J. C.

Ryle

Tanácsok fiataloknak
fiatalokról

2011
 J. C. Ryle

The Upper Room. Being a few truths for

the times

The Banner of Truth Trust

© Hungarian translation, Pápai Ernő

2011

2
 Mikor Pál apostol a Titusznak szóló levelét írta, és kitért benne a
szolgálattevők kötelességeire, úgy emlékezett meg az ifjakról, mint akikre
különös figyelmet kell fordítani. Az idősebbekhez, valamint az fiatalabb nőkhöz
intézett szavak után, a következő tanácsot adta: „Az ifjakat hasonlóképpen
intsed, hogy legyenek mértékletesek” (Tit. 2: 6). Megfogadom az apostol
tanácsát, és néhány baráti tanácsot adok a fiataloknak.
Én magam lassacskán idős ember leszek, de bizonyos dolgokra jól
emlékszem ifjú koromból. Elevenen élnek bennem az örömök és csüggedések, a
reménységek és félelmek, a kísértések és nehézségek, a hibás értékelések és
helytelen vonzalmak, a hibák és törekvések emlékei, amelyek végigkísérik az
ifjút élete során. És ha mondhatok valamit, amit képes a fiatalokat a helyes úton
tartani, és megóvja őket a hibák elkövetésétől és a bűnöktől, amelyek
elhomályosítanák életüket itt és az örökkévalóságban, nagyon hálás leszek.
Egypár dolgot szeretnék megosztani veletek:

I. Emlékeztetlek benneteket egynémely okokra, miért van szükségük a

fiataloknak arra, hogy vezessék őket.
II. Felhívom figyelmeteket egynémely veszélyre, amelyektől óvakodniuk kell
a fiataloknak.
III. Adok a fiataloknak néhány általános tanácsot.
IV. Beszélek azokról a különleges utasításokról, amelyek betartását
különösen ajánlom az ifjaknak.

Van mit mondanom mindezekről a pontokról, és azért imádkozom Istenhez,

hogy minden, amiről beszélni fogok, hasznot hozzanak a lelkek számára.

I. Miért van szükségük a fiataloknak arra, hogy vezessék őket

Első. Miért van egyáltalán a fiataloknak szükségük arra, hogy különleges

vezetésben legyen részük? A megfelelő sorrendben bizonyos okokat fogok
megnevezni.

1). Az első, szomorú az a tény, hogy csak némely fiatal hisz valamiben.
Személyválogatás nélkül beszélek mindenkiről. Gazdagok és szegények,
fennköltek és együgyűek, műveltek és analfabéták, falusiak és városlakók –
mindenkinek vezetésre van szüksége. Remegve látom, hogy csak kevés fiatal
van betöltekezve a Lélekkel. Csak kevesen járnak a keskeny úton, amely az
életre vezet, csak kevesen keresik az odafelvalókat, csak kevesen veszik fel a
keresztet, és követik Krisztust. Szomorúan beszélek erről, de hiszem, hogy Isten
előtt semmi másról nem beszélek az igazságon kívül.

3
 Kedves fiatalok, ti képezitek országunk legszámottevőbb és legbefolyásosabb
népességi rétegét. De hol és milyen állapotban van halhatatlan lelketek? Sajnos
azonban, bárhol is tennénk fel ezt a kérdést, a válasz mindig ugyanaz lesz!
Kérdezzük meg az evangélium hű szolgáját és nézzük meg, mit mond ő.
Hány nőtlen fiatalember járul az Úr asztalához? A leginkább ki szorítja háttérbe
a kegyelem eszközeit? Ki vesz legkevesebbszer részt a vasárnapi
istentiszteleteken? Kiben a legnehezebb felkelteni a mindennapi igehirdetés és
imaalkalmak iránti érdeklődést? Ki a leginkább figyelmetlen az igehirdetések
során? A gyülekezet melyik hányada okozza a legnagyobb fejtörést a gyülekezet
lelkészének? Kit a legnehezebb pásztorolni a nyájban? Rúben nemzetségében
mely családtagok között a legnagyobb a „nézeteltérés”? Kit a legnehezebb
közöttük pásztorolni? Kit kell a leggyakrabban figyelmeztetni és megfeddni? Ki
okozza a legtöbb kellemetlenséget és csüggedést? Kinek a lelki üdvéért kell a
leginkább aggódni és lát leginkább kevés reménységet? Ne legyen kétségetek
afelől, hogy a válasz mindig ugyanaz: „A fiatalok”.
Kérdezzük meg a szülőket bármely gyülekezetben, és hallgassuk meg
válaszukat. Ki okozza a családban a legtöbb kellemetlenséget és fejtörést? Ki
igényli a legtöbb figyelmet és ki az, aki a leggyakrabban csalódást okoz? Ki az,
aki a leghamarabb letér az igaz útról, és aki az, aki legutoljára emlékezik meg a
figyelmeztetésekről, és a jó tanácsokról? Kit a legnehezebb a megfelelő keretek
között tartani? Ki esik a leginkább nyílvános bűnökbe, hoz szégyent családjára,
teszi barátait szerencsétlenekké, keseríti idősebb rokonait, és őszbe hajló fejjel
viszi őket a sírba? Ne legyen kétségetek afelől, hogy a válasz mindig ugyanaz:
„A fiatalok”.
Kérdezzük meg az igazságszolgáltatás képviselőit, és hallgassuk meg
válaszukat. Kit találunk legtöbbször a sörözőkben és az ivókban? Ki sérti meg
leggyakrabban a nyugalom napját? Ki gyűjt maga köré duhaj társaságot és léha
cimborákat? Kit szembesítenek leggyakrabban az iszákossággal, a lustasággal, a
verekedésekkel, a lopással, a rablással? Ki kerül a leggyakrabban börtönbe,
kényszermunkára, és gályára? Ki igényel leginkább odafigyelést és
gondoskodást? Ne legyen kétségetek afelől, hogy a válasz ugyanarra a
korcsoportra vonatkozik: „A fiatalokra”.
Most kérdezzük meg a társadalom vezetőit, és hallgassuk meg válaszukat. Az
egyik családban a fivérek az időt és a pénzt haszontalan szórakozásra szórják. A
másikban – a fivérek semmilyen szakmát nem tanultak, és semmit sem téve,
életük legdrágább éveit pazarolják el. Más családokban csak formálisan
viszonyulnak feladataikhoz és abszolút nem mutatnak irántuk érdeklődést. Más
családokban folyamatosan rossz társaságba keverednek a fiatalok, hazárdjátékot
űznek, adósságokba keverednek és barátaiknak állandó kellemetlenségeket
okoznak. Sajnos, sem a társadalmi rang, sem a cím, sem a gazdagság, sem
műveltség nem képes megóvni minket ettől! Nyugtalan apák, összetört szívű
anyák, csüggedt nővérek sokat tudnának erről mesélni. Sok családnak, amely
mindennel rendelkezik, amit e világ csak adni tud, vannak olyan tagjai, akiknek

4
neveit hangosan ki sem ejtik, és ha meg is emlékeznek róluk, akkor is csak
sajnálkozással és szégyenkezve, mert vannak olyan fiak, testvérek,
unokaöccsök, akik saját fejük után mentek és minden rokonuknak csak
szenvedést okoztak.
Ritkán lehet olyan gazdag családot találni, amelyben ne találnánk ilyen
töviset, amelynek boldogságát ne rontaná meg a fájdalom és megpróbáltatások.
És gyakran, nagyon gyakran, ezeknek a megpróbáltatásoknak a forrásai a
fiatalok.
Mit mondjunk erre? Ezek tények, tiszta és megkérdőjelezhetetlen tények,
amelyekkel lépten-nyomon találkozhatunk. Milyen rettenetes! Milyen borzasztó,
hogy minden alkalommal, mikor egy ifjúval találkozom, azt látom, hogy Isten
ellensége ő, aki a széles úton halad, amely a pusztulásba, és nem a menny felé
vezet! Mindezt látom én, és nem kell csodálkoznotok azon, ha arra kérlek
benneteket – értsetek velem egyet, hogy ennek okai vannak.

2). Ezen kívül, halál és ítélet várja az ifjakat is, mint mindenki mást, de szinte
mindnyájan megfeledkeznek erről a tényről.
Ifjak, el van rendelve, hogy egyszer meghaljatok, és bármilyen erősek és
egészségesek lennétek is jelen pillanatban, halálotok napja, lehet, hogy nagyon
közel van. Én éppen olyan gyakran látok fiatalembereket betegen, mint
öregeket. Ugyanúgy veszek részt egy ifjú ember temetésén, mint egy idősebbén.
Minden temetőben éppen úgy olvashatom a fiatalemberek neveit, mint az
idősebbekét. A könyvekből tudom, hogy a csecsemőkön és aggastyánokon kívül
a 13-tól 23 éves korig az a korosztály, amely tagjai közül a legtöbben halnak
meg. És ennek ellenére ti abban a tudatban éltek, hogy sosem haltok meg.
Vagy minderről holnap akartok elgondolkodni? Emlékezzetek Salamon
szavaira: „Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap
tereád” (Péld. 27: 1). „Fontos? Akkor holnapig!” – mondta az egyik pogány,*
figyelmeztetve a holnap veszélyére. De a „holnap” nem köszöntött rá. A holnap
– egy ördögi nap, míg a ma – Istennek tetsző idő. A Sátánnak nem fontos, hogy
milyen lelki terveitek vannak, és azok mennyire szentek, ha holnapra vannak
halasztva. Oh, ne adjatok ebben a kérdésben helyet a Sátánnak! Mondjátok azt
neki: „Sátán, nem! Ma teszem meg, amit meg kell tennem!” Nem minden ember
éri meg az öregkort, mint Izsák, vagy Jákób. Sok gyermek hamarabb száll a
sírba szüleinél. Dávidnak el kellett siratnia két legkülönb fiának halálát. Jób
mind a kilenc gyermekét elveszítette egy napon. Titeket is hasonló sors várhat,
és mikor a halál eljön értetek, hiábavaló dolog lesz a holnapról beszélni –
azonnal itt kell majd hagynotok ezt a világot.
Vagy azt gondoljátok, hogy lesz még megfelelő pillanatotok arra, hogy
minderről elgondolkodjatok? Így gondolta ezt Félix is, így gondolták az athéni
filozófusok is, akiknek Pál prédikált. De ez a pillanat sosem jött el. Ilyen

*
Achias Theban.

5
gondolatokkal van kikövezve a pokol felé vivő út. Jobb valamit addig tenni, míg
azt megtehetitek. Ne engedjétek, hogy az örökkévalóság kérdése megoldatlan
maradjon. Ne hazárdírozzatok lelketekkel. Mindenkinek szüksége van a
kegyelemre, mind a fiataloknak, mind az öregeknek. Mindenkinek újonnan kell
születnie, mindenkinek meg kell mosódnia a Krisztus vérében, mindenkinek
meg kell szenteltetnie a Lélek által. Boldog az az ember, aki nem hagyja ezt a
kérdést a homályban, és nem nyugszik meg addig, míg nem nyeri el a Lélek
belső bizonyságát arról, hogy ő – Isten gyermeke.
Kedves fiatalok, rövid a rendelkezésetekre álló idő. Napjaitok nem hosszúak,
hasonlóak az árnyékhoz, a ködhöz, a történelemhez, amelynek gyorsan vége
szakad. Ézsaiás azt mondja: „Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak,
megtántorodnak a legkülönbek is” (Ézs. 40: 30). Elveszíthetitek az
egészségeteket egy szempillantás alatt: elég egy esés, egy lázroham, egy
fertőzés, vagy egy elpattant ér – és hamarosan a férgek eledelévé váltok. Csak
egy lépés választ el benneteket a haláltól. Ma éjjel számon kérhetik tőletek a
lelketeket. Olyan úton haladtok, amelyen veletek együtt megy az egész világ, és
hamarosan ti már nem lesztek közöttük. Az életben semmi felől nem kell
biztosaknak lennetek, kivéve a halált és az ítéletet. Feltétlenül meg fogjátok
hallani az arkangyal harsonájának hangját, és meg kell majd állnotok a fehér
trónus előtt. Nektek is engedelmeskednetek kell majd a hívásnak, amely,
Jeromos szerint, mindig elhangzik: „Keljetek fel, holtak, és jöjjetek az ítéletre”.
Maga a Bíró mondja ezt: „Eljövök hamar”.
Oh, bárcsak minden nap a Prédikátor szavai felé terelnétek szíveteket:
„Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te
ifjúságodnak idején, és járj a te szívednek útjaiban, és szemeidnek látásában; de
megtudd, hogy mindezekért az Isten téged ítéletre von!” (Préd. 12: 1).
Figyelemre méltó, hogy emellett valaki képes gondtalanul élni! Senki sem
ostoba annyira, mint az az ember, aki úgy él, hogy nem gondol a halálllal. A
hitetlenség – a világ legmegrázóbb dolga. Nem meglepő, hogy a Biblia
legvilágosabb próféciája a következő szavakkal kezdődik: „Ki hitt a mi
tanításunknak?” (Ézs. 53: 1). Jézus is ezt mondja: „Mindazáltal az embernek
Fia, mikor eljön, avagy talál-e hitet a földön?” (Lk. 18: 8). Kedves fiatalok, félek
attól, hogy a következő szavak az utolsó ítéletkor érvényesek lesznek rátok is:
„És ők nem hittek”. Attól tartok, hogy hamar búcsút mondtok ennek a világnak,
és csak túl későn fogjátok megérteni, hogy a halál és az ítélet létező dolgok.
Félek attól, hogy így lesz, ezért mindezt szeretném érthetővé tenni számotokra.

3). Az, hogy kivé lesznek az ifjak, nagyban attól függ, hogy kik ők jelenleg,
de ők, úgy tűnik, mintha megfeledkeznének erről.
A fiatalság – a vetés ideje az idősebb korra, az ember rövid életének
formálási ideje, meghatároza momentuma az ember szív fejlődésének.

6
 Az évgyűrűk által ítéljük meg a fát, a viráguk alapján – a gyümölcseiket, a
koronája alapján a gyökerét, míg az ifjú természete alapján általában meg tudjuk
mondani azt is, hogy kivé válik, mikor felnő.
Ifjak, ne csaljátok meg magatokat. Ne gondoljátok azt, hogy szabadon
akaratból szenvedélyeteknek és kívánságaitoknak szolgálhattok az elején, majd
később könnyedén szolgálhattok Istennek. Ne gondoljátok, hogy egész
életeteket Ézsauval leélve, meghalni képesek lesztek Jákóbbal együtt.
Nevetséges így viszonyulni Istenhez és saját lelketekhez. Rettenetesen
nevetséges azt gondolni, hogy életetek virágát odaadhatjátok a világnak és az
ördögnek, és utána szívetek morzsáit, erőtök szánalmas maradékát
odaadhatjátok a Királyok királyának. Ez utálatos gyalázat, és értsétek meg, hogy
ez egyszerűen lehetetlen.
Talán azt gondoljátok, hogy később is megtérhettek. Nem tudjátok, mit
tesztek. Isten számbavétele nélkül gondolkodtok. A megtérés és a hit – Isten
ajándéka, amit Ő gyakran visszatart, ha azt huzamosabb ideig mellőzik.
Természetesen, az igaz megtérés sosem történik túl későn, de időben szeretnélek
benneteket figyelmeztetni arra, hogy ez nagyon ritkán történik meg. Az egyik
keresztre feszített lator élete utolsó órájában megtért, de ő egyedi esetet
képvisel, nehogy valaki visszaéljen ezzel a lehetőséggel. Meg van írva,
természetesen, hogy Jézus „üdvözítheti is azokat, akik őáltala járulnak az
Istenhez” (Zsid. 7: 25). De szeretnélek figyelmeztetni benneteket arra, hogy
ugyanezen Lélek által az is meg van írva: „Mivelhogy hívtalak titeket, és
vonakodtatok… Én is a ti nyomorúságotokon nevetek, megcsúfollak, mikor
eljön az, amitől féltek” (Péld. 1: 24, 26).
Higgyétek el nekem, hogy nem lesz könnyű bármelyik pillanatban az
Istenhez fordulnotok. Leighton érsek találóan jegyezte meg: „A bűn útja – egy
lejtőn való lefelé haladás, és az ember nem képes akkor megállni rajta, amikor
szeretne.”. A szentséges törekvés és a komoly megtérés nem hasonlítható a
százados szolgáihoz, akik készek voltak az első parancsra engedelmeskedni. Ők
inkább ahhoz a fenevadhoz hasonlítanak, amelyet Jób könyve említ, és nem
fognak engedelmeskedni szavaitoknak és parancsaitoknak. Az egyik ismert
hadvezérről* mondták, hogy mikor képes volt bevenni azt a várost,* amely ellen
felvonult, nem akarta ezt megtenni, de mikor szerette volna elfoglalni azt, már
nem volt képes rá. Óvakodjatok attól, hogy ugyanez meg ne történjék veletek is
az örökkévalóság kérdését illetően.
Miért beszélek erről? Azért, mert a szokásoknak hatalmuk van. A tapasztalat
azt bizonyítja, hogy az emberi szív ritkán változik meg, ha ez nem történt még
meg fiatal korban. Az emberek ritkán változnak meg idősebb korukban. A
szokásoknak mély gyökerük van. A bűn, amelynek megengedtük, hogy mélyen
belegyökerezzen a szívünkbe, és nem hagy el benneteket, mikor ezt kívánnátok.
A szokás második természetetekké válik, és annak köteleitől nehéz
*
Hannibálról.
*
Rómát.

