Jelenet egy iskola életéből

Micis: Jó reggelt! Sziasztok!

Laza: Jó reggelt? Hogy lenne már jó egy hétfő reggel, mikor korán fel kell kelni
mert iskolába kell jönni?
Szöszi: Miért? Én például szeretek iskolába járni...Csak itt lenni nem szeretek.
Micis: Nekem meg úgy fájt reggel a lábam , hogy menni se bírtam.
Fekete: Ja, persze. Iskolába bezzeg tudtál jönni.
Micis: Ja, hát jönni tudok, csak menni nem.
Szöszi: Inkább arról beszéljetek, hogy milyen volt a hétvége.
Fekete: Képzeljétek meglátogatott bennünket a nagynéném, és anyámtól kaptam
egy jó nagy pofont.
Streba: Pofont? Miért?
Fekete: Nem tudom. Szerintem nagyon illedelmes voltam. A néném megkérdezte,
hogy mit fogok csinálni, ha olyan nagy leszek mint ő, én meg szépen válaszoltam,
hogy fogyókúrázni. Ekkor jött a pofon.
Laza: Az semmi. Én is simán kaptam két akkora maflást apámtól, hogy csak na.
Streba: Kettőt is? Mert?
Laza: Mert megmutattam neki az ellenőrzőt, ami tele volt egyesekkel meg
kettesekkel.
Micis: Jaaaj, azért én is szoktam kapni...És miért kaptad a másikat?
Laza: Azért, mert elmodtam neki, hogy az az ő gyerekkori ellenőrzője volt.
Lazulás, dumálás, lapozgatás
Laza: Halljátok, én úgy szeretnék ősember lenni.
Streba: Komolyan? Miért?
Laza: Mert az egész éves anyag természetből csak fél oldal lenne.
Streba: Ma dogát írunk gyerekek, én úgy izgulok.
Laza: Én nem tudtam tanulni rá,de hoztam puskát.
Micis: Tanciveszéééély!
Jön a tanci, mindenki gyorsan leül, lecsendesedik.
Tanító néni: Jó reggelt gyerekek. Gyorsan üljünk le a helyünkre. Készítsétek elő a
matek házit. Na, nézzük. ________________, hogy lehet, hogy ma hibátlan a
házid?
Laza: Apukám elutazott a hétvégére, és most nem tudott segíteni megoldani.
Tanító néni: Gyerekek, ma úgy döntöttem, hogy nem írjuk meg a dolgozatot.
Gyerekek: Jesssz! Igen! Ez az!
Tanító néni: Ma van a születésnapom.
Streba adja a virágot, Szöszi is kiszalad a dobozzal
Tanító néni: Nagyon aranyosak vagytok. ___________, milyen szépen
becsomagoltad az ajándékot! De várjunk csak...Ebből valami csöpög. Mi van
benne?
Szöszi: Kiskutya, tanító néni.
Tanító néni: Na jó, ma akkor ismételünk a dolgozatra. Aki jó válaszokat ad a
kérdéseimre, kaphat egy ötöskét az óra végén. Az első kérdés: Milyen ritka
állatfajtákat ismertek Európában? ___________?
Micis: Öööö...Tigris.
Tanító néni: De a tigris nem Európában él.
Micis: Hát pont ezért ritka állat itt.
Tanító néni: Na, megyünk tovább. Fejezd be a mondatot: A
fecske...____________
Fekete: A fecske költöző madár, olyan mint a gólya, csak kisebb...és teljesen
máshogy néz ki.
Tanító néni: Mondjatok nekem egy kérdő és egy személyes névmást. __________
Szöszi: Ki? Én?
Tanító néni: Helyes! ______ gyere ki, mutasd meg a térképen Amerikát. Jó,
remek. Ki fedezte fel gyerekek Amerikát?
Gyerekek: Hát _____________
Tanító néni: Ki tudná nekem elmondani, hogy mi a sziget?
Fekete: A sziget egy olyan földdarab, amelyet minden oldalról víz határol, kivéve
egy oldalát.
Tanító néni: Na, és melyik az az oldal?
Fekete: A teteje.
Tanító néni: Na jó, csengettek, találkozunk szünet után!
Micis feláll: De szívás ez az iskolás élet!

Tulajdonképpen sjó lenne a torna, de mindig megfuttatnak.

Tulajdonképpen szeretem az angolt, de nem nagyon értem.
Tulajdonképpen szép az ágyam, de néha azért megágyazhatnék.
Tulajdonképpen szép a munkám, csak néha gyorsabban is dolgozhatnák.
Tulajdonképpen imádom a chipset, csak hozhatnám be az iskolába.
Tulajdonképpen várom a nyarat, de a barátok hiányozni fognak.
Tulajdonképpen szeretem az olvasást, csak azt nem ha én kell olvassak.
Tulajdonképpen jó a matek, csak az nem, ha feleltetnek.
Tulajdonképpen jó az eső, de kell hozzá esernyő.
Tulajdonképpen jó a hó, csak ne lenne olyan fagyasztó.
Tulajdonképpen szeretek olvasni, csak a telefonom nem tudom letenni.
Tulajdonképpen jó néha jónak lenni, csak ne menne olyan nehezen.
Tulajdonképpen szeretem a barátaimat, csak néha az agyamra mennek.
Tulajdonképpen finom az iskolás kifli, de két hússal még jobb lenne.
Tulajdonképpen vágom a mateket, csak a szorzótábla nem megy.
Tulajdonképpen értem a földrajzot, csak olyan nehéz ne lenne.
Tulajdonképpen szeretem a magyart, csak sok baj van a helyesírással.
Tulajdonképpen menne a munka, ha jobban odafigyelnék.
Tulajdonképpen kedvesek vagytok ti, tanárok, csak jó jegyeket osztanátok!

