Szerkesztette:

Szabó Dóra

Az orvosi
mikrobiológia
alapjai
e-tankönyv

Semmelweis Kiadó
 AZ ORVOSI
MIKROBIOLÓGIA
ALAPJAI
e-TANKÖNYV
SZERKESZTETTE: DR. SZABÓ DÓRA

M Á S O D I K , B Õ V Í T E T T K I A D Á S

1
 Szerkesztette:
Dr. Szabó Dóra egyetemi tanár,
Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézet

Írták:
a Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézet oktatói
Dr. Dobay Orsolya Dr. Kis Zoltán Stercz Balázs
Dr. Ghidán Ágoston Dr. Kocsis Béla Dr. Szabó Dóra
Dr. Horváth Andrea Dr. Nagy Orsolya Dr. Takács Mária
Dr. Kádár Béla Dr. Ostorházi Eszter

Lektorálták:
Dr. Horváth Andrea
Dr. Ostorházi Eszter

ã Dr. Szabó Dóra, 2019, 2022

e-ISBN 978-963-331-570-5

Az e-könyv szerzõi jogi oltalom és kizárólagos kiadói felhasználási jog alatt áll. Bár-
mely részének vagy egészének mindennemû többszörözése kizárólag a szerkesztõ, a
szerzõk és a kiadó elõzetes írásbeli engedélye alapján jogszerû.

Felelõs kiadó: dr. Táncos László igazgató

Tördelõszerkesztõ: dr. Vincze Judit
Borító: Táncos László
SKD741

2
TARTALOM

1. Általános mikrobiológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

1.1. A mikrobiológia tárgya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

1.2. Tûzvédelmi és munkavédelmi szabályok . . . . . . . . . . . . 13
1.3. A fertõzõ betegségek mikrobiológiai diagnosztikája . . . . . . . 17
1.3.1. Vizsgálati anyagok vétele, szállítása . . . . . . . . . . . . . . 17
1.3.2. A minták feldolgozása, a mikrobiológiai diagnosztika
módszerei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28
1.4. Sterilizálás, dezinficiálás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
1.4.1. Sterilizálás és dezinficiálás fogalma . . . . . . . . . . . . . . 32
1.4.2. Sterilizálás és dezinficálás hatékonyságát befolyásoló tényezõk 33
1.4.3. Sterilizálási eljárások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
1.4.3.1. Hõhatáson alapuló sterilizálási eljárások . . . . . . . . . . . 35
1.4.3.2. Sugársterilizálás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
1.4.3.3. Gázsterilizálás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
1.4.3.4. Plazmasterilizálás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
1.4.3.5. Sterilizálás szûréssel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
1.4.3.6. A sterilizálás hatékonyságának ellenõrzése. . . . . . . . . . 41
1.4.3.7. Pirogenitás vizsgálat, LAL teszt . . . . . . . . . . . . . . . . 42
1.4.3.8. Sterilitási vizsgálatok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43
1.4.4. Dezinficiálás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
1.4.4.1. Hõthatáson alapuló fertõtlenítõ eljárások. . . . . . . . . . . 44
1.4.4.2. Fertõtlenítés sugárzással . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
1.4.4.3. Fertõtlenítés kémiai szerekkel . . . . . . . . . . . . . . . . 45
1.4.4.4. Fertõtlenítõszerek összehasonlítása (fenolkoefficiens) . . . . 49
1.5. Szerológiai vizsgálómódszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
1.5.1. Szabad szemmel látható szerológiai reakciók . . . . . . . . . 50
1.5.1.1. Agglutináció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50
1.5.1.2. Flokkuláció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54

3
1.5.1.3. Precipitáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55
1.5.2. Szabad szemmel nem látható szerológiai reakciók . . . . . . . 56
1.5.2.1. Immunfluoreszcencia (IF) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56
1.5.2.2. Enzyme Linked Immunosorbent Assay (ELISA),
Chemiluminescence Immunoassay (CLIA) . . . . . . . . . . 57
1.5.2.3. Immunoblot . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
1.5.3.4. Immunkromatográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
1.5.3.5. Vírus- és toxinneutralizáció . . . . . . . . . . . . . . . . . 60
1.6. Molekuláris módszerek a mikrobiológiában . . . . . . . . . . . 61
1.6.1. Nukleinsav kimutatási módszerek . . . . . . . . . . . . . . . 61
1.6.1.1. Amplifikáción alapuló módszerek . . . . . . . . . . . . . . 63
1.6.1.2. Nukleinsav próbák-hibridizációs módszerek . . . . . . . . . 69
1.6.2. Molekuláris fehérjekimutatási eszközök . . . . . . . . . . . . 73
1.6.2.1. MALDI-TOF . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73
1.6.2.2. Western Blot . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74
1.7. Baktériumok tipizálására használt módszerek . . . . . . . . . . 74
1.7.1. Fenotipizáló módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75
1.7.1.1. Fágtipizálás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75
1.7.1.2. Szerotipizálás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76
1.7.2. Fontosabb genotipizáló módszerek . . . . . . . . . . . . . . 77
1.7.2.1. Szekvencia alapú módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . 78
1.7.2.2. Fragment-alapú („band-based”) módszerek . . . . . . . . . 78
1.8. Nozokomiális és iatrogén fertõzések . . . . . . . . . . . . . . . 81
1.9. Laboratóriumi állatok a mikrobiológiában . . . . . . . . . . . . 85
1.10. Védõoltások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90

2. Általános bakteriológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99

2.1. Mikroszkópos vizsgálómódszerek . . . . . . . . . . . . . . . . 99

2.1.1. Natív (élõ) állapotban végzett vizsgálatok . . . . . . . . . . . 100
2.1.2. Elölt (fixált kenet), festett állapotban végzett vizsgálatok . . . . 101
2.2. Baktériumok tenyésztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107
2.2.1. Az optimális tenyésztés feltételei . . . . . . . . . . . . . . . 107
2.2.2. Táptalajok típusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109

4
2.2.3. Anaerob baktériumok tenyésztése . . . . . . . . . . . . . . 115
2.2.4. A táptalajok beoltása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
2.2.5. Telepmorfológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120
2.3. Antibiotikumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121
2.3.1. Az antibiotikum-terápia alapelvei. . . . . . . . . . . . . . . 121
2.3.2. Az antibiotikumok hatásmechanizmusa és mellékhatásai . . . 123
2.3.3. Antibiotikumok alkalmazása kombinációban . . . . . . . . . 127
2.3.4. Antibiotikum-rezisztencia mechanizmusok. . . . . . . . . . 127
2.3.5. Antibiotikum-érzékenységi vizsgálatok . . . . . . . . . . . . 130
2.3.5.1. Érzékenység meghatározás módszerei . . . . . . . . . . . 131
2.3.5.2. Az eredmények kiértékelése . . . . . . . . . . . . . . . . 135

3. Részletes bakteriológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137

3.1. Gram-pozitív coccusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137

3.1.1. Staphylococcus genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137
3.1.2. Streptococcus genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143
3.1.3. Enterococcus genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155
3.1.4. Anaerob Gram-pozitív coccusok . . . . . . . . . . . . . . . 156
3.2. Gram-negatív coccusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158
3.2.1. Neisseria genus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158
3.2.2. Moraxella genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163
3.2.3. Anaerob Gram-negatív coccusok . . . . . . . . . . . . . . . 163
3.3. Gram-negatív coccobacillusok . . . . . . . . . . . . . . . . . 164
3.3.1. Haemophilus genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164
3.3.2. Bordetella genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165
3.3.3. Francisella genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166
3.3.4. Brucella genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168
3.3.5. Pasteurella genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169
3.3.6. Bartonella genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169
3.3.7. Aggregatibacter actinomycetemcomitans . . . . . . . . . . 171
3.3.8. Eikenella corrodens. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171
3.4. Gram-pozitív pálcák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172
3.4.1. Spóraképzõ pálcák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172

5
3.4.1.1. Bacillus genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172
3.4.1.2. Clostridium genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176
3.4.2. Nem spóraképzõ pálcák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183
3.4.2.1 Corynebacterium genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183
3.4.2.2. Listeria genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186
3.4.2.3. Erysipelothrix rhusiopathiae . . . . . . . . . . . . . . . . 188
3.4.2.4. Lactobacillus genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189
3.4.2.5. Bifidobacterium genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192
3.4.2.6. Propionibacterium genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193
3.5. Saválló pálcák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194
3.5.1. Mycobacterium genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194
3.5.2. Nocardia genus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201
3.5.3. Actinomyces genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203
3.6. Gram-negatív pálcák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205
3.6.1. Fermentáló Gram-negatív pálcák . . . . . . . . . . . . . . . 205
3.6.1.1. Escherichia coli . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206
3.6.1.2. Salmonella genus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210
3.6.1.3. Shigella genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213
3.6.1.4. Yersinia genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214
3.6.1.5. Klebsiella genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217
3.6.1.6. Proteus genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218
3.6.1.7. Enterobacter, Citrobacter, Morganella és Serratia . . . . . . 218
3.6.1.8. Vibrio genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219
3.6.1.9. Aeromonas genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223
3.6.2. Nem fermentáló Gram-negatív pálcák . . . . . . . . . . . . 224
3.6.2.1 Pseudomonas genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224
3.6.2.2. Acinetobacter genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226
3.6.2.3. Burkholderia genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227
3.6.2.4. Stenotrophomonas genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . 228
3.6.2.5. Legionella genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 228
3.6.3. Mikroaerophil Gram-negatív pálcák . . . . . . . . . . . . . 231
3.6.3.1. Campylobacter genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231
3.6.3.2. Helicobacter genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233
3.6.4. Obligát anaerob Gram-negatív pálcák . . . . . . . . . . . . 235

6
3.6.4.1. Bacteroides genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236
3.6.4.2. Fusobacterium, Porphyromonas és Prevotella genusok . . . 237
3.7. Spirochaetales . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238
3.7.1. Treponema genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238
3.7.2. Borrelia genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245
3.7.3. Leptospira genus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248
3.8. Sejtfal nélküli baktériumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250
3.8.1. Mycoplasmataceae család . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250
3.8.2. Rickettsia, Orientia, Coxiella, Ehrlichia és Anaplasma fajok . . 252
3.8.3. Chlamydiaceae család . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255

4. Mikológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259

4.1. A gombák morfológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259

4.2. A gombák tenyésztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261
4.3. A gombák identifikálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 262
4.4. A gombák által okozott megbetegedések . . . . . . . . . . . . 262
4.5. A mikózisok diagnosztikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 264
4.6. Részletes mikológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 267
4.6.1. Szisztémás mikózisok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 267
4.6.1.1. Obligát patogének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 267
4.6.1.2. Szekunder szisztémás mikózisok/ opportunista patogén
gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268
4.6.2. Bõr és függelékeinek megbetegedései. . . . . . . . . . . . . 271
4.6.2.1. Szubkután mikózisok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271
4.6.2.2. Szuperficiális mikózis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271
4.6.2.3. Dermatomikózisok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 272

5. Parazitológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274

5.1. Protozoonok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274

5.1.1. Amõbák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275
5.1.1.1. Testüregben élõ amõbák . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275
5.1.1.2. Szövetekben élõ amõbák . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277

7
5.1.2. Flagelláták (ostorosok) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278
5.1.2.1. Testüregi flagelláták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278
5.1.2.2. Haemoflagellaták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 280
5.1.3. Sporozoák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283
5.1.3.1. Intestinalis sporozoák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283
5.3.1.2. A vér és szöveti sporozoák . . . . . . . . . . . . . . . . . 284
5.1.4. Ciliáták (csillósok) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 290
5.2. Férgek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291
5.2.1. Trematoda- (métely-) fertõzések . . . . . . . . . . . . . . . 292
5.2.2. Cestoda- (galandféreg-) fertõzések . . . . . . . . . . . . . . 295
5.2.3. Nematoda- (fonalféreg vagy hengeres féreg) fertõzések . . . . 300

6. Általános virológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 312

6.1. Vírusok morfológiája, taxonómiája . . . . . . . . . . . . . . . 312

6.2. Virológiai diagnosztikai eljárások. . . . . . . . . . . . . . . . 315
6.2.1. Vírusok tenyésztése, cytopathiás hatások . . . . . . . . . . . 315
6.2.2. Szerológiai eljárások a vírusdiagnosztikában . . . . . . . . . 320
6.2.3. Nukleinsav kimutatáson alapuló vírusdiagnosztikai eljárások . 320

7. Részletes virológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322

7.1. DNS-vírusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322

7.1.1. Adenoviridae. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322
7.1.2. Parvoviridae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323
7.1.3. Papillomaviridae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 325
7.1.4. Poliomaviridae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 326
7.1.5. Herpesviridae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 327
7.1.6. Hepadnaviridae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 334
7.1.7. Poxviridae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 337
7.2. RNS-vírusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339
7.2.1. Picornaviridae család. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339
7.2.1.1. Enterovirus nemzetség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339
7.2.1.2. Rhinovirus nemzetség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342
7.2.1.3. Hepatovirus nemzetség. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342
8
7.2.2. Caliciviridae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 344
7.2.3. Reoviridae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 344
7.2.4. Astroviridae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 345
7.2.5. Hepeviridae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 346
7.2.6. Flaviviridae család . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 347
7.2.6.1. Flavivirus nemzetség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 347
7.2.6.2. Hepacivirus nemzetség (HA) . . . . . . . . . . . . . . . . 350
7.2.7. Togaviridae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 351
7.2.7.1. Alphavírus nemzetség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352
7.2.8. Orthomyxoviridae család. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 353
7.2.9. Paramyxoviridae család . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 355
7.2.10. Filoviridae család . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 359
7.2.11. Rhabdoviridae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 360
7.2.12. Bunyaviridae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 363
7.2.12.1. Orthobunyavírus nemzetség . . . . . . . . . . . . . . . 363
7.2.12.2. Phlebovirus nemzetség . . . . . . . . . . . . . . . . . . 364
7.2.12.3. Nairovirus nemzetség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 364
7.2.12.4. Hantavirus nemzetség. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 364
7.2.13. Coronaviridae. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 365
7.2.14. Arenaviridae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 369
7.2.15. Retroviridae család . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 370
7.2.16. Lassú vírus fertõzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373

8. Függelék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 376

8.1. Az emberi szervezet normál flórája . . . . . . . . . . . . . . . 376

8.2. Bakteriális exotoxinok által okozott kórképek . . . . . . . . . . 379
8.3. Különbözõ anatómiai helyek fertõzései . . . . . . . . . . . . . 380
8.3.1. Bõr- és sebfertõzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 380
8.3.2. Hasûri fertõzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 382
8.3.3. Húgyúti fertõzést okozó patogének . . . . . . . . . . . . . . 383
8.3.4. Felsõ légúti fertõzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 384
8.3.5. Alsó légúti fertõzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 385
8.3.5.1. Alsó légúti fertõzések kórokozói . . . . . . . . . . . . . . 385

9
8.3.6. Szexuális úton terjedõ fertõzések/megbetegedések STI/STD . 387
8.3.7. Meningitis / encephalitis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 388
8.3.7.1. Fontosabb meningitis kórokozók . . . . . . . . . . . . . . 388
8.3.7.2. Fontosabb encephalitis/meningoencephalitis kórokozók . . 389
8.3.7.3. Az encephalitiseknek három alapvetõ formája van . . . . . 390
8.3.7.4. Kiegészítõ anyag: Bakteriális meningitisek . . . . . . . . . 390
8.3.8. Enterális megbetegedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . 392
8.3.8.1. Enterális kórokozók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 392
8.3.8.2. Enterálisan terjedõ, de nem enterális kórokozók. . . . . . . 393
8.3.9. Kiütéssel járó gyermekbetegségek . . . . . . . . . . . . . . 394
8.3.10. Szemészeti fertõzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 395
8.3.11. A máj fertõzõ megbetegedései . . . . . . . . . . . . . . . 397

10
1. ÁLTALÁNOS MIKROBIOLÓGIA

1.1. A mikrobiológia tárgya

A mikrobiológia a különbözõ mikroorganizmusok leírásával, jellemzésé-

vel foglakozik. A Földön a környezetünkben több milliárdnyi mikroba él a
legszélsõségesebb körülményekhez is alkalmazkodva. A mikrobák jelen-
léte környezetünkben nemcsak káros lehet, hanem számos jótékony ha-
tással is bír pl. szerepük van a hulladék lebontásában, antimikrobás
szerek termelésében, vakcinák elõállításában stb.
Az orvosi mikrobiológia az emberben élõ, illetve emberi megbetegedést
kiváltó mikrobákkal foglalkozik. Ezen mikrobák mérete a nanométeres
nagyságtól (pl. vírusok) a több méteresig is terjedhet (pl. laposférgek) (1.1.
ábra). A mikrobák feloszthatóak a csak fehérjét tartalmazó prionokra; a
vírusokra, melyek a fehérje mellett egyféle nukleinsavat is tartalmaznak,
de önálló szaporodásra képtelenek; a prokarióta, már az önálló szaporo-

1.1. ábra. A mikrobák mérete

11
dásra is képes baktériumokra; az egy sejtbõl álló eukarióta protozoonok-
ra; a többsejtû eukarióta férgekre és hol egysejtû, hol többsejtû eukarióta
gombákra.
A fertõzõ betegségek már évezredek óta az emberiség történetében jelen
vannak, ezeket számos korabeli dokumentáció is megerõsíti pl. Biblia,
egyiptomi papírusztekercsek.
A mikrobiológia korábban a „hagyományos fertõzõ betegségek” kóroko-
zóinak kimutatásával, a kezelés és megelõzés lehetõségeivel foglalkozott.
A védõoltások kifejlesztésével a járványos betegségek egy részét sikerült
visszaszorítani több-kevesebb sikerrel, az antimikrobás szerek kifejleszté-
sével pedig számos fertõzõ megbetegedés kezelése vált lehetõvé.
Az orvostudomány, az orvosi diagnosztika és a gyógyszeres kezelések
robbanásszerû fejlõdése, az átlagos emberi életkor jelentõs megnöveke-
désével jár, ami az orvosi mikrobiológát is komoly kihívás elé állította. Az
antimikrobás szerek széleskörû használatával párhuzamosan a reziszten-
cia is megjelent és széleskörben elterjedt. Új kórokozók kerültek felisme-
résre mint pl. Helicobacter pylori, Borrelia burgdorferi, HIV, SARS és
MERS stb.
A modern orvostudomány megjelenésével, a modern kezelésekkel új be-
tegcsoportok is megjelentek, mint például a transzplantált betegek és a
fertõzéseik, a kórházi elsõsorban intenzív osztályokon kialakuló fertõzé-
sek, a lélegeztetett betegek fertõzései, cukorbetegek lábfertõzése stb., me-
lyek mind-mind külön entitás és korábban nem létezõ betegségek voltak.
A klinikai orvosi mikrobiológiai laboratórium hagyományos mûködése
során azonosítja a klinikai mintákból a kórokozókat különbözõ tenyészté-
ses és szerológiai módszerekkel. Az elmúlt évszázadban a mikrobák azo-
nosítása elsõsorban morfológiai, növekedési és biokémiai tulajdonságo-
kon alapult, melyek nemcsak nehezen kivitelezhetõek, hanem idõigénye-
sek is voltak. Gondot okozhat egy mintában több, különbözõ tápigényû
és számú mikroorganizmus jelenléte, a nehezen tenyészthetõ, speciális
táptalajt igénylõ és ritkán elõforduló kórokozók kitenyésztése is. A mole-

12
kuláris biológia az elmúlt 10 évben új utat nyitott a mikrobák gyors
azonosítása és jellemzése terén többek között a 16S rRNS azonosítással.
Az orvosi mikrobiológia tárgy keretén belül az emberi kórokozók jellem-
zését, kimutatási és terápiás lehetõségeit tárgyaljuk meg.

1.2. Tûzvédelmi és munkavédelmi szabályok

¡ A laboratóriumokban tilos enni, inni és dohányozni!

¡ Szánkat, orrunkat, szemünket ne dörzsöljük, ne kaparjuk csak kézfer-
tõtlenítés után!
¡ Várandóság esetén a gyakorlatvezetõt értesíteni kell, bizonyos munka-
végzés alól a hallgató mentességet kap.
¡ A mikrobiológiai laboratóriumban csak köpenyben szabad tartózkodni
és dolgozni.
¡ A köpenyt az Orvosi Mikrobiológiai Intézet biztosítja, azok tisztításáról
gondoskodik.
¡ A laboratóriumból kimenni csak a köpeny levétele után szabad.
¡ A mikrobiológia laboratóriumban csak a kurzust felvett hallgatók tar-
tózkodhatnak.
¡ Munkavégzésre megfelelõ állapotba kell érkezni a gyakorlatra – gyógy-
szer, alkohol, kábítószer hatása nem befolyásolhatja a munkavégzést.
¡ A munkavégzésre szánt területen mindig rend és tisztaság legyen.
¡ A felesleges személyes tárgyakat (tablet, laptop, telefon) munkavégzés
elõtt lehetõleg a szekrénybe pakoljuk el.
¡ A laboratóriumi eszközöket rendeltetésszerûen kell használni. Az esz-
közök felesleges tekergetése, elállítása tilos és balesetveszélyes lehet.
¡ Mivel a mikrobiológiai laboratóriumi tevékenység során nyílt lángot
használunk, elengedhetetlen a tûzvédelmi ismeretek elsajátítása.
¡ A gázvezeték (sárga színkód a gázcsöveken) fõ csapjának (gömbcsap)
használaton kívül midig zárva kell lennie.
¡ Az asztalokon található gázcsapoknak, amelyek a Bunsen-égõk gázel-
látását biztosítják, alapállapotban szintén zárva kell lenniük

13
¡ A Bunsen-égõk helyes meggyújtása:
¡ Ellenõrizzük, hogy a laboratóriumban a gázvezeték fõcsapja és az
Bunsen-égõ gázellátását biztosító gömbcsap nyitva van.
¡ Amennyiben igen, meggyújtjuk a gyufát és az égõ gyufát visszük a
Bunsen-égõ tetejéhez (minél közelebb), és ezt követõen a biztonsági
szelepet egy percig nyomva tartjuk.
¡ A Bunsen-égõ levegõszabályozó gyûrûjét úgy állítjuk be, hogy a láng
színtelen és magas hõmérsékletû legyen.
¡ A laboratóriumokban biztonsági Bunsen-égõk találhatók, azaz egy
termoelem található a lángban. Ha az elem felmelegszik, akkor a
gázáramlást biztosító szelepet nyitva tartja, és el lehet engedni a
biztonsági szelep nyomógombját

Tûz esetén
¡ Értesíteni kell a gyakorlatvezetõt.
¡ Meg kell nézni mi ég, és annak megfelelõen az oltást el kell kezdeni.
¡ A gyakorlati termeknél CO2-oltó található, azonban ha egy hallgató kö-
penye gyulladt meg nem használhatjuk. Ebben az esetben egy másik
köpennyel fojthatjuk el a tüzet, mintha tûzpokróc lenne.
¡ A portaszolgálatra is be kell jelenteni a tûzesetet.
¡ Tûzriadó esetén az épületet a vészkijáratokon keresztül lehetõ legha-
marabb el kell hagyni. Ilyenkor az épületben található lifteket tilos
használni.

Laboratóriumi munkavégzés
¡ Laboratóriumi munka közben az eszközöket úgy helyezzük el, hogy
azok a környezetre és munkatársainkra ne jelentsenek veszélyt.
¡ Az oltókacsot soha ne fektessük a munkaasztalra. Azokat mindig áll-
ványra állítva tesszük le.
¡ Bármilyen folyadék, tápleves, baktériumszuszpenzió használata során
ügyeljünk, hogy ne csöppentsünk le sem a dolgozóasztalra, sem a labo-
ratórium padlójára.

14
¡ Ha mégis ez megtörténne, akkor a gyakorlatvezetõt értesíteni kell és
meg kell kezdeni a folyadék felitatását vagy fertõzõ oldat esetén a he-
lyes dekontaminációt. Felületfertõtlenítésre a termekben izopropanol
található.
¡ Fertõzõ anyaggal kontaminált eszközeinket (tárgylemez, mûanyag ol-
tókacs, szerológia papírtesztek) használat után rögtön a fertõzõ kidobó
(fertõtlenítõszer vizes oldata) edénybe helyezzük.
¡ A kidobandó fertõzõ táptalajokat kengyelbe tesszük és az Intézet sze-
mélyzete gondoskodik azok elszállításáról, megsemmisítésérõl.
¡ Munka után kezünket a laboratóriumban található fertõtlenítõszerrel
bekenjük (1 ml elegendõ) majd egy percet várunk vagy megvárjuk,
amíg megszárad. Ezt követõen lehet folyóvízben szappannal alaposan
lemosni.
¡ A laboratóriumot a köpeny levételével és fertõtlenítõ kézmosás után
hagyhatjuk el a termet
¡ A köpenyt a szekrénybe felakasztva (akasztó, vállfa) tároljuk, hogy leg-
közelebb is tiszta állapotban találjuk

1.2. ábra. A fertõzõ anyagok jelölése

A kórokozókat veszélyességi szempontból négy kategóriába sorolják. En-

nek megfelelõen a laboratóriumokat is négy csoportba tartoznak
(biosafety level 1-4, BSL1-4). A besorolást szigorú nemzetközi és hazai
elõírások, rendeletek szabályozzák.

15
BSL-1
¡ A laboratóriumban a legszükségesebb eszközök találhatók meg: mikro-
szkóp, Bunsen-égõ, oltókacs stb.
¡ A legtöbb oktató laboratórium ebbe a kategóriába tartozik.
¡ A laboratóriumban standard törzsekkel, apathogén mikrobákkal do-
gozhatunk.
¡ Beteganyag és beteganyagból származó kórokozó feldolgozása, azo-
nosítása nem itt történik.
BSL-2
¡ A laboratóriumban a legszükségesebb eszközök mellett lamináris box
is megtalálható.
¡ A lamináris boxban steril munkavégzésre van lehetõség. A boxból a le-
vegõ HEPA filtereken keresztül távozik a környezetbe.
¡ Ebbe a kategóriába sorolt laboratóriumban beteganyagból származó
minták is feldolgozásra kerülnek.
¡ Védõfelszerelés használata kötelezõ.
BSL-3
¡ A BSL-3 laboratórium berendezése mellett a helyiség falába beépített
autokláv is megtalálható.
¡ A fertõzõ anyag csak hõkezelést követõen kerülhet ki a laboratórium-
ból.
¡ Védõszemüveg, két köpeny, két gumikesztyû használata javasolt.
BSL-4
¡ Különösen veszélyes kórokozókkal foglalkoznak ezekben a laboratóri-
umokban.
¡ A munkavégzés túlnyomásos ruhában történik, külön levegõbevezetõ
csövön.
¡ A munkaterületen negatív nyomást szükséges biztosítani.
¡ A munkaterületre a be és kijutást szigorú protokollok szabályozzák.
¡ A laboratóriumban párban dolgoznak, hogy vészhelyzet esetén egy-
mást segíthessék.
¡ Az épület kialakítása is rendkívül bonyolult.

16
Állandó jellegû laboratóriumi munkánál célszerû megfelelõ aktív védõol-
tásokkal elõre védetté tenni az ott dolgozókat (pl. hastífusz, paratífusz, he-
patitis, kolera, tetanusz stb. ellen) szükség szerint.

1.3. A fertõzõ betegségek mikrobiológiai

diagnosztikája

1.3.1. Vizsgálati anyagok vétele, szállítása

Fertõzés gyanúja esetén a kórokozó azonosításának, a kóroki diagnózis-

nak és a célzott kezelésnek alapja a megfelelõ anatómiai helyrõl, a szak-
ma szabályai alapján levett és megfelelõ körülmények között a mikrobio-
lógiai laboratóriumba szállított minta.

Vizsgálati anyagok vétele

A vizsgálati mintákat steril, mûanyag, törhetetlen eszközökkel kell leven-
ni és a lehetõ leghamarabb a laboratóriumba szállítani. Mintavétel során
ügyelni kell az aszepszis szabályainak betartására, hogy se a minta ne
kontaminálódjon, se a beteg, se a mintát vevõ személyzet ne fertõzõdjön.
A vizsgálati minta származhat normális körülmények között steril helyrõl,
ilyen például a liquor vagy a vér. Ebben az esetben elengedhetetlen,hogy
mintavétel elõtt a bõrt fertõtlenítsük, és a mintavétel a sterilitás szabályai-
nak betartásával történjék, hogy elkerüljük a minta normál flórával törté-
nõ kontaminációját, amely félrevezetõ mikrobiológiai eredményhez és
téves kezeléshez vezethet.
Normál flórával rendelkezõ testtájakról vett minta, például torok minta
esetén számolnunk kell a várhatóan jelen lévõ, ártalmatlan baktériumok-
kal, közöttük kell a potenciálisan kórokozó fajokat megtalálni és azonosí-
tani.

17
A mintát kísérõ vizsgálatkérõ lapon szerepeljen a beteg neve, lakcíme,
azonosító adatai, valamit a beküldõ intézmény és orvos neve, elérhetõsé-
ge. A kísérõlapon legyen pontosan feltüntetve a mintavétel ideje, helye,
például sebváladék küldése esetén a seb anatómiai helye, és az is, hogy
felületes vagy mély sebrõl van-e szó. A kezelõ orvos jelezze, hogy milyen
vizsgálat elvégzését kéri a mintából. Szerepeljen a vizsgálatkérõ lapon a
klinikai diagnózis, vagy az, hogy milyen betegség gyanúja miatt kérik a
vizsgálatot, az esetlegesen alkalmazott antibiotikum-terápia és a beteg
immunstátusza. A mintát tartalmazó eszközön is szerepeljen egyértelmû-
en a beteg neve, azonosítószáma.
A minták vételére és szállítására számos eszköz áll rendelkezésre. Ezek
egy része csak a minta tárolására szolgál, ilyen például a vizeletes pohár.
Transzport közegnek azokat a mintaszállító rendszereket nevezzük, ame-
lyek a szállítás során megõrzik a mikrobák eredeti arányát. Ilyen például a
Stuart- vagy Amyes-közeg: a minta vételére szolgáló steril mintavevõ pál-
cát a kenet levétele után a zselés állagú transzport közegbe kell süllyesz-
teni és abban szállítani (1.3. ábra). Ez megóvja a mintában jelenlévõ kór-
okozókat a kiszáradástól, javítja a túlélésük esélyét. Ugyanakkor a bakté-
riumok nem szaporodnak benne, így vegyes, több fajhoz tartozó baktériu-
mot tartalmazó minta esetén sem fogja egy gyorsan növõ faj túlnõni, el-
nyomni a lassabban szaporodóakat.
Az így levett minta szobahõmérsékleten 24–48 óráig tárolható, hûteni
nem szabad.

1.3. ábra. Pálcás mintavevõ és aktív szenes transzport közeg (Amyes)

18
Transzport táptalajnak azokat a mintaszállító eszközöket nevezzük,
amelyekben a mintából származó baktériumok már szállítás közben is
szaporodhatnak. Ilyen például a hemokultúrás palack vagy az uricult táp-
talaj.

Vér vétele tenyésztésre – a hemokultúra

Véráramfertõzés gyanúja esetén, illetve más súlyos, szisztémás fertõzé-
sekben, például tüdõgyulladáskor vért kell venni és küldeni tenyésztésre.
A vér fiziológiásan steril, baktériumokat nem tartalmaz, így minden iga-
zolhatóan innen származó baktérium kórokozónak tekintendõ.

Mikor vegyünk vért tenyésztésre?

Szepszis gyanúja esetén mielõbb, lehetõleg azonnal, 1–2 órán belül 3
vérminta vétele szükséges. Lehetõség szerint a láz emelkedõ szakaszá-
ban, a hidegrázás alatt, illetve antibiotikum-kezelés esetén az esedékes
követekezõ antibiotikum-adag beadása elõtt kell vért venni tenyésztésre.

Hogyan?
A vér vétele zárt vérvételi szere-
léken keresztül, közvetlenül a
steril folyékony táptalajt tartal-
mazó hemokultúra palackba
(1.4. ábra) történik. Ehhez friss
vénapunkció szükséges. A min-
tavétel helyét dezinficiálni kell,
utána a fertõtlenített bõrt már ne
érintsük meg. A fertõtlenítõ szer
behatási idejének lejárta után ve-
hetõ le a vérminta. A hûtve tárolt
hemokultúrás palackot beoltás
elõtt 37 °C-ra vagy legalább szo-
1.4. ábra. Aerob és anaerob hemokultúra
bahõmérsékletre hagyni kell fel- palackok

19
melegedni. Katéteren keresztül vett vér csak katéterfertõzés gyanúja ese-
tén küldhetõ. Ebben az esetben magát a fertõzésgyanús vénás katétert is el
kell távolítani és beküldeni tenyésztésre, és ezzel egy idõben perifériés
vénából vett vért is kell küldeni. Mintavétel után a palackot össze kell ráz-
ni, hogy a levett vér és a folyékony táptalaj elkeveredjen. A beoltott palack
szobahõmérsékleten szállítandó a laboratóriumba, hûteni tilos.

Mennyi vért vegyünk?

Egy hemokultúrás palackba a szereléken keresztül az elõírt mennyiségû
vér kerül leszívásra. Minden alkalommal egy pár hemokultúra palackot,
azaz egy aerob és egy anareob körülményeket tartalmazó palackot kell
beoltani. Ezt 20–30 perc múlva még kétszer meg kell ismételni, tehát 1–2
óra leforgása alatt 6 palack vért venni a betegtõl. Erre azért van szükség,
mivel a baktériumok koncentrációja, csíraszáma nem állandó a vérben, a
többször ismételt vérvétel segítségével nagy eséllyel sikerül kitenyészteni
a vérben még súlyos szepszis esetén is viszonylag alacsony számban
megtalálható baktériumokat. Csecsemõktõl, gyerekektõl való mintavétel-
re speciális, kisebb méretû gyermekgyógyászati hemokultúra palackok
állnak rendelkezésre, amelyekbe kevesebb vért kell venni.

A liquor vétele
Meningitis gyanúja esetén lumbálpunkcióval, steril körülmények között
vett liquormintát kell a laboratóriumba küldeni antigén-meghatározásra,
mikroszkópos vizsgálatra és tenyésztésre. A mintát steril, csavaros vagy
gumidugós tetejû csõben (nem papírdugósban) haladéktalanul el kell
juttatni a laboratóriumba.

Felsõ légúti minták

Az orr, a torok és a száj nyálkahártyájáról steril mintavevõ pálcával vehe-
tõ minta. Fontos, hogy a kórosnak tûnõ elváltozásból (lepedék, genny-
csap) vegyük a mintát, és kerüljük a környezõ, gazdag normál flórával
rendelkezõ ép szájnyálkahártya, nyelv érintését a mintavevõvel. Torok-

20
gyulladás esetén a tonsillák
területérõl, illetve a hátsó ga-
ratfalról kell mintát venni
(1.5. ábra).
Nemcsak fertõzés esetén, ha-
nem tünetmentes baktérium-
hordozás vizsgálatára is vehe-
tõ felsõ légúti minta. A bete-
gek és az egészségügyi sze-
mélyzet kórokozó- (pl. Sta-
phylococcus aureus) hordo-
zásának vizsgálata általában
az orrnyálkahártyáról steril
mintavevõ pálcával vett min-
tából történik. A mintavevõ-
pálcával vett légúti mintát
zselés transzport közegbe
süllyesztve, szobahõmérsék- 1.5. ábra. Torokminta vétele steril mintavevõ
pálcával a tonsilla területérõl
leten lehet küldeni.
Középfülgyulladás esetén a paracentézissel leszívott minta steril fecsken-
dõben szállítható a laboratóriumba, torokváladék is megfelelõ vizsgálati
anyag.

Alsó légúti minták

Produktív köhögéssel járó fertõzés, tüdõgyulladás és tuberculosis gyanúja
esetén a mélyrõl jövõ, lehetõleg reggeli köpetet csavaros tetejû vizeletes
pohárban lehet beküldeni a laboratóriumba. Pneumonia gyanúja esetén
hemokultúrát is érdemes venni a betegtõl.
Indokolt esetben invazív módszerekkel is nyerhetõ alsó légúti minta,
ilyen a légutak leszívásával nyert endotrachealis aspirátum, a broncho-
szkópia során vett minták, a bronchusmosó folyadék (BAL: broncho-
alveolaris lavage) és a védett kefés minta. Az így kapott mintákat steril
edényben lehet a mikrobiológiai vizsgálatra küldeni.
21
Gyomor és bélrendszeri minták
A gyomor Helicobacter pylori fertõzésének gyanúja esetén gyomortükrö-
zés során vesznek biopsziás mintát, amelyet transzport közegben lehet
feldolgozásra küldeni.
A vékonybélbõl duodenumszondával vehetõ aspirátum például Giardia
lamblia fertõzés igazolására (1.6. ábra).

1.6. ábra. Duodenumszonda

A bélrendszer fertõzéseinek azonosítása leggyakrabban székletmintából

történik. A különbözõ (bakteriális, vírusos, parazitás) enteralis fertõzések
diagnosztikáján kívül a bél normál flórájának eltéréseit és a kórokozók tü-
netmentes hordozását (pl. Salmonella) is székletmintából vizsgálhatjuk.
A széklet vizsgálata bizonyos foglalkozásban dolgozók, így egészségügyi
személyzet, kisgyermeknevelõk, közétkeztetésben dolgozók számára kö-
telezõ.
Székletmintát többrétegû mûanyag széklettartó edényben (1.7. ábra) le-
het küldeni. A mintavétel a széklet makroszkóposan kórosnak tûnõ, nyá-

22
kos, gennyes, véres, a
WC falával nem érintke-
zõ részébõl történjen.
A legbelsõ mintatartó
edényt a mintával 2/3-ig
meg kell tölteni. A szék-
letmintát 4 órán belül a
laboratóriumba kell szál-
lítani, ha ez nem lehetsé-
ges, akkor a minta 4 °C-
on tárolandó.
Protozoon- és féregfertõ- 1.7. ábra. Széklettartály
zés vizsgálatára három-
szor, 3 egymást követõ
alkalommal ürített székletet kell küldeni. Ha a székletben szabad szem-
mel féreg látható, azt is el kell küldeni laboratóriumi azonosításra.
Cérnagiliszta (Enterobius vermicularis) fertõzöttség vizsgálatára celluxos
mintavételt használunk a féreg petéinek kimutatására. A beteg perianalis
tájékára hagyományos öntapadó celluxcsíkot kell ragasztani, majd azt a
bõrrõl lehúzva tárgylemezre ragasztani és ezt küldeni a laboratóriumba
mikroszkópos vizsgálatra.

Vizelet
Vizelet mikrobiológiai tenyésztésére a reggeli elsõ, mosakodás után ürí-
tett, középsugaras vizelet a legalkalmasabb. Ilyenkor a vizelet legelsõ, a
húgycsõnyílás környékét kontamináló baktériumokat tartalmazó porció-
ját a beteg a WC-be üríti, a vizeletsugár középsõ, a hólyag baktériumtar-
talmát reprezentáló részét fogja fel a steril, mûanyag, csavaros tetejû vize-
letes pohárban (1.8. ábra). A minta ebben az edényben, szobahõmérsék-
leten vagy hûtve küldhetõ a laboratóriumba.
Kisgyermekeknél a genitáliák környékére ragasztott vizeletgyûjtõ zacskó-
ba vagy hólyagpunkcióval nyerhetõ vizelet.

23
Állandó katéterrel rendelkezõ betegtõl
friss katéter behelyezéskor vehetõ vize-
let mikrobiológiai vizsgálatra, a tartósan
használt katéter zsákból vett állott vize-
let tenyésztésre nem alkalmas, mivel ab-
ban kontamináns baktériumok szapo-
rodhatnak, a belõle vett minta nem rep-
rezentálja a beteg húgyutaiban megta-
lálható kórokozókat.
Lehetõség van uricult transzport tápta-
laj (1.9. ábra) használatára is. Ilyenkor a
mintavevõbe ürített vizeletbe az uricult
edény tetejéhez rögzített lapkára ragasz-
tott táptalajokat a vizeletbe mártjuk,
majd kiemeljük, és a tartójába helyezve 1.8. ábra. Csavaros tetejû, mû-
anyag vizeletes pohár
küldjük mikrobiológiai vizsgálatra,
ilyenkor magának a vizeletnek a bekül-
dése nem szükséges. Az uricult elõnye, hogy már szállítás közben szapo-
rodnak a táptalajokon a baktériumok, ez meggyorsítja az eredmények ki-
adását, valamint a használt speciális szelektív táptalajok elnyomják a
kontaminánsok növekedését. Hátrányai hogy így a vizeletüledék vizsgá-
lata nem lehetséges, a vizelet antibakteriális hatóanyagának tartalma nem
vizsgálható.

1.9. ábra. Uricult transzport táptalaj használata (az ábra forrása a gyártó honlapja)

24
Sebváladékok
Nyílt sebek felszínérõl a váladékot, gennyet steril mintavevõ pálcával le-
törölve, zselés transzport közegben lehet küldeni. Száraz felszínû elválto-
zásokról történõ mintavételhez a mintavevõpálcát nedvesítsük meg min-
tavétel elõtt steril fiziológiai sóoldattal.
Zárt felszínû, mély sebek vagy tályogok esetén a tûaspirációval vagy mû-
téti feltárás során vett mintát steril fecskendõben, szobahõmérsékleten le-
het küldeni. Ilyen esetekben felmerülhet az anaerob fertõzés gyanúja is.
Az anaerob tenyésztésre szánt mintákat anaerob módon kell tárolni és
küldeni, lezárt fecskendõben vagy a váladékot anaerob hemokultúra pa-
lackba fecskendezve.

Genitális minták
Nõknél a hüvely fertõzéseinek azonosítása a hüvelybõl steril mintavevõ
pálcával vett, transzport közegben küldött mintából történik. A méhnyak
csatorna területérõl kefés mintavevõvel (1.10. ábra) nyerhetõ hámsejteket
is tartalmazó minta a vírusok és az intracelluláris kórokozók kimutatásra.
A hüvelybõl és a cervixbõl vett mintát tárgylemezre is kenjük ki és ezt is
küldjük a laboratóriumba mikroszkópos vizsgálatra. Endometritis és a kis-
medence gyulladásai esetében az anaerob módon vett aspirátum fecsken-
dõben vagy anaerob transzport közegben küldhetõ.
Ha várandós nõtõl vették a mintát, akkor ezt jelezni kell a vizsgálatkérõ
lapon.

1.10. ábra. Kefés mintavevõ

25
Férfiaknál urethritis, prostatitis esetén steril mintavevõ pálcával vagy ke-
fés mintavevõvel vett váladékot és ejakulátumot lehet tenyésztésre külde-
ni. Orchitis, epididymitis kórokozóinak azonosítása fecskendõbe vett
punktátumból vagy mûtéti mintából történhet.
Speciális, hagyományos mikrobiológiai módszerekkel nem vizsgálható
genitális kórokozók a Mycoplasmák és az Ureaplasmák. Ezek vizsgálata
tamponnal vett, speciális transzportcsõben küldött mintából történhet.
Másik lehetõség a kefés végû mintavevõvel vett kaparék direkt immun-
flureszcens (DIF) vizsgálata, amihez a mintát speciális tárgylemezre kell
kikenni és ezt küldeni a laboratóriumba. A cervix- vagy húgycsõváladé-
kokból speciális mintavevõvel a gyártó által javasolt transzportfolyadékba
vehetõ minta direkt ELISA vagy PCR vizsgálatokhoz is.

Szemészeti minták
Conjunctivitis esetén steril mintavevõ pálcával a conjunctiváról vett min-
ta, keratitis gyanújakor corneakaparék küldhetõ mikrobiológiai vizsgálat-
ra. Kontaktlencse asszociált fertõzéseknél a lencsetároló doboz és tároló
folyadék is beküldhetõ.

Virológiai vizsgálatra szánt min-

ták
Akut légúti vírusfertõzések kimu-
tatása steril mintavevõ pálcával
vett légúti mintákból történik.
A levett garattörletet vírus transz-
port közegbe (VTM) kell bele-
mosni (1.11. ábra). Ez a folyé-
kony közeg puffereket, fehérjéket
és antibiotikumokat tartalmaz.
Szállítás alatt a mintákat 4 °C-on
kell tartani.
1.11. ábra. Vírus transzport médium
(VTM) és mintavevõ pálca

26
Vérbõl történõ vírusnukleinsav kimutatáshoz teljes
vért vagy savót 4 °C-on 4 órán belül el kell juttatni a
laboratóriumba. Ha erre nincs lehetõség, fagyasztott
savót lehet küldeni.

Vér vétele szerológiai vizsgálatra

Szerológiai vizsgálatokhoz 5 ml natív, alvadásgátló
nélküli vérminta szükséges (1.12. ábra). Savópár vizs-
gálatával az ellenanyagok szintjének változása követ-
hetõ nyomon, ehhez az elsõ vérmintát a betegség akut
szakaszában, a másodikat általában 2 héttel késõbb
kell küldeni szerológiai vizsgálatra.

Vér vétele a vérben élõ paraziták kimutatására

Malária gyanúja esetén a betegtõl vett vérbõl egy
tárgylemezre vastagcseppet, egy másik tárgylemezre
pedig vérkenetet szükséges készíteni. A laboratórium-
ban ezeket Giemsa-festés után mikroszkóppal vizs-
gálják. 1.12. ábra. Vérvé-
teles csõ szeroló-
giai vizsgálathoz
A minta tárolása, szállítása
A minta levétel után a lehetõ legrövidebb idõ alatt érkezzen meg a labora-
tóriumba, a minta hosszas tárolása, szállítása alatt az érzékeny kórokozók
elpusztulhatnak, a kevésbé igényes baktériumok pedig túlnõhetnek má-
sokat, ezáltal félrevezetõ eredmény születhet.
A bakteriológiai vizsgálatra vett mintákat általában szobahõmérsékleten
lehet tárolni és küldeni. A transzport közegbe vett minta szobahõmérsék-
leten 48 óráig tárolható. A hemokultúra palackokat szállításig érdemes
termosztátban, 37 °C-on tárolni, ha ez nem megoldható, akkor szobahõ-
mérsékleten. Liqourmintát és beoltott hemokultúra palackot hûtõszek-
rénybe tenni tilos!

27
A székletet, vizeletet tartalmazó tartályok és a virológiai vizsgálatra vett
minták 4 °C-on tárolhatók.
Ügyelni kell arra, hogy a vizsgálati mintát tartalmazó edények, eszközök
jól záródjanak, kívülrõl ne legyenek kontamináltak a minták szállítását,
feldolgozását végzõk fertõzésének megelõzésére.

1.3.2. A minták feldolgozása, a mikrobiológiai

diagnosztika módszerei

Bakteriológiai és mikológiai vizsgálatok

Mikroszkópos vizsgálat
Bizonyos minták, például liquor esetében, a beérkezõ minta azonnal mik-
roszkópos vizsgálatra kerül. Ilyenkor a beküldött mintát tárgylemezre ke-
nik, fixálják, megfestik például Gram-festéssel, és fénymikroszkóppal
vizsgálják. Mikroszkópos vizsgálattal gyorsan, kb. 10 perc alatt megálla-
pítható lehet a mintában található kórokozó típusa (pl. baktérium vagy
gomba), festõdése (Gram-pozitív vagy negatív), alakja (pl. coccus vagy
pálca). Ez az elõzetes információ segíthet a megfelelõ terápia megkezdé-
sében, de a kórokozó pontos azonosításához, antibiotikumok iránti érzé-
kenységének megállapításához mindenképpen szükség van az idõigénye-
sebb tenyésztésre is.
Sok esetében az azonnali mikroszkópos vizsgálat nem ad megfelelõ ered-
ményt, mert a kórokozók általában viszonylag alacsony csíraszámban
vannak jelen a klinikai mintákban. Ezért a legtöbb minta esetében a labo-
ratóriumban elõször tenyésztést végeznek, a mikroszkópos vizsgálat a
már szilárd táptalajon telepek formájában, vagy a hemokultúra esetében
folyékony tápoldatban kitenyésztett kórokozók azonosításában játszik
szerepet.
A mikroszkópos vizsgálati lehetõségeket bõvebben a ®2.1. fejezet foglal-
ja össze.

28
Tenyésztés
A bakteriológiai vizsgálatra küldött mintákat a laboratóriumban általános
táptalajokra (lemezagar, véres agar, csokoládé agar, eozin-metilénkék
táptalaj) kioltják és termosztátba helyezik. Ha a beküldõ speciális kóroko-
zó irányában kér vizsgálatot, akkor annak megfelelõ speciális táptalajokra
is kioltják a mintát (pl. tuberculosis gyanúja esetén Mycobacterium-táp-
talajok, legionellosis gyanújakor BCYE-buffered charcoal yeast extract-
táptalaj stb.)
A leggyakoribb kórokozó baktériumok egy éjszakán át 37 °C-on, termo-
sztátban (1.13. ábra) történõ inkubálás után szabad szemmel látható tele-
peket képeznek a szilárd táptalajok felszínén, de bizonyos baktériumok
esetében ez az idõ hosszabb lehet.
A folyékony táptalajt tartalmazó hemokultúra palackok inkubálása hemo-
kultúra automatákban történik, kioltás szilárd táptalajra a gép által pozi-
tívnak jelzett mintákból történik (lásd korábban).
A baktérium tenyésztésével bõvebben a ®2.2. fejezet foglalkozik.

1.13. ábra. Termosztát

29
A kórokozók identifikálása
A kitenyészett baktériumok azonosítása a színtenyészetben, telepek
fomájában kinõtt kórokozók baktériumok mikroszkópos vizsgálattal, bio-
kémiai próbákkal, szerológiai tesztekkel történõ vizsgálatával történik. A
kitenyészett telepekbõl azok identifikálása érdekében molekuláris vizsgá-
latok (MALDI-TOF, PCR) is elvégezhetõk.
A gombák identifikálását a ®4. fejezet tárgyalja.
A molekuláris diagnosztikai módszereket részletesebben az ®1.6. fejezet
írja le.

Antibiotikum-érzékenység meghatározása
Az azonosított, identifikált baktériumok antibiotikumok iránti érzékeny-
ségét általában korongdiffúziós módszerrel határozzák meg, lásd ®2.3.5.
fejezet. A sarjadzó gombák antimikotikumok iránti érzékenységét (mini-
mális inhibitor koncentráció) MIC-érték alapján állapítják meg.
A biokémiai próbák és az antibiotikum-érzékenységi vizsgálat is legalább
egy éjszakás inkubációt igényelnek.

A bakteriológiai vizsgálat eredménye

A mintát beküldõ orvosnak 1.1. táblázat Mikrobiológiai vizsgálatok átlagos
visszaküldött leleten általá- idõigénye
ban a mintából kitenyésztett
Kért vizsgálat Átlagos eredmény-
baktérium(ok) neve, antibio- kiadási idõ
gramja = antibiotikumok
Gyorstesztek 1 órán belül
iránti érzékenysége és bizo-
nyos esetekben a baktériu- Aerob tenyésztés 3–5 nap
mok csíraszáma szerepel. Anaerob tenyésztés 7–10 nap

A leggyakoribb mikrobiológi- Mycobacteriumok tenyésztése 6–8 hét

ai vizsgálatok idõigényét a Fonalas gombák tenyésztése 4 hét
1.1. táblázat foglalja össze.
Szerológiai vizsgálatok 2–7 nap

30
Virológiai diagnosztika
Vírusok azonosítása a beküldött mintákból történhet azok szövetkultúrán
való tenyésztésével, a vírusoknak vagy azok ellen termelõdött ellen-
anyagok szerológiai módszerekkel történõ kimutatásával, vagy a vírusok
molekuláris módszerekkel, pl. PCR-rel történõ azonosításával.
A vírusok azonosításáról a ®6. fejezet ír bõvebben.

Parazitológiai diagnosztika
A bélben és a hüvelyben élõsködõ protozoonok esetén diagnosztikájuk
alapja a kórokozó mikroszkópos kimutatása a székletbõl vagy a hüvelyvá-
ladékból.
Enteralis féregfertõzések azonosítása székletmintából a féregpeték mikro-
szkópos vagy a kifejlett férgek makroszkópos morfológiai identifikálása
alapján történik.
Szövetek között élõsködõ protozoonok és férgek jelenléte az ellenük ter-
melõdött antitestek szerológiai módszerekkel való kimutatásával igazol-
ható. Bizonyos esetekben (pl. malária) magát a kórokozót mutatják ki a
vérbõl mikroszkópos vizsgálattal.
Parazitafertõzések azonosításáról az ®5. fejezet ír bõvebben.
A mikrobiológiai diagnosztikában használatos szerológiai módszerek
részleteit az ®1.5. fejezet ismerteti.

1.4. Sterilizálás, dezinficiálás

Sterilizálás és dezinficiálás alatt olyan eljárásokat értünk, melyekkel a

mikroorganizmusokat tudjuk elpusztítani, általában szervezeten kívül
(vagy annak külsõ felületein). Ennek jelentõsége igen nagy, nemcsak a

31
mikrobiológiai munkavégzés kapcsán, hanem az egészségügyi ellátás
minden területén, de akár a hétköznapi élet során is. E módszereket alkal-
mazzuk pl. az egészségügyi ellátás során használt helységek, eszközök,
gyógyszerek mikrobiológiai értelemben is megfelelõ tisztaságának és
megfelelõségének eléréséhez. A felhasznált eszközöket három csoportba
soroljuk. Kritikus eszközök: minden olyan eszköz, melyek az alkalmazás
során fiziológiásan steril helyekre hatolnak be (pl. szövetek közé, érrend-
szerbe stb.) Ide tartoznak továbbá a sebészi eszközök, húgyúti és vénás
katéter, injekciós tû, kanül stb. Ezeknek az eszközöknek csíramentesnek
kell lenniük. Szemikritikus eszközök: olyan eszközök, melyek a nyálka-
hártyákkal vagy nem intakt bõrrel érintkeznek. Ide tartoznak többek kö-
zött lélegeztetésben, anaesthesia során alkalmazott eszközök, laringo-
szkóp stb. Ezeknek mentesnek kell lenniük mindenféle mikroorganizmus-
tól, egyedül bakteriális endospórák alacsony száma engedélyezett. Nem
kritikus eszközök: nem vagy legfeljebb csak intakt bõrrel kerülnek kap-
csolatba. Ide tartoznak: ágynemûk, vérnyomásmérõ mandzsetta stb.
Ezeknek nem kell csíramentesnek lenniük, de fertõtlenítõ tisztításuk szük-
séges. A dezinficiálási eljárások igen fontos szerephez jutnak az ellátás-
ban részt vevõ személyek megfelelõ higiénéjének biztosításában is.
Ugyanakkor nemcsak alkalmas környezetet kell teremteni az egészség-
ügyi tevékenységek során, hanem a keletkezett hulladékokat ártalmatla-
nítani, az újra használható eszközöket tisztítani is szükséges. E célok el-
éréséhez számos eljárás közül választhatjuk ki a legmegfelelõbbet. A vá-
lasztás során több szempontot is figyelembe kell venni: pl. van-e fizikai
akadálya az eljárás a hatásosságának, okoz-e károsodást az adott eszköz-
ben a választani kívánt eljárás, mennyi ideig tart és mekkora a költségvon-
zata.

1.4.1. Sterilizálás és dezinficiálás fogalma

A különbözõ eljárások legalapvetõbb csoportosítása a szerint történik,

hogy milyen mértékben képesek elpusztítani a mikroorganizmusokat.
Csíramentesítés (sterilizálás) alatt olyan eljárásokat értünk, melyek al-

32
kalmasak a mikroorganizmusok minden formájának elpusztítására vagy
irreverzibilis inaktiválására. A folyamat végén csíramentes (steril) állapot
alakul ki. Az ilyen tárgy, folyadék stb. mentes a mikroorganizmusok min-
den szaporodó vagy fertõzõképes formájától. A különbözõ eljárások
eredményességüket tekintve egymástól nem különböznek, csupán az al-
kalmazás körülményei és szempontjai térnek el. Az ideális az lenne, ha
minden esetben ilyen eljárást választanánk. A valóságban ez nem mindig
lehetséges vagy nem mindig szükséges. Fertõtlenítés (dezinficiálás) alatt
csupán a csíraszám csökkentését értjük olyan mértékben, hogy az ott
maradó mikroorganizmusok fertõzést ne tudjanak okozni. A folyamat
végén csíramentes állapot nem alakul ki, és elsõsorban a mikroorganiz-
musok ellenállóbb formái túlélhetnek.
Hatásminõségüket tekintve, a sterilizálás és fertõtlenítés során ölõ
(cidikus) hatású eljárásokat alkalmazunk. Ezek irreverzibilis károsodások
révén a mikroorganizmusokat elpusztítják. Ezzel szemben a statikus be-
hatások a mikrobák szaporodását gátolják, de azokat nem pusztítják el.
Ide tartozik pl. az alacsony hõmérséklet (hideg) vagy némely kémiai szer
(konzerválószer) alkalmazása a különbözõ készítmények mikrobiológiai
stabilitásának megõrzésére. A statikus hatás mindig reverzibilis, amint a
behatás megszûnik, a mikroorganizmusok ismét szaporodni tudnak.

1.4.2. Sterilizálás és dezinficálás hatékonyságát

befolyásoló tényezõk

Az egyik legfontosabb befolyásoló tényezõ a sterilizálás során a behatási

idõ, vagyis mennyi ideig alkalmazzuk az adott tárgyon az adott eljárást.
A mikroorganizmusok pusztítása exponenciális kinetikát mutat. Ez azt je-
lenti, hogy egységnyi behatási idõ alatt, mindig valahányad része pusztul
el a jelen levõ mikrobáknak. Vagyis a nagy részük már az eljárás kezdetén
elpusztul, azonban sokkal hosszabb ideg kell folytatni az eljárást, hogy az
utolsó mikroorganizmus túlélési esélye is kellõen kicsi legyen. A nem kel-
lõ ideig végzett eljárás nem pusztítja el az összes mikroorganizmust. A be-

33
hatási idõ természetesen nem a sterilizálás teljes üzemidejét jelenti, csu-
pán azt az idõtartamot, ameddig az elõírt paraméterek folyamatosan biz-
tosítani kell. A tényleges eljárás ennél több idõt vesz igénybe (pl. felmele-
gedés és lehûlés ideje).
További tényezõk a mikrobiológiai szennyezettség mértéke, valamint a
jelen levõ mikroorganizmusok ellenálló képessége. Magasabb kiinduló
csíraszám illetve jobban ellenálló mikroorganizmusok (pl. baktériumok
endospórái) esetében hosszabb ideig tart csíramentes állapotot elérni.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ez egyedi esetekben a választott
behatási idõ egyéni mérlegelés kérdése lenne. A különféle eljárások elõ-
írásainak pontos betartása azonban elengedhetetlen, hiszen a fenti ténye-
zõket figyelembe véve ez biztosítja a megfelelõ végeredményt.
Fertõtlenítõszerek esetén fontos szempont a megfelelõ koncentráció,
adott esetben a megfelelõ pH és egyéb fizikai (páratartalom) és kémiai té-
nyezõk. A szerves és szervetlen szennyezõ anyagok jelenléte jelentõsen
ronthatja a dezinficiensek hatásfokát, egyfelõl reakcióba lépnek a ható-
anyaggal (pl. inaktiválva azt), másfelõl a mikroorganizmusokat magukba
zárva védik õket e szerek hatásától.
Hasonló hatású jelenség a biofilmképzés is. A különbözõ felületek kiala-
kuló biofilmben a mikroorganizmusok ellenálló képessége akár 100-szo-
ros is lehet. Fontos szempont a sterilizálás elõtti csomagolás is.
A csomagolás nem akadályozhatja a sterilizálás során alkalmazott beha-
tás eljutását a sterilizálni kíván tárgyakhoz, nem sérülhet az eljárás során
és azt követõen meg kell akadályozni, hogy a környezetbõl ismét mikro-
organizmusok kerüljenek a már steril tárgyakra.

34
 1.4.3. Sterilizálási eljárások

A sterilizálási eljárásokat a behatás minõsége alapján csoportosíthatjuk az

alábbiak szerint:
¡ Fizikai behatáson alapuló eljárások
¡ Hõhatás
¡ Égetés
¡ Szárazhõ: hõlégsterilizátor
¡ Nedveshõ: autokláv
¡ Sugárzás
¡ Gamma-sugárzás
¡ Kémiai hatások
¡ Gáz: gázsterilizátor
¡ Plazma: plazmasterilizátor
¡ Mechanikai hatás
¡ Szûrés

1.4.3.1. Hõhatáson alapuló sterilizálási eljárások

Az egyik gyakran alkalmazott fizikai behatás a hõ, mely pl. dehidratáció

(száraz hõ), oxidációs folyamatok (száraz hõ), a fehérjék denaturációja
(nedves hõ), a DNS, a membrán és egyéb sejtalkotók károsodása illetve
hamuképzõdés (extrém magas hõmérséklet) révén pusztítja el a mikroor-
ganizmusokat. Többféle eljárás is hõhatáson alapszik.
Égetés. Olyan tárgyak (általában fémek) sterilizálhatóak, melyek a lánggal
közvetlenül érintkezve nem károsodnak (pl. kacs leégetése). További kor-
látozó tényezõ lehet a volumen is (nem használható nagy méret, mennyi-
ség stb. esetén). Általában ezeket az eszközöket közvetlenül sterilizálás
után felhasználjuk, hiszen nem lehet õket elõtte becsomagolni. Az égetés
a fertõzõ hulladékok ártalmatlanításában is gyakran alkalmazott módszer.

35
Hõlég-sterilizátor (száraz hõ): ezek a készülékek a belsõ tér levegõjét
melegítik fel a kívánt hõfokra. Az eljárás során magas hõmérsékletet és
hosszú behatási idõt kell alkalmazni a következõ paraméterek szerint:
180 °C-on 1 óra, 160 °C-on 2 óra, 140 °C-on 3 óra. Elsõsorban üvegesz-
közök, éllel nem rendelkezõ fém mûszerek (azonos hõtágulású darabok-
ból álló) sterilizálására használják, nem alkalmas pl. kötszerek, textíliák,
mûanyagok, folyadékok esetében. A csomagolás általában alumíniumfó-
lia vagy fémdoboz.
Autokláv (nedves hõ) (1.14.
ábra): a készülék telített, túl-
nyomásos vízgõz alkalmazá-
sával sterilizál. A vízgõznek
jobb a hõkapacitása (egység-
nyi hõmérsékletváltozás na-
gyobb energiát közvetít) és hõ-
vezetése a levegõnél, jól pe-
netrál, túlnyomás miatt 100 °C
feletti hõmérsékletet ér el. E té-
nyezõk következtében rövi-
debb idõ alatt, a száraz hõ al-
kalmazásához képest alacso-
nyabb hõmérsékleten lehet
sterilizálni vele. A készülék al-
kalmazása során fontos, hogy
a gõz teljesen átjárja a munka-
teret, abban levegõ ne marad-
jon. A levegõ rosszabb hõve-
zetése és kisebb hõkapacitása 1.14. ábra. Autokláv
miatt ebben a térrészben az al-
kalmazott behatási idõ kevés
lenne a csíramentesség eléréséhez. A megadott paramétereknél a nyo-
másérték túlnyomást jelent a normál légköri nyomáshoz képest. A nyo-
más abszolút értéke a légköri nyomás értékével magasabb. Az alkalmazás

36
paraméterei: +1 atm túlnyomáson 121 °C-on 20–30 perc és +2 atm túl-
nyomáson 134 °C-on 10 perc. A hõmérséklet alacsonyabb a hõlég-
sterilizálással szemben, ezért sokkal többféle tárgy, eszköz csíramentesí-
tésére használható. Ugyanakkor az anyagok hõérzékenységét figyelembe
kell venni. Autoklávozással csíramentesíthetõek pl. üvegeszközök, fém-
eszközök, textíliák, kötszerek, folyadékok, táptalajok, bizonyos mûanyag
eszközök. A csomagolás során biztosítani kell, hogy a gõz át tudjon hatol-
ni rajta, ezért gyakran teljesen vagy legalább részben papírból készülõ
csomagolást alkalmazunk. Flash autokláv: rövidebb behatási idõvel (134
°C-on 3–4 perc) mûködõ készülékek, melyeket a nem tárolható, nem cso-
magolt, tiszta eszközök gyors csíramentesítésére fejlesztettek ki. A sterili-
zálás a helyszínen, közvetlenül a felhasználás elõtt történik. Bár hatékony
módszer, alkalmazása csak akkor ajánlható, ha nem váltható ki semmi-
lyen módon a hagyományos autoklávozással. Nem ajánlott az alkalmazá-
sa pusztán idõmegtakarítás vagy több eszköz megvásárlásának elkerülése
céljából.
Prionmentesítés: a prionok (fertõzõképes fehérje molekulák) igen ellenál-
lók fizikai és kémiai behatásoknak, a hagyományosan végzett sterilizálási
eljárások nem inaktiválják ezeket. Éppen ezért prionkontamináció gyanú-
ja esetén speciális elõírások szerint kell eljárni. A prionmentesítés magába
foglal egy lúgos kezelést: 1N NaOH 2 órán, vagy 2N NaOH 1 órán ke-
resztül, amit autoklávozás követ 134 °C-on, 2 atm túlnyomáson 1 órán
keresztül. Majd az egész eljárást egyszer ismételni szükséges.

1.4.3.2. Sugársterilizálás

Csíramentesítésre a magas energiatartalmú ionizáló sugárzások is felhasz-

nálhatóak. Direkt ionizálás révén közvetlenül károsítják a mikroorganiz-
musok alkotórészeit (pl. DNS). A követlenül ionizált vízmolekulák indi-
rekt ionizálás révén, a mikroorganizmusok vízmolekuláiból további sza-
badgyökök képzõdését indukálják. Gyakorlati alkalmazásban a gam-

37
ma-sugárzás terjedt el, míg az alfa-, és béta-sugárzásokat alacsony
áthatolóképességük miatt nem alkalmazzák.
Gamma-sterilizálás: a gamma-sugárzás elektromágneses természetû,
nagy energiatartalmú és magas áthatolóképességgel rendelkezik. Sugár-
forrásként a 60Co nuklidját alkalmazzák. A sterilizálás alacsony hõmér-
sékleten zajlik, ezért számos eszköz, pl. kötszerek, egyszer használatos
mûanyag eszközök, sebészi varrófonalak, gyógyszerek csíramentesítésé-
re használják. A csomagolással szemben a gamma-sugárzás áthatolóké-
pessége miatt különleges igények nem merülnek fel. Az eljárás költséges,
elsõsorban nagy mennyiségben végzett sterilizáláskor használatos.

1.4.3.3. Gázsterilizálás

Kémiai eljárások között régóta alkalmazott módszer, mérgezõ gázok és

gõzök alkalmazása különbözõ eszközök csíramentesítésére. Az alkalma-
zott vegyületek általában alkilálószerek, melyek a nukleinsav és fehérje-
molekulák károsítása révén pusztítják el a mikroorganizmusokat. A ha-
gyományos etilén-oxid (ETO) helyett ma már egyéb szerek pl. formalde-
hid vagy béta-propiolakton alkalmazása is gyakori. Akut és krónikus toxi-
citásuk mellett ezek a vegyületek rákkeltõk vagy potenciálisan rákkeltõk.
Az eljárás során nem csak a sterilizálást végzõ személyzet biztonságára
kell különös tekintettel lenni, hanem az eszközökön maradó maradvány-
anyagra is. Ha sterilizálás után ezek a vegyületek nem távoznak el megfe-
lelõ mértékben, toxikus hatást gyakorolhatnak a betegre is az ezközök fel-
használásakor. Továbbá környezetvédelmi szempontból a vegyületek
emissziójára is oda kell figyelni.
Gázsterilizátor: a készülékek zárt térben alacsony hõmérsékleten (40–60
°C), változó relatív páratartalom (40–80%) és gázkoncentráció mellett pa-
raméterfüggõ behatási idõvel (1–6 óra) mûködik. A módszer elõnye, hogy
hõ- és nedvességérzékeny eszközök is sterilizálhatóak, pl. mûanyag esz-
közök, fecskendõk, infúziósszerelék, optikai lencsék stb. A csomagolás-

38
nak áteresztõnek kell lennie az alkalmazott gázokkal illetve aerosolokkal
szemben. A módszer hátránya a már említett kémiai kockázatok mellett a
költsége, valamint idõigénye. A reziduális gázok eltávozása (deszorpciós
idõ) akár napokat is igénybe vehet, különösen szobahõmérsékleten.

1.4.3.4. Plazmasterilizálás

A gázsterilizálás hátrányainak kiküszöbölése érdekében került kifejlesz-

tésre a plazmasterilizálás. Ennek során hidrogén-peroxid (H2O2) gõzbõl
rádiófrekvenciás vagy mikrohullámok segítségével alacsony hõmérsékle-
tû plazmát hoznak létre. A plazmaállapot az anyagok ún. negyedik hal-
mazállapota, a molekulák külsõ elektronjainak leszakadásával szabad
elektronokból és töltéssel rendelkezõ szabad gyökökbõl áll. A szabad
gyökök nagy reaktivitással rendelkeznek és a mikroorganizmusok makro-
molekuláinak (membránok, fehérjék, DNS) károsításával pusztítják el
õket. A sterilizálás végeztével a hidrogén-peroxidból toxikus vegyületek
nem maradnak vissza, csupán víz és oxigén.
Plazmasterilizátor: a készülék belsejében vákuumot hoznak létre a hidro-
gén-peroxid vaporizálása elõtt. Az alkalmazott hõmérséklet alacsony
(40–50 °C), a behatási idõ 1–1,5 óra (újabb készülékekben akár rövidebb
is). Tekintettel, hogy toxikus termékek nem keletkeznek, deszorpciós idõ-
re nincs szükség, a sterilizált eszközök akár azonnal felhasználhatók.
A behelyezett eszközöknek száraznak kell lenniük, ugyanis a jelen levõ
nedvesség gátolja a megfelelõ vákuum kialakulását. Az eljárás sokféle hõ-
és nedvességérzékeny eszköz esetében használható, pl. mûanyagok,
elektromos vagy korrózióérzékeny fémeszközök esetében. Limitáló té-
nyezõt jelent, ha a tárgyak komplex belsõ geometriával rendelkeznek,
ami gátolja a hidrogén-peroxid megfelelõ diffúzióját. A csomagolásnak a
hidrogén-peroxid szempontjából áteresztõnek kell lenni, és nem tartal-
mazhat cellulózt vagy pamutot.

39
 1.4.3.5. Sterilizálás szûréssel

A szûrésen alapuló módszerek nem tartoznak szigorú értelemben a steri-

lizálási eljárások közé, hiszen önmagukban alkalmazva csíramentes álla-
pot nem érhetõ el velük. Az eljárások alapelve egyszerû, a mikroorganiz-
musok méretükbõl adódó fizikai tulajdonságuk alapján eltávolíthatók a
folyadékokból. Jellemzõen a baktériumokat és a náluk nagyobb mikrobák
(pl. gombák) szûrhetõk ki ilyen módon. A vírusok nem távolíthatók el.
A korábban alkalmazott adszorpciós szûrõk, nagyon finom szemcsemé-
retû anyagokból állnak (azbeszt: Seitz-szûrõ, üveg-szûrõ stb.) és a folya-
dék áthaladásakor az apró molekulák gyorsan túljutnak rajtuk, míg a mé-
retükben nagyobb baktériumok, gombák megkötõdnek. A szûrõk tömött-
sége miatt a folyadékok önmaguktól nagyon nehezen folynának át rajtuk,
ezért a steril gyûjtõedényt vákuumforráshoz kell csatlakoztatni. Adszorp-
ciós hatásuk révén az átbocsátott oldatok összetételét is megváltoztatják.
Ma már szinte kizárólag a szitahatáson alapuló membránszûrõket alkal-
mazzák. A különbözõ anyagból (nitrocellulóz, teflon) készülõ membrá-
nok apró pórusokat tartalmaznak. A pórusátmérõnél nagyobb részecskék
nem tudnak átjutni a szûrõn. Jellemzõen 0,22 mm és 0,45 mm pórusátmé-
rõjû szûrõket alkalmaznak. Az utóbbi esetében a kisebb baktériumok (pl.
Mycoplasma spp.) átférhetnek. A membránszûrõk az oldat összetételét
nem változtatják meg.
A szûrés alkalmazható hõérzékeny összetevõkbõl (pl. gyógyszerek) álló
oldatok tisztítására, melyek semmilyen egyéb módon nem sterilizálhatók,
valamint endotoxinmentes oldatok elõállítására. A mikroorganizmusok
elpusztításával a Gram-negatív baktériumok sejtfalából, más eljárásokat
alkalmazva endotoxin szabadul fel. Az endotoxin lázkeltõ (pirogén), ha
pl. infúziós oldatban marad, a beteg keringésébe jutva akár halálos kime-
netelû shock-ot is okozhat. Ezt elkerülendõ, a baktériumokat szûréssel
szükséges eltávolítani. Az alkalmazás során aszeptikus körülményeket
kell alkalmazni, megakadályozva a már tisztított folyadékok kontaminá-
cióját.

40
 1.4.3.6. A sterilizálás hatékonyságának ellenõrzése

A sterilizálási eljárásokat, az alkalmazott készülékek hatásos mûködését a

kívánt végeredmény biztosításának érdekében folyamatosan ellenõrizni
szükséges. Direkt ellenõrzés során közvetlenül a berendezések mûködé-
sét vizsgálhatjuk fizikai, kémiai és biológiai módszerekkel. A fizikai ellen-
õrzés során a mûködtetés során folyamatosan mérjük a különbözõ fizikai
paramétereket (pl. hõmérséklet, nyomás), és ezek megfelelõ értékét a mu-
tató illetve kijelzõ segítségével ellenõrizzük. Megfelelõ eszköz segítségé-
vel akár a teljes eljárás során regisztrálhatjuk is ezen értékeket. A sterilizá-
lást ilyen módon minden alkalommal szükséges ellenõrizni. A kémiai el-
lenõrzés során indikátorokat használunk, melyek megfelelõ behatást (pl.
hõ) követõen színváltozással jelzik a folyamat megfelelõségét. Alkalmaz-
hatunk indikátor oldatokat pl. kis fiolákban, vagy ragasztószalagra imp-
regnált indikátorokat (1.15. ábra). A ragasztószalagot a sterilizálandó esz-
köz csomagolására kívülrõl kell felragasztani. Fontos, hogy az alkalma-
zott eljárásnak megfelelõ típust válasszunk, hiszen azok sterilizálási mód-
szer függvényében eltérnek egymástól. Gyári csomagolóanyagok gyakran
a szélükön tartalmazzák ezeket az indikátorokat, jelezve, hogy milyen
módszerhez alkalmasok. E módszert minden egyes sterilizálási eljárás so-

1.15. ábra. Becsomagolt termék sterilizálás elõtt és után, kémiai ellenõrzõ ragasztó-
szalaggal

41
rán alkalmazni szükséges. A biológiai ellenõrzés bakteriális endospórák
felhasználását jelenti. Az endospórák a legellenállóbb formái a mikroor-
ganizmusoknak. A vizsgálat elve: ha spórák elpusztultak a folyamat so-
rán, akkor biztosan elpusztultak a kevésbé ellenálló formák is. A különféle
módszerek ellenõrzéséhez különbözõ spórakészítmény alkalmas. Példá-
ul a Geobacillus stearothermophilus spóráját hõlégsterilizálásnál, autok-
lávozásnál, plazmasterilizálásnál használhatjuk, a Bacillus atropheus
spórái hõlégsterilizálás, gázsterilizálás esetén alkalmasak. Az ellenõrzés
úgy történik, hogy sterilizálást követõen a spórákat megpróbálják kite-
nyészteni. Ha a beoltott táptalaj nem mutat növekedést, a sterilizálás sike-
res volt. Ha növekedés mutatkozik, akkor sikertelen. A készítmények
egyik csoportja csak endospórákat tartalmaz (szûrõpapíron), míg a másik
csoportja a tenyésztéshez szükséges táptalajt is. A vizsgálatot nem min-
den mûködtetésénél, hanem elõírásoknak megfelelõen bizonyos idõköz-
önként szükséges elvégezni. A készülékek belsejében több spórakészít-
ményt kell több helyen (alul, fölül, elöl, hátul) elhelyezni, hogy a teljes
munkateret ellenõrizni tudjuk.
Elõírás szerint hatósági ellenõrzést és nyomáspróbát kell végeztetni.

1.4.3.7. Pirogenitás vizsgálat, LAL teszt

Infúziós oldatoknak, intravénásan alkalmazott gyógyszereknek nem csak

sterilnek, hanem pirogénmentesnek is kell lenniük. A pirogének lázkeltõ
anyagok, a szervezetbe jutva nem csak lázat, hanem súlyos, shockhoz ve-
zetõ állapotot okozhatnak. Pirogének közé tartozik az endotoxin, vala-
mint számos egyéb mikroorganizmusok által képzett anyagcseretermék.
A megfelelõ minõség ellenõrzésekor az esetleges pirogén szennyezettsé-
get is vizsgálni szükséges. A legnagyobb kihívást az endotoxin jelenléte
jelenti, a szokásos sterilizálási eljárások nem inaktiválják. Kimutatására
alkalmazzák a LAL-tesztet.
LAL- (Limulus amoebocyta lysatum) teszt: A kimutatás kvalitatív és kvan-
titatív módon is lehetséges. A Limulus polyphemus vagy atlanti tõrfarkú

42
rák egy, az ízeltlábúak közé tartozó csáprágós. Haemolymphájának (vér-
nyirok) fehérvérsejtszerû amoebocytái egy prokoaguláns enzimrendszert
tartalmaznak. Az enzimkaszkád utolsó lépése a koagulogén ® koagulin
átalakulás, mely a sejtlizátum vizes oldatának megalvadáshoz vezet
endotoxin jelenlétében. A detektálás történhet az alvadás megtörténtének
vizsgálatával, turbiditás mérésével vagy kromogén szubsztrát segítségé-
vel. A teszt érzékenysége jó, kis mennyiségû endotoxin is kimutatható
vele. A reakció endotoxin mellett glukán jelenlétében is pozitív.
Pirogenitás vizsgálat nyulakon (nyúl-teszt): pirogének jelenléte nyulak
segítségével is kimutatható. A vizsgált anyagot nyulak fülébe oltják
intravénásan, és a láz kialakulását figyelik. A módszer nem tesz különbsé-
get a különbözõ pirogének között, és nem is kvantitatív. Ma már kevésbé
használatos.

1.4.3.8. Sterilitási vizsgálatok

A sterilitási vizsgálatok segítségével a sterilizált vagy sterilen elõállított

termékek, eszközök csíramentességét vizsgáljuk. Az eljárás nem magára
a sterilizálási folyamatra (nem azokat ellenõrizzük), hanem az adott esz-
köz, készítmény állapotára irányul. A szokásos eljárás elsõsorban baktéri-
umok és gombák jelenlétét vizsgálja. Az összes mikroorganizmus hiányá-
nak vizsgálata a valósában kivitelezhetetlen lenne. A vizsgált termékek-
bõl megfelelõ elõírások szerint mintát veszünk. A mintának a teljes
mennyiséget reprezentálnia kell, csak így vonhatók le helyes következte-
tések. A mikroorganizmusok kimutatása tenyésztéssel történik. Párhuza-
mosan beoltunk tioglikolát-bouillont (TG) a baktériumok számára (obli-
gát anaerobok is) és Sabouraud-féle glükóz bouillont (SGB) a gombák
számára. Az inkubáció TG esetén 30–32 °C-on, SGB esetén 22–25 °C-on
történik 7 napon át. Hosszabb tenyésztés szükséges ETO gázsterilizálás
(14 nap) és gamma-sterilizálás (21 nap) esetén. A kiértékelés zavarosodás
alapján történik. Ha a minta steril volt, zavarosodás nincs, pozitív esetben
a vizsgálatot elõírások szerint ismételni kell.

43
 1.4.4. Dezinficiálás

A dezinficiálási eljárásokat a behatás minõsége alapján a sterilizáláshoz

hasonlóan csoportosíthatjuk:
¡ Fizikai behatáson alapuló eljárások
¡ Hõhatás
¡ Kifõzés
¡ Áramló vízgõz (Arnold-készülék)
¡ Pasztörizálás
¡ Tyndallozás
¡ Sugárzás
¡ UV-sugárzás
¡ Kémiai hatások: fertõtlenítõszerek
¡ Detergensek
¡ Alkoholok
¡ Fenoltartalmú szerek
¡ Savak és lúgok
¡ Nehézfémsók
¡ Oxidálószerek
¡ Alkilálószerek

1.4.4.1. Hõthatáson alapuló fertõtlenítõ eljárások

Számos, akár háztartásokban is alkalmazható fertõtlenítési eljárás alap-

szik hõhatáson. Ilyen pl. a kifõzés, amikor forrásban lévõ vízben (100 °C)
20–30 percen keresztül fõzzük a fertõtleníteni kívánt eszközt. A csíra-
szám nagymértékû csökkenése érhetõ el ilyen módon. A baktériumok ve-
getatív formái elpusztulnak, az endspórák azonban nem. Az áramló víz-
gõzt (100 °C) laborokban ún. Arnold készülékben alkalmazzák, a már ste-
rilizált szilárd táptalajok ismételt felolvasztásához. Hõérzékeny folyadé-
kok csíraszámcsökkentésére alkalmazható a pasztõrözés, ami pl. 65
°C-on 30 perces, 85 °C 5 perces hõkezelést jelent. Az iparban is alkalma-

44
zott módszer nem csak a fertõzések megelõzésében, hanem a termékek
mikrobiológiai stabilitásának fokozása érdekében is. Újabban a fent leír-
takkal szemben magasabb hõmérsékletû (akár 100 °C felett), de rövidebb
behatási idejû (néhány másodperc) eljárásokat is kidolgoztak (ESL, UHT).
A frakcionált hõkezelés vagy tyndallozás hõérzékeny mikrobiológiai táp-
talajok (pl. Löffler-táptalaj) fertõtlenítésére szolgál. Az eljárás lényege,
hogy egy 30 perce 85 °C-os ismételt hõkezeléseket 24 órás 37 °C-on tör-
ténõ tenyésztés követ. A hõkezelés elpusztítja a jelen lévõ mikroorganiz-
musok vegetatív formáit, míg a tenyésztés során az ott maradó endo-
spórákból vegetatív sejtek keletkeznek.

1.4.4.2. Fertõtlenítés sugárzással

Az UV-sugárzás az elektromágneses sugárzások nem látható tartományá-

ba esik. Nem ionizáló sugárzás, áthatolóképessége csekély. Az alkalma-
zott UV-lámpák jellemzõen 253,7 nm hullámhosszúságban emittálnak.
Germicid hatása a DNS károsításán alapszik, timin-dimerek kialakulásá-
nak indukálásával. A felhalmozódó letális mutációk a mikroorganizmu-
sokat életképtelenné teszik. Hatékonysága számos tényezõ függvénye:
UV fény hullámhossza és intenzitása, szerves anyagok jelenléte, mikroor-
ganizmusok típusa, hõmérséklet stb. Az árnyékos helyeken hatása egyál-
talán nem érvényesül. Alkalmazzák víz, levegõ, felületek csíraszámának
csökkentésére pl. biológiai biztonsági fülkékben, laborhelységekben, víz-
tisztító berendezésekben.

1.4.4.3. Fertõtlenítés kémiai szerekkel

A napi gyakorlatban számos esetben különbözõ kémiai szereket alkalma-

zunk a nem kívánt mikroorganizmusok elpusztítására, csíraszámuk csök-
kentésére. A különbözõ vegyületcsoportok különféle hatásmechanizmus
révén érik el a kívánt hatást. Hatékonyságukat tekintve is igen különfélék

45
lehetnek, bár általában sok patogénnel szemben hatásosak. Minden szert
jól jellemez a hatásspektruma, melyet aszerint szoktak megadni, hogy a
mikroorganizmusok mely csoportját képes a szer elpusztítani: baktericid,
fungicid, virucid, paraziticid. Külön ki szoktak emelni igen ellenálló kór-
okozó csoportokat: tuberkulocid, hepatitis-B-vírust inaktiváló hatású.
A tuberkulocid hatás eléréséhez gyakran hosszabb behatási idõ és na-
gyobb mennyiség alkalmazása szükséges a szokásosnál. Az igen jó szerek
sporocid hatásúak is, alkalmazásukat néha kémiai sterilizálásnak tekintik.
Bár szerencsésebb csupán jó hatékonyságú fertõtlenítõszerekrõl beszélni,
ugyanis valódi sporocid hatással csak megfelelõ koncentrációban és be-
hatási idõ mellett rendelkeznek. Felhasználás szempontjából megkülön-
bözetünk dezinfienseket, melyek élettelen felületek, eszközök fertõtlení-
tésére alkalmasak, valamint antiszeptikumokat, melye a bõr és nyálkahár-
tyák fertõtlenítésében használatosak.
Detergensek (tenzidek): felületaktív amphoter tulajdonságú molekulák, a
hidrofil molekularész töltése alapján osztályozzuk õket. Hatásuk elsõsor-
ban a biológiai membránok destabilizálásán alapszik. Az anionos
detergensek vagy szappanok bár tisztító hatással rendelkeznek, mikro-
bicid aktivitásuk csekély. A bakteriális sejtfal negatív töltése miatt, az
elektrosztatikus taszítás miatt nem férnek jól hozzá azok felületéhez. Más
fertõtlenítõszerek mellé adagolva jó tisztítóhatás érhetõ el. A kationos
detergensek közül fertõtlenítõszerként a kvaterner ammóniumvegyüle-
tek alkalmazása gyakori. Pozitív töltésük miatt jól adszorbeálódnak a sejt-
falon. Tenzidként tisztítóhatással is rendelkeznek. Spórákra hatástalanok.
Hatásosságukat számos tényezõ befolyásolja: a víz keménysége,
szennyezõanyagok. Szappanokkal nem szabad kombinálni. A tároló-
edény falán hajlamosak adszorbeálódni hosszabb távon, ezáltal koncent-
rációjuk lecsökken.
Alkoholok: széleskörûen elterjedt alkalmazásuk a legkülönfélébb fertõtle-
nítõszerekben. Az etil-alkohol mellett magasabb szénatomszámú
izopropil-alkohol is használatos. Hatásuk a lipid struktúrák károsításán,
fehérjék denaturációján és vízelvonó hatásukon alapszik. A baktériumok
vegetatív formáit gyorsan elpusztítják (1 perc), tuberkulocid hatással is

46
rendelkeznek. A gombákkal szemben is hatásosak, bár hosszabb behatási
idõ szükséges. A vírusok közül a lipidburokkal rendelkezõket inaktivál-
ják, a burok nélküliek közül nem mindegyiket. Sporocid hatásuk nincs.
Hatásuk 60–90% vizes oldatban a legjobb. Alkalmazzák õket felület- va-
lamint kézfertõtlenítõ szerként is.
Fenoltartalmú szerek: a fenol alkalmazás hosszú idõre nyúlik vissza,
Lister alkalmazta elsõként. Ma már inkább különbözõ származékai kerül-
nek felhasználásra, fokozott germicid hatással. Hatásuk a sejtfal destabili-
zálásán és enzimek inaktiválásán alapszik. Megfelelõ alkalmazás mellett
baktericid, fungicid, virucid, tuberkulocid hatás érhetõ el. A spórákat nem
inaktiválják. Elsõsorban felületek valamint nem kritikus eszközök fertõtle-
nítésére használják.
Savak és lúgok: az erõs savak és lúgok az oldatok pH-jának magváltozta-
tásával a fehérjék konformációjának nagymértékû torzulását, végsõ soron
kicsapódását okozzák. Üvegeszközök fertõtlenítõ tisztítására alkalmazták
pl. a krómkénsavat. Ma már veszélyeik miatt alkalmazásuk háttérbe szo-
rul. A különbözõ gyenge szerves savakat (tejsav, citromsav, ecetsav) tartó-
sítószerként alkalmazzák.
Nehézfémsók: úgynevezett enzimmérgek, a fehérjék –SH csoportjaihoz
kapcsolódva gátolják azok mûködését. Az idõk folyamán többek között a
higany, réz és ezüst sói kerültek alkalmazásra. Higanyt szerves kötésben
tartalmazó mertiolátot vakcinák konzerválásában használták, hosszú ide-
je azonban már teljesen kiszorult az alkalmazása. Az ezüst-nitrátot Credé
alkalmazta 1%-os koncterációban újszülöttek Neisseria gonorrhoeae
okozta conjunctivitisének megelõzésére. Késõbb ezt irritatív tulajdonsága
miatt ezüst-acetátra cserélték. Mára már antibiotikum-kombinációt tartal-
mazó szemcseppet alkalmaznak helyettük.
Oxidálószerek: ebbe a csoportba tartozó vegyületek a fehérjéken és ami-
nosavakon található –SH csoportok oxidációja, amino- és indolcsoportok
károsítása révén fejtik ki germicid hatásukat. Ide tartoznak a halogének
(klór és jódvegyületek), a hidrogén-peroxid és egyéb szerves peroxid ve-
gyület. Klórvegyületek: alkalmazásuk történelmi múltra tekint vissza.

47
Semmelweis vezette be elsõként a klórmeszes vízzel történõ kézfertõtle-
nítést. Mára számos vegyület (Na-hipoklorit, klóramin-B, klór-dioxid,
hipoklórossav) alkalmazásra került, akár háztartási körülmények között
is. Viszonylag széles germicid spektrummal (akár sporocid hatással is)
rendelkeznek, nem érzékenyek a víz keménységére, a biofilmet is eltávo-
lítják a felületrõl, olcsók és gyorsan hatnak. Hátrányuk, hogy szerves
anyagok, a hõmérséklet, a koncentráció, a vegyhatás és a fény erõsen be-
folyásolják hatásosságukat. Fémekkel szemben korrozív hatásúak. Alkal-
mazásuk széles körû: ivóvizek, uszodák vizeinek fertõtlenítése, tisztító-
szerek hatóanyagaként, eszközök fertõtlenítése, fogászati ellátás során
gyökércsatorna fertõtlenítésére. A klórvegyületek nem hatnak a baktériu-
mok spóráira, a protozoonok cystáira és bizonyos vírusokra. Jódtartalmú
vegyületek: alkoholos oldat formájában valamint detergensekkel alkotott
komplexek (jodoforok) formájában alkalmazzák. Hatásuk gyors, allergiás
túlérzékenység elõfordulhat. Hatásspektrumuk baktericid, tuberkulocid,
fungicid, virucid. Sporocid és paraziticid hatásuk nincs. Vér és egyéb or-
ganikus anyagok könnyen inaktiválják õket. Alkalmazzák õket bõrfertõt-
lenítésre, sebészi bemosakodásra, eszközfertõtlenítésre. Hidrogén-per-
oxid és szerves peroxid vegyületek: fertõtlenítõszerként vizes oldatukat
használják. Mind a hidrogén-peroxid szerves peroxid vegyületek (perhan-
gyasav, percetsav) naszcens oxigén felszabadításával szabad gyökökön
keresztül fejt ki ölõ hatást a mikroorganizmusokra. Elõnyük, hogy toxikus
termékek nem maradnak vissza. A hidrogén-peroxid különösen alkalmas
obligát anaerob fertõzések megelõzésére. Megfelelõ koncentrációban
sporocid hatás is elérhetõ. Alkalmazzák felületek, eszközök fertõtleníté-
sére, magasabb koncentrációban „kémiai” sterilizálásra is.
Alkilálószerek: ezek a vegyületek a fehérjék és nukleinsavak alkilezése
útján fejtenek ki germicid hatást. A formaldehid gáz 37%-os vizes oldatát,
míg a glutáraldehid lúggal aktivált formáját alkalmazzák fertõtlenítõszer-
ként. Széles hatásspektrummal rendelkeznek, sporocid hatás is elérhetõ.
„Kémiai sterilizálószerként” endoszkópok és egyéb eszközök fertõtleníté-
sére használják. A formaldehid elölt kórokozót tartalmazó vakcinák elõál-
lításában, anatómia készítmények konzerválásában is használatos.

48
 1.4.4.4. Fertõtlenítõszerek összehasonlítása
(fenolkoefficiens)

A sokféle fertõtlenítõszer hatékonyságának összehasonlítása hagyomá-

nyosan a fenolkoefficiens meghatározásával történik. A vizsgálatot
Rideal–Walker-tesztnek is nevezik. Lényege, hogy minden szer hatásos-
ságát a fenoléval hasonlítjuk össze. Fenolból és az összehasonlítani kívánt
fertõtlenítõszerbõl hígításokat készítünk. A hígításokba Staphylococcus
aureus, Escherichia coli vagy Clostridium novyi 24 órás tenyészeteit olt-
juk be, 5 valamint 10 perc behatási idõt hagyva. A szuszpenziókból meg-
felelõ táptalajra kioltunk, és 24 órán át tenyésztjük a baktériumokat. Ez-
után mindkét szer esetében megkeressük azt a legkisebb hígítást, ahol a
szer 5 perc behatási idõ után még nem, 10 perc után azonban már bakteri-
cid hatású volt. A két értéket elosztva egy viszonyszámot kapunk, mely
megmutatja, hogy a vizsgált szer hányszor erõsebb vagy éppen gyengébb
a fenolnál.

1.5. Szerológiai vizsgálómódszerek

Szerológiai reakcióknak az antitest-antigén specifikus kapcsolódáson
alapuló in vitro diagnosztikai módszereket nevezzük.
A szerológia elnevezés a szérum szóból ered, hiszen a specifikus ellen-
anyagok, melyek a reakcióban szerepelnek, a szérumban találhatók meg.
Vizsgálati anyagainkban kereshetjük a kórokozó antigénjét vagy az ez el-
len termelõdött specifikus antitestet. Direkt antigén kimutatás történhet a
beteg váladékaiból, vagy egy kitenyésztett mikroba sejtfelszíni antigénjei-
nek azonosítása is lehet a diagnosztika része. Számos olyan mikrobák ál-
tal okozott megbetegedés létezik, ahol magának a kórokozónak a kimuta-
tása nem megoldott (komplikált mintavétel, nem vagy nehezen tenyészt-
hetõ kórokozó), ahol a diagnosztikában a mikroba ellen termelõdött spe-
cifikus ellenanyagot keressük vérbõl vagy liquorból, jelenlétével igazol-
juk az adott fertõzést.

49
 1.5.1. Szabad szemmel látható szerológiai reakciók

Ezekben a reakciókban az összekapcsolódó antigének és antitestek egy

térhálós szerkezetet alakítanak ki, mely szabad szemmel is látható. A részt
vevõ antitestek legalább bivalens (tehát több azonos szerkezetû antigén
megkötésére képes), az antigének polivalens szerkezetûek. Az antigén
(antigént hordozó részecske) mérete alapján három típust különböztetünk
meg; agglutinációt, flokkulációt és precipitációt.

1.5.1.1. Agglutináció

Az antigén-antitest kapcsolódásban résztvevõ felek egyike vagy mindket-

tõ sejtfelszínen vagy sejt méretû szemcse felszínén helyezkedik el.
Tárgylemez agglutináció
Ezzel a módszerrel specifikus antigének jelenlétét igazoljuk. A specifikus
kötõdés kialakulásával a tárgylemezen rögösen összecsapódott sejteket,
részecskéket láthatunk a feltisztult háttér mellett. A reakció kvalitatív
(1.16. ábra).

