ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY

Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y

Láthatatlan akadályok – súlyos

gyermekkori ételallergia a családban
Bertalan Eszter1, 2 ■ Vadon Nikolett Beáta3
Csáki Csilla dr.4 ■ Rigó Adrien dr.2

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pszichológiai Doktori Iskola, Budapest

1

2
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pszichológiai Intézet, Budapest
3
Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Klinikai Pszichológia Tanszék, Budapest
4
Tüdőgyógyintézet, Törökbálint

A gyermekkori táplálékallergia olyan krónikus immunológiai állapot, mely a gyermekek körülbelül 6–8%-át érinti.
Az élelmiszer-fehérjére adott immunmediált reakciók intenzitása az enyhe lefolyásútól a fatális kimenetelűig változik.
Súlyos táplálékallergiáknál az allergénnek való kitettség esetén fennáll az anafilaxiás sokk veszélye, amely azonnali
sürgősségi beavatkozást igényel. Tünetek hiányában az ételallergia láthatatlan a környezet számára, ami gyakran kom-
munikációs nehézséget és elkerülő magatartást idéz elő az érintett családoknál. A mindennapokban a szülőkre nagy
felelősség hárul gyermekük állapotának képviseletében. A jelen összefoglaló tanulmány a gondviselői nézőpontot
helyezi előtérbe, célja, hogy felhívja a figyelmet a gyermekkori súlyos ételallergia kihívásaira s a megfelelő menedzse-
lés komplexitására. A tanulmány abba kíván betekintést nyújtani, hogy az érintett szülők milyen nehézségekkel szem-
besülnek, milyen jellegzetességeket mutatnak, s hogy az eddigi ajánlások és intervenciós vizsgálatok alapján milyen
pszichológiai módszerek és technikák segíthetik a jobb alkalmazkodást, megküzdést, ezáltal a gyermekek egészsége-
sebb személyiségfejlődését és az orvosi kezelésekhez történő megfelelő adherenciát.
Orv Hetil. 2022; 163(47): 1855–1861.

Kulcsszavak: ételallergia, anafilaxia, szülői szorongás, énhatékonyság, kognitív viselkedésterápia

Invisible barriers – food allergies in children in family context

Childhood food allergy is a chronic immunological condition that affects approximately 6–8% of children. Food
protein-induced immune reactions can vary in intensity from mild to fatal. There is a risk of anaphylactic shock in the
case of severe food allergies, which requires immediate emergency intervention. In the lack of symptoms, food al-
lergy is invisible to outsiders, which could often cause difficulties in communication and avoidance behavior in in-
volved families. Parents are responsible for representing their child’s condition in everyday life. The current study
focuses on the caregiver’s perspective and draws attention to the challenges of severe childhood food allergies and the
complexity of adaptive disease management. The study aims to provide insight into what difficulties the affected
parents face, what characteristics they show, and what psychological methods and techniques can help them adapt
and cope better, according to the existing recommendations and intervention studies. In this way, adequate adher-
ence to medical treatments is also ensured, contributing to the healthier personality development of children.

Keywords: food allergies, anaphylaxis, parental anxiety, self-efficacy, cognitive behavioral therapy

Bertalan E, Vadon NB, Csáki Cs, Rigó A. [Invisible barriers – food allergies in children in family context]. Orv Hetil.
2022; 163(47): 1855–1861.

(Beérkezett: 2022. augusztus 12.; elfogadva: 2022. szeptember 2.)

Rövidítések Az ételallergia olyan krónikus állapot, melynek fő jellem-

FASG = (Food Allergy Support Group) ételallergiában érintet- zője az immunrendszer specifikus élelmiszer-fehérjére
tek társas támogatói csoportja; IgE = immunglobulin-E; OIT = adott adverz reakciója. Az allergiás reakció már az aller-
orális immunterápia génnel való találkozás utáni percekben jelentkezhet, de az

DOI: 10.1556/650.2022.32648 ■ © Szerző(k) 1855 2022 ■ 163. évfolyam, 47. szám ■ 1855–1861.

