Professional Documents
Culture Documents
HAGYOMÁNYOS
KÍNAI
ORVOSLÁS
A Hagyományos Kínai
Orvoslás története
10.000 éves múltra tekinthet vissza, az európai
orvostudományhoz hasonlóan teljes gyógyító rendszer.
Ugyanúgy, ahogy az európai orvostudomány a HKO is
foglalkozik a prevencióval, az élettannal, a kórélettannal,
a betegségek okaival, a diagnózis felállításával, a
kezeléssel, a táplálkozással, a gyógynövényekkel és azok
osztályozásával. A HKO-nak csak az egyik ága, az
akupunktúra vált világszerte ismertté.
A kínai családokban már 4-5 éves korban kiválasztották
azt a gyermeket, akit a doktor szülő vagy nagyszülő
felnőtt korára orvossá nevelt. Ezek a doktorok
szociálisan megbecsült személyek voltak. Az
időszámításunk előtti XVI.-IX. században a Sang
dinasztia idején az „elbűvölő női doktorok" például a
híres Bi (kiejtése: Pi) doktornő kezelték a betegeket
A kínai orvosnak a páciens akkor fizetett, ha nem volt
beteg. Betegsége idején az orvos térítésmentesen
gyógyította. Az ősi kínai szokásjog szerint az asszony
csak a férje előtt mutatkozhatott meztelenül, ezért a női
páciens a férfi orvosának elefántcsont szobrocskán
mutatta meg, hogy hol érez fájdalmat.
Fontos gyógymód volt a masszázs és az akupunktúra. Az
időszámításunk szerinti 618-907 között a Tang uralkodó
család korában nagy számban születtek írott orvosi
művek. Ez volt a boncolás újra engedélyezésének kora. A
korábbi időszakban vallási okból nem engedték a
betegek csonkolását és a halottak boncolását, azt
vallották, hogy a testet érintetlenül, a maga egészében
kell visszaadni a teremtőnek. Ez a szemlélet akadályozta
az orvostudomány fejlődését.
A Hagyományos Kínai
Orvoslás filozófiája:
Öt Vándor: