•i r • T
* .iX 4 j f- .
Budapest, 1939
ELŐFIZETÉSI ÁRAK:
Egy hóra . . 4.— pengő
PESTI NAPLÓ
Negyedévre. 10.80 pengő
F é l é v r e . . . . 21.60 pengő
Egyes szám ára
Budapesten, vidéken és a
pályaudvarokon. 16 fillér
Vasárnap . . . . . . 32 fillér
Mezőssy Béla
Olyan magányosan élt, hogy huszonnégy
órába telt, amíg halála híre eljutott Pestre.
Mezőssy Béláé, aki meghalt hatvannyolcéves
korában újfehértói gazdaságában, komor, ku-
ruc magányában, amelyet ezerkilencszáztizen-
nyolcban választott és abban a nagy csend-
ben, amelyet nem engedett megtörni maga
körül. Még nem volt egészen negyvennyolc-
éves, amikor így hirtelen kifutott a világból,
de valamikor cigányosan fekete h a j a már ak-
kor is ősz volt. Másként azonban nagyon is
megállt a lábán, mokány ember volt, aki közel
sem engedte magához a betegséget. Ült egy
szabolcsi udvarházban, gondozta a gazdasá-
gát, sokat olvasott, nagyokat sétált, vadászott,
könnyű homoki bort ivott, cigarettázott és
főként sokat és nagyokat hallgatott. Igyeke-
zett kétszer olyan öregnek látszani, mint ami-
lyen volt. Téli estéken korán oltott lámpát és
erősen fejefölé húzta a dunnát. Alig állt
szóba valakivel. Már egészen korán függet-
lenségi képviselő volt, írt, szónokolt, propa-
gált, mindig és csakis a legkényesebb és leg-
válogatósabb intellektus szellemi és erkölcsi
instrumentumaival. Wekerle Sándor nagy
nemzeti kormányában földművelésügyi állam-
titkár lett Darányi Ignác minisztersége alatt.
A tizes években Andrássy Gyulát vallotta
politikai vezérének. IV. Károly alatt földmű-
velésügyi miniszter lett. Már az összeomlás
előtt »hazament parasztnak«. Azóta se moz-
dult ki hazulról.
Nagyritkán adott még életjelt magáról,
az utolsó időkben már egyáltalán nem. Az a
néhány megnyilatkozása az összeomlás után,
csupa keserűség volt. Igazán úgy hallatszott
fel ide Pestre, mintha sebzett vad horkanna
fel az erdőben. Aztán ezzel is elhallgatott.
E g y ideig még sokan felkeresték, leutaztak
hozzá a Nyírségre, próbálták rábírni, kapaci-
tálni, hogy jöjjön fel Pestre, vegyen részt a
dolgokban. Mindig kosarat adott. Nem akart
sem mandátumot vállalni, sem újságban cik-
kezni. Csak hallgatni. Pedig nem tört össze.
Figyelt, gondolkozott, tanult, talán jegyzete-
ket is csinált. Csak éppen megszólalni nem
akart. Hallgató Gaal Gaston lett belőle. Azért
hozzuk nevét párhuzamba Gaal Gastonéval,
mert kettejük egyénisége rendkívül sok ha-
sonlóságot mutatott. Mind a ketten szigorúan,
a zordságig menően korrekt, puritáni gentle-
manek voltak és mindkettejüknek szerelme a
magyar föld és népe volt. Csak éppen hogy
Gaal Gaston az összeomlás után is belevetette
magát a küzdelembe, két vállát nekifeszítve
harcolt az eseményekkel, míg Mezőssy Béla
kemény vállal állt ugyan, de félreállt. Nem
volt ebben a hallgatásban semmi regényes
attitűd, még talán dac sem. Csak éppen hall-
gatott, mert hangja nem tudott az ú j akuszti-
kához alkalmazkodni. Húsz évig nem csinált
egyebet, mint túlélt egy világot, amely cser-
ben hagyta őt, kifutott a lába alól. Nem szá-
molta többé az időt. Hű fia volt annak a vi-
lágnak, amelyben felnevelkedett és amelyben
méltán aratta nagy közéleti sikereit és azt a
világot nem akarta felcserélni mással. Nem
állt útjában senkinek, viszont nem is segített
neki. Hagyta, hogy most csinálják mások. Né-
zett, figyelt. Nem dicsért és nem bírált. Hall-
gatott, ahogy remetéhez illik. k val tele. Csupa érdeklődés volt. Alkotás, bírá-
Meg lehetne kérdezni ravatala fölött,
hogy joga volt-e ehhez? í g y félreállni, env-
nyire megvouni a közélettől ritka, mély, érté-
kes, igazán nem köznapi tehetségét! A dolgok
könnyebbik részét vállalni. De ez a kérdés,
amilyen indokolt, talán éppen annyira igaz-
ságtalan is lenne. Ki tudja, amikor esak ő
tudhatta és hogyan mondaná meg halálában,
amikor életében sem akart beszélni róla, hogy
ez a félreállás valóban könnyű volt-e számára.
