Makrookonomia

..
,
MAKROOKONOMIA
TARTALOM
ELŐSZÓ 25
.·] Bevezetés
1. fejezet
AMAKROÖKONÓMIA TUDOMÁNYA 35
1.1. Miért tanuljunk makroökonómiát? 3s

/./. ESITTANUlMÁNY: Az amerikai gazdaság múltbeli teljesítménye 36
1.2. Hogyan gondolkodnak aközgazdászok? 39

Gazdasági modellek 39
TKK: függvények használata a változók közötti összefüggések kifejezésére 42
Eklektikus makroökonómia 42
Az árak: rugalmasak vagy ragadósak 44
Amikroökonómia szerepe a makroökonómiában 44
1.3. Hogya:n folytatódik a könyv? 45
2. fejezet
AMAKROÖKONÓMIA MUTATÓI 48
2.1. Agazdaság teljesítményének mérése: bruttó hazai termék 48

Ajövedelem, a kiadás és a körforgás 49
TKK: Folyamata és állományjellegü változók 50
AGDP számításának néhány szabálya 51
Akészletek kezelése 51
Almák és narancsok összegzése 52
Félkész termékek és hozzáadott érték 52
Lakásszolgáltatások és egyéb beszámított értékek 53
TKK: Areál GDP újfajta, láncsúlyozású mérése 54
Reál GDP versus nominális GDP 54
GDP-deflátor 55
TKK: Két aritmetikai fogás a százalékos változásokkal való számoláshoz 56
10 Tartalom
Ajövedelem összetétele 56
2-1. ESmANUlMÁNY: AGDP és összetevői 57
TKK: Mi a beruházás? 58
GDP versus GNP 58
Ajövedelem egyéb mérőszámai 60
2-2. ESITTANUlMÁNY: Szezonális ciklusok és szezonális kiigazítás 61
2.2. Amegélhetési költség mérése: afogyasztói árindex 62

Egy vásárlói kosár ára 62
(PI versus GDP-deflátor 63
2-3. ESITTANULMÁNY: Felü/becsü/i-e a (PI az inflációt? 65
2.3. Amunkanélküliség mérése: a munkanélküliségi ráta 66

2-4. ESmANUUMNY: Munkanélküliség, GDP és Okun tórvénye 68
2.4. Következtetések: a gazdasági mutatóktól a gazdasági modellekig 70
11. rész •· · Agazdaság hosszú távon

3. fejezet
NEMZETI JÖVEDELEM: TERMELÉS, ELOSZTÁS, FELHASZNÁLÁS 77
3.1. Az áruk és szolgáltatások termelése 79

Atermelési fényezők 79
Atermelési függvény 79
Az árujavak és szolgáltatások adott kínálata 8o
3.2. Anemzeti jövedelem elosztása a termelési tényezők között 81

Tényezőárak 81
Aversenyző vállalat döntési problémája 82
Avállalat fényezők iránti kereslete 83
Amunka határterméke 83
Amunka határfermékétől a munkakeresletig 84
Atöke határterméke és tőkekereslet 85
Anemzeti jövedelem elosztása 86
3-1. ESmANUlMÁNY: Afekete halál és atényezőárak 87
3.3. Áruk és szolgáltatások kereslete 88

Fogyasztás 88
Beruházás 89
TKK: Sok különböző kamatláb 90
Kormányzati vásárlások 92
Tartalom 11
3.4. Egyensúly és kamatláb 93

Egyensúly az áruk és szolgáltatások piacán:
makrogazdasági kereslet és kínálat 94
Egyensúly a pénzpiacokon: kölcsönforrások iránti kereslet és kínálat 94
Amegtakarítások változása: a fiskális politika hatásai 95
Akormányzati vásárlások növelése 96
3-2. ESITTANUlMÁNY: Háborúk és kamatlábak az Egyesült Királyságban
1730 és 1920 között 97
Az adók csökkentése 98
3-3. ESITTANULMÁNY: Fiskális politika az 1980-as években 99
Aberuházási kereslet változása 100
TKK: Az azonosítási probléma 102
3.5. Következtetések 103

Függelék: ACobb-Douglos termelési függvény 107
4. fejezet
GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS 111
4.1. Atőke felhalmozása 112

Az áruk kereslete és kínálata 11 3
Akínálat és a termelési függvény 11 3
Akereslet és a fogyasztási függvény 114
Atöke változása és az egyensúlyi növekedés 115
Astacionárius állapot elérése 117 ·
Astacionárius állapot elérése: egy számpélda 117
4-1. ESITTANUlMÁNY: A;apán és anémet növekedési csoda 119
Amegtakarítási ráta változásai 120
4-2. ESITTANULMÁNY: Megtakarítás és beruházás avilág országaiban 121
4.2. Afelhalmozás aranyszabálya 122

Stacionárius helyzetek összehasonlítása 123
Stacionárius helyzetek összehasonlítása: egy számpélda 124
Az aranyszabály szerinti stacionárius állapot elérése 126
Túl magas induló tőkeállomány 127
Túl alacsony induló tőkeállomány 128
4.3. Népességnövekedés 129

Astacionárius állapot népességnövekedés mellett 129
Anépességnövekedés hatásai 133
4-3. ESITTANUlMÁNY: Népességnó·vekedés a világ országaiban 134
12 Tartalom
4.4. Technikai haladás 133

Amunka hatékonysága 133
Az egyensúlyi növekedés technikai haladás mellett 134
Atechnikai haladás hatásai 135
4-4. ESITTANULMÁNY: Egyensúlyi növekedés az Egyesült Államokban 136
4-5. ESITTANULMÁNY: Közelítenek-e egymáshoz avilág gazdaságai? 137
4.5. Megtakarítás, növekedés és gazdaságpolitika 138
Amegtakarítási ráta értékelése 138
Amegtakarítási ráta változtatása 139
Agazdaság beruházásainak elosztása 139
Atechnikai haladás ösztönzése 141
4-6. ESITTANULMÁNY: Agazdasági niivekedés világméretű lelassulása 141
4.6. Következtetés: Túl a Solow-modellen 142

Függelék:Agazdasági növekedés forrásainak meghatározása 147
Atermelési tényezők növekedése 147
Atöke növekedése 147
Amunka növekedése 148
Atöke és a munka növekedése 148
Technikai haladás 149
Anövekedés forrásai az Egyesült Államokban 151
4-7. ESITTANULMÁNY: Akelet-ázsai tigrisek növekedése 151
5. fejezet
MUNKANÉLKÜLISÉG 154
5.1. Állásvesztés, állásszerzés és a munkanélküliség természetes rátája 15 5

5.2. Álláskeresés és afrikciós munkanélküliség 157
Gazdaságpolitika és a frikciós munkanélküliség 158
5-1. ESITTANULMÁNY: Munkanélküli-segély és az állásszerzés rátája 159
5.3. Reálbér-rugalmatlanság és várakozási munkanélküliség J60
Minimálbérek 161
5-2. ESITTANULMÁNY: Egy revizionista nézet aminimálbérről 162
Aszakszervezetek és a kollektív alku 163
Szakszervezetek és munkanélküliség
5-3. ESITTANULMÁNY:
az Egyesült Államokban és Kanadában 164
Hatékony bérek 165
5-4. ESITTANULMÁNY: Henry Ford 5 dolláros munkanapja 166
5.4. Amunkanélküliség szerkezete 167
Tartalom 13
Amunkanélküliség hossza 167
Amunkanélküliségi ráta eltérései a demográfiai csoportok között 16 8
A munkanélküliség növekedése 169
Amunkaerő-állományba ki- és belépők l7 1
A növekvő európai munkanélküliség 172
5.5. Következtetés 174
6. fejezet
PÉNZ ÉS INFLÁCIÓ 178
6.1. Mi a pénz? 179

Apénz funkciói 179
Apénz fajtái 180
6-1. ESITTANULMÁNY: Pénz a fogolytáborokban 181
A papíralapú pénz kialakulása l 8l
6-2. ESITTANUlMÁNY: Pénz Yap szigetén 18 2
Hogyan befolyásolható a pénz mennyisége? 183
Hogyan mérhető a pénzmennyiség? 183
6.2. Apénz mennyiségi elmélete 184

Tranzakciók és a mennyiségi egyenlet 184
Tranzakcióktól a jövedelemig 186
Apénzkeresleti függvény és a mennyiségi egyenlet 186
Konstans forgási sebesség feltételezése 187
Pénz, árak és infláció 187
6-3. ESITTANULMÁNY: Az infláció és apénzkínálat növekedése 188
6.3. Seigniorage: apénzkibocsátás haszna 190

6-4. ESITTANULMÁNY: Ki fizette az amerikai forradalom költségeit? 191
6.4. Infláció és kamatlábak 192

Két kamatláb: a reál- és a nominális 192
Afisher-hatás 192
6-5. ESITTANUIMÁNY: Infláció és nominális kamatlábak 193
Két reálkamatláb: ex ante és ex post 194
6-6. ESITTANULMÁNY: Nominális kamatlábak atizenkilencedik században 195
6.5. Anominális kamatláb és a pénzkereslet 196

Apénztartás költsége 196
Jövőbeni pénz és jelenlegi árak 196
14 Tartalom
6.6. Az infláció társadalmi költségei 198

Várt infláció 198
Nem várt infláció 200
6-7. ESITTANULMÁNY: ASzabad Ezüst mozgalom,
az 1896-os elnökválasztás és Oz, anagy varázsló 201
6.7. Hiperinfláció 202
Ahiperinfláció költségei 202
6-8. ESITTANULMÁNY: Abolíviai hiperinfláció napiai 203
A hiperinfláció okai 204
6-9. ESITTANULMÁNY: Hiperinfláció akét háború közötti Németországban 205
6.8. Következtetések: Aklasszikus dichotómia 206
Függelék: Ajelenlegi és a jövőbeni pénz hatása az árszínvonalra 211
7. fejezet
ANYITOTT GAZDASÁG 214
7.1. Atőke és az áruk nemzetközi áramlása 216
Anettó export szerepe 216
Nettó külföldi beruházás és a külkereskedelmi egyenleg 217
7.2. Megtakarítás és beruházás kis nyitott gazdaságban 219
A modell 220
Hogyan befolyásolja a gazdaságpolitika a külkereskedelmi egyenleget? 221
Hazai fiskális politika 221
7-1. ESITTANULMÁNY: Az 1980-as évek ikerdeficitje 222
Külföldi fiskális politika 224
Aberuházási függvény változása 224
Agazdaságpolitika értékelése 225
7.3. Árfolyamok 226
Nominális és reálárfolyamok 226
· Anominális órfolyam 226
Areálárfolyam 227
TKK: Hogyan közlik az újságok az árfolyamokat? 228
Areálárfolyam és a nettó export 229
7-2. ESITTANULMÁNY: Hogyan reagál az üzleti élet az árfolyamokra? 230
A reálárfolyam meghatározói 231
Hogyan befolyásolja a gazdaságpolitika a reálárfolyamot? 232
Tartalom 15
Külföldi fiskális politika 232
Aberuházási függvény megváltozása 233
Akereskedelempolitika hatásai 234
Anominális árfolyam meghatározói 235
7-3. ESITTANUlMÁNY: Infláció és nominális árfolyam 236
Avásárlóerő-paritás speciális esete 237
7-4. ESITTANULMÁNY: ABig Mac a világban 239
7. 4. Következtetések: Az Egyesült Államok mint
nagy nyitott gazdaság 241
Függelék: Anagy nyitott gazdaság 245
Nettó külföldi beruházás 245
Amodell 247
Kölcsönforrások piaca 247
Adevizapiac 248
Gazdaságpolitika a nagy nyitott gazdaságban 249
A beruházási függvény módosulása 251
Kereskedelempolitika 251
Anettó külföldi beruházások módosulása 252
Következtetések 253
Hl. rés,: " ' Agazdaság rövid távon

8. fejezet
BEVEZETÉS AGAZDASÁGI INGADOZÁSOK ELMÉLETÉBE 257
8.1. Miben különbözik a rövid táv és a hosszú táv? 25 8

8-1. ESITTANULMÁNY: Afolyóiratok ragadós árainak titka 259
8.2. Aggregált kereslet 260

Amennyiségi egyenlet mint aggregált kereslet 261
Miért negatív meredekségű az aggregált keresleti görbe? 26 1
Az aggregált keresleti görbe eltolódása 262
8.3. Aggregált kínálat 263

Hosszú táv: a függőleges aggregált kínálati görbe 264
Rövid táv: a vízszintes aggregált kínálati görbe 265
TKK: Arövid táv, a hosszú táv és a nagyon hosszú táv 2 66
Arövid távtól a hosszú távig 266
8-2. ESITTANULMÁNY: Az arany, azöldhasúak és az 1870-es évek pénzszűkítése 26 8
16 Tartalom
8.4. Stabilizációs politika 269

Az aggregált keresletet érő sokkhatások 269
8-3. ESITTANULMÁNY: Aforgási sebesség és az 1982. évi recesszió 271
Az aggregált kínálatot érő sokkhatások 272
Hogyan okozott az OPEC stagf/ációt
8-4. ESITTANULMÁNY:
az 1970-es években és eufóriát az 1980-as években? 274
8.5. Következtetések 275
9. fejezet ,
AGGREGALT KERESLET 1. 278
9.1. Az árupiac és az IS görbe 280

Akeynesi kereszt 280
Tervezett kiadós 280
Agazdaság egyensúlyban 28 1
Fiskális politika és a multiplikátor: kormányzati vásárlások 283
Fiskális politika és a multiplikátor: adók 285
9-1. ESITTANULMÁNY: Kennedy, Keynes és az 1964. évi adócsökkentés 286
Kamatláb, beruházás és az IS görbe 286
Hogyan tolódik el az IS görbe a fiskális politika hatására? 288
Az IS görbe értelmezése a kölcsönforrások piacán 289
9.2. Apénzpiac és az LM görbe
Alikviditóspreferencia-elmélet
290
290
I
Paul Volcke'1 szűk pénzkínálat és emelkedő kamatok
9-2. ESITTANULMÁNY: 293
Jövedelem, pénzkereslet és az LM görbe 294
Hogyan tolódik el az LM görbe a monetáris politika hatására? 295
Az LM görbe értelmezése a mennyiségi egyenlet alapján 295
9.3. Következtetés: a rövid távú egyensúly 297
10. fejezet,
AGGREGALT KERESLET II. 300
l 0.1. Ingadozások magyarázata az IS-LM-modellel 302

Afiskális politika megváltozásai 302
Amonetáris politika megváltozásai 303
Amonetáris és a fiskális politika kölcsönhatása 304
10-1. ESITTANULMÁNY: Gazdaságpolitikai elemzés makroökonometriai modellekkel 306
Sokkok az IS-LM-modellben 307
Tartalom 17
l 0.2. Az IS-LM-rendszer mint az aggregált kereslet elmélete 308

Az IS-LM-modelltől az aggregált keresleti görbéig 308
Az IS-LM-modell rövid távon és hosszú távon 3 11
l 0.3. Anagy válság 313

Akiadási hipotézis: sokkok az IS görbére 3 13
Apénzhipotézis: az LM görbére ható sokkok 3 14
Apénzhipotézis még egyszer: a csökkenő árak hatásai 3 16
Adefláció stabilizációs hatásai 316
Adefláció destabilizáló hatásai 316
Bekövetkezhet-e újra a nagy válság? 318
l 0.4. Következtetés 318

Függelék: Az IS-LM-modell és az aggregált keresleti görbe
egyszerű algebrai megközelítése 322
Az IS görbe 322
Az LM görbe 3 24
Az aggregált keresleti görbe 325
10-2. ESETTANULMÁNY: Amonetáris és a fiskális politika hatásossága 325
11. fejezet
AGGREGÁLT KERESLET ANYITOTT GAZDASÁGBAN 327
l l. l . AMundell-Fleming-modell 327
Amodell összetevői 328
Amodell grafikai bemutatása 328
l l.2. Kis nyitott gazdaság lebegő árfolyam mellett 330

Költségvetési politika 33 l
Monetáris politika 332
11-1. ESETTANULMÁNY: Adollár erősödése 1979 és 1982 között 33 3
11.3. Kis nyitott gazdaság rögzített árfolyamok rendszerében 335

Hogyan működik a rögzített árfolyam rendszere? 3 35
11-2. ESETTANULMÁNY: Anemzetkózi aranystandard 337
Fiskális politika 33 8
11-3. ESETTANULMÁNY: Leértékelés és anagy válságból való kilábalás 339
AMundell- Fleming-modell összefoglalása 341
- - - - --- -
l. fejezet • Amakroökonómia tudománya 41
1-S. ábra
A kereslet-kínálat modellje.
A legismertebb gazdasági mo-
dell egy terbmék vagy egy szol-
gáltatás-jelen esetben a pizza
- keresletét és kínálatát foglal-
ja magába. A keresleti görbe
negatív meredekségű, a pizza
ára és a pizza kereslete között
teremt kapcsolatot. A kínálati
görbe olyan pozitív meredek-
ségű görbe, ami a pizza ára és
a pizzeriák által kínált pizza
Egyensúlyi ár mennyisége között teremt kap-
csolatot. A pizza ára úgy ala-
kul, hogy a kínált pizzameny-
Keresle! nyiség egyenlő legyen a kere-
sett pizzamennyiséggel. A két
görbe metszéspontja a piaci
Q egyensúly, amelybó1 leolvas-
Pizza mennyisége
ható a pizza egyensúlyi ára és
egyensúlyi mennyisége.
guk abban, hogy saját árakat állapítsanak meg. Noha a modell feltevése szerint a pizzá-
nak egyetlen ára van, elképzelhető, hogy minden pizzeriában más az ár.
Hogyan vélekedjünk a modell valós'ágos alapot nélkülöző oldalairól? Le kell-e
ezért becsülnünk a pizza keresletének és kínálatának ezen egyszerű modelljét? Alkos-
sunk-e összetettebb modellt, amelyben a különböző pizzaárak is ábrázolhatók?Válasza-
ink a céltól függenek. Ha a sajt árának a pizza árára és az eladott pizza mennyiségére
gyakorolt hatását akarjuk megérteni, akkor a pizzaárak sokfélesége valószínűleg nem
fontos. A pizza piacának egyszerű modellje alkalmas a probléma megfogalmazására. Ha
azonban ana keressük a magyarázatot, hogy az olyan városokban, ahol három pizzeria
van, miért alacsonyabbak a pizzaárak, mint ott, ahol csak egyetlen pizzeria van, akkor
az egyszerű modell kevésbé hasznos.
A közgazdaságtan feladata annak megítélése, hogy egy feltevés mikor tisztázó jel-
legű, és mikor zavaró. Az olyan modell, amely a valóság tökéletes másolására töre-
kedne, annyira bonyolull lenne, hogy nem értenénk meg. Ha használható modellt aka-
runk alkotni, az egyszerffsítésre szükség van. A modell ennek ellenére vezethet téves
következtetéshez abban az esetben, ha a gazdaság lényeges tulajdonságait figyelmen
kívül hagyja. A gazdasági modellezés ezért gondosságot és józan észt követel a köz-
gazdásztól.
18 Tartalom
11.4. Kamatlábkülönbségek 342

Az ország kockázata és a várakozások 342
Akamatláb különbségei a Mundell-Fleming-modellben 342
11-4. ESITTANULMÁNY: Mélyrepülés Mexikóban 344
11.5. Lebegő vagy rögzített árfolyam? 345

11-5. ESITTANULMÁNY: Az Európai Monetáris Rendszer 346
11.6. AMundell-Fleming-modell változó árszínvonal mellett 346
11.7. Összefoglaló következtetés 349

Függelék: Anagy nyitott gazdaság rövid távú modellje 353
Fiskális politika 355
Egy egyszerű szabály 357
12. fejezet
AZ AGGREGÁLT KÍNÁLAT 359
12. l. Az aggregált kínálat négy modellje 360

Aragadós bérek modellje 3 60
Atéves helyzetmegítélés modellje 362
12-l. ESITTANULMÁNY: Areálbérek ciklikus viselkedése 364
Az információhiány modellje 366
Aragadós árak modellje 367
12-2. ESITrANUI.MÁNY: Az aggregált kínálati görbe nemzetközi összehasonlítása 369
Összefoglalás és következmények 37o
12.2. Infláció, munkanélküliség és a Phillips-görbe 3 72

Az aggregált kínálattól a Phillips-görbéig 373
TKK: Amodern Phillips-görbe története 37 4
Várakozások és az infláció tehetetlensége 374
Az emelkedő és a csökkenő infláció két oka 375
12-3. ESITrANULMÁNY: Infláció és munkanélküliség az Egyesült Államokban 376
Az infláció és a munkanélküliség közötti rövid távú átváltás 377
Dezinfláció és az áldozati ráta 37 8
Racionális várakozások és fájdalommentes dezinfláció 38 o
12-4. ESITrANULMÁNY: Az áldozati ráta agyakorlatban 381
Ahiszteréziselmélet és a természetes ráta hipotézisének kihívása 383
12-5. ESITrANUlMÁNY: Munkanélküliség az Egyesült Királyságban
az 1980-os években 38 3
Tartalom 19
13. fejezet
MAKROÖKONÓMIAI VITA AGAZDASÁGPOLITIKÁRÓL 388
13. l . Aktív vagy passzív gazdaságpolitika? 3 89

Késések a gazdaságpolitika végrehajtásában és hatásaiban 3 89
13-1. ESITTANUIMÁNY: Az 1990. évi recesszió 39 1
TKK: Miből áll az előjelző mutatók indexe? 392
Agazdasági előrejelzés nehézségei 392
13-2. ESITTANULMÁNY: Két történet agazdasági előrejelzésről 393
Tudatlanság, várakozások és a Lucas-kritika 394
Atörténelmi tapasztalatok 395
13-3. ESITTANULMÁNY: Astabilizálódó gazdaság csak statisztikai illúzió? 396
13.2. Szabály szerinti vagy eseti gazdaságpolitika? 397

Agazdaságpolitikusokkal és a politikai folyamatokkal
szembeni bizalmatlanság 397
13-4. ESITTANULMÁNY: Agazdaság helyzete republikánus
és demokrata elnökök alatt 39 8
Az eseti politika időinkonzisztenciája 399
13-5. ESITTANULMÁNY: Alexander Hami/fon versus időinkonzisztencia 401
Monetáris politikai szabályok 402
13-6. ESITTANULMÁNY: Aközponti bank függetlensége 403
Fiskális politikai szabályok 405
13-7. ESITTANULMÁNY: Az adósság-GDP arány kétszáz éve 406
13.3. Következtetés: gazdaságpolitika egy bizonytalan világban 407

Függelék: ldőinkonzisztencia, valamint az infláció
és a munkanélküliség közötti átváltás 41 o
14. fejezet
AGAZDASÁGI INGADOZÁSOK LEGÚJABB ELMÉLETEI 41 3
14.1. Areálkonjunktúra-ciklusok elmélete 4 14

Robinson Crusoe gazdasága 4 14
Amunkapiac értelmezése 4 16
14-1. ESITTANULMÁNY: Az intertemporális helyettesítés kutatása 4 17
Atechnológiai sokkok fontossága 4 18
14-2. ESITTANUIMÁNY: ASolow-maradék és a konjunktúraciklus 4 18
Apénz semlegessége 420
20 Tartalom
14-3. ESmANUlMÁNY: Apénz semlegességének tesztelése 42 1

Abérek és az árak rugalmassága 4 21
TKK: Mi az újklasszikus közgazdaságtan? 422
14.2. Új-keynesi közgazdaságtan 4 23
Alacsony étlapköltségek és aggregált keresleti externáliák 423
Aszinkron bér- és ármegállapítás 424
Recessziók mint koordinációs kudarcok 425
·•.·•:w~ ré(z ·. ,· Amakroökonómia mikroökonómiai háttere

15. fejezet
FOGYASZTÁS 433
15. l. John Maynard Keynes és a fogyasztási függvény 434

Keynes feltevései 434
Akorai tapasztalati sikerek 4 35
Szekuláris pangás, Simon Kuznets és a fogyasztási rejtély 436
15.2. lrving Fisher és az intertemporális választás 43 8

Az intertemporális költségvetési korlát 43 8
Fogyasztói preferenciák 440
Optimalizálás 441
Hogyan hat a fogyasztásra a jövedelem változása? 442
Hogyan hat a fogyasztásra a reálkamatláb változása? 443
15-1. ESmANUlMÁNY.' Fogyasztás és reálkamatláb 445
Ahitelfelvétel korlátai 446
15-2. ESmANUlMÁNY.· Amagas ;apán megtakarítási ráta 448
15.3. Franco Modigliani és az életciklus-hipotézis 449

Ahipotézis 449
Következmények 4 5o
15-3. ESmANUlMÁNY: Az idősek fogyasztása és megtakarítása 452
1H. ESmANUlMÁNY: Társadalombiztosítás és megtakarítás 4 53
15.4. Milton Friedman és opermanens jövedelem hipotézise 454

Ahipotézis 454
Következmények 4 55
15-5. ESmANUlMÁNY: Az 1964. évi adócsó'/ckentés és az 1968. évi adópótlék 45 6
\ '
Tartalom 21
Racionális várakozások és fogyasztás 457
15-6. ESITTANUlMÁNY: Látják-e előre a fogyasztók jövőbeni jövedelmüket? 4 58
16. fejezel
VITÁK AZ ÁLLAMADÓSSÁGRÓL 463
16.1. Az államadósság hagyományos megítélése 465
16.2. Az államadósság ricardói szemlélete 467

A ricardói ekvivalencia alapgondolata 467
Akormányzati költségvetési korlát 468
Afogyasztók és a jövőbeni adók 470
Rövidlátás 4 70
Hitelfelvételi korlátok 470
16-1. ESITTANUlMÁNY: George Bush adó-visszatartási kísérlete 472
Ajövő nemzedékei 47 3
16-2. ESITTANUlMÁNY: Miért hagynak aszülők örökséget? 47 4
Választás 47 4
16.3. Pontos-e a költségvetési deficit mérése? 475

Az első mérési probléma: az infláció 47 6
Amásodik mérési probléma: a tőkejavak 47 6
A harmadik mérési probléma: a figyelmen kívül hagyott kötelezettségek 4 77
Anegyedik mérési probléma: a konjunktúraciklus 478
Merre tort a költségvetési deficit? 47 8
16-3. ESITTANUlMÁNY: Nemzedéki számlarendszer 4 79
17. fejezet
BERUHÁZÁS 483
17.1 . Üzleti állóeszköz-beruházások 484

Atöke bérleti díja 484
Atöke költsége 486
Aberuházás meghatározói 487
Az adók és a beruházás 490
17-1. ESITTANUlMÁNY: Asvéd beruházási alap rendszere 49 1
22 Tartalom
Arészvénypiac és a Tobin-féle q 491

17-2. fSmANUlMÁNY: Arészvénypiac mint gazdasági mutató 493
Finanszírozási korlátok 494
17.2. Lakásberuházás 494

Az egyensúlyi állomány és a kínálat 495
TKK: Milyen értékű lakást tudunk vásárolni? 496
A lakáskereslet változásai 496
A lakásberuházás adóztatása 496
17.3. Készletberuházás 498

Akészlettartás okai 49 8
17-3. ESmANULMÁNY.·.Szezonális ingadozások és a termelés kisimítása 499
Akészletek akcelerátormodellje 500
17-4. ESmANULMÁNY: Az akcelerátormode/1 igazolása 500
Akészletek és a reálkamatláb 501
18. foyrmt
PÉNZKÍNÁLAT ÉS PÉNZKERESLET 505
18.l. Pénzkínálat 505

Százszázalékos tartalékolású bankrendszer 506
Részleges tortalékolású bankrendszer 5O7
A pénzkínálat modellje 509
Amonetáris politika három eszköze 51o
18-1. ESmANULMÁNY: Bankcsődök és a pénzkínálat az 1930-as években 511
18.2. Pénzkereslet 51 3
Apénzkereslet portfólióelméletei 514
18-2. ESmANULMÁNY: Készpénz és a re;tett gazdaság 515
Atranzakciós pénzkereslet elméletei 515
A pénzkereslet Baumol- Tobin-modellje 516
18-3. ESETTANULMÁNY: Apénzkereslet empirikus vizsgálata 519
18.3. Pénzügyi innovációk és a kvázipénz s20

18-4. ESmANULMÁNY: John Taylor (és Alan Greenspan's?) monetáris szabálya 521

Tartalom 23
Epilógus
Amit tudunk, és amit nem tudunk 526
Amakroökonómia négy legfontosabb tanulsága 526
Az első tanulság: Hosszú távon az ország kibocsátóképessége
határozza meg a lakosság életszínvonalát 527
Amásodik tanulság: Rövid távon az aggregált kereslet befolyásolja a
gazdaságban termelt javak és szolgáltatások mennyiségét 527
Aharmadik tanulság: Hosszú távon a pénzmennyiség növekedési
üteme meghatározza az inflációs rátát,
de nem hat a munkanélküliségi rátára 528
Anegyedik tanulság: Rövid távon a monetáris
és a fiskális politika irányítói az infláció és a munkanélküliség közötti
választással szembesülnek 528
Amakroökonómia négy legfontosabb megválaszolatlan kérdése 529
Az első kérdés: Milyen gazdaságpolitikával növelhető
a gazdaság potenciális kibocsátása? 529
Amásodik kérdés: Törekednie kell-e a gazdaságpolitikának
a gazdaság stabilizálására? 5 3O
Aharmadik kérdés: Mennyire költséges az infláció,
és mennyire az infláció csökkentése? 5 31
Anegyedik kérdés: Mennyire súlyos probléma a költségvetési deficit? 5 32
Következtetés 532
Szószedet 533
Tárgymutató 54 3
ELŐSZÓ
A költők örömüket lelik magában a versírásban, a tankönyvek szerzői azonban csak

akkor elégedettek, ha a diákok olvassák, megértik és élvezetesnek találják könyveiket.
Ezért töltöttek el jóleső érzéssel a könyvem első két kiadása után kapott visszajelzések.
A könyvet több országban iskolák százai használják az oktatáshoz. A diákok felmérések-
ből ismeretes válaszreakciói és a tőlük kapott levelek nagyobb lelkesedést árulnak el,
mint amit valaha is reméltem.
Az első kiadásban kiemeltem, hogy ez a könyv mind felépítésében, mind a hang-
súlyozni kívánt témákban különbözik a diákként általam megismert könyvektől. Az
újabb kiadások során finomítottam a könyv tartalmán, de megtartottam azokat a jellem-
zőit, amelyek mássá teszik. A harmadik kiadás elején szeretném ismertetni azt a négy
célt, melyet e könyv megírásával el szeretnék érni.
Az első: a könyv a makroökonómia rövid távú és hosszú távú jelenségeinek egyen-
rangú bemutatását kínálja. A makroökonómiai egyetemi kurzusok általában a rövid távú
gazdasági ingadozások elméleteit mutatják be, ugyanis a legtöbb monetáris és fiskális
politikai vitának ezek adják az alapját. A diákok azonban csak akkor érthetik meg mé-
lyebben a gazdaságpolitika következményeit, ha a szemináriumok és előadások az olyan
hosszú távú jelenségeknek is figyelmet szentelnek, mint a gazdasági növekedés, a mun-
kanélküliség természetes rátája, a tartós infláció és az államadósság. Az utóbbi évek ta-
pasztalatai különösen élesen mutatják, hogy a gazdaságpolitika hatásait minden időtávra
elemeznünk kell: a folyamatos költségvetési deficitek értelmes tárgyalása csak a rövid
távú és a hosszú távú vonatkozások egyidejű figyelembevételével lehetséges.
A második: könyvem integrálja a keynesi és a klasszikus közgazdaságtan eredmé-
nyeit. A gazdasági ingadozások keynesi szemléletének elsődleges szerepe ebben a könyv-
ben is -és a legtöbb tankönyvben- KeynesÁltalános elméletének hatását és fontosságát
ig;izolja. A keynesi fonadalmat követően azonban túlságosan sok közgazdász feledkezett
meg arról, hogy számos alapkérdésre a klasszikus közgazdaságtan helyes választ ad.
Könyvembe beépítettem a Keynes előtti klasszikus közgazdászok és az elmúlt két évti-
zed új klasszikus közgazdászainak jó néhány tudományos eredményét. A könyv részle-
tesen tárgyalja például a kamatláb kölcsönforrásokra épülő elméletét, a mennyiségi
pénzelméletet és az időinkonzisztencia problémáját. Másfelől viszont elismerem, hogy
a gazdasági ingadozások megértéséhez Keynes és az újkeynesisták sok gondolata nélkü-
lözhetetlen. A könyv részletesen bemutatja az aggregált kereslet IS- LM-modelljét, az
infláció és a munkanélküliség közötti rövid távú átváltást, a bér- és árrugalmatlanság
modern elméleteit.
A harmadik: a könyv különféle egyszerű modellek révén mutatja be a makroöko-
nómiát. Nem akaija azt a benyomást kelteni, mintha létezne egy modell, amely kellő
képpen összetett ahhoz, hogy a gazdaság minden oldalát megmagyarázza. Ehelyett an-a
törekszik, hogy a diákok megtanulják néhány alapvető modell használatát, összevetését.
Ennek a megközelítésnek a pedagógiai értéke abban rejlik, hogy minden modell vi-
26 Előszó
szonylag egyszerűen tárgyalható egy vagy két fejezeten belül. Ennél is fontosabb, hogy
ez a szemlélet arra készteti a hallgatókat, hogy úgy gondolkodjanak, ahogyan a közgaz-
dászok, akik a gazdasági jelenségek és a gazdaságpolitika elemzésekor mindig több mo-
dellt alkalmaznak egyszerre.
A negyedik: könyvemben hangsúlyozom: a makroökonómia empirikus tudomány-
ág, amely ösztönzést és irányvonalat a széles körű tapasztalatokból kap. A könyv 77
olyan esettanulmányt tartalmaz. amely a makroökonómia elméletének segítségével vi-
lágít meg tényadatokat és eseményeket. Az elméleti alapok kiterjedt alkalmazási lehető
ségeit mutatja, hogy az esettanulmányok részben a világ gazdaságai előtt álló mai kér-
déseket. részben drámai történelmi eseményeket tárgyalnak. Az esettanulmányokban
részletesen vizsgáljuk Alan Greenspan, George Bush, Henry Ford és Alexander Hamil-
ton gazdaságpolitikáját. Az olvasó megtanulhatja, hogyan kell alkalmazni a közgazda-
ságtan alapelveit a tizennegyedik század Európájának történéseire, Yap szigetére, Óz
birodalmára vagy az újsághírekre.
Mi az új a harmadik kiadásban?
Munkám harmadik kiadását többféleképpen igyekeztem javítani. Először is, a könyvet
új eseményekkel, adatokkal, gondolatokkal frissítettem fel. A második kiadás óta a Ke-
reskedelmi Minisztérium új, láncsúlyozású mutatót vezetett be a gazdasági teljesítmény
mérésére; a Kongresszus kétségeit fejezte ki a fogyasztói árindex pontosságával kapcso-
latban; a Clinton-kormányzat a minimálbér növelését szorgalmazza; Európa meghirdette
leendő közös valutáját nevét; a tőkemenekítés következtében összeomlott a mexikói
pezó. A friss kutatásoknak köszönhetően tovább gyarapodtak a gazdasági növekedésről
és a gazdasági ingadozásról szerzett ismereteink. Bár a makroökonómiai elmélet alapjai
többnyire ugyanazok, mint három évvel ezelőtt, a makroökonómia részleteinek és gya-
korlati kérdéseinek változásai azonban indokolják az új kiadás megjelentetését.
A könyvet ezenkívül pedagógiai szempontból is átdolgoztam. Alapszerkezete ugyan
nem változott, bizonyos részeket átszerkesztettem, illetve átírtam. A Mundell-Fleming-
modellt például a 1 l. fejezet tartalmazza, közvetlenül a rokonának számító IS-LM-
modellt követően. A 14. fejezet új címe A gazdasági ingadozások legújabb elméletei. A
fejezet a korábbinál általánosabban mutatja be a reálkonjunktúra-ciklusok elméletét, és
áttekinti az újkeynesi közgazdaságtant. A 6. fejezet egyszerúöben és átfogóbban tárgyal-
ja a hiperinfláció okait és következményeit. A könyvben szerepel néhány új esettanul-
mány, és kihagytam, illetve átírtam néhány régit. Számos új feladat szerepel a fejezetek
végén. Szerkesztőkkel és diákokkal dolgozatom minden egyes mondatát tüzetesen meg-
vizsgáltam abból a célból, hogy lehet-e még érthetőbbé tenni őket.
Végül pedig minden változtatást a tömörség előnyeit szem előtt tartva vettem fon-
tolóra. Saját diákkori tapasztalataimból tudom, hogy a hosszú könyvek nehezebben ol-
vashatóak. Célom, hogy a lehető legkevesebb szóval a legvilágosabban, legidőszerúöben
és legérthetóöben mutassam be a makroökonómiát.
Előszó 27
Akönyv szerkezete
Az új kiadás stratégiája változatlanul az, hogy először a hosszú távú folyamatokat vizs-
gálja, amikor az árak rugalmasak, majd a rövid távot mutatja be, rugalmatlan árak mel-
lett. Ennek megfelelően a gazdaság klasszikus modelljeinek bemutatásával indul a
könyv, részletesen elemzi a hosszú távú egyensúlyt, mielőtt az egyensúlytól való eltéré-
sek tárgyalására térne rá. Ennek a felépítésnek számos előnye van:
• Mivel a klasszikus dichotómia lehetővé teszi a reál- és a monetáris folyamatok
szétválasztását, a diákok könnyebben megértik a hosszú távval foglalkozó anyag-
részt.
• A rövid távú ingadozások tanulmányozásának kezdetekor a hallgatók már tisztá-
.,. ban vannak annak a hosszú távú egyensúlynak a fogalmával, amely körül a gaz-
daság ingadozik.
• A piacmegtisztító modellek megismertetése révén világosabbá válik a makroöko-
nómia és a mikroökonómia közötti kapcsolat.
• A diákok azokat az anyagrészeket tanulhatják meg először, amelyekkel kapcso-
latban kevesebb a nézeteltérés a makroközgazdászok között.
Amikor az első kiadás során először tettem javaslatot erre a szerkezeti stratégiára, néhá-
nyan kétségbe vonták, hogy ilyen mértékű szerkezeti változtatást keresztül lehet vinni az
oktatásban. Az idő haladtával és a tapasztalatok gyarapodásával azonban eloszlottak a
kétségek. Többen jelezték, hogy ez a felépítés nagymértékben egyszerűsíti a makro-
ökonómia oktatását.
A stratégia után lássuk most a könyv felépítését. Az alábbiakban a fejezetek rövid,
vázlatos ismertetése következik.
/. rész: Bevezetés
Az I. rész bevezető anyaga tömör, a diákok gyorsan megismerkedhetnek a fóbb témák-
kal. Az 1. fejezet áttekinti a makroökonómia legfontosabb kérdéseit, továbbá azt, hogy
a közgazdászok hogyan alkotnak modelleket a valóság megismerésének céljából. A 2.
fejezet bemutatja a makroökonómia legfontosabb paramétereit, mindenekelőtt a bruttó
hazai terméket, a fogyasztói árindexet és a munkanélküliségi rátát.
II. rész: Agazdaság hosszú távon

A II. rész hosszú távon vizsgálja a gazdaságot, amikor az árak rugalmasak. A 3. fejezet
a nemzeti jövedelem klasszikus modelljét mutatja be. Ebben a modellben a termelési
tényezők a termelési függvény révén határozzák meg a jövedelem szintjét, a termelési
tényezők határtermékei pedig meghatározzák ennek a jövedelemnek az efoszlását a ház-
.., tartások között. Ezenkívül a modell bemutatja, hogy a fiskális politika hogyan befolyá-
soija a gazdaság erőforrásainak elosztását a fogyasztás, a beruházás és a kormányzati vá-
sárlások között, valamint fény derül arra is, hogy a reálkamatláb hogyan teremt egyen-
súlyt az árupiaci kereslet és kínálat között.
A 4. fejezet a gazdasági növekedés klasszikus elemzése. A gazdaság id6'beni fejlő
dését a Solow-modell segítségével vizsgáljuk. A Solow-modell szolgáltatja az alapokat
28 Előszó
ahhoz, hogy elemezhessük a különböző országok életszínvonalbeli eltérésének okát, és

azt, hogy a gazdaságpolitika hogyan befolyásolja az életszínvonal növekedésének ütemét.
Az 5. fejezetben a munkapiac és a munkanélküliség természetes rátadinamikájának
vizsgálatával feloldjuk a teljes foglalkoztatásra vonatkozó feltételezést. A munkanélkü-
liség számos okát elemezzük, többek között a keresési költséget, a minimálbért szabá-
lyozó törvényeket, a szakszervezetek erejét és a hatékonysági béreket. A fejezet a mun-
kanélküliség szerkezetére vonatkozó néhány fontos tényadatot is tartalmaz.
A pénz és az árszínvonal fogalmának bevezetésére a 6. fejezetben kerül sor. Mivel
tökéletesen rugalmasnak tekintjük az árakat, a fejezet a klasszikus pénzelmélet legfon-
tosabb gondolatait ismerteti: a mennyiségi pénzelméletet, az inflációs adót, a Fisher-
hatást, az infláció társadalmi költségeit, a hiperinfláció okait és költségeit.
A nyitott gazdaság mak:roökonómiájának tanulmányozását a 7. fejezetben kezdjük
meg. A teljes foglalkoztatás feltevését megőrizve a fejezet a kereskedelmi mérleg és az
árfolyam modelljeit mutatja be. Több gazdaságpolitikai kérdést felvetünk: a költségve-
tési deficit és a kereskedelmi mérleg közötti összefüggést, a protekcionista kereskede-
lempolitika makroökonómiai vonatkozásait, valamint a monetáris politikának a deviza-
piaci árfolyamokra gyakorolt hatását.
Ill. rész: Agazdaság rövid távon

A III. rész rövid távon vizsgálja a gazdaságot, rugalmatlan árak mel1ett. Az elemzés a 8.
fejezettel indul, az aggregált kereslet és aggregált kínálat modelljeinek, illetve a stabi-
lizációs politika szerepének bemutatásával. A következő fejezetek az itt bevezetett gon-
dolatokat finomítják tovább.
A 9. és 10. fejezet részletesebben vizsgálja az aggregált keresletet. A 9. fejezet a
keynesi keresztet és a likviditáspreferencia-elméletet ismerteti, és használja fel mint
építőköveket az !S-LM-modell megalkotásához. A 10. fejezet az !S-LM-modell segít-
ségével magyarázza a gazdasági ingadozásokat és az aggregált keresleti görbét. A fejezet
a nagy válságról szóló terjedelmes esettanulmánnyal zárul.
A nyitott gazdaság tanulmányozását a 11. fejezetben folytatjuk, annak rövid távú
ingadozásaira irányítjuk a figyelmet. Ez a fejezet ismerteti a Mundell-Fleming-modellt,
valamint azt, hogy rögzített és lebegő árfolyamrendszer mellett hogyan hatnak a gazda-
ságra a monetáris és fiskális politikák. A fejezet a lebegő és rögzített árfolyammal kap-
csolatos vitákat is tárgyalja.
A 12. fejezet részletesen vizsgálja az aggregált kínálatot. A rövid távú aggregált
kínálati görbe több lehetséges értelmezését is szemügyre vesszük, megvizsgáljuk az
infláció és a munkanélküliség között fennálló rövid távú átváltás lehetőségét.
Az aggregált kereslet és aggregált kínálat modelljeinek részletes kidolgozása után
a 13. fejezet e modellek gazdaságpolitikai alkalmazását érintő vitákba nyújt betekintést.
Két fő kérdésre keressük a választ. Aktív vagy passzív legyen-e a monetáris politika?
Szabályok szerint működjön-e a gazdaságpolitika, vagy eseti jelleggel? A fejezetben
érveket sorakoztatunk fel az e kérdésekre adható lehetséges válaszokra.
A 14. fejezet a gazdasági ingadozások legújabb elméleteivel ismerteti meg az olva-
sót. Elsőként a reálkonjunktúra-ciklusok elméletét mint a gazdasági ingadozások alter-
natív szemléleti módját mutatja be. Megvitatjuk ennek az újklasszikus elméletnek az
Előszó 29
alapjait, illetve az elmélet híveinek és ellenzőinek az érveit. Ezt követően az aggregált
kínálat néhány újkeynesista elméletét ismertetjük.
/V, rész: Amakroökonómia mikroó"konómiai hátteréről

A hosszú távú és a rövid távú modellek megismerése után néhány olyan témakör követ-
kezik, amely a makroökonómia mögötti mikroökonómiai elemzés révén tovább fino-
mítja a gazdaságról alkotott ismereteinket. A 15. fejezet a fogyasztói magatartás néhány
elméletét mutatja be, így a keynesi fogyasztási függvényt, Físher íntertemporális válasz-
tási modelljét, Modigliani életciklus-hipotézisét és Friedman permanensjövedelem-hi-
potézisét. A 16. fejezet az államadóssággal kapcsolatos vitákra irányítja a figyelmet,
többek között a ricardói ekvivalenciára. Kiderül: a viták nagyrészt arra vezethetők visz-
sza, hogy a közgazdászok eltérően értelmezik a fogyasztói magatartást. A 17. fejezet a
beruházási függvény hátterében húzódó elméletet taglalja. A 18. fejezet a pénzpiachoz
szolgáltat újabb adalékot. A fejezet foglalkozik többek között a bankrendszernek a pénz-
kínálat meghatározásában játszott szerepével és a pénzkereslet Baumol-Tobin-modell-
jével.
Epilógus
Könyvem egy rövid végszóval zárul, amelyben áttekintjük azokat a legfontosabb ered-
ményeket, amelyekkel a közgazdászok többsége egyetért, illetve a leglényegesebb
megválaszolatlan kérdések közül néhányat. Ez a zárófejezet nem arra hivatott, hogy a
úla*úX'á\,. v'\ml-1.h.?Etl..~.)~ d'J.'iá', d'.l.\qfj aw e(' 1Wd'.l.b'v\%.'vm5).m;á' ,'ii\fül"'111~\.."'I; \% LL'lWa'1; vt5j \.'ífü~1ru'E
kapcsolódnak. Itt és a könyvben máshol is kiemeltem annak ellenére, hogy a makro-
ökonómusok nem értenek egyet mindenben - sokat tudunk arról, hogyan működik a
makroökonómia.
Alternatív oktatási menetrend

A tárgyat oktatók kiilönböznek egymástól abban, hogy mely témakörökre helyezik a
hangsúlyt, és hogy milyen sorrendben szeretik tanítani az egyes témaköröket. Ennek
tudatában igyekeztem a lehető legrugalmasabbá tenni könyvemet. A fejezetek többsége
önálló témakör. Az egyes részek sorrendjének megváltoztatásával, esetleg egyes fejezetek
teljes kihagyásával az oktatók választhatnak, hogy mire helyezik a hangsúlyt a félév
során.
Az alábbiakban bemutatunk egy alternatív oktatási menetrendet. Ennek a menet-
rendnek is az a stratégiája, hogy először hosszú távon, rugalmas árak mellett vizsgálja
a kibocsátást és az árakat, viszont korábban bevezeti a rugalmatlan árakat és a rövid
távú ingadozásokat. A nyitott gazdaság makroökonómiáját az ingadozások tanulmányo-
zása után tárgyalja, a gazdasági növekedést és a munkanélküliséget pedig csak a kurzus
végén.
1
30 Előszó
Bevezetés
1. A makroökonómia tudománya
2. A makroökonómia mutatói
Jövedelem és árak
3. Nemzeti jövedelem: termelés, elosztás, felhasználás
6. Pénz és infláció
8. Bevezetés a gazdasági ingadozások elméletébe
9. Aggregált kereslet I.
10. Aggregált kereslet II.
12. Aggregált kínálat
13. Makroökonómiai vita a gazdaságpolitikáról
14. A gazdasági ingadozások legújabb elméletei
Anyitott gazdaság makroökonómiája

7. A nyitott gazdaság
] 1. Aggregált kereslet a nyitott gazdaságban
Amakroökonómia mikroökonómiai hátteréről

15. Fogyasztás
16. Viták az államadósságról
17. Beruházás
18. Pénzkereslet és pénzkínálat
5. Munkanélküliség
4. Gazdasági növekedés
Oktatási segédeszközök
Örömmel tölt el, hogy a diákok felhasználóbarátnak tartották a korábbi kiadásokat. Igye-
keztem könyvem harmadik kiadását még inkább azzá tenni.
Esettanulmányok • A közgazdaságtan úgy válik a mindennapi élet részévé, hogy megpró-

bálják valós események megértésére alkalmazni. A könyvben található 77 esettanul-
mány (több új és átírt verzió) fontos oktatási eszköz. Az esettanulmányok gyakorisága
biztosítja, hogy a diáknak nem kell túlságosan sok elvont elmélet megértésével megküz-
denie, mielőtt.látná, hogyan alkalmazható az elképzelés. A hallgatók visszajelzései szerint
az esettanulmányok a kedvenc részeik.
TKK-pontok + A „témakörhöz kapcsolódó kiegészítések" tömör leírások, a legfontosabb

számszerű összefüggésekre hívják fel a figyelmet. A tananyag elsajátítását és áttekintését
könnyítik meg.
Előszó 31
Ábramagyarázatok • Ebben az új kiadásban több ábrához is mellékeltünk magyaráza-
tot. Itt az ábrák által illusztrált kérdésekre hívjuk fel a figyelmet, és ez segíthet a diákok-
nak a tananyag elsajátításában és a vizsgára való felkészülésben.
Matematikai megjegyzések • A matematikai kiegészítések lábjegyzetben jelennek meg,

hogy a nehezebb anyagrészek ne a törzsszövegben szerepeljenek. Ezek a részek egy-egy
megállapítást pontosítanak, vagy valamilyen matematikai eredmény bizonyítását közlik.
Azok a diákok, akik még nincsenek a szükséges matematikai háttértudás birtokában,
könnyen átugorhatják ezeket a részeket.
Összefoglalások ♦ Minden fejezet végén röviden áttekintjük a fejezet legfontosabb ta-

nulságait. Az összefoglalások alkalmasak arra, hogy az anyagrész megfeleJően elhelyez-
hető legyen a tárgyon belül, és a hallgatók át tudják tekinteni a vizsgák előtt.
Alapfogalmak • Minden kurzus egyik legfontosabb célja az, hogy megismertessen a

szakterület nyelvezetével. A fejezeteken belül minden alapfogalom első előfordulása vas-
tag betűvel szedett. Az alapfogalmak a fejezetek végén összegyűjtve olvashatók.
Áttekintő kérdések • A fejezeteket követően a hallgatók az áttekintő kérdések segítségé-

vel el lenőrizhetik, mennyire sikerült megérteniük a főbb tanulságokat.
Feladatok • Minden fejezet végén szerepelnek otthoni gyakorlásra alkalmas feladatok.

Bizonyos kérdések a fejezetben megismert elmélet számszerű alkalmazására irányulnak.
Néhány feladat a fejezettel rokon, de új kérdésekre keres választ, arra ösztönözve a di-
ákokat, hogy a fejezet szűken vett témakörén túlmenően is alkalmazzák a megismert el-
méleteket. A második kiadás után sokan kérték, hogy több feladat szerepeljen a könyv-
ben, ezért a harmadik kiadás számos új feladattal bővült.
Függelékek • Hét fejezethez tartozik az anyagrész kiegészítését szolgáló függelékek, me-

lyek egyes esetekben magasabb szintű matematikai eszközöket alkalmaznak. A függelé-
kek célja az, hogy a tanárok mélyebben tárgyalhassanak bizonyos témaköröket. A füg-
gelékek tetszés szerint átugorhatóak anélkül, hogy ez a további megértést akadályozná.
Szószedet • A makroökonómiai nyelv könnyebb elsajátítása érdekében egy több mint

250 tételt tartalmazó szószedettel zárul a könyv.
Fordítások
A könyvet számos országban használják eredeti, angol nyelvű változatában. Hogy a
világ minél több részén elérhető legyen, jelenleg (vagy hamarosan) kilenc nyelven lehet
olvasni fordítását: örményül, franciául, németül, olaszul, japáuln, kínaiul, portugálul,
oroszul és spanyolul. A fordításokról a kiadó adhat felvilágosítást.
32 Előszó
Köszönetnyilvánítás
Könyvem megírásában és átdolgozásában számos munkatársam volt segítségemre. Sze-
retnék köszönetet mondani mindazoknak, akik a korábbi és jelen kiadásnál szabad ide-
jüket áldozták azért, hogy segítséget nyújtsanak a szöveg szakmai és pedagógiai tökéle-
tesítésében.
Köszönettel tartozom azoknak a tanároknak, akik elküldték nekem korábbi vizsga-
feladataikat, amelyekből az új kiadáshoz meríthettem ötleteket: Laurence Ballnak (Johns
Hopkins University), Susanto Basunak (University of Michigan), John Driscollnak
(Brown University), Rachel Friedbergnek (Brown University), David Romernek (Uni-
versity of California at Berkeley) és David Weilnek (Brown University).
A Worth Publishers munkatársai továbbra is lelkesek és áldozatkészek voltak. Há-
lával tartozom Marjorie Andersonnak, Lou Capaldónak, Timothy Prairie-nek, Paul
Shensának, George Touloumesnak és Demetrios Zangosnak. Alexandra Nickerson ismét
kitűnő munkát végzett a tárgymutató elkészítésével.
Hálás vagyok továbbá harvardi titkárnőmnek, Yvonne Zinfonnak a megbízhatósá-
gáért, a türelméért és jó kedélyéért.
Végezetül, köszönetet kell mondanom négyéves kislányomnak, Catherine-nek és
egyéves fiamnak, Nicholasnak. Ők felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak az előző ki-
adás átdolgozásánál egyfelől azzal, hogy kellemes kikapcsolódást jelentettek, másfelől
mindig emlékeztettek an-a, hogy a tankönyveket a következő nemzedéknek úják.
Cambridge, Massachusetts
1996. május
1 • •
,
1. RESZ .
Bevezetés
Az 1. rész bevezetés a makroökonómiába. Az. 1. fejezetben áttekintjük, miért izgalmas és

fontos tárgy a makroökonómia; megismerkedünk azokkal az eszközökkel, amelyeket a
közgazdászok a gazdaság elemzéséhez használnak, és ismertetjük a könyv célját. A 2.
fejezetben azokat a mutatókat ír.luk le, amelyekkel a közgazdászok és a gazdaságpolitiku-
sok a gazdaság megfigyeléséné dolgoznak.
l. feiezef
AMAKROÖKONÓMIA TUDOMÁNYA
A tudomány egésze nem több mindennapi gondolko-
dásunk finomításánál.
ALBERT EINSTEIN
' 1J'.· Miért tonuliunk makroökonómiát?

Miért magasabbak ma a jövedelmek, mint 1950-ben, és miért voltak magasabbak 1950-
ben, mint 1900-ban? Miért magas az infláció egyes országokban, míg másutt miért stabi-
lak az árak? Mi okozza a recessziókat és a hanyatlásokat - a csökkenő jövedelem és nö-
vekvő munkanélküliség visszatérő időszakait-; hogyan használhatjuk fel a gazdaságpoli-
tika eszközeit, hogy csökkentsük ezek gyakoriságát és terheit? A makroökonómia, amely
a gazdaság egészét tanulmányozza, ezekre és sok hasonló kérdésre keresi a választ.
Ahhoz, hogy értékelni tudjuk a makroökonómia fontosságát, elég az újságokat el-
olvasnunk, vagy a híreket meghallgatnunk. A média naponta beszámol a makroökonó-
miai folyamatokról. Mindennaposak az olyan címsorok, mint ASZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ
NÉGY SZÁZALÉKKAL EMELKEDIK: A FEDERAL RESERVE AZ INFLÁCIÓVAL SZEMBEN; ARECESSZI-
ÓTÓL VALÓ FÉLELEM KÖZEPETTE ZUHAN ARÉSZVÉNYEK ÁRFOLYAMA.
A makroökonómia életünk minden területén jelen van. A termékeik jövó'beni keres-
letét latolgató üzletembereknek tudniuk kell, hogy a fogyasztói jövedelem milyen gyor-
san emelkedik majd. A fix fizetésből éló1< arra kíváncsiak, hogy mekkora áremelkedés
várható. Az állást kereső munkanélküliek abban reménykednek, hogy a gazdaság fellen-
dül, és sok új munkahely lesz. Ezek a kérdések mind a gazdaság mindenkori állapotától
függnek.
Nem meglepő, hogy a makroökonómiai kérdések központi szerepet játszanak a
gazdaságpolitikai vitákban. Az 1970-es években Richard Nixon, Gerald Ford és Jimmy
Carter elnökök sikertelenül küzdöttek a növekvő inflációval. Az 1980-as években Ro-
nald Reagan és George Bush elnökök nagymértékű költségvetési deficiteket halmoztak
fel. 1993-ban Bill Clinton elnök a deficit csökkentése és a gazdasági növekedés gyorsí-
tása mellett kötelezte el magát. A mindenkori elnök népszerűsége emelkedik, amikor
fellendülés van, és csökken a recesszió időszakában. A szavazópolgárok gondosan fi-
gyelnek a makroökonómia eseményeire, a politikusok pedig úgyszintén tisztában van-
nak a gazdaságpolitika fontosságával.
A gazdasági események politikai hatásai az elnökválasztások alatt érzékelhetőek a
leginkább. A jelöltek közötti vitában a gazdaságpolitika a fő téma. A gazdaság aktuális
állapotának igen nagy a befolyása a választások kimenetelére. Az 1992. évi választás
36 1. RÉSZ • Bevezetés
alatt Clinton fő segítője a1Ta törekedett, hogy mindig a lényegre koncentráljon. Irodája
falára a következő figyelmeztetést akasztotta ki magának: ,,A gazdaság, te szamár!"
A makroökonómiai kérdések a nemzetközi kapcsolatokban is meghatározó szerepet
játszanak. Az elmúlt tizenöt évben az Egyesült Államok sokkal több terméket és szolgál-
tatást importált, mint amennyit exportált. Az importot nagyrészt más országoktól, fő
ként Japántól felvett hitelből fedezte. A nemzetközi gazdasági folyamatok ilyen válto-
zásai gyakran válnak feszültségek forrásaivá a vezető hatalmak között. A Japán és az
Egyesült Államok között fennálló szoros politikai szövetség ellenére a két ország gyak-
ran összezördül a gazdaságpolitikai különbözőségek miatt.
A makroközgazdászok olyan kutatók, akik a gazdaság egészének m(íködését szeret-
nék megismerni. Adatokat gyűjtenek különböző időszakokra és országokra vonatkozóan
a jövedelemről, az árakról, a munkanélküliségről és sok más változóról, majd adataik
megmagyarázására általános elméleteket állítanak fel.
A közgazdászok nem végezhetnek kontrolJált kísérleteket úgy, ahogy az asztronó-
musok tanulmányozzák a csillagokat, vagy a biológusok a fajok fej lődését; a gazdaság-
gal való kísérletezés túlságosan költséges volna. Ehelyett tapasztalatokra hagyatkoznak.
A makroközgazdászok azt figyelik meg, ahogy a gazdaságok különböznek egymástól,
és változnak időben is. Ezek a vizsgálatok képezik a makroökonómiai elméletek, vala-
mint a tesztelésükhöz szükséges adatgyűjtés alapjait.
Kétségtelen, hogy a makroökonómia fiatal és hiányos tudomány. A makroköz-
gazdászok sem tudnak többet mondani a gazdasági események jövőbeni alakulásáról,
mint a meteorológusok a következő hónap időjárásáról. Amint azonban látni fogjuk, elég
sokat tudunk már a gazdaság mffködéséről.
A makroökonómia tanulmányozásának nem csupán a gazdasági események értel-
mezése a célja, hanem a gazdaságpolitika fejlesztése is. Az állam monetáris és fiskális
politikai eszközei segítségével hatékonyan képes befolyásolni a gazdaságot. A makro-
ökonómia segítséget nyújt a gazdaságpolitikai alternatívák értékelésében. A makro-
közgazdászok feladata az, hogy megértsék, milyen a gazdasági élet, és elgondolkozza-
nak afelől, milyen lehetne .
., t~· "";·•·•.•·::,,r, .: '"", ·•• T :·:''.?::~,:;:;:t" -1 ~J:.11=

' ' ,;..l'>o,,i.;
l-l. . ESETTANULMÁNY
Az amerikai gazdaság múltbeli teljesítménye

A közgazdászok többfajta adatot használnak a gazdasági teljesítmény méréséhez. Három
különösen fontos makroökonómiai mutató van: a reál bruttó hazai termék (GDP), az
inflációs ráta és a munkanélküliségi ráta. A reál GDP a gazdasági szerep lők összes jö-
vedelmét méri (az árszínvonallal korrigálva). Az inflációs ráta azt mutatja, milyen
gyorsan emelkednek az árak. A munkanélküliségi ráta pedig a munkaerő-állomány
azon hányadát mutatja, amely nem dolgozik. A makroközgazdászok ezeknek a válto-
zóknak a meghatározódását, idóbeli változásukat és egymással való kölcsönhatásaikat ta-
nulmányozzák.
1. fejezet • Amakroökonómia tudománya 37
1-1.óbra
30 OOO Második világháború

Első világháború Nagy válság Koreai háború
e
76
~ 20 OOO
1
e
>
•C
~
e:
10 OOO
1
e
·e
.:.5!
0
"'C
·;;:
•4>
5OOO
"
00
<7'
1910 1920 1930 1940 1960 1970 1980 1990 2000
Év
Az egy főre jutó, reál GDP az amerikai gazdaságban. A reál GDP a gazdaság összes jövedelmét
méri. Az egy főre jutó GDP egy átlagosnak tekinthető személy jövedelmét jelenti.
Megjegyzés: A reál GDP logaritmikus skálán szerepel. A logaritmikus skála szerint a függó1eges
tengelyen mért egye nlő távolságok egyenlő százalékos változásoknak felelnek meg. 5000 $ és
10 OOO $ között tehát ugyanakkora a távolság, mint 10 OOO $ és 20 OOO$ között.
Forrás: U.S. 8ureou of 1he (ensus {Hisloricol Slalislics ol the United Slotes: Colonial Times to 19701 és a U.I. Oepartment al Commerce.
Az 1-1. ábra az egy főre jutó reál GDP alakulását mutatja az amerikai gazdaság-
ban. Az ábra két szempontból is figyelemre méltó. 1. A reál GDP növekedést mutat. Az
egy főre jutó reál GDP ma körülbelül ötszöröse az 1900. évinek. 2. A reál GDP növe-
kedése nem egyenletes. Egyes ismétlődő időszakokban a reál GDP csökken, amire az
1930-as évek adata a legmegdöbbentóbb példa. Ezeket az időszakokat, ha kevésbé sú-
lyosak, recessziónak nevezzük, és válságnak, ha súlyosabbak.
Az 1-2. ábra az amerikai inflációs ráta alakulását szemlélteti. Amint látható, az
infláció változékony. Az évszázad első felében az infláció átlaga nagyjából nulla volt. A
csökkenő árak időszaka, amit deflációnak nevezünk, csaknem ugyanolyan általános volt,
mint az emelkedő árak időszaka. A közelmúltban az infláció normális jelenségnek szá-
mított. Az infláció problémája az 1970-es évek végén volt a legsúlyosabb, amikor az
árak tartósan, majdnem 10 százalékkal emelkedtek évente.
Az 1-3. ábra az amerikai munkanélküliségi rátát mutatja. Figyeljük meg, hogy va-
lamekkora munkanélküliség mindig van, s hogy az évről évre változik. Bár nincs meg-
figyelhető hosszú távú trendje, az 1970-es évektől magasabb volt a munkanélküliség,
1-2. ábra
30
Második világháború Elsó olajárrobbanás
Második olajárrobbanás
Első világháború Nagy válság Koreai háború Vietnami háború/ 1
!
20
l
.
1
'
-10
-20 '----'---"""--'--ll--=--'-"='--....L....:,,..._1.......,_,_...a;:...i;J..__....,___ _.__ _J...-_

1900 1910 1920 1930 1940 1950 1960 1970 1980 1990 2000
Év
Inflációs ráta az amerikai gazdaságban. Az inflációs ráta az árszínvonal százalékos változását

méri az előző évhez képest. A negatív inflációs ráta azt jelenti, hogy az árak csökkennek.
Megjegyzés: Az inflációs ráta a GDP-deflátor.
Forr6s: U.S. Bureou of thc Ccnsus (Historicol Stalíslics of lhe United Sloles: (olonial Times la 1970) és o U.S. Oeporlmenl ol Commerce.
1-3. ábra
Elsó olajárrobbanás
30 Második világháború
Második olojárrobbonás
Elsó világháború Nagy válság Koreai háború Vielnomi háború/ 1
25 t li
20
~
] 15
10
0 L---L-..:a::...J...-_-'-I.._ _.L"'-J...--1.l"'-'-- J . . _-"'-'~-"'---"J.._---L_ _.J......_

1900 1910 1920 1930 1940 1950 1960 1970 1980 1990 2000
Év
Munkanélküliségi ráta az amerikai gazdaságban. A munkanélküliségi ráta a munkahellyel nem

rendelkezó1c hányada a munkaerő-állományon belül.
Forrás: U.S. Bureou ol the Census (H~lorical llalislícs of lhe United Stales: Coloniol Times lo 19701 és a U.S. Oeparlmcnl of Commerce
mint az 1950-es és az 1960-as években. A legmagasabb munkanélküliséget az 1930-as
évek nagy válságában mérték.
A fenti három ábra vázlatos összefoglaló az amerikai gazdaság múltjáról. A követ-
kező fejezetekben először megvizsgáljuk, hogyan mérhetjük ezeket a változókat, majd
pedig elméleteket alkotunk viselkedésük magyarázatára.
•ll.2~-, Hogyan gondolkodnak a közgazdászok?

A közgazdászok az általuk tanulmányozott területeket- még a politikai vonatkozásúakat
is - a kutató objektivitásával próbálják megközelíteni. Mint minden tudomány, a köz-
gazdaságtan is a saját eszközeire hagyatkozik: a terminológiák, a mutatók,·a speciális
gondolkodásmód segíti munkáját. Ezek az eszközök idegennek és riasztónak tűnhetnek
a nem beavatottak számára. A legkönnyebben úgy ismerhetjük meg ó1cet, ha gyakorol-
juk használatukat. Ez a könyv bőséges lehetőséget nyújt erre. Az alábbiakban tekintsünk
át néhány ilyen eszközt, hogy megbarátkozzunk velük valamelyest.
Gazdasági modellek
A közgazdászok modelleket használnak a gazdaság megismerésére. A modellek olyan
elméletek, amelyek a gazdasági változók közötti összefüggéseket foglalják össze, több-
nyire matematikai formában. A modellek azért hasznosak, mert segítségükkel kizárhat-
juk a lényegtelen részleteket, és a fontos gazdasági kapcsolatokra koncentrálhatunk.
A modelleknek kétfajta változójuk van: exogén változók és endogén változók. Az
exogén változók kívülről kerülnek a modellbe, ezek a modell inputjai. Az endogén vál-
tozók a modellen belülről származnak, ezek a modell outputjai. Másként megfogalmaz-
va: az exogén változók a modellbe történő belépésük pillanatában rögzítettek, az endo-
gén változók pedig a modellen belül határozódnak meg. Amint az 1-4. ábra szemlélteti,
a modell célja annak bemutatása, hogyan hatnak az exogén változók az endogén válto-
zókra.
1-4. ábra
Hogyan működik a modell? A modellek egyszerűsített elméletek, amelyek a gazdasági változók

közötti alapvető kapcsolatokat mutatják meg. Az exogén változók a modellen kívülről származnak.
Az endogén változók azok a változók, amelyeket a modell magyaráz meg. A modell megmutatja,
hogyan befolyásolja egy exogén változó megváltozása az endogén változókat.
40 1. RÉSZ + Bevezetés
Nézzük meg például, hogyan alkotná meg egy közgazdász a pizza piacának modell-
jét. A közgazdász feltételezi, hogy a fogyasztók pizza iránti kereslete (Qd) a pizza árától
(Pi) és az aggregált jövedelemtől függ (Y). Ezt az összefüggést az alábbi egyenlet fog-
lalja össze:
Qct = D(Pp' Y) ,
ahol D( ) a keresleti függvényt jelöli. Hasonlóképpen, a közgazdász feltételezi, hogy a

pizzeriák által kínált pizza mennyisége függ a pizza árától (P,) és a sajt árától (P), mivel
a pizza készítésekor azt is használnak. Ezt az összefüggést az alábbi egyenlet írja le:
Q.,· = S(Pp' P)
e ,
ahol S() a kínálati függvényt jelöli. A közgazdász végül feltételezi, hogy a pizza ára
úgy alakul, hogy kiegyenlítse a keresletet és a kínálatot:
A fenti három egyenlet alkotja a pizza piacának modelljét.

A közgazdász a kereslet-kínálat diagrammal szemlélteti a modellt. A keresleti görbe a
keresett pizza mennyisége és a pizza ára közötti kapcsolatot fejezi ki, miközben az agg-
regált jövedelmet változatlannak tekintjük. A keresleti görbe negatív meredekségű, mert
minél magasabb a pizza ára, annál több fogyasztó vásárol más élelmiszert pizza helyett.
A kínálati görbe az eladásra kínált pizza mennyisége és a pizza ára közötti kapcsolatot
fejezi ki, miközben a sajt árát változatlannaK Lekintjük. A kínálati görbe pozitív mere-
dekségű, mivel minél drágább a pizza, annál több pizzát sütnek a pizzériák. A piaci
egyensúlyt az az ár biztosítja, amelynél a kereslet és a kínálat metszik egymást. Egyen-
súlyi ár mellett a fogyasztók éppen annyi pizzát kívánnak megvásárolni, amennyit a
pizzeriák sütni akarnak.
A pizzapiac imént bemutatott modelljének két exogén változója és két endogén ·
változója van. Az exogén változók az aggregált jövedelem, valamint a sajt ára. A modell
nem magyarázza ezeket a változókat, hanem úgy kezeli őket, mint amelyek már meg-
határozottak (esetleg egy másik modell által). Az endogén változók a pizza ára és az
eladott pizza mennyisége. Ezeket a változókat igyekszik kifejteni a modell.
A modellbó1 látható, hogy egy exogén változó módosulása hogyan érinti az endo-
gén változókat. Ha például az aggregált jövedelem emelkedik, akkor a pizza iránti ke-
reslet az 1-6. ábrán szemléltetett módon nő. A modell szerint mind az egyensúlyi ár,
mind pedig az egyensúlyi mennyiség nő. Hasonlóan, ha a sajt ára emelkedik, akkor
ahogy az 1-7. ábrán látható, a pizza kínálata csökken. A modell szerint ebben az esetben
az egyensúlyi ár emelkedik, az egyensúlyi mennyiség pedig csökken. (Így a modell
megmutatja, hogyan hatnak az aggregált jövedelemben vagy a sajt árában beálló válto-
zások a pizzapiacra.)
Mint minden modell, a pizzapiac modellje is számos egyszerűsítéssel él. Nem veszi
például figyelembe, hogy minden pizzeria más helyen van. Minden fogyasztó számára
létezik egy, ami a többinél megfelelóbb, így a pizzeriáknak van valamekkora szabadsá-
1-S. ábra
A kereslet-kínálat modellje.
A legismertebb gazdasági mo-
dell egy terbmék vagy egy szol-
gáltatás-jelen esetben a pizza
- keresletét és kínálatát foglal-
ja magába. A keresleti görbe
negatív meredekségű, a pizza
ára és a pizza kereslete között
teremt kapcsolatot. A kínálati
görbe olyan pozitív meredek-
ségű görbe, ami a pizza ára és
a pizzeriák által kínált pizza
Egyensúlyi ár mennyisége között teremt kap-
csolatot. A pizza ára úgy ala-
kul, hogy a kínált pizzameny-
Keresle! nyiség egyenlő legyen a kere-
sett pizzamennyiséggel. A két
görbe metszéspontja a piaci
Q egyensúly, amelybó1 leolvas-
Pizza mennyisége
ható a pizza egyensúlyi ára és
egyensúlyi mennyisége.
guk abban, hogy saját árakat állapítsanak meg. Noha a modell feltevése szerint a pizzá-
nak egyetlen ára van, elképzelhető, hogy minden pizzeriában más az ár.
Hogyan vélekedjünk a modell valós'ágos alapot nélkülöző oldalairól? Le kell-e
ezért becsülnünk a pizza keresletének és kínálatának ezen egyszerű modelljét? Alkos-
sunk-e összetettebb modellt, amelyben a különböző pizzaárak is ábrázolhatók?Válasza-
ink a céltól függenek. Ha a sajt árának a pizza árára és az eladott pizza mennyiségére
gyakorolt hatását akarjuk megérteni, akkor a pizzaárak sokfélesége valószínűleg nem
fontos. A pizza piacának egyszerű modellje alkalmas a probléma megfogalmazására. Ha
azonban ana keressük a magyarázatot, hogy az olyan városokban, ahol három pizzeria
van, miért alacsonyabbak a pizzaárak, mint ott, ahol csak egyetlen pizzeria van, akkor
az egyszerű modell kevésbé hasznos.
A közgazdaságtan feladata annak megítélése, hogy egy feltevés mikor tisztázó jel-
legű, és mikor zavaró. Az olyan modell, amely a valóság tökéletes másolására töre-
kedne, annyira bonyolull lenne, hogy nem értenénk meg. Ha használható modellt aka-
runk alkotni, az egyszerffsítésre szükség van. A modell ennek ellenére vezethet téves
következtetéshez abban az esetben, ha a gazdaság lényeges tulajdonságait figyelmen
kívül hagyja. A gazdasági modellezés ezért gondosságot és józan észt követel a köz-
gazdásztól.
~
=-= Függvények használata
a- a változók közötti összefügg-ések kifejezésére
Minden gazdasági modell gazdasági változók között fennálló kapcsolatokat fejez ki. Ezeket a kapcsola-
tokat gyakran függvények formájában fogalmazzák meg. A függvény matematikai fogalom, megmutatja,
hogy egy változó hogyan függ más változók együttesétől. A pizzapiac modellje esetén például azt mond-
tuk, hogy a pizza iránti kereslet a pizza árától és az aggregált jövedelemtől függ. Ennek kifejezésére függ-
vényszerű jelöléseket használunk:.
Q1 = [XPP, Y).
Az egyenlet szerinta keresett pizza mennyisége (Q1) a pizza árának (Pb) és az aggregált jövedelemnek (Y)
a függvénye, A függvényjelölések szerint a zárójel előtt álló változó a függvényt jelöli. Jelen esetben (Dl
.· függvény fejezi ki, hogy a zárójelben lévő változók hogyan határozzák meg a pizza keresletét. ·
Ha többet tudnánk a pizzapiacról, akkor megadhatnánk a pizza keresletének számszerű formuláját.
Akár az alábbit is írhatnánk:
01=60 - lOPp +2Y.
Ekkor a keresleti függvény: .

[XPp, Y) =60- 1OPp + 2Y.
A függvény bármekkora pizzoár és aggregált jövedelem mellett megadja a pizza iránti keresletet. Ha
például az aggregált jövedelem 10 $, és a pizza ára 2 $, okkor a keresett pizza menynyisége 60. Ha a
pizza ára 3 $-ra emelkedik, akkor a pizza iránti kereslet 50-re csökken.
A függvényszerű jelölés lehetővé teszi, hogy a változók közötti kapcsolatokat okkor is kifejezzük, ha
nem ismerjük a köztük fennálló pontos számszerű összefüggést. Elképzelhető például, hogy tudjuk: a piz-
za iránti kereslet csökken, ha az ár 2 $-ról 3 $-ra emelkedik, de esetleg nem tudjuk, hogy mennyivel. Ilyen
esetben hasznos a függvényszerű jelölés; ha biztosak vagyunk abban, hogy a változók között van kap-
csolat, akkor a függyényszerű jelöléssel kifejezhetjük e kapcsolatot.
Eklektikus makroökonómia
A makroközgazdászokat sok különféle kérdés foglalkoztatja. Vizsgálják a fiskális poli-
tika nemzeti megtakarításra gyakorolt hatását, a munkanélküli-segély befolyását a mun-
kanélküliségi rátára, a monetáris politikának az árakat stabilizáló szerepét. (A makro-
ökonómia ugyanannyira változatos, mint a gazdaság maga.)
Mivel nem létezik egyetlen olyan modell, amely minden kérdésre választ adhatna,
a közgazdászok sok különböző modellt használnak. A makroökonómiát tanulmányozók
fontos és nehéz feladata, hogy figyelembe vegyék: nincs egyetlen „helyes" modell.
Ehelyett sokféle modell van, s mindegyik különböző célok elérésére alkalmas.
A jelen könyv is sokféle modellt tárgyal, különféle kérdések megválaszolására és
különféle feltevésekkel. Ne felejtsük el, hogy minden modell annyira lehet jó, amennyi-
re a feltevései helytállóak, az egyes feltevések bizonyos célokra hasznosak, más célokra
1-6. ábra
A kereslet emelkedése. Ha emel-
kedik az aggregált jövedelem, a
pizza iránti kereslet is emelkedik:
adott ár mellett a fogyasztók több
pizzát hajlandók megvásárolni. A
változást a keresleti görbe jobbra
tolódásával szemléltetjük. A piac a
kínálat és a kereslet új metszéspont-
jába kerül. A pizza egyensúlyi ára
és egyensúlyi mennyisége nő.
--+
Pizza mennyisége
a
1-7. ábra
A kínálat csökkenése. Ha a sajt
ára emelkedik, a pizza kínálata
csökken - adott ár mellett a piz-
zeriák úgy vélik, hogy a pizzasütés
kevésbé j övedelmező, ezért keve-
sebbet sütnek. A változást a kíná-
lati görbe balra tolódásával szem-
léltethetjük. A piac a kínálat és a
kereslet új metszéspontjába kerül.
Az egyensúlyi ár emelkedik, az
egyensúlyi mennyiség pedig csök-
ken.
a
Pizza mennyisége
félrevezetők lehetnek. Bármely problémát modellezünk, mindig szem előtt kell tarta-
nunk azt a kívánalmat, hogy az adott probléma szempontjából ésszerű feltevések ál~a-
nak a modell mögött.
Az árak: rugalmasak vagy ragadósak

A makroökonómiai modellek egyik alapvető feltevése az árak és a bérek alkalmazko-
dásának sebességével kapcsolatos. A közgazdászok általában feltételezik, hogy egy ter-
mék vagy szolgáltatás ára gyorsan alkalmazkodik, hogy ezzel biztosítsa a kereslet és a
kínálat egyensúlyát. Más szóval feltételezik, hogy az adott ár mellett mindenki annyit
vásárolt, amennyit akart, és annyit adott el, amennyit akart. A feltevést a piac megtisz-
tulásának nevezik; ez a feltevés az általunk vizsgált pizzapiac esetében is központi sze-
repet játszott. A közgazdászok a legtöbb probléma vizsgálatakor piacmegtisztuló mo-
delleket használnak.
Afolyamatos piaci megtisztulás feltétele azonban nem egészen valósághű. Ahhoz,
hogy a piacok folyamatosan megtisztuljanak, az áraknak a kereslet és a kínálat megvál-
tozásakor azonnal alkalmazkodniuk kell. A valóságban viszont sok ár és bér lassan al-
kalmazkodik. A munkaszerződésekben a béreket gyakran három évre előre rögzítik.
Számos vállalat hosszú időn keresztül nem változtatja árait - a folyóiratok kiadói pél-
dául három-négyévente változtatják áraikat.Ugyan a piacmeglisztuló modellek feltevé-
sei szerint az árak és a bérek rugalmasak, a valóságban azonban sokszor ragadósak.
Az ármerevség miatt a piacmegtisztuló modellek nem válnak feltétlenül hasznave-
hetetlenekké. Az árak végül is nem ragadnak le mindörökké, hanem előbb-utóbb alkal-
mazkodnak a kereslet és a kínálat változásaihoz. Ezek a modellek nem jellemzik a gaz-
daság minden pillanatát, leírják viszont azt az egyensúlyi helyzetet, amelynek irányába
a gazdasági folyamatok tartanak. A makroközgazdászok többsége szerint az árak rugal-
masságának feltételezése jó alap az olyan hosszú távú folyamatok tanulmányozásához,
mint például az egyik évtizedről a másikra történő gazdasági növekedés vizsgálata.
Kevésbé felel meg az árrugalmasság feltevése olyan rövid távú folyamatok tanul-
mányozásakor, mint az évről évre való gazdasági ingadozások elemzése. Rövid idősza
kok alatt sok ár előre meghatározott szinten áll. A legtöbb közgazdász szerint emiatt a
gazdaság rövid távú viselkedésének tanulmányozása esetén a ragadós árak feltevése a
helyénvaló.
Amikroökonómia szerepe a makroökonómiában

A mikroökonómia a gazdaság szerepl őinek tevékenységét vizsgálja .. A mikroközgaz-
dászok a háztartások és a vállalatok döntéseit tanulmányozzák, illetve e döntéshozók
piaci kölcsönhatásait. A mikroökonómia központi elve szerint a háztartások és a válla-
latok optimalizálnak - a célok és a korlátok ismeretében a lehető legjobbat választják.
A mikroökonómiai modellekben a háztartások olyan vásárlási döntéseket hoznak, me-
lyekkel kielégítettségi érzésük a maximumot érheti el. Ezt a közgazdászok hasznosságnak
nevezik. Ezzel párhuzamosan a vállalatok termelési döntéseikkel maximalizálni próbál-
ják profitjukat.
Mivel a gazdasági események számos háztartás és vállalat kölcsönhatásaiból ered-
nek, a mikroökonómia és a makroökonómia szétválaszthatatlanul kapcsolódik egymás-
hoz. Amikor az egész gazdaságot tanulmányozzuk, akkor figyelembe kell vennünk az
egyéni gazdasági szereplők döntéseit. Például az összes fogyasztói kiadás meghatározá-
sakor a családokra kell gondolnunk, amelyek arról döntenek, hogy mennyit fogyassza-
nak ma, és mennyit tartalékoljanak a jövőre. Ha azt akarjuk megérteni, mi szab irányt
az összes beruházási kiadásnak, akkor a vállalatra kell gondolnunk, amely arról dönt,
hogy építsen-e új gyárat. Mivel az aggregált változók egyszerűen a változók összegét
jelentik, a makroökonómia elválaszthatatlanul kötődik a mikroökonómiához.
Bár a mikroökonómiai döntések mindig ott vannak a gazdasági modellek hátte-
rében, a háztartások és a vállalatok optimalizálása számos modellben nem explicit, ha-
nem implicit módon szerepel. A korábban vizsgált pizzapiaci modell jó példa erre. A
pizza kereslete mögött fontos tényező a háztartások döntése arra vonatkozóan, hogy
mennyi pizzát fogyasszanak, a kínálat hátterében pedig a pizzeriák döntése, hogy
mennyi pizzát süssenek. Feltehetően a háztartások hasznosságukat maximalizálva dön-
tenek, a vállalatok pedig profitjukat maximalizálják. A modell mégsem ezekre a dön-
tésekre koncentrál, ezek háttérben maradnak. A makroökonómiában ehhez hasonlóan
a vállalatok és a háztartások optimalizáló magatartása az esetek többségében implicit
módon szerepel.
1.3. Hogyan folytatódik a könyv?

A könyv négy részből áll Az I. rész ez a fejezet és a következő. A 2. fejezet azt ismer-
teti, hogyan mérik a gazdasági változókat a közgazdászok. Az aggregált jövedelem, az
inflációs ráta és a munkanélküliség fogalmait pontosítjuk.
A II. rész címe - A gazdaság hosszú távon - a gazdaság klasszikus modelljét mu-
tatja be. A klasszikus modell legfontosabb ismertetője az, hogy feltételezi: az árak a
piacok egyensúlyát biztosítva alkalmazkodnak; vagyis felteszi a piac megtisztulását. A
korábban említett okok miatt ez a feltevés leginkább a gazdaság hosszú távú viselkedé-
sének leírására alkalmas.
A III. rész címe: A gazdaság rövid távon, s ragadós árak mellett vizsgálja a gazda-
ság viselkedését. Egy nem megtisztuló piac modelljét mutatja be, és rámutat arra, meny-
nyiben módosulnak a klasszikus modell következtetései, ha az árrnerevséget figyelembe
vesszük. A ragadós árak modellje rövid távú folyamatok vizsgálatára készült, mint pél-
dául a gazdasági ingadozások leírása vagy a monetáris és a fiskális politika szerepének
elemzése a gazdaság stabilizálásában.
A IV. rész - A makroökonómia mikroökonómiai hátteréről - néhány olyan mikro-
ökonómiai modellt ismertet, amely hasznos a makroökonómiai kérdések vizsgálatakor.
Olyan döntési kérdéseket vizsgál meg például, mint hogy a háztartás mennyit fogyasz-
szon, mennyi pénzt tartson, vagy hogy a vállalat mennyi beruházást valósítson meg.
Ezekből az egyéni döntésekből áll össze a nagyobb makroökonómiai kép. A mikro-

ökonómiai döntések részletes tanulmányozásának célja az aggregált gazdaságról szerzett
ismereteink elmélyítése.
Összefoglalás
1. A makroökonómia a gazdaságot egészében tanulmányozza - idetartozik a jöve-
delem növekedése, az árak változása, a munkanélküliségi ráta. A makroközgazdászok
egyaránt törekednek arra, hogy magyarázzák a gazdasági eseményeket, és olyan gazda-
ságpolitikákat dolgozzanak ki, amelyek segítségével javítható a gazdaság teljesítménye.
2. A gazdaság értelmezéséhez a közgazdászok modelleket használnak. Ezek olyan
elméletek, amelyek a valóság egyszerűsítésével igyekeznek feltárni, hogy az exogén
változók hogyan hatnak az endogén változókra. A közgazdaságtan egyik fő feladata
annak megítélése, hogy egy modell hasznavehetően alkalmazza-e a lényeges gazdasági
összefüggéseket. Mivel nincs olyan modell, amely az összes kérdésre választ kínál, kü-
lönböző problémákra más és más modelleket alkalmaznak a közgazdászok.
3. A makroökonómiai modellek legalapvetóob feltételezése arra vonatkozik, hogy
az árak rugalmasak-e, vagy merevek. A legtöbb közgazdász elfogadja, hogy a piacmeg-
tisztuló-modellek a gazdaság hosszú távú viselkedését írják le, rövid távon azonban
merevek az árak.
4. A mikroökonómia a vállalatok és a háztartások döntéseit, illetve kölcsönhatá-
saikat tanulmányozza. Mivel a makroökonómiai események mikroökonómiai kölcsön-
hatásokból származnak, a makroökonómia a mikroökonómia számos eszközére támasz-
kodik.
Alapvető fogalmak
makroökonómia modellek
reál GDP exogén és endogén változók
infláció és defláció a piac megtisztulása
munkanélküliség rugalmas és ragadós árak
recesszió mikroökonómia
válság
Áttekintő kérdések
1. Magyarázza meg, mi a különbség a makroökonómia és a mikroökonómia között!

Hogyan kapcsolódnak egymáshoz?
2. Miért alkotnak modelleket a közgazdászok?
3. Mi a piacmegtisztuló modell? Mikor helyénvaló a piac megtisztulásának feltétele?
Feladatok
1. Milyen makroökonómiai témákat hallott mostanában a hírekben?

2. Melyek egy tudomány jellemző ismertetőjegyei? A közgazdaságtan rendelkezik-e
velük? Nevezhetjük-e a makroökonómiát tudománynak? Miért, vagy miért nem?
3. A kereslet-kínálat modelljének felhasználásával mutassa be, hogy a hűtött joghurt
árának csökkenése hogyan hatna a jégkrém árára és az eladott jégkrém mennyiségére!
A magyarázatban nevezze meg az exogén és az endogén változókat!
4 . Milyen gyakran változik a hajvágások ára? Vajon a piacmegtisztuló modellek alkal-
masak-e a hajvágások piacának elemzésére?
2. feiezet
AMAKROÖKONÓMIA MUTATÓI
Adatokat, adatokat, adatokat! A téglák/wz agyagra
va11 szükségem.
SHERLOCK HOLMES
Mint minden tudományág kutatói, a közgazdászok is az elméletre és a megfigyelésekre

alapozzák kutatásaikat. Mivel célunk a gazdaság működésének megértése, ezért annak
megfigyelése képezi elméleteink alapját. Miután megalkottuk elméleteinket, újabb gya-
korlati tapasztalatok révén ellenőrizzük őket. A jelen fejezetben azt tárgyaijuk, hogy mi-
lyen jelleg(í megfigyelések azok, melyekre a gazdasági elméletek épü lnek.
A gazdaságra vonatkozó információk megszerzésének egyik lehetősége az eseti
megfigyelés. Amikor vásárolni megyünk, tapasztaljuk, hogyan változnak az árak. Ha
munkát keresünk, látjuk, van-e igény munkánkra. Mivel mindannyian a gazdaság sze-
replői vagyunk, életünk során számos közgazdasági természetű feli smerést teszünk.
A gazdaságstatisztika ennél rendszerezettebb és objektívebb tájékoztatást kínál. Az
állami szervek rendszeresen végeznek felméréseket a háztartásokban és a vállalatoknál,
gazdasági szokásaik megismerése céljából: mennyit keresnek, mire költik keresetüket,
milyen árakon hajlandóak eladni stb. Ezekből a felmérésekből készülnek aztán a külön-
féle statisztikák, melyek a gazdaság pillanatnyi helyzetét próbálják felmérni. A közgaz-
dászok a gazdaság tanulmányozásához ezeket a statisztikákat használják, melyek ugyan-
akkor a politikusokat is segítik a gazdasági folyamatok könnyebb értelmezésében és a
megfelelő gazdaságpolitikák kialakításában.
Ebben a fejezetben három olyan statisztikai mutatót vizsgálunk részletesen, amelyet
gazdaságpolitikusok és közgazdászok egyaránt gyakran emlegetnek. A bruttó hazai
termék (GDP) az ország összes eladott termékének és szolgáltatásának az értékét jelen-
ti. A fogyasztói árindex az árszint változását méri. A munkanélküliségi ráta a mun-
kaerő-állomány nem foglalkoztatott hányada. Az alábbiakban látni fogjuk, hogyan szá-
mítják e három statisztikai mutatót, és mit mondanak ezek a gazdaságról.
2.1. A gazdaság teliesítményének mérése: bruttó hazai termék

A bruttó hazai termék gyakran használatos kifejezés; a gazdaság teljesílményének leg-
jobb mérőszáma. Ez a mutató - az amerikai statisztika háromhavonta számítja - egyet-
len számadatba próbálja sCíríteni a gazdaság összes teljesítményének pénzértékét. Pon-
tosabban fogalmazva a GDP megegyezik:
2. fejezet + Amakroökonómia mutatói 49
+ a gazdaság szereplőinek összes jövedelmével, illetve
+ a termékekre és a szolgáltatásokra fordított összes kiadással.
Akár a jövedelem, akár a kiadás oldaláról nézzük, érthető, hogy miért etalonja a GDP
a gazdasági teljesítménynek. A GDP olyasmit mér, ami fontos az embereknek: a jöve-
delmüket. Érthető, hogy egy olyan gazdaságban, ahol több terméket és szolgáltatást
állítanak elő, jobban kielégíthetők a háztartások, a vállalatok és az állam igényei.
Hogyan képes a GDP egyidejűleg mérni az országban képződő jövedelmeket és
kiadásokat? Úgy, hogy a két mennyiség valójában ugyanazt jelenti, hiszen a gazdaság
egészét nézve a keletkező jövedelemnek meg kell egyeznie az összes kiadással. Ah-
hoz, hogy közelebbről lássuk, miért van ez így, a nemzeti számbavételi rendszer fo-
galmához fordulunk, amelyet a GDP és sok egyéb statisztikai mutató számításakor
használnak.
Aiövedelem, a kiadás és a körforgás

Képzeljünk el egy gazdaságot, amelyben egyetlen terméket állítanak elő, mondjuk a
kenyeret, s az előállításához felhasznált egyedüli input a munkaerő. A 2-1 . ábra szem-
lélteti a háztartások és vállalatok közötti gazdasági folyamatokat.
A 2-1 . ábra belső körében a termék és a munkaerő mozgásai láthatók. A háztartá-
sok munkaerejüket kínálják a vállalatoknak, a vállalatok pedig a háztartás áftaI kínált
munkaerőt használják fel a kenyér előállítására, amit aztán ugyancsak a háztartások
2· 1. ábra
A körforgás. Az ábrán a vállala-
Jövedelem tok és a háztartások közötti folya-
matok láthatók egy olyan gazdaság-
ban, ahol csak egyetlen te.JJTJéke1 .áJ-
lítanak elő, a kenyeret, egyetlen
input, a munkaerő felhasználásával.
A belső körben a munka és a ke-
nyér áramlása figyelhető meg. A
%« V-'0 V ' ' Á
háztartások munkaerejüket adják el
• ' - Vófttilat~ ... : a vállalatoknak, a vállalatok pedig
~ ~- ~- ,, ~ "'~ ' <
a kenyeret a háztartásoknak.
A külső kör a belső körhöz tar-
tozó pénzmozgásokat mutatja be.
A háztartások kifizetik a vállalatok-
Termékek (kenyér) 'nak a kenyér árát, a vállaiatok mun-
kabé1t és profitot fizetnek a háztar-
tásoknak. Ebben a gazdaságban a
Kiadások($) GDP megegyezik az összes ke-
nyérvásárlásra fordított kiadással,
valamint az öszszes kenyérgyártás-
ból származó jövedelemmel.
; 1TKK Folyamat· és úllomúnyjellegü változók

A közgazdászok által használt változók nagy része valaminek a mennyiségére utal: pénzmennyiségre,
árumennyiségre stb. Kétfajta mennyiségi változót szoktak megkülönböztetni: állomány- és folyamatjellegű
változókat. Az állomány (stock) egy adott időpillanatban mért menynyiséget, a folyamat (Row) pedig egy
bizonyos időegység alatt mért mennyiséget jelent.
A 2-2. ábrán látható fürdőkád klasszikus példája az állomány-, illetve folyamatjellegű változók bemu·
tatásának. A kádban levő víz egy állománymennyiség, az a vízmennyiség, ami egy adott időpillanatban
a kádban található. A csapból kiömlő víz folyamatmennyiség, az a vízmennyiség, ami egy meghatározott
időegység alatt a kádban levő vízbe·ömlik. Vegyük észre, hogy a két mennyiséget különböző egységek-
ben mérj ük. Azt állítjuk, hogy a kádban levő vízmennyiség SO gallon, de a csapból kifolyó vízmennyiség
percenként 5 gallon.
2-2. ábra
Folyamat- és állományjellegű
változók. A fürdó1cádban l evő víz-
mennyiség állományjellegű meny-
nyiség, melyet egy időpillanatban
mérni tudunk. A csapból kifolyó
víz folyamatmennyiség, időegy
ség alatt mért mennyiség.
Gyakori, hogy folyamat- és állománymennyiségek kapcsolatban állnak egymással. A kádban lévő

vízmennyiség testesíti meg a csapból kifolyó vízmennyiség halmozódását, és a csapból folyó vízmennyiség
jelenti a kádban levő mennyiség változását. Amikor gazdasági elméleteket gyártunk, célszerű eldönteni,
hogy a változók milyen jellegűek, és van-e közöttük kapcsolat.
Alljon itt néhány példa olyan, egymással kapcsolatban álló állomány- és folyamatjellegű változókról,
amelyeket az elkövetkezőkben tárgyalni fogunk:
• Afogyasztói vagyonállományjellegű változó, a fogyasztó jövedelme és kiadása folyamatváltozó.
• A foglalkoztatottak tömege állornányváltozó, az állásukat elvesztők mennyisége folyamatjellegű.
• A gazdaságban levő tőkeállomány nagysága állományváltozó, a beruházások nagysága folyamat-
mennyiség.
• Az államadósság állomány-, a költségvetési deficit folyamatváltozó.
kapnak meg, cserébe munkaerejükért. Így vándorol a munkaerő a háztartásoktól a vál-

lalatokhoz, a kenyér pedig a vállalatoktól a háztartásokhoz.
Az ábra külső körében a fentieknek megfelelő pénzmozgások jelennek meg. A ház-
tartások kenyeret vásárolnak a vállalatoktól. A vállalatok az így szerzett bevétel egy
részéből munkabért fizetnek a háztartásoknak, a maradék pedig a tulajdonosokat illető
profit (akik egyben a háztartási szektorba is tartoznak). Így a kenyér vásárlására fordí-
tott kiadások a vállalatokhoz kerülnek, majd a bevétel bérek és profit formájában a
háztartásokhoz.
2. fejezet • Amakroökonómia mutatói 51
A GDP a fent vázolt gazdaságban a pénzáramlásokat méri, s kétféle úton számít-
hatjuk. A GDP a kenyérgyártásból származó összes jövedelem, ami egyenlő a bérek és
a profit összegével; ezt mutatja a pénzáramlás felső félköre. A GDP ugyanakkor a ke-
nyérvásárlásra fordított összes kiadással is egyenlő; ez olvasható le a pénzáramlás alsó
félköréről. A pénzmozgások két eltérő iránya vizsgálható, a vállalatoktól a háztartások
felé, vagy a háztartásoktól a vállalatok felé.
A gazdaság összes kiadásának és összes jövedelmének egyeznie kell, mert minden
tranzakciónak két oldala van, egy vevői és egy eladói oldal. A vásárlók termékekre
költött kiadásai a számvitel elveinek megfelelően jövedelemként jelennek meg az el-
adói oldalon. Ezért minden kiadásokat érintő tranzakciónak érintenie kell a jövedel-
meket is. Tegyük fel, hogy egy vállalat eggyel több kenyeret termel és ad el a háztar-
tásnak. Nyilvánvaló, hogy ekkor nőni fognak a kiadások, miközben a jövedelmek is
ugyanolyan mértékben emelkednek. Amennyiben a vállalat többletmunka-ráfordítás
nélkül állít elő több kenyeret (vagyis növeli a termelés hatékonyságát), akkor a profit
lesz nagyobb. Ha a vállalat több munkát vesz igénybe a kenyértöbblet előállításához,
a bérek fognak nőni. Mindkét esetben egyenlő mértékben emelkedik a kiadások és a
jövedelmek értéke.
AGDP számításának néhány szabálya

Mintaként használt gazdaságunkban, ahol az egyetlen termék a kenyér, egyszerűen ki-
számíthatjuk a GDP értékét, ha összegezzük a kenyérvásáriásra fordított kíadásokat.
Egy nemzetgazdaságban azonban számtalan terméket és szolgáltatást állítanak elő, adnak
el. A GDP helyes értelmezése érdekében meg kell ismerkednünk néhány, a GDP össze-
állításánál használatos szabállyal.
Készletek • Tegyük fel, hogy egytermékes gazdaságunkban egy vállalat több munkást
vesz fel a célból, hogy több kenyeret tudjon termelni, kifizeti munkájukért a bért, de
nem adja el az általuk termelt kenyeret. Hogyan érinti ez a GDP-t?
A kérdés megválaszolásához tudnunk kell, mi történik a megmaradt kenyérrel. Ha
a kenyér a vállalatnál szárad meg, akkor a cég profitja annyival csökkent, amennyivel
több bért fizetett ki, hiszen a munkások többletbére nem jelentett hasznot a vállalatnak.
Mivel a tranzakció sem a kiadásokat, sem a bevételeket nem érintette, a GDP értéke
nem változik, jóllehet most több bért és kevesebb profitot osztottak szét. Ha viszont a
kenyeret későbbi eladásra szánt készletként tárolják, akkor másképp kell kezelnünk az
ügyletet. Ez esetben a profit nem csökken, s úgy vehetjük, mintha a vállalat tulajdono-
sai készletre megvásárolták volna a kenyeret. A GDP nőni fog, mert a több bér növeli
az összes jövedelmet, a nagyobb készletállomány pedig növeli a kiadásokat.
Az általános szabály szerint a vállalat készleteinek növekedését kiadásként és jöve-
delemként is figyelembe kell venni. Ennek megfelelően a készletre történő termelés
ugyanannyival növeli a GDP-t, mint a végső értékesítés.
Almák és narancsok összegzése • Eddig úgy tekintettük a GDP-t, mintha a kenyér volna az
egyetlen előállított termék. Az ember azonban nem csak kenyéren él. Az amerikai gaz-
daság sok különféle terméket és szolgáltatást állít el ő: kenyeret, marhahúst, személyau-
tókat stb. A GDP egyetlen számadatba sűríti össze ezeknek a termékeknek és szolgálta-
tásoknak az értékét. Az előállított javak sokfélesége nehezíti a GDP számítását, mivel a
kü lönböző termékeknek más és más az értékük.
Gondoljuk el, hogy a gazdaságban négy almát és három narancsot termelnek. Ho-
gyan számíthatjuk a GDP-t? Megtehetnénk, hogy egyszerűen összeadjuk az almákat és
a narancsokat, és azt mondjuk, hogy a GDP egyenlő hét darab gyümölccsel. De ezt csak
akkor tehetnénk meg, ha az almáknak és narancsoknak az értéke azonos lenne, ami több-
nyire nem igaz. (Még szemléletesebb volna mindez, ha négy görögdinnyét és három
fürt szőlőt vennénk példaként.)
Különböző termékek és szolgáltatások együttes értékének számbavételekor a piaci
árakat vesszük alapul. A piaci árak használatát az indokolja, hogy azok jól tükrözik,
mennyit hajlandóak az emberek fizetni egy termékért vagy egy szolgáltatásért. Ha pél-
dául az almák darabonkénti ára 0,5 $, a narancsoké 1 $, akkor a GDP:
GDP= (almák ára x almák mennyisége)
+ (narancsok ára x narancsok mennyisége)
= (0,5 $ X 4) + (1 $ X 3)
= 5 $.
A GDP 5 $-ral egyenlő, amiből az almák értéke 2 $, a narancsok értéke 3 $.
Félkész termékek és hozzáadott érték + A legtöbb termék előállítása fázisokra bontható.

A nyersanyagok félkész termékként kerülnek egyik vállalattól a másikhoz, majd onnan
egy következő vállalathoz végső feldolgozásra. Hogyan célszerű kezelni ezeket a termé-
keket a GDP számításánál? Tegyük fel, hogy egy marhatenyésztő 0,5 $-ért ad el ne-
gyed font húst a McDonald'snak, a McDonald's pedig ] ,5 $-ért árulja a hamburger
darabját. Vajon a GDP számításakor a húst és a kenyeret együttesen kell alapul venni
(azaz 2 $), vagy csak a hamburgert (1,5 $)?
A helyes válasz szerint a GDP csak a késztermékeket tartalmazza. Ezek szerint a
hamburgert kell beszámítani a GDP-be, a húst nem. Így a GDP 1,5 $ -ral fog nőni, nem
pedig 2 $-ral. Az eljárást az indokolja, hogy a félkész termékek értéke a késztermék
árában már megjelenik. Ha hozzáadnánk a félkész termékek értékét is a késztermékeké-
hez, az halmozódáshoz vezetne, hiszen a hús árát kétszer vennénk figyelembe. A GDP
tehát a végső eladásra szánt késztermékek és szolgáltatások összesített értéke.
A végtermékek és a szolgáltatások értékét úgy is kiszámíthatjuk, hogy összegezzük
a termelés egyes fázisaihoz tartozó hozzáadott értékeket. Valamely vállalatnál képződő
hozzáadott érték megegyezik a vállalat által felhasznált félkész termékek értékével csök-
kentett összes kibocsátással. A hamburger példájánál maradva: .a marhatenyésztő hozzá-
adott értéke 0,5 $ (feltéve, hogy semmilyen félkész terméket nem használt föl); a
McDonald's hozzáadott értéke 1,5 $-0,5 $, azaz 1 $. Az összes hozzáadott érték: 0,5 $
+ 1 $, vagyis 1,5 $. A gazdaság egészét tekintve az összes hozzáadott érték együttesének
az összes végső tennék és szolgáltatás értékösszegével kell megegyeznie. Vagyis a GDP
a gazdaságot alkotó összes vállalatnál létrejövő hozzáadott értékek összegét is jelenti.
Lakásszolgáltatások és egyéb beszámított értékek • Noha a legtöbb termék és szolgáltatás
piaci értékén kerül be a GDP-be, van közöttük néhány, amely nem képezi adásvétel tár-
gyát, így nincs piaci ára. Ha ezeket is a GDP-hez kívánjuk számítani, meg kell becsül-
nünk értéküket. Az ilyen becsléseket nevezzük beszámított értéknek.
A beszámított értéknek a lakások értékének meghatározásában van különösen fon-
tos szerepe. Amikor valaki házat bérel, szolgáltatást vesz igénybe, s jövedelemhez jut-
tatja az ingatlan tulajdonosát. A bérleti díj a GDP része, kiadás a bérlő oldaláról, és jö-
vedelem a tulajdonos szempontjából. Sokan saját tulajdonú ingatlanban laknak, és bár
nem fizetnek bérleti díjat, mégis a bérlőkhöz hasonló szolgáltatást élveznek. Hogy e
szolgáltatásokat is beszámítsák, a GDP tartalmazza azt a „bérleti díjat", amit a háztulaj-
donosok „fizetnek" saját maguknak. Valójában persze a saját ingatlanban lakók nem
fizetik ki maguknak ezt a bérleti díjat. A Statisztikai Hivatal becslésén alapulnak ezek a
fiktív bérleti díj ak, s ezt a becsült értéket tartalmazza a GDP. A beszámított bérleti díj
így az ingatlantulajdonos kiadásaként is és jövedelmeként is megjelenik.
A beszámítás jelensége az állami szféra szolgáltatásainak értékelésekor is felmerül.
A rendőrség, a tűzoltóság vagy a parlamenti képviseló'k szolgáltatásokat nyújtanak. Ne-
hézséget jelent azonban értékelésük, hiszen mivel nem kell értük fizetni, nincs piaci áruk.
A GDP-be ezért költségszinten számítjuk be. Az állami alkalmazottak munkabérét te-
kintjük az általuk nyújtott szolgáltatások értékének.
A beszámításos módszer számos esetben elméletileg indokolt lenne, de az egysze-
rűség kedvéért a gyakorlatban sokszor eltekintenek alkalmazásától. Ha a GDP tartal-
mazza a saját ingatlannal rendelkezők feltételezett bérleti díját, akkor elvárhatnánk,
hogy a személyautók, fűnyírók, ékszerek és egyéb tartós cikkek bérleti díja is a GDP
része legyen. Ennek ellenére e szolgáltatások értékét nem számítjuk be. A gazdaság ki-
bocsátásának egy része a háztartásokban képződik, s ott is fogyasztják el, tehát forga-
lomba soha nem kerül. Az otthon, házilag elkészített ételek nemigen különböznek az
étteremben fogyaszthatóktól , hozzáadott értékük mégsem része a GDP-nek.
Végezetül megjegyezzük: nem készülnek becslések a rejtett gazdaságban termelt
áruk és szolgáltatások értékéről sem. Rejtett gazdaságon azokat a gazdasági tevékenysé-
geket értjük, amelyeket eltitkolnak a hatóságok elől, akár az adózás elkerülése miatt,
akár azért, mert maga a tevékenység tiltott. Az eló'bbire jellemző példa a zsebből zsebbe
fizetett alkalmazottak esete, az utóbbira az illegális kábítószer-kereskedelem.
Mivel a beszámításos módszer eleve pontatlan, bizonyos termékek és szolgáltatások
pedig kimaradnak a számításból, a GDP tökéletlen mutatója a gazdasági teljesítmény-
nek. A hiányosságok különböző országok életszínvonalának összehasonlításakor mutat-
koznak meg leginkább. Például a rejtett gazdaság méretei országonként eltérőek. Mivel
azonban a tökéletlenségek aránya idóöen változatlannak tekinthető, a GDP használható
mutató abban az esetben, ha két év gazdasági teljesítményét kívánjuk összehasonlítani
egymással.
EI Areál GDP újfajta, láncsúlyozású mérése
A reál GDP tárgyalásakor úgy jártunk el, mintha a mutató kiszámításához felhasznált árak a bázisévben
vett értékeikhez képest vállozafonok lennének. Ha valóban ez volna a helyzet, akkor az árak az idő elő
rehaladtával elavulttá válnának. A számítógépek ára például jelentősen csökkent az elmúlt évek során,
míg az éves egyetemi tandíj összege emelkedett. Félrevezető volna, ha a számítógépek, illetve az oktatás
számbavételekor a tíz vagy a húsz éwel ezelőtti árakat vennénk alapul.
A probléma kezelésére a Bureau of Economic Analysis rendszeresen felfrissíti a reál GDP számításához
használt árakat. Hozzávetőleg ötévente új bázisárat választanak. A frissítésig a termelés éves változásá-
nak méréséhez ezt az árat használják.
1995-ben új eljárást vezettek be a bázisév változásainak kezelésére. Az új módszer lényege a láncsú-
/yozású GDP-számítás. Ez azt jelen~, hogy a bázisév időben folyamatosan változik. Tehát 1995-ös árakat
használnak az 1995 és 1996 közötti reálnövekedés számításákor, 1996-os árakat az 1996 és 1997 közö~
növekedés meghatározásakor, és így tovább. Ezek az évről évre számított növekedési ráták egymás mellé
helyezve egy láncot'' alkotnak, ennek segítségével bármely két év kibocsátása összehasonlítható.
11
Az új, láncsúlyozású GDP-számítás azért jobb, mint a hagyományos módszerek, mert biztos, hogy a
számításhoz használt ámk nem lesznek idejétmúltak. Ugyanakkor a különbségek a legtöbb esetben nem
jelentősek. Szoros korreláció mutatkozik a GDP két mérőszáma között. Ennek az a magyarázata, hogy az
árarányok lassan változnak. Így a reál GDP mindkét mérőszáma ugyanazt tükrözi: a termékek és szolgál-
tatások mennyiségének változásáta nemzetgazdaságban.
Reál GDP versus nominális GDP

A közgazdászok az elóbbiekben leírt szabályokat alkalmazva számítják a GDP-t, ami az
összes kibocsátott termék és szolgáltatás értékével egyen l ő. Alkalmas-e a GDP a gazda-
sági jólét mérésére? Tekintsük újra alma- és narancstermelő gazdaságunkat. A GDP
ebben a gazdaságban a megtermelt almák és narancsok értékösszege, azaz:
GDP= (almák ára x almák mennyisége)
+ (narancsok ára x narancsok mennyisége).
A GDP akkor is nő, ha az árak emelkednek, és akkor is, ha a megtermelt mennyiség
lesz több.
A GDP ebben a formájában nem méri helytállóan a gazdasági jólétet, mert nem
adja vissza megfelelően, hogy a gazdaság mennyiben tudja kielégíteni a háztartások, a
vállalatok és a kormányzat igényeit. Ha minden ár a duplájára emelkedne - anélkül,
hogy a megtermelt mennyiség változna - , a GDP is megkétszereződne. Hiba lenne eb-
ből arra következtetni, hogy a gazdaság keresletkielégítő képessége megduplázódik. Azt
a GDP-t, amelyik a termékeket és a szolgáltatásokat az aktuális árakon veszi figyelembe,
nominális GDP-nek hívjuk.
Az árak változásának kiszűrésével jobb mérőszámot kapnánk. Erre a célra a reál
GDP-t használják a közgazdászok, ami a termékeket és a szolgáltatásokat változatlan áron
veszi figyelembe. A reál GDP számításához bázisévet kell választani, legyen most ez 1992.
A termékek és szolgáltatások ekkor az 1992-es áraikon kerülnek beszámításra. Alma- és
narancstermelő gazdaságunkban a reál GDP 1996-ban az alábbiak szerint alakul:
reál GDP= (alma ára 1992-ben x alma mennyisége 1996-ban)

+ (narancs ára I992-ben x narancs mennyisége 1996-ban)
Hasonló módon a reál GDP 1997-ben:
reál GDP= (alma ára l 992-ben x alma mennyisége 1997-ben)
+ (narancs ára 1992-ben x narancs mennyisége 1997-ben)
Ha az árakat a fenti módon rögzítjük, a reál GDP csak a mennyiségek változásával mó-
dosul. A reál GDP így a kiválasztott bázisév (jelen esetben 1992) árain összegzi egyetlen
számban a gazdaság teljesítményét. Mivel a gazdasági értelemben vett kielégítettség a
nemzetgazdaság szintjén is mindenekelőtt a javak és szolgáltatások mennyiségétó1 függ,
a reál GDP alkalmasabb mérőszáma a gazdasági jólétnek, mint a nominális GDP.
GDP-deflátor
A nominális GDP és a reál GDP segítségével számítható egy harmadik mutató, a GDP-
deflátor, vagy GDP-árdeflátor, ami definíció szerint:
, _ nomjn.1Jis GDP
GDP-defl ator - reál GDP
A GDP-deflátor tehát a reál és a nominális GDP hányadosa.

A reál és nominális GDP, valamint a GDP-deflátor jobb megértéséhez tekintsük ismét
azt a gazdaságot, ahol az egyetlen termék a kenyér. Bármelyik évet választjuk is, a no-
minális GDP az összes kenyérre költött pénzmennyiséggel lesz egyenlő. A reál GDP-t
úgy kapjuk meg, hogy a kenyerek darabszámát szorozzuk valamely bázisév áraival. A
GDP-deflátor ekkor a kenyér mai ára osztva a bázisévben vett árral.
Minthogy egy gazdaságban számos termékf~ita van,. a nominális és reál GDP,. illetve
a GDP-deflátor több különböző árat és mennyiséget összesít. Vegyük alapul az alma- és
narancstermelő gazdaságot. Jelölje Pa javak árait, Q a mennyiségeket, és a „92" index
a bázisul választott 1992-es évet. A GDP-deflátor:
, (Palma X Qalm) + (?narancs X QnarancJ

GDP-defl ator =
(p92alma x Qalma) + (P92naranc.~ x Qnarancs ) ·
A tört számlálója a nominális GDP, nevezője a reál GDP. Mind a nominális, mind a reál
GDP tekinthető úgy, mint egy termékkosár ára; esetünkben a kosár az almák és a naran-
csok aktuálisan termelt mennyisége. A GDP-deflátor ugyanazon termékkosár jelenlegi
ára a bázisév árához viszonyítva. A GDP-deflátor fenti értelmezése lehetővé teszi, hogy
a nominális GDP-t két részre bontsuk: az egyik rész méri a mennyiségeket, a másik az
árakat. Tehát:
nominális GDP = reál GDP x GDP-deflátor.
=-=
=-=1 Két aritmetikai fogás .
t- a százalékos változásokkal való számoláshoz
Közgazdaságtani összefüggések számolásakor hasznos lehet a következő matematikai fogás: két változó
szorzatának százalékos változása megközelítőleg egyenlő a két változó százalékos változásának az össze-
gével.
Lássunk egy példát az összefüggés alkalmazására. Legyen Pa GDP-deflátor, Ypedig jelölje a reál
GDP-t. A nominális GDP Px Y. A módszer szerint
(Px Y) százalékos változása Pszázalékos változása+ Y százalékos változása.
Tegyük fel például, hogy egy adott évben a reál GDP 100, a GDP-deRátor pedig 2, a következő évben
a reál GDP 103, a GDP deAátor pedig 2,1. Tehát a GDP 3 százalékkal, a GDP-deílátor 5 százalékkal nőtt.
A nominális GDP 200-ról 216,3-ra, azaz 8, 15 százalékkal emelkedett. Figyeljük meg, hogy a nominális
GDP növekedése (8, 15 százalék) megközelítőleg egyenlő a GDP-deRátor növekedésének (5 százalék) és a
reál GDP növekedésének (3 százalék) összegével.
A második ügyes fogás az első következménye: Egy hányados százalékos változása megközelítőleg
egyenlő a számláló százalékos változásának és a nevező százalékos változásának különbségével. Lássunk
ismét egy példát! Jelölje Ya GDP-t és La népességet, tehát Y/ Laz egy főre jutó GDP. A módszer szerint
{Y/l) százalékos változása Yszázalékos változása - Lszázalékos változása.
Tegyük fel, hogy az első évben YlOOOOO, Lpedig 100, tehát Y/ L1000. A második évben Yl 10000,
és L103, tehát Y/L 1068. Figyeljük meg, hogy az egy főre jutó GDP növekedése (6,8 százalék}hozzáve-
tőleg egyenlő a jövedelem növekedésének {10 százalék} és a népesség növekedésének (3 százalék) különb-
ségével.
A nominális GDP a gazdaság kibocsátásának pénzértékét mutatja. A reál GDP a kibo-

csátás nagyságát méri - a bázisév árain számítva. A GDP-deflátor a kibocsátás egy ti-
pikus egységének árváltozását mutatja a bázisévhez viszonyítva.
Aiövedelem összetétele
A közgazdászokat és gazdaságpolitíkusokat nem csupán a gazdaságban termelt javak és
szolgáltatások összes kibocsátása érdekli, hanem ennek felhasználás szerinti elosztása is.
A nemzeti számlarendszerek a GDP-t négy fő részre bontják:
• Fogyasztás ( C)
•Beruházás(/)
• Kormányzati kiadások ( G)
• Nettó export (NX)
Y-nal jelölve a GDP-t,

Y = C + 1 + G + NX.
A GDP az összes fogyasztás, beruházás, kormányzati vásárlás és a nettó export összege.
Az egyenlet egy azonosság - olyan egyenl őség, amely a fogalmak definíciójából követ-
kezően mindig fennáll. A nemzeti számlarendszer alapazonosságának nevezzük.
Fogyasztáson a háztartások által vásárolt javakat és szolgáltatásokat értjük. Három
alcsoportra bontható: tartós és nem tartós fogyasztási cikkek, valamint szolgáltatások.
Nem tartós fogyasztási cikkek a rövid időn belül elfogyasztott vagy felhasznált fogyasz-
tási cikkek, mint például az élelmiszerek vagy a ruházat. Tartós fogyasztási cikkek azok,
amelyek hosszú időn keresztül használhatók, például a személyautók vagy a televízió.
Szolgáltatások a fogyasztók javára vállalatok vagy magánszemélyek által végzett mun-
kák, mint a fodrászat vagy az orvosi vizsgálat.
Beruházáson ajövóben felhasználásra kerülő termékeket értjük. A beruházásokat
szintén három alcsoportra bontjuk: üzleti állóeszköz-beruházások, lakásberuházások,
készletberuházások. Az üzleti beruházások új üzemek és termelóberendezések vásárlását
jelentik. Lakásberuházás a háztartások lakásvásárlása vagy -építése. Készletberuházásnak
a váll.alati készletállomány növekedését nevezzük (ha a készletállomány csökken, a kész-
letberuházás elője le negatív).
Kormányzati kiadásoknak a szövetségi kormányzat és a helyi önkormányzatok
által vásárolt javakat és igénybe vett szolgáltatásokat nevezzük. Idetartoznak a hadiipari
vásárlások, az állami útépítések és az állami alkalmazottak által nyújtott szolgáltatások
is. Nem vonhatók ide a magánszemélyeknek juttatott transzferjellegű kifizetések, mint
amilyen a társadalombiztosítás és a jóléti kiadások. Mivel ezen fizetések nem áruk vagy
szolgáltatások ellenértékei, hanem csak a meglévő jövedelmet osztják fel újra, nem ré-
szei· a ®P:neK.
Nettó export a más országokkal folytatott kereskedelem összefoglaló elnevezése.
A nettó export értéke a belföldről külföldre szállított javak és szolgáltatások értéke a
külföldről beszerzett javak és szolgáltatások értékével csökkentve. Kiadási oldalról te-
kintve ez az a nettó kiadás, amelyet külföldiek költenek az általunk előállított javakra és
szolgáltatásokra, jövedelmet adva a belföldi termelőknek.
2-l. ESETTANULMÁNY
AGDP és összetevői
1994-ben az Egyesült Ál1amok GDP-je 7 ezer milliárd dollár volt. Ez olyan nagy szám,
hogy nehezen értelmezhető. Könnyebb megérteni, ha elosztjuk az ország lakosságának
1994. évi számával, ami 261 millió volt. Így jutunk el az egy főre jutó GDP fogalmá-
hoz, ami 1994-ben 25 852 $ - ennyit költ egy átlag amerikai egy év alatt.
Mire használtuk ezt a GDP-t? A 2-1. táblázatból kiolvasható, hogy ennek az érték-
nek mintegy kétharmada, azaz 17 757 $ fogyasztásra ment el. A beruházások összege
egy főre 3963 $, a kormányzati vásárlás 4509 $ volt, amiből 1121 $-t a szövetségi kor-
mányzat költött el hadi célokra.
A 11beruházás" kifejezés jelentése sokszor nem egyértelmű azok számára, akik először tolálkoznak a mak-
roökonómiávcil. Az értelmezési probléma onnan ered, hogy az, amit egy magánszemély beruházásnak
tekint, nem feltétlenül minősül annak a gazdaság egésze szempontjából.
Tekintsük az alábbi két esetet:
• Smith vásárol magának egy 100 éves viktoriánus házat.
• Jenes épít magának egy új, modern lakóházat.
Mennyi ekkor az összes beruházás? Egy ház, két ház, nulla?
Egy makroközgazdász csak Jones házát tekinti beruházásnak. Smith ügylete nem teremtett új értéket,
csupán a meglévőket csoportosította át. Smith vétele beruházás a saját szempontjából, de az ellenkezője
az eladó szempontjából. Ezzel szemben Jones új értéket hozott létre a gazdaságban, ezért ez beruházás-
nak minősül.
Hasonló az alábbi két eset:
• Merrill'5 millió dollár értékű IBM-részvényt vásárol Lynchtől a New York-i tőzsdén.
• AGeneral Motors 10 millió dollárnyi részvényt bocsát ki nyilvános úton, s a bejövő forrást egy új
összeszerdő üzem létesítésére használja.
Ekkor a beruházások értéke 10 millió$. Az első esetben Merrill IBM-részvényekbe fektet, Lynch pedig
eladja őket, így a gazdaság egésze számára nincs új beruházás. A General Motors a gazdaság kibocsá-
tásának egy részét tőkéjének növelésére fordítja, tehát az új üzem létesítése beruházás.
Az általános elv az, hogy azok a vásárlások, amelyek meglévő eszközöket csoportosítanak át a gaz-
daság szereplői között, nem minősülnek beruházásoknak. A beruházás a makroközgazdász számára új
tőke létrehozását jelenti.
Egy ember átlagosan 3134 $-t költött olyan termékekre, amelyek import révén
kerültek az országba, és 2757 $-nak megfelelő értékben állított elő olyan terméket,
amely aztán exportra került. Ezek szerint a nettó export negatív volt. Mivel a külföldnek
való eladásból kevesebb jövedelmünk származott, mint amennyit külföldi jószágokra
költöttünk, a különbözetet csak úgy fedezhettük, ha kölcsönt vettünk fel külföldró1 (vagy
ami ugyanaz, eszközeink egy részét eladtuk külföldieknek). Így az amerikai átlagosan
377 $ külföldi kölcsönt vett fel 1994-ben.
GDP versus GNP

A bruttó hazai termék a gazdaságban mindenkinek a jövedelmét figyelembe veszi. De
kiket is takar pontosan az a „mindenki"? Amerikaiakat külföldön? Külföldieket Ameri-
kában?
A kérdés megválaszolásához össze kell vetnünk a bruttó hazai terméket egy másik,
vele szorosan összefüggő statisztikai mutatóval, a bruttó nemzeti termékkel. A kettő
között a különbség a következő:
2..;l. táblázat I A GDP és a kiadások összetevői 1994-ben
Összesen (milliárd dollár) Egy főre jutó (dollár)
Bruttó hazai termék 6738,4 25 852

Fogyasztás 4628,4 17757
Nem tartós fogyasztási cikkek 1394,3 5349
Tartós fogyasztási cikkek 591,5 2269
Szolgáltatások 2642,7 10139
Beruházás 1032,9 3963
Nem lakáscélú beruházás 697,6 2676
Lakásberuházás 283,0 1086
Kész]etberuházás 52,2 200
Kormányzati vásárlások 1175,3 4509
Szövetségi 437,3 1678
Hadi célú 292,3 1121
Nem hadi célú 145,0 556
Állami és helyi 738,0 2831
Nettó export -98,2 -377

Export 718,7 2757
Import 816,9 3134
Forrás: U.S. Oeportmenl ol (ommerce.
• A bruttó hazai termék (GDP) az összes belföldön megtermelt jövedelem. Idetar-

tozik a külföldiek által belföldön előállított jövedelem, de nem tartalmazza a
hazai gazdasági szerepló1< külföldön előállított jövedelmét.
• A bruttó nemzeti termék (GNP) az összes hazai (itteni lakos) gazdasági szereplő
által termelt jövedelem. Beletartozik a hazai szereplők által külföldön termelt
jövedelem, de nem számítható íde a külföldíek által belföfdön termeitjővedefem.
A jövedelem iménti két mutatója azért tér el, mert nem mindenki szerzi a jövedelmét a
lakóhelyén.
A GDP és GNP közötti különbség megvilágítására nézzünk néhány példát. Vegyünk egy
mexikói lakost, aki az Egyesült Államokban dolgozik. Az Egyesült Államokban szer-
zett jövedelme az Egyesült Államok GDP-jének a része, mivel az belföldnek számít.
Nem része viszont a jövedelem a GNP-nek, hiszen az illető nem amerikai. Hasonlókép-
pen, ha egy amerikai Mexikóban dolgozik, akkor jövedelme az amerikai GNP-be tarto-
zik, nem része azonban a GDP-nek.
Vehetjük azt a példát is, amikor egy japán állampolgár egy New York-i lakóház
tulajdonosa. A neki fizetett bérleti díj az amerikai GDP-t növeli, mert a jövedelem bel-
földön keletkezik, ugyanakkor változatlanul hagyja az amerikai GNP-t, mivel a háztu-
lajdonos nem amerikai. Hasonlóképpen, ha egy amerikainak Haitin van gyára, akkor az
előállított profit az amerikai GNP-nek lesz része, a GDP-nek viszont nem.
A legtöbb esetben nem számottevő a GDP és GNP közötti különbség. Mivel a leg-
többen saját hazájukban keresik meg jövedelmük legnagyobb hányadát, a GDP és a
GNP értékei közel vannak egymáshoz. A jelen könyvben a megszokott gyakorlatot kö-
vetve a GDP-t tekintjük a jövedelem elsődleges mérőszámának.
A jövedelem egyéb mérőszámai

A nemzeti számlarendszer más mutatószámokat is alkalmaz a jövedelem mérésére, ame-
lyek definícióikban csak kissé különböznek a GDP-től és a GNP-től. Fontos, hogy tisz-
tában legyünk a mérőszámok jelentésével, mert a közgazdászok és a sajtó gyakran hivat-
kozik rájuk.
A jövedelem egyéb mutatóinak egymáshoz való viszonyát jól nyomon követhetjük,
ha a GNP-bó1 indulunk ki, és csökkentjük bizonyos értékekkel. A nettó nemzeti terméket
(NNP) kapjuk, ha levonjuk a tőkeállomány értékcsökkenését, vagyis az üzemek, beren-
dezések, és lakóingatlanok értékének az év során elavuló részét:
NNP = GNP - értékcsökkenés.
A nemzeti számlarendszerben az amortizációt az állótőke elfogyasztásának nevezik.
Körülbelül a GNP 10 százalékát teszi ki. Tekintve, hogy a tőke fogyasztása termelési
ráfordítás, az amortizáció levonásával a gazdaság nettó teljesítményéhez jutunk. Ezért tart-
ják egyes közgazdászok az NNP-t a gazdasági teljesítmény jobb mérőszámának, mint a
GNP-t vagy a GDP-t.
A közvetett adók - ilyen a forgalmi adó is - levonásával további módosítást végez-
hetünk a nemzeti számlarendszerben. Ezek az adók, melyek az NNP mintegy 10 száza-
lékára tehetők, így illeszkednek azon két ár közé, amelyen a fogyasztó vásárolja a ter-
méket, illetve a forgalmazó eladja azt. Mivel a vállalatok soha nem kapják meg ezt az
adórészt, nem is része jövedelmüknek. Ha levonjuk a közvetett adókat az NNP-ből, a
nemzeti jövedelemhez jutunk:
nemzeti jövedelem = NNP - közvetett adók.
A nemzeti jövedelem a gazdaság szereplőinek összes keresetét méri.
A nemzeti számlarendszer öt részre bontja a nemzeti jövedelmet, attól függően, hogy
miből származik a bevétel. Az öt kategória, illetve a nemzeti jövedelemből való száza-
lékos részesedésük az következő:
• Alkalmazottak juttatásai (73,4%): a munkáért kapott bér és béren kívüli juttatás.

• Tulajdonosi jövedelmek (8,7%): egyéni vállalkozók, vagyis a farmok, kisebb
üzletek tulajdonosainak jövedelme.
• Bérleti díjak (0,5% ): az ingatlantulajdonosok által bérleti díj formájában kapott
jövedelem, valamint az a beszámított bérleti díj, amelyet a saját ingatlanban la-
kók „fizetnek" maguknak, levonva a költségeiket, például az értékcsökkenést.
• Vállalati profit (9,7%): a vállalatok jövedelme a dolgozók és hitelezők kifizeté-
sének levonása után.
2. fejezet • Amakroökonómia mutatói 6l
• Nettó kamatjövedelem (7,5%): a belföldi üzleti szféra által fizetett kamat és a
kapott kamat különbsége, valamint a külföldiektó1 kapott nettó kamatjövedelem.
További módosításokon keresztül juthatunk el a személyes jövedelemhez, ahhoz a bevé-

telhez, amit a háztartások és az egyéni vállalkozók kézhez kapnak. E módosítások közül
a következő három a legfontosabb. 1. A nemzeti jövedelmet csökkentjük a vállalatoknál
keletkező jövedelemmel, melyet nem fi zetnek ki, vagy azért, mert visszatartják, vagy
azért, mert adóként befizetik az államnak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nemzeti
jövedelemből levonjuk a vállalat profitját (ami a vállalati adó, osztalék és visszaforga-
tott jövedelem összege), majd az osztalékot hozzáadjuk. 2. Növeljük a nemzeti jövedel-
met azzal az értékkel, amit az állam nettó transzferjövedelemként kifizet. Ez a háztar-
tásoknak fizetett transzfer, csökkentve a lakosság társadalombiztosítási hozzájárulásával.
3. Úgy igazítjuk a nemzeti jövedelmet, hogy az a háztartások és ne az üzleti szféra ka-
matjövedelmét tartalmazza. Ez a módosítás úgy történik, hogy a nemzeti jövedelemhez
hozzáadjuk a magánszemélyek kamatjövedelmeit, és levonjuk a nettó kamatjövedelmet.
(A kettő közötti különbség részben az államadósság után fizetett kamatokból fakad.) A
személyes jövedelem tehát:
személyes jövedelem = nemzeti jövedelem
- vállalati profit
- társadalombiztosítási hozzájárulás
- nettó kamatjövedelem
+ osztalékok
+ kormánytranszfer magánszemélyeknek
+ magánszemélyek kamatjövedelme.
Ha mindezek után levonjuk a személyi jövedelemadóként fizetett összegeket és az álla-
mot illető bizonyos nem adójellegű befizetéseket (például a parkolási bírságokat), meg-
kapjuk a rendelkezésre álló jövedelmet:
rendelkezésre álló jövedelem= személyes jövedelem - személyi jövedelemadó és
egyéb befizetések
A rendelkezésre álló jövedelem az az összeg, ami a háztartások és az egyéni vállalkozá-
sok számára megmarad, miután lerótták adójellegű kötelezettségeiket.
2-2. . ESETTANULMÁNY
Szezonális ciklusok és szezonális kiigazítás

Ha nyomon követjük a reál GDP és egyéb jövedelemmutatók évközi alakulását, sza-
bályszerű szezonális ingadozásokat tapasztalunk. A gazdaság kibocsátása az év során
emelkedik, a negyedik negyedévben éri el a legmagasabb értéket (október, november,
december), majd az első negyedévben (január, február, március) csökken. A szezonális
ingadozások jelentősége alapvető. A negyedik negyedévtől az első negyedévig a reál

GDP általában mintegy 8 százalékkal csökken.1
Nem meglepő, hogy a reál GDP alakulása szezonális ciklusokhoz kötött. Az inga-
dozások egy része a termelőképesség változásának tudható be. Például jóval nehezebb a
hideg télben építkezni, mint más évszakokban. Továbbá az embereknek vannak évszak-
hoz kötött szokásaik: az éves szabadság kivételének vagy a karácsonyi bevásárlásnak
megvan a maga ideje.
A reál GDP ingadozásainak vizsgálatakor a közgazdászok szeretik kiszCírni a sze-
zonalitásnak tulajdonítható, előre jelezhető hullámzásokat. Figyeljük meg, hogy az új-
ságokban közölt gazdaságstatisztikai mutatók is általában szezanálisan kiigazítotlak,
vagyis a statisztikusok úgy módosítják az adatokat, hogy azok ne tartalmazzanak idősza
ki ingadozásokat. Ezért ha a reál GDP vagy más mutató alakulását magyarázni akarjuk,
akkor a szezonális okokon túl kell vizsgálódnunk.
A megélhetési költség mérése: a fogyasztói árindex

Egy dollár ma nem ér annyit, mint húsz évvel ezelőtt. Majdnem mindennek felment az
ára. Az árak összességének emelkedését inflációnak nevezik, s talán a legnagyobb gon-
dot ez okozza mind a közgazdászok, mind a gazdaságpolitikusok számára. A késóbbiek-
ben részletesen megvizsgáljuk az infláció okait és hatásait. Most bemutatjuk, hogyan
mérik a közgazdászok a megélhetési költségek változását.
Egy vásárlói kosár ára

Az árszint változásának meresere leggyakrabban használt mutató a fogyasztói
árindex (CPI - Consumer Price Index). A Munkaügyi Minisztériumhoz tartozó Mun-
kaügyi Statisztikai Hivatal feladata a CPI számítása. A munka azzal indul, hogy össze-
gyűjtik javak és szolgáltatások ezreinek az árait. Ahogy a GDP a termékek és szolgálta-
tások mennyiségét egyetlen számadatba sűríti, a CPI a javak és szolgáltatások árait fe-
jezi ki egyetlen indexben.
Hogyan összesítsük a gazdaságban fellelhető sok-sok árat az árszintet megbízhatóan
tükröző egyetlen mutatóba? Vehetnénk egyszerűen az árak átlagát. Ebben az esetben
minden jószág és szolgáltatás egyforma szerephez jutna. De az emberek több csirkét
fogyasztanak, mint kaviárt, ezért a csirke árának nagyobb súlyt kell kapnia a CPI-ben,
mint a kaviár árának. A Munkaügyi Statisztikai Hivatal úgy határozza meg a különböző
termékek befolyását, hogy egy olyan termék- és szolgáltatáskosárnak számítja ki az árát,
amit egy tipikus fogyasztó felhasznál. ACPI ennek a fogyasztói kosárnak az árváltozása
egy bázisévhez képest.
1. Lásd Robert B. Barsky - Jeffry A. Miron: The Seasonal Cycle and the Business Cycle . .Joumal of Poli-
tical Economy, 97 (June 1989): 503-534.
A példa kedvéért tételezzük fel, hogy a tipikus fogyasztó 5 almát és 2 narancsol
vásárol minden hónapban, tehát a vásárlói kosár 5 almát és 2 narancsot tartalmaz. A CPI
ekkor
(5 x alma folyó áron)+ (2 x narancs folyó áron)
CPI= - - - -- - -- -- -- -- - - - - -
(5 x alma l 992. évi áron) + (2 x narancs 1992. évi áron)
Ebben a CPI-ben 1992 a bázisév. Az index azt mutatja, hogy mennyit fizetünk ma 5
almáért és 2 narancsért ahhoz képest, amennyibe 1992-ben kerü lt az ugyanezekből a
gyümölcsökbó1 összeállított fogyasztói kosár.
A fogyasztói árindex a leginkább idézett árindex, de nem az egyedüli. A termelői
árindex egy olyan tipikusnak tekinthető kosár árának a változását méri, amely a vál-
lalatok vásárlásait jellemzi, nem pedig a fogyasztókét. Túl az említett árindexeken, a
Munkaügyi Statisztikai Hivatal további árindexeket számít egyes termékek~e, például az
élelmiszerekre, lakásra vagy energiára.
CPI versus GDP-deflátor

A fejezet elején foglalkoztunk a másik árváltozást mérő mutatóval, a GDP-deflátorral,
ami a nominális GDP és a reál GDP hányadosa. A GDP-deflátor és a CPI némiképp
el térő információkat ad az árak összességének alakulásáról. Három alapvető különbség
nm a Ki°( muraró Kö"zó"rr.
Az el ső az, hogy a GDP-deflátor az összes termék és szolgáltatás árát figyelembe
veszi, míg a CPI csak a fogyasztók által vásároltjavaknak és szolgáltatásoknak az ellen-
értékét használja fel. Ezért ha emelkedik a vállalatok vagy az állam által vásárolt termé-
kek ára, akkor az megjelenik a GDP-deflátorban, de a CPI-ben nem.
A második különbség az, hogy a GDP-deflátor csak a belföldön előállított tenné-
keket tartalmazza. Az importtermékek nem részei a GDP-nek, így a GDP-deflátorban
sem jelennek meg. Vagyis ha a Japánban gyártott, itthon értékesített Toyota ára emelke-
dik, ez érinteni fogja a CPI-t, merl azt fogyasztók vásárolják, de nem fogja befolyásolni
a GDP-deflátort.
A harmadik és egyben legfontosabb különbség abban mutatkozik meg, ahogyan a
két mutató a gazdaságban létező sok-sok árat kezeli. ACPI változatlan, a GDP-deflátor
pedig változó súlyokat rendel az egyes termékek áraihoz. Más szóval, a CPI számítása-
kor rögzített termékkosarat használnak, a GDP-deflátor esetében viszont megengedett,
hogy a termékkosár összetétele - követve a GDP összetételét - változzon. Hogy lássuk,
hogyan történik mindez, vegyünk példának egy gazdaságot, ahol csak almát és narancsot
termelnek, illetve fogyasztanak. A GDP-deflátor:
nominális GDP
GDP-deflátor - - -- - - =
reál GDP
(p alma X Q92 alma) + (Pnarancs X Q92 narancs

)
CPI =
( p92ahm1 X Q92 alma) + (P92 mirancs X Q92
narancs
)
Az egyenletek szerint mind a CPI, mind a GDP-deflátor egy termékkosár mai árát veti
össze ugyanannak a termékkosárnak a bázisárával. A különbség közöttük abban van,
hogy változik-e a kosár az idő folyamán. ACPI változatlan kosarat (bázismennyisége-
ket), a GDP változó súlyokat használ.
Az alábbi példa tükrözi a kétfajta megközelítés közötti különbséget. Tegyük fel,
hogy fagyok pusztítják el az ország narancstermését. Az éves narancs termés nullával
egyenlő, a zöldségesnél kapható néhány szem narancs ára csillagászati összeg. Mivel a
narancs így nem része a GDP-nek, a narancs árának szárnyalása nem jelenik meg a GDP-
deflátorban. Minthogy a CPI-t változatlan termékkosárral számítjuk, amibe a narancs is
beletartozik, a narancsár emelkedése lényegesen növeli a fogyasztói árindexet.
A változatlan termékkosárral számított árindexet Laspeyres-indexnek, a változó
kosáITal számítottat Paasche-indexnek nevezik a közgazdászok. Elméleti közgazdászok
tanulmányozták e két mutató tulajdonságait, előnyeit, hátrányait. A vizsgálatok eredmé-
nye, hogy egyik sem egyértelműen jobb a másiknál.
Minden árindex arra való, hogy a megélhetés költségeinek alakulását méije. Ami-
kor különböző termékek árai különböző mértékben változnak, akkor a Laspeyres-index
inkább felülbecsüli a megélhetés költségeinek növekményét, a Paasche-index hajlamos
alulbecsülni azt. A Laspeyres-index változatlan összetételű kosarat használ, nem számol
azzal a lehetőséggel, hogy a fogyasztók az olcsóbb termékeket drágábbal helyettesíthe-
tik. Ezzel szemben a Paasche-index számol a termékek helyettesíthetőségével, de nem
tükrözi azt, hogy a helyeltesítés miatt a fogyasztó jóléte csökkenhet.
Az elfagyott narancstermés példája mutatja a Laspeyres- és Paasche-indexek közöt-
ti különbséget. ACPI Laspeyres-index, ezért amikor az áremelkedés fogyasztókra gya-
korolt hatását méri, túl nagy fontosságot tulajdonít a narancsárak emelkedésének. Mivel
vállozatlan összetételű termékkosarat használ, figyelmen kívül hagyja azt a lehetőséget,
hogy a fogyasztók almával helyettesíthetik a narancsot. A GDP-deflátor viszont, ami
Paasche-index, alulbecsüli az áremelkedés fogyasztókra gyakorolt hatását. A GDP-
deflátor nem is jelez áremelkedést akkor, amikor a magas narancsárak kétségtelenül
rontották az életszínvonalat.
Szerencsére a GDP-deflátor és a CPI értéke közötti különbség általában nem szá-
mottevő. A 2-3. ábra a GDP-deflátor és a CPI százalékos változását mutatja be l 948-tól.
Mindkét mérőszám ugyanazt mutatja, azt, hogy az árak milyen gyorsan nőnek.
2. fejezet + Amakroökonómia mutatói 65
2-3. ábra
14
12
l0
•C
E.
N
8
7c
>
~
~
75
N
•C GO Pdeflálor
N
"' 4
2
"'
0
-2
1945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995
Év
A GDP deflátor és a CPI. Az ábrán a GDP-deflátor és a CPI százalékos változása látható 1948-tól.
Bár a két árindex értéke néha eltér egymástól, általában ugyanazt jelzik. ACPI és a GDP-deflátor is
jól tükrözi, hogy az árak lassan emelkedtek az 1950-es és az 1960-as években, majd gyorsabban az
1970-es években, az áremelkedés üteme azután újra lassult az 1980-as években és az 1990-es évek
elején.
Forrás: GDP deflólor: U.S. Oeporlmenl of Commerce, (PI: U.S. Oeporlmenl ol Lobor.
2-3. ESETTANULMÁNY
Felülbecsüli-e a CPI az inflációt?

A fogyasztói árindexet gyakran használják az infláció mérőszámaként. A Federal Reserve
gazdaságpolitikusai a monetáris politika megválasztásához folyamatosan szemmel tartják
a CPI alakulását. Ezenkívül számos törvényben és magánjogi szerződésben szerepelnek
megélhetési költségtől függő kikötések, melyek szintén a CPI-t használják az árszínvonal-
változás követéséhez. A társadalombiztosítási juttatások például minden évben automati-
kusan módosulnak, nehogy az infláció következtében csökkenjen az idősek életszínvonala.
Mivel a CPI-től sok minden függ, fontos, hogy az árszínvonal e mérőszáma pontos
legyen. Sok közgazdász szerint a CPI felülbecsüli az inflációt. Ez több problémából is
fakadhat.
Az egyik a már említett helyettesítéssel kapcsolatos torzítás. Mivel a CPI egy állan-
dó termékkosár árát méri, nem tükrözi azt, hogy a fogyasztók helyettesíthetnek azon
termékek javára, melyeknek relatív ára csökken. Ezért amikor az árarányok megváltoz-
nak, akkor a valóságos megélhetési költség lassabban emelkedik, mint a CPI.
A második probléma az új termékek megjelenése. Amikor egy új termék forgalom-

ba kerül, a fogyasztók jobban járnak, mert több termékből választhatnak. Az új termé-
kek megjelenése lényegében véve növeli a pénz vásárlóértékét, amit azonban nem tükröz
alacsonyabb CPI.
A harmadik kérdés a minőségbeli változások mérésének hiánya. Amikor egy válla-
lat javítja termékének minőségét, akkor lehet, hogy az árnövekedésnek csak egy része
növeli a megélhetési költségeket. A Bureau of Economic Analysis minden elkövet annak
érdekében, hogy a termékek minőségi változásait számításba vegye. Ha például a Ford
egyik évről a másikra növeli egyik autómodelljének lóerejét, a CPI tükrözi a változást:
a minőség miatti korrekció folytán az árnövekedés kisebb lesz, mint kon-ekció nélkül.
Sok olyan tulajdonság van azonban, amelynek változását nehéz mérni. Ilyen például a
kényelem vagy a biztonság. Ha a CPI a minőségi javulások (és nem a romlások) értékét
nem veszi eléggé figyelembe, akkor az így mért CPI a tényleges megélhetési költségek-
nél gyorsabban emelkedik.
A felsorolt mérési problémák miatt néhány közgazdász javaslata szerint csökkenteni
kellene a törvényben rögzített indexálásokat. A társadalombiztosítási juttatásokat példá-
ul a CPI mínusz 1 százalék szerinti inflációval kellene korrigálni. Egy ilyen változtatás
drasztikus megoldását jelentené a mérési problémák kiküszöbölésének, és egyben lassí-
taná a kormányzati kiadások növekedését.
1995-ben a Szenátus pénzügyi bizottsága öt neves közgazdászból -Michael Boskin,
g!!~!! Q~!~~!s~!i ~<?~ert Gordon! Zvi Griliches és Dale Jorgenson - álló csapatot bízott
meg a CPI-vel kapcsolatos mérési hibák mértékének tanulmányozásával. Jelentésük
szerint a CPI évente 0,7-2 százalékponttal fölfelé torzít, a torzítás mértéke „legjobb
becslésük szerint" is 1 százalékpont. Ennek a felismerésnek fontos gazdaságpolitikai
következményei lehetnek, ugyanis a mérési hiba kiigazítása 10 év alatt 634 milliárd
dollárral csökkentené a szövetségi költségvetés deficitjét.2
A munkanélküliség mérése: a munkanélküliségi ráta

A gazdaság teljesítményének egyik eleme az, hogyan hasznosítja a rendelkezésére álló
erőfo1Tásokat. Mivel a gazdaság legfontosabb erőfoITásai az emberek, ezért foglalkoz-
tatásuk mindig kulcsfontosságú kérdés a gazdaságpolitikusok számára. A munkanélkü-
liségi ráta mutatója azoknak az embereknek a százalékos arányát jelenti, akik szeretné-
nek dolgozni, de nincs állásuk.
A Munkaügyi Statisztikai Hivatal minden hónapban közli a munkanélküliségi rátát,
illetve a munkapiaci fejlemények nyomon követésére alkalmas egyéb mutatószámokat.
A statisztikák mintegy 60 ezer háztartást érintő felmérésen alapulnak. A kérdőívekre
adott válaszok alapján minden egyes megkérdezett a következő három kategória vala-
melyikébe tartozik: foglalkoztatott, munkanélküli vagy gazdaságilag nem aktív. Valaki
2'.· ,,A bizottság szerint a korrigált árindex csökkenti a deficitet" - New York Times, 1995. szeptember 15.,
A30'.
akkor foglalkoztatott, ha az előző hét nagyobb
részét állásban töltötte, szemben azzal, aki ott-
hon volt, iskolába járt, vagy bármi mást csinált.
Munkanélküli az, aki nincs állásban, és új mun-
kahelyre vár, átmenetileg nem dolgozik, vagy
munkát keres. Azok, akik a fenti két kategória
egyikébe sem férnek be, mint a diákok vagy a
nyugdíjasok, nem tartoznak a munkaerő-álla-
„ mányba: Az, aki szeretne munkát, de felhagyott
a munkahely keresésével - az úgynevezett re-
ményvesztett dolgozó -, szintén nem része a
Nos, viszlát, Eddie! munkaerő-állománynak.
A recessziónak vége. A munkaerő-állomány a foglalkoztatottak
Forrás: !ne New Yorker Mogozine, 1980.
és a munkanélküliek összessége, a munkanéJ-
küJiségi ráta pedig a munkanélkülieknek a munkaerő-állományhoz viszonyított száza-
lékos aránya. Tehát
= foglalkoztatottak + munkanélküliek,
munkaerő-állomány
munkanélküliségi ráta= (munkanélküliek/munkaerő-állomány) x 100
Idevonatkozó statisztikai mutató az aktivitási ráta, a felnőtt lakosság munkaerő-állo
mányhoz tartozó része:
részvételi arány = (munkaerő-állomány/felnőtt lakosság) x 100.
A Munkaügyi Statisztikai Hivatal a teljes népességre és a népesség egyes csoportjaira
vonatkoztatva - férfiak és nők, fehérek és feketék, munkakezdők és fiatalok - is közli
ezeket a mutatókat.
A 2-4. ábra a lakosság megoszlását mutatja 1994-ben az imént tárgyalt három ka-
tegória szerint. Az említett évben a munkaerő-állomány a következő volt:
munkaerő-állomány= 123,1 + 8,0 = 131,1 millió fő.
A munkanélküliségi ráta:
munkanélküliségi ráta= (8,0/131,1) x 100 = 6,1 %,
A aktivitási ráta:
aktivitási ráta= (131,1/196,8) x 100 = 66,6%.
Ez azt jelenti, hogy a felnőtt lakosság kb. kétharmada tartozott a munkaerő-állományba,
és közülük kb. 6 százaléknak nem volt munkahelye.
2-4. ábra
A népesség három csoportja.
Népesség: 196,8 millió A Munkaügyi Statisztikai Hivatal
(16 évnél idősebb) a felméréskor mindenkit elhelyez
a három csoport egyikében: fog-
lalkoztatott, munkanélküli, munka-
erő-állományon kívüli. Az ábrán az
1994-es csoportonkénti megoszlás
látható.
Munkaerő-állomány
For1ás: U.S. Depa~ment al Labor.
2-4. ·ESETTANULMÁNY
Munkanélküliség, GDP és Okun törvénye

Milyen kapcsolat lehet a munkanélküliség és a reál GDP között? Tekintve, hogy a fog-
lalkoztatottak hozzájárulnak a termékek és szolgáltatások mennyiségének növekedésé-
hez, a munkanélküliek pedig nem, a reál GDP csökkenésekor a munkanélküliség rátá-
jának emelkednie kell. A munkanélküliségi ráta és a reál GDP közötti negatív irányú
kapcsolalol Arthur Okun - a probléma első felvetője - után Okon-törvényként is-
merjük.3
A 2-5. ábra az Egyesült Államok éves adataival illusztrálja Okun törvényét. Az ábra
egy pontdiagram, amelyben minden pont egy-egy megfigyelést jelez Uelen esetben egy
meghatározott évhez tartozó adatot). A vízszintes tengelyen a munkanélküliségi ráta
változása látható az előző évihez képest, a függó1eges tengelyen a reál GDP százalékos
változása szerepel. Az ábra alapján elmondható, hogy a reál GDP évről évre megfigyelt
változásai szoros kapcsolatban vannak a munkanélküliségi ráta változásaival.
3. Arthur M. Okun: ,,Potential GNP: Its Measurrnent and Significance" in: Proceedings ofthe Business and
Economic Statistics Section, American Statistical Association. (Washington, D. C., 1962, American Sta-
tistical Association), 98-103. (Reprint: in Arthur M. Okun: Economicsfor Policymaking. Cambridge,
Mass., 1983, MITPress, 145-158.)
2-S. ábra
10
,.
1951
~
,e
N
.S!
6 •
1984
:e
>
l:;
,.,.,
-"' 4
~
•e
~
CL.
e::, 2
e..:,
•C
"' •
"" 0
-2 1991
··-
1975
.3 -2 -1 0 2 3 4
Munkanélküliségi ráta változása
Okun törvénye. Az ábra a vízszintes tengelyen látható munkanélküliségi ráta és a függőleges

tengelyen feltüntetett, reál GDP százalékos változása közötti kapcsolatot illusztrálja. Minden pont
egy évnek felel meg. A két ismérv közötti negatív korreláció jelzi, hogy a munkanélküliség növeke-
dése a reál GDP csökkenésével jár együtt.
Forrás: U.S. Oeporlmenl of Commerce és U.S. Deporlmenl of labor
A pontokra illesztett egyenes alapján pontosíthatjuk az Okun-törvényben megfogal-

mazott kapcsolat mértékét:
A reál GDP százalékos változása= 3% - 2 x munkanélküliségi ráta százalékos
változása.
Ha a munkanélküliségi ráta nem változik, akkor a reál GDP mintegy 3 százalékkal emel-
kedik. (Az adatsoITa vonatkozó empirikus megfigyelés alapján.) Ez a normális gyarapo-
dás a népesség növekedésének, a tőkefelhalmozásnak és a technikai fejlődésnek tudható
be. Ezen túl minden egyes százalék, amivel a munkanélküliségi ráta nő, a reál GDP 2
százalékos csökkenésével jár együtt. Vagyis ha a munkanélküliségi ráta 6-ról 8 százalékra
nő, a reál GDP változása:
Reál GDP változása= 3% - 2 x (8% - 6%) = - l %.
Ebben az esetben Okun törvénye alapján a GDP 1 százalékkal csökken, ami a gazdaság
recesszióját jelenti.
..2.4.,.· Következtetések: a gazdasági mutatóktól

a gazdasági modellekig
Az itt tárgyalt három mutató - a bruttó hazai termék, a fogyasztói árindex és a munka-
nélküliségi ráta - a gazdaság teljesítményét számszerűsíti. A gazdaságpolitikusok és más
gazdasági döntéshozók arra használják ezeket a mutatókat, hogy megfigyeljék a gazda-
sági folyamatok változásait, az adatok alapján alakítsák ki a megfelelő magatartásformá-
kat. A közgazdászok arra használják a mutatókat, hogy elméleteket dolgozzanak ki, és
teszteljék őket.
A következő fejezetekben néhány elméletet vizsgálunk meg. A 3. és a 4. fejezet a
GDP-vel, az 5. a munkanélküliséggel, a 6. az inflációval foglalkozik. Modelleket épí-
tünk fel, hogy segítségükkel megértsük, mi határozza meg a bemutatott változókat, és
miként hat rájuk a gazdaságpolitika. Miután megtanultuk, hogyan mérhető a gazdaság
teljesítménye, most azt vizsgáljuk meg, hogyan értelmezhetjük őket.
Összefoglalás
1. A bruttó hazai termék (GDP) egyrészt a gazdaság összes szereplőjének a jöve-
delmét, másrészt a termékek és szolgáltatások vásárlására fordított összes kiadást méri.
2. A nominális GDP folyó áron, a reál GDP változatlan áron értékeli a javakat és
a szolgáltatásokat. A reál GDP értéke csak akkor nő, ha a termékek és szolgáltatások
mennyisége is nő, a nominális GDP emelkedik, ha akár a kibocsátás, akár az árak
nőnek.
3. A GDP négy kiadási kategória összege: fogyasztás, beruházás, kormányzati vá-
sárlások és nettó export.
4. A fogyasztói árindex olyan változatlan összetételű termékkosár árát méri, ame-
lyet tipikus fogyasztó vásárol. A GDP-deflátor a nominális GDP-nek a reál GDP-hez
mért aránya. A GDP-deflátor és a CPI is az árak összességének az.alakulását mutatja.
S. A munkanélküliségi ráta azt mutatja, hogy hány százalék nincs állásban azok
közül, akik szeretnének dolgozni. A munkanélküliségi ráta emelkedése általában együtt
jár a reál GDP csökkenésével.
Alapvető fogalmak
bruttó hazai termék (GDP) nominális és reál GDP

nemzeti jövedelem számlarendszere GDP-deflátor
állomány- és folyamatjellegű változók nemzeti számlarendszer könyvelési azonos-
hozzáadott érték sága
beszámított érték fogyasztás
beruházás munkaerő-állomány
kormányzati vásárlások munkanélküliségi ráta
nettó export aktivitási ráta
fogyasztói árindex (CPI) Oktm törvénye
1. Melyik két jellemzőt méri a GDP? Hogyan méri a gazdasági teljesítményt a GDP?
2. Mit mér a fogyasztói árindex?
3. Sorolja fel, milyen három kategóriát használ a Munkaügyi Statisztikai Hivatal a la-
kosság felosztására! Hogyan számítja ki a hivatal a munkanélküliségi rátát?
4. Ismertesse Okun törvényét!
Feladatok
1. Nézze meg az utóbbi napok újságjait, és keressen bennük statisztikai adatokat! Ho-
gyan értelmezi ezeket?
2. Egy farmer búzát termel, amit 1 dollárért elad a molnárnak. A molnár lisztet készít
a búzából, majd 3 dollárért eladja a péknek. A pék kenyeret süt a lisztből, majd 6
dollárért eladja a kenyeret egy mérnöknek. Mekkora hozzáadott érték keletkezik min-
den egyes embernél? Mekkora a GDP? / " C r, 2-
0
e: o<-' 7
l' 3. Tegyük fel, hogy egy asszony feleségül megy a szolgálójához. Miután összeházasod-
tak, a komornyik változatlanul szolgálja, az asszony pedig változatlanul javadalmaz-
za, ahogy korábban is tette (csak most mint fé1j, s nem mint kereső jut jövedelmé-
hez). Hogyan érinti ez a házasság a GDP-t? Hogyan kellene érintenie?
4. A következő tranzakciók mindegyikét helyezze el a kiadások négy fő csoportjának
egyikébe: fogyasztás, beruházás, kormánykiadások, export.
a) A Boeing elad egy repülőgépet az Air Force-nak. e.
b) A Boeing elad egy repülőgépet az American Airlinesnak_ J
e) A Boeing elad egy repü lőgépet az Air France-nak_ <2.
d) A Boeing elad egy repülőgépet Amelia Earhardtnak. ~
e) A Boeing épít egy repülőgépet a célból, hogy a következő évben eladja. e-
5. Keressen adatot az 1950-es, 1970-es és az 1990-es GDP-re és összetevőire vonatko-
zóan, majd számítsa ki az alábbiak százalékos arányát:
a) személyes fogyasztási kiadások,
b) bruttó hazai magánberuházások,
e) kormányzati vásárlások,
d) nettó export,
e) honvédelmi kiadások,
f) állami és önkormányzati szintű vásárlások,
g) import.
Van-e egyértelmű kapcsolat az adatok között? Észrevehető-e valamilyen trend?

6. Képzeljünk el egy gazdaságot, ahol a fogyasztás kenyérre és személyautóra irányul.
Az alábbi táblázat két év adatait mutatja.
ÉV 2000 2010
Személyautó ára ( dollár) 50 OOO 60 OOO

Kenyér ára (dollár) 10 20
Gyártott személyautók száma 100 120
Gyártott kenyerek száma 500 OOO 400 OOO
a) Válassza 2000-et bázisévnek, majd számítsa ki minden évre a nominális GDP-

t, a reál GDP-t, a GDP implicit deflátorát, és egy változatlan súlyú árindexet,
például a CPl-t!
b) Mennyivel emelkedtek az árak 2000 és 2001 között? Vesse össze a Laspeyres-
és Paasche-árindexek alapján kapott eredményeket! Magyarázza meg a különbsé-
get!
e) Tegyük fe], hogy ön egy szenátor, aki a nyugdíjak és a társadalombiztosítás
indexálására tesz javaslatot. Javaslatának célja az, hogy ezeknek a juttatásoknak
az értéke kövesse a megélhetési költségek változásait. A GDP-deflátort vagy a
CPI-t használná-e? Miért?
7. Abby csak almát fogyaszt. Az első évben a piros alma darabja 1 dollár, a zöld alma
darabja 2 dollár, és Abby 10 piros almát vásárol. A második évben a piros alma da-
rabja 2 dollár, a zöld alma darabja 1 dollár, és Abby 10 zöld almát vásárol.
a) Az első évet bázisévnek választva számítsa ki az alma fogyasztói árindexét mind-
két évre. Hogyan változik az index az első évről a másodikra?
b) Számítsa ki Abby almára fordított nominális kiadását mindkét évben! Hogyan
változik egyik évről a másikra?
e) Az első évet tekintve bázisévnek hogyan alakultAbby almára fordított reálkiadá-
sa mindkét évben? Hogyan változott egyik évről a másikra?
d) Legyen az implicit árdeflátor a nominális kiadás és a reálkiadás hányadosa. Szá-
mítsa ki a deflátort mindkét évre! Hogyan változik a deflátor egyik évről a másikra?
e) Tegyük fel, hogy Abby egyformán szereti a piros és a zöld almákat. Mennyivel
emelkedett Abby tényleges megélhetési költsége? Vesse össze itt adott válaszát
az a) és b) kérdésekre adott válaszokkal! Mit árul el ez a példa a Laspeyres- és
Paasche-indexekről?
8. Vizsgálja meg, hogy az alábbi események hogyan hatnak a reál GDP-re! Gondoija,
hogy a reál GDP változása a gazdasági jólét azonos mértékű változását jelenti?
a) Egy floridai hurrikán miatt a Disney World kénytelen egy hónapra bezárni.
b) Egy új, gyorsan növekvő búzafajta feltalálásának hatására nő a termésállomány.
e) A szakszervezetek és a vállalatvezetés közötti élesedő eJlentétek miatt sztrájkhul-
lám indul.
d) A vállalatokat a csökkenő kereslet elbocsátásokra kényszeríti.
e) A Kongresszus által elfogadott új környezetvédelmi törvények betiltják azokat
a termelési eljárásokat, amelyek nagy mennyiségű szennyező anyagot juttatnak a
környezetbe.
f) Több középiskolás ott hagyja az iskolát, és parkfenntartási munkákat vállal.
g) Az apák országszerte csökkentik a munkával töltött hetek számát, hogy több
időt tölthessenek gyermekeikkel.
9. Robert Kennedy szenátor az 1968-as elnökválasztási kampány során egy beszédében
az alábbiakat mondta a GDP-ről:
,,[A GDP] nem árul el semmit gyermekeink egészségi állapotáról, oktatásuk színvo-
naláról vagy a játékban lelt örömükről. Nincs benne költészetünk gyönyörűsége, sem
az erő, ami házasságainkban rejlik, nincs benne vitáink mondanivalója, állami hiva-
talaink tisztessége. Nem méri sem elszántságunkat, sem bölcsességünket, sem az or-
szág iránti odaadásunkat. Mindent egy számba sűrít össze, kivéve azokat a dolgokat,
amiért élnünk érdemes, és mindent elárul Amerikáról, kivéve azt, amiért büszkék va-.
gyunk arra, hogy amerikaiak vagyunk."
Igaza volt Robert Kennedynek? Ha igen, akkor miért érdekel bennünket a GDP?
"
II. RESZ
1 A gazdaság ho~szú távon
A következőkben modellezni fogiuk a gazdaság működését. Ebben a részben a klasszikus

gazdasági modelleket vesszük sorra. A klasszikus modellek fő iellemzőie, hogy az árak
rugalmasak. A legtöbb közgazdász úgy véli, hogy ezzel a feltételezéssel a gazdasági folya-
matok hosszú távú alakulását lehet megragadni.
A tárgyalás a következő lesz: a 3. fejezetben felépítjük a legegyszerűbb klasszikus mo-
dellt, amely kiindulási alapul szolgál a későbbi modellekhez. Arról lesz szó, m~kkora a gaz-
daság kibocsátása, ki jut jövedelemhez a termelésből, és hogyan használják fel a különböző
gazdasági erőforrásokat.
Míg a 3. feiezetben feltételezzük, hogy a tőke és a munka nagysága változatlan, a 4.
és 5. fejezetben részletesebben szemügyre vesszük ezeket a termelési tényezőket. A 4. fe-
jezetben hosszú távon vizsgáljuk a gazdaságot, amelyen a gazdaság tőkeállománya változ·
hat. Az 5. feiezetben a munkapiacot vizsgáljuk meg, és azt, mi határozza meg a munka-
nélküliség természetes rátáját.
A 6. fejezet vezeti be a pénz fogalmát, és egy kulcsfontosságú makroökonómiai mu-
tátöva1; az 1ntfc:íc1o·s rdtcival'tóglalKOZlk. fotn, 'tóg1u1<, hogy a l<lassz,l<us modell'a rugalmas
árak feltételezésével egyszerű kapcsolatot teremt a monetáris politika és az infláció között.
A 7. fejezetben kiterjesztjük a klasszikus modellt, és beépítjük a gazdaság nemzetközi
viszonyait is. Itt tárgyaljuk az exportot és az importot, a külföldi hitelezést és kölcsönfelvételt,
valamint a valutaárfolyamokat. Vizsgálatunk annak megértésére irányul, hogyan hatnak a
különböző gazdaságpolitikák a nyitott gazdaságra.
3. feiezet
••
NEMZETI, JOVEDELEM:
, , ,
TERMELES, ELOSZTAS, FELHASZNALAS
A boldogság általam ismert legjobb receptje a magas
jövedelen1.
JANE AUSTIN
A 2. fejezetben ismertetett gazdasági mutatók lehetővé teszik, hogy a közgazdászok és

a gazdaságpolitikusok évről évre kiszámolják, majd összehasonlítsák a nemzetgazdaság
teljesítményét. Célunk azonban nemcsak a gazdasági teljesítmény mérése, hanem műkö
désének értelmezése is. Modelleket alkotunk, hogy segítségükkel megértsük a gazdaság
működését, a gazdasági változók közötti kapcsolatokat és a gazdaságpolitika hatásait.
Talán a legfontosabb gazdasági mutató a bruttó hazai termék (GDP), amely a ki-
bocsátást és a jövedelmet méri ugyanazzal a számmal. Ebben a fejezetben az alábbi négy
kérdéscsoportra keressük a választ a GDP forrásaival és felhasználásával kapcsolatban:
• Mennyi a vállalatok termelése? Mi határozza meg egy ország összes jövedelmét?
• Kinek származik jövedelme a termelésből? Hogyan oszlik meg a jövedelem a
dolgozók és a tőke tulajdonosai között?
•Kivásárolja meg a termelt javakat? Mekkora a háztartások fogyasztása, mennyit
vásárolnak a háztartások és a vállalatok beruházási célból, és mennyit vásárol az
állam?
• Mi teremti meg az egyensúlyt a termékek és a szolgáltatások kereslete és kínálata
között? Mi biztosítja, hogy a fogyasztás, a beruházás és a kormányzati vásárlások
összege megegyezzék az összes termeléssel?
A válaszokhoz meg kell vizsgálnunk, miként kapcsolódnak egymáshoz a gazdaság egyes

részei.
A makrogazdaság körforgásdiagramja jó kiindulópont. A 2. fejezetben egy olyan
gazdaság pénzáramlásait mutattuk be, amely egyetlen terméket - kenyeret - állított elő
egyetlen erőforrás - a munka - felhasználásával. A 3-1. ábra részletesebben szemlélteti,
hogyan működik a gazdaság a valóságban: ábrázolja a gazdasági szereplők - a háztartá-
sok, a vállalatok és az állam - kapcsolatait, a köztük különféle piacokon keresztül zajló
pénzmozgásokat.
Kövessük a pénz útját a gazdasági szereplők szemszögéből. A háztartások jövede-
lemhez jutnak, amiből adót fizetnek az államnak, árukat és szolgáltatásokat vásárolnak,
és megtakarítanak a pénzpiacokon. A vállalatok termékek és szolgáltatások értékesítésé-
ből j utnak bevételhez, amit termelési tényezők vásárlására fordítanak. Az államjövedel-
78 II. RÉSZ • Agazdaság hosszú távon
me adókból származik, ebből fedezi vásárlásait, és ha többet költ, mint amennyit kap,
akkor a hiány fedezésére kölcsönt vesz fel a pénzügyi eszközök piacán.
Ebben a fejezetben klasszikus modellt alkotunk a 3- I. ábrán feltüntetett kölcsönha-
tások, gazdasági viszonyok vizsgálatára. Elemzésünket a vállalatokkal kezdjük. Megvizs-
gáljuk, mi határozza meg termelési szintjüket, ami megegyezik a nemzeti jövedelem-
mel, majd azt, hogyan áramlik ez a jövedelem a termelési tényezők piacán keresztül a
háztartásokhoz. Ezután azt elemezzük, hogy e jövedelem mekkora részét fogyasztják el,
és mekkora részét takarítják meg a háztartások. A fogyasztási kereslet mellett tárgyalni
fogjuk a beruházások és a kormányzati vásárlások teremtette keresletet is. Befejezésül
megvizsgáljuk, hogy az áruk és szolgáltatások kereslete (a fogyasztás, a beruházás és a
kormányzati vásárlások összege), illetve kínálata (vagyis a termelés szintje) hogyan
kerül egyensúlyba.
3--1. ábra
Jövedelem Tényezők költségei
Magánszféra megtakarítása
Államház-
tartási
·' . Adók
.. Hóz.iartások .·. · hiány
►
Kormányzali Beruházások
vásárlások
Fogyasztás Vállalat bevétele
A pénz körforgása a gazdaságban. Az ábra a makrogazdasági körforgás 2. fejezetben bemutatott

diagramjának valósághúbb változata. A világos mezők a gazdaság szereplőit - háztartás, vállalat,
állam -, a sötétek a különféle piacokat - árupiac, termelési tényezők piaca, pénzpiac - jelölik.
A nyilak a gazdasági szerepló1c között a három piac közvetítésével megvalósuló pénzmozgásokat
jelzik.
3. fejezet • Nemzeti jövedelem: termelés, elosztás, felhasználás 79
·3.1. Az áruk és szolgáltatások termelése

Egy gazdaság kibocsátása - a GDP - két dologtól függ: 1. a felhasznált termelési ténye-
zők mennyiségétől, és attól, 2. hogyan tudja a gazdaság e tényezőket termékekké és
szolgáltatásokká alakítani; ez utóbbi kapcsolatot a termelési függvény írja le. Az aláb-
biakban e két mozzanatot vizsgáljuk:
A termelési tényezők
A termelési tényezó1< a termékek és szolgáltatások előállítására használt erőforrások. A
két legfontosabb termelési tényező a tőke és a munka. A tőke a munkához felhasznált
eszközök összessége: idetartozik az építőmunkás daruja, a könyvelő számológépe vagy
e könyv szerzőjének személyi számítógépe. Munkán azt az időtartamot értjük, amit az
emberek munkavégzésre fordítanak. A továbbiakban a tőke mennyiségét K-val, a munka
mennyiségét L-lel jelöljük.
E fejezetben adottnak tekintjük a termelési tényezőket. Más szóval az egyszerűség
kedvéért feltételezzük, hogy a tőke és a munka mennyisége változatlan. Jelölésük:
K=K
L=L
A felül vonás azt jelenti, hogy a változók értéke egy bizonyos szinten rögzített. A 4.
fejezetben megvizsgáljuk, mi történik, ha a termelési tényezők idóben változnak, aho-
gyan az a valóságban is történik. Egyelőre azonban a tőke és munka mennyiségét vál-
tozatlannak tekintjük.
Feltételezzük továbbá, hogy a termelési tényezőket teljes egészében felhasználják,
azaz nincsenek kihasználatlan erőforrások. A valóságban a munkaerő-állomány egy ré-
sze nem vesz részt a termelésben, és a tőke bizonyos hányada is parlagon hever. A mun-
kanélküliség okait az 5. fejezetben elemezzük, most azonban tételezzük fel, hogy a tőke
és a munka maradéktalanul felhasználásra kerül.
--
A termelési függvény
A rendelkezésre álló termelési eljárások meghatározzák, hogy mekkora kibocsátás érhető
el a tőke és munka adott mennyiségének felhasználásával. A közgazdászok e technoló-
giákat a termelési függvénnyel írják le, ami kifejezi, hogyan határozzák meg a termelés
tényezői a kibocsátás szintjét. Y-nal jelölve a kibocsátás mennyiségét, a termelési függ-
vény az alábbi formában írható:
Y = F(K, L).
Az egyenlet alapján a kibocsátás a tőke és a munka mennyiségének függvénye.
A termelési függvény a rendelkezésre álló technológiát tükrözi. A függvény imp-

licit módon adja meg, hogy milyen eljárások segítségével alakul át kibocsátássá a munka
és a tőke. Ha valaki hatékonyabb módját fedezi fel a javak előállításának, akkor azonos
mennyiségű tőkével és munkával többet termelhet. A technológiában bekövetkező vál-
tozások tehát megváltoztatják a termelési függvényt.
Sok termelési függvény jellemzője az állandó mérethozadék. Egy termelési függ-
vény mérethozadéka akkor állandó, ha valamennyi termelési tényező azonos százalékkal
való együttes növelése esetén a kibocsátás ugyanakkora százalékkal nő. Állandó méret-
hozadékú termelési függvény esetében 10 százalékkal nő a kibocsátás, ha a tó1cét és a
munkát egyaránt 10 százalékkal növeljük. Az állandó mérethozadékú termelési függvény
matematikailag
zY = F(zK, zL)
formában írható bármely pozitív z-re. Az egyenlet szerint ha a tó1cét és a munkát z-vel
szorozzuk, a kibocsátás is z-szeresére változik. A következő pontban látni fogjuk, hogy
az l:11landó mérethozadék feltételének fontos következményei lesznek a termelésből szár-
mazó jövedelem elosztásánál.
Vizsgáljuk meg a termelési függvényt egy pékség példáján. A helyiség és a beren-
dezések alkotják a pékség tőkéjét, a kenyeret készítő munkások jelentik a munkát, a
kibocsátás egysége a kenyér. A pékség termelési függvénye értelmében az elkészített
kenyér mennyisége a berendezések mennyiségétől és a munkások számától függ. Az
állandó mérethozadék azt jelenti, hogy ha a berendezések és a munkások számát meg-
duplázzuk, akkor a kenyér mennyisége is kétszeresére nő.
Az árujavak és szolgáltatások adott kínálata

Amint látjuk, a termelési tényezők és a termelési függvény együtt határozzák meg az
áruk és szolgáltatások kínálatát, ami egyenlő a gazdaság kibocsátásával. Matematikai
formában:
Y=F(K,L)=Y.
Bármely időpillanatot tekintünk, a gazdaság kibocsátása adott, mivel a felhasználható
tőke és munka, valamint a tó'két és munkát termékké és szolgáltatássá alakító technológia
adott. A kibocsátás időben akkor változik, ha a tényezők kínálata vagy a technológia
módosul. Minél nagyobb a tőke vagy a munka mennyisége, annál több termék és szol-
gáltatás állítható elő. Minél hatékonyabb a - termelési függvénnyel kifejezett - rendel-
kezésre álló technológia, annál magasabb a kibocsátás.
3~2. A nemzeti iövedelem elosztása a termelési tényezők között

A 2. fejezetben bemutattuk, hogy a gazdaság összes kibocsátása egyenlő az összes jöve-
delemmel. Mivel a termelési tényezők és a termelési függvény együtt határozzák meg
az összes kibocsátást, egyúttal a nemzeti jövedelmet is meghatározzák. A 3-1. ábrán
láthatjuk, hogy a nemzeti jövedelem a termelési tényezők piacán keresztül a vállalatok-
tól a háztartásokhoz áramlik.
Ebben a részben tekintjük át, hogyan működnek ezek a piacok. A közgazdászok
sokat tanulmányozták a tényezők piacait, hogy megértsék a jövedelemelosztás folyama-
tait. (Karl Marx, az ismert tizenkilencedik századi közgazdász sokat foglalkozott azzal,
hogy a tőkére és a munkára eső jövedelmet elkülönítse. A kommunizmus filozófiája
részben Marx - ma diszkreditált - elméletére épült.) Mi most a nemzeti jövedelem ter-
melési tényezők közötti elosztásának modern elméletét tanulmányozzuk. A neoklasszikus
elosztáselmélet néven ismert elmélet téziseivel a legtöbb közgazdász egyetért.
Tényezöárak
A nemzeti jövedelem elosztását a tényezőárak határozzák meg. A tényezőárak a terme-
lési tényezők használatáért fizetett árak, idetartozik a munkásoknak fizetett bér és a tőke
tulajdonosainak járó bérleti díj. A 3-2. ábrán látható, hogy minden termelési tényező
használatáért fizetett árat az adott tényező iránti kereslet és kínálat határoz meg. Mivel
feltételeztük, hogy a termelési tényezó'k mennyisége adott, az ábrán látható tényezó'kí-
nálati görbe függőleges. A negatív meredekségű tényezőkeresleti görbe és a függőleges
kínálati görbe metszéspontja határozza meg az egyensúlyi tényezó'árat.
A tényezó'árak és a jövedelemelosztás könnyebb megértéséhez a termelési tényezők
iránti keresletet kell megvizsgálnunk. A tényezőkereslet attól a sok ezer cégtó1 szárma-
zik, amely a tőkét és a munkát felhasználja. A továbbiakban megvizsgáljuk, milyen
döntések állnak egy tipikus vállalat előtt.
Tényezökínálot A termelési tényezólc ellentétele-

zése. Egy termelési tényező ára a
tényező iránti kereslet és kínálat
függvénye. Feltételezéseink szerint
a tényezők kínálata rögzített, ezért
a kínálati görbe függőleges. A ke-
resleti görbe negatív meredekségű.
A keresleti és kínálati görbék met-
Egyensúlyi széspontja határozza meg az egyen-
1ényezö ár súlyi árat.
Tényező mennyisége
'
Tényezökeresle1
----
Aversenyző vállalat döntési problémája

Egy tipikus vállalattal kapcsolatban a legegyszerúbb feltételezés az, hogy versenyző. A
versenyző vállalat a piac méreteihez képest kicsi, ezért alig van hatása a piaci árakra.
Tegyük fel, hogy vállalatunk egy terméket termel, és azt a piaci áron értékesíti. Mivel
ugyanazt a terméket sok vállalat termeli, cégünk addig növelheti eladásait, amíg csak
akarja, anélkül, hogy az a termék árának csökkenését okozná, de be is fejezheti az érté-
kesítést, anélkül, hogy a termék ára emelkedne. Nincs hatása cégünknek az alkalmazot-
tak bérére sem, mert mások is alkalmaznak munkásokat. A vállalatnak nincs miért többet
fizetnie a piaci béreknél, ha viszont kevesebbet próbálna adni, az alkalmazottak máshová
mennének el dolgozni. Tehát a versenyző vállalat, akár az output, akár az input oldaláról
nézzük, árelfogadó.
A termeléshez a vállalatnak kétfajta termelési tényezőre van szüksége: tőkére és
munkára. Ahogy aggregált szinten tettük, a cég technológiáját most is a termelési függ-
vénnyel írjuk le:
Y = F(K, L),
ahol Y a kibocsátott termékek mennyisége (a vállalat kibocsátása), K a termelésbe be-
vont gépek száma (a tőke), La ledolgozott munkaórák (a munka). A vállalat nagyobb
kibocsátást ér el, ha több géppel rendelkezik, vagy ha az alkalmazottak több munkaórát
teljesítenek.
A vállalat P áron értékesíti termékeit, W nagyságú munkabért fizet, és R a tőke
bérleti díja. Vegyük észre, hogy amikor arról beszélünk, hogy a vállalat tőkét vesz bér-
be, feltételezzük, hogy a gazdaság tőkeállománya a háztartások kezében van. Ebben a
modellben a háztartások adják bérbe a tőkét, és értékesítik munkaerejüket. A vállalat
mindkét termelési tényezőt a háztartásoktól szerzi be. 1
A vállalat célja profitjának maximalizálása. A profit a bevételek és a költségek
különbsége, vagyis ami a termelés költségeinek kifizetése után a vállalat tulajdonosainál
marad. A bevétel P x Y, a termék P eladási árát megszorozzuk a megtermelt Y meny-
nyiséggel. A költségek tartalmazzák a munkaerő és a tőke költségét is. A munkaerő
költsége W x L, azaz a W munkabér szorozva a munka L mennyiségéyel. A tőke költsége
R x K, ahol R a tőke bérleti díja, K a tőke mennyisége. Tehát:
profit= bevétel - munka költsége - tőke költsége
=PY-WL-RK.
Ha az Y helyébe a termelési függvényt [Y = F(K, L)] í1juk, látszik, hogyan függ a profit
a termelési tényezők től:
Profit = PF(K, L) - WL - RK.
1. Ez egyszerűsítés. A valóságban a tőketulajdonlás indirekt, mert a tőke a vállalatok kezében van, a vál-
lalatok pedig a háztartások kezében vannak. A valóságos vállalatnak tehát két fő szerepe van: tőkét mű- /
ködtet, és javakat terme l. Most a termelési tényezők árának könnyebb megértése érdekében feltételez-
zük, hogy a vállalatok csak a termeléssel foglalkoznak, és a tó1<e közvetlenül a háztartások kezében van.
Az egyenlet szerint a profit függ a tennék (P) árától, a (W és R) tényezőáraktól és
a (K, L) tényezők mennyiségétől. A versenyző vállalat a termék árát és a tényezőárakat
kü l ső adottságként kezeli, s úgy választja meg a tőke és a munka mennyiségét, hogy
profitja maximális legyen.
Avállalat tényezők iránti kereslete

Lássuk, hogyan dönti el a vállalat, mennyi munkát és tőkét alkalmazzon.
Amunka határterméke • Minél több munkát használ fel a vállalat, annál nagyobb lesz a
kibocsátása. A munka határterméke (MPL) az a többletkibocsátás, amit a vállalat egy
újabb egység munka felhasználásával el tud érni. Más szóval ha a cég további egyórányi
munkát vesz igénybe, termelése MPL nagysággal növekszik. A termelési függvény se-
gítségével kifejezve:
MPL = F(K, L+l) - F(K, L).
A jobb oldal első tagja a K egység tőke és L + 1 egység munka felhasználásával elérhető
kibocsátás, a második tag a K egység tőkével és L egység munkával a kibocsátás. Az
egyenlet szerint a munka határterméke egyenlő az l+ 1 egység munkával, illetve az L
egység munkával e lé rhető kibocsátás ki.ilönbségével.
A legtöbb termelési függvényre )ell emző a csökkenő határtermék tuJa)do.1J$ág;L
Ha a tőke mennyiségét rögzítjük, a munka határterméke a munkaráfordítás növelésével
párhuzamosan csökken. Tekintsük ismét az említett pékség termelését. Ha a pékség több
munkaerőt használ fel, több kenyeret fog gyártani. Az MPL azon pótlólagos kenyér-
mennyiséggel egyenlő, amit egy újabb egység munkaerő bevonásával termelnek. Min-
den egyes pótlólagos munkaegység fel használásakor azonban az MPL kisebb lesz. Egyre
kevesebb többletkenyeret tudnak előállítani, mert a munkások kevésbé termelékenyek,
y A termelési függvény. A görbe

alakja tükrözi, hogyan függ az out-
put a munkaráfordítástól, ha a tőke
Atermelési függvény menynyisége változatlan. A mun-
. MPl / meredeksége egyenlő ka határterméke (MPL) a kibocsá-
.... 1 a munka határtermékével t,isnak a munkaráfordítás 1 egy-
séggel történő növelésekor bekö-
vetkező változása. MPL = F(K, l
+ 1) - F(K, L). A laposodó terme-
lési függvényen látszik, hogy a
munka növelésével a határtermék
csökken.
Munka
ha a pékség zsúfolt. Másként fogalmazva, ha a helyiség méretein nem változtatunk,

minden egyes pótlólagos munkaegység egyre kevesebb többletkenyeret eredményez a
péküzemnek.
A 3-3. ábra a termelési függvényt szemlélteti. Látható, hogyan alakul a kibocsátás,
ha a tó'ke mennyiségét rögzítjük, és a munka mennyiségét változtatjuk. A munka határ-
terméke a terme lési függvény meredeksége. Ha a munka mennyisége nó', a munka ha-
tárterméke csökken, ezért a termelési függvény laposabb lesz.
A munka határtermékétöl a munkakeresletig • Amikor a versenyző, profilmaximalizáló vál-

lalat arról dönt, alkalmazzon-e több munkaerőt, azt mérlegeli, hogyan hat ez a profit-
jára. Ezért a megnövekedett termelésből származó többletbevételt összehasonlítja az
újabb my.nkaegység felhasználásából származó bérköltség növekedésével. A pótlólagos
munkaegység felhasználásából származó bevételnövekmény nemcsak a munka határter-
mékétől, de a termék árától is függ. Mivel a pótlólagos munkaegység, MPL kibocsátás-
többletet eredményez, aminek minden egysége P dollárért adható el, a többletbevétel
P x MPL. Az egységnyi többletmunka felhasználásából adódó költségnövekedés a W
munkabérrel egyenlő. Így a profit változása egy pótlólagos munkaegység felhasználá-
sával az alábbiak szerint alakul:
L\profit =L\bevétel - L\költség = (P x MPL) - W
A L1- (delta) szimbólum a változást jelzi.
Most már megadhatjuk a választ a korábban feltett kérdésre: mennyi munkát használjon
fel a vállalat? A cég vezetője tudja, hogy ha a P x MPL többletbevétel meghaladja a
munkabért, akkor a pótlólagos munkaegység növeli a profitot. Tehát addig fogja növelni
a felhasznált munkamennyiséget, amíg az megtérül, vagyis az MPL arra a szintre csök-
ken, ahol a többletbevétel egyenlő a munkabérrel. A vállalat munkakeresletét az alábbi
összefüggés határozza meg:
PxMPL= W,
vagy
MPL= W/P.
W/P a reálbér, a munka hozama, a kibocsátás egységében kifejezve, nem pedig pénz-
ben. A reálbér annak a vásárlóerőnek az értéke - árukban és szolgáltatásokban mér-
ve - , amit a vállalat munkaegységenként fizet. A profit maximalizálása érdekében a
vállalat addig a szintig növeli munkaráfordítását, ahol a munka határterméke egyenlő
a reálbérrel.
Tekintsük ismét egy péküzem példáját. Tegy ük fel, hogy a kenyér P ára 2 dollár,
egy munkás W bére pedig óránként 20 dollár. A (W/P) reálbér 10 kenyér/óra. Ebben az
esetben a cég addig venne fel munkásokat, amíg egy újabb dolgozó már csak l Okenyér-
rel növe lné a kibocsátást.
A 3-4. ábra bemutatja, hogyan függ a munka határterméke a termelésbe bevont
munka mennyiségétó1 (a tőkét változatlanul hagyva). Az ábrán tehát az MPL görbe lát-
ható. Mivel a munka határterméke csökken, ha a munka mennyisége nő, ezért a görbe
jobbra lejt (negatív meredekségű). A reálbér bármely szintjén a vállalat annyi munkást
fog felvenni, amennyinél az MPL egyenlő a reálbérrel. Az MPL tehát a vállalat munka-
keresleti görbéje.
Atöke határterméke és a tökekereslet • A felhasznált tőke mennyiségéről azonos módon dönt

a vállalat, mint a munka mennyi ségéről. A tó'ke határterméke (MPK) az a többletki-
bocsátás, amit a vállalat a tőke egy újabb egységének a bevonásával nyer.
MPK = F(K + 1, L) -F(K, L).
A tőke határterméke a K + 1 egység tőkével, illetve a K egység tó'kével elérhetó' kibo-
csátás különbsége. Ahogyan a munka esetében, a tó1cénél is érvényesül a csökkenő ha-
tártermék. A pótlólagos berendezés üzembe állításával kapott profitnövekmény egyenlő
az értékesítésből származó többletbevételnek és a gép többletköltségének a különbsé-
gével.
L\profit =L\bevétel - ilköltség =(P x MPK) - R.
Profitja maximalizálásának érdekében a vállalat addig növeli tőkeráfordítását, amíg az
MPK a tőke reálbérleti díjának szintjére nem csökken.
MPK=RIP.
A tó1ce reálbérleti díja a tó1ce bérleti díja az áru egységében kifejezve, nem pedig pénz-
ben.
&1ze1frgilnva-:· a vers1:~ny ztf, pn.nfi.trráXlimo. \za1lf ví:Ó.ll:o.ln·ég)' i)1'.'{;11f~L,wc:Ó.yl•kJvel.~
amikor eldönti, hogy mennyi munkát használjon fel, és mennyi t6két béreljen. A válla-
lat addig növeli a termelési tényezők iránti keresletét, amíg a tényező csökkenő határter-
méke egyenlő nem lesz a reálértelemben vett tényezőárral.
3-4. ábra A munka határtermékének

függvénye. A munka határtermé-
ke (MPL) a felhasznált munka
mennyiségétől függ. Az MPL gör-
be negatív meredekségű, mivel L
emelkedésével az MPL csökken.
A vállalat addig növeli munkará-
fordítását, amíg a W/P reálbér
egyenlő nem lesz MPL-lel. A gör-
be ezért a vállalat munkakeresleti
görbéje is egyben.
Munkakereslet
MPl
Munka
Anemzeti jövedelem elosztása

A vállalat tényezőkeresletének vizsgálata után rátérhetünk annak tárgyalására, hogyan
osztják szét a gazdaság jövedelmét a termelési tényezők piacán. Ha a gazdaság minden
vállalata versenyző és profitmaximalizáló, akkor minden termelési tényezőt a termelés-
hez történő hozzájárulásának mértékében fizetnek meg. A munkásoknak fizetett reálbér
az MPL-lel, a tőke tulajdonosainak fizetett reál bérleti-díj pedig az MP K-val egyenlő. Az
összes reálbér költsége így MPL x L, a tőke - tőketulajdonosokat illető - összes reál-
hozadéka pedig MP K x K.
A termelési tényezólc költségének kifizetése után megmaradó jövedelem a gazda-
sági profit, amelyből a vállalat tulajdonosai részesednek. A reálgazdasági-profit:
gazdasági profit= Y - (MPL x L) - (MPK x K}
Ha átrendezzük az egyenletet, jobban látszik, hogyan oszlik szét a nemzeti jövedelem:
Y = (MPL x L) + (MPK x K) + gazdasági profit.
Az összes jövedelem tehát a munka hozamára, a tólce hozadékára és gazdasági profitra
osztható.
Ha feltételezzük, hogy a termelési függvényt az állandó mérethozadék jellemzi, a
gazdasági profitnak nullával kell egyenlőnek lennie. Ezek szerint semmi nem marad a
termelési tényezólc megfizetése után. E meglepő állítás az Euler-téteP néven ismert híres
matematikai tételből következik, miszerint ha a termelési függvény mérethozadéka ál-
landó, akkor
F(K, L) = (MPK x K) + (MPL x L).
Ha minden termelési tényező a határtermékén megfizetett, akkor a ráfordítások összege
a teljes kibocsátással egyenlő. Másként fogalmazva; állandó mérethozadék, profitmaxi-
malizálás és tiszta verseny együttes következménye: zéró gazdasági profit.
Ha a gazdasági profit nulla, akkor hogyan tudjuk értelmezni a „profit"-ot a gazda-
ságban? A válasz az, hogy a hétköznapi értelemben használt „profit" terminus kü1önbö-
zik a gazdasági profit értelemben használt kifejezéstől. Feltételeztük, hogy háromfajta
szereplőnk van: munkások, tőketulajdonosok és a vállalat tulajdonosai. A jövedelem
bérekre, a tőke hozadékára és gazdasági profitra osztható. A valóságban ugyanakkor a
legtöbb vállalat tulajdonosa, nem pedig bérlője a felhasznált tólcének. A cégek tulajdo-
nosai így a tőkét is birtokolják. A „profit" kifejezés általában magába foglalja a gazda-
sági profitot és a tólce hozadékát is. Ha a profit ez utóbbi értelmezését a profit alterna-
tívájaként számviteli profitnak nevezzük, akkor:
számviteli profit = gazdasági profit+ (MPK x K).
2. Matematikai megjegyzés: Euler tételének a bizonyításához a konstans skálahozadék definíciójából indu-

lunk ki.
zY = F(zK, zL).
Most differenciáljuk az egyenletet z szerint, és nézzük meg z = l-re.
Az általunk feltételezett körülmények megvalósulásakor - állandó mérethozadék, pro-
fitmaximalizálás, tiszta verseny - a gazdasági profit zéró. Ha a feltevések nagyjából
fedik a valóságot, akkor a nemzeti számlarendszerben szereplő „profitnak" föként a tó1ce
hozadékának kell lennie.
Most már válaszolhatunk a fejezet elején feltett kérdésünkre, azaz: hogyan jut el a
gazdaságban termelt jövedelem a vállalatoktól a háztartásokhoz? Minden termelési té-
nyezőt a határtermékén fizetnek meg, és a ráfordítások összege kiadja a teljes jövedel-
met. Az összes kibocsátás tehát - a tényezők határtermékének arányában - a tőke költ-
sége és a munka költsége között oszlik szét.
3-1. .ESETTANULMÁNY
A fekete halál és a tényezőárak

A neoklasszikus elosztáselmélet szerint a tényezőárak a termelési tényezők határtermé-
kével egyenlőek. Mivel a határtermékek a tényezők mennyiségétől függnek, bármely
tényező mennyiségének megváltozása az összes tényező határtermékét megváltoztatja.
Valamely tényező kínálatának változása tehát módosítja az egyensúlyi tényezőárakat.
A tizennegyedik századi Európa élő példája annak, hogyan befolyásolják a ténye-
zők mennyiségei a tényezőárakat. A „fekete halál" néven ismert bubópestis 1348-tól
néhány év leforgása alatt kb. harmadával csökkentette Európa népességét. Mivel a mun-
ka mennyiségének csökkenésekor a munka határterméke nő, a munkaerő ilyen draszti-
kus mértékű visszaesése növelte a munka határtermékét. (A gazdaság balra mozdult a
3-3. és a 3-4. ábrák görbéin.) A reálbérek jelentősen emelkedtek, egyes becslések sze-
rint megkétszereződtek. Azok a parasztok, akik szerencsésen túlélték a járványt, élvez-
hették a gazdasági fellendülésből származó előnyöket.
A járványból adódó munkaerő-csökkenés érintette a másik, a középkorban kulcsfon-
tosságú termelési tényező, a föld járadékát is. A megfogyatkozott munkaerőnek köszön-
hetően a művelésbe bevont újabb egységnyi föld kisebb pótlólagos kibocsátást eredmé-
nyezett. A föld határtermékének visszaesése a reálbérleti díjak legalább 50 százalékos
csökkenéséhez vezetett. Mialatt a paraszti rétegek bére nőtt, a földbirtokosok kénytelenek
voltak alacsonyabb jövedelemmel beérní. 3
3. Lásd Carlo M. Cipolla: Before the lndustrial Revolution: European Society and Economy, 1000-1700.
2. kiad. New York, 1980, Norton, 200-202.
·3.3'~, Áruk és szolgáltatások kereslete

Láttuk, mi határozza meg a termelés S:.'..intjét, és hogyan 9szlik meg a termelt jövedelem
a munkások és a tőke tulajdonosai között. Folytatjuk a 3-1. ábra körforgásdiagramján
megkezdett barangolásunkat, megvizsgáljuk, hogyan használhatók fel a kibocsátott
javak. ·
A 2. fejezetben meghatároztuk a GDP négy összetevőjét:
• fogyasztás (C),
• beruházás ([),
• kormányzati vás~rlások (G),
• nettó export (NX).
A körforgásdiagramon csak az első három kompon~ns van feltüntetve. Az egyszerűség

kedvéért egyelőre zárt gazdaságot feltételezünk, amely nem kereskedik más országokkal.
A nettó export ezért mindig egyenlő nuJlával. A nyitott gazdaság makroökonómiáját a
7. fejeze!b~n tárgyaljuk.
Egy.zárt gazdaságban háromfél:;képptn hasznosítják a termékeket és a szolgáltatá-
sokat. A GDP e három összetevője alkotja a nemzeti számlarendszer azonosságát:
Y = C -:- 1 + G.
A kibocsátott javak egy részét a háztartások vásárolják meg fogyasztási célból . Az out-
put egy bizonyos hányadát beruházási célokra fordítják a cégek és a háztartások, egy
részét pedig az állam vásárolja meg közcélokra.
Fogyasztás
Amikor étkezünk, ruházkodunk vagy moziba megyünk, a gazdaság kibocsátásának egy
részét fogyasztjuk el. A fogyasztás különféle formái együttesen a GDP kétharmadát
adják. Mivel a fogyasztás nagysága számottevő, a közgazdászok sokat tanulmányozzák
azt a kérdést, hogyan döntenek a háztartások a fogyasztás mennyiségéről. A 15. fejezet-
ben részletesen elemezzük ezt a kérdést. Most a fogyasztói magatartás Iegegyszerqbb
elméletét ismertetjük.
A háztartások - cserébe munkaerejükért és a tőkejavakért - jövedelemhez jutnak,
adókat fizetnek az államnak, és eldöntik, hogy az adózás utáni jövedelmük mekkora
hányadát fordítsák fogyasztásra és megtakarításra. Az előző részben bizonyítottuk. hogy
a háztartások által kapott jövedelem egyenlő a gazdaság Y kibocsátásával. Az állam T
nagyságú adót vet ki a háztartásokra. (Bár az állam sokféle adót alkalmaz, úgymint sze-
mélyi jövedclemaJó, vá11alati adó, forgalmi adó, céljainkhoz elegendő, ha mindezen
adófajtákat egy kalap alá vesszük.) Az adózás után megmaradó jövedelmet (Y-1) ren-
delkezésre álló jövedelemnek nevezzük. A háztartások fogyasztásra és megtakarításra
fordítják rendelkezésre álló jövedelmüket.
Feltételezéseink szerint a fogyasztás szintje közvetlenül a rendelkezésre álló jöve-
delem nagyságától függ. Minél magasabb a rendelkezésre álló jövedelem, annál na-
gyobb a fogyasztás. Vagyis:
C = C(Y-1).
Az egyenlet szerint a fogyasztás a rendelkezésre álló jövedelem függvénye. A fogyasztás
és a rendelkezésre álló jövedelem közötti kapcsolatot fogyasztási függvénynek nevezzük.
A fogyasztási határhajlandóság (MPC) a fogyasztás változása, a rendelkezésre
álló jövedelem egydolláros növekedésekor. Az MPC értéke nulla és egy között van.
Egydo!Járnyi többletjövedelem növeli a fogyasztást, de kevesebbel, mint egy dollár.
Vagyis ha a háztartások jövedelme egy dollárral nő, annak egy részét megtakarításra
fordítják. Ha például az MPC 0,7, a háztartások minden újabb egy dollárból 70 centet
fordítanak fogyasztásra, 30 centet pedig megtakarításra.
A 3-5. ábra a fogyasztási függvényt mutatja be. A fogyasztási függvény meredek-
sége elárulja, mennyivel emelkedik a fogyasztás, ha a rendelkezésre álló jövedelem egy
dollárral nő. A fogyasztási függvény meredeksége tehát az.MPC.
3-5. ábra
A fogyasztási függvény. A fo-

