5,fejezet

Lelkiismeretéslélek:
Megtartás ésfejlídés

Ahogy a virág hervad, s ahogy hátrál

Az iÍ1l3sá8az oregségnek, minden
Életfok,bolcsességadott koránál
Tovább nem élhet, ennek ez az ut1a
Legyen kész, hogy b ,cst3,zzékésrijra kezdjen
Mindig a szív, melyet az életelhív
Hogy szilárdan, fájdalom nélktil tudja
Megkotni bármikor egy j kotéstink.
Mert minden indulásb an varázs rejlik,
Mely véd minket ésmegsegít,hogy éljtink.

Hermann Hesse:Lépcsők(részlet)
Vajda Endre fordítása

Minden ember egyedi, az éIetegyszeri, onmagában teijes

kiadása. És minden ember egyen16 a szu|eivel. Mindenki-
ben van valami egyedi, és érzi a saját 13,át,akár egy belsó
hívásnak engedelmeskedve szeretnémegvalősítani a tehet-
ségét,a lehetóségeit, ugyanakkor kotód1k az eredeti csa-
Iádjához, s tudattalanul koveti azokat a felkéréseket,ame-
lyek ebból az eredeti családbÓl adÓdnak. Hogyan jon ossze

117

eZ a kettó, hogyan lehet feloldani ezt a konfliktust, ezt a fe.
szultséget,ésmilyen erók játszanak itt egymással?
A mai, ,,modern,, mÓdi az, hogy az ember lemond a
származásáróI, akár ki is szakítja belóle magát. A sajátja,
az egyedisége áll ilyenkor az átvettel, a hagyományossal
szemben , az űj ál1 szemben a régivel.De minden tij a régiból
származ1k, minden mainak a tegrrapi aZ elófeItétele. És
nemcsak elófeltétele,hanel:r.aZ trj magában is hordja a régit.
Csak az alakja változott meg. Az uj nem más, mint a régi,
csak tij formában. Ezért fontos, hogy a régit_ a származást,
az elm ltat, az ósoket _ elismerjuk, hogy meglássuk éselis-
merésben részesítstik:csakis a régi tette lehet vé az 1at.
Az természetes,ho8y a réginek korlátai vannak, és
mindenk, ugy éli meg, hogy az eredeti családja korlát ozza,
valy akár be is szorítla ót (az éIetbizonyos Íázísalbanjob-
ban, másokban kevésbé).Minden forma korlátozott, és
minden formában két, egymásnak ellenf eszu\ó eró dolgo-
zlk az egyik er6 a régit szeretné megórtzni ugy, ahogy Van/
a másik eró pedi g azujnak akar teret biztosítani.A politikai
szÍérábanezeket az eróket ,,konzervatívnak,, és ,,haladő-
nak,' ner'ezik. Gyakran kibékíthetetlenulállnak egymással
szemben, és olykor vérre megy a kuzdelmuk, mikozben
mindkettó meg van gyózódve a saját tgazárőI és szuksé-
gességéról.ValÓjában ttindkettíre szukség Van/ az ellen-
tétuk pedig csupán látszőIagos, hiszen megtartás nélkul,
a szilárd, korlátozó,ktzárÓ nélktil semmi nem keletkezhet
és semmi nem létezhet,ha nincs forma - nincs társadalmi
forma (nincs kozosség Va8y társadalom), nincs biolÓgíai
forma (nincs élet), és trincs anyagi forma (nincs világ).
De felbomlás nélktil, a (régi)forma szétrombolása nélktil
718
_
nincs váItozás, nincs mozgás, nincs fejiódés és ugyanígy
trincs vtlág, nincs élet, nincs társadalom. A felbomlás és
rombolás tehát végsó Soron a megtartás célját szolgálják.
Ezek az elórelépésés fejlódés motorjai, de szukséguk van
az ellenpÓlusra is, hogy egyáltalán létezhessenvaiami. Az
egész megmarad, ugyanis az egyénben mindig felbomlik
es tijra kialakul _ ha nincs halál, nincs életsem. Aki tehát az
életetakarja szolgálni, az nem átkozhatja el a haláit.
A bensónkben két instancia Van/ amelyek a megtartást
és a fejlódést szo\gáIják: a lelkiismeret és a lélek. A lelkiis-
meret a megtartást szolgáIja,a lélek a fejlódést.A lelkiisme-
ret megkot, a lélek kitágít. A lelkiismeret a szárrnazásunk
lratárain belul tart fogva benntinket, a lélek viszont kivezet
beióle.
Kétfélelelkiismeret
es lelkiismeret
A személy
Mi a lelkiismeret? Elíszor is belsó érzék (Hellinger aZ
egyensri Iy érzékhez szokta ha sonlítani ), amely me gmondj a
Vagy éreztetívelunk, hogy amit teszunk (vagy akár csak
gondoiunk), rendben van-e, ava1y sem. Ha nincs rendben,
akkor biíntudatunk Van. Ha azt mondjuk valakire, hogy
lelkiismeretlen, akkor azt fejezzuk ki, hogy eZ aZ &zék már
nem míikodik nála, hogy már nem érzí,mit szabad ésmit
nem. Ennek mércéjea helyes ésa helytelen érzése,hétkoz-
napi nyelven a bíintudat. Még mindig embernek láthatunk
egy gyilkost, akit kínoz a lelkiismerete, mert legalább van
1elkiismerete. Aki viszont egyáltalán semmi bíínttrdatot
119
 nem érez,az lelkiismeretlen, ésezzel egyutt már aligha em-
beri. A lelkiismeret tehát valami kulonlegesen emberi do-
lognak tŰrnik.Akinek nincs 1elkiismerete,az majdho8ynem
az emberi nemhez va\ő tartozását játssza el.
Honnan tudjuk viszont, hogy mi a helyes, ésmi a hely-
telen, mi van rendben ésmi nincs? A családunktÓl. AttÓl a
csoporttÓl, amelynek mintája belénk vésódott. A magunk-
ban hordozott torvénykonyv a családunktől származík.
Ésmint minden torvénykonyV ez is nagyon-na8yon régi.
Ezer, sót százezer éve adják tovább nemzedékról nemze-
dékre. Minden rij nemzedék hozzátesz ely picit, így válto.
zik meg, mikozben tágabb koríí, differenciáltabb és ossze-
tettebb lesz, de lényegébenmegmarad annak, ami mindig
is volt: a régi tapasztalatokbÓl ésazok továbbadásábÓl kia-
lakulÓ iránytíinek, amely me8mondja, hogy mit tehetunk
meg btintetlentil ésmit nem.
Ezt a torvénykon)'yg1nem a neveléssel szokták tovább-
adni, ésa nevelésselnem is befolyásoihatÓ. Azokat az érté-
keket és norm ákat, amelyek egy csoportban érvényesek,
mindenféle nevelés hatásán tril tudjttk.A lelkiismeret gy
mííkodik, mint egy oszton. Amint egy tij csoportban va-
gyun\, észleljuk, mit szabad és mit nem ebben a csoport-
ban. Ésha továbbra is a tagjai szeretnénkmaradni, akkor a
magunkévá tessztik ezeke t a szabályokat.
Énpéldául sok éven át űgy éreztem,ho8y egy spirituá-
lis csoportosulásh oz tartozom/ amely arra torekedett, hogy
ma8a mogott hagyjon minden társadalmi kondicionálást,
minden belsóvé vált értéketésnormát, az egészmÚrltat az
osszes szabáIyával és korlátjával, és csak az itt és mostban
éljen,csak a saját tudatosságnak alárendelve. Két alapvetó
120
korlát volt _ nevezetesen, hogy az idósebbet tisztelni és a
saját cselekedet hatását figyelni kell -, amelyeket a mai na-
pig helyesnek tartok. Semmifélekényszernem volt ebben a
csoportosulásban, teljesen szabadok voltunk. Ez a lehetó-
ségviszont a rejtettcsoportnormává vált: nem kellett, hogy
1elkiismeretunk, régi értékunk és ,,kondicioná1ásunk,,
legyen, ésha mégis iiyen mutatkozott _ ami természetesen
állandÓ jelenségvolt _, akkor le kellett kuzdeni. Elég gyor-
San észrevettem, de nyíitan nem mertem kimondarri
(egyébkéntigen), mert féltem,hogy akkor nem tartozha-
tom oda. A tobbiek is így voltak ezzel. Ily mődon hamar
kialakult ugy csoportnyomás, amely titkon míikodott, és
amelynek mindenki engedelmeskedett anélkul,hogy vala-
ki elóírta volna. Ha most a régi barátokkal az elmtilt
idókról beszélgetunk, csak csodálkozunk, milyen vakon
léptunk bele ebbe a csapdába _ de abban mindannyian
egyetértunk,hogy jÓ lecke volt.
A lelkiísmeret egyÍajtabelsó tányt ',amely segíti atájé-
kozÓdásunkat. Általánosságban szÓlva az a feIadataennek
a funkciÓnak, hogy osszetartsaa csoportot.Nemcsak a cso-
port fenntartásához szukséges,hanem az egyén ttilélésé-
lrez is, mivel a CSoPort(a család) nélkul egyáltalán nem len-
rrénkképesek élni. Ezért varr az embernek leikifurdalása,
lra eloldoZzamagát a csaiádjátÓl ésannak értékeitóI.Ezva-
lÓszínŰrleg azzal f.'gg ossze, hogy a csoPorthoz tartozás
százezer évekkel ezel1tt a tírléléstbiztosította:ha valakit
kizárt a csoPort, az mondhatni halott volt. Még ennél is
rosszabb: sok társadalomban Vagy torzsnél a legrosszabb
buntetésnem a halál, hanem a kikozosítésvolt, vagyis a
csoportbÓl valő ktzár ás.
121
 A csoport és a Csoport szoros osszetartása tette lehet -
vé, hogy az emberiség odáig jusson, ahol ma tart. Ez a
tapasztalat minden sejtunkben ott lapui. Olyan, mint a t l-
éIésro.l
szÓlÓ 6studás:ha kizárnak, elvesztunk. Bár manapság
azt gondoljtrk, hogy egyénkéntis életbentudrránk marad-
ni, azért ha kozelebbról megnézzuk, akkor láthatjuk, hogy
ugyanannyira (ha nem jobban) fuggunk attol, amit mások
tettek éstesznek, mint az óstdókben. Csupán nem r,agyunk
annyira Szorosan egyutt, mint korábban. Ami az élettorté-
netet illeti, mé8 minclig ugy r,an, hogy az egyéni ember
nem tud életbenmaradni ésfejlódrri mások gondoskodása
nélktil (ezek a mások pedig az esetek kilerrcven száza\éká-
ban a szulók).
Ezért Van a mélyben mindenkinek hihetetlenul erós
szukséglete arta, hogy ahhoz a csoporthoz tartozzon,
amelybóI származtk. Ez a család és a klán, valatnint _ leg-
tágabb értelmében_ a nemzet is. Ezt a sztikségletetéljiik
meg lelkiismeretként.Amit lelkiismeretnek nevezunk, az
tulajdonképpen azt mutatja nekunk, hogy ,,Vajon odatar-
tozom-e rnég?,,Akkor roSSZa lelkiismeretunk, ha olyasmit
tesztink, ami titkozik a családunk értékeivel,ésezért attől
kell félnunk, hogy ki fognak kozosíteni benntinket maguk
koztil.
Példátrl bíintudatunk V.ln/ ha jÓl érezzuk magunkat,
mikor egy másik csaiádtag szenved. Fordítva pedig gyak-
ran jÓnak ésártatlannak érezzuk magunkat, ha egy sértést,
amelyet a CsoPortunk egyik tagja kapott, visszaÍizetunk,
vagyis a (feltételezett)tettestVa8y a csoportját megburrtet-
juk. Minden hétenjonnek a hírek az izraeli ongyilkos me-
rénylókról _ vajon a tetteseknekjő vagy roSSZa lelkiisme-
722
re.ttik?Természetes,hogy 1ó| Htszen mártírnak érzik ma-
cukat, akik a család ért, a klánért Vagy a népérthalnak
lTleg.Ugyanígy Vannak ezze\ az izraeli telepesek, a SZeP-
tember 11-i merénylók, aZ amerikai }ráborus stratégák és
katonák.
A lelkiismeretnek - ebbeÍ|c1Zcisszeftiggésbenés érte.
lernben semmilyen magasabb erkolcsh z sincs koze.
Tehát nincs koze a1óhoz ésa rosszhoz, mint ahogy azt sok-
5ZoÍlát]ák. A magasabb értékekrevalo hivatkozás cstrpán
azt szolgálja, hogy a saját csoportot a másik folé emeljék,
és ezzel biztosítsák a fennmaradását. A lelkiisnreret llenr
t.jbb és nem kevesebb, mint egyfajta egyens lt1i szerL),
anrely megmondja nekunk, hogy mit tehetiinkéstttittrctttte-
lrctiinknhhoz,hogy g csnlatlttnkbn
aasy n klátlttnkbntnrtozzunk,
Ha osszhangban vagyunk azzal, amit a csaiádunk (vagy
egy csoport, amely a család helyére lépett az életunkben)
jorrak tart, akkor jÓ a leikiismerettink, ésjÓnak érezztik nra-
gunkat. Rossz a lelkiismeretunk, lra a tetteink utárr attol
kell félnunk, hogy a CSoPort kizár bennunket magáből'
A családfe1állításokbanmindez egészenvilágosan látszik.
_
Ez a családra és minden más csoportra \!az minden
csoportban/ amelybe tartozunk vagy tartozni szeretnénk,
megvan az od'avonatkozÓ lelkiismeretunk.Ezért kerulunk
azonnal belsó korrfliktusba, ha az egyik csoportb a tartozás
olyat kovetel meg, ami a másikba tartozást veszélyeztett.
Legerósebben viszont az eredeti családunklroz kot ben-
rrtinket a lelkiismeret, mert ennek kijszonhetjuk az éIetun-
ket, s ezértorokre adÓsai vagytrrrk.
A saját csoporthoz vaLó kot dés kétségkívula tÚrlélést
szolgálja, méghozzá az emberiség és az egyén élett rténe.
IIJ
 tébene$Várárlt. Mindkettót megcélozza:a csoport tr-ilélését
ésaz egyéntulélését. Van viszont egy (vagy tobb) másik o1-
dala is: elválaszt. Amennyiben magáhozkot, elválaszt má-
soktÓl' Ha megmondja, az egytk csoportban mit szabad és
mit nem, akkor egyben ki is zár bizonyos dolgokat ésvisel-
kedésmÓdokat _ ezzel pedig azokat az embereket is, akik a
csoport áital tiltott dolgokat megteszik. Elófordul, hogy
még olyan gondolatokat ésvéleményeketiskizár, amelyek
veszélyesnektíínneka csoport számára. Amennyiben a Sa-
ját értékeketa tobbi folé áilíqa, konfliktushoz és végsó so-
ron háborűhoz vezet.
A kollektía lelkiismeret
Ettól a személyes lelkiismerettól Bert Hellinger a lelkiis-
meretnek másik színt1étkulonbo zteti meg, a kollektíu
"gy
Ielkiismeretet.
Ezt a kollektív lelkiismeretet nem érezzuk,
csak a hatásairÓl ismerhetjuk fel, hogy mííkodik. Nem az
e8yes ember lelkiismerete ez,hanem a csoport, a kollektí-
Va egyens lyát szabáIyozza. Azokat a rencleket szo|gáIja,
amelyek eleve adottak az ember számára. EzektóI a ren-
dektól nem szabadulhatunk meg, mert a kollektív lelkiis-
meret konyortelentil érvénytszerez nekik. A legfontosabb
rendek a kovetkezók
az adás éskapás egyenstilya,
az idóbeli sorrend,
a Csoport teljessége(minden CsoPorttagnak joga van
ahhoz, hogy a csoporthoz tartozzon).
11 /l
tL+
Mivel a kollektív lelkiismeret a csoPort leikiismerete,
kizáró|aga csoPort érclekeitszolgálja, vagyis a fent megne-
vezett rendeket a csoport síkján valÓsítja meg. Ennek aZ a
kovetkezménye, hogy
nem érezzuk,
d
b) nem toródik vele, egy családbÓi melyik személyt
használja fel a rend írjrateremtéséhez.
Az atlás ésknpásegyensítlvaaz emberi kapcsolatok egyik
alapvetó eleme, jÓban és rosszban egyaránt. Ha valamit
kaptunk, akkor a másik ember adÓsának érezzik magun-
kat, ha valami rosszat tesz velunk (vagy valamelyik család-
tagunkkal), akkor jogosnak érezzuk, hogy valamit mi is te-
gyunk az t\Ietóvel. Ezt a saját személyes lelkiismeretunk
szintjén éljuk meg, és általában személyesen prőbáljuk
meg helyreállítani az e1yensírlyt. A kollektír, lelkiismeret
azonban akkor is igénybeVeSZ minket, ha az egészcsoport
szintjénnincs egyensrilyban valami, ha például egy apa Va-
lakiben na8y kárt tesz, de nem teszi jővá. Akkor a gyerekek
Vagy az unokák ,,b(inhódnek,, az apa tettéért.
Legtisztábban a náci családok utÓdainak családfelállítá-
saibÓl látszik mindez. Ha a kozvetlen érintetteknem vá11a1-
ják fel maradéktalanul a bíínuket, ésnem gyászol1ák meg a
holtakat, akkor az vtődaik fogják ezt elvégezni helyettuk.
Egy asszonynak például páni félelmei voltak a két gyereke
miatt. Nem volt rá oka, de nem hagyta nyugodni a gondo-
lat, hogy a gyerekeinek meg kell halniuk. Egy állításon ki-
derult, hogy a nagyapa SS-tisztként zsidó asszonyokat és
gyerekeket oletett meg. Már az apja is megprőbált ezérta
bíínértvezekelni azza|, hogy ongyilkos lett. A békétazorr_
125
 ban nem a r,ezekléshozta me8, hanem az, amIkor a nó rá
tudott nézni a megoit gyerekekre/ megsiratta óket, ésmeg-
hajolt eiótttik ésanyáik elíítt.
Hasonl dinamikát taláiunk azoknál a jÓmÓdti csalá-
doknál is, akiknek Vagyona sotét ugyletekból, csalásbÓl
Vagy akár egy másik ember haláláb óI szárrnazlk. olykor
(konnyebb esetekben) egészenhirtelenul veszítik el a va-
gyont az utÓdok (példáuljátszanak r'agy valamilyen speku-
láciőn btrkják el), olykor fuggóség és depresszir5uralkodik
el a családban, Vagy sok az ongyilkosság Vagy a rejtélyes
haláleset. Ez sok generáciőn át vorruihat a család életében.
Így mutatkoznak meg (Észak- és Dé1-)Amerikában sok
állításban a rabszolgatartás és a rabszolga-kereskedelem
kovetkezményei még napjainkban is. Biztosan nagyon ér-
dekes ienne ebból a SzemPontbÓl megvizsgálni az egyestilt
államokbeli politikai helyzetet és ezzel egyutt az amerikai
világpo1itikát.
Az idórendi sorrendazt mondja ki, hogy egy CsoPorton
bcliil azokat illeti meg az elsóbbség,akik eIószor érkeztek a
rendszerbe. Tehát a szulóket a gyerekek elótt, az idósebb
testvéreketa fiatalabbak e\ótt, az elsó feleségeta második
elótt stb. Kulonbozó csoportok ésrendszerek kÖzÖttviszont
az uj rendszernek jár az eIsóbbségaz eIózóvel szemben
_ tehát a jelenlegi csaláclnak az eredeti családdal szemben,
a második családnak az elsór,el szemben stb. Gyakran tel-
jesen tudattalanul utkozunk bele ezekbe a rendekbe, oly-
kor jő személyes lelkiismerettel, de azok a szeméIy Íigye-
lembevétele nélk|il szereznek érvényt maguknak, annak
tigvmond a háta nrog tt _ mint ahogy a kozgazdaságban
elhíresuit,,1áthatatlankéz,,míikodik a piacon.
Végul a csoportteljességének értelmébena kollektív lelki-
ismeret arra vigy áz, senkit ne lehessen kizárni a csaiádbÓl.
Mindenki, aki egyszer már odatartozott (a halva szuletett
eyerekek is odatartoznak), az orokre odatartozik. És min-
c1enki, akir,el egy családtag Lij kotódést alakít ki, szintén
odatartozik (ésezze\ egyutt minden, amit eZ a személy a
családjábői magával hoz). Ha tehát valakit a saját lelkiisme-
retuk alapján kizártak Vagy elfojtottak (mert olyat tett vagy
szenvedett ei, amit nem illett ebben a csoportban), akkor a
csoport lelkiismerete gondoskodik rőla, hogy ez a szeméIy
megmaradjon az emlékezetben.Ezt ű,gy éri el, hogy képvi-
selteti egy utÓddal. Ha tehát (péidául) egy nót kizár a csa-
ládja Vagy kízárják a családi tudatbÓl, mert torvénytelen
gyereket szilt, akkor késóbb egY másik nó (egyik unokah -
ga, lánya Vagy unokája) tudattalanul utánozni fogja ezt a
n(>t,és szintén torvénytelen gyereket fog világra hozni,
\'agy ,,i11et1en,, fordulatot fog végrehajtani az éIetében_
esetleg azzaI az érzéssel,hogy ami torténik, azt egyáitalán
nem is akarja, és nem ts érzt a saját életerészének.Ebben
semmi Szerepe nincs annak, hogy bármit is tud-e az elód az
illetó \étezéséról. A kollektív tudat egyszeríien csak felhasz-
nálja az egyént arra, hogy a Csoport teljességétszavatolja.
A kollektív lelkiismeret által védett dolgok kozé tartoz-
nak azok aZ események is, amelyek a csoportba utkoznek
Vagy utkoztek. Mindenekelótt a roSSZélményeketszokták
elfojtani (és ezzel egytitt a hozzájuk kapcsolÓdÓ embere-
ket). Ez az elfojtás viszont árt a csoport tlilélóképességének
és novekedésének,Ezért ismétl(jdnek ezek aZ események
tremzedékekenát, amígmeg nem lágák ésfel nem vállalják
óket. Ha tehát kizárnak egy családtagot, hogy egy tragikus
127
eseményttávol tudjanak tartani magtrktÓl _ például hogy
egy gyerek korán meghalt, ésa sztilók számára tÚrlféleime-
tes szembenézniezzel _, akkor a kollektív lelkiismeret gon-
doskodik rőla, hogy egy késóbb szuletendó gyerek, akár
egy késóbbi generáciÓban sztiletett gyerek elfoglalja az ó
helyét. Ez azt jelenti, hogy a késóbbi gyerek semmit Sem
tett,ésnem is tehet róIa, nrégisa klán szolgálatába kell á1l-
nia, hogy megint legyen valaki azon a bizonyos helyen.
Ez megmagyaráz olyan dolgokat is, }rogyanképviseii vala-
kt az apja korábbi szerelmét vagy barátnójét, vagy aZ anya
elesett szerelmét,akik nem kapták meg a helyiiket az uj
család belsó képében.Ilyenkor tart igényt a kollektív lelki-
ismeret az egyén szolgáIatára'
A kollektív tudat nem az egyént, hanem a csoportot
mint egészetirányítja,az egyén_ mint mondtam _ ezt nem
étzt.Ezért tudnak az llyen helybetoltések,rejtettképvisele-
tek ésa belóluk fakadÓ személyesproblémák va1y betegsé-
gek észrevétlenekmaradni, amíg az ember csak az egyént,
a problémáját és a fejlódéstorténetétnézí.Csak akkor ve-
hetjuk észre,b,aaz egyes embert a nagyobb csoport, a csa-
Lád tészénektekintj"k. Tehát az egészcsaládot kell látnunk,
ahogy ez a családfelállítás során torténik.Akkor mutatják
meg magukat tigymond a rendszerben lévó ures helyek, és
meglátszik az is, hogyan prÓbálják meg a késóbb szuletet-
tek betolteni ezeket az íiroket _ anélkul,hogy tudnának rÓ-
la vagy akarnák. Ha ismét a helyukre állítjuk az eredeti (a
kikozosítettvagy a családi tudatbÓ1 kiszorított)családtago-
kat, éselismerjtik azokat a torténéseket, amelyek a kikozo-
sítéshezvezettek, akkor nem keil már betolteni a helyeiket,
ismét helyreáll a rend, és ezzel a rendszer egyensírlyais.
728
Azok a kovetelmények,amelyeket ,,a lelkiismeret,, állít
fel, ugyanakkor részben ellentmondásosak. Konfliktusok
állhatnak eló a két lelkiismereti szint kozott, de egyik Vagy
másik szint egyedi kovetelményei kozott is. A családfeiállí-
tásnál viszont ezeket láthatÓvá 1ehet tenni, és bizonyos
fokig ki is lehet békítenióket egymással. Egyébkéntcsupán
,,blzonyos fokig,,, mert a kétfélelelkiismeret kovetelmé-
nyei kozotti ellentmondás olykor csak magasabb szinten
- a lélek szintjén - oldhatÓ fel. Ezt kor'eti Heilinger, amikor
a ,,szeretet rendjeivel,, valÓ munkátcll (ezek lényegileg a
lelkíismeret diktálta rendek) eljut a ,,lélekmozgása1i8,,.
A lélek
A ,,lélek,,témájávala pszicholÓgia ésa pszichoterápia me-
zejénekelaknásított terriletéreérkeztunk. Bár a két tertilet a
lelki betegségekkel valÓ foglalkozásbóI ered, manapság
mégis keruli a lélek szót. Ugyanakkor minden ember lélek-
kel bírÓ lénynek érzl' magát, ezért nem is csoda, hogy egy
egész sor olyan terápiás és spirituális mÓdszer és irányzat
alakult ki, amelyek a legkulonfélébbmődokon foglalkoz-
nak a lélekkel.
Ennek evolriciÓtorténetiés (szííkebbértelemben)torté-
nelmi okai vannak' A (személyes) lelkiismeret kotóereje
csokken, ésezzel egyritt a vallások ésideolőgiák kotóereje
is. Elószor is egyszeriíen azért,,mert az ember ma olyan
sok csoportban fordul me$, hogy már nem maguktÓl érte-
tódóek azok az értékek,amelyekkel felnótt. Ha már az is-
kolai osztályban osszetalálkoznak a ktilonbozó népekhez,
i29
 vallásokhoz, ktrlttirákhoz és az ezeknek megfeleló érték-
rendekhez tartozÓ gyerekek, akkor mindig kérdésessé vál-
nak a saját értékeik.Aki valamennyire is rryitott szemmel
jár a világban már nem lehet biztos benne, hogy átvett ér-
tékei helyesek, va1y hogy a legjobbak. EurÓpában hozzá-
jon még ehhez, hogy a két világhábor megmutatta, mi-
lyen rombolÓ hatásrjr,ha az ember a tobbiekéfolé lrelyezi a
saját értékeit,faját Vagy osztályát és hitét. A hatvanas
évektól egyre tobberr panaszkodnak, hogy osszeomlott az
értékrer.rdszer a fejlett társac1almakbarr,ami azt je|zi, hogy
a lelkiismeret kotóereje csokken, és ez (pozitív és negatív)
kovetkezményekkel jár.
A kotííerómértékérrek csokkerrését
nem tudjtrk fe]tar-
toztatni. Nem nevezhetjuk szerencsétlerrségnek Sem/ mivel
az emberiségegészvilágra terjedó szovedékénekarra \/an
szuksége, Irogy ko]csonosen elismerjék, mindegyikunk
egyenló ésegyenló mértékíi.Vagy kitartunk emellett vagy
pedig barbár visszaesésekkovetkeznek anélkul, hogy tar-
tosan meg tudnánk állítani a folyamatot. Ha viszont a má-
sik értékeiegyenértékíiekaz enyémekkel és ugyanolyan
érvényesek,akkor a saját értékeimmár nem tudnak annyi-
ra megkotni engem. Akkor át]átom és észrevesZem/hogy
pusztán a csoPorthoz tartozás vágya kot meg. Az erósebb
értékorientáciÓraszőIó felszó|ítás ezért a Semmibe vezet.
Ebben a helyzetben nem arra Van szukség,hogy tijra beáll-
jtrnk a régi irányba, hanem egy másik, messzebbre vezetó
irányt találjunk magtrnknak. Ez a tij irárry lehetne az, arrre-
lyik a lelktink felévisz bennunket.
Mi hát a lélek,mit érttinkezen a fogalmon a csalác1feiál-
lítás során? Nenr fogom meglratároztri, a iélekre tudnillik
130
csak utalni tr-rdunk.A lélek ugyanis valanri olyan, ami ko-
rtilvesz benntinket. Lényegébenhatártalan, ezértnem lehet
nreghatározni (ami annyit jelentene, hogy ,,határok kozé,,
szc.lrítjuk).
Bert Hellinger a családfelállítás kozvetlen megfigyelé-
séból dolgozta ki lépésról lépésrea lélekr l és lelkiisme-
retról szőIő leírásait. E benntinket iránvíto két elem kor-
vonalai csak mostanában tisztulnak ki lassanként.Nekem
8y tíinik, az a lényegi kulonbség, hogv a lelkiismeret
megkot, mert eIoálnszt,míg a lélek csupán osszekot.A lelki-
ismeretnél mindig kettéválik a jÓ és a roSSZ (a bíín és az
ártatlanság), u helyes és a helytelen, a mi és a másik(ak).
A lelkiismeret a ktilÖnbségtételen aiapul, ezértdontéstkove-
tel tólunk. A lélekben nincs Sem egyik, sem másik. Nincs
kr-ilonbségtétel, az embernek peclig nem kell valami meliett
vagy eilen dontenie.
A lélek egyszet eI1'az, ami osszekot anélktil, hogy eivá-
lasztana. MásképPerr az, amiben minden benneann, Ezért
nem kot meg, hanem csak osszekot. Az, ami megteremti a
teljesetVagy a teljességet. osszekoti a teljességeketa teljes-
ségekkel. Trilmutat rajtunk, aÍra, ahová tartozunk. Ezért
mondja Hellinger, hogy nincs lelktink (onmagunkban), ha-
nem beruteangyulk egy lélekben.A lélek kortilvesz bennun-
ket, mozgat és ttilnyírlik rajtunk. Ebben az értelembenaz
cmber megkuionboztetheti a 1élek kulonbozó szintjeit
(egyénilélek,csoportlélek,nagy 1é1ek), de ezek a megneve-
zéseknem jelentik azt,hogy a ktilonb ozó szintek elválnának
egymástÓl. Csak az integráciÓ kulonbozó mértékbenfelfo-
gott szintjeiról van szÓ' A lélek valami alapvetóen nyílt, ha-
tártalan ésbehatárolhatatlan- a mi kiteqedésunk a világba.
1'r1
lJl
 Ez nem elmélet. Mindenki láthatja a családfelállítási
munkában, ésmindenki megérezhetimaga is. Ha kapcso-
latba kertilnek a saját lelktikkel, ha most, hogy ezt olvas-
sák, roviden megállnak, és ráéteznek a lelktikre, észre Íog-
ják venni, hogyan terjed ki valami a bensójtikben. Nem kell
hozzá fogalom vagy kép a lélekról, elégcsupán a szó, hogy
megnyisson valamit onokben. Ha teljesen rábízzák magu-
kat, megnyílik egy tágabb, nyitottabb tér is, amelyben el-
tíinnek a határok, Ez a lélek.
A családfelállítás számára ez azt jelenti, hogy ha a iélek
szintjétis bevonjuk a munkába, akkor mindent meghala-
dunk' ami elváIaszt. Ez az utÓbbi években azokban a csa-
ládfelállításokban mutatkozik meg egyértelmííen,amelye-
ket Bert Hellinger ,,a lélek rnozgásainak,, nevezett el. Ezek
az á||ítások két elemukben kulonboznek az eredetiektól:
elószor is a terapeuta szinte soha nem avatkozik bele a
folyamatba. A képviselók csendben a belsó mozgásaikat
kovetik, alig beszélnek, az o|dások pedig gyakran inkább
utalások a tágabb (belsó) mozgásokra, mintsem a helyzetet
átfogő statikus oldÓ képek. Másodszor: ezekben az á|Iítá-
sokban gyakran feloldődnak a határok a (lelkiismeret által
szétválasztott)csoportok kozott , a)ó ésa rosszkozott, a tet-
tes és az áIdozat kozott, és egy mélyebb szinten felfénylik
az egység, Ezen a szinten már nincs ktilonbség, és nincs
ktilonbségtéte1.
Ez a Íajtacsaládfelállítás kulonosen ott jár lij meglátá-
sokkal, ahol a tettes és az áIdozat va1y az ellenséggéváIt
csoportok kibékíthetetlentil állnak egymással szemben,
tehát a háborris eseményeknél,a gyilkosságnál, a megeró-
szakolásnál stb. Hogy ilyen esetekben megoldást találjunk,
132
muszáj meghaladni a lelkiismeret szintjét.Ez viszont csak
akkor sikertilhet, ha világos számunkra, hogy a lelkiisme-
retnek koszonjtik az élettinket,ésezt elismerjuk.
MiÓta Bert Hellinger felfedezte ,,A lélek mozgásait,,,
van egy bizonyos tendencia a családfelállítÓk korében_ ezt
most egy kicsit tíll sarkosan fogalmazom meg _, hogy a 1é-
lek mozgásait ,,jón'ak,, , a lelkiismeret mozgásait pedig
/;osszI)'ak,, értékeljék.Van, ahol olyan kijelentések is el-
hangzanak, hogy arről van szó, hogy meg kell haladni a
lelkiismeret korlátatt. Ezzel egyritt jár az a szándék, hogy a
felállításokat a béke, a megbékélésés a spirituális munka
szolgáIatába állítsák. Ezzel viszont a családfelállítás már
nem a valősá g szolgálatában állna, hanem a szándékos vi-
lág1obbítás eszkozévé válna. Ez elószor is nem mííkodík,
másodszor pedig maga is egy lelkiismeret-mozgás kife-
1ezódése,amely megktilonbozteti a ,,jőt,, és a ,,rosszat,, (a
gonoszat)' Ha nem figyelr.ink, akkor kertiló ton, a ,,lélek
mozgásainak,, álruháj ában titokb an viss zakű,sztk az á|Iítá-
sokba a lelkiismeret és a morál. A családfelállítás olyan
munka, amit a békeés a nrcgbékélés érdekébenvégeznek,
és ugyanakkor spirítuális is, de nem azért, mert le akar
gyózni valamit, és valahová el akar jutni, hanem azért,
mert mindennek teret ad, ami Van. Ez ligy torténik meg/
hogy mindennel egyetérttink, ami van.
Tény, hogy a lelkiismerettel határokba utkoztink, és
tény, hogy a lélek mozgása e határokon t lra vezet ben-
ntinket. A lélek ugyanis _ bár egyáltalán nem személyes_
az egyénrréválás alapvetó hajtőereje. A csoporthoz való
kotódés ésa lelkiismeret a kollektívában és azon értékeken
a
ITT
a 1
 r
beltil tart bennunket, ameiyek a kollektíva számára (a
mriltban!) jőnak bizonyultak. Aki a saját lelkét koveti, az
maga nrogott lragyja ezt. Emiatt egyszerre magányos lesz
- már nem lesz a csoport tésze_, de trgyanakkor a nagyobb
egészhez (amelyhez a régi csoportja is tartozik) kotódik
majd. Ez természetesen olyan irrdividr-raIizáIődás, amely
nem határolja el magát a másiktÓl (a lelkiismerettól sem),
hanem inkább természetesfolyatnat, ésaz individuum szo
eredeti jelentését koveti: az oszthatatlan,a széttorhetetlen,
az egész.Ez az egészviszont magába zárja a lelkiismeretet
is, nem pedig kizárja. Csak akkor tudunk fejlódésról ésno-
r,,ekedésróIbeszélni, ha a nor,'ekedésmirrdig magába zárja
az osszes korábbit.
Aki tehát a lelkét ésannak belsó mozgását ko'v,eti,nem
érzi 1obbnak magát, mint a tobbiek. Nem érzl,folottuk ma-
gát.Egyszeríien aztIát1a,hogy minden osszetartozlk, ésazt
teszi, amit tennie kell. Nem értékel,nem ítél.Saját,ő,\án jár,
méghozzá ésnem más miatt, hanem azért,mert eZ az ové.
Éshonnét tudom, hogy mi a saját tttam, hogy a lelkem
írtján járok-e? Pontosan arről az érzésrólismerhetem fel,
hogy nem vagyok jobb. Aki a saját ri!án jobbnak, ktilono-
sen feljogosítvava1y kiválasztva étzi magát, aZ nem a lel-
két kol'eti, hanem r,alami titkon mrikocló lelkiismeretet.
Az ugyanis a lelkiismeret jellegzetessége,hogy mindig
másokra hivatkozik, hogy mindig gr-,rzsba koti saját maga
_ a sajátja_ ésa másik elkulonítése.A lélek mozgása csen-
des ésalázatos, gyakran nagyon nehéz,de mindig messzi-
re mlttat.
A családfelállításnál mind ez jóI megfigyelhetó. A képvi-
selók ott nem a lélekrŐl,a lelkiismeretríjl'u,agyvalami ilyes-
134
v
miról szóIó elméletet kovetnek, hanem azt a mozgást,
ameiy a belsójukból fakad. ldeális esetbencsnk gy mozgat-
ja ket valami. Ha a lélek mozgatja óket, akkor egészen
nyugodt, ővatos, befelé fordulő keresó mozgást látunk.
Mirrdemellett gyakran aZ aZ ember érzése,mintha ossze-
sírrítveaz áItala megszemélyesítettember egész éiettorté-
netétátélné,kulonosen a benne lévó lelkiismereti konflik-
tursokatés a lelkiismeret meg a lélek kozotti fesztiltséget.
Akkor azt is érzi az ember, milyen eróteljes lépéskiiépni a
lelkiismereti kotésból és kovetni a lélek mozgását. Szeret-
ném ezt egy saját élménnyelszemléltetni,amelyet Bert Hel-
linger egyik szemináritrmán képviselókéntéltemmeg.
Egy porosz nagybirtokos a végsókig kitartott a foldjén
az elórenyomulo Voros Hadsereggel szemben, ésnem volt
hajlandÓ nyugatra menekulni, mert még mindig a végsó
gyózeIemben reménykedett, Az oroszok aztán elkapták a
tizenhét éves lányát, és elhtrrcolták egy orosz Íogolytábor-
ba, ahol tobb évetkellett eltoltenie, éscsak akkor engedték
szabadon, amikor már beteg és munkaképtelen volt. En-
gem űgy áIlítanak fel, mint olyan valakit, ,,aki a végsó
győzelmet megakadályozta,, (.igy éreztem magam/ mint
egy orosz tiszt). Amikor a lányt egy idó mr-ilva elém áilíqák,
keményen a Szeme kozé nézek. ValÓjában nem 6t nézem.
A pillantásom inkább átf rja ót, és rajta keresztul valami
távolira irányul. Csak egy szó jut rola eszembe zsákmátty|.
Arnikor Bert Heilinger egyik javaslatátkovetve azt mondja
nekem és az eir,társaimnak, ho8y ,,Kérlek,hagyjatok élet-
ben!,,,bennem semmi Sem mozdul. Számomra nem egyéb
zsákmánynál. Kérlelhetetlenul kókemény Vagyok. Heliin-
ger elvezeti, de engem nem érdekel. Egy-két PerC mtilva
135
 V
egy hatalmas eró hűzza hátra a jobb karomat. Kovetem a
mozdulatot. Őruletes dtih préseli okolbe a kezemet, a ka-
rom htizÓdik hátrafelé,mint mikor titésreemeli az ember a
kezét, kitekeri az egész testemet is, amíg egy hangos ki-
áltással hátrafelé ossze nem esem. A belsómben egy alig
kibírhatő harc tombol: a mélyben érzem, hogy a megnyug-
váshoz, a saját lelki békémheZaZ kellene, hogy ránézzek a
fiatal lányra (ésvele egyutt az osszes németre)_ vagyis em-
berkénttekintsek rájuk. De ezzeI szemben á11egy kétségek
kozott hánykődÓ ,,Nem!,,, arr,ikicsavarja a testemet, én pe-
dig a fájdalomtÓl és a szétszakítástÓlhangosan felkiáltok.
Nem, nem tudom, ésnem is akarom! Nem, amíg a saját ha-
Iottaimra nem tekintettek rá, és nem adták meg nekik a
tiszteletet! De ezt még nem mondhatom meg nekik, mert
maguktÓl kell rájonniuk.
A terápia nyelvén szÓlva konfliktus Van a lelkiismeret
és a lélek mozgása kczott, ami szétszakít1a az embert. Mé-
lyen bent tudom, milyen mozgást szeretne a lelkem _ lrogy
,Így nézzek az ellenségeimre,mint ember az emberre. A lel-
kiismeret mozgása viszont ezt megakad áIyozza. Árulás
lenne a saját halottaimmal, a sa;.át áIdozatokkal szemben,
akikért harcolok ésharcoltam eddig. Az áIlításbanegy idó
után elfordul a testem a tobbiektól. Üres tekintettel bámu-
lok a padlÓra a hátam mogé, oda, ahol oroszor szág elkín-
zott anyái éslányai fekr.idni kénytelenek. Hozzájuk h zott
valami, veluk akartam sírni, és az ó engedélyuk kellett,
ho8y a másik oldal nóiben a nót tudjam látni. Ahhoz ezek-
nek elószor Ie kellene térdelniuk az orosz nók elótt. Akkor
lenne _ talán - lehetségesa béke _ a népek ésa saját meg-
kínzott leikem számára. Amíg viszont eZ nem torténik
136
ul
t
meg, addig inkább a poklok kín jait élem mC$, de nem en-
gedek.
Rendszerszemléletben gonc1olkodva arra kovetkez-
tetek, hogy a lelkiismeret mclzgásai bizonyos mÓdon
elsóbbségetélveznek a lélek moz'-gásai elótt. Hiába az utób-
bi a messzebb hatő ésmélyebb rlrozgás, az elsót nem lehet
megkerr.ilni vagy átugrani. A le ikiismeret mozgását teljes
egészébentisztelni kell, hogy a lélek mozgása egyáltalán
megtorténhessen.Nem lehet te].rát az egyiket a másikkal
helyettesíteni,mert, mondjuk, .igy gondoljtrk, hogy a lélek
mozgása minden mást magába foglal. Ez igaz trgyan, de
csak akkor, ha a lelkiismeret mo.zgását teljesen elismerjuk,
beltil teljesen véghezvissztik (ez: nekem kulonosen akkor
túnik fontosnak, ha az áIlításokb;an megjelenó lélek mozgá-
saibÓl szerzett meglátásokat az e)tnikai éspolitikai konflik-
tusokra ésazok megoldásaira ak.arjuk alkalmazni). Máskti-
lonben kibékíthetetlenulállnak e=gymással szemben, ami a
lelkiismeret mozgásának gyóze-^-métlrozza eI. Ez az eró-
sebb _ legalábbis rovid távon _, még akkor is, ha a másik
mélyebb ésátfogÓbb.
A lélek korulvesz minket, és rnint ilyen, magába foglal-
ja a lelkiismeretet és annak kuli1nbségtételeitis' A ielkiis-
meret - minden problémás oldal ával egytitt _ a lélek része
és a teljességrésze.A béke, ami t a lélek szintjén találunk,
nem az abéke,ami a háborr-lr elle.rrtéte.A háborti ésa békea
lelkiismeret szintjéhez tartozIk, porrtosan r',rgy,mint a jÓ és
a roSSZ.A lélek szintjének békéj*=mindkettót tartalmazza..
a békétés a hábor t, a jÓt és a r..lsszat. Talán annak a rég-
mtilt idónek a visszhangja, amel.r-ben a kettó mé8 egy volt,
amikor mé8 minden egymásba fonÓdva létezett,megkti-
737
 Y

