8.

Neumann elvek, számítógépek

Neumann-elvű számítógép először1949-ben készült. E gép elvi alapjait Neumann János dol-
gozta ki. Ettől kezdve a számítógépek többsége ilyen elven működik, melyeket röviden
Neumann-elveknek nevezünk. Ezek a következők:
1. teljesen elektronikusak,
2. soros működésűek (egyszerre egy művelet),
3. minden adat a kettes számrendszerben kódolt,
4. belső adat- és programtárolásúak (a memóriában),
5. univerzális gépek (bármely feladat megoldására képesek, amire program írható),
Általános felépítésük:

CPU ROM

Bemeneti egységek Központi memória Kimeneti egységek

(RAM)

Háttértárolók

Fő részei, s ezek jellemzői:

 CPU: központi feldolgozó egység, mikroprocesszor. Feladata a programok utasításai-
nak értelmezése, ezek alapján a számítógép részeinek vezérlése, valamint az adatok
feldolgozása.
 RAM: központi memória. Feladata a futó programok, a megnyitott dokumentumok, a
feldolgozás alatt levő adatok tárolása.
 ROM: csak olvasható memória. Feladata a számítógép indításához szükséges adatok
tárolása. A gép bekapcsolásakor ez a központi memóriába töltődik.
 Bemeneti egységek: feladatuk az információk bejuttatása a számítógépbe. Ilyen pl. a
billentyűzet, az egér, a szkenner.
 Kimeneti egységek: feladatuk a számítógép által közölt információk eljuttatása az
emberhez. Ilyen pl. a monitor, a nyomtató, a projektor.
 Háttértárolók: feladatuk a hosszabb idejű adattárolás. Ilyen pl. a winchester, a CD, a
DVD, a pen-drive.

Meg kell jegyeznünk azonban, hogy manapság a számítógépek többsége már nem Neumann
elvű. Azokat a számítógépeket, amelyek a Neumann-elveket nem vagy csak részben teljesítik,
nem Neumann-elvű gépeknek nevezzük. Pl.
 nem soros, hanem párhuzamos működésűek (pl. többmagos processzorúak), vagy
 a programokat és az adatokat nem egy helyen, hanem külön memóriában tárolják,
vagy
 nem univerzálisak, hanem célszámítógépek (pl. hőmérséklet mérésére vagy motorok
vezérlésére szolgáló gépek az iparban).