Számítógép architektúrák előadás
féléves tematika
1. Munkavédelem, történeti
áttekintés, alapfogalmak
2. A processzorokról
3. Hűtés és grafika
4. Chipset, sínrendszerek,
portok, bemeneti
eszközök, nyomtatás
5. Megjelenítés, monitorok
6. Mágneses adattárolás
7. Optikai/magnetooptikai
adattárolás
8. Kódolás, memória, SSD
9. Memóriakezelés,
malware
10. Beágyazott rendszerek,
vékony kliens megoldások
11. Mobil eszközök: tabletek,
okostelefonok, netbook-
ok, ebook olvasók
12. Számítógépvírusok,
vírusvédelmek
13. Adattömörítés, 3D
1
Számítógép architektúrák
9. Előadás

Memóriakezelés, malware

Az előadások anyaga elérhető

az Ilias-on

2
 Memória típusok
RAM (Random Access Memory)

A memória úgy van elrendezve, mintha egy 2 dimenziós táblázat

lenne. Minden adattöredék, ami bekerül a RAM-ba két koordinátát
kap: sor és oszlopkoordináta. Ha egy kérés érkezik a CPU-tól a
memóriához, akkor a koordináták alapján megtalálja azt, amit keres.
A "Random" szó (véletlenszerű) azt jelöli, hogy az adatokat a
memóriamodulon belül minden pozícióból ugyanolyan gyorsan
olvasni és írni tudja és azt, hogy ez nagyon gyorsan történik. A RAM
memóriáknak alapvetően két nagy csoportjuk van. Az egyik csoportba
a statikus, a másik csoportba pedig a dinamikus RAM-ok tartoznak.

3
4
A memóriából való kiolvasáshoz a vezérlő először kiválasztja a meg-
felelő sort, amihez a megfelelő sorcímet elhelyezi a címvezetéken.
Ezután várni kell, majd a címvezetékre kerül az oszlopjel. Ekkor újra
várakozni kell, és ezután megérkezik az adat.
Az említett várakozások jelentik a úgynevezett Latency (késleltetési)
értékeket. A késleltetés nagyban befolyásolja a memóriamodul sebes-
ségét. A legtöbb esetben négy számmal jelzik a memóriák által
használható késleltetési értéket, például: 2-4-4-5.
Az első szám a már említett második várakozási időt jelenti: jelen
esetben két órajelciklus telik el, amíg a megfelelő oszlop kiválasztása
után megjelenik a kért adat a kimeneten. A következő szám a sor és
oszlop kiválasztás közötti időt, a harmadik a két sor közötti átváltást,
a negyedik pedig azt a szünetet jelzi aminek a sorkiválasztás és a
modul kiválasztása között kell eltelnie (2, illetve 4 memóriamodul
esetén).
5
 SRAM (Static Random Access Memory)
Az információk tárolása úgynevezett flip-flopok segítségével történik, és
arról ismeretesek, hogy két stabil állapotuk van és tartalmuk egészen
addig megmarad, amíg a tápellátás biztosítva van a számukra, vagyis
nincs szükség időnkénti frissítésre. Nagyobb az áramfogyasztás, de
jelentősen felgyorsítja a memóriamodult.
Az SRAM memóriák tipikus elérési ideje néhány nanoszekundumban
mérhető, vagyis kiválóan alkalmazhatók cache memóriák, vagyis
gyorsítótárak esetében. Miért nem ezt használjuk akkor a központi tár
esetén?
• Az SRAM-ok helyigénye sokkal nagyobb a DRAM-okhoz képest, ami
pedig azzal magyarázható, hogy az SRAM-ok esetében bitenként
sokkal több tranzisztorra van szükség, mint a DRAM-ok esetében.
• Sokkal drágább.
• A magas ára miatt SRAM-ot csak gyorsítótárban (cache) pufferként
alkalmazzák.
6
 DRAM (Dynamic Random Access Memory)
A DRAM memóriák esetében minden bitcellában egy tranzisztor és egy
kondenzátor kap csak helyet, melyek viszonylag kevés helyet foglalnak.
Egy DRAM-memóriacellában egy bit a kondenzátor feltöltése által
tárolódik. A bit értéke 1, ha van és 0, ha nincs töltés a kondenzátorban.
Ennek a módszernek az a hátránya, hogy a kondenzátor kóboráramok
által kisülhet és a tárolóállapotot újból aktualizálnia kell (Refresh). A
tartalma elveszik, ha nem kap áramot. Hogy a kondenzátor töltése
megmaradjon, ahhoz több ezer frissítésre van szükség másodpercenként.
Ez magával hozza azt a hátrányt, hogy míg a SRAM-ok tartalma
bármikor kiolvasható, addig a DRAM memóriák tartalma csak akkor
érhető el, ha nincs frissítés. 60-70 ns-onként lehet a memóriába írni, vagy
onnan olvasni. Az információ kiolvasása is problémával jár, ugyanis
ekkor a kondenzátort kisüti egy bitvonalra. Ha a kondenzátor fel volt
töltve (1-est tárolt), akkor a kiolvasás után ki lesz sütve. A DRAM-ot úgy
tervezték, hogy amikor a gép a kondenzátorból 1-est olvasott ki, azonnal
újra fel is tölti. Az adat sor és oszlopcíme csak párosával adható ki. 8, 9,
7
32, 36 bites adatsín szélességgel készültek.
8
FPM DRAM, vagyis a Fast Page Mode DRAM, mely
lényegében bitek mátrixából felépített tömb. Gyorsítható a
RAM sebessége lapszervezés-sel. Egy lapon lévő bitcellák
sorcíme azonos, csak az oszlopcímek vál-toznak. Ha azonos
lapon lévő cellákat kell elérni, akkor a sorcím megtartható
és csak az oszlopcímet kell változtatni. Az oszlopcímek
kiadása közötti időben a frissítés elvégezhető. 40%-os
sebességnöveke-dés érhető el így. 35 ns az elérési idő. 32,
36 bites adatsínnel rendelkezik.

