Ált Rel Bene Gyula

Általános relativitáselmélet
Bene Gyula
2013.07.30
Tartalomjegyzék
Bevezetés 2
1. Előzmények 4
2. Alapfogalmak 5
2.1. Az elmélet elvi alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
2.2. Példa gyorsuló koordinátarendszerre: egyenletesen forgó koor-
dinátarendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
2.3. Görbevonalú koordináták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
2.4. Távolságok és időtartamok, mérhető mennyiségek . . . . . . . 10
2.4.1. A tér adott pontjában bekövetkezett két közeli ese-
mény között eltelt idő . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
2.4.2. Két közeli esemény valódi térbeli távolsága . . . . . . . 11
2.4.3. Valódi (mérhető) fizikai mennyiségek . . . . . . . . . . 14
3. Kovariáns differenciálás 17
3.1. Párhuzamos eltolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
3.2. Kovariáns deriváltak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
3.3. Erőmentes gömbszimmetrikus pörgettyű precessziója . . . . . 22
4. A fizikai törvények görbült téridőben 25
5. Görbületi tenzor 27
5.1. Ismétlés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
5.2. A görbületi tenzor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
6. Gravitációs tér hatásintegrálja 32
7. Energia-impulzus-tenzor 37
8. Einstein-egyenletek 40
1
TARTALOMJEGYZÉK 2
9. Megmaradási tételek 43
10.Gömbszimmetrikus gravitációs tér 47
11.Gyenge gravitációs mezők 54

11.1. Sztatikus gravitációs tér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55
11.2. Stacionárius gravitációs tér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55
11.3. Gravitációs hullámok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55
12.Az általános relativitáselmélet kı́sérleti bizonyı́tékai 56

12.1. Az ekvivalencia elvének kı́sérleti bizonyı́tékai . . . . . . . . . . 57
12.2. Perihélium-elfordulás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57
12.3. A fénysugár elgörbülése gravitációs térben, gravitációs lencsék 57
12.4. Gravitációs vöröseltolódás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57
12.5. Erőmentes pörgettyű precessziója: a Gravity Probe B kı́sérlet . 57
12.6. Gravitációs hullámok kisugárzása: a Hulse-Taylor-pulzár . . . 57
13.Relativisztikus kozmológia 58
Tárgymutató 59
Irodalomjegyzék 59
Bevezetés
A modern asztrofizika műveléséhez elengedhetetlen az általános relativitásel-

mélet alapos ismerete. Nagy skálán az univerzum tágulása, a mikrohullámú
háttérsugárzás tulajdonságai, kisebb skálán a ma már közhelyszámba menő
fekete lyukak mind-mind olyan jelenségek, melyeket az általános relativi-
táselmélet segı́tségével értelmezhetünk. Az elmélet elsajátı́tása útjában két
komoly akadály tornyosul: egyfelől a hallgatónak meg kell barátkoznia azzal
a szokatlan gondolattal, hogy az elméletben szereplő mennyiségek általában
nem azonosak a ténylegesen mérhető mennyiségekkel, pl. a koordináták és
az idő különbségei általában nem felelnek meg a valóságban mérhető tá-
volságoknak és időtartamoknak. Ez a körülmény egyben a szemléletesség
rovására is megy. Másfelől az elmélet eredményeinek levezetéséhez szüksé-
ges számı́tások a klasszikus fizika egyéb ágaihoz képest fáradságosak, ami a
kezdőnek könnyen a kedvét szegheti. Ez utóbbi technikai nehézség a különbö-
ző szimbolikus számı́tásokra képes számı́tógépes programcsomagok (Reduce,
Mathematica, Maple) alkalmazásával azonban jelentősen mérsékelhető.
A jelen jegyzet célja az asztrofizika szakirányon tanuló MSC hallgatók
bevezetése az általános relativitáselmélet alapjaiba. A hangsúly az elmélet
biztos alkalmazni tudásán lesz, ennek megfelelően az elvi kérdések tárgyalását
igyekszem a szükséges minimumra korlátozni. A relativitáselmélet (speciá-
lis relativitáselmélet: 1905, általános relativitáselmélet: 1915) a maga korá-
ban hatalmas közérdeklődést váltott ki, ami máig is tart. Ez sajnos azzal a
nemkı́vánatos mellékhatással járt, hogy a relativitáselméletet sokan egyfajta
ezoterikus-filozofikus elméletnek tartják. Hazánkban is szinte évente jelent-
kezik egy-egy (többnyire szakképzetlen) személy azzal a kijelentéssel, hogy ő
megcáfolta” Einsteint. Természetesen minden tudományos elmélet megha-
”
ladható és bizonyos körülmények között változtatásra szorul - az általános re-
lativitáselmélet esetében ez egészen biztosan ı́gy van abban a tartományban,
ahol a gravitációs és a kvantumfizikai hatások összemérhetőek. Az viszont
nem elegendő indok az elmélet elvetésére, ha valaki a saját világképével nem
érzi azt összeegyeztethetőnek.
Az általános relativitáselmélet matematikai formalizmusa rengeteget fej-
3
TARTALOMJEGYZÉK 4
lődött az elmélet megalkotása óta eltelt évszázad alatt. Ezt részben az egzakt
megoldások keresése, részben a tételek egzakt bizonyı́tása, részben az elmélet
továbbfejlesztése (pl. kvantálása) iránti igény ösztönözte. Bevezető munkáról
lévén szó, ebben a jegyzetben csak a standard egyetemi differenciálgeometriát
alkalmazzuk.
A használt konvenciók a Landau-Lifsic: Elméleti fizika II. - Klasszikus
erőterek c. könyvben alkalmazottakat követik. A téridő-koordinátákat latin
betűkkel, a térkoordinátákat görög betűkkel jelölöm. Előbbiek a 0, 1, 2, 3,
utóbbiak az 1, 2, 3 értékeket vehetik fel. A metrika szignatúrája (sajátérté-
keinek előjele) +,-,-,-.
1. fejezet
Előzmények
Történeti áttekintés. Eötvös Loránd szerepe. A speciális relativitáselmé-

let: események és inerciarendszerek, Lorentz-transzformáció, Minkowski-tér,
sajátidő, az egyidejűség relativitása, Lorentz-kontrakció, idődilatáció, ikerpa-
radoxon, négyesvektorok, relativisztikus mechanika.
5
2. fejezet
Alapfogalmak
Gyorsuló koordinátarendszerek. Forgó koordinátarendszer. Metrikus tenzor.

Az ekvivalencia elve. Görbevonalú koordináták. Távolságok és időtartamok.
2.1. Az elmélet elvi alapjai

Az általános relativitáselmélet annak az igénynek a megvalósı́tása, hogy a
természet törvényeit tetszőleges vonatkoztatási rendszerben (nem csak iner-
ciarendszerekben) egységes, kovariáns alakban lehessen megfogalmazni. Ez
többek között azt is jelenti, hogy gyorsuló koordinátarendszerekben is felı́r-
hatóknak kell lennie a természeti törvényeknek.
A speciális relativitáselmélet alkalmazásával kiderül, hogy gyorsuló ko-
ordinátarendszerekben a tér geometriája általában nem-euklideszi, a téridő
geometriája pedig nem Minkowski tı́pusú. Az ilyen általánosabb geometriák
egyértelmű jellemzése a metrikus tenzor segı́tségével válik lehetővé.
Az általános relativitáselméletben alapvető jelentőségű felismerés az ek-
vivalencia elve: lokálisan semmilyen méréssel nem dönthető el, hogy gravitá-
ciós mezőben, vagy alkalmas gyorsuló koordinátarendszerben tartózkodik-e
a megfigyelő. Ennek megfelelően - mivel a természet törvényei lokális tör-
vények -, a gravitációs mező jelenlétében szintén nem-Minkowski tı́pusú a
téridő és elméleti leı́rása szintén a metrikus tenzorral lehetséges.
A téridő minden pontjában ismert metrikus tenzor esetén a tömegpon-
tok és anyagi mezők (a gravitációs teret nem értve ide) mozgásegyenletei az
inerciarendszerbeli törvények közvetlen általánosı́tásaként adódnak azzal a
szabállyal, hogy a téridő-koordináták szerinti parciális deriváltakat kovariáns
deriváltakra kell kicserélni.
6
2. FEJEZET. ALAPFOGALMAK 7
A gravitációs mezőt tömegek keltik, vagy általánosabban: a gravitáci-

ós mező forrása az energia-impulzus tenzor. Az energia-impulzus tenzor és
az általa létrehozott gravitációs mező, ill. az azt leı́ró metrikus tenzor kap-
csolatát az Einstein-egyenletek fejezik ki. Ezek levezetése kézenfekvő fizikai
analógiák segı́tségével lehetséges: mezőelméletről lévén szó, olyan Lagrange-
sűrűséget keresünk, melyben a térmennyiség (a metrikus tenzor) legfeljebb
első deriváltjai szerepelnek, és ami - négyesdivergencia alakú additı́v tagok
erejéig - skalárral ekvivalens. A kapott Lagrange-sűrűség a gravitációs mezőt
jellemzi, melyhez az anyagi mezők (ill. tömegpontok) Lagrange-sűrűségét
hozzá kell adni. Az anyag és a gravitációs mező közötti csatolást az anyagi
mezők Lagrange-sűrűségében fellépő metrikus tenzor biztosı́tja.
Az általános relativitáselmélet alkalmazásai tulajdonképpen az Einstein-
egyenletek és az anyag mozgásegyenleteinek egyidejű megoldását jelentik.
Mint látni fogjuk, ennek segı́tségével értelmezhető pl. a Merkur perihélium-
elfordulása, a fénysugarak irányváltozása a Nap mellett, a táguló univerzum
és a mikrohullámú háttérsugárzás.
2.2. Példa gyorsuló koordinátarendszerre: egyen-

letesen forgó koordinátarendszer
Tételezzük fel, hogy inerciarendszerben vagyunk. Tekintsünk egy nagy, R
rugarú, egyenletes ω szögsebességgel forgó korongot, úgy, hogy Rω < c1 . A
forgástengely a korong sı́kjára merőleges és a középpontján halad keresztül.
A korongon megfigyelők tartózkodnak, akik a rendelkezésükre álló méter-
rudakkal megmérik a korong sugarát és kerületét. A korong kerületének és
sugarának aránya az inerciarendszerből mérve természetesen 2π lenne, hiszen
a távolságok mérése az inerciarendszerben egyidejű téridő-pontok között tör-
ténik, ami szemléletesen szólva azzal egyenértékű, hogy a forgó korongot
leképezzük egy az inerciarendszerbeli körre, majd ez utóbbin végezzük el a
méréseket. Más a helyzet a korongon tartózkodó megfigyelők esetében. Az
ő méréseik eredményét a speciális relativitáselmélet alapján meg tudjuk jó-
solni, feltéve, hogy lokálisan a gyorsulásnak nincs hatása a távolságok (és
időtartamok) mérésére. Ezt az általános relativitáselméletben minden kö-
rülmények között feltételezzük. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a korong
adott pontján mérést végző megfigyelő ugyanazt az eredmény kapja akkor
is, ha az adott pont kerületi sebességével mozgó inerciarendszerben tartóz-
kodik, és nem gyorsul együtt a koronggal. Ez esetben nyilvánvaló, hogy a
1
Az R és ω mennyiségeket az inerciarendszerből, a forgó korongon mérjük.
kerület mentén elhelyezett méterrudak

p Lorentz-kontrakciót szenvednek, vagy-
is az inerciarendszerből nézve 1 − R2 ω 2 /c2 arányban megrövidülnek, mı́g
a sugárirányban elhelyezett méterrudak hossza változatlan. Az inerciarend-
szerbeli megfigyelők tehát azt látják,
p hogy a 2πR kerületet a korongon dolgo-
zó megfigyelők hosszabbnak, 2πR/ 1 − R2 ω 2 /c2 -nek találják, mı́g a sugarat
továbbra is R-nek mérik. De ez azt jelenti, hogy a korongon apkör kerületé-
nek és sugarának aránya nem 2π, hanem az annál nagyobb 2π/ 1 − R2 ω 2 /c2
érték. Gyorsuló koordinátarendszerekben a geometria tehát általában nem-
euklideszi ill. a téridő nem-Minkowski. Joggal vethető fel a kérdés, hogy a
korong kerülete miért nem szenved Lorentz-kontrakciót. A válasz az, hogy azt
a korong anyagában fellépő rugalmas deformációk éppen kiegyenlı́tik. Ilyen
deformációk nem lépnek fel a méterrudakban. Mi történik, ha a korongot
olyan erős anyagból készı́tjük, ami ellenáll a deformációnak? Ez esetben nem
tudjuk megpörgetni, ugyanis a D(∆`)2 /2 rugalmas energia végtelenhez tart
(D az effektı́v rugóállandó, ∆` a deformáció). Ezekből a megfontolásokból
látható, hogy anyagi testekkel megvalósı́tott gyorsuló koordinátarendszerben
általában rugalmas deformációk ill. feszültségek lépnek fel.
Az is felvetődhet, hogy nem kapnánk-e más eredményt, ha más módszerrel
mérnénk a távolságot. A válasz nemleges, ugyanis a távolság mérése inercia-
rendszerben végzett távolságméréssel egyenértékű, ott pedig a távolságok a
mérési eljárástól elvben nem függenek. Vizsgáljuk meg a két közeli téridő-
pont közötti ı́velemnégyzetet! Az inerciarendszerben legyenek a koordináta-
differenciálok derékszögű térbeli koordináták esetén dx0 , dy 0 , dz 0 és dt0 , illetve
hengerkoordinátákat használva dr0 , dϕ0 , dz 0 és dt0 ! Az ı́velemnégyzet nyilván
ds2 = c2 dt02 − dx02 − dy 02 − dz 02 = c2 dt02 − dr02 − r02 dϕ02 − dz 02 . (2.1)
A korong vonatkoztatási rendszerébe térjünk át a
t0 =t
r0 =r
ϕ0 = ϕ + ωt
z0 =z (2.2)
koordinátatranszformációval. Ez biztosı́tja, hogy a konstans vesszőtlen koor-

dinátájú pontok együtt mozognak a koronggal. Ekkor (2.1)-ből azt kapjuk,
hogy
ds2 = c2 − r2 ω 2 dt2 − dr2 − r2 dϕ2 − dz 2 − 2r2 ωdϕdt .

