Anyák napi műsor 3.

osztály
1. Zene: Szekeres Adrienn: Kicsi szív…( megvágva) (lányok jönnek be,
miközben az aktív táblán a baba és jelenkori képeik jelennek meg…
Zene: Cserháti Zs: Édes kisfiam……( megvágva) (fiúk jönnek be, miközben
az aktív táblán a baba és jelenkori képeik jelennek meg…

1. gyerek: Szakály Dezső: A leghatalmasabb

Nem az a leghatalmasabb,
aki ország-világ ura.
Nem az a leghatalmasabb,
aki szelek, tengerek fölött uralkodik.
Nem az a leghatalmasabb,
akinek a legtöbb öldöklő fegyvere van,
az sem, akinek legnagyobb
a kincse, gazdagsága,
hanem az a leghatalmasabb,
aki embert szül a világra.

Közösen: Az asszony, mikor szül, szomorúságban van, mert eljött az ő

órája.De amikor megszüli az ő gyermekét nem emlékszik többé a kínra
a z öröm miatt, hogy ember született e világra.
( János apostol)
2. -3. gyermek
Erdődi Elek: Ha nagy leszek anyám

Ha nagy leszek anyám, fiad ígéri neked

Nagyon, nagyon boldoggá foglak tenni téged
Te érted dolgozom örökké, szakadatlan,
Hogy visszaadjam azt, amit tőled kaptam.

Ha nagy leszek anyám, tiéd lesz a napom, éjem,

Hogy régi mosolyod orcádra visszatérjen.
Hogy eltüntessem rólad én a gond-keresztet,
Mely fáradt, szép szemed alatt megbújva reszket.

1
 Ha nagy leszek anyám, csak érted fogok élni,
Becézni foglak és a széltől védeni,
Hogy megháláljam lelked rám hullott csodáját,
Hisz értem szenveded az élet Golgotáját.

Lábad elé hintek minden selymes virágot,

Hogy visszaadjam neked boldog ifjúságod.
Hogy visszaadjam azt, mit tetőled elvettem,
Te tönkre mentél, én viruló élet lettem.

Ha nagy leszek anyám, bíborban fogsz majd járni,

Egész világ tisztelni fog és csodálni.
Arcodról eltűnik a gond, a néma bánat,
Egész világ irigyli majd az én édesanyámat.

4. gyerek: Osvát Erzsébet: Ha nagy leszek

Ha nagy leszek, és te kicsi,

Tiéd lesz a babakocsi.
Kiviszlek a játszótérre,
Lepkét kergetni a rétre.
dolgozom, te majd játszol,
Várat építesz, fára mászol.
A boltba is én megyek,
Hozok cukrot, kenyeret,
Banánt is, mert szereted.
Hazajövök, ölbe veszlek,
Úgy szeretlek! Úgy szeretlek!

2
 5. gyerek: Orgoványi Anikó: Anya ölében

Ha Anyu ölében ülök, elmúlik a mérgem.

Nem dühít már,
hogy Éva nem adta kölcsön a szagos radírját,
hogy a barátnőm azt mondta rám: "beképzelt majom",
hogy Zoli megint másnak cipelte hazáig a táskáját.
Anyu ölében ülni megnyugvás, öröm.
Kár, hogy nemsokára kinövöm!

6.– 7. gyerek: Jevgenyija Trutnyeva Az anya

Mint vidám hal úgy ficánkol

a sugár; a hó csorog…
Ki az, aki reggel jókor
bölcső felett mosolyog?

S aki hosszú éjszakákat

virraszt át türelmesen,
s a nagybeteg kicsi fiának
énekelget csendesen?

Megy a tavasz. Nyár jön. S szinte

még el sem múlott a láz:
legelső lépéseinkre
kinek a keze vigyáz?

Olvad a hó s újra száll, hull

majd a tavasz jő s újra tél –
Ki az, ki nekünk hazáról
a legelőször mesél?

Anya! Édes! Mami! Anyu! Anyukám! Mamimkám! ( egy-egy gyerek kiáltja)

Zene: Zelk Zoltán: Anyu végy egy hegyet…

3
 8. gyerek: Rossa Ernő: Számoltad-e már?
Számoltad-e már az erdők levelét?
Vagy tán szálanként a rétek zöld füvét?
Hány a csillag fenn az égen, ha az éj leszáll?
Hány pacsirtahangtól zengő reggel a határ?
Hány vízcsepptől zúg a patakcsobogás?
Hány dús lombot ráz a szellősusogás
Együtt: Nem számoltam, drága anyám, egyet tudok én:
nem adnálak semmiért se a föld kerekén.

9. gyerek: Anyai szív

Van-e olyan drágaköve a világnak

Amilyen a szíve az édesanyának?
Ér-e annyit annak hideg ragyogása
Mint az édesanya szelíd mosolygása?
Senkinek sem lehet olyan drágagyöngye,
Mint az édesanya értünk hulló könnye.
Mint az édesanyánk féltő, óvó karja,
Mely testünket, lelkünket védőn betakarja.

