III.

Az alaplap építőelemei
 1. BIOS
 2. Megszakítások
 3. DMA, közvetlen memória hozzáférés
 4. Az óra áramkör
 5. Az időzítő és a számláló egység (8253/8254)
 6. A 8255-ös PIO port
 7. A billentyűzetkezelő
 8. Az írható és olvasható memória (RAM)
 9. Sínrendszerek
 10. Az EIDE vezérlő
 11. Chipkészletek

 
 
 
 

1.ábra: Az XT alaplapjának elvi felépítése

Forrás: Markó Imre: PC-k konfigurálása és instalálása. Budapest, 1998., 38. o.

 
 
 2.ábra: Az AT alaplap elvi felépítése:

Forrás: Markó Imre: PC-k konfigurálása és instalálása. Budapest, 1998., 39. o.

 

A számítógép működéséhez elengedhetetlenül szükséges áramköröket egy közös áramköri

lapon alakították ki. Ez jelentős méretcsökkenést eredményezett. Mivel az áramkörök közel
kerülnek egymáshoz, növelni lehet a köztük történő kommunikáció sebességét, ami a
számítógép gyorsabb működéséhez vezet.

Az alaplapok két alapvetően eltérő típusát különböztetjük meg. Az egyik az XT, míg a másik
az AT alaplap. Az AT alaplap felépítése megfelel a mai modern alaplapokénak, azonban ott a
bekeretezett áramkörök egy külön integrált áramkörben kerülnek kialakításra.
 
 
 

1. BIOS

 1.1. Felépítés és szolgáltatás

 1.2. A BIOS megszakításai
 1.3. BIOS változatok
 1.4. A rendszer indításának menete

1.1. Felépítés és szolgáltatás

Minden PC-ben található egy vagy több ROM (maximálisan 4), amely azokat az alapvető
adatátviteli rutinokat tartalmazza, amelyeket az operációs rendszer használ. Ezeket a rutinokat
együtt BIOS-nak (Basic Input Output System) nevezzük.

Amennyiben a számítógépben két ROM található, akkor az egyiket EVEN (páros) vagy LOW
(alacsony), a másikat ODD (páratlan) vagy HIGH (magas) jelzéssel látják el. Az EVEN-ROM
a processzor páros, az ODD-ROM a páratlan címeivel érhető el. Régebben a ROM tartalmát
nem lehetett megváltoztatni, ha új rutinra volt szükség akkor az egész tokot ki kellett cserélni.
Manapság már vannak olyan ROM-ok, amelyeket a soros porton keresztül vagy lemezről újra
lehet programozni. Ebben az esetben EEPROM (Electrically Erasable Programmable Read
Only Memory) van az alaplapon, melyek elektronikusan törölhetők és újra programozhatók.
A "normál" ROM-ok nem törölhetők, azokba a program be van égetve. A ROM-ok másik
típusa az EPROM (Erasable Programmable Read Only Memory), amelyek UV fénnyel
törölhetők. Ezeken található egy kis ablak, ami egy matricával le van ragasztva. A ROM
törlése az ablakon keresztül UV megvilágítással történik. Az EPROM-ot nagyon gyakran
használják PC-benROM Rsdd BIOS tárnak.

Az évek során a hardver felépítése nagyon sokat változott, fejlődött, azt pedig elvárjuk, hogy
az egyes hardverelemeken ugyanúgy fussanak a programok. Ezt a problémát oldja meg a
BIOS, amelyben az elemi funkciók rutinjai találhatók. Az operációs rendszer ezekre a
rutinokra hivatkozik, ezáltal számára eltűnnek a hardverkülönbségek, mivel ő csak a BIOS
megfelelő programjára hivatkozik.

A számítógép rendszerét piramis rendszerben 4 részre oszthatjuk. Legalul található a hardver,

erre épül a ROM-BIOS, majd az operációs rendszer, legvégül a szoftver következik. A
hardver szilíciumból, rézből, műanyagból és más vezető, nem vezető, vagy félvezető
anyagokból áll. A BIOS adatokat is tartalmazó számítógépes program, például a BIOS kezeli
a számítógépbe érkező és onnan kilépő információkat. Mivel a BIOS ROM-ban helyezkedik
el (azaz elvileg megváltoztathatatlan), ezért akár a hardver részének is tekinthetnénk, de
valójában nem az. (Ezt a köztes állapotot jelzi a firmware angol elnevezés). A BIOS-ra épül
az operációs rendszer és ennek segítségével futtathatók a programok.
 

1.2. A BIOS megszakításai

A BIOS tehát önálló programmodulok gyűjteménye, a rendszer bekapcsolás utáni

teszteléséhez, a futtatni kívánt operációs rendszer betöltéséhez, valamint az alapvető
perifériák kezeléséhez és a bővítések kereséséhez, betöltéséhez tartozó rutinokat tartalmazza.
Ezekre a rutinokra azonban nem egyszerű címzéssel hivatkozhatunk, hanem megszakításként
indíthatjuk őket. A megszakítási címek szabványosan az úgynevezett megszakításvektor-
táblázatban (Interrupt Vector Table) vannak lefektetve, amely a PC RAM-jában a 0000h és a
03FFh cím között található.

1. táblázat: A megszakítások listája

Sorszám Funkció
INT 00h Osztás túlcsordulás kezelése
INT 01h Lépésenkénti programvégrehajtás
INT 02h Nem maszkolható megszakítás
INT 03h Töréspont bekövetkezése
INT 04h Túlcsordulás kezelése
INT 05h Képernyőtartalom nyomtatása, indexhatár ellenőrzése
INT 06h Illegális utasítás végrehajtása
INT 07h Kooprocesszorra vonatkozó utasításemu.
INT 08h IRQ0 � Időzítő megszakítása
INT 09h IRQ1 - Billentyűzet megszakítása
INT 0Ah IRQ2 - PC, XT: Megjelenítő egység megszakítása
INT 0Bh IRQ3 - COM2 megszakítása
INT 0Ch IRQ4 - COM1 megszakítása
INT 0Dh IRQ5 - LPT2, hangkártya megszakítása
INT 0Eh IRQ6 - Floppy illesztő megszakítása
INT 0Fh IRQ7 - LPT1, hangkártyák megszakítása
INT 10h Képernyő kezelés
INT 11h Konfiguráció lekérdezése
INT 12h Memóriaméret lekérdezése
INT 13h Lemezes egységek kezelése
INT 14h Aszinkron soros vonalak kezelése
INT 15h PC, XT : Kazetta illesztő egysége
INT 15h AT: Kiterjesztett szolgáltatások
INT 16h Billentyűzet kezelés
INT 17h Párhuzamos illesztők, nyomtatók kezelése
INT 18h ROM BASIC indítása
INT 19h Rendszer újraindítás
INT 1Ah Valós idejű óra kezelése
INT 1Bh CONTROL BREAK billentyű kezelése
INT 1Ch Felhasználói időzítés
INT 1Dh Megjelenítő paraméterek táblázatának címe
INT 1Eh Floppy egységek paraméter táblázatának c.
INT 1Fh Grafikus karakterek táblázatcíme
INT 20h Program befejezése
INT 21h Általános DOS funkcióhívás
INT 22h Program végcím
INT 23h CTRL+BREAK kiszolgáló rutin
INT 24h Kritikus hibakezelő eljárás címe
INT 25h Abszolút szektorok olvasása
INT 26h Abszolút szektorok írása
INT 27h Rezidens program befejezése
INT 28h DOS üresjárati funkcióhívás
INT 29h DOS belső gyors konzol kezelés hívás
INT 2Ah Microsoft hálózatok kezelése
INT 2Bh-2Dh Fenntartott
INT 2Eh DOS parancs végrehajtása
INT 2Fh Folyamatok közötti kapcsolattartás
INT 30h CPM ugrási címek tárolója
INT 31h DMPI hívások
INT 32h Fenntartott
INT 33h Egér kezelése
INT 34h-3Eh Lebegőpontos műveletek emulációja
INT 3Fh OVL, DLL funkciók kezelése
INT 40h Floppy lemezegységek kezelése 

(átirányítás)
INT 41h Az első winchester paraméter tábla címe
INT 42h VGA, EGA megjelenítő esetén az eredeti kezelő rutin hívása
INT 43h VGA, EGA: grafikus karakterek táblázatának címe
INT 44h NOVELL NETWARE API
INT 45h Fenntartott
INT 46h A második winch. Paraméter tábla címe
INT 47h - 49h Fenntartott
INT 4Ah Felhasználói időzítés végrehajtása
INT 4Bh - 5Bh Fenntartott
INT 5Ch NETBIOS
INT 5Dh - 5Bh Fenntartott
INT 60h - 66h Felhasználói megszakítás
INT 67h Expanded memória kezelése
INT 68h APPC/PC
INT 69h - 6Bh Fenntartott
INT 6Ch DOS 3.2 valós idejű óra
INT 6Dh VGA bios bővítésre fenntartott
INT 6Eh - 6Fh Fenntartott
INT 70h - 7Eh XT: Fenntartott
INT 70h AT: IRQ08 � Valós idejű óra megszakítása
INT 71h AT: IRQ09 � Hardver megszakítása átir. INT 0A-ra
INT 72h AT: IRQ10 - Hardver megszakítás
INT 73h AT: IRQ11 - Hardver megszakítás
INT 74h AT: IRQ12 - Hardver megszakítás
INT 75h AT: IRQ13 - Koprocesszor megszakítás átir. INT 02-re
INT 76h AT: IRQ14 - Merev lemezes egység megszakítása
INT 77h AT: IRQ15 � Hardver megszakítás
INT 78h - 79h Fenntartott
INT 7Ah NOVELL
INT 7Bh - 7Eh Fenntartott
INT 7Fh IBM 8514/A megjelenítő kezelése
INT 80h - F0h ROM BASIC számára foglalt
INT 80h  Sound Blaster kártyák kezelése
INT F1h � FFh Felhasználói megszakítás
Forrás: Abonyi Zsolt: PC hardver kézikönyv. Budapest, 1996., 3-16. o.

A program és a BIOS közötti adatátvitel a processzor regisztereinek segítségével

történik. Az alapvető szolgáltatások és a periféria kezelő rutinok általában többcélúak.
A lehetőségek közül a kívántat az AH regiszter értéke választja ki. A parancs
értelmezéséhez szükséges további bemenő paramétereket a processzor regiszterei
tartalmazzák. A rutinok (az AH és a FLAG regiszter kivételével) minden regiszter
tartalmát megőrzik. A kimeneti adatok szintén a processzor regisztereiben találhatók.
 

1.3. BIOS változatok

A különböző PC kompatibilis számítógépgyártó cégek többféle BIOS programot

használnak fel. A három legismertebb változat az AMI, az AWARD és a PHOENIX
BIOS. Mind a három változat egységes az alapvető periféria kezelés programjainak
hívása, paraméterezése szempontjából, eltérés csak a lemezmeghajtó típusok, memória
transzformáció, időzítések megadása és néhány felhasználói kényelmi, biztonsági
funkció megvalósításában van.

A három közül kiemelkedik az AMI BIOS (American Megatrend Inc) változat a

felhasználó által megadható paraméterű winchesterek kezelésével, a memória
címtranszformálás lehetőségével, kényelmi és biztonsági funkcióival. Lehetőség van
46 féle beépített, és egy a felhasználó által megadott paraméterű merev lemezes
meghajtó kezelésére. Amennyiben két meghajtó van a gépben, lehetőség van arra,
hogy ezek eltérő paraméterű, a felhasználó által definiált típusok legyenek. Ez a
nagykapacitású, modern winchesterek alkalmazását nagyon megkönnyíti. Gyorsabb
gépeken a lassú ROM területeket úgynevezett árnyék RAM felületre lehet másolni,
így a ROM-ban tárolt programrészletek futási sebessége megnövelhető. Kényelmi és
adatvédelmi funkciók közül ki kell emelni a rendszertöltési sorrendet és a kulcsszavas
védelem lehetőségét.
 

