Városi jogok

VARGA SZABOLCS

EGY FŐVÁROS SZÜLETÉSE:

ZÁGRÁB SZEREPÉNEK VÁLTOZÁSA
HABSBURG (I.) FERDINÁND (1526–1564) KORÁBAN*

A középkori magyar várostörténeti kutatások az elmúlt évtizedekben Kubinyi

Andrásnak köszönhetően a korabeli Magyar Királyság egész területére töb-
bé-kevésbé egységesen alkalmazható módszertannal zajlanak, és ez alapján
elmondható, hogy a Szlavóniában fekvő Zágráb már a késő középkorban is
az ország egyik központi településének számított. A város középkori múltjáról
szóló, 2008-ban megjelent tanulmányom azzal a kitekintéssel zárult, hogy a
„Mohács utáni években Zágráb szerepe még inkább felértékelődött. Ferdinánd
király számára Zágráb és ezen keresztül Szlavónia megtartása kulcskérdéssé
vált”, és így nem véletlen, hogy a város a kora újkorban vitathatatlanul a régió
központjává fejlődött.1 Ez a megállapítás véleményem szerint ma is megállja a
helyét, ám tételes bizonyítása eleddig váratott magára.
Jelen tanulmányban arra keresem a választ, hogy vajon milyen eseményeken
és változásokon keresztül lett Zágráb Habsburg (I.) Ferdinánd király idejében
a régió egyik legfontosabb városias települése. Milyen új hatások érték ebben a
korban, hogyan alakította sorsát az uralkodói akarat, az oszmán hódítás és a
régió nemesi önszerveződése. A forrásokból ugyanis ez a három, egymással
szorosan összefüggő markáns hatás mutatható ki, amelyek mélyreható változá-
sokat idéztek elő a város életében. Az oszmán előrenyomulás megállítása és az
ország stabil irányítása érdekében ugyanis Ferdinánd mind több szálon igyeke-
zett biztosítani a város hűségét, így a Habsburg várospolitikai rendszeren belül
kirajzolódik egy felülről jövő integrációs törekvés, amely fokozatosan a di-
nasztia hatalmának támaszai közé illesztette be Zágrábot. Másrészt szintén a
török támadás egyik következményeként a város a fokozatosan zsugorodó és
átalakuló Szlavónia nemesi társadalmának vált az egyik legfontosabb politi-
kai központjává, ahová a rendek mind rendszeresebben jöttek össze politikai,

*
A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO_896_20) és az Innovációs és Tech-
nológiai Minisztérium ÚNKP-20-5 kódszámú Új Nemzeti Kiválósági Programjának a
Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával
készült. Itt köszönöm meg Oross András bécsi levéltári delegátusnak a tanulmány megírá-
sához nyújtott segítségét.
1 Varga 2008a. 265. p.

Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xv. 2020. 11–34. p.

12 Városi jogok

reprezentatív és ítélkezési okokból. Zágráb I. Ferdinánd uralma alatt, a mohá-

csi csatát követő évtizedekben állt arra a fejlődési pályára, melynek során a
megszülető újkori Horvátország gazdasági, politikai és még inkább művelő-
dési központjává, majd ebből kifolyólag fővárosává vált. Bár a végeredmény
összességében pozitív Zágráb számára, ám a felemelkedés útja korántsem
volt könnyű, a 16. század középső harmadában számtalan problémával kellett
szembenéznie a helyi polgárságnak.2
A késő középkor embere a természeti csapásokból általában közelgő veszé-
lyeket jövendölt. Ez alapján a zágrábiaknak – holott a 15. század azért jobbára
a gyarapodás időszaka volt számukra – nem lehettek illúzióik a jövőjükkel kap-
csolatban. 1502. március 26-án, alig két órával a VI. Sándor pápa által frissen
bevezetett déli harangszó után megmozdult a föld, több épület megrongálódott,
a város főterén álló Szent Márk-plébániatemplom tornya pedig összedőlt.3 Né-
hány évvel később, 1505-ben és 1506-ban ismét rengett a föld a város alatt, és
a város védművei újfent komoly károkat szenvedtek.4 Így Zágráb védtelenül
állt a mind gyakoribbá váló oszmán portyák előtt, és ez komoly aggodalommal
töltötte el az itt élőket. Volt is mitől tartaniuk, hiszen Bosznia elfoglalását köve-
tően, az 1470-es évektől kezdve a határmenti szandzsákok kontingensei mind
rendszeresebben megjelentek Zágráb falai alatt. Ha ez nem lett volna elég ok
a félelemre, még az oszmán területről érkező kereskedőktől is tartani lehetett,
1511-ben például ők hozták be a dögvészt a városba.5 Hiába hirdetett 1525 hús-
vétján jubileumi búcsút Erdődy Simon zágrábi püspök az egyházmegyéjében,
nem a meghitt ünneplés éve volt ez. Alig egy héttel később II. Lajos király egy
tábori ágyút kért ötven golyóval, szükséges puskaporral, és mellé egy kocsit, il-
letve egy ágyúmestert is ki kellett állítaniuk a saját költségükön az elkövetkező
hadjáratba. Sovány vigasznak számított, hogy az uralkodó engedélyével a zág-
rábi harmincad bevételeiből százötven forintot fordíthattak a város védelmére.6
Földrengés, pestis, török veszély, nem indult jól tehát az új évszázad a
városban, és a folytatás sem hozott több nyugalmat. 1530-ban, 1586-ban és
1590-ben ismét földrengés pusztított,7 miközben a folyamatos oszmán hódítás
következtében az 1550-es évekre az ellenséges határ immár alig pár kilomé-

2 Štefanec 2012. 114–115. p.

3 „Anno Domini 1502. die 26. Martii hora 2 post meridiem, fuit factus maximus tere [he-
lyesen terrae V. Sz.] motus in Corvatia, ita, ut multa aedificia ruginasse [helyesen ruinasse
V. Sz.] dicunt, et turris sancti Marci Zagrabiae funditus ruinata est.” Tomasich 1859. 24. p.
4 Horvat 1942. 20. p.
5 Tkalčić III. 1896. 97–98. p; Buntak 1996. 199. p.
6 Tkalčić III. 1896. 244–246. p.
7 Mindezekről az 1880. évi nagy zágrábi földrengés kapcsán is megemlékeztek a magyar
lapokban, és ebből bizonyossá vált, hogy a város rendkívül veszélyeztetett helyen épült
Varga Szabolcs: Egy főváros születése: Zágráb szerepének változása… 13

terre Zágrábtól keletre húzódott. Talán nem túlzás, hogy a 16. század az egyik
legnehezebb időszak volt a város életében, ám öröm az ürömben, hogy Zág-
ráb soha nem került oszmán kézre, és mindvégig megmaradt püspöki központ-
nak. Mindkét tény később sokat nyomott a latban, midőn a település elöljárói
megpróbáltak minél előnyösebb pozíciót kiharcolni a tartományon, illetve
püspökeik a magyar katolikus hierarchián belül. Az egyik érv hatásos volt a
székvárosából menekülni kénytelen esztergomi érsekekkel – illetve a magyar
rendekkel – szemben, a másik pedig a szomszédos Varasd város ellenében je-
lentett ütőkártyát. A területileg és igazgatásilag mindinkább egybeolvadó horvát
és szlavón területek másik természetes központja ugyanis Varasd volt, amely
stratégiai szempontból még kedvezőbb helyen feküdt a Habsburg hadvezetés
számára,8 ám egyik legnagyobb hátránya Zágrábbal szemben éppen a főpapi
udvar és káptalani közösség hiánya volt. Enélkül ugyanis kultúra és művelődés
terén egyre kevésbé lehetett felvenni a versenyt Zágrábbal.9 A másik hátráltató
tényezőt Varasd esetében a 16. században gyakran változó jogállás és a városra
mindinkább rátelepedő katonai irányítás jelentette.10 Hiába bizonygatta a város,
hogy ők régtől fogva őfelsége alattvalói, csak nehezen küzdötték vissza magu-
kat a szabad királyi városok sorába.11

ilyen szempontból. Vadas 2013. 75–76. p. A 2020. évi szomorú események tehát nem
előzmény nélküliek.
8 1543 októberében éppen e stratégiai okokkal magyarázta Ferdinánd a Bátoriaknak, hogy
miért kívánja Varasd városát ismét saját kézben tudni. „Et quum nos predictum castrum
Varasdiense una cum oppido atque pertinentes earum universis, pro comodiore defensione
regnorum nostrorum Sclavonie et Croacie ac aliarum istuc vicinarum provinciarum
nostrarum hereditariarum ad manus nostras proprias recipere coacti simus” MNL OL A 57
Libri regii 2. 46–47. p.
9 Itt érdemes megjegyezni, hogy az sem tett jót Varasd megítélésének, hogy Hans és Chris-
toph Ungnad idején, különösen az 1570-es években a protestantizmus fellegvárának szá-
mított. Ilijanić 1999. 15. p.
10 Varasd város 15–16. századi jogállásának története máig nincs pontosan feltárva. Az
1209-ben szabad királyi városi jogot nyert település 1397-ben a Cilleiek, majd a 16. század
elején Brandenburgi György őrgróf kezébe került. Tőle kisebb kitérőkkel a Bátoriakhoz
került, majd 1543-ban királyi zálogbirtokként Hans Ungnadhoz. A város életét mindvégig
megnehezítette, hogy Varasd vár birtoklása és Varasd vármegye ispáni címe mindvégig
szorosan összetartozott, majd az 1540-es évektől a megszerveződő végvidék katonai igaz-
gatási központja telepedett a városra. A kora újkori helyzetre: H. Németh 2004. 227. p.
Átfogóan: Varga 2012. 149–159. p. A késő középkorra legújabban ld.: Lakatos 2019.
649–653. p. Friss horvát szakirodalom: Šicel–Kaštela 2009; Morandini 2015.
11 „Nos enim prout antea semper Coroni Hungaricae et divis condam regibus Maiestatis
Vestre predecessoribus fideles subditi fuerimus, ita et modo regimini et gubernacioni
Maiestatis Vestre proprie subesse cupitum(!).” Varasd, 1541. augusztus 25. Varasd város
Ferdinánd királynak. DAV, Radikalnog arhiva. XVI-7. Kiadva: Levanić 2019. 29–30. p.
14 Városi jogok

