„Így szól az én Uram, az Úr...

Pecsuk Ottó

A vak szemeinek megnyílása mint

eszkhatológiai jel Tóbit könyvében1

Rembrandtnak van egy „Tóbit vaksága” című rézkarca2 Szomorú, re-

ménytelenséget sugalló kép. A háttérben egy szinte teljesen üres szoba,
szegényes berendezéssel, egy régi, foszlott kárpitú szék, egy törött szekér-
kerék (?) a padlón, a kandalló fölé akasztott szárított halak: mind-mind a
vaksággal együtt járó, elkeserítő szegénység velejárói. A kép középpont-
jában Tóbit áll, aki egy botra támaszkodik, s kezével az ajtó felé tapoga-
tózik, miközben majdnem átesik a lába alatt alkalmatlankodó kutyáján.
Mintha reménytelen sorsából keresné a kiutat. Rembrandt kifejezően
adta vissza ezzel a rajzával, hogy mit jelentett az ókori ember számára
a vakság: Istentől elhagyatottságot és reménytelenséget. A közvélekedés
szerint ugyanis a vakok számára nem volt remény. A vakság az istenek
büntetése volt, mint Teiresias esetében, akit Héra azért sújtott vakság-
gal, mert gerjedelmében rátámadt3 (más források szerint Pallas Athéné
büntetését szenvedte, mert meglátta az istennőt meztelenül).4 Ez volt a
zsarnokok egyik kedvenc büntetése is legyőzött ellenfeleikkel kapcsola-
tosan (Sámsont a filiszteus városfejedelmek vakították meg a Bír 16,21-
ben, Cidkijját pedig hiábavaló menekülése után sújtotta ezzel a babiloni
király a 2Kir 25,7-ben). Voltak, akik végső elkeseredésükben önmagu-
kat vakították meg, mint Oidipus. Az ókori orvostudomány szerint alig
volt remény a vakok számára. Ritkán találunk példát a vakságból való
gyógyulásra az egész antik irodalomban.5 Még a híres csodatévő, Tyanai
1 Ennek az írásnak az alapját egy 2004-ben Pápán rendezett, a deuterokanonikus
bibliai könyvekkel foglalkozó konferencián elmondott angol nyelvű előadás
(The Theological and Literary Role of Blindness in the Book of Tobit) képezte.
Aktualitását a Magyar Bibliatársulat gondozásában kiadott Deuterokanonikus
bibliai könyvek című kiadvány új, magyarázatokkal ellátott kiadásának előkészítése,
a Tóbit könyvével kapcsolatos szöveggondozó munka adja. Szeretettel ajánlom a
65 éves Prof. Dr. Fodor Ferencnek, a lelkipásztornak, ószövetséges tudósnak és a
Bibliatársulat Szöveggondozó Bizottsága tagjának.
2 Az eredeti a New York-i Metropolitan Múzeumban található, online elérhetősége:
https://www.metmuseum.org/art/collection/search/359805 (Utolsó megtekintés:
2021. 06. 11.)
3 Ovidius, Metamorphoses 3,316–335.
4 Kallimakhosz, Himnuszok 5,82.
5 Hippokratés és Galenus is csak a nyers máj evését javasolta (a vitamintartalma
miatt), de ez a terápia is csak a sötétben rosszul látók vagy az öregkori vakságban
szenvedőknek nyújthatott némi enyhülést. Vö. Al Binali, H. A. Hajar: Night