Unauthenticated | Downloaded 01/06/23 03:17 PM UTC

 Ö S S Z EFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y
is előfordulhat, hogy csak órákkal később fedezhetők fel a
tünetek [1–3]. Jelenlegi ismereteink alapján az ételaller-
gia esetében az immunreakciók három típusát különít-
hetjük el: 1) az IgE-mediált (például urticaria, angiooe-
dema, rhinitis, anafilaxia), 2) a nem IgE-mediált (például
ételfehérje indukálta enterocolitis vagy enteropathia, pro-
tocolitis) és 3) a vegyes, IgE- és nem IgE-mediált (példá-
ul tejfehérje-allergia vagy eosinophil gastroenteritis) reak-
ciót [1]. A leggyakoribb allergének között szerepel a tej,
a tojás, a földimogyoró, a kesudió és egyéb mogyoró- és
diófélék, a halak és kagylófélék, valamint a szója és a ga-
bona. Jelentős különbség mutatkozik az ételallergiák kö-
zött olyan szempontból is, hogy míg a tojás és a tej
esetében az allergénre adott adverz reakció mérséklődhet
vagy akár meg is szűnhet felnőttkorra, addig a többi ese-
tében ilyen mértékű javulás nem jellemző [4].
Egy, az USA-ban készült felmérés alapján minden ötö-
dik személy úgy véli, hogy legalább egy ételallergénre
allergiás, míg ennek valós becsült értéke körülbelül
10,8% [5]. Így kiemelten fontos megkülönböztetni az
ételallergiákat azon egyéb állapotoktól, amelyek szintén
okozhatnak adverz reakciót valamilyen élelmiszer elfo-
gyasztását követően [6]. Ilyen lehet például az ételin­
tolerancia, a coeliakia vagy az irritábilisbél-szindróma,
melyek hasonló gastro- és extraintestinalis tüneteket
válthatnak ki, patomechanizmusukban és gyakoriságuk-
ban azonban különböznek az ételallergiáktól [1]. Míg
felnőttkorban elsősorban az ételintoleranciák jelenléte
van túlsúlyban, addig gyermekkorban az ételallergiák
előfordulása számottevőbb [1, 6, 7].
Az ételallergia tüneteinek megjelenési formája, súlyos-
sága és következményei széles skálán mozognak. A tüne-
tek az enyhe lefolyásútól az akár több szervrendszert
érintő, fatális állapotokig változnak [1, 7]. A széles
tünetspektrumon megjelenhet például csalánkiütés,
­
émelygés, hányás, orrfolyás, hasi fájdalmak, köhögés, to-
rokduzzanat, zihálás, valamint nehézlégzés [7]. Az ana-
filaxiás sokk olyan tünetegyüttes, amely súlyos allergiás
reakciók következményeként fellépő, több szervrend-
szert érintő életveszélyes állapot. Vérnyomáseséssel járó
keringési elégtelenséget okozhat, megszüntetéséhez pe-
dig azonnali epinefrin (adrenalin)-kezelés szükséges [7].
Súlyosabb reakció nagyobb valószínűséggel jelentkezik
az egyes mogyoró- és diófélék provokációja nyomán [4].
Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb az ételaller­
giával élő személyek száma [2, 8]. Az Egyesült Államok-
ban és Európában 6–8%-ra tehető a prevalenciája gyer-
mekek körében [3, 5], míg a felnőtt populációban ez az
érték 10% körüli [9]. Ugyanakkor hazai vizsgálatok alap-
ján a felnőttkori IgE-mediált ételallergia csupán 1,1–
2,4%-ra tehető azok körében, akik az ételallergia vélt di-
agnózisával jelentkeznek a járóbeteg-ellátásban [6].
A  gyermekekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre je-
lenleg hasonló hazai adat. Az ételallergia megjelenése a
lokációtól is függ, előfordulása gyakoribb indusztriális
környezetben és fejlett nyugati társadalmakban [2].
A növekvő tendencia nemcsak az ételallergiával élők pre-
2022 ■ 163. évfolyam, 47. szám 1856
valenciaértékeire terjed ki, hanem az allergiás állapotok
súlyosságára is, amit az anafilaxia miatti kórházi kezelé-
sek emelkedése jelez [8]. 2018. évi adatok szerint az
USA-ban az ételallergiás gyermekek több mint 40%-a élt
már át súlyos allergiás vagy anafilaxiás allergiás reakciót
[5]. A tünetek súlyosságának ismerete és az egyre növek-
vő prevalenciaértékek ellenére csupán az ételallergiás
gyermekek kétharmada rendelkezik igazolt orvosi diag-
nózissal [4].
Kezelési eljárás
Az ételallergiás állapotoknál standard kezelési eljárásnak
számít az allergén hosszú távú kerülése, illetve az esetle-
ges súlyos allergiás reakciók ellátásának azonnali biztosí-
tása [2]. Noha jelenleg az eliminációs diétával lehet a
kívánt adherenciát elérni, ez valódi medikális segítséget
nem jelent a páciensek számára. A kezelési módok újabb
lehetőségeit jelentik az immunterápiák (például oralis,
sublingualis vagy epicutan), melyek jelentős része klini-
kai fejlesztés alatt áll. Az immunterápiák célja az aller-
génnel szembeni deszenzitizáció elérése [2, 3].
Súlyos vagy többszörös allergia esetén a szigorú meg-
szorítással járó étrend, a sürgősségi beavatkozásra való
állandó készenlét és az újabb kezelési módokhoz való
alkalmazkodás is speciális életvezetést kíván meg a páci-
ensektől és családjuktól. Az ételallergia sajátja, hogy
amennyiben a páciens nincs kitéve az allergénnek, tünet-
mentesnek nevezhető, így megfelelő adherencia mellett
nem tapasztalhatók szomatikus tünetek, csupán a fenye-
gető érzés és készültség. Így a „láthatatlan veszély” rele-
vanciáját gyakran kimerítő és konfliktusokkal terhelt fel-
adat kommunikálni a környezet felé [10, 11].
A jelen tanulmány a gyermekkori ételallergiák családi
kontextusban való megismerését tűzi ki célul, kiemelt fi-
gyelmet fordítva a gondviselők szerepére és pszichoszo-
ciális tényezőinek alakulására.
Súlyos gyermekkori ételallergiával való
együttélés a családban
Mivel az ételallergia sikeres kezelése gyakran összetett
emocionális és viselkedéses stratégiák alkalmazását köve-
teli meg a családoktól [12], nem lehet figyelmen kívül
hagyni a családi rendszer tanulmányozását. Az ételallergiá­
val élő gyermekek szülei mindennapjaik során olyan fel-