7
megszabadulni. Helyesen jegyzi meg a próféta: „Elváltoztathatja–e bőrét a
szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, akik
megszoktátok a gonoszt” (Jer. 13: 23). A szokások olyanok, mint – a kövek,
amelyek elkezdenek leomlani a hegyoldalból, minél tovább, annál gyorsabban
gurulnak, és annál nehezebb azokat megállítani. A szokások, a fákhoz
hasonlóan, idővel egyre erőteljesebbekké válnak. A facsemetét egy gyermek is
képes meghajlítani, de férfiak százai sem képesek kitépni egy öreg tölgyet. A
forrásánál egy gyermek is képes átgázolni a Temzén, de a folyó torkolatánál a
legnagyobb hajót is képes rajta ringani. Így van ez a szokásokkal is: minél
régebbiek, annál erősebbek, minél hosszabb ideje uralkodnak az emberen, annál
nehezebb tőle megszabadulni. Velünk együtt növekednek, és annak megfelelően
erősödnek meg, ahogyan mi is erősödünk. A szokások – a bűn bölcsői. Minden
újabb bűn kisebbíti a félelmet és sajnálatot, megkeményíti az ember szívét,
megvakítja a lelkiismeretet, és a bűnös hajlamainkat még inkább megerősítik.
Ifjak, azt gondolhatjátok, hogy túlságosan nagy figyelmet szentelek
mindennek. Ha látnátok, ahogyan én látom, azokat az idős embereket, akik a sír
szélén állnak, akik érzéketlenek, hidegek, megkeményedettek, halottak, és
kemények, mint a malomkövek, – nem így gondolkodnátok. Higgyétek el
nekem, nem szabad késlekednetek lelketek állapotát illetően. A szokások, akár
jók, akár rosszak, minden egyes nappal szilárdabbakká válnak szívünkben.
Minden nap vagy Istenhez kerültök közelebb, vagy távolodtok Tőle. Minden év,
amit megtéretlen állapotban éltek le, közöttetek és menny között egyre
vastagabb falat fog képezni, míg a pokol egyre mélyebbé és szélesebbé válik
alattatok. Oh, rettegjetek a bűnös megkeményedéstől! Most van itt a kedvező
idő. Vigyázzatok arra, hogy futásotok ne téli időben történjen. Ha nem fogjátok
keresni az Urat fiatal korotokban, szokásból, nagy valószínűséggel egyáltalán
nem fogjátok keresni Őt.
Félek attól, hogy így lesz, ezért mindezt szeretném érthetővé tenni
számotokra.

4). Ezen kívül, az ördög különös buzgósággal törekszik arra, hogy tönkre
tegye az fiatalok lelkét, és ők, úgy tűnik, nem értik meg ezt.
A Sátán nagyon jól tudja, hogy ti vagytok a következő nemzedék, és éppen
ezért minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy hatalmába kerítsen
benneteket. Nem szeretném, ha tudatlanok maradnátok az ő ármányait illetően.
Ti vagytok azok, akik felé naponta árasztja válogatott kísértéseit.
Átgondoltan veti ki csalétkeit, hogy ezáltal hódítsa el szíveteket. Csapdáiba
válogatott finomságokat helyez, hogy hatalmába kerítsen benneteket. Minden
kicsét lábaitok elé veti, hogy megvásároljátok mérgezett nyalánkságait, és bűnös
finomságait. Ti vagytok az ő támadásainak fő célpontjai. Álljon elé az Úr, és
őrizzen meg benneteket tőle!
Ifjak, óvakodjatok az ő hálóitól. Port fog hinteni szemetekbe, hogy ne
lássátok, milyen is ő teljes valóságában. Meg szeretne győzni benneteket arról,

8
hogy a gonoszság – jó dolog, és a jó – nagyon gonosz dolog. A bűn meg fogja
szépíteni és be fogja aranyozni szemeitek előtt, hogy megszeressétek azt. Az
igaz hitet ki fogja gúnyolni, el fodja fordítani, és háttérbe fogja szorítani, hogy
elvegye attól kedveteket. Magasztalni fogja a szemetekben a törvénytelen
élvezeteket, de el fogja szemeitek elől rejteni annak töviseit. Meg fogja nektek
mutatni a keresztet és annak szenvedését, de el fogja rejteni a szemeitek elől a
romolhatatlan koszorút. Mindazt meg fogja nektek ígérni, amit Krisztus is
megígért, ha egyedül őt fogjátok szolgálni. Még abban is a segítségetekre lesz,
hogyan öltsétek magatokra a vallásosság felső ruháját, ha megtagadjátok annak
erejét. Életetek legelején azt fogja nektek mondani, hogy túl korai Istent
szolgálni, míg a végén azt mondja majd nektek, hogy most már túl késő Neki
élni. Ne hagyjátok megcsalni magatokat!
Rosszul képzelitek el ennek az ellenségnek a veszélyességét, és éppen ez a
nem tisztán látás aggaszt engem. Hasonlóak vagytok a vakokra, akik vermek és
csapdák között járnak. Nem látjátok azokat a veszélyeket, amelyek minden
oldalról körülvesznek benneteket.
Ellenségetek erős. Ő enne a „világnak a fejedelme” (Jn. 14: 30). Ő ellene állt
a mi Urunk Jézus Krisztusnak az Ő szolgálatának idején. Ő megkísértette
Ádámot és Évát, és azok megették a tiltott gyümölcsöt, így hurcolva be a bűnt és
a halált ebbe a világba. Még Dávidot is bűnre csábította, akik Isten szívének
tetsző ember volt, ami miatt életének utolsó évei telve voltak csüggedéssel. Még
Pétert is megkísértette, a választott apostolt, aki megtagadta Krisztust.
Természetes, hogy ezért az ő ellenségeskedését nem lehet figyelmen kívül
hagyni.
Ellenségetek fáradhatatlan. Ő sohasem alszik. Ő mindig körbejár, mint
ordító oroszlán, keresve, hogy kit nyeljen el. Körbejárja az egész földet. Lehet,
hogy ti gondatlanul viszonyultok saját lelketekhez, de ő semmiképpen sem.
Átkozottá akarja tenni lelketeket, amilyen átkozott ő maga is, és meg akar
kaparintani benneteket. Természetes, hogy az ő ellenségeskedését nem szabad
alábecsülni.
Ellenségetek ármánykodó. Gyakorlatilag hatezer éve egyetlen könyvet olvas
– az ember szív könyvét. Nagyon jól kell ismernie, és nagyon jól is ismeri –
minden gyengeségét, gonoszságát és ostobaságát. Rengeteg olyan kísértéssel
rendelkezik, amelyek, minden bizonnyal, megkötözik őt. Nem tudtok elrejtőzni
előle. Menjetek be a városba – ott fog várni benneteket. Menjetek ki a pusztába
– szembe találkoztok vele. Üljetek le a részegesek és korhelyek közé –
mellettetek fog ülni. Hallgassatok meg egy igehirdetés – mindent meg fog tenni,
hogy elvonja a figyelmeteket. Természetes, hogy az ő ellenségeskedését nem
lehet alábecsülni.
Ifjak, az ellenség arca verejtékével is azon van, hogy elveszejtsen titeket,
bárhogyan is gondolnátok ezzel kapcsolatban. Ti magatok vagytok a jutalom,
amelyre különleges módon törekszik. Tudja, hogy vagy áldássá, vagy átokká
váltok, és mindent megtesz arra nézve, hogy elhódítsa szíveteket, hogy

9
segítségére legyetek az ő országa terjedésének. Ő nagyon is világosan érti, hogy
a legjobb út egy virág megrontásához – a bimbó megsértése.
Oh, bárcsak megnyilnának szemeitek, ahogyan a dótámi Elizeusnak is,
bárcsak meglátnátok, hogyan tesz meg mindent az ördög annak érdekében, hogy
megrabolja békességeteket! Figyelmeztetnem kell benneteket. Akár
meghalljátok, akár nem, nem hagyhatlan magatokra benneteket.

5). Ezen kívül, a fiataloknak vezetésre van szükségük, hogy már most
elkezdjenek Istennek szolgálni, mivel ez sok csüggedéstől megóvja őket.
A bűn – sok csüggedés anyja, és semmilyen bűn nem vezet olyan
szerencsétlenségekhez és fájdalmakhoz, mint a fiatalság bűnei. Egy ostoba
lépés, egy kis elvesztegetett idő, egy elkövetett hiba, egy rossz társasá, a testnek
és léleknek okozott kár, az elvetett boldogság, valami hasznos megtevésének
elmulasztása – mindez gyakran megfertőzi egy idősebb ember szívét,
megkeményíti élete végét, és eszébe jut az embernek a lelkiismeret és szégyen
érzésének idején.
Egyesek beszélhetnek a fialság bűneivel kapcsolatban az egészség idő előtti
elvesztéséről. A fájdalmak uralmat vesznek a testen, és az élet kínokba torkollik.
Az erő annyira elhagyja az embert, hogy még a szöcske elhordozása is túl nagy
terhet jelenthet. A szemek mindörökre homályosak maradnak, a természetes
erők elhagyták őket. Az egészség napja még nappal lebukott, és sajnálattal
tapasztalják, hogy testük halódik. Higgyétek el nekem, hogy ez – keserű pohár.
Mások beszélhetnek nektek a dologtalanság következményeiről. Megvetik
annak kiváltságát, hogy tanuljanak. Nem szereztek bölcsességet, mikor értelmük
képes lett volna azt befogadni, és emlékezetük kész volt észben tartani azt. Most
azonban már túl késő van erre. Nincs idejük tanulni, még arra lehetőség is lenne,
mert már nincs rá energiájuk. Az elvesztegetett időt lehetetlen visszahozni. Ez
szintén keserű pohár.
Mások beszélhetnek nektek az ítélkezésben elkövetett komoly hibákról,
amelyektől egész életükben szenvedniük kellett. Saját fejük után mentek. Nem
hallgattak tanácsokra. Olyas valamivel vagy valakivel kötették össze életüket,
amely teljesen szétrombolta boldogságukat. Olyan dolgokkal kezdtek el
foglalkozni, amelyre teljesen alkalmatlanok voltak. Ma már látják mindezt. De
szemeik már csak az után nyiltak meg, mikor már semmit sem lehet ennek
érdekében tenni! Oh, ez szintén keserű pohár!
Oh, ifjak! Azt szeretném, hogy megismernétek a lelkiismeret békességét,
amelyet nem ront meg az ifjúság bűnének hosszú lajstroma. Ezek a
legfájdalmasabb sebek, nyilak, amelyek az emberi lelket teljesen erőtlenné
teszik. Ez egy olyan kés, amely mélyen a lélekbe vág. Könyörüljetek
magatokon. Kora reggel kezdjétek el keresni az Urat, és sok keserű könnyet
fogtok elkerülni Általa.
Ez az az igazság, amit Jób is megismert. Azt mondta: „az én ifjúságomnak
vétkét örökölteted velem?!” (Jób 13: 26). Barátja, Cófár is azt mondja az

1
0
istentelennek: „Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a
porba” (Jób 20: 11).
Dávid szintén megismerte azt. Azt mondta az Úrna: „Ifjúságomnak vétkeiről
és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te
jóvoltodért, Uram!” (Zsolt. 25: 7).
Béza, az ismert svájci reformátor, olyan jól értette mindezt, hogy
végrendeletében megemlékezett, mint Isten különleges kegyelméről, hogy
tizenhatévesen elhívatott a világból.
Kérdezzétek meg a hívőktől, és meg vagyok győződve arról, hogy sokan
ugyanezt fogják elmondani nektek. „Oh, hogyha újra előlről kezdhetném
fiatalságom élését!” – mondaná az egyik. Oh, bárcsak ne raktam volna le olyan
szilárdan a tisztátalan szokások útját még életem hajnalán!” – mondaná a másik.
Ifjak, szeretnélek megóvni benneteket ezektől a csüggedésektől. A pokolról
az emberek sokszor túl későn értesülnek. Idő előtt bölcsek legyetek. Amit fiatal
korunkban vetünk, azt fogjuk aratni idősebb korunkban. Ne adjátok életetek
drága idejét annak, ami végül nem fog békességet adni nektek. Jobb, ha
igazságban vetettek magatoknak, törjétek fel az ugart, és ne szórjátok a magot a
tövisek közé.
A bűn könnyen kiszökhet a kezetekből, és kiszaladhat a szátokon, de ne
legyen kétségetek afelől, hogy újból és újból találkozni fogtok vele, bármennyire
is kellemetlenné válna az számotokra. A régi sebek gyakran fájnak és jóval az
után is fájdalmat okoznak, hogy begyógyultak, és heget hagytak maguk után –
ez megtörténhet bűneitekkel is. A vadállatok nyomai megmaradnak azon a
kövön, amely az előtt nedves homok volt, hosszú évezredekkel az után is, hogy
az állat már elpusztult, és teljesen kihalt – ez megtörténhet bűneitekkel is.
„A tapasztalat – mondja a szólás – keserves iskola, de ostoba képtelen
másként tanulni”. Azt kívánom, hogy kerüljétek el ezt a szerencsétlenséget, és
nem legyetek tanulói ennek az iskolának. Azt kívánom, hogy kerüljétek el azt a
veszedelmet, amelyet az ifjúság bűnei kötelezően fejetekre hozhatnak. Ez az
utolsó ok, amely miatt vezetni szeretnélek benneteket.

II. Veszélyek, amelyektől óvakodniuk kell a fiataloknak

Másodszor, vannak különleges veszedelmek, amelyekről tudniuk kell a

fiataloknak.

1). Az első veszély az ifjak számára – a büszkeség.

Nagyon jól tudom, hogy minden lélek alá van vetve ennek a veszélynek.
Nem lényeges, hogy fiatal-e vagy öreg az illető – mindenkinek pástra kell állnia,
mindenkinek küzdenie kell: meg kell öldökölniük a szív vágyait, le kell
győzniük a világot, meg kell szelidíteniük a testet, ellene kell állniuk az

1
1
ördögnek. Feltehetjük a kérdést: „Ki képes minderre”? Emellett azonban minden
korban és társadalmi helyzetben van bizonyos csapda és kísértés, amelyekről jó,
ha tudomásunk van. Mert a figyelmeztetett ember már fel van fegyverezve. Ha
meggyőzlek benneteket arról, hogy óvakodjatok azoktól a veszélyektől,
amelyekről beszélni fogok, meggyőződésem, hogy nagy szolgálatot teszek
nektek.
A büszkeség – a világ egyik legősibb bűne. Valójában, már a világ teremtése
előtt létezett. A Sátán és az ő angyalai büszkeség miatt buktak el. Nem volt
elégséges nekik elsődleges állapotuk. Éppen a büszkeség miatt jelentek meg a
pokolban az első lakók.
A büszkeség megfosztotta Ádámot a paradicsomtól. Nem volt megelégedve
azzal a hellyel, amit Isten biztosított számára. Szeretett volna ennek fölé
kerekedni, de elbukott. A bűn, a csüggedés, és a halál a bűneset miatt jöttek be a
világba.
A büszkeség természet szerint betölti szíveinket. Büszkén jövünk erre a
világra. A büszkeség önhitté tesz bennünket, és arra kényszerít, hogy azt
gondoljuk, mi így is jól vagyunk, bedugja füleinket a tanácsok előtt, miatta
elvetjük Krisztus evangéliumát, és saját fejünk után megyünk. De a büszkeség
sehol sem teljesedik ki annyira, mint a fiatalok szívében.
Gyakran kell látnunk olyan fiatalokat, akik pökhendiek, fennhéjázóak, és
elvetik a nekik adott tanácsokat! Nagyon gyakran lenéző és durva az őt
körülvevőkkel szemben, azt gondolva, hogy nem értékelik őt annyira, amennyire
ő azt megérdemli! Egy pillanatra sem szeretne megállni, hogy meghallgassa az
idősebbek tanácsát! Azt gondolja, hogy mindent tud. Telve van önnön maga
termelte bölcsességgel. Az idősebbeket, különösen azokat, akik közel állnak
hozzá, butának és lassúaknak tartja. Azt képzeli, hogy neki nincsen szüksége
tanításra és tanácsokra – ő ugyanis mindent ért. Már azért is haragszik, ha
megszólítják. A csikóhoz hasonlóan, ő sem tűr semmiféle kontrollt. Független
akar lenni, és a saját feje után akar menni. Oh, azokhoz hasonlóan gondolkodik,
akikről Jób a következőket mondja: „Bizony, magatok vagytok a nép, és veletek
kihal a bölcsesség!” (Jób 12: 2). És mindezt a büszkeség okozza.
Ily módon járt el Roboám is, aki megvetette az idősebb és tapasztaltabb
emberek tanácsát, akik apját szolgálták, és inkább kortársai szavára hallgatott.
Learatta tettei következményét. Sokan hozzá hasonlóan járnak el.
Ilyen volt a tékozló fiú is a példázatból, aki kikérte a reá eső részt az
örökségből, és elment messze vidékre. Nem akarta nyugodtan apja házában élni,
és messze országba ment, hogy saját maga ura lehessen. A kisgyerekhez
hasonlóan, aki elengedte édesanyja kezét, és mást kezdett el követni, hamarosan
felismerte hibáját. Bölcsebbé vált, mikor arra került a sor, hogy a disznókkal
együtt a moslékot egye. Sokan hasonlítanak hozzá is.
Ifjak, kérlek benneteket, óvakodjatok a büszkeségtől. Azt mondják, hogy
kétféle embert ritkán találsz a világban – alázatos fiatalt és elégedett öreget.
Félek, hogy ez így is van.

