Az informatika alapjai

Alapfogalmak
Információ: Olyan új ismeret, amely megszerzője számára szükséges, és korábbi tudása
alapján értelmezhető. Nem mérhető mennyiség.

Adat: rögzítet információ. Ez már mérhető, az adatmennyiség mértékegysége a bit (b). 1 bájt
(B) = 8 bit
1 KB=1000 B 1KiB=1024 B
1 MB=1000 KB 1MiB=1024 KiB
1 GB=1000 MB 1GiB=1024 MiB
Jel: az adat hordozója.
Érzékszervi csoportosítás szerint:
 Audio jel: jel. amit hallunk, hangok sorozata. A hangnak a térbeli kiterjedése mellett az
időbeli kiterjedése is fontos.
 Vizuális jel: amit látunk. Képek, ábrák, mozgóképek. A mozgó képnek a térbeli
kiterjedése mellett az időbeli is hordoz információt.
 Egyéb: más érzékszerveinkkel felfogható jelek (tapintás, szaglás, ízlelés)
Folytonosság szerint:
 Analóg jel: éréke szerint folytonosan változó jel. A jelsorozat bármely két értéke között
folyamatos az átmenet.
 Diszkrét jel: Nem vehet fel bármilyen értéket a jel (digitáis óra kijelzője), vagy nem
bármely időpillanatban mérhető (pl. óránként leolvasott hőmérő jelsorozata).
 Digitális jel: olyan jel, amely nem vehet fel sem bármely időpillanatban értéket, sem
bármilyen értéket nem érhet el.

Zaj: olyan jel, amely az adott közlésfolyamatban nem hordoz információt.

A kommunikáció folyamatábrája (Jakobson féle kommunikációs modell)

1
A számítógép felépítése
A Neumann elv
Neumann János (1903-1957) magyar származású USA-ban élő tudós, aki matematikával,fizikával és a
számolásgépesítésének lehetőségeivel foglalkozott. 1945-ben publikálta az EDVAC számítógép
építésével kapcsolatos elveit, ezeket nevezzük Neumann-elveknek. Ezen elvek alapján építik a mai
napig a számítógépeket.
1. A számítógép az utasításokat egymásután (soros jelleggel) hajtja végre.
2. Az adatok és a programok egyaránt a számítógép memóriájában helyezkednek el.
3. A számítógép az adatokat és az utasításokat egyaránt bináris kód formájában kezeli (2-es
számrendszer).
4. A számítógép univerzálisan programozható (bármilyen feladat elvégzésére beprogramozható).
5. A számítógép elektronikus működési elvű.
A számítógép blokkvázlata

PROCESSZOR
INTERFÉSZEK

PERIFÉRIÁK
MEMÓRIA

Központi egység feladata a számítások végzése, a számítógép többi részének vezérlése és az

adatok tárolása a gép bekapcsolt állapotában.
Memória: adatokat, programokat tárolja.
Interfészek: kapcsolatot biztosítják a külvilággal.
A perifériák szerepe az adatok bevitele (beviteli eszközök), megjelenítése (kiviteli eszközök),
az adatok és programok tárolása (háttértárak), valamint a számítógépek közötti kapcsolat
biztosítása (kommunikációs eszközök).
A tápegység a hálózati váltóáramot alakítja át 5-12 V-os egyenárammá.
Órajel: A központi egység részeinek működését hangolja össze.