9
Az EDO (Enhanced Data Output), vagyis kiterjesztett
adatkimenetű memóriák esetében további
sebességnövekedésről (20%) beszélhetünk, ugyanis a
meglévő memóriacellákhoz reteszeket, vagy másodlagos
memóriákat (IO-puffer) adnak, melyek addig tartják
stabilan a DRAM-ból kiolvasott információt, amíg azok
megbízhatóan elérhetik a pro-cesszort. Kimarad a
memóriafrissítés miatti várakozási állapot. 32, 36 bites
adatsínnel rendelkezik. Az FPM és az EDO RAM memóriák
annyiban megegyeznek, hogy aszinkron működési elvvel
rendelkeznek, vagyis a cím és az adatvonal nem ugyanazzal
az órajellel működik, a processzornak várakoznia kell.

10
 SDRAM, vagyis Synchronous DRAM
Az SDRAM különlegessége az, hogy ha egyszer adatot kér
egy meghatározott címről, akkor a "mellette" lévő adatokat
"Burst-módban" utána küldi, mivel az esetek többségében a
kért adat környékén lévő adatok kell legközelebb
felhasználni. Ezáltal nincs szükség újabb lekérésekre, így
időt takarítunk meg.
"csak" 133 MHz-ig járathatjuk
64 bit adat mozgatható egy órajel alatt (címenként
1), 72 paritásos esetben

11
 DDR (Double Data Rate)
A DDR technológia úgy éri el a dupla
memóriasávszélességet, hogy egy órajel alatt a jel felfutó és
lefutó részén is 64 bitnyi adat kerül mozgatásra (címenként
így 2)
Az órajelek terén hatalmas a szórás. A legalacsonyabb
órajelű a PC1600-as 200MHz-es DDR-RAM (ami tehát
2x100MHz-ből alakul ki), van PC2100 (266MHz), PC2700
(333MHz), PC3200 (400MHz), PC3500 (500MHz).

12
A DDR2 4 bittel dolgozik a DDR 2 bitjétől eltérően, így
órajelenként kétszerannyi adat címezhető azáltal, hogy
megfelezték a memóriacellák órajelét, viszont a belső
adatbusz órajelét megduplázták, vagyis elérték, hogy
órajelenként már ne 2, hanem 4 bit vándorolhasson át a
memóriacellákból az IO-pufferbe.
- alacsonyabb energiafogyasztás (kb 70%-al),
- ebből adódóan alacsonyabb hőmérséklet (kb 40%-al),
- magasabb órajel: kezdetben 533MHz-től (PC4300) -
666MHz-ig (PC5300), de később belép a 800MHz-es
DDR2 is.