10. gyerek: Ismeretlen

Egy könnycseppet láttam édesanyám szemén,
Eszembe jutott ám, ma rosszat tettem én.
Nem szólt, nem korholt ő, csak némán dolgozott,
S ahogy eljött a dél ebédet is adott.
Délután sem hívott, leckémet sem kérte,
Szomorúak voltunk mind a ketten érte.
Nem bírtam így tovább, s hogy aludni tértem,
Drága jó anyámtól bocsánatot kértem.

Zene: Halász Judit: Szavak

4
11. 12. 13. 14. gyerek: Nagy Ferenc : Édesanya

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból.

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sír az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

Amikor a szíved már utolsót dobban,

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

És ha elébed jön könnyes szemű árva,

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a szó, ez a név,

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

Ha keblére borulsz és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

Virágos sírdombon a könnyed megered.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

5
 Nekem a legdrágább ezen a világon.

Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,

Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

Helycsere!!!!
Elöl állók hátra mennek

15. gyerek: Ágai Ágnes

Mondd, mi sosem lehetünk egyidősek?
Akkor se, ha nagyon akarjuk?
Akkor se, ha én mindennap
növök egy picit,
és te már nem nősz tovább?
Akkor se, ha holnap én ülök melléd,
én mesélek,
én fogom a kezed?

Nem hiszem!
Egyszer, egyetlenegy percig
biztosan egyidősek lehetünk.

16. -17. 18. 19. gyerek: . Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este,

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban,
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

6
 Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

20. gyerek: Ha fáradt vagyok…

Ha fáradt vagyok, s ha éhes,

Ha szerelmes, ha kényes,
ha dühöngő tűz lobog lelkemben…
Mama, kérlek, légy mellettem!

Ha fájdalom ér,
Ha szerencse vidít,
Ha éjszaka farkas ordít,
S ha láz gyötri mellem, jó nekem,
Mert itt vagy velem!

S unokád, ha majdan gügyögve néz feléd,

S én ott állok, mint ázott veréb,
Mami! Csak akkor ott legyél!

7
 Együtt: Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél

Velem voltál örömömben,

velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.

Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.

Mit adtam én cserébe?

Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.

Mondd, milyen érzés nagymamának lenni?

Zene: Komlós Juci: Nagymamának lenni

21. 22.23. gyerek: Mécs László: A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot

messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,

úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
8
 fejem fölé égszín mosolygást derített.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,

ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám üzent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.

Amíg ő van, vígan élném a világom,

nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.

Az egyik bánatom: mért nem tudja látni

egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,

úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?

A másik bánatom: hogyha ő majd holtan

fekszik a föld alatt virággá foszoltan,

senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.

Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,

minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna

s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
9
 Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

24. Ratkó József: Zsoltár Anyámnak

Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot váltanak;
egyetlen halott sincs közülük;
fiatalok,mint az idő.
Újra születnekminden gyerekkel;
megöletnek minden halottal –
harmadnapra föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.
(Ezt a verset, a dőlt betűs részt tagolva egy tanuló mondja, lásd sorok!!! a
többiek visszhangként, megismétlik) A végét már csak egyedül szavalja

10
25. gyerek: Zelk Zoltán: Anya, apa hazajöttek

Anya, apa hazajöttek,

fáradtak, mert este van.
Azt kérdezik: féltél, fáztál
idehaza, kisfiam?

Anya simogat és csókol,

kérdezgeti: hogy vagyok?
Én meg mondom: hogyha megint
elmentek, hát meghalok…

De ha mégis tovább élek,

és én is felnőtt leszek,
hogyha én is gyárba járok
keresni a kenyeret:

magamhoz veszem a kulcsot,

és az ajtót becsukom,
akkor aztán másszanak ki,
ha tudnak, a kulcslyukon!

Zene: Este jó

Együtt: Faltysné Ujvári Anna: NAGYMAMA

A nagymama reszketeg,
De fogja a kezedet,
S elvezet a gondon át
Minden félős unokát.

A nagymama rosszul lát,

De visel egy okulát,
Pulcsit köt, és verset szaval,
A rézüstben lekvárt kavar.

A nagymama lába fáj,

Mégis veled szaladgál,
Versenyt fut az idővel-
Majd megérted idővel.
11
 A nagymama elringat,
Simogat és puszilgat,
Hallgasd meg, hogy mit mesél,
S az ő álma te legyél.

A nagymama szíve nagy,

Neki ,,jobbsincs" gyerek vagy.
Néha-néha öleld át
A nagymamát, a nagymamát!

Zene: Zorán ünnep Ajándékok átadása, első vesrszakot énekeljük

A műsor alatt az aktív táblán képek az aktuális szövegrészekhez, valamint a

dalszövegek is ott lesznek kivetítve…

12
 Közös versek

Közösen: Az asszony, mikor szül, szomorúságban van, mert eljött az ő

órája.De amikor megszüli az ő gyermekét nem emlékszik többé a kínra
a z öröm miatt, hogy ember született e világra.
Együtt: Nem számoltam, drága anyám, egyet tudok én:
nem adnálak semmiért se a föld kerekén.