Tulajdonképpen jó az iskola, de még jobb a vakáció!

 Búcsú a IV. osztálytól

Negyedik osztály végéhez és diákéletünk első jelentős állomásához

érkeztünk. Kis osztályunkból 5-en búcsúzunk el, és indulunk életünk egy új
szakasza felé.
Öt éve, hogy édesanyánk kezét fogva, szorongó szívvel és nagy
kíváncsisággal léptünk be az iskola ajtaján. És most itt állunk és búcsúzunk. Szép
dolgokat tettünk, barangoltunk a tudományok titokzatos világában, s olyan
ismeretekkel gazdagodtunk, melyek segítségével a következő években
eredményes munkát végezhetünk.
Tanítóink, tanáraink irányításával, szüleink támogatásával,
szeretetével formálódtunk. Iskolánk lassan a második otthonunkká vált. Elemista
éveink utolsó óráit töltjük együtt ebben a tanteremben, s az óra tárgya: az
emlékezés. Hisz e tanteremből velünk mennek az álmok és az emlékek. Ez az óra
más mint a többi: ez ünnep, mert öt év nehéz munkáját zárjuk le a mai napon.
Idézzük fel emlékezetünkbe az előkészítő osztály első napjait, amikor
először hallottuk meg a hívogató csengőt. Mikor átléptük szeptemberben az
iskola küszöbét ___________________ tanító néni kedvessége és odaadó
munkája megszeretette velünk az iskolát, a tanulást.
Előkészítő osztályban sokat játszodtunk, énekeltünk, színeztünk,
számoltunk. Lassú lépésekben szoktunk hozzá az iskolai élethez. Csodálatos év
volt, soha nem kaptunk házit, nem cipeltünk könyvet és füzetet haza, mégis év
végére mindenikünk jelesen végzett. S mikor már lomba borultak a fák,
elbúcsúztunk az első iskolai évtől. Jött az első boldog vakáció. Hisz tudja minden
gyerek, hogy a szünidőnél boldogabb időszak nincs is a világon.
 Teltek, múltak a hetek, és újra becsengettek. Most már I. osztályosok
lettünk. Hősi szívvel megbirkóztunk az ábécével, megbarátkoztunk a számokkal.
Megtanultunk írni, olvasni, összeadni és kivonni. A második csatát is derekasan
megvívtuk. Győztünk! Jöhetett a jól megérdemelt vakáció!
Egy szeptemberi reggelen ismét iskolába jöttünk, immár a II. osztályba.
Tudásunk tárházát tovább bővítettük: olvastunk és sokat számoltunk. Nagy
gondot, fejtörést okozott a szorzó- és osztótábla. De beláttuk, ha mindezt
megtanulta annyi más diák, akkor a mi fejünkbe is befér ez a tudomány. A
cseresznyeérlelő nyári hőségben ismét elbúcsúztunk, jó nyaralást és pihentető
szórakozást kívánva egymásnak. Mennyi kacagás és mennyi jókedv bújt meg a dús
nyári lombok alatt. Lázasan terveztük a hosszú, nyári vakációt!
De minden lejár egyszer, s a jóból is megárt a sok. Amikor már útra készült a
fecske meg a gólya, s a vén Nap is szelídebben mosolygott, a szívünk újra mondta:
tik-tak, vége a nyárnak. Ismét elindultunk az iskolába, a III. osztályba. Előttünk
álltak a könyvek, a tudnivalók, a kötelesség. Előhalásztuk a fiók mélyéről az
ellenőrzőt, végigböngésztük a tavalyi esztendőt, s elhatároztuk, hogy az idén
szorgalmasabbak, serényebbek leszünk. A rövidke olvasmányok hosszabbá váltak,
az írásunk is gyorsabb, pontosabb lett.
Egy szeptemberi reggelen ismét iskolába jöttünk, immár a IV. ostályba.
Elemista életünk utolsó állomásához érkeztünk. Tudásunkat bővítették:
történelem, földrajz és természetismeret.
Jött a földrajz, törci, s más sok ismeret,
Aki nem tanult, nem kapott jó jegyet.
S ki a folyók nevén nem tanult meg úszni,
Mentőövvel kellett a térképről lehúzni.
A sok tornaóra jól megedzett minket,
Tanár néni ennek érdekében mindent megtett.
Angol órán sok érdekeset láttunk, hallottunk,
Tanár néninek ezért azt kiáltjuk: thank you!
Jani atya mindig a jóra, Isten felé irányítja szívünket,
Igérjük, hogy mindezt megőrizzük lelkünkbe.
Hála és köszönet minden kedves tanítónknak,
Kívánunk áldást és kitartást munkájukra.
Lassacskán a padok gazdátlanok maradnak,
Törölheti szemét utánunk az ablak.
Töprenghet magában a tábla meg a kréta,
Napokat szundíthat a sok számtanpélda.
Lapulhat a polcon békében az irka,
Szeptemberben nem lesz ki beleírna.