1.16. ábra. Tárgylemez-agglutináció

50
Baktérium sejtfelszíni antigénjeinek kimutatása színtenyészetbõl
¡ Escherichia coli O, H, K antigének alapján történõ beazonosítása
(szerotipizálása) a tenyészet baktériumsejtjei specifikus szérum antites-
tekkel összecsapódást mutatnak a tárgylemezen. Ezt a reakciót az E.
coli különbözõ virulenciájú csoportjainak elkülönítésében használhat-
juk, amelyek az O: sejtfal, H: csilló, K: tok antigénjeikben térnek el egy-
mástól.
¡ Streptococcusok Lancefield-féle tipizálásakor, a baktérium felszínén ta-
lálható Lancefield (C poliszacharid) antigének latexszemcsén kötött
csoportspecifikus antitestekkel kötõdnek, ez okozza az összecsapzó-
dást.
¡ Staphylococcus aureus latex-koagglutináció: A baktérium sejtfelszínen
található clumping faktor a latex szemcséken rögzített fibrinhez kötõ-
dik, az S. aureus felszínén elhelyezkedõ protein-A a latex felszínhez
rögzített antitestek Fc-részével reagál (1.17. ábra).

1.17. ábra. Staphylococcus aureus latex-koagglutináció

Baktérium felszíni antigénjeinek kimutatása közvetlen vizsgálati

anyagból
Meningitis gyorsdiagnosztikai módszer a leggyakoribb lehetséges kóroko-
zók jelenlévõ tokantigénjének kimutatása specifikus antitestet hordozó
latex szemcsék segítségével liquorból (1.18. ábra).

51
1.18. ábra. Latex-agglutinációs gyorsteszt elve

Csõagglutináció
A beteg vérsavójából készített hígítási sorban egyrészt a specifikus antites-
tek jelenlétét igazoló kvalitatív módszer, másrészt a szérum antitest
mennyiségét is meghatározó (kvantitatív) eljárás (1.19. ábra).

1.19. ábra. Csõagglutináció

52
Titernek nevezzük azt a legnagyobb hígítási fok (legkisebb antitest kon-
centráció), ahol az antigén-antitest összekapcsolódás még látható reakci-
ót eredményez. Egy fertõzõ betegség pontos diagnosztikájában nemcsak
egy kvantitatív mérést végzünk, hanem az adott fertõzés által meghatáro-
zott idõpontokban ismételt titer meghatározást végzünk, savópárok ered-
ményeit hasonlítjuk össze.
¡ Gruber–Widal reakció: hastífusz diagnosztikája, felhasznált antigének:
Salmonella typhi O és H antigénjei
¡ Weil–Felix-reakció: kiütéses tífusz ma már ritkán használt diagnoszti-
kai módszere, felhasznált antigének: a kórokozó Rickettsia fajok anti-
génjeivel keresztreakciót eredményezõ Proteus antigén (pl. OX19).
¡ Wright-reakció: akut brucellózis diagnosztikája, felhasznált antigének:
Brucella antigén szuszpenzió.

Agglutináció mikrotitrátor lemezben

A 96 lyukú mikrotitrátor lemez mélyedéseiben az agglutináció után egy-
séges térháló folt látható, míg a nem agglutinálódott sejtek vagy részecs-
kék a lemez alján egy pontban leülepednek (1.20. ábra).

1.20. ábra. Hemagglutináció mikrotiterlemezben

TPHA (Treponema pallidum hemagglutináció) és TPPA (T. pallidum parti-

kula agglutináció) reakciók esetén a T. pallidumra jellemzõ rekombináns
antigének vörösvértest illetve zselatin szemcsék felületén vannak rögzít-

53
ve. Ezeket az antigén hordozó részecskéket agglutinálja a beteg savójá-
ban jelenlévõ antitreponemalis ellenanyag. Mindkettõ kvalitatív és kvan-
titatív reakció is.
Haemagglutináció, hemagglutinációgátlás
Számos vírus képes meghatározott állatfaj vörösvértestjeinek felszínéhez
kötõdni, ezáltal azok agglutinációját kiváltani. Amennyiben a vizsgált be-
teg savója az adott vírus ellenes ellenanyagot tartalmazza, a reakcióban a
hozzáadott savó a vírus–vörösvértest térháló kialakulását gátolja. Mind-
kettõ kvalitatív és kvantitatív reakció is.(Lásd ®vírusdiagnosztika fejezet.)

1.5.1.2. Flokkuláció

A szó eredeti jelentése pelyhesedés. Ebben a reakcióban folyékony kö-

zegben oldott állapotban találkoznak a közel azonos méretû antigén és
antitest résztvevõk. Az antigén-antitest kapcsolat létrejöttével képzõdõ
nagyobb komplexek már nem tudnak oldatban maradni, kicsapódó pely-

1.21. ábra. Csapadék keletkezése az ekvivalencia zónában

54
heket képeznek. Heidelberger megfigyelése alapján a képzõdõ pelyhek
mérete a résztvevõ kapcsolódó felek egymáshoz viszonyított mennyisé-
gétõl függ. Közel azonos mennyiség esetén (ekvivalencia zóna) lehet a
legerõsebb pehelyképzõdést tapasztalni (1.21. ábra). Flokkulációs reak-
ció a syphilis diagnosztika RPR és VDRL reakciói, lásd ®3.7.1. fejezet.

1.5.1.3. Precipitáció

Az antitestek kolloid állapotban oldott antigéneket kötnek meg, így okoz-

nak kicsapódást. Fõként toxinkimutatásnál használják. A Corynebacte-
rium diphtheriae törzsek toxintermelõ képességének kimutatására szolgál
az Elek-teszt, amely
agargél-precipitációs reak-
cióval történik. Az agar-
gélbe helyezett szûrõpapír-
csíkból az agarba diffundá-
ló antitoxin (toxin ellen ter-
melt ellenanyag) és a rá
merõlegesen a táptalajra
csík alakban leoltott kérdé-
ses baktériumból a táptalaj-
ba diffundáló toxin egy-
máshoz kötõdik (1.22.
ábra). Ahol a toxin és az
antitoxin egymásnak meg-
felelõ menynyiségben van
jelen, precipitációs ív jele-
1.22. ábra. Elek teszt - gélprecipitáció
nik meg. Lásd ®3.4.2. feje-
zet.

55
 1.5.2. Szabad szemmel nem látható szerológiai reakciók

Ezekben a reakciókban jelölt antitestek használatával detektáljuk a speci-

fikus antigén-antitest kapcsolódást. A specificitás megõrzése érdekében a
be nem kötött komponensek mosással eltávolításra kerülnek.

1.5.2.1. Immunfluoreszcencia (IF)

A reakciókban fluoreszcens festékkel jelölt ellenanyagot használnak fel.

Direkt IF: Vizsgálati anyagból a fertõzés igazolható a sejtek felszínén
megjelenõ specifikus antigénekhez kötõdött, fluoreszcensen jelölt anti-
testekkel, fluoreszcens mikroszkóp felhasználásával (1.23. ábra). Ezt a re-
akciót használják például Chlamydia trachomatis direkt kimutatására
húgycsõváladékból.
Indirekt IF: A beteg savójában keringõ ellenanyag kimutatása történhet
antigéneket tartalmazó sejtkultúra segítségével. Elsõ lépésként ezekhez az
antigénekhez kötõdik a keresett ellenanyag, majd a második, fluoreszcen-
sen jelölt antihumán ellenanyag bekötõdése fluoreszcens mikroszkópban
láthatóvá teszi a specifikus kötõdéseket. Ilyen módszert használnak pél-
dául coronavírusok elleni ellenanyagok kimutatására szérumból (1.23.
ábra).

1.23. ábra. Direkt és indirekt immunfluoreszcens módszer elve

56
 1.5.2.2. Enzyme Linked Immunosorbent Assay (ELISA),
Chemiluminescence Immunoassay (CLIA)

A két hasonló elven mûködõ módszer, mind antigén, mind ellenanyag ki-
mutatására alkalmas, automatizálható eljárások. A jelölt ellenanyaghoz
kötött enzim szubsztrátjából színes terméket készít, ennek mennyisége
optikai denzitás (OD) formájában fotométerrel mérhetõ (ELISA, 1.24.
ábra), vagy a jelölõ enzim kemilumineszcens vegyületet hasít, detektálha-
tó fényjelenséget eredményezve (CLIA, 1.24. ábra). Az ELISA az egyik
legelterjedtebb, mind kvalitatív, mind kvantitatív meghatározásra alkal-
mas szerológiai módszer. Antigén kimutatására használatos ELISA pl. a
hepatitis-B-vírus HBsAg-jének kimutatása, antitest kimutatására használ-
ják pl. a hepatitis-A-vírus diagnosztikájában.

1.24. ábra. ELISA és CLIA módszer elve

Aviditás vizsgálat
Egy akut fertõzés után nemcsak a specifikus IgG mennyisége nõ, hanem
az idõ elõrehaladásával az ellenanyag érik, és néhány hónap múlva az el-
lenanyag erõsebben fog kötõdni az antigénhez. Az aviditás az antigén-el-
lenanyag kötések affinitásának mértéke. Az IgG aviditási tesztet úgy vége-

57
zik, hogy egy mintából két párhuzamos tesztet végeznek egyszerre. Az
egyik beállítást a szokásos módszerrel (pl. ELISA, immunfluoreszcencia),
a másikat pedig úgy, hogy az antigén-ellenanyag kötõdés után ureával
mossák a mintát. Az urea feloldja az IgG és az antigének közötti gyenge
kötéseket, így csak az erõsen kötõdõ IgG marad a rendszerben. A két vizs-
gálati minta eredménye közötti különbségbõl meg lehet állapítani, hogy
milyen erõsen kötõdik az IgG az antigénhez, tehát akut vagy régi fertõzés-
rõl lehet-e szó. Az alacsony aviditású IgG a megelõzõ 3-4 hónapban le-
zajlott fertõzésre utal. Az aviditás mérésének nagy jelentõsége van a vá-
randósok fertõzéseinek (CMV, Toxoplasma) vizsgálatában, illetve a pri-
mer és szekunder fertõzések közötti differenciálásban (1.25. ábra).

1.25. ábra. Az ellenanyagok aviditásának vizsgálata

58
 1.5.2.3. Immunoblot

Egy adott kórokozó nitrocellulóz membránon rögzített rekombináns anti-

génjeinek segítségével mutatjuk ki, hogy a vizsgált szérum mely antigé-
nek ellen rendelkezik antitestekkel. Ennél a módszernél is második en-
zimmel jelölt antihumán ellenanyag és az enzim szubsztrátjának hasadá-
sával létrejövõ színváltozás jelzi a specifikus kötõdést (1.26. ábra). Példá-
ul a HIV ELISA szûrõvizsgálati eredmények megerõsítésére használatos
módszer.

jelölt másodlagos antitest

antigén antigén

1.26. ábra. Az Immunoblot módszer elve; IgG és IgM Immunoblot csíkok

1.5.3.4. Immunkromatográfia

A vizsgálati mintából festékkel jelzett antitest felhasználásával, antigének

direkt kimutatására szolgáló gyorsteszt. A festett ellenanyaghoz kötõdött
folyadékban oldott antigén, a szilárd kromatográfia során rögzített anti-
testhez is kapcsolódik, a magával vitt festékszemcsék látható jelet adnak.
Ezt az eljárást használjuk például a Trichomonas vaginalis antigén detek-
táláskor vagy Clostridium difficile toxin kimutatására (1.27. ábra).

59
1.27. ábra. Immunkromatográfia elve és eredménye

1.5.3.5. Vírus- és toxinneutralizáció

A szervezetben a vírusok vagy toxinok ellen termelõdött ellenanyagok ki-

mutatására használjuk, leggyakrabban megerõsítõ vizsgálatként, illetve a
betegbõl izolált vírus pontos típusának meghatározására is alkalmazható.
Az átvészelt fertõzés vagy oltás következtében keletkezõ neutralizáló el-
lenanyagok képesek a vírus vagy toxin antigénjeihez kötõdve annak fogé-
kony sejthez való adszorpcióját és így károsító hatását kivédeni. Ezt hasz-
náljuk ki a vizsgálat során: a vizsgálni kívánt savó és a vírus vagy toxin

60
megfelelõ arányú keverékét inkubáció után a vírusra vagy toxinra fogé-
kony szövettenyészetre oltva vizsgáljuk a kialakult citopatogén hatás mér-
tékét. Amennyiben a minta tartalmazott a vizsgált vírusra vagy toxinra
specifikus neutralizáló ellenanyagokat, a szövetkárosodás nem/csökkent
mértékben alakul ki (1.28. ábra).

1.28. ábra. Vírus- vagy toxinneutralizáció

1.6. Molekuláris módszerek a mikrobiológiában

1.6.1. Nukleinsav kimutatási módszerek

A nukleinsavak (DNS, RNS) molekuláris biológiai módszerekkel történõ

kimutatását elsõsorban azokban az esetekben alkalmazzuk a mikrobioló-
giai diagnosztikában, amikor a kórokozó kimutatása a klasszikus módsze-
rekkel (tenyésztés, mikroszkópos kimutatás) nehéz, vagy egyáltalán nem
lehetséges. Ezenkívül fontos kiegészítésül szolgálhatnak a klasszikus
módszerek mellett, illetve bizonyos speciális esetekben is szükségünk le-
het ezekre a módszerekre. Elõnyük a nagyfokú szenzitivitás és specifi-
citás, a viszonylagos olcsóság; hátrányuk viszont az esetleges (akár mini-

61
mális) kontaminációból adódó álpozitivitás, valamint az a tény, hogy
magát a kórokozót tartalmazó minta szükséges hozzá (ellentétben pl. az
antitest kimutatással).
A nukleinsav kimutatási módszerek legfontosabb felhasználási területei:
¡ a kórokozó táptalajon nem tenyészthetõ (pl. vírusok, obligát intra-
celluláris baktériumok),
¡ a kórokozó rutin körülmények között nehezen tenyészthetõ (pl.
Brucella fajok, mikroaerofil vagy obligát anaerob baktériumok),
¡ a kórokozó tenyésztése idõigényes (pl. Mycobacteriumok),
¡ a kórokozót gazdag kísérõflóra közül kell kimutatni (pl. Neisseria
meningitidis torokmintából),
¡ a betegség súlyossága miatt gyors diagnózisra van szükség (pl. menin-
gitis vagy szepszis gyanúja esetén),
¡ a kórokozó izolálása/tenyésztése különösen nagy fertõzési kockázatot
jelent (pl. Yersinia pestis, Bacillus anthracis, Rickettsiák, dimorf gom-
bák),
¡ fontos az igen érzékeny kimutatás (pl. HPV high-risk vagy low-risk típu-
sok),
¡ járványtani szempontból kiemelt jelentõségû rezisztens törzsek kimu-
tatása (pl. MRSA-, ESBL-szûrés),
¡ rezisztenciagének kimutatása (pl. vanA, vanB: vancomycin rezisztenci-
áért felelõs gének),
¡ virulenciagének kimutatása (pl. S. aureus enterotoxinok).

Az identifikálási céllal alkalmazott nukleinsav-kimutatási módszerek lé-

nyege, hogy minden kórokozóban találunk olyan DNS-szakaszokat, ame-
lyek kizárólag az adott fajban találhatók meg, ezért az ezekre tervezett
primerek / próbák használata alkalmas a fajszintû azonosításra. Az aláb-
biakban felsoroljuk a legfontosabb nukleinsav-kimutatási módszereket.

62
 1.6.1.1. Amplifikáción alapuló módszerek

PCR (polymerase chain reaction)

A PCR lényege, hogy egy jól kiválasztott, egyedi DNS szakaszt annyira
fölsokszorosít (amplifikál), hogy az már agaróz gél elektroforézissel és
nukleinsav festéssel könnyen kimutatható legyen. A kimutatandó DNS-
szakaszt körülvevõ régióra viszonylag rövid, tipikusan 20–30 nukleo-
tidból álló homológ DNS darabkákat, ún. primereket (primer párt; mind-
két DNS-szálra egyet) tervezünk, amelyek bekötõdve a DNS-hez, a ho-
mológ szál fölépítését eredményezik termostabil polimeráz enzim segít-
ségével (ekkora méretû primer már elegendõ specificitást nyújt, mivel a
négy nukleotid variációiból adódóan egy 20–30 nukleotidnyi szakasz
akár egy teljes genomon belül egyedinek számít). A DNS-szálak 5’-3’ irá-
nyultságának köszönhetõen a DNS-szál hosszabbítása, azaz a polimeri-
záció mindkét szálon csak az egyik irányban történik, a primertõl kiindul-
va a DNS-szál végéig. Ennek eredményeképpen minden ciklus során ke-

1.29. ábra. A PCR során a kívánt DNS-szakasz mennyisége exponenciálisan nõ (piros

és kék szálak: eredeti DNS-szakasz, szürke szál: újonnan szintetizált DNS-szakasz)

63
letkeznek a kimutatni kívánt szakasznál sokkal hosszabb termékek is,
azonban a ciklusok elõrehaladtával ezek mennyisége elenyészõ marad,
míg a kívánt PCR termék (amplikon) mennyisége exponenciálisan nõ
(1.29. ábra). Az amplifikáció ismétlõdõ ciklusosokon (általában 30–40
kör) keresztül történik (1.30. ábra). Minden ciklus három lépésbõl áll,
amelyek egyenként 30–60 másodperc hosszúságúak:
1. a kettõs DNS-szál szétválása magas hõmérséklet hatására (denaturá-
ciós lépés, tipikusan 94–95 °C-on),
2. a specifikus primerek bekötõdése a homológ szakaszhoz
(„annealing” lépés, jellemzõen 50–60 °C között),
3. a komplementer DNS-szál szintézise (meghosszabbítása) a prime-
rekbõl kiindulva, thermostabil polimeráz enzim segítségével (elon-
gációs lépés, a leggyakrabban használt Taq-polimeráz 72 °C-on mû-
ködik).

1.30. ábra. A PCR lépései sematikus ábrázolásban

64
A DNS-szál szintéziséhez szükség van „építõkövekre”, azaz szabad
nukleotidokra (A, T, C, G). Egy (tipikusan 25 µl össztérfogatú) PCR reak-
cióelegy tehát a következõkbõl áll: megfelelõen elõkészített templát DNS,
specifikus primerek, Taq-polimeráz, nukleotidok, pufferközeg. Amennyi-
ben egyszerre több gén kimutatását végezzük, multiplex PCR-rõl beszé-
lünk.
A megfelelõ számú PCR ciklus végeztével a PCR termék agaróz gélen
megfuttatható (ehhez általában 5-10 µl-nyi mennyiség elegendõ). A min-
ták nagyság szerint szeparálódnak a gélben (a kisebb méretûek gyorsab-
ban képesek haladni). A minta nagyságának megállapításához szükség
van molekulasúly markerre is. Az elektroforézis után a gélt DNS-kötõ fes-
tékkel megfestve válnak láthatóvá (általában csak UV fényben) a termé-
kek.
Egy jó példa a PCR diagnosztikus felhasználására az MRSA (methicillin-
rezisztens Staphylococcus aureus) szûrõvizsgálat. Egészséges emberek
között is gyakori jelenség, hogy orrüregükben tünetmentesen S. aureus
baktériumot hordoznak. Ennek a baktériumfajnak jelentõs antibioti-
kum-rezisztenciát hordozó törzsei a methicillin rezisztens törzsek, me-
lyek multirezisztensek, nehezen kezelhetõ kórházi fertõzéseket indíthat-
nak el. Ajánlott kórházi befekvés elõtt, illetve a kórházi személyzetnél
idõszakosan MRSA szûrést végezni. Ebben az esetben egyszerre két gént
mutatunk ki PCR segítségével (1.31. ábra): az egyik egy fajspecifikus gén
[jelen példában a kizárólag a S. aureusban jelen lévõ nucA (termo-

1.31. ábra. MRSA szûrés PCR-rel [elsõ minta: methicillin-rezisztens S. aureus (MRSA)
törzs, további minták: methicillin-érzékeny S. aureus (MSSA) törzsek, utolsó minta:
molekulasúly marker]

65
nukleáz) gén), a másik pedig a methicillin-rezisztencia kialakulásáért fele-
lõs mecA gén. Elõbbi PCR-termék mérete (a saját laboratóriumunk által
használt módszer szerint) 193 bp, utóbbié 538 bp. A 193 bp-os terméket
minden S. aureus minta esetében látnunk kell, míg ha MRSA-ról van szó,
megjelenik az 538 bp-os mecA termék is. A méret beazonosítása leggyak-
rabban a szintén a gélben megfuttatott molekulasúly marker („létra”) se-
gítségével történik, amelynek ismert nagyságú DNS darabkákat tartalmaz
(jelen példában az ún. 100 bp-os létrát használtuk, amelynek fokai 100
bp és 1000 bp között 100 bp-onként haladnak).
PCR bármilyen kettõsszálú DNS-bõl (tehát akár bakteriális, akár eukarióta
DNS-bõl) könnyen végezhetõ. A vírusok közül a kettõsszálú DNS-vírusok
kimutatása is egyszerû, RNS-vírusok esetében azonban valamilyen módo-
sításra (pl. reverz transzkriptáz alkalmazására) biztosan szükség van. Még
tovább fokozhatjuk a PCR érzékenységét, ha ún. „nested” (fészkes) PCR-t
alkalmazunk, amelyben egy második reakció során az elsõ szakaszon
belüli kisebb terméket amplifikálunk.
A PCR elõnye, hogy rendkívül specifikus, kivitelezése egyszerû, gyorsan
ad eredményt, viszonylag olcsó, közvetlenül a beteg mintájából elvégez-
hetõ. A túl nagy szenzitivitás ugyanakkor hátrány is: ha a mintába a legki-
sebb mennyiségû idegen DNS kontamináció kerül, az már esetleg ampli-
fikálódni tud és álpozitív eredményt szolgáltat. Ezen túlmenõen a mintá-
ban jelenlévõ biológiai anyagok sokszor gátolják a PCR reakciót, ami a
minták megfelelõ elõkészítését igényli. Mindazonáltal a PCR kifejlesztése
a XX. század egyik legmeghatározóbb biológiai vívmánya, amely hatal-
mas segítséget jelent az orvoslásban.

Real-time PCR (qPCR)

A real-time PCR vagy qPCR az amplifikációt és a detektálást egy lépésben
végzi el, kikerülve ezzel a minták agaróz gélben való futtatását. Ebben az
esetben a primer páron kívül fluoreszcens festékek is szerepelnek a reak-
cióban, amelyek jeladását valós idõben követi a qPCR-berendezés az ex-
ponenciális amplifikáció során, ezáltal precíz kvantitatív detektálást téve

66
lehetõvé. A gyakorlatban kétféle megoldás létezik. A TaqMan stratégia so-
rán egy, az amplikonra specifikus próba is szerepel a reakcióban, mely-
nek két végén egy-egy jelölés található (1.32. ábra): egy fluoreszcens
„reporter”, illetve egy azt kioltó „quencher”. A próba intakt állapotában a
quencher megakadályozza a reporter fluoreszkálását, azaz nem lesz de-
tektálható fluoreszcens szignál. Amikor azonban a Taq-polimeráz a
komplementer DNS-szál elongációja során az odakötõdött próbát exo-
nukleáz aktivitása révén leemészti, a reporter festék fölszabadul, és mér-

1.32. ábra. A TaqMan qPCR sematikus vázlata

67
hetõ fluoreszcencia jön létre, amely arányos az eredeti mintában lévõ
templát mennyiségével. Jel tehát csak sikeres amplifikáció esetén jön lét-
re.
A SYBR Green qPCR-specifikus próba helyett általános, minden dupla-
szálú DNS-hez kötõdõ festéket alkalmaz, ezért specificitása kisebb. Ha a
festékmolekulák a kettõsszálú DNS-be interkalálódnak, akkumulálódnak
és fluoreszcens jelet adnak. Az amplifikáció elõrehaladtával arányosan
nõ a duplaszálú DNS mennyiség, így a detektált fluoreszcens jel erõssége
is (1.33. ábra). A reporter festék fluoreszcens jelét a ciklusok függvényé-
ben ábrázolva kapjuk az amplifikációs görbét.

1.33. ábra. A SYBR Green qPCR sematikus vázlata

68
Relatív mennyiségi meghatározáshoz az amplifikációs görbék exponenci-
ális szakaszán kiválasztunk egy adott fluoreszencia szintet, ez a küszöbér-
ték. Azt a ciklust, ahol a görbe eléri ezt a fluoreszcencia értéket, küszöb
ciklusnak nevezzük, rövidítése az angol kifejezésnek megfelelõen Ct
(threshold cycle). Ha két minta közül az egyik Ct értéke eggyel nagyobb,
vagyis egy ciklussal késõbb éri el ugyanazt a fluoreszcencia szintet, mint a
másiké, akkor mennyisége feleakkora, mint a másiké. Abszolút mennyisé-
gi meghatározáshoz standard görbe felvételére van szükség, amit egy is-
mert koncentrációjú templát higítási sorának méréseibõl kaphatunk
(1.34. ábra).

1.34. ábra. qPCR standard görbe

1.6.1.2. Nukleinsav próbák-hibridizációs módszerek

Hibridizáció során szintén egy adott fajra specifikus génszekvenciát vá-

lasztunk ki, de ebben az esetben nem ennek amplifikációja történik, ha-
nem egy jelzett komplementer DNS-szakasz, az ún. hibridizációs próba
segítségével mutatjuk ki a kérdéses szakasz jelenlétét. A jelölés – hasonló-

69
an a szerológiai módszerekben leírtakhoz – többféle lehet: radioaktív (ezt
ma már veszélyessége miatt nemigen használják), enzimatikus, biotin/
avidin rendszerû vagy fluoreszcens. Itt is nagyon fontos a nem specifiku-
san kötõdött részek mosással történõ eltávolítása.
A mikrobiológiában – nagyon gyakran az igen stabil riboszomális RNS-en
alapulva – fõleg fajmeghatározási célból alkalmazzuk, de az orvoslás sok
más területén felhasználható, mint pl. kromoszomális rendellenességek
kimutatására.

Fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH)

A jelölési lehetõségek közül leginkább a fluoreszcens festékek alkalmazá-
sa vált be a mindennapi gyakorlatban. A FISH technika alkalmas arra,
hogy a kórokozókat magában a biológiai anyagban mutassuk ki és nincs
szükség annak szilárd felszínhez (pl. membránhoz, lásd blottolás) való
rögzítésére. A FISH lépései a következõek: a biológiai minta tárgylemezre
fixálása, a target és próba DNS denaturálása, a próba hibridizációja, a
nem kötött próbák lemosása, a fluoreszcens jel detektálása UV mikro-
szkóppal (1.35. ábra).

1.35. ábra. Baktériumok kimutatása FISH technika segítségével

70
Blottolásos technikák
Amennyiben egy összetett mintából (nukleinsav-keverékbõl) szükséges
egy specifikus szakaszt kimutatni, úgy a blottolásos technikákat hívhatjuk
segítségül. Elsõ lépésként a restrikciós enzimmel megemésztett DNS-
templátot agarózgélen elektroforetikusan szétválasztjuk, majd a gélrõl a
számos nukleinsav-darabkát egy nitrocellulóz- vagy nejlonmembránra
„blottoljuk”, azaz diffúzióval átvisszük és ott rögzítjük, mintegy lenyoma-
tot készítünk róla (1.36. ábra). Erre azért van szükség, mert a gél törékeny-
sége miatt nehezen kezelhetõ. Ezen a membránon hajtható végre aztán a
denaturáció, a próbák hibridizáltatása és végül a detektálás is.

1.36. ábra. A blottolásos technika

Amennyiben DNS kimutatását végezzük, úgy Southern-blot technikáról

beszélünk, amely nevét az azt 1975-ben leíró Sir Edwin Southernrõl kap-
ta. Ennek mintájára nevezték el késõbb az RNS kimutatására szolgáló
Northern blot, illetve a fehérjék esetében a Western blot technikát.

71
DNS-chip (microarray) technika
Ezzel a módszerrel egy mintából egyszerre akár több tízezernyi próba se-
gítségével kereshetünk specifikus DNS-szakaszokat. Természetesen en-
nek megfelelõen itt a próbákat rögzítjük szilárd felületre, ami általában
egy tárgylemez méretû üveglap, így jön létre a DNS-chip (1.37. ábra). Mi-
vel ennyiféle különbözõ jelölést nem lehet alkalmazni, itt magát a mintát
jelölik fluoreszcens festékkel. Amennyiben a mintában jelen volt valame-
lyik keresett szakasz, úgy a pozitivitás UV mikroszkóp alatt detektálható.

1.37. ábra. DNS-chipek

DNS microarray technikát a mikrobiológia több területén alkalmazni

lehet.
1. Identifikálás: Egy adott mintában kereshetjük egyszerre többféle mik-
roorganizmus jelenlétét. Így például elvégezhetõ különbözõ patogé-
nek pozitív hemokultúrából történõ gyors kimutatása, véradók min-
táiból a legfontosabb vér útján terjedõ patogének (HIV, hepatitis-B-
és -C-vírus stb.) szûrése, enteralis patogének székletmintából történõ
kimutatása. Az egyes kereskedelmi cégek a diagnosztikai igények
alapján légúti paneleket, meningitis panelt, székletpaneleket stb.
gyártanak.

72
2. Genotipizálás: Mikrobiális teljes genomok összehasonlításával fajon
belüli molekuláris tipizálás végezhetõ (lásd az 1®.7. A baktériumok
tipizálására használt módszerek címû fejezetet), de akár több hason-
ló patogén faj (pl. Mycobacterium tuberculosis vagy M. bovis) közöt-
ti különbözõségek is detektálhatók. Segítségével akár az evolúciós
változások is nyomon követhetõk.
3. Génexpressziós profil meghatározása: A fiziológiás körülmények
változtatásával vizsgálható a patogének génexpressziójának változá-
sa. Meghatározható például, hogy egy adott terápiás szerre mely gé-
nek aktiválódnak, ilyen módon közelebb kerülhetünk a szerek hatás-
mechanizmusának leírásához. Kimutatható, hogy stresszhatásra
mely gének indukálódnak. Egy adott patogén különbözõ virulenciájú
változatainak összehasonlításával virulenciafaktor-jelöltek kereshe-
tõk. De ilyen módszerrel lehet például egy fertõzõ mikroorganizmus
hatására a sejtben indukált mRNS expressziót elemezni és még
hosszasan sorolhatnánk a gyakorlati felhasználási lehetõségeket.
4. Rezisztenciakimutatás: a patogének teljes genomjában az egyes re-
zisztenciát okozó mutációk (pl. rifampicin-rezisztencia M. tuber-
culosisban), illetve rezisztenciagének (pl. makrolid rezisztenciáért
felelõs gének Streptococcusokban) szimultán kereshetõk.

1.6.2. Molekuláris fehérjekimutatási eszközök

1.6.2.1. MALDI-TOF

A baktériumok identifikációjában legújabban alkalmazott módszer a

MALDI-TOF. A MALDI jelentése mátrix által segített lézer deszorpció io-
nizáció (matrix assisted laser desorption ionisation). A baktériumot izolál-
ják a mintából (kitenyésztik), és az eljárást a klasszikus biokémiai identifi-
káció helyett használják. A baktériumtelepet egy mintatartó lemezre ke-
nik fel, majd mátrix folyadékkal lefedve megszárítják. A mátrix a minta io-

73
nizációját segíti elõ, mely során lézer segítségével a minta + mátrix keve-
rékébõl ionizált részecskék szabadulnak fel. Ezeknek a forrása elsõsorban
a baktériumok riboszomális fehérjéi. A keletkezett ionokat vákuumban
egy elektromágneses mezõbe bocsátják. A töltött részecskék töltés-tömeg
arányuk alapján különbözõ sebességgel repülnek az analizátorban. A rö-
vidítésben a TOF (time of flight) a detektálás módját jelöli. A töltés-tömeg
arány függvényében egymástól elváló ionok különbözõ idõpontban ér-
keznek meg a detektorhoz. A kapott elektromos jel intenzitását a töltés-tö-
meg arány (repülési idõ) függvényében ábrázolva egy tömegspektrumot
lehet meghatározni. A kapott tömegspektrum olyannyira jellemzõ egy
adott baktériumfajra, hogy annak beazonosítását teszi lehetõvé. A mód-
szer elõnye, hogy a hagyományosan alkalmazott biokémiai azonosításnál
jóval hamarabb szolgáltat eredményt, a legtöbb esetben kellõen megbíz-
ható. Ugyanakkor megemlítendõ, hogy néhány baktériumfaj esetén a spe-
cies szintû azonosítás nem lehetséges.

1.6.2.2. Western Blot

Részletesebben a ®Blottolásos technikák és az ®Immunoblot fejezetek

tárgyalják a módszer alapját, mely jelen esetben fehérjék izolált beazono-
sítására alkalmas, megfelelõ festékkel jelölt antitestek felhasználásával.

1.7. Baktériumok tipizálására használt módszerek

A rutin faj szintû identifikáláson túlmenõen epidemiológiai szempontból

sokszor szükség van a baktérium törzsek fajon belüli, tehát subspecies
szintû azonosítására, melynek célja rendszerint járványok forrásának fel-
derítése, a törzsek klonalitásának vizsgálata. Az egyes baktériumtípusok
szoros összefüggést mutathatnak a virulenciával, antibiotikum-reziszten-
ciával. Kezdetben értelemszerûen kizárólag fenotipizáló módszereket

74
használtak, ma már – ezek mellett – egyre inkább terjednek a genetikai ál-
lomány vizsgálatán alapuló genotipizáló módszerek is. Ez utóbbiak képe-
sek az evolúciós fejlõdési vonal, azaz a törzsfák felrajzolására is. Tipizálni
természetesen csak akkor tudunk, amikor a kórokozó már színtenyészet-
ben van a kezünkben és a fajt meghatároztuk.

1.7.1. Fenotipizáló módszerek

1.7.1.1. Fágtipizálás

Mivel a bakteriofágok a baktériumok vírusai, olyan forrásokból mutatha-

tók ki, ahol nagy mennyiségû baktérium fordul elõ (pl. emberi vagy állati
ürülékbõl, szennyvízbõl, talajból stb.). Minden fág csak bizonyos baktéri-
umféleségben találja meg létfeltételét, és ez az affinitás annyira receptor-
specifikus, hogy segítségével egyes baktérium fajokon belül jól elkülönü-
lõ fágtípusok mutathatók ki.
A módszer alapja, hogy a fágok szaporodása a baktériumtenyészetben
lízist hoz létre, ami makroszkóposan vizsgálható. Végrehajtása úgy törté-
nik, hogy szilárd táptalajra sûrûn kioltott tenyészetre, az ún. baktériumpá-
zsitra különbözõ, az adott fajra specifikus fágok szuszpenzióit cseppent-
jük úgy, hogy egymással ne érintkezhessenek. Néhány órán vagy napon
belül a megfelelõ fág a baktériumok lízisét okozza, ún. „tarfoltok” vagy
plakkok keletkeznek, míg más fágok esetében oldást nem észlelünk. Ha-
sonlóképpen, folyékony táplevesben a baktériumok növekedése során
létrejött zavarosodás fághatásra néhány óra alatt teljesen feltisztul.
A gyakorlatban elsõsorban S. aureus, E. coli, Salmonella fajok esetében
alkalmazzák a fágtipizálást, referencialaboratóriumokban végeznek ilyen
vizsgálatokat. A fágtipizálás jól felhasználható többek között enteralis
vagy nozokomiális eredetû fertõzések, pl. S. aureus által okozott ételmér-
gezéses esetek összefüggésének felderítésében, sõt a mai napig elõkelõ
helyet foglal el MRSA törzsek tipizálásában. Elõnye az olcsóság, jó repro-

75
dukálhatóság, viszont hátránya a nehézkesebb technikai kivitelezés illet-
ve, hogy számos törzs nem tipizálhatónak minõsül.
S. aureus esetében pl. egy 23 tagból álló nemzetközi fágsorozat használa-
tos, melyek I.-V. fágcsoportokba sorolhatók. Ezek közül bizonyos fágok
kifejezetten MRSA fágoknak számítanak. Általában egy Petri-csészén egy
5´5 elrendezésû hálózatban csöppentik ki a tesztelendõ fágokat.

1.7.1.2. Szerotipizálás

A szerotipizálás a legfontosabb sejtfelszíni bakteriális antigének (O, K, H

antigének, lásd ®1.5.1.1. Agglutináció fejezet) specifikus antitestekkel
történõ kimutatásán alapuló módszer. Mivel ezekkel az antigénekkel ta-
lálkozik elõször a szervezetünk, általában ezek váltják ki a legerõsebb an-
titestes immunválaszt, ezért protektív antigéneknek is nevezik õket, és
minden esetben fontos virulenciafaktorok.
Leggyakrabban a tok antigének szolgálnak a szerotipizálás alapjául. Egy
baktérium faj általában sokféle tok típussal rendelkezhet, amelyek mind-
egyike más-más antitesttel képes reagálni, azaz különbözõ szerológiai tí-
pust, röviden szerotípust képvisel. A három legfontosabb tokos baktéri-
um, amelyeknél alapvetõ epidemiológiai vizsgálatnak számít a tok alapú
szerotipizálás, egyben a három legfontosabb meningitis kórokozó:
Neisseria meningitidis, Streptococcus pneumoniae és Haemophilus influ-
enzae. Ezek közül a pneumococcusnak több mint 90 féle, a H. influ-
enzae-nek 6 féle és végül a meningococcusnak 12 féle szerotípusa ismert.
Mindhárom baktérium ellen rendelkezünk védõoltással (lásd ®1.10. Vé-
dõoltások fejezet), amely mindhárom esetben a tok poliszacharidot tartal-
mazza, legtöbbször konjugált formában.
Jó példa az O antigéneken alapuló szerotípusokra a Shiga-toxint termelõ
E. colik (STEC) esete. Ezek közül a mai napig a leghíresebb az O157-es
További érdekesség, hogy az emlékezetes 2011-es németországi enteralis
E. coli járványt – amelyben kimagaslóan sok hemolitikus uraemiás

76
szindróma (HUS) alakult ki súlyos szövõdményként és amely a mai napig
a világ legnagyobb HUS-járványának tekinthetõ – is egy ilyen STEC-típus,
az O104-es okozta.
Sejthez kötött antigénekrõl lévén szó, a
szerotipizálás gyakorlati megvalósítása
rendszerint tárgylemez agglutináció (el-
sõsorban latex agglutináció) formájában
történik. A pneumococcus esetében az
ún. Neufeld-féle tokduzzadási próba
(Quellung-reakció) a referencia módszer,
melynek során a specifikus antitestek je-
lenlétében a tok megduzzad, és ez mikro-
szkóp alatt nézve egy haló megjelenését
eredményezi a baktériumsejt körül (1.38.
ábra). A Streptococcusok közül a S.
agalactiae is többféle tok típussal rendel-
kezik, míg a S. pyogenes is tokos, de a 1.38. ábra. Tokduzzadási reak-
tokja szerológiailag egységes. Szintén a ció pozitív eredménye
(Dr. Tirczka Tamás felvétele)
Streptococcusokhoz kapcsolódó szero-
tipizálási reakció tulajdonképpen a
Lancefield-tipizálás is, amely azonban kivételesen nem fajon belüli, ha-
nem genuson belüli megkülönböztetésre használatos egy sejtfal poli-
szacharid alapján.

1.7.2. Fontosabb genotipizáló módszerek

A baktériumok genotípusos (azaz DNS-szintû) vizsgálatának legbiztosabb

módszere a teljes genetikai állomány (genom) szekvenálása (whole
genome sequencing, WGS) lenne. Ez ma már a kutatás számára nem elér-
hetetlen, azonban a mindennapi gyakorlatban még túl költséges módszer-
nek számít. Ennek kiváltására használatosak az alábbiakban ismertetett
eljárások.

77
 1.7.2.1. Szekvencia alapú módszerek

Multilocus sequence typing (MLST)

A teljes baktérium genom szekvenálása helyett itt csupán néhány (rend-
szerint hét), jól kiválasztott ún. „háztartási” gén 400–500 bp nagyságú
fragmentumának szekvenálása történik meg. Ezeka gének létfontosságú
feladatot ellátó enzimeket kódolnak, erõsen konzerváltak (vagyis csak kis-
mértékben változnak), ezért a szekvenciavarianciák éppen alkalmasak
különbözõ törzsek összehasonlítására. Az egyes lókuszok pontos szek-
venciái allélokat határoznak meg (ezek mindegyike az adatbázis alapján
egy számot kap), a hét allélszekvencia kombinációja pedig kiadja a végsõ
szekvenciatípust (ST-t). Minden faj esetében nemzetközileg meghatáro-
zott, hogy melyik hét gén a célpont (a pontos információk az MLST honla-
pokon bárki számára szabadon elérhetõk), a világon minden laboratóri-
um ugyanazokat a géneket vizsgálja, ezért nemzetközi összehasonlításra
kiváló ez a módszer. Nagyon jól követhetõ az MLST-vel továbbá az egyes
fajok jellemzõ klónjainak idõbeli illetve területi megoszlása, azok folyto-
nos, dinamikus változása.

1.7.2.2. Fragment-alapú („band-based”) módszerek

Pulsed-field gélelektroforézis (PFGE)

Az MLST mellett a PFGE az egyik leggyakrabban alkalmazott genotipizá-
lási módszer a bakteriológiában. A teljes baktérium genomot speciális,
kevés hasítóhellyel rendelkezõ restrikciós enzimmel (pl. SmaI melynek
hasító helye: GGG/CCC) emésztjük és a kapott fragmentumokat agaróz
gélen megfuttatva vizualizáljuk (1.39. ábra). Tekintettel arra, hogy egy
baktérium genom nagyságrendileg 2–3 millió bp közé tehetõ, a kapott
10–20 fragmentum mindegyike hatalmas méretû (10 ezertõl akár egymil-
lió bp-ig is terjedhet), ami hagyományos agaróz gélen nem szeparálható.
Ezért van szükség a váltakozó irányú (pulzáló) elektromos mezõre, ami az
óriási fragmentumokat hol egyik, hol másik oldalról „lökdösve”, segíti

78
1.39. ábra. PFGE gélkép (a gél két oldalán és középen molekulasúly marker látható)

azok gélben való elõrehaladását

(1.40. ábra). Emiatt a futtatás
ideje is jelentõsen megnõ, a
szokásos fél-egy óra helyett itt
21–24 órán át zajlik a szepará-
lás.
A PFGE elõnye, hogy nagyszá-
mú izolátum precíz tipizálására
alkalmas, érzékenyen tükrözi a
baktériumok kisebb evolúciós
változásait is, de hátránya, hogy
meglehetõsen bonyolult a kivi-
telezése és nemzetközi össze-
1.40. ábra. PFGE készülék futtatókádja (kö-
hasonlításokra nehezebben al- zépen a géllel) a körben elhelyezkedõ elekt-
kalmazható (hiszen egy gélen ródokkal, amelyek lehetõvé teszik a váltako-
kell megfuttatni az egyes törzse- zó irányú áram létrejöttét

79
ket ahhoz, hogy közvetlen összehasonlítást tudjunk tenni, azaz ugyanab-
ban a laboratóriumban kell feldolgozni a mintákat). További hátránya a
nagyfokú érzékenység a mutációkra, hasítóhely megváltozásra.

Restriction fragment length polymorphism (RFLP)

Ebben az esetben a teljes baktérium genom helyett csupán annak vala-
mely kiválasztott szakaszát emésztjük restrikciós enzimekkel. A DNS-
templáton belül az enzimek a nekik megfelelõ bázispárok között hasíta-
nak. Különbözõ bázissorrenddel bíró izolátumok esetén különbözõ szá-
mú és nagyságú fragmentum képzõdik, amelyek agarózgélen egyszerûen
szeparálhatók.

Randomly amplified polymorphic DNA (RAPD)

Ennek a módszernek az a lényege, hogy rövid (kb. 10 nukleotid nagyságú)
random PCR primereket és megengedõbb reakciókörülményeket (pl. ala-
csonyabb hõmérséklet) alkalmaz. A rövid primerek a genom számos he-
lyén találnak homológ szekvenciákat, ahova bekötõdhetnek, és ha két
primer a duplaszálú DNS két ellentétes szálán megfelelõen közel kötõdik
be egymáshoz, létrejön az amplifikáció. A random kötõdési helyek alap-
ján a kapott termékek nagysága, illetve száma az egyes izolátumok eseté-
ben eltérõ lesz.

Ribotipizálás
A bakteriális riboszomális operon három rRNS molekulából áll: a 16S,
23S és 5S rRNS-bõl. Mivel az rRNS-eknek alapvetõ szerepük van a fehér-
jeszintézisben, ezért rendkívül konzervált molekulák, de közülük is a 16S
rRNS a legstabilabb, ezért rendszerint ez a ribotipizálás célpontja. Az elõ-
zetesen restrikciós enzimmel (pl. EcoRI) hasított genomiális DNS-frag-
mentumait agarózgélen szeparálva, majd membránra blottolás után 16S
rRNS-specifikus hibridizációs próbákkal reagáltatva az egyes izolátumok
esetében más-más mintázatot kapunk.

80
A fentieken kívül még számos egyéb genotipizáló módszer létezik. Példá-
ul repetitív szekvenciák minden bakteriális genomban elõfordulnak és
ezek gyakori célpontjai az amplifikációknak. Erre alapul pl. az
enterobaktériumoknál használt ERIC (enterobacterial repetitive
intergenic) PCR, vagy az inkább géneken belül elõforduló, rövidebb
repetitív szakaszokat célzó VNTR (variable number of tandem repeats)
módszer, amely ezek kópiaszámát hasonlítja össze az egyes izolátumok
között. Még hatékonyabb ennek továbbfejlesztett változata, az MLVA
(multilocus VNTR analysis), amely egyszerre több lókusz különbözõ
szekvenciáit elemzi.

1.8. Nozokomiális és iatrogén fertõzések

A nozokomiális és iatrogén fertõzések világszerte komoly kihívást jelen-

tek. Nozokomiális fertõzésrõl, azaz kórházban szerzett fertõzésrõl akkor
beszélünk, ha a kórházi felvételt követõen 48 órán túl jelentkeznek a tü-
netek. Iatrogén fertõzés azt jelenti, hogy az orvosi beavatkozás (diag-
nosztikus vagy terápiás) során történik fertõzés. Ezen fertõzések jelentõsé-
gét az adja, hogy a kórokozók jellemzõen multirezisztensek, fertõtlenítõ-
szereknek ellenállnak, élettelen felszíneken is hosszan túlélnek. A kór-
házban ápolt betegek fogékonyak fertõzésekre, és az egészségügyi ellátás
során számos hajlamosító tényezõ járul hozzá a nozokomiális és iatrogén
fertõzések kialakulásához. Ezen fertõzések súlyos szövõdményeket ered-
ményeznek, és halálos kimenetelûek is lehetnek. Mind a nozokomiális,
mind a iatrogén fertõzések kezelése nehéz, mert a kórokozók rezisztenci-
át alakítottak ki a legtöbb antibiotikummal szemben, így sok esetben csak
a legújabb vagy „régi-új” hatóanyagok alkalmasak a kezelésre. Íly módon
a nozokomiális és iatrogén fertõzések esetén a kezelési idõ és a kórházi
tartózkodás ideje tovább tart, valamint a kezelési költségek is emelked-
nek. Nagyon fontos szerepe van az infekció kontrollnak a nozokomiális
fertõzések visszaszorításában. Az infekciókontroll alapját képezi a kórhá-
zi eszközök és környezet dekontaminációja, a kórházi személyzet rend-

81
szeres és alapos fertõtlenítõszeres kézmosása, a körültekintéssel alkalma-
zott antibiotikum-felhasználás és a betegek megfelelõ izolálása.
A nozokomiális fertõzések forrása lehet az egészségügyi személyzet, a
beteg ember, a kórházi környezet, ahol gyakran cirkulálnak a szelektált,
virulens és rezisztens mikrobák. A terjedési módja fõleg kontaktus útján,
cseppfertõzéssel, direkt vagy indirekt módon, tárgyak, manuális vagy mû-
szeres beavatkozások, eszközök közvetítésével történik, gyakran mûteti
sebeken, katétereken, intubáló csöveken, lélegeztetõgépeken és egyéb
kórházi eszközökön keresztül. A fertõzés kialakulását elõsegíti a beteg le-
gyengült állapota, az alkalmazott invazív beavatkozások, immunszup-
presszív terápia. A hosszan tartó széles spektrumú antibiotikum-terápia is
kockázati tényezõ a multirezisztens baktériumokkal történõ kórházi fertõ-
zés kialakulásában.

Nozokomiális és iatrogén fertõzések leggyakoribb kórokozói

¡ Baktériumok amelyek kanülön, katéteren, lélegezetõgépen keresztül
fertõzhetnek: Staphylococcus aureus, a koaguláz-negatív Staphylo-
coccusok, Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae, Pseudomonas
aeruginosa, Acinetobacter baumanii, Stenotrophomonas maltophila.
¡ Vírusok amelyek transzfúzióval, szervtranszplantációval terjed-
hetenek: Epstein–Barr-vírus, cytomegalovírus, hepatitis-B-, hepatitis-C-
vírus, HIV, TTV.
¡ Gomba, ami kanülön, katéteren keresztül terjedhet: Candida spp.

Nozokomiális fertõzések fõ megjelenési formái

1. Nozokomiális húgyúti fertõzések
A húgyúti katéterrel összefüggõ fertõzések legfontosabb rizikófaktorai a
katéter alkalmazásának idõtartama, a vizeletgyûjtõ zsák bakteriális kolo-
nizációja, diabetes mellitus és a nõi nem. Katéterezéstõl független nozo-
komiális húgyúti infekció esetében legfontosabb rizikótényezõk az idõs-
kor, a nõi nem, diabetes mellitus, inkontinencia, a korábbi húgyúti infek-
ció.

82
A nozokomiális húgyúti fertõzések az esetek többségében aszcendáló jel-
legûek. A katéterrel összefüggõ esetekben a leggyakoribb kórokozók E.
coli, K. pneumoniae, Proteus spp., illetve az Enterobacteriales rend egyéb
tagjai, továbbá Pseudomonas spp., valamint sarjadzó gombák. Különösen
veszélyesek az ureáztermelõ és biofilmképzõ baktériumok, amelyek a ka-
téterek felszínén és a húgyutakban tartósan jelen lehetnek. Minden nozo-
komiális húgyúti fertõzés esetén problémát jelentenek a multirezisztens
mikrobák által okozott fertõzések, amelyek közül külön kiemelendõ az
ESBL és karbapenemáz termelõ K. pneumoniae és az E. coli.
2. Nozokomiális sebfertõzések
Sebfertõzések elõfordulási gyakoriságát alapvetõen a mûtétek típusa hatá-
rozza meg. A legnagyobb odafigyelés esetén is bizonyos mûtéti típusok-
nál a fertõzéses szövõdmények nem elõzhetõk meg teljes mértékben.
Úgynevezett „tiszta mûtéteknél” az infekció gyakorisága 5% alatti, többi
mûtét esetén ennél magasabb incidenciával kell számolni. A nozoko-
miális seb fertõzések kialakulását hajlamosítják az implantátumok jelen-
léte, immunszuppresszió, diabetes mellitus, obezitás, alultápláltság, loká-
lis keringési zavar a mûtéti területen, súlyos májmûködési zavar, alkoho-
lizmus, veseelégtelenség, lymphoedema, gyógyszerabúzus.
Nozokomiális sebfertõzéseknél is problémát jelent, hogy gyakran az anti-
biotikumok széles körére rezisztens kórházi törzsek okozzák az infekciót.
Leggyakrabban S. aureus, methicillin-rezisztens S. aureus (MRSA), P.
aeruginosa, Enterococcus spp., E. coli, K. pneumoniae a kórokozó.
3. Nozokomiális pneumonia
A kórházban kezelt betegek 15–20%-ában elõforduló nozokomiális pne-
umónia esetében a legfontosabb predisponáló tényezõ a lélegeztetõgép
használata. Az idõfaktor döntõen befolyásolja a fertõzés lefolyását.
A nozokomiális pneumonia esetén a környezetbõl (lélegezetõgép, tubus
felszíne) kontamináló mikrobák lehetnek kórokozók, vagy a hospitalizált
beteg felsõ légutait kolonizáló baktériumok a vezetõ kóroki ágensek. Spe-
ciális lehet a kórokozó spektrum, eleve rezisztens kórokozók jelenlétét
kell feltételezni: P. aeruginosa, S. aureus, (MRSA), Enterobacter spp.,

83
Klebsiella spp., E. coli, Haemophilus influenzae, Serratia marcescens,
Streptococcus pneumoniae, anaerob baktériumok, gombák, egyéb
Gram-negatív baktériumok, Legionella spp., Acinetobacter baumannii.
4. Nozokomiális véráram fertõzések
Nozokomiális véráram fertõzéseknél megkülönböztetünk bakteriológiai
vizsgálattal igazolt véráram fertõzést és szepszis szindrómát. Ezen fertõ-
zés esetén jellegzetes hajlamosító tényezõk a centrális vénás katéter és a
kanül. Nozokomiális véráramfertõzések incidenciája, a kórokozók spekt-
ruma különösen függ a klinikai osztály jellegétõl, a meglevõ és kialakuló
predisponáló tényezõktõl. Mindent összevetve az átlagos elõfordulás
7–8%-ra tehetõ. A véráramfertõzés diagnosztizáláshoz elengedhetetlen,
hogy hemokultúrát kell venni, így lehet mikrobiológiailag alátámasztani a
diagnózist.
Nozokomiális véráram fertõzés lehet primer vagyis a centrális vénakaté-
teren, kanülön keresztül a bõrröl, környezetbõl származó véráramfertõ-
zés. A szekunder véráramfertõzés egy elõzetes fertõzés szövõdményeként
lép fel. A szekunder véráram fertõzés leggyakoribb oka a pneumonia vagy
egyéb alsó légúti fertõzések, ezek mellett még a húgyúti, tápcsatorna ere-
detû, seb,- bõr- és lágyrészfertõzések lehetnek még a kiváltó tényezõk.
A nozokomiális véráram fertõzés kórokozói jellemzõen a S. aureus,
koaguláz-negatív Staphylococcusok, Enterococcusok, Candida albicans,
a Gram-negatív anaerob baktériumok, P. aeruginosa, Enterobacter spp.,
az Acinetobacter spp.
Minden kórokozó faj esetében jellemzõ a multirezisztens törzsek számá-
nak emelkedése.
Hangsúlyozni kell, hogy egyes nozokomiális kórokozók szerepének meg-
ítélése, elõfordulási gyakorisága terén a jövõben várhatóak változások.
A technikai fejlõdéssel, a kórokozók antigénjeinek detektálásával, vala-
mint nukleinsavszintû identifikálásával további baktériumok, gombák, il-
letve vírusok szerepe is tisztázódhat a nozokomiális véráramfertõzésben.

84
5. Nozokomialis enteralis fertõzések
Az enteralisan terjedõ nozokomiális bakteriális fertõzések közül kieme-
lendõ a Clostridium difficile okozta pseudomembranosus colitis. Ezen
fertõzésre hajlamosít a széles spektrumú antibiotikum-kezelés (pl. béta-
laktám, fluorokinolon), az idõs életkor, egyéb gyógyszerek szedése (pl.
gyomorsav csökkentõ). A fertõzés patomechanizmusában központi szere-
pet játszik az emésztõrendszerben kis csíraszámban jelen lévõ vagy spóra
formában bejutó C. difficile, amely a nagyszámú normálflóra baktérium
jelenlétében inaktív marad. Azonban a széles spektrumú antibiotikum-
kezelés hatására a normális bélflóra baktériumai száma olyan mértékben
lecsökken, hogy az eddig inaktív C. difficile elszaporodik és a toxin ter-
melés (enterotoxin, citotoxin, binary toxin) következtében hasmenést és
lokális gyulladást okoz a vastagbélben, ami véres széklet ürítéssel jelent-
kezik. Ezen fertõzés kezelésére hatásos eljárás a széklet transzplantáció
(fekál mikrobióta transzplantáció, FMT), amely során az egészséges dono-
rok széklet mintáját szondán keresztül a beteg bélrendszerébe juttatják,
így a normál bélflóra visszaállításával a tünetek is elmúlnak. A C. difficile
fertõzés esetén a vancomycin per os adása vagy a metronidazol is hatá-
sos. Ezen fertõzés megelõzésére a betegek izolálása mellett a személyzet
alapos szappanos kézmosása fontos, mert a C. difficile spórák ellenállnak
a fertõtlenítõ szereknek is, szappanos vízzel viszont lemoshatóak a bõr-
rõl.
A nozokomiális enteralisan terjedõ vírusfertõzések közül a rotavírus és a
calicivírus fertõzés diagnosztizálnak gyakrabban. A rotavírus ellen védõ-
oltás elérhetõ. A betegek kezelése esetén mind a rotavírus, mind a calici-
vírus-fertõzése esetén a só- és vízháztartás rendezése jelent megoldást.

1.9. Laboratóriumi állatok a mikrobiológiában

Az orvostudomány számos területén van szükség laboratóriumi állatok al-

kalmazására in vivo vizsgálatok céljából.

85
Kísérleti állatok használata szigorú szabályozás alatt áll, csak engedéllyel
végezhetõ. Ezeket a következõ rendelkezések szabályozzák: 40/2013.
(II.14.) Kormányrendelet az állatkísérletekrõl, az 1998. évi XXVIII. törvény
az állatok védelmérõl és kíméletérõl, a 2010/63/EU irányelv a tudomá-
nyos célra használt állatok védelmérõl, a Semmelweis Egyetemen pedig
az érvényes a 2017. évi Állatkísérleti szabályzat.
Állatokat az emberiség számos céllal tart és használ fel. Táplálkozásra
szolgál az összes felhasznált állat több, mint 95 %-a, míg tudományos ku-
tatás céljára ezek körülbelül 0,3%-a.
Az állati in vivo modellek számos területen voltak nélkülözhetetlenek az
emberi szervezet mûködésének megértésében, új terápiás és megelõzési
lehetõségek létrehozásában, így például a diftéria elleni védõoltás kifej-
lesztésében, a veszettség kezelésében, minimálisan invazív sebészi tech-
nikák kidolgozásában stb.
Állatkísérletek tervezésekor a 3 R alapelvét kell szem elõtt tartani:
refinement: a kísérletben részt vevõ állatok fájdalmának és szenvedésé-
nek csökkentése, reduction: az állatkísérletben részt vevõ állatok számá-
nak lehetõség szerinti csök-
kentése és a replacement: az
állati modellek helyettesítése
más modellel.
A leggyakrabban használt kí-
sérleti állatok az egér, pat-
kány, nyúl, csirke és a tenge-
rimalac. Az egyes fajok és az
ember között jelentõs eltéré-
sek lehetnek, ezek figyelem-
be vételével kell kiválasztani
a vizsgálathoz felhasznált
modellt, hogy a kapott ered- 1.41. ábra. A laboratóriumi állatoknak emléket
állító szobor az Orosz Tudományos Akadémiai
mények az emberre extra- Genetikai és Citológiai Intézete elõtt, Novoszi-
polálhatóak legyenek. A la- birszkben, Oroszországban

86
1.42. ábra. Laboratóriumi egér

boratórumi állatok különbözhetnek egymástól higiénés kategóriájuk

alapján: konvencionális, specifikus patogénmentes (SPF), csíramentes
változatok; valamint genetikai kategóriáik alapján, így lehetnek belte-
nyésztettek, kültenyésztettek vagy genetikailag módosítottak.
1. Mikroorganizmusok kimutatása állatoltással
A mikrobiológiai diagnosztikus módszerek fejlõdése ellenére még mindig
van néhány kórokozó, amelyek in vitro táptalajokon nem tenyészthetõk.
Ezeket a mikrobákat diagnosztikus vagy kutatási céllal fogékony állatban
lehet oltani, hatásaikat vizsgálni, a törzseket fenntartani. Ilyen például a
syphilist okozó Treponema pallidum, amely nyúlherében tartható fenn, a
lepra kórokozója a Mycobacterium leprae, amelyet armadillóba oltanak,
vagy a Coxsackie vírusok, amelyek A és B típusának elkülönítése szopós
egerek beoltásával történik.
Újonnan felfedezett mikrobák és az általuk feltételezhetõen okozott meg-
betegedések közötti kapcsolat a Koch-posztulátumokban leírt vizsgála-
tokkal igazolható. Ezekhez is szükség van a mikrobára fogékony laborató-
riumi állat oltására.

87
A kórokozók virulenciáját, megbetegítõképességüknek erõsségét is állat-
oltással jellemezhetjük. ID50 (infectious dose 50) az a kórokozómennyi-
ség, amely a beoltott állatok felét megbetegíti, LD50 (lethal dose 50) az a
mikrobamennyiség testtömeggrammonként, amely az állatok felét el-
pusztítja. A mikrobák között jelentõs eltérések vannak virulenciájukban.
Salmonellák esetében például nagy csíraszámú, >105 baktérium elfo-
gyasztása esetén alakul ki megbetegedés az emberben, míg Shigellákból
már néhány 10 is képes betegséget kiváltani.
Influenzavakcina gyártásához a vírust embrionált csirketojásba oltva sza-
porítják.
2. Antitestek termelése
Adott kórokozó antigénjeire specifikus antitesteket is állatokban állítanak
elõ. Ezeket az ellenanyagokat felhasználják egyrészt a diagnosztikus sze-
rológiai tesztek gyártásában.
Másrészt számos toxin mediálta bakteriális megbetegedés terápiájára az
egyetlen lehetõség, hogy a betegnek a keringõ toxinokat megkötõ és sem-
legesítõ, neutralizáló antitoxint (toxin ellenes immunglobulint) adnak be.
Lényeges, hogy ez a kezelés csak az elsõ tünetek jelentkezése után azon-
nal adva hatásos, mivel az antitoxinok a receptoraikhoz már bekötött to-
xin molekulák ellen hatástalanok. A betegségek kezelésére használt anti-
toxinok lehetnek homológok, azaz a betegségen átesett vagy ellene im-
munizált ember savójából származó, fajazonos antitestek. Bizonyos ese-
tekben azonban ezek nem elérhetõek, ilyenkor heterológ, azaz más faj-
ban, állatokban termeltetett antitoxint kell használni. Ezeket általában
nagy testû állatok (ló, szarvasmarha) immunizálásával, majd vérükbõl az
antitestek kinyerésével állítják elõ. Ezen antitestek alkalmazásának veszé-
lye, hogy fajidegen fehérjébõl állnak, ezért allergiás reakció léphet fel be-
adásukkor. Emiatt az antitoxinokat lassan, az esetlegesen fellépõ mellék-
hatások kezelésére felkészülve kell beadni.
Antitoxin kezelést alkalmaznak például a következõ toxin mediálta meg-
betegedések kezelésére: botulizmus, tetanusz, diftéria stb.

88
3. Toxinok kimutatása, értékmérése
Diagnosztikus céllal szükség lehet arra, hogy beteg vérébõl igazoljuk bak-
teriális toxin jelenlétét. Ennek egyik módja, hogy a beteg savóját a kérdé-
ses toxinra fogékony állatnak adják be. Amennyiben az állat a toxinra spe-
cifikus tüneteket mutat, esetleg elpusztul, igazolható a toxin jelenléte a
betegben. Például szükség lehet erre a botulizmus és más petyhüdt
bénulással járó állapotok elkülönítésében.
Toxinok értékmérése során azok erõsségét határozzák meg. Felhasznál-
ható arra, hogy toxin mennyiségét állapítsák meg egy mintából. Egységei
a dosis letalis minima (DLM), az a legkisebb toxin mennyiség, amely
250 g súlyú tengerimalacoknak beadva 4 nap alatt az állatok 75%-át el-
pusztítja; illetve a dosis letalis certa (DLC), azaz a legkisebb toxinmennyi-
ség, amely a fenti módon beadva az összes állatot biztosan elpusztítja.
Antitoxinok mennyiségének mértékegysége az AE, az antitoxin egység,
amely 100 DLM toxinnal szemben megvédi az állatot.
4. Ártalmatlansági vizsgálatok
Gyógyszerek és védõoltások kórokozó-mentességét és toxicitásuk hiányát
is állatoltással lehet igazolni. Intravénás felhasználásra szánt készítmé-
nyek esetében a szernek nemcsak sterilnek, de pirogénmentesnek is kell
lennie. Ennek ellenõrzésére szolgál a LAL-teszt, amely kivitelezéséhez
antlanti tõrfarkú rák vérét használják fel. (részletesebben lásd ®1.4.3.7.
fejezet: Pirogenitás vizsgálat, LAL teszt)
5. Állatkísérletek a kutatásban
Míg a diagnosztikus célú állatoltások a szerológiai és molekuláris mód-
szerek fejlõdésével egyre inkább háttérbe szorulnak, a kutatás területén a
jövõben is szükségek az állatkísérletek. Összetett in vivo folyamatok, mint
a szepszis és az azt befolyásoló gyógyszerek kutatásához például nélkü-
lözhetetlen, hogy a vizsgálatokat ne csak in vitro, hanem élõ szervezet-
ben modellezve is elvégezzék.
Állatkísérletek kell, hogy megelõzzék minden új gyógyszer és terápiás
beavatkozás embereken történõ kipróbálását, az embereken folyó orvosi
kutatásokat szabályozó Helsinki nyilatkozat alapelvei szerint.

89
1.10. Védõoltások

A védõoltások (aktív vakcináció) célja bizonyos fertõzõ betegségek meg-

elõzése az immunrendszer stimulálása által, a kórokozó avirulens formá-
jának vagy antigénjének bejuttatásával. Védõoltásokkal humorális és
celluláris immunválasz is kiváltható. A jelenleg használatban lévõ humán
védõoltások bakteriális és vírusos betegségek ellen léteznek, az elsõ
eukarióta mikroba ellen védõoltás (malária) hivatalosan még nem került
forgalomba, de hamarosan várható.
A védõoltások a következõ típusokba tartozhatnak:
1. Élõ, attenuált kórokozót tartalmazó. Az attenuált kórokozók gyengí-
tett mikroorganizmusok, a patogén mikrobákkal azonos fajba tartoz-
nak, de az attenuálási folyamat során virulenciájukat, megbetegí-
tõ-képességüket elveszítik, avirulensé válnak. Ezek a virulens kór-
okozóhoz leginkább hasonló védõoltások, ezért ezek képesek kivál-
tani a leghosszabb távú immunválaszt. Példák: MMR, BCG, Rota-
vírus vakcina.
2. Inaktivált (elölt) kórokozót tartalmazó. Rendszerint csak humorális
immunitást képes kiváltani és azt sem életre szólóan. Emlékeztetõ ol-
tás szükséges, az IgA válasz hiányzik. Elõnye viszont, hogy nem je-
lent fertõzésveszélyt. Példák: hepatitis-A, influenza, veszettség.
3. Toxoidot tartalmazó. A baktériumok által termelt exotoxin attenuá-
lásával nyerhetõ. Hátránya, hogy sorozatos oltás szükséges, elõnye a
biztonság. Példák: diftéria, tetanusz.
4. Alegység vakcina. Csak a mikroba legfontosabb („protektív”) anti-
génjét tartalmazza tisztított formában. Ezek mindig a mikroba felszí-
nén helyezkednek el és önmagukban is képesek megfelelõ szintû el-
lenanyagválaszt kiváltani. Tokos baktériumok esetében ez a poli-
szacharid tokot jelenti. Példák: Pneumovax (S. pneumoniae), Hib (H.
influenzae).
5. Rekombináns technikával elõállítható vakcinák, melyek szintén
mikroba alegységet tartalmaznak. Példák: hepatitis-B vírus és HPV.

90
6. Nukleinsav alapú vakcinák. A védõoltás a mikroba egy fontos anti-
génjét kódoló mRNS-szekvenciát tartalmazza lipidburokban. Az így
bejutatott mRNS alapján a gazdaszervezet sejtjei szintetizálják meg a
mikrobiális antigént, ami ellen immunválasz alakul ki. Példa: az
mRNS tartalmú COVID-19 elleni vakcinák a SARS-CoV-2 tüskefe-
hérjéjét kódoló mRNS-t tartalmazzák (pl. Pfizer-BioNTech vakcina).
7. Vírus vektor vakcinák. Ezek a védõoltások egy ártalmatlan vírus ge-
netikailag módosított változatát tartalmazzák. Ez a mesterséges vírus
kifejezi egy veszélyesebb vírus fontos antigénjét, a vele való oltás ha-
tására ezen antigén elleni is kialakul immunválasz. Példa: COVID-19
elleni, módosított, állati adenovírusokat tartalmazó vakcinák, ame-
lyek a SARS-CoV-2 tüskefehérjéjét fejezik ki.

Védõoltásokat a következõ indikációkkal kaphat valaki:

¡ Életkorhoz kötött kötelezõ (gyermekkori) védõoltások.
¡ Megbetegedési veszély esetén kötelezõ védõoltások.
¡ Foglalkozáshoz kötött védõoltások.
¡ Külföldi utazással kapcsolatos védõoltások.
¡ Egyéb, önkéntes alapon kérhetõ védõoltások.

Életkorhoz kötött kötelezõ (gyermekkori) védõoltások Magyarországon

Hazánkban a védõoltások rendjét évrõl évre az Emberi Erõforrások Mi-
nisztériuma által kiadott és interneten is elérhetõ Védõoltási Módszertani
Levélben teszik közzé.
A 2022-ben érvényes oltási rendet az 1.2. és az 1.3. táblázatban mutatjuk
be.

91
1.2. táblázat. A gyermekkori kötelezõ védõoltások

Vakcina Életkor Mi ellen Tartalom

BCGa 0–4 hét Tuberculosis Élõ, attenuált

Mycobacterium bovis

DTPa 2, 3, 4, 18 hó, 6 év, 11 év Diftéria, tetanusz, diftéria toxoid, tetanusz

(dTap csak diftéria, pertussis) szamárköhögés toxoid, acelluláris
pertussisb

IPV 2, 3, 4, 18 hó, 6 év Járványos Inaktivált (elölt)

gyermekbénulás poliovírus

Hib 2, 3, 4, 18 hó Haemophilus influenzae Konjugált tok (b)

b típus poliszacharid

PCV-13c 2, 4, 12 hó Streptococcus Konjugált tok

pneumoniae poliszacharid
(13-valens)

Varicella 13 és 16 hónap Bárányhimlõ Élõ, attenuált VZV vírus

MMR 15 hó + 11 év Mumpsz, kanyaró, Élõ, attenuált vírusok

rubeola

Hepatitis-B 12 év Hepatitis-B Rekombináns HBsAg

HPV 12 éves lányok és fiúk humán papillomavírus rekombináns fehérjékd

(önkéntes védõoltás) fertõzések, méhnyakrák

a
BCG = Bacillus Calmette-Guérin
b
a korábbi inaktivált baktériumot tartalmazó oltás helyett antigének keveréke (pertussis toxoid,
filamentózus hemagglutinin, pertaktin)
c
PCV = 13-valens konjugált pneumococcus vakcina. A következõ tok szerotípusokat tartalmazza: 4,
6B, 9V, 14, 18C, 19F, 23F, 1, 5, 7F, 3, 6A, 19A
d
háromféle oltás létezik: bivalens (16-os és 18-as típus), quadrivalens (6, 11, 16, 18) és nonavalens
(6, 11, 16, 18, 31, 33, 45, 52, 58)

92
1.3. táblázat. Oltási naptár

Vakcina Életkor Megjegyzés

Folyamatos oltások

BCG 0-4 hét szülészeti intézményben

DTPa + IPV + Hib + PCV-13 2 hónap

DTPa + IPV + Hib 3 hónap

DTPa + IPV + Hib + PCV-13 4 hónap

PCV-13 12 hónap

Varicella 13 hónap

MMR 15 hónap

Varicella 16 hónap

DTPa + IPV + Hib 18 hónap

DTPa + IPV 6 év

Kampányoltások

MMR revakcináció 11 év

dTap emlékeztetõ oltás 11 év

(diftéria, pertussis)

Hepatitis-B 12 év

HPV 12 éves lányok és fiúk önkéntes

Megbetegedési veszély esetén kötelezõ védõoltások

A következõ esetekben a beteg környezetében élõ veszélyeztetett szemé-
lyeket szükséges oltani (a részleteket lásd az adott betegségeknél):
¡ hastífusz
¡ diftéria
¡ kanyaró
¡ rubeola
¡ mumpsz
¡ hepatitis-A

93
Posztexpozíciós vakcináció alkalmazandó a következõ esetekben:
¡ tetanusz
¡ veszettség

Foglalkozáshoz kötött védõoltások

¡ Hastífusz (akik munkájuk révén szennyvízzel, emberi ürülékkel rend-
szeresen kontaktusba kerülhetnek: csatornamunkások, mélyépítõk, la-
boratóriumok és kórházi fertõzõ osztályok munkatársai stb.)
¡ Kullancsencephalitis (pl. erdészeti dolgozók)
¡ Hepatitis-A (kockázatbecslés alapján azok, akik munkájuk révén
szennyvízzel, humán fekáliával rendszeresen kontaktusba kerülhetnek)
¡ Hepatitis-B (azok az egészségügyi dolgozók és hallgatók, akik tevé-
kenységük során rendszeresen kontaminálódhatnak vérrel, vérkészít-
ményekkel, szövetnedvekkel, váladékokkal, testfolyadékokkal, illetve
az ezekkel szennyezett eszközökkel, mûszerekkel)
¡ Veszettség (preexpozíciós oltás) (veszettség vírusával foglalkozó labo-
ratóriumok munkatársai, állatorvosok és asszisztensek, vadászok, vad-
õrök, vágóhídi dolgozók, barlangászok stb.)
¡ Diftéria emlékeztetõ (fertõzõ osztályok vagy mikrobiológiai laboratóri-
umok munkatársai)
¡ Tetanusz emlékeztetõ (akik olyan munkakört látnak el, melynek eseté-
ben földdel szennyezett sérülések elõfordulhatnak, pl. mélyépítés, me-
zõgazdasági tevékenység, állatgondozás stb.)
¡ Meningococcus (mikrobiológiai laboratóriumok, illetve kórházi fertõzõ
és/vagy intenzív osztályok munkatársai)
¡ Influenza (egészségügyi dolgozók minden évben influenza elleni oltás-
ban részesíthetõk)
¡ Varicella (az immunhiányos betegek, valamint a várandós nõk és az új-
szülöttek, csecsemõk ápolását/gondozását végzõ fogékony egészség-
ügyi dolgozók)

94
Külföldi utazással kapcsolatos védõoltások
A kockázat felmérése az utazás körülményei, idõtartama, az utazó kora,
egészségi állapota, a terhesség lehetõsége, az addigi oltások és egyéb té-
nyezõk figyelembevételével történik. Elsõsorban a következõ oltások jön-
nek szóba: sárgaláz, hepatitis-A, hepatitis-B, hastífusz, meningococcus,
veszettség, tetanusz és poliomyelitis. Hosszabb külföldi tartózkodás, vagy
speciális feladatok ellátása elõtt kibõvülhet a sor a következõkkel: MMR,
bárányhimlõ, pneumococcus, influenza.

Egyéb, önkéntes alapon kérhetõ védõoltások

1. A COVID-19 elleni védõoltások 5 éves életkortól kezdve minden
számára javasoltak, egészségügyi dolgozók számára járványidõszak-
ban Magyarországon kötelezõek. A SARS-CoV-2 elleni aktív immu-
nizálásra Magyarországon az alábbi vakcinák használatosak: mRNS
vakcinák (Pfizer-BioNTech, Moderna), vírus vektor vakcinák
(Janssen, Sputnik, Oxford-AstraZeneca) és elölt vírust tartalmazó
vakcina (Sinopharm).
2. Influenza
¡ Elérhetõ oltások:
¡ 3Fluart: inaktivált vírus,
¡ Fluarix, IDFIu, Vaxigrip és Vaxigrip Tetra: inaktivált split vakci-
na,
¡ Agrippal S1: felszíni antigének (H és N).
¡ Kinek ajánlott: féléves kor fölött bárkinek; kiemelten a következõ
csoportoknak: idõskorúak, krónikus betegségben szenvedõk, akik
munkájuk miatt zárt térben több emberrel dolgoznak együtt; leen-
dõ kismamák; a fél évnél fiatalabb gyermekek családtagjai (mivel
az õ védelmüket a környezetükben élõk oltásával lehet csak meg-
oldani); hosszú repülõút alkalmával.
3. Kullancsencephalitis
¡ Elérhetõ oltások: Encepur és FSME-IMMUN; junior és felnõtt válto-
zatban (inaktivált vírus).

95
 ¡ Kinek ajánlott: akik állandóan, rendszeresen, vagy átmenetileg en-
démiás területeken tartózkodnak, rendszeresen kirándulnak.
¡ Fontos tudnivaló: az oltási sorozatot fertõzésveszély-mentes idõ-
szakban (télen) kell elvégezni vagy megkezdeni.
4. Hepatitis-A
¡ Elérhetõ oltások: Avaxim, Havrix és Vaqta (inaktivált vírusok).
¡ Kinek ajánlott: akik turizmus vagy munkavállalás céljából olyan
országba utaznak, ahol a hepatitis-A elõfordulási gyakorisága és a
fertõzõdés kockázata nagyobb a hazainál; valamint akik alapbe-
tegségük (hemofíliások, krónikus hepatitis-B vagy -C vírushordo-
zók) vagy életmódjuk miatt (pl. intravénás kábítószer-használó,
homoszexuálisok) fokozottan veszélyeztetettek.
5. Hepatitis-B
¡ Elérhetõ oltások: Engerix B és HB-VAX PRO (rekombináns antigé-
nek).
¡ Kinek ajánlott: azon külföldi országokba utazóknak, ahol a hepa-
titis-B elõfordulási gyakorisága magas, és a látogató hosszabb idõt
tölt az adott országban; krónikus hepatitis-C vírushordozó szemé-
lyeknek; a kezelõorvos javaslata esetén a krónikus májbetegség-
ben szenvedõknek; akik szexuális szokásuk, magatartásuk, életvi-
telük miatt fokozott fertõzési veszélynek vannak kitéve (szexuális
partnereiket gyakran váltók, prostituáltak, nemi úton terjedõ be-
tegségben ismételten megbetegedettek, homoszexuális férfiak,
stb.).
6. Hepatitis-A és -B kombinált vakcina
¡ Elérhetõ oltás: Twinrix (Hepatitis-A-vírus antigén és hepatitis-B
rekombináns felületi antigén).
¡ Kinek ajánlott: lásd fentiek.
7. Meningococcus
¡ Elérhetõ oltások: Menjugate és NeisVac-C (C típus ellen; konjugált
tok poliszacharid); Menveo és Nimenrix (A, C, Y és W-135 típusok
ellen; konjugált tok poliszacharid); Bexsero és Trumenba (B típus
ellen; tok helyett felszíni antigének).

96
 ¡ Kinek ajánlott: csecsemõk, zárt közösségekben élõ gyermekek és
fiatal felnõttek (pl. bentlakásos iskolák, nevelõotthonok, kollégiu-
mok), új közösségbe kerülõ 14–25 év közötti fiatalok (beiskolázás
elõtt), egészségi állapotuk miatt (asplenia, HIV-fertõzés, immun-
deficiencia) fokozott megbetegedési hajlammal rendelkezõ sze-
mélyek életkortól függetlenül, az invazív betegség szempontjából
kockázatos életmódot folytató (rendszeresen közösen szórakozó,
alkoholt és vagy drogot fogyasztó, dohányzó) középiskolás és fel-
sõfokú oktatási intézménybe járó fiatalok, munkakörükbõl adó-
dóan rendszeresen meningococcus-expozíciónak kitett egészség-
ügyi dolgozók.
8. Humán papillomavírus (HPV)
¡ Elérhetõ oltások: Cervarix (16 és 18 típusok), Silgard (6, 11, 16, 18
típusok), Gardasil 9 (6, 11, 16, 18, 31, 33, 45, 52, 58 típusok);
rekombináns vírusfehérjék.
¡ Kinek ajánlott: elsõdleges célcsoport: 9–15 éves lányok (a vakci-
nák a szexuálisan még nem aktív korosztályban a leghatékonyab-
bak, azonban késõbbi életkorban is alkalmazhatók, hátránnyal
vagy kockázattal nem járnak); célja a HPV bizonyos onkogén típu-
sai által okozott premalignus genitális (cervicalis, vulvalis, vagina-
lis és analis) léziók, méhnyakrák, végbélrák, valamint a genitális
szemölcsök (condyloma acuminatum) megelõzése.
9. Pneumococcus
¡ Elérhetõ oltások: Prevenar-13 (13 féle szerotípus ellen; konjugált
tok poliszacharid) és Pneumovax-23 (23 féle szerotípus ellen; tisz-
tított tok poliszacharid).
¡ Kinek ajánlott: 2 éves kor alatt és 50 éves kor felett mindenkinek;
valamint a következõ csoportoknak: krónikus betegek, akik alap-
betegségük miatt fogékonyabbak a súlyos pneumococcus-fer-
tõzésre: tüdõ (COPD, asztma)-, szív-, vese-, máj- és cukorbetegek,
immunszupprimáltak, dohányosok (életkortól, betegségtõl függet-
lenül), belsõfül mûtéten átesettek, koponyasérültek, léphiányosok.
¡ Fontos tudnivalók: akik korábban még nem részesültek pneumo-
coccus elleni védelemben, azoknak az oltását a 13 szerotípust tar-

97
 talmazó konjugált oltóanyaggal javasolt kezdeni. A védelmet –
legalább 2 hónap eltelte után – ki lehet szélesíteni a 23 szerotípust
tartalmazó poliszacharid vakcinával.
10. Rotavírus
¡ Elérhetõ oltások: Rotarix és RotaTeq (élõ, attenuált vírus).
¡ Kinek ajánlott: 6–24 (6–32) hetes korú csecsemõk aktív immunizá-
lására ajánlott, rotavírus-fertõzés okozta gastroenteritis megelõzé-
sére.
11. Varicella
¡ Elérhetõ oltások: Varilrix és Varivax (élõ, attenuált vírus).
¡ Kinek ajánlott: kilenc (illetve 12) hónaposnál idõsebb csecsemõk,
kisgyermekek, serdülõk és szeronegatív felnõttek aktív immunizá-
lására; bárányhimlõs betegek közvetlen kontaktjainak posztexpo-
zíciós profilaxisára.
12. MMR
¡ Elérhetõ oltások: M-M-RVAXPRO és Priorix (élõ, attenuált víru-
sok).
¡ Kinek ajánlott: a rubeola ellen védõoltásban nem részesült (általá-
ban 41 évesnél idõsebb), fogékony reproduktív korban levõ nõk
(de terhesség alatt nem adható!).

98
2. ÁLTALÁNOS BAKTERIOLÓGIA

2.1. Mikroszkópos vizsgálómódszerek

A legtöbb mikroba szabad szemmel láthatatlan, ezért morfológiai vizsgá-

latukhoz különbözõ mikroszkópokra van szükség. A mikroszkópok alap-
vetõen két nagy csoportra oszthatóak (2.1. táblázat).
¡ fénymikroszkóp (hagyományos, sötétlátóteres, UV stb.),
¡ elektronmikroszkóp (transzmissziós, scanning elektronmikroszkóp).
A gyakorlatok során kizárólag fénymikroszkóppal találkozunk, ezért az itt
alkalmazott lehetõségek kerülnek ismertetésre.

2.1. táblázat. Mikroszkópok jellemzõi

Fénymikroszkóp Transzmissziós elektronmikroszkóp

Lencse üveg, kvarc elektromágneses erõtér

Energia látható fény, UV fény 50-1000KV-tal gyorsított elektronok

Kép retinán képzõdik fluoreszkáló ernyõn képzõdik

Feloldóképesség 200 nm látható fény esetén 0,2 nm

Maximális nagyítás 800´ (száraz objektív) 500 000´

1500´ (olaj immerzió)
3000´ (UV fény)

A vizsgálandó minta származhat közvetlenül a betegbõl vagy a mintából

készített tenyészetbõl.

99
 2.1.1. Natív (élõ) állapotban végzett vizsgálatok

Natív készítményekben vizsgálhatók a baktériumok, gombák, proto-

zoonok, féregpeték. A natív megfigyelés során a mikrobákat nem pusztít-
juk el, hanem élõ állapotban vizsgáljuk. A kapott információ lehet a mik-
roorganizmusok alakja (coccus, pálca), mérete, illetve mozgása és szapo-
rodása.

Lapos csepp készítmény

Tárgylemezre egy cseppnyi/kacsnyi mintát helyezünk a vizsgálandó
anyagból, majd fedõlemezzel lefedjük. Amennyiben a vizsgálandó minta
nem folyadék, akkor fiziológiás sóoldattal szuszpenziót készítünk, majd
lefedjük fedõlemezzel. Hátránya, hogy könnyen kiszárad, ezért kb. 10
percen belül el kell végezni a vizsgálatot. Hosszabb ideig eltartható a ké-
szítmény, ha a fedõlemezt körömlakkal körbe kenjük, ezért lassabban
szárad ki.

Függõcsepp készítmény
A mikrobákat tartalmazó szuszpenzióból egy cseppnyit a fedõlemezre
helyezünk. Vájt tárgylemez vájolatának peremét vékonyan vazelinnel be-
kenjük, majd a tárgylemezt a vá-
jolatával lefelé a fedõlemezre
ragasztjuk. Az így összeragasz-
tott lemezeket hirtelen mozdu-
lattal megfordítjuk. Ezáltal a
felül lévõ fedõlemezrõl lóg be a
csepp a tárgylemez vájolatába
(2.1. ábra). Lassabban szárad ki,
mint a lapos csepp, és a mozgás
is jobban vizsgálható.
2.1. ábra. Függõcsepp készítése

100
Mindkét készítményt fénymikroszkóppal vizsgáljuk különbözõ nagyítású
száraz objektívekkel (a kondenzort süllyesztjük, diafragmát szûkítjük).
Vizsgálhatjuk sötétlátóteres és fáziskontraszt mikroszkóppal is.
Vitális festés
Mikroorganizmusokból készült szuszpenziót hígított metilénkék oldattal
keverjük el és pár perc (10–15 perc) múlva fénymikroszkóppal vizsgáljuk.
A festék kis töménységben a mikroba életfolyamatait nem károsítja, sõt az
élõ sejtek veszik fel a festékszemcséket. A vizsgálat alkalmas arra, hogy
megtudjuk, a mikrobaszuszpenzió hány %-a áll élõ sejtbõl.

2.1.2. Elölt (fixált kenet), festett állapotban végzett

vizsgálatok

Alkalmas baktériumok, gombák, protozoonok kimutatására. A vizsgálati

anyagból fixált kenetet készítünk és különbözõ festési eljárásokkal meg-
festjük. Mivel a mikrobákat a fixálás során elpusztítjuk, a mozgásuk és
egyéb élettevékenységük nem vizsgálható. A kenetet immerziós objektív-
vel vizsgáljuk fedõlemez nélkül. A kenetre egy csepp immerziós oldatot
cseppentünk, majd a mikroszkópba helyezzük. A kondenzort megemel-
jük, a fényerõt maximálisra állítjuk. A mikroszkóp tárgyasztalát addig
emeljük, amíg az objektív lencséje az olajban elmerül és egy kicsit meg-
emeli azt. Ezt a lépést óvatosan végezzük, hiszen így a lencsét vagy a
kenetet eltörhetjük. Az okulárba nézve a finom állítócsavarral (lefele
tekerve) a képet élesre állítjuk.
Kenetkészítés menete
1. Tárgylemez zsírtalanítása: Cornet-csipesszel a tárgylemezt a
Bunsen-láng felett 5-ször áthúzzuk, a tárgylemezt a festõállványra
helyezzük.
2. Miután a tárgylemez lehûlt, steril kaccsal egy cseppnyi vizsgálati
anyagot helyezünk rá, és vékony rétegben, körkörös mozdulatokkal,

101
 elkenjük. Amennyiben nem folyadék a minta, egy csepp fiziológiás
sóoldattal elszuszpendáljuk.
3. A szuszpenziót levegõn beszárítjuk.
4. Beszáradás után a kenetet fixáljuk, azaz a Bunsen-láng felett három-
szor áthúzzuk. 65–75 °C feletti hõmérsékleten a vizsgálandó anyag-
ban lévõ mikrobák elpusztulnak, a fehérjék denaturálódnak és szilár-
dan a tárgylemezre tapadnak.
5. A fém oltókacsot használat elõtt és után ki
kell izzítani. Az eszközökön maradt mikro-
bák a hõtõl elpusztulnak. A csipesz hegyét
a
szintén lánggal leégetjük, de nem izzítjuk.
Amennyiben folyadékcsepp vagy táptalaj-
maradvány van az oltókacson, elõször a
Bunsen-láng alsó részébe kell tartani (a), így
a rajta lévõ fertõzõ anyag lassan forr fel és
nem fröccsen szét. A fertõzõ anyag beszára-
dása után a kacsot a Bunsen-láng felsõ har-
madába (itt jóval magasabb a láng hõmér- b
séklete) helyezzük addig (b), amíg a fém vö-
rösen izzani nem kezd (2.2. ábra). A mû-
anyag oltókacsok egyszer használatosak,
steril állapotban kezdünk vele dolgozni, 2.2. ábra. Oltókacs izzítá-
sa
használat után a fertõzõ kidobóba kerül.

Egyszerû festés
A fixált kenetet egyetlen festékkel festjük. Olyan esetben alkalmazzuk,
amikor a kérdés az, hogy jelen van-e baktérium, mennyi, illetve jellegze-
tes képleteket látunk-e. Pl. hüvelykenetben Döderlein-pálcák vagy sarja-
dzó gomba megtalálható-e (2.3. ábra).
A festés menete:
1. A festõállványra helyezett készítményre festékoldatot (metilénkék,
safranin stb.) öntünk.

102
2. Az elõírt ideig (1-2 perc)
rajta hagyjuk, majd csap-
vízzel alaposan lemossuk.
3. Szûrõpapírral leitatjuk,
majd ezt követõen
4. Immerziós objektívvel
vizsgáljuk.

2.3. ábra. Hüvelykenet metilénkék festéssel –

a laphámsejtek és a Lactobacillusok alakja

Összetett festések
Összetett festéseknél több különbözõ festékoldatot alkalmazunk. Az
összetett festésekkel baktériumok alakja, mérete és elhelyezkedése mel-
lett a festés típusától függõen egyéb információkat is megtudunk a jelenlé-
võ mikrobákról, például a sejtfalszerkezetük típusát.
Leggyakoribb összetett festési eljárások:
¡ Gram-festés
¡ Ziehl–Neelsen-festés
¡ Neisser-festés
¡ Spórafestési eljárások
¡ Csillófestési eljárások
¡ Tokfestési eljárások
¡ Giemsa-festés
¡ Fontana-féle ezüstimpregnáció
Gram-festés
Segítségével a baktériumokat sejtfalszerkezetük alapján három nagy cso-
portra oszthatjuk: Gram-pozitívokra, Gram-negatívokra és Gram szerint
nem festõdõkre.

103
A Gram-festés menete:
1. A festõállványon lévõ fixált kenetre nátrium-oxalátos kristályibolya
oldatot öntünk, mellyel 1 percig festünk.
2. A festéket leöntve, a kenetre ezután Lugol- (jódot tartalmaz, komp-
lexképzõ) oldatot öntünk, 1 percig hagyjuk rajta. A kristályibolya és
a Lugol-oldat a citoplazmában nagyméretû jód–para-rozanilin
komplexet képez.
3. Leöntés után a Cornet-csipeszbe fogott tárgylemezt ferdén tartjuk, és
96%-os alkoholt addig csepegtetünk a kenetre, amíg a lecsepegõ al-
kohol színtelen nem lesz. Ez a differenciálás, a legkritikusabb lépés.
Túl kevés alkohol álpozitivitáshoz, túl sok alkohol álnegativitáshoz
vezet. A sejtfalukban vastag peptidoglikán-réteget tartalmazó
Gram-pozitív baktériumokból az alkohol a nagy komplexeket nem
mossa ki, a Gram-negatív baktériumokat elszínteleníti.
4. A kenetet vízzel leöblítjük és 1 percig alkoholos-vizes fukszinnal
vagy szafraninnal (mindkettõ piros) utófestést végzünk.
5. A festék leöntése után vízzel leöblítjük a készítményt. Szûrõpapírral
a nedvességet felitajuk, megszárítjuk. Immerziós objektívvel vizsgál-
juk.
A Gram-pozitív baktériumok sötétlilára, a Gram-negatívok piros színûre
festõdnek (2.4. ábra).

2.4. ábra. Gram-pozitív (lila) és Gram-negatív (pirosas) baktériumok mikroszkópos

képe
104
A Neisser-festés
A Gram-pozitív Corynebacterium speciesek volutinszemcséinek (tartalék
tápanyag) kimutatására szolgáló összetett festési eljárás.
A Neisser-festés menete:
1. A fixált kenetre két rész Neisser I és egy rész Neisser II frissen készí-
tett keverékét öntjük, és azzal 10 percig festünk.
2. Vízzel lemossuk a festéket.
3. 1-2 percig krizoidinnel (sárgásbarna) utófestést végzünk.
4. A festéket nem mossuk le, hanem leöntjük, és szûrõpapírral leitatjuk
a kenetet, szárítjuk, és immerziós objektívvel vizsgáljuk.
A volutin szemcsék sötétlilára, a pálca alakú baktériumtest sárgás színûre
festõdik (emiatt a kenet egy gyufásdoboz kiszórt tartalmára emlékeztet).

Ziehl–Neelsen-féle saválló festés

A Mycobacteriumok és a spórák erõs faluk miatt a festékeket igen nehe-
zen veszik fel, de ha felvették, annyira intenzíven megkötik, hogy azokból
még híg savval, vagy savat tartalmazó alkohollal sem vonhatók ki.
A Ziehl-Neelsen festés menete
1. A fixált kenetre szûrõpapírt helyezünk és arra karbol-fukszin oldatot
öntünk.
2. Alulról Bunsen-lánggal háromszor gõzölésig melegítjük. A szûrõpa-
pír megakadályozza a festék gyors elpárolgását. Ha szükséges a fes-
téket pótoljuk.
3. A tárgylemez kihûlése után a készítményt 3% sósavat tartalmazó
96%-os alkohollal differenciáljuk, míg a készítmény elszíntelenedik.
Spórák esetében csak 96%-os alkoholt használunk.
4. Öblítjük csapvízzel, majd Löffler-féle metilénkék oldattal 1-2 percig
utófestést végzünk.
5. Vízzel öblítjük, majd szûrõpapírral megszárítjuk, és immerziós ob-
jektívvel vizsgáljuk.

105
A Mycobacteriumok, illetve a spó-
rák pirosra, minden egyéb képlet
kékre festõdik (2.5. ábra).

Tusfestés (negatív festés)

A mikroorganizmusok (baktériu-
mok, gombák) tokjának mikro-
szkópos vizsgálatát teszi lehetõvé.
A készítményben a tus-szemcsék
kitöltik a mikroorganizmusok kö-
2.5. ábra. Köpet Ziehl–Neelsen-festéssel –
zötti teret (festik a tárgylemezt), az a háttér kékre, a Mycobacteriumok pirosra
alkalmazott festék festi a baktériu- festõdnek
mot és a látótérben nem festõdõ,
átlátszó területként rajzolódik ki a
tok (2.6. ábra).
A tusfestés menete:
1. Zsírtalanított tárgylemezre
egy csepp tust helyezünk,
melyben egy kacsnyi vizsgá-
lati anyagot jól elkeverünk.
2. Tárgylemezzel a cseppet a
vérkenethez hasonlóan ki-
húzzuk.
3. Levegõn szárítjuk, majd hõ-
vel fixáljuk.
4. Fixálás után fukszinnal vagy
metilénkékkel a tokon belüli
baktériumokat megfestjük. 2.6. ábra. Streptococcus pneumoniae tus-
festéssel – a sötét háttérben nem festõdõ te-
Immerziós objektívvel vizs-
gáljuk.