1
2
 Ne dicsekedjetek önnön képességeitekkel, önnön erőtökkel, ismereteitekkel,
külsőtökkel vagy eszetekkel. Ne dicsekedjetek magatokkal vagy bármivel, ami
hozzátok tartozik. Az ilyesféle büszkeség abból ered, hogy nem ismeritek
magatokat és a világot. Minél idősebbekké váltok, minél többet fogtok látni,
annál kevesebb okotok lesz a büszkeségre. A tapasztalatlanság és a tudatlanság –
a büszkeség talapzata. Ha elvesszük, a büszkeség rögtön romba dől.
Emlékezzetek arra, hogy a Szentírás gyakran nagyra értékeli az alázatos
lelkületet. Figyelmeztet bennünket: „feljebb ne bölcselkedjetek, mint ahogy kell
bölcselkedni” (Róm. 12: 3). Egyenesen meg van mondva: „Ha pedig valaki azt
hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell” (1
Kor. 8: 2). Szigorúan meg van nekünk parancsolva: „Öltözzétek föl … az
alázatosságot” (Kol. 3: 12). És újra: „… az alázatosságot öltsétek fel” (1Pt. 5: 5).
Sajnos, ez az öltözet egyesekről rongyokban lóg le.
Gondoljatok bele, milyen nagy példát hagyott ránk az Úr Jézus Krisztus. Ő
megmosta a tanítványai lábát és azt mondta: „Mert példát adtam nektek, hogy
amiképpen én cselekedtem veletek, ti is aképpen cselekedjetek” (Jn. 13: 15).
Meg van írva: „Gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége
által meggazdagodjatok” (2 Kor. 8: 9). És megint: „Hanem önmagát
megüresítette, szolgai formát véve fel, emberekhez hasonlóvá lett. És mikor
olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes volt
halálig, még pedig a keresztfának haláláig” (Fil. 2: 7-8). Büszkének lenni – azt
jelenti, hogy inkább az ördögre hasonlítunk, vagy a bűnbeesett Ádámra inkább,
mint Krisztusra. A Krisztusra való hasonlatosság sosem jelenti azt, hogy
kishitűek vagy jelentéktelenek lennénk.
Gondoljatok most az emberek között valaha élt legbölcsebbre – Salamonra.
Hallgassátok meg, hogyan beszél úgy magáról, mint „kicsi gyermekről”, aki
„nem tud kimenni és bejönni” (1 Kir. 3: 7). Ebben nagyon is eltért Absolontól,
aki mindenre képesnek gondolta magát: „Vajha valaki engem tenne ítélőbírává e
földön, és én hozzám jönne minden ember, akinek valami ügye és pere volna,
igazat tennék neki” (2 Sám. 15: 4). Ebben nem hasonlított testvérére, Adóniára,
aki azt mondta: „Én fogok uralkodni!” (1 Kir. 1: 5). Az alázat volt Salamon
bölcsességének kezdete. A következőket írta magára: „Láttál-e olyan embert, aki
a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem
mint felőle!” (Péld. 26: 12).
Ifjak, fordítsátok szíveteket a fentebb említett szentírási igehelyek felé. Ne
hagyatkozzatok saját magatok értelmére. Hagyjatok fel azzal a gondolattal, hogy
mindig igazatok van, míg környezetetek – mindig téved. Ne bízzatok saját
ítéletetekben, mikor az ellene mond az idősebbek tanácsainak, különösen ha
azok szüleitek. A korral együtt jár általában a tapasztalat is, éppen ezért a kor
tiszteletre méltó dolog. Elihu bölcsességét fejezte ki, mivel „várakozott a Jóbbal
való beszéddel, mert amazok öregebbek voltak nála” (Jób 32: 4). Ezek után azt
mondta: „Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett
emberek… Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcsességet

1
3
az évek sokasága!” (Jób 32: 6-7). A szerénység és a hallgatás – nagyszerű
tulajdonságok a fiatalok számára. Sose szégyeljétek azt, hogy tanulnotok kell –
Jézus is tanult tizenkét éves korában. A templomban találták meg, „a doktorok
között ült, amint őket hallgatta, és kérdezgette őket” (Lk. 2: 46). A bölcsebbek
azt fogják mondani nektek, hogy mindig tanultak, és a végén alázattal
megértették, milyen keveset is tudnak. Isaac Newton azt mondta, hogy
kisgyereknek érezte magát, aki a tudás partján csak néhány drágakövet
szedegetett.
Ifjak, ha bölcsekké akartok válni, ha boldogok szeretnétek lenni,
emlékezzetek figyelmeztetésemre – óvakodjatok a büszkeségtől.

2). A másik veszély, amitől az ifjaknak óvakodniuk kell – az élvezetek

szeretete. A fiatalság – az az idő, mikor a szenvedélyek a legerősebbek, és, a
neveletlen gyerekekhez hasonlóan, mindennél hangosabban követelik jussukat.
Fiatal korban van az embernek a legtöbb ereje és egészsége; a halál messzinek
tűnik, míg az élvezetek, úgy tűnnek, a legfontosabbak az életben. A fiatalság –
az az idő, mikor a legtöbb embernek kevés földi gondja és fejtörése van, ami
figyelmét elterelné. Ezért az ifjak a legtöbbet az élvezetekre gondolnak. „Az
élvezeteknek és a szórakozásnak hódolok”, – sok fiatalnak ez lesz a becsületes
válasza arra a kérdésre, hogy: „Kit szolgálsz”?
Ifjak, nem lenne elég időm arra, hogy ha szeretném beszélni az élvezetek
összes gyümölcséről, és arról, hogyan árt az nektek. Miért beszéljek a
tivornyákról, a szórakozásokról, az ivászatokról, a hazárd játékokról, a
színházlátogatásokról, a tancról, és az ehhez hasonlókról? Csak kevesek előtt
nem ismertek ezek saját keserű tapasztalataikból. És mindezek csak példák.
Minden, amit az élvezetek ideiglenes érzései adnak, minden, ami megfojtja a
gondolatokat, és elcsavarja a fejet, minden, ami kellemes és megelégíti a testet –
mindez nagy hatással van életetekre, mivel szeretitek az élvezeteket. Legyetek
azonban óvatosak. Ne legyetek azokhoz hasonlóak, akikről Pál azt mondja: „…
inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői” (2 Tim. 3: 4).
Emlékezzetek szavaimra: ha hozzá kötitek magatokat a földi örömökhöz,
azok meg fogják öldökölni lelketeket. Nincs biztosabb útja a lelkiismeret
elfojtásának és a megtéretlen szív megkeményedésének, mint a test
kívánságainak való engedés. Az elején úgy tűnik, hogy nincs ebben semmi
rossz, de egy idő múlva világossá válik, hogy ez nem így van.
Gondoljátok meg, mit mondott Péter: „… kérlek titeket… tartóztassátok meg
magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek” (1 Pt. 2:
11). Azok megtörik a lélek békességét, meggyengítik az erőt, fogságba ejtenek,
és fogollyá teszik azt.
Hallgassatok Pálra: „Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat” (Kol. 3: 5);
„Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival
együtt” (Gal. 5: 24); „… megsanyargatom testemet és szolgává teszem” (1 Kor.
9: 27). Valamikor a test a lélek tökéletes lakhelye volt, most azonban a test

1
4
teljesen ki van vetkezve önmagából, és folyamatos vigyázást igényel. A test
most inkább kerékkötője, mintsem segítője a léleknek, inkább akadály, semmint
segítség. Hasznos szolgává válhat, de jó gazda sosem lenne belőle.
Gondolkodjatok el még egyszer Pál szavain: „… öltözzétek fel az Úr Jézus
Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra” (Róma 13: 14). „Ezek a
szavak – mondja Leighton – olyannyira hatással voltak Augusztinuszra, hogy
egy léha fiatalemberből Jézus Krisztus hű szolgája lett”. Ifjak, kívánom nektek,
hogy veletek is ez történjék.
Emlékezzetek rá, hogy ha a földi örömökhöz lesztek kötve, meg fogjátok
látni, hogy azok nem fognak nektek beteljesülést adni, mert azok üresek és
hiábavalóak. A sáskához hasonlóan (Jel. 9: 7), koronájuk fejükön van, de,
ahogyan ennél a sáskánál is, nekik skorpióhoz hasonló fullánkjuk is van – a
farkukban (Jel. 9: 10). Nem minden arany, ami fénylik. Nem minden feltétlenül
jó, ami kellemes. Az ideiglenes élvezetek – nem igazi dolgok.
Élvezzétek a földi örömöket, ha akarjátok, de tudjátok meg, hogy szívetek
sosem fog igazi megelégedést találni bennük. Mindig hallani fogtok egy belső
hangot, amely sosem lesz kielégítve, és azt fogja követelni, hogy „Addsza,
addsza!” (Péld. 30: 15). Van bennünk egy hely, amit Istenen kívül semmi más
nem tud betölteni. Meg fogjátok látni ugyanazt, amit maga Salamon is
megtapasztalt, hogy a földi örömök – pusztán csinnadratta, hivalkodás és a lélek
gyötrelme, bemeszelt sírok, szép külső, amely telve van rothadással és
enyészettel. Jobb, ha idő előtt bölcsekké válunk. Jobb, ha minden földi élvezetre
ráírjátok, hogy „méreg”. Még a legártatlanabbal közülük is óvatosan kell bánni.
Mindegyik közülük képes elveszíteni a lelket, ha szíveteket átengeditek neki.*
Figyelmemet itt nem kerüli el a hetedik parancsolat, amelyre emlékezniük
kell a fiataloknak. Ez a parancsolat a paráznaságról, a házasságtörésről, és
minden egyéb tisztátalanságról beszél. Félek, Isten törvényének erről az
oldaláról elég ritkán beszélnek. Mikor azt látom, hogy a próféták és az apostolok
beszéltek erről, mint ahogyan egyházunk reformátorai egyenesen és nyíltan
ellene állottak ennek a bűnnek, de közben azt tapasztalom, hogy sok fiatal
Rúben, Hofni, Fineás, és Amnon útján haladnak, nem tudok nyugodt szívvel
közömbös maradni. Kétségem van afelől, hogy a világ jobbá lett volna ennek a
parancsolatnak puszta agyonhallgatásától. A magam szemszögéből úgy
gondolom, hogy hallgatni egy olyan bűnről, amely az „ifjak bűnének”
neveztetik, – nem egy biblikus értelembe vett tapintatról tenne bizonyságot.
A hetedik parancsolat megtörése – olyan bűn, amely minden mástól nagyobb,
ahogyan a próféta is mondja, elveszi a józan észt (ld. a Hós. 4: 11-et!). Ez olyan
bűn, amely minden más bűnnél mélyebb sebeket üt az ember szívén. Ez a bűn
minden generációból ezreknek okoz kárt, Isten sok szentjének életét keserítette
meg a régmúlt időkben. Lót, Sámson és Dávid keserű példái ennek. Ez olyan
bűn, amely felett az ember csak nevet, és gyengéden szórakozásnak,
*
„Az élevezeteknek – mondja Adams a Péter második könyvéhez írt kommentárjában – elsősorban nem
szabad bűnösöknek lenniük, másodsorban pedig – mérsékelteknek kell lenniük”.

1
5
féktelenségnek, zabolátlanságnak, megbízhatatlanságnak nevez. De ez az a bűn,
amelynek az ördög leginkább örül, mivel ő egy „tisztátalan lélek”. Ez az a bűn,
amelyet Isten különleges módon gyűlöl, és azt mondja róla, hogy Ő megítéli azt
(Zsid. 13: 4).
Ifjak, „kerüljétek a paráznaságot” (1 Kor. 6: 18), ha szeretitek az életet.
„Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jön az Isten haragja
a hitetlenség fiaira” (Ef. 5: 6). Óvakodjatok az olyan körülményektől, amelyek
paráznaságra vihetnének benneteket: olyan társaságokat és helyeket, ahol
kísértés alá eshettek. Olvassátok el, hogy Urunk mit mond a Mt. 5: 28-ban.
Legyetek hasonlatosak az igaz Jóbhoz: „Szövetségre léptem szemeimmel, és
hajadonra mit sem ügyeltem” (Jób 31: 1). Kerüljétek a róla való eszmecseréket.
Ez az, amire gondolnotok sem szabad. Önmagában az nem fertőz meg
benneteket, ha hallotok róla. De kerüljétek el a róla való elmélkedést. Álljatok
ellene, öldököljétek meg, imádkozzatok ellenük – legyetek készek bármilyen
áldozatra, és ne adjátok meg magatokat. A képzelet – a bűn szálláscsinálója.
Óvjátok gondolataitokat, és akkor nem kell félnetek cselekedeteitek miatt.
Gondolkozzatok el figyelmeztetésemen. Ha más dolgokat el is felejtenétek,
erre akkor is emlékezzetek.

3). A másik veszély a fiatalok számára – a könnyelműség és a

meggondolatlanság. A meggondolatlanság az egyszerű oka annak, amely miatt
ezrek pusztulnak el. Az emberek nem gondolkodnak, nem gondolnak a jövőre,
nem néznek körbe, nem gondolnak útjaik végére, amelyeken haladnak, és
jelenlegi tetteik elkerülhetetlen következményeit. Amikor észbe kapnak, meg
fogják látni, hogy a bölcsesség hiánya miatt kellett elpusztulniuk.
Ifjak, senki sincs olyan veszélynek kitéve, mint ti. Nem ismeritek
megfelelően a titeket körbevevő veszélyeket, és ezért gondtalanul éltek. Nem
tetszik nektek a kiegyensúlyozott, józan gondolkodás, azért helytelen döntéseket
hoztok, és ezért szenvedésre ítélitek magatokat. A fiatal Ézsau nagyra értékelte
öccse fősztjét, és eladta érte elsőszülöttségi jogát – nem gondolt bele, hogy eljön
annak a napja, mikor mindent odaadna érte. Az ifjú Simeon és Lévi késlekedés
nélkül bosszút álltak húgukért, Dináért, és leölték Sikem lakóit – nem gondoltak
bele, hogy mennyi nyomorúságot és aggodalmat hoznak ezáltal atyjuk, Jákób,
fejére, és nemzetségére. Éppen ezért félt Jób attól, nehogy fiai is ilyen
meggondolatlanságba vessék magukat. Meg van írva, hogy mikor lakomát ültek,
„mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak, elküldött értük Jób és
megszentelte őket, és jó reggel felserkent és áldozott égőáldozattal mindnyájuk
száma szerint; mert ezt mondta Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim, és gonoszt
gondoltak az Isten ellen az ő szívükben! Így cselekedett Jób minden napon” (Jób
1: 5).
Higgyétek el, hogy ebben a világban képesek vagyunk jól élni, és el sem
gondolkodni afelett, ami lelkünket érinti. „Nem kell gondolkodni” – súgja a
Sátán, hisz ő tudja, hogy a megtéretlen szív olyan, mint a kereskedő kettős

1
6
könyvelése: nem fog megállni az ellenőrzés során. „Gondoljátok meg útjaitokat
– mondja Isten Igéje – állj meg és gondolkodj el egy kicsit, gondold meg
útjaidat, és légy bölcs”. Találó a spanyol mondás: „A kapkodás – az ördögtől
van”. Hasonlóan az elsietett házasságokhoz, amely felett sokan egész életük
során bánkódnak, egy hiba a lélekkel kapcsolatban hosszú évek szenvedéséhez
vezethet. A rossz szolga helytelenül jár el, és után azt mondja: „Nem gondoltam,
hogy ez bűn”. Nem gondolta, hogy ez bűn! A bűn nem úgy állít be hozzánk,
hogy azt mondja: „Én bűn vagyok”, máskülönben nem tudna kárt okozni. A bűn
mindig „jó, kellemes és kívánatos” elkövetése pillanatában. Oh, szerezzetek
bölcsességet és meggondoltságot! Emlékezzetek Salamon szavaira: „Egyengesd
el lábaid ösvényét, s minden te útjaid állhatatosak legyenek” (Péld. 4: 26).
Bacon bölcsen jegyezte meg: „Semmit se tégy hirtelenkedve. Várj egy kicsit,
hogy gyorsabban tudd elérni célodat”.
Egyes emberek azt gondolják, hogy kéréseim túlságosan szigorúak, hogy a
fiatalság – nem a komolyság és meggondoltság ideje. Erre azt válaszolom, hogy
nem okoz nekik kárt, ha ilyenek lesznek. Az bolond beszédek, a nevetgélés, a
viccelődés és a felesleges komédiázás ma nagyon is el van terjedve.
Természetesen, mindennek meg van a maga ideje, de az állandó vihorászás és
viccelődés – nem bölcs dolog. Mit mond az emberek legbölcsebbike? „Jobb a
siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy
minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról. Jobb a
szomorúság a nevetésnél; mert az arcnak szomorúsága által jobbá lesz a szív. A
bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a
vigasságnak házában” (Préd. 7: 2-4). Matthew Henry elmondott egy történetet
egy Erzsébet-korabeli kimagasló közszereplőről, aki idősebb korában felhagyott
társadalmi tevékenyésével és átadta magát az elmélkedésnek. Egyszer gondtalan
üzlettársa látogatta meg, és azt találta mondani, hogy egyre melankólikusabbá
válik. „Nem – mondta – én komoly vagyok, Krisztus komolyan közbenjár értünk,
a Lélek komolyan harcol értünk. Isten igazsága komoly dolog, a mi lelki
ellenségeink komolyan arra törekednek, hogy komolyan elveszítsenek minket,
az elveszett bűnösök mindnyájan komolyan a pokolban vannak. Miért ne lennék
én veled együtt komoly”?
Oh, ifjak, tanuljatok meg meggondoltaknak lenni! Tanuljatok meg arra
gondolni, hogy mit tesztek és mindez mihez vezet. Találjatok időt a nyugodt
elmélkedésnek. Vonuljatok félre és nyugodjatok meg. Ne feledkezzetek meg
tanácsomról – ne haljatok meg azért, hogy nem voltatok elég meggondoltak.