adatokkal szembesülhetnek, mint az élelmiszerek címkéi-
nek folyamatos monitorozása, az allergénmentes ételek
pontos és körültekintő előkészítése, az otthonon kívüli
biztonságos étkezés megszervezése, illetve az esetleges
életet fenyegető reakciók elhárításának biztosítása [13].
Moen és mtsai [14] 24 tanulmányt magában foglaló
kvalitatív metaszintézisükben megfogalmazták, hogy az
érintett családok gyakran félelemmel, „mintha buborékba
zárva” élnének, ami számos korlátot állít a normális élet-
vezetésben. A szülőkre nagy felelősség és teher hárul a
ORVOSI HETILAP
Unauthenticated | Downloaded 01/06/23 03:17 PM UTC
 Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y
fokozott figyelem, valamint az állandó vigilancia és ké-
szültségi állapot következtében. Mindig „egy lépéssel elő-
rébb kell járniuk” annak érdekében, hogy minimalizálják
a gyermek allergénnek való kitettségét és a súlyos reakció
előfordulásának esélyét [15]. Ugyan a fatális kimenetelű
anafilaxiás esemény előfordulásának valószínűsége kicsi-
nek mondható, az észlelt rizikó mégis állandó aggodal-
mat és félelmet válthat ki az érintettekből a mindenna-
pok során [16, 17]. Súlyos allergia esetén a szülők
gyakran felülbecsülik a halálos kimenetelű allergiás reak-
ciók előfordulásának valószínűségét [12]. Ugyanakkor
az adrenalin-autoinjektorok használata mégis alulmarad
a tényleges anafilaxiás reakciók számához képest, ami az
autoinjektorok alkalmazását övező kétségekkel magya-
rázható (például: mikor kell beadni az EpiPent?) [16].
A súlyos ételallergiás állapottal való együttélés tehát
családi és szülői szinten is komplex, akadályokkal teli
adaptációs folyamat, melynek során gyakori, hogy a szü-
lők maladaptív módon küzdenek meg a speciális helyzet-
tel [18]. Az első allergiás reakció megjelenésekor, illetve
a diagnózissal való szembesüléskor nagymértékű bizony-
talanságot, félelmet és szorongást élhet át az egész csa-
lád; felfogható ez egyfajta sokként, traumatikus élmény-
ként [12, 14, 17]. Roberts és mtsai [19] eredményei azt
mutatják, hogy a szülők közel 40%-a számol be klinikai
szinten is értelmezhető poszttraumás stressz tünetekről.
A fokozott aggodalmaskodás és szorongás mindenna-
possá válik, amelynél az elkerülés megfelelő módszernek
tűnhet a bizonytalanságérzés mérséklésére, ez azonban
tovább növeli az izoláció mértékét [18]. Mivel a tervezés
elengedhetetlen a hétköznapok és a szabadidős tevé-
kenységek szervezésében, a spontaneitás teljes hiányát
tapasztalhatják meg a szülők [14].
A családi működés szintjén számos esetben megfigyel-
hető a szülői felelősség egyenlőtlen megoszlása az ételal-
lergia menedzselésében, ami különböző attitűdökről és a
kontroll eltérő gyakorlásáról árulkodik. Az anyák jellem-
zően nagyobb szerepet vállalnak az ételallergiás gyermek
ellátásában. Míg ők hajlamosak oltalom alá vonni gyer-
meküket [20], addig az apák szívesen bővítenék gyerme-
kük életterét [8]. Mindezek alapján nem meglepő, hogy
egy 2495 főt számláló vizsgálatban a szülők 25%-a szá-
molt be arról, hogy az ételallergia jelentős terhet ró a
házaséletükre [21]. Stensgaard és mtsai [22] a nem aller-
giás testvérek nézőpontjára is felhívja a figyelmet, akik
gyakran tanúsítanak érettebb, védelmező magatartást, és
osztoznak az ételallergiás testvérükkel kapcsolatos meg-
növekedett felelősségvállalásban és aggodalomban. Az
életkornak megfelelő felelősségmegosztás kulcstényező-
je a sikeres alkalmazkodásnak [4, 14, 23], amit a szülők
olyan hétköznapi gyakorlatokkal is biztosíthatnak, mint
az érintett gyermek és testvére bevonása az ételek előké-
szítésébe [14].
Az ételallergia menedzselése a szűk családon kívüli
szociális életre is jelentős hatást gyakorol. Alapvető prob-
léma a gondviselők szerint, hogy a súlyos ételallergia az
allergiás reakció hiányában láthatatlan a kívülállók szá-
ORVOSI HETILAP 1857
mára, így sok esetben overprotektívnek, túlzottan aggo-
dalmaskodónak címkézik őket, nem értik félelmeik való-
di mivoltát [11, 23]. Ezeknek a negatív szociális
interakcióknak a tapasztalatai fokozzák a szülői szoron-
gást és kontrollvesztettség-érzést [11]. Gyakran bizal-
matlanság övezi a gyermek otthonon kívüli ellátását, ami
kiterjed többek között az óvodai/iskolai étkeztetésre, a
családi összejövetelekre vagy a nyári táborokra. Az étke-
zéshez kapcsolódó iskolai óvintézkedések – melyek a
gyermeket hivatottak megvédeni – kéretlenül a gyermek-
re és az ételallergiára irányítják a figyelmet, aminek nem
kívánt eredménye lehet az izoláció vagy a bántalmazás
[24]. A bullyinggal (ismétlődő bántalmazó viselkedés,
melyet a felek közötti kiegyenlítetlen erőviszony jelle-
mez) járó feszültség és károk nemcsak a gyermeket, ha-
nem a szülőket is érintik. Számos tanulmány számol be
arról, hogy az ételallergiás gyermekek szülei körében
mérhetően nagyobb a stressz, a szorongásos és depres�-
szív tünetek előfordulása [23, 25, 26], ezzel összefüg-
gésben pedig az élettel való elégedettségük is alacso-
nyabb szintű [25–27].
A gyermek növekedésével kulcskérdéssé válik a szülői
kontroll fokozatos átadása és a túlzottan protektív szülői
magatartás csökkentése, hiszen míg a fiatalabb gyerme-
kek esetén a szülők nagyobb kontroll mellett tudják biz-
tosítani az allergénmentes táplálkozás feltételeit, addig a
szociális tér bővülésével a gyermek felelőssége nő saját
állapotának képviseletében [20]. Súlyos ételallergia ese-
tében az állandó figyelem és éberség fenntartása a meg-
felelő adaptáció záloga. Így nem ritka, hogy a szülők már
6–8 éves gyermekeiktől elvárják az anafilaxiás tünetek
felismerését, 6–11 éves korban pedig sok gyermek már