106
2.2. Baktériumok tenyésztése
2.2.1. Az optimális tenyésztés feltételei

A kórokozó mikrobák kimutatásának, azonosításának vagy antibiotikum-

érzékenységének vizsgálatához elengedhetetlen a kórokozók kitenyész-
tése, illetve a kitenyésztett kultúrák fenntartása. A baktériumok in vitro te-
nyésztésekor optimális közeget kell biztosítani figyelembe véve az igé-
nyes baktériumok speciális tápigényeit.
A baktériumok ideális szaporodásához az alábbi feltételek szükségesek:
¡ a táptalaj megfelelõ összetétele, vegyhatása, ionkoncentrációja,
¡ optimális tenyésztési hõmérséklet,
¡ az oxigén jelenléte vagy hiánya az adott baktériumfaj igénye szerint.

A baktériumtenyésztésre alkalmas táptalaj összetétele

A táptalajnak tartalmaznia kell:
¡ vizet,
¡ szénforrást (szénhidrát, aminosavak szénlánca),
¡ nitrogénforrást (pepton – pepszinnel emésztett kazein, tripton–tripszin-
nel emésztett kazein, ammóniavegyületek),
¡ makro- és mikroelemeket: Na, K, Mg, Ca, Fe, nyomelemek (kation), Cl–,
SO42-, PO43- (anion),
¡ puffert a kémhatás állandó szinten tartásra.
Igényes baktériumok esetében a fentieken kívül:
¡ vért, vérsavót, zsírsavmegkötõ anyagokat,
¡ vitaminokat, élesztõkivonatot stb.

A táptalajok kémhatása
A legtöbb baktérium számára a semleges kémhatású táptalaj az optimális,
ezért a táptalajok pH-ját 7,4-re állítják be. Ismertek savas közeget (Lacto-
bacillusok), illetve lúgos közeget (Vibriok) kedvelõ baktériumok is.

107
Táptalajok ozmotikus nyomása
A táptalaj ion-koncentrációját NaCl-dal és Na2HPO4-tal állítják be izotó-
niássá. Hipertóniás oldatok, egyes anorganikus anyagok magas koncent-
rációban már gátolják a baktériumok növekedését (pl. élelmiszer-tartósí-
tás).
Hõmérséklet
A legtöbb kórokozó optimális szaporodási hõmérséklete az emberi test
melege, azaz 37 °C. A hõmérséklet állandó értéken való tartását a termo-
sztát biztosítja (2.7. ábra). A madarakhoz szokott Campylobacterek te-
nyésztési hõmérséklete 42 °C (madarak testhõje).

2.7. ábra. A baktériumok tenyésztéséhez a termosztát biztosítja a megfelelõ hõmérsék-

letet

Oxigén jelenléte vagy hiánya

A baktériumok között attól függõen, hogy oxigén jelenlétében tudnak-e
szaporodni megkülönböztetünk:

108
¡ Obligát aerob baktériumok: csak oxigén jelenlétében tudnak szapo-
rodni; a levegõ oxigénkoncentrációja megfelelõ a számukra.
¡ Obligát anaerob baktériumok: csak O2 hiányában képesek növekedni.
¡ Mikroaerofil baktériumok: csökkent oxigén- és emelt szén-dioxid-kon-
centráció jelenlétében tudnak szaporodni.
¡ Kapnofil baktériumok: magas CO2-koncentrációt igényelnek a növeke-
désükhöz.
¡ Fakultatív anaerob baktériumok jól nõnek O2 hiányában vagy jelenlét-
ében is.
A táptalajkészítés során a sterilitás nagyon fontos, hiszen a szennyezõ
szaprofita baktériumok jelenléte zavaró lehet, pl. a fiziológiásan steril
minta leoltásakor nem lehetne tudni, hogy valódi kórokozó tenyészett ki
vagy csak a szennyezõ mikróba. Ezért minden tenyésztéshez használt
eszközt (pl. Petri-csészéket, pipettákat, üvegeszközöket) sterilezzük, a
táptalajokat, oldatokat autoklávozzuk, a hõérzékeny oldatokat baktéri-
ummentesre szûrjük. A táptalajok kiöntése Petri-csészékbe vagy kémcsö-
vekbe aszeptikus módon történik (UV-val csíraszegényített szobában,
vagy lamináris boxban).

2.2.2. Táptalajok típusai

A mikrobiológiában felhasznált táptalajok összetétel alapján lehetnek:

¡ természetes táptalajok: élelmiszert tartalmaznak (pl. húst, burgonyát,
tojást),
¡ mesterséges táptalajok: cégek által mesterségesen összeállított táptala-
jok,
¡ szintetikus táptalajok: természetes alkotót nem tartalmaznak.
A mikrobiológiában felhasznált táptalajok halmazállapot szerint lehet-
nek:
¡ Folyékony táptalajok: pl. bouillon (húsleves), a leggyakrabban alkal-
mazott táptalaj a baktériumok tenyésztésére. Folyékony táptalajban a

109
 baktériumok planktonikus formában nõnek, szaporo-
dásukat homogén zavarosodás, rögös üledék vagy fel-
színi hártya képzõdése jelzi. Elõnye: folyékony tápta-
lajban a baktériumok jól nõnek, hiszen az egész sejt
felszínén keresztül a tápanyag bekerülhet a sejtbe. Hát-
ránya: nem ad információt arról, hogy hányféle és mi-
lyen baktérium szaporodik a tenyészetben (2.8. ábra).
¡ Szilárd táptalajok: a folyékony bouillonhoz valami-
lyen szilárdító anyagot keverünk. A leggyakrabban fel-
használt anyag az agar-agar (vörösalgából nyerik ki),
ritkábban szilikagél, tojásfehérje vagy savó.
A Petri-csészébe kiöntött szilárd táptalajt lemez-
agarnak nevezzük. Elõnye: a szilárd táptalaj felszínén a
baktériumok telepeket képeznek, amelyek morfológiai
vizsgálata segíti a baktériumok azonosítását. Hátrá-
nya: a baktériumok lassabban növekednek, mint a le- 2.8. ábra.
ves táptalajokban (2.9. ábra). Steril bouillon
táptalaj
Ha kémcsõbe öntjük, a táptalajt hagy-
hatjuk megszilárdulni ferde, magas,
illetve magas-ferde formában. A kém-
csöves táptalajkészítmények a bakté-
riumok hosszabb ideig történõ eltar-
tására, biokémiai reakciók elvégzésé-
re alkalmasak.
Az agar-agar tulajdonsága:
1. poliszacharidokból áll és nagy a
vízszívó képessége,
2. a baktériumok tápanyagként
nem tudják hasznosítani,
3. a levestáptalajhoz 1,5–3%-nyi
mennyiségben kell keverni – oz-
2.9. ábra. Baktériumtelepek lemezagar
motikus nyomás nem változik, táptalajon

110
4. forralás után 40–42 °C-on dermed meg, kocsonyás, áttetszõ formá-
ban, térfogatát nem változtatja meg,
5. az agarral szilárdított táptalaj a termosztát hõmérsékletén (37–42 °C)
szilárd állapotban marad.

¡ Egyszerû táptalajok: kevés összetevõt tartalmaz.

¡ Összetett táptalajok: több összetevõt tartalmaz.
¡ Szelektív táptalajok: olyan gátlóanyagot tartalmaz (kémiai anyag
és/vagy antibiotikum), melynek segítségével bizonyos nem kívánatos
baktériumok (pl. kísérõ flóra) növekedése gátolható. Pl. vancomycines
csokoládéagar.
¡ Differenciáló táptalajok: olyan anyagot tartalmaz, melynek segítségé-
vel a nagyon hasonló telepmorfológiájú baktériumok valamely bioké-
miai tulajdonságuk alapján egymástól jól elkülöníthetõk.
¡ Szelektív-differenciáló táptalajok: csak a baktériumok egy bizonyos
csoportját engedi növekedni, és a csoporton belül biokémiai aktivitás
alapján segíti a fajok elkülönítését.
¡ Eozin-metilénkék táptalaj: A me-
tilénkék és Na-laurilszulfát gátol-
ja a Gram-pozitív baktériumok
növekedését, csak Gram-negatív
baktérium nõnek ezen a táptala-
jon. A Na-laurilszulfát a Prote-
usok rajzását is gátolja. A Gram-
negatív baktérium közül a lak-
tózbontó fajok telepei körül kép-
zõdõ sav az eozin kicsapódását
okozza, a metilénkék megfesti
ezt a csapadékot. A laktóz-
pozitív telepek sötétlila színûek,
a laktóz-negatívak színtelenek (a 2.10. ábra. Laktóz-pozitív (sötétlila) és
táptalaj alapszíne miatt rózsaszí- laktóz-negatív (színtelen) baktériumte-
lepek eozin-metilénkék táptalajon
nek) (2.10. ábra).

111
 ¡ MacConkey-agar: kristályibolya
és epesótartalma miatt csak a
Gram-negatív baktériumok növe-
kednek rajta, közülük a laktóz-
bontók piros színû, a laktóz nega-
tívak színtelen telepekkel nõnek.
¡ Brillant-zöld táptalaj: Salmonel-
lák szelektív tenyésztésére hasz-
nálatos. A brillantzöld a
Gram-pozitív baktériumok növe-
kedését és a Proteus rajzását gá-
tolja. Laktózt, glükózt, szacharózt
2.11. ábra. Steril bizmut-szulfit tápta-
és neutrálvörös indikátort tartal- laj
maz. Laktóz-pozitív baktériumok
piros színnel, a negatívok színte-
len teleppel nõnek rajta.
¡ Bizmut-szulfit táptalaj: a táptalaj brillantzöldet, va-
lamint Bi- és Na-szulfitot tartalmaz. Értékelés:
Salmonellák H2S-képzés következtében a Bi-sót
Bi-szulfiddá redukálják és fekete színû telepeket ké-
peznek (2.11. ábra).
¡ Dezoxikolát-citrát táptalaj (DC): A táptalaj tartal-
maz dezoxikolsavat, Na-citrátot (szelektáló anyag-
ként), ferroammónium-szulfátot, laktózt, ólom-ace-
tátot és neutrálvörös indikátort. Shigellák szabadon,
jól nõnek, színtelen telepeket képeznek. E. coli és
Proteus gátlódik. Ha az E. coli telepeket alkot a
laktózbontás következtében vörös színû, az epesa-
vas sók a telep körül kicsapódnak.
¡ Dúsító táptalajok: olyan gazdag tápanyagtartalmú fo-
lyékony táptalaj, amiben a mintában lévõ eredetileg
kis csíraszámú baktérium nagymértékben felszaporo-
2.12. ábra.
dik. Ilyen például a darált hússal dúsított Holman-táp- Steril Holman-
talaj (2.12. ábra). táptalaj

112
Gyakran alkalmazott táptalajok készítése
Agarlemez készítése:
¡ a steril Petri-csészét tetõvel fölfele az asztalra helyezzük
¡ a tetõt megemelve annyi folyékony (autoklávozás után vízfürdõn
60 °C-ra hûtött) agart öntünk, hogy az alsó részben kb. 3–4 mm vastag
réteg képzõdön és hagyjuk megdermedni
¡ a szilárd agart tartalmazó Petri-csészét mindig az aljával fölfelé tároljuk
és helyezzük az asztalra (könnyebb egy kézzel kinyitni átoltáskor és a
tetõrõl lecsepegõ kondenzvíz nem szennyezi a tenyészetet).

Ferde és magas agar készítése: a 98 °C-on megolvasztott vízfürdõn

60 °C-ra hûtött agart steril körülmények (Bunsen-égõvel az üveg és a kém-
csõ száját leégetjük) között kémcsõbe, kb. 5 ml-enként szétmérjük. Ha
álló helyzetben hagyjuk megszilárdulni a táptalajt magas agart kapunk,
ha ferdén alátámasztva lefektetjük, akkor ferde agart.
Véres agar készítése: a steril, de-
fibrinált marhavért 5%-nyi meny-
nyiségben az 50 °C-ra hûtött agar
táptalajhoz adjuk (de a dermedési
hõmérséklet, azaz kb. 42 °C fölött
kell maradnunk!). Marhavér helyett
ló- vagy birkavért is használhatunk
(2.13. ábra). Igényesebb baktériu-
mok tenyésztésére használjuk, és a
baktériumok hemolízisének típusát
(alfa: részleges, béta: teljes, gam-
ma: nincs hemolízis) tudjuk vizs-
gálni rajta (2.14. ábra). 2.13. ábra. Steril véres agar táptalaj

113
2.14. ábra. a-hemolízis és b-hemolízis véres agaron

Csokoládé (fõtt véres) agar készí-

tése: igényes baktériumok tenyész-
tésére vagy alfa (zöldítõ) hemolízis
vizsgálatára alkalmazzuk. A mar-
havért tartalmazó táptalajt 90 °C-ra
melegítjük, ezáltal a vörösvértestek
szétesnek a baktériumok számára
szükséges növekedési faktorok ki-
szabadulnak. A táptalaj a nevét
barna színérõl kapta, de nem más,
mint hõvel kezelt véres agar tápta-
laj (2.15. ábra).
2.15. ábra. Steril csokoládéagar táptalaj

114
 2.2.3. Anaerob baktériumok tenyésztése

Anaerob tenyésztés redox potenciál csökkentéssel:

¡ Holman-táptalaj: húsdarabkákat tar-
talmazó bouillon
¡ 0,1% Na-tioglikolátot és dextrózt
tartalmazó bouillon. Az O2 jelenlétét
metilénkék (anaerob körülmények
között színtelen) vagy rezazurin indi-
kátorral jelezzük.
¡ folyékony táptalajt kémcsõben for-
ralva az O2-t kiûzzük, ezután lehûtve
oltjuk be, majd steril megolvasztott
paraffinnal vagy vazelinnel légmen-
tesen lezárjuk. A lezáró anyag meg-
szilárdul és dugót képez. A baktériu-
mok növekedését egyes fajoknál (pl.
Clostridium perfringens) gázképzõ-
2.16. ábra. Tioglikolát és Holman-
dés kíséri, ami a paraffin-, illetve va-
táptalaj paraffindugóval lezárva
zelindugót felnyomja (2.16. ábra). anaerob baktériumok tenyészté-
sérej

Az oxigénszegény környezetet fizikai

módszerekkel is biztosíthatjuk:
¡ Anaerosztát: az anaerob baktériumokat leoltjuk aerob környezetben,
majd az anaerosztát nevû rozsdamentes acél, nyomásmérõvel ellátott
tartóba helyezzük és légmentesen lezárjuk. Vákuumpumpa segítségé-
vel a levegõt kiszívjuk és anaerob gázkeverékkel az edényt feltöltjük.
¡ Magas agar: oltótûvel oltva, a szúrcsatorna alsó része anaerob viszo-
nyokat biztosít.
¡ Anaerob kamra: a legmodernebb és legmegbízhatóbb berendezés. Két
részbõl áll. Egy zsilipkamrából és egy munkatérbõl. Az anaerob te-
nyésztésre alkalmas mintát a zsilipkamrába helyezik, ahol vákuum-

115
 pumpa segítségével a levegõt kiszívják, majd nitrogénnel feltöltik azt.
A munkatérbe (itt szigorúan anaerob körülmény van) a mintát feldolgo-
zó személyzet kívülrõl egy beépített kesztyûvel vagy szeleprendszeren
keresztül benyúl és kinyitja
a zsilipkamra ajtaját és át-
helyezi a mintát a munka-
térbe (2.17. ábra). A mun-
katérben nitrogén, szén-di-
oxid és hidrogén gázelegye
található. Amint a készülék
szenzorai oxigént érzékel-
nek a berendezés a gázt
mossa, az oxigént megköti,
és friss gázelegyet kever
hozzá. A munkatérben 37
°C található, ezáltal a szé-
lesztés, tenyésztés, bioké-
miai reakciók és antibio-
gram anaerob körülmények
között történik. 2.17. ábra. Anaerob kamra

Az oxigénszegény környeze-
tet kémiai módszerekkel is
biztosíthatjuk:
Gas-pak jar: az aerob körül-
mények között beoltott tenyé-
szeteket a készülékbe helyez-
zük palládium katalizátorral
és reagens keverékkel (2.18.
ábra). A reagenshez vizet
adunk, ezáltal H2 fejlõdik,
amit O2 jelenlétében elége-
2.18. ábra. GasPak rendszer anaerob tenyész-
tünk a katalizátor segítségé- téshez (kép forrása:www.bd.com)

116
vel. A reakció végterméke víz lesz és anaerob közeg alakul ki. Reagens-
keveréktõl függõen CO2-ban gazdag (kapnofíl) vagy csökkent O2-kon-
centrációjú (mikroaerofil) atmoszférát is kialakíthatunk.

2.2.4. A táptalajok beoltása

A baktériumok optimális növekedéséhez elengedhetetlen a helyes beoltá-

si technika ismerete.
Vizsgálati anyag leoltása folyékony táptalajba
Kémcsõben lévõ, folyékony táptalajba történõ leoltáshoz oltókacsot, oltó-
tût vagy pedig vattatampont használunk. A kacsot fogó kezünk negye-
dik-ötödik ujja segítségével nyitjuk ki a
kémcsövet, a dugót nem tesszük le. A nyi-
tott kémcsõ száját Bunsen-láng felett át-
húzzuk. Az oltókacsot/tût/tampont a nyí-
láson át bevezetjük és a vizsgálandó anya-
got a folyékony táptalajba szuszpendáljuk
(2.19. ábra). A kémcsõ száját ismét áthúz-
zuk a Bunsen- láng felett, majd a kémcsõ
dugóját visszahelyezzük. Az oltókacsot,
illetve tût kiizzítás után visszahelyezzük
az állványba, a tampont fertõzõ kidobóba 2.19. ábra. Vizsgálati anyag le-
oltása folyékony táptalajba
kell dobni.
Vizsgálati anyag leoltása szilárd táptalajra
Szilárd táptalajra történõ leoltás célja lehet szélesztés vagy baktérium pá-
zsit készítése.
Szélesztés
Szélesztéskor a cél az izolált telepek nyerése, hogy a telepmorfológiát
vizsgálni tudjuk.

117
Szélesztés lépései:
1. Egy kacsnyi/ vattatamponnyi vizsgálati anyagot a Petri-csészében ta-
lálható táptalaj felsõ harmadába alaposan elterítünk. A vattatampont
eldobjuk, az oltókacsot kiizzítjuk.
2. A lehûtött oltókaccsal 2–3 kacsnyi párhuzamos csíkot húzunk ki. Az
oltókacsot kiizzítjuk, majd lehûtjük. A hûtés felgyorsítható, ha a me-
leg oltókacsot a táptalaj steril (még nem beoltott) felszínéhez érint-
jük.
3. Az oltókaccsal a 2–3 vonalból kiindulva egy cikk- cakk vonalat hú-
zunk. A párhuzamos vonalakat csak egyszer érintjük (2.20. ábra).

2.20. ábra. Szélesztés lépései

A szélesztés technikájának az a lé-

nyege, hogy az elsõ lépésben felvitt
vizsgálati anyagban található bak-
tériummennyiséget kihígítjuk úgy,
hogy az cikk-cakk vonalban olyan
ritkán legyenek a baktériumsejtek,
hogy azok önálló telepet tudjanak

2.21. ábra. Véres agar táptalajon az

elõször beoltott területen összefüggõ
baktériumnövekedés, a szélesztés
után pedig izolált telepek láthatók

118
képezni, azaz a keletkezõ telepek ne érintsék egymást, így pontos mére-
tük, alakjuk megítélhetõ legyen (2.21. ábra). Csak az izolált telepek alkal-
masak a további vizsgálatokra (festés, biokémiai reakciók végzése PCR,
MALDI-TOF).
Alapfogalmak:
Izolált telep fogalma: ha egy baktériumsejt a táptalaj felszínére kerül, ak-
kor osztódni kezd, és látható telepet hoz létre. Az izolált telep nem érint-
kezik a táptalajon található többi teleppel. A telepben található sejtek
összessége megegyezik a kiinduló sejttel, azaz annak leszármazottai.
Színtenyészet: az összes izolált baktériumtelep morfológiailag azonos,
azaz a táptalaj felszíne csak egyféle baktériumot tartalmaz.
Vegyes tenyészet: az izolált telepek alakja különbözõ, azaz többféle bak-
térium található a táptalaj felszínén.

Baktériumpázsit
Baktériumpázsit készítésekor a cél, hogy a baktérium minél egyenleteseb-
ben növekedjen a táptalaj teljes felszínén. Baktériumpázsitot antibioti-
kum-érzékenység vizsgálatához vagy fágtipizáláshoz készítünk.
Baktérium pázsit készítésének lépései:
1. A tenyészteni kívánt minta lehetõleg
baktériumszuszpenzió legyen, melyet
vattatamponnal oszlatunk szét a tápta-
laj felszínén.
2. A táptalaj felszínét a továbbiakban fél-
körcikkenként oltjuk be úgy, hogy a
táptalajt 4 alkalommal, mindig 90 fok-
kal elfordítjuk. Így biztosítható, hogy a
táptalaj teljes felszíne beoltásra kerül-
2.22. ábra. Baktériumpázsit
jön (2.22. ábra). készítése

119
Leoltás után a táptalajokat termosztátba helyezzük és általában egy éj-
szakán át 36–37 °C-on inkubáljuk. A lassan növõ baktériumoknak ennél
hosszabb inkubációs idõre van szüksége.

2.2.5. Telepmorfológia

A baktériumtelep morfológiája jellemzõ a kitenyésztett baktériumfajra,

ezáltal a baktériumok azonosításában fontos szerepet játszik.
A telepmorfológia jellemzõi:
Nagyság: általában mm-ben adják meg, de leíró kifejezés is lehet, pl. tû-
szúrásnyi (lásd S. pyogenes).
Alak: lehet szabályos kerek, szabálytalan, hullámos stb. Oldalnézetbõl le-
het szabályos félkör, platószerû, közepén besüppedõ vagy köldökös stb.
Különbözõ jelzõket használnak a telepek leírására.
A telep fénye és áttetszõsége: tükrözõ, tompa fényû vagy rücskös, har-
matcseppszerû stb. Ha a baktérium tokot képez, akkor a telep általában
fényes, sima felszínû. A tokot nem képzõ baktériumok telepe rögös felszí-
nû.
Szín: pigmenttermelés határozza meg. Ha a termelt pigment zsíroldé-
kony, akkor csak a telepet festi meg, amennyiben vízoldékony, akkor a vi-
zet tartalmazó táptalajba diffundál és megfesti azt. Például a Pseudomo-
nas aeruginosa vízoldékony pigmentjei zöldre festik a teljes táptalajt, míg
a Staphylococcus aureusnak csak a telepe sárga (2.23. ábra).
A telep állaga: lehet nyálkás, nyúlós, vajszerûen kenhetõ, száraz, törede-
zõ stb.
A telep szaga: lehet bûzös, fokhagyma, hársfavirág stb. illatú.
Rajzás: egyes baktériumok a telep felszínén mozognak. A mozgásuk miatt
a telepek nagy szabálytalan alakúak (pl. Bacillus sp.), vagy akár az egész
táptalaj felszínét benõhetik (pl. Proteus sp.)

120
2.23. ábra. Pigmenttermelõ baktériumok lemezagaron – a Staphylococcus aureus tele-
pei aranysárgák, a Pseudomonas aeruginosa az egész táptalajt zöldre színezi

2.3. Antibiotikumok

A fertõzést okozó baktériumok szervezeten belüli elpusztítására szolgál-

nak az antibiotikumok és kemoterápiás szerek. Ma már a két fogalom tu-
lajdonképpen szinonimaként használható, de az eredeti definíció szerint
az antibiotikumok gombák, illetve baktériumok által termelt anyagok,
míg a kemoterápiás szerek a természetben nem elõforduló, szintetikusan
elõállított antimikrobás hatású vegyületek.

2.3.1. Az antibiotikum-terápia alapelvei

Az antibiotikum-terápiára adott szer megválasztását sok tényezõ befolyá-

solja, így a szer hatásspektruma (széles vagy szûk), a beadás formája (per
os vagy parenteralis), a szer farmakokinetikai tulajdonságai (pl. elég-e na-
ponta egyszer adni), a kiválasztódás helye (vizelet, epe), a szer penetráci-

121
ós képessége (pl. képes-e a vér–agy gáton áthatolni) és a mellékhatások
(pl. vesekárosítás). Természetesen minden esetben figyelembe kell venni
a beteg életkorát, állapotát (pl. terhesség), alapbetegségeit (pl. májkáro-
sodás).
A kemoterápiás index (melynek fogalmát Paul Ehrlich alkotta meg) az an-
tibiotikumok toxicitásának és mikroba ellenes hatásos dózisának arányát
fejezi ki, tehát tulajdonképpen a szer terápiás tartományát határozza meg.
A következõ hányadossal lehet leírni: DTM / DCM, ahol DTM = dosis
tolerata maxima (a beteg által toxikus mellékhatások nélkül tolerált dózis)
és DCM = dosis curativa minima (legkisebb hatásos /gyógyító/ dózis).
Amennyiben egy antibiotikum kemoterápiás indexe nagy, az azt jelenti,
hogy adott szer biztonságosan, mellékhatások veszélye nélkül adható
nagy dózisokban is (pl. penicillin).
Amennyiben egy antibiotikum kemoterápiás indexe kicsi, azaz szûk a te-
rápiás tartománya (pl. az aminoglikozidok, vancomycin), egyéni szintû
szérumszint-monitorozásra van szükség a toxikus mellékhatások elkerü-
lése és a terápiás szint elérésének biztosítása céljából (ezáltal a rezisztens
kórokozók szelekciója is meggátolható). Ideális esetben mind a csúcskon-
centráció, mind a mélyponti (völgyi) koncentráció a terápiás tartományba
esik. Különösen nagy jelentõsége van a monitorozásnak bizonyos kivá-
lasztási betegségekben szenvedõ, hemodializált, pancreatitises, égési sé-
rült, koraszülött, stb. betegek esetén. Ismernünk kell a beteg állapotát
(testsúly, alapbetegség, hidráltság); az egyéb, együtt adott gyógyszerek
hatását; az infekció súlyosságát; a vesemûködés paramétereit; a várható
kórokozókat, illetve az izolált kórokozó minimális inhibitor koncentráció
(MIC) értékét.
Az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia mértékét in vitro módsze-
rekkel minden egyes izolátumra meg kell határozni annak érdekében,
hogy meg tudjuk állapítani, az adott beteg fertõzésének kezelésére melyik
szer alkalmazható célzott terápiában.
Ha erre nincs lehetõség, akkor az adott beteg fertõzését okozó baktérium-
törzs antibiotikum érzékenységének ismerete nélkül kell olyan antibioti-

122
kumot választani a kezelésre, amely nagy eséllyel hatékony lesz a mikro-
ba ellen. Ezt nevezzük az empirikus terápiának. A használt antibiotikum
kiválasztását megkönnyíti a fertõzést nagy valószínûséggel okozó baktéri-
um szokásos antibiotikum-érzénységének ismerete, amelyet helyi és álta-
lános epidemiológiai adatokból (nagyszámú törzs rezisztenciájának, illet-
ve a klinikai adatokkal való összefüggésének hosszú idõt és nagy földrajzi
területet átfogó, beható vizsgálata) ismerhetünk.
Profilaktikus antibiotikum-terápiára lehet szükség fertõzés fokozott rizi-
kója esetén, pl. vérzéssel járó szájüregi vagy bélrendszeri mûtétek kap-
csán.

2.3.2. Az antibiotikumok hatásmechanizmusa és

mellékhatásai
Az antibiotikumok hatása lehet bakteriosztatikus (a baktériumok szapo-
rodását gátló) vagy baktericid (baktériumölõ). Ez függ a hatásmechaniz-
mustól és a fertõzés helyén elérhetõ koncentrációtól is. Az elsõsorban
bakteriosztatikus antibiotikumok gátló és ölõ koncentrációja között nagy
a különbség, míg a baktericid szereknél kicsi.
További fontos fogalom az antibiotikumok spektruma. Szûk spektrumú-
nak nevezünk egy szert, amennyiben a baktériumoknak csak egy csoport-
jára hatnak (pl. csak a Gram-pozitívokra); míg széles spektrumúnak, ha
mindkét sejtfalszerkezetbe tartozó sokféle genusra hatásosak. Pontos anti-
biotikum-érzékenységi eredmény ismeretében a minél szûkebb spektru-
mú szerek alkalmazása elõnyösebb, mivel a széles spektrumú szerek a
normál flórát is könnyebben károsítják. Ugyanakkor életveszélyes kórkép
esetében az olyan empírikus terápia mielõbbi megkezdése szükséges,
amely a legtöbb lehetséges kórokozót lefedi, azaz ebben az esetben cél-
szerû a széles spektrumú szereket alkalmazni (az érzékenységi eredmény
ismeretében a terápia módosítható, a spektrum szûkíthetõ).
Az antibiotikumok támadáspontjai a prokarióta és eukarióta sejtek közötti
szerkezeti és funkcionális különbségekbõl adódnak; cél, hogy minél in-

123
kább megvalósuljon a szelektív toxicitás elve, azaz a szer lehetõleg csak
a mikróbára hasson, a gazdaszervezetre minél kevésbé.
Az antibiotikumok lehetséges mellékhatásai közé tartoznak az
¡ allergiás reakciók (pl. penicillin allergia),
¡ közvetlen szervi károsítások,
¡ normál flóra elpusztítása (diszbakteriózis).
Utóbbi esetben következhet be például a Clostridium difficile által oko-
zott álhártyás vastagbélgyulladás (®lásd a Clostridium fejezetben).
Az egyes szerek hatásmechanizmusait és mellékhatásait az 2.2. táblázat
foglalja össze.

2.2. táblázat. Az antibiotikumok hatásmechanizmusa és mellékhatásai

Hatásmechanizmus Mellékhatások

I. Peptidoglikán szintézist gátló szerek

I.1.Béta-laktámok Penicillinkötõ fehérjéhez (PBP) kapcsolódva transzpeptidáció

gátlása

Penicillinek (lásd 2.3. táblázat) Allergia!!!

Mononucleosisban kiütések

Cefalosporinok (lásd 2.4. Ritka allergiás bõrreakciók

táblázat)

Karbapenemek (imipenem, Ritkán idegrendszeri görcsök

meropenem, ertapenem)

Monobaktám

I.2. Glikopeptidek Peptidoglikán rétegek keresztkötésének gátlása

vancomycin, teicoplanin Vesekárosítás, Red-man

szindróma, allergia

I.3. Polipeptidek (bacitracin) Peptidoglikán építõelemek Vese- és halláskárosítás,

átjutását gátolja a citoplazma izomgyengeség miatt csak
membránon lokális alkalmazás

I.4. Foszfomicin NAG-szintézis gátlása gastrointestinalis és vaginalis

diszbakteriózis

124
 Hatásmechanizmus Mellékhatások

II. Membrángátló szerek

Polymyxinek Külsõ membrán károsítása Vesekárosítás

(Colistin)

Lipopeptidek (Daptomycin) Citoplazma membránba Máj-, vesekárosítás,

beépülve depolarizációt okoz cardiovascularis mellékhatások

III. Fehérjeszintézist gátló szerek

Aminoglikozidok (gentamicin, Iniciációs komplex Vese- és halláskárosítás

streptomycin, amikacin, kialakulásának gátlása (hibás
tobramycin, neomycin) leolvasás) a 30 S alegységhez
kötõdve

Tetracyclinek (doxycyclin, Az aminoacil-tRNS Felhalmozódás a fejlõdõ

oxytetracyclin) bekötõdésének gátlása a 30 S csontokban, fogzománc
alegységhez kötõdve károsítás, vese- és májkárosítás;
fényérzékenység

Glycilcyclinek (tigecyclin) Lásd tetracyclinek Hasnyálmirigy-gyulladás,

csökkent véralvadás,
tályogképzõdés

Makrolidok (erythromycin, Peptidlánc elongációjának Esetleg enteralis tünetek

clarithromycin, azithromycin) gátlása az 50 S alegységhez
kötõdve

Linkozamidok Peptidlánc elongációjának Esetleg enteralis tünetek

gátlása az 50 S alegységhez
kötõdve

Streptograminok (quinupristin, A peptidlánc idõ elõtti leválását Hüvelyi diszbakteriózis,

dalfopristin) okozzák az 50 S alegységhez alvászavar, enteralis tünetek
kötõdve

Chloramphenicol Aminosavak egymáshoz Csontvelõ-károsítás, aplasztikus

épülésének gátlása az 50 S anaemia, „grey baby”
alegységhez kötõdve szindróma

Oxazolidinonok (linezolid) Iniciációs komplex Látási zavarok, görcsrohamok

kialakulásának gátlása az 50 S
alegységhez kötõdve

Mupirocin Peptidlánc elongációjának Bõrirritáció

gátlása

Fuzidinsav Elongáció gátlása Hepatotoxicitás

125
 Hatásmechanizmus Mellékhatások

IV. DNS-szintézist gátló szerek

kinolonok (nalidixinsav), DNS-giráz gátlása Májkárosítás, álmatlanság,

fluorokinolonok (levofloxacin, fényérzékenység, ínszakadás
moxifloxacin)

metronidazol Direkt DNS-toxicitás Fejfájás, hányinger

rifampicin DNS-függõ RNS polimeráz Conjunctivát és könnyet

gátlása narancssárgára színezi,
májkárosítás

IV/a Folátszintézis gátlása („antimetabolitok”)

Sulphamethoxazol Para-amino benzoesav Máj- és vesekárosítás,

(PABA)-analóg vérképzõszervi zavarok

Trimethoprim Dihidrofolát-reduktáz (dhfr) Ugyanaz

gátlása

2.3. táblázat. Penicillinek fajtái

Csoport Képviselõk

Természetes penicillinek penicillin G, V

Penicillináz-rezisztens penicillinek methicillin, oxacillin, nafcillin

Amino-penicillinek ampicillin, amoxicillin

Ureido-penicillinek piperacillin

Karboxi-penicillinek carbenicillin

2.4. táblázat. Cefalosporinok generációi

Generáció Példák

I. generáció cefazolin, cefalexin

II. generáció cefuroxim, cefaclor, cefoxitin

III. generáció cefotaxim, ceftriaxon, ceftazidim

IV. generáció cefepim

V. generáció ceftarolin, ceftobiprol

126
 2.3.3. Antibiotikumok alkalmazása kombinációban

Általában monoterápiában alkalmazzuk az antibiotikumokat, azonban

bizonyos esetekben szükség lehet a szerek kombinálására is. Ennek oka
lehet a hatásspektrum szélesítése súlyos fertõzés esetén a kórokozó azo-
nosítása elõtt; polimikrobás fertõzés kezelése; vagy az esetleges reziszten-
cia kialakulásának megakadályozása, de leginkább a szinergista hatás mi-
att adunk együtt két különbözõ szert. Az antibiotikumok egymással há-
romféle viszonyban lehetnek:
¡ additív hatás (a két szer együtt adva pontosan annyira használ, mintha
külön-külön adnánk õket),
¡ szinergista hatás (a két szer együtt adva egymás hatását erõsíti), például:
ampicillin+ gentamicin,
¡ antagonista hatás (a két szer együtt adva egymás hatását csökkenti), pél-
dául: ciprofloxacin+ doxycyclin.

2.3.4. Antibiotikum-rezisztencia mechanizmusok

A baktériumok rendelkezhetnek természetes (intrinsic) vagy szerzett re-

zisztenciával. A természetes rezisztencia faj vagy nemzetség szinten
adott, elõre ismert, a terápiában nem okoz problémát, sõt esetleg bizo-
nyos fajok laboratóriumi elkülönítésében még a segítségünkre is lehet (pl.
Streptococcus pyogenes és Streptococcus agalactiae elkülönítése bacitra-
cin érzékenyég alapján). Ennek alapja lehet a sejtfal (Mycoplasma), a kö-
tõhely vagy a transzportrendszer hiánya, vagy pl. bizonyos Gram-negatív
baktériumok külsõ membránjának nehezebb átjárhatósága. Az amino-
glikozid antibiotikumok sejtbe való bejutása oxigénigényes aktív transz-
porttal történik, így az anaerob baktériumok, illetve a fakultatív anaero-
bok anaerob környezetben rezisztenssé válnak aminoglikozidokkal
szemben.
A kezelés során nagyobb gondot jelent az elõre nem látható módon je-
lentkezõ szerzett rezisztencia, amely akár a terápia során is kialakulhat

127
magában a betegben. Egy baktérium kétféle módon válhat rezisztenssé:
véletlen mutáció következtében (az utódoknak is átörökítve ezt a „tu-
dást”), illetve horizontális géntranszfer útján. Ez utóbbi két baktérium kö-
zötti génátadást jelent, amely a következõ módokon valósulhat meg:
¡ konjugáció (plazmid átadás),
¡ transzdukció (bakteriofágok segítségével),
¡ transzpozonok segítségével,
¡ transzformáció (csupasz bakteriális DNS felvétele a környezetbõl).

A baktériumok a következõ fõbb rezisztenciamechanizmusokkal rendel-

kezhetnek:
1. Az antibiotikum lebontása enzimekkel.
Erre legjobb példa a béta-laktamáz enzim termelése, mely leginkább
Gram-negatív baktériumokra jellemzõ és gyakran plazmidon kódolt, azaz
akár fajok között is átadható. Az egyszerû béta-laktamázok szinte kizáró-
lag csak a penicillineket képesek lebontani, ezek ellen védekezhetünk pe-
nicillin + enzimgátló kombináció alkalmazásával. Ezek az enzimgátló
szerek béta-laktám szerkezeti analógok, azaz magukra vonják a baktéri-
um által termelt enzim aktivitásának nagy részét és a valódi penicillin-
származék hatásos maradhat. Példák: ampicillin + sulbactam, amoxicillin
+ klavulánsav (pl. Augmentin), piperacillin + tazobactam. A penicillináz-
rezisztens penicillinek (methicillin) is ellenállnak az enzim hasításának.
Léteznek ún. ESBL típusú béta-laktamázok (ESBL = extended spectrum
beta-lactamase), amelyek már a cefalosporinokat is képesek elbontani, de
a karbapenemek még hatékonyak maradnak az ESBL termelõ törzsekkel
szemben. A még nagyobb terápiás gondot okozó karbapenemáz típusú
béta-laktamázok (pl. MBL = metallo-beta-lactamase) már a karbapene-
meket is képesek elbontani, ezáltal az összes béta-laktám típusú antibioti-
kum kiesik a kezelési lehetõségek közül. Miután ezek az enzimek gyakran
mobilis genetikai elemeken találhatók, sokszor egyéb rezisztenciagének-
kel együtt, így egy ESBL- vagy MBL-termelõ baktérium rendszerint multi-
rezisztens.

128
2. Az antibiotikum kémiai módosítása enzimekkel.
Az enzimek segítségével a baktériumok az antibiotikumokat acetilál-
hatják, metilálhatják, foszforilálhatják stb., ezáltal téve azokat hatástalan-
ná (például aminoglikozid-acetil-transzferáz).
3. Efflux pumpák.
Miután ezen pumpák elsõdleges feladata a káros anyagok eltávolítása a
baktériumsejtbõl, specificitásuk kicsi és többféle antibiotikum ellen is ha-
tásosak. Számos szer ellen létezik ez rendszerint nem túl magas szintû re-
zisztenciát eredményezõ, de a baktériumok számára hasznos mechaniz-
mus (pl. tetracyclinek, makrolidok).
4. Antibiotikum-kötõhely megváltoztatása.
Ez leggyakrabban mutációval történik, ami a térbeli szerkezetet olyan
módon befolyásolja, hogy az antibiotikum nem képes hozzáférni (pl.
pontmutációk a DNS-giráz enzimben). Elõfordulhat az is, hogy a baktéri-
um olyan gént szerez, mely az antibiotikumot nem kötõ, módosított válto-
zatát kódolja az antibiotikum támadáspontjának (pl. módosult penicillin-
kötõ fehérje – PBP helyett PBP2A-t tartalmaznak az MRSA törzsek, így
béta-laktámokra rezisztensek). További lehetõség a kötõhely enzimatikus
módosítása (pl. riboszóma metiláció révén kialakuló makrolidreziszten-
cia).
5. Egyéb, ritkábban elõforduló rezisztenciamechanizmusok.
¡ A kötõhely túltermelése.
¡ Az antibiotikum által gátolt mechanizmus megkerülése („metabolite
bypass”) például szulfonamidok elleni rezisztencia.
¡ Membránpermeabilitás megváltoztatása (Gram-negatívok esetén).

Az antibiotikum-rezisztencia egyre növekvõ mértéket ölt a világon, ami-

ért mi, emberek is felelõsek vagyunk. Ennek egyik fõ alapja az antibioti-
kumok túlságosan gyakori alkalmazása úgy a humán gyógyászatban, mint
az állattenyésztésben (hozamfokozóként). Komoly antibiotikum koncent-
ráció mutatható ki pl. a szennyvizekben, ami aztán visszakerülhet a hu-
mán fogyasztásba az ivóvízhálózaton keresztül. Nem utolsó sorban pedig
a rezisztens klónok terjedését meg lehetne akadályozni a higiénés szabá-
129
lyok pontosabb betartásával, pl. a kórházi felszínek gyakori fertõtlenítésé-
vel.
Napjainkban a következõ rezisztens baktériumok jelentik a legkomo-
lyabb terápiás kihívásokat:
¡ MRSA (methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus), VISA (vanco-
mycin-intermediate sensitive Staphylococcus aureus),
¡ VRE (vancomycin-rezisztens Enterococcusok),
¡ ESBL- és karbapenemáz-termelõ Gram-negatív baktériumok (Klebsi-
ella, Pseudomonas, Acinetobacter),
¡ MDR Mycobacterium tuberculosis.

Ezekre a baktériumokra a rezisztens klónok világszerte megfigyelhetõ ter-

jedése jellemzõ. Összefoglalva tehát elmondható, hogy a rezisztencia ki-
alakulása (megszerzése) és a sikeres rezisztens klónok agresszív terjedése
együttesen vezet a manapság néhol ijesztõen nagymértékû antibiotikum-
rezisztencia adatokhoz.

2.3.5. Antibiotikum-érzékenységi vizsgálatok

Fogalmak
A bakteriosztatikus hatás kifejezésére szolgál a MIC (minimum inhibitory
concentration): az a legkisebb antibiotikum-koncentráció (mg/l), ami ké-
pes az adott mennyiségû baktériumot szaporodásában gátolni. Természe-
tesen minél alacsonyabb a MIC, annál érzékenyebb az adott izolátum az
adott antibiotikummal szemben. Egy adott törzsnél konkrét MIC-érték ad-
ható meg minden vizsgált antibiotikumra.
Hasonló módon fejezhetõ ki a minimális baktericid koncentráció, az
MBC (minimum bactericid concentration) is, azaz a legkisebb antibioti-
kum koncentráció (mg/l), ami a baktérium pusztulását okozza.

130
 2.3.5.1. Érzékenység meghatározás módszerei

Az alább ismertetett módszerek a hagyományos táptalajokon tenyészthe-

tõ baktériumokra vonatkoznak.
Diffúziós módszerek
1. Korong diffúzió
Ez a módszer a rutin diagnosztikában használatos. Az elõírt sûrûségû
baktériumszuszpenzióból létrehozott egyenletes baktériumpázsitra adott
antibiotikum-koncentrációval átitatott szûrõpapír korongokat helyezünk,
egymástól egyenlõ távolságban (2.24. ábra). Az antibiotikum néhány óra
alatt a korong körül a táptalajba diffundál, a távolsággal fordítottan ará-
nyos koncentrációban, mialatt a baktériumok is szaporodnak. Megfelelõ
körülmények között, általában egy éjszakán át tartó történõ inkubálás
után értékelhetõ az eredmény. Ahol a szer gátolta a baktériumok növeke-
dését, ott ún. gátlási zóna alakul ki (2.24. ábra). Ennek átmérõje (mm-
ben) határozza meg, hogy az adott szer milyen mértékben hat az adott
törzsre (2.25. ábra). Ezek alapján a kiadott lelet (ún. antibiogram) ered-
ménye lehet: érzékeny (É), mérsékelten érzékeny (M), illetve rezisztens (R)
lehet az adott baktériumtörzs a vizsgált antibiotikumra.

FOX
PNG

ERY CMN

2.24. ábra. Antibiotikum-érzékenység meghatározása korongdiffúzióval S. aureus te-

nyészeten (PNG: penicillin-G, FOX: cefoxitin, ERY: erythromycin, CMN: clindamycin)

131
 CTX
LEV

2.25. ábra. Gátlási zóna átmérõk leolvasása (elsõ kép: nagy átmérõ (34 mm), az
izolátum levofloxacinra érzékeny; második kép: kis átmérõ (13 mm), az izolátum
cefotaximra rezisztens)

2. MIC meghatározás gradiens tesztcsíkkal (E-teszt)

A baktériumpázsitra helyezett tesztcsíkra az antibiotikum-koncentráció
gradiensét viszik fel, így a csíkból a szer nem koncentrikus kör alakban
diffundál szét, hanem jellegzetes csepp alakban (ellipszis – innen ered az
elnevezés), a töményebb vég körül képezve a szélesebb gátlási zónát

MIC

2.26. ábra. a: Antibiotikum-érzékenység meghatározása gradiens csíkkal („E-teszt”). b:

A MIC-érték leolvasása

132
(2.26a ábra). Egy ponton a gátlási zóna annyira beszûkül, hogy metszi a
csíkot, itt leolvashatjuk a MIC értékét a csíkon feltüntetett skáláról (2.26b
ábra).

Hígításos módszerek
1. Csõsorozat hígítás (MIC-meghatározás)
Az antibiotikumból felezõ hígítási sort készítünk a táplevesbe keverve
úgy, hogy a hígítási tartomány lefedi a valószínû bakteriosztatikus és bak-
tericid koncentrációkat. Minden csövet beoltunk standard mennyiségû
vizsgálandó baktériummal. Megfelelõ körülmények között történõ 18–24
órás inkubálás után értékelhetõ az eredmény. Az utolsó csõ, ahol még
nem tapasztalható növekedés (azaz szabad szemmel látható zavaroso-
dás), tartalmazza a MIC-nek megfelelõ gátló (bakteriosztatikus) koncent-
rációt (2.27. ábra).
A baktericid koncentráció (MBC) megállapításához kioltunk antibioti-
kum-mentes táptalajra azokból a csövekbõl, ahol nem volt zavarosodás.
A még élõ, csak szaporodásukban gátolt baktériumok az antibiotikum-
mentes táptalajon növekedni fognak(2.27. ábra) .

2.27. ábra. MIC- és MBC-meghatározás csõsorozat hígítással

133
A MIC-meghatározást kivitelezhetjük mikrodilúció formájában is, azaz
kémcsövek helyett 96-lyukú mikrotiter lemezt használva, ez gyorsabb és
anyaghatékonyabb megoldás (2.28. ábra).

2.28. ábra. MIC-meghatározás mikrodilúcióval

A mérést automatizálni is lehet: a diagnosztikában használatos készülé-

kek (pl. VITEK-2, BioMérieux) akkor szolgáltatnak kvantitatív MIC ered-
ményt, amennyiben az adott antibiotikum legalább öt koncentrációját tar-
talmazzák (általában felezõ hígítási sorban). Ha csak az ún. minõsítõ kü-
szöbértékeket foglalják magukban (négy vagy kevesebb koncentrációt
tartalmaznak), kvalitatív kategorikus eredmények (É, M, R) kiadására al-
kalmasak.
2. Agarhígítás (MIC meghatározása)
Az elv ugyanaz, mint az elõzõ esetben, csak itt az antibiotikumot nem
táplevesbe, hanem szilárd táptalajba keverjük, közvetlenül kiöntés elõtt.
A szilárd közeg jobban közelíti az in vivo állapotokat. Egy szokásos Petri-
csészében lévõ táptalaj felszínére akár 20 törzset kiolthatunk (2.29. ábra).

134
2.29. ábra. MIC-meghatározás agarhígítással

2.3.5.2. Az eredmények kiértékelése

Különbözõ nemzetközi ajánlások (lásd lejjebb) minden speciesre tábláza-

tosan meghatározzák az elfogadott rezisztencia és érzékenységi határér-
tékeket (ún. breakpointokat) az egyes antibiotikumokra nézve. Magyaror-
szágon az európai standard, az EUCAST (European Committee on
Antimicrobial Susceptibility Testing) ajánlásai az irányadók. Ez alapján
látható, hogy a kapott gátlási zóna átmérõ illetve MIC érték az érzékeny
(É), mérsékelten érzékeny (MÉ) vagy rezisztens (R) tartományba esik (2.5.
táblázat). Ha nincs lehetõség az antibiotikumok széles hígítási sorának
vizsgálatára, akkor csak a rezisztencia határértéknek megfelelõ koncent-
rációt ellenõrzik. Ezt a koncentrációt a táptalajba keverve (ún. screen
agar) azonnal kiszûrhetõk a rezisztens törzsek.
2.5. táblázat. Példa az EUCAST által meghatározott breakpointokra Streptococcus
pneumoniae esetében

MIC breakpoint (mg/l) Gátlási zóna átmérõ (mm) Korong antibiotikum-

tartalom
ɣ R> ɳ R<

Erythromycin 0,25 0,5 22 19 15 µg

Cefaclor 0,03 0,5 50 28 30 µg

135
Ajánlások, kontrollok
Azért, hogy az egyes laboratóriumokban elvégzett mérések eredményei
egymással összevethetõk legyenek, nemzeti és nemzetközi ajánlásokat
dolgoztak ki. Az európai standard (EUCAST) mellett a világon sok helyen
az amerikai standardot, a CLSI (Clinical and Laboratory Standards
Institute) protokollt alkalmazzák. Ezek pontos instrukciókat tartalmaznak
az inokulum készítésre, táptalaj összetételre (pl. kationos Müller Hinton
agar), inkubálásra és az értékhatárokra vonatkozóan, amiket rendszere-
sen felülvizsgálnak az epidemiológiai adatok és a legújabb kutatási ered-
mények alapján.
Az inokulum készítésnek kulcsszerepe van az eredmények kiértékelése
szempontjából. Meghatározott sûrûségû baktériumszuszpenzióból szin-
tén meghatározott mennyiséget kell beoltani a táplevesbe vagy a táptalaj
felszínére. Ha ettõl eltérünk, téves rezisztencia értékeket kaphatunk. Az
inkubálás körülményei is meghatározóak, elsõsorban a hõmérséklet, a
légkör és a pH. A pH változása bizonyos antibiotikumok esetében (pl.
makrolidok, aminoglikozidok) elég erõsen befolyásolhatja a szer aktivitá-
sát, így a mért MIC értékeket. A CO2 atmoszféra a pH-t savanyítja, ezért
általában normál légköri viszonyok között kell végrehajtani a mérést, ki-
véve azon baktériumok esetén, amelyeknek szükségük van CO2-ra a nö-
vekedésükhöz; ekkor természetesen figyelembe kell venni a módosulás
mértékét.
A vizsgált minták mellett minden alkalommal laboratóriumi kontroll tör-
zsekkel kell igazolni a mérés helyességét. Ezek nemzeti vagy nemzetközi
törzsbankokból származó (pl. ATCC: American Type Culture Collection,
NCTC: National Collection of Type Cultures), jól karakterizált törzsek,
amelyeknek a pontos antibiotikum-érzékenysége ismert, és a mérés csak
akkor elfogadható, ha ezeket a MIC-értékeket reprodukálni tudjuk. Ezen-
kívül minden esetben kell egy ún. növekedési kontrollt is készíteni, ami
azt jelenti, hogy a mintákat antibiotikum-mentes táptalajra is le kell oltani,
azonos körülmények között. Ezen minden törzsnek növekednie kell.

136
3. RÉSZLETES BAKTERIOLÓGIA

3.1. Gram-pozitív coccusok

3.1.1. Staphylococcus genus

A Staphylococcus genusba >40 speciest sorolnak, legjelentõsebb patogén

faj a S. aureus. A többi faj emberek és állatok bõrén és nyálkahártyáin ta-
lálható normál flóra tagként, illetve a környezetben is elõfordulhatnak.
Ezek is okozhatnak opportunista vagy fakultatív patogénként betegséget
bizonyos (pl. kórházi) körülmények között, elsõsorban biofilmképzésük
révén.
Mikroszkópos morfológiájukat te-
kintve a Staphylococcusok Gram-
pozitív, szõlõfürtszerûen elrende-
zõdõ coccusok (staphylé = görögül
szõlõt jelent) (3.1 ábra). Ez a genus
összes tagjára jellemzõ, és csak ez a
genus mutat ilyen morfológiát. A ge-
nus tagjai fakultatív anaerobok,
igénytelenek, jó hõ- és sótûrõ ké-
pességgel rendelkeznek, akár 10% 3.1. ábra. Staphylococcus mikroszkó-
NaCl jelenlétében is képesek növe- pos képe Gram-festéssel, szõlõfürtsze-
rûen elhelyezkedõ coccusok
kedni.
A Staphylococcus genus az apatogén Micrococcus genusszal együtt a
Micrococcaceae családba tartozik. A Streptococcusoktól a kataláz-pozi-
tivitás különbözteti meg. A másik fontos biokémiai reakció a koaguláz-
teszt, amelynek pozitivitása a S. aureust különíti el a többi fajtól
(„koaguláz-negatív Staphylococcusok”, KNS).

137
Staphylococcus aureus
Elõfordulás: Az emberi orrnyálkahártyát, illetve a bõrfelszínt gyakran ko-
lonizálja. Tünetmentes hordozása leggyakrabban az orr- és toroknyálka-
hártyán, a kézfej bõrén és a végbélnyílás környékén fordul elõ, mértéke
átlagosan 20–35% (felnõttkorban is).
Morfológia és tenyésztés: Igénytelensége révén jól tenyészik egyszerû
táptalajokon, ahol közepes méretû, kerek, fényes, vaj konzisztenciájú te-
lepeket láthatunk. Az S. aureus aranysárga pigmentet termel (3.2a ábra),
véres agaron béta-hemolízist mutat (3.2b ábra). Szelektív tenyésztésekor
magas só- vagy mannitoltartalmú táptalajt alkalmazhatunk.

a b

3.1. ábra. Stahylococcus aureus. a: Agarlemezen aranysárga pigment, b: véres agaron

béta-hemolízis

Virulenciafaktorok: A S. aureus az egyik legjobban „felfegyverkezett” ob-

ligát humán patogén baktérium. A sejtfelszínhez kötött virulencia-
faktorai között kiemelkedõ jelentõségû az endokoaguláz (másnéven
clumping faktor), mely a fibrinogént és fibrint köt meg a felszínén, burkot
von maga köré, ezáltal maszkírozva magát az immunrendszer elõl.
A protein-A a monomer szerkezetû IgG-t az Fc végénél fogva képes meg-
kötni, ezáltal az Fc rész inaktiválódik. Ezenkívül poliszacharid tokkal és
számos adhezinnel (pl. fibronektinkötõ fehérje) rendelkezik.

138
Exoenzimjei között megemlítendõ a plazmát megalvasztó exokoaguláz,
valamint a szöveti inváziót segítõ egyéb enzimek, úgymint hialuronidáz,
lipáz, proteáz, DNáz, fibrinolizin.
Toxinjai közül a direkt citolitikus hatásúak közé tartoznak az alfa-, béta-,
gamma-, delta-hemolizinek és a leukocidinek (Panton–Valentin-leuko-
cidin, PVL).
Több, ún. szuperantigén tulajdonságú toxint is termelhet: a toxikus shock
kialakításáért felelõs toxikus shock szindróma toxint (TSST-1), a leforrá-
zott bõr szindrómát (SSSS, staphylococcal scalded skin syndrome) okozó
exfoliatív toxint (ETA és ETB), valamint hõstabil (akár fél órás forralásnak
is ellenálló) enterotoxinokat (SE A-E, G-I, K-M).
Okozott kórképek: Az egyik legjelentõsebb humán patogén baktérium.
A kórházban szerzett nozokomiális fertõzések vezetõ Gram-pozitív kór-
okozója, de ugyanolyan gyakran okozhat közösségben szerzett infekció-
kat is. A fertõzéseket három nagy csoportba sorolhatjuk:
1. Gennyes bõr- és lágyrészfertõzések.
A folliculitis a szõrtüszõk gennyes gyulladása. A furunculus általában eb-
bõl kifejlõdõ, felszíni kivezetõ nyílással rendelkezõ tályog. Még mélyebb-
re terjedõ, több rekesszel és több kivezetõvel rendelkezõ formáját
karbunculusnak nevezzük.
A bõr felszíni rétegeit érintõ, gyakran hólyagos elváltozással járó, elsõsor-
ban kisgyerekeket érintõ fertõzés az impetigo vagy ótvar (melynek másik
lehetséges, még gyakoribb kórokozója a S. pyogenes, lásd lejjebb).
Ide sorolhatók a traumák vagy mûtétek kapcsán kialakuló, sokszor több-
szervi tályogok és különbözõ sebfertõzések is.
2. Szervi fertõzések.
Biofilmképzõ képesége révén könnyen megtelepedhet a szervezetbe be-
ültetett eszközök (katéterek, kanülök) felszínén, ahonnan akár a véráram-
ba is bekerülhet, és ott bacteriaemiát, endocarditist, pericarditist okozhat.

139
A súlyos, akár nekrotizáló S. aureus pneumonia létrejöhet aspiráció révén
vagy influenza utáni felülfertõzõdésként.
Szintén traumás eredetû vagy sebészi beavatkozást követõen kialakuló
fertõzés lehet az osteomyelitis vagy szeptikus arthritis.
3. Szuperantigén tulajdonságú toxinok által okozott betegségek.
Toxinhatás következménye a bõr felsõ rétegének lemezes leválásával jel-
lemezhetõ, de ritkán halálos kimenetelû és rendszerint következmények
nélkül gyógyuló leforrázott bõr szindróma (Ritter-betegség).
A kb. 5%-os halálozási aránnyal járó toxikus shock szindróma súlyos tü-
neteiért (magas láz, hypotensio, shock, kiütések) elsõsorban a szervezet
generalizált gyulladásos válasza felelõs.
A Staphylococcus ételmérgezések forrása leggyakrabban az ételt készítõ
személy által hordozott enterotoxint termelõ törzs. Az ételben elszaporo-
dó baktérium által termelt hõstabil toxin közvetlenül kerül elfogyasztásra,
a kórkép tehát valódi mérgezés, így a tünetek nagyon gyorsan (néhány óra
múlva), elsõsorban hányás formájában jelentkeznek.
Laboratóriumi diagnosztika: A fertõzésnek megfelelõ vizsgálati anyagból
(genny, sebváladék, légúti minta, vér, vizelet, széklet, tályogok, CSF)
könnyen azonosítható tenyésztéssel (vér és CSF esetén hemokultúra) vagy
mikroszkópos vizsgálattal. Vegyes flórából történõ izolálására szelektív
táptalajokat (pl. 7,5% NaCl-tartalmú véres agar) használhatunk. A bioké-
miai próbák közül jellemzõ a kataláz-, koaguláz- és mannitol-pozitivitás
(utóbbi kettõ elkülöníti a többi staphylococcus fajtól). A koaguláz-teszt el-
végezhetõ csõ-koaguláz-teszt (nyúlsavóba oltva a baktériumot néhány
óra alatt azt megalvasztja) vagy ún. Clump-teszt (latex agglutinációs
gyorsteszt) formájában. Ételmérgezés esetén a toxinok kimutatása megkí-
sérelhetõ hányadékból, vagy ételmaradékból szerológiai módszerekkel,
pl. ELISA-val. Fajon belüli további csoportosítás fágtipizálással vagy mo-
lekuláris tipizáló módszerek segítségével történhet, ennek elsõsorban
nozokomiális járványok esetén, epidemiológiai szempontból van jelentõ-
sége.

140
Antibiotikum-érzékenység, megelõzés: A S. aureus törzsek ~90%-a mára
már penicillináz enzim termelés révén rezisztens penicillin-G-re, de a
penicillinázrezisztens penicillinszármazékok (pl. methicillin, oxacillin)
ezekre még hatásosak. Azonban ha az izolátum csökkent affinitású PBP-t
(penicillin binding protein, penicillinkötõ fehérje) termel (melyet a mecA
vagy a mecC gén kódol), akkor sajnos ezekre, sõt az ötödik generációs
cefalosporinokon kívül az összes béta-laktám antibiotikumra rezisztens
lesz. Ezeket nevezzük MRSA-nak (= methicillin-rezisztens S. aureus). Az
MRSA törzsek rendszerint több másik szerre is rezisztensek, azaz multi-
rezisztensek. Ma Magyarországon az MRSA-k aránya járóbetegek köré-
ben 10% körül, míg intenzív osztályról származó minták esetében már
30% körül mozog.
Az MRSA törzsek gyors kimutatására ma már rendelkezésre állnak külön-
féle PCR gyorstesztek, amelyeket egy kórházba fölvett beteg szûrésére
használhatunk.
Az MRSA törzsekre jellemzõ, hogy rendkívül klonálisak, azaz egy-egy si-
keres klón terjed el egy-egy kórházban vagy akár nagyobb földrajzi egysé-
gen belül. Megkülönböztetünk HA- (hospital associated, kórházi erede-
tû), CA- (community associated, közösségben szerzett) és újabban LA-
(livestock-associated, állati eredetû) MRSA törzseket, melyek esetében
mind-mind különbözõ klónok a dominánsak.
Az MRSA-fertõzések kezelésére elsõsorban vancomycint szoktak alkal-
mazni, de hatásos lehet a gentamicin, rifampicin, linezolid, tigecyclin,
szumetrolim is. A változatos rezisztenciahelyzet miatt minden esetben
antibiogram készítése szükséges. Az utóbbi években sajnos megjelentek a
vancomycinre csökkent érzékenységet mutató ún. VISA (vancomycin
intermediate S. aureus) törzsek, sõt néhány alkalommal már VRSA-t
(vancomycin-rezisztens S. aureus) is izoláltak betegekbõl a világon.
Ha egy egészségügyi dolgozó, vagy kórházi felvétel elõtt álló beteg
MRSA-hordozó, dekontaminálás lehet indokolt (pl. szívmûtétek elõtt kö-
telezõ), amelyet mupirocin orrkenõccsel szoktak végrehajtani.

141
Koaguláz-negatív Staphylococcusok (KNS)
Elõfordulás: A legtöbb KNS az emberi bõrön és nyálkahártyákon fordul
elõ, tipikusan opportunista kórokozók. A leggyakoribb és legjelentõsebb
species a S. epidermidis, amely a bõr meghatározó normál flóra tagja, de
megemlítendõ még a S. saprophyticus, S. haemolyticus, S. hominis, S.
capitis, S. lugdunensis.
Morfológia és tenyésztés: Mikroszkópos morfológiájuk megegyezik a S.
aureséval, tenyészetben jellemzõ a fehér pigment termelése és (kevés rit-
ka fajtól eltekintve) a hemolízis hiánya.
Okozott kórképek: A S. aureusszal egyetemben fontos nozokomiális kór-
okozók, amely a KNS baktériumok biofilmképzõ képességével van össze-
függésben. Leginkább beültetett eszközök (pl. mûbillentyû, húgyúti katé-
terek, ízületi protézisek) felszínén megtapadva vagy mûtétek, hemo-
dialízis kapcsán (posztoperatív sebfertõzések) okoznak endogén eredetû
fertõzést. A véráramba kerülve iv. katéterekhez kapcsolódó sepsis,
endocarditis kialakulásához vezethetnek. A S. epidermidis felelõs a leg-
gyakoribb hemokultúra kontaminációért, etiológiai szerepe minden eset-
ben elbírálandó. Immunszuppresszív kezeléssel (transzplantáció, cito-
toxikumok), immunhiányos állapotokkal (rosszindulatú betegségek,
diabetes mellitus), égési sérülésekkel összefüggésben is okozhatnak fertõ-
zést. Immunkompetens, szexuálisan aktív fiatal nõkben nem szövõdmé-
nyes akut húgyúti fertõzést okozhat a S. saprophyticus („honeymoon
cystitis”).
Laboratóriumi diagnosztika: Könnyen tenyészthetõ, fakultatív anaerob
mikrobák, fajszintû azonosításuk nem minden esetben feltétlenül szüksé-
ges, sokszor csak „KNS” szerepel a leletben. Kataláz-pozitívak, koaguláz-
negatívak, mannitol-negatívak. Pontos fajmeghatározás további biokémi-
ai tesztek segítségével, MALDI-TOF-fal vagy PCR-rel történhet. A morfo-
lógiailag azonos két fontos faj, a S. epidermidis és S. saprophyticus elkülö-
nítése novobiocin koronggal lehetséges, elõbbi faj érzékeny, utóbbi re-
zisztens (3.3. ábra).

142
Antibiotikum-érzékenység, meg-
elõzés: A KNS törzsek – mint a nor-
mál flóra baktériumok általában –
jellemzõen kiterjedt antibiotikum
rezisztenciával rendelkeznek, nem
ritkák a methicillin-rezisztens
izolátumok (pl. MRSE, methicillin-
rezisztens S. epidermidis). Fertõzés
esetén antibiogram készítése szük-
séges. Biofilmben az antibiotiku-
mok penetrációja akadályozott,
ezért az in vitro eredményekhez ké-
3.3. ábra. S. epidermidis (fent, novo-
pest akár 1000-szeresen magasabb biocin-érzékeny) és S. saprophyticus
MIC- értékekkel számolhatunk. (lent, novobiocin-rezisztens) elkülöní-
tése novobiocin koronggal

3.1.2. Streptococcus genus

Számos fontos faj tartozik a Streptococcus genusba, amelyek között van-

nak obligát patogének (S. pyogenes, S. pneumoniae), illetve a száj- és ga-
ratüreg normál flóráját alkotók is (viridáns Streptococcusok). Ez utóbbiak
is okozhatnak betegséget bizonyos körülmények között, például ha nagy
számban bejutnak a véráramba. Régen ide tartoztak a ma már külön ge-
nusba sorolt Enterococcusok is.
Mikroszkópos morfológiájukat tekintve a Streptococcusok Gram-pozitív,
hosszabb-rövidebb láncokba rendezõdõ coccusok (streptos = görögül
láncot jelent), melyek fajra jellemzõ módon vagy hosszabb láncot alkot-
nak (pl. S. pyogenes), vagy akár csupán kettesével („diplococcus”) talál-
hatók (pl. S. pneumoniae). Több faj tokos: a S. pneumoniae és S.
agalactiae poliszacharid tokkal, míg a S. pyogenes hialuronsav tokkal ren-
delkezik. Nem mozognak, spórát nem képeznek. A genus tagjai aerotole-
ránsak, igényesek, általában véres agar táptalajon, 5% CO2 jelenlétében
tenyészthetõk.

143
A Streptococcusok csoportosítása
A genushoz tartozó specieseket részben hemolitikus tulajdonságaik, rész-
ben a sejtfalukban található C-poliszacharid alapján történõ Lancefield-
tipizálás alapján szokták csoportosítani. Hemolízis alapján megkülön-
böztetünk b-hemolizáló (S. pyogenes és S. agalactiae), a-hemolizáló vagy
„zöldítõ” (S. pneumoniae és a „viridáns” csoport), valamint g-, azaz nem
hemolizáló (Enterococcusok) fajokat. A Lancefield-tipizálást Rebecca
Lancefield dolgozta ki az 1930-as években, és a genus tagjait 20 szero-
csoportba sorolta (A-W-ig, de I és J kimarad), azonban nem mindegyik faj
rendelkezik ilyen csoportantigénnel, ugyanakkor az Enterococcusok
Lancefield szerint besorolhatók (D-csoport). A gyakorlatban a Lancefield-
tipizálást leginkább a S. pyogenes (A-csoportú Streptococcusok, GAS), il-
letve a S. agalactiae (B-csoportú Streptococcusok, GBS) esetében, azok
identifikálása során alkalmazzuk; a reakció kereskedelmi forgalomban
kapható latex-agglutinációs kitekkel (3.4. ábra) egyszerûen elvégezhetõ.
Elsõsorban a 16S rRNS (esetleg egyéb háztartási gének) szekvenciája
alapján a Streptococcusokat több csoportba osztották be, ám ez a beosz-
tás folyamatosan változik. Jelenleg (2018-ban) a következõ besorolás van
érvényben: Pyogen csoport, Anginosus csoport, Mitis csoport, Salivarius
csoport, Mutans csoport, C/G csoportú Streptococcusok és D-csoportú

3.4. ábra. Lancefield-tipizálásra szolgáló, kereskedelmi forgalomban kapható egyik kit

144
Streptococcusok. A Pyogen csoportba a S. pyogenes és a S. agalactiae, két
kiemelt humán patogén faj tartozik. Részletes leírásukat a fõ fejezetré-
szekben tárgyaljuk; a többi csoport összefoglalását lásd a ®Streptococcus
fejezet végén.

Streptococcus pyogenes
Elõfordulás: Az emberi torok- és
orrnyálkahártyát, illetve a bõrfel-
színt kolonizálhatja. Különösen
gyermekek körében gyakori a tünet-
mentes hordozás (15–20%).
Morfológia és tenyésztés: Mikro-
szkópos kenetben hosszú láncok-
ban elhelyezkedõ, 1 µm átmérõjû
Gram-pozitív coccusok láthatók
(3.5. ábra). Igényes baktérium, te-
nyésztése 5% CO2 jelenlétében tör-
ténik, véres agaron. Telepei feltûnõ-
en aprók (tûszúrásnyiak), még sûrû 3.5. ábra. S. pyogenes mikroszkópos
képe Gram-festéssel, láncokban elhe-
tenyészet esetén sem alkotnak lyezkedõ coccusok
összefolyó pázsitot. Az apró telepe-
ket kifejezetten széles és erõs
béta-hemolitikus zóna veszi körül. Kataláz-negatív, bacitracin-érzékeny
és a S. agalactiae-val ellentétben CAMP-negatív (Christie–Atkins–
Munch–Petersen) lásd a ® S. agalactiae fejezet. A sejtfal C-poliszacharid
antigénje alapján Lancefield „A” csoportba tartozik.
Virulenciafaktorok: A S. pyogenes egyik legfontosabb antigénje az
M-protein, az ellene termelt anitestek rendelkeznek leginkább védõ ha-
tással („protektív antigén”). Antigén mimikri révén meghatározó szerepe
van a post-streptococcalis kórképek kialakulásában (lásd lejjebb), de az
adhézióban, invázióban és az opszonizáció elkerülésében játszott szere-
pe miatt is fontos a baktérium számára. Több mint 100 típusa révén e faj

145
esetében ez jelenti a szerotipizálás alapját is. A hagyományos poliszacha-
ridtokkal szemben a S. pyogenes hialuronsavtokkal rendelkezik, ami sze-
rológiailag egységes. Legfontosabb enzimjei a hialuronidáz, DNáz és
sztreptokináz, valamint a citotoxikus hatású sztreptolizin-S (ez felelõs a
béta-hemolízisért) és sztreptolizin-O. A Streptococcus pirogén exo-
toxinok szuperantigének, amelyek a skarlát és a toxikus shock szindróma
kialakulásáért felelõsek.
Okozott kórképek: Az egyik leggyakoribb humán patogén baktérium.
A fertõzés exogén (betegek/hordozók légutairól cseppfertõzéssel, konta-
minált tárgyak közvetítésével) vagy endogén forrásból (nyálkahártya-sérü-
lésekrõl) történhet.
A S. pyogenes sokszor súlyos lefolyású lokális és szisztémás infekciókat
képes okozni, melyek patomechanizmusuk alapján négy fõ csoportba
oszthatók.
1. Gennyes gyulladások
A felsõ légutak egyik leggyakoribb megbetegedése a Streptococcusos to-
rokgyulladás. Jellemzõen magas lázzal és kifejezetten erõs torokfájással
(égõ vörös torok), lepedékképzõdéssel jár. Sokszor alakul ki emellett
tonsillitis follicularis is. Ez a faj a fõleg gyermekkorban sok problémát
okozó középfülgyulladás, illetve sinusitis egyik gyakori kórokozója is. El-
sõsorban vírusfertõzést követõen okozhat tüdõgyulladást.
A S. pyogenes által okozott bõr- és lágyrészfertõzések közül legenyhébb
az elsõsorban az arcon, végtagokon jelentkezõ impetigo (ótvar), mely
csupán a bõr legfelületesebb rétegeit érinti. Az elváltozások varral fedett
felszínûek, erõsen gennyesednek. A fertõzés zsúfolt gyermekközösségek-
ben könnyen terjed. A magas lázzal is járó orbánc (erysipelas) jellemzõje
az általában nagy területû, jól körülhatárolt, éles szélû, erõsen vörös,
gyulladt terület, és az impetigóval ellentétben inkább a felnõtteket érinti.
Az orbáncra az ún. lángnyelv szerû (nyirokutak mentén – lymphangitis)
terjedés jellemzõ. Mélyebb, szubkután régiókat is érintõ, súlyos fertõzés a
cellulitis. Az ebbe a csoportba tartozó fertõzések legsúlyosabb, életveszé-
lyes formája a nekrotizáló fasciitis, amelynek erõteljes izom- és zsírszö-

146
vetroncsoló hatása miatt kapta a S. pyogenes a „húsevõ baktérium” nevet.
A fertõzés sokszor egy apró bõrsérülés következtében (pl. borotválkozás
közben a bõrrõl) kerülhet a szervezetbe és pár óra alatt a beteg halálát
okozhatja, amennyiben nem kerül idõben felismerésre.
2. Toxinhatás következtében kialakuló betegségek.
A pirogén exotoxinok (SPE A, B, C és F), korábbi nevükön erythrogén toxi-
nok kapillárisokra gyakorolt közvetlen hatása által létrehozott kórkép a
skarlát (vörheny). Jellemzõ tünetei a bõrpír, illetve az ún. málnanyelv. Ki-
alakulásának feltétele rendszerint a toxintermelõ törzs elõzetes torokban
való hordozása. A toxinhatás lokális szövõdményeként akár peritonsilla-
ris tályog alakulhat ki. Általában csak súlyos lefolyású fertõzéseket köve-
tõen (pl. nekrotizáló bõrfertõzés), leromlott állapotú betegekben alakul ki
a Streptococcus toxikus shock szindróma, melynek halálozási aránya
30% feletti, ezért mindenképpen megkülönböztetendõ a Staphylococcus
TSS-tõl.
3. Szisztémás fertõzések.
Ezek közül legismertebb a Semmelweis nevéhez is köthetõ gyermekágyi
láz, amely tulajdonképpen a szülést követõen kialakuló sepsis. Ezenkívül
a baktérium a terhességtõl függetlenül a véráramba jutva sepsist, az agy-
hártyákon meningitist képes okozni.
4. Post-streptococcalis kórképek.
A baktérium által indukált immunológiai folyamatok következtében ki-
alakuló szövõdmények, melyek az akut fertõzést követõen néhány (1–5)
hét múlva jelentkeznek. Az akut rheumás láz immunológiai alapját a gaz-
daszervezet szöveteiben (szív, ízületek és idegrendszer) található antigé-
nekkel keresztreagáló, az antigén mimikri alapjául szolgáló mikrobiális
(elsõsorban M-fehérje!) epitópok, az ellenük termelt autoreaktív antites-
tek adják. Legfõbb klinikai manifesztációi a szívizom-, szívbelhártya-
elégtelenség, billentyûkárosodás, a vándorló, többízületi arthritis és a
chorea (vagy vitustánc), azaz a fõleg arcot és végtagokat érintõ koordiná-
latlan mozgás. Elsõsorban légúti fertõzést követõen alakulhat ki, kisgyere-
kekben. Diagnózisát elõsegíti az emelkedett anti-sztreptolizin-O-titer
(ASO-titer). Az akut glomerulonephritis hátterében elsõsorban a III. típu-
147
sú túlérzékenységi reakció áll, azaz a streptococcalis antigénekkel
immunkomplexet képezõ antitestek kiszûrõdnek és lerakódnak a vese
glomerulusokban, de itt is szerepet játszanak a vese glomerulus bazál-
membrán antigénekkel keresztreagáló bakteriális epitópok. Ez a betegség
kialakulhat úgy légúti, mint bõrfertõzés után is. Legfõbb manifesztációja
természetesen a vesekárosodás (vér- és fehérje vizelés), de kialakulhat
magas vérnyomás, ödéma is.
Laboratóriumi diagnosztika: Légúti minta esetén a dús torokflórára való
tekintettel szelektív táptalajon való tenyésztése célszerû. Bõr- és lágy-
rész-fertõzéseknél gennybõl szépen kimutathatók a Gram-pozitív coccu-
sokból álló, jellegzetes hosszú láncok. A bacitracin-érzékenység és
CAMP-negativitás mellett az A csoportú Lancefield antigén latex aggluti-
nációval detektálható. Molekuláris módszerek (pl. PCR) is alkalmazhatók,
de rendszerint nem szükségesek. A szerológiának az ASO-titer meghatá-
rozásában van szerepe, elsõsorban akut rheumás láz gyanúja esetén.
Antibiotikum-érzékenység, -megelõzés: A S. pyogenes penicillinnel
szemben a mai napig 100%-os érzékenységet mutat. A terápia ered-
ménytelensége azonban a penicillinkezelés ellenére sem zárható ki, ami-
nek számos oka lehet, többek között a béta-laktamáz-termelõ kísérõ bak-
tériumflóra jelenléte a garatban. Ekkor makrolidok vagy clindamycin a vá-
lasztandó szer, azonban ezekkel szemben a törzsek kb. 8–10%-a rezisz-
tens. A baktérium ellen jelenleg forgalomban lévõ védõoltás nincs; kísér-
letek folynak elsõsorban az M-fehérjén alapuló vakcinák kidolgozására.

Streptococcus agalactiae
Elõfordulás: Elsõsorban a hüvelyflórában, de férfi genitális traktusban is,
valamint a vastagbélben kolonizálhat. Kamaszkorban a hormonális válto-
zásokkal mind gyakoribbá válik a hordozás aránya, ami terhesség során
akár a 20–40%-ot is elérheti.
Morfológia és tenyésztés: Mikroszkópos kenetben hosszabb-rövidebb
láncokban, néha párokban elhelyezkedõ Gram-pozitív coccusok látha-
tók. Meglehetõsen igényes baktérium, tenyésztése 5% CO2 jelenlétében

148
történik, véres agaron. Telepei szürkésfehérek. A legtöbb törzs b-hemo-
lizáló; a telepek átmérõje nagyobb, a hemolitikus zóna viszont kisebb,
mint S. pyogenes esetében. Kataláz-negatív, bacitracin-rezisztens és
CAMP-pozitív; ez utóbbi két tesztet a S. pyogenestõl való elkülönítésre al-
kalmazzák. Sejtfal C-poliszacharidja alapján Lancefield „B” csoportba
tartozik.
Okozott kórképek: Míg sokáig csupán állati kórokozóként (tehenek
mastitise) tartották számon a fajt, ma már a fejlett országokban regisztrált
újszülöttkori mortalitás egyik jelentõs okaként ismeretes. Mind gyakrab-
ban izolálják idõsebb, krónikus alapbetegséggel rendelkezõ személyek-
bõl is tüdõgyulladás, meningitis, bõr- és lágyrészfertõzések okozójaként,
igazi jelentõségét azonban továbbra is az újszülöttekben okozott fertõzé-
sek adják. A neonatalis fertõzéseket két nagy csoportra osztjuk. A korai
fertõzések (EOD, early onset diseases) a születést követõ elsõ héten mani-
fesztálódnak, pneumonia, sepsis, ritkábban meningitis formájában. Forrá-
sa az anyai hüvelyflórában hordozott baktérium, amely a szülõcsatornán
keresztülhaladva kolonizálja az újszülöttet, akiknek kb. 1–2%-ában ala-
kul ki manifeszt fertõzés. A késõi fertõzések (LOD, late onset diseases)
egy hetes és 3 hónapos kor között alakulnak ki, elsõsorban meningitis for-
májában. Ezek az esetek már nincsenek összefüggésben az anyai koloni-
záltsággal, forrásuk bárki lehet, aki
kapcsolatba kerül az újszülöttel. Az
LOD meningitis esetek túlnyomó
többségéért felelõs S. agalactiae tör-
zsek között bizonyos, ún. hiperviru-
lens klónok gyakrabban fordulnak
elõ.
Laboratóriumi diagnosztika: A S.
agalactiae kimutatásának alapja a
tenyésztés. Vér vagy liquor esetén
hemokultúra alkalmazandó, egyéb
minta (pl. légúti, vizelet) véres
agaron tenyészthetõ. A bacitracin- 3.6. ábra. CAMP teszt

149
rezisztencia és CAMP-pozitivitás mellett a B-csoportú Lancefield antigén
latex agglutinációval detektálható. A CAMP teszt során véres agaron S.
aureusszal keresztben leoltva, annak béta-hemolízisét jellegzetes csokor-
nyakkendõ alakban fölerõsíti (3.6. ábra). Meningitis esetén antigén kimu-
tatása liquorból latexagglutinációval vagy a Gram-festés szolgáltathat
gyors eredményt.
Antibiotikum-érzékenység, megelõzés: A S. agalactiae szintén teljes mér-
tékben érzékeny maradt penicillinre, illetve a béta-laktámokra, ugyanak-
kor folyamatosan emelkedik rezisztenciája a makrolidokkal és clinda-
mycinnel szemben. A kolonizált terhes nõk újszülöttjeinek lehetséges fer-
tõzõdése miatt a 35–37. héten a hüvelybõl vett mintából (elsõsorban te-
nyésztéses alapú) szûrést végeznek és S. agalactiae-pozitivitás esetén az
anyákat ún. intrapartum antibiotikum profilaxisban részesítik, ami intra-
vénás penicillinszármazék (általában amoxicillin-klavulánsav) adását je-
lenti a szülés során.

Streptococcus pneumoniae (pneumococcus)

Elõfordulás: Az emberi torok- és orr nyálkahártyát gyakran kolonizálja.
Különösen közösségbe járó kisgyerekek körében gyakori a tünetmentes
hordozás, amely 1–3 éves korban éri el tetõpontját (akár 40–60%), majd
az életkor elõrehaladtával fokozatosan minimálisra csökken.
Morfológia és tenyésztés: Mikroszkópos kenetben jellegzetes, ún. lán-
dzsahegy alakú Gram-pozitív diplococcusok láthatók. Meglehetõsen igé-
nyes baktérium, tenyésztése 5% CO2 jelenlétében történik, véres agaron.
Alfa-hemolizáló; a telepek közepe autolízis miatt köldökszerûen besüp-
ped. A nagy mennyiségû tokot képezõ törzsek telepei jóval nagyobbak,
nyálkásak. Lancefield szerint nem besorolható.
Virulenciafaktorok: Legfontosabb virulenciafaktora a poliszacharidtok,
amely alapján jelenleg 94 szerotípusa ismert, azonban ezeknek csak egy
része játszik fontos szerepet a fertõzésekben. A konjugált védõoltások
(lásd lejjebb) szelekciós hatására a pneumococcus szerotípusok folyama-
tos és drasztikus átrendezõdése figyelhetõ meg világszerte, így hazánkban

150
is, és a korábban évtizedeken át uralkodó szerotípusokat egyéb ritka típu-
sok váltják föl. Jelenleg pl. az invazív megbetegedésekért felelõs legfonto-
sabb szerotípusok Európában a következõk: 8, 3, 22F, 12F, 19A. További
fontosabb virulenciafaktorai az IgA-proteáz, pneumolizin, autolizin,
PspA (pneumococcal surface protein A).
Klinikai kórképek: A S. pneumoniae az egyik legjelentõsebb humán
patogén baktérium, mely mind jelentõs halálozási aránnyal járó, súlyos
lefolyású invazív megbetegedéseket, mind mukozális fertõzéseket is
okozhat. A fertõzések forrásai a beteg emberek vagy a tünetmentes hordo-
zók egyaránt lehetnek. A pneumococcus a közösségben szerzett súlyos
bakteriális tüdõgyulladások (CAP, community acquired pneumonia) ve-
zetõ kórokozója, mely az esetek negyedében bacteriaemiával társul, de
ez a faj a bakteriális meningitisek egyik leggyakoribb okozója is. A WHO
legfrissebb becslései szerint a világon még ma is közel félmillió 5 évesnél
fiatalabb kisgyerek hal meg évente pneumococcus fertõzésben. A kisgye-
rekekben nagyon gyakori, ugyanakkor kevésbé súlyos középfülgyulladás-
nak, illetve arcüreggyulladásnak szintén a pneumococcus az egyik leg-
fontosabb kórokozója. Ezeken kívül egyéb fertõzéseket is tud okozni (pl.
bronchitis vagy véráramba jutva endocarditis, arthritis). Jellegzetes, csak
erre a fajra jellemzõ ritka betegség
az ulcus serpens corneae, azaz kú-
szó szaruhártya fekély. A pneumo-
coccus fertõzések jellegzetes két-
csúcsú életkori eloszlást mutatnak:
a legtöbb megbetegedés kisgyerek-
korban, illetve idõskorban tapasz-
talható.
A S. pneumoniae a kórokozója kis-
lányok aszcendáló peritonitisének.
Laboratóriumi diagnosztika: Kimu-
tatásának alapja a tenyésztés. Vér
vagy liquor esetén hemokultúra al- 3.7. ábra. S. pneumoniae véres agaron

151
kalmazandó, légúti minta (köpet, garatváladék) esetén véres agaron 5%
CO2 jelenlétében tenyészthetõ (3.7. ábra). Telepei könnyen felismerhe-
tõk, a hasonló morfológiájú viridáns Streptococcusoktól optochin-
érzékenysége alapján különíthetõ el. Meningitis esetén a tokantigén ki-
mutatása liquorból latexagglutinációval, vagy a Gram-festés szolgáltathat
gyors eredményt. A tok alapján történõ szerotípus meghatározás
(Neufeld-féle tokduzzadási próba vagy Quellung-reakció) körülményes
és drága, általában csak epidemiológiai célból szokták elvégezni.
Szisztémás fertõzések esetében a S. pneumoniae antigénje kimutatható
vizeletbõl, latex gyorsteszt segítségével.
Antibiotikum-érzékenység, megelõzés: Béta-laktámok antibitikumokra
általában érzékeny.
Hasonlóan az elõzõ két fajhoz, itt is viszonylag magas (25–30% körüli) a
makrolid és clindamycin rezisztencia. Mivel a tokellenes antitestek ter-
melése az invazív fertõzések elleni védelem alapja, a pneumococcus el-
leni védõoltások tisztított tok poliszacharidot tartalmaznak (alegység
vakcina). Jelenleg (Magyarországon is) kétféle védõoltás létezik: a 23-va-
lens poliszacharid vakcina (Pneumovax), mely 2 éves kor alatt nem képes
megfelelõ T-sejtet immunitást kiváltani, idõsek, penumococcus fertõzés
szempontjából veszélyeztetett felnõttek oltására ajánlott, illetve a
13-valens konjugált vakcina (Prevenar-13), mely 2 hónapos kortól kezdve
adható és 2014 óta a kötelezõ gyerekkori védõoltások közé tartozik (rész-
letesebben lásd az ®1.10. Védõoltások fejezetben).

Viridáns (zöldítõ) Streptococcusok

A fõ patogén fajokat (S. pyogenes, S. agalactiae, S. pneumoniae és
Enterococcusok) kivéve, az összes többit viridáns Streptococcusoknak
szokták nevezni. Ez az elnevezés azonban nem teljesen helytálló, hiszen
egyáltalán nem minden esetben az a-hemolízis jellemzõ rájuk (3.8. ábra).
Többen ezért ehelyett az „orális Streptococcusok” megnevezést tartják
helyesnek, mivel legtöbbjük a szájüreg, illetve a garatüreg normál flórá-
jának fontos, sõt domináns alkotói. Ugyan kifejezetten alacsony virulen-

152
ciájúak, néhány esetben azonban
ezek a fajok is okozhatnak fertõzé-
seket. Elsõsorban a véráramba tud-
nak közvetlenül bejutni valamilyen
szájüregi folyamat kapcsán, és ha
megfelelõ felszínt találnak (pl. sérült
szívbillentyû), ott megtapadva szub-
akut bakteriális endocarditist okoz-
hatnak. Az alábbiakban a viridáns
Streptococcusok fõbb tulajdonsága-
inak összefoglalását találhatjuk.
3.8. ábra. S. mitis csokoládé táptalajon,
a-hemolízis
¡ Anginosus csoport (S. anginosus,
S. constellatus, S. intermedius).
Az orális Streptococcusok egyik
patogén alcsoportja, melynek tagjait tályogképzõ képességük külön-
bözteti meg a többitõl. Gyakran egyéb szájüregi anaerob vagy
mikroaerofil fajokkal (pl. Eikenella, Fusobacterium) mutathatók ki
polimikrobás fertõzésekbõl. Lancefield-antigének: A, C, F, G. Hemo-
lízis: a, b, g. Amennyiben b-hemolizálnak és A-csoport antigént hor-
doznak, S. pyogenestõl való megkülönböztetésük szükséges, de nem
egyszerû.
¡ Mitis csoport (S. mitis, S. oralis, S. sanguinis, S. gordonii és S. pneu-
moniae – utóbbit lásd a részletes külön fejezetben). Ezt a csoportot kife-
jezetten a Lancefield-antigének hiánya jellemzi. Hemolízis: mindig a.
A mitis csoport tagjai biokémiailag igen inaktívak, valamint jellemzõen
kiterjedtebb antibiotikum rezisztenciával rendelkeznek a többi cso-
porthoz képest. Néhány éve ide tartozó új fajt írtak le S. pseudo-
pneumoniae néven, amire névrokonával ellentétben a tok hiánya és az
eperezisztencia jellemzõ.
¡ Újabban külön Sanguinis-csoportot hoztak létre a következõ fajokból:
S. sanguinis, S. parasanguinis, S. gordonii, eltérõ biokémiai tulajdonsá-
gaikon (pl. eszkulin-pozitivitás) alapulva.

153
¡ Salivarius csoport (S. salivarius, S. vestibularis). A szájüreg és garat nor-
mál flórájához tartoznak, alacsony virulenciával rendelkeznek. Kifeje-
zetten opportunisták: immunszuppresszáltakban okozhatnak esetleg
súlyos fertõzéseket (meningitis, endocarditis). Lancefield-antigén: –
(néha D). Hemolízis: g. A GDS csoport tagjaival (lásd alább) mutatnak
közeli rokonságot.
¡ Mutans csoport (S. mutans, S. sobrinus). Az általunk elfogyasztott cuk-
rot (szacharóz) glükóz monomerekké lebontva, azokból speciális extra-
celluláris poliszacharidokat, ún. glukánokat képeznek. Ez a ragacsos
mátrix lehetõvé teszi a mutans csoport tagjai, illetve egyéb, erõsen sav-
termelõ baktériumok számára a fogfelszínhez való stabil tapadást,
plakk-képzõdést (biofilm képzést). A nagy mennyiségû sav (elsõsorban
tejsav) a fogfelszínt demineralizálja és végül fogszuvasodás kialakulá-
sához vezet.

Lancefield C-, illetve G-csoportú Streptococcusok

GCS, illetve GGS (korábban: Streptococcus dysgalactiae subsp. equisi-
milis). Az S. pyogeneshez hasonlóan számos virulenciafaktorral rendel-
keznek (pl. M-protein, pirogén exotoxinok, streptolizinek), ennélfogva
hasonló légúti, vagy gyakran súlyos, generalizált kórképeket is tudnak
okozni, de elsõsorban krónikus alapbetegségekkel rendelkezõ idõs sze-
mélyekben. Lancefield-antigének: C, G. Hemolízis: b.

Lancefield D-csoportú Streptococcusok

GDS (korábban: S. bovis, újabb taxonómiai besorolás szerint: Strepto-
coccus bovis/Streptococcus equinus complex; S. gallolyticus, S. lutetien-
sis, S. infantarius és S. pasteurianus). Sepsist, endocarditis okozhatnak,
ami sokkal gyakrabban fordul elõ vastagbél tumor esetén, ezért tumorra
utaló prediktív értéke is lehet. Lancefield-antigén: D. Hemolízis: g. Az
Enterococcusoktól megkülönböztethetõk PYR-negativitásuk (pirrolidonil-
arilamidáz) és az alapján, hogy nem képesek 6,5%-os sóoldatban növe-
kedni.

154
 3.1.3. Enterococcus genus

Elõfordulás: Az Enterococcusok rendkívül igénytelen baktériumok, ezért

a környezetben mindenütt megtalálhatók, de az emberi és az állati bél-
csatorna fontos normál flóra tagjai is. Néhány évtizede önálló genust ké-
peznek, ahová jelenleg több mint 30 species tartozik. Orvosi szempont-
ból két faj a legjelentõsebb: E. faecalis (80–90%), E. faecium (5–15%);
egyebek: pl. E. casseliflavus, E. gallinarum.
Morfológia és tenyésztés: Párosával vagy rövid láncokban elhelyezkedõ
Gram-pozitív coccusok, tokkal nem rendelkeznek. Egyes (ritka) fajok
mozgásképesek. Kataláz-negatívak. A többi Streptococcussal ellentét-
ben, egyszerû agar táptalajon tenyészthetõk, ahol viszonylag kis méretû,
szürkés telepeket képeznek. Alapvetõen nem hemolizálnak, de idõsebb
tenyészetben néha megfigyelhetõ a- vagy b-hemolízis. Rendkívül ellenál-
lók: széles hõmérséklet-tartományban (10–45 °C), 6,5% NaCl vagy 40%
epesav jelenlétében is jól növekednek. Eszkulinbontó képességüknek kö-
szönhetõen epe-eszkulin táptalajon szelektíven tenyészthetõk. Sejtfal
poliszacharidjuk alapján Lancefield „D” csoportba tartoznak.
Okozott kórképek: Az egyik legjelentõsebb nozokomiális kórokozó: a
Staphylococcusok után a második leggyakoribb a Gram-pozitív baktériu-
mok között. A fertõzések általában endogén (normál flóra) eredetûek, de
közvetlen kontaktus útján vagy tárgyak közvetítésével is bekerülhetnek a
szervezetbe. Fokozott rizikót jelent a hosszan tartó kórházi ápolás, anti-
biotikus kezelés, csökkent immunitás, a vénás vagy húgyúti katéter, beül-
tetett szívbillentyûk jelenléte (biofilm képzés!). Leggyakoribb kórképek:
húgyúti infekciók, endocarditis, véráram fertõzés, sebfertõzés, pneumo-
nia, peritonitis, intraabdominális tályog. A fertõzések kezelésének nehéz-
ségét az enterococcuok gyakori multirezisztenciája jelenti.
Laboratóriumi diagnosztika: Kimutatásuk elsõsorban szelektív tenyészté-
sükön alapul, emellett biokémiai reakciókat [pl. eszkulin-pozitivitás,
PYR- (pirrolidonil-arilamidáz) pozitivitás] is felhasználhatunk. A D-cso-
portú Lancefield antigén latexagglutinációval detektálható. Az eltérõ anti-

155
biotikum-érzékenység miatt fontos a fajszintû identifikálás. A vanco-
mycin-rezisztens enterococcusok (VRE) törzsek vancomycin-tartalmú
szelektív táptalajon szûrhetõk.
Antibiotikum-érzékenység, megelõzés: Az enterococcusok természetes
(intrinsic) rezisztenciával rendelkeznek az összes cefalosporinnal és
clindamycinnel szemben. Nagy eltérés tapasztalható a két fõ faj, az E.
faecalis és az E. faecium rezisztenciája között, szerencsére az elõbbi faj
(amely sokkal gyakoribb is!) jellemzõen sokkal érzékenyebb a különbözõ
szerek iránt. Ez ellen az aminopenicillinek (pl. ampicillin) még jól hasz-
nálhatók. Jóllehet aminoglikozidokkal szemben 30% körüli a reziszten-
cia, sok esetben szinergista hatást érhetünk el aminoglikozid béta-laktám
kombinációval (pl. ampicillin + gentamicin). Legnagyobb probléma a tör-
zsek vancomycin rezisztenciája (VRE, vancomycin-rezisztens entero-
coccusok), amely hazánkban 2011-ig mindössze 1% körüli volt, azonban
azóta ugrásszerûen növekszik és jelenleg már 20% körül jár. Ez a hirtelen
növekedés egyrészt egyes sikeres klónok gyors terjedésével, másrészt a
Clostridium difficile fertõzések ellen egyre gyarkrabban alkalmazott orális
vancomycin terápiával magyarázható. A VRE törzsek ellen legtöbbször
jól alkalmazhatók az újabb fehérjeszintézis gátló szerek (linezolid,
tigecyclin, quinupristin/dalfopristin), bár ezekre is leírtak már rezisztenci-
át. Minden enterococcus izolátum esetében antibiogram készítése szük-
séges.