4). A következő veszély a fiatalok számára – a vallás megvetése. Ez szintén

egy olyan veszély, amely jellemez benneteket. Állandóan megfigyelem, hogy
senki sem fordít oly kevés figyelmet a vallásra, mint a fiatalok. Senki sem veti
meg annyira a kegyelem eszközeit, senki sem vesz oly kis számban részt
istentiszteleteinken, senki sem olvas olyan ritkán Bibliát, senki nem énekel
olyan keveset, és hallgatja olyan mellékesen az igehirdetést. Senki sem hagyja ki

1
7
olyan gyakran az imádság alkalmait, és a lélek számára olyan hasznos
eseményeket hét közben, mint a fiatalok. Az ifjak azt gondolják, hogy mindez
nem fontos számukra; lehetséges, hogy az idősebbeknek szükségük van rá, de
nekik – nem. Szégyellik a lelkükre való vigyázást; az az érzésünk támad, hogy
szinte szégyellik, hogy a mennybe jussanak! Ez nem más, mint a vallás
megvetése. Ilyen lelkülettel nevettek a fiatalok Elizeuson Bételben.
Figyelmeztetni szeretnék minden fiatalt: óvakodjatok ettől a lelkülettől! Ha
érdemes hinni, akkor a hithez komolyan kell viszonyulni.
A szentséges dolgok megvetése – egyenes út a hitetlenséghez. Ahogyan az
ember elkezd nevetni valamin, ami a keresztyénséghez tartozik, nem lepődöm
meg azon, hogy hamarosan az az ember hitetlenné lesz.
Ifjak, meghoztátok-e döntéseteket? Valóban megértettétek-e, hogy milyen
mélységek várnak benneteket a vallás megvetésének útján? Emlékezzetek Dávid
szavaira: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten” (Zsolt. 14: 1).
Esztelen, egyszerűen balgatag! Ő mondta ezt – de bebizonyítani nem tudta
igazát! Emlékezzetek rá, hogy ha van könyv, amelynek igazsága az elejétől a
végéig be volt bizonyítva, akkor ez a könyv – a Biblia. A Biblia visszaverte
minden ellensége és rosszakarója támadását. Az Úr Igéje – igazi pajzs (Zsolt.
18: 31). Minél különbözőbb módon tették próbára, annál inkább világossá vált,
hogy - Isten kezének munkája. Ha nem hisztek a Bibliának, akkor minek hisztek
egyáltalán? Akkor nem marad más hátra, mint a butaságoknak és az
abszurditásoknak való hívés.* Egyértelmű, hogy senki sem olyan könnyelmű,
mint az, aki cáfolja azt, hogy a Biblia – Isten Igéje. És ha a Biblia – Isten Igéje,
legyetek óvatosak, és ne vessétek meg azt.
Az emberek azt is mondhatják, hogy a Bibliában van egy csomó nehezen
érthető hely. De ha mindez nem így lenne, akkor ez a könyv nem lenne Isten
Igéje. No és? Hisz ti sem utasítjátok el az orvosságot pusztán azért, mert nem
értitek meg teljesen azt, hogy az orvos miért írta fel nektek? De bármit is
mondanának az emberek, minden üdvösségre szükséges dolog olyan világos
benne, mint a nap. Ne legyetek kétkedők – az emberek sosem fogják elvetni a
Bibliát azért, mert esetleg nem értik meg azt. De azt megértették, hogy az
megítéli az ő tetteiket, bizonyságot tesz az ő bűneikről, és figyelmezteti őket az
ítéletre. Meggyőzik magukat, hogy ez a könyv haszontalan és igazságtalan,
mivel nem szeretnének abba belegondolni, hogy ez a könyv az igazságot
tartalmazza. „A tisztátalan élet, – mondja Rochester, kezében tartva a Bibliát, –
az egyedül nyomós ok arra nézve, hogy ellene mondjanak ennek a könyvnek”.
„Az emberek kétségbe vonják az igaz keresztyénséget, – mondja South, – mivel
gyűlölik a keresztyén életvitelt”.
Ifjak, volt-e olyan, hogy Isten valamikor is ne tartotta volna meg szavát?
Soha. Ő mindig azt tette, ami mondott. Mindaz, amit Ő kijelentett, megtörtént.
Megtartotta-e szavát az özönvizet illetően? Igen. Beteljesítette-e mindazt, amit

*
Ld. Faber A hitetlenség problémáját!

1
8
kijelentett Sodomáról és Gomoráról? Igen. Megőrizte-e a zsidókat napjainkig?
Igen. Ő mindig megtartotta az Ő szavát. Óvakodjatok attól, hogy az Isten
Igéjének megvetői között találjátok magatokat.
Sose nevessetek a valláson. Sose nevessetek a szent dolgok felett. Sose
nevessetek azokon, akik komolyan viszonyulnak lelkükhöz. Eljöhet az az idő,
mikor irigyelni fogjátok azokat, akiken korábban nevettetek, mikor nevetésetek
csüggedésbe fulladt, és gúnyolódásotok – bánatban ment át.

5). Még egy veszély, amelytől óvakodniuk kell a fiataloknak – ez az emberek

véleményétől való félelem.
Valóban, „az emberektől való félelem tőrt vet” (Péld. 29: 25). Rettenetes azt
látni, milyen hatalommal bír ez a félelem sokak gondolatai felett, különösen a
fiatalok gondolatai felett. Úgy néz ki, hogy csak keveseknek van személyes
meggyőződésük, és gondolkodnak a tömegtől függetlenül. Sokan a döglött
halakhoz hasonlóan, úsznak az árral: ami mások előtt helyesnek látszik, azt
teszik ők is. Amit mások helytelennek tartanak, azt tartják helytelennek ők is. A
világban kevés eredeti gondolkodót találunk. A legtöbb ember olyan birkákhoz
hasonlít, amelyek a vezérhímet követik. Ha divatos katolikusnak lenni, akkor ők
katolikussá válnak. Ha divatos muzulmánnak lenni, akkor ők muzulmánok
lesznek. Megijeszti őket az a gondolat, hogy az árral szembe menjenek. Ahogy
látjuk, az általánosan elfogadott vélemény válik hitükké, hitvallásukká,
bibliájukká és istenükké.
Az a gondolat, hogy mit gondolnak vagy mit mondanak rólam a barátaim,
nagyon sok jó kezdeményezést már csírájában elfojtanak. A nevetségességtől és
az előítéletektől való félelem megakadályoz sokakat abban, hogy életük jobb
irányban változzon. Ma sok Bibliát olvasnának, ha azok gazdái férfiassággal
rendelkeznének. Tudják, hogy olvasni kell a Bibliát, de félnek: „Mit fognak
mondani az emberek”? Ma éjjel sokan imádkoznának letérdelve, de az emberek
előtti félelem sokakat visszatart ettől: „Mit mond a feleségem (férjem, barátom,
üzlettársa), ha azt fogja látni, hogy imádkozok”? Sajnos, ez nagyon
elcsüggesztő, de egyúttal oly elterjedt rabság! Saul azt mondta Sámuelnek:
„Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát, és a te beszédedet; de mivel
féltem a néptől, azért hallgattam szavukra” (1 Sám, 15: 24). „Félek én a
júdabeliektől” – mondta Júda tisztátalan királya, Sedékiás, és nem hallgatott arra
a tanácsra, amit Jeremiás adott neki (Jer. 38: 19). Heródes attól tartott, hogy
hogyan fognak vélekedni róla vendégei, és azt tette, ami elcsüggesztette őt, –
levágatta Keresztelő János fejét. Pilátus félt attól, hogy magára haragítja a
zsidókat, és ezért lelkiismerete ellen cselekedett – Krisztust keresztre feszíttette.
Mi ez, ha nem rabság?
Ifjak, azt kívánom nektek, hogy bárcsak mindegyikőtök szabad lenne az ilyen
rabságtól. Az kívánom nektek, hogy abszolút ne gondoljatok arra, hogy mit
gondolnak az emberek rólatok, ha világos előttetek, hogyan járjatok el helyesen.
Higgyétek el nekem, hogy nemet mondani – nagy dolog. Ebben volt Jósafát

1
9
gyengesége, mikor nem tudott nemet mondani Ahábnak, és sok kellemetlenséget
szerzett engedékenysége miatt magára (1 Kir. 22: 4). Tanuljatok meg nemet
mondani. Az udvariatlanságtól való félelem ne akadályozzon ebben meg
benneteket! Mikor a bűnösök szeretnének benneteket a saját oldalukra állítani,
keményen mondjátok azt: „Nem egyezem bele” (ld. a Péld. 1: 10-et!).
Csak gondoljatok bele abba, hogy milyen megalapozatlan az emberek előtti
félelem! Milyen rövid az emberek ellenszegülése, és milyen keveset árthatnak
azok nektek! „… Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? Ember fiától, aki
olyan lesz, mint a fű?! Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, aki az eget
kiterjesztette és a földet megalapította” (Ézs. 51: 12-13). Milyen hálátlan ez a
félelem! Senki sem fog tisztelni benneteket ezért! A világ leginkább azokat
tiszteli, akik bátran az Isten oldalára állnak! Oh, törjétek le ezeket a bilincseket,
és vessétek le magatokról ezeket a láncokat! Sose szégyelljétek megmondani az
embereknek, hogy ti szeretnétek a mennybe kerülni. Ne szégyelljétek
megmutatni, hogy ti Istennek szolgáltok. Sose féljetek helyesen eljárni.
Emlékezzetek az Úr Jézus szavaira: „És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik
meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, akik mind a
testet, mind a lelket elvesztheti a gyehennában” (Mt. 10: 28). Csak arra
törekedjetek, hogy tessetek az Istennek, és Ő úgy fogja rendezni a dolgokat,
hogy kedvesek lesztek mások előtt is. „Mikor jóakarattal van az Úr valakinek
útjaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi” (Péld. 16: 7).
Ifjak, legyetek szilárdak. Ne féljetek attól, hogy mit mond vagy mit gondol a
világ – ti nem mindig lesztek velük együtt. Az ember képes-e arra, hogy
megváltsa az ő lelkét? Nem. Vajon ember fog-e benneteket megítélni azon a
nagy napon, az ítélet napján, mikor mindennel el kell majd számolnotok? Nem.
Képes-e egy ember békességet adni lelketeknek ebben az életben, és
reménységet a halálban és az örökkévalóságra nézve a feltámadás napján? Nem,
nem, és még egyszer nem! Ember ezeket képtelen megtenni. Ha ez így van,
akkor ne féljetek (Ézs. 51: 7-8). Emlékezzetek a kegyes hadvezér, Gardiner
szavaira: „Félem az Istent, ezért nincs mitől félnem”. Menjetek, és tegyetek úgy,
ahogyan ő is tett.
Ezek azok a tanácsok, amiket meg szerettem volna osztani veletek.
Fogadjátok szívből azokat. Érdemes rajtuk elgondolkodni. Nagy hibát követek
el, ha azt mondom, hogy nem lesz szükségetek rájuk. Úgy rendezzen el mindent
az Úr, hogy ne váljanak ezek a tanácsok hiábavalókká számotokra.

III. Általános tanácsok fiatalok számára

Harmadszor, néhány általános tanácsot szeretnék adni a fiatalok számára.

2
0
 1). Először, világos látásotoknak kell lenni arról, hogy mi a bűn és mi a
gonoszság.
Ifjak, ha tudnátok, hogy mi a bűn és mire képes, akkor számotokra nem
tűnnének furcsának szavaim. Nem látjátok a bűn igazi arcát. Természet szerint
vakok vagytok a bűn veszélyeit illetően, és ezért nem értitek nyugtalanságomat
irányotokban. Oh, bárcsak ne tudna benneteket meggyőzni az ördög arról, hogy
a bűn – csak apróság!
Gondoljatok bele egy pillanatra, hogy mit mond a Biblia a bűnről, arról, hogy
a bűn természet szerint minden ember szívében ott lappang (Préd. 7: 20; Róma
3: 23), hogy állandóan megfertőzi gondolatainkat, szavainkat és
cselekedeteinket (1 Móz. 6: 5; Mt. 15: 19). Gondoljatok bele abba, hogyan tesz a
bűn minket vétkessé és tisztátalanná a szent Isten szemében (Ézs. 64: 6; Zsid. 1:
13), hogy a bűn teljesen megfoszt minket az üdvösségre való reménységtől, nem
bízhatunk magunkban (Zsolt. 143: 2; Róma 3: 20), hogy annak gyümölcse
ebben a világban – a szégyen, míg az örökkévalóságban – a kárhozat (Róma 6:
21, 23). Egyszerűen gondoljatok bele mindebbe. Ma azt mondom nektek, hogy
ha úgy éltek, hogy nem tudtok erről – nem jobb, mint tüdőbajban halni meg.
Gondoljatok bele, hogy milyen borzalmas változást hozott a bűn emberi
természetünkbe. Az ember már nem olyan, mint akkor volt, mikor az Isten a föld
porából megteremtette őt. Isten igazságban és bűntelenségben teremtette meg az
embert (Préd. 7: 29). Teremtésének napján olyan volt ő, mint minden más
teremtmény, igen jó (ld. az 1 Móz. 1: 31-et!). Mi most milyen ő? Bukott
teremtmény, rom, amely alá van vetve az enyészetnek. Szíve hasonlatos
Nabukodonozor szívére, aki földhöz ragadt volt, a lefelé, és nem felfelé nézett.
Érzései hasonlatosak voltak egy rendetlen házhoz, amelynek lakói senkinek sem
hajlandóak alávetni magukat. Értelme hasonlatos a pislákoló szövétnekhez,
amely nem képes megvilágítani az előtte elterülő utat, és megkülönböztetni a jót
a rossztól. Az akarat hasonlatos egy irányíthatatlan vitorláshoz, amelyet a
kívánságok habja hajt, amely bármely irányba hajlandó haladni, kivéve Isten
felé. Megdöbbentő, hogy milyen elszomorító állapotba került az ember, pedig
milyen lehetne! Nem véletlen, hogy a Lélek, mikor körülírja az embert, azt
mondja róla, hogy vak, süket, nyavalyás, hogy alszik, és hogy halott. És ne
feledkezzetek meg arról, hogy mindebbe a helyzetbe a bűn vitte az embert.
Gondoljatok bele ugyanakkor abba is, hogy mibe került a bűn megváltása,
mibe került a bűnbocsánat. Maga Isten Fia jött el ebbe a világba, felvéve
természetünket, hogy kifizesse a megváltás árát és megszabadítson minket a
megtört bűn átkától. Jézus az örökkévalóságban az Atyánál volt, Ő teremtett
mindent, el kellett hordoznia a bűn büntetését, az igaznak az igaztalanokért.
Bűnözők halálával kellett halnia, hogy minden léleknek megnyittassék az út a
mennybe. Nézzetek fel az Úr Jézus Krisztusra, Akit az emberek megvetettek és
elvetettek, Akit ütlegeltek és kinevettek. Nézzétek, hogyan folyt a véra golgotai
kereszt alatt. Hallgassátok szavait: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el

2
1
engemet”? Emlékezzetek arra, hogyan homályosodott el a nap és rengett a föld,
és gondolkozzatok el azon, kedves ifjak, milyen a bűn és a gonoszság.
Gondolkozzatok el azon, hogy a bűn mit tett már eddig is a földön.
Gondolkozzatok el azon, hogyan fosztotta meg Ádámot és Évát az Éden
kertjétől, hogyan hozott özönvizet az ősi földre, hogyan szabadított tüzet
Sodomára és Gomorára, hogyan fullasztotta a fáraót és seregét a Vörös-
tengerbe, hogyan veszejtette el Kánaán hét népét, és szórta szét Izrael tizenkét
törzsét az egész föld színén. Mindezt a bűn tette.
Több annál, gondoljatok bele mindabba a veszedelembe és csüggedésbe,
amelyet a bűn szabadított ránk, és szabadít ránk most is. Fájdalom, betegség és
halál, vetekedések, viszályok és megoszlások, irigység, féltékenység és
indulatok, csalás, szélhámosság és szédelgés, erőszak, gyűlölet és lopások,
önzés, hálátlanság és durvaság – mindez a bűn következménye, mindezt a bűn
szülte. Éppen a bűn rontotta meg az ember istenképűségét.
Ifjak, gondolkozzatok el ezen, és ne csodálkozzatok, hogy mi így
prédikálunk nektek. Természetesen, ha elgondolkodtok ezen, akkor örökre hátat
fordíttok a bűnnek. Miért játszanátok a mérggel? Miért incselkednétek a
pokollal? Kezetekbe veszitek-e a tüzet? Vajon kebleteket melglítenétek-e
legádázabb ellenségeteket? Úgy fogtok-e élni, mitha bűneitek bocsánatának
semmilyen jelentősége sem lenne, és mindegy lenne, hogy ti uralkodtok-e a
bűnön, vagy az uralkodik-e rajtatok? Oh, ébredjetek és értsétek meg, mennyire
bűnös és veszélyes a bűn! Emlékezzetek Salamonra: „A bolondokat megcsúfolja
a bűnért való áldozat” (Péld. 14: 9).
Ma hallgassatok szavaimra. Könyörgök azért, hogy Isten mutassa meg
nektek a bűn igazi arcát. Ébredjetek és imádkozzatok lelketek üdvéért.