Aki ismerte őt aktivitásának virágjában, eztr
i-
• 1
90. évfolyam'lVä Szombat, január 21
SZERKESZTŐSÉG
ÉS KIADÓHIVATAL!
VIL ker., Rákóczi út 54b
Telefon: »145-559,«146-419
Jegypénztár, hirdeti*!-, elSfli*»
tési-. u t a l á s i - és könyvosztályj
VII.. Erzsébet körút 18-20
A Chamberlain-látogatás után
Róma, január 20. határozás közlésére törekedett. Olasz részről
(Dr. H . R.) Chamberlain római látogatása elé nagyjelentőségű elhatározás történt akkor, ami-
n a g y várakozással tekintettek az olasz főváros- kor az angol-olasz találkozó eredményekép be-
ban már akkor, amikor a brit kormányelnök uta- látták, hogy a fasiszta és a demokrata világnéze-
zása m é g csak kívánatos reménységnek látszott. tek között hidat verni sziszifuszi munka és majd-
A brit »békeangyal« itáliai utazásától a müncheni nem reménytelen vállalkozás lenne. Chamberlain
csoda megismétlését várták és azt hitték, hogy a azután jött Rómába, hogy a versaillesi békét
kontinentális politika legégetőbb problémájának darabokra tördelte. És azért jött, hogy Mussolinit
elintézése után sikerül majd felszámolni a Föld- a status quo fenntartásáról győzze meg, holott
közi tenger problémáját. Az angol miniszterelnök tudhatta, hogy ez a status quo újra régi pozíció-
hatalmas presztízse — mondották — m é g a Ducet jára emelné a párizskörynéki békéket.
is m e g kell, hogy győzze. A Chamberlain kísére- Mussolini szükségtelennek vélte, hogy Cham-
tében lévő szakértőkre várt volna — a diplomá- berlain ajanlatával szemben az európai egyensúly
ciai körökben elterjedt nézet szerint — az a fel- újrarendezésének szükségességét körvonalazza, hi-
adat, hogy Olaszország »természetes aspirációit«, szen nem politikai rendszerek kikristályosításá-
amelyekről Ciano beszélt, alaposan megtépázzák. ról, nem megtárgyalandó elméleti óhajok kinyil-
Mussolini — hangoztatták — m e g f o g hátrálni vánításáról, hanem intranzigens életérdekek meg-
Chamberlain előtt, .aki római vendégszereplésé- beszéléséről volt szó. A tárgyalások helyett tehát
ben két impériumot, Nagy-Britanniát és Francia- azonnal az álláspontok nyilvánítására került a
országot képviseli. Természetesen ez csak Európa- sor. Miután Chamberlain az angol-franeia vi-
szerte járványszerűen fellépett vágyálom volt, szony szilárdságáról beszélt, Mussolini azonnal a
a valóság egészen másként alakult. Berlin—Róma-tengely megdönthetetlenségéről nyi-
A világ elfelejtette, hogy 1935-ben Olaszország
latkozott. Amikor Chamberlain Spanyolországról
egyizben már szembehelyezkedett Nagy-Britanniá-
kezdett beszélni, Mussolini azzal szakította félbe,
val és azzal sem törődött, hogy a Home Fleet
hogy Francóék közeli győzelme a spanyol problé-
800.000 tonás úszó tömegei a Földközi tengeren
mát maradéktalanul intézi majd el.
hajókáznak. Akkoriban A n g l i a példátlanul erélyes Miután pedig »a politikai horizont« további
fellépésével szállt szembe Mussolini és ez akkor megbeszélése során Franciaország került szóba,
történt, amikor a Berlin—Róma tengely m é g nem Musiolini kijelentette, hogy majd meglátja, vájjon
létezett. Helytelen volt tehát feltételezni, hogy ma a spanyol polgárháború befejezése után lehetséges
— az akkorinál sokkal előnyösebb helyzetben — lesz-e a francia-olasz ellentétek kiküszöbölése.
meghátráljon Chamberlain kijelentései és Daladier A zsidó emigráció kérdését kevéssé érintették és
»jamais«-je előtt. A diplomáciai megfigyelők, akik még jóformán szóba se került, amikor a fegyver-
kezési probléma kedvéért már el is ejtették.
