XVI.

Tétel
A nemzetiszocializmus
A világháborút követő évben, Németországban tömegesen nem találták
helyüket a háborúból hazatért fiatalok. Tömegesen csatlakoztak a háború után
alakult szélsőjobboldali szervezetekhez, melyek helyet kínáltak a kallódó
embereknek, s nemzeti és szociális demagógiát alkalmazva diktatórikus
hatalomra törtek. A nemzet szocialista (náci mozgalom) a húszas évek elején
még egy volt a számos szélsőjobboldali szervezet közül. Először 1923-ban
hívják fel magukra a figyelmet, amikor a bajor fővárosban, Münchenben puccsot
kíséreltek meg. A puccs és az azt követő per, majd a börtönbüntetés szerzett
ismeretséget a párt vezetőjének Adolf Hitlernek. Hitler gondolatait Mein Kampf
(Harcom) című könyvében foglalta össze. Ideológiáját szociális és nemzeti
demagógia jellemezte. A parasztoknak földet ígért az újonnan meghódítandó
területeken Harcot hirdetett a németeket ért háborús sérelmek orvoslásáért,
kisebbségben élő németek védelmezőjeként lépett fel. Elgondolásaiba jól
beleillett a fajelmélet, mely a németséget felsőbbrendű (szóhasználatuk szerint
árja) fajnak tartotta, míg a többi népet alsóbbrendűnek. A fajelmélet elsősorban
a zsidóság ellen irányult, akiket minden rossz okozójaként állított be. A náci
szociális nemzeti demagógia hatékonyságát két tényező növelte: a propaganda
modern eszközeinek és módszereinek alkalmazása és az erőszak bevetése. Hitler
a hagyományos propaganda eszközök plakátok és a sajtó mellett az új
technikákat (rádió és a film) is használta. A meggyőzést a nácik kiegészítették
az ellenfelek megfélemlítésével, melyet a párt barna inges rohamosztagai (SA)
végeztek. A nácik számára a lehetőséget a világgazdasági válság nyomán
kibontakozó nyomor és kilátástalanság teremtette meg. A párt taglétszámát
folyamatosan nőtt, és választási eredményei javultak Hasonló ütemben erősödött
a kommunisták befolyása. A szélsőséges erőkel szemben a polgári pártok és a
szociáldemokraták nem tudtak egységesen fellépni. A kommunista veszélytől
megrémült jobboldal egyes csoportjai úgy gondolván, hogy féken tudják tartani
hajlottak a Hitlerrel való együttműködését. A demokrácia játékszabályait
kihasználva került a kancellária székbe, s annak maradványait kijátszva
számolta fel az alkotmányosságot Majd az új törvényhozással megszavaztatta
felhatalmazási törvényt, mely lehetővé tette számára, hogy törvényhozás
kizárásával, rendeletekkel kormányozzon. Hindenburg halála után (1934) pedig
az államfői hatalmat is megszerezte (vezér és kancellár). Kommunisták után a
többi pártot is meg sémisítette képviselők jelentős részét koncentrációs
táborokba, záratta. Minden hatalom a náci párt, s ezen belül a vezér, a Führer
kezében összpontosult. Hitler ezért a két, teljes mértékben az irányítása alatt álló
karhatalmi szervezetre, az SS-re és a Gestapóra (Titkos Államrendőrség)
támaszkodva leszámolt az SA-val (hosszú kések éjszakája, 1934. június 29-30.)
Hitler a hatalom birtokában is folyamatosan törekedet a tömeg megnyerésére és
befolyásolására. Továbbra is rendszeresek maradtak a tömegdemonstrációk, a
gyűlések A gyermekektől az öregekig mindenkit náci jellegű szervezetekbe
kényszerítettek, ahol meg követelték a rendszer melletti nyílt kiállást. A sajtó
mellett a művészeteket is a náci propaganda szolgálatába állították. Hitler
tisztában volt, azzal hogy a gazdaság helyrealítása nélkül nem tudja hatalmát
megszilárdítani. Egyrészt az állam megrendelőként lépet fel (autópályák építése,
másrészt a szociális engedményekre szorították a tőkét (társadalombiztosítás,
fizetett szabadság). Mindez a termelés növekedéséhez és munkanélküliség gyors
visszaszorulásához vezetett. A válság leküzdésében jelentős szerepet játszott a
fegyverkezés újbóli beindítása, hiszen az infrastrukturális beruházásához
hasonlóan az is állami megrendeléseket jelentett, ugyanakkor nem terhelte a
fogyasztási cikkekkel a piacon. Az általános gazdasági fellendülésnek, a
fegyverkezésének és milliók egyenruhába öltözésének köszönhetően
Németország kilábalt a válságból. Mindez jelentősen növelte a tömegek körében
Hitler népszerűségét.