1.4. A rendszer indításának menete

A tápfeszültség bekapcsolásakor működésbe lép egy önvizsgáló áramkör. Ez az

áramkör megvizsgálja a számítógépen belüli összes feszültséget. Ha azt tapasztalja,
hogy az elektronikus ki és bemenetek rendben vannak, akkor közli az alaplappal, hogy
minden működéshez szükséges feszültséget rendelkezésre tud bocsátani. Ezután az
alaplapon lévő ütemező chip megkapja az indítójelet. Az ütemező chip megszünteti a
processzort törlő reset jelet, ami a számítógép bekapcsolása óta fennállt. A processzor
és vele együtt a hardver működni kezd.

A processzorba beépítették annak a memóriarekesznek a címét, amelyből bekapcsolás

után az első az első utasítást be kell olvasni. Az induló memóriarekeszben egy
ugróutasítás van, amely a ROM-BIOS kezdetére állítja azt a mutatót, amely a
következő végrehajtandó utasítás címét jelzi.

A ROM BIOS az FFFFFh és az E0000h címek közötti területen fekszik (a 27512-es

ROM/EPROM-ot véve alapul). A BIOS elsőként egy bizonyos jelzőt vizsgál,
amelyből megállapítja, hogy az indítás valódi, vagy csak egyszerű "melegindítás"
(Ctrl+Alt+Del) volt e. Valódi indítás esetén a számítógép lefuttat egy diagnosztikai
programot, mellyel ellenőrzi, hogy a rendszer elemei működőképesek e
(melegindításkor ez elmarad). A diagnosztikai programot a BIOS chip tartalmazza.

Az inicializálás során a RAM-ba töltődik a már említett megszakítástáblázat. A

bekapcsolás és inicializálás utolsó lépéseként a BIOS-ROM aktivizálja a 19h
megszakítást, ami betölti az operációs rendszert (erre mondja a számítástechnikai
szakzsargon, hogy a gép boot-ol).
 
 
 

2. Megszakítások
o 2.1. A megszakításokról általában
o 2.2. A 8259A megszakításvezérlő
o 2.3. Megszakításkezelés a PCI PC-kben
o

2.1. A megszakításokról általában

A számítógép nagyon sok mindent kezel, intéz szinte egy időben. Ezért a
megszakításokra nagyon nagy szükség van, hiszen ha nem lennének, akkor a
processzornak állandóan várakozó ciklusban kellene működnie és ez hatalmas pazarlás
lenne. A megszakításoknál (interrupt) a processzor félbehagyja éppen folyó munkáját,
és elvégzi a megszakításból következő műveleteket, majd visszatér az eredeti
programhoz és ott folytatja ahol abbahagyta. Ahhoz hogy ezt meg tudja tenni, a
processzornak tudnia kell, hogy hol hagyta abba a munkát. Erre szolgál az úgynevezett
veremtár (stack). A veremtár egy olyan tárolóhely, amelybe "felülről" lehet pakolni, s
amit újonnan beteszünk, az mindig az utoljára betett adat fölé kerül. Az adatok
kivétele a veremtárból ezzel fordított sorrendben történik, tehát először azt vehetjük ki,
amit utoljára beraktunk.

A PC-kben kétféle megszakítás van, az egyik a hardvermegszakítás, a másik a

szoftvermegszakítás. A hardvermegszakítások a különböző hardverelemekhez vannak
 rendelve. (Ld. Táblázat)
 
 

2. táblázat: Hardver megszakítások

Kérés Funkció (PC,XT) Funkció (AT) Megjegyzés

IRQ0 Időzítő Időzítő Alaplapon
IRQ1 Billentyűzet Billentyűzet Alaplapon
IRQ2 Megjelenítő Kaszkádosítás Buszra kivezetett
IRQ3 2. soros port 2. soros port Buszra kivezetett
IRQ4 1. soros port 1. soros port Buszra kivezetett
IRQ5 Winchester 2. párhuzamos ill. Buszra kivezetett
IRQ6 1. floppy illesztő 1. floppy illesztő Buszra kivezetett
IRQ7 1. párhuzamos ill. 1. párhuzamos ill. Buszra kivezetett
IRQ8 Nincs kiépítve Valós idejű óra Alaplapon
IRQ9 Nincs kiépítve IRQ9, EGA/VGA Buszra kivezetett
IRQ10 Nincs kiépítve IRQ 10 Buszra kivezetett
IRQ11 Nincs kiépítve IRQ 11 Buszra kivezetett
IRQ12 Nincs kiépítve IRQ 12, Egér(busz) Buszra kivezetett
IRQ13 Nincs kiépítve Kooprocesszor Alaplapon
IRQ14 Nincs kiépítve Merev lemezes ill. Buszra kivezetett
IRQ15 Nincs kiépítve IRQ 15 Buszra kivezetett
Forrás: Abonyi, 1996., 19-20. o.

Ha egy hardverelem megszakítást kér, akkor a futó program végrehajtása abbamarad.,

a processzor a megszakításvektor megfelelő helyéről keresi a megszakítási rutin címét,
majd végrehajtja azt. A szoftvermegszakítást a BIOS vagy a DOS váltja ki és nem a
különböző hardverelemek, hanem bizonyos funkciók.

A megszakításoknak előre meghatározott prioritása van, legnagyobb a prioritása a nem

maszkolható megszakításoknak, az NMI-nek (Non Maskable Interrupt). A nem
maszkolható azt jelenti, hogy nem lehet a megszakítás végrehajtását letiltani (ilyen
például a memóriában fellépő paritáshiba). A maszkolható (letiltható) megszakítások
sorrendjében első az időzítő (timer), az utolsó pedig a párhuzamos port.
 
 

2.2. A 8259A megszakításvezérlő

 
 3. Ábra: A 8259A megszakításvezérlő elvi felépítése

Forrás: Sághi 1996., 42. o.

Az IRQ0-IRQ7 bemeneteken a különböző hardverelemek kérnek megszakítást, felfutó

éllel való vezérléssel. (Ez azt jelenti, hogy a vezérlés a 0-ról 1-re való átmenettel
történik). Ez problémát okozhat, hiszen például egy üzemzavar megszakítást válthat
ki, s emellett két megszakítás együttesen, egy időben lép fel, akkor nem érzékel két
különböző megszakítást. Ezért vezették be (például az EISA-nál) az élvezérlés helyett
a szintvezérlést. (Ez azt jelenti, hogy a jel 1 vagy 0 szintje jelzi a kérést). Ezzel
lehetővé vált, hogy több perifériaelem egy megszakításon osztozzon (Shared
Interrupt).

A bejövő megszakításkérések a megszakításkérés regiszterben (Interrupt Request

Register) tárolódnak, melyet a vezérlő összehasonlít a maszkregiszterrel (Interrupt
Mask Register). Ha a fellépő megszakítás a maszkregiszterben nincs a megfelelő bit 1-
re állításával maszkolva, akkor a kérést ezután a prioritás érzékelő (Priority Resolver)
vizsgálja meg. A megszakítást ezt követően a prioritásnak megfelelően hajtja végre a
gép. Ha egy megszakítás végrehajtható, akkor azt az INT vezetéken közli a vezérlő
processzorral, a processzor pedig a /INTA vezetéken két impulzussal igazolja vissza,
hogy kész a kérés fogadására. Az első impulzussal rögzíti a megszakításkérő regiszter
állapotát, ezzel tiltja egy új megszakításkérés végrehajtását, az aktuális megszakítást
pedig a megszakítás-kiszolgálás regiszterben (Interrupt Service Register) tárolja. A
második impulzusra adja be a vezérlő a processzornak az aktuális megszakításhoz
tartozó vektor címét. A RAM-ban lévő megszakítás-táblázatból a processzor kikeresi a
megszakítás címét és végrehajtja azt.
 

2.3. Megszakításkezelés a PCI PC-kben

A PCI PC-knél a megszakítások beállítása bonyolultabb az előbb megismertnél. A PCI

(Peripherial Component Interconnect) alaplapokon az ISA bővítőhelyek mellett
található (általában három) úgynevezett PCI-slot (masterslot). Ezekre speciális PCI
kártyák illeszthetők (például SCSI vezérlő), amelyek képesek önállóan adatátviteleket
végrehajtani, s ezzel a processzort tehermentesítik, tehát végeredményben a PC
teljesítményét növelik. Ezek a megszakítások mind a PCI, mind az ISA kártyák által
 használhatók. Azért, hogy megkülönböztethető legyen az ISA megszakításokat IRQ, a
PCI-ket INT betűkkel rövidítik.

A PCI négy új megszakítást definiál (INTA, INTB, INTC, INTD), s a PCI bővítőhely,
illetve bővítőkártya csak ezek közül választhat. A választást az alaplapon és a
bővítőkártyán is átkötésekkel végzik (fontos, hogy a kártyán és az alaplapon is a
beállítások megegyezzenek). Sokszor nem elég csak átkötésekkel beállítani, hanem
néha a BIOS setupjában is el kell végezni a megfelelő beállításokat. Ha egy PCI
bővítőhelyre nem teszünk kártyát, akkor természetesen nincs szükség arra, hogy
megszakítást rendeljünk hozzá.
 
 
 

3. DMA, közvetlen memória hozzáférés

 

o 3.1. A DMA-ról általában

o 3.2. A 8237-es DMA vezérlő

3.1. A DMA-ról általában

A DMA (Direct Memory Access) egy speciális elem a PC-ben, amely a tároló és a
perifériák közti gyors adatátvitelt szolgálja. Ilyenkor nem a processzor, hanem a DMA
vezérlő tartja a kezében az adat-, cím-, és vezérlővezetékeket. Az eredeti PC-ben egy
darab Intel 8237 típusú elem látta el ezt a feladatot, az AT-ben már két ilyen vezérlő
volt, amellyel 4-ről 7-re nőtt a kezelhető csatornák száma. Az első vezérlőt Mater-nek
(mester), a másodikat Slave-nek (szolga) nevezzük. A DMA vezérlőben 64 Kbyte
nagyságú adatokat lehet mozgatni. Az adatmozgás sebessége körülbelül hatszor
akkora, mintha a processzor végezné a műveletet.
 

3. táblázat: DMA csatornák

Csatorna Funkció (PC,XT) Funkció (AT) Megjegyzés

DRQ0 Frissítés DRQ 0 Alaplapon
DRQ1 DRQ 1 DRQ 1 Buszra kivezetett
DRQ2 1. Floppy illesztő 1. Floppy illesztő Buszra kivezetett
DRQ3 DRQ 3 DRQ 3 Buszra kivezetett
DRQ4 Nincs kiépítve Kaszkádosítás Alaplapon
DRQ5 Nincs kiépítve DRQ 5 Buszra kivezetett
DRQ6 Nincs kiépítve DRQ 6 Buszra kivezetett
DRQ7 Nincs kiépítve DRQ 7 Buszra kivezetett
Abonyi: 1996., 20-21. o.