Ám mindezektől függetlenül Varasd város vezetői ambíciói a korban mind-

végig fennálltak, és csak az 1776. évi tűzvészben hamvadtak el teljesen. Való-
jában ekkortól lett egyértelmű Zágráb vezető szerepe a tartomány élén.12 Egé-
szen addig sokszor csak a csoda segített rajtuk, miként ez 1558-ban is történt,
amikor négyezer Zágráb alatt portyázó törököt Hans Lenkovich horvát-szlavón
végvidéki főkapitány egy sokkal kisebb sereggel – az erről készült beszámoló
szavaival élve – csodálatos módon megvert, majd győzedelmesen visszatért a
városba.13 Sok ilyen apró siker kellett ahhoz, hogy Zágráb megerősödve kerül-
jön ki a 16. század közepi megpróbáltatásokból.

A polgárháború pusztításai

Az 1526. évi mohácsi csatát követő polgárháború Szlavóniát és így Zágrábot

sem kímélte. A püspöki katedrális körül az 1510-es években kiépült erősség
Erdődy Simon zágrábi püspök kezében volt,14 aki Szapolyai (I.) János király
egyik legerősebb támaszának számított a tartományban. A mellette levő szabad
királyi városi rangú Gradec (civitas Montis Grecensis) előkelői ugyanakkor –
1527 tavaszát-nyarát leszámítva15 – inkább Habsburg (I.) Ferdinándhoz húztak,
és az ő védelmükre Niclas Graf zu Thurn vezetésével hétszáz hispán zsoldos
katona érkezett a városba. 1529-ben a szulejmáni hadjárat hírére János király
hívei támadásba lendültek, és június 24-én ostrom alá vették a várost. A követ-
kező napokban furcsa helyzet alakult ki, hiszen miközben a szlavón előkelők
– többek között alsólindvai Bánfi János, Tahy János és Márkus Péter – a spa-
nyolok által őrzött Gradecet igyekeztek meghódítani, a Habsburg-párti védők a
püspökvárat próbálták bevenni. Miután a stájer felmentő sereg hírére az előb-
biek visszavonultak, Thurn katonái augusztus végéig zavartalanul folytatták a
székesegyház körüli falak ostromát, ám komolyabb tüzérség híján nem sikerült
kierőszakolniuk a győzelmet. Maradt a megosztottság, és Ferdinándnak egye-
dül a katonáival megrakott Varasdot és Zágrábot sikerült a maga oldalán tartani
a hadjáratok végeztével.16 Nem véletlenül koncentrált a Habsburg hadvezetés

12 Slukan Altić 2009. 111. p.

13 „dominus Joannes Lenkovich cum paucis ac paucissimis, quasi ducenti sui equites hostiliter
contra inimicos obviavit, ac eos miserabiliter conflixit, paucos suos amisit, victoriosissime
reversus est, et triumphat Zagrabiae.” Tomasich 1859. 31. p.
14 Dobronić 1991. 34–35, 73–76. p.
15 1527-ben a város a zágrábi káptalan előtt még János királytól kérte, hogy ne adományozza
el másnak a város területén fekvő néhány birtokot. Laszowski XII. 15–16. p.
16 Zermegh 2007. 148–149. p; Laszowski XII. 34–53. p.
Varga Szabolcs: Egy főváros születése: Zágráb szerepének változása… 15

erre a két településre, hiszen miként Pekry Lajos – Ferdinánd rendíthetetlen

híve, egyben a tartomány népeinek aktív sanyargatója – 1530-ban megjegyezte,
ezek voltak Stájermark és Krajna kapui, ahol fel lehetett tartóztatni az oszmán
támadásokat.17 Tisztában voltak ezzel Grácban és Bécsben is, így nem véletlen,
hogy a következő két évtizedben mindent megtettek a megtartásuk és meg-
erősítésük érdekében. Ehhez elsőként arra volt szükség, hogy végre megszűn-
jön az állandó ellenségeskedés Szlavóniában. Bánffy János 1534. január 30-án
bekövetkezett halála, majd Erdődy Simon zágrábi püspök átállása után János
király uralma elenyészett a tartományban, és bármit is gondoltak a kialakult
helyzetről a városiak, Zágráb szilárdan a Habsburg uralkodók fennhatósága alá
került. Ekkortól kezdve a fő kérdés az lett, hogy az osztrák örökös tartományok
mekkora erőt képesek felvonultatni ezen a hadszíntéren, hogy Zágráb Szlavó-
nia nagy részével együtt ne tűnjön el az oszmán hódítás torkában.

A király városa

Amint láttuk, 1529-ben komoly károkat szenvedett el a város, hiszen a két ost-
rom előtt Ferdinánd király nevében Korbáviai (Torquatus) János horvát-szla-
vón bán katonái is felprédálták. A pusztításokban az anyagi veszteségen túl
az épületek is károsodtak, a káptalan házai közül több még évekkel később is
romos állapotban volt.18 Annyi pozitívum azonban mégis megállapítható, hogy
az 1530-as években hasonlót már nem kellett megtapasztalni, így Zágráb va-
lójában kevesebb ideig szenvedett, mint más hasonló dunántúli vagy felvidéki
városok.19 A városi tanács jó érzékkel már 1527 októberében elküldte követeit
Ferdinánd királyhoz Budára, akik még a koronázást megelőzően letették előt-
te a hűségesküt.20 A zágrábiak döntése nem véletlen és nem is egyedi, hiszen
a Magyar Királyság egész területén megfigyelhető, hogy a szabad királyi vá-
rosok szinte kezdetektől fogva inkább a Habsburgokat támogatták. Mindez jól
felfogott érdekükben állt, hiszen kereskedelmi kapcsolataik döntően a német
városok felé irányultak, és még a Szapolyai kormányzat egyik legfőbb európai
szövetségesének számító Velence felé is csak a Habsburgok által uralt terüle-
ten keresztül lehetett eljutni. Mivel ez utóbbi kereskedelmi útvonal a szintén

17 „Cogitet preterea vestra generosa magnifiencia, istas duas civitates, videlicet Zagrabiensem
et Warasdiensem esse portas regnorum Stirie et Carniole.” 1530. augusztus 4. Zágráb.
Pekry Lajos Hans Katzianerhez. Laszowski XII. 73. p.
18 Laszowski XII. 116. p.
19 Legújabban erre ld. H. Németh 2020.
20 1527. október 25. Buda. I. Ferdinánd Zágráb városnak. Laszowski XII. 17. p.
16 Városi jogok

Bécshez lojális Pettau városán keresztül futott, így Zágráb patríciusainak is

egyértelmű volt az igazodás kérdése, egyedül a lengyelországi kereskedelem-
ben érdekelt északkelet-magyarországi városoknak jelentett valós alternatívát
János király uralma.21
Ezzel együtt hosszú időbe telt, mire Ferdinánd szilárdan maga mellé tud-
ta állítani Zágrábot. Az egyháziak többsége, a püspök és a kanonokok zöme
ugyanis elutasította a Habsburgokat, és a Magyar Királyság más területein élő
egyházi testületekhez hasonlóan János király uralmát támogatta.22 Mivel ka-
tonai erővel ők rendelkeztek, így velük szemben a polgárságnak csak korlá-
tozottan volt beleszólási lehetősége a város hovatartozásának kérdésében. Így
Ferdinánd, hogy a polgárok kinyilvánított hódolatát még inkább megerősítse,
1528 júliusában állhatatos hívének, Korbáviai (Torquatus) János horvát-szla-
vón bánnak adta zálogba a város feletti hegyen álló Medvevárat, ezzel is tá-
mogatva a város hűségét.23 Ezzel egy időben igyekezett bölcsen egyensúlyozni
a különböző csoportok között. Ennek tudható be, hogy az év végén megpró-
bált a káptalan és a városi tanács régről datálható, véget nem érő vitájában
rendet tenni. Egyrészt a polgároknak meghagyta, hogy ne háborgassák a káp-
talan területén tartott hetipiacok rendjét, majd két nap múlva, december 6-án
megparancsolta a káptalannak, hogy a városiak régi kiváltságait ne csorbítsa új
vásártér kialakításával. Szintén ekkor megerősítette a város korábbi, Mátyás,
II. Ulászló és II. Lajos királyoktól kapott kiváltságait, benne a harmincad- és
adómentességgel.24 Hatalma azonban korántsem nyugodott erős lábakon, így
legkomolyabb ellenlábasát, Erdődy Simont nem merte leváltani a püspökség
éléről, hiába jelentkezett be a tisztségért Tuskanics András knini püspök.25 Fer-
dinánd helyzete csak lassan konszolidálódott, és az sem tett jót a megítélésé-
nek, hogy 1529-ben – miként erről az imént már esett szó – Korbávai János bán
emberei kirabolták a várost, és megsértették régi kiváltságaikat.26 Az uralkodó

