A szövegfájl vagy .

txt (Text fájl) az informatikában legelterjedtebb,

legalapvetőbb, formázást nem tartalmazó, szöveges dokumentumformátum. Sorokba
rendezett szöveget tartalmaz, a sorok végét általában újsor (soremelés, illetve
soremelés és kocsi vissza) vezérlőkarakterek jelzik. A szövegfájl végét gyakran
fájlvégjel (End-of-file, EOF) jelöli.

A szövegfájl kifejezés konténerformátumra utal, a plain text („sima szöveges fájl”)

a tartalomra utal. A szövegfájlok lehetnek sima szöveges fájlok, de ez nem
szükségszerű.

Általánosan a számítógép fájljai két csoportra oszthatók: szövegfájlok és bináris

fájlokra.[1] A szövegfájlok a bináris állományokkal ellentétben speciális programok
nélkül is olvashatók, és szövegszerkesztőben megtekinthetők és szerkeszthetők,
például a Notepaddal Windowson és vi-vel Linuxon. A fájlok felosztása azonban nem
mindig egyértelmű.

A fájlban használható jeleket a kódolás határozza meg. A leggyakoribbak az ASCII és

az UTF8, ami a Unicode-nak felel meg. A használt jeleket a szöveg emberi vagy
formális nyelve (programozási vagy leírónyelv) is meghatározza. Ha a szövegfájl
tartalmának feldolgozása nem igényel további feldolgozást, vagy egy speciális
jelölésrendszer ismeretét, akkor a szöveget újra plain textnek nevezik. Ha a
szövegfájl meghatározott notációt követel, mint például a HTML fájlok, szintén
megtekinthetők és szerkeszthetők egyszerű szövegszerkesztőkkel, bár a legtöbb
szövegszerkesztő ismer szintaktikai kiemelést vagy automatikus formázást.

A köznyelv szövegfájlnak nevez minden olyan fájlt, amelyek olvasható szöveget

tárolnak. Az ismert szöveg- és kiadványszerkesztő programok a szöveg mellett még
sok más információt, formázást, oldalméretet, szerkezeti tagolást, betűtípust,
képeket és más metaadatokat tartalmaznak. Ezek összetett szerkezetűek, és a fenti
értelemben nem szövegfájlok, hanem binárisak, és nem olvashatók speciális programok
nélkül.