Alaplap: Az alaplap a központi vagy elsődleges áramköri lapkája egy számítógépes

rendszernek vagy más összetett elektronikai rendszernek.
A számítógép elektronikus elemei az alaplapra vagy alapkártyára vannak építve. Az alaplap
egy többrétegű nyomtatott áramköri lap, amelyen az egyes elemek fogadására több különböző
méretű és alakú csatlakozó, illetve néhány előre beépített eszköz helyezkedik el. Ezek az
elemek, illetve a kialakított csatlakozók eleve meghatározzák, hogy az alaplap milyen
processzort tud fogadni, milyen frekvencián dolgozik, mekkora a RAM memória, hány és
milyen fajtájú bővítőkártyahely található rajta, milyen a felhasználható memória típusa és
maximális mérete stb. Az alaplapon olyan csatlakozók is találhatók, amelyek a „külső”
kapcsolatokra szolgálnak: tápfeszültség, billentyűzet, egér csatlakozó. Ugyancsak ide
2
kapcsolódnak a számítógép előlapján található jelzőfények érintkezői, a házon található
kapcsolók, stb.
A processzor-központi feldolgozó egység (CPU) részei
- Vezérlő egység (CU): a számítógépet vezérli, a feladatokat ütemezi.
- Aritmetikai-logikai egység (ALU): a számításokat végzi.
- Regiszterek: az ALU és a CU számára pillanatnyilag szükséges adatokat tárolják. Kis
kapacitású, gyors elérésű tárak. Jelenleg 32, 64 bitesek.
Pl: címregiszter: a következő utasítás címét tartalmazza
adatregiszter: a szükséges adatot tartalmazza
utasításregiszter: az aktuális utasítást tartalmazza
előjel regiszter: az eredmény előjelét tartalmazza

A memória

VÉLETLEN ELÉRÉSŰ TÁR: az adat elérési ideje (megtalálási idő, kiolvasási idő) nem függ a
memóriában, háttértáron elfoglalt helyétől. Pl: RAM, ROM, floppy lemez, CD, stb.
SOROS ELÉRÉSŰ TÁR: az adat elérési ideje (megtalálási idő, kiolvasási idő) függ a
memóriában, háttértáron elfoglalt helyétől. Pl: mágnesszalag.
KAPACITÁS: a memóriák, háttértárak egyik fontos jellemzője, a tárolható adat mennyiségét
jellemzi.
- ROM (Read Only Memory): csak olvasható memória, tartalmát a számítógép
kikapcsolása után is megőrzi. A gép működéséhez nélkülözhetetlen adatok és
programok vannak benne (pk: BIOS).
PROM: égetőberendezéssel egyszer újraírható ROM.
EPROM: elektronikusan egyszer újraírható ROM,
EEPROM: elektronikusan többször újraírható ROM (flash memória: MP3, telefon,
pendrive).
- RAM (Random Acces Memory): véletlen elérésű, írható olvasható memória,
tartalmát a gép kikapcsolása után elveszti. A mai számítógépek memóriájának
kapacitása már jellemzően 1-4 GB-os.
DRAM: lassúbb, olcsóbb, ez a számítógép memóriája.
SRAM: gyorsabb, drágább, ez a gyorsító tár (cache).
Háttértárak
1. Mágneses háttértárak
Az adatokat egy mágnesezhető felületen tárolják. A mágneses állapot megváltozása jelenti
a különbséget a „0”-k és az „1”-esek között.
Az adatok elérési módja szerint a háttértár lehet:
Soros elérésű: ebben az esetben az adat háttértárról való kiolvasásának ideje függ a
háttértáron elfoglalt helyétől.
Véletlen elérésű: ebben az esetben az adat háttértárról való kiolvasásának ideje nem függ a
háttértáron elfoglalt helyétől.
3
Szalagos tárak: Soros elérésű mágneses háttértár. Az adatokat egy mágnesszalag
tartalmazza, amelyen az adatok egymás után helyezkednek el, azért a szalag elején lévő
adatok elérési ideje lényegesen kisebb, mint a szalag végén lévőké. Ma már csak igen
ritkán használják, nagy mennyiségű adat, hosszú ideig való tárolására, amelyeket már nem
akarnak megváltoztatni. Ilyen például a magnószalag, amelyet a harmadik generációs
számítógépeknél (Commodore 64) használtak háttértárként.

Lemezes tárak: Véletlen elérésű mágneses háttértárak. Az adatokat egy mágnesezhető

lemez tartalmazza, amelyen koncentrikus sávokat, és tortaszelet szerű szektorokat
alakítottak ki a lemez első formázásakor. Egy adat helyét a sáv és a szektor együttesen
határozza meg.

