tetőpontján az abszolút nyomás nem nie: nem haladhatja meg a kimosást előidéző értéket (ez közelítőleg finom homok­
csökkenhet a telített vízgőz pg nyomás alá, m ert akkor az üzem megszakad. Közelí­ ban 0,5 m/s, agyagban 1,00 m/s, kavicsban 1,5 m/s), és nem csökkenhet a feliszapo-
tően a fel víz felett a szivornya tengelyének magassága. lódás szempontjából veszélyes alá, ún. „egyensúlyi” medernek kell fennállnia.
A permanens, fokozatosan változó vízmozgások esetében alapvetően kétféle felszín­
görbe állhat elő: duzzasztási vagy süllyedési görbe. A felszíngörbe alakja attól is
t=E^ r - Y g - ^ hA - B <IV-2-31> függ, hogy a csatorna fenékeséséhez tartozó normális állapotban a víz rohan vagy
értékű lehet, ahol 2 K a belépéstől a legmagasabb pontig kialakuló energiaveszte­ áramlik. Az azonos esésű (fenékesése a felszín esésével azonos) medrekben kiala­
ség, B pedig a biztonság (kb. 1 m). A gyakorlati esetekben 6—7 m magasságig tudja kuló felszíngörbe meghatározására számos módszer ismert: az egyszerű parabola­
a szivornya a vizet felemelni. szerkesztéstől kezdve a differenciálegyenlet különféle megoldásáig. Nyugaton a

3 7 6 377
 A nem permanens, hirtelen változó vízmozgás, a lökéshullám négyszög szelvényű
medrekben közelítően a
A h= A vC
- (IV.2-35)

képlettel számítható, ahol Av a sebességváltozás, és c a mederbeli hullámsebesség,

közelítőleg Ygm, ahol m a meder középmélysége. A meder hirtelen teljes elzárása­
kor Av értéke a zárás előtti középsebességgel egyezik meg.
K' A permanens, hirtelen változó vízmozgás, m űtárgyaknál bekövetkező jelenségének
10,0 tárgyalásához vissza kell kanyarodnunk az első részben em lített energiaegyenlet­
hez. A szelvény fajlagos energiája

E — h + 2g p2 ~ E p °t + E kín ( I V .2 -3 6 )
5,0
w egyenlet szerint a helyzeti és a mozgási energiából tevődik össze. Ha a h vízmélység
és az energiatartalom közötti összefüggést állandó Q vízhozam esetén vizsgáljuk,
3,0 a Braun-görbét, ha pedig a h vízmélység és a Q vízhozam közötti kapcsolatot állandó
E energiatartalom esetén vizsgáljuk, a Koch-görbét kapjuk ( I V .2-12. ábra). Mind­
zo két görbetípusnál elkülönül az áramló tartom ány, ahol
/2 > Ű kr
és a rohanó tartom ány, ahol
1,0
h < h kr.

0,5

IV.2-11. ábra. Segédlet csatornaméretezéshez

Bakhmetev, keleten a Pavlovszkij—Csertouszov-módszer terjedt el, amelyek lénye­

güket tekintve azonosak és táblázatbeli függvényértékek használatán alapulnak.
Űjabbari mind prizmatikus, mesterséges, mind szabálytalan, természetes medrek
esetére a differenciálegyenletnek számítógép segítségével differenciálegyenletként
való megoldása terjed.
A fokozatos közelítés módszere a Bernoulli-egyenleten alapul és differenciaegyen­
let formában a
A z = A (£ -)+ A h v (IV.2-33)

alakot veszi alapul, amelyből a Chézy-képlettel

. ví —IÁ I í l ___ l_j Ax
Az= - 2 (IV.2-34)
C \Rk
2*7 ' ~Q Rk /IX Q2 ¥ [ n ~ t i ) + K \
összefüggés vezethető le, ahol K = C kF kYR k.
A számítást iterációval Ax szakaszonként végezzük, vagyis felveszünk egy Ax
távra eső Az' szintkülönbséget, és a számítást addig ismételjük, míg a felvett Az'
megegyezik a kijövő zfc-vel. Ezután térünk át a következő Ax szakaszra.

378 379
 A vízfolyásnak azt a mélységét, amely
A fenékküszöb esetében H 1 energiaszinttel érkező Q vízhozam a Aoe/i-görbének
m ellett adott vízhozamnál a szelvény faj­
megfelelően áramolva a h2, rohanva a hí vízmélységgel érkezik. A küszöbnél az
lagos energiája a minimális lehet, ilL
energiaszint a küszöbmagasság m iatt H 1—K = H 2 értékre csökken. A H 1 értékhez
amely m ellett adott energiatartalomnál a
tartozó Aoc/i-görbéből kiderül, hogy a Q vízhozam hogyan képes átjutni a K kü­
vízhozam maximális lehet, kritikus mély­
szöb fölött. H a a mozgás áramló volt, a vízszint süllyed, ha rohanó volt, emelke­
ségnek és a vele egyidőben kialakuló se­
dik. Ha a küszöb feletti Koch-görbén van olyan pont, amelynél a vízhozam á t tud
bességet kritikus sebességnek nevezzük.
préselődni, akkor a felvízi H 1 szintje változatlan marad, a m űtárgy nem duzzaszt,
A kritikus mélység ( I V .2-13. ábra) ha viszont a II2 melletti Koch-görbén nincs elég hosszú Q abszcissza, a felvíznek
m ellett minden szelvényalaknál érvényes olyan H[ értékre kell megemelkedni, hogy a I l2 m ellett m ár a Q érték a maximális
abszcisszánál, azaz a kritikus métységnél kialakulhasson. A valóságban a H 1 és H 2
v.Q2 _ F 3 érték között veszteség is áll elő, teh át II2= //, —II értékkel rajzolható föl a küszöb
(IV .2-37)
9 fölé. A IV .2-14. ábrán a küszöb fölött éppen a határhelyzet áll elő, midőn a vízhozam
hkr mellett képes a szűkületen átfolyni.
egyenlőség. Ez alapján, ha felrajzoljuk a
F3 olQ3 F 3
Oldalszűkítésnél az eljárás hasonló, de célszerű a fajlagos vízhozamokkal számolni,
meghatározása — =f(h) összefüggést, róla ---- ~= — ér­ ill. a küszöb fölött
téknél leolvasható a h = hkr. Derékszögű négyszög esetén %=<hir (IV.2-41)
U2

értékkel kell számolni, vagyis a Koch-görbén még nagyobbak az abszcissza-értékek,

(IV.2-38) mivel r/j-nek egy bizonyos q2 felel meg minden esetben.
A vízugrás ( I V .2-15. ábra) az a jelenség, amelyben a rohanó mozgás áramolóvá
és megy át, miközben a vízmélység „átugorja” a kritikus mélységet. Ha nem kelet­
vkr=Vgh- (IV.2-39) kezne veszteség, a Koch- vágy Braun-görbe azonos Q, ill. E abszcisszához tartozó
két összetartozó mélység közül a nagyobbik adná a vízugrást követő h2-1, ha a ki­
Ebből következően a kritikus állapotot a Froude-szám egységnyi értéke jellemzi. Ha sebbik /(, a vízugrás előtti.
az energiamagasság H, A z összetartozó mélységek kapcsolata az impulzustétel, ill. a támaszerő-függvény
A kritikus esés az, amelynél a víz éppen a kritikus mélységgel folyik le, értéke segítségéve] határozható meg. Négyszögszelvényben

A Koch-görbe a mederszűkületeken való átfolyás tanulmányozására ( I V .2-14.

W +
2 Q2
íA 2
(IV.2-42)

A vízugrás hosszának számítására legjobban a Smetana-féle összefüggés vált be

ábra) igen alkalmas, mégha önmagában csak veszteségmentes áramlásnál is ad
fedőhengeres ugrás esetére f A 2 , amely szerint
jó számszerű eredményt.
IV
l=b(h2- h x). (IV.2-43)
Ugyanakkor a vízugrás energiavesztesége

(IV.2-44)
áhA
A gyakorlatban alkalmazott bukógátak típus szerint sokfélék. Hidraulikai szem­
pontból leginkább az éles szélű és széles küszöbű bukókat különböztetjük meg.
Mindannyiukra jellemző szabad átbukás esetében, midőn az alvíz egy határérték
alatt marad, a
Q = M L H */2 (IV.2-45)
összefüggés, ahol M az átbukási tényező, amely elsősorban a gátkorona alakjától
függ, L az átbukási hossz, míg H a felvízi energiamagasság. Utóbbit gyakran he-
380 381
lyettesítjük az átbukási magassággal. Az M átbukási tényező gyakorlati esetekben 1 2
1,4 és 2,2 között változik. Ha az alvíz egy dhf határértéket meghalad, ahol d általá­
ban 0 és 0,8 közötti értékű, alulról befolyásolt átbukás áll elő. Ebben az esetben a
szabad átbukás vízhozamát egy egynél kisebb k szorzótényezővel kell megszo­
rozni, és
Q = kM L H sl2. (IV.2-46)
Mérésre az éles szélű bukókat, nagyobb gáttúlfolyóknál a sugár alakjához igazodó,
hidraulikus profilú gátakat alkalmazzák (1. bővebben az 1. pontban).
A Bernoulli-, ill. az energiaegyenlet alkalmazásával vezethető le a zsiliptábla alatti
átfolyás ( I V .2-16. ábra) vízhozama. Szabad átfolyásnál
Q= yxpabV2g(H-hc) = CFj/ 2 g (H -h c), (IV.2-47)

ahol a y) kontrakciós tényező a relatív zsilipnyitás a — függvénye, hc a kontrahált

H
mélység, a C vízhozam tényező általában a zsilipnyitással enyhén változik. C értéke
0,6 és 0,9 közé esik a zsilip típusa és a relatív zsilipnyitás függvényében. Az alulról
befolyásolt átbukást egy egynél kisebb szorzó—javító-tényezővel vesszük figye­
lembe.
Műtárgyak utófenekének méretezése a rohanó mozgás felszíngörbéje és a vízugrás
ism ertetett számítási módjain alapul. Minden esetben a kontrahált mélységből in­
dulunk ki (ezt kell először meghatározni), általában az utófenékhossz csökkentése
érdekében igyekszünk elérni, hogy a hc egyúttal a vízmozgás előtti hv mélység is
legyen, vagyis ne legyen hosszú rohanó szakasz. E zt a vízláda süllyesztésével vagy
energiatörő elemekkel érjük el, amelyek méretezési eljárásának ismertetése megha­
ladná kereteinket.

2.3. TA LAJ V ÍZM O ZG Á S

2.31. Szivárgás

Az építőmérnöki gyakorlatban a földművekben és a talaj felszínközeli rétegeiben

a víz mozgása általában potenciálos, lamináris és permanens mozgásként vehető
figyelembe. Ha ezek a feltételek jó közelítéssel nem teljesülnek, akkor általában
valamilyen modellkísérlethez kell folyamodni. A számítási képletek két fázisra
vonatkoznak és feltételezik a Darcy-féle szivárgási törvény érvényességét, amely
szerint az ún. szivárgási sebesség
v = k l, (IV.2-48)
ahol k a szivárgási tényező és / a hidraulikai gradiens. A képlet szabatosan apró­
szemű homoktalajban érvényes, durva kavicsokban és kötött talajokban nem.
A v szivárgási sebesség a pórusokban érvényesülőnél nyilvánvalóan kisebb, éspe­
dig
v= nv\ (IV.2-49)
ahol n a talaj hézagtérfogata és v' a pórusokbeli szivárgási sebesség. A Darcy-tö r­
vény tulajdonképpen akkor érvényes, ha a molekuláris, kapilláris és tehetetlenségi
erők elhanyagolhatók a nehézségi és a belső súrlódási erőkhöz képest.

3 8 2 3 8 3
A szivárgási tényezőt kísérleti állandónak tartják, amelyet legbiztosabb kísérletileg
meghatározni. Közelítő értéke az egyes talajféleségek esetében a következő határok 2.32. A szivárgás n éhány gyakorlati esete
között változhat:
Teljességgel lehetetlen, hogy a szivárgás összes gyakorlatban előforduló eseteire
Kavics 10-1—10-2 m/s próbáljunk meg ebben a keretben számítási módszert adni, ezért utalunk Kovács
Homokos kavics 10-1—10~4 m/s György: A szivárgás hidraulikája c. könyvére [2]. A következőkben csupán néhány
Durva homok 5*1()-4—5-10-5 m/s igen fontos alapeset számítási végképletét közüljük, felhíva a figyelmet még Kézdi
Finom homok 10-4—10-5 m/s Árpád és Markó Iván: M unkatér víztelenítése c. könyvére, amely gyakorlati segéd­
Lösz 10-5—10-6 m/s leteket is tartalmaz.
Iszap 10~5—10~7 m/s Az összefüggések levezetése a folytonosság egyenletének és a Darcy-féle szivárgási
Sovány agyag 10~7—10~9 m/s törvénynek, m int dinamikus egyenletnek az együttes alkalmazásán épül fel. A kép­
Tiszai öntésagyag 10-8—10~10* m/s letek síkbeli vagy síkbelinek vehető vízmozgást tételeznek fel. Általában szerepel­
Kövér agyag 10-10- 1 0 - 12* m/s nek bennük a permanens vízhozam, a vízvezető tér (réteg) geometriai adata és a
A szivárgási tényező számítással meghatározására szemcsés talajokban Kovács piezometrikus nyomásszint egy-két jellemző értéke, valam int a szivárgási tér súr­
György képlete ajánlható [2]: lódási ellenállását kifejező szivárgási tényező. Az összefüggéseket izotrop talajra
vezették le, amelynek szivárgási tényezője minden irányban egyenlő. Anizotrop,
1 Y r? [A ,]2 inhomogén talaj esetében kísérleteket kell végezni.
k
5 7] (1 —n)2 ^ oc ’J (IV. 2-50)
A talajvízszint-süllyesztő kutakkal kapcsolatos legfontosabb számítási képleteket
a könyv V III. fejezetének 1. pontjában tárgyaljuk. A képletekben komoly nehézsé­
ahol y a folyadék fajsúlya; 7? a dinamikai viszkozitás; n a talaj hézagtérfogata; get okoz az ún. leszívási táv figyelembevétele, amelyre nézve nincs egyszerű meg­
Dh a hatékony szemátmérő és a a szemcsealaktól függő tényező (gömbre 6, koc­ nyugtató módszer. A képletek nem veszik figyelembe az ún. kút- és szűrőellen­
kára 10,4, lemezes kristályokra 20—100 is lehet). A DJa. tényezőt vegyes szemcse­ állást, a becsatlakozásnál előálló nagyobb piezometrikus szint esést sem.
összetételű talajból
Dh 1 A módszerek elég jó eredményt szolgáltatnak nyomás alatti szivárgás esetén, midőn
(IV.2-51) a permanens állapot viszonylag hamar beáll, és a határfeltételek eléggé ismertek.
Szabad felszínű szivárgással a folyamat nehezen ju t egyensúlyba. Feltétlenül is­
I), merni kell a betáplálási és megcsapolási viszonyokat, hogy a szabad felszín görbé­
képlettel lehet meghatározni, ahol AS; a szemcsehalmaz intervallumainak nagy­ jét elég pontosan meghatározhassuk.
sága. A m űtárgyak körüli a végtelen féltérben előálló szivárgás két egyszerű alapeseté­
nek számítási módszereit szintén a potenciálos, lamináris mozgásból kiindulva a
Kovács a szivárgási tényezőt különféle függvényértékkel szorozva határozza meg
IV.2-17. ábrán foglaltuk össze. A bonyolultabb esetekbeli képletekben szereplő
a turbulens, átm eneti, lamináris és mikroszivárgás tartom ányában a szivárgási té­
szögfüggvények m iatt a számítási módszerek helyett gyakran alkalmaznak kis­
nyezőt. A lamináris tartom ányban kétfázisú zónában Kovács képlete közvetlenül
is használható, mivel szorzótényezője közelítőleg 1. méretű homokmodelieket, résmodellt vagy elektromos analóg modellt.
A gyakorlati szakemberek adott helyen, főleg rétegzett és anizotrop talajban leg­ A szivárgáshoz kapcsolódik a felhajtóerő nagysága, amelyet a fenékszintre ható
jobban az ún. próbaszivattyúzás eredményeiből szám ított szivárgási tényezőben piezometrikus nyomások ismeretében az ún. felhajtóerő-ábra segítségével ( IV .2-18.
ábra) határozhatunk meg. A felhajtóerő ismerete az építés különböző fázisainál
bíznak, amelyet a leszívás és a vízhozam észlelése révén határoznak meg. Meg­
nyugtató eredményt az ún. többkutas módszer ad. Az anizotrópia következtében igen fontos, m ert a munka folyamatosságát a túl nagy felhajtóerő megszakít­
hatja.
a vízszintes és függőleges irányú szivárgási tényező viszonya 1 :3 .. .1:10 arányban
térhet el egymástól. A hidraulikus gradiens megengedhető értékére nézve az alaplemez mentén Zama-
Az ún. beszivárgási tényezőt, a háromfázisú talaj víznyelését a M ünz—Lané-iéle rin módszere ajánlható. Zamarin a szivárgási hosszat
készülékkel a helyszínen kell meghatározni.
L ^ V i+ F ! ( I V .2 -5 2 )
A munkahelyeken előálló szivárgási feladatok között meg kell említeni a beszivár­
gást is, midőn általában háromfázisú (víz, levegő, talaj) rétegbe víz hatol be, és egy
nem permanens jelenséget idéz elő. Általában számítással hosszadalmas a jelenség összefüggéssel számítja, vagyis a V vízszintes szivárgási hosszrészlet harmada érték­
nyomonkövetése, ezért modellkísérleteket érdemes végezni, mégpedig kisebb jelen­ ben veszi figyelembe. Ezután a hidraulikai esést
tőségű esetekben ún. rés-modellek segítségével. Durva szabályként megállapítható,
hogy homokos talaj óránként 1—2,5 cm, agyagos talaj 0,02—2 mm vízoszlop-
magasságot nyel el. -r
képlettel állapítja meg. Feltétele szerint veszély nem áll elő, ha
f* nehezen értelmezhető) / < / kr.
384 25 V íz é p íté s I. k ö t e t
385
 Az i kr kritikus hidraulikai gradiens Zamarin adataiból átszámítva a következő:
Iszap 0 ,1 2 5 - 0,11
Finom homok 0 ,1 5 5 - 0,13
Közepes homok 0 ,1 6 5 - 0,14
Durva homok 0 ,1 8 5 - 0,15
Lösz 0,22 - 0,16
Tőzeg 0,20 - 0,11
Agyag 0,25 - 0,22
Kavicsos homok 0,22 - 0,20
Zamarin módszere a belső szuffózió (talajkisodrás) szempontjából csak közelítés­
nek tekinthető, m ert nem veszi figyelembe elég pontosan a szemszerkezeti görbe
alakjából eredő nagyfokú eltéréseket.

2.83. Á ram - és ekvipoteneiálvonalak m eghatározása és alkalm azása

A szivárgásokkal kapcsolatban közelítő gyakorlati alkalmazás vezethető le a po­

IV.2-17. ábra. A m űtárgy alatti szivárgás
a) sík utófenék; b ) függőleges szádfal esetén
tenciálelmélet alkalmazása révén az áram- és potenciálvonalakra és ez szivárgó
vízhozam, ill. szivárgási sebesség, vagy a felhajtóerő-eloszlás közelítő meghatáro­
zására alkalmas.
A mozgó folyadék egyik fontos jellemzője az áramlási vonal, amelyet egy végtelen
kis folyadékrészecske mozgása folyamán valamely t idő alatt befut. Másik az áram­
vonal, amely adott időpillanathoz tartozó görbe és minden pontjában a folyadék­
sebesség az érintője. Permanens mozgásnál (mivel a mozgás független az időtől),
az áramlási vonalak és áramvonalak egybeesnek. Nem permanens mozgásnál az
áramvonal időben változó. Differenciálegyenletét a

da; d y dz
(IV.2-53)
vx vy vz

összefüggés fejezi ki, amely tulajdonképpen az áramvonal azon definíciójából ered,

I V .2-18. ábra. A felhajtóerő meghatározása m űtárgy alatti szivárgás esetén
hogy a sebesség minden pontban érintője.
Az áramvonalak ismerete gyakran igen fontos következtetések levonását teszi le­
hetővé, ezért röviden foglalkozunk közelítő iterációs szerkesztéses meghatározási
módjukkal. A meghatározási módszer ( IV .2-19. ábra) azon alapul, hogy a vizsgált
jelenséget potenciális mozgásnak fogjuk fel. (Ez általában csak közelítésként indo­
kolt, viszonylag legjobban érvényes a szivárgásra.) Ebben az esetben síkbeli áram ­
lásnál az áramvonalak és az ekvipotenciális (azonos nyomású pontokat összekötő)
vonalak olyan hálózatot alkotnak, amelyekben a görbék
minden pontban egymásra merőlegesek;
páronként négyzetes hálórendszert alkotnak;
a mederfenék, vízzáró réteg, műtárgyfal szélső áramvonalnak fogható fel;
a szélső potenciálvonalak is közelítéssel felvehető (pl. szivárgás vizsgálatánál
a felső és alsó mederfenék).
Mivel a szerkesztést csak síkban tudjuk elvégezni, térbeli jelenségeknél is két síkra
kell bontani azokat. Általában szivárgási jelenségeknél a függőleges m etszetet vizs­
gáljuk.
25*
387

