Detektorhálózatok Gravitációshullám-Csillagászatban

Szakdolgozat
Optimális földi detektorhálózatok

a gravitációshullám-csillagászatban
A lokális univerzum lefedése
második generációs gravitációshullám-detektorok hálózataival
Szölgyén Ákos
Fizika BSc., fizikus szakirány
III. évfolyam
Témavezető:
Raffai Péter PhD

egyetemi tanársegéd
Eötvös Loránd Tudományegyetem

Atomfizikai Tanszék
2014
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Kivonat III
1. Bevezetés 1
1.1. A gravitációs hullámok fizikai tulajdonságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2
1.1.1. A hullámokat meghatározó egyenletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2
1.1.2. A hullámok észlelésének módja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4
1.2. Az interferometrikus gravitációshullám-detektorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4
1.2.1. Az interferometrikus gravitációshullám-detektorok felépı́tése . . . . . . . . . 5
1.2.2. A gravitációshullám-jelek leképezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
1.2.3. Az antenna faktorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
1.2.4. A detektorok égi lefedése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
1.2.5. A detektorok horizonttávolsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
1.3. Detektorhálózatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
2. Detektorhálózatok égboltlefedési hatékonysága 11

2.1. Detektorhálózatok égi lefedése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
2.2. Galaxis égtérkép a forráseloszlás vizsgálatához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
2.2.1. Gravitációshullám-források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
2.2.2. A GWGC galaxiskatalógus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
2.2.3. Galaxisok súlyozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16
2.2.4. Galaxisok súlyfaktorainak távolság szerinti eloszlása . . . . . . . . . . . . . 19
2.2.5. Galaxisok súlyfaktorainak anizotrópiája a távolság függvényében . . . . . . 20
2.2.6. A GWGC hibája, a Tejútrendszer kitakarási sávja . . . . . . . . . . . . . . 22
2.3. Égterületek súlyfaktorai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
3. Szimulációs eredmények 25
3.1. Különböző hálózatok összehasonlı́tása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25
3.1.1. A teljes éggömb lefedése eltérő hálózatokra . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26
3.1.2. A Tejút lefedésének részaránya eltérő hálózatokra . . . . . . . . . . . . . . . 28
3.1.3. Égi lefedés időfüggő horizonttávolságok esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . 33
4. Következtetések 35
Köszönetnyilvánı́tás 36
Hivatkozások 37
II
Kivonat
A gravitációshullám-detektorok közel a teljes éggömbből képesek jelek

észlelésére, érzékenységük azonban erősen irányfüggő. A Föld forgó mozgása
miatt e detektorok időben változó érzékenységgel fedik le a különböző égi
irányokat. Munkám célja, hogy megvizsgáljam, hogy − a Föld huszonnégy
órás forgási periódusán belül − hogyan változik a lokális univerzumban lévő
galaxisok lefedése a második generációs interferometrikus gravitációshullám-
detektorok különféle hálózataival. Az optimalizációval részben arra törek-
szem, hogy meghatározzam, melyek azok az időszakok, amikor az egyes gra-
vitációshullám-detektorok szerviz üzemszünetei legkisebb mértékben csökken-
tik egy detektorhálózatnak a teljes lefedésre vonatkozó hatásfokát. Ezáltal le-
hetőség nyı́lik a detektorok környékén zajló átszerelési munkálatok tudatos
időzı́tésére. Az optimalizációval további célom az volt, hogy meghatározzam,
milyen mértékben változik a teljes hálózat égi lefedése, ha a hálózat vala-
melyik tagja egy átmeneti zajhatás miatt csökkent érzékenységgel működik.
Utóbbi folyamatos monitorozási lehetőséget kı́nál a detektorhálózat időben
változó égi lefedésére vonatkozóan. Munkám egy projektsorozat részeként az
[1] és a [2] cikkek folytatásának tekinthető, azokra szorosan épı́t. Dolgozatom
cı́me ezen projektek közös, összefoglaló nevéből származik.
Tanulmányom bevezetésében röviden ismertetem a gravitációs hullámok
fizikai tulajdonságait. Bemutatom a gravitációs hullámok közvetlen észlelését
célzó obszervatóriumokat, majd áttekintem az észlelési folyamat jelleképezési
mechanizmusát. Dolgozatom második fejezetében a detektorhálózatok kom-
binált égi lefedésében vett csökkenés okait vizsgálom: részint egy meghatározott
detektor leállı́tásából származó lefedés csökkenést, részint az egyes detektorok
zajterhelésének megnövekedéséből származó lefedés csökkenést. Egy ismert ga-
laxiskatalógust felhasználva az általam készı́tett súlyozott galaxiségtérképpel
elemzem a lokális univerzumban található lehetséges forrásgalaxisok eloszlását.
Dolgozatom harmadik fejezetében a közeljövőben működő detektorhálózatok
kombinált lefedésének és a lehetséges források égi eloszlásának átfedését vizs-
gálom. Tesztelem továbbá ennek az átfedésnek az időben vett optimumait
különböző hálózat-konfigurációk esetében.
III
Bevezetés
1. Bevezetés
A gravitációs hullámok a Világegyetem megannyi lenyűgöző óriásának szimfó-
niájaként terjednek tova szüntelenül a kozmoszban, arra várva, hogy eljussanak a
kı́váncsi hallgatóság koncerttermének szı́npadára. Az érdeklődő hallgatóság pedig mi
magunk vagyunk, az előadás cı́me: gravitációshullám-csillagászat. Reményeink sze-
rint pedig már nem is kell sokat várnunk a bemutatóig, ugyanis a földi interferometri-
kus gravitációshullám-detektorok kétezres évek elején végzett tudományos adatgyűjtési
szakaszát követően, 2015−2016 táján megérkezhet a várva várt ,,koncertsorozat” 1 .
Meglehet, az előző hasonlat túlságosan prózai képet fest a gravitációs hullámok fizikai
mibenlétéről, valamint azok közvetlen megfigyelésének lehetőségéről, de véleményem sze-
rint jól megragadja annak elvárt jelentőségét.
A gravitációs hullámok közvetlen észlelését interferometrikus detektorokkal megcélzó
nemzetközi kutatói együttműködésben jelenleg a LIGO-Virgo Collaboration (LVC) [3]
obszervatóriumai töltenek be vezető szerepet. Az LVC-ben dolgozó magyarországi ku-
tatók és hallgatók egyaránt alkotják a Frei Zsolt professzor által életre hı́vott és vezetett
Eötvös Gravity Research Group (EGRG) csoportot [4], amelynek immáron egy éve ma-
gam is büszke tagja lehetek. A csoport tagjai úgy elméleti, mint kı́sérleti, valamint adat-
elemzői oldalról hozzájárulnak a gravitációshullám-csillagászat megalapozásához, majdani
műveléséhez. Az EGRG-ben végzett munkám legjelentősebb részben − az ebben a dolgo-
zatban bemutatandó − detektor-optimalizáció téma köré összpontosult.
Személyes motivációm e tanulmány megı́rásánál az volt, hogy egy gyakorlatban fel-
használható programcsomaggal segı́tsem a gravitációshullám-obszervatóriumok2 együttes
működését, ezáltal hasznos tagjává válhassak az LVC nemzetközi együttműködésének.
Célom, hogy az általam kifejlesztett szoftver segı́tségével megadhatóvá váljék a gravitá-
cióshullám-detektorhálózat égi lefedésének hatásfoka, az egyes detektorok működésének
tükrében. Meghatározom, hogy egy adott detektor megnövekedett környezeti zajterhelése
milyen mértékű égi lefedéskiesést okoz a teljes hálózatra vonatkozóan. Elemzem, hogy a de-
tektorhálózatok időfüggő kombinált égi lefedésében mikor, mely detektorok égboltlefedési-
járuléka csekély a hálózat teljes lefedésének kialakı́tásában. A detektorok környezetében
alkalmanként szükségszerű karbantartási munkálatok ezáltal tudatosan ilyen időszakokra
ütemezhetők.
1
Utalás: az aLIGO és aVirgo tudományos adatgyűjtési időszakokra, amelyek a detektorok
átépı́tésének eredményeképp valósulhatnak meg. http://www.advancedligo.mit.edu/
2
LIGO, Virgo & KAGRA együttműködések által üzemeltetett gravitációshullám-detektorok, lásd:
1.2 bekezdésben.
1
Bevezetés
1.1. A gravitációs hullámok fizikai tulajdonságai

Az általános relativitáselmélet megalkotása óta ismert, hogy az univerzum szerke-
zetét alkotó téridő és a benne foglalt anyag nem függetlenek egymástól. Kapcsolatukat az
Einstein-egyenletek ı́rják le (1). Az egyenletek formálisan reprezentálják, miképpen viszo-
nyul egymáshoz a téridő lokális alakjára vonatkozó információt magában hordozó metrika
az Einstein-tenzoron (Gµν ) keresztül, valamint a lokális anyageloszlás által meghatározott
energia-impulzus tenzor (Tµν ) [5].
8πG
Gµν = Tµν (1)
c4
Az egyenletben a µ és ν tenzorindexek a négyestéridő koordinátáit reprezentálják,
az egyenlet jobb oldalán G a gravitációs állandót, c pedig a fénysebességet jelöli. Az
(1) tenzoregyenlet a tenzorok szimmetriája miatt tı́z nemlineáris, csatolt, parciális dif-
ferenciálegyenletet foglal magába, amelyek megoldása adja meg a téridő görbültének és a
görbült téridőben mozgó anyagi részecskéknek dinamikáját [6].
Hasonlóan az elektrodinamika Maxwell-egyenleteihez az Einstein-egyenleteknek is lé-
tezik vákuummegoldása. Ekkor az Einstein-tenzorban implicit módon megjelenő lokális
metrikát a sı́k téridő és egy lineárisan hozzáadott perturbációs tag összegeként adjuk meg.
Az ı́gy definiált Einstein-tenzorra vonatkozó Einstein-egyenletek megoldásai a gravitációs
hullámok [6]. Az Einstein-egyenletek formális levezetésének megismeréséhez ajánlom Frei
Zsolt, MTA doktori értekezését [7].
1.1.1. A hullámokat meghatározó egyenletek
Ebben a bekezdésben főbb lépésekben ismertetem az Einstein-egyenletek azon meg-

oldását, amely az anyagmentes téridőben terjedő gravitációs hullámok leı́rását teszi le-
hetővé. A gravitációs hullámok keletkezésének fizikai és elméleti aspektusai nem képezik
e fejezet részét. A bemutatott lépések részletesebb áttekintéséhez témavezetőmnek, Raffai
Péternek Ph.D. értekezését ajánlom [6].
Anyagmentes − (1)-alapján Tµν = 0 esetben − Minkowsky-metrikával leı́rható téridő-
ben a sı́k metrikához adódó perturbációs metrikával ı́rhatók le a gravitációs hullámok.
Utóbbi megközelı́tést nevezzük gyenge tér közelı́tésnek [6], amely az alábbi alakban ad-
ható meg:
gµν = ηµν + hµν , (2)
ahol gµν a téridő lokális metrikája, ηµν a sı́k téridőt jellemző Minkowsky-metrika, és
hµν a perturbatı́v tag, amelyre megköveteljük, hogy |hµν | 1 minden µ és ν indexre.
2
Bevezetés
A perturbációban a lineárisnál magasabb rendű tagokat elhagyva az Einstein-egyenletek

(1) Tµν = 0 (üres tér) esete Lorentz-mértékben3 a következő hullámegyenletté redukálódik
[6]:
∂2

