A NAGYKANIZSAI

BATTHYÁNY LAJOS GIMNÁZIUM

ÉVKÖNYVE

A 2015—2016-OS TANÉVRŐL

1
 Szerkesztette:
Tislérné Tóth Zsuzsanna igazgatóhelyettes

Fotók:
Kepe Tiborné Magyar Klára
Novák Eszter „Edó”
Novák János
Tislérné Tóth Zsuzsanna
Tóth Tamás

Borítóterv:
Tulok József

Kiadja:
Batthyány Lajos Gimnázium
igazgatósága

Felelős kiadó:
Balogh László igazgató

A szerkesztés lezárult:
2016. július 31-én

Megjelent 1000 példányban

Nyomdai munkálatok:
Kanizsai Papír-Nyomda Kft, Nagykanizsa
Felelős vezető: Ifj. Brenner Árpád

2
 TARTALOMJEGYZÉK
Bevezető .................................................................................................... ................ 5
Tanulmányi statisztika ................................................................................................. 8
Akikre büszkék vagyunk ........................................................................................... 10
Kitűnő tanulmányi eredményt elért tanulók ................................................................ 11
Jeles tanulmányi eredményt elért tanulók ................................................................... 13
Országos jelentőségű tanulmányi versenyeken eredményt elért tanulók ..................... 16
Csapatversenyeken elért országos eredmények ......................................................... 18
Legfontosabb regionális és megyei szintű tanulmányi versenyeredmények ................ 19
Büszkeségeink a sport területén ................................................................................ 23
Kulturális életünk .................................................................................................... . 24
Kiváló tanulóink dicsőségtablója .............................................................................. 25
A tanári kar .................................................................................................... ........... 30
Ügyviteli és technikai dolgozók ................................................................................. 32
Az iskola tanulói .................................................................................................... ... 33
Gyász és emlékezés idején ......................................................................................... 42
Szavakba öntött gondolatok ..................................................................................... 51
Hosszú-rövid, forró nyár után ............................................................................ 51
„Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!” ......................................... 54
Célegyenesben .................................................................................................. 56
Cél és kulcs .................................................................................................... ... 57
„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” ................................ 59
Ha… .................................................................................................... .............. 61
Barangoló batthyánysok ........................................................................................... 63
Europa Cantat 2015 – Pécs ................................................................................ 63
Egy remek hét Marienbergben ............................................................................ 64
Je suis Paris .................................................................................................... .... 65
SÉTA a BLG-ben .................................................................................................... ... 67
Hajrá, Flóra! .................................................................................................... .. 67
Nagy vagy, BLG! ............................................................................................... 70
Leányrablás a BLG-ben ..................................................................................... 71
Nyelveket tanulni… miért és hogyan? ................................................................ 71
Bűvösvölgy .................................................................................................... .... 72
Érettségi dolgozatok ................................................................................................. 74
A kérdés – lehetőség az utazásra ........................................................................ 74
Merj kérdezni! ................................................................................................... 75
A költészet napja apropóján ...................................................................................... 78
Pro Schola-díj 2016-ban ............................................................................................. 79
IKSZ a BLG-ben .................................................................................................... ... 81
Zemplén verseny .................................................................................................... .. 82
A Bettyről... és az angolnyelv-oktatásról .................................................................... 83
7:00, 6:59, 6:58... .................................................................................................... .... 85
B33 OD3 .................................................................................................... ............... 87
Batthyány kastély Szepetneken ................................................................................. 88
Szélesre tárjuk az iskolakaput .................................................................................... 90
Batthyány Lajos gimnázium hivatalos oldal ............................................................... 92
In memoriam – Szebenyi Marika néni ......................................................................... 94
A Batthyány Lajos Gimnázium munkarendje .............................................................. 98
A Szülői Munkaközösség vezetősége és a Batthyány Középiskoláért Alapítvány
kuratóriuma .................................................................................................... ........ 100
Osztályfotók .................................................................................................... ....... 101
Képek innen-onnan, erről-arról ................................................................................ 115

3
4
 Kedves Batthyánysok!:
Nekünk fontos Diákjaink, Szülőink, Kollégáink, „Örökdiákjaink”!

A Batthyány Lajos Gimnázium 2015/2016-os tanéve a hagyományainknak megfelelően

ismét sokszínű és eredményes volt. Hangsúlyozza ezt az a sok-sok eredmény, esemény és
előttünk álló, amiből aztán mind-mind emlék lesz…
Az eredményeinkben természetesen leginkább a tanulmányokra vagyunk büszkék.
Iskolánk diákjainak tanulmányi átlaga: 4,35 lett! A képzeletbeli TOP-listán: 1. 5.A 4,88, 2.
12.D 4,83, 3. 6.A 4,73,… két osztályunk átlaga lett csak valamivel kisebb 4,00-nál. Ezt és a
többi kiváló eredményünket a minden évben megjelenő igényes és minőségi évkönyvünk
részletesen tartalmazza. Köszönet a szerkesztőnek! 88 diákunk lett kitűnő, 152 jeles a 752
fős összlétszámból: tehát tanulóink egyharmada kitűnő vagy jeles rendű…! Ezt bizony sok
iskola megirigyelné. Az érettségi főtárgyak tanévvégi tanulmányi átlagai a következők
voltak: magyar nyelv és irodalom 4,58, történelem 4,32, matematika 4,00(!), angol nyelv
4,38, német nyelv 4,14,… Persze lehet azt mondani, hogy ezek belső mérések, de az érettségi
már külső mérés is, és ott még jobban szerepelünk! Az idén 6 végzős osztályunk 162
érettségiző diákja és az előrehozott érettségizők (189 fő) középszinten 4,55-ös átlagot,
emelt szinten 4,80-as átlagot értek el (177 emelt szintű érettségink volt!), így jön ki
iskolánkban a 4,59-es érettségi iskolaátlag! Végzős osztályaink mind jól, sőt kiválóan
szerepeltek: 1. 12.D 4,90, 2. 12.B 4,77, 3. 12.A 4,71, 4. 12.F 4,33, 5. 12.E 4,32, 6. 13.C 4,15. A
12.D osztályunk 30 tanulójából 20-an kitűnően érettségiztek…!
Így nem csoda, hogy „bajban” voltunk az évvégi jutalmazással. Az idén kb. 150 országos
szintű eredménnyel bíró diákunk kapott egyedileg emblémázott, BLG-címeres, kék-fehér
batthyánys esernyőt; közülük 62-jüknek a tanévzáró ünnepélyes kavalkádjában jómagam
adtam át a jutalmukat (28 tanulmányi, 11 kulturális és 23 sportkiválóságnak!).
Ezért van szükségünk kiváló tárgyi feltételeinkre (még akkor is, ha főépületünk minél
előbb felújításra szorul…!): 15 szaktanterem, 4 számítógép-terem, 2 tornaterem, 707 m2
műanyagborítású szabadtéri sportpálya, 42 ezer kötetes könyvtárunk,…! Sokszínű
iskolánkban különösen büszkék vagyunk kiváló, osztályokon felüli közösségeinkre: Virág
Benedek Kórus, irodalmi színpadunk, Hyány Galéria, a Helikonon minden kategóriában
indulunk, kvíz-klub, 24 órás foci, világjáró batthyánysaink,… Sok kiváló sportolónk által
űzött sportágak közül jellemzően batthyánys sport: sakk, tájfutás, B33-kosárlabda,…, és
Molnár Flóra úszónk által még a riói olimpiára is kijutottunk!
Mindezek a legjobb beiskolázási hírvivőink. Mondhatjuk, hogy kiváló tehetséggondozó
iskola vagyunk, melyet a kiemelkedő érettségi, felvételi és versenyeredmények is mutatnak.
Persze a beiskolázásban fontos az is, hogy pl. matematikát, informatikát és idegen nyelvet
(kislétszámú!) bontott csoportokban tanítunk. De a legfontosabb mégis az számunkra,
hogy van ún. „batthyánys életérzés” (nem csak idézőjelesen…)! Ennek jó nyomát mutatja
évkönyvünk, honlapunk, Facebook-oldalunk, sajtómegjelenéseink, végzőseink tablói…
Persze kompetenciamérésünk kiváló mutatóit is sorjázhatnám, s még a netfit-
eredményeinkre is büszkék lehetünk. Számunkra fontos, hogy kiválóságunkat a város is
elismeri, így a szokásos tanévvégi városi gratuláló ünnepségen 40 fő országos tanulmányi
kiemelkedő eredményt elérő diákunkat és 15 helikoni eredményünket ismerték el.

5
Természetesen ehhez kellenek kiváló Kollégáim, közülük 26+13 főt ismertek el ezen a városi
ünnepségen, közülük kettőt külön is kiemeltek: Erdős Gábor 10 diákjával ért el kiemelkedő
országos szintű matematika versenyeredményt, Cseke József karnagy énekes csapatai a
Helikonon 3 arany és 1 ezüst minősítést szereztek. Így talán az is kellően alátámasztott,
hogy az idén Európai Tehetségpont lettünk! Benne vagyunk Magyarország középiskoláinak
TOP-100-as listájában. Persze a lista csak egy szeletét mutatja meg a színes világnak.
Sokszor elfelejtjük: az iskolát élvezni is, szeretni is kell a diáknak. Szerintem ebben is jól állunk!
Munkarendünk sok-sok felemlegetett jelentős eseményéből büszkék vagyunk többek
között a nálunk történő: XXVII. Batthyány – Kanizsa Kupa Sakkversenyre, A dallamok
éjszakájára, országos minőségű iskolai ünnepélyeinkre, a XV. Zemplén Győző
Fizikaversenyre, beiskolázási rendezvényeinkre, a gólyavatásainkra (jövőre Pelikán–ünnep
lesz…!), a Karácsonyvárásunkra, XXIII. Alapítványi Bálunkra, a XIII. 24 órás focinkra, a
„BLGén”-re, a VII. Batthyánys–Landleros–Irányis Öregdiák-találkozóra, erdei iskolánkra
12. alkalommal, a „Te Deum”-ra,…
Szomorúak vagyunk, mert a tanévben elmentek, elhunytak emblematikus
tanáregyéniségeink: Szebenyi Mária igazgatónő, dr. Hámori Zsoltné Ági Tanárnő, Prof. dr.
Ördög Ferenc Tanár Úr, Kugler Sándorné Györgyi néni a 107 éves fizikatanárnő. Isten
nyugosztalja Őket!
A 2015/2016-os tanévben megtörténtek a kezdő minősítések, tanfelügyeletek,
szaktanácsadások, önértékelések. Mindannyian elégedettek voltak velünk. Az egyik
szakértő így nyilatkozott: „Sokat tapasztaltam, sokat tanultam Tőletek. Köszönöm!” Az
iskolai közösségi szolgálat az idén az érettségi vizsga szükséges feltételeként „élessé” vált.
Nagyon dicsérőleg megállapíthatjuk: sok pozitív energiát jelent az IKSZ a közvetlen iskolai
környezetre, a diákok lakókörnyezetére! A „Fény Éve”-pályázat egyik nyertes iskolája
voltunk a 28-ból. A Határtalanul–pályázaton nyert a 6.A és a 8.A osztályunk.
A tanév történéseiben letagadhatatlan az országos felzúdulás és felbuzdulás, amely
javítani szeretné oktatásügyünket. Mi ehhez jó szándékúan és jóindulatúan álltunk hozzá:
elismertük a túlzott reformot, de mi belülről szeretnénk javítani új köznevelési rendszerünket!
Természetesen szeretnénk, hogy jobban működjön az oktatásirányítás, a mi iskolánk, az
Iskola…! A legfontosabb az iskolában a „szemünk fénye”…! Ehhez újra kell gondolni a
tantárgyak jövőbeni tartalmát. Persze fontos a pedagógus megbecsültsége is: a
tudástársadalom nem üres szólam, a minőség elérését csak és kizárólag a jó iskolarendszer
viheti végbe. Ennek szellemét igényes, kellő szakképesítéssel rendelkező tanárok határozzák
meg. Reméljük, ezt veszi figyelembe új Tankerületi Centrumunk is, mely váltja a KLIK-et.
Hiszünk a Köznevelési Kerekasztalban, a Nemzeti Pedagógus Karban…
Közben tudomásul kell vennünk: a mai gyerekeket nem frontálisan tudjuk nevelni,
másként kell motiválni Őket! Pl. együttműködési megállapodást kell kötni velük a hármasért,
a négyesért, az ötösért…! Nekünk, tanároknak olyan helyzeteket kell teremtenünk, ahol a
diákok meg tudják magukat győzni, hogy egy bizonyos módon viselkedjenek vagy
cselekedjenek. A régi módszer a jutalmazáson vagy a büntetésen alapult. Azonban saját
maguk meggyőzése sokkal hatékonyabb lehet a Diákok számára! A félelem nem segít, sőt…!
Sajnos, nyolc óraadó kollégánk elmegy az új tanévben, viszont ketten maradnak, és
négy kolléganőnk visszajön tanítani gyermekáldás után. Reméljük, hogy nyár végeztével
nem kiégetten, nem fásultan, hanem a motivációnk megújulásával és feltöltődve tudjuk
elkezdeni az új tanévet!

6
 A vakáció és a tanév is szükséges a „boldog iskolához”. Egy 250+1 éves iskolához méltó
és fontos, hogy tanéveink hagyományos bőségben teljenek. Ezért fogjuk a kezedet, nyitjuk
az ajtót, feszülünk híddá – kedves Diákunk!
Az egyik mostani végzős osztályunk érettségi záró értekezletén a magyar Nobel-díjas
Szent-Györgyi Albertet hívtam segítségül, hogy megfogalmazzam a jó iskola ismérveit.
Most is őt szólítom, hogy megfogalmazzam a „jó iskola” feltételeit – egyben szeretnék
szövetséget kötni minden egyes Diákunkkal, hogy ők is egyetértsenek a következőkben:

„Az iskola arra való:

hogy az ember megtanuljon tanulni,
hogy felébredjen a tudásvágya,
megismerje a jól végzett munka örömét,
megízlelje az alkotás izgalmát,
megtanulja szeretni, amit csinál,
és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”

Kedves Batthyánysok! Szeretnék egyetérteni mindebben mindannyiótokkal a 2015/2016-

os tanévből kiindulva és a 2016/2017-es tanévet is üdvözölve! Köszönet minden segítőnek!
Hajrá BLG!

Balogh László igazgató

Batthyánys esernyő - kiváló diákjaink idei ajándéka

7
 TANULMÁNYI STATISZTIKA

Létszámadatok

Beiratkozott: 750 tanuló

Év közben kimaradt: 3 tanuló
Év közben jött: 5 tanuló
Év végi létszám: 752 tanuló

Fiú Lány Összesen

8 osztályos gimnázium: 113 124 237
4- és 5-osztályos gimnázium: 203 312 515
Összesen: 316 436 752

Mulasztás

8-osztályos 4- és 5-osztályos Összesen

Igazolt: 14190 36887 51077
Igazolatlan: 92 588 680
Átlag (óra/fő): 60,26 72,76 68,82

Tanulmányi eredmények

Bukott: 1 tantárgyból 2 tanuló, két tantárgyból 1 tanuló.

Tantárgyi átlagok

Magyar nyelv és irodalom 4,58 Kémia 3,87

Történelem 4,32 Földrajz 4,03
Angol nyelv 4,38 Informatika 4,79
Német nyelv 4,17 Filozófia 4,47
Francia nyelv 4,93 Emberismeret és etika 4,70
Olasz nyelv 4,27 Ének-zene 4,55
Orosz nyelv 4,05 Rajz 4,99
Matematika 4,00 Művészetek 4,91
Fizika 3,98 Testnevelés 4,48
Biológia 4,13 Vizuális kultúra 4,70
Átlag 4,35

8
 Az osztályok tanulmányi sorrendje

Helyezés Osztály Átlag Helyezés Osztály Átlag

1. 5. A 4,88 16. 10. B 4,27
2. 12. D 4,83 17. 9. C 4,21
3. 6. A 4,73 17. 10. E 4,21
4. 7. A 4,71 19. 12. F 4,20
5. 12. B 4,65 20. 11. F 4,15
6. 8. A 4,64 21. 12. E 4,10
7. 10. A 4,59 22. 9. B 4,09
8. 11. A 4,56 23. 10. C 4,08
9. 9 .A 4,50 23. 11. E 4,08
10. 11. D 4,50 25. 11. G 4,03
11. 9. D 4,47 26. 13. C 3,87
12. 12. A 4,38 27. 11. C 3,82
13. 10. D 4,36
14. 9. E 4,30
15. 11. B 4,29

Az érettségi vizsga eredményei

Tantárgy 12. A 12. B 12. D 12. E 12. F 13.C átlag előre

hozott
Magyar nyelv és irodalom 4,77 4,82 5,00 4,60 4,62 3,74 4,62
Történelem 4,77 4,82 4,87 4,38 3,38 4,04 4,57
Német nyelv 4,69 4,67 4,93 4,25 4,44 4,50 4,60 5,00
Angol nyelv 4,92 4,87 4,88 4,56 4,71 4,44 4,77 4,88
Francia nyelv 5,00 4,00 4,67 5,00
Matematika 4,50 4,54 4,93 3,32 3,41 3,61 4,07
Filozófia 5,00 4,00 5,00 4,67
Fizika 3,67 4,67 5,00 4,50
Kémia 4,25 4,50 4,67 4,50 3,00 4,40
Biológia 4,50 5,00 5,00 4,50 4,60 5,00 4,74
Földrajz 5,00 5,00 4,00 4,75
Testnevelés 5,00 4,50 3,00 5,00 4,00 4,38
Informatika 4,87 4,93 4,72 4,80 4,20 4,45 4,68 4,68
Emberismeret, etika 5,00 5,00 5,00 5,00 5,00 5,00
Gazdasági ismeretek 5,00 4,50 5,00 5,00 5,00 5,00 4,94
Dráma 5,00 5,00
Ének -zene 4,50 4,50
Társadalomismeret 5,00 5,00

Osztályátlag 4,71 4,77 4,87 4,38 4,38 4,04

Iskolaátlag (végzős): 4,59
Iskolaátlag: 4,54

9
 AKIKRE BÜSZKÉK VAGYUNK

A kitűnő tanulók száma: 90

A jeles rendű tanulók száma: 166

Emlékláncot kapott:
Erdős Márton (12.D), Gál Gábor (12.B) és Kósa Dániel (12.D)

Hámor Ágnes-irodalmi díjat kapott:

Horváth Patrícia (12.D)

Tüskés Tibor-emlékdíjat kapott:

Göncz Norbert (12.F)

Dr. Háncs Gábor-emlékdíjat kapott:

Csepregi Melitta (12.D)

Garzó Gábor-emlékdíjat kapott:

Balazsin Balázs (12.D)

Pro Schola-díjat kapott:

Lovkó Luca (12.B)

Prof. Dr. Ádám Veronika-díjat kapott:

Horváth Aurél (11.B)

Emléklapot kapott:
Budai Bence (12.A)
Csik Daniella Alexandra (12.A)
Novák Eszter (12.A)
Sneff Benjámin (12.A)
Stefics Attila (12.A)
Tóth Zsigmond (12.A)
Illés Patrik (12.B)
Karavidaj Edita (12.B)
Kovács Márton (12.B)
Martinecz Réka (12.B)
Milei Bálint (12.B)
Sajni Eszter Ramóna (12.B)
Tóth Kristóf (12.B)
Balazsin Viktor (12.D)
Benedek Tamás (12.D)
Dobó István (12.D)
Gerő László (12.D)
Mód Jordána (12.D)
Bohár Dorina (12.E)
Csikos Dalma (12.E)
Gábor Evelin(12.E)
Jasarevic Szabina (12.E)
Kóbor Regina (12.E)
Nagy Bianka (12.E)
Zábó Ninetta (12.E)
Balogh Adél (12.F)
Dér Dávid (12.F)
Flumbort Sára (12.F)
Szabó Péter (12.F)
Szakony Zsófia (12.F)
Trencséni Dalma (12.F)
Kovács Flóra (13.C)

10
 KITŰNŐ TANULMÁNYI EREDMÉNYT ELÉRT TANULÓK

5. A osztály
Ágoston Barbara Petényi Dalma Zsanett Szirtes Berta
Cziráki Boglárka Réti András Varga Kata Luca
Domina Blanka Sipos Dorka Vaska Barnabás
Lakner Dorina Szántó Bendegúz Vukics Zoé
Nagy Júlia Szemlics Cintia
Németh Zsófia Szerdahelyi Anna Mária

6. A osztály
Bakonyi Blanka Kovács Viktória Vuk Sára Veronika
Ferencz Orsolya Makrai Olivér Zadravecz Máté
Kiss Hunor Szente Tamás
Kovács Nikolett Tatai Zsóka

7. A osztály
Aczél Péter Cziráki Kamilla Pásztor Máté
Böröczki Luca Orbán Dorina Kíra Tuboly Roland Levente

8. A osztály
Harmadás Dóra Koós Márton János Szirtes Botond
Kanizsai Léna Szente Péter

9. A osztály
Csepreghy Réka Sarolta Pőcze Barnabás
Csertán András Schmid Stephanie

9. D osztály
Domján Regina Ilona Horváth Tamara

9. E osztály
Kiss-Szabó Boglárka Várhelyi Boglárka
Szabó Noel Dénes Vidovics Cecília

10. A osztály
Boa Boglárka Zsiray Júlia

10. B osztály
Busa Máté Posztós Nóra Szinyéri Bence

10. C osztály
Jankovics Martina

10. D osztály
Pammer Dániel

11
 11. A osztály
Koncz Balázs Perger Kitti
Németh Petra Takács Anna

11. B osztály
Farkas Dóra Horváth Lóránt Kardos Réka Anna

11. B osztály
Szabó Norbert Kristóf

11. D osztály
Kohári Annabella Tóth Kata
Linhárt Enikő Varga Vanda

11. F osztály
Baksa Nikol Jekisa Kíra

11. G osztály
Marton Viktória

12. A osztály
Csik Daniella Alexandra Rózsa Luca Stefics Attila

12. B osztály
Gál Gábor Zsolt Martinecz Réka
Karavidaj Edita Tóth Kristóf Dániel

12. D osztály
Benedek Tamás Gerő László Nyirádi Ivett
Csepregi Melitta Horváth Patrícia Püspök Zsófia
Erdős Márton Kósa Dániel Szokol Zsófia

12. E osztály
Bohár Dorina

12. F osztály
Szakony Zsófia Török Bettina

12
 JELES TANULMÁNYI EREDMÉNYT ELÉRT TANULÓK

5. A osztály
Berkes Dávid Németh Márton Tamás Vanyó Ingrid
Gaál Éva Rudics Mátyás Vanyó Vanda
Kiss Veronika Takács Richárd Zsohár Fanni
Major Gergő Tóth Regős Bence

6. A osztály
Domján Eszter Lúcia Kozma Csenge Abigél Tálos Gergő Zoltán
Horváth Gréta Molnár Botond
Hosznyák Bálint Ferenc Oláh Ivett Emese

7. A osztály
Dömötör Zsóka Marton Júlia Kata Silló Kinga
Hetyésy Máté Mátyás Flóra Sipos Marcell
Kovács Bence Perger Ákos Szendrei Diána

8. A osztály
Csinyát Rebeka Rábavölgyi Nóra Vaski Flóra Dorottya
Kiss Nóra Mária Tomasics Réka Vékási Máté
Lennert Tamara Tóth Milán Máté Zsirai Dorka Anna

9. A osztály
Hujber Panna Kovács Ábel Bulcsú Tomasics Panna
Lorna Emma Jones Kovács Marcell
Karácsony Gábor Schmidt Balázs

9. B osztály
Ámon Attila Miklós Gáspár György András

9. C osztály
Kovács Vivien Nyakas Veronika Szalai Melitta Karolina

9. D osztály
Czigány Csenge Ágota Novák Tamara Tóth Marcellina
Kalmár Kitti Alexandra Radics Réka Zborovszky Boglárka
Kovács Luca Tatai Blanka

9. E osztály
Szántó Rebeka

10. A osztály
Borsos Lilla Emőke Gyertyánági Eliza Pusztai Bettina
Doucha Lilla Viktória Hohl Kitti Tukszár Zsófia
Fodor Lídia Jánoki Georgina
Gaál Villő Kardos Kinga

13
 10. B osztály
Rammer Dávid Simon Dorina Kíra Szokoli Mátyás

10. C osztály
Mudry Anna Dorottya Proszenyák Laura Vidéki Alexandra

10. D osztály
Horváth Mátyás Ferenc Nagy Réka Tatai Benita Bella
Kálovics Emma Németh Veronika

10. E osztály
Lippa Dóra Takács Petra

11. A osztály
Darnai Máté Karancz Panna Fruzsina Simán Dániel
Herman Aliz Kertész István Vernyel János
Horváth Dóra Kondákor Karolina Mónika
Kálovics Milán Porgányi Anna

11. B osztály
Baj Bianka Kovács Kinga Marczin Zsófia
Horváth Aurél Lőrincz Norbert Varga Ákos

11. C osztály
Merényi Dóra Eszter

11. D osztály
Gulyás Lilla Vörös Dominika
Kolozsvári Péter Zsolt Waldinger Dóra

11. E osztály
Karavidaj Ermira Szabó Kata Varga Petra Dorottya

11. F osztály
Böjti Blanka Poszovecz Hanna
Bunczom Evelin Szabó Noémi

11. G osztály
Budai Krisztina Leticia Fordán Dorottya Kálmán Nikolett

12. A osztály
Fodor Lőrinc Döme Pap Kornél Tóth Zsófia
Hegyi Bálint Ottó Tóth Zsigmond

14
 12. B osztály
Horváth Zsófia Flóra Mile Dávid Bence Varga Viktor Zoltán
Illés Patrik Sajni Eszter Ramóna Vuk Dalma
Kóbor Karina Simon Dominik
Lovkó Luca Varga Bence

12. D osztály
Abay-Nemes Anna Dobó István Németh Vivien
Balazsin Balázs Erdődi Nóra Poszavecz Tamás
Balazsin Viktor Hajós Franciska Rikli Ákos
Cselényi Luca Horváth Ákos Marcell Talabér Boglárka
Dén Dániel Kocsis Tamás Tolnai Zsófia

12. E osztály
Gábor Evelin Judit Kóbor Regina Mária
Jasarevic Sabina Szőllőskei Vivien

12. F osztály
Flumbort Sára Horváth Martin
Göncz Norbert Zsohár Zsófia Szonja

13. C osztály
Katócs Nóra Kovács Flóra Végh Péter

Munkában az 5.A-sok a könyvtárban

15
 ORSZÁGOS JELENTŐSÉGŰ TANULMÁNYI VERSENYEKEN
EREDMÉNYT ELÉRT TANULÓINK (zárójelben a felkészítő tanár/ok neve)

Németh Márton Tamás 5.A Nemzetközi Magyar Matematikaverseny 5-8. osztály

– III. díj (Márfi Kornélia)
Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny – 7. hely
(Márfi Kornélia)
Kalmár László Matematikaverseny – 20. hely (Márfi
Kornélia)
Bakonyi Blanka 6.A Kalmár László Matematikaverseny – 31. hely (Tolnainé
Horváth Ágnes)
Kovács Viktória 6.A Bókay Árpád Biológiaverseny – 15. hely (Csörgicsné
Balogh Edit)
Szente Tamás 6.A Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny – 14. hely
(Tolnainé Horváth Ágnes)
Aczél Péter 7.A Less Nándor földrajzverseny – 1. hely (Alexa
Mercédesz)
Dömötör Zsóka 7.A 7-8. évf. tanulók országos történelemversenye – 18.
hely (Alexa Péter)
Krihó László Bendegúz 7.A Less Nándor földrajzverseny – 4. hely (Alexa
Mercédesz)
Harmadás Dóra 8.A 7-8. évf. tanulók országos történelemversenye – 4.
hely (Andl Melinda)
Koós Márton 8.A Logo OSzTV – 4. hely (Hermanné Tóth Erika, Herman
József)
Lennert Tamara 8.A Nemes Tihamér OITV alkalmazás kategória – 9. hely
(Hermanné Tóth Erika)
Szente Péter 8.A Logo OSzTV – 2. hely (Hermanné Tóth Erika, Herman
József)
Nemes Tihamér OITV programozás kategória – 15.
hely (Erdősné Németh Ágnes)
Szirtes Botond 8.A Logo OSzTV – 7. hely (Hermanné Tóth Erika, Herman
József)
Nemes Tihamér OITV programozás kategória – 9. hely
(Erdősné Németh Ágnes)
Csertán András 9.A Nemes Tihamér OITV programozás kategória – 1. hely
(Erdősné Németh Ágnes)
Szőkefalvy-Nagy Gyula Matematikai Emlékverseny –
I. díj (Erdős Gábor)
Nemzetközi Magyar Matematikaverseny – 2. díj (Erdős
Gábor)
Arany Dániel Matematikai Tanulóverseny – 2. díj
(Erdős Gábor)
Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny – 13. hely
(Erdős Gábor)
Zrínyi Ilona Matematikaverseny – 15. hely (Erdős
Gábor)
16
Sulan Ádám 9.A Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny – 1. hely (Erdős
Gábor)
Szőkefalvy-Nagy Gyula Matematikai Emlékverseny – II. díj
(Erdős Gábor)
Nemzetközi Magyar Matematikaverseny - 3. díj (Erdős Gábor)
Arany Dániel Matematikai Tanulóverseny – 3. díj (Erdős Gábor)
Logo OSzTV – 12. hely (Erdősné Németh Ágnes)
Csizmadia Péter 9.B Bod Péter Országos Könyvtárhasználati Verseny - 12. hely
(Horváth Éva)
Jánoki Georgina 10.A Szőkefalvy-Nagy Gyula Matematikai Emlékverseny – dicséret
(Erdős Gábor, Országné Szita Ágnes)
Busa Máté 10.B Szőkefalvy-Nagy Gyula Matematikai Emlékverseny – II. díj
(Erdős Gábor)
Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny – 2. hely (Erdős
Gábor)
Nemzetközi Magyar Matematikaverseny – 2. díj (Erdős Gábor)
Nemes Tihamér OITV programozás kategória – 2. hely (Erdősné
Németh Ágnes)
Arany Dániel Matematikai Tanulóverseny – 3. díj (Erdős Gábor)
Zrínyi Ilona Matematikaverseny – 6. hely (Erdős Gábor)
Szinyéri Bence 10.B Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny – 2. hely (Erdős
Gábor)
Nemzetközi Magyar Matematikaverseny – 3. díj (Erdős Gábor)
Szőkefalvy-Nagy Gyula Matematikai Emlékverseny – dicséret
(Erdős Gábor)
Mikola Sándor Országos Középiskolai Tehetségkutató
Fizikaverseny – 6. hely (Kém Eszter, Piriti János)
Nemes Tihamér OITV programozás kategória – 7. hely (Erdősné
Németh Ágnes)
Logo OSzTV – 13. hely (Erdősné Németh Ágnes)
Traub Sándor 10.D Curie Kémia Emlékverseny – 18. hely (Dénes Sándorné)
Horváth Aurél 11.B OKTV földrajz – 29. hely (Alexa Péter)
Horváth Lóránt 11.B OKTV informatika II. – 28. hely (Herman József)
Novák Eszter 12.A OKTV rajz és vizuális kultúra – 12. hely (Stamler Lajos)
Gál Gábor 12.B OKTV informatika II. – 40. hely (Herman József)
Balazsin Balázs 12.D OKTV orosz nyelv – 9. hely (Borók Erzsébet)
Erdős Márton 12.D OKTV informatika II. – 1. hely (Erdősné Németh Ágnes, Erdős
Gábor, Dr. Zsakó László, Dr. Horváth Gyula)
Nemzetközi Magyar Matematikaverseny – 2. díj (Zsovár Anita,
Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes)
OKTV matematika II. – 10. hely (Zsovár Anita, Erdős Gábor,
Erdősné Németh Ágnes)
Kósa Dániel 12.D Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny - díjazott (nincs
sorrend!) (Baloghné Harkány Judit)
Göncz Norbert 12.F OKTV dráma – 10. hely (Bali Judit, Földi Gábor)

17
 CSAPATVERSENYEKEN ELÉRT ORSZÁGOS EREDMÉNYEK

Balogh János Kárpát-medencei Környezet. és Egészségvédelmi csapatverseny

Hajós Dorina, Kele Jázmin, Rábavölgyi Nóra (mind 8.A) – 3. hely (Csörgicsné
Balogh Edit)

Bolyai Matematika Csapatverseny

Ágoston Barbara, Lakner Dorina, Németh Márton Tamás, Sipos Dorka (mind 5.A)
– 9. hely (Márfi Kornélia)
Csertán András (9.A), Pánczél Bálint (9.B), Schmid Stephanie (9.A) – 6. hely
(Erdős Gábor, Lábodi Gyöngyi)
Busa Máté (10.B), Jánoki Georgina (10.A), Posztós Nóra (10.B), Szinyéri Bence
(10.B) – 2. hely (Erdős Gábor, Országné Szita Ágnes)

Curie környezetvédelmi emlékverseny

Kovács Nikolett, Nyeste Dorka, Oláh Ivett (mind 6.A) – 9. hely (Csörgicsné Balogh
Edit)
Marton Júlia Kata, Mátyás Flóra, Lendvai Kristóf (mind 7.A) – 5. hely (Bagarusné
Szabó Katalin, Martonné Pálfalvi Katalin)
Cziráki Kamilla, Kis Rebeka, Sipos Barnabás (mind 7.A) – 10. hely (Bagarusné
Szabó Katalin)

Egy érdekes kísérlet a Curie versenyen

18
 REGIONÁLIS ÉS MEGYEI SZINTŰ VERSENYEKEN ELÉRT
LEGJOBB EREDMÉNYEK

„„Szép magyar beszéd” verseny (9-12.) megyei forduló

1. Horváth Patrícia (12.D) Baloghné Harkány Judit
3. Farkas Dóra (11.B) Knausz Ágnes
4. Baj Bianka (11.B) Knausz Ágnes
Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny megyei forduló
1. Farkas Dóra (11.B) Knausz Ágnes
3.Vajda Kitti ( 10.E) Baloghné Harkány Judit
4. Szabó Noémi (11.F) Nagyné Kőmüves Rita
„Szép magyar beszéd” verseny (5-8.) területi forduló – saját korosztályban
7. Varga Kata Luca (5.A) Földi Gábor
2. Silló Kinga (7.A) Nagyné Kőmüves Rita
4. Tomasics Réka 87.A) Dr. Márton Alfréd
Kőrösi megyei szövegértő verseny – saját évfolyamon
2. Ladányi Lúcia (6.A) Németh Ferenc
5. Zadravecz Máté (6.A) Németh Ferenc
1. Silló Kinga (7.A) Nagyné Kőmüves Rita
4. Hetyési Máté (7.A) Nagyné Kőmüves Rita
Péterfy tanulmányi verseny – nyelvtan – saját évfolyamon
6. Szerdahelyi Anna Mária (5.A) Földi Gábor
4. Makrai Olivér (6.A) Németh Ferenc
Bárczi Géza anyanyelvi verseny
6. Sipos Dorka (5.A) Földi Gábor
Nyelvész anyanyelvi verseny megyei forduló – saját évfolyamon
4. Sipos Dorka (5.A) Földi Gábor
9. Szemlics Cintia (5.A) Földi Gábor
4. Cziráki Kamilla (7.A) Nagyné Kőmüves Rita
Országos történelem tanulmányi verseny 7-8. osztályosoknak – megyei forduló
1. Harmadás Dóra (8.A) Andl Melinda
2. Dömötör Zsóka (7.A) Alexa Péter
8. Lang Flóra (8.A) Andl Melinda
Savaria országos történelem tanulmányi verseny megyei forduló - saját évfolyamon
4. Herjávecz Krisztina (9.B) Alexa Péter
6. Vasvári Zsóka (9.B) Alexa Péter
Kalmár László matematikaverseny megyei forduló – saját évfolyamon
1. Németh Márton Zamás (5.A) Márfi Kornélia
3. Lakner Dorina (5.A) Márfi Kornélia
1. Bakonyi Blanka (6.A) Tolnainé Horváth Ágnes
3. Szirtes Botond (8.A) Tolnainé Horváth Ágnes
Zrínyi Ilona matematikaverseny megyei forduló – saját évfolyamon
1. Lakner Dorina (5.A) Márfi Kornélia
3. Németh Márton Tamás (5.A) Márfi Kornélia
6. Ágoston Barbara (5.A) Márfi Kornélia