azt is elsajátítja, hogy súlyos allergiás reakció esetén ho-
gyan járjon el, habár ennek a felelősségnek az átruházása
szakorvosi ajánlások szerint 9–11 éves kor előtt nem
ajánlott (például az EpiPen autoinjektor használata) [4].
A súlyos ételallergiával diagnosztizált gyermekek csa-
ládjában az ételallergiához köthető szülői szorongás je-
lensége az egyik leginkább feltárt és kutatott terület, va-
lamint számos esetben az intervenciók fókuszában is
ennek mérséklése áll. A következő részben így a szoron-
gás szerepét tárgyaljuk részletesebben.
Az ételallergiához kötött családi, szülői
szorongás
Az ételallergiával összefüggő szorongás nem feleltethető
meg az általános szorongásra való hajlamnak, mivel az
előbbi döntően az allergénnel kapcsolatos félelmekhez
kötődik [12, 26]. A mérsékelt, kulcsfontosságú esemé-
nyekkel összefüggő szorongás akár előnyös is lehet a sür-
gősségi kezelésben, az allergének elkerülésében és a to-
vábbi informálódás tekintetében [8, 12]. Számos esetben
azonban hangsúlyosabbak a szorongás kedvezőtlen as-
pektusai. A gondviselőknél az ételallergiához kötött szo-
rongás fizikai tünet formájában (alvászavar, fokozott
élettani készenléti állapot), viselkedéses (elkerülő viselke-
2022 ■ 163. évfolyam, 47. szám
Unauthenticated | Downloaded 01/06/23 03:17 PM UTC
 Ö S S Z EFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y
dés, korlátozó magatartás), illetve kognitív (aggodalmas
gondolatok a gyermek jövőjéről vagy a kontroll átadásá-
ról) szinteken is megnyilvánulhat [26].
Az ételallergiával élő családokban jelentős szerepet tu-
lajdonítanak az anyai szorongásnak, amely megjósolhatja
a gyermek által megélt distressz mértékét [26, 28].
Mindezen okokból több kutatás is lényegesnek találta az
anyák mentális állapotának vizsgálatát [20, 23, 28–30].
Az ételallergia súlyossága, az anyai pszichés distressz és
túlvédés együtt jár a gyermek csökkent funkcionalitásá-
val, illetve az egészséghez kötött alacsonyabb életminő-
ségével [20, 29]. Az anya ételallergia-specifikus szoron-
gása a családok alkalmazkodásában is meghatározó [28].
Fedele és mtsai [28] ételallergiás kontextusban a családi
adaptáció négyféle mintázatát találták két dimenzió: az
„ételallergiához fűződő szorongás mértéke” és az „allergiás
állapot menedzselésével kapcsolatos kompetencia” mentén.
A „kiegyensúlyozott” családok képesek voltak megfelelő
módon, túlzott szorongás nélkül kezelni az ételallergiát,
amely ezáltal nem rótt jelentős pszichoszociális terhet a
családi életre. Habár az „alacsony érzékenységű” családok-
nál nem volt számottevő az ételallergiához köthető szo-
rongás, mégsem mutatkoztak kompetensnek gyermekük
ellátásában. A „magas érzékenységű” és „szorongással rea-
gáló” családok egyaránt megemelkedett szorongásról ad-
tak számot, azonban míg az előbbinél ez kompetens szü-
lői magatartással párosult, úgy az utóbbi esetében a
szülők nem tudták integrálni a pszichoszociális kihíváso-
kat az ételallergia megfelelő kezelésével. A „szorongással
reagáló” családoknál kiemelt volt az anyai szorongás
mértéke, amely a súlyos reakcióktól való félelemből táp-
lálkozott, továbbá ezen anyák alacsonyabb életminőség-
ről, a társas élet gátoltságáról és megnövekedett szülői
terhekről számoltak be.
A szerzők kiemelik, hogy az ellátás során érdemes le-
het figyelmet fordítani a mintázatokra, míg egy „alacsony
érzékenységű” család sokat profitálhat az ételallergiával
kapcsolatos ismeretek átadásából, addig a „magas érzé-
kenységű” vagy „szorongással reagáló” családoknál elő-
nyös lehet foglalkozni a megküzdési mechanizmusok
fejlesztésével vagy akár a kognitív torzítások, poszttrau-
más élmények és viselkedéses problémák korrekciójával.
Egy, az Egyesült Királyságban készült tanulmány arról
számolt be, hogy a pszichológiai ellátásra beutalt allergi-
ás személyek és családjuk esetében kiemelkedőnek bizo-
nyultak többek között a szorongásos tünetek (különösen
az étkezéssel kapcsolatban), az elkerülő magatartás és az
alacsony szociális funkcionálás [31]. Vargas és mtsai [13]
kutatásukban kétféle megközelítést találtak a családok
ételallergiával való megküzdésében: az elsőben a szülők
nagy érzékenységet mutattak a veszteségre, és magasabb
szintű vonásszorongással voltak jellemezhetők, míg a
másikban a szülők körében nagyobb optimizmust és
proaktivitást tapasztaltak. Az eltérő megközelítéseket
magyarázhatják például kulturális különbségek, szemé-
lyiségjellemzők, a kockázatvállalástól való idegenkedés
2022 ■ 163. évfolyam, 47. szám 1858
vagy akár korábbi, ételallergia indukálta traumatikus él-
mények átélése.
Az intervenciós programok egy része az érintett gyer-
mekek megsegítését célozza pszichoedukációval, önmo-
nitorozási és problémamegoldási technikák (asszerti­
vitás, a problémás szociális helyzetek felismerése) és
különböző érzelemregulációs módszerek (relaxáció, po-
zitív „self-talk”) átadásával [32, 33]. A programok egy
másik része azt tűzte ki célul, hogy a tágabb környezet-
ben, az intézmények szintjén (elsősorban a gondozókra
fókuszálva) emelje az edukáltságot, és segítse a megosz-
tott felelősségvállalást [11, 34]. Jelen tanulmány azokra
a beavatkozási lehetőségekre fókuszál, amelyek a súlyos
ételallergiával való együttélésben az adaptív szülői visel-
kedést és megküzdést segítik elő a különböző kompe-
tenciák fejlesztésével.
Az intervenciók lehetséges célpontjai
és a leggyakrabban használt módszerek
A gondviselők és családok megsegítésére számos kezelési
ajánlás született az elmúlt időszakban. A szülőket segítő
pszichoszociális intervenciók a legtöbbször az egészség-
hez kötött életminőség és az adherencia növelését, vala-