A PC-kben általában az 1-es csatorna kivételével minden csatorna foglalt. Az 1-es az

SDLC-vel (Synchronous Data Link Card), a csatorna szinkron adatkapcsolat
kártyájával való kommunikálásra szolgálhat. A 0. DMA csatorna a dinamikus RAM
frissítésére szolgál. A memóriából a floppy vagy a merevlemez felé, illetve azoktól a
memória felé történő adatátvitelkor a 2-es vagy a 3-mas csatornát használják. Az AT-
nál a memória frissítés nem a DMA vezérlővel van megoldva. Az 5-7. csatornákon
128 Kbyte-os blokkokban 16 bites adatátvitelre van lehetőség, amit a 16 bites
bővítőkártyák használnak ki, ezzel egy gyors adatátviteli út áll rendelkezésre.
 

3.2. A 8237-es DMA vezérlő

 
 

4. ábra: A 8237-es DMA vezérlő felépítése

Sághi, 1996., 53. O.

A DMA átvitel kérelmezését a perifériák kezdeményezik, a DREQ (DMA REQUEST)

vezetéken egy magas szintű jel adásával. Ez a jel egy új adat megjelenéséről informál.
Csak úgy, mint a megszakításoknál, a csatornáknak itt is prioritása van. A feldolgozás
a legnagyobb prioritásúval kezdődik. A vezérlő a HLQ (Hold Request) vezetéken jelzi
a processzornak a kérést, hogy az éppen folyó sínművelet végrehajtása után adja át az
adat-, a cím- és a vezérlőbusz irányítását a DMA vezérlőnek. Ekkor a processzor a
kimeneteit nagy ellenállású állapotba (Tri-State) kapcsolja, és ezt a HLDA (Hold
Acknowledge), nyugtázás jel segítségével közli a vezérlővel.

A DMA vezérlő csak egy címet tesz ki a címvezetékre és aktivizálja a /MEMW

(Memory Write), memóriaírás és a /IOR (I/O Read), perifériaolvasás jelet. Ha ez
megtörtént akkor a DACK (DMA Acknowledge) vonalon a 8237A nyugtázó jelet küld
az I/O eszköz számára, melynek hatására az az adatokat a kiválasztott memória
rekeszbe írhatja. A címregisztert megfelelő programozással inkrementálni kell, a
számlálóregisztert pedig dekrementálni. A kiírás a perifériába ugyanezen az elven
történik, csak meg kell cserélni a megfelelő vezérlőjeleket.

A DMA vezérlővel maximum 64 Kbyte méretű adatblokkot lehet mozgatni, melynek

az az oka, hogy csak 16 bites regiszterrel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy önmagában
nem képes kihasználni a rendelkezésre álló címtartományt. Annak érdekében, hogy a
lehetséges maximális memóriát mégis meg lehessen címezni egy úgynevezett DMA
lapregisztert (DMA Page Register) használnak. A lapregiszter 8 címbitje és a 8237A
által szolgáltatott 16 címbit elérhetővé teszi a teljes címtartományt. Ennek nagy a
jelentősége, hiszen így a CPU valós módjában is kezelhetők a DMA-n keresztül az 1
Mbyte feletti memória kiterjesztések.

Minden DMA csatornához tartozik egy 6 bites üzemmód utasításszó és négy db, 16
bites regiszter. A regiszterek a pillanatnyi címet és a pillanatnyi DMA ciklusszámot,
valamint a kezdőcímet és a megkívánt ciklusszámot (az átviendő byte-ok számát)
tartalmazzák. A DMA működés megkezdése előtt a kezdőcím regisztert és a
ciklusszám regisztert az inicializáló program feltölti a szükséges értékekkel. Ezek az
értékek automatikusan átíródnak a pillanatnyi címet és a pillanatnyi ciklusszámot
tároló regiszterbe is.

Ahogy a működés kezdetét veszi minden byte átvitele után a pillanatnyi cím értéke
eggyel megnő vagy csökken, attól függően, hogy az aktuális csatornára vonatkozó
üzemmód utasítás 5. bitje 0 vagy 1. A pillanatnyi ciklusszám értéke pedig eggyel
csökken. Az átvitelek mindaddig folytatódnak, amíg a pillanatnyi ciklusszám regiszter
értéke 0-ra nem csökken (terminal count), vagy míg az EOP (End Of Process),
folyamat vége vonalon egy külső eszköz a működést meg nem szünteti.

Az EOP jel kétirányú, egyrészt a DMA folyamat megvalósítására szolgál, másrészt

belső számláló ad rajta impulzust olyankor, amikor a beprogramozott byte
mennyiséget már átvitte a vezérlő. Az EOP jelet a perifériacsatlakozóknak a T/C
(Terminal Count), átvitelvég jele állítja elő.

A DMA átvitel a következő 4 üzemmódban történik:

Single Transfer Mode: Az adatokat egyenként viszi át.

Block Transfer Mode: Az adatokat blokkonként viszi át.

Demand Transfer Mode: Az adatátvitel addig tart, amíg a kérés a megfelelő DRQ jel
visszavonásával meg nem szűnik, az EOP jel 0-ra nem vált, vagyis a számláló át nem
fordul, vagy nem érkezik egy magasabb prioritású kérés.

Cascade Mode: Ez a mód a második DMA vezérlővel való kapcsolathoz szükséges.

 
 
 

4. Az óra áramkör
Az eredeti IBM PC-ben nem volt óra. Ennek a problémának a kiküszöbölésére egy
bővítőkártyára volt szükség. Elsőként az AT számítógépeknél jelent meg
szériatartozékként a valós idejű óra, s ezzel egy helyen helyezték el a konfigurációs
egységeket is a RAM-ban, amely így a gép kikapcsolása után sem veszíti el tartalmát.
Az órát és a RAM-ot a gép kikapcsolása után egy akkumulátor táplálja (bekapcsolt
állapotban az akkumulátor töltődik), ezért szükség van még egy olyan áramköri
elemre, mely az óra ütemezését látja el, s olyan elemekre melyeknek az akkumulátor
töltése a feladata. A technika fejlődése lehetővé tette, hogy elkerüljék ezeknek a
kiegészítő áramköri elemeknek a beépítését, mégpedig úgy, hogy egy új tokot raktak a
PC-kbe, mely ugyanazt a funkciót látta el, de többé nem volt szükség a külső
elemekre. Amennyiben a számítógép nem tartalmazza a konfigurációs adatokat, akkor
ennek nagy valószínűséggel az akkumulátor lemerülése az oka. Ennek ellenőrzése
könnyen megoldható egy feszültségmérővel. A memóriának minimum 3 Volt kell
ahhoz, hogy ne veszítse el az adatokat.
 
 

5. Az időzítő és a számláló egység (8253/8254)

 

o 5.1. A timer/counter
o 5.2. A vezérlőregiszter
o 5.3. A 8253/8254 üzemmódjai

5.1. A timer/counter

A 8253-as tok egy programozható timer/counter (időzítő/számláló), melynek angolul

PIT-nek (Programmable Internal Time - programozható időszámláló) neveznek. Ez az
elem látja el a PC-ben a rendszeróra, a hanggenerálás és a dinamikus RAM megfelelő
időközönkénti frissítésének feladatát. A 8254 az előddel teljesen kompatibilis, de
továbbfejlesztett változat (míg a 8253-as 2.6MHz-es, addig a 8254-es már 10MHz-es
órajellel képes működni).

A PIT három, egymástól független 16 bites számlálót tartalmaz, amelyeknek saját

Gate (kapu) jelelik, órajelük és kimenetük van.

A 0 sorszámú számlálót (Counter 0) az időzítő megszakításhoz (IRQ 0) használják és

a PC-ben a szoftverórát szolgálja. A dinamikus RAM felfrissítésére használatos az 1-
es számláló (Counter 1), amely minden 15s-ban indít egy frissítési ciklust. A 2-es
számláló (Counter 2) pedig a hangszórót vezérli, de ellentétben az előző kettővel ez
más célokra is használható. (Lásd az 5.3.-as pontot).
 
 5. ábra: A 8253/54-es számláló belső kapcsolása

Sághi, 1996., 63. O.

4. táblázat: Az időzítő áramkör I/O elérési címei

I/O cím Jelentés Használat

40h Counter 0 IRQ0 kiváltása
41h Counter 1 RAM frissítés vezérlése
42h Counter 2 Hanggenerálás
43h Counter Word Register Vezérlőregiszter
Sághi Balázs: Alaplapok, sínrendszerek, konfigurálás. Budapest, 1996., 64. o.

A számlálóállások az első három regiszter segítségével írhatók/olvashatók, a

címzéshez az A0 és az A1 címvezetékek szükségesek. Az írás és az olvasás a /WR
illetve a /RD jelekkel vezérelhető. Az egész tokot a /CS jel alacsony szintre állításával
lehet aktivizálni. Ezt a jelet a címdekódoló kapcsoló generálja. A D0-D7 adatjelek
közvetlenül, adatsínnel vannak összekötve a számlálókkal. Az adatpuffer (Data Bus
Buffer) a /CS jellel nagy ellenállású állapotba (Tri State) kapcsolható. A számlálókat a
megfelelő Gate bemeneten lehet elindítani, vagy megállítani. Az órajelet a tok a CLK
vezetéken kapja. Az OUT kimeneten akkor jelenik meg a jel, ha a számláló a 0 értékre
csökken.
 

5.2. A vezérlőregiszter

A vezérlőregiszterrel (Control Word Register) lehet a számláló működési módját

beállítani, és az aktív számlálót meghatározni. A regiszterrel nem lehet olvasni. Az
SC0 és az SC1 bitekkel lehetséges a kiválasztott számláló beállítása. A működési
módot az M0-M2 biteken lehet rögzíteni. A BCD bit 1 állása estén BCD kódban
számlál a számláló, 0 érték esetén 16 bites bináris számlálóként működik.
 
5.3. A 8253/8254 üzemmódjai

A Counter 2 számlálót a felhasználó hat féle üzemmódban alkalmazhatja, melyek a

következők:

MODE 0: Megszakítás a számláló nullátmenetekor.

Ebben az üzemmódban a számláló kimenete (Output Interrupt) a vezérlő byte (Control

Word) megszerzése után alacsony állapotba kerül. A számlálás a számláló
kezdőértékének beírása után kezdődik, és a CLK bemenetre adott órajel szerinti
ütemben zajlik. A kimenet akkor vált 1-re, amikor a számláló elérte a 0 értéket, és
mindaddig magas marad, amíg új számlálóértéket nem adnak meg. A számlálást meg
lehet szakítani a Gate bemenet 0-ra állításával. Amennyiben a Gate ismét magas lesz,
a számlálás tovább folytatódik.

MODE 1: Újraindítható monostabil multivibrátor.

A kimenet kezdetben magas s a számlálás a Gate bemenet (Trigger) felfutó élére

kezdődik, s ekkor a kimenet lemegy alacsonyra. A számláló a 0 elérésekor adja újra az
1 jelet a kimeneten. Ez a működés az úgynevezett monostabil multivibrátornak felel
meg. A Gate felfutó élével a kezdeti számlálóértéket lehet visszaállítani, és a
számlálást újra kezdeni. Ha a Gate impulzust azelőtt kapja meg, hogy a számláló 0-ra
érne, akkor a számlálás ismét előröl kezdődik.

MODE 2: Frekvenciaosztó.

A számláló ebben az esetben úgy működik, hogy a CLK-jel frekvenciáját osztja,

általunk programozható mértékben. A kimeneti jel utolsó periódusa alacsony. A
következő alacsony periódusú jelig eltelt periódusok számát lehet beállítani a kezdeti
számlálóértékkel. Ha ezt az értéket két periódus között írjuk be újonnan, akkor az csak
a következő periódustól lesz érvényes, Nullátmenetkor a számláló automatikusan újra
indul. A Gate-tel (Reset) a számláló szinkronizációját lehet elvégezni. A Gate lefutó
élére a számlálás megszakad, majd a felfutó élre a beállított periódussal kezdődik el a
számlálás.

