317

Számoló és számítógépek:
Az 1970-es évektől kezdődően a mechanikus számológépek (Brunsviga, Triumphator, Calcorex) korszaka lejárt, és kezdtek
elterjedni az elektronikus számológépek amelyek közül számítási sémákkal dolgozott:
Például: A Texas Instruments SR 51; Texas Instruments SR 51/A és a TK- 1024 típusú számológép.
Programozható volt a Texas Instruments SR 52, és a PTK 1059 számológép, amelyekről már az eredményeket szalagra
nyomtatni is lehetett. (A szalagok hátránya, hogy a nyomtatott értékek kb. 15 év alatt elhalványulnak esetleg olvashatatla-
nok lesznek.) A Texas Instruments SR 51; SR 51/A és a programozható Texas Instruments SR 52 számológépek et itt már
nem ismertetem, mert a PC-k a számológépeket teljes egészében felváltották a napi munkavégzésben.
A Texas Instruments SR 51; SR 51/A számológép nem programozható, de számítási sémák alkalmazásával, valamint a
számológépbe beépített fix programok segítségével majdnem az összes geodéziai számítás velük elvégezhető.
A Texas Instruments SR 52 számológépek 224 lépésig programozhatók és 19 operatív valamint egy beépített memóriával
(R00) rendelkeznek, így lehetővé teszik a geodéziai számítások végzését manuálisan történő programozással, valamint a
program mágnes kártyáról történő beolvasásával.
Az 1970-es években a BGTV központjában működő PDP-40 típusú számítógépe nagy teljesítményű volt, amelybe az adatokat
lyukkártyáról kellett bevinni.
A Személyi számítógépek elterjedése a földhivataloknál 1985 évtől kezdődően indult, a Commodore-64, majd az 1990 évben
az IBM PC 286; IBM PC 386, IBM PC 486 végül IBM PC Pentium típusú gépekkel folytatódott.
A PC-k elterjedése döntően befolyásolta a geodéziai számítások, és a térképezési technológia megváltozását, mert a papír
alapú feldolgozást az 1980 –as évek végén a digitális feldolgozás váltotta fel.
Mielőtt a számítógépek és számítógépekkel kapcsolatos fogalmak, adatok ismertetésére rátérnék szükségesnek tartom a sz á-
mítástechnikában alkalmazott néhány fogalom meghatározásának felsorolását:
Alaplap: Alapkártyának is nevezik. Többrétegű nyomtatott áramköri panel, amely a processzort és az egyéb
fő áramköri elemeket tartalmazza. A számítógép alján, illetve torony kivitelűeknél oldalt található.
ASCII: A szövegtárolás szabványa a számítógépben (American Standard Code for Information Interchange,
azaz amerikai szabványos kód az információcseréhez).
Az ASCII formátumban tárolt szöveget bármely szövegszerkesztő tudja olvasni, de a szövegform á-
zást nem.
Állomány: A fájl (file) magyar elnevezése. Névvel és kiterjesztéssel ellátott kód- vagy adatcsoport.
Lehet dokumentum-, kép-, program- stb. fájl.
Állomány kiterjesztés: Az állomány (fájl) fajtájára utaló maximum hárombetűs toldalék az állománynév végén
A DOC kiterjesztés például Word dokumentumra utal, a BMP egy grafikus állomány kiterjesztése, a
DBF a dBase állományoké stb.
Billentyűzet (klaviatúra): A számítógép elsődleges beviteli (input) eszköze, innen (is) látjuk el a számítógépet adatokkal,
parancsokkal, kezdeményezzük a végrehajtást.
Bináris: A számolás, illetve a számok olyan (kettes számrendszerbeli) formája, amelyben csupán két érték
lehetséges: 0 vagy 1.
BIOS: A BIOS (Basic Input Output System) a gépközeli hardverrutinok tárháza.
A számítógépen "működésbe lépő" első program, amely a ROM memóriába van beégetve.
A BIOS vezérli a gépet a rendszer betöltődéséig, azaz biztosítja a rendszer bekapcsolás utá-
ni"feléledését".
BIT: A számítógép által felismerhető legkisebb információegység.
A Binary Digit (bináris vagy kettes számrendszerbeli számjegy) szavakból adódik. Értéke 0 vagy 1.
BYTE (BÁJT): A By Eight (nyolcasával) angol kifejezésre utal. 1 bájt=8 bit. Egy ASCII karakter ábrázolásához 1
bájtnyi információ elegendő. 210 = 1024 bájt alkot 1 kilobájtot, 1024 kilobájt pedig 1 megabájtot,
végül 1 gigabájt 1024 megabájttal egyenlő.
BUSZ: A számítógépen belüli (a processzor és a memória, illetve a más egységek közötti) adatforgalom
vezetékrendszere.
CD-ROM: Csak olvasható, nagy kapacitású adattároló, a Compact Disk-Read Only Memory rövidítése. 650
MB-nyi adatot képes tárolni.
Fizikai mérete megegyezik az audio CD-vel, 12 cm átmérőjű. Olvasását a CD-ROM-meghajtó végzi.
Sebességének megadására egy szorzószámot használnak, amely azt mutatja meg, hogy a meghaj-
tó mennyivel gyorsabban olvassa be az adatokat, mint az első, 150 kilobájt/másodperces adatátviteli
sebességű meghajtók.
CHIP: (Morzsát jelent angolul). Egyetlen apró szilícium lapocskán komplett áramköri egység helyezkedik el
(tranzisztorok és más áramköri elemek).
CILINDER: A merevlemezes tároló egysége. Az egymás felett elhelyezkedő lemezek azonos sávjai alkotják.
CMYK: A színes nyomtatók színkeverési szabványa, ezeknél a színes kép cián, bíbor, sárga és fekete
komponensekből áll össze.
CPU: Central Processing Unit, azaz központi feldolgozóegység, a processzor.
A számítógép vezérlő része, rajta keresztül kapcsolódik össze a számítógép valamennyi része, és
ez végzi el az adatokkal kapcsolatos számításokat és műveleteket.
DOS: Az IBM kompatibilis számítógépek legelterjedtebb operációs rendszere (Disk Operating System,
azaz lemezes operációs rendszer).
DPI: A nyomtatók és a szkennerek felbontásának megadására használt mértékegység. A dots per inch
(pont/hüvelyk) rövidítése. Minél nagyobb ez az érték, annál jobb a nyomat- vagy képminőség.
DRIVE: Magyarul meghajtó, azaz lemezmeghajtó egység, amely a lemezes háttértárolóról olvassa, vagy
felírja az adatokat. Mindig intelligens eszköz, mivel a számítógép parancsokkal vezérli.
DVD: A DVD-ROM a CD-ROM utódja. Első generációja 4,7 GB-os, a második generáció 17 GB-os lesz,
két oldalon, oldalanként két rétegben tárolja az adatokat.
Meghajtó egysége a CD-ROM-okat is olvassa.
Egér (Mouse): A számítógép beviteli eszköze (pozícionáló eszköznek is nevezik). A képernyőn mozgatott egérkur-
zor, illetve "kattintások", "klikkelések" segítségével vezéreljük az alkalmazás működését.
FÁJL: A file "magyarosított" elnevezése. Lásd állomány.
FLOPPY DISC: Lásd mágneslemez.
Gyorsítótár: Kisméretű rendszermemória (cache), amely átmenetileg tárolja a legutoljára használt adatokat. Az
elsődleges cache a processzorban helyezkedik el, a másodlagos az alaplapon. A Pentium típusú
processzorokban már a processzorok foglalatába került.
 318

HARDVER: Hardvernek (hardware) nevezzük mindazt, ami a számítógépben és számítógépen fizikailag jelen
van, kézzelfogható (processzor, alaplap, monitor, nyomtató stb.).
A hardver teszi lehetővé szoftverek alkalmazását a gépen.
A szoftvernek mindig alkalmazkodnia kell a hardverhez, amin fut.
Háttértár: Minden olyan külső tároló eszköz ( mágneslemez, mágnesszalag, optikai lemez), amely a számító-
gép belső tárához (memória) csatlakoztatható és kiegészíti azt.
IDE: A meghajtó illesztés egyik szabványa (Intelligent Disc Electronics), adatátviteli sebessége - a kap-
csolódó buszrendszertől függően - 4-23 MBájt/s. A másik illesztő rendszer az SCSI.
INPUT: Bemenet vagy bevitel. Az input az út, amelyen keresztül az adat a számítógépbe jut. Az elsődleges
input a billentyűzet, ha nem adunk ki más utasítást, a gép csak a billentyűzetről fogad el bevitelt.
Interface: Az interfész olyan csatoló egység, amely a számítógép egységei vagy különböző számítógépek
között biztosítja a kommunikációt.
Karakter: Egy bájtnyi információ, amely jelenthet egy betűt, egy számot vagy csak a számítógép számára
érthető speciális utasítást. Egy bájtban 256 féle érték lehet.
Képelem (Pixel): A számítógép monitor képernyőjének alapeleme.
Színes monitornál három színes pont (vörös, kék, zöld) alkotja.
Klaviatúra: Lásd billentyűzet.
Kurzor: Egy kis, általában villogó jel, amely jelzi, hogy a billentyűzet valamely leütött karaktere hol fog a
képernyőn megjelenni. Más típusú az egérkurzor, amely többnyire nyíl alakú.
LCD: A hordozható számítógépek (notebook-ok, vagy noteszgépek) képernyő típusa. A Liquid Crystal
Display (folyadékkristályos megjelenítő) rövidítése. Ma már az asztali gépekhez is gyártanak ilyet.
Lézernyomtató: Kiváló minőségű és nagy sebességű nyomtatást lehetővé tevő nyomtató típus, a másológépek tech-
nológiája szerint működik. Újabban megjelentek a színes lézerprinterek is.
Mágneslemez: Kissé helytelenül a hajlékony mágneslemezek szinonimájaként használják (a merevlemez is mág-
neslemez): 3,5 vagy 5,25 hüvelyk átmérővel készül, a kisebb 1,44 MB, a nagyobb 1,2 MB kapacitá-
sú, adattárolásra és számítógépek közötti adatátvitelre való.
Mátrixnyomtató: Mechanikus elven működő printer típus. Viszonylagos lassúsága, a nyomat gyenge minősége és
zajossága miatt használata visszaszorult, bár egyéb előnyei miatt megszűnni valószínűleg még
sokáig nem fog.
Memória: A számítógép "emlékezete". Az adatokat, programokat a gép memóriában tárolja. Kétféle memóriát
különböztetünk meg: RAM-ot és ROM-ot.
Merevlemezes meghajtó: A számítógép nagyteljesítményű háttértára, gyakran használt elnevezése: winchester.
Az adatok rögzítése mágneses elven történik, egy egységben több lemez is forog légmentes térben,
mindegyikhez két-két kombinált fej tartozik.
Mikroprocesszor: Lásd CPU.
Modem: Adatátviteli eszköz, amelynek segítségével számítógépek vagy azok egységei kommunikálni tudnak
egymással közönséges telefonvonalon keresztül is. Faxok és hangüzenetek kezelésére alkalmas
változataik is vannak. A modemek átviteli sebességét kilobit/másodpercben mérik, az újabb típusok
33,6 kilobit/sec.
Monitor: A számítógép elsődleges kimeneti (outpot) egysége.
Általában katódsugárcsöves elven működnek, újabb tipusai az LCD (folyékonykristályos elven m ű-
ködő) monitorok asztali számítógépekhez. A hordozható gépek képernyője kivétel nélkül LCD.
Operációs rendszer: Az a szoftver, melynek segítségével a hardver képes a különböző egységek (monitor, nyomtató,
billentyűzet, háttértárolók) integrált működtetésére.
OUTPUT: Kivitel vagy kimenet. Az a művelet, melyet a számítógép képernyőre, nyomtatóra, háttértárra történő
kiíráskor végez.
PC: A személyi számítógép közkeletű elnevezése az angol Personal Computer rövidítéséből, alapvetően
két típusa van: az IBM-kompatibilis számítógépek elsősorban Európában terjedtek el, az Apple
pedig főleg Amerikában.
PENTIUM: A 32 bites Intel-processzorok új nemzedéke. A 75 MHz-es típussal induló család legfrissebb és
konstrukciójában is újat mutató tagja a Pentium II és a Pentium III stb.
Periféria: A számítógép részei és elemei, melyek különböző módokon kapcsolódnak a központi feldolgozó
egységgel és tárral.
Plotter (Rajzgép): Rajzok, szövegek készítésére használják.
Printer (Nyomtató): Alapvetően három típusa van: mátrix-, lézer- és tintasugaras nyomtató.
Processzor: Lásd CPU.
Program: Utasítások sorozata, amelyeket a számítógép működése során végrehajt. Szinonimája néha az
alkalmazás.
RAM Véletlen elérésű írható és olvasható memória. A háttértárolóról behívott programok mindig a RAM-
(Random Access ba kerülnek csakúgy, mint a program futtatása közben létrehozott adatok.
Memory):
RGB: A számítógép monitorok színszabványa, amely a vörös (Red), a zöld (Green) és a kék (Blue) egy-
másra vetítésével állítja elő a színes képet.
ROM: Csak olvasható memória. (A Read Only Memory szavak kezdőbetűiből.)
SÁV: A mágneslemezek struktúrájának része: koncentrikus gyűrű alakú terület. A lemezstruktúra másik
eleme a szektor.
SCSI: A Small Computer System Interface (azaz a kisszámítógépek rendszercsatolója) kifejezés rövidíté-
se. A tárolóeszközök nagy sebességű csatolója, amely lehetővé teszi egyszerre hét (újabb típusán
még több) periféria csatlakoztatását. Sokszor szkázi-ként említjük.
A másik illesztő szabvány az IDE.
SVGA: A korszerű monitorok felbontás-szabványa, amely minimum 800x600 pixeles vagy nagyobb felbon-
tást biztosít.
Szektor: A mágneslemezek struktúrájának része: egy bizonyos középponti szöghöz és egy sávhoz tartozó
terület.
Szkenner: Képek vagy szövegek digitalizálására és a számítógépbe való bevitelére használt berendezés.
(angol: scanner): Lapolvasóként is emlegetik.
Szoftver: Kódolt utasítások formájában közli a számítógéppel, hogy mi a feladata, s azt hogyan oldja meg.
(Számítógép program):
 319

Tintasugaras nyomtató: A printerek népszerű típusa.

A nyomatot úgy állítja elő, hogy a festéket piciny fúvókákon keresztül permetezi a papírra.
Előnye a jó nyomatminőség, hátránya a viszonylagos lassúság, színes kivitelben is készül.
Vezérlő: A számítástechnikai szakzsargon driver-e. Olyan számítógépes állományok, amelyek tartalmazzák a
monitor, a nyomtatók vagy más perifériák működéséhez szükséges információkat, a gyártók adják
termékeikhez.
VGA: A monitorok megjelenítésének minimális szabványa, amely csupán 640x480 képpontos felbontást
biztosít.
A ma használatos monitorok szinte kivétel nélkül nagyobb felbontásúak SVGA.
Vírus: Gonosz kis programocska, amelyet rosszindulatú és felelőtlen emberek írnak.
Többnyire ártalmatlanok, némelyik azonban jóvátehetetlenül tönkreteszi állományainkat, mások
pedig még a hardverre is károsak lehetnek. Előszeretettel terjednek játékprogramokat tartalmazó
lemezekkel, új típus az úgynevezett makró vírus, amely a dokumentum fájlokkal terjed.
Winchester: Lásd merevlemez.
Röviden ismertetem és felsorolom a teljesség igénye nélkül a földméréssel foglalkozó szervezeteknél használatos számítóg é-
peket, szkennereket, digitalizálókat, plottereket és az alkalmazott szoftvereket.

Számítógépek:
Számítógép tágabb értelemben minden olyan berendezés, amely képes bemenő adatok (input) fogadására, ezeken különfé-
le, előre beprogramozott műveletek (programok) végrehajtására, továbbá az eredményül kapott adatok kijelzésére, kivitelére
(output), amelyek vagy közvetlenül értelmezhetőek a felhasználók részére vagy más berendezések vezérlésére használható-
ak. Fontos kritérium az, hogy ugyanazon bemenő adatok alapján mindig ugyanazon kimenő adatokat állítsa elő, azaz hogy a
gép determinisztikusan működjön.
Az alapvető különbség a számítógép és számológép vagy számoláskönnyítő egyszerű eszköz között abban rejlik, hogy a
számítógép képes előre elkészített program végrehajtására, míg a másik gép csak egy - lehet, hogy bonyolult - műveletet
(például szorzás) képes emberi beavatkozás nélkül önállóan végrehajtani.
Azaz: számítógépnek nevezhetik a determinisztikus információ feldolgozó gépeket.
Szűkebb értelemben a számítógép olyan elektronikus információ feldolgozó gép, amely információk (adatok és programok)
tárolására alkalmas memóriával rendelkezik, az adatok feldolgozásához programra van szüksége és saját tevékenységét,
működését vezérli, azaz programozott működésű.
A számítógép fizikai megjelenésének elnevezése, elfogadott angol szóval a hardver (hardware):
A hardver részei: A ház, a tápegység, az alaplap, a processzor, a merevlemez, a monitor, a billentyűzet stb.
Az előírt feladatok végrehajtását a szoftver (software) teszi lehetővé:
Ez a számítógép nem megfogható, utasításokban, programokban, operációs rendszerben, eszközmeghajtókban és egyéb
utasítás-csomagokban megjelenő „lágy” része.
Operációs rendszer:
Az a szoftver, melynek segítségével a hardver képes a különböző egységek (monitor, nyomtató, billentyűzet, háttértárolók)
integrált működtetésére.
Operációs rendszernek (rövidítése gyakran OS az angol operating system forma alapján) nevezik a számítástechnikában a
számítógépeknek azt az alapprogramját, mely közvetlenül kezeli a hardvert, és egy egységes környezetet biztosít a szám í-
tógépen futtatandó alkalmazásoknak (például játékok, szövegszerkesztők, táblázat szerkesztők stb.).
A kezelt hardvererőforrásoknak része többek között a memória, a processzor, a merevlemez és a perifériális eszközök
használata.
Az operációs rendszer másik megfogalmazása:
„Olyan programrendszer, amely a számítógépes rendszerben a programok végrehajtását vezérli:
Így például ütemezi a programok végrehajtását, elosztja az erőforrásokat, biztosítja a felhasználó és a számítógépes
rendszer közötti kommunikációt.”
Néhány gyakran alkalmazott operációs rendszer:
DOS: (A DOS rövidítés jelentése: Disk Operating System) azaz lemezek kezelésére képes operációs rendszer.
Windows: A Windows operációs rendszerek szabványos felületet nyújtanak, mely legördülő menükre, ablakokra és
egy mutatóeszközre, például egérre alapszik.
Linux: A Linux operációs rendszer (helyes elnevezése „GNU/Linux operációs rendszer”) leggyakrabban a Linux
kernelből, valamint a GNU rendszerkönyvtárakból és rendszerprogramokból áll.
Az IBM PC gépek operációs rendszere a DOS (MS-DOS vagy DR-DOS), Microsoft Windows XP; Windows 7 stb.,bár egy-
re többen választják az OS/2 operációs rendszert.
Az UNIX (és más hasonló rendszerek, mint az AIX, XENIX) a munkaállomás (workstation) kategória operációs rendszere.
A táblagépekben (tabletek) alkalmazott operációs rendszerek: Microsoft Windows XP; Windows 7, az iOS és a
Google Android.
A számítógépek típusai:
Működési elvük szerint:
Mechanikus; elektronikus; optikai; a jövő számítógépei a szerves számítógépek és a kvantumszámítógépek.
Felhasználásuk szerint:
Szuperszámítógép, nagygép, kiszolgáló vagy szerver, személyi számítógép, munkaállomás.
Hordozható számítógép, (notebook és a laptop), célszámítógép, beágyazott számítógép;
Szuperszámítógép:
A "szuper" kategóriába a rendkívül nagy számítási teljesítményt nyújtó számítógépek tartoznak, ezek rendkívül sokf é-
le feladatot elláthatnak: Országos Meteorológiai Szolgálat szupergépe, amelyet Earth Simulator ("Földszimulátor") névre ke-
reszteltek.
A magyar felsőoktatási, kutatási és közgyűjteményi (a továbbiakban akadémiai) legerősebb szuperszámítógépet a Nemzeti
Információs Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) Intézet szerezte be, az NIIF Program költségvetéséből.
A szuperszámítógép hardver és szoftver környezete:
A szuperszámítógép 2 db Sun Fire 15000 és 1 db Sun Fire 480R gépből áll.
Nagygép:
Nagygép (angolul: mainframe, szakmai körökben elterjedt kifejezéssel nagy vas) azokat a nagy és „drága”, nagy teljesítmé-
 320

nyű számítógépeket jelenti, amelyeket főleg kormányzati intézmények, nagyvállalatok, és bankok használnak az üzletileg
kritikus alkalmazásaik futtatására. Általában nagy mennyiségű adat kezelésére, tárolására képesek, amelyeket a statisztika,
a nyilvántartások, ERP rendszerek, és a pénzügyi tranzakció feldolgozási folyamatok igényelnek.
Nagygépek és szuper (számító)gépek összehasonlítása:
A szuperszámítógépek és a nagygépek közötti határvonal meghúzása nem egyszerű és nincsenek jól meghatározott
szempontok a különbségtételre. Általánosságban igaz, hogy a szupergépek a korlátozott számítási kapacitások miatti
problémák, a nagygépek pedig a megbízhatósággal és korlátozott ki-bevitelből adódó problémák megoldására készülnek.
Kiszolgáló vagy szerver:
A kiszolgáló vagy szerver (server) az informatikában olyan (általában nagyteljesítményű) számítógépet, illetve szoftvert je-
lent, ami más számítógépek számára a rajta tárolt vagy előállított adatok felhasználását, a kiszolgáló hardver erőforrásainak
(például: nyomtató, háttértárolók, processzor) kihasználását, illetve más szolgáltatások elérését teszi lehetővé. (például:
Szerver: Intergraph InterServe 6700;)
A kiszolgálókat többféleképpen lehet csoportosítani, például:
A funkciójuk szerint: Például webkiszolgálók, FTP kiszolgálók, adatbázis kiszolgálók;
A kiszolgált kör alapján: például internetes kiszolgálók, intranetes kiszolgálók;
A hardver kiépítésük alapján például: PC szerverek, Mainframe szerverek.
Kliens:
A kliens olyan számítógép vagy azon futó program, amelyik hozzáfér egy (távoli) szolgáltatáshoz, amelyet egy számítógép
hálózathoz tartozó másik számítógép (a szerver) nyújt.
A kifejezést először eszközökre alkalmazták, amelyek nem rendelkeztek saját, önálló programmal, de hálózaton keresztül
kapcsolatba tudtak lépni távoli számítógépekkel.
Jellemzői:
Kéréseket, lekérdezéseket küld a szervernek. A választ a szervertől fogadja. Egyszerre általában csak kisszámú szer-
verhez kapcsolódik. Közvetlenül kommunikál a felhasználóval, általában egy GUI-n (Graphical User Interface = Grafikus
felhasználói felület) keresztül.
Kliens-szerver architektúra:
A kliens-szerver kifejezést először az 1980-as években használták olyan számítógépekre (PC-kre) amelyek hálózatban mű-
ködtek. A ma ismert modell a 80-as évek végén vált elfogadottá.
A kliens-szerver szoftver architektúra egy sokoldalú, üzenetalapú és moduláris infrastruktúra.
A kliens-szerver olyan architektúra amely elválasztja egymástól a klienst és a szervert, és az esetek nagy többségében egy
számítógép hálózaton alakítják ki.
Jellemzői:
Passzív, a kliensektől várja a kéréseket, a kéréseket, lekérdezéseket feldolgozza, majd visszaküldi a választ.
Általában nagyszámú klienshez kapcsolódik egyszerr és általában nem áll közvetlen kapcsolatban a felhasználóval.
A munkaállomás:
Egy felsőkategóriás asztali számítógép, amely technikai alkalmazások futtatására van tervezve. A munkaállomás elsődle-
gesen arra van tervezve, hogy egyszerre egy személy használja, de általában alkalmasak arra is, hogy távolról más fel-
használók is hozzáférjenek. Általában nagyobb teljesítményt nyújtanak, mint amivel átlagosan találkozni lehet a személyi
számítógépeknél, különös tekintettel a grafikai és számítási teljesítményre.
Személyi számítógép:

Személyi számítógép: A notebook: Intel Pentium 100 MHz-es processzor

Belső részek: Alaplap; Központi egység; Memória; Videokártya; Hangkártya; Hálózati kártya.
Főbb perifériák: Képernyő; Billentyűzet; Egér; Joystick; Nyomtató; Modem.
Személyi számítógép: A személyi számítógép részei:
1./ monitor
2./ alaplap
3./ CPU (mikroprocesszor)
4./ elsődleges tárhely (RAM)
5./ videokártya, hangkártya
6./ tápegység
7./ optikai lemezmeghajtó
8./ másodlagos tárhely (merevlemez)
9./ billentyűzet
10./ egér

A processzor:
Az IBM személyi számítógépek (personal computer, PC) központi egységei az Intel processzorain ("chipjein") alapulnak.
A CPU (központi feldolgozóegység) más néven processzor, a PC-be helyezett processzort az Intel fejlesztette ki.
Nagyon röviden tekintem át a processzorok fejlesztésének fokozatait, néhány évszám és márka rövid leírásával:
A processzorok fejlődését a két nagy konkurens gyártó cég az „Intel” és az „Advanced Micro Devices” (AMD) versenye mutat-
ja legjobban, mellettük természetesen más cégek is készítenek processzorokat:
Például: A Texas Instruments, az IBM, a National Semiconductor Motorola, a MOS Technology, a Western Design Center
(WDC) a Hitachi, az INMOS, a MIPS (Microprocessor without Interlocked Pipeline Stages) stb.
A mikroprocesszorok története 1971-ben kezdődött, az akkor még szinte egy kicsi ismeretlen cég, az Intel a világon először
több tranzisztort épített egybe, hogy központi vezérlő egységet alkosson, azóta rengeteg processzort fejlesztettek ki.
A processzor a számítógép „agya”, azon egysége, amely az utasítások értelmezését és végrehajtását vezérli, félvezetős kivi
telezésű, összetett elektronikus áramkör:
 321

A processzor egy szilícium kristályra integrált, sok tízmillió tranzisztort tartalmazó digitális egység.
A processzor a bemeneti eszközök segítségével kódolt információkat feldolgozza, majd az eredményt a kimeneti eszközök
felé továbbítja, melyek ezeket az adatokat információvá alakítják vissza.
Tehát a processzor a számítógép egyik legfontosabb eleme, a számítógép lelke. Olyan elektronikai alkatrész, nagy bonyolult-
ságú félvezető eszköz, mely ma már egyetlen nagy integráltságú lapkán tárolófelület, vezérlő, illetve input-output funkciókat
ellátó elemeket tartalmaz. Dekódolja az utasításokat, vezérli a műveletek elvégzéséhez szükséges belső adatforgalmat és a
csatlakozó perifériális berendezések tevékenységét.
A processzor alatt általában mikroprocesszort kell érteni, régebben a processzor sok különálló áramkör volt, ám a mikropr o-
cesszorral sikerült a legfontosabb komponenseket egyetlen szilíciumlapkára integrálni.
A PC-kben a processzor az alaplapon található meg a központi tárral egyetemben, az alaplapon ezekhez az elemekhez kap-
csolódik az adatforgalom számára szükséges úgynevezett buszvonal és a perifériák illesztője.
A processzor felépítése:
A processzor részei:
Vezérlőegység (CU).
Aritmetikai-logikai egység (ALU).
Regiszterek.
Jellemzők:
A processzor hajtja végre és vezérli a műveleteket, a végrehajtás előtt a processzornak kell megvizsgálni és feldolgozni
minden utasítást. A processzor teljesítménye alatt azt az időt értik, amelyre a processzornak szüksége van egy bizonyos
feladat végrehajtásához. A processzornak két lényeges jellemzője, amelyek utalnak a teljesítményre: az egyik a szóhossz
(bitszám, vagy bitszélesség), a másik az órajel frekvencia. Mindkettő azt a sebességet határozza meg, amellyel adatokat
lehet feldolgozni.
Egy számítógép teljesítményét az órajel-frekvencia is meghatározza. Az órajel-frekvenciát a vezérlõkvarc (órajeladó) hozza
létre, amely vagy közvetlenül integrálva van a processzorba, vagy azon kívül helyezkedik el.
Á műveletet nem szabad összetéveszteni az utasítással, ezek bonyolultsága miatt egy utasítás végrehajtása több
órajelciklust is igénybe vehet. Lassító tényező, hogy a processzor az adatokat lassabban kapja, mint ahogy fel tudná dol-
gozni őket, ilyenkor pedig várakoznia kell.
Gépi ciklusnak nevezik azt az időt, amely alatt a számítógép egy gépi műveletet végre tud hajtani, egy gépi ciklus általában
több órajel ütemből áll, az egyes utasítások végrehajtásához szükséges gépi ciklusok száma utasításonként más és más
lehet.
A processzor hűtése:
A processzorok méretükhöz képest nagy hőt termelnek, így megbízható működésükhöz komoly hűtésre van sz ükség, a hű-
tést megfelelő ventillátorokkal kell biztosítani. A mai processzorok olyan magas frekvencián dolgoznak, hogy egyszerűen
elolvadnának az elektromos áram hőhatása miatt, ezt szükséges hűtőrendszerrel orvosolni.
A hűtésnek több fajtája létezik:
Léghűtéses; Vízhűtéses; Egyéb hűtési fajták is léteznek, de ezek nem olyan elterjedtek: Peltier hűtés Peltier elem és hűtő
egység.
Alkalmazzák még a hidrogénes hűtést, a hőcsöves hűtést és, és a folyékony nitrogénes hűtést.
A processzor tokozása (processzorfoglalat): Tokozáson a processzor külső burkát, érintkezőinek kialakítását kell érteni.
Két elterjedt fajtája van:
LGA-tokozás: A tűsor az alaplapon helyezkedik el, míg a processzoron csak úgynevezett érintőpadok találhatóak.
PGA-tokozás: Itt a csatlakozók a négyzet alakú tok alján helyezkednek el.
Ezen belül is lehet: CPGA, azaz kerámiatok, vagy PPGA műanyag tok.
SECC-tokozás: A tok inkább egy kazettára hasonlít, az érintkezők (tűk) az alján vannak.
A processzor főbb részei:
ALU (Arithmetic and Logical Unit – Aritmetikai és Logikai Egység):
A processzor alapvető alkotórésze, ami alapvető matematikai és logikai műveleteket hajt végre.
Sebessége növelhető egy koprocesszor beépítésével (FPU = Floating Point Unit lebegőpontos műveleteket végző
egység).
Az FPU korábban külön részegység volt, manapság a processzorok mindegyike beépítve tartalmazza.
AGU (Address Generation Unit) azaz a címszámító egység:
Feladata a programutasításokban található címek leképezése a főtár fizikai címeire és a tároló védelmi hibák felis-
merése.
CU (Control Unit a vezérlőegység vagy vezérlőáramkör):
Ez szervezi, ütemezi a processzor egész munkáját, például: lehívja a memóriából a soron következő utasítást, ér-
telmezi és végrehajtatja azt, majd meghatározza a következő utasítás címét.
Regiszter (Register):
A regiszter a processzorba beépített nagyon gyors elérésű, kis méretű memória.
A regiszterek addig (ideiglenesen) tárolják az információkat, utasításokat, amíg a processzor dolgozik velük.
A mai gépekben 32/64 bit méretű regiszterek vannak.
A processzor adatbuszai mindig akkorák, amekkora a regiszterének a mérete, így egyszerre tudja az adatot betölte-
ni ide. Például egy 32 bites regisztert egy 32 bites busz kapcsol össze a RAM-al.
A regiszterek között nem csak adattároló elemek vannak (bár végső soron mindegyik az), hanem a processzor mű-
ködéséhez elengedhetetlenül szükséges számlálók, és jelzők is.
Ilyen például:
Utasításszámláló, (PC=program counter, IP=instruction pointer):
Utasításregiszter (IR=instruction register):
Flagregiszter: (A flag-ek (jelzők) olyan speciális, 1 bites regiszterek.)
Akkumulátor (AC):
Buszvezérlő:
A regisztert és más adattárolókat összekötő buszrendszert irányítja.
A busz továbbítja az adatokat, a belső busz szolgál arra, hogy a processzoron belül adatok áramoljanak rajta az
egyik helyről a másikra.
Cache: A modern processzorok fontos része a cache (gyorsítótár).
A cache a processzorba, vagy a processzor környezetébe integrált memória, ami a viszonylag lassú rendszermem ó-
 322

ria-elérést hivatott kiváltani azoknak a programrészeknek és adatoknak előzetes beolvasásával, amikre a végrehaj-
tásnak közvetlenül szüksége lehet.
A mai PC processzorok általában két gyorsítótárat használnak, egy kisebb (és gyorsabb) elsőszintű (L1) és egy n a-
gyobb másodszintű (L2) cache-t.
A gyorsítótár mérete ma már megabyte-os nagyságrendű.
A processzor felépítése:

A processzor működése:
A processzor utasításciklusa (instruction cycle), azaz egy művelet végrehajtásának fázisai:
1./ Az utasítás beolvasása a memóriából a processzorba:
Ahhoz, hogy ezt képes legyen a processzor megtenni, szüksége van
arra, hogy hol találja meg ezt az utasítást a memóriában.
A memória címtárólójából, az AR-ból (address register - címregiszter)
kerül át a processzor cím-tárolójába az IP-be (instruction pointer =
utasítás mutató).
Ezek után a memória adattároló regiszteréből, a DR-ből (data register
- adatregiszter) kerülnek át az adatok a processzor adattárolójába, az
IR-be (instruction register =utasítás).
A memória tehát mindössze két regiszterhez kapcsolódik, azaz az AR
és a DR regiszterhez.
Az utasítás beolvasása tehát a következő műveletek végrehajtását
jelenti:
IP --> AR ; READ ; DR-->IR.
2./ A beolvasott utasítás dekódolása, elemzése:
Az első lépés a beolvasott utasítás értelmezése. A beolvasott utasítások mindig két részből állnak: az utasítás kódjá-
ból, amely meghatározza, hogy milyen műveletet kell végrehajtani, valamint az operandusokból, amelyek meghatá-
rozzák, hogy milyen adatokkal kell elvégezni az adott műveletet illetve azt, hogy az eredmény hol tárolódjon.
A beolvasott utasítás (IR) nem biztos, hogy a teljes utasítást tartalmazza, az viszont biztos, hogy az utasítás kódját
igen. Az ALU az utasítás kódját értelmezi, melyből kiderül milyen műveletet kell elvégeznie, és hogy mennyi adatot
kell beolvasni még ahhoz, hogy meghatározhatóak legyenek az operandusok, amelyeken a műveleteket végzi.
3./ Az operandusok beolvasása:
Ebben a fázisban, kiolvasásra kerülnek a memóriából az operandusok címei (ha ez szükséges), illetve maguk az
operandusok. Ezek kétfélék lehetnek, vagy a memóriában vannak (és akkor onnan ki kell olvasni őket), vagy regisz-
terek és akkor már a processzorban tartózkodnak. Az ALU két segédregisztere szolgál arra, hogy a kiolvasott ope-
randusokat tárolja (LR1 és LR2, latch=segédregiszter).
4./ A művelet végrehajtása:
Megvan, azaz összeállt, hogy mit kell végrehajtani és az, hogy milyen adatokkal, az ALU elvégezheti az utasítást.
Az eredményt - a tárolás céljára - egy harmadik segédregiszterbe teszi (LR3).
5./ Az eredmény tárolása:
Az utasítás tulajdonságának függvényében az eredmény az LR3 regiszterből vagy valamelyik regiszterbe vagy az
utasításban meghatározott memória címre kerül (természetesen két lépésben, először a DR regiszterbe és csak ut á-
na a memóriába).
6./ A következő utasítás címének meghatározása:
Miután az utasítást elvégeztük, meg kell határozni az a címet, ahol a program végrehajtás folytatódni fog.
Ha a program szekvenciális, - azaz a memóriában a következő címen levő utasítást kell végrehajtani, - akkor az IP-t
annyival kell megnövelni, amilyen hosszú az adott utasítás volt. Amennyiben valahol egészen máshol kell a program
végrehajtást folytatni, - az általában olyan utasítás, amelynek végrehajtása után valamely regiszter tartalmazza a
folytatás memória címét, - akkor ezt a címet kell az IP-be beírni. Az első utasításciklus véget ért, és a processzor rá-
térhet a következő utasítás végrehajtására, azaz visszatérhet az 1. pontba.
A fenti ciklust szokás két, úgynevezett félciklusra bontani, ezek a beolvasás (fetch: 1,2,3), illetve a végrehajtás
(execute: 4,5,6) félciklus.
A processzor utasításkészlete:
A processzor által ismert műveletek és utasítások összességét értik a processzor utasításkészlete alatt
Legelőször a RISC (Reduced Instructions Set Computer) utasításkészletet használták, ez leegyszerűsített, rövid utasít á-
sokat tartalmazott, elsődlegesnek tekintette a sebességet, és az egyszerűséget.
Később a CISC-et (Complex Instructions Set Computer) alkalmazták, ez már több, hosszabb utasítást tartalmazott, ám a
túl sok, bonyolult utasítás nem bizonyult célravezetőnek, ezért visszatértek a RISC-hez.
 323

Ma már rengeteg utasításkészlet van, melyben keverednek a RISC, és a CISC irányelvei (Pentium, Pentium MMX, SSE
3/4, 3D now!).
Az utasításkészlet egy adott környezet által értelmezhető utasítások összessége.
Például egy CPU esetén: a CPU által értelmezhető opkódok összessége.
(Az opkód = operációkód, azaz műveleti kód. A CPU által beolvasott bináris szám, amit végrehajtható utasítás kódj a-
ként értelmez).
Minden architektúrának van saját utasításkészlete, esetleg azonos architektúra különböző processzorai között lehet kü-
lönbség. Vagy: utasításkészlet = utasításrendszer: Egy adott számítógép vagy programnyelv utasításainak összessége.
Az utasításlistában szereplő utasítások funkciójuk alapján az alábbi főbb csoportokba sorolhatók:
Az aritmetikai utasításokkal:
Szám típusú adatokon végeztethetők el műveletek, a számábrázolásnak megfelelően többféle változatuk lehet:
például fixpontos, lebegőpontos, decimális.
A vezérlésátadó utasításokkal:
Ezzel érhető el, hogy az utasítások végrehajtási sorrendje eltérjen azok tárolási sorrendjétől.
Ezek az utasítások lehetnek feltételesek, azaz valamilyen feltétel (pl reláció) teljesülésétől függően adják át a vezér-
lést egyik vagy másik utasításra és lehetnek feltétel nélküliek.
A ciklusutasítások:
Ciklikusan ismétlődő algoritmusok végrehajtásában játszanak szerepet, például növelik valamilyen indexregiszter tar-
talmát, és ezen keresztül módosítják bizonyos utasítások címeit abból a célból, hogy az egymás után következő cikl u-
sokban a gép egy adattömb egymást követő elemeivel végezze el a műveleteket, valamint számlálják egy regiszter
tartalmának inkrementálásával a ciklusok számát.
A kiviteli / beviteli utasítások:
Az adatoknak a gépbe történő bevitelét, kiírását, illetve a kihelyezett perifériák (online berendezések) adatforgalmá-
nak vezérlését végzik.
A feldolgozó egység állapotát befolyásoló utasítások:
Ezek a processzor speciális regisztereit módosítják, oly módon, hogy a folyamat további értelmezésére hatnak:
például: újraindítják vagy elaltatják a processzort, védett módba kapcsolják a feldolgozást, stb.
Egyéb utasítások: Például: várakozás, speciális utasítás a NOP (N OPeration) amely egy üres utasítás.
A számítástechnika fejlődése folyamán a processzorok tervezésében két fő irányvonal alakult ki:
Összetett utasításkészletű processzorok (CISC).
Redukált utasításkészletű processzorok (RISC).
CISC és RISC processzorok összehasonlítása:
CISC (Összetett utasításkészletű) processzorok: RISC (Redukált utasításkészletű) processzorok:
1 Az utasítások összetettek, több gépi ciklust igényelnek. Egy gépi ciklus alatt végrehajtható egyszerű utasítások.
2 Több utasítás is igénybe veheti a tárolót Csak a LOAD/STORE utasítások használhatják a tárat.
3 A pipelining feldolgozás kismértékű. Jelentős pipelining feldolgozás.
4 Mikroprogram által vezérelt utasítás-végrehajtás. Huzalozott utasítás-végrehajtás.
5 Változó hosszúságú utasítások. Rögzített hosszúságú utasítások.
6 Sokféle utasítás és címzési mód. Kevés utasítás és címzési mód.
7 Bonyolult mikroprogram. Bonyolult fordítóprogram.
8 Kevés regiszter. Nagyméretű regisztertár.
A processzorok fejlődését több generációra osztották (csak címszavakban):
Első generációs: (8086/8088-as PC; XT számítógép.)
Második generációs: [AT számítógép. (Advanced Technology)]
Harmadik generációs: (386-os PC.)
Negyedik generációs: [486-os PC; AMD 5x86; Cyrix 5x86 (M1sc)].
Ötödik generációs: (Pentium; A Cyrix 6x86; Az AMD K5 )
Hatodik generációs: (Intel Pentium Pro; Pentium II; Pentium III;Celeron; AMD K6; A Cyrix 6x86MX.)
A hetedik generáció: (Az AMD hetedik generációs processzorainak egyes típusai: Thunderbird; Athlon-XP (Palomino)
(Intel processzorok: Intel Pentium 4: Willamette néven. SSE2-nek, vagy WPNI)
Manapság is a két nagy processzorgyártó vetekszik egymással, az Intel és az Advanced Micro Devices (AMD.)
Rajtuk kívül vannak még processzorgyártók ugyan (IBM, Cyrix,), de piaci részesedésük a mikroprocesszorok terén igen
csekély.
Tárak:
A tárak (memóriák) tárolják a központi egység számára szükséges adatokat és programokat, valamint az általa kiszámított
eredményeket. A tárolt adatmennyiség mérőszámai:
3 6 9 12
A bit, bájt, Kbájt (K, Kb, 10 bájt), Megabájt (Mb, 10 bájt), Gigabájt (Gb, 10 bájt), Terabájt (Tb, 10 bájt).
A táraknak két fő típusa van:
A központi tár (hívják belső vagy elsődleges memóriának is) nélkülözhetetlen a számítógép működéséhez, minden adat
és műveleti parancs a központi memóriában kell, hogy legyen mielőtt a központi egység elvégezné a feldolgozást.
- A mérete személyi számítógépeknél néhány száz Kb és néhány Gb között változik.
A háttértár (más néven külső, kisegítő, másodlagos tár) nagyméretű állományok hosszabb idejű tárolására szolgál.
Merevlemezes tárak:
- A központi memória után a legköltségesebb a merevlemezes tár.
- Kapacitása személyi számítógépeken néhány 10 Mb és néhány Gb között változik.
- Véletlen elérésű, de lassabb, mint a központi tár.
- Állandó tár (az állományok nem tűnnek el a gép kikapcsolása után), bár az állományok törölhetők és módosíth atók.
Cserélhető eszközök:
A cserélhető tárak, amelyeket elkülönített tárolás vagy szállítás céljából ki lehet venni a számítógépből:
Hajlékony (floppy) lemezek, a mágnes szalagok, az optikai kompakt lemez (CD), és a Pendrive.
Notebook (Hordozható személyi számítógép):
A notebook és a laptop angol eredetű szavak, és az informatikában a hordozható személyi számítógépeket takarják.
Ezek teljes értékű PC-k, az asztali változatokhoz képest a lényegi különbség a kompakt formai kivitelezésben és a hordozh a-
tóságban rejlik.
 324