I V .2-19. ábra. Az áram- és ekvipotenciál-vonalsereg m űtárgy alatt
Általában először a potenciálkülönbséget határozzuk meg, majd, ha ezt n egyenlő
részre kívánjuk osztani, azaz n —1 vonalat kell potenciálvonalként a kezdő és
végző potenciálvonal közé interpolálni, az áramlási tér geometriáját figyelembe
véve. Ahol szabad felszín áll elő, ezt a szélső áram vonalat — a potenciálvonalak
felvétele érdekében — be kell előzetesen rajzolni, becslés (vagy számítás) alapján.
A potenciál teljes változása a felvíz és az alvíz között:
így két szomszédos potenciálgörbe között a potenciálesés Aq>= kH/n. A potenciál­
vonalakra merőlegesen kell felrajzolni annyi áramvonalat, hogy a két vonalsereg
négyzetes rendszert adjon. Az is előfordulhat, hogy a kezdeti és végső szelvényben
ismerjük a sebességeloszlást és így előre tudjuk, hogy az áramvonalaknak — ame­
lyek között azonos vízhozamnak kell áthaladnia — milyen távolságban kell egy­
mástól lenniük (legalábbis arányaikban).
Az így (esetleg többszörös ismétléséi rajzolással) kialakult négyzetes háló az áram­
kép, amelyből m eghatározható:
a) bármely két pont között az energiaveszteség:
ílZ2l=AH~zit,
k n
ahol z a két pont közötti potenciálvonalak szám a;
b) bármely pontban a sebesség:
ahol As két szomszédos potenciálvonal távolsága;
c) bármely metszetben, ill. potenciálvonal mentén a sebességeloszlás a b )
pontban em lített módszerekkel rendre meghatározva a sebességértékeket;
388
d ) a leválásra, örvénylésre veszélyes pontok és holtterek;
e) a szivárgási sík 1 fm széles sávjában szivárgó vízhozam :
kH
Q=m — , (IV.2-54)
ahol m a m űtárgy és a vízzáró réteg (vagy két vízzáró réteg) közötti áram ­
vonalközök száma.
Nyilvánvaló, hogy a folytonosság feltétele értelmében a szűkületekben az áram ­
vonalak sűrűsödnek, bővületekben tágulnak. Sarkoknál — a potenciálelmélet
hiányosságaként — elvileg vagy végtelen, vagy zérus sebességek adódnak, ezért
ilyen szinguláris helyeken óvakodni kell a következtetésektől.
Fontos felhívni a gyakorlati szakemberek figyelmét, hogy az ism ertetett módszer
nagyon rövid idő alatt gyors áttekintő képet és becslésre alkalmas számadatokat ad,
ezért végszükségben igen hasznos eszköz a pontosabb módszerek pótlására. (A mód­
szert részletesen ism erteti Schafer, A .: Hydraulik und Wasserbau auf neuen
Grundlagen c. könyve [10].)
2.4. H ID R A U L IK A I K IS M IN T Á K ÍS É R L E T E K
A V lZ I É P ÍT K E Z É S E K V É G R E H A J T Á S A É R D E K É B E N
2.41. A m odellkísérletek jelentősége
Közismert, hogy a vízépítési hidraulikában a feladatok számszerű megoldásához
számos kísérleti tényező szükséges [1, 4, 5]. Ugyanakkor egyes jelenségek számítás­
sal igen nehezen vagy egyáltalán nem írhatók le. Ezek az okok vezettek már régen
a kisminták elterjedésére, amelyek többé-kevésbé a valóság jól felismerhető kicsi­
nyített másai. Szabatosan nézve a modelleket, azok a bennük végbemenő folya­
matok hasonlósága révén a természetet leíró és egyenlőre megoldhatatlan diffe­
renciálegyenletek — többnyire közelítő —kísérleti megoldásának eszközei, ameny-
nyiben a határ- és kezdeti feltételek hasonlóságát is biztosították.
Könyvünk alapvető célkitűzésének megfelelően a hidraulikai modellkísérleteket
nem általánosságban kívánjuk jellemezni, hanem kizárólag a vízi építkezések
végrehajtása érdekében szükséges kísérletekkel foglalkozunk, mégpedig a kísér­
letekre megbízást adó, teh át építő szakember oldaláról. (A kismintavizsgálatok
módszertanát, méréstechnikáját és műszerezettségét illetően utalunk Ivicsics Lajos:
Vízépítési kismintavizsgálatok (1962) c. összefoglaló jegyzetére [9].)
A kísérletek jellegét tekintve megkülönböztetünk:
„vizes” kísérleteket, amikor a kismintában vizet folyatunk, ezek a legszem­
léletesebbek;
„levegős” kísérleteket, ahol a vízfolyásban mozgó vizet levegővel helyettesít­
jük,
ún. résmodell-kísérleteket, ahol a vizet többnyire valamely viszkózus folyadék
(pl. glicerin) helyettesíti;
ún. elektromos analóg kísérleteket, ahol a víz áram lását az elektromosság
áramlásával képezzük le.
389
Utóbbi kettő, mivel potenciálos áram lást tételeznek fel, főként a szivárgási jelen­
ségek modellezésére terjedtek el.
A kisminta, valam int a vizsgált jelenség térbeliségét tekintve vannak:
síkbeli (szelet-, ill. henger-koordinátákban: cikk-) modellek;
térbeli (háromdimenziós) modellek.
A m éretarányt tekintve megkülönböztetünk
torzítatlan modelleket, ahol minden m éretarány (azaz a valóság és a kisminta
méretaránya) állandó és azonos;
torzított modelleket, ahol a méretarányok különböznek koordinátáik szerint,
éspedig általában a mélységi m éretarány kisebb.
A határoló felületet figyelembe véve modelljeink lehetnek:
álló medrüek, ahol a falak időben változatlanok és szilárdak,
mozgó medrüek, ahol az áram lást határoló tér időben változik az alluviális
jellegből kifolyólag.
A kismintakísérletek célja az építkezés szempontjából lehet:
a jellemző áramlási viszonyok, mint technológiát esetleg befolyásoló határfel­
tételek feltárása az építkezés folyamán;
a különféle építéstechnológiák környezetre hatásának vizsgálata a célszerű
változat kiválasztása érdekében;
kísérleti tényezők meghatározása az építkezés végrehajtásakor, a technológia
vagy a provizórikus építmények kialakításához, vagy az építkezés alatti
üzemi körülmények előzetes rögzítéséhez;
az építkezés alatti mértékadó vagy krtikus helyzetek előrejelzése és a védeke­
zés módjának kikísérletezése.
A kismintakísérlet megóv a rossz változatoktól, segít kiválasztani a viszonylagosan
műszakilag és gazdaságilag legkedvezőbb megoldást, és ezért megtakarítások for­
rása lehet. Pillanatnyilag azonban főleg nagyobb m űtárgyak építésekor veszik
csak igénybe, főleg am iatt, m ert az építkezés megkezdése előtt a kísérletekhez
szükséges idő csak ezeknél áll rendelkezésre. Fel kell azonban hívni a figyelmet,
hogy az elektromos analóg- és a résmodellek viszonylag rövid idő (néhány hét) alatt
igen jól használható eredményeket adnak, és alkalmazásuk ma már kisebb műtár­
gyak esetében is indokolt.
A következőkben a vízi építkezésekkel kapcsolatos kísérletek közül kétfélét kissé
részletesebben bem utatunk. Nevezetesen:
a vízfolyás medrének elzárásával és
a szivárgással (pl. munkagödör víztelenítésével) kapcsolatos kísérleteket.
Ezek azok a kísérlettípusok, amelyek az építőt saját szempontjából legjobban
érdeklik és rajtuk be lehet m utatni az egyes megoldandó feladatokat, valam int a
módszereket.
390
2.42. M ederelzárási kísérletek
A folyómederben végzett építkezések sikerének alapfeltétele a m unkatér biztosítása.
A meder részleges vagy teljes elzárásának technológiai folyamata igen változatos
lehet. Ennek megfelelően a kísérletek kiterjedhetnek az elzárás alaki hatásainak,
vagy a technológiai folyamatnak a vizsgálatára.
Hazai viszonylatban általában az elzárás alaki hatását kell vizsgálni, éspedig a
víz, a hordalék és a jég zavartalan levonulása, ill. esetleg a hajózás fenntarthatósága
szempontjából.
Több fázisú építés esetében az egyes elzárási fázisokat kiilön-külön szokták vizs­
gálni.
A víz zavartalan levonulásának megfigyelésére a mértékadó árvízhozam mellett
mérni kell, többnyire álló medrű modellben, a felvizen és az alvizen a vízszínek
alakulását — szélesebb vízfolyáson m indkét parton. Vagyis mérni kell a vízszín
esését, a sebességeloszlást főleg a szűkített szelvényben, az áramlás irányát a
felszínen és megfelelő műszer esetén a keresztszelvényen belül. Fontos a leválások,
örvénylések és holtterek kim utatása, amelyeken esetleg az elzárás kedvezőbb
vonalvezetésével is lehet segíteni.
A hordalék levonulásának és a mederváltozásoknak (feliszapolódás, kimosás) meg­
figyelésére a vízfolyás jellegzetes vízjárása, gyakorlatilag néhány jellemző állapot
m ellett mozgó medrű modellen mérik a mederszelvény-változásokat, vízszíneket
és vízsebességeket. Az áramlási irányok megfigyelése a csavaráramlások meder-
alakító szerepe m iatt jelentős. Komoly nehézséget jelent a modellben a hordalék­
hasonlóság biztosítása, de nem lehetetlen gyakorlatilag használható jó eredmény
elérése.
A jég levonulásához többnyire a víz levonulásának megfigyelésénél elmondottak
az irányadók, azzal, hogy a kísérletek során a helyi jégzajlást jellemző átlagos
méretű műanyagból készült táblákat szokás úsztatni. A kásajég modellezése is
megoldható. A jégjárás megfigyelését és az esetleges jégtakaró, vagy jégtorlasz
kialakulását fényképfelvételen rögzítik. Kifejezetten hűtőterm i jégkísérletek
•—- mivel nem a jégképződést modellezzük -— nem szükségesek.
A hajózás zavartalanságára m ár a sebességeloszlásokból is lehet következtetni.
Szokás azonban távirányítású modellhajókkal és vontatm ányokkal is megfigyelni
az eltérítő hatásokat.
Ha közelítő eredményekkel is megelégszünk, a víz levonulásának megfigyelésére
(és esetleg a hordalékra is) levegős modellek is alkalmasak. A jéglevonulás és a
hajózás közvetlenül csak vizes modellen tanulmányozható.
A modellek m éretaránya a helyi körülményektől függ, általában vízszintesen
1:100 . . . 1:500, míg mélységi értelemben 1:25 . . . 1:100 m éretarányt szoktak
választani. A rendelkezésre álló hely maximális kihasználása érdekében nincs
akadálya nem kerek számú méretaránynak sem.
2.43. A szivárgásra vonatkozó kísérletek
A vízépítési m űtárgyak építésekor mindig szükséges a környezetben kialakuló
szivárgás részletesebb elemzése, amelyhez modellkísérlet nélkülözhetetlen. A kísér­
let esetleg több méretarányban, sőt több változatban folyhat. Például a szabad
jelszínt, m int szükséges határfeltételt résmodellen határozzuk meg, és a potenciál­
u l
vonalakat most m ár a szabad felszín szélső áramvonalként rögzítve elektromos V . V ÍZ I É P ÍT K E Z É S E K G É P E S ÍT É S E
analógiával.
A többnyire síkbeli kísérletek során vagy a függőleges síkot, vagy a vízszintes Stimm Miklós
síkot modellezzük. Esetleg térbeli modellt építünk ki. Ez homok és elektromos
modell esetében lehetséges. Résmodell esetében kénytelenek vagyunk a térbeliség
biztosítására számos síkmetszetet felvenni.
A vizsgálandó feladat ezek szerint lehet:
a szivárgási vonal (szabad felszín) m eghatározása;
a talajvíz m eghatározott mértékű lesüllyesztéséhez szükséges vízkivétel mér­
tékének, módjának és elrendezésének megállapítása; 1 FÖ LDM UNKAGÉPEK
a szivárgási térben kialakuló piezometrikus nyomásszintek, azaz víznyomás,
hidraulikai gradiens és felhajtóerő m eghatározása; A földmunkagépek olyan erőgéppel hajto tt munkaeszközök, amelyekkel föld vagy
földszerű anyag kitermelését és beépítését hajtják végre. A földmunkagépek több
a szivárgó vízhozam, ill. egyes pontokban
szempontból (erőgép fajtája, m unkaterület, járószerkezet, felhasználás stb.) cso­
a szivárgási sebesség meghatározása.
portosíthatók. Az egyes főtípusokhoz tartozó gépek sok fajtáját gyártják, közöttük
csupán árnyalati eltérések vannak, ezért a legalkalmasabb gép megválasztását az
adott lehetőségeken belül kizárólagosan gazdaságossági szempontok befolyásolják^
IRODALOM

[1] S ta r o so ls zk y Ö.: Vízépítési hidraulika. VITUKI—Műszaki Könyvkiadó, 1970.

[2] K o v á c s Gy.: A szivárgás hidraulikája. Akadémiai Kiadó, 1972. 1.1. AZ E L Ő K É S Z ÍT É S G É P E I
[3] N é m e th E , : Hidromechanika. Tankönyvkiadó, 1963.
[4] A g r o s z k in —D im i t r i j e v — P ik a l o v : Hidraulika, Tankönyvkiadó, 1952. A földmunkák végzése közben több, tulajdonképpen kiegészítő, előkészítő munká­
[5] M o s o n y i —K a r á d i : Hidraulika. I. k. Tankönyvkiadó, 1955.
[6] K o z á k M . : Hidraulika (Egyetemi Jegyzet), Tankönyvkiadó, 1965. nak számító m unkafolyamat van. A kiegészítő gépeket általában lánctalpas, ese­
[7] K e z d i — M a r k ó : Földművek védelme és víztelenítése. II. k. Műszaki Könyvkiadó, tenként gumikerekes erőgépek vontatják vagy ilyenekre szerelik fel azokat.
1964. . A talajlazító gépeket vagy vontatott, vagy erőgépre szerelt kivitelben készítik. Az
[8] S ta r o so ls zk y — M u s z k a la y : Műtórgyhidraulikai Zsebkönyv. VITUKI —Műszaki
Könyvkiadó, 1962. erőgépre szerelt talaj lazító gép a tolólemezre, vagy más erős keretre rögzített
[9] Iv ic s ic s L . : Vízépítési kismintavizsgálatok. VITUKI kiadvány, 1962. lazító fogakból áll. A vontatott talajlazitó erős acéltartóba fogott 3—5 db lazító­
[10] S c h a fe r, A . : Hydraulik und Wasserbau auf neuen Grundlagen. Stuttgart, fogból áll, amely húzókeretre van erősítve, vontatását vas- vagy gumikerekek
Franckh’sche Verlagshandlung, 1950. biztosítják. A talajlazítókat a kisebb gyökerek, kőtömbök eltávolítására hasz­
[11] V e n Te C h o w : Flandbook of applied hydrology, McGraw-Hill, New York, 1964.
[12] N e m z e tk ö z i H id r o ló g ia i T o v á b b kép ző T a n fo ly a m : Kézikönyv-sorozat, VITUKI nálják.
kiadás, Budapest, 1972. A z egyéb előkészítő munkák végzésére alkalmas saraboló, bokorirtó, fadöntő, kő­
[13] B ö r z s ö n y i A ., M u s z k a la y L ., S ta r o so ls zk y Ö .: Vízhozammérés, VITUKI — halmozó felszerelések felerősíthetők a lánctalpas erőgépekre. Ide tartoznak még
VIZDOK kiadvány, Budapest, 1973.
[14] M u s z k a la y L . , S ta r o so ls zk y Ö .: Vízépítési műtárgyak vizsgálata, VITUKI a különböző tuskókiszedő gépek is. Ezek egy része a gyökerek elszaggatása mellett
kiadvány, Budapest, 1969, fordítja és kiemeli a földmunkát akadályozó tuskókat, míg másik része m int őrlő-
[15] N é m e th E . : Hidrológia és hidrometria. Tankönyvkiadó, Budapest, 1954. berendezés szétforgácsolja azokat és vastagabb gyökereiket.
[16] M u s z k a la y L ., S ta r o so ls zk y Ö .: Vízhozammérés Zsebkönyv, V ITU K I—Műszaki
Kiadó, Budapest, 1959.
[17] B é g e n I m r e : Vízgazdálkodás I., II., Tankönyvkiadó, 1972.
[18] V íz g a z d á lk o d á si T u d o m á n y o s K u ta tó In té z e t: Vízrajzi Évkönyv, sorozat, Buda­ 1.2. KOTRÓ K
pest, évente.
[19] V íz g a z d á lk o d á si T u d o m á n y o s K u ta tó In té z e t: (szerk.: Goda László) Magyar-
1.21. Forgó felsővázas szárazkotrók
ország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai, Budapest, 1965.
[20] O V I I V ízk é s zle tg a zd á lk o d á si K ö z p o n t: Vízkészletgazdálkodási Évkönyv, soro­
zat, Budapest, évente 1963-tól. Egy kotróedényes, forgó felsővázas kotró önjáró munkagép. Az anyag kitermelését .
[21] V . N a g y I . : Hidrológia (jegyzet), Tankönyvkiadó, Budapest, 1967. és elhelyezését egyetlen munkaeszközzel, álló helyzetben végzi úgy, hogy a felső
[22] S z e s z ta y K . : Hidrológia (jegyzet), Tankönyvkiadó, 1964.
váz a m egtöltött kotróedénnyel együtt a kijelölt beépítési helyre fordul. A gép fő
[23] L á s z ló ffy W .: Hidrológia tervezőmérnökök számára (jegyzet), Tankönyvkiadó,
részei (V .l-1 . ábra):
a munkavégző szerszám (I.);
a forgó felsőváz a hajtómotorral, az erőátviteli berendezéssel és a kezelőfülké­
vel (II.);

392 3 9 a
 r
az alváz a futóművel, a futómű meg­
hajtását végző szerkezettel és a
királytengellyel (III.).
A futómű szerkezeti felépítése szerint két
típus különböztethető meg: a lánctalpas
és a gumikerekes.
A munkavégző szerszámok
a vonóvedres szerelék,
a markolószerelék,
kotrógép a hegybontó szerelék,
a mélyásó szerelék.
A munkavégző szerszámokat mozgató szerkezet lehet kötélvezérlésű vagy hid­
raulikus. A hidraulikus vezérlésű gépek nem szerelhetők fel vonóvederrel.
A vízépítésben gyakori feladat különböző mesterséges csatornák építése, a ter­
mészetes medrek és meglevő csatornák karbantartása. E feladatok elvégzéséhez
rendkívül alkalmas a vonóveder szerelék.
Egyre inkább terjed azonban a különféle típusú hidraulikus vezérlésű kotrógépek
használata. Ezek a gépek sok olyan különleges feladat megoldására képesek,
amelyet kötélvezérlés esetén egyáltalán nem, vagy csak igen nagy pontatlansággal
lehet elvégezni.
Vonóvedres szerelékü kotrógépet alkalmaznak jelenleg csaknem kizárólag a nagy­
tömegű földmunkákhoz, m ert azzal az összes szükséges munkaművelet jól elvégez­ a)
hető és pontos szelvény alakítható ki.
A vonóveder elöl és felül nyitott, idomvasból, lemezből és acélöntésű elemekből
hegesztett erős, merev szerkezetű edény. A kotrógép nagyságától függően ű rtartal­
ma 0,15^-5 m3 között változhat. A fenéklap eleje vágóélnek van kiképezve, vagy
■cserélhető, kopásálló bontó fogakkal (kacsaköröm) van ellátva ( V .1-2. ábra).

b)
V.l-3. ábra. Markolóval felszerelt hidraulikus
kotrógépek
a ) lá n c ta lp a s k o tró b) gum ikerekes k o tr ó ;
394 395

&
A markolószerelék alkalmazásával nagy mélységből, magasan fekvő ürítőhelyre
termelnek anyagot. Ezért a markolószerszámot a vízépítésben gyakran előforduló
kút-, szekrény- és egyéb mély alapozási munkákhoz használják. Szerkezeténél fogva
rézsű képzésére alkalmatlan. Jól használható a hidraulikus vezérlésű, függőleges
rudazatra szerelt markoló a dúcolt, keskeny csőárkok földmunkájának elvégzésére
( V .l-3. a) és b) ábra).
A hegybontó szerelék előnye, hogy a merev gém következtében a puttony nem leng
ki, tehát egészen pontosan lehet végezni az ürítést, ami a szállítóeszközbe rakodás­
kor kedvező, m ert minimális az anyagveszteség. További előny, hogy a merev gém
következtében a szerelék folyamatosabb munkavégzésű, mint a kötélen függő szer-

V. 1-5. ábra. Mélyásóval felszerelt gumikerekes m echanikai kotró

kezetek, így termelékenyebb is. H átránya, hogy rézsű alakítására nem használható,
valam int járószintje alatt legfeljebb 1,5 m mélységig képes anyagot termelni, azt
is csökkent termelékenységgel (Y .l-4 . a) és b) ábra).
A mélyásó szerelékíí kotrógép szerszáma hasonlóan a hegybontó szerelékhez merev
gémre van felszerelve. Kifejezetten terepszint alatti munkák elvégzésére szerkesz­
tették. Függőleges falú árkok ásására alkalmas úgy, hogy a munkavégzés iránya
egybeesik az árok hossztengelyével. Elsősorban hidraulikus vezérléssel alkalmas
azonban a legnagyobb gémkinyúlásúnak megfelelő, ill. annak kétszeresét kitevő
méretű csatorna kiképzésére is, egy vagy két oldalról ( V .1-5. ábra).
A vízépítési munkák területén használatos kotrógépek típusát és legfontosabb
műszaki paramétereit az V .1-1. táblázatban tüntetjük fel.

1.3. FÖLDNYESŐK

A földnyeső gumikerekes vagy lánctalpas erőgéppel vontatott, gumikerekű járó­

műre felépített, típusonként különböző űrtartalm ú, vágóéllel ellátott acéllemez
láda, amely előre haladás közben a talajt felnyesi, ládájába összegyűjti, a beépítés
helyére szállítja és o tt kiüríti. A földnyesőgép (szkréper) az összes földmunkagép
közül szinte egyedülállóan alkalmas komplex munkafolyamat elvégzésére. A föld­
nyesőgépek három részből állanak: a nyesőládából, a vezérlőszerkezetből és a
vontatóból.
V.l-4. ábra. Hegybontóval felszerelt lánctalpas A vízépítésben alkalmazott nyesőládák általában kéttengelyesek, térfogatuk 2,75
kotrógépek és 5—8 m3 között változik. A kis 2,75 m3 térfogatú ládák hidraulikus, a nagyobb,
a ) m ech an ik u s k o tró ; b) h id rau lik u s k o tró 5—8 m3-es ládák mechanikus (drótkötél) vezérlésűek. A kis térfogatú nyesőládákat
396 397
 r

Ctf
yH a láda felbillentésével ürítik,
00
© o §53 -X
3 I a nagyobb térfogatúak toló­
c cP +3
'd ajtós vagy fenékajtós üríté-
©
sűek.
co I + + I I
G « co Az eddig ism ertetett nyeső­
I © o ■sS ládákat lánctalpas traktorok
w c
•d vontatják. A 2,75 m3 láda­
p d térfogatú kis nyesőgépeket a
g
+ + + I +
S sq
3 G 00 DT—54/A típusú traktor, az
£ ^3 r>
I 5—6 m3-eseket az Sz 100 vagy
w p
DT—75M típusú, a 8 Hitese­
^3 i> ©
I
G 3
VJ ket az Sz 100 vagy a T 100
I X
I co + + I + + S-. G
£ *G Q típusú lánctalpas trak to r von­
H
G
23 £ tatja. A lánctalpas erőgépek­
30
kel való vontatás előnye, hogy
a a vontató terepjárók a leg­
■g« 3 di xn
d
+ + I i I t-> G ©
I 1 3 3 ca mostohább körülmények kö­
3 3 co
UO zött is nagy vonóerőt tudnak V.l-6. ábra. Hidraulikus vezérlésű vontatott
kifejteni. E zért nyesés köz­ földnyeső láda
G
C/3
VO ben, amely a legnagyobb
I + 1+ I 3 -g I vonóerőt igénylő művelet, általában felesleges kisegítésül földtolókat alkalmazni.
33 E tulajdonságuk következtében a nyesőládás gépek igen kedveltek a vízépítés
P
területén. H átrányuk, hogy sebességük viszonylag kicsi (5—7 km/h), gézért a
.g»o co 3 '
d d
50
gazdaságos szállítási távolságuk a 300—600 m-t nem haladja meg (V .l-6 . ábra).
~ I + + I + + I
OO © 3 ”3 co CO A földnyesőgépek korszerű vontatási formája a gumikerekes traktorral vontatás.
CUH 33
A szállítási sebesség 30—50 km/h-ra növelése a munka termelékenységét rendkívüli
.5 r*'
módon emeli és a gazdaságos szállítási távolságot meghosszabbítja 1000—1500
co m-ig. H átránya, hogy m ár közepesen kötött talajban is a nyesési művelethez toló­
o S- + + I I g d

a,° íH
©
33 3-S gép segítsége szükséges.
CO
Gyakori módja a korszerű földnyesők kialakításának, hogy a nyesőláda egyten­
p (M gelyes gumikerekes vontatóval van összeépítve. E gépek vezérlése; hidraulikus.
3
+ + + + + Á nyesőláda hattyúnyakkal csatlakozik a vontatóhoz és így képez egy egységet. Sem
a
*G :0
a láda, sem a vontató külön nem használható. Ez az elrendezés adja a legrövi­
Cd
debb szerkezeti hosszat és nagy fordulókon*, ságot biztosit a gépnek ( V .1-7 ábra).
P 00
3 © A földnyesőket a vízépítésben a nagytömegű földmunkák végzésénél használják.
I + 4- + I 1 lO
G :0 Általában vezérgépe az olyan gépláncnak, amelynek segítségével a különféle vona­
M las földmunkákat (árvédelmi töltés, nagyobb csatornák, tereprendezések stb.)
építenek.
K otrók m ű sza k i ad atai

P
w
i-3
<ö
o t>
C
d
G
TG3 P^> G
O
JD
O
G
P
ti •rs
•g v+°-> ^
<V P p->
+->
"g
co p 'O
O M
3
U
'O
h 3 G
nG
^ p P S *G
p^ > 0
G
O ^S PC.jvQ _í) "2
P ’S
rrt & I
S G rG<líöG °> G -Ö 03 G *G
50 G X nG
P
rt «
G
1
-4> G >í
Pd O O s O

398 399
 x©
s o ©
fi
fi fi A vízépítésben előforduló rendkívül sokrétű feladat és a változó körülmények
o co fi 04 co fi

300
o
íO
(árvédekezés stb.) megkívánják, hogy a rendelkezésre álló gépállomány mindezek

9,0
co co % :fi fi
1 i> 1 fi 1 1 1
o 04 O
tH Ti
tH V©
fi
04
fi N
CO
együttes kielégítésére legyen képes. Ezért szükséges, hogy a földnyesők területén
«H
CO
is a gépek széles választéka álljon rendelkezésre. így azután a lánctalpas vontatójú
ÍX
o
00 O
fi
fi
n©
fi
földnyesők mellet sor kerül mindinkább a nagy teljesítményű gumikerekes gépek
T-l fi
O 04 04 co fi
alkalmazására is. A használatos gépek adatait az V.1-2. táblázat tartalmazza

550
m O

8,0
co 1 04 ífi
1 1 fi O
fi 1 1 i
o 04 fi O
fi v© 04

10

15
Q fi fi N
fi co
fi
fi
1.4. FÖLDTOLÓK
fi

0,6

9,6
m e c h a ­
O fi
- 357B

04 TJ ©

nikus
CO

100

320
© © o
t> ifi o
00 1 © 1 '>

0,5 -
fi

2,2 -
04 vD fi A foldtológép (dózer), lánctalpas vagy gumikerekű traktorra, a haladás irányára

20
D N
fi co
merőleges síkban felszerelt emelhető és süllyeszthető, alsó részén vágóéllel ellátott
CO
© fi
acéllemezből áll. Működése során a traktor haladása közben a vágóéllel felnyesett
t"*
co ©
O
tH o o
O
CO fi1 CO fi o o
© o
fi
talajt maga előtt tolva szállítja a beépítés helyére.
04
1 co CO CO 1 O fi
fi 1 1
04 x© A földtológép fő részei: a tolólap, a vezérlőszerkezet és a hordozó erőgép ( V 1-8
80

Q fi

0,5
20

2,2
N
B a fi co
ábra).
o x©
3< o o fi m
A tolólap vagy tolólemez 2—4,5 m széles, 0,6— 1,5 m magas, homorú acéllemez,
Q o>
-'t* © v—i o o 04 fi T—(
© o
O. 1 1 o m 3 :fi
fi
o o
o hátul megfelelő bordázattal erősítve és merevítve. A lemez alsó szélére süllyesztett
O Q o
fi
’B
fi x©
fi
in
©
co fejű csavarokkal cserélhető vágóélet
fi eM szerelnek fel. A tolólemez keretszer­
o
o o 'O © fi fi
kezeten nyugszik, amely két tolórúd­
t- fi o o 05 o
dal csuklósán kapcsolódik az erőgép
300
5,6

1,0
©
7 1 vn T i fi*
1 1
o '>
Q 04 fi alvázához. A csukló, m int forgás­
20

0,5

2,2
00 3 N
-3 co
fi
fi pont körül a terepszint alá vagy
co
o
fi fi © © fi fölé emelhető a tolólap. A nyesett
o fi
m
anyag oldalirányban való lesodródá-
2,75

