14.

A nemzetiszocializmus

A NÁCIZMUS:
A nemzetiszocializmus, vagy nácizmus egy totalitárius világnézet és mozgalom.

KEZDETEK: A világháborút követő években Németországban tömegesen nem találták

helyüket a háborúból hazatért fiatalok. Nem kaptak munkát, vagy ha mégis, azt a hadseregben
megszerzett pozícióikhoz képest megalázónak érezték. Tömegesen csatlakoztak a háború után
alakult szélsőjobboldali szervezetekhez, melyek helyet kínáltak soraikban a kallódó
embereknek.
(A szélsőséges szervezetek megerősödését segítette még: a háborút követő világválság, rossz
életkörülmények, nyomor, munkanélküliség, az emberek kiszolgáltatott helyzete,
Németország veresége → az emberek elégedetlenek voltak.)
A nemzetiszocialista (náci) mozgalom a húszas évek elején még egy volt a számos
szélsőjobboldali szervezet közül. Először 1923-ban hívták fel magukra a figyelmet, amikor a
bajor fővárosban, Münchenben puccsot kíséreltek meg. Egy sörcsarnokban elfogták a bajor
kormány tagjait, s megpróbálták a hatalom megszerzését, erőszakos egyezkedés útján
(sörpuccs). Akciójukat gyorsan felszámolták. A puccs és az azt követő per, majd a
börtönbüntetés szerzett ismertséget a párt vezetőjének, Adolf Hitlernek. (I. világháborús
katona.)

HITLER ELKÉPZELÉSEI: gondolatait Mein Kampf (Harcom) című könyvében foglalta

össze. Ideológiáját szociális és nemzeti demagógia jellemezte. A munkásoknak munkát és a
nagytőke megfékezését, a tőkéseknek a kommunisták és a szakszervezetek korlátozását, a
parasztoknak földet ígért az újonnan meghódítandó területeken. Harcot hirdetett a németeket
ért háborús sérelmek orvoslásáért, a kisebbségben élő németek védelmezőjeként lépett fel.
Terveiben kezdettől megjelent a keleti irányú terjeszkedés, a keleti „élettér” megszerzésének
gondolata.
Hitler célja még Európa németjeinek egyesítése → nagynémet egység (osztrák, cseh, lengyel
egyesítés)→ európai vezető szerep, francia revans (Rajna remilitarizálása).
Elgondolásaiba jól beleillett a fajelmélet, mely a németséget felsőbbrendű (szóhasználatuk
szerint árja) fajnak tartotta, míg a többi népet alsóbbrendűnek. A fajelmélet elsősorban a
zsidóság ellen irányult, akiket minden rossz okozójaként állított be.

A HATALOM MEGRAGADÁSA:
HATALOM NÖVELÉSE/ NÁCI IDEOLÓGIÁK NÉPSZERŰSÍTÉSE: A náci szociális
és nemzeti demagógia hatékonyságát két tényező növelte: a propaganda modern eszközeinek
és módszereinek alkalmazása és az erőszak bevetése. Hitler a hagyományos
propagandaeszközök – plakátok és a sajtó – mellett az új technikákat (rádió és a film) is
használta. Hitler gyakran repülővel utazott így egy nap akár több helyen is személyesen
szólíthatta meg az embereket. Beszédeiben tudatosan alkalmazta a tömeglélektan által
felkínált módszereket a tömeg befolyásolására. A meggyőzést a nácik kiegészítették az
ellenfelek megfélemlítésével, melyet a párt barnainges rohamosztagai (SA) végeztek.
A nácik számára a lehetőséget a világgazdasági válság nyomán kibontakozó nyomor és
kilátástalanság teremtette meg. A párt taglétszáma folyamatosan nőtt, és választási
eredményei javultak. A szélsőséges erőkkel szemben a polgári pártok és a szociáldemokraták
nem tudtak egységesen fellépni. 1932-ben már a szavazók többsége valamelyik szélsőséges
pártra szavazott (nácik: 37,8%, kommunisták: 14,3%). A kommunista veszélytől megrémült
jobboldal egyes csoportjai – úgy gondolván, hogy féken tudják tartani a nácikat – hajlottak a
Hitlerrel való együttműködésre.
Hindenburg kinevezte kancellárrá (kormányfővé) az 1932-ben legtöbb szavazatot szerzett
párt vezetőjét, Hitlert (1933. január 30.), aki így alkotmányosan került egy koalíciós
kormány élére. A demokrácia játékszabályait kihasználva került a kancellári székbe, s annak
maradványait kijátszva számolta fel az alkotmányosságot. Kommunisták háttérbe szorulnak
(Reichstag leégése). Majd az új törvényhozással megszavaztatta a felhatalmazási törvényt,
mely lehetővé tette számára, hogy a törvényhozás kizárásával, rendeletekkel kormányozzon.
Hindenburg halála után (1934) pedig az államfői hatalmat is megszerezte (vezér és
kancellár).