(2.3)
Feltételeztük az ı́velemnégyzet invarianciáját, akárcsak a speciális relativitás-

elméletben. Ott az ı́velemnégyzet kifejezése is változatlan maradt, itt viszont
megváltozott. Nyilvánvaló, hogy tetszőleges általános koordinátatranszfor-

máció esetén is igaz lesz, hogy az ı́velemnégyzet a koordinátadifferenciálok
kvadratikus alakja:
ds2 = gik dxi dxk . (2.4)
A gik kétindexes mennyiséget metrikus tenzornak nevezzük. Az előbbi pél-
dában x0 = ct, x1 = r, x2 = ϕ és x3 = z esetén a metrikus tenzor nullától
különböző komponensei
g00 = 1 − r2 ω 2 /c2
g11 = g33 = −1
g22 = −r2
g02 = g20 = −r2 ω/c . (2.5)
Matematikai szempontból a metrikus tenzor 4×4-es szimmetrikus mátrix (az
esetleges antiszimmetrikus rész ui. az ı́velemnégyzet kifejezéséből kiesik és
ı́gy nincs fizikai tartalma). A mátrix sajátértékei előjelének - a szignatúrának
- kiemelt jelentősége van. Ha nem három negatı́v és egy pozitı́v van közöttük,
akkor az a metrika nem felelhet meg valódi fizikai téridőnek, mivel lokálisan
nem lehet Minkowski-alakra transzformálni. A (2.5) metrika sajátértékei
között valóban mindig három negatı́v és két pozitı́v van, ugyanis a metrika
blokkdiagonális, és a g11 = −1, g33 = −1 elemek egyben sajátértékek is, a
maradék g00 , g22 , g02 és g20 elemekből álló blokk determinánsa pedig −r2 ,
tehát a maradék két sajátérték ellentétes előjelű.2
2.3. Görbevonalú koordináták

Az általános relativitáselméletben görbevonalú koordinátákat kell használ-
nunk, mivel egyrészt nem-euklideszi geometria esetében nem vezethetők be
derékszögű koordináták, másrészt az elmélet egyik legfontosabb célkitűzése,
hogy tetszőleges koordinátarendszerben is megfogalmazható legyen. A fenti
példához hasonlóan induljunk ki a
2 2 2 2
ds2 = dx00 − dx01 − dx02 − dx03 . (2.6)
Minkowski-metrikából, és térjünk át tetszőleges görbevonalú koordinátákra
(gyorsuló koordinátarendszerre) a
x0i = x0i (x0 , x1 , x2 , x3 ) (2.7)
2
A sajátértékek formális felı́rását megelőzően célszerű minden koordinátát azonos di-
menziójúvá tenni (pl. a x2 = ϕc/ω új definı́cióval).
képletekkel, ahol a vesszős koordinátákat a vesszőtlenek (általában nemline-

áris) függvényének tekintjük. A koordinátatranszformációt tehát négy darab
négyváltozós függvény adja meg. A koordinátadifferenciálokra a többválto-
zós függvények differenciálási szabálya alapján azt kapjuk, hogy
∂x0i j
dx0i = dx , (2.8)
∂xj
ahol a kétszer előforduló indexekre összegzés értendő. Ezt beı́rva az ı́velem-
négyzet képletébe, a
ds2 = gik dxi dxk (2.9)
kvadratikus alak adódik, ahol a gik metrikus tenzort a
∂x0l ∂x0m (0)
gik = g (2.10)
∂xi ∂xk lm
(0)
képlet határozza meg, ahol glm = diag (1, −1, −1, −1) a Minkowski-metrikának
megfelelő metrikus tenzor. Mivel a transzformáció általában nemlineáris, a
gik metrikus tenzor komponensei téridő-pontról téridő-pontra változnak, az-
az függnek a koordinátáktól. A (2.10) képlet megfordı́tva azt jelenti, hogy
gyorsuló koordinátarendszerből alkalmas koordinátatranszformációval a tér-
idő minden pontjában a metrikus tenzor egyidejűleg a Minkowski-metrikára
transzformálható. Ez a tulajdonság tömegek által keltett gravitációs terek-
ben már nem érvényes, semmilyen koordinátatranszformációval nem hozható
mindenütt egyidejűleg sı́k (Minkowski) alakra a metrika. Emiatt ilyenkor
görbült téridőről beszélünk, hiszen a nem-Minkowski alak nem pusztán a vá-
lasztott koordinátarendszer, hanem a téridő tulajdonsága. Hogy általános
esetben a metrikus tenzort nem lehet mindenütt Minkowski-alakra transz-
formálni, már abból is nyilvánvaló, hogy a szimmetrikus 4 × 4-es metrikus
tenzornak tı́z független eleme van, melyek a téridő függvényei, de az általános
koordinátatranszformációban csak négy függvény szerepel.
A (2.10) képlet megfordı́tásával a vesszős koordinátarendszer-beli metri-
kus tenzor kifejezése
0 ∂xi ∂xk
glm = gik . (2.11)
∂x0l ∂x0m
Látható, hogy a metrikus tenzor indexei másképpen transzformálódnak, mint
a koordinátadifferenciálok. Vizsgáljuk meg, hogyan transzformálódik egy
Φ({xi }) skalárfüggvény gradiense! A közvetett függvény deriválási szabálya
szerint azt kapjuk, hogy
∂Φ ∂xj ∂Φ
= , (2.12)
∂x0i ∂x0i ∂xj
A koordinátadifferenciálok homogén lineáris transzformációs szabálya szerint

transzformálódó mennyiségeket a továbbiakban kontravariáns vektoroknak
nevezzük, a skalár gradiensének (szintén homogén lineáris) transzformáci-
ós szabálya szerint transzformálódó mennyiségeket pedig kovariáns vektor-
nak. A transzformációs szabályt az index pozı́ciójával jelezzük: a felső index
kontravariáns, az alsó index kovariáns vektorkomponensként transzformálódó
mennyiséget jelent. Látható, hogy a metrikus tenzor indexei egyenként ko-
variáns vektorként transzformálódnak. Általában tenzornak nevezünk majd
olyan többindexes mennyiségeket, amelyek kontravariáns és/vagy kovariáns
vektorkomponensek szorzataként transzformálódnak. A kétféle transzformá-
ciós szabály együtthatómátrixai éppen egymás inverzei, emiatt egy kovariáns
és egy kontravariáns vektor szorzata az indexeket összeejtve (azaz egyenlővé
téve és az egyenlő indexre összegezve) skalárt eredményez:
∂x0i k ∂xn
A0i Bi0 = A Bn = Ak Bk . (2.13)
∂xk ∂x0i
Tenzorok esetén egy kovariáns és egy kontravariáns index összeejtése a
tenzor rendjét kettővel csökkenti.
Egy Ai kontravariáns vektort a kovariáns gik metrikus tenzorral megszo-
rozva és indexét annak egyik indexével összeejtve kovaráns vektort kapunk,
amit Ai -vel jelölünk, mivel ugyanannak a fizikai mennyiségnek a kovariáns
változata:
Ai = gik Ak . (2.14)
Fordı́tva, egy kovariáns vektort gik inverzével szorozva indexösszeejtéssel kont-

ravariáns vektort kapunk. A metrikus tenzor inverzét g ik -val jelöljük és kont-
ravariáns metrikus tenzornak nevezzük:
Ai = g ik Ak , (2.15)
ik
g gkj = δji . (2.16)
A kovariánsból kontravariáns mennyiség előállı́tását röviden az index fel-

húzásának, a fordı́tott műveletet az index lehúzásának fogjuk hı́vni.
2.4. Távolságok és időtartamok, mérhető mennyi-

ségek
Általános görbevonalú koordinátarendszerben a koordináták csupán az ese-
mények téridőbeli helyzetét határozzák meg, de különbségeik nem felelnek
meg valódi távolságoknak ill. időtartamoknak. Ez önmagában nem meglepő,

hiszen ez a helyzet pl. térbeli polárkoordináták használatakor is. Felme-
rül tehát a kérdés, hogy a metrika ismeretében hogyan határozható meg két
közeli esemény valódi távolsága ill. a tér adott pontjában végbemenő két ese-
mény között eltelt valódi időtartam. Általánosabban felvethető az a kérdés,
hogy mi a kapcsolat a tényleges, mérhető fizikai mennyiségek és a leı́rásukra
használt vektor vagy tenzorkomponensek között.
A megoldás alapja ugyanaz, amit már a forgó korongon végzett mérések-
nél is hangsúlyoztam: a koordinátarendszer adott pontjában áttérünk egy
olyan inerciarendszerre, ami a görbevonalú koordinátarendszer adott pontjá-
val az adott pillanatban együtt mozog, és minden mérhető mennyiséget ebben
az érintőtérben értelmezünk. Távolságok és időtartamok mérésekor nem egy,
hanem két közeli pontról (eseményről) van szó, azonban a leı́rt konstrukció-
ban a másik pont sebessége az inerciarendszerhez képest másodrendben kicsi
(a koordinátakülönségek négyzetével arányos).
2.4.1. A tér adott pontjában bekövetkezett két közeli

esemény között eltelt idő
A két esemény a leı́rt konstrukcióval felvett inerciarendszerben is azonos he-
lyen van, ı́gy a közöttük eltelt valódi dτ idővel az ı́velemnégyzet
ds2 = c2 dτ 2 (2.17)
alakban fejezhető ki. A görbevonalú koordinátarendszerben a két esemény

közötti ı́velemnégyzet ugyanennyi, viszont a görbevonalú koordinátákkal fe-
jezhető ki:
2
ds2 = g00 dx0 , (2.18)
ugyanis a térbeli koordináták különbségei eltűnnek (dxα = 0). A két kifejezés

egyenlőségéből
√
g00 0
dτ = dx (2.19)
c
adódik.
2.4.2. Két közeli esemény valódi térbeli távolsága

Áttérünk az inerciarendszerre, melyben az egyidejűség fogalma jól megha-
tározott, mivel az idő egyformán telik a különböző térbeli pontokban. Ez
azt jelenti, hogy olyan konstans együtthatós, homogén lineáris transzformá-

ciót alkalmazunk, ami a kiszemelt téridőpontban Minkowski-alakra hozza a
metrikát. Ezenkı́vül, hogy az inerciarendszer ne mozogjon a görbevonalú ko-
ordinátarendszerhez képest, megköveteljük, hogy az inerciarendszerbeli dx0α
térbeli koordinátadifferenciálok ne függjenek dx0 -tól. Ekkor ugyanis dxα = 0-
ból dx0α = 0 következik (és viszont), tehát az egyik rendszerben rögzı́tett
térbeli pont a másikban is helyben marad. Ez annyit jelent matematikailag,
hogy a koordinátadifferenciálok transzformációs képlete
dx0α = Aαβ dxβ (2.20)

00
dx = A0j dxj . (2.21)
A görög betűk a térbeli (1,2,3), a latin betűk a téridőbeli (0,1,2,3) indexeken

futnak végig. Az ı́velemnégyzet
2 2
ds2 = dx00 − (dx0α ) = A0j A0k dxj dxk − Aαβ Aαν dxβ dxν . (2.22)
Ez természetesen meg kell, hogy egyezzen a gjk dxj dxk kifejezéssel. A térszerű
és időszerű indexek szétválasztásával ez azt jelenti, hogy
2
g00 = A00 (2.23)
0 0
g0α = A0 Aα (2.24)
0 0 α α
gβν = Aβ Aν − Aβ Aν . (2.25)
Az első egyenletből
√
A00 = g00 , (2.26)
a másodikból pedig
g0α
A0α = √ (2.27)
g00
adódik. Két közeli pont d` távolságának mérésekor az inerciarendszerben

egyidejű pontokat vizsgálunk, vagyis megköveteljük, hogy dx00 = 0 legyen,
ezért egyrészt
ds2 = − (d`)2 (2.28)
ı́rható, másrészt megkapjuk az egyidejűség feltételét a görbevonalú koordi-

nátarendszerben:
dx00 = A0j dxj = 0 . (2.29)