5fa'st:a.t„'1'Üggvc'f.J'<.l ti0JgfN6't7-
tás és a (Y - T) rendelkezésre álló
fogyasztási függvény jövedelem között teremt kapcsola-
tot. A fogyasztási határhajlandóság
(MPC) a fogyasztás növekménye,
ha a rendelkezésre álló jövedelem
egy dollárral nő.
Rendelkezésre álló jövedelem Y-T
Beruházás
A vállalatok és a háztartások egyaránt vásárolnak beruházási javakat. A vállalatok azért,
hogy növeljék tőkeállományukat, és az elavult tőkejavakat pótolják. A háztartások új
házakat vásárolnak, melyek szintén beruházásnak minősülnek. Az Egyesült Államok
összes beruházása átlagosan a GDP 15 százalékát teszi ki.
A beruházási javak iránti kereslet nagysága a kamatlábtól függ. Egy beruházás
akkor nyereséges, ha a beruházás hozadéka meghaladja annak költségeit. Mivel a ka-
matláb jelenti a beruházás finanszírozásának a költségeit, a kamatláb emelkedésével
kevesebb a nyereséges beruházási program, s ez csökkenti a beruházási javak iránti
keresletet.
~1·
~
a- .Sok különböző kamatláb
Ha egy újság gazdasági rovatába beletekintünk, sok különböző kamatlábat találhatunk. A jelen könyvben
mi mindig csak „a" kamatlábról fogunk beszélni, mintha csak egyetlen kamatláb volna a gazdaságban.
Egyedül a nominális {inAációval nem korrigált) és a reálkamatláb között teszünk különbséget. Az újság-
ban közölt kamatlábak mindegyike nominális kamatláb.
De mért olvashatunk olyan sokféle kamatlábról az újságokban? A kamatlábak három szempontból
különböznek egymástól:
• Leiárat Bizonyos kölcsönök rövid időre szólnak, akár csak egy napra. Más hitelek 30 évre is szól-
hatnak. Egy hitel kamatlába függ a lejárattól. A hosszú távú kamatlábak általában, de nem minden
esetben, magasabbak a rövid távú kama~ábaknál.
• Hitelkockázat Egy hitelügyletet megelőzően a kölcsönadónak tudnia kell, mekkora valószínűséggel
fizetik neki vissza a hitelt. A törvény lehetőséget ad arra, hogy a kölcsönt felvevő csődöt jelentsen.
Minél nagyobb ennek a valószínűsége, annál magasabb a kamatláb. Legalacsonyabb hitelkockáza-
ta az államnak van, ezért az államkötvények alacsony kamatot szoktak fizetni. A másik véglet a
pénzügyileg ingatag vállalatok esete, ezek csak bóvli kötvények kibocsátásával jutnak forrásokhoz,
amelyekért magas kamatot ígérnek, cserébe az esetleges csőd miatti nagyobb kockázatért.
• Adózás Különböző kötvények kamatjövedelmei különbözőképpen adóznak. Ha az állami és helyi
önkormányzatok bocsátanak ki kötvényeket, úgynevezett önkormányzati kötvényeket, akkor a köt-
vények tulajdonosainak nem kell szövetségi jövedelemadót fizetniük a kamatjövedelem után. Az
adókedvezmény miatt az önkormányzati kötvények alacsonyabb kamatot fizetnek.
Ha két különböző kamatlábat látunk az újságban, többnyire magyarázatot kapunk a kettő közötti elté-
résre, ha megvizsgáljuk őket lejárat, hitelkockázat és adózás szempontjából.
Bár sokfajta kamatláb létezik, a makroközgazdászok általában elhanyagolják a köztük lévő különb-
ségeket. Akamatlábak többnyire együtt mozognak. Amost használt feltevésünk, miszerint egyetlen kamat-
láb létezik, megkönnyíti dolgunkat.
3·6. ábra
A beruházási függvény. A beru-
házási függvény a tervezett beru-
házások ([) és a reálkamatláb (r)
között létesít kapcsolatot. A beru-
házás a reálkamatlábtól függ, mert
az a kölcsönpénz költsége. A be-
ruházási függvény negatív mere-
dekségű, magasabb kamatláb mel-
lett kevesebb a jövedelmező beru-
házás.
/
Beruházások száma
3. fejezet + Nemzeti jövedelem: termelés, elosztás, felhasználás 91
Tegyük fel, hogy egy vállalat 1 millió dolláros gyár építését fontolgatja, amely
1-00 ezer dollárt, azaz 10 százalék éves hozamot ígér. A vállalat ezt a hozadékot az 1
millió dolláros kölcsön költségéhez viszonyítja. Ha a kamatláb alacsonyabb, mint 10
százalék, a vállalat az összeget kölcsönként felveszi a pénzpiacon, és megvalósítja a
beruházást. Ha a kamatláb magasabb, mint 10 százalék, a vállalat eláll tervétől, nem
építi meg a gyárat.
Ugyanazt a beruházási döntést hozza a vállalat akkor is, ha rendelkezésére áll az 1
millió dollár. Bármikor elhelyezheti a pénzt a bankban, s hozzájuthat a kamatjövedelem-
hez. A gyár megépítése csak abban az esetben jövedelmezóöb, mint a bankbetét, ha a
kamatláb alacsonyabb, mint a gyár esetleges megépítéséből származó 10 százalékos
hozadék.
Hasonló döntési helyzettel szembesül az, aki új ház vásárlását fontolgatja. Minél
magasabb a kamatláb, annál magasabb a jelzáloghitel költsége. Egy 100 ezer dolláros
jelzálog 8000 dollárba kerül évente, ha a kamatláb 8 százalék, és 10 ezer dollárba, ha
a kamatláb 10 százalék. Ahogy a kamatláb emelkedik, úgy nő az új házak költsége,
csökkentve ezzel az új házak iránti keresletet.
A közgazdászok különbséget tesznek nominális kamatláb és reálkamatláb között. A
megkülönböztetés inflációs vagy deflációs időszakban érvényesül, vagyis akkor, amikor
az árak nem stabilak. A nominális kamatláb a hétköznapi értelemben használt kamat-
láb, vagyis amit a kölcsönpénzért fizetni szokás. A reálkamatláb az inflációval koITigált
nominális kamatláb.
A nominális és a reálkamatláb közötti különbség megvilágítására képzeljünk el egy
vállalatot, amely új gyár építését határozza el, a szükséges pénzt 8 százalékos kamatra
egy banktól veszi kölcsön. A nominális kamatláb ekkor 8 százalék, vagyis az az összeg,
amivel a vállalat a banknak tartozik, évente 8 százalékkal emelkedik. Ha azonban az
árak mondjuk 5 százalékkal emelkednek évente, akkor minden dollár, amit a vállalat
visszafizet, évente 5 százalékot veszít az értékéből. Minden évben 8 százalékkal több
dollárral tartozik, de a dollárok 5 százalékkal kevesebbet érnek. A reálkamatláb 3 szá-
zalék, azaz a nominális kamatláb és az infláció különbsége.
A 6. fejezetben részletesebben tárgyaljuk a nominális és a reálkamatláb közötti
kapcsolatot. Egyelőre elegendő annyit megjegyezni, hogy a reálkamatláb jelenti a köl-
csön valódi költségét. Ezért a beruházások inkább függnek a reál-, mint a nominális
kamatlábtól.
A reálkamatláb (r) és a beruházás (/) közötti kapcsolat az alábbi formában írható:
I = I(r).
Az egyenlet szerint a beruházás a kamatlábtól függ. A 3-6. ábra a beruházási függvényt
mutatja be. A függvény negatív meredekségű, mert a kamatláb emelkedésével a beruhá-
zási kereslet csökken.
92 11. RÉSZ • Agazdaság hosszú távon
Kormányzati vásárlások
A kormányzati vásárlások a javak és a szolgáltatások iránti kereslet harmadik kompo-
nense. A szövetségi kormányzat fegyvereket, rakétákat és a közalkalmazottak szolgálta-
tásait vásárolja meg. A helyi önkormányzatok könyveket vesznek a könyvtárak számára,
iskolákat építenek, tanárokat fizetnek. Különféle állami intézmények építenek utakat, és
látnak el más közmunkákat. Mindezek az ügyletek jelentik a javak és szolgáltatások
kormányzati vásárlásait, amelyek az Egyesült Á llamok GDP-jének kb. 20 százalékát
teszik ki.
A kormányzati vásárlások csak egyik fajtája a kormányzati kiadásoknak. A másik
a háztartásoknak fizetett transzferek, idetartoznak a jóléti kiadások, a rászorulóknak
fizetett társadalombiztosítás. A kormányzati vásárlásokkal ellentétben a transzferkifize-
tések nem közvetlenül használják fel a gazdaság kibocsátását, ezért ezeket nem számít-
juk bele a G-be.
A transzferek közvetett módon hatnak a javak és a szolgáltatások keresletére. A
transzferek az adók ellentétei, mivel ezek növelik, az adók pedig csökkentik a háztartá-
sok rendelkezésre álló jövedelmét. Ezért ha a transzferkifizetések növelését teljes egé-
szében adóemelésből finanszírozzák, akkor a rendelkezésre álló jövedelem nem válto-
zik. A T-re adott definíciónkat transzferekkel csökkentett adókra módosíthatjuk. A ren-
delkezésre álló jövedelem (Y -1) az adó negatív és a transzferkifizetések pozitív hatását
tartalmazza.
Ha az állam a transzferekkel csökkentett adónak megfelelő mértékben eszközöl
kormányzati vásárlásokat, akkor G = T, ekkor kiegyensúlyozott költségvetésről beszé-
lünk. Ha G nagyobb, mint T, az költségvetési deficitet jelent, amit a kormány az állam-
adóssággal fedez, úgy, hogy kölcsönt vesz fel a pénzpiacról. Ha a G kisebb, mint T,
akkor költségvetési többletről beszélünk, amit a kormányzat felhasználhat arra, hogy
kifizesse tartozásainak egy részét, azaz csökkentse adósságát.
Nem kívánunk foglalkozni azzal, hogy milyen politikai meggondolások vezérlik a
fiskális - a kormányzati kiadások és az adó nagyságát kialakító - gazdaságpolitikát.
Ehelyett a kormányzati kiadásokat és az adókat exogén változóknak tekintjük. Annak
érdekében, hogy jelezzük: ezek külső adottságok, azt írjuk, hogy
G=G,
T=T.
Vizsgálni fogjuk ugyanakkor, hogy a fiskális politika hogyan hat az endogén változókra,
melyeket a modellen belül határozunk meg. Az endogén változók a fogyasztás, a beru-
házás és a kamatláb. Ahhoz, hogy megismerkedjünk az exogén változók endogén válto-
zókra gyakorolt hatásával, meg kell oldanunk egyenleteinket ezekre a változókra. A
következőkben ezzel foglalkozunk.
.:l-4~ ·· Egyensúly és kamatláb

A 3-1. ábrán, a körforgásdiagramon a kör végére értünk. Az árupiaci kínálat elemzésé-
ből indultunk ki, majd áttekintettük a keresletet.
Miért lehetünk biztosak abban, hogy fennáll az egyensúly? Mi biztosítja, hogy a
fogyasztás, a beruházás és a kormányzati vásárlások összege egyenlő a kibocsátással?
Látni fogjuk, hogy a kínálat és a kereslet közötti egyensúly megteremtésében a kamat-
lábnak van döntő szerepe.
Egyensúly az áruk és szolgáltatások piacán: makrogazdasági kereslet és kínálat

Az alábbi egyenletek összefoglalják az árupiaci keresletről az előző pontban mondot-
takat:
f::: C + / + G,
C::: C(Y - T),
/::: l(r),
G::: G,
_T ::: ~f.
A makrogazdasági kereslet összetevői a fogyasztás, a beruházás és a kormányzati kiadá-
sok. A fogyasztás a rendelkezésre álló jövedelemtől függ, a beruházás a reálkamatlábtól,
a kormányzati vásárlások és az adók exogén fiskális politikai változók.
Az árupiaci kereslet után vizsgáljuk most a kínálatot. A 3-1. pontban tett megálla-
pításaink szerint a termelési tényezők és a termelési függvény meghatározzák a kibocsá-
tás nagyságát:
Y::: F(K , L) = Y.
Vonjuk össze a keresletre és a kínálatra vonatkozó egyenleteket. Ha a nemzeti szám-
larendszer azonosságába behelyettesítjük a fogyasztási és a beruházási függvényt, azt
kapjuk, hogy:
Y = C(Y - T) + l(r) + G.
Mivel a G és T változók értéke a gazdaságpolitikától függ, a kibocsátás szintje pedig a
termelési tényezők és a termelési függvény által adott, a következőt írhatjuk:
Y = C(Y - T)+I(r)+G
Az egyenlet szerint a gazdaságban a kínálat egyenlő a kereslettel, ami a fogyasztás, a
beruházás és a kormányzati vásárlások összege.
Most már látható, miért játszik kulcsszerepet a kamatláb (r). A kamatlábnak bizto-
sítania kell, hogy az árupiaci kereslet megegyezzen a kínálattal. Magasabb kamatlábhoz
alacsonyabb beruházási szint tartozik, ami alacsonyabb árupiaci keresletet jelent ( C + /

+ G). Ha a kamatláb túl magas, a beruházás szintje alacsonyabb a kelleténél, és a keres-
let elmarad a kínálat mögött. Ha a kamatláb túlságosan alacsony, a beruházások szintje
magas, tehát a kereslet meghaladja a kínálatot. Egyensúlyi kamatláb mellett az árupiaci
kereslet egyenlő a kínálattal.
Egyensúly a pénzpiacokon: kölcsönforrások iránti kereslet és kínálat

Mivel a kamatláb a kölcsönpénz költsége és a hitelezés hozadéka a pénzpiacokon, sze-
repét a pénzpiacok vizsgálatán keresztül könnyebben megérthetjük. Rendezzük át a
nemzeti számlarendszer azonosságát:
Y-C - G=I.
Az Y - C - G a kibocsátás azon része, ami a fogyasztás és a kormányzati vásárlás után
megmarad. Nemzeti megtakarításnak vagy egyszerűen megtakarításnak (S) nevez-
zük. Az átrendezés után a nemzeti számlarendszer azonossága szerint a megtakarítás
egyenlő a beruházással.
Bontsuk két részre a nemzeti megtakarítást, a háztartások és az állam megtakarítá-
sára:
(Y - T - C) + (T - G) = 1.
Az Y - T - C a rendelkezésre álló jövedelem mínusz a fogyasztás, amit magánmeg-
takarításnak nevezünk. A T - G az állam kiadásával csökkentve az állam bevétele,
vagyis az állam megtakarítása. (Ha az állam kiadásai meghaladják bevételeit, a költ-
ségvetés deficites, az állam megtakarítása pedig negatív.) A nemzeti megtakarítás a
magán- és az állami megtakarítás összege. A 3- 1. ábra körforgásdiagramja megkönnyíti
3-7. ábra
Megtakarítás, beruházás és a
s kamatláb. A kamatláb úgy alakul,
hogy a megtakaritás egyenlő legyen
a tervezett beruházással. A megta-
karítást- a hitelek kínálatát- a füg-
gó1eges egyenes jelzi. A negatív
meredekségű görbe a tervezett be-
ruházást - a hitelkeresletet - mu-
tatja. A két görbe az egyensúlyi ka-
Egyensúlyi matlábnál metszi egymást.
komollób
1(r)
s 1, S
Beruházás, meglokorilós
(
az egyenlet értelmezését: az egyenlet szerint a pénzpiacokra beáramló és onnan kiáramló
mennyiségeknek egyensúlyban kell lenniük.
Hogy a kamatláb kiegyensúlyozó szerepét megragadjuk, helyettesítsük be a fo-
gyasztási függvényt és a beruházási függvényt a nemzeti számlarendszer azonosságába:
Y - C(Y - T) - G ::: /(r).
G és T rögzített értékeit a gazdaságpolitika határozza meg, Y-t a termelési tényezők és a
termelési függvény:
Y - C( Y - f )- G = I ( r)
S= /(r )
Az egyenlet bal oldala szerint a nemzeti megtakarítás a jövedelemtó'l (Y) és a fiskális
politikai változóktól (G és 7) függ. Y, G és Trögzített értékeire a nemzeti megtakarítás
(S) is adott. Az egyenlet jobb oldala szerint a beruházás a kamatlábtól függ.
A 3-7. ábra grafikonja a megtakarítást és a beruházást mutatja a kamatláb függvé-
nyében. A megtakarítási függvény egy függfüeges egyenes, mivel ebben a modellben a
megtakarítás független a kamatlábtól (késóbb feloldjuk ezt a megkötést). A beruházási
függvény negatív meredekségű, mert magasabb kamatláb mellett kevesebb a jövedelme-
ző beruházás.
A 3-7. ábra ránézésre akár egy jószág keresletét és kínálatát is jelölhetné. Valójában
a megtakarítás és a beruházás is értelmezhető úgy, mint valaminek a kereslete és kíná-
lata. Ez esetben a „jószág" a kölcsönforrás, aminek az „ára" a kamatláb. A megtakarítás
a hitelkínálat; az emberek kölcsönadják megtakarításaikat a beruházásokhoz, vagy be-
tétként elhelyezik a bankban, amely tovább hitelezi azokat. A beruházás adja a hitelke-
resletet: közvetlenül kötvénykibocsátással vagy indirekt úton, bankból történő hitelfel-
vétellel jutnak fon-ás okhoz. Mivel a beruházás a kamatlábtól függ, a hitelek iránti keres-
let is ennek függvénye.
A kamatláb úgy alakul, hogy a beruházás és a megtakarítás egyenlő legyen. Ha a
kamatláb túl alacsony, a kibocsátás nagyobb részét kívánják beruházásra fordítani, mint
amennyi az emberek szándékolt megtakarítása. Ilyenkor a hitelkereslet meghaladja a
hitelkínálatot, a kamatláb emelkedik. Ezzel szemben, ha a kamatláb túlságosan magas,
a megtakarítás nagyobb a beruházásnál. Mivel a hitelkínálat nagyobb, mint a hitelkeres-
let, a kamatláb csökken. Az egyensúlyi kamatláb ott van, ahol a két görbe metszi egy-
mást. Egyensúlyi kamatláb mellett a megtakarítás egyenlő a beruházással, és a hitelkí-
nálat egyenlő a hitelkereslettel.
Amegtakarítások változása: a fiskális politika hatásai

Modellünkön bemutatható, hogy a fiskális politika - a kormányzati vásárlások vagy az
adók változtatása - miként hat a gazdaságra. A fiskális politika közvetlenül hat az áru-
piaci keresletre, ezért megváltoztatja a nemzeti megtakarítás mértékét, a beruházást és
a kamatlábat.
3-8. ábra 1
A megtakarítás csökkenése. Ha
csökkennek a megtakarítások -
aminek oka lehet a fiskális politika
megváltozása is -, a függől eges
megtakarítási görbe balra tolódik.
Az új egyensúly abban a pontban
van, ahol az új megtakarítási görbe
és a beruházási görbe metszi egy-
mást. A megtakarítások csökkené-
se mérsékli a beruházásokat, és
növeli a kamatlábat. A megtakarí-
tást csökkentő fiskális politika ki-
szorítja a beruházást.
1, S
Beruházás, megtakarílás '
11
11 Akormányzati vásárlások növelése• Tekintsük elsőként a kormányzati vásárlások .1G-vel

történő növelésének a hatásait. A közvetlen hatás az árupiaci kereslet .1G-vel történő
növekedése. Mivel azonban a kibocsátás a termelési tényezők által adott, a kormány zati
vásárlások emelkedésével párhuzamosan a kereslet valamelyik másik elemének csökken-
nie ke ll. A rendelkezésre álló j övedelem ( Y - T) nem változik, így a fogyasztás (C)
változatlan marad. A kormányzati kiadások növekedésének a beruházás azonos mértékű
csökkenésével kell együtt járnia.
Ahhoz, hogy a beruházások csökkenjenek, a kamatlábnak ke ll emelkednie. A kor-
mány zati kiadások növelése tehát a kamatláb emelkedését és a beruházások csökkené-
sét okozza. Ahogy mondani szokták: a kormányzati vásárlások kiszorítják a beruházá-
sokat.
A kormányzati vásárlások növekedésének hatásait könnyebben megragadhatj uk, ha
megnézzük a kölcsönfoITások piacát. Mivel a kormányzati kiadások emelkedése nem jár
együtt az adók növekedésével, a többletkiadást az állam kölcsönből finanszírozza, azaz
csökken az állam meglaka1itása. Mivel a magánszféra megtakarításai nem változnak, az
állam kölcsönfelvétele az összes megtakarítást csökkenti. A 3-8. ábrán látható, hogy a
nemzeti megtakarítás csökkenésekor a beruházások számára rendelkezésre álló hitelek
kínálatát jelző görbe balra tolódik. A kezdeti kamatláb mellett a hitelkereslet meghaladja
a hite lkínálatot. Az egyensúlyi kamatláb addig a szintig emelkedik, ahol a beruházási
függvény metszi az új megtakarítási függvényt. A kormányzati vásárlások növelése tehát
a kamatláb emelkedését eredményezi.
-
50% 6%
1. világ·'}
45 háború ~
Komalláb
(jobboldali tengely) 5
40
-
• Q>
""Cl
~
a, 35
-~:::: 4 ""'
e
3
0
...:,,: 30 s.
•Q> C •
ci 0-
N
•C
:::: 25 3
,o
e>
Amerikai I; j
te
....0
20 Oszlrák függetlenségi f
o'..
e
<.!)
örökösödési háború Háború f 2
15 háború / Franciaországgal Koronai kiadások ':
Héléves_háború .t~. , . , _,)t~ (baloldali tengely) Búr háború l
10
5
\
,,,,P,
:f \ K
;fi 1'·
!~j ri~./i
~ j~ l Krími; áború
~ ' - • ~ .~... ....._
.
J _.r"°1 _"' - ,_J
A,..,,JJ
"""i' ""'{ ~,,,, ""'''".. -- -
0 L-.._...__ _ . _ _ ~_ _..___ _.__~_~._- ~-~_.0
1730 1750 1770 1790 1810 1830 1850 1870 1890 1910
Év
Katonai kiadások és a kamatláb az Egyesült Királyságban. Az ábra az Egyesült Királysá_g

katonai kiadásainak a GDP-ből való százalékos részesedését mutatja 1730 és 1919 között. Nem
meglepő, hogy a katonai kiadások mind a nyolc háborús időszakban számottevően emelkedtek. Az
ábrából az is kitűnik, hogy a katonai kiadások növelését a kamatláb (esetünkben a consolnak nevezett
államkötvény kamata) emelkedése kísérte. Forrás: Barro: Government Spending, Interest Rates,
Prices, and Budget Deficits in the United Kingdom, 1701-1918. Journal ofMonetary Economics,
20 (September 1987), 221- 248.
3-2. ESETTANULMÁNY
Háborúk és kamatlábak az Egyesült Királyságban 1730 és 1920 között

A háborúk megrendítik mind a harcban állókat, mind a nemzetgazdaságot. Mivel a
háborúk nagymértékű gazdasági változásokkaljámak,jó lehetőséget kínálnak arra, hogy
a közgazdászok kipróbálhassák elméleteiket. Sokat megtudhatunk a gazdaságról, ha
megvizsgáljuk, hogyan reagálnak háborús időkben az endogén változók az exogén vál-
tozók nagyobb változásaira.
A kormányzati vásárlások adata az egyik olyan exogén változó, amely háborús
időkben lényegesen módosulhat. A 3-9. ábra az Egyesült Királyság katonai kiadásainak
a GDP-ből való százalékos részesedését mutatja 1730 és 1919 között. A grafikonról
leolvasható, hogy a kormányzati kiadások hirtelen és drámai ütemben emelkedtek a

nyolc háború időszaka alatt.
Modellünk szerint a kormányzati vásárlások emelkedésének - és a háború finanszí-
rozása miatt élénkülő kormányzati hitelfelvételnek - növelnie kellett az árupiaci keres-
letet, csökkentenie a kölcsönforrások kínálatát, és emelnie a kamatlábat. Hipotézisünk
ellenőrzéséhez tekintsük a 3-9. ábrán feltüntetett, az Egyesült Királyságban consolnak
nevezett hosszú távú államkötvény kamatainak az alakulását. A katonai kiadások és a
kamatlábak közötti pozitív irányú kapcsolat szembetűnő. Az adatok alátámasztják a
modell állítását: a kamatok valóban emelkednek, amikor a kormányzati vásárlások nö-
vekednek. 4
Ha háborúkon kívánjuk tesztelni elméleteink helyességét, akkor problémát jelent-
het, hogy egyszerre több minden történik a gazdaságban. A második világháborúban
például a kormányzati vásárlások látványos emelkedése mellett a fogyasztást az áruk
adagolásával csökkentették. Vagy az állam által fizetett kamatot az is emelheti, hogy nő
a háború elvesztésének és az állam fizetésképtelenségének a kockázata. A gazdasági
modellek kiszámítják, mi történik, ha egy exogén változó megváltozik, a többi pedig
változatlan marad. A valóságban természetesen sok különböző exogén változó módosul-
hat egyidejűleg. A laboratóriumi kísérletektől eltérően a valóság által produkált eredmé-
nyek, melyekre a közgazdászok támaszkodni kénytelenek, nem mindig érteh/nezhetők
könnyen.
Az adók csökkentése + Tegyük fel, hogy az adók L1T-vel csökkennek. Az adócsökkentés

közvetlen hatása a rendelkezésre álló jövedelemnek és ezzel a fogyasztásnak a növeke-
dése. A rendelkezésre álló jövedelem ,1T-vel, a fogyasztás pedig a fogyasztási határhaj-
landóság ,1 T-szeresével emelkedik. Minél magasabb az MPC, annál nagyobb az adó-
csökkentés fogyasztásra gyakorolt hatása.
Mivel a kibocsátás nagysága a termelési tényezó1c által adott, a kormányzati vásár-
lások nagyságát pedig a gazdaságpolitika határozza meg, a fogyasztás emelkedésének a
beruházás csökkenésével kell együtt járnia. A beruházás csökkenéséhez a kamatlábnak
kell emelkednie. Vagyis az adók csökkentése, akárcsak a kormányzati vásárlások növe-
lése, beruházást szorít ki, és emeli a kamatlábat.
Az adócsökkentés hatásainak vizsgálatához tekinthetjük a megtakarításokat és a
beruházásokat is. Mivel az adócsökkentés L1T-vel növeli a rendelkezésre álló jövedelmet,
a fogyasztás MPC x L1T-vel nő. A nemzeti megtakarítás, amely Y-C- G, ugyanannyival
csökken, mint amennyivel a fogyasztás nő. Ahogy a 3-8. ábrán láttuk, a megtakarítás
csökkenésekor balra tolódik a hitelkínálati görbe, ami növeli az egyensúlyi kamatlábat,
és kiszorítja a beruházásokat.
4. Daniel K. Benjamin - Levis A. Kochin: War, Prices and Interest Rates: A Marital Solution to Gibson's
Paradox. ln M. D. Bordo - A. J. Schwartz (cds.): A Retrospective on. the Classical Gold Standard, 1821-
1931. Chicago, 1984, University ofChicago Press, 587-612.; Barro: Governmcnt Spending, Interest
Rates, Prices, and Budget Deficit.sin the United Kingdom, 1701-1918. Joumal of Monetary Economics,
20 (September 1987), 221-248.
3-3. .ESETTANULMÁNY
Fiskális politika az 1980-as években

A közelmúlt egyik legjelentősebb gazdasági eseménye az amerikai fiskális politikában
bekövetkezett 1981. évi nagy változás volt. 1980-ban Ronald Reagant azzal választották
elnökké, hogy növelje a katonai kiadásokat, és csökkentse az adókat. A gazdaságpolitika
ilyen kombinációja nem meglepő módon oda vezetett, hogy felborult az egyensúly a
kiadások és a bevételek között. Míg a központi költségvetésnek az 1970-es években
szerény többlete volt, az 1980-as évekre súlyosan deficitessé vált. Ezekben az években
az állam - békeidőkben szokatlanul magas kamaton - kölcsönt vett fel. 5
Modellünkkel összhangban, a fiskális politika ilyen irányú változása magasabb
kamatokhoz és kisebb nemzeti megtakarításhoz vezetett. A reálkamatláb (az államköt-
vények kamata és az inflációs ráta különbsége) az 1970-es évekbeli 0.4 százalékról az
1980-as évekre 5,7 százalékra emelkedett. Ugyanezen időszakban a bruttó nemzeti meg-
takarítás a GDP-1-6, 7 százalékáról 14,1 százalékra esett vissza. Az 1980-as évek fiskális
politikai fordulatának olyan hatása volt, ami a mi egyszerű gazdasági modellünkből is
előre jelezhető.
3-10. ábra j
A tervezett beruházások növe-
kedése. A beruházási javak iránti
s kereslet növekedésének hatására,
akár a technológiai újítás, akár a
beruházásösztönző adók miatt, a
beruházási görbe jobbra tolódik.
..e
.:2
Adott kamatláb mellett nagyobb
ö
E lesz a tervezett beruházás mennyi-
e
..:,e
76
sége. Az új egyensúly a B pontban
"'
0.:: van, ahol az új beruházási görbe
metszi a függó1eges megtakarítási
görbét. Tekintettel arra, hogy a
megtakarítás nem változik, a beru-
l(rl házási kereslet növekedése emeli a
kamatlábat, és változatlanul hagy-
1, S ja a beruházás egyensúlyi szintjét.
Beruházás, megtakorítás
5. A költségvetési hiányra vonatkozó itt közölt adatok az inflációval való korrekció miatt eltérnek a hivata-
losan közölt adatoktól. A hivatalos számításoknál alkalmazott gyakorlat szerint az államadósság után fize-
tett nominális kamatot a kiadások közé számítják. Az itteni adatok - és a könyvben később előforduló, de-
ficitre vonatkozó adatok - esetében csak az államadósság után fizetett reálkamatot számítjuk a kiadások
közé. A 16. fejezetben más, a költségvetési deficit mérésével kapcsolatos kérdés mellett tfü·gyaljuk ezt a
korrekciót.
Aberuházási kereslet változása

Eddig azt vizsgáltuk, hogy a fiskális politika miként változtatja meg a nemzeti megta-
karítást. Modellünkkel a - piac másik oldalán lévő - beruházási keresletet is elemezhet-
jük. A következólcben a beruházási kereslet megváltozásainak okait és következményeit
vesszük szemügyre.
A beruházási kereslet emelkedését a technológia fejlődése is okozhatja. Tegyük fel,
hogy valaki feltalál egy új technológiát, mint amilyen a vasút vagy a számítógép. Mi-
előtt egy vállalat vagy háztartás használni tudná az újítást, beruházási javakat kell vásá-
rolnia. A vasút feltalálása mindaddig értéktelen, amíg nem gyártanak vagonokat, és nem
fektetnek síneket. A számítógép ötlete nem segítette a termelést, amíg nem gyártottak
számítógépeket. A technológiai újítások tehát a beruházási kereslet növekedéséhez ve-
zetnek.
A beruházási kereslet változásának további oka lehet, hogy a kormányzat az adótör-
vényeken keresztül serkentheti vagy visszafoghatja a beruházásokat. Tételezzük fel
például, hogy a kormány növeli a személyi jövedelemadót, a többletbevételt pedig arra
fordítja, hogy csökk~nti az új tőkejavakba való beruházás utáni adót. Az adórendelke-
zések ilyen irányú változása több beruházást tesz jövedelmezővé, és ahogyan a techno-
lógiai újítások, ez is növeli a beruházási javak iránti keresletet.
A 3-10. ábra a beruházási kereslet növekedésének hatásait mutatja be. Adott kamat-
láb meUett nagyobb a beruházási javak (és hitelek) iránti kereslet, ezért a beruházási
görbe jobbra tolódik, ahogyan az ábrán látható. A gazdaság a régi (A) egyensúlyi pont-
ból az új (B) egyensúlyi pontba kerül.
A 3-10. ábrán az a meglepő, hogy a beruházás egyensúlyi szintje nem változik.
Feltételezéseink szerint a megtakarítás rögzített értéke határozza meg a beruházások
mennyiségét; más szóval a hitelkínálat nagysága változatlan. A beruházási kereslet nö-
vekedése mindössze az egyensúlyi kamatláb emelkedését okozza.
3· 11. ábra 1
Megtakarítás a kamatláb függ-

vényében. A megtakarítás és a
kamatláb között itt pozitív irányú
kapcsolat van. Ez akkor igaz, ha a
~
magasabb kamatláb alacsonyabb
.:.!2
ö fogyasztásra és nagyobb megtaka-
E
e,
-""
rításra ösztönzi az embereket.
.,
";"5
e.::
s
Megtakarilás
3. fejezet. • Nemzeti jövedelem: termelés, elosztás, felhasználás l 01
3-12. ábra
kedése, ha a megtakarítás függ
a kamatlábtól. Ha a megtakarítás
függ a kamatlábtól, akkor a beru-
házási görbe eltolódása növeli a ka-
matlábat és a beruházásokat. A
magasabb kamatláb megtakarítása-
ik növelésére ösztönzi az embere-
ket, ami lehetővé teszi, hogy a be-
ruházások szintje emelkedjen.
1, S
Beruházás, megtakarítás
3-13. ábra
\ a) Amegtakarítási függvény eltoládása A beruházási függvény azono-
Ami történik Amit megfigyelünk sítása. Ha a beruházás (l) és a ka-
matláb (r) adataira tekintünk, kö-
vetkeztetésünk azon múlik, melyik
exogén változó módosul. Az ábra
• a) részén a megtakarítási függvény
• mozdul el, amit a fiskális politika
• megváltozása okozhat. Ekkor ne-
gatív korrelációt találnánk r és /
1, S 1, S között. Az ábra b) részén a beruhá-
zási függvény mozdul el, amit a
h) Aberuházási függvény eltolódása technológiai újítások okozhatnak.
Ami történik Amit megfigyelünk Ekkor pozitív korrelációt találnánk
r és / között. A valóságot legjob-
ban tükröző e) részen mindkét gör-
• be elmozdul. Az adatok alapján nem
•
• találnánk korrelációt rés/ között,
ahogy a tényadatokat vizsgáló ku-
tatók sem találnak.
1, S 1, S
e) Amegtakarítási és aberuházási gó'rbe eltolódása
Ami történik Amit megfigyelünk
•
::r~. • •
ff)~·~ ' . • • •
• •
•
1, S 1, S
3. fejezet. • Nemzeti jövedelem: termelés, elosztás, felhasználás l 01
3-12. ábra
kedése, ha a megtakarítás függ
a kamatlábtól. Ha a megtakarítás
függ a kamatlábtól, akkor a beru-
házási görbe eltolódása növeli a ka-
matlábat és a beruházásokat. A
magasabb kamatláb megtakarítása-
ik növelésére ösztönzi az embere-
ket, ami lehetővé teszi, hogy a be-
ruházások szintje emelkedjen.
1, S
3-13. ábra
\ a) Amegtakarítási függvény eltoládása A beruházási függvény azono-
Ami történik Amit megfigyelünk sítása. Ha a beruházás (l) és a ka-
matláb (r) adataira tekintünk, kö-
vetkeztetésünk azon múlik, melyik
exogén változó módosul. Az ábra
• a) részén a megtakarítási függvény
• mozdul el, amit a fiskális politika
• megváltozása okozhat. Ekkor ne-
gatív korrelációt találnánk r és /
1, S 1, S között. Az ábra b) részén a beruhá-
zási függvény mozdul el, amit a
h) Aberuházási függvény eltolódása technológiai újítások okozhatnak.
Ami történik Amit megfigyelünk Ekkor pozitív korrelációt találnánk
r és / között. A valóságot legjob-
ban tükröző e) részen mindkét gör-
• be elmozdul. Az adatok alapján nem
•
• találnánk korrelációt rés/ között,
ahogy a tényadatokat vizsgáló ku-
tatók sem találnak.
1, S 1, S
e) Amegtakarítási és aberuházási gó'rbe eltolódása
Ami történik Amit megfigyelünk
•
::r~. • •
ff)~·~ ' . • • •
• •
•
1, S 1, S
EI Az azonosítási probléma
Modellünkben a beruházás a kamattábtól függ. Magasabb kamottáb mellett kevesebb a megtérülő beru-
házás. A beruházási görbe ezért negatív meredekségű. . . .
A makrogazdasági mutatókat elemző közgazdászok ennek ellenére ritkán találnak nyilvánvaló kap·
csolatot a beruházás és a kamatlábak között. Azokban az években, amikor a kamatlábak magasak, a
beruházási szint nem mindig alacsony. Amikor a kamattábak alacsonyak, nem feltétlenül magos a beru·
házás szintje.
Hogyan értelmezzük ezeket az eredményeket? Esetleg a beruházások nem függnek a kamatlábtól?
Lehetséges, hogy modellünk nem írja le megfelelően, hogyan működik valójában a gazdaság?
Szerencsére nem kell kidobnunk modellünket. Amikor megpróbálunk empirikus kapcsolatot találni a
beruházás és a kamatlóbak között, az azonosítási probléma egyik példájával találjuk magunkat szemben.
Az azonosítási probléma akkor lép fel, amikor a változók több irányból kapcsolódnak egymáshoz. Ami-
kor adatokat vi:Z{gálunk, a koztük fennálló különböző kapcsolatok együttesét tekintjük, nehéz őket egyen-
ként 11azonosítarl,i''.
Hogy érthetőbb legyen a probléma, elemezzük a megtakarítás, a beruházás és a kamatláb közötti
kapcsolatokat. Tegyük fel egyrészt, hogy a kamatláb változásait a megtakarítás változása, azaz a megta-
karítási görbe eltolódása okozza. Ekkor- ahogy a 3-13. ábra a} részének bal oldali ábráján látható -
minden változás a beruházási görbe mentén jelenne meg. A beruházási szint és a kamatlábak között
negatív kapcsolatot figyelnénk meg. Az a} rész jobb oldali ábráján látszik, hogy az adatok a beruházási
görbét rajzolnák ki, vagyis a beruházási görbét 11azonosítanánk".
Tételezzük fel másrészt, hogy a kamattáb minden változását technológiai újítások-vagyis a beruhá-
zási görbe eltolódása -eredményezi. Ekkor-az ábra b} részén látszik- minden változás a beruházási
görbe eltolódását jelentené. Pozitív kapcsolatot figyelnénk meg a beruházási szint és a kornattábak között.
Ab} rész jobb oldali ábráján látható, hogy az adatok bejelölésével így a megtakarítási görbét 11azono-
sítanánk".
Még reálisabb az a feltételezés, hogy a kamatlábak változását hol a megtakarítási, hol a beruházási
görbe elmozdulása okozza. Ebben a vegyes esetben az adatoknak megfelelő ponthalmaz-ahogy az ábra
e} részén látható-, akárcsak a valóságban megfigyelt adatok, nem fedne fel semmilyen azonosítható
kapcsolatot a beruházások szintje és a kamatlábak között. A történet mondanivalója egyszerű, sok más
esetre is alkalmazható: az empirikus kapcsolat kimutatása alapvetően azon múlik, hogy melyik exogén
változóról tételezzük fel, hogy változik.
Eltérő eredményt kapnánk akkor, ha egyszerű fogyasztási függvényünket módosí-

tanánk, megengednénk, hogy a fogyasztás függjön a kamatlábtól. Mivel a kamatláb a
megtakarítás hozadéka (és a hitel költsége), magasabb kamatláb csökkentheti a fogyasz-
tást, és növelheti a megtakarítást. Ebben az esetben, ahogy a 3-11. ábrán látszik, a meg-
takarítási függvény nem függőleges, hanem pozitív meredekségű.
Pozitív meredekségű megtakarítási függvény esetén a beruházási kereslet növeke-
dése mind az egyensúlyi kamatlábat, mind a beruházás egyensúlyi szintjét növeli. A 3-
12. ábra ezt a változást mutatja be. A kamatláb emelkedése a háztartások kisebb fo-
gyasztását és nagyobb megtakarítását eredményezi. A fogyasztás csökkenése erőforráso
kat szabadít fel a beruházások számára.
3„5„ Következtetések
A jelen fejezetben egy olyan modellt alkottunk, amely megmagyarázza a gazdaság ki-
bocsátásának termelését, elosztását és felhasználását. A modell magába foglalja a 3-1.
ábra körforgásdiagramján feltüntetett összes gazdasági kapcsolatot, ezért általános
egyensúlyi modellnek szokták nevezni. A hangsúlyt arra helyeztük: hogyan teremtik meg
az árak a kereslet és a kínálat közötti egyensúlyt. A tényezőárak a termelési tényezők
piacának egyensúlyát biztosítják. A kamatláb teremti meg az árupiaci kereslet és kínálat
közötti egyensúlyt (azaz a hitelkínálat és -kereslet közötti egyensúlyt).
A modellt számos területen fel tudtuk használni. Segítségével meg tudtuk magya-
rázni, hogyan oszlik meg a jövedelem a termelési tényezők között, valamint hogy a
tényezőárak hogyan függnek a tényezők kínálatától. Modellünk magyarázatot adott arra,
hogy a fiskális politika hogyan változtatja meg a jövedelem lehetséges felhasználását a
fogyasztás, a beruházás és a kormányzati vásárlások között, és milyen hatással van az
egyensúlyi kamatlábra.
Ezen a ponton érdemes áttekintenünk néhány, ebben a fejezetben bevezetett egysze-
rűsítő feltételezést. A következő fejezetekben enyhíteni fogunk néhány feltételen annak
érdekében, hogy több kérdést is megvizsgálhassunk.
• Feltételeztük, hogy a tőkeállomány, a munkaerő-állomány és a termelés techno-
lógiája változatlan. A 4. fejezetben látni fogjuk, hogyan vezet gazdasági növeke-
déshez e tényezők mindegyikének idó'beli változása.
• Feltételeztük, hogy az egész munkaerő-állomány részt vesz a termelésben. Az 5. r
fejezetben a munkanélküliség okait vizsgáljuk, látni fogjuk, hogyan befolyásolja
a gazdaságpolitika a munkanélküliség szintjét.
• Nem foglalkoztunk a pénz szerepével, ami lehetővé teszi a termékek és szolgál-
tatások adásvételét. A 6. fejezetben megvizsgáljuk, hogyan befolyásolja a pénz a
gazdaságot, és milyen hatása van a monetáris politikának.
• Nem vettük figyelembe a más országokkal folytatott kereskedelmet sem. A 7.
fejezetben bemutatjuk, milyen következményekkel jár, ha a nemzetközi kölcsön-
hatásokat is figyelembe vesszük.
• Nem foglalkoztunk a rövid távon ragadós árak szerepével. A 8., 9., 10. és 11.
fejezetben kidolgozzuk a rövid távú ingadozások modelljét, amelyben az árakra-
gadósak. Ezt követően megvizsgáljuk, hogy a rövid távú ingadozások modellje
hogyan kapcsolható össze a nemzeti jövedelem itt alkotott modelljével.
Mielőtt rátérnénk a további fejezetekre, menjünk vissza fejezetünk elejére, és győződ
jünk meg an-ól, hogy válaszolni tudunk az ott felvetett négy kérdéscsoportra.
Összefoglalás
1. A termelési tényezők és a termelés technológiája meghatározza a gazdaság kibo-
csátását. Ha valamelyik tényező mennyiségét növeljük, vagy a technológia fejlődik, nő
a kibocsátás.
2. Versenyző, profitmaximalizáló vállalatok addig a szintig növelik munkaráfordí-
tásukat, ahol a munka határterméke (MPL) egyenlő a reálbérrel. Hasonló módon, addig
emelik tőkeráfordításukat, ahol a tőke határterméke (MPK) egyenlő a tőke reálbérleti
díjával. Ekkor minden termelési tényező a határtermékének értékét kapja meg. Állandó
mérethozadékú termelési függvény esetén a teljes output értékét kifizetjük az inputok
használatáért.
3. A gazdaság kibocsátását fogyasztási és beruházási célra, valamint kormányzati
vásárlásokra használják fel. A fogyasztás a rendelkezésre álló jövedelemtó1 függ, a kettő
közötti kapcsolat pozitív irányú. A beruházás a reálkamatláb függvénye, és negatív irá-
nyú kapcsolat van közöttük. A kormányzati vásárlások és az adók a fiskális (költségve-
tési) politika exogén változói.
4. A reálkamatláb egyensúlyt teremt az árupiaci kereslet és kínálat között, azaz
egyensúlyba hozza a hitelkínálatot (megtakarítás) a hitelkereslettel (beruházás). A nem-
zeti megtakarítás csökkenése - a kormányzati vásárlások növelésének vagy adócsökken-
tés következtében - csökkenti a beruházás egyensúlyi szintjét, és emeli a kamatlábat. A
beruházási kereslet emelkedése, ami származhat technológiai újításból vagy beruházás-
ösztönző adókból, szintén növeli a kamatlábat. A beruházási kereslet növekedése csak
akkor növeli a beruházásokat, ha a magasabb kamatláb ösztönzi a megtakarítást.
J
Alapfogalmak
termelési tényezők számviteli profit
termelési függvény rendelkezésre álló jövedelem
állandó mérethozadék fogyasztási függvény
tényezőárak fogyasztási határhajlandóság
verseny nominális kamatláb
munka határterméke (MPL) reálkamatláb
csökkenő határtermék nemzeti megtakarítás (megtakarítás)
reálbér magánmegtakarítás
tőke határterméke állami megtakarítás
tőke reálbérleti díja kölcsönfonások
gazdasági profit kiszorítás
3. fejezet • Nemzeti jövedelem: termelés, elosztás, felhasználós l 05
1. Mi határozza meg egy gazdaság kibocsátásának nagyságát?
2. Hogyan dönti el egy versenyző, profitmaximalizáló vállalat, hogy mennyit használ-
jon fel az egyes termelési tényezőkből?
3. Milyen szerepet játszik az állandó mérethozadék a jövedelem elosztásában?
4. Mi határozza meg a fogyasztást és a beruházást?
5. Mi a különbség a kormányzati vásárlások és a transzferkifizetések között? Mondjon
példát mindkettőre!
6. Mi biztosítja az árupiaci kereslet és kínálat egyenlőségét?
7. Hogyan alakul a fogyasztás, a beruházás és a kamatláb, ha az állam növeli az adókat?
Feladatok
1. A neoklasszikus elosztáselmélet alapján mondja meg, hogyan hatnak az alábbi esemé-

nyek a reálbérre és a tőke reálbérleti díjára:
a) Egy bevándorlási hullám hatására nő a munkaerő-állomány.
b) Egy földrengés elpusztítja a tőkeállomány egy részét.
e) A technológia fejlődése következtében javul a termelési függvény.
2. Ha a tőke és a munka 10 százalékos együttes növekedésének hatására a kibocsátás
kevesebb mint 10 százalékkal növekszik, akkor a termelési függvény csökkenő méret-
hozadékú. Ha a kibocsátás több mint 10 százalékkal nő, akkor a termelési függvény
növekvő mérethozadékú. Mi indokolhatja egy termelési függvény csökkenő vagy
növekvő mérethozadékát?
3. A neoklasszikus elosztáselmélet szerint egy munkás reálbére egyenlő a határtermelé-
kenységével. Használjuk fel ezt a szemléletet kétfajta foglalkozás (a farmer és a bor-
bély) jövedelmének az elemzéséhez.
a) A múlt század folyamán a farmerek termelékenysége a technikai haladás követ-
keztében jelentősen emelkedett. Hogyan kellett alakulnia reálbérüknek a neoklasz-
szikus elmélet szerint?
b) Minek az egységében mérhető ez a reálbér?
e) Ugyanezen időszak alatt a borbélyok termelékenysége nem változott. Hogyan
kellett alakulnia reálbérüknek?
d) Minek az egységében mérhető ez a reálbér?
e) Tegyük fel, hogy az emberek bármikor szabadon döntik el, hogy farmerek
vagy borbélyok akarnak-e lenni. Milyen következményekkel járna ez a farmerek
bérére nézve?
j) Az eddigi válaszok alapján mire lehet következtetni a hajvágások és az élelmi-
szerárak arányára vonatkozóan?
g) Kinek származik előnye a mezőgazdaságban végbemenő technikai haladásból?
4. Az állam 100 milliárd dollán-al növeli adóbevételeit. Ha a fogyasztási határhajlandó-
ság 0,6, hogyan alakul
a) az állam megtakarítása;
b) a magánmegtakarítás;
c) a nemzeti megtakarítás;
d) a beruházás?
5. Tegyük fel, hogy a fogyasztói bizalom erősödése javítja a fogyasztók jövőbeni jöve-
delmeikkel kapcsolatos kilátásait, és ez növeli jelenlegi fogyasztásukat. Ezt úgy is
értelmezhetjük, hogy a fogyasztási függvény felfelé tolódik. Hogyan érinti ez a moz-
gás a beruházást és a kamatlábat?
6. Tekintsük az alábbi egyenletekkel jellemzett gazdaságot:
Y=C+I+G
Y = 5000
G = 1000
T= 1000
C = 250 + 0,75(Y - 7)
I = I000-50r
a) Számítsa ki a magánberuházást, az állami beruházást és a nemzeti beruházást!
b) Határozza meg az egyensúlyi kamatlábat!
e) Tegyük fel, hogy G 1250-ra nő. Határozza meg a magánberuházást, az állami
beruházást és a nemzeti beruházást!
d) Határozza meg az új egyensúlyi kamatlábat!
7. Tegyük fel, hogy az állam egyenlő mértékben növeli az adókat és kormányzati vásár-
lásait. Hogyan reagál a beruházás és a kamatláb erre a költségvetési egyensúlyt meg-
őrző változásra? A válasz szempontjából van-e jelentősége a fogyasztási határhajlan-
dóságnak?
8. Amikor az állam például beruházási adóhitellel támogatja a beruházást, a támogatás
többnyire csak bizonyos fajta beruházásokra vonatkozik. Ebben a feladatban ennek a
hatásait kell megítélni. Tegyük fel, hogy a gazdaságban kétfajta beruházás van: üzleti
állóeszköz-beruházás és lakásberuházás. Tegyük fel, hogy az állam csak az üzleti ál-
lóeszköz-beruházásokat támogatja adóhitellel.
a) Hogyan hat ez a politika az üzleti beruházások keresleti függvényére? És a la-
kásberuházások keresleti függvényére?
b) Rajzolja meg a kölcsönforrások kínálati görbéjét! Milyen hatása van ennek a
politikának a kölcsönforrások keresletére és kínálatára? Hogyan hat az egyensúlyi
kamatlábra?
e) Hasonlítsa össze a korábbi és az új egyensúlyi helyzeteket! Milyen hatása van
ennek a politikának az összes beruházás nagyságára? Hogyan hat az állóeszköz-be-
ruházások mennyiségére? És a lakásberuházások mennyiségére?
9. Hogyan alakulnának a fiskális politikával kapcsolatos következtetéseink, ha a fo-
gyasztás függne a kamatlábtól?
Függelék
, .. ,
ACOBB-DOUGLAS TERMELESI f UGGVENY
Milyen termelési függvény Ílja le, hogy valójában hogyan alakul át a munka és a tőke
GDP-vé? A kérdésre a választ egy amerikai szenátor és egy matematikus történelmi
együttműködése adta meg.
Paul Douglas Illinois állam szenátora volt 1949 és 1966 közötl. 1927-ben, amikor
még közgazdaságtant tanított, egy meglepő jelenségre lett figyelmes: a nemzeti jövede-
lem tőke és munka közötti megoszlása hosszú időn keresztül megközelítőleg állandónak
mutatkozott. Más szavakkal, a kibocsátás növekedésével párhuzamosan a munkások és
a tőke tulajdonosai a kibocsátástöbbletből változatlanul részesedtek. Ez az észrevétel
vezette Douglast arra, hogy megvizsgálja, mi annak a feltétele, hogy a tényezők ré-
szesedése változatlan legyen.
Douglas azzal a kérdéssel fordult Charles Cobb matematikushoz, hogy milyen ter-
melési függvény - amennyiben egyáltalán létezik ilyen - biztosítana változatlan ténye-
zőarányokat, ha a tényezőknek mindig a határterméküket fizetik ki. A termelési függ-
vénynek tehát a következő tulajdonságúnak kell lennie:
tőkejövedelem= MPK x K = aY,
és
munkajövedelem= MPL x L = (1 - a)Y,
ahol a nulla és egy közé eső konstans, és a tőkén ek a jövedelemből való ré~zesedését
jelenti. Vagyis a értékétől függ, hogy a jövedel emből mennyi jut tőkére és mekkora rész
munkára. Cobb bebizonyította, hogy a fenti tulajdonságokkal rendelkező függvény az
alábbi alakú:
Y = F(K, L) = AK"L - a,1
ahol A egy nullánál nagyobb változó, és a rendelkezésre álló technológia termelékeny-

ségét méri. A fenti összefüggés Cobb- Douglas tennelésifüggvény néven vált ismertté.
Vizsgáljuk meg közelebbről a függvény néhány tulajdonságát. Első fontos jellem-
ző, hogy a Cobb-Douglas termelési függvény mérethozadéka állandó. Ha tehát a tőke
és a munka ugyanolyan mértékben nő, akkor a kibocsátás is azonos mértékben emel-
kedik.6
6. Matematikai megjegyzés: Az állandó mérelhozadék tulajdonság{mak vizsgálatához nézzük meg, hogy

mi történik, ha a tőkét és a munkát is egy konstanssal szorozzuk:
A továbbiakban nézzük a Cobb-Douglas termelési függvény határtermékét.

A munka határterméke: 7
MPL = (1 - a) AK0L 1 - o:.
A tőke határterméke:
MPK = aAKa - 1L' -o._
Figyelembe véve, hogy az a nulla és egy között van, a fenti egyenletekből megállapít-
ható, hogy mi okozhatja a határtermékek megváltozását. A tőke mennyiségének emel-
kedése növeli MPL-t, és csökkenti MPK-t. Hasonló módon, a munka mennyiségének
növekedése csökkenti MPL-t, és növeli MPK-t. A technikai haladás, ami az A növeke-
désében nyilvánul meg, mindkét tényező határtermékét arányosan növeli.
A Cobb- Douglas termelési függvény határtermékei az alábbi formában írhatók le:8
MPL = (1 - a) Y/L,
MPK = aY/K.
MP L arányos az egységnyi munkára jutó kibocsátással, MP K pedig az egységnyi tőkére
jutó kibocsátással. YIL a munka átlagterméke, Y/K a tőke átlagterméke. Ha a termelési
függvény Cobb-Douglas-típusú, akkor egy tényező határterméke arányos a tényező
átlagtermékével.
Most már belátható: ha a tényezők használatáért a határterméküket fizetik ki, akkor
az a paraméter valóban elárulja, hogy mekkora jövedelem jut a munkára, és mekkora a
tőkére. Az összes bérköltség MPL x L, ami egyszer(íen (1 - a)Y. Tehát (l - a) a mun-
ka részaránya a kibocsátásból. A tőke összes hozadéka, ehhez hasonlóan, MPK x K, ami
aY, ahol a a tőke része a kibocsátásból. A munkára és a tőkére jutó jövedelem aránya
F(zK, zL) = A(zK)a (zL) 1--«.

A jobb oldali kifejezést kifejtve:
Átrendezés után:
F(zK, zL) = z"z1-''AK''L1-".
Mivel z"z1- " = z, függvényünk a következő:
F(zK, zL) = zAK"V -«.
Viszont zAK''L1-" = zF(K, L), tehát:
F(zK, zL) = zF(K, L) = zY.
Az output ezek szerint ugyanazzal az szorzótényezővel emelkedik, ami arra utal, hogy a termelési függ--
vény mérethozadéka állandó.
7. Matematikai megjegyzés: A határtermék termelési függvénybó1 való kifejezése egy egyszer(í deriválást
igényel. Differenciáljuk a termelési függvényt L szerint. Ezt ügy tesszük, hogy szorzunk a ki tevővel,
majd a régi kitevőból levonunk egyet. Így - a--t kapunk. Az MPKmeghatározásához az előzőhöz hason-
lóan differenciálni kell a függvényt K szerint.
8. Matematikai megjegyzés: A formula ellenőrzésére írjuk be Yhelyére a termelési függvényt, ekkor látszik,
hogy ez a határtermékekre vonatkozó alak ugyanaz, mint a korábbiak.
3-14. ábra j
1,0 ...
::5
-;;;
..e
e:
"'
E
-;;;
-e 0,8 ....
"'
>
,o
'N°
~
,o ~ -
N
e
e
>-
e:
·E!
0,6 -
e
E
"'
-;;;
-e
"'
>
:2..
0,4 -
•O
."§..
E!
•C
--"'
e:
0,2 ,_
=>
E
<
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
0
1945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995
Év
A munkára jutó jövedelem aránya az összes jövedelmen belül. A munkára hosszú időn keresz-
tül az összjövedelem 70 százaléka jut. A megközelító1eg változatlannak tekinthető tényezőarányok a
Cobb-Douglas termelési függvény létjogosultságát támasztják alá. (Az ábra az amerikai nemzeti
számlarendszer adatainak felhasználásával készült. A munkára jutó jövedelem az, amit az alkalma-
zottak munkájukért cserébe kapnak. Az összes jövedelem a munkajövedelem, a vállalati profit, a
nettó kamatjövedelem, a bérleti díjak és az amortizáció összege. A tulajdonosok jövedelmeit nem kell
külön említeni, mert azokat a munka- és a tőkejövedelem tartalmazza.)
Forrás: U.S. Oeparlmenl ol (ammerce
konstans, mégpedig (1 - a)/a, ahogyan Douglas megfigyelte. A tényezők részarányai

nem a tőke vagy a munka mennyiségétől, sem az A paraméter által mért technológiai
szinttől függnek, hanem kizárólag az a paraméter értékétó1.
A Cobb-Douglas termelési függvény létjogosultságát a közelmúlt tényadatai is
igazolják. A 3-14. ábra az Egyesült Államok munka- és tőkejövedelmének arányát
mutatja be, 1946-tól 1994-ig. Az elmúlt négy évtizedben végbement sok-sok változás
ellenére az arány 0,7 körül maradt, mely jól kifejezhető a Cobb-Douglas termelési
függvénnyel, ha a értékét 0,3-nak választjuk.
További feladatok
1. Tegyük fel, hogy a termelési függvény Cobb-Douglas-típusú, és a= 0,3.

a) A jövedelem mekkora hányada jut tőkére, illetve munkára?
b) Tegyük fel, hogy a munkaerő-állomány 10 százalékkal nő (például bevándor-
lásból). Hogyan alakul az összes kibocsátás, a tőke bérleti díja és a reálbér?
110 II. RÉSZ + Agazdaság hosszú távon
e) Tegyük fel, hogy a tőkeállomány 10 százalékkal emelkedik egy külföldről ka-

pott adomány következtében. Hogyan változik a teljes kibocsátás (százalékban
mérve)? Hogyan változik a tőke bérleti díja és a reálbér?
d) Tegyük fel, hogy a technológiai feljődés következtében A paraméter értéke 10
százalékkal emelkedik. Hogyan változik a teljes kibocsátás (százalékban mérve)?
Hogyan változik a tőke bérleti díja és a reálbér?
2. (Ehhez a feladathoz differenciálszámításra van szükség.) Tekintsünk egy három ter-
melési tényezős Cobb-Douglas termelési függvényt. K a tó1ce (a gépek száma), La
munka (a munkások száma) és Ha szellemi tőke (a felsőfokú diplomák száma). A
termelési függvény az alábbi:
f = K"3 Vl3 Hl/3.
a) Vezesse le a munka határtermékének kifejezését! Hogyan hat a szellemi tőke
menynyiségének növekedése a munka határtermékére?
b) Vezesse le a szellemi tőke határtermékének kifejezését! Hogyan hat a szellemi
tőke mennyiségének növekedése a szellemi tőke határtermékére?
e) Mekkora a munkára kifizetett jövedelemhányad? Mekkora a szellemi tőkére ki-
fizetett jövedelemhányad? A teljes jövedelem mekkora hányadát kapják meg a
munkások a gazdaság nemzeti számlarendszere szerint? (Ötlet: gondoljon arra,
hogy a szellemi tőke hozadéka hol jelenik meg!)
d) Egy képzetlen munkás a munka határtermékét kapja meg, míg egy képzett mun-
kás a munka határtermékének és a szellemi tőke határtermékének összegét. Az a)
és b) kérdésekre adott válaszok alapján adja meg, mekkora a képzett munkáért és
a nem képzett munkáért járó bérek aránya! Hogyan hat a szellemi tőke növekedése
erre az arányra? Miért?
e) Egyesek támogatják a felsőoktatási ösztöndíjak állami finanszírozását az egyen-
lőség elvének jobb érvényesülése miatt. Mások úgy vélik, hogy az ösztöndíjak csak
azokon segítenek, akik képesek bekerülni a felsőoktatási intézményekbe. Segíte-
nek-e valamit a fenti kérdésekre adott válaszok ennek a problémának a megértésé-
ben?
4. feiezet
GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS
Létezik-e olyan intézkedés, amellyel az indiai kormány
olyan növekedés elé állíthatná India gazdaságát, mint
amilyen az indonéziai vagy az egyiptomi? Ha igen,
pontosan mi az? Ha nem, akkor mi teszi Indiát olyan-
ná, amilyen? Az emberi jólét ezekhez hasonló kérdé-
seiben rejlő igazságai egyszerűen megdöbbentőek: ha
az ember egyszer elkezd gondolkodni rajtuk, nehéz
bármi másra gondolni.
ROBERT E. LUCAS, JR.
Az elmúlt évszázad folyamán a világ legtöbb országában jelentős gazdasági növekedés

ment végbe. A reáljövedelem nemzedékről nemzedékre gyarapodott, a magasabb jöve-
delem lehetővé tette, hogy az emberek több terméket és szolgáltatást fogyasszanak.
A magasabb fogyasztási szint emelte az életszfnvonalat is.
A gazdasági növekedés méréséhez a közgazdászok a bruttó nemzeti termék muta-
tóját használják, ami a gazdaságban termelt összes jövedelmet méri. Az Egyesült Álla-
mok reál GDP-je legalább háromszor, az egy munkásra jutó GDP pedig legalább kétszer
nagyobb, mint 1950-ben volt. Bármely adott éven belül különböző országok életszínvo-
nala között is lényeges különbségeket figyelhetünk meg. A 4-1. táblázat a világ 12 leg-
népesebb országának egy főre jutó jövedelmét mutatja 1992-ben. Az Egyesült Államok
a listavezető 23 571 dolláros jövedelemmel. Nigériában, ennek 5 százalékánál is keve-
sebb, 1285 dollár volt az egy főre jutó jövedelem.
E fejezet célja az, hogy az ehhez hasonló, idó'ben és országok között jelentkező jö-
vedelemkülönbségek okát megértsük. A 3. fejezetben a kibocsátás, azaz a jövedelem for-
rásaiként határoztuk meg a termelési tényezőket (tőke és munka) és a termelési techno-
lógiát. A jövedelembeli eltérések a tőke, a munka és a technológia különbségeiből szár-
maznak.
Elsődleges feladatunk az, hogy felépítsük a Solow-féle növekedési modellt. A 3.
fejezetben végzett elemzés alapján le tudjuk írni a jövedelem termelését, elosztását és
felhasználását valamilyen időpillanatban. Az elemzés statikus szemléletű volt- pillanat-
felvétel a gazdaságról. Az emelkedő életszínvonal értelmezéséhez úgy kell finomítani
vizsgálatukat, hogy az idó'ben bekövetkező gazdasági változások is leírhatók legyenek.
Dinamikussá szeretnénk tenni elemzésünket, hogy inkább hasonlítson mozgófilmhez,
mint fényképfelvételhez. A Solow-féle növekedési modell bemutatja, hogy a megtaka-
rítás, a népesség növekedése és a technikai haladás hogyan hat a kibocsátás növekedésére.
I
4-1. táblázat Életszínvonal-beli különbségek 1992-ben
Ország Egy főre jutó jövedelem (USA$)

Egyesült Államok 23 571
Japán 19 840
Nyugat-Németország 19 320
Szovjetunió (1989) 10 168
Mexikó 8 213
Brazília 5 099
Indonézia 2 761
Banglades 1 983
Kína 1 961
Pakisztán 1 881
India l 683
Nigéria 1 285
Megjegyzés: Több elemző szerint a Szovjetunióra és a Kínára vonatkozó adatok hibás közlésen
alapulnak, ezért megbízhatatlanok: a valóságos jövedelem az itt közölt értéknél jóval alacsonyabb.
Forrár. Robcrl Summm- Alon Hoslon: An Expanded Set ol lnlernolionol Comporisons 1950-1988. Quarter/y Journal of fconomics, (Moy, 1991) m-368.
A modell az egyes országok között megfigyelt kiugró életszínvonalbeli különbségek

néhány okát is feltárja. 1
További feladatunk annak vizsgálata, hogy a gazdaságpolitika hogyan befolyásolja
az életszínvonalat, illetve annak változását. Modellünk lehetőséget teremt arra, hogy a
közgazdaságtan egyik legfontosabb kérdésére keressük a választ: a kibocsátás mekkora
hányada legyen mai fogyasztásunk, és mekkora a jövőre szánt megtakarításunk. Mivel
egy gazdaság megtakarítása a beruházással egyenlő, a megtakarítás meghatározza, hogy
a gazdaságban mennyi tőke áll rendelkezésre a jövó'ben a termeléshez. A gazdaságpoli-
tika közvetlenül és közvetve is érinti a nemzeti megtakarítást. Ahhoz, hogy a gazdaság-
politikákat értékelni tudjuk, tisztában kell lennünk azzal, hogy különböző megtakarítási
ráták mekkora költségekkel és milyen előnyökkel járnak a társadalom számára.
4.t A töke felhalmozása

A Solow-féle növekedési modell bemutatja, milyen kölcsönhatások léteznek a tőkeállo
mány növekedése, a népesség növekedése és a technológiai fejlődés között, és ezek
hogyan hatnak a kibocsátásra. Mivel az első feladat a modell felépítése, azt vizsgáljuk
meg, hogy az áruk kereslete és kínálata hogyan határozza meg a tőkefelhalmozást. En-
l. Az 1950-es és 1960-as években született Solow-féle növekedési modell Robert Solow közgazdász után
kapta nevét, aki 1987-ben elnyerte a közgazdasági Nobel-díjat a gazdasági növekedés területén végzett
munkásságáért. A modell első megjelenése: Robert M. Solow: A Contribution in the Theory of Eco-
nom ic Growth. Quarterly Journal of Economics, (February, 1956) 65- 94.
4. fejezet • Gazdasági növekedés 113
nek érdekében rögzítjük a munkaerő-állomány és a technológia szintjét. Később felold-
juk a korlátozásokat, először a munkaerő-állomány, majd a technológia változását vezet-
jük be.
Az áruk kereslete és kínálata

Az áruk kereslete és kínálata központi szerepet játszik a So1ow-model1ben, akárcsak a 3.
fejezetben megismert statikus modellben. Ahogy a 3. fejezetben láttuk, a kínálat meg-
határozza, mekkora a kibocsátás egy adott időpontban, a kereslet pedig azt, hogyan kerül
felhasználásra a kibocsátás.
Akínálat és a termelési függvény • A Solow-modellben a kínálat a már ismert termelési függ-

vényre épül:
Y = F(K, L).
A kibocsátás a tőkeállomány és a munkaerő-állomány függvénye. A Solow-féle növe-
""tad.fr 1,roodflUbt=1 'l f ttUretezzai-i.!' ,,bgy- a '\óf'!í1c:ít!fri Jgg<;r~ó y · 11rereotbzcraeilí"d.6Hoad ~
Emlékeztetőül, a termelési függvény akkor állandó mérethozadékú, ha
zY = F(zK, zL)
bármely pozitív z-re. Tehát ha a tőkét és a munkát egyaránt z-vel szorozzuk, akkor a
kibocsátás is z-szeresére nő.
Hogy az elemzést egyszerűsítsük, minden mennyiséget a munkaerő-állomány nagy-
ságához viszonyítva fejezünk ki. Az állandó mérethozadék tulajdonságával rendelkező
termelési függ vények alkalmasak erre a célra, mert az egy munkásra jutó kibocsátás
csak az egy munkásra jutó tőke nagyságától függ. Mindez azonnal látható, ha z = 1/L -
et behelyettesítünk a fenti egyenletbe. Ekkor:
YIL = F(KIL, 1).
Az egyenlet szerint az egy munkásra jutó kibocsátás az egy munkásra jutó tőke függvénye.
Az egy munkásra jutó mennyiségek jelöléséhez kisbetűket használunk, tehát y = YI
L az egy munkásra jutó kibocsátás, k = K/L az egy munkásra jutó tőke. A termelési
függvényt az alábbi formában írhatjuk:
y = f(k),
aholf[¾) = F{k,. J) . .EzzeJ .aföggvéoyfm.ll.1J.Ív,3L<:n.kk.aLkt\nyf'1rof'sf'hh.az.eJ.e.1JJ2fs. _A 4-J.
ábra mutatja be a termelési függvényt.
A termelési függvény meredeksége mutatja, hogy egy munkásra számolva mennyi
többletkibocsátás keletkezik a tőke újabb egységének felhasználásakor. Ez az érték a
tőke határterméke (MPK). Matematikai formában:
MPK = f(k + 1) - f(k).

4~ 1. ábra
A termelési függvény. A termelé-
si függvény megmutatja, hogyan
határozza meg az egy munkásra
jutó tőkeállomány k nagysága az
egy munkásra jutó y = J(k) kibo-
•0 csátás nagyságát. A függvény me-
.2. redeksége a tőke határterméke: ha
e
t:I
•C
-"'
e:
k nagysága 1 egységgel nő, y-t
::,
E MPK egységgel növeli. A csökke-
>-
J3' nő határtermék abból látszik, hogy
a függvény meredeksége k növe-
kedésével csökken.
Egy munkósrn jutó tőkeállomány k
Figyeljük meg a 4-1. ábrán, hogy a tólceállomány növekedésével a termelési függvény

laposodik. A termelési függvény tulajdonsága, hogy a tó'ke határterméke csökken: min-
den újabb tó'keegység kisebb kibocsátást eredményez, mint az azt megeló'ző. Ha a tó'ke
állománya alacsony, akkor egy újabb tőkeegység nagyon hasznos, és nagy többlet
kibocsátást eredményez. Ha nagy a tőkeállomány, akkor az újabb tólceegység kevésbé
hasznos, és kisebb többletkibocsátást eredményez.
Akereslet és a fogyasztási függvény • A Solow-modellben az áruk kereslete fogyasztásból

és beruházásból áll. Más szavakkal az egy munkásra jutó kibocsátás egy munkásra jutó
fogyasztásra és az egy munkásra jutó beruházásra osztható szét.
y =e+ i.
Ez a gazdaság nemzeti számlarendszerének azonossága. Különbözik valamelyest a 3.
fejezetben megismert azonosságtól, mett hiányzik beló'le a kormányzati vásárlások tétele
(amit most nyugodtan nélkülözhetünk), valamint mosty, e és í egy munkásra jutó meny-
. nyiségeket jelölnek.
A Solow-modellben feltételezzük, hogy a fogyasztási függvény az alábbi egyszerű
alakú:
e= (l - s)y,
ahol s a megtakarítási ráta, értéke nulla és egy közé esik. E fogyasztási függvény szerint a
fogyasztás a jövedelemmel arányos. A jövedelem (1-s) hányadát minden évben elfogyaszt-
ják, s hányadát pedig megtakarítják. A fenti fogyasztási függvény következményei jobban
látszanak, ha a nemzeti számlarendszer azonosságában e helyébe (1- s)y-t írunk:
y = (l- s)y + i.
Átrendezés után:
4. fejezet + Gazdasági növekedés 115
l = sy.
Az egyenlet szerint a beruházás - ahogyan a fogyasztás is - a jövedelemmel arányos.
Mivel a beruházás egyenlő a megtakarítással, a megtakarítási ráta (s) nem más, mint a
kibocsátás beruházási célra szánt része.
Atőke változása és az egyensúlyi növekedés

A Solow-modell két fő komponensének, a termelési függvénynek és a fogyasztási függ-
vénynek a bemutatása után rátérhetünk annak vizsgálatára, hogy a tőkeállomány időbe
ni növekedése miként eredményez gazdasági növekedést. A tőkeállomány két tényező
hatására változik meg:
+ Beruházás Nő a tőkeállomány, ha a vállalatok új telephelyeket és berendezéseket
vásárolnak.
+ Értékcsökkenés Csökken a tőkeállomány a régi tőke egy részének elavulásával.
A tőkeállomány változásának értelmezéséhez a beruházás és az értékcsökkenés mozga-

tóit kell szemügyre vennünk.
Korábban említettük, hogy az egy munkásra jutó beruházás az egy munkásra jutó
kibocsátásnak egy hányada, sy. Ha y helyére a termelési függvényt írjuk, az egy mun-
kásra jutó beruházást az egy munkásra jutó tőkeállomány függvényében fejezhetjük ki:
i = sf(k).
Minél több a tőke (k), annál nagyobb a kibocsátás [f (k)] és a beruházás (i). A termelési
függvényt és a fogyasztási függvényt egyaránt tartalmazó egyenlet a meglévő tőkeállo
mány (k) és az új tőkeállomány (i) között teremt kapcsolatot. A 4-2. ábrán látható, hogy
a megtakarítási hányad hogyan osztja fel a kibocsátást fogyasztásra és beruházásra k
különféle értékei mellett.
y Kibocsátás, fogyasztás és beru-

házás. A beruházási ráta határoz-
za meg a kibocsátás megoszlását
fogyasztás és beruházás között. k
tó1ce mellett a lcibocsátásflk), a be-
ruházás sf(k), a fogyasztás pedig
ftk) - sf(k).
e_ Egy munkásra
juló logyaszlás
sf(k)
• Egy munkásra
i- jutó beruházás
Egy munkásra jutó löke állomány
4-3. ábra
Értékcsökkenés. A tőkeá11omány
egy konstans 8 hányada minden
évben elhasználódik. Az érték-
csökkenés ezért arányos a tőkeál
lománnyal.
Egy munkásra jutó tökeállomány k
Az értékcsökkenést úgy építjük be a modellbe, hogy feltételezzük, a tőkeállomány

egy bizonyos 8 hányada évente elhasználódik, elavul. Nevezzük 8-t az értékcsökkenés
vagy az amortizáció rátájának. Ha például a tó1cét átlagosan 25 évig használják, akkor az
értékcsökkenési ráta évente 4 százalék (8 = 0,04). Az évente elavuló tó1ce nagysága 8k.
A 4-3. ábra bemutatja, hogyan függ az értékcsökkenés a tőkeállománytól.
Az alábbi egyenlettel kifejezhetjük a beruházás és az értékcsökkenés tó1ceállomány-
változásra gyakorolt hatását:
tőkeállomány változása = beruházás - értékcsökkenés
tik = i - 8k,
4-4. ábra
Beruházás, értékcsökkenés és a
ok ok stacionárius állapot Mivel a meg-
takarítási ráta konstans, és a megta-
karítás egyenlő a beruházással, a
beruházás sf(k) nagyságú. Mivel a
tőke egyenletes d ütemben amorti-
zálódik, az amortizáció nagysága 8k.
A t61<eállomány egyensúlyi értéke,
vagy más szóval stacionárius álla-
pota (k*) ott van, ahol a beruházás
egyenlő az értékcsökkenéssel. A két
görbek*-nál metszi egymást, k* alatt
a beruházás meghaladja az érték-
kl-----+ k" ~ kl k csökkenést, ezért a tőkeállomány nő.
Tőkeállomány Egy munkásra Tökeóllomány
növekszik jutó tőkeállomány csökken
A beruházás k* felett kisebb, mint
egyensúlyi siintje az értékcsökkenés, ekkor a t61<eál-
lomány zsugorodik.
Egy munkásra jutó tőkeállomány
ahol a /J.k a tőkeállomány egyik évről a másikra történő változása. Mivel a beruházás a
megtakarítással egyenlő, a tőkeállomány változását az alábbi formában is írhatjuk:
/J.k = sf(k) - 'ők
Az egyenlet szerint a tőkeállomány változása egyenlő a beruházás [sf(k)] és a jelenlegi

tőkeállomány értékcsökkenésének különbségével ('ők).
A 4-4. ábrán a beruházás és az értékcsökkenés láthatók k tőkeállomány különböző
értékei mellett. Minél nagyobb a tőkeállomány, annál magasabb a kibocsátás és a beru-
házás. Ugyanakkor magasabb tőkeállomány hoz nagyobb amortizáció tartozik.
A 4-4. ábrán látható, hogy egyetlen tőkeállomány van, amely mellett a beruházás
egyenlő az értékcsökkenéssel. Ha a gazdaságban éppen ekkora a tőkeállomány, akkor
időben nem változik, mivel éppen egyensúlyban van az a két tényező - a beruházás és
az értékcsökkenés, amely megváltoztathatja. Tehát a tó1ceállomány ezen szintjén /J.k = 0.
Ezt nevezzük a tőkeállomány egyensúlyi értékének vagy stacionárius állapotának, és
k*-gal jelöljük.
Astacionárius állapot elérése

A stacionárius állapot a gazdaság hosszú távú egyensúlyi helyzetét jelenti. Függetlenül
az induló tó1ceállomány értékétől, a gazdaságban végül az egyensúlyi tó1ceállomány va-
lósul meg.
Tegyük fel, hogy az egyensúlyi tó1ceállománynál alacsonyabb tőkeállományról
indul a gazdaság, mint amilyen k1 a 4-4. ábrán. Ekkor a beruházás szintje meghaladja
az értékcsökkenés nagyságát. Ezért a tó1ceállomány növekedni kezd, és a kibocsátással
együtt addig nő, amíg el nem éri az egyensúlyi tőkeállomány k* értékét.
Hasonló módon, feltételezhetjük, hogy a gazdaság az egyensúlyi tőkeállománynál
alacsonyabb szintről indul, mint amilyen k2 . Ebben az esetben a beruházás szintje ala-
csonyabb az értékcsökkenésnél: a tőkeállomány gyorsabban fogy, mint ahogyan pótol-
ják. A tó1ceállomány csökken, és ismét eléri az egyensúlyi szintet. Ha egyszer a tó1ceál-
lomány elérte az egyensúlyi szintet, a beruházás egyenlő az amortizációval, a tó1ceállo-
mány pedig se nem nő, se nem csökken.
Astacionárius állapot elérése: egy számpélda

Lássunk egy számpéldát arra, hogyan működik a Solow-modell, és a gazdaság hogyan
éri el a stacionárius állapotot. Tételezzük fel, hogy a termelési függvény a következő: 2
y = K112v12.
2. Ha visszalap0zunk a 3. fejezet függelékéhez, akkor Járjuk, hogy ez a Cobb-Douglas termelési függvény,

ahol a= 1/2.
Hogy az egy munkásra jutó termelési függvényt.f{k)-t megkapjuk, osszuk el mind-

két oldalt L-lel:
y Kl/2 Ll/2
- - -- -
L L
Átrendezve:
Mivel y = YIL és k = KIL, azt is írhatjuk, hogy

y= kl/2.
Vagy más formában:

y= ✓k.
Az egy munkásra jutó kibocsátás az egy munkásra jutó tőkeállomány négyzetgyöke.

Hogy példánk teljes legyen, tegyük fel, hogy a kibocsátás 30 százalékát fordítják meg-
takarításra (s= 0,3), a tőkeállomány 10 százaléka amortizálódik évente (8 = 0, 1), és a
gazdaság egy munkásra 4 egység tőkeállománnyal indul (k = 4). Most már elemezhet-
jük, mi történik gazdaságunkban az idő haladtával.
Először tekintsük a jövedelemtermelés és -felhasználás alakulását az első évben. A
termelési függvény szerint egy munkásra számítva 4 egység tőke 2 egység kibocsátást
hoz létre. Mivel a kibocsátás 70 százalékát elfogyasztják, 30 százalékot megtakarítanak
és beruháznak, e= 1,4 és i = 0,6. A tó1ceállomány 10 százaléka elhasználódik azonban,
ezért 8k = 0,4. A beruházás 0,6, az amortizáció 0,4, így a tőkeállomány változása: tik=
0,2. A második év 4,2 egység tőkeállománnyal indul egy munkásra számítva.
A 4-2. táblázat bemutatja, hogyan fej lődik a gazdaság évről évre. Minden évben új
tőke adódik hozzá, a kibocsátás pedig emelkedik. Évek során a gazdaság eléri az egyen-
súlyi értékel, ami 9 egység tőke munkásonként. Az egyensúlyi értéken a 0,9 nagyságú
értékcsökkenés éppen kompenzálja a 0,9 nagyságú beruházást, ezért a tőkeállomány és
a kibocsátás nem nő tovább.
Az egyensú lyi tőkeállomány meghatározásának egyik módja az, hogy évről évre
követjük a gazdaság fejlődését, de más módon kevesebb számítással is eljuthatunk
ugyanoda. Emlékezzünk rá, hogy
tik = sf (k) - 8k.
Az egyenlet k időbeni alakulását mutatja. Mivel az egyensúlyi érték mellett L1k = 0,
tudjuk, hogy
0 = sf (k*) - ök*,
vagy
k* s
{(le*) -8.
I
4-2. táblázat A stacionárius állapot elérése: egy számpélda
Feltevések: y = k 112 s= 0,3 8 =0, l Kezdetben k =4,0
Év k y e 8k &
1 4.000 2.000 1.400 0.600 0.400 0.200
2 4.200 2.049 1.435 0.615 0.420 0.195
3 4.395 2.096 1.467 0.629 0.440 0.189
4 4.584 2.141 1.499 0.642 0.458 0.184
5 4.768 2.184 1.529 0.655 0.477 0.178
10 5.602 2.367 1.657 0.710 0.560 0.150
25 7.321 2.706 1.894 0.812 0.732 0.080
100 8.962 2.994 2.096 0.898 0.896 0.002
00 9.000 3.000 2.100 0.900 0.900 0.000
Ebbó1 az egyenletbó1 már meghatározható az egyensúlyi tőkeállomány k* értéke, mivel

a példa számait behelyettesítve:
k* 0,3
Jp =oj·
Mindkét oldalt négyzetre emelve:
k* = 9.
Az egyensúlyi tőkeállomány nagysága 9 egység/munkás. Ugyanazt az eredményt kap-
tuk, amit a 4-2. táblázatból is kiolvashatunk.
4-1. , ESETTANULMÁNY
Ajapán és a német növekedési csoda

Japán és Németország fejlődése a gazdasági növekedés két sikertörténete. Noha ma már
mindketten gazdasági nagyhatalomnak számítanak, 1945-ben a két ország gazdasága
romokban hevert. A második világháború megsemmisítette a tőkeállomány nagy részét.
A háború utáni évtizedek alatt azonban ezekben az országokban mérték a legnagyobb
ütemű növekedést. 1948 és 1972 között az egy főre jutó kibocsátás Japánban 8,2 száza-
lékkal, Németországban pedig 5,7 százalékkal emelkedett évente, míg az Egyesült Ál-
lamokban csak évi 2,2 százalékkal.
Meglepőnek találjuk-e Japán és Németország háború utáni történetét a Solow-féle
növekedési modell ismeretében? Tegyük fel, hogy egy gazdaság a kiinduló helyzetben
stacionárius állapotban van, és a háború alatt tönkremegy a tó1ceállomány egy része. (A
tőkeállomány k*-ról k -re csökken a 4-4. ábrán.) Nem meglepő módon a kibocsátás
1
szintje azonnal zuhanni kezd. Ha azonban a megtakarítási ráta - a kibocsátás megtaka-
rításra és beruházásra szánt hányada - változatlan, akkor a gazdaság gyors növekedésnek
indul. A kibocsátás azért nő, mert a tőkeállomány alacsonyabb szintjén a beruházások
nagyobb tőkeállományt hoznak létre, mint amekkora az értékcsökkenés. A nagymértékű
növekedés addig tart, amíg a gazdaság el nem éri korábbi egyensúlyi növekedési pályá-
ját. Tehát a tőkeállomány elpusztított része miatt ugyan azonnal csökken a jövedelem,
ezt követően viszont a normálisnál nagyobb ütemű növekedés kezdődik. Japán és Né-
metország gyors fejlődésének „csodája" - ahogy a gazdasági sajtó emlegeti - nem más,
mint amit a Solow-modell mond azokról az országokról, ahol a háború erősen csökken-
tette a tó1ceállományt.
A japán és a német növekedés magyarázata nyilvánvalóan nem csak ennyiből áll.
Van egy nagyon fontos különbség e két ország és az Egyesült Államok között, ami kulcs-
fontosságú a gazdasági teljesítmény szempontjából. Mind Japán, mind Németország a
jövedelem nagyobb részét fordítja megtakarításra és beruházásra, mint az Egyesült Ál-
lamok. Ebből kifolyólag ezek az országok más stacionárius helyzetben vannak. Az or-
szágok között fennálló különbségek teljes megértéséhez figyelembe kell vennünk az
eltérő megtakarítási ráták következményeit.
Amegtakarítási ráta változásai

Vizsgáljuk meg, mi történik, ha a megtakarítási ráta emelkedik. A 4-5. ábra ezt mutatja
be. Feltevéseink szerint a gazdaság stacionárius helyzetből indul, s 1 megtakarítási rátával,
k'\ tőkeál1ománnyal. A megtakarítási ráta kés6bb s 1 -ről s2-re néi, ami az sf(k) görbe fel-
felé tolódását eredményezi. A kezdeti s 1 megtakarítási ráta és k* 1 tőkeállomány mellett
a beruházás épp ellensúlyozza az értékcsökkenés nagyságát. A megtakarítási ráta emel-
kedését követően a beruházás szintje magasabb, de a tőkeállomány és az értékcsökkenés
változatlan, tehát a beruházás meghaladja az értékcsökkenést. A tőkeállomány fokoza-
tosan emelkedik, amíg a gazdaság el nem éri az új k* 2 egyensúlyi értéket, magasabb
tőkeállomány és kibocsátás mellett, mint korábban.
A Solow-modellben a megtakarítási ráta központi szerepet játszik az egyensúlyi tő
keállomány meghatározásában. Ha a megtakarítási ráta magas, akkor a gazdaságban
nagy tőkeállomány és magas szintű kibocsátás, ha a megtakarítási ráta alacsony, akkor
kis tőkeállomány és alacsony szintű kibocsátás valósul meg.
Milyen kapcsolat van a megtakarítás és a gazdasági növekedés között? Nagyobb
megtakarítás gyorsabb növekedéshez vezet, de csak átmenetileg. A megtakarítási ráta
emelkedése gyorsítja a növekedést, amíg a gazdaság eléri az új stacionárius helyzetet.
4. fejezet • Gazdasági növekedés • 121
~
A megtakarítási ráta emelkedé-
se. A megtakarítási ráta (s) emel-
sil(kl kedése adott tőkeállomány mellett
~ s,f(k) magasabb beruházási szintet ered-
ményez. A megtakarítási függvény
1. Ameglakorítósi ezért fölfelé tolódik. A korábbi
róla emelkedése...
egyensúlyi érték mellett a beruhá-
: 2. ... növeli : zás meghaladja az amortizációt. A
: az egyensúlyi: tőkeállomány addig emelkedik,
Régi egyensúly : tökeóllományj Új egyensúly amig a gazdaság el nem éri a na-
érték · : érték
gyobb tőkét és kibocsátást j elentő
új stacionárius helyzetet.
k•t k*1
Egy munkásra juló lőke
Ha a gazdaság magasan tartja a megtakarítási rátát, akkor a tőkeállomány nagyságát és

a kibocsátás magas szintjét is megőrzi, de nem tartja fenn a végtelenségig a magas nö-
vekedési ütemet.
4-2. · fSfTTANUtMÁNY
Megtakarítás és beruházás a világ országaiban

A SolowLmodell szerint ha egy ország jövedelmének jelentős hányadát fordítja megta-
karításra és beruházásra, akkor nagy lesz az egyensúlyi tőkeállomány és a jövedelem.
Ennek az elméleti következtetésnek fontos gyakorlati következményei vannak. Segítsé-
günkre lehet az életszínvonalbeli eltérések értelmezésében.
A 4-6. ábra egy 84 ország adataiból képzett pontdiagram, amely a világ országai-
nak nagy részét tartalmazza. (Nem szerepelnek a nagy olajtermelő országok és az 1960-
1992 közötti időszak kommunista országai.) Az adatok pozitív irányú kapcsolatot mu-
tatnak a kibocsátás beruházásra szánt hányada és az egy főre jutó jövedelem szintje
között. Vagyis azokban az országokban, ahol a beruházási ráta magas - idetartozik az
Egyesült Államok és Japán -, általában magas a jövedelem, míg ott, ahol a beruházási
ráta alacsony - például Uganda és Csád esetében -, a jövedelem alacsony. Ahogy a So-
low-modellből következik, a beruházási ráta alapvető meghatározója annak, hogy egy
ország gazdag-e vagy szegény.
Noha az ábra a két tényező között fennálló szoros kapcsolatra utal, e kapcsolat nem
tökéletes. Az egy főre jutó jövedelem meghatározásában a megtakarítás és beruházás
mellett más tényez-őknek is szerepet kell kapniuk. A fejezet során még visszatérünk az
országok között tapasztalható eltérésekre, és látni fogjuk, hogy milyen egyéb tényezők
módosítják a képet.
4-6. ábra j
100,000 ._
Mex,"k'0 •
.. .
USA
Kanada
\ Dánia
••:~•~
/ /...,
··~••cs.___
N' 1 ,
eme orszag
/
!Finnország
Japán
10,000 ._ Brazília • / .• · "-- s · ·

Elefánlcsonlparl • • '. • / • • Izrael 11-~ga~u; ,
szlán lllll•. ■a • • Franciaország Egyesult K,ralysag
1,000 ,_
•• . • •
. •
Egyi.ptom
• \ • • .
1
." .
• ;.1(..- p•eru• •
· '\ndonezm •
India - \ • Zimbabwe
• •
·" .,
• Olaszország
:-...... • • • • • • Kenya
(sód Uganda Kamerun
100 ,___ _ 1 1 1 1
..,__l_ _. . , _ __ _. . , _ __ _. . , _ __ __ . _ __ __ . _ __ _- L -_ 1 1 __1
L -_
0 5 10 15 20 25 30 35 40
Beruházás a kibocsótás százalékában

(1960-1992 közöll átlagban)
Beruházási ráták és egy főre jutó jövedelmek a világban. A pontdiagramon 84 ország adatai
láthatók, minden országnak egy sötét négyzet felel meg. A vízszintes tengelyen a beruházási ráta, a
függőleges tengelyen az egy főre jutó jövedelem szerepel. A Solow-modellnek megfelelően a magas
beruházási ráta magas egy főre jutó jövedelemmel párosul.
Forrás:Robcrl Summers - Alan Heslon: An Expanded of lnlernalianal Comparisons 1950-1988. Quarterly Journal of fconomics, (May 1991), 327-368.
4.2. A felhalmozás aranyszabálya

Miután körüljártuk a megtakarítási ráta, illetve a tőke és a jövedelem egyensúlyi értéke
közötti kapcsolatot, rátérhetünk annak vizsgálatára, mekkora az optimális nagyságú
tőkefelhalmozás. Később, a 4.5. pontban bemutatjuk, hogy a gazdaságpolitika hogyan
változtatja meg a megtakarítási rátát. Előtte azonban megismerkedünk azzal az elmélet-
tel, amelyen e gazdaságpolitikai döntések alapulnak.
Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a gazdaságpolitika tetszőleges megtaka-
rítási rátára tudja beállítani a gazdaságot. A megtakarítási ráta meghatározza a stacioná-
rius helyzetet. A kérdés az, hogy milyen stacionárius helyzet legyen a gazdaságpolitika
célja.
Stacionárius helyzetek összehasonlítása
A stacionárius állapot megválasztásakor a döntéshozók célja a társadalom jólétének
maximalizálása. Az embereket nem a tőke mennyisége, még csak nem is a kibocsátás
nagysága érdekli. Az fontos számukra, hogy'"mennyi terméket és szolgáltatást tudnak
fogyasztani. A jó szándékú gazdaságpolitikus tehát a legmagasabb fogyasztást biztosító
stacionárius állapot elérésére törekszik. A maximális fogyasztást biztosító stacionárius tő
keállományt aranyszabály szerinti tó'kefelhalmozási szintnek nevezzük, és k* opt-tal
jelöljük. 3
Hogyan állapíthatjuk meg, hogy a gazdaság az aranyszabály szerinti helyzetben
van-e? A válaszhoz először meghatározzuk a fogyasztás lehetséges stacionárius értékeit,
majd megkeressük a legnagyobb fogyasztást adó stacionárius értéket.
Az egy munkásra jutó fogyasztás stacionárius értékének meghatározásához a nem-
zeti számlarendszer azonosságából indulunk ki:
y =e+ i,
amiből
e= y - i .
A fogyasztás egyszerűen a kibocsátás és a beruházás különbsége. Mivel az egyensúlyi
fogyasztást keressük, a kibocsátás és a beruházás helyére az egyensúlyi mennyiségeket
írjuk. Az egy munkásra jutó kibocsátás egyensúlyi szintje.f(k*), ahol k* az egy munkás-
ra jutó egyensúlyi tőkeállomány. Mivel ráadásul a tőkeállomány ilyenkor nem változik,
a beruházás egyenlő az értékcsökkenéssel, ami ök*, y helyére f(k*)-o>t, i helyére ök*-ot
írva az alábbi kifejezést kapjuk:
Az egyenlet szerint az egyensúlyi fogyasztás az egyensúlyi kibocsátás és az egyensúlyi

értékcsökkenés különbségével egyenlő. Vagyis a megnövekedett tőke két irányban befo-
lyásolja az egyensúlyi fogyasztást: növeli a kibocsátást, ugyanakkor a kibocsátás na-
gyobb hányadát kell az elavult tőke pótlására fordítani.
A 4-7. ábra az egyensúlyi tőkeállomány függvényében tünteti föl a kibocsátás és az
értékcsökkenés egyensúlyi értékeit. A kibocsátás és az értékcsökkenés közötti rés az
egyensúlyi fogyasztás. Az ábrából kiderül, hogy egyetlen olyan tőkeállomány van - az
aranyszabály szerinti k*0 P1 tó1ceállomány - , amely maximalizálja a fogyasztást.
Az egyensúlyi szintek összehasonlításakor azt kell figyelembe vennünk, hogy a
magasabb tőkeállomány hogyan hat a kibocsátásra és az értékcsökkenésre. Ha a tó1ceál-
lomány az aranyszabály szerinti szint alatt van, akkor a tó1ceállomány emelése jobban
növeli a kibocsátást, mint az értékcsökkenést, így a fogyasztás nő. Ebben az esetben a
termelési függvény meredeksége nagyobb, mint ök*, vagyis a fogyasztást jelentő, két
görbe közötti rés k*-gal együtt nő. Ezzel szemben ha a tőkeállomány az aranyszabály
3. Lásd: Edmund Phelps: The Golden Rule of Accumulation: A Fable for Growthmen. American Economic
Review. 51 (September, 1961), 638-643. p.
4-7. ábra
Egyensúlyi fogyasztás. A gazda-

ság kibocsátását fogyasztásra és
f(k*l beruházásra fordítják. Az egyen-
súlyi érték mellett a beruházás
. ~ egyen lő az amortizációval. Az
egyensúlyi fogyasztás a kibocsá-
tás [f(k*)] és az amortizáció (8k*)
különbsége. Az egyensúlyi fo-
gyasztást maximalizáló egyensúlyi
tőkeállomány az aranyszabály sze-
rinti tőkeállomány. Az aranysza-
bály szerinti tőkeállományt k* - Of'I
tal jelöljük, az aranyszabály sze-
k*
rinti fogyasztásJ·elec*upr.
Egy munkásra jutó egyensúlyi töke
sze1inti tőkeállománynál magasabb, akkor a tőkeállomány növelése csökkenti a fogyasz-

tást, mivel a kibocsátás emelkedése alulmarad az amortizáció növekedésével szemben.
Ilyenkor a termelési függvény laposabb, mint a ök* egyenes, ezért a rés - a fogyasztás
- k* növekedésével szükül. Az aranyszabály szerinti tőkeállomány mellett a termelési
függvénynek és a 8k* egyenesnek ugyanakkora a meredeksége, a fogyasztás pedig itt éri
el a maximumát.
Másik oldalról közelítve a kérdést, tételezzük fel, hogy a gazdaság k* tőkeállo
mányról indul, és a gazdaságpolitika célja a tőkeállomány k* + 1 szintre való növelése.
A többJetkibocsátás nagysága ekkor f(k* + 1) - j(k*) lenne, vagyis a tőke határterméke
(MPK). Az újabb egység tőke bevonásakor keletkező amortizációs többlet nagysága az
amortizációs rátával (8) egyenlő. A pótlólagos tőkeegység fogyasztásra gyakorolt nettó
hatása tehát MPK - 8, vagyis a tőke határterméke az amortizációs rátával csökkentve.
4-8. ábra
A megtakarítási ráta és az arany-
szabály. Egyetlen megtakarítási
ráta biztosítja a tó1<:cállomány arany-
szabály szerinti é11ékét (k*opt). A
megtakarítási ráta változásának
hatására az sf(k) görbe eltolódna,
és alacsonyabb fogyasztást bizto-
sító stacionárius egyensúlyba te-
relné a gazdaságot.
Egy munkásra jutó egyensúlyi tőkeállomány

Ha az egyensúlyi tőkeállomány az aranyszabály szerinti érték alatt van, a tó1ce növeke-
dése emeli a fogyasztást, mert a tőke határterméke nagyobb, mint az amortizációs ráta.
Ha az egyensúlyi tőkeállomány meghaladja az aranyszabály szerinti értéket, akkor a
tó1ce növekedése csökkenti a fogyasztást, mivel a tőke határterméke kisebb, mint az
amortizációs ráta. A növekedés aranyszabályának feltétele tehát az alábbi:
MPK=ö .
Az aranyszabály szerinti tó1cefelhalmozási szinten a tó1ce határterméke egyenlő az érték-
csökkenési rátával. Másként fogalmazva, az aranyszabály szerinti növekedés esetén az
amortizációval csökkentett határtermék, MPK - ő nullával egyenlő.
Ne felejtsük el, hogy a gazdaság nem tart automatikusan az aranyszabály szerinti
növekedési pályához. Az a kitüntetett egyensúlyi tőkeállomány, amilyen az aranyszabály
szerinti növekedésnek megfelelő, kitüntetett megtakarítási rátát követel meg. A 4-8.
ábra azt az egyensúlyi helyzetet mutatja, amikor a megtakarítási ráta biztosítja az arany-
szabály szerinti tó1ceállomány értékét. Ha a megtakarítási ráta az ábrán láthatónál maga-
sabb, akkor az egyensúlyi tőkeállomány túlságosan magas lesz. Ha a megtakarítási ráta
ennél alacsonyabb, akkor az egyensúlyi tó1ceállomány szintje túl alacsony lesz.
Stacionárius helyzetek összehasonlítása: egy számpélda

Elemezzül<., liogy milyen választás e lolt álr a gazdaságpolitika, amikor a stacionárius
helyzetek között kell döntenie. A termelési függvény ugyanaz, mint az előző példánk-
ban:
y= ✓k
Az egy munkásra jutó kibocsátás egyenlő az egy munkásra jutó tőke négyzetgyökével.
Az amortizáció ismét 10 százalék. A kérdés most a megtakarítási ráta (s), és rajta ke-
resztül a növekedés stacionárius pályájának a megválasztása. Ahhoz, hogy lássuk, mi-
lyen lehetőségek között válogathatunk, idézzük fel az alábbi, egyensúlyi értékre vonat-
kozó egyenlőséget:
k* s
f"(k*) 8
Gazdaságunkban az egyenlet az alábbiak szerint alakul:
k* s
Jp -oj·
Az egyenlet mindkét oldalát négyzetre emelve eljutunk az egyensúlyi tőkeállományhoz:
k* = 100s2 .
Ennek alapján bármekkora megtakarítási ráta mellett meg tudjuk határozni az egyensú-
lyi tőkeállományt.
4-3. táblázat I Egyensúlyi növekedési pályák összevetése: Egy számpélda

y= ✓k, 8= 0,1
s k* y* 8k* e* MPK MPK-8
0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 00 00
0.1 1.0 1.0 0.1 0.9 0.500 0.400

0.2 4.0 2.0 0.4 1.6 0.250 0.150
0.3 9.0 3.0 0.9 2. 1 0.167 0.067
0.4 16.0 4.0 1.6 2.4 0.125 0.025
0.5 25.0 5.0 2.5 2.5 0.100 0.000
0.6 . 36.0 6.0 3.6 2.4 0.083 -0.017
0.7 49.0 7.0 4.9 2.1 0.071 -0.029
0.8 64.0 8.0 6.4 1.6 0.062 -0.038
0.9 81.0 9.0 8.1 0.9 0.056 -0.044
1.0 100.0 10.0 10.0 0.0 0.050 -0.050
A 4-3. táblázatban különböző megtakarítási rátákhoz tartozó stacionárius értékek

számítását végeztük el. Láthatjuk, hogy magasabb megtakarítás nagyobb tó'két eredmé-
nyez, ami nagyobb kibocsátáshoz és amortizációhoz vezet. Az egyensúlyi fogyasztás, a
kibocsátás és az amortizáció különbsége kezdetben a megtakarítási rátával együtt emel-
kedik, majd csökken. A fogyasztás akkor a legmagasabb, amikor a megtakarítási ráta
0,5. Az aranyszabály szerinti növekedést tehát 0,5 nagyságú megtakarítási ráta biztosítja.
Az aranyszabály szerinti stacionárius állapot meghatározásának másik útja a tó'ke
határ termékébó'J indul ki. A termelési függvényünkbó'l számított határtermék a követ-
kező:4
1
MPK = --
2✓ k
A fenti alak felhasználásával kapjuk a 4-3. táblázat utolsó két oszlopában szereplő, kü-
lönböző stacionárius egyensúlyokhoz tartozó MPK - 8 értékeit. Figyeljük meg ismét,
hogy az aranyszabály szerinti stacionárius helyzetben a tó'ke amortizációval csökkentett
határterméke nullával egyenló'.
Az aranyszabály szerinti stacionárius állapot elérése

Vizsgáljuk most a gazdaságpolitika előtt álló problémát reálisabban. Idáig azt feltételez-
tük, hogy a gazdaságpolilika egyszerűen kiválasztja, milyen stacionárius helyzetet kí-
ván. Ekkor a legmagasabb fogyasztást biztosító állapotot, az aranyszabály szerinti sta-
cionárius egyensúlyt választja. Tegyük fel azonban, hogy a gazdaság az aranyszabály
szerinti helyzetté'! eltéró' állapotban van. Hogyan alakul a fogyasztás, a beruházás és a
4. Matematikai megjegyzés: a tőke határterméke a termelési függvény k szerinti deriváltja.

tőkeállomány, amikor a gazdaság az egyik stacionárius helyzetből a másikba tart? Vajon
az átmenetből fakadó hatások eltérítik-e a gazdaságpolitikát attól, hogy az aranyszabály
szerinti állapotra törekedjen?
Két esetet kell szemügyre vennünk: a gazdaságban vagy több, vagy kevesebb a tőke,
mint ami az aranyszabály szerinti értéknek megfelel. A második eset - ha a tőke kevesebb
- komolyabb nehézségeket támaszt: arra készteti a gazdaságpolitikát, hogy a jelenbeli
fogyasztás előnyeit viszonyítsák a jövóbeni fogyasztáséihoz. Amint a 4-5 pontban látjuk
majd, ez a helyzet jellemzi napjaink gazdaságait, az Egyesült Államokat is beleértve.
Túl magas induló tőkeállomány • Tekintsük először azt az esetet, amikor a gazdaság na-
gyobb tőkeállománnyal indul, mint ami az aranyszabály szerinti értéknek megfelel.
Ebben a helyzetben olyan gazdaságpolitikát kellene folytatni, amely csökkenti a meg-
takarítási rátát, hogy az egyensúlyi tőkeállomány csökkenhessen. Tegyük fel, hogy a
gazdaságpolitika sikerrel jár, és egy bizonyos t0 időpontra a megtakarítási ráta olyan
szintre csökken, amely aranyszabály szerinti növekedést biztosít.
A 4-9. ábra bemutatja, hogyan alakul a kibocsátás, a fogyasztás és a beruházás,
miközben a megtakarítási ráta csökken. A megtakarítási ráta csökkenése azonnal növeli
a fogyasztás szintjét, és csökkenti a beruházást. A beruházás most kisebb, mint az érték-
csökkenés, vagyis a gazdaság már nincs stacionárius pályán. A tőkeállomány csökkené-
sével párhuzamosan a kibocsátás, a fogyasztás és a beruházás is fokozatosan új egyen-
súlyi értékre csökken. Mivel az új állapot az aranyszabály szerinti stacionárius helyzet,
a fogyasztásnak nagyobbnak kell lennie, mint a megtakarítási ráta változása előtt, még
ha a kibocsátás és a beruházás alacsonyabb is.
4-9. ábra j
A megtakarítás csökkentése, ha
az induló tó1ce nagyobb, mint az
aranyszabály szerinti növekedé-
si pályán. Az ábra bemutatja, ho-
gyan alakul a kibocsátás, a fogyasz-
Kibocsálás (y) i---- ~· ·· ·· · · ··· · · · ·· · ·· ·· ·· · · ·· · ·· · ·· · ·· · ·· · · ·· · · · ··
tás és a beruházás, ha a gazdaság
az aranyszabály szerintinél na-
gyobb tőkével indul, a megtakarí-
tási ráta pedig csökken. A megta-
, -~~IMM'tM:fti:!M(?fHli'MlfJI~~~~~
karitási ráta csökkenése (t0 időpont
Fogyosztos (e) "_ _ J\ .. ... -.. ... .. .. -... -...... ..... ................ . ban) a fogyasztás növekedését és
a beruházás azonos mértékű csök-
Beruházás (i)
kenését eredményezi. Ahogy az idő
során a tőkeállomány zsugorodik,
a kibocsátás, a fogyasztás és a be-
to Idő ruházás együtt csökkennek. Mivel
~ a gazdaság túl magas tőkeállo
Amegtokorílási ráta mánnyal indult, az új stacionárius
csökkentésének időpontja pályán nagyobb a fogyasztás, mint
kezdetben.
Figyeljük meg, hogy a régi helyzethez képest a fogyasztás nemcsak az új stacioná-

rius állapotban magasabb, hanem az odáig vezető pályán folyamatosan. Ha a tőkeállo
mány magasabb, mint az aranyszabály szerinti érték, akkor a megtakarítás csökkentése
egyértelműen járható út, mivel az minden pontban növeli a fogyasztást.
Túl alacsony induló tőkeállomány • Ha az induló tőkeállomány alacsonyabb, mint az arany-

szabály szerinti érték, akkor annak eléréséhez a gazdaságpolitikának növelnie kell a
megtakarítási rálát. A 4- 10. ábrán láthatjuk, hogy mi történik. A megtakarítási ráta
növelése t0 időpontban azonnal a fogyasztás csökkenését és a beruházás emelkedését
okozza. A magasabb beruházási szint idővel növeli a tőkeállományl. A tőkefelhalmozás
sal párhuzam9san a kibocsátás, a fogyasztás és a beruházás fokozatosan emelkedik, míg
végül mindhárom eléri új egyensúlyi értékét. Mivel a kezdeti egyensúlyi érték alacso-
nyabb az aranyszabály szerintinél, a megtakarítás emelkedése végül a kiindulásinál
magasabb fogyasztási szintet eredményez.
Vajon az aranyszabály szerinti állapotot biztosító meglakarításnövekedés növeli a
gazdasági jólétet? Végül igen, mivel akkor az egyensúlyi fogyasztás magasabb. Az új
stacionárius pálya elérése azonban kezdetben átmeneti ideig alacsonyabb fogyasztást
követel. Figyeljük meg a különbséget ahhoz képest, amikor a tőkeállomány az aranysza-
bály szerintinél magasabbról indul. Ha a gazdaság az aranyszabály szerinti szintnél
magasabbról indul, akkor az aranyszabály szerinti állapot eléréséig a fogyasztás végig
magasabb, mint a kiinduló állapotban. Ha a gazdaság az aranyszabály szerinli szintnél
alacsonyabbról indul, akkor az aranyszabály szerinti növekedés elérése az eljövendő
magasabb fogyasztáshoz ma alacsonyabb fogyasztást követel meg.
4-10. ábra A megtakarítás növelése, ha az

induló tőke kisebb, mint az
aranyszabály szerinti növekedé-
si pályán. Az ábra bemutatja, ho-
gyan alakul a kibocsátás, a fogyasz-
tás és a beruházás, ha a gazdaság
az aranyszabály szerintinél kisebb
tőkével indul, a megtakarítási ráta
pedig nő. A megtakarítási ráta nö-
velése (10 időpontban) a fogyasz-
tás visszaesését és a beruházás
szintjének azonos mérték(í megug-
rását eredményezi. Ahogy az idő
haladtával a tőkeáll omány gyara-
podik, a kibocsátás, a fogyasztás
Beruházás (i) ············· ···· ·········· ··· ·· ··· ······ ········ és a beruházás együtt nő. Mivel a
gazdaság az aranyszabály szerinti-
1o Idő nél alacsonyabb tőkeállomán nyal
~ indult, az új stacionárius helyzet-
Amegtakarítási ráta ben nagyobb a fogyasztás, mint
csökkentésének időpontja kezdetben.
Az aranyszabály alkalmazásáról való döntés azért különösen nehéz, mert a lakosság
az idóben változik. Az aranyszabály a legmagasabb fogyasztást az egyensúlyban bizto-
sítja, amivel a jövő nemzedékeinek kedvez. Ha azonban a gazdaság az aranyszabály
szerinti állapot alatt van, akkor a növekvő beruházás miatt e cél eléréséhez a ma élők
fogyasztásának csökkentése szükséges.
Ha azt kívánjuk eldönteni, hogy növeljük-e a tőkefelhalmozást, akkor különböző
nemzedékek jóléte között kell választanunk. Az, aki a ma élők sorsát tartja szem előtt,
talán úgy döntene, hogy nem szükséges az aranyszabály szerinti növekedésre törekedni.
Akinek viszont minden nemzedék sorsa egyaránt fontos, az az aranyszabály szerinti
növekedési pályára szavaz. Noha a ma nemzedéke kevesebbet fogyaszt majd, a jövő
nemzedékei élvezhetik az aranyszabály szerinti pálya nyújtotta előnyöket.
Az optimális tó1cefelhalmozás nagysága tehát alapvetően attól függ, hogyan súlyoz-
zuk a ma és a jövő nemzedékének érdekeit. A bibliai aranyszabály azt mondja: ,,Akkép-
pen cselekedjetek embertársai tokkal, amiképpen akarjátok, hogy ők is cselekedjenek ti-
veletek." Ha megszívleljük e tanácsot, akkor minden nemzedéknek azonos fontosságot
tulajdonítunk. Ebben az esetben az aranyszabály szerinti tőkeállomány az optimális -
éppen ezért nevezik „aranyszabálynak".
4.3. Népességnövekedés
A So1ow-féfe aiapmodefl szerint a t6kefeihaimozás önmagában nem ad magyarázatot a
tartós gazdasági növekedésre. Magas megtakarítási ráták gyors növekedéshez vezetnek
átmenetileg, de a gazdaság végül olyan stacionárius pályára jut, ahol a tőke és a kibo-
csátás nem változik. Hogy magyarázatot találjunk a - világ nagyobbik felén megfigyelt
- tartós gazdasági növekedésre, ki kell bővítenünk a Solow-modellt, hogy a növekedés
két másik forrása is beépíthető legyen: a népességnövekedés és a technikai haladás. Eb-
ben a pontban a népességnövekedéssel egészítjük ki a modellt.
Míg a 4.1. és a 4.2. részekben a népességet változatlannak tekintettük, most azt
feltételezzük, hogy a népesség és a munkaerő-állomány állandó n ütemben növekszik.
Az Egyesült Államokban például a népesség kb. 1 százalékkal nő évente, vagyis n =
0,01. Ha tehát egy adott évben 150 millió ember dolgozik, akkor a következő évben
151,5 millió (l,0lx150), a rákövetkező évben 153,015 millió (1,0lx151,5) dolgozik,
és így tovább.
A stacionárius állapot népességnövekedés mellett

Hogyan érinti a népességnövekedés a stacionárius állapotot? A válaszhoz meg kell vizs-
gálnunk, hogy a népesség növekedése a beruházással és az értékcsökkenéssel együtt
hogyan hat az egy munkásra jutó tó1cefelhalmozásra. Mint tudjuk, a beruházás növeli, az
amortizáció csökkenti a tőkeállományt. Most azonban belép egy harmadik tényező is,
ami megváltoztatja az egy munkásra jutó tólce mennyiségét: a munkások számának emel-
kedése csökkenti az egy munkásra jutó tőkeállományt.
Továbbra is kisbetú1<lcel jelöljük az egy munkásra jutó mennyiségeket. Tehát k = KIL
az egy munkásra jutó tőke, y = YIL pedig az egy munkásra jutó kibocsátás. Ne felejtsük
el, hogy a munkások száma folyamatosan nő.
Az egy munkásra jutó tólceállomány változása:
11k = i - (8 + n)k.
Az egyenlet azt mutatja, hogyan változtatja meg az új beruházás, az amortizáció és a
népességnövekedés az egy munkásra jutó tólceállományt. Az új beruházás növeli k-t, míg
az értékcsökkenés és a népesség növekedése csökkenti. Korábban az egyenlet speciális
esetét láttuk (n = 0) változatlan népesség mellett.
A (ö + n )k kifejezést tekinthetjük a beruházás fedezeti é rtékének: 5 a beruházás ah-
hoz szükséges nagysága, hogy az egy munkásra jutó tólceállomány ne változzon. A be-
ruházás fedezeti értéke tartalmazza a jelenlegi tőkeállomány értékcsökkenését, ami 8k.
Tartalmazza ezen felül azt a beruházást, ami az új foglalkoztatottakat tólcével látja el. Az
ehhez szükséges mennyiség nk, mert n az új foglalkoztatottak száma, és k az egy foglal-
koztatottra (munkásra) jutó szükséges tőkemennyiség . Az egyenlet szerint a népesség
növekedése pontosan ugyanúgy csökkenti a tőkefelhalmozást, ahogyan az értékcsökke-
nés. Az értékcsökkenés a tólce elhasználódása miatt csökkenti k-t, míg a népességnöve-
kedés során a tőkeállomány több foglalkoztatott között oszlik meg.
Az egyenlet felhasználásához i helyébe írjunk sf(k)-t. Ekkor:
!J.k = sf(k) - (ö + n)k.
4-11. ábra
Népességnövekedés a Solow-mo-
dellben. Mint ahogy az értékcsök-
kenés, a népességnövekedés is
csökkenti az egy munkásra jutó tő
,..----
sf(k)
keállömányt. Ha n a népességnö-
vekedés rátája, és ő az amo1tizációs
ráta, akkor (ő + n)k a beruházás azon
mennyisége, ami egy munkásrajutó
változatlan tőkeállomány (k) fenn-
taitásához szükséges. Ahhoz, hogy
a gazdaság stacionárius állapotban
legyen, a beruházásnak [sflk)] el-
lensúlyoznia kell az értékcsökkenés
k* k és a népességnövekedés hatását: (8
+ n)k. Ez a szint a két görbe met-
~ széspontjában van.
5. Angolul „break-even levei". A ford. - a szerk.

A 4-11. ábra segítségével megállapíthatjuk, hogy mi határozza meg az egy munkás-
ra jutó tőkeállomány egyensúlyi szintjét. Az ábra a 4-4. ábrának a népességnövekedés
hatásait is magába foglaló kibővített változata. Egy gazdaság akkor van stacionárius
állapotban, ha az egy munkásra jutó tőkeállomány (k) nem változik. A k egyensúlyi
értékét k*-gal jelöljük. Ha k kisebb, mint k*, akkor a beruházás nagyobb, mint a fedezeti
beruházás, ezért k nő. Ha k nagyobb, mint k*, akkor a beruházás kisebb, mint a fedezeti
beruházás, ezért k csökken.
Stacionárius helyzetben a beruházásnak az egy munkásra jutó tőkeállományra gya-
korolt pozitív irányú hatása éppen kiegyenlíti az értékcsökkenés és a népességnövekedés
negatív irányú hatásait. Ezért k*-nál 11k = 0, és i* = 'ők* - nk*. Amikor a gazdaság sta-
cionárius pályán van, a beruházásnak kettős szerepe van. Egy része (ök) az elavult tőkét
pótolja, a maradék pedig az új foglalkoztatottakat látja el tó"kével.
A népességnövekedés hatásai
A népesség növekedése három szempontból változtatja meg a Solow-féle alapmodellt:
l . Közelebb visz bennünket a tartós gazdasági növekedés magyarázatához. A népes-
ségnövekedés melletti stacionárius helyzetben az egy munkásra jutó kibocsátás és
az egy munkásra jutó tőkeállomány változatlan. Mivel a foglalkoztatottak számá-
nak növekedési ütemen, az összes tőke és kibocsátás növekedési üteme szintén n.
Vagyis a aépességi7övekedés ugya17 aem ad magyanizatat az éJetszf11vaaa} tartás aö-
vekedésére - mivel az egy munkásra jutó kibocsátás stacionárius értéke konstans -,
de magyarázatot ad az összes kibocsátás növekedésére.
2. A népességnövekedés új magyarázatot ad arra, hogy az egyik ország miért szegény,
míg a másik gazdag. Nézzük, mit jelent a népességnövekedés hatása. A 4-12. ábrán
látszik, hogy ha a népességnövekedés rátája n 1-ről n 2-re nő, az egy munkásra jutó
tőkeállomány egyensúlyi értéke k 1*-ról k2*-ra csökken. Ez azt jelenti, hogy k*
csökken, ezért y* = f(k*), az egy munkásra jutó kibocsátás (y*) ugyancsak kisebb
lesz. A Solow-modell szerint tehát a nagyobb népességnövekedési ütemű országok-
ban alacsonyabb az egy főre jutó GDP.
3. A népességnövekedés figyelembevétele megváltoztatja az aranyszabályra alkotott
feltételünket. A népességnövekedést is tartalmazó új feltétel meghatározásához a
korábbiakkal megegyező lépésekkel jutunk el. Az egy munkásra jutó fogyasztás
e= y - i.
Mivel az egyensúlyi kibocsátás/(k*), és az egyensúlyi beruházás (ö + n)k*, az egyensú-
lyi fogyasztást az alábbi formában írhatjuk:
e= f(k*) - (o + n)k*.
A korábbiaknak megfelelő levezetés után azt kapjuk, hogy a maximális fogyasztást biz-
tosító k * esetén
MPK= o+ n,
4· 12. ábra
A népességnövekedés hatása.
Ha a népességnövekedés üteme
emelkedik, akkor a népességnö-
cii
.....
1. Anépességnövekedési vekedést és amortizációt megtes-
Cl
ráta emelkedése... --.,fC-- tesítő görbe felfelé tolódik. Az új
-0
~ _.,,.,,,.
•e..... egyensúlyi szinthez alacsonyabb
•C
..r:: ~ sf(k) egy munkásra jutó tőkeállomány
2
Cl
..Cl tartozik. A Solow-modell szerint
tehát a magasabb népességnöve-
kedési ütemű gazdaságokban ala-
csonyabb az egy munkásra jutó
. . tőkeállomány és az egy munkásra
J .... csökkenti: jutó jövedelem.
: az egyensúlyi :
: tökeállományf :
.. ..
ki---kj k
azaz
MPK- 8 = n.
Az aranyszabály szerinti helyzetben a tőke határtermelékenysége csökkentve az amor-
tizációval egyenlő a népességnövekedés ütemével.
Népességnövekedés a világ országaiban

A Solow-modell sze1int abban az országban, ahol magasabb a népesség növekedési üte-
me, ott alacsonyabb az egyensúlyi egy munkásra jutó tó'keállomány szintje, ennek meg-
feleló'en az egy munkásra jutó jövedelem is. Más szavakkal ott, ahol a népesség növeke-
dési üteme magas, könnyen elszegényedhet az ország, mert nehéz fenntartani az egy
munkásra jutó tó'ke magas szintjét, ha a foglalkoztatottak száma gyorsan emelkedik.
Állításunk helyességének ellenőrzéséhez forduljunk ismét a nemzetközi tényadatokhoz.
A 4-13. ábra ugyanannak a 84 országnak az adatait tartalmazza, mint amelyek a 4-
2. esettanulmányban szerepeltek. Az ábrán látszik, hogy a magas népességnövekedési
ütemff országokban az egy főre jutó jövedelem alacsony. A nemzetközi adatok alátá-
masztják a Solow-modell következtetéseit, miszerint a népesség növekedési üteme az
életszínvonal egyik meghatározója.
4-13. ábra 1
100,000 .,_
, . Németország USA
Dan~a J. Kanada
•• ••• \ • •• •
10,000 .,_! ,~~
•
1
J:pán Szingapúr
ranoaorszag • E. F
.
•
, •
Mexikó
',,
Izrael
•
•
01oszorszag. Finnország gyip1011li • Brazília.• •
ti \ • 11r11 ,
Egyesült Királyság • • ■lt •• •• Pakisztán

• / • • l P:ru r/ • • Elelánuso,ntpart
1,000 • 1ndonezm 1 \ 1 " Kam~un \ • .
• I India• • ,,,,,_ Kenya
• • · \ Zimbabwe
Csád Uganda
100 '--_ _ _ _ _ , _ _ i_ _ _ _ _.l_ _ _ _ __.__1_ _ _ _ ....,l~----

O 10 20 3 4
Népességnövekedés (százalék/év)
(1960-1992 átlaga)
Beruházási ráták és egy főre jutó jövedelmek országonként. A pontdiagramon feltüntetett 84
ország adatai alátámasztják a So low-modellből következő összefüggést, miszerint a magas népes-
ségnövekedési ütemű országokra alacsonyabb egy főre jutó jövedelem jellemző.
Forrár. Robert Summers -Alan Heslon: An Exponded Set ol lnlernalionol (omparisons 1950-1988. Ouarterly Journol of fronomicr, (May 1991l, 327-368.
4.4„ Technikai haladás

Az alábbiakban beépítjük a modellbe a gazdasági növekedés harmadik forrását, a tech-
nikai haladást. Idáig változatlannak tételeztük fel a tőke és munka (erőforrások), vala-
mint a termékek és szolgáltatások (kibocsátás) közötti kapcsolatot, de a modell módo-
sítható úgy, hogy a termelési eljárásokban bekövetkező exogén fejlődést is figyelembe
vegye.
A munka hatékonysága
A technikai haladás beépítéséhez vissza kell térnünk a termelési függvényhez, ami az
összes tőke (K) és munka (L), valamint az összes kibocsátás (Y) között teremt kapcso-
latot. A termelési függvény alakja idáig az alábbi volt:
Y= F(K, L).
Írjuk most a termelési függvényt az alábbi formában:
Y = F(K, L x E),
ahol E új változó, a munka hatékonyságának nevezzük. A munka hatékonysága fejezi

ki a társadalom termelési eljárásokra vonatkozó ismereteit. A rendelkezésre álló techno-
lógia fejlődésével nő a munka hatékonysága. A munka hatékonyságában tükröződhet az
egészségi állapot, a tudásszint és a munkaerő képzettsége is.
Az L x E kifejezés a munkaerő-állomány hatékonysági egységekben mérve. Figye-
lembe veszi a munkások számát és minden egyes foglalkoztatott hatékonyságát. Az új
termelési függvény szerint az összes kibocsátás (Y) a tőkeegységek (K) és a hatékonysági
egységek számától (L x E) függ.
Feltételezésünk szerint a technikai haladás valamilyen állandó g ütemben növeli a
munka hatékonysági egységét (E). Ha például g = 0,02, akkor minden munkaegység
évente 2 százalékkal hatékonyabb lesz, tehát a kibocsátás úgy nő, mintha a munkaerő
állomány növekedett volna 2 százalékkal. A technikai haladás imént ismertetett változa-
tát munkakiterjesztő technikai haladásnak nevezzük, g pedig a munkakiterjesztő tech-
nikai haladás rátája. Mivel a munkaerő-állomány növekedési ütemen, és minden mun-
kaegység hatékonysága (E) g ütemben növekszik, a munka hatékonysági egységeinek
száma (L x E) n + g ütemben nő.
Az egyensúlyi növekedés technikai haladós mellett

Ha a technikai haladást munkakiterjesztőnek tekintjük, akkor a népességnövekedéssel
analóg módon járhatunk el. A 4-3. pontban a munka egységére jutó mennyiségeket
vettük alapul, és feltételeztük, hogy a munkások száma idó'ben növekszik. Most a mun-
ka hatékonysági egységére jutó mennyiségekből indulunk ki, és feltételezzük, hogy a
hatékonysági egységek száma emelkedik.
Ehhez azonban újra kell értelmezni jelöléseinket. Legyen k = Kl(L x E) a hatékony-
sági egységre jutó tőke, és y = Yl(L x E) a hatékonysági egységre jutó kibocsátás. Ekkor
ismét azt írhatjuk, hogy: y = f(k).
A technikai haladás bevezetése.

A g ütemű munkakiterjesztő tech-
nikai haladás beépítése a népesség-
.;;
N
a,
-e
növekedéshez hasonlóan érinti
't;
•O
vizsgálatunkat. Most k a munka ha-
N
•O
..,::
tékonysági egységére jutó tőke. A
2
Q) technikai haladás következtében nő
..e,
a hatékonysági egységek száma,
ami csökkentik értékét. Egyensú-
Az egyensúlyi lyi növekedésnél a beruházás sj(k)
értek ellensúlyozza k-nak az amortizáció,
a népességnövekedés és a techni-
kai haladás okozta csökkenését.
k* k
Halékonysógi egységre jutó töke
Ez a jelölés nem is annyira új, mint amennyire annak látszik. Ha a munka haté-
konyságát önkényesen 1-nek tekintjük - ahogy azt hallgatólagosan eddig is tettük-,
akkor kés y értelme ugyanaz, mint eddig. Ha azonban a munka hatékonysága nő, akkor
kés y most a munka hatékonysági egységére vonatkozik (és nem egységnyi munkára).
Elemzésünket ugyanúgy folytatjuk, ahogy a népességnövekedésnél tettük. A k idő
beli változását kifejező egyenlet most az alábbi formában írható:
/J.k = sf(k) - (8 + n + g)k.
Az új alakban szerepel g, a technikai haladás üteme, mivel k a munka hatékonysági egy-
ségére jutó tőke mennyisége. Hag értéke nagy, akkor a hatékonysági egységek száma
gyorsan nő, és a hatékonysági egységre jutó tőke mennyisége csökken.
A 4-14. ábrán láthatjuk, hogy a technikai haladás beépítése nem okoz lényeges
változást az egyensúlyi növekedés elemzésében. Egyetlen olyan kérték van, és azt k*-
gal jelöljük, ahol a hatékonysági egységre jutó tőke és kibocsátás nem változik. Ez az
egyensúlyi érték, a stacionárius állapot felel meg a gazdaság hosszú távú egyensúlyának.
Atechnikai haladás hatásai

A 4-4. táblázatban négy fontos változó egyensúlyi értékét tüntettük fel, a technikai
haladást is figyelembe véve. Ahogy az előzőekben láttuk, a hatékonysági egységre jutó
tőke (k,) az egyensúlvi szinten konstans. Mively =f{k). a hatékonysági egységre.,iutó
kibocsátás is konstans. Tudjuk viszont, hogy az egy munkásra jutó hatékonysági egység
g ütemben nő. Az egy munkásra jutó kibocsátás (YIL = y x E) ezért szintén g ütemben
nő. Az összes kibocsátás [Y = y x (E x L)] ugyanakkor n + g ütemben emelkedik.
A technikai haladás beépítése után modellünk végre magyarázatot adhat az életszín-
vonal tartós növekedésére. Bizonyítottuk, hogy a technikai haladás az egy munkásra jutó
kibocsátás tartós növekedését eredményezi. A magas megtakarítási ráta ezzel szemben
csak a stacionárius állapot eléréséig eredményez nagy ütemű növekedést. Amikor a
gazdaság stacionárius növekedési pályán van, az egy munkásra jutó kibocsátás emelke-
désj üteme csak a tecbnjkai baJadástóJ függ_A Solow-modell szerint csak a technikai
haladás eredményezhet folyamatosan emelkedő életszínvonalat.
A technikai haladás fogalmainak bevezetése az aranyszabályra vonatkozó feltéte-
lünket is módosítja. Az aranyszabály szerinti tőkefelhalmozási szint definíció alapján a
munka hatékonysági egységére jutó, fogyasztást maximalizáló egyensúlyi érték. Az elő-
I
4-4. táblázat Stacionárius növekedési pályák a Solow-modellben technikai haladás mellett
Változó Jelölés Egyensúlyi növekedési ütem

Hatékonysági egységre jutó tó1ce k = K/(E x L) 0
Hatékonysági egységre jutó kibocsátás y=Y/(ExL)=f(k) 0
Egy munkásra jutó kibocsátás Y/L= y X E g
Összes kibocsátás Y = y x (E x L) n+g
zőhöz hasonló gondolatmenetet követve belátható, hogy a hatékonysági egységre jutó

egyensúlyi fogyasztás:
e* =f(k*)- (Ö + n + g)k* .
Az egyensúlyi fogyasztás maximuma ott van, ahol:
MPK= Ö + n + g,
azaz
MPK - 8 = n + g.
Vagyis az aranyszabály szerinti tó'keállomány esetén a tó'ke nettó határterméke, MPK - o,
egyenlő az összes kibocsátás (n + g) növekedési ütemével. Mivel napjaink gazdaságaira
mind a népességnövekedés, mind a technikai haladás jellemző, ez a feltétel az, aminek
alapján el kell döntenünk, hogy egy gazda~ág az aranyszabályhoz képest több vagy ke-
vesebb tőkével rendelkezik-e.
4-4. ESITTANULMÁNY
Egyensúlyi növekedés az Egyesült Államokban

Miután a technikai haladást is beépítettük modellünkbe, és magyarázatot adtunk az élet-
színvonal tartós növekedésére, érdemes megvizsgálni, mennyiben tükrözi elméletünk a
valóságot. A Solow-modell szerint a technikai haladás több változó együttes növekedését
eredményezi. Stacionárius pályán az egy munkásra jutó kibocsátás és tőkeállomány
egyaránt a technikai haladás ütemében nő. Az Egyesült Államok elmúlt negyven évre
vonatkozó adatai azt mutatják, hogy az egy munkásra jutó kibocsátás és tó'keállomány
valóban nagyjából ugyanolyan ütemben, körülbelül 2 százalékkal emelkedett.
A technikai haladás a tényezőárakat is érinti. A fejezet végén található 8. d) kérdés-
ben azt kell bebizonyítani, hogy stacionárius pályán a reálbér a technikai haladás üte-
mével azonos mértékben emelkedik. A tőke bérleti díja ugyanakkor idóben változatlan.
A tények az Egyesült Államokban ezt a következtetést is igazolják. Az elmúlt negyven
évben a reálbér az USA-ban kb. 2 százalékkal nőtt, nagyjából ugyanolyan ütemben,
mint az egy munkásra jutó reál GDP. A tó'ke reálbérleti díja (a tőke reáljövedelme oszt-
va a tó'keállománnyal) viszont csaknem ugyanakkora maradt.
A Solow-modell tényezőárakra vonatkozó következtetései - és gyakorlati visszaiga-
zolásuk - különösen figyelemreméltóak, ha szembeállítjuk őket Karl Marxnak a tőkés
gazdaságok fejló'déséró'l alkotott elméletével. Marx jóslata szerint a tó'ke hozadéka idővel
csökkenni fog, ami gazdasági és politikai válságba sodorja majd a tőkés gazdaságot.
A gazdaságtörténet nem igazolta a marxi jóslatot, ami részben an-a is magyarázat, hogy
miért Solow növekedési elméletével foglalkozunk, és nem Marxéval.
4. feiezet • Gazdasági növekedés 137
,
4-5. ESETTANULMANY
Közelítenek-e egymáshoz a világ gazdaságai?

Ha utazunk a világban, óriási életszínvonalbeli különbségekkel találkozhatunk. A sze-
gény országok egy főre jutó jövedelemszintje nem éri el a gazdag országok szintjének
tizedét. Ezek a különbségek az élet minőségét jel ző összes mérőszámban megmutatkoz-
nak, a televízió- és telefonkészülékek egy családra jutó számától kezdve a gyermekha-
landóságon át az átlagéletkorig.
1
Sok kutatás kereste a választ arra a kérdésre, hogy vajon a gazdaságok közelednek-
e idővel egymáshoz. Vagyis azok az országok, melyek szegényen indulnak, gyorsabban
növekednek-e, mint azok, akik gazdagon kezdenek? Ha igen, akkor a világ szegény
országai felzárkóznak a gazdag országokhoz. Ha nem, akkor a jövedelmi különbségek
állandósulnak.
Hogy az országok közelednek-e egymáshoz, elméleti szempontból attól függ, mi
okozta a kezdeti különbséget közöttük. Ha két országban a stacionárius pálya azonos,
akkor ha különböző tőkeállománnyal indulnak, közeledni fognak egymáshoz. Az alacso-
nyabb tőkéjű gazdaság gyorsabban fog nőni. (A 4-1. esettanulmányban ezt a gondolat-
menetet használtuk fel a második világháború utáni gyors német és japán növekedés
magyarázatához.) Ha viszont a kél gazdaságban a stacionárius pályák különbözőek, mert
például különböznek a megtakarítási ráták, akkor nem várható, hogy közeledjenek egy-
máshoz. Ehelyett mindkét gazdaság a saját stacionárius pályája felé közelít.
A tapasztalat igazolja a fenti elemzést. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a közel azo-
nos népességű és hasonló gazdaságpolitikát folytató országok évi 2 százalékos rátával
közelítenek egymáshoz. Erre az amerikai államok esete példa. Egy évszázaddal ezelőtt
történelmi okokból, mint például az 1860-as évek polgárháborúja, a jövedelemszintek
között nagy különbségek voltak. Idővel azonban ezek a különbségek lassan eltűnnek.
A nemzetközi adatok alapján sokkal összetettebb kép rajzolódik ki. Ha csak az egy
főre jutó jövedelmet vizsgáljuk, akkor kevés bizonyítékot tal!Uunk az egymáshoz való
közeledés alátámasztására. Eszerint a különböző országok stacionárius pályái különbö-
zőek. Ha statisztikai módszerekkel különválasztjuk a stacionárius pálya egyes meghatá-
rozó paramétereit, mint például a megtakarítási rátát, a népességnövekedési ütemet vagy
az iskolázottságot, akkor a fennmaradó hatás ismét 2 százalék körüli éves közeledési
ütemet látszik igazolni. Másként megfogalmazva: a világ gazdaságai feltételesen köze-
lítenek egymáshoz. Úgy t(ínik, saját stacionárius pályáikhoz közelítenek, amit viszont a
megtakarítás, a népességnövekedés és az oktatás határoz meg.6
6. Robert Barro - Xavier Sala-i-Martin: Convcrgence across States and Rcgions. Brookings Papers on
Economic Activit;,; 1991, no. l, l 07-182. p.; N. Gregory Mankiw - David Romer - David N. Weil: A
Contribution to the Empirics of Economic Growth. Quarterly Journal of Economics, (May J992), 407-
437. p.
___,
· 4;S; Megtakarítás, növekedés és gazdaságpolitika

Miután a Solow-modell segítségével feltártuk a gazdasági növekedés különböző tényezői
közötti kapcsolatokat, segítségül hívjuk a modellt a gazdaságpolitikával kapcsolatos
elemzéseinkhez. Négy gazdaságpolitikai kérdésre keressük a választ:
• Többet vagy kevesebbet kell-e megtakarítanunk?
• Hogyan befolyásolhatja a gazdaságpolitika a megtakarítási rátát?
• Vannak-e olyan beruházások, amelyeket a gazdaságpolitikának kifejezetten ösz-
tönöznie kellene?
• Hogyan tudja befolyásolni a gazdaságpolitika a technikai haladás ütemét?
1
Amegtakarítási ráta értékelése

Solow növekedési modellje bemutatja, hogyan határozza meg a megtakarítási ráta a tőke
és a kibocsátás egyensúlyi értékét. Egy bizonyos megtakarítási ráta biztosítja az arany-
szabály szerinti növekedést, ami az egy munkásra jutó fogyasztást és azon keresztül a
gazdasági jólétet maximalizálja. Ezek ismeretében feltehetjük első gazdaságpoliti-
kai kérdésünket: Túl magas, túl alacsony vagy megfelelő a megtakarítási ráta a gazda-
ságban?
Ha a tőke amortizációval csökkentett határterméke nagyobb, mint a növekedés
üteme, akkor a gazdaságban kevesebb a tőke, mint ami az aranyszabály szerinti növeke-
déshez szükséges. Ebben az esetben a megtakarítási ráta növelésével fokozható a fo-
gyasztás hosszú távon. Ha a tőke nettó határterméke kisebb a növekedési rátánál, akkor
túl sok a tőke, a megtakarítási rátát csökkenteni kell. Egy ország tólcefelhalmozási rátá-
jának értékeléséhez a megtakarítási rátát és a tólce nettó hozadékát kell összehasonlítani.
Az összehasonlításhoz meg kell becsülnünk a növekedési rátát (n + g) és a tőke
nettó határtermékét (MPK - ö). A reál GDP növekedési üteme az Egyesült Államokban
kb. évi 3 százalék, vagyis n + g = 0,03. Az alábbi három adatból becsülhetjük a tőke
nettó határterrnékét:
1. A tőkeállomány nagysága a GDP kb. 2,5-szerese.
2. Az értékcsökkenés a GDP kb. 10 százaléka.
3. A tólce aránya a termelésben kb. 30 százalék.
= =
Az el ső adat szerint k 2,Sy, a második szerint ök 0, ly. Ezért
ö = (ők)/k
= (0, ly)/(2,Sk)
= 0,04.
Tehát a tólceállomány kb. 4 százaléka amortizálódik évente. Az első és a harmadik adat-
ból kapjuk a tőke határtermékét, felhasználva a 3. fejezetből, hogy a tólcének a határter-
mékét fizetik ki. Vagyis
a tőke aránya= (MPK x K)IY
= MPK x (KIY).
Helyettesítsük most be az első és a harmadik adatunkat a fenti egyenletbe:
0,3 = MPK x 2,5.
Innen
MPK = 0,3/2,5 = 0,12.
A tőke határterméke tehát kb. 12 százalék évente. A tőke nettó határterméke (MPK - 8)
kb. évi 8 százalék, jóval magasabb, mint a 3 százalékos növekedési ráta.
A tőke magas hozadékából arra következtethetünk, hogy az Egyesült Államok tő
keállománya jóval az aranyszabály szerinti érték alatt van. Az eredmények szerint a
gazdaságpolitikának a megtakarítási ráta és a beruházások fokozását kellene szorgalmaz-
nia. Valóban, sok éven keresztül a tőkefelhalmozás növelése volt a gazdaságpolitika
elsődleges célja.
Amegtakarítási ráta változtatása

A kormányzat gazdaságpolitikája két módon befolyásolja a megtakarítási rátát: közvet-
lenül, az állam megtakarításain keresztül, és közvetve, a magánmegtakarítás ösztönzé-
;,C4\'.-i)
Az állam megtakarítása a bevételei és kiadásai közötti különbség. Ha az állam töb-
bet költ, mint amennyi a bevétele, költségvetési deficit alakul ki, ami negatív megtaka-
rítást jelent. Ahogy a 3. fejezetben láttuk, a költségvetési deficit beruházást szorít ki. A
tőkeállomány ennek következtében való csökkenése annak a tehernek a része, ami a
jövő nemzedéket sújtja. Ha az állam a bevételeinél kevesebbet költ, akkor a költségve-
tésnek többlete van. Ilyenkor visszafizetheti az államadósság egy részét, és ösztönözheti
a beruházásokat.
A magánmegtakarítást több módon is befolyásolhatja a gazdaságpolitika. Bár a
Solow-modell nem tartalmazza, a háztartások megtakarításra vonatkozó döntéseiket a
tőke hozadékának függvényében hozzák meg. Minél nagyobb a megtakarítás hozama,
annál vonzóbb a megtakarítás. A tőkejövedelmekre kivetett magas adók visszafogják a
magánmegtakarításokat, mivel csökkentik a tőke hoza dékát. Különféle adórendelkezé-
sekkel - mint amilyen az adómentes nyugdíjjárulék - növelhető a hozadék, ösztönözhető
a megtakarítás. A közgazdászok eltérően vélekednek afelől , hogy ezekre az ösztönzőkre
milyen mértékben reagálnak a magánmegtakarítások.
Agazdaság beruházásainak elosztása

A Solow-modell azzal az egyszerűsítő feltételezéssel él, hogy csak egyféle tőke van. A
valóságban természetesen többfajta létezik. A magánberuházásokban jelen vannak
a hagyományos tőkefajták, mint a buldózer, az acélkohó, és az újabb tőkejavak, mint a
számítógép vagy a robotgépek. Az állam közösségi tőkejavakba ruház be, ezeket infra-
struktúrának nevezzük. Idetartoznak az utak, a hidak, a csatornák.
Létezik ezenkívül humán tőke, mint a tudás és a képzettség, amit az oktatási rend-
szer révén szerzünk, a gyermekeknek szervezett alapozó iskoláktól a munkahelyi fel-
nőtt-továbbképzésig. Bár a Solow-modell csak fizikai tőkét tételez fel, és nem magya-
rázza a munka hatékonyságát, a humán tőke sok szempontból hasonlít a fizikai tőkéhez.
Ahogyan a fizikai, úgy a humán tőke is növeli lehetőségeinket az áruk és szolgáltatások
előállításában. A humán tőke növelése is beruházást igényel, tanárokat, könyvtárakat és
tanulmányi időt. A gazdasági növekedés területén végzett legújabb kutatások szerint a
humán tőke szerepe az országok között tapasztalható életszínvonalbeli különbségekben
legalább akkora, mint a fizikai tőkéé. 7
A gazdasági növekedés serkentését célzó gazdaságpolitikának azt kell eldöntenie,
hogy milyen fajtájú tőkére van leginkább szükség. Másképpen feltéve a kérdést, milyen
típusú tőke kínálja a legnagyobb határterméket. Az esetek többségében a gazdaságpoli-
\ tika a piacra bízhatja annak eldöntését, hogy a megtakarításokat milyen beruházási cé-
lokra fordítják. A legnagyobb valószínűséggel azok az iparágak fognak piaci kamaton
kölcsönhöz jutni és abból új beruházásokat finanszírozni, amelyekben a legmagasabb a
tőke határterméke. Sok közgazdász vallja azt, hogy az államnak egyszerűen csak a „víz-
szintes játszóteret" kell biztosítania a különböző fajtájú tőkéknek, például garantálnia
kell , hogy az adórendszer minden tőkefajtát egyenlően kezeljen. A tőke hatékony elosz-
tását aztán a piacra bízhatja az állam.
Más közgazdászok azt javasolják, hogy az állam bizonyos tőkejavakat aktívan támo-
gasson. Azzal érvelnek, hogy egyes gazdasági tevékenységeknek kedvező hatású mel-
léktermékeik vannak. Az ilyen mellékterméket externáliának nevezzük. A tőkefelhalmo
zás folyamata alatt például új és jobb termelési eljárásokat lehet kidolgozni. Ha ez a
gondolatmenet helyes, akkor a tőkefelhalmozás társadalomra gyakorolt jótékony hatása
nagyobb lehet annál, mint amit a Solow-modell alapján állíthatunk. 8 Ráadásul egyes
tőkefelhalmozási folyamatok externáliáinak nagyobb lehet a hatásuk, mint másoknak.
Ha például a robotgépek üzembe helyezésének a technológiai mellékhatásai jelentőseb
bek, mint egy gőzmalom megépítésének, akkor lehetséges, hogy az államnak adórendel-
kezésekkel kellene ösztönöznie a robotgépek.re irányuló beruházásokat. Az ilyen jellegű
technológiapolitika - ahogyan nevezni szokták - sikeréhez az szükséges, hogy az állam
mérni tudja a különböző gazdasági tevékenységek externáliáit. Mivel e mérési probléma
igen bonyolult, a legtöbb közgazdász szkeptikus az efféle politikákkal kapcsolatban.
A közösségi tőke egyike azon a tőkefajtáknak, amelyeknél szükségszerűen felmerül
az állam szerepvállalása. A helyi, az állami és a szövetségi szintCí kormányzatok rend-
szeresen szembesülnek a kérdéssel: vegyenek-e fel kölcsönt új utak, hidak és szállítási
rendszerek finanszírozásához. 1992-ben az elnökválasztási hadjárat során Bill Clinton
sérelmezte, hogy az Egyesült Államokban kevés az infrastrukturális beruházás. Azt
hangsúlyozta, hogy több infrastrukturális beruházás jelentősen növelné a gazdaság ha-
7. Robert L. Lucas, Jr.: On the Mechanics of Economic Development. Joumal of Monetary Economics, 22
(1988), 3-42.; N. Gregory Mankiw - David Romer - David Weil: A Contribution to the Empirics of
Economic Growth. Quarterly Journal of Economics, (May, 1992), 407-437.
8. Paul Romer: Crazy Explanations for the Productivity Slowdown. NBER Macroeconomics Annual, 2
( 1987), 163-201.
4. fejezel • Gazdasági növekedés 141
tékonyságát. A közgazdászok között akadtak támadói és helyeslői is ennek az érvnek.
Mindannyian egyetértettek azonban abban, hogy az állami tőke határtermékének a
mérése nehézségekbe ütközik. Míg a magántőke könnyen mérhető profitrátát kínál a tő
két működtető vállalat számára, az állami tó1ce hasznának megítélése sokkal bonyolul-
tabb.
Atechnikai haladás ösztönzése

A Solow-modell szerint az egy munkásra jutó jövedelem tartós növekedését a technikai
haladás eredményezi. A modell ugyanakkor exogén tényezőnek tekinti a. technikai ha-
ladást, tehát nem magyarázza meg. Sajnos a technikai haladás faktorai nem kellően
kidolgozottak.
A tisztázatlanságok ellenére az állami gazdaságpolitika sokszor elszántan kiáll a
technikai haladás ösztönzése mellett. Legtöbb esetben arra buzdítják az embereket, hogy
a technológiai újításokra áldozzanak. A szabadalmi rendszer például időszakos monopó-
liumot biztosít az új termékek feltalálóinak. Az adórendszer adómentességgel jutalmazza
a kutatás-fejlesztési tevékenységet folytató vállalatokat. Egyes állami intézmények, mint
a Nemzeti Tudományos Alap, közvetlenül támogatják az egyetemeken folyó alapkuta-
tásokat. Végül, ahogy korábban is szót ejtettünk róla, a technológiapolitika képviselői
azért küzdenek, hogy az állam vállaljon aktívabb szerepet azoknak az iparágaknak a
támogatásában, amelyek elősegítik a technikai haladást.
4-6. ESETTANULMÁNY
Agazdasági növekedés világméretű lelassulása

Az egyik legmeghökkentó"bb fejlemény, amivel a gazdaságpolitikusok az elmúlt húsz
évben szembesültek, a gazdasági növekedés 1970-es években kezdó"dő világméretű lelas-
sulása. A 4-5. táblázat az egy főre jutó reál GDP növekedését mutatja a világ hét megha-
tározó gazdaságában. Az Egyesült Államokban 2,2 százalékról 1,5 százalékra csökkent a
növekedés üteme. Más országok is hasonló vagy még komolyabb csökkenést tapasztaltak.
Tanulmányok számolnak be arról, hogy a növekedés lassulása annak tudható be,
hogy a termelési függvény javulásának üteme csökkent. A fejezet függelékében megmu-
tatjuk, hogyan mérik a közgazdászok a termelési függvény változását a teljes tényező
termelékenységnek nevezett változóval, amely közel áll a Solow-modellben szereplő
hatékonysághoz. Hosszú távon, ha a hatások akkumulálódnak, a termelékenységnöveke-
dés rátájának kis csökkenése is nagy hatással lehet a gazdasági jólétre. Az Egyesült Ál-
lamokban ma 20 százalékkal alacsonyabb a reáljövedelem, mint akkor lenne, ha a ter-
melékenység növekedési üteme a korábbi szinten maradt volna.
Sok közgazdász igyekezett magyarázatot találni erre a nyugtalanító változásra.
Lássunk néhányat ezek közül!
+ Változik a munkaerő összetétele. A korábbi népességrobbanás során született, az

1970-es években munkaerő-állományba lépő fiatalok csökkentették a munkata-
pasztalat átlagos szintjét, s ezzel a munka termelékenységét.
♦ Növekedett az állami szabályozás olyan területeken, mint például a környezetvé-
delem, és ez kevésbé termelékeny eljárások használatára kényszeríti a vállalato-
kat. A szabályozás csökkenti a termelékenység és a jövedelem növekedési ütemét
akkor is, ha egyébként társadalmilag hasznos.
• Az olajárakban az 1970-es években bekövetkezett nagymértékű változások az
OPEC olajkartellnek köszönhetően, a tőkeállomány egy részét idő előtt elavulttá
tették. A vállalatoknak ki kellett vonniuk az üzemanyagfüggő berendezések egy
részét a termelésből.
• Az emberek kezdtek kifogyni a termelést előrelendítő új ötletekből. A lassabb
technikai haladás korába léptünk.
• Melyik a valódi tettes közülük? Minden tény vádolható, nehéz volna azonban
bármelyik bűnösségét is bizonyítani. A gazdasági növekedés világméretű lelassu-
lása jobbára rejtély marad. 9
4-5. táblázat A növekedés lassulása a világban
Ország Egy főre jutó kibocsátás növekedése (százalék/év)

1948-1972 1972- 1992
Kanada 2.9 2.1
Franciaország 4.3 2.0
Nyugat-Németország 5.7 2.1
Olaszország 4.9 2.8
Japán 8.2 3.4
Egyesült Királyság 2.4 1.8
Egyesült Államok 2.2 1.5
Fouás:Angu1 Maddison: Phosei of (opilat~I Oevelopmenl. Oxford, 1982, Oxford Univmily Prm és lnttrnalionol FinaMial S/alislia.
4.6. Következtetés: Túl a Solow-modellen

A gazdasági növekedés tanulmányozásának megkezdéséhez a Solow-modell a legjobb
keret, de csak az induláshoz el egendő. A modell sok szempontból egyszerűsíti a valósá-
got, és figyelmen kívül hagy számos körülményt. A gazdasági növekedést kutató köz-
gazdászok összetettebb modelleket igyekeznek alkotni, hogy több kérdést is megvizsgál-
hassanak.
9. A növekedés lassulásáról alkotott nézetekről lásd: The Slowdown in Productivity Growth. The Journal
of Economic Perspectives, 2 (Fali, 1988), 3-98. című szimpóziumot.
Ezek a fejlettebb modellek a Solow-modell valamely exogén változóját endogénné
teszik. A modell például exogén változónak tekinti a megtakarítási rátát. Ahogy a 15.
fejezetben látni fogjuk, a háztartások fogyasztását arra vonatkozó döntésük határozza
meg, mennyit fogyasszanak ma, és mennyit fordítsanak megtakarításokra az eljövendő
idó1:re. A bonyolultabb növekedési modellek a Solow-modell fogyasztási függvényét a
háztartások viselkedését explicit formában kifejező függvénnyel helyettesítik.
Talán még fontosabb, hogy a közgazdászok igyekeznek olyan modelleket alkotni,
amelyekkel a munka hatékonyságának szintjét és növekedését magyarázzák. A Solow-
modellből kiderül, hogy az életszínvonal tartós növekedése csak a technikai haladásból
származhat. A gazdasági növekedésről szerzett ismereteink nem lehetnek teljesek, amíg
meg nem értjük, hogy a személyes döntések és a gazdaságpolitika hogyan hatnak a tech-
nikai haladásra. Ez ma a közgazdászok előtt álló egyik legnagyobb kihívás.
Összefoglalás
1. Solow növekedési modellje szerint hosszú távon a megtakarítási ráta határozza
meg a gazdaság tőkeállományának nagyságát és a termelés szintjét. Minél magasabb a
megtakarítási ráta, annál nagyobb a tőkeállomány és a kibocsátás.
2. A megtakarítási ráta növelése az új stacionárius állapot eléréséig átmenetileg
gyors növekedéshez vezet. Hosszú távon a megtakarítási ráta nincs hatássaJ a növekedés
ütemére. Az egy munkásra jutó kibocsátás tartós növekedése a technikai haladástól függ.
3. A fogyasztást maximalizáló tőkemennyiséget aranyszabály szerinti tőkeállo
mánynak nevezzük. Napjaink gazdaságain (például USA) végzett vizsgálatok azt mu-
tatják, hogy a tőkeállomány jóval az aranyszabály szerinti szint alatt van. Az aranysza-
bály szerinti növekedés megvalósításához növelni kell a beruházást, ami a mai nemze-
dékek alacsonyabb fogyasztását követeli meg.
4. A gazdaságpolitikusok gyakran érvelnek amellett, hogy növelni kellene a tőke
felhalmozás rátáját. Az állami megtakarítás növelése és a magánmegtakarítás adókkal
való ösztönzése a tőkefelhalmozás elősegítésének két útja.
5. A Solow-modell rámutat arra, hogy a népességnövekedés az életszínvonal alaku-
lásának másik fontos, hosszú távú meghatározója. Magasabb népességnövekedési ráta
alacsonyabb egy munkásra jutó kibocsátást jelent.
6. Az 1970-es évek elején a növekedés üteme a legtöbb iparilag fejlett országban
jelentősen csökkent. A lassulás oka nem tisztázott kielégítően.
Alapvető fogalmak
Solow-féle növekedési modell a munka hatékonysága

stacionárius növekedési állapot a munka hatékonysági egysége
a tőkefelhalmozás aranyszabálya munkakiterjesztő technikai haladás
Ellenörzö kérdések
1. Hogyan befolyásolja a megtakarítási ráta a jövedelem egyensúlyi értékét a Solow-

modellben? Hogyan befolyásolja az egyensúlyi növekedés ütemét?
2. Miért választaná egy gazdaságpolitikus az aranyszabály szerinti tőkeállományt?
3. Választaná-e egy gazdaságpolitikus az egyensúlyi növekedést az aranyszabály szerin-
tinél több tőkével? És kevesebbel?
4. Hogyan érinti a népességnövekedési ráta a jövedelem egyensúlyi értékét a Solow-
modellben?
5. Mi határozza meg az egy munkásra jutó jövedelem stacionárius növekedési ütemét?
6. Hogyan tudja befolyásolni a gazdaságpolitika a megtakarítási rátát?
7. Hogyan alakult a növekedés üteme az elmúlt negyven év alatt? Mivel magyarázhatjuk
a jelenséget?
Feladatok
1. A ország és B ország termelési függvénye az alábbi :

Y = F(K, L) =K 112V 12 •
a) Állandó mérethozadékú-e a termelési függvény? Indokolja válaszát!
b) Milyen az egy munkásra jutó termelési függvény, y = f(k)?
e) Tegyük fel, hogy egyik országban sincs népességnövekedés és technikai hala-
dás, a tőke évente 5 százaléka pedig amortizálódik. Tegyük fel továbbá, hogy A
ország minden évben a kibocsátás 10 százalékát, B ország 20 százalékát fordítja
megtakarításra. A b) kérdésre adott válasz, illetve a beruházás = értékcsökkenés
egyensúlyi feltételét felhasználva adja meg az egy munkásra jutó tőke egyensúlyi
értékét mindkét országban! Határozza meg az egy munkásra jutó jövedelem és
fogyasztás egyensúlyi értékét is!
d) Tételezzük fel, hogy az egy munkásra jutó induló tőkeállomány értéke mindkét
országban egyenlő. Mekkora az egy munkásra jutó jövedelemszint és fogyasztás?
2. Felhasználva, hogy a tőkeállomány változása a beruházás és az értékcsökkenés kü-
lönbsége, számológép segítségével mutassa meg, hogyan alakul az egy munkásra jutó
tőkeállomány évről évre a két országban ! Számítsa ki minden évben az egy munkásra
jutó jövedelem és fogyasztás nagyságát is! Hány évnek kell eltelnie, mire B ország
fogyasztása meghaladja A ország fogyasztását?
3. A háború utáni német és japán növekedés elemzésekor láttuk, hogy mi történik, ha a
tőkeállomány egy része elpusztul. Tegyük most fel, hogy a háború nem érinti közvet-
lenül a tó'k:eállományt, hanem a munkaerő-állományt érik veszteségek.
a) Mi lesz ennek az összes és az egy munkásra jutó kibocsátásra gyakorolt közvet-
len hatása?
b) Tegyük fel, hogy a megtakarítási ráta változatlan, és a háború előtt a gazdaság
az egyensúlyi növekedési pályán volt. Hogyan alakul a háború után az egy mun-
kásra jutó kibocsátás? Nagyobb vagy kisebb, esetleg normálisnak tekinthető ahá-
ború utáni növekedési ütem?
4. Az elnök gazdasági beszámolója, 1983 az alábbi megállapítást tarLalmazta: ,,Ha a
nemzeti jövedelem nagyobb hányadát fordítjuk beruházásra, akkor sikerül visszaál-
lítani a termelékenység gyors növekedését és az emelkedő életszínvonalat." Egyetért
a megállapítással? Válaszát indokolja!
5. Tegyük fel, hogy a termelési függvény az alábbi:
y= ✓k
a) Adja megy egyensúlyi értékét s, n, g és 8 függvényében!

b) Egy fejlett országban 28 százalék a megtakarítási ráta, a népesség pedig évente
1 százalékkal nő. Egy kevésbé fejlett országban a megtakarítási ráta 10 százalék,
a népesség évi 4 százalékkal nő. Mindkét országban: g = 0,02 és 8 = 0,04. Határoz-
za meg y egyensúlyi értékét mindkét országban!
e) Milyen gazdaságpolitikát folytathat a kevésbé fejlett ország, hogy jövedelme
emelkedjen?
6. Az Egyesült ÁUamok bruttó tőkejövedelme a GDP kb. 30 százaléka, a kibocsátás
átlagos növekedési üteme évi 3 százalék, az értékcsökkenés rátája évente 4 százalék,
és a tőkekibocsátás aránya 2,5. Tudjuk, hogy a termelési függvény Cobb-Douglas-tí-
pusú, vagyis a tőke kibocsátáshoz mért aránya konstans. Az Egyesült Államok egyen-
súlyi növekedési pályán van. (A Cobb-Douglas termelési függvényről lásd a 3. feje-
zet függelékét.)
a) Mekkora az induló növekedési pályán a megtakarítási ráta? [Használja az sy =
(8 + n + g)k összefüggést!]
b) Mekkora a tőke határterméke az induló növekedési pályán?
e) Tegyük fel , hogy a gazdaságpolitika hatására nő a megtakarítási ráta, és a gaz-
daságban megvalósul az aranyszabály szerinti növekedés. Mekkora most a tőke ha-
tárterméke? Hasonlítsa össze ezt az értéket az induló szinthez tartozó értékkel! Ma-
gyarázza meg a hasonlftás eredményét!
d) Mekkora a tőkekibocsátás aránya az aranyszabály szerinti növekedési pályán?
Válaszát indokolja!
e) Mekkora megtakarítási ráta szükséges az aranyszabály szerinti növekedés meg-
valósításához?
7. A fogyasztási függvénnyel kapcsolatos egyik, oly kor marxista közgazdászok által han-
goztatott felfogás szerint a munkások fogyasztási határhajlandósága magas, a tőkéseké
alacsony. E nézet következményeinek felderítése végett tételezzünk fel egy olyan gaz-
daságot, ahol az összes béijellegű jövedelmet fogyasztásra és az összes tőkejövedelmet
megtakarításra fordítják. Bizonyítsa, hogy ha a termelési tényezők a határtermékükön
vannak megfizetve, akkor a gazdaság eljut az aranyszabály szerinti t6kefelhalmozási
szintre! (Induljon ki a megtakarítás= beruházás azonosságából, majd írja fel az egyen-
súlyi növekedésre vonatkozó feltételt, miszerint a beruházás épp akkora, hogy ellen-
súlyozza az értékcsökkenés, a népességnövekedés és a technikai haladás hatását! Hasz-

nálja fel, hogy a megtakarítás egyenlő a tőkejövedelemmel!)
8. Több demográfus szerint az Egyesült Államok átlagos népességnövekedési üteme a
huszadik századra jellemző 1 százalékkal szemben a huszonegyedik században Oszá-
zalék lesz. A Solow-modellt felhasználva adjon előrejelzést arra vonatkozóan, hogyan
érinti a népességnövekedési ütem lassulása az összes kibocsátás és az egy munkásra
jutó kibocsátás növekedési ütemét! Vizsgálja meg a várható hatásokat az egyensúlyi
növekedési pályán, valamint a stacionárius pályák közötti átmenet ideje alatt is.
9. Igazolja az alábbi, egyensúlyi növekedésre vonatkozó, népességnövekedést és techni-
kai haladást is figyelembe vevő állításokat!
a) A tőkekibocsátás aránya változatlan.
b) A tőke és a munka aránya a jövedelem termelésében konstans. [Gondoljon
arra, hogy MPK = f(k + 1) - f(k).]
e) Mind a tőkejövedelem, mind a munkajövedelem növekedési üteme egyenlő a
népességnövekedés ütemének és a technikai haladás növekedési ütemének az
összegével (n + g).
d) A tőke reálbérleti díja konstans, a reálbér a technikai haladás ütemével meg-
egyező (g) ütemben emelkedik. (A tőke reálbérleti díja egyenlő az összes tőkejö
vedelem osztva a tőkeállománnyal, a reálbér egyenlő az összes munkajövedelem
o.sz.tva a munkaerő-áJJománnyaL)
10. Az oktatás színvonala országonként jelentős eltéréseket mutat. Tegyük fel, hogy
össze kell hasonlítani egy képzettebb és egy kevésbé képzett munkaerő-állománnyal
rendelkező gazdaságot. Képzeljük el, hogy mindkét országban ugyanakkora a meg-
takarítási ráta, a népességnövekedés rátája és a technikai haladás üteme. A Solow-
modell szerint hogyan alakul az alábbi változók értéke?
a) Az összes kibocsátás növekedési üteme.
b) A z egy munkásra jutó kibocsátás szintje.
e) A tőke reálbérleti díja.
d) A reál bér.
11 . A Solow-modellben a népességnövekedés növeli az összes kibocsátást, de nem növeli
az egy munkásra jutó kibocsátást. Igaz-e ez akkor is, ha a termelési függvény méret-
hozadéka növekvő vagy csökkenő? Magyarázza meg! (A növekvő és csökkenő mé-
rethozadék definícióját lásd a 3. fejezet 2. feladatában.)
12. Vegyünk egy olyan termelési függvényt, amelyre nem érvényesül a tőke csökkenő
határtermékének elve, és az alábbi alakú:
y =Ak,
ahol A pozitív konstans.
a) Bizonyítsa be, hogy a tőke határterméke konstans!
b) Mutassa meg, hogy ebben az esetben magasabb megtakarítási ráta folyamatosan
gyorsuló növekedési rátához vezet! (Ne feledje, hogy egy X változó növekedési
üteme l:!.X/X!)
e) Miért jutunk más következtetésre, mint a Solow-modellben?
d) El tud képzelni egy ilyen alakú termelési függvényt? Indokolja válaszát!
.::
Függelék
Agazdasági növekedés forrásainak meghatározása
Az Egyesült Államok GDP-je az elmúlt negyven évben átlagosan évi 3 százalékkal nö-
vekedett. Minek köszönhető ez a növekedés? A 3. fejezetben összekapcsoltuk a kibocsá-
tást a termelési tényezőkkel - tőke és munka-, valamint a termelés technológiájával. A
kibocsátás növekedését most három küH;inböző tényezőre vezetjük vissza, ezek a követ-
kezők: a tőke növekedése, a munka növekedése és a technológia fejlődése. A felosztás
ebben a formában lehetővé teszi a technológiai változás ütemének mérését.
A termelési tényezők növekedése

Elsőként megvizsgáljuk, hogy a termelési tényezők növekedése miként járul hozzá a
kibocsátás emelkedéséhez. Tegyük fel, hogy nincs technológiai változás. Ennek megfe-
lelően a termelési függvény a munka és a tőke függvényeként idóöen nem változik:
Y = F(K, L).
Ebben az esetben a kibocsátás változását kizárólag a tőke vagy a munka mennyiségének
megváltozása okozhatja.
Atöke növekedése • Tegyük fel, először, hogy a t6ke változik. Mennyivel emelkedik a ki-
bocsátás a tőke mennyiségének tiK egységgel történő megváltozásakor? A válaszhoz a
tőke határtermékére (MP K) adott definíciót kell felidéznünk:
MPK = F(K + 1, L) - F(K, L).

A tőke határterméke az a mennyiség, amennyivel a kibocsátás emelkedik, ha a tőke egy
egységgel nő. Vagyis ha a tőke tiK egységgel nő, akkor a kibocsátás megközelítőleg
MPK x tiK egységgel emelkedik. 10
Tegyük fel például, hogy a tőke határterméke 1/5, azaz a tőke újabb egysége a ki-
bocsátást egyötöd egységgel növeli. Ha a t6ke mennyiségét 10 egységgel növeljük, ak-
kor a többletkibocsátás értékét az alábbiak szerint határozhatjuk meg:
10. Hangsúlyozzuk a „megközelítőleg" szót. Azért beszélhetünk csupán köze lítésről, mert a tőke határter-
méke a tó1ce mennyiségétől függően változik. Ha pontosak akarnánk lenni, figyelembe kellene ven-
nünk, hogy minden egység tőkének más. és más a határterméke. Mindenesetre ha a K változása nem túl
nagy, akkor a konstans határtermékkel való közelítés is kellően pontos.
tiY
= MPKxtiK
= 1/S(kibocsátás/tőke) x 10 egység tőke
= 2 egység kibocsátás.
A tőke 10 egységgel történő növelésével 2 egységgel több kibocsátást nyerünk évente.
Mint látjuk, a tőke határtermékét használtuk fel arra, hogy a tőke változásait a kibocsá-
tásban bekövetkező változásra váltsuk.
Amunka növekedése • Lássuk ezek után a munka növekedését. Mennyivel emelkedik a

kibocsátás, ha a munka tiL egységgel nő? A válasz ugyanúgy adható meg, ahogy a tőke
esetében. A munka határterméke az a mennyiség, amennyivel a kibocsátás emelkedik,
ha a munka egy egységgel nő:
MPL = F(K, L + 1) - F(K, L).
Azaz ha a munka mennyisége tiL egységgel nő, akkor a kibocsátás mennyisége megkö-
zelítőleg MPL x tiL egységgel emelkedik.
Tegyük fel például, hogy a munka határterméke 2, vagyis a munka újabb egysége
a kibocsátást 2 egységgel növeli. Ha a munka mennyiségét 10 egységgel növeljük, akkor
a többletkibocsátás értékét az alábbiak szerint számítjuk:
tiY
= MPL x tiL
= 2(kibocsátás/tőke) x 10 egység munka
= 20 egység kibocsátás.
A munka 10 egységgel történő növelésével 20 egységgel több kibocsátást nyerünk éven-
te. Mint látjuk, a munka határtermékét használtuk fel arra, hogy a munkában bekövet-
kező változásokat a kibocsátás változásaira váltsuk.
Atöke és a munka növekedése• Tekintsük végül azt a valósághoz közelebb álló esetet, ami-
kor mindkét termelési tényező megváltozik. Tegyük fel, hogy a tőke mennyisége DK-
val, a munka mennyisége tiL-lel növekszik. A kibocsátás emelkedésének ekkor két for-
rása van: több a tőke, és több a munka. A két input határtermékének a felhasználásával
felbonthatjuk a növekedést a két tényezőre:
tiY = (MPK x öK) + (MPL x öL).
Az első zárójeles tag a tőke növekedéséből, a második zárójeles tag a munka növekedé-
séből származó kibocsátásnövekmény. Az egyenlet megmutatja, hogy a növekedésből
mennyit tulajdoníthatunk a tőkének, és mennyit a munkának.
Írjuk most az utóbbi egyenletet olyan formába, hogy könnyebben értelmezhessük,
adatainkat könnyebben alkalmazhassuk. Néhány algebrai átalakítás után az egyenlet az
alábbi formára hozható: 11
11. Matematikai megjegyzés: A két egyenlet azonosságának belátására szorozzuk be mindkét oldall Y-nal.
Ekkor Y-t három helyről is ki tudjuk ejteni. Az egyenlet jobb oldalán egyszerűsíthetünk K-val az első
tagban, és L-lel a másodikban. Az átalakítások után visszakapjuk az előző egyenletet.
óY =[MPKxK)óK+[MPLxL)U
Y Y K Y L
Az egyenlet ebben a formában a kibocsátás növekedési ütemét (ó Y/Y) a tőke és a munka

növekedési ütemével (óKIK, óLIL) kapcsolja össze.
Hogyan tudjuk a zárójelben található kifejezéseket mérni? A 3. fejezetből tudjuk,
hogy a tőke határterméke a tőke reálbérleti díjával egyenlő. Ezért MPK x K a tó'ke tel-
jes hozadéka, és (MPK x K)IY a tó'ke része a kibocsátásban. Hasonló módon, a munka
határterméke a reálbérrel egyenló', ezért MPL x La munka ellentételezése, és (MPL x
L)/Y a munka része a kibocsátásban. Feltételezve, hogy a termelési függvény méretho-
zadéka állandó, Euler tétele értelmében a két rész összegének egynek kell lennie. Ekkor
az alábbit írhatjuk fel:
óY óK U
-=a-+(1-a)-
y K L
ahol a a tó'ke részaránya, (1 - a) a munka részaránya.

Az utol.só egyenlet egyszerű formában mutatja be, hogy a tényezőkben bekövetkezó'
változások hogyan vezetnek a kibocsátás változásához. Az történt, hogy a tényezó'k nö-
vekedési rátáit a kibocsátásban betöltött részarányukkal súlyoztuk. Amint a 3. fejezetben
említettük, a tőke részaránya az Egyesült Államokban kb. 30 százalék, tehát a= 0,3.
Ez azt jelenti, hogy a tó'ke 10 százalékos növekedése (óKIK = 0, 1) 3 százalékkal növeli
a kibocsátást(~ YIY = 0,03). A munka mennyiségének 10 százalékos emelkedése (~LIL
= 0, 1), hasonló módon, 7 százalékkal növeli a kibocsátást (ó YIY = 0,07).
Technikai haladás
A növekedés forrásainak vizsgálata során mindeddig azt feltételeztük, hogy a termelési
függvény nem változik meg. A valóságban, természetesen, a technológia fejló'dése javít-
ja a termelési függvényt. Ugyanakkora mennyiségű eró'forrásból több kibocsátást nye-
rünk ma, mint a múltban. Elemzésünket most kiterjesztjük a technikai haladás figyelem-
bevételével.
A technológiai változás hatásait az alábbi formában vonjuk be a termelési függ-
vénybe:
Y = AF(K, L),
ahol A a technológia mindenkori szintjének mérésére szolgál, és teljes tényezőtermelé

kenységnek nevezzük. A kibocsátás tehát :"crncsak a tőke és a munka növekedésének,
hanem a teljes tényezőtermelékenység növekedésének köszönhetően is nő. Ha a teljes
tényezőtermelékenység 1 százalékkal nő, és a tényezó1c mennyisége nem változik, akkor
a kibocsátás 1 százalékkal nő.
A technológiai változások figyelembevételével újabb taggal bővül a gazdasági nö-
vekedést kifejező egyenletünk:
1-.Y t:..K t::..L M

- = a - + (] - a) - +-
Y K L A
kibocsátás növekedése= tőke hozzájárulása+ munka hozzájárulása+

teljes tényezőtermelékenység növekedése.
A fenti egyenlet a növekedés-számvitel legfontosabb egyenlete. Segítségével azonosítani
és mérni tudjuk a növekedés három tényezőjét: a tőke és a munka mennyiségének vál-
tozását, valamint a teljes tényezőtermelékenység változásál.
Mivel a teljes tényezőtermelékenységet nem tudjuk közvetlenül megfigyelni, köz-
vetett úton azonosítjuk. Van adatunk a kibocsátás, a tőke és a munka növekedésére, to-
vábbá a tőke kibocsátásban betöltött részarányára vonatkozóan. Ezekből az adatokból és
a növekedés-számviteli egyenletből kiszámíthatjuk a teljes tényezőtermelékenység nö-
vekedését:
M t:.. Y 1-.K t::..L
-=-- a - -(l-a)-
A Y K L
MIA az output azon változása, ami nem magyarázható a tényezők növekedéséből. Vagy-
is a teljes tényezőtermelékenység növekedése a maradékelv alapján számítható ki: a
kibocsátástöbblet azon része, ami az ismert módon számított növekedési tényezőknek
megfelelő hányad után megmarad. A M/A-t néha Solow-maradéknak is szokták nevez-
ni, Robert Solow után, aki elsőként határozta meg. 12
A teljes tényezőterme l ékenység több okból változhat. A vállozások többnyire a
termelési eljárásokról szerzett ismeretek bővü léséből adódnak, ezért a Solow-maradékot
gyakran a technikai haladás mérőszámának tekintik. A teljes tényezőtermelékenységet
azonban olyan tényezők is befolyásolhatják, mint az oktatás vagy a különféle szabályo-
zások. Ha például a növekvő kormányzati kiadásoknak köszönhetően nő az oktatás szín-
vonala, akkor a foglalkoztatottak termelékenyebbek lehetnek, és nőhet a kibocsátás is,
ami azt jelenti, hogy a teljes tényezőtermelékenység is nő. Vagy például ha az állami
szabályozás beruházásokat követel meg a vállalatoktól a környezetszennyezés csökken-
tése vagy a munkások biztonsági feltételeinek javítása érdekében, akkor a tőkeállomány
anélkül emelkedik, hogy a kibocsátás nagysága nőne, vagyis a teljes téoyezőtermelé
kenység kisebb lesz. A teljes tényezőtermelékenység fogalmába minden beletartozik,
ami a mérhető erőforrások és a kibocsátás között fennálló kapcsolatot megváltoztatja.
12. Robert M. Solow: Technica l Change ancl the Aggregate Production Function. RevieH· c!f" Ecuno111ics emel
Sw1isrics. 39 ( 1957 ). 312- 320. p. Ha tudn i akarjuk. hogyan kapcsolód ik a munka hatékonyságfoak .
E-nek a növekedése a telj es tényezőtcrmclékeny ség növekedéséhez, be lehet látni , hogy 6.A/A = ( 1 -
a..)/'J.EIE, ahol a a töke részaránya. Tehát a munka hatékonys;ígával mén technológiai változás anínyos
a Solow-rnaradékkal mért technológiai változással.
Anövekedés forrásai az Egyesült Államokban
A gazdasági növekedés forrásainak mérési eljárásai után nézzük az adatokat. A 4-1 .
táblázat az amerikai gazdaság három növekedési tényezőjének hozzájárulását adja meg
1950 és 1992 között.
A táblázat szerint a reál GDP átlagosan 3,2 százalékkal emelkedett 1950-től. A 3,2
százalékból 0,7 százalék tulajdonítható a tőkeállomány növekedésének, 1 százalék a
ledolgozott összes munkaórában mért növekedésnek, 1,3 százalék pedig a teljes ténye-
zőtermelékenységben bekövetkező növekedésnek. Az adatok alapján mondhatjuk, hogy
a tőke, a munka és a teljes tényezőtermelékenység csaknem azonos mértékben járult
hozzá az Egyesült Államok gazdasági növekedéséhez.
A 4-6. táblázatból az is kiderül, hogy a teljes tényezőtermelékenység növekedése
lényegesen lelassult 1970 körül. A 4-6. esettanulmányban áttekintettük e lassulás lehet-
séges magyarázatait.
I
.4"6. táblázat A gazdasági növekedés tényezői az Egyesült Államokban
Növekedés forrása
É.ve.i. K.i.bDC$,á1.ás Tcl)es tényező-
növekedése Tó1ce Munka tennelékenység
!).Y/Y a!).K/K ( 1 - a)AfJL 6.A/A
1950-1959 4,0 0,4 0,5 3,1

1960-1969 4,1 0,9 1,2 2,0
1970- 1979 2,9 1,1 1,5 0,3
1980- 1989 2,5 0,9 1,3 0,3
1990-1994 2,0 0,6 0,6 0,9
1950-1994 3,2 0,8 1,0 1,4
Forrás: U.S. Deporlrnenl of Commerce, US. Dcporlmcnl ol labor és o mrzó 1zórniló1oi. a= 0,3.
4-7. · ESETTANULMÁNY
Akelet-ázsiai tigrisek növekedése

A közelmúlt történelmének talán leglátványosabb növekedését a kelet-ázsiai „tigrisek"
produkálták: Hongkong, Szingapúr, Dél-Korea és Tajvan. 1966 és 1990 között az egy
főre jutó reáljövedelem több mint 7 százalékkal nőtt ezekben az országokban, míg az
Egyesült Államok éves növekedése körülbelül 2 százalék volt. Az említett országok a
világ legszegényebb gazdaságaiból a leggazdagabbakká váltak huszonöt év alatt.
Mivel magyarázható ez a siker? Egyes megfigyelők szerint ezek az országok képe-
sek voltak utánozni a külföldi technológiát. A külföldön kifejlesztett technológiák átvé-
telével sikerült jelentősen javítaniuk termelési függvényüket. Ha ez igaz, akkor ezekben

az országokban szokatlanul gyorsan kellett nőnie a teljes tényezőtermelékenységnek.
Egy nemrégiben megjelent tanulmány az adatok részletes elemzésével világít rá
erre kérdésre. A tanulmány szerint a kivételes növekedési ráták a termelési tényezó'k
nagymértékű növekedésében gyökereznek, beleértve a munkaerő-állomány, a tőkeállo
mány és az iskolázottság emelkedését. Dél-Koreában például a beruházás/GDP arány az
1950-es évekbeli 5 százalékról az 1980-as évekig 30 százalékra nőtt. A népesség legalább
középfokú végzettséggel rendelkező hányada 26-ról 75 százalékra emelkedett 1966 és
1991 között.
A kibocsátás növekedésének jelentős részét megmagyarázhatjuk a munka, a tőke és
a szellemi tőke növekedéseivel. A teljes tényezőtermelékenység tekintetében egyik or-
szág sem mutatott fel szokatlanul gyors növekedést. Sőt, a kelet-ázsiai kistigrisek teljes
tényezőtermelékenységének átlagos növekedése majdnem pontosan megegyezett az
Egyesült Államokban mért értékkel. 13
További feladatok
1. Solovia gazdaságában a tó1ce tulajdonosai a nemzeti jövedelem kétharmadát, a mun-

kások a nemzeti jövedelem egyharmadát kapják meg.
a) A férfiak otthon a házimunkát végzik, a nők pedig a gyárban dolgoznak. Ho-
gyan alakulna a kibocsátás mérhető szintje, ha a férfiak egy része úgy döntene,
hogy házon kívüli munkába fog, és ezáltal a munkaerő-állomány 5 százalékkal
emelkedne? A munka termelékenysége - definíció szerint kibocsátás/munkás - nő,
csökken, illetve nem változik?
b) Az első évben a tőkeállomány 6, a munkaráfordítás értéke 3, a kibocsátás pedig
12. A második évben a tőkeállomány 7, a munkaráfordítás értéke 4, a kibocsátás
14. Hogyan változott a teljes tényezőtermelékenység?
2. A munka termelékenys-ége l'i'L, azaz a kibocsá(ás összege osz(va a munkaráforo'ítás
mennyiségével. A növekedés-számviteli egyenletb61 kiindulva mutassa meg, hogy a
munkatermelékenység növekedése a teljes tényezőtermelékenység növekedésétől és a
tőke-munka aránytól függ! Vagyis bebizonyítandó, hogy:
6(Y / L) M (6K / L)
- - - = - + a- - - .
YIL A KIL
Ötlet: A következő trükk segíthet: ha z = wx, akkor z növekedési rátája megközelítő
leg egyenlő w és x növekedési rátájának az összegével, vagyis
&! z = !iw/ w+!i.xl x
13. Alwyn Young: The Tyranny of Numbers: Confronting the Statistical Realities of the East Asian Growth
Experience. Quarterly Journal of Economics, 101 (August 1995), 641- 680.
::
4. fejezel • Gazdasági növekedés 153
3. Képzeljünk el egy Solow-modellel leírható gazdaságot, amely stacionárius pályán
van, a népesség növekedési üteme évi 1 százalék, a technológiai fejlődés üteme évi 2
százalék. A teljes kibocsátás és a tőkeállomány évente 3 százalékkal emelkedik.
Tegyük fel továbbá, hogy a tőke részaránya a termelésben 0,3. Felhasználva a növe-
kedés-számviteli egyenletet, a teljes kibocsátás növekedését hogyan osztaná fel a nö-
vekedés három tényezője - tőke, munka, teljes tényezőtermelékenység - között? Ha-
sonlítsa össze az itt kapott eredményeket a 4-1.a táblázatban közölt, az Egyesült Ál-
lamokra vonatkozó adatokkal!
N
5. feiezet
, .. ,
MUNKANELKULISEG
A nem alkalmazott munkaerő kielégítetlen emberi szük-
ségletet jelez aj6lét közepette. Ez a modern kor legna-
gyobb megoldatlan paradoxona.
HENRY WALLACE
A munkanélküliség az a makrogazdasági probléma. amely az egyént a legközvetleneb-

bül és legsúlyosabban érinti. A legtöbb ember számára munkahelyének elvesztése élet-
színvonal-csökkenést és pszichológiai terhet jelent. Így azután aligha meglepő, hogy a
munkanélküliség gyakran áll politikai viták középpontjában. Sok politikus használja
a gazdaság állapotának mérésére az úgynevezett „szenvedési mutatót" (misery index) - a
munkanélküliség és az infláció nominális értékének összegét - , ez alapján ítélve meg az
alkalmazott gazdaságpolitika sikerét vagy kudarcát.
A közgazdászok azért tanulmányozzák a munkanélküliséget, hogy a jelenség okait
azonosítva segítsenek azon gazdaságpolitikai eszközök kifejlesztésében, amelyek az ál-
lástalanok helyzetét alakítják. Ezek egy része - például az átképzési programok - új
munkahely megszerzését teszik lehetővé az érintetteknek. Mások- mint a munkanélkü-
li-segély - az állás elvesztésével járó gazdasági nehézségeket igyekeznek enyhíteni.
Vannak azonban olyan alkalmazott politikai eszközök is, amelyek - noha nem szándé-
kosan - a munkanélküliség elte1jedését segítik elő. A legtöbb közgazdász például úgy
vélekedik, hogy a magas minimálbért előíró törvények magasabb munkanélküliséget
eredményeznek. A közgazdászok azzal segíthetnek a gazdaságpolitikai döntések eló'"ké-
szítésében, ha rámutatnak a különféle intézkedések nem kívánt mellékhatásaira.
A munkaerőpiac eddigi tárgyalása során figyelmen kívül hagytuk a munkanélküli-
séget. A 3. fejezetben a nemzeti jövedelmet, a 4. fejezetben a gazdasági növekedést
elemezve feltételeztük, hogy a gazdaság eléri a teljes foglalkoztatottság állapotát. A va-
lóságban természetesen a munkaerő-állomány nem minden tagja rendelkezik minden pil-
lanatban állással: a szabad piacon alapuló gazdaságok természetes velejárója a munka-
nélküliség.
Az 5-1. ábra a munkanélküliségi rátát - a munkaerő-állomány állással nem rendel-
kező hányadát - ábrázolja az Egyesült Államokban 1948-tól kezdődően. A grafikonból
kiderül, hogy munkanélküliség minden pillanatban létezik, bár mértéke évről évre inga-
dozó. E fejezetben munkánkat azzal kezdjük, hogy meghatározzuk: miért létezik mun-
kanélküliség, és mitől függ a szintje. A mutató éves ingadozásaival nem foglalkozunk a
könyv harmadik részéig, ahol majd a gazdaság rövid távú ingadozásait elemezzük. Most
a munkanélküliség természetes rátájának okaival foglalkozunk. A természetes ráta az
az átlagos szint, amely körül a munkanélküliség évről évre ingadozik.
1
5. fejezet • Munkanélküliség 155
S-1. ábra
10
Munkanélküliségi ráta
Amunkanélküliség
4 természetes rátája
0 L - - -------'---__J__-- ....L....----'------L---------'-- - - - ' - --....L....----'-------'-

l945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995
Év
A munkanélküliségi ráta és a munkanélküliség természetes rátája az Egyesült Államokban.
Munkanélküliség mindig létezik. A munkanélküliség természetes rátája az az átlagos szjnt, amely
körül a munkanélküliségi ráták ingadoznak. (Az ábrán a természetes rátát az adott évet megelőző és
követő tíz-tíz év munkanélküliségi rátáinak átlagából becsültük. A jövőbeni munkanélküliségi rátá-
kat egységesen 6 százaléknak vettük.)
Forrás: U. S. Deporlmenl ol Labor.
-~~ 1. Állásvesztés, állásszerzés

és a munkanélküliség természetes rátáio
Mindennap vannak., akik elhagyják vagy elvesztik állásukat, mások állásba lépnek. Ez
az örökös körforgás határozza meg, hogy a munkaerő-állomány mekkora része talál-
ható éppen munka nélkül. A jelen részben a munkaerő mozgásának olyan modelljét
dolgozzuk ki, amely megmutatja, mi határozza meg a munkanélküliség természetes
rátáját. 1
Jelölje L a munkaerő-állományt, E a munkával rendelkezők, vagyis a foglalkozta-
tottak számát, U pedig a munkanélküliekét. Mivel minden munkavállaló vagy rendelke-
zik munkával, vagy munkanélküli, ezért
L =E+ U.
l. Robert E. Hall: A Theory of Lhe Nalural Rale of Unemployment and the Duration of Unemployment.
Journal of Mon.etary Economics, 5 (April 1979), 153- 169.
?
A munkaerő-állom,foy a foglalkoztatottak és a munkanélküliek számának összege.