Szektorok

Sávok

Az adat írásakor/olvasásakor a fej a megfelelő sáv fölé áll, míg a lemez megfelelő szektora
fordul a fej alá. A többlemezes tárak esetén a lemez fordulatszáma 5000-10000 percenként,
azaz előfordulhat, hogy a lemez és az író/olvasó fej egymáshoz viszonyított sebessége 100
km/h, így a fej egy légpárnán lebeg a lemez felett. Ezért érhető el az igen nagy
adatsűrűség, a légpárna kis távolsága miatt. Ezek a tárak igen érzékenyek a porra, mivel a
fej távolsága a lemeztől kisebb egy porszemnél

- Floppy lemez: átmérője 3,5 inch, tárolókapacitása 1,44 MB. A lemez mindkét oldalára
kerül adat, és a korábbiakhoz képest nagyobb adatsűrűségűek. A lemez olvasásához
külön meghajtóra van szükség. Ma már nem minden gépben van ilyen meghajtó
beépítve. Pár éve még általánosan elterjedt volt.
- Zip drive: A floppy lemez kiváltására fejlesztették ki, több (2-3) mágneslemez van
egymás fölött. Kapacitása 250, 750 MB. Nem tudott általánosan elterjedté válni. Az
írható CD megjelenésével eltűnt.
- Merevlemez (HD, Winchester): Egy légmentesen lezárt egységben több lemez van
egymás fölött, mindegyikhez egy író olvasó fej tartozik. Átlagos kapacitásuk 200-300
GB, de már vannak 1 TB-osak is.

4
2. Optikai háttértárak
Az adatokat a felületen sík részek és bemélyedések segítségével tárolják. A felületet
vörös lézerfénnyel világítják meg, a lézer visszaverődési idejének változásából érzékeli a
gép, hogy bemélyedésről vagy sík felületről verődik-e vissza.

A nagyobb kapacitás elérése végett dupla rétegben is felvihetik az adatokat a lemezre. Ezt
a két réteget a lézer megfelelő fókuszálásával lehet olvasni. A lemez mindkét oldala
hordozhat információt.

A lézer hullámhossza határozza meg a bemélyedések méretét, hiszen a hullámhossznál

kisebb bemélyedéseket nem lehet csinálni, mert azt „átlépné” a fény, és nem érzékeli a
bemélyedéseket, azaz az információt.

lézerfény író/olvasó fej

lemez felülete

CD: véletlen elérésű optikai háttértár. Kapacitása 650-800 MB.

 CD-ROM: csak olvasható, tetszőleges számítástechnikai adatot tartalmaz (adat, hang,

video).
 CD-R: CD Recordable, egyszer írható CD lemez, amelyre a felhasználó írja, vagy
íratja fel a szükséges adatokat. A már felírt adatokat letörölni nem lehet, bizonyos
esetekben a lemezre még további adatok írhatók.
 CD-RW: CD Rewritable, többször írható CD. Felírása külön hardvert igényel,
azonban a napjainkban kapható újraírók kezelik a CD-R és CD-RW lemezeket is.
DVD: véletlen elérésű optikai háttértár. Az adatsűrűség növelésével és két adathordozó
réteg egymás fölé helyezésével megoldották, hogy a lemez kapacitása elérje a 8,5 GB-ot.
Átlagos kapacitás 3,5-4,7 GB.
 DVD±R: Egyszer írható lemez. A + és a  jel a gyártási eljárás milyenségére utal.
Régebben a DVD olvasók csak az egyik típusú lemezt tudták kezelni. Ma már
mindkettőt képesek olvasni.
 DVD±RW: Újraírható lemez, a kapacitása 4,7 GB, kb 1000-szer írható.
Blu-ray DVD: A Blu-ray Disc egy következő generációs, nagysűrűségű optikai lemez
formátum, HD videók és adatok tárolására. Itt nem a megszokott 650 nanométeres
hullámhosszú vörös lézert használják, hanem 405 nanométeres ibolyakéket, így jóval
nagyobb adatsűrűséget lehet elérni a hagyományos optikai lemezekhez (CD, DVD)
képest, mivel az adattároló bemélyedések mérete sokkal kisebb lehet, a fény
hullámhosszának csökkentése miatt. Rétegenként 25GB adatot képes hordozni, így egy
kétrétegű BD lemez akár 50GB adat, azaz 4 órányi HD videó tárolására is alkalmas.