Ugyanazokat a funkciókat betöltő alkatrészekből épül fel, ezek azonban jellemzően kisebb méretűek, könnyebbek, kevesebb
hőt termelnek, és kevesebb energiát is fogyasztanak, mint az asztali PC-kben megtalálható megfelelőik.
A notebookok ugyanazokat a szoftvereket futtatják, mint az asztali gépek, így a laptopokra ugyanazok az operációs rendsz e-
rek (Windows, Linux, MacOS stb.) telepíthetőek. A hordozható számítógépek újratölthető akkumulátorral szerelve vásárolha-
tóak meg, így több órát is képesek elektromos hálózat nélkül üzemelni.
Típusok, kategóriák: Alapvetően háromféle módon készíthetnek besorolást:
A felhasználás célja, a mérete, végül a kivitelezés típusa alapján.
A tablet PC-k azaz a táblagépek: (Forrás: A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.)
A táblagép vagy tablet PC tulajdonképpen egy hordozható számítógép, a táblagép méretéhez képest nagy kijelző mérettel
rendelkezik, - amely növeli a felhasználó élményét, azonban a kezelhetőséget nehezíti a hiányzó beviteli perifériák tartalom-
gyártás és szerkesztés esetén. Tulajdonságai és mérete alapján az úgynevezett marokkészülékek (PDA = digitális személyi
asszisztens, - másként kéziszámítógép vagy zsebszámítógép, - okostelefonok) és a billentyűzettel rendelkező netbookok (a
netbook olyan kicsi 9-10 hűvelykes (inches) képernyő-átmérőjű, a notebookhoz hasonló kialakítású számítógép, melynek tel-
jesítménye internetezésre elegendő, de nem lehet rajtuk erőforrás-igényesebb programokat (pl. modern videojátékokat futtat-
ni közé helyezhető.
Alapvető célja a tényleges hordozhatóság megtartása mellette a kényelmes tartalom felhasználáshoz szükséges a lehetősé-
gekhez képest minél nagyobb kijelző méret elérése.
A táblagép elsődleges kezelési felülete a kijelzőként is funkcionáló érintőképernyője, amely a billentyűzettel és egérrel ren-
delkező számítógépekhez képest eltérő felhasználási, fejlesztési és vezérlés i (programozási) filozófiát követel.
Leegyszerűsített táblagépekre szabott alkalmazások által egyes alapvető használati funkciók könnyebben vezérelhetőek,
mint az úgynevezett. „asztali számítógépek” esetében, azonban a lehetőségei is erősen korlátozottak.
Jelenleg legjobb a három nagy - és tableteknél ténylegesen használható - operációs rendszer a Windows 7, az iOS és az
Android. (Utóbbi kettő csak mobilprocesszoros gépeken.) A Windows Vista lassabb, az XP olyan mintha favágás lenne. A
Google Android egy Linux kernel (A Linux kernel a Linux operációs rendszer magja) fölött futó, mobil operációs rendszer.
Néhány fogalom meghatározása:
Wi-Fi (WiFi, Wifi vagy wifi):
Az IEEE által kifejlesztett vezeték nélküli mikrohullámú kommunikációt (WLAN) megvalósító, széleskörűen elterjedt szab-
vány (IEEE 802.11) népszerű neve.
A Wi-Fi semmilyen angol kifejezésnek nem rövidítése (csupán szójáték a Hi-Fi/hifí szóra).
A 3G egy vezeték nélküli mobilinternet szabvány:
A harmadik generációt képviseli, és jóval nagyobb adatátviteli sebességre képes (akár 21 Mbit/s HSPA + használatával,
egyébként max. 384 kbit/s), mint a második generációs (2G), GSM-szabványnál legfeljebb 220 kbit / s az adatátviteli se-
besség (EDGE).
A HSDPA: (Feltöltésbeli megfelelője a HSUPA.)
(Mozaikszó az angol High-Speed Downlink Packet Access kifejezésből, tükörfordításban: „nagysebességű csomagletöltési
hozzáférés”) harmadik generációs (de mivel a 3G-n alapul, ezért három és feledik vagy 3.5G-nek is nevezett) mobilkom-
munikációs Protokoll, melyet előszeretettel használnak világszerte mobil internet, illetve egyéb nagy sávszélességet
igénylő szolgáltatások kiszolgálására.
Protokoll:
Az informatikában a protokoll egy egyezmény, vagy szabvány, amely leírja, hogy a hálózat résztvevői miképp tudnak
egymással kommunikálni. Ez többnyire a kapcsolat felvételét, kommunikációt, adat továbbítást jelent. Gyakorlati szem-
pontból a protokoll azt mondja meg, hogy milyen sorrendben milyen protokoll-üzeneteket küldhetnek egymásnak a cso-
mópontok, illetve az üzenetek pontos felépítését, az abban szereplő adatok jelentését is megadja.
A protokolloknak igen sok, és teljesen eltérő filozófiájú formája létezik
A táblagépek:
Az Apple iPad: iPad 2: 3. generációs iPad:
Típusai:
Fejlesztés alapú csoportosítás:
Slate táblagép lényegében PC-ből fejlesztett kompakt eszköz. Ilyen volt a Microsoft 2001-ben bejelentett gépe.
Mobilból fejlesztett PC irányába: Ilyen az iPad.
Hibrid:
PC-ből fejlesztett, lecsatolható klaviatúrával forgalmazott gép, így pedig lényegében egy slate táblagéppé lehet ett átalakí-
tani és használni.
Az átalakítható (convertible): A Lenovó X61 úgynevezett slate táblagép üzemmódban
Főbb típusok: 1989. - Grid SystemsGRiDPad - Leginkább táblagépszerű korai modell.
2001: - Microsoft tablet PC
2006: - Samsung Q1
2007: - Lenovo ThinkPad X61
2008: - HP TouchSmart
2010: - Apple iPAD 9.7" - 499-829 dollár
- Samsung Galaxy Tab
2011: - BlackBerry Playbook
- Amazon Kindle Fire - 7"-os, 200 dollár alatti táblagép.
- NOOK Tablet™ - 7"-os táblagép.
2012: - Google nexus 7 - 7"-os, 200 dollár alatti táblagép.
- Kindle Fire HD 7" - 8,9"-os, 199 - 499 dollár
- Microsoft Surface RT 10.6" 499-699 dollár - Lecsatolható billentyűzettel. ($599-)
- Samsung Galaxy Note 10.1 10.1" - „S Pen” kapacitív toll használata 500-550 dollár
- iPad mini 7.9" 329 dollár
- Aakash, az indiai 60 (35) dolláros táblagép.
Beágyazott számítógép: Egy beágyazott rendszer egy olyan speciális célú számítógép melyet egy konkrét feladat ellátására
tervezték.
 325

Néhány mai számítógép:

Ma nagyon sok különböző típusú asztali személyi számítógép, illetve notebook van forgalomban, melyek gyártói a következők:
Asztali számítógépek (típusok és gyártók): Acer; Apple; Barebone PC; Dell; Fujitsu; Hevlett Packard, Lenovo, Msi stb.
Notebookok: (típusok és gyártók): Acer; Apple; Asus; Dell; Fujitsu; Hevlett Packard; Lenovo; Msi; Packard Bell; Samsung;
Sony; Toshiba; stb.

Szoftverek:
Szoftver (angol: software) alatt az elektronikus adatfeldolgozó berendezések (például számítógépek) memóriájában elhe-
lyezkedő, azokat működtető programokat kell érteni.
A szoftvert az különbözteti meg a hardvertől, hogy egy programvezérelt berendezésnek a hardver az egyedi, fizikai részét,
míg a szoftver az általános, szellemi részét jelenti.
A világon emberek milliói naponta egymástól függetlenül használják ugyanazt a szoftvert; viszont ha több felhasználó
ugyanazt a hardvert használja, osztozniuk kell annak véges, fizikai erőforrásain.
A szoftver nemcsak elektronikus memória tartalomként realizálódik, hanem életciklusának megfelelően többféle formában
jelenik meg, így a szoftver fogalmába tágabb értelemben beletartozik:
Az összes fejlesztési dokumentáció (például a forráskód);
Az összes felhasználói dokumentáció (például a felhasználói kézikönyv);
Az összes kereskedelmi dokumentáció (például a licenc);
Valamint az ezek bármelyikét tartalmazó adathordozók (például a telepítő CD vagy a nyomtatott számla).
Az összetett feladatok elvégzésére kifejlesztett, egymással szoros kapcsolatban álló, önállóan is működőképes, de együ t-
tesen hatékonyabb és teljesebb támogatást nyújtó, éppen ezért teljes életciklusuk során együtt kezelt szoftverek csoport-
ját programcsomagnak nevezik.
A szoftverek funkciójuk szerint:
Indítóprogram vagy alapszoftver:
A felhasználó által a legkevésbé manipulálható, a gép üzemszerű működését beállító program(ok), ide tartozik a
firmware is:
A firmware (angol: a.m. gyári beépített szoftver) egy olyan szoftverfajta, amely a hardvereszközbe van beépítve, és a
hardver működtetéséhez szükséges legalapvetőbb feladatokat látja el (esetleg figyeli az eszköz állapotát, arról infor-
mációkat nyújt a külvilágnak).
Példák firmware-re:
A személyi számítógépek BIOS-a, Open Firmware az Apple Macintosh számító gépekben, CD/DVD meghajtók,
ROM áramkörök programjai, EPROM chipek programjai, amelyek speciális külső eszközzel módosíthatók, de szoft-
veresen nem.
Rendszerszoftverek:
A gép és perifériái kommunikációját lebonyolító programok, beleértve a felhasználó oly mértékű kiszolgálását, amely
lehetővé teszi a számára más szoftverek elkészítését és üzembe helyezését is;
Operációs rendszerek;
Meghajtóprogramok (driverek);
Segédprogramok: Fájlkezelők; Szövegszerkesztők (editorok); Tömörítők.
Fejlesztési környezetek: Fordítóprogramok (compilerek); Nyomkövetők és hibakeresők (debuggerek);
Értelmezők (interpreterek) és futtatókörnyezetek; Programszerkesztők (linkerek).
Alkalmazói szoftverek vagy alkalmazások:
A felhasználót a számítógép használatán túl mutató céljainak elérésében támogató specifikus programok.
Irodai szoftverek: Szervezőprogramok; Prezentációkészítők; Kiadványszerkesztők; Táblázatkezelők.
Üzleti alkalmazások: Számlázó programok; Könyvelő programok; Adatbázis-kezelők; stb.
Tervezőrendszerek: CAD-rendszerek;
Grafikai szoftvere: Rajzprogramok; Képszerkesztők.
Média szoftverek: Médialejátszók; Médiaszerkesztők.
Kommunikációs szoftverek: Levelező programok; Csevegő programok; Távbeszélő programok;
Hálózati alkalmazások;Webböngészők; Fájlcserélők.
Rosszindulatú alkalmazások: Vírusok; Férgek; Kémprogramok.
Biztonsági programok: Vírusellenőrzők; Kémprogram-felderítők; Titkosító programok; Tűzfalak;
Játékszoftverek.
A szoftverek kereskedelmi kategóriái:
A szoftverek főbb kereskedelmi kategóriáit voltaképpen a tulajdonjogot és a szoftverhasználatot szabályozó licencek
alapján lehet felállítani, kereskedelmi és jogi értelemben, ahány féle licenc, annyi féle szoftver létezik;
A szoftver életciklusa: A szoftver előállítása termelési folyamat, számítógépes programok előállítására irányul, a termék
egy számítógépes program, ami egy feladat megoldására szolgál.
A szoftver előállításának folyamata:
A programozás előtti tevékenység a rendszerelemzés.
Az elemzés, a fejlesztés és az üzembe helyezés fázisait foglalja magába (részletezve az alábbi 10 pontban).
1. Rendszerelemzés: A program megrendelője megfogalmazza igényét, hogy mit szeretne a számítógéppel
megoldani.
2. Rendszerfejlesztés: Az algoritmus azaz eljárás, amivel a bevitt adatok felhasználásával a kívánt ered-
ményt megkapják.
3. Specifikáció. A megbízó, a rendszerfejlesztő, és a programozó együtt megalkotja azt a modellt, ami
alapján a tényleges program működni fog. A specifikáció a szakmai nyelv mellett
tartalmazza a programozói szóhasználatot a felhasználó számára érthető formában.
Ebben leírják: A tervezett hardverigényt, a tervezett operációsrendszert, milyen adato-
kat kell rögzíteni, hol és milyen formában kell az eredmény, az alkalma-
zói programozási nyelvet, valamint azt hogy milyen adatvédelemre van
szükség.
4. Algoritmus-tervezés: A cél a megoldás szerkezetének géptől és programozási nyelvtől független szerkezeti
egységet bemutató leírása (szöveges algoritmus, jel-algoritmus).
 326

5. Megvalósítás: Ez a programozók feladata.

6. Kódolás: A program összekapcsolt utasítások sorozata, ami a programozás terméke.
A megtervezett program megvalósítása a programnyelv kiválasztásával történik.
7. A tesztelés: Mielőtt a program alkalmazására sor kerül, ellenőrizni kell annak helyességét.
A tesztelés a problémamegoldás biztosítéka (íróasztal-teszt, formai teszt, szintaktikai
teszt, szemantikai teszt).
8. A dokumentálás: A programdokumentáció a program felépítésével és megvalósításával kapcsolatos
valamennyi dokumentum gyűjteménye (felhasználói kézikönyv, szemléltetési kézi-
könyv).
9. A rendszer bevezetés: A letesztelt programok üzemeltetésre készek.
A rendszer bevezetés az installálással kezdődik.
Az üzemeltetőket, a felhasználókat ki kell képezni a program kezelésére, hibák elhárí-
tására.
A program üzemeltetése során szükség lehet apró módosításokra.
10. Az átadás: A felhasználó ekkor ismeri meg a végleges verziót.
Adatbázisok:
Adatbázisok: Adatok szervezett gyűjteménye, amely lehetővé teszi az adatok tetszőleges szempont-
ok szerinti rendszerezését és visszakeresését.
Az adatbázisok lényege, hogy az adatok mellett a köztük lévő kapcsolatokat is tárolja,
függetlenül az adatok fizikai elhelyezkedésétől.
Az adatbázisoknak három típusa van:
A hierarchikus, a hálózati és a relációs adatbázis.
A leggyakoribb a relációs adatbázis.
Objektumorientált adatbázis: Olyan adatbázis, amely intelligens elemekből épül fel.
Az intelligencia itt azt jelenti, hogy az egyes adatbázis elemek (objektumok) "tudják",
hogy kik ők, mire használhatók, és miként kapcsolódnak a többi adatbázis-elemhez.
Az objektumorientált adatbázisok az objektumorientált programozási nyelvek térhódítá-
sával terjedtek el, hatékonyságukban jelenleg még alulmaradnak a relációs adatbázis-
okkal szemben.
Fő jellemzőik:
- Becsomagolás (encapsulation): Az objektum adatok és műveletek összessége.
- Öröklődés (inheritance): Az alacsonyabb szinteken lévő objektumokból (szülő) leve-
zetett magasabb szintű objektumok (gyerek) öröklik a szülők
tulajdonságait.
- Többalakúság (polymorphism): Ugyanazt az utasítást az egyes objektumok saját
előírásaiknak megfelelően értelmezik.
Relációs adatbázis: Olyan adatbázis, ahol az adatbázis kezelő (RDBMS) az adatok relációs modelljét tá-
mogatja.
Az adattárolás alapjait táblák alkotják, a táblákat adatállományoknak nevezik, egy adott
adatbázis általában több adatállományból áll.
A táblák a logikailag összetartozó adatok sorokból és oszlopokból álló elrendezése, a
táblák sorait adatrekordoknak, oszlopait rekordmezőknek nevezik.
Az adatbázist alkotó egyedek a táblázat soraiban, az egyed tulajdonságok pedig az
oszlopaiban találhatók.
A relációs adatmodellben az egyedek közötti kapcsolat az adatértékeken keresztül
valósul meg, vagyis az úgynevezett kapcsoló mezők azonosságán alapszik.
ARC/INFO Az 1980 - as évek elején megjelenik az ARC/INFO
- Ez sikeres implementációja a CGIS azon ötletének, hogy külön kell választani a
helyzeti és a leíró adatokat,
- Egy szokványos relációs adatbáziskezelő (INFO) a leíró adattáblák kezelésére és
egy vonalelemek (ARC) tárolására, manipulálására specializált szoftver házassága,
ez olyan alapvető fejlesztés volt, melyből sok más rendszer merített.
- "Szerszámosláda", parancs-vezérelt, végtermék-orientált felhasználói felület:
A moduláris felépítés lehetővé teszi alkalmazások fejlesztését a "szerszámoslá-
da" eszközeire alapozva.
- Az ARC/INFO volt az első GIS, amely kihasználta a szuper-mini gépek előnyeit:
A GIS olyan gépeken működik, amely a legtöbb cég számára elérhető;
Hangsúlyos a platformtól illetve az operációs rendszertől való függetlenség.
- A kezdeti sikereket erdészeti alkalmazásokkal érték el, később a GIS piac szinte
minden területén megjelentek
Az 1980-as évek végétől az ARC/INFO programrendszer, és több relációs adatbáziskezelő rendszer, köztük az ORAC-
LE és az INGRES számára készül, illetve készült ilyen adat interface.
Ez azt jelenti, hogy a földrajzi információs rendszer szoftverből az adott adatbáziskezelő rendszerek saját utasításaival,
tehát az ORACLE esetében az SQL-el, az INGRES esetében a QUEL-el végezhető a lekérdezés.
Természetesen arra is van lehetőség, hogy a FIR macronyelvébe a kérdéses utasításokkal definiált lekérdezéseket
beiktatva macro utasítás csoportokat készítsenek.

Kiterjesztések:
Mi az a fájlkiterjesztés?
A fájlnév kiterjesztés olyan karakterek sora, amely segít a felhasználóknak (és persze a programoknak) gyorsan felismerni,
hogy milyen információt tartalmaz a fájl.
Azért hívják kiterjesztésnek, mert a fájlnév végén, általában egy pont után jelenik meg.
Ez egy elterjedt módja a fájlformátumok megkülönböztetésének.
A legtöbbször előforduló kiterjesztéseket a következő táblázatokban sorolom fel minden további magyarázat mellőzésével.
 327

Fájlkiterjesztések:
Kategória Kiterjesztés
Futtatható állományok COM, BAT, EXE
Kép állományok JPG, GIF, BMP, JPEG, TIF, TGA, PSD, AI, CDR
Hang állományok WAW, WMA, MP3, MID, SND
Videó állományok AVI, WMV
Szöveges állományok DOC, RTF, PDF, TXT, HLP, CSV, ODT
Táblázatkezelő állományok XLS, XLC, XLT, WKS, WQ1, ODS
Prezentációs állományok PPT, PPS, ODP
Adatbázis kezelő állományok MDB, DBF, ODF
Tömörített állományok ZIP, ARJ, LHA, RAR
Web állományok HTM, HTML
Ideiglenes állományok TMP
Megváltoztathatom-e a fájlok kiterjesztését?
A fájlnévkiterjesztés megváltoztatása általában rossz ötlet.
Amikor megváltoztatom egy fájl kiterjesztését, megváltoztatom hogy a fájl feldolgozása milyen módon történjen meg.
A probléma az, hogy a kiterjesztés megváltoztatása önmagában még nem változtatja meg a fájl formátumát.
Programoknál használt kiterjesztések:
Program Típus Kiterjesztés
Microsoft Office:
Word Szövegszerkesztő DOC
Excel Táblázatkezelő XLS
PowerPoint Prezentációkészítő PPT, PPS
Access Adatbázis kezelő MDB
Open Office:
Impress Prezentációkészítő
Base Adatbázis kezelő MDB, ODF
Microsoft Publisher Kiadványszerkesztő
Adobe Publisher Kiadványszerkesztő
Adobe Acrobat Reader Szövegszerkesztő PDF
Adobe Illustrator Rajzoló AI
Adobe Photoshop Képszerkesztő JPG, GIF, BMP, JPEG, TIF, TGA, PSD
CAD fájlformátumok mérnöki tervező szoftver DWG, DXF
DB2 Adatbázis kezelő
Oracle Adatbázis kezelő
Skype Chat és Online telefon
Súgó alkalmazás Súgó HLP
Windows Media Player Videó lejátszó AVI, WMV
Paint Rajzoló JPG, GIF, BMP, JPEG, TIF

A földmérésben leggyakrabban használt szoftverek:

Térképszerkesztő:
Geodéziai számítások:
Területosztó:
DAT adatbázis szerkesztő: A gyakorlatban általában használtak:
A gyakorlatban kevésbé használtak:
DAT változás vezető:
- ITR;
- AutoCAD;
- Integraph MicroStation
- G1, G2, GF, (FÖMI programok)
- Cord Comp Turbo (CCT);
- GEOPROFI 1.6;
- „AutoTerv Program C-64”;
- „AutoTerv-PC”;
- „Földosztás V.2.0.” (ERTOSZT);
- ITR.
- ITR-DAT konverter (Digicart Kft.); MS DAT (Geodézia Rt.);
- DATView–ITR (BEVET–KUVET) konvertáláshoz (GeoNet2000 Kft.),
- ITR–DATR konverter (Digicart Kft.),
- Microstation DAT konverter (ERDA-GIS Kft.),
- AutoCAD konverterek (Digicom, Minicomp, Geodézia Rt. stb.),
- DATVision (Szőllősi és társa Bt.),
- Stadium (MS-DAT konverterből),
- ITR 3.3 DAT konverterétől 4.2 változatig (Digicart Kft.)
- a DATView és a DAT varázsló változatai (Digicart Kft.);
- geoDATis konverter (Nyír-Lépték Bt.),
- DATView. különböző változatai;
- DATR.