21 Bessenyei 2013. 111–112. p; H. Németh 2020. 183–186. p.

22 Ma még nem teljesen ismert részleteiben a magyar katolikus egyházi hierarchia szerep-
felfogása a polgárháborúban, de úgy tűnik, hogy az ország nagy részén csak János király
halála után fogadták el Ferdinánd főségét. Az erre vonatkozó adatok szétszórva: ETE I–III;
Fraknói 1903.
23 A Kőrös megyei Rakonok várkastélyával együtt 6000 magyar forintért adta zálogba.
Laszowski XII. 20–21. p; Klaić 1987. 204–205. p. Az ügylet előzményeire ld.: Kenyeres
2004. 1112. p; Varga 2008b. 1110–1111. p.
24 Laszowski XII. 24–31. p.
25 Uo. 33. p.
26 „Habet enim civitas nostra privilegia a divis regibus concessa et per maiestatem vestram
graciose confirmata, quod banus inter nos nihil habeat agere… quare supplicant idem cives
ad pedes maiestati vestre humillime, ut digneatur … per literas mandare domino bano, ne
Varga Szabolcs: Egy főváros születése: Zágráb szerepének változása… 17

természetesen eltiltotta a bánt a további hatalmaskodástól, és mindent meg-

tett Zágráb megtartásáért.27 Július 29-én parancsot adott az Udvari Kamarának,
hogy szervezzék meg a Bécs és Zágráb közötti postaszolgálatot, hogy így az
ott állomásozó csapatokról naprakész információi legyenek.28 Ez fontos lépcső-
foka volt annak a folyamatnak, melynek révén Zágráb a szlavóniai és a horvát
védelmi rendszer fontos logisztikai központjává vált.29 Így hiába kérte a Körös
városában Erdődy Simon hívására összegyűlt szlavón nemesség Krajna és Ka-
rintia rendjeitől, hogy csapataikat Varasd és Zágráb városából vonják vissza,
erre nem került sor.30 Sőt Ferdinánd még ez év októberében utasította a krajnai
rendeket Zágráb város megsegítésére,31 majd 1530 januárjában megparancsolta
a stájer rendeknek, hogy az egyházi javadalmakból érkező bevételek terhére
százötven katonát állomásoztassanak a településen.32
Úgy tűnik, hogy legkésőbb 1529-ben a zágrábi püspök kiszorult a saját vá-
rosából, és bár még évekig küzdött a Habsburg uralom ellen, leginkább Csázmán
és Dombrón tartózkodott. Zágráb irányítását a harcedzett Pekry Lajos királyi
kapitány vette át, aki 1531-ben már királyi főhadparancsnok volt Szlavóniában,
majd báni helytartóként egészen 1537-ig Ferdinánd egyik fő támaszának szá-
mított a tartományban.33 Pekry zágrábi segítője az „igazi álláshalmozó” Ripacs
Péter zágrábi kanonok, varasdi főesperes, a zágrábi káptalan adminisztrátora
(majd vikáriusa) és őfelsége udvari familiárisa volt.34 Ő lehetett a Habsburg-
párti egyháziak vezetője Zágrábban, akinek szolgálatait az uralkodó 1534-ben
knini püspöki kinevezéssel honorálta.35 Ripacs 1507-től volt a káptalan tagja,

impediat cives ipsos iuxta privilegia sua.” 1529. június 18. Zágráb. Pásztor János Ferdi-
nánd királynak. Laszowski XII. 35. p.
27 Uo. 34–35. p.
28 Uo. 41. p.
29 Miként a szlavón nemesek 1537 decemberében megfogalmazták, Zágráb volt a legal-
kalmasabb a katonai utánpótlás szállításának szempontjából akár Horvátország, akár az
osztrák tartományok felől. „De locis vero, ad que ipsa victualia convehi et ubi collocari
possint, videtur nobis, ut collocentur victualia una pars Zagrabie, quo et ex Croacia, si quid
haberi poterit, et ex provinciis maiestatis vestre tam per aquas, quam per terram conportari
possunt et rursus per terram et aquam demitti.” Šišić 1915. 94. p.
30 Laszowski XII. 54–56. p.
31 ÖStA FHKA Hoffinanz-Ungarn RN 1. Konv. 1529 fol. 26–27.
32 Laszowski XII. 58. p.
33 1530. augusztus 31. Zágráb. Pekry Lajos „regie maiestatis capitaneus generalis” Hans
Katzianernek. Laszowski XII. 80. p; Pálffy 1997. 282. p; Varga 2010a. 795. p. 18. lj.
34 Laszowski XII. 67, 69, 73, 82–83, 92–93, 104–105. p.
35 ETE II. 372–373. p.
18 Városi jogok

így szinte korelnök volt a testületben, és utolsó tíz évében, egészen 1539-ben
bekövetkezett haláláig rendületlenül kitartott királya oldalán.36
A Zágrábban állomásozó katonaság létszámáról folyamatos pontos adataink
nincsenek, így nem tudjuk, hogy az 1530-ban tervezett százötven fő tényle-
gesen megérkezett-e. A zsoldfizetésért felelős hadi fizetőmesterek hivatalszerű
működése csak az 1550-es évekre alakult ki, de néhány adatunk akad arra néz-
ve, hogy 1531-ben és 1533-ban például Hans Peigerzhaimer (Paygershammer)
friauli fizetőmester feladata volt a Niclas Graf zu Thurn vezette zágrábi hely-
őrség ellátása.37 Ezekből az ad hoc ügyekből nőttek ki a különböző állandó
intézmények, amelyek végül magukkal hozták 1538-ban az úgynevezett régi
horvát végvidék (alte krabatische Grenze) megszervezését Krajna és Karintia
finanszírozásában, illetve tizenöt évvel később a szlavón vagy más néven vend
végvidék (windische Grenze) felállítását Stájermark pénzügyi támogatásával.38
Zágráb értelemszerűen az utóbbinak lett mind fontosabbá váló igazgatási köz-
pontja.
A végvárrendszer megszervezését a folyamatos oszmán nyomás kénysze-
rítette ki ebben a régióban is. 1536-ban elesett Pozsega és immár Kőrös me-
gye keleti felét fenyegették az újabb és újabb támadások. A katonai vereségek
miatt félő volt, hogy egész Szlavónia elveszik, ezért Ferdinánd 1537-ben egy
komoly hadjárattal akarta stabilizálni a helyzetet. A Hans Katzianer által veze-
tett Habsburg seregek azonban október 9-én a Diakóvárhoz közeli Gara tele-
pülésnél hatalmas vereséget szenvedtek. Ennek következményeképp az ural-
kodó parancsára jelentős változások történtek. Az addig Zágrábot is kézben
tartó Pekry Lajos kegyvesztetté vált, és a tartomány élére legkésőbb december
4-én Nádasdy Tamást nevezte ki horvát-szlavón bánnak, majd néhány nappal
később Keglevics Pétert rendelte mellé társul.39 A zágrábi harmincadokat, me-
lyeket Pekry Lajos és Székely Lukács irányítottak, most a Magyar Kamara alá
szervezték, és Bornemissza Pál királyi titkár, illetve Paulus Posel feladata lett a
hivatalok átvétele és a hadiadó beszedésének megszervezése.40 Döntéséről Fer-
dinánd Zágráb városát is értesítette.41 A bánok beiktatására az 1538. január 6-án
Körös városában megrendezett tartományi gyűlésen került sor, ahol döntöttek