Ebbe a transzformáció mátrixát behelyettesı́tve kapjuk, hogy

g0α α
dx0 = − dx . (2.30)
g00
Két közeli esemény tehát akkor egyidejű, ha időkoordinátáik különbségére
ez az egyenlet teljesül. Az egyidejűség feltételének megadását szokás szem-
léletesen az órák szinkronizálásának nevezni. Az eljárást folytatva további
pontokra definiálható az események egyidejűsége, ı́gy egy görbe mentén is.
Az viszont már általában nem igaz, hogy zárt görbe mentén az órák szinkro-
nizálása elvégezhető, ugyanis a kezdőpontba visszatérve véges időkoordináta-
különbség adódik. Más szavakkal, két véges távolságban levő pont egyidejű-
sége nem definiálható egyértelműen, mivel az órák szinkronizálásának ered-
ménye általában függ attól, hogy a két pont között milyen pálya mentén
végeztük el a szinkronizálást. Ez a helyzet például a forgó koordinátarend-
szer esetén: az origó középpontú kör mentén szinkronizálva az órákat nulla
helyett
2πR2 ωc
I
0 g0α α
∆x = − dx = 2 (2.31)
g00 c − R2 ω 2
adódik. Ez a tulajdonság nem a téridő, hanem a választott koordináta-
rendszer tulajdonsága. Nyilvánvaló, hogy a négy transzformációs függvény
(vagyis a koordinátarendszer) alkalmas megválasztásával általában a téridő
minden pontjában nullává tehető a három g0α mennyiség, sőt még az is elér-
hető, hogy ezzel egyidejűleg minden téridő-pontban g00 = 1 is teljesüljön. Az
ilyen koordinátarendszert, melyben az egyidejűség a teljes téridőben egyér-
telműen definiálható, szinkronizált vonatkoztatási rendszernek, az x0 időko-
ordinátát, melynek különbsége az adott térbeli pontban eltelt valódi idővel
egyenlő, világidőnek nevezzük. 3
Visszatérve a közeli pontok valódi távolságához, a (2.28) és (2.30) képle-
tekből azt kapjuk, hogy
2
(d`)2 = −ds2 = −g00 dx0 − 2g0α dx0 dxα − gαβ dxα dxβ

g0α g0β
= − gαβ dxα dxβ . (2.32)
g00
A
g0α g0β
γαβ = − gαβ (2.33)
g00
3
Az előbbi állı́tást annyiban pontosı́tanunk kell, hogy szinkronizált vonatkoztatási rend-
szerben a világidő valamilyen véges értékénél a metrika szükségképpen szingulárissá válik,
azon túl (pozitı́v vagy negatı́v időirányban) a koordinátarendszer nem alkalmazható.
mennyiség tehát a térbeli metrikát határozza meg. Érdekesség, hogy ez éppen

a −g αβ 3 × 3-as mátrix (a kontravariáns metrikus tenzor térszerű részének
ellentettje) inverze.
A forgó koordinátarendszer (2.5) téridő-metrikájának segı́tségével a forgó
korong térbeli metrikájának nullától különböző komponenseire a
γ11 = 1
r2
γ22 = 2 2
1 − r cω2
γ33 = 1 (2.34)
értékeket kapjuk. Ennek megfelelően a sugárirányú valódi távolság a ko-

rong közepétől
p a pereméig R, mı́g a perem mentén mérve a valódi kerület
2πR/ 1 − R ω 2 /c2 , a korábbi eredménnyel egyezően.
2
2.4.3. Valódi (mérhető) fizikai mennyiségek

Valamely lokális fizikai mennyiséget, amely lehet skalár, vektor, tenzor, az
elméletben tetszőleges görbevonalú komponenseivel megadhatunk, az inde-
xeket a metrikus tenzorral ill. inverzével le- és felhúzhatjuk. Természetes
módon merül fel a kérdés, hogy mi felel meg a ténylegesen mérhető érté-
keknek. A válasz azt, hogy a (2.20), (2.21) képletekkel - mivel ez egyben
a kontravariáns vektorkomponensek transzformációs szabálya is -, vagy en-
nek inverzével (kovariáns vektorok esetében), vagy ezek szorzatával (tenzorok
esetén) inerciarendszerbe képezzük le kérdéses fizikai mennyiséget, és eredmé-
nyül a ténylegesen mérhető értéket kapjuk. A transzformáció megadásához
szükségünk van az eddig még nem meghatározott Aαβ mennyiségekre is. A
megadott feltételek alapján ez nem egyértelmű, ami azzal kapcsolatos, hogy
az inerciarendszer x, y, z térszerű koordinátatengelyeit még tetszőleges for-
gatásnak lehet alávetni. Az (2.25), (2.33) egyenletekből ugyanis
Aαβ Aαν = γβν (2.35)
adódik, aminek a megoldása

p
Aαβ = Fνα λν Oβν , (2.36)
ahol Fνα tetszőleges 3 × 3-as ortogonális mátrix (forgásmátrix), λν a γαβ pozi-

tı́v definit, valós szimmetrikus mátrix ν-edik sajátértéke, Oβν pedig a hozzá-
tartozó sajátvektor, melyek összessége szintén 3 × 3-as ortogonális mátrixot
alkot.
Fejezzük ki pl. egy forgó korongon mozgó tömegpont sebességét koor-

dinátáinak időderiváltjaival! Jelöljük a t szerinti deriváltakat ṙ, ϕ̇ és ż-tal!
Először a négyessebességet ı́rjuk fel, ami definı́ció szerint ui = dxi /ds, azaz
dx0 1
u0 = =q (2.37)
ds ṙ2 r2 (ϕ̇+ω)2 ż 2
1− c2
− c2
− c2
dx1 ṙ
u1 = = q (2.38)
ds ṙ2 r2 (ϕ̇+ω)2 ż 2
c 1− c2
− c2
− c2
dx2 ϕ̇
u2 = = q (2.39)
ds ṙ2 r2 (ϕ̇+ω)2 ż 2
c 1− c2
− c2
− c2
dx3 ż
u3 = = q (2.40)
ds ṙ2 r2 (ϕ̇+ω)2 ż 2
c 1− c2
− c2
− c2
A (2.20), (2.21), (2.26), (2.27), (2.36) képleteket alkalmazzuk. Mivel a (2.34)

térbeli metrika máris diagonális, az Oβν mátrix az egységmátrix, a λν értékek
pedig a diagonális elemek. Végül az Fνα forgásmátrixot önkényesen egység-
mátrixnak választjuk. Ekkor az Aαβ transzformációs mátrix diagonális lesz.
Mindezeket figyelembevéve a négyessebesség komponenseit
2 2 2
00 dx00 1 − r cω2 − r cω2 ϕ̇
u = =q q (2.41)
ds 2 2
r2 ω2
1 − ṙc2 − r (ϕ̇+ω)
2 ż 2
1 − c2 c2
− c2
dx01 ṙ
u01 = = q (2.42)
ds ṙ2 r2 (ϕ̇+ω)2 ż 2
c 1− c2
− c2
− c2
dx02 rϕ̇
u02 = = q q (2.43)
ds r2 ω2 2 r2 (ϕ̇+ω)2 ż 2
c 1− c2
1 − ṙc2 − c2
− c2
dx03 ż
u03 = = q (2.44)
ds ṙ2 r2 (ϕ̇+ω)2 ż 2
c 1− c2
− c2
− c2
alakban kapjuk. Ez az elmozdulásokat a tömegpont sajátidejében méri,

amint az a négyessebesség esetében szokásos. A hármassebesség kompo-
nenseit viszont korongon eltelt valódi időben mérjük, mégpedig a tömegpont
pályája mentén szinkronizált órák segı́tségével. Ez azt jelenti, hogy az eltelt
valódi idő nagysága dx0 időkoordináta-változáskor

√ 0 g0α α
g00 dx + dx (2.45)
g00
lesz, mivel figyelembe kell vennünk, hogy a másik térbeli pontban a 0 idő-
pont − gg0α
00
dxα -val egyidejű. De ez azt jelenti, hogy éppen dx00 (v.ö. (2.21))
szerint kell a koordinátákat deriválni. Így viszont a keresett hármassebesség-
komponensek
q
2 2
u 01 ṙ 1 − r cω2
1
v = c 00 = 2 2 2 (2.46)
u 1 − r ω2 − r ω2 ϕ̇
c c
u02 rϕ̇
v 2 = c 00 = 2 2 2 (2.47)
u 1 − r cω2 − r cω2 ϕ̇
q
2 2
u 03 ż 1 − r cω2
3
v = c 00 = 2 2 2 (2.48)
u 1 − r cω2 − r cω2 ϕ̇
3. fejezet
Kovariáns differenciálás
Kovariáns és kontravariáns vektorok görbevonalú koordinátarendszerekben.

Tenzorok. Kontravariáns metrikus tenzor. Vektorok eltolása. Christoffel-
szimbólumok. Kovariáns differenciálás. Részecske mozgása gravitációs tér-
ben. Az elektromágnesség egyenletei gravitációs térben. Fény terjedése gra-
vitációs térben.
Általános koordinátatranszformációk esetén a vektorok transzformációs
szabálya minden pontban különböző. Ennek következtében egy vektortér
deriváltja, mivel adott pontban két különböző pontbeli érték különbsége,
nem alkot vektort. Ez a transzformációs szabály deriválásakor nyilvánvaló,
mivel a helyfüggő együtthatók deriváltja extra tagot eredményez.
Ahhoz, hogy a tenzorként transzformálódó általánosı́tást megkapjuk, azo-
nos pontbeli vektorokat kell egymásból kivonni, tehát az xi és xi + dxi pon-
tokban levő vektorok valamelyikét - pl. az xi pontban lévőt - a másik pontba
kell párhuzamosan eltolni.
3.1. Párhuzamos eltolás

Ezzel a vektorok görbült térbeli párhuzamos eltolásának problémájához ju-
tottunk. A már alkalmazott módszert fogjuk kiterjeszteni: nem csak egy
pontban, hanem egy kis környezetben definiáljuk a görbe vonalú koordiná-
tarendszerről az inerciarendszerre való áttérést. Utóbbiban derékszögű koor-
dinátákat használva párhuzamos eltoláskor a vektorkomponensek változatla-
nok. Ezután az eltolás végpontjában visszatérünk a görbevonalú koordiná-
tákra, és eredményül megkapjuk a párhuzamosan eltolt vektort görbevonalú
koordinátarendszerben.
Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy a kiválasztott pont, melyből
az eltolást kezdjük, a görbevonalú koordinátarendszer és az inerciarendszer
18
3. FEJEZET. KOVARIÁNS DIFFERENCIÁLÁS 19
közös origója. Ekkor a korábbi formuláink kiterjesztésével ı́rhatjuk, hogy

1 i j k
3
x0i = Aij xj + Bjk x x + O xj (3.1)
2
Itt xj -k a gravitációs térbeli görbevonalú koordináták, mı́g x0i -k az inercia-
i
rendszerbeli derékszögű koordináták. Nyilvánvalóan a Bjk konstans együtt-
hatók alsó indexeikben szimmetrikusak. A koordinátadifferenciálokra azt
kapjuk, hogy

0i 2
dx = Aj dx + Bjk x dx + O xj
i j i j k
(3.2)
Ebből az ı́velemnégyzet
2 2
ds2 = dx00 − (dx0α ) = A0j A0k + A0j Bnk 0
xn + A0k Bnj
0 n
x dxj dxk

(3.3)
− Aαj Aαk + Aαj Bnk
α n
x + Aαk Bnjα n
x dxj dxk

(3.4)

∂gjk n
= gjk (0) + x dxj dxk (3.5)
∂xn
Itt a jobboldalon a metrikus tenzort az origó körül elsőrendig sorbafejtettük.