3.1.4. Anaerob Gram-pozitív coccusok

Humán klinikai mintákból izolált anaerob baktériumok kb. 25–30%-át ez

a csoport teszi ki, megelõzve ezzel olyan genusokat, mint Prevotella,
Bacteroides, Clostridium. Jelentõségüket azonban gyakran alábecsülik,
miután egyrészt nehéz a pontos beazonosításuk, másrészt a polimikrobás
anaerob fertõzésekben velük együtt szerepelõ más, könnyebben identifi-
kálható fajok mellett gyakran elsikkadnak.

156
Néhány idetartozó faj: Peptococcus niger, Peptostreptococcus anaero-
bius, Peptostreptococcus micros, Finegoldia magna, Anaerococcus
hydrogenalis; továbbá Parvimonas, Atopobium, Peptoniphilus, Copro-
coccus genusok. (Korábban az összes klinikai jelentõséggel bíró anaerob
Gram-pozitív coccust a Peptostreptococcus genusba sorolták, de késõbb
több új genust hoztak létre a fajokból.)
Az anaerob Gram-pozitív coccusok megtalálhatók a szájüreg, vastagbél,
a hüvely és a bõr normál flórájában. Fertõzést akkor tudnak okozni, ha in-
nen bármilyen steril területre kerülnek, így pl. okozhatnak sinusitist, has-
üregi fertõzéseket, endometritist, cellulitist vagy akár sepsist és más szervi
fertõzéseket is.
Etiológiai szerepük igazolását több dolog nehezíti: a normál flórában is je-
lenlévõ anaerob coccusok kontaminációját ki kell zárni, a mintát szigorú-
an anaerob körülmények között kell a laboratóriumba szállítani, valamint
tenyésztésük hosszabb idõt (5–7 nap) igényel, aminek során egyes job-
ban növõ fakultatív anaerob fajok mellett elveszhetnek.
Általában érzékenyek penicillinre és karbapenemekre, azonban a poli-
mikrobás fertõzésekre való tekintettel inkább széles spektrumú szereket
alkalmaznak a kezelésben.

157
3.2. Gram-negatív coccusok

A Neisseriaceae családba tartozó Neisseria és Moraxella nemzetség mor-

fológiailag Gram-negatív coccusok, de szintén ebbe a családba tartoznak
az Acinetobacter és Kingella nemzetség coccobacillus, illetve rövid pálca
morfológiájú baktériumai is.

3.2.1. Neisseria genus

A 3.1. táblázatban felsorolt számos Neisseria faj közül, a N. gonorrhoeae

és N. meningitidis obligát patogén baktériumok, míg a többi species az
orr-garat vagy urogenitalis nyálkahártyák normál flórájának apatogén tag-
jai. Ez utóbbi fajok opportunista szerepben fordulhatnak elõ sérült immu-
nológiájú betegekben pneumónia, endocarditis vagy meningitis kóroko-
zóként.

3.1. táblázat. A Neisseria fajok elõfordulásai helyei és patogenitási képességük

Faj neve Elõfordulás, behatolási kapu Jelentõség

N. gonorrhoeae Urogenitalis nyálkahártya, rectum, STD: gonorrhoea (tripper, kankó)

conjunctiva, pharynx

N. meningitidis Nasopharynx Pharyngitis, sepsis, meningitis,

Waterhouse–Friderichsen-szindróma

N. flava

N. flavescens

N. lactamica

N. mucosa Nasopharynx Normál flóra

N. perflava

N. sicca

N. subflava

N. elongata Urogenitalis nyálkahártya Normál flóra

158
Neisseria gonorrhoeae
Morfológia, biokémiai jellemzõk:
Gram-negatív, tokkal nem rendelke-
zõ, bab alakú diplococcus (3.9.
ábra). Festett kenetben általában a
fehérvérsejtekben intracellulárisan
látható. Biokémiai reakciói az
oxidáz-pozitivitás, a glükózt bontja,
maltózt nem bontja, ellentétben a
N. meningitidisszel.
Tenyésztés: kiszáradásra, hõmér-
sékletváltozásra nagyon érzékeny,
magas tápanyag igényû baktérium.
Csokoládé táptalajon, 35,5 °C-on, 3.9. ábra. N. gonorrhoeae mikroszkó-
5% CO2-tartalom mellett tenyészt- pos képe, Gram-festéssel
hetõ. Szelektív táptalaja a Thayer
Martin-agar, ez csokoládé táptalaj
kiegészítve vancomycin, trimethoprim, colistin és amphothericin-B anti-
mikrobás hatóanyagokkal. Thayer Martin-agaron 48–72 óra múlva apró,
áttetszõ telepeket alkot.
Patogenitási faktorok: adhézióért felelõs fimbriák és Opa külsõ membrán
fehérjék. Ez utóbbi antigénszerkezete rendkívül változatos. Hemoglobin,
transzferrin és laktoferrin kötõfehérjékkel a humán szervezet vastartalmú
fehérjéibõl fedezi a szaporodásához szükséges vas tartalmat. A neutrofil
granulocitákban intracellulárisan túlél, mert Por fehérjéi gátolják a
neutrofilek degranulációját. IgA-proteázukkal védekeznek a nyálkahár-
tyákon megjelenõ ellenanyagokkal szemben. A külsõ membránjukból fel-
szabaduló lipo-oligoszacharid (LOS) felelõs a rendkívül erõs endotoxin
hatásért.
Okozott kórképek: A kórokozó rendkívüli érzékenysége miatt csak köz-
vetlen nyálkahártyáról nyálkahártyára terjed, ezért fõleg szexuális úton
adható át. Akut kórképek: gennyes urethritis, vaginitis, cervicitis, con-

159
junctivitis, proctitis, pharyngitis. Krónikus kórképek: bartholinitis, kisme-
dencei gyulladás (pelvic inflammatory disease, PID), orchitis, epidi-
dymitis, prostatitis. Tünetmentes hordozás elõfordulhat, különösen garat
és rectum nyálkahártyán, nõk megbetegedése általában tünetszegényebb.
Perinatális fertõzésként ophthalmoblenorrhoea neonatorum kórokozója.
Szisztémás fertõzés ritka: gennyes arthritis, endocarditis, perihepatitis,
meningitis is elõfordulhat.
Laboratóriumi diagnosztika: A mikroszkópos vizsgálat során akut folyá-
sos panasz esetén készített urethra vagy cervix váladékban intracellulá-
risan elhelyezkedõ Gram-negatív coccusok láthatók, a kenet neutrophil
granulocytákkal zsúfolt.
A rendkívül érzékeny baktérium tenyésztése a betegbõl az elõmelegített,
CO2-dal dúsított Thayer Martin-táptalajra történõ közvetlen leoltás és
azonnali inkubálás után sikeres. Vizsgálati anyag lehet urethra, cervix,
pharynx, anus, conjunctiva vagy ízületi váladék is. Amennyiben a vizsgá-
ló helyiség nem áll közvetlen kapcsolatban tenyésztõ laboratóriummal
ajánlott a molekuláris vizsgálatok elvégzése.
Molekuláris vizsgálat egyedi vagy multiplex PCR-vizsgálat is végezhetõ
minden fertõzésre gyanús lokalizációból. Tünetmentes hordozás szûrésé-
re ez ajánlott. Multiplex PCR-rendszerek segítik a differenciáldiagnózist a
hasonló kórképet okozó mikroorganizmusok között, illetve a koinfekciók
kimutatását (Chlamydia trachomatis, Ureaplasma parvum, U. urealyti-
cum, Mycoplasma hominis, M. genitalium, Trichomonas vaginalis).
Antibiotikum-érzékenység, kezelés: Antibiotikum-érzékenység kimutatá-
sa csak tenyésztés után lehetséges. Az EUCAST ajánlásnak megfelelõen
MIC-meghatározást kell végezni. Elsõként választandó szer a kezelésben
a ceftriaxon. Azithromycin vagy spectinomycin lehetnek az alternatívák.
Egyre gyakrabban okoz kezelési nehézséget a multirezisztens törzsek ter-
jedése.

160
Neisseria meningitidis
Morfológia, biológiai jellemzõk: Gram-negatív bab alakú tokos diplo-
coccus. A poliszacharid tok alapján 13 szerocsoportba sorolható, közü-
lük döntõen 6 (A, B, C, W-135, X, Y) szerocsoport tagjai felelõsek a súlyos
invazív kórképek kialakításáért. Sokkal ritkábban kerülnek izolálásra az
egyéb, a D,E, H, I, K, L és Z szerotípusok. Biokémiai tulajdonságai közül
kiemelendõ, hogy oxidáz-pozitív, a glükózt és a maltózt bontja.
Tenyésztés: véres és csokoládé táptalajon is tenyészthetõ, 35,5 °C-on, 5%
CO2 környezetben, 48 óra múlva kis vagy közepes méretû, áttetszõ, sima
felszínû telepeket képez.
Patogenitási faktorok: Számos adhezin fehérje és fimbria segíti megtapa-
dását a nyálkáhártyákon, majd a további inváziót. A vérpályában a
transzferrinkötõ fehérjéje segíti a szaporodáshoz fontos vas ionok meg-
szerzésében. Poliszacharidtokja gátolja a fagocitózist és komplement-
opszonizációt. LOS endotoxinja és porin fehérjéi erõteljes gyulladásos
kaszkádmechanizmusokat indítanak be, melyek a szeptikus shock kiala-
kulásához vezetnek.
Okozott kórképek: A garatnyálkahártya kolonizációja mellett a lakosság
5–10%-a tünetmentes hordozó. A kórokozó cseppfertõzéssel terjed. Tü-
netes esetben 2–5 nap inkubációs idõ elteltével bacteriaemia alakul ki, a
disszeminált intravaszkuláris coagulopathia (DIC) és mikrocirkuláció za-
var bõrbevérzéseket és szervi elégtelenségeket okoz. Legsúlyosabb for-
mája a mellékvesebevérzés után kialakuló Waterhouse–Friderichsen-
szindróma. A bacteriaemia és endotoxin szeptikus shock kialakulással
párhuzamosan érik el a kórokozók a vér–agy gáton keresztül az agyhár-
tyát, meningitist is okozva. A járványos megbetegedésekért elsõsorban az
A- és C-, sporadikus gennyes agyhártyagyulladás kialakulásáért a B-szero-
csoport felelõs.
Laboratóriumi diagnosztika: A mikroszkópos vizsgálat sprán a liquor
centrifugált üledékbõl készült metilénkék vagy Gram-festés során neutro-
phil granulocyták, valamint extra- és intracellulárisan elhelyezkedõ
diplococcusok láthatók.

161
Antigén gyorsteszttel latex-koagglutinációval a tokantigének jelenléte
azonnal igazolható liquorból. A módszer egyéb meningitis kórokozók ki-
mutatásával a differenciáldiagnosztikát és a gyors terápiaválasztást segíti.
A kórokozó rendkívül érzékeny a mintát hûteni tilos, minél gyorsabban
meg kell kezdeni a leoltást és tenyésztést! Hemokultúra, és liquor mellett
torokváladék tenyésztése ajánlott véres és csokoládé táptalajon
35,5 °C-on, 5% CO2 környezetben. Epidemiológiai szempontból jelentõs
a kitenyészett baktériumtörzs szerocsoport meghatározása.
Antibiotikum-érzékenység, kezelés: Az EUCAST ajánlásnak megfelelõen
MIC meghatározásával készítünk antibiogramot. Kezelésre elsõként vá-
lasztandó szer a ceftriaxon, a kontaktusoknak kemoprofilaxisként rifam-
picint vagy ciprofloxacint adnak.
Oltás: Az A-, C-, W-135- és Y-szerocsoportokkal szemben az oltóanyag
tok-poliszacharidot tartalmaz, az erõsebb immunválasz kiváltása érdeké-
ben diphtheria toxoiddal konjugálva. A B-szerocsoport elleni oltás a bak-
térium 4 különbözõ sejtfelszíni fehérjéjét tartalmazza.

Apatogén Neisseriák
A normál torokflóra tagjaként fontos szerepet játszanak a kórokozó bak-
tériumok megtapadásának gátlásában. Megbetegedést (endocarditis,
pneumonia, sepsis) csak nagyon ritkán immunszupprimált állapotban
okozhatnak. A N. meningitidis vagy N. gonorrhoeae tenyésztés során fon-
tos elkülöníteni õket a kórokozóktól. Az apatogén Neisseriák általában
sárgás, elterülõ, rücskös felszínû telepekkel növekednek lemezagaron és
véres táptalajon is, akár szobahõmérsékleten is.

162
 3.2.2. Moraxella genus

A Moraxella nemzetségbe tartozó Gram-negatív diplococcusok fonto-

sabb képviselõi az emberi orrgaratban kolonizáló M. catarrhalis, a
conjunctiván és bõrön elõforduló M. osloensis és M. lacunata.
Morfológia, biológiai tulajdonságok: Gram-negatív diplococcusok, ese-
tenként tetrádokban is állhatnak. Biokémiai tulajdonságaira jellemzõ az
oxidáz-, DNáz-, kataláz-pozitivitás, s egyik cukrot (glükóz, maltóz, sza-
charóz) sem bontja.
Okozott kórképek: M. catarrhalis: otitis media, sinusitis, dohányosoknál
bronchitis, bronchopneumonia, opportunistaként immunszupprimált ál-
lapotban sepsist, endocarditist, meningitist is okozhat. M. lacunata:
keratoconjunctivitist okoz.
Laboratóriumi diagnosztika: Mikroszkópos vizsgálattal a Neisseriáktól
nem különíthetõ el.
Véres és csokoládé táptalajon szaporodik, 35,5 °C-on 5% CO2 mellett.
Már 24 óra múlva 1 mm nagyságú fehér, krémes állagú telepeket alkot.
Tenyésztés után jellegzetes a telepmorfológia és biokémiai aktivitással
történik a fajmeghatározás.
Antibiotikum-érzékenység, kezelés: Általában sokféle antibiotikum iránt
érzékeny, de béta-laktamáz termelése miatt aminopenicillineket csak
béta-laktamáz-gátlóval kombinálva adjunk.

3.2.3. Anaerob Gram-negatív coccusok

Acidaminococcus, Megasphera, Veillonella fajok képviselik a Gram- ne-

gatív anaerob coccusokat. A normál száj-, bél- és hüvelyflóra tagjaiként
fordulnak elõ. Klinikai vizsgálati anyagból elvétve kerülnek izolálásra,
egyéb baktériumfajokkal együtt tályogképzésben vehetnek részt.

163
3.3. Gram-negatív coccobacillusok

A coccobacillusok morfológiailag átmenetet képeznek a coccusok és a

pálcák között. A sejt hosszának és átmérõjének aránya: kb. 1,5:1.

3.3.1. Haemophilus genus

A genus leggyakoribb emberi megbetegedést okozó tagjai: Haemophilus

influenzae, Haemophilus aegyptius és a Haemophilus ducreyi.
Morfológia: A baktériumok 1,5–2 mm méretû Gram-negatív pálcák.
Okozott kórképek: H. influenzae: az életkor elsõ hónapjaiban kolonizál-
ja a felsõ légutakat, a legtöbb ember a torokflórájában hordozza. Ember-
rõl emberre cseppfertõzéssel terjed. Fõként felsõ és alsó légúti megbete-
gedést okoznak (otitis media, sinusitis, pneumonia). A baktérium legfon-
tosabb virulenciafaktora a tok (a-f). A b-típusú tokkal rendelkezõ baktériu-
mok cellulitist, pneumoniát, meningitist vagy akár epiglottitist is okoz-
hatnak. Megelõzés: kötelezõ védõoltás (ActHib) van ellene, azonban nem
nyújt védelmet a többi szerotípussal, sem a nem tipizálható törzsekkel
szemben. Az oltóanyag-konjugált vakcina, azaz a b-típusú tokot toxoid-
dal konjugálják, így már két hónapos életkorban képes az immunrend-
szert stimulálni.
H. aegyptius: az év meleg hónapjaiban tud conjunctivitist és brazíliai
purpurás lázat okozni.
H. ducreyi: Európában ritkán elõforduló nemi betegséget (ulcus molle
vagy lágyfekély) okoz.
Laboratóriumi diagnózis: A vizsgálati anyagból – orr-, torok-, bronchus-
váladék, tympanocentesist követõ genny, hemokultúra, liquor, lágyfekély
esetében fekélykaparék – direkt kimutatás során Gram-negatív pleomorf
(idõsebb tenyészetben fonalas forma) pálcákat, coccobacillusokat látunk

164
a klinikai mintákban. Lágyfekély esetén Gram- vagy Giemsa-festést is al-
kalmazhatunk. A H. ducreyire jellemzõ a rövid pálcák halrajra vagy vas-
úti szerelvényekre emlékeztetõ elrendezõdése. Szisztémás kórképeknél
a H. influenzae b tokantigénjét latex agglutinácóval kimutathatjuk vér-
bõl, liquorból, ízületi punktátumból. A szero- és biotipizálást csak a refe-
rencia laboratóriumok végzik.
Tenyésztés: növekedési faktorokat igényelnek. A Haemophilusok species
szintû azonosításakor a hemin (X-faktor) és a nikotinamid-adenin-
dinukleotid (NAD; V-faktor) iránti igény meghatározása fontos. H.
influenzae, H. aegyptus: X+V, H. ducreyi: X faktor igényû.
Csokoládéagar NAD kiegészítéssel a legmegfelelõbb táptalaj a baktériu-
moknak. Az emelt CO2-tenzió serkenti a növekedésüket. 35–36 °C-on
inkubálva, 24–72 óra múlva harmatcsepp-szerû telepeket képeznek. A H.
influenzae telepei náthás orrváladék szagúak.
Kezelés: b-laktamáz-termelés miatt amoxicillin-klavulánsav az alkalma-
zandó antibiotikum. Hatásosak lehetnek még a II. és III. generációs
cefalosporinok vagy a fluorokinolonok.

3.3.2. Bordetella genus

A Bordetella genus két legfontosabb emberi kórokozója Bordetella

pertussis a szamárköhögés kórokozója és a Bordetella parapertussis, ami
enyhe lefolyású szamárköhögést okoz. A Bordetella bronchiseptica ku-
tyákban, macskákban okoz kennel köhögést, de az embert is képes meg-
fertõzni, légúti megbetegedést okozva. A genus tagjai Gram-negatív, apró
0,2´0,5 mm-es coccobacillusok, szigorúan aerobok és tápigényesek.
Viruleciafaktorok: A B. pertussis virulenciafaktorai a következõk: a
filamentózus hemagglutinin – szerepe a tracheakolonizációban van –,
fimbria: kolonizációt segíti; pertaktin: a kolonizációt segíti; pertussis to-
xin: a nyáktermelést serkenti; dermatonekrotikus toxin: a környezõ sej-
tek, szövetek nekrózisáért felelõs; trachealis citotoxin: a felsõ légutak

165
csillós sejtjeinek csillóit gátolja; adenilát-cikláz: a nyáktermelést serkenti,
fagocitózist gátolja.
Terjedés: A szamárköhögés (pertussis) cseppfertõzéssel terjed, fõleg a vé-
dõoltásban nem részesült egyénekben. A fertõzés szintén kialakulhat ab-
ban az esetben, ha az oltást követõen 10–20 év múlva az antitest szint le-
csökken.
Okozott kórképek: 7–10 napos lappangási idõ utáni catharrhalis sza-
kaszban hurutos tünetek jelennek meg: szamár üvöltésére hasonlító kö-
högési rohamok, extra orrfolyás, láz. A paroxysmalis szakaszra (2–4 hétig
tart) jellemzõ a naponta közel 50-szer jelentkezõ szamárüvöltésre hason-
lító jellegzetes húzó köhögés. Az erõlködéstõl bõr, nyálkahártya bevérzé-
sek, esetleg agyi vérzések, illetve sérvek alakulhatnak ki. A konvalescens
szakaszban a beteg hetek alatt gyógyul meg. Gyakoriak az egyéb bakteri-
ális és virális felülfertõzõdések.
Laboratóriumi diagnózis: A vizsgálati anyag az orrgaratból vett mûszál
tamponos minta, garatmosó folyadék vagy a rohamok végén távozó nyák,
natív vér, melyekbõl direkt IF vagy PCR segítségével történik a kimutatás.
A kórokozót ki lehet mutatni a beteg direkt köhögtetésével speciális
(Bordet–Gengou) táptalajra, amelyen a B. pertussis 3–5 nap alatt kinõ.
Kezelés: makrolidok, trimethoprim-sulfamethoxazole a választható anti-
biotikum.
Megelõzés: A korábbi celluláris (inaktivált baktérium) vakcina mellékha-
tásai miatt áttértek az acelluláris vakcina használatára. Az oltóanyag
inaktivált pertussis toxint, adhezineket (filamentózus hemagglutinin,
pertaktin, fimbria) és LPS-t tartalmaz.

3.3.3. Francisella genus

A Francisella genus legfontosabb humán patogén speciese a Francisella

tularensis, mely a tularaemia (nyúlpestis) kórokozója.

166
Morfológia: A baktérium apró 0,2–0,7 mm, Gram-negatív, aerob, tápigé-
nyes, fakultatív intracelluláris coccobacillus.
Terjedés: A kórokozó a fertõzött állatról (fõleg nyúl, mezei rágcsálók) ke-
rül át közvetlen kontaktussal az emberre, akár az ép bõrön, kötõhártyán,
légutakon vagy a tápcsatorna nyálkahártyáján keresztül is bejuthat.
A baktérium a nyirok és RES rendszer makrofágjaiban képes szaporodni.
Okozott kórképek: A behatolás helyétõl függõen igen változatos kórképe-
ket okoz. Az ulceroglandularis formát a bõrön, nyálkahártyán kialakuló
fekélyek és nyirokcsomó-duzzanat jellemzi. A glandularis fekély nélküli
forma, csak nyirokcsomó-megnagyobbodás van jelen. Az oroglandularis
formában a nyirokcsomó-megnagyobbodás mellett a fekély a szájnyálka-
hártyán jelentkezik, az oculoglandularis formában pedig kötõhártya-
gyulladás és nyirokcsomó-duzzanat figylehetõ meg. Megfigyelhetõ még
pneumonia, enteralis kórképek – véres hasmenéssel, és tífuszszerû szisz-
témás fertõzés, magas lázzal.
Laboratóriumi diagnózis: A vizsgálati anyag lehet fekélykaparék, con-
juctivaváladék, nyirokcsomó-aspirátum, bronchusváladék, tüdõbiopszia,
illetve vér hemokultúra céljából
A kórokozó direkt mikroszkópos kimutatásra a direkt IF módszer a leg-
megfelelõbb. PCR-rel szintén azonosítani lehet a kórokozót.
A F. tularensist a WHO az „A” kategóriás, a legveszélyesebb biológiai ve-
szélyt jelentõ baktériumok közé sorolja (biológiai fegyver lehet), ezért a
tenyésztés csak indokolt esetben, megfelelõ kategóriájú (BSL-3) laborató-
riumban végezhetõ. A baktérium jól nõ cisztein tartalmú Francis- és BCYE
(Legionella) táptalajon. A telepek 3–5 napos inkubációs idõ után jelennek
meg.
A fertõzés során termelõdött antitestek Widal-típusú csõagglutinációval
mutathatóak ki, azonban más mikrobával (pl. Salmonella, Brucella,
Yersinia, Legionella) létrejött fertõzés során keresztreakció alakulhat ki.

167
Kezelés, megelõzés: aminoglikozidok közül streptomycin, gentamicin,
esetleg tetracyclin alkalmazható. A jelenleg kísérleti fázisban lévõ, élõ,
attenuált vakcina (LVS – Live Vaccine Strain) nem ad teljes védelmet, de
meggátolja a súlyos, szisztémás forma kialakulását.

3.3.4. Brucella genus

A Brucella nemzetségbe négy species tartozik, amelyek emberi megbete-

gedést tudnak okozni, s különbözõ háziállatok lehetnek a rezervoárok.
A B. abortus a szarvasmarha megbetegedését okozza, a B. melitensis a
kecskét és juhot fertõzést, a B. suis a sertését, a B. canis pedig a kutyáét.
Morfológia: Az apró 0,4–1,0 mm, Gram-negatív, tok nélküli, aerob, táp-
igényes, fakultatív intracelluláris (dendritikus sejtek, makrofágok, RES)
coccobacillusok.
Terjedés: A fertõzés zoonózis, forrása a haszonállattal való kontaktust
vagy a fertõzött tejtermékek és élelmiszerkészítmények fogyasztása.
Patomechanizmus: A fakultatív intracelluláris kórokozó a RES makrofág-
jaiban és a dendritikus sejtekben szaporodik. A makrofágok és granulo-
cyták révén a kórokozó eljut a regionális nyirokcsomókba, lépbe, májba,
csontvelõbe.
Okozott kórkép: A kórkép a brucellosis (máltai láz, febris undulans – hul-
lámzó láz). Jellemzõ az elhúzódó, lázas állapot „unduláló” lázmenettel,
bizonytalan tünetekkel, a máj- és lépmegnagyobbodás, ízületi érintettség-
gel, veseelégtelenséggel és heregyulladással.
Laboratóriumi diagnózis: A vizsgálati anyagból – hemokultúra, nyirok-
csomó-, csontvelõ-, ízületi punktátum vagy natív vér – a kórokozó kimu-
tatása PCR-rel történik.
A tenyésztés speciális laboratóriumot (BSL-3) igényel, mivel a Brucella
genus tagjai a WHO osztályozás szerint „B” kategóriájú biológiai fegy-

168
vernek alkalmas. A tenyésztést speciális táptalajon lehet elvégezni, emelt
CO2-koncentráció mellett, a telepek 3–5 nap múlva jelennek meg.
Az ellenanyagok kimutatására a Wrigth-reakció (csõagglutináció), illetve
indirekt IF- és ELISA-teszt is alkalmazható.
Kezelés: Doxycyclin kombinációban rifampicinnel vagy streptomycinnel
a választandó antibiotikum.

3.3.5. Pasteurella genus

A Pasteurellák Gram-negatív, fakultatív anaerob, tápigényes rövid pálcák,

amelyek fõleg az állatok szájüregében találhatók. A Pasteurella genus
legfontosabb emberi kórokozói a P. multocida és a P. canis.
Okozott kórképek: A fertõzõdés legtöbbször kutya- vagy macskahara-
pást, karmolást követõen jön létre. A sérülés helyén sebfertõzés, cellu-
litis, osteomyelitis alakulhat ki. Immunkárosodottak esetében a P. multo-
cida súlyos szisztémás kórképeket (pneumonia, sepsis) is okozhat.
Laboratóriumi diagnózis: A vizsgálati anyagban – sebváladék, nyirokcso-
mó-, bronchusváladék, peritoneális folyadék, hemokultúra – Gram-
negatív apró rövid pálcák vagy coccobacillusok láthatók, melyek
Giemsa-festéssel bipolárisan festõdnek (biztosítótûhöz hasonló). Te-
nyésztés során véres vagy csokoládé agaron 37 °C-on inkubálva, 24–48
óra múlva nem hemolizáló telepet képez.
Kezelés: penicillinszármazékok (ampicillin, amoxicillin, amoxicillin–
klavulánsav) a választandó antibiotikumok.

3.3.6. Bartonella genus

Gram-negatív coccobacillusok, amelyek korábban a rickettsiákhoz tar-

toztak. A rickettsiákkal ellentétben, a baktériumok táptalajon tenyészthe-

169
tõk, azaz nem obligát intracelluláris baktériumok. A legfontosabb emberi
megbetegedést okozó fajok:

Bartonella bacilliformis
A B. bacilliformis a vörösvértesteket fertõzi meg.
Terjedés: a homoki légy (Lutzomya sp.) csípésével terjed.
Okozott kórkép: A Carrion-betegségnek akut és krónikus formája ismert.
Az akut forma az ún. Oroya-láz, melyre a nagyfokú anaemia és láz jel-
lemzõ. A krónikus forma az ún. perui szemölcs, mely a bõrön jelentkezõ
angioproliferatív csomók formájában jelenik meg.

Bartonella quintana
Terjedés: ruhatetû csípésével terjed.
Okozott kórkép: A lövészárokláz vagy ötödnapos láz kórokozója. Rossz
közérzettel, ötödnaponként jelentkezõ lázzal jár. Immunszuppresszált
betegben bacteriaemiát, szubakut endocarditist és a bõrön, csonton meg-
jelenõ bacillaris angiomatosist okozhat.

Bartonella henselae
Terjedés: macskák harapásával, karmolásával vagy ritkán a macskabolha
csípésével terjed.
Okozott kórkép: Az ún. macskakarmolási betegség, melyet a macska kar-
molását követõen a bõrön kialakult papula és a regionális nyirokcsomó
megnagyobbodása jellemez, mely 2–3 hónap alatt spontán gyógyul.
Immuszuppreszáltaknál ritkán szubakut endocarditis is kialakulhat.
Laboratóriumi diagnosztika: A Bartonellák tenyésztése nehézkes, sokáig
tart ezért a gyakorlatban nem végezzük el. Direkt kimutatás során biop-
sziás mintából a kórokozót Warthin–Starry-féle ezüstfestéssel mutathatjuk

170
ki. Antitestek kimutatására a szerológiai a vizsgálatokat immunofluoresz-
cens módszerrel végezik.
Kezelés: tetracyclinek, azithromycin az alkalmazandó antibiotikum.

3.3.7. Aggregatibacter actinomycetemcomitans

Korábbi neve: Actinobacillus.

Morfológia: apró, fakultatív anaerob baktériumok, Haemophilusokra em-
lékeztetõ alakkal.
Természetes élõhelye: az emberi és állati szájüreg.
Klinikai kórkép: periodontitis, illetve harapás során endocarditist okoz.
A baktérium szájüregi fertõzésekben gyakran kíséri az Actinomyces
israeliit. Erre utal a baktérium neve is.
Kezelés: A fertõzéseket fõleg cefalosporinnal kezelik.

3.3.8. Eikenella corrodens

Morfológia: Gram-negatív, nem mozgó fakultatív anaerob, igényes pálca.

A tenyésztéséhez 10%-os CO 2-ot igényel.
Természetes élõhelye: megtalálható az ember szájüregében, felsõ légút-
jaiban. Mivel igényes baktérium, ritkán izolálják.
Klinikai kórkép: oppurtunista patogén, de szájüregi traumából is kimutat-
ható. Leginkább emberi harapást követõen endocarditist, sinusitist,
meningitist vagy agytályogot okozhat.
Kezelés: penicillin, ampicillin, tetraciklin vagy fluorokinolonok hatásosak
ellene.

171
3.4. Gram-pozitív pálcák

3.4.1. Spóraképzõ pálcák

3.4.1.1. Bacillus genus

Általános tulajdonságok: a genusba Gram-pozitív, endospórát képzõ

vaskos pálcák tartoznak. A spóra ovális, centrálisan elhelyezkedõ, nem
deformálja a sejtet. Számos fajuk ismert, környezetben, talajban rendkí-
vül elterjedtek. Humán kórokozó jelentõsége elsõsorba a Bacillus anthra-
cisnak (lépfene kórokozója), valamint a Bacillus cereusnak van (enteralis
kórképek, szem- és sebfertõzések). Egyéb fajok spórakészítményeit a steri-
lizálási folyamatok ellenõrzésében alkalmazzuk. Így pl. a korábban ide
tartozó, ma Geobacillus stearothermophilus hõlégsterilezés, autoklávok
esetében, a B. atropheus, B. pumilis, B. globigii pl. gáz- vagy gamma-steri-
lizálás esetében alkalmazható.

Bacillus anthracis
Morfológia, biológiai tulajdonságok: Gram-pozitív levágott végû pálcák,
rövidebb láncokat is képezhetnek. A spóra centrális, nem deformáló,
képzõdésükhöz 2–3 nap, valamint a baktériumok számára szuboptimális
környezet szükséges. A tok poli-D-glutaminsavból áll, képzése csak in
vivo vagy speciális tenyésztési körülmények között történik. A baktérium-
nak csillója nincs. Fakultatív anaerobok, tenyésztésük: 12–45 °C között
egyszerû táptalajokon is lehetséges. A nagy, lapos, szabálytalan szélû
(medúza-fõ szerû), telepek fehér színûek. Véres agaron hemolízis nem
látható. Kórokozó képességét tekintve obligát patogén.
Virulenciafaktorok: a pXO1 plazmidon kódolt AB-típusú exotoxinok
B-alegysége közös, protektív antigénnek (PA) nevezik, intracelluláris ha-
tásukért felelõs A-alegységek különböznek. Ödéma toxin: PA + ödéma

172
faktor (OF), adenilát-cikláz aktivitású, az intracelluláris cAMP-szint emel-
kedésén keresztül víz és elektrolitok szekrécióját okozza. Letális toxin:
PA + letális faktor (LF), cink-metalloproteáz, a MAP-kinázok hasításával
sejthalált okoz. A pXO2 plazmidon kódolt poli-D-glutaminsav tok
antiphagocytaer hatású.
Patogenezis, klinikai kép: a B. anthracis elsõsorban növényevõ vadon élõ
és háziállatok megbetegedését okozza (zoonózis). Az emberi fertõzõdés
a spórákkal leggyakrabban bõrön keresztül (direkt kontaktus) történik, de
alimentárisan (fertõzött állati termékek fogyasztásával) és inhalációval
(pl. kontaminált állati termékek feldolgozása során) is lehetséges. A spó-
rák a szervezetben kicsíráznak (akár phagocytosist követõen is) és a bak-
térium virulenciafaktorainak köszönhetõen lokális elváltozásokat indu-
kál. A kórokozó regionális nyirokcsomókba történõ transzportja során
haemorrhagiás lymphadenitis alakul ki. A fertõzés gyakran generalizáló-
dik hematogén szóródás (bacteriaemia) útján. Halálhoz a kialakuló
sepsis, toxaemia, illetve haemorrhagias meningitis vezet. A fertõzés klini-
kai megjelenése behatolási kapu függvénye. Bõranthrax: a behatolási
kapu helyén jellegzetes elváltozás ún. pokolvar (pustula maligna, ödémás
széli rész, kifekélyesedõ, necrotikus középpel) keletkezik, melybõl fájdal-
mas lymphadenopathia, valamint a betegség generalizációja alakulhat ki.
Kezelés nélkül kb. 20%-os a letalitás. Bélanthrax: a lokális fertõzés az
emésztõrendszer bármely szakaszán kialakulhat, a megfelelõ regionális
nyirokcsomók érintettségével. Kezdeti tünetek a vérzéses hasmenés, há-
nyás, görcsök, hasi fájdalom. A betegség nagyon gyorsan generalizálódik,
kezelés nélkül szinte biztosan halálhoz vezet. Tüdõanthrax: a lappangási
idõ változó (akár 2 hónap, ugyanis spórák megbújhatnak a felsõlégutak-
ban, orrüregben). A kialakuló vérzéses tüdõgyulladás klinikai tünetek
alapján nehezen különíthetõ el egyéb fertõzésektõl, jellemzõ lelet
mediastinum kiszélesedése a röntgenképen. A progresszió gyors, kezelés
nélkül szinte biztosan halálos.
Mikrobiológiai diagnosztika: Vizsgálati minta lehet a fekélybõl vett vála-
dék, széklet, köpet, valamint vér. Mikroszkópos vizsgálattal a vaskos,
Gram-pozitív, levágott végû pálcák (melyek akár a vérkenetben is látható-

173
ak) felkeltik a gyanút. Specifikusabb lehetõség tok kimutatása immun-
fluoreszcencia. A tenyésztés csak speciális laboratóriumokban (BSL-3)
lehetséges. Azonosításban a medúza-fõ szerû telepek hemolízis nélkül, a
csilló hiánya és a lecitináz negativitás nyújtanak segítséget. Az eredmé-
nyek verifikálása fáglízissel, immunfluoreszcenciával és molekuláris
módszerekkel lehetséges.
Kezelés és megelõzés: Az antibiotikus terápia megkezdése a gyors prog-
resszió miatt sürgetõ. Elsõsorban választandók a fluorokinolonok vagy
doxycylin kombinálva egyéb szerrel (pl. rifampicin, vancomycin,
imipenem, clindamycin). Bõranthrax esetén amoxicillin is ajánlható. Re-
zisztencia penicillin, szulfonamidok, széles spektrumú cefalosporinokkal
szemben elõfordul. Expozíciós veszély esetén kemoprofilaxis alkalmaz-
ható. A betegség megfékezésében az állategészségügyi intézkedések
(megbetegedett állatok leölése, endémiás területeken tartott állatok oltá-
sa) fontos szerepe van. Humán oltóanyag (élõ, attenuált, tok és letális fak-
tor nélküli törzs, a protektív antigén vált ki immunitást) veszélyeztettek
számára rendelkezésre áll.

Bacillus cereus
Morfológia, biológiai tulajdonsá-
gok: a baktérium a környezetben
széles körben elterjedt, megtalálha-
tó a környezetben, talajban, vízben.
Gram-pozitív, pálca, lekerekített
végekkel, centrális, nem deformáló
endospórával (3.10 ábra).
Tenyésztés során igénytelen, a Ba-
cillus genusra jellemõ nagy, sza-
bálytalan medúzafõszerû telepeket
képez, véres agaron béta-hemolizál
(cereolizin) (3.11 a-b ábra). Elkülö- 3.10. ábra. Bacillus cereus mikroszkó-
nítés a B. anthracistól: nincs tok, pos képe Gram-festéssel

174
csillós (mozgékony), lecitináz-pozitív (foszfolipáz-C). Egészségesekben
fertõzést ritkán okoz, inkább az ételmérgezés jellemzõ.

a b

3.10. ábra. a: Bacillus cereus agar táptalajon, b: véres táptalajon

Patogenezis, klinikai kép: a baktérium többféle exotoxint termel, melyek

szerepet játszanak a kórképek kialakításában; cereolizin, foszfolipáz C,
hõlabilis enterotoxin. Ételmérgezések (emetikus forma): az ételbe (fõleg
rizs) került spóráik fõzést túlélik. Hûtés nélküli tárolás során a spórák
germinálódnak és hõrezisztens enterotoxint (emetikus toxin) termelnek.
Az étel fogyasztása után rövid (néhány órás) inkubációs idõvel rosszullét,
hányás lép fel. A tünetek rendszerint hamar, maguktól elmúlnak. Ételfer-
tõzés: kontaminált élelmiszerekkel (hús, zöldségek) együtt a spórák elfo-
gyasztásra kerülnek. A baktérium germinációt követõen a bélrendszerben
hõlabilis entertoxint (intracelluláris cAMP szint emelése) termelnek.
A tünetek, hasmenés, hasi fájdalmak hosszabb (1–1,5 nap) inkubácót kö-
vetõen jelentkeznek. Traumás panophthalmitis: kontaminált tárgyak
okozta sérülések útján a szembe kerülve annak gyors destrukcióját okoz-
za. Egyéb fertõzések: intravénás eszközök kontaminációja révén vala-
mint intravénás droghasználók körében bacteriaemia, endocarditis.
Immunszuppresszáltak esetében: pneumonitis, bacteraemia, meningitis.

175
Mikrobiológiai diagnosztika: a vizsgálati minta lehet széklet, élelmiszer,
egyéb (pl. vér). Igénytelen baktérium, egyszerû táptalajokon is jól nõ.
Identifikáció: telepmorfológia és biológiai tulajdonságok (pl. hemolízis,
mozgékonyság, lecitináz) alapján.
Kezelés és megelõzés: az ételmérgezések és -fertõzések gyakran maguk-
tól rendezõdnek, elsõsorban szupportív kezelés lehet szükséges. Egyéb
fertõzésekben vancomycin, clindamycin, fluorokinolonok, aminogliko-
zidok jönnek szóba. A gyors progresszió miatt a kezelést minél hamarabb
el kell kezdeni. A baktérium pencillinekkel és cephalosprinokkal szem-
ben természetes rezisztenciával rendelkezik. Megelõzésben a készételek
hûtve tárolása fontos.

3.4.1.2. Clostridium genus

A clostridiumok ubiquitaer baktériumok, mindenütt jelen vannak a talaj-

ban, vízben, szennyvízben, és az emberi, illetve állati normál bélflóra ré-
szei. A legtöbb clostridium ártalmatlan szaprofita baktérium, azonban
vannak köztük jól ismert emberi kórokozók. Ez utóbbiak jól meghatáro-
zott megbetegedésekhez vezetnek, mint például a Clostridium perfrin-
gens által okozott gázgangréaena és ételmérgezés, a Clostridium difficile
által okozott hasmenés, illetve pseudomembranosus colitis, a Clostridium
tetani által okozott tetanusz, a Clostridium botulinum, Clostridium baratii,
Clostridium butyricum által okozott botulizmus és a C. perfringens,
Clostridium novyi, Clostridium septicum, Clostridium histolyticum és
Clostridium myonecrosis által okozott gázgangraena. A clostridiumok
megbetegítõ képességét meghatározza, hogy képesek-e túlélni a káros
környezeti hatásokat és spórát képezni, a növekedés üteme az oxigénhiá-
nyos környezetben és az általuk termelt toxinok pl. hisztolitikus toxin,
enterotoxin és neurotoxinok.

176
Clostridium difficile
Morfológia, biológiai tulajdonságok: A C. difficile nagy (0,5´15 mm)
Gram-pozitív anaerob spóraképzõ pálca. A baktérium anaerob környe-
zetben gyorsan növekszik, oxigénre érzékeny. Jellegzetes szagát az általa
termelt illékony zsírsavnak köszönheti.
Patomechanizmus: A C. difficile által okozott megbetegedésekért a bakté-
rium által termelt toxinok a felelõsek. Háromféle toxint termelhet. Az
A-toxin enterotoxin, kemotaktikus hatású a neutrofil granulocytákra, sti-
mulálja a polimorfonukleáris infiltrációt és a citokinek felszabadulását az
ileumban. Az A-toxin citopátiás hatással is rendelkezik, mely a permea-
bilitásfokozódáshoz, hasmenéshez vezet. A B-toxin, citotoxin, az intra-
celluláris aktin depolimerizációját okozza. Az A-toxin és B-toxin együtt
szinergista hatású, azonban a B-toxin önmagában is képes betegséget
okozni.
Azonban az A- és B-toxinok termelés akár önmagukban, akár együtt nem
feltétlenül jár együtt a betegég kialakulásával, hiszen ismert, hogy kisgyer-
mekekben ugyan a C. difficile hordozása és a toxintermelés is magas szin-
tû lehet megbetegedés kialakulása nélkül.
A C. difficile baktérium további, ún. binary toxint is termelhet, mely a
törzs epitheliális sejtekhez való fokozott kötõdésért felelõs. A binary-toxin
termelése elsõsorban egy nemzetközileg elterjedt hipervirulens C.
difficile klónra (O27) jellemzõ, a magasszintû A-toxin és B-toxin temelése
mellett.
Okozott kórkép: A C. difficile 1–2%-ban a humán normál bélflóra része.
Az antibiotikum kezelés hatására megváltozott bélflórában a toxinterme-
lõ C. difficile törzsek a felelõsek az antibiotikum-asszociált gastrointes-
tinalis megbetegedésekért, melyek az enyhe hasmenéstõl egészen a sú-
lyos hasmenéssel járó fatális pseudomembranosus coltisig terjednek.
A betegség kialakulásához a C. difficile törzsek elszaporodása és toxin ter-
melése szükséges. A normál bélflórában kismértékben jelen lévõ C.
difficile törzsek antibiotikum-kezelés hatására történõ elszaporodása és
toxin termelése a fertõzés endogén formája. Az antibiotikum-kezelés ha-

177
tására megváltozott bélflórában a környezetbõl bekerülõ C. difficile elsza-
porodása az exogén forma kialakulásához vezet. A baktérium spórakép-
zése miatt fertõtlenítõszereknek rendkívül ellenálló, kórházi környezet-
ben gyakran megtalálható, súlyos nozokomiális megbetegedéseket okoz.
Alkoholos kézfertõtlenítõ szerek a spórák ellen hatástalanok, nem akadá-
lyozzák meg a spórák egészségügyi személyzet által történõ átvitelét
egyik betegrõl a másikra. Szappanos kézmosással a spórák mechanikusan
eltávolíthatóak a bõrrõl.
Laboratóriumi diagnózis: A C. difficile baktérium kimutatása a székletbõl
csak a törzs kolonizációját jelenti. A C. difficile által okozott megbetege-
dés a klinikai tünetekkel rendelkezõ betegek székletbõl kimutatott
enterotoxin, citotoxin vagy binary toxin kimutatásával erõsíthetõ meg.
A toxin termelés kimutatására gyorstesztek és molekuláris technikák áll-
nak rendelkezésre.
Kezelés: A C. difficile által okozott megbetegedések kezelése során elsõd-
leges a kiváltó antibiotikum elhagyása. Kezelése során az orális vanco-
mycin, metronindazol jön szóba, azonban az antibiotikumok csak a ve-
getatív sejtekre hatnak, a spórákra nem, így recidivák gyakran kialakul-
nak. A recidívák kezelésére a széklettranszplantáció (fecal microbiota
tarnsplantation, FMT) a legsikeresebb alkalmazott kezelés. A környezet-
ben túlélõ C. difficile spórák nozokomiális fertõzések forrásai lehetnek.

Clostridium perfringens
Morfológia, biológiai tulajdonságok: A C. perfringens nagy (0,6–2,4 ´
1,3–19,0 mm), Gram-pozitív spóraképzõ pálca. A spórák centrálisan he-
lyezkednek el. Spórákat azonban in vitro és in vivo is ritkán képez. Gyor-
san szaporodó anaerob baktérium, mely növekedése során gázt termel.
Tenyészetben véres agaron közvetlen a telep körül béta-hemolizál, távo-
labb alfa hemolízis látható, a kettõs hemolitikus gyûrû megjelenése jelleg-
zetes. Törzsei toxinokat termelnek (alfa, béta, epszilon és iota), melyek
alapján 5 csoportra (A-tól E-ig) osztják fel.

178
A C. perfringens mind az öt típusa termeli az alfa-toxint, lecitináz (foszfo-
lipáz-C) enzimet, mely a vörösvértesteket, a fehérvérsejteket és az epithel-
sejtek feloldódását okozza membránkárosító hatása révén. A toxin hemo-
lízist, vérzést, fokozott érpermeabilitást, szöveti destrukciót, májkároso-
dást és myocardialis károsodást okoz.
A béta-toxin intestinalis stasist, a mucosa necroticus károsodását és
nekrotizáló enteritist okoz. Az epszilon-toxint a tripszin aktiválja, és bél-
fal fokozott vascularis permeabilitásához vezet. Az iota-toxin nekrotikus
hatású és szintén az érpermeabilitást fokozza.
A C. perfringens A-típusa által termelt enterotoxin a sporuláció során ter-
melõdik. A toxin a jejunum epithelsejteihez kötõdve folyadék- és elektro-
litveszteséget okoz. Az enterotoxin szuperantigénként viselkedve a T-sej-
tek aktivitását is fokozza.
Okozott kórképek: A C. perfringens fertõzés különbözõ lágyrész-fertõzé-
seket okoz. A tünetek többnyire egy héttel a trauma, mûtét után jelennek
meg erõs fájdalommal. A lokalizált ödémával, erythemával és gázképzõ-
déssel járó cellulitist. A szuppuratív myositis, gennyes izomgyulladással,
izomnekrózissal jár általános tünetek nélkül. Azonban mionekrózis,
gázgangraena (sercegõ üszök) az izomszövetek fájdalmas, rapid destruk-
ciójával, szisztémás tünetekkel és magas halálozással járó megbetegedés.
Az enterotoxint termelõ A-típusú C. perfringens által okozott ételmérge-
zésre a hirtelen kezdet, hasi fájdalom, vizes hasmenés, láz és hányás nél-
kül majd a spontán gyógyulás jellemzõ. A béta-toxint termelõ C-típusú C.
perfringens által okozott nekrotizáló enteritis a jejunum akut nekrózisá-
val, hányással, véres hasmenéssel, peritonitisszel, 50%-os halálozással
járó betegség. Elsõsorban Pápua Új-Guineában fordul elõ.
Laboratóriumi diagnózis: A C. perfringens relatíve gyorsan növõ anaerob
baktérium. Tenyésztése anaerob körülmények között történik.
Kezelés: Lágyrész-fertõzéseknél elsõdleges a seb megfelelõ ellátása és
nagy dózisú penicillinterápia megkezdése.

179
Clostridium tetani
Morfológia, biológiai tulajdonságok: A C. tetani 0,5–2×2–18 ìm, motilis
spóraképzõ pálca. A spórák a baktérium végén helyezkednek el, nagyob-
bak a baktériumnál, így kölcsönözve jellegzetes dobverõ, vagy fakanál
alakot a baktériumnak. A C. tetani nehezen tenyészthetõ, rendkívül érzé-
keny az oxigénre, a táptalajon nem különálló telepeket, hanem vékony
filmréteget képez.
Patomechanizmus: A C. tetani kétféle toxint termel az oxigénlabilis
tetanolizint és a hõlabilis tetanospazmint. A tetanolizinnek nincs szerepe
a patogenitásban. A tetanospazmin, a kórokozó fõ virulenciafaktora, A-B
toxin, a tetanus megbetegedésért felelõs toxin. Retrográd axonális transz-
porttal eljutva a gerincvelõ motoneuronjaihoz, a motoneuronok gátló szi-
napszisaiban gátolja a GABA felszabadulását (gátlás gátlása), így állandó
excitátoros állapotot hozva létre, spasztikus paralysist okozva. A toxin
kötõdése irreverzibilis.
Okozott kórképek: A C. tetani ubiquitaer baktérium, vegetatív formája
extrém oxigén érzékenysége miatt hamar elpusztul, de spórái a környe-
zetben, földben, emberi, állati bélflórában elõfordulnak. A fertõzés a
mély, szúrt, roncsolt sebek, sérülések C. tetani spórájával történõ szeny-
nyezõdése után következik be. A megbetegedés inkubáció ideje a sérülés
és a központi idegrendszer közötti távolság függvényében néhány nap és
néhány hét között változik. A generalizált tetanus a leggyakoribb klinikai
forma. Elsõként a rágóizmok görcse, a trismus jelenik meg a betegeken,
az arcizmok görcse, összehúzódása a betegek jellegzetes arckifejezését, a
risus sardonicust okozza. További korai tünetek a nyáladzás, izzadás, in-
gerlékenység és a hátizmok súlyos perzisztens görcse, az opistotonus,
mely a gerinc törését is okozhatja. A betegeknél az autonóm idegrendszer
érintettsége esetén szívritmuszavarok, vérnyomás-ingadozások és kiszá-
radás is felléphet. A C. tetani fertõzés másik megjelenési formája a lokali-
zált tetanus, ilyenkor a görcs csak a fertõzés helyén lévõ izomzatra lokali-
zálódik, prognózisa jó. Speciális formája a cephalicus tetanus, amikor a
fertõzés helye a fej. Tekintettel a központi idegrendszer közelségére, rossz

180
prognózisú kórkép. Az újszülöttkori tetanus a köldökcsonk fertõzés kö-
vetkezménye, rendkívül magas halálozással.
Laboratóriumi diagnózis: A fertõzés laboratóriumi diagnózisa nem
könnyû, a mikroszkópos kimutatás, illetve a tenyésztés gyakran sikertelen
tekintettel az alacsony fertõzõ dózisra és a C. tetani oxigén érzékenységé-
re. A beteg vérébõl sem a toxin, sem az antitoxin nem mutatható ki.
Kezelés, megelõzés: A tetanus kezelése a seb megfelelõ sebészeti ellátása
(oxigenizáció bizotsítása) mellett, a passzív immunizálás antitoxin globu-
linnal, az aktív immunizálás tetanus toxoiddal és antibiotikum – penicil-
lin, illetve metronidazol – adása.
A spórákkal történõ expozíció gyakori, azonban a betegség kialakulása a
vakcináció és a megfelelõ ellátás során a fejlett országokban csak ritkán
történik. A betegség kialakulására a nem megfelelõ immunizáció a legna-
gyobb rizikó.

Clostridium botulinum
Morfológia, biológiai tulajdonságok: A C. botulinum nagy (0,6–1,4 ×
3,0–20,2 mm), spóraképzõ pálca. A C. botulinum hétféle toxint (A-tól
G-ig) termel, melyek közül humán megbetegedéseket az A-, B-, E- és F-tí-
pus okoz. A C. botulinum spórái talajban, állatok bélcsatornájában világ-
szerte elõfordulnak.
A megbetegedésért a botulinum toxin felelõs, függetlenül attól, hogy csak
maga a toxin jut be a szervezetbe, vagy a bekerülõ baktérium termeli.
A botulinum toxin a legerõsebb toxin. A-B típusú toxin. A per os bejutás
során a botulinum toxin más nem-toxikus fehérjékkel komplexet képez,
melyek a gastrointestinalis rendszeren történõ átjutás során védelmet
nyújtanak. A botulinum toxin a preszinaptikus neuronban gátolja a
neurotranszmitter acetilkolin felszabadulását a perifériás kolinerg szinap-
szisban petyhüdt bénulást okozva.

181
Okozott kórképek: A botulizmus négy formája az ételbotulizmus, a cse-
csemõkori botulizmus, a sebbotulizmus és az inhalációs botulizmus.
Az ételbotulizmus során a botulinum toxin az élelmiszerrel pl. hurka,
konzervek fogyasztásával (anaerob körülmények között a baktérium sza-
porodni és toxint termelni képes) jut be a szervezetbe. Az elsõ tünet a leg-
kisebb izmok, a szemizmok bénulása következtében létrejövõ látászavar,
kettõs látás, majd szájszárazság, székrekedés, hasi fájdalom és perifériás
izmok progresszív gyengesége, petyhüdt bénulása jellemzi. A toxin hõér-
zékeny(!), így az élelmiszerek megfelelõ hõkezelése inaktiválja a botu-
linum toxint.
A csecsemõkori botulizmus során a C. botulinum spóra jut be a szerve-
zetbe például méz fogyasztásával, s mivel az 1 év alatti gyermekek bélfló-
rája még nem érett, a spóra germinációnak indul majd a C. botulinum ál-
tal termelt botulinum toxin megbetegedést okoz. A megbetegedés nem
specifikus tünetekkel – székrekedés, gyenge sírás – kezdõdik majd prog-
resszív petyhüdt bénulás, légzésleállás lép fel.
A sebbotulizmus tünetei az ételbotulizmus tüneteivel megegyeznek,
hosszabb inkubációs idõvel és kevesebb gastrointestinalis tünettel.
Az inhalációs botulizmusnál a botulinum toxin belégzése után hirtelen
kezdettel petyhüdt bénulás, légzési nehézségek lépnek fel, magas morta-
litással.
Laboratóriumi diagnózis: A klinikai mintákból a toxin kimutatásán (állat-
oltással) és a C. botulinum tenyésztéssel történõ kimutatásán alapul.
Kezelés során elsõdleges a légzés támogatása, a még nem lekötött toxin
eliminálása trivalens botulinum (anti-A, -B, -E) antitoxinnal és az antibio-
tikum – metronindazol vagy penicillin – kezelés.

182
 3.4.2. Nem spóraképzõ pálcák

3.4.2.1 Corynebacterium genus

Alakjukat tekintve polimorf, karcsú, enyhén hajlított vagy tömzsi, bunkó-

szerû (coryne = bunkó) pálca alakú baktériumok tartoznak ebbe a nem-
zetségbe. Gram szerint pozitívan, de egyenetlenül festõdnek. Sejtfaluk
rövidláncú mikolsavakat tartalmaz, de nem festõdnek savállóan. Spórát
nem képeznek, csillójuk nincs. Aerob vagy fakultaív anaerob baktériu-
mok, kataláz pozitívak, cukrokat gázképzés nélkül fermentálják. Különös
jelentõségû az obligát humán patogén Corynebacterium diphtheriae, a
torokgyík kórokozója. Mellette a bõr és nyálkahártyák normál flórájához
tartozó fajok (diphtheroidok) és egyéb állati kórokozók tartoznak ide.

Corynebacterium diphtheriae
Morfológia, biológiai tulajdonságok: Enyhén hajlott, bunkó alakú Gram-
pozitív pálca. A számukra kidolgozott speciális festés a Neisser-festés,
mellyel a baktériumok sárgára fes-
tõdnek (3.12. ábra), míg a Babes–
Ernst-szemcsék, amelyek tartalék
tápanyagokat tartalmaznak, meta-
kromáziásan sötétkékre vagy feketé-
re festõdnek (diagnosztikus érték).
A baktériumok elhelyezkedése ki-
öntött gyufára vagy kínai írásjelre
hasonlít.
Aerob módon tenyészthetõk 37 °C-
on. Különösebben nem igényes bak-
tériumok, véresagaron néhány mm,
fehér vagy szürke, sima, kerek (néha 3.12. ábra. Corynebacterium diphthe-
szabálytalan szélû) telepeket képez- riae Neisser-festéssel

183
nek. A C. diphtheriae tenyésztésére
a szelektív táptalajok alkalmasab-
bak (könnyebb õket felismerni). A
Löffler-táptalaj alvasztott marhasa-
vót tartalmaz (agart nem), a baktéri-
um a táptalaj színével egyezõ ele-
fántcsontszínû telepeket képez raj-
ta. A táptalajon kinõtt baktériummal
típusos Neisser-festés végezhetõ.
Clauberg-agar (szelektív): tellúrsót
(kálium-tellurit) tartalmaz. A szür-
kés, zöldesfekete telepek (1–3 mm)
3.13. ábra. Corynebacterium diphthe-
morfológiája alapján különbözõ tí- riae Clauberg-táptalajon
pusok különíthetõk el. A baktérium
obligát humánpatogén (3.13. ábra).
Virulenciafaktorok: a diphtheria-toxin (AB-toxin) egy általános
cytotoxin, a fehérjeszintézist gátolja. A toxinnak nincs kitüntetett célszer-
ve (minden humán sejt a receptort különbözõ mértékben expresszálja).
Leginkább érzékenyek: szívizom-, vese- és idegsejtek. A virulens törzsek
a toxingént (tox) lizogén konverzió során szerzik bakteriofágok közvetíté-
sével (transzdukció). A nem toxintermelõ törzsek avirulensek.
Patogenezis, okozott kórkép: Az okozott betegség a diphtheria (torok-
gyík). A fertõzés forrásai a betegek és a tünetmentes ürítõk. A terjedés
módja elsõsorban cseppfertõzés vagy direkt kontaktus. Kolonizáció típu-
sosan a garatban történik. A baktérium szaporodása a betegség teljes ide-
je alatt a kolonizáció helyén történik. A lokális laesio a toxin okozta nek-
rózis és fibrines gyulladás következtében kialakuló pszeudomembrán. Az
álhártya rendszerint a tonsillákon vagy a pharynx posterior oldalán jele-
nik meg elõször sárgás, szürkés színû, nehezen leválasztható. Fokozato-
san a larynxon keresztül a tracheaba terjed, ami fulladáshoz vezethet.
A betegség szisztémás tünetei a toxaemia következtében alakulnak ki.
A perifériás idegeket érintõ elváltozások: demyelinizáció, vezetési zava-
rok, bénulás (jellegzetes: torok és a lágy szájpad izmai). A késõi kompliká-

184
ciók, mint a szívizomsejtek károsodása következtében kialakuló inter-
stitialis myocarditis, szívelégtelenség, valamint a vese károsodása követ-
keztében fellépõ tubulonekrózis, veseelégtelenség a beteg halálhoz ve-
zethetnek. Egyéb klinikai formák az orr-, kötõhártya-, bõr-, seb-, köldök-,
vulvadiphtheria. Míg a lokális tünetek a jelzett anatómiai helyen alakul-
nak ki, addig a szisztémás következmények megegyeznek a torokgyík
esetén leírtakkal.
Mikrobiológiai diagnosztika: A vizsgálati anyag a megbetegedés gyanúja
a pzseudomembránról vett minta, míg hordozás vizsgálata esetén orr és
torokváladék. A mikroszkópos vizsgálatok során kenet vizsgálata
Neisser-festéssel lehetséges, de ezek a vizsgálatok nem elég érzékenyek
(baktérium in vivo nem mindig képezi a Babes–Ernst-szemcséket és nem
elég specifikusak (egyéb Corynebacteriumok is képezhetnek Babes–Ernst-
szemcséket) diagnosztikai értékük kétséges. Tenyésztésük mindenképpen
szükséges a szelektív táptalajok (Löffler-médium és Clauberg-agar) segít-
ségével. A baktériumok identifikációja nem elégséges a diagnózishoz, a
toxintermelést is igazolni kell. A toxintermelés in vitro Elek-teszttel iga-
zolható. Antitoxin segítségével precipitáció alapján mutathatjuk ki (lásd
az ®1.5. Szerológiai vizsgálómódszerek fejezetben). Az in vivo Römer-
próba tengerimalacok alkalmazásával történik. A baktériumot tengerima-
lac bõrébe oltva a toxintermelõ törzsek nekrózist okoznak. A nekrózis an-
titoxin segítségével megakadályozható. Ez utóbbi ma már kevésbé hasz-
nálatos módszer. A toxin génjének jelenlétét PCR-rel is igazolni lehet,
akár közvetlenül a vizsgálati mintából. Önmagában nem alkalmazható,
mert vannak törzsek, melyek a génre pozitívak, de mégsem tudják a toxint
termelni.
Kezelés és megelõzés: A betegség gyanúja esetén minél elõbb a passzív
immunizálást el kell kezdeni antitoxin adásával. Nem szabad a mikrobio-
lógiai diagnózisra várni, ugyanis csak a sejtfelszíni receptorokon még le
nem kötõdött toxin hatástalanítható. Antibiotikum, penicillin vagy mak-
rolid adása a baktériumok lokális szaporodása miatt szükséges. Kontakt-
személyek esetében kemoprofilaxis penicillinnel vagy erythromycinnel
végezhetõ, már immunizáltak esetében ismétlõ oltás szükséges. A meg-

185
elõzésben fontos szerepe van az aktív immunizálásnak. Magyarországon
életkorhoz kötött kötelezõ védõoltásként a DTaP (diphtheria, tetanus,
acellularis pertussis) kombinált vakcina használatos, a diphtheria megelõ-
zésére toxoidot tartalmaz.

Egyéb Corynebacteriumok (diphtheroidok)

C. pseudodiphtheriticum: Nasopharynx, bõr normál flórájának tagja. To-
xint nem termel, nem patogén. C. xerosis: conjunctiva, nasopharynx nor-
mál flórájának tagja, patogénitása nem bizonyított. C. ulcerans: zoonózis
kórokozó, a törzsek egy része toxintermelõ, exsudatív pharyngitist, ritkán
diftériához hasonló megbetegedést okoz. C. minutissimum: erythrasma
kórokozója (testhajlatok barnás elszínezõdése). C. tenuis a trichomycosis
axillaris kórokozója (bûzös felrakódás a szõrszálakon). C. jeikeium, C.
uraelyticum és C. striatum elõfordulhat egészséges egyéneknél is, de el-
sõsorban hospitalzáltak bõrén. Nosocomialis fertõzéseket okoznak:
endoprotézisek kontaminációját, húgyúti fertõzéseket, légúti fertõzése-
ket. Gyakran multirezisztensek.

3.4.2.2. Listeria genus

Listeria monocytogenes
A Listeria genusban több faj tartozik, orvosi jelentõsége a Listeria
monocytogenesnek van. Természetben elterjedt (talaj, vegetáció, vizek,
állati és emberi exkrétumok), elsõsorban az állatokra nézve patogén, kö-
zöttük gyakori a tünetmentes hordozás. Emberben kevésbé virulens, de
hajlamosító tényezõk: terhesség, újszülött- és idõskor, immunszup-
presszió fokozhatják a fogékonyságot a fertõzéssel szemben.
Morfológia, biológiai tulajdonságok: Gram-pozitív, rövid pálca, melyek
egyesével, párosan vagy rövid láncokban helyezkednek el. Mozgékony,
peritrich csillós baktérium. Tenyésztésére a lemezagar és véresagar tápta-
lajok mellett a kálium-tellurit tartalmú véres agar ajánlott. Listeriolizinje

186
segítségével gyenge béta-hemolízist okoz. Psychrotroph (hideget kedve-
lõ) baktérium, +4 °C-on is szaporodik. Kataláz- és CAMP-pozitív. Obligát
patogén, fakultatív intracellularis.
Virulenciafaktorok: A baktériumnak több virulenciafaktora van, melyek
segítik az invázóban és az intracelluláris túlélésben. Internalinjai segítsé-
gével a sejtek felszíni receptoraihoz kötõdik. A phagolysosomából történõ
kiszabadulását a listeriolizin-O és többféle foszfolipáz-C enzim segíti.
Sejten belüli mozgását az ActA fehérje segíti, mely aktin polimerizációt
okoz. A prfA (positive regulatory factor) egy olyan szabályzó génje a
baktériumnak, mely több a virulenciáért felelõs gént (membránlízis,
intracelluláris szaporodás, sejten belüli mozgás) expresszióját irányítja.
Patogenezis, okozott kórkép: Felnõttek fertõzései rendszerint ali-
mentáris úton történik (zöldségek, állati eredetû termékek, mint hús, sajt
és egyéb tejfélék). A baktériumok az enterocytákon és a Peyer-plaquok
M-sejtjein keresztül bejutnak. Legtöbbször emésztõszerv-rendszeri tüne-
teket (hányás, roszullét, hasmenés) okoznak. Makrofágok útján immun-
szuppresszáltakban, alkoholistákban a fertõzés generalizálódhat menin-
gitist, sepsist, esetleg endocarditist, arthritist okozva. Terhesség során az
anyában szintén gastrointestinalis és általános tüneteket okoz a fertõzés.
A baktérium azonban vertikálisan, a placentán keresztül a magzatot is
képes megfertõzni, ezzel vetélést, halvaszületést okoz. A születés elõtti
early-onset megbetegedések legsúlyosabb formája a granulomatosis
infantispetica, ami egy súlyos lefolyású sepsis, lép- és májmegnagyobbo-
dással, belsõ szervi tályogokkal, petechiával a bõrön. Rövid idõ alatt az
újszülött halálához vezethet. A late-onset megbetegedések a születést kö-
vetõen alakulnak ki, jellemzõ megjelenési formája a meningitis.
Laboratóriumi diagnosztika: Vizsgálati minta lehet liquor, vér, maeco-
nium, placenta, magaztvíz, széklet, genny, biopszia. A váladékokban
mikroszkóppal mononuclearis sejtek jelenléte a jellemzõ. A mikrobioló-
giai diagnosztika a tenyésztésen alapul. A baktérium speciális tulajdonsá-
gát kihasználva, ún. hidegdúsítással, 4 °C-on (pár napig hûtõszekrényben
tartva a mintát) is kitenyészthetjük.

187
Terápia, megelõzés: ampicillin-gentamicin kombináció a választandó sú-
lyos fertõzésekben. A baktérium természetesen rezisztens a cefalospo-
rinokkal szemben, ezért újszülöttek meningitise esetén, a szokásos III. ge-
nerációs cefalosporint ampicillinnel szükséges kombinálni. Általános el-
terjedése és a vakcina hiánya miatt a megelõzés nehézkes. A rizikócso-
portok számára a nyers vagy félig fõzzött, sütött húsok, zöldségek, nyers
tejbõl készült termékek kerülése javasolható.

3.4.2.3. Erysipelothrix rhusiopathiae

Morfológia, biológiai tulajdonságok: Gram-pozitív karcsú, nem spóra-

képzõ pálcák, melyek hosszú fonalszerû struktúrákat képezhetnek. Nem
mozgékony (csillója nincs), poliszacharid szerû tokkal rendelkezhet.
Kataláz- és oxidáz-negatív. Microaerophil módon tenyészthetõ, nem igé-
nyes baktérium. Növekedése viszonylag lassú (3 nap), a telepeket szûk
alfa-hemolítikus zóna veszi körül véres agaron. Szelektív tenyésztésben
kihasználható a rezisztenciája Na-aziddal szemben. A baktérium ellenáll
a füstölésnek, sózásnak is, a talajban hosszabb ideig életképes marad.
Vad- és házi állatok körében világszerte elterjedt baktérium.
Virulenciafaktorok: a baktérium virulenciafaktorai kevésbé ismertek, a
neuraminidáznak a kolonizációban és penetrációban lehet szerepe, a tok
gátolja a phagocytosist.
Patogenezis, klinikai kép: A fertõzés zoonosis. A baktérium számos állat-
fajban (emlõsökben, madarakban, halakban) elõfordul, igen gyakran ser-
tésekben és pulykákban. Állati patogénként a sertésorbánc kórokozója,
az emberi megbetegedés ritka. Terjedése a fertõzött állatokkal, állati ter-
mékekkel való direkt kontaktussal, ritkábban az istállók körüli fertõzött
talajjal történik. A baktérium behatolási kapuja a bõrön elõforduló apró
sérülések. Emberben leggyakrabban az erysipeloid (nem keverendõ össze
a Streptococcus pyogenes által okozott erysipelasszal) nevû betegséget
okozza, ami a behatolási kapu helyén lokalizált gyulladásos tünetekkel,
helyi oedemával és éles határú, lilás színû bõrpírrel jár. Típusosan a tüne-

188
tek az ujjakon, kézen jelennek meg. Spontán gyógyulás elõfordulhat, bár
antibiotikus kezelés hatására gyorsabban történik. Idõnként a bõrtünetek
generalizált formában is megjelenhetnek: generalizált erysipleoid. Legrit-
kább klinikai manifesztáció a haematogen szóródás útján kialakuló sepsis
vagy endocarditis.
Laboratóriumi diagnosztika: Vizsgálati anyag lehet biopsziás vagy aspi-
rációs minta, melyet az elváltozás szélérõl, a szövetek mélyérõl kell ven-
ni. Mikroszkópos vizsgálatok gyakran negatívak, bár vékony,
Gram-pozitív pálcák jelenléte, a típusos tünetekkel és kórelõzménnyel di-
agnosztikus értékû lehet. A tenyésztés lassú, legalább 3 nap szükséges a
negatív eredményhez. A baktérium pl. biokémiai tulajdonságok alapján
azonosítható.
Terápia, megelõzés: Elsõként választandó szer a kezelés során a penicil-
lin, mind a lokalizált, mind a szisztémás fertõzések esetében. Alternatíva-
ként cefalosporinok, carbapenemek, fluorokinolonok és clindamycin
jönnek szóba. A baktérium vancomycinnel szemben rezisztens. A meg-
betegedés jellemzõen foglalkozási eredetû, állatokkal és termékeikkel
közvetlenül érintkezõk vannak veszélyben (állatgondozók, hentesek, ál-
latorvosok, halászok, halkereskedõk). A fertõzés megelõzésében elsõsor-
ban a közvetlen kontaktust gátló eszközök, pl. védõkesztyû használata
ajánlott. Vakcina, elsõsorban állategészségügyi alkalmazásra, rendelke-
zésre áll.

3.4.2.4. Lactobacillus genus

A nemzetségbe számos nem csak orvosi, hanem gyógyszerészeti és gaz-

dasági szempontból is jelentõs baktérium tartozik. Az ide tartozó baktéri-
umok közül sok az emberi normál flóra tagja. Gyógyszerkészítmények-
ben, mint probiotikumokat hasznosítják õket. A probiotikum egy gyûjtõ-
fogalom, olyan baktériumokat jelölünk vele, melyek tagjai a normál flórá-
nak. Gyógyszerkészítményekben, élelmiszerekben alkalmazva õket a
normál flóra megõrzésében és helyreállításában nyújtanak segítséget. Ha-

189
sonló kifejezés a prebiotikum, ami olyan tápanyagforrást jelöl, melyet az
ember nem, de a probiotikus baktériumok képesek felhasználni. Alkalma-
zásukkal a probiotikus flóra támogatható. Hétköznapi tekintetben is
ismeretesek, mint „tejsavbaktériumok” és pl. az élõflórás tejtermékek elõ-
állításában alkalmazzák õket.
Morfológia, biológiai tulajdonságok: a nemzetségbe Gram-pozitív, spó-
rát nem képzõ, nagyméretû, egyenes pálcák tartoznak. A fajok többsége
microaerophil, míg kisebb részük obligát anaerob. Növekedésük pH op-
timuma az enyhén savas pH=5–6 tartományba esik. Tenyésztésükre a vé-
res agar alkalmas, melyen apró sárgásfehér telepeket képeznek, a hemo-
lízis bármely típusa elõfordulhat. Speciális táptalajuk a Rogosa-agar, me-
lyen nagy, fehér, kerek, ép szélû telepeket képeznek. Tejsavképzési saját-
ságaik alapján három csoportba oszthatók: a homofermentatív fajok glü-
kózból csaj tejsavat képeznek, a heterofermentatívak tejsav mellett eta-
nolt, ecetsavat és CO2-ot is. A fakultatív heterofermentatív speciesek glü-
kózból csak tejsavat, glukonsavból viszont az említett egyéb vegyületeket
is képezni tudják. Identifikációjukban a kataláz- és oxidáz-negativitás
mellett egyéb tesztek is segítségül szolgálnak.
Fiziológiai és patogenetikai szerepük az emberben: normálfólra tagja-
ként a Lactobacillus genus képviselõi a különbözõ nyálkahártyákat kolo-
nizálják. Szerepük van a normál flóra egyensúlyának fenntartásában, né-
melyek antimikrobiális anyagokat (pl. lactocidin, acidophyilin) termel-
nek. A szervezetben alapvetõen három helyen fordulnak elõ: szájüreg,
bélrendszer és hüvely. A szájüregbõl gyakran izolált fajok pl. L. saliva-
rius, L. casei, L. fermentum, L. rhamnosus, L. acidophilus. Normális elõ-
fordulásuk mellett e baktériumok kariogén tulajdonsága is ismert. A fogak
felszínén kialakuló biofilmben (dentalis plakk) megtelepedve, savképzé-
sükkel a fogszuvasodás kialakulásához hozzájárulnak. A gastrointes-
tinalis traktusból gyakran izolált fajok: L. brevis, L. casei, L. acidophilus,
L. plantarum, L. fermentum, L. salivarius. Itt elsõsorban a protektív hatá-
sukat szükséges kiemelni, alkalmazzák õket emiatt számos probiotikus
készítményben. A hüvely normál flórájában elsõsorban a L. acidophilus
complex képviselõi (pl. L. acidophilus, L. crispatus, L. gasseri, L. iners),

190
mellett egyéb fajok pl. L. fermen-
tum, L. plantarum, L. brevis, L. del-
brueckii is elõfordulnak. Itt õket
Döderlein-pálcáknak, illetve Dö-
derlein-flórának nevezzük (3.14
ábra). Dominanciájuk kialakulása a
hüvelyben párhuzamos zajlik a
nemi éréssel. Ösztrogénhatásra az
epithelsejtek glikogént halmoznak
fel, melybõl a Lactobacillusok tejsa-
vat képezve kialakítják az egészsé-
ges hüvely savas pH-ját (pH=4), gá-
3.14. ábra. Hüvelykenet metilénkék
tolva ezzel egyéb mikroorganiz-
festéssel Lactobacillus-flórával
musok (baktériumok, Candida spp.,
Trichomonas vaginalis) megtelepe-
dését. Így a menstruáció megindulása után e baktériumok válnak megha-
tározó elemévé a normál flórának. Bakteriális vaginosisban számuk le-
csökken, helyüket egyéb baktériumok (vegyesen anaerob baktériumok,
Escherichia coli, Gardnerella vaginalis, Mycoplasma spp.) veszik át, a hü-
velyi pH megemelkedik (>4,5). A kórkép kellemetlen szagú, vizes állagú,
szürkés-fehéres folyással jár. Egyéb mikroorganizmusok okozta hüvelyi
fertõzéseket (hüvelyi candidiasis, trichomoiasis) a megfelelõ fejezetek
tárgyalják. A Lactobacillusok túlszaporodásának következménye a
cytolyticus vaginosis, mely az epithelsejtek feloldódása miatt kapta a ne-
vét. Tünetei az egyéb vaginosisokhoz hasonlóak.
Ritkán, immunszuppresszáltak (AIDS, neutropeniás és transzplantált be-
tegek) esetében Lactobacillusok okozta generalizált fertõzések, jellemzõ-
en endocarditis, bacteriaemia is elõfordulhatnak.
Laboratóriumi diagnosztika: A mikroszkópos vizsgálatoknak elsõsorban
a hüvelyváladék vizsgálatában és differenciáldiagnosztikájában van je-
lentõsége. A mikroszkópos kép alapján három tisztasági fokot különíthe-
tünk el, valamint a jelen lévõ kórokozókat vizsgálhatjuk. I. tisztasági fok:
hámsejtek és néhány fehérvérsejt mellett tiszta Döderlein-flóra látható. II.

191
tisztasági fok: hámsejtek, több fehérvérsejt és a Döderlein-pálcák mellett
egyéb baktériumok is láthatók. III. tisztasági fok: hámsejtek, sok fehér-
vérsejt, a Döderlein-flóra hiánya mellett sok egyéb mikroorganizmus
(fertõzés típusától függõen: baktérium, sarjadzó gomba, Trichomonas
vaginalis) látható. Jellegzetes még bakteriális vaginosisban a Clue-sejtek
jelenléte: nagy laphámsejtek, melyeknek felületét baktériumok sûrûn bo-
rítják. A tenyésztésnek elsõsorban generalizált fertõzések esetén van je-
lentõsége. A pozitív eredménynek elsõsorban többszöri kitenyésztés és
valamilyen lokális vagy szisztémás immunhiány esetén lehet jelentõséget
tulajdonítani.
Kezelés: a hüvelyi elváltozások esetén az egyéb mikroorganizmusok
okozta fertõzések oki kezelése mellett a Lactobacillus flóra és hüvelyi
pH-érték visszaállításának lehet jelentõsége.
Szisztémás fertõzésekben penicillin + aminoglikozid kombináció, egyéb
béta-laktám, esetleg fluorokinolon alkalmazható, változatos terápiás sike-
rességgel. A Lactobacillusok általában nem érzékenyenek vancomy-
cinnel szemben.

3.4.2.5. Bifidobacterium genus

A nemzetség több mint 20 speciest foglal magába. A Lactobacillusokhoz

hasonlóan elõfordulnak állatok és az ember normál flórájában. Pro-
biotikumként szintén alkalmazzák õket.
Morfológia, biológiai tulajdonságok: Gram-pozitív, megvastagodott
vagy elágazó végû pálcák, méretük változatos. Obligát anaerobok,
kataláz-, nitrát-, indol-negatívak. Az anyatejjel táplált csecsemõk bélfló-
rájának meghatározó alkotóelemei (Bifidobacterium breve, B. infentis),
de a felnõttek rezidens bélflórájában (B. adolescentis, B. longum), vala-
mint a szájüregben (B. dentium, B. denticolens) is megtalálhatóak. Itt né-
mely képviselõjük kariogén szereppel is bír.

192
Klinikai jelentõség, diagnosztika és terápia: fertõzéseket ritkán okoznak,
ezek lágyrészfertõzések, esetleg actinomycosishoz hasonló elváltozások
lehetnek. Tenyésztésük lassú, és csak anaeroboknak megfelelõ mintavétel
és beküldés esetén sikeres. Etiológiai szerepük csak többszörös kimutatás
esetén fogadható el. Kezelésükben béta-laktám antibiotikumok, clinda-
mycin és erythromycin használható.

3.4.2.6. Propionibacterium genus

A nemzetségbe tartozó baktérirumokra jellemzõ, hogy a szénhidrátok

fermetációja során végtermékként propionátot képeznek. Az ide tartozó
fajok három csoportba sorolhatók. Az emberi bõr- és nyálkahártyák nor-
málflórájába tartozók a Propionibacterium acnes, P. granulosum és P.
avidum. A P. propionicum a szájüreg rezidens flórájához tartozik. Egyéb
fajoknak elsõsorban gazdasági jelentõsége van, pl. a sajtkészítésben al-
kalmazzák õket.
Morfológia, és biológiai tulajdonságok: Gram-pozitív, coryneform pál-
cák. Spórát nem képeznek, csillójuk és tokjuk nincs. Obligát anaerobok,
némely képviselõjük microaerophil vagy aerotoleráns. Kataláz-pozitívak.
Okozott kórkép: A bõrön normálisan is elforduló P. acnes és P. granu-
losum szerepet játszik egyes betegeknél az acne vulgaris kialakításában.
Ritkán lágyrészfertõzéseket, endocarditist, bacteriaemiát okozhatnak,
ugyanakkor a hemokultúrát mintavételkor kontaminálhatják. A P. propio-
nicum cervicofacialis actinomycosishoz hasonló elváltozások kialakítá-
sában, intrauterin fogamzásgátló eszközökhöz társuló fertõzések kiala-
kításában játszik szerepet.
Laboratóriumi diagnosztika: Mikrobiológiai diagnosztikájukban az anae-
rob mintavétel és mintabeküldés kiemelendõ. Tenyésztésük lassú (több
nap). A P. propionicum kivételével, etiológiai szerepük csak többszöri po-
zitív tenyésztés esetén elfogadható.
Kezelés: béta-laktámok, tetraciklin, chloramphenicol, clindamycin hasz-
nálható.
193
3.5. Saválló pálcák

3.5.1. Mycobacterium genus

A Ziehl–Neelsen-festéssel festhetõ baktériumokat saválló baktériumok-

nak nevezzük. Egyedi sejtfal szerkezetük miatt ezen baktériumok mikro-
szkópos vizsgálatához a Gram-festés nem alkalmazható. A Mycobacte-
riumok ellenálló képességét jellemzi, hogy a sósav mellett a lúgos pH-val,
illetve környezeti hatásokkal (hõ, fény, kiszáradás) szemben is ellenálló-
ak. A Mycobacteriumokra jellemzõ az egyedi, komplex sejtfalszerkezet,
amely nagy mennyiségû mikolsavat, lipoarabinomannánt, glikolipid-
molekulát és peptidoglikánréteget tartalmaz.

Mycobacterium tuberculosis complex

Az obligát humán patogén Mycobacterium fajok alkotják a M. tuber-
culosis complexet, ezek a M. tuberculosis (Koch-bacillus), M. bovis és M.
africanum. Mind a három baktérium az emberi tuberculosis kórokozója,
és jellemzõen cseppfertõzéssel terjednek.
Vizsgálati minta: Tuberculosis gyanúja esetén a vizsgálati anyagokat nagy
körültekintéssel kell kezelni a fertõzésveszély miatt. A mintavétel, illetve
a minta feldolgozás során aeroszol képzõdik, ami emberi fertõzést okoz-
hat. Ezért a Mycobacteriumok tenyésztését és a minta feldogozását csak a
biztonsági elõírásoknak megfelelõ laboratóriumban szabad végezni. M.
tuberculosis az emberi szervezet bármely szövetét megfertõzheti, ezért a
diagnózis felállításához a vizsgálati anyag lehet légúti minta (köpet, gége-
tampon, transtrachealis vagy bronchoszkópos aspirátum), liquor, genny,
vizelet, szöveti exsudatum, vér, székletminta.
Kórokozó-kimutatás és -identifikálás:
A minta elõkészítése (dúsítás): A fiziológiásan nem steril mintákban lévõ
kísérõ flóra elpusztítására (NaOH), valamint a nyák elfolyósítására

194
(N-acetil-L-cisztein) elõkezelés történik. Ez a lépés azért szükséges, mert a
kísérõ flóra zavarhatja a minta feldolgozását, mind a mikroszkópos vizs-
gálatot, mind a tenyésztést. Lúggal történõ elõkezelés csökkenti a kísérõ
flóra számát, ezzel szemben a lúgra rezisztens Mycobacteriumok fenn-
maradnak. A fiziológiásan steril mintáknál ez a mûvelet nem szükséges.
A vizsgálati anyagot ezek után centrifugálással dúsítjuk és a további tesz-
teket dúsítás után végezzük, így a baktérium kimutathatóságának valószí-
nûsége nagyobb.
¡ Direkt kenet vizsgálata
Ziehl–Neelsen festés (ZN festés): A festés leírását lásd a ®2.1. Mikro-
szkópos vizsgálómódszerek fejezetben. A saválló pálcák ZN festéssel kék
környezetben pirosra festõdnek. A M. tuberculosis complex tagjai kenet-
ben egymástól, illetve más Myco-
bacteriumoktól biztonsággal nem
különíthetõk el. Mindegyikük egye-
nes vagy kissé hajlott pálca, 1–4 mm
a hosszúságuk és 0,2–0,5 mm a vas-
tagságuk. Az egyes sejtek elrende-
zõdése változatos lehet, mert elõfor-
dulnak egyesével, illetve kisebb-na-
gyobb szabálytalan csoportokban.
A virulens törzsek (fõleg tenyészet-
bõl vizsgálva) sajátságos elrendezõ-
désben, vesszõnyalábhoz vagy lófa-
rokhoz hasonló halmazokban
3.15. ábra. M. tuberculosis Ziehl–
(cord-képzõdés) láthatók (3.15. Neelsen-festési képe
ábra).
Fluorokróm festés: Az eljárás lényege, hogy az auramin-rhodamin festék
a mycobacteriumok sejtfalának mycolsavával komplexet képez, amely
enyhe sósavas-alkoholos kezeléssel nem távolítható el. A megfestõdött
baktériumok fluoreszcens mikroszkóppal vizsgálva élénksárga vagy na-
rancsszínben fluoreszkálnak. A festés menete hasonló a Ziehl–
Neelsen-festéshez, azzal a különbséggel, hogy az auramin-rhodamin fel-

195
gõzölésére nincs szükség, és az utánfestést pedig kálium-permanganáttal
végezzük. A mikroszkópos vizsgálathoz kis nagyítást (´40) használha-
tunk. A fluorokróm festés sokkal érzékenyebb, mint a Ziehl–Neelsen, mert
az élénken fluoreszkáló saválló baktériumokat könnyebb észrevenni a sö-
tét háttér elõtt. A pozitív eredményeket azonban Ziehl–Neelsen-festéssel
megerõsítik.
A saválló festés eredmények értékelése: Egy Ziehl–Neelsen-festett kene-
tet alaposan kell megvizsgálni, kb. 200 látóteret kell átnézni. Negatív
eredmény csak ez után adható ki. A direkt kenet pozitivitása esetén az
eredeti vizsgálati anyag 1 ml-e legalább félmillió Mycobacteriumot tartal-
mazott. Az eredményt a látóterenként megfigyelt saválló pálcák száma
alapján szemikvantitatív módon, keresztekkel jelölve adjuk ki. Direkt
Koch-pozitivitásról csak akkor beszélünk, ha a kenet saválló pozitív ered-
ményét a tenyésztés is megerõsíti. Azonban tuberculosisra jellemzõ klini-
kai kép esetén a direkt pozitív kenet elégséges ahhoz, hogy a beteget fer-
tõzõnek tekintsük. Ilyenkor a kezelés megkezdése utáni két hétig megfe-
lelõ TBC osztályon az elkülönítésrõl kell gondoskodni.
¡ Nukleinsav-amplifikációs módszerek
PCR-technika használható kromoszómális DNS-szekvencia kimutatásá-
ra. TMA (transcription mediated amplification) technika a riboszomális
RNS-szakasz amplifikálására szolgáló eljárás (®1.6. Nukleinsav kimuta-
tási módszerek fejezet). Nukleinsav amplifikációs módszerek esetén a ne-
gatív eredmény nem zárja ki a tuberculosist.
¡ Tenyésztés
Jelen ismereteink szerint ez a legérzékenyebb diagnosztikai módszer, így
a tuberculosis laboratóriumi diagnosztikájának ez a „gold standard”-ja.
Mycobacteriumok speciális táptalaja a Löwenstein–Jensen szilárd tápta-
laj, szervetlen sókat, aszparagint, glicerint, burgonyalisztet, tojást, mala-
chitzöldet tartalmaz. A Sula folyékony táptalaj, szervetlen sókat, nátrium
citrátot, aszparagint, valamint marhasavót és malachitzöldet tartalmaz.
Mindkét táptalajban a malachitzöld szelektív hatású, az egyéb baktériu-
mok és gombák szaporodását gátolja. Az inkubálás aerob módon, 5–10%

196
CO2 jelenlétében, 35 °C-on törté-
nik. A legtöbb izolátum esetén az
inkubációs idõ 4–6 hét, amíg a bak-
tériumok telepeket képeznek.
A Löwenstein–Jensen-táptalajon a
telepek morfológiája változatos,
nagymértékben függ a tenyészet ko-
rától. Színük rendszerint krémszínû,
idõsebb tenyészeteknél enyhén sár-
ga. A telepek mérete igen változa- 3.16. ábra. Mycobacteriumok tenyész-
tési képe
tos, széle rendszerint szabálytalan,
felszínük egyenetlen, konzisztenciájuk morzsalékony, kenyérmorzsához
hasonlítanak (3.16. ábra).
Gyorstenyésztési eljárások: A táptalajokon a tuberculosis complex tagjai
csak igen lassan tenyésznek. Napjainkban számos technikai újítás van se-
gítségünkre ahhoz, hogy a tenyésztési idõt lerövidítsük. Az egyik ilyen el-
járás, azon alapul, hogy a metabolikusan aktív mycobacteriumok a folyé-
kony táptalajba kevert radioaktív [14C]-palmitinsavból 14CO2-ot szabadí-
tanak fel, amely radiometriásan detektálható. Így a pozitív tenyészetek
már egy hét elteltével kiszûrhetõk. A módszer nagy hátránya, hogy a ra-
dioaktív anyagokat használ.
A gyorstenyésztési eljárások egy másik csoportjának alapja az, hogy a
Mycobacteriumok növekedésük során nagy mennyiségû O2-t használnak
el. Az O2-fogyasztás detektálására olyan fluoreszcens festéket kevernek a
folyékony táptalajba, amely UV-fényben a csökkenõ O2-tenzió hatására
élénken fluoreszkál. A tenyésztés és a detektálás automatizált. Itt a pozitív
tenyészetek 10 nap inkubáció után azonosíthatók.
Identifikálás: A telepmorfológia és növekedési sajátságok, valamint né-
hány biokémiai próba alapján a különbözõ Mycobacterium fajok vi-
szonylag megbízhatóan elkülöníthetõk. A species szintû meghatározásra
ma két módszert használnak elterjedten: a nukleinsav-hibridizáció
(kromoszomális DNS vagy rRNS szakaszok) és MALDI-TOF MS módszer-

197
rel is lehet azonosítani a Mycobacterium fajokat, amint a telepek kinõttek
a tenyésztést követõen
A Mycobacteriumok gyógyszer-rezisztenciájának meghatározása:
A klasszikus eljárás szerint a vizsgálati anyagot közvetlenül (direkt), vagy
elõzetes tenyésztés után (indirekt) a megfelelõ gyógyszert tartalmazó
Löwenstein–Jensen-táptalajra oltjuk. Kontrollként ugyanannak az anyag-
nak gátlószert nem tartalmazó táptalajon való növekedése, valamint a
nemzetközi standard törzseknek (H37Rv) gátlószert is tartalmazó táptala-
jon való növekedése szolgál.
Ma már egyre több laboratórium használja a gyorstenyésztési eljárásokat
a gyógyszer-érzékenység vizsgálatokhoz is, illetve nukleinsav-hibridizá-
ciós módszereket is lehet használni a rezisztencia gének azonosítására.
Napjainkban széleskörben elérhetõ a teljes genom szekvenálás M. tuber-
culosis vizsgálatára, amely során a baktériumot fajszinten lehet identifi-
kálni, illetve a rezisztencia géneket is lehet detektálni.
Látens tuberculosis vizsgálatára szolgáló eljárások. Allergiás bõrpróba
(Mantoux -teszt) A próba késõi típusú túlérzékenységi reakció, ami a bak-
térium fehérje készítményével, PPD-vel (Purified Protein Derivative) vé-
gezhetõ. Diagnosztikus értékét limitálja, hogy azon egyének esetén is po-
zitív, akik BCG védõoltásban részesültek. Magyarországon a BCG védõ-
oltást kötelezõen mindenki megkapja, ezért a Mantoux teszt az immuni-
tás vizsgálatára szolgál. Azon országokban ahol a BCG védõoltás nem kö-
telezõ, illetve azon emberek esetén, akik nem részesülnek a védõoltásban
ott ez a teszt a tuberculosis diagnosztizálására alkalmas.
Quantiferon-teszt során a M. tuberculosis antigénjeinek hatására a T-sej-
tek által termelt interferon-g mennyisége alapján megállapítható TBC-
fertõzés. Ezen teszttel a látens tuberculosis fertõzés igazolható. A BCG ol-
tásban részesült egyének esetén nem befolyásolja a teszt eredményét.
Kezelés: Tuberculusis kezelésére az antituberculotikumok szolgálnak,
melyek a Mycobacteriumok ellen hatásos hatóanyagok, kombinációban
alkalmazzák õket. A leggyakrabban használtak az iso-nikotinsav hidrazin

198
(INH), pyrazinamid, ethambutol, rifampicin. Rezisztencia esetén másod-
vonalbeli szereket alkalmazunk (streptomycin, fluorokinolon).
A TBC kezelés során a beteg compliance (beteg együttmûködõ képessé-
ge) nagyon fontos, mert a gyógyszereket hónapokig, sõt sok esetben éve-
kig kell szedni és bizonyos mellékhatások felléphetnek, ennek ellenére a
gyógyszereket folyamatosan szedni kell.
Megelõzés: A tuberculosis megelõzésére a BCG védõoltás áll rendelke-
zésre. Az oltóanyag élõ attenuált M. bovis baktériumokat tartalmaz, mely
Magyarországon elõírt kötelezõ védõoltás. Az újszülöttkorban adott vé-
dõoltás hatására kialakul az immunitás, ami kb. 14 évig tart. Az immuni-
tás fennállását allergiás bõrpróbával (Mantoux-teszt) lehet igazolni.