mint a bullying, a szülői stressz és szorongás csökkenté-
sét tűzik ki célul [24]. A programok egy jelentős részé-
nek közvetett vagy közvetlen célja a gondviselői jóllét
növelése volt, s ehhez eltérő technikákat és módszereket
alkalmaztak (edukációs technikák, pszichológiai támoga-
tás, sorstársi segítségnyújtás). A programok különböző
aspektusokban nyújtottak lehetőséget a szülői kompe-
tenciák fejlesztésére [10]. Ugyanakkor több szerző emlí-
tést tesz arról, hogy a jelenleg fellelhető intervenciós
programok hatékonysága és tudományos beágyazottsága
a módszertani hiányosságok miatt megkérdőjelezhető
[10, 35].
A gyermekkori krónikus állapotok esetében bizonyí-
tott, hogy a szülői készségek növelésével a gyermek visel-
kedése, önszabályozási képességei is fejleszthetők [36].
A  szülő modellt képvisel a betegségmenedzsmentben.
Ha kompetensnek érzi magát, és a biztonsági elveket
szem előtt tartva nyugodt attitűdöt képvisel, akkor gyer-
meke is adaptív megküzdési mechanizmusokat sajátíthat
el, ami kisebb mértékű distresszhez vezet. A gondviselő-
ket célzó intervenciók egyik sarkköve a krónikus állapotra
specifikus készségek bővítése, ami a szülői énhatékonyság fo-
galmával írható le. Korábbi eredmények alapján a szülői
énhatékonyság célzott növelése magyarázta a leginkább a
magasabb szülői életminőséget. A jobb életminőség el-
éréséhez a szociális aktivitásokban, az óvintézkedésekben
és az allergiás reakciók megelőzésében szerzett kompe-
tenciák járultak hozzá a leginkább [37].
A szülői énhatékonyság és a bizonytalanságtűrés növe-
lését a legtöbb intervenció a hiteles információk képvise-
letével biztosítja [19, 38]. A megfelelő és korai edukáció
minden esetben az egyik legjelentősebb elősegítője az
adherens magatartásának [2]. A súlyos ételallergia keze-
ORVOSI HETILAP
Unauthenticated | Downloaded 01/06/23 03:17 PM UTC
 Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y
lésében jellemző a szülőkre, hogy a bizonytalanság csök-
kentése érdekében igyekeznek „önmaguk orvosává válni”
[14]. Legfőbb tájékozódási pontjukat internetes forrá-
sok és szupportív jellegű csoportok adják, ugyanakkor az
ott szerzett információk ellentmondhatnak a szakorvosi
véleménynek [2]. Az ételallergiával kapcsolatos edukatív
programok gyakran magukban foglalnak az életvezetésre
és az állapot menedzselésére vonatkozó praktikus infor-
mációkat (például az anafilaxiás tünetek pontos azonosí-
tása, autoinjektor használata) és pszichoedukatív eleme-
ket (például az allergiás tünetek megkülönböztetése az
érzelmi reakcióktól). Már egy egyalkalmas foglalkozás is
hatékony információátadást jelenthet a családoknak, ha
az multidiszciplináris szemléletben történik, és az orvosi
szempontok mellett többek között dietetikai és nevelési
kérdések is tárgyalásra kerülnek [39]. Az allergológus
szakorvosnak szerepe lehet abban is, hogy hangsúlyozza
a gyermek életkorának megfelelő felelősségi köröket és
a  gyermek kompetenciáját állapota kezelésében [31].
A  szakértői edukáció mellett hitelesen képviselhetik az
ételallergiával kapcsolatos ismeretek átadását képzésen
átesett mentorszülők [40] vagy akár online önsegítő fe-
lületek [38]. Hatékonyak lehetnek mind a személyes
[41], mind online formában megvalósuló, interaktív ele-
meket (például videót) tartalmazó oktató programok is
[42, 43].
Több tanulmány [12, 44] kiemeli, hogy a szorongásos
állapotok korai azonosítása lényeges tényező az ételaller-
giás gyermekek és szüleik kezelésében, ugyanis meghatá-
rozza mind a betegségről alkotott percepciót, mind az
egészséggel összefüggő életminőség alakulását. A meg-
növekedett szülői szorongással gyakran társul túlzottan
protektív, az autonómiát erősen korlátozó szülői maga-
tartás, ami a speciális ellátást nem igénylő fiatalok tekin-
tetében is szorongásos állapotok kialakulásához vezethet
[20, 29]. Emiatt a beavatkozások célozhatják a túlzottan
protektív magatartás mérséklését a gyermek szorongásos
tüneteinek csökkentésére [20]. Fontos ilyen esetben a
szülőket és családokat oktatni arról, hogy milyen mérté-
kű kontrollra van szükség az orvosilag indokolt védelem
biztosításához, továbbá megtanítani őket arra, hogy ho-
gyan különíthetik el a jogos óvintézkedéseket a túlvédő,
kevésbé fenyegető helyzetektől [20].
A különböző immunterápiák térnyerése újfajta kihívás
elé állítja az ételallergiás családok ellátását. Az orális im-
munterápiák (OIT) alkalmazása hosszú távon növelheti
ugyan az életminőséget, ám komoly pszichoszociális terhet
is jelenthet a kezelés mellett elköteleződő családoknak
[27, 45]. Polloni és mtsai [45] tanulmányukban pszicho-
lógiai segítséget igénylő OIT-ben részt vevők, illetve a
kezelést megszakítók jellemzőit tekintették át. Eredmé-
nyeik alapján a résztvevők 66%-ának az OIT kezdeti sza-
kaszában volt szüksége pszichológiai támogatásra, a keze-
lés igénylésének fő indoka pedig 70%-ban emocionális
nehézségeknek (az OIT-vel kapcsolatos túlzott szoron-
gás, félelem, hangulati problémák) volt a következménye.
E problémák mérséklésére rövid kognitív viselkedéste­
ORVOSI HETILAP 1859
rápia, relaxációs technikák, valamint catathym imaginatív
terápiás eszközök alkalmazását javasolják.
Más krónikus állapotokhoz hasonlóan a súlyosan aller-
giás gyermekek szüleinél is hatékony módszernek bizo-
nyul a kognitív viselkedésterápiás technikák alkalmazása
a negatív automatikus gondolatok, a hiedelmek, valamint
az elkerülő viselkedés korrigálására [46]. A kognitív visel-
kedésterápiás elemek beépítése a kezelésbe segíthet a csa-
ládoknak a rizikóhelyzetek felismerésében és újraértéke-