lonboztetés és szétváIasztásnélktii. A ,,lélekmozgásaivaI,,

doIgozó állításokban ezze\ az el nem választottai és ku- 6,fejez et
lonbségtételnélkulivel találkozunk. A kulonbségtételek,
megktilonboztetések teszik viszont aZ emberit, adják a
fejlódés mozgatórugÓit. A lélekszintjénekbékéjenem veszi AszolgőI at: Bert Hellinger nnulk(lmődja
el ezen ktilonbségek, kulonbségtételekerejét,nem át|ít1a az ésrlilágnézete
egységeta kulorrbozóség helyére,lranem eZ aZ egység nrár
igenli éstartalmazza a ktilonbozóséget is.
Ez érint me8 és riaszt meg ber.rntinketolyan mélyerr az Egv embernek tekintem magam
állításokban: megéljuk, hogy mindennek szabad lennie, a sok kozul,
ami van, éshogy a mély békemindent átfog. Ez viszont azt aki egytitt re zeg az emberi síkorra tobbiekkei,
is jelenti, hogy a roSSZat,a háborÚtt, a félelmet is átfogja, éstalán r.réha. megmozdít valamit.
akármilyen gonosz és félelmeteslegyen is; és hogy ha ezt Olr,anvagyc 'k,
a békét(az egyetlen valÓcli békét)el akarjuk érni, akkor aki az osszharrgot keresi,
mindezt ugy kell elfogadrrttnk,ahogy Van. A lélek békéje aki a rejtettt-artománybÓl felfényló dolgokban segít.
Sem nem valami (p1. u hábor ) ellen Van/ Sem nem akar
bármit ís |egy6zni (pl. a lelkiismeretet),lranem egyszerííen Ezeket a dol gokat mtrtatjameg a családfelállítás,
csak uan. A lélekbenbéke Van. fénvtvet arr.a, ami eddig rejtve r'olt.

De tulajdonb<éppel]eZ sem az, ami vagyok.

Alapjában v éve Ú.gy érzern,valami olyan szolgálatába
t'ettek,amit magaln sem értek.