Ebből a korábbi összefüggéseken túl
∂gjk
n
= A0j Bnk
0
+ A0k Bnj
0
− Aαj Bnk
α
− Aαk Bnj
α
(3.6)
∂x
i
következik. Könnyen belátható, hogy az egyenletek és az ismeretlen Bjk
együtthatók száma megegyezik.1 A Bjk
i
együtthatók meghatározáse céljából
vezessük be a
bjnk = A0j Bnk

0
− Aαj Bnk
α
(3.7)
jelölést. A bjnk mennyiségek az n, k indexekben szimmetrikusak. Ezzel
∂gjk
= bjnk + bknj (3.8)
∂xn
∂gkn
= bkjn + bnjk (3.9)
∂xj
∂gnj
= bnkj + bjkn (3.10)
∂xk
1
A sorfejtés következő rendjében ez már nem teljesül, ami összhangban van azzal,
hogy tetszőleges metrika esetén a teljes téridőt nem lehet egyidejűleg Minkowski-alakra
transzformálni.
A második és a harmadik egyenlet az elsőből következik az indexek ciklikus

cseréjével. Az első két egyenlet összegéből levonva a harmadikat

1 ∂gjk ∂gkn ∂gnj
bkjn = + − (3.11)
2 ∂xn ∂xj ∂xk
adódik. Ezt az Aij mátrix inverzével balról szorozva megkapjuk a keresett

együtthatókat.
A párhuzamos eltolást a korábban mondottak szerint végezzük el: a kont-
ravariáns dxj vektorra xj = 0 esetén alkalmazzuk a (3.2) képletet. A kapott
dx0i komponensek nem változnak meg párhuzamos eltoláskor. Végezetül a
(3.2) képlet inverzével térünk vissza a görbevonalú komponensekre, de ezút-
tal nullától különböző xj -k mellett, amelyek éppen az eltolás mértékét fejezik
ki a görbevonalú koordinátarendszerben. Hogy a levezetést egyszerűsı́tsük,
eszközöljünk annyi változtatást, hogy a 0 és xj pontok helyett (az eltolás
előtti és utáni pontok) használjuk a −xj és 0 pontokat. Mivel xj -t végig kis
mennyiségnek feltételeztük, ez a változtatás nem befolyásolja az eredményt,
viszont a (3.2) képlet invertálása az eltolás végpontjában kényelmesebben
elvégezhető. Ekkor ugyanis a
dx0i = Aij dx̃j (3.12)
egyenletből kell a vesszőtlen koordinátákat a vesszősekkel kifejezni. A hul-

lámvonal az eltolás utáni komponenseket jelöli. Mivel
A0j A0k − Aαj Aαk = gjk , (3.13)
azt kapjuk, hogy
A0k dx00 − Aαk dx0α = gkj dx̃j , (3.14)
amiből a g jk inverz mátrixszal szorozva adódik, hogy
dx̃j = g jk A0k dx00 − Aαk dx0α .

(3.15)
Itt a dx0i mennyiségeket a leı́rtaknak megfelelően a (3.2) képlet xj → −xj

cserével kapott alakjából kell behelyettesı́teni:
0 n
dx̃j = g jk A0k A0l dxl − Aαk Aαl dxl − A0k Bnl x dxl + Aαk Bnl
α n
x dxl

(3.16)
= g jk gkl dxl − g jk bknl xn dxl (3.17)

j 1 jk ∂gkn ∂gkl ∂gnl
= dx − g l
+ n − k
xn dxl (3.18)
2 ∂x ∂x ∂x
Ennek megfelelően egy tetszőleges C j kontravariáns vektor komponenseinek

változása végtelen kis δxn párhuzamos eltolás esetében

δC = − g + n − C l δxn . (3.19)
2 ∂xl ∂x ∂xk
A metrikus tenzornak és deriváltjainak itt fellépő kombinációja a Γjnl -nel jelölt
Christoffel-szimbólum:

Γnl = g + n − , (3.20)
2 ∂xl ∂x ∂xk
amivel
δC j = −Γjnl C l δxn . (3.21)
Látható, hogy a Christoffel-szimbólumok az alsó indexeikben szimmetriku-

sak. Fontos hangsúlyozni, hogy a Christoffel-szimbólumok nem alkotnak ten-
zort, mivel pl. Minkowski-metrika esetén azonosan eltűnnek. A transzformá-
ció homogén lineáris jellege miatt viszont ha egy tenzor egy koordinátarend-
szerben eltűnik, akkor minden más koordinátarendszerben is eltűnik.
Megjegyezzük, hogy az eddigiekből (v.ö. (3.7), (3.11), (3.13), (3.20))
egyszerű számı́tással következik, hogy
i
Bjk = Ain Γnjk . (3.22)
Kovariáns vektor komponenseinek megváltozását abból vezethetjük le,

hogy egy kontravariáns és egy kovariáns vektor szorzata skalár, ami az eltolás
következtében nem változik meg:
0 = δ Dj C j = Dj δC j + C j δDj = −Dj Γjnl C l δxn + C l δDl .

(3.23)
Mivel ez tetszőleges kontravariáns C l vektor esetén fennáll, következik, hogy
δDl = Γjnl Dj δxn . (3.24)
Tenzorkomponensek párhuzamos eltoláskor fellépő megváltozását annak alap-

ján vezetjük le, hogy a tenzor ilyenkor is megfelelő vektorkomponensek szor-
zataként viselkedik, amiből az következik, hogy minden kovariáns j indexhez
...j...
δT...k... képletében egy −Γjnl δxn T...k..
...l...
tag tartozik, mı́g minden kovariáns k
l n ...j...
indexhez egy Γnk δx T...l.. tag tartozik. Ez közvetlenül levezethető a vektor-
komponensek szorzatára vonatkozó összefüggésből, ha a kis megváltozások-
ban elsőrendű tagokat összegyűjtjük.
3.2. Kovariáns deriváltak

Miután a párhuzamos eltolást definiáltuk, a korábban mondottaknak meg-
felelően definiáljuk a kovariáns deriváltat: az xi + dxi pontbeli vektorkom-
ponensből az xi -ből xi + dxi -be párhuzamosan eltolt vektorkomponenst (v.ö.
(3.21)) vonjuk le. Tehát a kovariáns differenciál
∂Aj i
DAj = Aj (xi + dxi ) − Aj (xi ) − Γjik Ak dxi ≈ i
dx + Γjik Ak dxi ,(3.25)
∂x
a kovariáns derivált pedig (xi szerint)
DAj ∂Aj
= + Γjik Ak . (3.26)
dxi ∂xi
DAj vektor, DAj /dxi pedig vegyes másodrendű tenzor. Ugyanı́gy kovariáns
vektorra (v.ö. (3.24))
∂Aj i
DAj = Aj (xi + dxi ) − Aj (xi ) + Γkij Ak dxi ≈ dx − Γkij Ak dxi ,(3.27)
∂xi
és
DAj ∂Aj
i
= − Γkij Ak . (3.28)
dx ∂xi
Tenzorok kovariáns deriváltja a párhuzamos eltolásnál mondottak alapján
vezethető le, pl.
DTji ∂Tji
= + Γilk Tjl − Γljk Tli (3.29)
dxk ∂xk
ı́rható vegyes másodrendű tenzor kovariáns deriváltjára.
Szokás az ı́rásmód egyszerűsı́tése érdekében a parciális deriváltakat index-
be tett vesszővel, a kovariáns deriváltakat pedig indexbe tett pontosvesszővel
jelölni:
i
∂Tji
Tj,k ≡ (3.30)
∂xk
i
DTji
Tj;k ≡ (3.31)
dxk
A metrikus tenzor kovariáns deriváltja nulla. Ez azonnal következik ab-
ból, hogy
DAi = gik DAk = D gik Ak = Ak Dgik + gik DAk ,

(3.32)
de természetesen közvetlen számolással is belátható:
Dgik = gik,n dxn − Γlin glk dxn − Γlkn gil dxn (3.33)
1 1
= gik,n dxn − (gik,n + gkn,i − gin,k ) dxn − (gik,n + gin,k − gkn,i ) dxn ≡ 0 .
2 2
(3.34)
3.3. Erőmentes gömbszimmetrikus pörgettyű

precessziója
A párhuzamos eltolásra ill. a kovariáns deriválás alkalmazására példa a sta-
cionárius gravitációs mezőben2 nyugvó erőmentes gömbszimmetrikus pör-
gettyű precessziója.3 Forgatónyomaték hiányában a pörgettyűvel pillanat-
nyilag együttmozgó inerciarendszerben a pörgettyű tengelyének helyvektora
változatlan. Ez azt jelenti, hogy a görbevonalú koordinátarendszerben a pör-
gettyű tengelyét időirányú párhuzamos eltolásnak vetjük alá. Ehhez szüksé-
ges a helyvektort négyesvektorrá kiegészı́teni, úgy, hogy a tengely két vég-
pontját egyidőben tekintjük, és a két közeli esemény különbségét képezzük.
Az egyidejűség a (2.30) időkoordináta-különbséggel egyenértékű. Legyen a
helyvektor nα , ekkor a négyesvektor időkomponense n0 = −(g0α /g00 )nα . A
tengely δx0 idő alatti megváltozása az eddigiek szerint
δnα = −Γαk0 nk δx0 , (3.35)
ami egyenértékű az nα;0 = 0 feltétellel, az idő szerinti kovariáns derivált eltű-

nésével.4 Ez annak az általános szabálynak az egyik esete (ld. a következő
fejezetet), mely szerint a Minkowski-rendszerben érvényes tenzoriális össze-
függéseket úgy lehet görbevonalú koordinátákra ill. görbült téridőbe átı́rni,
hogy az előforduló deriváltakat kovariáns deriváltakra cseréljük. Végső soron
a helyvektor időbeli változására a
dnα

α α g0β
= −Γβ0 + Γ00 nβ (3.36)
dx0 g00
egyenletet kapjuk. Alkalmazzuk ezt a forgó koordinátarendszer esetére!
2
Vagyis a választott görbevonalú koordinátarendszerben a metrikus tenzor komponen-
sei nem függnek az időtől.
3
Ha a pörgettyű nem lenne gömbszimmetrikus, inhomogén gravitációs térben már
klasszikus közelı́tésben is forgatónyomaték lépne fel.
4
Megjegyzendő, hogy az egyenlet csak a térbeli komponensekre teljesül, ugyanis az
időbeli komponensre vonatkozó n0;0 = 0 egyenlet már ellentmondana az n0 -ra felı́rt össze-
függésnek.
A metrikát (2.5) adja. A Christoffel-szimbólumok (3.20) kifejezését kiér-

tékelve azt kapjuk, hogy a nullától különböző komponensek a következők:
Γ100 = −rω 2 /c2 (3.37)

Γ120 = Γ102 = −rω/c (3.38)
Γ122 = −r (3.39)
Γ210 = Γ201 = ω/(cr) (3.40)
Γ212 = Γ221 = 1/r (3.41)
Ennek segı́tségével a (3.36) egyenletek az

rω
ṅ1 = 2 2 2
n2 (3.42)
1 − r ω /c
ω
ṅ2 = − n1 (3.43)
r
ṅ3 = 0 (3.44)
alakot öltik (a pont a t idő szerinti deriválást jelenti). Ha bevezetjük (2.34)

és (2.36) alapján a ténylegesen mérhető
nr = n1 (3.45)
r
nϕ = p n2 (3.46)
2 2
1 − r ω /c2
3
nz = n (3.47)
vektorkomponenseket, akkor azt kapjuk, hogy

ω
ṅr = p nϕ (3.48)
1 − r2 ω 2 /c2
ω
ṅϕ = − p nr (3.49)
1 − r2 ω 2 /c2
ṅz = 0 , (3.50)
p
ahonnan látható, hogy a pörgettyű tengelye ω/ 1 − r2 ω 2 /c2 szögsebesség-
gel visszafelé precesszál abban a derékszögű koordinátarendszerben, melynek
egyik tengelye a középponttól sugárirányban kifelé mutat. Ennek megfelelően
a 2π/ω periódusidő palatt a pörgettyű tengelyének vetülete a forgásiránnyal
ellentétesen
p 2π(1/ 1 − r2 ω 2 /c2 − 1) szöggel mozdul el, tehát a pörgettyű
−ω(1/ 1 − r2 ω 2 /c2 − 1) szögsebességgel precesszál. Az rω c határeset-
ben ez közelı́tőleg −r2 ω 3 /(2c2 )-tel egyenlő. Ez a speciális relativitáselmélet-
ből jól ismert Thomas-precesszió, az erőmentes pörgettyű tengelyirányának
változása körmozgás során. A levezetés végén kihasználtuk, hogy a t ko-

ordinátaidő annak az inerciarendszernek az időkoordinátájával egyezik meg,
melynek origója a forgó koordinátarendszerével egybeesik, a precesszió szög-
sebessége tehát ebben a koordinátarendszerben értendő.
A (3.36) képletből látható, hogy sztatikus gravitációs mezőben nyugvó
pörgettyű esetén, amikor a metrikus tenzor komponensei nem csupán időtől
függetlenek, hanem a g0α komponensek el is tűnnek, nem lép fel precesszió.
Ezek a komponensek azonban nullától különbözőek forgó gömbszimmetrikus
test gravitációs mezejében (ld. a 11. fejezetben), és a precesszió ebben
az esetben valóban fel is lép. Ennek kı́sérleti kimutatása (Gravity Probe B
kı́sérlet) az általános relativitáselmélet helyességének egyik fontos bizonyı́téka
(ld. 13. fejezet).
4. fejezet
A fizikai törvények görbült

téridőben
Részecske mozgása gravitációs térben.