MODE 3: Frekvenciaosztó szimmetrikus félperiódusokkal.

Ez az üzemmód nagyon hasonló az előző, MODE 2-es frekvenciaosztóhoz, azzal a

különbséggel, hogy a megadott periódus felében magas, másik felében alacsony lesz a
kimenő jel szintje. Tehát a bemenet addig marad magas, amíg el nem számol a
beállított feléig, onnantól alacsony lesz a kimenet. Amennyiben páratlan számú
periódust állítunk be, akkor egyetlen periódussal hosszabb lesz a magas szint. Az új
ciklus automatikusan indul.

MODE 4: Szoftvervezérelt indítóimpulzus.

A számlálás a kezdeti érték beírása után kezdődik. A kimenet magasan áll. Akkor lesz
egy órajel-periódusra alacsony, ha a számláló eléri a 0-t. A ciklus nem kezdődik
automatikusan újra, hanem új értéket kell beírni. Ha a Gate 0-ra esik, akkor a
számlálás félbeszakad, s a Gate=1-re folytatódik. A számlálás alatt is lehet új értéket
beírni, amely a következő óraimpulzustól lesz aktív.

MODE 5: Hardvervezérelt indítóimpulzus.

Ez az üzemmód megfelel a MODE 4-es üzemmódnak, azzal a különbséggel, hogy a

számlálás a Gate felfutó élére kezdődik. A Gate felfutó élére a számlálás mindig újra
indítható.
 
 
 

6. A 8255-ös PIO port

 

5. ábra: A 8255-ös PIO port felépítése

Forrás: Sághi, 1996., 71. o.

A 8255-ös chip csak a 8088 és a 8086-os alaplapokon található meg. Azoknál ez az

áramkör felelt meg a DIP kapcsolók beolvasásáért és a billentyűzettel való
kommunikációért. A 80286-os processzoroktól kezdve már mikrovezérlő szolgálja ki
a billentyűzetet, a konfiguráció pedig CMOS-RAM-ban van tárolva. Ennek ellenére
érdemes vele foglalkozni, hiszen sok más helyen is használják, valamint ez az
alapvető eleme minden párhuzamos adatátvitelnek. A 8255A verzió 4MHz-es órajellel
működött, a 8255-2 változat már képes 8MHz-en is dolgozni. Az áramkörnek létezik
CMOS verziója is, amelynek alacsony a fogyasztása. A 8255-ben 24 TTL ki- és
bemenet áll rendelkezésre. Ezek a vezetékek három részre vannak osztva, melyeket A,
 B és C portoknak neveznek, s mindegyik csoport külön címmel rendelkezik. A portok
funkcióját a felhasználó választja meg vezérlőregiszter (Control Word Register)
segítségével.

Mode 0: Az A és B portok egyenként 8 bites be- vagy kimenetek lehetnek, a C port

pedig még fel van osztva két 4 bites részre, amelyek szintén be- és kimenetekként is
programozhatók. A kimenetek egy átmeneti tárolóban őrződnek (latch) , de a
bemeneteknél nincs ilyen.

Mode 1: Az A és B port itt is be- vagy kimenetként programozható, mint a Mode 0-

nál, a C port pedig három-három handshake vezetéket, és 1-1 megszakításjelet
tartalmaz. A handshake kapcsolattal az adatátvitel biztonságát javítják. Például
ellenőrizhető, hogy az adott periféria megkapta-e az adatot.

Mode 2: Az A port kétirányú buszként működik, 5 handshake vezetékkel, melyek a C

portban vannak. A C port maradék három vezetéke univerzálisan felhasználható
bármely I/O alkalmazásra, vagy szintén handshake vezetékek lehetnek a B port
számára, ha az 1-es módban működik. A B port tetszőleges I/O feladatokra
alkalmazható.

A 8255-ben négy belső regiszter található, melyek közül három beírható és

kiválasztható, egy pedig csak beírható. A vezetékeket az A1 és A0 áramvonalak
választják ki.
 

4. táblázat: A PIO port lábkiosztása

Láb jele Funkció Megjegyzés

A0 és A1 Címvezetékek
/CS Chip Select /CS=0 esetén van a tok aktivizálva. A jelet egy
címdekódoló állítja elő
D0-D7 Adatvezetékek Az áramkör és az adatbusz összekötésére
GND Földelés
PA0-PA7 A port
PB0-PB7 B port
PC0-PC7 C port
Reset Törlés A resetre adott logikai 1 törli az összes 

adatot és a vezérlőregisztert
/RD Olvasás /RD=0 jelzi, hogy a 8255�től áramlik adat

a processzor felé
VCC Tápfesz (5V)
/WR Írás /WR=0 jelzi, hogy a processzor küld adatot
 a 8255-nek
Sághi: 1996., 72. o.
 

7. A billentyűzetkezelő

A 80286-ostól kezdve a billentyűzet tesztelésének feladatát egy mikrovezérlő (8042) látja el.
A mikrokontrollernek saját processzora, memóriája van, a program pedig ROM-ba van
égetve, tehát nem lehet megváltoztatni. A mikrovezérlő használatával lehetőség nyílt a
billentyűzet irányába való adatátvitelre, és ezzel együtt a billentyűzet programozására,
továbbá ez a vezérlő végzi a kulcs-zár ellenőrzését, beolvasását, valamint a videokártya
típusának beolvasását is. A 8042 interface vezérlőn keresztül tehát adatok is küldhetők a
billentyűzet részére. Ekkor a program először megvizsgálja a státusz regiszter kiolvasásával,
hogy a bemeneti puffer készen áll e az adatfogadásra, majd ha ez a feltétel teljesül, beírja a
pufferbe a kiküldendő információt. A pufferből a billentyűzethez kiküldött soros adatok
automatikusan páratlan paritásbittel egészítődnek ki. Az interface-től a billentyűzet felé
történő adatforgalom esetén is szükséges az adatok nyugtázása. A program nem küldhet addig
újabb adatbyte-ot, amíg nem kap visszajelzést, hogy az előző byte már a billentyűzethez
került. Az output-buffer-full (kimenetpuffer megtelt) vonal (IRQ1) mind az adást, mind a
vételt kezelő rutinokhoz használható.

Fontos feladata még a vezérlőnek az úgynevezett Gate A20 átkapcsolás. A 8088/8086-os PC-
kben A0-A19-ig számozták a 20 címvezetéket, amelyek segítségével 1 Mbyte tár volt
megcímezhető. A címzés szegmensofszet címzéssel van megoldva, ami azt jelenti, hogy a
címet úgy képzik, hogy az ofszetcímhez 4 bittel eltolva hozzáadjuk a szegmenscímet. Ez az
eltolás 16-tal való szorzást jelent. A 80286-os processzorban 24 címvezeték van. A
programok, melyek az AT-n és XT-n is ugyanúgy futnak a címeket ugyanúgy állítják elő, de
hardverben ez másként jelentkezik a plusz 4 címvezeték miatt, amely a 16 Mbyte
címzéslehetőségre szolgál. Ennek a problémának a megoldására a 8042-vel egybeépítettek
egy kapcsolót. A vezérlő egy kimenetét és az A20 címvezetéket egy AND kapuba vezetik így
a mikrokontroller megfelelő programozásával az A20 jelet maszkolni lehet valós módban.
Valós (real) módban tehát ugyanúgy működik, mintha 20 címvezeték volna, s így
kompatibilis lesz a 8088/8086-ossal. Védett módban ezt a maszkolást ki lehet kapcsolni, így
felszabadítva az A20-as címvezetéket. Ez az átkapcsolás viszonylag lassú, ezért a későbbi,
fejlettebb gépeken az átkapcsolást külön elemmel végzik, melynek nem olyan nagy a
késleltetése. Ezt az átkapcsolást Fast A20-Control-nak nevezik. Néha ez az átkapcsoló nem
működik tökéletesen, ez elsősorban akkor gond, ha olyan operációs rendszert használunk,
amely védett üzemmódban dolgozik. (Alaplap vásárlásakor ezért érdemes figyelni az
átkapcsolás működőképességét).
 

8. Az írható és olvasható memória (RAM)

 8.1. Dinamikus RAM (DRAM)

o 8.1.1. Gyors lapozású memória (FPRAM)
o 8.1.2. Kiterjesztett adat kimenetű RAM (EDORAM)
o 8.1.3. Szinkron DRAM (SDRAM)
  8.2. A Statikus RAM (SRAM)
o 8.2.1. Aszinkron SRAM
o 8.2.2. Szinkron SRAM
 8.3. Video RAM (VRAM)

A számítógépek az adatok és programok átmeneti tárolására memóriát használnak, mely a

programok által egyaránt írható és olvasható. Az írható-olvasható memória céljára általában
RAM-ot (Random Access Memory, véletlen hozzáférésű memória) használnak.
 

8.1. Dinamikus RAM (DRAM)

A RAM-nak sokféle típusa van. A legegyszerűbb a dinamikus RAM (Dinamyc Random

Access Memory). A fejlettebb memóriatípusok is a DRAM-ra épülnek, annak tovább-
bővítései. A PC-k digitális működésűek, azaz bináris számrendszerben dolgoznak. Minden
számjegynek egy bit tárolási helyre van szüksége. Egy tipikus DRAM egy bitet olyan
memóriacellában tárol, mely két elemből, egy speciális tranzisztorból, az úgynevezett FET-
ből (Field Effect Transistor, térvezérlésű tranzisztor) és egy kondenzátorból áll. A FET
tranzisztor olyan térvezérlésű elem, mely a bemenetére adott feszültségtől függően vagy
kinyit, vagy lezár. Amennyiben a vezérlő elektródára (Gate) pozitív töltéseket viszünk, akkor
a tranzisztor zár, tehát el tudnak jutni az elektronok a forrástól (Source) a nyelőre (Drain), ha
negatívakat akkor a tranzisztor nyit, s így az elektronok tudnak a forrás és a nyelő elektróda
között áramolni. Azáltal, hogy változtatjuk a feszültséget a vezérelni tudjuk az elektronok
áramlását. Az ilyen típusú FET-eket n-csatornás , az ezzel ellentétesen működőket pedig p-
csatornás FET-eknek nevezzük.

Egy egycellás DRAM egy bitet képes tárolni. A bit értéke 1, ha van és 0, ha nincs töltés a
kondenzátorban. Egy bit kiolvasása kétlépcsős folyamat. Először egy előtöltő áramkör feltölti
a bitvonalakat egy vonatkoztatási feszültségre (ez általában 2.5 Volt), ezután a szóvonal
aktivizálódik, lezárja a tranzisztort, melynek során a kondenzátor rákapcsolódik az egyik
bitvonalra. Ha a kondenzátor töltve volt, akkor annak a bitvonalnak, melyre a kondenzátor
kapcsolódik, a feszültsége enyhén nő, a másiké viszont változatlan marad. Ez a pozitív
feszültségkülönbség a kimeneti oldalon 1-est eredményez. Ha a kondenzátor nincs feltöltve,
akkor a bitvonal feszültsége csökken. Ez negatív feszültségkülönbséget hoz létre a két
bitvonal között és 0-t a kimeneti oldalon. A memória beírása az olvasással ellentétes folyamat.
Ahhoz, hogy a memóriacellába 1-est írjunk, a számítógép feszültséget ad a bemeneti vonalra,
hogy feltöltse azt a bitvonalat, melyhez a tranzisztor van kötve és aktivizálja a szóvonalat.
Ezáltal a kondenzátor rákapcsolódik a bitvonalra s mivel ez a kivezetése nagyobb feszültségre
került, mint a föld felöli, ezért töltődni kezd. A 0 beírásának folyamata hasonló az 1-eséhez,
ebben az esetben azonban megszűnik a feszültség a bemeneti oldalon, miközben a szóvonal
még aktív. Ennek eredményeként a kondenzátor töltése elfolyik a föld felé.