160
 Tanulmány, esszé, tudományos ismeretközvetítés

Apollonius sem gyógyított vakokat.6 Vespasianus legendás vak-gyógyí-

tása is inkább isteni kiválasztottságának és felicitasának a jele, mintsem
orvosai tanácsának eredménye volt, akik azt javasolták neki, hogy tegyen
egy próbát, jóllehet tudták, nincs remény a vakok számára.7 A Jn 9-ben
olvasható „A vakon született meggyógyítása” perikópa valódi tétje is az,
hogy a meggyógyított ember tényleg vakon született-e: az ilyenek számá-
ra ugyanis nem létezett sem orvosság, sem hatékony csodatévő erő, csak
Isten újjáteremtő hatalmában bízhattak. Ha Jézus tényleg meggyógyítot-
ta, akkor szükségképpen isteni hatalommal bírt.
Ez a néhány példa is érthetővé teszi, Izráel hitében miért volt a vakság
gyógyítása Isten kizárólagos monopóliuma.8 Emberi szempontból való-
ban nem volt remény a vakok számára. Ugyanakkor, jóllehet Rembrandt
ezzel a képével kiválóan megragadta a vakságban rejlő reménytelenséget,
nem adta vissza Tóbit könyvének9 végső üzenetét. Az ugyanis nem a re-
ménytelenségről szól.10 A könyv középpontjában a fogság utáni judaiz-
mus nagy kérdése, a dikaiosyné tu theu, Isten igazság(osság)ának, vagyis
a teodíceának a dilemmája áll. Ez a kérdés rejlik a zsidó bölcsességiroda-
lom több könyve, de különösen Jób könyvének sorai mögött. Tóbit köny-
vének számtalan kapcsolódási pontja van Jób könyvével, gondoljunk
csak Tóbit feleségének, Annának keserű megjegyzéseire Tóbit igaz voltá-
ról és az azt cáfolni látszó szenvedésről („És hol van a te irgalmasságod?
Hol van a te igazságosságod? Íme, mindent tudsz erről!” 2,14), amelyek
Jób feleségének gúnyolódását visszhangozzák a 2,9-ből („Még most is ra-
gaszkodsz ahhoz, hogy feddhetetlen maradj? Átkozd meg Istent, és halj
meg!”). Amíg azonban Jób könyve nyitva hagyja a kérdést azzal, hogy
a mindenható és félelmetes fenségű Úr megjelenik, és a hamis barátok
okoskodásával szemben a szenvedő Jóbnak ad igazat, de egyszersmind
Blindness and Ancient Remedy, Heart Views, XV/4 (2014) online: https://www.
researchgate.net/publication/273352490_Night_Blindness_and_Ancient_
Remedy (utolsó megtekintés: 2021. 06. 11.)
6 Schrage, W: typhlos in Friedrich, G. (szerk.): Theological Dictionary of the New
Testament, VIII, Grand Rapids, MI, Eerdmans, 1972, 273.
7 Suetonius, Divus Vespasianus, 7; Tacitus, Historiae 4.81-2
8 Wolff, H. W: Az Ószövetség antropológiája, Budapest–Pápa, Harmat–PRTA,
2001, 183.
9 Ebben a cikkben Tóbit könyvének azt a magyar fordítását használjuk, amely
a Deuterokanonikus bibliai könyvek (Budapest, Magyar Bibliatársulat–Kálvin
Kiadó, 1998) című kiadásban található (Tóbit szövegének hagyományához vö. ott
a bevezetést).
10 Olyannyira nem, hogy a könyv irodalmi kategóriák szerint komédia, vö. Helyer,
L. R.: Tobit in Evans, C. A. és Porter, S. E. (szerk.): Dictionary of New Testament
Background (DNTB), IVP, Leicester, 2000, 1238; vö. még McCracken, D.,
Narration and Comedy in the Book of Tobit, Society of Biblical Literature Seminar
Papers 114, Atlanta, GA, Scholars Press, 1995, 401–418.

161
„Így szól az én Uram, az Úr...”

Jóbtól is megvonja annak a jogát, hogy döntéseiért számonkérje az Urat.

Természetesen Jób könyvének ez a lezárása nyitott a különféle interpre-
tációk felé,11 de számomra itt a kérdés nem túl meggyőző feloldásával
van dolgunk, inkább a bibliai bölcsességirodalom azon hagyományával
szembesít Jób könyve, amely óv az elhamarkodott ítélkezéstől és a sablo-
nos egyenválaszoktól az emberi élet kínzó kérdéseire. Ehhez képest Tóbit
könyve sokkal pozitívabb és egyértelműbb választ kínál a teodícea égető
kérdésére: hogyan is nevezhetjük Istent igazságosnak, ha az igazak és a
„jók”,12 akik benne bíznak, s hűségesen engedelmeskednek parancsainak,
szenvednek és gyakran nehéz sorsúak? Tóbit könyve nem hagy az olva-
sóban szemernyi kétséget sem: amint a történet kibomlik, és eljut a vég-
kifejletéhez, nyilvánvalóvá válik, hogy Isten igazságos. Tóbit igaz ember,
és érdemes igaz életét például vennie mindannyiunknak, még akkor is,
ha ideiglenesen érhetnek is sorscsapások. Ezeknek azonban csak annyi a
szerepük, hogy megerősítsék elkötelezettségünket az erkölcs és a törvény
követésének útján. E következtetésre segíti el az olvasót az Akhikár-folk-
lór eszköztára is (vö. 1,21-22; 2,10; 11,28 és 14,10), amelynek középpont-
jában az ókori Kelet egy közismert hőse áll.13
A kulturális-vallási háttér dacára a vakságnak egyértelműen pozitív
szerepe van a könyv teológiai és narratív szerkezetében egyaránt. Remb-
randt interpretációja talán megállja a helyét az ókori irodalom és az
Ószövetség általános kontextusában. A vakság valóban reménytelenség-
gel jár együtt e két kontextusban, de nem Tóbit könyvének tanulságában.
Itt súlyos ellenérveket találunk a vakság hagyományos értelmezésével
szemben, amely szerint az a bűnök büntetése. Tóbit könyve mintegy
előkészíti az evangéliumok gyógyítástörténeteit, amelyekben a vakság-
nak mint minden más fizikai szenvedésnek nem oka, hanem célja van:
felhívják a figyelmet arra, hogy Isten eszkhatologikus szabadító hatalma
egyszer és mindenkorra megérkezett a szenvedéssel teli emberi világba.