19
 7. Sipos Dorka (5.A) Márfi Kornélia
4. Szente Tamás (6.A) Tolnainé Horváth Ágnes
9. Ferencz Orsolya (6.A) Tolnainé Horváth Ágnes
4. Tuboly Roland (7.A) Lábodi Gyöngyi
5. Krihó László Bendegúz (7.A) Lábodi Gyöngyi
1. Csertán András (9.A) Erdős Gábor
4. Csepreghy Réka (9.A) Erdős Gábor
9. Schmid Stephanie (9.A) Erdős Gábor
1. Busa Máté (10.B) Erdős Gábor
3. Szinyéri Bence (10.B) Erdős Gábor
3. Kolozsvári Péter (11.D) Lábodi Gyöngyi
4. Perger Kitti (11.A) Tolnainé Horváth Ágnes
6. Hegedüs Ákos (11.A) Tolnainé Horváth Ágnes
8. Kiss Benedek Győző (11.A) Kasztl Csilla
Csapatok versenyében – saját évfolyamon:
1. Lakner Dorina, Németh Márton Tamás,
Ágoston Barbara (5.A) Márfi Kornélia
2. Ferenc Orsolya, Ladányi Lúcia,
Szente Tamás (6.A) Tolnainé Horváth Ágnes
2. Aczél Péter, Krihó László Bendegúz,
Tuboly Roland Levente (7.A) Lábodi Gyöngyi
2. Szente Péter, Szirtes Botond,
Tóth Milán (8.A) Tolnainé Horváth Ágnes, Márfi
Kornélia
2. Csepreghy Réka, Csertán András,
Schmid Stephanie (9.A) Erdős Gábor
2. Busa Máté (10.B), Jánoki Georgina (10.A),
Szinyéri Bence (10.B) Erdős Gábor, Országné Szita Ágnes
2. Hegedüs Ákos (11.A), Kolozsvári Péter (11.D),
Perger Kitti (11.A) Tolnainé Horváth Ágnes,
Lábodi Gyöngyi
Varga Tamás matematikaverseny megyei forduló – saját évfolyamon
1. Böröczki Luca (7.A) Lábodi Gyöngyi
2. Krihó László Bendegúz (7..A) Lábodi Gyöngyi
8. Tuboly Roland (7..A) Lábodi Gyöngyi
1. Szente Péter (8.A) Márfi Kornélia
5. Szirtes Botond (8.A) Tolnainé Horváth Ágnes
Nemzetközi Kenguru matematikaverseny – megyei – saját évfolyamon
2. Németh Márton Tamás (5.A) Márfi Kornélia
7. Ágoston Barbara (5.A) Márfi Kornélia
9. Cziráki Boglárka (5.A) Márfi Kornélia
1. Szente Tamás (6.A) Tolnainé Horváth Ágnes
3. Böröczki Luca (7.A) Lábodi Gyöngyi
6. Aczél Péter (7.A) Lábodi Gyöngyi
4. Szente Péter (8.A) Márfi Kornélia

20
 6. Szirtes Botond (8.A) Tolnainé Horváth Ágnes, Márfi
Kornélia
9. Koós Márton (8.A) Tolnainé Horváth Ágnes, Márfi
Kornélia
1. Sulan Ádám (9.A) Erdős Gábor
3. Csertán András (9.A) Erdős Gábor
10. Schmid Stephanie (9.A) Erdős Gábor
1. Busa Máté (10.B) Erdős Gábor
1. Szinyéri Bence (10.B) Erdős Gábor
5. Kardos Réka (11.B) Erdős Gábor
6. Porgányi Anna (11.A) Tolnainé Horváth Ágnes
7. Kálovics Milán (11.A) Tolnainé Horváth Ágnes
9. Kolozsvári Péter (11.D) Lábodi Gyöngyi, Kasztl Csilla
10. Perger Kitti (11.A) Tolnainé Horváth Ágnes, Erdős
Gábor
Megyei középiskolai matematikaverseny – saját évfolyamon
1. Sulan Ádám (9.A) Erdős Gábor
2. Csertán András (9.A) Erdős Gábor
8. Kálovics Zoltán (9.A) Erdős Gábor
1. Busa Máté (10.B) Erdős Gábor
2. Szinyéri Bence (10.B) Erdős Gábor
8. Posztós Nóra (10.B) Erdős Gábor
4. Perger Kitti (11.A) Tolnainé Horváth Ágnes, Erdős
Gábor, Kasztl Csilla
5. Horváth Lóránt (11.B) Erdős Gábor
7. Kolozsvári Péter (11.B) Lábodi Gyöngyi, Kasztl Csilla
8. Kardos Réka (11.B) Erdős Gábor
9. Kovács Kinga (11.B) Erdős Gábor
10. Porgányi Anna (11.A) Tolnainé Horváth Ágnes, Erdős
Gábor
3. Erdős Márton (12.D) Erdős Gábor, Zsovár Anita
10. Gerő László (12.D) Zsovár Anita
Péterfy tanulmányi verseny – angol nyelv – saját évfolyamon
1. Silló Kinga (7.A) Vlasics Anikó
5. Gárdonyi Zsófia (7.A) Vlasics Anikó
3. Kanizsai Léna (8.A) Fodorné Koller Zsuzsánna
Országos angol nyelvi verseny megyei forduló – saját évfolyamon
2-3. Silló Kinga (7.A) Vlasics Anikó
Megyei angol nyelvi verseny
9/I. kategória
3. Molnár Kristóf (9.B) Olasz Nóra, Kercsmarics Kinga
8. Schmid Stephanie (9.A) Kornay Andrea
10/I. kategória
1. Szokoli Mátyás (10.B) Blasszauer János

21
 4. Lenkovics Marcell (10.B) Jeschné Kocsis Rózsa
4. Kovács Dániel (10.A) Olasz Nóra, Szemmelveisz Ildikó
7. Varga Eszter (10.A) Olasz Nóra, Szemmelveisz Ildikó
Péterfy tanulmányi verseny – német nyelv – saját évfolyamon
5. Fata Flóra (7.A) Artner Katalin
6. Sipos Nikolett (7.A) Artner Katalin
3. Salamon Soma (8.A) Andl Melinda
Megyei német nyelvi verseny
9/I. kategória
2. Vass Veronika (9.A) Salamonné Lackner Henriett
8. Kovács Marcell (9.A) Salamonné Lackner Henriett
10/I. kategória
2. Jánoki Georgina (10.A) Kovács Lívia
5. Boa Boglárka (10.A) Kovács Lívia
10/II. kategória
3. Kardos Kinga (10.A) Kovács Lívia
8. Suhai Zsolt (10.A) Kovács Lívia
Megyei fizikaverseny – saját évfolyamon
1. Csertán András (9.A) Dénes Sándorné
2. Pőcze Barnabás (9.A) Dénes Sándorné
5. Csizmadia Péter (9.B) Kém Eszter
2. Szinyéri Bence (10.B) Kém Eszter, Piriti János
3. Horváth Lóránt (11.B) Kém Eszter
4. Kardos Réka (11.B) Kém Eszter
6. Gerő László (12.D) Kém Eszter
Irinyi János országos középiskolai kémiaverseny megyei forduló – saját kategóriában
1. Csermák Ádám (9.B) Pintér Gyula
5. Pánczél Bálint (9.B) Pintér Gyula
5. Domián Bálint (10.A) Csörgicsné Balogh Edit
1. Traub Sándor (10.D) Dénes Sándorné
Teleki Pál Országos Földrajz-Földtan Verseny – megyei forduló
2. Cziráki Kamilla (7.A) Alexa Mercédesz
3. Aczél Péter (7.A) Alexa Mercédesz
„Tiszán innen-Dunán túl” népdaléneklési verseny – területi forduló
Bakonyi Blanka (6.A) – arany minősítés Bagarusné Szabó Katalin
Molnár Panna (6.A) – arany minősítés Bagarusné Szabó Katalin
Bakonyi Blanka - Molnár Panna
(6.A-sok) – arany minősítés Bagarusné Szabó Katalin
„Útkeresők – útvesztők, veszélyvágta” – megyei bűnmegelőzési vetélkedő
10.D osztály – 2. hely

22
 BÜSZKESÉGEINK A SPORT TERÜLETÉN

Az idei esztendőben is számos alkalommal örülhettünk diákjaink sportsikereinek. Az

alábbiakban olvashatják a diákolimpiai országos döntőkön helyezést elért tanulók névsorát;
a névsort Willmann Zsolt tanár úr állított össze.

Atlétika
Vaska Barnabás (5.A) – mezei futás – 20. hely
Kosárlabda B33
Karancz Panna (11.A), Herman Aliz (11.A), Kardos Réka (11.B), Horváth Enikő – 3. hely
(róluk egy külön írás is olvasható az évkönyv … oldalán)
Lábtoll-labda
V. korcsoport fiú csapat
Salamon Soma (8.A), Losonczy Máté (9.A), Tolnai Gergely (9.B) – 5. hely
Domján Dávid, Karácsony Gábor, Tóth Tamás (mind 9.A) – 8. hely
Kovács Ábel, Tóth Tamás II., Vastag Marcell (mind 9.A)– 11. hely
V. korcsoport leány egyéni Kunics Réka (11.D)– 1. hely
VI. korcsoport csapat Bársony Letícia (11.G), Kunics Réka, Tukszár Zsófia (10.A)
– 1. hely
Tájékozódási futás
II. korcsoport fiú – Molnár Botond (6.A) 13. hely
II. korcsoport fiú – Gazdag Kristóf (7.A) 43. hely
V. korcsoport fiú – Csertán András (9.A) 15. hely, Kolozsvári Péter (11.D) 34. hely,
Traub Sándor (10.D) 47. hely
VI. korcsoport fiú – Erdős Márton (12.D) 12. hely
III. korcsoport leány – Cziráki Boglárka (5.A) 36. hely
V. korcsoport leány – Porgányi Anna (11.A) 12. hely, Gazdag Mónika (11.D) 49. hely
VI. korcsoport leány – Kozma Blanka (11.D)16. hely
Vívás/kard
IV. korcsoport női - Mádé Réka (8.A) 1. hely
VI. korcsoport fiú – Dobó István (12.D) 2. hely, Farkas Márton (11.F) 10. hely
VI. korcsoport leány – Vernyel Sára (12.A) 7. hely, Mádé Réka (8.A) 8. hely,
Flumbort Sára (12.F) 9. hely
Fiú csapat – Dobó István, Farkas Márton, Gayer Márton (12.A), Nagy Csongor
(12.A) – 2. hely
Leány csapat – Flumbort Sára, Mádé Réka, Vernyel Sára – 1. hely
Sakk
Amatőr csapat – Balogh Eszter (9.B), Németh Viktória (9.D), Vass Veronika (9.A)
– 5. hely
Amatőr egyéni – Joó Zsombor (10.E) 10. hely

Tavalyi évkönyvünkben is említésre került az úszó Molnár Flóra (11.A), akiről akkor azt
írtuk, hogy gőzerővel készül a riói olimpiára. A felkészülés olyan sikeres volt, hogy Flóra a
magyar olimpiai csapat tagja lett, s képviselheti hazánkat, városunkat és iskolánkat az idei
nyári olimpiai játékokon, mégpedig 50 méter gyorson. Hajrá, Flóra! (Ugyanezen címmel a
67. oldalon olvashatnak egy interjút Flórával, mely a SÉTA-program keretében született.)
23
 Kulturális életünk

Nem szabad, hogy egy iskola csupán az oktatás helyszíne legyen – nagyon fontos
szerepet kell kapnia a nevelésnek is, s ehhez kiváló adalékul szolgál a kultúra, annak minden
területe. Ilyen szempontból aligha panaszkodhatunk, hiszen egyrészt mi, az iskola is sokféle
lehetőséget kínálunk diákjainknak (gondoljunk nívós, országos színvonalú ünnepségeinkre,
a filmvetítésekre, a rendhagyó órákra!), másrészt diákjaink is rengeteg szép eredménnyel
örvendeztetnek meg minket ezen a téren (gondoljunk kiváló versmondóinkra, név szerint
és többek között: Kiss Veronika, Rudics Mátyás, Silló Kinga, Micsinai Dominik, Baj Bianka,
Farkas Dóra, Horváth Patrícia, Kósa Dániel!) .
Az idei esztendő különösen fontos volt kulturális szempontból, hiszen (páros év lévén)
Keszthelyen ismét megrendezésre került a Helikon, a dunántúli iskolák hatalmas kulturális
seregszemléje és versenye. Mert bizony verseny ez a javából, és méltán lehetünk büszkék
az elért eredményekre. Lássuk csak!

NÉV, CSOPORT KATEGÓRIA EREDMÉNY

VIRÁG BENEDEK VEGYESKAR VEGYESKAR ARANY
VIRÁG BENEDEK NŐI KAR NŐI KAR ARANY
VIRÁG BENEDEK KAMARAKÓRUS KAMARAKÓRUS EZÜST
KOVÁCS MARCELL (9.A) KOMOLYZENE EZÜST
HANGSZERSZÓLÓ
PROSZENYÁK LAURA (10.C) KOMOLYZENE BRONZ
HANGSZERSZÓLÓ
BENE BARBARA (11.A) KOMOLYZENE BRONZ
SZÓLÓÉNEK
KANIZSAI REGRUTÁK FOLKLÓR NÉPDAL ARANY +
KÜLÖNDÍJ
MILEI BÁLINT (12.B) KÖNNYŰZENE ÉS ÉNEK ARANY
ORFF ÜTŐEGYÜTTES KÖNNYŰZENE ÉS ÉNEK ARANY +
KÜLÖNDÍJ
TIZEDES RENÁTA (11.G) MOZGÁSMŰVÉSZET ARANY
MODERN TÁNC
SZAN-DIA KÖTÉLUGRÓK EGYÉB BRONZ
SZAN-DIA LÁTVÁNYTÁNCOSOK MOZGÁSMŰVÉSZET BRONZ
MODERN TÁNC
LENNERT TAMARA (8.A) VIZUÁLIS MŰVÉSZETEK ARANY +
BRONZ
NOVÁK ESZTER „EDÓ” (12.A) FILM ÉS VIDEO BRONZ
BAJ BIANKA (11.B) VERS- ÉS ARANY+
PRÓZAMONDÁS KÜLÖNDÍJ
KULISSZA SZÍNTÁRSULAT SZÍNJÁTSZÁS ARANY

24
KIVÁLÓ TANULÓINK DICSŐSÉGTABLÓJA

25
26
27
28
29
 A TANÁRI KAR
Alexa Mercédesz földrajz, testnevelés 2001—
Alexa Péter történelem, földrajz 1999—
Andl Melinda történelem, német 1991—
Artner Katalin német 1999—
Bagarusné Szabó Katalin biológia, ének 1996—
Balogh László fizika, matematika, 1986—
igazgató 2009—
Baloghné Harkány Judit magyar, német, a nyelvi mk. vezetője 1986—
Bekéné Szücs Violetta angol 2014—2016
Benedekné Stadler Éva német 1990—
Berecz Mónika angol, biológia 2002—
Biróné Mike Éva testnevelés, rajz 1989—
Blasszauer János angol 2000—
Borók Erzsébet magyar, orosz, angol 1981—
Cseke József ének 1997—
Csörgicsné Balogh Edit biológia, kémia 1997—
Dénes Sándor fizika, kémia 1994—
igazgató 2004—2009
Dénes Sándorné fizika, kémia, a term. tud.mk. vezetője 1982—
Dobó István német 2001—
Erdős Gábor matematika, fizika 1991—
igazgatóhelyettes 2004—2013
Erdősné Németh Ágnes matematika, számítástechnika 2006—
Fodorné Koller Zsuzsánna francia, orosz, angol 1982—
Földi Gábor magyar, angol 2005—
Dr. Gálné Dénes Tünde francia, angol 2006
Gubricza Krisztina könyvtáros 2010—
Gyergyák Emőke angol 2003—
Györek László matematika, filozófia 1993—
Herman József számítástechnika, testnevelés, 2004—
Hermanné Tóth Erika számítástechnika, matematika,
testnevelés 2001—
Hidvégi Györgyné magyar, német 2001—
Horváth Éva könyvtáros, matematika 1993—
Horváth Gábor történelem 2000—
Horváth Gyöngyi német, orosz 1994—
Járnecz Edina angol 1999—
Jellasics Németh Edina magyar óraadó
Jeschné Kocsis Rózsa angol 1982—1986
2013—2016
Kasztl Csilla matematika 2005—
Katona Noémi olasz, ének, népművelés 2000—
igazgatóhelyettes 2013—
Kele Krisztián számítástechnika, matematika 1998—
Kém Eszter fizika 2014—
Kercsmarics Kinga angol óraadó
Knausz Ágnes magyar, orosz, angol, 1998—
a humán munkaközösség vezetője

30
Kornay Andrea angol 1989—
Kovács András német, történelem 1997—
Kovács Lívia német, magyar 1994—
Kovácsné Nemes Adél magyar, angol 2005—
Lábodi Gyöngyi matematika, orosz, a matematika-
számítástechnika
munkaközösség vezetője 1995—
Márfi Kornélia matematika 2013—
Márton Alfréd magyar óraadó
Martonné Pálfalvi Katalin biológia, kémia 1998—
Miksó Ágnes kémia óraadó
Nagyné Koósz Zsuzsa biológia óraadó
Nagyné Kőműves Rita magyar, latin 1994—
Németh Ferenc magyar, történelem 1992—
Olasz Nóra német, angol 2005—
Országné Szita Ágnes matematika 2002—
Orvos Nóra angol óraadó
Pécsi László történelem, latin, a DÖK- 1991—
mozgalmat segítő tanár
Pintér Gyula matematika, kémia 2003—
Piriti János matematika, fizika 1987—
igazgatóhelyettes 2013—
Révész Arany testnevelés, orosz 1988—
Salamonné Lackner Henriett német, olasz 1993—
Simon József magyar, történelem 1988—
Sipos Ágnes angol, német 1999—
Stamler Lajos rajz, földrajz 1988—
Dr. Szabadosné Rák Éva német, orosz, angol 2005—
Szalai Gabriella matematika, fizika 2003—
Szemmelveisz Ildikó angol óraadó
Szili Zsuzsanna angol 1999—
Takácsné Róka Katalin biológia, kémia 1995—
Tislérné Tóth Zsuzsanna magyar, orosz, 1989—
igazgatóhelyettes 2009—
Tolnainé Horváth Ágnes matematika 2002—
Török Tamás testnevelés 2013—
Tulok József testnevelés, biológia, 2001—
Tüske Judit földrajz, történelem 1997—
Vlasics Anikó angol óraadó
Willmann Zsolt testnevelés, a testnevelés és
művészeti nevelés mk.vezetője 1984—
Zieger Krisztina angol, német 1997—
Zsovár Anita matematika, fizika 1994—