Szkennerek (Scannerek):
Olyan eszköz, amelynek segítségével egy képet, rajzot vagy térképet elektronikusan le tudnak tapogatni és a jeleket digitális
formába át tudják alakítani. A szkenner (más néven lapolvasó) a számítógép olyan perifériája, amely szövegek, képek digita-
lizálására, számítógépbe való bevitelére szolgál.
Az A4-es lapszkennerek, és az igen olcsó A4-es kézi szkennerek nem térinformatikai adatnyerésre szolgálnak, hanem el-
sősorban szövegek számítógépbe vitelére, valamint különböző rajzi és fényképi input adatok digitalizálására.
 328

A fizikai elvek a térképek szkennelésénél is azonosak, a műszaki megvalósítás azonban a feladat jellegéből illetve a kons t-
rukció időpontjától függően különbözhet.
Az első szkennerek a térképészeti igények kielégítésére jöttek létre, ez a feltétel meghatározta azt az alapvető követel-
ményt, hogy alkalmasak legyenek nagy (1 méter fölötti) térképek digitalizálására, valamint kiemelten törekedjenek a lekép e-
zés geometriai pontosságának biztosítására.
A térkép szkennelés fő problémája, hogy a vektoros térképből raszteres állományt állít elő, amelynek automatikus raszter -
vektor átalakítása rendszerint nem egyértelmű, és rendszerint jelentős manuális editálási munkát igényel.
Minél áttekinthetőbb a térkép annál egyszerűbb a vektorizáló program és az editáló operátor dolga, ezért célszerű (ha erre
lehetőség van) a térképeket fedvényenként, feliratoktól megtisztítva szkennelni.
Raszteres adatok digitális kamarákkal történő fényképezés, mesterséges holdakról történő szkenneres felvételek, fényké-
pek és térképek vagy rajzok szkennelése (letapogatása) útján jöhetnek létre.
A digitális kamarák, a fényképek szkennelése és a fényképszerű szkennelés tónusos raszteres adatmodellt eredményez,
ami számítástechnikailag azt jelenti, hogy minden egyes képelem (pixel) egyedi, adott határok közötti (egy vagy két byte-al
leirható) attribútummal, úgynevezett szürkeségi értékkel rendelkezik.
A szkennelt térképek illetve rajzok rendszerint bináris képet szolgáltatnak, azaz a let apogatott rajzi tartalom feketének, a
háttér fehérnek tekinthető és egy bit két értékével (0 1) jellemezhető.
A tömeges szkennelés alkalmazásával jó minőségű vektoros állományokat rendszerint csak a nagy térképkészítő intézm é-
nyek tudnak előállítani, addig a szkennelt térkép minden (kis) felhasználónak hasznos lehet, ha a fej feletti digitalizálásra
használja.

Alapelemei:
Az olvasófej, amely egy fénycsövet és egy tükröt tartalmaz, az üvegfelület,
amelyre a beolvasandó anyagot tesszük, az érzékelő, a fejmozgató motor és az
elektronika.
Működése:
Az olvasófejet a léptetőmotor bordásszíj segítségével mozgatja fémsíneken az
üveglap alatt. A fejegység fénycsöve alulról megvilágítja a beolvasandó anyagot,
majd a visszavert fényt a tükör (vagy tükrök) segítségével egy lencsén keresztül
(amely a kép kicsinyítését végzi) a szkenner belsejében található, fix pontra rög-
zített CCD érzékelőre fókuszálja; majd az érzékelő digitális képpé alakítja a be-
érkező fényt.
A másik lehetséges működési elv a LED-es megvilágítás. Ebben az esetben a
fejegység nem tartalmaz tükröt, mert az érzékelő itt már benne van. A megvilágí-
tást három különböző színű LED-ek sorával (RGBRGBRGBRGB…) oldják meg.
Itt a fehér fényt az RGB (vörös, zöld és kék) színekből keverik ki.
A lapolvasó feladata:
A látható információt digitális információvá alakítsa át, ezután a már a számító-
Asztali lapolvasó gépben lévő digitális információt a különböző programok segítségével fel lehet
dolgozni.
A képdigitalizáló, vagy angol nevén scanner lehetővé teszi, hogy ábrákat, szöveges dokumentumokat képként a számító-
gépbe juttassanak, ha szöveget digitalizálnak vele, akkor abból előbb csak kép lesz, amit OCR programmal át kell alakítani
szöveggé.
A szkennerek fejlődésére jellemző. hogy 1960 évtől fokozatosan nőtt a teljesítményűk felbontásuk és gyorsaságuk.

Korszerű asztali szkenner Korszerű állványos szkenner

Az adat beolvasásának folyamata:
A szkenner CCD elemeket használ a képek kezelésére, ugyanúgy, mint a kamerák. A CCD egy optoelektronikai eszköz,
mely a fényt kondenzátor töltéssé alakítja, amit aztán ki kell olvasni és fel kell dolgozni egy céláramköröket tartalmazó chi p-
nek. Minél nagyobb felbontást akarnak elérni, annál több CCD egységet kell egy sorba beszerelni.
A képet egy speciális fénycső világítja meg, majd a képről visszaverődő fényt egy lencsékből és prizmákból álló optikai es z-
köz vetíti a CCD érzékelőre. A CCD-ből, az optikai és megvilágító egységből álló rendszert a szkenner kialakításától függő-
en kell a kép felett végigvinni, ezt egy léptetőmotor automatikusan hajtja végre.
A normál szkennerek és a dokumentum szkennerek közötti alapvető különbség az, hogy míg a normál szkennerek eset é-
ben a szkennelendő papírlap áll és az olvasófej mozog, addig ez a dokumentum szkennereknél pont fordítva működik.
Fajtái: A lapkezelés szempontjából a ma használt készülékek főbb kialakítási formái:
Rollszkenner: A képet a szkenner húzza keresztül az olvasó egység felett, tehát a kép mozog.
Kézi szkenner: A szkennert kézzel kell a képen végighúzni.
Síkágyas szkenner: A képet a tárgytartó üvegre kell rakni, és az olvasó egység halad alatta végig. A jobb készülékek-
hez dia feltétet is adnak, vagy az opcióként külön megvehető.
Optikai felbontása általában 2200 x 4800 dpi, míg színmélysége 48 bit körül van.
Diaszkenner: Csak dia és fotónegatív beolvasására használható.
Ha egy ezzel a rendszerrel működő számítógéphez még egy színes fotónyomtatót is csatlakoz-
tatnak, akkor olcsón készíthetünk színes nagyításokat diáról vagy negatívról.
Dobszkenner: Nagy pontosságú, kiemelkedő minőségű és árú szkennerek kimondottan igényes professzionális
nyomdai képfeldolgozásra szolgálnak.
Az eredetit átlátszó műanyag hengerre helyezik, majd megforgatják.
Dokumentumszkenner: A dokumentumszkennerek alapvetően nagy mennyiségű dokumentumok beolvasására lettek
kifejlesztve.
 329

Az így beolvasott dokumentumokat archiválási célokra mentik le, vagy OCR (karakterfelismerő)
alkalmazásoknak adják tovább, amikor is a beolvasott képfájlt ismét karakteres anyaggá konver-
tálják vissza.
A dokumentumszkenner működése:
A dokumentum szkennerek esetében a szkennelendő papírlap mozog és az olvasófej áll.
Könyvszkenner: Újabban léteznek olyan szkennerek is, amelyek az automatikus lapozás révén képesek komplett
könyveket beolvasni.
A szkenner tulajdonságai:
A szkenner főbb paraméterei:
- Felbontás.
- A számítógéphez való csatlakoztatáshoz használt illesztőfelület:
- A megkülönböztetett színek száma.
- A beolvasható adathordozó típusa és nagysága.
- A jel-zaj viszony.
Felbontás: Mértékegysége: dpi (dots per inch – pont per hüvelyk)
A felbontás mértékegysége megadja, hogy egységnyi hosszon (1 inch=2,54 cm) hány elemi pont
fér el. Minél több, ez annál kisebb pontokat jelent, azaz annál nagyobb felbontást. Lényegében
megegyezik a ppi (pixels per inch) mértékegységgel; ez utóbbit monitorok és szkennerek jellem-
zésére használják.
A képdigitalizáló felbontása attól függ, hogy egy adott területet hány képpontra tud bontani. Nyil-
ván minél többre, annál élesebb képet kapunk, viszont annál több képpontot kell tárolni egy adott
méretű képről, vagyis annál nagyobb helyet igényel a kép tárolása, és annál lassabb lesz a beol-
vasás is.
A felbontást a dpi (Dot Per Inch) mértékegységgel szokás megadni, vagyis a hüvelykenkénti
pontok számát adja meg, a problémát az jelenti, hogy a valóság átmenet nélküli színeit kell leké-
pezni korlátozott számú színre, valamint a szkennerek optikai felbontása is korlátozott.
A szkennereknél kétféle felbontást szoktak megadni:
Optikai felbontás: Az optikai felbontás a szkenner által valóban megkülönböztethető képpontok száma.
Szoftveres úton tovább lehet finomítani a felbontást és így valamivel jobb képet tudunk létr e-
hozni.
Interporált felbontás: Megmutatja a gép felbontási-teljesítményét. Ez olcsóbb gépeknél 300-700 dpi, félprofi gépeknél
700-1400 dpi (ez már bőven elég egy átlagos felhasználónak).
Színmélység: A beolvasó az átalakítás során a képet apró pontokként kezeli, és minden képpontnak meghatá-
rozza a színét.
A digitalizálás annál jobb hatásfokú, minél több képpontot különböztetünk meg egységnyi felüle-
ten, illetve minél nagyobb számú különböző színt érzékel.
A lapolvasók szinte mindegyike 16 millió színnel dogozik, ami megegyezik a 24 bites színmél y-
séggel. Több színmélységre, illetve színre nincs szükség, hisz az emberi szem azt már úgysem
tudja megkülönbözetni.
Néhány fogalom:
Raszter: Sorokból és oszlopokból álló adatszerkezet, amelyben a cellacsoportok objektumot alkotnak.
Minden cella értéke az objektum értékét reprezentálja.
Raszter regisztrálás: Az az eljárás, amelynek során egy egyszerű raszteres állományból előáll a koordinátahelyes
digitális raszteres térkép. Ez a legtöbb esetben nem csak a kép sarokpont-koordinátáinak meg-
határozását jelenti, hanem a képen látható jellemző, ismert földrajzi koordinátájú pontok koordi-
nátáinak meghatározásával is bővül.
Ezt követően egy bonyolult eljárás segítségével a raszteres képet olyan torzításnak (rubber
sheeting) vetik alá, melynek eredményeképpen a raszter minél több pontja a lehet legjobban
megközelíti azt a pozíciót, amelyen koordinátahelyes ábrázolás esetén lennie kellene.
Raszteres modell: A valós világnak és jelenségeinek szabályos rács celláihoz rendelt értékekkel történő leképzése.
A raszteres modell a tesszellációs modellnek azon legelterjedtebb változata, amelyben a terület-
egység a négyzet.
Térképek szkennelésére A0 szkenereket használnak:
- Elektronikus síkágyas vagy dobszkenner.
- A letapogató fej.
- A vezérlő egység (hardver + szoftver).
Szkennelésnél a síkágyra vagy dobra helyezik a rajzot és az úgynevezett letapogató fejre szerelt fényforrásból jövő fény (f e-
hér fény vagy lézer) lassan letapogatja az egész felületet.
A letapogató fej optikai rendszeréből kilépő fénysugarat a rajzolat átengedi vagy visszaveri, majd ezt a fénnyalábot tükrök és
prizmák segítségével négy részre osztják.
A három fénysugár interferencia tükrön, valamint kék, zöld és vörös színszűrőkön keresztül jut el a színszűrők által kijelölt
fotoelektron sokszorozóba.
A fotóelektron sokszorozóban átalakulnak analóg (sárga, bíbor és cián) elektromos jelekké.
A jelekből ezután többszörös átalakítás után a felhasználó által helyesnek tartott színkép alakul ki, amelyet a negyedik s u-
gárnyaláb felhasználásával (a szükséges fekete színmennyiség meghatározásával, képélesség állításával és egyéb beállí-
tások, keverések végzésével) véglegessé tesznek.
Eszköz- és szoftverjellemzők a következők:
Geometriai felbontás Geometriai felbontás, azaz annak a rácsnak a geometriai mérete, amely az információ alap-
egysége, a rácsegység. Egysége a dpi, azaz az 1 inch-re eső pontok száma.
Dinamikai felbontás: Dinamikai felbontás: azaz a rácsfedettség, ami a rácsegységen áthaladó fénymennyiség
értéke. A képpontok intenzitás értékének tárolási helye meghatározó.
Az 1 bit-en tárolt érték úgynevezett fekete-fehér mérést jelent, az így előállt térképneve: bit
térkép.
 330

Szürkeség mérése: Szürkeség mérés esetén 8 bit tárolási helyen 256 féle fokozat állítható elő.
Színes kép: Színes kép színfokozatainak mérésére a három alapszín mindegyike minimum 8 bit tároló
helyen már elfogadható minőséget biztosít.
Tömörítési formák Tömörítési formák (pl. TIFF, PCX, GIF. stb.).
Megjelenítés: A megjelenítéshez szükséges a képernyő geometriai felbontásának és tárolási kapacitásának
ismerete.
Néhány típus a földhivataloknál:
VIDAR TruScan TITAN Atlas (A/0 méretű színes);
VIDAR TruScan Select (A/0 méretű fekete-fehér);
HP ScanJet II CX A0; EPSON A0;
Colortrac 3680 A0 (később részletesen);
Dobszkenner:

Digitalizálók:
A digitalizálók a térképekről és a fényképekről térbeli információk gyűjtésére szolgáló leghétköznapibb eszközök.
A térképet, fényképet vagy más dokumentumot a digitalizáló sík felszínére kell helyezni.
Hardver: Digitalizáló tábla a kurzorral,
KAR-A2 digitalizáló, KAR TC digitalizáló:
Digitalizáló tábla a kurzorral:
A digitalizáló tábla különböző méretű lehet A3-tól A0-ig, a kisebb táblákat
tabletnek nevezik. Szerkezetileg a tábla műanyagba ágyazott szabatos, sűrű
drótháló, mely különböző elemeiben (rácsszemeiben) attól függően indukáló-
dik feszültség, hogy a kurzor szálkeresztjét koncentrikusan körülvevő elekt-
romágneses tekercs hol helyezkedik el a táblán.
A tabletek tömeges perifériaként való megjelenése ahhoz kapcsolódik, hogy
a WINDOWS előtti környezetben az egyszerű programvezérlést a tabletekre
erősített grafikus menük segítségével oldották meg. Ez az alkalmazás azon-
ban nem igényelt nagy felbontást és pontosságot, ezért a piacon lévő
tabletek jelentős része alkalmatlan a szabatos digitalizálásra
Állványra szerelt digitalizáló tábla A digitalizáló táblák és megfelelő tabletek digitalizálási hibája eszköztől füg-
gően 0.1-0.02 milliméter.
A hiba nem csak a háló és a tekercs kialakításától, hanem a szálkereszt
formájától, elhelyezésétől is nagymértékben függ.
A jobb típusok kurzorain 16 vagy ennél több billentyű is van, amelyek segít-
ségével a digitalizálást támogató program vezérlése, bizonyos tulajdonság-
jellemzők bevitele egyszerűbben oldható meg, mint a számítógép billentyűze-
téről.
A digitalizáláskor rendszerint csak az objektum azonosítóját viszik be, a többi
leíró adat inputja az azonosítóhoz kapcsolva külön végezhető vagy a megf e-
Különböző számú vezérlőgombbal lelő GIS programmodullal támogatva a számítógép billentyűzetéről, vagy ha
felszerelt kurzorok már számítógépben van, megfelelő adathordozóról.
Néhány digitalizáló:
KAR-A2;
CALCOMP A0 digitalizáló tábla; ARNAZT NEOLT MANTISSA A0 digitalizáló tábla; Numonics Accugrid;
Kurta-Mutoh A0 digitalizáló tábla; BME Mapmaster A1 digitalizáló tábla; BME SUPER A1;
- A digitalizáló tábla 25x25 centiméteres mérettől 150x200 centiméteres méretig (A4 - A0) szerezhető be.
- Az érzékelőt (pl. szálkereszt) a digitalizáló tábla felszínén mozgatva a számítógép érzékeli annak helyzetét és azt, mint „x
y” koordináta párokat tárolja.
- Az érzékelő lehet toll típusú, vagy kurzor (a kurzor kb. 5x5cm-es nagyítóval, szálkereszttel rendelkezik).
- Általában vezérlő billentyűk is vannak ezen a pontozó kurzoron, amelyek az egész rendszer irányítását teszik lehetővé
anélkül, hogy a számítógéphez kellene nyúlni.
- A korábbi digitalizálók általában 1965 évig, bakelitből készültek.
- A mágneses mező a kurzor mechanikus mozgásával alakult ki, egy kar mozgott a tábla mögött.
- A kar mozgását érzékelve koordináta értékeket kapnak, a koordináta értékeket a processzorhoz kell továbbítani.
- Néhány korábbi olcsó rendszernek mechanikusan kapcsolódó kurzora volt.
- A szabad mozgású kurzorral ellátott digitalizáló kezdetben nagyon drága volt.
- Az első rendszerek úgy működtek, hogy a kurzor elektromos jeleit lineáris elhelyezésű jelfogón keresztül rögzítették :
- A környezet zajai miatt hibák adódhattak.
- A jelenlegi táblák egy beépített fémhálóval rendelkeznek, amely a mágneses mezőt alakít ki, a mágneses mezőt a kurzor
érzékeli:
- A pontosság általában jobb, mint 0,1 milliméter.
- Ez nagyobb pontosság, mint amire a kurzor pozicionálásánál egy átlagos operátor képes.
- A koordinátákat átalakító funkció néha a táblába van beépítve, így ezek az átalakítások még azelőtt megtörténnek,
mielőtt az adat a számítógépbe kerülne.
Digitalizálás:
Digitális jelfeldolgozásnak (angolul: Digital Signal Processing, DSP), vagy digitalizálásnak nevezik azt a fo-
lyamatot, amikor egy fizikai mennyiséget valamilyen módon számítógéppel feldolgozhatóvá tesznek.
Ez tehát egy komplex eljárás, amelynek során analóg adatokból digitális adatokat nyernek, szűkebb értelem-
ben az eljárással grafikus térképeket, rajzokat digitális formában tárolt információkká lehet átalakítani.
A digitalizálás alapanyagai:
A térképek a területfüggő információk felhalmozott együttesei, amennyiben ezeket az analóg adatbázisokat digitális
térinformatikai rendszerekben fel akarják használni, úgy digitalizálni kell a térképeket.
 331

A digitalizálandó térképek kiválogatásánál több dologra figyelemmel kell lenni.

Az első figyelembe veendő körülmény a térkép státusa:
A térkép státusa alatt azt értik, hogy a digitalizálandó kérdéses térkép a földmérési-térképészeti hatóság esetleg
más állami irányító szervezet által hivatalosan elrendelt térképmű aktuális példánya-e vagy sem.
A hivatalosan elrendelt térképmű ugyanis szigorú szabványok szerint készül, ezért pontosságára mind a helyzeti,
mind a leíró adatok vonatkozásában megbízható mérőszámokkal rendelkezik.
Az aktualitás két szempontból is érdekes:
Egyrészt mivel a térképek szabványai az idővel változnak az aktuális szabvány csak az aktuális térképre érvényes,
másrészt a gyorsan változó valóság, különösen az iparilag fejlettebb körzetekben gyorsan elavulttá teszi a térképtar-
talmat, ezért a már hivatkozott szabványok előírják, hogy mely területeken milyen térképeket milyen gyakorisággal
kell felújítani.
Hazánkban a földmérési alaptérkép változásait a Földhivatalok műanyag fóliákon vezetik, ezért ha valóban aktuális
nagyméretarányú térképet akarnak digitalizálni, úgy ezekről a nyilvántartási térképekről kell lehetőleg fólia másolatot
beszerezni.
A papír térképek digitalizálása nem csak a tartalom korszerűsége szempontjából kritikus:
A papír ugyanis jelentős alakváltozásokat szenved (nedves fénymásolás, szakszerűtlen tárolás következtében).
A korábbi időkben a papír alakváltozásának csökkentésére hazánkban az eredeti felmérési térképeket fémlemezre
kasírozott rajzpapírra készítették.
Ezek a térképlapok a fémbetét árnyékoló hatása következtében kézi digitalizálással nem digitalizálhatók.
A digitalizálás folyamata:
- A térképet rögzítjük a digitalizáló táblán.
- Több illesztőpontot (referencia pontot) digitalizálnak minden térképlapon:
- Az illesztőpontok száma minimum három, a digitális térképek készítésénél minimum 16.
- Ezek könnyen azonosítható pontok legyenek (lehetőleg geodéziai alappontok vagy a koordinátaháló metszéspont-
jai (őrkeresztek), esetleg a térképen jól azonosítható útkereszteződés, hegycsúcs, stb.).
- Ezeknek, a pontoknak a koordinátái legyenek ismertek abban az egységes koordinátarendszerben, amelyet az
adatbázisban használunk, például: földrajzi szélesség és hosszúság vagy EOV koordináták,
- Az illesztőpontokat a rendszer a szükséges matematikai átalakítások elvégzésére használja, amellyel minden k o-
ordinátát az egységes rendszerbe alakít át.
- Több illesztőpont felvétele pontosabb eredményt ad.
- A térképek tartalmát két különböző módon lehet digitalizálni:
- Pontmódban: az operátor az egyes pontokat a kurzor billentyűjének megnyomásával digitalizálja.
- Folyamatos módban: a pontok időintervallumonként (többnyire 10 pont/sec), vagy előre adott távolság- intervallu-
monként kerülnekrögzítésre.
- Előnyök és hátrányok:
- Pont módban az operátor szubjektíven választja ki a pontokat:
- Két pont módban dolgozó operátor, egy egyenest nem fog ugyanúgy digitalizálni.
- A folyamatos módban nagy mennyiségű pont képződik, amelyek közül sok felesleges van (ezeket célszerű előtt ki-
szűrni).
- A folyamatos mód alkalmazása több figyelmet követel az operátortól, a pont mód, több döntést kíván,
például: egy vonal ábrázolásához.
- A legtöbb digitalizáló jelenleg pont módban dolgozik.
A térkép digitalizálás problémái:
- A digitalizáláshoz több térkép nem elég jó minőségű:
- A papírtérképek nem mérettartóak, így a digitalizáló tábláról való levétel után az illesztőpontokat minden egyes al-
kalommal újra meg kell adni, ha a térképet újra a táblához rögzítjük.
- Ha a térképek megnyúlnak, vagy zsugorodnak időközben az újonnan digitalizált pontok némileg eltérnek a koráb-
ban digitalizáltaktól.
- Hibák jelennek meg ezeken a térképeken és ezek az adatbázisba is bekerülnek.
- Az adatbázis hibaszintje közvetlen kapcsolatban van a forrástérképek hibaszintjével.
- A nem földmérési térképek általában információkat jelenítenek meg, és nem mindig adják meg annak pontos helyét:
- Például: Amennyiben a vasút, patak és út keskeny hegyi szoroson halad keresztül, akkor a szoros általában széle-
sebbnek van ábrázolva a tényleges méreténél, hogy mindhárom szimbólumot ábrázolni lehessen.
- A térképlapok határain jelentkező eltérések problémákat okozhatnak a GIS adatbázisban.
- Például: Amennyiben az utak és a patakok elhelyezkedése nem pontos, és később ezeket a térképlapokat egy-
máshoz illesztik.
- A felhasználói hiba okozhat átfedést, szakadást és keresztezéseket a vonalak találkozásánál.
- A felhasználó fáradtsága, fásultsága hibákat okozhat.
A digitalizálás hibakezelése:
- Néhány hibát automatikusan tudnak kezelni:
- Az összekapcsolásnál hézagok keletkezhetnek.
- A vonalak átfedődhetnek, keresztezhetik egymást.
- A hiba függ a térkép komplexitásától, a hiba értéke nagy a kisméretarányú komplex térképeknél.
Fej feletti digitalizálás:
A fej feletti digitalizálás lehetőségét az a tény teremtette meg, hogy egyes szoftver készítők is kényt elenek voltak elis-
merni annak a gondolatnak a helyességét, hogy a jövő a hibrid - raszteres-vektoros rendszereké.
Ez az első stádiumban azt jelentette, hogy az alapvetően raszteres rendszerek képesek kezelni bizonyos vektoros
objektumokat, hasonlóképpen a vektoros rendszerek lehetővé tették, hogy háttérként a vektor rajz mögé bevigyék a
kérdéses terület ortofotó térképét. A következő lépésben a 'háttér' újabb funkciókhoz jutott, többek közt ahhoz, hogy a
képernyőn az egér vezérelte szálkereszttel digitalizálni azaz vektorizálni lehessen a 'háttér' raszteres képét.
Ezt akkor is meg lehet tenni, ha a háttér nem ortofotó, hanem szkennelt térkép.
Miért előnyösebb a képernyőn digitalizálni mint a térképen:
Az első különbség a megvilágításban és a parallaxisban van:
- A papír térképet jól megvilágítani nagyon nehéz, a kurzor vagy az operátor gyakran árnyékot vet a szálkeresztre.
- A szálkereszt nincs a papír síkjában, ez a helyzet pedig igen gyakran előfordul, akkor parallaxis lép fel, azaz más
 332

