„Indul a küszöbről az Út:

ha nem vigyázok, elszelel;

felkötöm én is a sarút,
gyerünk utána, menni kell,
utak találkozása vár,
futok, a lábam bizsereg -
csak ott lehetnék végre már!
Aztán hová? Ki mondja meg?”

Neked mi az iránytűd? Ki-mi mondja meg, hogy merre, hová indulj? Kihez
fordulsz, ha tanácstalan vagy?
Nyugodtan időzz el minden üzenetnél. Itt is állj meg egy kis időre, és gondold
végig, ki-mi az életed útjain a fény, aki megmutatja a helyes irányt.
„Vegyétek szemügyre az ősi utakat, és kérdezősködjetek a régi
ösvényekről: Melyik volt a jó út? És azon járjatok! Akkor
majd megtaláljátok lelketek nyugalmát.”
Gondolj most olyan személyekre, akár élők, akár rég éltek, akár kitaláltak, akár
hétköznapiak, akiket szívesen követnél. Miben példák ők számodra? Mi az a
tulajdonság, ami bennük megérint.
Látsz lapocskákat a fán. Az egyik a Tiéd.
Írd fel erre ezt, vagy ezeket a tulajdonságokat.

„Az út, amelyet kinek-kinek követnie kell, már ott húzódik a

lába előtt, csak látni nem látja.”
Érzed már a talpad alatt a saját utadat? Merre szeretnél elindulni? Mit tehetsz
még meg azért, hogy jobban lásd?
A fa tövében találsz JÓ ÚT jelzéseket. Fogj egy tollat, és egy lapot, és írd bele a
nyílba azokat a tulajdonságaidat, amik előre visznek ezen az úton. Tedd el
magadnak ezt a lapot.
„S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és
milyen kevesen vannak, akik megtalálják!”
Most azokat a tulajdonságaidat vesd papírra, amelyek hátráltatnak,
visszahúznak, az élet kapujának megtalálásában.
A fa tövében most is várnak lapok, ezúttal rossz úttal. Írd a nyílba ezeket a
visszahúzó elemeket, és vidd magaddal.

„Minél messzebb mentek, annál nehezebb

visszajönnötök, de sem eskü, sem parancs nem köt,
hogy továbbmenjetek, mint ameddig önként mentek.
Mert nem ismeritek még a szívetek erejét, s nem
tudjátok, hogy melyiktek mivel találkozik az úton.”
Téged sem köt eskü, viszont tettél egy fogadalmat. Önként vállalkoztál a
feladatra, hogy megtartod a cserkésztörvényt, minden lehetőt megteszel, hogy
másokon segíts, és híven teljesíted a kötelességeket, melyekkel Istennek,
hazádnak és embertársaidnak tartozol. Ez a fogadalom egy életre szól.
Mit jelent neked ez a pár sor most?

„Azt mondta nekik: Semmit se vigyetek az útra, se botot, se

táskát, se kenyeret, se pénzt, és két ingetek se legyen!”
Mi az, amit feleslegesen cipelsz? Haragok, irigységek, bánatok… Mindenki visz
magával terheket. Írj le az egyik lapocskára bármit, amit szeretnél letenni. Hozd
magaddal.
„Az úton végig kell menni, jóllehet nagyon keserves. És sem
erővel, sem bölcsességgel nem jutunk messze rajta. Az utat
éppoly reménnyel keresheti a gyönge, mint az erős. Nem
ritkaság, hogy ez a tettek sora, amelyek a világ kerekét
igazgatják: kis kezek hajtják végre, mert közben a nagyok
szeme másfelé tekint.”
Idézz fel egy pillanatot, amikor jó hatással voltál valamire, valakire. Mennyit tud
érni egy kis segítség, egy jó szó, vagy egy mosoly! „Ki megment egy életet,
megment egy egész világot.”
A mai nap is történt ilyen?
„Megesik a szívem a tömegen, mert íme, már három napja
velem vannak és nincs mit enniük. Nem akarom őket étlen
elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton.”
Honnan lesz élelmed a hosszú útra, amit Életnek hívunk? Mi az, ami táplál, és
ami célt ad?
Ilyen útravaló például a Szentírás. Megtalálsz itt egy példányt. Lapozz bele, és
olvass el egy részletet, ami megérint, magadban, vagy akár ejtsd ki a szavakat.

„Ne csüggedjetek, ó konok

homályban küzdő vándorok,
hisz örökké nem tartanak
az erdők sem, s kigyúl a Nap,
 a lebukó; a felkelő:
vagy itt, vagy ott tünik elő.
Az erdő elfogy, vége van...”
Emlékezz vissza egy pillanatra, amikor „kisütött a nap”. Egy nehéz dolgozat
után, a szünetben beszívtad a friss levegőt; vagy megláttad egy hosszú nap után
egy családtagod arcát… Mit érzel, ha behunyod a szemed, és magad elé
képzeled azt a látványt, illatot, hangot?
Próbáld magaddal vinni ezt az érzést.