2 2
− 2 + c ∇ hµν = 0 (3)
∂t
Amely egyenletben hµν az ún. torzulás (angolul strain) a perturbáció alacsony rendű
sorfejtése [7]:
1
hµν = hµν − ηµν h (4)
2
Amely sorfejtési egyenletben h = hλλ , [7] alapján. A (3) hullámegyenlet monokro-
matikus sı́khullám megoldásai fénysebességgel terjedő, transzverzális hullámai a téridő
görbületének [6], amelyek a következő alakban ı́rhatók:
α
hµν = Aµν eikα x (5)
Az exponensben szereplő kα a gravitációs hullám négyes hullámszámvektora. Továbbá

az Aµν tenzor a hullám amplitúdójaként értelmezhető. Ez az amplitúdótenzor két pola-
rizációs állapot szuperpozı́ciójává alakı́tható (A0µν ), megfelelő mértéktranszformáció megvá-
lasztásával, ideális koordináta reprezentációban [6]. A torzulás ekkor csupán térszerű és két
polarizációs állapotra bontható, amelyeket hagyományosan h+ és h× jelölik, a definı́ciójuk
pedig az alábbi [6]:
z z
h+ = A0+ cos ω t − , h× = A0× cos ω t − (6)
c c
1. ábra. Descrates-i koordináta-rendszerben egy z-tengely mentén haladó gravitációs

hullám a tér (x-y) sı́kmetszetén a nyilakkal jelölt irányú árapály erőket hozza létre.
A piros nyilak a (h+ ) polarizációs állapotú, mı́g a zöld nyilak a (h× ) polarizációs
állapotú torzulásokat szemléltetik ebben a reprezentációban [7].
3
Kihasználva a mértékszabadságot, Lorentz-mértékben a perturbáció alacsonyrendű sorfejtésének
µ
(4) kontravariáns koordináta szerinti parciális deriváltja zérus: ∂hν /∂xµ = 0 [7].
3
Bevezetés
Ezek felhasználásával a megfelelően transzformált amplitúdótenzor mátrix-reprezentá-

ciójával a gravitációs sugárzás hullámmegoldása a következőképp ı́rható fel:
 
0 0 0 0
 
0 h h× 0
+
hµν = (7)
 

0 h× −h+ 0
 
0 0 0 0
1.1.2. A hullámok észlelésének módja
A fentiekben ismertetett speciális esetben a hullámok amplitúdói kizárólag térszerűek,

amelyből az következik tehát, hogy hµν tenzor elemei által reprezentált torzulás távolság-
változásként értelmezhető. Könnyen megérthető ez alapján, hogy a közvetlen megfigyelést
célzó gravitációshullám-kutatás precı́z távolságmérésen alapuló eljárás. Fontos megjegyezni,
hogy bár a hullám merőleges beérkezése − meghatározott felületre (z-irányú hullámterjedés
esetén a koordináta-rendszer x-y sı́kjára) − ugyan egy speciális geometriájú eset, de min-
dig elvégezhető a hullámok egy megfelelő leképezése más koordináta-rendszerekre, amelyet
az 1.2.3 alfejezetekben mutatok be.
A gravitációs hullámok észlelése az általuk létrehozott árapály erők kimutatásán alap-
szik, amelyek pedig a torzulás közvetlen következményeként értelmezhető. A mérőműszer
feladata, hogy nagyon pontosan meg tudja határozni két pont távolságának megváltozását4 .
Erre a célra, a jelenkor technikájának egyik legpontosabb távolságmérő műszere, az inter-
ferométer alkalmas.
1.2. Az interferometrikus gravitációshullám-detektorok

Az Eötvös Gravity Research Group az amerikai egyesült államokbeli LIGO detek-
torokat üzemeltető LIGO Scientific Collaboration tagjaként az itt működő két Fabry-
−Pérot tı́pusú interferométerekkel végzett kutatásokban vesz részt. Ezen detektorok első
(ún. ,,initial ”) változatai, továbbá az olaszországi Virgo detektor képezték a kétezres
évek első évtizedében a közvetlen gravitációshullám-keresési projektek fő mérőeszközeit.
Tényleges észlelés azonban ezalatt az időszak alatt nem történt. A következő, ún. második
generációs (vagy angolul ,,advanced ”) működési időszak kezdete 2015−2016 -ban várható,
amely során a jelentősen fejlesztett és átépı́tett műszerek kezdik meg működésüket [8].5
4
Megjegyzés: A 4 km karhosszúságú detektorokon megjelenő gravitációs hullámokból származó
abszolút, már mérhető hosszváltozások 10−18 m nagyságrendűek. http://www.physics.gla.ac.uk/
5
Bővebb tájékoztató a szervezet honlapján elérhető: https://www.advancedligo.mit.edu/
4
Bevezetés
2. ábra. A LIGO hanfordi obszervatóriuma. A kép forrása: http://www.ligo.org/

(2014. április).
Azonban nem csupán ezek a detektorok fogják alkotni a gravitációshullám-csillagászat

megfigyelőeszközeinek hálózatát, ugyanis további két felépı́tésében és érzékenységében is
hasonló detektor kivitelezése, illetve tervezése van jelenleg is folyamatban. Előbbi a japán
KAGRA detektor, amelynek várható üzembelépési ideje 2018 lesz [9], utóbbi a LIGO-India
[10], amelynek pedig 2022 -ra tervezik az átadását [8].
1.2.1. Az interferometrikus gravitációshullám-detektorok felépı́tése
A közeljövőben működő földi interferométer tı́pusú gravitációshullám-detektorok −

gyakorlatilag az előzőekben bemutatott öt műszer − mind hasonló konstrukcióval épül.
Mindegyik két darab egymással 90 fokos szöget bezáró interferométer-karból, infravörös
tartományban működő lézerekből, precı́ziós felfüggesztésű, kivételesen megmunkált tük-
rökből, illetve a mérést lehetővé tevő összetett elektronikából áll − meglehetősen nagy
vonalakban ismertetve csupán a felépı́tését. Az interferometrikus detektorok felépı́tésének,
továbbá műszaki tulajdonságainak megismeréséhez ajánlom témavezetőmnek e tárgykörben
készı́tett doktori disszertációját [6].
1.2.2. A gravitációshullám-jelek leképezése
Ahogyan arról már szó esett az 1.1.2 alfejezetben a gravitációs hullámok egy speciális
reprezentáció esetén a tér egy sı́kmetszetében távolságtorzulást eredményeznek. Az inter-
5
Bevezetés
ferométer karjainak végpontjaiban elhelyezkedő tükrök által visszavert lézersugár optikai

úthossza a távolságtorzulás következtében megváltozik. Azáltal, hogy a kezdetben kohe-
rens, pontosan megegyező fázisú lézernyalábok optikai úthossza megváltozik, megszűnik az
interferométer fotodetektorán a fénynyalábok fáziskioltása. Megjelenik az ismert interfe-
rencia-mintázat. A mintázatban az intenzitáscsúcsok fáziseltolódása lineáris kapcsolatban
áll a téridő torzulást létrehozó gravitációs hullám amplitúdójával, torzı́tásával [6]. A kap-
csolatot az alábbi összefüggés definiálja, amelynek levezetését dolgozatomban mellőzöm,
ugyanis megtalálható Raffai Péter doktori értekezésében [6].

2πc h 2L
∆φ = sin ωGW (8)
λl ωGW c
Az egyenletben c a fénysebességet, λl az interferométer lézerének hullámhosszát, L
pedig az interferométer karhosszúságát jelöli, mı́g h a beérkező gravitációs hullám állandó
amplitúdóját, ωGW pedig a körferekvenciáját adja meg. Utóbbi formulának ismeretében
a gravitációs hullámok leképezése egyértelmű feladat. A jelek keresése tehát az interfe-
rométer kimeneti adatsorában történik, elméleti szimulációk által szolgáltatott hullámfor-
mák illesztésével. Ilyen hullámformák kidolgozása a gravitációshullám-asztrofizika jelenleg
is egyik legjelentősebb feladata, amellyel csoportunkon belül többen is foglalkoznak [4].
1.2.3. Az antenna faktorok
Antenna faktoroknak nevezzük a gravitációs hullámok két polarizációs vetületre felbon-

tott komponensének lineárkombinációs együtthatóit [6]. Ezek a faktorok alkalmasak arra,
hogy egy tetszőleges irányból, tetszőleges polarizációval beérkező gravitációs hullám pola-
rizációs vetületi (h× , h+ ) amplitúdóit a merőleges beérkezésnek megfelelő felületre, a detek-
torkarok által kijelölt bázisra vetı́tsék le. Gyakorlatilag a hullámokhoz rögzı́tett koordináta-
rendszer és a detektorokhoz rögzı́tett rendszer közötti transzformációért felelős átviteli
függvények. Az antenna faktorok értékei a gravitációs hullám beérkezésének irányától és
polarizációs szögétől függenek, hagyományosan az Euler-szögekkel paraméterezhetők. Az
antenna faktorokkal képzett, detektoron megjelenő torzı́tási amplitúdó a következőképpen
fejezhető ki:
h = F× h× + F+ h+ (9)
Amely kifejezésben szereplő antenna faktor együtthatók definı́ciói Bántó Balázs BSc
szakdolgozatának nyomán a következők [11]:
1
1 + cos2 θ cos(2φ) sin(2ψ) + cos(θ) sin(2φ) cos(2ψ),

F× (θ, φ, ψ) = (10)
2
6
Bevezetés
1
1 + cos2 θ cos(2φ) cos(2ψ) − cos(θ) sin(2φ) sin(2ψ),

F+ (θ, φ, ψ) = (11)
2
ahol θ, φ és ψ a 3. ábrán szemléltetett transzformációs szögek.
3. ábra. Az ábrán az antennafaktorok definiáláshoz bevezetett θ, φ Euler−szögeket és

a ψ szöget szemléltetem. A Földhöz rögzı́tett és az antennafaktorok transzformációs
szögeivel meghatározott koordinátatengelyeket jelölik a bekeretezett képletek. Az egyes
koordinátatranszformációkat lépésenként kiı́rva ,,kalappal” jelöltem. A koordináta
transzformáció szerepe, hogy olyan vonatkoztatási rendszert találjunk, amely a gra-
vitációs hullámokra legjobban illeszkedik.
Az antenna faktorok az egyes detektorok égi irányérzékenységével szoros kapcsolatban
álló mennyiségek. Definı́ciójuk alapján súlyozzák a különböző irányból érkező hullámok két
polarizációs amplitúdóját. A ψ szög szabadsága miatt a két polarizációs amplitúdó (h× )
és ( h+ ) által kijelölt bázisirány is tetszőlegesen megváltoztatható (mivel a hullámokhoz
rögzı́tett koordináta-rendszer a hullám terjedésének tengelyében tetszőlegesen elforgat-
ható) [11]. Ezért mindig definiálható egy ún. dominant polarization frame (DPF), amely-
ben az egyik antenna faktor értéke maximális, mı́g a másiké nulla [11]. Ennek előnye,
hogy hullámhoz rögzı́tett koordináta-rendszerben magát a hullámamplitúdót nem két po-
larizáció szuperpozı́ciójaként kell kezelni, tisztán az egyik bázis irányában van csak transz-
verzális torzulás.6
6
Megjegyzés: DPF-ben: hdetektoron = FDF P h+ + 0 · h× érvényesül [11].
7
Bevezetés
4. ábra. Ezzel az ábrával azt kı́vánom szemléltetni, hogy egy tetszőlegesen beérkező
gravitációs hullám (lila) két polarizációs komponensre felbontott vetületei (kék, pi-
ros) helyett használható magára a gravitációs hullámra illesztett dominant polarisa-
tion frame vonatkoztatási rendszer, mert ψ megválasztása tetszőleges. A kettő darab
sötétkék vonal az L hosszúságú detektorkarpárt jelöli.
1.2.4. A detektorok égi lefedése
Mint ahogyan arról az előző bekezdésben ı́rtam, az antenna faktorok a detektorok