szögből nézve a szálkereszt más térképi pontra mutat.

A képernyőn ez a két probléma nem létezik.
További előnye a képernyőnek a zoomolási lehetőség, mely jelentősen növeli a pontosságot.
Igen előnyös, hogy a képernyőn a digitalizált és még nem digitalizált vonalak egymás mellett de különböző jelöléssel
jelentkeznek (például: a már digitalizált vonalak villognak) s így egyszerűen biztosítható, hogy semmi se maradjon ki a
digitalizálásból.
Plotterek:
A plotterek (rajzgépek) olyan speciális berendezések, amelyeket akkor alkalmaznak, ha grafikus formájú kimenő adatra van
szükség, rajzok, térképek, diagramok stb. alakjában.
AK-1 elektromos vezérlésű HP Designjet T795 ePrinter A kép baloldalán egy régi (AK-1), a jobb oldalán egy
rajzasztal. modern (HP Designjet T795 ePrinter) A0 plotter látha-
tó.
A rajzgépek egy íróhegyet vezetnek a papíron.
A rajz a toll két egymásra merőleges, X-Y irányú moz-
gásának eredőjeként jön létre.
Síkplotterek esetében a rajzlapot egy táblán rögzítik,
mely fölött az írócsúcs két, egymásra merőleges irány-
ban mozog.
A görgős papírmozgatású rajzgépnél a toll csak egy
irányban mozog, a rá merőleges irányú vezérlést gör-
gők végzik, behúzva a rajzlapot a megfelelő helyzetbe.
A mai korszerű plotterek (amelyből nagyon sok típusú van) beépített processzoruk révén jelentős intelligenciával rendelkez-
nek. Több különböző színű és/vagy vastagságú tollat kezelnek, nagy mennyiségű adatot képesek tárolni, és a működtető
számítógéptől függetlenül, önállóan, a tollmozgásokat optimalizálva képesek dolgozni.
Egy plottert a következő jellemzők alapján lehet minősíteni:
A befogható rajzlap mérete: (A térképészeti, építészeti, gépészeti rajzok nagyobb felületet igényelnek.);
A rajzlap anyaga: (Papír, film, pausz, műanyag.);
A tollak száma: (A többféle toll színeivel, illetve különböző vonalvastagságokkal növeli a rajz szemléletességét.);
A használható tollfajta: (Meghatározza a rajz minőségét: tustoll, golyóstoll, rostirón, kerámiahegyű toll.);
A gyorsulás: (A toll nyugalmi helyzetből indulva mennyi idő alatt éri el a maximális sebességét.);
A tengelyirányú tollsebesség: (Ez a toll maximális rajzolási sebessége.);
A pontosság: (Megmutatja, hogy a plotter milyen pontosan tud ráállni egy adott pontra [a toll, a rajzlap, a páratart alom,
stb. mind befolyásolja ezt a jellemzőt.)
Az ismételhetőség: (A toll mennyire képes a kiindulási helyére visszatérni.);
A felbontás: (A toll lehetséges legkisebb elmozdulása.);
A méret és súly: (Meghatározza, hogy hova és hogyan lehet az eszközt elhelyezni.)
Néhány földmérésben használt plotter:
HP DesignJet 450C A0; HP DesignJet 500 A0; HP DesignJet 650C; HP DesignJet 750C Plus plotter A0;
HP DJ 1050C (A/0 méretű); HP DesignJet 600 A0; HP 7576 Pen Plotter A0;
CALCOMP TECJET 5500 A0; HP DesignJet 430 A1; CALCOMP TECJET 720C A1 HPA1; WILDSIKA1;

Interaktív Térképszerkesztő Rendszer (ITR): Részben forrás:Dr. Szepes András (2010) Nyugat-magyarországi Egyetem
A mérnöki rajzok szerkesztésére szolgáló szoftvereket nevezzük CAD rendszereknek. Az eredet rövidítés a Computer Aided
Design, számítógéppel támogatott tervezés kifejezésre utal. Vannak általános célú CAD rendszerek, melyek közül a legismer-
tebb az AutoCAD szoftver, de igen elterjedt a MicroStation nevű termék is.
Készülnek természetesen olyan rendszerek is, melyek már eleve egy konkrét szakterületet céloznak meg, ezeket nevezhetjük
célszoftvereknek is, iIlyen termék pl. az Autodesk Civil3D, vagy a magyar ArchiCAD, és ebbe a csoportba sorolhatjuk az ITR
szoftvert is.
A hazai fejlesztésű szoftvert a fejlesztők kifejezetten a nagyméretarányú digitális földmérési alaptérkép szerkesztésére hozt ák
létre az 1980-as évek végén, természetsen ez nem zárja ki, hogy más feladatra is lehet használni.
A fejlesztés során több verzióváltáson ment át a termék, míg eljutott a 4-es, majd az 5-ös verzióhoz.
Interaktív térképszerkesztő (ITR) programcsomag 2.5 változata:
1990 évben megvásároltuk a Digicart Kft. Budapest által kifejlesztett Interaktív térképszerkesztő (ITR) programcsomagot.
Először a programcsomag ITR 1.0. változatát, majd ezt lecseréltük a továbbfejlesztett ITR. 2.1; az ITR. 2.2; az ITR 2.4; és
végül az ITR 2.5 változatokra. Interaktív térképszerkesztő (ITR) program lényesen megkönnyítette és felgyorsította a számítási
és térképszerkesztési folyamatokat és lehető tette a digitális térképek létrehozását.
Vázlatosan ismertettem az ITR 2.5 szoftvert, mint azt a változatot, amellyel a BEVET és a KÜVET állományok létrehozása
történt.
Az Interaktív Térképszerkesztő Program a térképszerkesztés során elemszemléletű (rétegorientált) digitális térképi rajzáll o-
mányt hoz létre, amelynek rétegkiosztását a 21/1995. (VI. 29.) FM rendelet előírja, az ITR.2.5 szoftver 256 réteget tud kezelni.
ITR.2.5 szoftver több modulból áll, amelyek a következők:
1./ Térképszerkesztés
2./ Plotter rajz nyomtatás
3./ Területszámítás Osztás
4./ Plotter rajz készítés
5./ DXF konverzió
6./ Jelkulcs szerkesztő
7./ Digitalizáló tájékozása
8./ Konfigurálás
9./ Sérült állomány javítása
A./ DOS szövegszerkesztő
VÉGE
 333

Az egyes modulok részletes leírására nem térek ki, vázlatosan ismertetem a „Térképszerkesztés” modult, valamint később a
területosztásnál a „Területszámítás Osztás” modullal végezhető műveleteket.

Az ITR.2.5 szoftver „Térképszerkesztés” modulja teszi lehetővé digitális térkép létrehozását, a „Térképszerkesztés” behívá-
sa után a következő menü jelenik meg:
Vége Állomány Info Jellemzők I0 Lista Jelkulcs Felírat Grafika Keres Nyomtat Réteg
A menüpontok közül az Állományra kattintva:
Lehetővé válik az „Állomány” választása, elmentése, másolása, átnevezése, törlése, és parancsra másolása.
Az „Info” menüpontban:
Az adott állomány adatai ellenőrizhetők (név, pont, elem, jelkulcs, felírat darabszáma).
A „Jellemzők” menüpontban megjelenik:
1 ABLAK: A munkában lévő állomány méretaránya szabályozható a képernyőn.
2 RÉTEG: Réteg; Paraméter1; Paraméter2; Frissítés.
Réteg: A 256 réteg kiosztását mutatja grafika, felirat, jelkulcs színekkel együtt.
Paraméter 1: Koordináta vizsgálat, pontszámozás induló pontszám, növekvés (automatikus, manuális),
pontszámkeresés, Info, Napló.
Paraméter 2: Méretarány beállítása, 0 kör rajzolás, Szöveg; Rajz; Nagyítás; Hosszmegírás adatinak beállítása,
Pontszám megjelenítés: méretarány; pontszám, pontkód minimum, maximum beállítása.
Mindenpont látható beállítása.
Grafika tollak; Jelkulcs / Felírat tollak, Jelkulcs típusok; Pontkód – jelkulcs; Plotter vonaltípus,
Egyéb jellemzők (0 kör, pontszám, pontkód, hossz); Pontkód / pontnév beállítása.
Az I0 menüpontban:
1 ABLAK: A munkában lévő állomány méretaránya szabályozható a képernyőn.
2 RÉTEG: Réteg; Paraméter1; Paraméter2; Frissítés.
Beolvasás;
Kiírás alkalmas a transzformációs adatok bevitelére, valamint kiírására, a pontok adatainak beállítására.
(például: pontszám, koordináta, magasság, pontkód).
A Lista menüpontban:
Alapvetően különböző módszerekkel pontok listája (pontok, aut. terület, ablak, egyenes, filéből), illetve fel-
iratok listája készíthető (egyenként, ablakkal, feltétel, polig. belül, polig. kívül).
1 ABLAK: A munkában lévő állomány méretaránya szabályozható a képernyőn.
2 RÉTEG: Réteg; Paraméter1; Paraméter2; Frissítés.
Pontgyűjtés listába: Pontgyűjtés; Pontok száma; Új lista; Megtekint.
Műveletek: Pontok, vonalak, jelkulcsok be – ki; Kiírás fájlba; Pontszám / pontkód csere; Transzformálás; Párhuzamos;
Pontmegírás; Területreállás; Távolságosztás műveleteket lehet végrehajtani.
Valamint a Kitűzésben:(ortogonális, poláris kitűzés) adatait listázni.
A felirat gyűjtés listába: Info; Feliratgyűjtés; Feliratok száma; Megtekint.
Műveletek: Töröl; Elhelyez; Új réteg; Új toll; Új szöveg; Irány abszolút; Irány relatív,
Irányba forgat műveleteket lehet végrehajtani.
A Jelkulcs menüpont a jelkulcsokkal kapcsolatos szerkesztéseket tartalmazza.
1 ABLAK: A munkában lévő állomány méretaránya szabályozható a képernyőn.
2 RÉTEG: Réteg; Paraméter1; Paraméter2; Frissítés.
Műveletek: Elhelyez (megjelennek a jelkulcsok); Töröl; Módosít; Akt. rétegbe; Áthelyez; Elforgat; 2 pont közé;
Info műveleteket lehet végrehajtani.
A Felírat menüpontban végezhető a térképre előírt feliratok elhelyezése.
1 ABLAK: A munkában lévő állomány méretaránya szabályozható a képernyőn.
2 RÉTEG: Réteg; Paraméter1; Paraméter2; Frissítés.
Műveletek: Elhelyez; Pontra; Vonalra; Helyrajzi szám; Táv. megírás; ASCII. file; Törlés; Akt. rétegbe; Módosítás;
Elmozdítás; Elforgatás; Irányba forgatás; Egyenesre igazítás; Másolás; ITR 1.0 beolvasása; Info; Zászlók
(jobb, bal, tükrözés).
A Grafika menüpontban történik a térkép szerkesztése.
1 ABLAK: A munkában lévő állomány méretaránya szabályozható a képernyőn.
2 RÉTEG: Réteg; Paraméter1; Paraméter2; Frissítés.
Műveletek: Pont Info; Pont / Bill.; Grafikus pont; Psz. csere; Ponttörlés; Z csere; Vonal; Vonal törlés; Új rétegbe;
Felosztás; Vetítés; Vetít + Átrak; Egyenes; Párhuzamos1; Párhuzamos2; Párhuzamosít; Lépcső szerk.; Po-
láris mérés; Poláris kitűzés; Metszés; Ívmetszés; Ortogonális; Épület körbe; Digitalizálás; Terület;
Táv + terület; Poligon; Pont egyenes távolsága; Ív szerkesztés; Elem info;
Scan. állomány; 1 állomány be; 2 állomány be;
A Keres menüpontban lehetséges a feliratokra, a jelkulcsokra és a pontokra vonatkozó információk megkeres ése.
1 ABLAK: A munkában lévő állomány méretaránya szabályozható a képernyőn.
2 RÉTEG: Réteg; Paraméter1; Paraméter2; Frissítés.
Műveletek: Felirat; Jelkulcs; Pontszám; YX. Koordináta; Psz. min.; Psz. max.; Azonos psz.; Hiányzó psz.
A Nyomtat menüpontban az adott állomány nyomtatása végezhető.
1 ABLAK: A munkában lévő állomány méretaránya szabályozható a képernyőn.
2 RÉTEG: Réteg; Paraméter1; Paraméter2; Frissítés.
Műveletek: Beállítás (lépték, formátum, és milyen adatok kerüljenek kirajzolásra: 0 kör, őrkereszt stb.); Centr ális;
YO –XO; EOV; Megtekint; Hardcopy.
A Réteg menüpontban a rétegekkel kapcsolatos műveletek végezhetők.
1 ABLAK: A munkában lévő állomány méretaránya szabályozható a képernyőn.
2 RÉTEG: Réteg; Paraméter1; Paraméter2; Frissítés.
Műveletek: Beállítás: (elem; jelkulcs; felirat ki vagy bekapcsolása); Törlés; Új rétegbe; Méretezés; Info; Toll csere.
A Vége menüponttal lehet kilépni a lépek ki a „Térképszerkesztés” modulból.
 334

Értékarányos területosztás az „ITR 2.5” szoftverrel (maximális pontszámú, területszámító, területosztó modul):
Az Interaktív Térképszerkesztő Program (ITR) a térképszerkesztés során elemszemléletű (rétegorientált) digitális térképi
rajzállományt hoz létre, amelynek rétegkiosztását a 21/1995. (VI. 29.) FM rendelet előírja, az „ITR.2.5” szoftver 256 réteget
tud kezelni.
Az „ITR.2.5” szoftver több, azaz 10 modulból áll, amelyeket az előző oldalon részletesen ismertettem.
Az „ITR.2.5” szoftver „Térképszerkesztés” modulja teszi lehetővé digitális térkép létrehozását.
A szoftver mind digitalizáló berendezéssel - például: KAR A2 digitalizáló műszer - történő digitalizálásra, mind a szkennelést
követően képernyőn történő digitalizálásra alkalmas. Az elemszemléletű ITR állomány alkalmas a DAT adatcsere formátum
létrehozására az átalakítására külön kifejlesztett ITR-DAT konverter alkalmazásával.
Az „ITR 2.5” szoftverrel végzett értékarányos területosztás csak hardverkulccsal rendelkező számítógépen futtatható beka p-
csolt nyomtatóval. Legelőször a felosztandó földrészlet digitális térképét kell létrehozni, amennyiben nem áll rendelkezésre,
amennyiben rendelkezésre áll akkor csak a felosztást kell végrehajtani.
Az állomány megnyitása után megállapítható hogy a digitális térkép szerkesztésekor a következő rétegkiosztást alkalmazták:
10. réteg: földrészlethatárok
11. réteg : felosztás (kiosztás) előtti helyrajziszámok
12. réteg: alrészletek elhatároló vonalai
13. réteg: alrészletek betűjelei
14. réteg: alrészletek művelési ága
15. réteg: minőségi osztályok (alosztályok) határvonalai
16. réteg: szabvány alatti alrészletek
17. réteg: szabvány alatti minőségi osztály
18. réteg: előzetes földrészlet határvonalak
19. réteg: előzetes földrészletek helyrajziszámai
20. réteg: változott alrészlet
21. réteg: változott alrészlet jele
22. réteg: változott alrészlet művelési ága
23. réteg: előzetes szabvány alatti alrészletek
24. réteg: előzetes minőségi osztály
25. réteg: előzetes szabvány alatti minőségi osztály
83. réteg: pontszámok
A felosztás végrehajtása előtt az alábbi kiegészítést kell elvégezni:
15. réteg: alosztály-azonosítók értékei melyek kétféleképpen adhatók meg:
- ha táblázattal dolgozunk : pl. s 3, s.4
L 3, L 5
árok 0 stb.
- ha a térképen megírjuk: s 3 25.20, s 4 18.20
L 3 10.40, L 5 2.10
árok 0 0.00 stb.
A felosztás végzésekor a második változat lett alkalmazva.
A paraméter 1-ben beállítottam a kiosztott földrészletek kezdő pontszámát, valamint a pontszám növekményt 1-re.
Ezután kilépve az „ITR 2.5” főmenüjéből és a „(3) Területszámítás Osztás” menüpontot választva a következők jelennek meg:
Vége Info Állomány Ter.kim. AK tábl. Számítás Megosztás Szerkesztés
A kiosztás menete a következő:
1./ Állomány választással behívom a 0373 helyrajziszámú földrészletet.
2./ Az „Aranyk.tábl.” - ba lépve a „Nincs tábl.” - ra kattintom.
3./ A Számításba lépve, majd ezt követően az „Indít” - ba, a bejelentkező ablakban az első három sorba írtak háromféle réteg
csoportot jelentenek:
alosztály
alrészlet
földrészlet azt jelenti, hogy az azokban összekapcsolt rétegek szerepelnek az egyes számításokban. (Beállít á-
suk a mellettük „jobb oldalon lévő kockákra” történő kattintással történik.
Jelenlegi számításban:
alosztály 10, 12, 13, 15 réteg
alrészlet 10, 12, 13, réteg
földrészlet 10, 11 réteg a változás (felosztás)előtti állapot számításához.
Ezután az alosztály előtti „kis kockára” kattintva a „pipa” oda kerül át.
A számítási módot „Aranykorona szerint”-re állítjuk, és „NEM” indítva kilépünk.
4./ Visszatérve a kis fekete háromszöggel átmegyünk a „Ter. kimutatás” - ba ott a „Számítás” – ba.
A feltett kérdésre „NEM” - et válaszolva megadom a bejelentkező ablakban a „Változás előtti területkimutatás” nevét:
0373 valte. tkm.
A program visszatér a korábbi indulási alakhoz (az „AK” szerinti beállítás nem módosítható).
Módosítani kell viszont a „Név választás” – t „ABC szerint nagyobb” - ra,
Majd ellenőrzöm, hogy a „pipa” az alosztály melletti-e?
És „Indít” - ok, az óramutató járásával ellenkező irányú két ponttal.
A program számítja az alosztályok területét és AK. értékeit, ha jó, akkor „OK” és a kérdésre, hogy elfogadom-e „IGEN” a
válasz.
Számítja az alrészleteket, „OK” és „IGEN”
Számítja a földrészleteket, „OK” és „IGEN”
5./ „Ter. kimutatás” / „Szerkeszt” - re mutatok, megjelenik a számítás eredménye táblázatos formában:
„F = földrészlet” helyrajziszáma, területe, AK értéke.
„A = alrészlet” betűjele, területe, AK értéke.
„M = minőségi osztályfolt” azonosítója, AK értéke és területe
Ha szükséges átírható!
 335

6./ Kilépek és a „Listáz” - ra kattintok.