11 Jób végtelenül gazdag értelmezéstörténetéhez l. Allen, J.: Job3: History of

Interpretation, in T. Longman III és P. Ems (szerk.): Dictionary of the Old
Testament. Wisdom, Poetry and Writings, Nottingham, IVP, 361–371.
12 Tóbit nevének jelentése szimbolikus: „Jóság”.
13 Akhikár története egy ókori sémi elbeszélés és vándormotívum, amelynek egy
Kr. e. 6. századi arámi nyelvű változatát ismerjük. Címadó alakja egy elárult és
ártatlanul bevádolt, majd meghurcolt udvari hivatalnok, aki végül felmentést
kap („megigazul”), és mellékszereplőjévé válik Tóbit könyvének is mint Tóbit
unokaöccse és jótevője. Irodalmi szempontból Akhikár jól ismert sorsa előrevetíti
Tóbit sorsát is. Vö. Lund, J. A.: Ahiqar, in DNTB, 18–19.

162
 Tanulmány, esszé, tudományos ismeretközvetítés

Vakság és gyógyulás az Ószövetségben

Miközben a vakság teológiai jelentését vizsgáljuk14 az Ószövetségben, le
kell mondanunk néhány olyan igeszakaszról,15 ahol a vakság átvitt érte-
lemben jelenik meg mint „lelki vakság”. Tóbit könyvében szó sincs efféle
áttételességről, ezért az átvitt értelmű vakságról szóló szakaszok nem
szolgálhatnak példaként. Azokat a szakaszokat is figyelmen kívül kell
hagynunk, amelyekben gyengén látásról van szó (mint Lea esetében, az
1Móz 29,17-ben), vagy a látás természetes öregkori gyengüléséről (Izsák,
Éli vagy Ahijjá esetében, vö. 1Móz 27,11; 1Sám 3,2 és 1Kir 14,4), hiszen
ezekben az esetekben a vakság nem hordozza a balsors jellemzőit.
Az Ószövetségben Isten mint a teremtett világ korlátlan Ura, egye-
düli forrása és oka az emberek között minden fizikai képességnek és hi-
ányosságnak. Következésképpen képes arra is, hogy megnyissa a vakok
szemeit (Zsolt 146,8) éppen úgy, ahogyan a „nehéz ajkú és nehéz nyelvű”
Mózest is ékesen szólóvá tette (2Móz 4,11). Isten a társadalmi rendben is
a vakok őrizője: tilos a vak elé gáncsot vetni (3Móz 19,14), amint a tizen-
két átokmondás is tiltja a vak félrevezetését (5Móz 27,18). Ezek a rendel-
kezések azonban csupán szociális tekintetben enyhítettek azon a kegyet-
len tényen, hogy a vakság magától Istentől származik, s a vakokat rituális
értelemben kizárták az istentiszteleti és áldozati közösségből (3Móz
21,18; 22,22; 5Móz 15,21). Az igaz Jób érdemei között említi, hogy „a vak
szeme voltam” (Jób 29,15), s ennek fejében boldog és Istentől megáldott
életre számított. Amikor cserébe mégis szerencsétlenségeket és kegyetlen
szenvedést kapott, erkölcsi világképe összeomlott. Csupán a könyv vé-
gén jelenik meg a gondolat, hogy a szenvedés talán nem más, mint Isten
ideiglenes és feledésre ítélt próbatétele, amellyel szolgáinak hűségét teszi
mérlegre: egészen addig másról sem olvashatunk, mint Jób barátainak
fárasztó okfejtéséről, akik szerint Isten egyszerűen a jó cselekedeteket
jutalmazza, a gonoszakat pedig bünteti, s a szenvedés nyilvánvalóan a
rejtett bűnök következménye.
Érdekes ugyanakkor, hogy az egyetlen ószövetségi szakasz, ahol Is-
tenről egyértelműen kijelentik, hogy vaksággal bünteti az engedetlensé-

14 Vö. McCallister, Rya: Theology of Blindness in the Hebrew Scriptures

(PhD disszertáció) https://digitalcommons.andrews.edu/cgi/viewcontent.
cgi?article=1088&context=dissertations (utolsó megtekintés: 2021. 06. 13);
Olyan, Saul M.: Disability in the Hebrew Bible, New York, Cambridge University,
2008; Avalos, H. – Melcher, S. J. – Schipper. J. (eds.): This Abled Body,
Rethinking Disabilities in Biblical Studies, Atlanta, Society of Biblical Literature,
2007; Ackerman, S.: The Blind, the Lame, and the Barren Shall not Come into
the House, in Moss, C. R. – Schipper, J. (eds.): Disability Studies and Biblical
literature, New York, Palgrave Macmillan, 2011, 29–46.
15 Például Ézs 29,9; 42,19; 56,10; JSir 4,14.