Bert Hellinger

A hellingeri munka itj Íejleményei

Bert Hellinger munkája kb. az ezredfordulÓtÓl riási fej1ó-

désenésvá 1tozáson tnent át. Majdnem mindig az torténik,

138
139
hogy el szor lecsendesítia mellette tiló kliensét.Egyszer' '-
en csak arra kéri, hogy hallgasson, hol csukott szemmel,
hol rá nézve,hol egyszeríjen csak ű8y, minden további cse-
lekvés nélkul. Ez a csond sokáig tarthat, akár ot-tíz percig
is. A kliensben gyakran megmozdul ilyenkor valami _ Pél-
dául sír vagy mélyen ellazul _, s akkor például azt mondja
Hellinger: ,,Ennyi volt." A kliens pedig visszamegy a he-
lyére.Senki nem ért semmit, de mindenkllát1a, hogy vala-
mi tortént,hogy valamit eltalált az llletó lelkében. Hogy
mit, az lényegtelen, senkinek nem keil tudnia. Kérdezni
nem szabad, mert a kérdésekcsak az ember kívárrcsiságát
elégítikki, a kliensnek pedig semmit Sem segítenek.Rend-
szerint a kliensnek Sem szabad kérdezóskodnie, mert
akkor Hellinger szerint ,,a szelIem keres, nem a 1é1ek,,. A te-
rapeutánek is a lélekben zajló torténéstkell elómozdítania
_ tehát jobb, ha ó sem akarja tudni , így nem firtat, nem gon-
dolkodik/ nem értelmez. Ezzel egy olyan támog ató rnezó
jon létre,amelyben egy felmeruló kép Vagy e;y,a lélekben
keletkez 6 mozgásnak a hatása egészenki tud bontako zni a
kliensben.
Amikor a kliens elkezd beszélni, és a terapeuta rászó|,
hogy várjon, akkor a gondoIkodás egy pillanatra abbama-
rad. Amikor az ember gondolkodik, a problémával, annak
vélt okaival vagy esetleges Inegoldásaival foglalkoz1k, lI-
letve ezeket akarja megbeszélni,akkor éppenhogy nem fér
hozzá a lelkéheZ _ lefedi az oda vezetó utat. Az is igaz,
hogy kihallhat1a az ember a kliens hosszti monolőgjábőI a
lényeget,ha például a mimikájára, a hanghor dozására ésa
szokatlan szóv áIasztásairaodafigyel. A folyamatos gondo-
latáramlás megs zakítása viszont legalább ennyire kiprő-
140
bált mÓdszeÍ, és sok esetben ráadásul (kulonosen a sokat
és jÓl beszéIó embereknél) a legjobbnak bizonyul. Űr tá-
mad ilyenkor, és ez az íir megmut atja, mire van valőban
szukségea léleknek.
olykor egy aprÓ mozdulat utal erre a kliensnél. Gyak-
ran alig észrevehet6_ akéz Vagy az ujjak rezdulése,a fejje-
lentóségteljesmeghajtása _, de ekkor Hellinger átveszt ezt
a mozdulatot, vagyis a kezét a kliens fejére teszi, és fino-
man tovább segíti a mozdulatot. Ez a segítség(ami az
osszes jabb testi terápia legfinomabb beavatkozása) nem
szabad, hogy a terapeuta szándékaiből fakadjon. Ilyenkor
mintegy ,,elkapunk,, valamit, ami a kliens lelkéból indult
ki, és a mozdulataiban tukrozódik. Semmit sem szabad
eróltetnunk, mert azzal ellenállásba utkoztink. Ha viszont
sikerul csak annyit éstisztán csak azt átvenni, ami a másik
lelkében keletkezett, akkor azt fogja megélni, hogy a saját
lelkéból kiindulő mozgást támogattuk.
Például az egylk legutÓbbi szemináriumon mellettem
ult egy kliens, aki már Vagy négy éveeljott éventee1yszer.
Nem tudtam, most mit szeretett volna, de nem is akartam
megtudni. Arra kértem, csukja be a szemét.Akkor észte-
vettem egyfajta bánatot, egy Szomorti fájdalmat, ami a feje
lőgatásában is kiÍejezódott. Azt mondtam neki, egyszer en
csak kovesse a mozgást, ahogy adja magát. Egyre mé-
lyebbról sírt,a felsíítesteelóredóIt, a végénpedig lecsírszott
a székró\, és a padlÓra térdelt. Akkor beugrott nekem a
kéP, hogy az anyjárÓl van sző, és anélkul, hogy egy szÓt is
szőltam volna, fogtam egy nót a korból , ésa térdeló nó elé
állítottam. Egy idó mtilva megkértem, hogy nyissa ki a
szemét. Lassanként felnézett a nóre, és ahogy a szemébe
747
nézett, kiszakadt belóle a felszabaclítÓ fájdalom. Felállt,
lrosszan ésbensóségesenolelkeztek. Mindez szavak nélkul
tortént,nekem pedig fogalmam Sem r,olt a részletekról'
Ezze\ befejeztem a ,,feiállítást,,_ egyetlen szó magyará-
zat nélkul. Azóta írt nekem ez a kliens: ,,A nettersheimi ál-
lítás Óta nagyon/ nagyon jől vagyok, és nagyorr ortilok,
}rogy lehetóségem nyílt rá. Megvilágosodott elóttem sok
olyarr dolog, ami a mtilt évben foglalkoztatott, az életem-
ben pedig most minden vidámabb éskorrnyebb.''
Van olyan is, hogy a csend után roviden megbeszélik a
témát,ami a klienst fogialkoztat1a(ez egy-kétrovid kérdést
jelent Hellinger részéról,és éppen ilyen rovid válaszokat
_ két-három rovid mondatnál soha nem tobbet),majd jon a
felállítás.Az esetek tobbségébenviszont tnár nem a klasz-
szikus értelembenvett állítás, ami tobb családtag egymás
kozotti viszonyát Íejezíki. Bert Hellinger mostanában leg-
tobbszor egy-két emberrel kezdi a munkát. Őket viszont
már alig ,,áI|í\u,,,inkább csak a terem kozepére irányítja
óket, Vagy aztkéri, hogy ott álljanak fel. Ha csak két em-
berról van szÓ, akkor egyszeruen egymással szembe állítja
óket. Vugy tobb nemzedék képviselóit állítjaegymás mogé.
Akkor ler-il,és hagyja, hogv minden magátÓl menjen to-
vább, mikozben mindenen rajta tartja a szemét, és soha
nem adja ki a kezéból a vezetést_ akkor Sem/ ha kozben
semmit sem csinál.
Bert Hellirrger a felállítás gyakorlatában bekovetkezett
változásokat ,,a lélek mozgásai'' fogalommal foglalta osz-
sze. Eleinte ez inkább csak annyit tett, hogy bizonyos hely-
zetekben kiegészítetteés kiterjesztette a régi felállítási
mődszert, idókozbetr azonbarr Hellirrger kozponti munka-
11)
1+L
mÓcljává nótte ki magát, amely a régicsaládfelállításhelyét
mesSzemenóen átveszi. Most fordította heiyzet: a hellinge-
ri munka mind a belsó hozzáíIlást, mind a mÓdszert te-
kintve fóleg a lélek mozgásait jelenti, és csak bizonyos
helyzetekben egészul ki a klasszikus családfelállítással.Ez
a megállapítás, mint már említettenr,személyesen Hellin-
gerre vonatko zik. Ó maga azt is szeretné,ha minél tobb
családfelállítÓ kovetné ezt a fejlódést,de ók csak habozva
léprrek erte az utra. Mődszertarri rlrjításnálugyanis sokkal
tobbrói van szÓ, mert ez már egészentij terápiás mÓd.
A kollégáimmal ellentétbenénnem látok ebben semmi-
iyen szakítást a mt,rlttal,elfordulást a családfelállítáStői.
Szerinten:raZ tij mÓdsZer a dolgok mélyéna régi folytatása,
kovetkezménye.Annak számára lesz világos a folyamatos-
sá8, akiben tudatosodik, mit is jelent a fenomenolÓgiai
I:.ozzááIlás,amit Bert Hellinger már a kezdetektól kovet. Ez
a munkája kulcsa. Az ,ljabb fejlemény nem más, mint en-
nek a fenomenolÓgiai attitírdnek a radikális elmélyítése és
síírítése.Ebból a Szempontb l e radikalitás alapján arra is
alkalmasak az uj fejlemények,hogy a korábbinál egyértel-
míibbétegyék a régi gondolkodásmődokkal, attitiidokkel
ésmődszerekkel szembeni krilonbségeket,ésahhoz is hoz-
zásegítenek,hogy az ember tisztábban kialakíthassaa saját
]r'ozzááIlását.
143
A fenomenolőgiai elj árás
Az az érzésem,hogy a fenomenolÓgiai attitíid a hellingeri
családfelállítás legnehezebben érthetó eleme, amely a leg-
nagyobb kihívást jelenti. Vannak, akik Úrgy vélik, a feno-
menolÓgiai munka olyasmi, mint a megbízhatő terápiás
szakértelem,plusz sok tapasztalat,plusz bizalom a saját in-
tuíciÓban, plusz lehetóieg jÓ nagy nyitottsá g az uj, meglepó
felfedezésekre.Ezek valőban mind szukséges tulajdonsá-
gok tttittdenjó terapeuta számára, de mé8 semmi kozuk
nincs a fenomenologiai attitíidhoz ésmÓdszerhez.
A fenomenolÓgiai eljárás egy másfajta ésegészenegye-
di mÓdszer _ tehát nem a régimÓdszerek kiegészítése ren-
geteg intuíciÓval ésaz u1rar'alo nyitottsá 88aI,hanem más-
fa1tahozzááIIás, másik kiindulőpont, másfajta látásmÓd,
másik eljárás. A fenomenolÓgiai terapeutának Vagy tanács-
adÓnak nincsenek elófeltevéseiVagy stratégiái.Fuggetlení-
ti magát a szándékaitÓl, ésmegnyi\a magát a valÓságnak,
majd vár, hogy mit mutat ez a valÓság, azután ennek a
valÓságnak megfelelóen cselekszik (szóI), anélkul hogy
mindennek elózetesen utánagondolna. Az eró magábÓl a
valőságb óI származIk, nem pedig a terapeuta tudásábÓl.
Inkább abbÓl a bátorságbóI, hogy ki meri magát szolgáltat-
ni a ,,nem tudásnak,,. A terapeutának emellett _ ahogy Bert
Hellinger a régi kínai bolcs, Lao-ce nyomán megfogalrnaz-
Za _ vissza kell vontrlni a ,,sajátbelsó iires kÖzéppontjábn,, ,
ésonnan kell a kliensre ésa rend szerre ,,tekintenie,,. Ez a rn-
tekintésinkább passzív, mintsem aktív folyamat. Az ember
nem képetnlkota kliensról, nem kategorizáI1aót ésa problé.
máját, hanem egyszer(ten megnézi és megvárja, hogy mi
744
fog felbukkanni. Ezenkozben a kliens lelkével kell kapcso-
latban lennie, és alá kell magát vetnie annak a megoldás-
nak, ami a kliens lelkéból kiindulva megmutatja magát.
Amikor ez megtorténik,azonnal cselekszik, anélkul hogy
reflektálna, és gyakran anélkul is, hogy értené,mit torté-
nik. Az, hogy az embeÍ aZ eszével megérti, mi zajlott le,
sokszor csak késóbb torténik meg. Azt pedig, hogy helyes
volt-e, amit kimondott vagy tett, a hatáson fogja tudni leel-
lenórizni.
A fenomenolő gi ai ho zz á áll ás al apa etés e
Hellinger szerint a fenomenolÓgiai folyamatban a terapeu-
ta belsó tartásának három kovetelménynek kell megfelel-
nie f élelemnélkiiliség, sz án déknéIkiili ség éssz eretet nélktiliség .
A ,,félelemnélkiiliség,, annyit jelent, hogy bármi jon is ki
az áIlításbÓl, semmifélekéPpennem szabad a terapeutának
ezt enyhítenie. Így torténtegy nemrégiben tartott szeminá-
riumon, hogy egy párnáI az a kép jott nekem, hogy vége a
kapcsolatnak. Őt< *og dolgozni akartak a kapcsolaton, de
én csak annyit mondtam. ,,Énúgy érzékelem,hogy a kap-
csolatnak vége.,, Nem tompítottam, nem relativizáltam,
nem magyará ztam, Ésnem is állítottam fel. A férfi magya-
rázatot kért,tudni akarta, hogy jutottam erre a kijelentésre.
Azt mondtam neki: ,,Nem tudom, csak ez a kép alakult ki
bennem, éselmondtam nektek.,,
Sokan tekintélyelvíínek Vagy felsóbbrendiinek tartják
az Llyen eljárást. El tudom képzelni, hogy ilyennek tíínik,
ha csak hallja vagy olvassa valaki. Ha viszont ott van az
ember, és pontosan odafigyel, akkor láthatja, hogy az így
eljárÓ terapeuta mind saját rnagát, mind a kliensét tiszteli
145

és komolyan veszi. A fentebb emiített esetben komolyan
vettem a pnrkn7lcsolntot, ésennek kcizvetlen kovetkezménye
az lett, hogy mindketten rragyon elkomolyodtak _ koráb-
ban pedig nem így álltak a kapcsolatukhoz. Pontosan eZ
voit a probléma: knplcsoltttosdit játszottnk.Hirteien beléjr-ik
hasított,hogy ok a felelósek a kapcsolatért.Ha feláitítottam
t.olna, akkor csak tor,ább ment volna ez a régijáték.Talán
ez Iesz egy trj kapcsolat alapja _ én ortilnék neki; az ilyen
kijelentéseimmel nincs olyan igérrvem, hogy az igazság
szÓljon belólem (Hellingernek sem).
A ,,szúndékt lkijlíség,,
azt jelenti, hogy nem toreksztink
_
senrmi konkrét célra például megmenteni egy házassá-
got, meggyogyítani egy betegségetVagy életben tartani
r,alakit. Tehát azt is jelenti a szándék nélkuli munka, hogy
lemorrdunk arrÓl a szándékrÓl, hogy szeméIyesértelemberr
segítsunk.Ehhez legalábbis a konkrét tanácsadási helyzet-
ben képesnek kell lennunk meghaladni a lelkiismeret ha-
tárait és kotódéseit, és hagyni, hogy a lelkunk vezessen,
nrivei: ,,Szándék nélktil csak az Iétezhet'aki már feladta a
jőről ésa rosszrÓl alkotott elképzeléseit. Nem a jÓértésnem
is a rosszértharcol. Mindent elfogad, ami Van. Elfogadja az
életet.Elfogadja a halált. Elfogadja a SZerenCSét. Elfogadja a
szenvedést.Elfogadja a békétés a hábor tt. Mir,el ennvire
míndent átereszt magán, kialakul r'alami jő anélkul, lrogy
tenne valamit." (Hellingel 2001,32. o.)
A kliens természetesenvalanrilyen konkrét szándékkal
fordul a terapeutájához, és ezt a szándékot tiszteletben is
kell tartani. Ha viszont tr1lkomolyan VeSZema szándékát,
akkor b rtorrbe zárom magam. Volt például nálam eg1,pár,
alro] aZ asszony valamilyen siilyos izombetegségbenSZen-
146
-7
(
I
l
vedett, ezértmár nem sok r'olt neki hátra. Éppe'rharminc-
é\,eS,eísegy évvel korábban még csÚrcsformábarrvolt, cle
tudta, hogy rremsokára meg kell halnia, s hatalmas eróvel
ésnytrgalommal nézettszembe vele _ idónként olyan oro-
met és szeretetet sugárzott magáb l, hogy aZ már foldorr-
t lirrak tiínt, ami minden résztvevót mélyen megérintett.
Nem lettem volna igazságos vele, lra nem \/eszem a bátor-
ságot és nézek szembe a halállal vele egyutt, méghozzá
szépítgetés nélkul, vigasztalás nélkul ésa változtatás szán-
déka nélkul. Csak ezzeI ahozzáállással tudtanr vele ott ta-
lálkozni, ahol a lelke már volt, éstalán csak ott ttrdtam egy
kicsit segítenineki az átmetretberr.
A férjeerre nem volt képes.Mindenáron életbenakar-
ta tartani, s kétségbeesetten kuzd tt az életéért.Ezze| in-
kább hátráltatta abban, hogy átadja magát a feleségean-
nak, ami várt rá, nem pedig segítette.M"g tudtam érteni
és egyutt ttrdtam vele érezni, de nem az ó síkján mozog-
tam, nem volt szabad a magamévá tennem aZ ó szándé-
kát. Nem segítettemvolna vele semmit, csak gyáva lettem
volna , Azt kellett neki mondanom: ,,A feleségedmeg fog
halni, te pedig velem egyutt nem tehetsz semmit ez ellen."
olyan valÓság volt ez, amit nem akart látni, bár tudott rÓ-
la. A hozzááIlásom viszont lehetóvé tette számáta, hogy
megtegye. Két hÓnappal késóbb értesített, hogY meghait a
fe1esége.
A harmadik pontnál egy kicsit eltérekHeilingertól _ cle
szerintem csak a megfogalmazásban. Ő azt mondta, az em-
bernek szeretetnélkiilkell dolgoznia. Ezt azonban egyálta-
lán nem tigy csin áIjaó maga Sen1.Aki pontosan megfigye-
Ez peclig
li, látja, hogy tele van szeretettelésegytittérzésse1.
t+/
1 t 1
 Y