13
14
DDR3 esetében megfelezték a memóriacellák órajelét,
viszont a belső adatbusz sebességét megduplázták, vagyis a
DDR3 memóriacellái órajelenként 8 adatbitet továbbítanak
az IO-pufferbe. A gyári feszült-ség, a DDR3 esetében 1,5V.
Az előnyök-hátrányok is megegyeznek a DDR-DDR2
váltásnál előfordulókkal: azonos sávszélesség eléréséhez a
DDR3-nak fele olyan gyors memóriacellákra van szüksége,
vagyis csökken a fogyasztás. Ugyanakkor azonos
memóriacella-órajelekkel kétszer akkora sávszélesség érhető
el, természetesen a DDR3 javára

15
(DDR2-800 vs. DDR3-1600, mindkettő 200 MHz-es
memóriacellákat használ). A hátrányok is kézenfekvőek: a
DDR3 késleltetési értékei a DDR2-höz képest tovább
romlottak, ami már eleve komoly hátrányban volt a DDR-
hez képest, így az elérési idő nőtt. Összességében a DDR2
és a DDR3 elődjénél magasabb elérhető sávszélességet
biztosít alacsonyabb működési feszültség és rosszabb
késleltetési értékek mellett.
Az Intel processzorok mellett az AMD Phenomon kívül már
az Athlon is támogatja a DDR3-at.

16
 Memória Elérhető max.
Memória típusa Időzítések Elérési idő
órajele sávszélesség

DDR2-800 200 MHz 6400 MB/s 4-4-4-12 10 ns

DDR2-800 200 MHz 6400 MB/s 5-5-5-15 12,5 ns
DDR2-1066 266 MHz 8500 MB/s 5-5-5-15 9,4 ns
DDR3-800 100 MHz 6400 MB/s 5-5-5-15 12,5 ns
DDR3-800 100 MHz 6400 MB/s 7-7-7-20 17,5 ns
DDR3-1066 133 MHz 8500 MB/s 5-5-5-15 9,4 ns
DDR3-1066 133 MHz 8500 MB/s 7-7-7-20 13,1 ns
DDR3-1066 133 MHz 8500 MB/s 8-8-8-22 15 ns
DDR3-1333 166 MHz 10666 MB/s 5-7-5-16 7,5 ns
DDR3-1333 166 MHz 10666 MB/s 7-7-7-20 10,5 ns
DDR3-1333 166 MHz 10666 MB/s 9-9-9-22 13,5 ns
17
 Rambus
A DDR-t nem az Intel találta fel, hanem az AMD és a Via, ezért
összeállt az Intel egy memóriafejlesztő céggel, a Rambus-szal. A
kialakuló memóriájukat Rambus-nak hívják. A Rambus memóriák
előállítása kétszer többe kerül, mint a DDR-RAM és épp csak egy
kicsit gyorsabb. A magas ár a chipeken található rengeteg kiegészítő
áramkör miatt van, de ezek sajnos szükségesek ahhoz, hogy a DDR-
nél ne legyenek rosszabbak – ezek nélkül épphogy meghaladnák az
SD-RAM teljesítményét.
Magas órajeleket alkalmaznak (800, 1066MHz), de mivel csak 8
adatsáv van, ezért ezek a magas órajelek mit sem érnek. Jelölésüket
órajel szerint végzik, tehát például PC800, PC1066.

18
 ROM - Read Only Memory
A ROM (csak olvasható memória) egy digitális állandó értékű tároló,
amelyben az adatok folyamatosan és változatlanul eltárolódnak. Az
adatok sem elektromosan, sem optikailag nem törölhetők.
Áramszünet esetén, vagy a gép kikapcsolása után is megmaradnak az
adatok.

19
 SSD (Solid State Disk vagy Drive)
Félvezetőalapú, mozgó alkatrészek nélküli háttértároló.
Egy olyan háttértároló, amely ~ 250 MB/s-os olvasásra és ~80 MB/s-
os írásra képes 0,07 ms-os adatelérési idő mellett, szemben a
merevlemezek mai ~58MB/s-os írási és olvasási sebességével és ~14
ms-os elérési idejével, tehát jelenleg kb. 4x gyorsabban olvasnak és ~
másfélszer gyorsabban írnak egy hagyományos merevlemeznél.
A belsejében nem korongok, hanem egyszerűen megfogalmazva
memóriachipek találhatók.
Kétfajta SSD-t különböztethetünk meg, a DRAM- és a flashmemória-
alapúakat. A két típus különböző jellemzőkkel bír.

