9.

Memóriák és háttértárak
A memóriák feladata a programok és az adatok tárolása. Az itt elhelyezkedő adatok
lényegesen gyorsabban érhetők el, mint a háttértárakon lévők, ezért az indítandó programot, a
feldolgozandó adatot az operációs rendszer betölti a memóriába. A számítógép csak olyan
műveletek elvégzésére és csak olyan adatok feldolgozására képes, melyek a memóriájában
vannak. A memóriák elektronikus adattárolást valósítanak meg.
Legfontosabb jellemzői a tárolókapacitás és a hozzáférési idő. A tárolókapacitás a
tárolóeszköz adatbefogadó-képességére jellemző érték, amelyet általában bájtokban, ill. ennek
többszörösében mérünk (KB, MB, GB). A hozzáférési idő alatt azt az időtartamot értjük,
amely egy adat elérése érdekében az adatot tartalmazó tárolórekesz kijelöléséhez és az adat
átviteléhez szükséges. Megadása ns-ben (nanosecundumban) történik.
Memóriák fajtái:

 RAM (Random Access Memory): véletlen elérésű, közvetlen hozzáférésű, írható-

olvasható memória. A számítógép kikapcsolásával elveszíti információtartalmát.
Funkciója: az éppen használt adatok, programok tárolása. Ezért ezt a memóriatípust
központi memóriának (vagy operatív tárnak) is szokás nevezni. Tárolókapacitásuk
különböző, a jobbak néhány GB-osak.
 ROM (Read Only Memory): csak olvasható memória, amelynek tartalmát a gyártás során
alakítják ki, más szóval beégetik a memóriába. Az elkészült ROM tartalma a
továbbiakban nem törölhető és nem módosítható. Előnye, hogy a számítógép kikapcsolása
után is megtartja információtartalmát. Olyan információk tárolására használjuk, amelyekre
a számítógépnek mindig szüksége van. (Pl. a számítógép „életre keltését” szolgáló
indítóprogramot, a BIOS).
A ROM továbbfejlesztett, programozható változatai: PROM, EPROM (UV fénnyel
törölhető, újraírható), EEPROM (elektronikusan törölhető, újraírható)

A számítógép a programokat és az adatokat a feldolgozás ideje alatt a RAM-ban tárolja. A

gép kikapcsolásával ennek tartalma elvész. Az adatok feldolgozási időn kívüli tárolását
különféle háttértárakon lehet megoldani. A háttértárakat az alapján, hogy milyen elven
tárolják az adatokat, 3 fő csoportba tudjuk sorolni:
 mágneses háttértárak
 optikai háttértárak
 elektronikus háttértárak

Elektronikus háttértárak:

A legújabb típusú háttértárolók, a memóriák továbbfejlesztett változatai. Az adatokat a

memóriákhoz hasonlóan elektronikusan tárolják. Tartalmuk könnyen törölhető és újraírható.
Ide tartozik pl. a
 pendrive: A számítógéphez csatlakoztatásuk USB-csatlakozóval történik.
Tárolókapacitásuk többféle lehet: a kezdeti 128 MB, 256 MB-osak után, a ma kaphatók
már pl. 16 - 512 GB-os kapacitásúak.
 flash memóriák: Ezek a digitális fényképezőgépek, MP3-lejátszók, mobilok
memóriakártyái. Könnyen cserélhetők, kapacitásuk közelíti a pendrive-okét.
 SSD: a számítógép beépített, compact, nagy tárolókapacitású elektronikus háttértára. A
merevlemez szerepét kezdi kiváltani. Tárolókapacitása akár 1-2 TB-os is lehet.
Mágneses háttértárak:

A legrégebbi háttértár típusok. Közös bennük, hogy a háttértár egy mágnesezhető réteggel van
ellátva, s ezen mágneses elven vannak az adatok tárolva. Tartalmuk könnyen törölhető és
újraírható.

