Elvesztettem a mamámat!

ĺgy szólt a pillangó: – Szegény majom!

Ne sírjál, segítek én a bajon.
Lássuk csak: mekkora volt a mamád?
– Kétszer akkora, mint én, legalább.
– Hm, olyan hatalmas? Láttam bizony.
Gyere csak utánam, megmutatom.
– Nem, nem, nem! Nem ő az. Ez elefánt.
A mamám nem ilyen böhöm darab.
Nem visel ormányt és agyarakat.
Göcsörtös patája sincsen neki.
De farkát a fákra rátekeri.
– A fákra tekeri? Ez érdekes!
Gyere csak, kismajom! Épp erre lesz.
– Nem, nem, nem! Nem ő az. Ez egy kígyó.
A mamám nem olyan, mint egy faág,
S nem csúszkál mérgesen sziszegve rád.
Fészkeket sem támad meg hangtalan.
S különben is, sokkal több lába van.
– Szóval a probléma itt most a láb.
Így minden világos. Gyerünk tovább.
– Nem, nem, nem! Nem ő az. Ez itt egy pók. 
A mamám sosem csíp, és nem dagadt.
Lába sincs ilyen sok, csak négy darab.
Gyümölcsöt majszolgat, és nem legyet.
S odafönt lakik, a lombok felett.
– Ezt miért nem mondtad az elején?
Ismerek ilyet a fa tetején.
– Nem, nem, nem! Nem ő az. Ez papagáj.
A mamán nincsen csőr, hanem csak orr.
Soha nem rikácsol, s nem karattyol.
Nincs rajta se karom, se toll, se szárny.
S nem repül, hanem csak ugrál a fán.
– Nem, nem, nem! Nem ő az. Ez egy béka.

Pillangó, hogy lehetsz ennyire vak? Ezek rám nem is hasonlítanak.

- Nem mondtad azt, hogy hasonlítotok!
- Persze, mert gondoltam, úgyis tudod.
-Hogy tudnám? Minálunk a gyerekek kiskorban teljesen másmilyenek..
De ha a mamád olyan, mint te vagy,
Akkor megtaláljuk egy perc alatt.
– Nem, nem, nem! Nem ő az. Ő a papám.
Gyere csak majmocskám megyünk haza. Késő van és otthon vár rád a mamád.