Fakultatív patogén és apatogén Mycobacteriumok

A környezetünkben és a bõrön, nyálkahártyán nagy számban elõfordul-
nak fakultatív patogén, apatogén Mycobacteriumok. Ezek a Mycobac-
teriumok egy nagy csoportba sorolhatóak, de csak néhány klinikailag je-
lentõs speciest említünk (3.2. táblázat). A fakultatív patogén Mycobac-
teriumok jellemzõen immundeficiens egyénekben okoznak különbözõ
fertõzõ betegségeket (HIV-fertõzés, immunszuppresszív kezelés, malig-
nitás, dializált egyének esetén). Sõt, ritkán immunkompetens betegekben
is kialkulhatnak súlyos, életet veszélyezetetõ fakultatív patogén Myco-
bacterium-fertõzések. Az immunrendszer gyengesége mellett a legfõbb
kockázati tényezõ a tüdõ krónikus aspecifikus betegségei, régi tuberkulo-
tikus caverna.
Laboratóriumi diagnosztika: A fakultatív patogén Mycobacteriumok la-
boratóriumi diagnosztikájának menete hasonló a Mycobacterium tuber-
culosis complex esetében leírtakhoz. Számos Mycobacterium pigmentet
termel, ennek kimutatása segíti a species szintû azonosítást.
Kezelés: Az fakultatív patogén Mycobacteriumok okozta fertõzések keze-
lése antituberkulotikumokkal történik, izonikotinsav-hidrazint, pyrazin-
amidot, ethambutolt, rifampicint használják, bõr- és lágyrész-fertõzések
clarythromycinre is gyógyulnak.
199
3.2.táblázat: Fakultatív patogén és apatogén Mycobacteriumok

Érintett szövet vagy Mycobacterium fajok Érintett szövet vagy Mycobacterium fajok
szerv szerv

Tüdõ-, légúti fertõzés M. avium complex Disszeminált fertõzés M. avium complex

M. kansasii M. kansasii

M. malmoense M. chelonae

M. abscessus M. abscessus

M. fortuitum M. scrofulaceum

M. szulgai M. malmoense

Nyirokcsomó-, bõr-, M. avium complex M. xenopi

lágyrész-fertõzés
M. malmoense M. simiae

M. scrofulaceum M. szulgai

Bõr-, lágyrész-, M. marinum M. genavense

csont-izom fertõzés
M. ulcerans Apatogén M. smegmatis
Mycobacterium
M. fortuitum

M. abscessus

M. chelonae

M. avium complex

M. kansasii

M. malmoense

Mycobacterium leprae
Okozott kórkép: A lepra kórokozója. A leprának két különbözõ megjele-
nési formája ismert. A tuberculoid leprára jellemzõ, hogy a beteg a
celluláris immunválasza nagyon erõs, de a humorális immunválasz na-
gyon gyenge. A bõrön hipopigmentált foltos elváltozások, a perifériás ide-
gek látható megvastagodása a jellemzõ tünetek. A lepromatosus lepra

200
esetén erõs a humorális immunválasz, de a celluláris gyenge. Nedvedzõ
vagy nekrotizáló bõr és nyálkahártya léziók mellett, bénulások, az acrális
részek spontán amputálódása jellemzõek. A lepromatosus leprában
granulomás csomók jelennek meg, az arc szõrzete kihullik és kialakul a
jellegzetes „oroszlán arc”, a facies leonina.
Laboratóriumi diagnosztika: A vizsgálati anyag a bõrelváltozásokból vett
kaparék, biopsziás anyag, orrváladék (itt található a legtöbb baktérium)
vagy a septum nasiból vett kaparék.
A vizsgálati anyagból készült direkt kenetben Ziehl–Neelsen-festéssel
saválló pálcák mutathatók ki. A M. leprae 1–8 ìm hosszú és 0,2–0,5 ìm
vastag, egyenes vagy enyhén hajlított, lekerekített végû pálcák, elhelyez-
kedésük szivarkötegre emlékeztet.
A baktérium táptalajon nem tenyészthetõ. Fehér egér talpába vagy arma-
dillóba oltva a baktérium hónapok alatt szaporodik el.
Allergiás bõrpróba (Lepromin-teszt): A próba késõi típusú túlérzékenysé-
gi reakció, leprominnal (M. leprae kivonata) végezhetõ, amely a tubercu-
loid lepra esetén diagnosztikus értékû.
Kezelés: A dapson és rifampicin hatásosok a M. leprae-vel szemben.
A kezelés legalább 6 hónapig tart. Lepromatosus esetben clofaziminnel is
kiegészítve a terápia legalább egy éves.

3.5.2. Nocardia genus

A Nocardiaceae családhoz tartozó Nocardia genus tagjai közül klinikai

szempontból hat speciesnek van jelentõsége: N. asteroides, N. brasil-
iensis, N. farcinica, N. nova, N. otitidiscaviarum, N. transvalensis. Az
utóbbi években, különösen a légúti betegségek elõidézésében a
nocardiák jelentõsége megnõtt. Az infekció helye szerint megkülönbözte-
tünk tüdõ-, szisztémás, központi idegrendszeri, extrapulmonalis, lokális,
cutan, subcutan és lymphocutan nocardiosist, valamint nocardia eredetû

201
mycetomát. A mérsékelt égövön a leggyakoribb a N. asteroides tüdõ in-
fekció, a szubtrópusi klímán pedig a N. brasiliensis okozta mycetoma elõ-
fordulása számottevõ. A megbetegedés spektruma széles, a tünetmentes
állapottól a súlyos progresszív fatális kórfolyamatokig. Fõként az immu-
nológiailag károsodott szervezetben okoz fertõzést. Gyakran társulhat
még tuberculosishoz, tüdõtályoghoz, megtelepedhet bronchiectasiás el-
változásokban. Mivel ubiquitaer baktériumok, klinikai mintákból egysze-
ri kitenyésztésük nem diagnosztikus értékû.
Laboratóriumi diagnosztika: A vizsgálati anyag lehet köpet, bronchus vá-
ladék, genny (punktátum) és liquor. A vizsgálati anyagot hûteni nem sza-
bad, mert a nocardiák életképessége alacsony hõmérsékleten csökken,
ezért lehet, hogy a tenyésztés nem lesz eredményes.
Natív készítményben granulumok („gombatelepek”), festett készítmény-
ben (Gram, Ziehl–Neelsen) elágazó fonalak, rövid pálcák láthatók. A bak-
tériumra részleges savállóság jellemzõ. Hisztológiai preparátumokban
Gömöri-féle ezüstözéssel kimutatható.
A direkt kenet vizsgálatának (Gram-festés is) nagy jelentõsége van,
ugyanis a klinikusok a nocardiosis diagnózisára csak ritkán gondolnak, vi-
szont e baktériumok tenyésztési sajátságaik miatt a rutin bakteriológiai
feldolgozás során nem lennének kimutathatók. Ha tehát a direkt kenetben
a fenti jellegzetes képet látjuk, a vizsgálati anyagot Nocardia-tenyésztésre
is fel kell dolgozni.
Nukleinsav-kimutatás során PCR technikával lehetséges a Nocardiákra
specifikus DNS-szekvenciák kimutatása, ami gyors és érzékeny módszer.
Tenyésztés. Nocardiák a legtöbb rutinszerûen használt bakteriológiai táp-
talajon, valamint antibiotikum-mentes Sabouraud-agaron is lassan növe-
kednek. Véres vagy Sabouraud-agaron 37 °C-on aerob körülmények kö-
zött 1–2 hét alatt apró, sima, vagy érdes felszínû, pigmentet termelõ tele-
pek formájában nõ. A telepek felszínén sokszor finom, krétapor szerû
„légmicélium” figyelhetõ meg. Emellett jellemzõ a föld vagy dohos pince
szaguk.

202
A Nocardiák tenyésztésére kiválóan alkalmasak még a Mycobacteriu-
moknál használt táptalajok is. Hemokultúrákból (két hetes inkubáció
szükséges) csak igen ritkán sikerül õket kimutatni. A liquormintákat négy
hétig kell inkubálni.
A gyanús telepek festõdési sajátságuk és biokémiai aktivitásuk alapján
azonosíthatóak. Az egyes speciesek identifikálására a MALDI-TOF mód-
szer használható, a tenyésztést követõen.
Antibiotikum-érzékenység: A Nocardia fajok antibiotikum-érzékenységi
vizsgálatát is el kell végezni. A szulfonamidok jó hatású antibakteriális
szerek.

3.5.3. Actinomyces genus

A genus jelenleg 25 speciest foglal magába, ezek közül a fontosabbak:

Actinomyces israelii, A. naeslundii, A. viscosus, A. odontolyticus, A.
dentalis. Az Actinomycesek az emberi és állati nyálkahártyák normál fló-
rájának tagjai. Különösen nagy számban fordulnak elõ a szájüregben. Az
A. israelii perzisztálhat a nõi genitális traktus nyálkahártyáján.
Az actinomycosisok endogén eredetûek, sérülést követõen, fogágybeteg-
ségek során, fogászati beavatkozások után, intrauterin beültetett fogam-
zásgátló eszköz viselése, illetve bármely szöveti károsodás utat nyithat a
baktériumoknak a kötõszövetekbe terjedéshez.
Laboratóriumi diagnosztika: Vizsgálati anyag: genny, punktátum. A min-
tákat anaerob módon kell venni és a laboratóriumba szállítani.
Direkt kenet: A gennyben, váladékban makroszkóposan látható sárga
szemcséket, „szulfur” granulákat, „tõkéket” vizsgálhatjuk mikroszkópo-
san. A tõkéket a fedõlemez és a tárgylemez között szétnyomva Gram sze-
rint festjük. A tõkék közepén ilyenkor Gram-pozitív elágazó fonalak hal-
mazát, körülötte pedig halványabban, esetleg Gram-negatívan festõdõ
bunkós formákat figyelhetünk meg. A minták rendszerint nagy számban

203
tartalmaznak granulocytákat is. Tenyészetbõl készített kenetben
Gram-pozitív diphtheroidszerû pálcák vagy coccobacillusok láthatók.
Csakúgy, mint a nocardiosis esetén az actinomycosis klinikai gyanújakor
a vizsgálati anyagból készített kenetnek különleges jelentõsége van, mert
egyrészt elõzetes diagnózisra ad lehetõséget, másrészt jelzi, hogy a vizs-
gálati anyagot actinomycosis irányába is fel kell dolgozni.
Tenyésztés: A tenyésztés anaerob módon, vértartalmú táptalajon, 37 °C-
on történik. A táptalajt célszerû heminnel és K1-vitaminnal is kiegészíteni.
Egyes speciesek már 48–72 óra múlva látható telepeket képeznek, azon-
ban actinomycosis gyanúja esetén a leoltott táptalajokat 14 napig kell
inkubálni a negatív eredmény kiadásához. Az Actinomycesek a speciestõl
függõen változatos telepmorfológiával növekednek. Az Actinomycesek
kitenyészthetõk anaerob hemokultúra palackokból is. Az inkubációs idõ
itt is 14 nap.
Identifikálás: Az Actinomyces fajok azonosítása nem könnyû feladat.
A hagyományos biokémia tesztek mellett PCR-rel és nukleinsav- szekve-
nálással a baktérium fajokra jellemzõ 16s rRNS szekvencia kimutatható.
Antibiotikum-érzékenység vizsgálata: Az Actinomycesek érzékenyek pe-
nicillinre. Az actinomycosis kezelésében a sebészi beavatkozás és az an-
tibiotikum-kezelés kombinált alkalmazása a célravezetõ. Az elsõként vá-
lasztandó szer a penicillin, de hatásos még imipenem és vancomycin is.

204
3.6. Gram-negatív pálcák

3.6.1. Fermentáló Gram-negatív pálcák

Az Enterobacteriales rend a legnagyobb, legheterogénebb-csoportja az

orvosilag fontos gram-negatív pálcáknak. Azonosításuk a biokémiai tulaj-
donságaik, antigén szerkezetük és genomjaik szekvenciája alapján törté-
nik. Az Enterobacteriales rendbe tartozik többek között az Enterobacte-
riaceae és a Yersiniaceae család.
Az Enterobacteriales rend tagjai megtalálhatóak az emberi és állati bélfló-
rában, a környezetben.
Az emberi fertõzéseket azonban csak viszonylag kevés nemzetség és faj
okozza.
A humán megbetegedéseket okozó fajok (a) egy része obligát humán
patogén, (b) más részük a bél normál flóra tagja és opportunista fertõzé-
seket okoznak, illetve (c) az fajok harmadik csoportja plazmidokon, bak-
teriofágokon vagy patogén szigeteken lévõ virulencia gének akvirálásával
válik patogénné.
Morfológia, biológiai tulajdonsá-
gok: Az Enterobacteriales rend tag-
jai 0,3–1,0 ´ 1,0–6,0 mm méretû
Gram-negatív, nem spóraképzõ pál-
cák (3.17. ábra).
Fakultatív anaerobok, tehát oxigén
jelenlétében és annak hiányában is
képesek energiát termelni. Gyorsan
növõ, egyszerû tápigényû baktériu-
mok, tenyésztésükhöz általában
szelektív, illetve szeletív-differenci- 3.17. ábra. Escherichia coli mikroszkó-
áló táptalajokat (pl. McConkey, pos Gram-festéssel

205
eozin-metilénkék, bizmut-szulfit,
brillantzöld) használunk (3.18.
ábra).
A rend tagjainak elkülönítése bio-
kémiai tulajdonságaik alapján
történik: különbözõ enzimek ter-
melésének vizsgálata alapján (pl.
kataláz pozitívak, oxidáz negatí-
vak), vagy szénhidrát bontás vizs-
gálata.
Az Enterobacteriales rend tagjai 3.18. ábra. Eozin metilénkék táptalajon
O- (szomatikus), H- (csilló) és K- Escherichia coli (laktóz pozítív – lila telep)
és Shigella (laktóz negatív – szintelen te-
(tok) antigénekkel rendelkezhet- lep)
nek. Az O-antigének a Gram-
negatív baktérium sejtfalában található LPS O-poliszacharid antigénjei,
típusspecifikus sejtfalhaptének, kémiailag poliszacharidok. Általában
csillókkal rendelkeznek, ezek felületi fehérjéi a H-antigének. A Shigella,
Klebsiella és Yersinia nemzetség tagjai nem rendelkeznek H- antigének-
kel. A K-antigének a tokantigének (típuspecifikus poliszacharidok), speci-
ális formája a Salmonella typhi Vi-antigénje.
A kitenyésztett baktériumok O-, H- és K-antigénjeinek meghatározása a
baktérium táptalajról kaccsal történõ felvétele után tárgylemez-agglutiná-
cióval történik (lásd az ®1.5.1. Szabad szemmel látható szerológiai reak-
ciók fejezetben).
Az Enterobacteriales rend tagjai vízben, szennyvízben hónapokig életké-
pesek, de a kiszáradást nehezen tûrik.

3.6.1.1. Escherichia coli

Az E. coli az Enterobactericeae család, Escherichia genus leggyakoribb és

legfontosabb tagja (3.17. ábra). Az E. coli a gastrointestinalis tarktusban

206
nagy számban van jelen a normál bélflóra részeként (3.18. ábra). Perforá-
ció során a gastrointestinalis traktusból a peritonealis térbe kijutva fakul-
tatív patogénként viselkedik és peritonitist okoz.
Azon E. coli törzsek, melyek specifikus virulenciafaktorokkal rendelkez-
nek, plazmidon vagy bakteriofág DNS-én, képesek intestinális és extra-
intestinális fertõzéseket okozni.
Az E. coli virulenciafaktorai két csoportba oszthatóak: adhezinek és exo-
toxinok.

¡ E. coli törzsek által okozott intestinalis fertõzések

Enterotoxinogén E. coli (ETEC)
Terjedés: Az enterotoxigén E. coli (ETEC) a bakteriális hasmenések egyik
leggyakoribb oka a fejlõdõ országokban, az utazók hasmenését okozza.
A fertõzési inokulum magas, fertõzött étel fogyasztása révén terjed. Em-
berrõl emberre történõ terjedés nem fordul elõ.
Patomechanizmusában a törzsek megtapadásában szerepet játszó kolo-
nizációs faktorok CFA/I, II, IV és a Vibrio cholerae enterotoxinjához ha-
sonló hõlabilis (LT) toxin, illetve a hõstabil toxin (ST) játszanak szerepet.
Okozott kórkép: Az ETEC által okozott szekretoros hasmenésre jellemzõ
az 1–2 napos inkubációs idõ, és a hasmenés átlagosan három-öt napig
tart. A vizes, nem véres hasmenés és a hasi görcsök a fõ tünet; kevésbé jel-
lemzõ a hányinger és a hányás. A tünetek hasonlóak a kolerához, de jóval
enyhébbek. A gyermekekben, idõs emberekben és az alultáplált egyének-
ben magas a halálozás.

Enteropatogén E. coli (EPEC)

Az Enteropatogén E. coli (EPEC) okozta fertõzések a fejlett országokban
ma már ritkán fordulnak elõ, de a fejlõdõ országokban még mindig a cse-
csemõk hasmenésének leggyakoribb okozói.

207
Patomechanizmus: Az EPEC törzsek a vékonybél-hámsejtek felszínén
megtapadva egy kiemelkedést hoznak létre. A microvillusok eltûnnek.
A pontos patomechanizmus nem ismert, az ionok szekréciója, a meg-
növekedett permeabilitás és a gyulladásos folyamatok az abszorpció/
szekréció arány megváltozásához vezetnek. Az enteropatogén E. coli fer-
tõzésre hányással járó vizes hasmenés a jellemzõ.

Enteroaggregatív E. coli ( EAEC)

Patomechanizmus: Az enteroaggregatív E. coli törzsek heterogén baktéri-
um csoport, közös jellemzõjük, az ún farakásszerû autoaggregáció elsõ-
sorban a vékonybél epithelsejtjeihez. Ezt követi a citokinek felszabadulá-
sa, a neutrophilek megjelenése és a progresszív hasmenés kialakulása.
Okozott kórkép: A megbetegedésre a vizes hasmenés, gyulladásos sejtek-
kel; láz, hányás és hasi fájdalom a jellemzõ. A betegség gyakran elhúzó-
dóvá, krónikussá válik, különösen gyermekek és HIV-pozitív betegek ese-
tében. Gyerekek esetében a krónikus hasmenés növekedésbeli visszama-
radással társulhat.

Shiga-toxin termelõ E. coli (STEC)

Patomechanizmus: Az E. coli ezen csoportjába a Shiga-toxin-1 (stx1)-et
és Shiga-toxin 2- (stx2)-t termelõ törzsek tartoznak. A korábban külön
csoportokba tartozó törzsek: a Shiga toxint termelõ E. coli (STEC), a
verotoxint termelõ E. coli (VTEC) és az enterohemorrhagiás E. coli (EHEC)
törzsek kerültek ide közös tulajdonságuk a Shiga-toxin-1, -2 termelése mi-
att. Az stx1 identikus a Shigella dysenteria által termelt Shiga-toxinnal. Az
stx-2 elsõsorban glomeruláris károsodást okoz.
Terjedés: A legtöbb fertõzés nem megfelelõen hõkezelt marhahús, konta-
minált víz, tej tejtermék vagy nyers zöldség, gyümölcs fogyasztása réven
alakul ki. Emberrõl-emberre is terjed. Kevesebb mint 100 baktérium is ké-
pes megbetegedést kiváltani. A STEC-betegség elsõsorban 5 évesnél fiata-
labb gyermekeknél fordul elõ és az elõfordulása a meleg hónapokban hal-
mozódást mutat.
208
Okozott kórkép: A STEC által okozott betegség pár napos inkubáció után
az enyhe, nem szövõdménymentes hasmenés vagy a betegek több mint a
felében súlyos, hasi fájdalommal, véres széklettel járó, haemorrhagiás
colitis formájában is jelentkezhet. A súlyos lefolyás gyakrabban társul a
STEC O157: H7 típussal. Ugyan a betegek többségében a betegség spon-
tán gyógyul, azonban a 10 évesnél fiatalabb fertõzött gyermekek 5–10%-
ánál haemolyticus uraemiás szindróma (HUS) alakul ki akut veseelégte-
lenséggel, thrombocytopeniával és a microangiopathiás haemolyticus
vérszegénységgel, a betegek 3–5%-ában halálozással. Súlyos szövõdmé-
nyek (veseelégtelenség, idegrendszeri szövõdmények) a betegek több
mint 30%-ánál kialakulnak.
E. coli O157:H7 kimutatására szorbit tartalmú McConkey-agar használa-
tos, illetve a Shiga-toxin kimutatása immunoassay-vel, illetve molekuláris
technikákkal történik.

Enteroinvazív E. coli (EIEC)

Az enteroinvazív E. coli (EIEC) törzsek ritkán fordulnak elõ. A patogén tör-
zsek az O124, O143 és O164 szerotípussal hozhatók összefüggésbe.
A törzsek fenotípusos és patogén tulajdonságaik alapján a Shigellákra ha-
sonlítanak. A colon-epithelsejtek fertõzése a baktériumok lizálják a
fagoszómát, majd a citoplazmában replikálódnak. Mozgás a citoplazmán
belül és a szomszédos epithelialis sejtekhez az aktin polimerizációjával
történik. Ez epithelialis sejtek károsodása a gyulladásos infiltrációval vas-
tagbél-fekélyek kialakulásához vezet.
A megbetegedésre a vizes hasmenés a jellemzõ. A betegek egy részében
azonban a megbetegedés dysentericus formában jelenik meg lázzal, a
hasi görcsökkel, vérrel és leukocitákkal a székletben.

¡ E. coli törzsek által okozott extraintestinalis fertõzések

Az E. coli törzsek az urethrán keresztül feljutva húgyhólyagba húgyúti fer-
tõzést okoznak. A virulens fajok adhezineket (P pili, AAF/I, AAF/III, és Dr)
és hemolysint (HlyA) termelnek.

209
Az újszülöttkori meningitisek egyik gyakori kórokozója a K1 antigénnel
rendelkezõ E. coli.
Az E. coli törzsek a leggyakoribb sepsisbõl izolált Gram-negatív kóroko-
zók, melyek különbözõ fertõzésekbõl pl. húgyúti, sebfertõzés kerülnek a
véráramba.
Laboratóriumi diagnosztika: Fakultatív anaerob, egyszerû táptalajokon
tenyészthetõ baktérium. 5 mm átmérõjû, kerek, fényes, enyhén domború
telepeket képez. A törzsek egy része béta hemolizál. Eozin metilénkék
táptalajon sötét kékeslila telepekkel nõ laktóz bontó képessége miatt. Faj-
szintû identifikálása biokémiai tulajdonságai alapján történik, pl.
indol-pozitív, ureáz-negatív. Fajon belüli szerocsoportokba osztása O-,
K-, H-antigénjei alapján, tárgylemez-aggluinációval lehetséges.
Kezelés: Az E. coli által okozott húgyúti fertõzések kezelésében a fluoro-
kinolonok és a fosfomycin, míg szisztémás fertõzés esetén a 3. generációs
cefalosporinok és a karbapenemek játszanak fontos szerepet. Antibioti-
kumok iránti rezisztenciája gyorsan növekszik, az ESBL és karbapene-
máztermelõ törzsek kezelése komoly nehézséget jelent. Tigecyclin,
colistin, illetve szinergisztikus antibiotikum-kombinációk alkalmazásával
lehet megkísérelni a multirezisztens törzsei által okozott fertõzések keze-
lését.

3.6.1.2. Salmonella genus

A Salmonellák Gram-negatív, fakultatív anaerob pálcák, az Enterobac-

teriaceae család tagjai.
A Salmonellák gyakorlatilag minden állatot képesek kolonizálni, gazda-
specificitásuk alapján három csoportot különíthetünk el, a csak ember-
hez, a sertéshez (a sertésekhez adaptálódott S. cholerasuis sertéskolerát,
emberben nagyon súlyos fertõzést okoz) és az állatok többségéhez adap-
tálódott Salmonellákat.

210
¡ Obligát humán patogén Salmonellák: Salmonella typhi, Salmonella
paratyphi A, B és C
A csak emberre adaptálódott, obligát humán patogének (pl. Salmonella
typhi, Salmonella paratyphi A, B és C) nem humán gazdában nem képe-
sek megélni. A Salmonella typhi, S. paratyphi A, B, és C által okozott lázat
hastífusznak nevezik. A S. typhi Vi- (virulencia) antigénnel rendelkezik,
mely a patogenitásáért felelõs. A „typhos” görögül ködöt jelent, a beteg-
ség a nagyon magas láz miatt ködös tudatállapot kialakulásával jár.
Okozott kórkép: A hastífusz esetében a fertõzõ dózis alacsony, a beteg-
ség emberrõl emberre, faeco-oralisan terjed. A fertõzés során a baktériu-
mok az enterocytákon átjutva (ebben a stádiumban még nem okoznak
gastrointestinalis tüneteket!) a makrofágokba kerülnek, majd a véráram-
ból (elsõ bacteriaemia, alacsony csíraszámmal) replikációt követõen a
RES-be: májba, lépbe és a csontvelõbe jutnak. A S. typhi a fertõzés 10–14
napján a RES-bõl kikerül véráramba (második bacteriaemia magas csíra-
számmal). A betegeknél nem specifikus tünetek: láz, izomfájdalom, gyen-
geség és étvágytalanság jelentkeznek, illetve a jellegzetes „roseola” lát-
ható a has, mellkas bõrén. Ekkor jelenhetnek meg a gastrointestinalis tü-
netek. Ezt követi az epehólyag kolonizációja, majd a Peyer-plakkok fertõ-
zése, melyet azok perforációja is követhet. A hastífusz súlyos klinikai be-
tegség, endémiás országból érkezõ betegeknél fordul elõ.
A hastífuszt okozó Salmonella törzsek fennmaradását és az új fertõzések
kialakulását a humán kolonizáció biztosítja. Az epehólyag krónikus kolo-
nizációja a betegek 1–5%-ában alakul ki egy évvel a tünetek után, ritkáb-
ban a húgyhólyag kolonizálódik.
Laboratóriumi diagnózis: A vérbõl, csontvelõbõl szelektív táptalajokon
(bizmutszulfit, brillanzöld táptalajok) kitenyésztett baktériumok O-, H- és
Vi-antigénjeinek meghatározása a baktérium táptalajról kaccsal történõ
felvétele után tárgylemez-agglutinációval történik.
Hastífusz esetében a beteg vérébõl az antitestek kimutatása és a titer meg-
határozása csõagglutinációval a Gruber–Widal-reakció történik.

211
Kezelés: Az enteralis láz kezelése minden esetben antibiotikummal (am-
picillin, chloramphenicol, trimethoprim-sulfamethoxazole, amoxicillin,
vagy ciprofloxacin) történik, megelõzésére kétféle vakcina létezik egy
orális, élõ, gyengített és egy Vi kapszuláris poliszacharidot tartalmazó
vakcina.

¡ Gazdaspecificitás nélküli Salmonella törzsek

A Salmonella törzsek többségének pl. S. enteritidis, S, typhimurium nincs
gazdaspecifitása, és képesek gyakorlatilag minden állatot – szárnyas, hül-
lõ, rágcsáló – kolonizálni.
Okozott kórképek: Ezek a törzsek az emberben elsõsorban gastro-
enteritist okoznak. A legtöbb esetben a fertõzés a kontaminált élelmiszer
– baromfi, tojás tejtermékek vagy egyéb élelmiszer, melyet kontaminált
felületen készítettek el – elfogyasztásával történik, illetve gyerekek eseté-
ben a faecalis-oralis terjedéssel. A fertõzéshez nagy inokulum (pl.
106–108 baktérium) szükséges. A nem megfelelõen tárolt élelmiszerekben
(pl. szobahõn) képesek a baktériumok elszaporodni. A gastroenteritis a
leggyakoribb klinikai forma. A tünetek 6–48 órás inkubációs idõ jelent-
keznek hányinger, hányás, nem véres hasmenés formájában. Láz, hasi fáj-
dalom, izomfájdalom és fejfájás is gyakori. A tünetek spontán gyógyulnak
2–7 napon belül. Magas kockázatú betegeknél (pl. idõs kor, immun-
szuppresszió, malignus betegségek) vagy csökkent gyomorsav termelõ-
désnél kisebb dózis is elég a fertõzéshez. Mindegyik Salmonella species
(pl. S. enteritidis, S, typhimurium) okozhat sepsist is. Salmonella-
bacteriaemia rizikója magas kisgyermekeknél, idõs betegeknél, immun-
szuppresszált betegeknél (HIV-fertõzöttek, veleszületett immundeficien-
cia esetében). A Salmonella-bacteriaemia klinikai tünetei megegyeznek a
Gram-negatív bacteriaemiák tüneteivel, azonban az esetek 10%-ban lo-
kalizált szuppuratív fertõzések pl. osteomyelitis, endocarditis, arthritis
alakul ki a bacteriaemia során.
A betegség incidenciája 5 évnél fiatalabb és 60 évnél idõsebb betegek
esetében a legnagyobb. Nyári, õszi szezonalítás jellemzõ a megbetegedé-

212
sekre. Aszimptomatikus kolonizáció az esetek kevesebb mint 1%-ban
fordul elõ, antibiotikum használata elõsegíti.
Laboratóriumi diagnosztika: A székletbõl – sepsis esetében vérbõl – sze-
lektív táptalajokon (bizmut-szulfit, brillanzöld táptalajok) kitenyésztett
baktériumok identifikálása biokémiai tulajdonságai alapján lehetséges
(laktóz-negatív, H2S-pozitív), fajon belüli csoportokba sorolása O-, H-an-
tigénjeinek alapján a baktérium táptalajról kaccsal történõ felvétele után
tárgylemez-agglutinációval történik.
Kezelés: A salmonellás gastroenetritis spontán gyógyuló betegség, a beteg
folyadék és elektrolit pótlása az elsõdleges. Antibiotikum kezelés csak
bacteriaemia esetében indokolt, mert a hordozást elõsegíti.

3.6.1.3. Shigella genus

A Shigella genus az Enterobacteriaceae család tagja. A Shigellák az

O-antigénjeik alapján S. dysenteriae, Shigella flexneri, Shigella boydii és
Shigella sonnei fajokra különíthetõek el. A Shigellák laktóz negatív, csilló
nélküli, nem mozgó baktériumok. A Shigellák invazív, fakultatív intra-
celluláris baktériumok. A virulenciáért felelõs gének egy nagy inváziós
plazmidon helyezkednek el, mely kromoszomális szabályozás alatt áll.
Terjedés: A shigella obligát humán patogén, terjedése faecalis-oralis úton
történik, elsõsorban piszkos kéz útján és csak másodlagosan fertõzött
étellel vagy vízzel. Rendkívül alacsony dózisban fertõz, már 100–200
baktérium képes megbetegedést okozni.
Okozott kórkép: A Shigellák a vérhast okozzák. A shigellák elõször a vé-
konybelet kolonizálják, az itt termelt enterotoxin okozza az elsõ tüneteket
– hasmenést, mucosalis invázió nélkül. A shigellák a dysenteriát, vérhast
a colonsejtek – elsõsorban M-sejtek – invázióján, az M-sejteken belüli
replikáción és a sejt-sejt keresztül aktin filmentumok mentén történõ terje-
désük révén a fertõzés laterális terjedését, fekélyek képzõdését okozzák.

213
A fertõzött sejtek apoptosiát okozzák, gyulladásos mediátorok felszaba-
dulást és a polymorphonukleáris sejtek felszaporodását okozzák. A fertõ-
zés azonban nem terjed túl a lamina proprián, és a baktérium a véráramba
nem jut be. A Shigellák a colon, illetve rectum fekélyes gyulladását okoz-
zák.
A shigellosis jellemzõ tünetei az 1-3 napos inkubációt követõ láz, alhasi
fájdalom, tenesmus, véres, gennyes, nyákos széklet.
A S. dysenteriae törzsek AB típusú Shiga-toxint termelnek, mely az intes-
tinalis epitheliumot károsítja, de a glomerularis endothel károsításán ke-
resztül HUS-t is okozhat.
Diagnosztika: A széklet tenyésztése szelektív és differenciáló táptalajon
(eozin-metilénkék, DC: dezoxikolát-citrát tápatalaj) (3.18 ábra), majd faj-
és szerotípus-meghatározás tárgylemez-agglutináció, illetve MALDI-TOF
technikával történik.
Kezelés, megelõzés: A fertõzés általában spontán gyógyul, de az antibio-
tikum kezelés enyhíti a tüneteket. Védõoltás nincs, a megelõzés a higié-
nés szabályok betartása.

3.6.1.4. Yersinia genus

A Yersinia genus tagjai Gram-negatív, fakultatív anaerob, oxidáz-negatív

pálcák. A Yersiniaceae család legismertebb tagjai a pestist okozó Y. pestis
és az enteralis fertõzéseket okozó Y. enterocolitica és a Y. pseudotuber-
culosis.
A Yersinia-fertõzések zoonózisok. A Y. pestis természetes rezervoárja vá-
rosi pestisben a patkány, szilvatikus fertõzésben a patkányok mellett a
mókusok és a nyulak.
A Y. enterocolitica rezervoárja elsõsorban a sertés, a Y. pseudotuberculo-
sisnak pedig a rágcsálók és a vadon élõ állatok a természetes rezervoárjai.

214
Yersinia pestis
A Y. pestis rendkívül virulens patogén, antiphagocytaer tokkal és szérum-
rezisztenciával rendelkezik
Terjedés: A városi pestis kialakulásában a patkányok és a köztük a fertõ-
zést terjesztõ patkánybolhák mint vektorok játszanak fontos szerepet.
A bolhák a fertõzött, bacteriaemiás patkány csípése során fertõzõdnek,
majd a bolha belében történõ szaporodást követõen, bolhacsípéssel
újabb rágcsálót vagy akár az embert fertõzik meg.
Szilvatikus (erdei) pestis esetében a fertõzött, illetve elhullott állattal
vagy annak szövetével történt érintkezést követõen alakul ki humán fertõ-
zés.
Okozott kórkép: A bubópestist a fertõzött bolha csípését követõen 7 na-
pos inkubációs idõvel megjelenõ magas láz és az ágyékban vagy hónalj-
ban megjelenõ fájdalmas bubo (gyulladásos nyirokcsomók duzzanata)
jellemzi. A kezeletlen esetek mortalitása 75%.
Abban az esetben, ha a baktérium a regionális nyirokcsomókból a vér-
áramba, májba, lépbe jut, kialakul a sepsis, majd a másodlagos vérzéses
tüdõgyulladás. Ezt követõen a fertõzés, már vektor nélkül is, emberrõl
emberre légúti fertõzéssel képes terjedni és a primer tüdõpestist létre-
hozni. Tüdõpestis esetében a fertõzés aeroszollal történik, az inkubációs
idõ rövidebb (2–3 nap), a kezdeti tüneteket – láz, rossz közérzet – a tüdõ
érintettsége haemorrhagiás pneumonia gyorsan követi. A betegeknél
sepsis, DIC, perifériás hypoxia, nekrózis (fekete halál elnevezés eredete)
alakul ki. A betegek nagyon fertõzõek. A halálozási arány meghaladja a
90%-ot pneumoniás pestisben szenvedõ betegeknél kezelés ellenére is.
Laboratóriumi diagnosztika: A Y. pestis mikroszkópos képe jellegzetes:
biztósítótû alakú, bipolárisan festõdõ baktérium. A Y. pestis fertõzött be-
teg mintáinak a feldolgozása, tenyésztése csak speciális biztonsági foko-
zatú laboratóriumokban történik (BSL-3).

215
Megelõzés, kezelés: Y. pestis fertõzés kezelése nagy dózisú strepto-
mycinnel, tetracyclinnel történik. A betegség elõfordulását a rágcsálok ir-
tása csökkenti, illetve egyéni védõoltás adása lehetséges.
A városi pestis lényegében megszûnt a patkányok hatékony ellenõrzésé-
vel és a jobb higiénés körülmények elterjedésével. Azonban, a szilvatikus
(erdei) pestist nehéz megszüntetni, mert a rezervoár emlõsállományok és
bolhavektorok széles körben elterjedtek.

Y. enterocolitica és a Y. pseudotuberculosis
Okozott kórkép: Az összes Y. enterocolitica fertõzés körülbelül kéthar-
mada enterocolitis formájában zajlik le. A fertõzés forrása a kontaminált
élelmiszer vagy víz. A Y. enterocolitica alacsony hõmérsékleten, pl. hû-
tött élelmiszerben is képes szaporodni. Átlagosan 4–6 nap inkubálási idõt
követõen hasmenés, láz és hasi fájdalom jelentkezik, a tünetek 1–2 hétig
is eltarthatnak. A betegség krónikus formában is kialakulhat, akkor akár
hónapokig is elhúzódhat. A fertõzés a terminális ileumot érinti megna-
gyobbodott mesenteriális nyirokcsomókkal, mely tünetek gyakran az akut
appendicitis klinikai képét utánozzák elsõsorban gyermekeknél. A Y.
pseudotuberculosis hasonló klinikai tüneteket okoz. Felnõtteknél azon-
ban a következõ klinikai formákban is megnyilvánulhat: sepsis, intra-
abdominalis tályog, hepatitis és osteomyelitis. Hetekkel a fertõzést köve-
tõen reaktív ízületi gyulladás is kialakulhat.
A Y. enterocolitica okozhat transzfúzióval kapcsolatos bacteraemiát, mi-
vel a hûtõben tárolt vérkészítményben tárolás közben elszaporodni ké-
pes.
Mikrobiológiai diagnózis: A Y. enterocolitica, Y. pseudotuberculosis te-
nyésztése szelektív táptalajon történik, 4 °C történõ tárolásuk során sze-
lektíven dúsíthatóak.
Kezelés, megelõzés: Az enteralis fertõzések általában spontán gyógyul-
nak, ha antibiotikum kezelés szükséges széles-spektrumú cefalosporinok,

216
aminoglikozidok, tetracyclinek és a trimethoprim/sulfamethoxazol jön
szóba.

3.6.1.5. Klebsiella genus

A Klebsiella genus az Enterobacteriaceae család tagja. A genus tagjai

mucoid telepeket képeznek és tokkal rendelkeznek.

Klebsiella pneumoniae és K. oxytoca

Okozott kórkép: Súlyos, lobáris tüdõgyulladást, az ún. Friedländer pneu-
moniát kórokozói. Nemcsak területen szerzett, hanem súlyos nozokomi-
ális fertõzéseket; pneumoniát, sebfertõzést, véráramfertõzést, húgyúti fer-
tõzést is okoznak.
Laboratóriumi diagnosztika: Laktóz-pozitív, ureáz enzimet termelõ,
mucoid telepeket képzõ, tokkal rendelkezõ baktérium. Egyszerû táptala-
jokon is jól növekszik. Eozin metilénkék táptalajon sötétlila telepeket ké-
pez.
Kezelése: Érzékeny törzseinek kezelésére fluorokinolonokat és 3. generá-
ciós cefalosporinokat alkalmazhatunk. Komoly problémát jelent
béta-laktám antibiotikumokkal szemben kialakult rezisztenciája, mely-
nek hátterében plazmidon kódolt ESBL (extended-spectrum beta-
lactamase, kiterjedt spektrumú béta-laktamáz) enzim termelés áll.
ESBL-termelés esetében a törzsek rezisztensé válnak penicillinnel, peni-
cillin származékokkal és cefalosporinokkal szemben, mert ezeket az ESBL
enzim elbontani képes. Az ESBL termelõ törzsek kezelésére csak a karba-
penemek alkalmasak. Sajnos, a karbapenemek gyakori alkalmazása miatt
a törzsek rezisztensé válhatnak karbapenemekkel szemben is. Ennek hát-
terében a különbözõ karbapenemáz enzimek (VIM, IMP, NDM, OXA,
NDM) termelése áll. Sajnálatosan a karbapanemáztermelõ törzsek terápi-
ás kezelése nem megoldott, tigecyclin és szinergisztikus antibiotikum-
kombinációk adása jön szóba ellenük.

217
Egyéb Klebsiellák
K. granulomatis a granuloma inguinale kórokozója. A granuloma ingui-
nale a nemi szervek megbetegedése, mely szexuális és nem szexuális
úton is egyaránt kialakulhat. Hetekig, hónapokig tartó inkubációs idõt kö-
vetõen a genitális vagy inguinális területeken subkután többnyire fájdal-
matlan, összeolvadásra hajlamos csomók alakulnak ki.
Elõfordulási területek: Pápua-Új-Guinea, Karib-térség, Dél-Amerika, In-
dia, Dél-Afrika, Vietnám, Ausztrália.
Klinikailag jelentõs az orr granulomatosus megbetegedését okozó K.
rhinoscleromatis és a krónikus atrophiás rhinitist okozó K. ozaenae.

3.6.1.6. Proteus genus

Okozott kórkép: A P. mirabilis, a genus leggyakrabban elõforduló tagja,

elsõsorban húgyúti fertõzéseket okoz. A P. mirabilisre a nagy mennyisé-
gû ureáz enzim termelése a jellemzõ, mely enzim az ureát CO2-ra és am-
móniára bontja. A folyamat eredményeképpen a vizelet pH-ja megemel-
kedik, a magnézium és a kalcium-struvit és apatitkristályokat képez. Je-
lenléte kõképzõdéshez vezet.
Laboratóriumi diagnózis: Egyszerû táptalajokon jól növekszik. Peritrich
csillóival élénken mozog, rajzik, a táptalajok felszínét befutja, izolált tele-
peket nem képez. Ureáz-pozitív.
Kezelése: A Proteus által okozott húgyúti fertõzéseket általában fluoro-
kinolonnal, a szisztémás fertõzéseket 3. generációs cefalosporinnal vagy
meronemmel kezelik.

3.6.1.7. Enterobacter, Citrobacter, Morganella és Serratia

Az Enterobacteriaceae család tagjai, a normál bélflóra részét képzik. Az

Enterobacter, Citrobacter, Morganella és Serratia ritkán okoz fertõzéseket

218
immunkompetens személyekben. Azonban gyakori nozokomiális fertõ-
zések (húgyúti fertõzések, sebfertõzések, véráram fertõzések, lélegeztetett
betegek pneumoniája) kórokozói, komoly problémát gyakori multirezisz-
tenciájuk okoz.

3.6.1.8. Vibrio genus

A vibriók Gram-negatív, fakultatív anaerob, fermentatív pálcák, az

Enterobacteriaceae család tagjaitól az oxidáz-pozitivitásuk és a poláris
flagella jelenléte különíti el õket. Természetes élõhelyük a víz, elsõsorban
gastrointestinalis megbetegedéseket okoznak.
Jelenleg a nemzetség 119 fajból áll. Három faj különösen fontos fontos
humán kórokozó: Vibrio cholerae, Vibrio parahaemolyticus és a Vibrio
vulnificus.
Biológiai tulajdonságok: A Vibrio fajok egyszerû táptalajokon széles hõ-
mérsékleti tartományban (14 °C-tól 40 °C-ig) tenyészhetõek. A vibriók
nátrium-kloridot igényelnek a növekedésükhöz, a V. cholerae képes csak
a táptalajokon további hozzáadott NaCl nélkül is növekedni. Más halofil
(„sószeretõ") fajok NaCl-kiegészítést igényelnek. A vibrók pH 6,5–9,0 ké-
pesek szaporodni, és a gyomorsavra érzékenyek. Általában, a fertõzéshez
nagy inoculumra van szükség, de ha a gyomorsavtermelés csökkent ki-
sebb dózis is képes megfertõzni a beteget.
A legtöbb vibrió a motilitás szempontjából fontos poláris flagellával, vala-
mint a virulencia szempontjából fontos pilussal (pl. toxin co-regulated)
rendelkezik. A sejtfal O-poliszacharidja alapján a V. cholerae több mint
200 szerocsoportba, a V. vulnificus és a V. parahaemolyticus is több
szerocsoportba osztható.

Vibrio cholerae
A sejtfal O-poliszacharidja alapján a V. cholerae több mint 200 szero-
csoportba osztható.
219
Azonban csak a V. cholerae O1 és O139 szerocsoportok termelnek kole-
ratoxint, így csak ezek a szerocsoportok okoznak kolerát. Az O1 szero-
csoport Inaba, Ogawa és Hikojima szerotípusokra és klasszikus és El Tor
biotípusokra osztható.
Más szerotípusok így a V. cholerae non-O1, non-O139 nem termelnek
kolera-toxint és enyhe hasmenést okoznak.
A koleratoxin A-B toxin, amely szerkezetileg és funkcionálisan is az E.
coli hõlabilis enterotoxinjához hasonló, a sejtben a cAMP-szint megemel-
kedéséhez, így extrém mennyiségû víz és elektrolit veszteséghez vezet.
A beteg óránként 1 liter folyadékot is veszíthet.
Terjedés: A Vibrio fajok, köztük a V. cholerae, képes folyótorkolatoknál
és sós tengeri környezetben szaporodni.
A Vibrio fajok a sós vízben képesek túlélni. A kitines kagylókban is megél-
nek, ezért kagylók fogyasztása után gyakori a fertõzés. Tünetmentes hor-
dózók fontos rezervoárok lehetnek kolera endémiás területen.
A kolera szennyezett vízzel és élelmiszerrel terjed (nem közvetlen em-
berrõl-emberre). A fertõzéshez magas inokulumra van szükség (>108).
Achlorhydria vagy a hipochlorhydria esetében a fertõzõ dózis alacsony,
akár 103 is. A kolera járvány rendszerint rossz higiéniai körülmények mel-
lett, ivóvizek fertõzöttsége esetén alakul ki.

Vibrio cholerae
Okozott kórképek: A toxintermelõ V. cholerae O1, illetve O139 törzzsel
történõ fertõzés után asymptomatikus fertõzés, enyhe gastroenteritis, il-
letve néhány esetben súlyos, rapid fatális hasmenés, diarrhoea alakul ki.
A klinikai tünetek 2–3 napos inkubációs idõt követõen alakulnak ki. Elõ-
fordul kevesebb, mint 12 órás inkubáció is. A tünetek hirtelen kezdõdõ vi-
zes hasmenés és hányás, a láz ritka, többnyire másodlagos fertõzésre utal.
A folyadékvesztéssel arányosan a széklet is egyre világosabbá válik, jel-
lemzõ a fehérjementes, nyákos – rizslészerû széklet. A súlyos folyadék és

220
elektrolit veszteség kiszáradáshoz, izomfájdalmokhoz vezethet, görcsök,
metabolikus acidosis (bikarbonátvesztés), hypokalaemia és hypovolaemi-
ás shock, arrhythmia és veseelégtelenség alakulhat ki. Kezeletlen esetek-
ben a halálozási arány magas az azonnali folyadék- és elektrolitpótlás ha-
tására a halálozás 1%-ra csökkenthetõ.
Laboratóriumi diagnózis: A vibriók, 0,5–1,5–3 mm görbült, komma alakú
Gram-negatív pálcák.
Kolera esetén a székletben nagy mennyiségben vannak jelen baktériu-
mok, így a székletminta direkt mikroszkópos vizsgálatával kimutatható-
ak. Sebfertõzés esetén a sebváladék mikroszkópos vizsgálata informatív.
Immunoassay segítsével lehetséges a kolera toxin kimutatása a széklet-
bõl. A betegség elõre haladtával a teszt érzékenysége csökken.
A vibriók növekednek véres és
McConkey-táptalajon is, de te-
nyésztésük speciális táptalajon
történik. A mintákat dúsítást (lú-
gos peptonoldat, pH = 8,6) köve-
tõen speciális szelektív agaron a
TCBS (tioszulfátot, citrátot,
epesó (bile)-szacharóz) agaron
tenyésztik (3.19 ábra). Az izo-
látumokat biokémiai tesztek és
polivalens antiszérumok felhasz-
nálásával azonosítják. 3.19. ábra. Steril TCBS táptalaj
Megelõzés: Az V. cholerae-vel
fertõzött betegek nagy mennyiségû baktériumot ürítenek a betegség elsõ
néhány napjában, így forrást jelenthetnek az új fertõzésekhez.
Bár a V. cholerae hosszú távú kolonizációja nem fordul elõ, a vibriók sza-
badon élnek a folyók torkolatánál és a tengerben. Csak a higiéné javítása
vezethet a betegség hatékony ellenõrzése. Ez megfelelõ szennyvíztisztí-
tással, a vízellátás javításával és az élelmiszerek kontrolljával érhetõ el.

221
Kétféle vakcina van forgalomban: egy monovalens, elölt V. cholerae
O1-et és toxin B subunit-ot tartalamzó, illetve egy bivalens elölt V.
cholerae O1- és O139-et tartalmazó vakcina. Egyik sem biztosít hosszú
távú védelmet.
Kezelés: A kolerás betegek azonnali folyadék- és elektrolitpótlása legfon-
tosabb a hypovolémiás sokk elkerülés érdekében. A pótlás történhet
parenteralisan vagy ORF (orális rehidrációs folyadék) használatával,
mely cukrot is tartalmaz segíti a Na-facilitált kotranszportját.
Az antibiotikum-terápia másodlagos, de csökkentheti a toxintermelést és
a klinikai tüneteket, valamint az átvitel valószínûségét. Egyszeri azithro-
mycin ajánlott gyermekeknek, felnõtteknek pedig egyszeri doxycyclin
vagy ciprofloxacin.

Vibrio parahaemolyticus
Terjedés: V. parahaemolyticus és más patogén vibriók által okozott fertõ-
zések a nem megfelelõen elkészített „tenger gyümölcsei” fogyasztásával
hozhatók összefüggésbe. A V. parahaemolyticus Japánban és Dél-
Kelet-Ázsiában a bakteriális gastroenteritisek leggyakoribb oka, és az
USA-ban is gyakori. Egész évben elõfordul.
Okozott kórképek: A V. parahaemolyticus által okozott gastroenteritis
súlyossága az enyhe hasmenéstõl a koleraszerû hasmenésig terjedhet.
5–72 órás inkubációs idõt követõen hirtelen alakul ki a vizes hasmenés.
Fejfájás, hasi görcsök, hányinger, hányás és kismértékû láz 72 óráig vagy
tovább tarthat. Sebfertõzés a tengervízzel érintkezést követõen alakulhat
ki.
Kezelés: A V. parahaemolyticus által okozott gastroenteritis spontán gyó-
gyul, súlyos esetben folyadék és elektrolit pótlás és antibiotikum adása in-
dokolt.

222
Vibrio vulnificus
Okozott kórkép: A V. vulnificus egy különösen virulens Vibrio faj, magas
mortalitással. A kontaminált étel – „tenger gyümölcsei” – elfogyasztása
után gastroenteritist követõen vagy a gyorsan terjedõ sebfertõzést köve-
tõen röviddel kialakul a sepsis a hirtelen fellépõ lázzal és a hidegrázással,
hányással, hasmenéssel és hasi fájdalommal. Másodlagos bõrnekrózis
bullaképzõdésel és szöveti nekrózissal is kialakulhat, a halálozás
20–30%. A V. vulnificus a súlyos, halálos kimenetelû sebfertõzés, a vibrio
septikaemia leggyakoribb oka, és elsõsorban a nyári hónapokban gyakori.
Kezelés: A V. vulnificus sebfertõzések és sepsis esetén azonnali antibioti-
kum-kezelés indokolt. Cefotaxim vagy ceftriaxon kombinációja mino-
ciklinnel vagy doxycyclinnel javasolt.

3.6.1.9. Aeromonas genus

Az Aeromonas Gram-negatív pálca, fakultatív anaerob, fermentáló bakté-

rium.
Több mint 30 fajta Aeromonas ismert, ezek közül a legjelentõsebb az
Aeromonas hydrophila, Aeromonas caviae és Aeromonas veronii.
A mikroorganizmusok a környezetben mindenütt jelen vannak, fõként
friss és sós vizekben.
Okozott kórképek: Az Aeromonas fajok háromféle betegséget okoznak:
(1) egészségesek hasmenéses betegségét, (2) a sebfertõzést, és (3) immun-
hiányos betegeknél opportunista kórokozóként szisztémás betegséget.
A hasmenés kontaminált víz vagy étel fogyasztását követõen akut vizes
hasmenés vagy dysenteriás hasmenés formájában jelentkezhet, súlyos
hasi fájdalommal és véres, gennyes széklettel. Krónikus formája is elõfor-
dul intermittáló hasmenéssel. Gastrointestinalis hordozás a nyári hóna-
pokban gyakrabban fordul elõ. Sebfertõzés traumás sérülés szennyezett
vízzel történõ érintkezése után alakul ki.

223
Laboratóriumi diagnózis: A klinikai mintákból (pl. széklet, sebváladék) az
Aeromonas tenyésztéssel hagyományos táptalajokon kimutatható.
Kezelés: A gastroenteritis spontán gyógyul, antimikrobás kezelésre a kró-
nikus formánál, sebfertõzés és szisztémás fertõzés esetében van szüksé-
ges. Az Aeromonas fajok természetes rezisztenciával rendelkeznek a pe-
nicillinekkel, a cefalosporinokkal és az erythromycinnel szemben.

3.6.2. Nem fermentáló Gram-negatív pálcák

3.6.2.1 Pseudomonas genus

A Pseudomonas nemzetség tagjai Gram-negatív, strict aerob, nem fer-

mentáló pálcák. Oxidáz-pozitívak, csillóikkal mozognak. Természetes és
mesterséges (pl. kórházi) környezetben bárhol elõforduló, ubiquitaer bak-
tériumok.

Pseudomonas aeruginosa
A nemzetség számos faja közül humán patogénként a legjelentõsebb a P.
aeruginosa.
Elõfordulás: Környezeti hatásokkal szemben ellenálló, tápanyagszegény
közegben is túlél, gyakran kolonizál mûanyag felszíneket. Bármilyen ned-
ves közegben, felületen jelen lehet. Fertõtlenítõszerek és antibiotikumok
iránt rezisztens, ezért kórházi, nozokomiális patogénként is jelentõs. Op-
portunista fertõzések gyakori kórokozója.
Tenyésztése és identifikálása: Nem igényes, lemez agaron 2-5 mm
átmérõjú, szabálytalan szélû, irrizáló telepeket képez. Biofilmképzõ tör-
zsei mucoid telepeket hoznak létre. Jellegzetessége, hogy vízoldékony
kék piocianin, zöld pioverdin és más pigmenteket termel, amelyek az
agarlemezbe diffundálnak és azt zöldesre színezik (3.20. ábra). Telepei
édes, hársfavirágra emlékeztetõ illatúak. (A hársfavirág illat és a zöld pig-

224
ment termelés in vivo, az általa
okozott fertõzésekben, váladé-
kokban is megfigyelhetõ lehet.)
Oxidáz-pozitív. Véres agaron
b-hemolizál.
Okozott kórképek: A P. aerugino-
sa gyakran okoz invazív eszközök
használatával összefüggõ kórházi
fertõzéseket: gépi lélegeztetettek
tüdõgyulladását (VAP: ventilator
associated pneumonia), mûanyag 3.20. ábra. Pseudomonas aeruginosa le-
katérekhez kapcsolódó invazív mez agaron
fertõzéseket – bármely nedves
mûanyagot kolonizál, biofilmet
képezhet rajta. Nozokomiális fertõzések, pl. sebfertõzés, húgyúti fertõ-
zés, sepsis kórokozói, továbbá iv. kábítószer-használók esetén a jobb
szívfél endocarditisének, immunkárosodottak, égett betegek bõr, légúti
és szisztémás fertõzéseinek, cisztás fibrosisos, bronchyectasiás betegek
tüdõgyulladásának, kontaktlencse-asszociált szemfertõzéseknek a kór-
okozói. Mivel fertõtlenítõszereknek ellenálló és elõszeretettel tapad meg
mûanyag felszíneken, a lencsetisztító folyadékban és a lencsék felszínén
is szaporodhat. Okozhat továbbá otitis externát fõleg uszodai fertõzés-
ként, illetve paronychiát (green nail syndrome).
Antibiotikum-érzékenysége: Számos antibiotikum iránt természetes mó-
don rezisztens, ezeken kívül sok más antibiotikum iránt szerezhet ellenál-
ló képességet, ami nagyon megnehezíti az általa okozott fertõzések keze-
lését. Kórházi infekciókat gyakran multi- és pánrezisztens (minden anti-
biotikumra) törzsei okoznak.
Kezelése az adott betegbõl kitenyésztett törzs antibiotikum-érzékenysé-
gének meghatározásával, az antibiogram alapján adott célzott kezeléssel
lehetséges. Szóba jövõ antibiotikumok: piperacillin/tazobactam, cefta-
zidim, carbapenemek, aminoglikozidok, ciprofloxacin.

225
 3.6.2.2. Acinetobacter genus

A Moraxellaceae család Acinetobacter nemzetségének tagjai Gram-

negatív, strict aerob, nem fermentáló, nem mozgó rövid pálcák.
Természetes vizekben és talajban mindenhol elõfordulnak.

Acinetobacter baumannii
Az Acinetobacter genus legfontosabb humán patogén tagja.
Elõfordulása: Gyakori kórházi, nozokomiális patogén. A kiszáradást is jól
tûri, így sokáig életben maradhat a kórházi környezetben. Trópusi éghaj-
laton háborúk, természeti katasztrófák során kialakuló sebfertõzések gya-
kori kórokozója.
Tenyésztése és identifikálása: Nem igényes, lemez agaron 2–3 mm átmé-
rõjû, szürkés színû telepeket képez. Laktóz negatív. Oxidáz-negatív.
Biofilmképzõ lehet, ilyenkor telepei nyákos felszínûek.
Okozott kórképek: Gyakori nozokomiális patogén, intenzív osztályokon
ápoltak, immunszuppresszáltak súlyos fertõzéseit okozhatja. Gépi léle-
geztetettek tüdõgyulladását (VAP – ventilator associated pneumonia),
kanül-asszociált véráramfertõzést, sepsist, katéter-asszociált húgyúti fer-
tõzéseket, mûtéti sebek fertõzéseit is okozhatja.
Antibiotikum-érzékenysége: A kórházi fertõzéseket okozó Acinetobacter
törzsek gyakran multi- vagy pánrezisztensek. Karbapenem rezisztens tör-
zseit MACI (multirezisztens A. baumannii) néven szokták említeni. Keze-
lésük az adott törzs antibiogramja alapján lehetséges. Kezelésükre ugyan-
azok az antibiotikumok lehetnek alkalmasak, mint a Pseudomonasokra:
pipercillin/tazobactam, ceftazidim, karbanemek, ciprofloxacin. Rezisz-
tencia esetén másodlagosan adható szerek a polymyxinek és a tigecyclin.

226
Acinetobacter lwoffii
Nem fermentáló Gram-negatív pálca. Sokan hordozzák bõrükön vagy a
száj-garatüregben. Immunszuppresszáltakban nosocomialis, kanülasszo-
ciált fertõzéseket okoz.

3.6.2.3. Burkholderia genus

A Burkholderia nemzetség tagjai ubiquitaer, a környezetben mindenhol

elõforduló, Gram-negatív pálca alakú baktériumok. Opportunista fertõzé-
seket okoznak.

Burkholderia cepacia complex

A B. cepacia komplexbe több, egymástól nehezen elkülöníthetõ faj tarto-
zik. A környezetben megtalálhatóak, opportunista fertõzéseket okoznak.
Biofilmképzõk.
Okozott kórképek: Cisztás fibrosisos betegek súlyos, rossz prognózisú tü-
dõgyulladását okozza. Krónikus granulomatosisban szenvedõ betegek-
ben is súlyos tüdõfertõzést okozhat. Katéterasszociált kórházi fertõzése-
ket, immunszuppresszált betegek intravénás és húgyúti katéterekbõl kiin-
duló fertõzését okozza.

Burkholderia pseudomallei
A B. pseudomallei a környezetben, vizekben, talajban megtalálható szap-
rofita baktérium. Dél-Kelet-Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában gyakori.
Potenciális bioterrorista ágens.
Okozott kórkép: Az általa okozott betegség a melioidosis, amelynek szá-
mos klinikai megjelenése ismert. Bõr- és lágyrészfertõzéseket, tüdõfertõ-
zéseket okoz, amelyek súlyossága a beteg immunstátuszától függõen a tü-
netmentes krónikus fertõzéstõl a gyorsan progrediáló sepsisig terjedhet.

227
Burkholderia mallei
Okozott kórkép: Állatok, elsõsorban lovak takonykórjának kórokozója.
A betegség fõként a Közel-Keleten fordul elõ, ritkán az állatokról emberre
is átterjed, súlyos tüdõgyulladást, tüdõtályogokat okoz.
Kezelés: A Burkholderiák antibiotikumok iránt rendkívül rezisztensek, az
általuk okozott fertõzésekben ceftazidim vagy meropenem kezelés adha-
tó.

3.6.2.4. Stenotrophomonas genus

A Stenotrophomonas nemzetség tagjai Gram-negatív nem fermentáló pál-

cák. Legtöbbjük talajlakó szaprofita baktérium.

Stenotrophomonas maltophilia
A nemzetség legfontosabb, emberi megbetegedéseket okozó tagja a S.
maltophilia. Opportunista, nozokomiális patogén. Antibiotikumok és fer-
tõtlenítõszerek iránt rendkívül rezisztens, gyakran hosszas antibiotikum
terápiában részesülõ, kórházban ápolt betegek fertõzéseit okozza.
Okozott kórképek: Leggyakoribb kórképek a nozokomiális pneumonia és
a sepsis, amelyek nem ritkán mûanyag felszínekrõl, lélegztetõgépek, katé-
terek felületérõl indulnak ki.
Kezelése rendkívül nehéz. Aminoglikozidokra, â-laktámokra, köztük a
karbapenemekre is rezisztens. Trimethoprim/sulfamethoxazol (Sumetro-
lim) iránt általában érzékeny.

3.6.2.5. Legionella genus

A Legionellaceae családba több nemzetség is tartozik, kiemelt jelentõsé-

ge a Legionellának van. Elsõ leírásuk 1976-ra nyúlik vissza, amikor több
halálos kimenetelû tüdõgyulladás jelentkezett idõs amerikai veterán kato-

228
nák („legionáriusok”) körében egy találkozó után. Az ide tartozó baktériu-
mok az édesvizekben élnek, ahol gazdaszervezeteik a különbözõ amõ-
bák és egysejtûek, melyekben intracellulárisan szaporodnak. Jelenlétük
általában az ivóvízben, vezetékes vízben is kimutatható. A környezetben
és a hideg vízben jellemzõen alacsony csíraszámban fordulnak elõ, ezért
nem jelentenek higiéniai problémát. Amennyiben a hõmérséklet 25 °C-
nál magasabb értéket ér el (klímaberendezésekben, melegvizes rendsze-
rekben stb.), gazdaszervezeteikkel együtt szaporodni képesek. Intracellu-
láris elõfordulásuk miatt a fertõtlenítõszerekkel szemben ellenállók.
Morfológia, biológiai tulajdonságok: az ide tartozó baktériumok Gram-
negatív, pleomorph, karcsú pálcák. Gram szerint nehezen festõdnek, mé-
retüket tekintve közvetlen a betegmintában inkább coccobacillus jellegû-
ek, táptalajról vizsgálva, hosszú fonalszerû képletek láthatóak. Obligát
aerobok, tápanyagszükségletüket tekintve igényesek. L-ciszteint igényel-
nek, a vas-ionok fokozzák növekedésüket. Tenyésztésükre alkalmazott
táptalaj a BCYE agar (buffered charcoal yeast extract), mely aktív szenet,
ciszteint, vas-pirofoszfátot és élesztõkivonatot tartalmaz. Rajta a baktériu-
mok 3–5 nap alatt szürkésfehér, kerek telepeket képeznek. A szénhidrá-
tokat nem, a különbözõ aminosavakat viszont hasznosítani tudják. Kór-
okozóként több fajt is leírtak, leggyakrabban emberi megbetegedésbõl a
Legionella pneumophilát izolálják, melyek között több szerocsoport is
elkülöníthetõ.
Patogenezis, okozott kórkép: Az emberi fertõzés a kontaminált aeroszo-
lok (pl. légkondícionálók, zuhanyfejek, szökõkutak, ritkán lélegeztetõ- és
inhalációs gépek) belégzése útján történik. A baktériumok nem tagjai a
normálflórának, minden esetben környezeti eredetûek. Az egészséges po-
puláció körében a fertõzés kialakulásának valószínûsége alacsony.
Prediszponáló tényezõk az idõskor, csökkent celluláris immunitás és lég-
zési funkciók. A fertõzések egy jelentõs része kórházakban fordul elõ, fel-
tehetõen a kockázati csoportokba tartozó betegek magas száma miatt.
A valószínûleg gyakori aszimptomatikus fertõzés mellett a betegségnek
két klinikai megnyilvánulási formája ismert. Az expozíciót rövid inkubá-
cióval követõ Pontiac-láz, általános influenzaszerû tünetekkel (láz,

229
izomfájdalom, fejfájás, levertség, rossz közérzet), tüdõgyulladás nélkül.
A tünetek néhány napon belül maguktól elmúlnak. A patogenezis jelen-
leg még tisztázatlan, feltehetõen a baktérium alkotórészeivel szemben ki-
alakuló immunreakció állhat a háttérben. A másik forma a legionárius be-
tegség (legionellosis). Hosszabb inkubációs idõt követõen fellépõ
atípusos tüdõgyulladás, az általános tünetek mellett száraz köhögéssel, a
tüdõ multilobaris érintettségével, microabscessuok keletkezésével. Ma-
gas láz, zavart tudatállapottal, hasmenés is gyakori. A betegség gyakran
súlyos lefolyású, a halálozás különösen immunszuppresszált betegekben
magas lehet. A baktérium a tüdõben az alveoláris makrofágokat fertõzi.
Mivel ezekben szaporodóképessége korlátozott, a betegség emberrõl em-
berre nem terjed.
Laboratóiumi diagnosztika: a kórokozó direkt kimutatásában vizsgálati
anyag lehet a légutakból származó, invazív eljárással vett minta:
bronchoalveolaris lavage, pleuralis folyadék, tüdõbiopsza, valamint vize-
let. A száraz köhögés miatt a betegtõl köpet nem nyerhetõ. A kimutatás
gold standardja a tenyésztés, igazolható a kórokozó jelenléte PCR-rel is.
Ez utóbbi specificitása és szenzitivitása a tenyésztéssel egyezõ, de a lég-
utakban elõforduló lehetséges gátlóanyagok miatt fals negatív maradhat.
Alkalmazható még mikroszkópos kimutatás immunfluoreszcenciás de-
tektálással légúti mintákból. Ezt manapság gyakran felváltja az antigének
detektálása vizeletbõl immunkromatográfiás gyorsteszt vagy immuno-
assay (ELISA) segítségével. Ennek a szenzitivitása csak L. pneumophila
1-es szerocsoport esetén megfelelõ, a többi kórokozó esetén nem alkal-
mazható. A szérumból végzett szerológiai diagnosztikának (antitestek ki-
mutatása) érzékenysége és specificitása nem kielégítõ.
Kezelés, megelõzés: a diagnosztika során antibiogram Legionella esetén
nem készül, mert több esetben is az in vitro és in vivo mutatott érzékeny-
ség eltérõ lehet. Választható szerek a makrolidok (pl. azithromycin,
clarithromycin) és fluorokinolonok (pl. ciprofloxacin, levofloxacin).
A legtöbb izolátum béta-laktamázt termel, így béta-laktámok nem vá-
laszthatók. Megelõzésében elsõsorban a lehetséges fertõzõ források fel-
derítése alkalmazható. A baktériumok számának csökkentése pl. maga-

230
sabb hipokloritkoncentráció alkalmazásával megkísérelhetõ, teljes elimi-
nációja az ivóvízbõl valószínûleg lehetetlen.

3.6.3. Mikroaerophil Gram-negatív pálcák

Spirális alakú Gram-negatív baktériumok

A spirál alakú Gram-negatív baktériumokhoz két klinikailag fontos család
tartozik: a Campylobacteraceae család, amely a Campylobacter, Arco-
bacter és Sulfurospirillum genust foglalja magába és a Helicobacteraceae
család, melyhez a Helicobacter és a Wolinella genus tartozik.
E két család tagjai microaerophilok, azaz csökkentett oxigénszintet
(5–7%) és megnövekedett szén-dioxid-szintet (5–10%) igényelnek a sza-
porodásukhoz. Nem fermentálják, illetve oxidálják a szénhidrátokat.

3.6.3.1. Campylobacter genus

Morfológia: A Campylobacter nemzetségbe kicsi (0,2–0,5 mm széles és

0,5–5,0 mm hosszú), mozgó, hajlott, sirályszárny alakú, poláris csillóval
rendelkezõ, Gram-negatív pálcák tartoznak. Legjelentõsebb Campylo-
bacter speciesek a C. jejuni, C. coli, C. fetus és a C. upsaliensis.
Terjedés: A Campylobacter-fertõzések zoonózisosok, a C. jejuni elsõ-
sorban szárnyasokban, a C. coli sertésekben, a C. fetus marhákban és ju-
hokban és a C. upsaliensis kutyákban fordulnak elõ.
A fertõzés a C. jejuni, a C. coli és a C. fetus esetében a kontaminált élelmi-
szer, elsõsorban szárnyashús fogyasztásával történik. Nem jellemzõ a fer-
tõzés kézzel történõ átvitele. A Campylobacterek gyomorsavra érzéke-
nyek. A betegség kialakulását elsõdlegesen a fertõzõ dózis és a beteg im-
munstátusza befolyásolja. Bár adhezinek, citotoxikus enzimek és entero-
toxinok jelenlétét a C. jejuniban kimutatták, a betegség kialakulásában
játszott specifikus szerepük nem tisztázott.

231
Okozott kórkép: A C. jejuni, C. coli és C. upsaliensis gyakran enteritist
okoznak hasmenéssel, lázzal, hasi fájdalommal és véres széklettel. A tü-
netek lehetnek akut colitises tünetek, appendicitist utánzó tünetek esetleg
krónikus colitis klinikai tünetei. A fertõzés általában spontán gyógyul, bár
a tünetek egy hétig vagy tovább is fennállhatnak. Immunszuppresszál-
takban súlyosabb klinikai kép akár sepsissel is kialakulhat. A C. jejuni és
C. upsaliensis fertõzésekhez kapcsolódik a Guillain–Barré-szindróma, a
perifériás idegrendszer autoimmun gyulladása, melyet a szimmetrikus fel-
szálló (akár légzõizmokat is érintõ) izomgyengeség jellemez. Az
autoimmun gyulladás a Campylobacter (elsõsorban C. jejuni O:19
szerotípus) és a perifériás ideg gangliozidok keresztreakciójának a követ-
kezménye (3.21. ábra). További autoimmun eredetû késõi komplikáció a
reaktív arthritis, mely HLA B27 típusú egyénekben fordul elõ.
A C. fetus okozta fertõzések eltérnek a többi Campylobacter okozta fertõ-
zéstõl. A C. fetus elsõsorban az intravascularis (például sepsis, endo-
carditis, szeptikus thrombophlebitis) és extraintestinalis (pl. meningo-
encephalitis, tályogok) fertõzéseket okoz.

3.21. ábra. A Campylobacter jejuni LPS-nek és a motoneuron gangliozidjának szerke-

zeti hasonlósága

232
Laboratóriumi diagnózis: A mikroszkópos vizsgálat során a Campylo-
bacterek vékonyak, és nem könnyen láthatóak. Gram festett kenetben jel-
lemzõ a vékony, S-alakú baktériumok jelenléte. Direkt kimutatása klini-
kai mintából immunoassay (antigén detektálás) segítségével, molekuláris
tesztekkel történhet.
A Campylobacterek tenyésztése microaerophil körülmények között
történik speciális, szelektív táptalajon (Skirow-féle táptalaj) több napon
keresztül. A C. jejuni jobban nõ 42 °C-on, mint 37 °C-on. A C. upsaliensis
a szeletív táptalajban lévõ antibiotikumra is érzékeny, így nem tenyészt-
hetõ szelektív táptalajon.
Kezelés: A Campylobacter spp. által okozott fertõzés spontán gyógyuló
gastroenteritis, kezelése során elsõsorban folyadék- és elektrolitpótlás
szükséges. Súlyos fertõzéseknél és sepsisnél antibiotikum adása indokolt.
A Campylobacterek érzékenyek makrolidekre (pl. erythromycin, azithro-
mycin, clarithromycin), tetracyclinekre, aminoglikozidokra, chlor-
amphenicolra, fluoroquinolonokra, clindamycinre, amoxicillin-klavulán-
savra és imipenemre.

3.6.3.2. Helicobacter genus

Morfológia: A Helicobacter genus tagjai 16sRNS szekvenciájuk alapján

35 speciesbe különíthetõek el. A Helikobacterek (0,5–1,0 mm széles, 2–4
mm hosszú) pálca vagy spirál alakú baktériumok.
A Helicobaktereket két csoportba osztják, annak alapján, hogy a gyomrot
(gastricus Helicobacter) vagy a beleket (enterohepaticus Helicobacter)
kolonizálják. A gastricus Helicobacterekhez tartozik a Helicobacter
pylori, míg az enterohepaticus Helicobacterek közé a Helicobacter
cinaedi és a Helicobacter fennelliae tartoznak, és elsõsorban immun-
szupprimáltakban okoznak gastroenteritist és bacteriaemiát.
Virulenciafaktorok: A H. pylori kataláz- és oxidáz-pozitív, nem fermen-
tálja, illetve oxidálja a szénhidrátokat, bár aminosavakat metabolizál-

233
hatnak fermentációs úton. LPS-e alacsony endotoxin aktivitást mutat.
A H. pylori több unipoláris csillóval rendelkezik, aktívan mozog. A H.
pylori nagy mennyiségû ureáz enzimet termel. Ez az ureáztermelés segíti
a túlélését a savas gyomorban, és a gyors mozgása segíti a semleges pH-jú
viszkózus nyálkahártya elérésében. Számos virulenciafaktora segíti a túl-
élést és fokozza a megbetegítõ képességét, mint pl. a mucináz enzim, a
VacA protein és a CagA fehérje. A baktérium virulenciafaktorai aktiválják
a makrofágokat, fokozzák a TNF-alfa- és IL6-termelést, a szuperoxid-gyö-
kök felszabadulását, ezáltal a lokális gyulladásos reakciót.
A H. pylori akut és krónikus gastritist, peptikus fekélyt, gastricus adeno-
carcinomát és gastric mucosa–associated lymphoid tissue (MALT)
lymphomát, illetve B-sejtes lymphomát okozhat.
Laboratóriumi diagnózis (3.3. táblázat): A H. pylori tenyésztése speciális
táptalajon (Skirow-féle táptalaj) microaerophil körülmények között
(csökkent oxigén- és megnövekedett szén-dioxid-tartalom) több napos in-
kubációval lehetséges, azonban tenyésztése nehézkes. Antibiotikum-ér-
zékenységi vizsgálatok csak tenyésztéssel végezhetõek el.
Körülményes tenyésztésük és azonosításuk miatt a H. pylori által okozott
megbetegedéseket általában nem tenyésztéssel igazoljuk. A gasztro-
szkópiás vizsgálat során nyert biopsziás mintát megfestve – ezüstimpreg-
nációval vagy hematoxilin-eozinnal – a szövettani mintában a H. pylori
jellegzetes alakjáról a mikroszkópos mintában felismerhetõ. A biopsziás
mintából fluorescens in situ hibridizációs (FISH) vizsgálattal is megtörtén-
het a H. pylori kimutatása. A módszer elõnye, hogy makrolid rezisztenci-
áért felelõs gén kimutatására is alkalmas. Biopsziás mintából az ureáz
gyorsteszt segítségével, melynek során a biopsziás mintát ureumot és in-
dikátort tartalmazó táptalajba helyezve, az ureáztermelés kimutatható.
Az ureakilégzési teszt szintén a H. pylori ureáz enzim termelésének ki-
mutatásán alapul. Az izotóppal jelzett ureumot a per os bevitel után a
gyomorban a H. pylori lebontja, majd a kilélegzett levegõben lévõ jelzett
CO2 mennyiségébõl lehet a H. pylori jelenlétére következtetni

234
3.3. táblázat. Helicobacter pylori kimutatása

H. pylori direkt kimutatása 1. Biopsziás anyag szövettani vizsgálata Invazív

2. Biopsziás anyag FISH-vizsgálata Invazív
3. Biopsziás anyag tenyésztése Invazív
4. Székletbõl antigénkimutatás Nem invazív

Ureáz enzim kimutatása 1. Biopsziás anyagból ureáz gyorsteszt Invazív

2. Ureakilégzési teszt Nem invazív

Ellenanyag kimutatása 1.Vérbõl összellenanyag- (IgM+IgG) kimutatás Nem invazív

Székletbõl a Helicobacter antigén kimutatása történhet gyorsteszttel, il-

letve molekuláris módszerekkel. A vérbõl történõ ellenanyag-kimutatás
során csak az IgM és IgG együttes kimutatására van lehetõség. Így az akut
és korábban lezajlott fertõzés nem különíthetõ el, mivel mindkét esetben
pozitív az eredmény. Tekintettel a perzisztáló ellenanyagokra csak nega-
tív eredmény esetében értékelhetõ ez a teszt.
Kezelés: A kezelés alapja a hármas kombináció – két antibiotikum (pl.
amoxicillin és clarithromycin) és egy proton pumpa gátló képezi a terápia
alapját.

3.6.4. Obligát anaerob Gram-negatív pálcák

Az anaerob baktériumok oxigén jelenlétében nem képesek szaporodni,

illetve elpusztulnak, mivel az oxigén metabolizmusában szerepet játszó
enzimekkel (szuperoxid-dizmutáz, kataláz, peroxidáz) nem rendelkez-
nek. Az anaerob baktériumok oxigén érzékenysége különbözõ.
Okozott kórképek: Az anaerob baktériumok által okozott kórképek két
csoportra oszthatóak. Az exogén úton kialakuló anaerob fertõzéseket el-
sõsorban a Gram-pozitív spóraképzõ Clostridiumok okozzák, az endogén
úton kialakuló fertõzéseket a nem spóraképzõ anaerob baktériumok
okozzák, gyakran aerob baktériumokkal kevert fertõzés formájában.
A nem spóraképzõ anaerob baktériumok a normál flóra jelentõs tagjai.

235
Gram-negatív anaerob pálcák
A legfontosabb anaerob gram-negatív pálcák a Bacteroides, Fusobac-
terium, Parabacteroides, Porphyromonas és Prevotella nemzetségek, el-
különítésük cukorbontó képességük alapján történik. A Gram-negatív
anaerob pálcák jellemzõen a különbözõ nyálkahártyák felületén találha-
tók meg. Számuk az ott megtalálható aerob baktériumok 10–1000 szere-
se. A normál flóra részeként jelenlevõ baktérium fajok sokfélesége ellené-
re a legtöbb fertõzést viszonylag kevés faj okozza.
Laboratóriumi diagnózis: Anaerob fertõzések gyanúja alkalmával a meg-
felelõ mintavételnek óriási jelentõsége van. Mind a mintavétel, mind a
minta tárolása során az oxigénmentes környezet biztosítására fokozottan
ügyelni kell. A klinikai minta mikroszkópos vizsgálata, illetve anaerob kö-
rülmények között történõ tenyésztése segíti a diagnózist. A baktériumok
identifikálása MALDI tömegspektrométerrel történik.
Kezelés: Az Gram-negatív anaerob baktériumok által okozott fertõzések
esetében az elsõdleges választandó szerek a metronindazol, karba-
penemek (imipenem, meropenem) és béta-laktám/béta-laktamáz- gátló
kombináció. Az antibiotikum-érzékenység meghatározása – csak a MIC
meghatározása az elfogadott – anaerob baktérium közül különösen a B.
fragilis esetében fontos, a törzsek béta-laktamáz-termelése miatt.

3.6.4.1. Bacteroides genus

A Bacteroides nemzetség több mint 90 speciesbõl áll, melyek közül a

Bacteriodes fragilis a legjelentõsebb. A Bacteroides fajok gyorsan növõ
baktériumok, növekedésüket az epe stimulálja. A Bacteroides fajok válto-
zatosak méret, alak és Gram festõdés erõssége szempontjából.
Elõfordulás: A Bacteroides fajok az emberek és állatok normál bélflórájá-
nak jelentõs tagjai, elsõsorban endogén fertõzéseket okoznak. A szájüreg
és a genitális traktus normál flórájának nem részei.

236
Virulenciafaktorok: A Bacteroides fajok fõ virulenciafaktora a poli-
szacharidtokjuk, LPS-ük nem rendelkezik endotoxin hatással. Elsõsorban
intraabdominalis fertõzéseket és a nõi genitális traktus fertõzéseit okoz-
zák, ezekért a fõként a B. fragilis és a Bacteroides thetaiootaomicron fele-
lõs.
A B. fragilis által termelt hõlabilis metalloproteáz toxin felelõs a B. fragilis
által okozott hasmenéses megbetegedésért.

3.6.4.2. Fusobacterium, Porphyromonas és Prevotella

genusok

A Fusobacterium, Porphyromonas és Prevotella baktériumok növekedé-

séhez több napra van szükség. A Porphyromonas és Prevotella kis méretû
pálca, a Fusobacterium pedig hosszú pálca.
A Fusobacterium, Porphyromonas és Prevotella speciesek a szájüregben a
normál flóra tagjai, elsõsorban endogén fertõzéseket okoznak.
Okozott kórképek: A krónikus sinusitisek, otitisek, agytályogok kóroko-
zói fõként a Prevotella, Porphyromonas és Fusobacteriumok. A nõi
genitalis traktus leggyakoribb anaerob kórokozói a Prevotella bivia és
Prevotella disiens a B. fragilis mellett. A P. melaninogenica intra-
abdominalis fertõzésekben játszik szerepet.
A Fusobacteriumok kóroki szerepe kiemelkedõen fontos a Plaut–
Vincent-angina és a Lemmiere szindróma kialakulásában. A Plaut–
Vincent-angina a szájüregben megjelenõ egyoldali fekély, melyet ko-
infekcióben a T. vincentii és Fusobacteriumok okoznak. A Lemierre-
szindróma egy postanginalis peritonsillaris tályogból indul. A kihegyezett
végû pálcák átszúrják a tályog, majd a vena jugularis falát, így okoznak
fulmináns, halálhoz vezetõ vénás thrombosist.
Az anaerob gram-negatív pálcák a véráram fertõzések csupán 3–10%-ért
felelõsek.

237
3.7. Spirochaetales

A Spirochaetales rend tagjai Gram-negatív, spirálisan feltekeredett, vé-

kony (0,1–3 µm), hosszú baktériumok. Sejtfelépítésük különlegessége az
endoflagellum, mely a külsõ membránhoz belülrõl rögzül, ez irányítja a
baktériumok jellegzetes mozgását. A Spirochaetales rendbe két család, a
Spirochaetaceae és a Leptospiraceae tartoznak. A Spirochaetaceae csa-
ládba orvosi jelentõséggel bíró 2 nemzetség – Treponema és Borrelia –, a
Leptospiraceae családba egy nemzetség, a Leptospira tartozik.

3.7.1. Treponema genus

Morfológia: A Treponemák 0,1–0,2 µm vékony 10–20 apró szabályos

csavarulattal rendelkezõ baktériumok. A nemzetség patogén és apatogén
fajait, elõfordulásukat és az általuk okozott kórképeket az 3.4. táblázat
foglalja össze.

3.4. táblázat. A legfontosabb Treponema fajok

Faj neve Elõfordulás Megbetegedés

T. carateum bõrléziók pinta

T. pallidum ssp. pallidum szisztémás megbetegedés Syphilis (luesz)

T. pallidum ssp. endemicum bõr, nyálkahártya csontléziók bejel

T. pallidum ssp. pertenue bõr, nyálkahártya csontléziók framboesia

T. vincentii szájnyálkahártya Plaut–Vincent-angina

T. denticola szájnyálkahártya

T. reiteri szájnyálkahártya
apatogén fajok
T. minutum genitalis nyálkahártya

T. phagedenis genitalis nyálkahártya

238
Endémiás treponematosisok
Összefoglaló néven endémiás treponematosisoknak nevezzük a T.
pallidum ssp. endemicum és ssp. pertenue, valamint a T. carateum által
okozott kórképeket. Hazánkban csak behurcolt esettel találkozhatunk.
A pinta, bejel és framboesia egyaránt a trópusokon elõforduló, nem sze-
xuális úton terjedõ megbetegedések. A tünetek, a fertõzött személy élet-
kora, az anamnézis segítik a diagnosztikát, ugyanis a syphilisre jellemzõ
szerológiai próbák ezeknél a megbetegedéseknél is pozitívak.

Treponema vincentii
Okozott kórképek: Az anaerob Fusobacteriumokkal együtt fusospiro-
chaetosis kevert fertõzést okoz. A Treponemák és Fusobacteriumok szá-
mának együttes emelkedése elõször gingivostomatitist, nekrotizáló
tonsillitist okoz, vagy egyoldali fekély – Plaut–Vincent-angina – kialaku-
lásához vezet. Súlyos esetben, immunszupprimált állapotban a folyamat
a nekrózis kiterjedésével noma kialakulásához is vezethet.
Diagnosztika: Mikroszkópos vizsgálat az érintett nekrotizáló nyálkahár-
tyáról. Karbolfuchsin festéssel a keneten kevés száj normálflóra baktérium
mellett, döntõen kihegyezett végû vaskos pálca Fusobacterium és csavart
alakú Treponema ábrázolódik.
Tenyészteni mindkét kórokozót anaerob körülmények között lehetséges,
de a tünetek és a mikroszkópos kép alapján a diagnózis egyszerûen
kimondható.
Kezelés: Elsõként választandó szer a penicillin.

Treponema pallidum ssp. pallidum

Elõfordulás, terjedés: Obligát humán patogén baktérium, a megbetege-
dés világszerte elõfordul. A syphilis vagy más néven luesz, vérbaj beteg-
ség kórokozója. Leggyakrabban szexuális úton terjed (sexually
transmitted disease, STD), anyáról a magzatra transzplacentárisan is átjut

239
a kórokozó, és elõfordulhat vér transzfúziós vagy szerv transzplantációs
átvitel is.
Morfológia: spirális alakú Gram-negatív baktérium, de rendkívül vékony,
így festett kenetben nem látható. Sötétlátóteres mikroszkópban addig lát-
ható, amíg mozgása fénytörést okoz, de anaerob baktérium lévén levegõn
gyorsan elpusztul. A sötétlátóteres vizsgálat így csak közvetlen a beteg
mellett végezhetõ.
Tenyésztés: mesterséges táptalajon nem tenyésztjük, a diagnosztikai ki-
tek elõállításához a baktériumtörzs nyúlherében fenntartható.
Virulencia, kialakított kórkép: a baktériumsejt felszínén kis mennyiség-
ben találhatók fehérjék, ezek ellen termelõdõ ellenanyag nem tudja le-
küzdeni az infekciót. A baktérium osztódása és pusztulása során felszaba-
duló belsõ antigének erõs immunválaszt váltanak ki, de az ép baktérium
külsõ membránján az így kialakult ellenanyag nem jut át, így a védelem-
ben ezeknek sincs funkciója. A baktérium a felszínén lévõ mukopoli-
szacharidáz enzimével behatol a sejtekbe, különösen az endothel-
sejtekben szaporodik, az egész szervezetet az érpályák mentén eláraszt-
ja. A fertõzött sejtekben részben szaporodik, részben károsítja azokat, így
szabadul fel az eukarióta sejtekbõl a kardiolipin-koleszterin-lecitin anti-
gén keverék. A fertõzött területeken kialakuló akut gyulladásos tünetek
mellett, késõi T sejtes válasz miatt granulomatózus gyulladás is megjele-
nik, gummák képében.
A kórképben tünetes és tünetmentes (látencia) idõszakok váltják egymást.
Az I. stádiumban a behatolás helyén megjelenõ fájdalmatlan kemény fe-
kély (ulcus durum) és a hozzá tartozó szintén fájdalmatlan nyirokcsomó-
duzzanat (bubo indolens) a tünetek. Kezelés nélkül is eltûnnek ezek az
elváltozások és rövid látencia után megjelenik a II. stádium. Ekkor test-
szerte vasculitis miatt a bõrön maculopapulosus kiütés látható, a tenyé-
ren és talpon is. A nyálkahártyákon is eróziók jelennek meg, gyulladt nyi-
rokcsomók tapinthatók, számos belszervi tünet is kialakul. Kezelés nélkül
a II. stádium tünetei is elmúlnak, hosszú évekig tartó látens állapot követ-
kezik. A betegség fertõz az elsõ 2 éve alatt, tünetmentes állapotban is, így

240
a látencia idõszakot két részre osztják: fertõzõ látencia (syphilis latens re-
cens) és késõi látencia (syphilis latens tarda). A kezeletlen betegeknek
csak 5–10%-ában jelennek meg a III. stádium tünetei; gummák, endarte-
riitis obliterans (különösen a felszálló aortán), idegrendszeri tünetként
paralysis progressiva és tabes dorsalis. Bármely stádiumban fertõzõdhet a
központi idegrendszer is, a neurosyphilis lehet asymptomatikus,
meningeális, meningovasculáris, parenchimatózus vagy gummatózus.
A kórokozó képes átjutni a placentán és congenitalis fertõzést okozni.
A veleszületett syphilis elsõ két életévben megjelenõ tünetei a syphilis II.
stádium tünetei, késõbbi életkorban csontfejlõdési rendellenességek és
Hutchinson-triász (nyeregorr, keratitis parenchymatosa, hordódonga fel-
színû, félhold alakú metszõfogak) láthatóak.
Diagnosztika:
Direkt kimutatás: Mikroszkópos vizsgálat: I. stádiumban a nedvedzõ fe-
kélyes területekrõl nyert ingersavóból a beteg közvetlen közelében sötét-
látóteres mikroszkópban látható a még mozgó baktérium. Direkt
immunfluoreszcens módszerrel a vizsgálati anyagot (ingersavó, nyál-
kahártyatörlet) tárgylemezen fixálva specifikus, fluoreszcensen jelölt el-
lenanyagokkal is láthatóvá tehetõ a kórokozó. Ez utóbbi módszer nem el-
terjedt a rutin diagnosztikában.
PCR módszerrel a kórokozó DNS-ének direkt kimutatása nem része a ru-
tin diagnosztikának.
Tenyésztést nem végzünk.
Ellenanyag kimutatás: A betegség diagnosztizálására, a stádiumok meg-
határozására és a terápia követésére szerológiai módszereket alkalma-
zunk.
A fertõzés során megjelenõ ellenanyagokat, illetve az õket kimutató reak-
ciókat két csoportba sorolhatjuk: nem treponemalis (aspecifikus) és
treponemalis (specifikus). A nem treponemalis reakciók a kardiolipin-
koleszterin-lecitin antigénnel szemben megjelenõ ellenanyagokat mutat-

241
ják ki, a treponemalis reakciókban az ellenanyag a T. pallidumra jellemzõ
antigénekhez kötõdik.
Treponemalis reakciók: Szûrõvizsgálatnak ezeket a reakciókat kell alkal-
mazni, a betegség minden stádiumában pozitív eredményt adnak.
1. FTA-Abs (Fluoreszcens Treponema Assay Abszorpció után): a reak-
ció nyúlherében fenntartott, tárgylemezre fixált baktérium sejteket
használ. A beteg savójából ehhez számos keresztkötést adó ellen-
anyag is rögzülne, így elsõ lépésként ezeket az ellenanyagokat ab-
szorbeálják T. reiteri antigén keverékkel. A savóban maradó ellen-
anyagok már specifikus kötést alkothatnak a T. pallidum feltárt anti-
génekkel. A tárgylemez baktériumait fluoreszcensen jelölt második
antihumán ellenanyag bekötõdésével láthatjuk. Lehet külön csak
IgM vagy IgG típusú ellenanyagokat is kimutatni ezzel a módszerrel.
2. TPPA (T. pallidum Particula Agglutináció), TPHA (T. pallidum
HemAgglutináció): a két módszer azonos elven mûködik. Zselatin
szemcsékre, illetve vörösvértestek felszínére rekombináns (más bak-
tériumokkal termeltetett, tisztított) T. pallidumra jellemzõ antigének
vannak rögzítve. Ezek a szemcsék, illetve sejtek agglutinálódnak a
beteg savójában található ellenanyagok hatására. Az agglutinációs
reakciók nem tesznek különbséget IgG és IgM ellenanyagok között.
3. ELISA és kemilumineszcens immun assay (CLIA) módszerrel együtt
vagy külön-külön is kimutathatunk IgG és IgM típusú antitesteket.
A tesztek rekombináns T. pallidum antigéneket tartalmaznak.
4. Immunoblot: Rekombináns T. pallidum antigének ellen termelõdött
ellenanyagokat egyenként mutat ki.
Nem Treponemalis reakciók:
1. VDRL (Veneral Disease Research Laboratory)
2. RPR (Rapid Plasma Reagin)
Mindkét reagens kardiolipin-koleszterin-lecitin keverékét használja anti-
génként, de az RPR reagensben a szabad szemmel történõ könnyebb érté-
kelés érdekében feketeszén szemcsék is találhatóak. Az antigénekkel a
beteg savójában lévõ ellenanyagok flokkulációs reakcióba lépnek, erõs

242
összecsapódás akkor látható, ha az antigén és antitest mennyiség közel
azonos (ekvivalencia zóna). Túl sok ellenanyag kompetíciója miatt,
prezóna jelenségként a hígítatlan savóban a reakció láthatatlan maradhat
(3.22 ábra).
A beteg savójából hígítási sort kell készíteni (prezóna jelenség kivédése is)
és a titert kell meghatározni.
A nem treponemalis reakciók csak akkor pozitívak, ha az elpusztult
eukarióta sejtekbõl felszabaduló antigének ellen elegendõ ellenanyag ter-
melõdik. Ezért alkalmasak ezek a reakciók a stádiumok meghatározására,
illetve a terápia követésére vagy reinfekció kimutatására.

3.22. ábra. RPR hígítási sor: tömény savóban a prezóna jelenség miatt nem látható
összecsapódás, a hígítási fok elõrehaladtával a flokkuláció fokozódik, majd gyengül, a
titer az utolsó hígítási érték, ahol még összecsapódási reakció látható.

243
Biológiai aspecifikus pozitivitás (BAP): számos egyéb megbetegedésben
vagy várandósság alatt a nem treponemalis reakciók pozitívvá válhatnak,
de ilyenkor a treponemalis reakciók negatívak, a páciens nem syphilis fer-
tõzött.
A syphilis diagnosztikában használt szerológiai tesztek értékeit a betegség
különbözõ stádiumaiban a 3.5. táblázat foglalja össze.

3.5. táblázat: A syphilis stádiumaiban a különbözõ tesztek értékei

Stádium RPR/VDRL FTA-Abs TPPA/TPHA ELISA/CLIA Immunoblot

(fertõzés utáni (fertõzés utáni (fertõzés utáni (fertõzés utáni (fertõzés utáni
kb. 6. héttõl kb. 2. héttõl kb. 3-4. héttõl kb. 3-4. héttõl kb. 3-4. héttõl
válik válik válik válik válik
pozitívvá) pozitívvá) pozitívvá) pozitívvá) pozitívvá)

Sy I. negatív POZITÍV POZITÍV POZITÍV csak IgM

pozitív

Sy II. POZITÍV, POZITÍV POZITÍV POZITÍV IgG is pozitívvá

prezóna válik
jelenség!

Sy latens recens POZITÍV, de POZITÍV POZITÍV POZITÍV IgG

spontán
csökkenõ titer

Sy latens tarda negatív POZITÍV POZITÍV POZITÍV IgG

Sy III negatív POZITÍV POZITÍV POZITÍV IgG

Kezelt Sy folyamatosan POZITÍV marad POZITÍV marad POZITÍV marad IgG

csökkenõ titer, életfogytig életfogytig életfogytig
negatívvá válik

Kezelt korai Sy negatív negatívvá negatívvá negatívvá negatívvá

I válhat válhat válhat válhat

Reinfekció emelkedõ titer POZITÍV POZITÍV POZITÍV IgG (IgM

változó, nincs
diagnosztikai
értéke

244
Kezelés: Stádiumtól függõ dózisban kell a beteget kezelni, ezért is fontos
a stádium meghatározása. Elsõként választandóak a retard hatású penicil-
linek, de neurosyphilisben csak kristályos penicillin adható. Allergia ese-
tén doxycyclin vagy azithromycin adható, de így nagyobb a neurosyphilis
kialakulásának veszélye.
Jarisch Herxheimer-reakció kivédésére elõzetes makrolid vagy szteroid
terápia.
Megelõzés: A kórokozó ellen oltás nem létezik. Biztonságos szex, kon-
dom használata fontos a megelõzésben. Kontaktuskutatás a betegség ter-
jedésének megfékezésére használt módszer. A nemibeteggondozó felke-
resi és kezelésben részesíti a SyI-II-és Sy latens recens stádiumú betegek
szexuális kontaktusait.