04 fi
150

1900
5 0 - 6

2500
co fi in
1 3 *£*
Q
1 1
CO
fi
fi
fi
©
1
CO
1
fi
O
N
sának részbeni megakadályozására
co
3
fi
© CO
a tolólemez két oldalán terelőleme­
CO '© zek vannak. Vannak tológépek, ame­
c
O
o
co
3 fi lyeken a tolólap haladási iránnyal
in
265

fi o fi
410

o oq i o fi CO
*S a3
04 o
1 1
ti
fi
o
i 1
Ol
! ’íl
© bezárt szöge változtatható, ezek az
04 fi
fi
fi
©
tH
04 0
c3 ún. állítható tolólemezek.
co

o
X©
fi
fi
A vezérlőszerkezet lehet mechanikus vagy hidraulikus. A mechanikus vezérléshez
C4
1 o o
04
o co
fi
04 co fi
O o
o csörlőt és drótkötelet használnak. A hidraulikus vezérlőszerkezet két m unka­
.
fi co CO
o
fi fi N
1 5 -

cn 04 fi 04 m fi CO hengerből áll. A munkahengerek az erőgép vázára közvetlenül a tolólemez mögött

ffii V©
fi fi 04 ,0

fi
©
<H
co
©
csuklósán vannak felerősítve, így a felemeléskor és leengedéskor jelentkező kis­
mértékű elforduláshoz önműködően tudnak beállani.
A földtolók a vízépítésben igen elterjedten használt gépek. Minden földmunkát
Földnyesők műszaki adatai

végző gépláncnak hasznos tagjai. Egyaránt használják a töltésbe hordott föld-

anyag elterítésére, a depóniák kiképzésére, a terep egyengetésére, lankás részük
fi g CO s kialakítására és esetenként — rövid távolság mellett - önállóan a föld szállítására.
E
C
O
0
fi
g fi fi
fi ex
fi A gépesítés fejlesztése során a mechanikus vezérlésű gépeket a hidraulikusan vezé­
fi fi
tB reltek váltják fel.
xtsco©
B C3~
© V©
— > CB
H
CO
'© v©
co
bf
co CO
N
© '© co
fi 3 co co
O Ti N co
co
© co
© ©
CO

fi© 3co A vízépítésben jelenleg legelterjedtebb földtolók hordozó erőgépei a lánctalpas

tó, LE

c3 Pn fi co
£
ÖD
O f-T 3 3 © fi rfi
© Pn szovjet gyártm ányú erőgépek. A kis földtolókat a DT—54A, az ún. nagy földtoló­
o fi fi co
03
fifl
N 3
1H
fi
+->
o
B co fi ©
fi
CO fi
3 fi
’co
'd>
x—
©1
*co
fi fi g kat az Sz—100 és T—100 erőgépek hordozzák. A használatos földtolók műszaki
a n© co
© adatai az V.l-3. táblázatban találhatók.
fi fi.
O ‘a >> >> fi >>
3 > . w z Z z > Í3 z xfl z O

400 26 V íz é p íté s I. k ö t e t
401
 © 1.5. FÖLDGYALUK
Tf © o Cd
co O © © © © £ ©
O in © 1 © A földgyalu négy vagy h a t keréken nyugvó hegesztett acélvázra, az első és hátsó
1 in m 00
Q T—1 ©
m > w tengely közé felszerelt, bárm ely irányban forgatható gyalukéssel, haladóm ozgása
Q köbben az előírt talaj felületet állítja elő. A m unkavégző szerszám — a g y alu k és_*
02 hom orú acéllemez, alján cserélhető vágóéllel. A haladási iránnyal szöget zár be.
o 2
<
©
in
© © 24 © A ferde beállítás következtében a lenyesett anyag a gyalukésen feltorlódik, oldal­
o> o o © ©
co ot— © |
1 o < CO in cö H
D in ©

100
<
o> ©
o o © © ©
<M in o © m © [
©
T-4
Cd Cd
N
D 03 00
3 a
"H.
o 0 24 ©
!o o © © 00 © © ©
m © I>
-rí in © T—
l
1 © © i
Q Cd rH o
03 N
00
a
02
3 <!
24
O © © © © m
irányban elcsúszik és az ívelt kés felső részéről eredeti helyétől oldalra addig
o © t> © ©
1 m 00 tH in
Q co Sí gördül, míg a gyalukés h átrá b b eső végén, folyam atos földhasábot alkotva,
T3 Q
23 elm arad.
A földgyalugép leh et v o n ta to tt vagy m agajáró, azaz motoros kivitelű. A v o n ta to tt
X5 2 <1 földgyaluk futóm űve vasabroncsos vag$ gum iabroncsos. K erekei nem rugózottak.
05 24
o © © © ©
00 ©O in © © A kerekek dőlése, m agassági helyzete, a k eret és a futóm ű relatív helyzete tetszés
Cd C tH ©
Cd ti szerint v álto ztath ató . A m unkaeszköz erőgépe az Sz —100-as trak to r, am ely
G 3 DT
3 többnyire 2 m távolságban, oldalt v o n tatja a 7 —10 m hosszú vonórúddal a föld­
gyalut.
A motoros, m agajáró földgyaluk kerekei terepjáró gum iabroncsozásúak, a beépí­
t e t t járm űm otor az erőforrása az egyes szerkezeti elemek m ozgatásának. Az erő­
átvitel, a vezérlés rendszere lehet m echanikus vagy hidraulikus. A m echanikus

V.l-4. táblázat
Földgyaluk műszaki adatai
G é p típ u s
Jellemzők
250
d D — 241 D — 14 4 D — 446 D — 710

l
Földtolók műszaki adatai

mm
mm

1 Gyalu hosszúsága, mm 3000 3700 3040 3040

<£ Gyalu magassága, mm 500 540 500 500
03 tJJD
'O
JD
'03 'CÖ a '0032 Nyesésl mélység, mm 300 400 280 250
xn
cö g 475
05 Késmagasság a talajtól, mm 460 450 700
tJD 0a3

©0
<1
CÖ
'03 Nyesési szög 70° 72° 60°
03 a KO X 360°
N N W> CÖ Forgatási szög 240° 360° 240°
03 03 ;0 w
a £ B 7N2 £ 1-1 Hajtómotor teljesítm énye, LE - 100 65 90
C3 03
W
vü VJo32
"
£
3 **P03< '03 Vontató típusa SzlOO - - —
*0S3J CJD Gyártmány szovjet szovjet
4-» *o Sí szovjet szovjet
< <! z Z < > M H

26* 403
vezérlés rendkívül bonyolult, több m int tíz kardáncsuklója van, a poros üzem a kezelőmunkás helye is. Az árokásók mindig magajárók. Sebességváltójuk sok
m iatt a berendezés kopásra hajlamos. Ezért a korszerű gépeken, legyenek azok fokozatú azért, hogy a különböző talajféleségekben túlterhelés nélkül, a leggaz­
vontatottak, vagy magajárók, a vezérlés hidraulikus (V .l-9: ábra). daságosabban tudjon dolgozni.
A földgyalu kötöttebb talajt nyesni nem tud, ezért a gyalukés és az első tengely
közé talajlazító fogakat szerelnek.
1.62. M arótárcsás árokásó
A földgyalu a befejező földmunkák gépe. A töltés koronáját, rézsűjét, a bevágás
talpát, árkát és rézsűjét gyalulja az előírt profilra. A tereprendezéseknél is jól hasz­
nálható. Sok esetben a humusz leszedésére is használják. A gép elvi felépítése azonos a vederláncos gép szerkezetével, csupán a munkavégző
elemben van változás. A merítéklétra csuklós megtámasztású idomacél keret,
A használatos földgyaluk műszaki adatai az V.1-4. táblázatban láthatók.
amely az alvázon levő csap körül csigasorra szerelt drótkötéllel emelhető vagy
süllyeszthető. A marótárcsa 2 —3 m
1.0. Á R O K Á S Ó K átmérőjű kerék, amelynek kerületére
vedrek vannak felerősítve. A maró­
Az általában lánctalpas futóműre épített árokásógépek munkavégző eleme a tárcsa azonban nem tengelyen, hanem
merítéklétra vagy a marótárcsa. A munkavégző eszköz a gép hossztengelyében a meríték görgőin forog. Á kitermelt
áll és függőleges vagy lépcsős falú árok kiképzésére alkalmas. Kiegészítő elemekkel anyag a marótárcsa belsejébe épített
szállítószalagra hullik és így kerül a
depóniába ( V .1-11. ábra).
A géppel kiemelhető árok mélysége a
tárcsaátm érőtől függ, általában nem
haladja meg a 2 m-t.
A Szovjetunióban gyártanak olyan V.l-11. ábra. Marótárcsás árokásógép
marótárcsás árokásót, amellyel 23 m2
keresztmetszetű, 3 m mély csatornák áshatok. Az árokásó szerkezet gumi kerekeken
nyugszik és lánctalpas erőgép vontatja. Az árokásót hajtó elektromotor a vontatón
elhelyezett Diesel-generátortól nyeri energiáját. A tárcsán két párhuzamos kanálsor
helyezkedik el. A gép típusjele E T R —301. Óránkénti teljesítménye 550 m3.
A csatorna fenékszélessége 1,5—-2—2,5 m lehet, míg rézsűje 1:1-től 1:1,75 hajlásig
változtatható. A fenékszintet autom atikus berendezés segítségével tartja. A ki­
term elt földet két szállítószalaggal két oldalra rakja ki.
meredek rézsűs árok készítésére is képes. Három fajtáját különböztetjük meg, a
vederláncost, a m arótárcsást és a marókésest.
A korszerű árokásók autom atikus mélység- és lejtszög-ellenőrző optikai műszerrel
vannak felszerelve (V .l-10. ábra).

1.61. Vederláncos árokásó

A vederlánc vagy merítéklétra, a gép hátsó részén, a haladási irányban van emel-
hetően és süllyeszthetően a vázhoz kapcsolva. A meríték a létrából és a görgőkön
vezetett csúszóláncra csavarozott vedersorból áll. A vedrek bontófogakkal ellá­
to ttak . A vedersor forgási iránya olyan, hogy az alsó ág a váz felé mozog és a gép
előrehaladása közben a talajt nyesve, mindig új fogást vesz, miközben a veder
megtelik anyaggal. A vedrekből az anyag a felső motollán való átfordulás közben
hullik ki és a surrantón keresztül jut, a haladási irányra merőlegesen a vázban
elhelyezett gumihevederes szállítószalagra. A szalag a kiterm elt ta la jt a létesített
árok egyik oldalán deponálja.
A gépnek lánctalpas futóműve van, váza idomacélból hegesztett merev szerkezet,
amelyben az erőátviteli berendezést és a hajtóm otort helyezik el, itt van kiképezve

404 405
1.(13. M arókéses árokásók A motoros simahengereket úthen­
gernek nevezik és súlyuk szerint
Az előbbiektől abban különböznek, hogy a vedrek helyett keményre edzett, kü­ osztályozzák. A 8 Mp alattiakat
lönböző alakú marókések vannak felszerelve, ezek a kim art ta la jt felhozzák a könnyű, a 8—14 Mp közöttieket
terepre .és o tt a merítéken két oldalt levő végtelen csigák deponálják azt az árok közepes, a 14 Mp felettieket nehéz
mindkét oldalára. Az ilyen gép keskeny, 10—40 cm széles és max. 125 cm mély úthengernek nevezik. Az úthen­
árkok létesítésére szolgál. gerek rendszerint két, egyes ne­
héz hengerek három tengelyesek.
V .l-5 . táblázat A kéttengelyes könnyű úthen­
gerek első és hátsó tengelyén
Árokásók műszaki adatai azonos átmérőjű hengerkerék
Géptípus
helyezkedik el, ezek ún. tandem
Jellemzők kivitelűek (V .l-1 3 . ábra). A kö­
E T U -3 5 3 E T N -2 5 1 E T C -2 0 2 E T C - 161
zepes és nehéz úthengerek hátsó V .l-1 3 . ábra. Tendem (könnyű) úthenger
tengelyén viszont két nagy á t­
Árok mélysége, m 2 ,5 2 ,5 2 ,0 1 ,6
mérőjű hengerkerék van, egymástól olyan távol, hogy csekély átfedéssel az első
szélessége, m 0 ,8 0 ,8 0 ,5 0 ,4
hengerkerék nyomszélességén kívül essenek ( V .1-14. ábra). Ezeket háromkerekű
Közpes talajnyomás, kp/cm2 1 ,0 0 ,4 7 0 ,3 3 0 ,3 5
hengereknek is nevezik.
Motor teljesítm énye, LE 54 54 55 50
Gép súlya, Mp 1 3 ,4 1 2 ,4 9 ,4 4 ,2
A juhlábhengerek a vízépítési földmunkák kedvelt tömörítőeszközei. A henger
Teljesítmény, fm /h 200 250 400 400
felületét juhláb alakú tüskék, bütykök borítják. A henger teljes súlya a bütykök
kis felületén adódik á t a talajra, igen nagy fajlagos nyomást biztosítva. A tüskés
felület további előnye, hogy a tüskék behatolnak a talajba, azt átgyúrják, a réte­
Amennyiben a marókésekkel felszerelt meríték mögé íves vályút szerelnek, akkor geket összedolgozzák, ezzel is fokozva a tömörödési. Az egyszerre tömörítendő
alagcsövező gépként is használhatók (V .l-1 2 . ábra).
A vízépítésben használatos árokásók műszaki adatai (V .l-5 . táblázat).

1.7. TÖ M Ö RÍTŐ G ÉPEK

A vízépítési művekbe épített talajt tömöríteni kell, hogy megakadályozzák a

földmű káros, egyenlőtlen ülepedését vagy összeroskadását. A tömörítés növeli a
földmű szilárdságát és vízzáróságát. E zt a rendkívül fontos m unkát talajtömörítő
gépekkel lehet elvégezni.
A tömörítőgépeket működési elvük szei'int három csoportba sorolják:
önsúlyukkal, tehát statikus hatással,
döngöléssel, teh át dinamikus hatással, és
vibrálással (szintén dinamikus hatás) tömörítő gépek.
A tömörítés mindig rétegesen hajtandó végre.

1.71. Ö nsúlyukkal töm örítő gépek

Az önsúlyukkal tömörítő gépek a talajon gördülve fejtik ki tömörítő hatásukat.
A gördülőfelület kialakításának megfelelően megkülönböztetnek sima-, juhláb-
és gumiabroncsos hengert. A juhlábhenger kizárólag vontatható, a másik kettő
magajáró kivitelben is készül.
A vontatható sima henger acéllemezből hajlított, vagy öntöttacél kivitelű. A két
tengely véghez idomacél keret csatlakozik, amelyből a vonórúd nyúlik ki. Súlya
a henger belsejének vízzel vagy homokkal való feltöltésével növelhető. Lánctalpas
erőgéppel vontatják. A vízépítésben alig használják. V .1-14. ábra. H árom kerekű (nehéz) úthenger

406 407
réteg vastagsága a tüskék hosszának maximum 1,2-szerese lehet. A kellő tömörség A vízépítésben a dinamikus döngölőket a m űtárgyak körüli földvisszatöltések.,
elérése érdekében a tala jt többször á t kell hengerelni. A 95%-os relatív tömörség valamint a különböző vezetékek csőárkaiba visszatöltött föld tömörítésére hasz­
eléréséhez általában 10 járat szükséges. nálják. A vízépítésben alkalmazott dinamikus döngölök műszaki adatai az V.l-6..
A gumiabroncsos henger sűrűn egymás m ellett csapágyazott légtömlős kerekei a táblázatban találhatók.
talajon gördülve fejtik ki tömörítő hatásukat. A gumihenger egy- vagy kéttengelyű
gumikerekes futóműből és az erre épített vonórúddal ellátott vázból áll. A tömörítés 1.73. Vibrálással töm örítő gépek
hatása a henger súlyától, az abroncs méreteitől, a légtömlő belső nyomásának
nagyságától és a gördülési sebességtől függ. A tömörítő hatás mélysége elég jelen­ A vibrálással tömörítő gépek tömörítő hatása a leghatékonyabb. A vibráció egy
tékeny, kedvező szemösszetétel és víztartalom esetén 50—90 cm mélységig terjed. adott tömeg (sima- vagy juhlábhenger, tömörítőlap, gumikerék stb.) szapora,
Tapasztalat szerint a talajtól függően 4 —8 járat elegendő a kellő tömörség eléré­ percenként 1000—4000 rezgése, amelyet átad a talajnak. Legkedvezőbb, amikor
séhez. A gumihenger váza egyúttal terhelő tartálynak van kiképezve, amelynek a talajszemcsék együtt rezegnek, rezonálnak a tömörítő géppel, ezért a talajszem­
megtöltésével (víz, homok stb.) a henger csék változó nagyságára tekintettel több géptípus rezgésszáma változtatható.
súlya lényegesen növelhető. A kétten­ A vibrálással tömörítő gépek úgy is jellemezhetők, hogy vibrációval saját statikus
gelyű futómű elrendezése olyan, hogy a súlyuk megháromszorozódik, megnégyszereződik. Például egy 4 t-ás önsúlyú
hátsó kerekek az elsők által kihagyott sá­ könnyű henger a vibráció folytán olyan tömörítő hatást fejt ki, m int egy 12—16
vokat tömörítik. A kéttengelyű gumihen­ t-ás statikus nehéz henger.
gerek korszerű változata önjáró kivitelű. A vibrálással tömörítő gépeket két nagy csoportra oszthatjuk, vibrohengerekre és
vibrolapokra.
1.72. D ön göléssel töm örítő gépek
1.731. Vibrohcngerek
A döngöléssel tömörítő gépek megfelelő
magasságból a talajra zuhanva fejtik ki A vibrohengerek von táto tták vagy magajárók. Az előbbiek egy-, az utóbbiak
dinamikus tömörítő hatásukat. A dina­ kéttengelyesek.
mikus tömörítés előnye, hogy kisebb ener­ A vontatott vibrohengerek vagy sima- vagy juhlábhengerek lehetnek. Annyiban
V.l-15. ábra. Ütve tömörítő gép giafelhasználással biztosítható ugyanaz a térnek el a korábban ism ertetett hengerektől, hogy a vonókeretre robbanómotor
tömörség, m int statikus gépekkel. van elhelyezve, amely a vibráció energiaforrása. A motor hajtja meg a henger
A döngöléssel tömörítő gépek munkájuk közben folyamatosan tovább haladnak. tengelyét, rendszerint ékszíjjal, amelyre az excentrikus súlyt ékelték. A motor és
Ütésszámuk percenként 50—1000 között változik. Súlyuk 50—1000 kp közötti. a tengely közé fokozat nélküli sebességváltót építenek be, amelynek segítségével
Minden egyes ütésnél rezgések keletkeznek a talajban, ezek hatására csökken a a talajhoz alkalmazható legkedvezőbb rezgésszám állítható be. A vonókeret és a
szemcsék közötti súrlódás és jobban érvényesül a tömörítő hatás. henger közé rezgéscsillapítót építenek, hogy a m otort a károsodástól megóvják.
A használatos döngöléssel tömörítő gépek elektromos vagy benzinmotor-meghaj- A vibrohengert lánctalpas erőgéppel vontatják ( V .1-16. ábra). A használatos
tásúak (V .l-15. ábra). Esetenként használnak pneumatikus döngölőgépeket is, vibrohengerek műszaki adatai az V.l-7. táblázatban láthatók.
ezek sűrített levegővel dolgoznak, ütésszámuk a levegő nyomásától függ. A magajáró vibrohengerek szerkezeti felépítése azonos a tendem hengerekével.
A vibrációs hatást mindig az egyik henger rezegtetésével érik el. Eddig általában
V.l-6. táblázat
Dinamikus döngölök műszaki adatai
G é p t íp u s
J e lle m z ő k
E S -6 0 E S — 200 B S — 200

Villamos motor teljesítm énye, kW 2,0 5,85 _

Benzin motor teljesítm énye, LE - — 6,0
Döngölőtalp mérete, mm 300 X 350 600 X 420 600x420
Döngölő súlya, kp 60 200 200
A percenkénti ütések száma 530 430 430
A gép haladási sebessége, m/p 0,8 0,8 0,8
A gép teljesítm énye, m2/h 22,5 40,0 40,0
Gyártmány NDK NDK NDK
V .l- 1 6 . ábra. Vibrációs juhlábhenger

408 409-
V.l-7. táblázat
1.732. Vibrolapok
Vilíro hen gerek m űszaki adatai

G é p típ u s A vibrolapok, m in t korszerű m unkaeszközök, az utóbbi időben rendkívül elter­

J e lle m z ő k
A L — 514
jedtek . Lényegük egy a d o tt felületű töm örítőlap, am elyre a rezgést keltő elem
D —480
van felszerelve. A m o to rtartó állványhoz irányító rú d csatlakozik. A rezgést keltő
Gép önsúlya, kp 4 630 3 000
elem forgásiránya olyan, hogy a gép ennek h atására m unka közben az irányító
A dinamikus tömörítőerő, kp 10 000 25 000
Vontatási sebesség, km/h 3 -6 1 -3
Rezgésszám percenként 1 4 0 0 -1 6 0 0 1600
Hajtómotor teljesítm énye, LE 30 40
Sima henger -
Juhlábhenger _L —

A tömörítés mélysége, mm 400 600

Vontató teljesítm énye, LE 100 45
Gyártmány svéd szovjet

V .1-17. ábra. V ibrációs gum ihenger V .l-1 8 . ábra. Vibró döngölőlap

L a p m é re t: h ossza 410 m m ; szélessége 280 m m

a hátsó hengerkereket vibrálják. Ú jabban egészségvédelmi okokból inkább az

első hengerkerék vibrálására törekszenek.
A vibrációs gum ihengerek ( V .1-17. ábra) is m indjobban elterjednek. E bben a
gépben egyesülnek m indazon kedvező hatások, am elyek igen hatékonnyá képesek
ten n i a töm örítőm unkát. A vibrációs gum ihengerek m űszaki a d a ta it az V .l-8.
táblázat tartalm azza.
rúddal ellenkező irányban lassan előrehalad. A gépkezelő a haladást, a ru d a t
fogva, különösebb erőkifejtés nélkül tu d ja irányítani.
A vibrolapok 150 —1500 kp súlyúak. A rezgésszám percenként 2000—6000. Tömö­
rítő h atásu k rendkívül jó, a kisebbeké 60 cm, a nagyobbaké 100 cm mélységig
k im u tath ató (V .l-1 8 . ábra). Rövid távolságra, az egyes típusokhoz rendszeresített,

V .l-8 . táblázat V .l-9 . táblázat

A vibrációs gumihengerek m űszaki adatai
Vibrolapok m űszaki adatai
Géptípus
Jellemzők Géptípus
B W -9 0
1

D —455 D — 613 V V -4 VV—8 J e lle m z ő k

0

o
o

B D S -1 2 S V P -2 5 S V P — 63 B S D — 31 C M -20 L —3

Súly, kp 1480 3600 4650 8150 1300 1050

Lap súlya, kp 230 230 650 1100 400 65
Hengereltsáv-szélesség, mm 850 1000 1240 1400 900 700
700
Dinamikus tömörítőerő, kp 2200 2500 3150 3000 6300
Rezgésszám percenként 4000 3150 3200 3000 3500 2300
Rezgésszám percenként 5800 6000 4000 4000 2000 4500
Motor teljesítménye, LE 8 18 31 22 12 9
2
Hajtómotor teljesítménye, LE 4 ,0 6 ,0 1 3 ,0 6 ,5 7 ,0
Max. sebesség, km /h 2 ,4 6 6 ,6 6 ,5 6 ,5 1 ,6 5 3 ,3
75
A gép teljesítménye, m2/h 500 500 600 500 600
Gyártmány szovjet szovjet csehszl. csehszl. NSZK NSZK magyar
Gyártmány NDK NDK NDK NDK NSZK

4 1 0
4 11
könnyű kétkerekű kocsikkal szállíthatók. Felhasználási terü letü k megegyezik a
döngöléssel töm örítő gépek alkalm azási területével.
A használatos vibrolapok m űszaki ad atai az V .l-9. táblázatban találhatók.
A vibrolapok m ellett egyre inkább használják a különböző esőárkok visszatöltése
során, valam in t a különféle rézsűk töm örítésére a kis, kézzel irán y íth ató vibrációs
hengereket. Ezek egy- és kéthengeres kivitelben készülnek. A vízépítésben a
B om ag-gyártm ányok (V .l-1 9 . ábra) ism ertek. Közülük a BW 75 H és a BW 90
H típusok 15° lejtő n segítség nélkül, 35°-ig terjedő lejtőkön pedig csörlő segítségé­
vel képesek töm örítő m unkát végezni.
1.8. K Ü L Ö N L E G E S F Ö L D M U N K A G É P E K
A vízépítés terü letén az eddig felsorolt földm unkagép-típusok m ellett vannak
olyanok, am elyeket valam ilyen különleges m unkafeladat m egoldására használnak,
vagy igen sokoldalú felhasználási terü letü k következtében az eddig ism ertetett
csoportosítás egyikéhez sem tarto zn ak egyértelm űen. Ilyenek a csatornatisztító
gépek, a csatornanyitók, a vízágyuk és a több célú gépek.
haladása közben a m arólapok, a b eállíto tt profilnak megfelelően tisz títjá k a csa­
to rn á t, s a gép a kiem elt anyagot szállítószalag segítségével a csatorna m entén
deponálja. A k ialakítható legnagyobb árokmélység 1,2 m.
Hasonló felad ato t lá t el a szovjet gyártm ányú E M —502 típusú csatornatisztító
gép. E z tulajdonképpen egy m erítéklétrás vederláncos kotrógép. A k é t lánctalp
közrefogja a tisztítan d ó csatornát, távolságuk pedig 1,75 m -től 4,9 m-ig változ­
ta th a tó , a csatorna szélességének megfelelően. A lánctalpak összeköttetését telesz-
kopikus csövek biztosítják, a gép a la tti a h a jto tt, a m ásik szabadon futó lánctalp.
A m erítéklétra alakja görgőivel v álto ztath ató és alkalm assá teszi a gépet trapéz
szelvényű csatornák tisztítására is. Magas vezetésű öntözőcsatorna is kialakítható
vele ( V .1-21. ábra).