163
„Így szól az én Uram, az Úr...”

get és bűnt, az 5Móz 28,29. Itt azonban nem a vakság teológiai értékelé-
séről van szó. A lényeg nem Isten felelősségének kérdése az embert sújtó
nehézségekben, hanem a bűnösök figyelmeztetése, hogy vétkeiknek a
lehető legsúlyosabb következményei lesznek, azok közül is a legrosszabb
a vakság.16 Nagyon valószínűnek tűnik, hogy csak a késői judaizmus-
ban alakult ki az a nézet, hogy a vakság Isten büntetése (talán a „Meg-
büntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig…” logikai
következményeképpen, 2Móz 20,5).17 Ez a gondolat megjelenik az áldó
formulában, amelyet egy vak megpillantásakor kellett mondani („Áldott
legyen az igazságos Bíró”): ebben benne foglaltatott a meggyőződés,
hogy a vakság vagy az illető saját bűneiből, vagy szülei átörökített enge-
detlenségéből következett be.18 E gondolati séma hatástörténetének jól
ismert példája az Újszövetségben a Jn 9,1-2, amelynek tágabb kontextusa
egyszersmind arról is tanúskodik, hogy a veleszületett vakságot olyan sú-
lyos fogyatékosságnak tekintették az első századi judaizmusban, amelyre
nem létezett gyógymód („Örök idők óta nem hallott olyat senki, hogy
valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét.” Jn 9,32).19
Az Ószövetség nem beszél arról, hogy Isten az okozója a megérde-
melt vagy meg nem érdemelt vakságnak az egyén életében. Ezzel szem-
ben Isten egy sor igeszakaszban az emberek csodálatos gyógyítójaként
tűnik fel. Ezek a szakaszok, különösen Ézsaiásnál (29,18; 35,5; 42,7),
eszkhatológiai természetűek: a vakok szemeinek megnyílása a messiási
békekorszak beköszöntének jele lesz. Talán ezért is nem találunk vak-
gyógyításokat a korai Mózes- és Illés-tradíciókban, ahol igazán könnyen
elképzelnénk és elvárnánk őket. Elsősorban ez az oka annak is, hogy a
vakság Tóbit könyvében betöltött teológiai és irodalmi szerepét is csak az
eszkhatológiai jelentőséggel bíró ószövetségi példákhoz köthetjük, és a
kapcsolópontot Izráel végidőkbeli, eszkhatologikus restaurációja képezi
(vö. Ézs 54,11-14 és 60,1-22).

A vakság meggyógyítása az Újszövetségben

Hasznosnak tűnik, ha vizsgálatunkat az evangéliumok narratív egysége-
ire, főleg a gyógyítástörténetekre korlátozzuk, mivel a különféle újszö-
vetségi szövegekben nagyon hasonló megközelítéssel találkozunk, mint
az Ószövetségben, nevezetesen azzal, hogy a vakság lelki vakságot vagy
hitbeli éretlenséget jelent (Róm 2,19; 2Kor 4,4; 2Pét 1,9), és amint az
16 Thompson, J. A.: Deuteronomy, Leicester, IVP, 1974, 274.
17 Vö. Rein, M.: Die Heilung des Blindgeborenen, Tübingen, Mohr Siebeck, 1995,
101–108.
18 Graber, F.: blind, in Brown, C. (ed.): The New International Dictionary of New
Testament Theology I, Grand Rapids, MI, Zondervan, 1972, 219.
19 Pecsuk Ottó: A vakon született meggyógyítása, Igazság és Élet, 2020/3, 482.