31
 AZ ISKOLA TESTI-LELKI EGÉSZSÉGÉÉRT FELELŐS

Kuti Márta ifjúsági védőnő

ÜGYVITELI DOLGOZÓK

Szabó Lászlóné gazdasági vezető

Mecséri Istvánné ügyintéző
Sinkovicsné Szili Gyöngyi iskolatitkár
Samuné Fehér Katalin iskolatitkár
Biacs János rendszergazda
Várhegyi Tamás rendszergazda
Bánhegyi Ferenc házmester
Kollerné Palkó Melinda laboráns

TECHNIKAI DOLGOZÓK

Bartusné Horváth Ágnes takarítónő

Bunics Attiláné takarítónő
Büki Brigitta hivatalsegéd
Halász Angéla takarítónő
Hohl Ferencné takarítónő
Kovács Ferencné takarítónő
Kucskó Ferencné takarítónő
Moór Marianna takarítónő
Soósné Bébecz Mária takarítónő
Szabó László portás
Tislarics Ferenc fűtő, karbantartó
Tizedes Tibor portás

KÖZFOGLALKOZTATOTTAK

Szabó Ibolya
Németh Szilvia
Kanizsainé Matyók Katalin
Kiss Zoltánné
Németh László
Sebestyén Jánosné

32
 AZ ISKOLA TANULÓI

5. A osztály
Osztályfőnök: Márfi Kornélia

Ágoston Barbara Markó András Milán Szerdahelyi Anna Mária

Berkes Dávid Nagy Júlia Szirtes Berta
Cziráki Boglárka Németh Márton Takács Richárd
Deme Viktória Németh Zsófia Tóth Regős Bence
Domina Blanka Ország Zsombor Vanyó Ingrid
Fehér Boga Pál Petényi Dalma Zsanett Vanyó Vanda
Gaál Éva Réti András Varga Kata Luca
Kanizsai Máté Rudics Mátyás Vaska Barnabás
Kiss Veronika Sipos Dorka Vukics Zoé
Lakner Dorina Szántó Bendegúz Zsohár Fanni
Major Gergő Szemlics Cintia

6. A osztály
Osztályfőnök: Horváth Gábor

Bagladi Dániel Kovács Viktória Sinkovics Éva

Bakonyi Blanka Kozma Csenge Abigél Szente Tamás
Dávid Dominik Kuzsner Mátyás Ariel Tálos Gergő Zoltán
Domján Eszter Lúcia Ladányi Lúcia Laura Tar Fruzsina
Ferencz Orsolya Lukácsi Kolos Tatai Zsóka
Fodor István Imre Makrai Olivér Tolnai Petra
Horváth Gréta Molnár Botond Tóth Viktor Tibor
Hosznyák Bálint Ferenc Molnár Panna Tótiván Axel
Kele Marcell Molnár Simon Vuk Sára Veronika
Kiss Hunor Nyeste Dorka Zadravecz Máté
Kovács Nikolett Oláh Ivett Emese

7. A osztály
Osztályfőnök: Alexa Mercédesz

Aczél Péter Hetyésy Máté Perger Ákos

Böröczki Luca Kis Rebeka Pécsi Gábor Benedek
Brünner Mátyás Kovács Bence Salamon Dóra
Cziráki Kamilla Krihó László Bendegúz Silló Kinga
Dömötör Zsóka Lendvai Kristóf Sipos Barnabás
Fata Flóra Marton Júlia Kata Sipos Marcell
Felméri Lilla Mátyás Flóra Sipos Nikolett
Gárdonyi Zsófia Mikler Barna Dániel Szendrei Diána
Gazdag Kristóf Orbán Dorina Kíra Tuboly Roland Levente
Gelencsér Larissza Pásztor Máté Veszelyi Tamás Dániel

33
 8. A osztály
Osztályfőnök: Andl Melinda

Csinyát Rebeka Kiss Nóra Mária Szente Péter

Dobrádi Réka Koós Márton János Szirtes Botond
Felméri Bettina Kováts Adél Tomasics Réka
Gerencsér Gergő Lang Flóra Tóth Krisztián Tamás
Hajós Dorina Lennert Tamara Tóth Milán Máté
Harmadás Dóra Mádé Réka Vaski Flóra Dorottya
Horváth Réka Rábavölgyi Nóra Vékási Máté
Horváth Zsombor Salamon Kornél Soma Veres Zoltán
Kanizsai Léna Stróbl Ábel Zsirai Dorka Anna
Kele Jázmin Anna Szalai Márk
Kiss Mihály Szántó Fanni

9. A osztály
Osztályfőnök: Pécsi László

Birkner Emma Lorna Emma Jones Sulan Ádám

Csepreghy Réka Sarolta Losonczy Máté Szabó Dóra Barbara
Csertán András Losonczy Róza Tomasics Panna
Domián Dávid Ádám Ludnik Máté Tóth Tamás
Farkas Emese Nemes Gábor Tóth Tamás
Hujber Panna Pőcze Barnabás Török András
Karácsony Gábor Rátfai Levente Vass Veronika
Kálovics Zoltán Schmid Stephanie Vastag Marcell Levente
Kovács Ábel Bulcsú Schmidt Balázs Zsohár Sára
Kovács Marcell Sipos Richárd

9. B osztály
Osztályfőnök: Olasz Nóra /Nagyné Kőmüves Rita

Ámon Attila Miklós Hegedüs Erik Molnár Kristóf

Bacsi Levente Herjávecz Krisztina Pánczél Bálint
Balogh Eszter Horváth Máté Pózvék Dávid
Bódi Boglárka Kele Martin Tibor Rikli Szabolcs
Bunczom Fanni Kohári Veronika Sólyomvári Dávid
Cseke Viktor Kozári Gábor Takács Natasa
Csermák Ádám Barna Lovrek Bálint Tóbi Bálint
Csizmadia Péter Magyar Márk Tolnai Gergely
Gáspár György András Mikola Dániel Tolnai Mihály
Györei Kristóf Mikola Dávid Vasvári Zsóka

34
 9. C osztály
Osztályfőnök: Sipos Ágnes

Bart Krisztina Puskás Patrik Godina Gréta Dorottya

Bencsik Virág Rédics Dániel Horváth Bendegúz György
Dékány Ábel István Renácz László Kozma Dóra
Farsang Klaudia Simon Nikolett Losonczi Mária
Horváth Levente Szalai Melitta Karolina Ribarics Laura
Kovács Vivien Tulipán Virág Simaga Babett
Kozma Boglárka Pompónia Vas Lilla Szemlics Mercédesz
Nyakas Veronika Baranyai Fanni Szmolár Nikolett
Oláh Enikő Billege Barnabás Turkovics Rebeka

9. D osztály
Osztályfőnök: Hermanné Tóth Erika

Czigány Csenege Ágota Horváth Ninell Pécsi Petra

Domján Regina Ilona Horváth Petra Radics Réka
Endrei Tamás Horváth Tamara Tatai Blanka
Fehér Luca Kalmár Kitti Alexandra Tóth Marcellina
Gadányi Bence Kátai Lora Trojkó Antónia Mária
Horváth Alexandra Keppel Sára Trombitás Ádám
Horváth Dániel Kovács Luca Zborovszky Boglárka
Horváth Gyula Németh Viktória Zsuppán Eszter
Horváth Kristóf Novák Tamara

9. E osztály
Osztályfőnök: Tolnainé Horváth Ágnes
Ámon Anna Kantó Loretta Eszter Tóth Martin
Bagarus Nóra Karavidaj Ardit Varga Henriett
Bakonyi Vanessza Kiss Alexandra Varga Izabella Luca
Dombai Nóra Kiss-Szabó Boglárka Varga Laura
Farkas Dániel Gábor Koósz Antal Gergely Varga Péter
Fenyvesi Fruzsina Lelkó Bora Várhelyi Boglárka
Ganzer Rebeka Fanni Peszlen Kata Csenge Veres Lázás Vilmos
Gergő Áron Szabó Noel Dénes Vidovics Cecília
Horváth Georgina Szántó Rebeka Varga Nóra

35
 10. A osztály
Osztályfőnök: Országné Szita Ágnes

Bíró Mátyás Gyertyánági Péter Lui (mt) Pusztai Bettina

Boa Boglárka Hohl Kitti Salamon Sára
Borsos Lilla Emőke Jánoki Georgina Suhai Zsolt
Domián Bálint Márk Kardos Kinga Szabó Kata Fanni
Doucha Lilla Viktória Kovács Dániel Targuba Dávid János
Drávecz Barnabás Lovkó Gergő Tukszár Zsófia
Fodor Lídia Németh Levente Varga Bence Tamás
Gaál Villő Pécsi Márk Benjámin Varga Eszter
Gyertyánági Eliza Peterman Máté Károly Zsiray Júlia

10. B osztály
Osztályfőnök: Török Tamás

Bacsi Mihály Illés Bálint Simó Bence

Balázs Enikő Kósi Marcell Simon Dorina Kíra
Biró Tibor Lenkovics Marcell Szabó Mátyás
Boros Gréta Milassin Mór (mt) Szinyéri Bence
Busa Máté Nagy Tamás Szokoli Mátyás
Cséplő Péter János Posztós Nóra Timár Gerda
Hederics Hanna Rácz Balázs Traub Tamás
Hegedüs Dominik Rammer Dávid Vajda Péter
Horváth Benedek Salamon Emese Varga Dávid István
Horváth Titanilla Vanda Salamon Enikő Zsohár András

10. C osztály
Osztályfőnök: Tulok József

Andor Fanni Jankovics Martina Parély Petra

Balassa Ádám Keglovics Ninetta Proszenyák Laura
Csizmadia Tímea Kele Luca Sárdi Klaudia
Dávid Rebeka Kéri Boglárka Simon Kíra
Eszter Dániel Ligeti Rebeka Anna Szabó Petra
Farkas Rebeka Mihály Karina Szamosi Richárd Gábor
Gredics Anett Mód Sáron Szekeres Andrea
Hetey Eszter Anna Molnár Eszter Szőke Laura
Honti Sára Kata Muczer Melinda Tótiván Nimród
Horváth Károly Bence Mudry Anna Dorottya Vidéki Alexandra

36
 10. D osztály
Osztályfőnök: Takácsné Róka Katalin

Acél Ramóna Horváth Miklós Schmidt Anna

Bársony Dániel László Kálovics Emma Szántó Anna
Bencsik Ádám Krasznai Kristóf Szatai Eszter Szilvia
Czakó Csenge Friderika Nagy Réka Szmodics Klaudia
Dencs Veronika Sára Németh Veronika Takács Julianna
El-sayed Jázmin Ojtó Marcell Tatai Benita Bella
Gerencsér Annamária Pammer Dániel Traub Sándor
Horváth Márton Pammer Zsolt Varga Csilla Fanni
Horváth Mátyás Ferenc Pécsi Péter

10. E osztály
Osztályfőnök: Németh Ferenc

Abay Nemes Ádám Joó Zsombor Póczak Dominika

Benczik Boglárka Juhász András Spingár Fanni
Boti Vanda Kalamár Csaba Szabó Renáta Krisztina
Ceiner Annamária Koczor Boglárka Szöllősi Barbara
Dani Luca Komárovics Zsófia Takács Petra
El-Khatib Iman Mona Kovács Kornél László Takács Petra
Gréger Alexandra Kovács Tamara Tóth Bonita Daniella
Gubricza Laura Adrienn Lippa Dóra Vadlek Dániel
Horváth Kyra Carmen Lőrincz Jázmin Fanni Vajda Kitti
Horváth Zsombor Micsinai Dominik Varga Nóra
Ivanovics Barbara Mikó Vivien

11. A osztály
Osztályfőnök: Csörgicsné Balogh Edit
Bécsi Bálint Kálovics Milán Németh Petra
Bene Barbara Kapin Péter Perger Kitti
Csányi Csenge Karancz Panna Fruzsina Porgányi Anna
Csányi Csilla Kertész István Salamon Kata
Darnai Máté Kiss Benedek Győző Simán Dániel
Füle Mátyás Lajos (mt) Koncz Balázs Sipos Vivien
Herman Aliz Kondákor Karolina Mónika Takács Anna
Horváth Dóra Kovács Alex Vernyel János
Horváth Miklós Kristóf Kovács Máté Koppány Zavaczky Áron
Hunya Anna Laura Molnár Flóra (mt)

37
 11. B osztály
Osztályfőnök: Knausz Ágnes

Baj Bianka Kardos Réka Anna Radványi Márton

Baj Zsolt Kincses Olívia Sgánetz Eszter Sára
Biró Krisztián Kisgyura Anna Szabó Dániel
Deák Dániel Kócza Bálint Vajk Tanai Marcell István
Dominik Balázs Kovács Kinga Tóth Gergő Levente
Farkas Dóra Kuzsner Sára Tóth Martina Anna
Gábor Gábor Marcell Lőrincz Norbert Varga Ákos
Horváth Aurél Magyar Ádám Veres Vivien
Horváth Lóránt Marczin Zsófia Wittmann Péter Pál
Kálovics Bence Mészáros Dávid Zsolt

11. C osztály
Osztályfőnök: Artner Katalin

Bedők Henriett Erzsébet Horváth Dániel János Posztós Endre

Bóha Krisztina Horváth Róbert Rezsonya Polett Réka
Csáki László Káli Anna Schmidt Anna
Emmer Fruzsina Kapronczai Réka Rita Sipos Péter
Farkas Regina Kutfej Eszter Szabó Norbert Kristóf
Göncz Klaudia Merényi Dóra Eszter Szabó-Thomka Mihály
Hetey Márton Bálint Odrovics Martin Szirovicza Máté
Horváth Borbála Pintér Dóra

11. D osztály
Osztályfőnök: Tüske Judit

Csejtei Bálint Kocsmár Dominik Pintér Zsófia

Farkas Kira Kohári Annabella Prepok Szabolcs
Gazdag Mónika Kolozsvári Péter Zsolt Szányi Krisztina Dorottya
Gergina Fruzsina Kozma Blanka Tollár Sára Tímea
Gergő Veronika Kunics Réka Fanni Tóth Kata
Gulyás Lilla Kuzma Fanni Varga Vanda
Horváth Violetta Linhárt Enikő Vörös Dominika
Illés Máté Nagy András Waldinger Dóra

38
 11. E osztály
Osztályfőnök: Györek László

Ács Laura Lola Karavidaj Ermira Szabó Kata

Buni Alexandra Bianka Lelkó Anna Szabó Miklós Dániel
Büki Marcell Lovkó Bonita Sziva Valentin
Dominkó Bernadett Maier Noémi Hajnalka Szántó Rajmond Barabás
Dömők Dóra Mátyás Cecília Eszter Tejfel Bence
Drávecz Martina Molnár Beatrix Tomasi Merylin
Gájer Mátyás Németh Fanni Mária Varga Petra Dorottya
Hajdu Fanni Eszter Németh Márton
Horváth Aliz Somogyi Nóra

11.F osztály
Osztályfőnök: Kovács Lívia

Anda Tamás Jekisa Kíra Poszovecz Hanna

Baksa Nikol Kovács Patrícia Rácz András
Balázs Andrea Léránt József Ritecz Bence
Böjti Blanka Lubics Olivér Schmidt Laura
Bunczom Evelin Milávecz László Szabó Alexandra
Csináth Rebeka Mercz Eszter Szabó Noémi
Farkas Márton Nagy Fruzsina Szalóki Dóra
Geiger Luca Andrea Németh Balázs Takács Anna Mária
Hadi Barnabás Novák Richárd Veszprémi Lilla

11.G osztály
Osztályfőnök: Salamonné Lackner Henriett

Bányai Dávid Gábor Jeszenői Réka Ruttner Sára

Baranyai Sára Kálmán Nikolett Sütő Rebeka
Bársony Letícia Lilla Kiss Szilvia Franciska Szokol Fanni
Budai Krisztina Leticia Marton Viktória Tizedes Renáta
Fordán Dorottya Molnár Zsófia Ilona Tótiván Florentina
Gál Tímea Nagy Barbara Tulézi Flóra Tamara
Horváth Bence Nándori Réka Vlasics Gergő
Jávor Milán Jenő Orbán Klaudia Vukics Dávid

39
 12. A osztály
Osztályfőnök: Herman József

Antal Nóra Jáger Zsolt Stefics Attila

Brenner Zsófia Lakatos Liliána Szelényi Vivien
Budai Bence Nagy Csongor Szendrei Viktória
Csik Daniella Alexandra Novák Eszter Tóth Zsigmond
Dávid Gergely Pap Kornél Tóth Zsófia
Fodor Adél Pétervári Ádám Endre Vernyel Sára
Fodor Lőrinc Döme Rózsa Luca Vida Stefánia
Gayer Márton Sneff Benjámin Zsirai Péter
Hegyi Bálint Ottó Sneff Petra Lilla

12. B osztály
Osztályfőnök: Dénes Sándorné

Béli Cintia Kotnyek Zoltán Dániel Sajni Eszter Ramóna

Bolf Vivien Kovács Márton Szermek András
Csordás Szabolcs Kucskó Zsófia Simon Dominik
Gál Gábor Zsolt Lovkó Luca Timmermann Milán
Horváth Zsófia Flóra Makár Dóra Tóth Kristóf
Illés Patrik Martinecz Réka Varga Bence
Kálovics Katalin Mile Dávid Bence Varga Viktor Zoltán
Karavidaj Edita Milei Bálint Attila Vuk Dalma
Kenyeres Imre Póczak Evelin (mt)
Kóbor Karina Rózsa Bence

12.D osztály
Osztályfőnök: Baloghné Harkány Judit

Abay- Nemes Anna Erdődi Nóra Morvai Dalma

Balazsin Balázs Felde András Bence Neidhart Dominik
Balazsin Viktor Gerő László Németh Vivien
Benedek Tamás Hajós Franciska Nyirádi Ivett
Cselényi Luca Horváth Ákos Marcell Poszavecz Tamás
Csepregi Melitta Horváth Patrícia Püspök Zsófia
Csizmadia Tamás Kocsis Tamás Rikli Ákos
Dén Dániel Kósa Dániel Szokol Zsófia
Dobó István Marton Tamás Talabér Boglárka
Erdős Márton Mód Jordána Tolnai Zsófia

40
 12. E osztály
Osztályfőnök: Kovács András

Bertók Sára Noémi Jasarevic Sabina Somogyi Dávid

Bohár Dorina Kóbor Regina Mária Svélecz Eszter
Czimre Alexandra Kovács Réka Szabadi Boglárka Fanni
Csikos Dalma Krizsány Árpád+ Szabó Gergő
Faludi Máté Martinecz Antal Marcell Szőllőskei Vivien
Friskó Zsófia Molnár Mátyás Takács Gábor
Fürge Ildikó Anna Nagy Bianka Tamás Emőke
Gábor Evelin Judit Petrovácz Eszter Zábó Ninetta
Gilicze Márk Skanecz Sára

12.F osztály
Osztályfőnök: Földi Gábor

Acél Viktória Hajdu Virág Ivett Novák Dominik

Bagarus András Horváth Enikő Pávlicz Fanni
Balogh Adél Horváth Martin Sárdi Karina Lilla
Becze Máté Horváth Zsófia Szabó Péter István
Bunics Erika Komárovics Dóra Szakony Zsófia
Dér Dávid Kovács Bálint Török Bettina
Flumbort Sára Kungli Borbála Berta Trencséni Dalma
Gombor Olívia Bianka Kuni Barbara Virág Bianka
Göncz Norbert Molnár Csaba Zsohár Zsófia Szonja
Gyimesi Klaudia Németh Gergő Károly

13.C osztály
Osztályfőnök: Kornay Andrea

Ács Marcell Horváth Renáta Oláh Péter Gedeon

Baróti Szilárd Norbert Kálovics Rebeka Petrás Krisztina Vivien
Czuppon Patrícia Katócs Nóra Szabó Vanessza
Csizmadia Márk Kovács Flóra Sziva Boglárka
Drávecz Bence Kovács Réka Végh Benjamin
Herbai Máté Kövesdi Eszter Végh Péter
Horváth Fruzsina Kuzma Veronika Vizvári Viktória
Horváth Márk Lakos Zsanett

mt = magántanuló
41
 Nagyon szomorúan kezdődött az idei tanév, hiszen előbb elveszítettük egykori
igazgatónőnket, Szebenyi Máriát (Marika nénit, Marikát), majd néhány nappal később
szeretett kolléganőnk, Dr. Hámori Zsoltné (Ági néni, Ági) távozott az élők sorából.
Akkor még nem sejtettük, hogy a szomorú események itt nem érnek véget, de sajnos
december végén Dr. Ördög Ferenc tanár úr, nyugdíjas kollégánk is itt hagyott minket,
2016 februárjában pedig – életének 108. évében – Kugler Sándorné Györgyi néni, iskolánk
hajdani tanára is visszaadta lelkét teremtőjének.
Alább a megemlékezés szavai olvashatók. Először Balogh László igazgató úr azon
gondolatai következnek, melyeket Szebenyi Marika ravatalánál mondott el.