1.81. C SA T O R N A T ISZ T ÍT Ó G É P E K

A vízépítés feladatához tartozik a különböző rendeltetésű feliszapolódott kis-

csatornák tisztítása is. A feladat igen nagy, m ert az ilyen jellegű csatornák összes
hossza hazánkban több tízezer kilom éter. A m unka teljes gépesítése még nem
m egoldott, ennek ellenére bizonyos különleges gépek használata m egkezdődött.
Ilyen az V.1-20. ábrán b e m u ta to tt lengyel gyártm ányú P R C —51 típusú lánctalpas
erőgépre szerelt csatornatisztító gép.
A tisztítógép m unkaeszköze v ég telen ített láncra csavarozott m arólapok. Az erőgép V .l- 2 1 . ábra. EM—502 típusú szovjet
oldalára szerelt m arószerkezet hidraulikusan em elhető, ill. süllyeszthető. A tra k to r csatornatisztító gép

412 413
A csatornatisztítás m u n k áját hatékonyan végzi a holland gyártm ányú „V A V E E ”
gum ikerekes trak to rra szerelt ároktisztító. A gépnek 6,40 m kinyúlású hidrauliku­
san m o zgatott k arja van. Többféle szerszám m al is felszerelhető. S tabilitását tá ­
m asztó talp ai biztosítják. A 12 H típusú gép géme 180°-ban elfordítható ( V .1-22.
ábra). taik gyorsak, egyik m unkahelyről a m ásikra külön szállítóeszköz igénybevétele
Hasonló m u n k át végez elsősorban kisebb csatornák esetén a hazai gyártm ányú nélkül, saját futóm űvükön rövid idő a la tt és olcsón átirán y íth ató k .
„CSATI —5000” jelzésű hidraulikus csatornatisztító gép. A lkalm azásukkal egy-egy közepes m éretű m unkahely jól gépesíthető. Képesek
pl. nyom ócsőfektetésnél, gravitációs vezetékek építésénél, m ű tárg y ak alapozá­
1.552. Csatornanyitó ekék sánál az előforduló legnehezebb m unkam űveletek gépesítésére, jelentősen kiméivé
az em beri m u n k aerő t és fokozva a m unka term elékenységét (V .l-2 3 ., ~V.1-24.
A csatornanyitó ekék lánctalpas erőgéppel v o n ta to tt berendezések, am elyekkel ábra). Ezekkel az eszközökkel egyetlen géppel m egoldható a m unkaárok föld-
egy vagy k é t m enettel kis csatornaszelvény kialakítható. A KM —1400 és a kiemelésének, a csövek helyszínre való beemelésének, a föld visszatöltésének stb.
K M —1200 típusú csatornanyitó ekék a vízépítés területén elterjedtek. A csatorna
mélysége 1,2 m ; rézsűinek hajlása 1:1, ill. kiegészítőlapokkal ellátva 1:1,5. V.l-10. táblázat
Több célú pépek műszaki adatai
1.83. Több célú földmunkagépek
Géptípus
J e lle m z ő k
Az építési feladatok, ezen belül is a kom m unális feladatok növekedésével párhu­ E — 153 H O N — 51 V o lv o M F -5 5 T - 1 5 7 /2 F R A K -B 1 E — 2515

zamosan, az építési m unka iparosításának jegyében egyre nagyobb gondot kell

fordítani az egyes m unkahelyek ellátására kis, gyorsan mozgó, sokfajta m unka­ Motor teljesítm énye, LE '37 50 60 145 16 60 50
eszközzel felszerelhető gépekkel. J árműszerkezet
E m unkagépek alapgépe á lta ­ gumikerekes + + + + + + +

lában a gum ikerekű erőgép, lánctalpas — + + — — — —

am elynek összes kereke m eghaj­ M u nkaeszközök

t o t t és így sáros, csúszós talajon markoló, m3 _ 0,25 — — 0,3 0,5 0,3
is dolgozhat. mélyásó, m3 0,15 0,30 - 0,45 0,4 0,3 0,25
A gépek elláthatók hegybontó-, hegybontó, m3 0,15 0,50 0,5 - - ■ 0,3 0,25
mélyásó-, rakodókanállal, toló­ tolólap + + + + — — +

lappal, darukarral, gödörfúró be­ 0,5

KD
0,7

©
1,9

Ül
Oi
rakodókanál, m3 0,15 1,0 —

1
rendezéssel stb. A m unkavégző daru + + + - + + +

szerszámok igen rövid idő (0,5 — 1 Gép súlya, kp 5300 7500 5400 11 200 4000 6650 5400
óra) a la tt átszerelhetők. A gé­ Max. sebesség, km/h 13 20 26 1 0 -3 4 15 1 5 -3 5 22
pek általában hidraulikus vezér­ Gyártmány szovjet csehszlo­ svéd angol NDK magyar szovjet
lésűek. Mozgékonyak, m ozdula­ vák

414
415
 V.2-1. táblázat
gépesítése. Az ilyen jellegű gépek felsorolását és legfontosabb m űszaki adataikat,
v alam in t alkalm azási terü letü k körét az V .l-10. táblázat tartalm azza. Vibrorostáli m űszaki adatai
I t t kell m ég rám u ta tn i, hogy a m ár korábban tá rg y a lt hidraulikus kotrógépekre Géptípus
Jellemzők
(az ism ertetésüknél felsorolt szerszámokon kívül) még számos olyan speciális L P -1 2 VK—III
kanál és eszköz is felszerelhető, amelyek a legkülönfélébb m unkam űveletek gazda­
ságos és egyszerű elvégzését teszik lehetővé. Pl. a francia Poclain-gépeket 43 A hajtómotor teljesítménye, LE 3,5 1 ,8
különféle szerelékkel lá ttá k el különböző profilkanalaktól kezdve, a mágneses A hajtómotor fordulatszáma, 1/min 1450 2880
daruzóberendezésig. A csehszlovák Satur-gépek 7-féle szerelékkel láth ató k el. Az excentertengely fordulatszáma, 1/min 1400 2800
A kilengés, mm 1 -3 1 -3
E gy rostalemez felülete, mm 8 0 0 -2 0 0 0 7 5 0 -2 0 0 0
1.84. V ízágyú
A rostalemez legnagyobb lyukmérete, mm 100 100

1—1

04
15°

to
1
A víz mozgási energiája is jól felhasználható nagy töm egű földanyag fejtésére, első­ A rostalemezek hajlásszöge

0
sorban o tt, ahol nagy mennyiségű és olcsó víz áll rendelkezésre. Az erre a célra A gép súlya, kp 1800 1200
szolgáló vízágyús berendezés részei a 7 —12 a t nyom ású 60—120 1/s szállítóképes­ Teljesítménye 20 mm-es lyukméretnél, száraz anyagból,
m3/h 27 38
ségű sziv atty ú és a vízágyú. A vízágyú szántalpra szerelt alsó és felső könyök­
csőből és az ehhez göm bcsuklósan csatlakozó sugárcsőből, valam int az annak
végére szerelt fúvókából áll. A vízágyú és a kiszolgálószivattyú csővezetékkel van am ikor az osztályozandó anyagot m ozgatják, m a m ár ritk á n alkalm azzák. Ebben
összekapcsolva. az esetben az ún. sík ro sták at használják.
A víz Helyzeti energiája a fokozatosan csökkenő keresztm etszetű sugárcsőben alakul A gépi osztályozóberendezéseknél a rostafelületet m ozgatják. A vibrorostáknál a
á t mozgási energiává. A sugárcső a vízszintes síkban 180°-kal, a függőleges síkban síkrosták vibrálásával, a henger alakúra h a jlíto tt rostalem ezeknél forgatással
.2 0 —22 °-kal, megfelelő irányító ru d a zat segítségével elm ozdítható. valósítják meg a relatív elm ozdulást.
A földm unkát úgy végzik, hogy a nagynyom ású vízsugarat a gép kezelője a meg­ A vibrorosták hegesztett kivitelű idomacél v á­
bontandó földfalnak irányítja. A vízsugár a falat alám ossa és egy nagyobb föld- zára csavarrugóval rögzítik a rostakeretet,
mennyiség leomlik. E z t tovább lazítva zagy képződik, am it vagy n yílt földcsa­ am elyben három , különböző lyukm éretű ro sta­
tornában, vagy zagyszivattyú segítségével ju tta tn a k a beépítés helyére. A víz­ lem ezt helyeznek el. Az osztályozás így négy
sugárral a sziklát kivéve m inden ta lajfa jta fejthető. frakcióra lehetséges. A rostalam ezek cserél­
hetők. A használatos vibrorosták m űszaki
adatai az V.2-1. táblázatban láthatók.
2. A B E T O N O Z Á S G É P E I
Az osztályozódob hengerátm érője 0,5—2 m kö­
zö tt változik. A dob hossza attó l függ, hogy
A vízépítés feladatai között nagy helyet foglalnak el a betonm unkák. Az igények hány frakcióra k ív án ják az anyagot megosz­
egyre nőnek jelenleg évente kereken 300 000 m 3 beton beépítését kell m egvalósítani. tan i. Egy-egy frakció részére 0,6— 1,2 m hosszú
A nagy m ennyiség, az előírt minőség és a szigorú technológiai fegyelem betartása hengeres részt biztosítanak. A cserélhetőség
m egköveteli a teljes gépesítést. érdekében a rostalem ezeket csavarral erősítik
a hengerre. A dob optim ális kerületi sebessége
0,5—0,7 m/s, a szokásos fordulatszám percen­
2.1. AZ ADALÉKANYAG OSZTÁLYOZÁSA, E L Ő K É SZ ÍT É SE
ként 10—24.
Jó minőségű, vízzáró beton előállításához megfelelően osztályozott adalékanyag A hidrociklon mozgó alkatrész nélküli osztá­
szükséges. Az építőanyagipar egyre nagyobb m ennyiségben szállít frakcionált lyozóberendezés. Az osztályozás m érték ét a
adalékot, azonban még számos esetben kell a kivitelezőnek m agának gondoskodnia bevezető örvénycső átm érőjének, a ciklonba
az osztályozásról. benyúlásának és a ciklon alsó része kúposságá­
Osztályozás a la tt az előírt m érethatárokon belül eső szemcsenagyságok elkülö­ nak v álto ztatásáv al lehet szabályozni. Egy hid­
n ítését értjü k . Az osztályozás végezhető m echanikus osztályozógépekkel, vízáram ­ rociklon csak k ét frakcióra osztja az anyagot,
ban hidrociklonnal és a k ettő kom binációjával. ha több frakcióra van szükség, akkor több hid-
rociklont kell sorba kapcsolni. A hidrociklont
A m echanikus osztályozásnál az osztályozandó anyagot olyan felületre ju tta tjá k ,
általáb an az 1 m m -nél kisebb szemcsenagyság
am elyen egyform a m éretű nyílások vannak. A felület és a szemcsehalm az között
közötti hom okanyagok szétválasztására hasz­
re la tív elm ozdulásokra van szükség, hogy az osztályozódás m eginduljon. A rosta Gementsiló
nálják. V .2 -1 . ábra.
és a szemcsehalm az közötti viszonylagos elmozdulás létrehozásának azt a m ódját,
27 V ízép ítés I. k ö te t 417
-416
 Az adalékanyagot újabban nagy teljesítm ényű kom binált m űködésű osztályozó­
telepeken osztályozzák. Az osztályozást vibrorostával kezdik, de a rostára erős
vízáram ot lövellnek. Az így k eletkezett zagyot hidrociklonnal tovább osztályozzák.
Cementtartályok
A beton készítéséhez szükséges m ásik fontos alapanyag a cem ent. A nagyobb épít­
kezéseknél, betonelőregyártó telepeken, ahol nagy a beépítendő betonm ennyiség,
az adalékanyagot tartá ly o k b a n táro lják és pontosan súly szerint adagolják. Az
V .2 -2 . tá b lá z a t
A szabadejtésű vagy gravitációs keverőknek k ét nagy csoportja ism ert: a billenő­
dobos és a fekvődobos gépek.
Á billenődobos betonkeverőgép forgó keverődobja k ö rte alakú, egyetlen tö ltő —ü rítő
nyílása van a keskenyebbik végén. A keverődobon balül k é t lap át, ezek k özött
pedig további két, hosszanti kettős laposvasakból k észített ferde lap át van. A dob
hosszanti tengelyvonalában levő állótengelyen forog. A dob alsó része ö n tö tt vas­
ból, a felső, csonkakúp alakú része pedig acéllemezből készül. Az alsó rész középső
karim ájának pereme nagy átm érőjű tányérfogaskerék, ezt forgatja a hajtó kú p ­
kerék. A keverődob három fő állását az V.2-2. ábra m u tatja be. Az első (a) a töltő-,
a m ásodik (b) a keverő- és a harm adik (c) az ürítőállás.

A használatos eementtartály-típusok adatai

G é p t íp u s
Jellemzők
C s-1 5 C s-3 0 C s — 12 0 S C - 60 SC—90 S C - 120 SC—300

A t a r tá ly ű r ta r ta lm a , m s 12 23 100 50 75 100 250

A tá r o lh a tó c e m e n t
m e n n y is é g e , Mp 15 30 120 60 90 120 300
A siló m a g a ssá g a , m m 8285 10 12 4 15 0 2 0 11 02 0 13 02 0 15 0 2 0 24 700
T a r tá ly m a g a ss á g , m m 4882 6 000 9 696 5 696 7 696 9 696 13 000
L á b a z a tm a g a ssá g , m m 3058 4 093 5 324 5 324 5 32 4 5 234 11 700
A t a r t á ly k ü lső á tm é r ő je ,
mm 1992 2 300 4 100 4 00 0 4 000 4 00 0 5 730
A siló s ú ly a , kp 1950 4 680 13 256 9 60 0 11 500 13 300 30 00 0
G y á r tm á n y cse h sz lo ­ cse h sz lo ­ cse h sz lo ­ m a g y a r m agyar m agyar m agyar
vák vák vák
A keverődob fordulatszám a percenként 8 —22 k ö zö tt változik a hasznos ű rta rta ­
lom tól, ill. a dobátm érőtől függően. A teljes keverési idő általáb an 3 perc, így
óránként 20 keverés lehetséges.
öm lesztett cem entszállítás széles körű elterjedése következtében szinte elengedhe­
tetlen, hogy a cem entet a kisebb építési helyeken is silókban táro lják és mérleggel A fekvődobos keverőgép jellegzetessége, hogy a hengeres dob forgási tengelye víz­
adagolják (V .2 -1 . ábra). szintes vagy közel vízszintes. A henger m indkét fedőlapján egy-egy nyílás van,
az egyik a töltő-, a m ásik az ürítőnyílás. A dob belsejében kétféle, a hengerpalásthoz
A használatos cem enttartály típusok a d a ta it az V.2-2. táblázat tartalm azza. csavarozott lapátrendszer van. A hengerpalást töltőnyílás felé eső kerülete m entén
kevésszám ú ferde terelőlapát az ürítőnyílás felé dobja az anyagól, miközben keveri
is. A tulajdonképpeni nagy felületű, öblös keverőlapátok az ürítőnyílás felőli
2 .2 . B E T O N K E V E R Ő K oldalon van n ak felszerelve és az adalékok egy részét felemelve, m ajd visszaejtve
végzik el a keverés m űveletét. A fekvődobban a keverési idő 1,5— 2 perc.
A betonkeverő gépek a beton alapanyagainak gyors és tökéletes összekeverését
végzik el. Az összekeverés m űvelete az erre a célra megfelelően k ia la k íto tt edény­
ben, a keverőgép dobjában megy végbe a vízépítés területén általában használatos 2.22. K ényszerkeverésű betonkeverők
gépekben kétféle m ódon szabadejtéssel, ill. kény szer ke veréssel.
A vízszintesen álló dob alakú edénybe benyúló forgó lap áto k keverik össze^ az
adalékanyagot. E módszernél az adalékanyag szemcséinek sebessége a nullától a
2.21. Szabadejtésű betonkeverők m axim um ig változik és ez biztosítja a jó keveredést. E gépekre nem a dob alakja,
hanem a lap áto k alakja, m ozgása és elhelyezése a jellemző. A kényszerkeverésű
A dob belső palástjára szerelt keverőlapátok a dob forgása közben az adalékanyag gépek a keverés nagyobb hatékonysága következtében alkalm asabbak a minőségi
egy részét felemelik a kerület legfelső pontjára, m ajd innen parabolikus pályán beton előállítására. A keverési idő is lényegesen rövidebb, m ár 60— 75 m ásodperc
visszaesik a dob alján levő többi adalékanyagra. E z a keverési m ódszer a kézi a la tt tökéletes az elkeveredés. Működési elvük alapján k é t csoportba oszthatók:
lap átolást utánozza.
Az egyenáram lású és az ellenáram lású gépekre.
4 1 8 27* 4 1 9
Az egyenáramlású kényszerkeverőknél a dob áll és a keverőlapátok forognak. Az
edénybe öm lesztett anyagot a bolygórendszerben forgó lapátok keverik, az edény
fenék- és oldalfalát eközben forgó tisztítólapátok tisztítják meg a rá ta p a d t anyag­
tól.
A készrekevert anyagot a keverőedény fenéklapján levő acéllappal elzárt nyílás
nyitásával ü rítik ( V.2-3. ábra).
Az ellenáramlású kényszerkeverőgépek keverőedénye és lapátrendszere is forog, még­
pedig egym ással ellentétes irányban. A keverőedény görgőkoszorún fut. Az edénybe
ju tta to tt anyagot k ét függőleges tengelyre szerelt, a dob tengelyéhez képest
excentrikusán elhelyezett lapátszerkezet keveri. A fő szerkezeti elem eket külön
villamos m otorok h a jtjá k meg (V .2-4. ábra).
A vízépítésben használatos fontosabb keverőgépek műszaki a d a ta it az V.2-3.
táblázat tartalm azza.

V .2 -3 . tá b lá z a t

Keverőgépek műszaki adatai

Géptípus
Jellemzők
B K M — 10 0 J — 250 J —375 R S —250 M —500

V illa m o s m o to r te lje s ítm é n y e , k W i,t 4 ,4 .6,1 4 ,0 11,1

R o b b a n ó m o to r te lje s ítm é n y e , L,E - 4 -5 7 -9 7,5 —
K ev erő d o b ren d szere b illen ő b illen ő b illen ő fe k v ő fe k v ő
K ev erő d o b ű r ta r ta lm a , 1 100 2 50 375 250 5 00
K e v e r ő g é p te lje s ítm é n y e , m 3/ h 2 ,0 4 ,5 6,2 4 ,5 10 ,0
K e v e r ő g é p s ú ly a , kp 1 04 1920 2400 1250 2800

Kényszerkeverésű betonkeverők
Géptípus
Jellemzők
BK -100 M P — 500 B P —500 MG-5 0 0 B K —400

V illa m o s m o to r te lje s ítm é n y e , k W 3,0 10 ,0 10 ,0 22 ,8 7 ,7 5

K e v e r ő g é p t e lje s ítm é n y e , m 3/ h 3,0 10,7 10 ,0 12 ,0 12 ,0
K e v e r ő e d é n y ű r ta r ta lm a , 1 100 500 500 5 00 400
K e v e r ő e d é n y fo r d u la tsz á m a , 1 /m in - - 9 8 —
K e v e r ő la p á to k sz á m a , db 1x3 2x3 2x2 2x3 1x3
A g ép s ú ly a , kp 750 5200 7330 7300 1950
V .2 - 3 . á b ra . E gyen áram lású kényszerkeverőgép

4 2 0 421
2 .2 3 . B etongyárak 2.3. A B ETO N A C ÉL-ELŐ K ÉSZÍTÉS
G É PEI
A betongyárak olyan körülm ények között használhatók gazdaságosan, ha egy
m unkahelyen vagy egy körzetben nagyobb mennyiségű beton beépítése szükséges.
A betongyárak lehetnek hordozhatók vagy telepítettek. A vasbeton készítéséhez az alkalm azott acél­
betétek előzetes egyengetése, m éretre vágása
A betongyárak fel vannak szerelve adalékanyagtartályokkal vagy tárolóhelyekkel,
és az előírt profilra való h ajlítása szükséges.
cem entsilókkal, az ezek töltésére szolgáló gépi eszközökkel, korszerű mérő, adagoló­
E z t a célt szolgálják a különféle egyengető-,
szerkezetekkel és keverőgépekkel.
vágó- és hajlítógépek.
A betonacél-egyengető gépek kiegyenesítik a
rendszerint tekercsben érkező göm bacélokat.
A gépek görgősorai, am elyek k ö zö tt a beton-
göm bvasat áthúzzák, m aradandó alakváltozást
idéznek elő, m iközben elvégzik az egyenesre
ny ú jtását.
A göm bvasat k é t egyengető görgősor k özött
recézett felületű húzógörgők húzzák á t 0,65 m/s
sebességgel. Az egyik görgősor vízszintes, a
m ásik függőleges síkban fekszik és egyenként
ö t görgőből áll. A betonacél átm érője 6— 12 mm
lehet, az ennél vastagabb acélt m ár szálban
szállítják.
Az ollószerűen m űködő betonacélvágó gépekkel szabják a göm bvasat a szükséges
m éretre. V ágáskor a mozgókést hirtelen, lökésszerűen kell m űködtetni, ezért a
gépeken lendítőkerék van. A vágógépek m űszaki jellem zőjeként a még vágható
legnagyobb betonacél-átm érőt ad ják meg, B 36.24 jelű anyagm inőségre v o n at­
k o ztatv a (V .2-6. ábra).
A betonacélvágó gépek használatos típusainak ad a ta it az Y .2-4. táblázat ta r ­
talm azza.
A betonacél-hajlító gépekkel alak ítják k i a leszabott göm bszálakat az előírt, besze­
relendő alakjára. A gép vaskeréken nyugvó alvázra szerelt szekrényszerű m unka­
asztalból áll, am elynek síkjában forog az ún. hajlítótárcsa, a gép m unkaeszköze.
3 Z
Y.2-5. ábra. Betonkeverő üzem technológiai folyam atának vázlata V.2-4. táblázat
1 k ö t^ s g y o rs ító a d a g o ló ; 2 f a g y á s g á tló a d a g o ló ; 3 p la s z tif ik á ló a d a g o ló ; 4 s z e le p ; 5 v íz v e z e té k ; 6 s z iv a tty ú ;
7 v í z t a r t á l y ; 8 s e rle g e s e le v á to r ; 9 a k n a ; 10 a d a lé k a n y a g -m é rle g ; 11 e lo s z tó ; 12 e lo s z ló ; 13 k e v e r ő ; 14
■ ürítőkoesi; 15 s z á llító s z a la g ; 16 s u r r a n tó ; 17 a d a l é k a n y a g - ta r tá ly ; 18 c e m e n t; 19 a e rá c ió s c s a to r n á k ; A betonaeélvágó gépek használatos típusainak adatai
2 0 c e m e n ts z á llító c s ő v e z e té k ; 21 c e m e n tm é rle g ; 22 e lo s z tó ; 23 k e v e rő
Géptípus
J e lle m z ő k
A telep ített gyárak m ellett igen sok esetben osztályozó berendezéseket is létesíte­ B V -3 2 S z -4 0 P —40 B V -4 0 B V -41
nek.
■Villamos m o to r t e lje s ítm é n y e , k W 1,9 5 ,8 7 ,2 2,8 7 ,5
A m agyar gy ártm ányú B R — 60 típusú program vezérlésű betonüzem technológiai
M ax. v á g h a tó á tm ér ő , m m 42 40 40 40 40
fo ly am atáb ráját az Y .2-5. ábra m u ta tja be. Az üzem óránként 60 m3 beton készí­
P e r c e n k é n ti v á g á s i lö k e tsz á m 35 32 30 30 34
tésére alkalm as. E lektronikusan 10— 100 betonfajta program ozható. Kezeléséhez
G ép h o ssza , m m 1472 1790 1620 1810 1150
1 fő szükséges. <3
G ép sz é le ss é g e , m m 570 890 650 650 650
A nyugatném et szabadalom alapján a m agyar ipar az E lba-típusú m obil 12 m3/h 770 j 1150
G ép m a g a ss á g a , m m 854 870 800
teljesítőképességű betongyárat gy ártja. E z négy frakcióra b o n to tt adalékanyagból 4 4
F u tó k e r e k e k sz á m a 4 — 4
készíti a betont. Az adalékanyagot kézi mérlegeléssel, a vizet és cem entet autom a­ 1000 1100
V á g ó g é p s ú ly a , k p 720 1050 960
tik u san adagolja. Villamosenergia-igénye 30 kW , önsúlya 600 kp. A betonkeverője m agyar m agyar m agyar
G y á r tm á n y m agyar s z o v je t
kényszerkeverő rendszerű.

4 2 2 4 2 3
 -1900
2.4. A BETONTOVÁBBÍTÁS ÉS -SZÁLLÍTÁS G ÉPEI

A m egkevert b eto n t kifejezetten erre a célra való berendezésekkel szállítják a

A tárcsa központi fu ratáb a különböző átm érőjű tám asztótüskét, a szélső furatokba
görgős hajlító tü skét helyeznek. A k ét tüske köré ra k o tt göm bvasat a körben forgó
görgő a k ív án t szögben m eghajlítja. A hajlítógépet villamos m otor h ajtja. A haj­
lítótárcsa m indkét irányú forgását biztosítják (V .2-7. ábra).
A betonacél-hajlító gépek m űszaki a d a ta it az V .2-0. táblázat tartalm azza.
Az acélbetétek szerelése csaknem kizárólag kézi m unka. A kereszteződéseket leg­
nagyobbrészt lágyvashuzallal, újabban villamos ponthegesztéssel rögzítik. E z t a
hegesztést kézifogóval, kisfeszültségű, de nagy áram erősségű villamos áram m al
végzik.
bedolgozás helyére. A hagyom ányos szállítóeszközök: kétkerekű tartály o s kordé
(japáner), csille, szállítószalag, teherautó erre nem alkalm asak, m ert a használatuk
esetén fellépő dinam ikus hatásokra a friss beton szétosztályozódik és minősége
romlik.
R endkívül elterjed t a különféle konténerekkel való szállítás. Az acéllemezből össze-
hegesztett hosszúkás, négyszögletes alakú vagy hengeres edénybe ü rítik a meg­
kevert b eto n t és daruval emelik a beépítés helyére. Az edény ű rtarta lm a 200— 1000
1 és az alján levő zárószerkezet m egnyitásával ürítik (V .2-8. ábra).
G yakran a b eto n t csővezetéken ju tta tjá k el a felhasználás helyére. A csővezetékben
dugattyús szivattyúval vagy levegőnyomással préselik előre a b etont.
A betonszivattyú robbanó- vagy villamos m otorral m eg h ajto tt dugattyús szivattyú.
A friss beton az etetőtölcséren keresztül ju t a szivattyú hengerébe, m ajd a dugattyú
azt a csővezetékbe nyom ja. A csővezeték három m éteres darabokból áll. Az egyes
csövek gyorskapcsolásúak és gum igyűrűs kötéssel vannak ellátva. A csővezeték
összeépítésénél kerülni kell a 90°-os könyököket, m ert a m egnövekvő ellenállás
csökkenti a névleges szállítási távolságot, am ely általában 250—300 m vízszinte­
sen, vagy 40 m függőlegesen szám ítva. A tényleges szállítási távolság kiszám ításá­
nál m inden 1 m m agasságkülönbség 6 m, 1 db 90°-os könyök 8 m vízszintes cső­
vezeték ellenállásával egyenlő. Az adalékanyag szemnagysága m ax. 70 mm lehet.
H asználat u tá n a csővezetéket ju ta - vagy papírdugó áth ajtásáv al ki kell ü ríteni,
m ajd vízzel kell átm osni, hogy a vezetékben a beton ne köthessen meg.
A betonágyéi (to rk rét gép) hasonló elven m űködik, azonban nem csak betonhabar­
csot, hanem por alakú száraz anyagot is lehet vele lövelni, am elyhez a szórófej
végén vezetik és keverik a nagynyom ású vizet.