164
 Tanulmány, esszé, tudományos ismeretközvetítés

előbbiekben láthattuk, ezek nem kapcsolódnak a vakság Tóbit könyvé-

ben megfigyelhető jelentéséhez.
A szinoptikus evangéliumokban alapvetően kétféle gyógyítási törté-
nettel találkozunk, János evangéliumában pedig eggyel:
1. A vak(ok) meggyógyítása Jerikóban a Mk 10,46-52-ben (Bar-
timeus néven) és annak változataiban, a Mt 20,29-34-ben (a két
vak meggyógyítása) és a Lk 18,35-43-ban (csak egyetlen vak,
név nélkül). Feltehetően a Mt 9,27kk (szintén két vak meggyó-
gyítása) is ide tartozik.20
2. A bétsaidai vak meggyógyítása (Mk 8,22-26).
3. A vakon született meggyógyítása a Jn 9,1-7-ben.21
Az első esetben a következő teológiai háttérrel és narratív felépítéssel
van dolgunk: a történet(ek) Jézus szótériológiai szerepére és cselekede-
tére épül(nek): „Dávid Fiának”, tehát Isten végidőkbeli küldöttének ne-
vezik őt, aki gyógyulást és testi-lelki jólétet hoz Izráelnek (lásd az előző
fejezet végén mondottakat a prófétai végidő-váradalomról). A vak(ok)
nak akadályokat kell leküzdeniük: vagy a tömegen kell túljutniuk, vagy
saját hitetlenségükön. Ahhoz, hogy közelebb kerüljenek Jézushoz, meg
kell őrizniük Isten szabadító hatalmába vetett eszkhatológiai hitüket,
vagy szert kell tenniük ilyen hitre. Szigorúan a narratíva szempontjából
nézve Jézus nem „gyógyítja” meg őket, mondjuk azzal, hogy megkeni a
szemeiket (ahogyan a bétsaidai vaknál teszi). Pusztán megérinti őket (Mt
9,27kk és 20,29-34), vagy egyszerűen megparancsolja nekik, hogy lássa-
nak (Mk 10,46-52 és Lk 18,35-43). Valamennyi változatban azzal ér véget
a „gyógyítás”, hogy a meggyógyultak követik Jézust, vagyis újra helyreállt
az Istennel való kapcsolatuk. Mt 9,27kk-ben a gyógyítás következményei
a gonosz vádak és a farizeusok gonosz tervei.
A második esetben ugyanolyan teológiai háttérrel (eszkhatológiai
csoda) van dolgunk, de a kétrészes gyógyítási folyamat bonyolultabb és
nehézkesebb: Jézus ráköp a vak szemeire, ráteszi a kezét, de mindez még
nem elegendő, mert a gyógyítási folyamat befejezetlen maradt. A csoda
bekövetkeztéhez szükség van még egy kézrátételre is. Ebben a történetben
hiányzik a következmény: a meggyógyított vak nem lett Jézus követője,
ugyanakkor a bétsaidai vak meggyógyításához számtalan hasonlósággal
rendelkező párhuzamos gyógyítástörténet a Mk 7,31-37-ben egy eszkha-
tológiai felhangú magasztalással záródik („Milyen jó mindaz, amit tesz!

20 Vö. Aland, K. (ed.): Synopsis Quattuor Evangeliorum, Stuttgart, Deutsche

Bibelgesellschaft, 2005, 133.
21 Nem tekintem az egész 9. részt gyógyítási történetnek. A 8. verstől egy hosszú
dialógus veszi kezdetét a farizeusok és a meggyógyított vak között. Sokak szerint
a gyógyítás maga a 9,1.6-7-re korlátozódik csupán. Vö. Bolyki János: Igaz
tanúvallomás, Kommentár János evangéliumához, Budapest, Osiris, 2001, 258.

165
„Így szól az én Uram, az Úr...”

Képes azt is megtenni, hogy a süketek halljanak, és a némák beszéljenek!”,

7,37), ami ezt a gyógyítást is eszkhatológiai fénnyel vonja be.22
Ha a vakon született ember meggyógyításának történetéből kihagy-
juk a rövidebb beszédeket és a hosszabb párbeszédet, a második gyó-
gyítási történethez igen hasonló struktúrát kapunk. Ebben a gyógyítási
csodatörténetben Jézus érvénytelennek nyilvánítja a tanítványok és a ké-
sői judaizmus általános meggyőződését a vakság okát illetően. Világossá
teszi, hogy az emberi életet (mind a vak, mind a gyógyítás szemtanúinak
életét) teljes mértékben átformáló vakság célja fontos egyedül. Joggal
nevezhetjük a történetet „szimbolikus narratívának”,23 hiszen számta-
lan szimbólummal találkozunk benne, kezdve a vaksággal (sötétség),
a sárkészítéssel (teremtés), a Siloám jelentésén („elküldött”) át egészen
a fürdésig (keresztség).24 Ebben a történetben a gyógyítás egy sor ese-
ményt indít el, amelyek végül egyfelől Isten küldöttének (Jézus) valódi
megismeréséhez és megértéséhez vezetnek (a meggyógyított részéről),
másfelől teljes elutasításához (a farizeusok részéről).25
Az újszövetségi vakságot érintő gyógyítástörténetek az Ószövetség-
ben érzékelt eszkhatológiai reménység egészen konkrét megvalósulását
mutatják: A meggyógyítottak egy része már eleve ezzel a reménységgel
(vö. „Jézus, Dávid Fia könyörülj rajtam”) keresi Jézus segítségét, vagy
éppen a gyógyítás révén jut el arra a felismerésre, hogy Jézus Izráel Mes-
siása (még Péter Caesarea Filippiben mondott hitvallása előtt!). A háttér
és előzmény (Ószövetség) valamint a következmény és kiteljesedés (Új-
szövetség) áttekintése után forduljunk magához a Tóbit-történethez!