irányérzékenységére vonatkozó információt tartalmazzák. Ennek következtében megadható
egy olyan formula, amely a detektorok égi lefedését tükrözi. A mennyiséget lefedésnek
nevezem az angol coverage után. A lefedés minden égi ponthoz egy súlyfaktort rendel
annak függvényében, hogy az adott irányból érkező gravitációshullám-jel torzı́tása milyen
átvitellel képezhető le a detektor karjaira. A lefedés a különböző polarizációs irányokra
átlagolva az alábbi formulával definiálható [6]:
q
F (θ, φ) = F×2 (θ, φ) + F+2 (θ, φ) (12)
A DPF alkalmazásával maga a lefedés megegyezik a a DPF-ben definiált (h+ ) pola-

rizációjú antennafaktorral, hiszen ekkor a (h× ) polarizációjú antenna faktor értéke nulla.
8
Bevezetés
1.2.5. A detektorok horizonttávolsága
A gravitációshullám-detektorok érzékenysége
a horizonttávolság fogalmának bevezetésével
kvantitatı́ven meghatározható. Egy detek-
tor horizonttávolsága definı́ció szerint az a
távolság, amelyből az adott detektor egy
meghatározott forrástı́pusból származó gra-
vitációshullám-jelet 8-as SNR értékkel7 még
képes felbontani, optimális zajszűrés mellett
[12]. Erre a speciális forrásra a következő
feltételek vonatkoznak [12]:
- két darab egyenként 1,4 M tömegű
neutroncsillag kettős rendszer be-
spirálozása, majd összeolvadása
- a spirálozó rendszer égi helyzete az 5. ábra. Az ábrán egy bespirálo-
zó neutroncsillag-kettős szemlélte-
adott detektor zenitje
tése látható, egy L karhosszúságú
- a rendszer keringési sı́kja merőleges a detektor sı́kjára merőlegesen.
detektorkarok által kijelölt sı́kra
Egy detektor horizonttávolságát a környezet által eltérő frekvenciákon okozott zaj-

hatások határozzák meg. Ezért a környezeti zaj kiszűrése és magának a detektornak az
izolálása alapvető fontosságú, hiszen maga a mérni kı́vánt jelamplitúdó jellemzően kicsi
[8]. A detektorok fejlesztése során a környezeti zajmentesı́tés a detektor-átépı́tések egyik fő
oka is egyben [8]. Az interferometrikus gravitációshullám-detektorok zajérzékenységének
további megismeréséhez azonban ismételten témavezetőm Ph.D. tézisét ajánlom az Olvasó
figyelmébe [6].
1.3. Detektorhálózatok
Egy-egy gravitációshullám-detektor önmagában kevéssé hatékony eszköz a gravitáci-
óshullám-csillagászat szempontjából, amint azt az 1.2.4 bekezdésben a lefedéssel kapcso-
latban megemlı́tettem. Ugyanis jóllehet, a lefedés lehetővé teszi egy detektor irányérzé-
kenységének meghatározását, ám ez nem jelenti azt, hogy a hullámforrás pozı́ciójának
7
Az SNR az amplitúdó jel/zaj arány angol rövidı́tése: signal-to-noise ratio. Pontos definı́ciója a
gravitációshullám-detektorok adatsorainak jel-zaj elemzési metodikájában: [6].
9
Bevezetés
meghatározására alkalmas lenne. Ahogyan egy rádióteleszkóp az égbolt egy nagy tar-
tományából képes jelek érzékelésére, egy adott forrás meghatározásához több teleszkóp
szükséges. Kihasználva azonban, hogy a gravitációs hullámok sebessége megegyezik a fény
sebességével [6], tehát állandó, több távoli detektorral ugyanazt a hullámfrontot érzékelve
meghatározható a hullámok forrásának iránya. Utóbbi eljárást nevezzük háromszögelés-
nek és ez legkevesebb három detektorból álló hálózat esetén kivitelezhető. Ekkor azonban
még mindig csupán két átellenes égi pont jelölhető ki. Ezért van jelentősége több detek-
tor megfigyelési projektjét összehangolni. Az összehangolás módja és a hálózat különböző
elemeinek a hálózatba történő be- és kiiktatása több szempontból sem triviális feladat.
A detektorok hálózatszintű összehangolása szempontjából az általam legérdekesebb-
nek ı́télt, és éppen ilyen indı́ttatásból feldolgozott probléma a detektorok égbolt lefedési
hatékonyságának vizsgálata, amelynek részletes kifejtése már a következő fejezet tárgyköré-
be esik.
10
Detektorhálózatok égboltlefedési hatékonysága
2. Detektorhálózatok égboltlefedési hatékonysága

Könnyen megérthető, hogy minél több detektor üzemel, és fürkészi a Világegyetemet
gravitációs hullámok után kutatva, annál nagyobb az égbolt lefedettsége, annál jobban
szétoszlik az egyes detektorok irányérzékenysége az éggömbön. Ugyanakkor azt is el kell
fogadnunk, hogy a detektorokat alkalmanként szükséges leállı́tani, úgy a legcsekélyebb
meghibásodás esetén, mint kisebb korrekciók elvégzéséhez. Ekkor véleményem szerint
rendkı́vül hasznos lehet annak ismerete, hogy az adott detektor kiesése a hálózatból,
miképp módosı́tja az éggömb lefedettségét.
A kikapcsolással vajon egy ,,közeli” galaxishalmaz lefedettsége minimálisra csökken,

de egy relatı́ve kevés objektumot tartalmazó égterület lefedettsége jelentős marad?
Vagy esetleg pár óra elteltével a Föld forgásának következtében a kérdéses detek-
tor lekapcsolásával már a kevéssé érdekes égterület lefedettsége lesz minimális, és a
,,galaxishalmazunk” marad a továbbra is érzékeny tartományban?
Dolgozatom következő részeit ilyen, és ehhez hasonló kérdések megválaszolásának szen-
telem. Bemutatom, hogyan vizsgáltam egy hálózat lefedését, milyen módon határozható
meg több detektor kombinált lefedése. Megvizsgálom az elvárasaink szerint gravitációs-
hullám-tranziensek forrásait potenciálisan tartalmazó galaxisokat az égbolton, illetve azok
eloszlását. Elemzem, milyen a galaxiseloszlás átfedése a detektorhálózat lefedésével, mi
több, milyen ennek az átfedésnek az időbeli fejlődése a Föld forgásának, keringésének
következtében. Munkám végén szimulációs eredményeket mutatok be konkrét hálózatokra,
amelyeken megfigyelhető, hogy egy detektor lekapcsolása a hálózat lefedését milyen ér-
zékenyen érinti. Tekintettel az elektromágneses jeleket megfigyelő obszervatóriumokkal
való ún. follow-up együttműködésekre − amelyekben gravitációshullám-forrás és elekt-
romágneses jel forrás keresése együttesen történik (például szupernóva robbanások jeleinek
keresésekor) − külön megvizsgálom a Tejútrendszer által kitakart égterület és a ,,látható”
égterület lefedettségének arányát. Az ilyen megfigyelések során amennyiben a kitakarási
sávba esne egy detektor lekapcsolásából származó lefedettség-csökkenés, akkor a detektor
lekapcsolható, hiszen az elektromágneses megfigyelést végző kollégák számára az innen
származó jel forrása úgysem lenne érzékelhető.8
8
Megjegyzés: A gravitációshullám-detektorokkal végzett megfigyelések jelentős részét képezhetik
a follow-up projektek. Noha rengeteg jelet várunk olyan kozmikus eseményből, amelyek nem
járnak együtt elektromágneses jel kibocsátásával, az együttműködés folyamatos és a források
irányrekonstrukciója szempontjából lényeges is. Bővebb információ a LIGO follow-up projektjéről:
http://www.ligo.org/science/GWEMalerts.php
11
2.1. Detektorhálózatok égi lefedése

Detektorhálózatokra a lefedés − a különböző polarizációs irányokra átlagolva − az
egyes detektorok lefedésének az alábbi módon képzett összegeként értelmezhető:
v
uN
uX
FφD ,λD ,α,δ (φ, λ) = t 2 (T
Fi× b1 (φD , λD , α, δ)C(ϑ, ϕ)) + F 2 (Tb1 (φD , λD , α, δ)C(ϑ, ϕ))
i+
i=1
(13)
Amely összefüggésben az i index az egyes detektorokon fut végig, és a hálózatban sze-
repet játszó összes detektor számáig történik az összegzés, tehát N -ig. Az F lefedés ebben
az esetben is minden égi irányra más értéket vesz föl. Ideális, izotrop lefedés mellett, F
értéke természetesen égi iránytól független lenne, de ilyen konstrukció nem létezik. Szem
előtt kell tartanunk, hogy a lefedés argumentumában szereplő polárkoordinátákat már
nem lehet egy detektor Euler-szögeiként definiálni (C(ϑ, ϕ) az Euler-szögekkel megadott
koordinátákat jelöli). A lefedést több detektor hálózatára a földrajzi koordinátákkal szokás
paraméterezni, tehát φ felel meg a földrajzi szélességnek, mı́g λ a földrajzi hosszúságnak.
Egy összetettebb transzformáció (Tb1 ) segı́tségével van mód minden egyes detektor antenna
faktorának földrajzi koordinátákkal történő átparaméterezésére [11]. Ehhez szükséges a de-
tektorok földrajzi elhelyezkedésének megadása (hosszúság-, szélesség-koordináták − λD és
φD ), a detektorkarok orientációjának ismerete α, valamint a detektor által kijelölt sı́k
dőlésszögének δ megadása. A szemléltetéshez a 6. ábra nyújt segı́tséget. A Tb1 transz-
formációt végrehajtó program P. J. Sutton munkája.9 A program működésének magyarázata
Bántó Balázs szakdolgozatában [11] megtalálható.
A hálózati lefedés ilyen felı́rása már globális paraméterezést jelent az egyes detektorok
lefedésének Euler-szögekkel történő megadásával szemben. Megemlı́tendő, hogy didaktika-
ilag az Euler-szögek segı́tségével könnyebb az antenna faktorok definiálása, azonban már
egyedi detektorok esetében is földrajzi koordinátákra való áttérést alkalmazunk [11].
Annak ellenére, hogy a földrajzi koordináták bevezetése egy általánosabb képhez ve-
zetett, továbbra sem a legideálisabb megoldás. Az égbolton elhelyezkedő források ugyanis
nem a földrajzi koordináta-rendszerhez rögzı́tettek. A Föld forgásának 24 órás periodi-
citása az égbolt lefedésében megjelenik. Ezzel szemben a Föld keringéséből származó el-
mozdulása elhanyagolhatónak tekinthető a galaxisok távolságának méretskáláján, nem úgy
az égbolt félévre vonatkozó 12 órás fáziseltolódása (ugyanazon égi pont télen nappal, mı́g
nyáron éjjel látható). Ennek a problémának megoldása érdekében az égi pontoknak az
9
A programot MatLab kód formájában témavezetőm bocsátotta rendelkezésemre, Bántó Balázs
szakdolgozati munkájának részeként.
12
6. ábra. Egy detektor saját koordináta-rendszeréből földrajzi koordináta-rendszerbe

történő paraméter-transzformációhoz szükséges szögek szemléltetése. A detektorka-
rok által kifeszı́tett sı́k (kék), a Föld egyenlı́tőjével párhuzamosan kijelölt sı́k (piros)
hajlásszöge a δ definı́ciója. Az α a 90 fokos detektorkarpár szögfelezője és a minden-
kori keleti irány által bezárt szög. A λ és φ szögek a detektor földrajzi koordinátái.
ekvatoriális koordináta-rendszerbeli paramétereit használtam. Így egy forrás, egy égi pont
állandó helyparaméterekkel adható meg − ,,ezzel kiléptünk a geocentrikus világképből”.
Ennek azonban az az ára, hogy az antenna faktorok és a lefedést jellemző paraméterek
időfüggő mennyiségekké válnak. Az egyes ,,rögzı́tett”, ekvatoriális rendszerben megadott
égi pontok lefedettsége pillanatról pillanatra változik, lásd (14).
Azonban mégis inkább előnyről van szó, mert ha a források eloszlását szeretnénk
vizsgálni, akkor galaxiskatalógusok elemzéséhez kell folyamodnunk, amelyek kezelése pe-
dig égi koordináta-rendszer felhasználásával könnyebb, és hagyományosan azzal is történik
[13]. Így tettem én is. A földrajzi koordinátákról való áttérést végrehajtó transzformációt
(Tb2 ) szintén Bántó Balázs munkájának [11] alapján dolgoztam fel. A detektorhálózatok
földrajzi koordinátákkal paraméterezett időfüggő égi lefedése ezek alapján a következő:
S(α, δ, t) = Tb2 (t)F (φ, λ) (14)
ahol az ekvatoriális rendszerben értelmezett lefedés paraméterei: a deklináció δ és a

rektaszcenzió α koordináták, valamint az időfüggés t. Annak lehetőségét fölhasználva, hogy
13
ezáltal már ,,rögzı́tett” égi pontok vizsgálhatók, galaxiskatalógus feldolgozásához kezdtem.