Háromféle listából választhatok: a 2. és 3. számú listákban a tulajdonosok adatainak is van hely.
A laponkénti sorok száma átírható, ha kevés adatunk van, de 20-nál kevesebbet nem érdemes beírni.
A formátum csak „A 4.” lehet „álló”, vagy „fekvő”.
Beírható a „község neve” és ugyanoda a „helyrajziszám” is.
„Előtti / utáni” oldal közül most az „Előtti” - t kell meghagyni és „Indít” – om.
7./ Hibajegyzéket állít össze (ha volt hiba), melyet kilépve ki lehet nyomtatni, ha szükséges a javításhoz.
Ha nem: akkor tovább lépek.
8./ Megjeleníti a program a területszámolás adatait, ez kinyomtatható (elég lassú).
Területosztás:
9./ „Megosztás” - ba átlépve többféle „lehetőség” közül választhatok:
- „AK” értékre esetén osztóvonallal párhuzamos és,
merőleges között.
- a köv. 3 - nál nem érték szerint, de számolja az AK-t.
- a köv. 3 - nál nem érték szerint és nem is számol AK-t.
Választom az elsőt.
10./ Visszajön a „Rétegtáblázat” összevonásának lehetősége.
A „pipá” - t visszateszem az „alosztályhoz” és ellenőrzöm, hogy „ABC. szerinti nagyobb” - e a név választás, majd „Indít”
-om.
11./ Tömbkörbé - re mutatok és számítja. „OK.” után
Beadom a „lehasítandó AK” értéket (az alsó sorban „látom az osztható teljes AK - t”).
A program kéri megmutatni az „osztóvonal irányát! Váltok a 18. rétegbe”.
(Olyan sorrendben kell rámutatni a pontokra, hogy az osztandó földrészletek ettől jobbra legyenek, mert fordítva az
alakzat másik végétől kezd osztani.)
12./ Ezután: „merőleges”, vagy
„párhuzamos” között választhatok.
„Elvégzi az osztást” (közben megsérül a rajz, de nem baj) és „berajzolja az új vonalat”, valamint
kijelzi az eredményt és a maradékot”.
Ha rendben „OK.” után:
- ugyanezzel az értékkel és iránnyal, vagy
- más értékkel, de ezzel az iránnyal folytathatom.
13./ Ha végeztem, „Véglegesíthető - e a megosztás?” - ra válaszolva „IGEN” után „átköti” az osztás utáni vonalakat és kilép.
Amennyiben más módon, vagy iránnyal szeretnék osztani, folytathatom az ismételt választás szerint a 9. lépéstől.
Ha befejeztem, kilépve a „szabvány alatti” vonalakat és feliratokat a 23, 24 és 25 rétegbe helyezem át (a szabvány 400
2
m ),” majd:”
14. A 3-8 lépés – értelemszerű megismétlésével a „Megosztás utáni Területkimutatás” készíthető el. (valtu. tkm, illetve valtu. lst
néven).
A rétegcsoportok:
Alosztály 10, 12, 13, 15 18 réteg
Alrészlet 10, 12, 13, 18, 20, 21 réteg
Földrészlet 10, 19 réteg
15./ A végleges rajzi munkarészeket további szerkesztési műveletekkel készítem el.
Pl. a szabvány alatti alosztályok vonalait (metszéspont számítása után) másik rétegbe kötöm össze és megírásukat is
átviszem.
Végül a Kiosztási vázrajz,
Birtokbaadási vázlat,
Területszámítási és pontvázlat,
Kitűzési vázlat, stb.,
elkészítéséhez szükséges munkákat elvégzem és kinyomtatom.
Későbbiekben vázlatosan ismertetem az ITR 3, az ITR 4, és az ITR 5; programcsomagokat is.
ITR-3:
Futtatható: Windows NT 4.0-tól felfelé. Megbízható és gyors használathoz a Windows 2000 illetve XP operációs rendszert
javasolják!
A legutolsó változat a 3.3.7.3. verzió, a Windows 95/98/ME operációs rendszereken történő futtatást nem támogatják.
AZ ITR-3 program forgalmazását 2007. január 31-től Digicart Kft. megszüntette, helyette az ITR-4-es programot fejleszti.
Az ITR-3 (ITR3.1) program a népszerű ITR-2.5 továbbfejlesztett változata. Az új verzió szakított elődje DOS-os környezetével,
a futtatásához Windows/NT/2000/XP operációs rendszer szükséges.
A Windows környezet önmagában is sok előnyt nyújt a felhasználónak, de igyekeztek a programban újdonságokat is bevetni.
Az ITR továbbra is egyszerűen kezelhető, gyorsan elsajátítható, hatékony térképszerkesztő program maradt.
Az ITR-3 újdonságai
- Megszűnnek a nyomtatókkal kapcsolatos problémák;
- Akár 256 színű vektor nyomtatása, háttérben levő raszter képekkel együtt;
- Amit látok és szerkesztek azt nyomtatom, szerkesztés nyomtatási kép üzemmódban;
- Beépített összefüggések alapján egyszerű térképkészítés (felirat típus, jelkulcsozott vonal stb.…);
- Testre szabható felhasználói felület, saját ikonlisták és lebegő menük készítése;
- Koordináták mm-es élességgel is;
- Új nyomtatványkészítő modul, beépített F2 mintákkal;
- Lehetőség alfanumerikus pontszám megadására és középhiba osztály tárolására;
- A pontra helyezhető vonalak és jelkulcsok száma nem korlátozott, tetszőleges számú réteg;
- Tetszőlegesen hosszú feliratok, hatféle beszúrási pont, TrueType karakterkészletek használata;
- Jelkulcsoknál TrueType karakterkészletek használata, pont nélkül is elhelyezhető;
- Sokféle raszter képformátum, fekete/fehér és színes megjelenítés nyomtatás és trans zformálás;
- Az adatok táblázatos megtekintése, feltételek szerinti listázása, nyomtatása, koordinátára ugrás;
 336

- Több ablakos szerkesztés, áttekintő és pontosító ablak használata;

- DXF konverzió, nagy beállítási szabadság, vonallánc képzés réteg szerint, blokkok írása-olvasása;
- DAT adatcsere formátum geometriai adatainak bekonvertálása;
- Több vektor és raszter állomány együttes kezelése több nézetben is;
- Megújult területszámító és osztó modul (gyors hibakeresés és javítás), területjegyzék készítés;
- Számos új és továbbfejlesztett menüpont (területmérés, épület digitalizálás, ortogonális mérés);
- Adatállományok illetéktelen hozzáférés elleni védelme.

ITR-4
A négy éve, 2002 decemberétől forgalmazott ITR-3-as programot váltja fel az új ITR-4-es.
A program nemcsak külalakjában, hanem szolgáltatásaiban is megváltozott. Példaként említik a sokkal gyorsabb grafikus
megjelenítést, (ami már egér görgővel is elérhető) a nagyméretű és tömeges raszterkezelést.
A jövőbeli módosítások, hibajavítások már csak az ITR-4 változatban fognak megjelenni.
Az ITR jövőben elkészülő új moduljai is csak az ITR-4-es változattal lesznek használhatók.
A programváltás során nem módosult az adatbázis szerkezete, ami azt jelenti, hogy a 3-as és 4-es verziókkal előállított állo-
mányok egymással 100 százalékban kompatibilisek.
A 4 es változat már kifejezetten az adatbázis-kezelés szabályai szerint épül fel. Ennek köszönhetően megszűntek a régvolt
korlátok. Tetszőleges számú vektoros térképet, raszter képet nyithatunk meg egyidejűleg, akárhány réteget, felirat és vonaltí-
pust alkalmazhatunk, tetszőleges számú betű és jelkulcskészlet illeszthető a rendszerhez.
Hardverigénye nem különösebb, egy átlagos irodai számítógépen már képes üzemelni, de természetesen a gyorsabb hardver
(processzor és grafikus gyorsító), valamint a kibővített memória nagymértékben megkönnyíti munkánkat (különösen, ha rasz-
ter képeket is alkalmazunk a munka során). A szemléltetést egy Windows XP operációs rendszerre installált ITR 4.2.1.44
szoftverrel készült ábrákkal mutatjuk be. A leírtak természetesen alkalmazhatóak az ettől eltérő verziószámú termékek eseté-
ben is.
Az ITR alapértelmezett adatállománya az ’.ibn’ formátumú vektor térkép. Amennyiben több térképpel és raszter képpel dolgo-
zunk, akkor az elrendezést elmenthetjük az ’.ipj’ projektállományban /ez nem tartalmaz térképet, csak leírást!/.
A program indítása és a beállítások:
A szokásoktól kissé eltérően az ITR
nem a hagyományos menürendszerrel
indul, hanem az úgynevezett: munka-
szervező ablak
jelenik meg.

Az ábra a Munkaszervező ablakot

mutatja

- Sablonok
- Korábbiak
- Létezők
- Beállítások

Minden munkához kiindulási alapot, sablont kell választani. A sablon tartalmazza az alapbeállításokat, amelyek nélkülözhe-
tetlenek a munkához, az alapbeállítást üres sablonnak is lehet nevezni, bár már ebben is vannak beállítások.
A többi sablon különösen abban tér el, hogy tartalmazza a feladat elvégzéséhez szüks éges – esetenként szabványosított –
rétegkiosztást, réteg-paraméterezést, vonal- és felirattípusokat.
A földmérési alaptérkép készítéséhez a Új F2 Alap sablon tartalmazza, ezért a továbbiakban mindig ezzel kezdjük az új fel-
adatokat.
A „Korábbiak” fül mögött találjuk a legutoljára használt, mentett munkákat, ahonnan közvetlenül megnyithatjuk azokat.
 337

A „Létezők ” fülnél felsorolja a korábban használt vektor térképeket, az ablak alján lehet választani, hogy milyen típusú fel-
adatot keresünk: DXF (adatcsere állomány), ITR-2.5 (régi verzió adatainak betöltése konverzióval), ITR-4(3) (az új verziójú
vektor térképek - ’.ibn’ - megnyitása), Munka (projektállományok - ’.ipj’ - megnyitása).
Egy állomány megnyitása után jelenik meg az ITR teljes munkafelülete (az ábrán), mely mindvégig látható lesz munkánk so-
rán.
Felhasználói felület:

A legfelső sorban vannak a beállításokhoz és a munkaszervezéshez szükséges lehetőségek.

Az ITR 4(3) nem tartalmaz legördülő menüben szerkesztési műveletet, azok csak az ikonkészletekről kezdeményezhetők.
A Munka menü: A Jellemzők menü: Aktuális állomány megjelenítési jellemzői

1. ábra 2 ábra 3. ábra

A „ Munka ” menüből (1. ábra) elérjük a korábban részletezett megnyitási lehetőségeket, külön menüpontban a vektor térkép
és a raszter kép kezelő menüket, a mentésekkel kapcsolatos lehetőségeket, valamint a nyomtatás feladatát.
Az egyes lehetőségeket majd a leírás azon részénél mutatjuk be, ahol sor kerül azok felhasználására.
A „ Nézetkezelő ” menüt alkalmazhatjuk akkor, ha egyidejűleg több vektor, illetve raszter állományt használunk a feladat so-
rán.
A „ Jellemzők ” beállítása (2. ábra) több lépésben történhet.
 338

A „Geometriai jellemzők”-nél állíthatjuk be a legkisebb távolság értékét (Koordináta vizsgálat) terepi méter értékben.
A „ Megjelenítés jellemző ” állításai arra vonatkoznak, hogy milyen méretarányú megjelenítés alatt jelenjenek meg az egyes
grafikai elemek (feliratok, jelkulcsok, blokkok, pont-megírások és nullkörök).
Ehhez kapcsolódóan kell bemutatni az ITR egy szolgáltatását, a méretarány függő megjelenítés lehetőségeit, amikor meg-
adhatjuk, hogy: A feliratok, a jelkulcsok, a pontokat jelző nullkörök, a pontok megírásai (pontszám, kód és koordiná-
ta), pontok közötti
távolságok mikor legyenek láthatók.
Ezek beállítása a túlzsúfolt képernyő zavaró hatását csökkentik.

A beállításkor tehát rögzítünk

egy méretarány tényezőt (pél-
dául:. M=1:2500 estén a 2500
értéket), és ezzel előírjuk, hogy
az ennél nagyobb méretarányú
(például: M=1:2499) képernyő
térképen jelenjenek meg az
általunk előírt adatok, kisebb
esetén pedig ne.
A fentiekre az ábrán látható egy
példa.

Beállított M = 1:1000 Beállított M = 1:500

Nagyon fontos a rétegek helyes alkalmazása. A rétegek megfelelő paramétereit a
kiválasztott sablonok már tartalmazzák. Ezek felhasználására az ITR szoftvernél
több lehetőség is van. A paraméterek esetleges megváltoztatását (csak egyedi
felhasználás esetén, mert földmérési alaptérkép készítésekor nem szabad), a Réteg
menüben tehetjük meg. Szerkesztés közben a „Rétegválasztó ablak” segít a meg-
oldásban, ahol vagy beírjuk az alkalmazandó réteg sorszámát, vagy a jelre mu-
tatva bekérjük a rétegválasztó táblázatot. A „ Rétegválasztó ” elérhető az „r” betű
lenyomásával is.
Válthatunk réteget az adott sorszám beütésével is.
Minden választás után látjuk a kiválasztott réteg sorszámát, színét és megnevezé- Rétegválasztó ablak.
sét. Természetesen választhatunk a réteg megnevezésének megkeresésével, de ez
nehézkesebb megoldás.
Szerkesztések:
Az összes szerkesztési lehetőség ikonkészletekbe foglalva érhető el, ezeket a készleteket az ikonsorra jobb egérgombbal
mutatva érhetjük el. Itt mint látható igen sok készlet került felsorolásra, ezek egyidejű megnyitását kerülni kell, hisz olyan
mértékben elfoglalnák a felhasználható szerkesztési területet, hogy szinte lehetetlenné válna a munka. De ez nem is szük-
séges, mivel bármikor egy mozdulattal megnyitható, illetve bezárható egy készlet, használaton kívül csak feleslegesen fog-
lalja a helyet. Minden ikonkészlet tartalmazhat nem látható elemeket, melyeket a jobb alsó sarokban lévő lenyitó gombbal
lehet elérni, és bővíthetjük vele a készletet.
Fontos még megemlíteni az egyes készletek bal szélső elemét, a ikont. Az ITR nem alkalmaz ún. helyzetérzékeny me-
nüt, helyette a „Lebegő menü” létezik, melyet a szerkesztési területen elvégzett jobbgombos művelet hatására tudunk meg-
jeleníteni.
Feltöltését a művelettel végezhetjük el. Törlése vagy felülírással, vagy a „ Beállítások ” menüben történhet.
Fel kell hívni a figyelmet a „ Gyakran használt ” ikonkészletre. Ebben a fejlesztők összegyűjtötték a tapasztalat szerint leg-
gyakrabban használt műveleteket, kezdetben nem javasolt ennek felhasználása, csak a rutin megszerzése után.
Ablakkezelés:
A térkép nem mindig jelenik meg közvetlenül a képernyőn, ehhez keressük meg azt az „ Ablak műveletek ” segítségével,
ahol a vektorkereső segít ebben (értelemszerűen a raszter képnél a ’ Raszterkereső ’-t kell alkalmazni.
A képernyő tartalmának ’ nagyítása/kicsinyítése’ az ITR-nél nem a szokásos módon történik, erre az Ablak ikon szolgál.
A kép tartalmának nagyításához a kiválasztó ablakot lentről-fel sorrendben rajzoljuk meg, kicsinyítéshez fordítva.
A nagyítás/kicsinyítés műveletét végezhetjük az egérgörgő fel/le mozgatásával is.
Ha a teljes térképi tartalmat szeretnénk szabadon elmozdítani, akkor a valósidejű eltolás műveletét úgy tudjuk kiválasztani,
hogy lenyomjuk Shift gombot, majd a megjelenő tenyér segítségével húzzuk helyére a rajzot.
Hasonlóképp megoldható a feladat az egérgörgő lenyomva tartásával is, ugyanezt a hatást elérhetjük a kurzormozgató bil-
lentyűk lenyomásával, illetve a + és – billentyűk segítségével is
Szerkesztéskor gyakran érünk a képernyő széléhez, ahol folytatnánk a munkát a képernyőn kívül. Ilyenkor megjelenik az
adott oldalon a „ vonalzó ”, mellyel az adott irányba „léptetjük” a képet a Beállításoknál megadott mértében (alapértelmezett
a fél képernyő).
Természetesen itt beállíthatjuk azt a képernyős méretarányt is, mely számunkra optimális a szerkesztéskor.
Néha a képernyőn a törlés, szerkesztés során apró „szemetek” maradnak meg, ez a képernyő frissítésével (F) megszün-
tethető.
Pontok, vonalak szerkesztése:
Ez a térképszerkesztés talán leggyakrabban használt menüsora (lásd az ábrán).

A Pontok, vonalak műveletei:

 339

Pont koordinátáinak bevitele:

A ’ koordinátás pont’ bevitelével, melyre a megjelenő

párbeszédablakban (az ábrán) írhatjuk be az ismert koordinátájú
pontok adatait.
A pontszám az ismétléskor automatikusan emelkedik a beállítá-
sunktól függően.
Lehetőségünk van az alsó mezőkben beállítani a koordináták
„előtagját”, melyek esetleg nem változnak a bevitel során (pl.
625147.21 estén a 625 érték automatikus megjelenik majd a
bevitelkor).

A grafikus pont bevitele a képernyőre történő rámutatással

történik, amikor a program az adott helyre elhelyez egy új pontot,
mely ettől kezdve már adott pontként viselkedik.
/Felhasználása a digitalizálásnál a leggyakoribb./

Kiemelt fontosságú feladat a ’ Vonalak szerkesztése’ művelet. Ez történhet meglévő pontok összekötésével, vagy új,
grafikus pontok elhelyezésével.
Meglévő pontok összekötésekor a kurzorral a ponthoz közelítve a rendszer automatikusan kiválasztja a legközelebbi pontot
a beállításoknál megadott „ Pontkeresés sugara (pixel)” értéknek megfelelően. Alapértelmezése 20 pixel. Több pont közül
mindig a legközelebbit választja a program. A vonal másik végpontját közelítve egy „gumiszalagot” húz az egér, melynek
színe csak a végpont kiválasztásakor veszi fel az adott réteg vonalszínét.
A vonal húzása közben megváltoztathatjuk a rétegválasztást anélkül, hogy megszakítanánk a műveletet.
Amennyiben a vonalak rajzolása során felváltva használunk meglévő és grafikus pontokat, akkor az objektumválasztó val
tudunk alkalmazkodni ehhez.
Az ikonok értelmezése: Koordinátás pont (Y), grafikus pont (X), vonal (C), ív (V), felirat (B), jelkulcs (N), blokk (M)
Ezekkel más műveletek esetén is élhetünk, az adott típus kiválasztásához.
A „ derékszögű (orto- Derékszögű koordinátamérés Szintén feldolgoz- Poláris koordinátamérés
gonális) koordináta- feldolgozása: hatunk „ poláris feldolgozása:
mérés ” feldolgozását mérés i” adatokat
kezdeményezhetjük a
a feladattal.
művelettel.
Az alapoldal kijelölése Az álláspont és
után a párbeszédablak- egy tájékozó-irány
ban (az ábrán) megad- kijelölése, majd az
hatjuk a mért végmére- arra vonatkozó
tet, majd sorozatosan az leolvasás meg-
abszcissza és ordináta adása után soro-
párokat. zatosan adhatjuk
A szoftver számítja a meg (az ábrán) az
transzformációt, elhe- egy részletpontok-
lyezi az új pontokat, ra vonatkozó
melyek számozását a leolvasást és
beállításokból veszi át. távolságot.
A vetítések és metszések:
Mindkét művelet a meglévő oldalakon új pontokat eredményez, ezek a pontok lehetnek segédpontok, akkor nincs velük
semmi teendő felhasználásuk után törölni kell. Azonban az így létrejövő pontok gyakran a meglévő oldal, vagy oldalak ere-
deti állapotát megváltoztatják, mivel ott azok két részre tagolódnak.
Ezt megtehetjük az eredeti oldal törlésével, de egyszerűbb a szerkesztés „beköt” funkcióját használni. Így az adatbázisban
az eredeti 1-2 oldal helyett az 1-3 és a 3-2 oldalak leírása kerül be.
Erre a megoldásra azért is fontos felhívni a figyelmet, mert a szerkesztés leggyakoribb hibaforrását eredményezi, ha nem
hajtjuk végre szabályosan a bekötés műveletét.
A vetítés művelet ét ( ) akkor használjuk fel, amikor meglévő objektumok egyes pontjainak merőlegesen (ortogonálisan)
vetített helyétől további mérések, szerkesztéseket akarunk végezni.
A vetítés kezdeményezésekor kapunk egy választó ablakot, melyben rendelkezhetünk a levetített pont(ok) szerepéről.
Hasonló jellegű döntéseket hozhatunk a „ Metszés ” műveletének ( ) kezdeményezésekor.
Lényegileg két alapeset van:
megkeressük a metszéspontot, melyet csak szerkesztésre fogunk használni,
a metszéspontnál megszakítjuk egyik vagy mindkét oldalt.
Magát a műveletet majd a metsző oldalak kijelölésével folytatjuk. Ezt végezhetjük az oldalfogó móddal , de lehet koordinátás
pontok segítségével (vonal eleje-vége megadása), ha a pontok még nincsenek összekötve.
Ívmetszés:
További lehetőséget biztosít a szerkesztés során az „ Ívmetszés ” (

) feladata. Az alapoldali pontok kijelölése után sorozatosan

adhatjuk meg az e pontoktól mért távolság értékeket.
A kezdő és a végpont megadása után az attól az oldaltól balra vo-
natkoztatott méretekkel szerkesztjük az új pontokat. (az ábrán).
Végezetül meg meg kell jegyezni, hogy a szoftver az alapvető szer-
kesztő funkciók számítási eredményeit a „napló”-ban rögzíti.
 340

Feliratok:
Egy teljes térkép fontos részét képezik a Felirat menü:
feliratok.
A felíratok alapvetően kettős funkciót
töltenek be a térképen:
azonosítás (pl. helyrajzi számok),
tájékoztatás (pl. utcanevek).
Elhelyezésük szempontjából nem teszünk
különbséget közöttük.

Új felirat szerkesztése: alap

A „ Felirat elhelyezés ” ( ) kezdőlépéseként a szer-

kesztő ablakot kapjuk meg lásd az ábrán.
Ebben igen sok funkció található.
Alapértelmezetten felkínálja az aktuális réteghez a sablon-
ban hozzárendelt felirattípust és méreteket.
Ezt természetesen kikapcsolható, és egyéni paramétereket
lehet megadni.
A felirat alapvonalának irányát beírhatjuk kézzel, vagy a
„Lemér” funkcióval, valamely objektum oldalával tehetjük
párhuzamossá.
A beillesztési pont kiválasztásával a felirat és az objektumok
viszonyát fejezhetjük ki:
Például: ha egy vonal közepéhez illesztjük a megírást, akkor
célszerűen a középső pontot válasszuk ki beillesztésre.
A szöveget a felső, szövegbeviteli ablakban lehet megírni.
Ez a terület egy minimális képességű szövegszerkesztő
ablak.
A szöveg paraméterezését a beviteli párbeszédablak többi
elemével lehet megváltoztatni.

Új felirat szerkesztése: Különleges

A „ Különleges ” fül (az ábrán) mögött találhatók a további

beállítási lehetőségek.
Itt rendelkezhetünk az uugynevezett „ zászlós felirat elhe-
lyezés éről is” (a lenti ábra).

Ebben az ablakban kezdhető a helyrajzi számok megírása.

Ez annyiban tér el a szokásos feliratozástól, hogy egymás
után folyamatosan növekvő számokat kell elhelyezni.
Ezt a „ Növekmény ” értékének beállításával jelezhetjük.
Amennyiben ez nullától eltérő, akkor a szoftver egy megírás
elhelyezése után folyamatosan felkínálja a következő –
növekménnyel növelt – értéket.
Ezt használhatjuk a házszámok megírására is.

A „Felirat módosítása” ( ) művelet párbeszédablaka szinte azonos a beviteli ablakkal. A kiválasztott felirat tartalmát be-
olvassa a szoftver a beviteli ablakba, majd szabadon változtathatjuk a felirat tartalmát és paramétereit.

A „Felirat elmozdítás” ( ) a kiválasztott felirat áthelyezését fogja irányítani.

A „Felirat másolása” ( )Gyakran lehet szükségünk arra, hogy meglévő feliratot több helyre azonos tartalommal helyez-
zünk el, erre szolgál a „ Felirat másolása ” művelet.

Az ortogonális kitűzési méreteket megírásként lehet elhelyezni ( ), így kitűzési vázlatot készíthetünk a terepi munkavég-
zéshez.
Jelkulcsok:

A terepi méreteik miatt mérethelyesen nem lehet Jelkulcs menü:

minden objektumot ábrázolni (például: villanyoszlop).
Ezeket jelkulcsokkal helyettesítjük.
A „ Jelkulcsok ” gomb segítségével választhatjuk ki a
listából az előre megszerkesztett rajzok közül az ép-
pen szükséges jelkulcsot.
Ezeket a szoftver mellett TTF /true type font/ állomá-
nyokban tárolja a rendszer.
Használhatunk vektoros fontokat is, melyek a Jelkulcs
szerkesztővel hozhatók létre, illetve módosíthatók.
 341

Jelkulcs elhelyezés:
A kiválasztás után beállíthatjuk a szükséges para-
métereket:
Az elhelyezés rétegét, a szükséges méretet
/réteg szerinti adott vagy egyéni/, majd elhelyez-
zük a térképen.
Két elhelyezési lehetőségünk van:
Konkrét koordinátás pontra;
Vagy tetszőlegesen, egy általunk grafikusan kije-
lölt pontra, helyezzük el.

Információ:
A szerkesztés és a felhasználás során többször is szükségünk lehet arra, hogy adatokat kérdezzünk le a térképi objektu-
mokról.
Az ITR lehetőségei:
objektum infó,
csomópont infó,
két grafikus elem távolsága,
távolság és terület,
távolságmérés poligon mentén,
ortogonális méretek,
pontszám és felirat keresés,
táblázatok.

Az „ Objektum infó” ( ) használata előtt ki kell választanunk azt az objektumfogó módot, amilyen objektumról kérdezzük
le az adatokat. Természetesen a válasz is az objektum jellegétől függ majd. (az alábbi ábra, azaz Információk az elemek-
ről)
A „ Vonal infó ”-nál vegyük észre, hogy a távolság mellett a vonal irányszögét is megkapjuk!
Egyébként az információs ablakban a szerkesztés során megismert adatokat kapjuk vissza.

A „ Csomópont infó ” (az alábbi ábra, a Csomópont információ) megadja az adott ponthoz kapcsolódó összes grafikus
elem tulajdonságát. Ez a művelet jól hasznosítható hibakeresésre is, mivel tisztán mutatja, hogy az egyes oldalak valóban
bekötnek-e az általunk vizsgált pontba, vagy sem. Ezt a szoftver az oldalak villogtatásával is jelzi.

„Két grafikus elem távolsága” művelettel az ITR pont-pont vagy egyenes-pont távolságot ad meg.
A „Távolság és terület” művelet végrehajtásához egyenként meg kell mutatni az objektum töréspontjait.
A harmadik ponttól kezdve az ITR kirajzolja az addig meghatározott alakzatot (sárga jelölés), és megadja annak területét és
kerületét, ehhez az elsőre és utoljára kijelölt pontokat a számítás érdekében összekötöttnek feltételezi.
A számításhoz tulajdonképpen nem is szükséges, hogy a pontokat oldalakkal kössük össze.
A „ Területmérés ” feladata során egy objektum területét tudjuk meghatározni.
Ennek során lehetőségünk van egy, a területen belüli pont megadásával kezdemé-
Területinfó:
nyezni a számítást, vagy pedig az egyik határoló oldal kijelölésével megtenni
ugyanezt.(az ábra)
Ennél a műveletnél találkozunk először azzal a lehetőséggel, hogy a számításba
több rétegbeli elemet vonhatunk be azonos ranggal.
Pl. földrészlethatár és alrészlethatár esetén az alrészlet területét tudjuk számítani.
A réteglistát vesszővel elválasztva, vagy kötőjellel felsorolva, ill. vegyesen adhatjuk
meg.
A válasz itt is az adott alakzat területe és kerülete, továbbá ha van azonosítója,
akkor annak értéke is.
A választ akár táblázatosan is megjeleníthetjük ( ), melyet tárolhatunk és nyom-
tathatunk.
 342

A projekt.:
A feladatok végzése során gyakran előfordul, hogy azonos területre vonatkozóan több digitális térkép, illetve több raszter
kép is rendelkezésünkre áll. Ezeket célszerűen egyidejűleg megnyitva tudjuk leghatékonyabban szemlélni.
Erre az ITR lehetőséget is ad.
Két fő kezelői lehetőség van: a vektor térkép és a raszter kép eszköztár (a Munka legördülő menüben található).
A földmérési alaptérkép a vektoros térképek csoportjába tartozik, ezek kezelését támogatja a „Vektor térképek” menüpont.
Alaposabb szemlélés után belátható, jó közelítéssel ez felel meg a szoftverek „Állomány” vagy „Fájl” menüjének.
Az első blokkban nyithatjuk meg a saját formátumban (.ibn) tárolt állományok mellett az ettől eltérőeket is: ITR 2.5, ITR 3,
DXF (erről majd később) és a DAT adatcsere.
A megnyitásra kerülő állományok száma nincs korlátozva, azonban fontos, mindig csak az aktív állományban tudunk szer-
kesztéseket végezni, melyhez felhasználhatjuk a többi állomány objektumait is.
A vektor térkép párbeszédablakban egyszerű rámutatással jelölhetjük ki, melyik állomány legyen az aktív.
A „ Munka ” menüben tudjuk a projektet menteni a „ Munka mentése ” utasítással.
A mentés után keletkező projektállomány (.ipj) csak egy leíró állomány, mely tartalmazza a megnyitott állományok nevét, el-
érési adatait, és elhelyezkedésüket a képernyőn.

A vektor térképek szerkesztésekor igen fontos szerepe van a koordi-

nátajegyzékek betöltésének. A listák általában valamely mérési mód
feldolgozása után keletkeznek. A lista adatait a „ Koordinátajegy-
zék... ” művelettel lehet beolvasni az aktív állományban (13-31. ábra).

A művelet során lehetőségünk van a beolvasandó állomány szerkeze-

tét ellenőrizni, szükség esetén az automatikusan választott formát
megváltoztatni.

Jóváhagyás után még rákérdez a szoftver a visszavonási lehetőségre

és a kódok megtartására, majd betölti és megjeleníti a listában szerep-
lő pontokat.

Még szólni kell az „ Összemásolás ” műveletéről is, mellyel meglévő vektor térképeket tudunk egyesíteni.
A végrehajtás során a már megnyitott állomány tartalmához fogjuk ’bemásolni’ a másodikként kijelölt vektor térképet.
A művelet nem visszavonható.
A mentési lehetőség közül a „ Mentés sablonként ” feladatról kell tudni azt, hogy ezzel új, saját sablont tudunk létrehozni.
Ehhez előkészítésként az állományon elvégzünk minden olyan beállítást, melyet a későbbiek során egységesen kívánunk
majd felhasználni. Itt különösen fontos a rétegszerkezet kialakítása (nevek és paraméterek), valamint a geometriai és megje-
lenítési jellemzők beállításai.
Gyakorlatilag grafikai elemeket is tartalmazhat a sablonállomány, de ez nem szokás.
Raszter kép:

A térkép előállításához felhasználhatnak légifényképeket, valamint

meglévő, papíron található térképek szkennelt változatait is.
Mindegyik esetben képi állományról, raszter képről beszélhetünk.

A raszter kép belső jellemzésekor ismertnek tekinthetjük az első

pixel helyzetét (képi origó, mely a kép bal felső sarkában helyez-
kedik el), illetve a pixelek méretét és a sorokban elhelyezkedő
pixelek számát. Ezek elegendők a képek megjelenítéséhez.

Amennyiben mi ezt a képet úgy szeretnénk majd elhelyezni, hogy

arról méreteket tudjunk meghatározni, akkor szükségünk van a
kép valódi helyére való eltolására, elforgatására és méretarányá-
nak megváltoztatására, amivel fedésbe hozzuk a vektor térképpel.
Ez a művelet a transzformáció.
Az így keletkező új képet geokódolt vagy más néven georeferált
(vetülethelyes) kép nek nevezik.
Egyidejűleg tetszőleges számú raszter képet lehet megjelenítetni.
Azonban arra ügyeljünk, hogy ezek a képek mind azonos helyen
jelennének meg, azaz lefednék egymást.
Valójában több kép egyidejű kezelésére akkor kerül sor, amikor a
képeket már külön transzformáltuk.
Ekkor ezek betöltésével ugynevezett „mozaikolást” hajthatunk
végre.
 343

Transzformáció:

A feladat végrehajtásához – a geometriából ismert módon – olyan pontokra van szük-

ségünk, melyeket mind a képi, mind a geodéziai koordinátarendszer-ben ismerünk.
Ezek a közös pontok. A közös pontok minimális száma attól függ, milyen transzformá-
ciós eljárást akarunk felhasználni.
Az úgynevezett Helmert transzformáció során elég kettő, míg az úgynevezett Affin
transzformációhoz három pont kell.
Ennek azonban az a veszélye, hogy hibás adatbevitel esetén is kapunk transzformá-
ciós eredményt, és nincs semmilyen ellenőrzésünk.
Épp ezért legalább eggyel több pontot kell felhasználnunk.
A gyakorlatban azonban azt használják, hogy a teljes képet lefedően minél több pontot
vonjunk be a feladat megoldásához, mivel így alaposabb lesz az ellenőrzés.
A megoldást két módon lehet elérni: közös pontok kijelölése alapján vagy az őrkeresztek felhasználásával.
Előbbi esetben ki kell jelölni a pontokat sorban a raszter képen, majd azonosítani a meglévő térkép valamely pontjával.
Ezzel a szoftver kapcsolatot teremt a két koordinátarendszer között.
Ilyenkor a raszterpontok azonosítása során célszerűen használhatjuk az ablak bal alsó sarkában található:
„ pontosító ” módot.
A másik lehetőséget a papíralapú térképek felhasználása során tudjuk alkalmazni, mivel azokon megtaláljuk az őrkeresztek
rajzát, és ismerjük azok geodéziai koordinátáját. Itt elegendő a raszter képen kijelölni a pontot, majd megadni a koordináta
értékeket. Az ITR ilyenkor még további segítséget nyújt a felhasználónak. Elegendő két őrkereszt koordinátáját manuálisan
beírnunk, melyek segítségével számol a program egy előzetes transzformációs összefüggést.
Ezt követően az 5 vagy 10 cm térképi távolságra lévő további őrkeresztek megfelelő koordinátáját 50 vagy 100 méterre k e-
rek értékre kiszámítja, és beírja az ábrán látható módon a táblázatba.
A transzformáció ellenőrzése:

A megfelelő számú közös pont lemérése vagy összerendelése után ESC-pel megszakítjuk a folyamatot, amire válaszként
kapjuk a transzformációs táblázatot.
A bal ablakrészben látjuk a mért és az adott koordinátákat, a transzformáció során keletkező úgynevezett maradék-
ellentmondásokat (Dy és Dx, illetve a vonalas értéket Dy Dx), ezeket engedélyezett maximális értékét a „ Hibahatár ” ablak-
ban adhatjuk meg.
Az ezt túllépő sorokat pirossal jelzi a szoftver, ha ezt a sort kivesszük a számításból (dupla kattintással a soron), láthatjuk
azonnal a változást. Amennyiben tényleg ez volt a hibát eredményező adat, akkor vagy töröljük és újramérjük, vagy csak fi-
gyelmen kívül hagyjuk a továbbiakban.
Fontos még, hogy eldöntsük, melyik transzformációs módszert kívánjuk alkalmazni, és azt jelöljük is be az ablakban.
Képpont mértének beállítása: A továbblépés után a szoftver kijelzi (az ábrán), hogy a transzformáció
után mi lesz a pixelek mérete.
Megváltoztathatjuk, egyenlővé tehetjük a két méretet igényeink szerint.
Ennek különösen akkor van jelentősége, ha több raszter képet alkalma-
zunk egyidejűleg, és így fontos lehet, hogy a pixelek értéke egyenlő
legyen.
A szoftver a művelet elvégzés után felkínálja, hogy elmenti az új,
geokódolt képet.
Ha a kép neve eredetileg kép.jpg volt, akkor a létrejövő állomány a
kép_tr.jpg lesz, és automatikusan létrehozza a kép_tr.jpgw állományt is,
mely utóbbi tartalmazza a pixelméreteket, és az első képpont geodéziai
koordinátáját.
 344

Raszterkép menü:

Az előkészítés elfogadása után el kell mentenünk a paramétereket,

illetve elmenthetjük a jegyzőkönyvet is.

A képek transzformációjához térjünk vissza a „ Raszter képek ” menü

„ Kép ” legördülő ablakához (lásd az ábrán), ahol a „ Transzformálás
” művelettel folytatjuk a feladat végrehajtását.

Az első lépésben válasszuk ki, melyik módszer szerint számíttattuk ki

a paramétereket.
Ezt követően a megjelenő párbeszédablak sorait vagy feltöltjük manu-
ális, vagy a megnyitás műveletével (jobb felső saroknál) betöltjük az
előzőleg eltárolt adatokat.

Itt lehetőség van a hosszegység megváltoztatására is, amennyiben

„öles rendszerű térképpel” dolgozunk.

Digitalizálás:

Az előbbiek szerint transzformált képet keressük meg a raszter-keresővel ( ), majd vegyük használatba a „ Digitalizá-
lás ” készletet.
A digitalizálás feladata tulajdonképpen abból áll, hogy megjelöljük grafikus pontokkal a képen látható töréspontokat (grafiku s
pont), és közben összekötjük az egymás utáni pontokat (grafikus vonal) ehhez is használjuk a „ pontosító ” ablakot.
Kényszerek beállítása:
A digitalizálás során az ITR több segítséget tud
nyújtani. Ezek a szolgáltatások az épületek és a
vonalpontok mérése során alkalmazhatóak, és arra
szolgálnak, hogy a digitalizálással készülő térképen
azok valós képet adjanak.

Az „ épületek körbemérése ”-kor ( ) ellenőrzi,

hogy hibahatáron belül térünk-e el az alapoldalhoz
viszonyított merőlegestől. Ha igen, akkor kialakítja a
derékszögű törést, ha nem, rákérdez a teendőre.

Az ehhez szükséges adatokat az „ Ép. digi beállí-

tás ” művelet után lehet megadni.
A beállítások értelmezése nem kíván különösebb
magyarázatot.

Kényszerek beállítása: Amikor pl. egy hosszú egyenes határvonalra

több oldal is csatlakozik, gondot jelentene, ha
a mérést folyamatosan végezve alakítanánk ki
az alapoldalt, mivel a mért pontok nem esné-
nek egy egyenesbe.
Ezen oly módon segíthetünk, hogy meghatá-
rozzuk a hosszú oldal kezdő és végpontját,
majd bekapcsoljuk az „ Egyenesre igazítás ” (

) szolgáltatást (az ábrán).

Ekkor a csatlakozó oldalaknál keletkező törés-
pontokat hibahatáron belül rávetíti a szoftver
az alapoldalra, és ott – beállításunktól függően
– meg is szakítja az oldalt /bekötés művelet/.

A digitalizálás végrehajtása során néhány hibaforrásra fokozatosan figyelni kell:

- A legfontosabb a helyes bekötések alkalmazása, amennyiben egy meglévő oldalra illesztünk egy újabb csatlakozó oldalt,
mindig alkalmazni kell az egyenesre igazítás műveletét a bekötés opcióval!
- Szintén gyakori problémát okoz a visszazárás kérdése, azaz egy zárt objektum kezdő és záró pontjának egybeesésének
megoldása, ezt a legkisebb távolság (Jellemzők – Geometriai jellemzők) helyes beállításával lehet megoldani.
A gyakorlatban elterjedt manuális zárás nem javasolható, mert ezzel csak megkerüljük a problémát, és nem javítunk a digi-
talizálással keletkező digitális térkép pontosságán.
- Az egyes mérendő pontok azonosítása is könnyen megoldható a „pontosító” ablak bekapcsolásával, szintén nem javasol-
ható helyette az ablak művelet folyamatos alkalmazása, mivel az lassítja a munkát.
 345

Automatikus területszámítás:
Az ITR mint célszoftver, támogatja a nagyobb területek (tömbök, települések, stb.) egy ütemben történő területszámítási fel-
adatát.
Ez azért is fontos, mivel nem kell részekből összeállítani a végterméket, hanem az ellenőrzéssel együtt kapjuk meg a vég-
eredményt.
A programrész nem csak a területszámítás feladatát oldja meg, de alkalmas a térkép szerkesztési és feliratozási hibáinak
feltárására.

A feladat megkezdését a művelettel kell kezdeni, itt egy újabb ablak jelenik meg (1. ábra).
Az első feladat, kijelölni azon rétegeket, melyek tartalmazzák a területszámításban bevonni kívánt objektumok határvonalait.
Rétegek kiválasztása, beírása itt történik, lényeges az objektumok azonosítására szolgáló helyrajzi szám réteg kijelölése!
A beállítások (2. ábra) alatt elfogadhatjuk az alapértelmezett adatokat.

1. ábra: Rétegek kiválasztása

2. ábra.

3. ábra
Visszatérve a „ területszámítás ” ablakhoz (1. ábra), még eldönthetjük, a szoftver teljesen automatikusan végezze a terüle-
tek megkeresését (Indít), vagy mi akarjuk annak helyét kiválasztani (Kijelölt tömbkörbe).
Az azonosítók kiválasztása akkor fontos, ha a helyrajzi számok mellett más feliratok is szerepelnek a kiválasztott listában ( pl.
alrészlet jele). Az ABC szerinti kisebb azonosító a számokat fogja elsődlegesen figyelembe venni.
A feladat indítása után a szoftver leellenőrzi, nincsenek-e szerkezeti hibák a digitális térképe, ennek során kijelzi:
- Folytatás nélküli vonalak (jellegzetesen a bekötés nélkül szerkesztett csatlakozó vonalak);
- Hibás szerkesztés, két pontot összekötöttünk a közbenső pont kihagyásával, majd azzal együtt is, így keletkezett egy
minimális területű háromszög;
- Hiányzó feliratok, nincs azonosító a területen, vagy kihagytuk, vagy a beillesztési pontja a szomszéd területre esik;
- Több felirat az objektumban.
Ezeket javítással magunknak kell megszüntetni.
A területszámítás hibátlan végrehajtása után eltárolhatjuk az eredmények listáját, mely később fontos munkarés z lesz.
 346

Adatcsere kérdése:
Térképeinket más szoftverek alkalmazása során is fel lehet használni, csak azokat megfelelő módon erre alkalmassá kell
tenni, mivel a szoftverek alapértelmezett módon csak a saját belső formátumú állományaikat olvassák.
/Vannak már közvetlen megoldások is néhány szoftver esetében./
Az átvitelhez szükség van egy közvetítő formátumra, melyet mindkét szoftver ismer, ezeket adatcsere állománynak nev ezik.
Sok ilyen célra létrehozott szabvány létezik, melyek közül kiemelkedik a DXF (D rawing E X change F ormat), melyet kifeje-
zetten vektoros térképekhez fejlesztettek ki.
Ennek előállítását az ITR is támogatja (lásd a következő 4. ábrát).