2). Második. Törekedjetek arra, hogy megismerjétek a mi Urunk Jézus

Krisztust.
Ez – a legfontosabb a hitéletben, ez – a keresztyénség alapja. Míg nem
fogjátok fel ezt, figyelmeztetéseim hiábavalóak lesznek, és erőlködéseitek
bármilyen nagyok is lennének, semmissé válnak. A vallás Krisztus nélkül nem
különb az olyan óráknál, amelyeknek nincs felhúzó rugójuk.
De nem szeretném, ha rosszul értenétek meg. Itt nem arról van szó, hogy
pusztán Krisztus nevével ismerkedjetek meg. Ez alatt az Ő kegyelmét,
kedvességét és erejét értem, ami nem pusztán egy intellektuális, hanem egy
szívbeli megismerést is takar. Azt kívánom, hogy hittel megismerjétek Őt,
kívánom, ahogyan Pál is mondja, hogy megismerjétek „az Ő feltámadásának
erejét, … hasonlóvá válva az ő halálához” (Fil. 3: 10). Azt kívánom, hogy el
tudjátok mondani Róla, hogy Ő a ti békességetek, erőtök, életetek,
vigasztalásotok, hogy Ő legyen a ti Gyógyítótok és Pásztorotok, Megváltótok és
Istenetek.
Miért fordíttatik ilyen nagy hangsúly erre a kérdésre? Ezt azért teszem, mivel
csak Krisztusban lakozik teljesség (ld. a Kol. 1: 19-et!), mivel egyedül Benne

2
2
van mindannak a forrása, amire a lelketeknek szüksége van. Maga magunkban
mi szánalomra méltó bűnösök vagyunk, semmirekellő teremtések, akiknek nincs
békességük és igazságuk, erejük és vigasztalásuk, bátorságuk és türelmük, nincs
erejük megállni, illetve tovább haladni ebben a bűnös világban. Ugyanis egyedül
Krisztusban lehet megtalálni a kegyelmet, a békességet, a bölcsességet, az
igazságot, a megszentelődést és a megváltást. Szilárd keresztyénekké válunk,
mivel Vele élünk közösségben. És csak amikor „énünk” semmivé válik, és
minden reménységünket Krisztusba vetjük, leszük képesek arra, hogy nagy
hőstetteket kövessünk el. Csak akkor leszünk készek az életbeli harcokra, és
csak akkor leszünk képesek győzedelmeskedni. Csak akkor leszünk készek az
életünk útjának végigjárására, és csak akkor leszünk képesek előbbre haladni.
Krisztussal élve, Krisztusból merítve, minden Krisztus erejével téve, mindig
Krisztusra nézve – ez a lelki növekedés titka. „Mindenre van erőm a
Krisztusban, – mondja Pál, – aki engem megerősít” (Fil. 4: 13).
Ifjak, szeretném megmutatni nektek ma, hogy Krisztus – lelketek drága
kincse. Arra kérlek benneteket, hogy jöjjetek Hozzá, ha úgy akarjátok megfutni
az előttetek levő pályát, hogy elnyerjétek a koszorút. Ez legyen legfontosabb
lépésetek – hogy Krisztushoz jöjjetek. Baráti tanácsra van szükségetek? Ő – a ti
legjobb Barátotok, sokkal ragaszkodóbb a testvérnél (ld. a Péld. 18: 24-et!).
Méltatlannak érzitek magatokat bűneitek miatt? Ne féljetek: az Ő vére minden
bűntől megtisztít. Ő azt mondta: „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek,
és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ézs. 1:
18). Lehet, hogy gyengéknek és alkalmatlannak érzitek magatokat arra, hogy Őt
kövessétek? Ne féljetek: Ő hatalmat ad nektek arra, hogy Isten gyermekeinek
neveztessetek. Ő az Ő Szent Lelkét adja nektek, Aki bennetek fog élni és
bizonyságot fog tenni arra, hogy Isten gyermekei közé számláltattok. Ő új szívet
és új lelket ad nektek. Lehetséges, hogy valamilyen erőtlenség gyötör
benneteket? Ne féljetek: nincs olyan gonosz lélek, amelyet Krisztus ne tudna
kiűzni; nincs olyan lelki nyavalya, amelyre Ő találni gyógyírt. Kételkedtek és
félelmeitek vannak? Vessétek el őket. „Jöjjetek hozzám, – mondja Krisztus, –
Aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem azt”. Ő jól ismeri a fiatalok szívét.
Ő ismeri próbáitokat és kísértéseiteket, nehézségeiteket és ellenségeiteket.
Halálának napjaiban Ő hozzánk hasonlóvá vált, Ő egy fiatalember volt
Názáretből. Ő saját tapasztalatából ismeri az ifjak szívét. Ismertek Előtte a mi
erőtlenségeink, mivel Ő maga is szenvedett és kísértést hordozott el. Ha ti hátat
fordíttok egy ilyen Megváltónak és Barátnak, nem lesz mentség számotokra.
Halljátok meg, amire most szeretném felhívni figyelmeteket: ha szeretitek az
életet, akkor ismerjétek meg Jézus Krisztust.

3). Következő. Sose feledkezzetek meg arról, hogy semmi sem fontosabb
ebben az életben lelketeknél.
Lelketek örökkévaló. Sosem hal meg. A világ és mindaz, ami benne van, egy
nap eltűnik. A világ bármilyen szilárd, szép, és rendezett lenne is – eljön annak

2
3
pusztulása; „az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak”
(2 Pt. 3: 10). Az államférfiak, az írók, a festők és a képzőművészek művei nem
örökkévalóak, de lelketek túlélik azokat. Egyszer az angyal kihirdeti: „idő többé
nem lesz” (Jel. 10: 6). De ezt sosem fogják mondani a ti lelketekről.
Kérlek benneteket, próbáljátok megérteni, hogy lelketek – az egyedüli dolog,
amiért érdemes élni. Ez azon részetek közé tartozik, amire érdemes gondot
viselni. Minden hely vagy foglalatosság ártalmas számotokra, ha válik lelketek
üdvére. Egyetlen barát vagy üzlettárs sem érdemli meg bizalmatokat, ha
lelketekkel kapcsolatban könnyelműen viselkednek. Minden ember, aki kárt
okoz személyeteknek, vagy hírneveteknek, pillanatnyi kárt okoz nektek. De az
az igazi ellenség – aki gonoszt forral lelketek ellen.
Gondoljatok bele egy pillanatra, miért vagytok ezen a világon. Nemcsak
azért, hogy egyetek és igyatok, és megelégítsétek testi kívánságaitokat, nem
azért pusztán, hogy testeteket hízlaljátok, és saját vágyaitok után menjetek.
Nemcsak azért, hogy dolgozzatok, aludjatok, nevessetek, beszélgessetek, jól
töltsétek időtöket, és semmire se gondoljatok, a múlékony földi életen kívül.
Nem! Valamivel magasztosabb és jobb dologra vagytok elhívva. Azért vagytok
itt, hogy felkészüljetek az örökkévalóságra. Testetek – a halhatatlan lelketek
menedéke. Az, ahogyan egyes emberek cselekednek, ahogyan a lelket a test
szolgájával teszik, és nem fordítva – azzal szembe köpik Istent.
Ifjak, Isten nem tekint az emberek személyére. Ő nem néz a ruházatra, a
pénztárcára, és a társadalmi rangra. Ő nem úgy szemléli a dolgokat, mint az
emberek. A legszegényebb szentek, akik a műhelyekben haltak meg, Isten
szemében különbek azoknál a gazdag bűnösöknél, akik palotákban haltak meg.
Isten nem tekint a gazdagságra, a titulusokra, a műveltségre, a szépségre és
egyéb édemekre. Istent csak egyetlen dolog érdekli: a halhatatlan lélek. Egyetlen
mércével méri az embereket – lelkük állapota szerint.
Ne feledkezzetek meg erről. Reggel, napközben, és este is lelketek javáról
gondoskodjatok. Minden reggel felébredve, őszintén törekedjetek lelketek
növekedésére; mikor este lefeküsztök aludni, gondolkozzatok el, előbbre
haladtatok-e lelketek üdvét illetően. Emlékezzetek Zeuxis-ra, az ókori festőre.
Mikor azt kérték tőle, miért munkálkodik olyan sokat minden képén, egyszerűen
azt felelte: „Az örökkévalóságnak festek”. Ne szégyelljetek hozzá hasonlóak
lenni. Tekintsetek lelketekre, és amikor az emberek megkérdezik tőletek, miért
éltek úgy, ahogyan éltek, a következő módon feleljetek nekik: „Lelkem üdvének
élek”. Higgyétek el, hogy hamarosan eljön annak a napja, mikor az egyedüli
dolog, amire az emberek gondolni fognak, – saját puszta lelkük, és a
legfontosabb kérdésük az lesz: „Meg van-e váltva a lelkem”?

4). És még valami. Emlékezzetek, az ifjak is képesek Istent szolgálni. Félek

azoktól a tőröktől, amelyeket itt a Sátán elhelyez utatok során. Félek, hogy azt a
gondolatot fogja sugallni nektek, hogy fiatal korban lehetetlen keresztyénnek
lenni. Sokakat láttam, akik beleestek ebbe a tévedésbe. Hallottam, hogyan

2
4
beszélnek az ilyen emberek: „Amikor ilyen istenfélelmet követelsz a fiataloktól,
akkor lehetetlent vársz tőlük. A fiatalság – nem a komoly gondolatok ideje.
Kívánságaink erősek, nem kell gátat szabnunk nekik, ahogyan te azt javaslod
nekünk. Isten azért teremtett minket, hogy örvendjünk az életnek. Idősebb
korban lesz elég időnk lesz a vallásra”. Az ehhez hasonló beszédeknek nagy
visszhangjuk van a világban. A világ csak nevet a fiatalság bűnein. Valószínűleg
azt gondolja, hogy idővel a fiatalok megkomolyodnak. A világ magától
érthetődőnek tartja, hogy a fiataloknak nem kell istenfélőknek lenniük, hogy ők
nem képesek Krisztust követni.
Ifjak, egy egyszerű kérdést teszek fel nektek: „Lehet-e olyan dolgot találni a
Szentírásban, ami erre utalna? Melyik vers vagy fejezet az a Bibliában, amely
ehhez hasonló világi nézeteket tartalmaznának? Nem úgy beszél-e a Biblia a
fiatalokról, hogy azok semmiben sem különböznek az idősebbektől? Vajon a
bűn nem marad-e meg bűnnek függetlenül attól, hogy azt húszéves vagy
ötvenéves korban követik-e el? Fog-e valamit nyomni a latban az ítélet napján
az a kifogás: „Tudom, hogy vétkeztem, de csak fiatal koromban”? Kérlek
benneketek, hallgassatok a józan eszetekre, mielőtt ilyen kifogásokhoz
folyamodnátok. Életetek minden pillanatával el kell számolnotok Isten előtt,
mikor képesek voltatk különbséget tenni a jó és rossz között.
Tudom, hogy az ifjú útját sok nehézség kíséri; teljesen egyetértek ezzel. De
ahhoz, hogy jót tegyünk, mindig le kell győznünk a nehézségeket. A menny felé
tartó út mindig keskeny – úgy a fiatalok, mint az idősebbek számára.
Vannak nehézségek, de Isten erőt ad nektek arra, hogy legyőzzétek azokat.
Isten nem egy kegyetlen gazda. Úgy nem fog úgy tenni, ahogyan a fáraó tett,
hogy követelni fogja tőletek a sártéglákat akkor is, mikor nem áll
rendelkezésetekre szalma. Gondoskodni fog arról, hogy képesek legyetek
kegyes életet élni. Ő sosem ad az embereknek olyan parancsot, aminek
megtételére egyúttal ne adna erőt is.
Vannak nehézségek, de sok fiatal legyőztek azokat. Ti szintén képesek
vagytok legyőzni azokat. Mózes ifjú volt, és ugyanazokat a kívánságokat élte át,
mint ti. De nézzétek meg, mit mond róla az Írás: „Hit által tiltakozott Mózes,
mikor felnövekedett, hogy a fáraó leánya fiának mondják. Inkább választotta az
Isten népével való együtt nyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való
gyönyörűségét. Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartva Krisztus
gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett” (Zsid. 11: 24-26). Dániel ifjú volt,
mikor elkezdett Istennek szolgálni Babilonban. Különböző kísértések vették
körül őt. Kevés barátja, és sok ellensége volt. Mégis Dániel élete annyira
feddhetetlen és igaz volt, hogy még az ő ellenségei sem voltak képesek arra,
hogy vádat tudjanak emelni ellene, kivéve „az ő Istenének törvényét”. És ezek
nem egyedi esetek. Megnevezhetném a bizonyság nagy fellegét. Nincs annyi
időm, hogy beszéljek a ifjú Izsákról, a gyermek Józsefről, a fiatal Józsuéról, a
kis Sámuelről, az ifjú Dávidról, a fiatal korú Abdiásról, a gyermek Jósiásról, és a
fiatal Timóteusról. Nem voltak angyalok, hanem emberek voltak, természet

2
5
szerint közöttünk éltek. Nekik szintén le kellett győzniük az akadályokat, meg
kellett öldökölniük testüket, el kellett hordozniuk a nehézségeket, nekik is el
kellett hordozniuk a nehéz helyzeteket ugyanúgy, ahogyan nekünk is el kellett
hordoznunk. De függetlenül fiatalságuktól, mindnyájan képesek voltak Istent
szolgálni. Ha továbbra is azt fogjátok mondani, hogy ezt lehetetlen megtenni,
vajon nem fognak-e benneteket megítélni azok, akik fel fognak támadni a
halálból?
Ifjak, törekedjetek arra, hogy Istent szolgáljátok. Álljatok ellene az
ördögnek, mikor ő azt sugalmazza nektek, hogy lehetetlen megállnotok.
Fektessetek törekvést ebben – és az Úr Isten ígéretei erőt fognak nektek adni. Ő
eléje megy azoknak, aki arra törekednek, hogy közeledjenek Hozzá. Ő eléjük
megy és erőt ad, amire szükségünk van. Legyetek hasonlóak ahhoz az emberhez,
akivel Bunyan Keresztyényje Magyarázó házában találkozott. Bátran menjetek
előre, azt mondva: „Írd be nevemet”. Igazak a mi Urunk szavai, habár gyakran
azt hallom, hogyan beszélnek a lelketlen nyelvek: „keressetek és találtok;
zörgessetek és megnyittatik nektek” (Mt. 7: 7). Azok a nehézségek, amelyek
olyan nagynak tűnnek, mint a hegyek, elolvadnak, mint a hó tavasszal. Azok az
akadályok, amelyek messziről olyan gigantikusaknak tűnnek, megoldódnak
abban a pillanatban, mikor bátran a közelükbe megyünk. Meg fogjátok látni,
hogy az az oroszlán, amelytől féltetek az úton – láncon van. Ha az emberek
jobban bíznának az ígéretekben, sosem félnének attól, hogy kötelességeiknek
eleget tegyenek. De jegyezzétek meg ezt a kis tanácsot, hogy mikor az ördög azt
mondja nektek: „Te nem lehetsz keresztyénné fiatal korodban”, akkor azt
válaszoljátok: „Távozz tőlem, Sátán, Isten segítségével én erre fogok törekedni”.