3.7.2. Borrelia genus

A Borreliák 0,2–0,5 µm vastag 20 µm hosszú, néhány szabálytalan nagy

csavarulattal rendelkezõ baktériumok. A számos különbözõ emberi meg-
betegedést okozó fajt az okozott kórképek és földrajzi elõfordulás alapján
csoportosíthatjuk. Mindegyik Borrelia fajra jellemzõ, hogy terjedése ízelt-
lábú vektorok segítségével történik (3.6. táblázat).

Visszatérõ láz / Febris recurrens

Okozott kórkép: A csak emberi megbetegedést okozó B. recurrentis és az
állati rezervoárokból emberre is átvihetõ fertõzést létrehozó B. duttonii és
B. hermsii tartoznak a visszatérõ lázat – febris reccurentist – okozó
Borreliák csoportjába.
A kórokozók egy fertõzés során is változtatják felszíni antigénjeiket, az
immunrendszer hatékony ellenanyag segítségével lízissel pusztítja el a
baktériumokat. A sejtek szétesése közben a keringésbe kerülõ nagy
mennyiségû endotoxin váltja ki a láz megjelenését. Az elsõ hirtelen kez-

245
3.6. táblázat: Borrelia genus

Megbetegedés Faj Földrajzi Vektor Legjellemzõbb

elõfordulás tünet

Epidémiás B. recurrentis Világszerte Ruhatetû Visszatérõ láz

visszatérõ láz

Endémiás B. duttonii Mediterrán Kullancs

visszatérõ láz területek

B. hermsii Észak-Amerika

Lyme-kór B. burgdorferi Európa, Kullancs Dermatitis,

Észak-Amerika arthritis, neuritis
B. garinii

B. afzelii

B. spielmanii

B. bavariensis

dõdõ lázmenet után néhány napos szünettel az antigénváltásnak megfele-

lõen újabb lázmenetek jelentkeznek. A lázas periódusok egyre rövideb-
bek és enyhébbek lesznek. Kezeletlen esetben a mortalitás magas.
Diagnosztika: A lázas idõszak kezdetén levett vérben olyan magas a kór-
okozó mennyiség, hogy vérkenetben Giemsa vagy May-Grünwald festés-
sel jól láthatóak a kórokozók. A rutin diagnosztika ezt a módszert hasz-
nálja. Tenyésztés csak csirke embrióban lehetséges, és csak kutatási cé-
lokra használt módszer.
Nincs kidolgozott ellenanyag kimutatáson alapuló módszer a számtalan
antigénvariációs lehetõség miatt.
Kezelés: Penicillin vagy doxycyclin az alkalmazott antibiotikum.

Lyme-kór
A kullancscsípés által közvetített Lyme-kór kialakításában leggyakrabban
a B. burgdorferi, B. garinii, B. afzelii fajok játszanak szerepet. A baktériu-

246
mok természetes rezervoárjai különbözõ vadon élõ rágcsálók, õzek, szar-
vasok. A gyakran természetben járók életük során többször, többféle fajjal
is fertõzõdhetnek.
Okozott kórkép: A Lyme-kór elsõ tünetként a kórokozó behatolási helye
körül megjelenõ koncentrikusan növekvõ bõrpír (erythema cronicum
migrans) jelentkezik. További bõrtünetek a fülcimpákon megjelenõ
lymphocytás beszûrõdés (lymphadenosis benigna cutis) és a végtagok
akrális részén jellemzõ krónikus gyulladás (acrodermatitis chronica
atrophicans). A krónikus megbetegedés arthritis, kardiológiai (arrythmia,
carditis) vagy idegrendszeri tünetek (meningopolyneuritis, encephalo-
myelitis) formájában jelentkezik.
Laboratóriumi diagnosztika: Rutin diagnosztikában mikroszkópos kimu-
tatást és tenyésztéses vizsgálatot nem használunk.
Szerológia: szérum és liquor vizsgálati anyagból végezhetõ.
1. ELISA/CLIA: szûrõvizsgálatra alkalmas módszerek, külön IgM és IgG
ellenanyag meghatározást végeznek. A Lyme-kór leggyakoribb kór-
okozóinak jelenlétét igazolja. Az IgM gyakran keresztreakciókat ad
és csak a fertõzés elején van pozitivitásának jelentõsége. Az IgM-
szint egyéntõl függõn csökken, ha az elsõ fertõzõdés után késõbb is
pozitív reakciót tapasztalunk nem jelent feltétlen reinfekciót. Az IgG
szint a betegség 4–6. hete körül válik kimutathatóvá.
2. Immunoblot: A blot csíkokon számos különbözõ Borrelia fajhoz tar-
tozó rekombináns antigén van rögzítve. Immunoblot segítségével kü-
lön detektálhatók a betegség elején és késõbb megjelenõ antitestek,
követhetõ a terápia sikeressége, felismerhetõ a reinfekció.
PCR-vizsgálattal ízületi folyadékban a kórokozó DNS kimutatható
Kezelés: Doxycyclin, azithromycin, cefuroxim és amoxicillin/klavulán-
sav adható kezdeti stádiumban. Idegrendszeri és arthritis tünetek esetén
iv. penicillin vagy ceftriaxon.

247
 3.7.3. Leptospira genus

Többnyire állati megbetegedést okozó baktérium, de esetenként embere-

ket is fertõz. A Leptospira interrogans fajba 24 kórokozó szerocsoport,
ezen belül több száz szerovariáns tartozik, a L. biflexa faj két szaprofita
szerocsoportja is számos szerovariánsra oszlik. A leggyakoribb magyaror-
szági megbetegedést a L. icterohaemorrhagiae, L. pomona, L. budapestii,
L. grippothyphosa, L. canicola és L. bovis okozzák.
Elõfordulás: A szabadon élõ rágcsálók és a háziállatok is fertõzõdhetnek
vele, elhullott tetemekbõl, illetve a fertõzött állatok vizeletével a kóroko-
zó a termõföldbe, szabad vizekbe kerül. Az emberi fertõzés általában a
környezetbõl indirekt indul. A leptospirózist a zoonózisok közé soroljuk,
legsúlyosabb lefolyású megbetegedés a Weil-icterus, kórokozója a L.
interrogans serovar icterohaemorrhagiae, melynek állati rezervoárja a
patkány és más rágcsálók. A serosus meningitisek jelentõs baktérium kór-
okozói a Leptospirák.
Morfológia: 0,1–0,2 µm vastag,
10–20 µm hosszú baktérium, mely
középsõ szakaszán több szabályos
apró csavarulattal rendelkezik, két
vége visszahajlik (vállfa alak). Sötét-
látóteres mikroszkópban megfigyel-
hetõ a jellegzetes mozgása, fixált ke-
neten ezüstimpregnációval (3.23.
ábra) vagy immunfluoreszcens jelö-
léssel látható.
Okozott kórkép: A kórokozó hámsé-
rüléseken vagy nyálkahártyán ke-
resztül jut a környezetbõl a fertõzött 3.23. ábra. Leptospira ezüstimpreg-
nációval
személybe, mezõgazdasági munká-
sok között gyakoribb megbetegedés
(aratási láz). Enyhébb lefolyás esetén

248
láz, izom- és fejfájás, conjunctiva belöveltsége, esetleg sárgaság alakul ki.
Súlyosabb esetben (Weil-féle icterus) a hepatitis mellett tüdõ és veseelég-
telenség, haemorrhagia, többszervi elégtelenség jelentkezik, akár halálos
kimenetelû is lehet. Központi idegrendszeri érintettség esetén serosus
meningitis alakul ki, az amúgy vírusos megbetegedésekre jellemzõ
bifázisos lefolyással.
Laboratóriumi diagnosztika: Mikroszkópos kimutatás során a vér, vizelet
és liquor minta sötétlátóteres mikroszkópban vizsgálható. Biopsziás
anyagból ezüstimpregnációval kimutatható.
10% nyúlsavót tartalmazó Korthof-féle folyékony táptalajban szaporítha-
tó, 30 °C-on, 2 hétig tenyésztjük. A táptalajban füstszerû zavarosodást
okoz, majd sötétlátóteres mikroszkópban igazolható a baktérium jelenlé-
te.
Szerológiai vizsgálatokhoz az ELISA, latexagglutinációs és immunkroma-
tográfiás gyorstesztek: A Leptospirák közös antigénjeit tartalmazó tesztek,
szerovariánstól függetlenül szûrõvizsgálatra alkalmasak. ELISA használa-
tával külön kimutatható IgG vagy IgM típusú ellenanyag is.
MAT (Mikroszkópos agglutinációs teszt) segítségével a különbözõ szero-
variánsok meghatározása egyenként végezhetõ. A tenyésztett élõ Lepto-
spirák mikroszkóp alatt jól láthatóan agglutinálódnak és lízisük követke-
zik be komplement jelenlétében, ha a szerotípusnak megfelelõ antitestet
tartalmaz a beteg széruma.
PCR-vizsgálattal liquor, vér vagy vizelet mintából a Leptospira genusra
jellemzõ génszakasz jelenléte igazolható.
Kezelés: Elsõként választandó a doxycyclin, várandós anyák és gyerme-
kek esetén amoxicillin vagy ampicillin. Idegrendszeri érintettségben
ceftriaxon a választandó antibiotikum.

249
3.8. Sejtfal nélküli baktériumok

3.8.1. Mycoplasmataceae család

A családba tartozó legjelentõsebb humánpatogén fajok a Mycoplasma

pneumoniae, M. genitalium, M. hominis, Ureaplasma urealyticum és U.
parvum.
Morfológia: A legkisebb gazdasejten kívüli szaporodásra is képes baktéri-
umok. Sejtfaluk nincs, ezért Gram szerint nem festhetõk. Citoplazma
membránjuk szterolt tartalmaz. Alakjuk, méreteik változnak, így a bakté-
riumszûrõ membránokon könnyen átjuthatnak.
Tenyésztés: Szérumtartalmú speciális szilárd táptalajba belenõnek, a táp-
talaj fonákján nagyítóval látható tükörtojásszerû telepet eredményeznek.
A növekedésük, telepalkotásuk lassú folyamat. A rutin diagnosztikában
folyékony közegben tenyészthetünk egyes fajokat, melyek egyedi bioké-

3.24. ábra. Ureaplasma/mycoplasma antibiogram teszt

(Forrás: http://www.bio-rad.com)
250
miai tulajdonságuk alapján jelenlétükkel a tápközeg színváltozását okoz-
zák. Antibiotikum rezisztenciájuk is ugyanígy folyékony közegben az
adott antibiotikum jelenlétében is megjelenõ színváltozással detektálható
(3.24. ábra).

Mycoplasma pneumoniae
Okozott kórkép: Cseppfertõzéssel terjedõ légúti megbetegedéseket okoz.
P1 adhezinjével a légutak csillós hámjához, a sejtfelszínekhez kötõdik,
ezzel megakadályozza a csillók mozgását, majd az epithelsejtek pusztu-
lását okozza. A csillós hám funkcióvesztésével a légutak öntisztulása
csökken, hosszú ideig elhúzódó köhögést okoznak, a mélyebb területekre
is eljutnak. Szuperantigénjeikkel fokozott citokin felszabadulást és gyulla-
dást eredményeznek. Elõfordul tünetmentes hordozás a torokban, de a
felsõ légutak, orrmelléküregek és középfül gyulladásában is jelentõs.
Okozhat tracheobronchitist, atípusos pneumoniát. A walking (sétáló)
pneumonia kórkép esetén a tüdõ rtg képen látható nagy kiterjedésû fedett-
séghez képest a beteg tünetei sokkal enyhébbek.
Laboratóriumi diagnosztika: A populációban folyamatosan megjelenõ
fertõzés, elsõ érintettségnél IgM és IgA ellenanyag termelõdik elõször, ké-
sõbbi reinfekcióknál az IgG titeremelkedés és az IgA újbóli megjelenése
lesz diagnosztikus értékû. Az ellenanyag vizsgálat ELISA reakcióval törté-
nik.
Kezelés: Makrolidok, doxycyclin vagy fluorokinolonok alkalmazhatóak.

Mycoplasma hominis, M. genitalium,

Ureaplasma urealyticum, U. parvum
Okozott kórkép: Az urogenitális nyálkahártyához tapadva különösen U.
parvum esetén gyakori a tünetmentes hordozás. Okozhatnak urethritist,
prostatitist, epididymitist, cervicitist, PID-et. Húgyúti fertõzés súlyos ese-
te pyelonephritisig is vezethet, az Ureaplasmák ureáz aktivitásuk révén
szerepet játszanak a kõképzõdésben is. Terhességben vetélést, koraszü-

251
lést okozhatnak, vagy perinatalis fertõzésként újszülöttkori pneumonia,
meningitis kialakulásáért felelõsek.
Laboratóriumi diagnózis: Diagnosztikájukban a PCR-kimutatás elterjedt,
tenyésztés után a M. hominis (argininbontás) és Ureaplasma törzsek
(ureáz-pozitivitás) antibiotikum-érzékenysége is meghatározható.
Kezelés: doxycyclin, fluorokinolonok, makrolidok vagy clindamycin
ajánlott.

3.8.2. Rickettsia, Orientia, Coxiella, Ehrlichia és

Anaplasma fajok

Morfológia: Korábban a fenti baktérium genusok mind a Rickettsiaceae

családba sorolódtak, mindannyian obligát intracelluláris, obligát aerob
kicsi (0,1–1,5 µm) pálcák. A Coxiellák Gram-negatívan festhetõek.
A Rickettsiák sejtfalszerkezete olyan, mint a Gram-negatív baktériumoké,
de peptidoglikánja nagyon vékony, LPS endotoxin hatása gyenge.
A Rickettsiák és a csoport egyéb tagjai Gram szerint nem festhetõk,
Gimenez festéssel tehetõk láthatóvá.
Tenyésztés: Csak embrionált tojásban vagy szövetkultúrán intracellulá-
risan tenyészthetõek, de a rutin diagnosztikának a tenyésztés nem része.

Rickettsia, Orientia
Terjedés: A Rickettsia prowaczeki obligát humánpatogén. A többi
Rickettsia és Orientia által okozott fertõzés vektorok útján terjed, mind-
egyik megbetegedés zoonózis.
Patomechanizmus: A baktériumok az endothelsejteken endocitózist in-
dukálnak, majd a citoplazmában szabaddá válnak. Az endothelsejtekben
szaporodnak, majd azok lízisét idézik elõ. Egyrészt a kiserek körüli gyul-
ladást, kiütéseket, másrészt a szövetek közé áramló plazmaveszteség mi-

252
att hypoproteinaemia, hypovolaemia következményes szervi elégtelensé-
geket vonz maga után. A megbetegedések mindig magas lázzal járnak,
jellemzõiket a 3.7. táblázat foglalja össze. A kórokozókat az okozott tü-
netek és elõfordulásuk dominanciája alapján 3 csoportba soroljuk, ezek a
typhus láz csoport, foltos láz csoport és bozótláz csoport.

3.7. táblázat: Rickettsia-megbetegedések csoportjai

Faj Megbetegedés Vektor Rezervoár

Typhus csoport

R. prowaczekii Kiütéses typhus Ruhatetû Ember

R. typhi Endémiás (egér) typhus Patkánybolha Patkány

R. canada Kiütéses typhus Kullancs Nyúl

Foltos láz csoport

R. akari Rickettsia himlõ Atka Egér

R. australis Queenslandi foltos láz Kullancs Erszényesek

R. conorii Mediterrán foltos láz Kullancs Rágcsálók

R. rickettsi Rocky Mountain foltos láz Kullancs Rágcsálók

Bozótláz csoport

O. tsutsugamushi Bozótláz Atka Rágcsáló

Rickettsia prowaczeki
Terjedés: R. prowaczeki rezervoárja az ember, és a ruhatetû, ritkábban
fejtetû terjeszti. A tetû csípését követõ vakaródzás (nem a tetû csípésé-
vel!!) során történik a tetû székletének az inokulása, így fertõzödik az em-
ber. A tetû kiszáradt székletében a R. prowaczeki hónapokig életképes
Okozott kórkép: A R. prowaczeki a kiütéses tífusz kórokozója. Egy hetes
inkubációt követetõen, hirtelen jelentkezõ kontinua magas láz és kiüté-
sek jelennek meg a törzsön. Kábultság, zavart tudatállapot, kóma alakul
ki. Legyengült populációban (háborús körülmények) a halálózási arány
nagyon magas.

253
A R. prowaczeki esetén az elsõ akut megbetegedés után évekig tünetmen-
tes állapot alakulhat ki, majd a fertõzés reaktiválódhat Brill–Zinsser-be-
tegség formájában, mely enyhe lefolyású kiütéses tífusz. Késõbbi járvá-
nyok forrása lehet.
Labortóriumi diagnosztika: Az ellenanyag kimutatáson alapuló reakciók
jelentõsek, elsõsorban immunfluoreszcens kimutatás vagy ELISA reakció.
Történelmi jelentõségû, de ma már nem alkalmazott eljárás a Weil–Felix-
csõagglutináció, amely Proteus OX19 Ag-t használ fel.
Terápia: doxycyclinnel lehetséges.

Coxiella burnettii
Terjedés: Számos háziállat és vadon élõ gerinces állat és a kullancsok is
rezervoárjai a baktériumnak, valamint termõföldben és tejtermékekben is
sokáig fertõzõképes marad. A fertõzés kontaminált por belélegzésével
vagy nem pasztörizált tejtermék fogyasztásával terjed.
Okozott kórkép: A hagyományos Q-láz (query) elnevezés a tünetekért fe-
lelõs akkoriban még ismeretlen (kérdéses) kórokozóra utal. A fertõzés
gyakran tünetmentes, lehet megfázásos jellegû, okozhat hepatitist, pneu-
moniát, szubakut endocarditist, vagy megjelenhet csak láz formájában is.
Laboratóriumi diagnózis: antitestkimutatáson alapul, lehet immunfluo-
reszcens vizsgálat vagy ELISA.
Kezelés: doxycyclin ajánlott.

Ehrlichia chaffeensis, E. ewingii, Anaplasma phagocytophilum

Terjedés: Különbözõ gerinces állatok (õz, szarvas, nyúl) a baktériumok
rezervoárjai, a fertõzés átvitelében kullancs játszik szerepet.
Patomechanizmus: A baktériumok fagocitózissal kerülnek a fertõzött sej-
tekbe, itt a fagoszómán belül osztódnak, morula képletet hoznak létre,
majd a sejt lízisét okozzák. Az E. chaffeensis elsõsorban a humán

254
monocytákat, E. ewingii és az A. phagocytophilum a humán granulo-
cytákat fertõzi meg. A betegségek tünetei közül jelentõsek a magas láz,
kiütések, izomfájdalom és thrombocytopenia.
Labortóriumi diagnosztika: A vérképben látható morulát tartalmazó fer-
tõzött sejtek felismerése fontos.
Kezelésére doxycyclin ajánlott.

3.8.3. Chlamydiaceae család

Morfológia, életciklus: A családba tartozó baktériumfajok közös morfoló-

giai jellemzõje, hogy csak intracelluláris szaporodásra képesek. Két elõ-
fordulási fajtájuk van; az extracelluláris, fertõzõképes, környezeti hatá-
soknak ellenálló elementáris test, és a sejten belül szaporodó, zárvány-
testet létrehozó reticularis test. A megfertõzött sejtben a reticuláris testek
kettéosztódással szaporodnak, majd a zárványtesten belül elementáris
testekké alakulnak. 48–72 óránként a fertõzött sejtek elpusztulnak, belõ-
lük fertõzõképes elementáris testek szabadulnak ki. A speciális életciklus-
nak köszönhetõen a betegek tünetei ingadozó erõsségûek.
Tenyésztés: Az obligát intracelluláris baktériumok csak fogékony sejtkul-
túrán tenyészthetõk, a tenyésztés nem része a rutin diagnosztikának.

Légúti fertõzések: Chlamydophila pneumoniae, Chlamydophila psittaci

Mindkét faj a légutak megbetegedéséért felelõs, a fertõzés belélegzéssel,
cseppfertõzéssel terjed a C. pneumoniae obligát humánpatogén, a C.
psittaci madarakról (papagáj-kór) terjed emberre, zoonózis.

Chlamydia pneumoniae
Okozott kórkép: A C. pneumoniae okozhat pharyngitist, sinusitist, otitis
mediát és intersticiális pneumoniát, melyre az atípusos pneumonia klini-

255
kai képe jellemzõ, elhúzódó kezdettel, száraz köhögéssel (nincs köpet!)
és elsõsorban hõemelkedéssel. Atherosclerotikus plakkokban megtalál-
ható a C. pneumoniae-ra jellemzõ DNS, az ok-okozati összefüggés nem
tisztázott. A fertõzés a populációban gyakori.
Labortóriumi diagnózis: A fertõzés kimutatásában a szerológiai antitest-
kimutatás lesz jelentõs. Elsõ fertõzéskor (általában gyermekkorban) jelen-
tõs IgM-szint-növekedés is mérhetõ, késõbbiekben az IgG-titer legalább
négyszeres emelkedése és IgA-pozitivitás igazolja a friss fertõzést.
Terápia: kinolonok, makrolidok, doxycyclin az alkalmazandó antibioti-
kum.

Chlamydia psitacci
Terjedés: A madarak beszáradt ürüléke terjeszti: papagáj-kór. A betegség
zoonózis. Emberrõl-emberre nem terjed.
Okozott kórkép: A C. psittaci a madarak beszáradt ürülékébõl beléleg-
zéssel elsõdlegesen a tüdõalveolusokat fertõzi, de disszeminálódva a RES
sejtekbe, májba, lépbe eljut, itt tovább szaporodik és fokális nekrózisokat
eredményez. Haematogén szóródás révén gyakran központi idegrendsze-
ri megbetegedést is okozhat, érintheti a gastrointestinalis traktust, okozhat
carditist és keratoconjunctivitist is.
Laboratóriumi diagnosztika: az ellenanyag titeremelkedés igazolásával
történik.
Terápia: kinolonok, makrolidok, doxycyclin.

Chlamydia trachomatis
A faj tovább osztható biológiai tulajdonságok alapján a trachomát okozó
és a szexuális úton terjedõ megbetegedéseket létrehozó biovariánsokra.
A major outer membrane protein (MOMP) szerkezet alapján pedig
szerovariánsokra oszthatjuk a fajt (3.8. táblázat).

256
3.8. táblázat: Chlamydia trachomatis típusai

Szerovariáns Megbetegedés

A, B, Ba, C Trachoma

D, E, F, G, H, I, J, K Urogenitalis, szem- és újszülöttkori fertõzések

L1, L2, L2a, L2b, L3 Lymphogranuloma venereum (LGV)

A Chlamydiák az urogenitalis terület nyálkahártya sejtjeit, a respirato-

ricus nem csillós hámsejteket és a conjunctiva sejtjeit tudják megfertõzni.
Az LGV kórokozók a mononukleáris sejteket is fertõzik, ennek köszönhe-
tik invazív tulajdonságukat. A fertõzések következtében egyrészt direkt
sejtkárosodás alakul ki, másrészt gyulladásos citokinek fokozott felszaba-
dításával további szöveti destrukciót okoznak. A fertõzés során nem ala-
kul ki hosszú távú immunitás, így a reinfekciók olyan súlyos következmé-
nyekhez vezethetnek, mint vakság, sterilitás, elephanthiasis.

Trachoma
A C. trachomatis A, B, Ba és C szerovariánsai által kialakított krónikus
follicularis keratoconjunctivitis a trachoma megbetegedés. A kezdeti
konjunktivitis a kiterjedt gyulladás következtében a kötõhártya-hegese-
déséhez vezet. A szemhéjak befelé fordulnak, a szaruhártyán fekélyek,
hegesedések jelentkeznek, melyek vakságot eredményeznek.
Laboratóriumi diagnózis: A pontos diagnózis nukleinsav amplifikációval
történik.
Kezelés: azithromycinnel vagy doxycyclinnel lehetséges.

D-K szerocsoport által okozott kórképek

Az urogenitalis traktus fertõzései folyással járó urethritist, cervicitist,
colpitist, proctitis és ascendáló terjedéssel kismedencei gyulladást, férfi-
akban prostatitist, epidydimitist is eredményezhetnek, bár a tünetszegény

257
fertõzések is gyakoriak. A nõi aszcendáló fertõzés következtében a tubák
szûkülhetnek, elzáródhatnak ez extrauterin terhességhez vagy meddõség-
hez vezethet. Terhesség esetén vetélés, koraszülés is lehet a fertõzés kö-
vetkezménye, a perinatalis infekció újszülöttkori pneumoniát vagy
conjunctivitist eredményez. Conjunctivitis felnõttkorban is kialakulhat,
ha a szem a fertõzõ váladékkal kontaminálódik. A Reiter-szindróma
(urethritis, conjunctivitis, polyarthritis és bõr-, nyálkahártya-léziók) kiala-
kításában feltételezik oki szerepét. PID következményeként a Fitz–Hugh–
Curtis-szindróma (májtok gyulladásos adhéziója) kialakulásáért is felelõs.
Gyakran koinfekcióban jelentkezik a N. gonorrhoeae fertõzéssel, annak
ceftriaxon kezelése után, mint postgonorrhoeás urethritis fenntartja a tü-
neteket.
Laboratóriumi diagnosztikája PCR-rel történik.
Kezelése: azithromycin vagy doxycyclin.

Lymphogranuloma venereum (LGV)

A C. trachomatis L1-L3 szerovariánsai által kiváltott krónikus megbetege-
dés a lymphogranuloma venereum (LGV). A fertõzés után a nemiszervek
környékén fájdalmatlan, spontán gyógyuló fekély jelentkezik elsõ tünet-
ként. A fertõzés második stádiumában lymphogen terjedés következtében
kialakuló nyirokcsomó-megnagyobbodás, kifekélyesedés, fistulák megje-
lenése mellett láz, peritonitis, proctitis, arthralgia, myalgia és meningis-
mus is elõfordulhat. Krónikus fennállás miatt az állandó gyulladások kö-
vetkeztében a húgycsõben és anorectalis területen szûkület és sipolyjára-
tok alakulhatnak ki, a nyirokkeringés zavara elephanthiasist alakíthat ki.
Laboratóriumi diagnosztikája: Kimutatása molekuláris vizsgálatokkal tör-
ténik. PCR utáni szekvenálással lehet a szerovariánsokat megállapítani, a
szérumból antitest kimutatása is pozitív eredményû.
Kezelésére csak a doxycyclin megfelelõ.

258
4. MIKOLÓGIA
4.1. A gombák morfológiája

Sejtmorfológia
A gombák eukarióták, valódi sejtmagjukat maghártya határolja. Kromo-
szóma készletük alapján vannak haploid és diploid fajok is. Citoplazma
membránjuk eltérõen a humán sejtek membránjától koleszterin helyett
ergoszterint tartalmaz. A másik nagy különbség a humán sejtekhez ké-
pest, hogy a gombák sejtfallal is rendelkeznek, ennek anyagai lehetnek
kitin, glükán, cellulóz származékok.
A gombák morfológiai csoportjai
A humán megbetegedések kórokozó gombáinak morfológiai csoportosí-
tása a 4.1. táblázat foglalja össze. A humánpatogén gombák lehetnek
egysejtûek, fonalas szerkezetûek vagy dimorfok.

4.1. táblázat: A humánpatogén gombák morfológiai csoportjai

Sarjadzó gombák
Sarjadzó egysejtû élõlények
Dimorf gombák dimorf gomba 37 °C hõmérsékleten

dimorf gomba környezeti hõmérsékleten

Fonalas szerkezetû többsejtû
Dermatophytonok
élõlények
Penészek

¡ Sarjadzó gombák, egysejtû gombák

A gombasejtek kerek vagy ovális alakúak. Szaporodáskor az anyasejtbõl
bimbózással egy vagy több leánysejt képzõdik. Ha az osztódó sejtek kö-
zött nem alakul ki septum, úgy hosszanti képletek formájában pseudo-

259
hyphákat képeznek, ezek nem valódi gombafonalak. Tenyésztéskor szi-
lárd táptalajon a baktériumokhoz hasonló ép szélû telepeket képeznek.
¡ Fonalas gombák, soksejtû gombák
Egymással septumok pórusain keresztül összeköttetésben állnak a sejtek,
a sok sejt így valódi fonalat, hyphát hoz létre. A hyphákon elágazások és
oldalágak láthatóak. A hyphák egymásba fonódó szövedéke a micélium.
Szilárd táptalajon tenyésztve thallust hoznak létre, a fonalak egy része be-
lenõ a táptalajba, másik részük a táptalaj felszínén alkot szövedéket. A
thallus táptalaj feletti légmicélium része tartalmazza a szaporító képlete-
ket.
¡ Dimorf gombák
A szaporodási hely hõmérsékletétõl függõen sarjadzó (37 °C) vagy fonalas
szerkezetet mutatnak (20–25 °C).

Szaporító képletek
¡ Blastospora: A sarjadzó gombákra jellemzõ utódsejt.
¡ Chlamydospora: Vastagfalú, általában túlélõ képlet, mely a fonalas
gombákra jellemzõ. Sarjadzó gombák közül a Candida albicans-nál
fordul elõ.
¡ Konidioforum, konidium vagy konidospora: A fonalas gombákon meg-
jelenõ külön spóratartó képlet a konidioforum, a rajta elhelyezkedõ
szaporító képletek a konidiumok vagy konidospórák. Bizonyos gom-
báknál egysejtû mikrokonidiumok és többsejtû makrokonidium képle-
tek is kialakulnak.
¡ Artrospora: A hifák feldarabolódásával létrejövõ önálló életképes
szaporítóképletek

260
4.2. A gombák tenyésztése

A gombák aerob vagy fakultatív anaerob természetûek. Lehetõség szerint

a gombatenyésztésre szánt vizsgálati anyagot 37 °C fokon is, de 25 °C-on
mindenképpen tenyésszük, a különbözõ fajok különbözõ hõmérséklet-
igénye (Cryptococcus neoformans, Mucor és Rhizopus fajok 37 °C fokot
igényelnek), valamint a dimorf gombák hõmérsékletfüggõ morfológiai tu-
lajdonsága miatt. A gombák tenyésztésére használt táptalajok enyhén sa-
vas kémhatásúak, nitrogén forrásként peptont, a baktériumok tenyészté-
sére szánt táptalajokhoz képest több szénhidrátforrást tartalmaznak.
A gombák szaporodásukhoz nedves, párás körülményt igényelnek, így
hosszabb tenyésztési idõ miatt a csöves táptalajokon történõ tenyésztés
biztonságosabb. A sarjadzó gombák 48–72 óra múlva értékelhetõ telepet
alkotnak, de a fonalas gombák növekedése lassabb, a pontos faji identifi-
káláshoz legalább két hét, a negatív tenyésztési eredmény kiadásához 4
hét szükséges.
Sabouraud táptalaj: 4% glükóztartalmú, 5,6 pH-jú alap táptalaj, a kite-
nyésztett gombák morfológiai tulajdonságai jól láthatók rajta.
Antibiotikum-tartalmú Sabouraud agar: kloramfenikol, penicillin, genta-
mycin és streptomycin tartalmú táptalajok használata a mintavétel helyén
elõforduló gyorsan szaporodó baktériumok gátlásával segíti a gombák
szelektív tenyésztését.
Cycloheximid (Actidion) tartalmú Sabouraud-táptalaj gátolja a penész-
gombák és egyes sarjadzó gombák szaporodását is, Dermatophytonok te-
nyésztésére gyakran használják.
Czapek-Dox agar: Szénhidrátforrásként szacharózt tartalmaz, egyéb
összetevõi szervetlen vegyület fémsók. A szisztémás opportunista kór-
okozók kitenyésztésére alkalmas táptalaj, Aspergillus és egyéb penész-
gomba fajok diagnosztikájához használják.

261
4.3. A gombák identifikálása

A gombák identifikálása, faj meghatározása elsõsorban a morfológiai tu-

lajdonságaik alapján, makroszkópos és mikroszkópos tulajdonságaik sze-
rint történik. Lehetõség van a gombák fehérjeösszetétele alapján történõ
MALDI-TOF identifikálásra, vagy nukleinsav alapú vizsgálattal (PCR,
szekvenálás, FISH) is történhet a beazonosítás. Hagyományos biokémiai
vizsgálatokra (asszimiláció, fermentáció, vitaminstimuláció, nitrogén-
anyagcsere vizsgálata stb.) ritkábban kerül sor.

4.4. A gombák által okozott megbetegedések

Allergia
A környezetünkben gyakran elõforduló penészgombák allergiát okozó
antigénjei közti hasonlóság, több gombafaj ellen is kialakuló keresztaller-
giát eredményezhet. Nemcsak a mikrobák, de az általuk termelt antibioti-
kumok ellen is jelentkezhet allergiás reakció (penicillinallergia).
Intoxikáció
A kalapos gombák okozta közismert mérgezések mellett jelentõs szerepe
van a penészgombák által termelt toxinoknak is. Különbözõ élelmiszerek
felszínérõl (sajt, szalámi) gabonatermékekbõl a szervezetünkbe kerülõ to-
xinok okozhatnak mérgezést, teratogén, immunszuppresszív vagy karci-
nogén hatásúak is lehetnek (Aspergillus flavus: afla toxin, Fusarium sp.:
deoxinivalenol).
Fertõzéses kórképek
A gombák által okozott fertõzések csoportjait a 4.2. táblázat foglalja
össze.

262
4.2. táblázat: A gombás eredetû fertõzések felosztása

Fertõzés Kórokozó Leggyakoribb kórokozó fajok

kiterjedése és morfológiája
jellege

Szisztémás fertõzés Primer szisztémás Dimorf gombák Coccidioides immitis, Histoplasma

fertõzés capsulatum,
Paracoccidioides brasiliensis,
Blastomyces dermatitidis

Szekunder Sarjadzó gombák Candida sp.,

szisztémás fertõzés Cryptococcus neoformans,
Pneumocystis jirovecii/carinii

Fonalas gombák Penészek:

Aspergillus sp.,
Penicillium sp.,
Mucor sp.,
Rhizopus sp.,
Lichtheimia sp.

Bõr és Szubkután mikózis Dimorf vagy fonalas Dimorf (obligát patogén):

függelékeinek gombák Sporothrix schenkii
megbetegedései
Fonalas (opportunista):
Penészek: Alternaria sp.,
Cladosporium sp., …

Szuperficiális Sarjadzó gomba Malassezia furfur

mikózis

Dermatomikózis Fonalas gombák Dermatophytonok (obligát

patogének):
Microsporum sp.,
Epidermophyton floccosum,
Trichophyton sp.

Penészek (opportunista patogének):

Alternaria sp.,
Cladosporium sp., …
Obligát! patogén:
Scopulariopsis brevicaulis

263
4.5. A mikózisok diagnosztikája

A fertõzés lokalizációjának megfelelõen különbözõek a vizsgálati anya-

gok. Nyálkahártya mikózisban steril tamponos mintavétel ajánlott. Bõr és
függelékeinek fertõzésekor, az elváltozás széli részeirõl kell mintát venni,
ez lehet celluxpreparátum, bõrkaparék, körömkaparék, hajszálak, sebvá-
ladék. Belsõ szervi mikózisok gyanújakor a vizsgálati anyagok: liquor,
vér, vizelet, bronchoalveolaris lavage, peritonealis, pleuralis, ízületi
folyadék, szöveti biopsziás minta, csontvelõ biopszia, széklet.
Mikroszkópos vizsgálat közvetlen a mintavételi anyagból
Celluxpreparátumot metilénkékkel festve vizsgáljuk (Malassezia furfur
sarjadzó sejtek, pseudohyphák).
Keratintartalmú képletek feloldása 20% KOH-oldattal történik, ezután az
épen maradó gombasejtek és fonalak natívan vizsgálhatóak
Nyálkahártyákról készült fixált kenetet Gram szerint vagy metilénkékkel
is festhetjük, elõbbi keneteken a gombák Gram-pozitívan ábrázolódnak.
Liquorüledékbõl is készülhet Gram- vagy metilénkék festés, Crypto-
coccus neoformans fertõzéskor a tokos gombasejtek tus festéssel tehetõk
jól láthatóvá.
Szövettani mintákból hematoxilin-eozin vagy PAS-festés végezhetõ,
Pneumocystis jiroveci is festõdik a Gömöri–Grocott-festéssel.

Tenyésztés, identifikálás
A vizsgálati anyag tenyésztését Sabouraud-táptalajon végezzük. A Der-
matophytonok a cikloheximid-tartalmú táptalajon szelektíven tudnak nö-
vekedni, penészek és sarjadzó gombák tenyésztésére cikloheximid men-
tes táptalajt használunk.
Tenyésztés után makroszkópos, mikroszkópos, biokémiai vagy
MALDI-TOF módszerrel történik az identifikálás.

264
A sarjadzó gombák közti differenci-
áldiagnózisra alkalmas chromaga-
rokon a különbözõ sarjadzó gomba
fajok más-más színû telepekkel je-
lennek meg (4.1. ábra).

4.1. ábra: Chromagar: A táptalajban találha-

tó kromogén szubsztrátoknak köszönhetõ-
en a C. albicans, a C. tropicalis, a C.
glabrata, a C. krusie és egyéb sarjadzó gom-
bák telepei különbözõ színûek, ami lehetõ-
vé teszi az élesztõfajok közvetlen identifiká-
lását az izolációs lemezen.

4.3. táblázat: Antimikotikus szerek hatásmechanizmusa és spektruma

Antimikotikum- Hatásmechanizmus Hatóanyag Spektrum

csoportok

Membránon Ergoszterin szintézis gátlás Azolok sarjadzó gombák, penészek,

ható citokróm P450 gátlással dimorfok, dermatophytonok
C. krusei Flukonazol-
rezisztens!

Ergoszterinszintézis-gátlás Allilaminok dermatophytonok

szkvalén-epoxidáz-gátlás

Ergoszterinhez kapcsolódva Poliének sarjadzó gombák, penészek,

pórusképzés dimorfok

Sejtfalszintézis gátlás Echinokandinok sarjadzó gombák, penészek

(glukánszintézis gátlása a Cryptococcus neoformans
membránon) rezisztens!

Nukleinsav Bázis analóg 5-fluorocitozin sarjadzó gombák, penészek

szintézis

Sejtosztódás Mitózis gátlás Griseofulvin Dermatophyton

gátlás

265
Antimikotikus érzékenység meghatározása
A pontosan identifikált gomba fajok esetén az EUCAST szabályok szerint
végezzük az ajánlott antimikotikus szerek MIC meghatározását és az ér-
zékenység interpretálását. A 4.3. táblázat az antimikotikus szerek hatás-
mechanizmusát és spektrumát foglalja össze.
Szerológiai vizsgálatok
Antitestkimutatás. Primer szisztémás mikózis egyik diagnosztikai eljárása
lehet a kórokozó gombával szemben termelõdött ellenanyagok vérsavó-
ból történõ kimutatása is, ami a belsõ szervi mikózisok esetén a bonyolul-
tabb mintavételû vizsgálatokat helyettesítheti, kiegészítheti. Európai ég-
hajlaton a primer szisztémás mikózis megbetegedések nem fordulnak elõ,
az itt elõforduló megbetegedések esetében valamilyen immunkárosodás
szerepel, így az antitest kimutatáson alapuló diagnosztika nem megbízha-
tó eredményû.
Allergiás bõrpróbák. Számos környezetünkben megjelenõ antigén
(házipor atka, állati szörzet, penészgombák) okozhat allergiás tüneteket.
Az allergiát kiváltó ok kivizsgálására használható a Prick teszt. Ilyenkor az
alkar bõrére csöppentenek allergén kivonatokat, majd a bõrön karcolást
ejtenek. A megjelenõ bõrreakció mértéke alapján lehet az egyes
allergénekkel szembeni allergiát igazolni.
Antigénkimutatás. Európai éghajlaton szisztémás mikózis megjelenésére
csak sérült immunrendszeri mûködés mellett számítunk. Ilyenkor nem a
szervezet immunválaszát, hanem az opportunista kórokozók antigénjeit
keressük a diagnózis felállításához. Növekedés, sejtosztódás közben sza-
baddá válnak a gomba sejtfal alkotói; sarjadzó gombák esetén mannán,
penészgombáknál galaktomannán, Cryptococcus neoformans fertõzés-
ben pedig glükurono-xilomannán. Ezeket az antigéneket a fertõzés lokali-
zációja alapján bronchus mosó folyadékból, szérumból, vizeletbõl vagy
liquorból lehet kimutatni.

266
4.6. Részletes mikológia

4.6.1. Szisztémás mikózisok

Szisztémás mikózisnak nevezzük azokat a gombás eredetû fertõzéseket,

melyek nemcsak a bõrt, bõrfüggelékeket vagy lokálisan nyálkahártya ré-
szeket betegítenek meg, hanem a szervezet egyéb területeit. Az obligát
patogének ép immunrendszerû embereket is megbetegítenek, míg az op-
portunista szisztémás mikózisok csak károsodott immunmûködés esetén
okoznak fertõzést. Az obligát patogének dimorf gombák, az opportunis-
ták fonalas vagy sarjadzó gombák. Hazánkban dimorf gomba (obligát
patogén mikózis) csak behurcolt esetként fordul elõ.

4.6.1.1. Obligát patogének

Coccidioides immitis
A gombafaj az amerikai kontinens félsivatagos területein õshonos. A kör-
nyezetben élõ fonalas gomba arthrospórái belégzéssel vagy hámsérülése-
ken keresztül jutnak a szervezetbe. Magas lázzal és hólyagos bõrkiütések-
kel indul a megbetegedés, a pneumonia gyógyulhat, vagy caverna-
képzõdés, majd a kórokozó disszeminációja után számos belszervi meg-
betegedés és meningitis is kialakulhat. A szövetek között vastag falú
sphaerulát képez, melyben a sarjadzó alakú gombasejtek szaporodnak.
Diagnosztikai lehetõségek a képalkotó eljárások, szerológia valamint a
biopsziás minta szövettani vizsgálata vagy tenyésztése. Terápiája
flukonazol vagy amphothericin-B.

Histoplasma capsulatum
A gombafaj csak az északi szélesség 30. és déli szélesség 45. foka között
fordul elõ. A madarak, denevérek guanojában szaporodó fonalas gomba-

267
képletek belélegzés után elsõsorban a tüdõben okoznak megbetegedést
sarjadzó gomba formában. A makrofágokban túlélve szóródhat a szerve-
zetben. Primer és krónikus pulmonalis vagy disszeminált kórkép kialaku-
lásához vezet. Tüdõ, nyirokcsomó, bõr-nyálkahártya granulomás elvál-
tozásokkal, de akár meningitisszel járó folyamat is kialakulhat. A gomba a
köpetbõl, biopsziás anyagból, csontvelõbõl mikroszkóposan kimutatha-
tó. Terápiája amphotericin-B.

Blastomyces dermatitidis
Észak-Amerikában és Kelet-Afrikában elõforduló gombafaj. Belélegezve
akut pneumoniát vagy krónikus granulómás elváltozásokat okoz elõször a
tüdõben, majd disszeminálódva bõrön okoz csomókat, fekélyeket, kiala-
kulhat csontérintettség, meningitis vagy agytályog is. Diagnosztikája kö-
petbõl történik. Kezelése itraconazol vagy amphotericin-B.

Paracoccidioides immitis
Közép és Dél-Amerikában fordul elõ. A tüdõben tuberculosisra emlékez-
tetõ elváltozást, szóródva bõr- és nyálkahártyafekélyeket okoz, ezek
gyakran a gastrointestinalis nyálkahártyán jelentkeznek. A fekélyek vála-
dékából vagy köpetbõl kimutatható. Terápiája ketokonazol.

4.6.1.2. Szekunder szisztémás mikózisok/ opportunista

patogén gombák

Candida fajok
(C. albicans, C. krusei, C. glabrata, C. parapsilosis, C. tropicalis )
Sarjadzó sejtek, pseudohifák esetleg hifák formájában megjelenõ gombák
(4.2. ábra). Kommenzalistaként a normál bõr-, száj-, bél-, hüvelyflóra
tagjaként megtalálhatók, prediszponáló tényezõk, csökkent immunakti-
vitás esetén felszaporodva okoznak fertõzést. Bõr és körömgombásodás,

268
szájüregi soor, hüvelyi gom-
básodás, antibiotikum keze-
lés utáni bélflóra változás
megjelenéstõl a súlyos vér-
áramfertõzésig terjedhetnek
a kiváltott kórképek. Can-
dida sepsishez gyakran
chorioretinitis, endophthal-
mitis és több szerv fertõzése
is társul. A diagnosztika fon- 4.2. ábra: Candida albicans mikroszkópos képe
tos része a pontos faji meg- metilénkék festéssel
határozás, ez leggyakrab-
ban Chromagaron történõ tenyésztéssel végezhetõ. C. krusei és egyes C.
glabrata törzsek fluconazolra rezisztensek, ilyenkor amphothericin-B
vagy echinocandinok választhatóak a terápiában.

Cryptococcus neoformans
Tokkal is rendelkezõ sarjadzó gomba. Aerosol formában belélegezve el-
sõként tüdõfertõzést okoz (gyakran csak enyhe tünetekkel), de dissze-
minálódva a központi idegrendszerbe kerül, krónikus, kezeletlen esetben
halálos meningitist hoz létre. A fertõzés fõleg HIV-pozitív személyekben
fordul elõ. Diagnosztikájában fontos a liquor mikroszkópos vizsgálata, te-
nyésztéskor melanin termelõ barna telepeket mutat. Szerológiai próbával
a gomba osztódásakor felszabaduló glükurono-xilo-mannán a vizsgálati
anyagból direkt kimutatható. Terápiájában kombinációban kell adni
amphothericin-B-t és fluorocytozint, majd az AIDS betegekben életük
végéig fluconazol fenntartó terápia szükséges.

Pneumocystis jirovecii/carinii
16S rRNS szekvencia alapján a gombákhoz sorolt mikroorganizmus, bár
morfológiailag a protozoonokra jellemzõ cysta és trophozoita elõfordulá-
si formái is léteznek. Citoplazma membránja nem tartalmaz ergoszterint,

269
ezzel magyarázható az antifungális szerekkel szembeni rezisztenciája. El-
sõsorban AIDS betegekben vagy egyéb immunszuppresszált állapotok-
ban okoz intersticiális pneumoniát. Kimutatása lehet immunfluoreszcens
mikroszkópos kép vagy PCR vizsgálat bronchoalveolaris váladékból. Te-
rápiára javasoltak echinokandinok, pentamidin vagy sulfomethoxasol-
trimethoprim.

Aspergillus sp.
A penészgombákhoz tartozó számos fonalas gomba faj nemcsak opportu-
nista fertõzések, de allergia és intoxikáció okozói is lehetnek. Sérült
bõrfelszínt, külsõ hallójáratot, orrmelléküregeket is fertõzhetnek,
immunszupprimált állapotban súlyos tüdõfertõzéshez vezetnek, majd
hematogén szóródással központi idegrendszeri, vese és egyéb szerv fertõ-
zéseket is létrehoznak. Az A. fumigatus a vérerek belsejében növekedve
elzáródásokat az ellátási terület elhalását is okozhatja. Diagnosztikai le-
hetõségek a tenyésztés, illetve galaktomannán antigén kimutatása lehet-
nek. Terápiája sebészi eltávolítás, amphothericin-B vorikonazollal kom-
binálva.

Penicillium sp.
Hasonlóan az aspergillusokhoz a penicillium fajok is kiválthatnak toxikó-
zist illetve allergiát. Fertõzéses megbetegedésként rhinitis, bronchitis,
alveolitis kórokozói, de invazív terjedés disszemináció nem jellemzõ rá-
juk kivétel a P. marneffei. Könnyen tenyészthetõek. Terápiát ritkán igé-
nyelnek, amphothericin-B és fluorocytozin ajánlottak.

Mucor, Rhisopus, Rhisomucor sp.

Nem szeptált szalagszerû hifákat alkotó fonalas gombák, melyek ritkán
okoznak fertõzést, ezek a megbetegedések viszont súlyos gyakran fatális
kimenetelûek. Intravascularis növekedésüknek megfelelõen, thrombuso-

270
kat, az ellátott szöveti terület infarctusát okozzák. Rhinocerebellaris,
pulmonalis elõfordulás mellett disszeminálódva bármely más szervet,
vagy a bõrt is érintheti a fertõzés. Diagnosztikájában a vizsgálati anyag
festett mikroszkópos készítményén a jellegzetes hifák láthatóak, a te-
nyésztés gyakran sikertelen. Terápiára amphothericin-B javasolt.

4.6.2. Bõr és függelékeinek megbetegedései

4.6.2.1. Szubkután mikózisok

Sporothrix schenkii
Dimorf gomba, a szubkután területekre sérülés, tövisszúrás során jut be.
Kifekélyesedõ, a nyirokerek mentén terjedõ fertõzést okoz. Diagnosztiká-
ja történhet tenyésztéssel szobahõn és 37 °C-on, valamint a jellegzetes
asteroid testeket mutató szövettani kép alapján.

Alternaria, Cladosporium, Curvularia sp., chromoblastomycosisok

Fonalas morfológiájú penészek, immunszuppresszált betegek szubkután
mikózisát okozhatják. A kifekélyesedõ elváltozás a gomba pigment-
termelése miatt különbözõ színû lehet (chromoblastomikózisok).

4.6.2.2. Szuperficiális mikózis

Malassezia furfur
Sarjadzó sejtek és pszeudohifák formájában megjelenõ gomba. A hajas
fejbõrön él, innen elsõsorban a vállak, hát karok bõrére hulló képletei
okozzák a jellegzetes bõrelszínezõdést (Pytyriasis versicolor). A gomba
tejeskávé színû pigmentet termel, mely az UV sugarakat elnyeli, az érin-
tett bõr nyáron halványabb színû marad. Télen a többi bõrterület kivilágo-

271
sodik, de a gombával fedett részek a pigment miatt sötétebb árnyalatúak
maradnak. Csak az elszarúsodott rétegben él szaprofitaként, a bõrt és füg-
gelékeit nem károsítja. Diagnosztikája a festett celluxpreparátumon látha-
tó sarjadzó és pseudohifa képletek alapján történik. Terápiája
szelénium-szulfid, ketokonazol, itrakonazol.

4.6.2.3. Dermatomikózisok

Dermatophytonok (obligát patogének): Microsporum spp.,

Epidermophyton floccosum, Trichophyton spp.
A bõrt és függelékeit megbetegítõ obligát patogén fonalas gomba fajokat a
fertõzés forrása szerint három csoportba soroljuk; antropophil, zoophil és
geophil. A fertõzések az epidermisig terjednek. Diagnosztikában a tenyé-
szet makroszkópos és mikroszkópos morfológiai jegyei meghatározóak.
A dermatophyton gombák eredetét és az általuk okozott kórképeket a 4.4.
táblázat foglalja össze.

4.4. táblázat: Dermatophytonok által okozott kórképek

Faj Tinea Tinea Tinea Tinea Tinea Onicho-

pedis corporis cruris capitis barbae mycosis

Antropophil

Trichophyton rubrum + + + +

T. mentagrophytes var. + + + + +
interdigitale

T. tonsurans + + +

T. schoenleinii +

Microsporum audouinii +

Epidermophyton + +
floccosum

272
Faj Tinea Tinea Tinea Tinea Tinea Onicho-
pedis corporis cruris capitis barbae mycosis

Zoophil

Microsporum canis + + +

T. mentagrophytes var. + + + + +
mentagrophytes

T. verrucosum + + +

Geophil

M. gypseum + +

Scopulariopsis brevicaulis
Fonalas morfológiájú penészgomba. Prediszponáló tényezõk nélkül is ké-
pes onychomycosist okozni, obligát patogén.

273
5. PARAZITOLÓGIA

A parazitológia az élõsködõ életmódot folytató élõlényeket vizsgálja/tár-

gyalja.
Az orvosi parazitológiába tartozó legfontosabb kórokozók feloszthatók,
ektoparazitákra – külsõ élõsködök (tetvek, bolhák, kullancsok, szúnyogok
és legyek), illetve endoparazitákra – belsõ élõsködök. Az endoparazitákat
feloszthatjuk egysejtûekre (protozoonok vagy véglények) és többsejtûekre
(helminthek vagy férgek).

5.1. Protozoonok

A protozoonok egysejtû, eukarióta elõskodõk. Felosztásuk mozgásszerve-

ik vagy szöveti tropizmusok alapján történik (5.1. táblázat).

5.1. táblázat: Emberi megbetegedést okozó patogén protozoonok osztályozása

Amõbák Flagelláták Sporozoák Ciliáták

Testüregben élõ Entamoeba Giardia lamblia Isospora bellii Balantidium coli

protozoonok histolytica

Entamoeba Trichomonas Cryptosporidium

gingivalis vaginalis parvum
Trichomonas tenax

Vérben és Naegleria fowleri Leishmania fajok Toxoplasma gondii

szövetben élõ
protozoonok Acantamoeba Trypanosoma fajok Plasmodium fajok
castellani
Babesia microti

274
A protozoonoknak morfológiailag két megjelenési formájuk van: tropho-
zoita: aktív, gyakran mozgó forma, amely szaporodni, illetve metaboliz-
must folytatni képes; a cysta: inaktív forma amely, kedvezõtlen körülmé-
nyek között a külvilágban a túlélést biztosítja. Legtöbbjük a klórozásnak
ellenáll.

5.1.1. Amõbák

Az amõbák állábakkal mozognak, a táplálékot bekebelezik. Aszexuálisan

szaporodnak. Kedvezõ körülmények között trophozoita formát, kedve-
zõtlen körülmények között cystát képeznek A patogén amõbákat az élet-
módjuk alapján két csoportra oszthatjuk fel: a testüregekben élõ amõbák:
Entamoeba histolytica, Entamoeba gingivalis, a szövetekben élõ amõbák:
Naegleria fowleri és Acanthamoeba fajok.

5.1.1.1. Testüregben élõ amõbák

Entamoeba histolytica
Az Entamoeba genus legjelentõsebb emberi megbetegedést okozó faja,
az amõbás dizentéria kórokozója. Vegetatív (10–50 mm) és cystás (5–25
mm) formája van.
Klinikai kép: A fertõzés direkt kontaktussal vagy kontaminált élelmiszer
fogyasztásával történik. A bekebelezett Entamoeba histolytica cysta a
duodenumban trophozoitává alakul, majd a vastagbélben telepszik meg.
Histolyticus enzimei segítségével vérzõ fekélyeket alakít ki. A kórokozó a
vastagbélben intenzív görcsökkel és véres hasmenéssel járó colitist, akut
amoebás dysentériát, microabscessust, peritonitist okozhat. Krónikus
amoebiasis esetén a tünetek enyhébbek, ritkán granulomás colitist (szû-
külettel járó ún. amoebomát) is okozhat. A trophoziták véráramba kerülé-

275
se során amoebás tályogok kialakulása sem ritka a májban, tüdõben és az
agyban. Jellemzõ a tályog körüli gyulladásos tünetek hiánya.
Laboratóriumi diagnosztika: A vizsgálati anyag a több alkalommal vett
lehetõleg friss széklet, biopsziás minta: fekélyekbõl, érintett szervek tá-
lyogjából, illetve vér a szerológiai vizsgálatokhoz. Direkt kimutatás a friss
széklet mikroszkópos vizsgálata, melynek során a kórokozó trophozoita
alakját detektáljuk (vörösvértestek láthatók a citoplazmában), ezeket el
kell különíteni az apathogén amõbáktól. Nem friss széklet, illetve
biopsziás minták vizsgálatakor elsõsorban cystákat lehet kimutatni. Szék-
letbõl történhet antigéndetektálás (ELISA teszttel) vagy nukleinsavdetektá-
lás (PCR-rel, illetve RT-PCR-rel) is. A szerológiai vizsgálat során a specifi-
kus IgG évekig kimutatható a szérumban, az IgM csak a friss fertõzés so-
rán.
Kezelés: a trophozoita alakokra a metrodindazol és paramomycin is hatá-
sos, a cystákat paramomycinnel ajánlott kezelni.

Entamoeba coli
A vastagbél kommenzalista flórájához tartozik, apatogén. Differenciáldi-
agnosztikai szempontból fontos elkülöníteni a patogén E. histolyticától, a
trophozoita alak Entamoeba coli esetén nem tartalmaz vörösvértesteket.
A cystában található sejtmagok száma informatív lehet. Entamoeba coli
cystájában 1-8, az E. histolytica cystájában 1-4 mag található.

Entamoeba gingivalis
A szájüregben, fõleg a plakkokban megtalálható anaerob protozoon.
Csak trophozoita formája létezik. Immunhiányos és sugárkezelt betegek-
ben periodontitist okozhat, kezelése metronidazollal történik.

276
 5.1.1.2. Szövetekben élõ amõbák

A környezetben szabadon élõ amõbák, az emberbe jutva szöveti fertõzést

okozhatnak.
Naegleria fowleri
Vegetatív amoeba, ostoros és cystás formája is van.
Klinikai kép: Az akut primer amõbás meningoencephalitis kórokozója.
Fiatal egészséges emberek megbetegedését okozza. Jellemzõ a nyári hó-
napokban a felmelegedett állóvizekben, pl. a bányatavakban az amõba
elõfordulása. Fürdõzés közben a trophozoita forma a vízcseppekkel jut
az orrüregbe, majd a rostacsontokon keresztül a központi idegrendszer-
be. Orrdugulást, frontális fejfájást, lázt, torokfájást követõen rapidan ala-
kul ki a gyakran halálos kimenetelû primer amoebás meningoence-
phalitist.
A laboratóriumi diagnosztika: Klinikai minta a beteg orrváladéka, liquor
mintája. A diagnosztika az amoebáknak a purulens liquor üledékében
mikroszkópos kimutatásán alapul.
Kezelés: Amphotericin-B mikonazollal és rifampicinnel kombinálva haté-
kony.

Acanthamoeba castellani
Trophozoita és cystás formája van.
Klinikai kép: A Naegleriákhoz hasonlóan, a szabadvizekben él. A Naegle-
riával ellentétben azonban, elsõsorban immunszupprimált betegekben
okoz fertõzést. A központi idegrendszerbe jutva elhúzódó lefolyású
granulomás amöbés encephalitist, illetve agytályogokat okoz. Amöbás
szemfertõzés elsõsorban traumás szemsérülést követõ kontamináció tala-
ján alakul ki. Kontaktlencse használatával összefüggésben is elõfordul, a
kontaktlencse tárolófolyadék amõbás kontaminációja révén.

277
Disszeminált kután, illetve szubkután fertõzést elsõsorban AIDS-es bete-
gekben okoz.
Laboratóriumi diagnosztika: A klinikai mintákban - liquor, korneakaprék,
bõrbiopszia -az amõbák mikroszkópos vizsgálattal kimutathatóak. Te-
nyésztése élõ Gram-negatív baktériumokat tartalmazó táptalajon történ-
het, azonban molekuláris technikákkal történõ kimutatása terjedt el.

5.1.2. Flagelláták (ostorosok)

A flagelláták ostorral mozgó protozoonok. Testüregekben vagy szövetek-

ben okoznak fertõzést.
Néhány csak trophozoita alakkal rendelkezik.

5.1.2.1. Testüregi flagelláták

Giardia lamblia
Vegetatív trophozoita és cysta formája
van. A körte alakú vegetatív alak két mag-
gal, négy pár ostorral rendelkezik. A
cystának 4 magja van.
Klinikai kép, terjedés: A Giardia lamblia
cystája szennyezett étellel, vízzel (klóro-
zás nem hat a cystákra) kerül az emberi
szervezetbe. Gyomorsav hatására a cysta
trophozoitává alakul (excystatio) a
duodenumban. A trophozoita itt megte-
lepszik és a vékonybél hámsejtjeire tapad-
va („zsindely-szerûen”) befedi azt, így sú-
lyos felszívódási zavart okoz. A fertõzé- 5.1. ábra: Giardia lamblia mik-
sek fele tünetmentes. Akut fertõzés has- roszkópos képe

278
puffadással, bûzös, nagy mennyiségû, zöldes zsírfényû székletürítéssel
jár, krónikus fertõzés esetén a felszívódási zavar következményeként test-
súly csökkenés figyelhetõ.
A laboratóriumi diagnosztika elsõsorban a friss, 37 °C-os duodenalis
nedvbõl vagy friss székletbõl natívan a sárkány alakú ostoraival mozgó,
„visszanézõ” trophozoiták kimutatása (5.1. ábra). Székletben a cysta for-
ma látható. Direkt IF-val székletbõl, duodenum nedvbõl antigénje kimu-
tatható, vagy ELISA módszerrel szérumból az ellene termelõdött ellen-
anyag. A tenyésztés nem része a rutin diagnosztikának. Székletmintát
több napon át kell venni, mert a kórokozó ürítése szakaszos.
Kezelése metronidazollal vagy tinidazollal történik.

Trichomonas vaginalis
A Trichomonas vaginalisnak csak trophozoita formája van, cystát nem
képez.
Klinikai kép: Szexuális úton terjed, de elõfordulhat még kis valószínûség-
gel közös fürdõvíz, törölközõ stb. használata. Elsõdlegesen a hüvelyt és a
prosztatát fertõzi. A fertõzés során bõséges zöldes váladék ürül a gyulladt
hüvelybõl, amihez égõ érzés és viszketés társul. A férfiak általában tünet-
mentesen hordozzák (rezervoárok), de okozhat tüneteket is (urethritis,
prostatitis).
Laboratóriumi diagnosztika: A vizsgálati anyag: húgycsõ-, prostata-, hü-
velyváladék esetleg vizelet. A Trichomonas direkt kimutatására a hüvely-
váladék friss natív készítménye a legmegfelelõbb, amelyben a mozgó
trophozoitákat mikroszkópban azonosítják. Metilénkékkel festett hüvely-
váladékban a közel laphámsejt méretû, metakromáziásan rózsaszínre fes-
tõdõ citoplazmájú, szilvamagalakú excentrikus maggal rendelkezõ kór-
okozó. Direkt váladékból lehetséges direkt antigén kimutatás immunkro-
matográfiával vagy PCR-vizsgálattal.

279
Tenyésztés folyékony közegben (CPLM-táptalaj) történik. A mozgó kór-
okozó a tenyészést követõen mikroszkóppal azonosítható.
A kezelés metronidazollal történik. A partnert is kezelni kell.

Trichomonas tenax
A szájüregben a gingiva tasakban élõsködõ anaerob protozoon.
Nekrotizáló ulcerativ gingivitist és nekrotizáló ulcerativ paradontitist
okoz. Kezelés: metronidazol.

5.1.2.2. Haemoflagellaták

Az ostorosok legjelentõsebb vektorok által terjesztett vér és szöveti kór-

okozói a Leishmania és a Trypanosoma genus tagjai.

Leishmania
A Leishmania fajok vektora a lepkeszúnyog (Phlebotomus sp.) melynek a
belében a protozoon ostorral rendelkezõ formája (epimastigot) képes sza-
porodni. Csípés közben a lepkeszúnyog nyálával jut a kórokozó bejut a
szervezetbe, ahol intracellullárisan szaporodik (ostor nélküli forma:
amastigot). A különbözõ fajok különbözõ szöveti tropizmussal rendelkez-
nek.
Klinikai kórkép: Leishmania donovani fajjal történõ fertõzés- során a lep-
keszúnyog csípését követõen szisztémás fertõzés alakul ki. A L. donovani
reticuloendothelialis rendszer sejtjeit fertõzve, azokban sejtpusztulást,
szövetikárosodást okoz, mely hepatosplenomegáliához és csontvelõ ká-
rosodáshoz vezet. A bizonytalan lázas tüneteket a bõr sötét elzsínezõdése
kíséri. A betegség ez alapján kapta a kala-azar (szanszkrit: fekete láz) ne-
vet.

280
Leishmania brasiliensis a mucocutan (espundia) leishmaniasis kórokozó-
ja. Jellegzetes tünetek a spontán terjedõ bõr és nyálkahártya léziók, me-
lyek akár az orrporc károsodásásához és felszívódásához vezetnek.
Leishmania tropica a cutan leishmaniasis vagy keleti fekély kórokozója.
A bõrön a fekélyek csak a csípés helyén alakulnak ki, spontán nem terjed-
nek.
Laboratóriumi diagnosztika: A vizsgálati anyag a tünetektõl függõen
csontvelõ, lép, máj, bõr biopszia, vér vagy vizelet. Direkt kimutatás során
Giemsa-festéssel láthatóak az intracellulárisan elhelyezkedõ ostor nélküli
amastigot alakok. Molekuláris vizsgálatok segítik a kórokozó kimutatását
és species szintû azonosítását. Szerológiai vizsgálat során viscerális
leishmania fertõzés esetén az antigének a vizeletbõl kimutathatóak.
A kezelés alapja antimonkészítmények g-IFN-nal kombinálva. Amennyi-
ben rezisztens a kórokozó pentamidinnel vagy amphotericin-B-vel kezel-
hetõ.

Trypanosoma
A Trypanosoma brucei fajok (T. brucei rhodensiense, T. brucei gambien-
se) okozzák Afrikában a cecelégy által terjesztett afrikai álomkórt. A T.
brucei gambiense rezervoárja a házi sertés Nyugat- és Közép-Afrikában
fordul elõ. A T. brucei rhodensiense súlyosabb lefolyású kórképet hoz lét-
re, rezervoárjai elsõsorban a vadállatok és Kelet-Afrikában fordul elõ.
A Trypanosoma cruzi okozza Dél-Amerikában a rablópoloska által ter-
jesztett Chagas-kórt.

¡ Afrikai álomkór
A cecelégy a vér szívása közben a nyálával bejuttatja a Trypanosoma
bruceit a betegbe. A protozoonok a vérben, a nyirokrendszerben
extracellulárisan szaporodnak. A Trypanosoma brucei folyamatos felszí-
ni antigénváltása következtében az immunrendszer kimerül, így a kór-

281
okozó bejut a központi idegrendszerbe is. A központi idegrendszer érin-
tettsége letargia, meningoencephalitis, dementia, általános leépülés, alu-
székonyság formájában jelenik meg, a beteg végül kómába esik.
Laboratóriumi diagnosztika: Vizsgálati anyag lehet liquor, nyirokcsomó
biopszia vagy vér, melyet vastagcsepp készítményként vagy vékonyfilm
vérkenetként vizsgálunk (5.2. ábra). A Giemsa-val festett vastagcseppben
vagy vékonyfilm kenetben a vö-
rösvértesteknél nagyobb méretû
Trypanosomák a sejtek között
láthatóak. Különbözõ ostorral
rendelkezõ fejlõdési alakok:
promastigot, epimastigot és try-
mastigot figyelhetõk meg.
A nagyfokú antigén változé-
konyság miatt a szerológia nem
megbízható.
Kezelés: az encephalitis kifejlõ-
dése elõtt suramin, azonban a
központi idegrendszeri érintett-
ség esetében az arzéntartalmú
melarsoprol alkalmazható. 5.2. ábra: Trypanosoma vérkenetben

¡ Chagas-kór
A kórkép lefolyása lehet tünetmentes, akut és krónikus. A poloska csípés-
kor a bélsarát üríti, ami a Trypanosoma cruzi kórokozót tartalmazza. Mi-
vel a csípés helye viszket, a beteg megvakarja, és a kórokozót bejuttatja a
szervezetbe. A csípés helyén megjelenõ bõrelváltozás az ún. chagoma.
A Trypanosoma cruzi a véráramba kerül, majd az ostorát lehagyva
amastigot formája a fertõzött sejtekben intracellulárisan szaporodik. Az
akut lefolyás során központi idegrendszeri érintettség gyakran kialakul-
hat, fõleg kisgyermekeknél. Gyermekeknél a fertõzést gyakran követi
periorbitális ödéma, az ún. Romana-tünet. A krónikus formánál az

282
Auerbach-plexusok károsodása miatt megaeosophagus, megacolon ala-
kul ki, gyakori a hepatosplenomegália, megacardia, myocarditis. Köz-
ponti idegrendszeri károsodás vagy szívritmuszavar (teljes szívblokád) ve-
zethet a hirtelen halálozáshoz.
Laboratóriumi diagnosztika: A kórokozó kimutatása akut stádiumban
vérkenetbõl mikroszkópos vizsgálattal történik, krónikus esetekben mole-
kuláris technikát vagy szerológiai vizsgálatokat alkalmaznak. Biopsziás
mintából az amastigot (ostor nélküli) forma kimutatható.
Xenodiagnózis: kórokozó tenyésztése az eredetileg nem fertõzött vektor-
ban. A steril laboratóriumi poloskát a beteg bõrére helyezve, majd annak
csípését követõen 1-2 hónap múlva a poloska székletébõl a kórokozó ki-
mutatható, mivel a protozoon jól szaporodik a poloska tápcsatornájában.
Kezelés: nifurtimox, de a krónikus kórképben hatástalan.

5.1.3. Sporozoák

A sporozoáknak emberi szervezetben nem mozognak. Szaporodásukra

az aszexuálisan és szexuális szaporodás jellemzõ. Tropizmusuk alapján
megkülönböztetünk intestinális (pl. Cryptosporidium sp.) és szöveti spo-
rozoákat (Toxoplasma gondii, Plasmodium sp.).

5.1.3.1. Intestinalis sporozoák

Cryptosporidium parvum
Klinikai kép, terjedés: A Cryptosporidium parvum megtalálható a talaj-
ban, felszíni vizekben, természetes rezervoárja az állatok tápcsatornája.
Kontaminált vízzel, élelmiszerrel terjed. A fertõzés az oocystával törté-
nik. A bélben szexuálisan és aszexuálisan is szaporodik. A kifejlett sporo-
zoiták károsítják az bélepitheliumot. A széklettel az érett oocysta ürül.

283
A fertõzés egészséges populációban spontán gyógyuló 1–2 hétig tartó vi-
zes hasmenést okoz. Immunszuppresszált betegekben azonban súlyos
hasmenés alakul ki, amelyet légúti panaszok vagy rekedtség kísérhet.
Laboratóriumi diagnosztika: székletbõl az oocysták saválló festéssel mik-
roszkóppal kimutathatóak, vagy a sporozoára jellemzõ antigén kimutat-
ható direkt IF módszerrel vagy ELISA-val.
Kezelés: egészséges egyénnél a folyadék és só pótlásról kell gondoskodni.
Az immunszuppresszált betegeknél spiramycin, azithromycin vagy paro-
momycin lehet hatásos.

Cystoisospora (korábban Isospora) belli

A Cryptosporidiumhoz hasonló kórképet okoz. AIDS-es betegekben fatá-
lis kimenetelû hasmenéshez vezethet. A beteg székletével éretlen oocysta
ürül, mely a környezetben válik fertõzõképessé.

5.3.1.2. A vér és szöveti sporozoák

Legfontosabb három patogén genus a Toxoplasma, a Plasmodium és a

Babesia.

Toxoplasma gondii
Fejlõdési ciklus: A Toxoplasma gondii obligát intracelluláris parazita.
A Toxoplasma gondii életciklusában szexuális és aszexuális szaporodási
szakaszok váltakoznak. A szexuális szaporodás a macskában (végsõ gaz-
da), az aszexuális szaporodás a közti gazdában történik. Az emlõsállatok
(pl: rágcsálók) és a madarak – mint a macska táplálékai a köztigazdák. Az
ember akcidentális köztigazda.
A Toxoplasma gondiinak háromféle megjelenési formája ismert. A tachy-
zoiták 4–8 mm hosszú, félhold alakú gyorsan szaporodó trophozoiták,

284
melyek a makrofágokban figyelhetõk meg. Az elölt sejtekbõl kiszabadul-
va újabb sejteket fertõznek meg. A bradyzoiták a nagyméretû (10–100
mm) szöveti cystákban elõforduló lassan szaporodó formák. A harmadik
megjelenési formája az oocysta (9–13 mm), melynek éretlen és érett for-
mája különíthetõ el, a macskák székletével ürül.
Terjedés: A fertõzés során a köztigazda vékonybelében a bejutott cysták
megrepednek, és a kiszabaduló tachyzoiták a bélfalban lévõ makrofá-
gokat fertõzik meg. A Toxoplasma eljut az agyba, májba, izomzatba és ott
kifejlõdik bradyzoiták alkotta cysta.
A végsõ gazda macska a nyers húsban (pl. egér) lévõ cystával fertõzödik.
A macska vékonybelében a cystából felszabaduló alakból kialakulnak a
gametocyták, majd szexuális szaporodás után az éretlen oocysta a külvi-
lágba kerül, ahol 48 óra alatt fertõzõképessé válik.
Klinikai kép: Az emberi fertõzõdés történhet a macska ürülékbõl szárma-
zó érett oocystákkal (pl. kontaminált porral), az oocystával fertõzött
zöldséggel (nem kellõen megmosott), a fertõzött közti gazda állat cystát
tartalmazó nem megfelelõen hõkezelt húsának fogyasztásával, illetve
transzplacentárisan. A szervezetbe jutva a kórokozó elõször gyorsan sza-
porodó tachyzoitákat hoz létre, majd késõbb a szövetekben letokolódott
szöveti cysta formában bradyzoita lassan szaporodó képletként marad je-
len az immunválasz kialakulását követõen.
Egészséges immunrendszerû egyénekben a fertõzés spontán gyógyul, a
bradyzoiták elpusztulnak. Tünetmentes fertõzés, vagy influezaszerû klini-
kai kép jellemzi.
Immunszuppresszált beteg fertõzésénél a véráram útján a tachyzoiták
számos nyirokcsomóba, a tüdõbe, agyba, szembe kerülnek. Immun-
szuppreszált betegek esetében korábbi fertõzés reaktivációja is gyakran
elõfordul, különösen AIDS-es beteg esetében.
Terhesség alatt történõ fertõzõdéskor, a tachyzoiták a placentán keresz-
tül a magzatot fertõzik, vetélést, halvaszülést vagy súlyos fejlõdési rendel-
lenességeket okozva. Különösön veszélyes, ha a terhesség alatt primer

285
fertõzés következik be. A terhesség során kialakuló friss fertõzés súlyos
fejlõdési rendellenességek – intracranialis kalcifikáció, hydrocpehalus,
érzékszervek károsodása – kialakulásához vezet a magzatban.
Laboratóriumi diagnosztika: Biopsziás mintából (nyirokcsomó, agy,
tüdõ, máj) akut fertõzésben Giemsa- vagy direkt IF festéssel jól láthatók a
tachyzoiták. PCR módszer szintén hatékony lehet a direkt kimutatásban.
Szérumból IgM és IgG immunglobulinokat detektálunk ELISA, CLIA vagy
Immunoblot módszerrel. Különösen terhesség alatt fontos meghatározni,
hogy a szerológiai tesztekkel talált ellenanyagok mikor termelõdtek, friss
vagy korábban átvészelt-e a fertõzés. Ennek megállapítására szolgálnak
az aviditás tesztek, lásd ®1.5.2. fejezet.
Kezelés: Egészséges egyének akut fertõzése kezelés nélkül gyógyul. Ter-
hességben spiramycin, a terhesség 20. hete után prymethamin kombinál-
va sulfonamiddal is adható. Immunszupprimáltak disszeminált toxo-
plasmosisának kezelésére spiramycin ajánlott.

Plasmodium genus
Az emberi maláriát öt patogén faj a P. malariae, P. falciparum, P. vivax,
P. ovale és P. knowlesi okozza. A Plasmodiumok vektora és végsõ gazdá-
ja a nõstény Anopheles szúnyog, a köztigazda pedig az ember (P.
knowlesi esetében az ember mellett a makákó majom). Az emberben az
aszexuális szaporodás: a schizogónia; a szúnyogban a szexuális szaporo-
dás a sporogónia megy végbe. A malária a nõstény Anopheles szúnyog
csípésével terjed.
Aszexuális fejlõdés: A fertõzött nõstény szúnyog csípésekor a sporozoiták
a szúnyog nyálával a véráramba kerülnek. A sporozoiták a véráramból a
májba jutnak, ahol a májsejtekben aszexuálisan szaporodnak és májsej-
tekben kialakulnak a merozoiták. A P. vivax és a P. ovale fajok képesek a
májban ún. hypnozoita, több évig nyugvó formát is létrehozni. A malária
Plasmodiumok májban lezajló fejlõdési szakasza az exoerythrocytaer
szakasz. A májból a véráramba kerülõ merozoiták a vörösvértesteket fer-

286
tõzik, ahol további érésen mennek keresztül, ez az ún. erythrocytaer sza-
kasz. A vörösvértestben gyûrûalakok, majd trophozoiták, illetve a
schizonta alakul ki, benne az újabb merozotiákkal. A merozoiták kisza-
badulnak a szétesõ vörösvérsejtekbõl majd újabb vörösvérsejteket fertõz-
nek meg. A merozoiták kiszabadulását kísérik a maláriára jellemzõ láz-
rohamok.
A fejlõdés során nemcsak merozoiták, hanem gametocyták – micro- és
macrogametocyák – is kialakulnak, ezeket a nõstény szúnyog vérszívás-
kor bekebelezi és a gyomrában elkezdõdik a parazita szexuális szaporo-
dása.
Szexuális fejlõdés: A vérszívásakor a gametocyták bekerülnek az
Anopheles szúnyog gyomrába, ahol kialakul a macrogameta és a
microgameta. A megtermékenyítés után a diploid zygotából kialakuló
mozgó ookineta a gyomorfalba jutva oocystává alakul. Az oocystában
fejlõnek ki a sporozoiták, melyek kiszabadulásuk utána nyálmirigybe
vándolonak és csípés alkalmával fertõzik az embert.
Klinikai tünetek: A fertõzést követõen két héttel jelennek meg a malária
klinikai tünetei: periodikus magas láz, hidegrázás, fejfájás, izom, izületi
fájdalmak. A lázas szakaszok P. malariae esetében 72 óránként, P. vivax
és P. ovale esetében 48 óránként követik egymást. A P. falciparum fertõ-
zésben 36–48 óránként figyelhetõk meg lázas szakaszok, mivel a parazita
az erythrocyták minden fejlõdési alakját fertõzi, szemben a többi fajjal.
A károsodott erythrocyták aggregálódása szövetalhaláshoz, nagyfokú
haemolysisük pedig anaemiához, sárgasághoz és haemoglobinuriához
vezet. A klinikai képet az anaemia, splenomegalia, hepatomegalia, vese-
károsodás és a magas halálozással járó agykárosodás jellemzi.
Terjedés: A fertõzés elsõsorban szúnyogcsípéssel, de ritkán transzpla-
centárisan, illetve transzfúzióval történik.
Laboratóriumi diagnosztika: A vizsgálati anyag a vér. Akut kórkép diag-
nózisára a vastagcsepp és vérkenet vizsgálat alkalmas. Vastagcsepp vizs-
gálat menete: egy csepp vért hagyunk megszáradni a tárgylemezen, majd

287
desztillált vízzel
mossuk. A vörösvér-
sejtek szétesése kö-
vetkeztében a sejten
belüli paraziták ki-
szabadulnak, így
könnyebben vizsgál- 5.3. ábra: Vastagcsepp és vérkenet készítése
hatók. A készítményt
Giemsával festjük. Ez
a technika nagy mennyiségû vér vizsgálatát teszi lehetõvé látóterenként,
így szûrõvizsgálatként alkalmazzák. Vékonyfilm vérkenet: Tárgylemezre
csöppentett vért kihúzva kenetet készítünk, és Giemsával festjük (5.3.
ábra).
A vörövértesteken belül a Plas-
modiumok fejlõdésének külön-
bözõ formái (pl. gyûrûalak, schi-
zonta) figyelhetõk meg. A game-
tocyták extracellulárisan a vörös-
vértestek között láthatóak. A kü-
lönbözõ fajokra jellemzõ morfo-
lógiai alakok elkülöníthetõek és
faji meghatározást tesznek lehe-
tõvé, mely a kezelés szempontjá-
ból jelentõs (5.4. ábra).
Krónikus esetben IF módszerrel
mutatható ki a vörösvértestekben
a protozoon. PCR módszer szin- 5.4. ábra: Plasmodium intracelluláris gyû-
tén rendelkezésre áll. Szeroló- rû alak vérkenetben
giai vizsgálat során immunkro-
matográfiás módszerrel antitest kimutatása lehetséges.
Kezelés: A chloroquin, a mefloquin és az artemisin elöli a vér merozoitá-
kat, azonban nem hat a P. vivax és a P. ovale hypnozoitákra (nyugvó kép-

288
letek) a májban. A hypnozoiták primaquinnel pusztíthatók el. A chloro-
quin az akut malaria kezelésére szolgál, sajnos a rezisztencia világszerte
elterjedt. A chloroquin-rezisztens P. falciparum kezelésére kombináció
terápia ajánlott.
Megelõzés: Kemoprofilaxis formájában chloroquin, mefloquin vagy akár
doxycyclin. Általában gyógyszer szedését két héttel az endémiás területre
érkezés elõtt kell megkezdeni, és 6 héttel e terület elhagyása után lehet
abbahagyni.
Védõoltás: 2018-ban 3 országban – Ghána, Kenya, Maliwi – került beve-
zetésre gyermekekben a P. falciparum fertõzés megelõzésére. Az oltó-
anyag ún. fúziós fehérjét, a kórokozó felszíni fehérjéjét és HBsAg-t
(hepatitis-B-vírus) tartalmaz. A vakcina részleges védettséget ad.

Babesia microti
Kórkép: babesiosis.
A babesiák a sporozoákhoz tartoznak, vektoruk Ixodes sp. kullancs. A leg-
fontosabb species a Babesia microti, Magyarországon is okoz fertõzést.
A kórokozó rezervoárja a vadon élõ emlõsök, fõként rágcsálók. Kullancs-
csípést követõen a trophozoiták a véráramba kerülnek, és a vörösvértes-
teket megfertõzik. A vörösvértestekben osztódnak és máltai keresztre
emlékeztetõ alakot vesznek fel. Ezután a kiszabaduló merozoiták újabb
vörösvértesteket fertõznek meg vagy kullancscsípéskor ismételten a vek-
torba jutnak.
Klinikai tünetek: Ép immunrendszerûeknél néhány napos folyamatos láz,
influenzaszerû tünetek. Szplenektomizált vagy immunszuppresszált
egyéneknél haemolyticus anaemia, hepatomegalia és veseelégtelenség is
jellemzik. A kórkép hasonlít a maláriára, de periodicitás nem jellemzi a
lázmenet.
Laboratóriumi diagnosztika: Vizsgálati anyag a vérkenet, natív vér. A di-
rekt kimutatás során Giemsa- festéssel jól láthatók a vörösvértestekben a

289
máltai keresztre emlékeztetõ merozoiták. Direkt IF módszerrel a genus és
a két leggyakoribb faj már azonosítható referencia laboratóriumban. Te-
nyészteni lehet hörcsögbe oltva, de nem rutin diagnosztikus eljárás.
A szerológiai vizsgálat során specifikus IgM és IgG indirekt IF módszerrel
segítheti a diagnózis megállapítását
Kezelés: ép immunrendszerrel rendelkezõ egyedeket nem szükséges ke-
zelni. Immunszuppresszáltakat clindamycin, kinin vagy atovaquone és
azithromycin kombinációval kezelik.

5.1.4. Ciliáták (csillósok)

Balantidium coli
A ciliátákat rövid csillók borítják és gyorsan mozognak, haránthasadással
szapordonak. A ciliáták egyetlen humán patogén faja a Balantidium coli,
a balantidiasis kórokozója.
Klinikai kép, terjedés: A megbetegedés világszerte elõforduló zoonózis.
Legfontosabb rezervoárja a sertés, de majmokban is elõfordul. Az ember a
cystát tartalmazó sertéstrágyával szennyezett vízzel, zöldséggel, gyü-
mölccsel vagy közvetlen fecalis-oralis úton fertõzõdik. A cystából kifejlõ-
dõ trophozoiták proteolítikus enzimeket termelnek és a vastagbélfalba be-
hatolnak. Tünetmentes fertõzés a leggyakoribb, de akut illetve krónikus
fertõzés is elõfordul dysentériás tünetekkel – hasfájással, tenezmussal és
véres székletürítéssel.
Laboratóriumi diagnosztika: Friss, meleg székletbõl cystadúsítás követõ-
en a cysták mikroszkóppal történõ kimutatása.
Kezelés: metronindazol, tetracyclin származékok.

290
5.2. Férgek

A férgek (Helminthes) többsejtû élõlények, melyek parazita egyedei kö-

zött számos humánpathogén faj is megtalálható. Morfológiai csoportosí-
tásuk szerint két törzsbe tartoznak az emberi fertõzéseket okozó férgek, a
laposférgek (Plathelminthes) és a hengeres férgek (Nemathelminthes)
törzsébe. A laposférgeket további két osztályba sorolhatjuk, ezek a méte-
lyek (Trematoda), illetve a szalagférgek (Cestoidea). A nemathelmintes
törzs osztályai közül csak a fonalférgek (Nematoda) osztályába tartozó
fajok okoznak emberi megbetegedést.
A legfontosabb emberi féregfertõzéseket az 5.2. táblázat foglalja össze.

5.2. táblázat: Férgek csoportosítása morfológia alapján

Törzs Plathelminthes Nemathelminthes

Osztály Trematoda (métely) Cestoda (galandféreg) Nematoda (fonálféreg)

Speciesek Paragonimus westermani Taenia saginata Enterobius vermicularis

Fasciola hepatica Taenia solium Ascaris lumbricoides

Schistosoma mansoni Diphyllobotrium latum Trichuris trichiura

Schistosoma japonicum Hymenolepis nana Toxocara canis, T. cati

Schistosoma haematobium Echinococcus granulosus Ancylostoma duodenale

Echinococcus multilocularis Necator americanus

Strongyloides stercoralis

Trichinella spiralis

Dracunculus medinensis

Oncocerca volvulus

Loa Loa

Wuchereria bancrofti

Dirofilaria repens

291
 5.2.1. Trematoda- (métely-) fertõzések

A mételyekre általánosságban jellemzõ lapos, rövid, falevél alakú testfel-

építésük. Idegrendszerük és kiválasztórendszerük jól fejlett, de testüregük
nincs. Ha emésztõcsatornával rendelkeznek, akkor az vakon végzõdik.
Két szívókával rendelkeznek, egyik a táplálék felvételét, másik a gazda-
szervezethez történõ kitapadást segíti. Általában hermafroditák, kivéve a
schistosomak, amelyek váltivarúak. A mételyek végsõ gazdája az ember.
Az emberi fertõzést lárvaalak indítja, a felnõtt, kifejlett féreg az emberi
szervezetben alakul ki. Az ivarérett métely petéi az emberi ürülékkel ke-
rülnek a környezetbe. Az egyedfejlõdés során a mételyek petéibõl kikelõ
lárvák fejlõdéséhez az embertõl eltérõ legalább egy köztigazda szüksé-
ges, az elsõ köztigazda mindig csiga.

Fasciola hepatica /májmétely

A Fasciola hepatica által okozott kórkép a fascioliasis, azaz májmétely-
kór.
Morfológia: Lapos levél alakú 2–4 cm hosszúságú a kifejlett féreg, a peték
100 µm nagyságúak, a petetokon egy fedél látható.
Életciklus: A Fasciola hepatica végsõ gazdái az ember, a szarvasmarha és
a juh. A végsõ gazdák bélsarával ürülõ petékbõl a szabadban miracidium
lárvák kelnek ki, amelyek a törpe iszapcsigát fertõzik meg. A csigákból
cercaria lárvák rajzanak ki, és a vízinövényekre telepednek, cisztás for-
mában sokáig túlélnek. A vízinövények elfogyasztása (kérõdzõk, ember)
után a cercaria lárvák excisztálódnak áthatolnak a bélfalon, a máj tokját
átfúrva az epeutakba kerülnek, itt kifejlõdnek a felnõtt férgek. Petéik az
epe közvetítésével a széklettel ürülnek. Az emberi fertõzés indulhat nyers
juhmáj fogyasztásával is.
Klinikai tünetek kialakulásáért az epeutakban található férgek felelõsek.
A legtöbb fertõzés kezdetben tünetmentes, akár évek is eltelhetnek az
obstruktív icterus megjelenéséig. A masszív Fasciola hepatica fertõzést

292
megnagyobbodott, érzékeny máj, magas láz, leukocitózis és nagyfokú
eozinofilia kíséri.
Diagnosztika: A jellegzetes peték a székletbõl mutathatóak ki. A máj ult-
rahangos vagy CT vizsgálata mellett, ellenanyagok kimutatására ELISA is
alkalmazható.
Kezelés: bithionol vagy a triclabendazol alkalmazható.

Paragonimus westermani / tüdõmétely

A Paragonimus westermani által kiváltott kórkép neve paragonimiasis
vagy tüdõmételykór.
Morfológia: A felnõtt Paragonimus westermani kávébab formájú és mére-
tû, a peték 100 µm nagyságúak és fedeles szerkezetûek.
Életciklus: Nyers, vagy rosszul hõkezelt rák fogyasztásával, esetleg
szennyezett víz közvetítésével metacercaria lárvák fertõzik az embert és
más húsevõket. A lárvák a vékonybélbõl a hasüregbe kerülnek, majd a re-
keszizmot átfúrva a tüdõbe jutnak. Az emberben és egyéb végsõ gazdák-
ban a tüdõben fejlõdnek ki az ivarérett felnõtt alakok, petéiket az
alveolusokba ürítik. A fertõzés helye körül granulomatózus gyulladás ala-
kul ki, ennek átmérõje több centiméter is lehet. A köpettel vagy a váladék
lenyelése után a széklettel ürülnek a peték a végsõ gazdából. Szabad vi-
zekbe kerülve a peték fedele felnyílik, a belõlük kiszabaduló lárvák elsõ
köztigazdái csigák, majd édesvízi rákokban fejlõdnek tovább. A rák elfo-
gyasztásával jutnak a lárvák a végsõ gazdába.
Klinikai tünetek: A tüdõ-tbc-hez hasonló tünetekkel jár: éjszakai izzadás,
hõemelkedés, véres köpet ürítés, mellkasi fájdalom. Pleuritis, broncho-
pneumonia, bronchiektázia alakul ki a fertõzés során.
Diagnosztika: A köpetbõl kimutathatók a jellegzetes peték. A rozsdaszínû
köpet jellemzõ tünete a tüdõmételykórnak. Eosinophilia, leukocytosis
gyakori. Ellenanyagok kimutatására az ELISA és az immunoblot alkalmaz-
ható. CT-vizsgálat során a tbc-hez hasonló kép látható. A köpet

293
Ziehl–Neelsennel való festése során a peték elpusztulnak, ezért féregfer-
tõzés gyanúja esetén a petéket festés elõtt a natív mikroszkópos készít-
ményben kell keresni.
Kezelés: A kórkép praziquantellel vagy bithionollal kezelhetõ.

Schistosoma mansoni, S. japonicum, S. haematobium

A kórkép neve schistosomiasis vagy vérmételykór. A Schistosoma man-
soni és S. japonicum bél-schistosomiasist, a S. haematobium húgyhó-
lyag-schistosomiasist (bilharsiasis, egyiptomi vérvizelés) okoz.
Morfológia: A Schistosomák váltivarú férgek, átlagosan 1 mm széles és 20
mm hosszúságúak. A hím kifejlett féreg lapos, de hosszában mindkét ol-
dala felhajlik, canalis gynecophorus csatornát alakít ki a nõstény számára.
A nõstény hengeres testfelépítésû, a hím által alkotott csatornába fekszik
bele. Mindegyik Schistosoma petére jellemzõ a tüskés felépítés, mely a
különbözõ szervek falán illetve az érfalon történõ átjutásukat segíti.
A Schistosoma hematobium petéje hosszú tüskében végzõdik, a Schisto-
soma mansoni és Schistosoma japonicum peték oldalán található a tüske.
Életciklus: A Schistosomák végsõ gazdája az ember. Szennyezett vízbõl a
cercaria lárvák az ép bõrön keresztül beszúrva magukat kerülnek az em-
beri szervezetbe. A bejutást követõen kialakulnak a schistosomula lárvák,
majd a farokrész leszakadása után kialakult metacercariák a vérárammal
a máj portális keringésébe jutnak. Itt kifejlõdnek, párzanak, és tovább
vándorolnak a célszervek terminális venuláiba. A Schistosoma mansoni
és Schistosoma japonicum a bélfal venuláiba vándorol, a Schistosoma
hematobium célszerve a húgyhólyag. A felnõtt Schistosomák akár 20 évig
is életben maradnak a célszervek vénáiban, ahol a nõstények petéket ürí-
tenek. A peték átfúrják a vénák és a célszerv falát, így annak üregébe ke-
rülnek, majd a vizelettel vagy széklettel távoznak. A széklettel vagy vize-
lettel ürült petékbõl miracidium lárvák kelnek ki, amelyek köztigazdaként
csigát fertõznek meg. A csigákból már fertõzõképes cercaria lárvák kerül-
nek a szabad vizekbe.

294
Klinikai tünetek: A Schistosomák által okozott megbetegedés három sza-
kaszból áll. A penetráció idõszakában néhány órával a bejutás után a bõ-
rön csípés és körülötte kialakuló dermatitis jelenik meg, mely néhány na-
pig látható. Az akut szakasz, másnéven Katayama-láz négy héttel a fertõ-
zés után jelentkezik generalizált urticariával, ödémával, lázzal és hasme-
néssel. Hepatosplenomegalia és megnagyobbodott nyirokcsomók jellem-
zik az akut megbetegedést. A fertõzés krónikus fázisában a célszervek fa-
lában kialakuló granulomás gyulladás, fibrózus-cirrhoticus elváltozás, el-
meszesedés lesz jellemzõ. Véres széklet ürítés és hematúria jelenik meg a
fertõzés helyétõl függõen. A hólyagfalban az állandó irritáció hólyag-
carcinoma kialakulásához vezethet.
Diagnosztika: A Schistosoma hematobium esetén vizeletbõl, a Schistoso-
ma japonicum és mansoni esetén a székletbõl lehet a jellegzetes petéket
kimutatni. Biopsiás mintából is kimutathatóak a jellegzetes peték.
Kezelésre a praziquantel ajánlott.

5.2.2. Cestoda- (galandféreg-) fertõzések

A galandférgek vagy szalagférgek hosszú, lapos, szegmentált testû parazi-

ták. A Taenia saginata (sima fejû galandféreg), Taenia solium (horgas fejû
galandféreg) és a Diphyllobothrium latum (halgalandféreg) nagyméretû-
ek akár 4–10 méter hosszúak is lehetnek. A Taeniák és a Diphyllobotrium
végsõ gazdái az ember, de egyedfejlõdésük során ezek a szalagférgek egy
másik gerinces fajhoz tartozó köztigazdát is igényelnek. A Hymenolepis
nana (törpe galandféreg) csak 1,5-4 cm hosszú és egyszerû életciklusa
van, csak az embert fertõzi. A humán megbetegedést okozó szalagférgek
harmadik csoportjába tartozó Echinococcus granulosus és Echinococcus
multilocularis kifejlett példányai csak 2–5 mm nagyságúak, de ezeknél a
kórokozóknál az ember csak akcidentális köztigazda, emberben csak a
lárva alak jelenik meg.

295
A kifejlett galandférgek részei a scolex vagy fej és a proglottisok vagy
ízek. A felnõtt galandférgek a gazdaszervezet bélrendszerében élnek, a
feji részükön található szívótárcsák vagy horgok a perisztaltikával szem-
beni védekezésüket, megkapaszkodásukat segítik. A scolexet vékony
nyaki rész köti össze a hosszú szalagban egymás után következõ
proglottisokkal. A férgek hímnõsök, az egyes proglottisok a fejlõdés során
elõször hímek, majd nõsténnyé fejlõdnek. A hím proglottisok megtermé-
kenyítik a nõi proglottisokat, melyek uterusában rengeteg pete fejlõdik.
A leszakadó proglottisokból kerülnek a peték a külvilágba. A szalagfér-
geknek szájszervük, emésztõtraktusuk nincs, a gazdaszervezet béltraktu-
sában az elõemésztett táplálékot a proglottisok felszínén veszik fel.

