8.

A középkori magyar királyság megteremtése

Feladat: Ismertesse a keresztény magyar állam megszervezését! Mutassa be Géza fejedelem

és I. (Szent) István szerepét az államalkotás folyamatában! Feleletében használja a
Középiskolai történelmi atlasz megfelelő térképeit!
Válaszában térjen ki az alábbiakra:
 A magyar fejedelemség Géza korában
 István harcai hatalma biztosítására
 A magyar egyházszervezet és a királyi vármegyerendszer kiépülése
 Géza és István történelmi érdeme, jelentősége

Források:

„Miután felismerte, hogy népének, ha meg akar maradni, el kell fogadni a nyugati
keresztény értékrendet és ideológiát, nem habozott határozott kézzel ebbe az irányba terelni a
magyarságot. Mindenekelőtt megkeresztelkedett ő maga, amikor fia született, őt is
megkereszteltette, és rendezte viszonyát a Német-Római Birodalommal. […] Géza azonban
uralkodóként nem akart senki vazallusa lenni, sem az alakuló magyar egyházat nem akarta
német érsekség gyámkodása alá helyezni. […] Géza életművét azzal tetézte be, hogy fia
számára megszerezte Henrik bajor herceg lányának, Gizellának a kezét.”
(Magyarország képes története)

Szent István király harca Koppány vezér ellen

„Már kora ifjúságában dicső hadat viselt Szent István király a vitéz és hatalmas Koppány
vezér ellen. […] Szent István király azonban összehívta főembereit […] kérte az isteni
irgalmasság segítségét. Majd összegyűjtötte seregét, és az ellenség elébe indult; a Garam
folyó mellett övezték fel először karddal; itt testi épségének őrizetére két főembert rendelt,
Hontot és Pázmányt; az egész sereg fejedelmévé és vezérévé pedig német származású
vendégét, Vencellint tette meg. Megkezdődött a csata, mindkét részen sokáig és vitézül folyt a
viadal; de az isteni irgalmasság segítségével Szent István vezér nyert dicső diadalt. Ebben a
harcban Vencellin ispán megölte Koppány vezért […]. Koppányt pedig Szent István néggyé
vágatta; egyik részét elküldte az esztergomi, másikat a veszprémi, a harmadikat a győri
kapuhoz, a negyediket Erdőelvébe. […]
(Képes Krónika)

Államszervezet I. (Szent) István korában

„I. 8. A vasárnap megtartásáról
Ha valamely pap vagy ispán, avagy valamely más hívő személy valakit vasárnap ökrökkel
lát dolgozni, vegyék el tőle az ökröt, és adják a várnépnek elfogyasztásra. […]
I. 9. Ugyanarról más
A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára
vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat,
akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem (tűz-) őrzés végett marad
otthon, az ilyet verjék meg, és nyírják le.
I. 11. A péntek megtartásáról
Ha valaki pénteken, amelyet az egész kereszténység megtart, húst eszik, egy héten át
sötétbe zárva böjtöljön.
I. 19. A templomba járásról és azokról, akik mise alatt mormognak és beszélgetnek
Azok, akik az istentisztelet hallgatására a templomba menvén, ott a misék szertartása alatt
egymás közt mormognak, és másokat zavarnak, haszontalan történeteket mesélgetve és nem
figyelve a szent olvasmányokra és a lelki táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg őket, és
gyalázattal űzzék ki a templomból, ha pedig fiatalabbak és közrendűek, e nagy
vakmerőségükért a templom előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg, s
ostorozással és hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket.
(Szent István király I. törvénykönyve,1001 körül)

1. A király adományáról az egyháznak

Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két házzal, ugyanannyi rabszolgával lássanak el,
lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel és harminc aprójószággal. Ruhákról és
oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök.
18. A tizedről
Ha valakinek az Isten tízet adott egy évben, a tizedik részt adja Istennek, és ha valaki
tizedét elrejti, kilenc részt fizessen. És ha valaki a püspöknek elkülönített [félretett] tizedet
meglopja, mint tolvajt ítéljék meg, és az ebből eredő jóvátétel teljesen a püspöké legyen.
(Szent István király második törvénykönyve, 1030–1038 között)

„Egészében véve István teremtette meg azt az új politikai rendszert, amelyen a

továbbiakban az Árpádok uralma nyugodott egészen a 13. század elejéig. Gézának jutott az
előkészítés szerepe, de a keresztény királyság formális megalapítása és megszervezése
egyedül István műve volt, ezért az egyház nem ok nélkül emelte szentjei sorába 1083-ban, és
maradt fenn az utókor emlékezetében is úgy, mint a magyar királyság megalapítója. A
korszak jelentősége egészében véve nehezen becsülhető túl. István személyére századok
múlva is úgy emlékeztek, mint minden jogok végső forrására, és nemcsak a nemesek vezették
vissza kiváltságaikat az ő adományára, hanem minden más társadalmi réteg is. […] Az első
király számos olyan alkotása, mint a megyék és az egyházmegyék, ma is él. A legnagyobb
horderejűnek mindamellett kétségkívül az a döntése bizonyult, amellyel a kereszténység
felvétele során a római egyházhoz csatlakozott. Magyarország ennek folytán maradt máig
latin írású és műveltségű ország, mindazokkal az alig számba vehető kulturális és politikai
előnyökkel, amelyek ebből adódtak.”
(Engel Pál: Szent István és kora)