5). Ezen kívül, míg ebben az életben vagytok, szilárdan döntsétek el, hogy a
Bibliát fogjátok a ti vezetőtöknek és tanácsadótoknak tartani.
A Biblia Isten kegyelméből adatott a Biblia az ember bűnös lelke számára.
Ez az a térkép, amely meghatározza utunkat, ha el akarjuk érni az
örökkévalóságot. Minden megvan benne, amire szükségünk van a békesség, a
szentség és öröm tekintetében. Ha az ifjú szeretné megtudni, hogyan kezdje el
helyesen életét, hallgasson Dávidra: „Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő
útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?” (Zsolt. 119: 9).
Ifjak, arra hívlak benneteket, tanuljátok meg tanulmányozni a Bibliát, és
szilárdan ragaszkodjatok ehhez a szokásotokhoz. Sem a barátaitok nevetése, sem
a családotokban uralkodó rossz alapelvek ne akadályozzanak meg benneteket
ebben. Hozzátok meg a döntést, hogy nektek nemcsak Bibliátok lesz, hanem azt
is, hogy olvasni is fogjátok. Senkinek se engedjétek meg azt, hogy meggyőzzön
benneteket arról, hogy ez a könyv csak a vasárnapi iskolás gyerekeknek és az
öreg nénikéknek való. Ez az a könyv, amelyből Dávid király a bölcsességet és
az értelmet merítette. Ez az a könyv, amelyet gyermekségétől fogva ismerte az
ifjú Timóteus. Sose szégyelljétek azt olvasni. Ne utáljátok meg az isteni igéket
(ld. a Péld. 13: 13-at!).

2
6
 Imádságos szívvel kell olvasnotok a Bibliát, hogy a Lélek értelme adjon
nektek. Helyesen mondta Beveridge püspök: „Az ember annyira képes
megérteni a Szentírás lelkületét kegyes segítség nélkül, mint amennyire nem
tudja azt látás nélkül elolvasni”.
A Bibliát félelemmel teljes hódolattal olvassátok, úgy mint Isten Igéjét, és
nem emberek írásait, híve abban, hogy minden, amit helyesnek tart, azt
helyeseljük, és minde, amit az elutasít – azt mi is elítéljük. Jegyezzétek meg,
hogy bármely tanítás, amely nem állja ki a Szentírás próbáját, – hamis tanítás.
Megóv minket az ingadozásoktól, és megakadályoz minket abban, hogy
napjaink kedvenc ideái elragadjanak minket. Jegyezzétek meg, hogy minden
életvitel, ami ellentmond a Szentírásnak, – bűnös, és azt el kell hagyni. Akkor
sok lelkiismeretfurdalás és kétely elhagy benneteket. Emlékezzetek arra, hogy
mennyire különböző módon olvasta az Írásokat két júdabeli király. Jojákim,
olvasva azt, darabokra szabdalta, és elégette (Jer. 36: 23). Miért? Mivel az ő
szíve fellázadt az Isten ellen, és nem akart Neki engedelmeskedni. Jósiás,
olvasva azt, megszaggatta ruháit, és hangosan az Úrhoz kiáltott (2 Kr. 34: 19).
Miért? Mivel az ő szíve befogadó és engedelmes volt. Ő kész volt mindenben
engedelmeskedni a Szentírásnak. Oh, bárcsak a második király példáját
követnétek, és nem az elsőét!
Olvassátok rendszeresen a Bibliát. Csak így lehet „megerősödni az Igében”.
Az elsietett és rendetlen bibliaolvasás kevés hasznot fog nektek hozni. Így
sosem fogtok megismerkedni annak kincseivel és sosem fogjátok megérezni
kezetekben a Lélek kardját a küzdelem nagy napján. Értelmeteket töltsétek meg
a Szentírással, olvassátok azt figyelmesen, és hamarosan meg fogjátok látni
annak értékét, és meg fogjátok tapasztalni annak erejét. A kísértés pillanataiban
a Szentírás versei hatni fog emlékezetetekre. A parancsolatokra emlékeztetve
lesztek a kétségek idején. Az ígéretek segítségetekre lesznek a csüggedés
pillanataiban. És akkor ti magatok fogtok meggyőződni Dávid: „Szívembe
rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt. 119: 11), valamint
Salamon szavainak igazáról: „Bárhová mész, verézel téged, mikor alszol, őriz
téged, mikor felserkensz, beszélget veled” (Péld. 6: 22).
Olyan sokat beszélek erről, mivel mi az olvasottság évszázadában élek. Az új
könyvek sorának, úgy tűnik, nincs vége, habár közülük csak kevésnek van
haszna. Úgy tűnik, hogy az embereknek az olcsó kiadványokra van igényük. A
legkülönb újságok vesznek körül minket, amelyek közül egyeseknek, méghozzá
a legkeresettebbeknek, olyan hangvételük van, kortársaink rossz izléséről
tesznek bizonyságot. Ezek között a veszélyes könyvek között, arra kérlek
benneteket, ne vessétek meg az én Uram Könyvét, ne feledkezzetek meg arról a
könyvről, amely hasznos lelketek számára. Se az újságok, se a novellák, se a
regények ne vonjanak el benneteket a Szentírás olvasásától. Ne ragadjon
magával benneteket a figyelem felhívó és kétséget felvető olvasás, nehogy az
utat mutató és megszentelő olvasmány háttérbe szoruljon.

2
7
 Ifjak, foglaljon el a Biblia kiemelkedő helyet mindennapi életetekben. Bármit
is olvasnátok, elsősorban a Bibliát olvassátok. És óvakodjatok a veszélyes
könyvektől – ma egy halomnyi van belőlük. Fordítsatok figyelmet arra, hogy
mit olvastok. Azt gondolom, hogy ma nagyon sok kárt okoznak a lelkeknek, és
sokan erről tudomást sem vesznek. A könyv értéke abban mérhető le, mennyire
egyezik tartalma a Szentírással. Azok, amelyek a legközelebb vannak hozzá – a
legjobb könyvek, és fordítva is így van: amelyek a legmesszebb vannak a
Szentírástól – azok a legrosszabbak.

6). Továbbá, sose ne legyetek olyan ember közeli barátai, aki nem akar Isten
barátja lenni.
Értsetek meg helyesen – nem az ismerősökről beszélek. Nem azt akarom
mondani, hogy csak igaz keresztyénekkel társaloghattok. Ez lehetetlen, és nincs
is rá ily módon szükség, ebben a világban. A keresztyénség nem azt várja el,
hogy az ember néma legyen.
De azt tanácsolom nektek, hogy nagyon óvatosan járjatok el, mikor barátot
választotok magatoknak. Ne nyissátok meg szíveteket egy ember előtt pusztán
azért, mert ő okos, figyelmes, kedves, jólelkű és ehhez hasonló. Mindezek a
dolgok jók a maguk módján, de ez még nem minden. Ne kössetek barátságot
olyan emberrel, akinek társasága nem szolgálja lelketek javát.
Higgyétek el nekem, ennek a tanácsnak a fontosságát nem lehet túlértékelni.
Nincs nagyobb veszedelem, mint az, amit egy istentelen társasággal való
közösségvállalás és barátkozás okozhat. Az ördögnek nincs jobb eszköze az
ember lelkének elveszejtésére. Adjatok neki esélyt – és őt már nem nagyon fogja
érdekelni az, hogy mivel szeretnétek védekezni vele szemben. Jó dolog a
műveltség, a gyerekkori erkölcsi tanítás, az igehirdetések, a könyvek, a jó
család, a szülők levelei – mindez (és ő ezt nagyon jól tudja!) kevés hasznot hoz
nektek, ha istentelen barátaitok vannak. Sok nyílt kísértést el lehet kerülni, sok
tőrt ki lehet kerülni – de ha egyetlen rossz barát is feltűnik a láthatáron, ez elég
lesz az ördög számára. A fejezet első verseiben, amelyben le van írva Amnon
viszonya Támárral, a következő szavak vannak leírva: „Volt azonban
Amnonnak egy barátja, kinek Jonadáb volt a neve, Simeának, Dávid testvérének
fia; Jonadáb pedig igen eszes ember volt” (2 Sám. 13: 3).
Emlékezzetek, hogy mindnyájan hajlotok az utánzásra – az utasítások tanító
jellegűek, de a példa ragadós. Valami bennünk arra késztet minket, hogy a
velünk élőkhöz idomuljunk, és minél inkább szeretjük azokat, annál erősebb ez
a késztetés. Sőt a mi tudtunk nélkül ezek az emberek nagy hatással vannak
ízlésünkre és vélekedésünkre: lassan-lassan elhagyjuk azokat a dolgokat,
amelyek nem tetszenek nekik, és felvesszük azokat a szokásokat, amelyek nekik
is tetszenek. És mindez azért, hogy közelebb kerüljünk hozzájuk. És, ami
mindennél rosszabb, sokkal gyorsabban vesszük át a rosszat, mint a jót. Az
egészség, sajnos, nem átadható, de a betegség – fertőz. Sokkal könnyebb

2
8
megfázni, mint pirospozsgás arccal járni; sokkal könnyebb egymásban
megoltani a hitet, mint megerősíteni és meggyújtani azt.
Ifjak, arra kérlek benneteket, hogy ezeket a szavakat tartsátok közel
szívetekhez. Az előtt, hogy valakinek közeli barátaivá lennétek, az előtt, hogyan
kezdtek elmondani mindent ennek az embernek, és kezdtel el vele úgy társalogni
minden bánatotokról és örömötökről – gondolkodjatok el azon, amit mondtam
nektek. Kérdezzétek meg magatoktól: „Hasznos lesz-e ez a barátság lelkem
számára vagy sem”?
Valóban, „jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1 Kor. 15: 33). Jó
lenne, ha a Szentírás eme része olyan gyakran íródna a szívekbe, ahogyan a
noteszekbe kerül. A jóbarátok – az egyik legnagyobb áldás. Sok bajtól óvnak
meg benneteket, támogatnak életetek útján, megfelelő szavakat mondanak,
feltámogatnak és segítenek abban, hogy tovább haladjatok az úton. De a rossz
barát – a legnagyobb szerencsétlenség, olyan teher, amely állandóan a mélybe
húz, és a földre nyom. Töltsétek időtöket egy hitetlen emberrel, és valószínűség
szerint olyanokká váltok, amilyenek ők. Így végződik az ehhez hasonló
barátság. A jó rosszra válik, és nem fordítva. Még a kő sem tud ellenállni a víz
folytonos csepegésének. A világhírű mondás nagyon nagy igazságot tartalmaz:
„A ruházat és a barátok sokat mondanak arról, mi lakozik az emberben”.
„Mutasd meg, kivel él ez az ember, – mondják a spanyolok, és én megmondom,
kicsoda ő valójában”.
Azért beszélek így, mert ettől függ életetek, sokkal inkább, mint ahogyan az
első látásra tűnik nektek. Ha valamikor házasságra léptek, mindennél
valószínűbb, baráti körötökből fogtok társat választani. Ha Jósafát fia, Jórám
nem barátkozott volna Aháb családjával, nagy valószínűség szerint nem vette
volna el az ő lányát. Túl lehet-e értékelni egy jó választást házasság esetén? Ez
olyan lépés, amely, egy régi mondás szerint, „vagy felemeli, vagy lehúzza az
embert”. Életetek – úgy a jelenlegi, mint az eljövendő – sokban ettől a döntéstől
függ. Feleségetek vagy segítségére van lelketeknek, vagy árt annak – középút
nincs. Vagy még inkább felizzítja szívetekben a hit lángját, vagy úgy leönti azt
vízzel, hogy éppen csak pislákolni fog. Vagy szárnnyá, vagy tőrré válik
számotokra, keresztyén hitetek tövisévé vagy sarkantyújává válik, természetétől
függően. Aki jó feleséget talált, tényleg „megnyerte a jót” (Péld. 18: 22), de ha
ilyen asszonyt akartok találni, akkor figyelmesen kell barátokat választanotok.
Azt kérditek tőlem: „Hogyan válasszunk barátokat”? Azokat válasszátok,
akik hasznot hoznak lelketeknek, olyan barátokat, akiket tényleg tudtok tisztelni,
olyan barátokat, akik látni szeretnétek ágyatok körül halálotok órájában, olyan
barátokat, akik szeretik a Bibliát és nem félnek beszélnek veletek arról, olyan
barátokat, akik előtt nem fogtok szégyenkezni Krisztus eljövetelekor és az ítélet
napján. „Társuk vagyok mindazoknak, akik félnek téged” (Zsolt. 119: 63).
Emlékezzetek Salamon szavaira: „Aki a bölcsekkel jár, bölcs lesz; aki pedig
magát társul adja a bolondokhoz, megromol” (Péld. 13: 20). Emlékezzetek arra,

2
9
hogy a gonosz társaság ebben az életben még egy gonoszabb társasághoz fog
vezetni az eljövendő életben.

IV. Különleges utasítások az ifjak viselkedését illetően

És utoljára. Szeretnék beszélni azokról a különleges viselkedési szabályokról,

amelyek betartását állhatatosan javallom a fiataloknak.

1). Először, határozzátok el, hogy Isten segítségével ellene mondtok minden
bűnnek, bármilyen jelentéktelenek is lennének azok.
Mindegyikőtök vizsgálja meg magát, próbálja meg szívét. Van-e benne olyan
szokás, amelyről tudjátok, hogy az nem tetszik Istennek? Ha van ilyen, akkor azt
ne szorítsátok háttérbe – bánjatok el vele egyszer s mindenkorra.
Semmi nem homályosítja el annyira a szemet és semmi sem oltja meg
annyira a lelkiismeretet, mint a tudatos és meg nem bánt bűn. Az lehet
jelentéktelen, de ez nem teszi azt kevéssé veszélyessé. Egy kis hajótesten ütött
lyuk képes elsüllyeszteni egy nagy hajót, egy kis szikra nagy tüzet tud gyujtani,
és egy kis tudatos és meg nem bánt bűn képes hasonló módon elveszejteni
halhatatlan lelketeket. Hallgassatok tanácsomra és sose rejtegessétek piciny
bűneiteket. Az izraelitáknak meg volt parancsolva, hogy írtsanak ki minden
kánaánitát, mind kicsiket, mind nagyokat. Úgy bánjatok el kérlelhetetlenül a kis
bűnökkel is. Jól mondja az Énekek Éneke: „Fogjátok meg nekünk a rókákat, és a
rókafiakat, akik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak”
(Én. Én. 2: 15).
Emlékezzetek arra, hogy egyetlen istentelen ember sem akart élete hajnalán
azzá válni. Az elején csak egy kis bűnt engedélyezett magának, amelyet egyre
nagyobbak követtek, amelyek még nagyobb bűnökhöz vezettek, míg végül az
ember bele nem került abba a rettenetes állapotba, amiben van. Mikor Hazáel
meghallotta Elizeustól azokat a szörnyűségeket, amelyeket egyszer majd meg
fog tenni, akkor elcsodálkozva ezt mondta: „Kicsoda a te szolgád, ez az eb, hogy
ilyen nagy dolgokat cselekednék?” (2 Kir. 8: 13). De megengedte, hogy a bűn
gyökeret verjen a szívében, és végül megtörtént mindaz, ami meg lett
jövendölve felőle.
Ifjak, álljatok ellene a bűnnek még csírájában. A bűnök lényegtelennek
tűnhetnek, de hallgassatok szavamra – álljatok ellenük. Ne kössetek
kompromisszumokat, egyetlen bűn se találjon nyugalmat szívetekben. Egy régi
mondás azt mondja: „A bűn csírájában kisebb, mint egy rovar szárnya”. Semmi
sem kisebb egy tű fokánál, de ha átfúrod azt, akkor képes vagy általa egy hosszú
cérnát is magaddal húzni. Emlékezzetek az apostol szavaira: „… egy kicsiny
kovász az egész tésztát megposhasztja” (1 Kor. 5: 6).