A vakság és a gyógyítás irodalmi szerepe Tóbit könyvében

Véleményem szerint a könyv irodalmi struktúrája olyan elliptikus formát
követ, amelynek két gyújtópontja a vakság és a gyógyítás. A két gyújtó-
pont között három beékelt és alárendelt történetet találunk, amelyek a
vakság jelentését hangsúlyozzák, vagy éppen a történet csúcspontjának
tekinthető gyógyítást készítik elő. Ennek alapján a könyv szerkezete a
következőképpen vázolható:
A) 1,1– 3,6 Tóbit személyes története (középpontjában: a vakság)
B) 3,7 – 3,15 Sára története
C) 3,16 – 5,23 Rafael története
D) 6,1 – 9,6 Az utazás és az esküvő
E) 10,1 – 14,15 A visszanyert integritás (középpontjában: a gyógyitás)
22 Vö. Cranfield, C. E. B.: The Gospel According to Saint Mark, Cambridge,
Cambridge University Press, 2000, 263–264.
23 Bolyki: i. m., 256.
24 Pecsuk: i. m., 483–485.
25 Bolyki: i. m., 257.

166
 Tanulmány, esszé, tudományos ismeretközvetítés

A vakságjelenetet (2,9-10) az egyre sokasodó nehézségek készítik elő

(fogság Ninivében: 1,10; üldöztetés a halottak eltemetése miatt: 1,19), és
két gúnyolódásjelenet keretezi (a szomszédok gúnyolódása: 2,8; Annáé:
2,13-14). Tóbit imádsága zavarodottságot tükröz, és a megfizetés elvébe
vetett (később helytelennek bizonyuló)26 hitet (3,1-6): „Ne ítélj el vétkeim
és tudatlanságból elkövetett bűneim szerint, és atyáim vétkei és tudat-
lanságból elkövetett bűnei szerint, amelyekkel vétkeztek ellened, és nem
engedelmeskedtek parancsolataidnak” (3,3b-4).
Sára alárendelt története Tóbit történetének variánsa, minden elemé-
ben megtaláljuk Tóbit megvakulásának párhuzamos mozzanatait:27 a hű-
ség egy sor tragikus eseményben nyeri el méltó büntetését, a szolgálóle-
ány gúnyolódásához (3,7-9) és kétségbeeséshez vezet (3,10), ugyanakkor
az imádságában Sára megőrzi a hitet és a kegyességet.
Rafael alárendelt történetében bontakozik ki az isteni terv (3,16-17):
ettől kezdve az olvasó tudja, hogy Tóbit szenvedései nem voltak hiába-
valóak. Tóbit elküldi fiát a Raguélnél hagyott ezüstért (4,1-21). Rafael
Tóbiás tökéletes útitársának bizonyul (5,1-16), alkalmasságát Isten gond-
viselése garantálja. Az angyal „fedőneve”, Azarjá („Az Úr hatalmas”) is
ezt az események felett is diadalmaskodó isteni gondviselést sugallja.28
Az utazás alárendelt történetében az olvasók megismerhetik a gyó-
gyítás eszközeit, a hal szívét, máját és epéjét (6,1-9),29 Azmodeus legyő-
zése és Tóbiás Sárával való házassága pedig már a család integritásának
helyreállítását készíti elő (6,10-9,6).
Az otthoni zárójelenet Tóbit és Anna kétségbeesésével kezdődik
(10,1-7). Tóbiás, Sára és Rafael váratlan hazatérése boldogságot hoz
mindannyiuk számára (10,8-14). A gyógyítás (11,1-15) Tóbit egészségé-
nek és becsületének, valamint a család integritásának helyreállításához
vezet (11,16-18). Rafael felfedi önmagát, az egész isteni tervet (12,1-15),
és rövid bölcsességtanácsokat ad a Példabeszédek könyvének stílusában
(12,6-10). Az isteni küldött és megváltó eltűnik (12,16-22), s Tóbit imád-