4. ábra
A konverziót a szoftver automatikusan hajtja végre a beállítások után, és létrehozza a ’*.dxf’ kiterjesztésű állományt, melyet
minden rajzszerkesztő program felismer és betölt.
Ugyanez az eljárás olyan esetekben is, amikor más szerkesztő rendszerben készített térképet (raj zot) akarunk az ITR-ben
felhasználni, akkor ott állítjuk elő a ’*.dxf’ állományt, és az ITR segítségével olvassuk be.
Erre a szoftveren belül négy helyen is lehetőségünk van:
„ Munkaszervező ” – „ Létezők ” – „ DXF ”,
„ Munka ” - „ Megnyitás ” ablakban a „ Fájltípus ”-nál DXF kiválasztás,
„ Munka ” – „ Vektor térképek ” – „ Térkép ” – „ DXF R-14 ”,
Ikonkészletek – „ DXF-ITR ” művelet.
Ugyanez az eljárás olyan esetekben is, amikor más
szerkesztő rendszerben készített térképet (rajzot) aka-
runk az ITR-ben felhasználni, akkor ott állítjuk elő a
’*.dxf’ állományt, és az ITR segítségével olvassuk be.
Erre a szoftveren belül négy helyen is lehetőségünk van:
1./ „Munkaszervező ” – „ Létezők ” – „ DXF”,
2./ „Munka ” - „ Megnyitás ” ablakban a „ Fájltípus ”-
nál DXF kiválasztás,
3./ „Munka ” – „ Vektor térképek ” – „ Térkép ” –
„ DXF R-14”,
4./ Ikonkészletek – „ DXF-ITR ” művelet.
Bármelyik utat választjuk, az 5. ábrán látható párbeszéd-
ablakhoz jutunk el.
A beolvasandó állomány elhelyezési adatait önmagában
tartalmazza, itt csak akkor adjuk meg az adatot, ameny-
5. ábra nyiben további eltolásokat kívánunk alkalmazni.
Összefoglalva:
Alapprogram:
1. A korábbinál sokkal gyorsabb lett a térképrajzolás, görgős egérrel lehet nagyítani/kicsinyíteni és ‘vonszolni’ a térk épet.
2. A táblázatok egy részében módosítani lehet az értékeket, valamint törölni a rekordokat:
- pontok (összes mező)
- vonalak (a hossz kivételével az összes mező)
- feliratok (a hossz és a sorok száma kivételével az összes mező)
A táblázatban végrehajtott változtatások a vektortérkép adatait is módosítják. Pl. pontszám, koordináta, magasság, kód,
tartalom, stb.
3. Újabb menüpontokkal bővült a program:
- Formátum másolása
- Színtollanként réteg
- psz.!kód -> psz.kód
- psz.kód -> psz.!kód
- EOV háló generálása pontlista köré
- EOV háló generálása aktuális ablakba
- Épület digitalizálás vonallal párhuzamosan
- Ortogonális mérés méretek feliratozásával
- A vektor szervezőben az előző állományokat is kiválaszthatók.
 347

- Földrészletek bekötése a velük egy egyenesbe eső épület töréspontokba.

- Nyitott alakzatok automatikus bezárása.
- ....és még több sok apróbb változás, hibajavítás.
4. A végleges változatban a külső megjelenés is megváltozott.
5. Az adatszerkezet nem változott, a korábbi 3.3-as programmal kompatibilis maradt.
6. A jövőben a 3.3-as változatot felváltja a 4-es változat, azt fogjuk frissíteni és fejleszteni.
7. Listába való feltétel szerinti gyűjtés funkciók, „felsorolt rétegek“ alapján is működnek.
8. Állományújratöltés lehetősége.
Területszámító és osztó modul:
1. Területszámítás és területkimutatás készítése több vektor használatával.
Közös területszámítást végezhetünk több térképen anélkül, hogy összemásolnánk őket egy állományba.
(Alkalmazható például: csatlakozás ellenőrzésére is.)
2.Újabb menüpontok:
-a területkimutatás készítése beépült az alapprogramba(nem különálló program)
- változás előtt... (egyszerű földkönyv számítás ami beilleszthető a nyomtatványba)
- változás után...
Raszter modul:
1. TIFF formátumú képekből akár több gigabyte-nyi mennyiségű adat nagyon gyors kezelése vált lehetővé.
Meg lehet nyitni úgy 1,8 és 24 bites TIFF képeket, hogy azok nem töltődnek be és nem terhelik a memóriát.
A program az ily módon csatolt képeket közvetlen a merevlemezről olvassa, ily módon a program nagyon nagy mennyi-
séget (akár több gigabájtot) tud megjeleníteni és nyomtatni.
2. Raszter forgatása egy megadott tengely körül, „honnan-hová“ pontok alapján.
Forgatási referenciapont kijelölése után a „honnan-hová“ pontok által bezárt szögben forgatja el a raszterképet.
DXF export/import:
Megszűnt mint különálló modul, gyorsabb és hibatűrőbb az előző változatnál.
Az újabb menüpontok rövid ismertetése:
Nagyítás/kicsinyítés:
Az egér görgővel érhető el a nagyítás, a görgő lenyomásával pedig húzni lehet a képet. A végleges képernyőfrissítés a bil-
lentyű felengedésekor történik meg.
Formátum másolása:
Egy kiválasztott grafikus elem (például: felirat) tulajdonságait adhatjuk egy másik grafikus elemnek. Először egérrel kivá-
lasztjuk azt az elemet, amelynek a tulajdonságait akarjuk átadni a többi elemnek, majd sorban rámutatunk az egérrel a m ó-
dosítandó elemekre.
A másolás során az alábbi jellemzők változnak:
- Vonal és ív : réteg, vonaltípus és színtoll
- Felirat: a tartalom, koordináta és elforgatás kivételével minden
- Jelkulcs: réteg, vonaltípus és színtoll
EOV háló generálása pontlista köré:
A pontlista köré a megadott méretaránynak megfelelő szelvényhálózatot generál pontokból, vonalakból és feliratokból az
aktuális rétegbe. A felirat a szelvény közepén a szelvényszám lesz.
EOV háló generálása aktuális ablakba:
Ugyanaz, mint az előző csak nem a pontlista köré, hanem az aktuális ablakba generálja a szelvényhálózatot.
Épület digitalizálás vonallal párhuzamosan:
Annyiban különbözik a régi épület-digitalizálástól, hogy meg lehet adni azt a kezdő irányt, amellyel az épület első vonalának
párhuzamosnak kell lennie.
Szintollanként réteg
Az állományban szereplő összes szintollhoz külön réteget hoz létre a program és a grafikus elemeket átrakja azokba. Akkor
használható, amikor a térkép rétegkiosztása nem megfelelő, de a szintollak jól lefedik a rétegeket. Általában más CAD prog-
ramokból kapott DXF állományok esetén szokott így lenni.·
- Az új menüpont a ’Rétegművelet’ eszköztáron található.
psz.!kód -> psz. és kód
A DATVIEW program újabb változatai a pontszám értékhez ’! ’-el elválasztva hozzáteszik az eredeti pontkódot is. Pl
1000!3475, ahol 1000 az eredeti pontszám, 3475 pedig az eredeti pontkód. A menüponttal a pontkódot leválaszthatjuk a
pontszámról és az értéket az ITR pontkódba rakhatjuk át.
- Az új menüpont a ’Pont módosítások’ eszköztáron található
Psz és .kód -> psz.!kód:
Az előző menüpont fordítottja, a pontszámhoz ’!’-el elválasztva hozzáilleszti a pontkódot.
- Az új menüpont a ’Pont módosítások’ eszköztáron található.
Földrészletek bekötése a velük egy egyenesbe eső épület töréspontokba.
Gyakran úgy kerül megszerkesztésre a térkép, hogy a földrészlethatáron húzódó épület töréspontja nincs belekötve a bir-
tokhatárba.
Ennek utólagos ’automatikus’ javítását hivatott elvégezni ez a menüpont. Három adatot vár: a földrészletek rétegeit, az ép ü-
letek rétegeit, valamint az egyenestől való távolságot. A bekötött pontokat a pontlistában is megtaláljuk.
A funkció ’teszt’ változatával nem végzi el a bekötést, csak a pontlistába teszi az érintett pontokat.
- Az új menüpont a ’Rétegműveletek’ eszköztáron található.
Nyitott alakzatok automatikus bezárása.
Gyakran előforduló hiba a szerkesztett térképeken, hogy az eredetileg zárt alakzatok végpontjai között hiányzik az összek ö-
tés. A menüpont ezeket a hibákat javítja ki automatikusan.
Az aktuális rétegben folytatás nélküli vonalak végpontjairól képez alakzatot, és ha az sikertelen, akkor az első és utolsó pont
között vonallal köti össze. A visszazárás az alakzat geometriájától függetlenül megtörténik, tehát nincs pl. derékszög vizsg á-
lat sem.
- Az új menüpont a ’Rétegműveletek’ eszköztáron található.
 348

Területszámítás:

Változás elött és Változás után

menüpontok segítségével gyorsan ki lehet számolni néhány földrészlet

földkönyvét úgy, mint a ’Terület info’ menüpontban.

A számítás történhet az állomány teljes terüle-

tére vagy egy részére.
Kijelölt terület esetén a ’Ctrl’ billentyű használ-
ható a további földrészletek kijelölésére.
A számítás után az eredmények fájlba menthe-
tők, amely együttesen tartalmazza a földrészle-
tek, alrészletek, alosztályok adatait:

*0101, 599949.000 200042.250

----------------------------------------------------------------------
1 599936.500 200047.250
4 599972.000 200048.250 35.514
3 599971.000 200016.000 32.266
2 599936.500 200016.000 34.500
1 599936.500 200047.250 31.250
**--------------------------------------------------------------------
1111.000000
*a 599959.750 200024.750
----------------------------------------------------------------------
2 599936.500 200016.000
7 599949.250 200026.250 16.359
8 599958.000 200036.000 13.101
4 599972.000 200048.250 18.603
3 599971.000 200016.000 32.266
2 599936.500 200016.000 34.500
**--------------------------------------------------------------------
547.312500
*Sz 3, 599946.500 200018.750
----------------------------------------------------------------------
2 599936.500 200016.000
7 599949.250 200026.250 16.359
3 599971.000 200016.000 24.044
2 599936.500 200016.000 34.500
**--------------------------------------------------------------------
176.812500
*Sz 4, 599957.500 200027.000
----------------------------------------------------------------------
3 599971.000 200016.000
7 599949.250 200026.250 24.044
8 599958.000 200036.000 13.101
3 599971.000 200016.000 23.854
**--------------------------------------------------------------------
150.875000
*Sz 5, 599964.750 200034.000
----------------------------------------------------------------------
3 599971.000 200016.000
8 599958.000 200036.000 23.854
4 599972.000 200048.250 18.603
3 599971.000 200016.000 32.266
**--------------------------------------------------------------------
219.625000
*b, 599949.250 200037.25
----------------------------------------------------------------------
7 599949.250 200026.250
2 599936.500 200016.000 16.359
1 599936.500 200047.250 31.250
4 599972.000 200048.250 35.514
8 599958.000 200036.000 18.603
7 599949.250 200026.250 13.101
**--------------------------------------------------------------------
563.687500
*0102, 599950.750 199999.750
----------------------------------------------------------------------
5 599936.250 199981.750
2 599936.500 200016.000 34.251
3 599971.000 200016.000 34.500
6 599971.000 199981.750 34.250
5 599936.250 199981.750 34.750
**--------------------------------------------------------------------
1185.906250
A fájlban a földrészlet adatait a hozzá tartozó alrészlet adatai követik, az alrészlet adatokat pedig a hozzá tartozó alosztá ly-
ok adatai.
 349

A változás előtti és utáni eredményeket a

program „megjegyzi”, és nyomtatvány készíté-
sekor szúrhatjuk be őket a megfelelő munka-
részbe (’Betöltés’ gomb).
Területkimutatás készítése:
A korábbi változatban különállóan használ-
ható programot váltja ki.
Nem szükséges a területszámítási listák fájl-
ba mentése, és újbóli betöltése, hanem az
egész folyamat egyben végrehajtható.
Területkimutatás megnyitása:
A korábbi vagy a mostani programmal készí-
tett területkimutatásokat tölthetünk vissza, és
módosíthatjuk az abban lévő értékeket.
Ortogonális mérés méretek feliratozásával:
A felrakással egyidőben kérhető a feliratok és jelkulcsok elhelyezése is. (Mért abszcissza, mért végméret, mért ordináta)
- Az új menüpont a ’Pontok, vonalak’ eszköztáron található.

Raszter szervező/TIFF csatolás:

Akkor célszerű használni, ha nagyméretű képeink vannak, vagy sok képet szeretnénk egyszerre megjeleníteni.
A funkcióban egy könyvtárat kell kiválasztani, amelyből a program a TIFF formátumúakat keresi ki, és kérésre átalakítja
azokat ugynevezett: ’piramis’ formátumba. Az ITR az így elkészített piramis fájlokból rendkívül gyorsan képes bármely mé-
retarányban megjeleníteni a raszter képek tartalmát. Mindezt akár több száz kép esetén is, anélkül, hogy a memóriát meg-
terhelné. A ’piramis’ fájlokat elég egyszer előállítani, utána azokat bármikor használhatjuk. A piramisképzéskor 6 és 10 kö-
zötti szint közül válasszunk.
A nem piramis formátumú TIFF képeket továbbra is megjeleníti a program a TIFF csatolással, de sokkal lassabban.
A „Raszterszervező” támogatja a csoportos kijelölés üzemmódot is, így ugyanaz a művelet több raszteren is elvégezhető,
nem kell egyesével megmutogatni őket.
Táblázatok szerkesztése:
A következő táblázatok szerkeszthetőek:
- Pontok (bármely pontszám).
- Pontok (egész pontszám).
- Vonalak.
- Feliratok.
- Feliratok (csak az aktuális rétegben).
- Pontlista.
- Vonallista.
- Feliratlista.
- Önálló pontok.
- Vonalhosszak.
- Pontszám keresés.
- Pontszám keresés/hasonló.
- Felirat keresés.
- Felirat keresés/hasonló.

A pontokat módosító valamennyi jellemző szerkeszthető.

A vonalakat módosító valamennyi jellemző a hossz
kivételével szerkeszthető.
A feliratokat módosító valamennyi jellemző a sorok és a
hossz kivételével szerkeszthető.
A „Delete” billentyű lenyomásával bármelyik pont, vonal
vagy felirat törölhető.
A csoportos kijelölés is használható.
Lehetőség van a keresés ikonra kattintva is az adatok módosítására.
Ennek során a „Cseréli” vagy a „Mindet” gomb lenyomására változtathatók meg az értékek.
Saját menük eszköztár:
A menük közé „Saját menük” néven bekerült egy új eszköztár, amelyen 3 menüpont található.
Mindegyik menüponthoz res legördülő típusú menük tartoznak, amelyekre a testreszabás szolgáltatással helyezhetjük
el kedvenc menüpontjainkat. Korában ilyen legördülő jellegű eszköztár nem volt a programban.
 350

DXF kiírás:
- Sokkal gyorsabb és hibatűrőbb.
- Könnyebben kezelhető, kényelmesebb a használata.
- A vonalakat zárt alakzatként is exportálhatjuk.
- Használhatunk úgynevezett ’sablon’ DXF fájlt, amely segítségével az ITR-ben használt blokkok helyett a sablon DXF
blokkdefiniciói kerülnek az exportált DXF-be.
Ezzel a módszerrel nem kell a DXF blokkokat tökéletesen leképezni az ITR-ben, az export során a program a sablon-
ból veszi a szükséges blokk rajzolatokat.
- Több ITR állományt egy DXF-be egyesíthetünk.
- Egy létező DXF-hez hozzáírhatunk.
DXF beolvasás:
- Sokkal gyorsabb és hibatűrőbb.
- A régihez képest többféle DXF grafikus elemet értelmez.
- Megadhatunk eltolást és átméretezést (pl: ha az ITR koordináta tartományán kívüli értékek vannak az eredet DXF fájl-
ban.)
- A betöltött állomány pontszámozása befolyásolható.

A nyomvonal modul:
A program a szolgalmi joggal kapcsolatos munkarészek elkészítéséhez használható.
A program öt fő funkcióval rendelkezik:
1./ A nyomvonalat érintő földrészletek helyrajzi számainak leválogatása.
2./ A nyomvonallal érintett földrészletek nyomvonal határos kivágása.
3./ A földrészletek nyomvonal folytonos sorszámozása.
4./ Oszlopkapcsolók/trafók és oszlop területek feliratozása.
5./ Az érintett földrészletek eredeti és nyomvonalba eső részének terület összehasonlítása.
Csak telepített ITR-4-es mellett használható. A hardver kulcsnak USB kivitelűnek és SHK típúsúnak kell lenni.
A funkciók természetesen egymásra épülnek, de mindegyiket önállóan kell indítani.
A program működésének hátterében a területszámítással képzett alakzatok metszésének vizsgálata áll. Ezért feltétel, hogy
a fekvések földrészlet szintű területszámítása hibátlan legyen, és ugyanez érvényes a nyomvonalra (védősávra) is. Míg a
földrészletek területszámítása során szükség van, mint azonosítóra a helyrajzi számra is, addig a nyomvonalnál csak azok-
ba az alakzatokba kell elhelyezni feliratot amelyeket ki akarunk zárni a műveletből.
Ezekbe az alakzatokba helyezzünk el ’x’-t. Pl. a nyomvonallal körbezárt területekbe.
Tudnivalók az adatok előkészítéséhez:
1./ A kiinduló alapállományoknak (nyomvonal, fekvés,sablon) azonos felbontásúnak kell lenni, vagy ’cm’, vagy ’mm’.
Ajánlott a ’mm’-ert, mert így a metszéspontok pontosabban illeszkednek, nincs ’elugrás’ a két állomány elméletileg azo-
nos koordinátájú pontjai között. A ’kivágás’ eredménye minden esetben mm-es felbontású ITR állomány lesz.
2./ Két vonal keresztezheti egymást bekötés nélkül az állományokban, de a mindkét állományban egy egyenesbe eső pon-
tokat mindkét állományban be kell kötni, különben ’nyúlványok’ keletkezhetnek (azonos felbontás esetén is!).
3./ A sávban lévő ’hurok’ területekbe be kell tenni egy ’X’-et, hogy a beeső hrsz-ek ne kerüljenek leválogatásra.
Ugyanígy a külterületi állományok zártkerti, belterületi foltjaiba is, a hrsz rétegbe. Ha a külter ületi állomány hrsz rétegén
megírásra kerültek a gyűjtő helyrajziszámok (pl.: 043 Zk), akkor azokat át kell tenni egy másik rétegbe.
Nem lehet két azonosító!
4./ A területszámításoknak mindkét alapállományban hiba nélkül kell lefutniuk.
A továbbiakban nem részletezem:

AKG pontszámos területszámítási vázrajz:

Elkészült az ITR-4-es programhoz az a kiegészítő program, amellyel az AKG program keretében leadandó pontszámos vázlat
(shape formátúmú) állítható elő. A shape DBF formátum hivatalos dokumnetációját sehol sem sikerült megtalálnunk, de az
interneten kutatva és kollégák segítsége révén sikerült olyan fomátumot előállítani, amelyet már elfogadtak. A DBF fájl tartal-
mának feltöltéséhez a talált igen hiányos leírásokon túl, felhasználtuk a Digiterra Kft. ezzel kapcsolatos oktató videóját is.
Az ITR – MePAR shape konvertáló program használata:
A program célja, hogy az ITR felhasználók könnyedén tudják előállítani a területalapú támogatások (AKG) igényléséhez kap-
csolódó pontszámos vázlatot.
Az ITR állomány előkészítése során biztosítani kell, hogy csak egy réteg tartalmazzon elemeket.
Ebben a rétegben kell megszerkeszteni az alakzatokat, és ebben kell lenni az azonosítóknak is.
Fontos, hogy az ITR területszámítás funkciójával ellenőrizni kell az állományt, nem maradhatnak területszámítási hibák.
Az azonosító jelenleg kétféle módon nézhet ki:
1.Ügyfél regisztrációs száma, blokk azonosító és parcella sorszám # karakterrel elválasztva. Pl.: 1234567890#D4699-J-05#1
Ilyenkor a konvertáló program ’Regszam’, ’BlokkAzon’ és ’ParcSorszam’ mezőkre fogja szétvágni az azonosítót.
Ha hibás, vagy nem három tagból álló azonosítót talál, nem készít megfelelő kimentet és hibát jelez.
2.Blokk azonosító, parcella sorszám és ügyfél azonosító # karakterrel elválasztva.
A program ’blosz’, ’sorsz’ és ’gazid’ elnevezésű mezőkre bontja szét a kimeneti fájlban. Pl:: D4699-J-05#1#1234567890
Azt, hogy melyik formátumot lehet leadni jelenleg, nem tudjuk biztosan, mert a formátum ismertetőjét hivatalos formában nem
sikerült megtalálnunk.
Amennyiben olyan úszó terület van az állományban, ami nem tartozik a leadásba (lyukas terület, pl.: tanya) abba tíz darab ’0’
(nulla) karaktert kell tenni. Ezeket a program kivágja a területből.
He elkészült az állomány, el kell menteni és lezárni az ITR-t.
Ezután elindíthatjuk a MePARShape.exe programot, amit előzőleg az ITR mappájába kell másolni.
Ki kell választani az előbb elmentett állományt. Be kell állítani, hogy milyen azonosítókat helyeztünk, és a konvertálás gombra
kattintva elkészül a shape állomány.
Ez az állomány három fájlból áll, csak a kiterjesztésben térnek el (shp, shx,dbf), mindhárom szükséges a leadáshoz.
Fontos, hogy olyan számítógépen működik a program, ahol az aktuális MePARShape.exe-hez megjelölt ITR változat telepítve
van, ITR-4 és területszámítót tartalmazó újfajta USB hardverkulcs van (Az újfajta USB hardverkulcsok fekete alapszínűek és
szürke vagy bordósávos SafeNet címke található rajtuk) megfelelő, jelenleg 7.5.0, driver-el. Mivel ez a program az ITR-re épül
fontos, hogy a tűzfalak, víruskeresők és egyéb védelmi programok ne gátolják a helyi működését.