A legkisebb hatás elve:
Z
δS = −mcδ ds = 0
Mozgásegyenlet:
Dui
=0
Ds
dxi
(ahol ui = ds
a négyessebesség), azaz
d 2 xi k
i dx dx
l
+ Γ kl =0
ds2 ds ds
Hamilton-Jacobi-egyenlet
pi = mcui
p i p i = m 2 c2
∂S ∂S
g ik − m2 c2 = 0
∂xi ∂xk
Fény terjedése
dk i
+ Γi kl k k k l = 0
dλ
26
4. FEJEZET. A FIZIKAI TÖRVÉNYEK GÖRBÜLT TÉRIDŐBEN 27
Gyenge gravitációs tér

Nemrelativisztikus Lagrange-függvény:
mv 2
2
L = −mc + − mϕ
2
ds2 = (c2 + 2ϕ)dt2 − dr 2
2ϕ
g00 = 1 +
c2
Állandó gravitációs tér, gravitációs vöröseltolódás
Sajátidőben mért frekvencia:
ω0 ϕ
ω=√ ≈ ω0 1 − 2
g00 c
ϕ1 − ϕ2
∆ω = ω
c2
Az elektromágnesség egyenletei gravitációs térben.
Térerősségtenzor:
∂Ak ∂Ai
Fik = Ak;i − Ai;k = − k
∂xi ∂x
Négyes áramsűrűség:
ρc dxi
ji = √
g00 dx0
Maxwell-egyenletek:
∂Fik ∂Fli ∂Fkl
+ + =0
∂xl ∂xk ∂xi
1 ∂ √ ji
F;kik ik

=√ −gF =− 2
−g ∂xk 0 c
Töltött részecske mozgása elektromágneses és gravitációs erőtérben:
i
du
m + Γ kl u u = qF ik uk
i k l
ds
5. fejezet
Görbületi tenzor
Vektor eltolása zárt görbe mentén. Görbületi tenzor. A görbületi tenzor

szimmetriái. Bianchi-azonosság. Weil-tenzor, Ricci-tenzor, skalár görbület.
Példa: görbületi tenzor számı́tása görbült kétdimenziós felületen. Független
tenzorkomponensek száma kettő, három és négy dimenzióban.
5.1. Ismétlés
• Vektor megváltozása akkor transzformálódik vektorként, ha azonos pont-
ban levő vektorokat vonunk ki egymásból.
• Vektor párhuzamos eltolása, Christoffel-szimbólumok, kovariáns deri-

váltak
• A Christoffel-szimbólumok alsó indexeikben szimmetrikusak
• A metrikus tenzor kovariáns deriváltja nulla
• A Christoffel-szimbólumok kifejezhetők a metrikus tenzor deriváltjai-

val.
• Mozgás görbült téridőben, geodetikus mozgás
• A Maxwell-egyenletek általánosı́tása görbült téridőre
5.2. A görbületi tenzor

Kérdés: milyen lokális mennyiség jelzi, hogy görbült a téridő?
28
5. FEJEZET. GÖRBÜLETI TENZOR 29
Vektor párhuzamos eltolása: a komponensek lokálisan Minkowski téridő-

ben változatlanok. Tetszőleges téridőben:
DAi = 0
Geodetikus (Dui = 0) mentén végzett párhuzamos eltolás során a pálya

érintőjével (ui ) bezárt szög állandó.
Párhuzamos eltolás zárt görbe mentén
5.1. ábra. Görbült felületen szakaszonként geodetikus zárt görbe mentén vég-
zett párhuzamos eltolás eredménye nem egyezik meg a kiindulási vektorral.
I
∆Ak = Γi kl Ai dxl
∂Ai
l
= Γnil An
∂x
Stokes tétele:
i
i
∂Ak
I Z Z
i ki ∂A 1 ki ∂A
Ai dx = df = df −
∂xk 2 ∂xk ∂xi
ahol
df ki = dx(1)k dx(2)i − dx(1)i dx(2)k
a dx(1)i és dx(2)i vektorok által kifeszı́tett paralelogramma területe.
1 ∂ (Γi km Ai ) ∂ (Γi kl Ai )

∆Ak = − ∆f lm
2 ∂xl ∂xm
1
∆Ak = Ri klm Ai ∆f lm
2
∂Γi km ∂Γi kl
Ri klm = − + Γi nl Γnkm − Γi nm Γnkl
∂xl ∂xm
A Riemann-tenzor kifejezése a Christoffel-szimbólumokkal:
∂ (Γi km Ai ) ∂ (Γi kl Ai )
Ri klm Ai = l
− m
(5.1)
i ∂x ∂x
∂Γ km ∂Γi kl

= − Ai + Γi km Γnil An − Γi kl Γnim An (5.2)
∂xl ∂xm
i
∂Γ km ∂Γi kl

n i n i
= − + Γ km Γ nl − Γ kl Γ nm Ai (5.3)
∂xl ∂xm
Felhasználtuk, hogy
∂Ai
= Γnil An
∂xl
A fenti levezetés tetszőleges Ai vektorra érvényes, ezért
∂Γi km ∂Γi kl
Ri klm = − + Γnkm Γi nl − Γnkl Γi nm
∂xl ∂xm
1
∆Ak = − Rkilm Ai ∆f lm
2
Ai;k;l − Ai;l;k = Am Rmikl
Ai;k;l − Ai;l;k = −Am Ri mkl
∂ 2 gim ∂ 2 gkl ∂ 2 gil ∂ 2 gkm

1
Riklm = gin Rnklm = + − −
2 ∂xk ∂xl ∂xi ∂xm ∂xk ∂xm ∂xi ∂xl
+gnp (Γnkl Γpim − Γnkm Γpil )

Riklm = −Rkilm = −Rikml
Riklm = Rlmik
Riklm + Rimkl + Rilmk = 0

Rnikl;m + Rnimk;l + Rnilm;k = 0
Rik = g lm Rlimk = Rmimk
Rik = Rki
R = g ik Rik
2R1212
R=
γ
R 1
=K=
2 ρ1 ρ2
(levezetés)
kapjuk:
0 = g ik Rl ikl;m + Rl imk;l + Rl ilm;k = −R,m + 2Rl m;l

vagy
1 ∂R
Rl m;l =
2 ∂xm
második (γδ) indexpárjai három-három értéket vehetnek fel, tehát a füg-
getlen komponensek megegyeznek egy szimmetrikus 3X3-as mátrix kompo-
nenseinek számával, azaz 6-tal. (A ciklikus összeg automatikusan eltűnik.)
hat-hat értéket vehetnek fel. Egy 6X6-os szimmetrikus mátrix független
komponenseinek száma 21. A ciklikus összeg csak akkor nem tűnik el auto-
matikusan, ha mind a négy index különböző, ezért egyetlen további összefüg-
gést ad a komponensek között. Négy dimenzióban tehát a görbületi tenzor
független komponenseinek száma 20.
1 1 1 1 1
Ciklm = Riklm − Ril gkm + Rim gkl + Rkl gim − Rkm gil + R (gil gkm − gim gkl )
2 2 2 2 6
Rendelkezik a görbületi tenzor minden algebrai szimmetriájával, de bármely
indexpárját összeejtve nullát kapunk (irreducibilis tenzor). invariánsai: gör-
bületi tenzor helyett). metrika Minkowski alakú.
1 1
Aαβ = R0α0β , Cαβ = eαγδ eβλµ Rγδλµ , Bαβ = eαγδ R0βγδ
4 2
eltűnik.
Aαα = 0 , Bαβ = Bβα , Aαβ = −Cαβ
Dαβ = Aαβ + iBαβ
szimmetrikus, spurtalan komplex mátrix háromdimenziós komplex forgatá-
saival.
Dαβ nβ = λnβ
sajátértékprobléma megoldásai szerint történik az osztályozás. Ha a szim-
metrikus komplex mátrix hasonlósági transzformációval diagonalizálható, ak-
kor három ortogonális sajátvektora van úgy, hogy ezek négyzete nem nulla.
Ha a mátrix nem diagonalizálható, akkor a sajátvektorok száma kevesebb és
van közöttük olyan, melynek négyzete nulla, a hozzátartozó sajátérték pe-
dig degenerált. invariáns van (a két komplex sajátérték, ha ezek egyenlők,
D-tı́pusról beszélünk) Invariánsok kifejezése a görbületi tenzorral:
1 1
Riklm Riklm − iRiklm R̃iklm = λ(1)2 + λ(2)2 + λ(1) λ(2)

I1 =
48 3
1 lmpr ik lmpr ik
1
= λ(1) λ(2) λ(1) + λ(2)

I2 = Riklm R Rpr + iRiklm R R̃pr
96 2
Itt
1
R̃iklm = Eikpr Rprlm
2
a görbületi tenzor duálisa. Ekkor csak két invariáns létezik:
I1 = λ2 , I2 = λ3 → I13 = I22
Ha λ(1) = 0, N-tı́pusról beszélünk. λ(1) = λ(2) = λ(3) = 0. A görbületi

tenzor nullától különböző, de mégsem létezik a görbületet jellemző invariáns
mennyiség.
6. fejezet
Gravitációs tér hatásintegrálja
Klasszikus mezőelméleti emlékeztető. Hatás, Lagrange-sűrűség, Euler-Lagrange

mozgásegyenlet, megmaradási tételek. Energia-impulzus tenzor és határozat-
lansága. Az impulzusmomentum megmaradása. A gravitációs erőtér hatás-
integrálja.
4.2. Klasszikus térelméleti bevezető
q(x, y, z, t): térmennyiség (pl. elektromágneses térerősség komponense,
metrikus tenzor komponense)
Λ (q, q,i ) : Lagrange-sűrűség (a térmennyiségektől és azok koordináták
∂q
szerinti ill. időderiváltjától függ, itt q,i = ∂x i
Z
S = Λ (q, q,i ) dΩ
( dΩ = c dV dt )
Z Z
∂Λ ∂Λ ∂Λ ∂ ∂Λ ∂ ∂Λ
δS = δq + δq,i dΩ = δq + i δq − δq i dΩ = 0
∂q ∂q,i ∂q ∂x ∂q,i ∂x ∂q,i
Euler-Lagrange-egyenlet (mozgásegyenlet):
∂ ∂Λ ∂Λ
i
− =0
∂x ∂q,i ∂q
Energia- és impulzusmegmaradás:

Mivel a Langrange-sűrűség nem függ expliciten a koordinátáktól és az
időtől,
∂Λ ∂Λ ∂q ∂Λ ∂q,k
i
= i
+
∂x ∂q ∂x ∂q,k ∂xi
33
6. FEJEZET. GRAVITÁCIÓS TÉR HATÁSINTEGRÁLJA 34
A mozgásegyenletet felhasználva:

∂Λ ∂ ∂Λ ∂Λ ∂ ∂Λ
i
= k
q,i + q,k,i = q,i
∂x ∂x ∂q,k ∂q,k ∂xk ∂q,k
Nullára redukálva:

∂ ∂Λ k
q,i − δi Λ = 0
∂xk ∂q,k
Energia-impulzus-tenzor:
∂Λ
Tik = q,i − δik Λ
∂q,k
∂T k
A ∂xik = 0 kontinuitási egyenletet a t1 és t2 időpontok közötti négyestér-
fogatra integráljuk:
dP i
=0
dt
ahol
Z
i
P = T ik dSk
a megmaradó négyesimpulzus.
T ik határozatlan:
∂ ikl
T ik + ψ
∂xl
is kielégı́ti a kontinuitási egyenletet, ha ψ ikl = −ψ ilk . A megmaradó
négyesimpulzus értékét ez nem befolyásolja, mivel
∂ψ ikl ∂ψ ikl ∂ψ ikl

Z Z Z
1 1
l
dSk = dSk l
− dSl k
= ψ ikl dfkl∗ = 0
∂x 2 ∂x ∂x 2
ahol dfkl∗ = klmn df mn a df mn = dx(1)m dx(2)n − dx(1)n dx(2)m négyes felület-

elem duálisa. A végtelen távoli felületen az integrandus eltűnik.
Az impulzusmomentum megmaradása (skalár térre):
Az impulzusmomentum négyestenzora:
Z Z
ik i k k i
xi T kl − xk T il dSl

J = x dP − x dP =
Az impulzusmomentum megmaradása ekvivalens az impulzusmomentum-

sűrűség négyesdivergenciájának eltűnésével:
I Z
ik ik i kl k il
∂ i kl k il

0 = J (t2 ) − J (t1 ) = x T − x T dSl = x T − x T dΩ
∂xl
∂ i kl k il

→ x T − x T =0
∂xl
De
kl il
∂ i kl k il i ∂T k ∂T
+ δli T kl − δlk T il = T ki − T ik

l
x T − x T = x l
− x l
∂x ∂x ∂x
tehát az impulzusmomentum megmaradásából T ki szimmetrikussága kö-
vetkezik.
4.3. Előkészı́tés (néhány fontos azonosság levezetése)
Determináns deriváltja:
∂g ∂ i0 ,i1 ,i2 ,i3 ∂g0i0
= g0i0 g1i1 g2i2 g3i3 = i0 ,i1 ,i2 ,i3 g1i g2i g3i + ...
∂x k ∂x k ∂xk 1 2 3
∂g0i0
∂xk
együtthatója
i0 ,i1 ,i2 ,i3 g1i1 g2i2 g3i3
a 0. sorhoz és i0 -ik oszlophoz tartozó előjeles aldetermináns, azaz g g 0i0 .