A következő fejezetben az általam felhasznált galaxiskatalógust mutatom be.
2.2. Galaxis égtérkép a forráseloszlás vizsgálatához

2.2.1. Gravitációshullám-források
Dolgozatomban a gravitációs hullámok asztrofizikai forrásait eddig még csupán érintő-

legesen tárgyaltam − például neutroncsillagok kettős rendszere, lásd 1.2.5. Röviden össze-
foglalom, milyen kozmikus objektumoktól várunk gravitációs hullámokat. A téridő görbüle-
tének mértékét az azt kialakı́tó objektumok tömege, illetve jelenségek energiája határozza
meg, amiképp azt az Einstein-egyenletek leı́rják (1). A téridő görbületének hullámszerű
megváltozását (a gravitációs hullámokat) pedig tömeg kvadrupól-momentumok mozgása
képes kelteni [6]. Tömeg kvadrupól-momentummal rendelkező égi objektumok lehetnek:
neutroncsillagok, fekete lyukak bespirálozó kettős rendszerei, aszimmetrikus forgó neut-
roncsillagok [6]. További gravitációshullám-forrásoknak tekinthetők még nagy energiájú
szupernóva-robbanások, illetve a sztochasztikus gravitációshullám-háttér [6]. Jelenlegi is-
mereteink szerint a sztochasztikus hátteret leszámı́tva ezek a források mind-mind gala-
xisokban összpontosulnak. Célzott gravitációs hullám keresés esetében pontosan ebből az
okból a detektorhálózat lefedését érdemes a galaxisok eloszlásához illeszteni.
2.2.2. A GWGC galaxiskatalógus
Kifejezetten a gravitációs hullámok keresését célzó kutatásokhoz összeállı́tottak egy

teljes éggömböt lefedő galaxiskatalógust, amely hozzávetőleg 100 Mpc távolságig tar-
talmazza a környező galaxisokat [13]. A galaxiskatalógus természetesen elektromágneses
égbolt-feltérképezési projektben készült, optikai tartományban [13]. A katalógus a Gravi-
tational Wave Galaxy Catalogue nevet viseli (továbbiakban GWGC) [13]. Munkám során
a galaxisoknak a GWGC-ben elérhető paraméterei közül a következőket használtam fel:
- galaxis távolsága [Mpc]

- galaxis égi koordinátái: deklináció [◦ ] és rektaszcenzió [h]
- galaxis kék abszolút magnitúdója
- felbontható galaxis esetén az ellipszis alak féltengelyei [szögperc]
- az ellipszis orientációja [◦ ]
- galaxis azonosı́tója, neve
14
Egy területtartó gömbfelszı́n-leképezést használtam az égtérkép előállı́tásához. Ez a

program tetszőleges felbontás mellett koordinátapárokból képzett pixelekre bontja a foly-
tonos gömbfelszı́nt, az égboltot. Egy rektaszcenzió- és egy deklináció-adatból álló koor-
dinátapár mindig egy négyszögpixel középpontjának koordinátáit határozza meg. A 7.
ábrával kı́vánom szemléltetni az eljárást.
7. ábra. Egy Ω térszög nagyságú égi pixel a középpontjának ekvatoriális koordinátáival

adható meg. Az α a rektaszcenziót, mı́g a δ a deklinációt jelöli. A sárga csillagok
pusztán illusztrációk.
Az éggömb felszı́nének pixelekre történő felbontása után a galaxisok leképezését haj-

tottam végre. Kétféle módszert alkalmaztam ennek elvégzésére. Amennyiben a katalógus
nem szolgált egy adott galaxis alakjára vonatkozó információval (ellipszis tengely méret),
illetve ezen paraméterek kisebbek voltak az aktuális felbontásnál, akkor következőképpen
jártam el:
Vettem a galaxist meghatározó koordinátákat, és annak értékeit kivontam az összes
égi pixel koordinátáiból, majd megkerestem ezek minimumát, tehát azt a pixelt, amelyhez
a legközelebb esik az adott galaxis. Ellenőrzésképpen megvizsgáltam, hogy ez a minimum
kisebb-e az aktuális felbontáshoz tartozó térszög karakterisztikus átmérőjének felénél, azaz
az adott pixelnek ténylegesen a belsejébe esik-e a galaxis. A másik módszert az alakhelyes
rekonstrukció esetében használtam. Ekkor az előző eljáráshoz hasonlóan a galaxis cent-
rumának koordinátáihoz megkerestem a megfelelő pixelt. Majd az ellipszis paramétereinek
15
ismeretében előállı́tottam az alakzatot, analitikus képletének segı́tségével. Ezt követően

megvizsgáltam, mely pixelek teljesı́tik azt a feltételt, hogy az ellipszis által kijelölt tar-
tományon belülre esik a koordinátapontjuk:
2 0 2
α0

δ
+ ≤1 (15)
a b
Amely feltételben α0 és δ 0 transzformált koordináták, annak megfelelően, hogy az el-
lipszis milyen szöggel van elfordulva az ekvatoriális koordináták által kijelölt merőleges
irányokhoz képest. A a és b pedig az ellipszisek féltengelyeit jelölik.
A katalógus galaxisainak az ı́gy előállı́tott leképezését mutatja a 8. ábra. Megfigyelhető
rajta a galaxisok anizotrop eloszlása. Kivehető egy pár galaxis ellipszis jellegű formája az
alakhelyes leképezése nyomán. A bal felső tartományon elnyúlt ellipszis az Androméda
galaxist ábrázolja, mı́g az ábra bal alsó részén a Nagy Magellán-felhő látható. Kive-
hető továbbá a Tejútrendszer kitakarási sávja, amely egy ,,U” alakú halvány tartományt
eredményez, ez kiterjedten az egész képen megjelenik.
8. ábra. A GWGC-ben található galaxisok alakhelyes leképezése. Az ábra alsó tar-

tományán jól kivehető fehér ellipszis a Nagy Magellán-felhőt jelenı́ti meg. Az égtérkép
koordináta skálázása, II. ekvatoriális koordináta-rendszerben bal széltől jobb szélig
α = [0h , 24h ], illetve felülről lefelé δ = [+90◦ , −90◦ ].
2.2.3. Galaxisok súlyozása
A gravitációshullám-források szempontjából azonban nem elegendő a galaxisok el-

oszlásának csupán két dimenziós vetületét leképezni. Az egyes galaxisok nyilvánvalóan
16
különböző tömegűek, illetve eltérő távolságokra helyezkednek el tőlünk. Ezek a tényezők

befolyásolják azt, hogy azok hány és mennyire érzékelhető gravitácóshullám-forrást tar-
talmaznak. Célszerű ezért bevezetni a galaxisok asztrofizikai súlyfaktorát, amellyel min-
den egyes galaxis jelentőségét megadhatjuk, a benne található források érzékelhető gra-
vitációs hullám kibocsátásának szempontjából. A gravitációs kölcsönhatás potenciálja a
távolsággal fordı́tottan arányos mennyiség, ez arra sarkall bennünket, hogy minél távolabbi
egy galaxis, annál kisebb súlyfaktorral lássuk el. A galaxisok tömegére a súlyfaktor meg-
határozása nehezebb, ugyanis erre vonatkozó adat nem elérhető a GWGC-ben. Amilyen
mennyiséggel dolgozhatunk, az a galaxis kék magnitúdója. Ez voltaképp arányos egy ga-
laxis csillagtartalmával, ı́gy a tömegével [14]. Azonban ez nem a legjobb megoldás, mert
a gravitációs hullámok jellemzően csillagok végállapotával kapcsolatos jelenségekben ke-
letkeznek. Utóbbi események sokkal inkább a galaxisok vörös magnitúdójával korrelálnak,
lásd 9.
9. ábra. Az ábrán a csillagok Hertzsprung−Russell diagramjának egy vázlata látható

három különböző tömegű csillag fejlődési trajektóriájával. Jellemző, hogy a csillagok
életszakaszuk végén a diagram vöröses tartományába tolódnak el. A vı́zszintes ten-
gelyen felül a csillagok feketetest-sugárzási hőmérséklete, alul a szı́nképosztálya van
feltüntetve, mı́g a függőleges tengelyen baloldalon az abszolút magnitúdó, jobboldalon
a Naphoz viszonyı́tott luminozitás látható. A kép forrása: http://physics.aps.org/
(2014. május).
17
Olyan teljes égboltra kiterjedő galaxiskatalógust azonban − amely vörös magnitúdót

tartalmazott volna, és 100 Mpc-es távolság tartományig tartalmazna galaxisokat − a
munkánk során nem találtunk. Elkezdtünk azonban egy galaxiskatalógus-összehasonlı́tási
projektet, amelyben ismert vörös magnitúdójú galaxisokat vetettünk össze a GWGC ga-
laxisaival, hatékonyabb súlyfaktorképzést megcélozandó. Az ezzel kapcsolatban készı́tett
[15] konferencia-poszterem nyújt bővebb információt. Jelen dolgozatomban azonban még
a GWGC kék magnitúdó adatait használtam föl a galaxis asztrofizikai súlyfaktorának
előállı́tásához, melyet az alábbi formulával definiáltam [14]:
mB
w=− (16)
D
A definı́cióban w az asztrofizikai súlyfaktort, mB a kék sávban értelmezett magnitúdót,
D pedig a M pc-ben mért távolságot jelöli.
10. ábra. A GWGC-ben található galaxisok a Tejútrendszer által kitakart [±15◦ ]

tartomány kivételével [16]. A galaxisok szı́nsúlyozása, azok asztrofizikai súlyfaktorát
jelöli, azonban a szı́nskála jobb áttekinthetőségének érdekében a pixelsúlyok normált
értékeinek logaritmusát tüntettem fel. Az égtérkép koordináta skálázása, II. ekva-
toriális koordináta-rendszerben bal széltől jobb szélig α = [0h , 24h ], illetve felülről
lefelé δ = [+90◦ , −90◦ ].
A GWGC galaxisaihoz az alábbi súlyfaktorokat rendelve a 10. ábrán látható eredményt

kaptam. A 10. ábrán továbbá az is megfigyelhető, hogy a Tejútrendszer sávjában lévő
összes galaxist kivettem az égtérképből. Ennek a 2. fejezet elején elmondottak alapján,
a follow-up megfigyelési projektek miatt van létjogosultsága. Az ezen lépésre vonatkozó
bővebb indoklást a 2.2.6 bekezdésben részletesebben megadom. Bár a súlyfaktorok az egyes
galaxisokat jellemzik, az elkészı́tett égtérkép ,,pixeles”, ezért a súlyfaktorokat nem a galaxi-
18
sokhoz szükséges rendelni, hanem azokhoz a pixelekhez, amelyek az adott átfedő galaxist,
galaxisokat megjelenı́tik. Amennyiben egy pixelre több, távolságukban különböző galaxis
súlyfaktora esik, akkor a galaxisok súlyfaktorai a pixel súlyfaktorába összegeződnek.
2.2.4. Galaxisok súlyfaktorainak távolság szerinti eloszlása
A GWGC elemzésével több, galaxisok statisztikáját jellemző tulajdonságot megvizs-