A munkanélküliségi ráta UI L.
Annak érdekében, hogy a munkanélküliség meghatározóira koncentrálhassunk,
feltesszük, hogy a m unkaerő-állomány nagysága állandó. Az egyének áLjárásáL a foglal-
koztatottak és a munkanélküliek tábora között az 5-2. ábra mmatja. Jelöije s az állásvesz-
tés rátáját, azaz a foglalkoztaloLLak azon hányadát, amely a hónap során elveszíti mun-
kahelyét. Legyen f az állásszerzés rátája, azaz a munkanélküliek azon része, amely a
hónap során munkát talál magának. Feltételezzük, hogy e két hányados állandó, és
megvizsgáijuk, miként határozzák meg együtt a munkanélküliségi rátát.
Ha a munkanélküliségi ráta nem nő és nem csökken - azaz a munkaerőpiac nyuga-
lomban van, stacionárius - , akkor a munkát találók és az állásukat el vesztők számának
meg kell egyeznie. Mivel JU a munkahelyet találók, sE pedig az állásukat el vesztők
száma, e két értéknek azonosnak kell lennie:
fU = sE.
Az egyenlőség átrendezésével meghatározhatjuk a stacionárius munkanélküliségi rátát.
Vegyük észre, hogy E= L - U, azaz a munkahellyel rendelkezők számát megkapjuk, ha
a munkaerő-állományból levonjuk a munkanélküliek számát. Ebből következik, hogy
JU = s(L- U).
Osszuk el az egyenl őség mindkét oldalát L-lel.
JUIL = s(l - U/L),
Ezt U/L-re megoldva azt kapjuk, hogy
UIL = sl(s + j).
5-2. ábra
Átjárás a munkanélküliek és a
foglalkoztatottak között. Adott
J
időszakban a munkahellyel rendel-
· FoglalkoztalotJuk
l. <(
, Munkanélküliek }
kezők s-ed része elveszíti állását,
míg a munkanélkü!iek/-ed része
állást talál. Az állásvesztés és az
állásszerzés rátái határozzák meg a
munkanélküliségi rátát.
5. fejezel • Munkanélküliség 157
Az egyenlőségből kitűnik, hogy a munkanélküliségi ráta, U/L az állásvesztés és az
állásszerzés rátájától, azaz s-től és J-től függ. Minél magasabb az állásvesztés rátája,
annál magasabb a munkanélküliség, minél magasabb az állásszerzés rátája, annál alacso-
nyabb a munkanélküliség.
Nézzünk egy számpéldát! Tételezzük fel, hogy a foglalkoztatottak 1 százaléka ve-
szíti el munkahelyét egy hónap alatt (s= 0,01), amiből következik, hogy egy átlagos
munka (az alkalmazás átlagos hossza) 100 hónapig, azaz mintegy 8 évig tart. Tegyük fel
emellett, hogy a munkanélküliek mintegy 20 százaléka talál állást egy hónap alatt (f =
0,2), azaz a munkanélküliség átlagos hossza 5 hónap. Ebben az esetben a munkanélkü-
liség stacionárius rátája
UIL= 0,01/(0,01 + 0,2) = 0,0476.
A munkanélküliségi ráta e példában hozzávetőlegesen 5 százalék.
A fenti modellnek létezik egy nyilvánvaló, ám igen fontos gazdaságpolitikai következ-
ménye. A munkanélküliség tennészetes rátáját csökkenteni kívánó bármely intézkedésnek
vagy az állásvesztés rátáját kell csökkentenie, vagy az állásszerzés rátáját növelnie. Ha-
sonlóképpen, ha egy intézkedés megváltoztatja az állásvesztés vagy az állásszerzés rátá-
ját, az a munkanélküliség természetes rátáját is módosítani fogja.
Noha modellünk haszna elvitathatatlan abban a tekintetben, hogy összekapcsolja a
munkanélküliségi rátát az állásvesztéssel és -szerzéssel, nem válaszol egy alapvető kérdés-
re: miért létezik egyáltalán munkanélküliség? Ha az emberek mindig gyorsan álláshoz
jutnának, az állásszerzés rátája nagyon magas lenne, a munkanélküliségi ráta pedig nulla
körül állna. Modellünk tehát feltételezi, hogy az állásszerzés nem megy végbe pillanatok
alatt, ám nem magyarázza meg e jelenség okait. A következő két pontban a munkanélkü-
liség két kiváltó okát vizsgáljuk: az álláskeresést és a bérek rugalmatlanságát.
,
Alláskeresés és a frikciós munkanélküliség
A munkanélküliség egyik oka az, hogy az állást keresők és a szabad munkahelyek „pá-
rosítása" időt vesz igénybe. Az aggregált munkaerőpiac egyensúlyi modellje, amit a 3.
fejezetben tárgyaltunk, feltételezi, hogy minden munkás és minden munkahely egyfor-
ma, így bárki alkalmas bármely állás betöltésére. Ha ez valóban igaz lenne, a munkaerő
piac egyensúlyi állapota mellett az állásvesztés nem okozna munkanélküliséget: az elbo-
csátott alkalmazott a piaci bérszint mellett azonnal új munkahelyet találna.
A valóságban az emberek különböző preferenciákkal és képességekkel rendelkez-
nek, és a munkahelyek is különbözőek. Ráadásul az állást keresőkkel és a betöltendő
munkahelyekkel kapcsolatos információáramlás nem tökéletes, a munkaerő földrajzi
mobilitása pedig korlátozott. A megfelelő munkahely keresése időt és energiát igényel.
A különböző állások különb~ző képességeket igényelnek, különböző béreket fizetnek,
így nem meglepő, ha a munkanélküli nem feltétlenül fogadja el az első felajánlott mun-
kahelyet. A megfelelő munkahely kereséséhez szükséges idő miatt kialakuló munkanél-
küliséget f'rikciós munkanélküliségnek nevezzük.
A változó gazdaságban elkerülhetetlenül jelen van bizonyos frikciós munkanélkü-

liség. Többféle okból a vállalatok és háztartások állal igényelt jószágok az idők során
változnak. Ahogy a termékek kereslete módosul, úgy változik a nevezett termékeket
előállító munkaerő iránti kereslet is. A személyi számítógép feltalálása például csökken-
tette az írógépek iránti keresletet, aminek következtében az írógépgyártók munkaerő
szükséglete is visszaesett. Ezzel párhuzamosan viszont nőtt a munkaerő-kereslet az elekt-
ronikai iparban. Hasonlóképp, mivel különféle földrajzi régiók különböző termékeket
állítanak elő, a munka iránti kereslet csökkenhet az ország egyik részében, miközben
máshol emelkedik. Az olaj árának emelkedése növeli a munkaerő-keresletet az olajter-
melő államokban, például Texasban, és csökkenti az igényeket az autógyártásról ismert
részeken, például Michiganben. A munkaerő iránti kereslet iparág vagy terület szerinli
összetételében bekövetkező változásokat a közgazdászok szektorális változásnak neve-
zik. Mivel a szektorális változások folyamatosak, az alkalmazottak különböző szektorok
közötti váltása pedig időt vesz igénybe, mindig létezik frikciós munkanélküliség.
A szektorális változások természetesen nem egyedüli. okai az állásvesztésnek és a
frikciós munkanélküliségnek. Az alkalmazo_t!ak akkor is munkahely nélkül találhatják
magukat, ha cégük csődbe megy, teljesítményük nem elfogadható, vagy speciális képes-
ségeikre többé nincs igény. Az alkalmazottak is felmondhatnak, ha más karriert keres-
nek, vagy az ország más részébe költöznek. Addig, amíg a munkaerő kereslete és kíná-
lata a vállalalok között változik, a frikciós munkanélküliség elkerülhetetlen.
Gazdaságpolitika és a frikciós munkanélküliség

Sok gazdaságpolitikai inlézkedés irányul ana, hogy a frikciós munkanélküliség leszorítá-
sával csökkentse a munkanélküliség természetes rátáját. A munkaügyi központok infor-
mációkat gyűjtenek az üres álláshelyekről, annak érdekében, hogy a munkavállalók ha-
tékonyabban találjanak munkahelyet. Az állami átképző programok a hanyatló és fellen-
dülő iparágak közötti átjárást próbálják megkönnyíteni. Ezek az intézkedések annyival
járulnak hozzá a természetes ráta csökkenéséhez, amennyivel az állásszerzés rátáját növelik.
Más kormányzati intézkedések viszont akaratlanul növelik a frikciós munkanélküli-
séget. Ene az egyik legjobb példa a munkanélküli-segélyezés rendszere, melynek ke-
retében a munkanélküliek állásuk elvesztését követően bizonyos ideig megkapják bérük
egy bizonyos hányadát. A rendszer pontos részletei évről évre és államról államra változ-
nak. Az Egyesült Államokban egy átlagos alkalmazott korábbi bérének 50 százalékát kap-
ja 26 hónapig. Sok európai országban a munkanélküli-segélyezés még ennél is bőkez(íbb.
A munkanélküli-segély az állás efvesztésével járó gazdasági nehézségek enyhítésével
növeli a frikciós munkanélküliséget és a munkanélküliség természetes rátáját. Az az ál-
lástalan, aki állami támogatásban részesül, kevésbé érzi sürgetőnek, hogy új munkahelyet
keressen, és nagyobb valószínűséggel utasít el kevéssé vonzó állásajánlatokat. Ez csök-
kenti az állásszerzés rátáját. Ráadásul a munkaszerződés megkötését megelőző tárgyalá-
sok során az alkalmazottak kevésbé ragaszkodnak a munkahelyük megtartását biztosító
garanciákhoz, hiszen tudják, hogy elbocsátásuk esetén a munkanélküli-segély részben
kárpótolja őket kiesett jövedelmükért. Ez a magatartás növeli az állásvesztés rátáját.
Az a tény, hogy a munkanélküli-segélyezés növeli a munkanélküliség természetes
rátáját, korántsem jelenti azt, hogy ez a rendszer nem kívánatos. Előnyei közé tartozik,
hogy csökkenti az alkalmazottak bizonytalanságát jövedelmeiket illetően. Mi több, az a
jelenség, hogy a munkát keresők elutasítják a kevésbé vonzó állásaján latokat, javíthatja
a munkahelyek és a munkát keresők „összepárosításának" hatékonyságát. A munkanél-
küli-segélyezés különféle formáinak költség-haszon elemzése éppen ezért nehéz feladat,
amely a jövőben is a közgazdasági kutatások egyik fontos témája lesz.
A kérdést tanulmányozó közgazdászok gyakran javasolják a segélyezés rendszeré-
nek reformját a munkanélküliek számának csökkentése céljából. Az egyik elterjedt ja-
vaslat szerint ha egy cég ideiglenes munkanélküliséget okoz (,,lay off', fizetés nélküli
kényszerszabadságolás révén), akkor fizesse ki a segélyezés teljes költségét arra az idő
szakra. Ezt a rendszert nevezzük százszázalékosan tapasztalattólfüggőnek, mert a mun-
kaadó által fizetett segély teljes mértékben saját dolgozóinak munkanélküliségi tapasz-
talatát tükrözi. A legtöbb jelenlegi rendszer részlegesen tapasztalattól függőnek, vagyis
a munkaadó az ideiglenesen munkanélkülivé tett alkalmazott segélyezésének csak egy
részét vállalja át, a fennmaradó részt a program általános bevételeiből fedezik. Mivel így
a cég az általa okozott munkanélküliség költségeinek csupán egy részét fizeti, ösztönzést
kap arra, hogy munkásait ne foglalkoztassa, ha a vállalat munkaerő iránti kereslete idő
legesen alacsony. A javasolt reform ennek az ösztönzésnek a mérséklésével csökkentheti
az ideiglenesen nem foglalkoztatottak számát.
5-1. ESETTANULMÁNY
Munkanélküli-segély és az állásszerzés rátája

Több tanulmány foglalkozott a munkanélküli-segélyezés álláskeresésre gyakorolt hatá-
sával. Az igazán meggyőző tanulmányok nem a gazdaság egészére vonatkozó munkanél-
küliségi rátát vizsgálják, hanem az egyes munkanélkülieket érintő adatokat. Az egyedi
adatok néha egyértelmú'bben értelmezhető bizonyítékokkal szolgálnak.
Az egyik elemzés állástalanok magatartását vizsgálta a segélyjogosultság lejáratá-
nak közeledtekor. A vizsgálat eredménye szerint a munkanélkülisegélyre való jogosult-
ság el vesztését követően jelentősen emelkedik annak a valószínűsége, hogy az állástalan
új munkát talál. Az adatokból kitűnik, hogy a munkába állás valószínűsége megduplá-
zódik, amint lejár a segély: ezek szerint a támogatás hiánya jelentősen növeli a munka-
nélküliek álláskereső erőfeszítéseit. 2
A gazdasági ösztönzők és az álláskeresés közötti kapcsolat témájában további bizonyí-
tékot szolgáltat az a kísérlet, amelyet l 985-ben Illinois állam folytatott. A segélyezési
program keretében a munkanélküli-segélyért újonnan jelentkezők közül véletlenszerűen
ki választottak számára 500 dolláros ~ülön juttatást ajánlottak fel aiTa az esetre, ha 11 héten
2. Lawrence F. Katz- Bruce D. Meyer: Uncmployment Insurance, Rccall Expectations, and Uncmployment
Outcomes. Quarterly Joumal of Economics, 105 (November 1990), 973-1002.
belül munkát találnak. A csoport tagjainak viselkedését ezután összevetették a kontrollcso-

porttal, amelynek nem ajánlották fel a lehetőséget. Annál a csoportnál, amelynek felkínál-
ták az 500 dolláros bónuszt, a munkanélküliség átlagos időtartama 17 hét volt, míg a
kontrollcsoportnál az érték elérte a 18,3 hetet. A külön juttatás tehát 7 százalékkal csökken-
tette a munka nélkül töltött időt, vélhetően a komolyabb munkakereső erőfeszítések miatt.
A kísérlet egyértelműen bizonyítja, hogy a munkanélküliségi támogatások rendszeréhez
kapcsolódó ösztönzők befolyásolják az állásszerzés rátáját. 3
S.3. Reálbér-rugalmatlanság és várakozási munkanélküliség

A munkanélküliség második oka a bérrugalmatlanság, azaz a bérek nem alkalmazkod-
nak annak érdekében, hogy a munkaerő-piaci kereslet és kínálat egyensúlyba kerüljön.
A munkaerőpiac 3. fejezetben ismertetett egyensúlyi modelljében a reálbér alkalmazko-
dása révén valósul meg a kereslet és kínálat egyensúlya. A bérek azonban nem mindig
rugalmasak. A reálbér néha a piaci egyensúlyi szint fölött marad.
Az 5-3. ábráról leolvasható, miért vezetnek munkanélküliséghez a rugalmatlan
bérek. Amikor a reálbér az egyensúlyi szint fölött áll, a munkaerő kínálata meghaladja
a keresletet. A vállalatoknak valamilyen módon „adagolniuk kell" a nem elegendő számú
munkahelyet a dolgozók között. A reálbér rugalmatlansága csökkenti az állásszerzés
rátáját, és növeli a munkanélküliséget.
A bérrugalmatlanságból, a munkahelyek szűkösségébó1 eredő munkanélküliséget
várakozási munkanélküliségnek nevezzük. Az alkalmazottak nem azért vannak állás
nélkül, mert éppen a számukra legmegfelelóob új munkahelyet keresik, hanem azért,
mert az adott bérek mellett a munkaerő kínálata egyszerűen meghaladja a keresletet. Az
alkalmazottak arra várnak, hogy új munkahelyek szabaduljanak fel.
5-3. ábra
Kínálat A reálbérek rugalmatlansága a
munkahelyek „adagolásához"
vezet. Ha a reálbér megragad az
egyensúly i szint fölött, a munka-
,
Amunkanélküliség
.., Rugalmatlan mértéke erő kínálata meghaladja a keresle-
..e reálbér · "-. tet. Az eredmény: munkanélküli-
.,
7iS
~ · ~
"" .. .......... ....... ......... .... ség.
AlkalmazaH
munkaerő ' " Kereslel
Munkaerő
3. Stephen A. Woodbury - Robert G. Spiegelman: Bonuses to Workers and Employers to Rcducc Unem-
ploymcnt: Randomized Trials in Illinois. American Economic Review, 77 (September 1987), 5 13-530.
5. fejezet + Munkanélküliség 161
A bérrugalmatlanság és a várakozási munkanélküliség megértéséhez azt kell meg-
vizsgálnunk, miért nem kerül egyensúlyba a munkaerőpiac. Amikor a reálbér meghalad-
ja az egyensúlyi szintet, a munkaerő-kínálat pedig a -keresletet, azt várhatnánk, hogy a
vállalatok csökkentik a felkínált béreket. A várakozási munkanélküliség éppen azért
keletkezik, mert a cégek a munkaerő-túlkínálat ellenére sem csökkentik a béreket. A
következőkben e pérrugalmatlanság három okát vizsgáljuk: a törvényesen előírt mini-
málbéreket, a szakszervezetek monopolhelyzetét és a hatékony béreket.
Minimálbérek
A kormányzat bérrugalmatlanságot okoz, amikor megakadályozza, hogy a bérek egyen-
súlyi szintjükre süllyedjenek. A minimálbértörvények jogilag kötelező minimumokat
határoznak meg a vállalatok által alkalmazottaiknak fizetendő bérekre. A Fair Labor
Standards Act 193 8-as elfogadása óta az Egyesült Államok kormánya minimálbértörvény
betartására kötelezi a vállalatokat, a minimálbérek szintje az iparban általában az átlag-
kereset 30 és 50 százaléka között található. A legtöbb alkalmazott számára ez a bérszint
semmit nem jelent, hiszen jóval efölött keresnek. Más, elsősorban szakképzetlen és ta-
pasztalatlan dolgozók bérét azonban a minimálbér az egyensúlyi szint fölé emeli. Ennek
következtében az említett csoportba tartozó munkaerő iránti kereslet csökken.
A közgazdászok úgy tartják, hogy a minimálbér a tizenévesek munkanélküliségére
van a legnagyobb hatással. A tinédzserek egyensúlyi bérszintje két okból is alacsony. Ez
a csoport a munkaerő-állomány legkevésbé képzett és legkevésbé tapasztalt része, így
igen alacsony a határtermelékenysége. Emellett a tizenévesek juttatásainak egy hányada
munkahelyi gyakodatszerzés, betanítás formájában valósul meg. A gyakornoki munka-
viszony a fizetés helyett felkínált státus klasszikus példája. E két ok miatt alacsony az a
bérszint, amely mellett a tizenévesek munkaerő-kínálata egyenlő a kereslettel. A mini-
málbér tehát esetükben gyakrabban jelent valós korlátot, mint a munkaerő-állom ány
egyéb csoportjainál.
Sok közgazdász tanulmányozta a minimálbér hatását a tizenévesek munkanélküli-
ségére. A kutatók a minimálbér idóbeni változásait az állásban lévő fiatalok számának
ingadozásaival hasonlították össze. A kutatások eredménye azt mutatja, hogy a mini-
málbér 10 százalékos növelése 1 és 3 százalék közötti értékkel csökkenti a munkával
rendelkező tizenévesek számát. 4
A minimálbér a politikai viták örökös fonása. A magasabb minimálbér támogatói
szerint így növelhető a dolgozó szegények jövedelme. Az mindenesetre bizonyos, hogy
a minimálbér igen szerény életszínvonalat nyújt. 1994-ben, amikor az Egyesült Álla-
mokban a minimálbér óránként 4,25 dollár volt, két teljes munkaidóben dolgozó felnőtt
jövedelme az említett órabér mellett alig haladta meg a négyfős családra számított
15 141 dolláros szegénységi küszöböt.
4. Charles Brown: Minimum Wage Laws: Are They Overrated? Journal ofEconomic Perspectives, 2 (Summer
1988), 133- 146.
A minimálbér ellenzői szerint a dolgozó szegények támogatásának nem ez a leg-

jobb módja. Véleményüket nem csupán a bérköltségek emelkedése miatt növekvő mun-
kanélküliségre alapozzák, hanem úgy vélik, hogy a minimálbér nem azokon segít, akik-
nek szánják. A minimálbért keresők jelentős része középosztálybeli fiatal, aki zsebpénz-
kiegészítésért dolgozik. Az Egyesült Állámokban minimálbért kereső mintegy 3 millió
munkás több mint egyharmada tizenéves.
A tizenéves munkanélküliségre gyakorolt kedvezőtlen hatás enyhítése érdekében
közgazdászok és politikusok régóta javasolják, hogy az általános minimálbér hatálya
alól vonják ki a fiatalokat. Így lehetővé válna a tinédzserek alacsonyabb munkabér mel-
letti alkalmazása, ami csökkentené a munka nélküli fiatalok számát, és lehetővé tenné e
korcsoport számára a kellő gyakorlat és tapasztalat megszerzését. A javaslat ellenzőinek
érvelése szerint az enyhítés arra ösztönözné a vállalatokat, hogy fiatalokkal helyettesítsék
képzetlen felnőtt dolgozóikat, így ez utóbbi csoporton belül növekedne a munkanélkü-
liség. Az Egyesült Államokban 1991 és 1993 között kísérleteztek a tizenévesekre vonat-
kozó minimálbér-előírások kisebb mértékű enyhítésével, alkalmazását azonban olyan
sokféleképpen korlátozták, hogy a program nem hozta meg a várt eredményt, így nem
újította meg a törvényhozás.
·Számos közgazdász és politikus úgy véli, hogy a dolgozó szegények támogatásának
hatékonyabb eszköze az adójóváírás. A jövedelemadó-jóváírás az az összeg, amelyet a
dolgozó szegény családok levonhatnak az általuk befizetendő adó összegéből. Nagyon
alacsony jövedelemmel rendelkező családok esetén a jóváírás meghaladhatja az adó
összegét, a különbözetet a család megkapja a kormánytól. A minimálbérrel ellentétben
a jövedelemadó-jóváírás nem emeli a vállalatok bérköltségét, így nem csökkenti mun-
kaerő-keresletüket sem. Hátránya azonban, hogy csökkenti a kormányzat adóbevételeit.
5-2. ESETTANULMÁNY
Revizionista nézet a minimálbérről

Noha a legtöbb közgazdász úgy véli, hogy az alacsony képzettséggel, kevés gyakorlattal
rendelkező alkalmazottak körében a minimálbér emelése csökkenti a foglalkoztatottsá-
got, néhány közelmúltbeli tanulmány kétségbe vonja ezt az állítást. Három munkaerő
piaccal foglalkozó, széles körben elismert közgazdász - David Card, Lawrence Katz és
Alan Krueger- a minimálbérek változásának példáit elemezte, hogy megismerje a mun-
kaerőpiac reakcióit. Meglepő következtetésre jutottak.
Az egyik tanulmány a gyorséttermek gyakorlatát vizsgálta New Jerseyben egy olyan
időszakban, amikor az ottani rendelkezések növelték a minimálbért. A gyorséttermek
alkalmas tárgyai a vizsgálatnak, hiszen sok alacsony keresetű dolgozót alkalmaznak.
Annak érdekében, hogy az egyéb körülmények- például az általános gazdasági helyzet
-hatásait kiszűrjék, a szerzó'k a New Jersey-i éttermekben tapasztaltakat a folyó túlpart-
ján, Pennsylvaniában található üzletek gyakorlatával vetették össze. Pennsylvania állam
nem emelte a minimálbéreket ebben az idóben. Az elmélet értelmében a New Jersey-i
éttermekben csökkennie kellett volna az alkalmazottak számának Pennsylvania gyorsbü-
féihez viszonyítva. A feltételezéssel ellentétben az adatok azt mutatták, hogy a New
Jersey-i gyorséttermek több embert alkalmaztak.
Hogyan következhetett be ez az első látásra fordított fejlemény? Az egyik magya-
rázat szerint a cégek bizonyos piaci erővel rendelkeznek a munkaerőpiacon. Mint az a
mikroökonómia-kurzusokból ismert, egy monopszonikus helyzetben mú'ködő cég ala-
csonyabb fizetéssel kevesebb munkaerőt alkalmaz, mint egy tiszta versenyben tevékeny-
kedő cég. A vállalat gyakorlatilag csökkenti alkalmazottai számát annak érdekében,
hogy az általa fizetendő bér alacsonyabb legyen. A minimálbér megakadályozza ennek
a stratégának a végrehajtását, ezért - bizonyos pontig - növelheti a foglalkoztatottságot.
A minimálbérhez kapcsolódó új nézet megítélése nem egységes. A bírálók megkér-
dőjelezték a New Jersey-i példában használt adatok megbízhatóságát. Néhány, más adat-
forrásból dolgozó tanulmány arra a hagyományosnak tekinthető következtetésre jutott,
hogy a minimálbér csökkenti a foglalkoztatottságot. A legtöbb közgazdász a monopszó-
niára építő magyarázatot is kételkedve fogadja, hiszen a legtöbb cég versenyben van más
vállalatokkal az alkalmazottakért. Az új álláspont mindazonáltal befolyásolta a témával
kapcsolatos vitát. Lawrence Katz a Clinton-kormány alatt a munkaügyi minisztérium
vezető közgazdásza volt, posztján Alan Krueger követte. Ezek után nem meglepő, hogy
Clinton elnök többször is támogatta a szövetségi minimálbér emelését. 5
Aszakszervezetek és a kollektív alku

A bérrugalmatlanság második oka a szakszervezetek monopolhelyzete. Az 5-1. táblázat
a szakszervezetek fontosságát mutatja 12 országban. Az Egyesült Államokban csupán az
alkalmazottak 16 százaléka tagja valamilyen szakszervezetnek. A legtöbb európai ország-
ban jelentősebb a szakszervezetek szerepe.
A szakszervezeti tagok bérét nem a kereslet és a kínálat egyensúlya, hanem a szak-
szervezeti vezetők és a cég igazgatóinak kollektív alkuja határozza meg. A végső meg-
állapodás gyakran az egyensúlyi szint fölé emeli a béreket, és lehetővé teszi a vállala-
toknak, hogy meghatározzák, hány munkást alkalmaznak. Az eredmény az alkalmazot-
tak számának csökkenése, a várakozási munkanélküliség növekedése.
A szakszervezetek olyan cégek esetében is befolyásolhatják a bérszintet, ahol nem
dolgoznak szervezett alkalmazottak, hiszen a szerveződés veszélye is az egyensúlyi szint
fölött tarthatja a béreket. A legtöbb vállalat nem kedveli a szakszervezeteket. Ezek nem
kizárólag a béreket növelik, hanem sok más területen is növelik az alkalmazottak alku-
pozícióját, például a munkaidőről vagy a munkakörülményekről folytatott vitákban. Egy
vállalat dönthet úgy, hogy alkalmazottainak magas bért fizetve igyekszik „lebeszélni"
őket szakszervezet alapításáról.
5. A minimálbér ezen új megközelítéséró1 a követező tanulmányokban olvashat többet: David Card - Alan
Krueger: Myth and Measurment: The New Economics of the Minimum Wage. Princeton, N. J., 1995,
Princeton University Press; Lawrence Katz -Alan Krueger: The Effect of the Minimum Wage on the
Fast-Food Industry. Industrial and Labor Relations Review, 46 (October 1992), 6-21.
I
5· 1. táblázat Szakszervezeti tagok a munkaerő-iíllomány százalékában
Svédország 84
Dánia 75
Olaszország 47
Egyesült Királyság 41
Ausztrália 34
Kanada 33
Németország 33
Hollandia 28
Svájc 28
Japán 26
Egyesült Államok 16
Franciaország 11
forrás: Clora Chongéi Conslonce Sorrenlino: Un ion Membership Slolislics in 12 Counlries. Monlhly labor Review, (December 1991), 46-53.
A szakszervezetek és a szervezettség veszélye által okozott munkanélküliség az

munkavállalók különböző csoportjai- a bennfentesek (insiderek) és a kívülállók (out-
siderek) - közötti konfliktus példája. Azok a munkások, akik már alkalmazásban állnak
- a bennfentesek -, általában megpróbálják magasan tartani a munkaadójuk által fizetett
béreket. A magasabb bérek költségeinek egy részét a munkanélküliek, a kívülállók vi-
selik, hiszen alacsonyabb fizetések mellett munkához j uthatnának. E két csoport érdekei
elkerülhetetlenül ütköznek. Az alkufolyamatnak a bérekre és a munkanélkül iségre gya-
korolt hatása végső soron a két csoport viszonylagos befolyásától függ.
5-3. ESETTANULMÁNY
Szakszervezetek és munkanélküliség az Egyesült Államokban és Kanadában

Az 1960-as években az Egyesült Államok és Kanada munkaerőpiaca nagyban hasonlított
egymásra. A munkanélküliségi ráta a két országban megegyezett, a ráták párhuzamosan
ingadoztak. A hetvenes évek közepétől azonban a két országban eltérő jelenségek mu-
tatkoztak; Kanadában nagyobb problémává vált a munkanélküliség. Az elmúlt évtized
során a kanadai munkanélküliségi ráta mintegy 2-3 százalékponltal haladta meg az ame-
rikai értéket.
A kü lönbség növekedésének egyik lehetséges magyarázatát a szakszervezetek szere-
pének a két országban eltérő alakulása adja. A hatvanas évek során mindkét országban
mintegy 30 százalékos volt a munkaerő-állomány szervezettsége. A kanadai törvények
azonban segítették a szakszervezetek erősödését, míg az Egyesült Államok jogszabályai
nem. A szervezett alkalmazottak aránya Kanadában emelkedett, az Egyesült Államokban
pedig csökkent.
Ahogyan az várható volt, a munkaerő szervezettségében bekövetkező változásokkal
együtt járt a reálbérek változása. A kanadai reálbérek mintegy 30 százalékkal gyorsab-
ban nőttek, mint az Egyesült Államokban. Ez a tény arra enged következtetni, hogy a
szakszervezetek Kanadában még inkább az egyensúlyi szint fölé tornázták a reálbéreket,
hozzájárulva ezzel a várakozási munkanélküliség növekedéséhez.
A két ország munkanélküliségének eltérését a szakszervezetek szerepe mellett a
munkanélküli-juttatások Kanadában tapasztalható egyre szélesebb elte1jec!ése is okozhat-
ta. A munkanélküli-segély nem csupán az álláskereséssel töltött időt - és így a frikciós
munkanélküliséget - növeli, hanem a munkaerő szervezettségének következményeivel
is kölcsönhatásba lép, mégpedig két módon. Egyrészt a munkanélküli-segélyben része-
sü lő munkások szívesebben várnak egy magasabb bért hozó mun kahelyre olyan cégnél,
ahol van szakszervezet, mintsem hogy elfogadjanak egy rosszabbul fizetett állást egy
nem szervezett vállalatnál. Másrészt mivel a segély részben kárpótolja a munkanélküli-
eket kiesett jövedelmükért, a szakszervezetek hajlamosak lesznek az alacsonyabb foglal-
koztatási szintet is vállalva magasabb béreket követelni. 6
Hatékony bérek
A hatékony bérek elmélete a bérek rugalmatlanságának harmadik lehetséges magyará-
zatát kínálja a minimálbér illetve a szakszervezetek mellett. A hatékony bér elméletek
abból indulnak ki, hogy a magasabb bér növeli a munka termelékenységét. A bérszint és
a termelékenység közötti kapcsolat magyarázhatja meg, hogy miért nem hajlandóak a vál-
lalatok csökkenteni a fizetéseket annak e llenére, hogy a munkaerőpiacon túlkínálat ta-
lálható. Noha ebben az esetben kétségkívül csökkennének a vállalat bérköltségei, ez - ha
az elméletek helyesek - kisebb hatékonyságot és csökkenő nyereséget vonna maga után.
A közgazdászok különféle elméletekkel próbálják magyarázni, miként befolyásolja
a bér a termelékenységet. Az általában a szegényebb országok esetében alkalmazott
egyik változat szerint a bérek a táplálkozást befolyásolják. A jobban fizetett dolgozók
táplálóbb ételeket fogyaszthatnak, az egészséges, jól táplált munkás termelékenysége pe-
dig nagyobb. A vállalat azért dönthet az egyensúlyi szintet meghaladó bérek kifizetése
mellett, hogy óvja alkalmazottai egészségét. Ez a megközelítés természetesen nem érvé-
nyes az Egyesült Államokra és Európa jelentős részére, hiszen itt már az egyensúlyi
bérek is jóval meghaladják az egészség puszta megőrzéséhez szükséges szintet.
A második e lmélet jobban alkalmazható a fej lett világra. Eszerint a magasabb bé-
rek csökkentik a munkaerő fluktuációját. Az alkalmazottak több ok miatt dönthetnek a
felmondás mellett: máshol kedvezőbb aj ánlatot kaptak, pályát változtatnak, vagy az
ország más részére költöznek. Minél több bért fizet azonban egy cég, annál inkább
maradni akarnak alkalmazottai. A magas fizetéssel a vállalat csökkenti a kilépések gya-
koriságát, ezáltal pedig azt az időt, amelyet új alkalmazottak felvételére és kiképzésére
fordítana.
6. Herbert G. Grubel: Drifting Apart: Canadian and US Labor Markcts. Contemporary Policy fssues, 6 (Ja-
nuary 1988), 39-55.; megjelent továbbá in: Joumal ofEconomic and Monetary Affairs, 2 (Winter 1988),
59-75.
A harmadik hatékonyságibér-elmélet szerint a vállalati munkaerő átlagos minősége

a bértől függ. Ha a cég csökkenti a fizetéseket, a legjobb alkalmazottak máshol kereshet-
nek munkát, és csak a gyengébbek maradnak, akiknek az alternatív ajánlataik rosszab-
bak. A közgazdászok ezt a kedvezőtlen kiválasztódási folyamatotfordítoll szelekciónak
nevezik. Az egyensúlyit meghaladó bérek fizetésével a vállalat csökkentheti a fordított
szelekciót, javíthatja az alkalmazott munkaerő' átlagos minőségét, ezen keresztül pedig
a termelékenységet.
A negyedik hatékonyságibér-elmélet azt állítja, hogy a magas fizetések nagyobb
erőfeszítésre ösztönzik az alkalmazottakat. Az elmélet szerint a munkaadók nem tudják
tökéletesen ellenőrizni dolgozóik munkateljesítményét, így az utóbbiak végső soron
maguk döntik el, milyen keményen dolgoznak. Dönthetnek a kemény munka mellett, de
választhatják a lógást is, kockáztatva ezzel az esetleges lebukást és az azt követő elbocsá-
tást. A közgazdászok a becstelen magatartás e lehetőségét morális kockázatnak nevezik.
A vállalat magasabb fizetésekkel csökkentheti a morális kockázatot. Minél magasabb
bért kap az alkalmazott, annál nagyobb költséget jelent számára, ha kirúgják. A nagyobb
fizetésekkel a cégek csökkentik a lógás vonzerejét alkalmazottaik szemében, növelve
ezáltal hatékonyságukat.
A fenti elméletek közös vonása az a megállapítás, hogy a cég hatékonyabban mű
ködik, ha többet fizet alkalmazottainak. Ebből az következik, hogy néha a vállalat ér-
deke, hogy az egyensúlyinál magasabb bért fizessen. Az ebből következő bérrugalmat-
lanság következménye várakozási munkanélküliség. 7
5-4. ,ESETTANULMÁNY
Henry Ford S dolláros munkanapja

A Ford Motor Company 1914-től napi 5 dollárt fizetett munkásainak. Az átlagos bér-
szint akkoriban napi 2-3 dollár között mozgott, a Ford tehát jóval az egyensúlyi szint
fölött fizetett. Az ajánlat hatására hosszú sorokban álltak az emberek a Ford-üzem be-
járatánál abban reménykedve, hogy ők is esélyesek ilyen magas fizetésre.
Mi volt a döntés motivációja? Henry Ford később így írt: ,,Azért fizettünk ilyen
magas bért, hogy az üzletet tartós alapokra helyezzük. A jövő számára építettünk. Ala-
csony bérek mellett az üzlet mindig bizonytalan ... A napi nyolc óra munkáért kifizetett
5 dollár egyike volt a leghatékonyabb költséglefaragási intézkedéseknek, amelyeket
valaha is végrehajtottunk."
A hagyományos közgazdasági elméletek szempontjából Ford érvelése különösnek
t(ínik. Azt állította, hogy a magas bérek alacsony költségeket eredményeztek. Lehet
azonban, hogy Ford egyszerűen felfedezte a hatékonysági bér-elméletet, és a magas bért
a munkaerő hatékonyságának növelésére használta.
7. A hatékony bérek részletesebb tárgyalását lásd Janel Yellen: Efficicncy Wage Modcls of Unemployment.
American Economic Review Papers and Proceedings,. (May l 984), 200-205.; Lawrence Katz: Efficiency
Wages: A Partial Evaluation. NBER Macroeconomics Annual, (1986), 235- 267.
A tények azt sugallják, hogy a rnaga_s bérek valóban jót tettek a vállalatnak. Egy ab-
ban az idóben készült jelentés a következőket Ílja: ,,A Ford magas bére megszünteti a tehe-
tetlenséget, a munkaerő ellenállását... A munkások csendesek és engedelmesek; nyugod-
tan kijelenthetjük, hogy 1913 utolsó napja óta minden egyes nappal jelentősen csökkent
a Ford-üzem bérköltsége." A hiányzások 75 százalékkal visszaestek, ami a munkások
erőfeszítéseinek jelentős növekedését jelzi. Alan Nevins, a korai Ford Motor Companyt
tanulmányozó történész így ír: ,,Ford és munkatársai többször is nyíltan hangoztatták,
hogy a magas bér politikája jó üzleti húzásnak bizonyult. Ezen azt értették, hogy javult
a munkafegyelem, a dolgozók lojálisabbá váltak munkahelyükhöz, és növekedett mun-
kájuk hatékonysága."8
e 5:-4. A munkanélküliség szerkezete

A következó'kben értékeljük a munkanélküliséget magyarázó elméleteket. E jelenségek
segíthetnek abban, hogy értékeljük a munkanélküliségre kialakult elméleteket és a csök-
kentésére hivatott gazdaságpolitikát.
A munkanélküliség hossza
Ha valaki elveszíti állását, hosszabb vagy rövidebb ideig kell-e a munkanélküliség ter-
heit vállán viselnie? A válasz e kérdésre fontos, hiszen utalhat a munkanélküliség valós
okaira és ana, hogy milyen intézkedésekkel lehet hatékonyan küzdeni a jelenség ellen.
Ha a munkanélküliség túlnyomó részben rövid távra szól, akkor elképzelhető, hogy
frikciós munkanélküliségről van szó, amit aligha lehet kiküszöbölni. A munkanélküli-
eknek időre van szükségük ahhoz, hogy megtalálják a képzettségüknek és ízlésüknek
leginkább megfelelő állást. A hosszan tartó munkanélküliséget viszont aligha tulajdonít-
hatjuk az állások és munkások „egymásra találásához" szükséges jdőnek: ez a folyamat
ugyanis aligha tart több hónapig. A hosszú távú munkanélküliség valószínűleg várako-
zási munkanélküliség. A munkanélküliség hosszáról szóló adatok tehát befolyásolhatják
a jelenség okairól kialakított nézeteinket.
Kérdésünkre természetesen csak árnyalt válasz adható. A tények azt mutatják, hogy
a legtöbb munkanélküli csak rövid időre marad állás nélkül, de az összes munka nélkül
töltött idő túlnyomó többsége a hosszú távon munka nélkül maradóknak tulajdonítható.
Vegyünk például egy átlagos évet, 1974-et, amikor az Egyesült Államokban 5,6 száza-
lékos volt a munkanélküliség. Ebben az esztendőben a munka nélkül töltött időszakok
60 százalékának hossza egy hónap alatt maradt. Ugyanakkor a munka nélkül töltött idő-
8. Jeremy I. Bulow - Lawrence H. Summers: A Theory of Dual Labor Markets With Application to In-
dustrial Policy, Discrimination, and Kcynesian Unemploymcnt. Journal of Labor Economic:s, 4 (July
1986), 376-414.; Daniel M. G. Raff- Lawrence H. Summers: Did Henry Ford Pay E[ficiency Wages?
Journal of Labor Economics, 5 (October 1987, Part 2), 57-86.
szakok összegének 69 százaléka 2 vagy több hónapig tartó munkanélküliségi periódus-

ból származott. 9
Ahhoz, hogy belássuk, mindkét állítás egyszerre igaz lehet, vegyük a következő
példát. Tételezzük fel, hogy egy adott évben 10 ember lesz munkanélküli bizonyos idő
szakra. A 10-ből 8 egy hónapig marad állás né lkül, 2 viszont lizenkét hónapig, így a
munka nélkül töltött időszakok összege 32 hónap. Példánkban a legtöbb munka nélkül
töltött időszak rövid: a 10-ből 8, azaz 80 százalék 1 hónap alatt véget ér. Az összes mun-
ka nélkül töltött idő legnagyobb része azonban a hosszabb munkanélkü liségnek tulajdo-
nítható: a 32 hónapból 24, azaz 75 százalék annak a 2 munkásnak tulajdonítható, aki 12
hónapig volt állás nélkül. Attól függően, hogy az egyes munkanélküliségek időtartamát
vagy az összesített időszakot tekintjük-e, ugyanaz a munkanélküliség rövid távúnak
vagy hosszú távúnak tffnhet.
A munkanélküliség időtartamára vonatkozó fenti tények fontos tanulságok a gaz-
daságpolitikusok számára. Ha a kitűzött cél a munkanélküliségi ráta érdemi csökkentése,
az intézkedésekkel a hosszú távon munka nélkül maradókat kell megcélozni, hiszen ők
okozzák az összes munkanélküliség nagy részét. Az alkalmazott eszközöket azonban
körültekintően kell irányítani, hiszen a hosszú távon munka nélkül maradók az állásukat
elvesztők kis részét alkotják csupán. A legtöbb munkanélküli rövid idő alatt talál magá-
nak munkát.
Amunkanélküliségi ráta eltérései a demográfiai csoportok között

A munkanélküliségi ráta jelentősen eltér a különféle társadalmi csoportok között. Az 5-
2. táblázat az Egyesült Államok népességének különböző demográfiai csoportjain belül
mért munkanélküliségi adatokat közli 1994-re, amikor a munkanélküliségi ráta 6, 1 szá-
zalékon állt.
A táblázatból kitCínik, hogy a fiatalok körében jóval nagyobb a munkanélküliség,
mint az idősebbeknél. A különbség magyarázatához idézzük fel a munkanélküliség ter-
mészetes rátájának modelljét. A modell két lehetséges okkal magyarázza a magas mun-
kanélküliséget: alacsony állásszerzési vagy magas állásvesztési rátával. Az alkalmazás és
a munkanélküliség közötti mobilitást tanulmányozó közgazdászok azt vették észre, hogy
a nagyarányú munkanélküliségtől szenvedő csoportokon belül általában magas az állás-
vesztés rátája. Az állásszerzés rátája kisebb változatosságot mutat a különféle csoportok
között. Például egy foglalkoztatott fehér férfi négyszer akkora valószínűséggel veszíti
el a munkáját, ha tizenéves, mint akkor, ha középkorú. Ha azonban a fenti fehér férfi már
munkanélkülivé vált, az állásszerzés esélyei nem kapcsolódnak szorosan az életkorhoz.
E tények magyarázzák a fiatalabb korosztályokon belül tapasztalható magasabb
munkanélküliséget. A fiatal munkások csak nemrégen léptek be a munkaerőpiacra, gyak-
9. Kim B. Clark - Lawrencc H. Summers: Labor Market Dynamics and Unemploymenl: A Reconside-
ration. Brookings Papers on Economic Activity, (1979: 1), 13-72.; Kevin M. Murphy - Roberl H. Topel:
The Evolution of Unemployment in the United Statcs: l 968-1985. NBER Ma croeconomics Ann.ual,
(1987), 1 1- 68.
I
5·2. táblázat Munkanélküliség demográfiai csoportok szerint
Kor Fehér férfi Fehér nő Fekete férfi Fekete nő

16-19 16,3 13,8 37,6 32,6
20 és idősebb 4,8 4,6 10,3 9,8
Forrás: U. S. Deporlmenl of labor.
ran bizonytalanok jövó'beni terveiket illetó'en. Célszerűnek tűnik számukra több lehet-
séges munkát is kipróbálni, mielőtt hosszabb távon elköteleznék magukat egy foglalko-
zás mellett. Ha ez igaz, akkor magasabb állásvesztési ráta és frikciós munkanélküliség
jellemzi a fenti csoportot.
Az 5-2. táblázatból levonható másik következtetés, hogy a feketék között a mun-
kanélküliség jóval magasabb, mint a fehérek között. E jelenség okait egyelőre nem is-
me1jük alaposabban. Az áramlási adatok azt mutatják, hogy a feketék- elsősorban a fe-
kete fiatalok- körében jellemző nagyobb munkanélküliség onnan származik, hogy náluk
az állásvesztési ráta magasabb, és az állásszerzési ráta alacsonyabb. Ez utóbbi lehetséges
okai között lehet az informális munkakereső hálózatokhoz való rosszabb hozzáférés,
illetve a munkaadók diszkriminációja.
A munkanélküliség növekedése
Az efmúft negyven év során a munl<:anéfhffi'ség fo!'yamatosan nőit az Egyesu'it Áffa-
mokban. Amint azt az 5-4. ábra is mutatja, a munkanélküliségi ráta 5 százalék alatt állt
az ötvenes és a hatvanas években, míg a hetvenes és nyolcvanas években, valamint a
kilencvenes évUzed elején meghaladta a 6 százalékot. Bár a közgazdászok nem rendel-
keznek egyértelmű magyarázattal e változást illetően, különféle hipotézisek azonban
születtek.
Az egyik magyarázat a munkaerő-állomány összetételének változását hangsúlyozza.
A második világháború után a születések száma gyorsan emelkedett, megszületett a „baby-
boom" generáció, amelynek tagjai a hetvenes években jelentek meg a munkaerőpiacon.
Mivel a fiatalabbak között általában magasabb a munkanélküliség, a baby-boomerek meg-
jelenése növelte az munkanélküliségi rátát. Nagyjából ugyanebben az időben nőtt jelen-
tősen a nők aránya is a munkaerő-állományon belül. Míg 1960-ban a nők aránya a mun-
kaerő-állományon belül 33 százalékon állt, 1980-ra ez az érték 43 százalékra emelkedett.
A nők között hagyományosan magasabb a munkanélküliségi ráta, mint a férfiak közölt -
noha ez a különbség az utóbbi években eltűnőben van-, így növekvő arányuk a munka-
erő-állományon belül növelhette az átlagos munkanélküliségi rátát.
E két demográfiai változás azonban nem magyarázhatja teljes egészében a munka-
nélküliség növekedését, hiszen a trend az egyes demográfiai csoportokon belül is meg-
figyelhető volt. A 25 és 54 év közötti férfiak esetében például a munkanélküliség az
ötvenes és hatvanas évekre jellemző 3,2 százalékról a nyolcvanas évekre és a kilencve-
nes évek első felére 5,8 százalékra emelkedett.
5-4.ábra
A munkanélküliségi ráta emel-
kedése. A munkanélküliségi ráta
az Egyesült Államokban fokoza-
tosan nőtt: az évtizedes átlag az öt-
venes évek óta mindig meghaladta
az előző dekád átlagát. E tendencia
vélhetően megfordul a kilencvenes
évekre.
1950-es l 960-as 1970-es 1980-as Kora 90-es

Évek
Forrás: U. S. Oeporlmenl of labor.
Egy másik lehelséges magyarázal szerint a nők megjelenése a munkaerőpiacon

növelte a kétkeresős családok számát, ez viszont hozzájárult a férfiak közötti munkanél-
küliség arányának emelkedéséhez. Munkával rendelkező feleség mellett a férj nagyobb
valószínűséggel utasít el egy kevéssé vonzó állásajánlalol, mint akkor, ha ő lenne az
egyelten kenyérkereső. Ha a gondolatmenet igaz, a csökkenő állásszerzési ráta növelheti
a férfiak körében a munkanélküliséget.
Bár hihetően hangzik, ez utóbbi magyarázatot nehéz összeegyeztetni a tényekkel. A
várakozásokkal ellentétben a férjek munkanélkülisége a lacsonyabb a kereső, mint a nem
dolgozó feleségek mellett. 10 Ráadásul az egyedülálló férfiak közötl is nőtt a munkanél-
küliség. A kétkeresős háztartások elterjedése tehát nem magyarázza kielégítően a mun-
kanélküliségi ráta emelkedését.
A munkanélküliség növekedésének harmadik lehetséges magyarázata a szektorális
elmozdulások növekvő gyakorisága. Minél nagyobb az ágazati szerkezet változása, annál
magasabb az állásvesztés rátája és a frikciós munkanélküliség szintje. 11 A szektorális vál-
tozások egyik forrása az olaj árának ingadozása volt, melyet az OPEC nemzetközi o laj-
kartell idézett elő. Amint az az 5-5. ábrán is látható, az olaj relatív ára a hetvenes évek
elejéig viszonylag stabil volt, 1972 óta bekövetkezett nagyarányú változása ugyanakkor
va lószínűleg erőteljes munkaerő-reallokációt idézett el ő a magas energiaigényű ipar-
ágaktól a kevésbé energia intenzív iparágak felé. Ha ez igaz, akkor az olajárak ingado-
zása növelte a munkanélküliséget. E magyarázat értékeléséhez eddig kevés az adatunk.
10. Kevin M. Murphy- Robcrt H. Topcl: Thc Evolution ofUnemployment in the Unitcd States: 1968-
1985. NBER Macroeco11omics A1111ual, (1987), 11 - 68.
11. David M. Li lien: Scctorial Shifts and Cyclical Unemployment. Journal of Political Eco11omy, 90
(August 1982), 777-793.
140
120
100
e;;
=
N
11 80
00
a,.
~
.,
><
"'O
.E: 60
40
20
o~-~--~----~----~----~--~---
1945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995
Év
Az olaj relatív ára: a szektorális változások egyik forrása. Az ábra az olaj relatív árát mutatja,
amely a nyersolaj termelői árának és az összes nyersanyag termelői árának hányadosa. A grafikonról
leolvasható, hogy a hetvenes évek eleje óta az olaj relatív ára jelentősen ingadozott. A relatív ár e
változásai a szektorális változások lehetséges okát jelentik, és mint ilyenek, magyarázhatják a mun-
kanélküliség növekedését a vizsgált időszak során.
Forrás: U. S. Oeportmenl of labor.
azonban összhangban áll a legutóbbi időszak fejleményeivel: a kilencvenes évekre az olaj

ára stabilabb lett, a munkanélküliség átlagos szintje pedig csökkent valamelyest.
A munkanélküliség növekedésének okai egyelőre homályban maradnak. A javasolt
magyarázatok egy része logikusnak tűnik, ám egyik sem magyarázza teljes egészében a
jelenséget. Előfordulhat, hogy a kérdésre nincs egyértelmű válasz. A munkanélküliség
növekedése több, egymástól független folyamat következménye lehet.
A munkaerő-állományba ki· és belépők

Mostanáig elhanyagoltuk a munkaerőpiac dinamikájának egyik fontos tényezőjét: az
egyének mozgását a munkaerő-állományon belül. A munkanélküliség természetes rátá-
jának modellje feltételezi, hogy a munkaerő-állomány állandó. Ez esetben a munkanél-
küliség egyetlen oka az állásvesztés, a munkanélküliek csoportjából pedig csak állásszer-
zéssel lehet kikerülni.
A valóságban fontosak a munkaerő-állomány változásai. A munkanélküliek mint-

egy egyhar mada csak a közelmúltban lett a munkaerő-állomány része. E belépők bizo-
nyos hányada első állást kereső fiatal, a többiek dolgoztak már korábban, de egy időre
kiléptek a munkaerő-állományból. Mi több, nem minden munkanélküliség végződik
állásszerzéssel, az állástalanok csaknem fele végül kivonul a munkaerőpiacról.
A munkaerő-állományból ki- és oda belépő egyének megnehezítik a munkanélkü-
liségi statisztikák értelmezését. A magukat munkanélkülieknek tartók egy csoportja pél-
dául nem keres valóban komolyan munkát, és így inkább a munkaerő-állományon kí-
vülre tartozik. Az ő „munkanélküliségük" nem feltétlenül jelent társadalmi problémát.
Másrészt vannak olyanok, akik szeretnének dolgozni, ám rövidebb-hosszabb eredmény-
telenség után feladták a keresést. Ezek az reményvesztett munkanélküliek nem számí-
tanak bele a munkaerő-állományba, vagyis nem jelennek meg a munkanélküliségi sta-
tisztikákban. Noha nem kerülnek be a munkanélküliségi statisztikába, állástalanságuk
mégis társadalmi problémát takarhat.
A növekvő európai munkanélküliség

Noha eszmefuttatásunk elsősorban az Egyesült Államokban tapasztalható munkanélkü-
liségre összpontosít, a témakör egyik legizgalmasabb kérdése a közelmúlt során Euró-
pában tapasztalt jelenségekhez kapcsolódik. Az 5-6. ábra az Európai Közösséget alkotó
tagállamok - Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hol-
5-6. ábra
12
10
8
...,
-""
"'6
.... 6
'i::l
V,
0
1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995
Év
Munkanélküliség az Európai Közösségben. Ez az ábra az Európai Közös~ég 15 tagországában
fennálló munkanélküliséget mutatja. Jól látható, hogy a Közösségben a munkanélküliség jelentősen
megnőtt az utóbbi években.
Forrás: OECD
5. fejezel • Munkanélküliség 173
landia, Írország, Luxemburg, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Portugália,
Spanyolország és Svédország - munkanélküliségi rátáját mutatja. Amint látható, a mun-
kanélküliség jelentősen növekedett az elmúlt évek során. Míg 1970 és 1980 között átla-
gosan 4,l százalékon állt, 1984 és 1994 között átlagos mértéke elérte a 9,8 százalékot.
E káros fejlemény saját nevet is kapott: euroszklerózisnak hívják.
Mi az emelkedő európai munkanélküliség oka? Biztosat senki nem tud, ám létezik
egy általánosan elfogadott elmélet. Sok közgazdász szerint a probléma a munkanélkü-
lieknek nyújtott nagylelkű juttatásokra vezethető vissza, tetézve a képzetlen és képzett
munkaerő iránti kereslet arányainak a technológiai fejlődés hatására bekövetkező elto-
lódásával.
Nem kérdéses, hogy a legtöbb európai ország bőkezűen gondoskodik az állástala-
nokról. Az állami gondoskodást többféle, szűkebb vagy tágabb fogalommal jelölik: tár-
sadalombiztosítás, jóléti állam, vagy egyszerűen csak segélyezés. Jónéhány országban
korlátlan ideig kaphatnak segélyt a munkanélküliek, és nem csak egy rövid időre, aho-
gyan az Egyesült Államokban. Kutatások kimutatták, hogy a bőkezűbb támogatásokat
nyújtó országokban általában magasabb a munkanélküliségi ráta. Bizonyos értelemben
a segélyen élők nem munkanélküliek: adott álláslehetőségek mellett munkába állás
helyett az állástalanságot választották.Ugyanakkor a hivatalos statisztikákban a segélye-
zettek számát gyakran a munkanélküliség mérőszámaként közlik.
Az is egyértelmCí, hogy a képzetlen munkások iránti kereslet csökkent a képzett
munkaerő irántihoz viszonyítva. Az igények átalakulása vélhetően a technológiai változá-
soknak köszönhető: a számítógépek megjelenése például növeli a keresletet azok iránt,
akik képesek használni ezeket a gépeket, és csökkenti azok iránt, akik nem. Az Egyesült
Államokban a kereslet e változása a munkanélküliség helyett a bérekben jelentkezett. Az
elmúlt két évtized során a képzetlen alkalmazottak bére csökkent a képzettek.éhez viszo-
nyítva. Európában azonban az alacsony bérért dolgozók számára alternatívát kínál a
jóléti állam. Ahogy a képzetlen munkások bére csökken, közülük egyre többen tartják
a munkanélküli-segélyt a létező legjobb lehetőségnek. Az eredmény a munkanélküliség
növekedése.
Az euroszklerózis e diagnózisából nem következik egyszerű gyógymód. A kor-
mányzati juttatások mérséklése a munkanélküli-segélyről történő lemondásra, a rosszab-
bul fizetett állások elfogadására ösztönözné az munkavállalókat.Ugyanakkor növelné a
gazdasági egyenlőtlenséget- azt a problémát, amelynek megoldására a jóléti államot ki-
találták. 12
12. E témakör további tárgyalása megtalálható: Paul Krugman: Past and Prospective Causes of High Un-
employment. In Reducing Une111ploy111ent: Current /ssues and Policy Options. Federal Reserve Bank of
Kansas City, August 1994.
174 II. RÉSZ • Agazdaság hosszútávon
Következtetés
A munkanélküliség elpazarolt erőforrásokat jelent. A munkanélküliek is hozzájárulhat-
nak a nemzeti jövedelem bővüléséhez, de mégsem teszik. Az állást keresők hasznossága
növekszik, ha a képzettségüknek megfelelő állást találnak, és azoké is, akik az egyensú-
lyinál magasabb bért kínáló állásra várnak, amint megüresedik egy-egy álláshely.
Sajnálatos módon sem a frikciós, sem a várakozási munkanélküliség nem csökkent-
hető könnyen. A kormány nem gyorsíthatja fel a végtelenségig az álláskeresés folyama-
tát, és nem csökkentheti könnyedén az egyensúlyi szint környékére a béreket. A mun-
kanélküliség hiánya, a teljes foglalkoztatottság nem megvalósítható cél a piacgazdasá-
gokban.
A kormányzati politika azonban nem teljesen eszköztelen a munkanélküliség csök-
kentéséért vívott harcban. A képzési programok, a munkanélküli-segély, a minimálbér és
a kollektív alkut szabályozó törvények gyakran kerülnek a politikai viták középpontjába.
A választott eszközök minden bizonnyal fontos hatással vannak a munkanélküliségre.
Összefoglalás :
1. A munkanélküliség természetes rátája a munkanélküliség nyugalmi (stacionárius)
rátájával egyenlő. Értéke az állásvesztés és az állásszerzés rátájától függ.
2. Mivel a munkásoknak időre van szükségük ahhoz, hogy megtalálják azt az állást,
amely leginkább megfelel egyéni képességeiknek és ízlésüknek, a frikciós munkanélkü-
liség valamekkora szintje elkerülhetetlen. Kormányzati intézkedések vagy programok,
mint például a munkanélküli-segély, módosítják a frikciós munkanélküliség rátáját.
3. Várakozási munkanélküliség akkor keletkezik, ha a reálbér a munkaerőpiaci ke-
resletet és kínálatot kiegyenlítő szint fölött marad. A bérrugalmatlanság egyik oka a
minimálbér. Egy másik ok a szakszervezetek, illetve a szakszervezetek térnyerésének
veszélye. Végül, a hatékonyságibér-elméletek azt állítják, hogy különböző okok miatt a
vállalatoknak fölös munkaerő-kínálat mellett is kifizetődő a magas bérszint.
4. Az adatok értelmezésétől függhet, hogy a munkanélküliséget hosszú távúnak
vagy rövid távúnak tekintjük-e. A munka nélkül töltött időszakok többsége rövid. A
munka nélkül töltött összes idő nagyobb részét azonban néhány hosszú ideig állás nélkül
maradó egyén okozza.
5. A különféle demográfiai csoportokon belül mért munkanélküliségi ráták nagyon
eltérnek. Különösen a fiatalok közötti munkanélküliség haladja meg az idősebbek közti
arányt, amit inkább az állásvesztés rátájában mért különbségek, semmint az állásszerzés
valószínűségének eltérései okoznak.
6. Az elmúlt negyven év során a munkanélküliség fokozatosan nőtt. A jelenségre
több magyarázat is született, például a munkaerő-állomány demográfiai összetételének
megváltozása, a kétkeresős háztartások számának növekedése, illetve a szektorális el-
mozdulások növekvő gyakorisága.
7. A munkanélküliek mintegy egyharmadát a munkaerő-állományban újonnan -
akár először, akár kihagyás után ismét - megjelentek alkolják. A munkaerőpiac ki- és
belépői megnehezítik a munkanélküliségi statisztikák értelmezését.
Alapvető fogalmak
a munkanélküliség természetes rátája, várakozási munkanélküliség

frikciós munkanélküliség bennfentesek és kívülállók ellentéte
szektorális elmozdulás hatékony bérek
munkanélküliségi-segély reményvesztett munkások
bénugalmatlanság
1. Mi határozza meg a munkanélküliség természetes rátáját?

2. Magyarázza meg a frikciós munkanélküliség és a várakozási munkanélküliség közötti
különbséget!
3. Adjon három magyarázatot arra, miért maradhat a reálbér a munkaerő kínálatát és
keresletét kiegyenlítő szint fölött!
4. Hosszú vagy rövid távú-e általában a munkanélküliség? Magyarázza meg válaszát!
5. Miként magyarázzák a közgazdászok a munkanélküliségi ráta elmúlt negyven évben
tapasztalt emelkedését?
Problémák és feladatok
1. Válaszoljon az alábbi kérdésekre a munkaerőpiaccal kapcsolatos saját tapasztalatai
alapján:
a) Ha ön vagy egy barátja részmunkaidős állást szeretne, általában mennyi időt
vesz igénybe a keresés? Ha talált ilyen munkát, általában mennyi ideig marad ott
állásban?
b) Becsülje meg (egy hétre vetítve) saját állásszerzési (f) és állásvesztési rátáját (s)!
(Segítség: Haj az állásszerzés rátája, akkor a munka nélkül töltött időszak átlagos
hossza 1/f)
e) Mi a munkanélküliség természetes rátája annak a demográfiai csoportnak a kö-
rében, amelyet ön képvisel?
2. A fejezetben beláttuk, hogy a munkanélküliség természetes rátája Ull = s/(s + j). Té-
telezzük fel, hogy kiinduláskor a munkanélküliségi ráta nem egyenlő ezzel az értékkel.
Mutassa meg, hogy az idő múlásával a munkanélküliség változik, és eléri a stabil (sta-
cionárius) szintet! (Segítség: Fejezze ki a munkanélküliek számának változását s,fés U
függvényében. Ezután mutassa meg, hogy ha a munkanélkü]jség a tennészetes ráta fölött
áll, értéke csökken, ha ezzel szemben a munkanélküliség a természetes ráta alatt talál-
ható, értéke növekedni fog.)
3. Egy kollégium lakói a következő adatokat gyffjtötték: a kollégium lakói két csoportra
oszthatók, az egyik csoport tagjainak van barátjuk/barátnőjük, a másiknak nincs. Az
első csoport tagjainak minden hónapban 10 százaléka szakít társával. A második cso-
port tagjainak 5 százaléka talál magának társat havonta. Hosszú távon milyen arány
alaku l ki a párkapcsolattal rendelkező és nem rendelkező kollégiumi lakók között?
4. Tegyük fel, hogy a törvényhozás megnehezíti a cégek számára az elbocsátást. (Példá-
ul azzal, hogy végkielégítést fr elő az elbocsátottak számára.) Miként befolyásolja e
változás a munkanélküliség természetes rátáját, ha hatására csökken az állásvesztés
rátája, miközben az állásszerzés rátája változatlan marad? Mit gondol, valószínűsít
hető-e, hogy a törvény valóban nem befolyásolja az állásszerzés rátáját? Válaszát in-
dokolja!
5. Tegyük fel, hogy egy gazdaság termelési függvénye Cobb-Douglas-típusú:
Y=J(li3L2/3 .
A gazdaságban IOOO egység tőke és 1OOO emberből álló munkaerő található.

a) Mely egyenlet határozza meg a munkaerő iránti keresletet e gazdaságban? ( Öt-
let: Olvassa el a 3. fejezet függelékét!)
b) Ha a reálbér képes kiegyenlíteni a munkaerő keresletét és kínálatát, mekkora a
reálbér? Az egyensúlyi állapotban mekkora a foglalkoztatottság, a termelés és a
munkások összes keresete?
e) Most tételezzük fel, hogy a munkásosztály jólétéért aggódó törvényhozás olyan
jogszabályt fogad el, amely az alkalmazottak számára a cégeket a kibocsátás 1
egységének megfelelő reálbér kifizetésére kötelezi. Miként viszonyul e bér az
egyensúlyi szinthez?
d) A törvényhozás nem határozhatja meg, hány embert alkalmaznak a cégek a kö-
telező bérszint mellett. Ebben az esetben mi lesz a törvény hatása? Konkrétan mi
történik a foglalkoztatotlsággal, a termeléssel és a munkások által megkeresett
összes bérrel?
e) Teljesül-e a törvényhozás célja, azaz a munkásosztály megsegítése? Magyarázza
el álláspontját!
j) Mit gondol, ez az elemzés megfelelő eszközt nyújt a minimálbért előíró törvény
vizsgálatára? Válaszát indokolja!
6. Tételezzük fel, hogy egy országban csökken a terme lékenység - azaz a termelési
függvény t negatív (kedvezőtlen) sokk éri.
a) Mi történik a munkaerő-keresleti görbével?
b) Miként befolyásolja a fenti változás a munkaerőpiacot - az alkalmazottak és
munkanélküliek számát, a reálbéreket-, ha a munkaerőpi ac mindig egyensúlyban
van?
c) Miként befolyásolja a fenti változás a munkaerőpiacot, ha a szakszervezetek
megakadályozzák a reálbérek csökkenését?
5. feiezel • Munkanélküliség 177
7. Bármely városban, bármely időpontban a rendelkezésre álló irodahelyiségek egy része
üresen áll. Az üres irodák ki nem használt, ,,munka nélküli" tőkét jelentenek. Hogyan
magyarázná ezt a jelenséget? Jelent-e ez társadalmi problémát?
8. Gondolja végig, miként befolyásolná a munkanélküliség a 4. fejezetben tanult Solow-
féle növekedési modellt! Tételezzük fel, hogy a kibocsátást a következő termelési
függvény szabályozza:
ahol K a tőke, La munkaerő, u* pedig a munkanélküliség természetes rátája. A meg-

takarítási ráta s, a munkaerőn ütemben növekszik, a tőke amortizációja r. Nincs tech-
nológiai haladás.
a) Fejezze ki az egy alkalmazottra jutó kibocsátást (y = YIL) az egy alkalmazottra
jutó tőke (k = KIL) és a munkanélküliség természetes rátája függvényében! Jelle-
mezze a gazdaság stabil állapotát (steady state)!
b) Tételezzük fel, hogy a kormányzati politika módosulása csökkenti a munkanél-
küliség természetes rátáját. Jellemezze, miként befolyásolja ez a termelést rövid tá-
von, illetve hosszabb idő elteltével! A rövid vagy a hosszabb távú hatás nagyobb-
e a kibocsátásra? Miért?
6. feiezef
, , , ,
PENZ ES INFLACIO
Lenin úgy vélte, hogy a tőkés társadalom romba dön-
tésének legegyszerűbb m6dja a pénz tönkretétele .
.. .Leninnek kétségtelenül igaza volt. A létező társada-
lom alapjaiban való felforgatásának nincs kifinomul-
tabb, biztosabb eszköze, mint a pénz elpusztítása.
A folyamat során minden gazdasági törvény rejtett
erői harcba indulnak a pusztítás oldalán, s mindez
úgy megy végbe, hogy senki sem tudja pontosan, mi
történik.
JOHN MAYNARD KEYNES
1970-ben a New York Times 15 centbe került, egy családi ház átlagára 23 OOO dollár, és
az átlagos órabér a feldolgozóiparban 3,35 dollár volt. 1993-ban a New York Times ára
50 cent, egy családi ház 106 800 dollár, az órabér pedig 11,76 dollár volt. Az árak ösz-
szességének emelkedését inflációnak nevezzük, fejezetünkben ezzel a témával foglal-
kozunk.
Az inflációs ráta - az árszínvonal százalékos változása - országonként eltérő, idő
beli alakulása jelentős ingadozásokat mutat. Az Egyesült Államokban átlagosan 2,7
százalékkal nőttek az árak az 1960-as években, 7, 1 százalékkal az 70-es, és 4,9 százalék-
kal az 80-as években. Az Egyesült Államok inflációja nemzetközi összehasonlításban
mérsékeltnek tekinthető. Izraelben az 1980-as évek első felében az árak több mint 100
százalékkal emelkedtek évente. Németországban 1922 decembere és 1923 decembere
között havonta átlagosan 500 százalékkal emelkedtek az árak. Az ehhez hasonló, szokat-
lanul magas inflációt hiperinflációnak nevezzük.
Sokan az inflációt tekintik a legföbb társadalmi problémának. A gazdaságpolitiku-
sok természetesen folyamatosan figyelemmel kísérik az infláció alakulását. Az 1970-es
években Gerald Ford „első számú közellenségnek", az 1980-as években Ronald Reagan
„a legkegyetlenebb adónak" nevezte az inflációt. A felmérések azt mutatják, hogy a
közvélemény is ártalmasnak tartja az inflációt.
A jelen fejezetben az infláció okait, hatásait és társadalmi költségeit vizsgáljuk.
Mivel az infláció az árszínvonal emelkedése, elemzésünket annak vizsgálatával kezdjük,
hogy mi határozza meg az árakat. Az ár az az arány, amelyen a pénzt termékre vagy
szolgáltatásra cseréljük. Ahhoz, hogy az árakat megértsük, a pénzt kell megismernünk.
Mi is az valójában; mi befolyásolja a pénz keresletét és kínálatát; milyen hatása van a
gazdaságra? Ez a fejezet bevezetés a közgazdaságtan egyik ágába, a monetáris közgaz-
daságtanba.
6. fejezet • Pénz és infláció 179
A „gazdasági törvények rejtett erői", amelyek inflációhoz vezetnek, nem olyan
misztikusak, mint ahogyan a bevezető idézetből tűnik. A 6.1. pontban a közgazdászok
„pénzfogalmának" megismerésével kezdjük elemzésünket, megvizsgáljuk, hogy az állam
miként befolyásolja a gazdasági szereplők kezében lévő pénz mennyiségét. A 6.2. pont-
ban bebizonyítjuk, hogy a pénzmennyiség meghatározza az árszínvonalat, a pénzmeny-
nyiség növekedési üteme pedig az inflációs rátát. ·
Az inflációnak természetéből fakadóan sokféle hatása van a gazdaságra. A 6.3.
pontban az állam pénzkibocsátásból származó bevételeivel foglalkozunk, amit néha
inflációs adónak neveznek. A 6.4. pontban az inflációnak a nominális kamatlábra gya-
korolt hatását vizsgáljuk. A 6.5. pontban azt elemezzük, hogy a nominális kamatláb
hogyan befolyásolja az emberek által tartani kívánt pénz mennyiségét és ezzel az ár-
színvonalat.
Az infláció okainak és hatásainak elemzése után, a 6.6. pontban arra a - talán leg-
fontosabbnak nevezhető - kérdésre keressük a választ, vajon igaz-e, hogy az infláció az
egyik legsúlyosabb szociális probléma, mely „alapjaiban ingatja meg" a társadalmat.
Végül, a 6.7. pontban a hiperinfláció szélsőséges esetét vizsgáljuk meg. A hiperinf-
lációk elemzése azért hasznos, mert rajtuk keresztül tisztán látszanak a monetáris köz-
gazdaságtan mozgatóerői. Hasonlóan a földrengések tanulmányozásából sokat tanuló
szeizmológusokhoz, a monetáris közgazdászok számos tanulságot vonhatnak le a hiper-
inflációk kezdetének és végének vizsgálatából.
.·6. l. ;, Mi a pénz?
Amikor azt mondjuk, hogy valakinek sok pénze van, akkor arra gondolunk, hogy az
illető gazdag. A közgazdászok ezzel szemben a pénz fogalmát ennél sokkal speciálisabb
értelemben használják. Egy közgazdász számára a pénz nem a gazdagságot magát jelen-
ti, hanem csak annak egy formáját. A pénz olyan eszköz, amely bármikor felhasználható
tranzakciók lebonyolítására. Durván fogalmazva azt mondhatjuk, hogy a gazdasági
szerepló1<. kezében lévő pénz jelenti a nemzet gazdaságának pénzállomány át.
Apénz funkciói
A pénz három célt szolgál. Vagyontartási eszköz, értékmérő és forgalmi eszköz.
A pénz vagyontartási funkciója lehetővé teszi a jelenlegi vásárlóerő jövőbeni vásárló-
erővé való átváltoztatását. Ha mai munkámért 100 dollárt kapok, akkor megtarthatom
a pénzt, és elkölthetem holnap, a jövő héten vagy a jövő hónapban. A pénz természetesen
nem tökéletes értékmegőrző, hiszen ha az árak emelkednek, akkor a pénz reálértéke
csökken. Ennek ellenére az emberek megtartják pénzüket, mert árukra és szolgáltatások-
ra cserélhetik azt egy jövóbeli időpontban.
A pénz értékmérő funkciója lehetővé teszi, hogy az árakat és a tartozásokat vala-
miben mérni tudjuk. A mikroökonómia tanítása szerint az erőforrások elosztása a rela-
lív árak - a javak árainak egyéb javak áraihoz viszonyított aránya - alapján történik, a
boltokban mégis pénzben megadott árakat találunk. Egy autókereskedő nem 400 inget,
hanem 12 ezer dollárt fog kérni egy autóért (még ha a kettő ugyanannyit ér is). Hasonló
módon a legtöbb adósnak egy meghatározott pénzösszeggel kell kielégítenie adósságát,
nem pedig egy bizonyos árumennyiséggel. A pénz a gazdasági tranzakciók m érőrúdj a.
A pénz forgalmi eszköz funkciója biztosítja, hogy a pénzzel árukat és szolgállatá-
sokat tudjunk vásárolni. ,,Ez a bankjegy hivatalos fizetőeszköz" - olvashatjuk a dollárra
nyomtatva. Amikor besétálunk a boltba, biztosak lehetünk abban, hogy a kereskedő
elfogadja majd pénzünket az általa kínált portékáért cserébe.
A pénz funkcióit jobban megérthetjük, ha elképzeljük, hogy milyen lenne egy pénz
nélküli, azaz bartergazdaság. Egy ilyen világban a csere a szándékok kölcsönös talál-
kozását követeli meg, vagyis két olyan ember találkozását, akik egymás jószágait sze-
retnék a megfelelő idóben és helyen kicserélni. A bartergazdaságban csak egyszerű ügy-
letek lehetségesek.
A pénz közvetettebb ügyleteket is l ehetővé tesz. A tanár könyvet vásárol a fizeté-
séből, a könyvek eladásából származó pénzen a könyvkiadó papírt vesz, a papírgyár a
papíreladásból befolyó bevételből fizeti ki a favágót; a favágó jövedelméből fizeti gyer-
meke tandíját; az iskola a tandíjból fedezi a tanár fizetését. Egy összetett, modern gaz-
daságban a csere többnyire közvetett formában valósul meg, s hozzá a pénz használata
szükséges.
Apénz faitái
A pénznek több fajtáját különböztetjük meg. Az amerikai gazdaságban használt dollár
bankjegyek például olyan eszközök, melyeknek egyedüli funkciója az, hogy pénzként
működnek. Ezeknek a híres amerikaiak portréit ábrázoló zöld papírdaraboknak alig vol-
na értékük, ha nem fogadnák el őket pénzként széles körben. Az olyan pénzt, amelynek
nincs belső értéke, papíralapú pénznek nevezzük, utalva a1Ta, hogy állami döntés ered-
ményeként kerül a forgalomba.
Bár a mai gazdaságok többségében apa-
píralapú pénzek a megszokottak, egykor a
legtöbb országban valamilyen bel ső értékkel
rendelkező árut használtak pénzként. Az ilyen
pénzt árupénznek nevezzük.
Az árupénz legelterjedtebb példája az
arany. Ha egy országban pénzként működik
az arany, akkor azt mondjuk, hogy arany-
standard van érvényben. Az arany az áru-
pénz egy fajtája, mivel ékszerként, fogtömés-
ként stb. ugyanúgy felhasználható, mint ügy-
letek lebonyolítására. Az aranystandard a ,,Milyen címletben kéri ajátékj:,énzét?"
tizenkilencedik század végén világszerte ér- foflós:BernordSchoenboum©l979TheNewYorkerMogosinelnt
vényben volt.
6-1. ESETTANULMÁNY
Pénz a fogolytáborokban
Az árupénznek szokatlan formája alakult ki a náci fogolytáborokban a második világ-
háború alatt. A Vöröskereszt különböző árucikkekkel, például csokoládéval, ruhanemű
vel, cigarettával stb. látta el a foglyokat. Mivel az árucikkek szétosztásánál nem vették
figyelembe a személyes igényeket, természetes, hogy az elosztás módja gyakran nem
volt megfelelő. Lehet, hogy az egyik fogoly csokoládét szeretett volna, miközben a
másik sajtot, a harmadik pedig egy új inget. A foglyok eltérő ízlése és igényei oda ve-
zettek, hogy kereskedni kezdtek egymással.
A barter nem bizonyult hatékonynak az áruk újraosztásánál, mivel ahhoz a szándé-
kok kölcsönös találkozására lett volna szükség. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a barter
rendszere nem volt alkalmas arra, hogy minden fogoly hozzájusson ahhoz az áruhoz,
amit a legtöbbre értékelt. Még a fogolytáborok korlátozott gazdaságában is szükség volt
valamilyen pénzre, hogy az ügyleteket megkönnyítsék.
Végül a cigaretta lett a kinevezett „fizetőeszköz" , amelyben az árakat jegyezték, és
amellyel az ügyletek során fizettek. Egy ing például kb. 80 cigarettába került. Egyes
szolgáltatások árát is cigarettában fejezték ki. Néhány fogoly 2 cigarettáért vállalta más
foglyok ruháinak mosását. Még a nemdohányzók is szívesen elfogadták a cigarettát cse-
reeszközként, mert tudták, hogy késóbb olyasmit vehetnek rajta, ami kedvükre .való. A
fogolytáborokban a cigaretta lett a vagyontartási eszköz, az értékmérő és a forgalmi
eszköz. 1
Apapíralapú pénz kialakulása

Nem meglepő, ha a cserefolyamatok megkönnyítése végett kialakul valamilyen árupénz.
Az emberek szívesen fogadnak el az aranyhoz hasonló árupénzt, hiszen az belső értékkel
rendelkezik. A papíralapú pénzfajták kialakulása sokkal izgalmasabb. Mi készteti az
embereket arra, hogy olyasmit ruházzanak fel értékkel, ami önmagában értéktelen?
Az árupénztől a papíralapú pénz kialakulásához vezető folyamat iUusztrálására
képzeljünk el egy olyan gazdaságot, ahol az emberek táskában hordják az aranyat ma-
guknál. Amikor adásvételre kerül sor, a vevő kiméri a szükséges mennyiségű aranyat.
Ha az eladó meggyőződött mTól, hogy az arany súlya és tisztasága megfelelő, akkor az
ügyletet megkötik.
Kezdetben az állam a tranzakciós költségek csökkentése érdekében avatkozik be. A
nyersaranyat pénzként használni költséges dolog, mert időigényes az arany tisztaságának
1. R. A. Radford: The Economic Organization of a P. 0. W. Camp. Economica, (November 1945) 189-

201. A cigaretta pénzeszközt betöltő szerepére más példa is hozható. Az 1980-as évek végén a Szovjet-
unióban a rejtett gazdaságban a Marlborót szívesebben fogadták el pénzként, mint a rubelt.
182 II. RÉSZ + Agazdaság hosszútávon
ellenőrzése és a pontos mennyiség lemérése. Az állam azzal segít csökkenteni a költsége-

ket, hogy ismert tisztaságú és súlyú aranyérméket veret. Könnyebb érméket használni,
mint aranyrögöket, mert azok értékét mindenki elismeri.
A következő lépés az, hogy az állam aranybizonylatokat - papírdarabokat- áUít ki„
amelyek beválthatók egy bizonyos mennyiségff aranyra. Ha az emberek hisznek az ál-
lam ígéretében, akkor ezek a papírok ugyanolyan értékesek, mint maga az arany. Ráadá-
sul mivel a papírpénz könnyebb, mint az arany, az ügyletek során könnyebben felhasz-
nálható. Késóob már senki nem hord magánál aranyat, és ezek az aranyfedezettel ren-
delkező állami papírok válnak a pénz mértékévé.
Legvégül az aranyfedezet is elveszíti jelentőségét. Ha soha senkit nem érdekel az,
hogy a pénzt aranyra váltsa, akkor az sem zavarja, ha már a lehetőség sincs meg rá. A
papírpénzek értékkel rendelkeznek, és pénzként működnek mindaddig, amíg mindenki
elfogadja őket fizetési eszközként. Az árupénz rendszere ilyenformán a papíralapú pénz
rendszerévé alakul át.
6-2. i ESETTANULMÁNY
Pénz Yap szigetén

Yap gazdaságában, a Csendes-óceán egy kis szigetén volt egyszer egy pénzfajta, ami
átmenetet jelent az árupénz és a papíralapú pénz közt. A hagyományos forgalmi eszközt
feinek hívták, ezek 12 láb átmérőjű kőkorongok voltak. A kövek közepén volt egy lyuk,
így rudakon lehetett őket szállítani és csereeszközként felhasználni.
A nagy kőtömbök pénzként való használata nem előnyös. A kövek súlyosak voltak,
így az új tulajdonosnak megeről tető volt minden ügylet után hazacipelni őket. Noha a
pénzügyi rendszer könnyített valamit a cserefolyamatokon, annak nagy ára volt.
Késóob általános gyakorlattá vált, hogy afei új tulajdonosai nem kívánták fizikailag
birtokolni a köveket. Az új tulajdonos afeit nem vitte magával, ehelyett elfogadott egy
· elismervényt afeiről. A további ügyletek során az elismervényét használta azoknak az
áruknak a beszerzésére, amikre szüksége volt. A kövek fizikai birtoklása kevésbé volt
fontos, mint a birtoklásról szóló hivatalos elismervény.
A megvalósult gyakorlat próbatételét jelentette az az eset, amikor egy különösen
értékes kő egy vihar alkalmával a tengerbe veszett. Mivel a kő tulajdonosa véletlen
folytán, nem pedig hanyagságból veszítette el pénzét, mindenki egyetértett abban, hogy
afeiről szóló elismervénye érvényben maradjon. Sok emberöltővel késóob, amikor már
senki sem é lt, aki valaha látta volna a bizonyos kődarabot, a róla szóló elismervény még
mindig forgalomban volt. 2
2. Norman Angell: The Story of Money. New York, 1929, Frederick A. Stockes Company, 88-89.
Hogyan befolyásolható a pénz mennyisége?
A rendelkezésre álló pénz mennyiségét pénzkínálatnak nevezzük. Egy olyan gazdaság-
ban, ahol árupénz van, a pénzkínálat ennek az árunak a mennyisége. Azokban a gazda-
ságokban, ahol papíralapú pénzt használnak, ahogy a legtöbb helyen manapság, az állam
szabályozza a pénzkínálatot. Az államot jogszabályok ruházzák fel a pénzkibocsátás
monopóliumával. Ahogy az adóztatás és a kormányzati vásárlások az állam gazdaságpo-
litikai eszközei, ugyanúgy a pénzkínálat is az.
Az Egyesült Államokban és sok más országban is a pénzkínálat szabályozásával egy
javarészt független intézményt bíznak meg, amit központi banknak neveznek. Az Egye-
sült Államok központi bankja a Federal Reserve, gyakran Fedként emlegetik. Az ameri-
kai dollár bankjegyen a Federal Reserve Bankjegye felirat látható. A Federal Reserve
Board tagjait az elnök jelöli ki, és a Kongresszus hagyja jóvá; ők döntenek együttesen a
pénzkínálatról. A pénzkínálat szabályozását monetáris politikának nevezzük. .
A Fed mindenekelőtt a nyíltpiaci műveletek, azaz államkötvények vétele és eladá-
sa révén szabályozza a pénzkínálatot. A pénzkínálat növelésekor a Fed pénzért vásárol
államkötvényeket a gazdaság szerepló'itől. A vásárlás során nő a forgalomban lévő pénz
mennyisége. A pénzkínálat csökkentésekor a Fed eladja államkötvényeinek egy részét.
A kötvények nyíltpiaci eladása kivonja a gazdasági szereplők kezében lévő pénz egy
részét.
A 18. fejezetben részletesen megvizsgáljuk, hogyan szabályozza a Fed a pénzkíná-
latot. Mostani elemzésünkhöz nélkülözhetó1< ezek a részletek. Elegendő annyit elfogad-
nunk, hogy a Fed közvetlenül szabályozza a pénzkínálatot.
Hogyan mérhető a pénzmennyiség?

Fejezetünk egyik célja annak meghatározása, hogyan hat a pénzkínálat a gazdaságra.
Ezzel a kérdéssel a következő pontban foglalkozunk. Hogy kellő hátterünk legyen az
·elemzéshez, vizsgáljuk most meg azt, hogy a közgazdászok hogyan mérik a pénz meny-
nyiségét.
Mivel a pénz a tranzakciók lebonyolításához használt eszközök állománya, a pénz
mennyisége ennek az állománynak a nagysága. A fogolytáborban a pénz mennyisége a
táborban fellelhető cigaretta mennyisége volt. Hogyan mérhető azonban a pénz mennyi-
sége egy olyan összetettebb gazdaságban, mint amilyen a miénk is? A válasz nem nyilván-
való, mivel a tranzakciókhoz nem egyetlen eszközt használunk. Az emberek különféle
eszközök segítségével bonyolíthatnak tranzakciókat, jóllehet némelyikük alkalmasabb erre,
mint a többi. E miatt a sokszínűség miatt a pénzmennyiség különböző mérőszámairól
beszélhetünk.
Az az eszköz, ami a legnyilvánvalóbb módon tartozik bele a pénzmennyiségbe, a
készpénz, azaz a papírpénzek és az érmék összessége. A mindennapi ügyletekben hasz-
nált forgalmi eszköz a készpénz.
A tranzakciókhoz használt másik eszközfajta a látra szóló betétek, az a pénz, amit
az emberek a folyószámlájukon tartanak. Ha egyszer a legtöbb eladó csekket is elfogad
fizetéskor, akkor a számlán tartott pénz szinte ugyanolyan előnyös, mint a készpénz.
Mindkét esetben olyan eszközfajtáról van szó, amely megkönnyíti a tranzakciót. A látra
szóló betéteket ezért a pénzmennyiség mérésekor hozzászámítjuk a készpénzhez.
Ha egyszer elfogadtuk azt az érvelést, ami miatt a látra szóló betétek beletartoznak
a pénzmennyiségbe, akkor sok más eszközt is joggal beszámíthatunk. A lekötött betéte-
ken lévő megtakarítások könnyen átutalhatók a folyószámlára; ezek az eszközök csak-
nem ugyanolyan alkalmasak az ügyletek lebonyolítására. A befektetési alapok többnyire
lehetővé teszik, hogy a befektetők csekket állítsanak ki számlájuk terhére, bár korlátozni
szokták az összeg nagyságát, illetve a kiállítható csekkek számát. Mivel ezek az eszkö-
zök könnyen felhasználhatók a tranzakcióknál, vitathatatlanul a pénzmennyiségbe kell
számítanunk őket.
Mivel nem egészen világos, hogy mely eszközöket is kellene a pénzállományba
sorolni, különböző mutatók képezhetők. A 6-1. táblázat ötféle mutatót tartalmaz, felso-
rolva, hogy az egyes mutatók milyen eszközök összegzésével állnak elő. A Federal
Reserve az amerikai gazdaságra mindezeket kiszámolja. A legkisebbtől a legnagyobb
felé haladva ezek a következők : C, Ml, M2, M3, L. A pénz gazdaságra gyakorolt hatá-
sainak tanulmányozásához leginkább használt mutatók az Ml és az M2. Nincs közös
álláspont an-a nézve, hogy a pénzállomány melyik mérőszáma a legjobb. A monetáris
politikai nézetkülönbségek néha abból fakadnak, hogy a pénz különböző mutatói eltérő
irányba mozognak. Szerencsére normális esetben együtt ingadoznak a mérőszámok, így
azonos módon megállapítható belőlük, hogy a pénzmennyiség növekedése gyors-e vagy
lassú.
6.2~ · A_pénz mennyiségi elmélete

Miután meghatároztuk, hogy mi a pénz, hogyan történik a pénzmennyiség szabályozása
és mérése, rátérhetünk annak vizsgálatára, hogyan hat a pénz mennyisége a gazdaságra.
Előbb azonban tudnunk kell, milyen kapcsolat van a pénzmennyiség és a többi gazda-
sági változó között.
Tranzakciók és a mennyiségi egyenlet

Az emberek azért tartanak pénzt, hogy árukat és szolgáltatásokat vásároljanak. Minél
több pénzre van szükségük a tranzakciókhoz, annál több pénzt tartanak. A pénzmennyi-
ség ezért szoros kapcsolatban áll azzal, hogy mennyi pénzt cserélnek a tranzakciók során.
A tranzakciók és a pénz közötti kapcsolatot az alábbi, mennyiségi egyenletnek
nevezett összefüggés fejezi ki:
pénz x forgási sebesség = ár x tranzakciók
MxV=PxT
Vizsgáljuk meg az egyenlet négy változóját.
6-1. táblázat I A pénzmennyiség mutatói
Mennyiség 1995 márciusában
Jelölés Beszánútott eszközök (milliárd dollár)
e Készpénz 363
Ml A készpénz, a látra szóló betétek, az utazási csekkek
és más likvid bankbetétek összege 1148
M2 Az Ml, az egynapos visszavásárlási megállapodások (repo),
az eurodollárok, pénzpiaci betétek, befektetési jegyek,
rövid lejáratú betétek és megtakarítások összege 3630
M3 M2 és a hat.1rozott időre lekötött betétek és repo állománya 4357
L M3 plusz a takarékkötvények, rövid lejáratú kincstári
értékpapírok és más likvid eszközök 5426
Forrás: foderol Reserve
A jobb oldal a tranzakciókat írja le. Az ügyletek összes száma - egy bizonyos idő,
mondjuk egy év alatt - T. Másként fogalmazva: T azoknak az eseményeknek a száma,
amikor egy áru vagy szolgáltatás és pénz cseréje valósul meg. P egy tranzakció ára, azaz
a gazdát cserélő pénz mennyisége. Az egyes tranzakciók árai szorozva a tranzakciók
számával, PT, egyenlő az egy év alatt gazdát cserélő pénz mennyiségével.
A mennyiségi egyenlet bal oldala a tranzakciókhoz felhasznált pénzről tájékoztat.
Ma pénz mennyisége, V pedig a pénz tranzakciós forgási sebessége, amely a pénz-
forgás ütemét méri a gazdaságban. Más szóval a sebesség az adott idő alatt végbemenő
pénzcserék száma.
Tegyük fel például, hogy évente 60 darab kenyeret adnak el, darabonként 0,5 dol-
lárért. Ekkor T egyenlő 60 darab/év, P egyenlő 0,5 dollár/darab. A tranzakciókban részt
vevő dollár összes mennyisége:
PT = 0,5 $/darab x 60 darab/év= 30 $/év.

Az egyenlet jobb oldala 30 $/év, ami az összes tranzakció pénzértéke.
Tegyük fel továbbá, hogy a gazdaságban l évő pénz mennyisége 10 $. Ekkor az alábbiak
szerint számíthatjuk a forgási sebességet:
V= PTIM
= (30 $/év)/( 10 $)
= 3 csere évente.
Tehát 30 dollárnyi értékű tranzakcióhoz 10 dollárnyi pénzmennyiség mellett minden
dollárnak évente háromszor kell gazdát cserélnie.
A mennyiségi egyenlet azonosság, a négy változó definíciójából következően min-
dig teljesül. Az egyenlet hasznos, mert kiderül belőle, hogy ha egy változó értéke mó-
dosul, akkor egy vagy több változó értékének is módosulnia kell ahhoz, hogy az egyen-
lőség fennálljon. Ha például a pénz mennyisége nő, és a pénz forgási sebessége nem
változik, akkor vagy az árnak, vagy a tranzakciók számának kell változnia.
Tranzakcióktól a iövedelemig
A közgazdászok többnyire az imént bemutatott mennyiségi egyenlet módosított verzi-
óját használják. Az előző egyenlettel az a gond, hogy nehéz mérni a tranzakciók számát.
A problémát úgy oldjuk meg, hogy a tranzakciók száma (1) helyére a gazdaság összes
kibocsátását (Y) írjuk.
A tranzakciók és a kibocsátás között szoros a kapcsolat, hiszen minél többet termel-
nek a gazdaságban, annál több termék vásárolható és adható el. A kettő mégsem ugyan-
az. Ha valaki például elad egy használt autót, akkor a tranzakció lebonyolításához pénzt
használnak, noha a használt autó nem része az adott év kibocsátásának. Mindenesetre a
tranzakciók pénzértéke nagyjából arányos a kibocsátás pénzértékével.
Ha Y jelöli a kibocsátást, és Pa kibocsátás egységének az árát, akkor a kibocsátás
pénzértéke PY. A szóban forgó változókból szánnaztatott mutatókkal a 2. fejezetben, a
nemzeti számlarendszer tárgyalásánál találkoztunk: Y a reál GDP, P a GDP-deflátor és
PY a nominális GDP. A mennyiségi egyenlet a következőképpen alakul:
pénz x forgási sebesség = ár x kibocsátás,
MxV=PxY.
Mivel Y a teljes jövedelemmel egyenlő, a mennyiségi egyenletnek ebben a változatában V
a pénz jövedelmi forgási sebessége. A jövedelmi forgási sebesség megmutatja, hogy a pénz
hányszor jelenik meg valakinek a jövedelmeként egy bizonyos időszak alatt. A mennyiségi
egyenletnek ez a változata a legelterjedtebb, mi is ezt fogjuk használni a továbbiakban.
Apénzkeresleti függvény és a mennyiségi egyenlet

Amikor azt vizsgáljuk, hogy a pénz hogyan hat a gazdaságra, akkor általában célszerű
a pénz mennyiségét az érte vásárolható áruk és szolgáltatások mennyiségében kifejezni.
Ez a mennyiség Ml P, és reálpénzállománynak nevezzük.
A reálpénzállomány a pénzállomány vásárlóerejét méri. Képzeljünk el egy gazda-
ságot, amelyben csak kenyeret termelnek. Ha a pénz mennyisége 10 dollár, és egy darab
kenyér ára 0,5 dollár, akkor a reálpénzállomány 20 darab kenyérrel egyenlő. A pénzál-
lománnyal tehát a jelenlegi árak mellett 20 darab kenyeret vásárolhatunk.
A pénzkeresleti függvény egy egyenlőség, ami az emberek által tartani kívánt
reálpénzállomány nagyságát mutatja. Az alábbi egy egyszerű pénzkeresleti függvény:
(MIP)d = kY,
ahol k konstans. Az egyenlet szerint a keresett reálpénzállomány arányos a reáljövedelem

nagyságával.
A pénzkeresleti függvény olyan, mint bármelyik jószág keresleti függvénye. Itt a
,,jószág" a pénztartásból származó hasznot jelenti. Ahogy egy autó tulajdonlása meg-
könnyíti az utazást, a pénz tartása egyszerűsíti a tranzakciók lebonyolítását. Tehát, ahogy
a magasabb jövedelem növeli a személyautók iránti keresletet, ugyanúgy fokozza a
reálpénzállomány keresletét is.
A fenti pénzkeresleti függvényből levezethető a mennyiségi egyenlet. Ehhez felté-
telezzük, hogy a reálpénzállomány kereslete (M!Pl egyenlő a kínálattal (M/P). Ekkor
MIP = kY.
Egyszerű átrendezés után azt kapjuk, hogy:
M(l/k) = PY,
amit úgy is írhatunk, hogy
MV= PY,
ahol V = Ilk. Ha tehát a mennyiségi egyenletet használjuk, akkor feltételezzük, hogy a
reál pénzkínálat egyenlő a kereslettel, a kereslet pedig arányos a jövedelemmel.
Konstans forgási sebesség feltételezése

A mennyiségi egyenletet tekinthetjük egyszerű definíciónak, amely a forgási sebességet
definiálja mint a nominális GDP pénzmennyiséghez való arányát. Az egyenletből azon-
ban elméletet is építhetünk, a mennyiségi pénzelméletet, ha feltételezzük, hogy a for-
gási sebesség állandó.
Mint a közgazdaságtan sok más feltevése, a forgási sebesség változatlanságára vo-
natkozó kikötés is csak megközelítőleg tekinthető igaznak. A forgási sebesség igenis
változik, amennyiben a pénzkeresleti függvény változik. A pénzkiadó automaták beve-
zetése például lehetővé teszi, hogy az emberek csökkentsék átlagos pénztartási igényüket,
ami csökkenti a pénzkereslet k paraméterét. A gépek növelik a pénz körforgásának üte-
mét a gazdaságban, és ez nagyobb forgási sebességet (V) eredményez. Mindazonáltal a
konstans forgási sebességre vonatkozó feltételezés sok esetben jó közelítés. Tételezzük
ezért fel, hogy a forgási sebesség konstans, és lássuk, hogy ebből mi következik a pénz-
kínálat gazdaságra gyakorolt hatását illetően.
Ha a forgási sebességet konstansnak tekintjük, a mennyiségi egyenletet a nominális
GDP elméletének is tekinthetjük. A mennyiségi egyenlet ebben az esetben:
MV= PY,
ahol a felül vonás azt jelenti, hogy a forgási sebesség változatlan. A pénzmennyiség meg-
változásának ilyenkor a nominális GDP arányos megváltozását kell eredményeznie. A
pénz mennyisége tehát meghatározza a kibocsátás pénzértékét.
Pénz, árak és infláció

Most már van egy olyan elméletünk, amely magyarázza, hogy mi határozza meg egy
gazdaságban az árak szintjét. Az elmélet három építőköve az alábbi:
1. A termelési tényezők és a termelési függvény meghatározzák a kibocsátás szint-
jét (Y). Ezt a következtetést a 3. fejezetből vettük át.
2. A pénzkínálat meghatározza a kibocsátás nominális értékét (PY) . Ez a következ-

tetés a mennyiségi egyenletből és a pénz konstans forgási sebességének feltéte-
lezéséből származik.
3. Az árszínvonal ebből következően a kibocsátás nominális értékének (PY) és a
kibocsátás szintjének (Y) az aránya.
Az előbbieket úgy is összefoglalhatjuk, hogy a gazdaság termelési képessége meg-
határozza a reál GDP-t; a pénz mennyisége meghatározza a nominális GDP-t; a GDP-
deflátor a nominális GDP és a reál GDP aránya.
Az elmélet alapján megtudhatjuk, mi történik akkor, ha a Fed megváltoztatja a
pénzkínálatot. Mivel a pénz forgási sebessége adott, a pénzkínálat bármekkora változása
a nominális GDP arányos változását okozza. Mivel a termelési függvény és a termelési
tényezők már maguk meghatározzák a reál GDP-t, a nominál GDP változása csak az
árszínvonal változását tükrözheti. A mennyiségi pénzelméletből tehát az következik,
hogy az árszínvonal arányos a pénzkínálattal.
Mivel az inflációs ráta az árszínvonal százalékos változása, ez az árszínvonalra
vonatkozó elmélet egyúttal az inflációs rátára is vonatkozik. A mennyiségi egyenletet
százalékos változásokkal felírva az alábbit kapjuk:
M %-os változása + V %-os változása = P %-os változása + Y %-os változása.
Vizsgáljuk meg mind a négy tényezőt. 1. A pénzmennyiség százalékos változását a köz-
ponti bank szabályozza. 2. A forgási sebesség változása a pénzkereslet változását tükrözi.
Mivel a forgási sebességet változatlannak tekintettük, százalékos eltérése nullával egyen-
lő. 3. Az árszínvonal százalékos ingadozása az inflációs ráta, az a változó, amit meg
szeretnénk magyarázni. 4. A kibocsátás százalékos változása a termelési tényezők meny-
nyiségének változásától és a technikai haladástól függ, amelyeket most adottnak tekint-
hetünk. Vizsgálataink alapján azt mondhatjuk, hogy (leszámítva azt a konstanst, ami a
kibocsátás exogén növekedésétől függ) a pénzkínálat növekedése meghatározza az inf-
lációs rátát.
A mennyiségi pénzelmélet szerint tehát végső soron a pénzmennyiséget szabályozó
központi bank határozza meg az inflációs rátát. Ha a központi bank stabilan tartja a
pénzkínálatot, akkor szilárd lesz az árszínvonal. Ha a központi bank gyorsan növeli a
pénzkínálatot, akkor az árszínvonal is gyorsan emelkedik.
6-3. ESETTANULMÁNY
Az infláció és a pénzkínálat növekedése

„Az infláció mindig és mindenhol monetáris jelenség" - írta Milton Friedman, a nagy
pénzügyi közgazdász, aki 1976-ban nyerte el a Nobel-díjat. A pénz mennyiségi elmélete
annak elismerésére késztet bennünket, hogy a pénzmennyiség növekedése az inflációs
ráta elsődleges meghatározója. Friedman kijelentése mégis empirikus és nem elméleti
megállapítás. Állításának és elméletünk használhatóságának a megítéléséhez nézzük meg
a pénzre és az árakra vonatkozó tényadatokat.
Friedman és közgazdász kollégája, Anna Schwartz két könyvet írt a pénzügyek
történetéről, melyben a pénzmennyiség változásának okait és hatásait vizsgálták az el-
mült évszázadban. 3 A 6-1. ábra a könyv néhány adatát felhasználva a pénzmennyiség
átlagos növekedését és az átlagos inflációs rátát mutatja évtizedenként az 1870-es évek-
től. Az adatok igazolják a pénzmennyiség növekedése és az infláció között fennálló
kapcsolatot. Azokban az évtizedekben, amikor a pénzmennyiség növekedése erőteljes
volt, magas infláció a jellemző, míg ha a pénzmennyiség csak kissé nőtt, az infláció is
alacsonyabb volt.
6-1. ábra 1
8-
1970
6- 1910
1940
~
•<I> 4 - 1980
s•C:,
1990
~ 1950
-~ 2 -
.E
:~
~
1960
=
•C:,
-= 1900
0
1890
1930
1880
-2
-- 1920 1870
1 1 1 1 1 l
-4
0 2 4 6 8 10 12
Pénzkínálat növekedése (százalék)
Történelmi adatok az inflációról és a pénzkínálat növekedési üteméró1. A pénzmennyiség

növekedési ütemét és az inflációt ábrázoló pontdiagramon minden egyes négyzet egy évtizednek
felel meg. A vízszintes tengely a pénzkínálat átlagos növekedését (M2), a függőleges tengely az
átlagos inflációs rátát (GDP-deflátor) jelzi az adott évtizedben. A két adatsor között lévő pozitív
koITeláció bizonyság a mennyiségi pénzelmélet állít,ísára, misze1int a pénzmennyiség gyors növeke-
dése magas inflációt idéz elő.
Forrás: Az 1960-as évek adaloi: Mihon Friedmon -Anna J. Schwartz: Monetory Trends ín the United Stotes and the United Kingdam: Their Relotion to lncame, Prices, and ln/eres/ Rate~ 1867-1975.
Chicago, 1982, Unive~ily ol Chirngo Press. friss odarak: U. S. Deporlmenl ol (ommerce, Federol Reserve Boord.
3. Lásd Milton Friedman-Anna J. Schwartz: A Moneta,y History of the United States, 1867- 1960. Prince-
ton, 1963, Princeton University Press; Milton Friedman -Anna J. Schwartz: Monetary Trends in the
United States and the United Kingdom: Their Relation. to lncome, Prices, and lnterest Rates, 1867-
1975. Chicago, 1982. University ofChicago Press.
6-2. ábra !
500 -
•
Argentína
200 -
100 - • Jugaszlóvia
Mexikó
50 ,_
Lengyelország ._ •
• •
20 ,_ India
••••
10 - Franciaország ~ .
• •
·. \ ••
• • • Egyesült Királyság
5 - •• , ~ • Kína
• •
Svájc •~SA Kanada
Japán• Németország
1 1 1 1 1 1 1 1 1
2 5 10 20 50 100 200 500 1 OOO
Pénzkínálat növekedése (százalék, logaritmikusskála)
Az infláció és a pénzkínálat növekedési üteme néhány országban. A pontdiagramon minden

négyzet egy országnak felel meg. A vízszintes tengelyen a pénzkínálat 1980-as évekbeli
átlagos növekedése (készpénz és látra szóló betétek), a függől eges tengelyen az 1980-as évek átlagos
inflációs rátája (GDP-deflátor) van feltüntetve. A pozitív korreláció itt is alátámasztja a mennyiségi
pénzelmélet következtetését, miszerint a pénzmennyiség gyors növekedése inflációhoz vezet.
Forrás:lnternolionol finonciol Slotislin.
A 6-2. ábra ugyanezt a kérdést vizsgálja nemzetközi adatokkal. 34 ország átlagos

inflációs rátáját és a pénzmennyiség átlagos növekedési ütemét mutatj a az 1980-as évek-
ben. A pénzmennyiség növekedése és az infláció közötti kapcsolat itt is egyértelműen
látszik. Ott, ahol magas a pénzmennyiség növekedési üteme, magas az infláció, ahol
lassabban nő a pénzmennyiség, az infláció is alacsonyabb.
6.3. Seigniorage: a pénzkibocsátás haszna

Az állam háromféleképpen fedezi kiadásait. 1. Adók kivetésével, e1Te példa a személyi
jövedelemadó vagy a vállalati nyereségadó. 2. Kölcsönt vesz fel a gazdasági szerepló1c-
től. 3. Egyszerűen csak pénzkibocsátás útján.
A pénzkibocsátásból származó bevétel neve seigniorage. A kifejezés a francia
seigneur szóból ered, jelentése földesúr. A középkorban a földesúrnak kizárólagos joga
volt saját birtokain pénzt veretni. Ma ez a jog a központi kormányzatot illeti meg, és
egyúttal a bevételek egyik forrása.
Amikor az állam kiadásainak fedezése céljából pénzt nyomtat, növeli a pénzmennyi-
séget, ami azután inflációhoz vezet. A bevételek növelése érdekében történő pénznyom-
tatás olyan, mintha a kormányzat inflációs adót vetne ki.
Első megközelítésben talán nem nyilvánvaló, hogy adónak is tekinthetjük az inflá-
ciót. Végül is senki nem kap elismervényt arról, hogy lerótta adóját, az állam csak egy-
szerűen kinyomtatja a szükséges pénzt. Akkor ki fizeti meg az inflációs adót? A válasz:
a pénz birtokosai. Ahogy az árak emelkednek, a pénz reálértéke csökken pénztárcánk-
ban. Amikor az állam saját céljaira új pénzt bocsát ki, akkor a gazdasági szerepló1rnél
lévő pénz értéke csökken. Az infláció tehát a pénztartás adója.
A pénzkibocsátásból származó bevételek nagysága országonként különböző. Az
Egyesült Államokban kicsi; a seigniorage általában az állam bevételeinek 3 százalékát
teszi ki. Olaszországban és Görögországban a seigniorage mindig meghaladta az állami
bevételek 10 százalékát.4 Azokban az országokban, ahol hiperinfláció van, a seigniorage
mindig az állam elsőrendű bevételi forrása. Valójában a hiperinfláció elsődleges oka az
az igény, hogy a kiadások fedezéséhez pénzt bocsássanak ki.
6-4. ESETTANULMÁNY
' . '
Ki fizette az amerikai forradalom költségeit?

Noha a seigniorage a közelmúltban nem képezte az amerikai állam bevételeinek fő for-
rását, két évszázaddal ezelőtt más volt a helyzet. 1775-től kezdődően a Kontinentális
Kongresszusnak folyamatosan pénzelnie kellett a forradalmat, de az adókivetés lehető
ségei csak korlátozottak voltak. Ezért a háború finanszírozásában erősen támaszkodtak
a papírpénz kibocsátására.
Az idő múlásával a Kongresszus egyre nagyobb mértékben támaszkodott a seig-
niorage-ra. 1775-ben az új kibocsátású pénzek összege kb. 6 millió dollár volt. Ez az
összeg 1776-ra 19 millió, 1777-re 13 millió, 1778-ra 63 millió, 1779-re pedig 125 mil-
lióra nőtt.
Nem meglepő, hogy a pénzkínálat ilyen gyors ütemű emelkedése súlyos infláció-
hoz vezetett. A háború végén a kontinentális dollárban mért aranyár több mint százszo-
rosa volt a néhány évvel azelőttinek. A kontinentális pénz óriási mennyisége csaknem
értéktelenné tette a kontinentális dollárt. Az „egy kontinentálist sem ér" kifejezést még
ma is olyasmire értik, aminek alacsony a reálértéke.
4. Lásd Stanley Fisher: Seigniorage and the Case of National Money. Journal of Political Economy, 90
(April 1982), 295-313.
6.4. Infláció és kamatlábak

Idáig a pénzmennyiség növekedése és az infláció közötti kapcsolatot vizsgáltuk. Most
rátérünk az infláció és a kamatlábak viszonyának elemzésére.
Két kamatláb: a reál- és a nominális

Tegyük fel, hogy megtakarításainkat olyan bankbetétbe tesszük, amely 8 százalék éves
kamatot fizet. A következő évben kivesszük a megtakarítást és a felhalmozott kamatot.
Gazdagabbak vagyunk-e 8 százalékkal, mint egy évvel ezelőtt, amikor a bankbetétet
elhelyeztük?
A válasz attól függ, hogyan értelmezzük a „gazdagabb" kifejezést. Kétségtelen,
hogy 8 százalékkal több pénzünk van, mint egy évvel korábban. De ha az árak emelked-
tek, és a pénz kevesebbet ér, akkor vásárlóerőnk nem emelkedett 8 százalékot. Ha az
inflációs ráta 5 százalék volt, akkor a megvásárolható termékek összessége csak 3 szá-
zalékkal bővült. Ha pedig az inflációs ráta 10 százalék volt, akkor vásárlóerőnk valójá-
ban 2 százalékkal csökkent.
A közgazdászok nominális kamatlábnak nevezik azt a kamatlábat, amit a bank
fizet, és reálkamatlábnak azt, amennyivel a vásárlóerő emelkedik. Ha i a nominális
kamatláb, r a reálkamatláb és re az inflációs ráta, akkor:
r=i - n.
A reálkamatláb a nominális kamatláb és az inflációs ráta különbsége.
AFisher-hatás
A reálkamatlábat kifejező egyenletünket átrendezve kiderül, hogy a nominális kamatláb
a reálkamatláb és az inflációs ráta összege:
i = r + n.
Az egyenlet fenti formáját Fisher-egyenletnek nevezzük, Irving Fisher (1867- 1947)
közgazdász után. Az egyenlet szerint a nominális kamatláb két oknál fogva változhat:
vagy a reálkamatláb változik, vagy az inflációs ráta.
Ha a nominális kamatlábat e két részre bontjuk, egyenletünket felhasználhatjuk egy
nominális kamatlábra vonatkozó elmélet kidolgozására. A 3. fejezetben láttuk, hogy a
reálkamatláb úgy alakul, hogy biztosítsa az egyensúlyt a megtakarítás és a beruházás
között. A mennyiségi pénzelméletből az következett, hogy a pénzmennyiség növekedési
üteme meghatározza az inflációs rátát. A Fisher-egyenlet állítása szerint a reálkamatláb
és az inflációs ráta összege határozza meg a nominális kamatlábat.
A mennyiségi pénzelmélet és a Fisher-egyenlet együttesen meghatározzák, hogy
a pénzmennyiség növekedése hogyan érinti a nominális kamatlábat. A mennyiségi
_ 6. fejezet • Pénz és infláció 193
pénzelmélet szerint a pénzmennyiség növekedési ütemének 1 százalékos növekedése 1
százalékkal növeli az inflációs rátát. A Fisher-egyenlet szerint az inflációs ráta 1 szá-
zalékos növekedése viszont 1 százalékkal növeli a nominális kamatlábat. Az inflációs
ráta és a nominális kamatláb között fennálló egy az egyhez kapcsolatot Fisher-hatás-
nak nevezzük.
,
6-5. ESETTANULMANY
Infláció és nominális kamatlábak

Mennyire használható a Fisher-hatás a kamatlábak magyarázatához? Nézzünk meg az
inflációra és a nominális kamatlábra kétfajta adatállományt.
A 6-3. ábrán a nominális kamatlábat és az inflációs rátát látjuk az Egyesült Álla-
mokban. Megfigyelhető, hogy az elmúlt negyven év alatt a Fisher-hatás viszonylag jól
kimutatható. Amikor az infláció magas, a kamatlábak is magasak.
A 6-4. ábra országonként mutatja az inflációs rátát és a nominális kamatlábat egy
adott időpontban. Az inflációs ráta és a nominális kamatláb között itt is szoros kapcsolat
mutatkozik. A magas inflációjú országokban a kamatláb is magas.
6-3. ábra
14
12
10
8
Nominális kamatláb
{százalékban, logaritmikus skálán
6
~
Inflációs ráta
2 (százalékban, logaritmikus skálán)
- 2 .___ __.___ ____..____ _.__ ___._ _ _.___ _.__ _~ - ~ - - ~ - -

1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995
Év
Infláció és nominális kamatláb. Az ábrán a nominális kamatláb (három hónapos kincstárjegy)

és az inflációs ráta (CPI) alakulását láthatjuk az Egyesült Államokban 1952-től. A Fisber-hatás
szembetűnő: magas inflációhoz magas kamatláb tartozik.
Forrás: U.S. Dcparlmenl of Trea1ury é1 U.S. Deporlmenl af Labor.

6-4. ábra l
•
Brazília
1000 -
100 - • Törökország
Lengyelország
11,ex,.k.o •
\. !i Uruguay
USA \ ■\ Peru
10 - Kanada
■ • . Lt~ -- V
.
• ., •?i
·, ,L\lll Olaszország
1
Jopon • Németország
1 ..... Egyesül! Királyság
11 lrország
1 1 1 1
0,1 L - - - - - - - L -- - - - . . . J' - - - - - - - . . . J' - - - - - --...l- --
0, 1 10 100 1000
lnlléciós róla (százalék, logaritmikus skála)
Infláció és nominális kamatláb országonként. A pontdiagram 12 ország három hónapi nominális

kamatlábát és (egy évvel korábbi) inflációs rátáját mutatja 1992-ben. Az ábra szintén pozitív korre-
lációt jelez az inflációs ráta és a nominális kamatláb között.
Forrás: lnlemalional financiol Stolistics.
Az inflációs ráta és a kamatlábak közötti összefüggést jól ismeiik a Wall Street be-
fektetési társaságai. Mivel a kötvényárfolyamok a kamatlábakkal szemben mozognak,
könnyen meggazdagodhat az, aki pontosan tudja, melyik irányba mozdulnak a kamatlá-
bak. Sok Wall Street-i társaság alkalmaz Fed-figyel6'ket, akik figyelik a monetáris poli-
tikát és az inflációs rátát, hogy előre jelezhessék a kamatlábváltozásokat.
Két reálkamatláb: ex ante és ex pasi

Amikor a hitelező és a kölcsönfelvevő megállapodik a nominális kamatláb mértékében,
akkor még nem tudják, hogy mekkora lesz az inflációs ráta a hitel futamideje alatt.
Emiatt különbséget kell tennünk az egyes kamatlábfogalmak között: a hitelező és a
kölcsönt felvevő által az ügylet megkötésekor várt kamatlábat ex ante reálkamatláb-
nak, a később ténylegesen megvalósuló kamatlábat pedig ex post reálkamatlábnak
nevezzük.
Bár a hitelezők és a hitelkérelmezők nem tudhatják ajövóbeni inflációt teljes bizo-
nyossággal, van valamilyen várakozásuk az inflációs rátára. Jelölje n az aktuális inflációs
rátát, és 1t' a várt inflációs rátát. Az ex ante reálkamatláb i - rf, az ex post reálkamatláb
pedig i - n. A két reálkamatláb akkor tér el egymástól, ha a tényleges infláció (n) eltér
a várt inflációtól (rf).
6. fejezet + Pénz és infláció 195
Hogyan módosítja ez a megkülönböztetés a Fisher-hatást?Világos, hogy a nominá-
lis kamatláb nem igazodhat a jelenlegi inflációhoz, hiszen a jelenlegi infláció a nominális
kamatláb megállapításakor még nem ismert. A nominális kamatláb csak a várt infláci-
óhoz igazodhat. A Fisher-egyenlet pontosított formája az alábbi:
Az ex ante reálkamatlábat (r) az árupiaci egyensúly határozza meg, ahogy a 3. fejezet

modelljében láttuk. A nominális kamatlábat (i) egy az egy arányban a várt infláció (n")
mozgatja.
6-6. ESETTANULMANY
Nominális kamatlábak a tizenkilencedik században

Bár a közelmúltbeli tényadatok pozitív irányú kapcsolatot mutatnak a nominális kamat-
lábak és inflációs ráták között, ez a felismerés nem általános. A tizenkilencedik század
végi és a huszadik század eleji magas nominális kamatlábak nem jártak együtt magas
inflációval. A Fisher-hatás ilyen szembetűnő hiánya nyugtalanította lrving Fishert. Úgy
vélte, hogy „az infláció készületlenül találta a kereskedőket".
Mivel magyarázható a Fisher-hatás hiánya tizenkilencedik századi tényadatokon?
Vajon a történelem ezen szakasza cáfolja azt, hogy a nominális kamatlábak az infláció-
hoz igazodnak? Újabb kutatások szerint a történelemnek ez a korszaka nem árul el sokat
a Fisher-hatás érvényességéről. Ennek oka abban keresendő, hogy a Fisher-hatás a no-
minális kamatlábat a várt inflációval kapcsolja össze, a kutatások szerint azonban akko-
riban nem voltak inflációs várakozások.
Noha a várakozásokat nem lehet közvetlenül megfigyelni, az infláció tartósságából
azért levonhatunk néhány következtetést. A közelmúltban tartós volt az infláció: ha egy
évben magas volt, akkor a következő évben is magasra számíthattunk. Ha tehát az em-
berek magas inflációt tapasztalnak, akkor ésszerűnek tűnik, hogy a jövóoen is magas
inflációt várjanak. Ezzel szemben a tizenkilencedik században, amikor az aranystandard
érvényben volt, az infláció nem volt tartós. Ha magas volt az infláció egy adott évben,
akkor a következő évre ugyanolyan valószínűséggel várhattak magas, mint alacsony
inflációt. A magas inflációból ezért nem következett magas várt infláció, ezért nem járt
együtt magas nominális kamatokkal. Fishernek tehát bizonyos értelemben igaza volt
abban, hogy „az infláció készületlenül találta a kereskedőket" .5
5. Lásd Robert B. Barsky: The Fisher Effect and the Forecastability and Persistence oflnflation. Journal of
Monetary Economics, 19 (January 1987), 3-24. p.
,.6,.:5., : A nominális kamatláb és a pénzkereslet

A mennyiségi pénzelmélet egyszerű pénzkeresleti függvényre épül, és feltételezi, hogy
a reálpénzállomány iránti kereslet arányos a jövedelemmel. Ez ugyan jó kiindulási pont
a pénz szerepének elemzéséhez, de nem derül ki belőle minden. Az alábbiakban bevon-
juk elemzésünkbe a pénzkereslet egy másik tényezőjét, a nominális kamatlábat.
Apénztartás költsége
A pénztárcánkban tartott pénz nem kamatozik. Ha azonban államkötvényt vennénk,
vagy betétként helyeznénk el pénzünket, akkor a nominális kamat hozzáadódna. A no-
minális kamat az, amiről lemondunk, ha nem kötvényben, hanem pénzben tartjuk va-
gyonunkat, vagyis a kamat a pénztartás haszonáldozat-költsége.
An-ól, hogy a pénztartás költsége a nominális kamatláb, úgy is meggyőződhetünk,
hogy összehasonlítjuk az alternatív eszközök reálhozadékait. A pénzen kívüli egyéb
eszközök, mint például az államkötvények, r reálhozadékot biztosítanak. A pénz várható
reálhozadéka - ne, mivel reálértéke az inflációs rátával együtt csökken. Amikor pénzt
tartunk, akkor e két hozadék különbségéről mondunk le. Ezek szerint a pénztartás költ-
sége r - (- ne), ami a Fisher-egyenlet szerint a nominális kamatláb (i).
•Ahogyan a kenyér iránti kereslet a kenyér árától függ, a pénz iránti kereslet is a
pénztartás árától függ. A reálpénzállomány iránti kereslet tehát függ mind a jövedelem-
szinttől, mind a nominális kamatlábtól. A pénzkeresleti függvény általános alakja a
következő:
(MIP)d = L(i, Y).
L-t a pénzkereslet jelölésére használjuk, utalva arra, hogy a pénz likvid eszköz, amely
a legkönnyebben használható tranzakciók lebonyolítására. Az egyenlet szerint a reál-
pénzállomány likviditása iránti kereslet a jövedelem és a nominális kamatláb függ-
vénye. Minél magasabb a jövedelem (Y) szintje, annál nagyobb a reálpénzállomány irán-
ti kereslet. Minél nagyobb a nominális kamatláb, annál kisebb a reál pénzállomány iránti
kereslet.
Jövőbeni pénz és ielenlegi árak

A pénz, az árak és a kamatlábak tehát több irányból kapcsolódnak egymáshoz. A 6-5.
ábra szemlélteti a közöttük lévő kapcsolatokat. A mennyiségi pénzelmélet szerint a
pénzkínálat és -kereslet együtt határozzák meg az egyensúlyi árszínvonalat. Az árszín-
vonal változásai definíció szerint az inflációs rátát jelentik. Az inflációs ráta a Fisher-
hatáson keresztül hat a nominális kamatlábra. Mivel azonban a nominális kamatláb a
pénztartás költsége, ezért hatást gyakorol a pénzkeresletre.
6-5. ábro
'-----►'. lnflóciós ráta

.
o·
.;Penz~~resl~i: .
;: ;; : ·,: i ,·; ~~e
O •
A pénz, az árszínvonal és a kamatlábak közötti kapcsolatok. Az ábra a pénz, az árszínvonal

és a kamatlábak közötti összefüggés sematikus bemutatása. A pénzkínálat és a pénzkereslet meg-
határozza az árszínvonalat. Az árszínvonal változásai az inflációs rátát határozzák meg.
Az inflációs ráta befolyásolja a nominális kamatlábat. Mivel a nominális kamatláb a pénztartás
költsége, hatással lehet a pénzkeresletre. Az utolsó (alsó vonal) kapcsolatot a mennyiségi pénzel-
mélet elhanyagolja, kihagyja.
Vizsgáljuk meg, hogy ez az utolsó kapcsolat hogyan érinti az árszínvonalról alkotott

elméletünket. Először tegyük egyenlővé a reálpénzállomány kínálatát (M/P) a kereslettel
L(i, Y):
MIP = L(i, Y),
majd újuk be a nominális kamatláb helyébe a Fisher-egyenletet mint a reálkamatláb és
a várható inflációs ráta összegét:
MIP = L(r + ne, Y) .
Az egyenlet szerint a reálpénzállomány a várható inflációs rátától függ.
Az általános pénzkeresletre vonatkozó egyenlet sokkal kifinomultabb magyarázatát adja
az árszínvonalnak, mint a mennyiségi pénzelmélet. A mennyiségi pénzelmélet szerint a
jelenlegi pénzkínálat határozza meg a ma árszínvonalát. A következtetés részben igaz
marad: ha a nominális kamatláb és a jövedelem konstans, akkor az árszínvonal a pénz-
kínálattal együtt mozog. A nominális kamatláb azonban nem konstans, hanem a várható
inflációtól függ, ami viszont ugyancsak a pénzmennyiség növekedésétől függ. A nomi-
nális kamatláb pénzkeresleti függvényben való szerepeltetésével újabb csatorna nyílik,
melyen keresztül a pénzkínálat hatást gyakorol az árszínvonalra.
Az általános pénzkeresleti függvényből aiTa következtethetünk, hogy az árszínvo-
nal nemcsak a jelenlegi, hanem a jövóben várt pénzkínálattól is függ. Miért? Tegyük fel,
hogy a Fed bejelenti, a jövóben növeli a pénzkínálatot, de jelenleg nem változtat rajta.
A bejelentés hatására az emberek gyorsabb ütemű pénznövekedést várnak, és magasabb
inflációt. A Fisher-hatáson keresztül a várt infláció emelkedése növeli a nominális ka-
matlábat. A magasabb nominális kamatláb azonnal csökkenti a reálpénzállomány iránti

keresletet. Mivel a pénz mennyisége nem változott meg, a csökkenő pénzkereslet maga-
sabb árszínvonalhoz vezet. Ha tehát a jövó'ben a pénzmennyiség ütemének gyorsulását
várjuk, akkor a jelenlegi árszínvonal emelkedni fog.
A pénz árakra gyakorolt hatása eléggé összetett. A jelen fejezet függeléke foglalko-
zik az árszínvonal, valamint a jelenlegi és ajövó'beni pénzmennyiség közötti összefüggés
matematikai hátterével. Az elemzés következtetése az, hogy az infláció a jelenlegi és a
jövó'beni árszínvonal súlyozott átlagától függ.
~-',6,.6~ ' Az infláció társadalmi költségei

Az okok és hatások elemzése nem árult el sokat azokról a társadalmi problémákról,
amelyeket az infláció okoz. Az alábbiakban ezeket vizsgáljuk.
Ha megkérdezzük az átlagembert, hogy miért társadalmi probléma az infláció, ak-
kor valószínűleg azt fogja válaszolni, hogy az infláció elszegényít. ,,A főnököm minden
évben fizetésemelést ad, de az árak emelkednek, ezért az emelés egy része odavan." A
megállapítás mögött az a kimondatlan feltételezés áll, hogy ha nem volna infláció, ak-
kor az illető fizetése ugyanannyival emelkedne, és több terméket tudna vásárolni.
Az inflációval kapcsolatos iménti panasz egy általános téveszmét tükröz. A 3. és 4.
fejezetekbó'l tudjuk, hogy a munka vásárlóerejének a növekedése a tó'kefelhalmozásból
és a technikai haladásból származik. A vásárlóerő nem attól függ, hogy az állam mennyi
pénzt nyomtat. Ha az állam lassítaná a pénzmennyiség növekedésének az ütemét, akkor
az árak nem emelkednének olyan gyorsan, de a munkások sem tapasztalnák reálbérük
gyorsabb ütemű növekedését. Ehelyett minden évben kisebb emelést kapnának.
Miért társadalmi probléma akkor az infláció? Úgy tűnik, hogy az infláció költségei
összetettek. Való igaz, a közgazdászok között nincs egyetértés a társadalmi költségek
megítélésében. A laikusok megdöbbenésére néhány közgazdász úgy véli, hogy az inflá-
ció költségei - legalábbis a legtöbb országra jellemző mérsékelt ütemű infláció esetében
- alacsonyak. 6
Várt infláció
Lássuk eló'ször a várt infláció esetét. Tegyük fel, hogy az árszínvonal minden hónapban
egy százalékot emelkedik. Milyen társadalmi költségei lennének egy ilyen egyenletes,
kiszámítható, 12 százalékos éves inflációnak?
Az egyik költség az emberek által tartott pénz értékét csökkentő inflációs adó.
Ahogy korábban szó volt róla, a magasabb inflációs ráta magasabb nominális kamatláb-
hoz vezet, ami alacsonyabb reálpénzállományt eredményez. Ha az emberek alacsonyabb
6. Lásd Alan Blinder: Hard Hearls, Soft Hearts: Tough-Minded Economicsfor a Just Society. 2. fejezet.
Reading, Mass., 1987, Addison Wesley.
reálpénzállományt tartanak, akkor gyakrabban kell a bankba menniük, hogy pénzüket
fölvegyék- például egy hét alatt kétszer 50 dollárt vesznek ki, és nem egyszer 100-at.
A pénztartás csökkentéséből származó kellemetlenséget metaforikusan cipőtalpköltség
nek nevezik, hiszen a gyakori bankba járástól hamarabb elkopik az ember cipője.
A második fajta inflációs költség abból származik, hogy a magas infláció miatt a
vállalatoknak gyakrabban kell változtatniuk áraikat. Az árak változtatása néha költséges
lehet; elképzelhető, hogy új árjegyzékeket kell nyomtatni és terjeszteni. Az ilyen típusú
költségeket étlapköltségeknek nevezzük, mivel minél nagyobb az inflációs ráta, annál
gyakrabban kell az éttermeknek új étlapot nyomtatniuk.
Az infláció harmadik költsége abból adódik, hogy az étlapköltségekkel szembesülő
vállalatok rendszertelenül változtatják áraikat. Ezért minél nagyobb az inflációs ráta,
annál nagyobb a relatív árak változása. Gondoljunk egy vállalatra, amelyik minden ja-
nuárban új árjegyzéket ad ki. Ha nincs infláció, akkor az év során a vállalat árai a többi
árhoz képest változatlanok. Ha azonban az infláció havi 1 százalék, akkor az év elejétől
az év végéig a vállalat relatív árai 12 százalékkal csökkentek. Az infláció tehát a relatív
árak instabilitását eredményezi. Mivel a piacgazdaságokban az erőforrások hatékony
elosztása a relatív áraktól függ, az infláció mikroökonómiai szinten csökkenti a haté-
konyságot.
Az infláció negyedik féle költsége az adórendelkezésekből ered. Sok adórendelke-
zés nem veszi figyelembe az infláció hatásait. Az infláció megváltoztatja az adóterheket,
s többnyire olyan irányba, ami a törvényalkotók szándékával nincs összhangban.
Az adójogszabályok hibáit inflációs környezetben jól mutatja a tőkejövedelmek
kezelése. Tegyük fel , hogy ma vásárolunk egy részvényt, és egy év múlva ugyanazon a
reálárfolyamon értékesítjük. Mivel a befektetés nem eredményezett reáljövedelmet, nem
tűnik logikusnak, hogy az állam adót vessen ki. Ha nem volna infláció, akkor ez való-
ban zéró nagyságú adókötelezettséget jelentene. Tegyük fel azonban, hogy az inflációs
ráta 12 százalék, és 100 dollárt fizettünk részvényenként. Akkor értékesítjük ugyanak-
kora reálárfolyamon a részvényt, ha 112 dollárért adjuk el. Az adótörvény szerint -
figyelmen kívül hagyva az inflációt- ebben az esetben részvényenként 12 dollár nye-
reséget szereztünk, amelyre az állam adót vet ki. A gond természetesen az, hogy az adó-
törvény a nominális és nem a reálárfolyam-nyereséget veszi alapul. Ebben a példában is
- és sok más esetben - az infláció megváltoztatja az adózás mértékét.
Az infláció ötödik fajta költségeként a változó árakkal való együttélésből származó
kellemetlenségek említhetők. A pénz a gazdasági tranzakciók mérőrúdja. Infláció esetén
e mérőrúd hossza folyton változik. A példánál maradva képzeljük el, hogy a Kong-
resszus olyan törvényt hoz, amely szerint egy yard 36 hüvelyk 1997-ben, 35 hüvelyk
1998-ban, 34 hüvelyk 1999-ben és így tovább. Noha a törvény rendelkezései egyértel-
műek, meglehetősen kényelmetlenek. Ha valaki yardokban méri a távolságot, mindig
hozzá kellene tennie, hogy 1997-es vagy 1998-as yardról van-e szó. A különböző évek-
ben mért távolságok összehasonlításához inflációs „korrekciót" kellene alkalmazni.
Hasonlóképpen, a pénz egysége kevésbé hasznos mérték, amikor értéke folyamatosan
változik.
A folyamatosan változó árszínvonal például megnehezíti az emberek pénzügyi ter-
vezését. Minden háztartás számára fontos kérdés, hogy jövedelmének mekkora részét
r
fogyassza el ma, és mekkora részét tegye félre a nyugdíjas évekre. Egy ma megtakarított
és fix kamaton befektetett dollár pontosan ismert dollárösszeget hoz a jövóben. Ennek
a dollárösszegnek a reálértéke - ami a nyugdíjas életszínvonalát meghatározza - azon-
ban a jövőbeni árszínvonaltól függ. Sokkal könnyebb volna eldönteni, hogy mennyit
érdemes megtakarítani, ha az emberek számíthatnának arra, hogy az árszínvonal har-
minc éven keresztül közel ugyanakkora marad.
Nem várt infláció

A nem várt inflációnak sokkal ártalmasabb hatása van, mint a kiszámítható, egyenletes
ütemű infláció bármelyik költségének: átrendezi az emberek közötti vagyoni viszonyo-
kat. A hosszú lejáratú hitelek elemzésével többet megtudhatunk erről. A hitelmegálla-
podásokra az a jellemző, hogy a várt infláció alapján kalkulált nominális kamatlábat
rögzítenek. Ha az infláció a várttól eltérően alakul, akkor az az ex post reálhozadék,
amit az adós fizet a hitelezőnek, és különbözni fog attól, amire mindkét fél számított.
Ha az infláció a vártnál magasabb, akkor a hitelező veszít, az adós pedig nyer, mert
kisebb értékű pénzzel fizeti vissza a hitelt. Ha az infláció a tervezettnél alacsonyabb,
akkor a hitelező nyer, és az adós veszít, hiszen a visszafizetett összeg többet ér annál,
mint amire mindketten számítottak.
Tegyük fel, hogy valaki 1960-ban vesz fel jelzáloghitelt. Akkor a 30 éves jelzálog-
hitel kamatlába kb. 6 százalék volt. A kamatlábat alacsony várható inflációs rátára szá-
mítva állapították meg, az előző évtizedben az infláció átlaga 2,5% volt. A hitelező
valószínűleg arra számított, hogy kb. 3,5%-os reálhozadékra tesz majd szert, az adós
pedig arra, hogy fizeti ugyanezt a reálhozadékot. A jelzálog futamideje alatt viszont 5
százalékos volt az átlagos infláció, tehát az ex post reálhozadék csak 1 százalék. Ez a
váratlan infláció az adósnak kedvezett a hitelező kárára.
A nem várt infláció kedvezőtlen helyzetbe hozhatja az embereket a fix nyugdíjak
terén is. Amikor az alkalmazott nyugdíjba vonul (vagy már előbb is), a munkavállaló és
a vállalat általában egy fix nyugdíj fizetéséről állapodik meg. Mivel a nyugdíj elhalasz-
tott kereset, a nyugdíjrendszerben a foglalkoztatott lényegében hitelt nyújt a vállalatnak:
munkaerejét nyújtja szolgáltatásként a vállalatnak, viszont nem kap teljes jövedelmet,
csak idősebb korában. Akárcsak bármely hitelezőt, a munkást is kedvezőtlenül érinti, ha
az infláció a vártnál magasabb. Ahogy bármely adósnak, a vállalatnak is kárt okoz a
vártnál alacsonyabb infláció.
A fenti helyzetek világos érvelést jelentenek a folyton változó inflációval szemben.
Minél változékonyabb az inflációs ráta, annál nagyobb a bizonytalanság az adósok és
hitelezők körében. Mivel a legtöbb ember kockázatkerülő - nem szeretik a bizonytalan-
ságot-, a folyamatosan változó infláció okozta kiszámíthatatlanság mindenkinek kárára
válik.
Ismerve az inflációs bizonytalanság hatásait, nem egészen érthető, miért kötnek
rendszeresen nominális szerződéseket. Azt is elvárhatnánk, hogy az adósok és hitelezők
- védve magukat az infláció okozta bizonytalanság ellen - reálértékben kössék meg a
szerződéseket, azaz indexálják azokat valamilyen árszínvonalhoz. Az indexálás igen
elterjedt gyakorlat a magas és változékony inflációjú gaz<;laságokban, olykor olyan for-
mában, hogy a szerződéseket egy stabilabb fizetőeszközben kötik meg. Az olyan mér-
sékelt ütemű inflációjú országokban, mint az Egyesült Államok, az indexálás kevésbé
megszokott. Ennek ellenére az Egyesült Államokban a hosszú lejáratú kötelezettségeket
szokták indexálni. Az időseknek járó társadalombiztosítási juttatásokat például évente
hozzáigazítják a fogyasztói árindexhez.
Végül pedig az infláció költségeivel kapcsolatban fontos megemlíteni egy sokat han-
goztatott, ám nem kellően tudatosított tényt: a magas infláció ingadozó infláció. Vagyis
azokban az országokban, ahol magas infláció a megszokott, az inflációs ráta évről évre
jelentős változékonyságot mutat. Ez azt jelenti, hogy ha egy ország amellett dönt, hogy
magas inflációt fenntartó monetáris polilikát folytat, akkor nagy valószínűség szerint a
változékony inflációval is ki kell egyeznie. A korábban tárgyalt okok miatt a változékony
infláció a hitelezők és az adósok bizonytalanságát egyaránt növeli azzal, hogy kiszámít-
hatatlan vagyonátrendeződéssel jár, ami akár hátrányosan nagy mértékű is lehet.
6-7 . .· ESETTANULMÁNY
ASzabad Ezüst mozgalom, az 1896-os elnökválasztás és Óz, a nagy varázsló

Az árszínvonal nem várt megváltozása okozta vagyonátrendeződés gyakran politikai
felforduláshoz vezet, ahogy azt a tizenkilencedik század végi Szabad Ezüst mozgalom
is jól példázza. 1880-tól 1896-ig az árszínvonal 23 százalékot esett az Egyesült Álla-
mokban. A defláció jól jött a hitelezőknek - az északnyugati bankároknak-, és kedve-
zőtlenül érintette a déli és nyugati területek farmereit, akik az adósok voltak. A problé-
ma megoldására tett egyik javaslat az volt, hogy az arany standardot fel kell cserélni a
bimetál rendszerre, miszerint aranyból és ezüstből is lehetne pénzt veretni. A bimetál
rendszer növelné a pénzkínálatot, és megállítaná a deflációt.
Az ezüst központi témája volt az 1896-os elnökválasztásnak. William McKinley, a
republikánus jelölt az aranystandard fenntartása mellett állt ki. William Jennings Bryan,
a demokrata jelölt a bimetál rendszer mellett kardoskodott. Egy emlékezetes beszédében
Bryan a következőket mondta: ,,Nem fogjátok a munkásság fejébe húzni ezt a tövis-
koronát, nem fogjátok az emberiséget aranykeresztre feszíteni!" Nem meglepő, hogy
McKinley a keleti konzervatív berendezkedés jelöltje volt, míg Bryan a déli és a nyugati
populistáké.
Az ezüsttel kapcsolatos vita egy gyermekkönyvben, az Óz, a nagy varázslóban ju-
tott legemlékezetesebben kifejezésre. A könyvet Frank Baum, egy középnyugati újságíró
írta, közvetlenül az 1896-os elnökválasztás után, és egy Dorothy nevű lány történetét
meséli el, aki szülőföldjétől, Kansastől messzire, ismeretlen vidékre vetődik. Dorothy
(aki a tradicionális amerikai értékeket képviseli) három barátot szerez: a madárijesztőt
(aki a farmereket képviseli), a bádogembert (az ipari munkás) és az oroszlánt (William
Jennings Bryan megtestesítőj e). Négyesben követik a veszélyekkel teli sárga téglával
kikövezett utat (az aranystandard) annak reményében, hogy megtalálják a Varázslót, aki
segít Dorothynak hazajutni. Végül megérkeznek Óz földjére (Washington), ahol min-

denki zöld szemüvegen (pénz) keresztül nézi a világot. A Varázsló (William McKinley)
az egész nép sorsának megváltását ígéri, de a végén kiderül, hogy minden csak ámítás.
Dorothy gondjai csak akkor oldódnak meg, amikor tudomást szerez ezüstcipellőjének
mágikus erejéről.7
Bár a republikánusok nyerték meg az 1896-os választásokat, és az aranystandard ér-
vényben maradt, a szabad ezüst hívei megkapták, amit végül is akartak: az inflációt. A
választás időszakában új arany lelőhelyeket fedeztek fel Alaszkában, Ausztráliában és
Dél-Afrikában. Ezenkívül az aranykitermelők kifejlesztették a cianidos eljárást, ami
megkönnyítette az arany ásványi kőzetből való kivonását. E fejlemények a pénzmennyi-
ség és az árak növekedéséhez vezettek. 1896-tól 1910-ig az árszínvonal 35 százalékkal
emelkedett.
6.J . . Hiperinfláció
A hiperinfláció fogalmán általában 50 százaléknál magasabb havi inflációt értenek, ami
több mint napi 1 százalék. Több hónapra számítva az ilyen inflációs ráta az árszínvonal
óriási mértékű emelkedését jelenti. Az 50 százalékos havi infláció több mint 100-szoros
emelkedést jelent egy év alatt, és több mint 2 milliószorost három év alatt. Az alábbiak-
ban az ilyen szélsőséges infláció költségeit és okait tekintjük át.
Ahiperinfláció költségei
Jóllehet vita tárgya a közgazdászok között, hogy alacsonyak vagy magasak-e a mérsékelt
infláció költségei, azt senki sem vitatja, hogy a hiperinfláció súlyos megterhelést jelent
a társadalom számára. Ha az infláció ekkora méreteket ölt, akkor a költségek nyilván-
valóbbak, mivel sokkal súlyosabbak.
A csökkentett pénztartással kapcsolatos cipőtalpköltségek például tekintélyesek
hiperinfláció esetén. Az üzleti élet vezetőinek sok idejét és energiáját emészti fel a lik-
viditásmenedzsment, amikor a készpénz gyorsan elveszíti értékét. Hiperinflációs idő
szakokban a gazdaság hatékonysága csökken, mert az infláció miatti tevékenységek el-
vonják az emberek idejét és energiáját az olyan értékesebb tevékenységek elől, mint a
termelési vagy beruházási döntések előkészítése.
Az étlapköltségek ugyancsak megnőnek hiperinflációkor. A vállalatoknak olyan
gyakran kell változtatniuk áraikat, hogy érvényüket veszítik az üzleti gyakorlatban meg-
7. A negyven évvel később készült film elfedi a párhuzamot, mert Dorothy ezüstcipője rubincipőként
szerepel. A témáról lásd még: Henry M. Littlefield: The Wizard of Oz: Parable on Populism. American
Quarterly 16 (Spring 1964), 47-58.; Hugh Rockoff: The Wizard of Oz as a Monetary Allegory. Journal
of Political Economy, 98 (August 1990), 739- 760.
szokott rögzített áras katalógusok. Az 1920-as évek németországi hiperinflációjának ide-
jén az egyik étteremben egy pincér 30 percenként felállt az asztalra, hogy kihirdesse az
új árakat.
Hiperinflációban az árarányok sem töltik be kellően azt a szerepüket, hogy a jószá-
gok korlátozottságát tükrözzék. Amikor az árak gyakran változnak nagymértékben,
akkor a vevőknek nehéz megkeresni a legjobb áron kínáló eladót. Egy beszámoló sze-
rint a német hiperinfláció alatt a vendégek a kocsmába érve mindig két korsó sört ren-
de]tek. Bár a második korsó megmelegedett, és ezzel veszített értékéből , de még mindig
lassabban értéktelenedett a vendég pénztárcájában lévő pénznél.
Az adórendszerek szintén torzulnak hiperinflációban, viszont egészen másként,
mint a mérsékelt infláció alatt. A legtöbb adórendszerben késleltetés van az adó kivetése
és megfizetése között. Az Egyesült Államokban például háromhavonként kell becsült
jövedelemadót fizetniük az embereknek. Ennek a fajta késleltetésnek nincs jelentősége
alacsony inflációban. Hiperinflációban azonban már kis késés is nagymértékben csökken-
ti az adóbevételek reálértékét. Mire az állam az őt megillető pénzhez hozzájut, addigra
veszített értékéből. Ennek az a következménye, hogy ha a hiperinfláció időszaka meg-
kezdődik, az állam adóbevételeinek reálértéke mindig jelentősen visszaesik.
Végül nem szabad lebecsülni a hiperinfláció egyszerű kényelmetlenségeit sem.
Amikor a pénz elhordása az üzletbe ugyanolyan teher, mint a vásárolt cikkek hazaszál-
lítása, akkor a monetáris rendszer nem könnyíti meg a cserefolyamatokat. Az állam
azzal próbál meg felülkerekedni a problémán, hogy mind több nullát biggyeszt a papír-
pénzre, de többnyire nem képes lépést tartani a vágtató árszínvonallal.
A hiperinfláció költségei végül elviselhetetlenné válnak. A pénz idővel elveszíti
vagyontartási, értékmérő és csereeszköz szerepét, s általánossá válik a közvetlen csere.
A hivatalos fizetőeszköz szerepét stabilabb nem hivatalos pénzek - cigaretta, dollár -
kezdik átvenni.
6-8. •. ESETTANULMÁNY
Abolíviai hiperinfláció napiai

Az alábbi cikk a Wall Street Journalbanjelent meg; megtudhatjuk belőle, hogyan alakul-
tak a mindennapok 1995-ben, a hiperinfláció alatt Bolíviában. Figyeljük meg, milyen
inflációs költségeket emel ki a cikk. Vajon a bolíviai tapasztalatok összhangban vannak-e
Lenin és Keynes e fejezet elején lévő idézetének megállapításaival?
Ingatag pezó - Az infláció viharában a bolíviaiak a pezó átváltására koncentrálnak

La Paz, Bolívia -Amikor Edgar Miranda kézhez kapja havi tanári fizetését, nincs vesztegetni
való ideje. A pezó óránként veszít értékébó1. Amíg felesége a piacra rohan, hogy beszerezze a
havi rizs- és tésztaszükségletet, ő a maradék pezók dollárra váltásával foglalatoskodik a feke-
tepiacon.
Mr. Miranda az Első Számú Túlélési Szabály szerint jár el a mai világ legkezelhetetlenebb
inflációjában. Bolívia jó esettanulmány arra, hogy a fékevesztett infláció hogyan aknázza alá
a társadalmat. Az áremelkedés szinte felfoghatatlan méreteket öltött. Egyetlen hónap alatt

például az árak 38 000%-kal emelkedtek éves szintre vetítve. A hivatalos adatok szerint a tavalyi
infláció 2000%-os volt, az idei évre 8000%-ot várnak, más becslések pedig ennek sokszorosát.
Mindenesetre a bolíviai ráta mellett eltörpül az infláció másik két súlyos esete, az izraeli 370
és az argentin 1100%.
Könnyebb felfogni azt, ami a 38 éves Mr. Miranda fizetésével történne, ha nem váltaná át
gyorsan dollárra. Aznap, amikor a 25 millió pezót kézhez kapta, egy dollár 500 OOO pezót ért,
tehát 50 dollárt kapott. Néhány nappal késóöb a 900 OOO pezós árfolyam mellett már csak 27
dollárt kapott volna.
„Csak a mára gondolunk, és minden pezót dollárra válnmk - mondja Ronald MacLean, egy
aranybánya vezetője - Rövidlátókká váltunk."
És a túlélés kísérletei. A közalkalmazottak egy nyomtatványt sem adnak ki megvesztegetés
nélkül. Jogászok, könyveló1c, fodrászok, még a prostituáltak is csaknem abbahagyták a munkát,
és utcai pénzváltókká lettek. A munkások folyamatosan sztrájkolnak, és a főnökeiktó1 lopnak.
A vezetó1c külföldre csempészik a termékeket, kétes kölcsönügyleteket kötnek, kikerülik az
adókat, bármire képesek, hogy dollárhoz jussanak.
Az állam kezében lévő bányák termelése 18 OOO tonnáról 12 OOO tonnára csökkent az elmúlt
évben. A bányászok azzal pótolják bérüket, hogy étkezőedényeikben csempészik ki a legdrá-
gább ásványi kőzeteket, ami azután egy csempészhálózaton keresztül a szomszédos Peruba
vándorol. Peru jelenleg 4000 tonna cinket exportál évente, anélkül, hogy nagyobb cinkbá-
nyája lenne.
,,Semmit nem termelünk. Mindannyian valutaspekulánsok vagyunk- mondja egy La Paz-
i műszerkereskedő. -Az emberek nem tudják már, mi ajó, és mi arossz. Erkölcstelen társada-
lommá váltunk..."
Nyílt titok, hogy gyakorlatilag az összes feketepiaci dollár a kokain illegális amerikai for-
galmazásából származik amerikai kereskedó1c közvetítésével, és becslések szerint 1 milliárd
dollárt hoz évente ...
Eközben az ország az inflációt nyögi, fó1cént azért, mert az állam bevételei csupán a kiadások
15 százalékát fedezik, és a deficit nagysága már megközelíti az ország éves kibocsátásának 25
százalékát. A bevételek hiányának oka az adóbefizetések elmaradása, az adókat pedig első
sorban a lopások és csalások miatt nem tudják behajtani.
Forró!:/,. The Wa/1 S!reel Journal engedélyével úironyomlolvo, 1985. oug. 13., 1. oldal, Dow Jone1 & (ompany, Inc. Minden jog lennlorlvo.
Ahiperinfláció okai
Miért alakul ki a hiperinfláció, és hogyan ér véget? Erre a kérdésre többféle válasz
adható.
A legkézenfekvó'bb magyarázat az, hogy a hiperinfláció a pénzkínálat túlzott emel-
kedésének következménye. Amikor a központi bank pénzt nyomtat, az árszínvonal
emelkedik. Ha keJló'en gyors a pénzkibocsátás üteme, akkor az hiperinflációt eredmé-
nyez. A hiperinfláció megállításához a központi banknak egyszerűen csak csökkentenie
kell a pénzkibocsátás ütemét.
6. feiezet • Pénz és infláció 205
Ez a magyarázat nem teljes, mert megválaszolatlanul hagyja azt a kérdést, hogy a
hiperinflációs gazdaságok központi bankjai miért döntenek úgy, hogy olyan sok pénzt
nyomtassanak. Ennek a mélyebb kérdésnek a megválaszolásához a monetáris politikáról
a fiskális politikára kell irányítani figyelmünket. A legtöbb hiperinflációt az indítja el,
hogy az államnak nincs elegendő bevétele, amelyből kiadásait fedezhetné. Jóllehet az
állam szívesebben finanszírozná költségvetési deficitjét adósságból, elképzelhető, hogy
képtelen kölcsönt felvenni, mert a hitelezők túl kockázatosnak tartják az államnak nyúj-
tott hitelt. A deficit fedezéséhez az állam az egyetlen rendelkezésére álló eszközhöz, a
bankópréshez fordul. Az eredmény a pénzmennyiség gyors növekedése és hiperinfláció.
Amikor a hiperinfláció már kialakult, a fiskális problémák még súlyosabbá válnak.
Az adófizetések beáramlásának késlekedése miatt az adóbevételek reálértéke az infláci-
óval csökken. Az állam seigniorage-ra való támaszkodása tehát öngerjesztő folyamat. A
gyors pénzkibocsátás hiperinflációhoz vezet, ami nagyobb költségvetési hiányt eredmé-
nyez, mely azután még gyorsabb pénzteremtést kényszerít ki.
A hiperinfláció megállítása szinte mindig fiskális reformokkal együtt megy végbe.
Amikor a nehézségek méretei nyilvánvalóvá válnak, a kormány kénytelen csökkenteni
a kormányzati kiadásokat és növelni az adókat. Ezek a reformok csökkentik a seignior-
age iránti igényt, ami kisebb pénzkibocsátást tesz lehetővé. Az infláció mindig és min-
denho l lehet monetáris jelenség, a hiperinfláció vége azonban mindig fiskális jelenség
is egyben. 8
:, -<>->
6-9. ESETTANULMÁNY
Hiperinfláció a két háború közötti Németországban

Az első világháború után Németországban a történelem egyik leglátványosabb hiperinf-
lációja zajlott le. A háború végén a szövetségesek súlyos jóvátétel fizetésére kötelezték
Németországot, ez költségvetési deficitet idézett elő, amit a német állam végül nagy-
mértékű pénzkibocsátással fedezett.
A 6-6. ábrán látható, hogy hogyan változott a pénz mennyisége és az árszínvonal
1922 januárjától 1924 decemberéig. Ez alatt az időszak alatt a pénzmennyiség és az árak
is szédületes ütemben emelkedtek. Egy napilap ára például 0,3 márka volt 1921 január-
jában, 1 márka 1922 májusában, 8 márka 1922 októberében, 100 márka 1923 február-
jában, és 1OOO márka 1923 szeptemberében. 1923 őszétől az árak kezdtek az egekbe
szállni: október l -jén az ár 2000 márka volt, október 15-én 20 OOO márka, október 29-
én 1 millió márka, november 9-én 15 millió márka, és 70 millió márka november 17-
én. 1923 decemberében a pénzkínálat és az árszínvonal hirtelen stabilizálódott.9
8. Thomas J. Sargent: The End of Four Big Inflations. ln Robert Hall (ed.): lnflation. Chicago, 1983, Uni-
versily ofChicago Press, 41- 98. p.; Rudiger Dornbush - Stanley Fisher: Stopping Hyperinflations? Past
and Present. Weltwirtschaftliches Archiv, 122 (April 1986), 1-47. p.
9. Az újságárakról lásd Michael Mussa: Sticky Individual Prices and the Dynamics of General Price Levei.
Carnegie Rochester Conference on Public Policy, 15 (Autumn 1981 ), 261-296. p.
6-6. ábra
1012 1011 Pénz és árak a két háború kö-
zötti Németországban. Az ábra a
1020 1014 pénzkínálat és az árszínvonal ala-
.\ er· kulását mutatja Németországban
1011 Arszínvonal 1012 !:::!.
0
~
::,
< 1922 januárjától 1924 decemberé-
•C (jobb oldal) 0
§
::,
!:!.. ig. A pénzkínálat és az árszínvonal
·e.. JOl6 10
...=·
e
e.
10 ,i.
erőteljes emelkedése drámaian pél-
ö r dázza a nagymértékű pénzkibocsá-
•C
e:
.:.;.
101◄ 10 1 -.e tás hatását.
. !a!
..,
1012
c.,>
11
Q..
106 =
8
1010 10 4
108 10 2
1922 T923 1924 1925
Év
Forrás: Thomas J. Sorgent: The End of Four Big lnílalions. ln Raberl Hall (cd.): ln/lation. Chicago, 1983, Univcrsily af Chicago Prcss, 41-98.
A német hiperinflációt fiskális problémák okozták, és fiskális reform is vetett vé-

get neki. 1923 végén az állami alkalmazottak számát harmadával csökkentették, a jóvá-
tétel fizetését átmenetileg felfüggesztették, késóob pedig csökkentették. Ezzel egy idő
beh új központi bank, a Rentenbank váltotta fel a régi központi bankot, a Reichsbankot.
A Rentenbank amellett kötelezte el magát, hogy nem finanszírozza az államot pénzki-
bocsátással.
Elméleti fejtegetéseink szerint a hiperinfláció megállításához a reálpénzállomány-
nak nőnie kell. A 6-7. ábrán látható, hogy Németországban a reál pénzállomány csök-
kent, amikor az infláció nőtt, és újra emelkedett, amikor az infláció csökkent. Elméleti
állításunkkal szemben azonban a reálpénzállomány emelkedése nem volt azonnali. Le-
hetséges, hogy a reálpénzállománynak a pénztartás költségéhez való igazodása fokoza-
tosan megy végbe. Az is lehet, hogy az embereknek idő kellett ahhoz, hogy elhiggyék,
az infláció valóban véget ért, ezért a várt infláció fokozatosabban csökkent, mint a
tényleges.
·::6:~~t Következtetések: A klasszikus dichotómia

Végére értünk a pénzről és az inflációról szóló elemzésünknek. Lépjünk most vissza, és
vizsgáljunk meg egy olyan alapvető feltételezést, amit elemzéseink implicit módon fi-
gyelembe vettek.
A 3., 4. és 5. fejezetben több makroökonómiai változót áttekintettünk, idetartoznak
a reál GDP, a tőkeállomány, a reálbér, a reálkamatláb. Ezek a változók két csoportba
sorolhatók. Az első csoportba tartoznak a mennyiségek. A reál GDP például egy adott
évben megtermelt javak összessége, a tőkeáJlomány a tőke egy adott pillanatban rendel-
6-7. ábra
120 100,000
Reálpénzállomány
(hal oldal) Havi inflációs ráta
100 (jobb oldal) 10,000
80
1,000
60
100
40
10
20
0 ' - - - - - - - - ' - - ------,_a;-~----="---' 0

1922 1923 1924 1925
Év
Infláció és reálpénzállomány a két háború közötti Németországban. Az ábra az infláció és a
reál pénzállomány alakulását mutatja Németországban 1922 januárjától 1924 decemberéig. Ahogy
az infláció emelkedett, a reálpénzállomány csökkent. Amikor az infláció véget ért, a reál pénzállomány
nőtt.
Forrás:Thomas J. Sargenl: The End of Four Big lnllalions. ln Roberl Hol! {ed.): /nl/otion. Chicago, 1983, University of Chicogo Press, 41-98. p.
kezésre álló mennyisége. A második csoportba tartoznak a relatív árak. A reálbér példá-
ul a fogyasztás és a szabad idő relatív ára, a reálkamatláb a mai és a holnapi kibocsátás
relatív ára. E két csoportot - a mennyiségeket és a relatív árakat - együttesen reálvál-
tozóknak nevezzük.
Ebben a fejezetben nominális változókat vizsgáltunk. A nominális változókat
pénzben fejezzük ki. Sok nominális változót ismerünk: ilyen az árszínvonal, az inflációs
ráta, valakinek a bére (a pénzmennyiség, amit munkájáért kap cserébe).
Először talán meglepőnek tűnik, hogy a nominális változók bevezetése vagy a pénz
jelenléte nélkül is magyarázatot találtunk a reálváltozók alakulására. A korábbi fejeze-
tekben anélkül elemeztük a gazdaság kibocsátásának szintjét és elosztását, hogy megem-
lítettük volna az inflációs rátát. A munkapiacról alkotott elméletünkben a nominálbér
bevezetése nélkül értelmeztük a reálbért.
A közgazdászok klasszikus dichotómiának nevezik a reál- és nominális változók
elméleti szétválasztását. Ez a klasszikus makroökonómiai elmélet sarokköve. A klasszi-
kus dichotómia fontos megközelítés, mert nagymértékben egyszerűsíti a közgazdasági
elméletet. Segítségével lehetővé válik a reálváltozók vizsgálata a nominális változók
nélkül, ahogy mi is tettük. A klasszikus dichotómia abból ered, hogy a klasszikus elmé-
letben a pénzkínálat változása nem hat a reál változókra. A pénz reál változókra gyakorolt
hatástalanságát a pénz semlegességének nevezzük. Sok esetben - különösen a hosszú
távú elemzéseknél - megközelítőleg helyes feltételezés a monetáris semlegesség.
A monetáris semlegesség mégsem adhat teljes leírást a valóságról. A 8. fejezetben

több irányban kimozdulunk a klasszikus modell és a pénz semlegessége adta keretekbó1.
Ezek a változtatások kulcsfontosságúak lesznek sok olyan makroökonómiai jelenség
megértéséhez, mint amilyenek például a gazdaság rövid távú ingadozásai.
Összefoglalás :
1. A pénz a tranzakciókhoz felhasznált eszközök állománya. A pénz vagyontartási
eszköz, értékmérő és forgalmi eszköz tulajdonságokkal rendelkezik. Különböző fajta
eszközök használhatók pénzként. Az árupénzrendszerek belső értékkel rendelkező esz-
közt használnak, míg a papíralapú pénzrendszerek olyan eszközt használnak, amelynek
egyedüli szerepe az, hogy pénzként funkcionál. A modern gazdaságokban a központi
bank - mint a Federal Reserve - felelőssége a pénzkínálat szabályozása.
2. A pénz mennyiségi elmélete szerint a nominális GDP a pénzállomány nagyságá-
val arányos. Mivel a termelési tényezők és a termelési függvény meghatározzák a reál
GDP-t, a mennyiségi pénzelméletből következik, hogy az árszínvonal a pénzmennyiség-
gel arányos. A pénzmennyiség növekedési üteme tehát meghatározza az inflációs rátát.
3. A seigniorage az állam pénzkibocsátásból származó bevétele. A pénztartás adója.
Bár a seigniorage sok országban nem számottevő, azokban a gazdaságokban, ahol hiper-
infláció van, gyakran válik az állam bevételeinek fő forrásává.
4. A nominális kamatláb a reálkamatláb és az inflációs ráta összege. A Fisher-hatás
szerint a nominális kamatláb egy az egyhez követi a várt inflációt.
S. A nominális kamatláb a pénztartás költsége. Emiatt azt várhatnánk, hogy a
pénzkereslet a nominális kamatlábtól függ. Ha ez igaz, akkor az árszínvonal nemcsak a
pénz aktuális mennyiségétől, hanem a jövőben várt mennyiségétől is függ.
6. A várható infláció költségei közé tartozik a cipőtalpköltség, az étlapköltség, a
relatív árak ingadozásának költsége, az adók módosításainak és az inflációs kiigazítá-
sokból származó kényelmetlenségek költsége. A nem várt infláció költsége az adósok és
hitelezők között végbemenő kiszámíthatatlan vagyonátrendeződés.
7. Hiperinfláció alatt az infláció legtöbb költsége súlyossá válik. A hiperinfláció
akkor alakul ki, amikor az állam pénzkibocsátással finanszírozza a költségvetés nagy
hiányait. A hiperinfláció akkor állítható meg, ha a fiskális reformok csökkentik a
seigniorage iránti igényt.
8. A klasszikus közgazdasági elmélet szerint a pénz semleges: a pénzkínálat nem
hat a reál változókra. A klasszikus elméletben ezért a pénzkínálat figyelembevétele nélkül
válik lehetővé a reál változók alakulásának vizsgálata. A pénzpiaci egyensúly tehát meg-
határozza az árszínvonalat, és azon keresztül az összes nominális változót. A reál- és
nominális változók elméleti szétválasztását klasszikus dichotómiának nevezzük.
Alapvető fogalmak
infláció látra szóló betétek

hiperinfláció mennyiségi egyenlet
pénz a pénz tranzakciós forgási sebessége
vagyontartási eszköz a pénz jövedelmi forgási sebessége
értékmérő reálpénzállomány
forgalmi eszköz pénzkeresleti függvény
a szándékok találkozása mennyiségi pénzelmélet
papíralapú pénz se1gmorage
árupénz nominális és reálkamatláb
aranystandard Fisher-egyenlet és Fisher-hatás
pénzkínálat ex ante és ex post reálkamatláb
központi bank cipőtalpköltség
Federal Reserve étlapköltség
monetáris politika reál- és nominális változók
nyíltpiaci műveletek klasszikus dichotómia
készpénz monetáris semlegesség
l. Ismertesse a pénz funkcióit!

2. Mi a papíralapú pénz?
3. Ki szabályozza a pénzkínálatot, és hogyan?
4. Írja fel a mennyiségi egyenletet, és magyarázza meg!
5. Milyen következményekkel jár a konstans forgási sebesség feltételezése?
6. Ki fizeti meg az inflációs adót?
7. Hogyan alakul a reál- és a nominális kamatláb a Fisher-hatás szerint, ha az infláció 6-
ról 8 százalékra emelkedik?
8. Sorolja fel az infláció összes lehetséges költségét, és fontosságuk szerint rangsorolja
őket!
9. Magyarázza el a monetáris és a fiskális politika szerepét a hipeerinfláció kialakulásá-
ban és megtörésében!
Feladatok
1. Mi a pénz három funkciója? Mely funkciókat elégítik ki az alábbiak? Mely funkciók-

nak nem tesznek eleget?
a) hitelkártya;
b) egy Rembrandt-festmény;
e) metróbérlet.
2. Wiknamben a pénz forgási sebessége konstans. A reál GDP évente 5 százalékkal nő,
a pénzállomány évente 14 százalékkal bővül, a nominális kamatláb pedig 11 százalék.
Mekkora a reálkamatláb?
3. 1994-ben az Associated Press azt írta egyik cikkében, hogy az amerikai gazdaságban
az infláció alacsony. A cikk szerint „az alacsony inflációnak vannak hátrányai: a 45
millió társadalombiztosításban és egyéb juttatásokban részesülő ember azt fogja ta-
pasztalni, hogy juttatásuk csak 2.8%-kal emelkedik".
a) Miért van hatása az inflációnak a társadalombiztosításra és más juttatásokra?
b) Valóban költsége az említett hatás az inflációnak? Miért, vagy miért nem?
4. Tegyük fel, hogy arra kell javaslatot tenni, hogy egy kis ország (mint például Ber-
muda) saját pénzt bocsásson-e ki, vagy nagyobb szomszédjának (mint például az
Egyesült Államok) fizetőeszközét használja. Melyek az előnyei, és melyek a hátrá-
nyai a nemzeti valutának? Van-e valamilyen szerepe a két ország politikai stabilitásá-
nak a döntés meghozatalában?
5. A második világháborúban Németország és Anglia is fontolgatta a papírfegyver be-
vetését: mindketten elkezdték a másik ország pénzének nyomtatását azzal a céllal,
hogy repülőgépről nagy mennyiségben szétszórják a másik ország területe felett. Mi-
ért lett volna ez hatékony fegyver?
6. Calvin Coolidge egyszer azt mondta, hogy „az infláció a kudarccal egyenlő". Mit
érthetett ezen? Egyetért-e az állítással? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem? Számít-e,
hogy az infláció előre látott vagy előre nem látott?
7. Néhány gazdaságtörténész megfigyelte, hogy az aranystandard idején az új lelőhe
lyek felfedezésének valószínűsége hosszú deflációs időszakok után volt a legnagyobb.
(Az 1896-os felfedezés példa erre.) Miért lehet ez igaz?
8. Tegyük fel, hogy a fogyasztás függ a reálpénzállománytól (mivel a reál pénzállomány
a vagyon része). Mutassa be, hogy ha a reálpénzállomány a nominális kamatlábtól
függ, akkor a pénzmennyiség növekedési üteme hat a fogyasztásra, a beruházásra és
a reálkamatlábra! Hogyan igazodik a nominális kamatláb az inflációs rátához: egy az
egyhez, ennél kisebb vagy ennél nagyobb ütemben? A klasszikus dichotómiától való
ilyen eltérést Mundell-Tobin-hatásnak nevezzük. Hogyan tudnánJc eldönteni, hogy a
Mundell- Tobin-hatásnak mekkora szerepe van a gyakorlatban?
Függelék
Aielenlegi és a iövöbeni pénz hatása az árszínvonalra
Ebben a fejezetben megmutattuk, hogy ha a reálpénzállomány iránti kereslet a pénztar-

tás költségének függvénye, akkor az árszínvonal egyaránt függ a jelenlegi és a jövóoeni
pénzkínálattól. Az alábbiakban részletesebben kifejtjük, hogy mindez hogyan mú'ködik.
A matematikai háttér egyszerűsítése érdekében olyan pénzkeresleti függvényt hasz-
nálunk, amely a változók természetes alapú logaritmusa szerint lineáris. A pénzkeresleti
függvény az alábbi:
m, - P, = -r(P,+1 - P,) (al)
ahol m, a pénzmennyiség t időpontban vett logaritmusa, p1 az árszínvonal t időpontban vett

logaritmusa. y pedig a pénzkereslet inflációs rátára vonatkozó érzékenységének a paramé-
tere. A logaritmus tulajdonságai miatt m, - p1 a reálpénzállomány logaritmusa, P,+ 1 - p1
pedig a t és t + l időpont közötti inflációs ráta. Az egyenlet szerint ha az inflációs ráta 1
százalékponttal emelkedik, akkor a reálpénzállomány y százalékkal csökken.
A pénzkeresleti függvény számos feltételezést tartalmaz ebben a formában. Először
is, azzal, hogy a kibocsátás szintjét mint a pénzkereslet meghatározóját kirekesztettük,
hallgatólagosan feltételeztük, hogy az nem változik. Másodszor, mivel a függvényben az
inflációs ráta és nem a nominális kamatláb szerepel, feltételezzük, hogy a reálkamatláb
konstans. Harmadszor, mivel a tényleges és nem a várt inflációt szerepeltetjük, tökéletes
előrelátást tételeztünk fel. Mindhárom feltételezés az elemzés egyszerűsítését szolgálja.
Célunk az, hogy az árszínvonalat a jelenlegi és a jövóoeni pénzmennyiség függvé-
nyeként ítjuk fel. Ehhez alakítsuk át az (al) egyenletet az alábbi formára:
(a2)
Az egyenlet szerint a jelenlegi árszínvonal a jelenlegi pénzkínálatnak és a következő

időszak árszínvonalának súlyozott átlaga. A következő időszak árszínvonala ugyanúgy
határozható meg, mint a jelenlegi árszínvonal:
(a3)
A kapott eredményt helyettesítsük be P,+ 1 helyébe az (a2) egyenletben. Ekkor:

1 2
+ r )2 mt+ 1 + ( y ) 2 (a4)
P1 = --m
1+ 1 '
p
1+2 •
r p+r 1+r
Az egyenlet szerint a jelenlegi árszínvonal a jelenlegi pénzmennyiség, a következő idő
szak pénzmennyisége, valamint a rákövetkező időszak árszínvonalának súlyozott átlaga.
A t + 2 időpontbeli árszínvonal ismét meghatározható az (a2) egyenlet alapján:
P,., - ( 1: r )m,., + ( 1: r },,, (a5)
Használjuk most fel az (a5) egyenletet, és helyettesítsük be az (a4) egyenletbe:

1 2 3
p =--m
1 l+y
+ r m + r m + r p
1 (1 +y)2 1+1 (l+y)3 1+2 (l+y)3 1+3 (a6)
Innen már látszik az összefüggés. Újra és újra felhasználhatjuk az (a2) egyenletet a jö-
vőbeni árszínvonal meghatározásához. Ha végtelen sokszor elvégezzük ezt a műveletet,
akkor a következőt kapjuk:
2 3
1
p 1 = ( -J[m1+
l+y
(-r
l+y
Jm1+1+ (_L_J
l+y
m1+2+ (-r] m1+
l+y
3 •• ·]
'
(a7)
ahol ,, ..." végtelen folytatást jelöl. Az (a7) egyenlet szerint a jelenlegi árszínvonal a je-
lenlegi és a jövó'beni pénzkínálatok súlyozott átlaga.
Figyeljük meg, mennyire fontos a yparaméter, ami a reálpénzállomány inflációra
való érzékenységét jelöli. A jövó'beni pénzkínálatok súlyai egy mértani sorozat szerint
csökkennek, ahol a sorozat együtthatója y 1(1 + y). Hag értéke alacsony, akkor y 1(1 +
g) is alacsony értékű, és a súlyok gyorsan csökkennek. Ekkor a jelenlegi pénzkínálat az
árszínvonal elsődleges meghatározója. (Ha y nullával egyenlő, akkor a mennyiségi
pénzelmélethez jutunk: az árszínvonal arányos a jelenlegi pénzkínálattal, és a jövó'beni
pénzkínálat értékei nem számítanak.) Ha ynagy, akkor y 1(1 + y) értéke 1-hez közeli, és
a súlyok lassan csökkennek. Ebben az esetben alapvetően a jövó'beni pénzkínálat értékei
határozzák meg a mai árszínvonalat.
Végül oldjuk fel a tökéletes előrelátásra vonatkozó feltevésünket. Ha a jövőt nem
ismerjük teljes bizonyossággal, akkor a pénzkeresleti függvényt az alábbi formában kell
írnunk:
m, - P1 = - y(EP,+1- P1), (a8)
ahol Ep, + 1 a várt árszínvonal. Az (a8) egyenlet szerint a reálpénzállomány a várt inflá-
ció függvénye. A korábbiakhoz hasonló lépéseken keresztül az alábbi alakhoz jutha-
tunk:
2 3
1
p1 = (l +y
-J[m1+(-r
l+y
JE,n,+1+(-l+y
r J Em,+2 +(-
l+y
r ] Em,+ 3 + ...] (a9)
Az (a9) egyenlet szerint az árszínvonal a jelenlegi és a várt pénzkínálatok függvénye.
Az (a9) egyenletnek kiemelt szerep jut a hiperinfláció megállításával kapcsolatos
elemzésünkben. Amikor a hiperinfláció megáll, mindenki visszafogja a jövóbeni pénz-
kínálatra vonatkozó várakozásait, és ez az árszínvonal csökkentése irányába hat. Ha ezt
ellensúlyozni aka1juk, akkor a pénzkínálat az árstabilizálás ellenére növelhető.
Egyes közgazdászok erre a modellre alapozzák érvelésüket, hiszen a hiperinfláció
megállítása szempontjából fontos a hitelesség. Mivel az árszínvonal egyaránt függ a
jelenlegi és a jövőbeni pénzmennyiségtől, az infláció is függ mind a jelenlegi, mind
pedig a jövőbeni pénzmennyiségtől. A magas infláció megszüntetéséhez tehát a 'pénz-
mennyiség, illetve a várt pénzmennyiség növekedési ütemének is csökkennie kell. A
várakozások viszont a hitelességtől függnek, attól a meggyőződéstől, hogy a központi
bank valóban elkötelezett egy újfajta, stabilabb politika irányában.
Hogyan válhat a központi bank hitelessé a hiperinfláció közepette? A hitelességet
gyakran úgy érik el, hogy megszüntetik a hiperinfláció alapvető okát, a seigniorage
szükségességét. Emiatt gyakran egy hiteles fiskális reformra van szükség a monetáris
politika hiteles megváltozásához. A fiskális reform jelenthet csökkentett kormányzati
kiadásokat és a központi bank politikai függetlenségének növelését. A visszafogott ki-
adások már a jelenben csökkentik a seigniorage iránti igényt. A függetlenség növelése
lehetővé teszi, hogy a központi bank a jövőben ellenállást tanúsítson a kormányzat
seigniorage iránti igényével szemben.
7. feiezet
A NYITOTT GAZDASÁG
A kereskedelem még egy országot sem tett tönkre.
BENJAMIN FRANKLIN
Sok termékünk és szolgáltatásunk külföldről származik. A texasi marhahús mellett nor-

vég lazacot eszünk, a Michiganben gyártott autókon kívül japán gépkocsikkal is járunk,
és nemcsak Floridába, de Mexikóba is megyünk nyaralni. Az importálás és az exportálás
szabadsága minden ország polgára számára előnyös. A kereskedelem lehetővé teszi,
hogy az országok annak az előállítására specializálódjanak, aminek gyártásában a leg-
jobbak, és így a javak és szolgáltatások szélesebb kínálatát nyújtsák.
Az elmúlt négy évtizedben a nemzetközi kereskedelem volumene folyamatosan
bővült, ami növelte a nemzetgazdaságok kölcsönös függőségét. A 7-1. ábra az Egyesült
Államok exportjának és importjának a GDP-ből való részesedését mutatja. Az ábrán jól
látható a nemzetközi kereskedelem növekvő trendje. Az 1950-es években az import
kevesebb mint 5 százalékát jelentette a GDP-nek, ma több mint 10 százalékát adja.
7-1. ábra
12
10
"'
e,
..e
.e,
~
...
~
~
0...
Q
= 6
2
1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995
Év
Az USA exportja és importja a GDP százalékában. A nemzetközi kereskedelem egyre fontosab-
bá vált az amerikai gazdaság számára.
Forrór. U. S. Oeporlmcnl of (ommerce.

7. fejezet • Anyitott gazdaság
- 215
35
Import
30 - Export
15
10
Kanada Franciaország Németország Olaszország Japán Egyesült Királyság USA
Import és export a kibocsátás százalékában 1994-ben. Az Egyesült Államok számára fontos a

nemzetközi kereskedelem, de még alapvetóbb a kisebb országoknak.
Forrás: lnlernolionol Finonciol Sloli1lic1.
A nemzetközi kereskedelem fontos az Egyesült Államoknak, de még sokkal alap-

vetóöb a kisebb országoknak. A 7-2. ábra a hét iparilag legfejlettebb ország importját és
exportját mutatja a GDP százalékábán. Kanadában és az Egyesült Királyságban például
az import a GDP 25 százalékát teszi ki. Ezekben az országokban központi szerepet kap
a nemzetközi kereskedelem a gazdasági folyamatok elemzésében, illetve a gazdaságpo-
litikák kialakításában.
Az előző fejezetekben azzal a feltevéssel egyszerűsítettük elemzésünket, hogy a
gazdaság nem folytat nemzetközi kereskedelmet, tehát zárt gazdaságot vizsgáltunk.
Amint látjuk azonban, napjaink gazdaságai termékeket és szolgáltatásokat exportálnak
külföldre, illetve importálnak külföldről. Ebben a fejezetben megkezdjük a nyitott gaz-
daság makroökonómiájának tanulmányozását.
A 7.1. pontban a mérés problémáival foglalkozunk. Ahhoz, hogy a nyitott gazdaság
működését megértsük, az országok között végbemenő folyamatok mérésére szolgáló
alapvető változókat kell megismernünk. A számlarendszer azonosságai rávilágítanak: az
áruk és szolgáltatások országok közötti áramlása szoros kapcsolatban van a tőkefelhal
mozáshoz szükséges források áramlásával.
A 7 .2. pontban ezeknek a nemzetközi áramlásoknak a meghatározóit vizsgáljuk. A kis
nyitott gazdaság egy olyan modelljét építjük fel, amely összekapcsolható a zárt gazdaság
3. fejezetben alkotott modelljével; ez utóbbi bemutatta, mi határozza meg azt, hogy egy
gazdaság kölcsönfelvevő vagy hitelező a világpiacon, ezenkívül rávilágít a hazai és külföl-
di gazdaságpolitikának a tőke és az áruk mozgására gyakorolt hatására.
A 7.3 pontban a nemzetközi árakat tárgyaljuk. Megvizsgáljuk, hogy mi határozza
meg a hazai termékek külföldi termékekhez viszonyított árát. Azt is áttekintjük, hogy a
hazai fizetőeszköz külföldi fizetőeszközökben kifejezett árfolyamát mi befolyásolja.

Modellünkön keresztül bemutatjuk, hogy a protekcionista - a külföldi versennyel szem-
ben a hazai ipar védelmét szolgáló - kereskedelempolitika hogyan befolyásolja a nem-
zetközi kereskedelem nagyságát és az árfolyamot.
7.l; i A töke és az áruk nemzetközi áramlása

A nyitott gazdaság makroökonómiájának tanulmányozásához tekintsük először a 2. fe-
jezetben tárgyalt nemzeti számlarendszer összefüggéseit.
Anettó export szerepe

Nézzük meg az összes kiadás szerkezetét. Zárt gazdaságban mindent belföldön értéke-
sítenek, a kiadások három összetevőre bonthatók: fogyasztás, beruházás és kormányzati
kiadások. Nyitott gazdaságban a kibocsátás egy részét belföldön értékesítik, egy részét
pedig export formájában külföldön . A nyitott gazdaság Ykibocsátását négy részre bont-
hatjuk:
• Belföldi áruk és szolgáltatások fogyasztása; C1.
• Belföldi áruk és szolgáltatások beruházási célra; Jd.
• Belföldi árukra és szolgáltatásokra fordított kormányzati kiadások; G".
• Belföldi áruk és szolgáltatások exportja; EX.
A kiadásoknak összetevőkre történő felosztását az alábbi azonosság fejezi ki:

y = Cd + Jd + G" + EX.
Az első három kiadási tényező összege, C" + I" + Gd a belföldi áruk és szolgáltatások
vásárlására fordított belföldi kiadást jelenti. A negyedik tényező, EX, a belföldi árukra
és szolgáltatásokra fordított külföldi kiadás.
Próbáljuk most használhatóbbá tenni a fenti azonosságot. Vegyük számításba, hogy
az összes hazai kiadás egyen lő a belföldi és a külföldi árukra és szolgáltatásokra fordí-
tott belföldi kiadások összegével. Az összes fogyasztás (C) tehát egyenlő a hazai árukra
és szolgáltatásokra fordított kiadással ( C'), valamint a külföldi árukra és szolgáltatások-
ra fordított kiadással ( 0); az összes beruházás (/) egyenlő a hazai árukra és szolgáltatá-
sokra fordított beruházással (/<1) és a külföldi árukra és szolgáltatásokra fordított kiadás-
sal (10; az összes kormányzati kiadás ( G) pedig egyenlő a hazai árukra és szolgáltatások-
ra irányuló kiadás ( G") és a külföldi árukra és szolgáltatásokra fordított kormányzati
kiadás (G0 összegével. Ennek megfelelően:
C=C"+Cf
l=I"+JI'.
G=G"+Gf.
7. fejezel • Anyitott gazdaság 217
Helyettesítsük be e három egyenletet a fenti azonosságba:
Y = ( C - Cl) + (/ - /f) + (G - G1) + EX.
Átrendezés után azt kapjuk, hogy:
Y = C + I + G + EX - (Cl + J! + G1).
A külföldi árukra és szolgáltatásokra fordított belföldi kiadások összege ( 0 + If + G0 az
importkiadásokkal (IM) egyenlő. A nemzeti számlarendszer azonosságát tehát az alábbi
formában írhatjuk fel:
Y = C + I + G + EX - IM.
Mivel az importra fordított kiadás szerepel a belföldi kiadások között (C + I + G), de
nem része az ország kibocsátásának, az egyenletben az importra fordított kiadásokat
levontuk. Ha a nettó exportot az export és az import különbségeként definiáljuk (NX
= EX - IM) , akkor az azonosság az alábbi alakban írható:
Y = C + I + G + NX.
Az egyenlet szerint a belföldi kibocsátásra irányuló kiadás egyenlő a fogyasztás, a be-
ruházás, a kormányzati kiadások és a nettó export összegével. Ez a nemzeti számlarend-
szer azonosságának legismertebb alakja, amit a 2. fejezetből kell ismernünk.
A nemzeti számlarendszer azonossága megmutatja, hogy mi az összefüggés a bel-
földi kibocsátás, a belföldi kiadás és a nettó export között:
NX=Y-(C+l+G),
nettó export = kibocsátás - belföldi kiadás.
Ha a kibocsátás meghaladja a belföldi kiadásokat, akkor a különbözetet exportáljuk, a
nettó export pozitív. Ha a kibocsátás elmarad a belföldi kiadások mögött, akkor impor-
táljuk a különbözetet, akkor a nettó export negatív.
Nettó külföldi beruházás és a külkereskedelmi egyenleg

Nyitott gazdaságban, ahogy a zárt gazdaság esetében is láttuk a 3. fejezetben, a tőkepiac
és az árupiac szoros kapcsolatban vannak egymással. Ha a nemzeti számlarendszer azo-
nosságát a megtakarítás és beruházás segítségével fejezzük ki, akkor látszik az összefüg-
gés. Indulj unk ki az alábbi azonosságból:
Y = C + I + G + NX.
Vonjuk le mindkét oldalból C-t és G-t, ekkor:
Y - C-G=I+NX.
A 3. fejezetbó1 tudjuk, hogy Y- C-G a nemzeti megtakarítás, S, a magánmegtakarítás
(Y - T - C) és az állam megtakarításának (T - G) az összege. Tehát:
S= I + NX.
Mindkét oldalból levonva /-t, az alábbi alakban írható fel a nemzeti számlarendszer
az'onossága:
S - /= NX.
A nemzeti számlarendszer azonosságának fenti alakja a nemzetközi tőkeáramlás
(S - l), valamint az áruk és szolgáltatások nemzetközi áramlása (NX) közötti kapcsola-
tot fejezi ki.
Vizsgáljuk meg az azonosság összetevó'it közelebbró1. S - I a nettó külföldi beru-
házás. A nettó külföldi beruházás a belföldi megtakarításnak a belföldi beruházást meg-
haladó része. Ez egyenlő: a hazaiak külföldieknek nyújtott kölcsönei a külföldiek szá-
munkra nyújtott kölcsöneivel csökkentve. Az azonosság másik összetevőjét (NX) külke-
reskedelmi egyenlegnek nevezzük. A külkereskedelmi egyenleg az áruk és szolgáltatások
nettó exportjának másik elnevezése.
A nemzeti számlarendszer azonossága szerint a nettó külföldi beruházás mindig
egyenlő a külkereskedelmi egyenleggel. Vagyis
nettó külföldi beruházás = külkereskedelmi egyenleg,

S-1 = NX.
Ha S - / és NX pozitív, akkor külkereskedelmi többletről beszélünk. Ebben az esetben
nettó hitelezők vagyunk a világ pénzpiacain, és több terméket exportálunk, mint ameny-
nyit importálunk. Ha S - I és NX negatív, akkor külkereskedelmi deficitről beszélünk.
Ekkor a világ pénzpiacain nettó kölcsönfelvevők vagyunk, és többet importálunk, mint
amennyit exportálunk.
A nemzeti számlarendszer azanossága azt mutatja, hogy a tólefelhabnozásra irányu-
ló nemzetközi pénzáramlás, valamit az áruk és szalgáltatások nemzetközi áramlása
ugyanannak az éremnek a két oldala. Másrészről, ha megtakarításaink meghaladják a
beruházásokat, akkor a megtakarítás azon részét, melyet nem belföldi beruházásokba
fektetünk, külföldiek hitelezésére használjuk. A külföldieknek szükségük van ezekre a
hitelekre, mert mi több árut és szolgáltatást nyújtunk nekik, mint amennyit ők nyújtanak
nekünk. Vagyis: külkereskedelmi többletünk van. Ha beruházásaink meghaladják meg-
takarításainkat, akkor a többletberuházást külföldről felvett kölcsönből kell finanszíroz-
ni. Ezek a külföldi kölcsönök teszik lehetővé, hogy több terméket és szolgáltatást impor-
táljunk, mint amennyit exportálunk. Vagyis: külkereskedelmi deficitünk van.
A nemzetközi tó1ceáramlásnak számos formája van. Könnyű feltételezni - ahogy
azt eddig is tettük - , hogy ha külkereskedelmünk deficites, akkor a külföldiek hitelt
nyújtanak nekünk. Ez történik például akkor, amikor a japánok megvásárolják az ame-
rikai vállalatok vagy az amerikai állam által kibocsátott adósságleveleket. A tó1ceáramlás
azonban megnyilvánulhat abban is, hogy a külföldiek hazai eszközöket vásárolnak.
Amikor például a japánok megvásárolták a New York-i Rockefeller Centert, akkor ez a
tranzakció csökkentette a nettó külföldi beruházást. Mindkét esetben - amikor a külföl-
7. fejezet • Anyitott gazdaság 219
diek hazai adósságleveleket vagy hazai eszközöket vásárolnak - a külföldiek a belföldi
tőke jövó'beni hozadékára szereznek jogot. Másként megfogalmazva, a külföldiek végül
mindkét esetben a hazai tőkeállomány egy részét birtokolják.
7/J.j • Megtakarítás és beruházás kis nyitott gazdaságban

A nemzetközi áramlásokkal kapcsolatos vizsgálódásaink mindeddig csak a számlarend-
szer azonosságainak elemzésére korlátozódtak. Meghatároztuk a nyitott gazdaság tranz-
akcióinak néhány változóját, és megmutattuk, hogy definícióikból következően milyen
összefüggések állnak fenn e változók között. A következő lépés egy olyan modell fel-
építése, amely magyarázatot ad e változók viselkedésére. Ezután arra hasznáijuk majd
a modellt, hogy bemutassuk, miként reagál a külkereskedelmi egyenleg a gazdaságpo-
litika változásaira.
Az alábbiakban a nemzetközi tőke- és termékáramlás egy modelljét mutatjuk be.
Mivel a nettó külföldi beruházás értéke a belföldi megtakarítás és beruházás nagyságá-
nak különbségével egyenlő, modellünk a nettó külföldi beruházást e két változó kifej-
tésének segítségével magyarázza. A modell egyúttal megmagyarázza a külkereskedelmi
egyenleget is, mivel annak egyenlőnek kell lennie a nettó külföldi beruházással.
A modell kidolgozásához a nemzeti jövedelem 3. fejezetben tárgyalt modelljének
néhány elemét használjuk fel. A 3. fejezetbeli modelltől eltérően azonban nem feltéte-
lezzük, hogy a reálkamatláb kiegyenlíti a megtakarítást és a beruházást. Ehelyett meg-
engedjük, hogy a gazdaság külkereskedelmi egyenlege deficites legyen, és más országtól
kölcsönözzön, vagy külkereskedelmi többletet realizáljon, és más országokat hitelezzen.
Ha a reálkamatláb nem egyenlíti ki a megtakarítást és a beruházást, akkor mi hatá-
rozza meg ebben a modellben a reálkamatlábat? A legegyszerú'bb feltevés szerint a vizs-
gált gazdaság egy kis nyitott gazdaság, ahol korlátlan tőkemozgás lehetséges. Azon,
hogy a gazdaság „kicsi", azt értjük, hogy a világpiacnak csak egy kis részét fedi le, ezért
a nemzetközi kamatlábra gyakorolt hatása jóformán elhanyagolható. A „korlátlan tó1ce-
mozgás" azt jelenti, hogy az ország lakossága szabadon kiléphet a.nemzetközi pénzpi-
acokra. Az állam tehát nem korlátozza a nemzetközi kölcsönfelvételt és hitelnyújtást.
Kis nyitott gazdaságban ezért a kamatláb a nemzetközi reálkamatláb (r*), a nemzet-
közi pénzpiacokon uralkodó reálkamatláb. Ennek megfelelően:
r = r*.
A kis nyitott gazdaság adottnak tekinti a nemzetközi reálkamatlábat.
Térjünk ki röviden arra, hogy mi határozza meg a nemzetközi reálkamatlábat. Zárt
gazdaságban a megtakarítás és beruházás egyensúlya determinálja a kamatlábat. A világ-
gazdaság - merthogy még nincs bolygóközi kereskedelem - valójában zárt gazdaság.
Ebből következően a világ megtakarítása és beruházása határozza meg a nemzetközi ka-
matlábat. Kis nyitott gazdaságunk nemzetközi reálkamatlábra gyakorolt hatása azért je-
lentéktelen, mert az a világnak csak egy kis részét jelenti, és így elhanyagolható a világ
megtakarítására és beruházására gyakorolt hatása.
Amodell
A kis nyitott gazdaság modelljének felépítéséhez három feltevést veszünk át a 3. fejezet-
ből:
• A gazdaság kibocsátása (Y) a termelési tényezó'k és a termelési függvény által
adott. Tehát
Y= Y = F(K,[).'
• A fogyasztás (C) a rendelkezésre álló jövedelem (Y - n pozitív függvénye. A
fogyasztási függvényt az alábbi formában írjuk:
C = C(Y-1).
• A beruházás a reálkamatláb (r) negatív függvénye. A beruházási függvény alakja
az alábbi:
1 = l(r).
Ezek alkotják modellünk három fö elemét. Ha valamit nem értenénk, lapozzunk vissza
a 3. fejezethez, mielőtt továbbmegyünk.
Most visszatérhetünk a számlarendszer azonosságához, és az alábbit írhatjuk fel:
NX = ( Y - C - G) - /,
NX=S-1.
Behelyettesítve a 3. fejezetből átvett három feltételünket, és azt, hogy a kamatláb a nem-
zetközi kamatlábbal egyenlő, a következőt kapjuk:
NX=[f - C(Y-T)-G]-I(r*)
=S - I(r*)
Az egyenletből látszik, hogy mi határozza meg a megtakarítást (S) és a beruházást (/) -

ezen keresztül pedig a külkereskedelmi egyenleget (NX). Ne felejtsük el, hogy a meg-
takarítás a fiskális politikától függ (G és T nagyságától): alacsonyabb értékű kormány-
zati vásárlások vagy magasabb adók növelik a nemzeti megtakarítást. A beruházás a
nemzetközi kamatlábtól függ (r*): magasabb kamatláb mellett bizonyos beruházások
nem megtérüló'k. A külkereskedelmi egyenleg ennek megfeleló'en szintén ezekt61 a vál-
tozóktól függ. A fenti egyenletet felhasználhatjuk annak vizsgálatára, hogy a külkeres-
kedelmi egyenleg hogyan reagál az olyan gazdasági változásokra, mint a fiskális politika
módosulása.
A harmadik fejezetben úgy ábrázoltuk a megtakarítást és beruházást, mint ahogy a
7- 3. ábrán látszik. Az ott tárgyalt zárt gazdaságban a reálkamatláb úgy alakul, hogy a
megtakarítás és a beruházás egyensúlyba kerüljön, vagyis a reálkamatláb a megtakarítási
és a beruházási görbe metszéspontjában van. Kis nyitott gazdaságban azonban a reálka-
matláb megegyezik a nemzetközi kamatlábbal. A külkereskedelmi egyenleget a megtaka-
rítás és beruházás nemzetközi kamatláb mellett adódó értékeinek különbsége határozza
meg.
Ezen a ponton felmerül a kérdés, hogy milyen mechanizmus biztosítja a külkeres-
kedelmi egyenleg és a nettó külföldi beruházások egyenlőségét. A nettó külföldi beru-
házások meghatározóit szintén könnyű megérteni. Amikor a belföldi megtakarítás elma-
rad a belföldi beruházás mögött, akkor a beruházásokhoz külföldről vesznek fel köl-
csönt, amikor azonban a megtakarítás haladja meg a beruházást, akkor a fölösleget más
országoknak adják kölcsön. De vajon mi biztosítja azt, hogy az importőrök és az expor-
tőrök éppen úgy cselekedjenek, hogy a termékek nemzetközi mozgása pontosan ki-
egyenlítse ezt a nemzetközi tőkeáramlást? Egyelőre megválaszolatlanul hagyjuk ezt a
kérdést, de még a jelen fejezetben visszatérünk rá, az árfolyamok meghatározottságának
vizsgálatakor.
Hogyan befolyásolja a gazdaságpolitika a külkereskedelmi egyenleget?