V .2 -5 . tá b lá z a t

A betonacél-hajlító ((épek műszaki adatai

G é p t íp u s
Jellemzők
S z — 146 B H -4 0 P —40 B H -4 1

V illa m o s m o to r te lje s ítm é n y e , k W 2 ,2 1 ,9 2 ,2 4 ,0

Á tla g o s h a jlítá si, sz á m /h 1 0 0 -1 5 0 1 0 0 -1 5 0 1 0 0 -1 5 0 1 0 0 -1 3 0
M ax. h a jlíth a tó á tm ér ő 40 40 40 40
G ép h o ssz ú sá g a , m m 1200 1910 1700 1900
G ép sz é le ssé g e , m m 770 920 1000 920
G ép m a g a ss á g a , m m 700 790 1100 870
F u tó k e r e k e k sz á m a 4 4 4 4
G ép sú ly a , k p 540 670 930 840
G y á r tm á n y s z o v je t m agyar d án m agyar

4 2 4 425

Az SSB—02U jelű csehszlovák gyártm ányú betonágyú (V .2-9. ábra) kétkam rás
kivitelű, így a folyam atos anyagszállítás biztosított, órateljesítm énye 5— 12 m3,
az adalékanyag m axim ális szemcsenagysága 25—30 mm. A nyomócső átm érője
51— 76 mm. A m eghajtóm otor teljesítm énye 8 kW . A levegőszükséglet 6 — 12
m 3/m in, a nyom ás 4,5—5 at. A gép súlya 263 kp.
A központi keverőtelepek elterjedésével új feladatot jelent az építőipar szám ára a
m egkevert friss beton helyszínre, a beépítés helyére való szállítása. A beton szál­
lításához h áro m fajta különleges gépkocsit használnak. Ezek a különleges szállító-
edényes gépkocsik, az agitátor gépkocsik és a mixelő vagy m ixer gépkocsik.
V .2 - 1 0 . á b ra . K ülönleges ta rtá ly ú betonszállító gépkocsi
4 2 6
* 427
A különleges edénnyel felszerelt járm űvekre olyan alakú edényt helyeznek, amely
alakjánál fogva rövidebb (5— 10 km ) szállítási távolságnál, m egakadályozza a
m egkevert friss beton szétosztályozódását, szegregálódását (V .2-10. ábra).
Az „agitátor” gépkocsival a friss beton 40—50 km távolságba is szállítható. Ezeknél
a tehergépkocsi alvázára a billenődobos keverőgéphez hasonló, de annál hosszabb
keverőedény van felszerelve úgy, hogy hossztengelye körül forgatható és erre
merőleges rövid tengely körül pedig billenthető. Az edény szállítás a la tt közel
vízszintes helyzetben lassan forog és m enet közben a keverőedény belső palástján
elhelyezett lap áto k keverik a kész betont, m egakadályozva annak szétosztályozó­
d ását ( V .2-11. ábra).
A m ixer gépkocsik olyan gépek, am elyekbe az indítótelepen a víz nélküli száraz
keveréket adagolják be keverés u tán . M ajd a gépkocsi a beépítés helye előtt
10— 12 km -rel, sa já t víztartály áb ó l a szükséges vizet beadagolja és befejezi a
betonkeverék előállítását. A m unkahelyre m ár kész betonnal érkezik. E járm űvek
hatósugara a gazdaságosság szem előtt tartá sá v al esetenként állapítandó meg
(V .2-12. ábra). Az áb rán b e m u ta to tt T átra AM— 50 típ u sú mixerkocsi 4,5 m 3
beton szállítására és keverésére képes.
2.5. B E T O N B E D O L G O Z Á S (T Ö M Ö R ÍT É S ) G É P E I V .2 - 6 . tá b lá z a t
A használatos rúdvibrátorok adatai
A b etont a bedolgozás helyén, a nagyobb szilárdság és a megfelelő vízzáróság elérése Géptípus
érdekében töm öríteni kell. A beton töm örítését régebben döngöléssel vagy csö- Jellemzők
H V -1 1 B —3 F M -8 0 PV—501 V—3
möszöléssel, kézi erővel végezték. Jelenleg kizárólag gépi erővel, vibrátorokkal
töm örítenék. V illa m o s m o to r te lje s ítm é n y e , k W 1 ,0 _ 1 ,2 2 ,2 LO
A vibrátorok általában rezgéskeltő elemből és a rezgéseket a betonnal közlő felü­ V illa m o s m o to r fe sz ü ltsé g e , V 42 — 42 42 42
letből állanak. A v ibrált betontöm eg m indinkább együtt rezeg a töm örítőeszközzel R o b b a n ó m o to r t e lje s ítm é n y e , L E — 2 ,0 .— — _
és a szemcsék közötti súrlódás csökken. A szemcsék között elhelyezkedő levegő és R á z ó fe je k m a x . ce n tr ifu g á lis ereje, kp 450 450 500 500 250
víz a felszín felé törekszik. Vibrálás közben látható, hogy a beton felülete a víztől A k im e n ő t e n g e ly fo rd u la tsz á m a , i/m in 6500 6500 6500 7300 5000
csillogni kezd és azon légbuborékok p attan n a k szét. A g ép sú ly a , k p 25 40 16 30 35
A rezgések keltése többféle m ódon lehetséges. Legáltalánosabb, am ikor egy gyor­ T r a n szfo rm á to r sú ly a , kp 30 — 30 30 30
san forgó tengelyre excentrikus súlyt ékelnek. További mód, hogy csak a tengely G y á r tm á n y m agyar m agyar m agyar c se h sz lo ­ cse h sz lo ­
egyik végét csapágyazzák, a m ásik m eghatározott m értékig kilenghet egy acél­ vák vák
gyűrűben, ekkor a szabad vég sűrű ütközésétől keletkezik rezgés. A mágnesesség
elvének felhasználásával m űködik az elektromágnessel m ozgatott rezgést keltő H ordfogantyúval elláto tt alaplemezre van építve a hajtóm otor, am ely robbanó-
elem. vagy villamos m otor. A használatos rúdvibrátorok ad atai az V.2-6. táblázatban
A különböző v ib rátorokat, a rezgés keltésének általános elvét m egtarva, a külön­ láthatók.
féle felhasználási területekhez idomuló form ában alakítják ki. íg y vannak rúd-,
zsalu- és lapvibrátorok, rázóasztalok. 2.52. Zsaluvibrátor
A v ib ráto r általáb an teljesen z á rt házba ép ített villamos m otor, am elynek tengely­
2.51. Rúdvibrátor végeire excentrikus tömegeloszlású tárcsák at ékelnek. A m otorház talpas kivitelű
és csavarokkal szerelhető a zsaluzatra (V .2-14. ábra).
A vibrátorok m unkavégző szerszám ába, az ún. rázófejbe van építve a forgó
excentrikus töm egű rezgéstkeltő elem. Három féle rázófejet használnak, a rúd-, A zsaluvibrátorok m űszaki a d a ta it az V.2-7. táblázat tartalm azza.
kard- és a zsalurázófejet (V.2-13. ábra). Az első kettő a betonba m erítve belsőleg,
az utóbbi a zsaluzaton keresztül felületileg fejti ki töm örítő hatását.

V .2 - 7 . tá b lá z a t
A zsaluvibrátorok műszaki adatai
Géptípus
Jellemzők
Z —3 — 7 Z 7 -1 5 Z 1 5 -2 5 E V K -3 5 0

V illa m o s m o to r te lje s ítm é n y e , k W 1,0 1,5 2 ,4 0 ,5 5

V illa m o s m o to r fe sz ü ltsé g e , V 3 80 380 380 380
R á zó er ő , kp 3 0 0 -7 0 0 7 0 0 -1 5 0 0 1 5 0 0 -2 5 0 0 1 2 5 -5 0 0
P e r c e n k é n ti fo r d u la tsz á m 3000 3000 3000 3000
A g ép sú ly a , kp 30 80 100 22.
G y á r tm á n y m agyar m agyar m agyar c s e h sz lo v á k
V .2 - 1 3 . á b ra . R ú d v ib rá to r *

428 429

L
2.53. Lapvibrátor
A lap v ib ráto r megfelelő m éretű rezgést átadó acéllemezből vagy m ás anyagú
felületből és az erre fölszerelt rezgést keltő elemből áll. A felület m érete egyik
fontos jellemzője a gépnek, am elyet robbanó- vagy villamos m otorral h ajtan a k .
2.54. Rázóasztal
A rázóasztalok a beton-előregyártás m u n kájában ju tn a k szerephez. F elad atu k
sablonokba ö n tö tt kisebb elemek töm örítése. A szerkezet fő részei a rezgést keltő
elemmel felszerelt asztallap, a láb azat és a m eghajtóm otor (V .2-16. ábra).
A rázóasztalok m űszaki ad atai az V.2-9. táblázatban láth ató k .

V.2-9. táblázat
A r á z ó a s z t a lo k m ű s z a k i a d a ta i

Géptípus
A lap v ib ráto r a rezgés következtében haladó m ozgást is végez, am elynek iránya, Jellemzők
R—1 R -2 RZ-4
villamos m otor esetében a forgásirány változtatásával m egfordítható (V .2-15.
ábra). Villamos motor teljesítménye, kW 2,2 2,9 1,5
A lapvibrátorral vízszintes betonfelületek töm örítését végzik. Villamos motor feszültsége, V 220/380 220/380 380
A lapvibrátorok m űszaki a d a ta it az V .2-8. táblázat m u tatja. Vibrátor centrifugális ereje, kp 1350 2700 1500
Asztallap szélessége, mm 1000 1000 800
Asztallap magassága, mm 660 660 600
V.2-8. táblázat Asztallap hosszúsága, mm 1000 2000 700
A la p v ib r á to r o k m ű s z a k i a d a ta i
Rázóasztal súlya, kp 300 600 220

G é p t íp u s
J e lle m z ő k
G —5 G -5 /B L — 2 /c U—31 Z U B -3 2 B R -1 3 3. RAKODÁS, EMELÉS ÉS RELSÖ ANYAGMOZGATÁS GÉPEI
Villamos motor telje­ A vízépítési gyakorlat egyre sürgetőbben m egkívánja, hogy a rakodások, emelések,
sítménye, kW 1,0 0 ,8 2,3 1,0 a belső anyagm ozgatás gépesített legyen. E z t elsősorban a kézi m unkaerő hiánya,
Villamos motor de legalább ilyen fontos tényezőként az egyre növekvő számú előregyártott szer­
feszültsége, V 220/380 _ 3x42 3x42 — 220/380
kezet beépítése, a csővezetékek építésének megújuló technológiája teszi szükségessé.
Robbanómotor
teljesítménye, LE '_ 2,0 — 8,0 -

A vibrátor centrifugá­ 8.1. R A K O D Ó G É P E K

lis ereje, kp 250 250 3 0 0 -4 0 0 500 525 150
Felület mérete, mm 300 x 800 300 x 800 500 X 500 190 x 2000 1030x710 500 x 400 A laza öm lesztett anyagok szállítóeszközbe felrakását a különféle rakodógépek
Rázótengely fordulat­ végzik. A lkalm asak erre a feladatra az 1.83. pontban ism ertetett többcélú gépek
száma, 1/min 2500 2700 2850 2500 1700 _
is, azzal a különbséggel, hogy azok képesek az anyag kiterm elésére is, a rakodók
Gyártmány magyar magyar magyar magyar lengyel svéd
viszont csak a fellazított anyag rak o d ását tu d já k elvégezni.

4 3 0 43
A rakodók k ét típusa, a serleges és a marófejes rakodógép ism ert m a általában a
vízépítésben, elterjedőben vannak az ún. egykanalas rakodók is. E zeket a többcélú
földm unkagépek között ism ertettük.
A serleges rakodó lánctalpas vagj^ gumikerekes futóm űre ép ített vedersorból áll.
A vedersor úgy mozog, hogy a serlegek a géptől elfelé haladva töltődnek meg.
A tö ltést elősegíti, hogy a m otollatengely két végén terelőlapok is vannak. A meg­
te lt serlegek a m erítéklétrán felfelé haladnak, elérik a felső m eg h ajto tt m otollát.
E körül átfordulva ta rta lm u k a t a beépített szállítószalagra vagy surrantóra ürítik,
amelyen keresztül ju t el az anyag a szállítóeszközbe. A surrantó vagy a szállító-
szalag függőleges tengelye körül 180°-ig elfordítható. A gép önjáró. H ajtása rob­
banóm otorral, Disel-elektrom osan vagy esetleg hálózati áram m al lehetséges.
L ánctalpas serleges rakodó a szovjet T—61 típusú, am ely 40 LE-s teljesítm énye
100 ms/h. Az N D K gyártm ányú BST—60 típusú gép Diesel-elektromos, teljesít­
m ényé 60 m 3/h. E z utóbbin a vedersor vízszintes síkban 170°-ig forgatható, te h á t
nincs szükség terelőlemezekre.
A marófejes rakodó lánctalpas futóm űre é p íte tt berendezés, am elynek m unkavégző
szerszám a a m arófej. A marófej a forgó felső vázból kinyúló csőtartó végén helyez­
kedik el. A marófej tengelye a cső alakú ta rtó tengelyével egybeesik. A ra jta elhe­
lyezett különleges alakú serlegek forgás közben felszedik az anyagot és a csőváz
felső részén levő szalagra ürítik, és ez ju tta tja el a szállítóeszközbe. A csőtartó és
vele eg y ü tt a marófej és a szalag függőleges, valam int vízszintes síkban is moz­
g ath ató .
A gép önjáró, Diesel-elektromos, N D K gyártm ány. Típusa 23—D4. Teljesítm énye
90— 100 m 3/h.
4 3 2
Az egykanalas rakodók legism ertebb típusa a m agyar g y ártm án y ú F rak B— 1
típus. A gép a rakodókanál töltését és kiürítését úgy végzi, hogy előbb forgatással
a megfelelő helyzetbe hozza azt (V .3-1. ábra).
3.11. E m elővillás targonca
Az emelővillás targoncák a ra k tá ri emelések és rakodások gépesítését oldják meg.
Jól alkalm azhatók a daru nélküli m űhelycsarnokokban is. R endkívül sok típusa
ismeretes, a korszerűbbek többféle munkaeszközzel is felszerelhetők.
A targoncák kis kerékm éretük m iatt csak k iép ített úton, illetőleg betonozott
tereken, ra k tá rak b a n használhatók. H ajtásu k Diesel-motoros vagy -elektromos.
Az utóbbi esetben akkum ulátortelepek szolgáltatják az egyenáram ot. A gépek
igen kis sugarú k ör m entén képesek elfordulni (V .3-2. ábra).
3.2. A U T Ó D A R U K
Az au tó d aru k gépkocsialvázra é p ített daruszerkezetek. A gépkocsi m otorja álta­
lában a sebességváltón keresztül h a jtja meg az alvázra szerelt áram fejlesztő
generátort. Ez szolgáltatja a daru m űködtetéséhez szükséges villamos energiát.
28 V íz é p íté s I. k ö t e t 433
 Az alvázba építik be a királytengelyt is, am ely körül a daruszerkezet elforogliat
(V .3-3. ábra).
Az emelési m unka közben a daru stab ilitását az alváz m indkét oldalára felszerelt
két-k ét billenthető, csavarorsós kitám asztóbakkal biztosítják. Az autódaru a
gémen függő teherrel csak egy bizonyos terhelési határig és m eghatározott távol­
ságig m ozoghat.
A daruk gém jét vagy villamos m otorral m eg h ajto tt drótköteles csőrlővel m ozgat­
ják , vagy hidraulikus gém billentést alkalm aznak. A te h e rt m ozgató berendezés
általáb an villamos m eghajtású. A közúti forgalom ban a gém et a gépkocsi vezető­
fülkéje elő tt elhelyezett gém tám aszra rögzítik.
A vízépítés területén egyre nagyobb té rt hódítanak az autódaruk. A lkalm azásukra
nem csak segédeszközként kerül sor, hanem igen sok esetben m ár m int vezérgépek
m űködnek, elsősorban az előregyártott elemek elhelyezésénél, valam int nyomó-
és csatornacső fektetésnél.
Ism ertek tap ad ó - vagy szívófejjel felszerelhető daruszerkezetek is. Ezek tu lajdon­
képpen vákuum m al m űködnek és a csövek sérülésmentes m ozgatására haszná­
latosak.
Az N D K gyártm án y ú P an th er A D K I/5-A típusú au tó d aru 60 LE-s m otorral,
m ax. 6,6 m-es horogm agasság és 2,2 m-es gém kinyúlás m ellett 5 M p-t emel.
A HSG—5 T átra-típ u sú csehszlovák autó d aru 5000 k p -o t képes emelni 4,8 m
gém kinyúlás m ellett, ha a gém kinyúlás 8,5 m, teherbírása 2500 kp. A Z S H —6
típusú lengyel autó d aru 105 LE -s m otorjára 7 m m agasra 6,0 m gém kinyúlással
6000 k p -o t emel. A 3,5 m-es gém kinyúlás esetén 13 m m agasra képes 2000 k p -o t
emelni.
3.3. KÜLÖNBÖZŐ DA R U K

A daruk olyan emlőgépek, am elyek terhek függőleges em elését végzik. Az egysze­

rűbbek kivételével általában m inden típus képes a te rh e t vízszintes irányban is
m eghatározott távolságra szállítani, haladó, forgó ill. billenő mozgással, vagy ezek
kom binációival. M egkülönböztetnek helyhez k ö tö tt és mozgó d aru k at.
1 A z árbócdaru a helyhez k ö tö tt darukhoz tartozik. H árom fő részre oszlik: az alvázra,
az árbocra (oszlop) és a him baszerkezetre. A te rh e t a him bán keresztülvezetett
kötél segítségével gépi csörlő emeli. Az árbócdaru csuklósán kapcsolódó szerkezeti
elemei következtében mindig központos terhelésű. N agy teherbíró képességű daru­
szerkezet, általáb an 10—25 Mp súly emelésére képes.
A Derrick-daru az árbócdaru fejlettebb típusa. E nnél a függőleges oszlophoz
függőleges síkban billenthető gém csatlakozik. K é t fő form ája van, a tartóköteles
és a m erev m egtám asztású daru. A daruk teherbírása nem tú l nagy, ezért alkal­
m azásuk az építés területén korlátozott.
A födémdaru királytengely körül forgatható gémből, ellensúlyként szereplő motoros
csörlőműből és alvázból áll. L eh et helyhezkötött és m ozgatható, kerekes kivitelű.
Lényegében a felvonókkal egyenértékű gép, csak teljesítm énye kisebb.
A hazai g y ártású födém daruk ad atai az V.3-1. táblázatban láth ató k .
A haladó m ozgást is végző daruk ism ét k é t csoportra oszthatók, mégpedig a k ö tö tt-
pályás és a szabadpályás darukra.

V.3-1. tábláza i
A h a z a i g y á r tá s ú fö d é m d a r u k a d a ta i

G é p t íp u s
J e lle m z ő k
R H —500 P io n ír 5 0 0 P io n ir 750 Üttörő—II

Alváz fix vaskerekű vaskerekű gumikerekű

Gémkinyúlás, m 2,5 3,0 3 ,0 - 4 ,5 3 .0 - 4,5
Horogmagasság a talajtól, m 25,0 20,0 3 0 ,0 -2 8 ,0 7 . 0 - 8,0
Teherbírás, kp 3 0 0 -5 0 0 500 7 5 0 -4 0 0 7 5 0 -3 8 0
V.3-3. ábra. Autódaru Villamos motor teljesítm énye, kW 2 ,8 2,7 4,8 4,8

4 3 4 28*
4 3 5
 r

A toronydaru sínen mozgó emelőgép, am elynek oszlopához, a vas szerkezetű torony­

hoz csuklósán csatlakozik a gém. R endkívül elterjedt emelőgép, nem csak a m agas­
építés, m a m ár a nagyobb mélyépítési m űtárgyak építésénél is szinte nélkülözhe­
tetlen . Van mobil gum ikerekeken v o n tath ató kivitelű toro n y d aru is.
A toronydaruk legjellemzőbb m űszaki ad a ta a tonnam éterekben (szigorúan véve
Mpm-ben) kifejezett darunyóm aték. N agyságrend szem pontjából háromféle to ­
ron y d aru t különböztetünk meg, 3 —20 tm -es, 30—130 tm -es és 150—1000 tm -est,
ezek gém kinyúlása 10—20, 15—30 és 2 0 —40 m k ö zött változik.
A m agyar gyártm án y ú mobil toronydaru 1 tm emelésére képes 25 m-es horog­
magasság és 5,88 m gém kinyúlás esetén. Am ennyiben a gém kinyúlás 12 m és a
horogm agasság 16,55 m, akkor a gép 500 kp emelését végzi el (V .3-5. ábra).

Az építési forgódaru (Brun-daru) vágányon járó emelőgép. A daru oszlopa sínen

gördülő kerekekkel elláto tt alvázon, elforgathatóan helyezkedik el. A daru teh er­
bíró képessége az oszlop hosszától és a gém kinyúlástól függően 275—1500 kp
k ö zött változik.
A portál- vagy bakdaru (V .3-4. ábra) kisvasúti vágányon mozog. Fő részei a futó
alváz, az ezekre á llíto tt függőleges rácsos szerkezetű oszlopok, v alam int az oszlop­
főket összefogó daruhíd. A daruhídon halad egy villamos m éghajlású futóm acska,
a tulajdonképpeni emelőszerkezet.
A p o rtáldaruk az előregyártó telepek, szabadtéri tárolású anyagok emelő- és rakodó­
szerkezete.
A főbb portáldarutípusok m űszaki a d a ta it az V .3-2. táblázat tartalm azza.

V.3-2. táblázat
A fő b b p o r tá ld a r u típ u s o k m ű s z a k i a d a ta i

Géptípus
Jellemzők
V D -5 BD—5

Teherbírás, kp 5000 5000

Emelőmagasság, m 10,2
8,2 5 ,4
6,2
N yom táv, m 1 0 ,9 11,0
Gyártmány magyar magyar

4 3 6 437
 3.4. B ELSŐ ANYAGM OZGATÁS G É P E I

A belső anyagm ozgatást szolgálják a különféle felvonók, szállítószalagok, szállító­

csigák stb.
Az építési felvonók az építm ények anyagainak függőleges szállítását végzik. A ma
használatos önszerelő gyorsfelvonók u tán fu tó gépegységként szállíthatók a m unka­
helyre. Összeszerelésük és felállításuk segédemelő gép nélkül rövid idő a la tt elvé­
gezhető. K osaras járószékük a rakodás m egkönnyítésére 180°-ban elforgatható.
M aximális teherbírás 500 kp. Em előm agasságának m axim um a 28 m (V.3^6.
ábra ).
A szállítószalagok k é t fő fa jtá já t különböztetik meg
a hordozható 6,8 és 10 m-es és
a kerekes 15 és 20 m-es típusokat.
A vízépítésben újabban alkalm azzák a 100, 200 m hosszú és 800—1500 m m széles,
gum ihevederes szállítószalagokat, nagy m ennyiségű anyagok néhány száz m éterre
eljuttatásához. Elsősorban töltések építésénél, földszállításra használják.

4. A VÍZTELENÍTÉS GÉPEI
30000
28150

A vízépítési m unkahelyeken gyakran szükséges gondoskodni a kiviteli m u n k át

zavaró csapadékvizek és talajvizek elvezetéséről, a m u n k atér viszonylagos szárazon
tartásáró l (1. a V III. fejezet 1. p o n tját).
A csapadék- vagy felszíni vizek, v alam int a csekély m ennyiségű talajvizek elveze­
tését ún. n y íltv íztartással biztosítják. A talajvizektől talajvízszínt-süllyesztéssel
m entesítik a jól körülhatórolható m u n k aterü letet, m unkagödröket. Ilyen módszer
alkalm azására csak egyes m ű tárgyak alapozásánál vagy vonalas csatornafekteté­
seknél kerül sor.