gáltam. Az egyik ezek közül a súlyfaktorok távolság szerinti kumulatı́v eloszlása. Adott
távolságig felösszegeztem az azon a távolságon belülre eső galaxisok súlyfaktorát. A GWGC-
re jellemző tendencia a 11. ábrán látható.
0.8
Összesített súlyfaktor
0.6
(normált)
0.4
0.2
0
0 20 40 60 80 100
Távolság [Mpc]
11. ábra. A GWGC galaxisok súlyfaktorainak kumulatı́v eloszlása a távolság

függvényében. A függőleges tengelyen a (18)-as egyenletben definiált mennyiség
normált értékeit tüntettem fel.
Azt várnánk, hogy a súlyfaktorok kumulatı́v eloszlása ne közel lineárisan növeked-

jen, hanem négyzetesen. Ugyanis ha feltesszük, hogy a súlyfaktorokban szereplő abszolút
magnitúdó távolságtól függetlenül egy konstans mentén szór (ez a 12. ábrán látható
eredmény alapján jogos feltevés), és a galaxisok száma (ND0 ) az égbolton a távolság
négyzetével növekszik, viszont a súlyuk a távolság reciprokával csökken, akkor eredményül
azt várnánk, hogy a súlyfaktor konstansszor (mB ) a távolsággal nő. Ha pedig egy adott
,,távolságrétegig” (D0 ) mindig felösszegezzük az azon belüli távolságra (D) lévő galaxisok
súlyfaktorait, akkor a felösszegzett súlyfaktoroknak (WP ) a távolság négyzetével kellene
menniük. Formálisan: ND0
X mB
W (D0 ) = wi (D0 ) ' − · D02 (17)
D0
i=1
19
A (17)-es egyenlet tehát egy adott távolságra lévő réteg teljes súlyfaktorát definiálja.
ND≤D0 ND≤D0
X X D02
WP (D 0) = Wn (D0 ) ' −mB Dn ' −mB · (18)
2
n=1 n=1
A (18)-as egyenlet pedig az adott rétegen belüli összes réteg összegét fejezi ki.
0
Abszolút magnitúdó a B (kék) sávban
−5
−10
−15
−20
−25
0 20 40 60 80 100
Távolság [Mpc]
12. ábra. A GWGC ismert kék abszolút magnitúdójú galaxisainak magnitúdó el-
oszlása a távolságuk függvényében. Megfigyelhető, hogy a kisebb távolságokon jobban
szór az egyes galaxisok abszolút magnitúdója. Ezzel szemben nagyobb távolságokon a
magnitúdó limitáltság miatt már jellemzően csak -15 magnitúdónál fényesebb gala-
xisok dominálnak a katalógusban.
Az összesı́tett súlyfaktor távolság szerinti eloszlásából (11. ábra), valamint a galaxisok
számának távolság szerinti eloszlásából (13. ábra) az a következtetés vonható le, hogy a
GWGC-ben a galaxisok száma nem gyarapszik a távolság négyzetével. Az általam elvégzett
illesztés (13. ábra) megmutatta, hogy a GWGC galaxisainak száma a távolságuk 1, 74
hatványával megy. Ennek magyarázata a katalógus nagy skálán vett hiányossága lehet.
A katalógushoz tartozó publikációban [13] a cikk szerzői utalnak arra, hogy ∼40 Mpc
távolságot meghaladóan a katalógus csupán ∼60 %-ban tekinthető teljesnek.
2.2.5. Galaxisok súlyfaktorainak anizotrópiája a távolság függvényében
Galaxisok súlyfaktorainak másik jelentős statisztikai tulajdonsága azok kis távolság

skálán vett anizotrópiája. A galaxis-súlyfaktorok anizotrópiájának távolságfüggése ugyanis
rendkı́vül fontos munkám szempontjából. Ez mutat rá, hogy annak ellenére, hogy hiányos a
katalógus nagy távolságokra, a hiányzó galaxisok irányeloszlása jó közelı́téssel izotropnak
feltételezhető, továbbá az egyes égi irányok közötti összsúlyfaktor különbséget pedig a
20
5
10
Illesztett egyenes: ln(N(D)) = 1,74 ln(D) + 2,91
Katalógus galaxisainak száma adott távolságig
4
10
Galaxisok száma
3
10
2
10
1
10 0 1 2
10 10 10
Távolság [Mpc]
13. ábra. Az ábrán a GWGC-ben található galaxisok számának eloszlása látható. 1

Mpc-enként az adott sugarú gömbhéjon belül az összes galaxis száma olvasható le a
függőleges tengelyről. A hisztogram logaritmikusan ábrázolja a galaxisok számának
kumulatı́v eloszlását a távolságuk függvényében.
katalógus közeli galaxisainak súlyfaktorai határozzák meg. A közeli galaxisokra pedig még
a magnitúdó-limitált katalógusunk is teljes. Ez ad tehát érvényt annak a lehetőségnek,
hogy elegendő csupán egy a lokális univerzumot jól lefedő galaxiskatalógust feldolgoznunk
ahhoz, hogy érdemi jóslatokat tegyünk a detektálható források eloszlásáról. Azt, hogy az
összsúly-különbségeket ténylegesen az adott irányba eső közeli galaxisok határozzák az
14. ábrán látható eredmény támasztja alá. Az ábráról az olvasható le, hogy a távolság
növekedésével a galaxisok súlyfaktorainak anizotrópiája monoton csökken. Az anizotrópia
mértékét a következőképpen definiáltuk:
N
1 X A
A= (W − wi ), Anizotrópia mértéke = 100 · , (19)
N max(A)
i=1
ahol N az égtérképet alkotó összes pixel száma, leszámı́tva azokat, amelyek a Tejút-
rendszerrel lennének átfedésben, w az egyes égi pixelek súlyfaktora (beleértve azokat a 0
értékűeket is, amelyek nem reprezentálnak galaxist és nem esnek a Tejút sávjába sem)
és W ezek közül a legnagyobb súlyfaktor. Azért választottuk az anizotrópiának ezt a
mértékét, mert ennek segı́tségével értelmezhető, hogy egy távolságrétegig mért legna-
gyobb súlyfaktortól átlagosan milyen mértékben térnek el a különféle égi irányok pi-
xeljeinek súlyfakorai. (Lásd (19) alapján 14. ábrát.) Felhasználva eredményünket tehát
− hogy az egyes távolságrétegekig a galaxisok súlyfaktorának anizotrópiája a távolság
21
növelésével csökken − alátámasztott az az állı́tás, amely szerint a fő különbséget az egyes

égi irányok összsúlyfaktorában a közeli galaxisok dominálják. Ennek oka, hogy a közeli
rétegek súlyfaktora még jobban szór a különféle égi irányokra. Ezzel szemben a távoli ga-
laxisokra − amelyek a magnitúdó limitáltság miatt már nem szerepelnek a katalógusban
− izotrop eloszlást feltételezünk a kozmológiai elvvel összhangban. Így annak ellenére,
hogy a távolság növelésével egy adott térszögben négyzetesen nő a galaxisok száma10 , és a
súlyfaktoruk járuléka pedig (17) alapján lineárisan nő, az egyre távolabbi rétegek összsúlya
egyre inkább ugyanaz lesz valamennyi égi irányra.
100.0000
99.9995
99.9988
Anizotrópia mértéke [%]
99.9981
99.9975
99.9968
99.9961
99.9954
99.9948
0 20 40 60 80 100
Távolság [Mpc]
14. ábra. A GWGC galaxisainak anizotrópiája látható a grafikonon a távolság

függvényében a legnagyobb anizotrópia értékre normálva, százalékban. A galaxisok
anizotrópiáját az égtérkép pixeljeinek súlyfaktorai alapján számı́tottam a (19)-es
képletekkel definiált módon. Összeadtam a Tejút kitakarási sávján kı́vül eső összes
pixel súlyfaktorának és a legnagyobb súlyfaktornak a különbségét adott távolságig. Az
ı́gy kapott távolság függő mennyiség értékeit az összes pixel számával normáltam,
majd ezeket a legnagyobb értékhez viszonyı́tva százalékosan ábrázoltam. Az ani-
zotrópia mértéke a távolsággal csökkenő tendenciát mutat, ez alátámasztja, hogy az
univerzum a méretskála növelésével válik izotropabbá. Ugyanakkor a lokális univer-
zum magasabb anizotrópiája indokolja, hogy érdemes a forrásgalaxisok eloszlásával
számolni kis horizonttávolságú megfigyelések esetén.
2.2.6. A GWGC hibája, a Tejútrendszer kitakarási sávja
Ahogyan arról már egy korábbi bekezdésben szót ejtettem, a Tejútrendszer sávja
problémát okoz a galaxisok feljegyzésének lehetőségében. A Tejútrendszer korongjában
10
Megjegyzés: A GWGC-ben szereplő galaxisok száma nem gyarapszik a távolsággal négyzetesen
erre a 2.2.4. bekezdésben mutattam rá.
22
nagy mennyiségben összpontosuló csillagközi por és gáz kitakarja az olyan halvány objek-
tumok fényét, mint a távoli galaxisoké. Ezért megjelenik egy természetes kitakarási sáv a
GWGC leképezése által létrehozott nyers égtérképen is. Ez látható a 8. ábrán is. Annak
érdekében, hogy egységesen kezeljük a Tejútrendszer sávjának jelenlétét, úgy döntöttünk,
hogy ugyan a GWGC-ben szereplő, de a kitakarási sávba eső összes galaxist eltávolı́tjuk
a kiértékelésből. Ugyanis ellenkező esetben nem teljesülne az a 2.2.5. bekezdésben meg-
fogalmazott feltevés, hogy a magnitúdólimitáltság, illetve jelenesetben a kitakarás miatt
hiányzó galaxisok égi eloszlása izotrop. Azonban ezáltal a katalógusban meghagyott égi
irányokra már teljesül, hogy rájuk nézve a magnitúdólimitáltság miatt hiányzó galaxisok
égi eloszlása izotropnak feltételezhető.
A Tejút sávját egy homogén ±15◦ -os tartománynak vettük [16]. (Ennek szemléletes
bemutatása látható a 15. ábrán.) Ez a terület a teljes éggömb 25, 88 %-a (20)-es integrál
alapján (ϑ itt [0,180] fok között fut, nem pedig [-90,90] intervallumon.)
Z 105◦ Z 2π
sin(ϑ) dϑdϕ = 0, 2588 · 4π (20)
75◦ 0
15. ábra. A Tejútrendszer homogenizált kitakarási sávja (piros) a GWGC galaxisaival

(fehér) ,,Breusing Geometric” vetületben ábrázolva, magyarázat: [17].
A Tejútrendszer a teljes éggömb ,,felületének” több mint egynegyedét kitakarja, ez

lehetetlenné teszi a gravitációs hullámok forrásainak galaxisokkal történő azonosı́tását,
egyúttal a follow-up projektek számára is elérhetetlenné teszi az innen származó jelek
esetlegesen látható forrásainak megkeresését. Ennek a kiterjedt ,,sötét” égterületnek a
23
léte még inkább indokolja a gravitációshullám-detektorok lefedésének megfigyelhető égi

forrásokhoz történő igazı́tását, pontosabban annak hálózatszintű optimalizációját.
2.3. Égterületek súlyfaktorai

Összefoglalásképp elmondható tehát, hogy a detektorhálózatoknak időben változó le-
fedése, valamint a galaxisok súlyfatora együttesen határozzák meg egy égterület jelentőségét
gravitációs hullám érzékelési lehetőség szempontjából.
Egy detektorhálózat az aktuálisan üzemelő detektorok földrajzi elhelyezkedésétől füg-

gően mindig meghatározott égterületeket jelöl ki, amelyek irányába az adott pillanat-
ban a hálózat különösen érzékeny a gravitációs hullámok detektálása szempontjából.
Az összes égterülethez (az általam elvégzett térképezés esetében: égi pixelhez) rendel-
hető egy időfüggő lefedési súlyfaktor, ,,coverage factor”.
Hasonlóképpen minden egyes galaxishoz (szintén az általam elvégzett térképezés e-

setében: égi pixelhez) rendelhető − annak fényessége és távolsága alapján − egy
állandó asztrofizikai súlyfaktor.
Ennek a két súlyfaktornak a szorzata az a mérték, amellyel minden pillanatban, minden

égi irány jelentősége megadható. Egy detektorhálózat adott időpontra vett teljes lefedési
paramétere pedig az ezen szorzatsúlyfaktorok összes égi irányra vett integrálja. Pixeles
égtérkép esetén természetesen az integrálást összegzés váltja fel. A következő egyenlet az
egyes égi pixelek szorzatsúlyfaktorait definiálja az (14)-es és (16)-os egyenletek alapján:
P (α, δ, t) = w(mB , D) · S(α, δ, t), (21)
ahol w az egyes égi pixelek asztrofizikai súlyfaktora, mı́g S a detektorhálózatok földrajzi

koordinátákkal paraméterezett időfüggő égi lefedése. Egy időponthoz tartozó teljes lefedési
paraméter:
N
X
T (t) = Pn (t) (22)
n=1
Amely összefüggésben N az égbolt egy adott felbontás melletti összes pixel számát adja
meg, az n index pedig a létező összes pixel koordináta kombinációin fut végig, ugyanis eb-
ben a felı́rásban Pn minden egyes n indexre vonatkozó értéke megfelel egy P (α, δ) értéknek.
A következő fejezetben a fentebb bemutatott eszköztárat felhasználva a detektorhálózat-

optimalizációs programcsomagom alkalmazását szeretném bemutatni.
24
Szimulációs eredmények
3. Szimulációs eredmények
Az általam vizsgált detektorhálózatok időbeli lefedései között megjelenő különbségek
elemzése és értékelése ezen fejezet vezérfonala. A bevezetőben ismertetett öt darab in-
terferometrikus gravitációshullám-detektorból 31-féleképpen állı́tható össze hálózat. Ezek
rendre az egy, kettő, három, négy és a mind az öt darab detektort tartalmazó hálózatok.
Ezen lehetőségek közül én csak néhányat vizsgáltam, de lehetőség van természetesen az
összes felállás modellezésére is. Nyilvánvaló, hogy egy teljes üzemű ötdetektoros hálózat
esetén alkalmazott eljárásnak minden lehetőséget figyelembe kell venni. Ennek megvaló-
sı́tása és az eszköz felhasználhatóságának tökéletesı́tése távlati terveink tárgyait képezik.
Szimulációim többségében abból álltak, hogy kiértékeltem egy tetszőleges időtartamra, egy
beállı́tott hálózat teljes lefedéséi paraméterének (22) időfejlődését. Összehasonlı́tásokat
végeztem különböző hálózatok teljes lefedési paraméterének időfejlődései között, meg-
vizsgáltam egy hálózat teljes lefedési paraméterének a Tejút sávjába eső hányadát, illetve
annak időfejlődését.
Szimulációimat mindig ugyanazon tetszőlegesen kiválasztott időtartamra végeztem,
mégpedig a következő intervallumra: 2016. január 1-jén éjféltől − 2016. január 3-a éjfélig
egyezményes koordinált világidő szerint (UTC). Ez az időtartam két nap, lényeges, és az
eredményekben megfigyelhető, hogy pontosan két földforgási periódus.
3.1. Különböző hálózatok összehasonlı́tása

A hálózatok összehasonlı́tásainak eredményeit grafikonokkal kı́vánom szemléltetni. Eze-
ken az ábrákon rövidı́téseket használok, amelyeknek jelentését a következőkben szeretném
bemutatni. Az egyes detektorok neveinek kezdőbetűi jelölik a detektorokat, ı́gy:
,,H ” − az aLIGO hanfordi obszervatóriuma (USA)

,,L” − az aLIGO livingstoni obszervatóriuma (USA)
,,V ” − az aVirgo cascinai obszervatóriuma (Olaszország)
,,K ” − a KAGRA kamiokai obszervatóriuma (Japán)
,,I ” − a LIGO indiai obszervatóriuma (India)
A szimulációs grafikonokon a különböző detektorhálózatokhoz tartozó görbék jelma-

gyarázataiban ezek a rövidı́tések mutatják meg, melyik detektor eleme az adott hálózatnak.
Így például a 17. ábrán is. Tekintettel arra, hogy a LIGO-India detektor még tervezés alatt
áll, és nem adottak földrajzi helyzetének pontos koordinátái, csoportom [4] több tagjának
ehhez kapcsolódó munkájában megadott paramétereket használtam fel [1].
25
3.1.1. A teljes éggömb lefedése eltérő hálózatokra
Megvizsgáltam öt detektorhálózat teljes lefedési paraméterének (22) időfejlődését. A

szimulációhoz az egyes obszervatóriumokat sorrendben, a detektorhálózatba való belépé-
sük várható ideje szerint adtam hozzá. Az eredményt bemutató grafikon a 17-es számú
ábra. Amelyen a különböző görbék − a lépésenként bővı́tett hálózat − teljes lefedési
paramétereinek időfejlődését mutatják a lehetséges legnagyobb lefedési paraméterhez vi-
szonyı́tva. Az utolsó detektorral is kibővült detektorhálózat éri el a legszélesebb körű le-
fedést. A 17. ábrán a legnagyobb lefedést lehetővé tevő ötdetektoros hálózattal elérhető ma-
ximális lefedési értékre normáltam az egyes hálózatok összes időpontban vett értékét, ı́gy
kvantitatı́v összehasonlı́tást végezhettem. Ahogyan az a 17. ábrán is látható, százalékban
kifejezve megadható, hogy egy detektor üzembelépése (fordı́tott esetben kiesése) hány
százalékos lefedési értéknövelést (illetve csökkenést) eredményez. Az is megfigyelhető,
hogy pontosan két periódus jelenik meg a teljes lefedési paraméterek görbéiben is. Ez
a (14)-es képlettel definiált hálózati súlyfaktor időfüggő járuléka, amely a Föld forgásából
származó jelenség. Az, hogy a különböző hálózatok teljes lefedési görbéjének maximuma
hol helyezkedik el − valamit, hogy annak értéke hány százaléka az ötdetektoros hálózat
értékének − az égbolton ,,rögzı́tett” galaxisok asztrofizikai súlyfatorainak eloszlásától és
az ezzel aktuálisan átfedő hálózati súlyfaktor viszonyától függ. Szemléltetéshez a 16. ábrát
készı́tettem. A szürke ellipszisek az adott hálózat kiemelten érzékeny lefedési irányait mu-
tatják. Itt t = 0 időpontban más az égi objektumok átfedése, mint t = 1 időpontban a
Föld forgása okán.
16. ábra. A Föld forgása miatt 24 órás periodicitással más és más az égterületek le-
fedése. Egy meghatározott hálózatra t = 0 időpontban nagyobb a teljes lefedés értéke,
mert a ,,szürke”, érzékeny tartományban több galaxis van (sárga csillagok), amelyek
nagyobb hálózati súlyfaktorral szorzódnak, mint a t = 1 időpontban, (21) és (22)
alapján.
26
100
Teljes lefedési arány [%]
80
60
HLVKI
40
HLVK
HLV
HL
20
0 5 10 15 20 25 30 35 40 45
Szimulációs idõtartam [óra]
17. ábra. Az aLIGO hanfordi (H), aLIGO livinstoni (L), aVirgo (V), KAGRA (K)
és LIGO indiai (I) detektorokat tartalmazó hálózatok különféle összetételű variációi.
Egy adott görbéhez tartozó hálózatot alkotó detektorokat ezek a betűk jelölik. A
vı́zszintes tengelyen a szimuláció időtartama látható, amelyben a 0. óra 2016. január
1. éjfélnek felel meg. A függőleges tengelyen egy hálózat adott időpontban vett teljes
lefedési értéke olvasható az ötdetektoros hálózat legnagyobb mértékű teljes lefedéséhez
normálva százalékban. A teljes lefedés definı́ciója: (22). Az ábrán két darab 24 órás
szimulációs periódus látható.
A 17. ábra tanulsága az is, hogy az összes itt bemutatott hálózat teljes lefedésében
megközelı́tőleg ugyanakkor van a lefedés minimuma, illetve maximuma. Ez egyrészt azzal
függ össze, hogy a Tejútrendszer kitakarási sávja olyan jelentős, hogy az összes hálózatkon-
figuráció esetében a lefedési szélsőértékek beleesnek ebbe a tartományba, másrészt pusztán
ezeknek a hálózatoknak a lefedési maximumainak és minimumainak égi irányai nem térnek
el nagy mértékben egymástól. A 18. ábrán látható hálózatoknál továbbra is megfigyelhető
a Tejút sávjának ez az erős hatása, de itt már jelentősebben eltolódnak a görbék szélsőérték
helyei, következésképpen itt az egyes hálózatok érzékenységi irányai jobban különböznek.
A 18. ábrán egy olyan szimuláció eredménye látható, amely hálózatokban az aLIGO
hanfordi és livingstoni detektorai, valamint az aVirgo detektor szerepel különböző össze-
tételben. Ebben a tesztben a három detektor együttes működésének legnagyobb teljes
lefedési értékét tekintettem a normálási tényezőnek, ezért itt a teljes lefedési százalékokat
ezek alapján határoztam meg.
A 18. ábra grafikonjából már vonható le következtetés egy detektor kritikusságára,
azaz arra vonatkozóan, hogy egy hálózatban az adott detektor kulcsfontosságú szerepet
tölt-e be egy adott időszakban. A 18. ábrán tehát megfigyelhető, hogy a szimuláció 25.
és 30. órája között az aVirgo detektor szerepe jelentős, amennyiben csak egy detektor
27
100
90
Teljes lefedési arány [%]
80
70
60 HLV
HL
50 HV
LV
40
0 5 10 15 20 25 30 35 40 45
18. ábra. Az aLIGO hanfordi (H), aLIGO livinstoni (L) és az aVirgo (V) detekto-
rokat tartalmazó hálózatok különféle összetételű variációi. Egy adott görbéhez tar-
tozó hálózatot alkotó detektorokat ezek a betűk jelölik. A vı́zszintes tengelyen a szi-
muláció időtartama látható, amelyben a 0. óra 2016. január 1. éjfélnek felel meg.
A függőleges tengelyen egy hálózat adott időpontban vett teljes lefedési értéke ol-
vasható a háromdetektoros hálózat legnagyobb mértékű teljes lefedéséhez normálva
százalékban. A teljes lefedés definı́ciója: (22). Az ábrán két darab 24 órás szimulációs
periódus látható.
lekapcsolásának lehetőségét vesszük számı́tásba. Az aLIGO hanfordi obszervatóriumának