3
0
 Sok fiatal sajnálattal és könnyek között mesélhetne arról, hogy élete
bukásának kezdete az volt, amiről beszéltem: már az elején utat engedtek a
bűnnek. Kicsiben beengedték az életükbe az alakoskodást és a tisztátalanságot,
és a bűn egyre nagyobbra duzzadt. Lépésről lépésre egyre rosszabbul kezdtek
menni a dolgok, míg végül, olyan tetteket követtek el, amiről azt gondolták,
sosem lennének képesek elkövetni. Végül elveszítették státuszukat, hírnevüket,
békességüket, képesek voltak elveszíteni lelkük üdvét is. Megengedtek egy kis
rést a lelkiismeretükön, amely először nagyon is kicsinek tűnt, de utána egyre
nagyobb és nagyobb lett, míg végül össze nem dőlt egész életük.
Különösen vonatkozik ez a becsületességre és az igazmondásra. Legyetek
figyelmesek a jelentéktelen dolgok iránt. „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az”
(Lk. 16: 10). Bármit is mondana a világ, nincsenek kis bűnök. A legnagyobb
épületek is kis építőanyagokból állnak: az első kő éppen ugyanúgy fontos, mint
az összes többi. Bármely szokás kis tettek sorazatából áll, és az elsőnek
hosszútávú következményei vannak. Emlékszem egy mesére, amelyben a fejsze
azért könyörgött a fákat, hogy csak egy kis darab ágat adjanak neki nyélnek, azt
ígérve, hogy soha többé nem fogja őt zavarni. De az után, hogy megkapta, amit
kért, hamarosan minden fa ki lett vágva. Az ördög arra törekszik, hogy csak egy
kis éket verjen szívetekbe, és hamarosan teljesen hatalmába kerít benneteket.
Bölcsen mondta William Bridge: „Közöttünk és Isten között nincsenek
apróságok, mivel Isten határtalan”.
Két út vezet le a haranglábból: le lehet ugrani, vagy le lehet jönni a lépcsőn;
és bármely esetben a végén leértek. Így a pokolba is két út vezet: az egyik –
nyitott szemekkel, tudatosan menni a pokolba. Így nem sokan kerülnek oda. A
másik út – kis bűnről kis bűnre ereszkedni le lassana lépcsőn; félek, hogy sokan
járnak ezen az úton. Csak alkudjatok meg a kis bűnökkel – és hamarosan
nagyobb bűnöket fognak maguk után húzni. Még a pogány Juvenal is azt
mondta: „Ki állt meg még eddig egy bűnnél”? Aztán minden nap életetek egyre
rosszabb helyzetbe kerül. Jeremy Taylor jól írta le a bűn fejlődését az ember
életében: „Az elején még megijeszti a bűn az embert, utána kellemessé válik,
majd könnyen elkövethetővé lesz, ezt követően örömet szerez, utána szokássá
lesz, majd teljesen meggyökerezik! Az ember felhagy a bűnbánattal, kemény
nyakúvá válik, abszolút felhagy a megjavulás gondolatával és a végén
elpusztul”.
Ifjak, ha nem kívántok ilyen helyzetbe kerülni, ne feledkezzetek meg
tanácsomról – következetesen mondjatok nemet minden általatok ismert bűnre.

2) Továbbá, mondjatok ellent, Isten segítségével, mindennek, ami bűnre

vinne benneteket.
Hall püspök egy figyelemre méltó frázist mondott: „Ahhoz, hogy megóvjuk
magunkat a gonosz tettektől, el kell kerülni annak lehetőségét, hogy elkövessük

3
1
azt”.* Nem elég az, hogy nem akarunk bűnt elkövetni – megfelelő távolságra
kell tartózkodnunk tőle. Ilyen mércével kell viszonyulnunk ahhoz, mivel töltjük
időnket, milyen könyveket olvasunk, milyen családokkal tartjuk a kapcsolatot,
milyen társaságba töltjük időnket. Nem elég, hogy azt a frázist ismételgetjük:
„Itt semmi rossz nem történik”. Tovább kell menni és meg kell kérdezni: „Van-e
itt valami, ami okozójává válhat-e valamilyen bűnnek”?
Éppen ezért el kell kerülni a semmittevést. Önmagába véve abban, hogy nem
teszünk semmit, nincs semmi konkrét bűn, de táptalaja lehet a tisztátalan
gondolatoknak és vágyaknak. Széles ajtóvá válhat, amelyen keresztül az ördög
elhintheti a bűn magvait, és éppen ezt kell elkerülni. Ha Dávid nem adott volna
helyet az ördögnek, házának tetején sétálgatva Jeruzsálemben, sosem látta volna
meg Betsabét, és nem ölte volna meg Uriást.
Ebből az okból kifolyólag el kell kerülni a világi szórakozást. Gyakran nehéz
bebizonyítani, hogy ezek önmagukba véve rossz dolgok, és nem felelnek meg a
Szentírás követelményeinek. De nagyon könnyű meglátni, hogy azok
irányultsága a legtöbb esetben rombolják a lelket. Azok a szívben a világi
dolgokhoz való ragaszkodást és érzékenységet szülnek. Mindenben ellenkeznek
a hitélettel. Egészségtelen és természetellenes vágyakat ébresztenek a
szenvedély iránt. A testi vágyakat szolgálják, a szemek kívánságát és a
büszkeséget. Eltakarják az eget és az örökkévalóságot, és hamis fényben
mutatják be a földi életet. Elfordítják szívünket a csendes imádságtól, a
Szentírás olvasásától, és az Istennel való csendes közösségtől. Az általuk
megragadott ember helyet ad az ördögnek. Amikor küzdenie kellene, akkor
megengedi az ellenségnek, hogy jó pozíciókat foglaljon el. Nem meglepő, hogy
az ilyen ember folyton vereséget szenved.
Ifjak, minden erőtökkel azon legyetek, hogy megtartóztassátok magatokat
mindentől, ami képes lenne ártani lelketeknek. Ne nyújtsatok segédkezet az
ördögnek. Az emberek azt fogják mondani, hogy túlságosa kötekedőek és
lelkiismeretesek vagytok: mi rossz van ebben vagy abban? De ne hallgassatok
rájuk. Veszélyes dolog éles tárgyakkal játszani, de sokkal veszélyesebb
könnyelműen viszonyulni saját halhatatlan lelketekhez. Azok, akik biztonságban
akarnak maradni, ne menjenek közel a szakadék széléhez. Az embernek a saját
lelkéhez úgy kell viszonyulnia, mint a puskaporos hordóhoz, és nem szabad a
közelébe engedni egyetlen szikrázó kísértést sem.
Milyen haszna van az „ne vígy minket kísértésbe” imádkozásának, ha mi
magunk nem fogjuk elkerülni azt? Vagy a „szabadíts meg minket a gonosztól”,
ha mi magunk nem kerüljük el annak útját? Tanuljatok Józseftől. Ő nemcsak
visszautasította úrnője kísértő javaslatait, de abszolút ellentmondott annak, hogy
„vele egyesüljön” (1 Móz. 39: 10). Hajtsátok szíveteket Salamon szavaira: a
hitetlenek útjára ne menj, ne járj a gonoszok ösvényén, hagyd el, ne menj át
rajta, térj el tőle, és menj tovább (Péld. 4: 14-15); ne egyszerűen ne részegedj le,
*
Van egy régi mondás, miszerint a pillangó megkérdezte a baglyot, hogyan viselkedjen a tűzzel, amely
megégette szárnyacskáit. A bagoly azt felelte neki, hogy ne bújjon olyan helyre, ahonnan füst jön ki.

3
2
de még csak ne is nézz a borra, „milyen vörös színt játszik” (Péld. 23: 31).
Annak az izraelitának, aki nazireusi fogadalmat tett, nemcsak a bortól kellett
tartózkodnia, de a szőlő minden termésétől is. „Iszonyodjatok a gonosztól”, –
mondta Pál apostol (Róma 12: 9), és nem pusztán arról van szó, hogy ne tegyük
azt. „Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld” – írta Pál Timóteusnak (2 Tim. 2:
22), minél messzebb kell tőlük kerülni. Sajnos, nagyon is helyén valóak az ilyen
kérelmek! Dina meglátogatta a tisztátalan sikemieket, hogy megszemlélje,
hogyan élnek, és meggyaláztatott. Lót úgy döntött, hogy a bűnös Sodomában
marad, és elveszített mindent, puszta életén kívül.
Ifjak, még időben legyetek bölcsek. Ne próbálgassátok, milyen közel
engedhetitek magatokhoz az emberi lélek ellenségét, hogy után elfussatok előle.
Tartsátok meg a távolságot. Törekedjetek arra, hogy amennyire csak lehet,
távoztassátok el magatoktól a kísértéseket, és ez nagy segítségetekre lesz abban,
hogy elkerüljétek a bűnt.

3). Továbbá, sosem feledkezzetek meg arról, hogy Isten lát bennetek. Isten
szeme rajtatok van! Gondoljatok bele: mindenhol, minden házban, a mezőn,
bármely helyiségben, bármely társaságban, egyedül vagy tömegben – Isten
mindig lát minket. „Minden helyeken vannak az Úrnak szemei, nézve a jókat és
gonoszokat” (Péld. 15: 3). Isten szemei éppúgy látják szívünk mélységeit, mint a
nyílvános tetteinket.
Törekedjetek, kérlek benneteket, megérteni ezt. Ne feledkezzetek meg arról,
hogy Istenetek mindent lát, hogy Ő sosem alszik és nem szunyókál. Ő már
jóelőre látja gondolataitokat, Neki az éjszaka is olyan világos, mint a nappal.
Elhagyhatjátok a szülői házat, és a tékozló fiúhoz hasonlóan, messze országba
távozhattok, azt gondolva, hogy ott senki sem fog beleszólni életetekbe. De Isten
mindent látni és hallani fog. Becsaphatjátok szüleiteket vagy előljáróitokat,
hazughattok nekik, másképpen viselkedhettek, mikor ott vannak és mikor nem;
de Istent képtelenek vagytok becsapni. Ő mindent tud rólatok. Ő tudja azt is,
hogy ebben a pillanatban min töprengtek. Az Ő szemei előtt nyilván van minden
bűnötök, és egy napon ez ismert lesz a világ előtt is, ha csak meg nem változtok.
Milyen ritkán gondolnak az emberek erre! Sok olyan dolgot megtesznek,
amit nem tennének meg, ha tudnák, hogy figyelemmel kísérik őket! Mily sok
vágy születik meg az emberben, amit sosem mutatna meg egy másik embernek!
Igen, az emberek sok olyan dolgot gondolnak, sok olyan dologról beszélnek, és
sok olyan dolgot tesznek meg, amit rettenetesen szégyellnének, ha az mások
tudomására jutna. A közeledő léptek hangja sokakat visszarettent a bűn
elkövetésétől. Az ajtón való kopogtatás sok tisztátalan tettet akadályozott már
meg. De mennyire ostoba dolog ez! Mert van egy láthatatlan Tanú, Aki
mindenről tud, amit teszünk. Bezárhatjátok az ajtót, leengedhetitek a függönyt,
behajthatjátok a zsalukat, elolthatjátok a lámpást – semmit sem változtat a
dolgon. Isten mindenhol ott van, Tőle nem lehet elbújni: „mindenek meztelenek
és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk” (Zsid. 4: 13). Ezt

3
3
nagyon is jól értette József, mikor úrnője kísértette őt. A házban nem volt senki,
aki megláthatta volna őket, nem volt ott egy ember sem. De József mindig
emlékezett a Szemlélőre: „hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és
hogyan vétkeznék az Isten ellen?” (1 Móz. 39: 9).
Ifjak, mindenkit arra kérek, hogy olvassa el a 139. zsoltárt. Azt tanácsolom,
hogy tanuljátok meg kívülről. Kontroláljon benneteket a mindennapokban,
minél többször tegyétek fel magatoknak a kérdést: „Emlékeztetem-e magam
arra, hogy Isten lát engem”?
Úgy éljetek, hogy tudjátok, Isten előtt éltek. Így járt el Ábrahám – ő Előtte
járt. Így járt el Énok – ő Vele járt. Ilyen lesz a menny – örökkévaló isteni
jelenléttel. Semmit se tegyetek, ami nem akarnátok, hogy Isten is lásson. Semmit
se mondjatok, amit nem szeretnétek, hogy Ő is meghalljon. Semmit se írjatok,
amit nem szeretnétek, hogy Ő megtalálja. Semmit se olvassatok, amire nem
szeretnétek, hogy Isten azt mondja: „Mutasd meg nekem”. Sose pocsékoljátok el
időtöket, ha nem szeretnétek, hogy Isten azt mondja: „Mit csinálsz”?

4). Továbbá, méltóképpen vegyetek részt az egyház nyílvános alkalmain.

Legyetek állandó látogatói Isten házának, mikor ki van nyitva az imádság és
igehirdetés előtt, mikor elmehettek oda. Szenteljétek meg az Úr napját, és ne
feledkezzetek meg róla, hogy ezt a hetedik napot meg kell szentelni Annak, Aki
törvényes Uralkodója ennek a napnak.
Nem akarlak benneteket tévelygésbe vinni. Ne gondoljátok, hogy a hit
minden lényege a templomlátogatásban van. Nem ezt mondom. Nem szeretném,
hogy formalistákká és farizeusokká váljatok. Ha azt gondoljátok, hogy
jelenlétetek egy bizonyos házban, egy bizonyos időben, a hét egy bizonyos
napján önmagába véve keresztyénekké tesz benneteket és felkészít titeket az
Istennel való találkozásra, mélységesen tévedtek. Minden, ami nem a szívből
fakad, haszontalan. Az igaz imádók – azok, akik „lélekben és igazságban
imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul” (Jn. 4: 23).
A kegyelem eszközeit azonban nem szabad megvetni és háttérbe szorítani
pusztán azért, mert azok nem adnak nekünk üdvösséget. Az arany – nem eledel,
nem lehet azt megenni. De nem lökitek ki, és nem mondjátok azt, hogy
haszontalan dolog. Az, hogy az örökkévalóságban milyen állapotban lesz
lelketek, természetesen nem függ a kegyelem eszközeitől. De az is kétségbe
vonhatatlan tény, hogy nélkülük lelketek nem részesül a jóból. Isten megtehette
volna, hogy nélkülük is magához hívjon tüzes szekéren minden választottat a
mennybe, ahogyan azt Ő megtette Illés esetében, de Ő nem teszi. Ő megtehette
volna, hogy mindenki látomás, álmok, csodák által tanítson, nem várva el azt,
hogy azok maguk olvassák az Írásokat, és elmélkedjenek azon, de Ő mégsem
teszi ezt. Miért? Azért, mert Ő eszközökön keresztül cselekszik. Az Ő akarata és
törvénye abban van, hogy az ember Vele való kapcsolatában eszközöket
alkalmazzon. Senki, kivéve valamilyen naív és együgyű embernél, nem gondolja

3
4
azt, hogy létra és állványzat nélkül fel lehet építeni egy házat. Ezen az alapon a
bölcs ember nem fogja elhanyalni az eszközöket.
Azért beszélek erről, mert az ördög arra törekszik, hogy szembe fordítson
benneteket a kegyelem eszközeivel. Azt fogja nektek sugallni, hogy sok ember
alkalmazza ezeket az eszközöket, de ennek ellenére, azok semmilyen hasznot
nem hoznak nekik. „Látod, – fogja majd suttogni a Sátán – azok, akik
templomba járnak, semmivel sem különbek azoknál, akik nem járnak”. De ez ne
ingasson meg benneteket. Semmit sem szabad elvetni pusztán azért, mert rosszul
alkalmazzák azt. Azért, mert sokan megvetik a kegyelem eszközeit, és nem
nyernek általa lelki eledelt, nem jelenti azt, hogy azok semmilyen hasznossággal
nem bírnak. Senki sem hagyja abban az evést és az ivást pusztán azért, mert
mások helytelenül étkeznek és mértéktelenül isznak, és ezzel ártanak saját
egészségüknek. A kegyelem eszközeinek értéke, mint sok más dolognak is,
nagyban attól függ, milyen szívbeli hozzáállással alkalmazzák azt.
Azért beszélek erről, mivel nyugtalan vagyok a fiatalokat illetően, és azt
kívánom, hogy Krisztus evangéliumának igéit hallgassák. Ennek fontosságát
nem tudom eléggé hangsúlyozni. Isten kegyelmével az evangélium szolgálata
lelketek megtérésének eszköze lehet, elvezethet benneteket Krisztus üdvösséges
megismerésére, és Isten valóságos gyermekévé tehet benneteket. Valóban, ez
méltó az örökkévaló dicséretre! Ez olyan esemény, amelynek az angyalok is
örvendeznek. De még ha nem is így alakulna, az evangélium szolgálata
visszatartó erővel és hatással bír, amely alatta, azt szeretné, hogy minden fiatal
felnövekedjen. Ezrek vannak, akiket ennek ereje visszatart a gonoszságtól, ha
nem is fordítja őket Istenhez, a társadalom értékes tagjaivá teszi őket, habár nem
válnak igaz keresztyénekké. Az evangélium helyes hirdetésében
felülmúlhatatlan erő van, amely láthatatlanul sok emberre van hatással, még
olyanokra is, akik nem fogadják szívükbe azt. Amikor az ember a szentség
dicséretéről, és a bűnnel való szembesülésről hall, mikor Krisztus
felmagasztaltatik, és az ördög mesterkedésétől elzárkóznak, mikor be van
mutatva a Mennyei Atya kegyelmessége és ennek a világnak az üressége, mikor
az ember erről hall minden vasárnap, ritkán történik meg, hogy ezek a szavak ne
lennének pozitív hatással az ember lelkére nézve. Később sokkal nehezebb nyílt
lázadásba, vagy cégéres bűnbe esni. Meg vagyok győződve, hogy csak így
valóságossá Isten ígérete: „Így lesz az én beszédem, … hanem megcselekszi,
amit akarok” (Ézs. 55: 11). Igazán találóan fogalmazta meg Whitefield: „Az
evangélium, ha nem is ment meg sokakat a pokoltól, sokakat óv meg a tömlöctől
és az akasztófától”.
Engedjétek meg, hogy érintsek még egy témát, amely szorosan összefügg
ezzel a kérdéssel. Semmi se kényszerítsen benneteket arra, hogy megtörjétek a
nyugalom napját. Erre különösen szeretném felhívni a figyelmeteket. Minden
vasárnapotokat szenteljétek oda az Istennek. Az ezt a napot megvető lelkület
napjainkban különösen kezd megerősödni a fiatalok között. A vonaton és hajón
való vasárnapi utazások, a vasárnapi rokonlátogatások és kirándulások évről

