Az információ olyan új ismeret, amely megszerzője számára szükséges és értelmezhető.
A kommunikáció az információ átadása, azaz információ csere. A kommunikációban résztvevő két felet adónak illetve vevőnek nevezzük. Az adó az információ forrása, a vevő, akihez vagy amihez az információ érkezik. Az üzenet továbbítása a csatorna segítségével történik. A csatorna az a közeg, ami az információt továbbítja. Az információt az adó oldalán át kell alakítani olyan formátumba (jellé), hogy azt a csatorna továbbítani tudja. Ezt az átalakítást a kódoló végzi. A továbbított jelet a vevő oldalán a dekódoló visszaalakítja információvá, hogy azt a vevő értelmezni tudja. A csatornában a közlemény óhatatlanul sérül, zaj adódik hozzá. A zaj a környezet azon hatása, ami a jelet torzítja vagy kioltja. Pl. ha mobilon felhívunk valakit, akkor a hívó fél az adó, akit hív, az a vevő. Az információ az átadott üzenet. A beszéd során átadott üzenetet a mobil (mint kódoló) átalakítja a levegőben (mint csatornában) továbbítható jelekké (mikrohullámokká). Ha ezek a hullámok odaérnek a vevő mobiljához, az visszaalakítja ezeket hanggá, azaz dekódolja, s így kapja meg az üzenetet a vevő. Az információ a levegőben torzulhat. Szaggat a telefon (a mikrohullámhoz adódik zaj) vagy a vevő oldalán van zaj, így alig hallja az átadott üzenetet. A zaj ellen többféleképp védekezhetünk: pl. Zajszűréssel: pl. hangszigetelés, elektromágneses árnyékolással Redundanciával: Ez szószerint bőbeszédűséget jelent. Itt azt, hogy az információt több jellel fejezzük ki. Pl. a postai csekken a feladott összeget betűkkel is kiírjuk. Informatikai adattovábbításkor ellenőrzőbitek használatával: pl. Minden bájtnyi adathoz hozzákapcsolnak egy 9. bitet, ami azt adja meg, hogy az előtte levő bitek páros vagy páratlan számú 1-est tartalmaznak. Ezt a bitet paritásbitnek nevezzük. Ha ennek tartalma nem egyezik meg a bájt paritásával (párosságával), akkor a továbbított adat módosult.