Fajtái:

 mágnesdob
 floppy lemez: egy hajlékony műanyag, kör alakú lemez, mely egy műanyag tokban volt
tárolva, nagyon kis tárolókapacitással (a legnagyobb tárolókapacitása 1,44 MB volt).
Író-olvasófej rögzítette vagy leolvasta az adatokat. A pendrive-ok megjelenéséig
közkedvelt hordozható háttértár volt.
 Zip drive, a: drive: a floppy továbbfejlesztett változatai, akár 120-750 MB tárolókapacitással,
de nem terjedtek el.
 merevlemez (HD: Hard Disk), más néven winchester: Itt a lemez egy kemény
fémkorong, ami egy légmentesen elzárt egységben található. Egy egységen belül akár
több lemez is. A lemezek mindkét oldalára lehet adatokat írni. A nagy adatsűrűséget
azzal lehet elérni, hogy az író-olvasó fejet sokkal közelebb viszik a lemezhez, mint a
floppynál. Egy merevlemezes meghajtót (HDD: Hard Disk Drive) nem szabad kinyitni,
mivel a bejutó por végzetes lehet a lemez felületére, a rajta tárolt adatokra. Hasonló
módon óvakodni kell a működő meghajtó rázásától, ütögetésétől, mivel ekkor a lemez
felett lebegő fej ütődhet a lemeznek, és maradandó károkat okozhat. A személyi
számítógépekbe építhető merevlemezek kapacitása akár 1-2 TB-os is lehet. A
merevlemezes meghajtót a számítógépekben fixen szokták rögzíteni, ezért a gépből
ennek segítségével adatokat egy másik géphez vinni csak szereléssel lehet. Ennek a
problémának a megoldása alkották meg a Mobil Rack nevű eszközt, ami egy fiókhoz
hasonlóan tárolja a lemezegységet, így az könnyen kivihető és szállítható, illetve
léteznek külső csatlakozású winchesterek is, amik egy kábellel csatlakoztathatók a
számítógéphez, onnan könnyen leválaszthatók s szállíthatók. A számítógépnek ez az
elsődleges háttértára (vagy az ezt helyettesítő SSD).

 A mágneses elvű háttértárakhoz tartozik a szalagos háttértár is. Régebbi változatai (pl.
magnókazetta) kis tárolókapacitásúak. Újabb változata a streamer cassette már nagy
tárolókapacitású, sokáig használták biztonsági másolatok tárolására pl. bankokban, s
egyéb munkahelyeken. Létezett 600 GB-os változata is. Hátránya, hogy az adatok
sorfolytonosan érhetők el, azaz egy adat elérése, betöltése nagyon lassú.

Optikai háttértárak:

Közös bennük, hogy az adatok ráírása a lemezre és olvasása lézerfénnyel történik. Nevüket
innen kapták. Egy műanyag lemezen egy fényvisszaverő réteg helyezkedik. A fényvisszaverő
réteg alatt található mélyedések (pit-ek) hordozzák az információt. A felületet egy fókuszált
lézerfénnyel világítják meg, és a mélyedésektől függően visszaverődő fényt érzékelik. A
lemezen az adatok spirálszerűen helyezkednek el, a lemez közepétől kifelé haladva. Sokáig
modern adattárolónak számítottak, mára nagyon visszaszorult a használatuk.
Fajtái:

 CD (Compact Disk): Csak a lemez egyik oldala tárol adatokat. Tárolókapacitásuk 640-
800 MB közötti. Programok, képek, zene tárolására alkalmas.
o A „hagyományos” lemez 12 cm átmérőjű, de létezik 8 cm-es változata is.
o Aszerint, hogy újraírható-e, több fajtáját különböztethetjük meg:
 CD-ROM: tartalmát a gyárban kapja meg, utána csak olvasható.
 CD-R: egyszer írható lemez.
 CD-RW: törölhető, s többször újraírható.
 DVD (kezdetben: Digital Video Disc, majd később: Digital Versatile Disc: sokoldalú
digitális lemez): Tárolókapacitása nagyobb, mint a CD-é: 4,7 GB-17 GB között lehet.
Már filmek tárolására is alkalmas. A nagyobb tárolókapacitás oka: 1. a nagyobb
adatsűrűség, 2. mindkét oldal hordozhat információt, 3. egy oldalán két adathordozó
réteg is lehet.
o szintén 2 méretben készülhet
o itt is van DVD-ROM, DVD-R, +R és DVD-RW, +RW változat
 Blu-Ray: Míg a korábbi kettő vörös lézerfényt használ, ez kék lézerrel végzi az adatok
írását, olvasását. Ezzel ismét nagyobb adatsűrűséget tudtak elérni, már 50GB adatot tud
tárolni.