36 Ivančan 496. életrajz.

37 Laszowski XII. 112, 114–115. p; Kenyeres 2007. 91. p, különösen 27. lj. Peigerzhaimer
neve még 1541 tavaszán a bihácsi kapitányság katonáinak mustrájakor és zsoldosztása
során is felbukkant. Stanić 2020. 193. p.
38 Pálffy 1996. 178–184. p.
39 Šišić 1915. 124–125. p.
40 Varga 2010a. 805–806. p.
41 Šišić 1915. 129. p.
Varga Szabolcs: Egy főváros születése: Zágráb szerepének változása… 19

a következő évi tervezett hadjáratok előkészületeiről is. Zágráb, Körös városok

és a lepoglavai pálosok feladata lett a szükséges igásállatok és szekerek biztosí-
tása az utánpótlás szállítására.42 Ez összefüggött azzal, hogy a rendek már 1537
decemberében arra kérték a királyt, hogy Zágráb és Varasd városokban kezdjék
meg a hadianyagok összegyűjtését, aki ezt méltányolta is.43
Az 1537–1538 fordulóján hozott rendelkezések sok szempontból forduló-
pontot jelentettek Szlavónia igazgatásában és így Zágráb életében is. Az új bá-
nok kinevezésével rendeződött a tartomány katonai és polgári közigazgatása,
egyben Keglevics és Nádasdy személyében olyan személyek kerültek pozíció-
ba, akiknek nem volt kapcsolatuk a városhoz, így az a tehertétel, amelyet Pekry
Lajos gyakori jelenléte okozott korábban, immár nem állt fenn. A kamarai át-
szervezések révén szintén a központi irányítás erősödött meg a városban, és a
szabad királyi városnak kevesebb félnivalója volt a Magyar Kamarától, mint
korábban a harmincadokat bérlő helyi arisztokratáktól. Mindezzel erősödött a
város kapcsolata az uralkodóval, és a polgárok joggal bízhattak abban, hogy
uruk megvédi őket a káptalan, a püspök és a környékbeli katonabárók túlka-
pásaitól.
Zágrábnak a formálódó határvédelemben játszott szerepéről, valamint az
uralkodó és a város viszonyáról ebből az időszakból viszonylag sok forrásunk
van. 1538. február 27-én a két új bán Usztilónyából arra kérte az uralkodót,
hogy Krajnából, Karintiából és Stájermarkból Zágrábba küldjék a segélycsa-
patokat, míg ugyanezen a napon Ferdinánd úgy rendelkezett, hogy az össze-
gyűjtött gyalogosok közül legalább ötvenet a város védelmére irányítsanak
át.44 Körülbelül egy hónappal később a király Székely Lukácsnak, a szlavóniai
harmincad kezelőjének megparancsolta, hogy a bevételekből kétszáz rajnai fo-
rintot engedjen át a városnak, ezzel is kompenzálva a hadjáratban rájuk nehe-
zedő terheket.45 Szükség is volt minderre, hiszen amíg a keresztény hadjárat
szokás szerint lassan szerveződött, az oszmánok április 29-én elfoglalták az
Una folyó partján álló Dubicát, és minden jel arra vallott, hogy megismétlődik
az 1536. évi gyászos események koreográfiája.46 Közben a Habsburg csapatok
lassan megérkezhettek a tartományba, és május 22-én az uralkodó arról tudósí-

42 Šišić 1915. 141. p.

43 Uo. 60–61. p.
44 Ferdinánd parancsának fogalmazványa: ÖStA HHStA Ungarische Akten Allgemeine
Akten Fasc. 34. fol. 99. kiadva: Laszowski XII. 172–173. p.
45 Laszowski XII. 174. p.
46 Uo. 175. p. A szakirodalomban több dátum is felmerült a vár elfoglalásával kapcsolatban,
de Hans Katzianer május 1-jén Gvozdánszkóból kelt beszámolója a legkorábbi, így ez a
legvalószínűbb dátum. Varga 2010a. 156. lj.
20 Városi jogok

totta a zágrábiakat, hogy a város kapitányának a krajnai származású Sigismund

Weichselberget nevezte ki.47 A folyamatosan növekvő költségek finanszírozá-
sára az uralkodó a januári körösi tartományi gyűlésen megajánlott hadiadó ter-
hére48 négyszáz forintot kért a várostól, amely összeget Bornemissza Pálnak, a
szlavóniai bevételek adminisztrátorának kellett átadniuk.49 Szintén a várost ter-
helte Ripacs Péter – ekkor már knini püspök – százhetvenöt forintos salláriuma
is. A város hiába próbált engedményeket elérni a kamaránál, ez év decemberé-
ben az uralkodó Safarics Péteren keresztül megüzente, hogy nem tud eltekin-
teni az adók behajtásától.50 Csupán annyi kedvezményt tett néhány hónappal
később, hogy a régi kiváltságaik közé tartozó harmincadmentességük elveszté-
sét némileg kompenzálva kétszáz forint értékben engedélyezte a zágrábi keres-
kedők vámmentességét,51 ám ezt az összeget is a falak megerősítésére kellett
fordítaniuk. Mindez sovány vigasznak számított, hiszen a privilégiumaik meg-
nyirbálása és az újabb adóterhek mellett még a beszállásolt spanyol katonaság
erőszakosságát és károkozását is el kellett viselniük.52 Ferdinánd hiába paran-
csolta meg Jurisics Miklósnak, a királyi mezei hadak parancsnokának 1539.
július 30-án, hogy a spanyol katonákat vonja ki Zágrábból, ez már nem javított
a szerencsétlen város helyzetén.53 A zágrábiak úgy segítettek magukon, ahogy
tudtak. Mikulics Gáspár zágrábi kapitány és más polgárok Alapi János szol-
gáival egyetemben rátörtek Szemcsey Mihálynak a város déli határán fekvő
Hrašće birtokára, a Zágrábban 1538–1539-ben királyi zsoldon szolgáló Georg
Strasser pedig amiatt panaszkodott, hogy a polgárok erőszakkal megszabadítot-
ták ingóságaitól több mint háromszáz forint értékben.54
Az 1540-es évek elején az oszmán fenyegetés és a zsoldosok dúlása mellett
Erdődy Simon püspök és a Zrínyiek eldurvuló ellentéte is fokozta a szenvedé-
seket. Bár konkrétan a várost nem érte támadás, az ellenségeskedésnek csak a
főpap 1543. június 2-án bekövetkezett halála vetett véget. Távozásával lezárult
a város történetének egy rengeteg megpróbáltatással járó időszaka, és a kö-

47 Laszowski XII. 175. p. Weichselberg részt vett az 1522. évi horvátországi hadmozdula-
tokban, és ekkor megfordult Zágrábban is. Jelen volt az 1532. évi hadjáratban, így minden-
képp tapasztalt, a térséget jól ismerő katonának számított. Thallóczy–Hodinka 1903. 91,
115–116. p; Valvasor 1689. 629. p.
48 Šišić 1915. 139. p.
49 Laszowski XII. 176–177. p.
50 Uo. 178–179. p.
51 Uo. 179–181. p.
52 Uo. 186–188. p.
53 Uo. 190–191. p.
54 Uo. 199–200, 208–209. p.
Varga Szabolcs: Egy főváros születése: Zágráb szerepének változása… 21

vetkező évek már lassú, a kortársak számára szinte láthatatlan konszolidációt

hoztak.
Ha Horvátországban megkérdeznénk az utca emberét, hogy kit tart a leg-
eredményesebb zágrábi püspöknek, biztos, hogy Erdődy Simon utódja az első
tízben sem végezne. Persze boldog Alojzije Stepinac vagy a negyven éven át
főpásztor Maksimilijan Vrhovac, illetve a Mátyás király idejében tevékeny
Thúz Osvát személyében komoly karakterek töltötték be ezt a pozíciót, így
egy olyan személyt, aki egyszer sem fordult meg a székhelyén, és alig öt évig
viselte ezt a hivatalt, ritkán értékelnénk különösebben eredményesnek. Ennek
ellenére az 1543-ban kinevezett Oláh Miklósnak sokat köszönhet Zágráb.
Ferdinánd Erdődy halálakor elérkezettnek látta az időt, hogy a zágrábi püs-
pökséget egyszer és mindenkorra maga mellé állítsa, hogy elkerülje azokat a
szeparatista törekvéseket, amelyek az elmúlt évtizedekben jellemezték az egy-
házmegyét. Ehhez első lépésben olyan személyt kellett találnia, akit nem köt
semmi a zágrábi káptalanhoz, illetve a tartomány előkelőihez, ellenben az irán-
ta való hűsége megingathatatlan. Ilyen kritériumok alapján keresve sem talál-
hatott volna alkalmasabbat titkáránál, a humanista műveltségű Oláh Miklósnál,
aki püspöki kinevezésével közel egy időben megkapta az alkancellári pozíciót
is.55 Oláh karrierjében ez mindenképp nagy ugrásnak számított, és bár szemé-
lyesen nem volt jelen a város életében, a kancellárián rajta tartotta a kezét az
ügyeken, és rengeteg mindent elintézett az érdekükben.56 Korántsem a teljesség
igényével, de nézzünk néhány példát. Itt van mindjárt Ferdinánd 1544. janu-
ár 18-án kelt parancsa, amelyben kifejezetten püspöke kérésére szólította fel
a stájer rendeket, hogy hét mázsa puskaport küldjenek a zágrábi püspökvár
védelmére.57 Ez év márciusában Oláh kancellárként szignálta azt a parancsot,
amelyben az uralkodó Zrínyi Mikós horvát-dalmát-szlavón bánt felszólította a
pestistől sújtott város védelmére, néhány nappal később pedig Székely Lukács
kapott hasonló tartalmú iratot. Utóbbi utasítás korántsem volt véletlen, ugyanis
a Zágrábban tartott rendi gyűlésre érkező Székely katonáit a város kapuja előtt
posztoló őrök nem engedték be a falak mögé, és az udvarban e skandallum
megtorlásának akarták elejét venni.58 Március 31-én pedig már arról szólt az
uralkodó parancsa – szintén Oláh szignójával –, hogy senki ne merészelje a
város polgárait régi adó- és vámmentességükben háborgatni.59