lésében, a szülők magabiztosságot szerezhetnek az
allergének pontos azonosításában, illetve a sürgősségi
intézkedések és szorongásos tünetek kezelésében. Ezek a
programok általában rövidek, jellemző rájuk a célorien-
táltság, továbbá súlyos szorongásos állapot fennállása
esetén is eredményes kezelést biztosíthatnak akár gyógy-
szeres terápia kombinálásával [24, 35]. A kognitív visel-
kedésterápiás technikát alkalmazó intervenciók a legtöbb
esetben magukban foglalják a pszichoedukatív elemeket
(például szorongásos tünetek előfordulása, együttélés
egy életet veszélyeztető állapot rizikójával), az önmonito-
rozási technikákat, az egyéni megküzdési készségek fejlesz-
tését (például relaxációs és problémamegoldási techni-
kák), valamint a szociális problémamegoldási készségek
fejlesztését (asszertivitás) [24].
Meggyőző bizonyítékot találtak arra, hogy a kognitív
viselkedésterápiás elemek alkalmazása hatékony kezelési
módot nyújt az anyai szorongásos tünetek csökkenté­
sében [30, 46, 47]. Knibb és mtsai [46] randomizált,
kontrollált vizsgálatukban 12 hetes kognitív viselkedés-
terápiát folytattak orvosi diagnózissal rendelkező ételal-
lergiás gyermekeket nevelő édesanyákkal. A kezelés a
kontrollcsoport eredményeihez képest a szorongás, a
depresszió, az aggodalmak és az allergiával kapcsolatos
életminőség tekintetében szignifikáns javulást eredmé-
nyezett. Boyle és mtsai [47] egyalkalmas kognitív viselke-
désterápiás szemléletű intervenciójuk során az anyai álla-
potszorongás csökkenéséről adtak számot hat héttel az
intervenció után abban az esetben, ha az anyai szorongás
közepes/magas mértékű volt. Számottevő eredmény-
ként jegyzik, hogy az intervencióban részesülő anyák
körében egy évvel a beavatkozás után is csökkent korti-
zolválasz és észlelt rizikó volt kimutatható a szimulált
anafilaxiás eseményre. Más feltételek mellett egy online
kétalkalmas csoportos intervencióban, mely a szülői szo-
rongásos tünetek és túlzott restriktivitás csökkentését
célozta, a szülői szorongás szignifikáns csökkenéséről és
az énhatékonyság növekedéséről számoltak be, ugyanak-
kor a hangulati aspektusokban nem volt kimutatható vál-
tozás [48].
A krónikus megbetegedések terén gyakran tárgyalt
kérdés az észlelt társas támogatás mértéke, mely komoly
befolyással lehet egy-egy állapot kialakulására és lefolyá-
sára [49]. Az állandó készültségi állapottal járó életveze-
tésben a szülők gyakran érezhetik azt, hogy izolálódnak,
egyedül maradnak problémáikkal és bizonytalanságaik-
kal. Kétségeik jelentősen csökkenhetnek, ha megoszthat-
ják azokat hozzáértőkkel. A családok gyakran elsődlege-
2022 ■ 163. évfolyam, 47. szám
Unauthenticated | Downloaded 01/06/23 03:17 PM UTC
 Ö S S Z EFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y
sen a szakorvostól igénylik a megerősítő információkat,
ugyanakkor a speciális élethelyzetből fakadó érzelmi és
kapcsolati nehézségek csökkenthetők a szintén ételaller-
giában érintett szülők vagy sorstársak támogatásával [17].
Stewart és mtsai [50] asztmás és allergiás gyermekek szü-
leinél alkalmazott online sorstársi támogató programja
arra mutatott rá, hogy egy szakember által moderált szü-
lői közösség segítheti a családokat az elszigeteltség és a
krónikus állapottal járó kihívások leküzdésében. A nem-
zetközi kutatói szférában az ételallergiával való megküz-
dést és együttélést célzó tanulmányokban gyakorta hasz-
nált rövidítés a FASG (Food Allergy Support Group),
mely az ételallergiában érintettek társas támogatói cso-
portját jelenti. A programok célkitűzései és kivitelezésük
heterogén, ugyanakkor abban hasonlóság mutatkozik,
hogy a FASG pozitív hatással bír tagjaira, segít mérsé­kelni
a szorongást és növelni a komfortérzetet, továbbá alter-
natívákat nyújt az ételallergiák menedzselésére [32, 51].
Következtetés
A táplálékallergia olyan krónikus állapot, amely a gyer-
mekek körülbelül 6–8%-át érinti [3, 5]. A páciensek ellá-
tásában kiemelt jelentősége van a komplex, multidiszcip-
lináris szemlélet képviseletének. A súlyos vagy többszörös
táplálékallergiák esetében nem csupán a páciensek keze-
lése történik, az adherens, speciális életvezetést igénylő
betegségmenedzsmentet egyaránt meghatározzák a
gondviselők pszichoszociális jellemzői és a családi rend-
szer jellegzetességei. Az egészségügyi ellátás során érde-
mes kiemelt figyelmet fordítani a szorongásos tünetek és
az elkerülő magatartás azonosítására, amelyek gyakran a
szociális életben megmutatkozó deficitekben manifesz-
tálódnak [31]. A szakorvosi ellátáson túl mind az oktató,
mind a szupportív és pszichológiai támogatás (különö-
sen a kognitív viselkedésterápia) [31, 35, 46] javasolt az
ételallergiás gyermekek gondviselői számára [10], mind-
ezek integrálása jelentheti a leghatékonyabb segítség-
nyújtást [35].
A nemzetközi irodalom bővelkedik a kurrens tanul-
mányokban és klinikai ajánlásokban, ugyanakkor hazai
színtéren – az aktív civil kezdeményezés és a szakorvosi
összefogás dacára – a terület tudományos beágyazottsága
fejlesztésre szorul. Solymosi és mtsai felnőtt populáción
végzett vizsgálatai [6, 52] rávilágítanak arra, hogy szük-
séges az ételallergia gyanújával érkező páciensek élelmi-
szerekre adott adverz reakcióit megfelelően differenciál-
ni, hiszen ez csökkentheti a felesleges restriktív allergén-
kerülő diétát, illetve az ellátórendszer terheltségét.
A szerzők a terület hatékony megsegítését az interdisz-
ciplináris együttműködésben látják. A jelen tanulmány-
ban ugyan még nem támaszkodhatunk hasonló hazai
adatokra a gyermekkori ételallergiák terén, mégis a bio­
pszichoszociális szemléletben igyekszünk javaslatot tenni