Taenia saginata / sima fejû galandféreg

Morfológiai jellemzõje a Taenia saginátának, hogy scolexén csak négy
szívótárcsa található, proglottisaiban az uterus sok (15–30) oldalággal
rendelkezik. A petéket vastag radiálisan csíkolt petetok burkolja.
Életciklus: Emberben a felnõtt féreg a vékonybélben élõsködik. Az ember-
ben, mint végsõ gazdában a petékkel telt ízek leválnak, és a széklettel a
talajba kerülnek. A szarvasmarhák legelés során lenyelik a petéket és az
ízeket. A peték felrepedése után lárvák szabadulnak ki, amelyek az állat
izomzatába vándorolnak, betokolódnak és borsókát (cysticercust) alakíta-
nak ki. Az ember nyers vagy a nem kellõen átsütött vagy megfõzött hús el-
fogyasztásával fertõzõdik. A borsókából a lárva az emberben érett féreggé
fejlõdik.
Klinikailag lehet tünetmentes a fertõzés, járhat testsúlycsökkenéssel, illet-
ve a székletben vagy a fehérnemûn megjelenõ proglottisok hívják fel rá a
figyelmet.

Taenia solium / horgasfejû galandféreg

Morfológia: A Taenia solium scolexén a négy szívótárcsa mellett egy ket-
tõs horogkoszorú, ún. rostellum is segíti a féreg kihorgonyzását a vékony-
296
bélben. A proglottisok rövidebbek és bennük az uterus oldalágainak szá-
ma kevesebb mint 15. A petéik a Tenia saginátáéhoz hasonló barna radiá-
lisan csíkolt burokkal fedettek..
Életciklus: A Taenia solium azért okozhat sokkal súlyosabb emberi meg-
betegedést, mert a sertésen kívül itt az ember is lehet köztigazda. Az em-
beri fertõzõdés forrása lehet a humán székletbõl származó féregpete vagy
a nem jól hõkezelt cysticercus lárvákat tartalmazó sertéshús. A lárva beju-
tásakor a vékonybélben kialakul a felnõtt galandféreg, ami a gazdaszer-
vezet tápanyagaiból táplálkozik A fertõzött ember székletével proglotti-
sokat és bennük petéket ürít, mellyel környezetét, saját magát és a sertése-
ket is fertõzheti. A köztigazdába (akár sertés, akár ember) bekerülõ peték-
bõl kifejlõdõ lárvák különbözõ szervekbe eljutva cysticercust, borsókát
hoznak létre.
Klinikai kép: Taenia solium petéjébõl a lárvák így a szöveti károsodást
okozó borsókák (Cysticercus cellulosae) az emberben 2–4 hónapon belül
fejlõdnek ki. A borsóka elhelyezkedésétõl függõen mechanikus nyomási
tünetet okozhat. Cysticercust találhatunk a központi idegrendszerben,
subcutan szövetekben, szemgolyóban és a harántcsíkolt izomzatban is. A
tünetek változatosak, nem specifikusak és függenek a borsókák számától
és helyzetétõl.
Diagnosztika: Biopsziás vizsgálatok, röntgen, CT és MRI alkalmasak a fer-
tõzés kimutatására. Immunológiai módszerek, mint ELISA és immunblot
szintén alkalmazhatók.
Species szinten a széklet mikroszkópos vizsgálatával kell elkülöníteni a
férgeket, jellegzetes íz alakjuk alapján. A peték kimutatása a székletbõl
történik.
Kezelés: niclosamid a választandó szer. Mebendazol kezelés végén ellen-
õrizni kell, hogy a scolex (a féreg feje) kiürült-e a szervezetbõl.

297
Diphyllobothrium latum / halgalandféreg
Morfológia: A Diphyllobotrium latum a leghosszabb emberi fertõzést
okozó galandféreg. Scolexén csak egy szívógödör segíti a megkapaszko-
dást a vékonybélben, így feje jellegzetesen kanál formájú. Proglottisai rö-
videk, bennük az uterus rosetta alakú. Petéi fedeles peték.
Életciklus: Az emberbõl ürülõ peték édesvízi vízirákokba (vízibolha) ke-
rülnek, ezeket a halak fogyasztják el. A nem kellõen hõkezelt, lárvákat
tartalmazó hal elfogyasztása során fertõzõdik az ember. A féreg kifejlõdve
az ember vékonybelében él. A felnõtt féreg nemcsak a táplálékot, de a
B12-vitamint is felszívja az emberi bélcsatornából. A széklettel az uborka-
magra hasonlító proglottisok és bennük a peték ürülnek.
Klinikai tünetek: A fogyás, és bizonytalan hasi panaszok mellett eosino-
philia és a B12-vitamin-hiány miatt megaloblastos anaemia léphet fel.
Diagnózis: a fedeles peték kimutathatók a széklet mikroszkópos vizsgála-
tával.
Kezelés: Niclosamid a választandó szer.

Hymenolepis nana / törpe galandféreg

Életciklus: A Hymenolepis nana féregnek egyszerû életciklusa van, nincs
köztigazdája. A fertõzött ember belében mind a kifejlett féreg, mind lár-
vák megtalálhatóak. Ez a jelenség a belsõ autoinfekció. A fertõzés víz,
étel, legyek, bogarak és petékkel kontaminált tárgyakkal kezdõdik.
Klinikai tünetek: Kisméretû galandféreg fertõzésekor vagy tünetmentes a
beteg vagy hányás, hasmenés, testsúlycsökkenés, ingerlékenység jelent-
kezhet.
Diagnózis: Hymenolepis fertõzés során a székletben nincs proglottis, így
csak a féregpetéket vizsgálhatjuk. Megbízható szerológiai módszerek ga-
landférgesség esetében nem állnak a rendelkezésünkre.
Kezelés: Niclosamiddal kezelhetõ.

298
Echinococcosus granulosus, Echinococcus multilocularis
Morfológia: Az Echinococcus granulosus a kutya galandférge, az E. mul-
tilocularis a róka galandférge, kifejlett példányaik scolexén négy szívótár-
csa és kettõs horogkoszorú található, az Echinococcus granulosusnak, há-
rom az Echinococcus multilocularisnak négy proglottisa van. Petéiket
vastag barna burok veszi körül, belsejükben a horgok láthatóak. Emberi
megbetegedést a lárva alakok E. hydatidosus (hólyagféreg), illetve E. al-
veolaris (sokrekeszû burkony) okoznak.
Életciklus: A megbetegedés a zoonosisok közé tartozik, amelyben az em-
ber csak véletlenszerûen fertõzõdik meg és válik köztigazdává. A végsõ
gazdák a húsevõ állatok, fõleg a kutya és a róka. A kifejlett féreg az állatok
vékonybelében él és a peték a széklettel ürülnek. A növényevõk a közti-
gazdák, de az ember a peték szóródása következtében megfertõzõdhet. A
lenyelt petékbõl az ember vékonybelében a lárva kiszabadul, különbözõ
szervekbe vándorol, leggyakrabban a májban vagy tüdõben, agyban,
csontokban megtelepedve hoz létre folyadékkal telt cystákat. Az Echino-
coccus granulosus lárvaformája az Echinococcus hydatidosus hydatid
cystákat képez. Az Echinococcus multilocularis lárva alakja az Echino-
coccus alveolaris inkább szivacsos szerkezetû elváltozást okoz, nyúlvá-
nyaival a szövetközti hézagokba is behatol.
Klinikai tünetek: Akár 10–20 éven keresztül is tünetmentesek maradhat-
nak a szövetekben (fõleg a májban) lévõ tömlõk. Néhány esetben a tömlõ
annyira megnõhet, hogy a hasfalon keresztül kidomborodhat és tapintha-
tó. Ha egy tömlõ megreped, anaphylaxiás shock alakulhat ki, amely fatá-
lis is lehet, vagy secundaer cysták is kifejlõdhetnek. Cysták kialakulhatnak
a májban, lépben, vesékben, tüdõkben, agyban, csontokban, bõrben és a
nyelvben is.
Diagnosztika: A cystákat ultrahanggal vagy CT-vel mutathatjuk ki. Ellen-
anyagok kimutatására ELISA reakció alkalmas.
Kezelés: a cysták rendkívül körültekintõ sebészi eltávolítása (anaphylaxia
veszélye), illetve albendazol, amit akár évekig kell alkalmazni a teljes
gyógyulásig.

299
 5.2.3. Nematoda- (fonalféreg vagy hengeres féreg)
fertõzések

A nematodáknak hengeres testük van, kifejlett emésztõtraktussal rendel-

keznek és váltivarúak. Szaporodásuk alapján lehetnek: oviparok: petében
nincs kifejlõdve a lárva (Trichuris trichiura), ovoviviparok: petében a lár-
va is megtalálható (Enterobius vermicularis), viviparok: elevenszülõk,
azaz petéket nem raknak (Trichinella spiralis). A hengeresférgek egy cso-
portja geohelminth, azaz a petében a lárva a talajban fejlõdik fertõzõké-
pessé. A geohelminthek közvetlenül emberrõl-emberre nem terjednek.
A nematodák mérete 0,1 mm és 1 méter között változik.

Enterobius vermicularis
Az Enterobius vermicularis álatal okozott kórkép az enterobiasis –
oxyuriasis, cérnagiliszta betegség.
Életciklus: Az ember per os fertõzödik a megtermékenyített petével. A le-
nyelt petékbõl a duodenumban bújnak ki a lárvák, amelyek a vastagbélbe
vándorolnak és ivarérett nõstény illetve hím féreggé válnak. A megtermé-
kenyített nõstények (a hímek a párzás után elpusztulnak) kivándorolnak a
végbélnyíláson a perianalis bõrterületre, ahol nagyszámú petét raknak le.
A peték néhány órán belül fertõzõképessé válnak. A peterakás folyamata
viszket, ezért vakarást követõen a kéz fõleg a köröm alatt petékkel szeny-
nyezõdik. A kézrõl a szájat érintve autoinfekció alakul ki. Ezen kívül a fé-
reg terjedhet kézfogással, petével kontaminált tárgyakkal, és féregpetével
szennyezett étellel is.
Klinikai tünetek: Sok esetben panaszmentes a beteg. A legjellegzetesebb
tünete a végbéltáji viszketés, nyugtalanság és alvászavar. Ritkán nõkben
az urogenitális traktusba kerülhetnek, így vulvovaginitist és cystitist okoz-
hatnak, sõt akár peritonitist is.
Diagnosztika: A perianalis bõrredõkrõl a legegyszerûbb a peték kimuta-
tása. Az anus környékérõl reggel, még ágymelegben, székelés elõtt a bõr-

300
redõre ragasztott celluxcsíkal
történõ mintavétel után a tárgyle-
mezre helyezett celluxcsíkban
natívan, kis nagyítás mellett a pe-
ték jellegzetes tojásalajukról és
vastag falukról felismerhetõk
(5.5. ábra). A petében az emb-
rionált lárva megfigyelhetõ. Pe-
lenkás gyerekek esetében a törlõ-
kendõvel való letörlést mintavé-
telkor kerülni kell. A negatív
eredmény kiadásához 5–7 vizs-
gálat szükséges. Székletürítéskor
a férgek távozhatnak, a széklet 5.5. ábra: Enterobius vermicularis peték
makroszkópos vizsgálása során a cellux készítményen
férgeket szabad szemmel is lát-
hatjuk.
Kezelés: mebendazollal történik. Mivel a féreg nagyon könnyen terjed
célszerû a család többi tagjait is kezelni.

Trichuris trichiura
A Trichuris trichuria által okozott kórkép: trichuriasis – ostorgiliszta be-
tegség.
Életciklus: A fertõzés az embryonált peték a lenyelésével (szennyezett
zöldség vagy gyümölcs) történik. A lárva a vékonybélben szabadul ki,
majd a féreg a vastagbélben fejlõdik ki és a bélfal nyálkahártyájára ka-
paszkodik elülsõ ostorszerû végével. A nõstény féreg által ürített napi több
ezer még nem fertõzõképes pete a széklettel távozik. A talajban 2–4 hétig
fejlõdnek tovább (geohelminth), csak ezek után válnak fertõzõképessé.
A féreg életciklusában a talajban való fejlõdés elengedhetetlen, így a be-
tegség közvetlenül emberrõl emberre nem terjed.

301
Klinikai tünetek: Az enyhe fertõ-
zések tünetmentesek és ritkán
okoznak panaszokat. A súlyos
fertõzéseket hasi görcsök, tenes-
mus (fájdalmas, görcsös székelé-
si inger), hasmenés, véres széklet
és testsúlycsökkenés kísérheti.
A rosszul táplált kisgyermekek-
ben fõleg ha nagyszámú féreg
van jelen, végbél-prolapsus je-
lentkezhet.
Diagnosztika: A férgek és a jel-
legzetes citrom alakú, két végén
5.6. ábra: Trichuris trichiura pete mikro-
hyalin dugóval rendelkezõ peték szkópos képe
a székletben kimutathatóak (5.6.
ábra).
Kezelés: mebendazol a választandó szer.

Ascaris lumbricoides
Az ascaris lumbricoides álatal okozott kórkép: ascariasis – orsóférgesség.
Életciklus: A fertõzés a embrionált petével szennyezett víz és étel (fõleg
zöldség és gyümölcs) elfogyasztása során következik be. A vékonybélben
a lárvák kibújnak az embrionált petébõl, majd a bélfalat átfúrva a kerin-
gésen keresztül elérik a jobb szívfelet, majd a tüdõbe kerülnek. Az alveo-
lusok falát átfúrva a bronchusokon keresztül felköhögve a garatba jutnak.
A lárvák visszanyelve kerülnek ismét a vékonybélbe, ahol kifejlõdve ivar-
érett féreggé válnak. A kifejlett férgek a vékonybél felsõ szakaszában ta-
lálhatóak. A nõstény nagyszámú petét rak, ami széklettel távozik. A féreg
a geohelminthek közé tartozik, azaz a petéknek a talajban 2–3 hetet kell
eltölteniük, hogy fertõzõképessévé váljanak. Emberrõl emberre ebbõl ki-
folyólag közvetlenül nem terjed.

302
Klinikai tünetek: A lárvák vándorlásuk során a tüdõ capillarisait és
alveolusait károsítják. Pneumonitis, hõemelkedés, köhögés jelentkezhet.
Néhány féreg jelenléte a bélben tünetmentes Nagyszámú féregfertõzés
esetén hasi fájdalmak, görcsök jelentkezhetnek. A kifejlett férgek hányás-
sal vagy a végbélen át spontán távozhatnak. A nagyszámú férgek bélelzá-
ródást, bélcsavarodást vagy rupturát okozhatnak, ami halálhoz vezethet,
beékelõdve az epeutak és a pancreas elzáródását okozhatják. Közepes
mennyiségû féreg a gyerekekben fejlõdési elmaradást, súlyos esetben
Kwashior-kort (fehérjehiányos táplálkozási hiánybetegség) okozhat.
Amennyiben a fertõzött személynek magas láza van vagy éhezik, a férgek
igyekszenek elhagyni a gazdát és az orron, fülön vagy akár a köldökön ke-
resztül távoznak.
Diagnosztika: A férgek jelenléte a
bélben képalkotókkal kimutatha-
tó. A lárvák a köpetben megtalál-
hatóak. A széklet vizsgálata során
a kifejlett férgek is detektálhatók.
A székletben a rücskös, fehérje-
burokkal borított pete jelenléte
diagnosztikus jelentõségû (5.7.
ábra). Szerológiai vizsgálati mód- 5.7. ábra: Ascaris lumbricoides pete
szer nem áll a rendelkezésünkre.
Kezelés: mebendazol, lárvavándorlási szakaszban tiabendazol vagy
albendazol alkalmazható.

Ancylostoma duodenale és Necator americanus

Kórkép: ancylostomiasis – horogféreg-fertõzés, bányászaszály. Horog
alakú fejé.
Életciklus: A fertõzés percutan történik, a fertõzõképes (filariform) lárva
általában a lábszár ép bõrén keresztül jut be a véráramba. A vérárammal a
tüdõ kapillarisokba jutnak, majd betörnek az alveolusokba. Felköhögést

303
követõen, visszanyelés után a lárvák a vékonybélbe jutnak. Itt a bél nyál-
kahártyájához tapadva fejlõdnek ivarérett férgekké. A horgas fejével a vé-
konybél falába kapaszkodva a kapillárikból nyert vérrel táplálkoznak.
A nõstények által lerakott peték a széklettel távoznak. A petékbõl elõször
a nem fertözõ, ún. rhabditiform lárva, majd a fertõzõképes filariform lárva
fejlõdik ki. A lárvák kifejlõdéséhez a székletnek meleg, nedves talajra kell
kerülnie (geohelminth), a mi éghajlatunkon erre bányákban, barlangok-
ban van lehetõség. A kifejlõdött filariform lárvák az ép bõrön elsõsorban
lábon, keresztül szúrják be magukat, és fertõzik az embert.
Tünetek: A bõrön a behatolás helyén égõ, viszketõ érzés alakul ki. A pul-
monalis szakaszt száraz köhögés, véres köpet, pneumonia kíséri. A vér-
veszteség miatt microcytaer anaemia lép fel. Súlyos fertõzés esetében ét-
vágytalanság, hasmenés, súlyos anaemia, sápadtság, véres széklet jelent-
kezik.
Diagnosztika: székletbõl a jellegzetes peték kimutathatók.
Kezelés: mebendazol, albendazol a választandó szer.

Strongyloides stercoralis
Kórkép: strongyloidiasis.
Életciklus: A fõ gazdaszervezet az ember. A Strongyloides stercoralis
mind a talajban, mind az emberben teljes életciklust tud élni, azaz a ta-
lajban is képes szaporodni, egyedszámát növelni.
Az ember a talajban lévõ filariform lárvával fertõzõdik a bõrén keresztül.
A filariform lárvák a véráramba jutva a tüdõbe kerülnek. Itt elhagyják a
kapillarisokat és az alveolusokba jutnak, majd felvándorolnak a hörgõkön
és a visszanyelt lárvák a dudodenumban és a jejunum felsõ részében tele-
pednek meg. Itt ivarérett féreggé fejlõdnek. A nõstény féreg szûznemzés-
sel szaporodik, a petékbõl nagyon gyorsan rhabditiform lárva alakul ki.
A rhabditiform (még nem fertõzõképes) lárvák ürülnek a széklettel. A ta-
lajban a rhabditiform lárvák filariform lárvává alakulnak.

304
A talajban néhány lárva ivarérett féreggé fejlõdik, és újabb petéket rak le
amibõl rhabditifiom lárva fejlõdik ki, így lesz teljes az életciklus a talajban
is.
Autoinfekció alakul ki, ha a rhabditform lárvák még a bélrendszerben to-
vábbfejlõdnek filariform lárvává, majd átfúrják a bélfalat, a nyirokereken
és a véráramon keresztül a tüdõbe kerülnek, ahol a lárvák ismételt lenye-
léssel a bélbe jutnak és szintén ivarérett férgekké fejlõdnek. Autoreinfek-
ció alakul ki ha a széklettel ürülõ lárvák a farpofák bõrén keresztül vissza-
szúródva is újabb ciklust indítanak.
Klinikai tünetek: Legtöbbször tünetmentes. Immunszuppresszív állapo-
tokban a fertõzés fellángolhat és súlyos malnutritiót (kóros alultápláltság)
okoznak. Az akut fertõzések során a bõrön ödéma, gyulladás és viszketés
jelentkezhet. Gyakran kíséri hasmenés, hasi fájdalom és flatulentia.
A hasmenést székrekedés váltja, a székletben genny is található. Gyakran
a tüdõérintettség a domináns tünet, pneumoniával, száraz köhögéssel és
mucopurulens köpet kíséri.
Diagnosztika: A székletben a peték ritkán találhatóak meg. A friss széklet-
ben a rhabditiform lárvák kimutathatóak, szakaszosan ürülnek. Lárvaván-
doroltatási teszt szintén alkalmazható. A lárvák a duodenumnedvbõl és
köpetbõl is kimutathatóak. Ellenanyag kimutatására a szerológiai reakci-
ók közül az ELISA a legalkalmasabb.
Kezelés: tiabendazol.

Toxocara canis, T. cati (T. mystax)

A Toxocara fajok által okozott kórkép: toxocariasis – visceralis larva
migrans vagy ocularis larva migrans.
Kórokozó: a kutyákban élõsködõ Toxocara canis lárvái és a macskákban
található T. cati (T. mystax) lárvái.
Életciklus: A T. canis a kutyák fertõzését okozza A lárvált petével fertõzött
állat belében kifejlõdõ férgek üríti a petéket, melyek 3–4 hét alatt válnak

305
fertõzõképessé geohelmith. A fertõzött állatokkal való kontaktus nem fer-
tõz. A fertõzõképes peték a talajban éveken keresztül életképesek és fertõ-
zõképesek maradnak.
Az ember véletlenszerûen fertõzõdik és benne a féreg soha nem válik
ivaréretté. Emberben a fertõzõdés a lenyelt fertõzõképes petékkel kezdõ-
dik. Az ember vékonybelében kibújó lárvák nem fejlõdnek tovább féreg-
gé, hanem a vérárambe kerülve különbözõ szervekbe vándorolnaknak,
ahol vérzést, eosinophil granulomát vagy nekrózist okoznak.
Klinikai tünetek: A Toxocara-fertõzések többsége tünetmentes. Klinikai
tünetek tünetek esetén három megjelenési forma ismert: a visceralis larva
migrans (VLM) esetében a vándorló lárvák nehézlégzést, máj-, lép- és
nyirokcsomó-megnagyobbodást okoznak. Neuralis larva migrans (NLV)
esetében idegrendszeri tünetek jelennek meg. Ocularis larva migrans
(PLV) esetében a szem érintettsége kancsalsággal, endophthalmitisszel és
akár látótérkieséssel vagy vaksággál jár.
Diagnosztika: Székletvizsgálat nem alkalmas a fertõzés kimutatásra, mert
a féreglárvák a szövetekben találhatók. A betegekre az eozinophilia jel-
lemzõ, A fertõzés kimutatása a szérumból szerológiai reakcióval fõleg az
ELISA-val az ellenanyag detektálásán alapul. Központi idegrendszer fer-
tõzõdésekor eosinophil sejteket jelennek meg a liquorban.
Kezelés: tiabendazol, albendazol a választandó szer.

Trichinella spiralis
Kórkép: trichinellosis – trichinosis.
Életciklus: Természetes gazdája a vándorpatkány. A sertések a patkány
vagy a nyers konyhai hulladék elfogyasztásával fertõzõdnek. Az ember a
nyers, nem megfelelõen hõkezelt sertéshúsban, vadhúsban (mindenevõk-
ben, húsevõkben) lévõ életképes letokolt lárvák elfogyasztásával fertõzõ-
dik. A letokolt lárvák az emberben a gyomorsav hatására kiszabadulnak,
majd a vékonybélben 2 nap alatt kifejlõdnek és párosodnak. A megtermé-

306
kenyített nõstények a vékonybél nyálkahártyáján telepednek meg, és a
lárvákat elevenszüléssel hozzák a világra. A lárvák a vérárammal távo-
labbi szövetekbe és szervekbe is eljutnak, a jó vérellátású szövetekben
képesek életben maradni. A harántcsíkolt izomban a spirálisan feltekere-
dett lárvák életképesek maradnak, de a többi szövetekben hamar elpusz-
tulnak.
Klinikai tünetek: A betegség súlyossága függ az elfogyasztott letokolt lár-
vák mennyiségétõl, a beteg életkorától és az immunrendszer állapotától.
A kórkép lehet tünetmentes, de kísérheti hasmenés, hasi görcsök és rossz
közérzet. Amikor a Trichinella
lárvák az izmokat elérik láz,
izomfájdalom, szem körüli és
arcödéma, verejtékezés, fotofó-
bia, és nehézlégzés jelentkezhet.
Elõfordulhat még retinalis és kö-
röm alatti szálkaszerû vérzés.
Ritkán az esetek halálos kimene-
telûek lehetnek.
Diagnosztika: Eosinophilia kiala-
kulása jellegzetes. Szerológiai
vizsgálatok (vérbõl ellenanyag
kimutatására) rendelkezésre áll-
nak, de nem eléggé érzékenyek
az enyhe fertõzés felderítésére.
Biopsziával az izmokból a beto-
kolódott lárvákat kimutathatjuk
emésztéses vagy kompressziós
eljárással (5.8. ábra). 5.8. ábra: Trichinella spiralis lárva alak
izom biopsziás mintában
Kezelés: mebendazol, albenda-
zol csak a bél-trichinellákra hat.
A betokozódott lárvákra hatásta-
lan.

307
Vektorral terjedõ nematodák
A vérben és szövetekben elõforduló nematodákat filáriáknak nevezzük,
az általuk okoztt kórképek összefoglaló neve a filariasis.

Dracunculus medinensis
Kórkép: dracunculiasis – dracontiasis, medinaféreg-fertõzés.
Kórokozó: A kötõszövetekben található fonalféreg a Dracunculus medi-
nensis (Medinaféreg) a kórkép okozója.
Életciklus: Az ember a fertõzõképes lárvát hordozó Cyclops rákot
(kandicsrák) tartalmazó víz elfogyasztása után fertõzõdik. A lárvák a gyo-
morban kiszabadulnak a rákokból és a subcutan kötõszövetekben fejlõd-
nek tovább közel egy évig. Megtermékenyítést követõen a hímek elpusz-
tulnak, a nõstények vándorlásba kezdenek az alsó végtagok felé. A láb
izomszövetei, izületei között tekeredve kifejlõdik az akár egy méter
hosszúra is növekvõ felnõtt nõstény féreg. A féreg toxinjaival hólyagot ké-
pez a bõrön, ami rendkívül éget. A fertõzött ember kénytelen a lábát a víz-
be tenni, hogy fájdalmát csillapítsa. Ekkor vízzel érintkezve a seb kifakad
és a nõstény féregbõl folyamatosan ürülnek a vízbe a lárvák. A lárvákat a
mikroszkopikus méretû kandicsrákok elfogyasztják, és a kör itt bezárul.
Mivel leggyakrabban a láb érintett, a beteg járása korlátozottá válik
Diagnosztika: A fekélyekbõl kenetkészítéssel a lárvák kimutathatók.
Röntgenfelvételen az elmeszesedett féreg látható. Szerológiai vizsgálatok
nem állnak rendelkezésre.
Kezelés: A féreg mechanikusan eltávolítható. Naponta néhány cm-t pál-
cára felcsavarva pár héten belül a kórokozótól megszabadulhatunk. Ha a
féreg elszakad, bakteriális fertõzés lép fel, ami cellulitishez, tályogképzõ-
déshez és septikaemiához vezet. A féreg elszakadásakor allergiás vagy to-
xikus reakciók is kialakulhatnak. Metronidazol vagy tiabendazol adható
az eltávolítás könnyítésére, de a szerek a férget nem pusztítják el. Súlyos
esetekben mûtéti beavatkozásra is szükség lehet. A másodlagos fertõzése-
ket kezelni kell.
308
Wuchereria bancrofti
Kórkép: filariasis, elephantiasis.
Életciklus: A fertõzés a Culex, Aedes és Anopheles nõstény szúnyogok
csípésével terjed. A W. bancrofti rezervoárja nem ismert. A szúnyogok
csípéssel juttatják a fertõzõ lárvákat az emberbe. A lárvák a nyirokcso-
mókban 1 év alatt válnak kifejlett féreggé. A nõstény Wuchereria bancrofi
férgek a nyirokcsomóból elevenszüléssel nagyszámú microfilariát juttat-
nak a vérbe.
A szúnyogok vérszíváskor microfilariákkal fertõzõdnek, majd táplálkozá-
suk során, újabb egyének vérszívásakor a parazitát bejuttatják az
emberbe.
Klinikai tünetek: Számos esetben tünetmentes maradhat. Láz jelentkezik
a nyirokutak gyulladása során, majd lymphangitis, lymphadenitis jelent-
kezik. Krónikus esetben a nyirokelvezetés akadályozottsága következté-
ben hydrokele, scrotalis lymphoedema és elephantiasis alakul ki.
Diagnosztika: Vérbõl a microfilariák kimutatása Giemsa festéssel történik.
A vérvételt éjszaka végezzük, mert a microfilariák 22 óra és éjjeli 2 óra kö-
zött rajzanak ki. Eredményes lehet a szerológiai vizsgálat is. ELISA IgG és
IgE tesztek állnak rendelkezésünkre. PCR vizsgálat szintén eredményes
lehet. A nyirokcsomókban a férgek ultrahanggal mutathatók ki.
Kezelés: diethylcarbamazin. Tekintettel a betegség elterjedtségére a tró-
pusokon, profilaktikusan a gyógyszert konyhasóba keverik és sütéskor, fõ-
zéskor a szer az ételbe kerül.

Loa loa
Kórkép: loiasis.
Életciklus: Az ember a vérszívó bagócslegyek (Chrysops fajok) csípése so-
rán fertõzõképes lárvával fertõzõdik. A lárva a csípés helyétõl a subcutan
szövetekbe vándor, ahol kifejlõdik a féreg. A kifejlõdött féreg a subcutan
szövetekben él. A megtermékenyített nõstények nappal microfilariákat

309
juttatnak a vérbe. A vérszívó legyek (Chrysops fajok) nappal csípnek, õk a
fertõzés vektorai és köztigazdái.
Klinikai tünetek: Az emberi fertõzés gyakran tünetmentes. A férgek a bõr
alatti szövetekben vándorolnak és ez okoz klinikai tünetek pl. viszketés,
ödéma. A férgek vándorlása helyén jellegzetes ödéma, az ún. Calabár
duzzanat figyelhetõ meg. A férgek megjelenhetnek a conjunctiva alatt is.
A vérben lévõ microfilariák panaszt nem okoznak.
Diagnosztika: A napközben vett vérbõl a microfilariák kimutathatóak.
Bõrbiopsziával is kimutathatjuk a microfilariákat. Szerológiai vizsgálatok
rendelkezésre állnak, PCR-rel való kimutatás szintén sikeres lehet.
Kezelés: diethylcarbamazin. A kezelés során elõfordulhat allergiás reak-
ció a férgek pusztulását követõen, ezért kortikoszteroidot ajánlanak ki-
egészítõ terápiaként.

Oncocerca volvulus
Kórkép: onchocerciasis – folyami vakság.
Életciklus: Az ember, mint végsõ gazda a nõstény Simulium (kolumbácsi
légy) légy csípéskor microfilariákkal fertõzõdik. A microfiláriák, a fertõ-
zõképes lárvák a bõr alatti kötõszövetbe vándorolnak ahol érett férgekké
alakulnak. A nõstény férgek elevenszülõk és microfiláriát szülnek, ame-
lyet a szúnyog bekebelez.
Klinikai tünetek: a féreg antigénjeivel szembeni gyulladás érinti a bõr
alatti kötõszövetet, nyirokcsomókat, a szemeket. A fertõzés elõrehaladá-
sával fibrosus csomók (volvulusok) alakulnak ki. A microfilariák a bõr-
alatti kötõszövetben vándorolnak, majd a szembe jutnak. A vándorlás
hátterében a férgek phototaxisa játszik szerepet. A conjunctivában és a
corneában nagy tömegben találhatók meg és végül vakságot okoznak.
A lágyéktájék érintettsége esetében a herezacskó hatalmasra növekszik.
A bõrben és a bõr alatt megtalálható microfilariak nagyon viszketnek, fo-
lyamatosan vakarás következtében krónikus dermatitis, majd végül „ele-
fántbõr” alakul ki.

310
Diagnosztika: az érintett bõrbõl (fõleg a lapockák közti és gluteális tájék-
ról) nyert biopsziában a microfilaria kimutatása. PCR-rel is igazolható a
fertõzés.
Kezelés: ivermectin hatásos a microfilariakra.

Dirofilaria repens
Kórkép: dirofilariasis, bõr-dirofiliriasis.
Életciklus: Az ember a lárvákat tartalmazó szúnyogcsípéssel fertõzödik.
A lárva bõr alatti kötõszövetbe vándorol, de mivel az ember nem megfele-
lõ gazda, a lárva nem képes tovább fejlõdni.
Klinikai kép: A csípés helyéhez közel, kisebb csomók a bõr alatti kötõ-
szövetben. Legtöbbször a fejen, nyakon, mellkason és felsõ végtagokon
találhatóak. Szem környékén, conjuctiván is elõfordulhat a csomók kiala-
kulása.
Diagnosztika: az érintett bõrcsomók biopsziájában a féreg kimutatása.
Kezelés: a bõrcsomók sebészi eltávolítása, melyben egyidejûleg a diag-
nosztizálásra is szolgál.

311
6. ÁLTALÁNOS VIROLÓGIA

A vírsok olyan obligát intracelluláris paraziták, melyek nem sejtes felépí-

tésûek, és legalább nukleinsavból (DNS vagy RNS) és az azt körülvevõ fe-
hérjeburokból állnak.
A vírusokról általánosságban elmondható, hogy önálló szaporodásra nem
képesek, csak adott faj adott sejtjeiben képesek megsokszorozni önma-
gukat. Szaporodásukhoz a gazdasejt anyagcsere-folyamatait, enzimeit,
energiáját használják. A sejten kívüli, összeszerelõdött fertõzõ mikrobát
virionnak nevezzük, a sejtben szaporodó, nem látható alkotórészeire osz-
lott ágenst vírusnak nevezzük. A virionok 20–400 nm nagyságúak, elekt-
ronmikroszkóppal láthatóak.

6.1. Vírusok morfológiája, taxonómiája

Minden vírusra jellemzõ, hogy genomját vagy DNS, vagy RNS alkotja,
minden esetben csak az egyik nukleinsav. A nukleinsavhoz vagy közvet-
lenül kapcsolódnak burkoló fehérjék, ilyenkor helikális szerkezetrõl be-
szélünk, vagy a fehérjeburkot (kapszidot) alkotó fehérjék ikozahedrális
szerkezetet képeznek, melynek a belsejében található a nukleinsav, ilye-
nek a kubikális szimmetriájú vírusok. Vannak olyan vírusok is, melyekben
mind a helikális, mind a kubikális jellemzõket megtaláljuk ezek komplex
szerkezetû vírusok.
Egyes vírusok összeszerelõdésük helyszínén a gazdasejt valamelyik lipid
kettõsréteg membránjából egy külön burkot vesznek magukra, ebben a
virion külsején elhelyezkedõ membránban megtalálhatóak a vírusra és a
gazdasejtre jellemzõ fehérjék is. A vírusok morfológiai csoportosítása a

312
nukleinsav minõsége, a kapszid szimmetriája, a burok megléte és a mére-
tük alapján történik. A víruscsaládok elnevezésekor a végzõdés „viridae”,
az alcsaládoké „virinae”, az egyes fajokat vírusnak nevezzük. A DNS-ví-
ruscsaládokat és fontosabb képviselõiket a 6.1. táblázat foglalja össze. Az
RNS-víruscsaládokat és fontosabb képviselõiket a 6.2. táblázat foglalja
össze.

6.1. táblázat DNS-víruscsaládok szerkezete és fontosabb képviselõik

Család Szimmetria DNS Burok Legfontosabb képviselõk

Adeno kubikális ds. lineáris - Adeno

Parvo kubikális ss. lineáris - Parvo B19

Papilloma kubikális ds. cirkuláris - HPV

Polioma kubikális ds. cirkuláris - BK, JC

Herpes kubikális ds. lineáris + HSV1, HSV2, CMV, HHV6, HHV7, EBV,
HHV8

Hepadna kubikális részben ds. + HBV

cirkuláris

Pox komplex ds. lineáris + Variola, Vaccinia, Molluscum contagiosum

ds.: double-stranded: duplaszálú

ss.: single-stranded: egyszálú

313
6.2. táblázat RNS-víruscsaládok szerkezete és fontosabb képviselõik

Család Szimmetria RNS Burok Legfontosabb képviselõk

Picorna kubikális +ss. lineáris - Entero, Hepato, Cardio, Rhino, Aphto,

Polio

Calici kubikális +ss. lineáris - Calici, HEV

Reo kubikális szegmentált, ds. - Orbi, Colti, Rota

Lineáris

Astro kubikális +ss. lineáris - Astro

Flavi kubikális +ss. lineáris + HCV, HGV, Sárgaláz,

Kullancsencephalitis, Dengue

Toga kubikális +ss. lineáris + Rubeola, Chikungunya, Keleti-,

Nyugati-, Venezuelai lóencephalitis…

Orthomyxo helikális szegmentált, + Influenza-A, -B, -C

-ss. lineáris

Paramyxo helikális -ss. lineáris + RSV, Parainfluenza, Mumps, Morbilli

Filo helikális -ss. lineáris + Marburg, Ebola

Rhabdo helikális -ss. lineáris + VSV, Lyssa

Bunya helikális szegmentált, + Bunya, Hantaan, Kaliforniai

-ss. lineáris encephalitis, Krími-kongói vérzéses
láz, Rift-völgyi vérzéses láz, Sin
nombre…

Corona helikális +ss. lineáris + Corona, SARS, MERS

Arena komplex szegmentált + LCM, Lassa, Junin…

lineáris ss. és
cirkuláris ds.

Retro komplex 2 +ss. lineáris + HTLV, HIV1, HIV2

ds.: double-stranded: duplaszálú

ss.: single-stranded: egyszálú

314
6.2. Virológiai diagnosztikai eljárások

A vírusfertõzések során a lappangási idõben és a tünetek megjelenésekor

maga a szaporodó vírus tenyészthetõ vizsgálati anyagból, vagy a vírus jel-
legzetes alkotórészei nukleinsav, vagy antigén kimutatása lehetséges.
Akut fertõzésnél a vírus direkt kimutatásának esélye a tünetek megjelené-
sével gyorsan csökken, látens, krónikus fertõzésekben viszont továbbra is
kimutatható marad a vírusok mennyisége. A diagnosztika másik lehetõsé-
ge a vírusellenes antitestek kimutatása. Az adott vírussal történõ elsõ fertõ-
zéskor elõször IgM-, majd IgG-termelõdés indul. Savópár vizsgálatakor az
akut fertõzés abban az esetben is kimondható, ha nincs kimutatható IgM-,
de az IgG-titer legalább négyszeres emelkedést mutat.

6.2.1. Vírusok tenyésztése, cytopathiás hatások

Vírusok tenyésztése, vírusizolálás

A vírusok obligát intracelluláris paraziták, vagyis replikációjukhoz élõ
gazdasejtre van szükségük. Sejtmentes tápfolyadék vagy táptalaj tenyész-
tésükre nem alkalmazható. Replikációk másik feltétele, hogy az alkalma-
zott sejttípus permisszív vagyis fogékony legyen a tenyészteni kívánt ví-
russal szemben. Ez azt jelenti, hogy a sejtnek expresszálnia kell azt a re-
ceptort esetleg koreceptorokat is, melyekhez a vírus kötõdni tud felszíni
speciális fehérjéivel. E lépés nélkül a sejtbe történõ bejutás, a penetráció
nem történhet meg. A vírusfehérje – sejtreceptor kötõdés éppen olyan
specifikus, mint általában bármely receptor – ligand kötõdés. A fogékony
élõ sejtek biztosításának többféle többé vagy kevésbé használatos mód-
szere létezik.

Vírustenyésztés állatoltással
Történetileg is elsõként használt módszer a vírusok beoltása különbözõ
kísérleti állatokba. Az alkalmazott állat faja (egér, patkány, hörcsög, nyúl,

315
majom stb.) a tenyészteni kívánt vírussal szembeni fogékonyságtól függ.
Beoltani is többféle helyre lehet (intraperitonealisan, intracranialisam,
subcutan, intradermalisan stb.). A beoltást követõen az állatokat megfi-
gyelve a vírusspecifikus elváltozások megjelenése mutatja a sikeres fer-
tõzést. Az elváltozások sokfélék lehetnek: állat elpusztulása, megbetege-
dése, tumorképzõdés stb., esetleg egyéb specifikus tünetek (szopós ege-
rekbe intracranialisan oltva Coxsackie-A-vírusok flaccid, míg a
Coxsackie-B-vírusok spasticus bénulást okoznak). A tenyésztett vírust az
állatból izolálni és azonosítani kell további módszerekkel. Manapság kü-
lönösen a labordiagnosztikában kevésbé alkalmazott módszer, számos
hátránya miatt: állatok tartásának gazdasági, technikai és etikai kérdései,
a módszer lassúsága és laborigénye, speciális jártasság szükséglete, az ál-
latok tartása során biztosítani kell, hogy más kórokozóval ne fertõzõdje-
nek, az esetleges látens fertõzések nehezítik ezt a feladatot.

Vírustenyésztés embrionált tyúktojásban

Számos vírus (pl. influenzavírus, mumpszvírus, sárgalázvírus, hímlõvírus)
esetén élõ állat elõkeltett tyúktojás formájában is biztosítható. A vizsgála-
ti anyagot a tojás héján képzett nyíláson keresztül különbözõ régiókba
(chorioallantois membránra, allantois membránra, amnion üregbe, szik-
zacskóba, magába az embrióba) kell beoltani, vírustól függõen. A beoltás
során a tû megfelelõ pozícionálását tojáslámpázással lehet segíteni. Erõs
fényforrással a tojást átvilágítva, az embrió elhelyezkedéséhez viszonyít-
va tájékozódni lehet. Ezután megfelelõ körülmények között a tojást
inkubálni kell, valamint figyelni a különbözõ elváltozások megjelenését:
az embrió elpusztulása, foltok (pock) megjelenése a membránokon stb.
Elõnye, hogy a tojásokat keltetni és inkubálni egyszerûbb, mint állatokat
tartani. A tojás meszes héja jó barriert képez a környezetbõl származó
kontaminációval szemben. Ugyan a diagnosztikában szintén kevésbé
használatos, de vakcinaelõállításban alkalmazzák (pl. influenzavírus elle-
ni oltóanyag nagy mennyiségû elõállításában).

316
Vírustenyésztés in vitro sejttenyésztéssel
Manapság a leginkább alkalmazott módszer, hiszen rendelkezésre állnak
megfelelõ sejttenyésztõ médiumok valamint sejttenyésztõ flaskák, me-
lyekben a sejttenyészeteket relatíve egyszerû fenntartani. Bár a tápfolya-
dékban gyakran alkalmaznak antibiotikumokat az esetleges kontaminá-
ció megfékezésére, a munka során aszeptikus feltételeket kell biztosítani
(steril eszközök, lamináris áramlású biológiai fülkék). A sejttenyészetek
rendkívül érzékenyek ugyanis bármilyen bakteriális vagy gombás konta-
minációra, így a további felhasználásuk lehetetlenné válik. Az inkubáció
során általában 37 °C-ot, magas relatív páratartalmat és 5% CO2-tenziót
biztosítunk. Ez utóbbi a tápfolyadékban gyakran alkalmazott bikarbonát
puffer miatt szükséges, a pH stabilizálása érdekében. A tenyésztés során,
amint a sejtek elérnek egy kritikus denzitást, még mielõtt a tápfolyadékból
elfogynának a tápanyagok, valamint feldúsulnának a toxikus anyagcsere-
termékek, a kultúrát passzálni kell. Ez azt jelenti, hogy a sejtek egy kisebb
részét friss tápfolyadékba helyezzük, tápanyagokat és helyet biztosítva
nekik. A vizsgálatok során a sejtek inverz fénymikroszkóppal, valamint
fáziskontraszt-mikroszkóppal jól vizsgálhatók.
Sejtkultúrák osztályozása megjelenési formájuk alapján: a kifekvõ vagy
monolayer sejtkultúrában a sejtek a tenyésztõflaska oldalához tapadnak,
és osztódásuk során egy egyrétegû „szövetet” hoznak létre (monolayer)
(HEK 293 – emberi embrionális vesesejtvonal). Passzálás során, a flaská-
ból a sejteket csak úgy lehet eltávolítani, ha megszüntetjük kötõdésüket
az edény oldalához. Ezt leggyakrabban tripszines emésztéssel, esetleg
más az extracelluláris mátrixot bontó enzimek segítségével tehetjük
meg. A szuszpenziós sejtkultúrákban (pl. MOLT-3 – emberi leukaemia
eredetû) a különálló sejtek nem tapadnak le, hanem szuszpenzió formájá-
ban a tápfolyadékba „úszva” tarthatók fenn.
Sejtkultúrák osztályozása eredetük szerint: a sejtkultúrák alkalmazásá-
nak igen fontos szempontja, hogy azok meddig tarthatók fenn, az alkotó
sejtek mennyiszer képesek osztódni. Az osztódási kapacitás szerint két
csoportra osztjuk a sejtkultúrákat. A véges osztódási képességgel rendel-
kezõ kultúrákban, típustól függõen (néhány osztódástól a 40–80 osztódá-

317
sig), de a sejtek elõbb-utóbb elpusztulnak. Ide tartoznak a primer sejtkul-
túrák, melyek különbözõ egészséges állati, esetleg emberi szervekbõl (pl.
vese) szövetekbõl (vér) izolálnak. Ezek passzálásával szekunder sejtkultú-
rák nyerhetõk. A diploid sejtvonalakat általában embrionális szövetekbõl
hozzák lére (pl. tüdõ, vese, bõr). Ez utóbbiak a primer sejtekhez képest na-
gyobb osztódási kapacitással rendelkeznek. A másik csoportba tartozó
permanens sejtvonalakat olyan immortalizált sejtek alkotják, melyek
osztódási képessége korlátlan, így folyamatosan fenntarthatók. Jellemzõ-
en daganatokból (HeLa – ember méhnyakrák eredetû) ritkábban egészsé-
ges sejtekbõl (Vero – afrikai zöldmajom vesesejtvonal) esetleg genetikai
módosítással (L20B – egérsejtvonal) hozzák létre.
Sejtkultúrák csoportosítása a sejtek morfológiája szerint: a különféle sejt-
kultúrák általában eléggé hasonlóan néznek ki, mikroszkópban vizsgálva
õket, sokszor egymástól biztonsággal a látott kép alapján nem különíthe-
tõk el. A sejtek morfológiája alapján azért néhány alapvetõ csoportba so-
rolhatók: a kifekvõ sejtek lehetnek epithelialis jellegûek, hámsejtekre em-
lékeztetve vagy fibroblast jellegûek. A szuszpenziós sejtek gyakran fehér-
vérsejtek, lymphoblast jellegû megjelenéssel.
Vírusok cytopathiás hatása in vitro sejtkultúrákon: a vírusfertõzést köve-
tõen a vírusszaporodás sejtkultúrákon fénymikroszkóppal gyakran követ-
hetõ a sejtek morfológiai elváltozásai alapján. Ezeket a változásokat
összefoglaló néven a vírusok cytopathiás hatásának (CP hatás, CPE:
cytopathic effect) nevezzük. A CP hatás általában vírusra jellemzõ, bár az
identifikációra önmagában nem használható fel. Vírusfertõzést követõen
elõfordulhat a sejtek lekerekedése, megnagyobbodása, apoptosisa, vala-
mint lízise. Kimutatható egyes esetekben zárványok keletkezése a citop-
lazmában vagy éppen a sejtmagban. Máskor a fertõzött sejtek összeolva-
dásával többmagvú óriássejtek, syncitiumok keletkeznek. Tumorvírusok
esetében a sejtek daganatos transzformációja fordulhat elõ. Vannak
olyan vírusok is, melyek a fertõzött sejtekben látható morfológiai változás
nélkül képesek szaporodni.

318
Vírusizolálás vizsgálati anyagból
A virális fertõzések diaignosztikája során megkísérelhetõ a vírus izolálása
közvetlenül a vizsgálati anyagból. A vírus transzportmédiumban bekül-
dött mintát az elõkészítés során membránfilteren (0,45 mm vagy 0,22 mm
pórusátmérõ), az esetleges kontamináló baktériumok és gombák eltávolí-
tása miatt. Ezt követõen párhuzamosan többféle sejtkultúrát kell beoltani
(a vírusok csak a számukra permisszív sejtekben tudnak szaporodni), me-
lyeket úgy kell megválasztani, hogy a szóba jövõ vírusok mindegyike te-
nyészthetõ legyen. (Amennyiben nem elõre meghatározott vírust szeret-
nénk csak kimutatni.) A kiértékelés cythopathiás hatás alapján történik.
A módszer idõigényes (5–21 nap) ezért gyakran klinikai szempontból
gyakran késõn ad eredményt. Az izolált vírust további módszerrel azono-
sítani kell (PCR, specifikus antitest stb.), mely módszerek akár a CP hatás
megjelenése elõtti detektálásra is alkalmasak. A vírusizolálás elõnye,
hogy ún. „catch-all” eljárás, vagy minden vírus izolálható amennyiben
az alkalmazott sejtkultúrákon szaporítható. Új, eddig ismeretlen vírusok
is kimutathatók, izolálhatók. Viszonylag érzékeny (bár a molekuláris
technikák érzékenységét nem éri el). Az izolált vírussal további vizsgála-
tok végezhetõk (fenotipizálás, érzékenység vizsgálata antivirális szerek-
kel szemben). Hátránya, hogy csak „élõ” vírust detektál (erre a minta
megfelelõ beküldésénél is ügyelni kell). Lassú (különösen a konvencioná-
lis technika). Nem detektálhatók azok a vírusok, melyekkel szemben
nincs permisszív sejtkultúra (pl. HPV). Laborigényes módszer. Hátrányai
miatt általánosságban ritkán alkalmazzák.

Elektronmikroszkópia
Az egyetlen módszer, amellyel a vírusok láthatóvá tehetõk. Segítségével a
virionokat közvetlenül a vizsgálati mintában ki lehet mutatni. Alkalmazá-
sával a pontos identifikáció nem, vagy csak korlátozottan lehetséges, hi-
szen a virionok morfológiája és nagysága alapján csupán a víruscsaládra
lehet következtetni, különbözõ fajok, típusok igen gyakran nem külön-
böztethetõk meg. Hátránya, hogy a vizsgálat feltétele a vírusok nagy

319
mennyisége a mintában (>106/ml), ami alacsony szenzitivitást eredmé-
nyez. Emiatt a negatív eredmény nem zárja ki a fertõzést. Kivitelezése la-
borigényes. A rutin diagnosztikai laborokban nem használatos. Speciális
laborokban, kutatásban alkalmazzák inkább, például újonnan felfedezett
vírusok jellemzésekor.

6.2.2. Szerológiai eljárások a vírusdiagnosztikában

A vírusdiagnosztikában is használjuk az ®1.5. fejezetben ismertetett sze-

rológiai eljárásokat akár a virális antigének, akár a fertõzés során termelõ-
dött ellenanyagok kimutatására. Ezek a módszerek az immunfluoreszcens
mérések, ELISA és CLIA, immunoblot technikák, valamint immunkroma-
tográfiás gyorstesztek.
Virusdiagnosztikában használt módszerek továbbá a hemagglutináció és
hemagglutináció-gátlás, a hemadszorpció és hemadszorpció-gátlás, va-
lamint a vírusneutralizációs próbák. Egyes vírusfelszíni antigének a vö-
rösvérsejteket agglutinálják, de antitest jelenlétében ez az összecsapódás
gátolható. Ugyanígy adott vírusokkal fertõzött sejtkultúra sejtjeinek felszí-
nén is megjelennek a vörösvérsejteket megkötõ antigének, antitest jelen-
létében a haemadszorpció gátolt. A vírusneutralizációs próbák esetén a
specifikus ellenanyag jelenléte igazolható azzal, hogy a sejtkultúrán az
adott vírusfertõzésre jellemzõ citopáthiás hatások nem jelennek meg.

6.2.3. Nukleinsav kimutatáson alapuló vírusdiagnosztikai

eljárások

A vírusok nukleinsavának kimutatására is alkalmas módszer a polimeráz-

láncreakció (PCR), részletekért lásd az ® 1.6. Nukleinsav-kimutatási
módszerek c. fejezetet.

320
A virális nukleinsav feltárásának elsõ lépése mindig a vírus fehérjeburká-
nak eltávolítása fehérjebontó enzimmel (proteináz K). Ezután általában
egy hagyományos oszlopos nukleinsav tisztító eljárás következik, amely-
nek végén az eluátum közvetlenül felhasználható a PCR reakcióban. Mul-
tiplex PCR segítségével egyszerre több feltételezhetõ kórokozó is kimu-
tatható (pl. légúti panel). Real-time PCR-rel mennyiségi meghatározás is
végezhetõ, ami az antivirális terápia monitorozásakor több esetben fontos
lehet.
DNS-vírusok esetében hagyományos PCR könnyen végezhetõ, azonban
RNS-vírusok esetében valamilyen módosításra van szükség. Vagy elõször
az RNS-t DNS-sé kell alakítani reverz transzkriptáz segítségével, vagy pe-
dig különleges megoldást kell alkalmazni, pl. NASBA reakciót.
Járványtani vizsgálatokra a korábban leírt genotipizáló módszerek alkal-
mazhatók (lásd az ® 1.7. Tipizálás c. fejezetet), itt a vírusgenom kisebb
méretére való tekintettel a szekvenálás is egyszerûbb és olcsóbb, mint
baktériumok esetében.

321
7. RÉSZLETES VIROLÓGIA

7.1. DNS-vírusok

7.1.1. Adenoviridae

Adenovírusok
Biológiai tulajdonságok, taxonómia: Az adenovírusok közepes méretû
(70-90nm), ikozahedrális kapszidszimmetrával rendelkezõ, burok nélküli
vírusok, a genom lineáris, kettõs szálú DNS. A kapszid csúcsaiban elhe-
lyezkedõ kapszomerek (penton) több részbõl állnak, egy penton-bázisból
és az abból függõlegesen kinyúló fiber fehérjébõl. A fibernek fontos szere-
pe van a sejtfelszíni receptorhoz való kötõdésben. A dekapszidációt kö-
vetõen a DNS-replikáció és vírusösszeépülés a sejtmagban történik. Az
emberi adenovírusok az Adenoviridae család, Mastadenovirus nemzet-
ségébe tartoznak. Eddig összes 67 különbözõ típust írtak le. A különbözõ
típusokat különféle tulajdonságaik (pl. filogenetikai távolság, genom-
szervezõdés, onkogén potenciál rágcsálókban, gazdaspektrum stb.) hét
fajba sorolják, melyeket nagybetûvel jelölünk: human mastadenovirus
A-G.
Patogenezis, klinikai kép: Elsõsorban cseppfertõzéssel, közvetlen kon-
taktussal és enteralis úton terjed. Leggyakrabban légúti fertõzéseket
okoznak. Az akut légúti betegség elsõsorban zárt közösségben alakul ki.
Akut lázas pharyngitis, pneumonia és pertussis szindróma csecsemõk,
kisgyermekek között gyakori, a pharyngoconjuctivalis láz elsõsorban is-
kolás gyerekek között fordul elõ. Okozhat szemfertõzéseket, így a gya-
korlatilag maradványtünetek nélkül gyógyuló keratoconjunctivitis epide-
micát és a gyakran maradványtünetekkel gyógyuló akut haemorrhagiás
conjunctivitist. Gyakran okoz hányással, vizes hasmenéssel járó gastro-

322
enteritist. Egyes szerotíposok akut haemorrhagiás cystitist okozhatnak.
Egyéb kórképek kialakításában is szerepet játszhat pl. hepatitis,
encephalitis, myocarditis. Bár kísérleti állatokban képes rosszindulatú da-
ganatok kialakítására, emberben ez nem bizonyított.
Laboratóriumi diagnózis: Adott betegségnek megfelelõ vizsgálati anyag-
ból a vírus DNS kimutatása molekuláris módszerekkel, illetve szerológiai
módszerekkel. Hasmenéses székletbõl adenovírusok és/vagy rotavírusok
jelenléte leggyorsabban immunkromatográfiás gyorsteszttel igazolható.
Terápia: Nincs specifikus terápia.
Megelõzés: Általános higiéniás és az infekciókontroll szabályainak betar-
tása. Jelenleg nincs forgalomban vakcina.

7.1.2. Parvoviridae

Parvovírus B19
Biológiai sajátságok, taxonómia: a kisméretû (18–25 nm), ikozahedrális
kapszidszimmetriájú, burok nélküli vírus, a genom lineáris, egyszálú
DNS. A gazdasejtspektrum szûk, csak az emberi erythroid prekurzor sej-
teket fertõzi, receptora a P vércsoport antigén. A Parvoviridae család,
Erythrovirus nemzetségébe tartozik.
A Parvovírus B19 az erythema infectiosumot más néven, ötödik gyerek-
betegséget vagy lepkehimlõt okozza.
Patogenezis, klinikai kép: Cseppfertõzéssel és transzplacentárisan, vala-
mint transzfúzióval és transzplantációval terjed. A fertõzések egy része
tünetmentes formában zajlik. Tünetek megjelenése esetén 2 fázisú lefo-
lyás jellemzõ. Az elsõ fázisra, aspecifikus tünetek jellemzõek, 6-8 napos
inkubációs idõ után: láz, izom és ízületi fájdalom, hurut, rossz közérzet
jelentkezik. A második fázis tünetei kb. 10 nappal késõbb jelentkeznek.
Gyermekeknél a maculopapulosus kiütések, pl. lepke formájú pirosság az
arcon („felpofozott arc”) és magas láz a jellemzõ. A tünetek hátterében

323
immunkomplex képzõdése áll. Rtkábban arthalgia is jelentkezik.Felnõt-
tek esetében gyakoribb a polyarthralgia, mely elsõsorban a kisízületekre
lokalizálódik. Átmeneti aplasticus krízist okozhat az myeloid progenitor
sejtek szuppressziója a csontvelõben, ami épp immunrendszer esetén a
gyógyulás sórán spontán megszûnik, de immunszupprimáltak esetében
krónikussá válhat. A parvovírus fertõzés ritkább szövõdményei közé tarto-
zik a hepatitis, myocarditis, és a különbözõ központi idegrendszeri kórké-
pek. Legveszélyesebb szövõdményei a terhes nõk fertõzése során alakul
ki. Intrauterin fertõzés a során az anyai hypoxia miatti magzati károso-
dás jellemzõ: hepatosplenomegalia és hydrops fetalis. A hypoxia magzati
elhaláshoz vezethet.
Laboratóriumi diagnózis: Vírus nukleinsavának kimutatása vérbõl, vize-
letbõl, biopsziás mintából. Az ellenanyagválasz kimutatása során az IgM
típusú ellenanyagok megjelenése és az IgG ellenanyagok négyszeres
titeremelkedése diagnosztikus értékû, de a várandósság során gyakran
elõforduló álpozitivitás miatt az IgM eredményt kétkedéssel kell fogadni.
Intrauterin fertõzés esetén lehetõség van a magzatvízbõl történõ virális
nukleinsav kimutatásra. Congenitalis parvovírus fertõzés után született
csecsemõk üríthetik a vírust vizeletükkel, ennek kimutatása diagnoszti-
kus, míg szerológiai vizsgálat esetén az anyai és újszülött vér együtt vizs-
gálandó, az IgG típusú ellenanyagok átjutnak a placentán, az IgM nem,
ezek jelenléte az újszülött vérében friss fertõzésre utal.
Terápia: Szupportív, aplasztikus krízisben transzfúzió, hydrops fetalis
esetén intrauterin transzfúzió vagy császármetszést követõen az újszülött
transzfúziója szükséges.
Megelõzés: A populáció nagy átfertõzöttsége miatt nem lehetséges.
Intrauterin fertõzés során a magzat fokozott ultrahangos megfigyelés aján-
lott és a terápia idõbeni megkezdése céljából.

324
 7.1.3. Papillomaviridae

Humán Papillomavírus (HPV)

Biológiai tulajdonságok, taxonómia: a víruscsaládba kisebb (55 nm átmé-
rõjû), ikozahedrális kapszidszimmetriájú, burok nélküli vírusok tartoz-
nak, a genom cirkuláris kettõs szálú DNS. A vírus sejtbe történõ bejutása
után a replikáció a sejtmagban történik. A papillomavírusok rendkívül
gazda és szövetspecifikusak. A humán papillomavírusok a Papilloma-
viridae család több nemzetségébe tartoznak, a speciesek és típusok elkü-
lönítése genetikai alapon történik, közel 200 HPV típus ismert.
Patogenezis, klinikai kép: közvetlen (bõr, nyálkahártya) kontaktussal,
szexuális kontaktussal terjednek, valamint szülés közben az anyai genitá-
liákról az újszülöttre. Az emberi fertõzést okozó típusok hámsejtekben
szaporodnak, replikációjuk és új virionok képzõdése a hámsejtek termi-
nális differenciációjához kötött. Onkogén vírusok, beningus és malignus
elváltozásokat okoznak. A kután típusok a bõrt, a mucosotróp típusok pe-
dig az el nem szarusodó laphámot fertõzik. A tünetek nagy része szub-
klinikai formában zajlik. 2–3 éven túl fennálló perzisztens fertõzés ese-
tén szabálytalanul szaporodó sejtcsoportok alakulhatnak ki.
1. Az alacsony kockázatú típusok (pl. HPV-6, 11) beningus hámszövet
felszaporodást: condyloma acuminatumot vagy alacsony fokú
intraepithelialis léziót (LSIL) okoznak.
2. A magas kockázatú típusok pl. HPV-16, 18, 31, 33 malignus transz-
formációt okozhatnak, leggyakrabban méhnyakrák kialakulásában
van szerepük, de más anogenitális régióban és a szájüregben, felsõ
légutakban is elõfordulhat ilyen elváltozás.
3. Egyes HPV típusok epidermodysplasia verruciformist, egy ritka bõr-
elváltozást okoznak, mely malignizációra hajlamos.
Laboratóriumi diagnózis: A fertõzés csak a hámra lokalizálódik, ezért az
ellenanyagválasz vizsgálata indokolatlan, igazolni a virális nukleinsav ki-
mutatásával lehet, a fertõzött területrõl származó hámsejtekbõl pl. méh-
nyak minta. In vitro sejttenyészetben történõ szaporodásuk jelenleg nem
megoldott.
325
Terápia: Az esztétikai elváltozások lokális kezelése, fertõzött terület pl.
méhnyak mûtéti eltávolítása
Megelõzés: Promiszkuitás kerülése. Az óvszer nem nyújt teljes védelmet.
Többkomponensû rekombináns víruskapszid vakcina elérhetõ a HPV-16,
18, 31, 33, 45, 52, 58 ellen. Kötelezõen ajánlott védõoltás 12 éves lányok
és újabban fiúk részére. Nõgyógyászati vizsgálat keretében rendszeres
rákszûrés.

7.1.4. Poliomaviridae
JC vírus, BK vírus
Biológiai sajátságok, taxonómia: kisebb méretû (40–45 nm), ikoza-
hedrális, burok nélküli vírusok, a genom cirkularis, kettõs szálú DNS.
A DNS-replikáció a sejtmagban történik. Polyomaviridae család Polyo-
mavirus nemzetségébe tartozó humán vírusok a JC- és BK-vírus.
Patogenezis, klinikai kép: a vírusok a légutakon keresztül terjednek. A pri-
mer fertõzés legtöbbször tünetmentes vagy enyhe lefolyású, majd látens
fertõzést hoznak létre a vesékben, a JC vírus a B-lymphocytákban és a
központi idegrendszerben is. Immunszupprimált állapotú betegek eseté-
ben a reaktiváció súlyos következményekkel járhat: BK vírus esetében
haemorrhagiás cystitis és nephropathia, JC vírus reaktivációkor prog-
resszív multifokális leukopathia (PML), mely az agy fehérállományának
demyelinizációját, demenciát okozza.
Laboratóriumi diagnózis: a BK vírus reaktiváció során a vizelettel ürül,
amibõl nukleinsav kimutatással/antigén kimutatással igazolható a fertõ-
zés. JC vírus fertõzés esetében csontvelõbõl, liquorból is elvégezhetõ a
vizsgálat.
Terápia: Specifikus antivirális terápia nem áll rendelkezésre, a kezelés
szupportív.
Megelõzés: A magas átfertõzöttség miatt nincs hatásos megelõzési mód-
szer.

326
 7.1.5. Herpesviridae
Taxonómia, biológiai tulajdonságok: a víruscsaládba lineáris duplaszálú
DNS-sel rendelkezõ, közepes méretû (kapszid kb. 125 nm átmérõjû),
ikozahedrális szimmetriájú, burkos vírusok tartoznak. A kapszid és a
peplon között fehérjékbõl álló tegument található. A herpesvírusok közös
sajátsága, hogy élethosszig tartó látens fertõzést alakítanak ki, melybõl
idõnként reaktiválódhatnak. Rendszerezésüket és alapvetõ sajátságaikat a
7.1. táblázat tartalmazza:

7.1. táblázat. A Herpesvírusok rendszerezése és sajátságaik

Taxonómia Replikáció Látencia

Alphaherpesvirinae alcsalád
Simplexvirus genus
• Human alphaherpesvirus 1 (HHV-1)/ Variabilis
Herpes simplex virus 1 (HSV-1) gazdaspektrum
Rövid replikációs Elsõdlegesen sensoros
• Human alphaherpesvirus 2 (HHV-2)/ ciklus ganglionokban
Herpes simplex virus 2 (HSV-2) Gyors terjedés
Varicellovirus genus sejtkultúrában
• Human alphaherpesvirus 3 (HHV-3)/
Varicella zooster virus (VZV)

Betaherpesvirinae alcsalád Mirigysejtek,

Cytomegalovirus genus lymphoreticularis
Korlátozott sejtek, vesesejtek,
• Human betaherpesvirus 5 (HHV-5)/ gazdaspektrum egyéb szövetek
Cytomagelovirus (CMV) Hosszú replikációs
ciklus
Roseolovirus genus Lassú terjedés Mononukleáris sejtek,
• Human betaherpesvirus 6A (HHV-6A) sejtkultúrában, monocyták
gyakran cytomegalia T-lymphocyták
• Human betaherpesvirus 6B (HHV-6B)
• Human betaherpesvirus 7 (HHV-7)

Gammaherpesvirinae alacsalád
Lymphocryptovirus genus Szûk gazdaspektrum B-lymphocyták
• Human gammaherpesvirus 4 (HHV-4)/ In vitro replikáció
Epstein–Barr-virus (EBV) lymphoblastoid
sejtekben
Rhadinovirus genus Onkogén T-lymphocyták, egyéb
• Human gammaherpesvirus 8 (HHV-8)/ transzformáció sejtek
Kaposi-sarcoma-asszociált herpesvirus (KSHV)

327
Herpes simplex vírus 1 (HSV-1) és Herpes simplex vírus 2 (HSV-2)
Patogenezis, kinikai kép: A terjedés fertõzött személy váladékaival köz-
vetlen vagy közvetett kontaktus révén. Nemi úton való terjedés szerepe is
fontos. A vírus a behatolási kapu hámsejtjeiben replikálódik primer fertõ-
zést okozva. Látens fertõzést a perifériás idegek mentén retrográd axo-
nalis transzporttal az érzõ ganglionokban hoz létre. Késõbb különbözõ
triggerekre (láz, stressz, megfázás, menstruáció, UV-fény stb.) reaktivá-
lódhat a fertõzés. A kialakuló tünetek változatosak lehetnek, melyet befo-
lyásol a beteg életkora és immunrendszerének állapota. Mind a primer,
mind a rekurrens fertõzés okozhat tünetmentes vírusürítést és tünetes fer-
tõzést is: gingivostomatitis, herpes labialis, herpes genitalis és kerato-
conjunctivitist is. A bõrt érintõ fertõzések lehetnek: herpes simplex
dermatitis primer fertõzések komplikációjaként, ekzema herpeticum
atopiás ekzemában szenvedõ betegeknél, herpes gladiatorum pl. birkó-
zóknál, herpeticus körömágy-gyulladás pl. fogorvosi illetve egészségügyi
ellátásban részt vevõ személyeknél. HSV-1 elsõdlegesen az orofaciális ré-
gióban, míg a HSV-2 fõleg inkább a genitális régióban okoz tüneteket.
Központi idegrendszeri érintettség esetén súlyos, nemritkán fatális kime-
netelû elsõsorban temporális régióra lokalizálodó encephalitis alakulhat
ki. Perinatalis herpesvírus fertõzés leggyakrabban a genitalis herpes fer-
tõzésben szenvedõ anyák újszülöttjeiben alakulhat ki a terhesség során
vagy a szülõcsatornán történõ áthaladáskor, méhen belüli elhalást, kora-
szülést, idegrendszeri károsodást okozva. Immunszupprimált betegek,
terhesek fertõzése súlyos, disszeminált formában zajlik, fulmináns hepa-
tisisszel társulhat.
Laboratóriumi diagnózis: Leggyakrabban klinikai kép alapján. Sziszté-
más fertõzés esetén a vérbõl és a liquorból ellenanyagok kimutatása tör-
ténhet. Encephalitis és újszülöttek szisztémás fertõzésae seteén a vírus
nukleinsav PCR-rel történõ kimutatása a liquorból történik.
Terápia: Antivirális terápa elérhetõ, leggyakrabban alkalmazott szer az
aciclovir, de egyéb származékok (penciclovir, valaciclovir, famciclovir) is
használatosak. Az aciclovir hosszú távú alkalmazására a virális timidin-
kináz mutációja következtében rezisztencia alakulhat ki.

328
Megelõzés: Higiénés szabályok betartása. Várandósok primer, tünetes
herpes genitális fertõzése esetén császármetszés javallott.

Varicella zoster vírus (VZV)

A VZV a bárányhimlõ és az övsömör kórrokozója
Patogenezis, kinikai kép: Cseppfertõzéssel és a hólyagbennékkel terjed.
A felsõ légutak hámján keresztül jut be és a lokális replikációt követõen
viraemia alakul ki. A klinikai tünetek 10–21 napos inkubációs idõ után je-
lentkeznek lázzal, majd 1–2 nap múlva a jellegzetes viszketõ hólyagos ki-
ütések (macula-papula-vesicula) képében. A klinikai képre jellemzõ a kü-
lönbözõ stádiumban lévõ hólyagok egyidejû jelenléte.
Gyakori szövõdmény a viszketés miatt elkapart hólyagok bakteriális fe-
lülfertõzõdése. Súlyosabb komplikációként központi idegrendszeri tüne-
tek (súlyos encephalitis) és pneumonia (immunkompetens felnõttek pri-
mer fertõzésekor gyakoribb, mint gyermekkorban), jelentkezhet.
Immunszupprimáltak fertõzése súlyos komplikációkat, disszeminált lefo-
lyást okozhat.
A vírus a bõrbõl az axonok mentén haladva latenciát alakít ki a dorzális
érzõganglionokban. A reaktiváció során övsömör (herpes zoster) alakul
ki, mely jellemzõen idõsebb korban. A betegség a fertõzött gaglion be-
idegzési területén a dermatómának megfelelõen, féloldalt érintve jön lét-
re. Lokális gyulladással és fájdalmas, herpeszes hólyagos bõrelváltozással
jár. Szövõdményként postherpeticus neuralgia léphetnek fel. HIV-fertõ-
zöttekben elõfordulhat multidermatomalis formában, többször ismétlõd-
het, krónikussá válhat. Várandósok fertõzése esetén a varicella-pneumo-
nia és encephalitis kockázata emelkedett. A magzatban súlyos
congenitalis fertõzést, fejlõdési rendellenséget okozhat.
Laboratóriumi diagnózis: Típusos lefolyás esetén laboratóriumi vizsgála-
tok nélkül is felállítható a diagnózis. Szerológiai vizsgálatok IgM, IgA, IgG
ellenanyagok együttes vizsgálata segít a primer fertõzés és a reaktiváció
elkülönítésében.

329
Terápia: Egészséges gyermekek primer fertõzésében speciális antivirális
terápia nem indokolt, csak tüneti terápia. Magas kockázatú betegek fertõ-
zõdése, vagy súlyos lefolyású megbetegedések esetén vénás acyclovir,
famciclovir terápia javasolt. Zosteres tünetek enyhítésére gyulladáscsök-
kentõ és oralis acyclovir terápia javasolt.
Megelõzés: Kisgyermekek számára életkorhoz kötött kötelezõ élõ, atte-
nuált vírus tartalmú védõoltás. Súlyos lefolyású varicella fertõzésre gya-
nús személyek számára varicella zoster hiperimmun gamma-globulin
(VZIG), illetve az inkubációs idõszak alatt megkezdett acyclovir profilaxis
ajánlott.

Epstein–Barr vírus (EBV)

Patogenezis, klinikai kép: Az EBV célsejtjei a nyálkahártyák el nem szaru-
sodó hámsejtjei és a B-lymphocyták. A vírus terjedése a fertõzött személy
váladékaival (elsõsorban nyállal) közvetlen vagy közvetett kontaktus ré-
vén, transzfúzióval, transzplantációval történhet. A primer fertõzés során
a kezdeti replikáció az oropharynx területén történik, majd a vírus a fertõ-
zött B-sejtekkel disszeminálódik. A fertõzések legnagyobb része tünet-
mentes formában, kisgyermekkorban lezajlik. Tünetes formában 4–6 hét
lappangási idõ után mononucleosis infectiosa (csókolózási betegség,
Pfeiffer-féle mirigyláz) alakul ki a B-sejtek poliklonális felszaporodásával
– nagy atípusos mononukleáris sejtek megjelenésével a vérképben – és
transzformációjával jellemzõen serdülõkorban, fiatal felnõttkorban. A be-
tegséget az erõteljes immunválasz miatt magas láz, nyirokcsomó duzza-
nat, torokfájás, hepatitis kialakulásával jellemzi. A torokban szürkés-fe-
héres felrakódás látható. A megbetegedés során nagyfokú lép- és májmeg-
nagyobbodás alakul ki. Az akut fázis 3–4 hét alatt lezajlik, de a hepato-
splenomegália több hónapig perzisztál, tartós fáradtság, gyengeség alakul
ki. Központi idegrendszeri érintettség esetén súlyos meningitist, ence-
phalitist, myelitist okozhat.
Az afrikai típusú Burkitt-lymphoma a krónikusan EBV-fertõzött B-sejtek-
bõl alakul ki. A malária kofaktor szerepe is ismert a genetikai predisz-

330
pozíció mellett. A délkelet-kínai tartományokban fiatal férfiak között gya-
kori nasopharyngealis carcinoma hátterében is ismert az EBV kóroki sze-
repe. Károsodott immunrendszer esetében a transzformált B-sejtek
proliferációja onkogenezishez vezethet. AIDS-ben szenvedõ beteg oralis
hajas leukoplakia immunkárosodottak – ritkán transzplantáltak – jóindu-
latú hámszaporulata a nyelv lateralis oldalán.
Laboratóriumi diagnózis: Szerológiai módszerekkel friss fertõzésben a
korai antigének: VCA (vírus kapszid antigének) és EBNA (Epstein–Barr
nukleáris antigén) proteinek ellen termelt ellenanyagok – IgM, IgG – ki-
mutatása diagnosztikus. Heterofil antitestek – nem specifikus antitestek –
kialakulása (Paul–Bunnel-reakció: a beteg széruma agglutinálja a birka
vörösvértesteket) szintén kórjelzõ. Immunkárosodottak mintáiból EBV
reaktiváció/lyticus szaporodás igazolására a vírus-DNS detektálása PCR-
rel történik.
Terápia: súlyos EBV-fertõzés esetén ganciclovir terápia választandó.
Komplikációmentes mononucleosis esetén tüneti terápia, fontos, hogy a
torokgyulladásra tévesen adott antibiotikum (aminopenicillin) kiütéseket
okozhat.

Cytomegalovírus (CMV)
A CMV cytopathiás hatású vírus, mely magzárványokat és perinuclearis
citoplazma zárványokat hoz létre. Célsejtjei az exokrin mirigyek és a
vesetubulusok hámja, a monocyták és az endothélsejtek.
Patogenezis, klinikai kép: A vírus a fertõzött személy váladékaival, transz-
placentárisan és transzplantációval terjed. A vírus replikáció az exokrin
mirigyek és a vese hámsejtjeiben, a monocytákban és az endothelsejtek-
ben történik. A fertõzött sejt megnagyobbodik (cytomegalia), valamint a
mag- és citoplazmazárványok miatt jellegzetes alakot ölt (bagolyszem-
sejtek). A tünetek kialakulása függ az immunrendszer állapotától, egész-
séges immunrendszerû egyénekben a fertõzések nagy része tünetmentes
formában zajlik, vagy 4–6 hét lappangási idõ után mononucleosis infec-

331
tiosaszerû kórkép alakul ki. A primer fertõzés lezajlása után a CMV látens
formában perzisztál, reaktivációja miatt immunkárosodott egyénekben
súlyos lefolyású kórkép jelentkezik. Transzplantált betegekben esetében
gyakori szövõdmény a CMV-pneumonitis. AIDS-es betegek CMV-fertõ-
zésének gyakori megjelenési formája a choritoretinitis, encephalitis és a
colitis.
Congenitalis CMV-fertõzés elsõsorban terhesség alatt bekövetkezõ pri-
mer fertõzés során alakul ki. Következménye lehet súlyos fejlõdési rendel-
lenesség, legsúlyosabb formája a cytomegaliás zárványbetegség
hepatosplenomegaliával, pneumonitisszel, microcephaliával, késõbb ki-
alakuló szellemi visszamaradottsággal. Perinatalis CMV-fertõzés általá-
ban tünetmentes, de pneumonitis kialakulhat. A perinatalis fertõzést éve-
kig tartó vírusürítés kíséri.
Laboratóriumi diagnózis: Ép immunrendszerû egyének esetén mononuc-
leosis igazolása a szerológiai válasz IgM, IgG antitestek kimutatásán ala-
pul. A várandósok fertõzõdési idõpontjának meghatározásában fontos
szerepe van a terhességben gyakori álpozitív IgM válasz miatt az IgG
aviditás vizsgálatnak (lásd szerológiai vizsgálatok). A vírus direkt kimuta-
tásának fontos szerepe van a súlyos CMV fertõzések diagnosztikájában,
különösen immunkárosodottak esetében, ahol az ellenanyagválasz kiala-
kulása zavart. Vírus/nukleinsavának kimutatása vérbõl, liquorbõl, mag-
zatvízbõl és újszülöttek vizeletébõl molekuláris technikákkal lehetséges.
A fertõzés nyomon követésére a vírus kópiaszámának a meghatározása
kvantitatív PCR segítségével történik.
Terápia: Súlyos fertõzésekben ganciclovir, foscarnet, retinitisben cido-
fovir, fomivirsen.

Humán herpesvírus 6A és B (HHV-6A és -B)

Patogenezis, klinikai kép: A HHV-6B a fertõzött személy nyálával közvet-
len vagy közvetett kontaktus révén, míg a HHV-6A feltehetõen szexuális
úton terjed, valamint mindkettõ transzfúzióval, transzplantációval. A ví-
rusok sejtfelszíni receptora a CD46.

332
A HHV-6B primer fertõzés lehet tünetmentes, vagy a hatodik gyermekbe-
tegségként is ismert exanthema subitum vagy roseola infantum formájá-
ban történhet, ami egy kiütéssel és lázzal járó állapot, ritkán követheti
encephalitis, arthritis, hepatitis. A vírusok látens módon a mononuklearis
sejtekben, monocytákban fordulnak elõ. Immunszupprimáltakban reakti-
válódhat, és súlyos tüneteket okoz: encephalitis, pneumonitis, chorio-
retinitis.
Laboratóriumi diagnózis: Virális nukleinsav kimutatás vérbõl, liquorból,
csontvelõbõl, limfocitákból, biposziás mintából. A liquorból kimutatott
specifikus IgM ellenanyagnak diagnosztikus jelentõsége van.
Terápia: Súlyos esetekben fertõzések kezelésére ganciclovir, valgan-
ciclovir, foscarnet, cidofovir használható.

Humán herpesvirus 7 (HHV-7)

Patogenezis, klinikai kép: A vírus terjed nyállal, cseppfertõzéssel, a fertõ-
zések zöme gyermek-, illetve fiatalkorban történik. A vírus sejtfelszíni re-
ceptora a CD4-molekula. A vírus látens módon a T-lymphocytákban ma-
rad élethosszig. A primer fertõzés általában tünetmentes, de okozhat
gyermekekben magas lázzal járó fertõzés. Serdülõk/fiatal felnõttek fertõ-
zése a törzsön karácsonyfaszerûen elhelyezkedõ hámló kiütésekkel járó
pityriasis roseát (rózsahámlást) okozhat.
Laboratóriumi diagnózis: Virális nukleinsav kimutatás különbözõ min-
tákból, valaimt ellenanyag kimutatás.
Terápia: A fertõzés spontán gyógyul.

Humán herpesvírus 8 (HHV-8), Kaposi-sarcoma-asszociált herpesvírus

(KSHV)
Patogenezis, klinikai kép: Fertõzött személy váladékaival közvetlen vagy
közvetett kontaktus révén, jelentõs szerepû a szexuális úton történõ átvi-
tel. Terjed továbbá transzfúzióval, transzplantációval, perinatalisan.

333
Onkogén hatású vírus, a primer fertõzés tünetmentes. A látens fertõzés
következményei különbözõ proliferatív megbetegedések. A Kaposi-
sarcoma bõrre lokalizálodó angioproliferatív elváltozás, amely HIV-fertõ-
zöttekben malignussá válik. Másik megjelenési formája a testüregi
lymphoma.
Laboratóriumi diagnózis: Lymphocytákból vagy tumorszövetbõl virális
nukleinsav kimutatás, antigén kimutatás tumorszövetbõl.
Terápia: cidofovir, interferon-alfa.

7.1.6. Hepadnaviridae

Hepatitis-B vírus
Biológiai tulajdonságok: kisebb méretû (42 nm), ikozahedrális kapszid-
szimmetriájú vírus, a genom részlegesen kettõs szálú cirkuláris DNS.
A burok tartalmazza a HBsAg (Hepatitis-B surface antigen) nevû fehérjét.
A nukleokapszid fõ alkotórésze a HBcAg (Hepatitis-B core antigen).
A HBcAg egy módosult formája, a HBeAg a fertõzés során szekretálódik.
A DNS vírusgenom RNS-sé íródik át, melyrõl az újonnan keletkezõ
kapszidban reverz transzkriptáz segítségével szintetizálódik a DNS
genom.
Patogenezis, klinikai kép: Parenteralis úton vérrel, szexuális kontaktussal
és perinatalis úton terjed. A vírus a hepatocytákat fertõzi, a betegség so-
rán viraemia alakul ki. Az akut fertõzés lehet tünetmentes, vagy 30–180
nap lappangási idõ után akut hepatitisre jellemzõ tünetek jelentkezhet-
nek (rossz közérzet, fáradtság, étvágytalanság, hányinger, hányás, fogyás,
láz, jobb bordaív alatti fájdalom, bilirubinaemia, icterus, a transzamináz
enzimek emelkedése, a vizelet sötétbarna illetve a széklet világos lehet).
Ritkán fulmináns hepatitis zajlik. Függetlenül attól, hogy az akut fertõzés
tünetes vagy tünetmentes formában zajlott, ha a szervezet nem tudja
eradikálni a vírust (az esetek mintegy 5–10%-ban), a fertõzés krónikussá
válik. A krónikus fertõzés is lehet tünetmentes (különösen újszülött vagy

334
kisgyermek korban akvirált fertõzés esetében), illetve kialakulhat krónikus
aktív hepatitis, az évek folyamán pedig májcirrhosis, hepatocellularis
carcinoma. Gyakori az extrahepaticus manifesztáció (glomeuroneph-
ritis, arthalgia, arthritis, myalgia, különféle bõrelváltozások).
Laboratóriumi diagnózis: A diagnosztikában nagy szerepe van a hepa-
titis-B antigénjeinek (HBsAg, HBcAg, HBeAg: infektivitást jelzõ antigé-
nek) és az antigének ellen termelõdött ellenanyagok szerológiai vizsgála-
tának.
Az akut megbetegedés esetén kimutatható a hepatitis-B felületi antigén
(HBsAg) és az anti-HBc IgM ellenanyag. Az akut szakaszban a HBeAg is
kimutatható a vérbõl, ami a beteg nagymértékû fertõzõképességét mutat-
ja. Ha a beteg az akut szak után meggyógyul, azt a HBsAg eltûnése és az
anti-HBs antitest megjelenése jelzi. Az anti-HBe antitest megjelenése
mindig jó prognosztikát jelent. Az anti-HBc pozitivitás azt jelenti, hogy
az illetõ életében már találkozott a hepatitis-B vírussal.
Krónikus megbetegedést jelez a HBsAg perzisztálása és az anti-HBs el-
lenanyagok hiánya. A HBV DNS kimutatását PCR-rel használhatjuk a
szerológiai eredmények megerõsítésére, illetve a kvantitatív vizsgálatokat
az antivirális terápia hatékonyságának ellenõrzésére.
Az aktív immunizálás következtében csak anti-HBs ellenanyag keletke-
zik, anti-HBc nem, ezért a védõoltás által indukált ellenanyag és a termé-
szetes fertõzés során keletkezett ellenanyag megkülönböztethetõk.
Terápia: Krónikus fertõzésnél antivirális terápia során pegilált-interferon
és/vagy NRTI (nukleozid reverz transzkirptáz inhibitor) alkalmazható.
Megelõzés: Legnagyobb szerepe a rekombináns HBsAG-t tartalmazó
vakcinával való immunizálásnak van. A kötelezõ védõoltási program sze-
rint a 7. osztályos tanulókat oltják, ezen kívül fontos az aktív immunizálás
a veszélyeztetettek (pl. egészségügyi dolgozók, dializáltak) körében.
A várandósokat kötelezõen szûrik a HBsAg–re. A HBsAg pozitív anyától
született gyermekeket aktív és passzív immunizálásban részesítik közvet-
lenül születésük után. Kötelezõ a vérdonorok HBsAg szûrése is. A fertõzés

335
nem-specifikus megelõzési módja pl. a gumikesztyû, az egyszer-
használatos orvosi eszközök alkalmazása.

HBV-hez kapcsolt vírus

Hepatitis-D-vírus
Biológiai tulajdonságok, taxonómia: Kis méretû (35–37 nm), burkos ví-
rus, a kapszidszimmetria nincs pontosan meghatározva, a genom cirkulá-
ris, egyszálú, negatív RNS. A HDV defektív vírus, helper vírusa a HBV,
csak akkor tud fertõzni, ha jelen van a HBV vírus is. A nukleokapszidot a
Hepatitis D antigén (HDV) alkotja, mely a HBV peplonjába csomagolt.
Család szempontjából besorolatlan, Deltavírus nemzetség tagja.
Patogenezis, klinikai kép: parenteralis úton terjed. A fertõzés lehet
koinfekció (egyszerre fertõz a HBV és a HDV) vagy szuperinfekció (króni-
kus HBV hordozót fertõz a HDV). Ha az akut szak után a szervezet nem
tudja eradikálni a vírust, a fertõzés krónikussá válik. Együttesen fennálló
HBV és HDV fertõzés a májbetegség prognózisát rontja, ezen betegek
esetében gyakrabban alakul ki akut májelégtelenség, májcirrhozis és
hepatocelluláris carcinoma mind HBV fertõzöttekben.
Laboratóriumi diagnózis: Akut megbetegedés: a tünetek kezdete után
14-21 nappal anti-HDV-IgM kimutatás, illetve 2-3 héten át HDAg és
HDV RNS mutatható reverz-tanszkirptáz PCR-rel. Krónikus esetben a
HDAg és a HDV RNS perzisztál, míg az anti-HDV IgG nem mindig mutat-
ható ki.
Terápia: Krónikus fertõzésnél antivirális terápia (pegilált interferon
és/vagy nukleozidanalóg terápia) alkalmazható.
Megelõzés: Mivel a HDV csak HBV-vel együtt terjed, így a HBV fertõzés
megelõzése aktív védõoltással a HDV fertõzést is kivédi.

336
 7.1.7. Poxviridae

Taxonómia, biológiai tulajdonságok: a víruscsaládba nagy méretû

(220–450 nm), lineáris kettõs szálú DNS-sel rendelkezõ burkos vírusok
tartoznak. A virionok komplex szerkezetûek. A vírusok replikációja a ci-
toplazmában történik.
Jelentõs nemzetség az Orthopoxvirus, melynek legfontosabb tagjai a
variola (feketehimlõ), a majomhimlõ-, vaccinia- és a tehénhimlõ vírus.
A nemzetségen belüli antigénrokonság következtében a kialakuló im-
munválasz keresztvédelmet nyújthat másik vírussal szemben.
A Molluscipoxvirus nemzetségének egyetlen tagja a Molluscum conta-
giosum vírus, mely kizárólagos emberi kórokozó.
Egyéb nemzetségekbe tartozó vírusok ritkán nem súlyos zoonotikus fertõ-
zést okoznak.

Variola (feketehimlõ) vírus

A feketehimlõ az egyik legrettegettebb emberi kórokozó volt, amelyet
vakcinációval 1980-ra sikerült eradikálni a Földrõl, jelenleg már nem for-
dul elõ.
Patogenezis, klinikai kép: A feketehimlõ vírus kizárólagosan emberi kór-
okozó, elsõsorban a légutakon keresztül vagy kontakt módon terjed. Ex-
pozíció után a vírus a felsõ vagy alsó légutak regionális nyirokcsomóiban
történõ replikációt követõen hematogén úton (viraemia) szétterjed a szer-
vezetben (lép, máj, csontvelõ, tüdõ). A lappangási idõ 7-17 nap. A meg-
betegedésnek két formája lehet: a súlyosabb variola major és az enyhébb
variola minor. A betegség elsõ tünetei nem specifikusak: láz, hidegrázás,
fej- és hátfájás. A maculopapulosus, majd hólyagássá váló kiütések a har-
madik naptól jelentkeznek és jellegzetesen egyforma fejlettségi állapot-
ban vannak (differenciáldiagnosztikailag fontos elkülönítési jelleg a VZV
okozta hólyagoktól). A hólyagok gennyessé válnak, majd pörkösödnek.
A feketehimlõ bevérzésekkel jár a bõrben és belsõ szervekben.

337
Majomhimlõ és tehénhimlõ vírus
A majomhimlõ (rezervoárja fõként afrikai rágcsálók) és a tehénhimlõ (re-
zervoárja európai rágcsálók) zoonózis. A ritkán elõforduló majomhimlõ
klinikai megjelenési formájában hasonlít a valódi himlõhöz, de annál jó-
val enyhébb megbetegedést okoz. A majomhimlõ direkt kontaktussal,
akár szexuális kontaktussal terjed. A fertõzés lázzal, izomfájdalommal és
a fertõzés átvitelének helyén jelentkezõ hólyagos, gennyes, pörkösödés-
sel gyógyuló kiütéssel jár. A nyaki és ágyéki nyirokcsomók duzzanata is
jellemzõ, máj és lép bevérzése is jelentkezhet. A tehénhimlõ a tehenek
tõgyére lokalizált fertõzés, az emberi megbetegedés pedig jellemzõen, a
kéz bõrén jelentkezõ tehenészcsomó. Jenner e betegség kapcsán ismerte
fel, hogy a tehénhimlõn átesett fejõnõk nem betegednek meg
feketehimlõben, és ez alapján fejlesztette ki és alkalmazta az elsõ védõol-
tást.

Orthopoxvírusok laboratóriumi diagnosztikája, kezelése, megelõzése

Laboratóriumi diagnózis: Már feketehimlõ gyanúja esetén is a vírus DNS
kimutatása és tenyésztése szigorúan BSL4 laboratóriumban.
Terápia: A feketehimlõ kezelése elsõsorban szupportív. Majomhimlõben
lappangási idõ alatt cidofovir és tecovirimat hatásos lehet, de a legtöbb
esetben antivirális kezelésre nincs szükség, a fertõzés magától gyógyul.
Megelõzés: Feketehimlõ és majomhimlõ ellen élõ vakcinia vírussal törté-
nõ védõoltást alkalmaztak 1980-ig. Ma már a variola vírus eradikációja
következtében a védõoltást nem alkalmazzák.

Molluscum contagiosum vírus

Patogenezis, kinikai kép: Kizárólag emberi kórokozó, direkt kontaktussal
a bõr mikrosérülésein keresztül vagy szexuális érintkezéssel terjed. Uszo-
dában történt fertõzés gyakori. A fertõzést követõ 14–50 nap inkubáció
után jelennek meg a gyöngyszemszerû, 2–5 mm átmérõjû kemény cso-
mók, amelyeket megnyomva azokból kásaszerû massza ürül. A testen

338
bárhol elõfordulhat. A betegség rendszerint enyhe lefolyású. A gyógyulás
6-18 hónapig is eltarthat.
Laboratóriumi diagnózis: A csomók jellegzetes klinikai megjelenése
alapján diagnosztizálálják.
Terápia: A csomók eltávolítása szükséges sebészi vagy kémiai úton.

7.2. RNS-vírusok

7.2.1. Picornaviridae család

A picornavírusok kicsi, burok nélküli, pozitív szálú RNS-vírusok. A picor-

navírosokhoz tartozik az Enterovirus, Rhinovirus és a Hepatovirus nem-
zetség, továbbá az elsõsorban állatgyógyászati jelentõséggel bíró
Apthovirus és Cardiovirus nemzetség is.

7.2.1.1. Enterovirus nemzetség

Nevük ellenére az enterovírusok általában nem okoznak enteralis meg-

betegedést, de az ide tartozó vírusok mindegyikére jellemzõ a faeco-
oralis terjedés és a bélben történõ replikáció. Az enterovírusok által oko-
zott megbetegedéseket a vírusok különbözõ szöveti tropizmusa és a
citolytikus aktivitása határozza meg. Az enterovírusok ellenállóak a gyo-
morsavval, a proteázokkal és az epével szemben is.
Az enterovírusok a szájon keresztül jutnak be a szervezetbe, a vírus
replikációja már a száj és garatnyálkahártyán, illetve a gastrointestinalis
rendszerben elkezdõdik. Az enterovírusok a lymphoid szövetekbe kerül-
nek, amit az elsõdleges viraemia követ. A viraemia során a vírusok eljut-
nak a target szervekhez, majd onnan kikerülve kialakul a másodlagos

339
viraemia és a klinikai tünetek. A legtöbb enterovírus cytolyticus, gyorsan
replikálódik, ami közvetlen károsodást okoz a célsejtben.