Kedves Marika!
Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!

A minap, mintha most lett volna, megkerestél, s a névnapomra kettő, ma is kézzelfogható

ajándékot Te adtál: egy metamorfózisos pillangót (vagy lehet, hogy kérészéletű tiszavirágot)
ábrázoló köszöntő levelet és egy visszafelé folyó homokórát, mely az emlékezést
szimbolizálja – mely fizika és még inkább metafizika… Látod, most is szorongatom őket, s
gombóccal a torkomban emlékszem arra is, hogy megkértél: én búcsúztassalak majd, ha
eljön az Idő… Akkor és ott, a Batthyány Lajos Gimnázium igazgatói irodájában elütöttük a
fájdalmat, hiszen betegségedben már oly sok éve győztél. S lám, alig két hónap múltán
bekövetkezett a végső fájdalom…
Egy bölcs íróembertől tanultam, Testnapló című könyvéből a nyáron – miközben gyakran
eszembe jutottál: „azért halunk meg, mert testünk van, és minden halállal egy kultúra enyészik
el”. Nehéz pontosan körülírni, mitől fosztódunk meg szeretteink halálával. Persze szerettük
őket, erős érzések kötöttek hozzájuk, voltak szép pillanataink, és a halál ettől a
kölcsönösségtől fosztott meg minket, de az emlékezet azért csak kompenzál – úgy-ahogy…
A halottaink a testük hajdani eleven állapotából szövik az emlékeinket, de nekünk a testük
hiányzik! A testük anyagi megfoghatóságát, azt az abszolút másságot, hát ezt vesztettük e!
A testük már nem népesíti be a mi terünket. A halottaink a hiányzók, akik valaha olyan
harmonikussá tették a hajlékunkat. Ó, hirtelen hogy elkezd hiányozni a testi jelenlétük! És
hogy elveszítjük önmagunkat is az ő hiányukban! Hiányzik, hogy lássuk, érezzük, halljuk
őket – itt és most, de rögtön…!
Ha nem hinnénk az örökkévalóságban, a halál által uralt világszomorúságba bele is
bolondulhatnánk. De ahogy a prédikátor mondja: „a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív”.
A szomorúság azt jelzi, hogy szenvedünk az Istentől leszakadt élet tökéletlenségén. A
szomorúság kifejezi azt, hogy szeretnénk elviselhetőbbé tenni az életet, és bánt, hogy
olyan ritkán sikerül. A szomorúság is Istentől való, így ez a szomorúság nem jelent
örömtelenséget. Mert a szép emlékektől a fájdalmas jelenen át az örökkévalóság felé vezető
úton Páltól tanulva: „minden nyomorúságom ellenére csordultig vagyok örömmel”…
A halál az életünk elkerülhetetlen része. Fiatalon a misztikus ismeretlent jelenti számukra.
Amikor felnőtté érünk, akkor sem a megszokás az, ami által megtanulja elfogadni az ember,
hogy egyszer mindannyian elmegyünk. Ezért fontos, hogy megtanuljuk elengedni azt, akit
szeretünk. A szeretet nem múlik el, a közös emlékekbe burkolózva itt marad velünk… Talán
éppen a szeretet hangján szólva hallhatjuk Marika hangját is. A megyei napilap „Staféta”

42
című rovatában júniusban mondta Szebenyi Mária: „A teljes értékű élet tartalmát a lelki,
szellemi, fizikai harmóniára törekvés adja meg. Az élet továbbadására és a hivatásválasztás
parancsával érkezünk ebbe a világba. Nem kevesebb a teendőnk, mint gyermeki
érdeklődéssel és nem múló kíváncsisággal tanulmányozni, faggatni környezetünket. Tanár
a tanítványának ebben a munkában lehet segítője, támogatója.”
Marika a Landler – Batthyány-gimnáziumban, a „város szívében” ennek a munkának
volt mestere tanárként 1964 óta, igazgatóként 1977 és 1992 között, aztán címzetes
igazgatóként, mindennap az iskolába bejáró figyelmeztető lélekként. Ezen találkozások
emléke fájdalom is egyben, hiszen megjelenik benne az idő múlása. Viszont az emlékezés
védelem is a múló idő ellen. Emlékek egyenlege a jelen, amely tulajdonképpen a múltak
összege. Az együtt eltöltött idők emléke így lehet nálunk a gimnáziumban feleleveníthető
és máig élő és ható szeretetteljes múlt, amely jelen, s talán reménnyel teli jövő is!
Így lett a somogyszentmiklósi, keriben érettségiző lányból 1964-ben kémia-matematika
szakos tanár: pedagógusi pályája, munkássága teljes egészében az egykori Landler, a mai
Batthyány Lajos Gimnáziumhoz kötődött. Szakmai életútja itt teljesedett ki tanárként,
osztályfőnökként, tagozatvezetőként, igazgatóként. Igazgatói működéséhez köthető az
egészségügyi szakközépiskolai képzés stabilizálása és a 8-évfolyamos gimnáziumi oktatás
megindítása városunkban. 1997-es nyugdíjba vonulása után is mindennapos vendége
volt iskolánknak, valóban élt-halt szeretett iskolájáért. Saját bevallása szerint a legjelentősebb
élményekhez a tanítás juttatta. Szinte az utolsó időkig aktív tevékeny, igazi értelmiségihez
méltó életet élt. Nála a címzetes igazgatói cím igazi valóság volt. Valóban megérdemelte a
„Nagykanizsa Oktatásáért” kitüntető címet (1999) és a „Pro Urbe” díjat (2015). Tőle idézek:
„Hogy a tanári munka minden örömét megélhettem, köszönöm a családomnak, tanítóimnak
és tanáraimnak, köszönöm a pályatársaimnak és a tanítványaimnak.” S ez a köszönet
kölcsönös.
Egy tartalmas tanári pálya ezer és ezer emlékéből én most csak néhányat emelnék ki.
Emlékezetes volt számomra, hogy szigorú tartásod ellenére megkötötted jószívű
„szerződésed” a „Landleros Diákok Felszabadító Szervezetével”. És örök tanulás volt
számomra, hogy Gábor fiad osztályfőnökeként együtt tanulhattam Veled a kamasz
fiatalemberek növelő nevelését. Máig látom, ahogy még júniusban is tartod a kémia-biológia
szertár kistermében a felkészítő-korrepetáló óráidat – ingyen és bérmentve segítve a hozzád
forduló diákokat. S az utolsó kép: a kórház kertjében augusztusi verőfényben beszélgettünk.
Te szinte az utolsó időkig megőrizted intellektuális erődet – ez a kép marad meg számomra
most már az örökkévalóságba is elvíve…
„Boldog, aki sokaknak világított.” – ez vigasztaljon bennünket! Így tudunk elengedni
fájdalommal, de a sok megmaradó emlék keserédes örömével. Marika, nyugodj békében! A
Batthyány Lajos Gimnázium évgyűrűibe örökre belevésődtél. Köszönjük, hogy
megőrizhetünk legjobb emlékezetünkben: emléked múlhatatlan, mert beépültél a fejünkbe
és a lelkünkbe. A jelenések könyve 14,13-at idézve: „Boldogok a halottak, akik az Úrban
halnak meg, mostantól fogva. Bizony ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak a
fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.” – Amit magunknak csinálunk, az velünk
hal meg. Amit másokért és a világért teszünk, megmarad és halhatatlan.
Babitstól tanulva: „nem annak kell az imádság, ki az Istent megtalálta már”. Kedves
Marika! A szeretet és a hit örök, ezért nem is búcsúzom. Majd találkozunk.

43
 Te hagytad ezt a Juhász Gyula verset nekünk:
„Nem lázadok már és nem álmodom
és nem sírok a földi romokon.
….
Így állok örök békességbe már
s az Istent várom, aki földre száll.”

Kedves Marika! Ugye megtaláltad…?!

(Évkönyvünk 94. oldalán Szebenyi Marika egykori tanítványának, dr. Radánovics-Nagy

Dánielnek a személyes hangvételű megemlékezését olvashatják.)

Dr. Hámori Zsoltné kolléganőnknek hamvasztás utáni templomi búcsúztatása volt,

így ott nem hangzottak el emlékező szavak. Ám most mégis következzenek olyan
gondolatok, melyek róla, neki szólnak!

Hiányzol, Ági!

Lassan egy éve annak. hogy nincs segítségem a honlapunk A hónap verse rovatánál.
Amikor a rovatot kitaláltam, akkor Ági hamarosan felajánlotta a segítségét, én pedig örömmel
elfogadtam azt. Ő akkora odaadással és lelkesedéssel kereste, válogatta az aktuális hónapnak
megfelelő verset/verseket, hogy arra más nem lett volna képes. És természetesen mindig
volt valami kis magyarázat, segítség is a versekhez, sőt az is előfordult, hogy youtube-
linket illesztett be melléjük. Segíteni akart, ezzel is tágítani akarta az olvasó világát. Ő maga
is tágítgatta a sajátját, hiszen soha nem szorult rá arra, hogy segítsenek neki a számítógép
használatában, mindent ő maga sajátított el, mindig képben akart lenni – és képben is volt.
Csak most már én nem vagyok képben – miért is kellett neki ilyen hamar távoznia?
Hiányzol, Ági!
Tislérné Tóth Zsuzsanna

44
 Reggelente a gimibe sietve, a Kazinczy utcába érve, a megszokott módon átnézek a
másik oldalra: hátha Ági is most jön, együtt megyünk, és közben beszélgetünk. A gimibe
érve egyszer csak átnézek az asztalára: onnan mosolygott át, vagy csillogó szemekkel
mesélte, hogy éppen milyen meglepetéseket talált ki tanítványainak vagy akár a saját
gyerekeinek, melyeket gondosan, előre megtervezett.
Majd eszembe jut a kárpátaljai kirándulás, amikor hegyeken, völgyeken át kirándultunk,
és közben szövetséget kötöttünk: közösen figyelünk majd az osztályomra. Ezt az ígéretét
tartotta be négy éven keresztül, az érettségiig. A tavaly érettségiző osztályomból sokan
úgy küzdötték át magukat az érettségi vizsgákon, hogy a kezükben szorongatták az Ágitól
kapott kavicsot.
Minden ilyen alkalommal rádöbbenek, hogy mostantól nem integet át mosolyogva, nem
beszélgetünk a „közös” tanítványainkról, de Ágira gondolva mindig a mosolyát látom…

Kasztl Csilla

Ismét elment egy azon nagyasszonyok közül, akik meghatározó személyiségei voltak
nagyhírű gimnáziumunknak. Igen, nagyasszonyok, hiszen nemcsak kiváló tanárok, hanem
igazi nők, asszonyok, családanyák is. A nagybetűs NŐ igazi megszemélyesítői
gondolkodásban, magaviseletben, a mindennapi megjelenésben, kommunikációban,
mondhatnám: az élet minden területén.
Ági is ilyen volt. Elég volt rátekinteni, és mindjárt tudta az ember, hogy egy méltóságteljes
asszonnyal van dolga. Imádtam vele beszélgetni, dolgozni, hiszen széles tájékozottsága,
műveltsége, igazi humanista életszemlélete mindig is szimpatikus volt számomra. Nyugodt,
derűs természetével, tiszta értékrendjével szigetként magasodott ki zavaros világunkban.
Semmi közhely, semmi sekélyesség. Csak a tisztaság és erény.
Elment, és hiányzik – sokszor, nagyon. Cseng a dallam, az ima: Ave Maria gratia plena…..
, harsog a szavalókórus: Epévé váljon a víz, mit lenyelek, ha Téged elfelejtelek….., és aztán
idővel csitulnak az érzelmi amplitudók, csak a hiány érzete nem.
Elment barátnője, Szabóné Zsuzsi után, és most együtt néznek bennünket, jókat derülve
baklövéseinken, vagy éppen örülve sikereinknek.
Cseke József

Közelednek az iskolai ünnepnapok, s valami furcsa; olyan üres. Mintha nem lenne semmi
dolgom, nem állít meg senki a tanáriban azzal, hogy: Mit csináljunk? Melyik zene legyen?
Melyik szöveg köré építsük a mondanivalót? Vagy csak egyszerűen: Találtam egy gyönyörű
verset.
Tényleg talált: szebbnél szebb verseket és szövegrészeket válogatott össze, és ha nem
tetszett, egy kicsit átalakította, műsorunkhoz szabta. Alkotott… s alkotás közben szárnyalt
a fantáziája. Élveztem a vele való munkát, ahogyan az ötletdobozaink kincseivel inspiráltuk
egymást. A letisztázott szövegkönyv után pedig mindenki lelkesen végezte a dolgát. Tudtuk,
hogy számíthatunk egymásra. Végül összefésültük a mozgást a szöveggel, és kész lett a
soros mű. A Műsor. Köszönöm, hogy részese lehettem szárnyalásaidnak, s a hiány bennem
maradt… úgy érzem, az ötletdobozunk még nem ürült ki…
Alexa Mercédesz

45
 Nagyon szerettél utazni … szónokverseny Bonyhádon, Sátoraljaújhelyen – évente
kísérted kedves, lelkes tanítványaidat, és mindig kiváló eredménnyel tértetek haza. Pécsre
és a Balatonra szinte hazajártál, Budapesten imádott gyermekeidet látogattad. Állandó
útitársunk voltál a tanári kirándulásokon … Nagyon szerettél volna Toszkánába utazni,
sokat beszélgettünk róla, tervezgettünk… ez most már örökre elmarad.
Utolsó beszélgetésünk alkalmával második családodért, a tanítványaidért aggódtál…
este hívtál: „Jól érzem magam, holnap bemegyek, és leérettségiztetem őket, majd pihenek
egy kicsit és menni fog…” Aztán kora reggel ismét hívtál: „Ne haragudj, de nem mehetek,
be kell mennem a kórházba…”
Mi, a kollégáid végső küzdelmedben nem voltunk melletted. Úgy hagytál itt bennünket,
amilyennek ismertünk: emelt fővel, elegánsan…
Katona Noémi

46
 Dr. Ördög Ferenc tanár úr nem sokkal karácsony után hunyt el, az ő ravatalánál
városunk polgármestere, az egykori tanítvány, Dénes Sándor szólt az emlékezés hangján.
Most az ő gondolatai következnek.

Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Gyászolók! Kedves Ördög Tanár Úr!

„Ércnél is maradóbb művet emeltem én,/ fenséges piramis csúcsa nem ily magas;/ezt
sem kapzsi eső, sem szilaj Aquilo/ nem rombolja le már, vagy sohasem fogyó/ évek lánca,
s a gyors, elsuhanó idő./ Jobb részem nem enyész, szellemem él tovább.”

Tisztelt Búcsúzók!
Ma egy igaz és teljes életet élt emberért, tanárért, tudósért, barátért és egy családtagért
szól a harang, amely közös búcsúzásra hívott ide minket. Ördög Ferenc Tanár Úr személyében
mindannyiunk tanárát, Ércnél maradóbb embert és példaképet veszítettünk el mi,
Nagykanizsa város polgárai, e térség és Magyarország egésze. Csak a közös gyászunk
mélységes csendje és Horatius előbb idézett szavai méltók arra, hogy kifejezzék azt az
emberi művet, mely fenséges piramisnál is magasabban ragyog tovább az ő szellemiségén
át. Mert jobb része nem enyész, szelleme él tovább tanítványai generációinak sokaságában
és barátaiban, akik magukba fogadták emberségét és tudását, felnéztek pedagógiai
tekintélyére és sziklaszilárd jellemére. Elköszönni jöttünk Tőle, a város elismert polgárától,
Díszpolgárától, egy igazán szerethető és bölcs embertől, aki már itt a földön elnyerte az
örökkévalóság jutalmát, mindannyiunk szeretetét. Aki 60 évvel ezelőtt Nagykanizsát, és az
akkori Irányi Dániel, később Landler Jenő majd Batthyány Lajos Gimnáziumot választotta
élete és tanári hivatása helyszínéül, messze Tolna megyei szülőfalujától, Gyulajtól.
És Nagykanizsa fiává fogadta őt, a tanárt és a kiváló nyelvészt, s ő is hű lett e közösséghez
és e tájhoz. Hűségét mi sem bizonyítja jobban városához és iskolájához, mint hogy itt élt,
kutatott és tanított közel 40 éven át nyugdíjba vonulásáig. A gimnázium volt az
anyaintézménye, holott mindig hívta őt az egyetem, hívta őt a világ. A Pécsi Tanárképző
Főiskola, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a
Kaposvári Egyetem vagy a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete,
mind-mind egészen fiának szerette volna példaértékű munkája és tudása okán, de ő első
helyen minket választott. Hűsége ide kötötte őt, az itt élő emberekhez és e városhoz. Ahol
mindig egyenes derékkal járt, csillogó mély szemekkel mosolygott, és felemelt minket, mert
mindig teljes személyiséggel jelen volt. Jelen a diákjai számára a gimnáziumban, kollégái és
barátai számára az otthonában és jelen volt a hétköznapokon mindannyiunk számára.