azért is sztiksé8es/mert ktilonben nem nyílik meg teljesen

A terapeuta pozíciőja
a kliens. Minél inkább gy érzi,hogy láqák éselfoga dják ót
A pszicholÓgia és a pszichoterápia rendszerint az egyénre
(vagyis szeretik), annál jobban meg tud nyílnl. Az éppen
gondol ésazzal dolgozik. Az egyes ember a kezelésvezér-
említett esetben például tele voltam Szeretettel a pár iránt,
fonala ésaz elemzésSzemPontja: a zavaraival, a problémái-
éspontosan eZ a szeretetvolt, ami lehetóvé tette ésbelulról
val, a szukségleteivelés kívánságaival. E szemlé1etszerint
megengedte, hogy veluk egyutt szembe tudjak nézni a ha-
az embert a kornyezete veszi korul, amely a családjáből és
1ál1a1.
a társadalomből áII.Ez a kornyezet vagy segíti, vagy hát-
A szeretetnek azonban t 1 kell mennie a saját szemé-
ráltatja a fejlódését,a kornyezetéhez kapcsolődÓ torténete
lyunkon és a mások szem éIyén,tÚrl kell mennie az adott
pedig hat rá ésalakítjaót. Amennyiben ezek a hatások za-
emberrel valÓ személyes kapcsolaton. A szeretet a kliens
varokhoZ va1y problémákhoz vezettek, színte lép a terá-
lelkének szóllgyanis, lélektól lélekig áramlik. Ezért túnik
pia, és az a doIga, hogy ezeket megszuntesse. A terapeuta
a terapeuta nagyon keménynek és részvét rrélktilinek a
rigymond a kliens mellett á11,ésonnan nézi,mire van a kli-
személyes síkon, bár egy mélyebb szinten szereti a klien-
ensnek szuksége ahhoz, hogy meggyőgyuljon, Vagy sike-
sét.A kliens lát1a ezt,I:.aa terapeuta szemébe néz, ésakkor
resebb életet tudjon é1ni.A családÍa, a gyerekkorra és a
a terapeuta is megérzi a szeretetét.Ha ilyenkor kemény,
SorSSZerííeseményekre onnan pillantunk rá, mint olyan
akkor nem tud a klienssel dolgozni. Nyitott szívvel kell ta-
,,kornyeZetre,,, amelyet lélektanilag meg- és fel kell dol-
lálkoznia a klienssel, a lelkével pedig szeretó kapcsolatban
gozní A terapeuta az egyén szolgáIatában áll.
kell lennie. Ugyanakkor nem uralkodhat el rajta a részvét,
Bert Hellinger - és vele egyutt a fenomenolőgiai-rend-
nem mííkodhet egyutt a személyes szinten. Tehát részvét
szerszernléletíi családfelállítÓk _ egészen másfa jta helyze-
nélktili szeretetról van szó, személytelen,részvéttelensze-
tet foglal el, ésmásfajta szemléletetvall, ésígy más irányba
retetró1.
tart a munkája ís.Az egészb61indul ki, amit olyan nehezen
Ezt a három pontot elruéIetileg messzemenóen elfogad- megfoghatő fogalmakkal fejez ki, mint ,,nd1Y lélek,, va1y
ják a családfelállítők, és valÓs zÍníJ\egmás terapeuták is
,,a valőság,,. Az egyén a saját kívánságaival és problémát-
tudnak azonosu]ni vele. Egyébkéntsokan megrettennek,
val nem mérce számára. Amikor azt mondja: ,,A lelkedre
amikor megtapa szta\ják, milyen kovetkezetesen dolgozik
tekintek,,, Yd1Y ,,Azt nézem, ami téged és engem vezet,,,
ezekkel Bert Hellinger. Van, aki szerint ez a munkamÓd
va1y ,,A szolgáIatába vett valani,,, akkor egészen máshol
nem annyira a technikai ktilonbség, mint inkább Hellinger áII,ésaz
á11,mint egy átlagos pszichoterapeuta. Az egészben
személyes bátorsága, míg mások szerint ennél tobbról van
egyént az egész részéneklátja (szíikebb értelembena CSa-
szÓ. Hogy mi az a tobb, az akkor derul ki, ha mélyebben
lád, tágabb értelemben pedig a világ Vagy a va1Ósá8 aZ
megvizsgáljuk a fenomenolÓgiai attitíídot.
egyént korulvevó egész)_ méghozzá nem is elválasztott

748 749
 részként,amely szent'eclveVagy koveteló z6en áIl az egész-
szel szemben, hanenr rigy tekint rá, mint az egészSZerVeS
részére.A mr-rnkájátpedig az egész,neln pec1igaz egyén
szolgálatába állít;a.
Ez pedig egy igen nagy lépléstkíván meg a terapeuta
részéróI:mtrszáj trgyanis neki is igent mondania a saját
szuleire, a családjára ésa világra nrint egészreű8y,ahogy
vantrak. Ítéletnélktil ésa rrélkr-il
a száncléknélkul, hogy va-
]amit is javítani akarna rajta. Ugvanis csak akkor tudom
így látni a kiienseket és ilyen nézlpontra blztatni óket, ha
saját magamat is e nagy egészSZerVeSrészénekélem me8.
Ilyenkor nem elszigetelt egvénrrek látom ííket, akik
egyedul á1lnak egy óket korulver'ó ,,kornyezetben',,amely-
hezbár sok szállal kot dnek, de amelytól a lényegettekint-
r,e mégis leszakadtak, hanem az egész ler'álasztatatlan ré-
szének.Egyébkéntnagyon kell arra figyelni, ho8y a kiierrst
,/egyenranguként,,kezeljuk, vagyis ne toljuk félreót, a sze-
mélyét és a problémáit, mondván, ho8y mi valami na-
gyobb egvségszolgálatában állunk. Minden bizorrnyaL ez
ennek az alaphozzááI],ásnaka legnagyobb kísértése és ve-
szélye.A lé]ekmozgásai olyan lebilirrcseló dinamikát hoz-
hatnak magukkal _ olykor olyan epikus srirííséget érnek el,
ho8y minden színház megirigyelhetné-, ho8y az ember a
Szeme eiól r'eszíthetia klierrst, a határait, sót még a saját
határait is. Ezt aveszéIytkomolvan kell \,enni, de nem sza-
bad urugykérrtkezelni, amikor nem akarunk megtenni va-
lamit, amit a pillanat megkovetel' Ahol niély lratást tudunk
elérni, a veszély is nagy. Minél inkább belemegyunk az
életbe, annál veszélyesebbéválik (hagyonrányos SZem-
pontből). M(ldszertai.Li Szempolrtb l fontos ugyant.rkkor,
150
hogy nrinclig a kiienst ésa rn gyakorolt hatást tartsuk SZem
eiott. Ebben segítenek a szokásos tobbnapos Szemináriu-
mokon az ugynevezett ,,visszajelzó korok,,, amelyekben
mindenki tobbszor megkapja a lehetóséget,hogy elmond-
ja, lrogy Van. (Hellinger ilyerr irányu munkáss ágát legjob-
ban az ordttungen der Liebe [A szeretet rendjei] címíikony-
ve dokumentálja [Helling er, I994]).
Az a terapeuta v a1y tanácsadÓ, aki így dolg oz1k,olyan,
mintha hícl lenne az egyén meg az elszigeteltnek látszó
problémái és a lelke kozott (vagy olykor a problémái és a
,,na1y lélek,,kozott), anrelybe beleágyaz dIk. Elrhez a tera-
peutának mindkettíclel SZoroSkapcsolatban kell lennle _ ez
benne a múvészet.Csak akkor tudja ugyanis a kiiens on-
magát ugy megélni, hogy Van egy szenrélyes szintje, és
ugyanakkor betagolÓdik valami nagyobb egységbe. ott
kell kezdenem/ ahol ó belul tart - ez pedtg rendszerint a
magányosság érzéseVagy a magányosság pozícíő1a;az aZ
érzés,hogy itt állok én a problémámmal, ott meg a v1Iág,
amely a problémámat okozta - de az én terapeutai állás-
pontom az egészetkell, hogy képr,iseije,és tigymond az
egészben kell állno.''. É' ahhoz, hogy igazán segíteni tud-
jak neki, ót is oda kell vezetnem' Ez kulonosen akkor válik
nyilvánva\óvá, ha olyan emberrel doigozunk, aki a iralál
ktiszobén á1i.
A tudom ány ésa fenomenolőgia
alapul, ésaz eljárás-
Ez ahozzááIlás ugyan az ésszerŰrségen
mÓd is empirikus abban az értelemben,hogy a tapasztalat-
151
 -
I
bÓl nó ki, mégsem a modern tudomány értelmébentudo-
mányos. A tudomány ésa tudományosan orientált terápia
más alapállásből indul ki, ésennek megfeielóen eltérnekaz
eljárásaik is.
Tfudomőfla!,,Uralko dj atok a f ld n!,,
Ha tudomány egy me8magyará zandó problémával találja
szembe magát, akkor kívtilról szemléli azt. Tulajdonkép-
pen tigy helyezi el, hogy minden oldalről elemezni tudja.
Ez annyit tesz, hogy a tudomány az átÍogó, a nagyobb
rendszer _ mindegy, hogy egy han 1yát, atommagot, em-
bert Vagy a világegyetemet vizsgáIja. Még a világegyetem
végtelen nagysága is a tudománnyal mint átÍogőegységgel
á1l szemben. Ez az alapállás benne rejlik a tudományos
szemléletben, nem vá|toztathatÓ meg, ha meg akarunk
maradni a tudomány talaján. Nem korlátozÓdik a tudo-
mányra Sem: ilyen a lnodern ember hozzááIlása a vIIághoz.
Ez mindannyiunk _ kezdeti _ attitíídjea világgal szemben.
Wolfgang Giegerich fenomenoiőgiával foglalko zó pszi-
cholÓgus és filozÓfus ezt a hozzááIlást ,,aréna-attitíidnek,,
valy ,,aLétkorulvételének,,nevezi (Giegerich, 1988).A mo-
dern ember rigy tekint a világra, ahogy az arénakorben tiló
nézókozonsége néz kívulról befelé.És pontosan ugyanígy
figyel a tudományos pszichoterapeuta az ,,alartyra,,Vagya
kliensre és a prob\émájára. És ugyanígy tekintene a tudo-
mányosan orientált családfelállítás a családra, illetve a
konstelláciőkra és a kliens lelkére. Bert Hellinger mégis
lankadatlanul hangozt u\u, ho8y Sem a saját n lelkiink nem
benniink Van/ és a kliens lelke sel;r.elíttiink Van, hanem
mindannyian benneungytntka lélekben;hogy a lélek valami
152
olyan, ami átfog benttiinkct.Eppen annyira van benntink,
mint amennyire korulottunk.
Fenomenolőgia:,,Taruiljunk a Ítjldt6l!,,
Ha mindezt komolyan vesszrik, akkor ez azt jelenti vi-
szont, hogy nem viselkedhetunk Úrgy a leikunkkel, mintha
kívtilról szemlélnénk,mintha át ésfel tudnánk fogni. Csak
hagyhatjuk, hogy n lelktink fogjon meg, mivel (hogy egy,
a családfeláilítás során gyakran hangoztatott mondatot
most egy másik osszefuggésben idézzek): ,,A lélek nagy,
mi kicsik vagyunk.,, Err6I van szÓ tulajdonképpen,amikor
a terapeuta és a kliens kapcsolatba kerul az áIIításelótt: át
kell adniuk magukat a mindkettójtiket átfogo valÓságnak.
Ebben pedíg a terapeutának kell elol járnia.
A valÓsághoz valÓ hozzááIlása tehát nem agresszív,
nem hÓdítás, felfedezés, demitologizáIás, rnagyarázat
(mint a tudományos attitiíd), nem akar áthatolni, megra-
gadni Vagy a kulisszák mogé nézni. A fenomenolÓgiai
Ltozzáállás egy aIázatos, a valÓságot élónek felfogÓ attitííd,
amely tanulni akar a r,alőságtÓl. Átaaja magát a jelenség
Iátványának éskozelségének'Nem a kulisszák mogé akar
látni, nem keresztkérdéseketakar feltenni a jelenségnek,
hanem valőságnak tekinti: ahogy most el(lttem megmutat-
kozik. A valÓsá8 az, ami megjelenik. Giegerich a ,,színházi
alapállásrÓl,'beszéI, artól, hogy az ember átadja magát a
jelenség látványának és látszatának, s hagyja, hogy ezek
rátekintsenek. Ezek néznek, ezek szőrják a villámokat,
a fenomenolÓgiai hozzáállásr]r ember pedig hagyja, hogy
eltalálja a villám és átmenjen rajta. Így volt eZ az Ókori
színházban is, ahol a színpad és a nézó egymással szem-
15J
l
I
ben állt, ésahol a színészekmaszkjábÓl áradt a hatás a né-
z6kre.
Mődszertanilag ez aztjelenti, hogy az ember megtanul-
ja észrevennia jeleket, atnelyeket a valÓság szakadatlanul
kuld, de ezeket nem értelmezi, lranem csak felfogja és
munkába áIIít1a, hogy ránézhessena hatásra, ésezt a hatást
kovetni ttrdja.Ilyen eljárás mellett az ember folyarnatosan
kapcsolatban marad az éIóvalÓstiggal, alrogy azttt ésmost
megmutatkozik. Ebben minden lépésaz ismeretlenbe ve-
zet (mint a képviselók mitrden lépese az áIlítások sorárr),
ehhez pedig bátorságra és bizalomra Van szukség. Nem
más ez, mint a jelenben val mttnka (ésélet).Ezt is lehet
mÓdszertanilag r-,rgyvégezní,mintha tudományt rníivel-
nénk, viszont ez a tudomány pilluntrol 7lillnnatraaz é1óta-
pasztalatra irányul, ahelyett hogy a tegnapi tapasztalaton
nyugvci elméletekvezérelnék.
P asszía b efogadás, aktía cseleka és
A fenomenolőgiai hozzáállás tehát minden lratározottsága
mellett elószor is egészenpasszív.olyan passzív,irogy érr
például semmiféle képet nem alkotok magamnak a klí.
ensról _ aZ emberról, a személyiségéról.Nem elemzem,
nem prÓbálom meg felfogni, besorolni valamilyerr kategő-
riá(k)ba. olykor magátÓl bukkan fel bennem egy kép, egy
szo vagy e7y mondat, akkor kimondom, és megnézem,
milyen hatása lesz, de egyetlen gorrdolatot Sem pazarlok
atra/ hogy a klienst, a problémáját Vagy a karakterstruktri-
rá1át osszefuggéseiben felfedezzern. Elófordul, hogy vala-
kit hosszan megnézek,de akkor is végig passzív maradok.
A valőságban lragyom, lrogy engem nézzenek. Ezt egyéb-
154
kérrteléggyorsan észreveszik a résztver' k. Sokatr nincse-
nek a hosszÚt, sziitlan szemkontakttrslroz hozzászokva, és
visszarettennek az elején.Amint azonban észreveszik,hogv
nem elemzenr óket, lrogy a tekirrtetemmeinem behatolok,
lranem arra hívom óket, hogy a tekintetr-ikkelésa lelktikkel
hc>zzámjojjenek, egészenmegnylrgodnak. Ez a megnyug-
vás az egyik hatás, a lélekvisszajelzése,an.reiyneksegítsé-
gével leellenórizheti magát tr teraper-rta.Ez teremti meg a
teret ahhoz, hogy egyuttesen rábízzák rnagukat r,alatni na-
gyobb eróre.
A teraper-rtánakekcjzben szintén al teljes szerrrélyével
és
a lelkével nyitottnak kell lennie a tortérrésekre, ésezeknek
át kell adnia magát. Nem rejtóziret a ttrdása Vagy a mod-
szerei mogé, nem marad érintetlenul,nrégakkclr sern, ha
az érzelrneitólbelul távolságot kell tartania. Ugyanis csak
annyiban |eszbejárása a kliens lelkébe,amennyiben a saját
lelkétnyitr,a ésa klrens szánrára elérlretóerrtartja.
Felel6sség
Amint világossá válik, hogy nrirrdkettetra benntinket (ket-
tónket) koruifogÓ valőságnak adjuk át magunkat, éshagy-
juk, hogy aZ VeZeSSen,rnár nem az én terápiás felelóssé-
gem, hogy mi lesz az eredtnény.Az érrfelelósségemmarad
a saját munkám, ez vIlágos, de az eredmény nem. A klierrs
sem fele]ós az eredményért.Ez fontos, rnert sok terápiábarr
ide-oda tologatJák a felelósségetaz erednrénytelerrterápiá-
érta kliens ésa terapeuta kijzott _ ha nem jon ()ssze,akkor
aZ egyik biztosan bíínos ebben. Ekclzben nrindketten a
mirrdenhatÓság Íantáziájával játszaclclznak, mirrtlra mind
a ketten a keztikben tartanák az életuket.A iatultttctttllouitti
155
 --