Tegyük fel, hogy a gazdaság a kiegyensúlyozott külkereskedelem állapotából indul.
Kezdetben tehát az export pontosan kiegyenlíti az importot, így a nettó export (NX)
nullával egyenlő, a beruházás ([) pedig a megtakarítással (S). Használjuk fel modellün-
ket a belföldi és a külföldi gazdaságpolitika hatásainak megismerésére.
Hazai fiskális politika• Vizsgáljuk meg először azt, hogy mi történik akkor, ha a kis nyi-
tott gazdaságban az állam a kormányzati vásárlások bővítésével növeli a belföldi kiadá-
sokat. G növelése csökkenti a nemzeti megtakarítást, mivel S= Y - C - G. Változatlan
nemzetközi kamatláb mellett a beruházás ugyanakkora marad. A megtakarítás így elma-
rad a beruházás mögött, és a beruházások egy részét külföldi kölcsönből kell finanszí-
rozni. Mivel NX = S - /, S csökkenése NX csökkenését eredményezi. A gazdaságban
most külkereskedelmi deficit van.
7-3. ábra
Megtakarítás és beruházás kis
nyitott gazdaságban. Záit gazda-
Külkereskedelmi ságban a reálkamatláb úgy alakul,
\ 1öbble1 "-- hogy kiegyenlítse a megtakarítást
NX és a beruházást. Kis nyitott gazda-
ságban a kamatlábat a nemzetközi
..e Nemze1közi "- pénzpiacok határozzák meg. A
~ kamatláb ·,.,,_·~ megtakarítás és a bemházás közötti
öE .... . ....... .... .............;;, "¾, . különbség határozza meg a külke-
{ Kamalláb ''""'""""- . reskedelmi egyenleget. Az ábrán
"'" zárl gazdaságban ....._..__,.,_,,"'"' j elzett eset külkereskedelmi több-
1(r) letet jelöl, mert a világpiaci kamat-
láb mellett a megtakarítás megha-
1, S ladja a beruházást.
Beruházás, rnegtakarilás
7-4. ábra
Hazai fiskális expanzió kis nyi-

2....amikor azonban fiskális tott gazdaságban. A kormányza-
expanzióhatására csökken a ti vásárlások növelése vagy az adók
meglakaritás... csökkentése csökkenti a nemzeti
...0 megtakarítást, ezért a megtakarítá-
.:=!
'E
l. Agazdaság egyensúlyban si függvény balra tolódik. Ez kül-
E
~ lévő külkereskedelmi kereskedelmi deficithez vezet.
7c
""
0:: mérleggel indul...
NX ~
1(r)
1, S
Beruházás, meglokarilás
Ugyanez a gondolatmenet alkalmazható az adócsökkentés (T) esetére. Az adócsök-

kentés növeli a rendelkezésre álló jövedelmet ( Y - T), ami fogyasztásra ösztönöz, és
csökkenti a nemzeti megtakarítást. (Noha az adócsökkentés egy része magánmegtakarí-
tásba megy át, az állam megtakarítása a teljes adókiesés nagyságával csökken, így a
megtakarítás összességében csökken.) Mivel NX = S - /, a nemzeti megtakarítás csök-
kenése csökkenti NX-e t. A 7-4. ábra ezeket a hatásokat szemlélteti. A fiskális politika
olyan irányú változása, ami növeli a magán- ( C) vagy az állami fogyasztást (G), csök-
kenti a nemzeti megtakarítást (Y - C - G), és így a megtakarításokat megtestesítő füg-
gőleges görbe balra tolódik. Mivel NX a megtakarítási függvény és a nemzetközi kamat-
lábnak megfelelő beruházási függvény közötti távolság, ezért ez az eltolódás csökkenti
NX-et. Ha tehát egyensúlyban lévő külkereskedelemből indulunk ki, a.fiskális politika
nemzeti megtakarítás csökkenésével járó megváltozása külkereskedelnú deficithez vezet.
•,, t~•, Vilh--i:- ....
7-1. ,, ESETTANULMÁNY
Az 1980-as évek ikerdeficitie

Az Egyesült Államok az expanzív fiskális politikának szokatlan epizódját élte át az
1980-as években. Ronald Reagan támogatásával a Kongresszus olyan törvényt fogadott
el 1981-ben, amely lényegesen csökkentette a személyi jövedelemre kivetett adókat az
elkövetkező három évben. Mivel az adócsökkentések nem jártak együtt az állami kiadá-
sok azonos mérték(í csökkenésével, a szövetségi költségvetés deficitessé vált. A költség-
vetési deficitek nemcsak Reagan két hivatali ciklusa alatt, hanem George Bush és Bill
Clinton hivatali ideje alatt is fennmaradtak.
Modellünk szerint az ilyen gazdaságpolitika csökkenti a nemzeti megtakarítást,
továbbá külkereskedelmi deficitet eredményez. A valóságban is ez következett be. A 7-5.
7-5. ábra
18
e:
e
...e
•C
-""
,a, 16
eN
•C
~
Q.,
0
(.!:)
< 14
Megla k,.
anlas /
12
1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995
Év
b) Akülkereskedelmi egyenleg és a szövetségi költségvetés
4
Külkereskedelmi mérleg
Szövetségi költségvelés
-4
1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995
Év
Megtakarítás, beruházás, külkereskedelmi egyenleg és a szövetségi költségvetési deficit:

amerikai tapasztalatok. Az a) ábra a nemzeti megtakarítást és a beruházást mutatja a GDP
százalékában 1960-tól. A külkereskedelmi egyenleg egyenlő a megtakarítás és a beruházás
különbségével. Ab) ábra a külkereskedelmi egyenleget és a szövetségi költségvetés egyenlegét
mutatja a GDP százalékában. A pozitív értékek többletet, a negatív értékek hiányt jeleznek.
Figyeljük meg, hogy az 1980-as években a szövetségi kormányzat súlyos költségvetési deficitet
produkált, ami csökkentette a nemzeti megtakarítást, és komoly külkereskedelmi deficitet ered-
ményezett.
Megjegyzés: A költségvetési deficit adatai az inflációs hatásokkal korrigáltak: csak az adósságot
terhelő reálkamat számít kiadásnak. A konekcióra vonatkozó leírás a 16. fejezetben található. A
külkereskedelmi deficitre vonatkozó adatok a nemzeti számlarendszerben folyóértéken számított
nettó export adatok.
Forrás. U. S. Deporlmenl of (ommerre.
ábra a nemzeti megtakarítást, a beruházást, a külkereskedelmi mérleget és a központi

költségvetés egyenlegét mutatja a GDP százalékában 1960-tól. 1980 előtt a szövetségi
költségvetés átlagosan megközelítől eg egyensúlyban volt. Amikor a második világhábo-
rúban nyújtott hitelek visszafizetése megkezdődött, lényegében költségvetési többlet
volt jellemző. Ez alatt az időszak alatt a külkereskedelmi egyenleg ugyancsak csekély
többletet mutatott. Az amerikaiak megtakarítása meghaladta belföldi beruházásaikat, így
a különbséget külföldi beruházásokra fordították.
A helyzet 1981 körül drámaian megváltozott. Akkoriban a szövetségi kormányzat
békeidőben példátlan nagyságú deficitet kezdett felhalmozni. Ez a gazdaságpolitika
csökkentette a nemzeti megtakarítást, és nagymértékű külkereskedelmi deficithez veze-
tett. Mivel ugyanis az amerikai megtakarítás már nem volt elegendő az amerikai bern-
házás finanszírozásához, más országok kezdtek kölcsönözni az Egyesült Államoknak.
1981-ben a nettó külföldi eszközök kb. a GDP 12,3 százalékát tették ki, 1993-ban mí-
nusz 8,8 százalékát. Az Egyesült Államok a világ egyik legnagyobb hitelezőjébó1 a világ
egyik legnagyobb adósává vált.
Külföldi fiskális politika • Lássuk most, mi történik a kis nyitott gazdaságban, ha a külföl-
di kormányzatok növelik kormányzati vásárlásaikat. Ha ezek az országok a világgazda-
ság kis részét testesítik meg, akkor a fiskális változtatásoknak a többi országra gyakorolt
hatása elhanyagolható. Ha azonban ezek az országok világgazdasági méretekben jelen-
tősek, akkor kormányzati vásárlásaik növelése csökkenti a világ megtakarítását, és nö-
veli a nemzetközi kamatlábat.
A nemzetközi kamatláb emelkedése növeli a kölcsön költségét, és ezáltal csökkenti
a kis országokba való beruházást. Mivel a belföldi megtakarítás nem változik, a megta-
karítás (S) ekkor meghaladja a beruházást (/). Megtakarításaink egy része külföldre
áramlik. Mivel NX = S -1, I csökkenésének ugyancsak NX-et kell növelnie. Csökkenő
külföldi megtakarítás tehát hazai külkereskedelmi többletet eredményez.
A 7-6. ábra szemlélteti, hogy egy egyensúlyban lévő külkereskedelmi mérleggel
induló kis nyitott gazdaság hogyan reagál a külföldi fiskális expanzióra. Mivel a gazda-
ságpolitikai változás külföldön következik be, a belföldi megtakarítási és beruházási
függvény változatlan marad. Az egyetlen változás a nemzetközi kamatláb emelkedése.
Mivel a külkereskedelmi egyenleg a két függvényérték közötti különbség, a kamatláb
növekedése külkereskedelmi többlethez vezet. A fiskális expanzió hatására bekövetkező
nemzetközi kamatláb-emelkedés tehát külföldön külkereskedelmi többlethez vezet.
Aberuházási függvény változása • Nézzük meg, mi történik kis nyitott gazdaságunkban, ha

a beruházási függvény kifelé tolódik. Ilyesmi akkor következne be, ha például a kor-
mány úgy módosítaná az adórendelkezéseket, hogy azok adócsökkentéssel ösztönöznék
a belföldi beruházást. A 7-7. ábra a beruházási függvény eltolódásának hatását szemlél-
teti. Adott nemzetközi kamatláb mellett a beruházás most nagyobb. Mivel a megtakarítás
változatlan, a beruházások bizonyos hányadát külföldi kölcsönből kell fi nanszírozni.
Természetesen NX = S - l , úgyhogy / növekedése NX csökkenését vonja maga után. A
beruházásifü.ggvény kifelé történő eltolódása tehát külkereskedelmi deficithez vezet.
7-6. ábra
A külföldi fiskális expanzió ha-

2....c1ökkenli a beruházá11
tása egy kis nyitott gazdaságra.
és külkereskedelmi többletet
eredmenyez. A külföldi fiskális expanzió r 1*-
NX ró! r 2 *-ra növeli a nemzetközi ka-
matlábat, ami csökkenti a beruhá-
zást, és külkereskedelmi többletet
eredményez.
1, S
A gazdaságpolitika értékelése
A nyitott gazdaság modellje szerint kis nyitott gazdaságban az áruk és szolgáltalások
áramlását mérő külkereskedelmi egyenleg és a tőkefelhalmozásra irányuló pénzmozgá-
sokat mérő nettó külföldi beruházás között megszüntethetetlen kapcsolat áll fenn. Ebből
kifolyólag a gazdaságpolitikai beavatkozások külkereskedelmi egyenlegre gyakorolt
hatása mindig nyomon követhető a megtakarításra és beruházásra gyakorolt hatások
elemzésével. A beruházásokat növelő vagy megtakarflásl csökkentő gazdaságpolitikák
többnyire külkereskedelmi deficitet eredményeznek, míg a beruházásokat csökkentő és
megtakarításokat növelő gazdaságpolitikák külkereskedelmi többlethez vezetnek.
A nyitott gazdaság megismerésére irányuló elemzésünk pozitív, és nem normatív
szemléletű volt. A gazdaságpolitikák nemzetközi tőke- és termékáramlásra való hatása-
7-7. ábra
A beruházási függvény eltolódá-
sa kis nyitott gazdaságban. A
beruházási függvény l(r) 1 - ből
/(r) 2-be történő kitolódása növeli
1. Aberuházási a bemházást r* nemzetközi kamat-
kereslet emelkedése...
láb mellett. A következmény kül-
..0 2....külkereskedelmi kereskedelmi deficit.
cS!
....i
/ deficitet eredményez.
e
~ 4-..,...........
CC:
r• ... ..•..•..•..•.... . ..........
/ ~
- )2
1(r) l
1, S
Beruházás, megtakarílós
inak vizsgálatakor nem derült ki, hogy vajon ezek a gazdaságpolitikák kívánatosak-e. A
gazdaságpolitikák és nyitott gazdaságra való hatásuk értékelése gyakori témája a közgaz-
dászok és gazdaságpolitikusok vitáinak.
Amikor egy országot külkereskedelmi deficit jellemez, ahogy az Egyesült Államo-
kat az 1980-as években és az 1990-es évek elején, akkor a gazdaságpolitikusoknak arra
a kérdésre kell választ adniuk, hogy a külkereskedelmi deficit nemzetgazdasági problé-
mát jelent-e. Sok közgazdász véli úgy, hogy a külkereskedelmi deficit önmagában nem
probléma, hanem egy problémának a megnyilvánulása lehet. Az 1980-as évekbeli és az
1990-es évek elejét jellemző amerikai külkereskedelmi deficitek alacsony megtakarítási
rátát tükröztek. Az alacsony megtakarítási ráta azt jelenti, hogy az eljövendő időkre
kevesebbet teszünk félre. Zárt gazdaságban az alacsony megtakarítási ráta alacsony
beruházási szinthez és kisebb jövóbeni tó1ceállományhoz vezet. Nyitott gazdaságban az
alacsony szintű megtakarítás külkereskedelmi deficithez és növekvő külföldi adóssághoz
vezet, amit valamikor vissza kell fizetni. Mindkét esetben alacsonyabb jövóbeni fogyasz-
tást eredményez a magas jelenbeli fogyasztás, ami azt jelenti, hogy a jövő nemzedéke
viseli majd az alacsony nemzeti megtakarítás terheit.
A külkereskedelmi deficit mégsem minden esetben jelenti a gazdaság gyengélke-
dését. Amikor szegény mezőgazdasági országok modern ipari országokká fejlődnek,
gyakran külföldi kölcsönökből finanszírozzák a beruházások nagy részét. A külkereske-
delmi deficit ezért sokszor a gazdasági fejlődés jele. Dél-Korea például jelentős külke-
reskedelmi deficiteket produkált az 1970-es években, az országot ma mégis a gazdasági
növekedés sikertörténeteként tartják számon. A tanulság az, hogy nem ítélhető meg a
gazdaság teljesítménye pusztán a külkereskedelmi egyenlegből. Ehelyett a nemzetközi
jövedelemáramlások mozgatóit kell alaposabban szemügyre venni .
.l~l.: Árfolyamok
A tőke, valamint az áruk és szolgáltatások nemzetközi áramlásának vizsgálata után most
az áramlásokat biztosító tranzakciók árait elemezzük. Két ország közötti á,folyamon azt
az árat értjük, amelyen a közöttük végbemenő cserefolyamatok bonyolódnak. Ebben a
pontban először részletesen megvizsgáljuk, hogy mit mér az árfolyam, majd pedig azt
elemezzük, hogy mi határozza meg azt.
Nominális és reálárfolyamok
A közgazdászok kétfajta árfolyamot különböztetnek meg: nominális és reálárfolyamot.
Vizsgáljuk meg mindkettőt egymás után, és nézzük meg, milyen kapcsolat van közöttük.
Anominális árfolyam • A nominális árfolyam két ország fizetőeszközének relatív ára. Ha

például az amerikai dollár és a japán jen közötti árfolyam 120 jen/dollár, akkor egy
dollárt 120 japán jenre tudunk átváltani a nemzetközi valutapiacokon. Az a japán, aki-
nek dollárra van szüksége, minden egyes megvásárolt dollárért 120 jent fizet. Az az
amerikai, akinek jenre van szüksége, minden egyes dollárjáért 120 jent kapna. Amikor
az emberek két ország közötti „árfolyamról" beszélnek, többnyire a nominális árfolya-
mot értik rajta.
Areálárfolyam• A reálárfolyam két ország termékeinek relatív ára. A reálárfolyam tehát

anól az arányról tájékoztat, amely mellett egyik ország termékeit a másik ország termé-
keire cserélhetjük. A reálárfolyamot szokás néha cserearánynak is nevezni.
A reál- és a nominális árfolyam közötti különbség megvilágítására tekintsünk egy
olyan terméket, amit sok országban előállítanak, például a személyautót. Tegyük fel,
hogy egy amerikai személyautó 10 OOO dollárba kerül, egy japán személyautó pedig
2 400 OOO jenbe. A két ország autóárainak összehasonlításához közös pénznemre kell át-
számítani őket. Ha egy dollár 120 jent ér, akkor az amerikai autó 1 200 OOO jenbe kerül.
Az amerikai autó árának (1 200 OOO jen) és a japán autó árának (2 400 OOO) összeha-
sonlításakor azt látjuk, hogy az amerikai autó feleannyiba kerül, mint a japán autó. Más
szóval a jelenlegi árak mellett 2 amerikai autót cserélhetünk 1 japán autóra.
Előbbi kalkulációinkat a következőképpen összegezhetjük:
, , f 120 jen/dollárx (10 OOO dollár/amerikai autó)

rea1ar o1yam =
(2 400 OOO jen/japán autó)
= 0,5 japán autó/amerikai autó
A fenti árak és árfolyamok mellett eredményül fél japán autó/amerikai autó jön ki. Ál-
talánosabb formában az alábbiak szerint írhatjuk:
reálárfolyam = (nominális árfolyam x hazai termék ára)/külföldi termék ára.
Az az arány, amely mellett a külföldi és a hazai termékeket elcseréljük egymásra, függ
a termékek adott pénznemben kifejezett árától és a két pénznem közötti árfolyamtól.
A reálárfolyam egyetlen termékre vonatkozó fenti számítási módja megmutatja,
hogyan kellene meghatároznunk a reálárfolyamot egy termékkosárra vonatkozóan. Je-
lölje e a nominális árfolyamot (jen/dollár), és P* a japán árszínvonalat (jenben). Ekkor
a reálárfolyam (é):
reálárfolyam = nominális árfo lyam x árszínvonalak aránya.
t: = ex (PIP*).
Két ország közötti reálárfolyam a nominális árfolyamból és a két ország árszínvonalából

számítható ki. Ha a reálárfolyam magas, akkor a külföldi termékek viszonylagosan ol-
csók, a hazai termékek pedig drágák. Ha a reálárfolyam alacsony, akkor a külföldi ter-
mékek viszonylagosan drágák, a hazaiak pedig olcsók.
EI Hogyan közlik az újságok az árfolyamokat?
Sok újság naponta közli az árfolyamokat. ltt látható, hogyan közli a The Wa/1 Street Journal a valutaár-
folyamokat:
CURRENCY TRADING
CurrtmCY
EXCHANGERATES U.S. $ equ,v. JHr U.S. $
Countrv ThU. Weil. Thu. Wtd.
Thur~av. J„nvarv <1, 1'191'>
Tlle New York tortiQn 11xc11anoe seltlno r .n~ bclow ~PPlv ro Japan ( Yeoi . .00950! .009i36 )-0).2~ lOU!
trdóh)IJ .i(O(ll)9 b.tnl\s ln amounls 01 $1 mlll!Oll anct nlCl't, as JO.Dav Forwarrj „ .009'6] .009580 105.öJ 104.38
ouote-dat 3 o.m. E1'sternt!me ~Y 8anktr\ Trl):$1 Co„ Oow JO!le$ 90-0av Forword „ .009~ .~ 104,76 )03.52
e 1oc. ~nd other soorcts. Reta!f traMactíom ornvldc 180-Oav Forward „ .0097.lll .<mm 102.1>, lO?.:P
Jordan (OIMr> ........... l.~1°' U104 .7090 .7090
lt~ol toreiQ(l c urrencv per doll4r.
Curr•ncv Kuwalt ( Olnar) .......... J.J:)9S 3.3389 .m, .ms
U.S. HOUlv . per u.s. $ L~non- (Pouool ....... . OC()Q~(I() -~ 1S97.4f 1597.44
Thll Wf1J Tllu Wtd MIJtYSII (Rb\OOitl ..... .3909 .J928 2..ssa2 1.s.í.5S
Ar\lltnfll'III {Pe50) ..... , .. i.c«ll 1.CXXl7 .999'.l .m:l MJJlta (Ura) .. ........... 2.S239 2.!065 .J5lS .3525
Av'°treHa (Dol!ar) .. .... .1'59 .1480 l .3'07 1.:l369 Mulol (F"-esol .... ,..... ..
Avm,e (S.Chflllno> ..... . .09800 .09Sl'll 10.10-I 10.132 Floatlno r ale ......... .. .1375 .1322 l.S...SO 7.SMO
&.11m1111 <0111an ........ . 1.6531 2.6525 .37111 .3770 fffttierlaoo (Guilác<) .. .619• .6l77 l.6U5 l .6l88
lk'l9i11m (Fran,;} ........ .03350 .o:mo 19.8$1 7:9,674 Nr-w Z.uland ( Oollar) . .65411 .~2 urn 1.sm
&null (Re•ll ..... ....... .. 1.02ea ums .mo .vm Noni,n ! Kr ooe) .... . ... .l$4J
.02920
.15'15
.rm?.O
bmQ 6.J491
l,1.1'7 J.C.147
Brílaln (Poondl ....... .. . l.5ST.l U520 .44'2 -~ Paklitan (R11:x-e) ..... ..
30-0av Fonvar<I .. ... 1.543 1.531» .6'S9 .64$ Ptl'II (!leW Sol J ..(m .~m 2.Jm 2..3299
90-D<'IY Forwarrt .. ... t.>46-1 l.S-4iS .1,4ó7 .WIJ Phil{QPIJ\ff (PC!IOI .... . .G3820 .C0820 U .178 76. 178
18!).0av F orwar<I ... .. 1.5-1:Só 1.54$0 ..6'i'O 6412 Pl>llllld (ZlolVI ........... . ,,4045 ,<40C,S 7...72:2 2An2
Cllllada (Oollan ........ . .73?8 . 7389 l.lSs-4 1.l.lJJ Portv,al (Escudo> ..... . .0066J2 .OOM.S9 150.78 lSO. ll
:J0.-0„v Forward .... . .7~ . 7392 l.351' l .lS.211 Rllnla ( Ruble) (a) .... . ,0:1021-15 .QOOZ!S,S .t66I .00 "640.00
90-0av F ocward . ... .7a> rm l.l514 l.JS29 Seudl Aral>la ( Rlyall .. .2b6J
.JroJ
.2667
.70SJ
J.749'5
1.,286
3.749S
um
180-Dav Forward .... . .738'2 , 73lló l.lS47 1.ls.«l Slngaport (OoHo.rJ . . .
Clli~{Peso) ......... ..... . .001460 .tlJ141;1J 41'.JO,.\O -4-06.50 Siovak Rfll. t KonmaJ , .o:ius .Cl3'63 19.690 19.690
Chln• (Renmlnbll ..... . . l~ .1~ &.?919 8.2919 S(luth it.frlca <Randl .m.. .2152 3.~ 1 J.6ln
Colombla ( Pe:so) ....... . .00 lOHl OOlO10 990. 10 990. 10 s~uth Kqre11 (WonJ .... . .001270 .0012'85 787.-10 171!.21
C1ech. R~p. (l<oruru! • S9,ll1t I P-laj ... ..... .. .oosm .006239 ::n.oo 12u1
Commerd.!lt r&te .... . .03728 .0lW 26.!21 26.688 Swtótll ( Kr(Jna) ........ . .1509 .1516 ó.6769 U 96J
Offlmarlc (l<rontl .... .. .ln:l ,1794 s.6117 s.s,.n Swlturland 1Franc) ... .Wl5 .8583 1.1671 l.16Sl
Ecuador (Sucre) lO-Dav Forward ..... ,851,0 .861l 1.1682 l.161J
Floatíno ralc ......... .. .0())3,Ql .00Q3.t30 2'115.'5 2915.ó 90-Dav Forward ..... .8616 .86óa l.l~ l.1537
Fl11land {Mar!\l<.a:) .mo .230! 4.3-666 4.:l326 180-0av Forwatd ..... .8765 .87-40 1. l•lO 1.1«1
Frim<11 (Franc) ..... .. . ,'03() .W.7 •.926-S ,.ms T.tlw•l'I (00Jl8r) ......... ,ro.\óO ,.03670 21.-m. 17.218
30-Dav Forw4r<l ... .. . 21)31 .21m um U-799 Thalleml {8~htl ......... .rom .um,
2>.18J 2S.1u
90-Day Forward ... .. .m:l .7031 4,9177 •• 9?42 T\lf"ltrt (L íra) .OOOOU,68 .00001667 Snll.50 5.m6.50
180--Dav FOl'WMd ... .. .20:)6 .ml 4,9127 4.919:l U11Hed Arab ( Olrllam} .rm .V'XI 3.672• J..m,
Germany (MarKl .11m .691& 1.«lS U4tl! UrvQU.!I\' (New Pe<..ol ..
30-Oav Forwi!rd .... . .6903 .!lm l. «86 1."'43:1 Flnanci~ 1 . .14!U . l.t()t 7. 1?1~ 1. 121$
90-0av Forw&rcl .... . .Ili?.~ .6951 1.4U.l 1.•l86 Vtrwtveta (Bollvon ... .00:)4.&8 .OCJ3.«8 m .oo m oo
ieo-oav Forwa.-d .... . ,ól/94 .6911! 1,-42'17 1AJ31
SOR ....... ................. .. l,(74.3 1..CSl8 .bl't!J óllfl
Gl"ff<,t ( Or,chfn&) .... . .004193 .00(1(11 238.-49 237$
HonQ l(on,g { Doflar) .. .. .1293 . 1291 1.1'3,IIJ 1.rm ECU .......................... 1.28!0 l.2810 . .
Hol\farv {Forint) ....... .0071:)0 .0071.58 l.l0.25 l.l?.70 si,eclol Dra.,..lflQ RíQhf1 {SOR) are base-d Of1 e•c:ha•>Qe r a te,.
llldill ( Rupee) .0'28<f0 .O'.!W ~-211 lS.211 10( Ifit U.S.• G~ma-n. &rltlsh, Frcnch , and .J ~obneS(: cur rtn-
lodótlesla 'Rupibh) .... •o»(:360 .0004J60 im.sa im ..sa ciJlS. Soorce· ln~natlo11a1 Monet arv Funi1.
lr~LaM !Pv11t ) l.5947 1.~ w, .ma El)(OOCM Currll'ICY Unit ( ECU l 1$ b~sed on a bllS)((!t of
t-sreel (S~~I I ........ .. •3177 .Jln 3.Wó J . U76 communltv currencles.
llaty (Lorai .............. .. ,(XX)6l,IT .0006341 1sn.oo 1s1~.so cl•IMnu, M = N Jnterbank Currenc~ ExchanQe
Az árfolyam
Figyeljük meg, hogy minden árfolyamot két irányban adnak meg. Csütörtökön egy dollár 105,25 jent ért,
és egy jen 0,009501 dollárt. Mondhatjuk, hogy az árfolyam l 05,25 jen/dollár, de azt is mondhatjuk,
hogy az árfolyam 0,009501 dollár/jen. Mivel 0,009501 egyenlő l / 105,25, az árfolyam két különböző
módon való megadása ugyanazt jelenti. A jelen könyvben az árfolyam mindig a külföldi pénz/dollár mér-
tékegységében látható.
A csütörtöki l 05,25 jen/dolláros árfolyam magasabb, mint a szerdai 104,87 jen/dollár. Az árfolyam
ilyen emelkedését felértékelődésnek, az árfolyam csökkenését leértékelődésnek nevezzük.
Forrár. The Woll S/reel Journol, 1993. ougusrlus 12., csülörfok. AThe Wo/1 Slreet Journol engedélyével újranyomlotvo, 1996 Oow Jones & Compony, Inc. Minden jog lenntorlvo.
7. fejezet • Anyitoff gazdaság 229
A reálárfolyam és a nettó export
Ahogyan a kenyér ára hat a kenyér iránti ke-
resletre, a hazai és a külföldi termékek relatív
ára is hat e termékek keres letére. Ha a reálár-
folyam alacsony, tehát a hazai termékek vi-
szony]ag olcsóak, akkor a hazaiak kevés kül-
földi terméket vásárolnak. Inkább Fordot
vesznek, mint Toyotát, Coorst isznak, és nem
Heinekent, és inkább mennek nyaralni Flori-
dába, mint Európába. Hasonló megfontolás-
ból a külföldiek sok termékünket megvásárol-
ják. Nettó exportunk ennek megfelelően ma-
gas lesz. ,,Mit szólnak Nebraskához?
Ennek ellenkezője történik, ha a reálár- Nebraskában még mindig erős a dollár."
folyam magas, és így a hazai termékek a kül- Malleson rajza© 1988, The New Yarker Magazine, Inc.
földi termékekhez képest drágák. A hazai la-

kosság sok importterméket vásárol, a külföldiek pedig keveset vesznek termékeinkből.
Ekkor alacsony lesz a nettó exportunk.
A reálárfolyam és a nettó export kapcsolatát az alábbi alakban írjuk fel:
NX = NX(e).
Az egyenlet szerint a nettó export a reálárfolyam függvénye. A 7-8. ábra a külkereske-
delmi egyenleg és a reálárfolyam közötti negatív kapcsolatot szemlélteti.
7-8. ábra
Nettó export és a reálárfolyam.
Az ábra a reálárfolyam és a nettó
expo1t közötti kapcsolatot mutatja:
minél alacsonyabb a reálárfolyam,
annál kevésbé drágák a hazai ter-
mékek a külföldi termékekhez vi-
szonyítva, így annál nagyobb a
nettó exportunk. Vegyük észre,
hogy a vízszintes tengelyen NX
negatív értékeit is értelmezhetjük:
mivel az import meghaladhatja az
exportot, a nettó export értéke le-
het nullánál kevesebb.
0 MX
Nettó exporl
7-2. ESETTANULMÁNY
Hogyan reagál az üzleti élet az árfolyamokra?

A nemzetközi kereskedelemben érdekelt vállalatok rendszeresen figyelemmel kísérik az
árfolyamokat. A The New York Times alábbi cikke azt mutatja be, hogyan reagáltak
egyes iparágak 1993 elején a reálárfolyam csökkenésére. A cikk alapján a nettó export
valóban felel az árfolyam változására, de csak bizonyos idő elteltével.
Nincs azonnali nyereség az erősebb jenbó1

A Clinton-kormányzat a dollárnak a jennel szemben nemrégiben tapasztalt zuhanását váratlan
szerencsekéntértékeli, mely végre leapaszthatja az ország Japánnal szemben fennálló fájdalmas
külkereskedelmi deficitjét. ,,Az erős jen a lehető legjobb, ami a külkereskedelmi deficittel
kapcsolatban történhetett" - állította egy kormányhivatalnok a múlt héten.
De nem valószínű, hogy a javulás gyorsan bekövetkezik, noha az erősödő jen következ-
tében megugrik az Egyesült Államokban eladásra szánt japán termékek ára, eközben pedig
lehetővé válik az amerikai termékek Japánban való olcsóbb értékesítése. Sok szakértő szerint
a jennek legalább két éven keresztül erősnek kellene maradnia ahhoz, hogy számottevő
hatása legyen a japán-amerikai kereskedelemre. Ez azzal indokolható, hogy az amerikai és
japán vállalatok ellenállnak a valuták értékében bekövetkező ingadozást tükröző árváltoz-
tatásnak.
A Cooper Industries például elektronikus csatlakozókat exportál Japánba, de akárcsak sok
más amerikai vállalat, a Cooper sem kívánja csökkenteni termékeinek jenárát. ..
Az erősebb jen és a gyengébb dollár nyilvánvalóan előnyt jelent az amerikaiaknak az
árversenyben, ha éppen élni akarnak vele. Két hónap alatt 10 százalékot csökkent a dollár
a jenhez képest, és jelenleg 110 jen egy dollár, míg februárban 124 volt. A 110-es árfolyam
a második világháború óta a legalacsonyabb. Ez azt jelenti, hogy ha 124 jenért adják el az
amerikai elektronikus csatlakozót Japánban, akkor az most 1,11 dollárt hoz, szemben a februári
1 dollárral. Ez lehetőséget teremt arra, hogy csökkentsék a jenárat, ezzel növelve az eladá-
sokat Japánban.
A japánoknak ezzel szemben emelniük kell dolláráraikat az Egyesült Államokban, ha
ugyanannyi jenbevételt kívánnak elérni, amikor a dollárt japán pénznemre váltják át. Né-
hány vállalat, köztük a Honda és a Nissan, ebben a hónapban áremelést jelentett be ...
A Clinton-kormányzat a külkereskedelmi deficit leépítése érdekében számol az erős jen-
nel ... A kormányhivatalnokok még egy kereskedelmi elméletre is hivatkoztak, miszerint a
jen minden százalékkal való erősödése a Japánnal szembeni kereskedelmi deficit 5 milliárd
dolláros csökkenését okozza.
A Boeing Japánnal való tranzakciói alátámasztják ezt a feltevést. A Boeing dollárban adja
meg Japánban értékesített gépeinek árát, és nem jenben. A dollár értékének csökkenése tehát
azt jelenti, hogy a japánoknak kevesebbet kell költeniük, hogy megvehessék a dollárt, amiből
a gépeket megvásárolják.
,,Hosszú távú szerződésekben rögzített árakon adjuk el a gépeket, a közelmúlt árfolyam-
váhozásaitól semmilyen árváltozást nem várunk" - nyilatkozta Paul Binder, a Boeing szó-
vivője. A Boeing, az ország legnagyobb exportőre, tavaly 2,5 milliárd dollár értékben adott
el utasszállító repülőgépeket a japánoknak; 1992-ben a Japánba irányuló összes amerikai
exportnak 5 százalékát adta. Az Japánba irányuló idei szállítások hasonlóan jelentősek lesz-
nek, és kevésbé költségesek a japánok számára jenben számolva, ami arra ösztönözheti ó1cet,
hogy többet vásároljanak.
Forrás: rhe New York Times, 1993. április 26.
Areálárfolyam meghatározói
Hogy modellt alkothassunk a reál árfolyamra, összekapcsoljuk a nettó export és a reál-
árfolyam közötti összefüggést a külkereskedelmi egyenlegre alkotott modellünkkel:
• A reálárfolyam kapcsolatban van a nettó exporttal. Minél alacsonyabb a reálár-
folyam, annál olcsóbbak a hazai termékek a külföldiekhez képest, és annál na-
gyobb a nettó export iránti kereslet is.
• A külkereskedelmi egyenlegnek a nettó külföldi beruházásokkal is egyenlőnek
kell lennie, ami azt jelenti, hogy a nettó export egyenlő a megtakarítás és a beru-
házás különbségével. A megtakarítás a fogyasztás és a fiskális politika által adott,
a beruházás pedig a beruházási függvény és a nemzetközi kamatláb által.
A 7-9. ábra a fenti két feltételt szemlélteti. A nettó export és a reálárfolyam közötti kap-
csolatot jelző görbe jobbra lejt, mert alacsony reálárfolyam kevésbé drága hazai termé-
keket jelent. A megtakarítás és beruházás különbségét jelző görbe függőleges egyenes
(S - [), mivel sem a megtakarítás, sem pedig a beruházás nem függ a reálárfolyamtól.
A két görbe metszéspontja határozza meg az egyensúlyi árfolyamot.
A 7-9. ábra olyan, mint egy szokásos kereslet-kínálati ábra. Valójában tekinthetjük
úgy az ábrát, mint a valuta iránti kereslet és kínálat ábráját. A függó1eges egyenes (S - [)
a megtakarításnak beruházást meghaladó értékét mutatja, vagyis azt a dollárkínála-
tot,amit külföldi beruházás céljából külföldi pénzre váltanánk. A jobbra lejtő görbe (NX')
7-9. ábra
E Mi határozza meg a reálárfölya-
S-1
mot? A reálárfolyamot a megtaka-
rítás és beruházás különbségét jel-
ző függőleges egyenes és a nega-
tív meredekségű nettóexport-görbe
metszéspontja határozza meg. A
metszéspontban a nettó külföldi
beruházásokhoz kínált pénzmeny-
Egyensúlyi nyiség egyenlő a termékek és szol-
reálárfolyam gáltatások nettó exportjához kere-
sett pénzmennyiséggel.
Nettó export NX
a ki.iJföldiek dollárkeresletét mutatja, amit hazai termékeink megvásárlására kívánnak

fordítani. Egyensúlyi reálá,f'olyam, mellett a netló külföldi beruházásokhoz rendelkezésre
álló dollárkínálat és a nettó exportunkat megvásárolni kívánó külföldiek állal terenitett
dollárkereslet egyensúlyban van.
Hogyan befolyásolia a gazdaságpolitika a reálárfolyamot?

Modellünket felhasználhatjuk annak bemutatására, hogy a gazdaságpolitika korábban
tárgyalt megváltozásai miként hatnak a reálárfolyamra.
Hazai fiskális politika • Hogyan alakul a reálárfolyam, ha az állam a kormányzati vásárlá-

sok növelésével vagy az adók mérséklésével csökkenti a nemzeti megtakarítást? Ahogy
korábban is láttuk, a nemzeti megtakarítás csökkenése külkereskedelmi deficitet ered-
ményez.
A 7-10. ábra azt mutatja, hogyan alakul a reálárfolyam NX csökkenésekor. A poli-
tika hatására balra tolódik a függőleges S - l egyenes, csökkentve a külföldi beruházá-
sokra szánt dollárkínálatot. Az alacsonyabb kínálat az egyensúlyi reálárfolyam E1-ről E2-
re való emelkedését okozza, azaz a do llár értéke emelkedik. A dollár értékének emel-
kedése miatt a hazai termékek a külföldi termékekhez képest drágábbak lesznek, ami
csökkenti a nettó exportot, és növeli az importot.
Külföldi fiskális politika • Hogyan alakul a reálárfolyam, ha a külföldi országok kormányai

növelik kormányzati vásárlásaikat, vagy csökkentik az adókat? A fiskális politika ilyen
irányú változása csökkenti a világ megtakarítását, és növeli a nemzetközi kamatlábat. A
nemzetközi kamatláb emelkedése csökkenti a belföldi beruházásokat, ami növeli S - I-t,
és ezáltal NX-et. A nemzetközi kamatláb emelkedése tehát külkereskedelmi többletet
eredményez.
7-10. ábra
e s1-1 Az expanzív hazai fiskális poli-

1. Amegtakarítás csökkenése tika hatása a reálárfolyamra. Az
csökkenti a dollórklnólatol... expanzív fiskális politika, például
a kormányzati vásárlások növelé-
se vagy az adók csökkentése csök-
E €2 ...... ..... .. .. .... .
~
~ -
f 2....amí növelí
reálórlolyamol...
kenti a nemzeti megtakarítást. A
megtakarítás csökkenése S 1 - I-ről
J €1 ...... ....... .... ... .. ....... . S2 - / -re csökkenti a dollárkínála-
; tot. Ez az elmozdulás az egyensú-

lyi reálárfolyam t: 1 -ről 8 2-re törté-
~
3. ...és a nettó nő emelkedését okozza.
ex:port csökkenését
eredménye1i.
NX 1 - NX1 NX
Netló export
7. fejezet + Anyitott gazdaság 233
7-11. ábra 1
\ S-l(r~) Az expanzív külföldi fiskális po-

S- l(r~) 1. Anemzetközi kamatláb
litika hatása a reálárfolyamra.
E:
~
't:
~
ti .............. ·····•
! 2 ··kk t· 'll,,'
o ·- - ....cso en10
\
reálárfolyamol...
---
.
,
t.-,-- emelkedése csökkenti a
beruházást, és így nö a
dollárkinálat...
Az expanzív külföldi fiskális poli-
tika világszinten csökkenti a meg-
takarítást' és r 1*-ról r2 *-ra növeli
a nemzetközi kamatlábat. A nem-
zetközi kamatláb emelkedése csök-
~ E2 ······ ........................ , t¾. kenti a hazai beruházásokat, ami
· 3.... növeli , 4 viszont növeli a doll árkínálatot, és
. anettó ~
. exportot. ...,,...___
NX( E)
ez az egyensúlyi reálárfolyam e 1-
rőt i\-re való csökkenését eredmé-
l
1
nyezi.
NX 1 - NX 2 NX
Nettó export
A 7-11. ábra bemutatja, hogy a gazdaságpolitika ilyen irányú megváltozása a füg-

gőleges S - I egyenest jobbra tolja, növelve ezzel a külföldi beruházásokra szánt dol-
lárkínálatot. Az egyensúlyi reálárfolyam csökken. A dollár tehát veszít értékéből, és a
hazai termékek a külföldi termékekhez képest olcsóbbak lesznek.
Aberuházási függvény megváltozása + Hogyan alakul a reálárfolyam, ha nő a hazai beruhá-

zási kereslet, mert például a Kongresszus bevezeti a beruházási adóhitelt? Adott nemzet-
közi kamatláb mellett az emelkedő beruházási kereslet magasabb beruházási szinthez ve-
zet. Nagyobb/ alacsonyabb S - 1 és NX értékeket jelent. A beruházási kereslet emelke-
dése tehát külkereskedelmi deficithez vezet.
A 7-12. ábra mutatja, hogy a beruházási kereslet emelkedésének hatására a függő
leges S- 1 egyenes balra tolódik, csökkentve a külföldi beruházásokra szánt dollárkíná-
7-12. ábra 1
É S-1 2 S- 11 A beruházási függvény kifelé

