5. L.

Catilina nemesi származású, nagy testi és lelki erejű, de romlott és fonák

szellemű ember volt. Serdülőkorától fogva kedvét lelte a polgárháborúban,
gyilkosságban, rablásban, a belső zavargásokban, s ezekben edződött ifjúvá. Teste
szinte hihetetlen módon tűrte a koplalást, fagyot, virrasztást; lelke mindenre elszánt,
álnok, szeszélyes volt, bármit tudott tettetni és eltitkolni, a másét kívánta, a magáét
szórta, lobogott az élvezetek vágyától; ékesszólása meglehetős volt, bölcsessége
csekély. Telhetetlen lelke szertelenségekre, képtelenségekre, túlságosan magasra
tört mindig. Ezt az embert L. Sulla uralma után emésztő vágy szállta meg, hogy
kezébe kaparintsa az államot, s miközben mindent megtett, hogy hatalomra jusson,
még csak nem is mérlegelte, hogy milyen eszközökkel érheti el. Féktelen természetét
napról napra egyre jobban korbácsolta csökkenő vagyona és növekvő bűntudata -
mind a kettőt a már említett tulajdonságai okozták, ösztönözték azonfelül a
megromlott társadalmi erkölcsök
De coniuratione Catilinae, 5, 1-4
Catilina fele osszeeskuves