55 Fazekas 2018. 314–315. p.

56 Rövid életrajza mint zágrábi püspök: Kolarić 1995. 239–243. p.
57 Laszowski XII. 248. p.
58 Uo. 252–254. p.
59 Uo. 254–255. p.
22 Városi jogok

Oláh képes volt kieszközölni az udvarban a káptalan birtokainak a védel-

mét, és nem kisebb embert tartott távol sikerrel az egyházi javaktól, mint a
Szigetváron később katonahalált halt, erőszakosságáról is ismert Zrínyi Miklós
bánt.60 Minden bizonnyal abban is benne volt a keze, hogy az egykor a káptalan
birtokában levő, ám a város által elbirtokolt tornyot az eredeti tulajdonosok
visszaszerezhessék.61 1547. január 21-én még ennél is fontosabb esemény tör-
tént. Ferdinánd megparancsolta Zrínyi Miklósnak és vicebánjainak, a Magyar
Kamara prefektusának és tanácsosainak, az adószedőknek és minden rendű és
rangú bevétel kezelőjének, valamint Zágráb vármegye alispánjainak és szol-
gabíráinak, hogy városának „civitatis nostrae montis Grecensis” mindenfajta
korábbi adómentességet igazoló privilégiumait tartsák tiszteletben.62 Hatalmas
elégtételt jelenthetett ez a városiaknak, hiszen 1544-ben még ezzel ellentétes
tartalmú parancsot adott ki a király,63 és az elmúlt két évtizedben számtalanszor
kellett megélniük kiváltságaik semmibevételét, valamint azt, hogy sorsuk sok-
szor bizony semmiben sem különbözött bármelyik másik nagyobb mezővárosé-
tól. Persze mindez nem ment zökkenőmentesen, különben nem kellett volna
alig fél évvel később megismételni a Zrínyinek szóló parancsot,64 majd öt év
múlva újra emlékeztetni őket,65 de odáig eljutottak, hogy szabad királyi városi
jogaikat nem vonták többet kétségbe.
Oláh sikeres érdekérvényesítésének egyik alapja az lehetett, hogy távol-
létében is sikerült megfelelő kapcsolatokat kiépíteni a helyi intézményekkel.
Az sajnos forráshiány miatt nehezen adatolható, hogy ki volt az új püspök he-
lyi bizalmasa, de úgy tűnik, hogy a zágrábi nagypréposti címet betöltő Tom-
pa György irányíthatta az egyházi ügyeket a városban.66 Erre utal, hogy 1544.
szeptember 8-án a zágrábi káptalan számára kiadott elaborátumában külön
megemlítette az ekkor már püspöki jószágigazgatóként is szolgáló Tompát.67
Személyében úgy tűnik, sikerült megtalálni a megfelelő embert, és így sikerült
mederben tartania a püspökség, a káptalan és a városi polgárság egyébként sok-
szor széttartó érdekeit.

60 Laszowski XII. 264–267. p.

61 Uo. 280–281. p. A történet nem volt új keletű, hiszen Ferdinánd már 1533. május 1-jén
megparancsolta Zágráb városának, hogy a Felsőváros kapuját őrző tornyot (a mai Popov
turanj) adja vissza a káptalannak. Uo. 116. p.
62 Uo. 287–288. p.
63 Uo. 249–250. p.
64 Uo. 290–291. p.
65 Uo. 360–361. p.
66 Varga 2010b. 310. p.
67 Laszowski XII. 263. p.
Varga Szabolcs: Egy főváros születése: Zágráb szerepének változása… 23

Akad néhány forrásunk, amelyből következtethetünk arra, hogy Ferdinánd

milyen szerveken, intézményeken keresztül irányította a várost. Kezdetben a
Jagelló-korban megszokott módon zajlott az ügyek intézése a Magyar Kan-
cellárián, melynek a feladata az uralkodótól eredő parancsok, adománylevelek
kiállítása volt. A korábban már említett, Bécsben 1528. december 6-án készült
három privilégiumlevelet például Szalaházy Tamás kancellár neve alatt ez az
intézmény állította ki.68 Igaz, több ilyenről nincsen tudomásom, és úgy tűnik,
hogy Ferdinánd az 1520-as évek végére kialakított egy, a kialakult helyzetnek
jobban megfelelő rendszert. Szalaházy ajánlására Ujlaky Ferenc pozsonyi pré-
post, tanácsos került az udvarba királyi titkárként, és mindinkább ő vette át a
kancellária iratkiadási feladatát Ferdinánd mellett a magyarországi ügyekben.
A legújabb kancellária-történeti kutatások szerint Ujlaky csak lazán, vagy még
úgy sem tartozott az Udvari Kancellária kötelékébe, ugyanakkor a Zágráb kap-
csán keletkezett iratokon Ferdinánd mellett leggyakrabban csak az ő aláírása sze-
repel.69 Ujlaky neve sok helyen visszaköszön, 1533. október 6-án ő állította
ki Ferdinánd király zágrábiaknak szóló parancsát az oszmánokkal kötött fegy-
verszünet betartásáról,70 és ő expediálta 1536. január 4-én azon oklevelet is,
amelyben az uralkodó meghagyta a zágrábi káptalannak, hogy a városi plébá-
nia továbbra is mentes legyen a püspöknek fizetett cathedraticumnak nevezett
adótól.71 Szalaházy neve ugyanakkor néhány ügyben mégis felbukkant. 1530
áprilisában Ferdinánd tanácsosa, Leonard Nogarola vele tárgyalt Erdődy Simon
püspök ügyeiről, 1532. április 29-én pedig más tanácsosokkal együtt ő küld-
te levélben Kasztellánffy Jánost egy Zágrábban meghirdetett rendi gyűlésre.72
Ezek azonban már nem Szalaházy kancellári minőségéből, hanem informális,
politikai befolyásából értelmezhetők.
Az 1530-as évek második felétől új szereplő bukkan fel a Zágrábbal kapcso-
latos ügyek udvari adminisztrációjában. Peregi Albert pécsi prépost, a Magyar
Kamara elnöke rengeteg szlavóniai vonatkozású oklevélen rajta hagyta az alá-
írását, amiből gyanítható, hogy gyakorlatilag ő intézte a szlavóniai harminca-
dok újjászervezését és a királyi jogok visszaszerzésének fáradságos munkáját.
Peregi kellő technokrata hozzáállással törekedett a tartományból befolyó jöve-
delmek maximalizálására. Így valószínűleg őt sejthetjük I. Ferdinánd azon –
fentebb már említett – parancsa mögött, amelyben az uralkodó a katonai szük-

68 Laszowski XII. 26–28. p.

69 Fazekas 2018. 33. p. Ujlaky személyére ld. még: Fazekas 2014. 1136–1137. p.
70 Laszowski XII. 115. p. Ehhez kapcsolódóan még számos iratot lehetne említeni. Pl. Uo.
116. p. 1533. május 1. Bécs. Ld. 61. lj.
71 Uo. 148–149. p.
72 Uo. 112. p.
24 Városi jogok

séghelyzetre való hivatkozással megszüntette a város harmincadmentességét,

ugyanakkor a falak megerősítésére a bevételekből kétszáz forintot rendelt.73
A forrásokból szórványosan az is kitűnik, hogy a város is igyekezett első
kézből informálni az uralkodót. Követeket küldött hozzá, miként ez az 1527.
évi fehérvári koronázáskor történt. Majd a következő években leggyakrabban a
firenzei származású Pásztor – más néven Sovány – Gáspár zágrábi bíró, illetve
fia, János számolt be részletesen a környék ügyeiről, akiknek a kereskedelmi
kapcsolatai Raguzától egészen Brassóig terjedtek.74 Pásztor Gáspár még a fegy-
verkereskedelembe is belekóstolt, legalábbis a káptalan több szakállas puskát
vásárolt tőle.75 Valószínűleg rajtuk keresztül kapcsolódott be valamennyire a
város életébe a Pécsett ismert Schreiber Farkas, aki 1542 tavaszán jelent meg az
innsbrucki palotában, hogy tolmácsolja a zágrábi város és káptalan kéréseit.76
Simon püspök halála után, 1543 júniusában a káptalan Tompa György zágrábi
kanonokot, galgoncai prépostot küldte az uralkodóhoz követségbe.77 Vele érünk
újra vissza Oláh püspökhöz, aki innentől kezdve a város elsőszámú szószólója
lehetett a királyi udvarban és a különböző hivatalokban.78
Mielőtt végleg lezárnánk ezt a gondolatmenetet, kanyarodjunk vissza egy
kicsit a városban állomásozó helyőrség kérdéséhez. Azt láttuk, hogy az 1530-as
években szinte folyamatosan adatolható kisebb-nagyobb, idegen, krajnai majd
inkább stájer zsoldon tartott katonaság a falak mögött. Mivel az oszmán fe-
nyegetés az 1540-es években sem csökkent, így Zágráb védelme folyamatosan
napirenden volt. A káptalan nem is mulasztotta el, hogy miközben Erdődy ha-
lála után új püspököt kértek az uralkodótól, ugyanabban a levélben puskaporért
és hadiszerekért is könyörögjenek.79 Az alsó-ausztriai kamara emiatt utasította
Adam Trautmansdorfot, a gráci Zeughaus adminisztrátorát, hogy tizenkét má-
zsa puskaport küldjenek a káptalannak, majd 1544 januárjában – miként erről
Oláh kapcsán volt már szó – újabb hét mázsáról döntöttek a püspök kérésé-