4.1. M U N K A H EL Y I SZIVATTYÚK

A víztelenítőszivattyúk villamos vagy robbanóm otoros m eghajtásúak. Működési

elvüket tek in tv e lehetnek örvény-, centrifugál-, dugattyús és m em bránszivaty-
ty ú k . R endkívül sok típ u su k ism eretes m ind hazai, m ind külföldi kivitelben. A szi­
v a tty ú k vízszállító képessége és emelőmagassága is széles h atáro k k ö zö tt változik.
A lkalm aznak 10—500 1/s szállítóképességű sziv atty ú k at.
Az egyes m unkahelyekre, az a d o tt feladathoz célszerűen — az a d o tt lehetőségek
k ö zö tt — m indig a legalkalm asabb sz iv a tty ú t v álasztják (1. a V III. fejezet 2.
pontját).
E sziv atty ú k m ellett a vízépítésben kedvelt sziv atty ú típ u s a hordozható villamos
m eghajtású szennyvíz, iH. szennyezett víz szállítását kedvezően megoldó búvár-
sziv atty ú k . Ilyenek a svéd Bibo és F ly g t, az N D K Söffel, a csehszlovák Sigma,
az osztrák ABS konstrukciók. A B ibo-típusok kooperációban készülnek, így hazánk­
ban is könnyen beszerezhetők.
Ezeknek a típusoknak előnye, hogy teljesen víz alá m erítve is képesek dolgozni,
ta rtó s üzem ben felügyelet nélkül m űködhetnek, el van n ak lá tv a au to m atik u s ki-

4 3 8 439
 és bekapcsolószerkezettel, szennyezett víz, gyakor­
latilag zagy szállítására képesek, hordozhatók és
könnyen beépíthetők (V .4-1. ábra).
A víztelenítőszivattyúk m űszaki ad atai az V.4-1.
táblázatban láthatók.
5.2. A T A L A JV ÍZ S Z IN T -S Ü L L Y E S Z T É S
G ÉPEI
A talajvízszint-süllyesztés gépi berendezései az
alkalm azott eljárástól függetlenül három fő rész­
ből állanak, ezek a gépház, a szívófővezeték, vala­
m in t a szűrőkutak az egyik eljárás és a pontkutak
a m ásik eljárás keretében. Ez u tó b b it vákuum ­
k u tas eljárásnak nevezik (1. a V III. fejezet 1.
pontjában).
A szivattyúgépházat m indkét eljárásnál legalább
kétszeres biztonságot n yújtva, két-k ét centrifugál-
szivattyú és két-két légtelenítőszivattyú össze­
építésével rendezik be.
A fejlődés ezen a területen abban jelentkezik,
hogy a gépházakat egyre inkább előregyártják,
berendezéseit egyre kisebb helyre építik össze. Ma
m ár hordozható, mobil gépházak is léteznek, a
lehető legnagyobb m értékben autom atizálva.
Ism ert eljárás az ún. m élykutas vagy nyom ó­
szivattyús talajvízszint-süllyesztés is. Ennél m in­
zagyszivattyú den egyes k útva egy-egy b ú v ársziv atty ú t építe­
nek be.
Az egyes gépházakat vagy sziv atty ú k at az ad o tt talajviszonyokhoz rendelve te r­
vezték meg régebben. Ma az ad o tt teljesítm ényű gépházakhoz az egyszerre m űköd­
teth ető szűrő-, ill. pon tk u tak szám át tervezik meg.
V.4-1. táblázat
A víztelenítőszivattyúk műszaki adatai
5. Ú S Z Ó M U N K A G É P E K
A vízépítés jellegénél fogva tartalm az olyan kiviteli m u n k át is, am elyeket m agán
a folyó- vagy állóvizén kell elvégezni, illetőleg a vizet m int szállítási útvonalat
használják fel az építés m egvalósítása közben. Végeznek olyan m u n k át is, am elynek
során egy tó vagy folyó m edrének k o trásá t kell elvégezni, részint a víz megfelelő
vezetése, részint a zavartalan hajózás biztosítása érdekében.
Mindezen feladatok elvégzéséhez vízi járm űveket, úszó m unkagépeket használnak.
A vízi járm ű legterjedelm esebb része a hajótest. A lakját a gerincsor és a bordázat
kiképzése biztosítja. A hosszirányú gerincsor elől az orrtőkéhez, h átu l a fartőkéhez
csatlakozik. A fartőke eg yúttal a hajócsavar és korm ánylapát elhelyezésére is
szolgál.
A gerincsorhoz kapcsolódó hossz- és h arán tirán y ú bordázat biztosítja a hajó szi­
lárdságát és az üzem közben fellépő igénybevételekkel szembeni ellenállását. Mere-
vítésként em líthető a hajó test belsejében elhelyezett válaszfalak rendszere is. E v á­
laszfalakat vízm entesre építik és ezekkel a h ajó testet több különálló rekeszre
osztják. H a a hajó test megsérül, egy-egy rekesz ugyan m egtelik vízzel, de maga
a hajó nem süllyed el.
A hajó fenekét és oldalait acéllemezekkel borítják, ezt a lem ezborítást héjnak
nevezzük. A h ajó testet felülről a fedélzet zárja le. A hajótestben a gépház, kazántér,
ra k tá rak vannak. A fedélzetre kerül a felépítm ény, ebben helyezik el a konyhát,
étkezőt, lakóteret. A felépítm ény legfontosabb és legm agasabb része a kerékállás,
innen korm ányozzák a hajót.
5.1. VON TATÓK
Az önálló hajtóm űvel felszerelt vízijárm űvek a vontatók. A vízügyi szolgálatban
több célú h ajó k at használnak. F elad atu k az építési anyaggal m egrakott uszályok
vontatása, különböző ellenőrző utazások m egvalósítása, az úszó m unkagépek
vontatása. E gyik különleges típusa a jégtörő hajó.
A vízügyi szolgálatban m ár csak Diesel-motor m eghajtású von tató k üzemelnek.
Egy—vagy kétm otoros kivitelűek, m otorteljesítm ényük 50—600 L E k ö zött mozog.
A jégtörő hajók jégm entes időben szintén v o n tatást végeznek, m in t jégtörőt csak
téli időszakban hasznosítják. A döngölőrendszerű jégtörőhajók, am elyekben külön
excentrikus súlyokkal elláto tt kerekek vannak felszerelve, a jégtörést m integy

Típus Súly, kp Emelőmagasság, m Vízszállítás, min 1/p Gyártmány

BIBO 1. 16 0 -1 6 4 2 0 -1 svéd
BIBO 2. 30 0-20 1000-1 svéd
BIBO 3. 41 0-20 1 7 0 0 -2 5 0 svéd
BIBO 5. 165 0 -3 0 6 0 0 0 -2 5 0 svéd
V 1L 18 2-10 5 0 0 -1 1 0 osztrák
V 3 L 48 2-20 2 1 8 0 -1 5 0 osztrák
V 4 L 58 2-22 3 1 5 0 -8 0 osztrák
NDMU 10 8 55 csehszlovák
80 K D FU 37 10 400 csehszlovák

4 4 0 441
■50%-osan m egnövekedett hatásfokkal végzik. H ajtóm otorjuk teljesítm énye 1200
L E . V annak kisebb teljesítm ényű, közúton is szállítható jégtörők, am elyeket a
Tiszán és a kisebb mellékfolyókon hasznosítanak, teljesítm ényük 300 LE.
A vízügyi szolgálatban több különleges építésű, kisebb teljesítm ényű géphajót
is alkalm aznak kitűzőhajóként. A lakjuk lényegesen eltér a vontatóhajóktól.
A fedélzet egy része le van süllyesztve, am i m egkönnyíti a különböző tárgyak,
kitűzőjelek bem elését. A hajóm otor teljesítm énye 100—170 L E.
E hajók felad ata a h ajóút kitűzése, a kitűzőjelek, világítójelek, ill. ezek akkum u­
látorainak cseréje. A kerékállásból jó kilátás nyílik és így a hajózójelek, ill. a végzett
m unka jól ellenőrizhető (V .5-1. ábra).
A v o n tatóhajók többsége rádióadó-vevő berendezéssel van ellátva, így kapcsolatot
ta rth a tn a k egymással, indítóállom ásukkal, szükség esetén a m un k áju k at irányító
repülőgépekkel. Egyes hajók radarberendezésekkel is fel vannak szerelve. E beren­
dezés segítségével éjjel, ködben és esőben is biztonságos a hajózás. Egyes kitűző­
hajók ultrahangos mélységmérő készülékekkel is rendelkeznek, e m űszer is növeli
a kitűzés pontosságát.

5.2. USZÁLYOK

A különféle építési anyagok, de más áruk szállítására k iképzett hajótestek az
uszályok. Az uszályok lehetnek önjárók és von tá to ttá k . Az önjáró uszályok növelik
a vízi szállítás gazdaságosságát.
Az uszályokat az általuk szállított töm eganyagnak leginkább megfelelő rakodótér­
rel látják el. íg y vannak kavics- és kőszállító uszályok. A vízépítés területén az
uszályok többsége 400 t szállítóképességű, de használnak 50—100 t m unkahelyi
szállításra alkalm as dereglyéket és 600 t-ás uszályokat is. A kavicsszállító uszályok
kiképzése idom odik a kirakodó elevátorok méreteihez.
5.3. ÚSZÓ KO TR ÓK, ELEVÁTOROK
Úszókotrónak nevezik azokat a földm unkagépeket, am elyek vízen úszva, te h á t
úszótestről, megfelelően kiképzett szerkezet segítségével, vagy a vízi energia
közvetlen felhasználásával végzik az anyag kiterm elését, általában víz alól
(1. a VI. fejezet 4. pontját).
Szerkezeti felépítés szerint m egkülönböztetnek szívó-nyomó, vedersoros-nyomó,
vedersoros, és egykotróedényes úszókotrókat.
■5.31. Szívó-nyom ókotrók
A szívó-nyomó úszókotrák (V .5-2. ábra) úszótestébe m otorral m eg h ajto tt zagy­
sz iv a tty ú t szerelnek. A szivattyú nyomócsőre m ozgatható. A szívócsövet meder­
fenékre bocsátják le és az elszívott víz áram lása m agával ragadja a fenéken levő
laza anyagot és az a szivattyún keresztül a nyom óvezetékbekerül. H a a mederfenék
anyaga ülepedett, kem ényebb, akkor a szívócső végére lazítószerkezetet szerelnek.
•A lazítószerkezet lehet m echanikus vagy hidraulikus. A m echanikus lazító több
ív elt lapátból álló m arófej, am ely forgó mozgása következtében lapátjaival meg­
b o n tja a m ederfenék ta la já t és a közepébe v ez etett szívócső a zagyot elszívja.
A hidraulikus lazító nagy sebességű vízsugarakkal b ontja meg a ta la jt. A szívófejet
több, gyűrűsen elhelyezett fúvókával veszik körül, am elyeken keresztül külön
nagynyom ású szivattyúval, ún. bontóvizet áram oltatnak úgy, hogy a keletkezett
zagy a szívócső felé haladjon.
A szívófej elé gerebrácsot helyeznek, am ely v isszatartja a tú l nagy darabokat,
kím élve a zag y sziv atty ú t és m egakadályozva az eltöm ődésekből adódó üzem zavart.
Ezen kívül a szívócsőre a zagyszivattyú elé kőszekrényt építenek, am elyben a
hirtelen megnövekvő keresztm etszet következtében a víz, sebességéből vesztve, a
nagyobb darabos anyagot beleejti. A kőszekrényt időnként tisztogatni kell.
A szivattyú nyom ócsövét a lehető legkevesebb töréssel vezetik a víz színéig. A vízen
v ez etett nyomócső henger alakú úszótesteken elhelyezett csőtagokból áll, ezeket
acélbetétes gum icsövekkel k ö tik egymáshoz, az irányváltoztatásoknál biztosítva
a csővezeték rugalm asságát. Folyóvízbeni kotrásnál, ha a víz sodra azt szükségessé
teszi, a vezetéket kihorgonyozzák. A p a rto t elérve, a nyomócső peremes kötésű
csodarabokkal építhető tovább.
Az úszókotró lavírozóberendezése az úszótest m unka közbeni m ozgatására szolgál.
A m ozgatás m otoros csörlők, sodronykötelek és horgonyok segítségével megy
végbe. A k o tró t m ozgathatják ún. anyahorgonyos m ódszerrel, valam in t csupán a
kotró négy sarkán elhelyezett oldalhorgonyok segítségével.
Egyes úszókotrók úszótestének farán lavírcsörlők h ely ett a k ét sarokban megfelelő
m éretű függőleges cölöpök vannak. K o trás közben m indig az egyik cölöpöt rög­
zítik a fenéken és körülötte, m in t fix p ont körül fordul el az úszótest.
5.32. Vedersoros nyom ókotrók
E gépek a vedersoros kotrógép, v alam int a keverőedénnyel összekapcsolt zagyszi­
v a tty ú kom binációi. A vedersor a keverőedénybe ü ríti a k iterm elt anyagot, ahol
külön szivattyúval szolgáltatott vízzel a z t felhígítják, és a keletk ezett zagyot a

442 443
zagyszivattyú to vábbítja. A keverőedényben megfelelő rácsozat akadályozza meg,
hogy nagy anyagdarabok vagy kövek kerüljenek a szivattyúba. A nyom óoldal
ezeknél a kotróknál is hasonló kiképzésű, m int a szívó-nyomó úszókotróknál.
5.33. Vedersoros úszókotró
A vedersorós úszókotrógép (V .5-3. ábra), az úszótestből, a m entékből, a kiadagoló­
szerkezetből, a lavírozóberendezésből, a gépházból, az erőgépből és az erőátviteli
berendezésekből áll. Az úszótest általában nem hajó-, hanem felülnézetben téglalap
alakú, am elynek egyik végén hasíték van kiképezve. Ez a n y ito tt U alak teszi
lehetővé a m eríték m ozgatását függőleges síkban. A kisebb kotrókon nincs hasíték,
hanem a m eríték az úszótest végén helyezkedik el.
V.5-3. ábra. Vedersoros úszókolró
A m eriték létrája rácsos szerkezetű vagy szekrényes ta rtó . A vedersor ráépítése a
létrára hasonló a vederláncos kotrógépekéhez. I t t azonban a vederláncot csak a
m erítéklétra felső síkján vezetik görgőkkel, alsó ága szabadon lóg be. A vedrek
acéllemezből készülnek és hogy a víz alóli kotrásnál a víz eltávozhasson belőlük,
lyukacsos kivitelűek.
A m egtelt vedrekből a m eríték felső m otolláján való átbillenéskor kihullik a kiko­
to rt anyag és a garatba kerül, onnan pedig vagy oldalirányú csúzdán a kotró
m ellett álló uszályba, vagy szállítószalagon közvetlenül a p artra.
A szívó- vagy vedersoros nyom ókotrókat az ún. hidrom echanizációs m unkák
végzésére használják. A vedersoros kotrókkal általában építőipari kavicsot term el­
nek, vagy vezérárkok kotrására használják azokat. A kisebb m éretű vedersoros
kotrókkal a bel- és öntözővíz-csatornák tisztogatását végzik úgy, hogy a szállító-
szalag közvetlenül a partra rakja a k ik o to rt anyagot.
5 .3 4 . E levátorok
Az elevátorok az úszókotró által az uszályokba term elt anyag (kavics, agyagos
föld stb.) kirakodására szolgálnak. Az anyagot vagy a p artra, vagy alkalm as
helyen a m ederbe ra k já k ki.
Az elevátorok speciális úszó m unkagépek, am elyekre egyik oldalukon m eríték -
létrát szerelnek, m ásik oldalukra szállítószalagot vagy csúszdát helyeznek el.
4 4 4
A m erítéklétra olyan kiképzésű, hogy a ra jta mozgó vedersor az uszályokból az
anyagot ki tu d ja emelni. Az agyag a garaton keresztül vagy a csúszdára, vagy a
szállítószalagra kerül, am elyek azután végleges rendeltetési helyére ju tta tjá k .
A szállítószalag em elhető és gyakran egy függőleges tengely körül elfordítható.
5 A . Ú SZ Ó DARUK, M E D E R T ISZ T ÍT Á S G ÉPEI
Az úszódaruk a különféle m ederbe k erü lt tárg y ak eltávolítására szolgálnak, továbbá
igen jól használhatók a vízen való építéseknél az egyes nagyobb építési szerkezetek
beemelésére. Többféle v áltozata ism eretes a teherbírás függvényében, teljesítő-
képességük 5 —100 t k özött változik.
A m edertisztítás gépei között m egem líthetők az egykotróedényes úszó m unkagé­
pek. E gépekkel az elhagyott kőm űveket szokták felszedni a folyó m edréből;
hidraulikus vezérlésű m arkolószerkezetük van. Szolgálják még a kőrakodás gépe­
sítését is, m ert e m arkolókkal az uszályból is igen jól kiszedhető a folyam szabályo­
zási term éskő.
A m edertisztítás m unkájához az ún. szerhajókat használják. Ezek lapos felépítésű
hajók, am elyek fel vannak szerelve különféle kis emelőkkel, darukkal, romboló
csőrlőkkel, hogy a folyók m edréből a hajózást akadályozó, vagy a m eder alakulását
károsan befolyásoló ak adályokat eltávolíthassák. Ezek az akadályok leginkább
régi bedőlt fatörzsek stb. A szerhajók egy részét cölöpverő és -kihúzó berendezéssel
is felszerelik.
3.5. KISEGÍTŐ' ÚSZÓ M ŰVEK
Ezek közé a gépek közé sorolhatók m indazok az úszóművek, hajók, amelyek
segítői a kotrási, valam int az összes többi vízről végzett építési m unkáknak.
Ilyenek az úszótagok, különféle pontonok, dereglyék. Ide tarto zn ak a kihorgonyzó-
hajók, a horgonykihordók, m űhelyhajók, üzem anyag-szállító és tároló tankhajók
stb.
Ugyancsak i t t kell felsorolni az ún. tan y ah ajó k at, lakóhajókat, am elyek a külön­
böző folyam szabályozási m unkák dolgozóinak lakóhelyéül szolgálnak a m unkahely
közvetlen közelében. Ilyeneken szállásolják el az úszókotrók szem élyzetét is.
A tan y ah ajó k lehetnek 10—40 személyesek. Fel vannak szerelve konyhákkal,
fürdőkkel, villanyvilágítással, rádióval, televízióval, így alkalm asak a dolgozók
k u ltu rált elhelyezésére (V .5-4. ábra).
V .5 -4 . ábra. Tanyahajó
4 4 5
 6. AZ ALAPOZÁ S G É PE I

A vízépítési m űtárgyak, szerkezetek alapozása általában nehéz viszonyok, rossz

adottságok k ö zö tt épül meg. E nnek oka, hogy az egyes m űtárgyak helyének meg­
választásakor nem a kedvező alapozási lehetőségek, hanem az a d o tt létesítm ény
célja, a hidrológiai viszonyok és a terepadottságok a döntőek. G yakori te h á t, hogy
különleges alapozás szükséges, ezt indokolja a talajvíz csaknem állandó jelenléte is.
A hidak, szivattyútelepek és m ás építm ények m élyalapozását sokszor cölöp­
alapozással oldják meg, gyakrabban vert, ritk áb b an fú rt cölöpök felhasználásával.

6.1. CÖLÖPVERŐ K

A cölöpverő gépeket cölöpöknek, gerendáknak és hosszú, nehéz szádfalaknak a

talajb a leverésére használják. A verőgép k ét fő részből, az állványból és a verőfejből
vagy kosból áll.
Az állvány nagyságától függően lehet sínen, kerekeken gördíthető és lánctalpas

19,9 m
m agajáró szerkezet. A kerekes megoldásoknál a futóm ű az idomacélból hegesztett
alapkerethez csatlakozik. Nagyobb állványoknál a csatlakozás forgózsámolyos és
így az alapkeret függőleges tengely körül elforgatható. A kerethez csuklósán van

23m
szerelve a verőkos vezetésére szolgáló függőleges oszlop. E nnek magassági m érete
szabványosan 8 , 18 és 24 m. Az oszlop előre és h á tra is billenthető bizonyos m ér­

I ______ ;_______________________________________
tékig a ferde leverés biztosítása érdekében ( V .6-1., V.6-2.,
V.6-3. ábrák).
A leverőszerszám lehet ejtő- vagy ütőkos. Az ejtőkosok első­
sorban a kézi m űködtetésű cölöpverők szerszám ai. A gépi
m eghajtású cölöpverők általában m ár ütőkosokkal felszerel­
tek. Az ütőkosok ,’lehetnek gőz, pneum atikus, robbanófejes
és villamos m eghajtásúak, norm ál vagy vibrációs rendszerűek.
A vibrációs verőfejekkel, megfelelő forgószerszám alkalm azá­
sával a bevert cölöpök vagy szádfalak ki is húzhatók.
A használatos cölöpverők m űszaki a d a ta it az V.6-1. táblázat
tartalm azza.

L
6.11. Fúrt cölöp k észítésének pépei

.
A nagy átm érőjű beton vagy vasbeton fú rt cölöpök építé­

4,5/7?_______ I
sére a B enoto-típusú gépet alkalm azzák. A géppel 40 m mély­

3,16m
ségig, 880 m átm érőig készíthető fú rt cölöp helyét fúrókoro­
nával elláto tt kettős falú fúrócsövekkel képezik ki. A fúró-
csőből a földet m arkolószerkezet emeli ki, m ajd a fúrócső
fokozatos visszahúzása m ellett betonoznak. A gép m eghajtó
jfym

m otorja 110 L E teljesítm ényű, önsúlya 32 000 kp, m ozgatható

berendezés.
A helyszínen készülő v ert betoncölöpök készítéséhez a F rankl-
V.6-1. ábra. rendszerű cölöpözőgépeket használják. A géppel m axim álisan
Cölöpverő gép 18—20 m-es cölöpök készíthetők, az átlagos átm érő 60—70 cm.

4 4 6 4 4 T
V.6-1. táblázat
A h asználatos cölöpverők m űszaki adatai n ak k itám asztásával ideiglenesen segítik az"építés m un­
k áját. Az utóbbi szádfalakat az építés közben vagy an­
G é p típ u s
nak befejezése u tá n visszanyerik, visszahúzzák.
J e lle m z ő k
D e lm a y A kézi és gépi erővel m ozgatható szádíalverő gépek
B D -8 B B C -5 D BP—1 G F -2 2 m űszaki ad atai az V.6-2. és V.6-3. táblázatban találh a­
tók. A szádfalak visszahúzásához vagy vibrofejes kihú­
Meghajtómotor teljesítm énye, LE 7 — — 17 zókat, vagy pneum atikusan m űködő kihúzókat használ­
Meghajtómotor teljesítménye, kW — 28 00 — nak. Az utóbbi láth ató az V.6-4. ábrán. Az alkalm azott
A vevőrész súlya, kp 120 730 - 3000 réselőgépek m űszaki ad a ta it az V.6-4. táblázat ta rta l­
Ütésszám percenként 940 900 420 - mazza.
Teljes súly, kp 1140 1500 4240 10 400
Gyártmány lengyel lengyel szovjet NSZK
G.3. K É SE L É S G É PEI
M unka közben a gép sínpályán mozog. A m otor teljesítm énye 150 LE. A gép
összsúlya 32 000 kp. A pontraállás után a béléscsőbe száraz b eto n t töltenek, azt A vízépítési gyakorlatban sokszor előforduló feladat a
addig töm örítik a 3700 kp súlyú verőkossal, míg a beton a kosütések hatására m unkagödrökből a talajvíz kizárása, vagy a vízátszivár-
a béléscsövet m agával viszi. Az előírt mélység elérése u tán a csövet rögzítik és a gás m egakadályozása, am elyek m egvalósítására vízzáró
betont abból kiverik. A béléscső fokozatos visszahúzása közben, folyam atos verés falak at létesítenek a talajb an . Ilyen célt szolgál az
m ellett, a cölöptestet elkészítik. előbb ism ertetett B enotorendszerű gép.
Hasonló feladatok elvégezhetők m ás típusú gépekkel is,
például a T itánia-típusú olasz gyártm ányú réselőgéppel,
G.2. SZ Á D F A L Y E R Ő K É S K IH Ú Z O K
valam int kisebb mélységek esetén a francia Poclain hid­
A vízépítési m unkák során gyakran kerül sor — különféle célból — szádfalak raulikus gép megfelelő m arkolójával, v alam int a h a­
leverésére. A szádfalak vagy véglegesen bennm aradok, szerkezeti jelentőségűek, sonló rendszerű IBC kotrókkal és m ás, N yugat-E urópá-
vagy a talajvíz kizárásával, illetőleg a m egnyitott m unkagödrök és csőárkok falai- ban g y á rto tt hidraulikus gépekkel.
A T itánia-gyártm ányú T — 150 típusú réselőgép tu la j­
V.6-2. táblázat donképpen rotary-rendszerű fo rd íto tt öblítésű ún. szívó­
A kézi erővel mozgatható szádíalverő gépek fúró berendezés. Minden olyan szemcsés vagy iszapos
G é p típ u s
talajb an használható, ahol a szemcse átm érője nem h a­
J e lle m z ő k ladja meg a 6 — 10 cm -t. A görgeteges talajo k b an a m ar­ V.6-4. ábra.
P 60 P 80
kolóberendezéssel felszerelt korszerűbb T itania-gépet Szádfalkihúzó fej
alkalm azzák. T ovábbi korszerűsítést jelent, hogy a
A verőkos üzeme pneumatikus pneumatikus
Titánia-gép m ark o ló ját lánctalpas kotrógépre szerelik, m ert így a gép nem sín­
A verőkos súlya, kp 48 75
pályához k ö tö tt, hanem szabadon m ozoghat.
Ütésszám percenként 1150 1050
A verőkos hosszúsága, mm 745 885 A T itánia-gép 40— 100 cm széles és m axim álisan 40 m mély rések k ialakítására
Gyártmány svéd svéd alkalm as.