Tisztelt Tanár Úr!

Köszönöm a Mindenhatónak, hogy nekem is megadatott, hogy tanítványod lehettem.
Pedagógiát tanultunk Tőled, s hogy termékeny talajba hullott a mag mi sem bizonyítja
jobban, hogy osztályunkból többen a pedagógus hivatást választottuk. Büszkék voltunk,
amikor 1974-ben kandidátusi fokozatot szereztél, majd egy évvel később, mint középiskolai
tanárt oktatási és tudományos munkásságodért Állami díjjal tüntettek ki. Számunkra
legfőképp tanáregyéniség voltál, emberszeretettel, szenvedéllyel és tehetséggel megáldva.

47
 Tisztelt Búcsúzók!
Most azonban kevesebbek lettünk. De örök lelke lobbanó lángjának szikrái bennünk
lobbannak tovább. Mert igaz Tanító volt, aki tehetségét és tudását elültette, és beteljesítette
azt az emberi hivatást, amely Reményik Sándor szavaival fogalmazható meg leginkább:
„Egy lángot adok, ápold, és add tovább.”
Megkaptuk e lángot, és ápoljuk, így Ördög Ferenc Tanár Úr jobb része nem enyész,
szelleme tovább él. Hiszen Csak az hal meg, kit felednek, / Örökké él, kit igazán szeretnek.
Tisztelt Tanár Úr!
Tudjuk, hogy emléked múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak… Isten Veled, nyugodjál
békében!

2016 februárjában távozott az élők sorából Kugler Sándorné Györgyi néni, aki
rendszeresen kommentálta e-mailben iskolánk eseményeit, kiadványait, holott már
jócskán elmúlt 100 esztendős. Ravatalánál Balogh László igazgató úr idézte fel az emlékét.

Tisztelt kanizsai gyászoló Gyülekezet!

Kedves Györgyi néni!

Mi, akik hiszünk az öröklétben, Györgyi néni által majdnem azt hittük, hogy örökéletűek
vagyunk… De Isten akaratában mégis megnyugodhatunk, mert a fizikai test 108 évig is
elélhet, s a fizikatanárnő, Kugler Sándorné Györgyi néni mégis tovább… Mert a Tanárt, a
Mestert, nemzedékek nevelőjét ez megilleti – a milliónyi emlék által is. Erősíti ezt az ezernyi
Tanítvány, a száznyi Gyakornok tanár, a 4 gyermek (aki vegyészmérnök, alkalmazott
matematikus, Európa Nostra-díjas építészmérnök és egyetemi tanár fizikus), a 7 Unoka, a 12
Dédunoka és a számtalan tisztelő.
Mondom mindezt a Györgyi nénihez leghosszabban kapcsolódó iskola nevében, a
nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium jelenlegi igazgatójaként, aki tudja, hogy
gimnáziuma évgyűrűi azonosak, azaz identitásosak: 1931-től a Nagykanizsai Egyesületi
Leánygimnáziummal, 1934-től a Notre Dame Leánygimnáziummal, 1948-tól az Állami

48
Gimnáziummal, 1950-től az Irányi Dániel Gimnáziummal, 1957-től a Landler Jenő Gimnáziummal
1961-ig (eddig tanított Kugler Sándorné a mi iskolánkban) – tehát Györgyi néni ebben a 30
esztendőben erősen benne van példaemberként, meghatározó tanáregyéniségként. Tudom
azt is, az emlékezés gyógyít, nem a felejtés — és a diákkori emlékek tovább kísérnek életre
szóló emlékekként.
Bevallom, közvetlen tanítványa nem vagyok Györgyi néninek, de iskolám által és sok
telefonbeszélgetés által és még több levélváltás által örök, „örökdiáki” kapocs fűz össze
bennünket. Készülvén nem az elmúlását emlegető, hanem a továbbélést dicsérő
gyászbeszédemre fellapoztam kapcsolattartásunk összes eddigi rekvizitumát, s nagyon
sok édes-keserű emléket találtam benne. Pl. 102 évesen, 2010-ben e-mailben így köszöntött
bennünket bölcs szavakkal az I. Batthyánys, Landleros, Irányis Öregdiák Találkozón:
“Nagyszerű ötlet volt a diákokat az osztály zártságából egy tágabb közösségbe összehívni,
hiszen közös az iskolai múlt, az emlékek, az iskola szelleme. Elmosódik az évek különbsége,
új barátságok jöhetnek létre. Remélhetőleg az öregdiákok is így gondolják, és mind többen
élni fognak a lehetőséggel, igazolva ezen kezdeményezés helyességét.”
Köszönöm, hogy nagyra tudta értékelni a nagykanizsai Batthyány-gimnázium találkozóit,
a gimnázium összetartó erejét. Városunkban való 30 éves aktív munkájával köztiszteletben
álló polgárunkként 2010-ben megkapta a „Nagykanizsa Megyei Jogú Város Címere”
emlékplakettet is. Még arra is volt energiája Györgyi néninek, hogy kiváló versenyző
diákunkat pénzadománnyal jutalmazza. Iskolánk fontos eseményei kapcsán szinte napi
kapcsolatban voltunk vele. A 100. születésnapjára (!) kapott számítógépe után mindez
interneten folyt. Sőt pl. 2013-ban, a június első szombatján történő szokásos öregdiák-
találkozónkon félórás, örökké emlékezetes skype-kapcsolatban beszélgettünk vele. A
hagyományos Zemplén-versenyeink és fizikus napjaink iránt is állandó volt az érdeklődése,
s a fizika aktuális eredményei is frissességgel érdekelték. Pedig 1931-ben, amikor diplomázott
matematika-fizika és kémia szakon, még nem is ismerték a neutront, de a Teller Edével
egyidős fizikatanárnő hosszú élete titkának oka talán éppen örök tudományos
kíváncsiságában rejlett. Tudom, a Fizikai Szemle, a legfontosabb fizikus folyóirat állandó
olvasója volt élete végéig. Utolsó üzenetváltásunkban 2015. december 28-án köszönte az
új évi jókívánságokat és köszönte a meghívót a jótékonysági bálunkra: „Nagyon változatos
és színes a műsor, remélhetőleg az eredmény is ilyen lesz. Gondolatban Veletek leszek.
Szeretettel üdvözöllek: Györgyi néni”
„Az együtt eltöltött idők emlékére” című kötet Prof. dr. Kovács László Tanár Úrnak
köszönhetően unikális különlegességgé vált! Belőle feleleveníthető a máig élő és ható
múlt. Tisztelet az ilyen Mesternek, aki feltétel nélkül áradó szeretetével és értelmével tanított.
Ha a régi jó iskolánkra gondolok, egyértelmű számomra, hogy az életet nem azok a napok
jelentik, amelyek elmúlnak, hanem azok, amelyekre emlékezünk. Mert vannak olyan Tanárok,
akik megtanították a tanítványokat mosolyogni, s ez a mosoly és a szeretet máig kitart.
Országos hírű, szuggesztív és legendás tanáregyéniség volt ő, a demonstrációs és a tanulói
kísérletezés mestere, akinek szigora emberséggel és tapintattal párosult. Szeretve tanított a
történelem árnyékában, s közben életkora, életpályája, példás embersége, tudása okán
maga is korelnökké lépett elő, lett évszázadokat átívelő fizikatanárnő. Persze az életkor
önmagában nem érdem, de aki egész lélekből tanít és válik Mesterré: múló, de dús élete
kincse révén nem hal meg az… Mondom mindezt az összes tanítvány nevében és az
„örökdiákok” nevében.

49
 Számunkra, igazi kanizsaiak számára Kanizsa a világ közepe, s a gimnázium a centrumban
pedig a „város szíve”. Talán ezért is tért vissza Györgyi néni. Az ember egyik legnagyobb
szerencséje, hogy nem felejti el a tegnapi napot. Minden emlék, és azzá válhat – amellyel
szembenézhetünk akár a halállal is. Az emlék persze fájdalom is egyben, hiszen megjelenik
benne az idő múlása. Viszont az emlékezés védelem is a múló idő ellen. A szeretet pedig
elfelejti a rosszat, hogy legyen remény a jövőre: ez lehet az emlékek egyenlege. „Az együtt
eltöltött idők emlékére” reméljük, feleleveníthető a máig élő és ható hosszú múlt – ezt
Kugler Sándorné Györgyi nénitől is megtanulhattuk. Ne szomorkodjunk, hiszen ha hiszünk
az örökkévalóságban, Györgyi néni négy generációnyit átívelő élete révén mondhatjuk:

„A múlt és a jelen tünedezik – megtöltöttem, kiürítettem őket,

És továbbmegyek, hogy a jövő legközelebbi redőjét megtöltsem.”

Köszönöm, hogy áttételesen én is tanítvány lehettem. Büszke vagyok a fizikatanári

családfámra, amelyet Györgyi néninek is köszönhetek, s amely kézfogási láncnak akár
Önök is részesei lehetnek. Tanítványaimnak szoktam idézni: jómagamat tanította Kovács
László Tanár Úr, az ő Mestere volt Kugler Sándorné Györgyi néni, őt tanította Mikola
Sándor, őt Eötvös Loránd, akit pedig Jedlik Ányos… Szóval milyen csudálatos égi
panteonnak lehetünk részesei akár mi is…
Persze egyedüli példányok vagyunk mindannyian, milliók közt az egyetlenegy, s a „hol
volt – hol nem volt” józansága hat ránk, de hiszek abban, hogy az élet ajándéka a halállal
nem tűnik el…

Isten éltesse Györgyi nénit!!

50
 Évkönyvünk ezen részében a szavakba öntött gondolatokat, a különböző rendezvényeink
ünnepi beszédeit olvashatják. Elsőként Balogh László igazgató úr tanévnyitón elhangzott
beszéde olvasható, mely elhangzott 2015. augusztus 31-én.

Kedves Batthyánysok!
Tisztelt Diákok- Szülők- Kollégák!

Szeretettel köszöntök mindenkit együttműködő hármasságunkból. Remélem, a nyári

pihenés, fotoszintézis, feltöltődés jól sikerült. Bevallom, én ismét egyenesen a Balatonról
érkeztem, úgy mint „nádember” és „tengeri búvár” a hosszú-rövid, forró nyarat sikerült
kihasználnom.
Beszámolómat a 2014/2015-ös tanévről a honlapunkon megtalálhatjátok, s jubileumi
évkönyvünk is megjelent. Így mindenki visszatekinthet a mögöttünk lévő nagyon
eredményes tanévre. Kérem, tegye meg ezt mindenki maga-maga is! Egy igazi batthyánysnak
minden batthyánys tanévről van évkönyve…
Minden tanévkezdés terhet jelent: jó lenne, ha ez „édes gondteher” lenne tanárnak-
diáknak-szülőnek. Bizony, be kell, hogy valljuk: ezt nem enyhítheti az sem, hogy az elmúlt
években valóban új köznevelési rendszer jött létre. Bevezették a pedagógus életpályamodellt,
újabb évfolyam fog naponta tornázni, többen kapnak ingyen tankönyvet, s már a
mindennapos éneklés is látóhatáron van, lett új Oktatási Hivatal és Pedagógiai Oktatási
Központ, és így tovább…
Persze szomorkodhatunk is, mert a „szomorú arc mellett jobbá lesz a szív”. A nyár elmúlta
fölötti szomorúságunk azonban nem kell, hogy örömtelenséget jelentsen. Van mibe
kapaszkodnunk így szeptember 1-je közelében is. Mert pl. boldogok, akik nyáron tudtak
pihenni és aludni, mert mosolyogva ébredhetnek fel, és örömmel indulhatnak kezdődő
útjukra, melyet egy új tanév jelent... Igaz, jó lenne már egyszer egy olyan tanévnek nekivágni,
amelyben sok újdonság nem történik - ez a mostani még nem az lesz…
Jelentem, a Batthyány Lajos Gimnáziumban 751 diákunk van 27 osztályunkban. Új
osztályaink:
· 5.A: 8-évfolyamos gimnázium, osztályfőnök Márfi Kornélia tanárnő
· 9.B: matek-fizika tagozat, of. Olasz Nóra tanárnő
· 9.C: nyelvi tagozat, of. Sipos Ágnes tanárnő
· 9.D: biológia-kémia tagozat, of. Hermanné Tóth Erika tanárnő
· 9.E: humán tagozat, of. Tolnainé Horváth Ágnes tanárnő

Szeretettel köszöntjük Őket a batthyánysok nagy családjában! Tantárgyfelosztásunk,

órarendünk, terembeosztásunk rendben van. Határozatlan időre ki tudtuk nevezni Márfi
Kornélia tanárnőt és dr. Márton Alfréd tanár urat. A határozott idejű és óraadó kollégák
többsége továbbra is tanít, aki távozik: Godena Ildikó és Dianiska Zsuzsanna tanárnők.
Újra köztünk van gyermekáldás után Gyergyák Emőke tanárnő.
Voltak örömhírek a nyáron és nagy- nagy szomorúságok:
A Batthyány Lajos Gimnázium egész közössége szomorú szívvel tudatja, hogy egykori
igazgatónőnk, Szebenyi Mária augusztus 19-én, életének 74. évében visszaadta lelkét
teremtőjének. Marika nénit/Marikát gimnáziumunk saját halottjának tekintette.

51
 És fájdalommal tudatjuk az egykori és jelenlegi tanítványokkal, tisztelőkkel, hogy iskolánk
magyartanára, dr. Hámori Zsoltné tanárnő augusztus 26-án eltávozott a földi létből.
Búcsúztatása szeptember 5-én 9:00 órakor lesz a Felsőtemplomban.
Kedves Batthyánysok! Egy perces néma gyásszal itt és most emlékezzünk meg Szebenyi
Mária címzetes igazgatónőről és dr. Hámori Zsoltné tanárnőről!

Szeretném az előttünk álló 2015/2016-os tanév jelenlegi főbb üzeneteit jelezni:

Mint AKKREDITÁLT TEHETSÉGPONT (2018. I. félévének végéig azok vagyunk!)
tanúsítványunk van szakmailag hiteles, kompetens és aktív mivoltunkról. Ezt tovább kell
erősítenünk! Így ezért is történhetett a nyáron, hogy kiváló diákunk, Erdős Márton (most
már 12.D-s) előbb a Közép- Európai Országok Informatika Versenyén Brünnben, majd a
Nemzetközi Informatikai Olimpián a kazahsztáni Almatiban is ezüstérmes lett! Így igazán
méltó arra, hogy megkapja volt tanárunk, a ma is jó egészségnek örvendő 107 éves
fizikatanárnő tehetségtámogató 20 ezer Ft-os díját.
Természetesen sikeres és eredményes Tehetségpont mivoltunknak még sok-sok színe
van. Pl. ezért lehetett büszke a város 36(!) kitűnően érettségizett diákunkra, s több mint
90%-nyi felsőoktatásba elsőre, jó egyetemre-főiskolára felvett diákunkra, s vagyunk büszkék
a pécsi Európa Cantaton résztvevő Virág Benedek Kórusunkra vagy a kvíztáboros vagy a
Rábán vízitúrázó batthyánysokra…
Mint ÖKOISKOLA (2016. dec. 31-ig szól a mostani tanúsítványunk) örülhetünk annak,
hogy az „A” épületünk tetején megvalósították azt a fotovoltaikus (napelemes) rendszert,
amely az elektromos energiafelhasználásunknak kb. 20-30%-át képes pótolni, megtakarítani.
250 m2-es, 31,5 kW-os paraméterekkel ez a villanyszámlában közel 2 millió Ft spórolását is
jelentheti évente. Persze környezettudatosságunkban még kell fejlődnünk…!
Mint SPORTOS ISKOLA örülhetünk annak, hogy szintén a működtető önkormányzat
jóvoltából az iskolaudvar összes salakos pályája műanyagburkolatot kap kb. 21 millió Ft
értékben. Ezzel a nagytornaterem és a kistornaterem mellé kaptunk mintegy 3. tornatermet
707 m2-en… Köszönjük, használjuk egészséggel! Örömmel jegyzem meg, hogy diákunk,
Molnár Flóra (11.A) a szingapúri ifjúsági úszó VB-n kiválóan szerepelt, pl. 5. lett 50m-es
gyorsúszásban, reméljük és drukkoljuk neki a riói olimpiát…!

