A Neumann János elvű számítógép felépítése

 Hardver: a számítógép fizikai része, fejlesztésével a mérnökök foglalkoznak

 Szoftver: a számítógép programjai és azok dokumentációi, fejlesztésével a
programozók foglalkoznak

Neumann elvek:
 Soros utasítás végrehajtás (az utasítások végrehajtása időben egymás után történik).
 Kettes (bináris) számrendszer használata
 Belső memória (operatív tár) használata a program és az adatok tárolására egyaránt
 Teljesen elektronikus működés
 Széles körű felhasználhatóság
 Központi vezérlőegység alkalmazása

Processzor:
• feladata a számítógép működésének a vezérlése, emellett aritmetikai és logikai

feladatokat lát el (aritmetikai: összeadás, kivonás, szorzás, osztás. logikai: tagadás,

és, vagy, kizáró-vagy)
• ALU: (Arithmetic and Logical Unit – Aritmetikai és Logikai Egység). A processzor
alapvető alkotórésze, ami alapvető matematikai és logikai műveleteket hajt végre.
Sebessége növelhető egy koprocesszor (FPU, Floating Point Unit, lebegőpontos
műveleteket végző egység (A lebegőpontos szám lényege, hogy az ábrázolásánál
a tizedespont „lebeg”, vagyis az ábrázolható értékes számjegyeken belül bárhova
kerülhet.) beépítésével. Az FPU korábban külön részegység volt, manapság a
processzorok mindegyike beépítve tartalmazza
• CU: (Control Unit a.m. vezérlőegység vagy vezérlőáramkör). Ez szervezi, ütemezi a
processzor egész munkáját. Például lehívja a memóriából a soron következő
utasítást, értelmezi és végrehajtatja azt, majd meghatározza a következő utasítás
címét.
• Regiszter (Register): A regiszter a processzorba beépített nagyon gyors elérésű,
kisméretű memória. A regiszterek addig (ideiglenesen) tárolják az információkat,
utasításokat, amíg a processzor dolgozik velük
• Órajel: Egy számítógép teljesítményét az órajel alapvetően meghatározza.
Az órajelet a vezérlőkvarc (órajeladó) hozza létre, amely vagy közvetlenül integrálva
van a processzorba, vagy azon kívül helyezkedik el. A rendszeróra folyamatosan,
periodikusan jeleket szolgáltat. Két ilyen jel ad ki egy processzorciklust. Az egyszerű
utasításokat kevesebb, míg a bonyolultabbakat több processzorciklus alatt hajtja
végre a processzor. Két processzorciklus alkot egy sínciklust, melyek során
a processzor a memóriához fordul. Az első ciklus során a memória címzése történik
meg, a második ciklus alatt a processzor az utasítást közli.
Az órajel a PC munkaüteme és megahertzben (MHz) mérik. Egy Hertz az a
frekvencia, amely 1 másodperc alatt egy rezgést végez. A 8 MHz tehát azt jelenti,
hogy a kvarc másodpercenként 8 milliószor rezeg. Ez a rezgés határozza meg az
utasítások végrehajtásának gyorsaságát. Általában azt lehet mondani, hogy minél
magasabb az órajel, annál gyorsabban tud a számítógép dolgozni. Ha a rendszeróra
frekvenciáját növeljük, akkor a processzor gyorsabban fogja végrehajtani az
utasításokat.

Memória:
Nagy sebességű, viszonylag kevés adat tárolására alkalmas egység. Elektronikus
adattárolást valósít meg, két fő típusa:

 RAM: írható olvasható tár, tartalma a számítógép kikapcsolásakor elvész

o Statikus RAM, SRAM (ang. Static Random Access Memory). Minden
memóriacellát egy kétállapotú tároló alkot, amelyet több tranzisztor (általában 4
vagy 6 db) alkot, ezért bonyolultabb, és drágább kivitelű. Főként processzor
regisztereiként, gyorsító tárakban (Cache) alkalmazzák. Előnyei:
 fogyasztása rendkívül kicsi
 nagyságrendekkel nagyobb a sebessége, mint a dinamikus RAM-nak
 nem szükséges a tartalmat frissíteni, tápenergia meglétéig tárol.
o Dinamikus RAM, DRAM (ang. Dynamic Random Access Memory). Egy memória
cellát egy kondenzátor és egy tranzisztor épít fel. Az információt addig tárolja,
amíg a kondenzátor ki nem sül. Az információ elvesztését kiküszöböli a memória
frissítése. Előnye az olcsósága, kis mérete, hátránya a frissítés szükségessége,
valamint kisebb sebessége. Ennek a népszerűbb változata a DDR SDRAM.
 ROM: csak olvasható tár, gyártásakor a tartalmát beleégetik, azt utána módosítani
nem lehet
o ROM (csak olvasható memória): Gyártó által beégetett adatot tartalmaz, amely
nem módosítható.
o PROM (programozható ROM): Olyan memória, amely egyszer írható, de később
nem módosítható.
o EPROM (törölhető PROM): Törölhető és többször újraírható; a memória törlését
általában ibolyántúli fénnyel (UV), vagy röntgen–sugárral (RTG) végzik.
o EEPROM (elektronikusan törölhető PROM): Elektromos feszültséggel törölhető
és újraírható. Ilyenek például a Flash memóriák is.