73 ÖStA FHKA GB Bd. 383. fol. 155r. Kiadva: Laszowski XII. 180–181. p. Idézi: Faze-
kas 2018. 45–46. p. Peregi szerepéről a szlavón igazgatás újjászervezésében: Varga 2011.
361–364. p.
74 Varga 2008. 261. p.
75 Laszowski XII. 289. p.
76 Uo. 226. p.
77 Uo. 226. p.
78 Talán nem véletlen, hogy Oláh áthelyezése után találkozunk újra városi követekkel,
mint például 1552-ben nemes Zalathnoky Máté deák zágrábi polgárral. (Laszowski XII.
317. p.) Valamint 1554-ben Gaspar Songorych magister civium és Laurentius Bogdanus
deák, a város jegyzője. Uo. 339. p.
79 Uo. 245–246. p.
Varga Szabolcs: Egy főváros születése: Zágráb szerepének változása… 25

re.80 A fegyverhez azonban ember is kell, így ez év júliusában ötven katona

Zágrábba vezényléséről döntöttek,81 amit azonban a városban keveselltek, ezért
még augusztusban további négyszáz katonát kértek Antonius Thurn laibachi
kapitánytól.82 1545-ben a zágrábi káptalan hat mázsa puskaport és négy má-
zsa ólmot kapott Laibachból, ám ebből nem csupán Zágráb, hanem az általuk
fenntartott kisebb végvárak ellátását is meg kellett oldaniuk.83 Ezt az évet szin-
tén erős oszmán támadások tarkították, a Kupa mentén folyamatosak voltak a
harcok, így Krajnából kétszáz katonát vezényeltek Zágrábba, és Zrínyi is itt
gyűjtötte össze a szlavón hadakat.84 Úgy tűnik, hogy Zágráb a hadszíntérre
irányított seregek gyülekező, mustra- és kifizetőhelyének is számított.85 Az állan-
dó fenyegetettség miatt Ferdinánd belátta, hogy a városnak anyagi támogatásra
is szüksége van. Ezt a már bevett módon, a befizetett harmincadjövedelmekből
kívánta fedezni, így 1546 januárjában ismét meghagyta a szlavóniai harmin-
cadok kezelőinek, utalják vissza a zágrábiak által termelt bevételt, hogy azt a
város megerősítésére fordíthassák.86 Már ebben az évben felmerült a városfalak
megjavítása és egy nagyobb erősség alapjainak a lerakása, ám ez ekkor még
elmaradt.87 Ferdinánd 1548 szeptemberében ígéretet tett a városnak, hogy rö-
vid időn belül küld szakembereket a védművek felmérésére, hogy ezek alapján
a szükséges építkezéseket elvégezhessék.88 Egy fennmaradt, védelmi költsé-
gekről szóló feljegyzésből látszik, hogy 1547 után is folyamatosan történtek
kisebb-nagyobb vásárlások, hol salétrom és réz kellett, hol egy török támadás
hírére kellett hirtelen ötven katonát felfogadni, hol kőfaragókra volt szükség,
máskor meg szakavatott ágyúmesterre.89 Utóbbi fizetését a szlavón harmincad
terhére az uralkodó vállalta.90 Maga Oláh Miklós is igyekezett a saját erejéből
hozzájárulni a védelem költségeihez, legalábbis ez derül ki abból, hogy Fer-
dinánd király elengedte számára az egri püspöki kinevezés után járó illeték
harmadát, mert még zágrábi püspökként több ágyút és ostromszert vásárolt,
melyeket végül utódjának, Gyulai Farkasnak hagyott.91

80 Laszowski XII. 246–248. p.

81 Uo. 255. p.
82 Uo. 257–258. p.
83 Uo. 268. p.
84 Uo. 270–271. p.
85 Uo. 290. p.
86 Uo. 273–274. p.
87 Uo. 277. p.
88 Uo. 301. p.
89 Uo. 292–293. p.
90 Uo. 312. p.
91 Uo. 315–316. p.
26 Városi jogok

1552-ben az újrainduló oszmán hadjárat hírére ismét sürgetőbbé vált a

város megerősítése. Május közepén Zrínyi Miklós, Székely Lukács és Hans
Lenkovich tanácskoztak erről Zágrábban, és szomorúan megállapították, hogy
a szlavóniai harmincadokból egy árva forint sem folyt be, egyedül a város által
felajánlott kétszáz forint áll rendelkezésre.92 A nyár folyamán, miközben el-
esett Csázma, Verőce, és a front vészesen közeledett a város felé, több felmérés
is készült a szükséges munkákról.93 Zrínyi, Székely, Lenkovich, a helyszínen
megjelenő Georg Herberstein stájer és Jakob von Lamberg krajnai helytartók
alaposan végiggondolták a munkálatokat, ám a költségek messze meghaladták
a lehetőségeket, így a tervekből nem lett semmi. A következő évben a puska-
por és két ágyú ismét Laibachból érkezett, és a végvidék átszervezése során
Gaspar Gotalt kinevezték Zágráb várának prefektusává. Egy tervezet szerint
száz német gyalogos és ugyanannyi lovas haramia tartozott a parancsnoksá-
ga alá,94 ami pillanatnyilag igazolhatatlan, mert 1554-ben csak negyven német
és szlavón gyalogosról szólnak a források, és Gotal 1555-ben építőmesterként
(Bauzahlmaister) négy lóra kapott fizetést. Mellette még huszonnégy szlavó-
niai lovas katona szolgált e zsoldjegyzék szerint.95 A következő években ez
nem változott különösebben. Zágráb immár az új szlavón végvidék egyik leg-
fontosabb logisztikai központjává vált, amely a közvetlen végvárvonal mögött,
leginkább annak ellátásért felelt.

Tartományi gyűlések színhelye

Végezetül kell néhány szót szólni a városban megrendezett tartományi gyű-

lések hatásáról is. Zágráb a késő középkor folyamán elsősorban az egyházi
igazgatás és a zágrábi káptalan által fenntartott hiteleshely központja volt,
illetve általában itt tartották Zágráb vármegye ítélőszékét és nemesi közgyű-
lését.96 Azért csak általában, mert arra is bőven találni példát, hogy Kőrös
megyével közösen rendeztek ilyen gyűléseket a két megye nemességének
Körös városában,97 míg a szlavón nemesség leginkább más jelentősebb Kő-

92 Laszowski XII. 317–318. p.

93 ÖStA HHStA UA AA Fasc. 65. fol. 12–13. (1552. s. d.), Fasc. 67. fol. 64–69. p. (1552.
október 27.) (Kiadva: Laszowski XII. 324–331. p), 167–172. (1552. november 14.), Fasc.
68. fol. 172–175. 179–180. (1552. november 28.)
94 Laszowski XII. 333–335. p.
95 Uo. 340, 357. p.
96 Varga 2008. 252. p. Illetve például 1524. július 31-én. MNL OL DL 104431. A bán sze-
mélyes jelenlétére ld.: 1522. február 14. MNL OL DL 36925.
97 1490. MNL OL DL 101112.
Varga Szabolcs: Egy főváros születése: Zágráb szerepének változása… 27