A kondenzátorban való tárolás azonban felvet egy problémát, mégpedig, hogy az adatok
kiolvasása megsemmisíti az adatokat. Ennek az az oka, hogy a számítógép csak úgy tudja
kiolvasni a kondenzátorban tárolt információt, hogy kisüti azt egy bitvonalra. Ha a
kondenzátor a kisütés előtt fel volt töltve, akkor a kiolvasás után ki lesz sütve. Ezért a DRAM
áramköröket úgy tervezik, hogy amikor a gép a kondenzátorból 1-et olvasott ki, azonnal újra
fel is tölti.
A DRAM-oknak van egy nagyon hátrányos tulajdonságuk. Egy kondenzátor sem tudja a
végtelenségig megőrizni a benne tárolt töltéseket. Ennek hossza a kondenzátor kapacitásától
függ. A DRAM-ban olyan kicsi a kondenzátor értéke, hogy a másodperc töredéke alatt
elveszti a benne tárolt töltéseket. Ennek kivédése érdekében a DRAM cellát fel kell frissíteni
néhány ezred másodpercenként, különben az eltárolt 1-esek 0-vá változnának. Egyik még az
első PC-k idejéből való technika alapján egy rendszeridőzítő és egy DMA csatorna
segítségével periodikusan látszólagos olvasási műveletet hajtanak végre minden egyes DRAM
cellán. Az újabb PC-k már memória-alrendszerekkel oldják meg a frissítést. A mai memóriák
már tartalmaznak egy frissítő áramkört, mellyel automatikusan, külső vezérlőelem nélkül
tudják felfrissíteni a tartalmukat.

A memóriáknak fontos tulajdonságuk a sebességük, melyet a ciklusidővel jellemzünk. A

működésből adódóan időre van szükség, hogy előtöltsék a bitvonalakat, mielőtt a memóriába
írnának vagy onnan olvasnának. Ezt nevezzük előtöltési időnek. Időre van szükség ahhoz is,
hogy az előtöltés és a szóvonal aktivizálása után az információ megjelenjen a kimeneti
oldalon. Ez a hozzáférési idő. A kettő összege adja a DRAM-ra jellemző ciklusidőt. A
ciklusidőből következik, hogy a DRAM 18 MHz-ig működőképes.

Egy egy bites memóriacellának egyedül nem sok haszna lenne. Egy tipikus DRAM áramkör
ilyen memóriacellák millióit tartalmazza és legalább 1 Mbit tárolására alkalmas. A könnyű
hozzáférés érdekében a memóriacellákat mátrix alakba szervezik. Ahhoz, hogy egy
memóriacellába írni, vagy onnan olvassunk, a memóriavezérlőnek kell szolgáltatnia az
oszlop- és sorcímet. Az egy sorban lévő cellák közös szóvonalat használnak, míg az egy
oszlopban lévők azonos bitvonal-párra csatlakoznak. Minden egyes cellát egy sor- és egy
oszlopcímmel lehet kiválasztani. Ahhoz, hogy egy bitet ki lehessen olvasni, a PC elküld a
memóriavezérlőre egy címet mely azt felbontja egy sor- és egy oszlopcímmé. A
memóriavezérlő egymás után adja át ezt a két címet a memória elemnek. Először a sor-, majd
az oszlopcímek következnek. Ezután sor- és oszlopdekóder aktivizálja a megfelelő vonalakat.
A szóvonal aktivizálása elindít egy olvasási folyamatot az aktuális szó mentén, amely arra
késztet minden egyes memóriacellát, hogy feltöltse azokat a bitvonalakat, melyre csatlakozik.
Az oszlopvonalak aktivizálása fizikai kapcsolatot létesít a memóriacellák és az adatpuffer
között. A folyamat eredményeként megjelenik az információ a kimeneten.

A DRAM-ok 8, 9, 32, 36 bit adatsín szélességgel készülnek. A 9 bites RAM esetében a 8 bit
mellé egy kilencedik bit, az úgynevezett paritásbit kerül, amely megmutatja, hogy a 8 adatbit
közül páros vagy páratlan számú bit tartalmazott 1-est. Ha az adatbitek páratlanul tartalmaztak
1-est és a paritásbit szintén 1 értékű, akkor páros paritásról beszélünk, ha azonban a paritásbit
0, akkor páratlan paritással van dolgunk. A 36 bites memóriamodul szintén paritásos, de itt
minden byte-ra jut egy paritásbit. Ha a memóriavezérlő tudja olvasni a paritásos RAM-ot,
akkor a memóriaműveleteknél megvizsgálja a 9 vagy a 36 bitet és ha az 1-esek száma nem
páros (páros paritás), vagy páratlan (páratlan paritás), akkor hibajel keletkezik, mely
megakadályozza a számítógép elindulását vagy további működését.

Ha a hibát szeretnénk ki is javítani, akkor egy hibajavító áramkört (ECC - Error Correction
Circuit) kell alkalmaznunk. Ez két részre osztja a memóriát, így két bitnyi hiba kijavítására
van lehetőség. Az ECC meglehetősen hatékony, de igen drága is. A 9 és 36 bites
memóriamodulok, melyek valódi paritásgenerátort tartalmaznak, általában már tartalmazzák
az ECC áramkört is.
 
8.1.1. Gyors lapozású memória (FPRAM)

A DRAM működésére nem mondható, hogy gyors lenne, hiszen a sor- és oszlopcímeket csak
párosával adhatjuk ki, ezért a címzés hosszadalmas, s ezen kívűl még folyamatosan frissítésre
is szorul. Ennek ismeretében kidolgoztak egy módszert, mely jelentős sebességnövekedést tett
lehetővé. Az FPRAM (Fast Page RAM), gyors lapozású memóriát jelent. Ez azt használja ki,
hogy egy lapon lévő cellák sorcíme azonos, csak az oszlopcímek változnak. Ha tehát azonos
lapon lévő cellákat szeretnénk elérni, akkor célszerű a sorcímet megtartani és csak az
oszlopcímeket változtatni. Az oszlopcímek kiadása között azonban egy kis időnek el kell
telnie, amely alatt a frissítés elvégezhető. Ezzel a módszerrel mintegy 40%-os
sebességnövekedés érhető el. Az FPRAM modulok 32 vagy 36 bites adatsínnel rendelkeznek.
 
 

8.1.2. Kiterjesztett adat kimenetű RAM (EDORAM)

Ez a memóriatípus elsősorban a Pentiumos gépekben elterjedt, bár már kezdi felváltani az

SDRAM (ld. később). Az EDORAM az FDRAM-hoz képest mintegy 20%-kal, a
hagyományos DRAM-hoz képest pedig körülbelül 60%-kal gyorsítja a memóriaműveleteket.
A DRAM-nak az egyes blokkok kiolvasása között egy várakozási állapotot kell beiktatnia a
memória frissítése céljából. Az EDORAM esetében ez a várakozási állapot kimarad, tehát a
két blokk közvetlenül egymás után kiolvasható. Ez annak köszönhető, hogy az EDORAM-ban
reteszeket, vagy másodlagos memóriákat adnak a meglévő memóriacellákhoz, amelyek addig
tartják stabilan a DRAM-ból kiolvasott információt, amíg azok megbízhatóan elérhetik a
processzort. Ezek a memóriák 50 MHz-es rendszersín sebességig jól kell, hogy működjenek.
Az EDORAM-ok nem csak a nagy sebesség tekintetében jobbak, hanem az áramköri
kiépítésük miatt a fogyasztásuk is jelentősen kevesebb. Az EDORAM nem kompatibilis a
régebbi 386-os és 486-os gépekkel, s 32 és 36 bites adatsínnel rendelkező modulokban
kaphatók.
 

8.1.3. Szinkron DRAM (SDRAM)

A processzorok gyors fejlődése során a rendszersín maximum 50 MHz-es órajele már túl
kevésnek bizonyult, így a számítógépben a teljesítmény legszűkebb keresztmetszetét a
memória jelentette. Ahhoz, hogy ezt az 50 MHz-es határt át lehessen lépni, új memóriára volt
szükség. Az alapgondolat az, hogy a processzor órajelével működjön a memória, így
kiküszöbölhetőek a szinkronizálás hiányából adódó várakozási ciklusok. Ennek az
elgondolásnak a végeredménye a az SDRAM (Synchronous Dinamyc RAM), amely
folyamatosan szorítja ki a piacról az EDORAM-ot. Az SDRAM működése a következő: a
memóriát két területre osztják. A memóriavezérlő miközben az egyik területről olvas vagy ír,
addig a másiknak már átadja a rá vonatkozó memóriacímet. Így mikor az első terület adatai
feldolgozásra kerültek, azonnal rendelkezésre áll a második területben a kiolvasásra szánt
adat, vagy készen áll az adatok beírására. Amíg a második terület adataival foglalkozunk,
addig a memóriavezérlő már az első területre vonatkozó memóriacímet küldi a RAM számára,
így annak van ideje felkészülni az adatátvitelre. Ezzel a módszerrel az SDRAM ciklusideje az
EDORAM ciklusidejének mintegy felére csökkenthető, tehát a maximális működési
frekvencia akár 100MHz is lehet. Ez a memóriatípus azonban már jelentősen bonyolultabb
memóriavezérlőt igényel. Az SDRAM-ok 64 és 72 (paritásos) bites adatsínnel rendelkeznek.
 

8.2. A Statikus RAM (SRAM)

A statikus RAM szintén adatok átmeneti tárolására szolgálnak, ezt azonban alapvetően más
elven teszik, mint a DRAM-ok. A DRAM, mint láttuk apró kondenzátorokban tárolja az
információt. A DRAM-mal szemben az SRAM-ok két állapotú kapcsolóelemek formájában
tárolják az információt. Ezek a kapcsolóelemek áramköri kialakításuk szerint flip-flopok, azaz
olyan áramkörök, melyeknek két stabil állapotuk van.

A flip-flop tehát egy bistabil billenőkör. A tranzisztorok mindegyike fázisfordító

kapcsolásban üzemel. A kettő között közvetlen egyenáramú csatolás található. Ha a Set
(beírás) bemenetre pozitív feszültséget kapcsolunk, akkor a T1 kinyit, tehát a kollektor
feszültsége lecsökken. Emiatt a T2 bázisárama csökken, a tranzisztor elkezd lezárni, tehát nő
a kollektor feszültsége. Ez az R1 ellenálláson visszahat a T1 tranzisztorra, a bázisáram
növekszik. Ennek eredményeként a T1 egyre jobban kinyit, a T2 pedig egyre jobban lezár. Az
állandósult állapot akkor lép fel, ha a T1 teljesen kinyitott és a T2 teljesen lezárt állapotba
kerül. Most már mindegy, hogy az S bemeneten milyen feszültség van, hiszen a T2 lezárt
állapota az R1-en keresztül nyitva tartja T1-et. Az áramkör visszabillenése akkor következik
be, ha az R (Reset,

törlés) bemenetre pozitív feszültséget kapcsolunk. A bemenetek alapján nevezik ezt a tárolót
RS flip-flop-nak. Ha mindkét bemenetre pozitív feszültséget kapcsolunk egyszerre, akkor
mindkét tranzisztor kinyit. Ebben az esetben nem lehet megállapítani, hogy melyik állapotba
billen a tároló. Annak érdekében, hogy ezt a lehetőséget kizárjuk, ki kell egészíteni az
áramkört még egy tranzisztorral.
 