Háttértárak:
Olyan számítógépes hardverelem, mely nagy mennyiségű adatot képes tárolni, és azokat
a számítógép kikapcsolása után is megőrzi. Erre azért van szükség, mert a számítógép
műveleti memóriájában csak ideiglenesen lehet adatot tárolni, ennek tartalma a
számítógép kikapcsolása után törlődik. A mai számítógépek legtöbbje digitális, azaz
számokkal dolgozik, minden adatot (kép, hang, egyéb) számokká alakítva kap meg, így
számokat dolgoz fel és azokat kell, hogy eltárolja.

A tároló eszközök különböző elveken tárolják az adatokat:

 Mechanikai (papír alapú): lyukszalag, lyukkártya

 Mágneses tárak: mágnes szalag, hajlékony lemez, HDD
 Optikai tárak: CD, DVD, Blu-ray
 Elektronikus tárak: SSD, USB

Perifériák:
Perifériának nevezzük a számítógép központi egységéhez kívülről csatlakozó
eszközöket, melyek az adatok ki- vagy bevitelét, illetve megjelenítését szolgálják

A perifériákat három csoportra oszthatjuk:

• bemeneti egységek (input perifériák),

• kimeneti egységek (output perifériák),
• ki- és bemeneti egységek.
• Bemeneti egységeknek nevezzük azokat a perifériákat, melyek a számítógépbe
történő adatbevitelt biztosítják.
• A legjellemzőbb bemeneti periféria a billentyűzet, és az egér
• A számítógépbe bevitt adatokat, illetve elvégzett munkánk eredményét a kimeneti
egységek segítségével tekinthetjük meg.
•  A legfontosabb kimeneti eszköz a monitor

Alaplap:
• Feladata: a hozzá kapcsolt eszközök közti kapcsolat biztosítása, ebbe illesztjük a
processzort, memóriát, bővítőkártyákat. Tartalmazza a különböző be- és kimeneteket
(billentyű, USB, nyomtató…)
• Buszrendszer: a számítógép egyes részei közti közvetlen kapcsolatot valósítja meg

Bővítőkártyák:

 A hálózati kártya teszi lehetővé, hogy a hálózat fizikai közegéhez (legtöbbször

kábelezés) kapcsoljuk a számítógépünket. Sok gyártója létezik, de a
szabványosítás miatt bármelyik összekapcsolható egymással. Nincs viszont
szabványosítva a számítógép - hálózati kártya felület, ezért gyártó
specifikus meghajtó programot kell használni a kártya működtetésére.
 A videokártya a számítógép megjelenítésért felelős fő alkotórésze. Feladata,
hogy a számítógép által küldött képi információkat feldolgozza, és egy
megjelenítő egység számára értelmezhető analóg jelekké alakítsa. Ez az egység
lehet CRT monitor, LCD monitor, LCD modul, HDTV vagy kivetítő is. A grafikus
kártya és a megjelenítő különböző grafikus szabványok szerint kommunikálhat
egymással. A videokártya a kivitelezés alapján lehet alaplapra integrált vagy
bővítőkártya.
 A hangkártya egy számítógép-bővítőkártya, ami hangot fogad és ad ki,
számítógépes programok utasítására. Tipikus felhasználási területei: multimédiás
alkalmazások, hang és videó szerkesztések, és szórakozás (filmnézés,
zenehallgatás, játékok). A legtöbb mai számítógépben ez az eszköz
 az alaplapra van építve (integrálva), de egyes korábbi gépekhez még külön kell
beszerelni. A professzionális felhasználók szintén külön szoktak hangkártyát
vásárolni, sokkal jobb minősége és teljesítménye miatt.

Tápegység:
Olyan készülék, amely az elektromos hálózat energiáját a rácsatlakoztatni kívánt eszköz által
megkívánt jellegűre alakítja.
Az elektromos készülékek különféle feszültséget és áramerősséget igényelnek. Az
elektronikus áramkörökkel ellátott berendezésekhez általában egyenfeszültség is szükséges;
amit célszerűbb a hálózati váltakozó feszültség átalakításával, mint
például akkumulátorokból biztosítani.
Stabilizált tápegység: A kimeneti oldalon a feszültség változás kiküszöbölés érdekében
szabályzó elektronikát alkalmaznak, így a kimeneti feszültség állandó marad. Amennyiben a
táplálandó készülék a feszültség ingadozásaira érzékeny, ilyen tápegységet célszerű
alkalmazni.

Stabilizálatlan tápegység: Szabályzó elektronikát nem tartalmaz, ezért a kimeneti feszültség

a terhelés, és a bemeneti feszültség függvényében változik. Egyszerűbb felépítésű
berendezésekhez használják.