5
3. Pen drive: A Pen drive nem más, mint egy USB csatlakozóval rendelkező Flash
memória. Mivel ma már majdnem minden gépen megtalálható az USB csatlakozó,
nagyon elterjedt. Igen jó tárolási és megbízhatósági paraméterekkel rendelkezik. Az első
generációs USB tárak írási sebessége 15 MB/s is lehet, olvasási sebessége a 25 Mb/s is
elérheti. A második generációs pendrive-ok (USB 2.0) sebessége már 120 Mb/s, a
harmadik generáció (USB3) pedig már akár 480 Mb/s-ra is képesek (természetesen csak
akkor, ha a számítóép USB portja is bírja ezt a sebességet). A tárolt adatok várható elérési
élettartama 10 év, kapacitása 1GB – 32 GB, kb. 10000-szer irható.

6
 Perifériák
A perifériák a kapcsolatot biztosítják a számítógép és a külvilág között. Az adattovábbítás
irányától függően megkülönbeztetünk bemeneti perifériákat (az adatok a külvilág felöl
haladnak a számítógép felé) és kimeneti perifériákat (az adatok a számítógépből áramlanak a
külvilág felé).

Bemeneti perifériák
Billentyűzet: A számítógépes billentyűzet az írógép mintájára kialakított számítógépes
beviteli eszköz. A billentyűzet az írott szöveg bevitelére szolgál, valamint befolyásolható vele
a számítógép működése. Fizikailag a billentyűzet a főleg négyszög alakú billentyűk,
elrendezéséből áll. A gombokra különböző karakterek és feliratok vannak gravírozva vagy
nyomtatva; a legtöbb gomb esetében a gomb minden lenyomása megfelel az adott szimbólum
leírásának.
A szimbólumok elrendezése a billentyűzet gombjain igen változó. A különböző
billentyűzetkiosztások azért alakultak ki, mert más embereknek más szimbólumokra volt
szükségük, többnyire a különböző nyelvek különböző betűi miatt. A legelterjedtebb a Qwertz
billentyűzetkosztás. De léteznek speciális billentyűzetek matematikai, gazdasági és
programozási célokra is.

104 gombos magyar billentyűzet kiosztás (1. verzió)

A szabványos billentyűzet fizikailag viszonylag széles, mivel a gombok elég nagyok kell
maradjanak ahhoz, hogy könnyedén le lehessen nyomni őket. Vannak olyan típusú
billentyűzetek, amelyek hordozható gépekhez készültek, ahol a hagyományos méret túl nagy
lenne. A méretet egyes esetekben úgy csökkentik, hogy kevesebb gomb van a billentyűzeten,
és egyszerre több gombot kell használni rajta egy karakter beírásához. Ilyen például a GKOS
billentyűzet a vezeték nélküli kisméretű eszközökre.
A billentyűzet részei

 Alfanumerikus rész: betűk, számok, írásjelek. Ez a legnagyobb rész.

 Numerikus rész: számok, műveleti jelek.
 Funkcióbillentyűk: lenyomásukkal megváltoztathatjuk egy billentyű értékét. Pl: Shift,
CTRL, ALT, stb.

7
  Parancsbillentyűk: lenyomásukkal előre meghatározott parancsok végrehajtására
utasítjuk a számítógépet. Pl: ESC, F1-F12, DELETE, Home, Cursor mozgató
billentyűk, stb.
Egér: A számítógépes egér kézi mutatóeszköz számítógépekhez, egy kis, kézhezálló tárgy
egy vagy több gombbal. Az egér belsejében található érzékelő felismeri és továbbítja a
számítógép felé az egér mozgását egy sima felületen. Az egér mozgatása többnyire a monitor
képernyőjén megjelenő kurzor helyzetét befolyásolja. Az egér gombjainak használatát
kattintásnak (click) nevezik. Az egér a billentyűzet mellett az egyik legfontosabb beviteli
eszköz. Többféle típusa van: mechanikus, görgős, hanyattegér, infra vagy optikai, és
lézertechnikával működő.