rös vármegyei mezővárosban jött össze a különböző ügyek megvitatására.98

A megyei és tartományi gyűlések viszonya minden bizonnyal egyszerre volt
alá-fölérendeltségi viszony, illetve emellett a megyének lehettek külön, csak
rájuk tartozó feladatai is. Ezt jól példázza Zágráb vármegye nemességének
meghatalmazása Jagelló (II.) Lajoshoz küldött követei részére, melyben meg-
hagyták, hogy az uralkodó előtt a szlavón nemesség Körösön hozott határo-
zatai szerint lépjenek fel és szorgalmazzák a törökök elleni védelem ügyét.99
Zágráb tehát a korban ebből a szempontból nem tekinthető Szlavónia köz-
pontjának, bár a nagyobb fajsúlyú peres ügyek vizsgálatai során előfordult,
hogy Zágráb, Kőrös és Varasd vármegye nemességét is megidézték a káptalan
elé. Erre példa Thurzó Elek országbíró és királyi helytartó 1535. február 26-án
kelt parancsa, melyben a három említett comitatus nemességét idézte a Zágráb
városától erőszakkal elidegenített Petrovina és Siljakovina birtokok ügyében
a káptalan elé.100 Mindez azonban most nem tartozik a szűken vett témához.
Szlavónián belül láthatólag inkább a nagyobb és minden bizonnyal tehető-
sebb Kőrös vármegye volt a hangsúlyosabb, és földrajzi okok miatt is inkább
ezen a területen rendezték a tartomány nemességének gyűléseit, míg Zágráb
megmaradt a szűken vett Zágráb megyei nemesség összejöveteleinek szín-
helyeként. Ez a helyzet azonban Habsburg (I.) Ferdinánd uralma alatt, nem
utolsósorban az oszmán hódításnak köszönhetően, fokozatosan megváltozott.
Zágráb 1526 után mind gyakrabban adott otthont a szlavón tartományi rendi
gyűlésnek. Bár az erről szóló iratok általában nem említik a pontos helyszínt,
1527. július 16-án a zágrábi ferences kolostorban gyűlt össze Zágráb vármegye
nemessége, és gyaníthatjuk, hogy később is itt tanácskoztak a rendek.101 1530
júliusában Korbáviai János, Tuskanich András és más előkelők részvételével
szintén itt gyűltek össze, és kérték Johannes Katzianer főhadparancsnok tá-
mogatását az oszmán seregek elleni harcokhoz.102 A gyűlések összehívásának
a menetéről nincsenek pontos ismereteink, hiszen ezekből az évekből arra is
látunk példát, hogy a rendeket egy nagybirtokos hívta össze, mint Frangepán
Kristóf vagy Erdődy Simon, de törvényesen a király nevében készültek meghí-
vók, és küldöttek útján képviseltette magát rajta. Így történt 1532 májusában is,
amikor Szalaházy Tamás királyi kancellár arról értesítette a szlavóniai birtokos
Kasztellánffy Jánost, hogy Ferdinánd Zágrábba hirdet gyűlést, ahová a király a

98 Pálosfalvi 2007. 875. p.

99 MNL OL DL 102338.
100 Laszowski XII. 132–133. p.
101 Uo. 16. p.
102 Uo. 69. p.
28 Városi jogok

követeit is elküldi, és kéri, hogy ő maga szintén vegyen rajta részt.103 Azt nem
tudjuk, hogy ezt a gyűlést valóban megtartották-e, ám ez év szeptemberében
Frangepán György egy ilyen eseményről keltezte levelét Désházy Istvánnak.104
Mindez azért fontos, mert ezekből az adatokból úgy tűnik, hogy Zágráb városa
már nagyon korán, legkésőbb az 1530-as évek elején a tartományi gyűlések
mind gyakoribb központjává vált, és Frangepán személye jelzi, hogy a szla-
vón nemesség mellett immár a horvát előkelők is részt vettek rajta. Igaz, ettől
még nem beszélhetünk a horvát és a szlavón nemesi gyűlések összeolvadásá-
ról, hiszen Frangepán György báróként a szlavóniai birtokai miatt is kaphatott
meghívást.
A fentebb már részletesebben említett 1537. évi események, illetve Kőrös
vármegye egyre nehezebb helyzete magával hozta, hogy ez a tendencia tovább
folytatódjon. 1538. május 19-én Keglevics Péter bán elnökletével immár mind-
két tartomány rendjei itt gyűltek össze, hogy előkészítsék az oszmánok elle-
ni hadjáratot, amely azonban végül elmaradt.105 Miként a bán beszámolójából
értesülünk, a horvát előkelők inkább követeik révén képviseltették magukat,
ám közben az ország minden részéből érkeztek hozzájuk menekülők, nemesek
és nemtelenek egyaránt. Sokan a végvárak környékén élők közül hátrahagyták
földjeiket és házaikat, és védelemért könyörögtek.106 Zágráb megtelt rettegő
emberekkel, és először tűnhetett úgy a külső szemlélőnek, hogy itt dől el Hor-
vátország és Szlavónia sorsa. Ez persze nem volt igaz, mert a hadjárat végül kü-
lönböző okok miatt meghiúsult, ám az oszmán hódítás így is lassabb ütemben
folytatódott, és a Száván való áttörés végül elmaradt.107
Az 1540-es években mind gyakrabban Zágráb adott otthont a szaporodó
számú gyűléseknek. A katonai védekezés és a hadiadók kérdése állandó té-
mát szolgáltatott. A gyakori megjelenés mindinkább magával hozta azokat a
metódusokat, amelyek majd az újkori gyűlések elmaradhatatlan részeivé vál-
tak. Ilyen volt az uralkodó parancsa és az általa kiválasztott megbízottakról
szóló értesítés. Minél előkelőbb személy – vagy személyek – érkeztek, annál
nagyobb fajsúlyú kérdéseket vitattak meg. Az 1546. május 2-ára meghirdetett

103 „Indicturus est rex Zagrabie conventum, quo speciales suos commissarios missurus est.
Rogamus dominacionem vestram, ut illi intersit et alias quoque invitet, audiet ea qua ad
commodum, salutem et defensionem istorum regnorum pertinebunt.” Laszowski XII.
112. p.
104 Uo. 112–113. p.
105 „congregacionem Zagrabie celebraremus, quam ad diem decimam nonam mensis huius
presentis proclamare fecimus tum in Sclavonia, tum eciam in Croacia” 1538. május 1.
Kosztel. Keglevics Péter Nádasdy Tamásnak. Šišić 1915. 204. p.
106 Šišić 1915. 224. p.
107 Varga 2010a. 817. p.
Varga Szabolcs: Egy főváros születése: Zágráb szerepének változása… 29

összejövetelre az uralkodó például Székely Lukácsot és Batthyány Kristófot

küldte legátusként.108 Érdekesség – ilyenre korábban nem ismerünk példát –,
hogy előtte való napon Mikulics Tamás deák, városi polgár egy ládácskát tett
letétbe a királyság privilégiumaival a káptalan egyik épületében a gyűlésig.109
Sajnos e gyűlés határozata nem maradt fenn, így nem tudjuk, hogy mit rejtett a
ládikó, ám Zrínyi Miklósnak egy hónapokkal későbbi leveléből talán megtud-
hatunk pár dolgot. A bán szeptember 30-án kelt parancsa szerint a káptalannak
kötelessége átmásolni a ládikóban őrzött irományt, mert Székely Lukács kérte
a gyűlés határozatainak a másolatát. Az egyik téma éppen Gyulai János Révai
Ferenc nádori helytartó elleni felszólalása volt Szlavónia szabadságjogainak a
védelmében, és ehhez Gyulai nem mást, mint II. Ulászló 1498. március 4-én
kelt privilégiumlevelét használta.110
A rendek és a királyi udvar egyik kitűnő jogtudósa között zajló vita talán
Szlavóniának a Magyar Királyságban betöltött szerepéről szólt, és nem tudjuk,
hogy kitértek-e a tartomány városainak helyzetére. A szabad királyi városok
ugyanis küldhettek követeket a magyar országgyűlésre, erre azonban Ferdinánd
korából nem találtam adatot. Még az 1554. március 1-jén Pozsonyban tartott
nádorválasztó gyűlésre is csupán a zágrábi káptalan kapott meghívást,111 és ez
nem csupán Zágrábra, hanem Varasdra és Körösre is igaz Ferdinánd idejében.
Végezetül pedig engedtessék meg egy pillanatfelvétel. 1557. március 7-én
olyat láthatott Zágráb népe, amilyet korábban talán soha. Az uralkodó gyűlést
hirdetett a városba, és iderendelte Batthyány Kristófot, valamint Tahy Ferenc
istállómestert és gersei Pethő János soproni ispánt. Két utóbbi mutatta be a
Ferdinánd által kinevezett új horvát-szlavón bánt, monyorókeréki Erdődy
Pétert az összesereglett rendeknek.112 Bár Zrínyi Miklós 1543. januári beik-
tatásának helyszínét nem ismerjük, de nem valószínű, hogy a vele ellenséges
Erdődy Simon városában került volna rá sor. Így a mohácsi csatával induló szcé-
nában ez volt az első Zágrábban megrendezett ilyen rendezvény. Minden
bizonnyal nem volt olyan díszes és ünnepélyes, mint a 17. század hasonló ce-
remóniái, de ettől még Zágráb egyszerre lett őfelsége szabad királyi városa és
végvára, valamint az egybeolvadó Horvátország és Szlavónia igazgatási köz-
pontja.