a római angol-olasz találkozótól világtörténelmi
Olaszországnak, Franciaországgal szemben való
esemény kibontakozását várták, azt látták, hogy
követeléseiről Mussolini keveset beszélt. í g y tehát
a régóta várt összejövetel jelentéktelen epizóddá
a 3 napos tárgyalásnak egyetlen, nem túlságosan
zsugorodik a szemük előtt.
szenzációs eredménye az volt, hogy a két kor-
Ünnepségekben é s ezertartásokban (köztük mányfő megegyezett az angol-olasz kereskedelmi
két politikai megbeszélés) nem volt hiány; szere- kapcsolatok fejlesztésében és az olasz Kelet-
peltek aztán m é g szívélyes pohárköszöntők, egy Afrika, valamint Egyiptom, illetőleg a brit bir-
jelentéktelen, a találkozó eredményének teljesen tokok és mandátumok között elhúzódó határ pon-
megfelelő kommüniké és ezzel vége ig volt az tos megállapítására vonatkozóan.
egésznek. A kedves vendégek barátságos távira-
tokat küldtek, amelyekre époly barátságosan vá- Valóban sovány eredmény e g y ilyen nagy-
laszoltak. Miután mindez elmúlt. Rómában megint szabású találkozó számára.
hozzáláttak a komoly napi munkához. Ciano fel- D e — bármennyire is ellentmondásként hat —
készült a jugoszláviai politikai vadászatra, Mus- a római találkozó fontossága éppen eredményte-
solini pedig útnak indíttatta a Palazzo Chigiből lenségében van. Olyan élesen világította m e g a
az Informazione Diplomatica-n&k azt a bizonyos mai idők politikai alapáramlatait, hogy még a
26-os számú jegyzékét, amely csak látszólag a legbátrabb néző is elkápráztatva retten vissza.
Chamberlainnel való találkozó mérlege, valójában Megmutatta az emberi kéz által ma már meg-
pedig a mult teljes felszámolása és a jövő pro- fékezhetetlenül szembenálló ellentéteket. Meg-
gramja. semmisítette az európai megértésnek, a nagy-
Az Informazione Diplom at ica-nnk említett ki- hatalmak közötti szolidaritásnak, a konstruktív
adása valóban érdekes okmány. A sajtó általá- együttműködésnek, a természetes életösztön túl-
ban szabadabban beszélhet, mint a diplomácia, erejének minden reménységét. A római találkozó
amelyben minden szót alaposan mérlegelni kell. lerántotta a világpolitika illúziótkeltő fátyolát és
D e a 26-os számú jegyzék sokkal nyíltabban és a maga borzalmas félelmetességében midatta meg
őszintébben beszél mindarról, ami Rómában tör- a valóságot. Senki nem tudja és senkinek s e m
tént, mint a sajtó bármelyik beszámolója v a g y szabad pontosan elmondani azt, amit látott. D e
vezércikke. A jegyzék hangján és tartalmán vilá- a látványtól a világ optimistább része olyan sebet
gosan érződik, hogy Mussolini itt nem annyira a kapott, mint 1914 óta még sohasem.
világ informálására, mint inkább egy végső el- Az európai blokk-politika továbbterjedését
m ••• ni,«..—•—-i
nehezen t u d j a elhinni. Mezőssy Béla csupa Rettenetes összeütközés volt az, amelybe
vitalitás volt, egészséges és szorgalmas em- a háború utáni világgal került. Nem fizikai,
ber, minden n a p j a és minden órája munká- hanem lelki összeütközés. De az Igazi, az el-
enyésztő, a megőrlő. Ez volt Mezőssy Béla tra-
lat, eszméi és ötletei voltak, mindenhez hozzá- gédiája. Érezni, hogy hogyan tűnik el neve,
szólt, adott hozzá valami ú j , termékenyítő — önmaga megölte, elsüllyesztete nevét —
gondolatot. Aki ezt az életet szokta meg és aki hogyan száguld fölötte az idő, hogyan
számára ez az élet ötvenen innen miniszteri árasztja el ú j fogalmakkal és jelszavakkal
tárcát és titkos tanácsosságot hozott, arról mindazt, amit valamikor a vérével alkotott és
nem olyan egészen bizonyos, hogy jól esett egész emberségével kimunkált. Keserű lehe-
neki hallgatni, cigarettázni, szódavizet eresz- tett sorsa ennek a nyírségi Petúr bánnak. Aki
teni a borba, szomszédot is elkerülni, postát pedig valamikor kacagó, jókedvű, életpiros
nem írni. A remetéskedéshez iszonyú lelki erő ember v o l t Mint egyébként akkor majdnem
és nagyon mély elhatározás kell. É s i t t válik mindenki a békevilág Nagymagyarorszá-
Mezőssy Béla egyénisége tragikussá. gában.