V.6-3. táblázat V.6-4. táblázat

A gépi erővel mozgatható szádíalverő gépek Réselőgépek műszaki adatai
G é p típ u s G é p típ u s
J e lle m z ő k J e lle m z ő k
D —3 PH -2 5 0 B — 50 T — 15 0 T — 455

A verőkos üzeme pneumatikus pneumatikus pneumatikus Réselési mélység, m 40 2 5 -3 0

A verőkos súlya, kp 300 1700 550 Résszélessége, cm 4 0 -1 0 0 6 0 -9 0
Ü tési energia, m kp 410 — 1300 Réskialakítás módja fúrás markoló
Ütésszám percenként 60 240 40 A gép energiaigénye 44 kW 100 kW
•Gyártmány NSZK svéd csehszlovák A gép járóműve sínen jár kerekes
Gyártmánya olasz olasz

4 4 8
29 V íz é p íté s I . k ö t e t
4 4 9
 ‘3
7. K 0M U N K Á K GÉPESÍTÉSE
Viszonylag gyakori vízépítési anyag a term éskő. H asználják a folyam szabályozás­
ban, a patakszabályozásban, egyes m űtárgyak környezetében és a burkolatok egy
részének építésénél (1. a VI. fejezetet). A vízügyi szolgálat rendelkezik bányákkal,
te h á t kiterm eli szállítja és beépíti a term éskövet.
7.1. BÁNYAGÉPEK
A bányákban a kőfal leom lasztásának, a robbanással való jövesztés előkészítéséhez
a különböző fúrógépek m ellett az ún. fejtőkalapácsokat használják. H asználatos
fúrógép a szovjet BM K—4M típusú önjáró, lánctalpas, m erülőkalapácsos, ütve-
forgatva m űködő kőzetfúrógép. F úrókoronájának átm érője 105 mm, maxim ális
fúrási mélysége 35 m. A fúrókorona forgatását, valam int a m enetelőberendezést
villamos m otor h ajtja. A kalapács, az előtolás és -öblítés m űködtetése pneum atikus.
A futóm ű h ajtása és a fúróm ű beállítása hidraulikusan történik. A gépen külön
porelszívó berendezés is van.
A rövid, ap rító robbantásokhoz szükséges fúrásokat kézi irányítású pneum atikus
m űködtetésű különféle ütve fúró szerszám okkal végzik.
A leom lasztott kőanyag rakodását általában E — 1252 típusú szovjet gyártm ányú
1,2— 1,5 m 3 kanáltérfogatú kotrókkal és különböző típusú egykanalas rakodókkal
végzik. A gépi term elés következtében a term elt kőanyag egyedi darabjainak
nagysága részben m eghaladja a szabványban előírtakat. Gondoskodni kell a kő­
darabok to v áb b i aprításáról és osztályozásáról.
Az osztályozás m űveletét a vízügyi kőbányákban több fokozatú, egyedi tervezésű
osztályozóberendezésekkel végzik.
7.2. K Ó RAK O DÁS G É PEI
A kiterm elt és a vízp artra leszállított kő, uszályba rak o d ását vagy különleges
szállítószalaggal, vagy forgó felsővázas rakodógéppel végzik. Az utóbbi esetben
a kö vet n y ith ató fenekű konténerbe ömlesztik.
A beépítés helyére uszályokban érkező követ úszó forgódarukkal emelik ki és
k i és ju tta tjá k végleges beépítési helyére. Az úszódaruk vagy m arkolóval vannak
felszerelve, vagy tarto zik hozzájuk konténer, am it az uszályban kézi erővel meg­
raknak.
Régi kőm űvek felszedésére úszótagra szerelt forgó felsővázas kotrógépeket hasz­
nálnak 0,8 m3-es markolószerelékkel. A hagyom ányos k ét félszektoros m arkoló
h ely ett egyre inkább elterjed az ún. polipmarkoló. E nnél 6 db ívelt lap záródik
össze. Minden lap ot külön hidraulika vezérel, ezáltal még akkor sem h u llajtja el a
m egragadott kődarabot, ha a lapok egyenlőtlenül zárulnak össze.
A felsorolt gépek használata ellenére még nem m ondható el, hogy a nagy fizikai
erőt kívánó, balesetveszélyes kőrakodási m unka gépesítése m egoldottnak tek in t­
hető.
450
8. S Z Á L L ÍT Á S O K G É P E S Í T É S E
Az építési m unkák volum enének jelentős részét — m ajdnem felét -— képviselik
a szállítási feladatok. A szállítógépek végzik az építési anyagok, a föld, stb. közúti
szállítását, ugyanakkor az egyes gépek, az üzem anyagok, előregyártott elemek,
csövek m unkahelyre ju tta tá s a ugyancsak a szállítás fe la d atát képezi. A nagy­
töm egű anyagszállításokat m indinkább a k ö zutakra terelik és a vasút, valam int
a m unkahely k ö zö tt is szükséges a közúti áruszállítás. A szállító járm űvek vagy
vágányos, járók, vagy ún. szabadpályás, terepjáró kivitelben készülnek.
15.1. CSIL LÉ K
A nagy töm egű anyagok, kő, kavics, esetleg föld szállítására — m ind kisebb
m értékben — használják a kisvasúti csilléket. Ezek általában k ét oldalra billent­
hető kivitelűek. A billenőteknők ű rtarta lm a 0,5—0,75— 1,0 m 3. A vág án y t 7, ill.
9 kp/fm súlyú sínekből, acéllemez talp ak k al összekapcsolt m ezőket képezve, készí­
tik. A vágány nyom táva 600, ritk áb b an 760 mm.
8.2. T E H E R G É P K O C SIK
A legelterjedtebb szabadpályás szállítógép a tehergépkocsi. Az anyagszállítás
gazdaságosságának vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy a szállíto tt hasznos
teherrel eg y ü tt nagy h oltsúlyt is kell-e szállítani, to v áb b á azt is, hogy a h ajtó ­
m otor egy lóereje összesen m ekkora terh e t (kp) szállít, m ilyen sebességgel.
A fejlődés iránya m indinkább a nagyobb teherbírású tehergépkocsik felé m u tat.
A használatos tehergépkocsik vagy rö g zített kocsiszekrényűek (fix platósok)
vagy billenőszekrényes gépjárm űvek. Az előbbieket inkább különböző eszközök,
kisebb gépek, kényesebb építőanyagok szállítására használják. A tehergépkocsik
jelentősége a vízépítkezések területén is to v áb b nő a különböző konténeres szállí­
tási m ódok és m indinkább gépesített rakodás elterjedésével.
A billenőszekrényes tehergépjárm űvek széles körű alkalm azási területe a nagy
töm egű, öm lesztett építési anyagok (kavics, kő, zú zo tt kő stb.), valam int a föld,
m in t építési anyag szállítása. E gépjárm űfajta előnye, hogy a lerakodáshoz nincs
em beri erőre szükség, m ert kocsiszekrényét, rakfelületét oldalra vagy h á tra hid­
raulikus, teleszkópos m unkahengerrel vagy m unkahengerekkel megemelve, rako­
m ánya rendkívül rövid idő (m ásodpercek) a la tt lecsúszik róla.
A tehergépkocsik abból a szem pontból is osztályozhatók, hogy csak m egépített
pályán, a közutakon tu dnak-e közlekedni, vagy nem k ö tö tt pályások, ún. terep ­
járók. B ár ez utóbbiak sebessége valam ivel alacsonyabb, mégis kedveltebbek a
víziépítők körében. A terepjáró gépjárm űvek m ind az első, m ind a hátsó kereket
külön-külön m egh ajto ttak , tö b b sebességfokozata van, ezért a terepjáró képessége
jobb.
29*
451
8.3. DÖMPEREK V.8-1. táblázat

A terepjáró járm űvek egyik sikerült típusa a dömper, rakfelület helyett hátrafelé Dömperek műszaki adatai
billenthető teknőjével. A gép m agas építésű, h átu l nagy átm érőjű gum ikerekekkel,
Géptípus
am elyek fokozzák terepjáró képességét. A ránylag rövid felépítésű, ezért fordulé- Jellemzők
DG—116 D T 180-D 10

Teljes hosszúság, mm 5130 4245 9050

Teljes szélesség, mm 2500 2260 3200
Teljes magasság, mm 2990 2345 3400
Motorüzem Diesel Diesel Diesel
Motorteljesítmény, LE 125 60 180
Teherbírás, kp 10 000 6000 20 000
Teknőűrtartalom, m3 6,0 4 ,0 12,0
Önsúly, kp 9 500 5000 19 000
Fordulási kör sugara, mm 6 920 6100 9 300
Gyártmány magyar magyar csehszlovák

A vízépítőiparban leginkább használatos döm perek m űszaki ad atai az V.8-1.

táblázatban láth ató k .
V.8-1. ábra. A Vörös Csillag Traktorgyár gyártm ányú dömper

kony. A vezető védelmére a billenőteknő elülső oldala védőráccsal elláto tt (V .8-1.
ábra). Ü jab b an a teknő csőrszerű hom lokfali kiképzése is védi a vezetőfülkét
( V .8-2. ábra).
A döm per az öm lesztett építőanyag, kő, kavics és a föld szállítására használatos
elsősorban. A földm unkánál m int szállítóeszköz a géplánc szerves és fontos része.
8.4, T R A IL E R E K
A trailerek a nehéz m unkagépek, előregyártott nagy elemek szállítására alkalm as
pótkocsik. A vízépítőiparban a földm unkagépek szállítására használják, míg
speciálisan kiképezve a házgyári panelek, esetleg más, előregyártott szerkezetek
szállítását is végzik.
Teherbírásuk általáb an 15— 60 Mp k ö zö tt mozog, de g y ártják m ár 120 t-ás kivi­
telben is.
Az elülső futóm ű függőleges tengely körül forgatható és vonórúddal kapcsolódik
a közúti vontatóhoz. Az első futóm ű egytengelyes és a gép teherbírásától függően
4 — 8 db gum ikerékkel van felszerelve. A hátsó futóm ű lehet egy- vagy kéttenge­
lyes, 8 — 12 nagy teherbírású gum iabroncs ikerkerékkel. A rakfelület általában
m ély ített és az elülső tengely forgózsámolya fölé hattyúnyakszerűen kiemelkedik
(V .8-3. ábra).
Gép szállításakor a hátsó kerekeket páronként kiszerelik, a plató t kézi csavaror­
sós vagy hidraulikus emelőkkel a talajra eresztik. Az így keletkező enyhe lejtőn
a gép vagy saját járm űvén áll fel a platóra vagy csőrlővel v o n tatják fel. A rako­
m ány biztosítása u tán a plató t felemelik, a kerekeket visszaszerelik, a fékvezetéket
bekötik és a trailer m enetkész.
Van olyan típusú trailer is, am elynek kerekeit nem kell kiszerelni, m ert a plató
h átu lján leh ajth ató feljáró helyezkedik el. A trailer csak olyan közúti vo n tató v al
kapcsolható össze, am elynek fékberendezése m egbízható. A v o n tatási sebesség
20—40 km /h.
A vízépítésben használatos trailerek főbb m űszaki a d a ta it az V.8-2. táblázat
tartalm azza.

452 453
 í
V.8-2. táblázat
Trailerek m ű szak i adatai

Géptípus
J e lle m z ő k
T L - 1 6 -2 0 S L -4 0 P —25 D — 401

Gyártmány NDK NDK lengyel lengyel

Teherbírás, Mp 20 40 25 40
A rakfelület magassága, mm 625 1050 640 630
A rakfelület szélessége, hüvelyk 2800 3100 2800 3040
A rakfelület hosszúsága, mm 4000 5800 5000 6 400
A trailer hosszúsága, mm 9000 9425 9750 10 300
A trailer önsúlya, kp 8500 9800 8450 14 750
Maximális sebesség, km/h 32 32 20 40

8.5. K Ü L Ö N L E G E S S Z Á L L ÍT Ó E S Z K Ö Z Ö K

A közúti v o n tató k ugyanolyan felépítésűek, m in t a tehergépkocsik, csak kocsi-

szekrényük rendkívül rövid. Gazdaságosan csak v o n tatásra használhatók. N agy
teherbírású pótkocsik és az előbb tárg y a lt trailerek v o n ta tá sá t végzik. Leginkább
a T—-141 típ u sú v o n ta tó t alkalm azzák a vízépítőiparban, am ely 40 t v o n tatm án y
to v áb b ítására megfelelő.
A nyerges v o n tató k n ak teherszállításra alkalm as kocsiszekrényük nincs. A szál­
lítandó á ru t a nyeres pótkocsira rak ják . A pótkocsi eleje a v o n tató hátsó hídja
fölött tám aszkodik an n ak alvázára, így a v o n tató viseli a pótkocsi önsúlyának és a
rakom ány súlyának arányos részét, m integy 40%-át. A nyerges v o n tató és pót­
kocsija tulajdonképpen egy egység, a pótkocsinak csak hátsó tengelye van.
A nyerges v o n ta tó k a t a nagy teherbírású 7— 10 t pótkocsik m ellett különleges
rendeltetésű pótkocsikkal összeépítve is alkalm azzák. Ezek közül az építés területén
is használatosak az üzem anyag-szállító két-
tartá ly o s tankkocsik, v alam int a cem ent­
szállító kocsik. A nyerges v o n tató k nagy B i z t o n s á g i
előnye, hogy m indegyiküknek sima rakfelü­
letű pótkocsija is van, így szükség szerint
vagy a különleges pótkocsit v o n ta th a tja ,
vagy saját, sima rakfelületű pótkocsijával
m ás szállításokat végezhet.
Az öm lesztett cem entet szállító gépkocsi
nyerges v o n tató ján egy külön légkompresz-
szor is v an a tartá ly o k m egtöltésére és ki­
ürítésére. A cem ent befogadására a pótkocsi
alvázán elhelyezett k ö rte alakú tartály o k
szolgálnak.
A ta rtá ly acéllemezből készül, felső része
dom borított, közepe hengeres, alsó része k ú ­
pos kiképzésű, am ely a vízszintessel 55°-os
szöget zár be T etején biztonsági szelep van y .s _:í. ábra, Cementszállító gépkocsi
az esetleges túlnyom ás levezetesere. A kú- tartály án ak elvi vázlata
454
455
 V .8-3. táblázat
pos rész alján van az ún. erációs lemez, am ely teherhordó szitára szerelt külön­ Lánctalpas traktorok műszaki adatai
leges perionszövet. E z a la tt helyezkedik el a levegőcsatlakozással elláto tt lég­
kam ra. A cem entnek a tartá ly b ó l való kivételére a h atty ú n y a k alakban m eghaj­ G é p típ u s
J e lle m z ő k
líto tt m unkavezeték szolgál (V .8-4. ábra). D T — 5 4 /A S Z 8 0 , i l l . 10 0 D T -7 5 M T -1 0 0

A ta rtá ly o k a t gravitációs úton tö ltik meg. A kiürítés során a légkam rán keresztül
A motor típusa D - 5 4 /A KDM46 KDM100 A M -4 1 A M -0 1
levegőt nyom nak a ta rtá ly b a , 1,5—-2 a t nyom ást hozva létre. A túlnyom ás h a tá ­
A motor teljesítm énye, LE 54 80 100 90 110
sára a cem ent—levegő keverék a m unkavezetéken keresztül kiáram lik és egy
A traktor hosszúsága, mm 3600 4228 4575 4475
csatlakozó gégevezetéken á t a silóba ju t.
A traktor szélessége, mm 1865 2460 1740 1952
A különleges szállítójárm űvek közé sorolhatók a különböző műhelygépkocsik, A traktor magassága, mm 2300 2992 2304 2615
am elyekkel — célszerű belső felszerelésük következtében — , a m unkagépek hely­ Fajlagos nyomás, kp/cm2 0,41 0,50 0,48 0,35
színi középjavítása és k a rb a n ta rtá sa m egoldható. Felszerelésükhöz tarto zik egy A traktor súlya, kp 5440 11 400 6350 7500
kis esztergapad is, egyes típusok áram fejlesztő agregáttal is fel vannak sze­ Gyártmány szovjet szovjet szovjet szovjet
relve.
A vízépítés területén részint m agyar gyártm ányú Csepel-típusú, részint csehszlo­
vák gyártm án y ú T átra-típusú m űhelygépkocsikat használnak. szerkezet. A lánctalpas trak to ro k a t a vízépítőiparban elsősorban a különböző
földm unkavégző eszközök v o n tatására és hordozására használják, ritk áb b an pót­
kocsik v o n tatására. A leginkább alkalm azott lánctalpas tra k to ro k m űszaki ad a ta it
8.51. Traktorok az V.8-3. táblázat tartalm azza.
A gum ikerekes tra k to r (V .8-6. ábra) futóm űve hasonlít a tehergépkocsikéhoz,
T rak to ro k at az építőiparban is rendkívül nagy szám ban használnak. Nagyon sok azonban rugózás nélkül csatlakozik az alvázhoz. Á ltalában magas felépítésű a
földm unka-, emelő- és rakodógép alapgépe a trak to r. A tra k to ro k a t szállítógépek­
k én t is használják, m ivel terepjáró tulajdonságuk kiváló. Szállítás közben egy vagy
k é t pótkocsit v o ntatnak.
A trak to ro k lánctalpas és gum ikerekes kivitelben készülnek. A lánctalpas tra k to r
( V.8-5. ábra) fő részei a lánctalpas járóm ű alvázzal, a h ajtóm otor és az erőátviteli

terepjáróság érdekében. Sok típusnál a hátsó kerék lényegesen nagyobb, m int az

első. A pótkocsik v o n tatása m ellett, egyes trak to ro k a t különféle eszközökkel
(tolólap, m arkoló, mélyásó stb.) szerelnek fel, valam int földm unkagépek v o n ta­
tására is használják. A fontosabb típusok m űszaki ad atai az V.8-4. táblázatban
találhatók.

457
456
V.8-4. táblázat
A kom plex gépláncok kialakításakor arra kell törekedni, hogy az ad o tt m unkafo­
Gum ikerekes traktorok m űszaki adatai
lyam aton belül a lehetőség szerinti legtöbb, célszerűen m inden technológiai rész­
G é p t íp u s folyam at g épesített legyen. így például a betonozás esetében az adalékanyag elő­
J e lle m z ő k
U — 28 U E -5 0 D 4 K -7 0 R S -0 9 MTZ-50
készítése, osztályozása, a cem ent szállítása és adagolása, a beton keverése, a kész
beton szállítása, a beépítés helyére való ju tta tá s a és bedolgozása. U gyanakkor
A motor teljesítm énye, LE 28 35 70 16,5 55 gondoskodni kell arról is, hogy a minőség biztosítása érdekében a szükséges labora­
A traktor hossza, mm 3170 4300 3950 3260 3920 tórium i és helyszíni ellenőrző vizsgálatokat elvégezzék, és így a kom plex géplánccal
A traktor szélessége, mm 1500 1900 1900 1520 1965
minőségileg is kifogástalan betonm űtárgy készüljön.
A traktor magassága, mm 1900 2300 1840 1800 2464 A csatornaépítés kom plex gépesítésével törekedni kell arra, hogy az előkészítést,
A traktor súlya, kp 1860 3700 4210 1070 2720 földkiemelést, dúcolást, víztelenítést, csőelhelyezést, aknaépítést, ágyazatkészí­
Gyártmány magyar magyar magyar NDK szovjet tést, földvisszatöltést, nyom áspróbát, kidúcolást, töm örítést és a b u rk o lat készíté­
sét gépesítve, m inim ális élőm unka-ráfordítással végezzék. A p éldákat leh et tovább
sorolni.
A gépláncok kialakításakor és a gépegységek m űködésének összehangolásakor
8.52. PÓ TK O CSIK — am i a nagy term elékenység biztosítéka —, rendkívül fontos a megfelelő vezér­
gép m egválasztása. G yakorlatilag m indenféle építési m unkához, technológiához
A kéttengelyes gum ikerekes pótkocsit norm ál kivitelű tehergépkocsikhoz vagy kiválasztható a leghatékonyabb m unkát, a gazdaságos tevékenységet biztosító
traktorokhoz kapcsolva teherszállításra használják. Az első tengely forgózsámolyos vezérgép.
kivitelű a korm ányozhatóság érdekében. R áfutó rendszerű vagy légfékkel szerelik Ügyelni kell arra, hogy az ad o tt géplánc gépei összehangolt teljesítm ényűek legye­
fel. Teherbírásuk 2, 2,5, 3, 5, 7 és 10 Mp. Billenőszekrényes kivitelben is gyártják. nek. A géplánc optim ális teljesítm ényét a vezérgép határozza meg. Vezérgépnek
azt a gépet nevezik, am ely elengedhetetlenül szükséges és m egválasztása m egha­
tározó egy géplánc m unkájában.
A vezérgép m egválasztásakor arra is te k in tettel kell lenni, hogy a géplánc teljesít­
m énye arán y b an álljon az elvégzendő feladat nagyságával. Ugyanis legalább olyan
gazdaságtalanná v álh at egy-egy munkavégzés, ha az tú l van gépesítve, m intha a
gépek teljesítm énye nem teszi lehetővé a m unka határidőre való elvégzését.
Összefoglalva, a kom plex géplánc és a vezérgép kiválasztásakor szám ításba kell
v e n n i:
az elvégzendő feladat nagyságát, h atárid ejét;
Az u tán fu tó ( V.8-7. ábra) hosszú tárg y ak (acélgerendák, telefonoszlopok, csövek a minőségi követelm ényeket;
stb.) szállítására szolgál. R akfelülete forgózsámolyos kialakítású. A v o n tató gép­
az alkalm azandó technológiát;
kocsihoz rendszerint m agával a rakom ánnyal csatlakozik, ez esetben a gépkocsira
is forgózsám olyt helyeznek. a vezérgép és a résztechnológiai folyam atokat végző gépek teljesítm ényének
összhangját;
az a d o tt gépesítési feltételeket (a kivitelező gépállom ányának összetételét);
9. A V E Z É R G É P M E G H A T Á R O Z Á S Á N A K É S A K O M P L E X a m unkahelyi körülm ényeket (energiaellátást, mozgási lehetőséget, anyag­
mozgási lehetőséget, anyagdepóniák helyét, időjárási viszonyokat stb.).
GÉPLÁNC K IA L A K ÍT Á S Á N A K ÁLTALÁNOS IR ÁNY ELVEI
A felsorolt szem pontok érvényesítése m ellett is előfordul, hogy egy a d o tt m unká­
A gépesítés korábbi időszakában elsősorban azokat a folyam atokat igyekeztek hoz többféle vezérgép és géplánc használata lehetséges, ha a m egoldandó feladat­
gépesíteni, am elyek nagy fizikai erőkifejtést igényeltek, gyakran ism étlődtek. Az nak csupán a m űszaki kérdéseit vizsgálják. E bben az esetben célszerű a vezérgépek
ilyen jellegű ún. extenzív gépesítés korszakában tulajdonképpen csak az ad o tt összehasonlítására gazdasági és m űszaki együttes vizsgálatot, összehasonlító szá­
m unkafolyam at egy-egy részét gépesítették és te tté k term elékenyebbé az építési m ítást végezni, összefoglalóan, optim um szám ítással m eghatározni a gépesítés
m unkát. E m ódszerrel jelentős fizikai m unkáslétszám szabadult fel, viszont az el­ m ódját.
végzendő feladatok növekedésével ezeket a m unkásokat ism ét lekötötték. E vizsgálathoz meg kell határozni a legfontosabb hatékonysági m u tató k at a külön­
A feladatok állandó és jelentős növekedése, a fizikai m unkaerő szám ának k orláto­ böző m unkanem ek azonos mértékegységére v etítetten . Ezek kiszám ítása u tá n rög­
z o tt volta m egkívánja, hogy a vízépítés terü letén is teljes folyam atok kom plex zíthető az összehasonlítás tárg y áu l szolgáló géptípusoknak a különböző m unka-
gépesítésére törekedjenek. folyam atokra vonatkozó alkalm assági h atára. Ilyen m u tató k lehetnek az üzem ­
órára v o n atk o zta to tt teljesítm ény, az építési önköltség egységárszinten, az élő-
458
459
m unka-ráfordítás órában, a beruházási költség forintban az a d o tt term észetes egy­
ségekre v etítv e stb.
TAUTALOM JE G Y Z É K
Szem pont lehet az is, hogy az ad o tt m unkafolyam atot a lehető legkevesebb géppel
valósítsák meg, vagy csökkentsék az alkalm azott géptípusok szám át.
M indezek arra m u tatn ak , hogy egy-egy m unkához szükséges kom plex géplánc és
vezérgép m egválasztásához rendkívül sok szem pont együttes h a tá sá t kell megvizs­
gálni annak érdekében, hogy a gépesítés optim ális legyen. Természetesen m inden
m unkahely vonatkozásában ezek a részletes szám ítások nem végezhetők el részben
idő, részben szellemi kapacitás hiányában.
É p p en ezért, azokra a gyakran ism étlődő, szinte rutinszerű m unkákra, amelyek az
építési tevékenység nagyobb részét teszik ki, célszerű egy-egy általánosan alkal­
m azható géplánctípust, vagy esetleg típusokat m eghatározni, am elyekből a kivi­
telező a saját felszereltségéhez legjobban idom úiét kiválasztja és alkalm azza, illető­
leg tá v la ti feladatainak ism eretében gépparkját ezeknek megfelelően alakítja ki. A szerkesztő előszava ......................................................................... ..................... 7
A nagy egyedi m unkák tekintetében viszont célszerű és elengedhetetlen az egyedi­
leg számolt, te rv e z e tt gépláncok kiválasztása és használata. I. A vízépítés feladatai és műtárgyai ..................................................................... 9
A gépesítettség fokának növekedésével és a feladatok bonyolultsági fokának emel­ ]. Á rm e n te síté s, á rvízvédelem ( I h r i g D é n e s) ............................................. 9
kedésével m indinkább előtérbe lép az ésszerű specializálódás és a kooperációs
munkavégzés. 1.1. Magyarország árvizei és ármentesítése ........................................ 9
1.11. Magyarország főbb folyóinak vízjárása és árvizei ............ 9
1.111. A magyarországi Duna-szakasz vízjárása és árvizei 10
IRODALOM 1.112. A magyarországi Tisza-szakasz vízjárása és árvizei 11
1.113. ADuna és a Tisza árvizének időtartama ........... 14
[1] Balassa M .: Gépesített földmunkák eszközei. Tankönyvkiadó, 1962. 1.12. Az árvizek előrejelzése ....................................... 15
[2] Baumann, V. A .: Építőipari Gépek. Műszaki Könyvkiadó, 1965. 1.121. A tetőző vízállások előrejelzése ................................ 15
[3] Kövesi Gy.: Géptan és gépüzemtan. Tankönyvkiadó, 1965. 1.122. A levonulási idő és a tetőzés időtartamának előrejel­
[4] Mérnöki Kézikönyv. I —V. Műszaki Könyvkiadó, 1965. zése ................................................................................. 16
15] Stim m M . : Vízépítési földmunkák. Tankönyvkiadó, 1967. 1.13. Az ármentesítés és az ármentesítés módszerei ................. 17
1.131. Az ármentesítés védelmi művei ................................ 18
1.132. Az árvízi meder és szerepe az árvizek levezetésében 20
1.14. Az ármentesítés jövő feladatai .................. 21
1.2. Árvízvédelem ....................................................................................... 22
1.21. Az árvédelmi g á t a k ................ 22
1.22. Az árvédelmi gátak igénybevétele ............ 24
1.221. A gát hasznos magasságánál magasabb vizek statikai
és dinamikai h a tá s a ...................................................... 25
1.222. A szél és víz együttes h a tá s a .................................... 26
1.223. A töltéstest átnedvesedése, szivárgása, átázása az
árhullám tartam a alatt, és ennek hatása a gát sta­
bilitására ................. 28
1.224. A töltés alatti talaj szivárgása, törése, buzgárok . . 29
1.23. Á rvédekezés......................................... 30
1.231. Védekezés a töltést meghágó vizek e lle n ................ 30
1.232. Védekezés hullámverések ellen ........................... 30
1.233. Védekezés a töltéstest átázása és csúszása ellen . . . 31
1.234. Védekezés a töltéstest alatti talajtörések ellen . . . . 31
2. F o lyó sza b á lyo zá s és v íz iu ta k ( T ő r y K á lm á n ) ........................................ 32
2.1. Bevezetés ............................................................................................. 32
2.2. A folyószabályozás c é lja ............. 32
2.21. Vízkárok elleni védelem ..................... 32
2.22. Vízhasználatok ........................................... 33
4 6 0