(Hasonlóan a további tagokra.) Ezzel
∂g ij ∂gij
= g g
∂xk ∂xk
Mivel
gij g ij = δjj = 4 ,
∂gij ∂g ij
g ij = −gij
∂xk ∂xk
A Christoffel-szimbólum definı́ciója,

i 1 im ∂gmk ∂gml ∂gkl
Γkl = g + − m
2 ∂xl ∂xk ∂x
alapján

1 ∂gmk ∂gmi ∂gki 1 ∂gmi 1 ∂g
Γiki = g im + − = g im k =
2 ∂xi ∂xk ∂xm 2 ∂x 2g ∂xk
Vektor kovariáns négyesdivergenciája:
√
DAi ∂Ai ∂Ai 1 ∂g k 1 ∂ ( −g Ai )
Ai;i ≡ = i k
+ Γki A = + A =√
Dxi ∂xi ∂xi 2g ∂xk −g ∂xi
4.4. A gravitációs erőtér hatásintegrálja
A gravitációs tér egyenletei a fizika más ágaiból nem vezethetők le (új
fizikai törvények, 1916). Csupán analógiák használhatók motivációként: má-
sodrendű téregyenleteket várunk (első deriváltak a Lagrange-sűrűségben), a
Lagrange-sűrűség skalár, térmennyiségek: a metrikus tenzor komponensei.
Probléma: A metrikus tenzor első deriváltjaiból (Christoffel-szimbólumokból)
nem képezhető skalár, a rendelkezésre álló egyetlen nemtriviális skalár mennyi-
ség, a skalár görbület (R) viszont második deriváltakat is tartalmaz. Megol-
dás: mivel R a második deriváltakat csak lineárisan tartalmazza, megmutat-
juk, hogy
√
√ √ ∂ ( −g wi )
Z Z Z
R −gdΩ = G −gdΩ + dΩ
∂xi
ahol G csak a metrikus tenzor első deriváltjait tartalmazza. (A wi mennyi-
√
ség nem transzformálódik vektorként!). Tekintsük ehhez R −g kifejezésében
a másodrendű deriváltakat tartalmazó tagokat:
m
√ √ √ ∂Γki ∂Γm

ki m ki km m n m n
R −g = −g g Rkmi = −g g − + Γnm Γki − Γni Γkm
∂xm ∂xi
Második deriváltak csak a Christoffel-szimbólumok deriváltjaiban szere-
pelnek. Ezeket a tagokat tovább alakı́tva:
√ i m
∂ √ km i

km ∂Γkm ki ∂Γkm ki m

−g g − g = −g g Γ km − g Γkm
∂xi ∂xi ∂xi
√ km
√ ki
!
∂ −g g ∂ −g g
− Γikm i
− Γmkm
∂x ∂xi
Tehát
wi = g km Γikm − g ki Γm
km
és
√ √
Γm ∂ −g g ki Γikm ∂ −g g km
G=g ki
(Γm n
nm Γki − Γm n
ni Γkm ) + √km −√
−g ∂xi −g ∂xi
A metrikus tenzor deriváltjait kifejezzük a Christoffel szimbólumokkal

(g;lik
= 0):
∂g im
l
= −Γikl g km − Γm
kl g
ik
∂x
Kapjuk:
G = g ki (Γm n m n m n ki m i
nm Γki − Γni Γkm ) + Γkm Γin g − Γkm Γni g
nk
− Γm k
km Γni g
in
−Γikm Γnin g km + Γikm Γkni g nm +Γikm Γm

ni g
kn
Tehát
G = g ki (Γm n m n
ni Γkm − Γnm Γki )
A Lagrange-sűrűség
c3 √
− R −g
16πk
A negatı́v előjel biztosı́tja, hogy a hatás pozitı́v definit legyen. k = 6.67 ×
m3
10−11 kgs2a gravitációs állandó.
7. fejezet
Energia-impulzus-tenzor
Szimmetrikus energia-impulzus-tenzor levezetése görbült téridőben.

4.5. Energia-impulzus-tenzor
Új levezetést adunk az energia-impulzus-tenzorra, amely azonnal szimmetrikusTik -
t eredményez
Gondolatmenet:
Végtelen kis általános koordinátatranszformációt végzünk.
Ennek következtében az anyag hatásfüggvénye (mivel a Lagrange-sűrűség
skalár) nem változhat, δS = 0.
Felı́rjuk a hatás koordinátatranszformációból eredő megváltozását és egyen-
lővé tesszük nullával.
Az anyagot jellemző térmennyiségek (pl. elektromágneses térerősségten-
zor) kielégı́tik a mozgásegyenleteket, ı́gy a koordinátatranszformációból eredő
megváltozásuk a hatás kifejezésében első rendben nem ad járulékot.
Csak a metrika megváltozása eredményez nemtriviális változást. Ered-
mény: egy szimmetrikus tenzor (Tik ) kovariáns négyesdivergenciája nulla.
(Ez most nem jelenti automatikusan megmaradó mennyiség létezését!)
√
Z
1
S= Λ −g dΩ
c
Infinitezimális koordinátatranszformáció:
x0i = xi + ξ i
(ξ i kicsi)
∂ξ i ∂ξ i

0i
dx = dx + l dxl =
i
δl + l dxl
i
∂x ∂x
∂ξ i ∂ξ k ∂ξ k ∂ξ i

0ik 0l mn l i
g (x ) = g (x ) δm + m δn + n ≈ g ik (xl ) + g im m + g kn n
k
∂x ∂x ∂x ∂x
38
7. FEJEZET. ENERGIA-IMPULZUS-TENZOR 39
Átalakı́tjuk a baloldalt:
∂g 0ik l ∂g ik l
g 0ik (x0l ) = g 0ik (xl + ξ l ) = g 0ik (xl ) + ξ ≈ g 0ik l
(x ) + ξ
∂xl ∂xl
Végül tehát
∂g ik l im ∂ξ
k
kn ∂ξ
i
g 0ik (xl ) = g ik (xl ) − ξ + g + g
∂xl ∂xm ∂xn
∂ξ i im ∂ξ
k
ξ i;k + ξ k;i = g kn + g km i
Γml ξ l
+ g + g im Γkml ξ l
∂xn ∂xm
∂ξ k i

im kn ∂ξ km in im kn 1 ∂gnm ∂gnl ∂gml
ξl

=g + g + g g + g g + m−
∂xm ∂xn 2 ∂x l ∂x ∂xn
∂ξ k kn ∂ξ
i
km in ∂gnm l im ∂ξ
k
kn ∂ξ
i
∂g in l
= g im + g + g g ξ = g + g − g km
gnm ξ
∂xm ∂xn ∂xl ∂xm ∂xn ∂xl
∂ξ k kn ∂ξ
i
∂g ik l
= g im + g − ξ
∂xm ∂xn ∂xl
Tehát
g 0ik (xl ) = g ik (xl ) + δg ik (xl ) , δg ik = ξ i;k + ξ k;i
Hasonlóan (mivel g 0ik gkl

0
= δli )
0
gik (xl ) = gik (xl ) + δgik (xl ) , δgik = −ξi;k − ξk;i
Z  √ √
 
ik 
1 ∂ ( −gΛ) ik ∂ ( −gΛ) ∂g
δS = ik
δg + ik δ dΩ
c  ∂g ∂ ∂g ∂xl 
∂xl
Z  √ √
  
1 ∂ ( −gΛ) ∂  ∂ ( −gΛ)  ik
= − ik δg dΩ
c  ∂g ik ∂xl ∂ ∂g 
∂xl
Legyen
7. FEJEZET. ENERGIA-IMPULZUS-TENZOR 40
 ∂ (√−gΛ) √
  
2 ∂  ∂ ( −gΛ) 
Tik = √ − l ik
−g  ∂g ik ∂x ∂ ∂g 
∂xl
(Szimmetrikus!)
Ekkor
√
Z
1
δS = Tik δg ik −g dΩ
2c
δg ik kifejezését behelyettesı́tve:
√
Z
1
δS = Tik ξ i;k + ξ k;i −g dΩ
2c
Másképpen:
√ √
Z Z
1 i;k 1
δS = Tik ξ −g dΩ = Tik ξ;k
i
−g dΩ
c c
√ √
Z Z
1 1
Tik ξ i ;k ξ i Ti;k
k

= −g dΩ − −g dΩ
c c
Az első tagban felhasználjuk a vektorok kovariáns négyesdivergenciájára
vonatkozó azonosságot. Kapjuk:
√ ∂ √
Z Z
k i
−g Tik ξ i dΩ

Ti ξ ;k −g dΩ = k
∂x
Ezt a négydimenziós Gauss-tétel segı́tségével átalakı́tva nullát kapunk.
Marad:
√
Z
1
δS = − ξ i Ti;k
k
−g dΩ
c
Mivel ξ i tetszőleges,
k
Ti;k =0
következik. Ez sı́k téridőben az energia-impulzus-tenzor kontinuitási egyen-

letével azonos alakú.
8. fejezet
Einstein-egyenletek
Anyag és gravitációs tér egyesı́tett hatása. Az Einstein-egyenletek származta-

tása. Az Einstein-egyenletek tulajdonságai. Csak a metrikus tenzor térszerű
komponenseinek lép fel a második deriváltja. Kényszerek. Kezdetiérték-
probléma. Függetlenül megadható fizikai mennyiségek.
5.3. Az Einstein-egyenletek, származtatásuk, tulajdonságaik
Variációs elv:
δ(Sg + Sm ) = 0
A metrikus tenzor komponensei szerint variálunk.
√ √
Z Z
δSg ∝ δ R −gdΩ = δ g ik Rik −gdΩ
√ √ √
Z
Rik −gδg ik + g ik Rik δ −g + g ik −gδRik dΩ

=
√ 1√
δ −g = − −g gik δg ik
2
√ √
Z Z Z
1
δ R −gdΩ = Rik − gik R δg dΩ + g ik δRik −gdΩ
ik
2
Megmutatjuk, hogy a második tag eltűnik:

δΓkil Ak dxl vektor, mert azonos pontokban levő vektorok különbsége. Esze-
rint
δΓkil tenzor.
Lokálisan geodetikus rendszerben számolunk. Ekkor a metrikus tenzor
első deriváltjai eltűnnek.
41
8. FEJEZET. EINSTEIN-EGYENLETEK 42
∂wl

ik ik ∂ ∂
g δRik = g l
δΓlik − k δΓlil =
∂x ∂x ∂xl
ahol
wl = g ik δΓlik − g il δΓkik
Általános esetben tehát

√
ik 1 ∂ −g wl
g δRik = √
−g ∂xl
A Gauss-tételt alkalmazva bizonyı́tjuk az eredeti állı́tást.
Tehát
c3
Z
1
δSg = − Rik − gik R δg ik dΩ
16πk 2
Az anyag hatásintegráljának variációja (ld. az energia-impulzus-tenzor

levezetését):
√
Z
1
δSm = Tik δg ik −g dΩ
2c
Végül tehát a teljes variáció:
c3
Z
1 8πk
− Rik − gik R − 4 Tik δg ik dΩ
16πk 2 c
amiből megkapjuk az Einstein-egyenleteket:

1 8πk
Rik − gik R = 4 Tik
2 c
Másképpen:
1 8πk
Rik − δik R = 4 Tik
2 c
Az indexeket összeejtve:
8πk
R=− T
c4
Ezért ı́rhatjuk:
8. FEJEZET. EINSTEIN-EGYENLETEK 43

8πk 1
Rik = 4 Tik − gik T
c 2
Az Einstein-egyenletek tulajdonságai
nemlinearitás
anyag és gravitációs tér kezdeti értékei nem függetlenek
csak a metrikus tenzor térszerű komponenseinek fordul elő a második
időderiváltja
összesen nyolc független kezdeti feltétel adható meg
9. fejezet
Megmaradási tételek
Az energia-impulzus tenzor négyesdivergenciája eltűnik, de ebből nem követ-

kezik megmaradási tétel. Ok: az anyag és gravitációs tér együttes négyesim-
pulzusa marad meg. Az energia, impulzus, impulzusmomentum, tömegkö-
zéppont megmaradása gravitációs térben. A gravitációs tér energia-impulzus
pszeudotenzora. A tér megmaradó teljes négyesimpulzusának transzformáci-
ós tulajdonságai.
6.2. Megmaradási tételek. Az energia, impulzus, impulzusmomentum,
tömegközéppont megmaradása gravitációs térben.
Görbült téridőben az energia-impulzus-tenzor a
T;kik = 0
koninuitási egyenletnek tesz eleget, ami felı́rható

k
√
k 1 ∂ Ti −g 1 ∂gkl kl
Ti;k =√ k
− T =0
−g ∂x 2 ∂xi
alakban. Ebből nem következik megmaradási tétel!
Magyarázat: csak a gravitációs tér és az anyag együttes energiája és im-
pulzusa marad meg.
A megmaradó, teljes négyesimpulzus meghatározása
Az Einstein-egyenletek felhasználásával olyan kifejezést keresünk, amely
a gravitációs tér kikapcsolásakor (azaz lokálisan geodetikus rendszerben) az
anyag T ik energia-impulzus-tenzorába megy át, térfogati integrálja megmara-
dó mennyiség, és melynek általános esetben T ik -tól való eltérése a metrikának
legfeljebb első deriváltjaitól függ.
Lokálisan geodetikus rendszerben számolunk (az adott pontban a metri-
kus tenzor első deriváltjai ill. a Christoffel-szimbólumok eltûnnek)
Az adott pontban
44
9. FEJEZET. MEGMARADÁSI TÉTELEK 45
∂T ik
T;kik = =0
∂xk
T ik -t az Einstein-egyenletek segı́tségével
∂η ikl
T ik =
∂xl
alakra hozzuk (még mindig lokálisan geodetikus rendszerben), ahol
η ikl = −η ilk
(Ekkor a kontinuitási egyenlet azonosan teljesül.)