Kedves olvasÓ, on is megállapíthatja,milyen hatással

családfelállításnál nem létezik ez a felelósség éshIbáztatás,
jár a kétcím. Ha beleérezezekbe a nrondatokba, akkor ész-
mert rnindketten a valÓságnak vetik alá magukat, ahogyan
re fogja venni, hogy az egyik mondat állandÓ erófeszítést,
aZ megmutatkozik. Ami a megszokott pillantás elótt talán
folytonos teljesítéstjelent (ami természetesentokéletesen
felelósségnélkulinek tíinik, az valójában lemondás arről a
illeszkedik a Íogyasztói világ képébe),míg a másiknál
széieskorben elterjedt,de egyébkéntteljesenmegalapozat-
mély ellaztrlás lép fel.
lan vélekedésról,hogy az éIet,a halál, a SorS/a betegségés
Ezért is ilyen telitalálat az említett konyvcínr. Ha
a gyÓgyr"rlásmind a kezunkben r,an.
ugyanis az ellentététáIlíquk,nevezetesen: A sors nem gknrá-
sa va1y Harc n sors ellen, akkor azonnal világossá váIik,
A sors akarása
hogy ez a harc Sosem ér véget és sosem megnyerhetó. De
Colin Goldner, aki szenvedélyes Hellinger-kritikuS/ nem-
hogyan is mondta valamikor Hellinger olyan szépen?
rég kiadott egy Heliinger-ellenes konyvet, amely Der Wille
,,Mindenki a saját maga szamara.,,
ztttn SclticksnlA sors akarása címet viseli (Goldner, 2003).
A sorsot Sem meghatározni, sem megváltoztatni nem
A szándékát tekintve elképesztó ez a cím, mert kapcsola-
tudom _ maga az otlet is nevetséges.Csak a hozzáálláso-
tot sugall Hellinger, Nietzsche és Hitier kozott. Nietzsche
mat tudom megváItoztatni ahhoz, ami a feladatom, Vagy
egyik leghíresebb konyvének címe A lntalom nkarása,erre
amivel szembekerulok. Belesimulhatok, igent mondhatok
hivatkozott a náci ideolÓgi a, í8y Nietzschét sokáig a nem-
Íá, Vagy fellázadhatok ellene. Végsó Soron intelligencia
zetiszocializmus elókészítójének tartották (amit a mai
kérdése,milyen attitíidot veszek fel. Ha megértem,akkor
Nietzsche-ismerók betegesetr abszurclnak találnak). Most
már nem kérdés,hogy mi az okos és a buta megoldás. Ha
Bert Hellingert is egy kalap alá akarja venni r,eluk Gold-
feladja az ember azt a gondolatot, hogy a sorsát meg tudja
ner.
határozni, ésa valoságnak veti alá nragát, akkor nem veszí-
A cím ugyanakkor nagyon találÓ is természetesen,mert
ti eI az erejét,hanem pontosarr az ellenkezóje torténik:írgy
a lrellingeri munka valÓban arrr5ltanírskodik, hogy ponto-
a tanácsadó, mint a kliense rendkívtili eróre tesznek szert.
sarr akkor kerulunk osszhangba saját magunkkal, ha igent
Ha már nem szegulnek szembe a valős ággal, akkor annak
mondunk a sorsunkra. Egy berlini szemináriumon az
osszes erejétmegkap1ák.Ezzel osszirangban nemcsak PasZ-
egyik résztvevó megmutatta nekem egy másik szeminári-
szívak,hanem valÓban tettre készek vagytrnk. És egészer.r
um szÓrÓlapját, amelvnek az volt a címe, lrogy Az IéE1,aki
megkonnyebbtilunk. Mivel már nem terhelem magamat a
lenni nkarsz.Arra volt kíváncsi, mit gondolok rÓla. ,,E'ztipi-
felelóssé88eI, ami nem is az enyém, s ami tartÓsarr nyo-
ktts amerikai New Age-ouma, a legti sztább kapitalista ide-
masztana (ahogy ezt sok segító ismeri, akik az ugynevezett
olÓgia _ feleltem neki. _ Ha jő lenne, akkor az volna a címe:
,,kiégésiszimptÓmátÓl,, [burn-otrt] szcnr,edr.rek),egészen
Az nknrjlenni, nkíangy,,.