20
A DRAM-alapúak egyszerű felépítésűek, nagyon gyorsak,
hosszú élettartammal bírnak, de folyamatosan áram alatt
kell maradniuk, hogy a kondenzátorok ne veszítsék el tölté-
süket, azaz az adatokat, ezért akkumulátorral és lehetőleg –
az áramkimaradásokra gondolva – mentőlemezzel kell őket
kiegészíteni.
Ráadásul állandó áramfelhasználásuk miatt viszonylag erő-
sen melegszenek és sokat fogyasztanak.
Ipari és katonai célokra fejlesztik őket.

21
A közbeszédben az SSD gyakorlatilag megegyezik a flash-
memória-alapú SSD-vel, ilyenekkel találkozhatunk ugyanis
a szélesebb körben elérhető elektronikai, számítástechnikai
termékekben (pl. pendrive).
Az SSD-knek két fő részegysége van, ezek a (memória)ve-
zérlő és a NAND chipek.
A flashmemóriát az alapelvet tekintve az EEPROM egyik
válfajának is mondják.
Leglényegesebb tulajdonsága, hogy áram nélkül is megőrzi
az adatokat (non-volatile, azaz nem illékony memória).
A flash alapú memóriák lassabbak a DRAM-alapúaknál,
amit az adatok blokkos/cellás tárolásával lehet magyarázni.
22
23
Az SSD-vel kapcsolatos félelem elsődlegesen az élettartam problé-
májára vezethető vissza.
A DRAM-mal ellentétben a flashalapú tárolók egyes (memória)cellái
csak bizonyos számú (kb. 100.000) írást/törlés ciklust képesek
elviselni.
Ha a memórialapkán belül egy cella eléri ezt az értéket, akkor azt a
meghajtó kontrollere használaton kívül helyezi (a rajta tárolt
információt előtte természetesen átmozgatja).
A cellahasználat kiegyensúlyozására, az élettartam meghosszabbítá--
sára a gyártók különböző algoritmusokat vetnek be, melyekkel a
gyakran írt/törölt cellákat egy időre csak olvasható státuszba helyezik,
illetve a cellákat igyekeznek egyenlő mértékben terhelni, ezzel
jelentősen kiterjeszthető az élettartamuk.

24
Egy memóriachip a következő részegységekre bontható le. A legnagyobb
részegység a "plane", ami az esetek többségében 512 MB adatot tárol.
Egy plane általában 1024 blokkból épül fel, melyek egyenként 512 kB
méretűek (tehát 1024 x 512 kB = 524288 kB). Egy blokk általában 128
darab 4 kB-os page-re (lapra) osztható fel (128 x 4 kB = 512 kB), a page-
ek pedig cellákat tartalmaznak, melyek 1-4 bit tárolására képesek.

25
A cellák esetén megkülönböztetünk SLC és az MLC alkategóriákat.
Az SLC, azaz Single Level Cell és az MLC, azaz Multi Level Cell az
SSD-ben található NAND memóriák két altípusa. Az SLC NAND
cellánként egy bit tárolására képes, míg az MLC ezzel szemben
jellemzően kettő vagy néha négy bitet tárol.