108 Laszowski XII. 275. p.

109 Uo. 277. p.
110 Uo. 336–337. p.
111 Uo. 335–336. p.
112 Šišić 1916. 3–4. p.
30 Városi jogok

Levéltári források

Državni Arhiv u Varaždinu (DAV)

Radikalnog arhiva

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL)

A 57 Libri regii
DL Diplomatikai Levéltár

Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv (ÖStA HHStA)

UA AA Ungarische Akten Allgemeine Akten

Hivatkozott irodalom

Bessenyei 2013. Bessenyei József: Szapolyai János és a magyarorszá-

gi városok. Acta Acad. Agriensis, Sectio Historiae, 46.
(2013), 111–119. p.
Buntak 1996. Buntak, Franjo: Povijest Zagreba. Zagreb, 1996.
Dobronić 1991. Dobronić, Lelja: Biskupski i kaptolski Zagreb. Zagreb,
1991.
ETE I–III. Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás
korából. Monumenta ecclesiastica tempora innovatae
in Hungaria religionis illustrantia. 1521–1541. Szerk.
Bunyitay Vince, Rapaics Rajmund, Karácsonyi János.
I–III. Budapest, 1902–1906.
Fazekas 2014. Fazekas István: A Magyar Udvari Kancellária és hivatal-
nokai a 16–18. században. Századok, 148. (2014), 5. sz.
1131–1155. p.
Fazekas 2018. Fazekas István: A Magyar (Udvari) Kancellária és hiva-
talnokai 1527–1690 között. Akadémiai doktori értekezés,
Budapest, 2018.
Varga Szabolcs: Egy főváros születése: Zágráb szerepének változása… 31

Fraknói 1903. Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai ösz-

szeköttetései a római szent-székkel. III. kötet. Budapest,
1903.
Horvat 1942. Horvat, Rudolf: Prošlostgrada Zagreba. Zagreb, 1942.
H. Németh 2004. H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika a
16–17. századi Magyarországon. II. Budapest, 2004.
H. Németh 2020. H. Németh István: Szapolyai János várospolitikája. In:
Egy elfeledett magyar királyi dinasztia: A Szapolyaiak.
Szerk. Fodor Pál – Varga Szabolcs. Budapest, 2020.
183–201. p.
Ilijanić 1999. Ilijanić, Mira: Urbanizam, graditeljstvo, kultura.
Varaždin, 1999.
Ivančan 1924. Ivančan, Ljudevit: Podaci o zagrebačkim kanonicima
od godine 1193. do 1924. Zagreb, 1924. (rkp. u
Kaptolskomarhivu, Zagreb, br. 719.)
Kenyeres 2004. Kenyeres István: A királyi és királynéi „magánbirtokok”
a 16. században. Századok, 138. (2004), 5. sz. 1103–
1148. p.
Kenyeres 2007. Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadá-
sai az udvari pénztár és a hadi fizetőmesterek számadásai
alapján, 1543–1623. Adalékok a török elleni küzdelem fi-
nanszírozásának történetéhez. Levéltári Közlemények, 78.
(2007), 2. sz. 85–138. p.
Klaić 1987. Klaić, Nada: Medvedgrad i njegovigospodari. Zagreb,
1987.
Kolarić 1995. Kolarić, Juraj: Zagrebački biskupi i nadbiskupi. Zagreb,
1995.
Lakatos 2019. Lakatos Bálint: Mezővárosi oklevelek. Települési ön-
kormányzat és írásbeliség a késő középkori Magyaror-
szágon, 1301–1526. Budapest, 2019.
32 Városi jogok

Laszowski 1929– Monumenta historica liberae regiae civitatis Zagrabiae

1941. metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae
/ Povjestnis pomenicis lob. kralj. grada Zagreba
priestolnice kraljevine Dalmatinsko-Hrvatsko-Slavonske
XII–XVII. Ed. Laszowski, Emilij. Zagreb, 1929–1941.
Levanić 2019. Levanić, Karmen (prir): Izvori zapovijest grada
Varaždina, I. svezak, 1527–1600. Zagreb–Varaždin, 2019.
Morandini 2015. Morandini, Miran Bojanić (ur.) Varaždin pod krunom
Habsburgovaca. Katalog izložbe. Varaždin, 2015.
Pálffy 1996. Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer szerveze-
tének története a kezdetektől a 18. század elejéig. (Váz-
lat egy készülő nagyobb összefoglaláshoz.) Történelmi
Szemle, 38. (1996), 2–3. sz. 163–216. p.
Pálffy 2009. Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és fő-
kapitány-helyettesek Magyarországon a 16–17. század-
ban. Történelmi Szemle, 39. (1997), 2. sz. 257–288. p.
Pálosfalvi 2007. Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfi László alnádor. I.
közlemény. Századok, 141. (2007), 4. sz. 843–877. p.
Šicel–Kaštela 800 godina slobodnog kraljevskog grada 1209–2009.
2009. Úr. Šicel, Miroslav – Kaštela, Slobodan. Zagreb–
Varaždin, 2009.
Šišić 1915. Šišić, Ferdinand: Hrvatski saborski spisi /Acta comitialia
regni Croatie, Dalmatiae, Slavoniae. Knjiga 2. Odgodine
1537. dogodine 1557. Dodatak 1526–1539. (Monumenta
spectantia historiam Slavorum Meridionalium [MSHSM]
36.) Zagreb, 1915.
Šišić 1916. Šišić, Ferdinand: Hrvatski saborski spisi /Acta comitialia
regni Croatie, Dalmatiae, Slavoniae. Knjiga 3. Odgodine
1557. dogodine 1577. (Monumenta spectantia historiam
Slavorum Meridionalium [MSHSM] 39.) Zagreb, 1916.
Slukan Altić Slukan Altić, Mirela: Povijesni atlas gradova V.
2009. svezak. Varaždin. Zagreb, 2009.
Stanić 2020. Stanić, Damir: Bihaćka osjedište Bihaćke kapetanije i
slobodni kraljevski grad. PhD disszertáció. Sveučilište u
Zagrebu, Filozofski fakultet. Zagreb, 2020.
Varga Szabolcs: Egy főváros születése: Zágráb szerepének változása… 33

Štefanec 2012. Štefanec, Nataša: Grad na prvoj crti obrane. In: Povijest
grada Zagreba. Knj. 1. Od prethistorije do 1918. Ur.
Goldstein, Ivo – Goldstein, Slavko. Zagreb, 2012.
108–154. p.
Thallóczy– Thallóczy Lajos–Hodinka Antal: Magyarország
Hodinka 1903. melléktartományainak okmánytára I. Horvát véghelyek
okmánytára. I. 1490–1527. (MHH 4. Diplomataria 31.)
Budapest, 1903.
Tkalčić 1896. Monumenta historica liberae regiae civitatis Zagrabiae
metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae /
Povjestni spomenici slob. kralj. grada Zagreb apriestol-
nice kraljevine Dalmatinsko-Hrvatsko-Slavonske III. Ed.
Tkalčić, Joannes Baptista. Zagreb, 1896.
Tomasich 1868. Tomasich, Joannis minitoritae: Chronicon breve Regni
Croatiae. Arkiv zapovjestnicu Jugoslavensku, IX. (1868)
1–35. p.
Vadas 2013. Vadas András: Katasztrófa(történet)? Az 1880. évi zág-
rábi földrengés példája. Korall, 14. (2013), 53. sz. 68–
88. p.
Valvasor 1689. Valvasor, Johann, Weikhard: Deß Hochlöbichen
Hertzogthums Crain Topographisch-Historischer Be-
schreibung ... Buch 3. Laybach–Nürnberg, 1689.
Varga 2008a. Varga Szabolcs: Zágráb szerepe a magyarországi város-
hálózatban a késő középkorban. In: Magyar Várostörté-
neti Évkönyv III. Főszerk. Á. Varga László. Budapest,
2008. 249–275. p.
Varga 2008b. Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős
„királyválasztás” története. Századok, 142. (2008), 5. sz.
1075–1135. p.
Varga 2010a. Varga Szabolcs: Nádasdy Tamás horvát-szlavón bánsá-
ga (1537–1539). Századok, 144. (2010), 4. sz. 793–822. p.
Varga 2010b. Varga Szabolcs: Tompa György. In: Pécs Lexikon II.
Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs, 2010.
34 Városi jogok

Varga 2011. Varga Szabolcs: Egy ismeretlen humanista: Peregi

Albert pécsi prépost. Történelmi Szemle, 53. (2011), 3. sz.
351–376. p.
Varga 2012. Varga Szabolcs: A Bátoriak Szlavóniában. In: Az ecsedi
Báthoriak a XV–XVII. században. Szerk. Szabó Sarolta
– C. Tóth Norbert. Nyírbátor, 2012. 141–167. p.
Zermegh 2007. Zermegh János: Emlékirat a Ferdinánd és János, Ma-
gyarország királyai között történt dolgokról. In: Króni-
káink magyarul. III/2. Válogatta és fordította Kulcsár
Péter. Budapest, 2007. 137–164. p.