A mechanikus egér felépítése

Az egér név onnan ered, hogy az első ilyen eszközök alakja a zsinórral együtt nagyon
hasonlított ehhez a rágcsálóhoz.
Története (ezt nem kell megtanulni csak érdekesség)
Az egér ötlete Douglas Engelbarttól ered, aki a Stanford Kutatóintézetben 1963-ban egy
használhatósági teszt során végzett kutatás keretében vetette fel. Eleinte „bogárnak” hívták, de
ezt hamar elnyomta a sokkal jellemzőbb „egér” kifejezés. Ez egyike volt azoknak a
mutatóeszközöknek, melyeket Engelbart egy NLS nevű szoftver és hardver rendszer
keretében fejlesztett. A többi eszköz a test más jellegű mozgásaira reagált – például egy, az
állra és orra szerelhető eszköz a fej mozgását követte –, de végül az egér győzött az
egyszerűsége és kényelmes használhatósága miatt.
Az első egér még ormótlan volt, és két, egymásra merőleges fogaskereket használt, melyek
forgása megfelelt az adott tengely mentén való elmozdulásnak. Engelbart 1970-ben
szabadalmaztatta az eszközt az US3541541 alatt, mint „X-Y Pozíciójelző képernyős
rendszerekhez”. Ebben az időben még Engelbart elképzelése az volt, hogy a felhasználó
folyamatosan egyik kezében tartja az egeret, míg a másik kezével egy kisméretű
billentyűzeten írhat.

8
Egy Apple Macintosh Plus egér 1986-ból Egygombos Apple mouse Pro egér
Az egér későbbi változata, melyet Bill English talált ki a Xerox PARC-nál, már egy tömör
golyót használt a fogaskerekek helyett, mely bármilyen irányban tudott mozogni. A golyó
(angol szóval trackball) mozgásait két, az egér belsejében elhelyezett tengely észlelte. Az
elnevezés utáni kifejezés nagyon szellemesen utal az eszköz működési elvére. Elképzelhetjük
úgy, mintha az egeret a hátára fordítottuk volna, és nem az eszközt mozgatjuk, hanem a
golyót forgatjuk. Itt is a fő alkotóelem a golyó, mely a mechanikai elmozdulást adja át 2
görgőnek. Ezek végén tárcsa található, melynek nyílásai 1 optikai adó és vevő előtt haladnak
el. Ez a kimenetén 1 impulzussal jelzi, hogy 1 rés haladt el előtte. Ha 2-2 ilyen kapunk van,
akkor segítségükkel meg tudjuk határozni a mozgatás irányát, sebességét, és egy
kezdőponthoz viszonyított helyzetét is. Ez az eljárás lett végül a domináns a személyi
számítógépeken 1980 és 1990 között. A Xerox PARC az egér mellé már egy teljes méretű
QWERTY billentyűzetet ajánlott, melynél az egeret csak akkor használjuk, amikor szükséges.
A modern egerek az École Polytechnique Fédérale de Lausanne (EPFL) munkatársától, Jean-
Daniel Nicoud professzortól származnak, aki André Guignard mérnökkel közösen alkotta
meg. Az EPFL mellett megalakult Logitech készítette az első népszerű egereket.
Optikai egerek
Egy másik fejlesztési vonalon az optikai egér a mozgásokat egy optikai szenzor segítségével
ismerte fel, mely egy fénykibocsátó diódát használt a megvilágításhoz. A modern optikai
egerek egy szenzor segítségével sorozatos képeket készítenek az egér alatti területről. A képek
közötti eltérést egy képelemző chip dolgozza fel, és az eredményt a két tengelyhez
viszonyított elmozdulássá alakítja. Az optikai egér előnye a mechanikussal szemben a
nagyobb pontosság és a koszolódás kiküszöbölése (a mechanikus egérben lévő golyót a
használhatóság érdekében rendszeresen tisztítani kell).
Egérhelyettesítők

 Hanyatt egér: a mechanikus egér golyója látszik, azt mozgatjuk (laptopoknál).