Poliovírus
A poliovírusok a járványos gyermekbénulás kórokozói. A poliovírusokra
jellemzõ az idegrendszerhez való affinitás. A poliovírusok a faeco-oralis
fertõzést követõen bélrendszerbõl az izomzaton keresztül retrográd mó-
don (a veszettséghez hasonlóan) eljutnak a központi idegrendszerbe és
ott a gerincvelõ elülsõ szarvában, illetve az agytörzsben a motoneuronok
lysisét okozza. A poliovírusnak 1-es, 2-es és 3-as szerotípusa létezik.
A fertõzések több mint 90%-a tünetmentesen lezajlik. Ritkábban 3–4 nap
inkubáció után enyhe tünetekkel (fejfájás, láz, hányás) jár. A fertõzések
1-2%-ában központi idegrendszeri érintettség, asepticus meningitis ala-
kul ki, mely szövõdménymentesen gyógyul.
Azonban az esetek kevesebb, mint 1%-ban paralyticus poliomyelitis, jár-
ványos gyermekbénulás vagy más néven Heine–Medin-kór alakul ki.
A járványos gyermekbénulásra jellemzõ a 2 fázisú lefolyás. Az általános
tüneteket kötvetõen 3–4 nap tünetmentes köztes periódus után alakul ki a
mellsõszarvi motoneuronok, valamint a motoros kéreg sejtjeinek pusztu-
lása miatti petyhüdt bénulás (akut flaccid paralysis). A bénulás lokalizáci-
óját és kiterjedtségét a vírus által fertõzött és lyzált motoneuronok elhe-
lyezkedése és száma határozza meg. A légzõizmok érintettsége miatt
gyakran halállal jár.
Poszt-polio szindróma évtizedekkel a fertõzés után jelentkezhet izom-
funkció kiesés képében, melyet a neuronok késõi károsodása okoz. Ekkor
a vírus már nincs jelen a szervezetben.
Az esetek 85%-át a poliovírus 1-es típusa okozza.
A laboratóriumi diagnózis a virális nukleinsav kimutatás/vírus izolálás
liquorból, székletbõl illetve garatváladékból.
Terápia: Specifikus antivirális terápia nincs, a kezelés szupportív, légzés-
bénulás esetén gépi lélegeztetés szükséges.
340
Megelõzés: Inaktivált poliovírus tartalmú vakcina (IPV, Salk vakcina) a
kötelezõ védõoltási program része hazánkban, amit a gyerekek 2, 3, 4, 18
hónapos korban és 6 éves korban kapnak meg. Élõ, gyengített vírus tartal-
mú orális poliovírus vakcina (OPV, Sabin-cseppek), immunogénebb, de
veszélye, hogy az oltottak ürítik a vírust, ami újból neurovirulensé válhat
és bénulást okozhat. Az OPV-t hazánkban 2006. április 1. óta nem alkal-
mazzák.
Magyarországon az 1950-es években volt az utolsó nagy poliojárvány.
A WHO eradikációs program célül tûzte ki a poliovírus fertõzés felszámo-
lását.

Coxsackie vírus A, B
A Coxsackie vírusok is a többi enterovírushoz hasonlóan faeco-oralis
úton terjednek. A kialakult kórkép a vírus szöveti tropizmusától függ.
Klinikai kép: A Coxsackie A vírus lázat, hurutos tüneteket, kiütésekkel
járó kórképeket (herpangina, kéz-láb-száj betegség), acut haemorrhagiás
conjunctivitist okoz. A Coxsackie B vírus (B, mint body) hepatitist,
myocarditist, pericarditist, központi idegrendszeri kórképeket (meningi-
tis, meningoencephalitis, encephalitis, paralysis) okozhat. A Coxsackie B
fertõzés súlyos következménye lehet az erõs mellkasi fájdalommal járó
járványos pleurodynia (Bornholm-betegség).
A laboratóriumi diagnózis alapja a virális nukleinsav kimutatás/vírus izo-
lálás a klinikai mintából: liquorból, pericardialis folyadékból. Szopós
egérbe oltva a Coxsackie A petyhüdt, a Coxsackie B spasztikus bénulást
okoz (mára már háttérbe szorult a vizsgálat jelentõsége).
Terápia: Specifikus antivirális terápia nincs, a kezelés alapja a szupportív
terápia.

341
Echovírus és egyéb enterovírusok
Faeco-oralis úton terjdõ vírusok, melyek a Coxsackie vírusokhoz hasonló
kórképeket okoznak A fertõzést követõen 3–5 nap után láz, hasmenés,
légúti tünetek, kiütések, illetve asepticus meningitis képében jelentkez-
het a fertõzés, általában nyom nélkül gyógyul, bár egyes szerotípusoknál
ritkán bénulás maradhat vissza.

7.2.1.2. Rhinovirus nemzetség

Virológiai tulajdonságok, taxonómia: A Rhinovirusok nemzetségébe tar-

tozó Rhinovírusra jellemzõ a gyomorsavval szembeni érzékenység, ezért
ezek a vírusok nem feaco-oralis utún terjednek. Több mint száz
szerotípusuk ismert, így az egyes szerotípusokkal való fertõzõdés nem,
vagy csak kis mértékben véd a többivel szemben.
Klinikai tünetek: A fertõzések cseppfertõzéssel, valamint direkt és indi-
rekt kontakt módon terjednek, õszi-tavaszi szezonalitást mutatnak.
Replikációs optimum hõmérsékletük 33 °C, így a felsõ légutak (orr) sejtje-
it tudják fertõzni. A vírus az orr nyálkahártyájára kerülve fertõzi az ott ta-
lálható sejteket. A nátha kórokozója. Az inkubációs idõ 8-48 óra, ezután
jelentkeznek a tipikus tünetek, úgymint torokfájás, orrfolyás, orrdugulás,
tüsszögés, köhögés. A tünetekért fõleg a vírus által kiváltott immunválasz
a felelõs (kemokinek, citokinek felszabadulása). Szövõdményként bakte-
riális homlok- és orrmelléküreg gyulladás, tüdõgyulladás alakulhat ki.
Laboratórium diagnózis és oki terápia nem elérhetõ.

7.2.1.3. Hepatovirus nemzetség

Hepatitis-A
Virológiai tulajdonságok, taxonómia: A Hepatovírus nemzetség egyetlen
tagja a Hepatitis-A (HAV) vírus. A többi picornavírustól eltérõen azonban
a HAV nem cytolyticus, és exocitózissal szabadul fel.

342
Patomechanizmus: A fertõzés enteralis úton, széklettel kontaminált élel-
miszerrel, vízzel, közvetlen vagy közvetett kontaktussal (élelmiszert keze-
lõ fertõzött személy, kontaminált felületek) terjed. A HAV-val történõ
feaco-oralis fertõzést követõen a HAV az oropharynx vagy a bélrendszer
epitheliális sejtjein keresztül a véráramba jutva éri el a máj parenchyma-
sejtjeit, ahol replikálódik és akut hepatitist okoz. A HAV a májban
cytopathiás hatás nélkül, lassan replikálódik. A májsejtek károsodása el-
sõsorban immunpathológiai alapon következik be. A HAV az epén ke-
resztül a széklettel ürül nagy mennyiségben, már a lappangási idõben is.
Klinikai tünetek: A fertõzés lehet tünetmentes, vagy 10–50 nap lappangá-
si idõ után akut hepatitisre jellemzõ tünetek jelentkezhetnek (rossz közér-
zet, fáradtság, étvágytalanság, hányinger, hányás, fogyás, láz, jobb borda-
ív alatti fájdalom, bilirubinaemia, icterus, a transzamináz enzimek emel-
kedése, a vizelet sötétbarna illetve a széklet világos lehet). A tünetmentes
fertõzés nagyon gyakori, különösen gyermekkorban. Fulmináns hepatitis
ritkán alakul ki.
A HAV nem okoz krónikus fertõzést, és nincs összefüggésben máj-
carcinoma kialakulásával.
A laboratóriumi diagnózis során akut fertõzést jelez az anti-HAV IgM el-
lenanyag jelenléte a szérumban, vagy HAV nukleinsav jelenléte a szé-
rumban vagy a székletben. Átvészelt fertõzés esetén az anti-HAV IgG-t
akár az illetõ személy élete végéig ki lehet mutatni. Az aktív immunizálás
által indukált ellenanyagot nem lehet megkülönböztetni a természetes
HAV-fertõzéskor keletkezett ellenanyagtól.
Terápia: A HAV-fertõzésnek speciális terápiája nincs, a kezelés szup-
portív terápia. A beteget a sárgaság kezdetétõl számítva legalább egy hétig
kórházban, otthonában vagy tartózkodási helyén, a kontakt izoláció sza-
bályai szerint kell elkülöníteni.
A megelõzésben fontos szerepet játszik a személyi higiénés szabályok be-
tartása, rendszeres kézmosás. Endémiás területen élõknek, trópusokra
utazóknak célszerû az inaktivált vírust tartalmazó védõoltás használata,

343
mellyel a postexpozíciós profilaxis is hatásos lehet. Posztexpozíciós profi-
laxisra egyes esetekben az anti-HAV ellenanyagot tartalmazó immunglo-
bulin készítményeket lehet alkalmazni. A HAV-fertõzés során kialakuló
ellenanyagok életre szóló védelmet nyújtanak.

7.2.2. Caliciviridae

Taxonómia: Caliciviridae család, Norovírus és Sapovírus nemzetség, bu-

rok nélküli, pozitív szálú RNS-t tartalmazó kubikális szimmetriájú vírus.
Terjedés: Feaco-oralis úton, calicivírussal fertõzött széklettel kontaminált
élelmiszerrel (zöldségek, saláták, eper, málna, kagyló), vízzel, közvetlen
vagy közvetett kontaktussal, valamint hányás során keletkezõ aeroszollal.
Környezetben hosszabb ideig túlélni képes.
Tünetek: 12 óra – 2 nap lappangási idõ után enyhe vagy középsúlyos
gastroenteritises tünetek jelentkezhetnek: hányás, vizes hasmenés, hõ-
emelkedés, görcsös hasi fájdalom, melyek 2–3 nap után spontán szûnnek.
Egyes esetekben több hétig ürítheti a kórokozót a fertõzött egyén.
Járványos elõfordulása egész évben gyakori.
Laboratóriumi diagnózis: Általában nem szükséges. Székletbõl vagy há-
nyadékból lehetséges virális antigén, vagy virális nukleinsav kimutatása.
Terápia: Szupportív terápia, oralis rehidráció, só- és vízháztartás rendezé-
se.
Megelõzés: Higiénés szabályok betartása, kézmosás.

7.2.3. Reoviridae

Rotavírusok
Taxonómia: Reoviridae család, kettõs szálú szegmentált RNS-t tartalma-
zó, burok nélküli kubikális szimmetriájú vírus.

344
Terjedés: Faeco-oralis úton, rotavírussal fertõzött széklettel kontaminált
élelmiszerrel, vízzel, közvetlen vagy közvetett kontaktussal. A vírus kör-
nyezeti hatások iránt ellenálló. Minden évszakban elõfordulhat.
Tünetek: Elsõsorban kisgyermekek hasmenéses megbetegedésének egyik
leggyakoribb kórokozója. 2–3 nap lappangási idõ után enyhétõl vagy sú-
lyos gastroenteritis tünetei jelentkezhetnek: hányás, vizes hasmenés, láz,
amelyek 5-7 napig tartanak. Csecsemõkorban a folyadékvesztés gyors de-
hidratációt okozhat, ami fejlõdõ országokban letális kimenetelû lehet.
Gyermekközösségekben, kórházakban járványokat okozhat. Iskoláskor
után a fertõzés általában tünetmentes.
Laboratóriumi diagnózis: Székletbõl vagy hányadékból virális antigén ki-
mutatás vagy virális nukleinsav kimutatása. Hasmenéses székletbõl rota-
vírusok és/vagy adenovírusok jelenléte leggyorsabban immunkromatog-
ráfiás gyorsteszttel igazolható.
Terápia: Szupportív terápia: orális rehidrálás, szükség esetén intravénás
folyadék- és elektrolit pótlás
Megelõzés: Élõ attenuált, szájon át adható vakcina elérhetõ. Nem része
az oltási rendnek, ajánlott védõoltás 6–32 hetes csecsemõk számára,
amely gyártótól függõen 2–3 részletben adandó. Higiénés szabályok be-
tartása, kézmosás.

7.2.4. Astroviridae

Taxonómia: Astroviridae család, burok nélküli, pozitív szálú RNS-t tartal-

mazó kubikális szimmetriájú vírus.
Terjedés: Faeco-oralis úton: astrovírussal fertõzött széklettel kontaminált
élelmiszerrel, vízzel, közvetlen vagy közvetett kontaktussal terjed.
Tünetek: 1-4 nap lappangási idõ után enyhe vagy középsúlyos gastro-
enteritises tünetek jelentkezhetnek: hányás, vizes hasmenés, hõemelke-
dés, görcsös hasi fájdalom.
345
Laboratóriumi diagnózis: Székletbõl virális antigén, vagy virális nuklein-
sav kimutatása.
Terápia: Szupportív, orális rehidráció, só- és vízháztartás rendezése.
Megelõzés: Higiénés szabályok betartása, kézmosás.

7.2.5. Hepeviridae

Hepatitis-E-vírus
Taxonómia: Hepeviridae család, Hepevirus nemzetség, burok nélküli,
pozitív szálú RNS-t tartalmazó kubikális szimmetriájú vírus.
Terjedés: feaco-oralis úton: hepatitis-E-vírust tartalmazó széklettel konta-
minált ivóvízzel, illetve nyers vagy nem kellõen átsütött disznóhús
fogyasztásáva terjed. Ritkán vérkészítményekkel vagy transzplacentárisan
is terjedhet.
Tünetek: 4-6 hét lappangási idõ után akut hepatitisre jellemzõ tünetek je-
lentkezhetnek (rossz közérzet, fáradtság, étvágytalanság, hányinger, há-
nyás, fogyás, láz, jobb bordaív alatti fájdalom, bilirubinaemia, icterus, a
vizelet sötétbarna illetve a széklet világos lehet, a transzamináz enzimek
emelkedése figyelhetõ meg). Tünetmentes fertõzés is elõfordulhat. Váran-
dósok esetében a HEV akut májelégtelenséghez vezethet, magas halálo-
zással. Immunszupprimáltakban krónikus fertõzés alakulhat ki.
Laboratóriumi diagnózis: anti-HEV IgM ellenanyag kimutatása a szérum-
ban, vagy HEV nukleinsav kimutatása a szérumban vagy székletben.
Terápia: szupportív terápia.
Megelõzés: személyi higiénés szabályok betartása, gyakori kézmosás, hú-
sok megfelelõ hõkezelése. Rekombináns vakcina fejlesztés alatt.

346
 7.2.6. Flaviviridae család

A Flaviviridae víruscsaládba burkos, pozitív szálú RNS-vírusok tartoznak

kubikális kapszid-szimmetriával. A legfontosabb emberi fertõzést okozó
fajok két genusba tartoznak.

7.2.6.1. Flavivirus nemzetség

Vektorokkal (kullancs vagy szúnyog) terjedõ zoonotikus vírusok. Közös

jellemzõjük, hogy a fertõzés gyakran tünetmentes, szubklinikai formában
zajlik. A tünetekkel járó megbetegedés bifázisos lefolyású. A lappangási
idõt követõen egy lázas, aspecifikus tünetekkel járó szakasz következik,
majd egy tünetmentes periódus után a központi idegrendszert érintõ tü-
netek léphetnek fel.

Kullancsencephalitis vírus (Tick-borne encephalitis virus, TBEV)

Terjedés: kullancs csípésével, vagy ritkán fertõzött tehén, kecske, juh
hõkezeletlen tejének/abból készült tejtermékének fogyasztásával terjed.
Tünetek: Tünetes megbetegedésekre jellemzõ, hogy 1–2 hetes lappangási
idõ után egy rövid lázas, aspecifikus tünetekkel járó szakasz jelentkezik,
majd 5–10 nap tünetmentes periódust követõen központi idegrendszeri
tünetek (fejfájás, szédülés, fényérzékenység, bénulások), encephalitis ala-
kulhatnak ki. A betegek jó része maradványtünetek nélkül gyógyul, a ha-
lálozási arány a nálunk elõforduló európai szubtípus esetében 0,5-2%,
míg a távol-keleti altípusa esetében magasabb (20%).
Specifikus megelõzés: a fertõzés megelõzhetõ inaktivált vírust tartalma-
zó védõoltással (Encepur és FSME-Immun), az alapimmunizációt követõ-
en 3–5 évente emlékeztetõ oltás szükséges. A teljes immunizálást a kul-
lancsmentes évszakokban kell elvégezni. A Lyme-kórral ellentétben itt a
kullancs már csípésekor bejuttatja a vírust a vérbe.

347
Nyugat-nílusi vírus (West Nile virus, WNV)
Terjedés: Culex spp. szúnyogfajok csípésével. Ma már trópusi, szubtrópu-
si területeken kívül világszerte is elõfordul.
Tünetek: Tünetes megbetegedések esetén 1-2 hetes lappangási idõ után
általában a lázzal, kiütéssel, izomfájdalommal, fejfájással járó West–Nile
fever (WNF) alakul ki. Ritkán elõfordulhat súlyosabb, központi idegrend-
szert érintõ formája encephalitissel, bénulásokkal.
Specifikus megelõzés: humán vakcina jelenleg fejlesztés alatt áll.

Japán encephalitis vírus (JEV)

Terjedés: Culex spp. szúnyogfajok csípésével, Dél-kelet Ázsiában és a
Csendes-óceáni szigetvilág nyugati részén endémiás.
Tünetek: A tünetes megbetegedés során 5–15 napos lappangási idõ után a
bevezetõ szakaszban láz, fejfájás, hányás fordul elõ, majd központi ideg-
rendszeri tünetek széles skálája (pl. gyerekeknél görcsök) jelentkezhet.
A halálozási arány 20-30% körüli és gyakoriak a neurológiai és pszichiát-
riai maradványtünetek.
Specifikus megelõzés: Inaktivált vírus tartalmú védõoltás, amely endé-
miás területre utazóknak ajánlott.

Dengue-vírus
Terjedés: az Aedes spp. szúnyogfajok csípésével trópusi, szubtrópusi te-
rületeken. Négy szerotípus ismert, egy szerotípussal történõ fertõzés nem
nyújt védelmet a többivel szemben.
Tünetek: Több szerotípussal történõ egyidejû vagy más szerotípussal tör-
ténõ fertõzésre a súlyosabb tünetek jellemzõk. 1–2 hét lappangási idõ
után a tünetes fertõzöttek nagy részében láz és kiütések jelentkeznek ízü-
leti- és izomfájdalommal, kötõhártya belövelltséggel (dengue láz), míg

348
súlyosabb esetben dengue vérzéses láz vagy dengue shock szindróma
alakulhat ki.
Specifikus megelõzés: Néhány endémiás országban már elérhetõ a védõ-
oltás is.

Sárgaláz vírus
Terjedés: az Aedes spp. szúnyogfajok csípésével Dél-Amerika és Afrika
trópusi, szubtrópusi területein.
Tünetek: Egy hét lappangási idõ után az enyhe lefolyású kórkép lázzal és
fejfájással jelentkezik. A súlyosabb esetekre a bifázisos lefolyás jellemzõ:
kezdetben magas láz, fej- és hátfájdalom, szédülés, hányinger jellemzõ,
majd egy rövid, néhány órás tünetmentes idõszak (remisszió) után az ese-
tek 15–20%-ában sokkal súlyosabb formában tér vissza a fertõzés: láz, a
máj érintettsége következtében sárgaság, vérzések, illetve a vesefunkció
romlása jelentkezik. A súlyos tünetekkel zajló fertõzésekben a halálozási
arány 20–50%.
Specifikus megelõzés: Élõ, attenuált vírus tartalmú vakcina rendelkezésre
áll.

Zika vírus
Terjedés: az Aedes spp. szúnyogfajok csípésével, a trópusi, szubtrópusi
területeken elterjedt. Terjedhet továbbá anyáról magzatra transzplacen-
tárisan.
Tünetek: a fertõzötteknél láz és kiütések jelentkezhetnek ízületi- és izom-
fájdalommal, kötõhártya belövelltséggel, melyek rövid idõn belül szûn-
nek. Szövõdményként központi idegrendszeri érintettség alakulhat ki. Vá-
randósok fertõzõdése esetén koraszülés, halva születés, illetve conge-
nitalis Zika-vírus szindróma (microcephalia, valamint egyéb, idegrend-
szert, szemet érintõ elváltozások) fordulhatnak elõ. Anyáról magzatra tör-
ténõ fertõzés esetén magzatvíz molekuláris vizsgálata elvégezhetõ.

349
St. Louis encephalitis vírus
Terjedés: Culex spp. szúnyogfajok csípésével az amerikai kontinensen.
Tünetek: A kezdeti szakaszban aspecifikus tünetek jelentkezhetnek, ké-
sõbb központi idegrendszeri érintettség fordulhat elõ. Encephalitis esetén
a halálozási arány 5–20%.
Flavivirus genus laboratóriumi diagnosztikája: A rövid viraemia miatt a
diagnózis elsõdlegesen a vírusspecifikus ellenanyagok (IgM, IgG) vérbõl
és idegrendszeri érintettség esetén liquorból történõ kimutatásán alap-
szik. Korai mintavétel esetén a virális nukleinsav kimutatása is alkalmaz-
ható. Flavivírusok ellenanyag kimutatása esetén vigyázni kell a fokozot-
tan elõforduló kereszt-pozitivitásra.
Flavivirus genus terápiája: Specifikus antivirális terápia nem áll rendelke-
zésre, a kezelés szupportív.
Flavivirus genus nem specifikus megelõzési lehetõségei: Vektorok irtása,
csípések elkerülése (pl. szúnyogháló, repellensek).

7.2.6.2. Hepacivirus nemzetség (HA)

Hepatitis-C-vírus
Taxonómia: Flaviviridae család, Hepacivirus nemzetség, burkos pozitív
szálú RNS-t tartalmazó kubikális szimmetriájú vírus.
Terjedés: parenteralis úton, többnyire vérrel, ritkán szexuális úton vagy
tetováláskor. Az elmúlt években gyakori lett a tûmegosztással történõ fer-
tõzés intravénás droghasználók körében.
Tünetek: Az akut fertõzés lehet tünetmentes, vagy 14-180 nap lappangási
idõ után akut hepatitisre jellemzõ tünetek jelentkezhetnek: rossz közér-
zet, fáradtság, étvágytalanság, hányinger, hányás, fogyás, láz, jobb borda-
ív alatti fájdalom, bilirubinaemia, icterus, a vizelet sötétbarna illetve a
széklet világos lehet, a transzamináz enzimek emelkedése figyelhetõ

350
meg. Ritkán fulmináns hepatitis zajlik. Az esetek túlnyomó többségében a
fertõzés után a szervezet nem tudja eradikálni a vírust.
A krónikus fertõzés is lehet tünetmentes, illetve kialakulhat krónikus ak-
tív hepatitis, az évek folyamán pedig májcirrhosis, hepatocellularis
carcinoma. Gyakori az extrahepaticus manifesztáció (cryoglobulin-
aemia, vasculitis, autoimmun és egyéb megbetegedések).
Laboratóriumi diagnózis: Anti-HCV total ellenanyag kimutatása vérbõl
ELISA módszerrel – pozitív ELISA eredmény esetén ezt másik szerológiai
módszerrel, pl. line immunoassay teszttel konfirmálni szükséges. A HCV
RNS vérbõl PCR módszerrel kimutatható.
Terápia: Krónikus fertõzésnél kombinált antivirális terápia (pegilált inter-
feron, ribavirin, proteázgátló vagy polimerázgátló) alkalmazható. A terá-
pia sikerességét, a vírus nukleinsav kópiaszámának csökkenését kvantita-
tív PCR vizsgálatokkal kell követni.
Megelõzés: specifikus megelõzés nincs. A transzfúzióra kerülõ véreket
1992 óta ellenõrzik HCV-re.

7.2.7. Togaviridae

Rubeola vírus
Taxonómia: Togaviridae család, Rubivirus nemzetség, burkos, pozitív
szálú RNS-vírus.
Terjedés: cseppfertõzéssel, transzplacentárisan.
Tünetek: A fertõzés során a vírus cseppfertõzéssel jut a szervezetbe, majd
a regionális nyirokcsomókon keresztül a véráramba jut. A primer viraemia
után a vírus a RES sejtekben szaporodik. 2-3 hetes inkubáció elteltével be-
vezetõ hurutos tünetek, conjunctivitis, rossz közérzet után apró,
maculopapularis kiütések jelennek meg („rózsahimlõ”), elõször a fül mö-
gött és az arcon, majd haladnak tovább a törzsre és a végtagokra.

351
Lymphadenopathia, alacsony láz kísérheti. Arthritis, arthralgia, enyhe
fokú thrombocytopaenia, leukopaenia elõfordulhat. Súlyos szövõdmény
a központi idegrendszeri érintettség folyamán kialakuló posztinfekciózus
encephalopathia, illetve az évek múlva jelentkezõ progresszív rubeola
panencephalitis (PRP).
A rubeolavírus az egyik legfontosabb magzatkárosító vírus. Amennyiben
az anya a terhesség során fertõzõdik a vírussal, spontán vetéléshez, kora-
szüléshez és súlyos, szív és központi idegrendszert érintõ (congenitalis
vitiumok, glaucoma, cataracta, retinitis, sensoneuronális süketség, men-
tális retardáció) magzati károsodáshoz vezethet. A congenitális rubeola
szindrómával született csecsemõk száma a védõoltásnak köszönhetõen
jelentõsen lecsökkent.
Laboratóriumi diagnózis: Az ellenanyagválasz kimutatása során az IgM
típusú ellenanyagok megjelenése és az IgG ellenanyagok négyszeres
titeremelkedése friss fertõzésre diagnosztikus értékû. Congenitális rubeo-
la szindrómával született csecsemõk hosszú ideig üríthetik a vírust vizele-
tükkel és garatváladékukkal, ennek kimutatása diagnosztikus, míg szero-
lógiai vizsgálat esetén az anyai és újszülött vér együtt vizsgálandó, az IgG
típusú ellenanyagok átjutnak a placentán, az IgM nem, ezek jelenléte az
újszülött vérében friss fertõzésre utal.
Terápia: szupportív.
Megelõzés: Élõ, attenuált vírustartalmú vakcina (MMR), a kötelezõ védõ-
oltási program része Magyarországon, amit 15 hónapos korban és VI. osz-
tályban kapnak meg a gyerekek.

7.2.7.1. Alphavirus nemzetség

A Togaviridae család, Alphavirus nemzetség, burkos, pozitív szálú RNS-

vírusok. Zoonotikus fertõzéseket okoznak.

352
Chikungunya vírus
Terjedés: az Aedes spp. szúnyogfajok csípésével trópusi, szubtrópusi te-
rületeken.
Tünetek: 3–7 nap lappangási idõ után láz, ízületi és izomfájdalom jelent-
kezik kiütésekkel, ízületi duzzanattal, fejfájással. Szövõdményként
hosszan elhúzódó ízületi fájdalmat okozhat.
Lóencephalitis vírusok
Terjedés: az Aedes és Culex szúnyogfajok az amerikai kontinensen.
Tünetek: 3–10 nap lappangási idõ után influenzaszerû tünetek jelentkez-
nek kiütésekkel, fejfájással. Encephalitis fejlõdhet ki. Elkülönítünk keleti
lóencephalitis (EEE), nyugati lóencephalitis (WEE) és venezuelai
lóencephalitis (VEE) vírusokat.
Laboratóriumi diagnózis: vírusspecifikus ellenanyagok vérbõl történõ ki-
mutatásán alapszik.
Terápia: Specifikus antivirális terápia nem áll rendelkezésre, a kezelés
szupportív.

7.2.8. Orthomyxoviridae család

Influenzavírusok
Taxonómia: Az Orthomyxoviridae család emberi szempontból 3 legfon-
tosabb nemzetségét az influenza A, influenza B és influenza C vírusok al-
kotják. A negatív irányítottságú egyszálú RNS molekula SZEGMENTÁLT
(az influenza A és B esetében 8, az influenza C-nél 7 szegmenst tartal-
maz). Burokkal rendelkezõ virus. Az influenza A-n belül a két fõ felszíni
fehérje – hemagglutinin (HA) és neuraminidáz (NA) – alapján altípuso-
kat/szubtípusokat különböztetünk meg (H1-18, N1-11).
A két fõ felszíni fehérjét kódoló szegmensben (HA és NA) bekövetkezõ
mutációk az ún. „antigén drift”-et, míg új szegmens reasszortáció (szeg-
mens kicserélõdés) során történõ megjelenése az „antigén shift”-et
okozza.

353
Terjedés: Az influenza vírusok fõleg légutakon keresztül cseppfertõzéssel
terjednek.
Az influenza-A-vírus – melyre antigén shift jellemzõ – elsõdleges gazda-
szervezetei állatok, pl. a vadon élõ víziszárnyasok, vagy disznók –, me-
lyek tünetmentesen hordozzák és ürítik a vírust. Az állati fertõzést okozó
típusok pl. madárinfluenza képesek megfertõzni az embert. Ha ugyan-
azon személyben párhuzamos humán és állati influenza vírussal jön létre
fertõzés akkor új felszíni antigénnel rendelkezõ rekombináns vírus ala-
kulhat ki, mely már emberrõl emberre is képes terjedni és akár világmére-
tû járványokat is elõidézni. A járványok szezonális elõfordulást mutat-
nak, jellemzõen a téli évszakban fordulnak elõ.
Az influenza-B- és -C-vírusok – melyekre az antigén drift jellemzõ – csak
humán megbetegedést okoznak, többnyire enyhébb lefolyásúak.
Tünetek: Az influenza-A és -B okozta fertõzés tünetei 1-4 nap inkubációs
idõ után hirtelen kezdõdnek. Magas láz (>39 °C), elesettség, izomfájdal-
mak, fejfájás, rossz közérzet, amelyet számos esetben gastrointestinalis
kórképek is kísérnek. A lázas szakasz 4–6 napig tarthat, a légúti tünetek
még elhúzódóan megmaradhatnak, sõt a gyengeség, kimerültség hetekig
is tarthat, vírusos tüdõgyulladás jöhet létre. Az influenza vírus okozta fer-
tõzés gyakran bakteriális felülfertõzõdéssel társul pl. idõsebbeknél tüdõ-
gyulladás, gyermeknél otitis media. Gyermekeknél aszpirin szedését kö-
vetõen kialakulhat a hepatitissel és encephalitisszel járó Reye-szindróma.
Az influenza-C-vírus okozta fertõzés enyhébb lefolyású, náthához hason-
ló tünetekkel jár.
Laboratóriumi diagnózis: Virális antigének, illetve ellenanyagok hem-
agglutinációval, hemagglutináció gátlással, a virális RNS RT-PCR-rel mu-
tatható ki. Virális antigének még immunkromatográfiás gyorsteszttel is ki-
mutathatók.
Terápia: Antivirális terápia csak rizikócsoportban szüséges és a fertõzést
követeõ 48 órán belül megkezdett terápia hatékony, tekintettel arra, hogy
az elérhetõ szerek a vírus replikációt gátolják. Késõbb alkalmazott terápia

354
hatástalan és a rezisztencia kialakulásának veszélye miatt nem ajánlott.
A vírus neuraminidáz enzimje oseltamivir vagy zanamivir (inhaláció) tar-
talmú gyógyszerrel gátolható, a betegség elõrehaladásával a terápiás ha-
tása egyre csökken. A mátrix protein ioncsatornája amantadinnal,
rimantadinnal gátolható.
Megelõzés: Védõoltás, amely inaktivált vírust vagy annak alegységeit tar-
talmazza. A vakcina trivalens formája jelenleg az influenzavírus A H1N1,
H3N2 és influenzavírus B törzseket tartalmazza. A tetravalens oltóanyag
2 A és 2 B törzs ellen nyújt védelmet. Az oltóanyagba található törzseket a
Világ Egészségügyi Szervezete (WHO) évrõl-évre meghatározza. A vírus
váltzékonysága miatt az oltás egy szezonra ad védettséget, évente ismé-
telni kell.
A védõoltás nem kötelezõ, de a súlyos betegség, illetve szövödmények ki-
védése érdekében javasolt oltani a kockázati csoportba tartozókat: 60 év
felettieket, krónikus betegeket, 6 hónap és 5 közötti kisgyermekeket és az
egészségügyi dolgozókat.

7.2.9. Paramyxoviridae család

A Paramyxoviridae víruscsaládba tartozik a Morbillivirus, Pneumovirus és

a Paramyxovirus genus (7.2. táblázat).

7.2. táblázat. Paramyxovírusok

Morbillivirus genus Morbilli vírus

Paramyxovirus genus Mumpsz vírus

Paramyxoviridae Respirovirus genus Parainfluenza vírus 1, 3

Rubulavirus genus Parainfluenza vírus 2, 4, 5

Pneumovirus genus RSV

355
Morbilli vírus
A morbilli a kanyaró kórokozója.
Taxonómia: Paramyxoviridae család, Morbillivirus nemzetség, burkos,
negatív-szálú, nem szegmentált RNS-vírus, antigén szerkezete stabil.
Terjedés: Cseppfertõzéssel terjedõ, rendkívül fertõzõ gyermekbetegség.
Tünetek: 10–12 napos inkubáció elteltével magas láz, hurutos tünetek,
conjunctivitis, rossz közérzet jelentkezik, majd kialakulnak a buccalis
nyálkahártyán a jellegzetes fehér, vörös udvarú, szabálytalan Koplik-
foltok. A Koplik-foltok megjelenését követõen 24-48 óra múlva megjelen-
nek a maculopapulosus kiütések is, elõször a hajas fejbõr vonalában,
majd testszerte. A kiütések késõbb összefolynak. Immunszuppreszált be-
tegeknél a kiütés nem alakul ki.
Szövõdményként laryngithis, bronchioloitis, és súlyos, gyakran halálos
kimenetelû óriássejtes pneumonia jelentkezhet. A kanyaró átmeneti
immunszuppressziót okoz, ami miatt nem ritkák a szekunder bakteriális
fertõzések.
Súlyos szövõdmények gyakran érintik a központi idegrendszeret is. A ki-
ütéses szakasz után 5–14 nappal jelentkezhet a posztinfekciózus ence-
phalomyelitis. Ritka szövõdmény az évekkel késõbb kialakuló a szubakut
szklerotizáló panencephalitis (SSPE), egy lassan progrediáló neuro-
degeneratív betegség halálos kimenetellel.
Laboratóriumi diagnózis: Az ellenanyagválasz kimutatása (IgM, IgG és
IgA típusú ellenanyagok megjelenése). Az ellenanyagszintek össze-
hasonlításával különíthetõ el a friss fertõzés az oltattak immunitásától.
Álpozitív szerológiai eredmény elõfordulhat más paramyxovírusok okoz-
ta fertõzés miatti keresztreakció következtében.
Vírus nukleinsavának kimutatása történhet vizeletbõl, garattörletbõl, vér-
bõl, központi idegrendszeri érintettség esetén liquorból RT-PCR segítsé-
gével.

356
Terápia: Nincs, csak szupportív kezelés. Immunszuppresszált betegeknek
ellenanyag adása javasolt.
Megelõzés: Élõ, attenuált vírust tartalmazó mumpsz-morbilli-rubeola
(MMR) vakcina, a kötelezõ védõoltási program része Magyarországon,
amit 15 hónapos korban és VI. osztályban kapnak meg a gyerekek. Oltat-
lan, 15 hónaposnál fiatalabb csecsemõk számára endémiás országba tör-
ténõ utazás nem javasolt.
Az oltásellenesség miatt az utóbbi években számos országban megemel-
kedett a kanyarós megbetegedések száma.

Mumpsz vírus
A járványos fültõmirigy gyulladás kórokozója.
Taxonómia: Paramyxoviridae család, Paramyxovirus nemzetség, burkos,
negatív szálú, nem szegmentált RNS-vírus.
Terjedés: Cseppfertõzéssel terjedõ, magas kontagiozitású gyermekbeteg-
ség.
Tünetek: 14–18 napos inkubációs idõ után influenzaszerû tünetek jelen-
nek meg, majd kétoldali parotitis alakul ki, erõs fájdalommal, kétoldali
duzzadt, fájdalmas nyálmiriggyel és lázzal. A vírus eljuthat a parenchy-
más szervekbe, azok gyulladását okozva pl. pancreatitis. Pubertás után ki-
alakuló fertõzés orchitis és oophoritis kialakulásához, sterilitáshoz,
infertilitáshoz vezethet. Súlyos szövõdmény a központi idegrendszeri
érintettség folyamán kialakuló meningitis, meningoencephalitis, ence-
phalitis. Ritkább szövõdmény a halláskárosodás.
Laboratóriumi diagnózis: Az ellenanyagválasz kimutatása (IgM, IgG és
IgA típusú ellenanyagok megjelenése). Az ellenanyagszintek összehason-
lításával különíthatõ el a friss fertõzés az oltattak immunitásától. Álpozitív
szerológiai eredmény elõfordulhat más paramyxovírusok okozta fertõzés
miatti keresztreakció következtében.
Vírus nukleinsavának kimutatása történhet parotis váladékból, szérumból
RT-PCR segítségével.
357
Terápia: Szupportív kezelés.
Megelõzés: Élõ, attenuált vírust tartalmazó mumpsz-morbilli-rubeola
(MMR) vakcina, a kötelezõ védõoltási program része Magyarországon,
amit 15 hónapos korban és VI. osztályban kapnak meg a gyerekek.
Parainfluenza vírus
Taxonómia: A parainfluenza vírusok a Paramyxoviridae családba tartoz-
nak. Negatív irányítottságú egyszálú, nem szegmentált RNS genommal
rendelkezõ burkos vírusok.
Terjedés: Cseppfertõzéssel terjed, de a vírust tartalmazó váladékokkal
szennyezett eszközök is szerepet játszhatnak terjedésében. Szezonalitás
jellemzõ rá, a téli idõszakban fordul elõ.
Tünetek: Az elsõ légúti tünetek 2-7 nap inkubációs idõ után jelennek
meg. Felsõ légutakat érintõ infekciókra a náthaszerû tünetek (orrfolyás,
köhögés, láz) a jellemzõek, míg az alsó légutakat érintõ tünetek súlyosab-
bak, ez kisgyermekeknél akut fulladásos rohamokkal járó kruppos meg-
betegedés (laryngotracheobronchitis) és bronchitis, bronchiolitis, tüdõ-
gyulladás. Elsõsorban a fiatal gyerekek, idõsek és csökkent immunrend-
szerrel rendelkezõk betegednek meg. A parainfluenza vírus okozta felsõ
légúti megbetegedéseket gyakran kíséri középfülgyulladás.
Laboratóriumi diagnózis: Általában nem szükséges, virális nukleinsav il-
letve antigének kimutathatóak garattörletbõl.
Terápia: Szupportív kezelés.
Megelõzés: Védõoltás nem áll rendelkezésre.

Respiratory Syncytial Vírus (RSV)

Taxonómia: Paramyxoviridae család, Pneumovirus nemzetségébe tarto-
zik. Nem szegmentált, egyszálú, negatív irányítottságú burkos RNS-vírus.
Terjedés: Õszi-tavaszi szezonalitású emberi kórokozó, amely cseppfertõ-
zéssel terjed, de a vírust tartalmazó váladékokkal szennyezett eszközök is
szerepet játszhatnak a terjedésében.
358
Tünetek: Lappangási ideje 3-8 nap. A fertõzés súlyossága a tünetmentes-
tõl a rendkívül súlyosig terjedhetnek. Elsõsorban újszülöttek, kisgyerekek
légúti fertõzését és kruppos megbetegedését okozza. Egy éves kor alatti
gyermekeknél súlyos légzési nehézségek jelentkezhetnek a kialakult
nyálkahártya ödéma miatt. Az újszülöttkori bronchiolitis és tüdõgyulla-
dás egyik gyakori okozója. Különösen veszélyes koraszülöttekre, króni-
kus tüdõ- és szívbetegséggel vagy csökkent immunrendszerrel születet-
tekre. Hirtelen csecsemõhalálban is felmerült a szerepe.
Felnõtteknél elsõsorban kisgyerekekkel kapcsolatban lévõknél jelentke-
zik, felsõ légúti fertõzés formájában zajlik le. Krónikus betegségben szen-
vedõkben, immunszuppresszáltakban súlyosabb alsó légúti fertõzés ala-
kulhat ki.
Laboratóriumi diagnózis: Virális RNS RT-PCR-el vagy a vírusantigén
garattörletbõl mutatható ki gyorsteszttel.
Terápia: Csecsemõk súlyos fertõzése esetében a kezelés Ribavirinnel és
passzív immunizálással, hiperimmun anti-RSV immunglobulin adásával
történik.

7.2.10. Filoviridae család

Filovírusok
Taxonómia: A Filoviridae család két nemzetsége ismert: az Ebolavírus és a
Marburgvírus, melyek filamentosus, burkos, negatív egyszálú RNS-víru-
sok.
Terjedés: Afrika középsõ részén elterjedtek, hordozói a különbözõ dene-
vérfajok. Az elsõ esetek zoonózisként jelentkeznek (fertõzött állattal, el-
sõsorban majmokkal való érintkezés, esetleg az állat elfogyasztása után),
majd emberrõl-emberre közvetlen kontaktussal, ritkábban cseppfertõ-
zéssel vagy szexuális úton terjed. A fertõzésbõl történõ felépülést követõ-
en a vírus több, mint egy évig szexuális úton is átadható.

359
Patomechnizmus: A filovírusok hatékonyan replikálódnak, az endothel-
sejtekben, monocytákban, makrofágokban és a dendritikus sejtekben.
A monocytákban történõ replikáció nagy mennyiségû proinflammato-
rikus citokinek felszabadulását váltja ki (citokin-vihar). A vírus cyto-
pathogen hatása pedig kiterjedt szöveti nekrózist okoz a parenchymalis
szervekben: a májban, a lépben, a nyirokcsomókban és a tüdõben. Az
endothel sejtek fertõzése vasculáris sérülést és kiterjedt vérzést, DIC-et,
vérzéses shockot okoz. Központi idegrendszeri érintettég is gyakori.
Tünetek: 2–21 nap lappangási idõ után hirtelen kezdõdõ láz, fejfájás, ízü-
leti- és izomfájdalom, késõbb külsõ és belsõ vérzések, keringés összeom-
lása következik be. A filovírus fertõzésre általában a magas halálozás
(40–90%) a jellemzõ.
Laboratóriumi diagnózis: Gyanú esetén BSL-4 laboratóriumban történik
virus kimutatása vérbõl, váladékokból. Ellenanyag-kimutatás savóból
történik szerológiai módszerekkel.
Terápia: Specifikus terápia nem áll rendelkezésre, a kezelés szupportív.
Megelõzés: Fertõzött állattal és emberrel való kontaktus kerülése.
Rekombináns vakcina rendelkezésre áll.

7.2.11. Rhabdoviridae

A Rhabdoviridae családba a Vesiculovirus és a Lyssavirus genus tartozik.

Rabies, lyssa vírus

A rabies vírus a veszettség kórokozója.
Taxonómia: Rhabdoviridae család, Lyssavirus nemzetség, burkos, nega-
tív-szálú RNS-vírus.
Terjedés: A veszettség leggyakrabban fertõzött állatok (pl. kutya, macska,
róka, farkas, denevér) harapásával és/vagy karmolásával terjed, vírust tar-

360
talmazó aeroszol inhalációjával (pl. denevérbarlang) és a beteg állat vagy
ember váladékaival – pl. nyál, vér, vizelet, tej – történõ dirket kontaktus-
sal.
Patomechanizmus: A fertõzés során a vírus a behatolási kapuban az iz-
mokban replikálódik, vagy a vírus közvetlenül az idegvégzõdéseket fertõ-
zi. A behatolási a vírus akár hónapokig is lappanghat.
Késõbb a virionok az idegsejtek plazmáján keresztül a dorsalis ganglio-
nokba jutnak. A dorsális ganglionokban a vírus replikálódik, majd a ge-
rincvelõben felfelé haladva fertõzi az agyat. Ezt követõen az idegsejtek
mentén deszcendáló fertõzéssel jutnak a fej-nyak gazdagon beidegzett
területeire pl. a szembe, nyálmirigybe és más szervekbe. Neuron degene-
ráció alakul ki, a fehérállomány demielinizációjával. A szegényes szövet-
tani képen a neuronokban jellegzetes citoplazmazárványok, az ún.
Negri-testek figyelhetõk meg. Ezek jelneléte diagnosztikus.
Világszerte elterjedt zoonózis.
Klinikai tünetek: A lappangási idõ viszonylag hosszú átlagosan 20–90
nap, de lehet ennél jóval hosszabb is. A lappangási idõt befolyásolja a sé-
rülés helye, (a központi idegrendszertõl avló távolság), a seb súlyossága, a
vírus koncentrációja, a fertõzött személy kora és immunstátusza.
Egy rövid 2–4 napig tartó, nem specifikus tünetekkel – láz, rossz közérzet,
fejfájás – járó prodromális szakasz után alakul ki az akut neurológiai sza-
kasz. A szenzoros fázisban jelentkezihet a viszketés, zsibbadás és
paresztézia a harapás helyén. Ezt követi az excitációs fázis, melyre a tisz-
ta tudatú és hiperexcitábilis periódusok váltakozása, magas láz, vegetatív
zavarok (fokozott nyálelválasztás, könnyezés, izzadás, kitágult pupillák),
fokozott görcskészség a jellemzõ. A nyelõizmok fokozott görcskészségéz
a víz látványa váltja ki, ezt nevezzük hydrophobiának. Végül a paralyti-
cus fázisban bénulás, kóma alakul ki. A paralytikus fázist mindig a halál
követi, mely elsõorban a légzõizmok bénulása miatt következik be.
A veszettség világszerte elõfordul, azonban Európában és Észak-Ameriká-
ban az oltási fegyelem miatt emberi megbetegedés nem fordul elõ.
Ázisában és Afrikában kb. 60 000 ember hal meg veszettségben.
361
Laboratóriumi diagnózis a klinikai tünetek kifejlõdése elõtt nem lehetsé-
ges, a tünetek kifejlõdése után vírus/nukleinsavának kimutatása nyálból,
liquorból, vírus antigén kimutatása biopsziás mintából: nyálmirigy. Elõre-
haladott állapotban ellenanyagok kimutatása vérbõl, liquorból lehetsé-
ges. Post mortem diagnózis agybiopsziából: Negri-testek kimutatása, a ví-
rus/antigénjének/nukleinsavának kimutatása.
Harapás esetén az iseretlen ltási statuszú állat megfigyelése szükséges, és
megbetegedése esetén a vírus kimutatása az állatbõl lehetséges.
Terápia: Ha a klinikai tünetek megjelentek a veszettség 100%-ban halá-
los!! Kezelés nincs.
Tekintettel arra, hogy a fertõzés diagnosztikus kimutatása már csak a klini-
kai tünetek megjelenését követõen lehetséges és a veszettség 100%-ban
halálos, így állati harapást követõen már vesztesség GYANÚJA esetében
is a posztexpozíciós aktív immunizálás megkezdése kötelezõ, és egyetlen
bizonyítottan hatásos terápia a veszettséggyanús személyek részére. A ke-
zelés során sejttenyészetben szaporított elölt fix vírussal történõ oltási so-
rozatban részesül a beteg (fertõzés gyanús egyén). A hosszú lappangási
idõ miatt az immunitás kialakulására elegendõ idõ áll rendelkezésre az
oltást követõen.
Az ún. fix vírus a rabies vírusnak egy virulenciáját vesztett variánsa, me-
lyet 1885-ben Loius Pasteur sorozatos passzálásokkal hozott létre védõol-
tás céljából. Módszerét Hõgyes Endre fejlesztette tovább, biztonságossá
ezzel a védõoltást.
Megelõzés: A veszettségkontroll során preexpoziciós profilaxisban a kö-
vetkezõ oltáskat alkalmazzák:
1. Rezervoár vadállatok (pl. rókák) évenkénti immunizációs programja
élõ attenuált rekombináns vaccinia vírust (a rabies vírus felszíni
glikoproteinjeit fejezi ki) tartalmazó csalétek vadonban történõ elhe-
lyezésével történik. A vadak a csalétek elfogyasztása után védetté
válnak.

362
2. A kutyák kötelezõ évenkénti védõoltása embrionált tojásban elõállí-
tott attenuált fix vírus tartalmú védõoltással történik.
3. A fokozott kockázatnak kitett személyeket (pl: vadászok, erdészek)
preexpoziciós oltásban kell részesíteni inaktivált fix vírust tartalma-
zó védõoltással megelõzés céljából.

7.2.12. Bunyaviridae

A Bunyaviridae családba tartozó fajok közös jellemzõje, hogy 3 szeg-

mensbõl álló negatív egyszálú RNS genomjuk van, szerkezetük helikális,
burokkal rendelkeznek.
A fertõzések átvitele vagy ízeltlábú vektorokkal, vagy rágcsálók váladé-
kaival történik. A megbetegedések lehetnek enyhe légúti panaszok, ence-
phalitis vagy vérzéses láz.
A bunyavírusok laboratóriumi diagnosztikában reverz transzkriptáz
RT-PCR segítségével a virális RNS detektálható, ELISA felhasználásával a
korai viraemiában antigénkimutatás vagy vérbõl IgM kimutatás lehetsé-
ges.
Terápiájuk szupportív, ribavirin adása lehetséges.
Specifikus megelõzésükre nincs lehetõség. Rágcsálól és izletlábú vekto-
rok írtása, kontaktus kerülése javasolt.

7.2.12.1. Orthobunyavirus nemzetség

A California Encephalitis Virus Európában és az Egyesült Államokban

egyaránt elõfordul. Aedes és Culiseta szúnyogok terjesztik. Európában az
enyhe légúti megbetegedés jellemzõ, ritkán pneumonia vagy meningitis
is kialakulhat. Amerikában a virális encephalitisek egyik leggyakoribb
kórokozója.

363
 7.2.12.2. Phlebovirus nemzetség

A Phlebotomus (lepkeszúnyog) által terjesztett fajok közül Európában a

Toscana típus fordul elõ. Magas lázzal, tarkómerevséggel és ízületi fájdal-
makkal járó megbetegedés, a Pappataci láz kórokozója.
A Rift-völgyi-láz Afrikában elõforduló vérzéses láz, gyakran halálos kime-
netelû.

7.2.12.3. Nairovirus nemzetség

A nemzetség legfontosabb képviselõje a Krími-kongói-vérzéses-láz vírus,

melyet kullancs terjeszt. Magas láz, hányás, tarkómerevség majd bõr-,
nyálkahártya és belszervi vérzések a keringés összeomlásához és halál-
hoz vezetnek.

7.2.12.4. Hantavirus nemzetség

A nemzetségbe tartozó fajokat Óvilági (pl. Puumala, Hantaan) és Újvilági

(pl. New York) hantavírusokra osztjuk, a két csoport nem csak földrajzi el-
terjedésében, de az okozott tünetekben is eltér. Zoonózisok, rezervoárja-
ik különbözõ vadon élõ rágcsálók, melyek váladékaikkal, harapásukkal
terjesztik a fertõzést. Az amerikai kontinensen elterjedt újvilági hanta-
vírusok a hantavírus cardiopulmonalis szindrómát okozzák, tüdõödémá-
val, tüdõvérzéssel és kardiális dekompenzációval. Az Európában és Ázsi-
ában elterjedt óvilági hantavírusok az enyhébb lefolyású nephropathia
epidemicát (Puumala) és a súlyosabb tünetekkel járó haemorrhagiás láz
veseszindrómával nevû kórképet okozzák.

364
 7.2.13. Coronaviridae

Taxonómia, morfológia: A koronavírusok pozitív, egyszálú RNS genom-

ját gömb alakú kapszid és burok veszi körül. A vírus felszínén található
tüskefehérje (spike protein) a célsejteken az angiotenzinkonvertáló enzim
2 (ACE2) fehérjéhez kapcsolódik, ezáltal a gazdasejtekhez való kitapa-
dást és sejtek megfertõzését teszi lehetõvé. A víruscsalád a nevét jellegze-
tes korona alakú elektronmikroszkópos képérõl kapta.
Terjedés: A koronavírusok elsõsorban cseppfertõzéssel, légúti váladékok-
kal terjednek.
Típusai: Sokféle koronavírus hoz létre emberi megbetegedéseket. Az egy-
szerû koronavírusok náthás megbetegedéseket okoznak és kizárólag em-
berrõl emberre terjednek.
2002-ben jelent meg a SARS-CoV-1 (Severe Acute Respiratory Syndrome
Coronavirus-1 – súlyos heveny légúti tünetegyüttes koronavírus-1), amely
Ázsiából kiindulva súlyos légúti fertõzéssel járó világjárványt okozott.
A SARS-CoV-1 zoonózisként denevérekrõl került emberre, majd emberrõl
emberre terjedõ fertõzésként terjed el.
A 2012-ben megjelenõ MERS-CoV (Middle East Respiratory Syndrome
Coronavirus – Közel-Keleti légúti tünetegyüttes koronavírus) szintén
zoonózisként tevékrõl került át emberre, majd emberrõl emberre történõ
terjedést is leírtak, azonban széleskörû járványt a MERS nem okozott.
A SARS-CoV-2 (Severe Acute Respiratory Syndrome Coronavirus-2 - sú-
lyos heveny légúti tünetegyüttes koronavírus-2) a COVID-19
(COronaVIrus Disease 2019) nevû megbetegedés kórokozója.
A SARS-CoV-2 2019-ben jelent meg Ázsiában, és néhány hónapon belül
súlyos világjárványt (pandémiát) okozott, amely világszerte sok millió
embert fertõzött meg. A SARS-CoV-2 zoonózisként denevérekrõl került át
az emberre.
A SARS-CoV-2 vírusnak számos variánsa van, ezek a vírus genetikai állo-
mányában kialakuló mutációk miatt jönnek létre. A sok variáns közül ki-
365
emelt jelentõségû „aggodalomra okot adó variánsként” (Variants of
Concern, VOC) tartják számon azokat, amelyek a többi variánstól eltér-
nek fokozott terjedési képességük, csökkent védõoltási hatékonyság, elté-
rõ súlyosságú megbetegedés kialakítása, és a neutralizáló antitestek és a
kezelés eltérõ hatásfoka miatt. A SARS-CoV-2 legfontosabb variánsait a
görög ábécé betûivel jelölik. Az alfa-, béta-, gamma- és delta-variánsok
2020-ban, míg az omikron variáns és számos alvariánsa 2021-ben és
2022-ben jelentek meg.
A fertõzés patomechanizmusa: A SARS-CoV-2 a légutak hámsejtjeit káro-
sítja direkt citotoxikus hatása révén. Más sejteket, például az emésztõ és
a kardiovaszkuláris rendszer sejtjeit is érintheti a fertõzés. A betegek egy
részénél a SARS-CoV-2 fertõzés hatására szabályozatlan, diszregulált im-
munválasz alakul ki, amely citokin vihart és szervkárosodást hozhat létre.
A COVID-19 tünetei: A fertõzés lehet tünetmentes, különösen gyermek-
nél. Néhány napos inkubációs idõ után láz, kimerültség, torokfájás, köhö-
gés, nehézlégzés jelentkezhet. A fertõzés okozhatja a szaglás és ízérzé-
kelés csökkenését, izomfájdalmat, hányingert, hányást és hasmenést is.
A betegség súlyossága változó, és nagymértékben függ a fertõzött immu-
nitásától, életkorától és alapbetegségeitõl. Súlyosabb esetekben vírusos
tüdõgyulladás, hypoxia, légzési elégtelenség és sokszervi elégtelenség
alakulhat ki.
Laboratóriumi diagnózis:
1. A vírus jelenlétének kimutatása: A nasopharyngealis vagy oropharyn-
gealis pálcás törletminta vétele vírustranszport médiumba (VTM) történik.
Egyes tesztek nyálmintából is elvégezhetõk. Ha a minta nem kerül azon-
nal vizsgálatra, 4 °C-on 72 órán keresztül tárolható.
¡ Antigén vizsgálat: Az antigén gyorstesztek a vírus antigénként viselkedõ
fehérjedarabjainak jelenlétét mutatják ki légúti mintából. Ezek a gyors-
tesztek immunkromatográfiás módszeren alapulnak (lásd 1.5.3.4. feje-
zet). A gyorstesztek elõnye, hogy az eredmény 15–30 percen belül el-
készül; viszonylag olcsó vizsgálatok; és magas a specificitásuk (a gyors-
teszttel pozitív minták biztosan pozitívak a vírus jelenlétére). A gyors-
366
 tesztek hátránya a PCR-nél alacsonyabb szenzitivitásuk: SARS-CoV-2
fertõzött betegek gyorstesztje lehet negatív, különösen a fertõzés korai
szakaszában, ezért megalapozott klinikai gyanú esetén PCR megerõsítõ
vizsgálatra lehet szükség a gyorsteszt negatív betegeknél.
¡ Nukleinsav amplifikációs teszt (NAAT) RT-PCR módszerrel: A PCR-
teszt a vírus nukleinsavának jelenlétét mutatja ki (a módszer részleteit
lásd az 1.6.1.1. fejezetben). Az RT-PCR a SARS-CoV-2 kimutatás gold
standard módszere. A vizsgálat nagyon szenzitív és specifikus. Az ered-
mény néhány óra – néhány nap elteltével elérhetõ, a tesztelõ laborató-
rium kapacitásának függvényében. A PCR-teszt eredménye általános-
ságban nagyon megbízható, azonban elõfordulhat álnegatív eredmény
a fertõzés nagyon korai szakaszában, illetve technikai hibák, pl. nem
megfelelõ mintavétel miatt. Bizonyos esetekben a PCR hetekig pozitív
maradhat a fertõzés lezajlása után.
2. SARS-CoV-2 elleni antitestek kimutatása: Az antitestek szerológiai ki-
mutatása vérmintából gyorsteszttel vagy ELISA-val történhet. Az antitestek
vizsgálata a SARS-CoV-2 elleni, fertõzöttség vagy védõoltás által kiváltott
humorális immunitásról ad információt, elsõsorban populáció szintû, át-
fogó felmérések céljából. Az antitest vizsgálat nem alkalmas aktuális fer-
tõzöttség igazolására vagy kizárására (az IgM-válasz az antigéneknél és a
nukleinsavnál késõbb mutatható ki) és csupán limitált információt ad egy
adott egyén koronavírussal szembeni védettségének mértékérõl (az anti-
testek szintje nagy egyéni változatosságot mutat, az antitestszint nem áll
egyenes összefüggésben a védettség erõsségével, és az antitestvizsgálat
nem ad információt a sejtes immunitás mértékérõl).
Terápia: A COVID-19 kezelése a betegség súlyosságától függ. Az anti-
virális szerek a vírus replikációját gátolják, és a megfertõzõdés után egy
héten belül adva a leghatékonyabbak. A favipiravir és a remdesivir a leg-
gyakrabban használt COVID-19 elleni antivirális szerek. Az immunvá-
laszt moduláló szereket fõként súlyos fertõzés esetén használják, ezek
közé tartoznak a mesterséges monoklonális antitestek (pl. tocilizumab), a
JAK-gátlók (pl. baricitinib) és a kortikoszteroidok (pl. dexamethasone).
A súlyos COVID-19 esetek kezelésében a szupportív kezelés (pl. oxigén
adása, gépi lélegeztetés) is alapvetõ fontosságú.
367
Megelõzés: A COVID-19 fertõzés megelõzésben nagyon fontosak a
nemspecifikus módszerek, így a fertõtlenítés, maszkviselés és a szociális
távolságtartás.
A COVID-19 elleni védõoltások 5 éves életkortól kezdve mindenki szá-
mára javasoltak, egészségügyi dolgozók számára járványidõszakban Ma-
gyarországon kötelezõek. A SARS-CoV-2 elleni aktív immunizálásra Ma-
gyarországon az alábbi vakcinák használatosak: mRNS vakcinák
(Pfizer-BioNTech, Moderna), vírus vektor vakcinák (Janssen, Sputnik,
Oxford-AstraZeneca) és elölt vírust tartalmazó vakcina (Sinopharm).
A SARS-CoV-2 elleni vakcinák típusait a 7.1. ábra mutatja be. A vakci-
náció célja a súlyos COVID-19 fertõzés megelõzése, ehhez ismételt vé-
dõoltás szükséges.

7.1. ábra: SARS-CoV-2 elleni vakcinák

368
 7.2.14. Arenaviridae

Taxonómia: burokkal rendelkezõ vírusok, a genom szegmentált, két ne-

gatív szálú RNS-bõl áll. Az Arenaviridae család, Mammarenavirus nem-
zetségében a leginkább ismert lymphocytás choriomeningitis vírus
(LCMV), valamint a Lassa-vírus. Az arenavírusok zoonotikus fertõzést
okoznak, jellemzõen rágcsálókról az emberre terjedve.

LCMV (lymphocytás choriomeningitis vírus)

Patogenzis, klinikai kép: Zoonózis, rezervoárja a házi egér, mely váladé-
kaival, harapásával terjeszti a fertõzést. A fertõzések jelentõs része
szubklinikai formában zajlik. Megbetegedés esetén 5–10 nap lappangási
idõ után jelentkezik az elsõ lázas fázis, majd kb. 10 nap múlva egy rövid
láztalan idõszak után erõs fejfájás, láz, tarkókötöttség képében aszeptikus
meningitis, ritkábban súlyosabb neurológiai tünetekkel kísérve ence-
phalitis alakulhat ki. Jellegzetes a liquorban a mononukleáris sejtek szá-
mának felszaporodása.
Laboratóriumi diagnózis: elsõdlegesen a vírus specifikus ellenanyagok
kimutatása vérbõl és liquorból. A korai szakaszban megkísérelhetõ a vírus
nukleinsavának kimutatása liquorból, vérbõl.
Terápia: Specifikus terápia nem áll rendelkezésre, a kezelés szupportív.
Megelõzés: rágcsálókontroll

Lassa vírus
Patogenezis, klinikai kép: zoonózis, rezervoárja Afrikában élõ patkány
fajok, melyek vizeletükkel való közvetlen vagy közvetett (pl. szennyezett
élelmiszer) érintkezéssel, aeroszolizálódott váladék belélegzésével vagy
harapásukkal terjesztik a fertõzést.
A fertõzések többnyire tünetmentes formában zajlik le. Megbetegedés
esetén 6-21 nap lappangási idõ után fokozatosan emelkedõ láz, gyenge-

369
ség, izomfájdalmak, hányás hasmenés jelentkezik. Súlyos esetekben az
arc duzzanata, tüdõödéma, vérzések, shock alakul ki és az esetek
15–20%-a halállal végzõdik.
Laboratóriumi diagnózis: Korai stádiumban nukleinsav kimutatás/vírus
izolálás, késõbb ellenanyagok meghatározása.
Terápia: Szupportív terápia, a betegség korai stádiumában ribavirin adá-
sa.
Megelõzés: Rágcsálókontroll.

7.2.15. Retroviridae család

Morfológia, taxonómia: A Retroviridae családba tartozó vírusok komplex

szerkezetû, +RNS genomú, burkos vírusok. A humán retrovírusok 3 alcsa-
ládba sorolhatók, közülük a Spumavirinae alcsalád képviselõinek kóroki
szerepét még nem igazolták. Az Oncovirinae (HTLV-1, HTLV-2,
…HTLV-5) alcsalád tagjai lymphoma, leukéaemia kiváltói, a Lentivirinae
alcsalád (HIV-1, HIV-2) vírusai az AIDS betegség kórokozói.

Humán immundeficiencia vírus (HIV- 1 és HIV-2)

Szexuális úton, vér és vérkészítményekkel, közös tûhasználattal, fertõzött
anyáról gyermekre (transzplacentárisan, perinatalisan, anyatejjel) terjed.
A vírus gazdasejt kapcsolódáshoz nemcsak CD4 receptorokra, de a vírus
sejtbe jutásához koreceptorokra is szükség van. A fertõzés elején a CCR5
b-kemokin koreceptor segítségével a vírusok makrofágokat támadnak
meg, melyek segítségével a központi idegrendszerbe is eljutnak, itt a
CCR3 koreceptorok segítségével a microglya sejteket fertõzik. A fertõzés
elõrehaladtával a lymphotrop vírusok a CXCR4 a-kemokin koreceptorok
segítségével helper T-sejtekbe kerülnek. Hosszú távon a vírus a CD 4+
T-sejtek pusztulásával, az immunrendszer mûködésének károsodásával
szerzett immunhiányos szindrómát, AIDS-betegséget okoz. A központi

370
idegrendszer lassú vírus fertõzésének következményeként demencia ala-
kul ki. A fertõzésre jellemzõ, hogy sokáig tünetmentes maradhat. Korai tü-
net lehet az elsõ négy hétben, a viraemiát kísérõ nem specifikus, akut
retrovirális szindróma (ARvS) lázzal, nyirokcsomó megnagyobbodással és
kiütésekkel a törzsön. Ezt perzisztáló generalizált lymphadenopathia
(PGL) követheti. Az AIDS-related complex (ARC) tünetek, mint láz, fogyás
és lymphadnopathia mellett fokozatosan megjelennek a sejtmediált im-
munválasz elégtelenségére utaló fertõzések, kialakul az AIDS stádium.
A CDC stádiumbeosztása nemcsak a tüneteket, hanem a beteg CD4+ sejt-
számát is figyelembe veszi a kategóriák megállapításakor (7.3. táblázat).

7.3. táblázat. A HIV-fertõzés stádiumbeosztása a CDC ajánlás alapján, az A3, B3, C1, C2, C3
kategória AIDS betegségnek számít

CD4+ sejtszám Tünetmentes, ARvS, ARC AIDS indikátor

PGL fertõzések

³500 sejt/µl A1 B1 C1

200–499 sejt/µl A2 B2 C2

<200 sejt/µl A3 B3 C3

Az AIDS stádiumban jelentkezõ leggyakoribb opportunista fertõzések,

melyek gyakran elõször terelik a figyelmet a háttérben álló HIV-fertõzés-
re:
¡ protozoon: Pneumocystis jirovecii, Toxoplasma gondii, Cryptospo-
ridium parvum, Balantidium coli, Isospora hominis;
¡ gomba: Cryptococcus neoformans, Candida spp. okozta stomatitis,
oesophagitis, visszatérõ vulvovaginitis, körömgombásodás, dissze-
minált fertõzés;
¡ baktérium: Mycobacterium tuberculosis, atípusos Mycobacteriumok,
Bartonella henselae, enteritis Salmonellák okozta sepsis;
¡ vírus: disszeminált/súlyos formában zajló CMV, HHV6, HSV-1, 2, VZV
fertõzés, HHV-8, EBV okozta lymphoma és hajas-sejtes leukoplakia,
disszeminált molluscum contagiosum.
371
Laboratóriumi diagnózis: Szûrõvizsgálatra 4. generációs ELISA tesztet
használunk, mely virális Ag és antivirális ellenanyag kimutatására is alkal-
mas. A viraemia idõszakában Ag jelenlétét, a szerológiai ablakperiódus
elteltével At jelenlétét mutatja. Eredményeként csak reaktivitást jelzünk, a
pozitív eredmény kiadása verifikáció után történik. A verifikációban 2
másik gyártó ELISA tesztjét, majd Line Immunoassay-t (Immunoblottot)
használunk. Korai fertõzéseknél, komplikált esetekben, veleszületett HIV
fertõzés gyanújakor és a HIV pozitívak gondozásában RT-PCR használa-
tával vírus kópiaszámot is meghatározunk.
A HIV-pozitív személyeket a nemibeteg-gondozó gondozásba veszi, há-
rom havonta fizikális és laboratóriumi vizsgálatokkal követik állapotát.
Terápia: Kombinált antiretrovirális terápia segítségével (Highly active
antiretroviral therapy, HAART) a HIV-vel élõk életkilátásai közelítenek az
egészségesekéhez. A terápiát meg kell kezdeni:
¡ ha a CD4 sejtszám <350/ml,
¡ Víruskópiaszám >50 000/ml,
¡ Terhesség 28. hetében,
¡ HIV-nephropathia vagy HBV koinfekció esetén.
Az antiretrovirális szereket hatásmechanizmusuk alapján több csoportba
oszthatjuk:
¡ nukleozid reverz transzkriptáz inhibitor,
¡ nem nukleozid reverz transzkriptáz inhibítor,
¡ proteináz-inhibitor,
¡ integráz-gátló,
¡ fúziógátló,
¡ CCR5-koreceptor-gátló.

Megelõzés: Promiszkuitás kerülése, óvszerhasználat, donorok, vérkészít-

mények szûrése, postexpozíciós profilaxis antiretrovirális gyógyszerek-
kel. A fertõzés megelõzése érdekében transzfúzió, illetve transzplantáció
esetén hazánkban kötelezõ a donorok szûrése.

372
Humán T-lymphotrop vírus (HTLV -1-5)
A HTLV vírusok a HIV vírushoz hasonlóan szexuális úton, vér és vérké-
szítményekkel, illetve anyáról gyermekre (transzplacentárisan, szülés
közben, szoptatás útján) terjednek.
A lappangási idõ hosszú, kb. 30 év, illetve a fertõzöttek nagy része csak
tünetmentesen hordozza a vírust. A HTLV-1 fertõzöttek között 1-5%-ban
alakul ki az akut felnõttkori T-sejtes leukaemia/lymphoma (ATLL) lymph-
adenopathiával, hepatosplenomegaliával, jellegzetes bõrléziókkal és
hypercalcaemiával. A kialakult ATLL következtében gyengült immun-
rendszer miatt különbözõ másodlagos fertõzések jelentkeznek a beteg-
nél. Egyéb, HTLV-1 fertõzéshez kapcsolódó kórképek: cutan T-sejtes
limfóma, uveitis, athropathia, illetve a trópusi spasztikus paraparézis, ami
egy neurodegeneratív kórkép. A vírus elterjedése jellegzetes földrajzi el-
oszlást mutat, legmagasabb a fertõzöttek aránya Ázsiában.
Laboratóriumi diagnózis: Vérkenet vizsgálat során jellegzetes atipikus
lymphoid sejtek láthatóak. Ellenanyag vizsgálat mellett a vírus nukleinsa-
vának kimutatása biztosítja a végleges diagnózist.
Terápia: ATLL kezelésében a kemoterápia mellett antivirális kezelés és
csontvelõ transzplantáció is javíthatja a betegség prognózisát, de így is a
progresszív ATLL túlélési ideje kevesebb, mint 1 év.
Megelõzés: Promiszkuitás kerülése, óvszerhasználat, donorok, vérkészít-
mények szûrése, fertõzött anyák esetében a szoptatás mellõzése.

7.2.16. Lassú vírus fertõzések

A lassú vírus fertõzéseket konvencionális vírusok (rendszertanilag nem

egységesek) és nem konvencionális kórokozók, a prionok okozhatják.
A lassú vírus fertõzések által okozott betegségekre jellemzõ a hosszú, akár
évtizedekig tartó inkubációs idõ, a központ idegrendszer degeneratív
érintettsége, a progresszív klinikai lefolyás és a fatális kimenet.

373
Konvencionális vírusok
Lassú vírus fertõzéseket okozó konvencionális vírusok a szubakut szklero-
tizáló panencephalitist (SSPE) okozó morbilli vírus, a progresszív rubeola
panencephalitist okozó rubeola, az AIDS demenciát okozó HIV és a prog-
resszív multifokális leukoencephalopatiát (PML) okozó JC vírus.

Nem konvencionális vírusok, prionok

A prion jelentése protein only. A prionok fertõzõ, hidrofób glükopro-
teinbõl álló aggregátumok, amelyek nem tartalmaznak nukleinsavat és
ellenállóak proteolitikus enzimekkel szemben. A prion szûrhetõ, élõ sejt-
ben szaporodik, érzékeny szervezetre átvihetõ, mint a vírusok, azonban a
vírusoktól eltérõen nem tartalmaz nukleinsavat, rendkívül ellenálló, nem
vált ki immunválaszt, gyulladást és IFN termelést.
A prionok által okozott emberi megbetegedések a kuru, a Creutzfeld–
Jakob-kór (CJD) – sporadikus, szerzett és familiáris forma különíthetõ el –,
a variáns CJD, a Gerstmann–Straussler–Scheinker-kór és a fatális familiá-
ris insomnia. A prionok által okozott állati megbetegedések pedig a
„scrapie” (juhok súrlókórja), a nyércek fertõzõ encephalopathiája és a
szarvasmarhák spongiform encephalopáthiája (BSE).
Terjedés: A fertõzött ember vagy állat elsõsorban idegrendszeri szövetei-
vel történt szoros kontaktus, azok elfogyasztása, terápiás célra történt fel-
használása (pl. hipofizis kivonat használata), kontaminált ideggyógyásza-
ti eszközökkel történt kapcsolata során történik az újabb fertõzés.
Patomechanizmus: A prion fehérje (PrP) megváltozott konformációja a
központi idegrendszerben a normális fehérjék konformáció változását
idézi elõ, s így felhalmozódva amyloid plakkokat, fibrillumokat képez. Ez
az idegsejtek degenerációját, majd pusztulását idézi elõ. A központi
idegrendszerben vakuolizáló neuronok, astrocyta proliferáció és hipertró-
fia, neuronok és gliasejtek fúziója, a sejtek fokozatos funkcióvesztése fi-
gyelhetõ meg és az agy szerkezete szivacsossá válik.

374
Klinikai tünetek: Az inkubációs idõ hosszú, évekig, évtizedekig tart. Ezt
követõen jelentkeznek a progresszív dementiával, mozgászavarral járó
encephalopathia tünetei, mely midig halállal végzõdik.
Diagnózis: A klinikai tünetek mellett, a képalkotókon -elsõsorban az
MR-n megfigyelt jellegzetes agyi elváltozások-, az elekroencefalográfiás
(EEG) eltéréseken és a liquorban kimutatott speciális fehérjén (14-3-3)
alapul. A végleges diagnózis azonban csak post mortem az agyszövet
vizsgálatával igazolható.

375
8. FÜGGELÉK

8.1. Az emberi szervezet normál flórája

Mikrobiotának nevezzük a külvilággal kapcsolatba kerülõ bõr- és nyálka-

hártyafelülteken élõ mikroorganizmusok – baktériumok, gombák, vírusok
– összességét. Számukat összesen 1014 nagyságrendûnek becsülik, ami
tízszerese az emberi szervezetben megtalálható eukarióta sejteknek.
A különbözõ testrészeken élõ mikrobióta összetételének és szerepének
vizsgálata, tekintettel arra, hogy ezen mirkoorganizmusok többsége nem
tenyészthetõ, csak az utóbbi években vált lehetõvé.
A normál flórát, azaz a mikrobiótát alkotó mikroorganizmusok szimbioti-
kus kapcsolatban állnak a szervezettel. A szervezet biztosítja a kolonizáló
helyet, a tápanyagokat és bizonyos védelmet a nem kívánt fajoktól (vele-
született immunválaszok). A mikrobák biztosítják a szükséges metabo-
likus funkciókat, stimulálják az immunrendszert, vitaminokat termelnek,
valamint a pathogén fajokkal történõ kolonizációt akadályozzák meg.
A normál flóra összetétele elsõsorban az anatómiai helytõl függ (8.1.
ábra). Az adott helyen a mikrobioták számát és összetételét befolyásolja
az oxigén jelenléte vagy annak hiánya (redox állapot), a pH, a sókon-
centráció, illetve a rendelkezésre álló tápanyagok. Tekintettel a bélben,
szájüregben és a genitális traktusban az oxigén hiányára, ezeken a helye-
ken elsõsorban anaerob vagy fakultatív anaerob baktériumok a normál
flóra összetevõi.
A normál flóra összetételét fiziológiás hatások például: az életkor, hormo-
nális hatások befolyásolják, de nagyon sok külsõ tényezõ ismódosíthatja,
mint például személyes higiénia, a diéta vagy gyógyszerek, különösen az
antibiotikumok szedése.

376
8.1. ábra. A mikrobióta összetételének változása az anatómiai elhelyezkedés szerint

377
A normál bélflóra alkotórészének több mint 99% anaerob baktérium:
Bacteroidaceae (B. fragilis), Clostrdiaceae (C. difficile nem toxin termelõ
változatai), Prevotellaceae, Eubacteriaceae, Ruminococaceae és Bifido-
bacteriaceae. Kevesebb mint 1% fakultatív anaerob baktériumok: Lacto-
bacillaceae (?), Enterobacteriaceae. A normál bélflóra szerepet játszik a
pathogén baktériumokkal (pl. Salmonella) szembeni védelemben, a gáz-
képzõdés révén a bélmotilitásban, a K- és B12-vitaminok szintézisében il-
letve az immunrendszer kifejlõdésében.
A normál bõrflóra alkotórésze a koaguláz-negatív Staphylococcusok, a
Corynebacterium, Propionibacterium. A normál hüvelyflóra a pubertás
elõtt a bõr normál flóra baktériumaiból tevõdik össze. Pubertás után a
Lactobacillusok alkotják, a különbözõ kóros összetétel kivédésére annál
sikeresebb az adott hüvelyflóra, minél kevesebb az õt alkotó különbözõ
Lactobacillus fajok diverzitása. A menopausa után a hüvelyben újra a nor-
mál bõrflóra tagjai jelennek meg.
A probiotikumok jótékony hatású baktériumok (Lactobacillus acido-
philus, egyéb lactobacillusok, Bifidobacterium spp.), melyek javítják a
bélflóra hatékony mûködését és az emésztést, kedvezõen befolyásolják
az immunrendszert és segítik a szervezet vitaminokkal történõ ellátását,
így gyors regenerálódását. Gátolják a patogén baktériumok növekedését a
pH csökkentése és baktericid proteinek szekretálása által. Blokkolják a
pathogén baktériumok tapadását az epitheliális sejtekhez, gátolják az in-
váziót.
A prebiotikumok olyan nem emésztõdõ anyagok, elsõsorban oligo-
szacharidok, melyek elõsegítik a jótékony hatású baktériumok – pro-
biotikumok – szaporodását a bélben.

378
8.2. Bakteriális exotoxinok által okozott kórképek

Exotoxinok által kiváltott kórképek (példák)

AB toxinok

Membránkárosító cytolyticus Neurotoxinok Szuperantigének

toxinok

Clostridium Alfa-toxin Clostridium tetani Tetano- Staphylococcus Enterotoxinok

perfringens spazmin aureus Toxikus shock
szindróma
toxin
Exfoliatív toxin

Streptococcus Sztreptolizin Clostridium Botulinum Streptococcus Erythrogen

pyogenes O botulinum toxin pyogenes toxin

Listeria Liszteriolizin Fehérjeszintézist gátló toxinok

monocytogenes O

Corynebacterium Diphtheria-
diphtheriae toxin

Pseudomonas Exotoxin A
aeruginosa

Shigella Shiga toxin

dysenteriae

Ionszekréciót növelõ toxinok

Vibrio cholerae Koleratoxin

Bordetella Adenil-
pertussis cikláz toxin

Escherichia coli Hõlabilis

enterotoxin

379
8.3. Különbözõ anatómiai helyek fertõzései

8.3.1. Bõr- és sebfertõzések

Bakteriális bõr- és sebfertõzések (példák)

Impetigo Streptococcus pyogenes

Staphylococcus aureus

Folliculitis Staphylococcus aureus

Pseudomonas aeruginosa

Furunclus, carbunculus Staphylococcus aureus

Erysipelas Streptococcus pyogenes

Cellulitis Streptoccocus pyogenes

Staphylococcus aureus

Clostridium perfringens

sok más baktérium

Fasciitis necrotisans Streptoccocus pyogenes

Clostridium perfringens

Erythrasma Corynebacterium minutissimum

Acne Propionibacterium acnes

Égési sérülések fertõzései Pseudomonas aeruginosa

Acinetobacter baumannii

Koaguláz-negatív Staphylococcusok

Harapott sebek Pasteurella multocida

Staphylococcus aureus

Streptococcus pyogenes

Streptococcus viridans csoport

Clostridium tetani

sok más aerob és anaerob baktérium

380
Mûtéti sebek fertõzései Staphylococcus aureus

Escherichia coli és más multirezisztens

Enterbacteriales spp.

Clostridium perfringens

Multirezisztens Pseudomonas, Acinetobacter spp.

sok más aerob és anaerob baktérium

Mély, traumás sebek Clostridium tetani

– anaerobok Clostridium perfringens

Bacteroides fragilis

Porphyromonas spp.

Fusobacterium spp.

Prevotella spp.

Peptostreptococcus spp.

Állati eredetû sebfertõzések Erysipelothrix rhusiopathiae

Francisella tularensis

Bartonella henselae

Bartonella quintana

Vízben szerzett sérülések Vibrio vulnificus

Aeromonas spp.

Mycobacterium marinum

Krónikus, granulomás bõrfertõzések Mycobacterium leprae

Mycobacterium ulcerans

Mycobacterium marinum

Actinomyces spp.

381
 8.3.2. Hasûri fertõzések
Gastrointestinalis Cholecystitis, cholangitis
eredetû hasûri
fertõzések
Cholecysta kolonizációja
Appendicitis
Diverticulitis
Spontán bakteriális peritonitis
(alkoholisták)
Traumás eredetû, perforáció
Intraperitonealis tályogok
Nem Kismedencei eredetû peritonitis
gastrointestinalis
eredetû hasüri
fertõzés Immunszupprimáltak peritonitise
Kislányok spontán peritonitise
Peritonealis dialízis esetében
Tbc-s peritonitis
Escherichia coli, Bacteroides fragilis,
Enterococcus species (epetûrõ fajok)
Salmonella typhi, S. paratyphi A, B, C
Felmerül Yersinia enterocolitica, Y.
pseudotuberculosis szerepe
Mindig kevert fertõzés, a normál
bélflóra tagjai:
Anaerobok (Bacteroidesek,
Fusobacteriumok, Prevotellák,
Clostridiumok, Porphyromonasok)
Fakultatív anaerobok
(Enterobacteriales rend tagjai
Chlamydia trachomatis D-K, L1-3
Neisseria gonorrhoeae
Candida spp.
Streptococcus pneumoniae
Koaguláz-negatív Staphylococcus,
S. aureus, Corynebacterium spp.,
Propionibacterium sp.,
Pseudomonas aeruginosa,
Acinetobacter spp.
Candida spp.
Mycobacterium tuberculosis
382
 8.3.3. Húgyúti fertõzést okozó patogének

Katéterasszociált Cystitis, pyelonephritis Biofilmképzõ baktériumok:

húgyúti aszcendáló Pseudomonas spp.,
fertõzések koaguláz-negatív Staphylococcusok

Aszcendáló Cystitis, pyelonephritis Escherichia coli (UPEC),

fertõzések Proteus spp. (kõképzõdés),
Klebsiella spp.,
egyéb Enterobacteriales,
Enterococcus sp.,
Corynebacterium urealyticum

Haemorrhagiás cystitis Adenovírus

Honeymoon cystitis Staphylococcus saprophyticus

Prostatitis Escherichia coli,

Klebsiella pneumoniae,
egyéb Enterobacteriales
Enterococcus sp.,
Neisseria gonorrhoeae

Hematogén pyelonephritis Staphylococcus aureus

fertõzések
vesetályog Staphylococcus aureus,
Mycobacterium tuberculosis

cystitis Schistosoma haematobium

hólyagkolonizáció Salmonella typhi,

S. paratyphi A, B, C

immunszupprimáltak gomba sepsis gomba, elsõsorban Candida spp.

Transzplantáltak, haemorrhagiás BK-vírus

cystitis

Direkt fertõzések vesetályog kevert anaerob és aerob

hólyagsipoly (bél eredetû) kevert anaerob és aerob

383
 8.3.4. Felsõ légúti fertõzések
Felsõ légúti bakteriális fertõzések kórokozói

Haemophilus influenzae

Streptococcus pneumoniae

Streptococcus pyogenes

Moraxella catarrhalis

Mycoplasma pneumoniae

Corynebacterium diphtheriae

Staphylococcus aureus

384
 8.3.5. Alsó légúti fertõzések
8.3.5.1. Alsó légúti fertõzések kórokozói
BAKTÉRIUMOK
Típusos tüdõgyulladás
Streptococcus pneumoniae
Streptococcus pyogenes
Staphylococcus aureus
Haemophilus influenzae
Klebsiella pneumoniae
Moraxella catarrhalis
Haemorrhagiás tüdõgyulladás
Yersinia pestis
Bacillus anthracis
Francisella tularensis
Aspirációs pneumonia – anaerobok
Bacteroidaceae
Peptostreptococcus spp.
Actinomyces sp.
Granulomás tüdõfertõzések
Mycobacterium tuberculosis
Mycobacterium bovis
Mycobacterium africanum
Nocardia sp.
Szamárköhögés
Bordetella pertussis
Bordetella parapertussis
Atípusos tüdõgyulladás
Legionella sp.
Mycoplasma pneumoniae
Chlamydophila pneumoniae
Chlamydophila psittaci
Coxiella burnetii
385
VÍRUSOK GOMBÁK

Adenovírusok Aspergillus spp.

Influenzavírusok Candida spp.

Parainfluenza vírusok Cryptococcus neoformans

RSV Pneumocystis jirovecii

Coronavírusok (SARS, MERS) Histoplasma capsulatum

Metapneumovírus Blastomyces dermatitidis

CMV Paracoccidioides brasiliensis

Enterovírusok (Coxsackie B) Coccidioides immitis

Mumpsz

HSV PARAZITÁK

VZV Entamoeba histolytica

Kanyaróvírus Paragonimus westermanii

Echinococcus spp.

Ascaris lumbricoides

Strongiloides stercoralis

Necator americanus

Ancylostoma duodenale

386
 8.3.6. Szexuális úton terjedõ fertõzések/megbetegedések
– STI/STD

Elsõsorban lokális fertõzés Szisztémás fertõzés

Urethralis, vaginalis Genitaliakon Lokális tünet Szisztémás tünetekkel

folyás (fájdalom, megjelenõ bõr-,
dysuria, dyspareunia, nyálkahártya tünet
pollakisuria) (fekély, seb, szemölcs,
condyloma,
nyirokcsomó-
elváltozás)

STD: Gonorrhoeae Herpes genitalis (HSV Syphilis I. stádium HIV

(N. gonorrhoea ) II, HSV I) (T. pallidum) ulcus
NGU durum, bubo indolens
(Chlamydia
trachomatis D-K)

Nemcsak STD Condyloma vagy HBV

terjedés: NGU carcinoma (HPV)
(Mycoplasma hominis,
M. genitalium,
Ureaplasma
ureolyticum,
U. parvum)
Trichomoniasis
(T. vaginalis)
Soor/Candidiasis
(Candida spp.)

Nem STD: Lymphogranuloma HCV

Bakteriális vaginózis venereum
(kevert anaerob flóra) (Chlamydia
Citolitikus vaginózis trachomatis L1-L3)
(egyes Lactobacillus
spp.)

Ulcus molle Syphilis II. III. stádium

(Haemophilus ducrey) (T. pallidum)

Donovanosis
(Calymmatobacter /
Klebsiella
granulomatis)

387
 8.3.7. Meningitis / encephalitis

8.3.7.1. Fontosabb meningitis kórokozók

BAKTÉRIUMOK VÍRUSOK

Streptococcus pneumoniae Mumpsz vírus

Neisseria meningitidis Morbillivírus

Haemophilus influenzae b Herpeszvírusok (HSV1, HSV2, VZV, EBV)

Escherichia coli K1, K100 LCM vírus (Arena)

Streptococcus agalactiae Flavivírusok (Zikavírus, West Nile vírus)

Listeria monocytogenes Non-polio Enterovírusok (Coxsackie, Echo,

Entero)
Leptospira interrogans (serosus meningitis)

Mycobacterium tuberculosis
(meningitis basilaris tuberculosa) PARAZITÁK

Treponema pallidum (neurosyphilis) protozoonok: Naegleria, Acanthamoeba

Borrelia burgdorferi

GOMBÁK

Cryptococcus neoformans

Histoplasma capsulatum

Coccidioides immitis

Blastomyces dermatitidis

388
 8.3.7.2. Fontosabb encephalitis/meningoencephalitis
kórokozók
VÍRUSOK !! BAKTÉRIUMOK (ritkán)

Herpeszvírusok (HSV1, Rickettsiák

HSV2, VZV, EBV,
CMV, HHV6, HHV7)

Kullancsencephalitis Flavivírusok GOMBÁK

vírus

Zikavírus
PARAZITÁK
West Nile vírus
Naegleria, Acanthamoeba
St. Louis encephalitis
Toxoplasma
Japán B encephalitis
Trypanosoma (álomkór)
vírus
Plasmodium (cerebrális malária)
Keleti lóencephalitis Toga / Alphavírusok

Nyugati lóencephalitis

Venezuelai
lóencephalitis

Californiai encephalitis Bunyavírusok

Rift völgyi láz

Rhabdovírus
(veszettség)

Poliovírus

Coxsackie A,B

Influenza (Reye
szindróma)

Mumpszvírus

Kanyaró (SSPE)

Rubeola (PRP)

389
 8.3.7.3. Az encephalitiseknek három alapvetõ formája van

1. primer encephalitis: amikor egy vírus (vagy más mikróba) közvetle-

nül fertõzi a központi idegrendszer sejtjeit (korábbi vírusfertõzés
reaktivációja is lehet)
2. szekunder encephalitis: hibás immunválasz következménye (általá-
ban az akut fertõzést követõen 2-3 héttel) például mumpsz, kanyaró
fertõzés után
3. lassúvírus fertõzések: évekkel az akut fertõzés után jelentkezik, de
akkor néhány hónapon belül halálhoz vezet (kanyaró után: SSPE –
subacut sclerotizáló panencephalitis, JC vírusfertõzés után: PML –
progresszív multifocalis leukoencephalopathia)

8.3.7.4. Kiegészítõ anyag: bakteriális meningitisek

A bakteriális meningitisek kórokozóspektruma életkoronként változik.

Pre- és perinatális korban a Streptococcus agalactiae, Eschrichia coli K1,
Listeria monocytogenes kóroki szerepe fontos. A késõbbiekben a bakteri-
ális meningitis három leggyakoribb kórokozója a Streptococcus pneu-
moniae, Haemophilus influenzae b és Neisseria meningitidis. Míg az elsõ
két baktérium leginkább a csecsemõkben és az idõsekben okozhat inva-
zív megbetegedést, addig a meningococcus meningitis emellett a fiatal
felnõttekre is jellemzõ. Mindhárom esetben a fertõzést gyakran megelõzi
a baktérium orrgaratban való hordozása, ahonnan az hematogén úton jut-
hat el az agyhártyára, de természetesen másik személyrõl cseppfertõzés-
sel is átjuthat a kórokozó. Mivel mindhárom faj poliszacharid tokkal ren-
delkezik, a védõoltások is erre a legfontosabb antigénre alapulnak. A H.
influenzae-nek 6, a meningococcusnak 12, míg a pneumococcusnak
több mint 90 különbözõ toktípusa (szerotípusa) ismert, amelyk virulenciá-
ja különbözõ. Az (egyébként kifejezetten sikeres) védõoltások egyik eset-
ben sem tartalmazzák az összes szerotípust, csak a leggyakrabban elõfor-
dulókra lettek kidolgozva. H. influenzae esetében a Hib vakcina a b tí-

390
pust, a meningococcus ellenes vakcinák az A, C, Y, W135 és újabban a B
típusokat tartalmazzák; a pneumococcusnál 13 (csecsemõk oltása) illetve
23 (felnõttek oltása) tok típus található a vakcinában. A baktériumok rend-
kívül gyorsan reagálnak a vakcinák által jelentett szelekciós nyomásra:
természetesen az oltásban jelenlévõ szerotípusok mind jobban visszaszo-
rulnak, helyettük azonban más típusok terjednek el. Így például a legfris-
sebb ECDC (European Centre for Disease Prevention and Control) adatok
szerint az invazív H. influenzae fertõzéseknek már csupán 6%-át okozta a
b típus (és a megbetegedett személyek nagy része még a kötelezõ védõol-
tás bevezetése elõtt született), míg 82%-ukért a nem tipizálható törzsek
voltak felelõsek; a meningococcus esetében a védõoltásnak köszönhetõ-
en (2014 óta a legagresszívebb B típus ellen is létezik már védõoltás!) a B
és C típusok folyamatosan csökkenõ elõfordulást mutatnak, míg a W135
szerotípus emelkedõben van; a pneumococcus esetében pedig a rendkí-
vül hatékonynak bizonyuló konjugált védõoltásoknak köszönhetõen az
<5 éves korosztályban az ún. non-vakcina-típusok tették ki az invazív fer-
tõzések 68%-át.

391
 8.3.8. Enterális megbetegedések

8.3.8.1. Enterális kórokozók

BAKTÉRIUMOK VÍRUSOK
Salmonella enteritidis Rotavírus
Salmonella typhimurium Caliciviridae / Norwalk vírus
Shigella spp. Astrovírus
Yersinia enterocolitica Adenovírus
Yersinia pseudotuberculosis Cytomegalovírus
Campylobacter spp.

Helicobacter pylori PROTOZOONOK

Vibrio cholerae O1 és O139 – cholera Entamoeba hystolitica
Vibrio cholerae egyéb szerotípusok Giardia lamblia
Aeromonas hydrophila Balantidium coli
Clostridium difficile Cryptosporidium parvum
Clostridium perfringens

Bacillus anthracis FÉRGEK

EPEC, ETEC, EHEC, EIEC, EAEC Enterobius vermicularis
Staphylococcus aureus (enterotoxin termelõ Trichuris trichiura
törzsek)
Ascaris lumbricoides
Bacillus cereus (enterotoxin termelõ törzsek)
Diphyllobotrium latum

Taenia saginata

Taenia solium (taeniazis)

392
 8.3.8.2. Enterálisan terjedõ, de nem enterális kórokozók

Baktérium FÉRGEK

Salmonella typhi, Salmonella paratyphi Trichinella spiralis

Listeria monocytogenes Taenia solium (humán cisticercosis)

Clostridium botulinum Toxocara canis

Brucella spp., Fasciola hepatica

Francisella spp. Paragonimus westermani

Echinococcus spp.

VÍRUS

Hepatitis-A, E GOMBÁK (mikotoxin termelés)

Enterovírus Aspergillus flavus (aflatoxin)

Poliomyelitis vírus Aspergillus ochraceus (ochratoxin)

Coxsackie vírus Fusarium spp.

Echo vírus

PROTOZOON

Toxoplasma gondii

393
 8.3.9. Kiütéssel járó gyermekbetegségek

Betegség Kórokozó

Kanyaró Morbillivírus

Rubeola (rózsahimlõ) Rubeolavírus

Skarlát (vörheny) Streptococcus pyogenes

Bárányhimlõ (varicella) HHV3 (Varicella-Zoster vírus)

Erythema infectiosum (lepkehimlõ), „ötödik Parvovírus B19

betegség”

Roseola infantum (exanthema subitum), HHV6B és HHV7

„hatodik betegség”

Kéz- láb- szájbetegség Coxsackie A

394
 8.3.10. Szemészeti fertõzések

Kórokozó Kórkép

BAKTÉRIUM

Chlamydia trachomatis A, B, C trachoma

Chlamydia trachomatis D-K neonatalis conjunctivitis

Neisseria gonorrhoeae ophthalmoblenorrhoea neonatorum

Moraxella lacunata conjunctivitis

Staphylococcus aureus conjunctivitis, árpa, endophthalmitis

Streptococcus pneumoniae ulcus serpens corneae

Pseudomonas aeruginosa kontaktlencse-asszociált fertõzések

Bacillus cereus traumás endophthalmitis

Francisella tularensis oculoglandularis fertõzés

Treponema pallidum congenitális keratitis parenchymatosa

VÍRUS

Adenovírusok conjunctivitis, keratoconjunctivitis

Herpes simplex vírus 1,2 keratoconjunctivits

Varicella zoster vírus keratoconjunctivits

Enterovírus 70 haemorrhagiás conjunctivitis

Coxsackie A vírus haemorrhagiás conjunctivitis

Cytomegalovírus veleszületett chorioretinitis

retinitis transzplantáltaknál

Rubeolavírus veleszületett szürkehályog

395
GOMBA

Aspergillus sp. endophthalmitis

Mucomycetes sinoorbitalis fertõzések

Candida spp. endophthalmitis

PROTOZOON

Acanthamoeba sp. keratitis

Toxoplasma gondii chorioretinitis

FÉREG

Loa loa chorioretinitis

Onchocerca volvulus chorioretinitis

Toxocara sp. ocularis larva migrans

396
 8.3.11. A máj fertõzõ megbetegedései

VÍRUSOK PARAZITÁK

Hepatitis-A, B, C, D, E, TTV Leishmania spp.

CMV Plasmodium spp.

EBV Taenia solium (cysta)

Sárgaláz vírus Entamoba histolytica (tályog)

Dengue vírus Fasciola hepatica

Adenovírus Toxocara spp.

HSV 1,2 Ascaris lumbricoides

Coxsackie A vírus Echinococcus spp.

BAKTÉRIUM

Leptospira interrogans

397