8.2.1. Aszinkron SRAM

Az aszinkron memória arról kapta a nevét, hogy a processzorral nem szinkronban működik.
Ez azt jelenti, hogy a processzornak az olvasás és az írás esetén néha várakoznia kell. Ezeknél
a memóriáknál a maximális működési frekvencia 50-83 MHz. A modern PC-kben aszinkron
SRAM-ot már nem használnak.
 

8.2.2. Szinkron SRAM

Ez a típus a processzorral már szinkron üzemben működik együtt. Ez azt jelenti, hogy a
processzor és a memória működési sebessége azonos, mindkettő ugyanarról a rendszer
órajelről működik. A szinkron SRAM-nál a működési sebesség 83-117 MHz-ig terjed.
 

8.3. Video RAM (VRAM)

A VRAM egy speciális memória melyet a monitorcsatoló kártyákon használnak a
megjelenítendő kép tárolására. A VRAM minden egyes bitje a képernyő egy-egy pontjának a
képét tartalmazza. A VRAM felépítését és működését a grafikus megjelenítésre
optimalizálták. A tárolt képet a a videovezérlő másodpercenként 30-70-szer kiolvassa, a kép
megjelenítése érdekében. A memória írását a processzor végzi el, ebből adódhat az az eset,
hogy egyszerre olvasná a memóriát a videovezérlő és írná a processzor. Egy általános
memória esetében ez nem megoldható, mert a felépítés nem teszi lehetővé. Ha ilyen memóriát
használunk, akkor az írás folyamata alatt nem lehet olvasni azt, ezért a képernyőn villódzás
jöhet létre. A VRAM felépítése olyan, hogy két adatportot tartalmaz, egyet az íráshoz és egyet
az olvasáshoz. Ezzel a megoldással a memória tartalom módosítása közben a videovezérlő
folyamatosan képes frissíteni a képet.

A felépítése kihasználja azt a felismerést, hogy a memóriában tárolt képinformációkra sorban

van szükség. Ezért a VRAM is ilyen soros hozzáféréssel rendelkezik, amit SAM-mal jelölnek
(Serial Access Memory, soros elérésű memória). Ez egy 8 bit szélességű soros port mely
különálló órajellel rendelkezik. Az adatok a tárolást megvalósító DRAM és a soros interfész
között két irányban, automatikusan cserélődnek. A DRAM frissítését a frissítő számláló
áramkör ütemezi.
 
 
 

9. Sínrendszerek

A mikroszámítógép sínrendszere más néven buszrendszere egy többtucat vezetékből álló

vezetékrendszer, amelyen az adatok, vezérlőjelek, eszközcímek meghatározott,
specifikációban rögzített módon vihetők át. A vezetékek és a jelek összerendezése, azaz, hogy
melyik vezetéken milyen jelet továbbít a rendszer, szintén rögzített. A sínrendszer lényege,
hogy összeköti a gép különböző részeit, mégpedig szabályozott, egységes módon. A gép
különböző egységei egymás számára csak ezen keresztül továbbíthatnak adatokat, vezérlő
jeleket. Mivel minden eszköz ugyanarra a sínrendszerre kapcsolódik, az átvitel létrehozásakor
meg kell oldani az átvitelben résztvevő eszközök kijelölését. Ez a kijelölés történhet egy cím
megadásával, hasonlóan a tároló egyes helyeinek kijelöléséhez, vagy az utasítás alapján
létrehozott hardverkapcsolattal. Emellett meg kell határozni az adatátvitel irányát és a
kapcsolatban résztvevő eszközök működésének összehangolását, szinkronizálását is meg kell
oldani.

A sínrendszeren belül megkülönböztetünk belső és külső sínrendszert. A belső sínrendszer

kialakítását az elérni kívánt teljesítmény szabja meg. Nagyobb teljesítményű processzorok
esetében, az átvitelek gyorsítása érdekében, 3-sínes rendszer kialakítása a célszerű, amelynél a
címsín mellett, külön adatsín van írásra és olvasásra. Ezzel a közel egyidejű írás és olvasás
megvalósítható. Egyszerűbb megoldást ad a 2-sínes rendszer, amely általánosan elterjedt
megoldás a processzorok körében. A közös adat- és címsín használata csak nagyon egyszerű,
célfeladatokra használt processzoroknál alkalmazott. A sínek számának csökkentésével a
processzor alkalmazási hatékonysága növekszik, de teljesítménye csökken.

A külső rendszersín az összekapcsolt területek háromféle lehet:

 Helyi sín (local bus), amely a processzorhoz közvetlenül kapcsolódó részt jelenti, tehát
a processzor hajtja meg. Erre kapcsolódnak azok az eszközök (pl. társprocesszor),
amelyek esetében a gyorsaság lényeges.

Rendszersín (system bus), amely a processzort köti össze, egy buszmeghajtó

közbeiktatásával, a gép egyéb részeivel, elsősorban az I/O eszközökkel.

Memóriasín (memory bus), amely nem minden esetben képez önálló részt, de nagyobb
rendszernél célszerű leválasztani a rendszersínről a memória területét.

A sínrendszer az egységek összekötését biztosítja, amely alapján tartalmilag három részre

osztható:
Címsín, amely az eszközök címzését szolgálja, azok címét továbbítja rajta a
processzor. Szélessége 32 (esetleg 16-20-24) bitnek megfelelően ugyanennyi számú
vezeték.

Adatsín, amelyen keresztül a továbbítandó adatot küldi, vagy fogadja a processzor. Az

adatsín szélessége 32 bit, illetve ugyanennyi vezeték.

Vezérlősín, amelynek vezetékeit a processzor a vezetékjelek kiküldésére, vagy azok

fogadására használja fel. A vezérlőjelek száma változó, általában minimálisan 10-15
körül van.

A sínrendszerhez szorosan hozzátartozik a helyi sínt a rendszersíntől elválasztó sínmeghajtó

egység (bus interface), amely egyrészt a megfelelő nagyságú jeleket biztosítja a hosszabb
rendszersín számára, másrészt elválasztja az egyes sínrészeket egymástól, harmadrészt a sín
vezérlő jeleket szolgáltatja, szabályozza a sínfoglalásokat. A sínt egy időben csak egy
eszközpár használhatja. A busz használatát valamelyik eszköz kezdeményezi, amelyet aktív
eszköznek (master) neveznek, szemben a kapcsolatban résztvevő másik, passzív eszközzel
(slave), amely csak fogadja és végrehajtja az aktív eszköztől származó vezérléseket. A busz
használatát eredményező folyamatot a passzív eszköz indítja el azzal, hogy jelzést, azaz
megszakítási kérelmet ad a processzornak valamilyen feladat elvégzésére.

A sínrendszerek a vezérlés szempontjából két fő csoportra oszthatók:

Szinkron ütemezésű sínek, amelyek saját órajellel rendelkeznek és ezek ütemei

szabják meg a sínen zajló folyamatok, műveletek lefutását. Az ütemezés történhet a
vezérlőjelek azonos élével, de lehetséges a jelek ellenkező élével is vezérelni az egyes
folyamatokat.

Aszinkron ütemezésű rendszerek, amelyek saját órajellel nem rendelkeznek és a

folyamatok és műveletek lefutását, az egymást követő elemi lépések befejezése
szabályozza.
 

9.1. Az IBM PC vagy XT sín

Az 1981-ben bevezetett 9 bites PC, illetve XT sín egy viszonylag egyszerű szinkron sín,
paritásvédelmi lehetőséggel és élvezérelt megszakítási rendszerrel rendelkezett. Ezek a gépek
a 8086-os processzorral voltak szerelve, ami 8 bites adatsínnel és 20 címvezetékkel
rendelkezett, tehát maximum 1 Mbyte memória kezelésére volt alkalmas. Ennek a
sínrendszernek két nagy hátránya van, az egyik, hogy az adatforgalmat csak az alaplapon lévő
processzor és DMA egységek vezérelhetik, a másik korlátozás pedig az élvezérelt
megszakítás rendszerből adódik. Egy szintre, megszakításkérés jelre csak egy egység
kapcsolható.

Az adat- és címvezetékeken kívűl még kivezették a csatlakozóra a megszakítási- és közvetlen

memória-hozzáférési vezérlő ki- és bemeneteket, valamint az összes tápfeszültség vonalat. Az
összes jelet egy 62-érintkezős csatlakozóra vezették ki, ebbe kell függőlegesen behelyezni a
kártyákat. A kártyák mindkét oldalán vannak érintkező felületek, melyek a csatlakozó
megfelelő pontjával érintkeznek.
 

6. táblázat: Az XT csatlakozó jelei

Jel neve Csatlakozószám Csatlakozószám Jel neve

GND B1 A1 /IOCHCK
RESDRV B2 A2 D7
+5V B3 A3 D6
IRQ2 B4 A4 D5
-5V B5 A5 D4
DRQ2 B6 A6 D3
-12V B7 A7 D2
/CRSEL B8 A8 D1
+12V B9 A9 D0
GND B10 A10 IOCHRDY
/MEMW B11 A11 AEN
/MEMR B12 A12 A19
/IOW B13 A13 A18
/IOR B14 A14 A17
/DACK3 B15 A15 A16
DRQ3 B16 A16 A15
/DACK1 B17 A17 A14
DRQ1 B18 A18 A13
/REFRESH B19 A19 A12
CLOCK B20 A20 A11
IRQ7 B21 A21 A10
IRQ6 B22 A22 A9
IRQ5 B23 A23 A8
IRQ4 B24 A24 A7
IRQ3 B25 A25 A6
/DACK2 B26 A26 A5
T/C B27 A27 A4
ALE B28 A28 A3
+5V B29 A29 A2
OSC B30 A30 A1
GND B31 A31 A0
Markó Imre: PC-k konfigurálása és instalálása. Budapest, 1998., 61-62. o.

Az egyes jelek jelentése:

 

/IOCHCK Input/Output Check, be/kimeneti csatornaellenőrzés. Bemenet.

Az érintkezőre adott alacsony jellel közlik az alaplappal a
bővítőkártya hibáját. Ilyen hiba lehet például a paritáshiba.
D0-D7 8 bites adatsín. D0 a legalacsonyabb helyi értékű bit (LSB), D7 a
legmagasabb (MSB).
IOCHRDY Input/Output Channel Ready, be/kimeneti csatorna kész.
Bemenet. Alacsony szintje esetén a processzor IO ciklusba
várakozási állapotot iktat be.
AEN Address Enable, cím engedélyezése. Magas szintje esetén a
DMA vezérli a sínrendszert, alacsony szintje esetén a processzor.
A0-A19 Address0-Address19, cím.
RESDRV Reset Drive, meghajtó reset. Magas szintje esetén az alaplap
minden áramköre és az összes kártya alapállapotba kerül.
IRQ2-IRQ7 Interrupt Request, megszakítás kérés. Bemeneti jelek, aktív
szintjükkel megszakításkérést lehet kiváltani.
DRQ1-DRQ3 DMA Request, DMA kérés. A csatlakozóra adott magas szinttel
lehet DMA átvitelt kérni a processzortól.
/CARDSLCTD Card Select, kártya kiválasztás. Csak a 8. kártyahelyem található,
és az ide helyezett kártyát lehet engedélyezni a segítségével.
/MEMW Memory Write, memóriaírás. Alacsony szintje aktív.
/MEMR Memory Read, memóriaolvasás. Alacsony szintje jelzi, hogy a
DMA vezérlő vagy a processzor a memóriából olvas.
/IOW IO Read, IO olvasás Alacsony szintje aktív.
/IOR IO Write, IO írás. Alacsony szintje aktív.
/DACK1-/DACK3 DMA Acknowledge, DMA elfogadás. A megfelelő vonalon
 történt DMA kérés elfogadása esetén válik alacsony szintűvé.
/REFRESH Frissítés. Alacsony szintje a RAM frissítését kéri.
CLOCK A sínrendszer órajele.
T/C Terminal Count, átvitelvég jel. Magas szint jelenik meg, ha a
DMA átvitel befejeződött.
ALE Address Latch Enable, címregiszter engedélyezés. Akkor magas
szintű, ha a sínen a cím van jelen.
OSC Oszcillátor frekvencia. Fix értéke: 14.31818 MHz.