\ 1. Aberuházás növekedése történő eltolódásának hatása a
E~
\
.. --~·-·.:.~~~~j
\.
~~~~~,,,
-- L---- csökkenti a dollárkínálatot... reálárfolyamra. A beruházási ke-
reslet emelkedése / 1 -ről / 2-re nö-
veli a hazai beruházást. Ezért a do!-
lárkínálat S - / 1 -ről S -12-re esők-
f f---- az árfolyomol...
.:.E
~ El
. . .. ....... .. ...... -
''
... .....
¼,
ken, aminek eredményeként E 1-ró1
E,-re nő az egyensúlyi reálárfo-
!",,., lyam.
3. ...és csökkentve '«.;" " ,•..,_ NX(c)
a nettó exportot. ~ '"""-·•
" - NX1
NX 2 . - NX
Nettó export
latot. Az egyensúlyi árfolyam emelkedik. Amikor tehát a beruházási adóhitel vonzóbbá

teszi az Egyesült Államokban a beruházást, akkor az amerikai do llár értékének is úgy
kell alakulnia, hogy ezek a beruházások értékesebbek legyenek. A dollár felértékelődése
drágítja a hazai termékeket a külföldiekhez képest, ezzel csökkentve a nettó exportot.
Akereskedelempolitika hatásai
Miután a külkereskedelmi egyenleget és a reál árfolyamot modellezni tudjuk, megvannak
az eszközeink ahhoz, hogy a kereskedelempolitika makroökonómiai hatásait elemezzük.
A kereskedelempolitikák tágabb értelemben véve olyan beavatkozások, amelyek célja az
export vagy az import közvetlen befolyásolása. A kereskedelempolitika a legtöbb eset-
ben a hazai iparágakat védi a külföldi versennyel szemben, vagy úgy, hogy adót vet ki
az importra (vám), vagy úgy, hogy korlátozza a behozható termékek és szolgáltatások
mennyiségét (kvóta).
A protekcionista kereskedelempoh tikára példaként gondoljuk át, mi történne, ha az
állam megtiltaná a külföldi személyautók behozatalát. Adott reálárfolyam mellett az im-
p01t alacsonyabb lenne, a nettó export (export mínusz import) pedig ezért magasabb. A net-
tó export függvénye tehát kifelé tolódna, ahogy a 7-13. ábrán látható. Az új egyensúlyi
helyzetben a reálárfolyam magasabb, a nettó export pedig változatlan. A nettó export egyen-
súlyi szintje tehát a nettóexport-függvény eltolódásának ellenére változatlan marad.
Az elemzés azt mutatja, hogy a protekcionista kereskedelempolitika nem hat a kül-
kereskedelmi egyenlegre. Ez a meglepő következtetés gyakorta elsikkad a népszerű ke-
reskedelempolitikai vitákban. Mivel a külkereskedelmi deficit az importnak az exporllal
szembeni többletét jelenti, azt gondolhatnánk, hogy az import csökkentése - például a
A protekcionista kereskedelem-
e S-1 politika hatása a reálárfolyam-
ra. A protekcionista kereskedelem-
politika - mint például a személy-
1. Aprotekcionista gozdoságpolitika autók importjának korlátozása -
növeli a nettó export iránti NX(E) 1 -ről NX(c)2-re növeli a nettó
keresletet. exportkeresletet. Az elmozdulás
[l
..E
~e
hatására e1-ről e2-re nő a reálá1fo-
lyam. Figyeljük meg, hogy a függ-
-e 1 vény elmozdulása ellenére a nettó
"'
0::
export egyensúlyi szintje változat-
2....és növeli lan marad.
az árfolyamot 3....de változatlanul NX( el,
hagyja o nettó
ex ortot.
NX
Nettó export
külföldi autók importjának korlátozásával - csökkenti a külkereskedelmi deficitet. Mo-
dellünk mégis azt mutatja, hogy a protekcionista politika csak a reálárfolyam emelke-
déséhez vezet. A hazai termékek árainak a külföldi árakhoz viszonyított emelkedése
csökkenti a nettó exportot, és ezzel ellensúlyozza a közvetlenül a kereskedelmi korláto-
zásnak tulajdonítható nettó export emelkedést. Mivel a kereskedelempolitika sem a be-
ruházást, sem a megtakarítást nem változtatja, nem tud hatni a külkereskedelmi egyen-
legre sem.
A protekcionista politikák azonban megváltoztatják a kereskedelem méreteit. Ahogy
láttuk, mivel a reálárfolyam emelkedik, az általunk előállított javak és szolgáltatások a
külföldiekhez képest drágábbak lesznek. Az új egyensúlyi helyzetben ezért kevesebbet
exportálunk. Mivel a nettó export változatlan, kevesebbet kell egyúttal importálnunk. A
kereskedelempolitika így mind az exportot, mind az importot csökkenti.
A kereskedelem teljes értékében bekövetkező csökkenés az oka annak, hogy a köz-
gazdászok szinte mindig ellenzik a protekcionista politikát. A nemzetközi kereskedelem-
ből minden államnak előnye származik, mert lehetővé teszi, hogy minden ország annak
a termelésére specializálódjon, amiben a legjobb, és mert minden országnak a termékek
és szolgáltatások szélesebb kínálatát biztosítja. A protekcionista politika csökkenti a ke-
reskedelem ezen előnyeit. Bár e politika kedvez a társadalom egyes csoportjainak - a
személyautók importja például kedvez a hazai autógyártóknak - , a társadalom egésze
rosszabbul jár.
Anominális árfolyam meghatározói

A reálárfolyamról most a nominális árfolyamra fordítjuk figyelmünket, arra az arányra,
amelyen két ország fizetőeszköze gazdát cserél. Idézzük fel a reál- és a nominális árfo-
lyam közötti kapcsolatot:
reálárfolyam= nominális árfolyam x árszínvonalak aránya,
E= ex (PIP*).
A nominális árfolyamot az alábbiak szerint írhatjuk le:

e = Ex (P*IP).
Az egyenlet szerint a nominális árfolyam a reálárfolyamtól és a két ország árszínvona-

laitól függ. Ha a hazai árszínvonal emelkedik, akkor a nominális árfolyam (e) csökken:
mivel a dollár kevesebbet ér, kevesebb jent lehet érte vásárolni. Ha viszont a japán ár-
színvonal (P*) nő, akkor a nominális árfolyam emelkedik: mivel a jen kevesebbet ér,
egy dollárért több jen vásárolható.
Érdemes az árfolyamok változásait az idó'ben megfigyelni. Az árfolyam egyenlete
az alábbi alakban írható:
e %-os változása= E %-os változása+ P* %-os változása - P %-os változása.
Ahol E százalékos változása a reálárfolyam változása. P százalékos változása az

inflációs ráta (n), és P* százalékos változása a külföldi inflációs ráta (n*). A nominális
árfolyam százalékos változása:
e %-os változása= E %-os változása+ (n*- n),
nominális árfolyam százalékos változása= reálárfolyam százalékos változása+ inflációs

ráták különbsége.
Az egyenlet szerint két ország pénzneme közötti nominális árfo lyam változása
egyenlő a reálárfolyam változásának és az inflációs ráták különbségének az összegével.
Ha egy országban az Egyesült, Államokhoz képest magas az inflációs ráta, akkor egy
dollár egyre több külföldi fizetőeszközt fog érni. Ha viszont egy országban alacsony az
inflációs ráta, akkor egy dollár egyre kevesebb külföldi fizetőeszközzel lesz egyenértékű.
Ebből az elemzésből az is kiderül, hogy a monetáris politika miként hat a nominális
árfolyamra. A 6. fejezetből tudjuk, hogy a pénzkínálat gyors emelkedése magas inflá-
cióhoz vezet. A magas infláció egyik következménye a leértékelődő hazai pénz: magas
n csökkenő e-t jelent. Másként megfogalmazva: ha a pénzmennyiség bővülése növeli a
termékek pénzbeni árát, akkor növeli a külföldi fizetőeszköz hazai fizetőeszközben ki-
fejezett árát is.
7-3. ESETTANULMÁNY
Infláció és nominális árfolyam

Ha szemügyre vesszük egyes országok inflációs rátáit és árszínvonalait, azonnal látszik,
hogy milyen fontos szerepet játszik az infláció a nominális árfolyam változásainak ma-
gyarázatában. A legmegdöbbentóöb példákat a nagyon magas infláció időszakai szolgál-
tatják. Mexikó árszínvonala például 2300 százalékkal emelkedett 1983 és 1988 között.
Az inflációnak köszönhetően az egy amerikai dollár megvásárlásához szükséges pezó
mennyisége 144-ről 2281 -re emelkedett ugyanebben az időszakban.
Ugyanez az összefüggés megfigyelhető a mérsékellebb inflációjú országokban is. A
7-14. ábra egy pontdiagramon muta~ja be 11 ország inflációs rátája és árfolyama közötti
kapcsolatot. A vízszintes tengelyen az adott országban mért átlagos inflációs ráta és az
Egyesült Á llamok átlagos inflációs rátája közötti különbség látható. A függőleges ten-
gelyen az adott ország valutája és az amerikai dollár közötti árfolyam változása szerepel.
A két változó közötti pozitív irány ú kapcsolat tisztán kivehető az ábrából. Ahol viszony-
lag magas az infláció, ott leértékelődik, ahol alacsony az infláció, ott felértékelődik a
hazai valuta.
Figyeljük meg például a német márka árfolyamának alakulását. Az elmúlt húsz
évben inflációt tapasztalhattunk mind Németországban, mind az Egyesült Á llamok-
ban, így a márka és a dollár egyaránt kevesebbet ér, mint egykor. A 7-14. ábrából
azonban kiderül, hogy az infláció alacsonyabb volt Németországban, mint az Egyesült
Államokban. Ez azt jelenti, hogy a márka értéke kevésbé csökkent, mint a dolláré.
Ennek megfelelően az amerikai do llárért vásárolható német márka mennyisége folya-
matosan csökkent.
Avásárlóerő-paritás speciális esete

A közgazdaságtan egyik alaptétele, az egységes ár törvénye azt mondja ki, hogy ugyanaz
a termék ugyanabban az időpillanatban különböző helyeken nem adható el különböző
áron. Ha a búzát kevesebbért adnák el New Yorkban, mint Chicagóban, akkor megérné
New Yorkban búzát venni, majd Chicagóban eladni. Az ilyen lehetőségeket mindig ki-
használni kész szemfüles arbitrázsőrök növelnék a búza iránti keresletüket New Yorkban
és a kínálatukat Chicagóban. Ennek hatására emelkedne az ár New Yorkban, és csökken-
ne Chicagóban - biztosítva ezzel, hogy az árak kiegyenlítődjenek a két piacon.
7-14. ábra l
s .....
Olaszország
4 1-
3 ~ Spanyolország
Egyesül) Királyság á.:
Svédország \
2 '-
11'1
1 ..... Kanada
E . 51
C, e:, ' Franciaország
>- N
- e:,
~75 0
~ ~ --
. e:, >
e'"'
·e s
0 •C:,
.] '-
:z: ~ Belgium
-2 1-
Hollandia
-3 ~ :.1 .
"': Németország
-4 '-
Japán
r·
-S '- ,,, Sváic
1 1 1 1 1 1 1 1
-6
-2 -1 0 1 2 3 4 5 6 7
Inflációs különbség
Inflációs különbség és az árfolyam. A pontdiagram az infláció és a nominális árfolyam közötti

kapcsolatot mutatja be. A vízszintes tengelyen az adott ország átlagos inflációs rátája és az átlagos
amerikai inflációs ráta különbsége szerepel az 1970-1994 közötti időszakban. A föggéílcges tenge-
lyen az adott ország fizetőeszközének átlagos árfolyamváltozása szerepel (dollárban) az adott idő
szakban. Az ábrából kiderül, hogy ott, ahol viszonylag magas az infláció, leértékelődik, ahol pedig
alacsony az infláció, ott felértékelődik a hazai valuta.
Forrás: lnlernolional financial Statislics.

Az egységes ár törvényének nemzetközi piacokra való alkalmazását vásárlóerő

paritásnak nevezik. Ennek értelmében, ha nemzetközi arbitrázs lehetséges, akkor a
dollárnak (vagy bármelyik más valutának) minden országban ugyanakkora vásárlóerő
vel kell rendelkeznie. A magyarázat a következő. Ha belföldön több búzát lehetne vá-
sárolni a dollárért, mint külföldön, akkor profitlehetőség nyílna a búza belföldi megvá-
sárlásával és külföldi értékesítésével. A profitleső spekulánsok felhajtanák a hazai búza
árát a külföldi árhoz képest. Hasonlóképpen, ha a dollárért külföldön ]ehetne több búzát
vásárolni, akkor az arbitrázsügynökök külföldön vásárolnák meg a búzát, és itthon ad-
nák el, ami lenyomná a hazai árakat a külföldiekhez képest. A profitlesők tehát az egyen-
súly irányába terelik a nemzetközi árakat.
Reálárfolyam-modellünket felhasználva értelmezhetjük a vásárlóerő-paritás elvét.
Az arbitrázsőrök gyors reakcióinak következtében a nettó export rendkívül érzékenyen
reagál a reálárfolyam kis változásaira is. Egy hazai termék árának a külföldi árhoz vi-
szonyított kismértékű csökkenése - tehát a reálárfolyam kismértékű csökkenése - arra
készteti az arbitrázsügynököket, hogy belföldön vásároljanak, és külföldön adjanak el.
A relatív árakban bekövetkező kis emelkedés ehhez hasonlóan arra ösztönöz, hogy kül-
földről importáljanak termékeket. Ezen okok miatt a 7-15. ábrán l~tható nettóexport-
függvény a reálárfolyamra nézve nagyon lapos, mivel az biztosítja a vásárlóerő-paritást
az egyes országok között. A reálárfolyam minden kis változása a nettó export nagymér-
tékű változását eredményezi. A nettó export itt bemutatott különös érzékenysége bizto-
sítja, hogy az egyensúlyi reálárfolyam mindig a vásárlóerő-paritást biztosító szint köze-
lében legyen.
A vásárlóerő-paritásnak két fontos következménye van. Először: mivel a nettóex-
port-függvény lapos, a megtakarítás vagy a beruházás változásai nem befolyásolják a
reál- és a nominális árfolyamot. Másodszor: mivel a reálárfolyam változatlan, a nomi-
nális árfolyam minden változása az árszínvonal változásainak tudható be.
Reális-e a vásárlóerő-paritás doktrínája? Számos közgazdász szerint a meggyőző
logika ellenére sem ad a vásárlóerő-paritás ponlos képet a valós világról. Először is, sok
7-1 S. ábra 1
Vásárlóerő-paritás. Az egységes
e S-1 ár törvényének nemzetközi szintű
érvényesülése azt jelenti, hogy a
nettó export különösen érzékenyen
reagál a reálárfolyam kismértékű
változásaira.
E
e
.2!:-
..E
,e
-
7ö
"'
oc: -
NX(E)
Nettó export NX
termék forgalmazása nem annyira egyszerű. Egy hajvágás lehet sokkal drágább Tokió-
ban, mint New Yorkban, ennek ellenére nincs meg a nemzetközi arbitrázs lehetősége,
hiszen a hajvágások nem szállíthatók. Másodszor, még a forgalmazható termékek sem
mindig tökéletes helyettesítői egymásnak. Egyes fogyasztók a Toyotát kedvelik, mások
a Fordot. A Toyota és a Ford relatív ára tehát anélkül is változhat, hogy profitlehetőséget
rejtene magában. Ezen okok miatt a reálárfolyamok igenis változnak az idóöen.
Noha a vásárlóerő-paritás doktrínája nem jellemzi tökéletesen a valóságot, kellő
indokot szolgáltat arra, hogy a reálárfolyam korlátozott mozgására számítsunk. Ez a
feltevés igencsak megalapozott: minél inkább eltolódik a reálárfolyam a vásárlóerő
paritást biztosító szinttől, annál inkább ösztönöz a nemzetközi arbilrázsból fakadó
lehetőségek kihasználására. Jóllehet abban nem hihetünk, hogy a vásárlóerő-paritás a
reálárfolyam minden mozgását kiküszöböli, az elmélet mégis feljogosít bennünket
arra, hogy azt várjuk: a reálárfolyam ingadozásai jellemzően kismértékűek és átme-
netiek lesznek.
7-4. ESETTANULMÁNY
ABig Mac a világban

A vásárlóerő-paritás elve azt mondja ki, hogy az árfolyamok igazodásának következté-
ben minden terméket mindenhol ugyanazon az áron kell értékesíteni. Másfelől megkö-
zelítve ez azt jelenti, hogy két pénznem között az árfolyamnak a két ország árszínvona-
lától függően kell alakulnia.
Annak érdekében, hogy kiderüljön, mennyire mCíködik ez az elv, a The Economist
című nemzetközi magazin rendszeresen begyűjti egy olyan terméknek az árát, amelyet
sok országban értékesítenek. Ez a termék a McDonald's cég Big Mac nevű hamburgere.
A vásárlóerő-paritás elve szerint egy Big Mac árának szoros kapcsolatban kell állnia az
adott ország nominális árfolyamával. Minél magasabb a Big Mac adott valutában kife-
jezett ára, annál magasabbnak kell lennie a (dollárban mért) árfolyamnak.
A 7-1. táblázat az 1993-as nemzetközi árakat mutatja, amikor egy Big Mac 2,28
dollár volt az Egyesült Államokban. Ezen adatok alapján megállapítható, hogy a vásár-
lóerő-paritás elve milyen árfolyamokat indokolna. Egy Big Mac például 391 jenbe kerül
Japánban, ami alapján a dollár és a jen közötti árfolyamnak 391/2,28, azaz 171 jen/
dollárnak kellene lennie. Ezen az árfolyamon kerülne a Big Mac Japánban ugyanannyi-
ba, mint az Egyesült Államokban.
A 7-1. táblázat a kalkulált és a tényleges árfolyamokat tartalmazza 24 országra vo-
natkozóan. Látható, hogy a vásárlóerő-paritás elvének érvényesülése vegyes képet mu-
tat. A számított és a tényleges árfolyamok egyes esetekben lényegesen eltérnek egymás-
tól. A kalkulált 171 jen/dolláros árfolyam például eléggé eltér az aktuális 113 jen/dol-
láros árfolyamtól. A legtöbb országban az ilyen módon számított és a valós árfolyamok
mégis közel vannak egymáshoz. Egyes esetekben, mint például az Amerika szomszéd
7-1. táblázat j Big Mac-árak és árfolyamok: a vásárlóerő-paritás elvének alkalmazása
Árfolyam (dollár)
Ország Valuta BigMacára Kalkulált Tényleges
Argentína pezo 3,60 1,58 1,00
Ausztrália dollár 2,45 1,07 1,39
Belgium frank 109,00 47,81 32,45
Brazília cruzeiro 77 000,00 33 772,00 27 52 1,00
Dánia korona 25,75 11 ,29 6,06
Dél-Korea von 2 300,00 l 009,00 796,00
Franciaország frank 18,50 8, 11 5,34
Hollandia forint 5,45 2,39 1,77
Hongkong dollár 9,00 3,95 7,73
Írország font 1,48 0,65 0,65
Japán jen 391,00 171,00 113,00
Kanada dollár 2,76 1,21 1,26
Kína jüan 8,50 3,73 5,68
Magyarország forint 157,00 68,86 88,18
Malajzia ringgit 3,35 1,47 2,58
Mexikó pezo 7,09 3, 11 3, 10
Nagy-Britannia font 1,79 0,79 0,64
Németország márka 4,60 2,02 1,58
Olaszország líra 4 500,00 1 974,00 1 523,00
Oroszország rubel 780,00 342,00 686,00
Spanyolország pezeta 325,00 143,00 114,00
Svájc frank 5,70 2,50 l,45
Svédország korona 25,50 11, 18 7,43
Thaiföld bat 48,00 21 ,05 25,16
Egyesült Államok dollár 2,28 1,00 1,00
Megjegyzés: A kalkulált árfolyam az az árfolyam, amely mellett ugyanannyiba kerülne egy Big
Mac az adott országban, mint amennyibe az Egyesült Államokban kerül.
forrlÍI: The Economisl, 1993. ÓJll~~ 17- 79.
ságában lévő Kanadában és Mexikóban a két árfolyam nagyon közel van egymáshoz. A
vásárlóerő-paritás, bár nem mértani pontossággal, de közelítően jó iránymutatást ad az
árfolyamokra vonatkozóan.
,
7.4. Következtetések: Az Egyesült Allamok
mint nagy nyitott gazdaság
Ebben a fejezetben megfigyelhettük, hogyan működik egy kis nyitott gazdaság. Meg-
vizsgáltuk a tőkefelhalmozásra irányuló pénzáramlás, valamint a termékek és szolgálta-
tások nemzetközi áramlásának meghatározóit. Elemeztük az egy ország reál- és nomi-
nális árfolyamát befolyásoló összetevőket is. Vizsgálatunkból kiderült, hogy a különféle
politikai beavatkozások - monetáris és fiskális politika, kereskedelempolitika - hogyan
érintik a külkereskedelmi egyenleget és az árfolyamot.
A vizsgálat alá vett gazdaság „kicsi" abban az értelemben, hogy a kamatlábat a
nemzetközi pénzpiacok határozzák meg. Feltételeztük tehát, hogy a gazdaságnak nincs
hatása a nemzetközi kamatlábra, s hogy korlátlanul lehet kölcsönt felvenni és hitelezni
a nemzetközi kamatláb mellett. Ez a hipotézis szemben áll a 3. fejezetben, a zárt gazda-
ság vizsgálatánál alkalmazott feltevéssel. Zárt gazdaságban a belföldi kamatláb kiegyen-
líti a belföldi megtakarítást és beruházást, amiből következik, hogy a megtakarítást és a
beruházást befolyásoló gazdaságpolitikák megváltoztatják az egyensúlyi kamatlábat.
Milyen elemzési eszközt kellene alkalmazni egy olyan gazdaságra, mint az Egye-
sült Államok? A válasz az, hogy bizonyos mértékig mindkettőt. Egyrészt az Egyesült
Államok nem annyira nagy és elszigetelt, hogy érzéketlen lenne a külföldi hatásokra.
Az 1980-as években és az 1990-es évek elején tapasztalt magas külkereskedelmi deficit
jól mutatja a nemzetközi pénzpiacok súlyát az amerikai beruházásokban. A 3. fejezetbó1
ismert, zárt ga.zda.sá.grn alkalmazott demzési módszer tehát önmagában nem magyaráz-za
kielégítően a gazdaságpolitikai beavatkozások hatásait.
Ugyanakkor az amerikai gazdaság nem is annyira kicsi és nyitott, hogy a jelen fe-
jezetben alkalmazott elemzési eszközök tökéletesen alkalmazhatóak lennének. Az Egye-
sült Államok elég nagy ahhoz, hogy hatása legyen a világ pénzpiacaira. Való igaz, hogy
az Egyesült Államok fiskális politikáját okolták az 1980-as években az egész világon
jellemző magas reálkamatokért. Az országok közötti tőkeáramlás ugyanakkor nem te-
kinthető teljesen mobilisnak. Ha az emberek szívesebben tartják vagyonukat hazai esz-
közökben, mint külföldiekben, akkor a tőkefelhalmozást célzó, kamatlábakat kiegyen-
lítő pénzáramlás korlátozottabb lesz. E két ok miatt a kis nyitott gazdaság modellje nem
alkalmazható tökéletesen az Egyesült Államok gazdaságára.
Ha egy olyan ország gazdaságpolitikáját elemezzük, mint az Egyesült Államok,
akkor kombinálnunk kell a zárt gazdaságra és a kis nyitott gazdaságra felépített össze-
függéseket. Ennek a fejezetnek a függelékében egy olyan gazdaság modelljét ismertet-
jük, amelyik e két szélsőséges eset között van. E köztes esetben megengedett a nemzet-
közi kölcsönfelvétel és hitelezés, de a kamatlábat nem a nemzetközi pénzpiacok határoz-
zák meg. Ehelyett minél több kölcsönt vesz fel a gazdaság, annál magasabb kamatlábat
kell ígérnie a külföldi befektetőknek. A kapott eredmény - nem meglepő módon - az
általunk vizsgált két szélső esetben nyert jellemzők keveréke lesz.
Tekintsük például az expanzív fiskális politika eredményezte csökkenő nemzeti
megtakarítás esetét. Ez a gazdaságpolitikai lépés növeli a kamatlábat, ahogy a zárt gaz-
daságban, és kiszorítja a beruházásokat. Ugyanakkor, ahogy a kis nyitott gazdaságban,

külkereskedelmi deficithez és valutafelértékelődéshez vezet. Így tehát ha a kis nyitott
gazdaság vizsgált modellje nem jellemzi is tökéletesen az olyan gazdaságokat, amilyen
az Egyesült Államoké, a modell megközelítőleg helyes választ kínál arra a kérdésre,
hogyan hatnak a gazdaságpolitikai beavatkozások a külkereskedelmi egyenlegre és az
árfolyamra.
Összefoglalás
1. A nettó export az export és az import különbsége. Értéke megegyezik az összes
termelés, valamint a fogyasztás, beruházás és kormányzati vásárlás különbségével.
2. A nettó külföldi beruházás a belföldi megtakarítás belföldi beruházást meghala-
dó része. A külkereskedelmi egyenleg az áruk és szolgáltatások nettó exportjának ellen-
értéke. A nemzeti számlarendszer azonossága alapján a nettó külföldi beruházás mindig
egyenlő a külkereskedelmi egyenleggel.
3. A gazdaságpolitikai lépések külkereskedelmi egyenlegre gyakorolt hatása a meg-
takarításra és a beruházásra gyakorolt hatás összege. A megtakarítást növelő vagy beru-
házást csökkentő lépések külkereskedelmi többlethez vezetnek, a megtakarítást csökken-
tő vagy beruházást növelő politikák külkereskedelmi deficitet eredményeznek.
4. A nominális árfolyam az az arány, amely mellett egyik ország valutája a másik
ország valutájára cserélhető. A reálárfolyam az az arány, amely mellett két ország ter-
mékei egymásra cserélhetők. A reálárfolyam egyenlő: a nominális árfolyam megszoroz-
va a két ország árszínvonalának a hányadosával.
5. Minél magasabb a reálárfolyam, annál alacsonyabb a nettó exportunk iránti ke-
reslet. Az egyensúlyi reálárfolyam az az arány, amely mellett a nettó export iránti keres-
let egyenlő a nettó külföldi beruházással.
6. A nominális árfolyamot a reálárfolyam és a két ország árszínvonala határozza
meg. Minden más tényezőt azonosnak tekintve a magasabb infláció leértékelődő fizető
eszközhöz vezet.
Alapvető fogalmak
nettó export nemzetközi kamatláb

nettó külföldi beruházás nominális árfolyam
külkereskedelmi egyenleg reálárfolyam
külkereskedelmi többlet és deficit vásárlóerő-paritás
kis nyitott gazdaság
1. Mit értünk nettó külföldi beruházáson és külkereskedelmi egyenlegen? Milyen kap-
csolat van köztük?
2. Határozza meg a nominális árfolyam és a reálárfolyam fogalmát!
3. Hogyan alakul a megtakarítás, a beruházás, a külkereskedelmi egyenleg, a kamatláb
és az árfolyam, ha egy kis nyitott gazdaság csökkenti védelmi kiadásait?
4. Hogyan alakul a megtakarítás, a beruházás, a külkereskedelmi egyenleg, a kamatláb
és az árfolyam, ha egy kis nyitott gazdaság megtiltja a japán videokészülékek import-
ját?
5. Hogyan alakul a német márka és az olasz líra árfolyama, ha Németországban ala-
csony, Olaszországban magas az infláció?
Feladatok
1. A kis nyilott gazdaság modelljét felhasználva döntse el, hogyan reagálna a külkeres-
kedelmi egyenleg, a reálárfolyam és a nominális árfolyam az alábbi események ha-
tására!
a) A fogyasztói bizalom megrendülése következtében az emberek kevesebbet köl-
tenek, és növelik a megtakarításokat.
b) Az új, áramvonalas Toyota bevezetése után a fogyasztók egy része a külföldi
autókat részesíti előnyben a hazaiakkal szemben.
e) A pénzkiadó automata bevezetése csökkenti a pénzkeresletet.
2. Tekintsük az alábbi egyenletekkel jellemezhető gazdaságot:
Y = C + I + G + NX
Y = 5000
G = 1000
C = 250 + 0,75(Y - T)
I = 1000 - SOr
NX = 500- 500E
r = r* = 5
a) Mekkora a nemzeti megtakarítás, a külkereskedelmi egyenleg és az egyensúlyi
reálárfolyam?
b) Tegyük fel, hogy G 1250-re emelkedik. Mekkora a nemzeti megtakarítás, a kül-
kereskedelmi egyenleg és az egyensúlyi reálárfolyam? Mi a magyarázat?
e) Tegyük most fel azt, hogy a nemzetközi kamatláb emelkedik 5-ről 10 százalék-
ra. (G ismét 1000.) Mekkora most a nemzeti megtakarítás, a külkereskedelmi
egyenleg és az egyensúlyi reálárfolyam? Mi a magyarázat?
3. ,,Leverett" ország egy kis nyitott gazdaság. A külföldi divat megváltozása miatt az
ország exportja kevésbé kelendő.
a) Hogyan alakul a megtakarítás, a beruházás, a nettó export, a kamatláb és az ár-

folyam?
b) ,,Leverett" lakói szeretnek külföldre utazni. Hogyan érinti ó'ket az árfolyam
megváltozása?
e) A fiskális politika irányítói meg akarják változtatni az adókat, hogy az árfolya-
mot a korábbi szinten tartsák. Mit kell tenniük? Milyen hatása lesz a megtakarítás-
ra, a beruházásra, a nettó exportra és a kamatlábra, ha így cselekszenek?
4. Hogyan alakulna a külkereskedelmi egyenleg és a reálárfolyam egy kis nyitott gaz-
daságban, ha például háborús okokból nőnének a kormányzati vásárlások? Számít-e
a válasz szempontjából, hogy helyi háborúról vagy világháborúról van-e szó?
5. 1995-ben Clinton elnök azt fontolgatta, hogy 100 százalékos adót vet ki a japán lu-
xusautók importjára. Vizsgálja meg a közgazdasági és politikai hátterét egy ilyen
döntésnek! Hogyan hatna az árfolyamra? Kiknek az érdekei sérülnének egy ilyen lé-
pés következtében? Kiknek származna előnyük?
6. Tegyük fel, hogy néhány külföldi ország beruházási adóhitel bevezetéséve l kezdi
támogatni a beruházásokat.
a) Hogyan alakul a világban a nemzetközi kamatlábtól függő beruházási kereslet?
b) Hogyan alakul a nemzetközi kamatláb?
e) Hogyan alakul a beruházás kis nyitott gazdaságunkban?
d) Hogyan alakul külkereskedelmi egyenlegünk?
e) Hogyan alakul a reálárfolyam?
7. ,,Sokkal olcsóbb most Olaszországban utazgatni, mint tíz évvel ezelőtt - állítja egy
barátom. - Tíz éve egy dollár 1OOO lírát ért, az idén 1500 lírát adnak érte."
Igaza van-e a barátunknak, vagy sem? Feltéve, hogy a vizsgált időszakban az infláció
25 százalék volt az Egyesült Államokban és 100 százalék Olaszországban, drágább
vagy olcsóbb-e ma Olaszországban utazgatni? Használjon fel egy konkrét példát a
válaszhoz - például egy pohár amerikai kávét hasonlítson össze egy csésze olasz
presszókávéval !
8. Az újság szerint az éves nominális kamatláb 12 százalék Kanadában, és 8 százalék az
Egyesült Államokban. Tegyük fel, hogy a reálkamatláb megegyezik a két országban,
és érvényesül a vásárlóeró'-paritás elve.
a) A 6. fejezetben tárgyalt Fisher-egyenlet alapján milyen inflációs várakozásokra
következtet Kanadában és az Egyesült Államokban?
b) Mit gondol, hogyan alakulnak a kanadai és az amerikai dollár árfolyamának
változására vonatkozó várakozások?
e) Egy barátja a gyors meggazdagodás lehetőségét kínálja: vegyen fel kölcsönt egy
amerikai banktól 8 százalékon, majd helyezze el a pénzt Kanadában 12 százalékon,
és 4 százalékos profitot érhet el. Mi a hiba ebben a gondolatmenetben?
Függelék
Anagy nyitott gazdaság
Amikor egy olyan ország gazdaságpolitikáját vizsgáljuk, mint az Egyesült Államok,

akkor ötvöznünk kell a 3. fejezetből ismert zárt gazdaságra és a je len fejezetben megis-
mert nyitott gazdaságra vonatkozó összefüggéseket. Ebben a függelékben egy olyan
gazdaság modelljét dolgozzuk ki, amely a korábbi két szél sőséges eset között helyezke-
dik el, és amelyet úgy fogunk nevezni, hogy nagy nyitott gazdaság.
Nettó külföldi beruházás

A kis és a nagy nyitott gazdaság közötti alapvető különbség a nettó beruházások termé-
szetében gyökerezik. A kis nyitott gazdaság modelljében a tőke adott nemzetközi kamat-
láb (r*) mellett szabadon áramlik kifelé és befelé. A nagy nyitott gazdaság modelljében
más feltételt szabunk a nemzetközi tőkeáramlásra vonatkozóan. A feltétel megértéséhez
tartsuk észben, hogy a nettó külföldi beruházás egyenlő a hazai szerepló1<: által külföld-
ön eszközölt és a külföldiek itthoni beruházásainak különbségével.
Képzelj ük magunkat egy hazai befektető - például egy egyetemi alapítvány keze-
lője - helyébe, akinek el kell döntenie, hogy hová fektessen be. Befektethet belföldön
(hitelezhet például amerikai vállalatokat) vagy külföldön (hitelezhet külföldi vállalato-
kat). Sok tényező befolyásolhatja döntésünket, de az egyik bizonyára a kamatláb lesz.
Minél magasabb a hazai kamatláb, annál kevésbé lesz vonzó a külföldi beruházás.
A külföldiek hasonló dilemmával szembesülnek. Lehetőségük van otthoni beruhá-
zásokra, vagy választhatják az Egyesült Államokat. Minél magasabb a kamatláb az
Egyesült Á llamokban, annál inkább hiteleznek amerikai vállalatokat, vagy vásárolnak
amerikai eszközöket.
A hazai és a külföldi befektetők viselkedésére való tekintettel tehát a nettó külföldi
beruházás (NF[) és a be lföldi kamatláb (r) között negatív irányú kapcsolat van. Ha a
kamatláb emelkedik, megtakarításaink kisebb hányada áramlik külföldre, és több fo1Tás
érkezik hozzánk más országokból tó1<:efelhalmozás céljából. Ennek megfelelően:
NFI = NFJ(r).
Az egyenlet szerint a nettó külföldi beruházás a beJföldi kamatláb függvénye. A 7-16.
ábra illusztrálja az összefüggést. Figyeljük meg, hogy NFI pozitív és negatív is lehet, at-
tól függően, hogy az ország hitelező vagy kölcsönfelvevő a nemzetközi pénzpiacokon.
Új NF/függvényünknek a korábbiakkal való összehasonlítása érdekében tekintsük
a 7- 17. ábrát. Az ábra két speciális esetet mutat be: egy függőleges NFI függvényt és
egy vízszintes NFI függvényt.
7-16. ábra
Hogyan függ a nettó külföldi
beruházás a kamatlábtól? A ma-
gasabb hazai kamatláb nem ösz-
tönzi a hazai befektetó1cet a külföl-
di beruházásokra, és itteni beruhá-
...e
•O zásokra ösztönzi a külföldieket. A
"'E
E
0
nettó külföldi beruházás és a ka-
-""
75 matláb között tehát negatív irányú
""
e.::
kapcsolat van.
0 NFI
Nettó külföldi beruházás
A 7-17. a) ábra speciális esete a zárt gazdaságot jellemzi. Zárt gazdaságban bánnely
kamatláb mellett NFI = 0. Ez az eset akkor állna fenn, ha sem a hazai, sem a külföldi
gazdasági szereplők nem volnának hajlandóak külföldi eszközöket birtokolni, az ígért
hozadék nagyságára való tekintet nélkül. Ez akkor is bekövetkezhet, ha az állam nem
engedi a külföldi pénzpiacokon való beruházásokat, mint ahogy az néhány ország eseté-
ben igaz is. Zárt gazdaságban nincs nemzetközi kölcsönfelvétel és hitelezés, és a kamat-
láb a hazai megtakarítás és beruházás közötti egyensúlynak megfelel ően alakul.
A 7-17. b) ábra speciális esete a nyitott tőkepiaccal rendelkező kis nyitott gazdasá-
got jellemzi. Ebben az esetben a tőke a nemzetközi kamatlábnak (r*) megfelelően sza-
badon áramlik kifelé és befelé. Ez az eset akkor következne be, ha az emberek itthon és
külföldön egyaránt mindig a legnagyobb hozadékot ígérő eszközökbe irányítanák beru-
7-17. ábra 1
...e ...e
.:E .:E
;:; ;:;
E
0
-""
'fil
e.::
~r•i-------------
E
:a
""
e.::
0 NFI 0 NFI
Nettó külföldi beruházás Nettó külföldi beruházás
Két speciális eset. Zárt gazdaságban a) a nettó külföldi beruházás bármely kamatláb mellett
nulla. Kis nyitott gazdaságban, ahol a tőkeáramlás szabad b), a nettó külföldi beruházás a
nemzetközi kamatláb (r*) mellett tökéletesen rugalmas.
házásaikat, és az ország túlságosan kicsi volna ahhoz, hogy a nemzetközi kamatlábat
befolyásolni tudja. A gazdaságra jellemző kamatláb a nemzetközi pénzpiacokon érvé-
nyes szintre állna be.
Vajon egy olyan nagy nyitott gazdaságban, mint az Egyesült Államok, miért nem
a nemzetközi kamatláb határozza meg a kamatlábat? Ennek két oka van. Az egyik az,
hogy az Egyes.ült Államok elég nagy ahhoz, hogy hatása legyen a pénzpiacokra. Minél
több hitelt nyújt az ország a külföldieknek, annál nagyobb lesz a hitelkínálat külföldön,
és annál inkább csökkennek a kamatlábak a világban. Minél több kölcsönt vesz fel az
ország külföldről (azaz minél inkább negatívvá válik NF[), annál magasabbak lesznek
a kamatlábak a világban. Azért használjuk a „nagy nyitott gazdaság" elnevezést, mert a
modell az olyan gazdaságokat jellemzi a leginkább, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy
hatással legyenek a világ kamatlábaira.
Van azonban egy másik oka is annak, hogy a kamatlábat nem a nemzetközi kamat-
láb határozza meg: a tőke nem feltétlenül áramlik teljesen szabadon. Vagyis a hazai és
külföldi befektetők szívesebben tartanak hazai eszközöket, mint külföldieket. Az efféle
magatartás származhat az információ hiányából vagy a nemzetközi hitelezést és kölcsön-
felvételt akadályozó állami szabályozásból. Bármely eset áll is fenn, a tőkefelhalmozást
megcélzó fonások nem áramlanak teljesen szabadon, és nem egyenlítik ki a kamatlába-
kat minden országban. A nettó külföldi beruházások ezzel szemben a hazai és a külföldi
kamatláb között fennálló viszonytól függnek. Az ame1ikaiak csak akkor fognak külföld-
re hitelezni, ha az amerikai kamatlábak viszonylag alacsonyak, a külföldiek pedig csak
akkor fognak hitelezni az Egyesült Államoknak, ha az amerikai kamatlábak magasak.
Akár tehát azért, mert a nagy nyitott gazdaság hatással van a nemzetközi kamatláb-
ra, akár azért, mert a tó1<:eáramlás tökéletlen, vagy esetleg mindkét okból kifolyólag, az
NFI függvény negatív meredekségű. Ezen új NFI függvénytől eltekintve a nagy nyitott
gazdaság modellje hasonlít a kis nyitott gazdaság modelljéhez. A következőkben minden
elemet a helyére teszünk.
Amodell
Két alapvető fontosságú piacot ke~l szemügyre vennünk ahhoz, hogy megértsük a nagy
nyitott gazdaság működését: a kölcsönforrások piacát és a devizapiacot.
Kölcsönforrások piaca • A nagy nyitott gazdaság két célra használja megtakarításait (S):
hazai beruházásokat finanszíroz ([), illetve nettó külföldi beruházásokat lát el tőkével
(NFI). Ezt az alábbi formában írhatjuk fel:
S= I + NFI.
Lássuk, mi határozza meg e három változót. A nemzeti megtakarítást a kibocsátás, a
fiskális politika és a fogyasztási függvény határozza meg. A beruházás és a nettó külföldi
beruházás egyaránt a kamatlábtól függ. Tehát:
S= l(r) + NFl(r)
7-18. ábra
A kölcsönforrások piaca nagy
s nyitott gazdaságban. Egyensú-
lyi kamatláb mellett a megtakarí-
tásból (S) származó hitelkínálat
egyensúlyban van a hazai beruhá-
..e
.:.!2 zásokra([), valamint a nettó kül-
ö
E
e
földi beruházásokra (NF[) irányu-
-""
:;::;
G> Egyensúlyi reálkamatláb ló hitelkereslettel.
""'
Hrl + NFl(r)
Hitelek S, 1+ NFI
A 7-18. ábra a kölcsönforrások piacát mutatja be. A hitelkínálatot a nemzeti meg-

takarítás jelenti. A hitelkeresletet a hazai beruházások és a nettó külföldi beruházások
iránti kereslet adja. A kamatláb a kereslet és kínálat egyensúlyának megfelelően alakul.
Adevizapiac • Tekintsük most a nettó külföldi beruházás és a külkereskedelmi egyenleg

közötti kapcsolatot. A nemzeti számlarendszer azonossága alapján:
NX = S - 1.
Mivel NX az árfolyamtól függ, és NFI = S - 1, az alábbi egyenletet írhatjuk fel:
NX(E) = NFI.
7-19. ábra 1
e Devizapiac nagy nyitott gazda-

NFI ságban. Egyensúlyi árfolyam mel-
"''¾•" lett a nettó külföldi beruházásokra
(NF[) szánt dollárkínálat egyenlő
-~ a termékeink és szolgáltatásaink
nettó exportjához (NX) igényelt dol-
r \ ·· ······ ··"· ·"""' """" ' · lárkereslettel.
Egyensúlyi reálárfolyam ·,
~" NX(e)
Nettó export NX
A 7-19. ábra a devizapiac egyensúlyát mutatja be. Ahogyan az előzőekben, a reál-
árfolyam itt is az az ár, amely mellett a külkereskedelmi egyenleg megegyezik a nettó
külföldi beruházással.
Az utolsó változó, amelyet meg kell vizsgálnunk, a nominális árfolyam. Ahogy a
korábbiakban láttuk, a nominális árfolyam a reálárfolyam és az árszínvonalak hányado-
sának a szorzata:
e= Ex (P*IP).
A reálárfolyamot a 7-19. ábrán látott mechanizmus határozza meg, az árszínvonalakat
pedig a hazai és a külföldi monetáris politikák, ahogy anól a 6. fejezetben meggyőződ
hettünk. Azok az erők, amelyek a reálárfolyamot és az árszínvonalakat mozgatják, a
nominális árfolyamot is megváltoztatják.
Gazdaságpolitika a nagy nyitott gazdaságban

Most már megvizsgálhatjuk, hogy a nagy nyitott gazdaságra hogyan hatnak a gazdaság-
politikai beavatkozások. A 7-20. ábrán látható az elemzéshez szükséges három grafikon:
az ábra a) része mutatja a kölcsönforrások piacának ·e gyensúlyi helyzetét, az ábra b)
7-20. ábra
a) Kölcsönforrások piaca bJ Nettó külföldi beruházások
NFl(r)
S, 1+ NFI NFI
Hitelek ~ettó külföldi beruházás
e) Devizapiac
Egyensúly a nagy nyitott gazdaságban.

Az a) ábrán látható, hogy a kölcsönforrások pi-
aca meghatározza az egyensúlyi kamatlábat. Ab)
ábra mutatja, hogy az egyensúlyi kamatláb meg-
határozza a nettó külföldi beruházásokat, ami
egyúttal magadja a devizára váltandó dollárkíná-
latot. A e) ábrán látható, hogy a reálá1folyam úgy
alakul, hogy a dollárkínálat egyensúlyba kerül-
jön a nettó expo1tból származó dollárkereslettel. NX
Nettó export
része az egyensúlyi kamatláb és a nettó beruházások közötti kapcsolatot, az ábra e) része

pedig a devizapiaci egyensúlyt.
Hazai fiskális politika • Vizsgáljuk meg egy expanzív - kormányzati vásárlások növelé-
sével vagy adócsökkentéssel járó -fiskális politika hatásait. A 7-21. ábrán látható, hogy
mi történik. A beavatkozás hatására csökken a nemzeti megtakarítás (S), ennélfogva
csökken a hitelkínálat, és emelkedik az egyensúlyi kamatláb (r). A magasabb kamatláb
mind a hazai (/), mind a nettó külföldi beruházásokat (NF[) csökkenti. A nettó külföldi
beruházások esése csökkenti az átváltandó dollárkínálatot. Az árfolyam erősödik, a nettó
export pedig csökken.
Figyeljük meg, hogy a fiskális politika hatásai ebben a modellben a zárt gazdaság
és a kis nyitott gazdaság modelljéből ismert hatások ötvözete. A nagy nyitott gazdaság-
ban a fiskális expanzió növeli a kamatlábat, és beruházást szorít ki, úgy, mint a zárt
gazdaságban. A fiskális expanzió külkereskedelmi deficithez és az árfolyam erősödésé
hez vezet, úgy, mint a kis nyitott gazdaságban.
A három eset közötti összefüggés feltárásához tekintsük az alábbi azonosságot:
S= 1 + NX.
a) Kölcsönforrósok piaca bJ Nettó külföldi beruházások
S, 1+ NFI NFI
Hitelek Nettó külföldi beruházás
e) Devizapiac
A nemzeti megtakarítás csökkenése nagy
nyitott gazdaságban. Az a) ábrán látható, hogy
a nemzeti megtakarítás csökkenése csökkenti a
hitelkínálatot. Az egyensúlyi kamatláb emelke-
dik. Ab) ábrán látszik, hogy a magasabb kamat-
E
e
>-
' "
t-----1-~
NFI 4.... növeli az
+ - - - árfolyamot...
............ . .
S....és csökkenti
láb csökkenti a nettó külföldi beruházásokat. A "t
, e,
e) ábra mutatja, hogy az alacsonyabb szintű net- :-a

a,
a nettó exportot.
tó külföldi beruházások kisebb dollárkínálatot ""'
jelentenek a devizapiacon. Az alacsonyabb dol-
lárkínálat a reálárfolyam erősödését okozza, ami NX(e)
a nettó export csökkenéséhez vezet. NX
Nettó export
A nemzeti megtakarítás (S) mindhárom esetben csökken. A zárt gazdaságban S
csökkenése / azonos mértékű csökkenésével jár együtt, és NX változatlanul nulla. Kis
nyitott gazdaságban S csökkenését NX azonos mértékű csökkenése kíséri, és / változat-
lanul a világpiaci kamatlábnak megfelelő szinten marad. A nagy nyitott gazdaság a köz-
tes eset: / is és NX is csökken, de mindkettő kevésbé, mint S.
Aberuházási függvény módosulása • Tegyük fel, hogy a beruházási függvény kifelé tolódik,
mert, mondjuk, a Kongresszus beruházási adóhitelt szavaz meg. A 7-22. ábrán láthatók
a döntés hatásai. A hitelkereslet emelkedik, ami növeli az egyensúlyi kamatlábat. A
magasabb kamatláb csökkenti a nettó külföldi beruházást. Az amerikaiak kevesebb hitelt
helyeznek ki külföldre, a külföldiek pedig több hitelt nyújtanak az amerikaiaknak. A
nettó külföldi beruházás esése csökkenti a dollárkínálatot a devizapiacon. Az árfolyam
erősödik, a nettó export visszaesik.
Kereskedelempolitika • A 7-23 .. ábra egy olyan kereskedelmi korlátozás hatását mutatja

be, mint amilyen az importkvóta. A csökkenő importkereslet hatására a nettóexport-
függvény kifelé tolódik. Mivel a kölcsönfon-ások piacán semmi sem változik, a kamat-
láb ugyanakkora marad, amiből következik, hogy a nettó külföldi beruházás sem válto-
7-22. ábra
a} Kölcsönforrások piaca bJ Nettó külföldi beruházások
,. 2....növeli a kamatlábat ...

....... ........ ........... ..... .... .... .
t .
······ ~ · ····· ·········· ·· ······· ·····:'·
3....ami csökkenti a
nettó külföldi
beruházást...
1+ NFI
NFl(rl
S, 1+ NFI NFI
Hitelek elló külföldi beruházás
e} Devizapiac
A beruházási kereslet emelkedése nagy nyi- 1 4....növeli az

árfolyamot...
tott gazdaságban. Az a) ábrán látható, hogy a _ ---,1..4-,-.+-- -
beruházási kereslet emelkedése növeli a kamat-

5....és csökkenti
lábat. A b) ábrán látszik, hogy a magasabb ka- a nelló exportot.
matláb csökkenti a nettó külföldi beruházást. A
e) ábra mutatja, hogy az alacsonyabb szintű net-
tó külföldi beruházás a reálárfolyam er6södésé-
NX(E)
hez és a nettó export visszaeséséhez vezet.
NX
Nettó export
zik. A nettóexport-függvény eltolódása következtében az árfolyam erősödik. Az árfo-

lyam erősödése drágítja az amerikai termékeket a külföldi termékekhez viszonyítva, ami
visszaveti az exportot, és importra ösztönöz. A kereskedelem korlátozása végül nem
érinti a külkereskedelmi egyenleget.
Anettó külföldi beruházások módosulása • Több oka is lehet annak, hogy az NFI függvény
eltolódik. Az egyik a külföldi fiskális politika. Tegyük fel például, hogy Németország
olyan fiskális politikát folytat, amelynek következtében Németországban nő a megtaka-
rítás. E gazdaságpolitika következtében csökkennek a német kamatok. Az alacsonyabb
német kamatláb csökkenti az amerikaiak érdekeit arra nézve, hogy Németországnak
hitelezzenek, és ösztönzi a németeket, hogy az Egyesült Államokban fektessenek be.
Adott amerikai kamatláb mellett az amerikai nettó külföldi beruházás csökken.
Az NFI görbe eltolódását okozhatja ezenkívül a politikai stabilitás hiánya külföldön.
Tegyük fel, hogy valamely más országban háború vagy fon-adalom tör ki. A világ be-
fektetői igyekeznek ekkor kivonni beruházásaikat ebből az országból, és egy olyan stabil
országban keresnek biztos helyet, mint az Egyesült Államok. Az eredmény az amerikai
nettó külföldi beruházás csökkenése.
7-23. ábra
a) Kó"lcsó•nforrások piaca bJ Nettó külföldi beruházások
S r
1 \
' ··············································•··\
1+ NFI : \ NFl(r)
S, 1+ NFI NA
Hitelek ~ ettó külföldi beruházás
e) Devizapiac
Importkorlátozás nagy nyitott gazdaságban.

Az importkorlátozás növeli a nettó export iránti
keresletet, ahogyan az a e) ábrán látszik. A reál-
árfolyam erősödik, miközben a külkereskedel-
mi egyensúly változatlan marad. Nem változik
semmi az a) ábrán látható kölcsönforrások pia-
cán és ab) ábrán látható nettó külföldi beruhá-
zásokban.
INX
Nettó export
7~24. ábra
a) Kölcsó'nforrások piaca bJ Nelló külfó'ldi beruházások
..s:,
1. Anettó külföldi
•0
beruházás csökkenése...
10
--""
7c5
a,
""'
NFl(r)
S, 1+ NFI NFI
Hitelek Nettó külföldi beruházás
;e) Devizapiac
A nettó külföldi beruházás csökkenése nagy NFI

nyitott gazdaságban. Az a) ábrán látszik, E
hogy a balra tolódó NFI függvény csökkenti a 0
>-
hitel keresletet, így az egyensúlyi kamatlábat is.
Ab) ábrán látható, hogy a nettó külföldi beru-
•C t
..g "'\·.. ··
J 3....nove1·I az
„
4....és csökkenti
a nettó exportot.
-
házás szintje csökken. A e) ábra azt mutatja, öifa'lyÓmot:.'.... .
hogy a reálárfolyam erősödik, a nettó export
pedig visszaesik. NX(c)
NX
Nettó export
A 7-24. ábra az NFI függvény eltolódásának hatását illusztrálja. A hitel- csökkenő

kereslet csökkenti az egyensúlyi kamatlábat. Az alacsonyabb kamatláb a nettó külföldi
beruházások emelkedését jelenti, de ez csak részben ellensúlyozza az NFI függvény
eltolódását. A csökkenő nettó külföldi beruházás csökkenti a dollárkínálatot a devizapi-
acon. Az árfolyam erősödik, a nettó export pedig visszaesik.
Következtetések
Miben különbözik egymástól a nagy és a kis nyitott gazdaság? Nyilvánvalóan a nagy
nyitott gazdaságban a gazdaságpolitika hat a kamatlábra, míg a kis nyitott gazdaságban
nem. Más tekintetben a két modellből hasonló következtetéseket lehet levonni. Mind a
nagy, mind pedig a kis nyitott gazdaságban külkereskedelmi többletet eredményeznek a
megtakarítást növel ő vagy beruházást csökkentő gazdaságpolitikák. Hasonlóan, a meg-
takarítást csökkentő vagy beruházást növelő gazdaságpolitikák külkereskedelmi deficit-
hez vezetnek. A protekcionista gazdaságpolitika mindkét esetben az árfolyam erősödé
sével jár, és nem módosítja a külkereskedelmi egyenleget. Mivel annyira hasonlóak az
.,
eredmények, a legtöbb kérdés megválaszolásához a kis nyitott gazdaság egyszerűbb

modellje is segítséget ad, még abban az esetben is, ha a vizsgált gazdaság nem is olyan
kicsi.
Feladatok
1. Ha háború törne ki külföldön, az sok szempontból érintené az amerikai gazdaságot.

Használja fel a nagy nyitott gazdaság modelljét ana, hogy az alábbi háborús hatásokat
elemezze! Hogyan alakul az Egyesült Államok megtakarítása, beruházása, külkeres-
kedelmi egyenlege, kamatlába és árfolyama? (Az egyszerűség kedvéért külön-külön
vizsgálja a hatásokat!)
a) Tartva az esetleges hadba lépéstől, az amerikai kormányzat növeli hadiipari vá-
sárlásait.
b) A többi ország növeli keresletét a csúcstechnológiai fegyverzet iránt, ami az
Egyesült Államok fő exportterméke.
e) A háború bizonytalanságot okoz, ezért az amerikai vállalatok beruházásokat ha-
lasztanak el.
d) A háború okozta bizonytalanság miatt az amerikai fogyasztók növelik megtaka-
rításaikat.
e) Az amerikaiak félnek külföldre utazni, ezért egyre többen vakációznak az Egye-
sült Államokban.
f) A külföldiek az Egyesült Államokban látják a menedéket befektetéseik számára.
2. 1995. szeptember 21-én „Newt Gingrich házelnök azzal fenyegetőzött, hogy az Egye-
sült Államokat adósságának megtagadására kényszeríti, a nemzet történetében első
alkalommal. Ezzel akarta a C linton-kormányt a republikánusok kívánsága szerinti
egyensúlyi költségvetésre kényszeríteni." (New York Times, 1995. szeptember 22. Al
o.) Ugyanezen a napon a harmincéves amerikai államkötvény kamata 6,46%-ról
6,55%-ra emelkedett, a dollár árfolyama pedig 102,7 jenről 99 jenre esett. Adjon
magyarázatot a történtekre a nagy nyitott gazdaság modelljének segítségével!
,
Ill. RESZ
Agazdaság rövid távon
A II. részben olyan modelleket alkottunk, amelyek a gazdaság hosszú távú működését ma-
gyarázzák. Ezeket az elméleteket a klasszikus dichotómiára építettük, miszerint a reálválto-
zók (a termelés vagy a foglalkoztatás) függetlenek a nominális változóktól, amilyen például
a pénzkínálat. A klasszikus elméletekkel jól magyarázhatók az olyan hosszú távú folyama-
tok, mint például az évtizedeken keresztül megfigyelt gazdasági növekedés. A legtöbb köz-
gazdász szerint azonban a klasszikus dichotómia rövid távon nem érvényesül, ezért a
klasszikus elméletek nem magyarázzák meg a kibocsátás és a foglalkoztatás éves ingado-
zásait. A Ill. részben most látni fogjuk, hogyan magyarázzák a közgazdászok a gazdaság
rövid távú ingadozásait.
A 8. fejezetben áttekintjük a hosszú táv és a rövid táv között fennálló alapvető különb-
ségeket, és megismerkedünk az aggregált kereslet és aggregált kínálat modelljével. A modell
segítségével megmutatjuk, hogy a gazdaságot érő sokkhatások hogyan okoznak ingadozá-
sokat a kibocsátásban és a foglalkoztatásban. Azt is megmutatjuk, hogy a monetáris poli-
tika hogyan idézheti elő vagy szüntetheti meg ezeket az ingadozásokat.
A következő négy fejezetben részletesebben kifejtjük az aggregált kereslet és kínálat
modelljét. A 9. és 10. fejezetben az IS-LM-modellel foglalkozunk, amely megmutatja, hogy
a monetáris és fiskális politika hogyan hat az áruk és szolgáltatások aggregált keresletére.
A 11. fejezetben a Mundell-Fleming-modellel ismerkedünk meg, és a nemzetközi kapcso-
latokat is beépítjük az aggregált kereslet elemzésébe.
A 12. fejezetben az aggregált kínálat elméleteivel és következményeikkel foglalkozunk.
A 13. fejezet betekintést nyújt abba a vitába, hogy a gazdaságpolitikusoknak hogyan
kellene reagálniuk a gazdaság rövid távú ingadozásaira. Vajon aktív vagy passzív szerepet
kell-e vállalnia a monetáris és fiskális politikának? Szabályok szerint kell-e vezérelni a gaz-
daságpolitikát, vagy eseti beavatkozások szükségesek? •
A Ill. ~ész utolsó, 14. fejezetében a rövid távú ingadozások néhány újabb elméletét mu-
tatjuk be. Attekintjük, milyen új irányokban folyik kutatás annak érdekében, hogy jobban ért-
sük a gazdaság működését, és látni fogjuk, mennyire eltérően vélekednek a közgazdászok
a tekintetben, hogy ezek közül melyik törekvés bizonyul majd a legsikeresebbnek.
8. feiezet
BEVEZETÉS A GAZDASÁGI INGADOZÁSOK ELMÉLETÉBE
A modern világ úgy vélekedik az üzleti ciklusokról,
ahogyan az ókori egyiptomiak a Nílus áradásár6l. A
jelenség időszakonként jelentkezik, mindenki számára
különösen fontos, természetes okai pedig rejtve ma-
radnak.
JOHN BATES CLARK, 1898
A gazdasági ingadozások visszatérő problémát jelentenek a közgazdászoknak és a gaz-

daságpolitikusoknak. Amint a 8-1. ábrán láthatjuk, a reál GDP nem nő egyenletesen.
Gyakori jelenség a recesszió - a csökkenő jövedelem és növekvő munkanélküliség idő
szaka. Az 1990. évi amerikai recesszió során a reál GDP 2,2 százalékkal esett vissza
korábbi szintjéről, a munkanélküliség pedig 7,7 százalékra emelkedett. A recessziót a
8-1. úbrn
10
Átlagosnövekedési üfem
-4 ,...__ _ _.....__ _ _.....___ _ _.....__ _ _.....__ _ _~ - - - ~ - - - - -

1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995
Év
A reál GDP növekedése az Egyesült Államokban. A reál GDP átlagos növekedési üteme évi 3
százalék, ahogyan a pontozott vonal jelzi, de igen nagy az eltérés az átlag körül. A recessziók
időszakáb an a reál GDP csökken, ilyenkor tehát negatív a GDP növekedése.
Forrót U.S. Deporlmenl of Commerce.

258 Ill. RÉSZ • Agazdaság rövid távon
rövidebb munkaidő is jellemzi: többen kénytelenek részmunkaidóoen dolgozni, és ke-

vesebben túlóráznak.
A közgazdászok üzleti ciklusnak nevezik a kibocsátás és a foglalkoztatás ingadozá-
sait. Bár az elnevezés arra utal, hogy ezek az ingadozások rendszeresek és kiszámítha-
tóak, mégsem ez a helyzet. A recessziók ugyanannyira rendszertelenek, amennyire meg-
szokottak. Néha közel esnek egymáshoz, mint 1980-ban és 1982-ben, máskor pedig
ritkábban követik egymást, ahogy 1982-ben, majd 1990-ben.
Könyvünk II. részében a nemzeti jövedelem, a munkanélküliség, az infláció és más
gazdasági változók meghatározóinak megismerésére alkottunk modelleket. Nem vizsgál-
tuk azonban azt, miért ingadoznak olyan nagy mértékben ezek a változók évről évre.
Ebben a részben modellt alkotunk a rövid távú ingadozások magyarázatára. Modellünk
középpontjában a reál GDP áll, mint a gazdasági jólét legjobb egyedi mérőszáma.
Ahogy az egyiptomiak gátakkal próbálták szabályozni a Nílus áradását, a modern
társadalmak célirányos gazdaságpolitikai eszközökkel igyekeznek befolyásolni az üzleti
ciklusokat. A következő néhány fejezetben kidolgozandó modellen bemutatjuk, hogyan
befolyásolja a monetáris és a fiskális politika az üzleti ciklusokat. Látni fogjuk, hogy
ezek a beavatkozások stabilizálhatják vagy felerősíthetik a gazdaság ingadozásait.
.8. l ..· Miben különbözik a rövid táv és a hosszú táv?

Ha modellezni kívánjuk a rövid távú ingadozásokat, akkor elsó1cént azt kell eldönte-
nünk, miben különbözzék ez a modell a 3. fejezettől a 7. fejezetig kidolgozott hosszú
távú klasszikus modelltől. A legtöbb közgazdász szerint a rövid és a hosszú táv között
a különbség az árak viselkedésében mutatkozik. Hosszú távon az árak rugalmasak, re-
agálnak a kereslet és kínálat változásaira. Rövid távon sok ár„ megragad" egy bizanyos
adott szinten. Mivel az árak másként viselkednek rövid távon, és másként hosszú távon,
a gazdaságpolitikai lépések különböző időtávokon más és más hatásokkal járnak.
A rövid táv és a hosszú táv közötti különbség megvilágítására vizsgáljuk meg a
monetáris politika hatásait. Tegyük fel, hogy a Federal Reserve hirtelen 5 százalékkal
csökkenti a pénzkínálatot. A klasszikus modell alapján, ami a legtöbb közgazdász szerint
jól jellemzi hosszú távon a gazdaságot, a pénzkínálat a pénzben mért nominális változók-
ra hat, nem befolyásolja viszont a reálváltozókat. Ahogy a 6. fejezetben megállapítot-
tuk, ez a klasszikus dichotómia elve. Hosszú távon a pénzkínálat 5 százalékkal való szű
kítése minden árat (a nominálbéreket is beleértve) 5 százalékkal csökkent, miközben
változatlanul hagyja az összes reálváltozót. Hosszú távon ezért a pénzkínálat változásai
nem vezetnek a kibocsátás és a foglalkoztatás ingadozásaihoz.
Rövid távon ugyanakkor sok ár nem reagál a monetáris politika változásaira. A
pénzkínálat csökkenése nem készteti a vállalatokat azonnal a bérek csökkentésére, a
boltokat az árcédulák kicserélésére, a megrendelések alapján működő cégeket új árjegy-
zékek elkészítésére és az éttermeket új étlap nyomtatására. Ehelyett sok ár szinte alig
változik, vagyis az árak ragadósak. A rövid távú ármerevségből az következik, hogy a
pénzkínálat megváltozásának nem ugyanaz a rövid távú, mint a hosszú távú hatása.
. . .. ...
8. fejezet • Bevezetés a gazdasági ingadozások elméletébe 259
A rövid távú ingadozások modelljének számolnia kell a rövid távú ármerevséggel.
Mivel az árak nem alkalmazkodnak azonnal a pénzkínálat változásához, azt látjuk majd,
hogy a klasszikus dichotómia nem valósul meg maradéktalanul. Tekintve, hogy az árak
késve igazodnak a pénzkínálat változásához, rövid távon ez azzal jár, hogy a kibocsátás-
nak és a foglalkoztatásnak kell valamelyest alkalmazkodnia. Másként fogalmazva: a
pénzkínálat változásai rövid távú ingadozásokat okozhatnak.
Általános elvként megfogalmazhatjuk, hogy ragadós árak mellett a kibocsátás szintje
eltérhet attól, ami a klasszikus modellből következne. A klasszikus modellben a kibo-
csátás nagysága attól függ, hogy a gazdaság mekkora kínálatot képes biztosítani árukból
és szolgáltatásokból, ami vjszont a tőke, a munka és a rendelkezésre álló technológia
függvénye. Látni fogjuk majd, hogy a rugalmas árak jelenléte a klasszikus modell alap-
vető tulajdonsága: a modell feltételezi, hogy az árak alkalmazkodása vezet el oda, hogy
a kereslet megegyezzen a kínálattal. Ragadós árak esetén, ezzel szemben, a kibocsátás az
áruk és szolgáltatások iránti kereslettól is függ. A keresletet viszont a monetáris politika,
a fiskális politika és más tényezők befolyásolják. Az ármerevség tehát kellő alapot szol-
gáltat arra, hogy a monetáris és a fiskális politika használható legyen a gazdaság rövid
távú stabilizálásában.
A fejezet hátralévő részében olyan modellt építünk fel, amely megmagyarázza a
gazdaság rövid távú ingadozásait. A kereslet-kínálati modellje, amelyet az 1. fejezetben
a pizza piacának bemutatására használtunk, betekintést nyújt a közgazdaságtan alapjai-
ba. A modell megmutatja, hogy egy termék kereslete és kínálata hogyan határozza meg
együttesen a termék árát és eladott mennyiségét, valamint hogyan érintik az exogén
változók az árat és a mennyiséget. Az alábbiakban a modell „nemzetgazdasági méretű"
verzióját mutatjuk be, ami az aggregált kereslet és kínálat modellje. E makroökonómiai
model1 segítségével tanulmányozhatjuk, mi határozza meg az aggregált árszínvonalat és
az aggregált kibocsátás szintjét. A modell egyúttal arra is alkalmas, hogy összehasonlít-
suk a gazdaság rövid távú és hosszú távú viselkedését.
Noha az aggregált kereslet és kínálat modellje hasonlít egyetlen termék keresleté-
nek és kínálatának modelljéhez, az analógia nem tökéletes. Egy termék kereslet-kínálati
modellje csupán egy nagy gazdaság egyetlen termékét vizsgálja. Ezzel szemben az agg-
regált kereslet és kínálat modellje olyan összetett modell, amely magában foglalja a
piacok közötti kölcsönhatásokat is.
8- 1. . ESETTANULMÁNY
Afolyóiratok ragadós árainak titka

Mennyire ragadósak az árak? A válasz attól függ, hogy mely árakat vizsgáljuk. Egyes
termékekkel - idetartozik a búza, a szójabab, a sertéshús - szervezett keretek között
kereskednek, áraik percenként változnak. Ezeket az árakat senki sem tartaná ragadós-
nak. Sok termék és szolgáltatás ára azonban ritkábban ingadozik. Egy felmérés szerint
a vállalatok 39 százaléka évente egyszer, 10 százalékuk pedig még ennél is ritkábban

változtatja árait. 1
Az ár merevség okai nem mindig nyilvánvalóak. Tekintsük például a folyóiratok
piacát. Egy tanulmány megállapította, hogy az újságosoknál a folyóiratok árai nagyon
ritkán változnak. Megszokott esetben egy folyóirat reál árát kb. 25 százalékkal csökkenti
az infláció, mielőtt a nominális ár emelkedne. Ha az infláció évi 4 százalék, akkor egy
átlagosnak tekinthető folyóirat ára 6 évente változik. 2
Miért hagyják oly sokáig változatlanul a folyóiratok árait? A közgazdászok nem
találnak egyértelmű választ a kérdésre. A probléma elgondolkodtató, mert azt hihetjük,
hogy az árváltoztatás kö ltségei a folyóiratok esetében alacsonyak. Egy csomagküldő
cégnek új árjegyzéket, egy étteremnek új étlapot kell nyomtatnia, ha árait változtatni
akarja, de egy folyóirat kiadójának csak egyszerűen rá kellene nyomtatni az új árat a
következő számra. Elképzelhető, hogy a kiadónak a nem megfelelő ár megállapításából
származó költségei talán nem túl nagyok. De az is lehet, hogy az olvasók rossz néven
vennék, ha kedvenc folyóiratuk ára havonta változna.
A ragadós árak mikroökonómiai szintű magyarázata ezért gyakran nem olyan egy-
szerű. A ragadós árak okainak felderítése emiatt kedvelt, gyakori kutatási terület. A 12.
és a ] 4. fejezetben áttekintjük a ragadós árak magyarázatának néhány mai elméletét.
Bár a kérdés még nem tisztázott teljes mértékben, abban széles körű egyetértés
mutatkozik, hogy a ragadós áraknak fontos szerep jut a gazdasági ingadozások magya-
rázatában. Ebben a fejezetben megkezdjük a ragadós árak és a gazdasági ingadozások
közötti kapcsolat részletes bemutatását.
8.2. Aggregált kereslet

Aggregált keresletnek (AD) a kibocsátás iránti kereslet és az aggregált árszínvonal
közötti összefüggést nevezzük. Másként fogalmazva: az aggregált keresleti görbe arról
tájékoztat, hogy az emberek mennyi terméket és szolgáltatást kívánnak vásárolni adott
árszínvonal mellett. Az aggregált kereslet elméletét a 9.-től a 11. fejezetig vizsgáljuk
behatóan. Most a pénz mennyiségi elméletét használjuk fel egy nagyon egyszerű, de
nem végleges aggregált keresleti görbe származtatására.
l. Alan S. Blinder: On Sticky Prices: Academic Theories Meel the Real World. N. G. Mankiw (ed.): Mo-
netary Policy. Chicago, 1994, University of Chicago Press, 1I7- 154.
2. Stephen G. Cecchetti: The Frequency of Price Adjustmcnt: A Study of the Newsstand Priccs of Ma-
gazines. Journal of Econometrics, 31 ( 1986), 255-274.
8-2. ábra
Az aggregált keresleti görbe. Az
aggregált keresleti görbe (AD) az
árszínvonal (P) és a keresett áruk
és szolgáltatások mennyisége (Y)
közötti kapcsolatot fejezi ki. A gör-
be a pénzkínálat adott nagysága
mellett szerkeszthető meg. Az agg-
regált keresleti görbe negatív me-
redekségű: minél magasabb az ár-
színvonal (P), annál alacsonyabb
a reálpénzállomány (M/P), és en-
nek megfelelően az áruk és szol-
gáltatások iránti kereslet (Y).
Jövedelem, kibocsátás y
A mennyiségi egyenlet mint aggregált kereslet

A 6. fejezetből tudjuk, hogy a pénz mennyiségi elmélete szerint:
MV= PY,
ahol Ma pénzkínálat, V a pénz forgási sebessége (amit egyelőre konstansnak tekin-
tünk), Paz árszínvonal és Y a kibocsátás nagysága. Az egyenlet szerint a pénzkínálat
határozza meg a kibocsátás nominális értékét, ami viszont az árszínvonal és a kibocsátás
nagyságának a szorzata.
Emlékszünk rá, hogy a mennyiségi egyenlet felírható a reálpénzállomány iránti
kereslet és kínálat alapján:
MIP = (MIP)d = kY,
ahol k = 1IV. Ebben a formában a mennyiségi egyenlet azt jelenti,.hogy a reálpénz-
állomány kínálata (M/P) egyenlő a kereslettel (MIPt, a kereslet pedig arányos a kibo-
csátással ( Y).
Adott pénzkínálat mellett a mennyiségi egyenlet negatív irányú kapcsolatot mutat
az árszínvonal (P) és a kibocsátás (Y) között. A 8-2. ábra P és Y azon kombinációit mu-
tatja, amelyek konstans pénzkínálat mellett megfelelnek a mennyiségi egyenletnek. Ez
az aggregált keresleti görbe.
Miért negatív meredekségű az aggregált keresleti görbe?

Az aggregált keresleti görbe negatív meredekség(í. Adott pénzkínálat mellett a mennyi-
ségi egyenlet megadja a kibocsátás nominális értékét (PY). Ha tehát az árszínvonal (P)
emelkedik, akkor a kibocsátásnak (Y) csökkennie kell.
A P és Y közötti negatív kapcsolat értelmezésében segít a pénz és a tranzakciók

közötti összefüggés vizsgálata. Mivel feltételeztük, hogy a pénz forgási sebessége nem
változik, a pénzkínálat határozza meg a gazdaságban végbemenő tranzakciók pénzérték-
ét. Ha az árszínvonal emelkedik, azaz minden egyes tranzakcióhoz több pénzre van szük-
ség, akkor a tranzakciók számának, azaz a vásárolt termékek és szolgáltatások mennyi-
ségének csökkennie kell.
Ugyanígy tekinthetnénk a reálpénzállomány iránti keresletet és kínálatot. Ha a ki-
bocsátás nagyobb, akkor az emberek több tranzakciót bonyolítanak le, amihez nagyobb
reálpénzállomány szükséges (MIP). Adott pénzkínálat (M) mellett a nagyobb reálpénz-
állomány alacsonyabb árszínvonalat jelent. Ha ezzel szemben az árszínvonal alacso-
nyabb, akkor a reálpénzállomány magasabb; a reálpénzállomány magasabb szintje pedig
több tranzakciót és magasabb szintű kibocsátást tesz lehetővé.
Az aggregált keresleti görbe eltolódása

Az aggregált keresleti görbe adott pénzkínálat melletti összefüggést mutat. Más szavak-
kal: P és Y lehetséges kombinációit adja meg M adott értéke mellett. Ha a pénzkínálat
változik, akkor P és Ylehetséges kombinációi is változnak, vagyis az aggregált keresleti
görbe eltolódik. Nézzünk néhány esetet, amikor az eltolódás bekövetkezhet.
Nézzük elsőként, mi történik akkor, ha a Federal Reserve csökkenti a pénzkínálatot.
A mennyiségi egyenlet (MV= PY) szerint a pénzkínálat csökkenése a kibocsátás nomi-
nális értékének (PY) arányos csökkenését eredményezi. Adott árszínvonal mellett a ki-
bocsátás szintje alacsonyabb, illetve adott kibocsátás mellett az árszínvonal alacsonyabb.
Ahogy a 8-3. ábrán láthatjuk, a P-t és Y-t összekapcsoló aggregált keresleti görbe befelé
tolódik.
8-3. ábra
p Az aggregált keresleti görbe be-
felé tolódása. ·Ha a pénzkínálat
lll megváltozik, az aggregált keresleti
\ görbe eltolódik. Adott árszínvonal
H '-, \.
Apénzkínálat csökkenése
balra tolja az aggregált
(P) mellett a pénzkínálat (M) csök-
kentése következtében alacsonyabb
"1¾, keresleti görbét. lesz a reál pénzállomány (M/P) és a
kibocsátás (Y). Ha tehát a pénzkí-
''-)
.._:,~"'«,~
nálat csökken, az aggregált keresle-
ti görbeAD 1-bó1AD~-be befelé to-
lódik.
~ AD1
8-4. ábra
p Az aggregált keresleti görbe ki-
felé tolódása. Adott árszínvonal
-
\ " Apénzkínálat növelése
jobbra tolja az agg re gólt
(P) mellett a pénzkínálat (M) nö-
velése következtében magasabb
lesz areálpénzállomány (MIP) és a
kibocsátás (Y). Ha tehát a pénzkí-
. keresleti görbét. nálat nő, az aggregált keresleti gör-
'~,,-/ be AD 1-bó1 AD2-be kifelé tolódik.
- /"''""'"' ·,.,,....._
Nézzük most meg, mi történik, ha a Fed növeli a pénzkínálatot. A mennyiségi egyen-

let szerint ekkor PY is nő. Adott árszínvonal mellett a kibocsátás értéke nagyobb, illetve
adott kibocsátás mellett az árszínvonal magasabb. Ahogy a 8-4. ábrán láthatjuk, az agg-
regált keresleti görbe kifelé tolódik.
A pénzkínálat ingadozása nem egyedüli oka az aggregált kereslet változásainak. Ha
a pénzkínálat változatlan is, az aggregált keresleti görbe a pénz forgási sebességének
változása miatt eltolódik. A következő három fejezetben részletesebben tanulmányozzuk
az aggregált keresleti görbét, és a görbe eltolódásának több lehetséges okát is megvizs-
gáljuk.
8.3. Aggregált kínálat

Az aggregált keresleti görbe önmagában nem tájékoztat az árszínvonalról vagy a kibo-
csátás nagyságáról, pusztán csak e két változó közötti kapcsolatot adja meg. Ahhoz,
hogy az aggregált keresleti görbét ki tudjuk egészíteni, szükségünk van egy P és Y kö-
zött fennálló másik kapcsolatra is, ami keresztezi a keresleti görbét - ez pedig az agg-
regált kínálati görbe. Az aggregált keresleti és az aggregált kínálati görbe metszéspontja
adja az árszínvonalat és a kibocsátást.
Aggregált kínálatnak (AS) a termékek és szolgáltatások kínált mennyisége és az
árszínvonal közötti összefüggést nevezzük. Mivel az árak hosszú távon rugalmasak,
rövid távon pedig ragadósak, az összefüggés a vizsgált időszak hosszától is függ. Két
aggregált kínálati görbét kell megkülönböztetnünk, a hosszú távú aggregált kínálaü
görbét (LRAS) és a rövid távú aggregált kínálati görbét (SRAS). Át kell ugyanakkor
tekintenünk a rövid távból a hosszú távba való átmenetet is.
Hosszú táv: a függőleges aggregált kínálati görbe

Mivel a gazdaság hosszú távú működését a klasszikus modell hja le, a hosszú távú agg-
regált kínálati görbét a klasszikus modellből vezetjük le. A 3. fejezetből emlékszünk,
hogy a kibocsátás szintjét a tó'ke és a munka adott szintje és a rendelkezésre álló techno-
lógia határozza meg. Ezt az alábbi formában fejezzük ki:
Y=F(K,L)
-
=Y
A klasszikus modell szerint a kibocsátás nem függ az árszínvonaltól. Jelezve, ho gy a
kibocsátás minden árszínvonal mellett ugyanakkora, függó'leges aggregált kínálati gör-
bét rajzolunk, ahogyan a 8-5. ábrán látható. Az aggregált keresleti görbe és e függó'leges
aggregált kínálati görbe metszéspontja határozza meg az árszínvonalat.
Ha az aggregált kínálati görbe függó'Ieges , akkor az aggregált kereslet változásai az
árakra hatnak, de a kibocsátásra nem. Ha például a pénzkínálat csökken, az aggregált
keresleti görbe befelé tolódik, mint a 8-6. ábrán. A gazdaság az aggregált kereslet és
aggregált kínálat korábbi metszéspontjából (A) az új metszéspontba (B) kerül. Az agg-
regált kereslet eltolódása csak az árakat érinti.
A függó'leges aggregált kínálati görbe megfelel a klasszikus dichotómia elvének,
mivel aITa utal, hogy a kibocsátás szintje független a pénzkínálattól. A kibocsátás hosszú
távú szintjét a teljesfoglalkoztatottság melletti kibocsátásnak vagy a kibocsátás tenné-
szetes szintjének nevezzük. Ez a kibocsátás azon szintje, amely mellett minden gazdasá-
gi eró'foITást felhasználnak, vagy valósághűbben: amely mellett a munkanélküliség ter-
mészetes rátája megval.ósul.
8-5. ábra 1
p A hosszú távú aggregált kínála-

LRAS ti görbe. Hosszú távon a kibocsá-
tás nagyságát a tőke, a munka és a
rendelkezésre álló technológia ha-
tározza meg. A kínálat emiatt füg-
getlen az árszínvonaltól. A hosszú
távú aggregált kínálati görbe
(LRAS) függőleges.
y y
Jövedelem, kibocsátás
p Az aggregált kereslet eltolódása

LRAS
hosszú távon. A pénzkínálat csök-
\ 1. Az oggregáll
kereslet szűkülése...
kentésének hatására lefelé, AD1-bó1
AD2-be tolódik az aggregált keres-
leti görbe. A gazdaság egyensúlyi
pontja A pontból B pontba tolódik.
Mivel az aggregált kínálati görbe
hosszú távon függó1eges, az agg-
er:::
~
-~
·<
l
-
2....hosszú ló
csökkenti oz
regált kereslet csökkenése csak az
árszínvonalat é rinti, a kibocsátás
szintjét nem.
árszínvonalat...
y y
Jövedelem, kibocsólós
Rövid táv: a vízszintes aggregált kínálati görbe

A klasszikus modell és a függőleges aggregált kínálati görbe csak hosszú távon érvé-
nyes. Rövid távon az árak egy része ragadós, ezért nem alkalmazkodik a kereslet válto-
zásaihoz. Az ármerevség következménye az, hogy a rövid távú aggregált kínálati görbe
nem függőleges.
Tekintsük azt a szélsőséges példát, hogy minden vállalat kibocsátott árjegyzéket, és
költséges volna számukra újakat nyomtatni. Így minden ár a korábban meghatározott
szinten marad. A vállalatok készek annyit eladni ezeken az árakon, amennyit a vásárlók
hajlandóak megvenni, és mindig a keresett mennyiség termeléséhez szükséges munkát
8-7. ábra j
A rövid távú aggregált kínálati
görbe. Ebben a szélsőséges eset-
ben rövid távon minden ár válto-
zatlan. A rövid távú aggregált kí-
g .__ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ __ nálati görbe (SRAS) ezért vízszin-
SRAS tes.
g
r:::
·;;;;
~
•<t
=-=1:
~ ··· .
,· .
1- ' .Arövid táv, a hosszú táv és a nagyon hosszú táv
könyvemben számos gazdasági modellt tárgyalunk, mindegyiket a maga egyszerűsítő feltevéseivel. A

modellek csoportosításának egyik módja a vizsgéilt időszak hossza szerinti csoportosítás. Három csoport-
ba sorolhatjuk a modelleket
• Rövid táv Ez a fejezet és a következő néhány a gazdaság rövid távú elméletét ismerteti. Az elmélet sze-
rint az árak ragadósak, emiatt a tőkét és a munkát nem minden esetben használják fel maradéktalanul.
A ragadós áraknak általában fontos szerepet tulajdonítanak a hónapról hónapra és évről évre megfi-
gyelhető gazdasági ingadozások magyarázatában.
• Hosszú táv A 3. fejezet a gazdaság hosszú távú, klasszikus modellnek nevezett olopelméletét ismertette.
A 6. fejezetben a pénz, a 7.-ben pedig a nyitottgozdaság klasszikus elméletével foglalkoztunk. Ezekben
a fejezetekben feltételeztük, hogy az árok rugalmasak, ezért a tőkét és a munkát maradéktalanul fel-
használják. Adottnak tekintettük a tőke és a muika mennyiségét, valamint az őket kibocsálássá változ-
tató rendelkezésre álló technológiát. is. Ezek a feltevések általában többéves időszakot jellemeznek. Ilyen
hosszú időtávon az árak igazodnak az egyensúlyi szintekhez, a tőke, a munka és a technológia pedig
viszonylag változatlan.
• Nagyon hosszú táv A 4. fejezetben a gazdasági növekedés Solow-modellnek nevezett alapmodelljét
ismertük meg. Ebben a modellben olyan hosszú időtávotvizsgálunk, amely alatta tőkeállomány, a
munkaerő és·a rendelkezésre álló technológia is változhat. Ez a modell a gazdaság több évtizeden ke-
.resztül megfigyelhető viselkedésének leírására szolgál.
fontos szem előtt tartanunk, hogy a gazdaságpolitika minden időtávra hatással van. Ezért az elemzés-
nek mindezen modelleket figyelembe kell vennie.
fognak igénybe venni. Mivel az árszínvonal adott, ezt az esetet a 8-7. ábrán látható víz-
szintes aggregált kínálati görbe jellemzi.
A gazdaság rövid távú egyensúlyát ennek a rövid távú aggregált kínálati görbének és
az aggregált keresleti görbének a metszéspontja adja. Ebben az esetben az aggregált keres-
let megváltozása hat a kibocsátásra. Ha például a Fed hirtelen csökkenti a pénzkínálatot,
az aggregált keresleti görbe befelé tolódik, ahogyan azt a 8-8. ábrán láttuk. A gazdaság az
aggregált kereslet és az aggregált kínálat korábbi metszéspontjából, az A pontból az új
metszéspontba, a B pontba kerül. Mivel az árszínvonal adott, az aggregált kereslet eltoló-
dása a kibocsátás csökkenését eredményezi. A gazdaság recessziója következik be.
Az aggregált kereslet csökkenése rövid távon csökkenti a kibocsátást, mivel az árak
nem reagálnak azonnal. A hirtelen csökkenés után a vállalatok megmaradnak a túlságosan
magas árak mellett. Alacsony kereslet és magas árak mellett a vállalatok kevesebb ter-
méket adnak el, ami pedig a foglalkoztatás és a termelés csökkentésére kényszeríti ó'ket.
Arövid távtól a hosszú távig

Eddigi megállapításainkat az alábbiakban foglalhatjuk össze: Rövid időszakot vizsgálva
az árak ragadósak, az aggregált kínálati görbe lapos, az aggregált kereslet változásai
pedig hatnak a kibocsátásra. Hosszú időszakot tekintve az árak rugalmasak, az aggregált
8-8. ábra
Az aggregált kereslet eltolódása
rövid távon. A pénzkínálat csök-
kentésének hatására az aggregált
keresleti görbe AD 1 -ből AD2 -be
lefelé tolódik. A gazdaság egyen-
súlyi pontja az A pontból B pontba
kerül. Mivel az aggregált kínálati
görbe rövid távon vízszintes, az
aggregált kereslet csökkenése
3....rövid távon,: csökkenti a kibocsátást.
amikor oz árok :
ragadósak. : 2....csökkenti
a kibocsátást...
1
kínálati görbe függőleges, és az aggregált kereslet változásai csak az árszínvonalra hat-

nak. Az aggregált kereslet változásának tehát különböző időtávokat vizsgálva különböző
hatásai vannak.
Kövessük nyomon az aggregált kereslet visszaesésének hatásait az időben. Tegyük fel,
hogy a gazdaság a 8-9. ábrán látható hosszú távú egyensúlyi helyzetbó1 indul. Az ábrán
három görbe látható: az aggregált keresleti görbe, a hosszú távú aggregált kínálati görbe
és a rövid távú aggregált kínálati görbe. A hosszú távú egyensúlyt az a pont jelzi, ahol az
aggregált keresleti görbe metszi a hosszú távú kínálati görbét. Az árak ennek az egyensúlyi
pontnak megfelelően alakultak. Ha tehát a gazdaság a hosszú távú egyensúly állapotában
van, akkor a rövid távú aggregált kínálati görbének is ezen a ponton kell áthaladnia.
Hosszú távú egyensúly. A hosszú

LRAS távú egyensúlyban a gazdaság a
hoszszú távú aggregált kínálat és
az aggregált kereslet metszéspont-
Hosszú távú jában van. Mivel az árak ehhez a
egyensúly szinthez igazodtak, a rövid távú
SRAS kínálati görbe is ezen a ponton ha-
lad át.
y y
268 111. RÉSZ • Agazdaság rövid távon
8-10. óbra 1
p Az aggregált kereslet csökkené-
~, LRAS se. A gazdaság a hosszú távú

egyensúlyi pontból indul (A) . Az
aggregált kereslet - például a pénz-
, kínálat csökkenése miatti - csök-
1.Az aggregált kenésének hatására a gazdaság az
-s \ / ''t., kereslet csökkenése... A pontból a B pontba kerül, ahol a
''~'\.
~
e
0
~·,,,..
>
e:
·;::; kibocsátás a természetes kibocsá-
•<[
~
"""- ,,,.,,,. A SRAS tás alatti szinten van. Az árak csök-

/í8'11-~.l~
"''-o.
....,,,,.,,.,, kenésével párhuzamosan a gazda-
.. . ,
2....rov1d lovon
csökkenti a kibocsátási...
3. ...de hosszú távon
>
-...~.,
(
~"ti'.,< I ...,"""". "'" AD
1
ság fokozatosan kilábal a recesszi-
óból, és a B pont felől a Cfelé halad.
-f~l::.;_,;,,tf,t.,
csak az árszínvonalra hat. ' AD 2

y y
-
Tegyük most fel, hogy a Fed csökkenti a pénzkínálatot, és az aggregált kereslet a
8-10. ábrán látható módon lefelé tolódik. Rövid távon merevek az árak, úgyhogy a
gazdaság az A pontból a B pontba kerül. A kibocsátás és a foglalkoztatás a természetes-
nek megfelelő szint alá csökken, ami a gazdaság recesszióját jelenti. Az árak és bérek az
alacsony keresletre reagálva idővel csökkenni kezdenek. Az árszínvonal fokozatos csök-
kenésének hatására a gazdaság az aggregált keresleti görbe mentén lefelé halad a C
pontba, ami az új hosszú távú egyensúlyi pont. Az új hosszú távú egyensúlyi pontban
( C) a kibocsátás és a foglalkoztatottság visszaáll természetes szintjére, de az árak alacso-
nyabbak, mint a régi hosszú távú egyensúlyi pontban (A).
8-2. ESETTANULMÁNY
Az arany, a zöldhasúak és az 1870-es évek pénzszükítése

A polgárháború utáni Egyesült Államok élő példája annak, hogy a pénzszú1dtő mone-
táris politika hogyan érinti a gazdaságot. A háború előtt az Egyesült Államokban az
aranystandard volt érvényben. A papírdollárokat bármikor át lehetett váltani aranyra.
Ebben a rendszerben az arany mennyisége határozta meg a pénzkínálatot és az árszínvo-
nalat.
1862-ben, a polgárháború kitörése után a Kincstár bejelentette, hogy nem vált több
dollárt aranyra. Ez a lépés lényegében az aranystandardról a papíralapú pénz rendszerére
való áttérést jelentette. A következő néhány év alatt az állam nagy összegű papírpénzt
nyomtatott - a színük után zöldhasúaknak nevezték őket -, és a seigniorage útján finan-
szírozta háborús kiadásait. A pénzkínálat emelkedése következtében az árszínvonal a
háború alatt körülbelül a duplájára nőtt.
A háború után rengeteg politikai vita folyt az aranystandardra való visszatérésről.
A Zöldhasú Párt a papíralapú pénz rendszerének fenntartását tűzte ki célul. A Zöldhasú
Párt végül alulmaradt a vitában. A politikusok a zöldhasúak kivonása mellett döntöttek,
hogy visszaállfthassák az aranystandardot a dollár és az arany közötti, a háború előtt
érvényes árfolyamon. A cél a dollár korábbi értékének a visszaállítása volt.
Az aranystandardra ebben a formában való visszatérés a háború alatti áremelkedés
visszafordítását követelte meg, ami az aggregált kereslet csökkenését jelentette. (Ponto-
sabban fogalmazva az aggregált kereslet növekedésének a kibocsátás természetes szintje
alá kellett csökkennie.) Az árszínvonal csökkenésével párhuzamosan a gazdaság 1873-
tól 1879-ig az eddigi leghosszabb recesszióba süllyedt. 1879-re az árszínvonal ismét a
háború előtti szinten volt, és visszaállt az aranystandard .
. 8.-4. Stabilizációs politika

A gazdaság ingadozásait teljes mértékben az aggregált kereslet és az aggregált kínálat
változásai okozzák. A közgazdászok sokk.hatásoknak nevezik e görbék exogén változá-
sait. A sokkhatások megtörik a gazdasági jólétet, mert eltérítik a kibocsátást és a foglal-
koztatást természetes szintjüktől. Az aggregált kereslet és kínálat modellje bemutatja,
hogyan vezetnek a sokkhatások gazdasági ingadozásokhoz.
A modell arra is alkalmas, hogy értékelni tudjuk, mennyire képes a gazdaságpoli-
tika reagálni a sokkhatásokra, ha csökkenteni kívánja az ingadozásokat. A stabilizációs
politika olyan állami célkitűzés, amely arra irányul, hogy a kibocsátást és a foglalkoz-
tatást a természetes szinten tartsa. Mivel a pénzkínálatnak erős az aggregált keresletre
gyakorolt hatása, a monetáris politika a stabilizációs irányelv fontos alkotóeleme.
Az aggregált keresletet érö sokkhatások

Vizsgáljunk meg egy aggregált keresletet érintő sokkhatást: a pénzkiadó automaták fel-
találását. Ezek a szerkezetek megkönnyítik a pénzhez való hozzájutást, ezért csökkentik
a pénzkeresletet. Tegyük fel például, hogy az automaták bevezetése előtt mindenki he-
tente egyszer elmegy a bankba, és ki vesz 100 dollárt, majd a pénzt egy hét alatt foko-
zatosan elkölti. Ebben az esetben az átlagos pénztartás 50 dollárral egyenlő. Az automa-
ták bevezetése után mindenki kétszer megy hetente a bankba, és kivesz 50 dollárt. Az
átlagos pénztartás most 25 dollán·al egyenlő. Ez esetben a pénzkereslet felére csökken.
Ez a csökkenés a pénz forgási sebességének a növekedésével egyenérték(í. Ezt be-
láthatjuk, ha felidézzük, hogy:
MIP=kY,
ahol k = 1/V. A reálpénzállomány csökkenése a kibocsátás adott szi ntje mellett k csök-
kenését és V növekedését jelenti. Mivel az automaták bevezetése lehetővé teszi, hogy az
emberek kevesebb pénzt tartsanak pénztárcáikban, a pénz gyorsabban forog. Vagyis

mivel az emberek gyakrabban pénzhez juthatnak, kevesebb idő telik el egy dollár meg-
szerzése és elköltése között. A forgási sebesség tehát nő.
Ha a pénzkínálatot szinten tartják, akkor a forgási sebesség növekedése a nominális
értelemben vett kiadások emelkedésével jár, valamint azzal, hogy az aggregált keresleti
görbe a 8-1 1. ábrán látható módon kifelé tolódik. A kereslet emelkedése rövid távon
növeli a kibocsátást, és gazdasági fellendüléshez vezet. A vállalatok ekkor a korábbi árak
mellett többet értékesítenek. Ezért több munkást alkalmaznak, meglévő munkásaikkal
több munkát végeztetnek, jobban kihasználják üzemeiket és berendezéseiket.
A kereslet magas szintje aztán idővel felhajtja a béreket és az árakat. Az árszínvonal
emelkedésével a kibocsátás mennyisége iránti kereslet csökken, és a gazdaság fokozatosan
eléri a termelés természetes szintjét. A magasabb árszínvonal felé való haladás ideje alatt
azonban a gazdaság kibocsátása magasabb a természetes rátához tartozó szintnél.
Mit tehet a Fed a fellendülés tompítása és a kibocsátásnak a természetes rátához
való közelítése érdekében? Csökkentheti a pénzkínálatot, hogy ellensúlyozza a forgási
sebesség növekedését. A forgási sebesség változásának ellensúlyozása stabilizálhatja az
aggregált keresletet. A Fed tehát csökkentheti vagy esetleg kiküszöbölheti a kibocsátást
érintő keresletoldali sokkhatást, ha megfelelően szabályozza a pénzkínálatot. Hogy van-e
módja a Fednek a megfelelő módon eljárni, az már nehezebb kérdés, a 13. fejezetben
térünk vissza rá.
8-11. ábra 1
p Az aggregált kereslet növekedé-
LRAS
se. A gazdaság a hosszú távú
egyensúly A pontjából indul. A
3....de hosszú távon
forgási sebesség növekedésének
csak az árszínvonalra hat.
köszönhetően emelkedik az agg-
2....rövid távon regált kereslet, és a gazdaság az A
pontból a B pontba kerül, ahol a
kibocsátás magasabb a természe-
tes kibocsátás szintjénél. Ahogy az
árak nőnek , a gazdaság fokozato-
san visszatér a természetes rátának
megfelelő szintre, a gazdaság a B
pontból a C pontba jut.
y y
,
8-3. · ESETTANULMANY
Aforgási sebesség és az 1982. évi recesszió

Állandó-e a pénz forgási sebessége, vagy ingadozó? A kérdésre adandó válasz befolyá-
solja, hogy a Fed hogyan vezényelje a monetáris politikát. Abban az esetben, ha a for-
gási sebesség egyenletes, könnyű stabilizálni az aggregált keresletet: elegendő, ha a Fed
állandó szinten tartja vagy egyenletes ütemben növeli a pénzkínálatot. Ha viszont a
forgási sebesség ingadozó, akkor az aggregált kereslet stabilizálása a pénzkínálat gyako-
ri változtatását követeli meg annak érdekében, hogy a forgási sebesség ingadozásait
kiegyenlítsük.
Az Egyesült Államok 1982-ben kezdődő mély recessziója részben a forgási sebes-
ség nagymértékű, váratlan és napjainkig sem teljesen tisztázott csökkenésének tulajdo-
nítható. A 8-12. ábra a forgási sebesség (itt a nominális GDP és az M 1 hányadosa) ala-
kulását mutatja be 1959-től. Az ábrán látszik, hogy a forgási sebesség egyenletesen nőtt
az 1960-as, majd az 1970-es években, aztán jelentősen visszaesett 1981-ben. Az 1980-
as évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy a Fed nem számíthat a forgási sebesség stabi-
litására.
8-12. ábra
8
Aforgásisebesség trendje
11960- 1980) M1növekedése
4-
1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995

Év
A pénz forgási sebessége Máig sem teljesen tisztázott okokból a pénz forgási sebessége (nominál
GDP osztva M / -gyel) az 1980-as évek elején korábbi magasabb szintjéről jelentősen csökkent,
ami hozzájárult az aggregált kereslet csökkenéséhez. A folyamat 1982-ben a közelmúlt történeté-
nek legmélyebb válságához vezetett.
Forrás. U.S. Deporlmenl of (ommerce és Federal Reserve.

1982-ben a Fed a pénzkínálat növelésével ellensúlyozhatta volna a forgási sebesség

csökkenését. Elsődleges célja azonban az infláció kordában tartása volt, így inkább csök-
kentette a pénznövekedés ütemét, tovább csökkentve ezzel az aggregált keresletet. E két
hatás együtt - csökkenő forgási sebesség és antiinflációs monetáris politika - az 1930-
as évek nagy gazdasági válsága óta a legmélyebb recessziót eredményezte.
Hogyan értékelhetjük a Fed lépéseit? Kívánt célját, az infláció csökkenését elérte
(noha sokkal hamarabb, mint várta), de ennek a kibocsátás és a foglalkoztatás jelentős
zuhanása volt az ára. Az 1982. évi válság rávilágít a Fed egymásnak ellentmondó célja-
ira: a teljes foglalkoztatás biztosítása és az infláció kordában tartása. A stabilizációs
politika gyakran kényszerít e két célkitűzés közötti választásra. 3
Az aggregált kínálatot érő sokkhatások

Az aggregált kínálatot érő sokkhatások - ahogyan az aggregált keresletet érők is - gaz-
dasági ingadozásokhoz vezethetnek. A kínálati sokkhatások azok, amelyek a termékek
és szolgáltatások előállítási költségeit és ennek következtében a vállalatok által megsza-
bott árakat érintik. Mivel a kínálati sokkhatások közvetlenül érintik az árszínvonalat,
néha ársokkoknak is nevezik őket. Néhány példa:
• Az aszály tönkreteszi a termést - az é lelmiszer-kínálat csökkenése felhajtja az
élelmiszerárakat.
8· 13. ábra
Kedvezőtlen kínálati sokkhatás.
LRAS
Valamely kedvezőtl en kínálati
1. Egy kedvezőtlen kinólati sokk
sokkhatás felhajtja a költségeket és
hatására fölfelé tolódik o rövid
az árakat. Ha az aggregált kereslet
távú aggregált kinóloli görbe...
szinten marad, a gazdaság az A
L,
pontból a B pontba kerül, ami nö-
vekvő árakat és csökkenő kibocsá-
tást, azaz stagflációtjelent. Végül,
A az árak esése után, a gazdaság
SRAS 2 visszatér a természetes szintre.
2....ennek
következtében
emelkedik 3....és csökken"-......., AD
oz árszínvonal... :
- o kibocsátás.
·- -
3. A moneláris politika l 980-as évekbeli tapasztalatairól vallott kél nézetről Jásd Benjamin M. Friedman:
Lessons on Monelary Policy from Lhe l 980's. Joumal of Economic Perspectives. 2 (Summer 1988), 51-
72. és William Poole: Monetary Policy Lessons on Recenl lnflation and Disinflation. Journal of Eco-
nomic Perspec1ives, 2 (Summer 1988), 73- 100.
• Egy új környezetvédelmi törvény a szennyező anyagok kibocsátásának csökken-
tésére kötelezi a vállalatokat - a vállalatok magasabb árakkal a vevőkre hárítják
a felmerülő többletköltséget.
• A szakszervezetek követeléseinek erősödése - emelkedik a szakszervezeti mun-
kások bére s ezáltal az általuk el őállított termékek ára.
• Nemzetközi olajkartell létrehozása - a verseny korlátozása miatt a nagy olajter-
melők növelhetik az olaj világpiaci árát.
Mindezek az események nemkívánatos kínálati sokkhatások, hiszen felhajtják a költsé-

geket és az árakat. Egy kedvező kínálati sokkhatás, mint amilyen egy nemzetközi olaj-
kartell megszüntetése lenne, csökkentené a költségeket és az árakat.
A 8-13 . ábrán láthatjuk, hogyan érinti a gazdaságot egy kedvezőtlen sokkhatás. A
rövid távú aggregált kínálati görbe felfelé tolódik. (A kínálati sokkhatás csökkentheti a
kibocsátás természetes szintjét is, így az aggregált kínálati görbe balra tolódhat, de most
eltekintünk ettől a hatástól.) Ha az aggregált kereslet nem változik, a gazdaság az A
pontból a B pontba kerül: nő az árszínvonal, a kibocsátás pedig a természetes szint alá
sülJyed. Ezt a jelenséget stagflációnak nevezik, mert együtt jelentkezik a stagnálás
(csökkenő kibocsátás) és az infláció (növekvő árak).
Az aggregált keresletet befolyásoló gazdaságpolitikusok- például a Fed közgazdá-
szai - számára ekkor nehéz a választás. Két lehetőség van. Az egyik - ahogyan a 8-13.
ábra illusztrálja - az aggregált kereslet szinten tartása. Ebben az esetben a kibocsátás és
a foglalkoztatás alacsonyabb a természetes szintnél. Az árak végül csökkenni fognak,
hogy a teljes foglalkoztatás és a korábbi árszínvonal visszaállhasson (A pont). E döntés
ára azonban fájdalmas recesszió.
A másik Jehetőség - ahogy a 8-14. ábrán látható - az aggregált kereslet növelése
annak érdekében, hogy a gazdaság minél hamarabb a természetes kibocsátás szintjére
jusson. Ha az aggregált kereslet növelése az aggregált kínálatot érő sokkhatással párhu-
8-14. ábra
Alkalmazkodás a kedvezőtlen
kínálati sokkhatáshoz. A kedve-
zőtlen kínálati sokkhatásra válaszul
a Fed növelheti az aggregált keres-
letet, hogy megakadályozza a ki-
bocsátás csökkenését. A gazdaság
ekkor az A pontból a C pontba ke-
rül. A lépés ára: tartósan magasabb
árszínvonal.
4....de nem
változtatja meg
a kibocsátást.
zamosan megy végbe, akkor a gazdaság az A pontból rögtön a C pontba jut. Ebben az
esetben a Fed alkalmazkodik a kínálati sokkhatáshoz. E választás hátránya - természe-
tesen - a tartósan magas árszínvonal. Arra, hogy az aggregált keresletet úgy alakítsuk,
hogy a teljes foglalkoztatás is fennmaradjon, és az árszínvonal is stabil legyen, nincs
lehetőség.
8-4. ESffiANULMÁNY
Hogyan okozott az OPEC stagflációt az 1970-es években

és eufóriát az 1980-as években?
A közelmúlt legmegrázóbb kínálati sokkját a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete, az
OPEC okozta. Az 1970-es évek elején az OPEC összehangolt kínálatcsökkentése közel
megduplázta az olaj világpiaci árát. Az olajárak emelkedése a legtöbb iparilag fejlett
országban stagflációhoz vezetett. Az alábbi adatokból látható, hogy mi történt az Egye-
sült Államokban:
Olajárak Inflációs Munkanélküliségi
Év változása ráta (CPI) ráta
1973 11,0% 6,2% 4,9%

1974 68,0% 11,0% 5,6%
1975 16,0% 9,1% 8,5%
1976 3,3% 5,8% 7,7%
1977 8,1% 6,5% 7,1%
Az olajárak 68 százalékos emelkedése nagymértékű kedvezőtlen sokkhatást jelentett

1974-ben. A várakozásoknak megfelelően magasabb inflációhoz és munkanélküliséghez
vezetett.
Néhány évvel késóob, amikor a világgazdaság már csaknem kilábalt az első olaj-
válságból, szinte ugyanaz ismétlődött meg. Az OPEC további stagflációt okozva meg-
emelte az olajárakat. Az Egyesült Államokra vonatkozó adatok az alábbiak:
1978 9,4% 7,7% 6,1 %
1979 25,4% 11,3% 5,8%
1980 47,8% 13,5% 7,0%
1981 44,4% 10,3% 7,5%
1982 -8,7% 6,1% 9,5%
Az olajárak emelkedése 1979-ben, 1980-ban és 1981-ben két számjegyű infláció-

hoz és magas munkanélküliséghez vezetett.
Az 1980-as évek közepén az arab országok közötti politikai vita megakadályozta az
olaj kínálat további visszatartását. Az olajárak csökkentek, és az 1970-es és 1980-as évek
eleji stagfláció megszűnt. A történtekről az alábbi adatok tanúskodnak:
1983 -7,1% 3,2% 9,5%
1984 -1,7% 4,3% 7,4%
1985 -7,5% 3,6% 7,1%
1986 -44,5% 1,9% 6,9%
1987 18,3% 3,6% 6,1%
1986-ban az olaj ára majdnem felére csökkent. Ez a kedvező kínálati sokk a közel-
múlt amerikai történetének csaknem legalacsonyabb inflációs rátáját eredményezte,
csökkenő munkanélküliséggel párosulva.
Az utóbbi időszakban az OPEC nem okozott nagyobb gazdasági ingadozásokat. Irak
kuvaiti megszállásának 1990-es rövid időszakától eltekintve az olaj ára viszonylag stabil
volt. Az 1970-es és 1980-as évek történései ennek ellenére bármikor újra bekövetkezhet-
nek. A Közel-Keleten zajló események a világ gazdaságait megrázó sokkhatások lehet-
séges forrásai. 4
8~5i Következtetések
Fej'ezeCünkben a gazdasági ingadozások tanulmányozásához szükséges eszközrendszer(
mutattuk be; az aggregált kereslet és kínálat modelljét. A modell arra a feltevésre épül,
hogy az árak rövid távon ragadósak, hosszú távon pedig rugalmasak. A modell megma-
gyarázza, hogy a gazdaságot érő sokkhatások miért térítik el átmenetileg a kibocsátást
a klasszikus modellnek megfelelő szinttől.
A modell a monetáris politika szerepére is rávilágít. A nem megfelelően működő
monetáris politika sokkhatásokat idézhet elő a gazdaságban. A jól vezényelt monetáris
célkitűzések képesek arra, hogy a sokkokra reagálva stabilizálják a gazdaságot.
A következő fejezetekben finomítjuk modellünket és a stabilizációs politika elem-
zését. A 9.-től a 11. fejezetig meghaladjuk a mennyiségi egyenlet adta kereteket, hogy
finomítsuk az aggregált keresletről szóló elméletünket. A pontosítás során kiderül majd,
hogy az aggregált kereslet nemcsak a monetáris politikától függ, hanem a fiskálistól is.
A 12. fejezetben az aggregált kínálatot vizsgáljuk meg részletesebben, és azt is megtár-
gyaljuk, hogy miért ragadósak az árak és a bérek. A 13. fejezet a stabilizációs politika
érdemeivel és korlátaival kapcsolatos vitába nyújt betekintést.
4. A felhasznált adatok a Munkaügyi Statisztikai Hivatal (Bureau of Labor Statistics) adatai. Néhány köz-
gazdász szerint az olaj{trak változásai már az 1970-es évek előtt is meghatározó szerepet játszottak a gaz-
dasági ingadozásokban. Lásd James D. Hamilton: Oil and the Macroeconomy Since World War II. Jo-
urnal of Political Economy, 91 (April 1983), 228- 248.
Összefoglalás
1. A hosszú táv és a rövid táv közötti alapvető különbség abban van, hogy az árak
hosszú távon rugalmasak, rövid távon pedig ragadósak. Az aggregált kereslet és kínálat
a gazdasági ingadozások elemzéséhez biztosít keretet, általa megvizsgálható, hogy a
gazdaságpolitikának a különböző időtávokon mi a hatása.
2. Az aggregált keresleti görbe negatív meredekségű. A görbe alakja tükrözi, hogy
alacsonyabb árszínvonalhoz az áruk és szolgáltatások nagyobb kereslete tartozik.
3. Hosszú távon függőleges az aggregált kínálati görbe: a kibocsátást a tőke, a munka
és a rendelkezésre álló technológia szintje határozza meg. Emiatt az aggregált keresleti
görbe eltolódásai érintik az árszínvonalat, de nem hatnak a kibocsátásra és a foglalkoz-
tatásra.
4. Rövid távon vízszintes az aggregált kínálati görbe, mivel a béreket és az árakat
előre megállapítják. Emiatt hatnak az aggregált keresleti görbe eltolódásai a kibocsátás-
ra és a foglalkoztatásra.
S. Az aggregált keresletet és kínálatot érő sokkhatások gazdasági ingadozásokat
okoznak. Mivel a Fed képes elmozdítani az aggregált keresleti görbét, ezért a kibocsátás
és a foglalkoztatás természetes szinten való megtartása érdekében megpróbálkozhat a
sokkhatások ellensúlyozásával.
Alapvető fogalmak
aggregált kereslet stabilizációs poli6ka

aggregált kínálat stagfláció
sokkok
1. Mondjon példát egy rövid távon ragadós és hosszú távon rugalmas árra!
2. Miért negatív meredekségű az aggregált keresleti görbe?
3. Ismertesse a pénzkínálat növelésének rövid és hosszú távú hatásait!
4. Miért könnyebb a Fednek a keresleti sokkok kezelése, mint a kínálati sokkoké?
Feladatok
1. Tegyük fel, hogy a jogszabályok megváltozásának következtében a bankok számára

lehetővé válik, hogy a csekkszámlára kamatot fizessenek. (A változás előtt a csekk-
számlák nem fizettek kamatot.) Emlékezzünk arra, hogy a pénzállomány a készpénz
és a betétek összessége a csekkszámlákat is beleértve, így ez a változás vonzóbbá teszi
a pénztartást.
a) Hogyan érinti ez a változás a pénzkeresletet?
b) Hogyan alakul a pénz forgási sebessége?
e) Hogyan alakulnak az árak és a kibocsátás, ha a Fed szinten tartja a pénzkínála-
tot?
d) Szinten kell-e tartania a Fednek a pénzkínálatot? Miért igen, vagy miért nem?
2. A Fed 5 százalékkal csökkenti a pénzkínálatot.
a) Hogyan változik az aggregált keresleti görbe?
b) Hogyan alakul a kibocsátás és az árszínvonal rövid távon és hosszú távon?
e) Okun törvénye értelmében hogyan alakul a munkanélküliség rövid és hosszú tá-
von? (Ohm törvénye a kibocsátás és a munkanélküliség közötti összefüggés, me-
lyet a 2. fejezetben tárgyaltunk.)
d) Hogyan alakul a reálkamatláb rövid és hosszú távon? (Alkalmazza a reálkamat-
láb 3. fejezetben található modelljét, hogy lássuk, mi történik, ha a kibocsátás vál-
tozik.)
3. Vizsgáljuk meg, hogy a Fed sokkokra adott válaszai hogyan függnek kitűzött céljaitól!
Tegyük fel, hogy „Fed A" célja kizárólag az árszínvonal stabilitása, ,,Fed B" pedig
csak a kibocsátás és a munkanélküliség természetes szinten való tartásával törődik.
Hogyan reagálna a két Fed
a) a pénz forgási sebességének exogén csökkenésére;
b) az olaj árának exogén emelkedésére?
9. feiezet
AGGREGÁLT KERESLET 1.
Meggyőződésem, hogy a klasszikus elmélet posztulátu-
mai csak speciális esetben érvényesülnek, az általános
esetre nem alkalmc1zhatók. ... A klasszikus elmélet által
leírt speciális esetjellemzői ráadásul nem annak a gaz-
daságnak a jellemzői, amelyben élünk; ezért tanításuk
félrevezető, s a tapasztalati tényekre történő alkalma-
zásuk pedig beláthatatlan követkevnényekkel jár.
JOHN MAYNARD KEYNES: ÁLTALÁNOS ELMÉLET
Az amerikai történelem eddigi legmegrázóbb gazdasági ingadozását a nagy válság okoz-

ta. Az 1930-as években az Egyesült Államokat súlyos munkanélküliség és a jövedelem
nagymértékű csökkenése jellemezte. 1933-ban, a válság legnehezebb évében az amerikai
munkaerő-állomány egynegyede nem rendelkezett munkával, a reál GDP pedig 30 szá-
zalékkal alacsonyabb volt, mint 1929-ben.
A nagy veszteségeket okozó időszak sok közgazdászt arra késztetett, hogy megkér-
dőjelezze a klasszikus elmélet érvényességét, amely elmélettel a 3. fejezettó1 a 7.-ig fog-
lalkoztunk. A klasszikus modell alapján megmagyarázhatatlannak tűnt a nagy válság. Az
elmélet szerint a nemzeti jövedelem a kínálati tényezőktől és a rendelkezésre álló techno-
lógiától függ, ezek azonban nem változtak lényegesen 1929 és 1933 között. A nagy vál-
ság lecsengése után sok közgazdász vélte úgy, hogy új modellre van szükség ahhoz, hogy
egy ilyen nagy mértékű és hirtelen bekövetkező gazdasági hanyatlást értelmezni lehessen,
illetve hogy olyan gazdaságpolitikát tudjanak javasolni, amely csökkentheti azokat a gaz-
dasági nehézségeket, amelyekkel az emberek tömegei szembesültek.
1936-ban John Maynard Keynes, angol közgazdász Afoglalkoztatás, a kamat és a
pénz általános elmélete című könyvével forradalmasította a közgazdaságtant. Keynes a
gazdaság elemzésének új eszközeit kínálta, s elméletét a klasszikus elmélet alternatívá-
jaként jelentette be. A gazdaság működéséről alkotott nézete egyhamar a viták közép-
pontjába került. Az Általános elmélettel kapcsolatos viták során fokozatosan a gazdasági
ingadozások egy újfajta megértése bontakozott ki.
Keynes meglátása az volt, hogy az alacsony aggregált kereslet tehető felelőssé a
gazdasági hanyatlásokat jellemző alacsony jövedelemért és magas munkanélküliségért.
Támadta a klasszikus elmélet feltevését, miszerint az aggregált kínálat - a tó1ce, a munka
és a technológia - határozná meg önmagában a nemzeti jövedelmet. A mai közgazdász-
ok kibékítik a két nézetet az aggregált kereslet és kínálat 8. fejezetben megismert mo-
delljében. Hosszú távon rugalmasak az árak, és az aggregált kínálat határozza meg a
jövedelmet. Rövid távon azonban ragadósak az árak, és az aggregált kereslet változásai
hatnak a nemzeti jövedelemre.
9. fejezet • Aggregált kereslet 1. 279
Ebben a fejezetben és a következőben az aggregált kereslet közelebbi vizsgálatával
folytatjuk a gazdasági ingadozások elemzését. Célunk azoknak a változóknak a megha-
tározása, amelyek eltolják az aggregált keresleti görbét, és a nemzeti jövedelem kilen-
géseit okozzák. Teljesebben megvizsgáljuk az aggregált kereslet befolyásolására alkal-
mas gazdaságpolitikai eszközöket is. A 8. fejezetben a mennyiségi pénzelméletből vezet-
tük le az aggregált keresleti görbét, és láttuk, hogy a monetáris politika képes eltolni az
aggregált keresletet. Ebben a fejezetben látni fogjuk, hogy az állam nemcsak monetáris,
de fiskális politikával is befolyásolhatja az aggregált keresletet.
Az aggregált kereslet itt bemutatandó modellje, az IS-LM-modell, Keynes elmé-
letének legismertebb továbbfejlesztése. A modell exogénnek tekinti az árszínvonalat,
majd megmutatja, hogy mi határozza meg az aggregált keresletet. Az IS- LM-modell két
irányból közelíthető meg: tekinthetjük úgy, mint ami megmutatja, hogy mi változtatja
meg a nemzeti jövedelmet rövid távon, nem változó árszínvonal mellett, de vizsgálható
mint az aggregált kereseti görbe eltolódásának okait bemutató modell. A két megköze-
lítés ekvivalens, hiszen ahogyan a 9-1. ábrán látszik, a jövedelem adott árszínvonal mel-
letti változásai és az aggregált keresleti görbe eltolódásai ugyanazt jelentik.
Az IS-LM-modell két alkotóeleme nem meglepő módon az IS görbe és az LM
görbe. Az /S görbe a „beruházás" és a „megtakarítás" jelölésére szolgál. 1 Az IS görbe a
3. fejezetben vizsgált árupiacot testesíti meg. Az LM görbe a „likviditás" és a „pénz"
jelölésére szolgál. 2 Az LM görbe a pénz 6. fejezetben vizsgált keresletét és kínálatát
testesíti meg. Mivel a kamatláb mind a beruházási keresletet, mind pedig a pénzkeres-
9-l. ábra
Az aggregált kereslet eltolódá-
sa. Adott árszínvonal mellett a
nemzeti jövedelem az aggregált
keresleti görbe eltolódásai miatt
változik. Az IS-LM-modell adott-
nak tekinti az árszínvonalat, és
Yálrozatlan megmutatja, mi okozza a jövede-
árszínvonal lem változásait. A modellbó1 tehát
kiderül, hogy minek hatására toló-
dik el az aggregált kereslet.
~~
:.
:
:.
' '""- .
"'"%·~ :
~q.
.. ..
.. ..
yl - Y2 - yl y
l. Az angol „investment" és „saving" kezdőbetűit alkalmazva. -A ford.

2. Az angol „liquidity" és „money" kezdóoetűi t alkalmazva. - A ford.
és a fiskális politika - a kormányzati vásárlások és adók - is adott:
G=G
'
T=T.
Az egyenletek összevonása után az alábbit kapjuk:
E = C(Y - T) + l + G
Az egyenlet szerint a tervezett kiadás a jövedelem (Y), az exogén tervezett beruházás
( l ), valamint az exogén fiskális politikai változók ( G, f) függvénye.
A 9-2. ábra a tervezett kiadást mutatja a jövedelem függvényében. A görbe pozitív
meredekségű, mivel nagyobb jövedelem nagyobb fogyasztást jelent. A görbe meredek-
sége a fogyasztási határhajlandóság, MPC, amely megmutatja, hogy mennyivel nő a
tervezett kiadás, ha a jövedelem 1 dollá1Tal emelkedik.
Agazdaság egyensúlyban • A gazdaságot egyensúlyban lévőnek tekintjük, ha a tényleges
kiadás és a tervezett kiadás egyenlő. Emlékezzünk rá, hogy Y nemcsak az összes jöve-
delem, hanem az árukra és szolgáltatásokra fordított tényleges kiadás is egyben.
Egyensúlyi feltételünk az alábbi alakban írható fel:
tényleges kiadás = tervezett kiadás,
y = E.
A 9-3. ábra 45 fokos egyenese azokat a pontokat jelöli, amelyek mentén a fenti feltétel
teljesül. Ha az ábrába a tervezett kiadás függvényét is berajzoljuk, akkor a keynesi ke-
reszthez jutunk. A gazdaság egyensúlya az A pontban van, ahol a tervezett kiadás függ-
vénye metszi a 45 fokos egyenest.
Hogyan jut el a gazdaság az egyensúlyi pontba? A legtöbb vállalat számára a kész-
letek fontos szerepet játszanak az egyensúlyi folyamatban. A készletekben bekövetkező
előre nem látott változások a termelési szint megváltoztatására késztetik a vállalatokat,
ami viszont módosítja a kiadást és a jövedelmet.
9-2. ábra
A tervezett kiadás mint a jöve-

delem függvénye. A tervezett ki-
adás a jövedelemtől függ, mert
magasabb jövedelem magasabb
fogyasztást j elent. A görbe mere-
deksége a fogyasztási határhajlan-
dóság (MPC).
y
9-3. ábra
Y=E A keynesi kereszt. A keynesi ke-
reszt egyensúlya A pontban van,
ahol a jövedelem egyenlő a terve-
zett kiadással.
Egyensúlyi jövedelem
y
Tegyük fel, hogy a GDP az egyensúlyi szintnél magasabb szinten van, mint példá-
ul a 9-4. ábrán látható Y,. Ebben az esetben a tervezett kiadás nagysága E,, ami kisebb,
mint Y1• Mivel a tervezett kiadás kisebb a termelésnél, a vállalatok kevesebbet adnak el,
mint amennyit termelnek. Az eladatlan termékek a vállalatok raktárkészletét növelik. A
raktárkészlet előre nem látott emelkedése arra készteti a vállalatokat, hogy csökkentsék
a munkások számát és a termelést; ezek a lépések csökkentik a GDP-t. A nem szándékolt
készletfelhalmozódás és a jövedelem csökkenése addig tart, míg a jövedelem nem éri el
az egyensúlyi szintet. Egyensúlyban a jövedelem egyenlő a tervezett kiadással.
Az előző esethez hasonlóan tételezzük fel, hogy a GDP az egyensúlyi szintnél ala-
csonyabb Y? szinten van, ahogy az a 9-4. ábrán látható. Mivel a tervezett kiadás megha-
ladja a termelést, a vállalatok többet adnak el, mint amennyit megtermelnek. Ahogy a
vállalatok készletállománya csökkenni kezd, több munkást vesznek fel, és növelik a
termelést. Ez a folyamat addig tart, amíg a jövedelem egyenlővé nem válik a kiadással.
9-4. ábra
Az egyensúlyi folyamat és a key-
nesi kereszt. Ha a vállalatok ter-
melési szintje Y1, akkor a tervezett
kiadás (E1) kisebb, mint a terme-
lés, tehát a vállalatok készlete nő.
Ez a készletfelhalmozás a termelés
csökkentésére ösztönzi a vállala-
tokat. Hasonlóképpen, ha a válla-
latok Y, szinten termelnek, akkor a
tervezétt kiadás (E,) meghaladja a
termelést, és a válialatok leépítik
készleteiket. A készletcsök.kenés a
termelés növelésére ösztönzi a vál-
Jövedelem, kibocsátás lalatokat.
.J '
Az eddigieket összefoglalva: a keynesi kereszt megmutatja, hogy adott tervezett be-
ruházás (/) és fiskális politika (G, T) mellett hogyan határozódik meg a jövedelem (Y).
Fiskális politika és a multiplikátor: kormányzati vásárlások • Nézzük meg, hogy a kormányzati

vásárlás megváltozása hogyan érinti a gazdaságot. Mivel a kormányzati vásárlás a kiadás
egyik összetevője, ezért ennek magasabb értéke adott jövedelemszint mellett nagyobb
tervezett kiadást jelent. Ha a kormányzati vásárlások LlG-vel nőnek, akkor a tervezett
kiadás függvénye a 9-5. ábrán látható módon LlG-vel fölfelé tolódik. A gazdaság egyen-
súlyi pontja A-ból B-be kerül.
Az ábrából kiderül, hogy a kormányzati kiadások növekedése a jövedelem még
jelentősebb emelkedését idézi elő. Vagyis Ll Y nagyobb, mint Ll G. A Ll Y/Ll G hányadost a
kormányzati kiadások multiplikátorának nevezzük; megmutatja, hogy mennyivel
emelkedik a jövedelem a kormányzati vásárlások l dolláITal való növelésének hatására.
A keynesi keresztből az következik, hogy a kormányzati kiadások multiplikátorának
értéke nagyobb, mint 1.
Miért van a fiskális politikának többszörös, multiplikáló hatása a jövedelemre?
Ennek az az oka, hogy magasabb jövedelem - a fogyasztási függvény szerint - maga-
sabb fogyasztáshoz vezet. Mivel a kormányzati kiadások növelése emeli a jövedelmet,
ezért a fogyasztást is növeli, ami ismét gyarapítja a jövedelmet, ami aztán újra növeli a
fogyasztást, és így tovább. Ezért ebben a modellben a kormányzati vásárlások növelése
a jövedelem még jelentősebb növekedését okozza.
Mekkora a multiplikátor? A kérdés megválaszolásához kövessük nyomon a jövede-
lem változásait. A folyamat akkor kezdődik, amikor a kiadás LlG-vel emelkedik, és ez
ugyancsakLlG-vel növeli a jövedelmet. A jövedelem e növekedése azonban MPCx LlG-
vel növeli a fogyasztást, ahol MPC a fogyasztási határhajlandóság. A fogyasztás emel-
kedése ismét megnöveli a kiadást és a jövedelmet. A jövedelem újabb emelkedése me-
9-S. ábra
A kormányzati Jdadások növe-
lése és a keynesi kereszt A kor-
mányzati vásárlások LlG-vel való
növelése a jövedelem minden szint-
~
je mellett ugyanazzal az értékkel nö-
•C
-e
e
_:;;;
veli a tervezett kiadásokat. Az
~ E=Y
1 1
egyensúly A-ból B pontba kerül, a
!,'; jövedelem pedig Y,-ről Y2-re emel-
,§ kedik. Figyeljük meg, hogy a jö-
vedelem emelkedése (Li Y) megha-
2...és nő az ladja a kormányzati kiadások nö-
: / egyensúlyi jövedelem. vekedését (L1G). A fiskális politika
:_ML: tehát multiplikáló hatással van a
jövedelemre.
E,=Y, E1 =Y1 y
284 Ill. RÉSZ + Agazdaság rövid távon
gint növeli a fogyasztást, ezúttal MPC x (MPC x .1G)-vel, ami ismételten növeli a ki-
adást és a fogyasztást, és így tovább. Ez a visszacsatolás a fogyasztástól a jövedelemhez,
majd újra a fogyasztáshoz a végtelenségig folytatódik. A jövedelemre való teljes hatás
nagysága:
A kormányzati vásárlások kezdeti változása = .1G.
A fogyasztás első változása: =MPC x .1G.
A fogyasztás második változása =MPC-x .1G.
A fogyasztás harmadik változása =MPC3x .1G.
.1Y = (1 + MPC +MPC2 + MPC3 +.. . ) .1G.

A kormányzati kiadások multiplikátora:
.1Yl.1G = 1 + MPC + MPC2 + MPC3 + .. ..
A multiplikátor képlete egy végtelen mértani sorozat összege. Algebrai összefüggések
szerint a multiplikátor az alábbi alakban írható fel: 4
.1Yl.1G= 11(1-MPC).
Ha például a fogyasztási határhajlandóság 0,6, akkor a multiplikátor értéke a következő
lesz:
.1 Yl.1G = 1 + 0,6 + 0,62 + 0,63 + ...
= 1/(1 - 0,6)
= 2,5.
Ebben az esetben a kormányzati vásárlások 1 dollárral történő növelése 2,5 dollárral
emeli az egyensúlyi jövedelmet. 5
4. Matematikai jegyzet: Az algebrai összefüggé s az alábbi módon adódik:

z= l + x+x2+ ...
Szorozzuk meg az egyenlet mindkét oldalát x-szel:
XZ = X + x2 +r + ...
Vonjuk ki a második egyenletet az el sőből :
z - xz=l.
Rendezzük az egyenletet:
z( l -x) = l.
Amiből:
z = 1/(1- x),
és ezt kellett bizonyítanunk.
5. Matematikai jegyzet: A kormányzati kiadások multiplikátora a legkönnyebben deriválással vezethető le.
Induljunk ki az alábbi egyenletből:
Y = C(Y-1) + I + G.
Differenciálás után :
dY= C'dY + dG,
majd átrendezés után:
dY/dG= 1/(1 - C'),
ami megegyezik a szövegben található eredménnyel.
Fiskális politika és a multiplikátor: adók • Lássuk most, hogyan hat az adók változása az
egyensúlyi jövedelemre. Az adók .1 T-vel való csökkentése közvetlenül .1 T-vel növeli a
rendelkezésre álló jövedelmet (Y - T), és MPC x .1 T-vel a fogyasztást. A jövedelem
bármely adott szintje mellett most nagyobb a tervezett kiadás. Ahogyan a 9-6. ábra mu-
tatja, a tervezett kiadás függvénye MPC x .1T-vel felfelé tolódik. Az egyensúlyi pont
A-ból B-be kerül.
Az adók csökkentésének éppen úgy multiplikáló hatásuk van a jövedelemre, mint
a kormányzati vásárlások növelésének. A korábbiakhoz hasonlóan a kiadás kezdeti
emelkedése 1/(1 - MPC)-vel sokszorozódik. Az adóváltozás jövedelemre gyakorolt
teljes hatása:
.1 YI.1 T = - MPC/(1 - MPC).
A fenti kifejezés az adómultiplikátor: a jövedelemváltozás nagysága, ha az adó 1 $-ral
változik. Ha például a fogyasztási határhajlandóság 0,6, akkor az adómultiplikátor ér-
téke:
.1Y/.1T= -0,61(1 -0,6) = -1,5.
Ebben az esetben 1 $ adócsökkentés 1,5 $-ral növeli az egyensúlyi jövedelmet. 6
Adócsökkentés és a keynesi ke-

reszt. Az adók L1T-vel való csök-
kentése a jövedelem bármely adott
szintje mellett MPC x L1T-vel nö-
veli a tervezett kiadást. Az egyen-
súly A pontból B pontba kerül, a
jövedelem Y1 -ről Y2-re nő. A fiská-
lis politika ebben az esetben is
multiplikáló hatással van a jövede-
.
i r 2...ezért nő az
egyensúlyi jövedelem.
lemre.
:. ~ :
.
El =-V. !;"=yl y
6. Matematikai megjegyzés: Ahogy az előzőekben, a multiplikátor most is deriválás útján határozható meg
a legkönnyebben. Induljunk ki az alábbi egyenletből:
Y = C(Y - D + l + G.
Differenciálás után:
dY= C' (dY - dT),
majd átrendezés után:
dY/dT = -C'/(1 - C'),
ami megegyezik a szövegben található eredménnyel.
9-1. ESETTANULMÁNY
Kennedy, Keynes és az 1964. évi adócsökkentés

Amikor 1961-ben John Kennedy lett az Egyesült Államok elnöke, néhány jó eszű, fiatal
közgazdászt Washingtonba, a gazdasági tanácsadó testületbe hívott dolgozni. Ezek a
közgazdászok, akik a keynesi közgazdaságtanon nevelkedtek, a keynesi elméletet a gaz-
daságpolitika legmagasabb szintjén alkalmazták.
A testület egyik els6 javaslata a nemzeti jövedelem adócsökkentéssel való növelése
volt. Ennek következtében a személyi és a vállalati adókat 1964-benjelentősen csökken-
tették. Az adócsökkentés célja a fogyasztási és a beruházási kiadások ösztönzése volt,
ami magasabb jövedelemhez és foglalkoztatáshoz vezethet. Amikor egy riporter meg-
kérdezte Kennedyt, hogy miért támogatta az adócsökkentést, az elnök ezt válaszolta:
,,Azért, hogy serkentsük a gazdaságot. Nem emlékszik, mit tanult a bevezető közgazda-
ságtan-órán?"
Ahogyan Kennedy tanácsadói jósolták, az adócsökkentés folyamatát gazdasági fel-
lendülés követte. A reál GDP 1964-ben 5,3 százalékkal nőtt, 1965-ben pedig 6 százalék-
kal. A munkanélküliségi ráta 1963-ról 1964-re 5,7 százalékról 5,2 százalékra csökkent,
majd 1965-ben 4,5 százalékra.
A közgazdászok ma is sokat vitatkoznak az 1960-as évek elején tapasztalt gyors nö-
vekedés okairól. A kínálatoldali közgazdászok csoportja amellett érvel, hogy a gazdasági
fellendülés a jövedelemadók csökkentésének ösztönző hatásával magyarázható. Vélemé-
nyük szerint ha a munkások keresetük nagyobb részét tarthatják meg, akkor lényegesen
több munkát kínálnak, növelik az áruk és szolgáltatások aggregált kínálatát. A keynesisták
ugyanakkor az adócsökkentésnek az aggregált keresletre gyakorolt hatását hangsúlyozzák.
Az 1964. évi adócsökkentés az ő érvrendszerükben az expanzív fiskális politika sikeres
gyakorlati alkalmazása és a keynesi közgazdaságtan igazolása volt. 7
Kamatláb, beruházás és az IS görbe

A keynesi kereszt csak ugródeszka az /S-LM-modell kidolgozásához. Hasznos elmélet,
mert megmutatja, hogy adott tervezett beruházási szint mellett mi határozza meg a jö-
vedelmet. Tartalmaz azonban egy reálisnak nem nevezhető feltevést, azt, hogy a terve-
zett beruházás szintje előre meghatározott, adott. A 3. fejezetben tárgyaltak alapján tud-
juk, hogy a tervezett beruházás negatív függvénye a kamatlábnak.
7. Lásd az 1964. évi adócsökkentésről Kennedy egyik közgazdásza által írt elemzést. Arthur Ohm: Mea-
suring the Impact of the 1964 Tax Reduction. In Perspectives on Economic Growth. Szerk. W. W. Heller.
New York, 1968, Random House; Arthur M. Okun: Economicsfor policymaking. Cambridge, Mass.,
1983, MIT Press, 405-423.
9-7. ábra
Az IS görbe levezetése. Az a) ábra a beruházási b} Akeynesi kereszt

függvényt mutatja: a kamatláb r 1 -ről r2-re való E
növelése a tervezett beruházásokat /(r1)-ró1 /(r2)- 3....ezért a tervezett E= C(Y - T)
re csökkenti. Ab) ábra a keynesi kereszt: a terve- kiadás lefelé tolódik... + llr1l + G
zett beruházások /(1-.)-ről /(r2 )-re való csökke-
nése Y1-ró1 Y2-re csökkenti a jövedelmet. A e) !~ ., E= C(Y - T)
ábra a kamatláb és a jövedelem közötti kapcsola- + llr2l + G
tot összefoglaló IS görbét mutatja: magasabb
4....és csökkenti
kamatlábhoz alacsonyabb jövedelem tartozik.
j ~ a jövedelmet.
~1
y
Jövedel~m, kibocsátás
a} Aberuházási függvény e} ~z IS görbe
Y1 y
Modellünket úgy egészítjük ki a kamatláb és a beruházás közötti kapcsolattal, hogy

a tervezett beruházás szintjét az alábbi formában írjuk fel:
I = l(r).
Ez a beruházási függvény a 9-7. a) ábrán látható. Mivel a kamatláb a beruházáshoz
szükséges fonások költsége, ezért magasabb kamatláb csökkenti a beruházást.
A kamatláb változás jövedelem változásra gyakorolt hatásának meghatározásához a
beruházási függvényt és a keynesi kereszt diagramját használjuk fel. Mivel a beruházás
fordítottan arányos a kamatlábbal, a kamatláb r 1-ről r 2-re való emelkedése a beruházások
nagyságát /(r)-ről l(r2)-re csökkenti. A tervezett beruházások csökkenésekor azonban a
kiadási függvény a 9-7. b) ábrán látható módon lefelé tolódik. A kiadási függvény el-
tolódása alacsonyabb jövedelemszintet eredményez. A kamatláb emelkedése tehát csök-
kenti a jövedelmet.
Az IS görbe a beruházási függvényből és a keynesi keresztből származtatható kamat-
láb és jövedelemszint között fennálló kapcsolatot foglalja magában. Minél magasabb a
kamatláb, annál alacsonyabb a tervezett beruházások szintje és ennek megfelelően a jöve-
delemszint is. Ezért az IS görbe negatív meredekségű, ahogy ez a 9-7. e) ábrán látható.
Hogyan tolódik el az IS görbe o fiskális politika hatására?

Az IS adott kamatláb mellett megadja a jövedelemszintet. Ahogy a keynesi keresztből
tudjuk, a jövedelemszint a fiskális politikától is függ. Az /S görbe adott fiskális politi-
kát tételez fel, vagyis az IS görbe változatlannak tekinti G és T értékeit. Ha a fiskális
politika megváltozik, az /S görbe eltolódik. A 9-8. ábra a keynesi keresztet használja fel
annak elemzésére, hogy merre tolódik el az /S görbe a kormányzati vásárlások G 1 -ről
G2-re való növelésekor. Az ábrán adott a kamatláb ( r) és így a tervezett beruházások
szintje is. A keynesi kereszten látszik, hogy a fiskális politika ilyen irányú változása Y1-
9-8. ábra
a} Akeyncsi görbe A kormányzati vásárlások nö-
velésekor az IS görbe kifelé to-
1. Akormányzati vásárlások növelése y _E
lódik. Az a) ábrán látható, hogy a
t.G-vel felfelé tolja o tervezel! kiadást... / -
kormányzati vásárlások növelése
E:: C(Y- T)
+ l(r) + Gl fokozza a tervezett kiadásokat.
Adott kamatláb mellett a tervezett
~ E= ((Y- T) kiadás L1G növekedése a jövedel-
~ ...- 1""":· + l(i) +G met L\G/(1 - MPC)-vel emeli. Ab)
J Y, · ... .... ......
-
,,,,,..-
- •
j
1
ábrán így az /S görbe ugyanennyi-
~ vel tolódik el.
: 2....ennek következtében
/~1-MCM-~I ,..1 a jövedelem

1ko,k..
Y, Y1 y
Jövedelem, kibo(sátás
b) Az IS gó'rbe
3....és oz IS görbe
., / 6G{l - MCP)-vel
~ Á jobbra t>lódik.
'·
IS,
yl y
,,, _
ről Y2-re növeli az egyensúlyi jövedelmet. A kormányzati vásárlások hatására tehát kifelé
tolódik az IS görbe.
A keynesi kereszt segítségével más fiskális politikai változások IS görbére gyakorolt
hatását is feltárhatjuk. Mivel az adócsökkentés következtében ugyancsak nő a kiadás és
a jövedelem, az IS görbe ismét kifelé tolódik. A kormányzati vásárlások csökkentése
vagy az adók növelése csökkenti a jövedelmet, ezért a fiskális politika ilyen irányú vál-
tozásakor az IS görbe befelé tolódik.
Összefoglalva: az IS görbe a kamatláb és a jövedelemszint között az árupiacon
fennálló kapcsolatot fejezi ki. Az IS görbe adott fiskális politikát téteLezfel. Az IS görbe
jobbra tolódik, ha a fiskális politika növeli az árupiaci keresletet; ha csökkenti, az IS
görbe balra tolódik.
Az IS görbe értelmezése a kölcsönforrások piacán

Amikor a 3. fejezetben először tanulmányoztuk az árupiacot, egyenlőséget tettünk az
árupiaci kereslet és kínálat, valamint a kölcsönforrások kereslete és kínálata közé. Az
egyenlőség az IS görbe értelmezésének egy alternatív módját kínálja.
Mint tudjuk, a nemzeti számlarendszer azonossága az alábbi formában írható fel:
Y-C-G
=l
s = /.
Az egyenlet bal oldala a nemzeti megtakarítás (S), a magánmegtakarítás (Y - T - C) és
az állam megtakarításának (T - G) összege, a jobb oldal pedig a beruházás (!). A nem-
3. Az IS görbe ezeket
..e a változásokat fejezi ki.
1. Ajövedelem .:9
E
emelkedése mialt E
0
nő a megtakarítás... ""'
rl ....... ... .. ... .
l(r) IS
1, S Y1 Y1 y
Beruházás, megtakarítás Jövedelem, kibocsátás
Az IS görbe értelmezése a kölcsönforrások piacán. Az a) ábra mutatja, hogy a jövedelem Y1-ről

Y, -re való növelése emeli a megtakarítást, és csökkenti a kamatlábat, ami egyensúlyt teremt a köl-
csönforrások kereslete és kínálata között. A b) ábrán látható IS görbe alakja a jövedelem és a
kamatláb közötti negatív irányú kapcsolatot fejezi ki.
zeti megtakarítás a kölcsönforrások kínálatát, a beruházás a kölcsönforrások keres letét

jelenti.
Hogy a kölcsön források piacát kapcsolatba tudjuk hozni az /S görbével, helyette-
sítsük be a fogyasztási függvényt C helyébe, a beruházási függvényt pedig/ helyébe:
Y - C(Y - n - G = l (r).
Az egyenlet bal oldala szerint a kölcsönf01Tások kínálata a jövedelemtől és a fiskális po-
litikától függ. A jobb oldal szerint a kölcsönforrások keresletét a kamatláb határozza meg.
A kamatláb úgy alakul, hogy a hitelkínálat és a -kereslet egyensúlyban legyen.
Ahogy a 9-9. ábrán láthatjuk, az /S görbe úgy is értelmezhető, mint ami megmu-
tatja, hogy a jövedelem különböző értékei mellett milyen kamatláb teremt egyensúlyt a
kölcsönforrások piacán. Ha a jövedelem Y1 -ről Y2-re nő, akkor a nemzeti megtakarítás -
ami (Y - T - C)-vel egyenlő - emelkedik. (A fogyasztás a jövedelemnél kisebb mérték-
ben nő, mivel a fogyasztási határhajlandóság l-nél kisebb.) A kölcsönforrások meg-
növekedett kínálata r 1 -ről r2-re szorítja le a kamatlábat. Az /S görbe mintegy összefoglal-
ja ezt az összefüggést: magasabb jövedelem magasabb megtakarítást jelent, ami viszont
alacsonyabb kamatlábat eredményez. Ezért az /S görbe negatív meredekségű.
Az IS görbének ez a második értelmezése arra is rávilágít, hogy a fiskális politika
hatására miért tolódik el az /S görbe. A kormányzati vásárlások növelése vagy az adók
csökkentése a jövedelem adott szintje mellett csökkenti a nemzeti megtakarítást. A köl-
csönforrások alacsonyabb kínálata megemeli az egyensúlyi kamatlábat. Mivel a kamat-
láb most minden jövedelemszint mellett nagyobb, az IS görbe az expanzív fiskális po-
litika hatására felfelé tolódik.
Végül pedig meg kell jegyeznünk, hogy az /S görbe sem a jövedelmet (Y), sem a
kamatlábat (r) nem határozza meg. Az IS görbe azt az Y és r közötti kapcsolatot fejezi
ki, amely az árupiacon vagy - más szóval - a kölcsönforrások piacán fennáll. A gazda-
ság egyensúlyának a meghatározásához egy másik kapcsolatra is szükség van, erről az
alábbiakban lesz szó.
9.2. A pénzpiac és az LM görbe

Az LM görbe a kamalJáb és a jövedelemszint között a pénzpiacon fennálló kapcsolat. E
kapcsolat bemutatását a kamatláb likviditáspreferencia-elmélet néven ismert egyszerű
elméletével kezdj ük.
Alikviditáspreferencia-elmélet
A likviditáspreferencia-elmélet Keynes kamatlábelméletének legegyszerúöb értelmezése.
Ahogy a keynesi kereszt építőköve volt az /S görbének, a likviditáspreferencia-elmélet
az LM görbének lesz épító'köve. Az ehné letbó1 kiderül, hogy a 6. fejezetben megismert
reálpénzállomány iránti kereslet és kínálat hogyan határozza meg a kamatlábat.
A reálpénzállomány kínálatából indulunk ki. Ha Ma pénzkínálat, és P az árszínvo-
nal, akkor MIP a reálpénzállomány kínálata. A likviditáspreferencia-elmélet szerint a
reálpénzállomány kínálata adott. Tehát:
(M / P)5 =M/ P
A pénzkínálat (M) exogén gazdaságpolitikai változó, amelynek értékét a központi bank -
például a Fed - választja meg. Az árszínvonal (P) szintén exogén változó ebben a mo-
dellben. (Adottnak tekintjük az árszínvonalat, mert az IS- LM-modell - fejezetünk központi
témája- a rövid távot vizsgálja, amikor az árszínvonal nem változik.) Ezekből a feltevé-
sekből az következik, hogy a reálpénzállomány kínálata adott, és mindenekelőtt: független
a kamatlábtól. Ha a kamatláb függvényében ábrázoljuk a reálpénzállomány kínálatát,
akkor - a 9-10. ábrának megfelelően - függőleges kínálati görbét kapunk.
Térjünk most rá a reálpénzállomány iránti kereslet vizsgálatára. Az emberek azért
tartanak pénzt, mert az „likvid" eszköz, tehát a tranzakciókban könnyen felhasználható.
A likviditáspreferencia-elmélet abból az alapfeltevésből indul ki, hogy a reálpénzál-
lomány iránti kereslet a kamatlábtól függ. A kamatláb a pénztartás haszonáldozat-költ-
sége: az az összeg, amit a pénztartással el veszítünk, mivel az nem kamatozik, szemben
a kamatozó bankbetétekkel vagy a kötvényekkel. Ha a kamatláb emelkedik, az emberek
vagyonuk kisebb hányadát kívánják pénzben tartani.
A reálpénzállomány iránti keresletet az alábbi formában írjuk fel:
(MIP)<1 = L(r),
ahol L() függvény jelzi a likvid eszköz, azaz a pénz iránti kereslet függvényét. A függ-
vény szerint a reálpénzállomány iránti kereslet a kamatlábtól függ. A 9-11. ábra mutat-
ja, hogy milyen kapcsolat van a kamatláb és a reálpénzállomány nagysága között.
9-10.ábra j
A réálpénzállomány kínálata. A
Kínálat reálpénzállomány kínálata függő
leges, mivel a kínálat nem függ a
kamatlábtól.
Mfl M/P
Reálpénzállomány
A keresleti görbe negatív meredekségű, mivel magasabb kamatláb csökkenti a reálpénz-

állomány iránti kereslet mennyiségét. 8
A gazdaságban kialakuló kamatlábat úgy kapj uk meg, hogy a 9-12. ábrán látható
módon egymásra vetítjük a reálpénzállomány keres letét és kínálatát. A likviditásprefe-
rencia-elmélet szerint a kamatláb biztosítja a pénzpiac egyensúlyát. Egyensúlyi kamatláb
mellett a reálpénzállomány kereslete egyenlő a kínálattal.
A reálpénzállornány iránti ke-

reslet. Mivel a kamatláb a pénztar-
tás költsége, magasabb kamatláb
csökkenti a reál pénzállomány iránti
keresletet.
L(r)
Reólpénzállomány M/P
9-12. ábra
A likviditáspreferencia-elmélet.
A kamatláb úgy alakul, hogy biz-
tosítsa a reálpénzállomány keres-
letének és kínálatának egyensúlyát.
..0
;!:!
"'6
E
e,
Egyensúlyi kamolláb
""'
L(r)
M/P M/P
Reál pénzállomány
8. Vegyük észre, hogy r kamatlábként jeleni k meg itt, akárcsak az /S görbe elemzésénél. A pénzkeres-
letet valójában a nominális kamatláb határozza meg, a reálkamatláb pedig a beruházást. Az egyszerű
ség kedvéért eltekintünk az inflációs várakozásoktól, ami miatt a reál- és a nominális kamatlábak kü-
lönböznek egymástól. Az inflációs várakozások /S- LM-modellben betöltött szerepével a 10. fejezet-
ben foglalkozunk .
., _
9-13. ábra 1
r A pénzkínálat csökkentése a lik-

i
viditáspreferencia-elméletben.
",..\ ....
t~~
~
1. pLkínálat
A pénzkínálat M1 -ről M2 -re való
''<\
csökkentése csökkenti a reálpénz-
csökkenése... állomány kínálatát, mivel az árszín-
.,
-=
.:.5!
E
"¾
' 'l.\t~.,
vonal változatlan. Az egyensúlyi
e kamatláb ezért r 1 -ről r2-re nő.
""' r2 . ... . .. . ... . ... .. . . ,,. , . .t-'!
~ - 2.... növeli a kamatlábat

..... ............ ...... ...
"""' ,t:,i-t;
.. .... .... ~~.

í1
.....
' " '· L(r)
M/ P - M /P M/P
Reálpénzóllomány
A kamatláb egyensúlyt megteremtő változása úgy megy végbe, hogy az emberek

igyekeznek megváltoztatni a portfóliójukban l évő eszközöket, ha a kamatláb nincs
egyensúlyi szinten. Ha a kamatláb túl magas, akkor a reálpénzállomány kínálata meg-
haladja a keresletet. Azok, akik a többletpénzt kínálják, nem kamatozó pénzük egy ré-
szét kamatozó bankbetétekre vagy kötvényekre igyekeznek átváltani . A bankok és a
kötvények kibocsátói, akik alacsonyabb kamatláb fizetésében érdekeltek, ajánlott kamat-
lábuk csökkentésével reagálnak a többletpénzkinálatra. Ha ezzel szemben a kamatláb túl
alacsony, és a pénzkereslet meghaladja a pénzkínálatot, akkor az e mberek kötvények
eladásával vagy számlájukról való lehívással próbálnak pénzhez jutni, ami felhaj tja a
kamatlábat. Egyensúlyi kamatláb mellett az emberek elégedettek portfóliójuk pénz- és
nempénz-jell egű eszközeinek arányával.
A likviditáspreferencia-elmélet szerint a pénzkínálat csökkenése növeli a kamatlá-
bat, a pénzkínálat emelkedése pedig csökkenti a kamatlábat. Hogy lássuk, mindez ho-
gyan m(íködik, tegyük fel, hogy a Fed csökkenti a pénzkínálatot. M csökkentése csök-
kenti MIP-t, mivel P-t adottnak tekintjük a modeJiben. A reálpénzállomány kínálata a
9-13. ábrán látható módon balra tolódik. Az egyensúlyi kamatláb r 1 -ről r2-re emelkedik.
A magasabb kamatláb arra ösztönzi az embereket, hogy kevesebb reálértelemben vett
pénzt tartsanak.
9-2. ESETTANULMÁNY
Paul Volcker, szük pénzkínálat és emelkedő kamatok

Az 1980-as évek elején az infláció legnagyobb mértékű és a közelmúlt amerikai törté-
nelmének leggyorsabb csökkentésének lehettünk tanúi. Az 1970-es évek végére az inf-
láció elérte a két számjegyű mértéket. 'I 979-ben a fogyasztói árak évi 11,3 százalékkal
emelkedtek. 1979 októberében, két hónappal azután, hogy a Federal Reserve elnökének
kinevezték, Paul Volcker bejelentette, hogy a monetáris politika célja az inflációs ráta
csökkentése. A nyilatkozat a szűk pénzkínálat időszakának kezdetét jelentette, majd
1983-ra az inflációs ráta kb. 3 százalékra csökkent.
Hogyan tudta a monetáris megszorítás befolyásolni a kamatlábat? A válasz a vizs-
gált időszaktól függ. A 6. fejezetben végzett elemzésünk alapján Fisher-hatás szerint
tudjuk, hogy a volckeri monetáris irányváltás csökkenti az inflációt, ami viszont alacso-
nyabb kamatokhoz vezet. A likviditáspreferencia-elmélet viszont azt állítja, hogy rövid
távon, amikor az árak lomhán mozognak, az antiinflációs monetáris politika csökkenő
reálpénzállományt és emelkedő nominális kamatokat eredményez.
Mindkét következtetés megfelel a tapasztalatoknak. A nominális kamatok valóban
csökkentek az 1980-as években, amikor az infláció is csökkent. De ha összehasonlítjuk
az 1979. októberi bejelentésnél egy évvel korábbi időszakot az egy évvel késóbbivel,
akkor azt látjuk, hogy a reálpénzállomány (M 1 osztva a CP/-vel) 8,3 százalékkal csök-
kent, a nominális kamatláb pedig (kereskedelmi kötvények kamatai) 10, 1 százalékról
11,9 százalékra emelkedett. Tehát a monetáris megszorítás ugyan hosszú távon alacso-
nyabb kamatokhoz vezet, rövid távon azonban magasabbakat eredményez.
Jövedelem, pénzkereslet és az LM görbe

Az alábbiakban a likviditáspreferencia-elméletet használjuk fel az LM görbe levezeté-
sére. Láttuk, hogy az egyensúlyi - a pénzkeresletet és -kínálatot kiegyenlítő - kamatláb
a jövedelemszinttől függ. Az LM görbe ezt a kamatláb és jövedelemszint között fennálló
kapcsolatot fejezi ki.
Ez idáig feltételeztük, hogy csak a kamatláb hat a reálpénzállomány iránti kereslet-
re. Amikor a jövedelemszint magas, a kiadás is magas, és az emberek több tranzakciót
bonyolítanak le, amihez pénzre van szükség. Nagyobb jövedelem nagyobb pénzkeres-
letet jelent. A pénzkeresleti függvényt az alábbi formában írjuk fel:
(MIP)d = L(r, Y) .
A reálpénzállomány iránti kereslet négatív irányú kapcsolatban van a kamatlábbal, és

pozitív irányúban van a jövedelemmel.
A likviditáspreferencia-elmélet felhasználásával megvizsgálhatjuk, hogyan alakul
a kamatláb, ha a jövedelem változik. Nézzük például, mi történik akkor, ha a jövedelem
Y -ről Y -re nő. Ahogy a 9-14. a) ábra mutatja, a jövedelem növekedésének hatására a
1 2
pénzkeresleti függvény kifelé tolódik. A reálpénzállomány piaci egyensúlyának fenntar-
tásához a kamatlábnak r 1 -ről r2-re kell emelkednie. Magasabb jövedelem tehát magasabb
kamatlábhoz vezet.
Az LM görbe a jövedelemszint és a kamatláb között fennálló kapcsolatot fejezi ki.
Minél magasabb a jövedelemszint, annál nagyobb a reál pénzállomány iránti kereslet és
az egyensúlyi kamatláb. Ezért az LM görbe pozitív meredekségű, ahogy a 9-14. ábra
mutatja.
9-14. ábra
a) Areá/pénzállomány piaca b) Az LM giirbe
\. 1. Ajövedelem növekedése
LM
növeli a pénzkeresletet...
~
] ,, ~ > ,,~ 11,,v,1

3. Az LM görbe ezeket
a változásokat fejezi ki.
2....és a kamatlábat '.,,, l(r, Y1)
"fli/P M/P Y1 Y, y
Reálpénzkínálat Jövedelem, kibocsátás
Az LM görbe levezetése.Az a) ábra areálpénzállomány piacát mutatja: a jövedelem Y1 -ről Y2-re
való emelkedése r1-ró1 r2-re növeli a kamatlábat. Ab) ábra az IM görbét mutatja, ami a kamatláb és
a jövedelem közötti kapcsolatot fejezi ki: magasabb jövedelemhez magasabb kamatláb tartozik.
Hogyan tolódik el az LM görbe a monetáris politika hatására?

Az IM görbe adott jövedelemszint mellett megadja a pénzpiac egyensúlyát biztosító ka-
matlábat. A Iikviditáspreferencia-elmélet megmutatta, hogy az egyensúlyi kamatláb a
reálpénzállomány kínálatától függ. Az IM görbe a reálpénzállomány adott kínálatát téte-
lezi fel. Ha a reálpénzállomány megváltozik - például a Fed változtat a pénzkínálaton -,
akkor az LM görbe eltolódik.
A likviditáspreferencia-elmélet segítségével megérthetjük, hogyan tolja el a mone-
táris politika az LM görbét Tegyük fel, hogy a Fed M 1-ről M2-re csökkenti a pénzkíná-
latot, ami a reálpénzállomány kínálatát M/P-ről M/P-re csökkenti. A 9-15. ábrán lát-
ható, hogy mi történik. A jövedelmet - és azon keresztül a reálpénzállomány iránti
keresletet - változatlannak véve látjuk, hogy a reálpénzállomány iránti kínálat csökken-
tése növeli a pénz~iaci egyensúlyt biztosító kamatlábat. A reálpénzállomány csökkené-
sekor tehát az LM görbe felfelé tolódik.
Összefoglalva: az LM görbe a kamatláb és a jövedelemszint közöttfennálló pénzpi-
aci kapcsolatot fejezi ki. Az LM görbe a reálpénzállomány adott nagyságát tételezi fel.
Ha csökken a reálpénzállomány kínálata, az LM görbe felfelé tolódik; és lefelé, ha nő a
reálpénzállomány kínálata.
Az LM görbe értelmezése a mennyiségi egyenlet alapián

Amikor a 8. fejezetben első ízben vizsgáltuk az aggregált keresletet, valamint azt, hogy
mi határozza meg a jövedelmet rövid távon, akkor az aggregált keresleti függvényt a
mennyiségi pénzelméletből vezettük le. A mennyiségi pénzelméletet az alábbi egyenlet-
tel írtuk le:
9· 15. ábra
a) Areá/pénzállomány piaca bJAz LM gó'rbe
...0
~
E
e
::.e:
í1 ...... . ...... . .
2....ezért nő 1. AFed 1sökkenti

-:§
e
g
""'
Íl ...............
~ / '
/
11
3....és az LM görbe
a kamatláb... a pénzkínálatot...
í1 . .. . . .. ... .. • ...• . ...• . ...
/ ..
Í1
.. .............4',t, · felfelé tolódik.
. ,.. L(r, Y)
/ ' i
"
M/P M/P M/P y y
Reólpénzóllomóny Jövedelem, kibocsátás
A pénzkínálat csökkentésekor az LM görbe felfelé tolódik. Az a) ábrán látszik, hogy adott

jövcdelcmszi nt ( Y) mellett a pénzkínálat csökkentése növeli a pénzpiaci egyensúlyt megteremtő
kamat!ábat. A b) ábrán látható LM görbe ezért felfelé tolódik.
MV= PY,
és fellételeztük, hogy a forgási sebesség ( V) konstans. Ebből a feltevésből az követke-
zik, hogy adott árszínvonal mellett a pénzkínálat önmagában is meghatározza a jövede-
lemszintet. Mivel ez a jövedelemszint független a kamatlábtól, a mennyiségi egyenlet-
ből vízszintes LM görbe következik.
A mennyiségi egyenletből levezethető a valósághoz közelebb álló, pozitív mere-
dekségű LM görbe, ha feloldjuk a forgási sebesség változatlanságára vonatkozó feltevé-
sünket. A változatlan forgási sebesség előfeltétele egyenérték(í azzal a hipotézissel, hogy
a reálpénzállomány iránti kereslet csak a jövedelemszinttől függ. A valóságban a reál-
pénzállomány iránti kereslet függ a kamatlábtól is: magasabb kamatláb növeli a pénz-
tartás költségeit, és csökkenti a pénzkeresletet. Ahogy a magasabb kamatlábra reagálva
az emberek csökkentik pénztartásukat, minden egyes dollár gyorsabban kezd forogni a
gazdaságban. azaz a pénz forgási sebessége nő. Ezt az alábbi formában írhatjuk fel:
MV(r) = PY.
A forgási sebesség függvénye V(r) jelzi, hogy a forgási sebesség pozitív irányban függ
a kamatlábtól.
A mennyiségi egyenlet fenti formája pozitív meredekségű LM görbét eredményez.
Mivel a kamatláb emelkedése növeli a pénz fo rgási sebességét, adott árszínvonal és pénz-
kínálat mellett nő a jövedelemszint. Az LM görbe a kamatláb és a jövedelem között
fennálló pozitív irányú kapcsolatot fejezi ki.
Az egyenletből az is kiderül, miért tolódik el az LM görbe, ha a pénzkínálat meg-
változik. Adott kamatláb és árszínvonal mellett a pénzkínálat növelése növeli a jövede-
lem szintjét. A pénzkínálat növelésekor tehát jobbra, a pénzkínálat csökkentésekor balra
tolódik az LM görbe.
Ne felejtsük el, hogy a mennyiségi egyenlet csak alternatív értelmezését adja az LM
görbe hátterében lévő elméletnek. Ez az értelmezés lényegét tekintve ugyanaz, mint
amit a likviditáspreferencia-elmélet kifejezett. Az LM görbe mindkét esetben a kamatláb
és a jövedelem között a pénzpiacon fennálló pozitív irányú kapcsolatot mutatja be.
Végül meg kell jegyeznünk, hogy az LM görbe önmagában nem határozza meg
sem a jövedelmet (Y), sem a kamatlábat (r). Hasonlóan az IS görbéhez, ez is csak e két
endogén változó között fennálló kapcsolat kifejezésére szolgál. Az IS és LM görbék
együttesen határozzák meg a gazdaság egyensúlyát.
9.3~· · Következtetés: a rövid távú egyensúly

Most már ismerjük az IS- LM-modell minden összetevőjét. A modell két egyenlete az
alábbi:
Y = C(Y - T) + l(r) + G IS,
MIP = L(r, Y). LM.
A modell exogén adottságnak tekinti a fiskális politikát (G, T), a monetáris politikát
(M) és az árszínvonalat (P). Ezen exogén változók mellett: IS görbe rés Y azon kombi-
nációit jelöli, amelyek eleget tesznek az árupiaci egyenletnek, LM görbe pedig rés Y
azon kombinációit mutatja, amelyek megfelelnek a pénzpiaci egyenletnek. A két görbét
együtt tüntettük fel a 9-16. ábrán.
9-16. ábra
Egyensúly az IS-LM-modell-
LM ben. Az IS és LM görbék metszés-
\'
Egyensúlyi komatló~
pontja az árupiac és a reálpénz-
állomány piacának együttes egyen-
súlyát jelöli.
...................... ~
,-..,
~·~
Egyensúlyi iövedelemszinl IS
y
A gazdaság egyensúlyi pontja az IS görbe és az LM görbe metszéspontja. Ez a pont

adja meg azt a kamatlábat (r) és jövedelemszintet (Y), amely egyaránt kielégíti az áru-
piaci és a pénzpiaci egyensúlyi feltételeket. Másként fogalmazva: a metszéspontban a
tényleges kiadás egyenlő a tervezett kiadással, a reálpénzállomány iránti kereslet egyen-
lő a kínálattal.
A fejezet végén idézzük fel kiindulópontunkat: az /S-LM-modell megalkotásával
a gazdaság rövid távú ingadozásainak megértése a célunk. A 9-17. ábra elméletünk egyes
elemeinek egymáshoz kapcsolódását szemlélteti. Ebben a fejezetben bemutattuk a key-
nesi keresztet és a likviditáspreferencia-elméletet mint az /S-LM-modell építőköveit. A
következő fejezetben részletesebben látjuk majd, hogy az /S-LM-modell segítségével
megmagyarázható az aggregált keresleti görbe helyzete és meredeksége is. Az aggregált
keresleti görbe az aggregált kereslet és kínálat modelljének része. A közgazdászok ezt a
modellt használják a gazdaságpolitikai beavatkozások és más, a nemzeti jövedelmet
érintő események rövid távú hatásainak elemzésére.
9-17. óbra
• Likviditó~• ,·• l
··
". . ·.
Aggregah · .
.
. .
• Rövid távÍ! ·
. . . ,d.. , ..
·keresIel-k'ma·1ah. -
__.,,.
r .gaz_•. dasag,, , .k
-+ ·
r
fiítiíferendo-..
·e,\m~leí ' görbe mgo.0..1.?~9-
. , :Aggre~ati . .• . . . · mogyaroI□tcr
-' 'kínólotl ·
.. göcbe ,
A rövid távú ingadozások elmélete. A sematikus ábra azt szemlélteti, hogy a rövid távú ingado-
zások elméletének egyes elemei hogyan kapcsolódnak egymáshoz. A keynesi kereszt magyarázza
az IS görbét, a likviditáspreferencia-elmélet pedig az LM görbét. Az IS és LM·görbék együtt adják
az /S- LM-modellt, amellyel az aggregált keresleti görbe indokolható. Az aggregált keresleti görbe
az aggregált kereslet-kínálati modell része, a közgazdászok ezt a modellt használják a gazdaság
rövid távú ingadozásainak elemzésére. '
,'" • ;',"! l,
Összefoglalás
1. A keynesi kereszt a jövedelem meghatározásának egyszerű modellje. Exogén
adottságnak tekinti a fiskális politikát és a tervezett beruházásokat, majd megmutatja,
hogy egyetlen olyan jövedelemszint létezik, amely mellett a tényleges kiadás egyenlő a
tervezett kiadással. A modellből kiderül, hogy a fiskális politikának multiplikáló hatása
van a jövedelemre.
2. Ha megengedjük azt a feltevést, hogy a tervezett beruházások függnek a kamat-
lábtól, a keynesi kereszt kapcsolatot teremt a kamatláb és a nemzeti jövedelem között.
Magasabb kamatláb csökkenti a tervezett beruházást és ezáltal a nemzeti jövedelmet. Az
IS görbe ezt a kamatláb és jövedelem között fennálló kapcsolatot foglaija magában.
3. A likviditáspreferencia-elmélet a kamatláb meghatározásának egyszerű modellje.
Exogén változónak tekinti a pénzkínálatot és az árszínvonalat, illetve feltételezi, hogy a
kamatláb biztosítja az egyensúlyt a reálpénzállomány kereslete és kínálata között. Az
elméletből kiderül, hogy a pénzkínálat növekedése csökkenti a kamatlábat.
4. Ha megengedjük azt a feltevést, hogy a reálpénzállomány iránti kereslet függ a
nemzeti jövedelemtől, akkor a likviditáspreferencia-elmélet kapcsolatot teremt a jöve-
delem és a kamatláb között. Magasabb jövedelem növeli a reálpénzállomány iránti ke-
resletet, és ez növeli a kamatlábat. Az LM görbe ezt a kamatláb és jövedelem között
fennálló kapcsolatot foglalja magában.
5. Az IS-LM-modell összevonja a keynesi kereszt és a likviditáspreferencia elmé-
letének elemeit. Az IS és LM görbék metszéspontja megadja azt a kamatlábat és jövedel-
met, amely egyszerre biztosítja az árupiac és a pénzpiac egyensúlyát.
Alapvető fogalmak
/S-LM-modell kormányzati kiadások multiplikátora

IS görbe adómultiplikátor
LM görbe likviditáspreferencia-elmélet
keynesi kereszt
1. A keynesi kereszt alkalmazásával mutassa be, hogy a fiskális politikának miért van
multiplikáló hatása a nemzeti jövedelemre!
2. A likviditáspreferencia-elrnélet felhasználásával magyarázza meg, hogy a pénzkínálat
növelése miért emeli a kamatlábat! Milyen feltételt kell szabni az árszínvonalra?
3. Miért negatív meredekségű az IS görbe?
4 . Miért pozitív meredekségű az LM görbe?
Feladatok
1. A keynesi kereszt segítségével állapítsa meg, milyen hatásai vannak az alábbi esemé-
nyeknek:
a) A kormányzati vásárlások növekedése;
b) Az adók növekedése;
e) A kormányzati vásárlások és az adók azonos mértékű növekedése.
2. Tegyük fel, hogy fogyasztási függvény az alábbi alakú a keynesi keresztben:
C = 200 + 0,75 (Y - T).
A tervezett beruházások értéke 100, a kormányzati vásárlások és az adók értéke is 100.
a) Ábrázolja a tervezett kiadásokat a jövedelem függvényében !
b) Mekkora az egyensúlyi jövedelem?
e) Mekkora az egyensúlyi jövedelem, ha a kormányzati vásárlások 125-re nőnek?
d) Mekkora kormányzati vásárlásra van szükség ahhoz, hogy az egyensúlyi jöve-
delem 1600 legyen?
3. Bár ebben a fejezetben a keynesi keresztnél azt feltételeztük, hogy az adók egyössze-
gűek, ezek számos országban a jövedelemtől függnek. Tekintsük azt az adórendszert,
amelyben az adóbevételeket az alábbi összefüggés úja le:
T= T+ tY,
ahol Tés t az adórendszer paraméterei. Az adók•.:iks t: ha a jövedelem 1 dollárral
emelkedik, az adó t x 1 dollárral nő.
a) Hogyan változtatja meg ez az adórendszer a fogyasztásnak a GDP megváltozá-
sakor bekövetkező változásait?
b) Hogyan változtatja meg ez az adórendszer a keynesi keresztben a gazdaságnak
a kormányzati vásárlások megváltozásakor bekövetkező változásait?
e) Hogyan változtatja meg ez az adórendszer az /S görbe meredekségét az /S- LM-
modellben?
4. Vizsgáljuk meg, milyen hatása van a takarékoskodás növekedésének a keynesi ke-
resztben. Tegyük fel, hogy a fogyasztási függvény az alábbi:
e = e+ e ( y - T),
ahol C az autonóm fogyasztás, és e a fogyasztási határhajlandóság.
a) Hogyan változik az egyensúlyi jövedelem, ha a gazdaság takarékosabbá válik,
és C csökken?
b) Hogyan változik az egyensúlyi megtakarítás?
e) Vajon miért nevezik ezt a jelenséget takarékoskodási paradoxonnak?
d) Fennáll-e ez a paradoxon a 3. fejezet klasszikus modelljében is? Ha igen, miért,
ha nem, miért nem?
5. Tegyük fel, hogy a pénzkeresleti függvény az alábbi:
(MIP)d = 1000 - I00r,
ahol r a kamatláb százalékban kifejezve. A pénzkínálat (M) 1000, az árszínvonal (P) 2.
a) Ábrázolja a reálpénzmennyiség iránti keresletet és kínálatot!
b) Mekkora az egyensúlyi kamatláb?
e) Tegyük fel, hogy az árszínvonal nem változik. Hogyan alakul az egyensúlyi ka-
matláb, ha a pénzkínálat l 000-ről 1200-ra nő?
d) Mekkora pénzkínálatot kellene biztosítania a Fednek, ha 7 százalékra szeretné
emelni a kamatlábat?
10. feiezet
,
AGGREGALT KERESLET II.
A tudomány parazita: minél szélesebb körben beteg a
népesség, annál jobban fejlődik az éle11an és a kór-
tan; a kórtan pedig előbbre viszi a gyógyászatot. Az
1932. év a nagy válság mélypontja volt, amelynek
romlottföldjébó1 késve nőtt ki az új tudományág, amit
ma makroökonómiának nevezünk. .
PA UL SAM UELSON
A 9. fejezetben az IS-LM-modell alkotóelemeit gyűjtöttük össze. Láttuk, hogy az IS

görbe fejezi ki az árupiaci egyensúlyt, az LM görbe a reálpénzállomány piaci egyensú-
lyát; bemutattuk, hogy az IS és LM görbék rövid távon, nem változó árszínvonal mel-
lett, együtt határozzák meg a nemzeti jövedelmet. Most a modell alkalmazására irányít-
j uk figyelmünket. Ebben a fejezetben három kérdéskört elemzünk az /S-LM-modell
segítségével.
Először megvizsgáljuk a nemzeti jövedelem ingadozásainak lehetséges okait. Pon-
tosabban megfogalmazva: a modell segítségével látni fogjuk, hogy az exogén változók
megváltozásakor hogyan alakulnak az endogén elemek. Mivel a monetáris és a fiskális
politika is exogén változó, az IS- LM modell megmutatja, hogyan hatnak a gazdaságra
rövid távon ezek a gazdaságpolitikák. A modell azt is ábrázolja, hogy a pénzpiacot és az
árupiacot érő sokkok hogyan befolyásolják a gazdaságot.
Majd megvitatjuk, hogy az /S-LM-modell hogyan illeszkedik az aggregált kereslet
és kínálat 8. fejezetben felépített modelljéhez. Mindenekelőtt azt vizsgáljuk majd, miért
tekinthető az IS-LM-modell az aggregált keresleti görbe elméleti hátterének. Feloldjuk
az árszínvonal változatlanságára tett feltevést, és megmutatjuk, hogy az árszínvonal és a
nemzeti jövedelem közötti negatív irányú kapcsolat levezethető az IS-LM-modellből.
Végül tanulmányozzuk a nagy gazdasági válságot, azt a korszakot, amelynek elem-
zése a1Ta ösztönözte Keynest, hogy az aggregált keresletet tekintse a nemzeti jövedelem
al apvető meghatározójának. Amint a fejezetet indító idézetből is kiderül, a nagy gazda-
sági válságnak köszönhető a rövid távú makroökonómia megszületése. Az IS- LM-mo-
dell felhasználható a nyomasztó gazdasági visszaesések magyarázatára létrejött különféle
elméletek megvitatására.
,):o,J•~ Ingadozások magyarázata az IS-LM-modellel

Az IS és az LM görbe metszéspontja meghatározza a nemzeti jövedelem szintjét. A
nemzeti jövedelem a gazdaság rövid távú egyensúlyi állapotát megváltoztatva ingado-
zik, ha valamelyik görbe eltolódik. Ebben a részben azt vizsgáljuk, hogy a gazdaságpo-
litika megváltozása és a gazdaságot érő exogén sokkok hogyan vezetnek e görbék elto-
lódásához.
Afiskális politika megváltozásai

Elsőként a fiskális politika változásainak gazdaságra gyakorolt hatásait elemezzük.
Emlékezzünk arra, hogy a fiskális politikai változások hatására az IS görbe eltolódik. Az
/S-LM-modellből megtudhatjuk, hogy az IS görbe eltolódásai hogyan hatnak a nemzeti
jövedelemre és a kamatlábra.
Nézzük, mi a hatása a kormányzati vásárlások .1G-vel való növekedésének. A key-
nesi kereszt kormányzati kiadások multiplikátorának segítségével megállapítható, hogy
adott kamatláb mellett a fiskális politika ilyen mértékű megváltozása .1 G/( 1 - MPC)-vel
növeli a jövedelemszintet. Ahogy tehát a 10-1. ábrán látható, az IS görbe ennyivel to-
lódik kifelé. A gazdaság egyensúlyi pontja A-ból B-be kerül. A kormányzati vásárlás
növelése a jövedelmet és a kamatlábat is emeli.
Az előbbihez hasonlóan vizsgálhatjuk az adók .1T-vel való csökkentésének a hatá-
sát. A keynesi kereszt adómultiplikátora segítségével megállapítható, hogy adott kamat-
10· 1.óbrn
A kormányzati vásárlás növelé-
se az IS-LM-modellben. A kor-
mányzati vásárlás növelésének ha-
tására az IS görbe jobbra tolódik.
Az egyensúly A pontból B pontba
kerül. A jövedelem Y, -ről Y2-re, a
kamatláb r 1-ró1 r2-re emelkedik.
Y1 yl y
10. fejezet • Aggregált kereslet II. 303
10-2. ábra
Adócsökkentés az /S-LM-mo-
dellben. Az adócsökkentés hatá-
sára az /S görbe jobbra tolódik. Az
egyensúly A pontból B pontba ke-
rül. A jövedelem Y1-ró1 Y2-re, a ka-
matláb r1 -ről r2-re emelkedik.
..o í1 ............. . •\~...... . . .. ... ....... .
1 3....és a kamatlábdt:,ei. A :
~ r, ""-"'-~:..:...:...:..:~
Y1 -"---+Yi y
láb mellett az adó változása '1.Tx MPC/(] - MPC)-vel növeli a jövedelemszintet. Ahogy
tehát a 10-2. ábrán látható, az /S görbe ennyivel tolódik kifelé. A gazdaság egyensúlyi
pontja A-ból B-be jut. Az adók csökkentése a jövedelmet és a kamatlábat is növeli.
Figyeljük meg, hogy az /S- LM-modellben a fiskális expanzió okozta jövedelem-
növekedés kisebb mértékű, mint a keynesi keresztben. Erről győződhetünk meg a 10- 1.
és a 10-2. ábrákból. Az IS görbe vízszintes elmozdulása megegyezik az egyensúlyi jö-
vedelem növekedésével a keynesi keresztben. Ez a változás nagyobb, mint az egyensúlyi
jövedelem emelkedése. A különbség onnan származik, hogy a keynesi kereszt adott
beruházási szintet feltételez, míg az IS- LM-modell figyelembe veszi, hogy a kamatláb
növekedésével a beruházás csökken. Az IS-LM-modellben a fiskális expanzió növeli a
kamatlábat, és beruházást szorít ki.
Amonetáris politika megváltozásai

Az alábbiakban a monetáris politika megváltozásának hatását elemezzük. Emlékezzünk
arra, hogy a monetáris politika megváltozásakor az LM görbe eltolódik. Az IS-LM-
modellből megtudhatjuk, hogy az LM görbe eltolódása hogyan hat a jövedelemre és a
kamatlábra.
Nézzük, mi a hatása a pénzkínálat emelkedésének. Ha M nő, akkor MIP is nagyobb
lesz, mivel P adott. A likviditáspreferencia-elmélet szerint adott jövedelemszint mellett
a reálpénzállomány növekedése alacsonyabb kamatlábhoz vezet. Az LM görbe tehát a
10-3. ábrán látható módon lefelé tolódik. Az egyensúly A-ból B-be kerül. A pénzkínálat
emelkedése csökkenti a kamatlábat, és növeli a jövedelemszintet.
10-3.óbro
A pénzkínálat növekedése az
LM1 /S-LM-modellben. Ha a pénzkí-
nálat nő, az LM görbe lefelé toló-
dik. Az egyensúly A pontból B
~ ,/
1
LM pontba kerül. A jövedelem Y1-ró1
Y2-re n ő, a kamatláb pedig r 1 -ről
.
l
8,
. 11(1. Apénzkínálat emelése
hatására az LM görbe
r2-re csökken.
.. .... .. ~-.... .... ,-, lefelé tolódik...
2....ez növeli IS
a jövedelmet...
Y1 Y1 y
Az /S- LM-modell szerint tehát a monetáris politika a kamatláb változásán keresztül

hat a jövedelemre. Ez a következtetés megvilágítja a monetáris politikáról a 8. fejezet-
ben folytatott elemzésünket. Ott mutattuk meg, hogy rövid távon, amikor az árak raga-
dósak, a pénzkínálat bővítése növeli a jövedelmet. Nem foglalkoztunk azonban azzal,
hogy a pénzmennyiség növelése hogyan vezet nagyobb kiadásokhoz. Ezt a folyamatot
monetáris transzmissziós mechanizmusnak nevezzük. Az /S-LM-modellből az derül
ki, hogy a pénzkínálat növekedése csökkenti a kamatlábat, ezzel ösztönzi a beruházást,
s ezen keresztül növeli az áruk és szolgáltatások iránti keresletet.
Amonetáris és a fiskális politika kölcsönhatása

Ha a monetáris vagy a fiskális politika bármely változását elemezzük, fontos szem előtt
tartanunk, hogy ezek a gazdaságpolitikák nem feltétlenül függetlenek egymástól. Az
egyik megváltozása hatással lehet a másikra. A kölcsönös függőség megváltoztathatja a
gazdaságpolitika hatásait.
Tekintsük például Clinton elnök 1993-ban tett adóemelési javaslatát, mely a költ-
ségvetési deficit csökkentését célozta meg. Hogyan hat a gazdaságra egy ilyen irányelv?
Az IS- LM-modell szerint a válasz attól függ, hogy a Federal Reserve hogyan reagál az
adóemelésre.
A 10-4. ábra a lehetséges kimenetelek közül hármat mutat be. A 10-4. a) ábrán a
Fed változatlanul tartja a pénzkínálatot. Az adóemelés hatására befelé tolódik az IS
görbe, ami csökkenti a jövedelmet és a kamatlábat. A 10-4. b) ábrán a Fed a kamatlábat
próbálja változatlan szinten tartani. Ez esetben amikor az adónövelés hatására befelé
tolódik az IS görbe, a Fednek csökkentenie kell a pénzkínálatot ahhoz, hogy a kamatláb
az eredeti szinten maradjon. Ennek következtében az LM görbe felfelé tolódik. A kamat-
, 0. fejezet • Aggregált kereslet II. 305
:áb nem csökken, a jövedelem viszont nagyobb mértékben esik, mintha a Fed változatlan
szinten tartotta volna a pénzkínálatot.
A 10-4. e) ábrán a Fed el akarja kerülni, hogy az adóemelés csökkentse ajövedel-
::::iet. Ekkor tehát növelnie kell a pénzkínálatot. Ebben az esetben az adóemelés nem
•:ezet recesszióhoz, viszont a kamatláb nagymértékű zuhanását eredményezi. Ajövede-
.emszint ugyan változatlan marad, az adóemelés és a pénzmennyiség növelésének a
kombinációja viszont megváltoztatja a gazdasági erőforrások elosztását. A magasabb
adók csökkentik a fogyasztást, az alacsonyabb kamatlábak ösztönzik a beruházást.
A példából látható, hogy a fiskális politika megváltozásának hatása a Fed monetáris
;JOlitikájától függ, vagyis attól, hogy a pénzkínálatot, a kamatlábat vagy a jövedelemszin-
:et kívánja-e változatlanul hagyni. Általánosítva az elmondottakat, ha egy gazdaságpo-
a) A Fed változatlan szinten tartja a pénzkínálatot b) A Fed változatlan szinten tartja a kamatlábat
,.
/ '\(,, lM
lM2
~~,,
',,,,,_
·~
''¾,, !Si
y -
y
A gazdaság válasza az adócsökkentésre. e) A Fed változatlan szinten tartja a jövedelmet

A gazdaság adócsökkentésre adott válasza a
.
lM1
monetáris hatóság reakciójától függ. Az a) ábrán
a Fed a pénzkínálatot tartja változatlan szinten. A
b) ábrán a kamatlábat a pénzkínálat csök:kentésé-
\'el. A e) ábrán pedig a jövedelemszint változat-
lan a pénzkínálat növelésével.
y
litikai lépés hatását elemezzük, akkor rendelkezzünk valamilyen előfeltevéssel an·a néz-
ve, hogy döntésünknek milyen hatása lesz más gazdasági irányelvekre. Az, hogy melyik
feltevés a legmegfelelóöb, függ az adott esettől és azoktól a politikai megfontolásoktól,
amelyek a gazdaságpolitikai döntések mögött húzódnak.
; :; ;~; ,v r.~
10-1. ESETTANULMÁNY
Gazdaságpolitikai elemzés makroökonometriai modellekkel

Az /S-LM-modellbó1 kiderül, hogy a monetáris és a fiskális politika hogyan hat az egyen-
súlyi jövedelemszintre. A modell következtetései azonban kvalitatívak, nem pedig kvan-
titatívak. A modell azt mutatja, hogy a kormányzati vásárlások növelése emeli, az adók
növelése csökkenti a GDP-t. Amikor azonban a közgazdászok konkrét gazdaságpolitikai
javaslatokat vetnek elemzés alá, akkor nemcsak a hatás irányára, hanem annak nagyságára
is kíváncsiak. Mennyivel csökken például a GDP, ha a Kongresszus I 00 milliárd dollárral
növeli az adókat, a monetáris politika pedig nem változik? A kérdés megválaszolásához az
/S-LM-modell grafikus megjelenítésénél mélyebbre kell a közgazdászoknak nézniük.
A makroökonometriai modellek lehetőséget adnak a gazdaságpolitikai javaslatok
értékelésére. A makroökonometriai modell a gazdaságot számokkal írja le, és nem
kvalitatív formában. A modellek többsége lényegében a mi /S-LM-modellünk összetet-
tebb és a valóságközelibb változata. A makroökonometriai modeileket alkotó közgaz-
dászok múltbeli tényadatokat használnak az olyan paraméterek becslésére, mint amilyen
a fogyasztási határhajlandóság, a beruházás kamatérzékenysége vagy a pénzkeres.let
kamatérzékenysége. Mihelyst a modell készen áll, a közgazdászok számítógép segítsé-
gével szimulálhatják a különböző gazdaságpolitikai beavatkozások hatásait.
A 10-1. táblázat a fiskális politikai multiplikátorra számított értékeket tartalmazza
a Data Resources Incorporated (DRI)-modell számításai alapján. A modellt széles kör-
ben alkalmazzák, az elnevezés annak a gazdasági előrejelzést készítő társaságnak a ne-
véből származik, amelyik a modellt kidolgozta. A multiplikátort a Fed fiskális politikára
válaszoló lehetséges reakcióinak megfelelően két feltétel mellett számítják.
Az egyik monetáris politikára vonatkozó feltevés szerint a Fed változatlan szinten
tartja a nominális kamatlábat. Vagyis amikor a fiskális politikának köszönhetően az /S
görbe jobbra vagy balra tolódik, a Fed úgy alakítja a pénzkínálatot, hogy az LM görbe
is ugyanabba az irányba tolódjon. Mivel ilyenkor nem lép fel a kamatláb változása
miatti beruházáskiszorítás, a multiplikátorok hasonlítanak a keynesi kereszt esetében
számítható értékekhez. A DRI-modell szerint a kormányzati kiadások multiplikátora
ebben az esetben 1,93, az adómultiplikátor pedig- 1, 19. A kormányzati vásárlások 100
milliárd dollárral való növelése tehát 193 milliárd dollárral növeli a GDP-t, az adók 100
milliárd dollárral történő emelése pedig 119 milliárd dollárral csökkenti a GDP-t.
A másik monetáris politikára vonatkozó feltevés szerint a Fed a pénzkínálatot tartja
változatlan szinten, hogy az LM görbe ne mozduljon el. Ez esetben nagymértékű kiszo-
rítás lép fel. A kormányzati kiadások multiplikátora-értéke csak 0,6, az adómultiplikátor
10. feiezet • Aggregált kereslet II. 307
l 0-1.
,__ __ táblázat
_._ F'1sk a, 11sI
. po11ti
. 'kai. mu . l'k,
. 1tip I atorok a DRI-modellben
A monetáris politikára vonatkozó feltevés L\YIL\G L\Y/L\T

Nominális kamatláb változatlan 1,93 - 1, 19
Pénzkínálat változatlan 0,6 -0,26
Megjegyzés: A táblázat arra az esetre adja meg a .fiskális politikai multiplikátorok értékeit, ha a
kormányzati vásárlások, illetve a személyi jövedelemadó tartósan változik (a változás fennmarad).
A niultipl.ikátorok a változást követő negyedik negyedévre számított·adaték. •
fwrát Ollo Eckstein: The DR/ Moáe/ o( the U.S. Economy. New Yor~ 1983, McGrow-Hill, 169. p.
-0,26. A kormányzati vásárlások 100 milliárd dolláros növelése ezért 60 milliárd dol-
lárral növeli a GDP-t, ugyanekkora adóemelés pedig 26 milliárd dollárral csökkenti a
GDP-t.
A 10-1. táblázat alapján azt mondhatjuk, hogy a fiskális politikai multiplikátorok
nagyon különböznek egymástól a két feltétel mellett. A fiskális politika bármilyen meg-
változásának a hatása alapvetően attól függ, hogyan reagál a Fed a változásra.
Sokkok az /S-LM-modellben
Ylivel az IS-LM-modell megmutatja, hogy rövid távon mi határozza meg a nemzeti
jövedelmet, a modellel a különféle gazdasági megrázkódtatások jövedelemre gyakorolt
hatását elemezhetjük. Az eddigiek során láttuk, hogy a fiskális politika változásai ho-
gyan tolják el az IS görbét, és a monetáris politika hatására hogyan mozdul el az LM
görbe. Hasonlóan, az egyéb megrázkódtatásokat is két csoportba oszthatjuk: az IS gör-
bét érő és az LM görbét érő sokkokra.
Az IS görbére ható sokkok az árupiaci keresletben bekövetkező exogén változások.
Xéhány közgazdász - köztük Keynes is - úgy véli, hogy a kereslet változásai a beruhá-
zók törekvő szellemétől, exogén optimista vagy pesszimista hullámokból fakadnak. Te-
Bill Watterson: Calvin és Hobbes
- Mini bérből és fizetésből élő Itt van egy lista azokról a - Többé nem szabad elöl
felnőttnek, a le felelősséged, hogy dolgokról, amiket karácsonyra hagynom a Wall 5treet Journah.
mulass egy kis fogyasztói bizalmat, szerelnék. Remélem, bízhatok
és elkezdj olyasmiket vásárolni, i abban, hogy helyesen cselekszel
ami húzza a gazdaságot, illetve ~ az ország érde-
profitot és munkahe~ekef biztosít. kében.
::MII ami Hobbc1 © 1992, Walerson. Te~eszló: Univer1al Pre1s Syndicale.

gyük fel például, hogy a vállalatok jövőről alkotott képe pesszimistává válik, és ezért
kevesebb új gyárat létesítenek. A beruházási javak iránti kereslet csökkenése a beruházási
függvény befelé tolódását eredményezi: a vállalatok bármely kamatláb mellett keveseb-
bet akarnak beruházni. A beruházás csökkenésekor az IS görbe befelé tolódik, ami csök-
kenti a jövedelmet és a foglalkoztatást. Az egyensúlyi jövedelem csökkenése részben
igazolja a vállalatok kezdeti pesszimizmusát.
Az IS görbét érő sokkok bekövetkezhetnek a fogyasztási kereslet változása miatt is.
Vegyük azt az esetet, amikor a fogyasztói bizalom erősödése következtében a fogyasztók
kevesebbet tartalékolnak a jövőre, és többet fogyasztanak a jelenben. Ezt a változást a
fogyasztási függvény felfelé tolódásával fejezhetjük ki. A fogyasztási függvény eltoló-
dásának következtében az IS görbe kifelé tolódik, és a jövedelem nő.
Az LM görbére ható sokkok a pénzkereslet exogén változásaiból fakadnak. Tegyük
fel, hogy a pénzkereslet jelentősen emelkedik, ahogy az 1980-as évek elején. A pénzke-
reslet emelkedése következtében a pénzpiaci egyensúlyt szükségszerűen biztosító kamat-
láb adott jövedelemszint és pénzkínálat mellett magasabb lesz. A pénzkereslet növeke-
désekor tehát az LM görbe felfelé tolódik, ami növeli a kamatlábat, és csökkenti a jöve-
delmet.
Összefoglalva: az IS és az LM görbék eltolódásain keresztül számos esemény ered-
ményezhet gazdasági ingadozásokat. Ne felejtsük el, hogy az ilyen ingadozások nem
elkerülhetetlenek. A monetáris és a fiskális politika megkísérelheti az exogén sokkok
ellensúlyozását. Ha a gazdaságpolitikai beavatkozások megfelelő időben történnek,
akkor az IS és LM görbéket érő sokkok nem vezetnek a jövedelemszint és a foglalkoz-
tatás ingadozásaihoz.
·10~2;' Az IS-LM-rendszer mint az aggregált kereslet elmélete

Az /S- LM-modellel eddig a nemzeti jövedelem rövid távú mozgásait magyaráztuk,
változatlan árszínvonal mellett. Hogy lássuk, hogyan illeszkedik a modell az aggregált
kereslet és kínálat 8. fejezetben kidolgozott modelljéhez, az alábbiakban azt vizsgáljuk,
mi történik az /S-LM-modellben, ha az árszínvonal változik. Ahogy azt az /S- LM-mo-
dell tanulmányozásának kezdetén előrebocsátottuk, a modell az aggregált keresleti görbe
helyzetének és meredekségének magyarázatához szolgál elméleti háttérül.
Az IS-LM-modelltől az aggregált keresleti görbéig

A 8. fejezetből tudjuk, hogy az aggregált keresleti görbe az árszínvonal és a nemzeti
jövedelem szintje között teremt kapcsolatot. A 8. fejezetben ezt a kapcsolatot a mennyi-
ségi pénzelméletből vezettük le. Adott pénzkínálat mellett magasabb árszínvonal alacso-
nyabb jövedelemszintet jelent. A pénzkínálat növelésével jobbra, csökkenésével balra
tolódik az aggregált keresleti görbe.
l O. fejezet • Aggregált kereslet 11. 309
A mennyiségi pénzelmélet helyett most az /S-LM-rnodellbó1 vezetjük le az agg-
regált keresleti görbét. Először a modell segítségével megmutatjuk, hogy az árszínvonal
emelkedésével a nemzeti jövedelem csökken; a negatív meredekségCí aggregált keresleti
görbe ezt az összefüggést fejezi ki. Ezután megvizsgáljuk, hogy minek a hatására toló-
dik el az aggregált keresleti görbe.
Miért negatív meredekségű az aggregált keresleti görbe? A kérdés megválaszolásá-
hoz nézzük meg, mi történik az /S- LM-modellben, ha az árszínvonal változik. A 10-5.
ábra a változó árszínvonal hatását mutatja be. Adott pénzkínálat (M) mellett magasabb
árszínvonal (P) alacsonyabb reálpénzállományt (MIP) jelent. A reálpénzállomány ala-
csonyabb kínálata esetén az LM görbe felfelé tolódik, vagyis nő a kamatláb, és csökken
az egyensúlyi jövedelemszint, ahogy az a) ábrán látható. Láthatjuk, hogy amikor az
árszínvonal P 1 -ről P 2-re emelkedik, a nemzeti jövedelem Y1 -ről Y2-re csökken. Ab)
ábrán lévő aggregált keresleti görbe mutatja az /S-LM-modellből származtatott negatív
irányú kapcsolatot a nemzeti jövedelem és az árszínvonal között.
Mi okozza az aggregált keresleti görbe eltolódását? Minthogy az aggregált keresleti
görbe az /S- LM-modell következményeit foglalja össze, az IS és LM görbék eltolódá-
sait okozó sokkok eltolják az aggregált keresleti görbét is. Az expanzív monetáris és
fiskális politika növeli a jövedelmet az /S-LM-modellben, és emiatt az aggregált keres-
leti görbe a 10-6. ábrán látható módon jobbra tolódik. Hasonlóképpen, a restriktív mo-
netáris és fiskális politika csökkenti a jövedelmet az /S- LM-modellben, így az aggregált
keresleti görbe balra tolódik.
10-5. ábra
a) /S-LM modell b) Aggregált keresleti görbe
p
1. Mogosobb árszínvonal (P) mellel!
or LM görbe felfelé lolódik...
3. Az AD görbe a Pés Yközötti

kopcsolalol fejezi ki.
/
..e,
•O
l~
v,-~-v, y Y, Y, y
Jövedelem, kibocsátás Jövedelem, kibocsátás
Az aggregált keresleti görbe levezetése az IS-LM-modellbó1. Az a) ábra az /S- LM-modellt

mutatja: az árszínvonal P 1-ről P 2 -re való emelkedése csökkenti a reálpénzállományt, így az IM görbe
felfelé tolódik. Az LM görbe eltolódása Y1-ről Y2-re csökkenti a jövedelmet. Ab) ábrán az aggregált
keresleti görbe összefoglalóan mutatja az árszínvonal és a jövedelem között fennálló kapcsolatot:
minél magasabb az árszínvonal, annál alacsonyabb a jövedelemszint.
10-6. úbrn
a) Expanzív monetáris politika
AD,
y y
b) Expanzív fiskális politika
p
LM
l!t--, - - •
. ' '~·
y y
Hogyan tolódik el az aggregált keresleti görbe a monetáris és a fiskális politika hatására? Az

a) ábra a monetáris expanziót mutatja be. Adott árszínvonal mellett a pénzkínálat növelésekor a
reálpénzállomány emelkedik, az LM görbe lefelé to lódik, és a jövede lem nő. A pénzkínálat növelése-
kor ebből következően az aggregált keresleti görbe jobbra tolódik. Ab) ábra a fiskális expanziót
mutatja be, mint amilyen a kormányzati vásárlások növelése vagy az adócsökkentés. Fiskális expan-
zió esetén az IS görbe jobbra tolódik, és adott árszínvonal mellett a jövedelem nő. A fiskális expanzió
hatás{m1tehát az aggregált keresleti görbe jobbra tolódik.
Eredményeinket a következó'képpenfoglalhatjuk össze: ha a jövedelem azért változik
az IS- LM-modellben, mert az árszínvonal módosul, akkor az az aggregált keresleti görbe
mentén történő elmozdulást jelent. Ha a modellben a jövedelem adott árszínvonal mel-
lett változik, akkor az aggregált keresleti görbe eltolódik.
Az IS-LM-modell rövid távon és hosszú távon

Az /S- LM-modell a gazdaság rövid távú, változatlan árszínvonal melletti mozgásait úja
le. Most azonban, miután láttuk, hogy az árszínvonal változása miként befolyásolja az
egyensúlyt, a modellel a hosszabb távot is elemezhetjük, amikor az árak alkalmazkodása
a gazdaságot a potenciális kibocsátásnak megfelelő termelés felé kényszeríti. Az IS-LM-
modell hosszú távú elemzésre való alkalmazásával világosan megmutatható, hogy miben
különbözik a keynesi modell a 3. fejezet klasszikus modelljétől.
A 10-7. a) ábrán a rövid távú és a hosszú távú egyensúly bemutatásához szükséges
három görbe látható: az IS görbe, az LM görbe és a potenciális kibocsátás szintjét ( y)
jelző függőleges egyenes. Az LM görbét, mint mindig, adott árszínvonal mellett ábrá-
zoltuk (P 1). A gazdaság rövid távú egyensúlya a K pontban van, ahol az IS és LM gör-
bék metszik egymást.
A 10-7. b) ábra ugyanazt az állapotot mutatja az aggregált kereslet és aggregált kíná-
lat diagramján. P 1 árszínvonal mellett a kibocsátás iránti kereslet nagysága a potenciális
szint alatt van. Másként fogalmazva: a jelenlegi árszínvonal mellett az áruk és szolgálta-
tások iránti kereslet nem elég ahhoz, hogy a gazdaságot a természetes szinten tartsa.
10-7. ábra
a) /S-LM-modell b) Aggregált kereslet és kínálat modellje
LRAS p LRAS
LM(P1)
....0 e
.:5! =
0
ö > K SRAS
E
e
"""
=
-~ P1
•<C
pi
t• 1 111111111 '
·-~ e
~
. "·. AD
y y y y
Jövedelem, kibocsólás Jövedelem, kibocsátás
A rövid távú és a hosszú távú egyensúly. A rövid távú és a hosszú távú egyensúlyt összehason-
líthatjuk az a) ábrán lévő /S- LM-diagram vagy ab) ábrán lév6 aggregált kereslet - aggregált kínálat
diagram alapján is. Rövid távon az árszínvonal (P1) változatlan, a gazdaság rövid távú egyensúlya
ezért a K pontban van. Hosszú távon az árszínvonal alkalmazkodása miatt a gazdaság a potenciális
kibocsátás szintjére kerül. Ezért a hosszú távú egyensúly a C pont.
A két ábrán elemezhetjük a gazdaságot éppen jellemző rövid távú egyensúlyt, vala-
mint a hosszú távú egyensúlyt, amely felé a gazdaság tart. K a rövid távú egyensúlyi pont,
mert feltételeztük, hogy az árszínvonal P 1 értéke állandó. Később az alacsony árupiaci
kereslet miatt az árszínvonal csökken, anú a gazdaságot a potenciális kibocsátás felé tereli.
Amikor az árszínvonal eléri a P 2 értéket, a gazdaság a hosszú távú egyensúlyt jelentő C
pontba kerül. Az aggregált kereslet és aggregált kínálat ábráján látható, hogy a C pontban
az áruk és szolgáltatások iránti kereslet egyenlő a potenciális kibocsátással. E hosszú távú
egyensúlyi pontba az /S- LM-ábrán az LM görbe eltolódásával jutunk el: az árszínvonal
csökkenése növeli a reálpénzállományt, ezért az LM görbe jobbra tolódik.
Most már látható, mi az alapvető különbség a nemzeti jövedelem meghatározódá-
sának keynesi és klasszikus megközelítése között. A keynesi feltevés szerint (K pontban)
az árszínvonal változatlan. A monetáris és a fiskális politikától, valamint az aggregált
kereslet egyéb meghatározóitól függően a kibocsátás eltérhet a potenciális értéktől. A
klasszikus feltevés szerint (C pont) az árszínvonal rugalmasan változik. Az árszínvonal
úgy változik, hogy a nemzeti jövedelem mindig egyenlő legyen a potenciális kibocsá-
tással.
Ugyanehhez a következtetéshez más úton is eljuthatunk, ha felírjuk a gazdaságot
jellemző három egyenletet. Az első két egyenlet az IS és az LM görbe egyenlete:
Y = C(Y - T) + l(r) +G IS
MIP = L(r, Y). LM
Az IS egyenlet az árupiacot, az LM a pénzpiacot írja le. A fenti két egyenlet három
fontos változót tartalmaz: Y, P, r. A keynesi megközelítés szerint a változatlan árak fel-
tevésével kell kiegészíteni a modellt, így a harmadik egyenlet az alábbi:
P=P1
Ez a feltevés azt jelenti, hogy rés Y értéke változik mindig úgy, hogy kielégítsék az /S
és LM egyenleteket. A klasszikus megközelítés szerint azzal az előfeltétellel kell kiegé-
szíteni a modellt, hogy a kibocsátás a potenciális szinten van. A harmadik egyenlet ebben
az esetben:
Y= y
Ez a feltevés azt jelenti, hogy rés P értéke változik mindig úgy, hogy kielégítsék az /S
és LM egyenleteket.
Melyik feltevés az elfogadhatóbb? Attól függ, milyen hosszú a vizsgált időszak. A
klasszikus megközelítés a hosszú távot jellemzi jobban. A nemzeti jövedelem 3. fejezet-
ben és az árak 6. fejezetben bemutatott hosszú távú elemzésénél emiatt feltételeztük,
hogy a kibocsátás egyenlő a potenciális értékkel. A keynesi feltevés a rövid távra alkal-
mazható inkább. A gazdasági ingadozásokkal kapcsolatos elemzéseinkben emiatt a vál-
tozatlan árszínvonal feltevésére támaszkodunk.
Miután megalkottuk az aggregált kereslet modelljét, keressük meg a választ an-a a kér-
désre, amely Keynest eredetileg foglalkoztatta. Mi okozta a nagy válságot? Még napja-
inkban, több mint fél évszázad elteltével is folyik a közgazdászok között a vita e nagy-
mértékű gazdasági hanyatlás okairól. A nagy válság kibővített esettanulmányul szolgál
annak bemutatására, hogyan használják a közgazdászok az /S-LM-modellt a gazdasági
ingadozások elemzésére.'
Mielőtt a közgazdászok által adott magyarázatokra rátérnénk, tanulmányozzuk a 10-
2. táblázatot, amelyben a válság időszakának tényadatait gyCíjtöttük össze. Ezek a statisz-
tikai adatok tekinthetők a válsággal kapcsolatos viták középpontjának. Mi történhetett
valójában? Elmozdult az IS görbe? Elmozdult az LM görbe? Esetleg valami más történt?
A kiadási hipotézis: sokkok az IS görbére

Mivel a jövede]em csökkenése az 1930-as évek elején csökkenő kamatokkal esett egybe,
sok közgazdász vélte úgy, hogy a hanyatlás oka az IS görbe befelé történő eltolódása
volt. Ezt a nézetet szokták kiadási hipotézisnek nevezni, mert a válságért elsősorban az
árukra és szolgáltatásokra fordított kiadások exogén csökkenését okolja. A közgazdász-
ok többféleképpen próbálták megmagyarázni a kiadások csökkenését.
Néhányan a fogyasztási függvény lefelé történő elmozdulásában látják az IS görbe
eltolódásának az okát. Az 1929. évi tőzsdekrach okolható részben a fogyasztás vissza-
eséséért. A vagyon csökkenése és a bizonytalanság növekedése arra késztethette a fo-
gyasztókat, hogy jövedelmük nagyobb hányadát fordítsák megtakarításra.
Mások az ingatlanberuházások nagymértékű visszaesésében látják a kiadások csök-
kenésének fő okozóját. Néhány közgazdász szerint az 1920-as évek lakásberuházási
fellendülése túlhajszolt volt, amikor pedig ez a „túlépítkezés" nyilvánvalóvá vált, a la-
kásberuházások iránti kereslet drasztikusan csökkent. A lakásberuházások csökkenésének
másik lehetséges magyarázata lehet a bevándorlás 1930-as években tapasztalt lassulása:
lassabban növekvő népesség lakáskereslete alacsonyabb.
A válság kezdete után számos esemény tovább csökkenthette a kiadásokat. A bank-
csődök is gyengítették a beruházásokat. A bankok alapvető szerepet játszanak abban,
hogy fon-ásokhoz jussanak az azokat leghasznosabban felhasználó háztartások és válla-
latok. A bankok tömeges bezárása miatt az 1930-as évek elején sok vállalat nem jutott
forráshoz, és ez hozzájárulhatott a beruházási függvény további befelé tolódásához. 2
l. A vita lényegéről lásd Milton Friedman - Anna Schwartz: A Monetary History of the United States,
1867- 1960. Princeton, 1963, Princeton University Press; Peter Temin: Did Monetary Forces Cause the
Great Depression? New York, 1967, W. W. Norton; Karl Brunner esszéi: The Great Depression Revisited.
Boston, 1981 , Martinus Nijhoff Publishing. Továbbá a Journal of Economic Perspective. 1993. tavaszi
kiadása.
2. Ben Bernanke: Non-Monetary Effects of the Financial Crisis in the Propagation of the Great Depression.
American Economic Review, 73 (June 1983), 257-276. p.
10-2. táblázat Mi történt a nagy válság alatt?

Év Munkanélküliségi Reál GNP Fogyasztás Bemházás Kormányzati
ráta vásárlások
1929 3,2 203,6 139;6 40,4 22,0

1930 8,9 183,5 130,4 27,4 24,3
1931 16,3 169,5 130,4 16,8 25,4
1932 24,1 144,2 114,8 4,7 24,2
1933 25,2 141,5 112,8 5,3 23,3
1934 22,0 154,3 118, 1 9,4 26,6
1935 20,3 169,5 125,5 18,0 27,0
1936 17,0 193,2 138,4 24,0 31,8
1937 14,3 203,2 143,1 29,9 30,8
1938 19, 1 192,9 140,2 17,0 33,9
1939 17,2 209,4 148,2 24,7 35,2
1940 14,6 227,2 155,7 33,0 36,4
Forrás: H~toriral Stalislirs ol rhe Uniled Slales, (o/oniol Times 10 1970. Porls I ond II. U. 5. Deporlmenl of (ommerce, Bureou of Ccnsus, 1975, Woshinglon, D.C. Amunkanélküliségi róla o D9 idösor.
AreálGNP, alo!JYasrtás, aberuházás és a kormányzali vásárlások az FJ, f48, f52 és f66 idösorok, és milliárd dollárban értendölc 1958-os árfolyamon. Akomolláh o4-6 hónapos kereskede'lmi kölvények
irányadó kamollábo, x445 idöm Apénzkínálal az x414 idösor, készpénz és lólra szóló belélek milliárd dollárban megadva. Az árszínvonal a GNP deflálOr (1958 = 100), El idösor. Az inflációs róla
az órszinvonal százalékos vól101ósa. Areálpénzállomány a pénzkinálol és oz árszínvonal hányadosa szorozva l 00-zol, milliárd dollárban 1958-as órlofyamon.
Mindezek mellett az 1930-as évek fiskális politikája is az /S görbe eltolódását ered-

ményezte. A politikusokat akkoriban jobban érdekelte a költségvetési egyensúly fenn-
tartása, mint az, hogy a gazdaság serkentésére használják fel a fiskális politikát. Az
1932. évi Jövedelmi Törvény számos adót megemelt, különösen az alacsony és a köze-
pes jövedelmű rétegek fizetéseit sújtó adókat. 3 A dlemokrata többség abban az évben
főként a költségvetési hiány miatt aggódott, és „a kormányzati kiadások azonnali és
drasztikus csökkentését" sürgette. A történetileg is rendkívül magasnak számító munka-
nélküliség közepette a politikusok az adóemelés és a kiadáscsökkentés útjait keresték.
Van tehát számos lehetőség az /S görbe befelé tolódásának magyarázatára. Ne felejt-
sük el, hogy a különféle nézetek nem összeegyeztethetetlenek egymással. Talán nem is
létezik egyetlen magyarázat a kiadás csökkenésére. Lehetséges, hogy mindezek a válto-
zások egybeestek, s együttesen vezettek a kiadások visszaeséséhez.
Apénzhipotézis: az LM görbére ható sokkok

A 10-2. táblázatban látható, hogy a pénzkínálat 1929 és 1933 között 25 százalékkal
csökkent, miközben a munkanélküliség 3,2 százalékról 25,2 százalékra emelkedett. Ezek
az adatok szolgálnak a pénzhipotézis alapjául, amely elsősorban a Fedet okolja a válsá-
gért, amiért hagyta, hogy a pénzkínálat ilyen jelentősen csökkenjen.4 E magyarázat
3. E. Cary Brown: Fiscal Policy in the Thirties: A Reappraisal. American Economic Review, 46 (December
1956), 857-879.
4. A 18. fejezetben (18.1. Esettanulmány) áttekintjük ennek a nagymértékű csökkenésnek az okait, és rész-
letesebben elemezzük a pénzkínálatot.
Év Nominális Pénzkínálat Árszínvonal Infláció Reálpénz-

kamatláb állomány
1929 5,9 26,6 50,6 52,6
1930 3,6 25,8 49,3 -2,6 52,3
1931 2,6 24,1 44,8 -10,1 54,5
1932 2,7 21,1 40,1 -9,3 52,2
1933 1,7 19,9 39,3 -2,2 50,7
1934 1,0 21,9 42,2 7,4 51,8
1935 0,8 25,9 42,6 0,9 60,8
1936 0,8 29,6 42,7 0,2 62,9
1937 0,9 30,9 44,5 4,2 69,5
1938 0,8 30,5 43,9 - 1,3 69,5
1939 0,6 34,2 43,2 -1,6 79,1
1940 0,6 39,7 43,9 1,6 90,3
legismertebb hívei Milton Friedman és Anna Schwartz, akik álláspontjukat az amerikai

pénztörténetr61 írott tanulmányukban fejtik ki. Friedman és Schwartz azt állítja, hogy
a legtöbb gazdasági visszaesésnek a pénzszú1átés az oka, a nagy válság ennek az elvnek
egy különösen látványos példája volt.
Az /S-LM-modellben a pénzhipotézis válságra adott magyarázatát úgy is értelmez-
hetnénk, hogy az IM görbe befelé tolódott. Innen közelítve azonban a pénzhipotézis két
problémába ütközik.
Az els6 kérdés a reálpénzállomány alakulása. A monetáris politika csak akkor vezet
az LM görbe balra tolódásához, ha a reálpénzállomány csökken. A reálpénzállomány
azonban 1929 és 1931 között enyhén emelkedett, mivel a pénzkínálat csökkenését az
árszínvonal még nagyobb ütemű csökkenése kísérte. A monetáris restrikció talán felelős
sé tehető a munkanélküliség növekedéséért 1931 és 1933 között, amikor a reálpénz-
állomány valóban csökkent, de nem valószínű, hogy okolható volna a kezdeti hanyatlá-
sért 1929 és 193 l között.
A második probléma a kamatlábak alakulása. Ha a válságot az LM görbe balra to-
lódása indította el, akkor magasabb kamatlábakat kellene tapasztalnunk. A nominális
kamatok azonban 1929 és 1933 között folyamatosan csökkentek.
E két ok elegendőnek t(ínik annak a magyarázatnak a visszautasításához, hogy a
válságot az LM görbe balra tolódása kezdeményezte. De vajon a pénzállomány zuhanása
figyelmen kívül hagyható-e? A következőkben egy másik mechanizmust vizsgálunk
meg, amelyen keresztül lehetségesnek tűnik, hogy a monetáris politikának szerepe volt
a válság súlyosbodásában, az 1930-as évek deflációjában.
Apénzhipotézis még egyszer: a csökkenő árak hatásai

1929 és 1933 között 25 százalékkal csökkent az árszínvonal. Sok közgazdász ebben látja
a nagy válság legföbb okát. Állításuk szerint az 1931-ben tipikus gazdasági hanyatlás-
ként induló jelenséget a defláció változtathatta a nagy munkanélküliség és a nyomasz-
tóan alacsony jövedelem példa nélküli időszakává. Ha a gondolatmenet helyes, akkor ez
új érvényt szerezhet a pénzhipotézisnek. Mivel a csökkenő pénzkínálat nyilván oka volt
a csökkenő árszínvonalnak, felelőssé tehető a súlyos válságért. Az érvelés értékeléséhez
tekintsük át, hogy az árszínvonal változásai hogyan érintik a jövedelmet az /S- LM-
modellben.
Adefláció stabilizációs hatásai • Az /S-LM-modellben, ahogy az eddigiekből kiderült, a

csökkenő árak növelik a jövedelmet. Adott pénzkínálat (M) mellett alacsonyabb árszín-
vonal magasabb reálpénzállományt (MIP) jelent. A reálpénzállomány növekedése az
LM görbe kifelé tolódását eredményezi, ami magasabb jövedelemhez vezet.
Egy másik lehetséges út, amelyen keresztül a csökkenő árak növelik a jövedelmet,
a Pigou-hatás. Arthur Pigou, az 1930-as évek prominens klasszikus közgazdásza mu-
tatott rá arra, hogy a reálpénzállomány a háztartások vagyonának része. Az árak csök-
kenésével a reálpénzállomány nő, a fogyasztók pedig úgy érzik, nagyobb a vagyonuk,
és többet költhetnek. A fogyasztói kiadás növekedésének hatására az IS görbe kifelé
tolódik, és szintén magasabb jövedelmet eredményez.
A fenti két magyarázat vezette az 1930-as évek néhány közgazdászát arra a meg-
győződésre, hogy a csökkenő árak segíthetnek a teljes foglalkoztatottság visszaállításá-
hoz a gazdaságban. Más közgazdászok azonban kevésbé hittek a gazdaság önkiigazító
képességében. Ők a csökkenő áraknak más hatást tulajdonítottak. Ezt ismertetjük az
alábbiakban.
Adefláció destabilizáló hatásai • A közgazdászok két elméletet is kidolgoztak annak ma-

gyarázatára, hogy a csökkenő árak miért csökkentik a jövedelmet, ahelyett hogy növel-
nék. Az egyik - adósságdeflációnak nevezett - elmélet az árszínvonal váratlan csökke-
nésének hatásait emeli ki. A másik az előre látott defláció hatásait hangsúlyozza.
Az adósságdefláció olyan megfigyelésből indul ki, amely a 6. fejezetből ismerős:
az árszínvonal előre nem látott változása vagyonátrendeződést okoz adósok és hitelezők
között. Ha az adós 1OOO dollárral tartozik, akkor adósságának reálértéke l OOO/P, ahol P
az árszínvonal. Az árszínvonai csökkenése növeli az adósság reálértékét- annak a vásár-
lóerőnek az értékét, amit az adós a hitelezőnek fizet. Az előre nem látott defláció tehát
gazdagítja a hitelezőket, és szegényíti az adósokat.
Az adósságdefláció elmélete ezután azt állítja, hogy a vagyonátrendeződés befolyá-
solja az árukra és szolgáltatásokra fordított kiadásokat. Az adósok és hitelezők közötti
vagyonátrendeződés miatt az adósok kevesebbet, a hitelezők többet költenek. Ha mind-
két csoportnak ugyanakkora a kiadási hajlandósága, akkor nincs aggregált hatás. Éssze-
rűnek tűnik azonban a feltevés, hogy az adósok kiadási hajlandósága nagyobb, mint a
hitelezőké- lehet, hogy ezért is vannak adóspozícióban kezdetben. Ebben az esetben az
adósok nagyobb mértékben csökkentik kiadásaikat, mint amennyivel a hitelezők növelik.
A nettó hatás a kiadás csökkenése, az IS görbe balra tolódása és alacsonyabb nemzeti
jövedelem.
Ha meg akarjuk érteni, hogy az árak előre látott változásai hogyan érinthetik a jö-
vedelmet, egy új változóval kell bővítenünk az /S- LM-modellt. A modell eddigi vizsgálata
során nem tettünk különbséget reál- és nominális kamatlábak között. Korábbi fejezetekből
azonban tudjuk, hogy a beruházás a reálkamatlábtól, a pénzkereslet pedig a nominális
kamatlábtól függ. Ha i a nominális kamatláb, és ne az előre látott infláció, akkor az ex
ante reálkamatláb i - '!(_ Az IS- LM-modellt most az alábbi alakban írhatjuk fel:
Y = C(Y - T) + J(i - ne) + G IS
MIP = L(i, Y). LM
A várt infláció mint változó bekerül az /S görbe egyenletébe. A várt infláció változásá-
nak hatására tehát az /S görbe eltolódik.
Használjuk ezt a kibővített /S-LM-modellt annak vizsgálatára, hogy az előre látott
infláció változásai hogyan érintik a jövedelemszintet. Azzal a feltevéssel kezdjük, hogy
mindenki változatlan árszínvonalra számít. Ekkor nincs várt infláció (n" = 0), a két
egyenlet a már ismert /S-LM-modellt írja le. A 10-8. ábra ezt a kezdeti állapotot szem-
lélteti, az LM görbével és az /S 1-gyel jelzett IS görbével. A két görbe metszéspontja ha-
tározza meg a nominális és a reálkamatlábat, amelyek most egyenlőek.
Tegyük most fel, hogy hirtelen mindenki arra számít, hogy az árszínvonal a jövő
ben csökkenni fog, tehát '!( értéke negatív lesz. Adott nominális kamatláb mellett a re-
álkamatláb magasabb, ami csökkenti a beruházási célú kiadást, és az IS görbe JS 1 -ből
/S2-be tolódik. A 10-8. ábrán láthatjuk, mi történik. Az előre látott defláció tehát a jö-
vedelem Y1 -ről Y2-re való csökkenéséhez vezet. A nominális kamatláb i 1 -ről i 2-re csök-
ken, míg a reálkamatláb r 1 -ről r2-re emelkedik.
Figyeljük meg, hogy a destabilizáló defláció két elméletében van egy közös vonás.
A csökkenő árak mindkettőben csökkentik a nemzeti jövedelmet, mivel az /S görbe
Előre látott defláció az IS-LM-

LM
modellben. Az előre látott deflá-
ció adott nominális kamatláb mel-
r2 ........ . ... ...... ..... . . . lett növeli a reálkamatlábat, és ez
csökkenti a tervezett beruházáso-
...0 .
kat. A beruházások csökkenésének
~ í1 = 11 ·•·• ···· • · • · ·· • · • hatására az IS görbe lefelé tolódik.
E
e, Ajövedelemszint Y1-ró1 Y2-recsök-
""
ken. A nominális kamatláb i 1-ró1
i2-re csökken, a reálkamatláb pe-
dig r 1-ről r 2-re emelkedik.
Y1-Y1 y
balra tolódását eredményezik. Mivel az 1929 és 1933 között tapasztalt defláció olyan
mérték(í volt, ami a pénzkínálat jelentős csökkenése nélkül valószínűtlen, a fenti két
gondolatmenet alapján a válságért való felelősség egy része - főként annak súlyosságáért
- a Fedre ruházható. Más szavakkal megfogalmazva: ha a csökkenő árak destabilizáló
hatásúak, akkor a pénzkínálat szűkítése a jövedelem visszaeséséhez vezethet, még akkor
is, ha a reálpénzállomány nem csökken, a nominális kamatláb pedig nem emelkedik.
Bekövetkezhet-e úira a nagy válság?

A közgazdászok a nagy válságot egyrészt mint különösen érdekes gazdasági eseményt
tanulmányozzák, másrészt szeretnének iránymutatást adni a gazdaságpolitikának, hogy
ilyesmi ne fordulhasson újra elő. Hogy biztos választ adhassunk ana a kérdésre, vajon
újra bekövetkezhet-e, tudnunk kellene, hogy miért következett be. Mivel a válság okait
illetően nincs még egyetértés, egy hasonló méretű válság lehetősége nem zárható ki
teljes bizonyossággal.
A legtöbb közgazdász mégis úgy véli. hogy a nagy válsághoz vezető hibák valószí-
nűleg nem ismétlődhetnek meg. Valószínűtlennek tűnik, hogy a Fed egynegyedével
engedje csökkenni a pénzkínálatot. Sok közgazdász szerint az 1930-as évek eleji defláció
a felelős a válság tartósságáért és mélységéért. Az is valószínű, hogy egy ilyen hosszú
defláció csak csökkenő pénzkínálat mellett következhetett be.
Az sem valószínű, hogy fiskális politikában elkövetett hibák megismétlődnének. Az
1930-as évek fiskális politikája nemcsak nem segítette, de lényegében tovább csökken-
tette az aggregált keresletet. Kevés mai közgazdász kötelezné el magát ilyen szigorúan
a kiegyensúlyozott költségvetés irányában ekkora munkanélküliség mellett.
Emellett több intézmény működik napjainkban, amely segíthet abban, hogy ne is-
métlődjenek meg az 1930-as évek eseményei. A Szövetségi Betétbiztosítás rendszere
mellett kevésbé valószínű a bankcsődök olyan széles körű elterjedése. A jövedelemadó
rendszere jövedelemcsökkenés esetén az adó automatikus csökkenésével jár, ami stabi-
lizálja a gazdaságot. Végül a közgazdászok többet tudnak ma a gazdaságról, mint az
1930-as években. A gazdaság működéséről szerzett ismereteinknek, még ha korlátozot-
tak is, segíteniük kell a gazdaságpolitikát, hogy meg tudjon akadályozni egy hasonló
mértékű munkanélküliséget.
10~4~ Következtetés
A jelen fejezetnek és az előzőnek a célja az aggregált keresletről szerzett ismereteink
elmélyítése volt. Rendelkezünk a monetáris és fiskális politika hosszú és rövid távú
elemzéséhez szükséges eszközökkel. Hosszú távon az árak rugalmasak, ebben az esetben
a II. részben használt klasszikus modellt alkalmazhatjuk. Rövid távon ragadósak az árak,
s a gazdaságpolitikai változások gazdaságra gyakorolt hatásainak elemzésére az IS- LM-
modell használható.
Az itt bemutatott modell ugyan tartalmazza az aggregált kereslet elemzésének alap-
tényezőit, de ez még nem elegendő. A további fejezetekben részletesebben megvizsgál-
juk a modell alkotóelemeit, és tovább finomítjuk az aggregált keresletről szerzett is-
mereteinket. A 15. fejezetben például a fogyasztási elméletekkel foglalkozunk. Mivel a
fogyasztási függvény az IS-LM-modell egyik legfontosabb eleme, a fogyasztás másfajta
elemzése módosíthatja a monetáris és a fiskális politika gazdaságra gyakorolt hatásairól
vallott nézeteinket. Ehhez a további elemzéshez szolgál kiindulópontul a 9. és 10. feje-
zetben bemutatott egyszerű IS- LM-modell.
Összefoglalás ·
1. Az /S-LM-modell az aggregált kereslet általános elmélete. A modell exogén
változói a fiskális politika, a monetáris politika és az árszínvonal. A modell két endogén
változót magyaráz meg: a kamatlábat és a nemzeti jövedelmet.
2. Az IS görbe a kamatláb és a jövedelemszint között az árupiacon fennálló negatív
irányú összefüggést fejezi ki. Az LM görbe a kamatláb és a jövedelemszint közötti po-
zitív irányú összefüggést ábrázolja a reálpénzállomány piacán fennálló egyensúlyban.
Az egyensúly az /S- LM-modellben - az IS és LM görbék metszéspontja - az árupiacon
és a reál pénzállomány piacán egyidejűleg fennálló egyensúlyt jelenti.
3. Az expanzív fiskális politika hatására - kormányzati vásárlások növ_elése vagy
adók csökkentése - az /S görbe jobbra tolódik. Az IS görbe ilyen irányú eltolódása nö-
veli a kamatlábat és a jövedelmet. A jövedelem növekedése az aggregált keresleti görbe
jobbra tolódását jelenti. Hasonlóképpen, a restriktív fiskális politika hatására az /S görbe
befelé mozdul el, ami csökkenti a kamatlábat, és az aggregált keresleti görbe balra to-
lódását eredményezi.
4. Az expanzív monetáris politika hatására az LM görbe lefelé tolódik. Az LM gör-
be elmozdulása csökkenti a kamatlábat, és növeli a jövedelmet. A jövedelem növekedése
az aggregált keresleti görbe jobbra tolódását jelenti. Hasonlóképpen, a restriktív mone-
táris politika hatására az LM görbe felfelé mozdul el, nő a kamatláb, és csökken a jöve-
delem, az aggregált keresleti görbe pedig balra tolódik.
Alapvető fogalmak
monetáris transzmissziós mechanizmus Pigou-hatás

makroökonometriai modell adósságdefláció elmélete
1. Magyarázza meg, hogy miért negatív meredekségCí az aggregált keresleti görbe!
2. Mi a hatása az adók növelésének a kamatlábra, a jövedelemre, a fogyasztásra és a
beruházásra?
3. Mi a hatása a pénzkínálat csökkenésének a kamatlábra, a jövedelemre, a fogyasztásra
és a beruházásra?
4. Ismertesse a csökkenő árak egyensúlyi jövedelemre gyakorolt lehetséges hatásait!
Feladatok
1. Hogyan alakul az /S-LM-modellben a kamatláb, a jövedelem, a fogyasztás és a be-

ruházás, ha:
a) a központi bank növeli a pénzkínálatot;
b) az állam növeli a kormányzati vásárlásokat;
e) az állam növeli az adókat;
d) az állam egyforma mértékben növeli a kormányzati vásárlásokat és az adókat?
2. Az IS- LM-modell segítségével állapítsa meg az alábbi sokkok jövedelemre, kamat-
lábra, fogyasztásra és beruházásra gyakorolt hatását! Mit kellene tennie a Fednek az
alábbi esetekben, a jövedelem stabilizálásának érdekében?
a) Egy új, gyorsabb számítógép kifejlesztése után minden vállalat úgy dönt, hogy
lecseréli számítógépes rendszerét.
b) A hitelkártyák hamisítási hulláma miatt nő a készpénzes tranzakciók száma.
e) A „Hogyan kezdjük gazdagon a nyugdfjas éveket?" címCí bestseller meggyőzi az
embereket anól, hogy többet takarítsanak meg jövedelmükből.
3. Tekintsük „Hicksonia" gazdaságát!
a) A fogyasztási függvény az alábbi:
C = 200 + 0,75(Y -1).

A beruházási függvény:
f = 200 - 25r.
A kormányzati vásárlások és az adók értéke egyaránt l 00. Ábrázolja az IS görbét
r O-tól 8 százalékig terjedő tartományában!
b) ,,Hicksonia" pénzkeresleti függvénye:
(MIP)d = Y - l OOr.
A pénzkínálat (M) 1000, az árszínvonal (P) 2. Ábrázolja az LM görbét r O-tól 8
százalékig terjedő tartományában!
e) Számítsa ki az egyensúlyi kamatlábat (r) és jövedelemszintet (Y) !
d) Tegyük fel, hogy a kormányzati vásárlások 100-ról 150-re emelkedtek. Meny-
nyi vel tolódott el az /S görbe? Mekkora az új egyensúlyi kamatláb és jövedelem-
szint?
e) Most tegyük fel, hogy a pénzkínálat változik 1000-ről 1200-ra. Mennyivel to-
lódott el az LM görbe? Mekkora az új egyensúlyi kamatláb és jövedelemszint?
j) A monetáris és fiskális politika kezdeti értékei mellett tegyük fel, hogy az ár-
színvonal 2-ről 4-re emelkedik. Mekkora az új egyensúlyi kamatláb és jövedelem-
szint?
g) Vezesse le az aggregált keresleti görbe egyenletét, és ábrázolja a görbét! Hogyan
alakul az aggregált keresleti görbe, ha a fiskális vagy a monetáris politika a d)
vagy az e) pontban írtak szerint megváltozik?
4. Indokolja meg, miért igazak az alábbi megállapítások! Vizsgálja meg a monetáris és
fiskális politika hatásait az alábbi helyzetekben!
a) Ha a beruházás nem függ a kamatlábtól, az IS görbe függőleges.
b) Ha a pénzkereslet nem függ a kamatlábtól, az LM görbe függőleges .
e) Ha a pénzkereslet nem függ a jövedelemtől, az LM görbe vízszintes.
d) Ha a pénzkereslet rendkívül érzékeny a kamatlábra, az LM görbe vízszintes.
5. Tegyük fel, hogy az állam változatlan jövedelemmel növelni szeretné a beruházást.
Milyen gazdaságpolitikai kombináció biztosíthatja az /S-LM-modellben e célok el-
érését? Az 1980-as évek elején az amerikai kormányzat csökkentette az adókat, és
költségvetési deficitet produkált, miközben a Fed szigorú monetáris politikát folyta-
tott. Milyen hatást várunk egy ilyen kombinációtól?
6. Az /S-LM-diagram segítségével mutassa be az alábbi események nemzeti jövedelem-
re, árszínvonalra és kamatlábra gyakorolt hatását
a) a pénzkínálat növelése;
b) a kormányzati kiadások növelése;
e) az adók növelése.
7. A Fed két alternatív monetáris politikát fontolgat:
• változatlanul tartja a pénzkínálatot;
• úgy alakítja a pénzkínálatot, hogy a kamatláb maradjon változatlan.
Melyik választás stabilizálná jobban a kibocsátást az /S- LM-modellben, ha
a) a gazdaságot érő összes sokk az árupiaci kereslet exogén változásaiból szárma-
zik;
b) a gazdaságot érő összes sokk a pénzkereslet exogén változásaiból származik?
8. Tegyük fel, hogy a reálpénzállomány iránti kereslet a rendelkezésre álló jövedelemtől
függ. A pénzkeresleti függvény ezért az alábbi:
M/P = L(r, Y - D.
Az /S- LM-modellt felhasználva vizsgálja meg, hogy a pénzkeresleti függvény meg-
változása módosítja-e a
a) kormányzati vásárlások változásáról végzett elemzést;
b) az adók változásáról végzett elemzést.
Függelék
Az /S-LM-modell és az aggregált keresleti görbe
egyszerű algebrai megközelítése
Az előzőkben az /S-LM-modell grafikus elemzését mutattuk be. Most nem grafikai,

hanem algebrai eszközökkel vizsgáljuk a modellt. Az előzó1ctől eltérő bemutatás mé-
lyebb betekintést nyújt a monetáris és a fiskális politika aggregált keresletre gyakorolt
hatásáról.
Az /S görbe
Az IS görbét úgy is meghatározhatjuk, mint azon jövedelem (Y) és kamatláb (r)-kom-
binációk összességét, amelyek kielégítik azt az egyenletet, amellyel a 3. fejezetben ta-
lálkoztunk először:
Y = C(Y - 1) + l(r) + G.
Az egyenlet tartalmazza a nemzeti számlarendszer azonosságát, a fogyasztási és a beru-
házási függvényt. Az egyenlet szerint a megtermelt j avak mennyisége (Y) egyenlő a
javak iránti kereslet nagyságával (C + / + G).
Többet megtudhatunk az /S görbéről, ha azt a speciális esetet tekintjük, amikor a
fogyasztási függvény és a beruházási függvény lineáris. A nemzeti számlarendszer azo-
nosságából indulunk ki:
Y= C + I + G.
Legyen a fogyasztási függvény az alábbi:
C = a + b(Y -1),
ahol a és b nem negatív számok, a beruházási függvény pedig:
I =e-dr,
ahol e és dszintén nem negatív számok. b paraméter a fogyasztási határhajlandóság,
ezért értéke nulla és egy között van; d paraméter mutatja meg, hogy a beruházás hogyan
reagál a kamatlábra; d előtt negatív előjel áll, mivel a beruházás nő, ha a kamatláb
csökken.
A fenti három egyenletből kifejezve az IS görbét, kiderül, mi befolyásolja a görbe
helyzetét és meredekségét. Ha a nemzeti számlarendszer azonosságába beírjuk a fo-
gyasztási függvényt és a beruházási függvényt, akkor az alábbi formát kapjuk:
Y = [a+ b(Y -1)] + (e - dr) + G.

Figyeljük meg, hogy Y az egyenlet mindkét oldalán szerepel. Egyszerűsíthetünk, ha
minden Y-t tartalmazó tagot a bal oldalra csoportosítunk, és átrendezzük az egyenlet
jobb oldalát:
Y - bY = (a + e) + (G - b T) - dr.
Y-ra megoldva az egyenletet az alábbit kapjuk:
a +e 1 -b -d
Y= - - +--G+--T+-- r
1-b l-b l- b l- b
Az egyenlet az IS görbe algebrai kifejezése. Az adott kamatlábhoz (r) és fiskális politi-
kához (G, T) tartozó jövedelemszintet (Y) adja meg. Ha a fiskális politikát adottnak
tekintjük, akkor az egyenlet a kamatláb és a jövedelemszint közötti összefüggést fejezi
ki: magasabb kamatlábhoz alacsonyabb jövedelemszint tartozik. Az IS görbe az egyenlet
grafikus megjelenítése Y és r különböző értékei, illetve G és T adott értékei mellett.
Az utolsó egyenlet igazolja az IS görbével kapcsolatos következtetéseinket. Egy-
részt az IS görbe negatív meredekségű, mivel a kamatláb együtthatója negatív előjelű:
magasabb kamatok csökkentik a jövedelmet. Másodszor, mivel a kormányzati kiadások
előjele pozitív, a kormányzati kiadások növelésekor az IS görbe jobbra tolódik. Har-
madszor, mivel az adók együtthatója negatív előjelű, az adók növelésének hatására az IS
görbe balra tolódik.
A kamatláb együtthatójából [-d/(1 - b)] kiderül, mi határozza meg azt, hogy az IS
görbe meredek- vagy lapos-e. Ha a beruházás rendkívül érzékeny a kamatlábra, akkor
d értéke nagy, és ekkor a jövedelem is különösen érzékeny a kamatlábra. Ebben az eset-
ben a kamatláb kis módosulásai nagy változásokat generálnak a jövedelemben: az IS gör-
be inkább lapos. Ezzel szemben, ha a beruházás nem nagyon érzékeny a kamatlábra,
akkord értéke alacsony, és ekkor a jövedelem is kevésbé érzékeny a kamatlábra. Ebben
az esetben a kamatláb nagy változásai csak kismértékben módosítják a jövedelmet: az IS
görbe meredeksége nagy.
Az IS görbe meredeksége ugyanakkor függ a fogyasztási határhajlandóságtól (b) is.
Minél nagyobb a fogyasztási határhajlandóság, annál nagyobb a kamatlábváltozás jöve-
delem változásra gyakorolt hatása. Ennek az az oka, hogy magas fogyasztási határhajlan-
dóság mellett a - beruházás változását jövedelemmé transzformáló - multiplikátor ér-
téke nagy. Minél nagyobb a multiplikátor, annál nagyobb a beruházásváltozás jövede-
lemre gyakorolt hatása, és annál laposabb az IS görbe.
A fogyasztási határhajlandóság (b) abban is szerepet játszik, hogy a fiskális politikai
változások hatására mennyivel tolódik el az IS görbe. G együtthatója, l/(1 - b) a kor-
mányzati kiadások multiplikátora a keynesi keresztben. Hasonlóképpen, T együtthatója,
- b/(1 - b) az adómultiplikátor a keynesi keresztben. Minél nagyobb a fogyasztási határ-
hajlandóság, annál nagyobb a multiplikátor értéke, így a fiskális politika változása annál
jobban eltolja az IS görbét.
Az LM görbe
Az LM görbe azon jövedelem (Y) és kamatláb (r)-párokat fejezi ki, amelyek kielégítik
a pénzpiac egyensúlyi feltételét:
M/P = L(r, Y).
Az egyenlet egyszerűen a pénzkínálat és a pénzkereslet egyenlőségét fejezi ki.
Ha a pénzkeresleti függvény lineáris esetét tekintjük, akkor többet is megtudhatunk az
LM görbéről. Tehát:
L(r, Y) = eY - fr,
ahol e és f nem negatív számok. e értéke határozza meg azt, hogy a jövedelem emel-
kedésével mennyivel nő a pénzkereslet;! értéke magadja, hogy mennyivel csökken a
pénzkereslet, amikor a kamatláb emelkedik. Azért van negatív előjel a kamatlábat tar-
talmazó tag előtt, mert a pénzkereslet fordítottan arányos a kamatlábbal.
A pénzpiaci egyensúlyt ezek után az alábbi formában fejezzük ki:
M/P = eY-fr.
Rendezzük át az egyenletet úgy, hogy r a bal oldalon álljon. Ekkor:
r == (e/f)Y - (1/j)M/P
Az egyenlet azt a kamatlábat adja meg, amely egyensúlyba hozza a pénzpiacon a jöve-
delmet és a reálpénzállományt. Az LM görbe ennek az egyenletnek a grafikus megjele-
nítése Y és r különböző értékei. valamint adott M/P mellett.
Az utolsó egyenlet igazolja az LM görbével kapcsolatos néhány következtetésünket.
Egyrészt mivel a jövedelem együtthatója pozitív, az LM görbe meredeksége pozitív: ma-
gasabb jövedelem mellett magasabb kamatlábra van szükség a pénzpiaci egyensúly meg-
őrzéséhez. Másrészt mivel a reálpénzállomány együtthatója negatív előjelű, a reál pénz-
állomány csökkenése hatására az LM görbe felfelé tolódik, és lefelé, ha nő a reálpénz-
állomány.
A jövedelem e/f együtthatójából megállapíthatjuk, mi határozza meg azt, hogy az
LM görbe lapos- vagy meredek-e. Ha a pénzkereslet nem nagyon érzékeny ajövedelem-
szintre, akkor e értéke kicsi. Ebben az esetben a kamatláb kis változása is elegendő a
pénzkereslet jövedelemváltozás okozta alacsony mértékű növekedésének az ellensúlyo-
zására: az LM görbe inkább lapos. Hasonlóképpen, ha a pénzkereslet nem túlságosan
érzékeny a kamatlábra, akkor/ értéke kicsi. Ez esetben ha a pénzkereslet a jövedelem-
változás hatására módosul, akkor az egyensúlyi kamatláb nagymértékben változik: az
LM görbe meredeksége nagy.
Az aggregált keresleti görbe
Az aggregált keresleti görbe egyenletét megkaphatjuk, ha megtaláljuk azt a jövedelem-
szintet, amely az IS és az LM görbe egyenleteit egyaránt kielégíti. Írjuk be az LM görbe
egyenletét az /S görbe egyenletében lévő kamatláb helyébe:
a+ e 1 -b -d [ ]
Y= 1-b + 1-b G+ 1-b T+ 1-b (el f)Y-(11 f)M / p
Átalakítások után az alábbi kifejezést kapjuk Y-ra:

y = z(a + e) + _z_ G + - zh T + d MI p
1- b l- b l- b (1 - b)[ f + de / (1 - b)]
ahol z = flff + del(l - b)] néhány paraméterből álló kifejezés, amelynek értéke nulla és
egy között van.
Az utolsó az aggregált keresleti görbe egyenlete. Az egyenlet szerint a jövedelem a
fiskális politikától (G, T), a monetáris politikától (M) és az árszínvonaltól (P) függ. Az
aggregált keresleti görbe ennek az egyenletnek a grafikus megjelenítése Y és P különbö-
ző értékei, valamint G, Tés M adott értékei mellett.
Az egyenletből az aggregált keresleti görbe számos tulajdonsága kiolvasható. Egy-
részt az aggregált keresleti görbe negatív meredekségú, mivel ha P nő, MIP csökken,
így Y is csökken. Másrészt a pénzkínálat növekedése növeli a jövedelmet, és az aggregált
keresleti görbe kifelé tolódik. A kormányzati vásárlások emelkedése vagy az adók csök-
kentése szintén növeli a jövedelmet, és az aggregált keresleti görbe kifelé tolódik. Ve-
gyük észre, hogy mivel z kisebb mint 1, a fiskális politika multiplikátorai az IS-LM-
modellben kisebbek, mint a keynesi keresztben. Vagyis z paraméter tükrözi a korábban
tárgyalt beruházáskiszorítást.
Végül az egyenletből kiolvasható az IS-LM-modellből levezetett és a 8. fejezetben
a mennyiségi pénzelméletből levezetett aggregált keresleti görbe közötti kapcsolat. A
mennyiségi pénzelmélet feltevése szerint a kamatláb nem hat a reálpénzállomány iránti
keresletre. Másként megközelítve, a mennyiségi pénzelmélet szerint/paraméter értéke
nulla. Haf nulla, akkor z összetett paraméter értéke is nulla, vagyis a fiskális politika
nem hat az aggregált keresletre. A 8. fejezetben levezetett aggregált keresleti görbe tehát
az itt levezetett aggregált keresleti görbének speciális esete.
,
10-2. ESETTANULMANY
Amonetáris és a fiskális politika hatásossága

A közgazdászok hosszú ideje vitatkoznak azon, hogy vajon a monetáris vagy a fiskális
politika gyakorol-e erősebb hatást az aggregált keresletre. Az /S-LM-modellben a vá-
lasz az IS és LM görbék paramétereitől függ. Éppen ezért a közgazdászok sokat foglal-
koznak a paraméterek értékeinek meghatározásával. Azok a legvitatottabb paraméterek,

amelyek a kamatlábnak a gazdasági döntésekben játszott szerepét fejezik ki.
Azok a közgazdász.ok, akik a fiskális politika létjogosultságát a monetáris politika
elé helyezik, úgy vélik, hogy a beruházás kamatlábra való érzékenysége - amit d para-
méter mér - meglehetősen gyenge. Az aggregált keresleti görbe egyenletéből kiderül,
hogy dkis értéke mellett a pénzkínálat jövedelemre gyakorolt hatása is kicsi. Ez azért
van, mert had kicsi, akkor az /S görbe csaknem függőleges, ezért az LM görbe eltoló-