fejlesztési lehetőségekre. Ennek tekintetében kiemelten
fontos terület az érintett gyermekek egyéni tényezőinek
és komorbid állapotainak feltárása mellett a családok és
2022 ■ 163. évfolyam, 47. szám 1860
gondviselők pszichoszociális aspektusainak megismeré-
se, illetve rendszerszintű megsegítése. Az utóbbi terüle-
ten jelenleg is aktív kutatási tevékenységet folytatunk.
Végezetül pedig, lényeges feladat lenne az intézmé-
nyek és a társadalmi attitűdök feltérképezése, ami az
edukáció és az érzékenyítő programok segítségével nö-
velheti a tudást, csökkentheti a stigmatizáltságot, és a
megosztott felelősség elvét hangsúlyozza a gyermekek
gondozásában.
Anyagi támogatás: A közlemény megírása anyagi támo-
gatásban nem részesült.
Szerzői munkamegosztás: B. E.: Problémafelvetés, iroda-
lomkutatás, a kézirat elkészítése. V. N. B.: A kézirat ké-
szítése, a kézirat egymást követő verzióinak kiegészítése.
Cs. Cs.: Szakorvosi konzultáció biztosítása, a kézirat
módosítása. R. A.: Problémafelvetés, a kézirat egymást
követő verzióinak kiegészítése, módosítása, a szakmai
konzultáció biztosítása. A cikk végleges változatát vala-
mennyi szerző elolvasta és jóváhagyta.
Érdekeltségek: A szerzőknek nincsenek érdekeltségeik.
Irodalom
[1]  Turnbull JL, Adams HN, Gorard DA. Review article: the diag-
nosis and management of food allergy and food intolerances.
Aliment Pharmacol Ther. 2015; 41: 3–25.
[2]  Sicherer SH, Sampson HA. Food allergy: a review and update on
epidemiology, pathogenesis, diagnosis, prevention, and manage-
ment. J Allergy Clin Immunol. 2018; 141: 41–58.
[3]  Barni S, Liccioli G, Sarti L, et al. Immunoglobulin E (IgE)-­
mediated food allergy in children: epidemiology, pathogenesis,
diagnosis, prevention, and management. Medicina (Kaunas)
2020; 56: 111.
[4]  Sicherer SH, Warren CM, Dant C, et al. Food allergy from in-
fancy through adulthood. J Allergy Clin Immunol Pract. 2020;
8: 1854–1864.
[5]  Gupta RS, Warren CM, Smith BM, et al. The public health im-
pact of parent-reported childhood food allergies in the United
States. Pediatrics 2018; 142: e20181235. Erratum: Pediatrics
2019; 143: e20183835.
[6]  Solymosi D, Sárdy M, Pónyai G. Interdisciplinary significance of
food-related adverse reactions in adulthood. Nutrients 2020; 12:
3725.
[7]  Sampson HA, Aceves S, Bock SA, et al. Food allergy: a practice
parameter update – 2014. J Allergy Clin Immunol. 2014; 134:
1016–1025. e43.
[8]  Cummings AJ, Knibb RC, King RM, et al. The psychosocial im-
pact of food allergy and food hypersensitivity in children, adoles-
cents and their families: a review: Allergy 2010; 65: 933–945.
[9]  Gupta RS, Warren CM, Smith BM, et al. Prevalence and severity
of food allergies among US adults. JAMA Netw Open 2019; 2:
e185630.
[10]  Sugunasingha N, Jones FW, Jones CJ. Interventions for caregiv-
ers of children with food allergy: a systematic review. Pediatr
­Allergy Immunol. 2020; 31: 805–812.
[11]  Stockhammer D, Katelaris CH, Simpson MD, et al. Parent per-
ceptions in managing children with food allergy: an Australian
perspective. World Allergy Organ J. 2020; 13: 100468.
[12]  Polloni L, Muraro A. Anxiety and food allergy: a review of the
last two decades. Clin Exp Allergy 2020; 50: 420–441.
ORVOSI HETILAP
Unauthenticated | Downloaded 01/06/23 03:17 PM UTC
 Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y
[13]  Vargas PA, Sicherer SH, Christie L, et al. Developing a food al-
lergy curriculum for parents. Pediatr Allergy Immunol. 2011;
22: 575–582.
[14]  Moen ØL, Opheim E, Trollvik A. Parents experiences raising a
child with food allergy: a qualitative review. J Pediatr Nurs.
2019; 46: e52–e63.
[15]  Stjerna ML, Vetander M, Wickman M, et al. The management of
situated risk: a parental perspective on child food allergy. Health
(London) 2014; 18: 130–145.
[16]  Polloni L, Baldi I, Amadi M, et al. Management of children with
food-induced anaphylaxis: a cross-sectional survey of parental
knowledge, attitude, and practices. Front Pediatr. 2022; 10:
886551.
[17]  Broome SB, Lutz BJ, Cook C. Becoming the parent of a child
with life-threatening food allergies. J Pediatr Nurs. 2015; 30:
532–542.
[18]  Feng C, Kim JH. Beyond avoidance: the psychosocial impact of
food allergies. Clin Rev Allergy Immunol. 2019; 57: 74–82.
[19]  Roberts K, Meiser-Stedman R, Brightwell A, et al. Parental anxi-
ety and posttraumatic stress symptoms in pediatric food allergy.
J Pediatr Psychol. 2021; 46: 688–697.
[20]  Chow C, Pincus DB, Comer JS. Pediatric food allergies and psy-
chosocial functioning: examining the potential moderating roles
of maternal distress and overprotection. J Pediatr Psychol. 2015;
40: 1065–1074.
[21]  Gupta RS, Springston EE, Smith B, et al. Food allergy knowl-
edge, attitudes, and beliefs of parents with food-allergic children
in the United States. Pediatr Allergy Immunol. 2010; 21: 927–
934.
[22]  Stensgaard A, Bindslev-Jensen C, Nielsen D. Peanut allergy as a
family project: social relations and transitions in adolescence.
J Clin Nurs. 2017; 26: 3371–3381.
[23]  Rouf K, White L, Evans K. A qualitative investigation into the
maternal experience of having a young child with severe food
allergy. Clin Child Psychol Psychiatry 2012; 17: 49–64.
[24]  Herbert L, Shemesh E, Bender B. Clinical management of psy-
chosocial concerns related to food allergy. J Allergy Clin Immu-
nol Pract. 2016; 4: 205–213.
[25]  Birdi G, Cooke R, Knibb R. Quality of life, stress, and mental
health in parents of children with parentally diagnosed food al-
lergy compared to medically diagnosed and healthy controls.