461
 2.3. A folyószabályozás módszerei ......................... ................................. 34
3.12. A felszíni víz levezetésének folyam ata .................................. 70
2.31. Kezdetleges módszerek ....................................... 34 3.121. A felszíni víz levezetésének szabatos vizsgálata . . . 70
2.32. Alkalmi szabályozási módszerek .............................................. 34 3.122. A felszíni víz levezetésének közelítő vizsgálata . . . . 70
2.33. Mederszabályozás összeszorítással ............................................ 34 3.13. A belvízrendszer felépítése, tervezésének általános elvei . . 75
2.331. Mederösszeszorítás állandó keresztszelvénnyel........ 35 3.131. A levezetőrendszer általános felépítése ..................... 75
2.332. Mederösszeszorítás változó keresztszelvényekkel . . . 37 3.132. A tározórendszer általános fe lé p íté se......................... 76
2.333. K isvízszabályozás............................................................. 40 3.133. A síkvidéki vízrendezéshez alkalm azott m űtárgyak 76
2.34. Mederszabályozás a meder bővítésével ................................ 43 3.2. A belvízrendszer kialakításának részletes fe lté te le i....................... 77
2.341. Mederszabályozás robbantással .................................... 43 3.21. A levezetőrendszer kialakításának részletes fe lté te le i......... 77
2.342. Mederszabályozás kotrással .......................................... 44 3.211. A levezetőrendszer elemeinek le í r á s a ................ 77
2.35. Nagyvízszabályozás .................................................. 44 3.212. A csatornahálózat méretezése ..................................... 80
2.351. Az árvédelmi töltések vonalozása................................ 4 (> 3.22. A tározórendszer kialakításának részletes feltételei ........... 82
2.352. A hullám terek rendezése........ ........................................ 46 3.221. A tározórendszer elemeinek leírása ............................ 82
2.36. F olyócsatornázás...................... 47 3.222. A tározórendszer méretezése ........................................ 83
2.361. A folyócsatornázásró! általában ................................ 47 3.23. A m űtárgyak kialakításának részletes feltételei ................. 83
2.362. A duzzasztóművek létesítésének különleges kérdései 48 3.231. Duzzasztók és záróművek ................................... 84
(M átrai István) 3.232. Fenéklépcsők és s u r r a n tó k ............................................ 84
2.37. O ldalcsatornák................................................................................ 52 3.233. Beeresztők, csőáteresztők, b ú jtato k és csőzsilipek.. 84
3.234. H idak .................................................................................. 85
2.38. Hajózható csatornák ......................... 52 3.235. Szivattyútelepek és szivattyúállások ......................... 86
2.4. A folyószabályozás elemei 3.3. Fenntartás és v éd e k ezé s........................................................... ............ 87
2.41. Medertisztogatás ............................................ 3.31. F enntartási és korszerűsítési m unkák fe lté te le i.............. 87
2.42. Partegyengetés és v o n ta tó u ta k ................. 53 3.32. B elvízvédekezés............................................................ 88
2.43. Párhuzamos művek ..................................... 53 4. Dombvidéki vízrendezés (Kollár Ferenc) 89
2.431. Partbiztosítások ............................... 53
2.432. P árh u zam m ű v ek ................................ 54 4.1. Vízrendezés dombvidéki fe la d a ta i........................................ .. 89
2.433. Mederelzárások .................................. 54 4.11. Vízrendezést meghatározó té n y e z ő k ...................................... 90
2.434. Depóniák ............................................ 54 4.111. Műszaki té n y e z ő k .......................................... .................. 90
2.44. Keresztirányú művek ......................... 54 4.112. Gazdasági tényezők ......................................................... 90
2.441. Keresztgátak ............................. .. 55 91
2.442. S a rk a n ty ú k .......................................... 55 4.2. Területi v ízren d ezés................................................................. ..............
2.443. F’enéksarkantyúk vagy fenékgátak 55 4.21. Lecsapolás nyílt á ro k h áló zattal.......................................... .. • • 91
4.211. Elvi megoldás .................................................................... 91
2.45. Iszapolóm űvek........ ....................................... 55 91
4.212. A tervezés sz e m p o n tja i..............................................
2.46. M ellékág-elzárások.......................................... 55 4.213. Néhány különleges építési szempont ......................... 92
2.47. Feltöltések ...................................................... 56 4.22. Lecsapolás zárt hálózattal (talajcsövezés, d ré n e z é s)------ 92
2.48. Átvágások ...................................................... 50 4.221. Á drénezés e lő n y e i............................................ .. 92
4.222. Drénezési eljárások felosztása ...................................... 93
2.5. A folyószabályozás építésanyagai ....................................................... 56 4.223. Helyszínrajzi elrendezés .............• .....................; • • • • • 94
2.6. A fejlesztés irán y v o n alai....................................................................... 57 4.224. Drénezés tervezésével szemben tám aszto tt követel­
mények ........................................................ ; .................... 94
2.61. Folyóvízhálózatunk helyzete ................................................... 57 4.225. A drénezés különleges építési s z e m p o n tja i............... 95
4.226. A drénezés újabb ir á n y a i.............................................. 95
2.611. A Duna szabályozási á lla p o ta ...................................... 57
2.612. A Tisza vízrendszerének á lla p o ta ................................ 59 4.3. Vonalmenti v ízrendezés........................... .............................................. 96
2.613. A hajózás érd ek ei............................................................. 60 4.31. Patakszabályozás .......................................... .................. *.......... 96
2.614. A folyószabályozási művek fenntartása ..................... 60 4.311. Elvi (általános) szem pontok.......................................... 96
2.615. Kisminta-kísérletek a folyószabályozásban ............... 61 4.312. A tervezés sz e m p o n tja i.................................................. 96
2.7. B efejezés..................................................................................................... 62 4.313. Néhány különleges építési szempont ....................... • 98
4.32. Vízmosáskötés .............................................. ................................. 98
3. Síkvidéki vízrendezés (Dr. Salamin P á l ) ................................................. 63 4.321. Elvi (általános) szem p o n to k ............................... 99
4.332. A talaj ellenálló képességének fokozása ................. 99
3.1. A síkvidéki vízrendezés általános céljai és megoldásai . . . . . . . . 64 4.323. A víz elragadóerejének csö k k en tése............................ 99
4.324. Az építés néhány különleges s z e m p o n tja ................. 100
3.11. A felszíni víz keletkezésének alap fo ly am atai..................... 64
3.111. A felszíni víz szá rm a z á sa .............................................. 64 4.4. A vízgyűjtő területek komplex rendezése........................................ 100
3.112. A felszíni víz mozgása ................................................ 68 4.5. Fenntartás, üzem ................................................................................ .. 102

4 62 463
 •5. Mezőgazdasági vízhasznosítás (Kálmán M iklós) ...................................... 102 7.155. Víztárolás ..................... .............. ............. ........................ 171
7.156. Vízművek villamosenergia-ellátása .............................. 172
5.1. Ö n tö z é s....................................................................................................... 102 7.157. Különleges létesítmények, berendezések és eljárások 172
5.11. Az öntözővíz-vezető és -szétosztó hálózat és feladata . . . . 102 7.2. Hévízellátás .............................................................................................. 174
5.111. Az öntözőhálózat rendeltetése és részei .................... 102
5.112. Öntözési módok ............................................................... 104 7.21. A hévízellátás feladata, fejlődése és fejlesztése................... 174
5.12. Öntözőcsatornák és m űtárgyaik ............................................... 107 7.22. A hévíz és a geotermikus energia termelési lehetőségei és
5.121. C sa to rn á k ............................................................................ 107 k é s z le te ................., ............ ....................................... .......... .......... 475
5.122. Öntözőcsatornák m ű tá rg y a i........................................... 110 7.23. A hévíz és a geotermikus energia hasznosítása ................. 176
5.13. Zárt öntözővíz-vezetékek, szerelvényeik és m űtárgyaik . . 120 7.24. Hévízhasznosító rendszerek és m ű k ö d ésü k ............................ 177
5.131. Az öntözővíz-vezetékek fajtái ...................................... 120 7.25. Hévízművek létesítményei ......................................................... 179
5.132. Az öntözővizet szállító vezetékeken alkalm azott
idomdarabok ........................................................ 122 7.3. Vízművek és hévízművek üzem eltetése............................................ 180
5.133. Az öntözővizet szállító vezetékek szerelvényei . . . . 122 7.31. Adm inisztratív intézkedések.................................................. iso
5.134. Az öntözővizet szállító vezetékek m ű tá rg y a i........... 123 7.32. Műszaki tevékenység .................................................. ISO
5.2. H alastavak és tározók ........................... .............................................. 124
5.21. Síkvidéki halastavak és tá r o z ó k .............................................. 125 8. Csatornázás és szennyvíztisztítás ( Dr. Kádár László) ........................... 182
5.211. Síkvidéki tavak töltései ............................................ 125 8.1. A csatornázás jelentősége, feladatai, fejlő d ése................................ 182
5.212. H alastavak és halasított tározók belső lecsapoló- és
külső szivárgócsatornái ................................................... 126 8.2. Csatornarendszerek kialakítása .................................................... 183
5.213. Síkvidéki halastavak és tározók m ű tá r g y a i............. 126 8.21. Szennyvizek összegyűjtése épületen belül ............................ 183
5.22. Dombvidéki halastavak és tározók ........................................ 127 8.22. Házi szennyvizek közcsatornába v ezetése.............................. 184
5.221. Y ö lg y záró g átak .......................... 128 8.23. Ipari szennyvizek közcsatornába vezetése ............................ 185
5.222. Völgyzárógátak m űtárgyai ............................................ 131 8.24. Csatornázási rendszerek kialakítása településeken............... 185
5.23. Tározók szivárgási veszteségeinek csökkentése ................... 133 8.241. E gyesített csatornázási re n d s z e r................................ 186
8.242. Elválasztó csatornázási rendszer ................................ 186
6. Vízerő-hasznosítás (M átrai István) ........................................................... 134 8.243. A megfelelő csatornázási rendszer kiválasztása . . . 187
6.1. A vízerő-hasznosítás jelentősége és várható fejlődése ................. 134 8.25. Csatornázás ip arte le p en .................... 188
6.11. A villamosenergia-termelés költségeinek alakulása, verseny a 8.3. Csatornarendszerek helyszínrajzi és magassági vonalvezetése . . . 189
különböző energiahordozók között .......................................... 134 8.31. Csatornahálózatok vízszintes elrendezése................................ 189
6.12. A vízerőművek jövőbeli szerepe ................................... 135 8.32. Csatornahálózatok magassági elrendezése .............................. 190
6.121. Több célú vízügyi nagylétesítmények energiaterme­ 8.321. A csatorna lejtése és a vízsebesség ..................... .... 192
lése ......................................................................................... 135
6.122. Csúcsenergia-term elés....................................................... 135 8.33. A csatornák keresztszelvényei................................................... 193
6.13. A vízerőműveken term elhető energia értékelése ................. 136 8.34. A csatornázás m űtárgyai ........................... 194
6.14. Vízerőművek csoportosítása .................. 136 8.341. A k n á k .................................................................................. 194
8.342. Csapadékvíz-tárolók ......................................................... 203
6.2. Vízerőművek építésének általános szempontjai ........................... 137 8.343. Keresztezési m űtárgyak ............................................ .. • 200
6.3. Tározó nélküli vízerőművek ............................................................... 138 8.4. Szennyvízátemelő berendezések ........................................ .................. 202
6.31. Folyami vízerőművek .................................................................. 139 8.41. A szennyvízátemelés beillesztése a szennyvízelvezetési rend­
6.32. Üzem vízcsatornás vízerőművek .............................................. 143 szerbe ................................. 202
6.4. Tározós vízerőművek ........................................................................... 146 8.42. Az átemelőtelepek kialakítása ................................................... 203
6.5. Szivattyús en erg iatáro zó k ..................................................................... 148 8.5. Szennyvíztisztítás és létesítményei ............................................ .... 206
8.51. A szennyvíz minőségi jellem zői................................................. 206
7. Vízellátás ( Ungvári/ György) ....................................................................... 151
8.52. A szennyvíztisztítási eljárások általános technológiája és
7.1. Hidegvízellátás ...................................................................................... 151 berendezése .................................................................................... 208
7.11. A vízellátás feladata, fejlődése ésfejlesztése................. 151 8.521. Mechanikai t i s z t ít á s ................................................ 209
8.522. Biológiai szennyvíztisztítás..................................... 218
7.12. A vízellátási igények minőségi követelm ényei............... 153 8.523. Kémiai tisztítás ............................................. 224
7.13. A vízművek o sz tá ly o z á sa ............................... 154 8.524. A szennyvíziszap kezelése............................................... 224
7.14. Vízellátási rendszerek és m ű k ö d ésü k ...................................... 155 8.53. Házi szennyvíztisztító kisberendezések .................................. 226
7.15. Vízművek és vízellátó rendszerek létesítményei ................. 160 8.54. Városi szennyvíztisztító telepek ............................................... 228
7.151. V ízbeszerzés........................................................................ 160 8.55. Ipari szennyvízkezelés létesítm ényei ...................................... 228
7.152. V íz tis z títá s ................ 164 8 .6 . Csatornaművek fenntartása és üzeme ............................................ 228
7.153. V ízsz állítás.......................................................................... 169
7.154. Vízelosztás .......................................................................... 170 Irodalom .................................. 233

30 V íz é p íté s I. k ö t e t
4 6 4 4 6 5

II. A vízügyi létesítm ények építésének általános szem pontjai (Bognár Győző)
1. A vízépítés sajátosságai.............................................. ................................... 239
1.1. Vízépítési fö ld m u n k ák ............................................................................ 240
1.11. Árvédelmi földművek építése ésk a rb a n ta rtá s a ...................... 240
1.12. Földből készült völgyzárógátak építése ésfenntartása . . . 241
1.13. Tereprendezés ................................................................................ 242
1.14. Földmedrű csatornák építése ésk a r b a n ta rtá s a ..................... 242
1.15. Munkagödör kiem elése................................................................. 243
1.16. Flidromechanizáció . ............ ........................................................ 244
1.17. Biológiai v é d e le m .............. ........................................................... 245
1.2. Vízépítési betonmunkák ....................................................................... 245
1.21. N agym űtárgyak .............. 245
1.22. Kism űtárgyak ................................................................................ 247
1.23. Vezetékek (csövek éscsato rn ák )................................................. 247
1.24. B u rk o la to k ...................................................................................... 248
1.3. Vízépítési kőmunkák .............................................................................. 249
1.4. Vas- és fémszerkezetek beépítése ....................................................... 249
2. Vízépítési m unkák különleges környezete................. . . .............................. 250
2.1. Víz alatti m unkák .................................................................................. 250
2.2. P arti m unkák, hullám térben végzett é p íté se k ................................ 251
2.3. Töltés testében végzett m unkák ......................................................... 252
2.4. Talajvízszint alatti m u n k á k ..................................... 253
2.5. Szétszórt munkahelyen végzett építés ....................... 253
3. A vízi létesítmények építésével kapcsolatos szempontok ........................... 254
3.1. Idényjelleg ................................................................................................. 254
3.11. Éghajlati-időjárási té n y e z ő k .................. 255
3.12. Vízjárási tényezők ........................................................................ 255
3.2. Vízgazdálkodási funkció biztosítása az építés a l a t t ..................... 256
3.3. Munkamegszakítások okai és megelőzésük. Eljárás munkamegsza­
kítás esetén .............................................. 258
4. A vízi létesítmények építésének fázisok szerinti sajátosságai................. 260
4.1. Építés előkészítése ................................... 260
4.2. Felvonulás ................................................................................................. 261
4.3. Építési folyamatok jellegzetességei..................................................... 261
4.4. U tóm unkák ............................................................................................... 262
4.5. Átvételi e ljá rá s o k ...................... 262
Iro d a lo m ....................................................................................................... 263
II I. A vízi építkezések szervezése ( Szentandrási Gyula)
1. A z építésszervezés általános irányelvei......................................................... 265
1.1. A vízi építkezések szervezési sajátosságai ...................................... 265
1.11. Az organizációs tervek f a jtá i..................................................... 265
1.12. A helyszíni bejárási jeg y ző k ö n y v ............................................ 266
1.2. A generálorganizációs terv tartalm a és felosztása .......................... 267
4 6 6
!
1.3. Részletes organizáció az építési kiviteli te rv e k h e z ....................... 271
1.31. Részletes organizációs műszaki leírás .................................... 271
1.32. Organizációs helyszínrajz ........................................................... 273
1.33. Organizációs ü te m te rv e k ............................................................. 273
1.4. A sávos és hálós ütem terv vízépítési alk alm az ása....................... 274
1.5. A vállalati organizáció kidolgozása ................ 279
1.6. Az építési m unkahely vezetése ........................................................... 281
1.61. Az építésvezetők organizációs fe la d a ta i.................................. 281
1.62. Építéshelyi o k m á n y o k .............................................................. 282
1.7. A felvonulási terület k ia la k ítá s a ......................................................... 283
1.71. Felvonulási ép ítm én y ek ........................................... 283
1.72. Ideiglenes melléklétesítmények ....................... 284
1.73. Szociális létesítmények ................................................................ 286
1.74. Segédüzemek ................................................................. 286
1.8. Az építkezés anyagellátása. Szállítás ................................................ 288
1.9. G épgazdálkodás.................................................................................... 289
1.10. B alesetelh árítás........................................................ 290
1.11. Az építési munkák á t a d á s a ................................................................. 291
,! 2. Vízépítési létesítmények építésének műszaki és gazdasági megszervezése 292
2.1. F ö ld m u n k ák ............................................................................................... 292
2.11. Vonalas földmunkák .................................................................... 292
2.12. Műtárgyak földmunkája ............................................................. 297
2.2. Kőmunkák és kőrakodások ................................................................. 299
2.3. Alapozási munkák m egszervezése....................................................... 300
2.4. Vonalas létesítmények építésének megszervezése ......................... 305
f 2.5. Előregyártás vonalas létesítményeknél ............................................ 306
2.6. M űtárgyak építésének m egszervezése................................................ 306
2.7. Előregyártás m űtárgyak építésénél..................................................... 310
2.8. A minőségvizsgálat megszervezése ..................................................... 310
2.9. Az építésszervezés gazdasági kihatásai ............................................ 310
2.91. Építőipari Költségszámítási Normák (ÉKN) ....................... 311
2.92. Gépköltségek a la k u lá s a ............................................................... 313
2.93. A műszaki fejlesztés költségcsökkentő h a t á s a ..................... 314
2.10. Az Építő- és Szerelőipari Kivitelezési Szabályzat (É K S Z )........315
Irodalom .................................................................................................... 316
IV. A vízi építkezések végrehajtásának hidrológiai és hidraulikai alapjai
( Dr. Starosolszky Ödön)
1. Hidrológia ........................................................................................................... 317
1.1. A vízi építkezéseket befolyásoló főbb időjárási té n y e z ő k ........ .. 317
1.11. A csapadék .................................................................................... 317
1.12. A párolgás ...................................................................................... 319
1.13. A szél ..................................... 319
1.14. H ő m érséklet......................................... 321
1.2. A vízi építkezéseket befolyásoló hidrológiai té n y e z ő k ................. 322
1.21. V íz á llá s................................... 322
1.22. Vízmélység ............................................................. 324
30*
467
 1.73.Vibrálással töm örítő g é p e k ....................................................... 409
1.731. Vibrohengerek ................................................................... 409
1.23. V ízsebesség...................... 325 1.732. V ib ro la p o k ........................... 411
1.24. Vízhozam ......................................................................................... 326
1.25. H o rd a lé k ............................... 331 1.8. Különleges földm unkagépek..................... 412
1.81. Csatornatisztító g é p e k ................................. 412
1.26. A j é g ................................................................................................. 333
1.27. A víz m inősége............................... 335 1.82. Csatornanyitó ekék ...................................................................... 414
1.28. A ta la jv íz ....................... .. . ........................................................... 336 1.83. Több célú földmunkagépek ...................... 414
1.84. V ízág y ú ............................................................................................. 416
1.3. A hidrológiai jelenségek mennyiségi jellemzése Magyarország
területén ..................................................................................................... 339 2. A betonozás gépei .................................................... ....................................... 416
1.31. C sapadékviszonyok............................................ , ....................... 339 2.1. Az adalékanyag osztályozása, előkészítése ...................................... 416
1.32. Szél és hullámzás .......................................................................... 342 2.2. B etonkeverők............................................................................................ 418
1.33. Hőmérséklet-viszonyok ............................................................... 343 2.21. Szabadejtésű b eto nkeverők...................... 418
1.34. Párolgásviszonyok........................................... 343 2.22. Kényszerkeverésű betonkeverők .............................................. 419
1.35. Lefolyási visz nyok ................................................................... 345 2.23. Betongyárak .................................................................................. 422
1.36. Vízjárási viszonyok (vízállások) ............................................... 353
1.37. Hordalék- és mederanyag-viszonyok ...................................... 354 2.3. A betonacél-előkészítés g é p e i............................................................... 423
1.38. Jégviszonyok .................................................................................. 357 2.4. A betontovábbítás és -szállítás gépei ....................... 425
1.39. Talajvízviszonyok .......................................................................... 358 2.5. Betonbedolgozás (tömörítés) gépei ..................................................... 428
2.51. R ú d v ib rá to r.................................................................................... 428
1.4. Hidrológiai előrejelzések az építkezések végrehajtása érdekében 361 2.52. Z salu v ib rá to r.................................................................................. 429
2.53. Lapvibrátor ............................................................................... 430
2. Hidraulika ......................................................................................................... 362
2.54. Rázóasztal ...................................................................................... 431
2.1. Folyadékok egyensúlyi helyzete ......................................................... 363
■3. Rakodás, emelés és belső anyagmozgatás gépei ........................................ 431
2.2. Folyadékok mozgása .............................................................................. 370
2.3. Talajvízmozgás ......................................................................................... 383 3.1. R akodógépek................................................ 431
2.32. A szivárgás néhány gyakorlati esete ...................................... 385 3.11. Emelővillás ta r g o n c a ................................................................... 433
2.33. Áram- és ekvipotenciál-vonalak m eghatározása és alkal­ 3.2. A u tó d a ru k .................................................................................................. 433
mazása ....................... 387 3.3. Különböző daruk .................................................................................... 435
2.4. Hidraulikai kism inta kísérletek a vízi építkezések végrehajtása 3.4. Belső anyagmozgatás gépei ................................................................. 439
é rd e k é b e n ......................................... 389
2.41. A modellkísérletek jelentősége............................... 389 4. A víztelenítés g é p e i.......................................................................................... 439
2.42. Mederelzárási k ísérletek ............................................................... 391 4.1. Munkahelyi szivattyúk ....................... .................. ............................... 439
2.43. A szivárgásra vonatkozó kísérletek ........................................ 391
4.2. A talaj vízszint-süllyesztés gépei ....................... ............................. • • 440
Irodalom .................................................................................................... 392
ő. Úszó munkagépek ............................................................................................ 441

V. Vízi építkezések gépesítése ( Stim m M iklós) 5.1. V ontatók ................................................................................................... 441

5.2. U szályok..................................................................................................... 442
1. Földmunkagépek ............................................................................................... 393 5.3. Üszókotrók, elevátorok .......................................................................... 442
5.31. Szívó-nyom ókotrók........................... .....................• • • ................ 442
1.1. Az előkészítés g é p e i............................................................................ 393 5.32. Vedersoros n y om ókotrók......................................... 443
1.2. Kotrók ....................................................................................................... 393 5.33. Vedersoros ú szó k o tró ................................................................... 444
1.21. Forgó íelsővázas szá raz k o tró k ................................................... 393 5.34. Elevátorok ...................................................................................... 444
1.3. F ö ldnyesők................................................................................................. 397 5.4. Üszódaruk, m edertisztítás gépei ......................................................... 445
1.4. Földtolók ........................................................................................ 401 5.5 Kisegítő úszóművek ............................................................................... 445
1.5. F ö ld g y a lu k ................................................................................................. 403
1.6. Árokásók ..................................... 404 6. A z alapozás g é p e i............................................................................................ 446
1.61. Vederláncos á ro k ásó ...................................................................... 404 6.1. C ö löpverők................................................................................................. 446
1.62. Marótárcsás áro k ásó ...................................................................... 405 6.11. F ú rt cölöp készítésének gépei .................................................. 446
1.63. Marókéses á ro k á s ó k ..................................................................... 406 6.2. Szádfalverők és kihúzók ........................................................................ 448
1.7. Töm örítőgépek....................................... 406 6.3. Réselés g é p e i..................................... 449
1.71. Önsúlyukkal tömörítő gépek ..................................................... 406
1.72. Döngöléssel töm örítő g é p e k ....................................................... 408
4 6 9

4 6 8
7. Kőmunkák gépesítése ...................................................................................... 450
7.1. Bányagépek ........................................................ 450
7.2. Kőrakodás g é p e i...................................................................................... 450
8. Szállítások gépesítése............................... 451
8.1. C sillé k ................................................ 451
8.2. Tehergépkocsik ........................................................................................ 451
8.3. D ö m p erek ........................................................................... 452
8.4. T ra ile re k ..................................................................................................... 453
8.5. Különleges szállítóeszközök ................................................................. 455
8.51. T ra k to ro k ........................................................................................ 456
8.52. Pótkocsik ........................................................................................ 458
9. A vezérgép meghatározásának és a komplex géplánc kialakításának általá­
nos irányelvei..................................................................................................... 458
Irodalom .................................................................................................... 460

Azonossági szám: 0274

Form átum : B5 — ívterjedelem : 29,5 ív B5
P apír minősége: delta 100 g. — Példányszám: 2040
(tárgym utatót 1. a második kötet végén) 73.520 Egyetemi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: Janka Gyula igazgató-