lekapcsolásával a teljes lefedés ∼ 5%-os csökkenésével, mı́g a livingstoni interferométer
leállı́tásával ∼ 2.5%-os csökkenéssel lehet számolni. Azonban ugyanekkor egy aVirgo-t
érintő leállás a teljes lefedés ∼ 35% kiesésével járna!
3.1.2. A Tejút lefedésének részaránya eltérő hálózatokra
Ahogyan a 17. ábra elemzéséből kiderült, a Tejútrendszer által okozott kitakarási sáv
jelentős mértékben hozzájárul az összes hálózat teljes lefedésének kialakı́tásához. Hatása
különösen megjelenik a teljes lefedési paraméter időfüggésében, közel azonos időben okozva
szélsőértékeket a lefedési görbékben. Fontos tehát annak vizsgálata, hogy mikor kerül egy
hálózat lefedési érzékenységének maximuma a kitakarási sávba. Ekkor ugyanis az a detek-
tor, amely erre az égterületre vonatkozó leképezésért dominánsan felelős, lekapcsolható,
mert általa inkább a kevéssé kiértékelhető égterület megfigyelése zajlik. Megvizsgáltam
ennek tükrében egy konkrét detektorhálózatra a Tejút-sáv teljes lefedési paraméterének,
és az ezen a tartományon kı́vüli égterület teljes lefedési paraméterének alakulását az idő
függvényében. Eredményemet a 19. ábra adja vissza.
28
1.5
1
Lefedettség ingadozása (∆)
0.5
−0.5
−1
−1.5
A galaxisok lefedettsége
A Tejút lefedettsége
−2
0 5 10 15 20 25 30 35 40 45
19. ábra. A Tejútrendszer lefedésének és a GWGC galaxisok lefedésének időben vett
periodikus változása. Az ábrán két darab 24 órás szimulációs periódus látható. A
lefedés-ingadozás összemérhetőségét a (23)-as összefüggéssel definiált ∆(t) függvény
bevezetésével szemléltetem. Ebben a konkrét szimulációban az aLIGO hanfordi, li-
vingstoni obszervatóriumai, illetve az aVirgo detektor alkotja a hálózatot.
Annak érdekében azonban, hogy a két görbe összemérhető intervallumban mutassa a

két égterület lefedési viszonyának időfüggését, a következő átalakı́tást alkalmaztam:
T (t) − T (t)
∆(t) = (23)
σ(T (t))
Az egyenletben ∆ áttételesen a teljes lefedési paraméter időfüggését mutatja. A T (t) a
teljes időintervallumra vett átlaga a teljes lefedési paraméternek, mı́g σ(T (t)) a szimulációs
időtartamra vett szórása a teljes lefedési paraméternek.
A 19. ábra diagramján látható, hogy a két lefedés időben nem teljesen komplemen-
ter, következésképpen nem állı́tható az, hogy galaxisok lefedésének minimuma a Tejút
kizárólagos kitakarása miatt van. A további lehetséges magyarázat a galaxisok ilyen skálán
vett klasztereződése lehet. Megjegyezendő, hogy például a Virgo-halmaz [α = 12h 27m ,
δ = +12◦ 430 ] igen jól kivehető a 8. ábrának a középső tartományán. Maga a Virgo galaxis-
halmaz is tehát pontosan az égboltnak a Tejút tányérjára merőleges tartományán ,,erősı́t”
a teljes súlyfaktorértékére, ı́gy adott átfedés mellett emelheti a kontrasztot a teljes lefedés
maximuma és minimuma között.
A GWGC galaxisainak bevezetése nélkül is elvégeztem néhány szimulációt, a Tejút

sávjának a teljes éggömbhöz viszonyı́tható jelentőségét megvizsgálandó. Nem számoltam
29
az egyes pixelek asztrofizikai súlyfaktorával, minden égi pixel értékéhez egyet rendeltem,
és ezeket súlyoztam a hálózati lefedési súlyfaktorral. Következésképpen itt kizárólag a
detektorhálózat égi lefedését vizsgáltam. Ezekkel a szimulációkkal arra a kérdésre kerestem
választ, hogy az egyes hálózatok esetében mi az az időszak (két Föld forgási perióduson
belül), amikor a Tejút lefedése felülreprezentált. Következésképpen meghaladja az égbolton
kitakart terület hányadát a detektorhálózat teljes súlyfaktorában, a Tejút sávjába eső
pixelek összeadott súlyfaktorának hányada. Formálisan:
PNM W
Sn (α, δ, t)
• a Tejút kitakarási sávja alulreprezentált: Pn=1
N
< 25, 88%
n=1 Sn (α, δ, t)
PNM W
Sn (α, δ, t)
• a Tejút kitakarási sávja felülreprezentált: Pn=1
N
> 25, 88%
n=1 Sn (α, δ, t)
Amely relációkban NM W a Tejút sávjába eső összes égi pixel száma, N pedig a teljes
éggömböt lefedő összes égi pixel száma. A Tejút sávjának teljes égbolthoz viszonyı́tott
térszög aránya: 25, 88% a (20)-as integrál alapján.
A 20. és 21. ábrákkal a teljes égbolt lefedését, illetve a Tejút sávjába eső lefedést sze-
retném szemléltetni. A két égtérkép a 2016. január 1. éjféltől kezdett kétnapos szimuláció
első metszete Földhöz rögzı́tett koordináta-rendszerben ábrázolva11 . Mind a két térkép az
aLIGO hanfordi és livingstoni detektorából képzett kételemű hálózat lefedését mutatja.
11
Megjegyzés: Földhöz rögzı́tett koordináta-rendszerben természetesen nem függ időtől a hálózati
lefedési faktor, de ebben az esetben azzal együtt készült és annak első ,,képkockája”.
30
20. ábra. A teljes éggömb hálózati lefedése az aLIGO Hanford és az aLIGO Livings-
ton detektorok hálózatára vonatkozóan Földhöz rögzı́tett vonatkoztatási rendszerben.
Az égtérkép a 2016. január 1. éjféltől kezdett kétnapos szimuláció első metszete.
21. ábra. A Tejút sávjának hálózati lefedése az aLIGO Hanford és az aLIGO Livings-
ton detektorok hálózatára vonatkozóan Földhöz rögzı́tett vonatkoztatási rendszerben.
Az égtérkép a 2016. január 1. éjféltől kezdett kétnapos szimuláció első metszete. A
térkép a 20. számú ábrának térképéből készı́tett gömbövnek tekinthető.
31
A 22. ábrán négy olyan különböző szimuláció eredményét tüntettem fel, amelyek az
előzőekben elkezdett gondolatmenet ellenőrzését, illetve tesztelését szolgálják. A grafiko-
nokon az adott hálózatok Tejútra vonatkozó lefedésének és a teljes éggömb lefedésének
a hányadosa látható az idő függvényében. A diagramokon a 28. oldal közepén bevezetett
felül- vagy alulreprezentáltsági korlátok alkalmazása látható. Amennyiben a Tejútrendszer
sávjába eső pixelek hálózati súlyfaktora összegének és a teljes éggömb pixeljei összegének
hányadosa egy adott időpillanatra vonatkozóan eléri 25,88 %-os küszöböt, akkor az adott
hálózat felülreprezentálja a Tejútrendszert. Így kikapcsolható a hálózat azon detektora,
amely egy másik grafikonnal összevetve nem tekinthető kritikusnak.
22. ábra. Az aLIGO hanfordi és livingstoni obszervatóriumából, valamint az aVirgo

detektorból képezhető három vagy két elemű hálózatok lefedési arányai. A grafiko-
nok a Tejútrendszer sávja és a teljes éggömb lefedésének arányát mutatják az idő
függvényében. A zöld tartományok azokat az időszakokat jelölik, amikor az adott
hálózat felülreprezentálja a Tejutat az égbolt lefedése szempontjából. A piros tar-
tományok azokat az időszakokat jelölik, amikor a detektorhálózat lefedése a Tejút
sávjában kisebb, mint a Tejút sávjának területe a teljes égbolthoz képest.
Az összehasonlı́tást gyanánt tekintsük az (a) ábrát, amelyen az látható, hogy az aLIGO

detektorok és az aVirgo detektor közül a 30. órában egy rövid időre valamelyiket lekap-
csolhatjuk, mert a mind a három detektort tartalmazó hálózat lefedése a Tejútrendszer
32
sávját felülreprezentálja. Nézzük meg, hogy a kétdetektoros hálózatok közül (amelyek egy
detektor leállását követően kialakulhatnak), melyik az, amelyik viszont ekkor jó lefedést
biztosı́t, vagy legalábbis nem a Tejút sávjában lesz a legérzékenyebb. Ezek a (b) és a (c)
grafikon hálózatai. Megállapı́tható tehát, hogy a 30. óra környékén az aVirgo detektor
kivételével valamelyik aLIGO detektor ilyen szempontból nyugodtan lekapcsolható.
3.1.3. Égi lefedés időfüggő horizonttávolságok esetén
Programom segı́tségével megvizsgáltam azt az eshetőséget is egy tetszőleges beállı́tással,

hogy mi történik akkor, ha a teljes hálózat különböző detektorai egyszerűen, nem előre
megtervezhető okból kiesnek a hálózatból. Ez az eset például úgy következhet be, hogy
az egyik detektor zajterhelése hirtelen valamilyen külső zavaró hatás miatt megnövekszik.
Ekkor az adott detektor horizonttávolsága (az 1.2.5. bekezdés alapján) lecsökken. Azáltal,
hogy egy detektor ilyen módon kiesik a hálózatból, ez utóbbi teljes lefedése is vissza-
esik. A 23. ábrán látható szimulációs eredményben két ilyen detektor üzembelépéséhez és
kieséséhez tartozó fázisátmenet is megfigyelhető.
23. ábra. Három különböző detektor-összetételű hálózat teljes lefedési görbéje az idő
függvényében, a legnagyobb elérhető teljes lefedésre normálva, százalékban kifejezve.
Az első kék tartományon az aLIGO hanfordi, livinstoni és indiai, valamint az aVirgo
detektor üzemelt, a második (zöld) időintervallumban bekapcsolódott a KAGRA de-
tektor is. Végül a harmadik tartományon az aVirgo kiesett a hálózatból. A detekto-
rok üzemelésekor, azok horizonttávolsága maximális, kiesésükkor 0 Mpc. Az ábrán
ez esetben is két darab 24 órás szimulációs periódus látható.
Az általam elvégzett teszt során az első (kék) időtartamban 0 és 15 óra között az
aLIGO hanfordi, livingstoni és indiai obszervatóriumai valamint az aVirgo detektor üze-
33
melt maximális elérhető horizonttávolsággal12 . Ezt követően a szimuláció 15. órájában