 Tapipad: vízszintes rész a laptopokon, amely az ujjunk mozgását érzékeli.
 Infraceruza
 Érintőkéernyő
Egyéb bemeneti perifériák

 Digitális fényképezőgép
 Digitális kamera
 Szkenner
 Ujjnyomolvasó
9
  Kártyaolvasó
 Vonalkód olvasó

Kimeneti perifériák
Monitorok

Manapság a számítógép legfontosabb kiviteli egysége (perifériája) a televíziókhoz hasonló

számítógép-képernyő vagy monitor. A monitort egy kábel köti össze a videóadapterrel
(videokártya), mely utasításai alapján jeleníti meg a kívánt képet. A számítógép folyamatosan
küld jeleket a videóadapternek, hogy milyen karaktert, képet, vagy grafikát kell megjeleníteni.
Az adapter átfordítja ezt olyan pixelekké, melyek segítségével a monitor meg tudja jeleníteni
a képet. A színeket,akárcsak a számokat különböző bithosszúságban ábrázolják: 8 bit  256
szín, 16 bit  65 ezer szín, 24 bit  16 millió szín megjelenítésére képesek a videokártyák.
A színes monitorok a vörös (Red), kék (Blue) és a zöld (Green) alapszínek segítségével
állítják elő a különböző színeket. A monitorok színképzési módját ezért nevezik RGB-nek. A
monitorokat működési elvük alapján a következő csoportokra osztjuk.

CRT monitor: A CRT monitorban egy katódsugárcső található, elektronágyúval az egyik

végén, foszforral bevont képernyővel a másik végén. Az elektronágyú elektronnyalábot
lő ki, ezt mágneses mező irányítja. Az elektronnyaláb egy szűrőn keresztül a
foszforborításba ütközik és a képpont felvillan, majd elhalványodik. Ha elég gyorsan
követik egymást az elektronnyalábok, akkor az a pont nem halványodik el. Tehát az
elektronágyúk írnak a képernyőre a számítógép utasításának megfelelően, balról jobbra,
egy másodperc alatt többször is frissítve a képpontokat. Az első monitorok egyetlen szín
árnyalatait tudták megjeleníteni (monokróm): a fekete-fehér mellett a borostyán sárga és
a zöld színűek is elterjedtek voltak. A színes monitoroknak három alapszíne van: a
piros, a zöld, és a kék (RGB). Ezek keverésével bármelyik szín előállítható. Mindegyik
színhez tartozik egy elektronágyú.
LCD/TFT monitor: Az LCD monitor működési elve egyszerű: két, belső felületén
mikronméretű árkokkal ellátott átlátszó lap közé folyadékkristályos anyagot helyeznek,
amely nyugalmi állapotában igazodik a belső felület által meghatározott irányhoz, így
csavart állapotot vesz fel. A kijelző első és hátsó oldalára egy-egy polárszűrőt
helyeznek, amelyek a fény minden irányú rezgését csak egy meghatározott síkban
engedik tovább. A csavart elhelyezkedésű folyadékkristály különleges tulajdonsága,
hogy a rá eső fény rezgési síkját elforgatja. Ha hátul megvilágítják a panelt, akkor a
hátsó polarizátoron átjutó fényt a folyadékkristály elforgatja, így a fény az első szűrőn
átjut, és világos képpontot kapunk. Ha kristályokra feszültséget kapcsolunk, nem
forgatják el a fényt, az eredmény pedig fekete képpont. A polárszűrő elé már csak egy
színszűrőt kell helyezni. Előfordulhat a gyártás tökéletlensége miatt, hogy a képernyőn
halott vagy „beragadt” képpontokat találunk. Az LCD monitorok minősége egyre javul,
áruk csökken, de egy jó CRT monitor még mindig teltebb színeket ad.
TFT: Vékonyfilm Tranzisztor. Az LCD technológián alapuló TFT minden egyes képpontja
egy saját tranzisztorból áll, amely aktív állapotban elő tud állítani egy világító pontot.
Az ilyen kijelzőket gyakran aktív-mátrixos LCD-nek is szokás nevezni.