26 Micah D. Kiel amellett érvel, hogy Tóbit vaksága nem csupán fizikai,
hanem egyszersmind teológiai vakság is, amennyiben nem képes meglátni
a deuteronomista megfizetéstan korlátait: The “Whole Truth”, Rethinking
Retribution in the Book of Tobit, London–New York, T&T Clark, 2012, 2–3; vö.
még Soll, W.: Misfortune and Exile in Tobit, The Juncture of a Fairy Tale Source
and Deuteronomic Theology, Catholic Biblical Quarterly, 51 (1989), 209–231.
27 Ehhez a megállapításhoz nem kell különösebb felismerés, az elbeszélő maga
sugallja a hirtelen színhelyváltással mint narratív technikával: „Történt ugyanezen
a napon, hogy Sára, a médiabeli Ekbatanából való Raguél leánya, gyalázkodást
hallott apjának egyik szolgálójától…” (3,7). Vö. Helyer: i. m., 1238.
28 Stuttgarter Erklärungsbibel, Stuttgart, Deutsche Bibelgesellschaft, 2005, 1216.
29 A hal táplálja az utazókat és eszközt nyújt az ördögűzéshez, ezzel Jézus
szolgálatának (Mk 6,31-44 par) is előképe lehetne, vö. ibid.

167
„Így szól az én Uram, az Úr...”

sága az egész történet szótériológiai (a hűségesek számára mindig van

szabadulás) és eszkhatológiai (a diaszpóra zsidóság ragyogó jövője és az
Új Jeruzsálem) magyarázatát nyújtja (13,1-18). Tóbit megértette, hogy a
megtartatás/gyógyulás/megváltás nemcsak egyéni fogalom, hanem ma-
gába foglalja a család egységét, és végső soron a diaszpóra megtartatását
is. Tóbit utolsó szavai Tóbiáshoz Ninive bukásáról és Tóbiás jövendő éle-
téről arra szolgálnak, hogy a történet elnyerje végső, történeti jellegét.

A vakság és a gyógyulás teológiai szerepe Tóbit könyvében

A könyv talán legfontosabb vallási tanítása a mózesi törvényekhez való
következetes ragaszkodás.30 Mielőtt a szerencsétlenségek elérték vol-
na – jóllehet az északi királyság alattvalója volt – , Tóbit rendszeresen
áldozott Jeruzsálemben (1,6), tizedet fizetett minden évben háromszor
(1,7-8), a saját rokonságából származó leányt vett el feleségül (1,9) és
tartózkodott a tisztátalan ételektől, még akkor is, amikor fogságba került
(1,10-11). Arra törekedett, hogy végrehajtson minden lehetséges jócsele-
kedetet, amely egy istenfélő zsidótól elvárható volt (különösen az elhunyt
honfitársainak nyújtott tisztességes temetésre gondolhatunk; 1,18). Még
a vele történt tragikus baleset körülményei is szorosan kapcsolódtak a
vallási kötelezettségek ellátásához: halott felebarátjának eltemetése után
tisztátalanná vált, ezért a házon kívül, az udvaron aludt, és így hullott a
szemébe a madarak ürüléke (2,9). Tóbit egyszóval „a törvényben követelt
igazság szempontjából feddhetetlen volt” (Fil 3,6). Minden értelemben
büszkén kellett, hogy tekintsen vallásos teljesítményeire. Büszke is volt,
hiszen a balvégzetű éjszaka után, amelyet az udvaron töltött, bűnbánó
imádságában (3,3) Isten kegyelméért könyörgött, mégpedig nemcsak a
saját, hanem szülei bűnei miatt is. Bizonyos, hogy Tóbit hitt a „megfize-
tés” tanában: Isten megjutalmazza a jó cselekedeteket, és megbünteti a
rosszakat. Hogy megszabaduljon az isteni büntetés szégyenbélyegétől,
halálért esdekelt. Ahogyan a legtöbben Izráelben, a vakság állapotát ő
is a reménytelenséggel és a halálhoz hasonló léttel azonosította: „Mert
jobb nekem, ha meghalok, mint ha sok szenvedést látok életemben, és
gyalázkodásokat hallok.” (3,6) A Jób és a saját sorsa közötti számos ha-
sonlóság ellenére Tóbit soha nem próbált meg valódi és őszinte teológiai
magyarázatot találni az őt ért szerencsétlenségekre, és Isten szerepére
azokban, mint Jób tette. Úgy gondolta, hogy vagy ő vagy a szülei min-
denképpen elkövethettek valami súlyos bűnt, még ha nem is voltak tuda-
tában. Meglepő, de a könyv felfogásába tökéletesen illeszkedő epizód az,
amikor útjára bocsátja fiát, Tóbiást: az apa tanúbizonyságot tesz fiának
arról, hogy milyen áldásos következményekkel jár az életére nézve, ha
30 Vö. Helyer: i. m., 1240; Barton, J. – Muddiman, J. (eds.): Oxford Bible
Commentary, Oxford, Oxford University Press, 2001, 627.