üzembe lépett a KAGRA detektor is, szintén maximális horizonttávolsággal. A szimuláció
20. órájában az ötdetektoros hálózat elérte a teljes lefedésének maximumát. A következő
érdekes esemény a szimuláció 33−34. órája között következett be, ekkor ugyanis az aVirgo
detektor horizonttávolsága hirtelen 0 Mpc-re esett vissza, ez a teljes hálózat lefedésében
∼ 13%-os csökkenést okozott.
12
Ebben a munkábban a maximális horizonttávolságot 100 Mpc-nek vettem, ugyanis a GWGC
megbı́zhatóan eddig a távolsághatárig tartalmaz galaxisokat.
34
Következtetések
4. Következtetések
Ebben a dolgozatomban egy új − a gravitációshullám-csillagászat szempontjából véle-
ményem szerint hasznos − eszköz kifejlesztését és működését mutattam be. Munkám elején
röviden áttekintettem a gravitációs hullámok mibenlétét, a közvetlen megfigyelésükre
épı́tő nemzetközi gravitációshullám-keresési projekteket és az ezekhez készülő detektoro-
kat. Kitértem az ilyen interferometrikus gravitációshullám-detektorok jelérzékelési és jel-
leképezési mechanizmusára. A gravitációs hullámok leképezéséhez szükséges paraméterek
ismertetését követően rátértem munkám központi kérdésére. Megvizsgáltam, hogy miképp
tehető egy detektorhálózat a legoptimálisabbá a megfigyelt égi objektumok lefedésnek ma-
ximalizációja által. Feldolgoztam egy gravitációshullám-kutatás célból összeállı́tott gala-
xiskatalógust. A katalógusból kinyert információ segı́tségével összehasonlı́tottam a detek-
torhálózatok égbolton lefedett tartományait, a katalóguson belül egyazon területen fellel-
hető galaxisok eloszlásával. Elemeztem ennek az átfedésnek a dinamikáját, meghatároztam
bizonyos hálózatok teljes lefedési arányait és azoknak a Föld forgásából származó időfüg-
gését. Külön tanulmányoztam a detektorhálózatok égi lefedésének azon eseteit, amikor
egy adott konfigurációval a legjobb lefedés a Tejútrendszer kitakarási sávjába esett. Ek-
kor a hálózatot az égi lefedés szempontjából kritikusnak tekintettem, a Tejútrendszer
felül reprezentáltsága miatt. Ennek vizsgálatára hálózatkonfigurációkat vetettem össze
a Tejút sávjába eső és az azon kı́vüli területekre eső lefedésük szempontjából, továbbá
vizsgáltam ennek dinamikáját. Mindig tetszőleges hálózatokra és időtartamra végeztem
a szimulációimat azok működésének bemutatása céljából, de természetesen programom
lehetőséget nyújt tetszőleges variációk vizsgálatához.
Kifejlesztett eszközömet, tovább fejlesztve, a nemzetközi együttműködésben szerepet

játszó valamennyi detektor vezérlőtermébe kı́vánjuk ajánlani. Reményeink szerint ezzel
hozzá tudunk járulni a gravitációshullám-detektorokkal kapcsolatos szerviz munkálatok
tudatos időzı́téséhez annak érdekében, hogy a potenciális gravitációshullám-forrásokat tar-
talmazó égterületek hálózatszintű lefedése közel folytonos maradhasson. Eszközünk alkal-
mas továbbá az egyes detektorokat érintő környezeti zajhatások által okozott, az egész
hálózatra vonatkozó égboltlefedés csökkenés monitorozására is.
35
Köszönetnyilvánı́tás
Dolgozatom elkészı́tésében és a mögötte álló munka elvégzésében ki-

emelt köszönettel tartozom témavezetőmnek, Raffai Péternek, akinek szak-
mai tanácsai mellett, lelkesedése és hitvallása állandó inspirációt adott úgy
ezen munka kidolgozásához, mint a kutatói pálya elhivatottságának megis-
meréséhez.
Köszönetemet szeretném kifejezni kutatócsoportunk, az EGRG minden
tagjának, hogy ebben a kiemelkedő szakmai teljesı́tményű, ugyanakkor baráti
közösségben mindig számı́thattam a segı́tségükre és támogatásukra. Külön
köszönet illeti Frei Zsolt professzort, hogy megkeresésemkor személyesen
ajánlott engem leendő témavezetőmnek, és mindvégig támogatta az EGRG-
hez való csatlakozásomat és az itt végzett munkámat.
Köszönetet szeretnék mondani Családomnak a tudományos pálya iránti
érdeklődésem támogatásában és Tóth Bálint barátomnak, aki stilisztikai és
nyelvhelyességi tanácsokkal látott el a dolgozatom elkészı́tésének folyamán.
36
Hivatkozások
Hivatkozások
[1] P. Raffai, L. Gondán, I. S. Heng, N. Kelecsényi, J. Logue, Z. Márka, S. Márka, Class. Quant.
Grav. 30. évf., 155004 (2013)
ArXiv azonosı́tó: [arXiv:1301.3939 [astro-ph.IM]]
[2] Y. Hu, P. Raffai, L. Gondán, N. Kelecsényi, M. Hendry, I. S. Heng, S. Márka, Z. Márka: Where
to build Einstein Telescopes? A solution from MCMC előkészületben publikálásra a Classical
and Quantum Gravity folyóiratban.
[3] LIGO-Virgo Collaboration: http://www.ligo.org/
[4] Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen működő EGRG kutatócsoport: http://egrg.elte.hu/
[5] Hraskó Péter: Bevezetés az általános relativitáselméletbe. Műegyetemi Kiadó, Budapest, 141.o.,
1997
[6] Raffai Péter: Az interferometrikus gravitációshullám-detektorok alkalmazása az asztrofizikában

és a gravitációkutatásban, Ph.D. doktori értekezés, ELTE, Budapest, (2011)
Letöltve 2014. áprilisában: http://people.bolyai.elte.hu/∼praffai/Phd praffai.pdf
[7] Frei Zsolt: Az Univerzum fejlődésének vizsgálata gravitációs és fényhullámok együttes megfi-
gyelésével, MTA doktori értekezés, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, (2009)
Letöltve 2014. áprilisában: http://egrg.elte.hu/uploads/MTA thesis Sec2 Frei 2009.pdf
[8] LIGO-Virgo Collaboration:Prospects for Localization of Gravitational Wave Transients by the

Advanced LIGO and Advanced Virgo Observatories
ArXiv azonosı́tó: [arXiv:1304.0670v1 [gr-qc]]
[9] A KAGRA detektorral kapcsolatos információk elérhetők:

http://gwcenter.icrr.u-tokyo.ac.jp/en/
[10] A LIGO-India detektorral kapcsolatos információk elérhetők:

http://gw-indigo.org/tiki-index.php?page=LIGO-India
[11] Bántó Balázs: Interferometrikus gravitációshullám-detektorok hµν − h(t) átviteli függvénye,

BSc szakdolgozat, ELTE, Budapest (2013)
[12] B. Abbott, et al. Phys. Rev. D, 72. évf., 8. sz., 082001 (2005)
ArXiv azonosı́tó: [arXiv:0505041v2 [gr-qc]]
[13] D. J. White, E. J. Daw and V. S. Dhillon, Class. Quant. Grav., 28. évf., 085016 (2011)
ArXiv azonosı́tó: [arXiv:1103.0695 [astro-ph.CO]]
[14] L. K. Nuttall, P. J. Sutton, Phys. Rev. D, 82. évf., 102002 (2010)

ArXiv azonosı́tó: [arXiv:1009.1791v3 [gr-qc]]
37
Hivatkozások
[15] Szölgyén Ákos, Raffai Péter: Towards constructing an extended catalog of galaxies for joint
EM-GW observations, LVC konferencia-poszter, Hannover, (2013)
[16] J. M. Pasachoff: Astronomy: From the Earth to the Universe, Harcourt School, 500.o. (1994)
[17] Szabadon elérhető vetület generáló alkalmazás a NASA gondozásában, G.Projector − Global
Map Projector
Letöltve 2014. áprilisában: http://www.giss.nasa.gov/tools/gprojector/
38

Detektorhálózatok Gravitációshullám-Csillagászatban

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Detektorhálózatok Gravitációshullám-Csillagászatban

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Szakdolgozat

Optimális földi detektorhálózatok

Raffai Péter PhD

Eötvös Loránd Tudományegyetem

2. Detektorhálózatok égboltlefedési hatékonysága 11

A gravitációshullám-detektorok közel a teljes éggömbből képesek jelek

1.1. A gravitációs hullámok fizikai tulajdonságai

1.1.1. A hullámokat meghatározó egyenletek

Ebben a bekezdésben főbb lépésekben ismertetem az Einstein-egyenletek azon meg-

A perturbációban a lineárisnál magasabb rendű tagokat elhagyva az Einstein-egyenletek

Az exponensben szereplő kα a gravitációs hullám négyes hullámszámvektora. Továbbá

1. ábra. Descrates-i koordináta-rendszerben egy z-tengely mentén haladó gravitációs

Ezek felhasználásával a megfelelően transzformált amplitúdótenzor mátrix-reprezentá-

1.1.2. A hullámok észlelésének módja

A fentiekben ismertetett speciális esetben a hullámok amplitúdói kizárólag térszerűek,

1.2. Az interferometrikus gravitációshullám-detektorok

2. ábra. A LIGO hanfordi obszervatóriuma. A kép forrása: http://www.ligo.org/

Azonban nem csupán ezek a detektorok fogják alkotni a gravitációshullám-csillagászat

1.2.1. Az interferometrikus gravitációshullám-detektorok felépı́tése

A közeljövőben működő földi interferométer tı́pusú gravitációshullám-detektorok −

1.2.2. A gravitációshullám-jelek leképezése

ferométer karjainak végpontjaiban elhelyezkedő tükrök által visszavert lézersugár optikai

1.2.3. Az antenna faktorok

Antenna faktoroknak nevezzük a gravitációs hullámok két polarizációs vetületre felbon-

3. ábra. Az ábrán az antennafaktorok definiáláshoz bevezetett θ, φ Euler−szögeket és

1.2.4. A detektorok égi lefedése

Mint ahogyan arról az előző bekezdésben ı́rtam, az antenna faktorok a detektorok

A DPF alkalmazásával maga a lefedés megegyezik a a DPF-ben definiált (h+ ) pola-

1.2.5. A detektorok horizonttávolsága

Egy detektor horizonttávolságát a környezet által eltérő frekvenciákon okozott zaj-

2. Detektorhálózatok égboltlefedési hatékonysága

A kikapcsolással vajon egy ,,közeli” galaxishalmaz lefedettsége minimálisra csökken,

2.1. Detektorhálózatok égi lefedése

6. ábra. Egy detektor saját koordináta-rendszeréből földrajzi koordináta-rendszerbe

S(α, δ, t) = Tb2 (t)F (φ, λ) (14)

ahol az ekvatoriális rendszerben értelmezett lefedés paraméterei: a deklináció δ és a

ezáltal már ,,rögzı́tett” égi pontok vizsgálhatók, galaxiskatalógus feldolgozásához kezdtem.

2.2. Galaxis égtérkép a forráseloszlás vizsgálatához

Dolgozatomban a gravitációs hullámok asztrofizikai forrásait eddig még csupán érintő-

2.2.2. A GWGC galaxiskatalógus

Kifejezetten a gravitációs hullámok keresését célzó kutatásokhoz összeállı́tottak egy

- galaxis távolsága [Mpc]

Egy területtartó gömbfelszı́n-leképezést használtam az égtérkép előállı́tásához. Ez a

7. ábra. Egy Ω térszög nagyságú égi pixel a középpontjának ekvatoriális koordinátáival

Az éggömb felszı́nének pixelekre történő felbontása után a galaxisok leképezését haj-

ismeretében előállı́tottam az alakzatot, analitikus képletének segı́tségével. Ezt követően

8. ábra. A GWGC-ben található galaxisok alakhelyes leképezése. Az ábra alsó tar-

2.2.3. Galaxisok súlyozása

A gravitációshullám-források szempontjából azonban nem elegendő a galaxisok el-

különböző tömegűek, illetve eltérő távolságokra helyezkednek el tőlünk. Ezek a tényezők

9. ábra. Az ábrán a csillagok Hertzsprung−Russell diagramjának egy vázlata látható

Olyan teljes égboltra kiterjedő galaxiskatalógust azonban − amely vörös magnitúdót

10. ábra. A GWGC-ben található galaxisok a Tejútrendszer által kitakart [±15◦ ]

A GWGC galaxisaihoz az alábbi súlyfaktorokat rendelve a 10. ábrán látható eredményt

2.2.4. Galaxisok súlyfaktorainak távolság szerinti eloszlása

A GWGC elemzésével több, galaxisok statisztikáját jellemző tulajdonságot megvizs-

11. ábra. A GWGC galaxisok súlyfaktorainak kumulatı́v eloszlása a távolság

Azt várnánk, hogy a súlyfaktorok kumulatı́v eloszlása ne közel lineárisan növeked-

2.2.5. Galaxisok súlyfaktorainak anizotrópiája a távolság függvényében

Galaxisok súlyfaktorainak másik jelentős statisztikai tulajdonsága azok kis távolság

13. ábra. Az ábrán a GWGC-ben található galaxisok számának eloszlása látható. 1

növelésével csökken − alátámasztott az az állı́tás, amely szerint a fő különbséget az egyes

14. ábra. A GWGC galaxisainak anizotrópiája látható a grafikonon a távolság