3
5
évre egyre inkább népszerűvé válik, amely helyrehozhatatlan károkat okoz a
lelkeknek.
Ifjak, legyetek hűségesek. Akár városban, akár vidéken éltek, határozott
döntést hozzatok amellett, hogy nem fogjátok megtörni a nyugalom napját. Sem
a szükséges pihenés, sem a környezet példája, sem a társak meghívása – semmi
se kényszerítsen benneteket arra, hogy eltávodjatok ettől szabálytól: Isten napját
Istennek kell szentelni.
Ha elkezdtek lenézéssel tekinteni a nyugalom napjára, hamarosan felhagytok
a saját lelketekre való gondviseléssel. Ez az út nagyon is jól ismert. Ha
felhagytok Isten napjának tiszteletével – akkor hamarosan nem fogjátok
megtisztelni Isten házát sem. Ha pedig Isten házát nem tisztelitek – akkor
hamarosan nem fogjátok tisztelni az Isten Igéjét sem. Ha Isten Igéjét nem
tisztelitek – akkor hamarosan abszolút fel fogtok hagyni azzal, hogy Istent
tiszteljétek és számba vegyétek. Ha az ember nem tartja meg a nyugalom napját,
nem fogok csodálkozni azon, hogy hamarosan Istene sem lesz neki. Erről
tesznek bizonyságot Hale bíró szavai is: „Mindazok, akik halálos ítéletben
részesültek az alatt, míg bíró voltam, csak kevesen nem ismerték el azt, hogy
bűnözői életmódjuk a nyugalom napjának megtörésével kezdődött”.
Ifjak, lehetséges, hogy részetek lesz abban, hogy olyan emberekkel
beszélgessetek, akik nem tisztelik az Úr napját. Döntsétek el magatokban, hogy
ti mindig meg fogjátok szentelni azt. Tiszteljétek azt, rendszeresen látogatva azt
a helyet, ahol hirdettetik az evangélium. Találjatok egy olyan helyet, ahol híven
szolgálják az Istent, és ez a hely miattatok sose legyen üres. „Ha megtartóztatod
szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napon, és a szombatot
gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt,
dolgaidat nem téve, foglalkozást nem találva, hamis beszédet sem szólva; akkor
gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt
művelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”
(Ézs. 58: 13-14). Egy azonban kétségtelen – ez a menny előíze és részecskéje.
Annak az embernek, akinek ez a nap – teher, és nem öröm, tudnia kell, hogy az
ő szívének nagy változásra van szüksége.

5). Továbbá, döntsétek el magatokban, hogy bárhol is lennétek, imádkozni

fogtok.
Az imádság – az emberi lélek mindennapi kenyere. Néküle mások tarthatnak
minket igaz keresztyéneknek, de Isten számára csak halottak vagyunk. Annak
szükségének érzése, hogy Isten kegyelmére és békességére van szükségünk – a
kegyelem jele. Mikor Előtte bemutatjuk lelkünk szükségeit – ez annak a jele,
hogy bennünk megtalálható a fiúság lelke. Az imádság – lelki szükségleteink
betöltésének legszilárdabb útja. Az imádság megnyitja a kincsek tárházát és
felén irányítja annak folyamait. Ha nem kapunk, az azért van, mert nem kérjük.
Az imádságon keresztül a szív betöltekezik a Lélekkel. Jézus megígérte a
Szent Lelket, a Vígasztalót. Ő azt kívánja, hogy elhalmozzon minket az Ő drága

3
6
ajándékaival, amelyek megújítanak minket, megszentelnek minket,
megtisztítanak minket, megerősítenek minket, merésszé tesznek minket,
támogatnak minket, megvilágosítanak minket, tanítanak bennünket, útban
igazítanak bennünket, és betöltenek minket minden igazsággal. De ehhez
könyörgésre van szükség.
És ebben, ezt sajnálattal mondom, az emberek komoly hiányosságokat
mutatnak fel. Csak kevesen imádkoznak. Sokan térdelnek le és mondják el
betanult frázisaikat, de csak kevesen imádkoznak igazán. Csak kevesen emelik
fel szavukat Istenhez, csak kevesen keresik Őt úgy, hogy valóban szeretnék
megtalálni, csak kevesen kopogtatnak valódi vággyal, csak kevesen küzdenek
Istennel, csak kevesen szeretnének őszinte szívvel választ kapni, csak kevesen
várnak Tőle békességet, csak kevesen állhatatosak az imádságban, csak kevesen
kitartóak abban, csak kevesen imádkoznak szünet nélkül és csak kevesen nem
fáradnak meg és gyengülnek el. Igen, csak kevesen imádkoznak! Ez az egyik
azok közül a dolgok közül, amelyeket úgy fognak fel, ahogyan kellene, és ritkán
töltetnek be gyakorlásuk során. Ez mindenkinek a dolga, de kevesen szokták azt
gyakorolni.
Ifjak, higgyétek el nekem: ha azt kívánjátok, hogy lelketek üdvösségre jusson
– akkor imádkozzatok. Istennek nincsenek néma gyermekei. Ha szeretnétek
legyőzni a világot, a testet és a Sátánt, akkor imádkoznotok kell. Hiábavaló az
erő keresése a kísértés idején, ha nem kerestétek azt azelőtt. Lehetséges, hogy
olyan emberek vesznek körül benneteket, akik sosem tették mindezeket, lehet,
hogy olyan emberrel aludtok egy szobában, aki sosem könyörgött Istenhez;
mindegy, jegyezzétek meg: nektek imádkoznotok kell.
Készséggel elhiszem, hogy ez nehezetekre esik, hogy nincs megfelelő időtök
és helyetek az imádságra. Én nem adhatok szabályokat erre és ezt
lelkiismeretetekre bízom. Ki kell használnotok a körülményeket, és alakítanotok
kell azokat. A mi Urunk Jézus Krisztus a hegyen imádkozott; Izsák kiment
imádkozni a mezőre; Ezékiás a fal felé fordult, úgy imádkozott az ágyán; Dániel
a folyó partján imádkozott; Péter apostol a ház lapos tetején tette ugyanezt.
Hallottam olyan fiatalokról, akik lovardákban és kazlak tetején imádkoztak.
Csak egyet kívánok – hogy tudjátok, mit jelent „bemenni a belső szobába” (ld. a
Mt. 6: 6-ot!). Lennie kell egy elkülönített időnek, amire Istennel beszélgettek
színről színre, minden nap el kell különítenek bizonyos időt az imádságra;
imádkoznotok kell.
Enélkül minden tanács és tanítás hatástalan. Erről a lelki fegyverzetről Pál is
megemlékezik az Efézusiakhoz írott levelének 6. fejezetének végén, de ez korán
sem jelenti azt, hogy ne bírna létfontossággal. Ez az az eledel, amelyből
részesülnötök kell minden nap, ha azt szeretnétek, hogy biztonságban menjetek
végig ennek az életnek a pusztaságán. Csak ha az imádságból merítetek erőt,
akkor lesztek képesek Isten hegyéhez közelíteni. Hallottam, hogy a sheffield-i
tűcsiszolók néha mágnesen maszkokat hordanak, hogy felfogják a levegőben
szálló fémport, így mentve meg saját életüket. Az imádság – egy „maszk”,

3
7
amely állandóan hordozni kell, mert máskülönben nem tudjátok elkerülni ennek
a világnak egészségtelen légkörét, amely kárt okozna nektek; imádkoznotok kell.
Ifjak, a legjobb időtöltés – az térden való könyörgés. Különítsetek el erre
időt, bármivel is foglalkoznátok. Gondoljatok Dávidra, Izrael királyára – mit
mondott ő? „Este, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő
meghallgatja az én szómat” (Zsolt. 55: 18). Gondoljatok Dánielre. Kezeiben
összpontosultak a királyság ügyei, és ennek ellenére háromszor imádkozott
naponta. Ennek köszönhetően, a tisztátalan Babilonba élve, biztonságban volt.
Gondoljatok Salamonra. Úgy kezdte uralkodását, hogy segítségért könyörgött,
és ennek volt köszönhető az, hogy sokra haladt. Gondoljatok Nehémiásra.
Alkalmat talált arra, hogy a Mindenható Istenhez imádkozzon, még akkor is,
mikor ura, Artaxerxesz előtt állt. Gondoljatok ezeknek a kegyes embereknek
példájára, és hasonlóképpen járjatok el.
Adja az Úr nektek a kegyelem és a könyörgés lelkét! „Nemde mostantól így
kiáltasz nekem: Atyám! Ifjúságomnak te vagy vezére” (Jer. 3: 4). Örömmel
egyetértenék azzal, ha elfelejtenétek ezt az intést, ha az imádság mélységesen
meggyökerezne a szívetekben.

V. Befejezés

Elérkeztünk a befejezéshez. Olyan dolgokról beszéltem, ami, nagy

valószínűséggel, sokaknak nem volt ínyére, és sokan nem fogják komolyan
venni ezt. De most lelkiismereteteket szólítom meg. Vajon mindez nem lenne
igaz?
Ifjak, mindnyájatoknak van lelkiismeretetek. Függetlenül romlottságotoktól,
mindnyájan rendelkeztek lelkiismerettel. Minden embernek a szíve csücskében
van egy tanú Istenről – egy olyan tanú, amely elítél minket, mikor helytelenül
járunk el, és bátorít minket, mikor azt tesszük, ami helyes. Ehhez a tanúhoz
fordulok ma: amit elmondtam most – mindez nem lenne igaz?
Tehát, kedves ifjak, emlékezzetek ifjú korotok Alkotójára. Míg el nem múlik
a kegyelem napja, míg lelkiismeretetek a korral el nem durvul, és, állandóan
semmibe véve, meg nem keményedik, míg van erőtök, időtök, és lehetőségetek
– ragaszkodjatok az Úrhoz örökkévaló, megbonthatatlan szövetséggel. A Lélek
nem mindig lesz féltőn szerető. Ha folyamatosan megvetitek a lelkiismeret
szavát, minden évvel mind gyengébbé és gyengébbé válik. Az athénieknek azt
mondta Pál: „Majd még meghallgatunk téged” (Csel. 17: 32). Siessetek, ne
késlekedjetek. Ne várakozzatok, és ne kételkedjetek.
Gondoljatok arra a kibeszélhetetlen vigasztalásra, amit szüleiteknek,
ismerőseiteknek, rokonaitoknak és barátaitoknak fogtok okozni, ha hallgattok
tanácsaimra. Ők időt, javakat és egészséget nem kímélve arra törekedtek, hogy
lábra állítsanak benneteket, és olyanná tegyenek benneteket, akivé váltatok.
Figyelmet érdemelnek ők. Ki tudna olyan boldogságot és örömet okozni, mint

3
8
amilyet a fiatalok tudnak okozni? Ki tudja leírni azt a fájdalmat és csüggedést,
ami Ézsau, Hofni, Fineás és Absolon okoztak? Salamon igaz módon szólott: „A
bölcs fiú örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő
anyjának” (Péld. 10: 1). Oh, gondoljatok bele ebbe és adjátok át szíveteket
Istennek! Hogy a végén ne azt mondják rólatok, mint sokakról már eddig
mondták, hogy „ifjúsága tévedés volt, érett kora – harc, öregsége –
szívfájdalom”.
Gondoljatok arra a jóra, amit tehetnétek a világ számára. Szinte Isten minden
ismert szentje korán elkezdte keresni az Urat. Mózes, Sámuel, Dávid, Dániel –
már kora ifjúságuktól az Istent szolgálták. Hasonlóan ehhez, Isten különösen
megáldja a fiatal igehirdetőket – emlékezzetek meg arról a tiszteletről, amit Ő
fiatal királyunkkal, VI. Edward-al szemben gyakorolt. Miről lehetünk
meggyőződve, ha az ifjak már életük korai időszakát is az Úrnak szentelik? Ma
szinte minden munkában komoly munkásokra van szükség, de ebben hiány van.
Vannak eszközeink az igazság továbbadására, de nincsenek munkásaink. A jó
cél érdekében könnyebb pénz találni, mint megfelelő embereket. Az új
gyülekezetek számára lelkészekre van szükség, az új mezők számára
misszionáriusokra van szükség, az elhanyagolt közösségek számára
szolgálattevőkre van szükség, az új iskolák számára tanárokra van szükség – sok
szükséges és hasznos ügy azért áll egy helyben, mert nem elég a munkás. Nincs
elégséges istenfélő, hűséges és megbízható ember ezekre a szolgálatokra.
Ifjak, ma Istennek szüksége van rátok. Ma – itt az ideje a cselekvésnek. Meg
kell szabadulnunk az ősi önzéstől. Az emberek már nem közömbösek egymás
iránt, mint ahogyan ez volt atyáik idejében. Szegyenletes számukra, ha arra
gondolnak, amire Káin: „Vajon őrzője vagyok-e testvéremnek”? Az ajtó szélesre
van előttetek tárva, csak be kell lépnetek rajta. Az aratnivaló sok, de a munkás
kevés. Legyetek hűségesek a jó ügyek iránt. Segítsetek Istennek az erős
fegyveres legyőzésében.
Bizonyos értelemben, ez azt jelenti, hogy olyanoknak kell lennünk, mint
Isten, Aki nemcsak „jó”, hanem „jótevő” is (Zsolt. 119: 68). Ezen az úton
követhetitek Uratokat és Megváltótokat: „Széjjel járt, és jót tett” (Csel. 10: 38).
Úgy kell élnünk, ahogyan Dávid is élt, aki szolgált „a maga idejében” (Csel.
13: 36).
Ki fog kételkedni abban, hogy ez az az út, amely leginkább tetsző a
halhatatlan lélek számára? Ki szeretné úgy itthagyni ezt a világot, mint Jórám
tette, akit senki nem siratott el (2 Kr. 21: 20), és ki ne akarna úgy meghalni, mint
Jósiás, akit mindenki siratott (2 Kr. 35: 24)? Mi a jobb: lustának, gondatlannak
és haszontalan gyomnak lenni, akik saját maguknak élnek, maguk kívánságaik
szerint élnek, és büszkeségüknek élnek, vagy tékozolják el életüket felebarátaik
javára; hogy olyanok legyenek, mint Wileforce vagy Shaftesbury – akik áldást
jelentettek országuknak és az egész világnak, vagy legyenek olyanok, mint
Howard, a rabok és fegyencek barátja, vagy Schwartz, aki lelki atyja volt
sokszáz léleknek a pogány országokban, vagy váljanak olyanokká, mint Isten

3
9
nagy embere, Robert M’Cheyne, aki világosság, Krisztus küldötte volt, akit
mindenki megbecsült, és akit minden keresztyén támogatott? Milyen kétségek
merülhetnek itt fel? Ki kételkedne egy pillanatig is a válaszban?
Ifjak, gondoljatok kötelességeitekre. Gondoljatok arra, milyen nagy kiváltság
– jót tenni. Hozzatok ma döntést, hogy a hasznosságra fogtok törekedni. Minél
előbb adjátok át szíveteket Krisztusnak.
És, végezetre, gondoljatok lelketek üdvére, ha Istennek fogtok szolgálni. Az
üdvre, amely elkísér benneteket utatokon, és az üdvre életetek végén. Higgyétek
el, hogy függetlenül a jelenleg uralkodó nézettől, még ebben a világban is
jutalom várja az igazakat. A kegyességnek ígérete van úgy erre az életre nézve,
mint a jövendő életre nézve. Annak megértése, hogy Isten – a ti Barátotok,
szívetek megingathatatlan békességgel telik meg. Bármennyire is érdemtelenek
lennétek, Krisztus tökéletességének ismerete, annak tudása, hogy örökségetek
van, amit senki sem tud tőletek elvenni, a mélységes elégedettség érzését fogja
nektek adni.
Azok az emberek, akiknek gonosz szívük van, saját cselekedeteikből laknak
jól, míg önmagából a „jó férfi” (Péld. 14: 14). A világi ember élete minden
évvel egyre szürkébbé válik, míg a keresztyén ember élete hasonlít a hajnal
világosságához, amely egyre világosabb lesz, egészen a teljes délig. Az ő napja
felkél, míg a hitetlen napja az örök lenyugvás felé közelít. Az ő gazdagság
megsokszorozódik az örökkévalóságban, míg a hitetlen gazdagsága kifolyik
keze közül, és örökre eltűnik.
Ifjak, így van mindez. Hallgassatok a tanácsra, és kövessétek azt. Vegyétek
fel a keresztet. Kövessétek Krisztust. Adjátok át magatokat Istennek.

4
0