168
 Tanulmány, esszé, tudományos ismeretközvetítés

azon elvek szerint él, amelyek szerint az apja is élt a tragédia előtt és után.
Az olvasónak olyan érzése támad, hogy Tóbit eldöntötte magában: nem
az ő feladata értelmezni és értékelni saját életének eseményeit.
Tóbiás és Rafael közös utazása és kalandjai nem hordoznak különö-
sebb teológiai jelentést: véleményem szerint elsősorban irodalmi átkötést
és szórakoztató kitérőt jelentenek a vakság és a gyógyulás keretes törté-
netének két pólusa között. A 7,6-ban Raguél összefoglalja az egész könyv
teológiai dilemmáját és ellentmondásosságát: „Ó, milyen szerencsétlen
nyomorúság, hogy egy igaz és irgalmasságot cselekvő ember megvakult.”
A történet másik teológiai fókusza egyértelműen Tóbit meggyógyu-
lása (11,1-15). Ebben nem csupán a látás és a testi egészség visszanyeré-
séről van szó, hanem egy sor esemény is értelmet nyer a szereplők előtt.
A gyógyítás jelenetét túlzás nélkül eszkhatológiainak nevezhetjük abban
az értelemben, hogy helyreáll Tóbit és egész családjának integritása. Isten
küldötte és Tóbit „személyes megváltója”, Rafael röviden elmagyarázza az
értetlen szereplőknek, hogy mi is történt az előző 12 részben: „elküldtek
hozzád, hogy próbára tegyelek” (12,13). Ahogyan a vakon született szó-
tériológiai gyógyítástörténetében is láthattuk (Jn 9), nem a vakság oka
számít, hanem a célja, amiben Isten megváltó és gyógyító akarata jut
kifejezésre. Korábban Tóbit tartózkodott bármiféle magyarázattól a vak-
sága mélyebb értelmét és jelentését illetően. A 13,1-18-ban elmondott
hálaadó imádságában már kegyelméért dicsőíti Istent. Saját személyes
történetét már nem fél úgy magyarázni, hogy az előrevetíti az egész di-
aszpóra zsidóság eljövendő történetét: eszkhatológiai üdvpróféciájában a
Jel 21,9-21 dicsőséges Új Jeruzsálemének ígérete tükröződik.31
A könyv teológiai üzenete tehát szorosan kapcsolódik Tóbit vakságá-
hoz és gyógyulásához. A vakság előhívja a megfizetés és Isten igaz(ságos)
ságának kérdését, a gyógyítás feloldja ezt a feszültséget, és olyan eszk-
hatologikus illetve szótériologikus atmoszférát teremt, amelyben Tóbit
életének értelme és családjának integritása is helyreáll.

Összefoglalás
Miközben a vakság és a vakságból való gyógyulás ószövetségi hátterét
és jellegzetességeit vizsgáltuk, arra a felismerésre jutottunk, hogy az
Ószövetség nem tanítja a megfizetés elméletét, legalábbis semmiképpen
nem abban a formában, amelyben a késői judaizmusban az általánosan
elfogadottá vált. Ebben a formájában jelenik meg Tóbit könyvében is,
mint Tóbit történetének intellektuális háttere és a vakság kérdésének
egyik – teológiai szempontból elfogadhatatlan – magyarázata. A könyv
szerzője nem érvel ellene logikai úton, inkább nevetségessé teszi a törté-

31 Oxford Bible Commentary, 632.

169
„Így szól az én Uram, az Úr...”

net fokozatos kibontakoztatásával. Az Ószövetségben a vakságból való

gyógyulás csak eszkhatológiai körülmények között volt elképzelhető,
mint Isten gyógyító hatalmának megnyilvánulása egy isteni küldött
közreműködésével. Ugyanakkor ez narratív formában még sehol nem
jelenik meg az Ószövetségben. Lehetséges tehát, hogy Tóbit könyve az
eszkhatológiai gyógyítás fogalmának első narratív formába öntése. Ez a
minta később igen nagy népszerűségre tett szert, és megjelenik a szinop-
tikus evangéliumokban csakúgy, mint János evangéliumában. Természe-
tesen ebben a rövid tanulmányban sokkal óvatosabban is bánhattunk
volna a „szótériológia” és „eszkhatológia” kifejezésekkel, különösen ami
azok Tóbit könyvének kontextusában való használatát illeti. Ugyanakkor
az isteni küldött (Rafael) szerepe Tóbit csodálatos gyógyulásában és a
család (illetve távlatilag az egész közösség) egységének és „épségének”
helyreállításában felhatalmaz minket arra, hogy Tóbit könyvét egy fontos
állomásnak tekintsük abban a folyamatban és fejlődésben, amely végső
célját az evangéliumok szótériológiájában nyerte el.

170