A kanizsai gimnázium alapításának 250. évfordulója után következik a kanizsai gimnázium

250. tanéve. Tehát nem állunk le, mert a kiemelkedő szakmai tevékenységért kapott
elismerésnek továbbra is állandóan meg kell felelnünk. Így pl. érettségi tablóink 1948-tól
felkerülnek az internetre; átadjuk a Tablók és Naplók Termét(C005) és a közösségi teremként
is szolgáló Kézműves Termünket(A113); készül új tanári tabló, de tervezem egy olyan
jelenlegi batthyánys panorámakép le fotózását, amelyen mindnyájan rajta vagyunk (pl. a
felújított udvari sportpályák átadásakor ezt megtehetjük…); de fontos lesz a Batthyány-
Kanizsa Kupa Ifjúsági Sakkversenyünk; a Dallamok Éjszakája 250 dallam eléneklésével; a
Zemplén Győző Emléknap és Fizikaverseny a Fény Éve jegyében; s további itt nem
részletezett, de diák-tanár-szülő számára izgalmas, érdekes nevelő-növelő esemény…
Jómagam fontosnak érzem, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar megalkotta a Pedagógus
Etikai Kódex tervezetét. Ezt október 4-ig lehet véleményezni még. Az etikai kódex nem
„büntetés”, hanem pl. azt emeli ki: „a pedagógus szakmai tudásával és emberségével,
beszédével, öltözködésével és ruházatával példát mutat a gyerekeknek; a pedagógus a

52
nemzet érdekében, a társadalom iránt elkötelezetten végzi feladatát”. Így most már nem
csak a diákoknak van házirendjük, de a pedagógusoknak is „zsinórmértékük”…!
Kedves Batthyánysok: Diákok és Pedagógusok! Szóval így szeptember 1-jétől van
munkánk…, és nem is kevés. Tehát Kosztolányi után szabadon valamiféle „boldog szomorú
dallal” állhatunk elő… Én iskolavezetőként ebben a nyárvégi, őszeleji hangulatban hadd
hangsúlyozzam a nyár megkapott örömeit és az előttünk álló ősz és tél és tavasz szépségeit
- mert a tanévnek is vannak kincsei… Azért vagyunk diákok, tanárok és dolgozók a BLG-
ben, hogy együtt csináljuk a mi iskolánkat, hordozzuk a terhet és oldjuk meg a feladatainkat.
Mindenki ismerje fel erősségét, s abban vállaljon bővebb feladatot, amiben jó! Együtt és
külön-külön is felelősek vagyunk egymásért, iskolánkért.
Nekünk tehetséggondozó iskolánkban elsősorban a tehetségerőket kell felszabadítanunk,
mert diákjaink nagy része, mindegyike tehetséges valamiben. Ez a tehetség ajándék, potenciál,
ez a karakter fejleszthető. De a bölcsek szerint a fejlesztőket az áldozat, a szolgálat és a
szeretet képessége kell, hogy áthassa – remélem, sok ilyen Kollégámmal lehet találkozni a
mai iskolánkban is. Rubik Ernőtől tanultam: „A jó iskola nem tesz csodát, semmi mást nem
tehet, mint hogy segít abban, hogy mindenki olyan legyen, amilyen lenni tud. Senkit nem
lehet tehetségre nevelni, nem lehet a hiányzó tehetséget egy injekcióval belénk ültetni.
Viszont a bennünk rejlő különböző tehetségeket igenis lehet támogatni és kifejlődni segíteni.
Tulajdonképpen az iskola legdöntőbb feladatát abban látom (és azt hiszem, hogy talán
ebben a legkevésbé eredményes), hogy segítsen megtalálni önmagunkat.”
Hasonlít ez a régi egyik tételmondatunkra: „A család értéket ad, a tanár kapukat nyit, a
társak mint katalizátorok hatnak.” Kedves Diákok! A jövő rajtatok múlik. Kedves Kollégák,
Szülők! A mi feladatunk pedig az, hogy segítsük kibontakoztatni a gyermekeinkben ott
rejlő tehetséget. Ottlik Gézától tanultam az „Iskola a határon”-ból: „a világhoz nem
alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem
hozzáadni mindig...”
Kedves Batthyánysok! Talán ilyen intelmekkel mi, a BLG bátran nekivághatunk az új
tanévnek is - s az előttünk álló stressz, megküzdés, versengés, esetleges konfliktusok nem
szomorúságunkat fokozzák, hanem növelik boldogulásunkat! Talán a mi iskolánkban
mondhatom: próbáljuk meg „élvezni az iskolát! Azt, hogy most (még) újra találkozhattunk…
Igen, ezt a mostani tanévkezdő pillanatot, pillanatokat is ragadjuk meg! „A titok a jelenben
rejtőzik, ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent,
akkor az is, ami utána következik: jobb lesz!”
Ezennel a Batthyány Lajos Gimnázium 2015/2016-os tanévét ünnepélyesen megnyitom.
Köszönöm a figyelmet! Az ünnepségünk folytatódjék az osztálytermekben!

53
 2016. január 29. – végzős diákjaink hagyományainkhoz méltó ünnepély keretében
kapták meg a kék szalagot, s hallgathatták meg az ideillő gondolatokat. Először igazgató
úr szavai következnek, majd egy végzős tanulónk szép beszédét olvashatják.

Kedves ünneplő batthyánys Közösség!

Szeretném az összes batthyánys Diák, Tanár, Szülő szeretetét egy pillanatban sűríteni,
hogy megragadhatóvá váljék. Nincs könnyű dolgom, mert minden pillanat más és más, de
ez most és itt a miénk… Szimbolikusan a felnőtté válás várakozásában a szalagavatóval
mint egy beavatási szertartással kijelölünk egy irányt az érettségiig tartóan. Ez az út aztán
az érettségi után szárnyalva folytatódhat. Ehhez szeretnénk most fogódzókat, sőt röptető
támaszt adni.
Ilyenkor mindig eszembe jut Karinthy: „Találkozás egy fiatalemberrel” című novellája,
mert szeretek találkozni ifjúkori önmagammal, talán mert szeretek „örökgimnazista” lenni…
„Emlékezz rá, hogy egyszer még utoljára találkoztál velem… És ha van még benned valami
belőlem, mártsd be tollad a lenyugvó nap tüzébe, s írd meg…, hogy tűntem el, beléolvadva
az alkonyodó égbe, ifjan, szépen és végtelenül szabadon…”
Az sem véletlen, hogy a mostani évünk a „Fény Éve volt”, s Senecával tudjuk: „Amiről
én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.” Ennek megértése nálunk a
Tudás fénye kell, hogy legyen, mely elől minden sötétség kitér. Mert Benned van a világnak
világa, s talán még a „blgén” is… Sok-sok jóságot kívánok Nektek, és jót is! Berzsenyit
idézve a nálunk hátralévő hónapokra: „Használd a napokat, s ami jelen vagyon, forró
szívvel öleld…” Persze tudom azt, hogy a hajó nagyobb biztonságban van a kikötőkben,
de hát a hajókat ugye, nem ezért építik… Mondják a bölcsek: virágzunk és elhervadunk,
talán ennyi az élet értelme… De hiszünk benne, hogy az Isten által Neked készített jövő
még több boldogságot tartogat, mint amennyire a múltadból emlékszel. A tegnap történelem
már, a holnap rejtély, a ma még ajándék! Kedves Felnőtt Gyermekek! „A rejtély, mit soha
meg nem leltél, még most is vár… Azt mondom…, mint voltunk rég, az kell most még.”
Anyaméh, anyanyelv, anyaiskola és anyaföld – talán ezek a legfontosabb fogódzók.
Kedves érő Batthyánysok! Statisztikák felolvasása nélkül idézem kedves
Osztályfőnökeiteket, akiknek feltettem azt a kérdést: „Milyen a Te osztályod?!”:
- 12.A – Herman József Tanár Úr és Osztályfőnök: „Kisgimnazistákból nagyok lettek,
akik többször a BLG-n mást értettek. Gyakran vidáman hullámvasútra ültek, de azt mondják:
mától csak rakétával mennek. A sok különböző egyéniségű diák érett csapattá kovácsolódott,
akik határozottan kiállnak egymásért.”
- 12.B – Dénes Sándorné tanárnő: „A legtúlélőbb osztály. Próbára tették ügyességüket,
kitartásukat, bátorságukat földön, vízen, levegőben. Azaz a 3 napos Balatont körbebicikliző
túrán, a 3 napos evezésen a Mosoni-Dunán, a levegőben a kötélpályán. Mint a mesében a
királyfinak 3 akadályt is le kellett győzniük…”
- 12.D – Baloghné Harkány Judit tanárnő: „Büszke vagyok arra, hogy az osztályomba
„szép, okos lányok és bátor, értelmes fiúk” járnak, akik kiváló tanulmányi és
versenyeredményeket tudnak felmutatni… De leginkább az együtt töltött örömteli pillanatok
jutnak eszembe: osztályfestés, szalonnasütés a Csónakázó-tónál, fürdés a jéghideg Dunában,

54
stégberakás a Balatonnál… Kívánom Nektek, hogy „igazi lelketeket gondosan őrizzétek
meg”! Szeretlek Titeket olyannak, amilyenek vagytok, hiszen Ti vagytok az én Osztályom!”
- 12.E – Kovács András tanár úr: „Sok helyütt hallja az ember manapság, hogy a XXI.
század emberének két képességgel kell rendelkeznie: érzelmi intelligenciával és empátiával.
Elmondhatom, hogy a 12.E-s diákjaimban az első perctől a mai napig végig ott mocorgott a
késztetés, hogy ezt a két fogalmat átéljék és gyakorolják. Talán ezért is voltak rá képesek,
hogy már viszonylag korán kialakuljon egy olyan cinkos–bizalmas tér – ott fenn a kisaulában,
a 2. emeleten – ahová az ember felszabadultan és derűsen tér be, olykor még az apafigura
szerepet is magára öltve.”
- 12.F – Földi Gábor tanár úr: „Széles spektrumú osztály annak minden előnyével és
hátrányával. A 4 év történései, próbatételei a különbözőségeket nem mélyítették el, hanem
inkább összerázták a csapatot…”
- 13.C – Kornay Andrea és Szili Zsuzsanna tanárnő: „A 13.C osztály vidám, jóhumorú
diákok közössége. Szeretnek a BLG-be járni, együtt lenni. Könnyen kaphatók különböző
feladatokra, csak az a fránya tananyag ne lenne…”
Kedves Érettségizőink! Mind a 162-en fontosak vagytok nekünk. Úgy érzem, örömmel
jártatok, a Batthyány Lajos Gimnáziumba, biztonságban éreztétek magatokat nálunk, mert
szeretet vett/vesz körül Benneteket. Egy jószándékú, sokszínű iskolába jártatok/járhattok.
Ezért is és magatok miatt reméljük, hogy kiváló orvosok, mérnökök, jogászok, közgazdászok
vagy tanárok… lesztek majd! Mi befogadó és megtartó közösség szeretnénk lenni, ahol
odafigyelünk egymásra, és kíváncsiak vagyunk arra, kiből milyen képességek bontakoznak
ki. Remélem, tudtunk „nevelőgimnázium” lenni: ahol van szellemiség, néha spiritualitás és
spriritusz, állandóság, azaz stabil értékrend. A 250 évünk is ezt sugallta volna, és még azt
sem sajnáljuk, ha néha „szabadidőközpont” is tudtunk lenni…
Élethosszig tartó ösztönzést, bátorítást szeretnénk adni mi pedagógusok és szülők az
együttműködő érdekszövetségünkben. Jó lenne, ha tudnánk egész életedre szóló ajándékot
adni innen a BLG-ből: az öröm ajándékát – hogy jó volt ide járni; az optimizmus ajándékát
– hogy pozitív szemlélettel messzebbre juthatsz; és a remény ajándékát – mert a jövőbe
vetett hit a legnagyobb ajándék, amit a diákjainknak adhatunk. S még valami nagyon
fontos, melyhez az erőt az ifjúságodból merítheted: akármihez fogsz, szenvedéllyel csináld
végig! Egyébként csak az érzelem számít – és ez a tudomány… És a boldogság az apró
dolgokban rejlik…
Látod, most is szívünk és értelmünk teljes erejével próbálunk szólni hozzátok. Szeretnénk
erőt adni, hogy ne fáradjatok meg, sőt erőtök sokasodjon, s tudjatok megújulni, szárnyra
kelni további hasonlóan szép életpályátokon!
Téged dicsérlek, mert Ti a mi fiunk, lányunk vagytok…! Én is a bölcsektől tanultam, s jó
lenne, ha ránk is igaz lenne: „Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.”

KÍVÁNOM, HOGY BOLDOG LÉGY!

55
 Tisztelt Tanáraink, Szüleink, Nagyszüleink és legfőképpen:
kedves Végzősök, Barátaim!

Nagyon nehéz szavakba önteni a kimondhatatlant, ami ott rejlik lelkünk legmélyén. Erre
talán csak egy költő vagy egy író képes. Én azonban egyik sem vagyok, nézzétek el nekem
a néhol körülményes szóhasználatomat. Amikor felkértek a megszólalásra, nem is akartam
elhinni… Éppen én?! Hatalmas megtiszteltetés volt, érzem a súlyát, de nagyon köszönöm.
Most végignézek rajtatok, barátaim, és egyszerűen nem akarom elhinni, hogy a
célegyenesbe értünk… Ugye-ugye, nem hittük el a felsőbb éveseknek, valamint szüleinknek,
hogy kettőt pislogunk, és eltelik ez a pár év, nem hallgattunk intő szavaikra, miszerint
élvezzük ki minden percét. És látjátok? Ma mégis itt vagyunk, és már tudjuk, hogy igazuk volt.
Itt vagyunk, itt állunk a dicsőség fényében, és tudjuk, hogy igen, megcsináltuk, túléltük.
Ezt fogja jelképezni a pici szalag a mellkasunkon… Valami elmúlt, de nem kell búsulni, hisz
egyúttal kezdetét veszi valami új, valami ismeretlen. De tudjátok mit? Nem kell félni tőle…
És hordjuk büszkén azt a kék szalagot, hisz innentől kezdve ennek az apró jelképnek
köszönhetően fogja mindenki tudni a városban és amerre járunk, hogy mi bizony végzősök
vagyunk, a batthyánysok összetartó közösségének büszke tagjai, akik eddigi életük
legnagyobb kihívása előtt állnak, de vidáman veszik az akadályokat.
Rengeteg kérdés fogalmazódott meg idáig bennünk, és ezek közül csak nagyon kevésre
sikerült választ kapnunk… Itt van például rögtön a legfontosabb: Mi leszel, ha nagy leszel,
mit szeretnél kezdeni az életeddel? Most, hogy felnőttünk, mert bizony felnőttünk, erre a
kérdésre komoly választ várnak tőlünk. Nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem még
fogalmam sincs…
Emlékeztek? Mennyivel magabiztosabbak voltunk, amikor ötévesen tették fel nekünk
ugyanezt a kérdést. Olyasmiket feleltünk, hogy tűzoltó, rock-sztár, űrhajós vagy egyszerűen
csak családanya. Tízévesen újra megkérdeztek minket. Akkor azt mondtuk, miniszterelnök,
orvos, főnök vagy részemről nyomozó.
Az, hogy most már nem vagyunk biztosak a válaszban, egyáltalán nem baj, sőt…
Aggodalomra nincs okunk, ugyanis nem csak annak van itt az ideje, hogy nehéz döntéseket
hozzunk, hanem annak is, hogy hibákat kövessünk el. Rossz buszra szállni és eltévedni
valahol, szerelembe esni, sokszor. Diplomát szerezni filozófiából, mert abból biztos, hogy
nem lesz karrier. Újra és újra meggondolni magunkat, mert semmi sem állandó.
„Minden egy gyerekkori álommal kezdődik, hinni magadban akkor is, amikor minden
elveszni látszik. A legszebb az egészben végigjárni az utat, igen, a cél maga az út.”
Kívánom mindnyájunknak, hogy találjuk meg a célt, amiért érdemes elindulni az úton,
legyen az bármily göröngyös is!
Köszönöm!

Lovkó Luca 12.B

56
 Reménykedtünk, hogy szép idő lesz április 30-án, a ballagáson, hiszen egy ilyen ünnep
ragyogó napsütésben az igazi. És lőn! Sok-sok eső és nagy hideg után a ballagás reggelén
csodálatos napsütés fogadta végzőseinket, s ők így méltó körülmények közepette
búcsúzhattak iskolájuktól. Alább a ballagási beszédek olvashatók, legelőször Balogh
László igazgató úré.

Kedves Batthyánysok!
Tisztelt Vendégeink!

Bátorító üzenetet szeretnék mondani. Tudom azt is: „Mindenki úgy adjon, ahogyan
előre eldöntötte szívében…” (2 Korinthus 9:7) Mert nálunk másként múlik az idő –
legfontosabb a pillanat… Persze a nagy szavak nem érnek semmit – de József Attiláé a szó:
„a szeretet, ha tiszta szívből fakad, elkíséri az embert, amíg él”.
Készülvén ballagási búcsúbeszédemre megkérdeztem bölcs embereket: mit üzennének
Nektek?! Mondták: „Utazz sokat, és térj haza sokat!”, „Tartsd meg Földedet!”, „Törődj
másokkal, és tegyél mindent szeretettel!”, „A Haza minden előtt!” De Téged most sokkal
jobban érdekel a múlt, mely a jelen minden pillanatában benne él. Ezért együtt élünk a
múltunkkal. Úgy általában is, és persze sajátosan is értelmezve - sok-sok felejtésünk ellenére.
Most még örökké akarsz élni a jelet hagyás kényszere miatt. S ez az ünneplő, emberhez
méltó kényszer legyőzhet, legyőz mindent, mert a Tiéd az ifjúság „kék madara”…
Babits bölcsességét hívom a múlt és a jövő ilyen általad való összekötéséhez:

„Tudod, hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?

A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
…
Ó hidd el nekem, benned a Cél és Nálad a Kulcs.
…
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,
hogy benned teljesedjenek, - s korok történetét
szerezte mesekönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.”

Ennyi csak hát a titok, kedves fiatal Barátom. Ha ki van festve a lelked, akkor tudod a
választ a legelső és a legutolsó kérdésre is. Azaz: miért jöttél a Batthyány Lajos Gimnáziumba,
és most miért hagyod el a BLG-t?! Vagy kitágítva Babits Mihállyal a ballagási kérdést…:

„miért a végét nem lelő idő?

…vedd példának a piciny fűszálat:
miért nő a fű, hogyha leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?”