Ehhez
kiindulunk az Einstein-egyenletekből:
c4

ik 1
T = Rik − gik R
8πk 2
Felhasználjuk, hogy lokálisan geodetikus rendszerben

2
∂ 2 gmn ∂ 2 gln ∂ 2 gmp

ik 1 im kp ln ∂ glp
R = g g g + − −
2 ∂xm ∂xn ∂xl ∂xp ∂xm ∂xp ∂xl ∂xn
Kapjuk:
c4

ik ∂ 1 ∂
(−g) g ik g lm − g il g km

T = (9.1)
∂xl (−g) |16πk ∂x
m
{z }
ikl
b (9.2)
1
(η ikl = (−g) bikl )
Lokálisan geodetikus rendszerben
1 ∂bikl
T ik =
(−g) ∂xl
vagy
∂bikl
(−g)T ik =
∂xl
Visszatérünk általános görbevonalú koordinátákra. Ekkor
∂bikl
(−g) T ik + tik =
∂xl
ahol tik csak a metrikus tenzor első deriváltjaitól függ. Expliciten (T ik -t
ismét a téregyenletből véve):
c4 il km
tik = g g − g ik g lm 2Γnlm Γpnp − Γnlp Γpmn − Γnln Γpmp

16πk
+ g il g mn Γklp Γpmn + Γkmn Γplp − Γknp Γplm − Γklm Γpnp

+ g kl g mn Γilp Γpmn + Γimn Γplp − Γinp Γplm − Γilm Γpnp

+ g lm g np Γiln Γkmp − Γilm Γknp

tik a gravitációs tér energia-impulzus pszeudotenzora.

Mivel
bikl = −bilk
azonosan teljesül, hogy

∂
(−g) T ik + tik = 0

∂x k
Emiatt
Z
i 1
(−g) T ik + tik dSk

P =
c
megmaradó mennyiség. Ez az anyag és a gravitációs tér együttes né-
”
gyesimpulzusa”. (Ténylegesen nem négyesvektor, mivel a négyesvektorok a
tér különböző pontjaiban különbözőképpen transzformálódnak, P i pedig egy
teljes háromdimenziós hiperfelülethez
tartozik.)
Mivel (−g) T ik + tik szimmetrikus az i, k indexekben, megmarad a né-
gyes impulzusmomentum:
Z Z
ik i k k i
1 i kl
x T + tkl − xk T il + til (−g)dSl

J = x dP − x dP =
c
A tömegközéppont megmaradása a J 0α mennyiség megmaradásának felel

meg:
Z Z
0
T + t (−g)dV − xα T 00 + t00 (−g)dV = const.
α0 α0

x
Másképpen:
Pα 0
X α = const.0 + x
P0
ahol
R
αxα (T 00 + t00 ) (−g)dV
X = R 00
(T + t00 ) (−g)dV
A négyesimpulzus és a négyes impulzusmomentum kifejezése felületi in-

tegrálként:
∂bi0l ∂bi0α
Z Z I
i 1 1 1
P = l
dV = α
dV = bi0α dfα
c ∂x c ∂x c
Hasonlóan belátható, hogy
I
ik 1
xi bk0α − xk bi0α + λi0αk dfα

J =
c
Nemrelativisztikus határeset:
Ívelemnégyzet (levezetés később):

2 2
ds = 1 + 2 ϕ(r) c dt − 1 − 2 ϕ(r) dx2 + dy 2 + dz 2
2 2 2

c c
Itt
X ma
ϕ(r) = −k
a
|r − r a |
Energia
Impulzus
Tömegközéppont
Impulzusmomentum
10. fejezet
Gömbszimmetrikus gravitációs
tér
Sztatikus gravitációs tér. Gravitációs vöröseltolódás. Szinkronizált vonat-

koztatási rendszer. Gravitáló testek erőtere. Gömbszimmetrikus gravitációs
tér. Schwarzschild metrika. Mozgás gömbszimmetrikus gravitációs térben.
Eseményhorizont. Gravitációs kollapszus.
7.2. Gravitáló testek erőtere. Gömbszimmetrikus gravitációs tér. Sch-
warzschild metrika.
Gömbszimmetria: a téridő-metrika a középponttól egyenlő távolságokban
levő pontokban azonos. Az ı́velemnégyzet legáltalánosabb gömbszimmetrikus
kifejezése
ds2 = h(r, t)dr2 + k(r, t)(sin2 Θdϕ2 + dΘ2 ) + l(r, t)dt2 + a(r, t)drdt
Az r = f1 (r0 , t0 ), t = f2 (r0 , t0 ) alakú transzformációk megőrzik a gömb-

szimmetriát. Elérhető, hogy a(r, t) = 0 és k(r, t) = −r2 legyen. Így az
általánosságot nem csorbı́tva ı́rhatjuk, hogy
ds2 = eν c2 dt2 − r2 (dΘ2 + sin2 Θdϕ2 ) − eλ dr2
x0 = ct, x1 = r, x2 = Θ, x3 = ϕ választással a metrikus tenzor nullától

különböző komponensei
g00 = eν , g11 = −eλ , g22 = −r2 , g33 = −r2 sin2 Θ
ill.
g 00 = e−ν , g 11 = −e−λ , g 22 = −r−2 , g 33 = −r−2 sin−2 Θ
A nullától különböző Christoffel-szimbólumok:
48
10. FEJEZET. GÖMBSZIMMETRIKUS GRAVITÁCIÓS TÉR 49
λ0 0 ν0
Γ111 = , Γ10 = Γ001 = , Γ233 = − sin Θ cos Θ
2 2
λ̇ λ−ν 1 ν0
Γ011 = e , Γ22 = −re−λ , Γ100 = eν−λ
2 2
1 ν̇
Γ212 = Γ221 = Γ313 = Γ331 = , Γ323 = Γ332 = coth Θ, Γ000 =
r 2
λ̇ 1
Γ110 = Γ101 = , Γ = −r sin2 Θe−λ
2 33
(Itt ν 0 = ∂ν/∂r és ν̇ = ∂ν/∂t )
Ebből az Einstein-egyenletek:
0
−λ ν 1 1 8πk
−e + 2 + 2 = 4 T11
r r r c
!
1 −λ 00 ν 02 ν 0 − λ0 ν 0 λ0 λ̇2 ν̇ λ̇

1 8πk 2 8πk 3
− e ν + + − + e−ν λ̈ + − = T = 4 T3
2 2 r 2 2 2 2 c4 2 c
λ0

−λ 1 1 8πk
−e − + = 4 T00
r2 r r 2 c
λ̇ 8πk
−e−λ = 4 T01
r c
Anyagmentes esetben (az erőteret létrehozó tömegen kı́vül) csak három
független egyenlet van:
0
−λ ν 1 1
e + 2 − 2 =0
r r r
λ0

−λ 1 1
e − 2 + =0
r r r2
λ̇ = 0
A vákuumbeli egyenletek megoldása:

λ nem függ az időtől
λ + ν = F (t) , ahol F (t) nullává tehető az idő alkalmas t = f (t0 ) alakú
transzformációjával
const.
e−λ = eν = 1 +
r
2ϕ 2kM
Nagy távolságok esetén g00 = 1 + c2
=1− c2 r
, ezért
2kM
const. = −rg = −
c2
Schwarzschild-metrika (K.Schwarzschild, 1916):
rg 2 2 dr2
ds2 = 1 − c dt − r2 (dΘ2 + sin2 Θdϕ2 ) −
r 1 − rrg
(térbeli metrika, kerület, sugár, időtartamok)

Nagy távolságban érvényes közelı́tő alak:
2kM
ds2 = ds20 − dr2 + c2 dt2

2
cr
Z a
−λ 8πk 2kM
e =1− 4 T00 r2 dr = 1 −
cr 0 c2 r
→
Z a
4π
M= 2 T00 r2 dr
c 0
(gravitációs tömeghiány)
7.3. Mozgás gömbszimmetrikus gravitációs térben. Perihélium-elfordulás,
fénysugár-elhajlás.
Lagrange-függvény gravitációs térben mozgó ponttömeg esetén:
s
ds rg ṙ2 r2 Θ̇2 r2 sin2 Θϕ̇2
L = −mc = −mc2 1 − − 2 − −
c 1 − rrg

dt r c2 c2
m az erőtérben mozgó részecske tömege.

Ha a z tengely a hármas impulzusmomentum-vektor irányába mutat, ak-

kor a mozgás az xy sı́kban megy végbe, tehát Θ = π2 , Θ̇ = 0. Ekkor
s
rg ṙ2 r2 ϕ̇2
L = −mc2 1 − − 2 −
c 1 − rrg

r c2
Megmaradó mennyiségek:
Impulzusmomentum:
∂L mr2 ϕ̇
J= =r
∂ ϕ̇ rg ṙ2 r2 ϕ̇2
1− − −
r c2 (1− rrg ) c2
Ebből 2
!
J
r2 2 m2 c2 r2 rg ṙ2
ϕ̇ = 2 1− − 2 rg
c2 1 + m2Jc2 r2 r c 1− r
Ezzel q
2
mr ϕ̇ 1 + m2Jc2 r2
2
J=r
1 − rrg − c2 1−
ṙ2
( rrg )
Energia:
q
rg 2
∂L ∂L mc 2
1 − r
1 + m2Jc2 r2
E = ṙ + ϕ̇ −L= r
∂ ṙ ∂ ϕ̇
1 − rrg − c2 1−
ṙ2
( rrg )
Időfüggés és pálya:
Jc2 1 rg
ϕ̇ = 1 − (10.1)
E r2 sr 2
rg mc2 rg J2
ṙ = c 1 − 1− 1− 1+ 2 2 2 (10.2)
r E r mcr
Ezekből:
Z Z
E dr dr
ct = q = r
mc2 rg E
2 J2
rg

mc2 2 Jc 2 1

1− − 1+ 1− rg
r mc2 m 2 c2 r 2 r 1− r 1− E
+ E r2
Z Z
J dr dr
ϕ = q = r
E 2 rg
J2

r2 − m2 c2 + 1− E 2 mc 2 1 rg

c r2 r r2 Jc
− J
+ r2
1− r
Fénysugár esetében m = 0, Jc E
= ρ, ahol ρ az ütközési paraméter (vég-
telenből jövő fénysugár tömegvonzás hiányában ρ távolságban haladna el az
erőtér centruma mellett). Ekkor tehát
Z
dr
ct = q (10.5)
ρ2
1 − rrg rg

1− r2
1− r
Z
dr
ϕ = q (10.6)
1 1 rg
r2 ρ2
− r2
1− r
Perihélium-elfordulás (gyenge gravitációs tér esetén):
Z rmax
J dr
δϕ = 2 r − 2π
(10.7)
rmin E 2 2km2 M J2 2kM J 2 1

r2 c
− m2 c2 + r
− r2
+ c2 r3
6πk 2 m2 M 2 6πkM
= 2 2
= 2 (10.8)
cJ c a(1 − e2 )
a az ellipszis nagytengelye, e az excentricitása.