dásai nem eredményeznek nagy változást a jövedelemben. Ráadásul d alacsony értéke
esetén z értéke magas, ami még inkább erősíti a fiskális politika jövedelemre gyakorolt
hatását. Ez azért van, mert ha a beruházás kevéssé érzékeny a kamatlábra, akkor kicsi a
kiszorítási hatás.
Azok a közgazdászok, akik a monetáris politikát hatékonyabbnak tartják a fiskális
politikánál, azt vallják, hogy a pénzkereslet kamatlábra való érzékenysége - amitf vál-
tozó mér - igen alacsony. Ha/ értéke alacsony, z kicsi, tehát a fiskális politikának nincs
hatása a jövedelemre; az LM görbe vízszinteshez közeli. Ha ráadásul/ értéke alacsony,
a pénzkínálat változásának nagy a jövedelemre gyakorolt hatása.
A legtöbb közgazdász manapság nem kötelezi el magát egyik szélsőséges álláspont
mellett sem. A gyakorlat azt igazolja, hogy a kamatláb hat a beruházásra és a pénzkeres-
letre is. Ez a felismerés pedig azt jelenti, hogy a monetáris és a fiskális politika egyaránt
fontos meghatározója az aggregált keresletnek.
11. feiezet
AGGREGÁLT KERESLET A NYITOTT GAZDASÁGBAN
Az alábbiakban kiterjesztjük a gazdasági ingadozásokról folytatott vizsgálatainkat a

nemzetközi kereskedelmek és a nemzetközi pénzügyek bevonásával. Amint a 7. fejezet-
ben említettük, a világ legtöbb gazdasága nyitott gazdaság. A nyitott gazdaságokban a
megtermelt javak és szolgáltatások egy része exportra kerül, a fogyasztás egy részét
pedig importból fedezik. A nyitott gazdaságok ezenkívül hitelt adnak és vesznek fel a
világ pénzpiacain.
Ebben a fejezetben megvizsgáljuk, hogyan mú1<:ödnek a nyitott gazdaságok rövid
távon. Elsődleges célunk az, hogy megértsük a monetáris és fiskális politika jövedelemre
gyakorolt hatását. A modell, amit felállítunk, a nyitott gazdaság /S-LM-modellje, és
Mundell-Fleming-modellnek nevezik. Mindkét modell feltételezi, hogy az árszínvonal
változatlan, és megmutatja, mi okozza ez esetben az aggregált jövedelem ingadozásait.
Mindkét modellben fontos szerepet kap az árupiac és a pénzpiac kölcsönhatása. Az alap-
vető különbség az, hogy az IS-LM-modell zárt gazdaságot, a Mundell-Fleming-modell
pedig nyitott gazdaságot vizsgál. A Mundell-Fleming-modell a nemzeti jövedelem 9. és
10. fejezetben alkotott rövid távú modelljének a 7. fejezetben tárgyalt nemzetközi ügy-
letekkel való kiterjesztése.
A Mundell-Fleming-modell egyik tanulsága az, hogy a gazdaság viselkedése a
megválasztott árfolyamrendszertó1 függ. Kezdetben lebegő árfolyamrendszert feltétele-
zünk. Ez azt jelenti, hogy elfogadtuk: a központi bank hagyja, hogy az árfolyam a vál-
tozó gazdasági feltételekhez igazodjon. A késóbbiekben megvizsgáljuk, hogyan viselke-
dik a gazdaság rögzített árfolyamrendszerben, és betekintünk a lebegő, illetve rögzített
árfolyamrendszerről folyó vitába.
lJJ/ A Mundell-Fleming-modell
A jelen fejezetben felépítjük a Mundell-Fleming-modellt. 1 A következő fejezetekben
különböző gazdaságpolitikák hatását vizsgáljuk lebegő és rögzített árfolyam mellett a
modell segítségével.
1. A Mundell-Fleming-modell az 1960-as évek elején született. Mundell alkotói tevékenységének össze-

foglalását lásd Robert A. Mundell: lnternational Economics. New York, 1968, Macmillan. Fleming te-
vékenységének összefoglalását lásd J. Marcus Fleming: Domestic Financial Policies Under Fixed and
Under Floating Exchange Rates. IMF Staff Papers, 9 (November 1962), 369-379.
Amodell összetevői
A Mundell-Fleming-modell összetevői ismerősek lesznek a korábbi fejezetekből. Kiin-
dulásképpen definiáljuk egyszerűen a modellt alkotó három egyenletet:
Y = C(Y - 1) + l(r) + G + NX(e) IS
M/P = L(r, Y). LM
r = r*.
Mielőtt összekapcsolnánk az egyenleteket, hogy a kis nyitott gazdaság rövid távú mo-
delljét megkapjuk, tekintsük át sorban mindegyiket.
Az első egyenlet az árupiacot írja le. Az egyenlet szerint a fogyasztás (C), a beru-
házás (/), a kormányzati vásárlások (G) és a nettó export (NX) összege az aggregált jö-
vedelem (Y). A fogyasztás a rendelkezésre álló jövedelem (Y - 7) függvénye. A be-
ruházás a kamatláb (r) negatív függvénye. A nettó export az árfolyam (e) negatív függ-
vénye.
Emlékezzünk arra, hogy az árfolyamot (e) a hazai valuta külföldi valutában mért
áraként definiáltuk, tehát e értéke például 100 jen/dollár. A Mundell-Flerning-modell-
hez nem kell különbséget Lennünk reál- és nominális árfolyam között. A 7. fejezetben
a reálárfolyammal (E) kapcsoltuk össze a nettó exportot, ami ePIP*. ahol Pa hazai ár-
színvonal, és P* a külföldi árszínvonal. Mivel a Mundell- Fleming-modellben változat-
lan árakat feltételezünk, a reálárfolyam változásai arányosak a nominális árfolyam
változásaival. Vagyis amikor a nominális árfolyam emelkedik, akkor a külföldi termé-
kek olcsóbbak lesznek a hazai termékekhez képest, tehát az export csökken, az import
pedig nő.
A második egyenlet a pénzpiacot írja le. Az egyenlet szerint a reálpénzállomány
kínálata (MIP) egyenlő a kereslettel L(r, Y). A reálpénz iránti kereslet a kamatláb nega-
tív és a jövedelem pozitív függvénye. A pénzkínálat (M) a központi bank által szabályo-
zott exogén változó. A Mundell-Fleming-modellben az árszínvonal (P) ugyanúgy exo-
gén változó, mint az /S-LM-modellben.
A harmadik egyenlet szerint a vizsgált gazdaság kamatlábát a világpiaci kamatláb
(r*) határozza meg. Az egyenlet azért érvényes, mert kis nyitott gazdaságot vizsgálunk,
amely kellőképpen kicsi ahhoz, hogy a nemzetközi pénzpiacokon való hitelnyújtása
vagy hitelfelvétele ne befolyásolja a világpiaci kamatlábat.
A fenti három egyenlet pontosan leírja a Mundell- Fleming-modellt. Feladatunk az,
hogy megvizsgáljuk, milyen következtetések vonhatók le a fenti három egyenletbó1 a
kis nyitott gazdaság rövid távú ingadozásaira vonatkozóan. Ha nehézkes az egyenletek
megértése, olvassa el újra a 7. és 9. fejezeteket, mielőtt továbbmenne.
Amodell grafikai bemutatása

A Mundell- Fleming-modellt grafikusan a legkönnyebb elemezni. A modell bemutatá-
sához olyan koordináta-rendszert használunk, ahol a jövedelem a vízszintes tengelyen,
az árfolyam a függőleges tengelyen szerepel, ahogy az a 11- l. ábrán látható. Az ábrá
11. fejezet • Aggregált kereslet a gazdaságban 329
11-1. ábra 1
LM• A Mundell-Fleming-modell. Az
ábra az árupiaci egyensúly (IS*)
és a pénzpiaci egyensúly (LM*) fel-
tételeit kielégítő görbéket ábrázol-
ja a nemzetközi kamatlábbal meg-
egyező kamatláb mellett. A görbék
metszéspontja a jövedelem és az
árfolyam egyensúlyi szintje.
Egyensúlyi jövedelem
~
y
zolás szerint a kamatláb változatlan, és egyenlő a nemzetközi kamatlábbal. Az ábrázolt

két egyenlet:
Y = C(Y - 1) + l(r*) + G + NX(e) IS*
M/P = L(r*, Y). LM*
A görbékel IS*, illetve LM* formában jelöijük, jelezve, hogy a kamatlábat a nemzetközi
kamatláb szintjén rögzítettük. A gazdaság egyensúlyi pontja ott van, ahol az IS* és LM*
görbék metszik egymást. A metszéspont határozza meg az árfolyamot és a jövedelem-
szintet.
Az LM* görbe függőleges, mert a kamatláb nem szerepel az LM* görbe egyenle-
tében. Adott világpiaci kamatláb mellett az LM* egyenlet meghatározza az aggregált
jövedelmet, függetlenül az árfolyamtól. A l 1-2. ábra mu tatja, hogy az LM* görbe ho-
gyan származtatható a világpiaci kamatlábból és a jövedelem-kamatláb összefüggést
ábrázoló LM görbéből .
Az /S* görbe negatív meredekségú, mivel a magasabb árfolyam csökkenti a nettó
exportot, így az aggregált jövedelmet is. A 11-3. ábra a keynesi keresztet és a nettó
export függvényét használja fel az /S* görbe levezetésére. Ha az árfolyam e 1 -ről e 2-re
emelkedik, akkor a nettó export NX(e)-ről NX(e2)-re csökken. A nettó export csökke-
nése csökkenti a tervezett kiadást, és így a jövedelmet. Az IS* görbe a nettóexport-függ-
vényt és a keynesi keresztet kapcsolja össze, ugyanúgy, mint a standard IS görbe a be-
ruházást és a keynesi keresztet.
A Mundell-Fleming-modell ábráján ezután bemutathatjuk, hogy az aggregált jöve-
delem és az árfolyam hogyan reagál a gazdaságpolitikai változásokra.
11-2. ábra
a) Az LM görbe Az LM* görbe. Az a) ábra a stan-
dard LM görbét és a vízszintes vo-
LM*
nallal jelölt nemzetközi kamatlábat
(r*) mutatja. A jövedelemszintet
együtt határozzák meg, az árfo-
lyamtól függetlenül. Ab) ábrán lát-
ható LM* görbe ennek következ-
tében függőleges.
y
b) Az :LM görbe
LM*
E
e
>-
0
"t:
•<(
y
:11.2r Kis nyitott gazdaság lebegő árfolyam mellett

Mielőlt a gazdaságpolitikáknak a kis nyitott gazdaságra való hatásait elemeznénk, tud-
nunk kell, hogy az ország milyen nemzetközi pénzügyi rendszert választott. Az elemzést
a lebegő árfolyam rendszerén kezdjük, mert ma a legtöbb országban ez mffködik. Le-
begő árfolyamok mellett az árfolyam a változó gazdasági feltételeknek megfelelően
szabadon ingadozhat.
11-3.ábra
a) Nettóexport-függvény b) Keynesi kereszt
e
E= C(Y-TI + l(r*) +G+ NX
E e2
e
>-
l
0 "'5''~
~ ,,;,#'-
't
,<(
"'#
el ....... ... . .................
- - T! + l(r*) + G+ NX(e2)
:
NX(e2) - NX(e1) NX Y2 - - Y , Y
Nelfó export Jövedelem, kibocsátás
e) IS görbe Az IS* görbe. Az IS* görbét a nettó-

export-függvényből és a keynesi ke-
e
resztből vezetjük le. Az a) ábrán a
nettóexport-függvény látható: ha az
árfolyam e 1-ró1 e 2-re emelkedik, ak-
kor a nettó export NX(e 1 )-ről NX(e2) -
re csökken. Ab) ábrán a keynesi ke-
reszt látható: ha a nettó exportNX(e 1) -
ről NX(e2 )-re csökken, a jövedelem
Y1-ró1 Y2-re csökken. A e) ábrán az
árfolyam és a jövedelem közötti kap-
csolatot összefoglaló IS* görbe áb-
rázolja: minél magasabb az árfolyam,
annál alacsonyabb a jövedelem.
Y2+---Y1 y
Költségvetési politika
Tegyük fel , hogy az állam a kormányzati vásárlások növelésével vagy adócsökkentéssel
serkenti a gazdaságot. Az expanzív fiskális politika hatására az IS* görbe a 11-4. ábrán
látható módon jobbra tolódik. Az árfolyam emelkedik, a jövedelemszint pedig változat-
lan marad.
A költségvetési politikával kapcsolatos következtetés élesen különbözik attól, amit
a zárt gazdaság IS- LM-modelljében láttunk. Zárt gazdaságban a fiskális politika növeli
a jövedelmet. A lebegőárfolyam-rendszerű kis nyitott gazdaságban a költségvetési po-
litika változatlan szinten hagyja a jövedelmet. Ennek oka az. hogy nyitott gazdaságban
az expanzív (költekező) fiskális politika csökkenti a nemzeti megtakarítást és ezáltal a
11-4. ábra
LM* Fiskális expanzió lebegő árfo-

lyam mellett. A konmínyzati vá-
sárlás növelése vagy adócsökken-
tés hatására az IS* görbe jobbra
1. Fiskális expanzió holásáro tolódik. Ez növeli az árfolyamot,
az is• görbe jobbra lolódik... de nincs hatása a jövedelemre.
\
.... '' .... ·1;.' .. ' .. ' ..... .
,1
i\.
2....az árfolyam · \
emelkedik...
IS\
3. ...és a jövedelem
vállozallan marad.
y
Jövedelem, kibocsálás
nettó külföldi beruházást, az árfolyamot pedig növeli. A felértékelődés visszaveti a nettó

exportot, ami ellensúlyozza a belföldi kereslet bővülését.
Jobban megérthetjük a zárt és a nyitott gazdaság közötti különbséget, ha megvizs-
gálj uk a pénzpiaci egyensúlyt leíró egyenletet:
MIP = L(r, Y).
A reálpénzállomány kínálata (M/P) adott, és a keresletnek mindig egyenlőnek kell lennie
ezzel az adott kínálattal. Zárt gazdaságban a fiskális expanzió hatására csökken a kamat-
láb, és ezért nőhet az egyensúlyi jövedelem. Ezzel szemben kis nyitott gazdaságban r
rögzített a világpiaci r* szintjén, így csak egy olyan j övedelemszint létezik, ami kielégíti
az egyenlelet. Kis nyitott gazdaságban tehát az árfolyam felérLékelődésének és a nettó
export csökkenésének elég nagynak ke ll lennie ah hoz, hogy teljesen kompenzálja az
expanzív fiskális politika hatását.
Monetáris politika
Tegyük most fel, hogy a központi bank növeli a pénzkínálatot. Mivel az árszínvonalat
adottnak tekintettük, a pénzkínálat növekedése a reál pénzmennyiség növekedését jelenti.
A reálpénzállomány emelkedésének hatására az LM* görbe jobbra tolódik, ahogy a 11-
5. ábrán látható. A pénzkínálat növekedése tehát növeli a jövedelmet, és csökkenti az
árfolyarnot.
A monetáris politika, akárcsak zárt gazdaságban, nyitottban is hat a jövedelemre, a
monetáris transzmissziós mechanizmus azonban más. Emlékezzünk rá, hogy zárt gazda-
ságban a pénzkínálat emelkedése csökkenli a kamatlábat, és ez ösztönzi a beruházást.
11-5. ábra
Monetáris expanzió lebegő ár-
lM'i folyam mellett.A pénzkínálat nö-
L 1. Monelóris expanzió holósóra

az LM· görbe jobbra 1olódik._
velése hatására az LM görbe jobb-
ra tolódik, ami csökkenti az á1fo-
lyamot, és növeli a jövedelmet.
2....csökke~
az órfolyom...
············ ······· t······ ···· ··
3....és nő I
a jövedelem. IS*
'
y
Jövedelem, kibocsálás
Kis nyitott gazdaságban a kamatláb megegyezik a nemzetközi kamatlábbal. Amint a bő

vülő pénzkínálat belföldi kamatlábat csökkentő hatása jelentkezik, a tőke kiáramlik az
országból, a befektetők máshol keresnek magasabb hozamokat. A tőkekiáramlás meg-
akadályozza a kamatláb süllyedését. Továbbá, mivel a tőkekiáramlás növelj a hazai pénz
devizapiaci kínálatát, az árfolyam csökken. Az árfolyam csökkenése következtében a ha-
zai áruk olcsóbbá válnak a külföldiekhez képest, és ez serkenti a nettó exportot. Kis nyi-
tott gazdaságban tehát a monetáris politika nem a kamatláb változása révén, hanem az
árfolyam megváltoztatásával hat a gazdaságra.
l ' _f. , .r
11 -l. ESETTANULMÁNY
Adollár erősödése 1979 és 1982 között

Az 1980-as évek elején az Egyesült Államokra a szigorú monetáris és a laza fiskális po-
litika együttese volt jellemző. A Fed elnökének, Paul Volckernek elsődleges célja az 1970-
es évekből örökölt infláció leküzdése volt. Ronald Reagan elnök ugyanakkor be akarta
váltani választási ígéreteit: az adócsökkentést és a védelmi kiadások növelését.
A Mundell- Fleming-modell alapján azt mondhatjuk, hogy mindkét gazdaságpoli-
tikának növelnie kell a dollár értékét. És valóban, a dollár fel értékelődött minden föbb
valutához képest. 1979-ben egy dollár 218 japán jent és 1,83 német márkát ért. 1982-
ben 1 dollár 248 japán jennel, illetve 2,42 márkával volt egyenértékű. A dollár értéké-
nek emelkedése következtében az importált termékek olcsóbbakká váltak. A külföldi
vállalatokkal versenyző amerikai cégek, mint például az autóipari vállalatok, veszítettek
verseny képességükből. Az európai üdülések sokkal olcsóbbak lettek, sok amerikai hasz-
nálta ki a lehetőséget, és utazott külföldre.
Kereskedelempolitika
Tegyük fel, hogy az állam kvóták és vámok útján csökkenti az importált termékek irán-
ti keres lelet. Hogyan alakul az aggregált jövedelem és az árfolyam?
Mivel a nettó export az export és az import különbsége, az import csökkenése a
nettó export emelkedését jelenti. A nettóexport-függvény tehát a 11-6. ábrának megfe-
lelően kifelé tolódik. A nettó export megváltozásakor az IS* görbe jobbra tolódik. A
kereskedelem korlátozása tehát növeli az árfolyamot, és nem hat a jövedelemre.
11 ·6. ábra
a) Anettóexport-függvény eltolódás Az import korlátozása lebeg(5
árfolyamok mellett. Vám vagy
e
importkvóta hatására a nettóexport-
függvény kifelé tolódik. Ennek ha-
tására az IS* görbe kifelé tolódik,
az árfolyam emelkedik, a jövede-
lem pedig nem változik.
y
Nelló export
b) Agazdasági egyensúlyi állapotának megváltozás

e
LM*
- -~---- 2. ...az IS*görbe kifelé tolódik...

E
e,
>-
~
·<
3....az árfolyam
emelkedik...
........... ................. :
4....és a jövedelem
~, ~
/ IS\
változatlan marad. ..,......_ 1s•1
y
A restriktív politika bevallott célja mindig a külkereskedelmi egyenleg (NX') meg-
változtatása. Ennek ellenére, amint azt a 7. fejezetben láttuk, ez a hatás nem feltétlenül
következik be. A lebegő árfolyamok rendszerében vizsgált Mundell- Flerning-modellben
ugyanerre a következtetésre jutunk. Idézzük fel, hogy:
NX(e) = Y - C(Y - n - /(r) - G.
Mivel a kereskedelem korlátozása nem hat a jövedelemre, a fogyasztásra, a beruházásra
és a kormányzati vásárlásokra, nem érinti a külkereskedelmi egyenleget sem. Bár a
nettóexport-függvény eltolódása növeli NX-et, az árfolyam emelkedése ugyanannyival
csökkenti.
11 „3. Kis nyitott gazdaság rögzített árfolyamok rendszerében

.A.z alábbiakban a rögzített árfolyamok rendszerét vizsgáljuk meg. Az 1950-es és az 1960-
as években a legtöbb ország, az Egyesült Államokat is beleértve, a Bretton Woods-i
rendszerben működött. Ez egy olyan nemzetközi pénzügyi rendszer volt, amelynek
keretében az államok rögzített valutaárfolyamokban állapodtak meg. Az 1970-es évek
elején szakítottak ezzel a rendszerrel, így az árfolyamok szabadon lebeghettek. Az utób-
bi idóben sok európai ország újra rögzített árfolyamrendszert vezetett be egymás között.
. éhány közgazdász világméretekben is a rögzített árfolyamok rendszeréhez való vissza-
térést javasolta. Ebben a fejezetben megvizsgáljuk, hogyan mú'k:ödik egy ilyen árfolyam-
rendszer, és milyen hatása van a gazdaságpolitikának egy rögzített valutaárfolyamok
mellett működő gazdaságra.
Hogyan működik a rögzített árfolyam rendszere?

A rögzített árfolyam rendszerében a központi bank egy előre meghatározott árfolyamon
korlátlanul rendelkezésre áll, hogy hazai valutát külföldire váltson, v_agy viszont. Te-
gyük fel, hogy a Fed meghirdeti, hogy l 00 jen/dollár árfolyamon rögzíti az árfolyamot.
Ebben az esetben bármikor hajlandó 1 dollárt fizetni 100 jenért, illetve 100 jent fizetni
1 dollárért. E gazdaságpolitika vállalásához a Fednek dol1ártartalékra van szüksége
(melyet akár pénznyomtatással is előállíthat), és jentartalékra (amelyet korábbi tranzak-
ciók révén kell felhalmoznia).
Az árfolyam rögzítésével a monetáris politika egyetlen célja az árfolyam meghir-
detett szinten való tartása. Más szavakkal, a rögzített valutaárfolyam lényege abban van,
hogy a központi bank vállalja: a pénzkínálatot úgy engedi alakulni, hogy az egyensúlyi
árfolyam a meghirdetett árfolyammal legyen egyenlő. Sőt azt is mondhatjuk, hogy amíg
a központi bank kész bármikor felvásárolni, illetve eladni a külföldi valutát, a pénzkí-
nálat automatikusan a szükséges szinthez igazodik.
Az alábbi példán keresztül láthatjuk, hogy az árfolyam rögzítése miként határozza
meg a pénzkínálatot. Tegyük fel, hogy a Fed bejelenti, hogy 100 jen/dollár szinten rög-
zíti az árfolyamot. A jelenlegi egyensúlyi helyzetben azonban, a jelenlegi pénzkínálat

mellett az árfolyam 150 jen/dollár, ami 50 jennel a meghirdetett árfolyam felett van. A
I 1-7. a) ábra illusztrálja a helyzetet. Vegyük észre, hogy profitlehetőség kínálkozik a
spekuláns számára, aki a piacon 300 jent vásárolhat 2 $-ért, s a jent a Fednek 3 $-ért
eladva 1 $-os profitra tesz szert. Amikor a Fed megvásárolja a spekulánsok jenjeit, au-
11-7.ábra
a) Az egyensúlyi árfolyam magosabb, Hogyan határozza meg a rögzí-
mint a rögzített árfolyam tett árfolyam a pénzkínálatot?
e Az a) ábrán az egyensúlyi árfo-
LM*
lyam meghaladja a rögzített árfo-
lyamot. A spekulánsok külföldi va-
lutát vásárolnak a valutapiacokon,
és azt a Fednek eladva profitra tesz-
nek szert. A folyamat során a pénz-
kínálat automatikusan emelkedik,
kifelé tolódik az LM* görbe, és
Egyensúlyiárfolyam csökken az árfolyam. A b) ábrán a
rögzített szint alatt van az egyen-
súlyi árfolyam. A spekulánsok
dollárt vásárolnak a vaJutapiaco-
kon, amiért külföldi valutát vesz-
Rögzített árfolyam ., nek a Fedtől. A fo lyamat során a
IS* pénzkínálat automatikusan csök-
ken, az LM* görbe eltolódik, és az
Y árfolyam emelkedik.
b) Az egyensúlyi árfolyam alacsonyabb,

mint a rögzített árfolyam
LM*
Rögzitell árfolyam¾i
...... ..... .... .... .. .... ......>.

Egyensúlyi árfolyam
y
l l. fejezet • Aggregált kereslet a gazdaságban 337
tomatikusan növeli a pénzkínálatot. A pénzkínálat emelkedésének hatására az LM* görbe
kifelé tolódik, ami csökkenti az egyensúlyi árfolyamot. A pénzkínálat tehát ennek meg-
felelően addig emelkedik, amíg az árfolyam el nem éri a meghirdetett árfolyamot.
Feltételezhetjük azt is, hogy a meghirdetés pillanatában az egyensúlyi árfolyam 50
jen/dollár. A 11-7. b) ábra ezt az esetet szemlélteti. Ekkor a spekuláns úgy tesz szert
profitra, hogy 100 jent vásárol a Fedtől 1 $-ért, majd eladja a jent a piacon 2 $-ért.
Amikor a Fed eladja a jent, az érte befolyó 1 $ dollár automatikusan csökkenti a pénzkí-
nálatot. A pénzkínálat csökkenésének hatására az LM* görbe balra tolódik, és az egyen-
súlyi árfolyam emelkedik. A pénzkínálat addig csökken, amíg az egyensúlyi árfolyam
el nem éri a meghirdetett szintet.
Fontos tudnunk, hogy a fenti árfolyamrendszer a nominális árfolyamot rögzíti. Az,
hogy a reálárfolyamot is változatlanul tartja-e, a vizsgált időszak hosszától is függ. Ha
az árak rugalmasak, ami hosszú távon jellemző, akkor a reálárfolyam annak ellenére is
változhat, hogy a nominális árfolyam rögzített. Ennek következtében a 7. fejezetben
tárgyalt hosszú távon a nominális árfolyam rögzítését vállaló gazdaságpolitika nem hat
semmilyen reál változóra, még a reálárfolyamra sem. A rögzített nomináli s árfolyam
csak a pénzkínálatot és az árszínvonalat érinti. A Mundell-Fleming-modell által leírt
rövid távon azonban az árak változatlanok, így a rögzített nominális árfolyam egyben
rögzített reálárfolyam is.
11-2. ESETTANULMANY
Anemzetközi aranystandard
A tizenkilencedik század végén, a huszadik század elején a legtöbb országban az arany-
standard volt érvényben. Minden ország rendelkezett aranytartalékkal, és vállalta, hogy
a valuta egy egységéért bizonyos mennyiségű aranyat ad cserébe. Az aranystandard alatt
a világ országai rögzített árfolyamot tartottak fenn.
Arról, hogy a nemzetközi aranystandard rögzíti az árfolyamokat, könnyen meggyő
ződhetünk, ha elképzeljük, hogy például az amerikai Kincstár vállalja, hogy egy uncia
aranyat ad 100 dollárért, a Bank of England pedig ugyanennyit 100 fontért. A két irány-
elv együttesen rögzíti a dollár és a font közötti árfolyamot: l $-nak 1 fontot kell érnie.
Ettől eltérő esetben az egységes ár elve sérülne; érdemes volna aranyat vásárolni az
egyik országban és eladni a másikban.
Tegyük fel, hogy az árfolyam 2 font/dollár. Ekkor a spekuláns 200 fontot vehet 100
dollárért. A fontokért 2 uncia aranyat vesz a Bank of Englandtó1, az aranyat az Egyesült
Államokba szállítja, eladja a Kincstárnak 200 dollárért, és így l 00 dollár profitra tesz
szert. Az aranynak Angliából az Egyesült Államokba történő szállítása egyébként az
Egyesült Államokban növeli, Angliában pedig csökkenti a pénzkínálatot.
Az aranystandard korában tehát az arany nemzetközi áramlása a pénzkínálat kiiga-
zításának és az árfolyam stabilizálásának automatikus mechanizmusát jelentette. A rend-
szer nem rögzítette tökéletesen az árfolyamokat, mivel az arany átszállítása az Atlanti-
óceánon hajón igen költséges volt. A nemzetközi aranystandard mégis a szállítási költ-
ségek által meghatározott sávon belül tartotta az árfolyamot. Ennek következtében a
rendszer megakadályozta az árfolyamok nagymértékű, tartós jngadozását.2
Fiskális politika
Vizsgáljuk most meg, hogyan hat a gazdaságpolitika a rögzített árfolyamok mellett mű
ködő kis nyitott gazdaságra. Tegyük fel, hogy az állam a kormányzati vásárlások növe-
lésével vagy adócsökkentéssel serkenti a belföldi kiadást. Az /S* görbe jobbra tolódik,
amint az a 11-8. ábrán látható, és növeli az árfolyamot. Mivel azonban a pénzkínálatnak
úgy kell alakulnia, hogy az árfolyam változatlan maradjon, ezért a pénzkínálatnak emel-
kednie kell, és az LM* görbe jobbra tolódik. Ellentétben a lebegő árfolyamok rendsze-
rével, itt a fiskális politika növeli az aggregált jövedelmet. A jövedelem növekedése
azért következhet be, mert rögzített árfolyamok mellett a fiskális expanzió automatikus
monetáris expanziót eredményez.
11-8. ábra
Fiskális expanzió rögzített árfo-
e 1. fiskális expozíció hatására LM*,
az is· görbe jobbra tolódik...
~--- 2....és ez az LM• görbe
eltolódását eredményezi.
lyamok rendszerében. A fiskális
expanzió hatására az /S* görbe
jobbra tolódik. A rögzített áifolyam
fenntartásához a Fednek növelnie
1t kell a pénzkínálatot, ekkor az LM*
\i görbe is jobbra tolódik. Ellentét-
ben tehát a lebegő á1folyam rend-
szerével, rögzített valutaárfolyam
mellett a fiskális expanzió növeli a
jövedelmet.
Rögzített árfolyam ¼' "-.....,_ / 1s·,

l,,,.'fi, IS*1
y
2. Az aranystandard működéséről bővebben lásd Barry Eichengreen esszéit, The Go/cl Standard in Theory
and History. New York, 1985, Methuen.
Monetáris politika
Mi történik, ha a Fed - például a gazdasági szereplőktől való kötvényvásárJás útján -
növelni kívánja a pénzkínálatot? A lépés elsődleges hatása az, hogy az LM" görbe jobb-
ra tolódik, ahogyan azt a 11-9. ábra mutatja, és csökken az árfolyam. Mivel azonban a
Fed meghatározott árfolyamon vállalja a valuta vételét és eladását, a spekulánsok gyor-
san eladják dollárjaikat a Fednek, ami visszatéríti a pénzkínálatot és az LM* görbét az
eredeti helyzetbe. A monetáris politika szokásos gyakorlatának tehát rögzített árfolyam-
oknál nincs hatása. A rögzített árfolyam melletti elkötelezettséggel a Fed lemond a pénz-
kínálat szabályozásáról.
Egy rögzített valutaárfolyammal működő ország ugyanakkor választhat bizonyos
fajtájú monetáris politikák között: dönthet úgy, hogy módosítja a rögzített árfolyamot.
Egy valuta értékének csökkenését leértékelésnek nevezzük. A valuta értékének növelé-
sekor felértékelésről beszélünk. A Mundell-Fleming-modellben a leértékelés hatására
az LM* görbe jobbra tolódik; ugyanaz történik, mintha lebegő árfolyamok mellett nőne
a pénzkínálat. A leértékelés hatására tehát bővül az export, és emelkedik az aggregált
jövedelem. Felértékelés esetén ezzel szemben az LM* görbe balra tolódik, a nettó export
visszaesik, és csökken az aggregált jövedelem.
~,, , ' '. H . ,,__, ,t .}o.J !
11-3. ~. ESETTANULMÁNY
Leértékelés és a nagy válságból való kilábalás

Az 1930-as évek nagy válsága világméretű problémát jelentett. Jóllehet az Egyesült
Államok eseményei siettették a hanyatlást, a világ nagy gazdaságaiban mindenütt nagy-
mértékben csökkent a termelés és a foglalkoztatás. Az egyes országok azonban nem
egyformán reagáltak e súlyos csapásra.
Az egyik fontos különbség az országok között abban volt, hogy mennyire ragasz-
kodtak a nemzetközi aranystandard által rögzített árfolyamokhoz. Néhány állam -
például Franciaország, Németország, Olaszország és Hollandia - fenntartotta az arany
korábbi árfolyamát. Mások - például Dánia, Finnország, Norvégia, Svédország és az
Egyesült Királyság - kb. 50 százalékkal csökkentették a valuta egységéért felkínált arany-
mennyiséget. Az aranytartalom csökkentésével ezek az országok leértékelték valutájukat
a többi ország pénzéhez képest.
A két országcsoport későbbi tapasztalatai igazolták a Mundell- F leming-modell
állításait. A leértékelés elvét választó országok gyorsan kilábaltak a válságból. Az alacso-
nyabb értékű valuta növelte a pénzkínálatot, serkentette az exportot, és növelte a terme-
lést. Ezzel szemben a régi árfolyamokhoz ragaszkodó országokban tovább tartott a gaz-
dasági depresszió.3
3. Lásd Barry Eichengrccn - Jcffrcy Sachs: Exchangcs Rates and Economic Recovery ín the l 930s. Jour-
nal of Economic History, 45 (December 1985), 925- 946.
11-9. ábra 1
Monetáris expanzió rögzített

árfolyam mellett. Ha a Fed nö-
velni akaija a pénzkínálatot - pél-
dául kötvényvásárlással -, akkor
az árfolyam csökkenni kezd. A
rögzített árfolyam fenntartásához
a pénzkínálatnak és az LM* gör-
bének vissza kell térnie korábbi
állapotába. Rögzített árfol yarnok
mellett ezért a szokásos monetá-
ris politika hatástalan.
y
Kereskedelempolitika
Tegyük fel, hogy az állam importkvóta vagy vám bevezetésével csökkenti az importot.
A döntés következtében a nettóexport-függvény és az IS* görbe jobbra tolódik, mint a
11-10. ábrán. A kitolódott IS* görbe növeli az árfolyamot. A rögzített árfolyam meg-
őrzéséhez a pénzkínálatnak emelkednie kell, így az LM* görbe jobbra tolódik.
A kereskedelem korlátozása egészen más eredményre vezet rögzített árfolyamok
rendszerében, mint lebegóben. A restrikció következtében mindkét árfolyamrendszerben
jobbra tolódik a nettóexport-függvény, de a megszorítás csak rögzített árfolyam mellett
növeli a nettó exportot. Ennek az az oka, hogy rögzített valutaárfolyammal a restrikció
az árfolyam emelkedése helyett monetáris expanziót indukál. A pénzmennyiség bővü
lése növeli az aggregált jövedelmet. Emlékezzünk arra, hogy
NX = S-1.
A jövedelem emelkedése a megtakarítás növekedéséhez vezet, így növelve a nettó ex-
portot.
AMundell-Fleming-modell összefoglalása
A Mundell- Fleming-modell szerint a gazdaságpolitika kis nyitott gazdaságra való hatása
attól függ, hogy lebegő vagy rögzített árfolyam van-e érvényben. A 11-1. táblázat a
monetáris, a fiskális és a kereskedelempolitika jövedelemre és árfolyamra való hatását
összegzi. A táblázatban a gazdaságpolitikák külkereskedelmi egyenlegre való befolyását
11-10. ábra
LM*, Kereskedelempolitika rögzített
árfolyamok rendszerében.A vám
l. Akereskedelem korlátozása vagy az imp01tkvóta hatására az/S*
hatására az IS*görbe
;,bb<0 1,lód:.\) 2....ami az LM" görbe
eltolódását eredményezi.
görbe jobbra tolódik. A pénzkiná-
latnak ezek után a rögzített árfo-
1yam fenntartása érdekében nőnie
kell. Az aggregált jövedelem tehát
'~'
emelkedik.
'""'
Rögzítell árfolyam
y
11-1. táblázat I A Mundell-Fleming-modell -A gazdaságpolitikai hatások összefoglalása

Árfolyamrendszer
Lebegő Rögzített
Hatás
Gazdaságpolitika y e NX y e NX
Fiskális expanzió 0 i J, i 0 0
Monetáris expanzió i j, i 0 0 0
Importkorlátozás 0 i 0 i 0 i
Megjegyzés: A táblázat a különböző gazdaságpolitikák jövedelemre ( Y), árfolyamra (e) és külkeres-
kedelmi egyenlegre (NX) gyakorolt hatásának irányát tartalmazza. ,,i" a változó növekedését, ,J"
· a változó csökkenését jelzi; ,,O" esetén nincs hatás. Az árfolyam definíció szerint az egységnyi hazai
valuta ára külföldi valutában (például 100 jen/dollár). ·
is feltüntettük. A legfeltűnóbb az, hogy az eredmény minden esetben más, attól függő
en, hogy lebegő vagy rögzített-e a valutaárfolyam.
Pontosabban fogalmazva, a Mundell- Fleming-modell szerint a monétáris és a fis-
kális politika ereje az árfolyamrendszer függvénye. Lebegő valutaárfolyam mellett csak
a monetáris politika hat a jövedelemre. A fiskális politika szokásos expanzív hatását a
valuta értékének a növekedése ellensúlyozza. Rögzített árfolyamnál a jövedelemre csak
a fiskális po1itika van befolyással. A monetáris politika hatóereje elvész, mert a pénzkí-
nálat alakulása a meghirdetett árfolyam fenntartását szolgálja.
34 2 Ill. RÉSZ • Agazdaság rövid távon
11 ~4. Kamatlóbkülönbségek
Vizsgálatunk során eddig feltételeztük, hogy kis nyitott gazdaságban a kamatláb azonos
a nemzetközi kamatlábbal: r = r*. Ezzel szemben az egyes országok kamatlábai bizo-
nyos mértékben eltérnek egymástól. Az alábbiakban a nemzetközi kamatlábak eltérése-
inek okait és következményeit vizsgáljuk meg.
Az ország kockázata és a várakozások

Amikor az előzőkben azt feltételeztük, hogy a kamatlábat a nemzetközi kamatláb hatá-
rozza meg, akkor az egységes ár törvényét alkalmaztuk. Úgy okoskodtunk, hogy ha a
belföldi kamatláb magasabb lenne a nemzetközi kamatlábnál, akkor a külföldiek ideirá-
nyítanák hiteleiket, és ez csökkentené a kamatlábat. Ha pedig a belföldi kamatláb alacso-
nyabb lenne a nemzetközi kamatlábnál, akkor a magasabb hozam reményében a hazaiak
nyújthatnának hiteleket a külföldnek, és ez felhajtaná a kamatlábat. Végül a hazai kamat-
láb egyenlő lenne a nemzetközi kamatlábbal.
Miért nem helyes ez a fajta okoskodás? Két ok miatt:
Az egyik az országkockázat. Amikor a befektetó1c amerikai államkötvényeket vá-
sárolnak, vagy amerikai vállalatokat hiteleznek, biztosak abban, hogy visszakapják a
tőkét és a kamatot. Kevésbé fejlett országokban viszont indokolt az aggodalom, hogy
egy forradalom vagy más politikai zűrzavar lehetetlenné teheti a hitelek visszafizetését.
Az ilyen országok hitelfelvevőinek gyakran magasabb kamatokat kell fizetniük, így
kompenzálva a hitelezó1cel a kockázatokért.
A kamatlábak eltérésének másik oka a várt árfolyamváltozások. Tegyük fel például,
hogy az emberek arra számítanak, hogy a francia frank az amerikai dollárral szemben
veszít értékéből. A frankban visszafizetett hiteleket egy kevésbé értékes pénznemben
térítik meg, mint a dollárhiteleket. Cserébe a francia fizetőeszköz várt értékcsökkenésé-
ért Franciaországban magasabb lesz a kamatláb, mint az Egyesült Államokban.
Tehát az országkockázat és a jövóbeni árfolyamokra vonatkozó várakozások miatt
a kis nyitott gazdaság kamatlába eltérhet más országok kamatlábaitól. Lássuk, hogyan
érinti mindez elemzésünket.
Akamatláb különbségei a Mundell-Fleming-modellben

A kamatlábkülönbségeket úgy építjük be a Mundell- Fleming-modellbe, hogy feltételez-
zük, kis nyitott gazdaságunk kamatlábát a nemzetközi kamatláb és a kockázati prémium
összege határozza meg:
r = r* + 0.
A kockázati felárat az országba történő hitelezés politikai kockázata és a reálárfolyam
várható változása határozza meg. A kockázati felárat céljainknak megfelelően exogén-
nek választjuk, hogy megvizsgálhassuk, változása hogyan hat a gazdaságra.
A modell szinte ugyanaz, mint korábbiakban. A két egyenlete
Y = C(Y - T) + l(r* + 8) + G + NX(e) IS*
MIP = L(r* + 8, Y). LM*
Adott fiskális és monetáris politika, árszínvonal és kockázati felár mellett ez a két
egyenlet határozza meg a kibocsátás szintjét, valamint az árupiac és pénzpiac egyensú-
lyát biztosító árfolyamot. Adott kockázati prémium mellett a monetáris és fiskális po-
litika, illetve kereskedelempolitika ugyanúgy múl<ödik, ahogy korábban láttuk.
Tegyük fel, hogy egy politikai fordulat következtében nő az ország kockázati felára
(8). Az azonnali, közvetlen hatás a kamatláb (r) emelkedése. A magasabb kamatlábnak
két hatása van. Az első: az IS* görbe balra tolódik, mivel a magasabb kamatláb csökkenti
a beruházást. A második: az LM* görbe jobbra tolódik, mivel a magasabb kamatláb
csökkenti a pénzkeresletet, és ez adott pénzkínálat mellett magasabb kibocsátást tesz le-
hetővé. Amint a 11-11. ábra mutatja, ezek az eltolódások a valuta leértékelődését ered-
ményezik. A pénz értékének csökkenése miatt viszont olcsóbbak lesznek a hazai áruk és
szolgáltatások, ezért az export nő, az import pedig csökken. Tehát, jóllehet a magasabb
kamatláb csökkenti a beruházást, a nettó export növekedése miatt a kibocsátás emel-
kedik.
A fenti vizsgálatból fontos következtetés vonható le: az árfolyam-várakozások rész-
ben önbeteljesítól<. Tegyük fel például, hogy az emberek úgy gondolják, a francia frank
nem lesz értékes a jövó'ben. A hitelezők magasabb kockázatot tulajdonítanak a francia
eszközöknek: 8 értéke emelkedik Franciaországban. A várakozás felhajtja a francia ka-
matlábat, és amint az imént láttuk, csökkenti a francia pénz értékét. Tehát az a várako-
zás, miszerint egy fizetőeszköz a jövőben veszít az értékéből, azt eredményezi, hogy a
jelenben is csökken az értéke.
11-11. ábra
e 1. Ha akockázati felár LM• A kockázati felár növekedése.
növekedése következtében 1
Egy országkockázati felárnak a nö-
akamatláb nö, az IS• görbe vekedése fölfelé hajtja a kamatlá-
balra tolódik ...
2....az LM" görbe bat. Mivel a magasabb kamatláb
jobbra tolódik ... csökkenti a beruházást, az IS* gör-
be balra tolódik, a pénzkereslet
csökkenésével pedig az LM* gör-
be tolódik jobbra. A kibocsátás nő,
az árlolyam l eértékelődik.
'3....és ez
leértékelödéshez vezet.
y
Mélyrepülés Mexikóban
1994 augusztusában egy mexikói pezó 30 centet ért. Egy évvel késóbb csak 16 centet.
Mi a magyarázata a mexikói pénz ilyen jelentős értékvesztésének? Elsősorban az or-
szágkockázat.
1994 elején Mexikó csillaga emelkedőben volt. Az Észak-amerikai Szabadkereske-
delmi Egyezmény (NAFTA) csökkentette az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó
között fennálló kereskedelmi korlátokat. A mexikói gazdaság jövőjébe vetett bizalom
erősödött. A beruházók világszerte szívesen nyújtottak hiteleket a mexikói államnak és
a mexikói vállalatoknak.
A politikai változások hamarosan megváltoztatták ezt a megítélést. A Chiapas régi-
óbeli heves felkelés miatt ingataggá vált a mexikói belpolitikai helyzet. Ezt követően
Luis Colosio, az esélyes elnökjelölt merénylet áldozata lett. Az ország politikai jövője
bizonytalanná vált, és a hitelezők magasabb kockázati felárat kezdtek tulajdonítani a
mexikói eszközöknek.
A kockázati felár emelkedése kezdetben nem befolyásolta a pezó értékét, mert Me-
xikó rögzített árfolyamrendszert alkalmazott. Rögzített valutaárfolyam mellett a köz-
ponti bank vállalja, hogy előre meghatározott árfolyamon váltja át a hazai pénzt (pezó)
külföldi fizetőeszközre (dollár). Amikor az országkockázati felár növekedése lefelé
nyomja a hazai pénz értékét, a központi bank készen áll arra, hogy rögzített árfolyamon
váltsa át a pezót dollárra. Ez az automatikus devizapiaci intervenció akkor szűkíti a
pénzkínálatot (az LM* görbe balra tolódik), amikor a fizetőeszköz különben leértéke-
lődne.
Mexikó devizatartalékai elégtelenek voltak ahhoz, hogy fenntartsák a rögzített ár-
folyamot. Amikor 1994 végén az ország kifogyott a dollárból, a mexikói kormány be-
jelentette a pezó leértékelését. A bejelentés visszatetszést keltett, ugyanis a kormány
folyamatosan állította, hogy nem hajt végre leértékelést. A beruházók még bizalmatla-
nabbak lettek a mexikói politikusokkal szemben, és további leértékelésektől tartottak.
A befektetó1c világszerte (beleértve a mexikóiakat) kerülték a mexikói eszközök
vásárlását. Az ország kockázati felára ismét emelkedett, növelve a kamatlábat, és csök-
kentve a pezó értékét. A mexikói részvénypiac összeomlott. Amikor a mexikói kor-
mánynak le kellett cserélnie bizonyos hiteleit, amelyek kifizetése esedékessé vált, nem
volt, aki új hitelt nyújtson. Úgy tűnt, az állam egyetlen választása a hitel-visszafizetés
megtagadása. Az ígéretes, gyorsan növekvő Mexikó néhány hónap alatt kockázatos gaz-
dasággá vált, csőd szélén álló államháztartással.
Ekkor lépett közbe az Egyesült Államok. Az amerikai kormányt három cél vezé-
relte: segíteni déli szomszédján, megelőzni a hitelmegtagadás és gazdasági összeomlás
után várható nagymértékű illegális kivándorlást, és megakadályozni, hogy a befektetők
pesszimizmusa más fejlődő országokra is átterjedjen. Az amerikai kormányzat a Mexikó
megsegítését célzó nemzetközi törekvés élére állt. Az Egyesült Államok hitelgaranciát
nyújtott a mexikói államadósságra, ami lehetővé tette, hogy a mexikói állam megújítsa
hiteleit. A hitelgaranciáknak köszönhetően visszaállt a mexikói gazdaságba vetett biza-
lom, és így csökkent valamelyest az ország kockázati felára.
Mexikó 1994-1995 közötti mélyrepülése sokoldalú jelenség, s a hosszú távú követ-
kezmények még mindig bizonytalanok. Egy tanulság azonban bizonyos: az országkockázat
megítélésében bekövetkező változások, amelyek többnyire politikai instabilitásból ered-
nek, fontos meghatározói a kis nyitott gazdaságok kamatainak és árfolyamainak .
.) ]. S;. Lebegő vagy rögzített árfolyam?

Ismerve, hogyan működik a gazdaság lebegő és rögzített árfolyam mellett, feltehetjük
a kérdést, hogy melyik az előnyösebb. A nemzetközi pénzügyi rendszer gyakran heves
viták tárgya nemzetközi közgazdászok és gazdaságpolitikusok között. Történelmileg a
közgazdászok legtöbbje a lebegő árfolyamrendszer híve volt. Újabban azonban néhá-
nyan a rögzített valutaárfolyamhoz való visszatérés mellett érvelnek.
A lebegő árfolyam melletti legfőbb érv szerint ebben a rendszerben lehetővé válik,
hogy a monetáris politika egyéb célokat szolgáljon. Rögzített árfolyam mellett a mo-
netáris politika egyetlen célja az, hogy az árfolyamot a meghirdetett szinten tartsa. Az
árfolyam azonban csak egy makrogazdasági változó a sok közül, amelyekre a monetáris
politika hatással lehet. Rugalmas árfolyamrendszerben lehetővé válik, hogy a gazdaság-
politika más célokat is kövessen, mint amilyen például az árak vagy a foglalkoztatottság
stabilizálása.
A rögzített árfolyam hívei szerint az árfolyammal kapcsolatos bizonytalanság nehezíti
a külkereskedelmet. Miután az 1970-es évek elején a világ szakított a Bretton Woods-i
rendszer rögzített árfolyamaival, a reál- és a nominális árfolyamok egyaránt jobban inga-
doznak, mint ahogy azt korábban bárki gondolta volna. Néhány közgazdász ezt a nemzet-
közi befektetők ÜTacionális, destabilizáló spekulációinak tulajdonítja. Az üzletemberek
gyakran állítják, hogy ez az ingadozás káros, mert növeli a nemzetközi tranzakciókkal
járó bizonytalanságot. Az árfolyamok szeszélyes ingadozása ellenére azonban a világke-
reskedelem bővülése a lebegő árfolyamok rendszerében is folytatódott.
A rögzített árfolyam hívei olykor azzal érvelnek, hogy e rendszer melletti elköte-
lezettség egy lehetséges módja annak, hogy a monetáris hatóságot kordában tartsuk, és
megelőzzük a pénzkínálat túlzott mértékű növekedését. Van azonban számos egyéb sza-
bály, amelyhez a központi bank igazodhatna. A 13. fejezetben például olyan szabályt
követő politikákat vizsgálunk, mint a nominális GDP vagy az árszínvonal megcélzásá-
nak irányelve. Az árfolyam rögzítésének az az előnye, hogy egyszerűbb alkalmazni,
mint más politikai szabályokat, mivel a pénzkínálat automatikusan alkalmazkodik. Ugyan-
akkor ez a politika valószínűleg nagyobb ingadozásokhoz vezet mind a jövedelem, mind
pedig a foglalkoztat,ís terén.
Végül az is elképzelhető, hogy a lebegő és a rögzített árfolyam közötti választási
helyzet nem is olyan kiélezett, mint amilyennek elsőre tűnhet. A rögzített árfolyam idő-
szakában is megváltoztathatja egy ország valutája értékét, ha az árfolyam fenntartása

erőteljesen ütközik más célokkal. A lebegő árfolyam időszakában pedig egy-egy ország
gyakran tűz ki formális vagy informális célokat az árfolyamra vonatkozóan, amikor
arról dönt, hogy bővítse vagy szűkítse a pénzkínálatot. Ritkán találkozunk olyan árfo-
lyamokkal, amelyek teljesen rögzítettek, vagy korlátlanul lebegnek. Az árfolyam stabi-
litása általában mindkét rendszerben csak egyike a központi bank céljainak.
ll-5. ESETTANULMÁNY
Az Európai Monetáris Rendszer

1979 óta a legtöbb európai ország tagja az Európai Monetáris Rendszernek (EMS). A
rendszer célja, hogy korlátozza a tagországok árfolyamainak ingadozásait. Ezek az eu-
rópai valuták együtt ingadoznak az EMS-ben nem szereplő egyéb valutákhoz, például
a dollárhoz képest. Az EMS-hez hasonló szervezetet árfolyamuniónak nevezzük.
Az EMS nem rögzíti teljesen az árfolyamokat. A tagországok központi bankjai egy
bizonyos árfolyam körüli sávon belül hagyják ingadozni az árfolyamot. Az árfolyam
tehát ingadozhat, amíg a sávon belül marad. Amikor azonban az árfolyam a sáv alsó
vagy felső szélére érkezik, a központi banknak kell közbelépnie a valutapiacon. A köz-
ponti bank tehát úgy alakítja a pénzkínálatot, hogy az árfolyam a sávon belül maradjon.
Az EMS tagjai így valamelyest veszítenek monetáris politikai függetlenségükből.
Amikor az árfolyamsávok betartása más problémákhoz vezet, az EMS-országok
változtatnak az árfolyamokon. Az ilyen változtatást kiigazításnak nevezik. Az EMS
egyik célja az, hogy a monetáris és fiskális politikák tagországok közötti összehangolása
révén minél kevesebb kiigazításra kerüljön sor.
Az EMS sok európai gazdaságpolitikus szemében a monetáris unió - az egységes
európai valuta - megvalósítása felé vezető út első állomása. 1995 decemberében az eu-
rópai országok vezetői megállapodtak abban, hogy euro néven 2002-tó1 egységes valutát
vezetnek be. Az euro bevezetésével egész Európa monetáris politikáját egyetlen közpon-
ti bank irányítja majd. A német márka, a francia frank, a holland forint és a többi nem-
zeti valuta megszűnik mint törvényes fizetési eszköz.
ll.~~ A Mundell-Fleming-modell változó árszínvonal mellett

Mindeddig arra használtuk a Mundell- Fleming-modellt, hogy rövid távon, változatlan
árszínvonal mellett vizsgáljuk a kis nyitott gazdaságot. Hogy lássuk, hogyan kapcsoló-
dik a modell a korábban tárgyalt modellekhez, nézzük meg, mi történik, ha az árszín-
vonal változik.
Az áralkalmazkodás vizsgálatához nyitott gazdaságban különbséget kell tennünk
nominális árfolyam (e) és reálárfolyam (E) között, ami ePIP*. A Mundell-Fleming-
model! az alábbi formában írható fel:
Y = C(Y - 1) + I(r*) + G + NX (E) IS*
M/P = L(r*, Y). LM*
A fenti egyenletek már ismerősek. Az el ső egyenlet az /S* görbét, a második az LM*
görbét írja le. Figyeijük meg, hogy a nettó export a reálárfolyamtól függ.
A 11-12. ábra mutatja, mi történik az árszínvonal csökkenésekor. Mivel az alacso-
nyabb árszínvonal magasabb reálpénzállományt jelent, az LM* görbe jobbra tolódik,
amint az a 1 1-12. a) ábrán látható. A reálárfolyam emelkedik, és nő az egyensúlyi jö-
vedelemszint.
Az aggregált keresleti görbe az árszínvonal és a jövedelemszint között fennálló
negatív irányú összefüggést fej ezi ki, a 11-12. b) ábrán látható módon. A Mundell-
11-12. ábra
a) A Mundell-Fleming-modell A Mundell-Fleming-modell mint
az aggregált kereslet elmélete. Az
a) ábrán látható, hogy ha az árszín-
vonal csökken, az LM* görbe jobbra
tolódik, és az egyensúlyi jövedelem
l. Az árszínvonal (P)
nő. A b) ábra az árszínvonal (P) és
csökkenése hatására
a jövedelem (Y) közötti negatív irá-
az LM*görbe
nyú kapcsolatot ábrázoló aggregált
jobbra tolódik...
keresleti görbét mutatja.
2....ami növeli
o jövedelmei (Yl.
IS*
y
b) Az aggregált keresjeti görbe

i i
:. :
'
3. Az AD görbe
a Pés Yközötti
kapcsolatot fejezi ki.
AD
y
Jövedelem, kibo~átás
Fl em i ng-modellből származtatott aggregált keresleti görbe tehát hasonlít az IS-LM-

modellből levezetett keresleti görbéhez. Az a politika, amely a Mundell-Fleming-mo-
dellben növeli a jövedelmet, az aggregált keresleti görbét jobbra tolja; amelyi k csökken-
ti, az az aggregált keresleti görbét balra tolja.
Az ábra segítségével bizonyíthatjuk, hogy az itt tárgyalt rövid távú modell hogyan
kapcsolódik a 7. fejezetben megismert hosszú távú modellhez. A 11- 13. ábra a rövid
távú és a hosszú távú egyensúlyt szemlélteti. A K pont mindkét ábrán a rövid távú egyen-
súlyi pontot jelöli, mivel változatlan árszínvonalat feltételez. Ebben az egyensúlyi pont-
ban a kereslet nem elegendő ahhoz, hogy a gazdaság a potenciális kibocsátás szintjén
termeljen. Az alacsony kereslet miatt az árszínvonal fokozatosan csökken. Az árszínvo-
11-1 3. ábra
a) AMundell-Fleming·modell A rövid távú és a hosszú távú

ll.\"(P,) LM•(P1)
egyensúly kis nyitott gazdaság-
ban. K pont a rövid távú egyen-
súlytjclöli a változatlan árszínvo-
nal (P) keyncsi feltevésének meg-
felelően. C pont a klasszikus felte-
vésnek megfelelő egyensúlyi pont,
ahol az árszínvonal alkalmazkodá-
sa a jövedelmet a potenciális kibo-
csátás ( Y) szintjén tartja.
y y
b) Az aggregált kereslet-kínálati modell

p LRAS
SRAS
AD*
y y
nal csökkenése növeli a reálpénzállományt, és az LM* görbe jobbra tolódik. A reálárfo-
lyam csökken, ezért nő a nettó export. A gazdaság végül a C pontba kerül, ami a hosszú
távú egyensúlyt jelöli. A rövid távú és a hosszú távú egyensúly közötti átmenet sebessége
attól függ, hogy a változó árszínvonal milyen gyorsan állítja vissza a gazdaságot a po-
tenciális kibocsátás szintjére.
Mind K, mind pedig C pont érdekes számunkra. Ebben a fejezetben K pont, a rö-
vid távú egyensúly áll figyelmünk középpontjában. C pont, a hosszú távú egyensúly
a 7. fejezetben képezte vizsgálatunk tárgyát. Amikor a politikusok a gazdasági irány-
elvek változtatását fontolgatják, tekintettel kell lenniük döntéseik rövid és hosszú távú
hatásaira.
i l.1. Összefoglaló következtetés

Ebben a fejezetben azt vizsgáltuk, hogyan működik a kis nyitott gazdaság rövid távon,
ragadós árak mellett. Láttuk, hogy a monetáris és fiskális politika hogyan befolyásolja
a jövedelmet és az árfolyamot, s miként függ a gazdaság viselkedése attól, hogy az ár-
folyam lebegő vagy rögzített. Befejezésül érdemes a 7. fejezet egyik tanulságát megis-
mételni. Sok ország - köztük az Egyesült Államok - sem nem zárt, sem nem nyitott
gazdaság: valahol a kettő között található.
Az olyan nagy nyitott gazdaság, mint az Egyesült Államok, a zárt gazdaság és a kis
nyitott gazdaság tulajdonságait ötvözi. Ha a nagy nyitott gazdaságok gazdaságpolitikáját
elemezzük, akkor mind a 10. fejezet, mind pedig a jelen fejezet logikáját figyelembe
kell vennünk. A fejezethez tartozó függelék bemutatja a nagy nyitott gazdaság köztes
esetének modelljét. A modell következtetése, amint arra számíthatunk, a már vizsgált két
szélsőséges eset keveréke lesz.
Ha kíváncsiak vagyunk arra, hogyan követhető egyidejffleg a zárt és a kis nyitott
gazdaság modelljének gondolatmenete, és hogyan alkalmazható mindez az Egyesült
Államokra, gondoljunk ana, miként érinti a monetáris restrikció a gazdaságot rövid
távon. Zárt gazdaságban a monetáris restrikció növelheti a kamatlábat, visszaveti a be-
ruházást, és emiatt csökken az aggregált jövedelem. Kis nyitott gazdaságban, lebegő
árfolyam mellett a monetáris restrikció növeli az árfolyamot, csökkenti a nettó exportot,
és ezáltal az aggregált jövedelmet is. A kamatláb ugyanakkor változatlan, mert azt a
nemzetközi pénzpiacok határozzák meg.
Az amerikai gazdaság mindkét típus tulajdonságait magán viseli. Mivel az USA
gazdasága elég nagy ahhoz, hogy befolyásolja a nemzetközi kamatlábat, és mivel a nem-
zetközi tó'keáramlás nem akadálytalan, a monetáris restrikció csökkentheti a kamatlábat,
és visszavetheti a beruházást. Ugyanakkor a monetáris restrikció növeli a dollár értékét,
és így csökkenti a nettó exportot. Vagyis a Mundell- Fleming-modell ugyan nem ponto-
san írja le az Egyesült Államok gazdaságának működését, de helyesen állapítható meg
belőle, hogy hogyan alakulnak az olyan nemzetközi változók, mint az árfolyam, illetve
hogy a nemzetközi kölcsönhatások miként befolyásolják a monetáris és a fiskális poli-
tika hatásait.
Összefoglalás .
1. A Mundell-Fleming-modell a kis nyitott gazdaság /S-LM-modellje. Adottnak
tekinti az árszínvonalat, majd megmutatja, mi vezet a jövedelem és az árfolyam ingado-
zásaihoz.
2. A Mundell-Fleming-modellből kiderül, hogy lebegő árfolyamrendszerben a fis-
kális politika nem hat az aggregált jövedelemre. A fiskális expanzió hatására a valuta
felértékelődik, ami visszaveti a nettó exportot, és ellensúlyozza az aggregált jövedelemre
gyakorolt szokásos expanzív hatást.
3. A Mundell-Fleming-modell szerint rögzített árfolyamok mellett a monetáris
politika nem hat az aggregált jövedelemre. A pénzkínálat bővítésére irányuló minden
kísérlet hiábavaló, mert a pénzkínálatnak úgy kell alakulnia, hogy a meghirdetett szinten
tartsa az árfolyamot. A lebegő árfolyam rendszerében viszont a monetáris politikának
van hatása az aggregált jövedelemre.
4. Ha a beruházók bizalmatlanok eszközöket tartani egy bizonyos országban, akkor
ott a kamatláb valamekkora kockázati felárral meghaladhatja a nemzetközi kamatlábat.
A Mundell-Fleming-modell szerint a kockázati felár növekedése a kamatláb emelkedé-
séhez és a fizetőeszköz leértékelődéséhez vezet.
5. Mind a lebegő, mind a rögzített árfolyam rendszerének megvan a maga előnye.
A rugalmas rendszerekben a monetáris politika más célokat is követhet, mint az árfo-
lyam stabilitásának fenntartása. A rögzített valutaárfolyam valamelyest csökkenti a nem-
zetközi tranzakciók bizonytalanságát.
Alapvető fogalmak
Mundell-Fleming-modell leértékelődés
lebegő árfolyamok felértékelődés
rögzített árfolyamok árfolyam unió
1. Hogyan alakul az aggregált jövedelem , az árfolyam és a külkereskedelmi egyenleg

a MundelJ-Fleming-modellben lebegő árfolyamok mellett, ha az adók emelked-
nek?
2. Hogyan alakul az aggregált jövedelem, az árfolyam és a külkereskedelmi egyenleg a
Mundell-Fleming-modellben lebeg6 árfolyamok mellett, ha a pénzkínálat bővül? Mi
történne, ha az árfolyamok rögzítettek lennének?
3. Hogyan alakul az aggregált jövedelem, az árfolyam és a külkereskedelmi egyenleg a
Mundell-Fleming-modellben lebegő árfolyamok mellett, ha a gépjárműimportra ki-
vetett kvótát feloldják? Hogyan alakulnának a változók rögzített árfolyamok rendsze-
rében?
4. Melyek a lebegő és a rögzített árfolyam előnyei?
Feladatok
1. A Mundell-Fleming-modell alkalmazásával állapítsa meg, hogyan alakul az agg-

regált jövedelem, az árfolyam és a külkereskedelmi egyenleg lebegő és rögzített ár-
folyam mellett az alábbi sokkok hatására:
a) A fogyasztói bizalom megrendülése következtében a fogyasztók kevesebbet köl-
tenek, és többet takarékoskodnak.
b) A Toyota új, elegáns vonalvezetésű modelljének bevezetése után néhány fo-
gyasztó a külföldi autókat részesíti előnyben.
e) A pénzkiadó automaták bevezetése csökkenti a pénzkeresletet.
2. A Mundell-Fleming-modell exogén változónak tekinti a nemzetközi kamatlábat (r*).
Vizsgáljuk meg, mi történik, ha e változó módosul!
a) Mi okozhatja a nemzetközi kamatláb emelkedését?
b) Hogyan alakul a Mundell- Fleming-modellben lebegő árfolyam mellett az agg-
regált jövedelem, az árfolyam és a külkereskedelmi egyenleg, ha a kamatláb emel-
kedik?
e) Hogyan alakul a Mundell-Fleming-modellben rögzített árfolyam mellett az
aggregált jövedelem, az árfolyam és a külkereskedelmi egyenleg, ha a kamatláb
emelkedik?
3. Az üzletemberek és a gazdaságpolitikusok rendszeresen foglalkoznak az amerikai
iparágak„ versenyképességével" (az iparágak azon képessége, hogy jövedelmezően
tudnak értékesíteni a világpiacon).
a) Hogyan érinti az árfolyam változása a versenyképességet?
b) Tegyük fel, hogy növelni szeretnénk a hazai iparágak versenyképességét, de
nem kívánunk változtatni az aggregált jövedelmen. A Mundell- Fleming-modell
szerint milyen monetáris és fiskális politikát kellene folytatnunk?
4. Tegyük fel, hogy a magasabb jövedelem nagyobb importot, ebből következően ala-
csonyabb nettó exportot eredményez. A nettóexport-függvény tehát az alábbi :
NX = NX(e, Y).
Vizsgáljuk meg a fiskális expanzió jövedelemre és külkereskedelmi egyenlegre gya-
korolt hatását
a) lebegő árfolyam rendszerében;
b) rögzített árfolyam mellett!
Milyen választ kapunk a 11-1. táblázattal összehasonlítva?
5. Tegyük fel, hogy a pénzkereslet a rendelkezésre álló jövedelemtől függ, és a pénzpiac
egyenlete az alábbi:
M/P = L(r, Y - T).
Elemezze az adócsökkentés árfolyamra gyakorolt hatását kis nyitott gazdaságban le-

begő és rögzített árfolyamok rendszerében!
6. Tegyük fel, hogy a pénzkeresletet meghatározó árszínvonalba beletartozik az impor-
tált termékek ára is, mely az árfolyamtól függ. A pénzkereslet egyenlete tehát
MIP = L(r, Y),
ahol
P = )..p" + (] - 'A,)P1 le.
Aparaméter a hazai termékek súlya az árszínvonalban (P). Tegyük fel, hogy a hazai
termékek ára (P) és a külföldi termékeké (P1) rögzített.
a) Indokolja meg, miért lehet ebben a modellben pozitív meredekségű az LM* gör-
be!
b) Milyen hatású ebben a modellben az expanzív fiskális politika lebegő árfolyam-
rendszerben?
e) Az árfolyam árszínvonalra gyakorolt hatását időnként „endogén kínálati sokk-
hatásnak" nevezik. Vajon miért?
7. A Mundell-Fleming-modell alapján válaszoljon az alábbi, Kalifornia állammal (kis
nyitott gazdaság) kapcsolatos kérdésekre!
a) Ha Kaliforniában recesszió van, szükséges-e az államnak monetáris vagy fiská-
lis politikát alkalmaznia a foglalkoztatás serkentése érdekében? Miért? (Tegyük fel,
hogy a tagállami kormányzat bankjegyet nyomtathat.)
b) Hogyan hatna a kibocsátásra, az árfolyamra és a külkereskedelmi egyenlegre, ha
Kalifornia megtiltaná a borimportot Washington államból? Vizsgálja meg a rövid
távú és a hosszú távú hatást is!
Függelék
Anagy nyitott gazdaság rövid tóvú modellie
Ha egy olyan ország gazdaságpolitikáját elemezzük, mint az Egyesült Államok, akkor

ötvöznünk kell a zárt gazdaságra vonatkozó IS-LM-modellt és a kis nyitott gazdaságra
vonatkozó Mundell-Fleming-modellt. Ebben a függelékben a nagy nyitott gazdaság
köztes esetének modelljét mutatjuk be.
Amint a 7. fejezet függelékében láttuk, a nagy nyitott gazdaság különbözik a kis
nyitott gazdaságtól, mert a kamatlábat nem a nemzetközi pénzpiacok határozzák meg.
Nagy nyitott gazdaságban figyelembe kell vennünk a kamatláb és a nettó külföldi beru-
házás közötti összefüggést. A nettó külföldi beruházás a hazaiak által külföldre és a
külföldiek által itthonra nyújtott hitelek különbsége. Ha a belföldi kamatláb csökken, a
hazai befektetők kedvezóöbnek találják a külföldre való hitelezést, és a külföldi befek-
tetők kedvezőtlenebbnek az itthoni hitelezést. A nettó külföldi beruházás tehát fordítottan
függ a kamatlábtól. A modell három egyenlete az alábbi:
Y = C(Y - T) + /(r) + G + NX(e),
MIP = L(r, Y),
NX(e) = NFI(r).
Az első két egyenlet ugyanaz, mint amit a Mundell- Fleming-modellben használtunk.
A harmadik egyenletet a 7. fejezet függelékéből vettük, miszerint a külkereskedelmi
egyenleg (NX) egyenlő a nettó külföldi beruházással (NF/), és a nettó külföldi beruhá-
zás a belföldi kamatlábtól függ.
Helyettesítsük be a harmadik egyenletet az elsőbe, és az alábbit kapjuk:
Y = C(Y - T) + l(r) + G + NFl(r) IS
MIP = L(r, Y). LM
A fenti két egyenlet csaknem ugyanaz, mint a zárt gazdaság /S- LM-modelljének két
egyenlete. Az egyetlen különbség az, hogy a kiadás most két okból következően is függ
a kamatlábtól. A korábbiaknak megfelelően a magasabb kamatláb csökkenti a beru-
házást. Most azonban a magasabb kamatláb alacsonyabb nettó külföldi beruházást és
ennek megfelelően alacsonyabb nettó exportot is eredményez.
A 11 -14. ábra három diagramjának segítségével elemezhetjük a modellt. Az a)
ábrán az /S-LM-modell szerepel. A 9. és 10. fejezet zárt gazdaságot leíró modelljének
megfelelően a kamatláb (r) a vízszintes, a jövedelem (Y) a függőleges tengelyen szere-
pel. Az IS- LM-görbék együttesen határozzák meg a jövedelem egyensúlyi szintjét és az
egyensúlyi kamatlábat.
11-14. ábra
a) Az IS-LM-modell b) Nettó külföldi beruházás
NFl(r)
y y NFI, NFI
Jövedelem, kibocsátás Nettó külföldi beruházás
A nagy nyitott gazdaság rövid távú modell- : e) A devizapiac

je. Az a) ábrán látható, hogy az IS és LM gör-
e
bék meghatározzák a kamatlábat (r1) és a jöve-
delmet (Y/ Ab) ábra mutatja, hogy r 1 megha-
tározza a nettó külföldi beruházást (NFI/ A e)
ábrán látható, hogy NF/1 és a nettóexport-függ-
vény meghatározzák az átfolyamot (e).
NX(e)
NX
Ne1fó export
Az IS görbe egyenletében szereplő nettó külföldi beruházás, NFI(r) miatt az IS

görbe laposabb, mint a zárt gazdaságban. Minél érzékenyebb a nettó külföldi beruházás
a kamatlábra, annál laposabb az IS görbe. Gondoljunk vissza a 7. fejezet függelékére,
ahol láttuk, hogy a kis nyitott gazdaság azt a szélsőséges esetet képviseli, amelyben a
nettó külföldi beruházás végtelenül rugalmas a nemzetközi kamatláb mellett. A kis nyi-
tott gazdaságot tehát vízszintes IS görbével ábrázolhatnánk.
Ab) és e) ábrák szemléltetik, hogy az /S-LM-modell egyensúlyi helyzete hogyan
határozza meg a nettó külföldi beruházást, a külkereskedelmi egyenleget és az árfolya-
mot. Ab) ábrán láthatjuk, hogy a kamatláb meghatározza a nettó külföldi beruházást. A
görbe negatív meredekségű, mivel magasabb kamatláb mellett a hazai befektetők nem
szívesen hiteleznek külföldre, a külföldiek pedig inkább hiteleznek itthon. A e) ábrán
láthatjuk, hogy az árfolyam úgy alkalmazkodik, hogy a nettó export egyenlő legyen a
nettó külföldi beruházással.
A modell felhasználásával vizsgáljuk most meg a különféle gazdaságpolitikák ha-
tásait. Feltételezzük, hogy az országban lebegő árfolyam van érvényben, hiszen ez a
legtöbb nagy nyitott gazdaság - amilyen az Egyesült Államok is - esetében így van.
l l. fejezet • Aggregált kereslet a gazdaságban 355
Fiskális politika
A 11-15. ábra a fiskális expanzió hatását szemlélteti. A kormányzati kiadások növelése
vagy adócsökkentés hatására az IS görbe jobbra tolódik. Amint az a) ábrán látható, a
jobbra tolódó IS görbe a jövedelemszint és a kamatláb emelkedéséhez vezet. Ez a két
hatás hasonló a zárt gazdaságban tapasztaltakkal.
Nagy nyitott gazdaságban azonban a magasabb kamatláb csökkenti a nettó külföldi
beruházást, amint az ab) ábrán látható. A nettó külföldi beruházás visszaesése miatt
csökken a devizapiaci dollárkínálat. Az árfolyam ezért emelkedik, ahogy a e) ábra mu-
tatja. Mivel a hazai termékek a külföldiekhez képest drágábbak lesznek, csökken a nettó
export.
A 11-15. ábrából kiderül, hogy nagy nyitott gazdaságban, lebegő árfolyam mellett
a fiskális expanzió növeli a jövedelmet, nem úgy, mint kis nyitott gazdaságban. A jöve-
delemre való hatás ugyanakkor gyengébb, mint zárt gazdaságban. Zárt gazdaságban a
fiskális politika expanziós hatását a beruházás kiszorítása részben ellensúlyozza: ha a
kamatláb emelkedik, a beruházás csökken, és a fiskális politikai multiplikátor kisebb
lesz. Nagy nyitott gazdaságban még egy gyengítő hatás jelentkezik: ha a kamatláb emel-
11 · 1S. ábra
a} Az IS-LM-modell bJ Nettó külföldi beruházás
m ' ~
/ i··~~ r·········· · r-i- ""f"'"''"······-----------:--·--·······--·------·--
:. , . · : • · ·.:: · : : · .. / ...... . ( .... ...... " .. Í f . . . . . . . ........ . ..( · · ·--·:
'
' NFl(rl
. .
Y, Y2 y NFl 2 NFl 1 NFI
Jövedelem, kibocsátás Netió
. külföldi .beruházás
. ..
... ..
.. ..
Fiskális expanzió nagy nyitott gazdaságban. e)~ devizopí~c

Az a) ábrán a fiskális expanzió hatására az IS .. ..
e t
görbe jobbra tolódik. A jövedelem Y1-ről Y2-re,
a kamatláb r 1-ről r2-re nő. A nettó külföldi be-
ruházás ab) ábrán NF/1-ró1 NF/2-re csökken.
A e) ábrán látható, hogy a nettó külföldi beru-
házás csökkenése csökkenti a dollárkínálatot,
ezért az árfolyam e1-ró1 e 2-re emelkedik.
NX
Nettó export
356 Ill. RÉSZ • Agazdaság rövidtávon
kedik, csökken a nettó külföldi beruházás, az árfolyam nő, és visszaesik a nettó export.
Az említett hatások nem elég erősek ahhoz, hogy a fiskális politika a kis nyitott gaz-
daságban tapasztalt esethez hasonlóan hatástalan legyen, de gyengítik a beavatkozás
hatását.
Monetári·s politika
A 1 1-16. ábra a monetáris expanzió hatását szemlélteti. A pénzkínálat növekedésének
hatására az LM görbe jobbra tolódik, ahogy az a) ábrán látható. A jövedelem emelke-
dik, és a kamatláb csökken. A hatások ismét hasonlítanak a zárt gazdaságban tapasztal-
takhoz.
A különbség annyi, hogy az alacsonyabb kamatláb nagyobb nettó külföldi beruhá-
zást is eredményez, mint ahogy azt ab) ábrán láthatjuk. NFI emelkedése növeli a dol-
lárkínálatot a devizapiacon. Az árfolyam a e) ábrának megfelelően csökken. Mivel a
hazai áruk a külföldiekhez képest olcsóbbak lesznek, a nettó export bővül.
Amint láttuk, a monetáris transzmissziós mechanizmusnak nagy nyitott gazdaságban
két eleme van. Ahogyan a zárt gazdaságban is, a pénzmennyiség bővülése csökkenti a
11 -16. ábra
o) Az IS-LM-modell bJ Nettó külföldi beruházás
LM,
,/ ;
/ LM 2
......... . ........ ·ly 1-·················
---
.. , . .............. -lr ...... •. .........
S : Nfl(rl
. :__,:
. .
Y1 Y1 y NFl,N~I, NFI
Jövedelem, kibocsátás N~ttó ~ülföldi beruházás
... ...
. .
Monetáris expanzió nagy nyitott gazdaság- ~) A~evizapiac

ban. Az a) ábrán a monetáris expanzió hatásá-
ra az LM görbe jobbra tolódik. A jövedelem e
Y1-ró1 Y2-re nő, a kamatláb r 1 -ről r 2-re csök-
ken. A b) ábrán a nettó külföldi beruházás a
kamatláb csökkenése miatt NFJ 1 -ről NFI2-re
emelkedik. A e) ábrán látható, hogy a nettó
külföldi beruházás növekedésének hatására nő
a dollárkínálat, ezért az árfolyam e 1 - ről e2-re
süllyed. NX(e)
NX
Ne11ó exporl
kamatlábat. Ahogy a kis nyitott gazdaságban is, a pénzmennyiség bővülése a fizetőesz
köz leértékelődését eredményezi a devizapiacon. Az alacsonyabb kamatláb a beruházá-
sokat, az alacsonyabb árfolyam pedig az exportot serkenti.
Egy egyszerű szabály

A nagy nyitott gazdaság fentiekben bemutatott modellje jól leírja az Egyesült Államok
mai gazdaságát. Valamivel bonyolultabb és nehézkesebb, mint a 9. és 10. fejezetben
vizsgált zárt gazdaság modellje vagy a kis nyitott gazdaság jelen fejezetben alkotott
modellje. Szerencsére felállíthatunk egy egyszerű szabályt, amelynek segítségével -
anélkül, hogy a modell összes részletére emlékeznénk - megállapítható, hogyan hat a
gazdaságpolitika a nagy nyitott gazdaságra. A nagy nyitott gazdaság a zárt gazdaság és
a kis nyitott gazdaság átlagának tekinthető. Ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy valami-
lyen gazdaságpolitika hogyan hat valamelyik változóra, akkor keressük meg a választ a
két szélső esetre, majd átlagoljuk az eredményt.
Hogyan érinti például a monetáris restrikció a kamatlábat és a beruházást rövid
távon? Zárt gazdaságban a kamatláb nő, és a beruházás csökken. Kis nyitott gazdaságban
sem a kamatláb, sem a beruházás nem változik. A nagy nyitott gazdaságban tapasztalt
hatás a két eset átlaga: a monetáris restrikció növeli a kamatlábat és csökkenti a beruhá-
zást, de csak kis mértékben. A nettó külföldi beruházás csökkenése fékezi a kamatláb
emelkedését és a beruházás csökkenését. A kis nyitott gazdasággal szemben azonban a
nemzetközi tó'keáramlás nem olyan erős, hogy semlegesítse ezeket a hatásokat.
Ez a szabály növeli az egyszerű modellek értékét. Noha ezek a modellek nem írják
le tökéletesen a körülöttünk lévő világot, segítenek a gazdaságpolitika hatásainak vizs-
gálatakor.
Feladatok
1. Képzelje el, hogy ön vezeti a központi bankot egy nagy nyitott gazdaságban. Célja a
jövedelem stabilizálása. Hogyan alakul az ön irányítása alatt a pénzkínálat, a kamat-
láb, az árfolyam és a külkereskedelmi egyenleg a következő sokkhatásokra való re-
agálás után?
a) Az elnök a költségvetési deficit csökkentése érdekében növeli az adókat.
b) Az elnök korlátozza a japán autók behozatalát.
2. Az elmúlt néhány évtizedben a befektetők egyre szívesebben használták ki a külföldi
lehetőségeket. E fejlődés következtében a gazdaságok ma nyitottabbak, mint régen.
Vizsgálja meg, hogyan befolyásolja ez a monetáris politika hatóerejét!
a) Ha a befektetők nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy a külföldi és a bel-
földi eszközöket helyettesítsék egymással, hogyan alakul az NFI függvény mere-
deksége?
b) Ha az NFI függvény a fentiek szerint módosul, hogyan alakul az IS görbe me-

redeksége?
e) Az IS görbe megváltozása után hogyan változik a Fed kamatlábat szabályozó
ereje?
d) Az IS görbe megváltozása után hogyan változik a Fed nemzeti jövedelmet sza-
bályozó képessége?
3. ,,Markum" országát jól jellemzik egy nagy nyitott gazdaság tulajdonságai. Az ország
gazdaságpolitikusai úgy szeretnék növelni a beruházás szintjét, hogy a kibocsátás és
az árfolyam ne változzon.
a) Létezik-e olyan hazai monetáris és fiskális politikai kombináció, amellyel elér-
hető a kitűzött cél?
b) Létezik-e olyan hazai monetáris, fiskális és kereskedelempolitikai kombináció,
amellyel elérhető a kitűzött cél?
e) Létezik-e olyan hazai és külföldi monetáris és fiskális politikai kombináció,
amellyel elérhető a kitűzött cél?
4. Tegyük fel, hogy a nagy nyitott gazdaságban rögzített árfolyam van érvényben.
a) Ismertesse, mi történik az adóemeléshez hasonló fiskális restrikció esetén! Ha-
sonlítsa össze válaszát a kis nyitott gazdaság esetében adott válasszal!
b) Mi történik, ha a központi bank a gazdasági szereplőktől való kötvényvásárlás-
sal növeli a pénzkínálatot? Vesse össze válaszát a kis nyitott gazdaság esetében
adott válasszal!
12. feiezet
, , ,
AZ AGGREGALT KINALAT
Az infláció és a munkanélküliség között a választási
lehetőség mindig időszakos; nincs állandó átváltás.
Az időszakos átváltás lehetőségét nem az infláció adja
önmagában, hanem abból a nem várt inflációból ered,
ami általában gyorsuló inflációt jelent.
MILTON FRIEDMAN
Figyelmünket most az aggregált kínálat felé fordítjuk. Az előző három fejezetben az /S-
LM-modellt használtuk fel annak bemutatására, hogy a monetáris és a fiskális politika
változásai, valamint a pénz- és az árupiacot érő sokkok hogyan vezetnek az aggregált
keresleti görbe eltolódásához. Hogy az aggregált keresleti görbe eltolódásának a kibo-
csátásra gyakorolt hatásával is tisztában legyünk, az aggregált kínálatot is be kell építe-
nünk az elemzésbe. Mindenekelőtt meg kell értenünk, mi határozza meg az aggregált
kínálati görbe helyzetét és meredekségét. Ez lesz fejezetünk célja.
Amikor a 8. fejezetben bevezettük az aggregált kínálati görbét, megállapítottuk, hogy
az aggregált kínálat nagyon különbözőképpen viselkedik rövid távon és hosszú távon.
Hosszú távon az árak rugalmasak, és az aggregált kínálati görbe függőleges. Ha az agg-
regált kínálati görbe függőleges, az aggregált keresleti görbe eltolódásai hatnak az ár-
színvonalra, a kibocsátás viszont a potenciális kibocsátás szintjén marad. Ezzel szemben
rövid távon az árak ragadósak, az aggregált kínálati görbe nem függőleges. Ebben az
esetben az aggregált kereslet eltolódásai a kibocsátásban vezetnek ingadozásokhoz. A 8.
fejezetben az árak ragadósságának egyszerű esetét tételeztük fel, amikor a rövid távú
aggregált kínálati görbét vízszintesnek ábrázoltuk; jellemezve azt a szélsőséges esetet,
amikor minden ár változatlan.
Az aggregált kínálati görbéről szerzett ismereteink finomítását azzal kezdjük, hogy
részletesebben megvizsgáljuk a rövid távú aggregált kínálati görbe meredekségére adott
magyarázatokat. Mivel a közgazdászok között nincs egyetértés abban, hogy melyik az
aggregált kínálati görbe legjobb magyarázata, négy ismert modellt vizsgálunk meg.
Ezek a modellek, még ha különböznek is egymástól néhány fontos részletben, ugyan-
olyannak látják a rövid távú és a hosszú távú kínálati görbe közötti különbséget, és azo-
nos következtetésre jutnak: a rövid távú aggregált kínálati görbe pozitív meredekségű.
A modellek megismerése után kiderül majd, hogy a rövid távú aggregált kínálati
görbe egy infláció és munkanélküliség közötti átváltási összefüggésre derít fényt. Az
átváltás lényege, hogy az infláció csökkentéséhez a gazdaságpolitikának átmenetileg
növelnie kell a munkanélküliséget, illetve a munkanélküliség csökkentéséhez magasabb
inflációt kell elfogadnia. Ahogy a fejezetet bevezető idézetbó1 is kitűnik, az infláció és
a munkanélküliség közötti választás lehetősége csak rövid távon áll fenn.
Az aggregált kínálat négy modellie

Az alább.iakban négy ismert aggregált kínálati modellt mutatunk be, nagyjából a kiala-
kulásuk szerinti son-endben. A rövid távú aggregált kínálati görbe egyik modellben sem
függőleges a piac valamely nem tökéletes tulajdonsága miatt. Az aggregált keresleti
görbe elmozdulásai, ebből következően, átmenetileg eltérítik a kibocsátás szintjét a ter-
mészetestől.
Az aggregált kínálati görbe alakja mind a négy modellben az alábbi:
Y = Y + a(P -Pe) a > 0, P -:t- pe
melyben Y a kibocsátás, Y a potenciális kibocsátás, Paz árszínvonal és pe a várt árszín-
vonal. Az egyenlet szerint a kibocsátás akkor tér el a potenciálistól, ha az árszínvonal
eltér a várt árszínvonal tó1. a változó azt jelzi, hogy a kibocsátás milyen mértékben rea-
gál az árszínvonal váratlan változásaira; 1/a az aggregált kínálati görbe meredeksége.
A négy modell mindegyike mást hangsúlyoz a fenti egyenletből. Másként megfo-
galmazva: mindegyik szolgál valamilyen magyarázattal ana nézve, hogy az árak előre
nem látott változásai miként függnek össze a kibocsátás ingadozásaival.
A ragadós bérek modellie

Sok közgazdász a lassan változó nominálbérekkel magyarázza azt, hogy a rövid távú
aggregált kínálati görbe nem függőleges. Számos iparágban - különösen ott, ahol a
szakszervezetek erősek - hosszú távú szerződésekben rögzítik a nominálbéreket, így
azok képtelenek gyorsan követni a gazdasági feltételek változásait. Még azokon a terü-
leteken is, ahol nincsenek szigorú bérszerződések, a munkások és a vállalatok közötti
hallgatólagos megállapodások korlátozzák a bérek változását. A bérek függnek a társa-
dalmi normáktól és a méltányosság szempontjaüól, amelyek megváltozása nagyon lassú.
A felsorolt okok miatt számos közgazdász meggyőződése, hogy a nominálbérek rövid
távon „lomhák", illetve „ragadósak".
A ragadós bérek modelljébó1 kiderül, mit jelent e nominálbér az aggregált kínálat
szemponljából. Mielőtt bemutatjuk a modellt, nézzük meg, hogyan alakul a kibocsátás
nagysága, ha az árszínvonal emelkedik.
1. Ha a nominálbér merev, akkor az árszínvonal emelkedése révén csökken a reál-
bér, és olcsóbb lesz a munkaerő.
2. Az alacsonyabb reálbér arra készteti a vállalatokat, hogy több munkaerőt foglal-
koztassanak.
3. A többletmunkaerő növeli a kibocsátást.
Az árszínvonal és a kibocsátás nagysága közötti pozitív irányú kapcsolat azt jelenti, hogy
amíg a nominálbér nem tud alkalmazkodni, az aggregált kínálati görbe pozitív mere-
dekségű.
Az aggregált kínálat elméletének formálisabb kifej téséhez tételezzük fel, hogy a mun-
kások és a vállalatok még azelőtt alkudoznak és kötnek egyezséget a nominálbénől, mi-
12. fejezet • Az aggregált kínálat 361
előtt tudnák, milyen lesz az árszínvonal szerződésük érvénybe lépésekor. Az alkuban részt
vevő felek - a munkások és a vállalatok - saját elképzeléssel rendelkeznek a tervezett
reálbén-ó1. Elképzelhető, hogy a tervezett reálbér a munkakínálatot és -keresletet kiegyen-
lítő egyensúlyi reálbér. Valószínúob azonban, hogy a tervezett bér számos olyan tényezőtől
is függ, amely a reálbért az egyensúlyi szint felett tartja, idetartozik a szakszervezet ereje,
hatékonysági bér-megfontolások és a többi, 5. fejezetben említett tényező.
A két fél a tervezett reálbérnek ((ü) és a várt árszínvonalnak (Pe) megfelelően meg-
állapodik a nominálbérben (W). A kikötött nominálbér:
W= ú) X pe
nominálbér= tervezett reálbér x várt árszínvonal
Miután a nominálbérben megállapodtak, és mielőtt a munkát felhasználták volna, a vál-
lalatok tájékozódnak a tényleges árszínvonalról. A reálbér a következőképpen alakul:
WIP = ú) x pe;p
reálbér= tervezett reálbér x várt árszínvonal/tényleges árszínvonal
Az egyenlet szerint a reálbér akkor különbözik a tervezettől, ha a tény leges árszínvonal
eltér a várt árszínvonaltól. Ha a tényleges árszínvonal magasabb, mint a várt, akkor a
reálbér alacsonyabb, mint a tervezett; ha a tényleges árszínvonal alacsonyabb a vártnál,
akkor a reálbér magasabb a tervezettnél.
A modell utolsó feltétele szerint a munkakereslet határozza meg a foglalkoztatást.
Más szavakkal: a munkások és a vállalatok közötti alku nem adja meg előre a foglalkoz-
tatás szintjét; ehelyett a munkások annyi munkát kínálnak, amennyit csak hajlandók a
vállalatok felhasználni az előre kikötött bér mellett. A vállalatok munkafelhasználással
kapcsolatos döntését a munkakeresleti függvénnyel í1juk le:
L = D1 (WIP),
miszerint minél alacsonyabb a reálbér, annál több munkást foglalkoztatnak. A munka-
keresleti görbét a 12-1. a) ábrán tüntettük fel. A kibocsátást a termelési függvény hatá-
rozza meg:
Y = F(L),
tehát több munka felhasználásával nagyobb kibocsátás keletkezik. Ez a 12-1. b) ábrán
látható.
A 12- 1. e) ábra az aggregált kínálati görbét mutatja. Az árak váratlan változása el-
téríti a reálbért a tervezett szinttől. A reálbér változása azonban befolyásolja a felhasz-
nált munka mennyiségét és a termelés nagyságát. Az aggregált kínálati görbe az alábbi
alakban írható fel:
Y = Y +a(P - Pe).
A kibocsátás akkor tér el a potenciális kibocsátástól, ha az árszínvonal eltér a
várttól. 1
1. A ragadós bérek modelljéről lásd még Jo Anna Gray: Wage Indcxation: A Macroeconomic Approach.
Journal of Monetary Economics 2 (April 1976), 221- 235.; és Stanley Fisher: Long-term Conrracts, Ra-
tional Expectations, and the Optimal Money Supply Rule. Journal of Political Economy 85 (February
1977), 191-205.
12-1. ábra
a) Munkakereslet b) Termelési függvény
y
"'
,e,
-e
ti
y = f{L)
0
..e
.:;;;
E' Y,
w"'
-0
"'
>
Y,
,o
.....
L2
Munka
A ragadós bérek modellje. Az a) ábra a mun- e) Aggregált kínálat

kakeresleti görbét mutatja. Mivel a nominálbér p Y= V+ a(P- P'l
CW) nem változik, az árszínvonal P 1 -ről P 2-re
való emelkedése a reálbért W/P 1 -ről WIP2-re /~~
csökkenti. Az alacsonyabb reálbér L 1 -ről l 2-re
növeli a munkakeresletet. Ab) ábrán a termelé-
g
~
-~
P,
. . . ...../7:~
si függvény látszik. A munka mennyiségének -~
L 1 -ről l 2-re való növekedése Y,-ről Y2-re nö-
P,
"7 : :
veli a kibocsátást. A e) ábrán az árszínvonal és
a kibocsátás közötti kapcsolatot összefoglaló
aggregált kínálati görbe látható. Ha az árszín- Y1 Y, Y
vonal P 1 -ről P 2-re emelkedik, a kibocsátás Y,- Jövedelem, kibocsátás
ről Y -re nő.
2
Atéves helyzetmegítélés modellje

A rövid távú aggregált kínálat következő modelljének középpontjában szintén a mun-
kapiac áll. A ragadós bérek modelljétől eltérően azonban a téves helyzetmegítélés mo-
dellje feltételezi, hogy a bérek mozgása kiegyenlíti a keresletet és a kínálatot. A modell
központi feltételezése az, hogy a munkások időlegesen összetévesztik a reál- és a nomi-
nálbéreket.
A modell két összetevője a munkakínálat és a munkakereslet. A munkakereslet a
reálbértől függ, úgy mint az előzőekben:
L'1 = Ld(WIP).
A munkakínálati függvény azonban új:
U = U(W/pe).
Az egyenlet szerint a munkakínálat a munkások által várt reálbértől függ. A munkások
ismerik nominálbéreiket (W), de nem ismerik pontosan az árszínvonalat (P). Amikor
afelől döntenek, hogy mennyit dolgozzanak, akkor a várt reálbért veszik alapul, ami
egyenlő a nominálbér CW) és az árszínvonalra vonatkozó várakozásaik (pe) hányadosá-
val. A várt reálbér az alábbi formában írható fel:
w w p
- =-X-.
pe p pe
A várt reálbér az aktuális reálbér és a munkások árakkal kapcsolatos téves megítélését
kifejező p/pe érték szorzata. Ha a fenti kifejezést W/pe helyébe beírjuk, akkor a mun-
kakínálat egyenlete:
L5 = LS(W/P X p/pe)_
A munkakínálat a reálbértől és a munkások illúzióitól függ.
A 12-2. ábrán feltüntetett munkapiaci egyensúlyi helyzet elemzéséből kiderül, hogy
milyen következményei vannak a modellnek az aggregált kínálat szempontjából. Ahogy
lenni szokott, a munkakeresleti görbe negatív, a munkakínálati görbe pozitív mere-
dekségű, a bér pedig kiegyenlíti a keresletet és a kínálatot. Figyeljük meg, hogy a mun-
kakínálati görbe helyzete és ezen keresztül a munkapiaci egyensúly a munkások helyzet-
megítélésétől (PJPe) függ.
Ha az árszínvonal (P) emelkedik, két lehetséges reakció képzelhető el. Amennyi-
ben a munkások számítottak a változásra, akkor P- P-vel arányosan nő. Ebben az eset-
ben sem a munkakínálat, sem a -kereslet nem emelkedik. A reálbér és a foglalkoztatás
szintje változatlan marad. A nominálbér az árakkal azonos mértékben emelkedik.
Tegyük fel.azonban, hogy az árszínvonal anélkül emelkedik, hogy a munkások tu-
datában lennének a változásnak. Vagyis ekkor pe marad változatlan. A munkások emiatt
adott reálbér mellett hajlandók több munkát kínálni, mert reálbérüket magasabbnak
hiszik, mint amekkora az valójában. p;pe növekedésének hatására a munkakínálati gör-
be a 12-3. ábrán látható módon jobbra tolódik. A munkakínálati görbe eltolódása csök-
kenti a reálbért, és növeli a foglalkoztatás szintjét. Valójában a növekvő árszínvonalnak
köszönhető nominálbér-emelkedés miatt hiszik magasabbnak a reálbérüket az emberek,
12-2. ábra
W/P A téves helyzetmegítélés modell-

je: munkapiaci egyensúly. A té-
ves helyzetmegítélés modelljében
a munkapiac megtisztul, tehát a
munkakínálati és a munkakeresleti
görbék metszéspontja határozza
meg a felhasznált munka mennyi-
ségét. Fontos, hogy a munkakíná-
lati görbe helyzete a munkások ár-
színvonallal kapcsolatos helyzet-
megítélésétó1 függ.
Munka
W/P .,
l. Az árszínvonal '
A téves helyzetmegítélés modell-
je: az árszínvonal váratlan emel-
kedése. Ha az árszínvonal váratla-
nul emelkedik, a munkások adott
váratlan emelkedése \..
reálbér mellett hajlandók több mun-
p ,"
csökkenti a reálbér!,... "
kát felkínálni, mivel a valóságos-
..,
:::9
nál magasabbnak képzelik a reál-
.,
•C
0,::
bért. A foglalkoztatás egyensúlyi
... ;7 · · ··· )·········~, ., szintje ennek következtében emel-
kedik.
: --- : .,_,,,,. L'

. 2....és növeli
~ a foglalkoztatást.
Munka
és ezért kínálnak több munkát. A valóságban a nominálbér kevésbé emelkedik, mint az

árszínvonal. Mivel a kiinduló feltételezés szerint a vállalatok jobban informáltak, mint
a munkások, ezért felismerik a reálbércsökkenést, több munkást vesznek fel, így növel-
ve a termelést.
Összefoglalva: a téves helyzetmegítélés modellje szerint az áraknak a várakozások-
tól való eltérése miatt a munkások megváltoztatják munkakínálatukat. A modell ugyan-
azt az aggregált kínálati görbét eredményezi, mint a ragadós bérek modellje:
Y = Y +a(P-Pe).
Ha az árszínvonal eltér a várttól, a kibocsátás eltér a potenciális kibocsátástól. 2
A reálbérek ciklikus viselkedése

Minden olyan modellben, ahol a munkakeresleti görbe nem változik, ahogyan az imént
bemutatott két modellben is láttuk, a reálbér csökkenésekor nő a foglalkoztatás. A raga-
dós bérek és a téves helyzetmegítélés modelljeiben az árszínvonal váratlan emelkedése
csökkenti a reálbért, ezért nő a felhasznált munka mennyisége és a termelés is.
A reálbérnek kontraciklikusnak kell lennie: a foglalkoztatás és a termelés alakulá-
sával ellentétesen kell mozognia. Keynes maga is rámutatott Általános elméletében, hogy
2. A munkás téves helyzetmegítélésének itt bemutatott modellje Milton Friedman klasszikus cikkébó1 szár-
mazik: The Role of Monetary Policy. American Economic Review, 68 (March 1968), 1-17.
12-4. óbro
5 ■ 1955
4 1956
1953
•
• ■
3 •
,e, 2
E
:e
>
e
N
1954
■
1
■
.. • •
•
■ ■
•• •
•••
•• •
~
...>< 1982 1958 ■
•<1>
eN
•C
l;1
0 • •
■ 1994
■ 1993 •
,.., 1975 1992 ■ ■ 1984
:e -1
....0
~
■
1991 1989 •
<
-2 • • •
•
1974
1990 •
-3
-4 1980
•
-5
-3 -2 -1 0 2 3 4 5 6 7
Areál GDP 1zázolékos változása
A reálbér ciklikus viselkedése Az ábra a reál GDP és a reálbér (reálórabér) százalékos változá-
sainak pontdiagramja. Megfigyelhet6, hogy a reálbér a kibocsátás ingadozásával azonos irány-
ban mozog. A reálbér tehát csaknem prociklikus. A jelenség nem egyeztethet6 össze a ragadós
bérek és a téves helyzetmegítélés modelljeivel.
Forrás: U. S. Deporlmenl ol Commerce es U. S. Deporlmenl of labor.
,,a foglalkoztatás emelkedése csak a reálbér-növekedés ütemének csökkenése mellett kö-

vetkezhet be".
Az Általános elmélettel szembeni első támadások ezt a keynesi feltevést kérdőjelez
ték meg. A 12-4. ábra pontdiagramja az Egyesült Államok éves adatainak felhasználá-
sával készült, és a reálórabér, valamint a reál GDP százalékos változásait mutatja éven-
te. Ha a keynesi feltevés helyes, akkor az ábrának negatív irányú kapcsolatot kell tük-
röznie. A diagram azonban gyenge korrelációt mutat a reálbér és a kibocsátás között.
Ha a reálbér ciklikus is valamennyire, akkor is inkább enyhén prociklikus: a reálbér
általában emelkedik, ha a kibocsátás nő. A túlzottan magas bérköltségek tehát nem ma-
gyarázzák a recessziókban megfigyelt alacsony foglalkoztatást és termelést.
Hogyan értelmezhetjük ezt a jelenséget? A közgazdászok többsége szerint a ragadós
bérek és a téves helyzetmegítélés modelljei önmagukban nem képesek teljes magyará-
zatot adni az aggregált kínálatra. Azokat a modelleket tartják megfelelőnek, amelyekben
a munkakeresleti görbe a konjunktúraciklusokat követve eltolódik. Az eltolódások ami-
att következhetnek be, hogy a vállalatok árai ragadósak, és értékesítésük a tervezettnél
alacsonyabb lesz. Az alábbiakban kitérünk ennek az eshetőségnek a tárgyalására. A mun-
kakeresleti görbe a technológiát érő sokkok miatt is eltolódhat, a munka termelékeny-

ségének megváltozásakor. A 14. fejezetben tárgyalandó elmélet- a reálkonjunktúra-cik-
lusok elmélete - kiemelkedő szerepet juttat a technológiai sokkoknak mint a gazdasági
ingadozások fon-ásainak. 3
Az információhiány modellie
Az aggregált kínálat harmadik modellje, az információhiány modellje szintén abból a
feltevésből indul ki, hogy a piacok megtisztulnak, és a rövid távú, illetve hosszú távú
aggregált kínálati görbék az árakkal kapcsolatos rövid távú bizonytalanságok miatt
különböznek egymástól. A munkás téves helyzetmegítélésén alapuló modellel szemben
viszont nem feltételezi, hogy a vállalatok tájékozottabbak a munkavállalóknál. A modell
legegyszerúbb változata még munkavállalók és vá11alatok között sem tesz különbséget.
Az információhiány modellje szerint a gazdaság kínálati oldalán mindenki egyetlen
terméket termel, és sokfélét fogyaszt. Mivel a termékek száma igen nagy, a termelők nem
ismerik minden pillanatban az összes árat. Figyelemmel követik az általuk előállított
termék áralakulását, de kevésbé követik a fogyasztott termékek árváltozásait. Mivel az
információik így hiányosak, időnként összetévesztik az árak összességének változását a
relatív árak változásával. Ez a tévedés befolyásolja a kínálattal kapcsolatos döntéseiket,
ami aztán rövid távú összefüggést eredményez az árszínvonal és a kibocsátás között.
Tekintsük egy termelő, mondjuk egy búzatermelő döntési helyzetét. Mivel a terme-
lő jövedelme a búza eladásából származik, és jövedelmét áruk és szolgáltatások vásár-
lására fordítja, ezért az általa termelt búza mennyisége a búza árának és a többi áru,
valamint szolgáltatás árának viszonyától függ. Ha a búza relatív ára magas, akkor a
termelőnek érdemes sokat dolgoznia, sok búzát termelnie, mert az ellenszolgáltatás is
nagy. Ha a búza relatív ára alacsony, akkor inkább a több szabad időt választja, és keve-
sebb búzát termel.
Amikor a termelő meghozza döntését, sajnos nem ismeri a búza relatív árát. Mint
búzatermelő folyamatosan szemmel követi a búzapiacot, és mindig ismeri a búza nomi-
nális árát. Nem tudja azonban a gazdaságban lévő többi terméknek az árát. Kénytelen a
búza nominális árából és az árszínvonalra vonatkozó várakozásaiból megbecsülni a búza
relatív árát.
Vajon mit tesz a búzatermelő, ha minden ár - beleértve a búzáét is - emelkedni
kezd? Az egyik lehetőség az, hogy számított erre az árváltozásra. Amikor a búza árának
emelkedését látja, akkor a relatív árra vonatkozó becslése nem változik meg. Ez esetben
nem fog többet dolgozni.
3. A témával kapcsolatban az utóbbi években megjelent művek közül lásd Mark J. Bilis: Real Wages over Lhe
Business Cycle: Evidence from Pane l Data. Journal of Political Economy, 93 (1985), 666-689.; Scott
Sumner - Stephen Silver: Real Wages Employment and the Phillips Curve. Journal of Political Economy
97 (June 1989), 706-720.; Gary Solon - Robert Barsky - Jonathan A. Parker: Measuring the Cyclicality
of Real Wages: How Jmportant is Composition Bias? Quarterly Journal of Economics, 109 (February
1994), 1-25.
A másik l ehetőség az, hogy a termelő nem gondolt az árszínvonal emelkedésére
(legalábbis nem ilyen mértékben). Amikor látja, hogy a búza ára emelkedik, nem tudja
biztosan, hogy a többi termék ára is emelkedett-e (ekkor relatív ára változatlan), vagy
csak a búza ára nőtt (ekkor a relatív ár magasabb). Ésszerűen azt gondolhatja, hogy
mindkettő igaz egy kicsit. Más szóval, a termelő a búza árának emelkedéséből arra
következtet, hogy a búza relatív ára emelkedett valamelyest. Többet dolgozik és többet
termel ezután.
Búzatermelőnk nincs egyedül ezzel a kérdéssel. Amikor az árszínvonal váratlanul
emelkedik, minden termelő áremelkedést észlel saját termékeiben. Teljesen ésszerűen,
de tévesen, ana következtetnek, hogy saját termékük relatív ára emelkedett. Többet
dolgoznak, és többet is termelnek.
Összefoglalva: az információhiány modelljei szerint, ha az árak magasabbak a várt-
nál, akkor a termelők növelik a kibocsátást. A modell a már ismert aggregált kínálati
görbéhez jut el:
A kibocsátás eltér a potenciális kibocsátástól, ha az árszínvonal eltér a várttól. 4
Aragadós árak modellie

Az aggregált kínálat negyedik és egyben utolsó modellje, a ragadós árak modellje abból
indul ki, hogy a vállalatok nem végeznek azonnali árkiigazítást, amikor a kereslet megvál-
tozik. Sokszor az árakat a vállalatok és a vevó'k közötti hosszú távú szerződések alapján
állapítják meg. Még formális szerződések hiányában is a vállalatok sokáig nem változtatják
áraikat, hogy el ne riasszák rendszeres vásárlóikat a gyakori árváltoztatásokkal. Az árak
néha a piac jellege miatt is merevek: ha egyszer egy vállalat kinyomtatta és szétosztotta
katalógusait vagy á1jegyzékeit, költséges volna megváltoztatni az árakat.
Ahhoz, hogy megtudjuk, mi a szerepük a ragadós áraknak az aggregált kínálatban,
először nézzük meg egy tipikus vállalat árkialakítási döntését. Ezután több vállalat dön-
tését összegezve eljutunk az aggregált kínálati görbéhez.
Tekintsük egy olyan vállalat döntési helyzetét, amely .rendelkezik némi mono-
polisztikus befolyással termékének az árára. A vállalat által tervezett p ár két változó-
tól függ:
• Az árszínvonaltól (P). Magasabb árszínvonal esetén a vállalat költségei magasab-
bak. Minél magasabb tehát az árszínvonal, annál többet szeretne kapni a vállalat
a termékéért.
♦ Az aggregált jövedelemszinttől (Y). Magasabb jövedelemszint növeli a vállalat
terméke iránti keresletet. Mivel a termelés magas szintjén a határköltség emelke-
dő, minél nagyobb a kereslet, annál magasabb a vállalat által tervezett ár.
4. Az információhiány modelljével kapcsolatban lásd Robert E. Lucas, Jr. : Understanding Business Cycles.
ln Stabilization of the Domestic and lnternational Economy. Vol. 5. of Carnegie-Rochester Conference
on Public Policy. Amsterdam, 1977, North-Holland Publishing Company; reprint Robert E. Lucas, Jr.:
Studies ín Business Cycles Theory. Cambridge, Mass., 1981 , MIT Press.
A vállalat által tervezett árat az aJábbi összefüggéssel írjuk fel:

p=P+a(Y-Y),
ahol a nullánál nagyobb változó. Az egyenlet szerint a tervezett ár (p) az árszínvonaltól,
valamint az aggregált kibocsátás és a potenciális kibocsátás arányától ( Y - Y ) függ. 5
Tegyük most fel, hogy kétféle vállalat van. Az egyik csoport árai rugalmasak, ők
mindig a fenti egyenlet szerint állapítják meg áraikat. Másoknak ragadósak az áraik: a
várható gazdasági feltételek alapján döntve előre bejelentik áraikat. Ezek a vállalatok az
alábbi formula szerint döntenek:
p =Fe +a(r - re),
ahol az „e" index az eddigiekhez hasonlóan valamely változó várt értékét jelöli. Az egy-
szerűség kedvéért tegyük fel, hogy a vállalatok a tényleges kibocsátásként a potenciális
kibocsátást várják, így az utolsó tag nullával egyenlő. A vállalatok tehát az alábbi árkép-
zést alkalmazzák:
Olyan árat állapítanak meg tehát, amilyet a többi vállalattól is várnának.

A két vállalatcsoport ármegállapítási módszeréből kiindulva levezethetjük az aggregált
kínálati görbét. Ha s a ragadós árakkal működő vállalatok hányada, 1 - s a rugalmas
árakkal működők hányada, akkor az árszínvonal:
Az első tag a ragadós árakkal működők ára, a második a rugalmas árakkal működőké,
mindkettő az adott hányadokkal súlyozva. Vonjuk most le az egyenlet mindkét oldalából
(1- s)P -l, a következőt kapjuk:
P =sPe +(1-s)~(r- r)]
Elosztva mindkét oldalt s-sel kifejezhetjük az árszínvonalat:
P =Pe +[(1 -sp lsXY- Y).
Az egyenlet két tagja a következőképpen magyarázható:
• Amikor a vállalatok magas árszínvonalat várnak, akkor magas költségekre számí-
tanak. Azok a vállalatok, amelyek előre kikötik áraikat, magas árat állapítanak
meg. Ezek a magas árak a1Ta késztetik a többi vállalatot, hogy ők is magasak mel-
lett döntsenek. A magas várt árszínvonal tehát magas jelenlegi árszínvonalat ered-
ményez.
• Amikor a kibocsátás magas, nagy a termék iránti kereslet. A rugalmas árakkal
mffködő vállalatok magas árat állapítanak meg, ami magas árszínvonalhoz vezet.
5. Matematikai megjegyzés: A vállalatot leginkább a relatív ár érdekl i, ami a saját nominális árának és az
árszínvonalnak az aránya. Ha p és P a váJlalat árának és az árszínvonalnak a logaritmusa, akkor az
egyenlet szerint a tervezett relatív ár a kibocsátásnak a kapacitástól való eltérésétől függ.
A kibocsátásnak az árszínvonalra gyakorolt hatása a rugalmas árakkal mú1<ödő
vállalatok számarányától függ.
Az árszínvonal tehát a várt árszínvonaltól és a kibocsátás szintjétől függ.
Az aggregált árszínvonalra vonatkozó egyen]etünkből algebrai átrendezéssel az alábbi
ismerős formához jutunk: _
Y = Y +a(P-Pe),
ahol a= s/[(1 - s)a]. Ahogyan a többi, a ragadós árak modellje is ana a következtetésre
jut, hogy a kibocsátásnak a potenciális kibocsátástól való eltérése együtt jár az árszínvo-
nalnak a várt árszínvonaltól való eltérésével.
Bár a ragadós árak modellje az árupiacot használja, vizsgáljuk meg röviden, mi
történhet a munkapiacon. Ha a vállalat árai rövid távon merevek, akkor az aggregált
kereslet csökkenésekor csökken az eladható termék mennyisége. A vállalat termelésének
és munkakeresletének visszafogásával válaszol az eladás csökkenésére. Figyeljük meg a
ragadós bérek és a téves helyzetmegítélés modelljeitől való különbséget. A vállalat itt
nem egy rögzített munkakeresleti görbe mentén halad. A kibocsátás ingadozásai ezzel
szemben a munkakeresleti görbe eltolódásával járnak együtt. A munkakereslet elmozdu-
lásai miatt a foglalkoztatás, a termelés és a reálbér mind mozoghat egy irányba. A reál-
bér tehát változhat prociklikusan. 6
,
12-2. ESETTANULMANY
Az aggregált kínálati görbe nemzetközi összehasonlítása

Jóllehet minden országban vannak gazdasági ingadozások, mértékük nem mindenhol
egyforma. Az országok közötti különbségek önmagukban is érdekfeszítő kérdések,
példáikon keresztül jól tesztelhetők a különféle gazdasági elméletek. Az aggregált kí-
nálatot érintő kutatási területeken különösen hasznosnak bizonyult a nemzetközi össze-
hasonlítás.
Amikor Robert Lucas közgazdász az információhiány modelljét javasolta, rámuta-
tott arra, hogy az aggregált kínálati görbe meredekségének az aggregált kereslet válto-
zékonyságától kell függnie. Azokban az országokban, ahol az aggregált kereslet széles
sávban ingadozik, az árszínvonal is erőteljesen hullámzó. Mivel az árak mozgása nem
jár a relatív árak változásával, a termelőknek meg kellett tanulniuk nem reagálni az
árszínvonal váratlan változására. Az aggregált kínálati görbének tehát eléggé meredek-
nek kell lennie (azaz a értéke kicsi). Ezzel szemben azokban az országokban, ahol az
aggregált kereslet viszonylag stabil, a termelők bizonyára megtanulták, hogy a legtöbb
árváltozás relatív árváltozás is egyben. Ennek m egfelelően ezekben az országokban a
6. A rugalmas árak modelljének további fej lődéséről lásd Julio Rotemberg: Monopolistic Price Adjustment
and Aggregate Output. Review of Economic Studies, 49 ( 1982), 517-531. ; Lau rence Bali - N. Gregory
Mankiw - David Romer: The New Keynesian Economics and the Output-Inflation Tradeoff. Brookings
Papers on Economic Activity, (1988: 1), 1-65.
termelők feltehetően jobban reagálnak az árváltozásokra, és az aggregált kínálati görbe

így viszonylag lapos lesz (azaz a értéke nagy).
Lucas a kibocsátás és az árak nemzetközi adataival ellenőrizte a fenti hipotézist.
Arra jutott, hogy az aggregált kereslet változásának azokban az országokban volt a leg-
erősebb a kibocsátásra gyakorolt hatása, ahol az aggregált kereslet és az árak a legstabi-
labbak voltak. Lucas következtetései szerint a tények alátámasztják az információhiány
modelljét. 7
A ragadós árak modellje szintén tartalmaz a rövid távú aggregált kínálati görbe
meredekségére vonatkozó hipotéziseket. Mindenekelőtt azt állítja, hogy az átlagos inf-
lációs rátának befolyásolnia kell a rövid távú aggregált kínálati görbe meredekségét.
Amikor magas az átlagos inflációs ráta, akkor rendkívül költséges a vállalatoknak
hosszú időn keresztül változatlanul hagyni az árakat. A cégek ezért gyakrabban módo-
sítják áraikat. A sCírCíbb árkiigazítás miatt ráadásul lehetővé válik, hogy az árszínvonal
gyorsabban reagáljon az aggregált keresletet érő sokkokra. A magasabb inflációs ráta
tehát meredekebb aggregált kínálati függvényt eredményez.
A nemzetközi adatok alátámasztják a ragadós árak modelljének fenti hipotézisét.
Alacsony inflációjú országokban viszonylag lapos a rövid távú aggregált kínálati görbe:
az aggregált kereslet változásai nagyobb hatással vannak a kibocsátásra, és az ingadozá-
sok csak lassan tükröződnek az árakban. A magas inflációjú országokban a rövid távú
aggregált kínálati görbe meredek. Más szóval: a magas infláció az árak ragadósságát
okozó súrlódásokat mérsékli. 8
Vegyük észre, hogy a ragadós árak modellje Lucas eredményeit is megmagyarázza,
miszerint a változékony aggregált kereslet jellemezte országokban meredek az agg-
regált kínálati görbe. Ha az árszínv.onal nagyon változékony, kevés vállalat állapít meg
árakat előre (s értéke kicsi). Az aggregált kínálati görbe így valóban meredek lesz ( a
értéke kicsi).
Összefoglalás és következmények
A 12-5. ábra az aggregált kínálat négy modelljét, valamint azokat a nem tökéletes piaci
tulajdonságokat foglalja össze, amelyeket az egyes modellek felhasználnak. A cél: ma-
gyarázatot adni arra, hogy miért nem függőleges a rövid távú aggregált kínálati görbe.
A modellek két tulajdonság szerint csoportosíthatók. Az egyik az, hogy feltételezi-e a
modell, hogy a piacok megtisztulnak, azaz az árak és a bérek szabadon mozognak, és
kiegyenlítik a keresletet és a kínálatot. A második az, hogy a mode1l a munkapiacot vagy
az árupiacot tekinti-e a nem tökéletes tulajdonságok fő forrásának.
7. Lásd Robert E. Lucas, Jr.: Some Intcrnational Evidence on Output-Inflation Tradeoffs. American Eco-
nomic Review, 63 (June 1973), 326-334.; reprint Robert E. Lucas, Jr.: Studies in Business Cycle Theory.
Cambridge, Mass., 1981, MIT Prcss.
8. Lásd Laurencc Bali - N. Gregory Mankiw - David Romer: The New Keynesian Economics and the
Output-Inflalion Tradcoff. Brookings Pupers on Economic Activity, ( l988: 1), 1-65.
12-5. ábra
Nem tökéletes piac Az aggregált kínálat modelljei-
Munka Áru nek összehasonlítása. A négy
modell két tulajdonság alapján kü-
Tév.es megítélés modellje: Információhiány modellje
Amunkavállalók összetévesztik lönbözik egymástól: feltételezik-e,
Igen A termelők összetévesztik .az
aÓominólbé(ek változását a re- árszínvonal változását a relatív hogy a piacok megtisztulnak, és a
álbérek v&ltozásávoL árok változásával. modell szempontjából lényeges
Megtisztul-e
nem tökéletes piaci tulajdonság a
apiac?
· Rqgadós :bérek' modellje: Ragadós árak modellje: · munkapiacon vagy az árupiacon
Nem Anominálbérek lassan alkol- Az áruk.és aszolgóltotások órai van-e jelen.
.,Ínozkodnak. · · · loss.an olkolmozkodriok.
Tartsuk szem előtt, hogy ezek az aggregált kínálati modellek nem feltétlenül össze-
egyeztethetetlenek egymással. Nem kell egyet elfogadnunk és a többit elutasítanunk. A
világon mind a négy nem tökéletes tulajdonság előfordulhat, és mind hozzátesz valamit
a rövid távú aggregált kínálat viselkedéséhez.
Bár feltételeiben és abban, hogy mire helyezik a hangsúlyt, a négy modell külön-
bözik egymástól, a gazdaságra vonatkozó következtetéseik hasonlóak. Mindez összefog-
lalható az alábbi egyenletben:
Az ·e gyenlet, melyet a 12-6. ábra illusztrál, a kibocsátás potenciális kibocsátástól való

eltéréseit a tényleges és a várt árszínvonal közötti eltérésekkel kapcsolja össze. Ha az
árszínvonal magasabb, mint a várt árszínvonal, akkor a kibocsátás meghaladja a poten-
ciális kibocsátást. Ha az árszínvonal alacsonyabb a vártnál, akkor a kibocsátás a poten-
ciális szint alá süllyed.
A 12-7. ábra az aggregált kínálat egyenletét használja fel annak bemutatására, ho-
gyan reagál a gazdaság az aggregált kereslet előre nem látott növekedésére. Rövid távon
12-6. ábra 1
A rövid távú aggregált kínálati

görbe. A kibocsátás eltér a poten-
ciális kibocsátástól, ha az árszín-
vonal eltér a várt árszínvonaltól.
y y
12-7. ábra
Az aggregált kereslet elmozdulá-
p sa. Ha az aggregált kereslet váratla-
nul emelkedik, akkor az árszínvo-
nal meghaladja a várt árszínvona-
Hosszú távú
árszínvonal-emelkedés.
Rövid távú
l lat, és a kibocsátás a potenciális szint
fölé emelkedik, a gazdas,ig tehát a
rövid távú aggregált kínálati görbe
mentén halad A pontból B pontba.
Hosszú távon a várt árszínvonal
árszínvonal-emelkedcl emelkedik, a rövid távú aggregált
:
• / AD2
~:,~,; ,
kínálati görbe felfelé tolódik, és a
kibocsátás viszszatér a potenciális
kibocsátás szintjére, Cpontba. Ilyen
módon az aggregált keresleti görbe
eltolódásai a kibocsátás rövid távú
y
JiivedeleJ, kibocsátás ingadozásaihoz vezetnek.
az egyensúly A pontból B pontba kerül. Az aggregált kereslet emelkedése az árszínvo-

nalat a várt árszínvonal fölé, a kibocsátást pedig a potenciális szint fölé emeli.
Hosszú távon emelkedik a várt árszínvonal, ezért a rövid távú aggregált kínálati
görbe felfelé mozdul. A várt árszínvonal emelkedésével az egyensúlyi pont B-ből C-be
kerül. A gazdaság visszatér a potenciális kibocsátás szintjére, de magasabb árszínvonal
mellett.
·-12."2_: Infláció, munkanélküliség és a Phillips-görbe

A gazdaságpolitikusok célja az alacsony infláció és alacsony munkanélküliség. Az
alábbiakban a munkanélküliség és az infláció közötti összefüggést vizsgáljuk meg,
amit Phillips-görbének neveznek. A Phillips-görbe az infláció és a munkanélküliség
között fennálló, a rövid távú aggregált kínálati görbéből következő rövid távú átváltást
fejezi ki.
A Phillips-görbe valójában az aggregált kínálat kifejezésének egy másik módja. A
rövid távú aggregált kínálati görbe pozitív irányú kapcsolatot fejez ki az árszínvonal és
a kibocsátás között. Mivel az infláció az árszínvonal változásának az üteme, és mivel a
munkanélküliség a kibocsátással ellentétesen ingadozik, az aggregált kínálati görbéből
az infláció és a munkanélküliség közötti fordított irányú kapcsolat következik.
A Phillips-görbe szerint az inflációs ráta - az árszínvonal százalékos változása -
három tényezőtől függ:
1. várt infláció;
2. a munkanélküliség eltérése a természetes rátától, amit ciklikus munkanélküliség-
nek nevezünk;
3. kínálati sokkok, amit most E jelöl.
A három tényezőt az alábbi egyenlet kapcsolja össze:
7t = 7t e - ~(u- u") + E
infláció = várt infláció - ~ x ciklikus munkanélküliség + kínálati sokk,
ahol~ nem negatív értékű paraméter. Figyeljük meg, hogy a ciklikus munkanélküliség
tagja előtt negatív előjel van: magas munkanélküliség csökkenti az inflációt.
Az aggregált kínálattól a Phillips-görbéig

Könnyen meggyőződhetünk arról, hogy a Phillips-görbe és az aggregált kínálati görbe
lényegében ugyanazt a kapcsolatot fejezik ki, ha az aggregált kínálat egyenletét az alábbi
alakban írjuk fel:
P = p e+(1/ a)(Y -Y).
Egy kivonással, egy helyettesítéssel és egy összeadással levezethetjük a Phillips-görbét.

Vonjuk ki először mindkét oldalból az előző év árszínvonalát (P_), ekkor az alábbi
egyenletet kapjuk:
A bal oldalon álló kifejezés, P - P_1 a jelenlegi és az előző évi árszínvonal különbsége,
ami az infláció (n). 9 A jobb oldalon álló kifejezés, pe - P_1, a várt árszínvonal és az
előző évi árszínvonal különbsége, ami a várt infláció (ne). Ezek után helyettesítsünk P
- P_I helyébe 7t-t, és pe - P_I helyébe pe-t:
1t = n"' + (1/ a)(Y -Y).
Most idézzük fel a 2. fejezetből, hogy az Okun-törvény a kibocsátás és a munkanél-

küliség között teremtett kapcsolatot. Oktm törvényének egyik változata szerint a kibo-
csátásnak a potenciális kibocsátástól való eltérése fordítottan arányos a munkanélküliség
és a természetes ráta közötti eltéréssel. Amikor a kibocsátás nagyobb, mint a potenciális
kibocsátás, akkor a munkanélküliségi ráta alacsonyabb a természetes rátánál. Az össze-
függést felhasználva - ~(u - u")-et írhatunk (l / a)(Y - Y) helyébe. Az egyenlet az aláb-
bi lesz:
7t = n e- ~(u - u").
Végül, adjuk hozzá a jobb oldalhoz az e kínálati sokkot, hogy az olyan, árakra gyako-
rolt exogén hatásokat ki tudjuk fejezni, mint az olaj árváltozások, a minimálbér változása
vagy az állami árszabályozás egyes esetei:
7t = n e - ~(u - u") + E.
9. Matematikai megjegyzés: Ez a megállapítás nem helyes, mert az infláció valójában az árszínvonal szá-
zalékos változása. Az állítás pontosítható, ha Paz árszínvonal logaritmusa. A logaritmus tulajdonságai
miatt P változása megközelítőleg az infl ációs ráta. Ennek az az oka, hogy dP= d( log árszínvonal)=
d( árszín vonal)/árszín vonal.
EI Amodern Phmips·giirbe története
A Phillips-görbe A W. Phillips brit közgazdászról kapta nevét. 1958-ban Phillips negatív irányú kapcso-
latot fedezett fel a munkanélküliségi ráta és a bérinRáció rátája között. 10 A közgazdászok által ma hasz-
nált Phillips-görbe három szempontból különbözik a Phillips által feltárt összefüggéstől.
1. A modern Phillips-görbe a bérinílációt árinAációval helyettesíti. A különbség nem meghatározó, mert
az ár- és bérinAáció szoros kapcsolatban állnak. Azokban az időszakokban, amikor a bérek gyorson
nőnek, az árak is gyorsan emelkednek.
2. A modern Phillips-görbe tartalmazza a várt inflációt. Ez a kiegészítés Mi,lton Friedman és Edmund
Phelps munkájának köszönhető. E két közgazdász hangsúlyozta a várakozások fontosságát az
aggregált kínálat szempontjából, amikor az 1960-as években kidolgozták a téves helyzetmegítélés
modelljét.
3. A modern Phillips-görbe magában foglalja a kínálati sokkok elemét. A kiegészítésért az OPEC-et, a
Kőolaj-exportáló Országok Szervezetét illeti meg a köszönet. Az 1970-es években az OPEC az olaj
világpiaci árának számottevő emelkedését idézte elő, ami rádöbbentette a közgazdászokat arra, hogy
milyen jelentőségük van a sokkoknak az aggregált kínálat szempontjából.
Így az aggregált kínálati görbéből kiindulva eljutottunk a Phillips-görbéhez.

Tekintsünk most el a formuláktól ! Figyeljük meg, hogy a Phillips-görbe megőrzi
az aggregált kínálati görbe alaptulajdonságát: összefüggést teremt a reálváltozók és a
nominális változók között, ami a klasszikus dichotómia bukását jelenti. Kissé pontosab-
ban fogalmazva: a Phillips-görbe a reálgazdaság teljesítménye és az árszínvonal előre
nem látott változása között fennálló kapcsolatot testesíti meg. A Phillips-görbe csupán
az aggregált kínálat kifejezésének és elenizésének előnyös formája.
Várakozások és az infláció tehetetlensége

Ha arra akarjuk használni a Phillips-görbét, hogy a gazdaságpolitikusok előtt álló vá-
lasztási lehetőségeket elemezzük, akkor előbb meg kell tudnunk mondani, hogy mi
határozza meg a várt inflációt. Egy egyszerű és sokszor nyilvánvaló feltevés szerint az
emberek a korábban tapasztalt inflációra alapozzák inflációs várakozásaikat. A feltevés
adaptív várakozások néven ismert. Tegyük fel, hogy az emberek szerint az árak
ugyanolyan ütemben emelkednek az idén, mint az előző évben. Ekkor:
Ebben az esetben a Phillips-görbe az alábbi alakban írható fel:

n = n -1 - ~(u - u") + E,
miszerint az infláció függ a múltbeli inflációtól, a ciklikus munkanélküliségtől és a
kínálati sokktól.
A Phillips-görbe fenti alakjának első tagja, n _, arra utal, hogy az infláció tehetet-
lenséggel bír. Ha a munkanélküliség a természetes ráta szerinti, és nincs kínálati sokk,
akkor az infláció ugyanakkora marad, az árak pedig továbbra is a korábbi inflációs ütem-
ben emelkednek. Ez a tehetetlenség abból fakad, hogy a múltbeli infláció befolyásolja
a jövó'beni inflációra vonatkozó várakozásokat, ezek a várakozások pedig hatással van-
nak a megszabott bérekre és árakra. Robert Solow jól ragadta meg az infláció tehetet-
lenségének jelenségét, amikor az 1970-es évek magas inflációs időszakában a követke-
zőt írta: ,,Miért ér mindig kevesebbet a pénzünk? Lehet, hogy egyszerűen csak arról van
szó, hogy azért létezik infláció, mert várjuk, és azért vá1juk, mert korábban is volt."
Az aggregált kereslet-kínálati modellben az inflációs tehetetlenség az aggregált
kínálat és az aggregált kereslet görbéinek folyamatos felfelé tolódásában jelentkezik.
Tekintsük először az aggregált kínálatot. Ha az árak gyorsan emelkednek, az emberek
a1Ta számítanak, hogy továbbra is ilyen ütemben fognak emelkedni. Mivel a rövid távú
kínálati görbe helyzete a várt árszínvonaltól függ, idővel felfelé tolódik. Addig mozog
így, amíg valamilyen esemény, legyen az recesszió vagy egy kínálati sokk, meg nem
változtatja az inflációt és az inflációs várakozásokat.
Az aggregált keresleti görbének szintén felfelé kell tolódnia, hogy igazolja az inf-
lációs várakozásokat. Az aggregált kínálat folyamatos emelkedése leggyakrabban a pénz-
kínálat folyamatos növekedésének az eredménye. Ha a Fed hirtelen megállítaná a nö-
vekedést, akkor az aggregált kereslet stabilizálódna, és az aggregált kínálat további
emelkedése válsághoz vezetne. A válság alatti magas munkanélküliség csökkentené az
inflációt és a várt inflációt, ezzel megszüntetné az inflációs tehetetlenséget.
Az emelkedő és a csökkenő infláció két oka

A Phillips-görbe második és harmadik tagja az a két tényező, amely megváltoztathatja
az inflációs rátát.
Az egyenlet második tagja, ~(u - u") szerint a ciklikus munkanélküliség - a mun-
kanélküliség eltérése a természetes rátától - növeli vagy csökkenti az inflációt. Az ala-
csony munkanélküliség felhajtja az inflációt. Ezt a jelenséget keresletinflációnak nevez-
zük, mivel az aggregált kereslet áll mögötte. A magas munkanélküliség lenyomja az
inflációt. Az infláció ciklikus munkanélküliségre való érzékenységét a~ paraméter méri.
Az egyenlet harmadik tagja, e szerint az infláció a kínálati sokkok következtében is
n6het vagy csökkenthet. Kedvezőtlen kínálati sokk esetén, amilyen az 1970-es évek
világpiaci olajár-emelkedése is volt, e értéke pozitív, és növeli az inflációt. Ezt a jelen-
séget költséginflációnak nevezzük, mert a kínálati sokkok jellemz6en olyan események,
amelyek növelik a termelés költségeit. Kedvező kínálati sokk esetén, amilyen az olajárak
csökkenését okozó olajdömping is volt az 1980-as években, e értéke negatív, és csök-
kenti az inflációt.
10. U sd A. W. Phillips: The Relationship between Unemployment and the Rate of Change of Money Wa-
ges in the United Kingdom, 1861-1957. Economica, 25 (November 1958), 283-299.
Infláció és munkanélküliség az Egyesült Államokban

Mivel az infláció és a munkanélküliség a gazdasági teljesítmény rendkívül fontos mu-
tatói, a makrogazdasági fejleményeket gyakran a Phillips-görbe szemszögéből vizsgál-
juk. A 12-8. ábra az Egyesült Államok inflációra és munkanélküliségre vonatkozó tény-
adatait tartalmazza 1961-től. Az ábrán nyomon követhetjük az infláció erősödéseit és
csökkenéseit az elmúlt három évtizedben.
Az 1960-as években az expanzív gazdaságpolitika csökkentette a munkanélkülisé-
get, és növelte az inflációt. Az 1964. évi adócsökkentés expanzív monetáris politikával
párosulva 5 százalék alá nyomta le a munkanélküliség rátáját. Az 1960-as évek végét
jellemző szüntelen gazdasági expanzióhoz hozzájárultak a vietnámi háborúra fordított
állami kiadások. A munkanélküliség a gazdaságpolitika szándékainál alacsonyabb, az
infláció magasabb lett.
Az 1970-es évek időszaka viharos gazdasági periódus volt. Az évtized az 1960-as
évekből örökölt infláció csökkentésének jegyében indult. Az átmeneti bér- és árszabá-
lyozások, valamint a keresletoldali recesszió csak kismértékben enyhítették az inflációt.
10 81
8
~
•Cl
N
.E
-:;s
>
~
82
..,,
0
..>e:
0
6
N
•Cl
E.
:~
•O
"E
4
0 L..----L- -'---L-----L--'---L-----1..-.....L--..JL...---1..-.....L--..JL...---1..-.....L--..JL...---1..-
3 4 5 6 7 8 9 10 11
Munkanélküliség (százalék)
Infláció és munkanélküliség az Egyesült .'\llamokban 1961-tól. Az ábra a munkanélküliség-

re és az inflációs rátára (a GDP-deflátor százalékos változása) vonatkozó éves adatok révén
mutatja be az elmúlt három évtized makrogazdasági fejleményeit.
12. fejezet + Az aggregált kínálat 377
A bér- és árszabályozás hatása megszűnt a szabályozás feloldódásával, a recesszió pedig
nem volt elég nagy ahhoz, hogy ellensúlyozza a korábbi fellendülés inflációs nyomását.
1972-re a munkanélküliség újra az egy évtizeddel korábbi szinten állt, az infláció pedig
három százalékponttal magasabb volt.
1973-tól a. gazdaságpolitikának az Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC)
által előidézett kínálati sokkal kellett szembenéznie. Az OPEC az 1970-es évek közepén
emelte először az olajárakat, ami 10 százalék közelébe emelte az inflációs rátát. Az
1975. évi recesszió csökkentette valamelyest az inflációt, az OPEC újabb áremelései
azonban ismét magasba repítették az 1970-es évek végén.
Az 1980-as évek magas inflációval és erős inflációs várakozásokkal kezdődött.
Paul Volcker vezetése alatt a Fed eltökélt monetáris politikát folytatott az infláció visz-
szaszorítása érdekében. 1982-ben és 1983-ban a munkanélküliség a megelőző 40 évhez
képest a legmagasabb szintet érte el. A magas munkanélküliség, amit 1986-ban az olaj-
árak csökkenése is segített, 10 százalékról kb. 3 százalékra nyomta vissza az inflációs rá-
tát. 1987-re a 6 százalékos munkanélküliségi ráta közel volt a legtöbb becslés által vélt
természetes rátához. 1989-re azonban 5,2 százalékig süllyedt tovább, és megkezdődött
a keresletinfláció új korszaka.
Az 1990-es évtized recesszióval indult; a válság oka az aggregált keresletet ért re-
cessziós sokkokban keresendő (lásd 13-1. Esettanulmány). A munkanélküliségi ráta
1992-ben 7,3 százalékig emelkedett. Az infláció csökkent, de csak kismértékben. A
korábbi válságoktól eltérően, az 1990-es években a munkanélküliség rátája egyszer sem
került messze a természetes rátától, így gyenge volt az inflációs nyomás.
A közelmúlt makrogazdasági története tehát az infláció sokféle okára kínál példát.
Az 1960-as és az 1980-as évek a keresletinfláció két oldalát tükrözik: az 1960-as évek-
ben az alacsony munkanélküliség növelte az inflációt, az 1980-as években pedig a ma-
gas munkanélküliség csökkentette az inflációt. Az 1970-es évekre a költséginfláció a
jellemző.
Az infláció és a munkanélküliség közötti rövid távú átváltás

Tekintsük át, mílyen lehetőségeket kínál a Phillips-görbe a gazdaságpolitikusoknak, akik
a monetáris és fiskális politika eszközeivel befolyásolni tudják az aggregált keresletet.
A várt infláció és a kínálati sokkok mindig kívül esnek a gazdaságpolitika közvetlen
hatáskörén. Az aggregált kereslet változtatásával a gazdaságpolitika mégis képes változ-
tatni a kibocsátást, a munkanélküliséget és az inflációt. Az aggregált kereslet növelésé-
vel csökkenthető a munkanélküliség, és növelhető az infláció. Ha pedig a gazdaságpo-
litika csökkenti az aggregált keresletet, növelheti a munkanélküliséget és csökkentheti az
inflációt.
A 12-9. ábra az infláció és a munkanélküliség közötti, a Phillips-görbéből követ-
kező rövid távú választási lehetőséget szemlélteti. A gazdaságpolitika az aggregált keres-
let változtatásával az infláció és a munkanélküliség egy adott kombinációját választja
meg ezen a görbén, amit rövid távú Phillips-görbének nevezünk.
12-9. ábra
7t
Az infláció és a munkanélküli-
ség közötti rövid távú választás.
Rövid távon negatív irányú kap-
csolat van az infláció és a munka-
nélküliség között. Az aggregált ke-
:g resletet szabályozó gazdaságpoli-
•C
"E t
7t +e .... .. .... . ............. .. .. tika bármely pillanatban az infláció
és a munkanélküliség tetszó1eges
kombinációját választhatja a rövid
távú Phillips-görbén.
u"
Munkanélküliség
Amint látható, a rövid távú Phillips-görbe helyzete az inflációs várakozásoktól függ.

Ha erősödnek az inflációs várakozások, a görbe felfelé tolódik, és a gazdaságpolitika
választási lehetőségei romlanak: a munkanélküliség bármely szintje mellett magasabb az
infláció.
Mivel időbe telik, amíg az emberek megváltoztatják inflációs várakozásaikat, csak
rövid távon kínálkozik választási lehetőség az infláció és a munkanélküliség között. A
gazdaságpolitika nem tarthatja a végtelenségig az inflációt a várt mérték felett. Idővel
a gazdaságpolitika által megválasztott inflációs rátához igazodnak a várakozások. Hosszú
távon érvényesül a klasszikus dichotómia, a munkanélküliség visszaáll a természetes ráta
szintjére, és nincs átváltás az infláció és a munkanélküliség között.
Dezinfláció és az áldozati ráta

Képzeljünk el egy gazdaságot, amelyben a munkanélküliség a természetes ráta szintjén
áll, az infláció pedig 6 százalékos. Hogyan alakulna a munkanélküliség és a kibocsátás,
ha a központi bank olyan gazdaságpolitikát folytatna, amely 6 százalékról 2 százalékra
kívánja csökkenteni az inflációs rátát?
A Phillips-görbe alapján azt mondhatjuk, hogy kedvező kínálati sokk hiányában az
infláció csökkentésének magas munkanélküliséggel és alacsonyabb kibocsátással járó
időszak az ára. De vajon milyen mértékben, és mennyi időn keresztül kell a munkanél-
küliségnek a természetes ráta fölé emelkednie? Mielőtt az infláció csökkentéséről dön-
tene, a gazdaságpolitikának tisztában kell lennie azzal, hogy mekkora kibocsátás veszne
el az alacsonyabb inflációhoz vezető átmenetben. Ezt a költséget lehet aztán összevetni
az alacsonyabb infláció előnyeivel.
Számtalan kutatás használt fel tényadatokat a Phillips-görbe számszerű elemzésére.
Az elemzések eredményeit gyakran sűrítik egyetlen százalékos mutatóba, amit áldozati
rátának neveznek: az éves reál GDP azon hányada, amely az infláció 1 százalékponttal
7t Változások a rövid távú átvál-

tásban. Az infláció és a munka-
nélküliség közötti rövid távú vá-
lasztási l ehetőség a várt inflációtól
függ. Ha magas a várt infláció, a
görbe feljebb tolódik.
Magos
várt infláció
Alacsony
várt infláció
u' u
Munkanélküliség
való csökkentésekor elvész. Bár az áldozati rátára vonatkozó egyes becslések lényegesen
különbözőek, az átlagos érték 5 százalék körül van: az infláció egy százalékpontos csök-
kentéséhez mindenkor az éves GDP 5 százalékát kell feláldozni. 11
Az áldozati rátát a munkanélküliség mértékében is kifejezhetjük. Okun törvénye
szerint a munkanélküliségi ráta 1 százalékpontos változásának a GDP 2 százalékpontos
változása felel meg. Ezek szerint az infláció 1 százalékpontos csökkentése 2,5 százalék-
pontos ciklikus munkanélküliséggel jár.
Az áldozati rátával megbecsülhetjük, hogy az infláció csökkentéséhez a munkanél-
küliségnek milyen mértékben és mennyi ideig kell emelkednie. Mivel az infláció 1 szá-
zalékpontos csökkentése az éves GDP 5 százalékáról való lemondást jelenti, az infláció
4 százalékpontos csökkentéséhez az éves GDP 20 százalékát kell feláldozni. Az infláció
ilyen mértékű csökkentése 10 százalékpontos ciklikus munkanélküliség vállalásával
egyenértékű.
A dezinfláció számos formában megvalósulhat, és mindig a GDP 20 százalékáról
való lemondással jár. Egy gyors kimenetelű dezinfláció például két éven át 10 százalék-
kal csökkentené a kibocsátást; ez a radikális megoldás. Egy mérsékeltebb dezinfláció
négy éven keresztül 5 százalékkal csökkentené a kibocsátást. Elképzelhető egy ennél is
fokozatosabb dezinfláció, ami egy évtizeden keresztül a kibocsátás 2 százalékos csökke-
nésével járna.
11. Lásd Arthur M. Okun: Efficient Disintlationary Policies. American Economic Review, 68 (May 1978),
348- 352.; Robert J. Gordon - Stephen R. King: The Output Cost of Disintlation in Traditional and Vec-
tor Autoregressive Models. Brookings Papers on Economic Activity, ( 1982: 1), 205-245.
Racionális várakozások és fáidalommentes dezinfláció

Tekintettel arra, hogy az infláció és a munkanélküliség közötti rövid távú választási
lehetőséget befolyásolják az inflációs várakozások, alapvető kérdés az, hogy vajon az
emberek hogyan alakítják ki várakozásaikat. Idáig azt feltételeztük, hogy a várt infláció
a korábban tapasztalt inflációtól függ. Noha a feltevés hihetően hangzik, valószínűleg
nem alkalmazható minden körülmények között.
A várakozások egy másik lehetséges megközelítése, ha racionális várakozásokat
feltételezünk, azaz azt, hogy az emberek minden rendelkezésre álló információt optimá-
lisan használnak fel előrejelzéseikhez, beleértve az aktuális gazdaságpolitikára vonatko-
zó ismereteket is. Mivel a monetáris és a fiskális politika hat az inflációra, ezért ezek lé-
nyegesen befolyásolják a várható inflációt is. A racionális várakozások elmélete szerint
a monetáris és a fiskális politika megváltozása módosítja a várakozásokat, így a gazda-
ságpolitikai változások értékelésekor számolni kell a várakozásokra gyakorolt hatással
is. Ez a szemlélet azt sugallja, hogy az infláció tehetetlensége kisebb, mint amekkorának
elsőre tűnhet.
Thomas Sargent, a racionális várakozások elkötelezett híve az alábbiak szerint
vélekedik a Phillips-görbéről :
Az alternatív „racionális várakozások" elmélete tagadja, hogy az infláció jelenlegi
folyamatát bármilyen, annak természetébó1 fakadó lendület hajtaná. E nézet fenntartja, hogy
a vállalatok és a dolgozók már kialakítottákajövőre vonatkozó magas inflációs várakozásaikat,
és inflációs alkutárgyalásaikat is ezeknek a várakozásoknak a figyelembevételével folytatják.
Ugyanakkor köztudott, hogy az emberek pontosan azért várnak magas inflációs rátát, mert
az állam jelen legi és előre látható monetáris és fiskális politikája visszaigazolja várakozásaikat.
[... ]Úgy tűnik tehát, hogy az inflációnak csak saját lendülete van; valójában a súlyos deficiteket
produkáló és gyors ütemű pénzteremtést gyakorló hosszú távú kormányzati politika az, ami
hajtja az inflációt. E véleménybó1 az következik, hogy az infláció sokkal gyorsabban meg-
állítható, mjnt ahogy a „lendület"-szemlélet hívei jelezték, és hogy az infláció csökkentésének
időtartamára és költségeire vonatkozó - a feláldozott kibocsátás egységében számított -
becsléseik hibásak. [Az infláció megállítása] [... ] a politikai gyakorlat megváltoztatását kö-
vetelné meg: sürgősen szakítani kellene a jelenlegi kormányzati politikaval, illetve stratégi-
ával. Olyan deficiteket kellene megállapítani, amelyek kellő mértékben kötelező érvényűek
ahhoz, hogy mindenki számára hihetó1< legyenek.[...] Hogy mekkora kibocsátásveszteséggel
járna egy ilyen váltás, és hogy mennyi időn belül éreztetné hatását, az részben azon múlik, hogy
mennyire határozott és eltökélt a kormányzat. 12
A racionális várakozások hívei tehát azt vallják, hogy a Phillips-görbe nem fejezi ki
pontosan a kínálkozó lehetőségeket. Úgy vélik, ha a gazdaságpolitikusok hihető elszánt-
ságot mutatnak az infláció csökkentése irányában, akkor a racionálisan gondolkodó
embereknél megértésre talál az elhatározás, és gyorsan csökkentik inflációs várakozásai-
12. Lásd Thomas J. Sargent: The Ends ofFour Big Inflations. In Robert E. Hall (ed.): Injlaúon: Causes and
Effects. Chicago, 1982, University of Chicago Press.
kat. A racionális várakozások elmélete szerint az áldozati ráta hagyományos becslése
nem alkalmas módszer az alternatív gazdaságpolitikák hatásainak értékelésére. Egy hi-
telt érdemlő gazdaságpolitika mellett az infláció csökkentésének költségei sokkal alacso-
nyabbak lehetnek, mint amit az áldozati ráta becslésével kapunk.
A legszélsőségesebb esetben az inflációs ráta csökkentése akár recesszió nélkül is
elképzelhető. A fájdalommentes dezinflációnak két feltétele van. Az első: az infláció
csökkentésének a tervét még azelőtt kell meghirdetni, hogy a béreket és árakat megál-
lapító dolgozók és a vállalatok kialakították volna várakozásaikat. A második: a dolgo-
zóknak és a vállalatoknak el kell hinniük a bejelentést; máskülönben nem csökkentik
inflációs várakozásaikat. Ha mindkét feltétel teljesül, a bejelentés azonnal lejjebb nyom-
ja az infláció és a munkanélküliség közötti rövid távú átváltási arányt, és magasabb
munkanélküliség nélkül is lehetővé válik az alacsonyabb inflációs ráta.
Jóllehet a racionális várakozások alapján való megközelítés még vitatott, szinte
minden közgazdász egyetért abban, hogy az inflációs várakozások hatással vannak az
infláció és a munkané lküliség közötti rövid távú átváltásra. Egy inflációcsökkentő po-
litika szavahihetősége emiatt az egyik fontos meghatározója annak, hogy milyen költ-
ségekkel jár a folyamat. Sajnos általában nehéz előre tudni, hogy a nyilvánosság hiteles-
nek minősíti-e az új gazdaságpolitika meghirdetését. A várakozások központi szerepe
még inkább megnehezíti az alternatív irányelvek eredményeinek előrejelzését.
12-4.. ESETTANULMÁNY
Az áldozati ráta a gyakorlatban

Az adaptív várakozásokra épülő Phillips-görbe szerint az infláció csökkentéséhez egy
ideig magas munkanélküliség és alacsony kibocsátás szükséges. A racionális várakozások
elmélete ezzel szemben azt állítja, hogy az infláció csökkentése sokkal kisebb költségek-
kel is végrehajtható. Mi történt az eddigi dezinflációs kísérletek során?
Vizsgáljuk meg az 1980-as évek elejének amerikai dezinflációját. Az évtized az
amerikai történelem egyik legmagasabb inflációs rátájával indult. A Paul Volcker ál-
tal folytatott szigorú monetáris politikával mégis sikerült lényegesen megfékezni az
inflációt az évtized első néhány éve alatt. Ez az epizód egy olyan természetes kísérlet-
nek tekinthető, amelynek segítségével megbecsülhetjük a dezinfláció kibocsátásvesz-
teségét.
Az első kérdés az, hogy mennyivel csökkent az infláció. A GDP-deflátorral szá-
molva, az infláció 1981 -ben érte el csúcsát, 9,7 százalékkal. 1985-ig érdemes vizsgálni
a folyamatokat, mert 1986-ban az olajárak zuhanni kezdtek, s ez a kedvező kínálati sokk
nincs összefüggésben a Fed politikájával. 1985-ben az infláció 3 százalék volt, tehát
becslésünk szerint a Fed négy év alatt 6, 7 százalékponttal csökkentette az inflációt.
A második kérdés az, hogy mekkora volt a kibocsátásveszteség ez időszak alatt. A
12-1. táblázat a munkanélküliségi ráta alakulását mutatja 1982-től 1985-ig. Feltéve,
hogy a munkanélküliség természetes rátája 6 százalék, kiszámíthatjuk a ciklikus munka
12-1. táblázat I Munkanélküliség a Volcker-féle dezinfláció alatt

Év Munkanélküliségi Természetes Ciklikus
ráta ráta munkanélküliség
1982 9,5% 6,0% 3,5%
1983 9,5 6,0 3,5
1984 7,4 6,0 1,4
1985 7,1 6,0 1,1
Összesen: 9.5%
nélküliség éves adatait. A vizsgált időszak alatt összességében 9,5 százalékpont volt a
ciklikus munkanélküliség. Okun törvénye szerint 1 százalékpont munkanélküliség 2
százalékpont GDP-nek felel meg. Tehát 19 százalékpont éves GDP veszett el a dez-
infláció alatt.
Kiszámíthatjuk az időszak áldozati rátáját. Tudjuk, hogy 19 százalékpont GDP ve-
szett el, és az infláció 6,7 százalékponttal csökkent. Ezek szerint 19/6,7, azaz 2,8 szá-
zalékpont GDP-veszteség jutott minden egyes százalékpont inflációcsökkentésre. A
Volcker-dezinfláció áldozati rátájának becsült értéke 2,8.
Az áldozati ráta becsült értéke alacsonyabb, mint a Volcker Fed-elnöksége előtt
végzett becslések. Más szóval Volcker kisebb költséggel csökkentette az inflációt, mint
ahogy sok közgazdász jósolta. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy Volcker kemény
kiállása eléggé hihető volt ahhoz, hogy közvetlenül befolyásolja a várakozásokat. A
várakozásokban bekövetkező változás mégsem volt kellőképpen nagy ahhoz, hogy a
dezinfláció fájdalommentes legyen: l 982-ben a munkanélküliség a nagy válság óta leg-
magasabb szintjét érte el.
A Volcker-féle dezinfláció csak egyetlen történelmi példa, hasonló elemzés végez-
hető a többi esetben is. Egy nemrégiben megjelent tanulmány 19 ország 65 dezinflációs
folyamatát dolgozta fel. Az infláció csökkentése csaknem minden esetben a kibocsátás
átmeneti csökkenésével járt. Az elveszett kibocsátás nagysága mégis minden esetben
különböző volt. A gyors dezinflációk sokszor alacsonyabb áldozati rátát mutatnak, mint
a lassabbak. Szemben tehát azzal, amit az adaptív várakozásokra épülő Phillips-görbe
sejtet, úgy tűnik, a radikális módszer kevésbé költséges, mint a fokozatos csökkentés.
Azokban az országokban továbbá, ahol - például rövidebb időszakra szóló munkaszer-
ződésekkel - rugalmasabb bérmegállapítási rendszer van érvényben, kisebb az áldozati
ráta. Ezek a felismerések azt jelzik, hogy az infláció csökkentésének mindig van vala-
mekkora költsége, de a gazdaságpolitika és az intézményrendszer befolyásolja annak
mértékét. 13
13. Lásd Laurence Bali: What Determines the Sacrifice Ratio? ln N. G. Mankiw (ed.): Monetary Policy.
Chicago, 1994, University of Chicago Press.
Ahiszteréziselmélet és a természeies ráta hipotézisének kihívása
A gazdasági ingadozásokról a 8. fejezettől a 11.-ig végzett vizsgálódásaink a természe-
tes ráta hipotézisén alapultak, melynek lényege az alábbiakban foglalható össze:
A z aggregált kereslet ingadozásai csak rövid távon érintik a kibocsátást és a foglal-
koztatást. Hosszú távon a gazdaság visszatér a kibocsátás, a foglalkoztatás és a
1nunkanélküliség klasszikus modell által leírt állapotába.
A természetes ráta hipotézise lehetővé teszi, hogy a közgazdászok külön-külön vizsgál-
ják a gazdaság hosszú és rövid távú folyamatait.
A közelmúltban néhány közgazdász megkérdőjelezte a természetes ráta hipotézisét.
Elképzelhetőnek tartják, hogy az aggregált kereslet hosszú távon is hat a kibocsátásra és
a foglalkoztatásra. Rámutattak néhány olyan mechanizmusra, melyeken keresztül a re-
cessziók a munkanélküliség természetes rátájának megváltoztatásával maradandó sebeket
hagyhatnak a gazdaságon. A hiszterézis kifejezés az eseményeknek a természetes rátára
gyakorolt hosszú távú hatását jelenti.
A recessziónak tartós hatásai lehetnek, ha megváltoztatja a munkanélkülivé vált em-
bereket. A munkások például értékes képességeket veszíthetnek el foglalkoztatásuk szüne-
teltetésekor, és csökkenhetnek lehetőségeik, hogy új munkahelyet találnak a válság után. Az
is elképzelhető, hogy a hosszú ideig tartó munkanélküliség megváltoztatja egyesek munká-
hoz való hozzáállását, csökkenti az új munkahely iránti vágyat. A recesszió mindkét esetben
akadályozza a munkahelykeresés folyamatát, és növeli a frikciós munkanélküliséget.
A recesszió tartós hatást gyakorolhat a gazdaságra azzal is, ha megváltoztatja a
bérmeghatározódás folyamatát. Azok, akik munka nélkül maradnak, e)veszfthetik a
bérmegállapításokra gyakorolt befolyásukat. A munkanélküliek például elveszíthetik
szakszervezeti tagságukat. Általánosabban fogalmazva: a bennfentesek egy része kívül-
állóvá válik. Ha a bennfentesek egy kisebb csoportja jobban érdekelt a magas reálbérek-
ben, és kevésbé a magas foglalkoztatásban, akkor a recesszió az egyensúlyi szintnél
feljebb nyomhatja a reálbéreket, így nóbet a súrlódásos munkanélküliség.
A hiszteréziselmélet egyelőre vitatott téma. Még nem tisztázott, hogy a jelenség
mennyire meghatározó, vagy miért kellene nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki az
egyik országban, mint a másikban. A kérdés azért fontos, mert a hiszterézis nagymérték-
ben növeli a recesszió árát. Úgy is mondhatjuk, hogy a hiszterézis növeli az áldozati
rátát, mivel a kibocsátás a dezinfláció után is alacsony marad.
Munkanélküliség az Egyesült Királyságban az 1980-as években

A természetes ráta hipotézisével szembeni aggályok és a hiszterézis iránti érdeklődés
mögött nagyrészt az európai országokban, föként az Egyesült Királyságban az 1980-as
években lezajlott események állnak. Az 1970-es években átlagosan 3,4 százalék volt a
munkanélküliségi ráta az Egyesült Királyságban, míg az 1980-as években 9,4 százalék.

Ez az emelkedés problémát jelentett a gazdaságpolitikusoknak, és fejtörést okozott a
közgazdászoknak.
A munkanélküliség emelkedése nagyrészt a Thatcher-kormány inflációcsökkentést
célzó gazdaságpolitikája miatt következett be. Amikor a Konzervatív Párt hatalomra
jutott, és 1979-ben Margaret Thatcher lett a miniszterelnök, az éves inflációs ráta majd-
nem 18 százalék volt. A szigorú monetáris és fiskális politika eredményeként a mun-
kanélküliségi ráta az 1979-es 4,3 százalékról 1984-re 11 , 1 százalékra emelkedett. A
Phillips-görbének megfelelően a munkanélküliség emelkedése 5 százalék alá csökken-
tette az inflációt 1984-re.
A furcsa az, hogy a munkanélküliség az infláció stabilizálása után is magas ma-
radt. Mivel a magas munkanélküliség nem csökkentette tovább az inflációt, úgy tűnik,
hogy a munkanélküliség természetes rátája emelkedett. A hiszteréziselméletek magya-
rázatot kínálnak arra, hogy miért növelhette a recesszió a munkanélküliség természe-
tes rátáját. 14
12„3.. Következtetés
Ebben a fejezetben áttekintettük az aggregált kínálat négy modelljét, valamint az infláció
és a munkanélküliség közötti átváltási összefüggést. A négy modellből a gazdaság egészére
vonatkozóan hasonló következtetéseket vonhattunk le. Azt is láttuk, hogy a Phillips-gör-
bével, amely szerint az infláció a várt inflációtól, a ciklikus munkanélküliségtől és a kíná-
lati sokkoktól függ, az aggregált kínálat megfelelő módon leírható és elemezhető.
Ne felejtsük el, hogy nem minden közgazdász ért egyet az itt bemutatott elméletek-
kel. Sokan vitatják például a racionális várakozások gyakorlati jelentőségét vagy a hisz-
teréziselmélet létjogosultságát. Ha úgy érezzük, hogy nehezünkre esik összerakni a ré-
szeket, tudnunk kell, hogy problémánkkal nem vagyunk egyedül. Az aggregált kínálat
tanulmányozása egyike a makroökonómia legkevésbé tisztázott és épp ezért egyik leg-
izgalmasabb kutatási területeinek.
Összefoglalós
1. Az aggregált kínálat négy modellje - a ragadós bérek, a téves ht:lyzetmegítélés,
az információhiány és a ragadós árak modelljei - a kibocsátás és a munkanélküliség
természetes rátáitól való eltérését a piac nem tökéletes voltának tulajdonítják. Mind a
négy elmélet következtetése az, hogy a kibocsátás akkor haladja meg a potenciális kibo-
14. Lásd Ol iver J. Blanchard - Lawrence H. Summers: Beyond the Natural Rate Hypothesis. American
Economic Review, 78 (May 1988), 182-187.
csátást, ha az árszínvonal meghaladja a várt árszínvonalat, és akkor csökken a potenciális
kibocsátás szintje alá, amikor az árszínvonal alacsonyabb a vártnál.
2. Az aggregált kínálatot a közgazdászok gyakran a Phillips-görbének nevezett
összefüggéssel fejezik ki. A Phillips-görbe szerint az infláció függ a várt inflációtól, a
munkanélküliség természetes rátától való eltérésétől és a kínálati sokkoktól. A Phillips-
görbe alapján az aggregált keresletet szabályozó gazdaságpolitika rövid távon az infláció
és a munkanélküliség közötti választási lehetőséggel szembesül.
3. Ha az infláció függ a korábbi időszakban tapasztalt inflációtól, akkor az infláci-
ónak tehetetlensége van, ezért az infláció csökkentéséhez vagy egy kedvező kínálati
sokkra van szükség, vagy átmenetileg magas munkanélküliségre és alacsonyabb kibocsá-
tásra. Ha viszont az emberek várakozásai racionálisak, akkor a gazdaságpolitika megvál-
toztatásának hitelt érdemlő meghirdetésével elképzelhető, hogy közvetlenül befolyásol-
hatók a várakozások, és recesszió nélkül csökkenthető az infláció.
4. A közgazdászok többsége elfogadja a természetes ráta hipotézisét, miszerint az
aggregált kereslet ingadozásai csak rövid távon hatnak a kibocsátásra és a foglalkozta-
tásra. Egyes közgazdászok szerint viszont a válságok, azáltal hogy növelik a munkanél-
küliség természetes rátáját, maradandó sérüléseket okoznak a gazdaságban.
Alapvető fogalmak
ragadós bérek modellje keresletinfláció

téves helyzetmegítélés modellje költséginfláció
információhiány modellje áldozati ráta
ragadós árak modellje racionális várakozások
Phillips-görbe természetes ráta hipotézise
adaptív várakozások hiszterézis
1. Ismertesse az aggregált kínálat négy elméletét! A piac nem tökéletes voltának milyen
sajátosságain alapulnak az elméletek? Mi a négy modell közös vonása?
2. Hogyan kapcsolódik a Phillips-görbe az aggregált kínálathoz?
3. Miért lehet tehetetlensége az inflációnak?
4. Ismertesse a keresletinfláció és a költséginfláció közötti különbségeket!
5. Milyen körülmények között lehetne az inflációt recesszió nélkül csökkenteni?
6. Ismertesse két indoklását annak, hogy a recesszió növelheti a munkanélküliség ter-
mészetes rátáját!
Feladatok
1. Vizsgáljuk meg az alábbi változásokat a ragadós bérek modelljében!
a) Tegyük fel, hogy munkaszerződésekben rögzítik, hogy a nominálbéreket az
inflációhoz indexálják. A nominálbéreket tehát mindig úgy igazítják, hogy a fo-
gyasztói árindex változásait kompenzálják. Hogyan változtatná meg az indexálás
a modell aggregált kínálati görbéjét?
b) Tegyük most fel, hogy az indexálás csak részleges. A CPI növekedése során a
nominálbér is nő, de kevésbé. Hogyan változtatná meg a részleges indexálás a
modell kínálati görbéjét?
2. Jellemezze a ragadós árak modelljének aggregált kínálati görbéjét az alábbi speciális
esetekben! Mennyiben hasonlítanak ezek az esetek a 8. fejezetben tárgyalt rövid távú
aggregált kínálati görbéhez?
a) Egyik vállalatnál sincs rugalmas ár (s= 1).
b) A tervezett ár nem függ az aggregált kibocsátástól (a = 0).
3. Egy gazdaság Phillips-görbéje az alábbi 'alakban írható fel:
7t = 7t _1 - 0,5 (U - 0 ,06).
a) Mekkora a munkanélküliség természetes rátája?
b) Rajzolja fel az infláció és a munkanélküliség között fennálló rövid távú és
hosszú távú összefüggést!
e) Mekkora ciklikus munkanélküliség szükséges az infláció S százalékponttal való
csökkentéséhez? Okun törvényének felhasználásával számítsa ki az áldozati rátát!
d) Az inflációs ráta 10 százalék. A Fed 5 százalékra kívánja csökkenteni a rátát.
Adjon két javaslatot, amellyel elérhető a kitűzött cél!
4. A racionális várakozások szemlélete szerint ha mindenki hisz abban, hogy a gazdaság-
politika eltökélt az infláció csökkentését illetően, akkor a csökkentés költségei - az
áldozati ráta - kisebbek, mint abban az esetben ha az emberek nem bíznak a gazda-
ságpolitika szándékaiban. Miért lehet igaz ez a gondolatmenet? Hogyan érhető el a
hitelesség?
5. Tegyük fel, hogy az emberek várakozásai racionálisak, és a gazdaságot a ragadós bé-
rek vagy a ragadós árak modellje jellemzi. Indokolja meg, miért helyesek az alábbi
állítások!
a) Csak a pénzkínálat előre nem látott változásai hatnak a reál GDP-re. A pénzkí-
nálat azon változásainak, amelyek a bérek és árak megállapításakor ismertek vol-
tak, nincs semmilyen reálhatásuk.
b) Ha a Fed akkor dönt a pénzkínálatról, amikor a béreket és az árakat megállapít-
ják, és így mindenki azonos információkkal rendelkezik a gazdaságról, akkor a
monetáris politika nem alkalmas a kibocsátás szisztematikus stabilizálására. A kons-
tans pénzkínálatot biztosító politikának tehát ugyanaz a reálhatása, mint a pénzkí-
nálatot a gazdaság mindenkori állapotának megfelelően változtató irányelveknek.
(Ez a politika irrelevanciájának tétele.)
e) Ha a Fed lényegesen késóbb változtatja a pénzkínálatot, mint amikor a béreket
és az árakat megállapítják, azaz a Fed több információt gyűjthetett a gazdaság ál-
lapotáról, akkor a monetáris politika alkalmazható a kibocsátás szisztematikus sza-
bályozására.
6. Egy gazdaság Phillips-görbéje
n = 7t -1 - 0,5 (u - u 0
) ,
a munkanélküliség természetes rátája pedig az előző két év munkanélküliségi rátájá-

nak átlaga:
u" = 0,5(u_1 + u_2) .
a) Mi lehet az oka annak, hogy a munkanélküliség természetes rátája a korábbi
munkanélküliségtől függ (ahogy a fenti egyenlet állítja)?
b) Tegyük fel, hogy a Fed politikájának célja az infláció évente 1 százalékponttal
való folyamatos csökkentése. Milyen hatása lesz ennek a politikának a munkanél-
küliségi rátára az idó1c során?
e) Mekkora az áldozati ráta ebben a gazdaságban? Indokolja válaszát!
d) A fenti egyenletek alapján mit mondhatunk az infláció és a munkanélküliség
közötti rövid távú és hosszú távú átváltásról?
7. Néhány közgazdász szerint fontos az adók munkakínálatra gyakorolt hatása. Szerintük
a magasabb adók miatt az emberek kevesebbet akarnak dolgozni, az alacsonyabbak
pedig több munkára ösztönzik őket. Vizsgálja meg, hogyan befolyásolná ez az adó-
változások makroökonómiai következményeit!
a) Ha a fentieket elfogadjuk, hogyan hat az adócsökkentés a munkanélküliség ter-
mészetes rátájára?
b) Hogyan hat az adócsökkentés az aggregált keresleti görbére? Hogyan hat a hosszú
távú aggregált kínálati görbére? Miként hat a rövid távú aggregált kínálati görbére?
e) Melyek az adócsökkentés kibocsátásra és árszínvonalra gyakorolt rövid távú ha-
tásai? Mennyiben változtatná meg a választ, ha eltekintenénk a munkakínálati ha-
tástól?
d) Melyek az adócsökkentés kibocsátásra és árszínvonalra gyakorolt hosszú távú
hatásai? Mennyiben változtatná meg a választ, ha eltekintenénk a munkakínálati ha-
tástól?
8. Alan Blinder közgazdász, akit Bill Clinton a Federal Reserve elnökhelyettesévé ne-
vezett ki, egy ízben az alábbiakat írta:
Az Egyesült Államokra és más iparilag fejlett országokra jellemző alacsony, illetve
mérsékelt inflációs ráták költségei elviselhetőek - jobban hasonlítanak egy kellemet-
len megfázásra, mint a rákra. [ .. .] Racionális emberekként nem vállalkoznánk agymű
tétre egy nátha meggyógyításához. Ennek ellenére általában az agyműtét közgazda-
sági megfelelőjét (magas munkanélküliség) ajánljuk az inflációs meghűlés ellen. 15
Mire gondolhatott Blinder, amikor ezt írta? Milyen gazdaságpolitikai magatartást tart
követendőnek ez a nézet? Egyetért-e a fenti reménnyel? Ha igen, miért, ha nem,
miért nem?
15. Alan Blinder: Hard Heads, Soft Hearts: Tough-Minded Economics for a Just Society. Reading, Mass.,
1987, Addison Wesley, 51.
13. feiezet
MAKROÖKONÓMIAI VITA A GAZDASÁGPOLITIKÁRÓL
A Federal Reserve feladata az, hogy eldugja a bólét,
ha a hangulat a tetőfokára hág.
WILLIAM McCHESNEY MARTIN
A gazdaság járművében nem, egy jól képzelt monetá-

ris sofőrre van szükségünk, aki mindig az útviszanyok
egyenetlenségének megfelelően kormányoz, hanem
arra, ami megakadályozza, hogy a hátsó ülésen ülő
monetáris utas előrehajolgasson, és meglökje a kor-
mányt. Ez azwl fenyegetne, hogy az autó leszalad az
útról,
MILTON FRIEDMAN
A közgazdászok heves gazdaságpolitikai vitákat folytatnak. A fenti két idézet - az első

a Federal Reserve egykori elnökétől, a második a Fed prominens kritikusától származik
- jól példázza a gazdaságpolitikai gyakorlattal kapcsolatos nézetkülönbségeket.
Egyes közgazdászok, mint például William McChesney Martin, a gazdaságot ter-
mészeténél fogva instabilnak tartják. Szerintük a gazdaságot folyamatosan sokkok érik
az aggregált kereslet és az aggregált kínálat felől. Ha a gazdaságpolitikusok nem hasz-
nálják fel a monetáris és a fiskális politika eszközeit a gazdaság stabilizálására, akkor a
sokkok a kibocsátás, a munkanélküliség és az infláció szükségtelen és káros ingadozá-
saihoz vezetnek. A népszerű mondás szerint a gazdaságpolitikának „szembe kell szegül-
nie a széllel", és ösztönöznie a gazdaságot, amikor az gyengélkedik, illetve lassítania,
amikor túlfűtött állapotba kerül.
Más közgazdászok, mint például Milton Friedman, a gazdaságot természeténél fogva
stabilnak gondolják. A rossz gazdaságpolitikát okolják az időnként bekövetkező nagy-
mértékű és káros gazdasági ingadozásokért. Szerintük a gazdaságpolitikának nem kel-
lene a gazdaság „finomhangolásával" próbálkoznia. Ehelyett a gazdaságpolitikusoknak
be kellene látniuk korlátaikat, és örülni, ha nem csinálnak bajt.
A vita évtizedek óta tart, számtalan szemben álló véleménnyel, amelyek érvrend-
szere igen változatos. Az alapkérdés az, hogy a gazdaságpolitikusok hogyan hasznosít-
sák a gazdasági ingadozások előző öt fejezetben ismertetett elméletét. A jelen fejezetben
két, e vitában felmerülő kérdésre keressük a választ. l. Aktív szerepet kell-e vállalnia a
monetáris és fiskális politikának a gazdaság stabilizálásában, vagy maradjon passzív? 2.
Kapjanak-e szabad kezet a gazdaságpolitikusok abban, hogy a változó gazdasági felté-
telekre saját belátásuk szerint reagáljanak, vagy kötelezni kell őket egy meghatározott
szabály szerinti gazdaságpolitika végrehajtására?
13. fejezet • Makroökonómiai vita a gazdaságpolitikáról 389
13. l. Aktív vagy passzív gazdaságpolitika?

A szövetségi kormányzat gazdaságpolitikusai a gazdaság stabilizációját tekintik egyik
legfontosabb feladatuknak. A Gazdasági Tanácsadó Bizottságnak, a Kongresszusi Költ-
ségvetési Hivatal nak, a Federal Reserve-nek és más állami hivataloknak állandó felada-
tuk a gazdaságpoliükai elemzés. Amikor a Kongresszus vagy az elnök a költségvetési
politika, illetve a Federal Reserve a monetáris politika jelentősebb változtatását fontol-
gatja, a legfontosabb kérdés az, hogy vajon a változás hogyan befolyásolja majd az inf-
lációt és a munkanélküliséget, valamint hogy növelni vagy csökkenteni kell-e az agg-
regált keresletet.
Jóllehet az állam régóta irányítja a monetáris és a fiskális politikát, az a nézet, hogy
feladata a gazdaság stabilizálása, viszonylag új keletű. Az 1946. évi Foglalkoztatási
Törvény kulcsfontosságú volt a törvényhozásban; ebben a jogszabályban az állam vál-
lalta, hogy számon kérhető rajta a makrogazdasági teljesítmény. A törvény kimondja,
hogy „a Szövetségi Kormányzat politikája és felelősége ... a teljes foglalkoztatás és a
termelés elősegítése." A törvény akkor született, amikor a nagy válság még frissen élt az
emberek emlékezetében. A törvény megalkotói és velük együtt sok közgazdász hitte azt,
hogy az állam aktív gazdasági szerepvállalása nélkül bármikor a nagy válsághoz hasonló
események következhetnek be.
Az aktív kormányzati politika létjogosultsága sok közgazdász számára magától
értetődő, egyszerű kérdés. A recessziók a nagy munkanélküliség, az alacsony jövedelem
és a lecsökkent gazdasági jólét időszakai. Az aggregált kereslet-kínálati modell megmu-
tatja, hogyan okoznak a sokkok recessziót a gazdaságban. Azt is illusztrálja, hogy a
monetáris és a fiskális politika hogyan tudja megakadályozni a hanyatlást a sokkokra
adott válaszokkal. Az így gondolkodó közgazdászok pazarlásnak tartanák, ha nem hasz-
nálnánk fel ezeket az eszközöket a gazdaság stabilizálására.
Más közgazdászok kritikus szemmel figyelik az államnak a gazdaság stabilizálására
irányuló igyekezeteit. E kritikusok szerint az államnak az „el a kezekkel" elvet kellene
alkalmaznia a gazdaságpolitikában. Elsőként meglepőnek tCínhet ez az álláspont. Ha
egyszer modellünk megmutatja, hogyan kerüljük el vagy enyhítsük a válságot, miért
kellene az államnak tartózkodnia a gazdaság stabilizálását célzó monetáris és fiskális
politikától? Nézzünk néhány érvet a sok közül!
Késések a gazdaságpolitika végrehaitásában és hatásaiban

Könnyű volna stabilizálni a gazdaságot, ha hatásai azonnal jelentkeznének. A politizálás
olyan volna, mint az autóvezetés: a gazdaságpolitikusoknak mindig csak igazítaniuk kel-
lene a megfelelő eszközön, hogy a gazdaság a kijelölt ösvényen haladjon. A vezetés a
legtöbb ember számára nem okoz nehézséget, hiszen a kormány elforgatásakor az autó
azonnal irányt változtat.
A gazdaságpolitikusok el6tt álló feladat inkább ahhoz hasonlítható, amivel egy nagy
hajó kapitányának kell megbirkóznia. Egy hajó kormányzása azért nehéz, mert a hajó
csak sokkal azután változtat irányt, hogy a kapitány elforgatta a kormányt. És ha a hajó
fordulni kezd, akkor sokáig fordulni fog, még akkor is, amikor a kormány már régen
egyenesen áll. Egy gyakorlatlan tengerész valószínűleg túlságosan elfordítaná a kor-
mányt, és miután észrevette hibáját, átesne a ló túlsó oldalára, és sokat tekerne vissza-
felé. Ha a hajós mind nagyobb és nagyobb kon-ekciókkal próbálná helyrehozni korábbi
hibáit, a hajó instabillá válna.
Akárcsak a hajóskapitány, a gazdaságpolitika is a késés problémájával találja szem-
ben magát. A gazdaságpolitikusok problémája valójában még bonyolultabb, mert a ké-
sések idejét nehéz előre látni. A hosszú idejű és változékony késések nagyon megnehe-
zítik a monetáris és a fiskális politika irányítását.
A közgazdászok kétféle késést különböztetnek meg a stabilizációs politikában: bel-
ső késést és külső késést. A belső késés a gazdaságot érő sokk és a sokkra adott gazda-
ságpolitikai válasz között eltelt időszak. Ez a késés azért következik be, mert idó'be te-
lik, amíg a gazdaságpolitika először felismeri, hogy a sokk bekövetkezett, és azután
megfelelő választ ad rá. A külső késés időszaka addig tart, amíg a gazdaságpolitikai
lépés gazdaságra gyakorolt hatása nem jelentkezik. Ez a késés azért következik be, mert
a gazdaságpolitika nem hat azonnal a kiadásra, a jövedelemre és a foglalkoztatásra.
A fiskális politikának nagy a belső késése. Az Egyesült Államokban a kiadások és
az adók változtatásához az elnök és a Kongresszus jóváhagyása szükséges. A törvényke-
zési folyamat mindig lassú és nehézkes. A gazdaság serkentését célzó 1964. évi adócsök-
kentést például 1962-ben javasolta először Kennedy elnök. E késések miatt a fiskális
politika pontatlan eszköz a gazdasági stabilizálására.
A monetáris politika külső késése hosszú idejű. A monetáris politika kamatokon
keresztül működik, amely a beruházásra hat. Sok vállalat azonban előre elkészíti beru-
házási terveit. A monetáris politikáról ezért azt tartják, hogy körülbelül az első hat hó-
napig nincs hatása a gazdaságra.
A hosszú ideig tartó és változékony késések kétségtelenül megnehezítik a gazdaság
stabilizálását. A passzív gazdaságpolitika hívei szerint e késések miatt a sikeres stabili-
záció majdnem lehetetlen. Ráadásul a stabilizációs célú kísérletek túl gyakran destabi-
lizáló hatásúak. Tegyük fel, hogy a gazdaságpolitikai döntés meghozatala és hatásainak
első jelentkezése közötti időszakban a gazdaság állapota megváltozik. Ez esetben elkép-
zelhető, hogy akkor ösztönzik a gazdaságot, amikor az túlfűtött, vagy akkor fogják
vissza, amikor hanyatlóban van. Az aktív gazdaságpolitika hívei elismerik, hogy ezek a
késések óvatosságra intik a gazdaságpolitikusokat. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy
a politikának teljes passzivitást kellene tanúsítania, különösen egy súlyos és hosszúnak
ígérkező gazdasági visszaesés előtt.
Bizonyos, automatikus stabilizátoroknak nevezett gazdaságpolitikai eszközök azt
a célt szolgálják, hogy csökkentsék a stabilizációs politikával együtt járó késéseket. Az
automatikus stabilizátorok olyan eszközök, amelyek szükség esetén ösztönzik vagy vissza-
fogják a gazdaságot anélkül, hogy en-e külön gazdaságpolitikai döntés születne. A jöve-
delemadó-rendszer például biztosítja, hogy az adótörvény változása nélkül is automati-
kusan csökkenjen az adó, amikor a gazdaság recesszióba kerül, hiszen a magánszemé-
lyek és a társaságok kevesebb adót fizetnek, a jövedelmük alacsonyabb. Hasonló módon,
a munkanélküli-segélyek és a jóléti kiadások rendszere is növeli a transzferkifizetéseket;
amikor a gazdasági recesszió időszakában több ember jelentkezik ilyen irányú igények-
kel. Az automatikus stabilizátorok belső késés nélküli fiskális politikai eszközöknek
tekinthetők.
Az 1990. évi recesszió

Amikor Clinton elnök 1993-ban hivatalba lépett, az Egyesült Államok éppen egy re-
cesszióból lábalt ki. A gazdaság hanyatlása 1990 közepén kezdődött. A munkanélküliség
1990 júniusától két év alatt 5,1 százalékról 7,7 százalékra emelkedett. Bár a visszaesés
mértéke történeti összehasonlításban nem volt súlyos, komoly aggodalmat keltett a po-
litikusok között. 1992-ben végig magas volt a munkanélküliség, és a gazdaság állapota
az elnökválasztás központi témájává vált.
Mi okozta a recessziót? Úgy tűnik, nem nevezhető meg egyetlen tettes, de van né-
hány gyanúsított.
A recesszió egyik korai okozója a pénzszú1<ltő monetáris politika hatására eltolódott
LM görbe lehetett. Az 1980-as évek végének alacsony munkanélküliségi rátája a legtöb-
bek szerint kisebb volt a természetes rátánál, és az infláció gyorsulni látszott. Ezek az
okok késztették a Fedet a pénzmennyiség növekedésének lassítására. A rövid távú kama-
tok 1988 közepétől egy év alatt 6 százalékról majdnem 9 százalékra emelkedtek.
Röviddel a Fed pénzszűkítése után két - az IS görbét érő - sokk járult hozzá a ha-
nyatláshoz. 1. Különböző okokból (beleértve a nem megfelelő szabályozást is) számos
pénzintézet a csőd állapotában vagy ahhoz igen közel találta magát. A bankárok hitelki-
helyezéseikben óvatosabbakká váltak. A „hitel prés" miatt néhány vállalat kénytelen volt
elhalasztani beruházásait, így csökkent a beruházási javak iránti kereslet. 2. Amikor
1990 nyarán Irak megszállta Kuvaitot, a fogyasztói bizalom megrendült. A háború okozta
bizonytalanság kiadásaik elhalasztására késztette a fogyasztókat.
Elkerülhető lett volna a recesszió? Visszatekintve vj]ágosan látszik, hogy egy ex-
panzívabb monetáris politika segített volna. A Fed csökkentette a kamatlábat, de csak
fokozatosan, a válság kibontakozásával párhuzamosan. A rövid távú kamatok kb. 3 szá-
zalékig csökkentek 1992-ben. Ugyanezen időszak alatt a pénzmennyiség egyes mérőszá
mainak növekedése meglehetősen alacsony volt. Az események egyik magyarázata sze-
rint a Fed nem volt tudatában az IS görbét érő sokkok méreteivel. Félreérthette a csök-
kenő kamatokat, és azokat inkább az LM görbe kifelé tolódásának tudhatta be, mint az
IS görbe befelé húzódásának. Mivel a jövedelemre vonatkozó adatok csak késéssel áll-
na k rendelkezésre, s a jövedelem is csak késve reagál a monetáris politikára, a Fed csak
akkor ismerhette fel a hibát, amikor a válságot már nem tudta megelőzni.
Az 1990. évi recesszió rámutat a rövid távú stabilizációs politika néhány nehéz-
ségére. A gazdaságot érő sokkoknak számtalan okuk lehet, és méretüket sem könnyű meg-
becsülni. Mivel a gazdaságpolitikusok csak jelentős késéssel képesek felismerni, illetve
ellensúlyozni a sokkokat, lehetőségeik a gazdaság stabilizálására korlátozottak.
~1
~
1- Miből áll oz előjelző mulatók indexe?

.
A Yereske::e1mi Minisztériu:rl:Bn lévő I<özgazca.cág.i Elenzési Foosztály havcnta közli az előjelző nutatók
in::Exét. kz. :in:i?.xet tiZEI'B',JY al:,,en a:Í:11:rortól állítják cssre, arel:i,et gyakran h.l.szral.nak rát.:..ki.la'c lú:B:-
p::s gazd3sáJi előrejelzés:kre . A t.izen:cy a::ats:>r az alál:bi. M:g ru::ra rra:ri,erázni, mi.ért ~tl:etrek ezek
az a::atok a re§.1 GP válto2ásairak előrejel.zé:roen?
1. A felcblg::izóip3rbm cblg::)z6k átlagos reti rrunkaid?je.
2. M.:!nl<ar:élkii-se:#y iránt teny{rjtott írj ké.r:e.lrre.1< teti át.Ja;,a. Az. in::Ex szám.tásáh::>z EtTel< az a:at-
rak: az imerzét h3szrill.ják, .így ra C9')kken a nutató érté.1<e, akkor az mcli az in::Ex értékét.
3. Eo;Jyasztási javak iránti í r j ~ szám az inflációval korrigilva.
4. Szállítói teljesítés. Ez a rrutató azol<rak a vál.lalat:d<rak a szárát rréri, ·are1:i,e.lq-él a teszállítók las--
sal:hm száJJitanak, mint korátbm.
S. Vás§rlási Szel'.'2Ő:Erek, ~ l::erm::e.zé:ek és fel.szere1.éS2k szállítására, az inf1á::::ibJal l<orr.i..-
g§lva.
6. Újc:nrro kia:btt Építési erg::cel:i,ek sz.ám.
7. A teljesitetlEn IT6'.J]:en:el.é::ek szárán3k változása a f e l c b l ~ .
8 . l\:z. érzékeny alap:mya;JOk árainak változásai .
9. Pész\ényár:in::Ex.
10. l:e1zlárálat W) az inflációJal mrrigálva.
11. Ftgyasztói várakozások in::exe.
,
Agazdasági elöreielzés nehézségei '
..
..· . .
. . :-'
: '
:,,,,,,-
:-'"
.
/\ .
!
Mivel a gazdaságpolitika csak nagy késés-
sel befolyásolja a gazdaságot, a sikeres gaz-
daságpolitika szükségessé teszi a jövőbeni
gazdasági feltételek pontos előreje lzését.
Ha nem tudjuk el őre, hogy fellendülőben
vagy recesszióban lesz-e hat hónap múlva a
gazdaság, akkor nem tudhatjuk, hogy a mo-
netáris és a fiskális politikának növelnie
vagy szűkítenie kell-e az aggregált keresle-
tet. Sajnos a gazdaság jövőbeni folyamatai
gyakran előre jelezhetetlenek, legalábbis a Igen, Caesar, Róma valóban hanyatlik, de úgy szá-
gazdaságról szerzett jelenlegi ismereteink molom, hogy a következő negyedévben újra növe-
alapján. kedésnek indulunk.
Az előrejel zések készítőit segíthetik az Oono Fradon rajza © 1988, lhe NewYorker M~gozine, Inc.
előjelző mutatók. Az előjelző mutató olyan
adalokat tartalmaz, amelyek gyakran a gazdaságot megelőzve ingadoznak. Ha a mutatók
nagymértékben csökkennek, akkor valószínű, hogy recesszió lesz.
Az előrejelzések másik módja a gazdasági modellek alkalmazása. Az állami hivata-
lok és a magántulajdonú előrejelző intézetek mind nagy, számítógépeken futtatott mo-
13. fejezet • Makroökonómiai vita agazdaságpolitikáról 393
dellekkel dolgoznak. A modellek számos egyenletből állnak, minden egyenlet a gazda-
ság egy-egy szegmensét képviseli. Az exogén változók - monetáris politika, fiskális po-
litika, olajárak - várható alakulásának becslése után a modellek előrejelzéseket adnak a
munkanélküliségre, az inflációra és más endogén változókra. Mindig szem előtt kell
azonban tartani, hogy ezeknek a modelleknek az előrejelző képessége csak annyira jó,
amennyire helytállóak a modellre és az exogén változókra adott feltételezések.
Két történet a gazdasági elörejelzésröl

A gazdasági előrejelzések az állami és az egyéni döntéshozatal alapvető támaszai. Az
üzleti élet vezetői előrejelzésekre támaszkodnak, amikor a termelésre és beruházásra
vonatkozó döntéseiket meghozzák. A kormányzati politika irányítói is előrejelzésekre
támaszkodnak a gazdaságpolitika kialakításakor.
Mennyire pontos a gazdasági előrejelzés? A válaszhoz vizsgáljunk meg múltbeli
előrejelzéseket.
Az amerikai történelem legsúlyosabb hanyatlása, az 1930-as évek nagy gazdasági
válsága meglepte az előrejelzések készítőit. Még az 1929. évi tőzsdekrach után is bizto-
sak voltak abban, hogy a gazdaságban nem következik be jelentős visszaesés. 1931 vé-
gén, amikor a gazdaság nyilvánvalóan rossz állapotban volt, a kiváló közgazdász, Irving
Fisher azt jósolta, hogy a gazdaság hamarosan felépül. Az ezt követő események arról
tanúskodnak, hogy az előrejelzések túlságosan optimisták voltak. 1
A 13-1 . ábra mutatja, hogy milyenek voltak a gazdasági előrejelzések a nagy válság
óta tapasztalt legsúlyosabb gazdasági visszaesés, az 1982. évi recesszió alatt. Az ábrán a
tényleges munkanélküliségi rátát (kék) és a következő öt hónapra vonatkozó hatféle elő
rejelzést (piros) láthatjuk. Amint az kiderül, az előrejelzések jól mú'ködtek egy negyedévre
előre. A távolabbi előrejelzések azonban gyakran pontatlanok voltak. 1981 második ne-
gyedévében például a munkanélküliségben kevés változást jósoltak a következő öt negyed-
évre; két negyedévvel később ez mégis meredeken emelkedni kezdett. A munkanélküliség
csaknem 11 százalékig való emelkedése 1982 negyedik negyedévében meglepte az előre
jelzólcet. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy milyen súlyos a válság, az előrejelzések tévesen
jósolták meg a munkanélküliség elkövetkező csökkenését.
A fenti két történet - a nagy válság és az 1982. évi recesszió - jelzi, hogy a legdrá-
maibb gazdasági események közül sokat nem lehet előre jelezni. A gazdasági előrejel
zések ugyan a gazdasági döntéshozatal fontos támaszai, mégis sok hibalehetőséget rej-
tenek magukban.
1. Lásd Kathryn M. Dominguez - Ray C. Fair - Matthew D. Shapiro: Forecasting the Deprcssion: Harvard
versus Yale. American Economic Review, 78 (September 1988), 595-612. A cikkből kiderül, hogy a
gazdasági előrejelzések milyen rosszul m(ík.ödtek a nagy válság alatt. A tanulmány szerint a mai, fej let-
tebb előrejel ző módszerekkel sem lehetett volna jobb prognózist adni.
13-1. ábra
6.0
10.5
10.0
9.5
0
'~
9.0 o,,
·5,
:~
75
-"" 1983:2
'o
:e
•QJ
8.5
<=
e
-""
<=
::,
~ 8.0
7.5
7.0
Aktuális
6.5
6.0
1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986
Év
Az 1982. évi recesszió előrejelzése. A sötétebb görbe a munkanélküliségi ráta alakulását mutatja
1980 el ső negyedévétől 1986 első negyedévéig. A világosabb görbék a munkanélküliségi rátákra
vonatkozó előrejelzéseket mutatják hat különböző időpontban: 1981 második negyedévében, 1981
negyedik negyedévében, 1982 második negyedévében és így tovább. A körök az aktuális munkanél-
küliségi rátát és a következő négy negyedévre vonatkozó előrejelzéseket mutatják. Megfigyelhető,
hogy sem a munkanélküliség gyors növekedését, sem az azt követő gyors csökkenést nem sikerült
előre jelezni.
Forrás: Amunkanélküliségi r6la adalai o U. S. Depa,lmenl of labor adoloi. Az előrejelzések 20 elörejelzés mediánjoi. Az előrejelzésekre vonolkozóon oz Americon Siolislicol Associolion és o Nolionol
Bureou ol Economic Research odoll ösmfogloló állekinlésl.
Tudatlanság, várakozások és o Lucas-kritika

A neves rnakroközgazdász, Robert Lucas írta egyszer: ,,A tanácsadás mesterségében meg-
előztük korunkat." A megállapítással sokan egyetértenének azok közül is, akik tanácso-
kat adnak a gazdaságpolitikusoknak. A közgazdaságtan fiatal tudomány, és még sok
mindent nem tudunk. Nem lehetünk biztosak akkor sem, amikor különféle gazdaságpo-
litikai lépések hatásait akarjuk előrebecsülni. A tudatlanság arra int, hogy a közgazdász-
oknak óvatosnak kell lenniük, amikor javaslatokkal segítik a poUtikát.
Noha sok olyan terület van, ahol a közgazdászok ismeretei korlátozottak, Lucas
arra helyezte a hangsúlyt, ahogyan az emberek jövóoeni várakozásaikat kialakítják. A
várakozások kulcsszerepet játszanak a gazdaságban, mert befolyásolják a fogyasztók, a
beruházók és más gazdasági szereplők viselkedését. Az emberek várakozásai sok min-
dentől függnek, beleértve az állam által folytatott gazdaságpolitikát is. A gazdaságpoli-
tikai változások hatásainak előrejelzéséhez tehát tudnunk kellene, hogy az emberek vá-
rakozásai hogyan reagálnak majd a gazdaságpolitikai fordulatokra. Lucas szerint a gaz-
daságpolitikai értékelések hagyományos módszerei nem veszik figyelembe a politikának
a várakozásokra gyakorolt hatását. A gazdaságpolitika hagyományos megítélésének e
kritikáját Lucas-kritika néven ismerjük. 2
A Lucas-kritika egyik példáját láthattuk a 12. fejezetben, amikor a várakozások
inflációcsökkentésben betöltött szerepét tárgyaltuk. Az áldozati ráta - az infláció 1 szá-
zalékpontos csökkentésével járó GDP-veszteség százalékpontban kifejezve- hagyomá-
nyos számítási módszerei az adaptív várakozások elméletén alapulnak. A racionális
· várakozások szemléletének hívei szerint az infláció csökkentése sokkal alacsonyabb költ-
ségekkel is lehetséges, mert a politika hiteles megváltozása esetén a várakozások mó-
dosulnak. Másként fogalmazva: az áldozati rátára vonatkozó ismert becslési eljárások
szerintük megbízhatatlanok, mert érvényes rájuk a Lucas-kritika.
Atörténelmi tapasztalatok
Ha azt akaijuk megítélni, hogy a kormányzati politikának aktív vagy passzív szerepet
kell-e játszania a gazdaságban, érdemes felidéznünk a történelem adatai. Ha a gazdasá-
got számos sokk érte az aggregá1t kereslet és kínálat oldaláról, a gazdaságpolitika pedig
sikeresen kigyógyította e sokkok hatása alól, akkor nyilvánvaló az aktív gazdaságpolitika
létjogosultsága. Ha azonban a gazdaságot kevés nagymértékű sokkhatás befolyásolta, és
a megfigyelt ingadozások az alkalmatlan gazdaságpolitika számlájára írhatók, akkor a
passzív gazdaságpolitika me!Jett kell kiállnunk. Más szóval a stabilizációs politikáról
alkotott véleményünknek attól kell függnie, hogy a politika az eddigiek során stabilizáló
vagy destabilizáló volt-e. A gazdaságpolitikáról szóló makroökonómiai viták ezért gyak-
ran a történelemről szólnak.
A történelem azonban nem döntötte el a stabilizációs politikáról folytatott vitát. A
történeti érveken alapuló nézeteltérések abból fakadnak, hogy nem könnyű megállapí-
tani a gazdasági ingadozások okait. A történelmi tények gyakran többféleképpen értel-
mezhetők.
A nagy válság ennek egy példája. A közgazdászok gazdaságpolitikáról alkotott vé-
leménye gyakran összefügg a nagy válság okairól vallott nézeteikkel. Egyes közgaz-
dászok szerint a nagy válságot a magánkiadást nagymértékben visszahúzó sokkhatás
idézte elő. A gazdaságpolitikának szerintük ösztönöznie kellett volna a gazdaságot.
2. Lásd Robert E. Lucas, Jr.: Econometric Policy Evaluation: A Critique. Camegie Rochester Conference
on Public Policy. 1 Amsterdam. 1976. North-Holland Publishing Company, 19-46.; reprint in Robert E.
Lucas, Jr.: Studies in Business Cycle Theory. Cambridge, Mass., 1981, MIT Press.
Néhány közgazdász a pénzkínálat rendkívüli csökkenésének tulajdonítja a recessziót. A

nagy válság elkerülhető lett volna szerintük, ha a Fed passzív monetáris politikát folytat,
és egyenletes ütemben növeli a pénzmennyiséget. Attól függően tehát, hogy ki hogyan
ítéli meg az okokat, a nagy válság példa lehet arra is, hogy miért szükséges, és arra is,
hogy miért veszélyes az aktív monetáris és fiskális politika.
,
13-3. ESETTANULMANY
Astabilizálódó gazdaság csak statisztikai illúzió?

Keynes az 1930-as években írta az Általános elméletet, és a keynesi fonadalom terjedé-
sével az országok kormányai a gazdasági stabilizációt kezdték elsődleges feladatuknak
tekinteni. Sok közgazdász szerint a keynesi eszmék terjedése mélyreható befolyást gya-
korolt a gazdaság viselkedésére. Az első világháború előtti és a második világháború
utáni adatok összehasonlításából arra következtetnek, hogy a reál GDP és a munka-
nélküliség sokkal stabilabbá vált. Ez a legmeggyőzőbb érv - vallja néhány keynesista -
az aktív gazdaságpolitika mellett, hiszen ez már múlcödött.
Christina Romer provokatív és nagy hatású írásaiban kétségbe vonta a történelmi
adatok ilyen értelmezését. Nézete szerint az ingadozásokban tapasztalható csökkenés
nem a gazdaságpolitika és a gazdasági teljesítmény javulását tükrözi, hanem a gazdasági
adatokban elért javulást. A régebbi adatok sokkal pontatlanabbak, mint az újak. Romer
szerint a munkanélküliség és a reál GDP nagyobbnak látszó ingadozása az első világhá-
ború előtt nagyrészt statisztikai illúzió.
Romer különféle módszerekkel igyekszik igazolni állítását. Az egyik az, hogy meg-
kísérel pontosabb adatokat összeállítan.i a korábbi időszakra. Ez nehéz, mert ehhez ke-
vés a statisztikai forrás. A másik l ehetőség az, hogy a közelmúltra próbál kevésbé pontos
mutatókat alkotni, amelyek jobban összevethetólc a régebbiekkel, hiszen szintén pontat-
lanok. Az új „rossz" adatok felhasználásával Romer arra az eredményre jutott, hogy az
elmúlt időszakban nagyobbak voltak az ingadozások - majdnem akkorák, mint a korai
időkben-, ami ana utal, hogy a korábbi időszak ingadozásai nagyrészt az adatok elő
állításának mesterséges képződményei.
Romer munkássága fontos része annak a vitának, amely a gazdaságpolitikának a
gazdasági teljesítmény javításában játszott szerepéről szól. Bár eredményei vitathatóak,
a legtöbb közgazdász úgy látja, hogy a gazdaság csak egészen kevéssel stabilabb, mint
régen volt. 3
3. Lásd Chriscina Romer: Spurious Volatility in Historical Unemployment Data. Journal of Political Eco-
nom.y, 94 (February 1986), 1-37.; Cbristina D. Romer: Is the Stabilization of the Postwar Economy a
Figment of the Daca? American Economic Review, 76 (Junc 1986), 314-334.
13.2„ Szabály szerinti vagy eseti gazdaságpolitika?

A közgazdászok másik vitatémája az, vajon a gazdaságpolitikának szabályokhoz kell-e
igazodnia, vagy esetinek kell lennie. A gazdaságpolitikát szabályok vezérlik, ha a poli-
tikusok előre meghirdetik, hogyan fognak reagálni bizonyos helyzetek.re, és elkötelezett
módon be is tartják a bejelentésben tett ígéretüket. A gazdaságpolitika eseti, ha a gazda-
ságpolítikusokra van bízva a mindenkori helyzet megítélése, és olyan politikát választ-
hatnak, amilyet az adott szituációban megfelelőnek találnak.
A szabályokról és a diszkrécióról folytatott vita nem azonos az aktív vagy passzív
gazdaságpolitikáról szóló vitával. A gazdaságpolitikát vezérelhetik szabályok, ekkor még
lehet aktív vagy passzív. Egy passzív gazdaságpolitikai szabály lehet például a pénz-
mennyiség évi 3 százalékkal való növelése. Egy aktív gazdaságpolitikai szabály lehet
például a következő:
pénzmennyiség növekedési üteme= 3% + (munkanélküliségi ráta - 6%).
A fenti szabály értelmében a pénzmennyiség 3 százalékkal nő, ha a munkanélküliség 6
százalékos, de a munkanélküliség minden további százalékponttal történő növekedése
esetén a pénzmennyiség újabb százalékponttal bővül. Ez a szabály a pénzmennyiség
növelésével igyekszik stabilizálni a gazdaságot, ha az recesszióba kerül.
Először megvizsgáljuk, hogyan javulhat a gazdaságpolitika azzal, hogy fix szabályt
követ. Ezek után megvitatunk néhány lehetséges szabályt.
Agazdaságpolitikusokkal és a politikai folyamatokkal szembeni bizalmatlanság

Egyes közgazdászok szerint a gazdaságpolitika fontosabb annál, semhogy a gazdaságpo-
litikusok egyéni megítélésére lehessen bízni. Noha ez a nézet inkább politikai, mint
gazdasági, központi szerepe van abban, hogyan ítéljük meg a gazdaságpolitika szerepét.
Ha a politikusok alkalmatlanok vagy opportunisták, akkor nem biztos, hogy felhatal-
mazhatj uk őket a monetáris és fiskális politika veszedelmes eszközeinek használatára.
A gazdaságpolitikai alkalmatlanságnak több oka lehet. Egyes közgazdászok kiszá-
míthatatlannak tartják a politikai folyamatokat, talán azért, mert azok bizonyos érdek-
csoportok közötti hatalomváltásokat tükröznek. A makroökonómia ráadásul bonyolult,
s a politikusok gyakran nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel ahhoz, hogy helyesen
ítéljék meg a helyzeteket. E tudatlanság lehetővé teszi, hogy „sarlatánok" összetett prob-
lémákra helytelen, ám felületesen vonzónak tűnő megoldásokat javasoljanak. A politika
gyakran képtelen különbséget tenni e sarlatánok és a hozzáértő közgazdászok javaslatai
között.
A gazdaságpolitika opportunizmusa akkor jelenik meg, amikor a politika céljai
összeütközésbe kerülnek a társadalmi jóléttel. Néhány közgazdász attól tart, hogy a
politikusok saját választási céljaikra használják a gazdaságpolitikát. Ha a polgárok a
választások alatti gazdasági helyzetnek megfelelően szavaznak, akkor ez olyan politika
megválasztására ösztönözhet, amely a választás évében sikeresebbnek tünteti fel a gaz-
daságot, mint amilyen az valójában. Elképzelhető, hogy az e lnök közvetlenül hivatalba
lépése után az infláció csökkentése érdekében recessziót idéz elő, majd a következő
választások előtt serkenti a gazdaságot, hogy csökkenjen a munkanélküliség; így bizto-
sított, hogy a választáskor az infláció és a munkanélküliség is alacsony. A gazdaság vá-
lasztási célból történő manipulációját politikai konjunktúraciklusnak nevezik. A téma
kiterjedt kutatások tárgyát képezi közgazdászok és politológusok körében. 4
A politikával szembeni bizalmatlanság miatt néhány közgazdász a politika befolyási
övezetén kívülre helyezné a gazdaságpolitikát. Némelyikük alkotmánymódosítást java-
solt - ilyen volt a kiegyensúlyozott költségvetés javaslata, amely megkötné a törvény-
hozók kezét, és elszigetelné a gazdaságot a hozzá nem értéstől és az opportunizmustól.
Agazdaság helyzete republikánus és demokrata elnökök alatt

Mennyiben befolyásolja a gazdaságot az, hogy melyik párt van hatalmon? A közgazda-
ságtan és a politikatudomány határterületén működő kutatók foglalkoznak ezzel a kér-
déssel. Egy érdekes meglátás szerint úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok két pártjának
gazdaságpolitikája között rendszerszerű különbségek mutathatók ki.
A 13-1. táblázat a reál GDP alakulását foglalja össze 1948-tól kezdődően a négy-
éves elnökségi ciklusok szerint. Figyeljük meg, hogy a növekedési ráta gyakran ala-
csony, és sokszor negatív e kormányzatok második évében. A reál GDP csökkenésére
hét alkalomból hatszor a republikánus kormányzatok második vagy harmadik évében
került sor. Ezzel szemben a demokrata kormányzatok második és harmadik évében rend-
szeresen gazdasági fellendülés tapasztalható.
Az egyik magyarázat szerint a két párt preferenciái különböznek az infláció és a
munkanélküliség tekintetében. Vagyis ahelyett, hogy opportunistáknak tartanánk a po-
litikusokat, tekinthetjük ó1cet egyszerűen csak különbözőeknek. A republikánusok mint-
ha kevésbé kedvelnék az inflációt, mint a demokraták. Ezért aztán inkább restriktív
politikát folytatnak hivatalba lépésük után, és készek vállalni a recessziót az infláció
csökkentése érdekében. A demokraták expanzívabb gazdaságpolitikát alkalmaznak a
munkanélküliség csökkentése érdekében, és elfogadják cserébe a magasabb inflációt.
A pénzkínálat növekedését vizsgálva valóban azt látjuk, hogy a monetáris politika ke-
vésbé inflációgerjesztő a republikánusok alatt. Úgy tűnik tehát, hogy a két politikai párt
teljesen különböző politikát folytat, s a politikai folyamatok a gazdasági ingadozások
egyik okozói.
Még ha elfogadjuk is a tényeknek ezt a magyarázatát, nem egészen világos, hogy az
a szabályokhoz kötött gazdaságpolitika mellett vagy ellen szól. Egyrészt a gazdaságpo-
litikai szabályok megvédhetnék a gazdaságot az ilyen típusú politikai sokkhatásoktól.
4
Lásd William Nordhaus: The Political Business Cycle. Review of Economic Studies, 42 (1975), 169-190.;
Edward Tufte: Political Control ofthe Economy. Princeton, N. J., 1978, Princeton University Press.
13-1. táblázat I A reál GDP növekedése demokrata és republikánus kormányzatok alatt
úemokrata kormányzatok
A ciklus éve
Elnök Első Második Harmadik Negyedik
Trumán 0,4 8,7 9,9 4,3
Kennedy /Johnson 2,7 5,2 4,1 5,6
Jóhnson 5,5 5,9 2,6 4,2
Cruter 4,5 4,8 2,5 -0,5
Clinton 3, 1 4,0
Átlag 3,2 5,7 4,8 3,4
Republikánus kormányzatok
A ciklus éve
Elnök Első Második Harmadik Negyedik
Eisenhower I 3,7 - 0,7 5,6 2,0
Eisenhowerl] 1,9 -0,5 5,5 2,2
Nixon 2,7 0,0 2,9 5,1
Nixon/Ford 5,2 -0,6 - 0,8 4,9
Reagan I 1,8 -2,2 3,9 6,2
ReaganII 3,2 2,9 3,1 3,9
Bush 2,5 1,2 -0,6 2,3
Átlag 3,0 0,0 2,8 2,3
Forrás: Oeportmenl of (ommerce, Burcou of fconomic Analysis
Meghatározott szabály mellett a Fed nem módosíthatná monetáris politikáját, ha változik

a politikai környezet. Elképzelhető, hogy a gazdaság stabilabb lenne, és javulna a hosz-
szú távú gazdasági teljesítmény. Másrészt viszont, ha a gazdaságpolitikát szabályok kötik,
akkor a választók gazdaságpolitikai befolyását éri korlátozás. 5
Az eseti politika idöinkonzisztenciáia

Ha úgy gondoljuk, hogy bízhatunk gazdaságpolitikusainkban, akkor az eseti döntés első
megközelítésben elóbbre valónak t(ínhet, mint a szabályokhoz kötött politika. Az eseti
politika természeténél fogva rugalmas. Ha a gazdaságpolitikusok értelmes és jó szándékú
emberek, akkor nem sok okunk lehet arra, hogy megtagadjuk tőlük a változásokra való
rugalmas válaszadás lehetőségét.
Az eseti politikával szemben azonban felmerül az időinkonzisztencia problémája.
Bizonyos helyzetekben előfordulhat, hogy a gazdaságpolitikusok előre meg akarják
5. Lásd Alberto Alcsina: Macroeconomics and Politics. NBER Macroeconomics Annual. 3 ( 1988), 13-52.
hirdetni gazdaságpolitikai véleményüket, befolyásolva ezzel a gazdasági szereplők vá-

rakozásait. Késóöb pedig, amikor már kialakították várakozásaikat, a gazdaságpolitiku-
sok kísértésbe esnek, és megszegik korábbi ígéreteiket. Mivel a gazdasági szereplők tisz-
tában vannak azzal, hogy a politikusok következetlenekké válhatnak, nem bíznak a
meghirdetett gazdaságpolitikában. Ebben a helyzetben a gazdaságpolitikusok, hogy
bejelentéseiknek hitelt adjanak, a kötött szabály szerinti politika irányába kötelezik el
magukat.
Az időinkonzisztenciát a legszemléletesebben nem a közgazdaságtanból, hanem a
politikából vett példával illusztrálhatjuk. A teIToristákkal a túszok szabadon engedéséért
folytatott tárgyalásokról van szó. A legtöbb ország azt hirdeti, hogy nem folytat tárgya-
lásokat a terroristákkal. A bejelentés célja a teIToristák elrettentése: ha semmiféle előny
nem származik a túszszedésből, akkor a racionálisan gondolkodó terrorista nem ejt túszt.
Más szóval: a nyilatkozat célja a terroristák várakozásainak és ezen keresztül viselkedé-
süknek a befolyásolása.
Valójában azonban mindaddig, amíg a politikusok nem mutatnak elszántságot e
politika terén, a bejelentésnek nem sok hatása van. A teIToristák tudják, hogy mihelyst
a túszokat foglyul ejtik, a politikusok azzal az ellenállhatatlan kísértéssel szembesülnek,
hogy engedményeket tegyenek a túszok szabadon engedése érdekében. A racionális ter-
roristák elijesztésének egyetlen módja az, ha a politikusok elvetik az eseti mérlegelést,
és a tárgyalás megtagadásának szabályához mindvégig ragaszkodnak. Ha a politikusok
tényleg nem tennének engedményeket, akkor a terroristák túszszedési akciói javarészt
elkerülhetők lennének.
Ugyanez a probléma jelentkezik kevésbé drámai formában a monetáris politikában
is. Gondoljunk a Fed dilemmájára, amelyeknek az inflációra és a munkanélküliségre is
figyelnie kell. A Phillips-görbe szerint az infláció és a munkanélkühség közötti válasz-
tás a várt inflációtól függ. A Fed számára az volna a legelőnyösebb, ha mindenki ala-
csony inflációt várna, hiszen ekkor kedvező átváltási aránnyal lenne dolga. A várt inf-
láció csökkentése érdekében a Fed gyakran hirdeti meg, hogy az alacsony infláció mo-
netáris politikájának legfőbb célja.
Az alacsony infláció politikájának meghirdetése azonban önmagában még nem hi-
teles. Ha a háztartások és vállalatok már kialakították inflációs várakozásaikat, és annak
megfelelően cselekszenek, a Fed ösztönzést érezhet, hogy a munkanélküliség csökken-
tése érdekében megszegje ígéretét, és növe]je a pénzmennyiséget. Az emberek tisztában
vannak e késztetéssel, ezért nem hisznek a bejelentésnek már a kezdetekkor sem. Akár a
terroristákkal szembesülő elnök a velük való tárgyalásra, a Federal Reserve is erős kísér-
tést érezhet az inflációra a munkanélküliség csökkentése érdekében. És ahogy a terroris-
ták is figyelmen kívül hagyják a tárgyalási bojkottról való bejelentéseket, a gazdasági
szerepló'k sem veszik komolyan az alacsony inflációról szóló nyilatkozatokat.
A fenti eszmefuttatás meglepő eredménye az, hogy a gazdaságpolitika néha könnyeb-
ben megvalósítja célját, ha letesz az eseti elbírálás lehetőségéről. Racionális terroristák
kevesebb túszt szednének és gyilkolnának meg, ha a politikusok ahhoz a durvának hangzó
elhatározáshoz ragaszkodnának, hogy nem tárgyalnak a túszok szabadon engedéséről. A
monetáris politika esetét tekintve: alacsonyabb volna az infláció ugyanakkora munkanél-
küliséggel, ha a Fed eltökélten kiállna a zéró infláció politikája mellett.
A politika időinkonzisztenciája sok más összefüggésben is felmerül. Álljon itt né-
hány példa ezek közül:
• A beruházások ösztönzése érdekében az állam meghirdeti, hogy nem adóztatja
meg a tó1cejövedelmeket. Miután a tőke megjelenik, az állam kísértést érezhet az
ígéret megváltoztatására, mivel a már meglévő tó1ce megadóztatása nem torzítja
a gazdaságot.
• A kutatás elősegítése érdekében az állam bejelenti, hogy átmenetileg monopóli-
umot biztosít azoknak a vállalatoknak, amelyek új gyógyszereket fedeznek fel.
Miután azonban az orvosságot kifejlesztették, az állam kísértésbe eshet, hogy
visszavonja a jogot, vagy szabályozza az árat, hogy az orvosság könnyebben el-
érhető legyen.
• A szülők, hogy gyermeküket jobb viselkedésre neveljék, megfogadják, hogy meg-
büntetik a gyereket, ha az áthág valamilyen szabályt. Mikor azonban a gyermek
rosszul viselkedik, a szülő könnyen elcsábul, elfeledkezik fogadalmáról, mert a
büntetés a szülőnek és a gyereknek is egyaránt kellemetlen.
• A lelkiismeretesebb tanulás érdekében a tanár bejelenti, hogy a félév vizsgával
zárul . Miután azonban a hallgatók megtanulták és elsajátították az anyagot, a tanár
kísértést érezhet a vizsga elhalasztására, hogy ne kelljen kijavítania a feladatlapo-
kat.
A fenti esetekben a racionálisan viselkedő szerepló1< tisztában vannak a politikusok előtt

álló kísértésekkel, s ez befolyásolja várakozásaikat. A megoldás minden esetben a poli-
tikus eseti mérlegelésről való lemondása és előre meghatározott szabály követése. 6
,
13-5. ESETTANULMANY
Alexander Hamilton versus idöinkonzisztencia

Az időinkonzisztencia problémája régóta összefügg az eseti politikával. Valójában ez
volt az egyik első probléma, amellyel Alexander Hamilton szembesült, amikor 1789-ben
George Washington elnök kinevezte őt a U. S. Secretary of the Treasury élére.
A Hamilton előtt álló kérdés az volt, hogy hogyan kezeljék a függetlenségért foly-
tatott harcban felhalmozott adósságokat. Amikor a forradalmi kormány felvette a köl-
csönt, ígéretet tett arra, hogy a háború után visszafizeti. Akkor azonban sok amerikai a
hitel törlesztésének megtagadását támogatta, mert a hitelezők kifizetése adózást tett
volna szükségessé, ami mindig költséges és népszerűtlen.
6. A fejezethez tartozó függelék formalizáltabban is elemzi az időinkonzisztencia problémáját. Az időin

kozisztenciáról bővebben lásd Finn E. Kydland- Edward C. Prescott: Rules Rather Than Discretion: Thc
Inconsistency or Optimal Plans . Journal of Political Economy, 85 (June 1977), 473-492; Robert J. Bar-
ro - David Gordon: A Positive Theory of Monetary Policy ina Natural Rate Modcl. Joumal of Political
Economy, 91 (August 1983), 589-610.
Hamilton elutasította a hiteltörlesztés megtagadásának időinkonzisztens politikáját.

Tisztában volt azzal, hogy az országnak valószínűleg újra hitelhez kell majd folyamod-
nia. A Beszámoló az államadósságról című kongresszusi előterjesztésében 1790-ben az
alábbiakat írta:
„Ha az államadósságról beszélünk, akkor, tekintettel a probléma fontosságára, a
következő felmerülő kérdés az, hogy hogyan kellene kezelnünk. A kérdésre nyilvánvaló
a válasz: becsülettel, a szerződések pontos teljesítésével. Azokat az államokat, amelyek
teljesítik kötelezettségeiket, a magánszemélyekhez hasonlóan, tisztelet és bizalom övezi,
az ellenkező a sorsa azoknak, akik nem így járnak el."
Hamilton tehát azt javasolta, hogy az ország vállalja az adósság visszafizetésének
politikai szabályát.
Az elsőként Hamilton által javasolt politikai szabály két évszázada érvényben van.
Napjainkban, amikor a Kongresszus a kiadási tételeket tárgyalja, senki sem javasolja az
adósságtörlesztés megtagadását mint adócsökkentési l ehetőséget, nem úgy, mint Ha-
milton idejében. Az államadósság tekintetében mindenki egyetért abban, hogy az ország-
nak az előre megszabott szabályhoz kell igazodnia.
Monetáris politikai szabályok

Ha elfogadjuk is, hogy a szabályokhoz igazodó gazdaságpolitika előbbre való az eseti
politikánál, a makroökonómiai vitát nem zárhatjuk le ennyivel. Ha a Fed elkötelezi ma-
gát a szabály szerinti monetátis politika mellett, milyen szabályt kövessen? Nézzünk
néhányat azok közül, amelyeket különféle közgazdászok javasolnak.
Egyes közgazdászok - ó1cet nevezik monetaristáknak - azt tanácsolják, hogy a Fed
egyenletes ütemben növelje a pénzmennyiséget. A fejezet elején álló idézetben Milton
Friedman - a leghíresebb monetarista - képviseli ezt a nézetet. A monetaristák meggyő
ződése az, hogy a pénzkínálat hullámzásai okozzák a gazdaság legnagyobb ingadozásait.
A pénzkínálat lassú és egyenletes növelése szerintük stabil kibocsátást, foglalkoztatást és
árszínvonalat biztosítana.
Bár lehet, hogy a monetarista álláspont követése révén sok eddig tapasztalt gazda-
sági ingadozás el kerülhető lett volna, a legtöbb közgazdász szerint mégsem ez a legjobb
szabály. A pénzkínálat egyenletes növekedése csak akkor stabilizálja az aggregált keres-
letet, ha a pénz forgási sebessége is stabil. A pénz forgási sebességének nagymértékű
csökkenése az 1980-as évek elején viszont azt mutatj a, hogy a forgási sebesség olykor
ingadozik. A legtöbb közgazdász úgy vélekedik, a követendő szabálynak biztosítania
kell, hogy a pénzkínálat igazodhasson a gazdaságot érő sokkokhoz.
A második, sokak által javasolt politikai szabály a nominális GDP-t célozza. E
szabály szerint a Fednek a nominális GDP tervezett alakulását kellene meghirdetnie. Ha
a nominális GDP meghaladja a tervezett értéket, akkor a Fed csökkenti a pénzkínálatot,
hogy az aggregált keresletet visszafogja. Ha viszont a GDP a tervezett érték alá süJlyed,
a Fed növeli a pénzkínálatot, hogy serkentse az aggregált keresletet. Mivel a nominális
GDP mint cél lehetővé tenné, hogy a monetáris politika igazodjon a pénz forgási sebes-
ségének megváltozásához, a legtöbb közgazdász szerint ez a kibocsátás és az árszínvonal
nagyobb stabilitásához vezetne, mint a monetarista politikai szabály.
A harmadik gyakran javasolt szabály az árszínvonalat tartja szem előtt. A szabály
szerint a Fed az árszínvonal tervezett alakulását hirdeti meg, és a pénzkínálat változta-
tásával igazodna a tényleges árszínvonal tervezett értéktől való eltéréseihez. A javaslat
hívei szerint az árstabilitásnak kellene a monetáris politika elsődleges céljának lennie.
Figyeljük meg, hogy a fenti szabályok mind valamely nominális változó - pénzkí-
nálat, nominális GDP, árszínvonal - alakulásához kötöttek. Elképzelhető olyan politikai
szabály is, amely reálváltozókat követ. A Fed például megpróbálhatna az 5 százalékos
munkanélküliségi ráta céljához igazodni. Az ilyen szabályokkal az a gond, hogy senki
sem tudja pontosan, mekkora a munkanélküliség természetes rátája. Ha a Fed a tenné-
szetes ráta alatti munkanélküliségi rátát választana, az gyorsuló inflációt eredményezne.
Ha viszont a természetes rátánál magasabb munkanélküliség mellett maradna, az gyor-
suló deflációhoz vezetne. A közgazdászok a fenti okok miatt ritkán támogatják a kizá-
rólag reál változókhoz kötött monetáris politikai szabályokat, jóllehet a munkanélküliség
és a reál GDP olyan reálváltozók, melyek a gazdaság teljesítményének legkifejez6bb
mutatói.
Aközponti bank függetlensége
Tegyük fel, hogy mi kapnánk azt a feladatot, hogy megalkossuk egy ország alkotmányát
és törvényeit. Engedélyeznénk-e, hogy az ország elnökének hatalma legyen a központi
bank politikája felett? Biztosítanánk-e, hogy a központi bank politikai szándékoktól
függetlenül hozza döntéseit? Másként megfogalmazva: ha a monetáris politika eseti, és
nem szabály szerinti, akkor kinek a kezében legyen a döntés?
Az egyes országok különböznek egymástól abban a tekintetben, hogy miként vála-
szolnak a feltett kérdésre. Egyes országokban a központi bank a kormányzat része, más-
hol nagymértékben független. Az Egyesült Államokban a Fed vezetőit 14 évre választ-
ják, és akkor sem hívhatók vissza, ha az elnök nem ért egyet döntéseikkel. A Fed intéz-
ményi függetlenségének foka hasonló a Legfelsóbb Bíróság függetlenséghez.
Számos kutató vizsgálta a monetáris politika törvényi szabályozásának hatásait.
Különböző országok törvényeinek vizsgálata után összeállítottak egy, a központi bank
függetlenségét jelző indexet. Az index olyan jellemzőket foglal magában, mint a hivatali
idő hossza, a központi bank tanácsában lévő kormányhivatalnokok szerepe, illetve a
kormány és a központi bank közötti párbeszéd gyakorisága. A kutatók ezt követően
megvizsgálták a központi bank függetlensége és a makrogazdasági teljesítmény közötti
korrelációt.
A vizsgálatok eredményei egyértelm(íek: a nagyobb függetlenséggel bíró központi
bankok alacsony és stabil inflációval járnak együtt. A 13-2. ábra a központi bank függet-
lenségének és az átlagos inflációnak a pontdiagramja. Azokban az országokban, ahol füg-
getlen a központi bank - ilyen például Németország, Svájc vagy az Egyesült Államok -,
13-2. ábra 1
9 ~
■ Spanyolország
8 >-
■ Új-Zéland
■ Olaszország
7 ,_ ■ Egyesült Királyság
:~ Ausztrália■ • Dánia
•0
;:;:: 6 ,_ ■ Franciaország/Norvégia/Svédország
.5
....
=
0
..!:! 5 ,_ ■Japán
·< ■Kanada
Belgium■ • Hollandia ■ Egyesült Államok
4 ~
■ Svájc
2 - ■ Németország
1 1 1 1 1 1 1 1
2
0.5 1.5 2 2.5 3 3.5 4 4.5
Közponli bank függetlenségének indexe
Az infü,ció és központi bank függetlensége. A pontdiagram a központi bank függetlenségét

mutatja nemzetközi összehasonlításban. Az adatok szerint a függetlenebb központi bankok alacso-
nyabb inflációs rátát produkálnak.
Forrás: Alberlo Aleiino- Lowren<e H. Summers: Cenlraf Bonk lndependence ond Maaoeconomic Perlormon<e: Some Camparolive Evide0<e. Journal o(MOlltY, Credit ond Banking 25 (Moy 1993), 151-
162., 155. oldal 1. u6bra. Az óllogas inllódó odoloi oz 1955--1988 közölli idöszokro vonolkoznak.
jellemzően alacsony az átlagos infláció. Ott, ahol a központi bank nem független - pél-
dául Új-Zélandon vagy Spanyolországban-, jellemzően magasabb az átlagos infláció.
A kutatók azt is megállapították, hogy nincs összefüggés a központi bank függet-
lensége és a gazdasági teljesítmény között. Nincs tehát kapcsolat az átlagos munkanél-
küliség, a foglalkoztatás ingadozásai, a reál GDP átlagos növekedési üteme vagy a reál
GDP változásai és a központi bank függetlensége között. Úgy tűnik, a központi bank
függetlensége az ingyenebédhez hasonló: az alacsonyabb infláció előnyét kínálja minden
látható költség nélkül. Ez a felismerés arra késztetett néhány országot, köztük Új-Zé-
landot, hogy átí1ják törvényeiket, és nagyobb függetlenséget biztosítsanak központi
bankjaiknak. 7
7. Az ismertetett eredményekről és a központi bank függetlenségének terjedelmes irodalmáról bővebben lásd

Alberto Alesina - Lawrence H. Summers: Central Bank Independencc and Macroeconomic Pcrfo1mancc:
Some Comparalive Evidence. Joumal of Money, Credit and Banking, 25 (May 1993), 151-162.
Fiskális politikai szabályok
Bár a lehetséges szabályokról folytatott viták általában a monetáris politikával kapcso-
latosak, a közgazdászok és a politikusok gyakran tesznek javaslatot fiskális politikai
szabályokra is. A leggyakrabban emlegetik a kiegyensúlyozott költségvetés szabályát.
Eszerint az állam nem költhetne többet adóbevételeinél. Az Egyesült Államokban szá-
mos tagállam működik e szabálynak megfelelően, mert a tagállami alkotmányos elvek
nemritkán kiegyensúlyozott költségvetést írnak elő. A gazdaságpolitikai vita visszatérő
kérdése, hogy az alkotmány kiegyensúlyozott költségvetésre kötelezze-e a szövetségi
kormányzatot.
A legtöbb közgazdász ellenzi a szigorúan kiegyensúlyozott költségvetés előírását.
Három szempont említhető, amely miatt a költségvetési hiány, illetve többlet egyes
esetekben kívánatos lehet.
1. A költségvetési deficit vagy többlet segítheti a gazdaság stabilizációját. A ki-
egyensúlyozott költségvetés tulajdonképpen megszüntetné az adók és transzferek
rendszerének automatikus stabilizátor szerepét. Ha a gazdaság recesszióba kerül,
az adók automatikusan csökkennek, a transzferek pedig automatikusan emelked-
nek. Bár ezek az automatikus reakciók segítik a gazdaság stabilizációját, defici-
tessé teszik a költségvetést. A szigorú egyensúlyi szabály szerint recesszióban az
államnak növelnie kellene az adókat, és csökkentenie a transzfereket, ezek a lé-
pések viszont tovább csökkentenék az aggregált keresletet.
2. A költségvetés hiánya vagy többlete révén csökkenthetők az adórendszer torzí-
tásai. A magas adókulcsok költségekkel terhelik a társadalmat. Minél magasabb
az adókulcs, annál nagyobb az adó társadalmi költsége. Az adó társadalmi költ-
sége minimalizálható, ha az adókulcs viszonylag stabil, s nem pedig egyszer ma-
gas, máskor alacsony. A közgazdászok adókisimításnak nevezik ezt a politikát. Az
adókulcsok változatlansága miatt elkerülhetetlen a deficit a szokatlanul alacsony
jövedelmű (recesszió) és a szokatlanul magas kiadású (háborúk) években.
3. A költségvetési deficit révén a mai nemzedék adóterhei átháríthatók a következő
nemzedékre. Egyes közgazdászok például úgy érvelnek, hogy ha ma háborút
folytatunk szabadságunk megőrzése érdekében, akkor abból a következő generá-
ciónak is haszna lesz, ezért viselniük kell a teher egy részét. Ezért jogos, hogy a
mai nemzedék részben adósságból finanszírozza a háborút a költségek egy részé-
nek továbbörökítése révén. Az állam a következő generáció adóiból fizetheti
vissza a háborús adósságot.
A fenti megfontolások miatt a legtöbb közgazdász elutasítja a kiegyensúlyozott költség-

vetés szabályát. A költségvetési politikát vezérlő szabálynak számolnia kell legalábbis
recessziókhoz és háborúkhoz hasonló eseményekkel, hiszen ekkor a költségvetési deficit
mindenképpen indokolható.
Az adósság-GDP arány kétszáz éve
Ha visszatekintünk az amerikai történelemben, a szövetségi kormányzat eladósodásának
jelentős ingadozását figyelhetjük meg. A 13-3. ábra az államadósság GDP-hez való
arányát mutatja 1790-től. Az adósság a gazdasághoz mérve az 1930-as évekre jellemző
nulla és az 1946. évi 129 százalékos maximumérték között változik.
lemre méltó kivételt képeznek az 1980-as és 1990-es évek, amikor a szövetségi
kormányzat békeidó'ben produkált jelentős költségvetési deficiteket.
Számos közgazdász véli úgy, hogy a költségvetési politikát a fenti történelmi pél-
dának megfelelően kell irányítani. Az adókisimítás és a nemzedékek közötti teherelosz-
tás követelménye miatt a háborúk adósságból való finanszírozása optimálisnak látszik.
Az elmúlt évtizedek deficitjei ugyanakkor ellentmondást rejtenek. Több közgazdász is
bírálta ezeket a költségvetési deficiteket, mert igazságtalan terhet róttak a jövő nemze-
dékére. 8
13-3. ábra
1.4
Második világháború _
1.2
i;-
·e
::_ 0.8
e,
'í'cn
as-~« o.6
Függetlenségi háború
0.4 Polgárháború Elsö világháború ~
"''#~~ -1\ \ . ✓t
0.2
'
0 '-----'---~--'=-__::;.____J~---'----'----'----'----'----'-
~ l'1-¾~'I: ., "J
1790 1810 1830 1850 1870 1890 1910 1930 1950 1970 1990
Év
Az államadósság és a GDP aránya 1790-tó1. Az ábrából kiderül, hogy az amerikai adósságnak a
gazdasághoz mért aránya háborús időkben meredeken emelkedik, békeidó'ben pedig lassan csökken.
Az 1980-as évek óta tartó időszak kivétel, mivel az adósság-GDP arány súlyosabb háborús konflik-
tus nélkül is emelkedik.
•Forrár. U. S. Oeporlmenl of lreosury, U. S. Ocparlmenl of Commcrce és l S. Bcrry: Produclion and Populalion Since 11789. Boslwirk Paper No. 6, Richmond, 1988.
8. Az 1980-as évek deficitjének kritikájáról lásd Benjamin M. Friedman: Day o.f Reckoning: The Conse-
quences of American Economic Policy Under Reagan and Afte1: New York, 1988, Random House.
13.3. Következtetés: gazdaságpolitika egy bizonytalan világban

Ebben a fejezetben azt vitattuk meg, hogy a gazdaságpolitika a gazdasági ingadozásokra
való reakcióiban aktív vagy passzív legyen-e, valamint hogy a szigorú szabályokhoz
igazodjon, vagy eseti mérlegeléssel döntsön-e. Számos érv hozható fel mindkét oldalon.
Talán az egyetlen világos következtetés az, hogy egyik nézet mellett sincsenek egyszerű
és. mindent eldöntő érvek. Mindenkinek magának kell értékelnie a különböző indokokat,
és eldöntenie, véleménye szerint mi legyen az állam szerepe a gazdaság stabilizálásában.
Jól vagy rosszul, de a közgazdászok kulcsszerepet játszanak a gazdaságpolitika ki-
alakításában. A gazdaság összetettsége miatt a feladat nehéz, de nem lehet kitérni előle.
A közgazdász nem teheti meg, hogy hátradől székében, és várja, amíg a gazdaságról
szerzett ismeretei hiánytalanok lesznek, s csak akkor ad tanácsot. Időközben is kell se-
gítség a gazdaságpolitikusoknak. Ez a feladat, legyen bármilyen nehéz is időnként, a
közgazdászokra hárul.
A közgazdászok gazdaságpolitikában játszott szerepe azonban több, mint puszta
tanácsadás. Még a tudományos munkáikba beletemetkező közgazdászok is befolyásolják
a gazdaságpolitikát kutatásaikon és tanulrnányaikon keresztül. John Maynard Keynes az
alábbiakat írta az Általános elmélet záró soraiban:
,, ... a közgazdászok és a politológusok nézetei, akár igazuk van, akár nem, sokkal
nagyobb befolyással bírnak, mint azt általában hisszük. A világot valóban nem sok
egyéb dolog mozgatja. A gyakorlati emberek, akik intellektuális befolyásoktól mente-
seknek hiszik magukat, gyakran rabszolgái valamelyik már régen meghaladott közgaz-
dásznak. A bolond hivatalnokok mindenféléket hallanak, valamely évekkel korábbi fir-
kász akadémikustól veszik át őrültségeiket."
Ezek a sorok ma is ugyanolyan igazak, mint amikor Keynes 1935-ben papítTa vetette
ó1cet, azzal a különbséggel, hogy a „firkász akadémikus" sokszor maga Keynes.
Összefoglalás
1. Az aktív politika hívei szerint a gazdaság folyamatosan sokkhatásoknak van ki-
téve, amelyek monetáris és fiskális politikai beavatkozások hiányában a kibocsátás és a
foglalkoztatás nemkívánatos ingadozásaihoz vezetnek. Sokak szerint a gazdaságpolitika
sikeresen stabilizálja a gazdaságot.
2. A passzív gazdaságpolitika hívei szerint a monetáris•és a fiskális politika hosszú
ideig tartó és változékony késésekkel működik, ezért a gazdaság stabilizálását célzó
kísérletek könnyen destabilizálóvá válhatnak. Ezenkívül úgy vélik, hogy jelenlegi gaz-
dasági ismE:reteink túlságosan korlátozottak ahhoz, hogy sikeres stabilizációs politikát
alakítsunk ki. Véleményünk szerint a nem megfelelő gazdaságpolitika gyakran okozója
a gazdaság ingadozásainak.
3. Az eseti politika hívei szerint az eseti elbírálás lehetősége révén a gazdaságpoli-
tika rugalmasan reagálhat a különböző, előre nem látott helyzetekre.
4. A szabályokhoz igazodó polilika hívei szerint a politikai folyamatok megbízha-

tatlanok. Azt tartják, hogy a politikusok gyakran követnek el gazdaságpolitikai hibákat.
Előfordul az is, hogy saját politikai céljaik elérésére használják a gazdaságpolitikát.
További érvük, hogy az előre rögzített szabályokhoz igazodó politikára az időinkonzisz
tencia problémája miatt is szükség van.
Alapvető fogalmak
külső és belső késés politikai konjunktúraciklus

automatikus stabilizátor időinkonzisztencia
el őjelző mutatók indexe monetaristák
Lucas-kri tika
1. Mi a belső késés, és mi a kül ső? A monetáris vagy a fiskális politikának van hosszabb
ideig tartó belső késése? Melyiknek van nagyobb külső késése? Miért?
2. Miért segítenék a pontosabb előrejelzések a gazdaságpolitikát a stabilizációban? Is-
mertesse a gazdasági folyamatok előrejelzésének két módszerét!
3. Ismertesse a Lucas-ksitikát!
4. Miért fontos a makrogazdaság története a gazdaságpolilika számára?
5. Mit jelent a gazdaságpolitika időinkonzisztenciája? Miért érezhetnek késztetést a gaz-
daságpolitikusok arra, hogy megszegjék korábbi ígéreteiket? Mi az előnye ebben az
esetben a szabályokhoz igazodó gazdaságpolitikának?
6. Nevezzen meg három politikai szabályt, amelyhez a Fed igazodhat! Melyiket támo-
gatná? Miért?
7. Soroljon fel három érvet amellett, hogy a kiegyensúlyozott költségvetésnek túlságo-
san szigorú fiskális politikai szabály a követelménye!
Feladatok
1. Tegyük fel, hogy az infláció és a munkanélküliség közötti átváltást az alábbi Phillips-

görbe írja le:
u = u" - CX(7t - 7t~) ,
ahol u a munkanélküliségi ráta, u" a természetes ráta, 7t az inflációs ráta és ne a várt
inflációs ráta. Tegyük fel továbbá, hogy a demokrata párt mindig a pénzmennyiség
gyors ütemű, a republikánus párt a pénzmennyiség alacsony ütemű növelésének po-
litikáját folytatja. Milyen „politikai konjunktúraciklusra" számít az infláció és a mun-
kanélküliség tekintetében, ha
a) négyévente véletlenszerűen kerül hatalomra az egyik vagy másik párt;
b) a két párt mindig váltja egymást?
2. Amikor az önkormányzatok a lakások bérleti díjának korlátozását előíró törvényt
hoznak, akkor a jogszabály mindig a már meglévő házakra vonatkozik, és nem vo-
natkozik a később megépülőkre. A törvény híveinek érvelése szerint a mentesség biz-
tosítja, hogy bérleti díj korlátozása ne vesse vissza az új lakások építését. Értékelje az
állítást az időinkonzisztencia-probléma szemszögéből!
3. A ciklikusan kiigazított költségvetési deficit az a hiány, amelyből kiszűrik a konjunk-
túraciklus hatását. Más szóval: az a költségvetési hiány, ami a munkanélküliség ter-
mészetes rátája mellett keletkezne. (Szokás teljes foglalkoztatottság melletti költség-
vetési hiánynak is nevezni.) Néhány közgazdász azt a politikai szabályt javasolta, hogy
a ciklikusan kiigazított költségvetés legyen mindig egyensúlyban. Vesse össze ezt a