9.2. Az AT sín

A körülbelül 1984-ben bemutatott AT sín jelentősen kibővítette a lehetőségeket. Az i80286

típusú processzor felhasználása megkövetelte a megcímezhető memória 16 Mbyte-ra való
megnövelését, és a 16 bites adatátvitel megvalósítását is. Ezen kívűl a sínt már külső egység is
vezérelheti. Az ISA sínre több master (vezérlő) egység is csatlakozhat. A sín vezérlési jogát
a /MASTER jel alacsony szintre állításával lehet elérni és egy DMA csatorna felhasználásával
valósíthatjuk meg az átvitelt. Ebben az üzemmódban a master egységnek kell gondoskodnia a
dinamikus memóriák frissítéséről. Ha a kérés nem haladja meg a 15s-ot, akkor az alaplap
továbbra is képes a memóriák frissítésére. Az átvitel befejezésekor először a MASTER vonal
aktiválását, majd a DMA kérést kell megszűntetni. A vezérlési jog átadhatósága miatt néhány
jel iránya és típusa megváltozott.

Az XT-khez és a PC-khez kifejlesztett kártyák felhasználhatósága érdekében a 62 pólusú

csatlakozóra kivezetett, memóriaműveletet jelentő /SMEMR és /SMEMW jelek csak az alsó 1
Mbyte-os címtartományban aktívak és időzítésük a PC, XT sínével közel azonosak. A további
memóriaterületek 36 pólusú csatlakozón megtalálható /MEMR és /MEMW jelekkel
vezérelhetők. Ezen jelek vezérlése az alaplap típusától függ és összefügg annak sebességével.

A processzor minden perifériaműveletnél beépít egy várakozási állapotot, amikor semmit nem
csinál, csak vár. Ez a lassú eszközök megbízható elérését teszi lehetővé. A csatlakozóra
vezették ki a 16 adatvezetéket, 24 bites címsínt,a kibővített, 16 csatornás megszakító-kezelő
egység megszakításkérő vonalait a közvetlen memória hozzáférés be és kimeneteit, valamint
még egyéb vezérlő és tápfeszültség jeleket. A sín bővítését úgy oldották meg, hogy a PC-hez,
vagy XT-hez kifejlesztett kártyák az AT változatban továbbra is használhatók maradjanak. Az
alaplapon a 62 pólusú csatlakozó mögé új, 34 pólusút is elhelyeztek. A kibővített cím-, adat-,
és vezérlő vonalakat erre az új csatlakozóra vezették ki. Sajnos az AT bővítő sínről nem adott
ki időzítéseket is tartalmazó specifikációt az IBM. Ezt a feladatot a bővített változatának az
EISA busznak a kialakításával végezték el, innen ered az ISA (Industry Standard Application)
busz elnevezés is. Az ISA sín annyira bevált és elterjedt, hogy még a mai napig is használják
a számítógépeknél. Minden alaplapon található belőle legalább két darab, s ez még
valószínűleg sokáig így is marad, mert sok esetben nincs szükség ennél nagyobb sebességű
átvitelre.
 
 7. táblázat: Az ISA csatlakozó jelei

Jel neve Csatlakozószám Csatlakozószám Jel neve

GND B1 A1 /IOCHCK
RESDRV B2 A2 D7
+5V B3 A3 D6
IRQ2 B4 A4 D5
-5V B5 A5 D4
DRQ2 B6 A6 D3
-12V B7 A7 D2
/0VS B8 A8 D1
+12V B9 A9 D0
GND B10 A10 IOCHRDY
/SMEMW B11 A11 AEN
/SMEMR B12 A12 A19
/IOW B13 A13 A18
/IOR B14 A14 A17
/DACK3 B15 A15 A16
DRQ3 B16 A16 A15
/DACK1 B17 A17 A14
DRQ1 B18 A18 A13
/REFRESH B19 A19 A12
CLOCK B20 A20 A11
IRQ7 B21 A21 A10
IRQ6 B22 A22 A9
IRQ5 B23 A23 A8
IRQ4 B24 A24 A7
IRQ3 B25 A25 A6
/DACK2 B26 A26 A5
T/C B27 A27 A4
ALE B28 A28 A3
+5V B29 A29 A2
OSC B30 A30 A1
GND B31 A31 A0
 
 
Jel neve Érintkező szám Érintkező szám Jel neve
/MEMCS16 D1 C1 /SBHE
/IOCS16 D2 C2 LA23
IRQ10 D3 C3 LA22
IRQ11 D4 C4 LA21
IRQ12 D5 C5 LA20
IRQ15 D6 C6 LA19
IRQ14 D7 C7 LA18
/DACK0 D8 C8 LA17
DRQ0 D9 C9 /MEMR
/DACK5 D10 C10 /MEMW
DRQ5 D11 C11 SD8
/DACK6 D12 C12 SD9
DRQ6 D13 C13 SD10
/DACK7 D14 C14 SD11
DRQ7 D15 C15 SD12
+5V D16 C16 SD13
/MASTER D17 C17 SD14
GND D18 C18 SD15
Markó: 1998., 66-68. o.

Jelek jelentése:
 

/SBHE System Bus High Enable. Alacsony állapota jelzi, hogy a felső
adatvezetéken is vannak érvényes adatok.
LA17-LA23 Címvezetékek. Az LA17-LA19 címbitek tulajdonképpen az XT
csatlakozón is megtalálhatók. Az A17-A19 és LA17-LA19 jelek
egymáshoz képest fél órajellel el vannak tolva. Ez a 8088
kompatibilis mód biztosítása érdekében vált szükségessé.
/MEMR Memory Read, memóriaolvasás.
/MEMW Memory Write, memóriaírás.
SD8-SD15 Adatvezetékek. 16 bites átvitel esetén a felső byte-ot továbbítja.
/MEMCS16 Memory Chip Select 16, 16 bites memória áramkör kiválasztás.
A kártya jelzi ezen a vezetéken, hogy a memória átvitelt 16 bites
módban kéri.
/IOCS16 Input/Output Chip Select 16, 16 bites periféria kiválasztás.
IRQ10-12, 14, 15 Interrupt Request, megszakításkérés. A kártyák megszakítást
kérhetnek ezeken a vonalakon keresztül a processzortól. Minél
kisebb a csatorna száma, annál nagyobb a prioritási szint.
/DACK0,5,7 DMA Acknowledge, DMA elfogadás. A DMA vezérlő jelzi,
hogy elfogadta a megfelelő számú bemeneten beérkezett DMA
átvitelkérelmet.
DRQ0, DRQ5-DRQ7 DMA Request, DMA átvitel kérése. A perifériakártya képes
DMA átvitel kérésére ezeken a bemeneteken keresztül.
/MASTER Alacsony szintre húzásával egy másik processzor jelzi, hogy
átvette a sín vezérlésének jogát. Ez nem tarthat tovább 15s-nál,
mert a RAM-ok elvesztenék tartalmukat, a frissítést azonban a
vezérlő processzor is elvégezheti.

9.3. A VESA sín

Ez a sín a 32 bites processzorokhoz illeszkedik, kihasználva ezek minden lehetőségét. A

VESA sín a processzor kivezetéseit közvetlenül használja fel. A sín maximálisan 33 MHz
frekvenciával működő processzort tételez fel, de ebből a szempontból a DX/66 vagy a
DX/100 processzor is ilyennek tekinthető. A sebességet ezzel az illesztéssel 133 Mbyte/sec-ra
növelhetjük, azonban a felhasznált kártyák számával az elérhető sebesség csökken. Legfeljebb
2-3 csatlakozóhelyet lehet kialakítani. A csatlakozó kialakításánál ügyeltek arra, hogy a régi
kártyákkal is kompatibilis maradjon a csatlakozó. Ezért az ISA sín mögé körülbelül 5 mm-rel
elhelyeztek egy 2x58 érintkezővel rendelkező csatlakozót. Ennek sűrűsége sokkal nagyobb,
mint az ISA csatlakozóé, ez sok hibalehetőségre ad okot. Ez a sínrendszer a Pentium
processzorok elterjedésével háttérbe szorult a PCI sínnel szemben, mára szinte teljesen eltűnt
a piacról.
 

9.4. A PCI sín

A PCI sín megalkotásakor már figyelembe vették, hogy a Pentium processzorok 64 bites
külső adatsínnel rendelkeznek. Így ez az illesztő már nem csak 32 bites adatátvitelt valósít
meg, hanem 64 bitest is. A kezdeti PCI sínek csak 33 MHz-es órajellel voltak képesek
működni, így az átviteli sebessége 133 Mbyte/s vagy 64 bit esetén 266 Mbyte/s. Nem sokkal a
PCI sín kifejlesztése után azonban ez az átviteli sebesség kevésnek bizonyult, így
módosították, hogy maximálisan 66 MHz-es órajellel legyen képes működni. Így az átviteli
sebesség 532 Mbyte/s-ra nőtt.

A PCI rendszerbe már nemcsak 5V-os, hanem 3.3V-os egységeket is csatlakoztathatunk. A

VESA sín legnagyobb hátrányát, a kis számú csatlakoztatható illesztő számát a PCI sín 10
darabra növeli, melyből összesen 5 lehet kártyahely, a maradék 5 pedig az alaplapon található
perifériák csatlakozását oldja meg. A PCI sín nem kompatibilis sem az ISA, sem a VESA
sínekkel, de a kártya kialakítása lehetővé teszi a kártyahelyek megosztását. A PCI sínre
illeszkedő kártya teljesen analóg az ISA kártyával. Az alkatrészeket és a csatlakozókat a
másik oldalon helyezték el, így a PCI kártyahelyeket az ISA kártyahelyek között helyezhetjük
el. A felhasználó kényelmét próbálja meg fokozni a Plug and Play technológia, mely lehetővé
teszi a csatlakozóba illesztett eszközök automatikus felismerését és beállítását. A PCI sín
támogatja ezt a módot, és operációs rendszertől függően ezt megbízhatóan képes is elvégezni.
 
 

9.5. A PCMCIA sín

Ez a sínrendszer nem az asztali PC-k esetében használható, hanem a hordozható

számítógépekhez fejlesztették ki. A hordozható számítógépek (lap-top) perifériája bankkártya
méretű, s ezeknek az illesztését valósítja meg ez a szabvány. A PCMCIA (Personal Computer
Memory Card International Association) sínrendszer statikus és dinamikus RAM, Flash
Eprom valamint periféria kártyákat kezelhet. Ez a sínrendszer nem alkalmaz DMA
csatornákat az átvitelhez, valamint a kártyákon nem lehet master egység.
 
 

9.6. Az AGP port

Eredetileg a Pentium II processzorhoz fejlesztették ki, ma már azonban nem csak azokhoz
használják, egyre inkább elterjedőben van. Az AGP (Accelerated Graphics Port, gyorsított
grafikus port) a PCI sínnél elméletileg négyszer gyorsabban képes végrehajtani a ciklusokat.
Nagy előnye, hogy nem kell csak a kártya memóriájával megelégednünk. Ha szükség van a
nagy méretű 3D-s képek kirajzolásához, akkor a kártya képes a rendszer memóriáját
használni. Másik mód a gyorsabb működés eléréséhez, hogy a kártya tartalmaz egy kitüntetett
szerepű portot, melyen keresztül közvetlenül, késleltető elemek közbeiktatása nélkül képes
elérni a memóriát és a processzort. Az adatátvitel sebessége a rendszer órajelével egyezik
meg. Természetesen a memóriának nagyon gyorsnak kell lennie, mert különben nem tudná
kiszolgálni a kártya igényeit, ezért erre a célra csak az SDRAM megfelelő.
 