J Allergy (Cairo) 2016; 2016: 1497375.
[26]  Westwell-Roper C, To S, Andjelic G, et al. Food-allergy-specific
anxiety and distress in parents of children with food allergy: a
systematic review. Pediatr Allergy Immunol. 2022; 33: e13695.
[27]  Cao S, Borro M, Alonzi S, et al. Improvement in health-related
quality of life in food-allergic patients: a meta-analysis. J Allergy
Clin Immunol Pract. 2021; 9: 3705–3714.
[28]  Fedele DA, McQuaid EL, Faino A, et al. Patterns of adaptation
to children’s food allergies. Allergy 2016; 71: 505–513.
[29]  DunnGalvin A, Treneva M, Pampura A, et al. Quality of life as-
sociated with maternal anxiety disorder in Russian children and
adolescents with food allergy. Pediatr Allergy Immunol. 2020;
31: 78–84.
[30]  Vickers B, Boyle RJ, Umasunthar T, et al. Therapy competence
in delivering a brief cognitive behavioural therapy intervention
to  reduce maternal anxiety associated with child food allergy.
J Child Health Care 2019; 23: 446–457.
[31]  Knibb R, Halsey M, James P, et al. Psychological services for
food allergy: the unmet need for patients and families in the
United Kingdom. Clin Exp Allergy 2019; 49: 1390–1394.
[32]  LeBovidge JS, Timmons K, Rich C, et al. Evaluation of a group
intervention for children with food allergy and their parents. Ann
Allergy Asthma Immunol. 2008; 101: 160–165.
[33]  Knibb RC, Hourihane JO. The psychosocial impact of an activity
holiday for young children with severe food allergy: a longitudi-
nal study. Pediatr Allergy Immunol. 2013; 24: 368–375.
A cikk a Creative Commons Attribution 4.0 International License (https://creativecommons.org/licenses/by/4.0/) feltételei szerint publikált Open Access közlemény. (SID_1)
ORVOSI HETILAP 1861
[34]  Santos MJ, Merrill KA, Gerdts JD, et al. Food allergy education
and management in schools: a scoping review on current prac-
tices and gaps. Nutrients 2022; 14: 732.
[35]  Herbert L, DunnGalvin A. Psychotherapeutic treatment for psy-
chosocial concerns related to food allergy: current treatment
­approaches and unmet needs. J Allergy Clin Immunol Pract.
2021; 9: 101–108.
[36]  Baker S, Morawska A, Mitchell A. Promoting children’s healthy
habits through self-regulation via parenting. Clin Child Fam
Psychol Rev. 2019; 22: 52–62.
[37]  Knibb RC, Barnes C, Stalker C. Parental self-efficacy in manag-
ing food allergy and mental health predicts food allergy-related
quality of life. Pediatr Allergy Immunol. 2016; 27: 459–464.
[38]  Sugunasingha N, Jones FW, Toit G, et al. Evaluating an online
self-help intervention for parents of children with food allergies.
Pediatr Allergy Immunol. 2022; 33: e13731.
[39]  Kapoor S, Roberts G, Bynoe Y, et al. Influence of a multidiscipli-
nary paediatric allergy clinic on parental knowledge and rate of
subsequent allergic reactions. Allergy 2004; 59: 185–191.
[40]  Ramos A, Cooke F, Miller E, et al. The food allergy parent men-
toring program: a pilot intervention. J Pediatr Psychol. 2021;
46: 856–865.
[41]  Contreras-Porta J, Ruiz-Baqués A, Gabarron Hortal E, et al.
Evaluation of an educational programme with workshops for
families of children with food allergies. Allergol Immunopathol
(Madr) 2016; 44: 113–119.
[42]  Rosen J, Albin S, Sicherer SH. Creation and validation of web-
based food allergy audiovisual educational materials for caregiv-
ers. Allergy Asthma Proc. 2014; 35: 178–184.
[43]  Ruiz-Baqués A, Contreras-Porta J, Marques-Mejías M, et al.
Evaluation of an online educational program for parents and
care­givers of children with food allergies. J Investig Allergol Clin
Immunol. 2018; 28: 37–41.
[44]  Shaker MS, Schwartz J, Ferguson M. An update on the impact of
food allergy on anxiety and quality of life. Curr Opin Pediatr.
2017; 29: 497–502.
[45]  Polloni L, Muraro A, Bonaguro R, et al. Psychological needs and
support among patients and families undergoing food oral im-
munotherapy. Clin Transl Allergy 2022; 12: e12078.
[46]  Knibb R. Effectiveness of cognitive behaviour therapy for moth-
ers of children with food allergy: a case series. Healthcare (Basel)
2015; 3: 1194–1211.
[47]  Boyle RJ, Umasunthar T, Smith JG, et al. A brief psychological
intervention for mothers of children with food allergy can change
risk perception and reduce anxiety: outcomes of a randomized
controlled trial. Clin Exp Allergy 2017; 47: 1309–1317.
[48]  Vreeken-Ross SC, Cartwright-Hatton S, Harris SA, et al. Feasi-
bility of an online CBT group intervention for parents of chil-
dren with food allergy. Clin Exp Allergy 2022; 52: 171–175.
[49]  Ocsovszky Z, Rafael B, Martos T, et al. Correlation of social sup-
port and healthy lifestyle. [A társas támogatás és az egészséges
életmód összefüggései.] Orv Hetil. 2020; 161: 129–138. [Hun-
garian]
[50]  Stewart M, Letourneau N, Masuda JR, et al. Online solutions to
support needs and preferences of parents of children with asthma
and allergies. J Fam Nurs. 2011; 17: 357–379.
[51]  Sharma A, Prematta T, Fausnight T. A pediatric food allergy sup-
port group can improve parent and physician communication:
results of a parent survey. J Allergy (Cairo) 2012; 2012: 168053.
[52]  Solymosi D, Diczig B, Sárdy M, et al. Food allergy? Intolerance?
– Examination of adverse reactions to foods in 406 adult pa-
tients. [Ételallergia? Intolerancia? – Étel adverz reakciók vizs-
gálata 406 felnőtt betegen.] Orv Hetil. 2020; 161: 1042–1049.
[Hungarian]
(Bertalan Eszter,
Budapest, Izabella u. 46., 1064
e-mail: bertalan.eszter@ppk.elte.hu)
2022 ■ 163. évfolyam, 47. szám
Unauthenticated | Downloaded 01/06/23 03:17 PM UTC