Gravitációs térben a fénysugár elhajlik. A a fénysugár irányának megvál-
tozása (gyenge gravitációs tér esetén):
Z ∞
ρ dr
δϕ = 2 q −π (10.9)
ρ2 2kM ρ2 1
rmin r2 1 − r2
+ c2 r3
2rg 4kM
= = 2 (10.10)
ρ cρ
Félklasszikus számolás (fénysebességgel mozgó test irányváltozása a new-

toni gravitáció következtében):
k E/c2 M
F = (10.11)
ρ 2 + x2
ρ k E/c2 M
Fy = 3 (10.12)
(ρ2 + x2 ) 2
c ∞ dx c ∞ ρ k E/c2 M dx
Z Z
∆p
δϕ = = Fy = (10.13)
E/c E −∞ c E −∞ (ρ2 + x2 ) 32 c
kM ∞ kM π/2
Z Z
1
= 2 dξ = 2 cos α dα (10.14)
c ρ −∞ (1 + ξ 2 ) 23 c ρ −π/2

x
itt ξ = = tg α (10.15)
ρ
2kM
= (10.16)
c2 ρ
Ez feleannyi, mint amit az általános relativitáselmélet jósol.
7.4. Gravitációs kollapszus.
A Schwarzschild-metrika szingularitása nem jelenti a téridő szingularitá-
sát (g = −r4 sin2 Θ pl. nem szinguláris), csak azt, hogy r ≤; rg esetén az
r, Θ, ϕ merev koordinátarendszer valódi testekkel nem valósı́tható meg.
Koordinátatranszformáció:
Z Z
f (r)dr dr
cτ = ±ct ± rg , R = ct +
1 − rrg f (r)

1− r
Az új koordinátákban az ı́velemnégyzet:
1 − rrg 2 2
2 2 2
− r2 (dΘ2 + sin2 Θdϕ2 )

ds = 2
c dτ − f dR
1−f
p
f (r) = rg /r választással a szingularitás eltűnik és szinkronizált koordi-
nátarendszerhez jutunk:
(1 − f 2 )dr 2 r3/2
Z
R − cτ = =
1 − rrg f

3 rg1/2
2/3
3
r = (R − cτ ) rg1/3
2
4/3
dR2

2 2 2 3
ds = c dτ − h i2/3 − (R − cτ ) rg2/3 (dΘ2 + sin2 Θdϕ2 )
3 2
2rg
(R − cτ )
Schwarzschild-gömb:
3
(R − cτ ) = rg
2
Radiális mozgás ”kı́vülről nézve”:
r
2 rg
J =0, E0 = mc 1 −
r0
rg r0
r Z
dr
c(t − t0 ) = 1 − q
r0 r 1− rg rg
− rg
r r r0
A Schwarzschild-sugarat az összehúzódó objektum végtelen idő alatt éri

el:
− rct
r − rg = const. × e g
Sajátidőben mérve azonban a test véges idő alatt áthalad az eseményhori-

zonton és szintén véges idő alatt a centrumba esik:
Z −1/2
1 rg rg
τ − τ0 = − dr
c r r0
11. fejezet
Gyenge gravitációs mezők
Kis tömegek esetében a gravitációs mezők mindenütt gyengék lehetnek, pon-

tosabban található olyan koordinátarendszer, melynek pontjaiban a metrika
a Minkowski-metrikától csak csekély mértékben tér el. Az ilyen koordináta-
rendszerek választása nem egyértelmű, mivel az identitáshoz közeli koordi-
nátatranszformáció ugyanilyen tulajdonságú koordinátarendszerbe visz át.
Gyenge gravitációk mezők esetében a metrika tehát felı́rható
gik = ηik + hik (11.1)
alakban, ahol ηik a Minkowski-metrika, hik komponensei pedig abszolút ér-

tékben kicsik az egységhez képest. Ilyen körülmények között a hik -ban négy-
zetes és annál magasabb rendű tagok elhanyagolhatók. A metrikus tenzor
determinánsa pl. közelı́tőleg
g = −1 − η ik hik (11.2)
lesz, a kontravariáns metrikus tenzor pedig
g ik = η ik − η ij η kn hjn , (11.3)
amit közvetlen számı́tással ellenőrizhetünk. Az indexek fel- és lehúzását a

Minkowski-metrikával fogjuk végezni, tehát definı́ció szerint
hik = η ij η kn hjn . (11.4)
A Riemann-tenzor lineáris rendig
1 ∂ 2 him ∂ 2 hkl ∂ 2 hil ∂ 2 hkm

Riklm = + − − , (11.5)
55
11. FEJEZET. GYENGE GRAVITÁCIÓS MEZŐK 56
amiből a Minkowski-metrikával végzett indexösszeejtésekkel kapjuk a Ricci-

tenzort:
1 il ∂ 2 him ∂ 2 hkl ∂ 2 hil ∂ 2 hkm

Rkm = η + − − (11.6)
2
∂ 2 hlm ∂ 2 hlk ∂ 2 hll

1 il ∂ hkm
= −η + + − . (11.7)
2 ∂xi ∂xl ∂xl ∂xk ∂xl ∂xm ∂xk ∂xm
Ha x0i = xi + ξ i ({xk }) alakú transzformációt végzünk, ahol a ξ i függvény
kicsi, akkor
∂ξi ∂ξk
h0ik = hik − k
− i (11.8)
∂x ∂x
lesz az új koordinátarendszerben a metrika korrekciója, ami továbbra is ki-
csi. Ezt a szabadságot, tehát a négy ξ i függvény tetszőleges megválasztá-
sának lehetőségét arra használjuk, hogy alkalmas mellékfeltételeket kiszabva
egyszerűsı́tsük az Einstein-egyenleteket. Legyen
1
ψik = hki − δik hjj . (11.9)
2
A mellékfeltételek legyenek
∂ψik
=0. (11.10)
∂xk
Könnyen belátható, hogy a (11.7) egyenlet utolsó három tagja ennek követ-
keztében kölcsönösen kiejti egymást. Marad tehát
1 1 ∂ 2 hkm
Rkm = hkm ≡ − η il i l (11.11)
2 2 ∂x ∂x
Itt a d’Alambert-operátor. Az Einstein-egyenletek ennek megfelelően az
1 8πG
ψik = 4 Tik (11.12)
2 c
alakot öltik.
11.1. Sztatikus gravitációs tér

11.2. Stacionárius gravitációs tér
11.3. Gravitációs hullámok
12. fejezet
Az általános relativitáselmélet
kı́sérleti bizonyı́tékai
Az általános relativitáselmélet kı́sérleti bizonyı́tékai I. Az ekvivalencia elvé-

nek kı́sérleti bizonyı́tékai. Fényelhajlás gravitációs térben. Összehasonlı́tás
a newtoni gravitáció következményével. Gravitációs lencsék. Perihélium-
elfordulás. Gravitációs vöröseltolódás.
Az általános relativitáselmélet kı́sérleti bizonyı́tékai II. Gravity Probe B
kı́sérlet. Forgó testek gravitációs tere, Kerr-metrika. Lens-Thirring-effektus.
Gravitációs hullámok. Gyenge gravitációs hullámok egyenletének származta-
tása, transzverzalitás, polarizáció. Gravitációs hullámok kisugárzása. Kettős
rendszerek gravitációs sugárzása, Hulse-Taylor-pulzár.
57
12. FEJEZET. AZ ÁLTALÁNOS RELATIVITÁSELMÉLET KÍSÉRLETI BIZONYÍTÉKAI58
12.1. Az ekvivalencia elvének kı́sérleti bizonyı́-

tékai
12.2. Perihélium-elfordulás
12.3. A fénysugár elgörbülése gravitációs tér-
ben, gravitációs lencsék
12.4. Gravitációs vöröseltolódás
12.5. Erőmentes pörgettyű precessziója: a Gra-
vity Probe B kı́sérlet
Amint a 3.3 szakaszban láttuk, stacionárius, de nem sztatikus gravitációs
mezőkben nyugvó pörgettyűk tengelyiránya lassan változik, precesszál. A
gyenge gravitációs mezők tárgyalásakor megmutattuk, hogy a Föld forgása
miatt a Föld gravitációs mezejének is nullától különböző g0α komponensei
vannak.
Ennek megfelelően egy a Föld forgásában részt nem vevő erőmentes pör-
gettyű tengelye precesszál. Valóban, a (3.36) és a (??) képletekből azt kapjuk,
hogy
12.6. Gravitációs hullámok kisugárzása: a Hulse-

Taylor-pulzár
13. fejezet
Relativisztikus kozmológia
Relativisztikus kozmológia I. Homogén és izotrop tér. Friedmann-Robertson-

Walker metrika. Skálafaktor. Zárt, nyı́lt, sı́k modell. Fény terjedése homogén
univerzumban. Tágulás, vöröseltolódás. Divergenciaegyenlet. Anyagtı́pusok,
állapotegyenletek. Korai és késői univerzum, domináns anyagtı́pusok.
Relativisztikus kozmológia II. Kozmológiai standard modell. Nehézségek:
horizont-probléma, finomhangolási probléma, gyorsuló tágulás. Fény terje-
dése, Hubble-diagram. Kozmológiai állandó és következményei.
Relativisztikus kozmológia III. Skalártér mint a gravitációs tér forrása.
Infláció a korai univerzumban. A horizont-probléma és a finomhangolási
probléma megoldása. A mikrohullámú háttérsugárzás fluktuációi. WMAP
mérés.
Relativisztikus kozmológia IV. A késői univerzum. Szerkezetkialakulás.
Galaxisok eloszlása: SDSS mérés. Gyorsuló tágulás: 1A tı́pusú szupernovák.
Concordance-modell. Az univerzum termodinamikai története.
59
Irodalomjegyzék
60

Ált Rel Bene Gyula

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Ált Rel Bene Gyula

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Általános relativitáselmélet

4. A fizikai törvények görbült téridőben 25

6. Gravitációs tér hatásintegrálja 32

10.Gömbszimmetrikus gravitációs tér 47

11.Gyenge gravitációs mezők 54

12.Az általános relativitáselmélet kı́sérleti bizonyı́tékai 56

A modern asztrofizika műveléséhez elengedhetetlen az általános relativitásel-

Történeti áttekintés. Eötvös Loránd szerepe. A speciális relativitáselmé-

Gyorsuló koordinátarendszerek. Forgó koordinátarendszer. Metrikus tenzor.

2.1. Az elmélet elvi alapjai

A gravitációs mezőt tömegek keltik, vagy általánosabban: a gravitáci-

2.2. Példa gyorsuló koordinátarendszerre: egyen-

kerület mentén elhelyezett méterrudak

ds2 = c2 dt02 − dx02 − dy 02 − dz 02 = c2 dt02 − dr02 − r02 dϕ02 − dz 02 . (2.1)

A korong vonatkoztatási rendszerébe térjünk át a

koordinátatranszformációval. Ez biztosı́tja, hogy a konstans vesszőtlen koor-

ds2 = c2 − r2 ω 2 dt2 − dr2 − r2 dϕ2 − dz 2 − 2r2 ωdϕdt .

Feltételeztük az ı́velemnégyzet invarianciáját, akárcsak a speciális relativitás-

megváltozott. Nyilvánvaló, hogy tetszőleges általános koordinátatranszfor-

2.3. Görbevonalú koordináták

képletekkel, ahol a vesszős koordinátákat a vesszőtlenek (általában nemline-

A koordinátadifferenciálok homogén lineáris transzformációs szabálya szerint

Fordı́tva, egy kovariáns vektort gik inverzével szorozva indexösszeejtéssel kont-

A kovariánsból kontravariáns mennyiség előállı́tását röviden az index fel-

2.4. Távolságok és időtartamok, mérhető mennyi-

meg valódi távolságoknak ill. időtartamoknak. Ez önmagában nem meglepő,

2.4.1. A tér adott pontjában bekövetkezett két közeli

alakban fejezhető ki. A görbevonalú koordinátarendszerben a két esemény

ugyanis a térbeli koordináták különbségei eltűnnek (dxα = 0). A két kifejezés

2.4.2. Két közeli esemény valódi térbeli távolsága

azt jelenti, hogy olyan konstans együtthatós, homogén lineáris transzformá-

dx0α = Aαβ dxβ (2.20)

A görög betűk a térbeli (1,2,3), a latin betűk a téridőbeli (0,1,2,3) indexeken

adódik. Két közeli pont d` távolságának mérésekor az inerciarendszerben

ds2 = − (d`)2 (2.28)

ı́rható, másrészt megkapjuk az egyidejűség feltételét a görbevonalú koordi-

dx00 = A0j dxj = 0 . (2.29)

Ebbe a transzformáció mátrixát behelyettesı́tve kapjuk, hogy

mennyiség tehát a térbeli metrikát határozza meg. Érdekesség, hogy ez éppen

értékeket kapjuk. Ennek megfelelően a sugárirányú valódi távolság a ko-

2.4.3. Valódi (mérhető) fizikai mennyiségek

Aαβ Aαν = γβν (2.35)

adódik, aminek a megoldása

ahol Fνα tetszőleges 3 × 3-as ortogonális mátrix (forgásmátrix), λν a γαβ pozi-

Fejezzük ki pl. egy forgó korongon mozgó tömegpont sebességét koor-

A (2.20), (2.21), (2.26), (2.27), (2.36) képleteket alkalmazzuk. Mivel a (2.34)

alakban kapjuk. Ez az elmozdulásokat a tömegpont sajátidejében méri,

Kovariáns és kontravariáns vektorok görbevonalú koordinátarendszerekben.

3.1. Párhuzamos eltolás

közös origója. Ekkor a korábbi formuláink kiterjesztésével ı́rhatjuk, hogy

Itt a jobboldalon a metrikus tenzort az origó körül elsőrendig sorbafejtettük.

bjnk = A0j Bnk

jelölést. A bjnk mennyiségek az n, k indexekben szimmetrikusak. Ezzel

A második és a harmadik egyenlet az elsőből következik az indexek ciklikus

adódik. Ezt az Aij mátrix inverzével balról szorozva megkapjuk a keresett

dx0i = Aij dx̃j (3.12)

egyenletből kell a vesszőtlen koordinátákat a vesszősekkel kifejezni. A hul-

A0j A0k − Aαj Aαk = gjk , (3.13)

azt kapjuk, hogy

A0k dx00 − Aαk dx0α = gkj dx̃j , (3.14)

amiből a g jk inverz mátrixszal szorozva adódik, hogy

dx̃j = g jk A0k dx00 − Aαk dx0α .

Itt a dx0i mennyiségeket a leı́rtaknak megfelelően a (3.2) képlet xj → −xj

ahol dfkl∗ = klmn df mn a df mn = dx(1)m dx(2)n − dx(1)n dx(2)m négyes felület-

i0 ,i1 ,i2 ,i3 g1i1 g2i2 g3i3