26
27
Az MLC első hallásra jobbnak tűnik, hiszen kisebb felüle-
ten több adat helyezkedik el (azaz nagyobb az adatsűrűség),
ez egyben a hátránya is a sebességre és élettartamra nézve.
Ugyanis az SSD-k cellaszinten működnek, és ha egy cellá-
ban megváltozik vagy sérül az adat, akkor ez egy MLC SSD
számára nem kevesebb, mint két vagy négy bit újraírását
teszi szükségessé, ami természetesen jóval több időt vesz
igénybe, ráadásul jobban „fárasztja” a cellákat is, összeha-
sonlítva az SLC mindössze egybites „problémájával”.
Az SLC SSD-k a gyorsak, de kisebbek, míg az MLC SSD-k
a lassabbak, de nagyobb tárkapacitásúak.
Az SLC-alapú SSD-k esetében 100 000, az MLC-alapú
SSD-k esetében pedig 10 000 írási ciklus élettartamot adnak
meg a gyártók (megközelítő értékek).
28
Az SSD-ben található vezérlő szintén nagyon fontos az
SSD sebességére és élettartamára nézve, mivel sok múlik
azon, hogy miként kezeli a memóriát.
Ez a vezérlő vezérli az adatok olvasását és írását, és az élet-
tartam vonatkozásában is sok múlik a rajta (wear leveling).
A wear leveling algoritmus az elhasználódás kiegyenlíté-
séért felelős módszer.
Mivel cellák csak bizonyos számú írást képesek elviselni, az
MLC NAND 10 000-et, az SLC 100 000-et (megközelítő-
leg), emiatt jó lenne, ha az egész SSD "felülete" egyidőben,
azaz minél később válna írhatatlanná, és nem különböző
időpontokban.
29
Vegyünk például egy 100 GB-os SSD-t.
Ezen mondjuk kb. 75 GB statikus adatot tárolunk.
(A statikus adat olyan adat, amit nem változtatunk meg
szinte soha, pl. operációs rendszer fájljai és a használt
alkalmazások/programok fájljai (Program Files könyvtár)
illetve a többi.)
Wear leveling nélkül egy idő után szimplán elhasználódik a
25 GB szabad hely, és még az is valószínűtlen, hogy mindez
egyszerre következik be.
A maradék 75 GB ugyan továbbra is használható marad, de
így már nem beszélhetünk 100 GB-os SSD-ről. Valójában
erre a kérdésre kétféle megoldás létezik: a dinamikus és a
statikus wear leveling.

30
A dinamikus wear leveling mindig csak a szabad terület,
azaz a statikus adatokon túl található terület épségét felü-
gyeli, ahol dinamikusan változó adatok találhatók.
Az előbbi példából kiindulva csak a 25 GB szabad tárhely
elhasználódásának a kiegyenlítésére figyel.
Sebesség szempontjából ez ideális, hiszen mivel a statikus
adatokkal nem kell törődnie, csak nagyon ritkán van mun-
kája és olyankor sem sok.
Élettartam szempontjából viszont ezt csak alternatív megol-
dásként tartják számon, mert miután elhasználódik a dina-
mikus adatokhoz használt terület, csak a maradék hasz-
nálható tovább, de ez már nem ugyanakkora méretű SSD.

31
Napjaink SSD-inek többsége statikus wear levelinget hasz-
nál.
Ez azt jelenti, hogy az algoritmus a statikus adatokat is
folyamatosan mozgatja, ami azzal az előnnyel jár, hogy az
SSD teljes felülete egyidőben válik írhatatlanná, viszont az a
hátránya, hogy magának az algoritmusnak a működése plusz
terhet ró a cellákra, illetve a sebességet is csökkentheti.
A kérdés tehát, hogy mennyi plusz írással számolhatunk?
Ez két tényezőtől függ, egyrészt magától az algoritmustól,
másrészt attól, hogy mennyi szabad terület található az SSD-
n.

32
Hogyan is működik a statikus wear leveling?
Pl. egy SSD-t majdnem "csurig" megtöltünk, pl. egy 50 GB-
os SSD-re 48 GB statikus adatot írunk fel.
A maradék 2 GB helyen az operációs rendszer és a böngésző
ideiglenes fájljai találhatóak, amelyek folyamatosan frissül-
nek, cserélődnek.
A statikus wear leveling nem hagyhatja, hogy a 2 GB
"szemét" tárolását végző cellák gyorsabban használódjanak
el, mint a maradék 48 GB statikus adat tárolását végző
cellák, ezért a háttérben megpróbálja eltolni a 48 GB adatot,
tehát lényegében egy közel teljes SSD-nyi, 48 GB adatot fog
áthelyezni.

33
A 2 GB üresnek vélt cellamennyiséget (a dinamikus adatok
"alatt") ide-oda tologatja az SSD felületén, így a cellák
elhasználódása az SSD egészén egyenletes lesz.
Az SSD ezt általában a háttérben végzi amikor nincs
terhelés alatt a vezérlő.
Az ilyen szélsőséges eseteknek két komoly hátulütője van,
egyrészt az "overhead", az adatok háttérben való folyamatos
mozgatása lassít(hat)ja magának az SSD-nek a működését,
másrészt a cellák védelméért munkálkodó wear leveling
egyúttal tulajdonképpen maga csökkenti a cellák élettarta-
mát.