10
Plazma monitor: A PDP működése az LCD-nél is egyszerűbb. A cél az, hogy a három
alapszínnek megfelelő képpont fényerejét szabályozni lehessen. A PDP-nél a képpontok
a CRT-hez hasonlóan látható fényt sugároznak ki, ha megfelelő hullámhosszú energia
éri őket. Ebben az esetben a neon és xenon gázok keverékének nagy UV-sugárzással
kísért ionizációs kisülése készteti a képpont anyagát színes fény sugárzására, pont úgy,
mint a neoncsövekben. Mivel minden egyes képpont egymástól függetlenül, akár
folyamatos üzemben vezérelhető, a monitor villódzástól mentes, akár 10 000:1
kontrasztarányú, tökéletes színekkel rendelkező képet is adhat, bármely szögből nézve.
A PDP fogyasztása vetekszik a CRT monitorokéval, a régebbi típusok képernyője
viszont előszeretettel beég. A gázkisülésnek helyet adó parányi cső ugyanúgy
használódik, mint az LCD-kben lévő egyébként cserélhető, a háttér világításáért felelős
fénycső: az első kétezer órában erőteljes fénye lassan csökkenni kezd, de az újabbak
akár 60 000 órát is kibírnak.

Nyomtatók

A nyomtató, vagy angolul printer, olyan hardver, kimeneti periféria, mely arra használható,
hogy a digitális adatokat megjelenítse nem elektronikus formában, általában papíron. A
nyomtatott kép minősége annál jobb, minél sűrűbben vannak és minél kisebbek a rajzolatot
felépítő pontok. Ezt jellemzi a DPI, (Dot Per Inch, azaz hogy egy hüvelyk hosszú vonal hány
pontból áll). A nyomtatás sebességét lap/percben mérjük. A színes nyomtatáshoz négy
alapszínre van szükség, amelyekből az összes többi színt kikeverik. Az alapszínek a
következők: Cian (ciánkék), Magenta (bíbor, T-mobil rózsaszín), Yellow (sárga), Key (kulcs:
fekete, mivel ezt az előző három színből nem lehet tökéletesen kikeverni), azaz a nyomtatók
színrendszerének neve: CMYK.
Mátrix nyomtató: mátrixnyomtató az írógép továbbfejlesztett változata. A nyomtatófejben
apró tűk vannak (általában 9 vagy 24 db). A papír előtt egy kifeszített festékszalag mozog,
amelyre a tűk ráütnek, és létrehoznak a papíron egy pontot. A kép ezekből a pontokból fog
állni. A tűket elektromágneses tér mozgatja, és rugóerő húzza vissza eredeti helyükre. Ezzel
az eljárással nem csak karakterek, hanem képek, rajzok is nyomtathatóak. A nyomtatott képek
felbontása gyenge, de ahol nem szükséges a jó minőség, ott ma is használják, mert olcsó és
alkalmas indigós számlanyomtatásra.
Tintasugaras nyomtató: a tintasugaras nyomtatók tintapatronok segítségével tintacseppeket
juttatnak a papírlapra. A patronban van egy porlasztó, ez megfelelő méretű tintacseppekre
alakítja a tintát, és a papírlapra juttatja azt. A színes tintasugaras nyomtató színes
tintapatronokat használ. A tintasugaras nyomtatók egy-egy karaktert sokkal több képpontból
állítanak össze mint például a mátrixnyomtatók, ezért sokkal szebb képet is adnak annál:
megfelelő tintasugaras nyomtatóval igen jó minőségű, színes képek, akár fotók is
nyomtathatók.

Lézer nyomtató: a lézernyomtatóban speciális, fényérzékeny anyaggal bevont és elektromosan

feltöltött henger található. Ezen egy lézersugárral jelölik meg a fehér pontokat: ahol a lézer a
hengerhez ér, ott a henger semleges lesz vagy ellentétesen lesz töltött a henger többi részéhez
képest. Amikor pedig a henger a festékrésszel érintkezik, akkor azokra a részekre tapad
festék, melyeket nem ért a lézersugár. A porfesték ezután átkerül a papírra, majd ráég, mikor a

11
papír áthalad egy 200 °C-os hengerpár között. A színes lézernyomatóban lényegében négy
közönséges lézernyomtató mechanikája épül egybe, és az egyetlen fényérzékeny hengerükre a
világoskék (cián), lila (bíbor), sárga és fekete festékhengerekről egymás után kerülnek fel a
színek. A négy színnel való átfestéshez a lézersugárnak négyszer kell végigfutnia a
fényérzékeny hengeren

12