 
 
 

10. Az EIDE vezérlő

Az EIDE (Enhanced Integrated Device Equipment) továbbfejlesztett integrált eszköz-

elektronikát jelent. Kifejlesztését az a felismerés határozta meg, hogy a sebességét úgy lehet
növelni, ha a meghajtó elektronikát az eszközhöz legközelebb helyezik el. A csatolókártya
csupán a rendszerjelek meghosszabítását végzi el. Az EIDE az IDE (Integrated Device
Equipment, integrált eszköz-elektronikát) továbbfejlesztése. Erre az IDE korlátjai miatt volt
szükség. Ez az interfész a megfelelő BIOS-szal maximum 504 Mbyte-os merevlemezek
kezelését tette lehetővé. Ez túl kicsinek bizonyult, ezért megszületett az EIDE szabvány. A
lehetőségeket azonban csak úgy lehetett kihasználni, hogy a BIOS-t is továbbfejlesztették.
Az IDE szabványt eredetileg a merevlemezek számára fejlesztették ki, de annyira bevált,
hogy más eszközök is ezt a szabványt alkalmazták a kommunikáció megvalósítására. Az
EIDE interfész két eszköz csatlakozását teszi lehetővé. A két meghajtó nem egyenrangú
viszonyban van, a felhasználónak kell megmondania, hogy melyiknek milyen legyen a
státusza. A magasabb rendűt master-nek míg a másikat slave-nek nevezik. Ennek beállítása a
meghajtókon történik, azonban egy lehetőség szerint a kábelre helyezés dönti el, hogy melyik
lesz a master s melyik a slave. Az alaplapokon általában két ilyen vezérlőt találunk. Az
egyiket elsődlegesnek (Primary), a másikat másodlagosnak (Secondary) nevezzük. Ezzel a
módszerrel két master, s két slave meghajtó lehet a rendszerben. Az interfész típus nem csak a
merevlemezeknél használatos, hanem sok más eszköznél is, mint például a CD-ROM.

Az egységek egy 40 eres szalagkábelen keresztül kapcsolódnak az interfész áramkörhöz. Ez

az áramkör lehet az alaplapra integrálva, de előfordulhat külön kártya formájában is (IDE
kártya, vagy más néven multi IO kártya). Egy kábelre két egység csatlakoztatható, ezek
sorrendje tetszőleges. Ez csupán akkor nem igaz, ha kihasználjuk azt a lehetőséget, hogy a
kábelre csatlakozás helye dönti el a master-slave státuszt. Ezt az üzemmódot nevezzük Cable
Select (CS) módnak. Csak abban az esetben használható, ha a vezérlő a meghajtó és a kábel is
támogatja ezt az üzemmódot. Az interfész a BIOS-ban tiltható, illetve ellenőrizhető.
 
 
 

11. Chipkészletek

 11.1. Intel 430FX

 11.2. Intel 430HX
 11.3. Intel 430VX
 11.4. Intel 430TX
 11.5. Intel 440FX PCI
 11.6. Intel 440LX AGP

A Pentium alaplapok kezelését megvalósító áramkörök egy-egy családot alkotnak, ezeket

nevezik chipset-eknek, Mindegyik chipset-nek megvan a maga jellegzetessége, általában az
újabb fejlesztésű processzorok új chipset-et igényelnek.
 

11.1. Intel 430FX

Az összes 3V-os Pentium processzor támogatása

Integrált második szintű cache vezérlő

Write-Back cache támogatás

Konfigurálható cache nélküli, 256 vagy 512 Kbyte cache üzemmódra.

Integrált DRAM vezérlő

 64 bites adatsín

4 Mbyte-tól 128 Mbyte-ig támogatott RAM méret

Felhasználható RAM típusok: EDO, FPM DRAM és DRAM

5 RAS vezeték

3V vagy 5V használata is engedélyezett

EDO RAM támogatás

Teljes, szinkron 25/30/33 MHz PCI sín interfész

Egyes folyamatok akár 100 Mbit/s sebességgel is hozzáférhetnek a processzorhoz

Szinkronizált CPU-PCI kapcsolat a nagy sebességű grafikus kártyákhoz

208 lábú QFP tokozású 82437FX rendszer vezérlő és 100 lábú, QFP tokozású
82438FX adatvezérlő került az alaplapra.
 

11.2. Intel 430HX

Minden 3V-os Pentium processzor támogatása

Két processzor egy alaplapon történő használatának lehetősége

2.1 verziószámú PCI sín

Integrált második szintű cache vezérlő

Write-back cache támogatás

Konfigurálható cache nélküli, 256 vagy 512 Kbyte cache üzemmódra.

Csak pipeline Burst SRAM használható

512 Mbyte-ig cache-elhető vezérlő

Integrált DRAM vezérlő

64 bites adatsín

4 Mbyte-tól 512 Mbyte-ig támogatott RAM méret

Használható már 64 Mbyte-os RAM modul is

Felhasználható Ram típusok: kiterjesztett EDO (66 MHz), FPM DRAM és DRAM

8 RAS vezeték
 RAS előtti CAS frissítés lehetősége

Programozható memória cím puffer

Opcionális paritásvizsgálat

324 lábú BGA tokozás

Opcionális hibafelismerő és javító áramkör (ECC, Error Checking and Correction)

Egy bites hiba javítása, két bites hiba észlelése, plusz Nibble (4 bit) hiba detektálása

Egyszeres és többszörös bit hibáról riport készítése

Teljes, szinkron 25/30/33 MHz PCI sín interfész

0WS (0 Wait State, várakozás állapot nélküli) CPU-PCI időzítés grafikus kártyák
számára

USB (Universal Serial Bus, univerzális soros sín) támogatása

 

11.3. Intel 430VX

Minden 3V-os Pentium processzor támogatása

Két processzor egy alaplapon történő használatának lehetősége

2.1 verziószámú PCI sín

Integrált második szintű cache vezérlő

Write-back cache támogatás

Konfigurálható cache nélküli, 256 vagy 512 Kbyte cache üzemmódra.

Pipeline Burst, SRAM és DRAM használható

Integrált DRAM vezérlő

64 bites adatsín

4 Mbyte-tól 128 Mbyte-ig támogatott RAM méret

Támogatja az eltérő RAM típusok vegyes használatát

Felhasználható RAM típusok: EDO, FPM DRAM és SDRAM

Használhatók a 3V és az 5V RAM-ok is

Teljes, szinkron 25/30/33 MHz PCI sín interfész

 5 PCI sín master

Back-to-Back PCI memóriaírás konvertálása Burst PCI írásra

CPU-PCI memóriahozzáférés

Közös memóriapuffer felépítés (SMBA, Shared Memory Buffer Architecture)

támogatása

USB támogatás

206 lábú QFP tokozású vezérlő és a két 100 lábú QFP tokozású adatút választható
 

11.4. Intel 430TX

Felhasználható asztali és mobil PC-kben

Használhatók a 66 MHz-es külső órajellel működő processzorok

PCI 2.1 kompatibilis

Integrált adatút választható

4-256 Mbyte memória

64 Mbyte-os DRAM/SDRAM támogatás

Használható memória típusok: EDO, FPRAM és SDRAM

6 RAS vonalas kiválasztás

Frissítési módok:

RAS előtti CAS frissítés az EDO és az SRAM-nál

Kiterjesztett frissítés az EDO és az SDRAM-nál

EDO RAM esetében képes a RAM saját magát önállóan frissíteni

Integrált L2 cache vezérlő

64 Mbyte DRAM cache-elhető

256k vagy 512k cache memória Burst SRAM-okból

64kx32 SRAM is használható

Teljes szinkron 30/33 MHz PCI vezérlő

4 PCI master sín

 A változó hosszúságú PCI ciklushoz egy változtatható hosszúságú időzítő

Tápellenőrzés tulajdonsága

Dinamikus órajel leállítás

Felfüggeszti a RAM működését

Felfüggeszti a lemezmeghajtók működését

Belső órajel vezérlés

SDRAM és EDO RAM frissítése önfrissítéssel történik meg a takarékos állapot alatt

Teszt tulajdonság

USB port használata

324 lábú MGA 430TX rendszervezérlő és adatút választó

 

11.5. Intel 440FX PCI

Használhatók a Pentium Pro processzorok 83 MHz külső órajel frekvenciáig

32 bites címzés használata

Teljesen szimmetrikus SMP (Symmetric Multi-Processor, szimmetrikus

többprocesszoros működés) használata két processzorhoz.

Integrált DRAM vezérlő

Memória használata 8 Mbyte-tól 1 Gbyte-ig

FPM (Fast Page Mode), EDO (Extended Data Out Page Mode), BEDO DRAM
modulok használat

Automatikusan képes detektálni a memória típusát

8 RAS vonal használata

Használhatók 4, 16, 64 Mbyte-os DRAM eszközök

Szimmetrikus és asszimmetrikus DRAM címzés használata

Paritás és ECC lehetőség

Az ECC képes 1 bites hibát javítani és 2 bites hibát felismerni

Használhatók a 3.3V és az 5V feszültségű RAM-ok is.

 PCI sín interfész

PCI 2.1, 5V interfész kompatibilis

100 Mbyte/s-nál nagyobb adatáramlási sebesség a PCI és a DRAM között

5 PCI Bus master

Késleltetett folyamat végrehajtás

Adatpuffer a megnövekedett igények kielégítésére

Rendszer kezelés mód (SMM, System Management Mode) engedélyezés

Tokozás: 208 lábú PQFP PCI híd/memória vezérlő (PMC, PCI Bridge/Memory
Conroller), 208 lábú PQFP a 440FX PCI adatsín gyorsító
 

11.6. Intel 440LX AGP

Pentium II processzor használata akár 100 MHz-es sebességig.

32 bites címzés

Teljesen szimmetrikus SMP (Symmetric Multi-Processor, szimmetrikus

többprocesszoros működés) használata két processzorhoz

Dinamikusan felfüggesztett folyamatok használata

Integrált DRAM vezérlő

EDO és SDRAM használata

Maximálisan 512 Mbyte SDRAM-ot vagy 1 Gbyte EDO RAM-ot képes kezelni

64/72 bites memória sín

Beállítható DRAM interfész

8 RAS vonal a kiválasztáshoz

4, 16, 64 Mbyte-os RAM modulok használhatók

Szinkron vagy aszinkron DRAM címzés

Beállítható ECC

Az ECC 1 bit kijavítására és 2 bites hiba észlelésére képes

Csak 3.3 V-os DRAM-ok használhatók

AGP (Accelerated Graphics Port, gyorsított grafikus port) interfész

AGP specifikáció kompatibilis

AGP 66/133 MHz és 3.3 V eszközök használata

Szinkron kapcsoló az alaplap sínfrekvenciájához

PCI sín interfész

PCI 2.1 interfész kompatibilis

100 Mbit/s-nál nagyobb adatáramlási sebesség a PCI és a DRAM közt

4 PCI Bus Master

PCI-ISA I/O híd

Késleltetett folyamat végrehajtás

Adat puffer a megnövekedett igények kielégítésére

Rendszer kezelési mód (SMM, System Management Mode) kompatibilis

492 lábú BGA tokozás