Drága nagymamám!

Velem voltál örömömben,

velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.

Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.

Mit adtam én cserébe?

Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.

Mondd, milyen érzés nagymamának lenni?

A nagymama reszketeg,
De fogja a kezedet,
S elvezet a gondon át
Minden félős unokát.

A nagymama rosszul lát,

De visel egy okulát,
Pulcsit köt, és verset szaval,
A rézüstben lekvárt kavar.

A nagymama lába fáj,

Mégis veled szaladgál,
Versenyt fut az idővel-
Majd megérted idővel.

13
 A nagymama elringat,
Simogat és puszilgat,
Hallgasd meg, hogy mit mesél,
S az ő álma te legyél.

A nagymama szíve nagy,

Neki ,,jobbsincs" gyerek vagy.
Néha-néha öleld át
A nagymamát, a nagymamát!

14
 Dalszövegek

Anyu, végy egy hegyet nékem,

olyan magasat,
ha elfárad, ráülhessen
csúcsára a nap –
erdejében madár szálljon,
rókakölyök, őzfi játsszon –
olyan hegy legyen!

Aztán végy egy tavat nékem,

de olyan nagyot,
egyik partról a másikra
el nem láthatok.
Hadd bámulják a sirályok,
ha én azon vitorlázok –
olyan tó legyen!

Aztán végy nekem egy rétet,

piros, sárga, kék
virágokkal legyen telis-
teli az a rét –
ahány tücsök, odagyűljön,
hogyha kérem, hegedüljön –
olyan rét legyen!

Ha csak ez a kívánságod,
könnyen tehetem,
meg se veszem, amit kérsz és
mégis megveszem:
tiéd már a Mátra, Börzsöny,
Balatont is néked őrzöm
s mind a réteket!

Ha tavasz jő, hoz új zöldet,

a tél zúzmarát,
hogyha zöldben, ha ezüstben,
tiéd minden ág –
tiéd mind a kert, a lanka,
cinke, rigó, búbosbanka
s mennyi szép madár!

Öreg folyó jár dúdolva

parti fák alatt,
bukfencezik kövön, sziklán
15
 sok kicsiny patak –
Szólj nekik! Csak arra várnak,
s mintha volna kezes nyájad:
mind hozzád szalad!
mind hozzád szalad!

Halász Judit: A szavak

A szavak furcsa teremtmények,
ezt tudja jól minden gyerek,
kicsúsznak a szájunkon,
és fegyelmezetlenek.
Hiába bízunk rájuk
nagyon fontos üzenetet,
elrejtik az igazságot,
és mást jelentenek.

Refr.: Csak nézz rám,

egy szót se szólj,
én így is megértelek.
Ha van valami,
ami nem hazudik,
az leginkább a szemed.

A szavak néha szövetkeznek,

hogy félrevezessenek,
szépen hangzó mondatokban
vonulnak ellened.
Félve kimondott félszavakból,
van aki ért és van aki nem,
de elmondani nagyon nehéz,
mit nem ért meg senki sem.

Refr.:Csak nézz rám,....

A szavak furcsa teremtmények,

ezt tudja jól minden gyerek,
kicsúsznak a szájunkon,
és fegyelmezetlenek.
De a kimondott szavak sorsa
néha furcsán alakul,
a lényeg sokszor bennünk marad
kimondhatatlanul.

Refr.:Csak nézz rám,..

16
 Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül,
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú
meg is hal egy kis bogár,
mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc,

táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy meg a szék

messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért

sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok ...

Ki emel, ki emel,
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet ...

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül, és ott ülök
az ölében én.

17
 Tanító bevezető szövege
Kedves Édesanyák! Drága Nagymamák!

Május első vasárnapján az édesanyákat ünnepeljük

Miért vasárnap? Hogy valóban ünnep legyen!
Miért május? A tavasz legszebb hónapja.
Miért tavasz? Talán azért, mert ez az évszak az újjászületés, az ébredés, a
folytonosság jelképe is.
Mosolyt varázsol, meleget ád, megcirógat. Megajándékoz színekkel,
illatokkal, madárdallal.
A tavasz olyan, mint az édesanya.
Amikor erre az ünnepre készülődtünk, szavakat kerestünk. Szavakat,
melyekről eszünkbe jut édesanyánk, nagymamánk.
Aztán álmodtunk virágokról és anyánkról….
Majd lerajzoltuk a lerajozhatatlant.
Egy szempárt, egy mosolyt, egy érzést.
Izgatottan titokban készítettük apró meglepetés ajándékainkat.
És végül hálánk, és köszönetünk jeléül, megtanultunk néhány kedves dalt és
verset.
Fogadják, sok-sok szeretettel!!!!

18