156
megkonnyebblilok. Ezért mondhatja Bert Hellinger: ,,A ko-
zéppont konnyíinek érz6d1k.,,
Tanácsadő éskliens eyq enrang ságn
A terapevta/tanácsadÓ és a klierrs kozotti kapcsolat ezzeI
alapvetííenmegváltozik. Az elóbbi már nem az, akl,tudja,
nem ó a folérendeltVagy akár érettebbésfejlettebb,hanem
csak r,alaki, aki a kliensnek bizonyos mődszerrei segít
"8y
abbatr, hogy a saját valoságára tudjon tekirrterri.Ebben a
nrunkában minclketten lemondarrak arrÓi, hogy értelnrez-
zéka megmtrtatkoz valÓságot. Akkor Sem értelmezivagy
fejti ki a tanácsadci a nrondandóját, amikor egy észrevételét
megfoga7mazza a kliens számára, hanem csak nrcgosztjaae-
Ie, vagyis elmondja neki. A terapeuta ésa kliens bár másfaj-
ta szerepben vannak, mégis ugyanazon a síkon mozognak.
Ezzel elr'ileg rogton kiktisz bolódik minden terápia alap-
rletó problémá1aa sztilók szerepéneka terapeutára valÓ át-
tétele.Méghozzá azzal, hogy a terapetrta már nem veszi
magára ezt a szerepet (hogy aztán a szokásos mődon aZ
arralízistárgy áv á tegye).
Ebben az értelemben hangsrilyozta mindig Hellinger,
hog.y,,CSak felnóttekkel,, lehet családfelállítást végezni.
Ez nem éietkormeghatározás,hanem azt szeretnéérzékel-
tetni, hogy a kliens a terapeutár.al egyenrangÚl, ,,:ugyan-
olyarr Szemmagasságban 1évó,,legyen. A terapeutának a
maga részéró|arr l kell lemondania, hogy kézen fogja
a kiienst és gondoskcldik rőla (.eg izgt:lrérte)és átveszi
tíjlea felelóssége.t'AzÓta az ordnungen des Helfells (A segí-
tésrendjei) címírkonyvében rendszerezte mirrdezt Hellin-
ger (2003).
158
A tudás ésa nem tudás
Szeretnék l'isszatérni még egyszer egy olyan kérdésre,
amelyról a bevezetésvégénmár beszéltem,ésamely a csa-
ládfelállítÓ szemináritrmok résztvevóit a saját problémá-
jukon t l megmozgatla. Hogy lehet, hogy vadidegen
emberek gy érezneka családfelállítások során, ahogyan a
valÓdi családtagok, akiket nem ismernek, és akikról leg-
tobbsziir alig tudnak valamit,vagy egyáltalán senrmit sem?
Amikor e1y szemirrárium elején bemutatom a mőd-
szert és beszélek a képviselókró|, minclig kézzelfoehatÓ a
kételkedésa teremberr.Ho8y is lehetne másképp? Tril ka-
Iandosnak tíinik az a ÍeItételezés, hogy a mellettem tiló jÓl
tudná megjeleníteniaz apárn alapvonásait, Vagy akár hogy
énapák, nagybácsik, fiak ésmég ki tudja, kiknek a szerepét
tudnárn magamra o]teni, mikozben mindossze annyit tu-
dok, hogy most ezt vagy azt az embert fogom képviselni.
Végul is nem vagyok én médium! Vagy mégis? Nyugtala-
nítci kérdés, mivel akkor mindannyian médiumok vol-
nánk! A gyakorlatban egyszer a dolog: három-négy felál-
lítás után, de legkésóbb akkor, amikor az ember megélte
valakinek a képviseletét,eltúnik a kételkedés'Ami marad,
az mindig a csodálkozás ésaz álmélkodás,ésnémelyekben
felvetóclik a kérc]és:lrogyan lehet ez? Hogyan torténik?
A válasz: fogalmam sincs. Egy dolog viszont világos: a tu-
dásrÓl, a tudás megszerzéséróIés a tudás kozvetítéséróI
szóIő eddigi ismereteink nem képesekmegmagyarázni azt,
ami a családfelállításokon láthatÓ. Nyilvánva1cian ki kel1 tá-
gítanunk, esetleg teljeserrmeg is kell vá|toztatntrnk ezeket
az elképzeléseinket.
159
 Mielótt tehát találkozunk a családi rendekkel a család-
felállításoknál, a hozott világképunk már elkezd szétesni.
Az elsó élmény valami felfoghatatlan. Ilyen helyzetben
né1y tipikus attitíídvagy reakciÓ létezik.
Az elsó: ,,Ez Ílem lelret igazt.,,Vagy ,,Valami nem stim-
mel!', Így r"agálnak mindenekelótt azok, akik csak hallo-
másből ismerik és nem rendelkeznek saját élménnyel_ a
családfelállítás esetébenmajdnem minden kritikus ilyen.
Egyszer en tigy tesznek, mintha ez a dolog nem létezne.
Vannak azonban a résztvevók kozott olyanok is, akik így
reagálnak eleinte. Páran elmondták nekem késóbb, hogy
kezdetben azt gondolták, lroztam magammal pár színészt,
Vagy szuggetáltam a tobbi résztvevót. Ez ahozzáállás vi-
szont csak addig marad meg a tésztvevókben,amíg maguk
is képviselók nem lesznek, ésfel nem áilítják óket. Legtob-
ben azonban már az elejénmeglátják, hogy itt valami egé-
SZen hiteles dologrÓl van szÓ.
A második reakció az elsó ellentéte:az ember valami
természetfelettivel,értelem felettivel, ezoterikussal Vagy
misztikussal magyarázza. Ez tokéletesenérthetóálláspont,
amely a racionálisan gondolkodÓ ernbereketis jellemezhe-
ti. A tapasztalat ugyanis arrÓl szóI, hogy hirtelen átadjuk
magunkat valami nagyobbnak, valaminek, ami meghalad
minket és a tudásunkat. Aki ezt nem prőbáIja meg igno.
rálni, ám elviselni sem tudja, hogy ez így Van/ az valami
természetfelettimagyarázat után néz. A természetfeletti
magyarázatok viszont magyarázatok, ésmint minden ma-
gyarázatnak, ezeknek is az a Szerepuk, hogy lekicsinyítsék
és kezelhetóvé tegyék azt, arrri folénk emelkedik, s így az-
zal Íenyexet,hogy elborít ésmaga alá temet.
160
A harmadik hozzáállás a lényegreakar tapintarri ,,Igaz,
hogy bámulatos, de majd rájovok a nyitjára|.,,,,,Biztos van
rá valami egészen ésszeríímagyarázat!,, Ez a hozzááIlás
egy 'ij ,,jelenséget,,aikot meg/ amelyre vagy van már vala-
mi elmélet, amit csak ki kell terjeszteni erre a teruletre,
illetve egy kicsit mÓdosítani kell rajta, va1y pedig írjelmé-
ietet kell kidolgozni, amely viszont alapvetóen ésszeríi.
Legvégul a negyedtkhozzáállás títoknak lát1aésakként
tiszteli, aminek láttán e1á11a szava. Ez azt jelenti, hogy
ilyen jelenségekláttán az ember passzív marad, és álméi-
kodik, de ugyanakkor nyitott arra, hogy tanuljon a jelen-
ségból és szeretne megérteni belóle valamit. A második
hozzááIláshoz képest itt az ember nem isteníti a felfogha-
tatlant, hanem kész arÍa,hogy dolgozni hagvja magában
az átéIteket,hagyja, hogy mutasson neki valamit a jelen-
ség, aztán tovább gondolja, amit tapasztalt. A harmadik
hozzááIlással szemben itt nem akarja megragadni és egy
elmélet Vagy rnagyarázat kalitkájába kényszeríteni.
Ezzel a llozzáállással is ugyanolyan megmagyarázha-
tatlan és csodálatos a ,,képviselók érzékelésének,' jelensé-
ge, pedig már tobb mint tíz évemíivelik a családfelállítást a
széles nyilvánosság elótt, sok családfelállítőval. Ugyan-
akkor sok oiyan megfigyelés Van/ amelyekbóI új látásmő-
dok kovetkeznek, például ha azt a kérdésttesszuk fol,
hogy: ,,Vajon mi a tudás?,,
Mi a tudas?
A felállítások arrÓl tantiskodnak, hogy informáciÓcsere
va1y bármi más kozvetlen kommunikáciÓ nélkuli tudás-
kozvetítészajlik. A képviselók olyan tudásről tesznek tanti-
161
bizonyságot, amivel nem rendelkeznek, ami nem az ovék.
Tudnak, éreznek va1y mutatnak valamit, de nem tudják,
honnan tudják. Mégis ott van, éssok esetben késóbb ezbe
is bizonyosodik.
Cyakran halvány ez a tudás, máskor meg kísértetiesen
pontos. Eszembe jut most egy n6, aki a saját ésaz anyja he-
lyére képviselóket állított.Amint odaállítottam a nagyma-
máját is, a kliens képviselóje azt mondta, hogy nagy mele-
get érez a nyakán. Akárhová állítottam, csak megmaradt a
melegségérzés. A kliens elószor nem reagált erre a vissza-
jelzésre.Amikor viszont kitartottam amellett, hogy bizto-
san valami fontos tortént a három nó kozott, amit eddig
nem említettek, és hogy ennek valÓszíniíleg a képviseió
által érzett melegség Iesz a kulcsa, hirtelen eszébejutott,
hogy leégetta hétvégiházuk, amikor gyerekként ott voIt az
anyjával ésa nagyanyjával .Éjszakavolt, éskiszaladt a ház-
bÓl, de a nagyi bent maradt. Ezért egy ruhát csavart a Íejé-
re, ésbeszaladt aházba, hogy k1hozza a nagyit az els6 eme-
letről. Kozben égésisértiléseket szenvedett a nyakán.
Honnan jon ez a tudás? Mi ez a tudás?
olyan tudás eZ, amely a részvételenalapul. Egészen
nyilvánvalő, hogy olyasmiben vesztink részt, ami megha-
ladja a személyes tapasztalatainkat és informáciÓinkat, E,z
arra tereli a gyanrit, hogy akkor kÖztjttiinkvan valami, hogy
valami nagyobb tészeivagyunk, ami mindannyiunkat osz-
szekot. Másképpen megf ogalmazva: a tudás nem benntink
Van/ hanem kÖriilÖttiinkvagy k z ttiittk. Ez u1yanaz, mint
amit Hellinger a lélekról mond. Ha pontosan megnézzuk,
akkor egészen másfajta vlIágnézet alakul ki bennunk ezek
nyomán, ahogyan már vázoltarn: nem vagyunk egyedul,
162
hanem az Egész részei vagyunk, amely ugyanrigy kortil-
fog bennunket, ahogyan bennunk is van. Ha erre azEgész-
re figyelunk, vagy teljesen a tudatunkban tartjuk, akkor
mindenben résztvesztink _ mé8 mások érzéselben,gondo-
lataiban éséleteseményeibenis, amit személyesennem él-
tunk meg.
Ebból a SzempontbÓl a tudás a \étezésegyik oldala,
ahogy a bolygÓk, a világ(ir, a fény ésa hullámok kulonbozó
fajtái Ís,amelyeket nem ttrdunk kozvetlenul érzékelni,csak
a hatásukat tudjuk felismerni. Ha a magunkévá tessztik ezt
a szemléletet,akkor azonnal elveszítik a rejtélyesjellegtiket
a családfelállítások során megfigyelt és ezeÍszeresendoku-
mentáit jelenségek,melyek során semmiról sem tudÓ kép-
viselók tóluk fuggetlen tudással rendelkeztek - és még jő
néhány más jelenségis. Csupán maga a tudás marad titok-
zatos, de az átvitele megmagyarázható _ igaz,, nem tudo-
mányos precizitással, de alapjaiban mégis. Akkor torténik
meg, ha az egyén megnyílik a tudás mezójére.Ez annáljob-
ban megy neki, minél kevesebbet akar tudni. A tudás felté-
tele tehát a nem tudás.
A nem tudás
A nem tudáson azt értem,hogy nem akarom a személyes
tudásom alapján megítélnia helyzetet és ezt a tudásomat
vezérfonalként használni a cselekvésemhez. A tudásom
ugyanis akármilyen átfogó, a Tudáshozképest elenyészóen
kevés. A tudásom ráadásul mindig a mriltb óI származ1k.
Legjobb esetben is annak az emlékezetemben 6rzott osz-
szegzése, amit a korábbt tapasztalataimből megtanultam;
a rosszabbik esetben az, arnit olvastam, de magam nem él-
163
 -t- 1
tem meg. Mindkét esetben CSak annvit mondhat nekem a
tudásorn, ami a m ltbturjo r,olt.Aztán eztviszem át a jelen-
re/ Va8yis az u1helyzetben egy mr-iltbeli minta alapján vi-
selkedem. Ez sok esetben jÓ eredményt hozhat, cle semmi
esetre sem lehet vele valami rijat feifedezni. Minden rij clo-
loghoz el kell feiejteni mirrlazt, ami tegnap (igaz) volt.
Ezért nem a Íárasztő gondolkodás során szoktak rij meglá-
tások szuletni, hanem amikor az ember elengedi a gondol-
kodást.
Nagyon pontosan meg le].retezt Íigyelni a családfelállí-
tás folyamán a képviselóknél.Teljesenel kell tekintenitik a
saját tudásuktóI, a személyes élményeiktól éselképzelése-
iktól. Minél kevesebbet tuc1nak az általuk képviselt sze-
rnéIyróL,annál ttsztábban érzékelik és adják vissza a rnoz-
gásukkal. MinéI jobban átadja magát az ember ennek a
nem tuclásnak, annál mélyebben át tudja venni a másik
szerepét.A saját képviseiói élrnényeimalapján olyan, mint-
ha valami beszívna Vagy elkapna egy orvény, aminek aka-
rat nélkul megadom magam. Tudnék védekezni ellene, de
csak na8y eróÍeszítésekárán (ezértérzIk magukat a rrap vé-
gérrmindig egészen kimerultnek azok a résztvevók, akik
nem adják át magtrkat teljesen ennek a folyamatnak, míg a
tobbiek, akik esetleg egészensr',rlyos szerepeket alakítottak,
és teljeserrátadták nragukat az élnrénynek,irrkább fel Van-
nak toltve energiával estére).
Egyszer autista fi nak váIasztottak ki, a felállítást pedig
hatalmas szakmai kozonség elótt végezték.Úgy értestil-
tem, hogy a sztiiók nagyon aggÓdtak a fiuk ért, én pedig
eleinte kicsit szétszórt voltam' ,,Vajon hogy érezhetimagát
egy autista?,, _ suhant át az agyamon, mert már észrevet-
164
tem, hogy a fejem felemelkedik, és meg akarom nézni az
emlrereket,a kezem peclig furcsa rnozdulatokat tett.Azok-
kal az elképzeléseimmelszemben, hogy az autisták egy
zárt, belsó világban élnek,muszáj voit egészsok embernek
a szenrébenéznem.olyan nyíltan néztenr,hogy már kínos
volt, de amikor ráhagyatkoztam erre a késztetésre,alig
tudtam mást csinálni (az embereket egyébkéntfélelmete-
sen feszultnek láttam, és kíváncsi voltam, miért vágnak
olyan komolv és feszult arcot). A saját és a mások 'u'árako-
zásaíhoz képest teljesen jóI éreztem magam. Igen, a saját
világomban voltam, de nagyon is fel tudtam venni a kap-
csolatot a magan.t mÓdján (el tudtam példátrl torzítani az
arcomat, és kozb en az emberek szemébe nézni, mikozben
láttam, hogy legszívesebben féIrenéztekvolna). Hogy a
tobbiek nem értenek,az tnkább az ó problémájuknak tíínt,
mint az enyémnek. Elszomorított, hogy a szuleinr annyit
aggÓdnak értem, a terapetrtátÓl peclig teljesen ideges let-
tem. Ha nyugton hagytak, akk or egészenboldog voltam,
de ha valaki akart tólem valamit, pánikba estem.
A felállítás utárr odajott hozzárn egy terapeuta, ésmeg-
kérdezte,vannak -e tapasztalataim autistákkal.,,Egyáltalán
nincsenek _ feleltem neki _, soha nem volt még dolgom au-
tistával.,,Ő sokat c1olgozottatrtistákkal, éselámult, hogy a
legkisebb mozcltr1atokatis beleértveteljesenatttistavoltam
a szerepemben.
A képviselói szerepekben a passzivitás és az aktivitás
sajátos elegyével találkozunk. Minél kevésbéakarunk, ffii-
nél kevésbécseleksztink, minél jobban átadjuk magunkat a
mezónek, annál ttsztábban (ésSzemre is aktívabban) fnoz-
gunk. Ez az aktir'itás azonban nem a sajátunk, az ember
165
 -!'F
Semmit nem a Saját késztetéseinek,akaratának a hatására
tesz, hanem csak torténikvele valami, ,,tétetnekVele,,vala-
mit. Az a furcsa, hogy minél jobban megfelel a valÓságnak
ez a torténés, ésminél konnyebben megy a cselekvés,annál
kevesebbet tesz hozzá az ember saját magábÓl.
A saiát tudásrÓl és akaratrÓl valő lemondáS nemcsak a
képviselók által megélt folyamatban fontos, hanem a tera-
peuta számára is. Ilyen szokatlanul hangzik: neki is maga
mogott kell hagynia a tudását, neki is át kell adnia a veze-
tést a lelkének, hogy mélyre hatoiÓ oldásokhoz jusson.
Ez nem azt jelenti, hogy a gondolkodás ésa személyes tu-
dás felesleges lenne, ugyanis gondolkodás és tanulás nél-
kul tompa éslomha lesz az eime. Edzeni éshasználni kell,
és féIrekell tudni tenni. Az emlékezésés a felejtésugyan.
olyan fontosak. A családfelállításban fontos ismerni azokat
a rendeket, lépéseketés szabályokat, amelyeket eddig fel-
fedeztek _ és ezeket teljesen elfelejteni a munka kozben.
A felejtésbóIaztán felbukkannak, amikor kell, ésvalami tij
és talán valami teljesen más fog felmerulni, ha valami rijra
van sztikség.
Cselekaés a nem tudásban _ párbeszéd a lélekkel
A fenomenolÓgiailag dolgozó tanácsadÓ Vagy terapeuta a
jelek szerint nagy kockázatot váila1, amikor mond valamit,
mert Sosem lehet biztos abban, amit érzékeI.Csak annak
adja át magát, ami hirtelen megjelenik neki. Ez kívulról
olykor majclhogynem konnyelmíinek va1y felsóbbrendíi-
nek tíinik, holott ennek az ellenkezóje az igazság. A szemé-
lyes tudásunk megadja nekunk a bizton ság érzetét.Ez a
biztonság viszont (mint mondottuk) a m ltban gyokerezik,
166
amelynek tapasztalatait _ lényegébenonkényesen _ át-
visszuk a jelenre. Minden tapasztalati tudás halott, az eI-
mtiltra vonatko zik. Igy tehát Sosem kapcsolÓdunk ossze
teljesen a jelenlegthelyzettel (hiszen ez uj és egyszeri), ha
hagyjuk, hogy a tudásunk és a tapasztalataink vezessenek
minket, csak biztosnak érezziikmagunkat a dolgunkban.
Ezzel szemben a nem tudásban teljesen ki vagyunk
szolgáltatva. A jelenben vagyunk, pontosan ott, ahol az é],et
játsződik. Ez a jelen mindig uj, és ha egészen kapcsolatba
akarunk kerulni vele, akkor magunk mogott kell hagy-
nunk a mtiltbeli tapasztalatainkat. Nem vagyunk tobbé
biztonságban, csak a pillanatban éltink.Van egyébkéntegy
ismérv amelynek segítségéveltá1ékozódnitudtrnk: a hatás.
Megnézztik, mit vált ki egy szó, egy mozdulat Vagy egy
cselekvés.Amit kivált, nem más, mint aváIasz, a lélek visz-
szajelzése.Ennek a munkának a lényege a párbeszéd.Acsa-
ládfelállítás párbeszédn kliens lelkéuel,ami kozvetlenul a ha-
tásban jut kifejezésre.
Ez a hatás egyébkéntegészenfinom lehet, és nem sza-
bad osszekeverni azzal, amit az érte|munk_ a saját értel-
mtink és a tobbi résztvev1é- mond rá. Minél hallatlanabb
a meglátás, annál tobb ellenvetés fog rá érkezni tóluk.
Ezért áIIít1a le Bert Hellinger kovetkezetesen _bár egyáIta-
lán nem népszeríj,ez alépése_ az elbizonytalanítő ellenve-
téseketezekben a pillanatokban.
A legfontosabb segítséget a képviselóktól kapjuk. Mivel
alig tudnak valamit, és személyesennem érintettek,sokkal
konnyebben veszik fel a kapcsolatot a méIy,lelki erókkel,
mint maguk a résztvevók. Ezért tudnak elengedhetetlenul
fontos informáciÓkkal szolgálni a terapeuta szárnáta' A te-
167
raPeuta viszont nem hagyatkozlrat csr-rpánrájtrk annyira,
lrogy beltii átadja nekik a felelósséget. A saját érzékelésére
kell hallgatnia! Ez olykor ellentéteslehet a képvisel(jkmeg-
nyilvánulásaival és mozdulataival, akkor pedig korrigálni
keil óket' A párbeszéd viszont akkor is mírkodik. Ha neve-
zetesen - szavakkal vagy valamilyen cselekvéssel- kifejezi
ezt a másfajta érzékelését, akkor beavatkozását ismét csak
a hatáson mérheti le és figyellreti meg. A terapeutának te-
hát soha nem szabad a r'ezetéstkiadnia a kezéból.
Ez az eljárásmÓd ugyanakkor párbeszéd formájű _ u
párbeszéd 1élekésiélek kozott zajllk, amelyben a terapeuta
feladata, hogy minden résztvevó számára bejáratot bizto-
sítson a ieike szintjére.A párbeszédból fakadÓ válaszok
olykor heves, rérntsztó mozdulatokban fejezódnek ki, ele-
inte azonban legtobbszor csak egészenaprÓ jelekben/ame-
lyek észrevételesok figyelmet igényel.
Itt tehát teljeserrmásfajta pszichoterápia zajlik. Nem az
egyén és a kornyezete kozott kozvetít, mivel egyáttalán
nem hajt1avégre ezt a gorrdolatbeli szétválasztást.Az csak
egy gondolat, egy elképzelés,hogy egyének vagyunk a ktjr-
nyezetbetl. Ha ehelyett az egyéntazEgész kífejezódésének,
azEgész mozgásának látjuk, akkor kezdettól biztonságban
vagyunk, és lényegileg hordoz és véd benntinket valami.
Akkor nem arrÓl van szó, lrogy két egymással ellentétes
eró kozott (például egy boldogságra, egészségrevagy si-
kerre torekvó kliens és az ót ett l visszatartÓ kulvilág ko-
zott) kell kozvetítenunk, lranenr észre kell venntink, meg
kell látnunk, hogy az egyén nem szemben áII ezzel a kor-
nyezettel, hanem annak SZerVeSés lényegi része,és ezt a
meglátásunkat kozvetíteni is tuc1nunk kell. A gyÓgyulás
768
akkor nem a tunetek eltávolításaVagy a problémák megol-
dása lesz, hanem annak a felismerése,hogy részt veszunk
az Egészben; ráébredtink, hogy eZ az Egész tart meg és
hordoz bennunket is. Az akarat és az et6 akkor már nem
személyesképességek,és ezértnem teljesítménykérdései,
hanem olyan mértékbenállnak az ember rendelkezésére,
amennyire feladja óket a személyes szinten. Mert csnkaz
Egészaknr.
A láthatő ésa reitetttartomány
Ha ezt komolyan VeSZem,akkor nem sok tennivaiÓm ma-
rad. Arra figyelek, ami felbukkan, ami megcsillan elóttem,
éshagyom, hogy az moz1asson _ ahogyan a képviselóket
is belrilr6I mozgatja valami a felállítások során. Ez nem-
csak a terápiás folyamatra vonatkozik, hanem az egész éIe-
temre. Ebból a szempontbÓl a hellingeri munka sokkal
inkább az é|etiskolája, mint pszichoterápia. Ha például a
saját életemre tekintek, és pontosan megfigyelem, akkor
soha nem dontottem, legalábbis a fontos ugyekben nem.
Minden csak adta magát. Soha nem én voltam a kezdemé-
nyezó. Az valahonnét máshonnan jott, nem tudom, hon-
rrét.Azt is mondhatnám, hogy minden bennem va1y korti-
lottem volt, mindig is itt volt. Aki azt gondolja, hogy ó a
kezdeményezó, hogy ó alkotja meg a saját életét,az téved.
Egyáltalán nincs ilyen alkotÓ. Van alkotás, de nincs alkotÓ.
Ezért olyan beképzelt sok írgynevezettmŰvész ésmás-
fajta ember, akik kreatívnak tartják magukat; sokszor má-
niákus mÓdjára imádják az egójukat:de csak azért,mert al-
169
 kotc1nak tartják magukat. Űsy vélik, a]kotnak. Az igazi
ktilorros szerephez jutnak, ha a családi titkokr l beszélek,
míívészsoha nem gondol ilyet, ó a míívészet szoIgája, ha
akkor ez bukkan fel, ha a biínozésról,akkor sok olyan felál-
nem épp rabszolgája. olyan rés,amelyen keresztul megje-
]ításIesz, ahol a b nozés áll a kozéppontban. Nincs jőste-
lenik valami addig nem hallott, nem látott, alakot nem
hetségem,mind az érc1eklódésem, mind pedig a képessé-
oltott dolog a rejtett,az ismeretlen tartománybő|,és ísmert-
geim hiányoznak ahhoz,hogy a jovóbe lássak - csak akkor
té lesz. Ez mirrdenképpen na8y teljesítmény,amit nézhe-
kovetkezik be, ha terv nélktil beszélek.Ez sokáig félelme-
tunk alkotási folyamatnak is, de nem abban az értelemben,
tes r,olt számomra, de azt jelenti, hogy már minden ott Van.
lrogy r'alami addig nem létezót teremtettunk _ hogyan is
Hogy is tudnék kulonben beszéIni rÓla? ott kell lennie!
lehetne 'alami a semmib(fl? -, hanem csak annyiban, hogy
A jov(ínem jon, hanem már itt van, a láthatatlan ésaz isme-
r,alami addig láthatatlant most láthatÓvá tesztirrk.
retlen képében.
MichelangelőrÓl hallottam, hogy szerinte a szobrász
Ez nagy szerepet játszik a családfelállítás során. Bert
márvánvtombje már nragában rejti a teljesenkész mííalko-
Hellinge r ujra meg Úrjra arrÓl beszél, hogy valanrire fény
tást. Nem ó, amíjvész alkotja me8, hanem csak rájon,hogy
derul. Ezzel nem a családi titkok Vagy a tudattalan szemé-
mi van nrár készer.a tombben. Az ,,alkotó,, tehát nem al-
lyiségvonások fe]'Íedezésére céloz. olykor az is megtorté-
kot, hanem kozvetít: befogad és átad, vándorol két világ
nik, de ez meiiékes.Hellinger egészpontosan arra gondol,
kozott. Talán ezért Van/ ho8y az ígazán nagy míivészek
hogy valami átkerul az áItalunk ismert és megkozelíthetó
csak féligélnekebben a világbarr.
r,ilágunkba (a láthatÓ világba) alétezésegy máslk szférájá-
A csoportjaimban felfedeztem valamit, ami eleinte na-
bÓl, amit ó ,,a rejtett tartománYnak,, nevez. Ebben az érte-
gyon nyugtalanított,majdnem megijesztett.A szemináriu-
lenrben hangsírlyozza azt is, hogy a családfelállítást nem
mok elejénrovid, hrisz-harminc
PerCeS elííadástszoktam kita|áIta,hanem ntegtaláIta,ami csak annyit akar jelenteni,
tartani. Amikor elkezdem, sosem tudom, mit fogok mon-
hogy az már korábban is létezett.Ezzel ktilonosen a konst-
dani egy PerC mrilva. Soha nem gondolkodom rajta elóre,
ruktitlistnrendszerterápiás iránytÓl _ ame1y a bolcsésztudo-
végig teljesen nyitott éspi]larratrÓl pillanatra alakul. Min-
nrányok jelerrleg uralkodÓ megismerési elmélete_ ktilon-
denesetre í8y za1Iik.Ami viszont tigy tíinik, hogy ott alakul
bozteti meg magát, amely vitatja, hogy létezneelóre adott
kt, az ugyanakkor már ott is Van. Sót: nagy vorralakban
r'alciság, és azt tartja, hogy mindenki saját maga találja ki
elóvételezem azt is, ami a kovetkezó két-három napban
_ konstruáija, vagyis alkotja meg _ a saját va\óságát. Tehát
ténylegesen torténni fog. Arrélkul, ho8y a legcsekélyebb
szerinttik csak a szubjektív létez7k,az egyénpedig minden
nrértékbenis tudnám, mi r'ár rám e8y Szemináriumon,
clolog alkotcija és mércéje.Nem akarom tovább kovetni itt
én el(írebeszélni szoktam rÓla _ ha tehát az elóadásom:lt a
ezt a gonc1olatmenetet,de fontos meglátnunk, hogy a két
hábor témájár'alnyitom meg, akkor a hábortis események
oldal koicscjnosen kizárja egymást.