javaslatot a szigorú, kiegyensúlyozott költségvetés szabályával! Melyik a jobb ötlet?
Milyen problémát lát a ciklikusan kiigazított költségvetés kiegyensúlyozottságának
szabálya mögött?
Függelék
ldöinkonzisztencia, valamint az infláció
és a munkanélküliség közötti átváltás
Ebben a függelékben mélyrehatóbb e lemzéssel vizsgáljuk meg a szabályok szerinti gaz-

daságpolitika mellett szóló időinkonzisztencia-érvelést. Az anyagrész azért került füg-
gelékbe, merl differenciálszámításra is szükség lesz.
Tegyük fel, hogy az infláció és a munkanélküliség közötti összefüggést a Phillips-
görbe írja le. A munkanélküliségi ráta jele u, a munkanélküliség természetes rátája u",
az inflációs ráta n, és a várt inflációs ráta pedig ne. A munkanélküliséget az alábbi
egyenlet írja le:
A munkanélküliség alacsony, ha az infláció meghaladja a várt inflációt, és magas, ha az

infláció alacsonyabb a vártnál.
Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a Fed határozza meg az inflációs rálál.
Természetesen a valóságban a Fed csak a pénzkínálat szabályozásán keresztül hat az
inflációra. A probléma jobb szemléltetése érdekében mégis hasznos, ha feltesszük, hogy
a Fed teljes mértékben ellenőrizni tudja az inflációt.
A Fed alacsony munkanélküliséget és kismértékű inflációt szeretne. Tegyük fel,
hogy az infláció és a munkanélküliség költsége a Fed számára:
L(u, re)= u + yn2 ,
ahol y paraméter jelzi azt, hogy a Fed mennyire idegenkedik az inflációtól a munkanél-
küliséghez képest. L(u, n)-t veszteségfüggvénynek nevezzük. A Fed célja az, hogy a
veszteség a l ehető legkisebb legyen.
Ismerve most már a gazdaság mú1cödését és a Fed céljait, hasonlítsuk össze a sza-
bályokhoz igazodó monetáris politikát az eseti gazdaságpolitikával.
Tekintsük először a szabály szerinti esetet. A szabály egy meghatározott inflációs
szinthez köti a Fedet. Amíg a gazdaság szereplői tudják és elhiszik, hogy a Fed követi
a szabályt, a várt infláció akkora lesz, amekkorát a központi bank meghirdetett. Mivel
a várt infláció egyenlő a tényleges inflációval (n = ne), a munkanélküliségi rála a ter-
mészetes rátával egyenlő (u = un).
Mi az optimális szabály? Mivel a munkanélküliség a természetes rátán van, függet-
lenül attól, hogy a szabály mekkora inflációt rögzített, semmi előny nem származhatna
az inflációból. A legmegfeleló'bb szabály tehát a zéró infláció szabálya.
Tekintsük most az eseti monetáris politika esetét. Ekkor a gazdaságot az alábbiak
jellemzik.
13. fejezet • Makroökonómiai vita agazdasógpolitikáról 411
1. A gazdasági szereplők kialakítják várakozásaikat (n•).
2. A Fed megválasztja a tényieges inflációt (n).
3. A várt és a tényleges infláció alapján adódik a munkanélküliség.
A Fed a Phillips-görbe által előírt korlátozás mellett igyekszik minimalizálni vesz-
teségét [L(u, n)]. Amikor döntést hoz az inflációs rátáról, a várt inflációt már adottság-
nak tekinti.
Ha kíváncsiak vagyunk, milyen kimenetelre számíthatunk, meg kell vizsgálnunk a
Fed által választott inflációs szintet. A Phillips-görbét a Fed veszteségfüggvényébe he-
lyettesítve az alábbit kapjuk:
L(u, n) = u" - a(n - n•) + yn2 •
Vegyük észre, hogy a Fed vesztesége fordítottan arányos az előre nem látott inflációval
(második tag), és egyenesen arányos a tényleges inflációval (harmadik tag). Ahhoz,
hogy a veszteséget minimalizáló inflációs rátát megkapjuk, 7t szerint kell differenciál-
nunk a függvényt:
dL/dn= - a+ 2yn.
A veszteség ott minimális, ahol a függvény deriváltja nullával egyenlő. Ez ott van, ahol
7t = CJl(2y).
Függetlenül attól, hogy a gazdasági szereplők mekkora inflációt várnak, ekkora lesz a
Fed számára optimális inflációs ráta. Természetesen a racionális szerep l ők tisztában
vannak a Fed céljaival és a Phillips-görbe támasztotta korláttal. Ezért arra számítanak,
hogy a Fed éppen ezt az inflációs rátát választja majd. A várt infláció tehát egyenlő a
tényleges inflációval [n• = n = CJl(2y)], a munkanélküliségi ráta pedig egyenlő a termé-
szetes rátával (u = u").
Hasonlítsuk most össze az optimális eseti döntés és az optimális szabály szerinti
kimeneteleket. A munkanélküliség mindkét esetben a természetes rátán van. Az eseti
politika mellett azonban magasabb az infláció, mint a szabály szerinti mellett. Az opti-
mális eseti politika tehát rosszabb eredményt ad, mint az optimális szabály, jóllehet a
Fed az eseti politika mellett minimalizálni igyekezett a veszteségét L(u, n).
Első megközelítésre furcsának tűnhet, hogy a Fed jobb eredményt érhet el, ha egy
adott szabályhoz ragaszkodik. Miért nem tudja az eseti monetáris politikát folytató
Fed utánozni a zéró infláció szabályát kitűző Fedet? Azért, mert a Fed a racionálisan
viselkedő gazdasági szereplőkkel szemben játszik. Ha nem kötelezi el magát a zéró
infláció mellett, akkor nem késztetheti a gazdasági szereplőket arra, hogy zéró inflá-
ciót várjanak.
Tegyük fel, hogy a Fed egyszerűen meghirdeti, hogy a zéró infláció politikáját
követi. Egy ilyen bejelentés önmagában még nem hiteles. Amint a várakozásokat kiala-
kították, a Fed késztetést fog érezni arra, hogy megszegje ígéretét a munkanélküliség
csökkentése érdekében. (Amint a várakozásokat kialakították, a Fed optimális inflációs
politikája: n = CJl(2y), függetlenül 7t"-től.) A gazdasági szerepló'k tisztában vannak a kí-
sértéssel, ezért nem hisznek a bejelentésnek már a kezdetekkor sem.
Ennek a monetáris politikai elméletnek van egy fon tos következménye. Adott kö-
rülmények között a Fed ugyanarra az eredményre jut eseti eszközökkel, mint a zéró
infláció rögzített szabályához igazodva. Ha a Fed sokkal kevésbé szereti az inflációt,
mint a munkanélküliséget (vagyis y értéke nagyon nagy), akkor az eseti politika melletti
infláció nullához közeli lesz, mivel a Fednek nem célja az infláció ge1jesztése. Ez a
felismerés útmutatásul szolgálhat azoknak, akiknek feladatuk a megfelelő ember kijelö-
lése a központi bank élére. A rögzített szabály meghirdetésének alternatívája lehet egy
olyan személynek a kijelölése, aki kifejezetten irtózik az inflációtól. Talán ez az oka
annak, hogy még a liberális politikusok is, akik inkább aggódnak a munkanélküliség,
mint az infláció miatt, gyakran tesznek meg konzervatív embereket központi bankárnak,
hiszen ó1c elsősorban az inflációtól tartanak.
feladatok
1. Az 1970-es években az Egyesült Államokban az infláció és a munkanélküliség is

nőtt. Használjuk fel az időinkonzisztencia modelljét a jelenség elemzésére!
a) Az eddigiek során felépített modellben hogyan alakul az inflációs ráta, ha a
munkanélküliség természetes rátája emelkedik?
b) Változtassuk meg a modellt, és tegyük fel, hogy a Fed veszteségfüggvényében
az infláció és a munkanélküliség is négyzetes alakban szerepel:
L(u, n ) = u2 + yn 2 •
A szövegben leírt lépések szerint haladva állapítsa meg az eseti politika melletti
inflációs rátát!
e) Hogyan alakul az inflációs ráta, ha a munkanélküliség természetes rátája emel-
kedik?
d) 1979-ben Jimmy Carter elnök a konzervatív Paul Volckert nevezte ki a Federal
Reserve élére. Modellünk szerint hogyan kellett alakulnia az inflációnak és a
munkanélküliségnek?
14. feiezet
A GAZDASÁGI INGADOZÁSOK LEGÚJABB ELMÉLETEI
Mi a legjobb magyarázata a termelés és a foglalkoztatás rövid távú ingadozásainak?

Hogyan kellene a monetáris és a fiskális politikát vezérlő gazdaságpolitikának reagálnia
ezekre az ingadozásokra? A rövid távú makroökonómia központi kérdései ezek. Sajnos
a válaszokban nincs egyetértés.
Logikusan közelítve a kérdést, a kibocsátás ingadozásának két oka lehet: vagy a
természetes kibocsátás ingadozik, vagy a tényleges kibocsátás tér el a természetestől. Sok
nézetkülönbség származik a makroközgazdászok között abból, hogy mi a véleményük
a rövid távú ingadozások okairól. A jelen könyvben a közgazdászok többségének véle-
ményéhez igazodva feltételeztük, hogy a természetes kibocsátás viszonylag egyenletesen
növekszik, és a rövid távú ingadozások a természetes kibocsátástól való eltérésekből
származnak. Vannak azonban közgazdászok, akik úgy vélik, hogy az eltérések a termé-
szetes kibocsátástól legtöbbször elhanyagolhatóak, az ingadozások pedig nagyrészt a
természetes kibocsátásnak, vagyis a kibocsátás egyensúlyi szintjének a változásaiból
származnak.
Ebben a fejezetben mindkét tábor közgazdászainak legújabb eredményeit tekintjük
át. A reálkonjunktúra-ciklusok elméletének bemutatásával kezdjük. Az elmélet szerint
a hosszú távú elemzésnél alkalmazott feltevések rövid távon is érvényesek. Az elmélet
kimondja, hogy a klasszikus modell feltételezéseinek megtartása mellett is magyarázha-
tók a rövid távú ingadozások. Az elmélet legfontosabb feltevése az, hogy az árak rövid
távon is tökéletesen rugalmasak. Szinte minden mikroökonómiai elemzés ana az alap-
feltevésre épül, hogy az árak alkalmazkodása megtisztítja a piacokat. A reálkonjunktúra-
ciklusok elméletének hívei azt hangoztatják, hogy a makroökonómiai elemzést is ugyan-
ilyen alapokra kellene helyezni.
Mivel a reálkonjunktúra-ciklusok elmélete feltételezi a tökéletes árrugalmasságot,
érvényesül a klasszikus dichotómia. Az elmélet szerint a nominális változók - mint a
pénzkínálat és az árszínvonal - nem hatnak a reál változókra: a kibocsátásra és a foglal-
koztatásra. A reál változók ingadozásait a reálkonjunktúra-ciklusok elmélete a gazdaság
reáltermészetCí változásaival magyarázza. Ilyen például a termelési technológia megvál-
tozása, amely a kibocsátás természetes rátájára hat. A reálkonjunktúra-ciklusok elméle-
tében a „reál" kifejezés arra utal, hogy az elmélet kizárja a nominális változókat a gaz-
dasági ingadozások magyarázatából.
A kutatások másik, új-keynesi közgazdaságtan néven ismert irányzata ezzel szem-
ben ana az alapfe ltevésre épül, hogy a piacmegtisztító modellek nem képesek magya-
rázatot adni a rövid távú ingadozásokra. Az Általános elméletben Keynes a1Ta biztatta a
közgazdászokat, hogy tekintsenek el a klasszikus feltevéstől, miszerint az árak és a bé-
rek gyors alkalmazkodása megteremti a piacok egyensúlyát. Azt hangoztatta, hogy rövid
távon az aggregált kereslet a nemzeti jövedelem elsődleges meghatározója. Az új-key-

nesista közgazdászok e lfogadják ezeket az állításokat, ezért modelljeikben a bérek és az
árak ragadósak.
Az új-keynesisták kutatásaik során a gazdasági ingadozások keynesi megközelítését
igyekeznek jobban kidolgozni. A legtöbben elfogadják az aggregált kereslet IS- LM-
modelljét, s kutatásaik az aggregált kínálat elméletének finomítására irányulnak. Igye-
keznek feltárni azokat a nem tökéletes piaci tulajdonságokat, amelyek rövid távon rugal-
matlanná teszik az árakat és a béreket, és amelyek miatt a gazdaság csak lassan tér vissza
a természetes kibocsátás szintjére. Ezeket az elméleteket a fejezet második felében te-
kintjük át.
A két elméleti iskola bemutatása inkább leíró, mint elemző jellegű rész lesz. Az új
elméleti eredmények részletes tanu lmányozásához elmélyültebb matematikai tudásra
volna szükség annál, mint amit e könyv megcéloz. A modellek formális tárgyalása nél-
kü l is megtárgyalhatj uk azonban a kutatások irányait, és bepillantást nyerhetünk a nap-
jainkban fo lyó vitákba. 1
14.1. A reálkoniunktúra-ciklusok elmélete

A 4. fejezetben a gazdasági növekedés tanulmányozásánál viszonylag egyenletes folya-
matot mutattunk be. A kibocsátás a népesség, a tőke és a rendelkezésre álló technológia
bővülésével együtt nőtt. Solow növekedési modelljében a gazdaság olyan stacionárius
pályára áll, ahol a legtöbb változó együtt nő a technikai haladás konstans üteme szerint.
De vajon szükségszerűen olyan egyenletes-e a gazdasági növekedés, mint ahogy azt
, a Solow-modell feltételezi? A technikai haladás és a gazdasági növekedés talán nem is
egyenletes. Elképzelhető, hogy olyan sokkok érik a gazdaságot, amelyek ingadozást
idéznek elő a természetes kibocsátásban és foglalkoztatásban. Egy Daniel Defoe-tól
kölcsönzött nevezetes hasonlattal szemléltetjük, mindez hogyan következhet be.
Robinson Crusoe gazdasága

Robinson Crusoe egy lakatlan szigetre vetődött hajótörött. Mivel egyedül él, Crusoe
élete egyszerű, mégis sok gazdasági döntést kell hoznia. Ha megvizsgáljuk döntéseit, és
azt, hogy miként változnak e döntések a változó körülmények következtében, bepillan-
tás t nyerünk abba is, hogy az embereknek milyen döntéseket kell hozniuk nagyobb,
összetettebb gazdaságokban.
Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy Crusoe nem foglalkozik sok mindennel.
Ideje egy részét pihenéssel, mondjuk úszkálással tölti. Maradék óráit munkára fordítja,
halászik, vagy indákat gyűj t, hogy hálót készítsen magának. Mindkét munkafajtával
1. A szóban forgó témák egzaktabb t,írgyalását lásd David Romer: Adva11ced Macroeco110111ics. New York,
1996, McGraw-Hil l.
14. fejezet • Agazdasági ingadozások legú jobb elméletei 415
értékes jószágot állít elő: a hal jelenti Crusoe fogyasztását, a háló a beruházást. Ha Cru-
soe szigetének GDP-jét kellene kiszámítani, összeadnánk a kifogott halakat és az elké-
szített hálókat (valamilyen ,,ánal" súlyozva, ami kifejezi, hogyan értékeli Crusoe a két
árut egymáshoz viszonyítva).
Crusoe preferenciáinak és lehetőségeinek megfelelően osztja meg idejét az úszás, a
halászat és a hálókészítés között. Ésszerű feltételezés, hogy Crusoe optimalizál. Úgy
választja meg tehát a szabad idő, a fogyasztás és a beruházás mennyiségét, ahogy a ter-
mészet által szabott korlátok mellett számára a legmegfelelóob.
Az idő előrehaladtával úgy változnak Crusoe döntései, ahogy a sokkok érik életét.
Tegyük fel például, hogy egy napon egy nagy halraj halad el Crusoe szigete mellett. A
Crusoe-gazdaság GDP-je két okból is emelkedik. Először is növekszik Crusoe termelé-
kenysége: a vízben lévő nagy tömegű halmennyiség miatt több halat tud kjfogni egyórá-
nyi halászat alatt. Másodszor, emelkedik Crusoe foglalkoztatása, mivel úgy dönt, hogy
átmenetileg csökkenti szabad idejét, és többet dolgozik, hogy kihasználja a kivételes
alkalmat a halászathoz. A Crusoe-gazdaság virágzik.
Tegyük fel, hogy egy napon vihar éri a szigetet. Mivel viharban nehezebb ellátni a
házon kívüli munkát, csökken a termelékenység: minden egyes halászattal vagy hálóké-
szítéssel töltött óra kisebb kibocsátást eredményez. Crusoe ezért úgy dönt, hogy keve-
sebb időt tölt munkával, és házikójában várja ki a vihar végét. A halfogyasztás és a
hálóba történő beruházás egyaránt csökken, így a GDP is csökken. A Crusoe-gazdaság
recesszióban van.
Tegyük fel, hogy egy napon Crusoe-t megtámadják a bennszülöttek. Miközben az
önvédelemmel foglalatoskodik, kevesebb szabad ideje marad. Az „önvédelmi kiadások"
növekedése visszaveti a foglalkoztatást a Crusoe-gazdaságban. Kevesebb időt fordít a
fogyasztáshoz szükséges halászatra, még kevesebbet hálók készítésére, mert ezt a felada-
tot késóobre halasztja. A védelmi kiadások tehát kiszorítják a beruházást. Mivel Crusoe
több időt tölt munkával, a GDP (ami most tartalmazza a nemzet védelmi célú kiadásait
is) növekszik. A Crusoe-gazdaság a háborús konjunktúra időszakában van.
A fellendülések és recessziók imént bemutatott történetében az egyszerűség a lé-
nyeg. A kibocsátás, a foglalkoztatás, a fogyasztás, a beruházás és a termelékenység in-
gadozásai ebben a történetben kivétel nélkül a környezet elkerülhetetlen változásaira
adott természetes és érthető válaszak. A Crusoe-gazdaságban az ingadozásoknak nincs
közük a monetáris politikához, a ragadós árakhoz vagy bármi lyen nem tökéletes piaci
tulajdonsághoz.
A reálkonjunktúra-ciklusok elmélete szerint a gazdaság ingadozásai nagyon hason-
lóak a Crusoe-gazdaság ingadozásaihoz. A termelési lehetőségeket érő sokkok (a változó
időjárás Crusoe szigetén) megváltoztatják a kibocsátás és a foglalkoztatás természetes
rátáját. Ezek a sokkok nem feltétlenül kívánatosak, de elkerülhetetlenek. Ha egyszer a
sokkok bekövetkeznek, szükséges, hogy a GDP, a foglalkoztatás és más makroökonó-
miai változók ezeknek megfelelően ingadozzanak.
Megfelelő elmélet ez a modern ipari gazdaságok rövid távú ingadozásaira? A köz-
gazdászok között nincs egyetértés e tekintetben. A vita négy alapkérdés körül forog:
• a munkapiac értelmezése;
• a technológiai sokkok fontossága;
• a pénz semlegessége;
• a bérek és az árak rugalmassága.
Akár butának, akár okosnak tartjuk a Crusoe-hasonlatot. a négy témakör áttekintése gon-
dolatébresztő, mert mindegyik alapvető kérdéseket vet fö l a gazdaság működésével kap-
csolatban.
Amunkapiac értelmezése
A reálkonjunktúra-ciklusok elmélete szerint a kínált munka mennyisége minden idő
pontban attól függ, hogy az embereket mire ösztönzik, éppen úgy, mint ahogy Robin-
son Crusoe is önként változtatja munkaráfordítását a változó körülményektől függően.
Ha a munkásokat jobban javadalmazzák, akkor több munkaórát hajlandóak dolgozni,
míg ha kevésbé, akkor kevesebb munkaórát dolgoznak. Időnként, ha a jutalmazás bizo-
nyos szint alá kerül, a munkások - legalábbis átmenetileg - egyáltalán nem vállalnak
munkát. A munkaórák időbeli átcsoportosítására való hajlandóságot a munka inter-
temporális helyettesítésének nevezzük.
Lássunk egy példát arra, hogy az intertemporális helyettesítés hogyan érinti a mun-
kakínálatot. Egy egyetemi hallgatónak két nyári szünete van hátra, mielőtt végez tanul-
mányaival. A kettő közül az egyik nyáron dolgozni akar (hogy vehessen egy autót), a
másik nyáron pedig a tengerparton üdülni. Hogyan dönti el, hogy melyik nyáron dol-
gozzon?
Jelölje W, az el ső nyár alatti reálbért, W2 pedig azt a reálbért, amelyre a második
nyáron számít. Ahhoz, hogy eldöntse, melyik nyáron dolgozzon, össze kell hasonlítania
a két bért. Mivel a korábban szerzett fizetésen kamatjövedelem van, az első nyáron szer-
zett pénz értékesebb a második nyáron szerzettnél. Jelölje r a reálkamatlábat. Ha a diák
az első nyáron dolgozik, és pénzét megtakarítja, akkor egy év múlva (1 + r)W1 jövedel-
me lesz. Ha a második nyáron dolgozik, akkor W2 jövedelme lesz. Az intertemporális
relatív bér - az első nyáron szerezhető fizetés aránya a második nyáron szerezhető fize-
téshez - a következő:
. l , b' (l+r)w;
I ntertemporál 1s re at1 v er = ----'-
W2
Akkor éri meg az első nyáron dolgozni, ha magas a kamatláb, vagy ha a bér magas a
jövőben várthoz képest.
A reálkonjunktúra-ciklusok elmélete szerint minden munkás hasonló elemzést vé-
gez, amikor eldönti, hogy mikor dolgozzon, és mikor élvezze szabad idejét. Ha a bér,
illetve a kamatláb éppen magas, akkor ez a megfelelő alkalom a munkára. Ha a bér vagy
a kamatláb éppen alacsony, akkor érdemesebb élvezni a szabadságot.
A reálkonjunktúra-ciklusok elmélete a munka intertemporális helyettesítésével ma-
gyarázza a kibocsátás és a foglalkoztatás ingadozásait. A kamatláb emelkedését, illetve
a bérek átmeneti növekedését okozó sokkok miatt akarnak az emberek többet dolgozni.
A munkára való hajlandóság erősödése növeli a foglalkoztatást és a termelést.
14. fejezet • Agazdasági ingadozások legújabb elméletei 417
Az elmélet kritikusai szerint a foglalkoztatásban tapasztalt változások nem az em-
berek munkaszándékait tükrözik. Szerintük az, hogy az emberek milyen mértékű fog-
lalkoztatást tartanának megfelelőnek, nem érzékeny a reálbéne és a kamatlábra. Rámu-
tatnak an-a, hogy a foglalkoztatás nagymértékben ingadozik a konjunktúraciklus alatt.
A recesszióban jellemző magas munkanélküliség azt mutatja, hogy a munkapiac nem
tisztul meg: ha az emberek önszántukból döntenének úgy, hogy nem dolgoznak, akkor
nem tekintenék magukat munkanélkülinek. A kritikák szerint a bérek nem alkalmazkod-
nak úgy, hogy a munkakereslet és munkakínálat egyensúlyban legyen, mint ahogy azt a
reálkonjunktúra-ciklusok elméletének hívei feltételezik.
Az elmélet szószólói azzal érvelnek, hogy a munkanélküliségi statisztikák nehezen
értelmezhetőek. A magas munkanélküliség puszta tényéből még nem következik az,
hogy a munka interternporális helyettesítésének nincs jelentősége. Azok, akik önszán-
tukból döntenek úgy, hogy nem vállalnak munkát, nevezhetik magukat munkanélküli-
nek, ha munkanélküli-segélyt akarnak felvenni. Vagy azért is tarthatják magukat mun-
kanélkülinek, mert ha megkapnák azt a bért, amit más években megkapnak, akkor haj-
landóak lennének dolgozni.
Az intertemporális helyettesítés kutatása
Mivel az intertemporális helyettesítés a reálkonjunktúra-ciklusok elméletének központi
eleme, sok kutatás irányul annak vizsgálatára, hogy az valóban fontos meghatározója-
e a munkakínálatnak. A kutatások a bér és a munkaidő adatait elemezték, hogy megnéz-
zék, megváltoztatják-e az emberek munkakínálatukat a reálbér változásainak hatására.
Ha a szabad idő intertemporálisan helyettesíthető, akkor feltehetjük, hogy azok, akik a
reálbérek növekedésére számítanak, kevesebbet dolgoznak ma, és többet a jövőben.
Azok pedig, akik a reálbér csökkenésére számítanak, többet dolgoznak ma, és inkább
élvezik a szabad időt a j övóben.
A munkakínálattal foglalkozó tanulmányok szerint a reálbér várható változásainak
csak kicsi a munkaórákra gyakorolt hatásuk. Az emberek a reálbér várható változására
nem reagálnak szabad idejük lényeges átcsoportosításával. E bizonyíték szerint az inter-
temporális helyettesítés nem annyira fontos tényező, mint ahogyan a reálkonjunktúra-
ciklusok elmélete állítja.
E bizonyíték nem győz meg mindenkit. Ennek egyik oka az, hogy az adatok sok-
szor nem tökéletesek. A munkakínálat tanulmányozásához például béradatokra van szük-
ségünk; azonban ha valaki nem dolgozik, akkor nincs megfigyelésünk an-a, hogy mek-
kora lenne a bére, ha dolgozna. Így elmondhatjuk, hogy bár a munkakínálat területén
végzett kutatások kevé s bizonyítékot szolgáltatnak az intertemporális helyettesítésre,
nem zárják le a reálkonjunktúra-ciklusok elméletéről folytatott vitát. 2
2. Az intertemporális helyettesítés munkapiaci szerepét hangsúlyozó klasszikus írás Robert E. Lucas - Leo-
Atechnológiai sokkok fontossága

A Crusoe-gazdaság azért ingadozik, mert az időjárás változik, s ez Crusoe-t munkará-
fordítása megváltoztatására készteti. A reálkonjunktúra-ciklusok elmélete szerint hason-
ló ingadozások mutatkoznak a gazdaság azon képességében, hogy az erőforrásokat (tőke
és munka) kibocsátássá (áruk és szolgáltatások) változtassa. Az elmélet szerint ezek a
technológiai ingadozások vezetnek a kibocsátás és a foglalkoztatás ingadozásaihoz. Ha
a rendelkezésre álló technológia javul, nő a gazdaságban a termelés. A munka inter-
temporális helyettesítése miatt a jobb technológia egyúttal magasabb foglalkoztatást
eredményez. A reálkonjunktúra-ciklusok elméletének hívei gyakran technológiai hanyat-
lással magyarázzák a recessziókat. E modellek szerint a kibocsátás és a foglalkoztatás
azért csökken a recessziók alatt, mert a rendelkezésre álló technológia romlik, ami csök-
kenti a kibocsátást és a munkára való ösztönzést.
A reálkonjunktúra-ciklusok elméletének kritikusai vitatják, hogy a gazdaságot nagy-
mértékű technológiai sokkok érnék. Sokkal elfogadottabb az a feltevés, hogy a techno-
lógiai haladás egyenletesen megy végbe. A kritikusok szerint a technológiai hanyatlás
végképp elképzelhetetlen. A technológiai ismeretek gyarapodása lelassulhat ugyan, de
azt nehéz e lképzelni, hogy fordított irányt vegyen.
Az elmélet hívei a kritikákra válaszolva számos technológiai sokkhatást felsorol-
nak. Szerintük sok olyan esemény létezik, amelyik ha nem is kifejezetten technológiai
természetű, mégis ugyanúgy érinti a gazdaságot, mint a technológiai sokkok. A rossz
időjárás, a szigorú környezetvédelmi előírások vagy az olajárak emelkedése például
mind felfogható kedvezőtlen technológiai változásként: mind csökkenti a gazdaság azon
képességét, hogy a tőkét és munkát kibocsátássá változtassa. Az, hogy ezek az esemé-
nyek kellőképpen mindennaposak-e ahhoz, hogy a konjunktúraciklusok gyakoriságára
és mértékére magyarázatot adjanak, egyelőre nyitott kérdés.
ASolow-maradék és a koniunktúraciklus
Edward Prescott újklasszikus közgazdász a gazdaság termelési tényezőinek (tőke és
munka) és kibocsátásának (GDP) adatait felhasználva igyekezett bemutatni a technoló-
giai sokkok konjunktúraciklusokban játszott szerepét. Minden évre kiszámította a Solow-
maradékot - a kibocsátás és a termelési tényezők százalékos változásának különbségét,
ahol az összegzésnél a termelési tényezők a jövedelmük részarányával súlyozottak.
nard A. Rapping: Real Wages, Employment, and lnflation. Journal of Political Economy, 77 (September/
Octobcr 1969), 721-754. Az elmélettel szembeni kétségeket megfogalmazó empi1ikus eredményekről lásd
Joseph G. Altonji: Intertemporal Substitution in Labor Supply: Evidence from Micro Data. Journal of
Political Economy, 94 (June I 986, Part 2), 176-215; Lawrence Bali: Intertemporal Substilution and Con-
straints on Labor Supply: Evidence from Panel Data. Economic Inquity, 28 (October 1990), 706-724.
10
Kibocsátá1 növekedése
-2
.4 ' - - - - - - ' - -- - ' - - - _ _ , J ' - - - - - - ' - -- - 1 - - - - - - ' - - - ' - - - --...___ ___._ __.____
1945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995
Év
A kibocsátás növekedése és a Solow-maradék. A Solow-maradék, amit néhány közgazdász a

technológiai sokkok mérőszámaként értelmez, együtt ingadozik a gazdaság kibocsátásával.
Forr6r. U. S. Deparlmenl of (ommerce é1 a mrzö 1zómlló1ai.
A Solow-maradék a kibocsátás változásának azon része, ami nem magyarázható a tőke és

a munka változásaival. Prescott a maradékot a technikai haladás ütemeként értelmezi. 3
A 14-1. ábra a Solow-maradékot és a kibocsátás növekedését mutatja 1948-tól
1994-ig. Figyeljük meg, hogy a Solow-maradék erősen ingadozik. Ez azt mutatja, hogy
például 1982-ben romlott a technológia, míg 1984-ben javult. A maradék ráadásul szo-
rosan együtt mozog a kibocsátással: azokban az években, amikor a kibocsátás csökken,
a technológia is romlik. Prescott szerint a Solow-rnaradék ingadozásai azt mutatják, hogy
a technológiai sokkok a gazdasági ingadozások fontos forrásai.
Az ábra ilyen Prescott-féle értelmezése azonban vitatott. Sok közgazdász szerint a
Solow-maradék nem fejezi ki pontosan a technológiában bekövetkező rövid távú vál-
tozásokat. A Solow-maradék ciklikusságának általában elfogadott magyarázata két mé-
rési problémát jelöl meg okként.
3. A 4. fejezet függelékében megmutattuk, hogy a Solow-maradék:

M ti. Y tiK tiL
- = - -cx--(1-cx) -
A Y K L
amelyben A a teljes faktortermelékenység, Y a kibocsátás, K a tó'ke, L a munka és O'. a tó'ke részaránya a
jövedelemben.
Az első: recesszióban e lképzelhető, hogy a vállalatok tovább foglalkoztatnak olyan

embereket, akikre nincs szükségük, hogy azok aztán kéznél legyenek, amikor a recesszió
véget ért. A jelenséget munkaerő-tartalékolásnak nevezik. Ha a vállalatok valóban
tartalékolják a munkát, akkor a munka hozzájárulása recesszióban túlbecsült, mivel ezek
a munkások nyilván nem dolgoznak annyit, mint általában. A jelenség következtében a
Solow-maradék ciklikusabb, mint a rendelkezésre álló technológia.
A második: ha a kereslet alacsony, a vállalatok olyan termelést is végeznek, amit
nem könnyű mérni. Elképzelhető, hogy recesszióban a munkások takarítják az üzemet,
átrendezik a raktárt, és sok más, olyan hasznos tevékenységet e lvégeznek, amit a kibo-
csátás mérőszámai nem vesznek figyelembe. Ha ez igaz, akkor a kibocsátás alulbecsült
recesszióban, ami miatt a Solow-maradék megint csak ciklikusabb viselkedést mutat,
mint a technológia.
A közgazdászok tehát különböző módon értelmezik a Solow-maradék ciklikussá-
gát. A reálkonjunkt(u-a-ciklusok elméletének hívei a recesszióban tapasztalható alacsony
termelékenységben látják a kedvezőtlen technológiai sokkok bizonyítékát. Mások szerint
a termelékenység azért alacsony recesszióban, mert az emberek nem dolgoznak olyan
keményen, mint általában, és mert a kibocsátás nagyobb része kimarad a mérésből.
Sajnos nincs egyértelmű bizonyíték a munkaerő tartalékolásának fontosságára és a kibo-
csátás ciklikus mérési hibáira. A l 4-1. ábrának ezért többféle értelmezése is létezik. Ez
a nézetkülönbség a reálkonjunktúra-ciklusok elméletének hívei és kritikusai közötti vita
egyik vonatkozása. 4
A pénz semlegessége
Mint ahogy a Crusoe-gazdaságban sincs szerepe a pénznek, a reál konjunktúra-ciklusok
e lméletének gazdaságában is semleges a pénz. A monetáris politika tehát nem hat a re-
ál változókra, például a kibocsátásra vagy a foglalkoztatásra. A pénz semlegessége nem-
csak a reálkonjunktúra-ciklusok elméletének nevét indokolja, hanem egyúttal az. elmélet
legradikálisabb eleme is.
A kritikusok szerint a tények nem támasztják alá a pénz semlegességének feltevését.
Rámutatnak arra, hogy a pénzmennyiség és az infláció csökkenései csaknem mindig
egybeesnek a nagy munkanélküliség időszakaival. A monetáris politikának erős hatása
van a reálgazdaságra.
Az elmélet hívei szerint azonban a kritikusok összetévesztik a pénz és a kibocsátás
közötti okozat irányát. Szerintük a pénzkínálat endogén: a kibocsátás ingadozásai a
pénzkínálat ingadozásaihoz vezethetnek. Ha például a kibocsátás egy kedvező kínálati
sokk következtében nő, akkor emelkedik a pénzkereslet is. A Federal Reserve ekkor,
4. A vita két ellentétes álláspontjáról lásd Edward C. Prescott: Theory Ahead of Business Cycle Measu-
rcmcnt; Lawrence H. Summers: Some Skeptical Observations on Real Business Cyclc Theory. Mindket-
tő megjelent: Quarterly Review. Federal Rescrve Bank ofMinncapolis (Fall 1986).
hogy kielégítse a magasabb keresletet, a pénzkínálat növelésével válaszol. A pénznek a
gazdasági tevékenységre adott endogén válasza okozhatja azt az illúziót, hogy a pénz
nem semleges. 5
A pénz semlegességének tesztelése
A pénzkínálat és a kibocsátás ingadozása közötti okozat irányát nehéz megállapítani. Az
ok és okozat azonosításának egyetlen biztos útja egy ellenőrzött kísérlet lehetne. Képzel-
jük el, hogy a Fed a pénzkínálatot egy véletlenszerű folyamat alapján szabályozná. A Fed
elnöke minden januárban feldobna egy érmét. A fej expanzív monetáris politikát, az írás
restriktív monetális politikát jelentene a következő évre. Néhány év után teljes bizonyos-
sággal ismernénk a monetáris politika hatásait. Ha a kibocsátás és a foglalkoztatás mindig
akkor emelkedne, amikor fejet dobtunk, és mindig akkor csökkenne, amikor írást, akkor
tudnánk, hogy a monetáris politikának van reálhatása. Ha viszont nem fedeznénk fel kap-
csolatot az érme állása és a következő év gazdasági teljesítménye között, akkor a reálkon-
junktúra-ciklusok elmélete igazolódna be a pénz semlegességét illetően.
Kárára a tudományos haladásnak, ám szerencséjére a gazdaságnak, a közgazdászok
nem folytathatnak ilyen kísérleteket. Ehelyett a tényadatokból kell kibogarásznunk min-
dent, amit tudni akarunk.
Egy fontos és vitatott tanulmányban Christina Romer és David Romer javaslatot
tettek a történeti adatok tanulmányozásának módjára. Végigolvasták a monetáris politikát
meghatározó Federal Reserve Nyílt Piaci Bizottságának ülésein készített jegyzőkönyve
ket. A jegyzőkönyvekből kiválasztották azokat az üléseket, amelyeken a Fed az infláció
csökkentését határozza el. Ezek az ülések szerintük megfelelnek azoknak az eseteknek,
amikor a Fed által feldobott érme írást mutat. Az ilyen alkalmak után mindig a kibocsá-
tás és a foglalkoztatás csökkenését figyelték meg a gazdaságban. A Romer szerzőpáros
úgy értelmezi ezt a jelenséget, hogy az a pénz nem semleges voltát bizonyítja. 6
Abérek és az árak rugalmassága

A reálkonjunktúra-ciklusok elmélete szerint a bérek és az árak gyorsan alkalmazkodnak,
és megtisztítják a piacokat, úgy, ahogy Crusoe is mindig eléri a GDP optimális szintjét,
bármilyen piaci tökélellenségtől függetlenül. Az elmélet hívei szerint a bérek és az árak
merevsége nem kap szerepet a gazdasági ingadozások értelmezésében. Azt vallják továb-
5. Lásd Robert G. King - Charles I. Plosser: Money, Credit, and Prices ina Real Business Cycle. American
Econo111ic Review, 74 (June 1984), 363-380.
6. Lásd ChrisLina Romer - David Romer: Does Monetary Policy Malter? A New Test in the Spirit of Fried-
man and Schwartz. NBER Macroeconomics An.nual, (1989) , 121- 170.
; 1Mi az újklamikus közgazdaságtan?

A reálkonjunktúra-ciklusok elméletét újklasszikus közgazdaságtannak nevezik, mert a klasszikus modell
- rugalmas árakra és a pénz semlegességére vonatkozó- feltételeit alkalmazza a rövid távú gazdasági in-
gadozások vizsgálatában. A reálkonjunktúra-ciklusok elmélete azonban csak része annak a makrogaz-
daságtannak, amit 11újklasszikus" néwel illetnek. Sok közgazdász szélesebb értelemben használja a kife-
jezést, mindazon nézeteket ezzel jelölve, amelyek a l 960-as évek konzervatív keynesi szemléletét kétségbe
vonták.
A szélesebb értelmezés alapján néhány, a korábbi fejezetekben tárgyalt elmélet is újklasszikusnak" ne-
11
. vezhető. Idetartozik a racionális várakozások ( 12. fejezet), a Lucas-kritika ( 13. fejezet), az időinkonzisz
tencia problémája (13. fejezet). És amint látni fogjuk, az államadósság ricardói szemléletét (16. fejezet) is
tekinthetjük 11újklasszikusnak''. Egyes közgazdászok minden olyan modellre az 11újklasszikus" elnevezést
alkalmazzák, amelyben az árak rövid távon teljesen rugalmasak. Edefiníció szerint a téves helyzetmegítélés
és a korlátozott információk aggregált kínálati modelljei (12. fejezet) is új klasszikusak, jóllehet ezeknél nem
érvényesül a klasszikus dichotómia.
Bár a reálkonjunktúra-ciklusok elméletét széles körben újklasszikusnak" nevezik, az elnevezés bizonyos
11
szempontból téves, hiszen a klasszikus közgazdászok soha nem tekintették semlegesnek a pénzt rövid
távon. David Hume például 1752-ben írott, A pénzről című esszéjében hangsúlyozta, hogy a pénz csak
hosszú távon semleges:
„Meglátásom szerint csak a pénz birtokbavételének pillanata és az árak emelkedése közötti átmeneti
időszakban van az arany vagy az ezüst növekvő mennyiségének kedvező hatása a gazdasági tevékeny-
ségre. [ ... ] A földműves vagy kertész, ha észreveszi, hogy áruja elkel, gyorsan igyekszik többet termelni.
[ ... ]Nem nehéz nyomon követni a pénz útját a gazdaságban; azt látjuk, hogy először serkenti az embe-
rek tettrekészségét, és csak azután növeli a munka árát."
A pénz rövid távú semlegességének feltételezésével a reálkonjunktúra-ciklusok elméletének hívei komo-
lyabban veszik a klasszikus közgazdaságtan fehevéseit, mint ahogy azt maguk a klasszikus közgazdászok
tették. 7
bá, hogy a rugalmas árak feltételezése módszertani szempontból is indokoltabb, mint a

ragadós árak feltevése, mert így a makroökonómia elmélete szorosabban kapcsolható a
mikroökonómiához. A mikroökonómiai elmélet legnagyobb része ana a feltevésre épül,
hogy az árak kiegyenlítik a keresletet és a kínálatot. A reálkonjunktúra-ciklusok elmé-
letének hívei szerint a makroökonómiának is e1Te kellene alapoznia a gazdasági ingado-
zásokkal kapcsolatos elemzéseit.
A kritikusok rámutatnak arra, hogy számos bér és ár nem rugalmas. Meggyőződé
sük, hogy ez a rugalmatlanság magyarázat a munkanélküliségre és a pénzsemlegesség
tagadására is. Az árak merevségét azokkal az új-keynesista elméletekkel támasztják alá,
amelyeket a következő pontban tárgyalunk.
7. Az újklasszikus szemléletet hangsúlyozó tankönyv: Roberl J. Barro: Macroeconomic. 4th cd. New York,
1993, Wiley. A reálkonjunktúra-ciklusok elméletér6l b6vcbben lásd N. Grcgory Mankiw: Real Business
Cycles: A New Keynesian Pcrspectivc. Joumal of Economic Perspectives, 3 (Summer 1989), 79-90;
Bennell T. McCallum: Real Business Cycle Models. ln R. Barro (ed.): Modem Business Cycle Theory.
Cambridge, Mass., 1989, Harvard Univcrsity Press, 16-50; Charles I. Plosser: Understanding Real Bu-
siness Cycles. Journal o.f Economic Perspeclives, 3 (Summer 1989), 51 -77.
14.2. Úi·keynesi közgazdaságtan

A közgazdászok többsége szkeptikusan fogadja a reálkonjunktúra-ciklusok elméletét, és
úgy véli, hogy a kibocsátás és a foglalkoztatás rövid távú ingadozásai a gazdaság termé-
szetes növekedésétől való eltéréseit jelentik. Ezek az eltérések abból származnak, hogy
a bérek és az árak lassan alkalmazkodnak a változó gazdasági feltételekhez. Ahogy a 8.
és a 12. fejezetben láttuk, e rugalmatlanság miatt nem függőleges, hanem pozitív me-
redekségű az aggregált kínálati görbe. Ennek az a következménye, hogy az aggregált
kereslet ingadozásai a kibocsátás és a foglalkoztatás rövid távú ingadozásait okozzák.
De vajon miért ragadósak az árak? Az új-keynesista elmélet a rövid távú áralkal-
mazkodás mögött meghúzódó mikroökonómiai összefüggések felderítésével igyekszik
választ adni a kérdésre. Ennek során próbálja szilárdabb elméleti alapokra helyezni az
ingadozások hagyományos elméleteit.
Alacsony étlapköltségek és aggregált keresleti externáliák

Az egyik ok, amely miatt az árak rövid távon nem alkalmazkodnak azonnal, az, hogy az
árkiigazítás költségekkel jár. Egy vállalatnak új katalógusokat kell szétküldenie, friss
á1jegyzékekkel kell ellátnia az ügynökeit, ha meg akarja változtatni az árait, vagy pél-
dául egy étterem esetében új étlapokat kell nyomtatni. Az árkiigazítás költségei, amelye-
ket étlapköltségeknek nevezünk, arra késztetik a vállalatokat, hogy inkább időszakon
ként változtassák áraikat, ne pedig folyamatosan.
A közgazdászok között nincs egyetértés abban, hogy vajon magyarázatot jelente-
nek-e az étlapköltségek az árak rövid távú merevségére. A szkeptikusok azzal érvelnek,
hogy az étlapköltségek általában nagyon kicsik. Hogyan okozhatnak a társadalom szá-
mára súlyos költségekkel járó recessziókat e kis étlapköltségek? Az elmélet helyeslői
erre azt válaszolják, hogy az alacsony költségek sem hagyhatók figyelmen kívü l: ha ala-
csonyak is az étlapköltségek a vállalat számára, az egész gazdaságra nézve jelentős ha-
tásuk lehet.
Az étlapköltség-elmélet védelmezői szerint, ha meg akaijuk érteni, hogy az árak
miért alkalmazkodnak lassan, be kell látnunk, hogy az árkiigazításnak vannak küls ő
gazdasági hatásai, externáliái: egy vállalat árcsökkentése más vállalatokat j uttat előnyök
höz. Ha egy vállalat csökkenti termékei árát, csökkenti valamelyest az árszínvonalat,
ezáltal növeli a reálpénzállományt. A reálpénzállomány növekedése emeli az aggregált
jövedelmet (mivel az LM görbe kifelé tolódik) . A gazdasági expanzió viszont minden
','.állalat terméke iránt növeli a keresletet. Egy vállalat árkiigazításának az összes keresletre
gyakorolt makrogazdasági hatását aggregált keresleti externáliának nevezzük.
Az aggregált keresleti externália érvényesülése esetén az alacsony étlapköltségek
ragadós árakat eredményezhetnek. Ez a ragadósság nagy költséggel járhat a társadalom
számára. Tegyük fel, hogy egy vállalat túlságosan magas árakat állapít meg, és később
kell dönten ie arról. hogy csökkentse-e őket. A döntés során a vállalat az árcsökkentés
haszn át - több eladás és profit - az áralkalmazkodás költségeivel hasonlítja össze.
Az aggregált keresleti externália miatt azonban az árcsökkentés társadalmi haszna meg-

haladná a vállalat hasznát. Mivel a vállalat nem veszi figyelembe a külső gazdasági ha-
tást, amikor döntését meghozza, nem fizeti meg az étlapköltséget, és nem csökkenti az
árat, jóllehet az árcsökkentés társadalmi szinten kívánatos lenne. A ragadós árak tehát
optimálisak lehetnek az árakat megállapítók szempontjából, még akkor is, ha a gazdaság
szintjén. nem kívánatosak. 8
Aszinkron bér- és ármegállapítás

A gazdasági szereplők nem ugyanabban az időpontban állapítják meg az új árakat és
béreket. Az árak és bérek kiigazítása aszinkron módon megy végbe a gazdaságban. Az
aszinkronitás miatt az általános bérszínvonal és az árszínvonal lassan alkalmazkodik még
akkor is, ha az egyedi árak és a bérek gyakran változnak.
Tekintsük az alábbi példát. Tegyük fel először, hogy az árváltoztatás összehangol-
tan megy végbe: minden vállalat a hónap el ső napján változtatja árait. Ha a pénzkínálat
és az aggregált kereslet május 10-én emelkedik, akkor május 10-től június 1-jéig ma-
gasabb lesz a kibocsátás, mert ez időszak alatt az árak változatlanok. Június l -jén azon-
ban, a megnövekedett keresletre válaszul, minden vállalat növeli az árait, a fellendü-
lésnek vége.
Tegyük most fel, hogy az árváltoztatás nincs összehangolva: a vállalatok fele l -jén,
másik fele 15-én változtatja árait. Ha a pénzkínálat május 10-én emelkedik, akkor a
vállalatok fele emelheti az árait máj us 15-én. Valószínű azonban, hogy ezek a vállalatok
nem emelik meg jelentősen áraikat. Mivel a vállalatok másik fele nem emel árat 15-én,
bármelyik vállalat áremelése növelné a vállalat relatív árait, és ezáltal vásárlókat veszí-
tene. (Ezzel szemben ha minden vállalat összehangoltan cselekszik, akkor mindenki
növelheti az árakat, és a relatív árak változatlanok maradnak.) Ha a május 15-i árkiiga-
zítók csak kissé növelík áraikat, akkor a többi vállalat is csak kismértékben módosít
majd június l -jén, mert szintén el akarják kerülni, hogy a relatív áraik megváltozzanak.
És ez így folytatódik. Az árszínvonal az l-jei és a 15-i kis ármódosításoknak köszönhe-
tően lassan emelkedik. Az aszinkron á1m egállapítás tehát lomhává teszi az ármozgást,
mert egyik vállalat sem akarja elsőként vállalni a jelentős áremelést.
A jelenség a bérek alakulását is érinti. Vizsgáljuk meg például, hogy a pénzkínálat
csökkenése hogyan érezteti hatását a gazdaságban. Az alacsonyabb pénzkínálat kisebb
aggregált keresletet jelent, ami viszont a nominálbérek arányos csökkentését teszi szükség-
szerűvé a teljes foglalkoztatottság fenntartása érdekében. El képzelhető, hogy minden
munkavállaló hajlandó volna vállalni a bércsökkentést, ha a többiek bére is arányosan
csökkenne. Ugyanakkor mindenki vonakodik attól, hogy első legyen, mert tudja, hogy -
8. A témáról lásd még N. Gregory Mankiw: Small Menu Costs and Large Business Cycles: A Macroeco-
nomic Model or Monopoly. Quarterly Jou,.,wl of Economics, 100 (May 1985), 529-537; George A.
Akerlof - Janet L. Ycllen: A Near Rational Model of Business Cyclc, with Wagc and Price lneni a. Quar-
terly Joumal of Econonzics, l 00 (Supplernent J985), 823-838; Oli ver Jean Blanchard - Nobuhiro Ki-
yotaki: Monopolistic Competition and the Effects of Aggregate Dernand. American Economic Review.
77 (September 1987), 647-666.
legalábbis átmenetileg - az relatív bérének a csökkenését jelentené. Mivel a bérmegálla-
pítás időszakosan történik, és a munkavállalók nem szívesen csökkentik elsőként a bére-
ket, a bérszínvonal lassan reagál az aggregált kereslet megváltozására. Másként megfogal-
mazva, az egyedi bérek aszinkron változtatása miatt a bérszínvonal ragadóssá válik. 9
Recessziók mint koordinációs kudarcok

Néhány új-keynesiánus közgazdász szerint a válságok a koordináció hiánya miatt követ-
keznek be. Recesszióban a kibocsátás szintje alacsony, az emberek munka nélkül vannak,
az üzemek kihasználatlanok. Elképzelhető az erőfotTások olyan elosztása, amely mellett
mindenki jobban jár - például az 1920-as évek magas kibocsátási és foglalkoztatási szint-
je nyilván jobb az 1930-as évek alacsony szintű kibocsátásánál és foglalkoztatásánál. Ha
a társadalom nem jut olyan eredményre, amely kivitelezhető, és mindenki számára elő
nyösebb, akkor a társadalom tagjai valamilyen módon nem működtek jól együtt.
A koordi náció problémája a bérek és az árak megállapításánál is felmerült, mert a
döntéshozóknak előre kell látniuk a többiek lépéseit. A szakszervezeti vezetők a bértár-
gyalások során figyelnek a többi szakszervezet által kicsikart engedményre. A vállalatok
áraik tervezésekor érzékenyek a más vállalatok által megállapított árakra.
A következő példa illusztráija, hogy a koordináció hiánya hogyan vezethet recesszi-
óhoz. A gazdaságban két vállalat van. A pénzkínálat csökkentése után mindkét vállalat-
nak el kell döntenie, hogy leengedje-e az árakat. Mindkét vállalat profitja azonban nem-
csak saját döntésétől függ, hanem a másik vállalatétól is.
A vállalatok választási lehetőségei t a 14-2. ábra rendszerezi, amelyen látható, hogy
a két vállalat profitja hogyan függ döntéseikről. Ha egyik vállalat sem csökkenti árait,
akkor a reálpénzállomány alacsony lesz, gazdasági visszaesés következik be, és mindkét
vállalat csupán 15 dollár profitra tesz szert. Ha mindkét vállalat csökkenti árait, akkor
elkerülik a hanyatlást, profitjuk 30 dollár lesz. Bár mindkét vállalat szeretné elkerülni
a recessziót, egyik sem hajlandó ennek érdekében cselekedni. Ha az egyik vállalat csök-
kenti az árat, miközben a másik nem, akkor visszaesés lesz. Az a vállalat, amelyik csök-
kentette árát, 5 dollárt kap, míg a másik 15 dollárt.
A példa lényege az, hogy mindegyik vállalat döntése a másik számára lehetséges
kimenetelt is befolyásolja. Ha az egyik vállalat csökkenti az árat, akkor javítja a másik
helyzetét, mivel így az elkerüli a gazdasági visszaesést. Az egyik vállalat árcsökkenté-
sének a másik vállalat profitlehetőségeire való pozitív hatása aggregált keresleti exter-
náliából is származhat.
Mi Iyen kimenetelre számíthatunk ebben a gazdaságban? Ha mindkét vállalat arra vár,
hogy a másik csökkenti az árat, akkor mindketten csökkentenek, és a kedvező kimenetel
valósul meg, amelyben mindketten 30 dollárt kapnak. Ha mindketten arra számítanak,
9. A jelenség hatásairól bővebben lásd John Taylor: SLaggered Price Setting ina Macro Model. American
Ec:onomic Review 69 (May 1979), 108- 11 3; Oliver J. Blanchard: Price Asynchronization ancl Price
Levei Tnertia. Tn R. Dornbush - Mario Hcnriquc Simonsen (eds.): ln/lation, Debt. and lndexation.
Cambridge, Mass„ 1983, MIT Press, 3- 24.
14-2. ábra j
2. Ármegállapítás és koordináci-
vállalat ós kudarc. Az ábra két váJlalat
közötti hipotetikus „j átszmát"
Árcsökkenés Ma1as ár meglar1áso mutat be, ahol mindkét vállalat
aITól dönt, vállalja-e az árcsökken-
tést a pénzkínálat szűkülése után.
Árcsök- 1. váll.: S30 1. váll.: S5
Mindkettőnek anélkül kell straté-
kenés 2. váll.: S30 2. váll.: S15
1. giát választania, hogy ismerné a
vállalat másik stratégiáját. Milyen kime-
Magas netelre szánúthatunk?
l. váll.: S15 l. váll.: S 15
ár 2. váll.: S5 2. váll.: S15
megtorlása
hogy a másik megtartja a régi árat, akkor mindkettő megőrzi az árait, és a legrosszabb
megoldás valósul meg, amelyben mindketten 15 dollárt kapnak. Mindkét lcimenetel lehet-
séges. A közgazdászok megfogalmazása szerint többszörös egyensúly létezik.
A legkedvezőtlenebb kimenetel, amelyben mindketten 15 dollárt kapnak, a koor-
dinációs kudarc esete. Ha a két vállalat együttmffködne, mindkettő csökkentené árait,
s a legkedvezó"bb kimenetel valósulna meg. A valóságban, a példánkban leírt hel yzettől
el térően , a koordináció gyakran nehézkes, mert a vállalatok száma igen nagy. A törté-
net mondanivalója az, hogy az árak merevek lehetnek egyszerűen csak abból k{folyólag
is, hogy az emberek merev árakra szám[tanak, jóllehet az ármerevség senkinek nem, ér-
deke_ w
l 4.'li~ Következtetés
A gazdasági ingadozások legújabb elméletei felhívják a figyelmünket ana, hogy még
nem értjük oly mértékben a gazdasági ingadozásokat, amennyire szeretnénk. A gazdaság
alapvető kérdései továbbra is vita tárgyai. Vajon az árak és a bérek merevsége a gazdasá-
gi ingadozások magyarázatának a kulcsa? Van-e a monetáris politikának reálhatása?
A közgazdász fenti kérdésekre adott válasza meghatározza a gazdaságpolitikáról val-
lott nézeteit. Azok a közgazdászok, akik hisznek a bérek és az árak merevségében, álta-
lában bíznak abban, hogy a monetáris és fiskális politika felhasználható a gazdaság sta-
bi Iizálására. Az ármerevség a nem tökéletes piac egy tulajdonsága. Ez a tökéletlenség
hagyja meg a lehetőségét annak, hogy a gazdaságpolitika növelje a gazdasági jólétet.
10. Az együttmffködési kudarcról bővebben lásd Russell Coopcr - Andrew John: Coordinating Coordi-
nalion Fai lures ín Keynesian Models. Quarterly Journal of Economics, 103 (1988), 44 1-463; Laurence
Bali - David Romcr: Sticky Prices as Coordinalion Failure. America11 Economic Review, 81 (June
199 1), 539-552.
A reálkonjunktúra-ciklusok elméletének hívei ezzel szemben úgy vélik, hogy az
államnak a gazdaság stabilizálására irányuló lehetőségei korlátozottak, és még ha tehetné
is, jobb, ha nem próbálkozik. Úgy tekintenek a konjunktúraciklusokra, mint olyan ter-
mészetes és hatékony reakciókra, amelyeket a gazdaság a változó technológiai lehetősé
gekre ad. A legtöbb reálkonjunktúra-ciklus modellje nem tartalmaz semmilyen tökélet-
len piaci tulajdonságot. Ezekben a modellekben a piac ,,láthatatlan keze" biztosítja a
gazdaságban az erőforrások optimális elosztását.
A gazdasági ingadozások imént ismertetett két szemlélete gyakori, heves vitákban
csap össze a közgazdászok között. A tét igen nagy mind a közgazdaságtudomány, mind
pedig a gazdaságpolitika szempontjából. Ezek azok a viták, amelyek izgalmassá és von-
zóvá teszik a makroökonómiát.
Összefoglalás ,
1. A reálkonjunktúra-ciklusok elmélete a gazdasági ingadozások alternatív elmélete.
A modell rövid távra alkalmazza a klasszikus modell feltevéseit, beleértve a rugalmas
béreket és árakat. Az elmélet szerint a gazdasági ingadozások a gazdaságnak a változó
gazdasági körülményekre adott természetes és hatékony válaszai.
2. A reálkonjunktúra-ciklusok elméletének hívei és kritikusai között nincs egyetér-
tés abban, hogy a foglalkoztatás ingadozásai a munka intertemporális helyettesítéséből
fakadnak-e, hogy a technológiai sokkok okozzák-e a legtöbb gazdasági ingadozást, hogy
vajon a monetáris politikának van-e hatása a reálváltozókra, és hogy vajon az árak és
bérek rövid távú merevségének van-e szerepe a gazdasági ingadozások magyarázatában.
3. Az új-keynesi közgazdaságtan az árak és a bérek rövid távú merevségének értel-
mezésével igyekezett jobb magyarázatot adni az aggregált kínálati függvényre. Az egyik
új-keynesi elmél.et szerinl az áralkalmazkodás alacsony költségeinek is jelentős makro-
ökonómiai hatásuk lehet az aggregált keresleti externáliák miatt. Egy másik elmélet
kimondja, hogy az aszinkron áralkalmazkodás miatt lassú az árszínvonal változása. Egy
harmadik elmélet szerint a recessziók koordinációs kudarcok következményei.
Alapvető fogalmak
reálkonjunktúra-ciklusok elmélete újklasszikus közgazdaságtan

új-keynesi közgazdaságtan étlapköltségek
a munka intertemporális helyettesítése aggregált keresleti externáliák
Solow-maradék koordinációs kudarcok
munkaerő-tartaléko Iás
1. Hogyan magyarázza a reálkonjunktúra-ciklusok elmélete a foglalkoztatás ingadozá-
sait?
2. Mi a négy központi vitatéma a reálkonjunktúra-ciklusok elmélete kapcsán?
3. Hogyan hat az egyes vállalatok aszinkron ármegállapítása az árszínvonal alkalmazko-
dására monetáris megszorítás esetén?
Feladatok
1. A reálkonjunktúra-ciklusok elmélete szerint a tartós és az átmeneti sokkoknak nagyon

különböző hatásuk lehet a gazdaságra. Hasonlítsuk össze Robinson Crusoe gazdasá-
gának példáján keresztül egy átmeneti technológiai sokk (néhány napon át tartó jó
időjárás) és egy tartós technológiai sokk (az időjárás jellegének kedvező irányú vál-
tozása) hatásait! Melyik sokknak volna nagyobb hatása Crusoe munkaráfordítására?
És a GDP-re? Lehetséges, hogy a két hatás közül az egyik csökkenti a munkaráfor-
dítást?
2. Tegyük fel, hogy az árak teljesen rugalmasak, a gazdaság kibocsátása pedig, a reál-
konjunktúra-cikl usok elméletének megfelelően, a technológiai sokkok miatt ingado-
zik.
a) Hogyan alakul az árszínvonal a kibocsátás ingadozásakor, ha a Federal Reserve
állandó szinten tartja a pénzkínálatot?
b) Hogyan alakul a pénzkínálat a kibocsátás ingadozásakor, ha a Federal Reserve
úgy alakítja a pénzkínálatot, hogy az árszínvonal stabilizálódjon?
e) Számos közgazdász megfigyelése szerint a pénzkínálat változásai és a kibocsátás
ingadozásai között pozitív korreláció fedezhető fel. Ellentmond-e ez a reálkon-
junktúra-ciklusok elméletének?
3. A koordinációs kudarc gondolata többféleképpen értelmezhető. Például: Andynek és
Bennek közös vállalkozása van. Ha mindketten keményen dolgoznak, sikeres lesz a
vállalkozás, és mindketten 100 dollár profitra tesznek szert. Ha valamelyikük nem
dolgozik elég keményen, kevésbé sikeres a vállalkozás, ekkor mindketten 70 dollárt
keresnek. Ha egyikük sem dolgozik keményen, akkor a vállalkozás még kevésbé si-
keres, és mindketten 60 dollárhoz jutnak. A kemény munka 20 dollár értékű erőfeszí
tést jelent.
a) Ábrázolja a „játszmát" a 14-2. ábrához hasonlóan)
b) Melyik kimenetell részesítené előnyben Andy és Ben?
c) Milyen kimenetelre számíthatunk, ha mindkettő a másiktól várja, hogy kemé-
nyen dolgozzon?
d) Milyen kimenetelre számíthatunk akkor, ha mindketten a másik lustaságára szá-
mítanak?
e) Megfelelően jellemzi-e ez a példa a partnerek közötti kapcsolatokat? Miért,
vagy miért nem?
4. (Ez a feladat mikroökonómiai alapokra épül.) A fejezetben megtárgyaltuk a vállala-
tok étlapköltségek melletti áralkalmazkodását. A feladat ennek a problémának az
analitikus vizsgálata egyetlen vállalat egyszerű példáján.
a) Rajzolja meg egy monopólium negatív meredekségű keresleti görbéjét és költ-
ségfüggvényét! (Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a határköltség konstans,
ezért a költségfüggvény vízszintes.) Jelölje be a profitmaximalizáló árat és
mennyiséget! Jelölje be a profitot és a fogyasztói többletet az optimurnban!
b) Tegyük fel, hogy a vállalat korábban kevéssel az optimális ár felett állapította
meg az árat. Mutassa meg, hol van ez az ár, és mekkora az eladott termékmennyi-
ség ! Jelölje be a magasabb ár miatt kiesett profitot! Jelölje be az elveszett fogyasz-
tói többletet!
e) Egy vállalat úgy dönt az árcsökkentésről, hogy összehasonlítja az alacsonyabb
árból származó többletprofitot az étlapköltséggel. Milyen externáliát nem vesz fi -
gyelembe a vállalat, amikor döntését meghozza? Milyen értelemben nem hatékony
a cég árkiigazítása?
,
IV. RESZ
-Amakroökonómia mikroökonómiai
háttere
Ahhoz, hogy a gazdaságot megismerjük, a háztartásokat és a vállalatokat is ismernünk kell.

A következő négy fejezetben a háztartások és a vállalatok viselkedését vizsgáljuk meg rész-
letesebben. Ezekben a fejezetekben olyan mikroökonómiai modellekkel találkozunk, ame-
lyek segítségével tovább mélyíthetjük makroökonómiai elemzésünket. A 15. fejezetben meg-
vizsgáljuk, hogyan viselkednek a háztartások, és részletesebben megmagyarázzuk a fo-
gyasztási függvényt. Ahogy majd a 16. fejezetből kiderül, a fogyasztói viselkedésről alkotott
különféle nézetek alapján eltérő következtetésekre juthatunk a tekintetben, hogy milyen ha-
tása van az államadósságnak a gazdaságra.
A 17. fejezet a háromféle beruházás - az üzleti állóeszköz-beruházás, a lakásberu-
házás és a készletberuházás - meghatározóit vizsgálja. Megvizsgáljuk, miért függ a beru-
házás a kamatlábtól, mi okozhatja a beruházási függvény eltolódását, és miért ingadozik
annyira a beruházás a konjunktúraciklusok alatt. ,
A 18. fejezetben a pénz keresletét és kínálatát tárgyaljuk. Attekintjük a bankrendszer-
nek a pénzkínálat meghatározásában játszott szerepét és a pénzkeresleti függvény külön-
böző elméleteit. Az elemzés a monetáris politika eszköztárának és problémáinak új oldalait
villantja fel.
Ezek a fejezetek a legújabb kutatásokba engednek betekintést. A makroökonómia leg-
újabb eredményei mikroökonómiai modellek alkalmazásából származnak. Ezek a modellek
a legtöbb esetben inkább továbbfejlesztik a hagyományos makroökonómiai elméleteket,
mintsem megdöntik azokat. Fontos, hogy megismerjük őket, mert segítségükkel többet meg-
tudhatunk a gazdaságról és a gazdaságpolitikákról.
15. feiezet
FOGYASZTÁS
A fogyasztás minden termelés egyetlen célja és in-
dítéka.
ADAM SMITl-l
Hogyan döntik el a háztartások, hogy jövedelmük mekkora részét fogyasszák el ma, és

mennyit tegyenek félre belőle? Ez a probléma mikroökonómiai természetű, mert a dön-
téshozók egyéni viselkedésére irányul. A kérdés megválaszolása viszont a makroöko-
nómia szempontjából is fontos. Amint az előző fejezetekben láttuk, a háztartások fo-
gyasztási döntései hosszú távon és rövid távon egyaránt befolyásolják a gazdaság egészé-
nek viselkedését.
A fogyasztási döntés a hosszú távú elemzés szempontjából a gazdasági növekedést
befolyásoló szerepe miatt alapvető fontosságú. A 4. fejezetben ismertetett Solow-féle
növekedési modellből kiderült, hogy a megtakarítási ráta fő meghatározója az egyensú-
lyi tőkeállománynak és a gazdasági jólétnek. A megtakarítási ráta azt méri, hogy a mai
nemzedék jövedelme mekkora hányadát teszi félre a jövő időszakra és az elkövetkező
nemzedékei számára.
A fogyasztási döntés a rövid távú elemzéshez az aggregált keresletet befolyásoló
szerepe miatt döntő fontosságú. Mivel a fogyasztás a GDP kétharmadát adja, a fogyasz-
tás ingadozásai kulcsfontosságú elemei a fellendüléseknek és a recesszióknak. A 9. és
10. fej ezetben bemutatott IS- LM-modellben láthattuk, hogy a fogyasztói bizalom vál-
tozásai a gazdaságot érő sokkok forrásai lehetnek, és hogy a fogyasztási határhajlandó-
ság a fiskális politikai multiplikátorok alapvető meghatározója.
A korábbi fejezetekben a fogyasztást olyan függvénnyel írtuk le, amely a fogyasz-
tást a rendelkezésre álló jövedelemmel kapcsolja össze: C = C(Y - T). Ezzel a megkö-
zelítéssel hosszú távú és rövid távú modelleket is alkottunk. A függvény azonban túlsá-
gosan egyszerű ahhoz, hogy a fogyasztói magatartás teljes magyarázatát adja. A jelen
fejezetben részletesebben megvizsgáljuk a fogyasztási függvényt, és alaposabb indoklást
adunk arra, hogy mi határozza meg az aggregált fogyasztást.
Amióta a makroökonómia aktív kutatási terület, sok közgazdász írt a fogyasztói
magatartás elméletéről, és telt javaslatokat arra, hogyan értelmezzük a fogyasztás és a
jövedelem adatait. Ebben a fejezetben négy kiemelkedő közgazdász nézeteit ismertet-
jük nagyjából időrendi sorrendben. John Maynard Keynes, Irving Fisher, Franco
Modigliani és Milton Friedman egymástól eltérő elméleteit ismertetjük a fogyasztói
magatartásról.
434 IV. RÉSZ • Amakroökonómia mikroökonómiai hátlere
15.1. John Maynard Keynes és a fogyasztási függvény

A fogyasztás tanulmányozását John Maynard Keynes 1936-ban megjelent Általános
elméletével kezdjük. Keynes a fogyasztási függvényt a gazdasági ingadozások elméle-
tének középpontjába helyezte. A függvény azóta is kulcsszerepet játszik a makroökonó-
miában. Vizsgáljuk meg, mi volt Keynes elgondolása a fogyasztási függvényről, majd
pedig azt, hogy milyen problémák merültek fel, amikor nézetei adatokkal szembesü ltek.
Keynes feltevései
Napjainkban a fogyasztást tanulmányozó közgazdászok kifinomult adatelemzési mód-
szerekre támaszkodnak. A gazdaság egészének viselkedését a nemzeti számlarendszerből
nyert aggregált mutatóiból, a háztartások magatartását pedig statisztikai felmérések rész-
letes adataiból elemzik, számítógépek segítségével. Mivel Keynes az 1930-as években
alkotott, nem rendelkezett sem ezeknek az adatrendszereknek a lehetőségeivel , sem
pedig számítógéppel, ami szükséges az ilyen nagy adathalmazok elemzéséhez. A fo-
gyasztási függvénnyel kapcsolatos feltevéseit saját tapasztalataira és eseti megfigyelése-
ire alapozta.
Keynes első és legfontosabb feltevése az volt, hogy a fogyasztási határhajlandó-
ság - a pótlólagos jövede lemegységből fogyasztásra fordított mennyiség - pozitív és
kisebb mint egy. Szavait idézve: ,,az alapvető pszichológiai törvényszerűség, amelytől
minden bizonnyal legerősebben függünk,[ ... ] az, hogy az emberek általában készek nö-
velni fogyasztásukat jövedelmük emelkedésével, de nem a növekedéssel azonos mérték-
ben." A fogyasztási határhajlandóságnak alapvető szerepe volt abban a gazdaságpoliti-
kában, amelyet Keynes a munkanélküliség kezelésére javasolt. A fiskális politika gazda-
ságra gyakorolt hatóereje - amint azt a fiskális politikai multiplikátorok is kifejezik - a
jövedelem és a fogyasztás közötti visszacsatolásból ered.
Keynes második fontos feltevése az volt, hogy a fogyasztás jövedelemhez mért
aránya, amit átlagos fogyasztási hajlandóságnak nevezünk, a jövedelem növekedésé-
vel párhuzamosan csökken. A megtakarítást luxusnak tekintette, ezért a gazdagabbaktól
jövedelmük nagyobb hányadának megtakarítását várta, mint a szegényebbektől. Bár
Keynes elemzésében nem volt lényeges szerepe, a csökkenő átlagos fogyasztási haj lan-
dóság tétele a korai keynesiánus közgazdaságtan központi elemévé vált.
Harmadszor: Keynes kimondta, hogy a fogyasztás elsődleges meghatározója a jö-
vedelem, a kamatláb pedig nem játszik fontos szerepet. Ez a feltevés élesen szembehe-
lyezkedik az őt megelőző klasszikus közgazdászok feltevéseivel, akik szerint a magasabb
kamatláb ösztönzi a megtakarítást, és visszaveti a fogyasztást. Keynes elismerte, hogy a
kamatláb elméletileg befolyásolhatja a fogyasztást. Azt gondolta azonban, hogy: ,,a ta-
pasztalatok alapján azt mondhatjuk, hogy a kamathfö személyes kiadásra gyakorolt rövid
távú hatása adott jövedelem mellett másodlagos, és viszonylag elenyésző."
A fenti három feltevés alapján a keynesi fogyasztási függvényt általában az alábbi
alakban szokták felírni:
15. fejezet • Fogyasztás 435
1S-1. ábra 1
A keynesi fogyasztási függvény.

Az ábrán a Keynes által feltétele-
zett három tulajdonságnak megfe-
lelő fogyasztási függvényt ábrázol-
tuk. 1. A fogyasztási határhajlan-
dóság nulla és egy között van. 2.
Az átlagos fogyasztási hajlandó-
ság a jövedelem növekedésével
csökken. 3. A fogyasztást a folyó
jövedelem határozza meg.
•,' Megjegyzés: A fogyasztási határ-
y hajlandóság a fogyasztási függ-
Jövedelem vény meredeksége. Az átlagos
fogyasztási hajlandóság, C/Y az
origótól a függvény tetszőleges
pontjához húzott egyenes mere-
deksége.
C=C+cY C>O, O<c<l
ahol C a fogyasztás, Y a rendelkezésre álló jövedelem, C konstans, amit néha autonóm

fogyasztásnak neveznek, és e a fogyasztási határhajlandóság.
A 15-1 . ábrán feltüntetett fogyasztási függvényt egyenessel ábrázoltuk. A fogyasz-
tási függvény rendelkezik a Keynes által megfogalmazott három tulajdonsággal. Meg-
felel az első tulajdonságnak, mivel a fogyasztási határhajlandóság, e értéke nulla és egy
között van, vagyis nagyobb jövedelem nagyobb fogyasztást és nagyobb megtakarítást
eredményez. A függvény a második feltételt is kielégíti, hiszen az átlagos fogyasztási
haj landóság (APC):
APC= C I Y = C / Y + e
Ha Ynő, C / Y és az átlagos fogyasztási hajlandóság (C/Y) csökken. És végül a függvény
rendelkezik a harmadik tulajdonsággal is, mivel a kamatláb mint a fogyasztás meghatá-
rozója nem szerepel az egyenletben.
Akorai tapasztalati sikerek

Nem sokkal azután, hogy Keynes megalkotta fogyasztási függvényét, a közgazdászok
adatgyűjtésbe és -elemzésbe kezdtek, hogy feltevéseit ellenőrizzék. A legelső megfigye-
lések azt jelezték, hogy a keynesi fogyasztási függvény jó közelítése a fogyasztói ma-
gatartásnak.
A tanulmányok egy része a háztartások fogyasztására és jövedelmére vonatkozó
felméréseken alapult. Az adatok szerint a magasabb jövedelmű háztartásoknál magasabb
436 IV. RÉSZ • Amakroökonómia mikroökonómiai háttere
fogyasztás mutatkozott, ami ana utal, hogy a fogyasztási határhajlandóság nagyobb,

mint nulla. Az is kiderült, hogy a magasabb jövedelműeknél a megtakarítás is nagyobb,
vagyis a fogyasztási határhajlandóság kisebb, mint 1. A kutatások továbbá azt mutatták,
hogy a magasabb jövedelmű háztartások jövedelmük nagyobb hányadát fordítják meg-
takarításra, ami alátámasztja, hogy az átlagos fogyasztási hányad a jövedelem emelke-
désével csökken. Az adatok tehát alátámasztották a fogyasztási határhajlandóságra és az
átlagos fogyasztási hajlandóságra vonatkozó keynesi feltevéseket.
A tanulmányok másik része a fogyasztásra és a jövedelemre vonatkozó aggregált
adatokat vizsgálta a két világháború közötti időszakban. Ezek az adatok szintén igazolták
a keynesi fogyasztási függvényt. Azokban az években, amikor a jövedelem szokatlanul
alacsony volt - mint például a nagy válság alatt - mind a fogyasztás, mind a jövedelem
alacsony volt, ami azt jelzi, hogy a fogyasztási határhajlandóság értéke nulla és egy
között van. Az alacsony jövedelmű években ráadásul magas volt a fogyasztás jövedelem-
hez mért aránya, ami Keynes második feltevését igazolja. Végül, mivel a jövedelem és
a fogyasztás közötti koneláció erősnek bizonyult, más egyéb változó vizsgálata nem tűnt
indokoltnak a fogyasztás leírásához. Az adatok tehát Keynes harmadik feltevését is
igazolták, miszerint a jövedelem az elsődleges meghatározója annak, hogy az emberek
mennyit fogyasztanak.
Szekuláris pangás, Simon Kuznets és a fogyasztási reitély

Jóllehet a keynesi fogyasztási függvény sikerekkel kezdte pályáját, hamarosan mutatko-
zott két rendellenesség. Mindkettő Keynes azon feltevésével kapcsolatos, hogy az átla-
gos fogyasztási hajlandóság a jövedelem emelkedésével csökken.
Az első anomália néhány közgazdász második világháború alatt végzett előrejelzése
kapcsán került felszínre. A keynesi fogyasztási függvény alapján ezek a közgazdászok
úgy érveltek, hogy ha a gazdaságban az évek során a jövedelem gyarapodik, akkor a
háztartások jövedelmük egyre kisebb hányadát fogyasztják majd el. Attól tartottak, hogy
esetleg nem lesz elegendő jövedelmező beruházás, ami fel tudná szívni mindezt a meg-
takarítást. Márpedig ha ez így van, akkor az alacsony fogyasztás elégtelen kereslethez és
recesszióhoz vezet, amint az állam által támasztott háborús kereslet megsz(ínik. Más
szóval e közgazdászok szerint a gazdaság a szekuláris pangás - végtelen hosszú válság
- helyzetébe kerülhet, hacsak a fiskális politika nem növeli az aggregált keresletet.
A gazdaság szerencséjére, de a keynesi fogyaszLási függvény kárára, a második
világháború vége nem sodorta az országot újabb válságba. Bár a jövedelmek sokkal
magasabbak voltak a háború után, mint előtte, mégsem eredményeztek magasabb meg-
takarítási rátát. Keynes feltevése, miszerint az átlagos fogyasztási hajlandóság a jövede-
lem növekedésével párhuzamosan csökken, nem bizonyult elfogadhatónak.
A második rendellenesség akkor került felszínre, amikor Simon Kuznets a jövede-
lem és a fogyasztás 1869-ig visszanyúló adatait összeállította. Kuznets az 1940-es évek-
ben állította össze az adatokat, s később Nobel-díjat kapott ezért a munkájáért. Ered-
ményei szerint a fogyasztás és a jövedelem aránya a jövedelem növekedése ellenére
évtizedről évtizedre figyelemre mé ltó stabilitást mutat a vizsgált időszakban. A jöve
15. fejezet + Fogyasztás 437
15-2. ábra
A fogyasztási rejtély. A háztartá-
sok adatain és a rövid távú időso
Hosszú távú fogyasztási függvény rokon végzett vizsgálatok hasonló
(konstans APC) összefüggést mutattak a fogyasz-
.,, ,,:;;:,~ ; ! J P " " tás és a jövedelem között, mint amit
•e
Ee
>-
=
0
u..
- a keynesi feltevések sejtetnek. Az
ábrán a rövid távú fogyasztási függ-
_,~· Rövid távú fogyasztási függvény vény fejezi ki ezt a kapcsolatot. A
(csökkenő APC) hosszú távú idősorok elemzései
azonban azt mutatták, hogy az át-
lagos fogyasztási hajlandóság idő
ben nem változik lényegesen. Ezt
y a kapcsolatot a hosszú távú fo-
Jövedelem gyasztási függvény fejezi ki. Fi-
gyeljük meg, hogy a rövid távú fo-
gyasztási függvénynél csökkenő,
a hosszú távú fogyasztási függ-
vény esetében állandó az átlagos
fogyasztási hajlandóság.
delem növekedésével csökkenő átlagos fogyasztási hajlandóság keynesi feltevése nem

igazolódott.
A szekuláris pangás elméletének bukása és Kuznets felismerései egyaránt arra utal-
tak, hogy az átlagos fogyasztási hajlandóság hosszú időn keresztül meglehetősen stabil.
Ez a tény olyan rejtélyt jelentett, ami erősen motiválta a további, fogyasztásra irányuló
kutatásokat. A közgazdászok tudni akarták, hogy Keynes feltevéseit egyes vizsgálatok
miért igazolják, és miért cáfolják mások. A keynesi feltevések miért tarthatóak a háztar-
tások adatain és a rövid idősorokon végzett vizsgálatok alapján, és miért buknak meg a
hosszú idősorokon végzett elemzések alapján?
A 15-2. ábra ezt a problémát szemlélteti. A tények ana mutattak, hogy két fogyasz-
tási függvény van. A háztartások adataival és rövid idősorok mellett jónak bizonyult a
keynesi fogyasztási függvény. Hosszú idősorok esetében azonban úgy tffnt, hogy az át-
lagos fogyasztási hajlandóság állandó. A 15-2. ábrán rövid távú és hosszú távú fogyasz-
tási függvénynek nevezzük ezt a kétfajta összefüggést. A közgazdászoknak meg kellett
magyarázniuk, hogy ez a két fogyasztási függvény hogyan egyeztethető össze egymással.
Az 1950-es években Franco Modigliani és Milton Friedman is javaslatokat tett
ezeknek az ellentmondónak tűnő felismeréseknek az értelmezésére. Mindkét közgazdász
Nobel-díjat kapott késó'bb, részben a fogyasztással kapcsolatos kutatásaiért. Mielőtt
azonban ismertetnénk, hogy miként próbálta megfejteni a fogyasztási rejtélyt Modigliani
és Friedman, meg kell ismerkednünk azzal az elmélettel, amivel lrving Fisher gazdagí-
totta a fogyasztás elméletét. Mind Modigliani életciklus-hipotézise, mind pedig
Friedman permanensjövedelem-hipotézise az lrving Fisher által jóval korábban megal-
kotott fogyasztási elméleten alapul.
l5.~2. lrving Fisher és az intertemporális választós

Amikor az emberek eldöntik, hogy mennyit fogyasszanak és mennyit takarítsanak meg,
figyelembe veszik a jelent és a jövőt is. Minél nagyobb fogyasztást élveznek ma, annál
kevesebbet fognak holnap. Amikor választanak, akkor a háztartásoknak a jövőben várt
jövedelmükre kell gondolniuk, és azon javak és szolgáltatások fogyasztására, amit re-
ményeik szerint megengedhetnek maguknak.
Irving Fisher közgazdász olyan modellt alkotott, amellyel elemezhető a racionális,
jövó'be tekintő fogyasztók intertemporális választása - vagyis a különböző időszakokra
vonatkozó választás. Fisher modellje bemutatja, hogy milyen korlátokkal szembesülnek
a fogyasztók, és hogyan döntenek fogyasztás és megtakarítás között.
Az intertemporális költségvetési korlát

Majdnem mindenkire igaz, hogy szeretné növelni az általa fogyasztott javak és szolgál-
tatások mennyiségét vagy minőségét- szebb ruhákbanjá.rni,jobb éttermekben vacsoráz-
ni, vagy gyakrabban menni moziba. Az emberek azért fogyasztanak kevesebbet, mint
amennyit szeretnének, mert jövedelmük korlátozza a fogyasztásukat. Más szóval a fo-
gyasztók kiadásai nem határtalanok; ezt jelzi a költségvetési korlát. Amikor an-ól dön-
tenek, hogy mennyit fogyasszanak ma, és mennyit tegyenek félre, akkor intertem-
porális költségvetési korláttal szembesülnek. Ahhoz, hogy megértsük a háztartás fo-
gyasztásra vonatkozó változási stratégiáit, meg kell vizsgálnunk ezt a korlátot.
Az egyszerűség kedvéért egy olyan fogyasztó választási döntését elemezzük, aki két
időszakon át él. Az első jelenti a fiatalkort, a második az öregkort. Az első időszakban
a fogyasztó jövedelme f 1, fogyasztása C 1, a második időszakban f 2 , illetve C2 (minden
változó reálváltozó, tehát az inflációval kiigazított.) Mivel a fogyasztó bármikor vehet
fel kölcsönt, és bármikor hitelezhet, a fogyasztás bármely időszakban lehet nagyobb és
kisebb is az adott időszakbeli jövedelménél.
Nézzük meg, hogy a fogyasztó jövedelme hogyan korlátozza a fogyasztást a két
időszakban. Az első időszakban a megtakarítás egyenlő jövedelem és a fogyasztás kü-
lönbségével, azaz
s= fl - cl,
ahol S a megtakarítás. A második időszakban a fogyasztás egyenlő a felhalmozott meg-
takarítás és a megtakarításon keresett kamatjövedelem összegével, plusz a második idő
szak jövedelme. Tehát:
C2 = (1 + r)S + Y2,
amelyben r a reálkamatláb. Ha például a reálkamatláb 5 százalék, akkor minden első
időszakban megtakarított dollárért 1,05 dollár többletfogyasztás illeti meg a fogyasz-
tót. Mivel nincs harmadik időszak, a fogyasztónak nincs megtakarítása a második idő
szakban.
Figyeljük meg, hogy a fenti két egyenlet akkor is igaz, ha a fogyasztó az első idő
szakban nem hitelez, hanem kölcsönt vesz fel. S változó kölcsönt és hitelt is jelölhet. Ha
az első időszak fogyasztása kisebb, mint az első időszak jövedelme, akkor a fogyasztó-
nak van megtakarítása, és S nagyobb nullánál. Ha az első időszak fogyasztása meghaladja
az első időszak jövedelmét, akkor a fogyasztó kölcsönt vesz fel, és S kisebb nullánál.
Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a kölcsön és a hitel kamatlába egyforma.
Ahhoz, hogy a fogyasztó költségvetési korlátját megkapjuk, össze kell vonnunk a
fenti egyenleteket. S helyére a második egyenletben ítjuk be az el ső egyenletet, ekkor az
alábbi formulát kapjuk:
c 2 = (1 + r)(Yl - C,) + Y2.
Hogy az egyenlet könnyebben értelmezhetővé váljon, át kell rendeznünk. Vigyük át (1
+ r)C 1-et a jobb oldalról a bal oldalra, így a fogyasztást tartalmazó kifejezések egy ol-
dalra kerülnek:
( 1 + r)Cl + c2 = (1 + r)YI + Y2.
Osszuk el mindkét oldalt (1 + r)-rel, ekkor a következőt kapjuk:
e e Y
+-2-= y1 + - 2-
1 l +r l+r
Az egyenlet a két időszak fogyasztását a két időszak jövedelmével kapcsolja össze. Az
egyenlet az intertemporális költségvetési korlát kifejezésének általános formája.
Könnyű értelmezni a fogyasztó költségvetési korlátját. Ha a kamatláb nulla, akkor
az egyenlet szerint a két időszak összes fogyasztása egyenlő a két időszak összes jöve-
delmével. A szokásos esetben a kamatláb nagyobb nullánál, ekkor a jövőbeni fogyasztás
és a jövőbeni jövedelem ( 1 + r)-rel diszkontál. A diszkontálást a megtakarításon nyer-
hető kamatjövedelem indokolja. Mivel a fogyasztó a jelenlegi jövedelem megtakarított
része után kamatot kap, a jövőbeni jövedelem valójában kevesebbet ér a jelenleginél.
Hasonlóképpen, mivel a jövóoeni fogyasztást a kamatot hozó megtakarítás fedezi, a
jövóoeni fogyasztás kevesebbe kerül, minl a jelenlegi. Az 1/(1 + r) tényező a második
időszak fogyasztása az első időszak fogyasztásában mérve: az első időszak fogyasztásá-
nak azon része, ameJyről a fogyasztónak le kell mondania egy egység második időszak
beli fogyasztásért cserébe.
A 15-3. ábra a fogyasztó költségvetési korlátját szemlélteti. Az ábrán három pont
van megjelölve. Az A pontban az első időszak fogyasztása Y,, a második időszak fo-
gyasztása f 2, tehát nincs sem hitelfelvétel, sem hitelezés a két időszak között. B pontban
a fogyasztó nem fogyaszt semmit az első időszakban, és minden jövedelmét megtakarít-
ja, így a második időszak fogyasztása (1 + r)Y, + Y2 . C pontban a fogyasztó úgy dönt,
hogy semmit nem fogyaszt a második időszakban, és a második időszak jövedelmének
terhére annyi kölcsönt vesz fel, amennyit csak tud, az első időszak fogyasztása ezért Y1
+ Y/(1 + r). Természetesen ez csak három a fogyasztó által választható számos lehetsé-
ges-kombináció közül: Bés C pont között az egyenes minden pontja egy-egy választási
lehetőség.
A fogyasztó költségvetési korlát-

(l
ja. Az ábra a fogyasztó által az első
8 és a második időszakban váJaszt-
(1 + r)Y1 + Y2
5:
•O ható fogyasztási kombinációkat
;:;
19 Afogyasztó szemlélteti. Ha A és B pont között
>-
0)
..:: öltségvetési választ, akkor az első időszakban

-"' korlátja
0
~ kevesebbet fogyaszt jövedelménél,
•o
:12 és a többit megtakarítja a második
-"'
"S időszakra. Ha A és C pont között
~
•O
:::;; Y2 választ, akkor az első időszakban
többet fogyaszt jövedelménél, a
különbözet fedezésére pedig köl-
csönt vesz fel.
Y1 Y1 + Y/(l + r)
Első időszak fogyasztása
A költségvetési korlát alatt lévő árnyékolt terület az első és második időszak fo-
gyasztásának egyéb, a fogyasztó számára lehetséges kombinációit mutatja. A fogyasztó
a költségvetési korlát alatt lévő pontok közül is választhat, ha lemond jövedelmének egy
részéről. Az érdekes pontok azonban a költségvetési korlát pontjai. Mindaddig, amíg a
fogyasztó előnyben részesíti a több fogyasztást a kisebbel szemben, a fogyasztó a költ-
ségvetési korlát pontjait választja, és nem pedig az alatta lévőket.
Fogyasztói preferenciák
A fogyasztó két időszak közötti fogyasztásával kapcsolatos preferenciáit közömbösségi
görbékkel szemléltethetjük. A közömbösségi görbe az első és a második időszak fo-
gyasztásának olyan kombinációit fejezi ki, amelyek a fogyasztót egyformán kielégítik.
A 15-4. ábrán két lehetséges közömbösségi görbe látható. A fogyasztó közömbös
W, X és Y kombinációkkal szemben, mivel mindegyik ugyanazon a görbén helyezkedik
el. Nem meglepő, hogy amikor a fogyasztás az első periódusban mondjuk W-ről X-re
csökken, akkor a második időszak fogyasztásának nőnie kell, hogy a fogyasztó közöm-
bös maradhasson. Ha az első időszak fogyasztása tovább csökken X-ről Y-ra, akkor a
második időszakban elvárt többletfogyasztás még nagyobb lesz.
A közömbösségi görbe meredeksége bármely pontban azt mutatja, hogy a fogyasz-
tó mekkora fogyasztást vár el a második időszakban, cserébe az első periódusban le-
mondott 1 egységnyi fogyasztásért. Ezt az arányt az első és a második időszak fogyasz-
tása közötti helyettesítési határaránynak nevezzük. A helyettesítési határarány megmu-
tatja, milyen arányban hajlandó a fogyasztó az első időszak fogyasztását a második
időszak fogyasztásával helyettesíteni.
A 15-4. ábrán látható, hogy a helyettesítési határarány a két időszak fogyasztási
szintjétől függ. Ha az első időszak fogyasztása magas, és a másodiké alacsony, mint W
15-4. ábra
A fogyasztó preferenciái. A fo-
gyasztó első és m,isodik i dőszak
közötti fogyasztására vonatkozó
\ preferenciáit a közömbösségi gör-
bék szemléltetik. A közömbösségi
görbe a két időszak fogyasztásá-
nak azon kombinációit adja meg,
amelyek a fogyasztó számára egy-
formán elfogadhatóak. A magasab-
ban fekvő közömbösségi görbéket
a fogyasztó előnyben részesíti az
alacsonyabban fekvővel szemben.
A fogyasztó egyaránt elégedett a
W. X és Y pontokban, viszont W, X
és Y pontokhoz képest előnyben
részesíti Z-t.
pontban, akkor a helyettesítési határarány alacsony: a fogyasztó 1 egységnyi fogyasztás-

ról való lemondásért cserébe kevesebb második időszakbeli fogyasztást vár el. Ha az
első időszak fogyasztása alacsony, a második periódus fogyasztása magas, mint Y pont-
ban, akkor a helyettesítési határarány magas: a fogyasztó nagyobb többletfogyasztást
vár el a második időszakban, cserébe az első időszak fogyasztásának 1 egységéről való
lemondásért.
A fogyasztó egy adott közömbösségi görbe minden pontján egyformán elégedett,
de egyes közömbösségi görbéket előnyben részesít másokkal szemben. Mivel a nagyobb
fogyasztást előnyben részesíti a kisebb fogyasztással szemben, a magasabban fekvő kö-
zömbösségi görbéket preferálja az alacsonyabban fekvőkkel szemben. A 15-4. ábrán
látható / 2 görbe pontjait előnyben részesíti / 1 görbe pontjaival szemben.
A közömbösségi görbék halmaza a fogyasztó preferenciáinak rangsorolását jelenti.
Ezek szerint Z pont el őnyösebb W pontnál, ami nyilvánvaló is, hiszen Z-hez mindkét
időszakban nagyobb fogyasztás tartozik. Hasonlítsuk össze Z-t és Y-t: Z-hez nagyobb
fogyasztás tartozik az első időszakban, és kisebb a másodikban. Melyik előnyösebb, Z
vagy Y? Mivel Z magasabb közömbösségi görbén fekszik, mint Y, Z, kedvezőbb Y-nal
szemben. A közömbösségi görbék halmazából tehát megállapítható az első és a második
időszak fogyasztási kombinációi közötti rangsor.
Optimalizálás
Ismerve a fogyasztó költségvetési korlátját és preferenciáit, megvizsgálhatjuk a fogyasz-
tásra vonatkozó döntését. A fogyasztó szeretné a két időszak fogyasztásának legjobb
kombinációját választani, azaz szeretne a legmagasabb közömbösségi görbére kerülni.
A költségvetési korlát miatt azonban a fogyasztónak a költségvetési egyenesen vagy az
alatt kell pontot választania, hiszen a költségvetési egyenes mutatja a rendelkezésére álló
forrásokat.
A 15-5. ábrán láthatjuk, hogy sok közömbösségi görbe metszi a költségvetési egye-
nest. A fogyasztó által elérhető legmagasabban fekvő közömbösségi görbe az, amely
éppen érinti a költségvetési egyenest, tehát az ábrán az / 3-mal jelzett görbe. A görbe és
az egyenes metszéspontja, az O optimumpont, a két időszak fogyasztásának legjobb
kombinációja a fogyasztó számára.
Figyeljük meg, hogy az optimumpontban a közömbösségi görbe meredeksége
egyenlő a költségvetési egyenes meredekségével. Azt mondjuk, hogy a költségvetési
egyenes a közömbösségi görbe érintője. A közömbösségi görbe hajlásszöge a helyette-
sítési határarány (MRS), a költségvetési egyenes pedig 1 plusz a reálkamatláb. Ezek
szerint O pontban :
MRS= 1 + r.
A fogyasztó úgy választja meg a két időszak fogyasztási függvényét, hogy a helyettesí-
tési határarány egyenlő legyen a reálkamatláb és 1 összegével.
Hogyan hat a fogyasztásra a iövedelem változása?

Most, hogy látjuk, miként dönt a fogyasztó, nézzük meg, hogyan reagál a jövedelem
emelkedésére. Akár Y1, akár Y2 jövedelem emelkedik, a költségvetési egyenes a 15-6.
ábrán látható módon kifelé tolódik. Magasabb költségvetési egyenes mellett a fogyasztó
az első és második időszak fogyasztásának jobb kombinációját választhatja, vagyis ma-
gasabb közömbösségi görbére kerülhet.
Figyeljük meg a 15-6. ábrán, hogy a fogyasztó mindkét időszakban többet fogyaszt.
Noha a modell logikájából ez nem következik egyértelműen, a jelenség nagyon is ért-
A fogyasztó optimumpontja. A
e, fogyasztó akkor jut el a kielégített-
ség legmagasabb szintjére, ha a
költségvetési egyenes azon pont-
ját választja, amelyik a legmaga-
sabban fekvő közömbösségi gör-
bén található. Az optimumban a
költségvetési egyenes a közöm-
bösségi görbe érintője.
e,
A jövedelem emelkedése.Ameny-
nyiben a jövedelem akár az el ső,
akár a második időszakban emel-
kedik, a költségvetési korlát kifelé
tolódik. Ha a fogyasztás az el ső és
a második időszakban is normál ja-
vakra irányul, akkor a jövedelem
növekedésével mindkét periódus-
ban nő a fogyasztás.
Régi költségvetesi Új költségvetési

korlát korlát
(,
Első időszak fogyoszláso
hető. Ha egy jószágból a fogyasztó jövedelme növekedésekor többet szeretne fogyasz-

tani , akkor normáljószágról beszélünk. A 15-6. ábrán jelzett közömbösségi görbék az
első és a második időszakban is nonnáljavak fogyasztását feltételezik.
A 15-6. ábrából levonható legfontosabb következtetés az, hogy függetlenül attól,
hogy a jövedelem az első vagy a második időszakban emelkedik-e, a fogyasztó mindkét
időszak fogyasztása között szétosztja a növekményt. Mivel a fogyasztó a két időszak
között kölcsönt vehet fel vagy hitelezhet, a jövedelem időbeni alakulásának nincs jelen-
tősége a mai fogyasztás nagyságára nézve (eltekintve természetesen attól, hogy a jövő
beni jövedelmet diszkontálni kell a kamatlábbal). Az elemzés tanulsága az, hogy a fo-
gyasztás a jelenlegi és a jövó'beni jövedelem jelenértékétől függ:
Y,
A jövedelem jelenértéke = Y1 + - 2-
1+ r
Keynes fogyasztási függvényével ellentétben Fisher modellje szerint a fogyasztás nem
elsősorban a folyó jövedelem függvénye. A fogyasztás valójában azoktól a remélt forrá-
soktól függ, amelyek afogyasztó számára élete során összesen rendelkezésére állnak.
Hogyan hat a fogyasztásra a reálkamatláb változása?

Vizsgáljuk meg Fisher modellje segítségével, hogy a reálkamatláb változása hogyan be-
folyásolja a fogyasztó választását. Két esetet kell figyelembe venni: azt, amikor a fo-
gyasztó az első időszakban megtakarít, és azt, amikor először kölcsönfelvevő. Itt csak a
megtakarítás esetét tárgyaljuk, a kölcsönfelvevő eset elemzése a fejezet végén lévő 1.
feladat témája.
A 15-7. ábra szemlélteti, hogy a reálkamatláb növekedésével a fogyasztó költség-
vetési egyenese elfordul az (Y,, Y2) pont körül. Ennek hatására fogyasztása mindkét
15-7. ábra
A reálkamatláb emelkedése. A
Új költségvetési kamatláb emelkedésekor a költség-
korlát vetési egyenes elfordul az (Y1, Y)
pont körül. Az ábrán a magasabb
kamatláb csökkenti az első időszak
fogyasztását, és növeli a második
periódusét.
Régi kiiltségvelési
korlát
-
ó.C1 Y1 (1
Elsö időszak fogyasztása
időszakban megváltozik. Amint látjuk, az ábrázolt közömbösségi görbék mellett az első

időszak fogyasztása csökken, a másodiké nő.
A közgazdászok két részre bontják a reálkamatláb emelkedésének a fogyasztásra
gyakorolt hatását: ezek a jövedelmi hatás és a helyettesítési hatás. A mikroökonómiai
tankönyvek részletesen tárgyalják a két említett hatást. Mi itt röviden a lényeget összefog-
laljuk.
A jövedelmi hatás a fogyasztás megváltozása, mely abból származik, hogy a fo-
gyasztó magasabb közömbösségi görbére került. Mivel a fogyasztó megtakarító, és nem
kölcsönfe lvevő, a kamatláb emelkedéséből el őnye származik. Ha mindkét időszak fo-
gyasztása normáljószágokra irányul, akkor a fogyasztó igyekszik jólétének javulását
megosztani a két i dőszak között. E jövedelmi hatásnak köszönhetően a fogyasztó mind-
két időszakban nagyobb fogyasztást választ.
A helyettesítési hatás a fogyasztás azon változása, ami a két időszak fogyasztásának
árarány-módosulásából származik. Pontosítva mindezt: ha a kamatláb emelkedik, akkor
a második időszak fogyasztása olcsóbbá vábk az el ső periódus fogyasztásához viszonyít-
va. Mivel a megtakarításon nyerhető reálkamat magasabb, a fogyasztónak most keve-
sebb fogyasztásról kell lemondania az első időszakban, hogy egységnyivel több fogyasz-
táshoz jusson a második i dőszakban. A helyettesítési hatás következtében a fogyasztó
többet fogyaszt a második időszakban, és kevesebbet az elsó'ben.
A fogyasztó választását a jövedelmi hatás is és a helyettesítési hatás is befolyásolja.
A második időszak fogyasztását mindkettő növeli, tehát megállapíthatjuk, hogy a reál-
kamatláb emelkedésekor a második időszak fogyasztása nő. A két hatás ellentétesen
érinti azonban az első időszak fogyasztását. A reálkamatláb emelkedése tehát csökkent-
heti is, növelheti is az első periódus fogyasztását.
15. fejezet + Fogyasztás 445
Fogyasztás és reálkamatláb
Irving Fisher modellje alapján a fogyasztó preferenciáitól függően a reálkamatláb vál-
tozásai növelhetik is és csökkenthetik is a fogyasztást. A közgazdasági elmélet önmagá-
ban nem elegendő annak megállapítására, hogy a kamatláb hogyan befolyásolja a fo-
gyasztást. A közgazdászok ezért sokat foglalkoztak azzal, hogy tapasztalati úton vizsgál-
ják a kamatláb fogyasztásra és megtakarításra gyakorolt hatását.
A 15-8. ábra az egyéni megtakarítási ráta és a reálkamatláb pontdiagramja. Az ábra
azt tükrözi, hogy nincs nyilvánvaló összefüggés a két változó között. Más szóval úgy
tűnik, hogy a kamatláb változásának jövedelmi, illetve helyettesítési hatása nagyjából
kioltja egymást.
15-8. ábra 1
10 ._
■ ■
• ■
■
•
•
•
."
8 - ■
■
•
■ • • ■
■ ..
■
■ • ■
•
• ■
■ •
4 -
..• •
• •
•...•
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
2
-6 .4 -2 0 2 4
Reálkamatláb
A megtakarítás és a kamatláb pontdiagramja. Az ábra az 1994-ig terjedő időszakból 1954-től
vett éves adatokon vizsgálja, van-e valamilyen kapcsolat az egyéni megtakaritási ráta és a reálkamat-
láb között. Nincs kimutatható összefüggés.
Megjegyzés: Az egyéni megtakarítási ráta a személyes rendelkezésre álló jövedelem és a fogyasztói
kiadás különbsége a rendelkezésre álló jövedelem arányában. A reálkamatláb az egyéves kincstár-
jegy adózás utáni kamatlába mínusz az előző év inflációs rátája. A számítások 30 százalékos adókul-
csot tartalmaznak.
Forrás: U. S. Deparlmenl of (ommerce, IJ.S. Deporlmenl of Treosury és a szerzö sojól s2ómilóso1.
Ez a bizonyíték azonban mégsem teljesen meggyőző. A megtakarítás kamatláb-

érzékenységének becslése a 3. fejezetben ismertetett azonosítási probléma miatt bonyo-
lult feladat. Mindazonáltal kifinomultabb elemzések általában azt mutatják, hogy a re-
álkamatlábnak csekély hatása van a fogyasztásra és a megtakarításra. Keynes feltevését,
miszerint a fogyasztás elsődlegesen a jövedelemtől , és nem a kamatlábtól függ, igazol-
ják a tényadatokon végzett vizsgálatok. 1
Ahitelfelvétel korlátai
Fisher modellje feltételezi, hogy a fogyasztó megtakaríthat, vagy kölcsönt vehet fel. A
hitelfelvétel lehetősége miatt a jelenlegi fogyasztás meghaladhatja a jelenlegi jövedelem
nagyságát. Amikor a fogyasztó kölcsönt vesz fel, valójában jövőbeni jövedelme egy ré-
szét fogyasztja el. A legtöbb ember számára azonban nincs meg ez a lehetőség. Egy diák
például, alci F loridában szeretné tölteni a tavaszi szünetet, valószínCíleg nem tudná uta-
zását bankhitelből finanszírozni. Vizsgáljuk meg Fisher arra az esetre vonatkozó elem-
zését, amikor a fogyasztó nem vehet fel kölcsönt.
A hitelfelvételi korlát. Ha a fo-

gyasztó nem vehet fel kölcsönt, ak-
kor azzal a további korláttal szem-
besül, hogy az el ső időszak fo-
gyasztása nem haladhatja meg az
el ső időszak jövedelmét. A besö-
tétített terület az el ső és a második
periódus fogyasztásának a fo -
gyasztó által választható kombiná-
cióit jelöli.
Hitelfelvételi
korlát
Y1
Első idős1.ok fogyos1.tóso
1. A jövedelem és a reálkamatláb kapcsolatára irányuló újabb kutatásokról lásd Robert E. Hall: lnter-
temporal Substitution and Consumption. Journal of Political Economy, 96 (April 1988), 339- 357; John
Y. Campbell - N. Grcgory Mankiw: Consumplion, Income, and Interest Rates: Reinterpreting the Time-
Series Evidcnce. NBER Macroeconomics Annual, (1989), 185-216.
Ha nincs lehetőség hitelfelvételre, akkor 1-.._
i ---- -·---·-- -
a jelenlegi fogyasztás nem haladhatja meg a
jelenlegi jövedelmet. A hitelfelvétel korlátja
tehát az alábbi formában fejezhető ki:
-·
l .
Az egyenlőtlenség szerint az első időszak

fogyasztása kisebb vagy egyenlő az első idő
szak jövedelmével. A fogyasztó előtt álló új .... ··-·
korlátozás a hitelfelvételi korlát, amit néha ~-•~-
_..;.><· .....,
_:~,,e::·-~
•.•
likviditási korlátnak is neveznek.

,,Tulajdonképpen én csak egy átmeneti hitelfor-
A 15-9. ábra mutatja, hogy a hitelfelvé- rást szeretnék, ami kisegítene életem végéig."
teli korlát hogyan szűkíti a fogyasztó válasz- Hondelsman rajza © Thc New Yorker Magazin~, Inc.
tási lehetőségeit. A fogyasztónak figyelembe
kell vennie az intertemporális költségvetési korlátot és a hitelfelvételi korlátot is. A szí-
nezett terület az első és a második időszak fogyasztásainak azon kombinációit jelöli,
amelyek mindkét korlátnak megfelelnek.
A 15- 10. ábra szemlélteti, hogy a hitelfelvételi korlát hogyan befolyásolja a fo-
gyasztási döntést. Két lehetőség van. Az a) ábrán a fogyasztó az első időszakban keve-
sebbet akar fogyasztani annál, mint amennyi a jövedelme. A hitelfelvételi korlát nem köt
15-1 O. ábra
a) Nem kötöttség a hitelfelvételi korlát b) Kó1ó'ftség ahitelfelvételi korlát
(,
Y, Y,
Első időszak fogyasztása Első időszak fogyasztása
A fogyasztói optirnurnpont hitelfelvételi korlát mellett. Ha a fogyasztó hitelfelvétel i korláttal

szembesül, két helyzet lehetséges. Az a) ábrán az első időszakban kevesebb fogyasztást választ, mint
amennyi a jövedelme. Így a hitelfelvételi korlát nem köti, és nem hat a fogyasztásra. Ab) ábrán a
hitelfelvételi korlát kötöttség. A fogyasztó szeretne kölcsönt felvenni, és a D pontot választani. Mivel
nem tud kölcsönhöz jutni, E pont a legjobb választás. Ha a hitelfelvételi korlát kötöttség, akkor az
első időszak fogyasztása egyenlő az első időszak jövedelmével.
ebben az esetben, így nem befolyásolja a fogyasztást sem. A b) ábrán a fogyasztó jöve-
delménél többet szeretne fogyasztani az első időszakban. Ebben az esetben a fogyasztó
összes első időszakban szerzett jövedelmét elfogyasztja, fogyasztásának a hitelfelvételi
korlát szab határt.
A hitelfelvételi korlát elemzése arra a következtetésre vezet, hogy két fogyasztási
függvény van. Egyes fogyasztókat nem köt a hitelfelvételi korlát, és fogyasztásuk az
életükben szerzettjövedelemjelenértékétől függ, ami Y1 + [Y/(1 + r)]. Más fogyasztókat
köt a hitelfelvételi korlát, a fogyasztási függvény: C 1 = Y1• Tehát azoknál, akik szeretné-
nek kölcsönt felvenni, de nem tudnak, a fogyasztás csak a folyó jövedelem függvénye .
Amagas japán megtakarítási ráta

Japán megtakarítási rátája a világon az egyik legmagasabb, s számos közgazdász szeiint
ebben van gazdasági sikerének titka. A 4. fejezetben tárgyalt Solow-modell szerint hosszú
távon a megtakarítási ráta az országjövedelemszintjének elsődleges meghatározója. Mivel
a hosszú távú gazdasági teljesítmény szempontjából a megtakarítási rátának fontos szerepe
van, a közgazdászok sokat tanulmányozzák a megtakarítások nemzetközi különbségeit.
Miért költenek sokkal kevesebbet jövedelmükből a japánok, mint az amerikaiak?
Az egyik ok az lehet, hogy Japánban a háztartások nehezebben jutnak hitelhez. Fisher
modelljéből tudjuk, hogy a hitelfelvételi korláttal szembesülő háztartás kevesebbet fo-
gyaszt, mint abban az esetben, ha nem állna korlát előtte. Az olyan országokban tehát,
ahol a hitelfelvételi korlát megszokott, magasabb a megtakarítási ráta.
A háztartások hitelfelvételének egyik gyakori oka az, hogy házat szeretnének vásá-
rolni. Az Egyesült Államokban általában már 10 százalék befizetésével is lehet házat
venni. Egy japán lakásvásárló sokkal kevesebb kölcsönt vehet fel: általában 40 százalé-
kot kell előre letenni. Japánban ráadásul sokkal magasabbak az árak, elsősorban azért,
mert a telekárak magasak. Egy japán családnak nagymértékCí megtakarításra van szük-
sége ahhoz, hogy végül egy új lakást vehessen.
Bár a hitelfelvételi korlát részben megmagyarázza a magas japán megtakarítási
rátát, sok más különbség is van Japán és az Egyesült Államok között, ami hozzájárul a
megtakarítási ráták különbségének magyarázatához. A japán adórendszer a tőkejövedel
mek alacsony adójával is ösztönöz a megtakarításra. Ezenkívül a kulturális különbségek
is okai annak, hogy a jelenlegi és a jövőbeni fogyasztással kapcsolatos preferenciák el-
térnek egymástól a két országban. Egy ismert japán közgazdász írta egyszer: ,,A japánok
egyszerűen mások. Sokkal inkább kerülik a kockázatot, és sokkal türelmesebbek. Ha ez
így van, akkor hosszú távon ana számíthatunk, hogy Japán a világ összes vagyonát be-
gyűjti majd. Nem kívánom kommentálni ezt a kijelentésemet."2
2. Lásd Fumio Hayashi: Why is Japans Saving Rate So Apparently High? NBER Macroeconomics Annual.
(1986), 147- 210.
Sok közgazdász van azon a véleményen, hogy az alacsony megtakarítási ráta az
Egyesült Államok legnagyobb gazdasági problémája. A 4. fejezetben láttuk, hogy a
megtakarítás növelése a gazdaságpolitika gyakran hangoztatott célja. Ne felejtsük el
azonban, hogy a megtakarítás növelését célzó gazdaságpolitikának megvan a maga költ-
sége. Az Egyesült Államok lakás vásárlói nem örülnének, ha ők is a japánok számára
megszokott hitelfelvételi korláttal állnának szemben.
l 5.3. Franco Modigliani és az életciklus-hipotézis

Fisher fogyasztói magatartást leíró modelljének alapján Franco Modigliani és munkatár-
sai, Alberto Anda és Richard Brumberg tanulmányok sorában elemezték a fogyasztási
függvényt az 1950-es években. Egyik céljuk a fogyasztási probléma megoldása volt,
vagyis magyarázatot kerestek arra, hogy az adatok miért mondanak ellent a keynesi
fogyasztási függvénynek. A Fisher-modell szerint az emberek fogyasztása az életük
során megkeresett jövedelemtől függ. Modigliani ana helyezte a hangsúlyt, hogy az
ember jövedelme élete során rendszeresen változik, és a megtakarítás adja azt a lehető
séget, hogy jövedelmét átcsoportosítsa a magas fizetésű időszakokból az alacsony fize-
tésű időszakokba. A fogyasztói magatartásnak ez az értelmezése adja az alapját életcik-
lus-hipotézisének. 3
Ahipotézis
A jövedelem változásának egyik fontos oka a nyugállományba vonulás. Az emberek
általában úgy tervezik, hogy kb. 65 éves korukig dolgoznak, és ana számítanak, hogy
utána, nyugdíjas éveikre jövedelmük csökken. Ennek ellenére nem szeretnék, ha a fo-
gyasztás szintjével mérhető életszínvonaluk nagymértékben csökkenne. A fogyasztási
szint megtartásához a munkával töltött években kell félretenni ük. Nézzük meg, hogy ez
a megtakarítási indíték hogyan mutatkozik a fogyasztási függvényben.
Tegyük fel, hogy valaki a1Ta számít, hogy még T évet él , W nagyságú vagyonnal
rendelkezik, és Y jövedelmet vár a nyugdíjig hátralévő R év alatt. Milyen fogyasztási
szintet választ az illető, ha egyenletes fogyasztást szeretne fenntartani egész életében?
A fogyasztónak élete során rendelkezésre álló összes forrása az induló vagyona, W
és az élete során keresett jövedelme, R x Y. (Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy
a kamatláb nulla; ha a kamatláb nullánál nagyobb lenne, akkor a megtakarítás kamatjö-
vedelmét is figyelembe kellene vennünk.) A fogyasztó a hátralévő T évre osztja fel for-
rásait. Képzeljük el, hogy a legsimább fogyasztási pályát szeretné, ezért a W + RY for-
rást egyenletesen osztja el T évre. Így fogyasztása minden évben:
3. Az életciklus-hipotézissel kapcsolatos gazdag szakirodalomból kezdésnek ,~jánljuk Modigli aninak a No-

bel-díj átadásakor tartott előadását: Franco Modigliani : Life Cycle, Individual Thrift, and the Wealth of
Nations. American Economic Review, 76 (June 1986), 297-313.
C = (W + RY)IT
Az illető fogyasztási függvénye az alábbi formában írható fel:
C = (l /T) W + (R/T)Y
Ha emberünk an-a számít, hogy még 50 évet él, és abból 30-at dolgozik, akkor T = 50
és R = 30, tehát a fogyasztási függvény:
C = 0,02W + 0,6Y.
Az egyenlet szerint a fogyasztás a jövedelemtől is és a vagyontól is függ. 1 dollár több-
letjövedelem évente 0,6 dollán-al növeli a fogyasztást, 1 dollár többletvagyon pedig 0,02
d.ollárral.
Ha a gazdaságban mindenki hasonlóképpen tervezi fogyasztását, akkor az aggregált
fogyasztási függvény is ilyen lesz. Az aggregált fogyasztás tehát a vagyontól és a jöve-
delemtől függ. A fogyasztási függvény:
C = cx.W + ~Y,
ahol a paraméter a fogyasztási határhajlandóság vagyonból, ~ pedig a fogyasztási határ-
hajlandóság jövedelemből.
Következmények
A 15- 11 . ábra a fogyasztás és a jövedelem életciklusmodellből adódó kapcsolatát szem-
lélteti. A vagyon adott nagysága mellett a szokásos fogyasztási függvényhez jutunk, amit
a 15-1. ábrán láttunk. Vegyük észre azonban, hogy a fogyasztási függvény tengelymet-
szete, cx.W nem rögzített, hanem a vagyontól függ.
Az életciklus-fogyasztási függ-
vény. Az életcikJusmodell szerint
a fogyasztás a vagyontól és a jöve-
delemtó1 függ. Más szóval a fo-
gyasztási függvény tengelymetsze-
te a vagyon függvénye.
y
Jövedelem
l 5w 12. ábra
Hogyan tolódik el a fogyasztási

függvény a vagyon változásának
hatására? Ha a fogyasztás a va-
gyontól függ, akkor a vagyon nö-
vekedésével a fogyasztási függ-
vény felfelé tolódik.
y
Jövedelem
Az életciklusmodell által leírt fogyasztói magatartás választ ad a fogyasztási prob-

lémára. Az életciklus-fogyasztási függvény szerint az átlagos fogyasztási hajlandóság:
CIY = a(WIY) + ~-
Mivel a vagyon nem változik a jövedelemmel arányosan, magas jövedelem esetén ala-
csony átlagos fogyasztási hajlandóságot figyelhetünk meg, ha az egyes embereket vagy
közeli évek adatait hasonlítjuk össze. Hosszú idő alatt azonban a vagyon és a jövedelem
együtt nőnek, ami konstans WIY hányadost, vagyis konstans átlagos fogyasztási hajlan-
dóságot jelent.
15· 13. ábra
Fogyasztás,jövedelem és vagyon
az életciklus alatt. Ha a fogyasz-
tó egyenletes fogyasztást akar
egész é letén át, akkor a munkával
töltött évek alatt megtakarít és va-
gyont halmoz fel, a nyugdíjas évek
alatt pedig feléli megtakarítását és
vagyonát.
Nyugdíjaskor Élet
kezdele vége
A kérdés más szempontú vizsgálatához nézzük meg, hogyan változik a fogyasztási

függvény az idők folyamán. A 15-11. ábrán látható, hogy adott vagyon mellett az élet-
ciklus-fogyasztási függvény olyan, mint a keynesi. Ez a függvény azonban csak rövid
távon érvényes, amikor a vagyon nem változik. Hosszú távon a vagyon növekedésével
párhuzamosan a fogyasztási függvény felfelé tolódik, mint a 15-12. ábrán. A függvény
felfelé tolódása akadályozza meg az átlagos fogyasztási hajlandóság csökkenését, ha a
jövedelem emelkedik. Ezzel Modigliani elsimította az addig egymásnak ellentmondónak
tűnő korábbi eredményeket.
Az életciklusmodellbó1 más következtetések is levonhatók. A legfontosabb az, hogy
a megtakarítás előre látható módon változik az egyén élete során. Ha valaki vagyon
nélkül lép a felnőttkorba, akkor a munkával töltött évek alatt halmozza fel vagyonát, és
nyugdíjas évei alatt költi el. A 15-3. ábra a fogyasztó jövedelmének, fogyasztásának és
vagyonának alakulását mutatja felnőtt évei alatt. Az életciklus-hipotézis szerint a dolgo-
zó fiatalok megtakarítanak, a nyugdíjas idősek pedig felélik megtakarításaikat.
Az idősek fogyasztása és megtakarítása

Számos közgazdász foglalkozott az idősebb korosztály fogyasztásának és megtakarítá-
sának tanulmányozásával. Az eredmények nem igazolják az életciklusmodellt. Úgy tű
nik, hogy az idősek nem használnak fel annyi megtakarítást, mint ahogy a modell alap-
ján várnánk. Más szóval nem élik fel vagyonukat olyan gyorsan, mint akkor, ha egyen-
letes fogyasztási szintet szeretnének tartani a teljes életciklus alatt.
Két fő magyarázat van arra, hogy az idősek nem élnek fel annyit megtakarításaik-
ból, mint ahogy az a modellből következne. Mindkét magyarázat további kutatások irá-
nyát jelöli ki.
Az első magyarázat szerint az idősek számolnak az előre nem látható kiadásokkal.
A bizonytalanságból fakadó többletmegtakarítást óvatossági megtakarításnak nevez-
zük. Az óvatossági megtakarítás egyik oka az a lehetőség, hogy a fogyasztó tovább él
annál, mint amire számított, tehát az átlagosnál hosszabb nyugdíjaskor alatt kell magá-
ról gondoskodnia. A másik ok a megbetegedés lehetősége, és az azzal járó magas egész-
ségügyi kiadások. Az idősek a bizonytalanságra megtakarításuk növelésével reagálhat-
nak, vagyis felkészülnek minden eshetőségre.
Az óvatossági motívum nem egészen meggyőző, mert e kockázatokkal szemben az
emberek biztosítással védekezhetnek. Az életük hosszával kapcsolatos bizonytalanság
lefedezésére életjáradékot vásárolhatnak a biztosítótársaságoktól. Adott díj ellenében az
életjáradék stabil jövedelmet folyósít, amit a biztosított haláláig megkap. Az egészség-
ügyi kiadásokkal kapcsolatos bizonytalanság nagyrészt megszüntethető az állami beteg-
biztosítás vagy magánbiztosítók révén.
A második magyarázat arra, hogy az idősek nem megtakarításaikra támaszkodnak,
az, hogy örökséget szeretnének hagyni a gyermekeiknek. A közgazdászok többféle el-
méletet alkottak a szülő-gyermek kapcsolatról és az örökhagyási indítékról. Bemutatunk
néhány ilyen elméletet és a fogyasztással való kapcsolatát a 16. fejezetben.
Összefoglalóan, az idős korosztállyal kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy a
legegyszerffbb életciklusmodell nem ad teljes magyarázatot a fogyasztói viselkedésre.
Kétségtelen, hogy a nyugdíjas évekről való gondoskodás a megtakarítás fontos ösztön-
zője, azonban más okok, mint az óvatossági megtakarítás és az örökhagyás, ugyancsak
fontosnak tűnnek. 4
Társadalombiztosítás és megtakarítás
A kormányzati politika sokféleképpen befolyásolja a magánmegtakarítást. Ösztönzi az
állam a nyugdíjmegtakarítást például azzal, hogy előnyös adózásban részesíti a nyugdfj-
célú megtakarításokból származó jövedelmet. Ezek a gazdaságpolitikák a nemzeti meg-
takarítást próbálják növelni a tőkefelhalmozás elősegítése érdekében.
A társadalombiztosítási rendszer az egyik olyan állami intézmény, amelynek gyak-
ran szerepet tulajdonítanak a magánmegtakarítás csökkentésében. A társadalombiztosítás
jövedelemtranszfere azt a célt szolgálja, hogy az emberek jövedelme öreg napjaikban is
a megszokott szinten maradjon. Az időseknek juttatott transzferekhez a munkaképes
korosztályra kivetett adó biztosítja a fedezetet. E rendszer csökkenti annak szükségessé-
gét, hogy az emberek nyugdíjaskorukra tartalékoljanak.
A társadalombiztosítási rendszernek tulajdonított megtakaiitáscsökkenés ellensúlyo-
zására sok közgazdász javasolta a rendszer reformját. A rendszer jelenlegfeloszló-kirovó
jellegű, vagyis a jelenlegi adókat a jelenlegi időseknek való kifizetésre használj ák. Az
egyik javaslat szerint a rendszer legyen inkább várományfedezeli jellegű. Ez azt jelente-
né, hogy az állam biztosítási alapban összegyűjtené a dolgozó generációk befizetéseit,
majd ugyanez a nemzedék visszakapná a tőkét és a felhalmozott kamatokat nyugdíjas-
korában. Egy teljes fedezettel működő társadalombiztosítási rendszerben az állami meg-
takarítás növekedése ellensúlyozná a magánmegtakarítás csökkenését.
Mivel a társadalombiztosítási rendszer nemzeti megtakarításra gyakorolt hatása
igencsak fontos lehet, sok közgazdász végzett becsléseket a hatás nagyságrendjére vo-
natkozóan. Az eredmények vegyes képet mutatnak. Nincs tehát egyetértés abban, vajon
a társadalombiztosítási rendszer csökkenti-e a nemzeti megtakarítást, és ha igen, akkor
mennyivel. 5
4. Az idősek fogyasztásáról és megtakarításáról bővebben lásd Alberto Ando -Arthur Kennickell: How
Much (or Little) Life Cycle Saving is Thcrc in Micro Data? ln Rudiger Dornbush - Stanley Fisher -
John Bosson: Mac1vec:onomics and Finance: Essays in Honor of Franco Modigliani. Cambridge, Mass.,
1986. MIT Press: Michael Hurd: Research on the Elderly: Economic Status, Retirement, and the Con-
sumption and Saving. Journal of Ec:onomic Literature. 28 (June 1990). 565-589.
5. Hogy a vitáról képet kapjunk, lásd Martin S. Feldstein: Social Security, Induced Retirement, and Agg-
l~:J~,: Milton Friedman és a permanens iövedelem hipotézise

1
Milton Friedman 1957-ben kiadott könyvében ismertette a fogyasztói magatartásra vo-

natkozó permanensjövedelem-hipotézisét. Friedman permanensjövedelem-hipotézise
Modigliani életciklus-hipotézisének kiegészítése; mindkét elmélet Fisher fogyasztói
elméletét használja fel érvként arra, hogy a fogyasztás nem kizárólag a folyó jövede-
lemtől függ. Ellentétben azonban az életciklus-hipotézissel, amely azt hangsúlyozza,
hogy a jövedelem szabályszerű pályát követ az életciklus alatt, a permanens jövedelem
hipotézise azt hangsúlyozza, hogy az emberek jövedelme évről évre véletlenszerű és
átmeneti ingadozásokat mutat. 6
Ahipotézis
Friedman két alkotóelemre bontotta az általunk folyónak tekintett jövedelmet (Y): per-
manens jövedelem (YP) és átmeneti jövedelem (Y7). Vagyis:
Y = yP + yr_
A permanens jövedelem a jövedelem azon része, amelyró1 az emberek úgy gondolják,
hogy ajövóoen is fennmarad. Az átmeneti jövedelem pedig azon hányada, amelyről úgy
hiszik, hogy nem áll rendelkezésükre tartósan. Másként megfogalmazva: a permanens
jövedelem az átlagos jövedelem, az átmeneti jövedelem pedig az átlagtól való véletlen-
szerű eltérés.
Az alábbi példákból kiderül, hogyan választhatjuk szét a jövedelmet a fenti két
összetevőre:
+ Maria, akinek jogi végzettsége van, többet keresett ebben az évben, mint John,
aki kibukott a középiskolából. Maria magasabb jövedelme magasabb permanens
jövedelméből származott, mivel végzettsége miatt a későbbiekben is magasabb
fizetésre számíthat.
• Sue, floridai narancstermelő, kevesebbet keresett az idén, mert a fagyok tönkre-
tették a termést. Bill, kaliforniai narancstermelő, a szokásosnál többet keresett
ebben az évben, mert a floridai fagyok miatt felszökött a narancs ára. Bill maga-
sabb jövedelme magasabb átmeneti jövedelméből származik, a következő évben
nincs nagyobb esélye a jó időjárásra, mint Sue-nak.
A fenti példák mutatják, hogy a jövedelem kül önböző fajtáinak különböző tartósságuk
van. A magas iskolázottság tartósan magas jövedelmet biztosít, míg a jó időj árás csak
regate Capital Accumulation. Journ.al of Polítical Economy, 82 (September/October 1974), 905-926;

Dean R. Leimer - Seling D. Lesnoy: Social Security and Private Saving: New Time Series Evidence. Jo-
urnal of Political Economy 90 (June 1982), 606-629; Martin S. Feldstcin: Social Security and Private
Saving: Reply. Journal of Polit,:cal Economy, 90 (June I 982), 630- 642.
6. Lásd Milton Friedman: A Theory of Consumption. Function. Princeton, N. J., 1957, Princcton University
Press.
átmenetileg jelent magas jövedelmet. Elképzelhetünk ugyan átmeneti eseteket, haszno-
sabb azonban egyszerffbben megközelíteni a kérdést, és feltételezni, hogy kétféle jöve-
delem létezik: permanens és átmeneti.
Friedman meglátása az, hogy a fogyasztás mi n denekelőtt a permanens jövedelemtől
függ, mert a fogyasztók a hitelfelvétellel és megtakarításaikkal igyekeznek egyenletessé
tenni fogyasztás ukat, válaszul a jövedelem átmeneti változásaira. Ha például valaki
10 ezer dollár tartós fizetésemelésre számít, akkor fogyasztása is ennek megfelelően
emelkedik majd. Ha azonban valaki a lottón nyer 10 ezer dollárt, akkor azt nem éli fel
egy év alatt. Nulla kamatlábat és 50 év hátralévő élettartamot feltételezve fogyasztása
évente csak 200 dollán·al emelkedik a 10 ezer dolláros nyeremény hatására. A fogyasz-
tók tehát permanens jövedelmüket költik el, átmeneti bevételüket pedig inkább megta-
karítják.
Friedman következtetése szerint a fogyasztási függvény hozzávetől eg az alábbi
alakban írható fel:
e= aYP,
ahol a konstans. A permanens jövedelem fenti egyenlet által kifejezett hipotézise sze-
rint a fogyasztás a permanens jövedelemmel arányos.
Következmények
A permanens jövedelem hipotézise megoldást ad a fogyasztási problémára, amikor ki-
mondja, hogy a keynesi fogyasztási függvény nem a megfelel ő változót használja. A
permanens jövedelem hipotézise szerint a fogyasztás a permanens jövedelemtől függ,
míg sok kutató a folyó jövedelemmel próbálta összekapcsolni. Friedman kifejtelle, hogy
ez a hibásváltozó-probléma a magyarázata az adatok és elmélet látszólagos ellentmon-
dásának.
Vizsgáljuk meg, mi következik Friedman hipotéziséből az átlagos fogyasztási haj-
landóságra vonatkozóan. A fogyasztási függvény mindkét oldalát Y-nal osztva a követ-
kezőt kapjuk:
APC = C/Y = aYl'/Y.

A permanens jövedelem hipotézise szerint az átlagos fogyasztási hajlandóság a perma-
nens jövedelemnek és a folyó jövedelemnek az arányától függ . Ha a folyó jövedelem
átmenetileg nagyobb, mint a permanens, akkor az átlagos fogyasztási hajlandóság ide-
iglenesen csökken; ha a folyó jövedelem átmenetileg a permanens alá csökken, az átlagos
fogyasztási hajlandóság ideiglenesen emelkedik.
Emlékezzünk a háztartások adatain végzett vizsgálatokra. Friedman szerint ezek az
adatok a permanens és az átmeneti jövedelem kombinációit tükrözik. A magasabb jöve-
de lmű háztartásoknál arányosan nagyobb a fogyasztás. Ha a fo lyó jövedelem minden
változása a permanens komponensnek köszönhetően következne be, akkor minden ház-
tartásnál ugyanakkora lenne az átlagos fogyasztási hajlandóság. A jövedelemkülönbségek
egy része azonban az átmeneti komponensből fakad, s a magas átmeneti jövedelemmel
rendelkező háztartásoknál nem jellemző a magasabb fogyasztás. Ezért mutatkozik ala-

csonyabbnak a magas jövedelm(í háztartásoknál az átlagos fogyasztási hajlandóság.
Nézzük az idősorelemzések eredményeit. Frjedman szerint a jövedelem évről évre
megfigyelhető ingadozásait nagy részben az átmeneti jövedelem okozza. A magas jöve-
delmű években ennek következtében alacsony átlagos fogyasztási hajlandóságot várha-
tunk. Hosszabb időszakon át azonban - például évtizedről évtizedre - a jövedelem vál-
tozásai a permanens komponensből származnak. A hosszú távú idősorokon tehát kons-
tans átlagos fogyasztási hajlandóság figyelhető meg.
Az 1964. évi adócsökkentés és az 1968. évi adópótlék

A permanens jövedelem hipotézisének segítségével könnyebben értelmezhetők a gazda-
ság fiskális politikai változásokra adott válaszai. A 9. és 10. fejezet /S-LM-modellje
szerint az adócsökkentés növeli a fogyasztást és az aggregált keresletet, az adónövelés
pedig csökkenti a fogyasztást és az aggregált keresletet. A permanens jövedelem hipo-
tézise szerint a fogyasztás csak a permanens jövedelem változására módosul. Az adók
átmeneti változásának ezek szerint csak elhanyagolható hatása lehet a fogyasztásra és az
aggregált keresletre. Ha az adók változása nagyban befolyásolja az aggregáll keresletet,
akkor tartósnak is kell lennie.
Két fiskális politikai változás - az 1964. évi adócsökkentés és az 1968. évi adópót-
lék bevezetése - jól példázza ezt az mechanizmust. Az 1964. évi adócsökkentés népszerű
intézkedés volt. Az adókulcsok nagymérték(í és tartós csökkentését jelentették be. Ahogy
a 9. fejezetben már láttuk, ez a gazdaságpolitikai változás hatásosan serkentette a gazda-
ságot.
Az 1968. évi adópótlékot egészen más politikai hangulatban vezették be. Azért hoz-
ták a törvényt, mert Lyndon Johnson elnök gazdasági tanácsadói attól tartottak, hogy a
vietnami háború alatt az állami kiadások növekedése túlságosan megnövelte az aggregált
keresletet. A hatás ellensúlyozására adóemelést javasoltak. Mivel azonban Johnson tisz-
tában volt azzal, hogy a háború amúgy is népszerűtlen, félt az adóemelés kedvezőtlen
politikai következményeitől. Végül egy átmeneti adópótlék kivetésébe egyezett bele, ami
lényegében egy évig érvényes adóemelést jelentett. Az adópótlék nem váltotta valóra az
aggregált kereslet csökkentéséhez fűzött reményeket. A munkanélküliség tovább csök-
kent, az infláció pedig tovább nőtt.
A történtekből levonható tanulság az, hogy az adópolitika teljes elemzéséhez meg
kell haladnunk az egyszerű keynesi fogyasztási függvényt: különbséget kell tenni a per-
manens és az átmeneti jövedelem között. Ha a fogyasztók átmenetinek tekintik az adó
változását, akkor annak kisebb lesz a fogyasztásra és az aggregált keresletre gyakorolt
hatása.
15. fejezet • fogyasztás 457
Racionális várakozások és fogyasztás
A permanens jövedelem hipotézise Fisher intertemporális döntési modelljére épül. Azon
az elgondoláson alapul, hogy a jövó'be tekintő fogyasztók nem csupán folyó j övedel-
mükre alapozzák fogyasztásukat, hanem a jövó'ben vártra is. A permanens jövedelem
hipotézise tehát rávilágít arra, hogy a fogyasztás függ az emberek várakozásaitól.
A közelmúltban folytatott kutatások ezt a szemléletet a racionális várakozások fel-
tevésével ötvözték. A racionális várakozások feltevése értelmében az emberek minden
rendelkezésre álló információt felhasználnak, hogy optimális előrejelzéseket adjanak a
jövőre vonatkozóan. A 11. fejezetből emlékezhetünk, hogy a feltevésnek mélyreható
következményei voltak az infláció megállításának kö ltségeivel kapcsolatban. A fogyasz-
tásra vonatkozóan szintén komoly következményei lehetnek.
A közgazdász Robert Hall vezette le először a racionális várakozások fogyasztásra
vonatkozó következményeit. Megmutatta, hogy ha a permanens jövedelem hipotézise
igaz, és a fogyasztók várakozásai racionálisak, akkor a fogyasztás idó'beni alakulása nem
jelezhető előre. Ha egy változó értékének módosulása nem jósolható meg, akkor azt
mondjuk, hogy a változó véletlenszerűen bolyong. Hall szerint a permanens jövedelem
hipotézise és a racionális várakozások összekapcsolásából az következik, hogy a fo-
gyasztás alakulása véletlen bolyongási folyamat.
Hall a következőképpen gondolkodott. A permanens jövedelem hipotézise szerint
a fogyasztók jövedelmük ingadozásait tapasztalják, és mindent megtesznek annak érde-
kében, hogy időben egyenletes fogyasztást biztosítsanak maguknak. Adott időpontban a
fogyasztók a mindenkori életciklusukra várt jövedelmüknek megfelelően alakítják fo-
gyasztásukat. Idővel azonban megváltoztatják fogyasztásukat, mert várakozásaikat be-
folyásoló híreket kapnak. Például az, akit váratlanul előléptetnek fizetésemeléssel, nö-
veli fogyasztását, míg az, akit váratlanul alacsonyabb beosztásba helyeznek, csökkenti
fogyasztását. Más szóval a fogyasztásban bekövetkező változások a várt jövedelemmel
kapcsolatos „meglepetéseket" tükrözik. Ha a fogyasztók az összes rendelkezésre álló
infonnációt optimálisan használj ák fel, akkor ezek a meglepetések nem jelezhetők előre.
Ennek következtében a fogyasztás változásai is megjósolhatatlanok.
A tényadatok alapján azt mondhatjuk, hogy a bolyongási folyamat e lmé lete nem
írja le pontosan a valóságot. Az aggregált fogyasztás változásai ugyanis valamelyest
el őre jelezhetők. Tekintve azonban, hogy az előrejelzés pontossága csekély, a közgaz-
dászok egy része a bolyongási folyamatot - és így a racionális várakozások feltevését -
a valóság jó megközelítésének tekinti. 7
A fogyasztás racionális várakozások révén történő magyarázatának nemcsak az
előrejelzéssel, hanem a gazdaságpolitikával kapcsolatban is vannak következményei. Ha
a fogyasztók a permanens jövedelem hipotézise szerint döntenek, és várakozásaik racio-
nálisak, akkor csak a váratlan gazdaságpolitikai változások hatnak a fogyasztásra. Ezek
a gazdaságpolitikai változások akkor befolyásolnak, ha megváltoztatják a várakozásokat.
Tegyük fel például, hogy a Kongresszus adóemelést szavaz meg a jövő évre. Ebben az
7. Lásd Robert Hall: Stochastic Implications of the Life Cycle-Permanent fncome Hypothesis: Theory and
Ev idence. Journal of Polirical Economy, 86 (April 1978), 971- 987.
esetben a fogyasztók a törvény elfogadásakor megkapják (vagy akár korábban is, ha a

törvényről voltak már hírek) az életciklusukban rendelkezésre álló jövedelmüket érintő
hírt. Az információ hatására megváltoztatják várakozásaikat, és csökkentik fogyasztásu-
kat. A következő évben, amikor a törvény életbe lép, a fogyasztás nem változik meg,
mert más új hír nem érkezik.
Ha tehát a fogyasztók várakozásai racionálisak, akkor a gazdaságpolitika nemcsak
intézkedésein keresztül hat a gazdaságra, hanem a gazdasági szerepl őknek a gazdaság-
politikára vonatkozó várakozásain keresztül is. A várakozásokat nem lehet közvetlenül
megfigyelni. Emiatt gyakran nehéz megállapítani, hogy a fiskális politika hogyan és
mikor változtatja meg az aggregált keresletet.
15-6. ESETTANULMANY
Látiák-e elöre a fogyasztók jövőbeni jövedelmüket?

Fisher fogyasztói modelljének - és szinte minden őt követő, fogyasztást érintő kutatás-
nak - a lényege abban áll, hogy a mai fogyasztás nem kizárólag a mai jövedelem függ-
vénye, hanem a jövőbenié is. Minél nagyobb jövedelemre számítanak a jövőben az em-
berek, annál többet fogyasztanak .
A modell alapján úgy t(ínik, hogy a megtakarítási ráták segíthetnek a jövőbeni jö-
vedelmek előrejelzésében. Ha a fogyasztók folyó jövedelmük kis hányadát teszik félre
ma, akkor bizonyára optimistán ítélik meg j övőbeni jövedelmüket. Ha viszont a fo-
gyasztók folyó jövedelmük nagyobb hányadát takarítják meg, akkor pesszimisták a jö-
vőbeni jövedelmet ill etően. Ha a gondolatmenet helyes, akkor a megtakarítási ráta ada-
tainak vizsgálatakor azl kell tapasztalnunk, hogy az alacsony megtakarítási ráta idősza
kait rendszerint a magas jövedelem periódusai követik. 8
A fogyasztás és a jövedelem idősorain végzett vizsgálatok alátámasztják a fenti fel-
tevést. A megtakarítási ráta valóban emelkedik, amikor recesszió közeleg, fellendülések
el őtt pedig gyakori az alacsony megtakarítási ráta. A fogyasztók tényleg előretekintenek
jövóöeni jövedelmük.re, amikor fogyasztási döntéseiket meghozzák.
A tényadatok ugyanakkor nincsenek teljes összhangban az elmélettel. A valóságban
a megtakarítás kevésbé változik, mint ahogy az elméletből következne. A jöv6beni jö-
vedelemnek kisebb, a folyó jövedelemnek nagyobb a hatása a fogyasztásra, mint
amennyi a permanens jövedelem hipotézise alapján indokolt volna. Ennek az egyik le-
hetséges magyarázata az, hogy egyes fogyasztók várakozásai nem racionálisak: lehet,
8. Matematikai megjegyzés: Ennek belátásához nézzük két időszakra vonatkozó példánkat. Tegyük fel, hogy
a kamatláb nulla, és a fogyasztó a kél időszakra úgy osztja fel összes forrását, hogy C1 = (Y1 + Y2 )/2. Ek-
kor egyszerű átalakítások után belátható, hogy g =- 2s, ahol g = (Y2 - YYY1 a jövedelem két i dőszak
közötti növekedési rátája, és s = (Y1 - C1)/Y1 az első időszak megtakarítási rátája. A megtakarítás és a rá-
köve tkező növekedés között negatív irányú összefüggés van.
hogy a jövó'beni jövedelmükre vonatkozó várakozásaikat túlzottan a folyó jövedelmükre
alapozzák. A másik lehetséges ok az, hogy egyes fogyasztók hitelfelvétele korlátozott,
ezért fogyasztásukat kizárólag folyó jövedelmükre alapozzák. 9
. lS.S. · Következtetés
Keynes, Fisher, Modigliani és Friedman munkái nyomán a fogyasztói magatartás el-
méletének fejlődésébe tekinthetünk be. Keynes felismerése az volt, hogy a fogyasztás
javarészt a folyó jövedelemtől függ. Később a közgazdászok úgy érveltek, hogy a fo-
gyasztók tisztában vannak az előttük álló intertemporális választás lehetőségével, elő
retekintve felmérik jövőbeni forrásaikat és igényeiket. Ez jóval összetettebb fogyasz-
tási függvényhez vezet, mint a Keynes által javasolt. Keynes fogyasztási függvénye az
alábbi formájú:
fogyasztás = f(folyó jövedelem).
A késó'bbi vizsgálatok eredménye szerint:
fogyasztás = f(jelenlegi jövedelem, vagyon, j övőben várt jövedelem, kamatlábak).
Más megfogalmazásban: a folyó jövedelem csak az aggregált fogyasztás egyik meg-
határozója.
Tart a vita a közgazdászok között a fenti függő változók relatív fontosságáról. Nincs
például egyetértés a kamatlábak és a hitelfelvételi korlátok hatásaival kapcsolatban. A
gazdaságpolitika hatásairól folytatott vita egyik oka az, hogy a közgazdászok más és
más fogyasztási függvényből indulnak ki. A következő fejezetben elemezzük az állam-
adóssággal kapcsolatos vitákat, amelyek hátterében nagyrészt a fogyasztói magatartás
egymástól eltérő elméletei húzódnak meg.
9. Lásd John Y. Campbell: Does Saving Anticipate Declining Labor Income? Economelrica, 55 (November
1982), 1249- 1273; John Y. Campbell - N. Gregory Mankiw: Consumption, Income, and Intcrest Rates:
Reinterpreting thc Time-Series Evidence. NBER Macroeconomics Annual, (1989), 185-2 16.
Összefoglalás
1. Keynes feltevései szerint a fogyasztási határhajlandóság nulla és egy közé esik,
az átlagos fogyasztási hajlandóság a jövedelem növekedésével párhuzamosan csökken,
és a fogyasztás elsődleges meghatározója a folyó jövedelem. A háztartások adatain és a
rövid idősorokon végzett vizsgálatok igazolták Keynes feltevéseit. A hosszú idősorok
elemzései azonban nem bizonyították, hogy a jövedelem emelkedésével párhuzamosan
csökkenne az átlagos fogyasztási hajlandóság.
2. A nemrégiben végzett kutatások Irving Fisher fogyasztási modelljén alapulnak.
Ebben a modellben a fogyasztó egy intertemporális költségvetési korláttal szembesül, és
úgy választja meg jelenlegi és jövóöeni fogyasztását, hogy élete egészét tekintve a leg-
magasabb kielégítettségi szintet érje el. Mindaddig, amíg a fogyasztó megtakaríthat és
kölcsönt vehet fel, a fogyasztás az életének egészében rendelkezésre álló források összes-
ségétől függ.
3. Modigliani életciklus-hipotézise szerint a jövedelem valamelyest előre látható
módon változik az élet során. A fogyasztók a megtakarítás és a hitelfelvétel révén igye-
keznek egyenletes fogyasztást elérni életükben. A hipotézis szerint a fogyasztás egyaránt
függ a jövedelemtől és a vagyontól.
4. F1iedman permanensjövedelem-hipotézise szerint az emberek jövedelme tartós és
átmeneti ingadozásoknak van kitéve. Mivel a fogyasztók megtakaríthatnak és kölcsönt
vehetnek fel, és mivel egyenletes fogyasztásra törekednek, a fogyasztás nem nagyon rea-
gál az átmeneti jövedelemre. A fogyasztás elsősorban a permanens jövedelemtől függ.
Alapvető fogalmak
fogyasztási határhajlandóság helyettesítési hatás

átlagos fogyasztási hajlandóság hitelfelvételi korlát
intertemporális költségvetési korlát életciklus-hipotézis
diszkontálás óvatossági megtakarítás
közömbösségi görbék a permanens jövedelem hipotézise
helyettesítési határarány permanens jövedelem
normáljószág átmeneti jövedelem
jövedelmi hatás
1. Mi volt Keynes három kiinduló feltevése a fogyasztási függvénnyel kapcsolatban?

2. Ismertesse azokat az eredményeket, amelyek igazolták Keynes feltevéseit, és azokat
is, amelyek nem!
3. Milyen választ adott az életciklus-hipotézis és a permanens jövedelem hipotézise a
fogyasztási magatartás látszólag ellentmondó bizonyítékaira?
4. Fisher modellje segítségével elemezze, hogy mi történik, ha a második időszak jöve-
delme emelkedik. Hasonlítsa össze azt a két esetet, amikor a fogyasztót köti a hitel-
felvételi korlát, és azt, amikor nem köti!
5. Indokolja meg, hogy miért előre jelezhetetlen a fogyasztás alakulása, ha a fogyasztók
a permanens jövedelem hipotézise szerint viselkednek, és várakozásaik racionálisak!
Feladatok
1. A fejezetben elemeztük a kamatláb változásának arra a fogyasztóra gyakorolt hatását,

aki az első időszakban megtakarítja jövedelme egy részét. Tegyük most fel, hogy a
fogyasztó kölcsönfelvevő. Ez hogyan változtatja meg az elemzést? Vizsgálja meg a
jövedelmi és a helyettesítési hatást mindkét időszakban !
2. J ack és Jill magatartását Fisher két időszakos fogyasztási modellje jellemzi. J ack 100
dollárt keres az első időszakban, és 100 dollárt a másodikban. Jill semmit nem keres
az első periódusban, és 210 dollárt a másodikban. Mindketten vehetnek fel kölcsönt,
és hitelezhetnek r kamatláb mellett.
a) Mindkettőjük fogyasztása 100 dollár az első időszakban, és 100 dollár a máso-
dikban. Mekkora a kamatláb (r)?
b) Tegyük fel, hogy a kamatláb emelkedik. Hogyan alakul J ack fogyasztása az első
időszakban? Jobban jár vagy rosszabbul jár Jack a kamatláb-emelkedés előtti álla-
pothoz képest?
e) Hogyan alakul Jill fogyasztása az első időszakban, ha a kamatláb emelkedik?
Jobb vagy rosszabb helyzetbe kerül Jill a kamatláb-emelkedés előtthöz viszonyítva?
3. Fisher modelljét abban a két esetben vizsgáltuk, amikor a fogyasztó megtakaríthat, és
kölcsönt vehet fel r kamatláb mellett, és amikor ugyan megtakaríthat r kamatláb
mellett, de nem vehet fel kölcsönt. Vizsgáljuk meg a köztes esetet, amikor a fogyasz-
tó r, kamatláb mellett takarít meg és r" kamatlábnál v,ehet fel hitelt, ahol rs < r".
a) Mi a fogyasztó költségvetési korlátja, amikor jövedelménél kevesebbet fogyaszt
az első időszakban?
b) Mi a költségvetési korlát, ha a fogyasztó többet fogyaszt az el ső időszakban,
mint amennyi ajövedelme?
e) Ábrázolja a két költségvetési korlátot, és színezze be az első és a második idő
szak fogyasztó által választható kombinációinak területét!
d) Ábrázolja ugyanitt a fogyasztó közömbösségi görbéit is! Vizsgáljon meg három
lehetőséget: 1. a fogyasztó megtakarít, 2. kölcsönt vesz fel, 3. nem takarít meg, és
nem vesz fel kölcsönt!
e) Mi határozza meg az első időszak fogyasztását mindhárom esetben?
4. Vizsgálja meg, hogy az alábbi esetekben a hitelfelvételi korlát növeli-e vagy csök-
kenti a fiskális politika aggregált keresletre gyakorolt hatását:
a) átmeneti adócsökkentés;
b) jövó'beni adócsökkentés bejelentése.
5. Az életciklus-hipotézis tárgyalásakor állandónak tételeztük fel a nyugdíjig esedékes
jövedelmet. A legtöbb ember esetében a jövedelem a korral emelkedik. Hogyan vál-
toztatja meg a növekedés a fogyasztás és a vagyon 15-13. ábrán bemutatott pályáját
az alábbi feltételek esetén?
a) A fogyasztók kölcsönt vehetnek fel, tehát vagyonuk lehet negatív is.
b) A fogyasztók előtt hitelfelvételi korlát áll, tehát vagyonuk nem csökkenhet nul-
la alá.
Melyik esetet tekinti a valósághoz közelebb állónak? Miért?
6. Demográfusok szerint az idős lakosság részaránya a következő 20 év során növekedni
fog. Milyen hatása lehet ennek a demográfiai változásnak a nemzeti megtakarításra az
életciklusmodell alapján?
7. Egy tanulmány megállapítása szerint a gyermekekkel nem rendelkező idősek ugyan-
olyan sebességgel élik fel megtakarításaikat, mint a gyermekekkel rendelkezők. Mi
következik ebből annak okaira vonatkozóan, hogy az idősek nem költik olyan arány-
ban megtakarításaikat, mint ahogyan az életciklusmodell alapján várhatnánk?
16. feiezet
VITÁK AZ ÁLLAMADÓSSÁGRÓL
Áldottak a fiatalok, mert öröklik a nemzet adósságát.
HERBERT HOOVER
Ha az állam többet költ, mint amennyit az adókból beszed, akkor a magánszférától vesz
fel kölcsönt a költségvetési deficit finanszírozására. A múltbeli kölcsönök felhalmozása
az államadósság. Minden államnak van valamekkora adóssága,jóllehet annak nagysága
országonként eltérő. A 16-1. táblázat 19 ország államadósságát foglalja össze.
Bár az Egyesült Államok adóssága nemzetközi viszonylatban nem tekinthető szo-
katlannak, feltűnő az államadósság gyors ütemű növekedése az utóbbi két évtizedben. A
16-1. ábra a szövetségi kiadásokat és bevételeket mutatja a GDP százalékában. A két
görbe közötti távolság a költségvetési többlet vagy hiány. Az ábrán látszik, hogy az
1980-as évek elején az Egyesült Államok szövetségi kormányzata tekintélyes deficite-
ket produkált. Részben a magasabb kiadások, részben az alacsonyabb adók miatt, az
állam többet kezdett költeni bevételeinél. Ennek eredményeként az államadósság, ami
I
16· 1. táblázat Mennyire eladósodottak a világ országai?
Ország Államadósság a GDP százalékában
Belgium 136
Olaszország 121
Görögország 120
Japán 96
Kanada 94
Svédország 86
Hollandia 80
Írország 79
Finnország 73
Portugália 71
Spanyolország 69
Dánia 68
EgyesültÁllamok 64
Németország 63
Ausztria 61
Franciaország 61
Egyesült Királyság 53
Norvégia 46
Ausztrália 37
Forrár. OECD fronomir Outlook. Az adolok az óllomhózlorlós brulló pénzügyi kötelezellségeí és a GDP 1996-ra vonatkozó becslésén alapulnak.
1980-ban a GDP 33 százalékát tette ki, mára közel kétszeresére emelkedett. Az állam-
adósság ilyen gyors növekedése békeidőben példa nélküli az amerikai történelemben.
Az események újra felkeltették a közgazdászok és a gazdaságpolitikusok érdeklő
dését az államadósság gazdasági hatásaival kapcsolatban. Egyesek a nagy válság óta
elkövetett legsúlyosabb gazdaságpolitikai hibának tartják a nagy deficiteket. Mások
véleménye szerint nincs nagy jelentőségük.
Ebben a fejezetben az államadósságról alkotott különféle nézeteket tárgyaljuk meg.
A 16.1. pont az államadósság hagyományos megítélését ismerteti, miszerint az állam
hitelfelvétele csökkenti a nemzeti megtakarítást, és kiszorítja a tőkefelhalmozást. A leg-
több közgazdász egyetért ezzel; a tankönyvben implicit módon szintén ez a szemlélet
vonult végig a fiskális politikával kapcsolatban.
A 16.2. pontban a ricardói ekvivalencia néven ismert alternatív elméletet ismertet-
jük, amivel a közgazdászok kisebb, ám befolyásos része azonosul. A ricardói nézet sze-
rint az államadósság nincs hatással a megtakarításra és a tőkefelhalmozásra. Látni fog-
juk, hogy az államadósságról szóló vita a fogyasztási elmélettel kapcsolatos nézeteltéré-
sekre vezethető vissza. Annak megítélését, hogy az államadósság hagyományos vagy
24
Szövetségi kormányzat kiadása

23
22
e
--""
i 21
-~
e...
Q
"' 20 \\ ;... , #""'"¾(,,

f "';• ,;·
l'
l',t.->.1::.~ ·.f \)-,(,
1,
t~.,
J / '·'
Szövetségi kormányzat
bevétele
17 L...-_ ___J.__ _ _--L.._ _ __,___ ____,_ _ __ J __ _ _- 1 -_ _ _.1-.-
l960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995

Év
Az állam kiadásai és bevételei a GDP százalékában. Az ábra az amerikai szövetségi kormányzat
bevételeit és kiadásait mutatja a GDP százalékában. Ha a kiadás meghaladja a bevételt, az állam
költségvetési deficitet produkál, amit azután az államadósság növelésével finanszíroz. Ha a bevétel
meghaladja a kiadást, akkor költségvetési többletről beszélünk, ami l ehetővé teszi az államadósság
egy részének visszafizetését.
Megjegyzés: Az adatok az inflációval korrigáltak. Ahogy a 16.3. pontban látjuk, csak az adósság után
fizetett reálkamat számít bele a kiadásba.
Forrás: U.S. Deparlmenl of Treosury, U.S. Oeparlmenl of Commerce és a mrzö 1!ómíló1ai.
16. fejezet • Vitákaz államadósságról 465
ricardói nézete helyes-e, az befolyásolja majd, hogyan vélekedünk a fiskális politika
fogyasztói kiadásra tett hatásáról. A költségvetési deficitek gazdaságra gyakorolt hatá-
sainak elemzésekor állást kell foglalnunk arról, hogy vajon a fogyasztók rövidlátóak-e
vagy jövőbe tebntők, szembesülnek-e hitelfelvételi korláttal vagy sem, és válaszolnunk
kell egyéb fogyasztói magatartással kapcsolatos kérdésekre.
A 16.3. pont az államadóssággal kapcsolatos vita egyéb témáit tárgyalja. Amint
látjuk majd, a költségvetési deficit mérése nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnhet.
Egyes közgazdászok szerint a költségvetési deficit hagyományos mérési módszerei annyira
félrevezetőek, hogy nem is lenne szabad használni őket.
16.1. Az államadósság hagyományos megítélése

Ön a Kongresszus költségvetési hivatalában (CBO) dolgozó közgazdász. Az alábbi leve-
let kapja a Szenátus költségvetési bizottságától:
T isztelt CBO Közgazdász!
A Kongresszus hamarosan tárgyalja az elnök 20 százalékos adócsökkentési javaslatát. Mielőtt

döntést hoznánk arról, hogy támogatjuk-e a javaslatot, bizottságunk szeretné megismerni az ön
véleményét. Mivel az állami kiadások csökkentésére alig látunk esélyt, az adócsökkentés növelni
fogja a költségvetési deficitet. Hogyan érinti az adócsökkentés és a költségvetési hiány a gazda-
ságot és az ország gazdasági jólétét?
Üdvözlettel:
a bizottság elnöke
Mielőtt a szenátornak válaszolnánk, felütjük kedvenc közgazdasági tankönyvünket -

természetesen ezt-, és megnézzük, mit mondanak a modellek a fiskális politika ilyen
jellegű változásával kapcsolatban.
A gazdaságpolitika hosszú távú hatásainak elemzéséhez a 3. és 4. fejezetben meg-
ismert modellek használhatók. A 3. fejezet modellje megmutatja, hogy az adócsökkentés
ösztönzi a fogyasztói badást, és csökkenti a nemzeti megtakarítást. A megtakarítás csök-
kenése növeli a kamatlábat, ami kiszorítja a beruházást. A 4. fejezetbeli Solow-féle nö-
vekedési modell szerint az alacsonyabb beruházás aztán alacsonyabb egyensúlyi t6keál-
lományhoz és kibocsátáshoz vezet. Mivel a gazdaság alacsonyabb tó1cével indul, mint
ami az aranyszabály szerinti növekedéshez szükséges, az egyensúlyi tó1ceállomány ala-
csonyabb fogyasztást és gazdasági jólétet jelent.
A gazdaságpolitika rövid távú hatásainak elemzésére a 9. és 10. fejezet IS- LM-
modellje alkalmas. A modellből kiderül, hogy az adócsökkentés ösztönzi a fogyasztói
kiadást, aminek hatására az IS görbe bfelé tolódik. Ha a monetáris politika nem válto-
zott, akkor az /S görbével együtt az aggregált keresleti görbe is kifelé tolódik . Rövid
távon, amikor az árak ragadósak, az aggregált keresleti görbe b tolódása magasabb ki-
bocsátást és alacsonyabb munkanélküliséget eredményez. Idővel, az árak alkalmazkodá-
sával a gazdaság visszatér a potenciális kibocsátás szintjére, és a magasabb aggregált

kereslet magasabb árszínvonalat eredményez.
Ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy a nemzetközi kereskedelem hogyan befolyásolja
elemzésünket, akkor elővesszük a 7. és 11. fejezet modelljeit. A 7. fejezet modelljéből
kiderül, hogy a nemzeti megtakarítás csökkenése külkereskedelmi deficithez vezet. Bár
a tőkebeáramlás csökkenti a fiskális politika tőkefelhalmozásra gyakorolt hatását, az
Egyesült Államok eladósodik a külföldi országok felé. A költségvetési politika hatására
a dollár felértékelődik, amitől olcsóbbá válnak a külföldi termékek az Egyesült Álla-
mokban, és a hazaiak drágábbá külföldön. A 11. fejezetben tárgyalt Mundell- Fleming-
modell szerint a dollár felértékelődése és a nettó export csökkenése mérsékli a fiskális
politika kibocsátásra és foglalkoztatásra gyakorolt rövid távú expanzív hatását.
Mindezen modellek ismeretében megfogalmazzuk válaszunkat:
Tisztelt Szenátor Úr!

Az állam kölcsönfelvételéből fedezett adócsökkentésnek számos gazdasági hatása lehet. Az adó-
csökkentés közvetlen hatása a fogyasztói kiadás ösztönzése. A magasabb fogyasztói kiadásnak
rövid távú és hosszú távú gazdasági hatásai vannak.
Rövid távon a nagyobb fogyasztói kiadás növeli az áruk és szolgáltatások iránti keresletet,
ezen keresztül a kibocsátást és a foglalkoztatást. A kamatláb emelkedésével is számolni kell, mivel
a befektetó1c versenyezni fognak a kevesebb megtakarításért. A magasabb kamatláb visszaveti a
befektetéseket, és elősegíti a külföldi tó1ce beáramlását. A dollár értéke emelkedni fog a külföldi
valutákkal szemben, az amerikai vállalatok versenyképessége csökken a világpiacon. Hosszú
távon az adócsökkentés okozta kisebb nemzeti megtakarítás kevesebb tó1cekészletet és nagyobb
külföldi adósságot jelent. Ezért a nemzet kibocsátása kisebb lesz, s e kibocsátás nagyobb része
külföldi. Az adócsökkentés átfogó hatását nehéz megítélni. A ma élő nemzedéknek előnye szár-
mazik a magasabb fogyasztásból és foglalkoztatásból, bár valószínűleg az infláció is magasabb
lesz. A mai költségvetési hiány terhének nagyobb részét a jövő nemzedéke viseli majd: egy ala-
csonyabb t61ceállománnyal és nagyobb külföldi adóssággal rendelkező társadalomba születik bele.
Ajövó'ben is állok szíves rendelkezésére:
a CBO ~özgazdásza
A szenátor válasza:
Tisztelt CBO Közgazdász!

Köszönöm levelét. Pontosan é1tem válaszát. Tegnap azonban bizottságunk meghallgatott egy pro-
minens, magát „ricardóinak" valló közgazdászt, aki más következtetésekre jutott. Állítása szerint
az adócsökkentés önmagában nem ösztönözné a fogyasztói kiadást. Következtetése tehát az volt,
hogy a költségvetési hiány nem járna azokkal a hatásokkal, amelyeket ön említ. Mi tulajdonkép-
pen a helyzet?
Üdvözlettel:
a bizottság elnöke
16. fejezet • Viták az államadósságról 467
Miután a következő pontot áttanulmányoztuk, válaszolhatunk a szenátornak, rész-
letesen elemezve a ricardói vita lényegét.
16~·2. Az államadósság ricardói szemlélete

A modern fogyasztói elméletek szerint mivel a fogyasztók a jövóbe tekintenek, a fo-
gyasztás nem kizárólag az aktuális jövedelem függvénye. A jövóbe tekintő fogyasztó áll
Franco Modigliani életciklus-hipotézisének és Milton Friedman permanensjövedelem-
hipotézisének középpontjában. Az államadósság ricardói szemlélete a jövőbe tekintő
fogyasztó logikája szerint vizsgálja a fiskális politika hatásait.
Aricardói ekvivalencia alapgondolata

Vizsgáljuk meg, milyen választ adna az előrelátó fogyasztó a költségvetési bizottság által
fontolgatott adócsökkentésre. A fogyasztó az alábbiak szerint érvelhet:
A kormány úgy kívánja csökkenteni az adókat, hogy nincs szándékában az állami
kiadások bármiféle csökkentése. Megváltoztatja vajon ez a politika a lehetőségeimet?
Gazdagabb leszek-e az adócsökkentés következtében? Többet fogyaszthatok-e?
Lehet, hogy nem. Az állam deficites költségvetéssel vállalja az adócsökkentést. A
jövóben valamikor az államnak emelnie kell az adókat, hogy visszafizethesse az adós-
ságot és a felhalmozott kamatokat. Vagyis a gazdaságpolitika valójában egy mai adócsök-
kentést és egy jövőbeni adóemelést jelent. Az adócsökkentés pusztán átmeneti jövedel-
met biztosít, amit végül is majd vissza kell adni. Egyáltalán nem járok jobban, úgyhogy
nem változtatok a fogyasztásomon.
Az el'őrelátó fogyasztó tisztában van azzal, hogy az állam kölcsönfe)vétele maga-
sabb jövóbeni adót jelent. Az államadóssággal finanszírozott adócsökkentés nem csök-
kenti az adóterhet; csupán átütemezi azt. Nem emeli a fogyasztó permanens jövedelmét,
így nem növeli a fogyasztását sem.
Másfelől is megközelíthetjük ezt a gondolatmenetet. Tegyük fel, hogy az állam
kölcsönvesz 1OOO dollárt egy átlagos polgártól, hogy 1000 dollár adócsökkentést enge-
délyezzen. Valójában ez ugyanaz, mintha az állam egy 1OOO dolláros államkötvényt
adott volna ajándékba. A kötvény egyik oldalán ez olvasható: ,,Az állam tartozik e köt-
vény tulajdonosának 1000 dollánal és annak kamataival." A másik oldalon ez áll: ,,Ön
mint adófizető tartozik az államnak l OOO dollárral és annak kamataival." Összességében,
az állam ajándéka révén a polgár nem lett sem gazdagabb, sem szegényebb, mert a köt-
vény jövőbeni adófizetési kötelezettségével van megterhelve.
Az általános elv szerint tehát az államadósság a jövóbeni adóval ekvivalens, és ha
a fogyasztók kellőképpenjöv6be tekintők, akkor ajöv6beni adók megegyeznek a jelen-
legi adókkal. Ez a nézet, a ricardói ekvivalencia elve, a neves tizenkilencedik századi
közgazdász, David Ricardo után kapta elnevezését, mivel az ő nevéhez füződik az alap-
gondolat.1
A ricardói ekvivalencia elvének következménye az, hogy az adóssággal finanszíro-

zott adócsökkentés nem hat a fogyasztásra. A háztartások megtakarítják a rendelkezésre
álló többletjövedelmet, hogy ajövőbeni adófizelési kötelezettségnek eleget tudjanak
tenni. A magánmegtakarítás e növekménye épp ellensúlyozza az állami megtakarítás
csökkenését. A nemzeti megtakarítás - a magánmegtaka:rítás és az állami megtakarítás
összege -- változallan marad. Az adócsökkentésnek tehát nincs olyan hatása, amit a ha-
gyományos szemlélet állít.
A ricardói ekvivalencia logikája nem jelenti azt, hogy a fiskális politika minden
módosulása figyelmen kívül hagyható. A fiskális polilika változásai hatnak a íogyasztói
kiadásra, ha befolyásolják a jelenlegi vagy ajövóbeni kormányzati vásárlásokat. Tegyük
fel például, hogy az állam mérsékli az adókat, mert a jövőben a kormányzati vásárlások
csökkentését tervezi . Ha a fogyasztók tisztában vannak azzal, hogy az adócsökkentés
nem jelent adóemelést a jövőben, akkor gazdagabbnak érzi magukat, növelik fogyasz-
tás ukat. Vegyük észre azonban, hogy jelen esetben a kormányzati vásárlások csökkentése
és nem az adók mérséklése növeli inkább a fogyasztást: a kormányzati kiadások jövőbe
ni csökkentésének bejelentése már ma növeli a fogyasztást, még akkor is, ha a jelenlegi
adók nem változnak, mivel az alacsonyabb kiadás alacsonyabb jövőbeli adókat jelent.
Akormányzati költségvetési korlát

Az államadósság és a jövőbeni adók közötti összefüggés elemzéséhez képzeljünk el egy
gazdaságot, amely csak két időszakon keresztül működik. Az e l ső időszak jelenti a je-
lent, a második periódus a jövőt. Az első periódusban T1 az adóbevétel, G I pedig a kor-
mányzaLi vásárlások nagysága. A második időszakban T, az adóbevétel, G, a kormány-
zati vásárlások. Mivel az államnak lehet költségvetési deficitje és többlete ii az adók és
a kormányzati vásárlások között egy adott időszakban nincs feltétlenü l szoros kapcsolat.
Látni szeretnénk, hogy az állam bevételei és kiadásai hogyan kapcsolódnak egy-
máshoz a két időszakban. Az el ső periódusban a költségvetési deficit egyen l ő a kor-
mányzati kiadások és az adók különbségével. Tehát:
D = G I - TI,
amelyben Da deficit. Az állam azonos mennyiségú kormányzati kötvény eladásával
finanszírozza a deficitet. A második időszakban az államnak annyi adót kell beszednie,
hogy a felhalmozott kamatokkal együtt visszafizesse az adósságot, és fedezze a második
időszak kormányzati vásárlását. Tehát:
ahol r a kamatláb.
1. A helyzet iróniája. hogy Ricardo nem volt ricrrdist.a: ő szkeptikusan szcin léltc a most a nevét vise l ő cl-
mélcteL.
Az adók és a kormányzati vásárlások közötti összefüggést leíró egyenlet levezeté-
séhez kapcsoljuk össze a fenti két egyenletet. Helyettesítsük az elsőt a másodikba, ó
helyére. Ekkor a következőt kapjuk:
T2 = (1 + r)(G 1 - T) + G2 •
Az egyenlet a két időszak vásárlásait a két időszak adóival kapcsolja össze. Átrendezés
után könnyebben értelmezhetővé válik az egyenlet:
T G
T, +-2- = G, + -2-
l+r ]+r
A fenti egyenlet a kormányzati költségvetési korlát. Az egyenlet szerint a kormányzati
vásárlások jelenértékének egyenlőnek kell lennie az adók jelenértékével.
A kormányzati költségvetési korlátból kiderül, hogyan függnek össze a fiskális
politika mai változásai a jövőbeni változásokkal. Ha az állam úgy csökkenti az első
időszak adóit, hogy nem változtatja meg e periódus vásárlásait, akkor úgy lép a második
időszakba, hogy tartozása van az államkötvények tulajdonosai felé. Az adósság rákény-
szeríti az államot ana, hogy válasszon a vásárlások csökkentése és az adóemelés között.
A 16-2. ábra a 15. fejezetből ismert Fisher-diagramon szemlélteti, hogy az el ső
időszakban végrehajtott adócsökkentés hogyan érinti a fogyasztót, ha az állam nem
változtat vásárlásai értékén egyik időszakban sem. Az első időszakban az állam ó T-vel
csökkenti az adókat, és kölcsönfelvételből finanszírozza a csökkentést. A második idő
szakban az államnak (1 + r) óT-vel kell emelnie az adókat ahhoz, hogy visszafizethesse
16-2. ábra
Adóssággal finanszírozott adó-
csökkentés a Fisher-diagramon.
Az adóssággal finanszírozott 6. T
adócsökkentés növeli az első idő
szak jövedelmét. Ha azonban a
kormányzati vásárlások nem vál-
toznak, akkor a kormányzati költ-
ségvetési korlát miatt a második
időszakban ( 1 + r) 6. T-vel kell nö-
Y2 · · · · · · · · · · · · · · ~ • · · · · · · · · : A -~>*~..i-~~'- i\.r;..,-s;;s
vekedniük az adóknak. A fogyasz-
. . tó jövedelme a két időszakban A
pontból B pontba kerül át. Mivel a
Y1 - (l + r)t,.T ............. . : ..........( .... .. jövedelem jelenértéke nem válto-
.. ..
. . zott, a költségvetési korlát sem
Adó~sökkentés ~lötti módosul. Az adócsökkentés így
mo9!Ínmegtako~ítós nem változtatja meg a fo&yasztást
egyik időszakban sem. Ervénye-
sül tehát a ticardói ekvivalencia
elve.
Adócsökkentés utáni
mogánmegtokorítás
470 IV. RÉSZ + Amakroökonómia mikroökonómiai háttere
adósságát és a felgyűlt kamatokat. A fiskális politika változása tehát~ T-vel növeli a

fogyasztó jövedelmét az első időszakban, és (1 + r) ó.T-vel csökkenti a másodikban. A
fogyasztó előtt álló lehetőségek ennek ellenére nem változtak, mivel az életében össze-
sen rendelkezésére álló jövedelmének jelenértéke ugyanakkora, mint a változás el őtt. A
fogyasztó ezért ugyanazt a fogyasztási szintet választja, mint amit akkor is választana,
ha nem volna adócsökkentés. Ez azt jelenti, hogy a magánmegtaka1ítás az adócsökkentés
mértékében emelkedik. Ha tehát a kormányzati költségvetési korlátot és a Fisher-mo-
dellt összekapcsoljuk, a ricardói eredményt kapjuk, miszerint az adóssággal finanszíro-
zott adócsökkentés nem hat a fogyasztásra.
Afogyasztók és a iövöbeni adók

A ricardói szemlélet lényege az, hogy fogyasztási szintjük megválasztásakor az emberek
racionálisan figyelembe veszik az államadósság jövóbeni adókra vonatkozó következ-
ményeit. De mennyire előrelátók a fogyasztók? A hagyományos megítélés védelmezői
szerint a jövőbeni adóknak nincs olyan nagy hatásuk a jelenlegi fogyasztásra, mint
ahogy a ricardói szemlélet hívei állítják. Az alábbiakban néhány en-e vonatkozó érvelé-
süket ismertetjük. 2
Rövidlátás + A fiskális politika ricardói nézetét vallók szerint az emberek racionálisak,

amikor olyan fontos kérdésben döntenek, hogy jövedelmük mekkora hányadát fogyasszák
el, és mennyit tegyenek félre. Ha az állam kölcsönből fedezi jelenlegi kiadásait, a raci-
onális fogyasztók figyelembe veszik az adósság kezeléséhez szükséges jövóbeni adókat.
A ricardói szemlélet tehát feltételezi, hogy az emberek alapvető ismeretekkel és jövóbe
látással rendelkeznek.
Az adócsökkentéssel kapcsolatos hagyományos szemlélet mellett szólhat az az érv,
hogy az emberek rövidlátóak, talán mert nincsenek tisztában a költségvetési deficit kö-
vetkezményeivel. Elképzelhető, hogy egyes emberek egyszer(í és nem teljesen racionális
szabályokat követnek, amikor anól döntenek, hogy mekkora legyen a megtakarításuk.
Tegyük fel például, hogy valaki an-a a feltételezésre épít, hogy a jövőbeni adók ugyan-
akkorák lesznek, mint a je lenlegiek. Ekkor nem veszi figyelembe azt ajövóbeni adóvál-
tozást, amit a jelenlegi kormányzati politika megkövetel. Az adóssággal finanszírozott
adócsökkentés esetén azt hiheti, hogy permanens jövedelme emelkedett, akkor is, ha
nincs így. Az adócsökkentés ennek következtében magasabb fogyasztást és alacsonyabb
nemzeti megtakarítást eredményez.
Hitelfelvételi korlátok • Az államadósság ricardói szemlélete a permanensjövedelem-hipo-

tézisen alapul. E nézet feltételezi, hogy a fogyasztás nem kizárólag a jelenlegi jövede-
lemtől függ, hanem a permanens jövedelemtől, amibe a jelenlegi és a jövóbeni is bele-
2. A ricardói ekvivalencia vitájáról lásd Douglas Bernheim: Ricardian Equivalence: An Evaluation of the
Theory and Evidence. NBER Macroeconomics Annual, (1987), 263-303; a költségvetési deficitek té-
máját tárgyaló szimpóziumról pedig a Journal of Economic Perspectives 1989. tavaszi számát.
tartozik. A ricardói felfogás szerint az adóssággal fedezett adócsökkentés növeli a je-
lenlegi jövedelmet, de a permanens jövedelmet és a fogyasztást azonban nem változ-
tatja meg.
Az államadósság hagyományos nézetének tábora szerint nem támaszkodhatunk a
permanens jövedelem hipotézisére, mert egyes fogyasztók hitelfelvételi korlátokkal szem-
besülnek. Ahogy a 15. fejezetben láttuk, a hitelfelvételi korlát miatt a fogyasztó csak ak-
tuális jövedelmét fordíthatja fogyasztásra. Ebben az esetben inkább az aktuális jövedelem
és nem a permanens jövedelem határozza meg a fogyasztást; tehát egy adóssággal fedezett
adócsökkentés növeli az aktuális jövedelmet és fogyasztást, még akkor is, ha a jövőbeni
jövedelem alacsonyabb. Amikor az állam csökkenti a jelenlegi adókat, és növeli a jövóbe-
nieket, akkor tulajdonképpen kölcsönt ad az adófizetó1rnek. Azoknál, akik szerettek volna
kölcsönhöz jutnj, de nem tudtak, az adócsökkentés növeli a fogyasztást.
A 16-3. ábra a Fisher-diagrarnon mutatja be, hogy az adóssággal fedezett adócsök-
kentés hogyan növeli egy olyan fogyasztó fogyasztását, aki hitelfelvételi korláttal néz
szembe. Ahogy fentebb láttuk, a költségvetési politika ilyen változása az első időszak
ban LJ.T-vel növeli a jövedelmet, a második időszakban (1 + r) LJ.T-vel csökkenti. Most
azonban más az eredmény. Bár a jövedelem jelenértéke nem változott, a fogyasztó lehe-
tőségei bővültek: az adócsökkentés enyhítette az első időszak korlátját, megakadályozva
ezzel, hogy az első időszak fogyasztása meghaladja az első időszak jövedelmét. A fo-
gyasztó most A pont helyett B pontot választhatja.
16-3. ábra
Hogyan enyhíti a hitelfelvételi
korlátot az adóssággal fedezett
adócsökkentés? A fogyasztó előtt
két korlát van.A költségvetési kor-
lát szerint a fogyasztás jelenértéke
nem haladhatja meg ajövedelem je-
5l lenértékét. A hitelfelvételi korlát sze-
~e:, rint az első időszak fogyasztása nem
;;; Y2 ... •........ •......
~
...,.,_
haladhatja meg az első időszak jö-
~
vedelmét. Az adóssággal fedezett
•o
tJ.. T adócsökkentés tJ.. T-vel növeli az
...,.,_
-:E Y,-{l+rt,T
) .. . ........... .. .. .
-'e első időszak jövedelmét, és (1 + r)
~
,e:,
~
tJ.. T-vel csökkenti a második időszak
jövedelmét. Mivel ajövedelemje-
lenértéke nem változott, a költség-
vetési korlát sem változott. Az első
időszak jövedelme azonban maga-
yl yl + t.T
sabb, ezért a hitelfelvételi korlát
Első időszak fogyasztása magasabb fogyasztást tesz lehető
vé ebben a periódusban. A fogyasz-
tó most B pontot választhatja A he-
lyett. A ricardói ekvivalencia elve
tehát nem érvényesül.
Észrevehettük, hogy az államadóssággal kapcsolatos vita a fogyasztói viselkedésről

szóló vitává alakul át. Ha sok olyan fogyasztó van, aki szeretne kölcsönhöz jutni, de
nem tud, akkor az adóssággal finanszírozott adócsökkentés ösztönözni fogja a fogyasz-
tást, ahogyan azt a hagyományos szemlélet feltételezi. Ha viszont a hitelfelvételi korlá-
toknak a legtöbb fogyasztó szempontjából nincs valódi jelentőségük, és a permanens
jövedelem hipotézise érvényesül, akkor a fogyasztók nagyobb eséllyel veszik számításba
az államadósság jövó'beni adókra vonatkozó következményeit.
,
16-l. , ESETTANULMANY
George Bush adó-visszatartási kísérlete

1992 első felében George Bush elnök új gazdaságpolitikát választott az Egyesült Álla-
mokban sz(ínni nem akaró recesszió kezelésére. Leszállította a jövedelemadó fizetéskor
visszatartott értékét. Az intézkedés nem csökkentette az adó mértékét, csupán haladékot
adott az adófizetésre. Az 1992 folyamán így elhalasztott adót az 1993 áprilisában esedé-
kes évi adófizetéskor kívánták behajtani.
Milyen hatást remélhetünk ettől a gazdaságpolitikától? A ricardói ekvivalencia lo-
gikája szerint a fogyasztók tisztában vannak azzal, hogy egész életüket tekintve jövedel-
mük változatlan, és emiatt a kézhez kapott többletfizetést megtakarítják, hogy fedezni
tudják majdani adófizetési kötelezettségüket. George Bush azonban úgy vélte, hogy így
„pénzhez jutnak az emberek, amiből öltözködhetnek, fizethetik az iskolát, vagy vehetnek
egy új autót". Vagyis arra számított, hogy az emberek elköltik a többletjövedelmet,
ösztönözve ezáltal az aggregált keresletet, ami segíthet kilábalni a recesszióból. Úgy
tCínik, Bush azt feltételezte, hogy a fogyasztók rövidlátóak, vagy hitelfelvételi korlátok-
kal szembesülnek.
Az aggregált adatok al.apján nehéz megbecsülni e gazdaságpolitika tényleges hatásait,
mert sok más is történt ugyanebben az időszakban. Rendelkezésre áll azonban egy két
közgazdász által - nem sokkal a gazdaságpolitika bejelentése után - végz~tt felmérés ered-
ménye. A megkérdezetteknek ana kellett válaszolniuk, mire fordítják többletjövedelmüket.
A válaszadók ötvenhét százaléka nyilatkozott úgy, hogy félretenné, adósságai törlesztésére
fordítaná, vagy tartalékolná az adófizetés idejére, hogy ellensúlyozza Bush intézkedését.
Negyvenhárom százalék szándékozta elkölteni a többletjövedelmet. Erre a gazdaságpoli-
tikára tehát a népesség nagyobb része a ricardói szemléletet tükröző reakciót tervezett.
Mindazonáltal Bushnak részben igaza volt: sokan kívánták elkölteni a többletjövedelmet,
annak ellenére, hogy tudták, a következó' év adója magasabb lesz. 3
3, Matthew D. Shapiro - Joel Slemrod: Comsumer Response to the Timing of Income: Evidence from a
Change in Tax Withholding. American Economic Review, 85 (March 1995), 274-283.
16. fejezet • Vitákaz államadósságról 473
Ajövő nemzedékei • A rövidlátás és a hitelfelvételi korlátok
után az államadósság hagyományos szemléletének harma-
dik érve az, hogy a fogyasztók aITa számítanak, a jövőbeni
adók a jövő nemzedékét terhelik majd, nem őket. Tegyük
fel például, hogy az állam ma csökkenti az adókat, 30 éves
államkötvényeket bocsát ki a költségvetési deficit finanszí-
rozására, majd 30 év múlva magasabb adókat vet ki, hogy
visszafizesse a kölcsönt. Ebben az esetben az államadósság
lényegében aj övő adófizető nemzedéke (akik a magasabb
adót fizetik majd) és a mai adófizetők ( akik adócsökkentést
élveznek) közötti vagyonátcsoportosítással egyenértékű.
Ez az átcsoportosítás növeli a ma élők teljes életciklusában
rendelkezésre álló fonásokat, így növeli fogyasztásukat is.
· Mit hallok rólatok, felnőttek?! Az adóssággal fedezett adócsökkentés valójában azért ösz-
Elzálogosítjátok a jövőmet? tönzi a fogyasztást, mert biztosítja a mai nemzedéknek azt
Oovc Corpcnlcr rojzo. ACorloon feolure1 Syndicole enge- a lehetőséget, hogy a következő generáció számlájára fo-
délyével, a The Wall Slreel Journol-ból
gy asszon.
Erre az érvre Robert Barra közgazdásznak ötletes viszonválasza van a ricardói szem-
lélet védelmében. Bano úgy véli, hogy mivel a jövő nemzedéke a mai nemzedék gyer-
mekeiből és unokáiból áll, nem tekinthetjük őket független gazdasági szereplőknek. A
helyes feltevés szerinte az, hogy a ma generációja gondoskodik a jövő nemzedékéről.
Ennek a nemzedékek közötti önzetlenségnek a megnyilvánulása az, hogy számtalan
ember ajándékozza meg gyermekét halálakor például hagyaték formájában. A hagyaté-
kok azt igazolják, hogy sokan nem kívánnak élni azzal a lehetőséggel , hogy gyermekeik
költségére fogyasszanak.
Ban o szerint a döntéshozó egység nem a véges ideig élő magánember, hanem a
család, amely viszont korlátlan ideig fennáll. Más szóval: aki anól dönt, hogy mennyit
fogyasszon, nem csak a saját fizetését veszi figyelembe, hanem a család jövóoeni tagja-
inak a fizetéseit is. Az adóssággal finanszírozott adócsökkentés talán növeli a fogyasztó
teljes életciklusában rendelkezésre álló jövedelmét, nem gyarapítja azonban családjának
permanens jövedelmét. Ahelyett, hogy az adócsökkentésből származó többletjövedelmet
elfogyasztaná, inkább megtakarítja, és az hagyatékul szolgál majd gyermekeinek, akik-
nek a jövóoeni adót meg kell fizetniük.
Ismét láthatjuk, hogy az államadóssággal kapcsolatos vita valójában a fogyasztói
magatartás vitája. A ricardói nézet szerint a fogyasztók hosszú távú szemlélettel rendel-
keznek. Barra családokra vonatkozó elemzése szerint a fogyasztónak, akárcsak az állam-
nak, gyakorlatilag végtelen a látóköre az időben . Ennek ellenére elképzelhető, hogy a
fogyasztók nem veszik figyelembe a jövő nemzedékének adófizetési kötelezettségeit,
mert esetleg nem érdekli őket az, hogy örökséget hagyjanak gyermekeiknek. Ebben az
esetben az adóssággal fedezett adócsökkentés megváltoztathatja a fogyasztást a nemze-
dékek közötti vagyonátrendeződés révén. 4
4. Robcrt J. Barro: Are Government Bonds Net Wealth? Journal of Political Economy, 81 ( 1974), l095-
1117.
,
16-2. · ESETTANULMANY
Miért hagynak a szülök örökséget?

A ricardói ekvivalencia elve körüli vita részben arról szól, hogyan kapcsolódnak egy-
máshoz a különböző nemzedékek. Robert Barro ricardói szemléletet védelmező gon-
dolatmenete azon a feltevésen alapul, hogy a szülők azért hagynak örökséget gyermeke-
iknek, mert gondoskodnak róluk. De valóban az önzetlenség lenne a hagyaték oka?
A közgazdászok egy csoportja szerint a szülők gyermekeik rendszabályozására
használják fel a hagyatékot. A szülők gyakran szeretnék, hogy gyermekeik bizonyos
dolgokat megtegyenek értük, hogy például rendszeresen hazatelefonáljanak, hogy nya-
ranta meglátogassák őket. Elképzelhető, hogy a szülők az örökség megtagadásának ki
nem mondott fenyegetésével igyekeznek gyermekeiket a figyelmesség útjára terelni.
E „stratégiai hagyatékolási motiváció" ellenőrzésére közgazdászok elemezték a
gyerekek látogatásainak adatait. Arra jutottak, hogy minél gazdagabbak a szülők, annál
gyakrabban látogatják őket a fiatalok. Még ennél is figyelemreméltóbb volt az az ered-
mény, hogy csak a hagyatékolható vagyon ösztönöz gyakoribb látogatásokra. Az örök-
ségként tovább nem szálló javak, mint a nyugdíjbiztosítás, ami korai halál esetén vissza-
száll a nyugdíj biztosítóra, nem ösztönzi a gyerekeket a látogatásra. Az eredmények arra
utalnak, hogy a puszta önzetlenségnél több is jellemezheti a nemzedékek közötti kapcso-
latokat. 5
Választás
Az államadósság hagyományos és ricardói szemléletének megismerése után két kérdés-
csoportra kell választ adnunk.
Először is: melyik szemlélettel értünk egyet? Ha az állam csökkenti az adókat, és
költségvetési deficitet halmoz fel, a jövóben pedig emeli az adókat. akkor hogyan hat
ez a gazdaságpolitika a gazdaságra? Ösztönzi-e a fogyasztást, ahogy a hagyományos
szemlélet tartja? Esetleg a fogyasztók tisztában vannak azzal, hogy permanens jöve-
delmük változatlan, és ezért nagyobb magánmegtakarítással reagálnak a költségvetési
hiányra?
Másodszor: miért fogadjuk el azt a szemléletet, amit választunk? Ha a hagyományos
szemlélettel értünk egyet, akkor mivel indokoljuk? Nincsenek tudatában a fogyasztók
annak, hogy ha az állam ma több hitelt vesz fel, akkor az magasabb adókat jelent hol-
nap? Nem tulajdonítanakjelentőséget ajövóbeni adóknak, vagy azért, mert hitelfelvételi
korlátaik vannak, vagy azért, mert a jövőbeni adók a jövő nemzedékét sújtják, ami nem
5
B. Douglas Bemheim -Andrei Shlcifer - Lawrence H. Summers: The Strategic Beguest Motive. Journal
of Polilical Economy, 93 (1985), 1045-1076.
jelent számukra gazdasági kötöttséget? Ha a ricardói szemléletet választjuk, akkor elfo-
gadjuk, hogy az állam mai kölcsönfelvétele a jövő nemzedékére vagy azok utódaira
háruló adókkal egyenértékCí? Tényleg megtakarítják a fogyasztók a többletjövedelmet,
hogy késóbbi adófizetési kötelezettségeiket ellensúlyozzák?
Az ember azt remélné, hogy bizonyítékokat találunk egyik vagy másik nézet mel-
lett. A múltbeli nagy költségvetési hiányok vizsgálata azonban nem vezet egyértel mű
következtetéshez. A történelem sokféleképpen magyarázható.
Gondoljunk például az 1980-as évekre. A nagymértékű költségvetési hiányok - ami
részben Reagan 1981. évi adócsökkentésének volt a következménye - felfoghatók az
államadóssággal kapcsolatos két szemlélet tesztelésére alkalmas természetes kísérletnek.
Első megközelítésben az események egyértelműen a hagyományos szemlélet mellett
szólnak. A jelentős költségvetési hiányok alacsony nemzeti megtakarítással, magas re-
álkamatlábbal és nagymérték(í külkereskedelmi hiánnyal párosultak. Valóban a hagyo-
mányos szemlélet hívei gyakran hivatkoznak arra, hogy az 1980-as évek eseményei az
ő álláspontjukat igazolják.
A ricardói szemlélet védelmezői azonban másként értelmezik a történteket. Lehet,
hogy azért volt alacsony a nemzeti megtakarítás az 1980-as években, mert az emberek
bíztak ajövóbeni gazdasági növekedésben - az optimizmust a tőzsdei fellendülés is tük-
rözte. Vagy az is lehet, hogy azért volt alacsony a nemzeti megtakarítás, mert ana szá-
mítottak, hogy az adócsökkentés végül nem magasabb adókat eredményez majd, hanem
- ahogy Reagan is ígérte - alacsonyabb kormányzati kiadást. Mivel nehéz igazságot
szolgáltatni a fenti értelmezések között, mindkét államadóssággal kapcsolatos szemlélet
tovább él.
16.3. Pontos-e a költségvetési deficit mérése?

Bár az államadósság hagyományos megítélése és ricardói szemlélete központi helyet
foglal el a fiskális politikáról folytatott vitában, nem ez az egyetlen tisztázatlan kérdés.
Még a hagyományos szemléletet vallók is, akik elismerik, hogy az állam kölcsönfelvé-
telének fontos gazdasági hatásai le hetnek, vitatkoznak arról, hogy mi a költségvetési
politika értékelésének legjobb mód~zere.
Vita leginkább aITól van, hogyan kellene mérni a költségvetési deficitet. Egyes
közgazdászok szerint a deficit jelenlegi számítása nem jellemzi jól a fiskális politikát.
Szerintük a költségvetési deficit sem a fiskális politika gazdaságra gyakorolt hatását, sem
a jövő adófizető nemzedékére háruló terhet nem méri pontosan. Ebben a pontban négy
problémakört tekintünk át a költségvetési deficit hagyományos mérőszámával kapcso-
latban.
Az általános elv szerint a költségvetési dejlCitnek pontosan tükröznie kellene az
állam eladósodottságában bekövetkező változást. Ez az elv eléggé egyszerűnek tűnik.
Érvényesítése azonban nem olyan egyértelmCí, mint ahogy várhatnánk.
Az elsö mérési probléma: az infláció

A legkevésbé vitatott mérési probléma az inflációs korrekcióval kapcsolatos. Csaknem
minden közgazdász egyetért abban, hogy az állam eladósodottságát reálmennyiségben
kellene mérni, nem pedig nominálisan. A deficitnek az állam reáladósságában, és nem
a nominális adósságában bekövetkező változást kellene mutatnia.
A költségvetési hiány hagyományos számítása nem pontos az infláció szempontjá-
ból. A következő példa jól tükrözi, hogy mekkora hibát eredményezhet az infláció.
Tegyük fel, hogy az állam reáladóssága nem változik, vagyis reálértelemben a költség-
vetés egyensúlyban van. Ekkor a nominális adósság az inflációs rátával azonos ütemben
növekszik. Tehát:
b.DID = n,
ahol 7t az inflációs ráta, D az államadósság állománya. A fentiek szerint:

/j,D = nD.
Az állam a nominális adósság /j,D változását tartja szem előtt, és nD nominális deficitről
számol be. A közgazdászok szerint azonban a költségvetési deficit nD-vel nagyobb,
mint a valóságos.
Érvelhetünk más szempontból is. A deficit az állam kiadásának és bevételének a
különbsége. A kiadás egy része az államadósság után fizetett kamat. A kiadásoknak csak
az államadósság után fizetett reálkamatot (rD) kellene tartalmaznia, és nem a nominális
kamatot (iD). Mivel a nominális kamatláb (i) és a reálkamatláb (r) különbsége az inf-
lációs ráta (n), a költségvetési deficit nD-vel többet mutat.
Ez a korrekció, különösen ha magas az infláció, jelentős mértékCí lehet, és megvál-
toztathatja a fiskális politika értékelését. 1979-ben például a szövetségi kormányzat 28
milliárd dolláros költségvetési deficitről számolt be. Az inflációs ráta 8,6 százalék volt,
az év eleji államadósság (a Federal Reserve nélkül) 495 milliárd doJlár volt. A deficit
tehát az alábbi mértékben volt hibás:
nD = 0,086 x 495 milliárd $
= 43 milliárd $.
Az inflációval konigált 28 milliárd dolláros költségvetési deficitből 15 milliárd dolláros
költségvetési többlet lett. Más szóval: noha a nominális államadósság nőtt, a reáladósság
csökkent.
Amásodik mérési probléma: a tökejovak

Sok közgazdász szerint a költségvetési deficit pontos méréséhez nemcsak az állam tar-
tozásait, hanem a követeléseit is figyelembe _kellene vennünk. Pontosabban megfogal-
mazva arról van szó, hogy ha az állam teljes eladósodottságát akarjuk mérni, akkor az
állami tulajdonú eszközöket le kell vonnunk az államadósságbó.l. A költségvetési hiány-
nak tehát az eszközök változásával csökkentett adósságmódosulást kellene mérnie.
16. fejezet • Viták az á.llamadósságról 477
A magánszemélyek és a vállalatok természetesen szimmetrikusan kezelik az eszkö-
zöket és a kötelezettségeket. Amikor valaki azért vesz fel hitelt, mert házat vásárol,
akkor nem mondjuk azt, hogy deficites a költségvetése. Ehelyett az eszközök növeke-
dését (a ház) az adósság növekedésével vetjük össze Uelzáloghitel), és nem állapítunk
meg változást a nettó vagyonban. Lehetséges, hogy az állam pénzügyeit is ugyanígy
kellene kezelnünk.
Az eszközöket is számításba vevő költségvetést tó'kekö]tségvetésnek nevezzük, mert
a tőkejavak változását is figyelembe veszi. Tegyük fel például, hogy az állam eladja
valamelyik irodaépületét vagy földjeinek egy részét, és a bevételt az államadósság csök-
kentésére fordítja. A szokványos költségvetési számítások szerint a deficit kisebb lenne.
A tőkeköltségvetés szerint az eladásból származó bevétel nem csökkentené a deficitet,
mert az adósság csökkenésével a tőkeállomány csökkenése áll szemben. Hasonlóképpen,
a Lőkeköltségvetés szerint ha az állam hitelből fedezné a tőkejavak vásárlását, akkor nem
nőne a deficit.
A legnagyobb gond a tőkeköltségvetéssel kapcsolatban az, hogy nehéz eldönteni,
mely állami kiadások minősülnek tó1cekiadásoknak. A tagállamokat összekötő autópályá-
kat az állam tőkejavainak vehetjük-e például? És a nukleáris fegyverek arzenálját? Az
oktatásra fordított kiadásokat tekinthetjük-e tőkejavakra fordított kiadásoknak? Ezekre
a nehéz kérdésekre kellene választ adnunk, ha az állam a tőkeköltségvetés számítási
módszerét alkalmazná.
Nincs egyetértés a közgazdászok és a gazdaságpolitikusok között abban, hogy a
szövetségi konnányzatnak át kellene-e térnie a tőkeköltségvetésre. (Számos tagállami
kormányzat már alkalmazza ezt a módszert.) A tőkeköltségvetés ellenzői elismerik,
hogy a rendszer elvileg jobb volna a jelenleginél rendszernél, viszont a gyakorlatban
való alkalmazását túlságosan nehéznek tartják. A tőkeköltségvetés támogatói szerint a
tőkejavak pontatlan kezelése is jobb volna annál, mint hogy egyáltalán nem vesszük
figyelembe őket.
Aharmadik mérési probléma: a figyelmen kívül hagyott kötelezettségek

Egyes közgazdászok szerint a mért költségvetési hiány azért félrevezető, mert nem vesz
figyelembe bizonyos fontos állami kötelezettségeket. Gondoljunk például az állami al-
kalmazottak nyugdíjára. Ezek az emberek munkájukkal szolgáltatást nyújtanak az állam-
nak a jelenben, de ellenszolgáltatásuk egy része a jövőre halasztott. Lényegében ezek az
emberek hitelt nyújtanak az államnak. Jöv6beni nyugdíjuk az álJamadósságtól nem sok-
ban különböző álJami kötelezettség. Az ilyen kötelezettségek felhalmozását nem számít-
ják bele a költségvetési deficitbe.
Tekinthetjük az állami társadalombiztosítási rendszert is. Ez sok szempontból ha-
sonlít egy nyugdíjrendszerhez. Az emberek fiatal korukban fizetik be jövedelmük egy
részét, és ídőskorukban számítanak juttatásokra. Talán a jöv6beni társadalombiztosítási
juttatásokat is az állami kötelezettségek közé kellene sorolni.
Gondolkodhatunk úgy is, hogy a társadalombiztosítási kötelezettségek különböznek
az államadósságtól, mert az állam megváltoztathatja ajlltlatásokat megállapító törvénye-
ket. Elvileg azonban bármelyik adósságának visszafizetését megtagadhatja. Az állam

csak azért kezeli tisztességesen az adósságot, mert így döntött. Az államadósság hitele-
zői felé tett fizetési ígéret talán nem is különbözik al apvetően a társadalombiztosítás
kedvezményezettjeinek tett ígérettől.
Az állami kötelezettségek különösen nehezen mérhető fajtája az előre nem látható
kötelezettségek, amelyek csak különleges események bekövetkezésekor állnak el ő. Az
állam például garanciát vállal különféle magánhitelekre; ilyenek a tanulmányi hitelek,
az alacsony és szerény fizetésű családok jelzáloghitelei, valamint a bankokban és hitel-
intézetekben elhelyezett betétek. Ha a kölcsön fel vevője visszafizeti a hitelt, az állam
semmit nem fizet; ha viszont a hitel felvevője fizetésképtelen, akkor az álJam téríti meg.
Amikor az állam garanciát vállal, akkor a hitelfelvevő fizetésképtelenségének a kocká-
zatától függő kötelezettséget vállal. Ez az előre nem látható kötelezettség mégsem tük-
röződik a költségvetésben; részben azért, mert nem egyértelmű, hogy milyen értéken
kellene számításba venni.
Anegyedik mérési probléma: a konjunktúraciklus

A gazdaság ingadozásai miatt a költségvetési deficit számos változása automatikus. Ha
például a gazdaság recesszióba kerül, csökkennek a jövedelmek, így az emberek keve-
sebb személyi jövedelemadót fizetnek. Több ember igényel állami szociális és munka-
nélküli-segélyt, ezért az állami kiadás emelkedik. Az adózást és a kiadásokat meghatá-
rozó tör vények változatlansága ellenére nő a költségvetési deficit.
A deficit ilyen automatikus változásai nem mérési hibákból származnak, hiszen az
állam valóban több kölcsönt vesz föl , ha a recesszió csökkenti az adóbevételeket, és
növeli a kiadásokat. Ennek ellenére megnehezítik, hogy a deficit révén a fiskális politika
változásaira következtessünk. A deficit tehát akár azért nőhet vagy csökkenhet. mert az
állam változtatott gazdaságpolitikáján, akár azért, mert a gazdaság változott meg. Több
szempontból is hasznos volna, ha tudnánk, melyik eset áll fenn.
E probléma áthidalására számítja ki a kormány a ciklikusan kiigazított költség-
vetési deficitet (olykor teljes foglalkoztatás melletti költségvetési deficitnek nevezik). A
ciklikusan kiigazított deficit azon a becslésen alapul, hogyan alakulnának az állam ki-
adásai és adóbevételei a kibocsátás és a foglalkoztatás természetes rátája mellett. A cik-
likusan kiigazított deficit számos közgazdász szerint jobban jellemzi a fiskális politikát,
mint a szokásos módon számított deficit.
Merre tart a költségvetési deficit?

A közgazdászok nem egyformán vélekednek a fenti mérési problémák fon tosságáról.
Egyesek szerint a kérdés annyira súlyos, hogy a kiszámított költségvetési deficit szinte
semmit nem fejez ki . A legtöbben komolynak tartják a mérési problémákat, de válto-
zatlanul hasznos mérőszámnak tekintik a költségvetési deficitet.
A vitathatatlan tanulság az, hogy a fiskális politika teljes körű értékelésekor a köz-
gazdászoknak és a gazdaságpolitikusoknak a költségvetési deficit mellett mást is figye-
lembe kell venniük. Valójában így is járnak el. A költségvetési hivatal által évente elké-
szített jelentések részletes adatokat közölnek az államháztartás pénzfolyamatairól, mint
amilyenek a tőkekiadások és a hitelprogramok.
Nincs tökéletes gazdaságstatisztika. Ha a média útján értesülünk egy adatról, akkor
fontos, hogy tisztában legyünk azzal: mit mér, és mit nem mér. Ez különösen igaz a
központi költségvetési deficitre.
Nemzedéki számlarendszer
A költségvetési hiány kemény kritikusa Laurence Kotlikoff közgazdász. Kotlikoff sze-
rint a költségvetési deficit olyan, mint a mesebeli meztelen király. Mindenki világosan
látja a problémát, de senki sem hajlandó elismerni. Szerinte: ,,Elméleti szempontból a
költségvetési deficit intellektuális csőd. Gyakorlati szempontból pedig már annyi hiva-
talos deficit létezik, hogy a »kiegyensúlyozott költségvetés<< fogalma már elveszítette
igazi értelmét." Úgy véli, hogy „sürgősen szükség van arra, hogy áttérjünk a fiskális
politikát jellemző költségvetési deficit idejétmúlt, félrevezető és alapjaiban nem gazda-
sági szempontokat követő számítási módszeréről a generációs számlarendszerre".
A Kotlikoff által a fiskális politika értékelésére javasolt új módszer, a nemzedéki
számlarendszer a fogyasztói viselkedés Modigliani-féle életciklus-elméletén alapul. Az
elmélet szerint valakinek a gazdasági jóléte a teljes életciklus alatt megszerzett jövedel-
métől függ. Az elmélet szerint a fiskális politika értékelésekor nem kellene egyetlen év
adóival vagy kiadásaival foglalkoznunk. Ehelyett a teljes életciklus alatt fizetett adók és
kapott juttatások a mérvadók. A nemzedéki számlarendszer a költségvetési politikának
a különböző nemzedékek teljes életciklusának jövedelmeire gyakorolt hatását méri.
A nemzedéki számlarendszer egészen más színben láttatja az ame1ikai fiskális politika
történetét, mint a költségvetési deficit. Az 1980-as évek elején csökkentették az adókat,
ezzel a nagyobb költségvetési deficitek hosszan tartó időszaka vette kezdetét. A legtöbb
elemző szerint az idősebb korosztály húzott hasznot ez idő alatt a fiatalabb korosztály
kárára, mivel a fiatalabbak örökölték az államadósságot. Kotlikoff elismeri, hogy az adó-
csökkentések növelték a fiatalok terheit, de a szokásos elemzés szerinte nem veszi figye-
lembe sok más gazdaságpolitikai változás hatását. Az ő nemzedéki száml arendszeréből
kiderül, hogy a fiatalok terhei még nagyobbak voltak az 1950-es, 1960-as és az 1970-es
években. Ezek alatt az évek alatt az állam növelte az időseknek folyósított társadalombiz-
tosítási juttatásokat, és a munkaképes korosztály megadóztatásából finanszírozta a több
kiadást. A gazdaságpolitika - még ha nem érintette is a költségvetési deficitet - elvonta és
újra elosztotta a fiatalabbak jövedelmét. Az 1980-as években a társadalombiztosítási refor-
mok következtében megfordult a trend, és a fiatalabb korosztálynak kedvezett.
Kotlikoff javaslata ellenére nem valószínű, hogy a nemzedéki számlarendszer át-

venné a költségvetési deficit helyét. Ennek a rendszernek is vannak hibái. Ahhoz példá-
ul, hogy a különböző korosztályokra jutó adóterhet kiszámítsuk, feltevésekkel kell ren-
delkeznünk a jövóbeni gazdaságpolitikával kapcsolatosan. Ezek a feltevések mindig vita
tárgyát képezik. A nemzedéki számlarendszer gondolata mindenesetTe hasznos szempont-
tal gazdagítja a fiskális politikáról szóló vitát. 6
16~4. Következtetés
A fiskális politika és az államadósság az amerikai politikai viták középpontjában állt az
elmúlt évtizedben. 1993-ban, amikor Bill Clinton lett az elnök, a költségvetési hiány
csökkentése vált a gazdaságpolitika fő céljává. A republikánusok még gyorsabb deficit-
csökkentést sürgettek, amikor 1995-ben többséget szereztek a Kongresszusban.
Ebben a fejezetben a témában a közgazdászok közölt zajló vitát tárgyaltuk. A köz-
gazdászok között nincs egyetértés abban, hogyan hat a gazdaságra a fiskális politika, és
hogy mi a legjobb mérőszáma. Nem kétséges, hogy ezek a problémák a gazdaságpoli-
tikusok előtt álló legfontosabb és legvitatottabb kérdések közé tartoznak. Biztosak lehe-
tünk abban, hogy mindaddig tartani fog a vita, amíg az amerikai állam nagymértékű
költségvetési deficiteket produkál.
Összefoglolás
1. Az államadósság hagyományos megítélése szerint az adóssággal finanszírozott
adócsökkentés ösztönzi a fogyasztói kiadást, és csökkenti a nemzeti megtakarítást. A
fogyasztói kiadás emelkedése rövid távon növeli az aggregált keresletet és a jövedel-
met, hosszú távon azonban alacsonyabb tőkeállományt és alacson yabb jövedelmet
eredményez.
2. Az államadósság ricardói szemlélete szerint az adóssággal fedezett adócsökkentés
nem serkenti a fogyasztói kiadást, mivel nem növeli a permanens jövedelmet - pusztán
csak átcsoportosítja az adókat a jelenből a jövóbe.
3. Az államadósság hagyományos és ricardói szemléleteinek hívei végeredményben
a fogyasztói viselkedésről vitatkoznak. Racionálisak-e a fogyasztók, vagy rövidlátóak?
Kötik-e őket hitelfelvételi korlátok? Kapcsolódnak-e hagyatékok révén a jövő nemze-
dékéhez? Az államadóssággal kapcsolatos nézetek a fenti kérdésekre adott válaszok
hátterében húzódnak meg.
6. Laurence J. Kotlikoff: Gen.erational Accounting: Knowing Who Pays, and When, for What We Spend.
New York, 1992, The Free Press. A könyv értékelését lásd David M. Cutler: Book Review. Nalional Tax
Journal, 56 (March 1993), 61 - 67. A nemzedéki számlarendszer szimpóziumáról számol be a Journal
of Economic Perspective 1994. téli kiadása.
4. A költségvetési deficit szokásos mérőszámai több szempontból is alkalmatlan
mutatói a fiskális politikának. Ezek a mutatók mindenekelőtt nincsenek konigálva az
inflációval, a tartozások változásai mellett nem veszik számításba a követelések válto-
zásait, bizonyos kötelezettségeket teljesen figyelmen kívül hagynak, és nem szűrik ki a
konjunktúraciklusok hatásait.
Alapvető fogalmak
ricardói ekvivalencia elve tőkeköltségvetés

kormányzati költségvetési korlát ciklikusan kiigazított költségvetési deficit
1. Hogyan hat az adóssággal fedezett adócsökkentés az állami megtakarításra, a ma-

gánmegtakarításra és a nemzeti megtakarításra a hagyományos szemlélet szerint?
2. Hogyan hat az adóssággal fedezett adócsökkentés az állami megtakarításra, a ma-
gánmegtakarításra és a nemzeti megtakarításra a ricardói szemlélet szerint?
3. Az államadósság hagyományos vagy ricardói szemléletével ért-e egyet? Miért?
4. Ismertesse a központi költségvetési deficit mérésének három problémáját!
Feladatok
1. Fogalmazzon meg egy levelet a l 6.1. pontban említett szenátornak, amelyben ismer-
teti és értékeli az államadósság ricardói szemléletét!
2. A 15. fejezet a fogyasztási függvény számos elméletét ismertette: Keynes három alap-
feltevését, az életciklus-hipotézist, a permanens jövedelem hipotézisét. Mi következik
a fogyasztás e különféle fel fogásaiból az államadósság hagyományos és ricardói szem-
lélete közötti vitára vonatkozóan?
3. A társadalombiztosítási rendszer a munkavállalókra veti ki az adót, és az időseknek
folyósítja a juttatásokat. Tegyük fel, hogy a Kongresszus az adókat is és a juttatásokat
is növeli. Az egyszerűség kedvéért képzeljük el, hogy a Kongresszus bejelenti: a
növelés csak egy évre szól.
a) Milyen gazdasági hatása van a változásnak?
b) Befolyásolja-e válaszunkat az, hogy a nemzedékek között önzetlen viszony
van-e?
4. Értékelje a nemzedéki számlarendszer használhatóságát egy olyan ember szempont-
jából, aki hisz abban, hogy a nemzedékek önzetlenül kapcsolódnak egymáshoz! Ér-
tékelje a nemzedéki számlarendszer felhasználhatóságát annak a szemszögéből , aki
hí szi, hogy sok fogyasztó előtt hitelfelvételi korlátok állnak!
5. 1996. április 6-án a Taco Bell gyorsétteremlánc az alábbi egész oldalas hirdetményt
tette közzé a New York Timesban: ,,A nemzeti adósság terheit enyhítendő a Taco Bell
örömmel jelenti be, hogy megállapodást kötött nemzetünk egyik legrégibb kincsének,
a Szabadság Harangjának a megvásárlásáról. A kincs a jövóoen a Taco Szabadság
Harangja nevet viseli, és a továbbiakban is rendelkezésre áll megtekintésre az ame-
rikai nyilvánosság előtt. Reméljük, hogy döntésünk más vállalatokat is arra késztet
majd, hogy hasonló akciókkal részt vállaljanak a nemzet adósságának csökkentésé-
ben." Valóban csökkentenék az ehhez hasonló akciók a nemzet jelenlegi mérési elvek
szerinti adósságát? Mennyiben változna válasza, ha az állam tőkeköltségvetést készí-
tene? Gondolja, hogy ezek az akciók az állam adósságának tényleges csökkenését
jelentik? Mit gondol, a Taco Bell komolyan gondolta tervét? (Figyeljen a dátumra!)
17. feiezet
, ,
BERUHAZAS
A beruházás a GDP legnagyobb ingadozást mutató alkotóeleme. Ha recesszió során az

árukra és szolgáltatásokra fordított kiadás csökken, akkor a csökkenés általában a beru-
házási kiadások zuhanásának tudható be. Az 1982. évi súlyos recesszió alatt például a
reál GDP 105 milliárd dollárral csökkent az 1981. harmadik negyedévi csúcstól az 1982.
negyedik negyedévi mélypontig. A beruházási kiadás ugyanezen időszak alatt 152 mil-
liárd dollárral csökkent, ami meghaladta a teljes kiadásban bekövetkezett visszaesés
mértékét.
A közgazdászok azért tanulmányozzák a beruházást, hogy jobban megértsék a
gazdaság kibocsátásának ingadozásait. A korábbi fejezetekben a GDP modellezéséhez
a beruházást a reálkamatláb bal összekapcsoló egyszerű beruházási függvényt használ-
17-1. ábra
1000
900
800
e
700
•C
e
., 600
....:.
=
°' 500
:E
0
-e 400
""E!
:~
~ 300
200
100
0
Év
A beruházás három alkotóeleme Az ábra az Egyesült Államok összes beruházását, üzleti állóesz-
köz-beruházását, lakás- és készletberuházását mutatja 1970-től 1994-ig. Figyeljük meg, hogy mind-
három beruházási fajta lényegesen csökkent a recessziók során, melyeket a szürkével jelölt idősza
kok jeleznek.
Forrás: U. S. Oeporlmenl of Commerce.
tunk: / = J(r). Az egyenlet szerint a reálkamatláb növekedése csökkenti a beruházást.

A jelen fejezetben részletesebben megvizsgáljuk a beruházási függvény hátterében álló
elméletet.
Háromfajta beruházási kiadást ismerünk. Üzleti állóeszköz-beruházásnak tekintjük
azokat az építményeket és berendezéseket, amelyeket a vállalatok termelés céljából
vásárolnak. Lakásberuházás minden új lakás, amelyet az emberek akár saját szükség-
letükre, akár bérbeadás céljára vásárolnak. Készletberuházásnak tekintjük azokat a
javakat, amelyeket a vállalatok raktárakban tárolnak; anyagok, féltermékek és termékek
tartoznak ide. A 17-1. ábra az összes beruházást és három alkotóelemét mutatja az USA-
ban az elmúlt két évtizedben. Mindháromfajta beruházás lényegesen csökken a recesszi-
ók idején, ezeket az ábrán sötétítéssel jelöltünk.
Ebben a fejezetben az ingadozások magyarázatára mindháromfajta beruházásra
modellt alkotunk. A modellekkel az alábbi három kérdésre keressük a választ:
• Miért van negatív irányú összefüggés a beruházás és a kamatláb között?
• Mi okozza a beruházási függvény eltolódását?
• Miért nő a beruházás a fellendülések alatt, és miért csökken recesszióban?
A fejezet végén visszatérünk ezekre a kérdésekre, és összefoglaljuk a modellek adta

válaszokat.
·l7.h Üzleti állóeszköz-beruházások

Az üzleti állóeszköz-beruházás alapmodelljét neoklasszikus beruházási modellnek
nevezik. A neoklasszikus modell a tőkejavak tulajdonából származó bevételeket és költ-
ségeket elemzi. A modell bemutatja, hogy a beruházás - a tőkeállomány növelése - mi-
lyen összefüggésben van a tőke határtermékével, a kamatlábbal és a vállalatot érintő
adózási szabályokkal.
A modell felépítéséhez tételezzük fel, hogy kétféle vállalat van a gazdaságban. A
termelővállalatok az általuk bérelt tőkével termelnek árukat és szolgáltatásokat. A bérbe
adó vállalatok végzik a beruházást a gazdaságban; tőkét vásárolnak, és bérbe adják a
termelővállalatoknak. A valóságban természetesen a legtöbb vállalat mindkét tevékeny-
séget egyidejűleg végzi: termékeket és szolgáltatásokat állít elő, és tőkét vásárol a jövő
beni termelés biztosításához. Elemzésünk szempontjából célszerCí a két tevékenységet
szétválasztani, és feltételezni, hogy azokat különböző vállalatok végzik.
A töke bérleti díja

Nézzük először a tipikus termelővállalatot. Ahogy a 3. fejezetben láttuk, ezek a vállala-
tok úgy döntik el, hogy mennyi tőkét béreljenek, hogy minden egyes tó1ceegység esetén
összehasonlítják az arra jutó jövedelmet és költséget. A vállalat R bérleti díj mellett veszi
bérbe a tőkét, és P áron értékesíti kibocsátott termékét. A termelővállalat számára az
17. fejezet + Beruházás 485
17-2. ábra 1
A tó'ke bérleti díja. A tőke reál-

R/P Tökekínólot bérleti díja úgy alkalmazkodik,
hogy a (tőke határtermé ke által
meghatározott) kereslet megegyez-
zen a rögzített kínálattal.
.::
,a,
...0
-~
oc:
Tökekereslet
(MKP)
K K
Tökeóllornóny
egységnyi tőkére jutó reálköltség RIP. Az egységnyi tőkére jutó reáljövedelem MPK, az
egységnyi többlettőkével termelt többletkibocsátás. A tó1ce mennyiségének növekedésé-
vel a tőke határterméke csökken: minél több tó1céje van a vállalatnak, annál kevesebbet
ad a tőke többletegysége a kibocsátáshoz. A 3. fejezetben arra a következtetésre jutot-
tunk, hogy a vállalat profitja maximalizálásához addig bérel tőkét, amíg a tó1ce határter-
méke a reálbérleti díj szintjére nem süllyed.
A 17-2. ábra a tőke bérleti piacának egyensúlyát mutatja. A fent említett okok miatt
a keresleti görbét a tőke határterméke határozza meg. A keresleti görbe azért negatív
meredekségű, mert ha magas a tőkeállomány, akkor alacsony a tőke határterméke. Adott
időpontban a tőke mennyisége adott, így a kínálati görbe függőleges. A reálbérleti díj
úgy alkalmazkodik, hogy a kereslet megegyezzen a kínálattal.
Ahhoz, hogy lássuk, mi határozza meg az egyensúlyi bérleti díjat, érdemes egy
konkrét termelési függvényből kiindulni. Amint a 3. fejezet függelékében láttuk, sok
közgazdász szerint a Cobb- Douglas termelési függvény megközelítően jól írja le, ho-
gyan változik a munka és a tőke áruvá és szolgáltatássá. A Cobb-Douglas termelési
függvény szerint:
Y = AKav-u.,
ahol Y a kibocsátás, a tőke, L a munka, A paraméter a technológia szintjének mérőszá
ma, és a a tőke kibocsátásban való részarányát mérő, nulla és egy közötti szám. Cobb-
Douglas termelési függvény esetén a tőke határterméke:
MPK = aA(UK') 1- a.
Mivel egyensúlyban a tőke reálbérleti díja egyenlő a tőke határtermékével, az alábbit
írhatjuk:
RIP = aA(UK) 1-a.

A kifejezés azokat a változókat mutatja, amelyek meghatározzák a reálbérleti díjat. A kö-
vetkezőket látjuk:
• Minél alacsonyabb a tőkeállomány, annál magasabb a tőke reálbérleti díja.
• Minél nagyobb a felhasznált munka, annál magasabb a tőke reálbérleti dija.
• Minél jobb a technológia, annál magasabb a tőke bérleti díja.
Azok az események, amelyek csökkentik a tők:eállományt (földrengés), vagy növelik a

foglalkoztatást (az aggregált kereslet bővülése), vagy javítják a technológiát (tudomá-
nyos felfedezés), növelik a tőke egyensúlyi bérleti díját.
Atöke költsége
Vizsgáljuk most meg a bérbe adó vállalatot. Ezek a vállalatok, akárcsak az autókölcsön-
ző cégek, egyszerűen tőkejavakat vásárolnak, és bérbe adják őket. Mivel célunk az,
hogy megmagyarázzuk a bérbe adó vállalat által végzett beruházást, vizsgáljuk meg
először, hogy melyek a tőke tulajdonából származó jövedelmek és költségek.
A tólce tulajdonának jövedelme a termelővállalatoknak való bérbeadásból származó
bevétel. A bérbe adó vállalat minden egyes általa birtokolt és bérbe adott tőkeegység
után a tőke reálbérleti díját (RIP) kapja meg.
A tőke tulajdonából származó költség összetettebb. Amikor a bérbe adó vállalat
tőkét ad bérbe, háromféle költséget vállal:
1. A bérbe adó vállalat elveszíti azt a kamatot, amit nyert volna, ha nem veszi meg
a tőkét, hanem a vételárat bankban helyezi el. Ha a vállalat kölcsönt vesz fel a
tőke megvásárlásához, akkor ugyanúgy kamatot kell fizetnie. Amennyiben a tőke
egységének vételára PK' és i a nominális kamatláb, akkor iP K az egységre jutó
kamatköltség.
2. Mialatt a vállalat bérbe adja a tólcét, változhat az ára. Ha csökken a tőke ára, a
vállalatot veszteség éri, mivel eszközei veszítenek értékükből. H? a tőke ára emel-
kedik, a vállalatnak nyeresége származik beló1e, mert eszközeinek emelkedik az
értéke. A nyereség vagy veszteség értéke jj,p K'
3. Mialatt a tőkét bérbe adják, elhasználódik; ezt nevezik értékcsökkenésnek. Ha 8
az értékcsökkenési ráta - az egységnyi idő alatt elhasználódott tőkehányad-,
akkor az egységre jutó értékcsökkenés pénzben mért költsége 'őPK'
Egy tőkeegység bérbeadásának egy időszak alatt felmerülő összes költsége tehát:
Tőkeköltség = iPK - jj_p K + 'őPK
= Pii - jj_p /PK + 8).
A tőke költsége függ a tőke árától, a kamatlábtól, a tólce árváltozásának ütemétől és az
értékcsökkenési rátától.
Vizsgáljuk meg például egy autókölcsönző vállalat tőkeköltségét. A vállalat dara-
bonként 10 ezer dollárért vásárol autókat, és más vállalatoknak adja bérbe őket. Tegyük
17. fejezet • Beruházás 487
fel, hogy a kamatláb évi 10 százalék, ekkor a kamatköltség, iP K = l OOO dollár autón-
ként. Az autóárak évente 6 százalékkal emelkednek, tehát az elhasználódást figyelmen
kívül hagyva a vállalat 6000 dollár tőkenyereségre (11P K) tesz szert évente. Az autók
értékcsökkenése évi 20 százalék, vagyis az elhasználódásból eredő költség (oP K) évente
2000 dollár. A vállalat tőkeköltsége tehát:
tőkeköltség= 1000 $ - 600 $ + 2000 $ = 2400 $.
Az autókölcsönző vállalatban az egy autóra jutó tőkeköltség évente 2400 dollár.
Hogy a tőkeköltséget kifejező egyenletünket egyszerúöbé tegyük, feltételezzük, hogy a
tőkejavak ára együtt emelkedik a többi termék árával. Ekkor tiP ,!PK egyenlő az inflá-
ciós rátával (n). Mivel i - n egyenlő a reálkamatlábbal (r), a tőke költségét az alábbi
alakban írhatjuk fel:
tőkeköltség= P /r + o).
Az egyenlet szerint a tőke költsége függ a tőke árától, a reálkarnattól és az értékcsökke-
nésj rátától.
Végül szeretnénk a tőke költségét más termékekhez viszonyítani. A tőke reálkölt-
sége - egy egység tőke megvásárlásának és bérbeadásának költsége a gazdaság kibocsá-
tásának egységében mérve:
a tőke reálköltsége = (P/P)(r + o).
Az egyenlet szerint a tőke reá]költsége függ a tőkejavak relatív árától (P ,IP), a reálka-
matlábtól (r) és az értékcsökkenési rátától (8).
Aberuházás meghatározói
Nézzük most meg, hogy a bérbe adó vállalat hogyan dönt arról, növelje-e vagy csök-
kentse tőkeállományát. A vállalat minden egység tőke után RIP reálbevételre tesz szert,
költsége pedig (P ,!P)(r + o). A tőke egységére jutó reálprofit:
profitráta= bevétel - költség= RIP - (P ,!P)(r + o).
Mivel egyensúlyban a reálbérleti díj egyenlő a tőke határtermékével, a profitrátát az
alábbi formában írhatjuk fel:
profitráta= MPK - (P/P)(r + o).
A bérbe adó vállalat akkor realizál profitot, ha a tőke határterméke nagyobb, mint a
tőke költsége. Veszteséget könyvel el, ha a határtermék kisebb a tőke költségénél.
Most már láthatjuk, milyen gazdasági ösztönz6k húzódnak meg a bérbe adó vállalat
beruházási döntése mögött. A vállalat t6keállományra vonatkozó döntése - növelje-e
vagy hagyja csökkenni az értékét - attól függ, hogy a t6ke birtoklása és bérbeadása
jövedelmező-e. A tőkeálJomány változása, amit nettó beruházásnak nevezünk, a tőke
határterméke és a tőke költsége közötti különbségtől függ. Ha a tőke határterméke meg-
haladja a tőke költségét, a vállalatokjövedelmezőnek találják tó'kecíllományuk növelését.
Ha a tőke határterméke alulmarad a tőke költségével szemben, akkor hagyják, hogy a

tőkeállomány csökkenjen.
Most már azt is láthatjuk, hogy a gazdasági tevékenység termelésre és bérbeadásra
való szétválasztása - bár gondolataink tisztázása szempontjából hasznos - nem nélkülöz-
hetetlen a vállalat beruházásával kapcsolatos következtetésünkhöz. Egy olyan vállalat
számára, amely bérel is tőkét, és rendelkezik saját tőkével is, a többlett61ce egységének
bevétele a tőke határterméke, és a költség a tőke költsége. Ha a határtermék meghaladja
a tőke költségét, akkor a vállalat növeli tőkeállományát, ugyanúgy, mint a tisztán bér-
beadással foglalkozó cég. Ezek szerint a következőt írhatjuk:
t...K = / 11 [MPK - (P ,/P)(r + 8)],
ahol 1,,( ) az a függvény, amelyik megmutatja, hogy a nettó beruházás milyen mértékben
reagál a beruházás ösztönzőire.
Ezek után levezethetjük a beruházási függvényt. Az üzleti állóeszköz-beruházásra
fordított kiadás egyenlő a nettó beruházásnak és az amortizálódott tőke pótlásának az
összegével. A beruházási függvény az alábbi alakú:
I =1 11
[MPK - (P,/P)(r + 8)) + 8K.
Az üzleti állóeszköz-beruházás függ a tőke határtermékétől, a tőke költségétől és az
értékcsökkenés mértékétől.
A modellből kiderül, hogy miért függ a beruházás a kamatlábtól. A reálkamatláb
emelkedése növeli a tőke költségét. Ennek következtében csökkenti a tőke tulajdonából
származó profitot, és csökkenti a további tőkefelhalmozás vonzerejét. Hasonlóképpen,
a reálkamatláb csökkenése mérsékli a tőke költségét, és beruházásra ösztönöz. Ez az oka
annak, hogy a beruházást a kamatlábbal összekapcsoló beruházási függvény negatív
meredekségű, ahogy azt a 17-3. ábra mutatja.
17-3. ábra
A beruházási függvény. Ha a ka-
matláb csökken, az üzl eti beruhá-
zás nő, mert az alacsonyabb ka-
matláb csökkenti a tőke költségét,
és ezért jövedelmezőbbé válik a
tőke tulajdonlása.
Beruhózás
17-4. ábra
A beruházási függvény eltolódá-
sa. Ha a tó1ce határterméke nő, a
beruházási függvény kifelé tolódik.
...0
.:.!2
ö
E
e
..,-:
75
°""'
Beruházás
A modell azt is illusztrálja, hogy mi okozza a beruházási függvény eltolódását.

Minden olyan esemény, aminek következtében nő a tőke határterméke, növeli a beruhá-
zás j övedelmezőségét, és kifelé tolja a beruházási függvényt, amint az a 17-4. ábrán
látszik. Egy technológiai újítás például, aminek következtében a termelési függvény A
paraméterének értéke emelkedik, növeli a Ló'k.e határtermékét, és adott kamatláb mellett
emeli a bérbe adó vállalatok által vásárolni kívánt tőkejavak mennyiségét.
Végül nézzük meg, hová vezet a tőkeállománynak ez az alkalmazkodási folyamata.
Ha a tőke határterméke a tőke költségénél magasabb, akkor a tőkeállomány növekedni
kezd, és csökken a határtermék. Ha a határtermék a tőke költségénél kisebb, akkor a
tőkeállomány csökken, a határtermék pedig emelkedik. Végül, ahogy a tőkeállomány
alkalmazkodik, a tőke határterméke eléri a tó'k.e költségének szintjét. Ha a tó'k.eállomány
eléri a stacionárius szintet, a következőt írhatjuk fel:
MPK = (P /P)(r + ö).
Hosszú távon tehát a tőke határterméke egyenlő a tőke reálköltségével. Az egyensúlyi
szinthez való alkalmazkodás sebessége attól függ, hogy a vállalatok milyen gyorsan
alkalmazkodnak tőkeállományukkal, ami viszont attól függ, hogy milyen gyors egy új
üzem építése, a berendezések leszállítása, beszerelése. 1
l. A közgazdászok gyakran mérik úgy a tőkejavakat, hogy egy egység tőke ára egyenl ő legyen egy másik
termék vagy szolgáltatás egységének az árával (PK = P). Ezt a megközelítést alkalmaztuk például imp-
licit módon a 4. fejezetben. Ekkor az egyensúlyi növekedés feltétele szerint a tőke határtermékének és
az értékcsökkenésnek a különbsége, MPK - o, egyenlő a reálkamatlábbal (r).
Az adók és a beruházás
Az adótörvények több módon befolyásolják a vállalatok tőkefelhalmozási hajlandóságát. A
gazdaságpolitikusok néha azért változtatják meg az adótörvényeket, hogy a beruházási függ-
vény kifelé tolódjon, és növelje az aggregált keresletet. Az alábbiakban két fontos vállalati
adórendelkezést vizsgálunk meg: a vállalati nyereségadót és a beruházási adókedvezményt.
A vállalati nyereségadó a vállalatok profitjára kivetett adó. Egy-két kivételtől
eltekintve az elmúlt 40 év során a vállalati nyereségadó-kulcs 46 százalék volt az Egye-
sült Államokban. Az adókulcsot 34 százalékra csökkentették 1986-ban, majd 35 százalék-
ra emelték 1993-ban.
A vállalati nyereségadó beruházásra gyakorolt hatása attól függ, hogy a törvény ho-
gyan határozza meg a „profit" fogalmát az adózás szempontjából. Tegyük fe~, hogy a
törvény ugyanúgy értelmezi a profitot, ahogy mi tettük: a tőke bérleti díjának és a tőke
költségének különbsége. Ebben az esetben a vállalatok számára - jóllehet profitjukon
osztoznak az állammal - még mindig ésszerCínek tCínik beruházni, ha a bérleti díj meg-
haladja a tőke költségét, és tartózkodni a beruházástól, ha a bérleti díj a tőke költségénél
alacsonyabb. A fenti módon értelmezett profit adója nem változtatná meg a beruházásra
való hajlandóságot.
A profit adótörvényben való értelmezése miatt a vállalati nyereségadó mégis hat a
beruházásra. Sok különbség van az adótörvény által értelmezett profit fogalma és a mi
értelmezésünk között. Az egyik legfontosabb eltérés az értékcsökkenés kezelése. A mi
profitdefiníciónk az értékcsökkenés jelenlegi értékét vonja le költségként. Vagyis arra
alapozza az értékcsökkenést, hogy mennyit kellene ma költeni az elhasználódott tőke
pótlására. Ezzel szemben a vállalati nyereségadó-törvény az értékcsökkenést a korábbi,
„bekerülési" áron számított költség alapján értelmezi. Vagyis az értékcsökkenés alapja
a tőke eredeti vételára. Inflációs időszakban a pótlás költsége magasabb, mint az eredeti
költség, a válialati adótörvény tehát alábecsüli az értékcsökkenést, és túlbecsüli a profi-
tot. Ennek következtében az adótörvény akkor is megadóztatja a profitot, ha a gazdasá-
gi profit zéró. Ez csökkenti a tőke felhalmozására való ösztönzést. Ezért és egyéb okok
miatt sokan állítják, hogy a vállalati nyereségadó visszaveti a beruházásokat.
A beruházási adókedvezmény olyan adórendelkezés, amely ösztönöz a tőkefel
halmozásra. A beruházási adókedvezmény minden dollár beruházás után egy bizonyos
összeggel csökkenti a vállalat adóját. Mivel a vállalat az új tó1cejavak vásárlására irányuló
kiadásainak egy részét visszakapja, a hitel csökkenti az egységnyi tőke tényleges vétel-
árát (PK). A beruházási adókedvezmény tehát csökkenti a tőke költségét, és növeli a
beruházást.
Sok közgazdász szerint a beruházási adókedvezmény halékony módja a beruházás
ösztönzésének. 1985-ben a beruházási adókedvezmény 10 százalék volt. Az 1986. évi adó-
reform törvénye, amely csökkentette a vállalati jövedelem adókulcsát, egyúttal eltörölte a
beruházási adókedvezményt. Amikor Bill Clinton 1992-ben elindult az elnökválasztáson,
a beruházási adókedvezmény visszaállítását ígérte. Ez a változtatás nem történt meg. 2
2. Az adók beruhúzásra gyakorolt hatásáról bővebben lásd Robert E. Hall - Dale W. Jorgcnson: Tax Policy
and Invcstment Behaviour. American Economic Review, 57 (June 1967), 391-4l4.
17-1. ·. ESETTANULMÁNY
A svéd beruházási alap rendszere
A beruházás adózási ösztönzése az aggregált kereslet szabályozásának egyik gazdaság-
politikai eszköze. A beruházási adóhitel növelése például csökkenti a tőke költségét, így
a beruházási függvény kifelé tolódik, és nő az aggregált kereslet. Az adóhitel csökken-
tése mérsékli az aggregált keresletet, mivel költségesebbé válik a beruházás.
Az 1950-es évek közepétől az 1970-es évek közepéig a svéd kormányzat a beruhá-
zások ösztönzésével és visszafogásával igyekezett szabályozni az aggregált keresletet. A
beruházási alapnak nevezett rendszer a recesszió időszakaiban támogatta a beruházáso-
kat. Amikor a kormány úgy látta, hogy a gazdasági növekedés lassul, akkor átmenetileg
támogatta a beruházást. Amikor úgy döntöttek, hogy a gazdaság már kellőképpen meg-
erősödött, akkor visszavonták a támogatásokat. Később azonban felhagytak azzal, hogy
a beruházási támogatásokat a konjunktúraciklusok szabályozására használják. A támo-
gatás a svéd adórendszer állandó elemévé vált.
Helyes-e a beruházási támogatásokat a gazdasági ingadozások befolyásolására hasz-
nálni? Egyes közgazdászok szerint a két évtized alatt, amíg a rendszer érvényben volt,
a svéd gazdaságpolitika csillapította a konjunktúraciklusok kilengéseit. Mások szerint a
rendszernek a szándékokkal ellentétes, kedvezőtlen hatásai lehetnek: ha például a gaz-
daság lassulni kezd, elképzelhető, hogy a vállalatok számítanak a közelgő támogatások-