A NÁCI HATALOM:
LESZÁMOLÁS AZ ELLENFELEKKEL: Hitler rövid úton felszámolta az alkotmányos
rendszer valamennyi intézményét. A demokrácia korlátozása, ennek következményeként a
nem együttműködő politikai pártok, szakszervezetek, és sajtótermékek megszűntetése. A
kommunisták után a többi pártot is megsemmisítette, képviselőik jelentős részét
koncentrációs táborokba záratta. Minden hatalom a náci párt, s ezen belül a vezér, a Führer
kezében összpontosult. → egypárti diktatúrát alakított ki.
Hitler totális hatalmát még két csoport veszélyeztethette: a hadsereg és a párt korlátozott
önállósággal rendelkező félkatonai szervezete, az SA. Hitler ezért a két teljes mértékben az
irányítása alatt álló karhatalmi szervezetre, az SS-re és a Gestapóra (Titkos
Államrendőrség) támaszkodva leszámolt az SA-val (hosszú kések éjszakája, 1934. június 29–
30.).

TOVÁBBI INTÉZKEDÉSEK: Hitler napirenden tartotta az antiszemitizmust, faji

törvényeket hoztak (nürnbergi törvények, 1935), melyben a zsidónak minősülő németeket
megfosztották állampolgárságuktól, vagyis az állam védelmétől. (eltiltás értelmiségi pályáról,
házasság korlátozása). 1938-ban állami kezdeményezésre országos méretű pogromra került
sor (kristályéjszaka, 1938. november 9–10.).
Hitler a hatalom birtokában is folyamatosan törekedett a tömegek megnyerésére és
befolyásolására. Továbbra is rendszeresek maradtak a tömegdemonstrációk, a gyűlések. A
gyerekektől az öregekig mindenkit náci jellegű szervezetekbe kényszerítettek, ahol
megkövetelték a rendszer melletti nyílt kiállást. A sajtó mellett a művészeteket is a náci
propaganda szolgálatába állították.
→ az élet minden területén → oktatás + kultúra cenzúrája, náci ideológia beépítése
Hitler tisztában volt azzal, hogy a gazdaság helyreállítása nélkül nem tudja hatalmát
megszilárdítani. Az állam megrendelőként lépett fel (pl. autópályák építése), másrészt
szociális engedményekre szorították a tőkét (társadalombiztosítás, fizetett szabadság). Mindez
a termelés növekedéséhez és a munkanélküliség gyors visszaszorulásához vezetett.
→ gazdasági szerkezetváltás: önellátásra törekvés, stabilizálás, magántulajdon védelme,
munkáltatás. Stb.
A válság leküzdésében jelentős szerepet játszott a fegyverkezés újbóli beindítása, hiszen az
infrastrukturális beruházásokhoz hasonlóan az is állami megrendeléseket jelentett, ugyanakkor
nem terhelte fogyasztási cikkekkel a piacot. Németország kilábalt a válságból. Az emberek
életszínvonala emelkedett, úgy vélték, hogy Hitler beváltotta ígéreteinek egy részét. Mindez
jelentősen növelte a tömegek körében Hitler népszerűségét.