Most egy lelki útra hívlak téged.

Az út hosszát, idejét és mélységét te szabod meg.

Egyre kérlek: figyelj befelé, s közben légy tekintettel a többi utazóra is.

Érkezz meg! Érezd magad otthon!

Most nem az a fontos, honnan jöttél, s hová fogsz továbbmenni.
Az itt és a most számít. Légy jelen!
Jó utat!
 Első állomás
„Légy csendben..”(Zsolt 37,7)

Foglalj helyet! Megérkeztél.

Most próbáld felidézni magadban, azt a pillanatot, amikor megtudtad, hogy anya leszel.
Vidd tovább a gondolatodat az édesanyádra, gondolj rá hálával, hisz szentély, kicsi kunyhó volt számodra míg benne
növekedtél. Összeköt benneteket a közös tudás kincse attól fogva, hogy te is anya lettél.
Ha már nem él, gyújts érte egy mécsest!

„Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a
gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.” (Jn,16:21)
 Második állomás

„Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.

Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy
sem volt meg belőlük. (Zsolt 139,13–18)

Sok minden történt veled azóta amióta anya lettél. Szemezgess az események között!

Írd fel a táblára azokat a dolgokat, amiért anyaságodban hálás vagy!

 Harmadik állomás

„Vassal formálják a vasat és egyik ember formálja a másikat.” (Péld 27,17)

Anyaként sok mindenről le kell mondanod, talán még a baráti kapcsolataid is átalakultak. Talán némelyekkel eltávolodtak,
és új barátokat is kaptál. Emlékezz most rájuk!

Tegyél abba a pohárba egy-egy babot, amelyikről eszedbe jut valaki! Adj hálát értük!
Rendezetlen ügyem van vele
Számíthatok rá
Jó vele lenni
Tanulok tőle
Testvérem a hitben
Hiányzik
Eltávolodtunk egymástól
Szeretném jobban megismerni
Felelős vagyok érte
Megbántott
Szeretnék megbocsátani neki
Nem értjük meg egymást
Segítségre szorul.
 Negyedik állomás

Anyának lenni sokszor LÁTHATATLAN munka. Hiába dolgozol (nevelsz, ellátsz, pakolsz, bevásárolsz, ….) és állsz
készenlétben napi 24 órát, hétvégéken, ünnepet nem ismerve, évi 365 teljes napot, a fizetésed mégis “csak” puszikban,
ölelésekben, mosolyokban, és néha sajnos könnyekben mérhető. Mégis, mindennél gazdagabbnak érezheted magad Miattuk.

Hagyd ott ujjad nyomát a homokban, mint ahogy anyai „munkád” is nyomot hagy gyermekeiden.

„Egy munka sem olyan fontos, mint az övé. Nem szép alakokat kell vászonra festenie, mint a festőművésznek, vagy márványból kifaragnia,
mint a szobrásznak, nem nemes gondolatokat kell hatásos szavakba öltöztetnie, mint az írónak, nem emelkedett érzelmeket kell dallamban
kifejeznie, mint a zeneszerzőnek. Munkája abban áll, hogy Isten segítségével kifejlessze emberek lelkében Isten képmását.”
 Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
„Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?”
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
„Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!”
(Túrmezei Erzsébet fordítása)
 Ötödik állomás

Történtek amióta anya vagy az életedben olyan dolgok, amelyekre nem vagy büszke, amelyeket, ha lehetne, másképp
tennél?
Voltak helyzetek, amikor anyaként helytelenül cselekedtél, lehetőségek, amiket elmulasztottál?
Szavak, amelyek sebeket okoztak…
Mulasztások, amiket már nem pótolhatsz…

Emelj fel a fekete követ! Azt, amelyik most rád nehezedik. Érezd a súlyát!
Gondolataid, szavaid, tetteid és mulasztásaid súlyát!
Most tedd le a fekete követ, vedd a kezedbe a fehéret, és bocsáss meg mindezekért magadnak..!

„Én magam vagyok, aki ezeket mind eltörlöm, és bűneidre nem emlékezem többé.”
 Hatodik állomás

„Az anyaság alázat. Szolgálat és lemondás. Élethosszig tartó aggódás. Önismereti lecke. Kétkedés és hit magadban. A
hited őbenne. Az ő hite tebenned. Bizonytalanság és bizonyosság egyszerre. Könnyek a zuhany alatt. Végtelen fáradtság.
Végtelen káosz és mindent elsöprő harmónia. Ismeretlen szívelszorulás. A szeme a szívedben. A hangod az övében. A
mosolya mindenhol. Az illata a lelkedben. Szövetség vele. Az anyaság kötelék. Ragaszkodás és elengedés. Kérdések
magadnak, válaszok magadtól. Az anyaság áldozat. És mindenekelőtt hála. Hála annak, akit megszültél; és annak, aki téged
megszült.”

Köss egy csomót a kötélre minden gyermekedért, önmagadért. Ez a csomó kibonthatatlan emlékezz rá a nehéz
időszakokban és adj érte hálát a boldog időkben!
 Hetedik állomás

„Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6,34)

Vannak dolgok, amiktől félsz, amik miatt aggódsz magaddal, gyermekeiddel kapcsolatban?
Nem tudod, mit hoz a jövő, és ez bizonytalansággal tölt el?
Írd fel mindezeket egy lapra!
Gyűrd össze az aggodalmakat, és dobd ki a szemetesbe!
 Befejező állomás

A séta végére értél. Remélem, áldott utad volt.

Jó hír, hogy ez nemcsak egy utolsó állomás, hanem lehet egy másik út első állomása is.

Vigyél egy emlékkövet magaddal, hogy emlékeztessen! Jó utat!