34
Mit tehetünk, hogy az SSD-k emiatt idővel ne lassuljanak le
az új állapotukhoz képest?
Megoldás: minél több helyet hagyunk szabadon az SSD-n.
Az SSD felhasználható területének 20-25%-át (tehát egy
100 GB-os SSD-t feltételezve kb. 20-25 GB-ot) szabadon
hagyva jelentősen kitolhatjuk az SSD élettartamát.
Ilyenkor egyrészt arányaiban nézve kevesebb az elmozgat-
nivaló adat, másrészt több szabad terület áll a wear leveling
rendelkezésére, tehát a cellák elhasználódásának a kiegyen-
lítésére ritkábban kerül sor (nem minden cellát kell
felülírni).
Minél több adatot tárolunk, annál gyakrabban lesz szükség a
cellákon található adatok újrarendezésére.
35
Az SSD csak üres lap(ok)ra (4 kB-os egységek) írhatja fel az
új adatokat.
A törlendő adatokat tartalmazó lapok pedig ottmaradnak a
helyükön, amíg szükség nem lesz a szabad területre.
Létezik még egy korlátozás, ami további problémát jelent:
az SSD csak egy komplett blokk (512 kB, azaz 128 darab 4
kB-os lap) törlésére vagy felülírására képes.

36
A probléma akkor kezdődik, amikor az új, felírandó adatokat előzőleg
törölt lapokat tartalmazó blokkokba kell bemásolnia.
Ebben az esetben már nincs lehetőség a szimpla írásra, újraírásra van
szükség.
Ebben a helyzetben az SSD-nek először ki kell olvasnia a blokk (128
x 4 kB) tartalmát. Ezt betölti a gyorsítótárba, a gyorsítótáron belül
kitörlődnek a nem kellő lapok, az új adatok beíródnak a blokkba,
majd a cache tartalma felíródik a NAND memóriára.
Tehát: 4 kB-nyi adat írásához az SSD-nek egy
beolvasás/módosí-tás/kiírás ciklust kell végrehajtania, ráadásul az
eredeti adatmennyiség (4 kB) sokszorosával, egészen pontosan 512
kB-ot olvas be, aztán 512 kB-ot ír ki.
Ez jelentősen le tudja lassítani az írási műveleteket, hiszen az eredeti
adatmennyiség sokszorosának írására van szükség, valamint a nem
törlendő adatok eredeti helyre történő visszaírásával az adott cella
élettartama is rövidül. 37
38
 Az SSD-k előnyei:
A mozgó alkatrészek hiányában az SSD-k hangtalanok, strapabíróak
A kis memóriachipek kevesebbet fogyasztanak, mint a mágneses
merevlemezekben található motor
Az alacsony fogyasztás velejárója az elhanyagolható hőkibocsátás
Tömegük is kisebb
Sokkal gyorsabbak a mágneses adattárolóknál
A rendkívül rövid konstans elérési idő miatt a meghajtó
töredezettsége nincs hatással a teljesítményre

39
 Az SSD-k hátrányai:
Ma még nagyon drága
Kis kapacitású (relatív)
Élettartam probléma (maximalizált írás/törlés szám)
A blokkos elrendezés hátránya a kisebb véletlenszerű írási sebesség

40
 Malware
Neumann János már évtizedekkel a személyi
számítógépek megjele-nése előtt megírta egy
tanulmányában, hogy lehetséges olyan pro-gramokat írni,
fejleszteni, amelyek képesek saját kódjuk módosítá-sára.
Ezt a lehetőséget számos program alkalmazza is.
Fred Cohen volt 1984-ben a számítógépvírusok névadója,
bár ilyen és hasonló programok már korábban is
készültek és kisebb-nagyobb körben meg is fertőzték az
akkoriban még csak korlátozottan rendelkezésre álló és
elérhető számítógé-peket.
A malware egy olyan gyűjtőnév, egy olyan gyűjtő-
fogalom, amely magába foglal minden rosszindulatú
tartalmat, program és nem program típusúakat egyaránt.

41
 Malware – 2.
Program típusú malware: Nem program típusú
• Vírusok malware:
• Férgek • Spam
• Trójai programok
• Hoax
• Backdoor
• Csalások (nigériai és lottó)
• Spyware (kémprogram)
• Rootkit
• Phishing (adathalászat)
• Ransomware • Social engineering
• Ál-antivírusok (szochekker)
• Dialerek • …
• …

42