170
171
 Minden itt van már, minden, ami csak lesz, de nem lá- és,,mezó,,
Vegyiinkegypéldát:,,lélek,,
tom. Pontosan ú8y,ahogy eZ a konyv is már rég itt Van/ Amikor Bert Hellinge r a lélekróI beszél, amelyben benne
csak nem láthatÓ. M"8 kell írnom, hogy felfedezzem, éstel- vagyunk, akkor abban mindig benne ÍezeT valami, amit
_ ponto-
jesen az ismeretlenból írom, mondatről mondatra. Mint az az értelmévelnem tud felfo gni az ember ésmégis
meghatá-
életben. Minden itt van már, az egészéletunk. Azzal
fedez- san értjuk,mit je1enta szó. Aszó ahelyett, hogy
Valami
ziik fel, hogy éltink. Tanulságos, hogy az éIet(Leben) szó rozÍta,megragadna valamit, inkább csak utal rá.
e1yszerre ige ésfónév a németnyelvben. Az egyik u1yanaz, mintsem fo-
nyitva marad., a szó inkább csak egy csengés,
nekiut-
mint a másik, a lényeget illetóen nincs elktilontilés, alany- galom. A csengés is tigy jon létre, hogy valami
állítmány-tárgy, Nekem rigy tíinik, hogy az élettink már to- va1amit,,.
kozik valaminák, uh"1yett hogf ,,megragadna
le (nem
kéletes formában létezik, de a rejtett tartományban, amely Ez anye1vezet nem rogzít, nem határol be és ,,ha-
idótlen is. Ha éltink, akkor az éIetaz idótlen ésrejtett tarto- tároz meg',), hanem megPendít valamit, ami a hallgatÓ-
ere-
mánybÓl átkertil a láthatő idóbe. ban tovább rezeghet. Így magában hordja a szabadság
amelyet a
deti elemét is. Ezze\ a szabad'sággal egy idóben,
6t a fe-
hallgatÓ számára biztosít, ugyanakkor bevonja
Szőhas zná|at jelentéseket,
lelósségbe,mivel nem adja meg neki a pontos
hanem rábízza, hogy maga fed'ezze fel óket. És bár vala-
eló,
Ebben az osszefuggésbenfontos szerepet játsztk általában hogy homályban marad., velem még Sosem fordult
volna,
a családfelállítás és konkrétan Bert Hellinger nyelvezete. hoáy valaki a szeminárium végén megkérdezte
Ez a nyelvezet Bert Hellinger személyes stílusát is tukrozi, h"áy mi a 1é1ek. Amikor ebben az értelembenhasználom a
de messze nemcsak azt. Mint ilyen, mindegy lenne, ésbár- 1élekszót, akkor bizonyos félénkséget érzek _ ez o|yan ér-
melyik másik nyelvezettel helyettesíteni lehetne. Nem te- zés, amiebben az osszefuggésben teljesen he1yénvalőnak
hetjtik meg ezt viszont anélkril, hogy valami fontosat ne tíínik.
veszítenénk el (eltekintve a szintén fellelhetó stílusjegyek- Sok családfelállítő helyettesíti mostanában a ,,LéIek,,
tól). Hellinger nyelvezete nevezetesen a kozponti fogalom- Van-
szót a tudományosabban csengó ,,rnez6,,fogalmával.
készletébenkulonbozik a szokásos terapeutai szóhaszná- nak bizonyos elónyei ennek a fogalomnak, mindenekelótt
lattől, amelyben például alig találkozunk a ,,IéIek,,szóva|, jelensé-
párhuzamok állíthatők fel a természettudományos
végbemenó
aminek mélyen rej|ó okai vannak. g"t mug e1méletekés a csa1ádfetállítássorán
én ma8am is
iolyu*u1ok kozott. Ebben aZ érte1emben
a maga hátrá-
hasznáIom a //mez6,, szót. Megvan viszont
nyais:csakazérte\munkigérel,ésnemtudmélyebbreha-

772 173
 tolni. E]mé'eti fogalom e'y
, gondolkodási moc'ell, amely kat képszeruen, vagyis lélekkel bírcian \át1a,és pontosan
osszeftiggésekreuta] * éssemmi
tobbre. ezértjelenik meg elótte a jelentésukis' Ez nemcsak a rryel-
Ho'y egészenkonkrétan kímoncljam:
ha a mezófogal- vezetet érinti,hanem a világhozvaIóhozzáá|Iást is ttikrozi,
mával helyettesítjlika lélek szőt,akkor
a csalác.lfelállításis amely a beszécimődunkban is kifejezódik. A képszerírség-
elveszíti a lelkét. Valanri teljesen
más lesz,ha egy mellet- ben mindennek felfénylik számomra a ielke. Ha így érzé-
tem tiló kliensrrek azt monclom,
e8y kis idóre van sztiksé- kelem a dolgokat, akkor egy lélekkel bírő, iélekkel teli
*elTt, ho'y lelkéuelkapcsolatba kertiljek,
^a Va'y ha azt világban találom magam. Ez a .''ilág olyannyira tele van
mondom: ,,Azért van szt-ikségenrnémi idó.",
ho8y a t,ta- Iélekkel, hogy teljesen felesleges megkérdezni, mi lehet
zóddel kapcsolatba kertiljek.,,
Vogy el tr-rdjavalaki képzelni,
6o8| megha;.ol mogotte. Ez a kérdés_ ésvele egyr-itta késztetés, hogy min-
elótt?
denre rákérdezztink, lrogy a dolgok (vélt) velejéig hatoi-
Altalánosan "8y,,me.Zó,,
me8fogaima Zva: ha Hellinger
nyelr,ezetét junk _ csak akkor merril fel, ha csupán betíi szerinti érte-
modern, tudomárryos bikkfanyelvre
tiltetnénk át, akkor lemben fogjuk fel a dolgokat. A betííszerinti értelemben
azzal a mtrnkánknak éppen
a lélekke]átitartottrésze VeSZ- (amely a tudományos nyelvezetben fejez dik ki a legtisz-
ne el. Csak egy lenne a sok
terápiás technika koztil (nrint
ilyen, nrár bevonult sok másfajta tábban) elveszítette a lelkét a világ. Egyszerííen le lehet ezt
terápiás és nenr terápiás ellenórizni, ha elolvas az ember egy verset ésegy tudomá-
kornyezetbe, de sehol sem
kozelítettemeg azt amélységet
és hatást' amit az erecletiben). nyos szoveget. Az utÓbbi világos és egyértelmíí,de nem
És - akírmilyen furcsán érint meg minket. A koltemény ezzel szemben nem szaba-
hangzik is _ a kliens elveszítené
a szabads ágát.A ttrdomá- tos, gyakran _ mint például Rilkénél - alig érthetó, csak
nyos nyelvezetben ugyanis
rogzít'k ót is meg a problé-
máját is. A tudományos definíciők utal valamire, ésnem jelenítimeg konkrétan,viszont vala-
nem ismerik a szabad- mi mély rétegetérintmeg benntink. A tudományos szoveg
ságot.
meg ttrdja váItoztatni a gondolatainkat, egy VerS, egy kép
Kép s z et,íí viszont a létezésurrkettuclja megváltoztatni.
s ég és b etííItíí
s ég
Van egy egészerrkorrkrét oku Alkalmanként krttízáIják, hogy a családfelállítás mo-
u..'..ak,hogy Hellinger nyel-
vezete olyarr eróteljes. Ez szoros gott nem áll tudományosan bizonyított elméiet (vagv leg-
kapcsolatban Van a feno- alább egy ilyen elmélet kezdeménye),ésvannak olyan á1-
menoiogiai attitÍíc1del is: Hellin8er képszerííerrfoga
7maz, lítők, akik azon fáradoznak, lrogy legalább elkezdjenek
míg a tudomány betii szerint.
Amikor Bert Hellinger arrol kidolgozni egy lehetségeseIméletet.Ez elmegy Hellinger
beszéI,hogy kialakult benne
,,e'y kép,,,akkor én eztnem ésaz általa kezdeményezettmunka mellett. Hellinger nyel-
metaforakérrtértelmezem.
Nem is abban az értelemben,
ahogy szo szerint egy kép vezetére nem lehet tudományos elméletet felépíteni.Ah-
kinéz,hanem (,1y,hogy a dolgo-
hoz trjl rrehéza tartalma, t l sok mindent jeient egyszerre,
'l
7l
L/'t

175
 éstril sok benne a lélek.Minden elméietinyelvezet elvont,
tartalmak nélktili éslelketlen _ minél átfogőbb az elmélet,
annál inkább. Annak is ketl iennie, mert a világ ellentmon-
dásosságát csak így lehet belepasszírozniegy ellentmondá-
soktÓl mentes teÓriába _ amelyben a SZaVaktartalma kiure-
sedik és már nem mond semmit. Hellinger nyelvezete
ellenben telített és s lyos tartalommal bír, és sok mindent
szándékosan példabeszédszet en fejezki, amelyek jelenté-
sétcsak sejteni lehet, ésmégis sajátos mÓdon megérinttk az
ember lelkét.
A fenonrenolőgiai hozzáállásnál él a világ, a doigok
élók maradnak. Az embe1 az állat, a Ía,a kó, a sző, ágy
csengés- ezek mind élók maradnak. A tuclományos attitíid
ezeket halottnak látja. Itt a dolgok _ me8 az emberek _ ésa
viszonyaik megh atározottak, lehatároltak. Ezt
;.elentik és
nem mást, így viselkednek és nem nrásképp. Ha elyszer
mégis másképp viselkednek, akkor azonnal rij elméletre
valy uj meghatározásra Van szrikség,amely ezeket rőgzíti.
Az ember í8y egy halott világban mozog, ésaz emberi kap-
cso]atok is a halott világnak, a tudományos gondolkodás-
nak vetnek bennunket aIá, mégpedig minél tudományo-
sabb a gondolkodás, annál inkább. Ha1ottakkéntazonban
sem a dolgok, sem a kapcsolatok nem tudnak nektink sem-
mit sem adni, a holtak kozott nincs aclok-kapok, ók csak fo-
gyasztanak' Ésminéi inkább halott clolgokat fogyasztunk,
annál holtabbak lesztink mi magunk is.
Másképp van ez a fenomenolőgia i hozzáállásban. Itt a
dolgoknak arcuk és hangjuk van, és alanyok is, nemcsak
tárgyak. Nemcsak fogyas ztjuk és használjuk óket, hanem
éló cserekapcsolatbarrvagyurrk velr'ik, amely minclig vala-
176
mi rijat ]noz. Ebból a hozzáállásbÓl mondhatja Hellinger,
hogy az igazság nem szl\árd és rogzített (de nem is olyarr
ideiglenes, mint az empirikus tudománY), hanern mindig
rij arcát mutatja. olyan, mint egy Versnél,egy képnélVagy
egy szimfőniánál: ha lemondok a megfejtésérólésaz eiem-
zésér6l,akkor mindig valami írjat fedezek fel, és minden
írj,ami megmutatja magát, valÓcll' és igaz. Ez az jdonság
világít rám a képról Vagy míiról, mégpedig o1yan sokáig,
amíg felé fordulok. M"g kell tehát állnom a jelenségelótt,
mert akkor, mondha tni, hozzárn szóI.
Ez nemcsak a mŰralkotásokra vonatkozik (itt maraclt
meg leginkább ennek a hozzáállásnak az értelme),hanem
mind.enre, amit képszeriien érzékelek. A képszeríiség
olyan attit d, amelyben éló marad a világ' Ezze\ pedig sza-
bad is marad _ ésvele egyutt én is. A kép nézó1eként,mi-
kozben hagyom, hogy a kép hasson rám, szabad maradok,
és a kép is szabad marad, a míívész is szabad matad, az
igazság pedig mindig megtijul.
A kép - avagy a valőság látványa
állni
Pontosan így van ez, |ta a családfelállítás során csak
- ma-
hagyjuk a képet,éshagyjtrk, hogy hatni kezdjen nem
méghozzá
gyarázunk, nem eiemzunk. Csak szó|hozzánk,
akár egy
a lélek szint1én,és eléri a lényegunket. onnan
nrély váItozást is elindíthat - lra ellenállunk a kísértésnek,
a kliens lé-
és nem elemezzuk, értelmezzttk. És nemcsak
aveszéIyes:
nyegétéri el, hanem a terapeutáét ls.Ezbenne
is váItoznia kell,
a terapeuta sem ű'sszameg szárazon, neki
177
 illetve ó is meg fog vált ozrti, ha
beleereszkedik ebbe az
áramlásba. lrodalomjegyzék
Ezzel a hozzáállással teljesen más
az álláspontr'rnk a
világban, teljesen más a r,ilá8ho
z Íííződlvlszonyttnk, mint Frarrke-Cricksch,Mtrri.rnrre:l)rr gehi)rstzu trns!
a tudományos pszicholőgiában és
terápi ában,éseltéraz ál- Systcmiscl-reEinblicke unc1L slllrgcn itir L.ehrcr,Schtiler
talában uralkodÓ világképunktól uncl Eltern. Heidelbcrg
is. Nem mi cselekszunk,
hanem a ailág cselekszik.Nem mi fedezunk
fel valamit, lra- Giegerich, Wolfgang (1c)Sli):Die Atonrbor;rbeiils seelische.
nem a valÓság mutat me8 nektink
valamit, mi pedig belesi- Wirklichkeit. Versuch tiber dcn christIicl'ren
Abendlande.s.
mulunk abba, ami megmutatkozik
elótttink. Heliinger Zu rich.
alapállása szerint a világ nemcsak
hogy nem hagyja,hogy
uralkodjanak felette, \eigázzák vagy Flellinger,Bert (1994):Ordnunger-rrier Liebe Eirr Ktrrs-
il"g.uguctják, hanem
mé8 csak felfedezni sem engedi .ugat. Br-rch.IJcidelberg.
Ügyu..l, már a fel-
fedezésnélis cselekvók, tul nagyok
lennénk,azok, akik fel- H e l l i n g e r ,B e . r t( 1 9 c 1 6D
) :i e M i t t e f t i h l t s i c h k . i c h t a n .
fedik azt, amile van fedve, hogy
bekukkantsanak a valÓság Vortrágc unc1Cesclriclrterr.Mtrrrclrerr.
ruhája aIá,éshaszrrálatba vegyék.
Heliinger ezzel szemben á-to,,utt.ez6 Hellingel Bert (19q8):,,lch L'rincin (lctric'berlL'r." \Vilfrietl
elvetvallja: hu8y-
ni kell, ho8y a valőság megfo Nelles im Gespráclr mit Bert Hellir.rge,.;,\,|gbcr
ilja akeztinket, vezessen ésta- ( H c r m t s q t : l t cPr )r :n x i st l e rF n t t r i l i e n - S t c l l c rFr{se. i d e l b e r g ,
nítson benntinket. olykor megmutatja
magát, pillanatokra 571-522.
apro bepil'antást enged, hogy
aztán rogtorr eltíínjon me-
gint' Lehet, ho8y mé8 nem is csak Hellinger, Bcrt (2000): Rc'ligior-r, Seelsorge.
Psych,.'itl'rerapie,
u"pitluntásrÓl kellene
beszélni, hanem valojában arről, Cesamme,lteTexte. Mtinchen.
hogy á valÓság ránk néz,
ho8y rovid ideig odaállunk a pillantása
eIé.Eza pillantás r-richtnach dem
Hellinger, Bcrt (200i):Die Qr,rellebr'.rttcht
olyan félelmetes, hogy elnémulunk.
Azt fedezhetjr-ik fel W"g zr-rfragen. Ein Nachlesebr,rch. Heidelberg.
mindeko zben, ho'y nincs mit felfe
d'ezní,nincsmit monda-
ni, és nincs mit gondolni. Legalábbis Neiles, Wilfried (2002a):Liebe, die lost. Einsichtell aus
egy pillanatra elné-
mulunk' Ebben a csendben ssze clernFam ilien-Stellen. I{ei.1clberg.
r.,agyu.k kotve minden-
nel - ésugyanakkor szabac1okvagyurrk
mindentól. Nelles, Wi]fricc.l(2002b):Wo dit: l'icbc lrirrfál]t.
Paarbczielrttt-tgcn Kt)ln'
trtrdFarnilicrrbar-rclc.

Rtrppert, Fr,tnz (2002):Verrvirrte Seeiern.[Jer verborgcnc

Sirrn r,tltrPsyclrclsctr.Vítilrclrerr.

178