ra, elhalasztják beruházásaikat, ami tovább rontja a helyzetet. Mivel a kontraciklikus
beruházási kedvezmények csillapíthatják és erősíthetik is a gazdaság ingadozásait, a
gazdasági teljesítményre gyakorolt hatásukat nehéz megbecsülni. 3
Arészvénypiac és a Tobin-féle q
A közgazdászok nagy része összefüggést lát a beruházások.ingadozása és a részvénypiac
ingadozása között. A részvény a vállalat összértékének tulajdoni hányada, a részvény-
piac pedig az a piac, ahol ezek a részvények gazdát cserélnek. A részvényárak általában
akkor magasak, amikor a vállalatoknak lehetőségük van jövedelmező beruházásra, hi-
szen ezek a profitlehetőségek magasabb jövó'beni jövedelmet jelentenek a részvénytu-
lajdonosoknak. A részvényárak tehát a beruházásra való hajlandóságot tükrözik.
James Tobin, Nobel-dijas közgazdász szerint a vállalatok az alábbi - azóta Tobin-
féle q-nak nevezett - arányra alapozzák beruházási döntéseiket:
működtetett tó"ke piaci értéke
q=
működtetett tőke pótlási költsége
3. Lásd John B. Taylor: The Swedish Investment Funds System as a Stabilization Rule. Brookings Papers
on Economic Activity, (1982: 1), 57-106.
A Tobin-féle q számlálója a gazdaságban lévő tőke részvénypiacon meghatározott

értéke. A nevező a tőke mai beszerzési ára.
Tobin szerint a nettó beruházás attól függ, hogy q értéke nagyobb-e vagy kisebb,
mint egy. Ha q értéke nagyobb egynél, akkor a részvénypiac többre értékeli a működ
tetett tőkét, mint annak a pótlási költsége. Ebben az esetben a vállalatok további tőke
vásárlással növelhetik vállalatuk piaci értékét. Amennyiben q értéke kisebb, mint egy,
akkor a részvénypiac kevesebbre értékeli a tőkét annak pótlási költségénél. Ekkor a
vállalatok vezetői nem pótolják az elhasználódott tőkét.
Bár először úgy tűnik, a beruházás q-elmélete egészen különbözik a fenti neoklasszi-
kus modelltől, a két elmélet valójában szorosan kapcsolódik egymáshoz. Az összefüggés
abból a megfigyelésből származik, hogy a Tobin-féle q a m(íködtetett tőke jelenlegi és
jövóoen várt profitjától függ. Ezek a nyereségek teszik vonzóvá a bérbe adó vállalatok
tulajdonát, ami növeli e vállalatok piaci értékét, és így q értéke magasabb lesz. Ha a
tőke határterméke a tőke költsége alá csökken, akkor a működtetett tőke veszteséget
termel, ami alacsony piaci értéket és alacsony értékű q-t jelent.
A Tobin-féle q-nak mint a beruházási hajlandóság mérőszámának az az előnye,
hogy a tőkének nemcsak a jelenbeli, hanem a jövóoeni jövedelmezőségét is tükrözi.
Tegyük fel , a Kongresszus elfogadja, hogy a vállalati jövedelemadót a jövő évtől csök-
kentik. A vállalati adó csökkenése magasabb nyereséget ígér a tőke tulajdonosainak. A
magasabb várt profitok növelik a részvények mai értékét, emelik a Tobin-féle q mai
értékét, és ennek következtében már most ösztönzik a beruházást. A beruházás Tobin-
féle q-elrnélete tehát azt hangsúlyozza, hogy a beruházási döntéseket nemcsak a jelen-
legi, hanem a jövőben várt gazdaságpolitika is befolyásolja.
Tobin q-elmélete a részvénypiac gazdasági szerepének egyszerű értelmezését adja.
Tegyük fel, hogy a részvényárak csökkenését tapasztaljuk. Mivel a tó1<:e pótlási költsége
viszonylag állandónak tekinthető, a részvénypiac esése általában a Tobin-féle q esését
je lenti. A csökkenés a tőke jelenlegi vagy jövőbeni jövedelmezőségével kapcsolatos
pesszimizmust tükrözi. A q-elmélet szerint q csökkenése a beruházás csökkenését ered-
ményezi, ami mérsékelheti az aggregált keresletet. A q-elmélet lényegében okot ad aiTa,
hogy a részvénypiac ingadozásai, illetve a kibocsátás és a foglalkoztatás ingadozásai
között szoros kapcsolatot tételezzünk fel. 4
4. A beruházás neoklasszikus modellje és a q-elmélet közölti összefüggésekről bővebben lásd Fumio

Hayashi: Tobin's Marginal q and Average q: A Neoclassical Approach. Econometrica, 50 (I 982), 213-
224; Lawrence H. Summers: Taxation and Corporate Investment: A q-theory Approach. Brookings Pa-
pers on Economic A ctivity, (1981: l), 67- 140.
17. feiezet • Beruházás 493
Arészvénypiac mint gazdasági mutató
„A részvénypiac az elmúlt öt recesszióból kilencet jelzett el őre" - hangzik az ismert
gúnyos megjegyzés a részvénypiac gazdasági mutatókénti megbízhatóságáról. A rész-
vénypiac valóban eléggé ingadozó, és adhat hibás jelzéseket a gazdaság jövőjével kap-
csolatban.
A részvénypiac és a gazdaság közötti kapcsolat mégsem hagyható figyelmen kívül.
A 17-5. ábrán látszik, hogy a részvénypiac változásai gyakran tükrözik a reál GDP vál-
tozásait. Ez a tény nem kerüli el a gazdaságpolitikusok figyelmét sem a Federal Reserve-
nél, sem máshol. Mivel a részvénypiac gyakran előre jelzi a reál GDP változásait, és
mivel a részvénypiaci adatok gyorsabban rendelkezésre állnak, mint a GDP adatai, a
részvénypiac a gazdasági teljesítmény fontos mutatója.
17-5. ábra
60 12
50 10
=0 Reál GDP (jobb oldali lengely)
e V,
N
C•
>
\
N
,C!)
.,
-0 40 f 8 e
;;:-
?,:; >"<'"
C!) 5;
e ·, 6 <
e;; 30 E:.
,a,
e
':5 20
\ ,'-"'
I!
:~ •!i,
ö
....
e,;·
4 ....
e
E
-;;; (1)
2 3
-
N
0
•O
10 =-·
N :::,
=
(I)•
~
-<
-
75
> 0 0 :::,
(1)
0 u::,
--"'
,a, riÍ
eN -10 -2 e..
(I)•
<
•0
e
~ e
-20 -4 =
Részvényárak (bal oldali tengely)
-30 L......;L.......L--'--'--'---'--'---'---'---'--'---'--~--'--'--'---'--..........--'--'---'---'--.,___.-'-_,_~ -ó
1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995
Év
A részvénypiac és a gazdaság. Az ábra a részvénypiac és a reálgazdaság teljesítménye közötti

kapcsolatot mutatj a. Az ábra az 1965 és 1994 közötti időszak negyedéves adatainak felhasználásával
készült, a Dow Jones index és a reál GDP éves százalékos változását mutatja. A Dow Jones index
a legnagyobb ipari vállalatok részvényáraiból számított index.
Forrár. U. S. Oeporlmcnl ol Commerce.

Finanszírozási korlátok
Ha egy vállalat új t6keberuházást fontolgat, például egy új gyár megépítését, gyakran a
pénzpiacokról szerzi be a szükséges forrásokat. A finanszírozás több formában is meg-
valósulhat - vehet fel bankhitelt, kötvényt, részvényt bocsáthat ki késó'bbi profitja ter-
hére. A neoklasszikus modell értelmében ha egy vállalat hajlandó megfizetni a t6ke
költségét, akkor a pénzpiacok rendelkezésére bocsátják a szükséges forrásokat.
A vállalatok ennek ellenére néha finanszírozási korlátokba ütköznek, vagyis kor-
látozott a pénzpiacon általuk felvehető összeg. A finanszírozási korlátok akadályozhatják
a vállalatokat abban, hogy jövedelmező beruházásokat hajtsanak végre. Ha egy cég nem
képes foITást szerezni, akkor a tőkejavakra költhető összeg a saját jövedelmére korláto-
zódik. A finanszírozási korlátok befolyásolják a vállalatok beruházási magatartását, úgy,
ahogyan a hitelfelvételi korlátok a háztartások magatartását. A hitelfelvételi korlátok
miatt a háztartások inkább aktuális jövedelmükre alapozzák fogyasztásukat, és nem a
permanens jövedelemre; a finanszírozási korlátok miatt a vállalatok inkább jelenlegi
likviditásukra építik beruházásukat, és nem a várt jövedelemre.
A finanszírozási korlátok hatása jól vizsgálható a beruházási kiadás rövid távú re-
cessziója példáján. A recesszió csökkenti a foglalkoztatást, a tőke bérleti díját és a pro-
fitot. Ha a vállalatok rövid távúnak tekintik a recessziót, akkor továbbra is folytatni
kívánják a beruházást, mivel tudják, hogy beruházásaik jövedelmezőek lesznek a jövő
ben. A rövid távú recesszió tehát csak kismértékben hat a Tobin-féle q-ra. Azoknál a
vállalatoknál, amelyek a pénzpiacokon fonásokat tudnak felvenni, a recesszió csak gyen-
ge hatást gyakorol a beruházásokra.
Ennek ellenkezője igaz azokra a vállalatokra, amelyeknek finanszírozási korlátaik
vannak. A profit csökkenése korlátozza az új tőkejavakra fordítható kiadásokat, és aka-
dályozhatja a vállalatokat abban, hogy jövedelmező beruházásokba kezdjenek. A fi-
nanszírozási korlátok miatt a beruházás sokkal érzékenyebb a mindenkori gazdasági
feltételekre. 5
!17~2♦- Lakásberuházás
Ebben a pontban a lakásberuházás meghatározóit elemezzük. A lakáspiac egyszerű mo-
delljének bemutatásával kezdjük. A lakásberuházás mind a saját lakás céljából, mind a
bérbeadás céljából vásárolt lakásokat magában foglalja. Az egyszerűség kedvéért azon-
ban tételezzük fel, hogy minden lakásban a tulajdonosa lakik.
5. A finanszírozási korlátok jelentőségét alátámasztó empirikus vizsgálatokról lásd Steven M. Fazzari - R.

Glenn Hubbard - Bruce Petersen: Financing Constraints and Corporate Investment. Brookings Papers
on Economic Activity, (1988:1), 141-195.
Az egyensúlyi állomány és a kínálat
A modell két részből áll. Az aktuális lakások piaca meghatározza az egyensúlyi lakás-
árat. A lakásár determinálja a lakásberuházás nagyságát.
A 17-6. a) ábra mutatja, hogy a meglévő lakásállomány iránti kereslet és kínálat
hogyan határozza meg a lakások relatív árát (P jP). Adott időpillanatban a lakáskínálat
adott. Ezt az állományt a függőleges egyenes mutatja. A lakáskeresleti görbe negatív
meredekségű, mivel magas árak mellett az emberek kisebb lakásokban laknak, vagy
többen bérelnek egy lakást, esetleg hajléktalanokká is válhatnak. A lakásárak úgy alakul-
nak, hogy a kínálat és kereslet egyensúlyban legyen.
A 17-6. b) ábrán láthatjuk, hogy az új lakások kínálatát hogyan határozza meg a
lakások relatív ára. Az építőipari vállalatok anyagokat vásárolnak és munkaerőt foglal-
koztatnak az új ingatlanok építéséhez, majd piaci áron értékesítik a lakásokat. Költségeik
az árszínvonaltól (P), bevételeik pedig a lakásáraktól (PH) függnek. Minél magasabb a
lakások relatív ára, annál inkább megéri építkezni, és annál több lakást építenek. Az új
lakások kínálata - a lakásberuházás - ezért a meglévő lakások lakáspiacon kialakuló
egyensúlyi árától függ.
A lakásberuházások fent vázolt modelije és az üzleti állóeszköz-beruházás q-elrné-
lete között szoros kapcsolat van. A q-elmélet szerint az üzleti állóeszköz-beruházás a
rnCíködtetett tőke piaci árának és pótlási költségének arányától függ: ez a relatív ár a
tőkétől várható profittól függ. A lakáspiac fenti modellje szerint a lakásberuházás a la-
kások relatív árától függ. A lakások relatív ára a lakások iránti kereslet függvénye, ami
a lakások bérletbe adásából származó várható bérleti díjtól függ. A lakások relatív ára
tehát nagyon hasonló szerepet játszik a lakásberuházás szempontjából, mint a Tobin-féle
q az üzleti állóeszköz-beruházás szempontjából.
17-6. ábra
a) Alakáspiac b) lakáskínálat
PJP Kínálat PJP Kínáig!
Ku
Lakásállomány lakásberuházás
A lakásberuházás meghatározói. A lakások relatív ára úgy alkalmazkodik, hogy a kereslet és a

kínálat egyensúlyban legyen a lakáspiacon. A relatív ár határozza meg azután az építőipari vállalatok
által épített új lakások kínálatát.
EI értékű
Milyen lakást tudunk vásárolni1
Ha volaki jelzáloghitelt vesz fel lakásvásárlás céljából, a bank többnyire megszabja a hitel összegének felső
határát. A hitelplafon a személyi jövedelemtől és a piaci kamatlábtól függ. A szokásos feltételek szerint a
jelzáloghitel havi törlesztőrészlete - ami tartalmazza a kamat- és a tőketörlesztést is - nem haladhatja
meg a hitelfelvevő havi jövedelmének 28 százalékát.
A 17-1 . táblázatban látható, hogy a kamatláb hogyan befolyásolja a hitelplafont. A lakásvásárló jö-
vedelme 30 OOO dollár, és 30 éves jelzáloghitelt szeretne felvenni. Tegyük fel, hogy a bank a hitel nagysá-
gára vonatkozóan a megszokott 28 százalékos limitet alkalmazza.
Láthatjuk, hogy ha a lakásvásárló kihasználja hitelkeretét, ahogy azt sokan teszik, a kamatláb kismér-
tékű változásának jelentős hatása lehet a lakásra fordítható összegre. A kamatláb 8 százalékról l Oszá-
zalékra való emelkedése 95 398 dollárról 79 766 dollárra csökkenti a maximális hitelt, ami 16 százalékos
csökkenést jelent. A kamatláb emelkedése tehát csökkenti a lakáskeresletet, ami viszont lenyomja a lakás-
árakat, és visszaszorítja a lakásberuházást.
Meg kell jegyeznünk azt az elgondolkodtató tényt, hogy a bankok a nominális kamatlábat használják
számításaikban, és nem a reálkamatlábat. A reálkamattáb mutatja az új lakás vásárlásának valódi költ-
ségét, hiszen a lakás ára általában az inHációs rátával megegyező ütemben emelkedik. A bankok mégis
a nominális kamatlábat használják a jelzáloghitel összegének megállapításakor. Ebanki gyakorlat miatt
a lakásberuházás egyaránt függ a nominális kamatlábtól és a reálkamattábtól.
Alakáskereslet változásai
Amikor a lakás iránti kereslet eltolódik, az egyensúlyi lakásár megváltozik, ami hatással
van a lakásberuházásra. A lakáskeresleti görbe eltolódásának számos oka lehet. Gazdasági
fellendülés közepette emelkedik a nemzeti jövedelem, és ezzel a lakások iránti kereslet.
A népesség nagymértékű növekedése, például a bevándorlásnak köszönhetően, szintén
növeli a lakáskeresletet. A 17-7. a) ábra szerint a kereslet bővülése növeli az egyensúlyi
árat. A 17-7. b) ábrán látható, hogy a lakásárak emelkedése növeli a lakásberuházást.
A lakáskereslet egyik legfontosabb meghatározója a reálkamatláb. Sokan vesznek
fel hitelt - jelzáloghitelt - lakásvásárlás céljából; a kamatláb a hitel költsége. Még azon
kevesek számára is, akiknek nem kell hitelt felvenniük, a kamatláb fontos meghatározó,
mivel az annak a haszonlehetőség-költsége, hogy vagyonukat lakásban tartják, és nem
a bankban. A kamatláb csökkenése ezért növeli a lakáskeresletet, a lakásárakat és a la-
kásberuházást.
Alakásberuházás adózf atása

Az üzleti állóeszköz-beruházáshoz hasonlóan a lakásberuházást is befolyásolják az adó-
törvények. A hatás azonban ebben az esetben csaknem ellentétes. A vállalati jövedelem-
adó csökkenti a beruházási kedvet, a személyi jövedelemadó viszont lakásberuházásra
ösztönzi a háztartásokat.
17-7. ábra
a) Alakáspiac b) Új lakások kínálata

P/P Kínálat P/P Kínálat
··· ··· ···· ·········· ···· ················ ··· ··· ··· ······ ........ ... ......... .. .
··· ······•····· ········· ···· ···· ······· ·················· ·········
, Kem!et
Lakásállomány Lakásberuházás
A lakáskereslet növekedése. A lakáskereslet növekedése, mely származhat a kamatláb csökkené-

séből , növeli a lakásárakat és a lakásberuházást.
A lakástulajdonost tekinthetjük olyan tőketulajdonosnak, aki saját magának adja ki

a lakását. Erre a tulajdonosra azonban speciális adózási szabályok vonatkoznak. Az
amerikai adótörvény nem kötelezi arra, hogy adót fizessen a beszámított bérleti díj után
(az a bérleti díj, amit „magának fizet"), de lehetővé teszi, hogy levonja a lakás jelzálog-
hitelének kamatát. Adóalapjának kiszámításakor lényegében levonhatja a lakás tulajdo-
nából származó költségei egy részét, viszont nem kell hozzáadnia az ebből származó
bevételeit.
A lakástulajdonosok által élvezett kedvezmény mértéke az inflációs rátától függ.
Ennek az az oka, hogy az adótörvény szerint a tulajdonosok a nominális kamatot von-
hatják le. Mivel a jelzáloghitel nominális kamatlába az inflációval együtt nő, nagyobb
infláció mellett nagyobb a kedvezmény mértéke. Amikor az 1970-es években az infláció
és a nominális kamatok jelentősen nőttek, akkor a lakástulajdonosok adókedvezménye
is emelkedett. Amikor az infláció és a nominális kamatok az 1980-as és az 1990-es
években csökkentek, az adókedvezmények alacsonyabbak lettek.
Számos közgazdász bírálja a lakástulajdonosok.ra vonatkozó adórendelkezéseket.
Úgy vélik, hogy a kedvezmény miatt az Egyesült Államokban más beruházásokhoz
képest túlságosan sok a lakásokra irányuló beruházás. Emiatt a kedvezmény csökkentését
javasolják, amit a kamatlevonás eltörlésével lehetne elérni. Ez a gondolat vált hangsú-
lyossá az 1996. évi elnökválasztási kampány során. A republikánus jelölt, S teve Forbes
,,sima adó"-javaslata a kamatlevonás eltörlésére vonatkozott, és a többletbevételt adó-
csökkentésre kívánta fordítani.
I
17-1. táblázat Hogyan csökkenti a magas kamatláb a jelzáloghitelt és a lakáskereslet?
Feltevések: 30 éves jelzáloghitel

30 OOO dolláros éves jövedelem
28 százalékos limit a törlesztőrészletre
Kamatláb Maximális hitel
5% .$130,397
6 116,754
7 105,215
8 95,398
9 86,997
10 79,766
11 73,504
12 68,053
:11·.1~ Készletberuházás
1
A készletberuházás - a válJa]atok által raktárkészletre felhalmozott árumennyiség -

egyszerre elhanyagolható és fontos is. A kiadás egyik legkisebb alkotóeleme, átlagosan
a GDP mintegy 1 százalékát adja. Figyelemre méltó ingadozása miatt azonban mégis
fontos a gazdasági ciklusok elemzése szempontjából. A gazdasági visszaesés időszakában
a készletberuházás negatív, mert a vállalatok nem töltik fel készleteiket. Jellegzetes re-
cesszióban a kiadás csökkenésének több mint fele a készletberuházás csökkenéséből
származik.
Akészlettartás okai
A készlettartás több célt szolgál. Mielőtt ismertetnénk a készletberuházás ingadozásának
modelljét, tekintsük át, milyen okok késztetik a vállalatokat készletek tartására.
A készletezés egyik célja az, hogy egyenletessé tegye a termelés idóoeni alakulását.
Tekintsünk egy vá11alatot, amelynek az értékesítésben időszakos fellendülésekkel és
visszaesésekkel kell szembenéznie. Olcsóbb lehet, ha állandó ütemben termel, mint az,
ha az értékesítés ingadozásaihoz igazítja kibocsátását. Így amikor az eladások csökken-
nek, a vállalat többet termel, mint amennyit értékesít, s a többlettermék a készletet nö-
veli. Az eladások növekedésekor a v,Hlalat kevesebbet termel, mint amennyit értékesít,
és a készletet csökkenti. A készlettartásnak ezt a motivációját a termelés kisimításának
nevezzük.
A készlettartás másik oka az, hogy javítja vállalat mú'ködésének hatékonyságát. A
kiskereskedelmi cégek például hatékonyabban tudnak eladni, ha elegendő áruval rendel-
keznek, amit a vevőknek meg is mutathatnak. A feldolgozóiparban mffködő vállalatok
állandóan tartanak tartalék alkatrészeket, hogy kisebb legyen a gyártósorok leállásának
időtartama, ha valamelyik gép elromlana. Bizonyos szempontból a készletek termelési
tényezó1c minél nagyobb készletállománnyal rendelkezik egy vállalat, annál nagyobb
lehet a kibocsátása.
A készlettartás harmadik oka az, hogy ezáltal elkerülhető, hogy az értékesítés túlzott
emelkedésekor a vállalat teljesen kifogyjon termékeiből. A vállalatoknak mindig az előtt
kell meghozniuk termelési döntéseiket, mielőtt ismernék a termékeik iránti vásárlói
keresletet. Egy kiadónak például el kell döntenie, hány példányban jelentesse meg a
könyvet, még mielőtt tudná, hogy az népszerű lesz-e. Ha a kereslet meghaladja a ter-
melést, és nincsenek készletek, akkor a termék nem kapható, a vállalat eladási forgalmat
és profitot veszít. Készletállománnyal mindez elkerülhető. A készlettartásnak ez a mo-
tivációja a hiány elkerülése révén ismert.
A negyedik ok a termelési folyamatban keresendő. Számos termék előállítása több
lépésben történik, tehát az előállítás időigényes. Amikor egy termék csak részben készült
el, a meglévő részeket a vállalat készletei közé számítják. Ezek a készletek a feldolgozás
alatt álló termékek.
Szezonális ingadozások és a termelés kisimítása

A közgazdászok sokszor elemzik a termelés, az értékesítés és a készletek adatait, hogy
ellenőrizhessék a készlettartás alternatív elméleteit. A kutatások többsége azt vizsgálja,
hogy a termelés kisimításának elmélete pontosan j ellemzi-e a vállalatok viselkedését. A
közgazdászok várakozásaival szemben a tényadatok arra utalnak, hogy a vállalatok nem
a termelés kisimítására használják készleteiket.
A legnyilvánvalóbb ellenpéldát azok az ágazatok jelentik, amelyeknél a kereslet
szezonálisan ingadozik. Számos iparágban éven belüli szabályos ingadozást mutatnak az
eladások. A játékipar például többet értékesít decemberben, mint januárban. Azt vár-
nánk, hogy a vállalatok az alacsony értékesítés időszakában felhalmozzák készleteiket,
és felélik, amikor é lénk a kereslet.
Ennek ellenére a legtöbb ágazatban a vállalatok nem használják készleteiket a ter-
melés kisimítására. A termelés szezonalitása követi az eladások szezonalitását. Az idény-
jellegű ingadozások adatai alapján úgy tűnik, hogy a vállalatoknak alig származik elő
nyük a termelés kisimításából. 6
6. Lásd Jefrey A. Miron - P. Zeldes: Scasonality Cost Shocks, and the Production Smoothing Model ofln-
ventories. Econometrica, 50 (July 1988), 877-908.
Akészletek akcelerátormodellje
Mivel a készlettartásnak több motivációja van, a készletberuházás több modellje isme-
retes. Az akcelerátormodell egyszerű modell, amely anélkül ad magyarázatot az adatok-
ra, hogy egyetlen motivációt kiemelne. A modellt kb. fél évszázaddal ezelőtt alkották,
s néha mindenfajta beruházásra alkalmazzák. Mi ill csak a készletberuházásra alkalmaz-
zuk, mert arra alkalmas leginkább.
A készletek akcelerátormodellje feltételezi, hogy a vállalatok a termeléssel arányos
készletállományt tartanak. Számos oka van ennek a feltevésnek. Amikor a termelés szintje
magas, akkor a feldolgozó vállalatoknak több anyagra és féltermékre van szükségük, a
feldolgozás alatt lévő termékek mennyisége is nagyobb. Amikor a gazdaság fellendülő
ben van, az üzletekben több áru kerül a polcokra. A feltevés szerint ha Na készletállo-
mány és Y a kibocsátás, akkor
N=~Y,
ahol ~ paraméter azt jelzi, hogy a vállalatok mekkora készletet kívánnak tartani a kibo-
csátás arányában.
A készletberuházás ([) a készletállomány változása (tiN).
Tehát:
Az akcelerátormodell szerint a készletberuházás a kibocsátás változásával arányos. Ha a

kibocsátás emelkedik, a vállalatok nagyobb készletállományt akarnak tartani, ezért a kész-
letberuházás nagy. Amikor a kibocsátás csökken, kisebb készletállományt szeretnének
fenntartani, ezért hagyják készleteiket csökkenni, ekkor a készletberuházás negatív.
Most már látható, hogy a modell honnan kapta nevét. Mivel Y változó a vállalatok
termelésének ütemét mutatja, ti Y a termelés „gyorsulása", ,,akcelerációja". A modell sze-
rint a készletberuházás attól függ, hogy a gazdaság gyorsulóban vagy Jassulóban van-e .
..
Az akcelerátormodell igazolása
Az akcelerátormodell tényadatokkal tesztelt eredményét mutatja a 17-8. ábra. A pont-
diagram az Egyesült Államok nemzeti számlarendszerének éves adatai alapján készült.
A vízszintes tengelyen a reál GDP változása, a függőleges tengelyen a reálkészlet-bern-
házás szerepel.
A GDP változása és a készletberuházás közötti pozitív irányú kapcsolat igazolja az
akcelerátormodellt. A pontok mentén húzott egyenes az alábbi összefüggést fejezi ki:
I = 0,2/iY.
Minden 1 dollár GDP-növekményhez 0,2 dollár készletberuházás tartozik.
17-8. ábra
70 ■
1984
e:
0
60
-""
~ 1994
-"'
•C
,-.:.
00
50
0- 40
.:.!2 1974 1989
0
-e 30 ■
7::
~E!
20 ■
].
-
•O
N
•e
.J:::.
10 ■
■ 1993
■ • 1983
:::,
:;;
...e
.; 0
~
...,
"" -10
• 1975
·20
-30
-100 0 100 200 300
Areál GDP változása (milliárd dollár 1987-es árakon)
Az akcelerátormodell igazolása. Az ábrán látható, hogy a készletberuházás a reál GDP növekedé-

sének éveiben magas, és alacsony, amikor a reál GDP csökken.
Forrás: U. S. Oeporfmenf of Commerce.
A készletek és a reálkamatláb
A készletberuházás - a beruházás többi összetevőjéhez hasonlóan - a reálkamatlábtó]
függ. Ha egy vállalat készleten tart egy árut, és azt nem ma, hanem holnap értékesíti,
akkor lemond a rövid távú kamatról. A reálkamatláb tehát a készlettartás haszonáldozat-
költségét méri.
Amikor a reálkamatláb emelkedik, a készlettartás költségesebbé válik, s az ésszerű
en gazdálkodó vállalatok igyekeznek csökkenteni készletállományukat. A reálkamatláb
emelkedése ennek következtében csökkenti a készletberuházást. Az 1980-as években
például több vállalat „just-in-time" termelési módra tért át, ami azt jelenti, hogy közvet-
lenül értékesítésre termeltek, készletállomány közbeiktatása nélkül. Az üzleti stratégiá-
ban bekövetkezett ilyen jellegű változásnak egyik lehetséges magyarázata az évtized
nagy részében jellemző magas reálkamatláb.
!'1l~4- Következtetés
Ennek a fejezetnek a célja a beruházás meghatározóinak részletes vizsgálata volt. A
beruházás modelljeire visszatekintve az alábbi megállapításokat tehetjük.
Először: minden beruházási kiadás fordítottan arányos a reálkamatlábbal. A maga-
sabb kamatláb növeli azoknak a vállalatoknak a tőkeköltségét, amelyek üzemeket és be-
rendezéseket vásárolnak, növeli a lakásvásárlók kölcsönfelvételének költségét, és növeli
a készlettartás költségét. Az el.őbbiekben bemutatott beruházási modellek tehát igazolják
a könyvben korábban használt beruházási függvényt.
Azután: számos oka lehet a beruházási függvény eltolódásának. A rendelkezésre
álló technológi~javulása növeli a tőke határtermékét és az üzleti állóeszköz-beruházást.
A népesség növekedése fokozza a lakáskeresletet, és növeli a lakás beruházást. Ennél is
fontosabb, hogy bizonyos gazdaságpolitikai lépések, mint amilyen a beruházási adóhitel
vagy a vállalati nyereségadó megváltozása, módosítják a beruházási hajlandóságot, ezért
a beruházási függvény eltolódik.
Harmadszor: természetes, hogy a beruházás ingadozik a konjunktúraciklusokban,
mert a gazdaság kibocsátásától és a kamatlábtól is függ. Az üzleti állóeszköz-beruházás
neoklasszikus modelljében a nagyobb foglalkoztatás növeli a tőke határtermékét és a be-
ruházási hajlandóságot. A magasabb jövedelem növeli a lakáskeresletet is, ami emeli a
lakásárakat és a lakásberuházást. A magasabb kibocsátás mellett nő a vállalatok tervezett
készletállománya, ami készletberuházásra ösztönöz. Modelljeink szerint a gazdasági fel-
lendülés beruházásra ösztönöz, a recesszió pedig visszaveti azt. Megfigyeléseink alátá-
masztják megállapításainkat. ·
Összefoglalás.
1. A tőke határterméke meghatározza a tőke reálbérleti díját. A reálkamatláb, az
értékcsökkenési ráta és a tőkejavak relatív ára határozza meg a tőke költségét. A neo-
klasszikus modell szerint a vállalatok beruháznak, ha a bérleti díj meghaladja a tőke
költségét, és tartózkodnak a beruházástól, ha a bérleti díj alacsonyabb a tőke költségénél.
2. Az amerikai adótörvény számos része befolyásolja a beruházási hajlandóságot. A
vállalati nyereségadó nem ösztönöz a beruházásra, a beruházási adókedvezmény- amit
az Egyesült Államokban már megszüntettek - serkenti azt.
3. A neoklasszikus modellt úgy is értelmezhetjük, hogy a beruházás a Tobin-féle q,
azaz a mú'ködtetett tőke piaci értéke és pótlási költsége arányának függvénye. A hánya-
dos a tőkének a jelenlegi és a jövőbeli jövedelmezőségét is tükrözi.
4. A neoklasszikus modell feltevéseivel szemben a vállalatok nem minden esetben
tudnak külső forrásokat szerezni a beruházások finanszírozására. A finanszírozási kor-
látok miatt a beruházás érzékenyen reagál a vállalat mindenkori likviditására.
S. A lakásberuházás a lakások relatív árától függ. A lakásárak a lakáskereslettől és
a lakások adott kínálatától függnek. A lakáskereslet emelkedése, mely a kamatlábcsök-
kenés miatt is bekövetkezhet, növeli a lakások árait és a lakás beruházást.
6. A vállalatok különböző okokból tartanak árukészletekel. Cél lehet a termelés
kisimítása, termelési tényező, a hiány elkerülése és a feldolgozás alatt álló termékek
tárolása. Az akcelerátormodell anélkül is jól jellemzi a készletberuházást, hogy bármely
készlettartási motivációt kiemelne. A modell szerint a készletállomány a GDP szintjétől,
a készletberuházás pedig a GDP változásától függ.
Alapvető fogalmak
üzleti állóeszköz-beruházás részvény, részvénypiac

lakásberuházás Tobin-féle q
készietberuházás finanszírozási korlátok
a beruházás neoklasszikus modellje a termelés kisimítása
értékcsökkenés készletezés mint termelési tényező
a tőke reálköltsége a hiány elkerülése
nettó beruházás feldolgozás alatt álló termékek
vállalati nyereségadó akcel erátormodel l
beruházási adókedvezmény
1. Milyen feltételek mellett találják jövedelmezőnek tőkeállományuk növelését a válla-

latok az üzleti állóeszköz-beruházás neoklasszikus modelljében?
2. Mit jelent a Tobin-féle q, és mi a köze a beruházáshoz?
3. Magyarázza meg, miért csökkenti a kamatláb emelkedése a lakásberuházást!
4. Soroljon fel négy okot, amely miatt a vállalatok készleteket tartanak!
Feladatok
1. A beruházás neoklasszikus modellje alapján állapítsuk meg az alábbi eseményeknek

a tőke bérleti díjára, a tőke költségére és a beruházásra gyakorolt hatását!
a) Az antiinflációs monetáris politika növeli a reálkamatlábat.
b) Egy földrengés következtében elpusztul a tőkeállomány egy része.
e) A külföldi munkások bevándorlása növeli a munkaerő-állományt.
2. Tegyük fel, hogy az állam az olajvállalatokra a vállalat olajtartalékaival arányos adót
vet ki. (Az állam biztosítja a vállalatokat afelől, hogy az adót csak egyszer veti ki.)
Milyen hatása lesz az adónak a vállalatok üzleti állóeszköz-beruházására a neoklasszi-
kus modell szerint? És ha a vállalatok finanszírozási korlátokkal szembesülnek?
3. A 9. és 10. fejezetben alkotott IS- LM-modell feltételezi, hogy a beruházás kizárólag

a kamatlábtól függ. Beruházási elméleteink szerint viszont a beruházás függhet a
nemzeti jövedelemtől is: magasabb jövedelem több beruházásra késztetheti a vállala-
tokat.
a) Mi az oka annak, hogy a beruházás függhet a jövedelemtől?
b) Tegyük fel , hogy a beruházásra igaz az alábbi összefüggés:
l=l+aY
ahol a nulla és egy közötti konstans. A fent megadott beruházási függvény alapján
milyenek lesznek a fiskális politikai multiplikátorok a keynesi kereszt modelljé-
ben? Adjon indoklást is !
c) Tegyük fel, hogy a beruházás a jövedelemtől és a kamatlábtól is függ. A beru-
házási függvény tehát az alábbi:
I=l+aY - br
ahol a nulla és egy közé eső konstans, b pedig nullánál nagyobb konstans. Az /S-
LM-modell alapján állapítsuk meg, milyen rövid távú hatása van a kormányzati
vásárlások növelésének a nemzeti jövedelemre (Y), a kamatlábra (r), a fogyasztás-
ra ( C) és a beruházásra(/)! Hogyan változtatja meg a fenti beruházási függvény az
/S-LM-alapmodellből levont következtetéseket?
4 . Hogyan kellene reagálnia a Federal Reserve-nek a részvénypiac olyan összeomlása-
ira, mint amilyen az 1929. októberi és az 1987. októberi volt? Miért?
5. Választási évben vagyunk, s a gazdaságra recesszió jellemző. Az ellenzéki elnökjelölt
a beruházási adóhitel lehetőségét ígéri a hivatalba lépése után első évtől. Milyen ha-
tása lehet az ígéretnek a gazdasági feltételekre ebben az évben?
6. Az 1950-es években jelentősen emelkedett a születések száma az Egyesült Államok-
ban. A népességrobbanás nemzedéke az 1970-es években lépett felnőttkorba, és fogott
lakásvásárlásba.
a) A lakásberuházás modelljének segítségével becsülje meg az események lakás-
árakra és lakásberuházásra gyakorolt hatását!
b) Számítsa ki az 1970-es és 1980-as évekre a lakások reálárát, meJy a lakásberu-
házás deflátorának és a GDP-deflátornak a hányadosa! Milyen eredményt kapunk?
Konzisztens-e az eredmény a modellel? (Az adatok megtalálhatók az évente meg-
jelenő Economic Report of the Presidentben.)
7. Az amerikai adótörvények ösztönzik a lakásberuházást, de nem serkentik az állóesz-
köz- beruházást. Mi a hosszú távú hatása ennek a gazdaságpolitikának? (Gondoljon a
munkapiacra!)
18. feiezet
, , , , ,
PENZKINALAT ES PENZKERESLET
Három nagy 1alá/111ány volt az idők kezdele 6ta: a tííz,
a kerék és a központi bank.
WILL ROGERS
A pénzkínálat és pénzkereslet a makroökonómia sok területén játszik fontos szerepet. A

6. fejezetben megvitattuk, hogy a közgazdászok hogyan értelmezik a pénz fogalmát.
Ugyanott bemutattuk, hogyan hat a monetáris politika az árakra és a kamatlábra hosszú
távon, amikor az árak rugalmasak. A 9. és 10. fejezetben láttuk, hogy a pénzpiac köz-
ponti eleme az /S- LM-modellnek, amely a gazdaság mozgását olyan rövid távon írja le,
amíg az árak ragadósak.
Ebben a fejezetben a pénzkínálatot és a pénzkeresletet vizsgáljuk meg közelebbről.
A 18.1. pontban látni fogjuk, hogy a bankrendszer alapvető szerepet játszik a pénzkíná-
lat meghatározásában. Megvizsgálunk néhány olyan gazdaságpolitikai eszközt, amellyel
a központi bank megváltoztathatja a pénzkínálatot. A 18.2. pontban a pénzkereslet moti-
vációit vizsgáljuk meg, és elemezzük a háztartások aiTa vonatkozó döntését, hogy mennyi
pénzt tartsanak. A 18.3. pontban megtárgyaljuk, hogy a pénzügyi rendszer legújabb
változásainak következtében miként mosódott össze a pénz és az egyéb eszközök fogal-
ma, és ez milyen nehézséget okoz a monetáris politikában.
Pénzkínálat
A 6. fejezetben meglehetősen egyszerűsített formában vezettük be a „pénzkínálat" fogal-
mát. A pénzmennyiséget a gazdasági szereplők kezében lévő pénz mennyiségével tekin-
tettük azonosnak, és feltételeztük, hogy a Federal Reserve úgy szabályozza a pénzkíná-
latot, hogy nyíltpiaci műveletek révén csökkenti vagy növeli a forgalomban lévő pénz
mennyiségét. Bár ez a magyarázat megközel ítőleg elfogadható, mégsem teljes. Ennek
az az oka, hogy nem veszi figyelembe a bankrendszer szerepét a pénzkínálat meghatá-
rozásában. Az alábbiakban a pénzkínálat egy pontosabb magyarázatát ismertetjük.
Ebben a pontban látni fogjuk, hogy a pénzkínálat nemcsak a Fedtől függ, hanem a
háztartásoktól is, amelyek a pénzt tartják, és a bankoktól is, ahol a pénzt tartják. Emlé-
kezzünk arra, hogy a pénzkínálatba nemcsak a gazdasági szerepló1c kezében lévő kész-
pénz tartozik, hanem a bankoknál tartott olyan betétek is, melyek látra szólnak, és cse-
reeszközként használhatók, mint például a folyószámla. Jelölje Ma pénzkínálatot, C a
készpénzt, D a l.átra szóló betéteket. Ekkor az alábbit írhatjuk:
pénzkínálat = készpénz+ látra szóló betétek,

M= C + D.
A pénzkínálat definiálásához meg kell értenünk a készpénz és a látra szóló betétek kö-
zötti összefüggést, és azt, hogy a Fed hogyan befolyásolja a pénzkínálat e két alkotó-
elemét.
Százszázalékos tartalékolású bankrendszer

Képzeljünk el egy bankrendszer nélküli világot! Ebben a világban minden pénzfajta
készpénz formájában jelenik meg, és a pénz mennyisége egyszerűen a gazdasági szerep-
lők kezében lévő készpénzzel egyenlő. Tegyük fel, hogy a gazdaságban 1OOO dollár
pénzmennyiség van.
Vezessük be most a bankokat. Először tegyük fel, hogy a bankok elfogadnak beté-
teket, de nem nyújtanak hitelt. Ekkor egyetlen szerepük az, hogy olyan biztonságos
helyet nyújtsanak a betéteseknek, ahol pénzüket tarthatják.
A bankok által elfogadott, de hitelezésre fel nem használt betéteket tartalékoknak
nevezzük. A tartalék egy része a bankok széfjeiben van, de legnagyobb hányada a Fe-
deral Reserve-hez hasonló központi bankokban található. Hipotetikus gazdaságunkban
minden betét tartalék: a bankok egyszerűen csak elfogadják a betéteket, tartalékként
elhelyezik őket, és mindaddig ott tartják, amíg a betétes ki nem veszi, vagy nem állít ki
egy csekket a számla terhére. Az ilyen rendszert százszázalékos tartalékolású bank-
rendszernek nevezzük.
Tegyük fel, hogy a háztartások a gazdaság összes 1OOO dollárját az Első Bankban
helyezik el betétként. A 18-1. ábra az Első Bank mérlegét - eszközeit és forrásait -
mutatja be. A bank eszközeit a tartalékként elhelyezett 1000 dollár, forrásait a betétesek-
kel szembeni 1OOO dolláros tartozás képezi. Ellentétben az igazi bankokkal ez a bank
nem hitelez, így eszközeiből nem származik profitja. Költségeinek fedezésére feltehe-
tően felszámol valamekkora díjat betéteseinek terhére.
Mekkora a pénzkínálat a gazdaságban? Az Első Bank létrejötte előtt a pénzkínálat
1OOO dollár készpénz volt. Az Első Bank megalapítása után a pénzkínálat 1000 dollár-
18· 1. ábra
Az Első Bank mérlege A százszázalékos tartalékolású
bankrendszer mérlege. A bank
Eszközök Források mérlege a bank eszközeit és for-
rásait tartalmazza. Százszázalékos
tartalékolású bankrendszerben a
bankok minden betétet tartalékol-
nak. Az IOOO dollárnyi tartalék épp
egyensúlyban van az l OOO dollár-
nyi betéttel.
18. fejezet • Pénzkínálat és pénzkereslet 507
nyi látra szóló betét. A bankban elhelyezett minden dollár egy dollá1rnl csökkenti a kész-
pénzt, és egy dollárral növeli a betéteket, így a pénzkínálat változatlan. Ha a bankok a
betétek 100 százalékát tartalékolják, akkor a bankrendszer nem hat a pénzkíncílatra.
Részleges tartalékolású bankrendszer

Tegyük most fel, hogy a bankok betéteik egy részét hitelezik - például azon háztartások-
nak, n;elyek lakást szeretnének vásárolni, vagy azoknak a vállalatoknak, melyek új
berendezéseket és gépeket vesznek. A bankok haszna abból származik, hogy a hitelre
kamatot számítanak fel. A bankoknak valamennyi tartalékot kell tartaniuk arra az eset-
re, ha a betétesek ki akarnák venni pénzüket. Amíg azonban az új betétek mennyisége
nagyjából egyenlő a kivont betétek mennyiségével, nem kell minden betétet tartalékba
helyezniük. A bankoknak tehát érdemes hitelezniük. Ha így cselekednek, akkor rész)e-
ges tartalékolású bankrendszerről beszélünk, amelyben a bankok csak betéteik egy
részét tartalékolják.
A 18-2. a) ábra az Első Bank mérlegét mutatja a hitelezés után. A mérleg feltéte-
lezi, hogy a tartalék-betét arány -- a betétek tartalékként tartott hányada - 20 százalék.
Az Első Bank az 1000 dollár betétből 200 dollárt tartalékol, és a maradék 800 dollárt
fordítja hitelezésre.
Figyeljük meg, hogy az Első Bank 800 dollárral növeli a pénzkínálatot, amikor a
hitelt kihelyezi. A hitelezés előtt a pénzkínálat az El ső Banknál elhelyezett 1000 dollárral
egyenlő. A hitel kihelyezése után a pénzkínálat 1800 dollár: a betétes továbbra is 1000
dol.Iár látra szóló betéttel rendelkezik, de a kölcsön felvevőjénél most 800 dollár készpénz
van. A részleges tartalékolású bankrendszerben tehát a bankok pénzt teremtenek.
A pénzteremtés folyamata nem ér véget az Első Banknál. Ha a kölcsön felvevője
egy másik banknál helyezi e l a 800 dollárt (vagy ha a pénzt fizetésre használja fel,
18-2. ábra
a) Az Első Bonk mérlege b) AMásodik Bank mérlege
Eszköz Forrás Eszköz forrás
t'· . •t't t• ••
1 Tortcilék
f · :.
Tartalék $160 $800 . "·
. .. Hitel . Hitel · $640
. \
\,1,1
! l'
e) AHarmadik Bank mérlege
·:t::~ ::1::; J
Eszköz forrás
A részleges tartalékolású bankrendszer
mérlegei. Amikor a bankok hitelekre fordítják
·~él a betéteket, pénzt teremtenek. Az Első Bank-
ban elhelyezett kezdeti 1OOO dollár sokkal na-
gyobb betétállományt eredményez.
amit aztán a másik fél betétként elhelyez), akkor a pénzteremtés folytatódik. A 18-2.
b) ábra a Második Bank mérlegét mutatja be. A Második Bank 800 dollár betétet kap,
20 százalékát, azaz 160 dollárt tartalékol, 640 dollárt pedig hitelként kihelyez. A Má-
sodik Bank tehát 640 dollárnyi pénzt teremt. Ha végül ezt a 640 dollárt a Harmadik
Bankban helyezik el, és a bank 20 százalékot, azaz 128 dollárt tartalékol, akkor 512
dollárt helyez ki hitelként, és így tovább. Minden betéttel és hitellel egyre több pénzt
teremtenek.
Bár a pénzteremtés folyamata szüntelenül folytatódhat, mégsem teremthető végtelen
mennyiségű pénz. Jelölje rr a tartalék- betét arányt; ekkor a kezdeti 1000 dollár által
leremtett pénzmennyiség az alábbi:
kezdeti betét: = l OOO dollár
Első Bank hitele= (1 - rr) x 1OOO dollár
2
Második Bank hitele = (1 - rr) x 1OOO dollár
Harmadik Bank hitele = (1 - rr) 3 x 1000 dollár
Összes pénzkínálat = [l + (1 - rr) + (1 - rr) 2 + (1 - rr) 3 + ... ] x 1000 $

= (I/rr) x 1000 $
Minden dollár tartalék (1/rr) pénzt teremt. Példánkban rr = 0,2, tehát a kezdeti 1000
dollár 5000 dollár pénzt hoz létre. 1
A bankrendszer pénzteremtő képessége különbözteti meg elsődlegesen a bankokat
az egyéb pénzintézetektől. Ahogy a 3. fejezetben láttuk, a pénzpiacok fontos szerepet
töltenek be abban, hogy a gazdaság forrásainak átáramlását közvetítsék a jövedelmük egy
részét megtakarító háztartásoktól azok felé a háztartások és vállalatok felé, amelyek
beruházási javak vásárlása céljából kölcsönt szeretnének felvenni. Ezt a folyamatot
pénzügyi közvetítésnek nevezzük. A gazdaságban sok intézmény működik pénzügyi
közvetítőként; a legfontosabbak: a részvénypiac, a kötvénypiac és a bankrendszer. Ezen
intézmények közül azonban csak a bankoknak van törvényes lehetőségük arra, hogy
olyan eszközöket teremtsenek, amelyek részei a pénzkínálatnak, mint például a csekk-
számlák. A bankrendszer ezért az egyetlen olyan pénzügyi intézmény, amelyik közvet-
lenül befolyásolja a pénzkínálatot.
Meg kell jegyeznünk, hogy a részleges tartalékolású bankrendszer ugyan pénzt te-
remt, de nem hoz létre vagyont. Ha egy bank hitelként helyezi ki tartalékai egy részét,
akkor azzal a hitel felvevői tranzakciókat bonyolíthatnak le, tehát nő a pénzkínálat.
l. Matematikai megjegyzés: A teljes pénzkínálat bevezetésének utolsó lépésében a végtelen mértani sorozat
összegének képletét használjuk fel (korábban a 9. fejezetben használtuk a multiplikátor kiszámításánál).
A képlet szerint ha x - 1 és 1 közötti szám, akkor
1 + x + x2 + x3 + ... = 1/(1 - x).
Példánkban x = ( 1 - rr).
A hitel fel vevőit azonban adósi kötelezettség terheli a bank felé, a hitel tehát nem teszi
őket gazdagabbá. Más szóval a bankrendszer pénzteremtő képessége növeli a gazdaság
likviditását, de nem gyarapítja a gazdaság vagyonát.
Apénzkínálat modellie
A bankok pénzteremtési folyamatának megismerése után vizsgáljuk most meg részle-
tesebben, hogy mi határozza meg a pénzkínálatot. Az alábbiakban a részleges tartalé-
kolású bankrendszer pénzkínálati modelljét mutatjuk be. A modellnek három exogén
változója van:
• A monetáris bázis (B), mely a gazdasági szereplőknél lévő készpénz ( C) és a
bankoknál lévő tartalék (R) összege.
• A tartalékráta (rr) a betétek azon hányada, amelyet a bankok tartalékolnak.
Ez az arány a bankok üzletpolitikájától és a bankokat szabályozó törvényektől
függ.
• A készpénz-betét arány (cr) a gazdasági szerepló'k preferenciáját tükrözi arra
vonatkozóan, hogy a pénz mekkora részét tartsák készpénzben ( C), és mekkora
részét látra szóló betétekben (D).
Modellünk megmutatja, hogy a pénzkínálat hogyan függ a monetáris bázistól, a tarta-

lékrátától és a készpénz- betét aránytól. A modell segítségével megvizsgálhatjuk, hogy
a Fed gazdaságpolitikája, illetve a bankok és a háztartások választásai hogyan befolyá-
solják a pénzkínálatot.
Kezdjük a pénzkínálat és a monetáris bázis definíciójával:
M= C + D,
B = C + R..
Az első egyenlet szerint a pénzkínálat a készpénz és a látra szóló betétek összege. A
második egyenlet szerint a monetáris bázis a készpénz és a banki tartalékok összege.
Osszuk el az első egyenletet a másodikkal, hogy a pénzkínálatot a három exogén változó
függvényeként kifejezhessük:
M C+D
B C +R
Osszuk el most a jobb oldali kifejezés számlálóját és nevezőjét is D-vel:
M C/D+ l
- - ----
B C/D +RID
C/D a készpénz-betét arány (cr), RID pedig a tartalékráta (rr). A helyettesítéseket elvé-
gezve és B-t a bal oldalról a jobb oldalra rendezve az alábbit kapjuk:
M= cr+l xB
cr+rr
Az egyenletből látható, hogy a pénzkínálat hogyan függ a három exogén válto-

zótól.
Amint látjuk, a pénzkínálat a monetáris bázissal arányos. Az arányossági tényezőt,
ami '(cr + 1)/(cr + rr), m-mel jelöljük, és pénzmultiplikátornak nevezzük. A követke-
zőt írhatjuk fel:
M = m x B.
A monetáris bázis minden egyes dollárja m dollárnyi pénzt eredményez. Mivel a mone-
táris bázisnak multiplikatív hatása van a pénzkínálatra, néha nagy erejű pénznek is
nevezik.
Az alábbi számpélda hozzávetőlegesen jellemzi napjaink amerikai gazdaságát. Te-
gyük fel, hogy a monetáris bázis (B) 400 milliárd dollár, a tartalékráta (rr) 0, 1, és a
készpénz-betét arány (cr) 0,4. Ebben az esetben a pénzmultiplikátor:
m= 0,4+1 =28
0,4 + 0,1 '
a pénzkínálat pedig:
M =2,8 x 400 milliárd dollár = 1120 milliárd dollár.
A monetáris bázis minden dollárja 2,8 dollárnyi pénzt teremt, a teljes pénzkínálat így
1120 milliárd dollár.
Látható, hogy a három exogén változó-E, rr, cr- módosulása hogyan hat a pénz-
kínálat változására:
1. A pénzkínálat a monetáris bázissal arányos. A monetáris bázis növekedése tehát
ugyanolyan százalékban növeli a pénzkínálatot.
2. Minél alacsonyabb a tartalék-betét arány, a bankok annál többet hiteleznek, és
annál több pénzt teremtenek a tartalékokból. A tartalékráta (IT) emelkedése csök-
kenti a pénzmultiplikátort és a pénzkínálatot.
3. Minél alacsonyabb a készpénz- betét arány, a monetáris bázis annál kisebb hánya-
dát tartják készpénzben a gazdaság szereplői, és annál nagyobb részét tartalékként
a bankok, így annál több pénzt tudnak létrehozni. A készpénz-betét arány csök-
kenése tehát növeli a pénzmultiplikátort és a pénzkínálatot.
A fenti modell segítségével elemezhetjük, hogy a Fed hogyan befolyásolja a pénzkíná-
latot.
Amonetáris politika három eszköze

Korábbi fejezeteinkben azzal az egyszerúsítő feltétellel éltünk, hogy a Federal Reserve
közvetlenül szabályozza a pénzkínálatot. A Fed valójában közvetett módon irányítja a
pénzkínálatot, a monetáris bázis vagy a tartalékráta változtatása révén. A Fednek három
monetáris politikai eszköz áll rendelkezésére: a nyíltpiaci műveletek, a tartalékolási
követelmények és a diszkontráta.
A nyíltpiaci műveletek az államkötvények Fed általi eladását és vételét jelentik.
Amikor a Fed kötvényeket vásárol a gazdasági szereplőktől, a kötvényekért fizetett pénz
növeli a monetáris bázist és azon keresztül a pénzkínálatot. Amikor a Fed kötvényeket
ad el a gazdaság szereplőinek, akkor a kötvényekért kapott pénz csökkenti a monetáris
bázist és a pénzkínálatot. A nyíltpiaci műveletek a Fed leggyakrabban használt monetáris
politikai eszközei. A Központi Bank a hét minden napján végez nyíltpiaci műveleteket
a New York-i kötvénypiacon.
A tartalékolási követelmény olyan Fed-szabályozó, amely a bankokat egy minimá-
lis tartalék-betét arány fenntartására kötelezi. A tartalékolási követelmények szigorítása
növeli a tartalék- betét arányt, csökkenti a pénzmultiplikátort és a pénzkínálatot. A tarta-
lékolási előírások megváltoztatása a Fed legtitkábban használt monetáris politikai eszköze.
A refinanszírozási kamatláb a Fed által a bankoknak nyújtott hitelek után felszá-
mított kamatláb. A bankok akkor vesznek fel kölcsönt a Fedtől, amikor nincs elegendő
tartalékuk a tartalékolási előírások teljesítéséhez. Minél alacsonyabb a refinanszírozási
kamatláb, annál olcsóbbak a kölcsönvett tartalékok, és annál több bank használja ki a
Fed által nyújtott hitelkeretet. A refinanszírozási kamatláb csökkentése tehát növeli a
monetáris bázist és a pénzkínálatot.
Bár a fenti három eszköz - nyíltpiaci műveletek, tartalékolási előírások, refinanszí-
rozási kamatláb - alkalmas eszköze a pénzkínálat alakításának, a Fed mégsem képes tö-
kéletesen szabályozni a pénzkínálatot. A bankok üzletpolitikája olyan változásokat okoz-
hat a pénzkínálatban, amelyekre a Fed nem számít. A bankok például fölös tartalékolás
mellett dönthetnek, ilyenkor a tartalékok meghaladják az előírt tartalékszintel. Minél na-
gyobb a fölös tartalék, annál nagyobb a tartalékráta, és annál alacsonyabb a pénzkínálat.
A Fed ezenkívül azt sem képes pontosan szabályozni, hogy a bankok mekkora hitelt ve-
gyenek fel a hitelkeretből. Minél kevesebb hitelt vesznek fel, annál kisebb a monetáris
bázis és a pénzkínálat. A pénzkínálat ezért néha a Fed szándékaival ellentétesen alakul.
·r ...
Bankcsődök és o pénzkínálat az 1930-as években

1929 augusztusa és 1933 márciusa között a pénzkínálat 28 százalékkal csökkent. A 10.
fejezetben volt szó arról, hogy egyes közgazdászok szerint a pénzkínálat ilyen jelentős
csökkenése volt a nagy válság elsődleges oka. Nem esett szó azonban arról, hogy mi
okozta a pénzkínálat ilyen drámai mértékű csökkenését.
A 18-1. táblázat a pénzkínálatot meghatározó három változót - a monetáris bázist,
a tartalékráta és a készpénz- betét arányt - foglalja össze 1929-től 1933-ig. Látható,
hogy a pénzkínálat zuhanása nem a monetáris bázis csökkenésének tulajdonítható: a
monetáris bázis 18 százalékkal bővült a vizsgált időszakban. A pénzkínálat a pénzmulti-
plikátor 38 százalékos csökkenésének következtében zuhant vissza. A pénzmultiplikátor
azért csökkent, mert a készpénz-betét arány is és a tartalékráta is nagymértékben nőtt.
18-1. táblázat j A pénzkínálat meghatározóinak alakulása 1929 és 1933 között
1929. augusztus 1933. március

Pénzkínálat 26,5 19,0
Készpénz 3,9 5,5
Látra szóló betétek 22,6 13,5
Monetáris bázis 7,1 8,4
Készpénz 3,9 5,5
Tartalékok 3,2 2,9
Pénzmultiplikátor 3,7 2,3
Tartalék-betét arány 0,14 0,21
Készpénz- betét arány 0,17 0,41
Forrás:Milton friedmon és Anno Schwartz: ANonetoiy History ol tht United States, 1867-1960. PrincelDfl, N. J., 1963, Prin<elon University Press.
A pénzmultiplikátor csökkenését a legtöbb közgazdász az 1930-as évek elejét jel-

lemző nagyszámú bankcsődnek tulajdonítja. 1930 és 1933 között több mint 9000 bank
függesztette fel mú'ködését, többnyire a betétesekkel szemben fennálló tartozás kiegyen-
lítése nélkül. A bankcsődök azáltal csökkentették a pénzkínálatot, hogy megváltoztatták
mind a betétesek, mind a bankok viselkedését.
A bankcsődök azáltal növelték a készpénz-betét arányt, hogy csökkentették a bank-
rendszerbe vetett bizalmat. Az emberek attól tartottak, hogy a bankcsődök folytatódnak,
ezért vonzóbb pénzfajtának találták a készpénzt, mint a látra szóló betéteket. Amikor
kivették betéteiket, a bankok tartalékait csökkentették. A pénzteremtés folyamata meg-
fordult, mivel a bankok a csökkenő tartalékokra kihelyezett hitelállományuk csökken-
tésével reagáltak.
A bankcsődök a tartalék-betét arányt is növelték, ugyanis a bankárok mind óva-
tosabbak lettek. A bankbukások láttán a bankárok aggódni kezdtek alacsony tartalékaik
miatt. Ennek folytán tartalékaik szintjét jóval a törvény által megkövetelt minimum fölé
emelték. Ahogy a háztartások a betétekhez képest több készpénz tartásával, a bankok a
hitelekhez képest nagyobb tartalék tartásával reagáltak a bankcsődökre. Ezek a változá-
sok együttesen a pénzmultiplikátor nagymértékű csökkenését okozták.
Bár a pénzkínálat csökkenésére könnyű magyarázatot találni, sokkal nehezebb el-
dönteni azt, hogy ezért hibáztatható-e a Federal Reserve. Érvelhetünk úgy, hogy mivel
a monetáris bázis nem csökkent, a Fed nem hibáztatható. Akik a Fed politikáját ebben
az időszakban bírálják, két érvet hangoztatnak. Először is úgy vélik, hogy a Fednek
aktívabb szerepet kellett volna vállalnia a bankcsődök megelőzésében, mivel a Fed a
végső hitelnyújtó, ha a bankok megrohanásakor készpénzre van szükség. Ez segíthetett
volna a bankrendszerbe vetett bizalom megőrzésében, és megakadályozható lett volna a
pénzmultiplikátor nagymértékű csökkenése. Másrészt a Fed úgy is reagálhatott volna a
pénzmultiplikátor csökkenésére, hogy még jobban növeli a monetáris bázist. A kettő
kö;zül bármelyik megakadályozhatta volna a pénzkínálat jelentős mértékű zuhanását, ez
pedig csökkenthette volna a nagy válság terheit.
Az 1930-as évek óta számos olyan gazdaságpolitikai eszközzel bővültek a lehető
ségek, amelyek birtokában ma kicsiny a valószínűsége a pénzmultiplikátor ilyen nagy
mértékű hirtelen csökkenésének. Ami ennél is fontosabb, a szövetségi betétbiztosítás
garantálja a bank.rendszerbe vetett bizalmat, és ezzel elejét veszi a készpénz- betét arány
jelentős kilengéseinek. A betétbiztosítás azonban költséges lehet: az 1980-as évek végén
és az 1990-es évek elején a szövetségi kormányzat óriási költséget vállalt annak érdeké-
ben, hogy sok takarékpénztárt megmentsen a csődtől. A betétbiztosítás ennek ellenére
valóban hozzájárul a bankrendszer és a pénzkínálat stabilizálásához.
18.2." Pénzkereslet
A továbbiakban a pénzpiac másik oldalát vesszük szemügyre, és megvizsgáljuk, hogy
mi határozza meg a pénzkeresletet. Korábbi fejezeteinkben egyszerű pénzkeresleti függ-
vényeket használtunk. A mennyiségi elmélettel kezdtük, ahol feltételeztük, hogy a reál-
pénzállomány a jövedelemmel arányos. A mennyiségi elmélet feltevése szerint tehát:
(M/Pjd = kY,
ahol k konstans. Ezután bevezettünk egy általánosabb és a valósághoz közelebb álló
pénzkeresleti függvényt, és feltételeztük, hogy a reálpénzállomány iránti kereslet a jö-
vedelemtől is és a kamatlábtól is függ:
(MIP jd = L(i, Y).

Ezt a pénzkeresleti függvényt a 6. fejezetben használtuk, amikor azt tárgyaltuk, hogyan
lehet megállítani a hiperinflációt, majd pedig a 9. és 10. fejezetben , amikor az IS- LM-
modellt fejlesztettük ki.
A pénzkereslet részletesebb tanulmányozásának célja az, hogy a pénzkeresleti függ-
vény mögé lássunk. Mint ahogy a fogyasztási függvény tanulmányozása is a fogyasztói
döntések mikroökonómiai modelljére épült, a pénzkeresleti függvény vizsgálata is a
pénzkeresleti döntés mikroökonómiai modelljén alapszik. Ebben a pontban először rö-
viden áttekintjük, hogy a pénzkeresletnek milyen különféle modelljei lehetnek, majd
felépítünk egy ismert pénzkeresleti modellt.
Emlékezzünk vissza, hogy a pénznek három funkciója van: értékmérő, vagyontar-
tási eszköz és csereeszköz. Első - értékmérő - funkciója önmagában nem generál pénz-
keresletet, mert az árak anélkül is mérhetők pénzben, hogy pénzzel rendelkeznénk.
Ezzel szemben a pénz csak akkor tölti be másik két funkcióját, ha az emberek birtokol-
ják. A pénzkereslet elméletei vagy a pénz vagyontartási eszköz, vagy a pénz csereeszköz
szerepére épülnek.
Apénzkereslet portfólióelméletei
Portfólióelméleteknek nevezzük azokat a pénzkeresleti elméleteket, amelyek a pénz
vagyontartási eszköz szerepére épülnek. Ezek az elméletek azt emelik ki, hogy az em-
berek számára a pénz eszközportfóliójuk része. Az alapvető felismerés az, hogy a pénz
a kockázat és hozam más eszközöktől eltérő kombinációját teszi lehetővé. A pénz ugyanis
biztos (nominális) hozamot ígér, míg a részvények és kötvények árai ingadozhatnak.
Egyes közgazdászok ezért abból arra a következtetésre jutottak, hogy a háztartások
optimális portfóliójuk részeként pénzt is fognak tartani.2
A portfólióelméletek szerint a pénzkereslet attól a hozamtól és kockázattól függ,
amelyet egyrészt a pénz, másrészt azok a különféle eszközök nyújtanak, amelyeket a
háztartások birtokolhatnak. A pénzkereslet továbbá függ az összes vagyontól is, hiszen
a vagyon határozza meg a pénzt és a többi eszközt tartalmazó portfólió nagyságát. A
pénzkeresleti függvényt az alábbiak szerint is felírhatjuk:
(MIPY' = L(r., rb, n e, W),
amelyben rs a részvények várható reálhozama, rb a kötvények várható reálhozama, n e a
várt inflációs ráta, és W a reál vagyon. Ha rs vagy rb emelkedik, akkor a pénzkereslet
csökken, mert más eszközök vonzóbbá válnak. Ha neemelkedik, akkor ugyancsak csök-
ken a pénzkereslet, mert a pénz lesz kevésbé vonzó. (Emlékezzünk arra, hogy - ne a
pénztartás várható reálhozama.) W növekedése emeli a pénzkeresletet, mert nagyobb
vagyon nagyobb portfóliót tesz lehetővé.
A portfólióelméletek szempontjából hasznos egyszerűsítésnek tekinthetjük eddigi
pénzkeresleti függvényünket: L(i, Y). Egyrészt, mert a reáljövedelmet (Y) használja a
vagyon (W) helyettesítésére. Másrészt egyetlen hozam változója a nominális kamatláb,
ami a kötvények reálhozamának és a várt inflációnak az összege (i = rb + pe). A port-
fólióelméletek szerint ugyanakkor a pénzkeresleti függvénynek tartalmaznia kell a többi
eszköz várt hozamát is.
Hasznunlaa válnak a portfólióelméletek a pénzkereslet tanulmányozásában? A vá-
lasz attól függ, hogy a pénzmennyiség melyik mutatóját tekintjük. A pénz legszűkebben
értelmezett mutatója, az Ml csak a készpénzt és a csekkszámlát tartalmazza. A pénz ezen
fajtái nulla vagy nagyon alacsony kamatlábat nyújtanak. Más eszközfajták - mint a ta-
karékbetétek, a kincstá1jegyek, a lekötött betétek, a befektetési jegyek - magasabb ka-
matot ígérnek, és ugyanakkora kockázatuk van, mint a készpénznek és a folyószámlá-
nak. A közgazdászok megfogalmazása szerint ezek dominálják a pénzt (Ml-et): a pénzt
mint vagyontartási eszközt olyan eszközfajtákkal tartják együtt, amelyek jobbak nála. Az
embereknek tehát nem érdemes pénzt tartaniuk portfóliójuk részeként, amiből az követ-
kezik, hogy a pénz ezen dominált fajtája iránti keresletre a portfólióelméletek nem adnak
magyarázatot.
A pénz fogalmának szélesebb értelmezése mellett a portfólióelméletek sokkal al-
kalmasabbak a pénzkereslet magyarázatára. A szélesebb értelmezésbe belefér sok olyan
2. Lásd James Tobin: Liquidity Preference as Bchaviour Toward Risk. Review of Economic Studies. 25
(February 1958), 65-66.
18. fejezet • Pénzkínalat és pénzkereslet 515
eszköz, amely dominálja a készpénzt és a csekkszám]át. Az M2 példáu] tartalmazza a
takarékbetéteket és a befektetési jegyeket. Ha azt vizsgáljuk, hogy az emberek miért
tartanak kötvények és részvények helyett inkább az M2-be tartozó eszközöket, akkor
fon_tos lehet a kockázat és a hozam portfólióelemzése. A portfóliószemlélet tehát, bár
nem feltétlenül nyilvánvaló az Ml esetében, jó elmélet lehet az M2 és M3 iránti kereslet
magyarázatára.
Készpénz és a reitett gazdaság

Mennyi készpénz van jelenleg pénztárcájában? Hány darab 100 dolláros bankjegy?
Az Egyesült Államokban ma az egy főre jutó készpénz összege meghaladja az 1OOO
dollárt. Ennek körülbelül a fele 100 dolláros címletekben van. A legtöbben meglepőd
nek ezen a tényen, mivel sokkal kisebb összeget tartanak maguknál, és sokkal kisebb
címletekben.
Ennek a készpénzállománynak egy részét a rejtett gazdaságban tevékenykedők tart-
ják maguknál - vagyis azok, akik olyan illegális területeken működnek, mint a kábító-
szer-kereskedelem, vagy akik el akarják titkolni jövedelmüket, hogy ne kelljen adózniuk.
Azoknak, akik illegális úton szerezték vagyonukat, kevesebb lehetőségük van arra, hogy
portfólióba fektessék pénzüket, mert ha bankban, kötvényekben vagy részvényekben
tartják vagyonukat, nagyobb a lebukás esélye. A bűnözó'k számára a készpénz nem fel-
tétlenül dominált vagyoneszköz, sőt talán a legjobb vagyontartási eszköz.
Egyes közgazdászok a rejtett gazdaságban fellelhető nagy mennyiségű készpénz
miatt érvelnek úgy, hogy valamekkora inflációra szükség van. Emlékezzünk arra, hogy
az infláció a pénztartás adója, hiszen az infláció erodálja a pénz reálértékét. Egy 20 OOO
dollárt tartó kábítószer-kereskedő évi 2000 dollár inflációs adót fizet, ha az inflációs ráta
10 százalék. Az inflációs adó az egyetlen adófajta, mely alól a rejtett gazdaság nem tud
kibújni.
Atranzakciós pénzkereslet elméletei

Tranzakciós elméleteknek nevezzük azokat a pénzkeresleti elméleteket, amelyek a pénz
csereeszköz szerepére épülnek. Ezek az elméletek elismerik, hogy a pénz dominált va-
gyoneszköz, és azt hangsúlyozzák, hogy a pénz révén, más eszközöktől eltérően, tranz-
akciókat lehet lebonyolítani. Ezek az elméletek adják a legjobb magyarázatot arra, hogy
az emberek miért tartanak olyan pénzfajtákat, mint a készpénz vagy a csekk, más domi-
náló eszközökkel szemben, mint a takarékbetét vagy a kincstárjegy.
A pénzkereslet tranzakciós elméleteinek több fajtája létezik, attól függően, hogyan
modellezzük a pénzhez jutást és a tranzakciók lebonyolítását. Mindegyik elmélet felté-
telezi, hogy a pénz költsége az alacsony hozamrátája, előnye pedig az, hogy tranzakciók
lebonyolítására a legalkalmasabb. Az emberek ezeknek a költségeknek és előnyöknek a
figyelembevételével döntik el, hogy mennyi pénzt tartsanak.
A pénzkereslet egy ismert tranzakciós modelljének bemutatásán keresztül látni fog-
juk, hogyan magyarázzák ezek a modellek a pénzkeresleti függvényt. A Baumol-Tobin-
modellt az 1950-es években alkotta William Baumol és James Tobin. A modell máig
uralja a pénzkereslet elméleteit. 3
Apénzkereslet Baumol-Tobin-modellie
A Baumol-Tobin-modell a pénztartás költségeit és előnyeit vizsgálja. A pénztartás elő
nye a kényelem: az emberek azért tartanak pénzt, hogy ne kelljen folyton a bankba
menniük, ha vásárolni szeretnének valamit. A kényelem költsége az elmulasztott kamat,
amit akkor kaptak volna, ha kamatozó betétben hagyják pénzüket.
A költségek és az előnyök közötti választás szemléltetéséhez tegyük fel, hogy va-
laki Y dollárt szeretne egyenletesen elkölteni az év során. (Az egyszerűség kedvéért
feltételezzük, hogy az árszínvonal változatlan, tehát a reálkiadás is egyenletes.) Mennyi
18-3. óbro
a) Pénztartás egymri bankba látogatással b) Pénztartás kétszeri bankba látogatással
y
•O"'
1::
"'
•0
1::
0 0
;;; ;::;
e
•Q)
e.. Átlag= Y/2
.l' Y/2 ~ og,Y/4
1/2
ldö tdö
e) Pénztartás N·szeri bankba látogatással
"'
'.E
e
;::;
..,
e;
e..
Pénztartás az év során. Az ábra azt szem-

lélteti , hogyan függ az átlagos pénztartás at-
1/N tól, hogy évente hányszor megyünk pénzért
ldö a bankba.
3. Lásd William Baumol: The Transactions Demand for Cash: An Inventory Theorelic Approach. Quarterly
Journal of Economics, 66 (November 1952), 545-556; James Tobin: The Interest Elasticity of thc
Transactions Demand for Cash. Review of Economics and Statislics, (August 1956), 241-247.
pénzt kell tartania a pénzköltési folyamat során? Azaz mekkora az optimális átlagos
készpénzmennyiség?
Vegyük sona a lehetőségeket. Kivehetné az Y dollárt év elején, és fokozatosan el-
költené a pénzt. A l 8-3. a) ábra a pénztartás éves alakulását szemlélteti ebben az eset-
ben. A pénzállomány Y szinten indul az év elején, és nulla szinten zárul az év végén, az
éves átlag Y/2.
A másik lehetőség szerint emberünk kétszer látogat a bankba az év során. Ebben az
esetben év elején kivesz Y/2 dollárt, fokozatosan elkölti ezt az összeget az év első felében,
majd újra elmegy a bankba, és kivesz Y/2 dollárt a második félévre. A l 8-3. b) ábrán lát-
ható, hogy a pénztartás az év során Y/2 és nulla között van, az átlag Y/4. Ennek a verzió-
nak az az előnye, hogy átlagosan kevesebb pénzt kell tartani, így kisebb az elszalasztott
kamat, viszont az a hátránya, hogy kétszer, és nem egyszer kell a bankba menni.
Általánosítva az előzőeket, tegyük fel, hogy emberünk N-szer megy a bankba az év
során. Egy alkalommal YIN dollárt vesz ki, amit fokozatosan költ el az év 1/N -ed részé-
ben. A 18-3. e) ábrán látható, hogy a pénztartás YIN és nulla között mozog, az átlag
pedig Y/(2N).
A kérdés az, hogy mekkora N optimális értéke. Minél nagyobb N, annál kisebb az
átlagosan tartott pénz és az elszalasztott kamat. N növekedésével azonban mind több
kényelmetlenséget jelent a gyakori bankba járás.
Tegyük fel, hogy a bankba járás költsége egy fix összeg (F). F testesíti meg az
oda-vissza utazással töltött időt és a pénzért való sorban állást. Ha például 15 percet
igényel a bankba jutás, és az illető bére óránként 12 dollár, akkor F 3 dollár. Jelölje i a
kamatlábat; mivel a pénz nem kamatozik, i a pénztartás haszonáldozat-költsége.
Most már kiszámíthatjuk az optimális N-et, ami meghatározza a pénzkeresletet.
Bármekkora N mellett az átlagosan tartott pénz Y/(2N), az elmulasztott kamat tehát iYI
(2N). Mivel F az egyszeri bankba látogatás költsége, a bankba járás költsége FN. Az
összes költség az elveszett kamat és a bankba járás költségének összege:
összes költség= elveszett kamat+ bankba járás költsége
= iY/(2N) + FN.
Minél több a banklátogatások száma (N), annál kisebb az elveszett kamat, és annál na-
gyobb a bankba járás költsége.
A 18-4. ábra szemlélteti, hogy az összes költség hogyan függ N-től. Van egy olyan
N érték, amely mellett az összes költség minimális. N optimális nagysága az alábbi: 4
N'~ Rf
Az átlagos pénztartás:
4. Matematikai megjegyzés: Az optimális N levezetése egyszerű differenciálást igényel. Differenciáljuk az

összes költséget (C) N szerint:
dC/dN= - iYN-2/2 + F.
Az optimumpontban dC/dN= 0, aminek alapjún kifejezhetjük N*-ol.
18-4. ábra
A pénztartás költsége. Az ábra
Összes költség szemlélteti, hogy az elszalasztott
✓ kamat, a bankba látogatás költsé-
ge és az összes költség a bankba
látogatások számától (N) függ.
Egyetlen olyan N érték van, az N*-
gal jelölt, ami az összes költséget
minimalizálja.
Abankba látogatások
Elszalasztott költsége = FN
~ l;·11¼.i
.-: kamat = iY/2N
N*
~
Bankba látogatások száma
- N
~
Az összes költséget minimalizáló
banklátogo1ások száma
átlagos pénztartás = Yl(2N*)

=[YF
~2i
· A képlet szerint az ember több pénzt tart, ha a bankba járás fix költsége (F) magasabb,
ha a kiadások (Y) magasabbak, vagy alacsonyabb kamatláb esetében.
A Baumol-Tobin-modellt mint a készpénzkereslet modelljét értelmeztük idáig. A
modellel a bankokon kívül tartott pénz mennyiségét magyaráztuk meg. A modell azon-
ban tágabban is értelmezhető. Tekintsünk egy olyan valakit, akinek a portfóliójában
vannak monetáris eszközök (készpénz és csekk) és nem monetárisak (részvények és köt-
vények). A monetáris eszközöket tranzakciók lebonyolítására használják, viszont ala-
csony a hozamrátájuk. Legyen i a monetáris és a nem monetáris eszközök hozama kö-
zötti különbség, F pedig a nem monetáris eszközök monetáris eszközökké való átváltoz-
tatásának költsége, mondjuk a brókeri jutalék. Az arra vonatkozó döntés, hogy hányszor
fizessünk brókeri jutalékot, ugyanaz, mint hogy hányszor menjünk a bankba. A
Baumol- Tobin-modell tehát a monetáris eszközök iránti keresletet leíró modell. A tény,
miszerint a pénzkereslet egyenes arányban áll a kiadással (Y) és fordított arányban a
kamatlábbal (i), mikroökonómiailag is igazolja az általunk használt L(i, Y) pénzkeresleti
függvényt.
,
18-3. . ESETTANULMANY
Apénzkereslet empirikus vizsgálata

Sok közgazdász tanulmányozta a pénz, a jövedelem és a kamatláb adatait azzal a céllal,
hogy többet tudjanak meg a pénzkeresleti függvényről. A vizsgálatok egyik célja az
volt, hogy megállapítsák, hogyan reagál a pénzkereslet a jövedelem és a kamatláb válto-
zására. A pénzkeresletnek e két változóra való érzékenysége határozza meg az LM görbe
meredekségét; ami aztán befolyásolja, hogy a monetáris és a fiskális politika hogyan hat
a gazdaságra.
A vizsgálatok másik célja a pénzkereslet elméleteinek tesztelése volt. A Baumol-
Tobin-modell például pontosan megadja, hogy a jövedelem és a kamatláb hogyan hatá-
rozza meg a pénzkeresletet. A modell négyzetgyökös egyenlete ana enged következtet-
ni, hogy a pénzkereslet jövedelemrugalmassága egyketted: a jövedelem 10 százalékos
emelkedésének 5 százalékkal kellene növelnie a reálpénzállomány iránti keresletet.
A formula szerint a pénzkereslet kamatrugalmassága is 1/2: a kamatláb 10 százalékos
emelkedésének (például 10 százalékról 11 százalékra) a reálpénzállomány iránti kereslet
5 százalékos csökkenését kellene eredményeznie.
A legtöbb empirikus vizsgálat nem igazolja a fenti megállapításokat. Az eredmé-
nyek szerint a pénzkereslet jövedelemrugalmassága nagyobb, mint 1/2, a kamatrugal-
masság pedig kisebb ennél. A Baumol- Tobin-modell tehát leírja ugyan a pénzkeresleti
függvény mögötti folyamatok egy részét, mégsem tekinthető igazán pontosnak.
A Baumol- Tobin-modell hibáinak egyik lehetséges magyarázata az, hogy nem
mindenki van olyan döntési helyzetben, mint amit a modell feltételez. Például lehet,
hogy valakinek hetente egyszer el kell mennie a bankba, hogy a fizetési csekkjét bevált-
sa. Ha már ott van, akkor ki is veszi az arra a hétre szükséges összeget. A bankba láto-
gatások száma számára nem a jövedelem vagy a kamatláb változásainak függvénye.
Mivel N rögzített, az átlagos pénztartás (Y/2N) arányos a jövedelemmel, és rugalmatlan
a kamatlábbal szemben.
Képzeljük el, hogy kétfajta ember él a földön. Néhányan a Baumol-Tobin-modell
szerint viselkednek, azaz jövedelem- és kamatrugalmasságuk 1/2. A többiek számára N
rögzített, tehát a jövedelemrugalmasságuk 1, a kamatrugalmasságuk nulla. Ebben az
esetben a pénzkeresleti függvény a két csoport átlaga. A jövedelemrugalmasság 1/2 és 1
között lesz, a kamatrugalmasság pedig 1/2 és nulla között, ahogy azt a tényadatok mu-
tatják. 5
5. A pénzkereslet empirikus vizsgálatáról bővebben lásd Stephen M. Goldfeld: The Demand for Money
Revisited. Brookings Papers on Economic Activity, ( 1973: 1), 577- 638; és David Laidler: The Demcmd
for Money: Theories and Evidence. 3rd ed. New York, 1985, Harper and Row.
Pénzügyi innovációk és a kvázipénz

A hagyományos makroökonómiai elemzés két részre osztja az eszközöket: azokra, ame-
lyeket csereeszközként és vagyontartási eszközként is használnak (készpénz, csekkszám-
lák), illetve amelyeket csak vagyontartási eszközként használnak (részvények, kötvé-
nyek, takarékbetétek). Az eszközök első csoportját „pénznek" nevezik. Ebben a fejezet-
ben a pénz keresletét és kínálatát tárgyaltuk meg.
Noha a monetáris és nem monetáris eszközök megkülönböztetése hasznos elméleti
segédeszköz maradt, gyakorlati alkalmazása az elmúlt évek során egyre nehezebbé vált.
Részben a bankok és más pénzintézetek deregulációja, részben az informatika fejlődése
következtében az elmúlt évtizedben gyors pénzügyi innovációnak lehettünk tanúi. Az
olyan monetáris eszközök, mint a csekk, egykor nem fizettek kamatot; ma piaci kamat-
tal, vagyontartási eszközként a nem monetáris eszközökhöz hasonlíthatók. Az olyan nem
monetáris eszközöket, mint a részvények és a kötvények, régebben nehézkes volt meg-
venni és eladni; ma a befektetési alapok lehetővé teszik, hogy a betétesek részvények és
kötvények formájában tartsák betéteiket, és azokat egyszerű csekk kiállításával kivegyék.
Az ilyen nem monetáris eszközöket, amelyek valamilyen mértékben a pénz likviditásá-
nak tulajdonságával rendelkeznek, kvázipénznek nevezik.
A kvázi pénz megnehezíti a monetáris politika dolgát, mivel instabillá teszi a pénz-
keresletet. Minthogy a pénz és a kvázipénz könnyen helyettesítik egymást, a háztartások
egyszerűen átrendezhetik eszközeiket egyikből a másikba. Az ilyen változások bármi-
lyen okból bekövetkezhetnek, és nem feltétlenül tükrözik a kiadások változásait. A pénz
forgási sebessége tehát instabillá válik, a pénzmennyiség hibás jeleket küld az aggregált
keresletről.
Megoldási kísérlet lehet a problémára, ha a pénzfogalmat tágabban értelmezzük,
úgy, hogy magába foglalja a kvázipénzt is. Mivel azonban számtalan eszköz van forga-
lomban a világban, és mind különböző tulajdonságokkal rendelkezik, nem egyértelmű,
hogyan kellene a „pénz" részhalmazát kiválasztani. Ha ráadásul tágabban értelmezzük a
pénzt, akkor korlátozzuk a Fed azon képességét, hogy szabályozza ennek mennyiségét,
hiszen a kvázi pénz számos fajtája nem tartozik bele a tartalékköteles eszközök körébe.
A pénzkereslet kvázipénz okozta instabilitása komoly gyakorlati problémát jelentett
a Fed számára. Az 1990-es évek elején a pénzkereslet különböző mutatói ellentétes je-
leket adtak: egyes pénzmennyiségi mérőszámok gyorsan nőttek, mások gyorsan csök-
kentek. 1993-ban Alan Greenspan, a Fed elnöke bejelentette, hogy a Fed a jövó'ben ki-
sebb jelentőséget tulajdonít a pénzaggregátumok rövid távú ingadozásainak. Az új gaz-
daságpolitika szerint a Fed arra használja a monetáris eszközöket, hogy a kamatlábat
olyan szinten tartsa, amely szerinte összhangban áll az alacsony inflációval és a tartós
növekedéssel. Csak az idő dönti majd el, hogy az új politika vajon nagyobb makrogazda-
sági stabilitást eredményez-e.
,
18-4. ESETTANULMANY
John Taylor (és Alan Greenspan) monetáris szabálya

Ha úgy kell szabályoznunk a kamatlábat, hogy az árak stabilak maradjanak, és elkerül-
jük a kibocsátás és a foglalkoztatás nagymértékű ingadozásait, hogyan tennénk? Alan
Greenspannek és a Federal Reserve többi vezetőjének éppen ezt a kérdést kell meg-
válaszolniuk nap mint nap. A Fed rövid távú gazdaságpolitikai eszköze a refinanszíro-
zási kamatláb - a bankok egymás közötti hitelezése során alkalmazott rövid távú kamat-
láb. A Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság minden egyes ülésén megállapítja a kívánatos
refinanszírozási kamatlábat. A Fed kötvény kereskedői ezután nyíltpiaci műveletek révén
teljesítik a kitűzött célt.
A Fed munkájában a kamatláb megállapítása a legnehezebb. Az irányjelzések vilá-
gosak. Először is, ha az infláció gyorsul, a refinanszírozási kamatlábnak emelkednie
kell. A kamatláb emelkedése kisebb pénzkínálatot jelent, és végül alacsonyabb beruhá-
záshoz és kibocsátáshoz, magasabb munkanélküliséghez és alacsonyabb inflációhoz
vezet. Másodszor, ha a reál GDP vagy a munkanélküliség jelezte reálgazdasági teljesít-
mény csökken, a refinanszírozási kamatlábnak csökkennie kell. A kamatláb csökkenése
18-5. ábra
12
10
--""
8
•Cl>
a....
-~
V'I
2
1987 1989 1991 1993 1995
Év
A tényleges és a javasolt refinanszírozási kamatláb. Az ábra a refinanszírozási kamatlábat mutat-

ja, amely mellett a bankok egymásnak hiteleznek. Az ábrán látható a John Taylor által javasolt
monetáris szabály szerinti kamatláb is. Figyeljük meg, hogy a két adatsor szorosan egymás mellett
mozog.
Foffár. Federal Resem Board, U.S. Oeporlmenl of Commerce él a mrzö saját 11ómíló1ai. AToylor-11abály olkolmozásahoz ez inOó<iós róla az elözö négy negyedém GOP.cfeflálor, o GDP-rés pedig
a munkan!lküliség 6 százaléklól való cllérésénck o kélszcrcsc.
nagyobb pénzkínálatot, és végül több beruházást, nagyobb kibocsátást és alacsonyabb

munkanélküliséget jelent.
A Fednek ezeken az általános irányelveken túl el kell döntenie, hogy milyen mér-
tékben reagáljon az infláció a reálgazdasági teljesítmény változásaira. A döntés meg-
könnyítésére John Taylor egy egyszerű szabályt javasolt a refinanszírozási kamatláb
megállapítására:
nominális refinanszírozási kamatláb =infláció+ 2,0 + 0,5 (infláció - 2,0) - 0,5
(GDP-rés).
A GDP-rés a reál GDP-nek a becsült természetes szinttől való százalékos elmaradása.
Taylor szabálya szerint a refinanszírozási reálkamatláb - ami a nominális kamatláb és az
infláció különbsége - az inflációra és a GDP-résre reagál. A szabály szerint a refinan-
szírozási reálkamatláb 2 százalék, ha az infláció 2 százalék, és a GDP a potenciális
kibocsátás szintjén van. Minden százalékpontra, amivel az infláció a 2 százalékot meg-
haladja, a refinanszírozási reálkamatláb 0,5 százalékponttal emelkedik. Minden száza-
lékpontra, amivel a reál GDP alatta van a potenciális kibocsátásnak, a refinanszírozási
reálkamatláb 0,5 százalékponttal csökken. Ha a GDP a természetes kibocsátás fölé nő,
tehát a GDP-rés negatív, akkor a szabály szerint a refinanszírozási reálkamatláb nö-
vekszik.
Taylor szabálya nemcsak egyszerű és érthető, de emlékeztet a Fed elmúlt években
fo lytatott politikájára. A 18-5. ábra a jelenlegi mindenkori refinanszírozási kamatlábat
és a Taylor által javasolt szabály szerinti kamatlábat mutatja. Figyeljük meg, milyen
közel mozog egymáshoz a két adatsor! Lehetséges, hogy John Taylor monetáris szabálya
több egy elméleti javaslatnál. Lehetséges, hogy ez az a szabály, amitAlan Greenspan és
kollégái követnek. 6
18.4. Következtetés
A pénz számos makroökonómiai elemzés elsődleges tárgya. A pénzkfnálal és a pénzke-
reslet modelljei segítenek megvilágítani az árszínvonal hosszú távú meghatározóit és a
gazdasági ingadozás rövid távú okait. A kvázipénz elmúlt években tapasztalt terjedése
jelzi, hogy sok még a tanulnivaló. A makroközgazdászok előtt álló egyik legnagyobb
feladat továbbra is a pénz és a kvázipénz megbízható mikroökonómiai modelljeinek
megalkotása.
6. Lásd John Taylor: The Inllation/Output Yariability Tradeoff rcvisi ted. in: Goal s, Guidelines, and Con-
straints Facing Monetary Policymakers (Federal Reserve Bank of Boston)
Összefoglalás
1. A részleges tartalékolású bankrendszer pénzt teremt, mivel minden egyes tartalék
dollár több dollár bankbetétet generál.
2. A pénzkínálat a monetáris bázistól, a tartalék-betét aránytól és a készpénz- be-
tét aránytól függ. A monetáris bázis növekedése a pénzkínálat arányos növekedését
eredményezi. A tartalék-betét arány és a készpénz-betét arány csökkenése növeli a
pénzmultiplikátort és a pénzkínálatot.
3. A Federal Reserve három gazdaságpolitikai eszközzel változtathatja meg a pénz-
kínálatot. Nyíltpiaci kötvényvásárlással vagy a diszkontráta csökkentésével növelheti a
monetáris bázist. A tartalékolási előírások enyhítésével csökkentheti a tartalék- betét
arányt.
4. A pénzkereslet portfólióelméletei a pénz vagyontartási eszköz szerepére épülnek.
E modellek szerint a pénzkereslet a pénz és az alternatív eszközök kockázatától és ho-
zamától függ.
5. A pénzkereslet tranzakciós elméletei, például a Baumol- Tobin-modell, a pénz
csereeszköz szerepét hangsúlyozzák. E modellek szerint a pénzkereslet egyenesen ará-
nyos a kiadásokkal, és fordítottan arányos a kamatlábbal.
6. A pénzügyi innováció eredményeként sok olyan eszköz jött létre, amely a pénz
tulajdonságaival rendelkezik. E kvázipénzek miatt a pénzkereslet kevésbé stabil, ezért
nehezebb a monetáris politika irányítása.
Alapvető fogalmak
tartalékok nyíltpiaci műveletek

százszázalékos tartalékolású bankrendszer tartalékolási előírások
mérleg diszkontráta
részleges tartalékolású bankrendszer többlettartalékok
pénzügyi közvetítés portfólióelméletek
monetáris bázis domináló vagyoneszköz
tartalék- betét arány tranzakciós elméletek
készpénz-betét arány Baumol- Tobin-modell
pénzmultiplikátor kvázipénz
nagy erejű pénz
1. Magyarázza el, hogyan teremtenek pénzt a bankok!

2. Milyen három módon befolyásolhatja a Federa] Reserve a pénzkínálatot?
3. Miért vezethet a bankrendszer válsága a pénzkínálat csökkenéséhez?

4. Ismertesse a pénzkereslet portfólió- és tranzakciós elméletei közötti különbséget!
5. Milyen gyakran járnak bankba az emberek a Baumol- Tobin-modell szerint? Mi köze
van ennek a pénzkereslethez?
6. Miért nehezíti meg a kvázipénz a monetáris irányítást?
Feladatok
1. A pénzkínálat azért csökkent 1929 és 1933 között, mert a készpénz- betét arány és a
tartalék-betét arány is nőtt. A pénzkínálat modelljének és a 18-1. táblázat adatainak
felhasználásával adjon választ a következő hipotetikus kérdésekre!
a) Hogyan alakult volna a pénzkínálat, ha a készpénz- betét arány nőtt volna, a tar-
talék-betét arány pedig csökkent volna?
b) Hogyan alakult volna a pénzkínálat, ha a tartalék-betét arány nőtt volna, a kész-
pénz-betét arány pedig csökkent volna?
e) A két változás közül melyik okolható inkább a pénzkínálat csökkenéséért?
2. Az adóbevételek növelése érdekében az amerikai kormányzat 2 centes adót vetett ki
a betétek terhére kiállított csekkekre 1932-ben. (Mai dollárban számítva az adó kb. 25
centnek felelt meg csekkenként. )
a) Vajon hogyan érintette a csekkadó a készpénz-betét arányt? Miért?
b) A részleges tartalékolású bankrendszer pénzkínálati modelljének segítségével
vizsgálja meg, hogyan érintette az adó a pénzkínálatot!
e) Használja az IS-LM-modellt az adó gazdasági hatásainak a vizsgálatához ! Helyes
volt-e a csekkadó bevezetése a nagy válság kellős közepén?
3. Tegyük fel, hogy bűnözési hullám söpör végig az országon, és nő a valószínűsége
annak, hogy az ön pénztárcáját ellopják. A Baumol-Tobin-modell felhasználásával
magyarázza meg (csak szavakban, és nem egyenletekkel), hogy ez a hullám hogyan
hat a bankba látogatások optimális számára és a pénzkeresletre !
4. A Baumol-Tobin-modell alapján számítsa ki, hányszor kell önnek a bankba látogat-
nia, hogy pénzt vegyen ki!
a) Mennyi készpénzt költ el egy év alatt (a csekkel és bankkártyával való fizetés
nélkül)? Ez az ön Y értéke.
b) Mennyi időbe telik, amíg a bankig eljut? Mekkora az órabére? E két adat segít-
ségével számítsa ki F értékét!
e) Mekkora kamatot fizet a bank a számláján lévő pénz után? Ez az ön i értéke (i
értékét tizedes alakban írja fel, tehát 6 százalék: 0,06).
d) A Baumol-Tobin-modelJ szerint hányszor jár ön a bankba évente, és mennyi
pénzt kell kivennie alkalmanként?
e) Ténylegesen hányszor jár a bankba évente, és mekkora összeget vesz ki?
f) Vesse össze a modell eredményeit az ön valóságos viselkedésével! Jellemzi-e a
modell az ön viselkedését? Ha nem, miért nem? Mit változtatna meg a modellen,
hogy az valósághúbben írja le az ön magatartását?
5. A 6. fejezetben a pénz forgási sebességét a nominális kiadásnak a pénz mennyiségéhez
viszonyított arányával fejeztük ki. A Baumol- Tobin-modell alapján nézzük meg,
hogy mi határozza meg a pénz forgási sebességét!
a) Tudva, hogy az átlagos pénztartás Y/(2N), írjuk fel a forgási sebességet a bank-
ba látogatások számának (N) függvényeként! Indokoljuk meg az eredményt!
b) A bankba látogatás optimális számának formuláját felhasználva fejezzük ki a
forgási sebességet a kiadás (Y), a kamatláb (i) és a bankba látogatás költségének
(F) függvényeként!
e) Hogyan alakul a forgási sebesség, ha a kamatláb emelkedik? Adjon indoklást!
d) Hogyan alakul a forgási sebesség, ha az árszínvonal emelkedik? Adjon indok-
lást!
e) Hogyan kell alakulnia a forgási sebességnek, ha a gazdaság növekszik? (Gon-
doljon arra, hogyan befolyásolja a gazdasági növekedés Y és F értékét!)
f) Tegyük most fel, hogy rögzített a bankba látogatások száma. Mi ennek a felté-
telezésnek a forgási sebességre vonatkozó következménye?
Epilógus
,
AMIT TUDUNK, ES AMIT NEM TUDUNK
Ha a világ minden közgazdászát egy sorban egymás
után fektetnénk, a sor vége akkor sem jutna el a követ-
keztetésig.
GEORGEBERNARDSHAW
A közgazdaságtan elméletei nem szolgálnak biztos

következtetések készleteként a gazdaságpolitikusok szá-
mára. A közgazdasági elmélet inkább eszköz, mint
doktrína, gondolkodási módsze1; amely segíti birtok-
l~ját a helyes következtetések levonásában.
JOHN MAYNARD KEYNES
A könyv l. fejezetében azt állítottuk, hogy a makroökonómia célja a gazdasági esemé-

nyek megértése és a gazdaságpolitika javítása. Most, miután megismerkedtünk a mak-
roökonómia legfontosabb modelljeivel, megítélhetjük, hogy a makroökonómia mennyi-
re érte el ezeket a célokat.
Az elfogulatlan ítélkezőnek be kell látnia, hogy a tudomány nem lezárt. Van néhány
elv, amit csaknem minden közgazdász elfogad. ezeket alkalmazhatjuk az elemzésben
vagy a gazdaságpolitika kialakításakor. Sok gazdasági kérdés azonban vita tárgya marad.
Ebben az utolsó fejezetben röviden összefoglaljuk a makroökonómia legfontosabb taní-
tásait, és megvitatjuk a legizgalmasabb megoldatlan problémákat.
A makroökonómia négy legfontosabb tanulsága

Azzal a négy legfontosabb tanítással kezdjük, amely végigkísért bennünket ebben a
könyvben, és amellyel ma a legtöbb közgazdász egyetért. Minden tanulság aiTa vonat-
kozik, hogy a gazdaságpolitika akár hosszú távon, akár rövid távon hogyan hat valamely
fontos gazdasági változóra, mint amilyen a kibocsátás, az infláció vagy a munkanélkü-
liség.
Epilógus 527
Az első tanulság: Hosszú távon az ország kibocsátóképessége határozza meg
a lakosság életszínvonalát.
A 2. fejezetben megismert és a könyvben rendszeresen használt mutatószámok közül a
GDP a legalkalmasabb a gazdasági jólét mérésére. A reál GDP a kibocsátott összes áru
és szolgáltatás mérőszáma, vagyis azt mutatja, hogy az ország mennyire tudja kielégíteni
az emberek szükségleteit. A makroökonómia talán legfontosabb kérdése az, hogy mi
határozza meg a GDP nagyságát és növekedését.
A 3. és 4. fejezetben bemutatott modellekben a GDP hosszú távú meghatározóit is-
mertük meg. Hosszú távon a GDP a termelési tényezólctől - tólce és munka-, valamint a
tőkét és a munkát kibocsátássá változtató technológiától függ. A GDP akkor növekszik, ha
a termelési tényezólc mennyisége nő, vagy a rendelkezésre álló technológia javul.
Ennek a megállapításnak van egy nyilvánvaló, de fontos következménye: a gazda-
ságpolitika csak akkor tudja hosszú távon növelni a GDP-t, ha javítja a gazdaság terme-
lési képességét. A gazdaságpolitika ezt többféle módon is megvalósíthatja. A nemzeti
megtakarítást növelő gazdaságpolitika - amely vagy az állami, vagy a magánmegta-
k:arítást növeli - idővel magasabb tólceállományt eredményez. A munka hatékonyságát
növelő gazdaságpolitika - az oktatás színvonalának emelésével vagy a technikai haladás
előmozdításával - a tólce és a munka termelékenyebb felhasználását eredményezi. Ezek
a gazdaságpolitikai stratégiák a javak és szolgáltatások kibocsátását és ezáltal az életszín-
vonalat növelik. Kevésbé világos azonban az, vajon mi a legjobb módja annak, hogy a
gazdaság kibocsátóképességét növeljük.
Amásodik tanulság: Rövid távon az aggregált kereslet befolyásolja

a gazdaságban termelt javak és szolgáltatások mennyiségét.
Jóllehet hosszú távon az áruk és szolgáltatások kínálata a GDP egyetlen meghatározója,
a GDP rövid távon az áruk és szolgáltatások aggregált keresletétől is függ. Az aggregált
kereslet azért kulcsfontosságú, mert az árak rövid távon ragadósak:. A 9. és 10. fejezet-
ben ismertetett /S-LM-modell megmutatja, hogy mi okozza az aggregált kereslet válto-
zásait, és azon keresztül a GDP rövid távú ingadozásait.
Mivel az aggregált kereslet rövid távon hat a kibocsátásra, minden olyan változó,
amely érinti az aggregált keresletet, a gazdaság ingadozásait is befolyásolja. A kibocsátás
és a foglalkoztatás évről évre való változása mögött gyakran a monetáris és fiskális po-
litika vagy a pénzpiacot és az áru piacot érő egyéb sokkhatások állnak. Tekintve, hogy az
aggregált keresletnek kulcsszerepe van a rövid távú ingadozásokban, a gazdaságpolitika
irányítói állandóan figyelik a gazdaság alakulását. Mielőtt ugyanis a monetáris vagy a
fiskális politikán változtatnának:, tudniuk kell, hogy a gazdaság a fellendülés vagy a re-
cesszió állapotában van-e.
528 Epilógus
Aharmadik tanulság: Hosszú távon a pénzmennyiség növekedési üteme

meghatározza az inflációs rátát, de nem hat a munkanélküliségi rátára.
A GDP meJlett a gazdasági teljesítmény további figyelemmel kísért mutatója az infláció
és a munkanélküliség. A 2. fejezetben láttuk, hogyan mérik ezeket a változókat, majd
később modellekkel magyaráztuk meg, hogy mi határozza meg őket.
A 6. fejezetben végzett hosszú távú elemzésben hangsúlyoztuk, hogy az inflációt
végül is a pénzmennyiség növekedési üteme határozza meg. Hosszú távon tehát a kész-
pénz akkor veszít reálértékéből, ha a központi bank egyre többet nyomtat ki. Ezzel
nemcsak az inflációs ütem Egyesült Államokban megfigyelt több évtizedes változásait
tudjuk megmagyarázni, hanem azokat a drámai hiperinflációkat is, amelyeket egyes
időszakokban bizonyos országok átéltek.
Megismertük a pénzmennyiség gyors növekedésének és a nagymértékű inflációnak
a hosszú távú hatásait is. A 6. fejezetben láttuk, hogy a Fisher-hatás szerint a magas
inflációs ráta növeli a nominális kamatlábat (a reálkamatlábat tehát nem érinti). A 7.
fejezetből kiderült, hogy a jelentős mértékű infláció a valuta leértékelődéséhez vezet a
devizapiacon.
A munkanélküliség hosszú távú meghatározói más természetűek. A klasszikus dicho-
tómia alapján - miszerint a nominális változók nem játszanak szerepet a reálváltozók
meghatározásában - a pénzmennyiség növekedési üteme nem érinti a munkanélküliséget
hosszú távon. Az 5. fejezetben láttuk, hogy a munkanélküliség természetes rátáját az
állásvesztés és állásszerzés rátái határozzák meg, amelyek pedig az álláskeresés folyama-
tától és a reálbér merevségétől függenek.
Következtetéseink szerint nincs összefüggés a tartós infláció és a tartós munkanél-
küliség között. Az infláció letöréséhez a gazdaságpolitikának hosszú távon csökkentenie
kell a pénzkínálat növekedési ütemét. A munkanélküliség visszaszorításához hosszú tá-
von a munkapiac szerkezetét kell megváltoztatni. Hosszú távon nincs átváltási összefüg-
gés az infláció és a munkanélküliség között.
Anegyedik tanulság: Rövid távon a monetáris és a fiskális politika irányítói

az infláció és a munkanélküliség közötti választással szembesülnek.
Bár hosszú távon nincs összefüggés az infláció és a munkanélküliség között, rövid távon
átváltási összefüggés á11 fenn a két változó között, amit a rövid távú Phillips-görbe fejez
ki. A 11. fejezetben láltuk, hogy a gazdaságpolitikusok a monetáris és fiskális politika
révén növelhetik az aggregált keresletet, ezzel csökkentve a munkanélküliséget, és nö-
ve]ve az inflációt.Ugyanígy csökkenthető az aggregált kereslet is, ekkor nő a munkanél-
küliség, és csökken az infláció.
Az infláció és a munkanélküliség közötti átváltási arány csak rövid távon adott.
Hosszabb távon a Phillips-görbe eltolódik, két okból. Az egyik ok az, hogy kínálati
sokkok - mint például az olajár-emelkedés - megváltoztatják az átváltási arányokat; egy
kedvezőtlen sokk oda vezethet, hogy a gazdaságpolitikusok már csak nagyobb infláció
és nagyobb munkanélküJiség között választhatnak. A másik ok az, hogy ha az emberek
Epilógus 529
megváltoztatják inflációs várakozásaikat, akkor az átváltási összefüggés módosul. Mivel
a várakozások folyamatosan alkalmazkodnak, egy adott átváltási arány csak rövid távon
lehet érvényes. Vagyis a munkanélküliség rátája csak rövid távon tér el a természetes
rátától, s a monetáris politikának csak rövid távon van reálhatása. A hosszú távú folya-
matok elemzésére a (3.-tól a 7. fejezetig ismertetett) klasszikus modell alkalmas.
A makroökonómia négy legfontosabb megválaszolatlan kérdése

Eddig megtárgyaltuk azokat a tanításokat, amelyekkel minden közgazdász egyetértene.
Most négy olyan kérdést nézünk meg, amelyekről a vita még nem zárult le. A nézetkü-
lönbségek egyik része különféle elméletek érvényességével kapcsolatos, másik része azzal,
hogy az elméletet hogyan kell alkalmaznunk a gazdaságpolitika gyakorlatában.
Az első kérdés: Milyen gazdaságpolitikával növelhető

a gazdaság potenciális kibocsátása?
A gazdaság potenciális kibocsátása a tőkétől , a munkától és a technológia szintjétől
függ. Minden olyan gazdaságpolitikának, amely a kibocsátás hosszú távú növelésére
irányul, a tőke mennyiségének növelését, a munka felhasználásának javítását és a ren-
delkezésre álló technológia bővítését kell célként kitűznie. E célok elérése azonban nem
egyszerű, és nem költségmentes.
Solow 4. fejezetben tárgyalt növekedési modelljéből kiderül, hogy a gazdaság tő
keállományának a növeléséhez a megtakarítási rátát és a beruházást kell növelni. Emiatt
sok közgazdász támogatja a nemzeti megtakarítást növelő gazdaságpolitikát. A Solow-
modellből ugyanakkor az is kiderül, hogy a tőkeállomány növelése a mai nemzedék
fogyasztásának átmeneti csökkentése árán érhető el. Egyesek szerint a gazdaságpolitiká-
nak nem lehet célja, hogy a jelenleg élőket erre az áldozathozatalra rávegye, mivel a
technikai haladás biztosítja, hogy a jövő nemzedéke jobban éljen, mint a maiak. Még a
megtakarítás és beruházás élénkítésének hívei között is vita van abban, hogy hogyan
ösztönözzünk a többletmegtakarításra, valamint hogy magántulajdonú üzemekbe és be-
rendezésekbe vagy közösségi infrastruktúrába - például úthálózatba és iskolákba - ru-
házzunk-e be.
A munka felhasználásának javítása érdekében a legtöbb gazdaságpolitikus a mun-
kanélküliség természetes rátáját szeretné csökkenteni. Ahogy azonban az 5. fejezetben
láttuk, ez nem könnyű feladat. A munkanélküli-járulék csökkentése visszaszorítaná a
frikciós munkanélküliek számát, a minimális bérszint csökkentése pedig a várakozási
munkanélküliséget. Ezek a megoldások nem mindenki számára elfogadhatóak, mert
kedvezőtlenül érintenék a társadalom legszegényebb rétegeit.
Egyes közgazdászok a technikai haladás ütemének növelését tartják a gazdaságpo-
litika legfontosabb céljának. Solow növekedési modellje szerint az életszínvonal tartós
növeléséhez folyamatos technikai haladásra van szükség. Ezek szerint a termelékenység
530 Epilógus
ütemének az 1970-es évek elejétől kezdve világszerte tapasztalt csökkenését tekinthetjük

az elmúlt fél évszázad egyik legsajnálatosabb gazdasági fej leményének. A növekedésnek
ezt a lassulását még nem sikerült a közgazdászoknak megmagyarázniuk, a gazdaságpo-
litikusoknak pedig megfordítaniuk.
Amásodik kérdés: Törekednie kell-e a gazdaságpolitikának

a gazdaság stabilizálására?
A 8. fejezettől a 12. fejezetig tárgyalt aggregált kereslet-kínálati modellek megmutatják,
hogy a gazdaságot érő különféle sokkhatások hogyan vezetnek gazdasági ingadozások-
hoz, és hogy a monetáris és fiskális politika hogyan tudja befolyásolni az ingadozáso-
kat. A közgazdászok egy részének az a véleménye, hogy ezeket az elemzéseket a gazda-
ságpolitikusoknak fel kell használniuk a gazdaság stabilizálására. Úgy vélik, hogy a
monetáris és a fiskális politikának arra kell törekednie, hogy ellensúlyozza a sokkokat,
és ezáltal a foglalkoztatást és a kibocsátást a természetes rátája közelében tartsa.
Ennek ellenére, ahogy a 13. fejezetből kiderült, egyesek szkeptikusak a gazdaság
stabilizálásával kapcsolatban. Ezek a közgazdászok a gazdaságpolitika elhúzódó és bi-
zonytalan hatását, a gazdasági előrejelzés gyengeségeit és a gazdaságról szerzett ismere-
teink hiányosságait szokták érvként említeni. Arra a következtetésre jutnak, hogy a leg-
jobb politika a passzivitás. Ezen túlmenően sokak szerint a gazdaságpolitikusok gyakran
túl opportunisták, vagy az általuk választott gazdaságpolitikára az időinkonzisztencia
jellemző. A gazdaságpolitikusoknak ezért a monetáris és fiskális politikában nem lenne
szabad eseti meggondolásokra támaszkodniuk, hanem szabályokhoz igazodó gazdaság-
politikát kellene folytatniuk.
Idevágó kérdés az, hogy a gazdasági stabilizációból származó előnyök - feltéve,
hogy a stabilizáció megvalósítható - nagyok-e vagy csekélyek. Ha a munkanélküliség
természetes rátája nem változtatható, akkor a stabilizációs politika csak az ingadozásokat
csökkentheti a természetes ráta körüli értékre. A sikeres stabilizációs politika tehát a
fellendülést éppen úgy csillapítja, mint a recessziót. A közgazdászok egy részének az a
véleménye, hogy a stabilizációból átlagosan nyerhető előnyök csekélyek.
Végül, nem minden közgazdász fogadja el a gazdasági ingadozások 8. fejezettől 12.
fejezetig taglalt modelljeit, amelyek a ragadós árak és a monetáris semlegesség feltevé-
sére épülnek. A reálkonjunktúra-ciklus elmélet szerint, melyet a 14. fejezetben mutattunk
be, a gazdasági ingadozások a gazdaságnak a technológiai változásokra adott optimális
reakciói. Ennek a szemléletnek a hívei meg vannak győződve arról, hogy a gazdaságpo-
litikusoknak - még ha az lehetséges lenne is - nem szabad stabilizálniuk a gazdaságot.
Epilógus 531
Aharmadik kérdés: Mennyire költséges az infláció,
és mennyire az infláció csökkentése?
Ha az árak emelkedni kezdenek, a gazdaságpolitikusok azonnal szembetalálják magukat
a kérdéssel, hogy az inflációt csökkentő politikát folytassanak-e. A kérdés megválaszo-
lásához össze kell hasonlítaniuk az infláció folytatódásának költségeit az infláció csök-
kentésének a költségeivel. A közgazdászok azonban ezeket a költségeket nem tudják
pontosan megbecsülni.
Az infláció költsége egyike azoknak a témáknak, amelyekben a közgazdászok és
laikusok között gyakran nincs egyetértés. Amikor az infláció az 1970-es években elérte
a 10 százalékot, a felmérések azt mutatták, hogy a közvélemény szerint az infláció a
legnagyobb gazdasági probléma. Ahogy azonban a 6. fejezetben láttuk, amikor a köz-
gazdászoknak az infláció társadalmi költségeit kell azonosítaniuk, akkor csak a cipőtalp
költségekre, az étlapköltségre és a nem indexált adórendszerre tudnak rámutatni. Ezek
a költségek nagyok ugyan a hiperinfláció időszakában, de. a legtöbb országot jellemző
mérsékelt inflációban viszonylag alacsonyak. Egyes közgazdászok szerint az emberek az
inflációt összekeverik más problémákkal, melyek együtt mutatkoznak az inflációval. A
termelékenység és a reálbérek növekedése például lassult az 1970-es években; elképzel-
hető, hogy az emberek egy része az inflációt okolta a reálbérek csökkenéséért. Az is lehet
azonban, hogy a közgazdászok tévednek: lehet, hogy az infláció tényleg nagyon költsé-
ges, és még rá kell jönnünk, hogy miért.
Az infláció csökkentésének a költsége is olyan probléma, amelyben a közgazdászok
között nincs egyetértés. A 12. fejezetben láttuk, hogy az általános nézet szerint - amit a
rövid távú PhiJlips-görbe ír le - az infláció csökkentésének ára az átmenetileg alacsony
szintű kibocsátás és magas munkanélküliségi ráta. Az infláció csökkentése az áldozati
rátával mérhető, ami az éves GDP azon százaléka, amelyről az infláció 1 százalékkal
való csökkentéséért le kell mondani.
Vannak közgazdászok, akik szerint az infláció csökkentése sokkal alacsonyabb költ-
ségek árán is lehetséges, mint amennyit az áldozati ráta hagyományos módszerekkel való
mérési eredményei mutatnak. A 12. fejezetben ismertetett racionális várakozások elmé-
lete szerint ha az antiinflációs politikát előre meghirdetik, és a bejelentésnek van hitele,
akkor az emberek gyorsan kiigazítják várakozásaikat, és az infláció csökkenése nem
vezet feltétlenül recesszióhoz. A 14. fejezet reálkonjunktúraciklus-modellje szerint az
árak tökéletesen rugalmasak és a pénz semleges, úgyhogy az antiinflációs monetáris
politika nem hat a gazdaság kibocsátására.
Mások szerint az infláció csökkentésének költségei nagyobbak, mint amennyit az
áldozati ráta hagyományos módszerekkel való mérési eredményei mutatnak. A 12. f e-
jezetben említett hiszteréziselmélet szerint az antiinflációs gazdaságpolitika okozta re-
cesszió következtében nőhet a munkanélküliség természetes rátája. Ha ez így van, akkor
az infláció csökkenése nem csupán átmeneti recessziót, hanem tartósan magas mun-
kanélküliséget jelent.
Mivel az infláció és az dezinfláció költségei egyelőre heves viták témái, a közgaz-
dászok gyakran egymásnak ellentmondó tanácsokat adnak a gazdaságpolitikusoknak.
532 Epilógus
A kutatások folytatásával talán eljuthatunk a vélemények közelítéséhez az alacsony inf-

láció előnyeiről és aITól, melyik a hozzá vezető legrövidebb út.
Anegyedik kérdés: Mennyire súlyos probléma a költségvetési deficit?

Az utóbbi években a gazdaságpolitikusok által folytatott viták homlokterében a nagy
költségvetési deficitek álltak az Egyesült Államokban és Európában. I 993 januárjában
Bill Clinton elnök első nyilatkozatában a deficit csökkentését tekintette elsőrendű célj á-
nak. Késóbb, amikor a republikánusok többséget szereztek a Kongresszusban 1995-ben,
még az elnök által javasoltnál is nagyobb mértékű deficitcsökkentést sürgettek. Amint
azt a 16. fejezetben láttuk, a költségvetési deficit kérdésében gyakran nincs egyetértés a
közgazdászok között.
A jelen könyv modelljeinek túlnyomó többsége - és ez igaz a közgazdászok több-
ségére is - az államadósság hagyományos szemléletét fogadja el. E nézet szerint a költ-
ségvetési deficitek alacsonyabb nemzeti megtakarításhoz és beruházáshoz, iUetve külke-
reskedelmi deficithez vezetnek. Hosszú távon az eredmény alacsonyabb tőkeállomány és
nagyobb külföldi adósság. A hagyományos szemlélet hívei szerint a költségvetési hiá-
nyok következtében a jövő nemzedékét sújtja a teher.
Nem minden közgazdász ért azonban egyet ezzel a nézettel. Az államadósság ri-
cardói nézetének hívei szkeptikusak. A költségvetési deficit szerintük csupán a jelenlegi
adók jövóoeni adókkal való helyettesítését jelenti. Ila a fogyasztók jövőbe tekintők,
ahogy azt a 15. fejezet fogyasztási elméletei feltételezik, akkor az emberek ma megta-
karítanak, hogy saját vagy gyermekeik jövóbeli adókötelezettségeit fedezzék.
Vannak közgazdászok, akik szerint a költségvetési deficit nem jó mérőszáma a fis-
kális politikának. Egyetértenek azzal, hogy az államnak adókkal és kiadásokkal kapcso-
latos választásai fontos hatással vannak a jövő nemzedékre. A költségvetési deficit azon-
ban ezeket a hatásokat nem ragadja meg teljes egészében.
Következtetés
A közgazdászoknak és a gazdaságpolitikusoknak körültekintőeknek kell lenniük. A mak-
roökonómia mai állapotában sok mindenre rávilágít, ugyanakkor számos kérdést nyitva
hagy. A közgazdászok előtt álló feladat, hogy megtalálják a választ ezekre a kérdésekre,
bővítsék ismereteinket. A gazdaságpolitikusok kihívása, hogy meglévő ismereteinket a
gazdasági teljesítmény javítására fordítsák. Mindkét feladat roppant nagy, de egyik sem
leküzdhetetlen.
,
SZOSZEDET
Adaptív várakozások: A szemlélet szerint az Arbitrázs: Két piac közötti árkülönbözet kihasz-
emberek egy változóra vonatkozó várakozásaikat nálása profitszerzésre, azaz egy jószág egyik pia-
aváltozó korábban megfigyelt értékeire alapozzák. con történő vásárlása és egy másik piacon történő
(Vö. racionális várakozások.) eladása magasabb áron.
Adómultiplikátor: Az aggregált kereslet változá- Árfolyamunió: Olyan országok csoportja, melyek
sa az adók egydolláros változása következtében. megállapodnak fizetőeszközeik árfolyam-ingado-
Adósdefláció: Az elmélet szerint az árszínvonal zásainak korlátozásában.
váratlan csökkenése az adósok és hitelezó1c közötti Árupénz: Olyan pénz, amely természeténél fogva
vagyonátrendeződéshez vezet, ennek következté- hasznos, és akkor is volna értéke, ha nem használ-
ben csökken az összes kiadás a gazdaságban. nák pénzként. (Vö. papíralapú pénz, pénz.)
Aggregált: Az egész gazdaság szintjén összesített. Átlagos fogyasztási hajlandóság (APC): A fo-
Aggregált keresleti externália: Egy vállalat árki- gyasztás és a jövedelem aránya (C/Y).
igazításának az összes többi vállalat termékei iránti Átmenetijövedelem: Olyan jövedelem, melyre az
keresletre gyakorolt hatása. emberek nem számítanak ajövóben; az aktuális jö-
Aggregált keresleti görbe: Az árszínvonal és az vedelem és a szokásos (permanens) jövedelem kü-
aggregált kereslet közötti negatív irányú összefüg- lönbsége.
gés, ami az árupiac és a pénzpiac kölcsönhatásából Automatikus stabilizátor: A gazdasági ingadozá-
ered. sok mértékét csökkentő politikai eszköz, ami nem
Aggregált kínálati görbe: Az árszínvonal és a vál- jelenti a gazdaságpolitika rendszeres, annak fő jel-
lalatok aggregált kibocsátása közötti összefüggés. lemzőit érintő megváltoztatását; idetartozik például
Akcelerátormodell: A modell szerint a beruházás az olyan jövedelemadó-rendszer, amely automatiku-
a kibocsátás változásától függ. san csökkenti az adóterhet, ha a jövedelem csökken.
Áldozati ráta: Valamely év reál GDP-jének az a Az információhiány modellje: Aggregált kínálati
százaléka, amiről le kell mondani az infláció egy modell, mely szerint a gazdasági szereplők nem
százalékponttal való csökkentéséhez. mindig ismerik az árszínvonalat, mert képtelenek a
Állami megtakarítás: Állami bevételek mínusz gazdaság összes termékének és szolgáltatásának az
kiadások; költségvetési többlet. árát megfigyelni.
Állományjellegű változó: Egy változó egyetlen Azonosítási probléma: Adatok között fennálló
időpillanatban értelmezett mennyisége. (Vö. folya- összefüggés elkülönítésének nehézsége abban az
matjellegű változó.) esetben, ha két vagy több változó több módon kap-
Általános egyensúly: A gazdaság összes piacán csolódik egymáshoz.
egyidejűleg fennálló egyensúly.
Anticiklikus: Olyan mozgás, melynek iránya nem Baumol-Tobin-modell: Pénzkeresleti modell,
követi a konjunktúraciklust. (Vö. koncraciklikus, mely szerint az emberek a pénztartásból származó
prociklikus.) kamatveszteséget és a kevésbé gyakori bankba já-
Aranystandard: Olyan pénzrendszer, amelyben rás előnyeit összemérve választják meg optimális
az arany pénzként működik, illetve amelyben min- pénztartásukat.
den pénz aranyra váltható. Belső késleltetés: A gazdaságot érő sokk és a sokk-
Aranyszabály: A Solow-modellben a megtakarí- ra adott gazdaságpolitikai válasz közötti időszak.
tási ráta azon szintje, amely mellett az egy munkás Bennfentesek: A már alkalmazott munkások, akik
ra jutó fogyasztás (vagy a munka hatékonysági befolyást gyakorolnak a béralkura. (Vö. kívülál-
egységére jutó fogyasztás) maximális. lók.)
534 Szószedet
Bér: Egységnyi munkáért fizetett összeg. Csereeszköz: Áruk és szolgál tatások tranzakci-
Bérmerevség: A bérek nem teremtik meg a mun- óiban széles körben elfogadott eszköz; a pénz egyik
kakereslet és munkakínálat egyensúlyát. funkciója. (Vö. vagyontartási eszköz, értékrnér6.)
Beruházás: Egyének és vállalatok által vásárolt Csökkenő határtermék: A termelési függvény
olyan árujavak, amelyek tőkeállományukat nö- tulajdonsága, miszerint egy termelési tényez6 ha-
velik. tárterméke csökken, ha nő a termelési tényező
Beruházási adóhitel: A vállalati jövedelemadó mennyisége, és eközben a többi termelési tényező
csökkentése abban az esetben, ha a vállalat új tó'ke- mennyisége nem változik.
javakat vásárol.
A beruházás neoklasszikus elmélete: Az elmélet Defláció: Az árszínvonal csökkenése. (Vö. dez-
szerint a tőke határtermékének a tőke költségétó1 infláció, infláció.)
való eltéréséről függ a beruházás. Deflátor: lásd GDP-deflátor.
A beruházás q-elmélete: Az elmélet szerint a tő Dezinfláció: Az áremelkedés ütemének csökkené-
kejavakra fordított kiadás nagyságát a működő tő se. (Vö. defláció, infláció.)
keállomány piaci értéke és pótlási költsége közötti Diszkontálás: A jövóbeni kiadásoknak és bevéte-
arány határozza meg. leknek ajelenlegiekhez viszonyított csökkentése a
Beszámított érték: Olyan áru vagy szolgáltatás fennálló pozitív kamatláb miatt.
értékének a becslése, amit a piacon nem értékesíte- Diszkontráta: A központi bank által a bankoknak
nek, ezért nincs piaci ára. nyújtott hitelek kamata.
Bruttó hazai termék (GDP): A belföldön képző Dominált eszköz: Más eszközökkel összehason-
dött összes jövedelem, beleértve a külföldi tulaj- lítva kedvezőtlenebb hozadékot ígér6 eszköz, bár-
donban lévő termelési eszközök által termelt jöve- milyen legyen is a bizonytalan hozamok jövőbeli
delmet. A belföldön termelt árukra és szolgáltatá- kimenetele.
sokra fordított összes kiadás.
Bruttó nemzeti termék (GNP): A nemzet gazda- Egyensúly: Ellentétes irányú erők kiegyenlített
sági szereplői által termelt összes jövedelem, bele- állapota, mint például a kereslet és kínálat egyensú-
értve a külföldön használt termelési eszközök által lya egy piacon.
termelt jövedelmet. A nemzet által termelt árukra és Együttműködési kudarc: A döntéshozók mind-
szolgáltatásokra fordított összes kiadás. egyike rosszabbul jár, mert képtelenek olyan kö-
zös stratégiát választani, amely mindenkinek ked-
Ciklikus munkanélküliség: A rövid távú inga- vezne.
dozásokkal együtt járó munkanélküliség; a munka- Elaszticitás: Egy változó százalékos módosulása
nélküliségi rátának a természetes rátától való elté- egy másik változó egyszázalékos ingadozásának
rése. hatására.
Ciklikusan kiigazított költségvetési deficit: A Elbátortalanodott alkalmazottak: Azok a dol-
kormányzat kiadásainak és adóbevételeinek kon- gozók, akik azért hagyják el a rnunkaer6-állományt,
junktúraciklusaihoz igazított költségvetési deficit, mert nem látnak reményt arra, hogy új munkahe-
mely azt mutarja, hogyan alakulna a deficit a gazda- lyet találjanak.
ság kibocsátásának és a foglalkoztatásnak a tenné- Életciklus-hipotézis: Fogyasztási elmélet, mely ki-
szetes rátája mellett. Teljes foglalkoztatás melletti emelt szerepet juttat a megtakarításoknak és a köl-
költségvetési deficitnek is nevezik. csönfelvételnek az alacsonyabb jövedel mű és a ma-
Cipőtalpköltség: A reál pénzállomány csökkené- gasabb jövedelmű időszakok között a források át-
séből származó költség, például a gyakori bankba ütemezésében. Erre példa a munkával töltött évek
járás kényelmetlenségei. és a nyugdíjas évek közötti különbség.
Cobb-Douglas termelési függvény: A követke- Előjelző mutatók: Olyan gazdasági mutatók, ame-
z6 alakú termelési függvény: F(K, L):;;; AK L -o., lyeknek ingadozása mege16zi a gazdaság kibocsá-
1 1
ahol K a tó'ke, La munka, A és a paraméterek. tásának változásait, és ezért képesek előre jelezni
CPI: Lásd fogyasztói árindex. azok irányát.
Szószedet 535
Endogén változó: Olyan változó, amelyet egy adott Federal Reserve (Fed): Az Egyesült Államok
modell magyaráz. A változó értéke a modellen be- központi bankja.
lül határozódik meg. (Vö. exogén változó.) Feldolgozás alatt álló termékek: Raktáron lévő
Engedékeny gazdaságpolitika: Olyan gazdaság- félkész termékek.
politika, amely egy sokk hatását engedi kifejlőd Felértékelés: A központi bank növeli a fizetőesz
ni, ezáltal megakadályozza, hogy az más területen köz értékét rögzített á1fo Iyamrendszerben. (Vö. le--
kárt okozzon; például egy kedvezőtlen kínálati értékelés.)
sokkra válaszul az aggregált kereslet növelése le- Felértékelődés: Valamely fizetőeszköz értékének
hetővé teszi, hogy a sokk hatást gyakoroljon az emelkedése a devizapiacon más fizetőeszközökhiiz
árakra, ezáltal a kibocsátás a természetes szinten képest. (Vö. leértékelődés . )
maradjon. Finanszírozási korlát: Egy vállalat által tőkevá
Erkölcsi kockázat: Az erkölcstelen magatartás le- sárlás céljából felvehető külső források, például
hetősége olyan helyzetekben, amikor a munka el- hitelek nagyságának felső határa.
lenőrzése nem tökéletes; a hatékonysági bérek el- Fisher-egyenlet: Az egyenlet szerint a nominális
méletében például az alacsony bérű munkások a kamatláb a reálkamatláb és a várt infláció összege
lógás lehetőségét kihasználva kockáztatják, hogy (i = r + n•).
elkapják és elbocsátják őket. Fisher-hatás: A várt inflációnak a nominális ka-
Értékcsökkenés: 1. A tőkeállomány csökkenése matlábra gyakorolt egy-egy arányú hatása.
az elavulás és a felhasználás következtében. 2. Va- Fiskális politika: Az állam kiadásokra és adózta-
lamely fizetőeszköz értékének más fizetőeszközök tásra vonatkozó döntései.
höz viszonyított csökkenése a devizapiacon. (Vö. Fogyasztás: A fogyasztók által vásárolt javak és
felértékelődés.) szolgáltatások.
Értékmérő: Az árak és számviteli tételek nyilván- Fogyasztási függvény: A fogyasztás meghatáro-
tartási egysége; a pénz egyik funkciója. (Vö. csere- zóit kifejező összefüggés; például a fogyasztás és a
eszköz, vagyontartási eszköz.) rendelkezésre álló jövedelem közötti összefüggés:
Étlapköltség: Az árak megváltoztatásának költsé- C = C(Y - 7).
ge. Fogyasztási határhajlandóság (MPC): A fo-
Euler tétele: Matematikai összefüggés, mely gyasztás növekedése, ha a rendelkezésre álló jöve-
szerint ha a termelési függvény konstans mérct- delem egy egységgel nő.
hozadékú, és a tényezőket a határtermékükön fi- Fogyasztói árindex (CPI): Az árszínvonal mérő
zették meg, akkor a gazdasági profit nullával száma; egy változatlan fogyasztói kosár költsége a
egye nlő . bázisévben vett költségéhez viszonyítva.
Ex ante reálkamatláb: A hitelezés pillanatában Folyamatjellegű változó: Olyan változó, melynek
várt reálkamatláb. A nominális kamatláb és a várt értékét időegység alatt é1telmezzük. (Vö. állomány-
infláció különbsége. (Vö. ex post reálkamatláb.) jellegű változó.)
Ex post reálkamatláb: A ténylegesen megvalósu- Frikciós munkanélküliség: A munkanélküliség
ló reálkamatláb. A nominális kamatláb és a tényle- azon fajtája, mely abból származik, hogy az embe-
ges infláció különbsége. (Vö. ex ante reálkamat- reknek időre van szükségük ahhoz, hogy képessé-
láb.) geiknek és kívánalmaiknak megfelelő munkahelyet
Exogén változó: Olyan változó, amelyet egy mo- találjanak.
dellben adottnak tekintünk. A változó értéke füg-
getlen a modelltől. (Vö. endogén változó.) Gazdasági profit: A bevételnek a vállalat tulaj -
Expanzív gazdaságpolitika: Az aggregált keres- donosainál maradó része a termelési tényezők kifi-
letet, a reáljövedelmet és a foglalkoztatást növelő zetése után. (Vö. számviteli profit, profit.)
gazdaságpolitika. (Vö. restriktív gazdaságpolitika.) GDP: Lásd bruttó hazai termék.
Export: Más országoknak eladott áruk és szolgál- GDP-deflátor: A nominális GDP reál GDP-hez
tatások. viszonyított aránya; az árszínvonal m érőszáma,
536 Szószedet
mely a jelenlegi vásárlói kosár költségét viszonyít- határozza meg az aggregált jövedelmet. (Vö. IS
ja a bázisévben vett költséghez. görbe, LM görbe.)
GNP: Lásd bruttó nemzeti termék. IS görbe: A kamatláb és a jövedelemszint között
az árupiacon fennálló negatív összefüggés. (Vö.
Hatékonyságibér-elméletek: A reál bénnerevség IS-LM-modell, LM görbe.)
és a munkanélküliség elmélete, mely szerint a vál-
lalatok úgy növelik a munka hatékonyságát és a Jelenérték: Egy jövőbeni összeggel azonos érté-
profitot, hogy a reálbéreket egyensúlyi szint felett kű mai összeg, számításba véve a két időpont kö-
tartják. zött elérhető kamatjövedelmet.
Helyettesítési határráta (MRS): Az az arány, Jövedelmi hatás: Egy jószág fogyasztásában be-
amely mellett a fogyasztó hajlandó lemondani egy következő változás, ha a relatív árakat nem változ-
jószág valamekkora mennyiségéről egy másikért tatva magasabb vagy alacsonyabb közömbösségi
cserébe. A közömbösségi görbe meredeksége.' görbére térünk át. (Vö. helyettesítési hatás.)
Helyettesítési hatás: Egy jószág fogyasztásában
bekövetkező változás, amely az árarányok megválto- Kamatláb: A források jelen és jövő közötti át-
zásának hatására a közömbösségi görbén történő utalásának piaci ára; a megtakarítás hozama és a
elmozdulásból szánnazik. (Vö. jövedelemhatás.) kölcsönfelvétel költsége.
A hiány elkerülése: Készlcttartási motiváció, mely Kereskedelmi mérleg: Az exportból származó be-
szerint a vállalatok több terméket ta1tanak készleten vételek és az importra fordított kiadások különbsé-
a túlzott mértékben megnövekedett kereslet kielé- ge.
gítésére. Keresletoldali infláció: Az aggregált keresleti sokk
Hiperinfláció: Túlságosan magas infláció. hatására bekövetkező infláció. (Vö. költségoldali
Hiszterézis: A történelem hosszan tartó hatása pél- infláció.)
dául a munkanélküliség természetes rátájára. Készletberuházás: A vállalatok által raktáron tar-
Hozzáadott érték: A vállalat kibocsátásának érté- tott termékek- az anyagok, a féltermékek és a kész-
ke mínusz a vállalat által vásárolt anyagok és félter- termékek - mennyiségében bekövetkező változás.
mékek értéke. Készpénz: A forgalomban lévő papírpénz és érme.
Keynesi kereszt: A jövedelem meghatározódásá-
ldőinkonzisztencia: A gazdaságpolitikusok elő nak Keynes Általános elméletén alapuló egyszerű
re meghirdetik politikájukat, hogy a gazdasági sze- modellje, mely a kiadás változásának az aggregált
replők várakozásait befolyásolják, majd miután azok keresletre gyakorolt multiplikatív hatását mutatja be.
a várakozásaiknak megfelelően cselekszenek, a Kcynesi modell: Keynes Általános elméletén ala-
meghirdetettől eltérő gazdaságpolitikát folytatnak. puló modell. A modell feltevései szerint a bérek és
Import: Más országoktól vásárolt javak és szol- az árak nem tisztítják meg a piacokat, és az aggregált
gáltatások. kereslet határozza meg a gazdaság kibocsátását és
lmportkvóta: Egy termék importálható mennyi- foglalkoztatását. (Vö. klasszikus modell.)
ségének törvényes korlátja. Kiegyensúlyozott költségvetés: Olyan költségve-
Infláció: Az árak általános emelkedése. (Vö. def- tés, amelyben a bevétel egyenlő a kiadással.
láció, dezinfláció.) Kis nyitott gazdaság: Nyitott gazdaság, melyben
Inflációs adó: Az állam pénzteremtés útján bizto- a kamatláb a nemzetközi pénzpiacok által adott;
sított bevétele; seigniorage. olyan gazdaság, melynek a méreténél fogva ele-
Intertemporális költségvetési korlát: A kiadásra nyésző a világpiacra, különös tekintettel a nemzet-
és ajövedelemre vonatkozó költségvetési korlát több közi kamatlábra gyakorolt hatása. (Vö. nagy nyi-
időszak esetén. (Vö. költségvetési korlát.) tott gazdaság.)
IS-LM-modell: Az aggregált kereslet modellje, Kiszorítási hatás: A beruházás csökkenése az ex-
mely az árupiac és a pénzpiac kölcsönhatásai alap- panzív fiskális politika kamatlábnövelő hatása kö-
ján megmutatja, hogy adott árszínvonal mellett mi vetkeztében.
Szószedet 537
Kívülállók: A foglalkoztatásból kimaradó munká- Költségvetési korlát: A kiadásnak a jövedelem ol-
sok, akiknek nincs befolyásuk a béralkura. (Vö. daláról való korlátozása. (Vö. intertemporális költ-
bennfentesek.) ségvetési korlát.)
Klasszikus dichotómia: A reál- és a nominális Költségvetési többlet: A bevételek többlete a ki-
változók teoretikus szétválasztása a klasszikus mo- adásokkal szemben.
dellben, mely szerint a nominális változók nem hat- Kötvény: A kibocsátó- többnyire egy vállalat vagy
nak a reál változókra. (Vö. pénzsemlegesség.) az állam - kamattal terhelt adósságát megtestesítő
Klasszikus modell: Az a gazdasági modell, mely a hivatalos dokumentum.
klasszikusok, illetve a Keynes előtti közgazdászok Közömbösségi görbék: Preferenciák grafikai
szemléletén alapul. A modell lényege az a feltevés, szemléltetése, ahol ugyanazon kielégítettségi szin-
hogy a bérek és az árak alkalmazkodása megtisztít- tet biztosító termékek kombinációi láthatók.
ja a piacokat, illetve hogy a monetáris politika nem Központi bank: A monetáris politika irányításáért
hat a reálváltozókra. (Vö. keynesi modell.) felelős intézmény, mint például a Federal Reserve
Konjunktúraciklus: A kibocsátás, a jövedelmek az Egyesült Államokban.
és a foglalkoztatás ingadozása az egész gazdaság Közvetítés: Lásd pénzügyi közvetítés.
szintjén. Külső késés: Valamely gazdaságpolitikai beavat-
Konstans mérethozadék: A termelési függvény kozás és annak gazdaságra gyakorolt hatása között
tulajdonsága, mely szerint a termelési tényezők eltelt idő.
mennyiségének adott arányú növelése ugyanakko- Kvázipénz: Olyan eszközök, amelyek a pénzhez
ra arányban növeli a kibocsátást. hasonlóan alkalmasak tranzakciók lebonyolítására,
Kontraciklikus: A kibocsátással, a jövedelmek- ezért a pénz közeli helyettesítői.
kel és a foglalkoztatással ellentétesen alakuló moz- Kvóta: Lásd importkvóta.
gás a konjunktúracikluson belül; recesszióban nö-
vekvő, kilábalás időszakában csökkenő. (Vö. anti- Lakásberuházás: A saját célú és bérletbe adási
ciklikus, prociklikus.) céllal történő lakásvásárlás.
Kontraszelekció: Nemkívánatos kiválasztódási Laspeyres-árindex: Az árszínvonal változatlan
folyamat az emberek saját döntései következtében; összetételű jószágkosáron alapuló mérőszáma. (Vö.
példa erre a hatékony bérek elmélete, mely szerint Paasche-árindex.)
egy bércsökkentés hatására ajó munkások kilép- Látra szóló betétek: Bankban tartott eszközök,
nek a vá!Jalatból, a rosszak bennmaradnak. melyekkel tranzakciókat lehet lebonyolítani. Példá-
Kormányzati kiadások multiplikátora: Az agg- ul iIyen a csekk.
regált jövedelem módosulása a kormányzati vásár- Lebegő árfolyam: A központi bank engedi, hogy
lások értékének egydoll,íros változásakor. az árfolyam reagáljon a változó gazdasági fe ltéte-
Kormányzati vásárlások: Az állam által vásárolt lekre és a gazdaságpolitikára. (Vö. rögzített árfo-
javak és szolgáltatások. (Vö. transzferkifizetések.) lyam.)
Köksönfelvételi korlát: A pénzintézetektől felve- Leértékelés: A központi bank csökkenti a fizető
hető kölcsön nagyságának korlátozása, ami a jövő eszköz értékét rögzített árfolyamrendszerben. (Vö.
beni jövedelem jelenbeni elköltését szabályozza. felértékelés.)
Likviditási korlátnak is nevezik. Likvid: Bármikor fizetőeszközre váltható; tranz-
Kölcsönforrások: A tőkefelhalmozás céljára ren- akciók lebonyolítására alkalmas.
delkezésre álló források. Likviditási korlát: Egy pénzintézettől felvehető
Költségoldali infláció: Aggregált kínálati sokk ha- kölcsön összegének korlátozása, ami korlátozza a
tására bekövetkező infláció. (Vö. kcrcsletoldali inf- jövóbeni jövedelem jelenben való elköltésének le-
láció.) hetőségét. Kölcsönfelvételi korlátnak is nevezik.
Költségvetési deficit: A bevételek elmaradása a Likviditáspreferencia-elmélet: A kamatláb Keynes
kiadások mögött. Általános elméletén alapuló egyszerű modellje, mely
Szószedet 537
Kívülállók: A foglalkoztatásból kimaradó munká- Költségvetési korlát: A kiadásnak a jövedelem ol-
sok, akiknek nincs befolyásuk a béralkura. (Vö. daláról való korlátozása. (Vö. intertemporális költ-
bennfentesek.) ségvetési korlát.)
Klasszikus dichotómia: A reál- és a nominális Költségvetési többlet: A bevételek többlete a ki-
változók teoretikus szétválasztása a klasszikus mo- adásokkal szemben.
dellben, mely szerint a nominális változók nem hat- Kötvény: A kibocsátó- többnyire egy vállalat vagy
nak a reál változókra. (Vö. pénzsemlegesség.) az állam - kamattal terhelt adósságát megtestesítő
Klasszikus modell: Az a gazdasági modell, mely a hivatalos dokumentum.
klasszikusok, illetve a Keynes előtti közgazdászok Közömbösségi görbék: Preferenciák grafikai
szemléletén alapul. A modell lényege az a feltevés, szemléltetése, ahol ugyanazon kielégítettségi szin-
hogy a bérek és az árak alkalmazkodása megtisztít- tet biztosító termékek kombinációi láthatók.
ja a piacokat, illetve hogy a monetáris politika nem Központi bank: A monetáris politika irányításáért
hat a reálváltozókra. (Vö. keynesi modell.) felelős intézmény, mint például a Federal Reserve
Konjunktúraciklus: A kibocsátás, a jövedelmek az Egyesült Államokban.
és a foglalkoztatás ingadozása az egész gazdaság Közvetítés: Lásd pénzügyi közvetítés.
szintjén. Külső késés: Valamely gazdaságpolitikai beavat-
Konstans mérethozadék: A termelési függvény kozás és annak gazdaságra gyakorolt hatása között
tulajdonsága, mely szerint a termelési tényezők eltelt idő.
mennyiségének adott arányú növelése ugyanakko- Kvázipénz: Olyan eszközök, amelyek a pénzhez
ra arányban növeli a kibocsátást. hasonlóan alkalmasak tranzakciók lebonyolítására,
Kontraciklikus: A kibocsátással, a jövedelmek- ezért a pénz közeli helyettesítői.
kel és a foglalkoztatással ellentétesen alakuló moz- Kvóta: Lásd importkvóta.
gás a konjunktúracikluson belül; recesszióban nö-
vekvő, kilábalás időszakában csökkenő. (Vö. anti- Lakásberuházás: A saját célú és bérletbe adási
ciklikus, prociklikus.) céllal történő lakásvásárlás.
Kontraszelekció: Nemkívánatos kiválasztódási Laspeyres-árindex: Az árszínvonal változatlan
folyamat az emberek saját döntései következtében; összetételű jószágkosáron alapuló mérőszáma. (Vö.
példa erre a hatékony bérek elmélete, mely szerint Paasche-árindex.)
egy bércsökkentés hatására ajó munkások kilép- Látra szóló betétek: Bankban tartott eszközök,
nek a vá!Jalatból, a rosszak bennmaradnak. melyekkel tranzakciókat lehet lebonyolítani. Példá-
Kormányzati kiadások multiplikátora: Az agg- ul iIyen a csekk.
regált jövedelem módosulása a kormányzati vásár- Lebegő árfolyam: A központi bank engedi, hogy
lások értékének egydoll,íros változásakor. az árfolyam reagáljon a változó gazdasági fe ltéte-
Kormányzati vásárlások: Az állam által vásárolt lekre és a gazdaságpolitikára. (Vö. rögzített árfo-
javak és szolgáltatások. (Vö. transzferkifizetések.) lyam.)
Köksönfelvételi korlát: A pénzintézetektől felve- Leértékelés: A központi bank csökkenti a fizető
hető kölcsön nagyságának korlátozása, ami a jövő eszköz értékét rögzített árfolyamrendszerben. (Vö.
beni jövedelem jelenbeni elköltését szabályozza. felértékelés.)
Likviditási korlátnak is nevezik. Likvid: Bármikor fizetőeszközre váltható; tranz-
Kölcsönforrások: A tőkefelhalmozás céljára ren- akciók lebonyolítására alkalmas.
delkezésre álló források. Likviditási korlát: Egy pénzintézettől felvehető
Költségoldali infláció: Aggregált kínálati sokk ha- kölcsön összegének korlátozása, ami korlátozza a
tására bekövetkező infláció. (Vö. kcrcsletoldali inf- jövóbeni jövedelem jelenben való elköltésének le-
láció.) hetőségét. Kölcsönfelvételi korlátnak is nevezik.
Költségvetési deficit: A bevételek elmaradása a Likviditáspreferencia-elmélet: A kamatláb Keynes
kiadások mögött. Általános elméletén alapuló egyszerű modellje, mely
538 Szószedet
szerint a kamatláb egyensúlyt teremt a reálpénz- befolyásolják a háztartások és a vállalatok árukra

állomány kereslete és kínálata között. és szolgáltatásokra fordított kiadásait.
LM görbe: A kamatláb és a jövedelemszint között Monetarizmus: A monetarizmus elmélete szerint
(az árszínvonal változatlansága mellett) a reálpénz- a gazdasági ingadozások elsődleges oka a pénzkí-
piacon fennálló pozitív irányú összefüggés. (Vö. nálat változásában keresendő, ezért a szilárd pénz-
IS- LM-modell, IS görbe.) kínálat biztosítja a gazdaság stabilitását.
Lucas-kritika: A kritika szerint a hagyományos Multiplikátor: Lásd kormányzati kiadások mul-
gazdaságpolitikai elemzés nem fektet kellő hang- ti plikátora, pénzmultiplikátor, adómultiplikátor.
súlyt a gazdaságpolitikai változások várakozások- Mundell-Fleming-modell: Kis nyitott gazdaság
ra gyakorolt hatására. /S- LM-modellje.
Mundell-Tobin-hatás: A reálkamatláb csökkené-
M 1, M2, M3: A pénzállomány különböző mérő se annak következtében, hogy a várt infláció növeli
számai; a nagyobb számok a pénz tágabb értelme- a nominális kamatlábat, csökkenti a reálpénzál-
zését jelölik. lományt és a reál vagyont, aminek hatására csökken
Magánmegtakarítás: A rendelkezésre álló jöve- a fogyasztás, és nő a megtakarítás.
delem és a fogyasztás különbsége. A munka határterméke (MPL): A munka egy
Makroökonometriai modell: Olyan modell, amely egységgel való növelésébó1 származó többletkibo-
adatok és statisztikai módszerek segítségével kí- csátás.
vánja számszerűen is leírni a gazdaságot. A munka hatékonysága: A Solow-féle növeke-
Makroökonómia: A gazdaságot egészében vizs- dési modell változója, amely a munkaerő-állomány
gáló tudományág. (Vö. mikroökonómia.) egészségi állapotát, képzettségi szintjét és adottsá-
Megtakarítás: Lásd nemzeti megtakarítás, magán- gait reprezentálja.
megtakarítás és állami megtakarítás. A munka hatékonysági egysége: A munkaerő
Mennyiségi egyenlet: Az azonosság szerint a pénz- állomány olyan mutatója, amely a munkások szá-
kínálat megszorozva a pénz forgási sebességével mát és az egyes munkások hatékonyságát is magá-
egyenlő a nominális jövedelemmel (MV= PY); ban foglalja.
mennyiségi pénzelmélet, mely a stabil forgási se- A munka intertemporális helyettesítése: Az a
besség feltételével magyarázza a nominális kiadá- lehetőség, hogy az emberek a munkát egyik idő
sok nagyságát. szakról későbbi időszakokra tegyék át.
Mennyiségi pénzelmélet: Az elmélet szerint a pénz- A munkanélküliség természetes rátája: A mun-
mennyiség változásai a nominális kiadások válto- kanélküliség egyensúlyi rátája, amelyhez a gazda-
zásait eredményezik. ság hosszú távon igazodik.
Mérleg: Számviteli kimutatás az eszközökró1 és a Munkaerő-állomány: A népesség azon része,
forrásokró l. amelynek vagy van munkahelye, vagy munkát ke-
Mikroökonómia: A piacokat és a döntéshozókat res.
vizsgáló tudományág. (Vö. makroökonómia.) Munkaerő-tartalékolás: Az a jelenség, amikor a
Modell: A valóság egyszerűsített, többnyire ábrák- vállalatok a termékeik iránti alacsony kereslet ese-
kal és egyenletekkel kifejezett megjelenítése, mely a tén is alkalmaznak egyes munkásokat annak érde-
változók közötti összefüggéseket mutatja be. kében, hogy a kereslet késó'bbi élénkülése esetén
Monetáris bázis: A készpénz és a tartalékok rendelkezésre álljanak.
összessége; nagy erejű pénznek is nevezik. Munkakiterjesztő technikai haladás: A terme-
Monetáris politika: A központi bank pénzkínálat- lékenység növekedése, mely növeli a munka haté-
ra vonatkozó döntései. konyságát.
Monetáris semlegesség: Lásd a pénz semleges- Munkanélküli-segély: Állami segélyezési prog-
sége. ram, melynek keretében a munkanélküliek a mun-
Monetáris transzmissziós mechanizmus: Az a kahely elvesztése után bizonyos ideig segélyre jo-
folyamat, melynek során a pénzkínálat változásai gosultak.
Szószedet 539
Munkanélküliségi ráta: A munkaerő-állomány szerint a munkanélküliség egy százalékponttal tör-
munka nélkül lévő része a teljes munkaerő-állo ténő csökkenése a reál GDP megközelítőleg két
mányhoz viszonyítva. százalékponttal való növekedésével jár együtt.
Óvatossági célú megtakarítás: A bizonytalanság-
Nagy erejű pénz: Az összes készpénz és banki ból (például ajöv6benijövedelem nagyságával vagy
tartalék; monetáris bázisnak is nevezik. tartósságával kapcsolatos bizonytalanságból) ere-
Nagy nyitott gazdaság: Nyitott gazdaság, amely dő többletmegtakarítás.
képes befolyásolni a belföldi kamatlábat. A gazda-
ság méreténél fogva lényeges hatást gyakorol a vi- Paasche-árindex: Az árszínvonal változó termék-
lágpiacokra és a nemzetközi kamatlábra. (Vö. kis kosárral súlyozott mérőszáma. (Vö. Laspeyres-ár-
nyitott gazdaság.) index.)
Nemzeti megtakarítás: A nemzetgazdaság jöve- Papír alapú pénz: Olyan pénz, amelynek nincs
delme a fogyasztással és kormányzati vásárlások- belső értéke, és értékét csak az adja, hogy pénzként
kal csökkentve; a magánmegtakarítás és az állami használják. (Vö. árupénz, pénz.)
megtakarítás összege. Pénz: Tranzakciók lebonyolítására használt eszkö-
Nemzeti számlarendszer: A GDP-t és egyéb ide- zök állománya. (Vö. árupénz, papírpénz.)
tartozó mutatót tartalmazó számlarendszer. A pénz forgási sebessége: A nominális kiadás és
Nemzeti számlarendszer azonossága: Az az a pénzkínálat aránya; megmutatja, hogy a pénz hány-
egyenlet, mely sze1int a GDP a fogyasztás, a beru- szor cserél gazdát.
házás, a kormányzati vásárlások és a nettó export Pénzkeresleti függvény: A reál pénzállomány iránti
összege. kereslet meghatározóit mutató függvény; például:
Nemzetközi kamatláb: A nemzetközi pénzpiaco- (MIP/ = L(i, Y).
kon érvényes kamatláb. A pénzkereslet portfólióelméletei: Az emberek
Nettó beruházás: Az elhasználódott tőke pótlásán által tartani kívánt pénzmennyiséget magyarázó el-
felüli beruházás; a tőkeállomány változása. méletek, melyek a pénz vagyontartási funkciójára
Nettó export: Az export és az import különbsége. épülnek. (Vö. a pénzkereslet tranzakciós elméle-
Nettó külföldi beruházás: A külföldi beruházá- tei.)
sok nettó értéke; a hazai beruházás és a hazai meg- A pénzkereslet tranzakciós elmélete: Az elmélet
takarítás különbsége. a pénz csereeszköz funkciójára épül, és arra vonat-
Nominális: Folyó áron számított; az inflációval nem kozik, hogy az emberek mennyi pénzt kívánnak
korrigált. (Vö. reál.) tartani. (Vö. a pénzkereslet portfólióelméletei.)
Nominális árfolyam: Két ország pénze közötti Pénzmultiplikátor: A pénzkínálat növekedése, ha
cserearány. (Vö. árfolyam, reálárfolyam.) a monetáris bázis egy dollárral nő.
Nominális kamatláb: A megtakarítás hozadéka Pénzügyi közvetítés: Az a folyamat, melynek so-
és a hitel költsége, az inflációval nem korrigálva. rán azoktól, akik jövedelmük egy részét jövőbeni
(Vö. reálkamatláb.) fogyasztásra megtakarítják, a források azokhoz ke-
Normáljószág: Olyan jószág, amely iránt nő a fo- rülnek, akik kölcsönt kívánnak felvenni, hogy a
gyasztó kereslete, ha a jövedelme emelkedik. későbbi termeléshez beruházási javakat vásárolhas-
sanak.
Nyíltpiaci műveletek: A központi bank állam- A pénz semlegessége: Az elmélet szerint a pénzkí-
kötvény-vásárlása vagy -eladása a pénzkínálat nö- nálat változása nem hat a reálváltozókra. (Vö.
velése vagy csökkentése céljából. klasszikus dichotómia.)
Nyitott gazdaság: Olyan gazdaság, amelyben min- Permanens jövedelem: Az a jövedelem, amelyre
denki szabadon részt vehet a nemzetközi áru- és az emberek a jövőben is számítanak; szokásos jö-
tőkeforgalomban. (Vö. zárt gazdaság.) vedelem. (Vö. átmeneti jövedelem.)
Permanens jövedelem hipotézise: Fogyasztási
Űkun törvénye: A munkanélküliség és a reál elmélet, mely szerint az emberek permanens jöve-
GDP közötti negatív irányú összefüggés, amely delmüknek megfelelően döntenek a fogyasztásról,
540 Szószedet
továbbá a megtakarítással és a kölcsönfelvétellel például a technológiai változások), anélkül, hogy a

igyekeznek egyenletes fogyasztást biztosítani, ha a nominális változóknak (például a pénzkínálatnak)
jövedelem átmenetileg megváltozik. szerepet tulajdonítanánk.
Phillips-görbc: Az infláció és a munkanélküliség Reálpénzállomány: A pénz mennyisége a pénzért
közötti negatív irányú összefüggés; modern válto- vásárolható javak és szolgáltatások egységében ki -
zatában az infláció, a ciklikus munkanélküliség, a fejezve; a pénzmennyiség és az árszínvonal hánya-
várható infláció és az aggregált kínálati görbébó1 dosa (MIP).
átvett kínálati sokkok közötti összefüggés. Recesszió: Tartósan csökkenő reáljövedelem idő
Piacmegtisztító modell: A modell feltételezi, hogy szaka.
az árak kiegyenlítik a keresletet és a kínálatot. Rejtett gazdaság: Az adófizetés elkerülése vagy
Pigou-hatás: A csökkenő árszínvonal hatására nő illegális tevékenység folytatása miatt eltitkolt gaz-
a reál pénzállomány és a fogyasztó vagyona, ami a dasági ügyletek.
fogyasztói kiadás növekedését eredményezi. Rendelkezésre álló jövedelem: Az adók kifizeté-
Politikai konjunktúraciklus: A kibocsátás és se után maradó jövedelem.
foglalkoztatás ingadozásai, melyek a szavazók meg- Restriktív gazdaságpolitika: Az aggregált keres-
nyerése érdekében történő gazdasági beavatkozá- letet, a reáljövedelmet és a foglalkoztatást csökken-
sok miatt következnek be. tő gazdaságpolitika. (Vö. expanzív gazdaságpoliti-
Prociklikus: A kibocsátással, a jövedelemmel és a ka.)
foglalkoztatással megegyező irányú mozgás a kon- Részesedési arány: A munkaerő-állomány aránya
junktúraciklus során; recesszióban csökkenő, fel- a felnőtt lakossághoz.
lendülésben növekvő. (Vö. anticiklikus, kontracik- Részleges tartalékolású bankszektor: A bankok
likus.) csak betéteik egy adott hányadát tartalékolják. (Vö.
Profit: A vállalat tulajdonosainak jövedelme; a vál- százszázalékos tartalékolású bankszektor.)
lalat jövedelmének és költségeinek különbsége. (Vö. Részvény: Egy vállalat tulajdonrésze.
számviteli profit, gazdasági profit.) Részvénypiac: Vállalati tulajdonrészek adásvélel-
ének piaca.
Racionális várakozások: A feltételezés szerint Ricardói ekvivalencia: Az elmélet szerint az elő
az emberek optimálisan használják fel a rendelke- relátó fogyasztók tökéletesen látják előre az állam-
zésre álló információikat - beleértve a jelenlegi és a adósságból származó jövőbeni adókat, ezért az ál-
jövóbcn várt gazdaságpolitikákra vonatkozókat - lam mai hitelfelvétele az adósság visszafizetése
az előrejelzéseikhez. (Vö. adaptív várakozások.) érdekében történő későbbi adóemeléssel együtt
Ragadós árak: Az árak lassan alkalmazkodnak, ugyanazt a hatást eredményezi, mint egy mai adó-
ezért nem mindig teremtik meg a kereslet és kínálat emelés.
közötti egyensúlyt. (Vö. rugalmas árak.) Rögzített árfolyam: A központi bank által meg-
Ragadós árak modellje: Az árak lassú alkalmaz- adott, előre meghatározott árfolyam, amely mellett
kodására épülő aggregált kínálati modell. hazai fizetőeszközt külföldi fizetőeszközre vált és
Ragadós bérek modellje: A nominális bérek lassú fordítva (Vö. lebegő árfolyam.)
alkalmazkodására épülő aggregált kínálati modell. Rugalmas árak: Kereslet és kínálat között egyen-
Reál: bázisáron számított; az inflációval számított. súlyt teremtő, gyorsan alkalmazkodó árak. (Vö. ra-
(Vö. nominális.) gadós árak.)
Reálárfolyam: Két ország termékei közötti csere-
arány. (Vö. á1folyam, nominális árfolyam.) Seigniorage: Az állam pénzteremtés úrján szerzett
Reálkamatláb: A megtakarítás hozadéka és a hitel bevétele; inflációs adó.
költsége az inflációval korrigálva. (Vö. nominális Sokk: Közgazdasági összefüggés - mint például
kamatláb.) az aggregált keresleti vagy aggregált kínálati görbe
Reálkonjunktúra-ciklusok elmélete: Az elmélet - exogén jellegű megváltozása.
szerint a gazdasági ingadozások a gazdaság reál- Solow növekedési modellje: A modell leí1ja, ho-
változóinak megváltozásával magyarázhatók (mint gyan határozza meg a megtakarítás, a népességnö-
542 Szószedet
Újklasszikus közgazdaságtan: Az elméleti irány- Vám: Az importra kivetett adó.

zat szerint a gazdasági ingadozások megmagyaráz- Várakozásos munkanélküliség: A bérmerevség
hatók a klasszikus modell feltételeinek megtartása és a munkahelyek leépítése okozta munkanélküli-
mellett is. (Vö. újkeynesi közgazdaságtan.) ség.
.. Vásárlóerő-paritás: Az elmélet szerint a javaknak
Uzleti állóeszköz-beruházás: A vállalatok által a minden országban azonos az áruk, ezért a nominá-
jövőbe li termelés céljából vásárolt gépek és beren- lis árfolyam az árszínvonalak közötti eltéréseket tük-
dezések. rözi.
Véletlen bolyongás: Egy változó idó'beli mozgá-
V agyontartás: A vásárlóerő jelenből jövőbe tör- sának el őre nem megjósolható pályája.
ténő átmentése; a pénz egyik funkciója. (Vö. érték- Verseny: Az a piaci szituáció, melynek nagyszámú
mérő, csereeszköz.) magánszemély és vállalat a szereplője, így egyikük
Vállalati jövedelemadó: A vállalatok számviteli döntései sem befolyásolják a piaci árakat.
profitjára kivetett adó.
Válság: Súlyos recesszió. Zárt gazdaság: Olyan gazdaság, amely nem vesz
Valutaárfolyam: az az arány, amelyen egy ország részt a nemzetközi kereskedelemben.
pénze cserélődik a világpiacon. (Vö. nominális ár-
folyam, reálárfolyam.)
, ,
TARGYMUTATO
Megjegyzés: A lapszámok melletti á az ábrákat, az I a lábjegyzeteket, a t a táblázatokat

jelöli.
1896-os elnökválasztás, 201-202 Aggregált keresleti externáliák

1932. évi Jövedelmi Törvény, 314 - és étlapköltségek 423
1986-os adóreform, 490 Aggregált keresleti görbe
A fog lalkoztatás, a kamat és a pénz általános el- - algebrája 323
mélete (Keynes), 276, 364-365, 396,414,434 az~ eltolódása 260á. 260-261, 261 á, 277, 277á
A pénzről (Hume), 422 az - negatív meredeksége 259-260
A tőke költsége, 486-487 az /S-LM-modell és az~ 306-307, 307á, 308á
Adaptív várakozások Aggregált kínálat ragadós árak modellje, 367-370,
a Phillips-görbe és az~ 374 371á
Adó(k) Aggregált kínálat ragadós bérek modellje, 360-362,
1964. évi -csökkentés 390, 456 362á,37lá
1968. évi ~pótlék 456 Aggregált kínálat téves helyzetmegítélés modellje,
beruházás és ~ 491 362-364,363á,364á,37l á
beruházási adóhitel és - 491 Aggregált kínálat, 261-267, 359-385. Lásd még:
halasztott fizetésű~ 472 új-keynesi közgazdaságtan
infláció és~ 199,203 - és a Phillips-görbe. Lásd Phillips-görbe
jövedelemadó-jóváírás és~ 162 - modelljeinek összehasonlítása 370-372, 371 á,
jövó'beni, fogyasztók és - 470-473 372á
kamatlábak és~ 88-89 az~ információhiány modellje 366-367, 317á
Keynesi kereszt és ~ 285á, 285-286 az~ ragadós árak modellje 367-370, 371á
lakásberuházás és - 497-497 az - ragadós bérek modellje 360-362, 362á,
megtakarítás és ~ 98 37 l á
vállalati jövedelem- 460 az~ téves he lyzetmegítélés modellje 362-364,
Adókisimítás, 405 363á,364á,371á
Adómultiplikátor, 285, 285á az ~ot érő sokkhatások 270á, 270-273, 27lá
Adósság. Lásd államadósság Aggregált kínálati görbe
Adósságdefláció elmélete, 314-316. 31 5á a rövid távtól a hosszúig 264-266, 265á, 266á
Afroamerikaiak az~ nemzetközi összehasonlítása 369-370
munkanélküliségi ráta az~ között 167, 167t hosszú távú ~ 262á, 262-263, 263á
Aggregált kereslet, 258-261. Lásd még: IS görbe, rövid távú ~ 263-264, 263á, 265á
/S-LM-modell, keynesi kereszt, LM görbe Akcelerátormodell, a készletek ~je, 500-501 , 501á
~ a nyitott gazdaságokban . LásdMundell- Fle- Akcrlof, George A., 4241
ming-modell Áldozati ráta, 378- 382
a me nnyiségi egyenlet mint- 259, 259á adaptív várakozások és az - 377-378
az -et érő sokkhatások 267- 270 268á racionális várakozások és az~ 380-382, 382t
/S- LM-modell mint az~ elmélete 306-310, 307á, Alesina, Alberto, 3991, 4041
308á Állam megtakarítása, 94
kibocsátás és~ 527 gazdasági növekedés és az~ 138
544 Tárgymutató
Államadósság, 463-481 , 464á népességnövekedés és az - 129-13 1

az - nemzetközi összehasonlítása 463, 463t stacionárius helyzetek összehasonlítása és az -
a költségvetési hiány mérése és az - 475-480 121-125, 122á, 124t
az - hagyományos szemlélete 465-467, 474- technikai haladás és az - 133-134
475 Árfolyamok, 224-238
az - ricárdói szemlélete. Lásd a ricárdói ekviva- az Európai Monetáris Rendszer és az - 346
lencia az új ságok jelentése az -ró\ 226
a GDP - - arány 406. 406á hazai fiská lis politika és az - 230, 230á
Á llami politika. Lásd rnég gazdaságpolitika, fiská- kereskedelempolitika és az - 232-233, 232á
lis politika. kereskedelempolitika, stabilizációs külföldi fiskális politika és az - 230-231, 231á
politika, lebegő. Lásd l ebegő árfolyam
frikciós munkanélküli ség és - 158-160 nominális. Lásd nomimí.lis árfolyamok
technikai haladás és-139-141 reál-. Lásdrefüí.rfolyamok.
Államkötvények, 96 rögzített. Lásd rögzített árfolyamok
Állandó mérethozadék, 78 vásárlóerő-paritás és az - 235-237, 236á
Állomány(ok), 50, 50á Árfolyarnunió, 346
Állótőke elfogyasztása, 58 Argentína
Általános egyensúlyi modell, 101 infláció -ban 188á,
Altonji, Joseph G., 4 181 pénzkínálat növekedése -ban J 88á
Amerikai forradalom, az - költségei. 189 vásárlóerő-paritás és~ 238t
Ando, Albert, 449, 4531 Árindexek. Lásd még fogysztói árindex (CPI)
Ange\l, Norman, 1801 Laspeyres és Paasche, 64
Anglia. Lásd Egyesült Királyság Áruk és szolgáltatások kereslete, 86-90, 91-92
Ár(ak). Lásd még fogyasztó i árindex (CPI), deflá- beruházás és az - 87-89
ció, hiperinfláció, infláció fogyasztás és az - 86-87, 87á
- a Mundell- Fleming modellbe n 346-349, kormányzati vásárlások és az - 90
347á-348á tőkefelh almozás és az- 111-112
a pénz mennyiségi elmélete és - 187-188 Áruk és szolgáltatások
a tőke reálbérleti díja és - 85 - kereslete. Lásd áruk és szolgáltatások keres-
aszinkron bér- és ármegállapítás és - 424 lete
bérleti díj, tőkéjé 484-487. 485á egyensúly az - piacán 9 1-92
étlapköltségek és - 423-424 az - adott kínálata 78
infláció és - 198-200, 202 félkész - 50-51
jelenlegi és jövó'bcni pénz és - 21 1-213 az - nemzetközi áramlása. Lásd nemzetközi ke-
jövőbeni , jelenlegi pénz és - 196-198, 197á reskedelem, nettó export, külkereskedelmi
lakás- 495-497, 495á, 497á mérleg, külkereskedelmi deficit, külkereske-
ragadós - Lásd ragadós ár(ak), delmi többlet
rugalmas - 44, 421-422 az - el őá llítása. Lásd tőke, termelési tényezők:,
termelési tényező- . Lcísd tényezőárak munka, termelési függvény
vásárlóerő-paritás és - 237-240, 237á, 240t az - kosarának ára 60- 61
Aranystandard, 178, 199-200 az - megvásárlása. Lásd fogyasztás, kormány-
a zöldhasúak és az - 266-267 zati vásárlások
nemzetközi - 339 az - sokfélesége a GDP-ben 50
Aranyszabály szeri nti tőkefelhalmozási szint, 121- hozzáadott érték és az - 50-51
127 normál - (normáljószág) 443
az - elérése 124- 127 Árupénz, 178
megtakarítási ráta és az - 136-137 az - átalakulása papíralapú pénzzé 179-180
Tórgymufofó 545
Aszinkron bér-és ármegállapítás, 424 vásárlóerő-paritás és~ 238t
Átlagos fogyasztási hajlandóság, 434-435, 435á, Belső késés, 390
437á,436-437 Benjamin, Daniel K., 961
Átmeneti jövedelem, 454-455 Bennfentesek, a szakszervezetek és a ~, 162
Austin, Jane, 75 Bér(ek)
Ausztrália ~ a nemzeti számlarendszerben 60
~ államadóssága 463t aszinkron bér- és ármegállapítás és ~ 424-425
a központi bank függetlensége ~ban 404á hatékonysági~ 165-166
szakszervezeti tagok ~ban l 62t ragadós bérek modellje és ~ 360-362, 362á, 371 á
vásárlóerő-paritás és~ 238t reál~ 84
Ausztria rugalmas~ 421-422
~ államadóssága 463t téves helyzetmegítélés modellje és~ 362- 364,
munkanélküliség ~ban 170-171 , l 70á 363á, 364á
Automatikus stabilizátorok, 390-391 Bérbeadó vállalatok, 484. Lásd még üzleti állóesz-
Az élet költsége. Lásd fogyasztói árindex (CPI) köz-beruházás
Azonosítási probléma, 99á, 100 Bérleti díjak a nemzeti jövedelemben, 60
Azonosság, 55, 183 Bérmerevség, munkanélküliség és~, 160á, 160-
167,
Baby-boom generáció a munkaerőpiacon, 167 hatékonysági érek és ~ 165-166
Ball, Laurence, 3691, 3701, 3821, 4121, 4261 minimálbér szabályozások és~ 161-163
Banglades, életszínvonal ~ben, 11 Ot szakszervezetek és ~ 163- 164, 164t
Bankmérleg, 507á, 507-508 Bernanke, Ben, 3111
Bankok Bernheim, B. Douglas 4701, 4741
~ mérlege 507á, 507- 508 Beruházás fedezeti értéke, 128-129
a ~ pénzteremtése 507 Beruházás neoklasszikus modellje, 483. Lásd még
a ~ tartalékolási követelménye 511 üzleti állóeszköz-beruházás
bankcsődök, ~ és a pénzkínálat 511- 513, 512t Beruházás(ok), 483- 503, 483á
központi ~. Lásd központi bankok, Federal ~ elosztása, gazdasági növekedés és~ 137-139
Reserve (Fed) ~ kereslete. Lásd beruházásási kereslet
tartalék-betét arány a ~nál 509 a~ a GDP-ben 55-56, 87-89, 88á
Bankrendszer a~ definíciója 56
részleges tartalékolású ~ 507á, 507-509. Lásd a ~ kiszorítása 94
még: Federal Reserve (Fed) a ~ nemzetközi összehasonlítása 119-120, 120á
százszázalékos tartalékolású ~ 506á, 506-507 a~ neoklasszikus modellje. Lásd üzleti állóesz-
Barro, Robert J., 961, 1351, 4011, 4221, 473, 474 köz-beruházások
Barsky, RobertJ., 601, 1931, 3661 a beruházási kereslet megváltozása 222, 231-
Barter 179 232, 231á
Baum L. Frank, 199-200 árfolyamok és~ 231-232, 23 lá
Baumol, Williarn, 516 azonosítási probléma és ~ 99á, 100
Baumol-Tobin modell, a pénzkereslet ~je, 516-518, IS görbe és a~ 288-288, 287á
516á,_518á készlet~. Lásd készletberuházás
Befektetési alapok, pénzpiac, 183-184 külföldi ~. Lásd nettó külföldi beruházások
Belgium külkereskedelmi egyenleg és ~ 218-222, 2 l 9á,
~ á1larnadóssága463t 220á,22lá
a központi bank függetlensége ~ban 404á, lakás~. Lásd lakásberuházás
infláció ~ban l 88á megtakarítás és ~ 92- 93, 92á
munkanélküliség ~ban 170-171, l 70á nettó~ 487
546 Tárgymutató
tőkefelhalmozás és - l 13á, 113-115 GNP versus - 56-58

üzleti állóeszköz--. Lásd üzleti állóeszköz-be- jövedelem, kiadás, körforgás és - 47-49, 47á
ruházások készletek a - -ben 49
Beruházási adóhitel, 490-491 munkanélküliségi ráta és a - 66- 67, 67á
Beruházási kereslet, 97á, 98-99, 99á nominális - 52-53
a - módosulása, - nagy nyitott gazdaságban növekedés a --ben, -növekedés a világ vezető
249-250,249á gazdságaiban 139-140
Beszámított érték, 51 szezonális ciklusok, szezonális kiigazítás és -
Bils, Mark J.,3661 59-60
Bimetál standard, 199-200 Bruttó nemzeti termék (GNP), GDP versus GNP,
Biztosítás 56- 58
- és munkanélküliség 157-158, 162-163 Bryan, William Jennings, 199- 200
társadalom- 453 Bulow, Jeremy I., 1651
Blanchard, Oliver Jean, 3841, 4241 Bush, George, 33, 220, 399t, 472
Blinder, Alan S., 1961, 2581
Boeing Vállalat, 228 C (a pénzmennyiség mutatói), 183, l 83t
Bolívia, hiperinfláció-ban, 201-202 Campbell, John Y., 4461, 4591
Bordo, M. O. 961 Card, David, 160, 1611
Boskin, Michael, 64 Carter, Jimmy, 33, 399t
Bossons, John, 4531 Cecchetti, Stephen G., 2581
Bóvli kötvények, 88 Chang, Clara, l 62t
Brazília Ciklikus munkanélküliség, a Phillips-görbe és a-,
életszínvonal -ban 1lOt 372. Lásd még Phillips-görbe
megtakarítás és beruházás -ban l 20á Ciklikusan kiigazított költségvetési deficit, 478
népességnövekedés -ban 131 á Cipolla, CarloM., 851
vásárlóerő-paritás és - 238t Clark, John Bates, 255
Britannia. Lásd Egyesült Királyság Clark, Kim B., 1661
Brown, Charles, 1591 Clinton, Bill, 33, 138, 220, 228, 391, 399t, 490,
Brown, E. Cary, 3121 532
Brumberg, Richard, 449 Cobb, Charles, 105
Brunner, Karl, 3111 Cobb-Douglas termelési függvény, 105-107, 107á
Bruttó hazai termék (GDP), 46- 58 Consol, 96
a - láncsúlyozású mérése 52 Cooper Industries, 228
a - összetevői 55-56, 57t, 86- 90 Cooper, Russel, 4261
a- számítása49- 52 CPI Lásd fogyasztói árindex (CPI)
a GDP-deflátor és a - 53-54, 61-63, 63á Csád
a jövedelem összetevői és a- 54- 55 megtakarítás és beruházás -ban 120á
a reál - 34-35, 35á, 52-53 népességnövekedés -ban 131 á
aggregált kereslet és a - 527 Cserearány. Lásd reálárfolyamok
az államadósság - arány 406, 406á Csökkenő határtermék, 81
az áruk és szolgáltatások sokfélesége a --ben Cutler, David M., 4801
50
beszámított értékek és a - 51 Dánia
életszínvonal és - 527 - államadóssága463t
féltermékek és hozzáadott érték és - 50 a központi bank függetlensége -ban 404á,
folyamat- és állományjellegű változók és a - 48, árfolyamok -ban 339
48á megtakarítás és beruházás -ban 120á
Tárgymutató 547
munkanélküliség ~ban 170-171, l 70á Egyesült Államok
népességnövekedés ~ban 131 á életszínvonal az ~ban l l 2t
szakszervezeti tagok ~ban l 62t, 162-163 export és import az~ kibocsátásának százaléká-
vásárlóerő-paritás és ~ 238t ban 215á ·
Data Recources Incorporated (DRI) modell, 304 export és import mint az ~ kibocsátásának szá-
Defláció, 35 zaléka 2 l 4á-2 l 5á, 214-215
a~ destabilizációs hatásai 341- 346, 3 l5á fiskális politika az ~ban 99,333,456, 479-480
a ~ stabilizációs hatásai 314 gazdasági előrejelzés az ~ban 392-393, 394á
Defoe, Daniel, 414 gazdasági ingadozások az ~ban 25 7
Dél-Korea gazdasági növekedés az ~ban 136, 151, 15lt
~ külkereskedelmi deficitje 226 GDP növekedés az ~ban 142t
gazdasági növekedés ~ban 151 GDP növekedés az ~ban l 42t
vásárlóerő-paritás és ~ 240t háborúk és kamatlábak az ~ban 97 á, 97-98
Demográfiai csoportok. Lásd még életkor infláció az ~ban 190á, 237á
munkanélküliségi ráta változása a~ között 167á, infláció az ~ban 35, 38á, 178, l 90á, 236-237,
166- 167 237á, 376á,376-377
Demokratikus kormányzat, gazdaság a~ alatt, 398- központi bank függetlensége az ~ban 404á
399, 399t központi bank függetlenségeaz ~ban 403-404,
Deviza. Lásd még árfolyamok, rögzített árlolya- 404á
mok, lebegő árfolyamok, nemzetközi kereske- megtakarítás és beruházás az ~ban 122á
delem, nominális árfolyam, reálárfolyam megtakarítás és beruházás az ~ban l 22á
~piac a nagy nyitott gazdaságban 246-247, 246á Mexikó~ általi megsegíése 344-345
Dezinfláció monetáris politika az ~ban 271-272, 27lá, 339,
áldozati ráta és~ 378-379 377-378,521-522, 522á
racionális várakozás.ok és ~ 380-382 Mundell-Fleming-modell és az~ 353
Diszkontálás, fogyasztói költségvetési korlát és a munkanélküliség az ~ban 172á, 172-173,
~, 439 munkanélküliség az _.,ban 35, 38á, 68á, 153,
Diszkontráta, 511 155á,257,381- 382,382t
Diszkrecionális politika időinkonzisztenciája, 399- munkanélküli- segély az ~ban 163- 164
401 NAFTA és az ~ 344
Domináló eszközök, 514 Nagy Válság az ~ban 313- 318
Dominiguez, Kathryn M., 3931 népességnövekedés az ~ban 133á
Dornbusch, Rudiger, 2031 népességnövekedés az ~ban l 33á
Douglas, Paul, l 06 pénzmennyiség növekedési üteme az ~ban l 90á
DRI (Data Recources Incorporated) modell, 304 polititkai ciklusok az ~ban 398- 399, 399t
Dulberger, Ellen, 64 recessziók az ~ban 271- 272, 272á, 391,394
szakszervezetek az ~ban 163-164, 164t
Eckstein, Otto, 305t szakszervezeti tagság az ~ban 164t
Egyensúly,38- 39,39á, 41á,91- 100 vásárlóerő-paritás az ~ban 240t
~ a pénzpiacokon 92- 93, 92á vásárlóerő-paritás és áz ~ 240t
~ az áruk és szolgáltatások piacán 91 Egyesült Királyság
~ rövid távon 264, 265á, 295- 296; 295á, 296á a pénzmennyiség növekedése áz ~ban 190á
beruházási kereslet és ~ 98-99, 98á, 99á adók az ~ban 391,456,472
fiskális politika és ~ 93- 97, 94á, 95á adósság-GDP arány az ~ban 406, 406á
kamatláb és~ 91- 93, 92á árfolyamokaz ~ban 339
keynesi kereszt és~ 279-281, 280á az~ államadóssága 463, 463t
Egyensúlyi reálárfolyam, 230 az ~ államadóssága 463t
548 Tárgymutató
az~ gazdaságának historikus teljesítménye 35- Értékmérő, a pénz~ funkciója, 177-178
39, 37á-38á, 395-396 Értékmérő, a pénz mint, 179
az~ GDP-je 57-58, 59t, 257, 257á Eseti gazdaságpolitika, 397-402
az~ kereskedelmi deficitjei 222-224, 223á az~ időinkonzi sztenciája 399-402, 410-412
az~ költségvetési hiánya 99, 222-224, 223á Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény
az~ mint nagy nyitott gazdság 241-242 (NAFTA), 344
CPI az -ban 65á Eszközök Lásd tőkejavak.
dezinflációja az 198 -as években az ~ban 381- domináló - 514
382, 382t monetáris és nem monetáris ~ 520
egy főre jutó reál GDP az ~ban 36-37, 37á Étlapköltségek, aggregált keresleti externáliák és ~,
Egyiptom 423-424
megtakarítás és beruházás ~ban 120á Étlapköltségek, az infláció ~ei, 199
népességnövekedés ~ban 131 á Euler-tétel, 86, 149
Egységes ár törvénye, 235 Európa. Lásd még az adott országokat
Eichengreen, Barry, 3381, 3391 a fekete halál és a tényezőárak -ban, 85
Einstein, Albert, 33 Európai Közösség, a munkanélküliség növekedé-
Eisenhower, Dwight D., 399t se az~ ben, 170- 171, 170á
Elbátortalanodott alkalmazottak, 170 Európai Monetáris Rendszer (EMS), 346
Elefántcsontpart Euroszklerózis, 170-171, 170á
megtakarítás és beruházás -on 120á Exante reálkamatláb, 192-193
népességnövekedés ~on 131 á Ex post reálkamatláb, 192-193
Életciklus-hipotézis, 449-453 Exogén változók, 37, 37á, 39á
a nemzedéki számlarendszer és az~ 479-480 Export, nettó - . Lásd nettó export
az - következményei 450-453, 450á, 451 á, Externáliák, 138
Életkor aggregált keresleti~, étlapköltségek és aggregált
életciklus-hipotézis és - 452-453 keresleti ~ 423-424
munkanélküliségi ráta és - 167, 167t
Életszínvonal Fair Labor Standards Act, 1938, 159
~ nemzetközi konvergenciája 137 Fair, Ray C., 3931
kibocsátás és - 527 Faj, munkanélküliségi ráta és~, 168- 169, 169t
nemzetközi különbségek az ~ban 111-112, 1l 2t Fazzari, Steven M., 4941
technikai haladás és - 135-136 Federal Reserve (Fed), 181, 391, 520. Lásd még
Előfeltevések, - és modellek, 38-42 monetáris politika, pénzkínálat
Előre nem látható kötelezettségek, az- mérése, 477- ~ mint végső hitelnyújtó 512
478 a~ szárrútott pénzállomány-mennyiség 181- 182
Előrejel zés, gazdasági-, 392-394 Fekete halál, a~ és a tényezőárak, 85
Elosztás, az - neoklasszikus elmélete. Lásd az neo- Feketék, munkanélküliségi ráta a~ között. 167, l 67t
klasszikus elosztáselmélet Feldstein, Martin S., 4531
Első beszámoló az államadósságról (Hamilton), Felé1tékel6dés, 339
401-402 Félkész áruk, 50-51
EMS, Európai Monetáris Rendszer, 346 Feltételes közeledés, 135
Endogén változók, 37, 37á, 39á Férfiak, munkanélküliség a~ között, 168-169, 169t
Érték, beszárrútott, 53 Fiananszírozási korlátok, 494
Értékcsökkenés, 486 Finnország
~ a nemzeti számlarendszerben 58 ~ államadóssága 463t
tőkefelhalmozás és~, 113- 115114á árfolyamok ~ban 339
vállalati nyereségadó és ~ 490 megtakarítás és beruházás ~ban 120á
Tárgymutató 549
munkanélküliség -ban 170-171, B70á Fogyasztási határhajlandóság(MPC), 89, 434-435,
népességnövekedés -ban 131 á 435á
Fischer, Stanley, 1891, 2031, 3611 Fogyasztó(k)
Fisher, Irving, 190, 193, 433, 438 a jövőbeni adók és a - 470--473
Fi sher-egyenlet, 190 költségvetési korlát és a - 438--440, 440á
Fisher-hatás, 190-192 lakásberuházás a - által. Lásd lakásberuházás
Fiskális politika. Lá,sd még kormányzati kiadások, Fogyasztói árindex (CPT), 46, 60-64
adók a fogyasztói kosár ára és a - 60-61
- nagy nyitott gazdaságban 248- 249, 248á, 355á, az infláció felül becslése a - által 63-64
355-356 GDP-deflátor versus - 61- 63, 63á
a - hatásossága 323-324 Fogyasztói preferenciák, 440--441, 441 á
a - megváltozásai, gazdasági hatásuk 300-301, Folyamatjellegű változók, 48á, 48
300á, 301á Forbes, Steve, 497
a - szabályai 405--406 Ford Motor Company, 164-165
a monetáris politika és a - kölcsönhatása 302- Ford, Gerald, R. , 33, 176, 399t
305, 303á, 305t Ford, Henry, 164-165
adómultiplikátor és a - 283, 283á Fordított szelekció, 164
árfolyamok és - . Lásd átfolyamok, rögzített ár- Forgalmi eszköz, a pénz mint - , 177-178
folyamok, lebegő árfolyamok Forgási sebesség
IS görbe és a - 286-287, 286á ajövedelem-e 186
kormányzati kiadások multiplikátora és a - 28 1á, konstans - 187
281- 282 recesszió 1982-ben és a - 271-272
külkereskedelmi mérleg és-. Lásd külkereske- tranzakciós - 185
delmi mérleg Források, kölcsön~. Lásd kölcsönforrások
nemzedéki számlarendszer és a-479--480 Franciaország
Fleming, J. Marcus, 3271 - államadóssága 463t
Foglalkoztatási Törvény, az 1946-os - , 389 a GDP növekedése -ban 140t
Fogolytábor, pénz a -okban. 181 a központi bank függetlensége -ban 404á,
Fogyasztás optimalizálása, 441--442, 442á a pénzkínálat növekedése -ban 188á
Fogyasztás, 433--460. Lásd még fogyasztási függ- árfolyamok -ban 339
vény impo1t és export a kibocsátás százalékában -ban
a - a GDP-ben 55, 86- 87, 87á 213á
a - életciklus-hipotézise 449--453, 450á, 45 lá infláció -ban 188á, 235á
a-permanens jövedelem hipotézise454-459 megtakarítás és beruházás -ban 120á
átlagos fogyasztási hajlandóság és - 434--435, munkanélküliség -ban 170-171 , 170á
435á,436--437 népességnövekedés - ban 131 á
az állótőke el-a 58 szakszervezeti tagok -ban 162t, 162-163
fogyasztási határhajlandóság (MPC) és - 87, vásárlóerő-paritás és - 238t
434--435,435á Franklin, Benjamin, 212
intertemporális választás és a-. Lá.sd intertem- Friedman, Benjamin M., 2701, 4061
porális választás Friedman, Milton, 186-187, 1871, 3111, 312-313,
megtakarítás és - 124-127, 125á, 126á 359, 3641,374, 388,402,433,437,454-456
Fogyasztási függvény, 87, 87á, 434-437 Frikciós munkanélküliség, 155-156
a - korai tapasztalati sikerei 435-436 gazdaságpolitika és a-156- 157
Keynes feltevései a - ró1434--435, 435á, 436 Függvények,40
szekuláris pangás, fogyasztási rejtély és a - 436-
437,437á
550 Tárgymutató
Gazdasági előrejelzés, 392-394 külkereskedelmi egyenleg és~ 219-220

Gazdasági ingadozások, 255-274, Lásd még makroökonómiai modellek a~ elemzésére 304-
konjunktúraciklusok, nagy válság, új-keynes1 305
közgazdaságtan, reálkonjunktúra-ciklusok, re- nagy nyitott gazdaságban, 247á, 247-251
cessziók reálárfolyam és ~ 230-231
~ hosszú illetve rövid távon 256-257 GDP szezonáli s kiigazítása, 61 - 62
aggregált kereslet és~ 258-261 GDP. Lásd bruttó hazai termék
aggregált kínálat és~ 261 -267 GDP-árdeflátor, 53-54,
stabilizásciós politika és ~. Lásd stabilizációs CPI versus ~ 61-64, 63á
politika GDP-deflátor, 53-54
Gazdasági modellek, 37-42, 37á-4lá. Lásd még CPI versus ~ 61 - 64, 63á
az adott modelleket GNP (bruttó nemzeti termék), GDP versus GNP,
~ a gazdasági előrejelzésekhez 393 56-58
a valóság hiánya és a~ 39 Goldfeld Steven M., 5191
exogén és endogén változók és a~ 37, 37á, 39á Gordon, David, 4011
feltevések egyszerűsítése és a~ 39 Gordon, Robert J. ,64, 3791
gazdasági mutatók és ~ 68 Görögország
makroökonómiai~, politikai elemzés ~kel 304- ~ államadóssága 463t
305, 305t munkanélküliség ~ban 170-171, 170á
piactisztító ~ 42 Gray, Jo Anna, 3611
Gazdasági mutató Greenspan, Alan, 520, 521
a részvénypiac mint ~ 493, 493á Griliches, Yvi, 64
előjelző~ 392 Grubel, Herbert G., 1631
Gazdasági növekedés, 109- 142, 11 üt. Lásd még
Solw-féle növekedési modell Hall, Robert E., 1531, 4461, 457, 4571, 4901
a~ forrásai 145- 150 Hamilton, Alexander, 401-402
a ~ mérése 109 Hamilton, James D., 2731
a~ világméretű lelassulása 139-140, l 40t Hasznosság, 44-45
Gazdasági profit, 84-85 Hatékonysági bérek, 163-164
Gazdasági Tanácsadó Bizottság, 284, 389 Hayashi, Fumio, 4481, 4921
Gazdaságpolitika, 388-408. Lásd még fiskális po- Heller, W. W., 2841
litika, monetáris politika, állami politika, stabili- Helyettesítés, a munka inte1temporális ~e, 416-417
zációs politika, kereskedelmi politika Helyettesítési határarány, 440
~ a gazdasági növekedés ösztönzésére 136-140 Helyettesítési hatás, 443-444
~ a Mundell-Fleming-modellben 340-341. 34 lt Heston, Alan, 11 üt, 120t
a~ Lucas-kritikája 394-395 Hiány. Lásd költségvetési hiány, külkereskedelmi
a ~ megítélése 223-224 hiány
a~ történelmi tapasztalatai 395-396 Hibásváltozó-probléma, 455
aktív versus passzív~ 389-396 Hicks, John R., 2781
bizalmatlanság a gazdaságpolitikusokkal, a po- Hiperinfláció, 176, 200-204
litikai folyamatokkal és a ~val szemben 397- ~ a két háború közötti Németországban 200, 203-
398 204, 204á, 205á
eseti~ 397-402, 410-412 a~ költségei 200- 202
gazdasági előrejelzés és~ 392-394 a~ okai 202-203
irányításának szabályai 402- 406 a~ vége 211
késések a~ végrehajtásában és hatásaiban 389- Hiszterézis, 383
391 Hitelfelvételi korlát, 446á, 446-448, 447á
Tárgymutató 551
ricárdói ekvivalencia és hitelfelvételi korlát 470- az - csökkentésének költsége 531- 532
472,471 á az~ költsége 531-532
Hitelkockázat, kamatláb és~, 88 az~ társadalmi költségei 196-200
Hollandia az - tehetetlensége, adaptív várakozások és ~
~ államadóssága 463t 374-375
árfolyamok ~ban 339 CPI és-. Lásd fogyasztói árindex (CPI)
infláció ~ban 237á kamatlábak és - 190- 193
központi bank függetlensége-ban 404á kereslet~ 375
munkanélküliség ~ban 172- 173, 172á költség- 375
szakszervezeti tagság -ban 164t nominális árfolyam és - 234- 235, 235á
vásárlóerő-paritás és~ 240t pénzkínálat növekedése és az - 186- 188, 187á,
Holmes, Sherlock, 46 188á,
Hongkong, Phillips-görbe és az-. Lásd Phillips-görbe
gazdasági növekedés -ban 149-150 stagfláció és~ 271-273
vásárlóerő-paritás és - 238t várt infláció 196- 198
Hoover, Herbert, 463 Inflációs adó, 177, 189
Hosszú táv, 264 Inflációs ráta, 34-37, 36á
~ az IS-LM modellben 309-310, 309á Információhiány-modell, az aggregált kínálat ~je,
aggregált kínálati görbe és a - 262á, 262-263, 366-367,371á
263á,264- 266,265á Infrastruktúra, --beruházás, 137
rövid táv versus - 256-257 Intertemporális helyettesítés, a munka -e, 417
Hozzáadott érték, 52 Intertemporális költségvetési korlát, 438-440, 440á
Hubbard, R. Glenn, 4941 Intertemporális választás. 438-449
Humán tőke,~ -beruházás, 138 a jövedelem változása és - 443á, 442-443
Hurd, Michael, 453] fogyasztói preferenciák és - 440-441, 441 á
hitelfelvételi korlát és~ 446á, 446- 448, 447á
Időhorizont. Lásd hosszú táv, rövid táv, nagyon költségvetési korlát és - 438-440, 440á
hosszú táv optimalizálás és~ 441-442, 442á
Időinkonzisztencia, eseti gazdaságpolitika -ja, 410- reálkamatlábak változása és ~ 443-446, 444á,
412 445á
India Írország
életszínvonal -ban 11 0t - államadóssága 463t
infláció -ban l 88á munkanélküliség -ban 170-171 , l 70á
megtakarítás és beruházás -ban l 20á vásárlóerő-paritás és~ 238t
népességnövekedés -ban 131 á IS görbe, 277. Lásd még IS-LM modell
pénzkínálat növekedése - ban 188á az - algebrája 320-321
Indonézia az - eltolódása a fiskális politika hatására 286-
életszínvonal -ban 11 0t 287, 28fö
megtakarítás és beruházás ~ban 120á az~ értelmezése a kölcsönforrások piacán 287-
népességnövekedés -ban 131 á 288, 287á
Infláció cipőtalpköltsége, 199, 202 az ~ térő sokkok 305-306, 311- 312
Infláció társadalmi költségei, 198-202 kamatláb, beruházás és az - 284-285, 285á
Infláció, 176-177. Lásd még defláció, hiperinflá- keynesi kereszt és az ~. Lásd keynesi kereszt
ció IS-LMmodell 276- 297, 277á, 299-317. Lásd
a költségvetési deficit mérése és az- 476 még IS görbe, keynesi kereszt, LM görbe
a nem várt - 198- 199 a fiskális politika megváltozásai és az ~ 300-
a pénz mennyiségi egyenlete és az~ 182-185 301, 300á, 301á
552 Tárgymutató
a monetáris és a fiskális politika hatásossága és IS görbe és a~. Lásd IS görbe, IS-LM modell,
az~ 323- 324 keynesi kereszt
a monetáris politika megváltozásai és az~ 30 l - LM görbe és a ~ 292- 293, 293á. Lásd még IS-
302, 302á LM modell
a nagy nyitott gazdaság ~je 353-357, 354á nemzeti ~. Lásd nemzeti jövedelem
a nagy válság és az~ 311-3 16 permanens~ 454-456
az ~ mint az aggregált kereslet elmélete 306- rendelkezésre álló~ 86- 87
309, 307á, 308á személyes ~ 59
az ~ rövid és hosszú távon 309- 310, 309á tulajdonosi~ 58
defláció és az~ 314-316, 315á Jövedelemadó-jóváírás, 160
monetáris és a fiskális politika kölcsönhatása Jövedelmi forgási sebesség, a pénz ~e, 184
302-305, 303á, 305t Jövedelmi hatás, 443--444
rövid távú egyensúly és az ~ 295-296, 295á, Jugoszlávia
296á infláció ~ban, l 90á
Izrael pénzmennyiség növekedése ~ban, l 90á
megtakarítás és beruházás ~ben l 20á
népességnövekedés ~ben 131 á Kamat, nettó~ a nemzeti jövedelemben, 58-59
Kamatláb(ak), 190-196
Japán a~ fajtái 88
~ államadóssága 463t diszkont~ 511
a GDP növekedése ~ban 140t egyensúly és~ 91-100
a Rocefeller Center megvásárlása és ~ 216 Fisher-hatás és ~ 190- 191
életszínvonal ~ban 11 üt fogyasztás és ~ 443-446, 445á
gazdasági növekedés ~ban 117-118 infláció és~ 190- 193
impo1t és export a kibocsátás százalékában ~ban IS görbe és ~. Lásd IS görbe, IS- LM modell,
213á keynesi kereszt
infláció ~ban l 88á, 235á jelzáloghitel és~ 498t
központi bank függetlensége ~ban 404á megtakarítások és ~ 92-93, 92á
megtakarítás és beruházás ~ban l 20á monetáris megszorítás és - 292
megtakarítási ráta ~ban 448--449 nemzetközi kamatláb. Lásd nemzetközi kamat-
népességnövekedés ~ban 131 á láb
pénzkínálat növekedése ~ban l 88á nominális~. Lásd nominális kamatláb
szakszervezeti tagok ~ban 162t reál~. Lásd reálkamatláb
vásárlóerő-paritás és~ 238t refinanszírozási ~ 521 - 522, 521 á
Jelzáloghitel, kamatláb és~, 498t Kamatlábkülönbségek, 342-:345
John, Andrew, 4261 - a Mundell-Fleming-modellben 342- 343, 343á
Johnson, Lyndon B., 399t, 456 az ország kockázata, a várakozások és a~ 342
Jorgenson, Dale W., 64, 4901 Kamerun
Jövedelem megtakarítás és beruházás ~ban 120á
~ a körforgásdiagramban 47--49, 47á népességnövekedés ~ban 131 á
a~ mérése, 58- 59. Lásd még bruttó hazai ter- Kanada
mék (GDP) ~ államadóssága 463t
a jövóbeni ~re vonatkozó várakozások 458--459 a GDP növekedése ~ban 140t
a mennyiségi pénzelmélet és a~ 184 a központi bank függetlensége ~ban 404á,
átmeneti ~ 454--455 a NAFTA és ~ 344
bérleti~, díjak 58 a pénzkínálat növekedése ~ban 188á
fogyasztás és~ 442-443, 443á
Tárgymutató 553
import és export a kibocsátás százalékában ~ban Készletek
213á ~ a GDP-ben 49
infláció ~ban 188á, 235á ~ mint feldolgozás alatt álló termékek 499
megtakarítás és beruházás ~ban 120á ~ mint termelési tényezők 499
munkanélküliek biztosítása ~ban 162- 163 Készpénz, 18 1. Lásd még pénz
népességnövekedés ~ban 131 á ~ a polgárháború alatt 266-267
szakszervezeti tagok ~ban l 62t, 162- 163 ~ értéktelenedése 339
vásárlóerő-paritás és~ 238t a~ újraértékelése 339
Katz, Lawrence F., 1571, 160, 161, 1641 árfolyamok és a ~. Lásd árfolyamok, rögzített
Kelet-ázsiai tigrisek. Lásd még az adott országokat árfolyamok, lebegő árfolyamok, nominális
a~ gazdasági növekedése, 149-150 árfolyamok, reálárfolyam
Kennedy, John F., 284, 390, 399t rejtett gazdaság és ~ 515
Kennicke], Arthur, 4531 Készpénz- betét arány, 509
Kenya Keynes, John Maynard, 176, 276, 364-366, 396,
megtakarítás és beruházás ~ban l 20á 413,433,434-436,437,526
népességnövekedés ~ban 131 á ~ !S- LM modellje. Lásd IS görbe, IS-LM mo-
Kereskedelempolitika dell, keynesi kereszt, LM görbe
~ nagy nyitott gazdaságokban 251. 25 1á Keynesi kereszt, 278-284
lebegő árfolyam és~ 334-335, 334á adók és a~ 283-284, 283á
rögzített árfolyam és~ 340-341, 341á egyensúly és ~ 279- 281, 280á
valutaárfolyam és~ 234--235, 234á kormányzati vásárlások és a~ 281 á, 281-282
Kereslet, aggregált. Lásd aggregált kereslet, agg- tervezett kiadás és~ 278- 279, 279á
regált keresleti görbe Kiadási hipotézis, a nagy válság ~e, 313-314
~egyensúly. Lásd egyensúly Kiadások
Áruk és szolgáltatások ~e. Lásd áruk és szolgál- ~ a körforgás modellben 47-49, 47á
tatások kereslete ~ összetétele 54-55
beruházási ~ 231. 231 á a~ mérése. Lásd bruttó hazai termék (GDP)
lakáskereslet 496-497, 497á tervezett ~. Lásd tervezett kiadások, keynesi ke-
munka~ 82- 83, 83á reszt és a tervezett ~
pénz~. Lásd pénzkereslet Kibocsátás természetes szintje, 264
szezonális ingadozások a ~ben, termelés kisimí- Kibocsátás. Lásd még bruttó hazai termék (GDP),
tása és~ 499 nemzeti jövedelem,
termelési tényezők ~e. Lásd tén yezők iránti ke- potenciális ~, a ~ növelése 529
reslet teljes föglalkoztatottság melletti (természetes
tőke~ 83 szintje)~ 264
Keresleti sokkhatások, 267- 268, 268á Kiegyensúlyozott költségvetés szabálya, viták a
Keresletinfláció, 375 ~ról, 405
Kereslet- kínálat modellje, 39á, 38-39, 4lá Kiegyensúlyozott költségvetés, 90
Késések a gazdaságpolitika végrehajtásában és ha- Kína
tásaiban, 389-39 1 a pénzkínálat növekedése ~ban l 88á
Készlet, hiány elkerülése, 499 életszínvonal ~ban 11 0t
Készletberuházás, 484, 498-502 infláció ~ban 188á
a készletek akcelerátormodelljeés a ~ 500- 501, vásárlóerő-paritás és ~ 238t
501á Kínálat
a készlettartás okai és a~ 498-499 aggregált ~. Lásd aggregált kínálat, aggregált
reálkamatláb és~ 501 kínálati görbe
554 Tárgymutató
egyensúly. Lásd áruk és szolgáltatások egyen- Kontraciklikus reálbérek, 364-366

súlya, rögzített~, 79- 80 Kó'olaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC),
tó'kefelhalmozás és ~ 11 2, l l 4á 377
Kínálati sokkok, 272á, 272-275, 273á stagfláció és a~ 274- 275
OPEC és a~ 376-377 Koordinációs kudarcok, a recessziók mint ~, 425-
Phillips-görbe és a~ 372-373 426, 426á
Kínálatoldali közgazdászok, 286 Körforgásdiagram, 47-49, 47á, 75, 75á
King, Robert G., 4211 Korlátok. Léisd hitelfelvételi korlát
King, Stephen R., 3791 finanszírozási ~ 494
Kis nyitott gazdaság Kormányzat, seigniorage és ~, 188- 189
~ lebegő átfolyam mellett 330-335 Kormányzati kiadások multiplikátora, 281 á, 28 1-
~ modellje 220- 221, 221 á 282
~ rögzített árfolyam mellett 335-341 Kormányzati költségvetési korlát, 468-470, 469á
a gazdaságpolitika értékelése és a ~ 225-226 Kormányzati vásárlások (kormányzati kiadások)
a gazdaságpolitika hatása a~ külkereskedelmi ~ a GDP-ben 55, 90
egyenlegére 221-225 keynesi kereszt és a ~ 281 á, 281-282
Kiszorítás, 94 megtakarítás és ~ 94, 94á
Kívülállók, szakszervezetek és~, 164 Kötelezettségek, a költségvetési deficit mérése és a
Kiyotaki, Nobuhiro, 4241 figyelmen kívül hagyott ~, 477-478
Klasszikus dichotómia, 204-206, 257 Kotlikoff, Laurence J., 479-480
Klasszikus modellek, 73, 264 Kötvények
Kochin, Levis A., 961 államkötvények 96
Kockázat, ország~. Lásd Országkockázat bóvli~ 88
Kölcsönforrások, 93 önkormányzati ~ 88
~ kereslete és kínálata 92- 93, 92á Közömbösségi görbék, 440-441 , 441 á
~ piaca nagy nyitott gazdaságban 245-246, 246á Központi Bank, 181. Lásd még Federal ReservE
az IS görbe és a~ 287-288, 287á (Fed)
Kölcsönök, jelzáloghitel és~, 498t a~ függetlensége 403-404
Kollektív alku, bénugalmatlanság és ~, 161- 162, a ~ hitelessége 211
162t európai ~ 346
Költésgvetési többlet, 90 Németország ~ja 203-204, 403, 404á
stabilizáció a~ által 405 Központi költségvetés. Lásd még költségvetési
Költséginfláció, 37 5 korlát, államadósság
Költségvetési deficit. 90 ~i többlet 90, 405
~ mérése 475-479 deficitek és~. Lásd költségvetési deficitek
ciklikusan ki igazított~ (teljes foglalkoztatás) 478 kiegyensúlyozott~ 90
fiskális politika és~ 97 Krueger, Alan, 160, 161
külkereskedelmi deficit és~ 220, 221 á, 222 Krugman, Paul, 1711
stabilizáció a~ által 405 Külföldi beruházások, nettó~. Lásd nettó külföldi
Költségvetési korlát beruházások
intertemporális ~ 438-440, 440á Külkereskedelmi deficit, 218
kormányzati~ 468-470, 469á a~ kialakulása 224
Kongresszusi Költségvetési Hivatal, 389 iker~ 222-224, 223á
Konjunktúraciklus, 35. Lásd még: gazdasági inga- költségvetési hiányok és a ~ 221- 222, 222á
dozások, nagy válság, reálkonjunktúra-ciklusok Külkereskedelmi egyenleg. Lásd még külkereske-
elmélete, recessziók delmi deficit, külkereskedelmi többlet
politikai ~ 398-399, 399t a gazdaságpolitika értékelése és a~ 225-226
Kontinentális Kongresszus, seigniorage és a~, 189 beruházási kereslet és a~ 224-225, 225á
Tárgymutató 555
hazai fiskális politika és a~ 221 á, 221- 222 likviditásprefereneia-elmélet 288-292, 289á,
ikerdeficit és a~ 222-224, 223á 290á,291á
külföldi fiskális politika és a~ 224, 225á Lucas, Robert E., Jr., 109, 1381, 3701, 369-370,
megtakarítás, beruházás és a - 219-221, 221á 394-395, 4171
nettó külföldi beruházás és a~ 217-218 Lucas-kritika, 394-395
Külkereskedelmi többlet, 218 Luxemburg, munkanélküliség ~ban, 170-171, l 70á
Külső késés, 390
Kuznets, Simon, 436- 437 Ml, 184, 185t
Kvázipénz, 520 M2, 184, 185t
Kydland, Finn E., 4011 M3,1 84, 185t
Magánmegtakarítás, 94
L (a pénzmennyisé mérése), I 82, 183t gazdasági növekedés és ~ l 38
Laidler, David, 5191 Magyarország, vásárlóerő-paritás és-, 238t
Lakásberuházás, 484, 494-498 Makroökonómia
egyensúlyi állomány és a kínálat és - 495, 495á a~ által feltett kérdések 42
kamatláb és - 497-498, 498t a~ megválaszolatlan kérdései 529- 532
lakásárak és - 495-497, 495á, 497á a~ tanulságai 526- 529
lakásberuházás adóztatása és - 496-497 a mikroökonómia szerepe a ~ban 44
lakáskereslet változásai és~ 496, 497á Miért tanuljunk makroökonómiát 35-39
Láncsúlyozású mérés, a GDP ~e, 52 Malajzia, vásárlóerő-paritás és~, 240t
Laspeyres-index, 62 Mankiw, N. Gregory, 1371, 1401, 3691, 3701, 4221,
Látra szóló betétek, 181 4241, 4461, 4591
Lebegő árfolyamok, 330-335 Martin, William McChesney, 388
fiskális politika és a - 332á, 331-332, 333 Marx, Karl, 81, 136
kereskedelempoJ itika és a - 334-335 MeCallum, Bennett T.,
monetáris politika és a - 333á, 332- 333 McDonald's, 239
rögzített árfolyamok versus ~ 345-346 McKinley, William, 201
Leértékelődés, 339 Megtakarítás, 94
kilábalás a nagy válságból és a~ 339 - nemzetközi összehasonlítása,
Leimer, Dean R., 4541 állam ~a 94, 139
Lejárat, kamatláb és~, 90 beruházás, kamatláb és~ 94á, 94- 95
Lengyelország életciklus-hipotézis és~ 452
infláció - ban 190á fiskális politika és - 94-99
pénzmennyiség növekedése -ban l 90á külkereskedelmi egyenleg és ~ 221- 224, 222á,
Lesnoy, Selig D„ 4541 223á
Likviditáspreferencia-elmélet, 288- 292, 289á, 290á. magán~ 94, 139
29lá nemzeti -94
Lilien, David M., 1681 óvatossági - 452
Littlefield, Henry M., 2001 társadalombiztosítás és~ 453
LM görbe, 277-278, 292-296. Lásd még !S- LM Megtakarítási ráta,
modell gazdasági növekedés és - 138-139
az~ algebrája 322 japán - 448-449
az~ eltolódása a monetáris politika hatására 293, tőkefelhalmozás és~ 120-121, 121á
294á Mennyiségi egyenlet, 184
az - értelmezése a mennyiségi egyenlet alapján a~ mint aggregált kereslet 261, 261 á
293- 295 LM görbe és az ~ 295- 297
az - eérő sokkok 306, 312-313, 312t-313t Mérethozadék
jövedelem, pénzkereslet és az ~ 292, 293á állandó~ 80
556 Tárgymutató
csökkenő és növekvő - l 05 Mundell, Robert A., 3271

Mexikó Mundell-Fleming-modell, 327-352
életszínvonal -ban 1 l 2t, - változó árszínvonal mellett 346-347, 347á,
infláció ~ban 158á, 236 438á
leértékelés -ban 344-345 a - grafikai bemutatása 328-330, 329á-330á
megtakarítás és beruházás ~ban 122á a - összetevői 328
NAFTA és - 344 gazdaságpolitikai hatások a -ben 341, 341 t
népességnövekedés és - l 33á kamatlábkülönbségek és a - 342-343
pénzmennyiség növekedési üteme ~ban 158á kereskedelempolitika és a - 340-341, 34 lá
vásárlóerő-paritás és - 240t költségvetési politika és a- 33 lá, 331-332, 333,
Meyer, Bruce D., 1591 338,338á
Mikroökonómia, szerepe a makroökonómiában, lebegő árfolyam és a - 330-332
44-45 lebegő vagy rögzített árfolyam és a - 345-346
Minimálbér-rendeletek, 161- 163 monetáris politika és a - 333á, 332- 333, 339-
Mi randa, Edgar, 203- 204 340, 340á
Miron, Jeffrey A., 621, 4991 rögzített árfolyam és a - 335-337, 336á
Modellek. Lásd gazdasági modellek, változók, spe- Munka átlagtermékc, 106
ciális modellek Munka határterméke (MPL), 83, 83á,
Modigliani, Franco, 433, 437, 449 csökkenő 83
Monetáris bázis, 509 munkakereslet és a - 84-85
Monetáris közgazdaságtan, 178 Munka hatkonysága, 131- 132
Monetáris politika, 183, 520- 522, 521á. Lásd még Munka, 75. Lásd még munkaerő-állomány, mun-
Federal Reserve (Fed), pénzkínálat kanélküliség, munkanélküliségi ráta
- eszközei 510-511 a - a reálkonjunktúra-ciklusok elméletében 416-
- fiskális politikával való kölcsönhatása 304- 417
307, 305á, 307t a- határterméke 81-83, 81á, 83á
- hatékonysága 332-333 a~ hatékonysága 131- 132
- nagy nyitott gazdaságban 356-357, 356á a - intertemporális helyettesítése 417
- változásai, hatása a gazdaságra 303-304, 304á a - kereslete 82-83, 83á
eseti - 410-412 a - növekedése, a gazdasági fejlődés és a - nö-
lebegő árfolyamok és a - 332-333, 333á vekedése 146-147
LM görbe és a - 295, 295-297, 296á Munkaerő-állomány részvételi arány, 65
megszorító - 268- 269 Munkaerő-állomány. Lásd még munka, munkanél-
rögzített árfolyamok és a- 339, 340á küliség, munkanélküliségi ráta
szabály szerinti - 402-403, 410 baby-boomerek a-ban 167
szigorú - 295 ki- és belépők a-ba 169-1 70
Monetáris transzmissziós mechanizmus, 304 Munkaerő-tartalékolás, 420
Monetáris uni ó, 346 Munkakite1j esztő technikai haladás, 132
Monetaristák, 402 Munkanélküliség természetes rátája, 155- 157
Morális kockázat, 166 természetes ráta hipotézis és a - 385
MPC (fogyasztási határhajlandóság), 89, 434-435, Munkanélküliségi ráta, 36, 38á, 48, 66-69, 68á,
435á 69á
MPK (tőke határterméke), 85-86 - természetes rátája 154-157, 155á, 383
MPL. Lásd munka határterméke (MPL) a-demográfiai megoszlása 168-169, 169t
Multiplikátorok a-megugrása 169- 171 , 170á, 171á
adó - 285á, 285-286 európai - , - növekedése l 72á, 172-173
kormányzati kiad~ísok -ai 283á, 283-285 Oktm törvénye és a~ 68-69, 69á
pénz-510 Munkanélküliségi-segélyezés, 158-160, 164-165
Tárgymutató 557
Munkanélkülisiég, 154- 177 155á infláció ~ban 176, 188á, 201, 203- 204, 204á,
a - hossza 167 205á,234-235,235á
a munkaerő-állományba ki- és belépők és a ~ megtakarítás és beruházás -ban 120á
171-172 munkanélküliség ~ban 170-171, 170á
ciklikus ~ 372 népességnövekedés ~ban 131 á
frikciós ~ 157-160 pénzkínálat növekedése ~ban l 88á
pénzmennyiség növekedési üteme és a - 528 szakszervezeti tagok ~ban l 62t, 162-163
Phillips-görbe és a~. Lásd még Phillips-görbe vásárl óerő-paritás és - 238t
várakozási-160á, 160-167 Nemzedéki számlarendszer, 479-480
Munkaügyi Statisztikai Hivatal, 61 Nemzeti jövedelem, 70, 77-103
Murphy, Kevin M., 1701 a~ elosztása a termelési tényezők között 81- 87
Mussa, Michael, 2051 a~ elosztása 86-87
Mutató. Lásd gazdasági mutató áruk és szolgáltatások kereslete és a~ 88- 92
áruk és szolgáltatások termelése és a~ 79-80
NAFTA (Észak-amerikai Szabadkereskedelmi azonosítási probléma és a~ 101-102, lülá
Egyezmény), 344 egyensúly és kamatláb és a~ 94-102
Nagy erej(í pénz, 510 IS- LM modell és a ~ 308- 312
Nagy nyitott gazdaság rövid távú modellje, 353- körforgásdiagram és a~ 77-78, 78á
357, 354á, 355á, 356á Nemzeti megtakarítás, 94 . Lásd még megtakarítás
Nagy nyitott gazdaság, 243-252 Nemzeti számbavételi rendszer
a - rövid távú modellje 353-357, 354á a jövedelem összetevői a -ben 60
az Egyesült Államok mint~ 239-240 értékcsökkenés a ~ben 60
beruházáskereslet módosulása és a~ 249, 249á Nemzeti számlarendszer alapazonossága 57, 87
devizapiac és~ 246á, 246-247 Nemzetközi aranystandard, 339
fiskális politika a-ban 355-356, 355á Nemzetközi beruházás. Lásd nettó külföldi beru-
hazai fiskális politika a ~ban 248á, 248-249 házás
kereskedelempolitika és - 249- 250, 249á Nemzetközi kamatlábkülönbségek. Lásd kamatláb-
kölcsönforrások piaca és a - 245-246, 246á különbségek
monetáris politika a ~ban 356-357, 356á Nemzetközi kereskedelem, 214-217. Lásd még
nettó külföldi beruházás és ~ 243- 245, 244á, árfolyamok, rögzített á1folyamok, lebegő árfo-
250- 25 1,250á lyamok, nettó export, nyitott gzdaságok, kis nyi-
Nagy válság, 311- 316, 393. 395 tott gazdaságok, külkereskedelmi egyenleg, kül-
a~ kiadási hipotézise 311- 312 kereskedelmi hiány, külkereskedelmi többlet
a~ pénzhipotézise 312-316, 312t a~ volumene, 2 l 2á, 212-214, 213á
a~ újbóli bekövetkezése 316 Nemzetközi összehasonlítás
csökkenő árak és a- 314-316, 315á a központi bank függetlenségének ~ 403-404,
kilábalás a ~ból, leértékelődés és kilábalás 339 404á
Nagy-Brittania. Lásd Egyesült Királyság a megtakarítás és beruházás ~a 119- 120, 120á
Nagyon hosszú táv, 266 a népességnövekedés ~a 130- 131 , 131 á
Nem várt infláció, 200- 202 a pénzmennyiség növekedésének -a 188, l 88á
Nemek, munkanélküliségi ráta és~, 166-169, 167t az aggregált kínálati görbe ~a 369- 370
Németország. Lásd még Nyugat-Németország az életszínvonal ~a 110, 11 üt
~ államadóssága463t az infláció ~a, 188 188á
~ központi bankja 204, 403-404, 404á szakszervezeti tagok -a l 62t
árfolyamok ~ban 339 Nemzetközi reálkamatláb, 219
gazdasági növekedés ~ban 117- 118 ~ a Mundell-Fleming-modellben 328
import és export a kibocsátás százalékában -ban külkereskedelmi mérleg és a - 220
213á NeokJasszikus elosztáselmélet, 81- 87
558 Tárgymutató
a nemzeti jövedelem elosztása és a~ 86- 87 Nyíltpiaci műveletek, 183, 51 l

a versenyző vállalat döntési problémája és a ~ Nyitott gazdaság, 2 l 4á, 214-253, 215á
82-83 a tó1ce és az áruk nemzetközi áramlása és ~ 216-
tényezőárak és~ 83á, 83-85 219
vállalat tényezők iránti kereslete és~ 83- 85 aggregált kereslet ~ban. LásdMundell-Fleming
Népességövekedés, 129- 133 modell
a~ gazdasági növekedésre gyakorolt hatása 131- árfolyamok és~. Lásd árfolyamok
133, l 32á kis~. Lásd ki s nyitott gazdaság
a~ nemzetközi összehasonlítása 132- 133, 133á megtakarítás és beruházás -ban 219- 226
stacionárius állapot~ mellett 129-131, 130á nagy~. Lásd nagy nyitott gazdaság
Nettó beruházás, 487 Nyugat-Németország. Lásd még Németország
külföldi ~. Lásd nettó külföldi beruházás életszínvonal ~ban l l 2t
Nettó export, 216-218 fehérek, munkanélküliségi ráta a~ között 168-
~ a GDP- ben 57 169, 169t
~ és a reálárfolyam 226- 229,229á GDP növekedés ~ban 142t
Nettó kamatjövedelem a nemzeti jövedelemben, 61
Nettó külföldi beruházás Ökonometriai modellek, gazdaságpolitikai elemzés
~ és külkereskedelmi egyenleg 217-219 ~kel, 306-307, 307t
~ nagy nyitott gazdaságokban 245-247, 246á Okun törvénye, 68-69, 69á
a ~ módosulása, nagy nyitott gazdaságokban Okun, Arthur M ., 2861, 3791
252á,252-253 Olaszország
Nettó nemzeti termék (NNP), 60-61 ~ államadóssága 463t
Nevins,Alan, 167 a GDP növekedése ~ban 140t
Nigéria, életszínvonal ~ban, l l 2t a központi bank függetlensége ~ban 404á
Nixon, Richard M., 35, 399t árfolyamok ~ban 339
NNP (nettó nemzeti termék), 60-61 import és export a kibocsátás százalékában ~ban
Nők, munkanélküliségi ráta a~ között, 168-169, 213á
169t infláció ~ban 235á
Nominális árfolyam, 226 megtakarítás és beruházás ~ban 120á
a ~ és a reálárfolyam 226 munkanélküliség ~ban 170-171, l 70á
a~ meghatározói 235-236 népességnövekedés~ban, 13lá
infláció és~ 236-237, 237á szakszervezeti tagok ~ban l 62t
Nominális GDP, reál GDP versus ~, 54- 55 vásárl óerő-paritás és~ 238t
Nominális kamatláb, 91 , 192, 196-198 Önkormányzati kötvények,
~ a tizenkilencedik században 195 OPEC. Lásd Kőolaj-exportáló Országok Szerve-
a pénztartás költsége és a~ 196 zete (OPEC)
infláció és~ 192- 195, 193á- l 94á Örökség, az ~hagyás okai, 474
jövóbeni pénz és jelenlegi árak és ~ 196- 198, Oroszország. Lásd még Szovjetunió
197á vásárlóerő-paritás és a~ 240t
Nominális változók, 207 Országkockázat, 344-345
Nordhaus William, 3981 kamatláb-különbségek és~ 342
Normáljószág, 443 Ösztönzők, beruházás~, 490-491
Norvégia Óvatossági megtakarítás, 452
~ államadóssága463t Óz, a nagy varázsló (Baum), 201-202
álfolyamok ~ban 339
központi bank függetlensége~ 404á Paasche-index, 64
Pakisztán
Tárgymutató 559
életszínvonal ~ban 112t ~ modellje 509- 510
megtakarítás és beruházás ~ban 122á ~ növekedése, infláció és munkanélküliségi ráta
népességnövekedés ~ban 133á és~ 187-190, l 89á, l 90á, 528
Papíralapú pénz, 178 ~ rövid és hosszú távon 258- 259
a ~ kialakulása 179-180 ~ szabályozása 181. Lásd m.ég monetáris poli-
Parker, Jonathan A., 3661 tika
Pénz mennyiségi elmélete, 184-190 bankcsődök az 1930- as években és a ~ 511-
a pénzkeresleti függvény és a~ 186-187 5 l 3, 512t
állandó forgási sebesség feltétele és a~ 185 1ikviditáspreferencia és~ 290-294, 291 á- 293á
árak, bérek és a~ 187- 188 részleges tartalékolású bankJendszer és~ 507á,
jövedelem és a~ 184-186 507-509
tranzakciók és a mennyiségi egyenlet és a~ 184- stabilizációs politika és~ 269-270, 270á
185 százszázalékos tartalékolású bankrendszer és -
Pénz semlegessége, 207, 421 506á, 506-507
Pénz, 178-184. Lásd még készpénz Pénzmultiplikátor, 510
~ mennyiségi elmélete. Lásd mennyiségi pénz- Pénzpiaci befektetési alapok, 184
elmélet Pénzpiacok, egyensúly a ~on, 92-93, 92á
~kínálat. Lásd Federal Reserve (Fed), monetá- Pénzügyi innováció, 520
ris politika, pénzkínálat Pénzügyi közvetítés, 508
~tartás költsége 196 Permanens jövedelem hipotézise, 454-459
aranystandard és a~. Lásd aranystandard Permanens jövedelem, 454-455
áru-180,181 Peru
banki ~teremtés 508, megtakarítás és beruházás ~ban I22á
fajtái 180 népességnövekedés ~ban 133á
fogalma 179 Pestis, tényezőárak és a~, 87
funkciói 179-180 Petersen, Bruce C., 4941
jelenlegi és jövőbeni, árszínvonal és a ~ 21 1- Phelps, Edmund, 1231,?
213 Phillips, A.W., 374
nagyerejű 510 Phillips-görbe, 372-384
papíralapú~ 180-181 a~ története 374
seigniorage és a ~ 190-191 aggregált kínálat és~ 373-374
Pénzhipotézis, a nagy válság ~e, 3 l 4t-315t, 314- az emelkedő és a csökkenő infláció két oka és a
318 ~ 375-377
Pénzkereslet portfölioelméletci, 514-515 az infláció és a munkanélküliség közötti rövid
Pénzkereslet, 186-187, l 96- 198, 513-519 távú választás és a~ 377-378, 528-529
~ portfolióclméletci 514-515 dezinfláció és áldozati ráta és a~ 378-379
empirikus eredmények a ~ró1 520 hiszterézis és a~ 383
jövóbeni pénz és jelenbeni árak és~ 196- 198 időinkonzisztencia és a~ 378á, 379á
LM görbe és - 294-295, 295á racionális várakozások és fájdalommentes dez-
pénztartás költsége és a~ 196 infláció és a ~ 380-381
tranzakciós ~ elméletei 5 15-5 19, 516á, 5 l 8á várakozások és inflációs inercia és~ 374-375
Pénzkereslet, a ~ Baumol-Tobin-modellje, 516- Piaci megtisztulás, 44
518, 516á, 5]8á Pigou, Arthur, 316
Pénzkeresleti függvény, 186-187 Pigou-hatás, 316
Pénzkínálat, 183, 505-510. Lásd még Federal Plosser, Chales I., 4211, 4221,
Reserve (Fed), monetáris politika Polgárháború, pénzsz(íkítő monetáris politika és a
~ mérése 183-184, l 85t ~,266-267
560 Tárgymutató
Politika Reálkamatláb, 90á, 90-91, 192

a gazdaságpolitikusokkal és a politikai folyama- ex ante - 194-195
tokkal szembeni bizalmatlanság 397-398 expost- 194-195
elnökválasztás 1896-ban és a- 201- 202 készletberuházás és - 501
Politika. Lásd gazdaságpolitika, fiskális politika, Reálkonjunktúra-ciklusok elmélete, 413, 413-422
monetáris politika, állami politika, stabilizációs a munka intertemporális helyettesítése és - , 416-
politika, kereskedelempolitika, 417
Politikai konjunktúraciklus, 398-399,399t a pénz semlegessége és - 420-421
Poole, William, 2721 bérek és árak rugalmassága és - 421-422
Pmtugália technológiai sokkok és - 418
- államadóssága 463t Reálpénzállomány, 186
munkanélküliség ~ban l 72á, 172-173 Reálváltozók, 207
Prescott, Edward C., 4011 , 419, 4201 Recesszió, 35, 257á, 257-258
Prociklikus reálbér, 365 - mint koordinációs kudarc 425-426, 426á
Profit 1982-es - 393
- a nemzeti jövedelemben 60-61 1990-es - 391
a nemzeti jövedelem elosztása és a- 82 Refinanszírozási kamatláb, 521-522, 521á
gazdasági - 86 Reichsbank, 206
számviteli - 86 Rejtett gazdaság
Protekcionista kcrcskedelempolitikák, valutaá:Ifo- - a Szovjetunióban 1811
lyamok és-, 234,1, 234- 235 GDP és a - 53
készpénz és a - 515
Racionális várakozások Rendelkezésre álló jövedelem, 59, 86- 87
dezinfláció és - 380- 381 Rentenbank, 206, 403-404, 404á
fogyasztás és~ 457-459 Republikánus kormányzatok, a gazdaság - alatt,
Lucas-kritika és a - 394-395 398-399, 399t
Radford, R.A., 1811 Részleges tartalékolású bankrendszer, 507á, 507-
Raff, Danial M.G., 1671 509
Ragadós ár(ak), 44, 259- 260, 265-266, 367-370, Részvénypiac
37lá - mint gazdasági mutató 493, 493á
étlapköltségek, aggregált keresleti externáliák és Tobin-féle q és a - 491-493
-423-424 Ricardo, David, 467
Rapping, LeonardA., 4181 Ricardói ekvivalencia, 464, 467-475
Reagan, Ronald, 35, 99, 178, 222, 333, 399t a - alapgondolata 467-468
Reál GDP, 36, 37á az államadósság hagyományos megítélése vagy
nominális GDP versus - , 54-55 a -474-475
Reáláifolyamok, 226-229 jövóoeni adók és a - 470-475
- meghatározói 231, 231 á
a - ra adott gazdasági reakciók 230-231
kormányzati költségvetési korlát és a - 468-470, ..
469á
egyensúlyi - 231. 231 á Rockoff, Hugh, 2021
hazai fiskális politika és - 232, 232á Rogers, Will, 505-525
külföldi fiskális politika és - 232- 233, 233á Rögzített árfolyamok, 335- 341, 336á
nettó export és ~ 229. 229á fiskális politika és a - 338, 338á
nominális árfolyam és a - kapcsolata 226- 227 kereskedelempolitika és a - 340, 34 lá
Reálbér, 84 lebegő árfolyamok versus - 345- 346
- ciklikus viselkedése 364-365 monetáris politika és a - 339-340, 340á
- kiigazítás 346 nemzetközi aranystandard és a ~ 337- 338
..
Tárgymutató 561
Romer, Christina D., 396,421 Spanyolország
Romer, David, 137l ,140l ,3691 ,370J ,414I, 421, - államadóssága 463t
4261 infláció-ban 237á
Romer, Paul, 140! központi bank függetlensége ~ban 404, 404á
Rotcmberg, Julio, 3691 munkanélküliség -ban 172- 173, l 72á
Rövid táv, 266 vásárlóerő-paritás és - 240t
~ú aggregált kínálati görbe 265á, 265-266, 267á, Spiegelman, Robert G., 1601
268á Stabilizáció, 396
~ú egyensúly, 265, 267á a - körüli ellentmondások 530
-ú Phillips-görbe 377-378, 378á költségvetési hiánnyal és többlettel 405
hosszú táv és - 258-259 Stabilizációs politika, 269-275
IS- LM modell -on 311-312 aggregált keresletet érő sokkok és - 269-272,
Rugalmas árak, 42, 421-422 270á
Rugalmas bérek, 421-422 aggregált kínálatot érő sokkok és~ 272á, 272-
275, 273á
Sachs, Jeffrey, 3391 Stabilizátorok, automatikus, 390
Sala-i-Martin, Xavier, 1371 Stacionárius növekedés, 115-119, 116á
Samuelson, Paul, 301 - népességnövekedés mellett 129-132
Sargent, Thomas J. , 2051, 380 - összehasonlítása 123-126, 124á, 126t
Schwartz,AnnaJ., 189, 1891, 3131, 314-315 - technikai haladás mellett 134-135, 134á, l 35t
Seigniorage, 190-191, 213 aranyszabály szerinti - elérése, 126-129
Semlegesség, monetáris ~, 207, 420-421 Stagfláció, 273
Shapiro, Matthew D., 3931, 4721 Statisztika. Lásd még specifikus statisztikák, pl.
Shaw, George Bernard, 526 munkanélküliségi ráta
Shleifer, Andrei, 4741 közgazdasági modellek és - 70
Sichel, Daniel E.,? Statisztikai Hivatal, 46-47, 64
Silver, Stephen, 3661 Summers, Lawrens H., 1671, 1681, 3841, 4041, 4201,
Simonsen, Mario Henrique, 4251 4741, 4921
Slemrod, Joel, 4721 Summers, Robert, 1121, 1221
Smith, Adam, 433 Sumner, Scott, 3661
Sokkok Svájc
aggregált keresletet érintő~ 269- 270, 270á infláci6-ban 190á, 237á
aggregált kínálatot érő - . Lásd kínálati sokkok, központi bank függetlensége-ban 403, 404á
IS görbét érő - 307-308, 313- 314 pénzmennyiség növekedése -ban 190á
LM görbét érő - 307-308, 314-315, 314t-315t szakszervezeti tagság -ban 164t
reálkonjunktúra-ciklusok elmélete és a - 415 vásárlóerő-paritás -ban 240t
stabi lizációs politika és~ 269-275 Svédország
technológiai~ 418-420 - államadóssága 463t
Salon, Gary, 3661 beruházási alap -ban 491
Solow, Robert M., 1121, 150 ,375 infláció ~ban 237á
Solow-féle növekedési modell, 111 - 143, 266,448 központi bank függetlensége ~ban 404á
népességnövekedés és ~ 129-133 szakszervezeti tagság ~ban l 64t
növekedés-támogató politikák 138-142 valutaárlolyam -ban 339
technikai haladás és - 133-136 vásárlóerő-paritás -ban 240t
tőkefelhalmozás aranyszabálya és ~ 122- 129
tőkefelhalmozás és - 112-122, Szabad Ezüst mozgalom, 199-200
Solow-maradék, 150, 418-420, 419á Szabály, szabály szerinti gazdaságpolitika, 397-406
562 Tárgymutató
Szakszervezetek, bérmerevség és a ~, 163- 165 Teljes foglalkoztatottság melletti kibocsátás, 262
Számviteli profit, 84 Teljes tényczőtermelékenység, 141
Szándékok kölcsönös találkozása, 178 Tényezőárak, 79- 81, 79á
Százalékos változások, aritmeti kai fogások a ~kal a fekete halál és a ~ 85
való számoláshoz, 56 technikai haladás és a~ 134
Százszázalékos tartalékolású bankrendszer, 506- Tényezők iránti kereslet, 81-83
507, 506á a munka határterméke és a~ 81- 82, 81 á
Szektorális változás, 158 munka~ 82- 83, 83á
munkanélküliségi ráta és ~ 170-171, l 7lá tőke~ 83
Szekuláris pangás, 436-437 Termékek, feldolgozás alatt álló~, 499
Személyes jövedelem, 61 Termelékenység
rendelkezésre álló~ 61 a- lassulása világszerte 141- 142, 142t
Szezonális ingadozások, a termelés kisimítása és~, teljes tényező~ 141
499 Termelés kisimítása, 498-499
Szingapúr Termelés, ~i tényezó1c. Lásd munka, termelési té-
gazdasági növekedés ~ban 151 nyezők, tőke
megtakarítás és beruházás ~ban 122á Termelési függvény, 79
népességnövekedés ~ban 133á ~ és tó1cefelhalmozás 112, 114á
Szolgáltatások. Lásd áruk és szolgáltatások Cobb-Douglas 107- 109, 109á
Szövetségi Nyíltpiaci Kamatláb. 521 a munka határterméke és a~ 83, 83á
Szovjetunió. Lásd még Oroszország Termelési tényezők. 77. Lásd még tőke, munka
életszínvonal ~ban l l 2t ~ kereslete. Lásd tényezó1c iránti kereslet
rejtett gazdaság ~ban 1811 a ~ ára. Lásd tényezőá.rak
a készlete mint ~ 499
Tajvan, gazdasági növekedés ~on, 151- 152 a nemzeti jövedelem felosztása ~re. Lásd neo-
Tapasztalati kulcs, ~ a munkanélküliek segélyezé- klasszikus elosztáselmélet
sében, 156- 1.57 növekedés a ~ben, gazdasági növekedés és ~
Társadalombiztosítás, 145-147
a~ mint figyelmen kívül hagyott kötelezettség, Termelő vállalatok, 484 . Lásd üzleti állóeszköz-
477- 478 beruházás
megtakarítás és~ 453 Természetes ráta hipotézise, 385
Tartalék(ok), 506. Lásd még többlettartalékolás, 511 Termin, Peter, 3131
Tartalék-betét arány, 509 Tervezett kiadás, keynesi kereszt és ~, 280-281,
Tartalékolási követelmény, 511 281á
Taylor, John B., 4251, 4911, 521- 522 Thaiföld, vásárlóerő-paritás és~, 240t
Technikai haladás, 133- 137 Thatcher, Margarct, 384
~ hatása a gazdasági növekedésre 135t, 135- Többlet
136 kereskedelmi ~ 218
a ~ ösztönzése J41 költségvetési ~ 92, 405
a munka hatékonysága és a~ 133-134 Többlettartalékolás, 51 1
egyensúlyi növekedés ~ mellett 134- 135 Tobin, James, 491, 5141, 516
munkakiterjesztő ~ 134 Tobin-féle q, 49 1-492
ugrások a ~ban 149-150 Tőke átlagterméke, 106
Technológiai sokkok, 418 Tőke bérleti díja, 484-487, 485á
Technológiapolitika, 141 Tőke határterméke (MPK), 85- 86
Teljes foglalkoztatás melleti költségvetési deficit, Tó1ce költsége, 486
478 Tőke reálbérleti díja, 85
Tárgymutató 563
Tőke, 77 aszinkron bér-és ármegállapítás és az~, 424
~állomány egyensúlyi értéke (stacionárius álla- Újklasszikus közgazdaságtan, 422
pot) 113- 117, 114á Üzleti állóeszköz-beruházások, 484-494,
~kereslet 83 ~ meghatározói 487- 489, 488á, 489á
a~ bérleti díja 83, 484-486, 485á a tőke bérlei díja és az - 484-486, 485á
a~ határterméke 82-83 a tőke költsége és az - 486-487
a~ költsége 486-487 adók és az ~ 490
a~ növekedése, gazdasági növekedés és ~ 145- finanszírozási korlátok és az ~ 494
147 részvényárak és az~ 491- 493
álló~ elfogyasztása 58
humán~ beruházás 138 Vagyonátrendeződés, nem várt infláció és-, 200-
nemzetközi ~áramlás. Lásd nemzetközi keres- 201
kedelem, nettó külföldi beruházás, külkeres- Vagyontartási eszköz, 179
kedelmi deficit, külkereskedelmi többlet Vagyotartási eszköz, a pénz mint~, 179
Tőkefel hal mozás, 110-120 Választás. Lásd intertemporális választás
a~ aranyszabálya. Lásd a tőkefelhalmozás arany- Vállalati jövedelemadó, 490
szabálya Vállalati profit. Lásd profit
a tőke változása és a ~ 113- 115, l l 3á, ll 4á Vállalatok
az ámk kereslete és kínálata és a ~ 111-113 ~profitja.Lásd profit
egyensúlyi érték (stacionárius állapot) és~ 113- a~ beruházásai. Lásd üzleti állóeszköz-beruhá-
117, 1 l 4á zások
megtakarítási ráta és ~ l l 9á, 118-120 a~ készletei. Lásd készletek. készletberuházás
Tőkcjavak árfolyamok és ~ 228- 229
a költségvetési deficit mérési és a~, 476-477 termelési tényezők és ~. Lásd termelési ténye-
értékcsökkenés. Lásd értékcsökkenés zők, tényezők iránti kereslet, tényezőárak
Tőkeköltségvetés, 477 vállalati jövedelemadó és a~ 490
Topel, Robert H., 1681 versenyző~ , a nemzeti jövedelem elosztása és a
Törekvő szemlélet, a beruházók ~e, 305 versenyző~ 80-81
Transzferek, 92 Változók
Tranzakciók, a pénz mennyiségi elmélete és~, 184- - közötti kapcsolatot kifejező függvények 42
185 exogén és endogén, 39, 39á
Tranzakciós forgási sebesség, pénzé, 185 hibásváltozó probléma és - 455
Tranzakciós pénzkereslet elmélete, 515- 518, 516á, nominális~ 207
518á reál~ 207
Truman, Harry S., 399t Várakozási munkanélküliség, bérmerevség és ~,
Tulajdonosi jövedelmek, a nemzeti jövedelemben, 160á, 160-167
,60 Várakozások
a jövőbeni jövedelemre vonatkozó~ 458-459
Uganda adaptív-, a Phillips-görbe és az adaptív~ 374
megtakarítás és beruházás ~ban 122á kamatlábkülönbségek és - 342
népességnövekedés ~ban ! 33á Lucas-kritika és~ 394- 395
Új-Zéland, központi bank függetlensége ~on, 403- racionális~. Lásd racionális várakozások
404, 404á Várt infláció, 196- 198
Új-keynesi közgazdaságtan, 4 13-414 , 423- 426 Vásárlások. Lásd fogyasztás, kormányzati vásár-
a recesszió mint koordinációs kudarc és az ~ lások
425-426, 426á Vásárlóerő-paritás , 237- 240, 237á, 240t
alacsony étlapköltségek és aggregált keresleti Végső hitelnyújtó, 512
externáliák és az~ 4?.3-424 Véletlen bolyongás tétele, 457
564 Tárgymutató
Versenyző vállalatok, a nemzeti jövedelem elosztá- Zárt gazdaság, 86
sa és a ~, 80-8 1 egyensúly és kamatláb a ~ban 91-93, 92á
Veszteségföggvény, 410 fiskális politika a ~ban 93-94, 94á
Vietnami háború, adópótlék, 456 termékek és szolgáltatások kereslete a ~ban 86-
Volcker, Paul, 293-294, 333,377, 381-382, 382t 90
Zeldes, Stephen P., 4991
Wallace, Henry, 154 Zimbabwe
Washington, George, megtakarítás és beruházás ~ban l 22á
Weil, David N., 1371, 1401 népességnövekedés ~ban l 33á
Woodbury, Stephen A., 1601 Zöldhasúak, 266-267
Yap szigete, pénz ~n, 182

Ycllen, Janet L., 4241

Makrookonomia

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Makrookonomia

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

..

1.1. Miért tanuljunk makroökonómiát? 3s

1.2. Hogyan gondolkodnak aközgazdászok? 39

1.3. Hogya:n folytatódik a könyv? 45

2.1. Agazdaság teljesítményének mérése: bruttó hazai termék 48

2.2. Amegélhetési költség mérése: afogyasztói árindex 62

2.3. Amunkanélküliség mérése: a munkanélküliségi ráta 66

2.4. Következtetések: a gazdasági mutatóktól a gazdasági modellekig 70

11. rész •· · Agazdaság hosszú távon

3.1. Az áruk és szolgáltatások termelése 79

3.2. Anemzeti jövedelem elosztása a termelési tényezők között 81

3.3. Áruk és szolgáltatások kereslete 88

3.4. Egyensúly és kamatláb 93

3.5. Következtetések 103

4.1. Atőke felhalmozása 112

4.2. Afelhalmozás aranyszabálya 122

4.3. Népességnövekedés 129

4.4. Technikai haladás 133

4.6. Következtetés: Túl a Solow-modellen 142

5.1. Állásvesztés, állásszerzés és a munkanélküliség természetes rátája 15 5

5.5. Következtetés 174

6.1. Mi a pénz? 179

6.2. Apénz mennyiségi elmélete 184

6.3. Seigniorage: apénzkibocsátás haszna 190

6.4. Infláció és kamatlábak 192

6.5. Anominális kamatláb és a pénzkereslet 196

6.6. Az infláció társadalmi költségei 198

Hl. rés,: " ' Agazdaság rövid távon

8.1. Miben különbözik a rövid táv és a hosszú táv? 25 8

8.2. Aggregált kereslet 260

8.3. Aggregált kínálat 263

8.4. Stabilizációs politika 269

8.5. Következtetések 275

9.1. Az árupiac és az IS görbe 280

9.3. Következtetés: a rövid távú egyensúly 297

l 0.1. Ingadozások magyarázata az IS-LM-modellel 302

l 0.2. Az IS-LM-rendszer mint az aggregált kereslet elmélete 308

l 0.3. Anagy válság 313

l 0.4. Következtetés 318

l l.2. Kis nyitott gazdaság lebegő árfolyam mellett 330

11.3. Kis nyitott gazdaság rögzített árfolyamok rendszerében 335

11.4. Kamatlábkülönbségek 342

11.5. Lebegő vagy rögzített árfolyam? 345

11.6. AMundell-Fleming-modell változó árszínvonal mellett 346

11.7. Összefoglaló következtetés 349

12. l. Az aggregált kínálat négy modellje 360

12.2. Infláció, munkanélküliség és a Phillips-görbe 3 72

12.3. Következtetés 384

13. l . Aktív vagy passzív gazdaságpolitika? 3 89

13.2. Szabály szerinti vagy eseti gazdaságpolitika? 397

13.3. Következtetés: gazdaságpolitika egy bizonytalan világban 407

14.1. Areálkonjunktúra-ciklusok elmélete 4 14

14-3. ESmANUlMÁNY: Apénz semlegességének tesztelése 42 1

14.3. Következtetés 426

·•.·•:w~ ré(z ·. ,· Amakroökonómia mikroökonómiai háttere

15. l. John Maynard Keynes és a fogyasztási függvény 434

15.2. lrving Fisher és az intertemporális választás 43 8

15.3. Franco Modigliani és az életciklus-hipotézis 449

15.4. Milton Friedman és opermanens jövedelem hipotézise 454

15.5. Következtetés 459

16.1. Az államadósság hagyományos megítélése 465

16.2. Az államadósság ricardói szemlélete 467

16.3. Pontos-e a költségvetési deficit mérése? 475

-20 '----'---"""--'--ll--=--'-"='--....L....:,,..._1.......,_,_...a;:...i;J......,_ _.__ _J...-_