Erre a kérdésre osztályonként és diákokként, „gondolkodó nádszálként” más-más választ

adhatsz:

57
 - 12.A osztály és osztályfőnöke Herman József, első osztályfőnöke Bagarusné Szabó
Katalin: 8-éves mieink vagytok, „bajnokcsapat”, s remélhető, hogy a hullámvasút, ha véget
is ér, de egy ballisztikus röppályán akár az égig röpít!
- 12.B-s utolsó matek-töris osztály és osztályfőnöke Dénes Sándorné: a „bizalom”
határozta meg a kapcsolatukat, a túlélő túrák, a nehéz tablótok és a karakteres fordított napi
műsorotok!
- 13.C-s nyelvi osztály és osztályfőnöke Kornay Andrea, első osztályfőnöke Szili
Zsuzsanna: a mi „felnőttjeink”, néha „horrorisztikusak”, de remek közösség is tudtak lenni,
ha úgymond nem a tanulásról volt szó…! De szeretjük a meglepetéseket!!
- 12.D-s reál osztály és osztályfőnöke Baloghné Harkány Judit: „felnőtt gyermekek”
vagytok a szó igazi, jó értelmében; „elengedett”, szerenádos, ambiciózus, racionális
társaság; lehet, hogy nálatok volt a legtöbb „aranymondás”…?!
- 12.E-s humán osztály és osztályfőnöke Kovács András: karakteres, gólyabálos,
emocionális osztály; úgy gondolkodnak, hogy: „én a diák szerethető vagyok, de az emberek
is szerethetőek”…; elégedett csapat – útjuk talán messzire visz?!
- 12.F-es humán osztály, osztályfőnöke Földi Gábor: véleményük szerint azért szerettek
a BLG-be járni, mert volt egy különös hangulata, s mert egy nagycsalád voltunk, mintha
mindenkivel 1000 éve ismernénk egymást – mondták: egyszerűen jó volt 12.F-esnek és
batthyánysnak lenni!
Szóval a 2016-os évjárat a BLG több évszázados történetében egy kiváló évjárat volt/
lesz! Köszönet a Szülőknek, az osztályokban tanító sok-sok Kollégának és Nektek, kedves
és kedvetlen Diákjaink! Az együtt eltöltött éveknek biztosan meglesz az eredménye, nem
kételkedem benne, kiválóan fogtok érettségizni…!
Kedves Mieink! Gazdagságot, örömöt, tudást, tehetséget szabad szerezni annak, aki
hozzá elég erős. Elbocsátunk Benneteket: felelős vagy magadért és minden osztálytársadért
– elszámolhatsz minden örömmel, minden boldog pillanattal, ami ért. Most eredj és élj, mert
a Világ a Tiéd…! Hamvas Béla szerint és szerintem is: „A dolgok nem kívül kezdődnek,
hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban.” Az
ünnep azonban az áldozat napja is, a közösség kezdete, amikor az emberben felébred a
tudat, hogy nem vagyok egyedül: minden batthyánys felelős minden batthyánysért…
Nincs más ünnep, csak a közösségé…!
Ezért kaptál az iskolától ajándékba egy-egy „Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa”
feliratú golyóstollat, hogy minél jobban írd meg az érettségit…! S kaptál a tarisznyádba a
hagyományos kellékeken kívül az idén először (a Kanizsai Múzeumért Alapítványtól) egy
szerencsepatkót, mely a kanizsai fejetlen, fehér mén legendája által a Kanizsára való
visszatérés ígéretére emlékeztet.
Bevallom, pozitív szemléletű tanáremberként és volt diákként, azaz „örökdiákként” JÓ
legmeghatározóbb közösségünkhöz tartozni. Meghatározó csoport, közösség lehet: a
szülőhely, a lakóhely, a család, a rokonság, a barátok, az osztály, az évfolyam, az iskola, a
munkahely, az ország, a nemzet, Európa, a Föld maga, de akár az egész Univerzum… Egy
ember minél több közösségi színtérhez tud tartozni, élete annál gazdagabb, színesebb.
Nem önmagunkért élünk csak, hanem az ősöktől kapott értékvilágba növünk bele, és azt
adjuk át. Tehát értékek, ez adja a jó érzést jelentő identitásunk leglényegét. Hozz helyes
döntéseket felnőttként: vállalj majd gyermeket, tanítsd a magyar nyelvre és történelemre,
adj értékes ajándékokat neki, a pénz nem minden, és mindig gondold meg, amit teszel, az

58
épít vagy rombol… S Te az építők közé tartozzál! Ehhez van segítség, pl. a hungarikumok,
zalaikumok, kanizsaikumok, „batthyánykumok”… Ez utóbbihoz talán van
„élménytérképed”…?! Hiszem, hogy számunkra, igazi batthyánysok számára a BLG a világ
(egyik) közepe - feltéve, ha otthon vagyunk benne, ha érzed az „évgyűrűket”, a
„szeretethullámokat”…?!
Ehhez nem csak IQ-ra, de érzelmi intelligenciára is szükségünk van. Ha szeretnéd a
legtöbbet kihozni magadból, az egész életedből, akkor ragadj meg minél több lehetőséget
a tanulásra…! Keresd a befogadó és megtartó közösségeket, a biztonságos légkört! Talán
mi is tudtunk „nevelőgimnázium” lenni, ahol volt „életérzés” és talán szellem, szellemiség
és szellemesség is…?!
Dosztojevszkijjel mondom: „Keresd az ember igazi arcát, s élj te is úgy, hogy az igazi
arcodat lássák!” Azaz keresd a szeretet által kiváltott emlékeket! Ez az igazi gazdagság,
amely követni fog, elkísér, erőt és fényt ad. „Ezért bátorítsátok egymást, és építsétek
egymást!” (1 Thesszalonika 5:11) Ez megszabadít minden aggodalmaskodástól és
kishitűségtől. Egyébként amíg élünk és mozgunk, követni fogjuk ún. „örökdiákjainkat” …
Így kívánunk Nektek „kifestett” és gazdag lelket – ÉRTED TÖRTÉNNEK MINDENEK,
NE BÚSULJ, BENNED A CÉL ÉS A KULCS…!

A végzősök nevében egy leány és egy fiatalember: Horváth Patrícia (P) és Kósa Dániel
(D) búcsúztak, mindketten 12.D osztályosok.

P: Tisztelt Tanáraink, kedves Szüleink, - örömmel vagy bánattal – ballagó Barátaink!

A szó szorong, a mosoly félénk, a bizonytalanság nőttön-nő, mégis 4, 5, 8 itt eltöltött év
erősít minket, és áll most mellettünk. Évek, melyek alatt tanultunk barátságot, hitet, szerelmet,
alázatot és emberséget. Évek, melyek hol ólomlábakon, hol pillangószárnyon reppentek el,
de végeredményben már csupán évek, melyek emlékké szelídültek.
D: Az elmúlt négy évben nem csak tudatosan tanultunk, hiszen létezik látens – azaz
szinte észrevétlen – tanulás is (s talán ez a nevelés lényege), és az így megszerzett tudásról
akkor adunk majd tanúbizonyságot, amikor eljön az ideje. Tizennégy évesen még nem
tudtam, mi hiányzik, mi kell ahhoz, hogy én is egyszer felnőtt legyek. Most, az érettségi
előtt, valamivel más szemmel – merjem mondani, hogy érettebben? – nézek a világra, látni
vélem már az értelmét, ám a nehézségeit is az életnek. No persze, a vizsgán nem csak ezt
kérik számon…
P: Kedves Igazgató Úr, Kedves Tanáraink!
Mindnyájan elismerjük, hogy pedagógusnak lenni talpig nehéz, embert próbáló feladat,
egy életre szóló megbízás. Mégis, Önök hozzásegítettek minket önmagunk és a világban
kijelölt helyünk megtalálásához, és úgy érzem, talán ez a legnemesebb, amit egy ember a
másikért tehet.
D: A tanár ad, és igen: kap is. Én minden reggel, amikor elindultam az iskolába, s beléptem
a kapun, hazaértem. Szerettem ide járni. Bár csak egyetlen gimnáziumba jártam, mégis azt
merem mondani, a Batthyány a legjobb. Van valaki, aki mindannyiunk tanára, bár lehet,

59
hogy nem tanít. S gyakran elfelejtjük, hogy köszönet illeti őt is. Lelkes támogatónk, minden
jeles alkalomkor ajándékba kapjuk a gondolatait, s erősíti bennünk, hogy jó batthyánysnak
lenni.
P: Drága Szüleink! Hogy mi mindenért tartozunk nektek köszönettel? Karinthy Frigyest
idézve: „Elmondom én, elmondanám, de béna a kezem és dadog a szám.” Elmondhatnám,
hogy hálásak vagyunk a szeretetért, a támogatásért, az értünk hozott áldozatokért. Nem
ígérhetem, hogy ezentúl kevesebb aggodalmat és fejtörést okozunk majd, de tudjuk, hogy
ha távolabbról is, fogjátok még a kezünket.
D: Ünnep van holnap is! A munka és az anyaság bizonyos értelemben egymás szinonimái.
A holnapi nap édesanyánké, édesapánké, a családunké.
P: Kedves fiatalabb Diáktársaink!
Egyetlen tanácsot szeretnénk adni nektek: éljetek meg minden itt töltött pillanatot, hogy
majd a búcsú perceiben elégedetten állhassatok a mindenkori ballagók helyén. Nem felejtünk
benneteket, hiszen a megannyi közös élményen túl a genetika is összeköt minket
végérvényesen, a BLGén formájában.
D: Osztályunkra emlékezve felderengnek a kirándulások, a közös programok, a tanórák,
a viccek, amiket csak mi értünk. Egy osztály akkor jó közösség, ha a tagjai biztonságban
érzik magukat a többiek körében, elfogadják egymást, és szívesen töltenek el együtt sok
időt. Mi ilyenek vagyunk. S mindemellett felnőtté neveltük egymást. Igaz, van még mit
tanulnunk…
Kedves Osztályfőnökünk! Mi lett volna velünk, ha Ön nem lenne lélekben még mindig
ugyanolyan fiatal, mint mi? Nem fogjuk elfelejteni, kitől kaptuk a „hosszú-útravalót”!
Egy évvel ezelőtt, amikor idekint álltam, azzal vigasztaltam az akkori „bánattal ballagókat”,
hogy ne higgyék, hogy a gimnáziumi éveket nem múlhatja felül semmi. Most, hogy
ballagóként vagyok itt, nem biztos, hogy gondolkodás nélkül hitelt adnék a szavaimnak.
Sok minden köt ide: élmények, emlékek, emberek. Én nem az „örömmel ballagók” közé
tartozom.
P: „Nem látjuk még, mit viszünk magunkkal, s mi lesz, mi majd belőlünk itt ragad.”
Egyelőre félünk. Az elszakadástól? Az érettségitől? A jövőtől? A bennünk maradó hiánytól?
Mindentől. „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”, hogy tanultunk
„szót, titkot, piciny csodát”, és bár nincs használati útmutatóm a „hogyan legyünk felnőttek”
kérdésre; hiszem, hogy jó lesz.
D: Úgy tűnhet, hogy ennél a pulpitusnál állva könnyebb szépeket mondani, hálánkat
kifejezni szüleinknek, tanárainknak, barátainknak, osztálytársainknak, a Batthyány-
gimnáziumnak. Pedig idekint állva sem megy másképp: KÖSZÖNJÜK!
Tökéletes útravaló nem létezik. Mi pedig nem is kísérletezünk tovább. Ezt a beszédet
fejezze be helyettünk „valaki más”:

„Én mondom: Még nem nagy az ember.

De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!”

60
 S ahogy az lenni szokott, egy 11. osztályos tanuló is elmondja gondolatait a ballagáson.
Idén Baj Bianka 11.B osztályos diákunk, kiváló versmondónk kapott erre lehetőséget.

Kedves Ballagó Diáktársaim! Emlékezzünk!

Ha negyedikes vagy éppen nyolcadikas korodban nem a Batthyányba vettek volna fel,
akkor most nem tudnád, miért is fontos a nagyaula és a kisaula, mitől harsog örökké a
pingpongterem, hol rejtőzik Sissi, és mi is az a BLGén.
Ha akkor másfelé vitt volna az utad, a lépcsőfordulókban levő emlékkapszulák nem
őrizhetnék meg a neved, s az iskolamúzeum dokumentumaiban sem bukkanhatnál föl a
jövőben.
Ha akkor másként döntöttél volna, most nem örökíthetnéd meg magadat Stamler tanár úr
,,szív-falán”, nem tudnád, milyen érzés a padláson vagy éppen a focipálya alatti óvóhely
után kutatni, vagy az iskolai évkönyv oldalain rendre felbukkanni.
Ha nem ide jártál volna, kevesebb lennél a 24 órás foci élményeivel, és Zsuzsa néni
kikiabáló ablakáról sem tudhatnál.
Ha akkor nem ide vágytál volna, én is szegényebb lennék néhány jó baráttal, kedves
ismerőssel vagy éppen pár biztató, bátorító mosollyal, melyeket tőletek kaptam.
Csupa ha…De ti ide kötöttétek magatokat, itt érlelődtetek, s most itt hagyjátok életetek
egy 8, 5 vagy éppen 4 éves meghatározó szakaszát. Mit is adhatnék még nektek? Úgy
érzem, akkor vagyok hiteles, ha a versek szerelmeseként egy szép költeménnyel búcsúzom
tőletek.

Rudyard Kipling: Ha…(Kosztolányi Dezső fordítása)

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,

s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlöltségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van, összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,

61
 ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,
ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked, s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.

Baj Bianka búcsúzik

Igazgató úr Horváth Patrícia és Lovkó Luca társaságában ballagott

62
 Barangoló batthyánysok

Idén kevesebb helyre jutottak el diákjaink (bizonyára többet kellett tanulni, s kevesebb
idő jutott utazni), ám ahova eljutottak, onnan nem jöttek üres kézzel, mindig hoztak egy
kis beszámolót.

Europa Cantat 2015 – Pécs

Iskolánk énekkara, a Virág Benedek vegyes kar Cseke József tanár úr vezetésével 2015.
július 24-e és augusztus 2-a között tíz, élményekkel teli napot töltött Pécsett a három
évente megrendezésre kerülő európai kórustalálkozón, az Europa Cantaton.
S hogy mik is voltak ezek az élmények? Érkezésünk másnapján egy körülbelül egyórás
koncertet adtunk az Irgalmas Templomban egy olasz kórussal, az Envie de Chanter-vel
közösen. Legutolsó dalként a két kórus együtt elénekelte a „Hej, Jancsika, Jancsika!”
kezdetű magyar népdalt. Másnap délelőtt a női kar próbájába leshettek be az érdeklődők,
mikor is egy kortárs dán zeneszerző, Henrik Colding-Jörgensen modern darabját, a
„Diptychon”-t adták elő a lányok.
A kötelező fellépéseink után volt pár szabad napunk, de ezek sem teltek haszontalanul,
hiszen énekkari próbákat tartottunk, illetve a lehető legtöbb koncertre és eseményre
próbáltunk eljutni. Így tekintettük meg egy dán kvartett és egy török kórus nagysikerű
közös koncertjét, de meghallgattuk többek között kínai, kolumbiai és természetesen magyar
kórusok előadásait is. A városban mindenhol, akár a legváratlanabb helyeken is felcsendült
a dal, így például az Árkád bevásárlóközpontban is, eléggé meglepve az ott sétálgatókat.
Az esti programokat mindig közös énekléssel kezdtük, a Dóm téren összegyűltek az énekelni
vágyó emberek és az előre megkapott daloskönyvből választott dalokat énekeltük. A
program és a dalok változatosságát jelzi, hogy a finn népdaloktól kezdve Kodályon át
egészen a Lemon Tree-ig szinte minden ország zenei világába kaptunk egy rövid betekintést.
Az utolsó napokat az afrikai műhelyben töltöttük, ahol a kontinensről származó dalokat
tanultunk és készültünk a záró koncertre, melyre a fesztivál utolsó napján, a Széchenyi
téren került sor. Az egész kórus élvezte ezeket a próbákat, mindenki lelkesen vetette bele
magát a munkába. Itt akár egy klasszikust is idézhetnék: „Belekóstoltunk az afrikai kultúrába
és ízlett!” (bár ezt mondhatnánk az ebédekről és a vacsorákról is). Akkora sikert aratott ez
a fajta zene, hogy a közönség visszatapsolta Toko mestert és lelkes tanítványait a színpadra.
A mestert is meggyőzte a kórus, hisz meghívott minket a 2017-ben, a Kongói Demokratikus
Köztársaságban tartandó, első Africa Cantat-ra.
Mindent összevetve remek tíz napot töltött együtt a kórus Pécsen, mely összetartásnak
is kiváló volt, illetve sikerült tágítani a komfortzónánkat is. Zenei tekintetben mindenképpen.
Végül szeretnénk megköszönni Nagykanizsa városának, hogy képviselhettük egy
világszintű fesztiválon és azt, hogy ebben a város is támogatott minket.

Tislér Péter BLG – ELTE TÓK

63
 Egy remek hét a németországi Bad Marienbergben
(avagy egy hét, amikor még szelfizni is elfelejtesz)

A piros kijelzős órára pillantok. A busz padlóján fekszem. Hajnali fél kettő. Már
iszonyatosan fáj a derekam. Erre ébredek. Mikor állunk meg? Még legalább másfél óra.
Jobbra nézek: egy gyönyörűen kivilágított kastély, fenn a dombtetőn. Jó lenne tudni,
melyik. A buszban minden más, mint ahogy otthon fejben megterveztem. Az alvás nem
megy, még az a pici sem, amit penzumként magamra oktrojáltam. Mellettem Dobó tanár úr.
Nem tudom, alszik-e. Fülében mp3-hallgató. Mit hallgathat? Még mindig a Csárdáskirálynőt?
Negyedszerre már az egész művet? Ez nem lehet; de hát csak ezt hozta az útra! Már csak
azért is kellene bólintanom egy hangyányit, mert vizualizáltam hirtelen az e-mailben
megkapott órarendet: sűrű, mint egy BKV menetrend!! Minden olyan passzentos, minden
olyan németes. Merthogy Németországba megyünk. Bad Marienbergbe. Röpke 1100
kilométerre Nagykanizsától, Hessen tartományba.
És pont itt van a lényeg. Ezt a néhány órát leszámítva, a németországi tartózkodás
minden percét élveztem, élveztük. Mi együtt, így 21-en: a diákok, Dobó tanár úr és jómagam.
Merthogy ilyen forgatókönyvvel a fejünkben készültünk a nagy útra. A megbeszélések,
a próbák, a közös éneklés a nagy aulában, még ha olykor kicsit szégyenlősen is. Úgy
gondoltuk ugyanis, hogy egy ismert magyar rock dal német nyelvű saját variánsát is
magunkkal visszük. Aztán be is gyűjtöttük a dicséreteket: a Nagykanizsáról szóló prezentáció
hatásos (csak úgy röpködtek a sportszeletek a jó válaszokért), és a nótán is túl
voltunk….(még jó,hogy a német csapat kereskedelmi mennyiségű Haribóval és Lindl-s
keksszel vendégelt meg minket utána…).
És ez így ment egész héten. Minden perfekt. Az ellátás szállodai, a foglalkozásokat
vezető trénerek felkészültek és ”németesen barátságosak”. A szervezés patent. Nincs más
dolgunk, mint élvezni a helyzetet és a közeget, no meg beszélni, németül. A dilemma
mindössze annyi, hogy reggel a Frühstückstischről a nagy lyukú, a kis lyukú vagy a
közepes lyukú sajtot válasszam-e. Az órarend is szimmetrikus - mint az Audi gyárban:
szerdán kirándulás Bonnba és Kölnbe, még a mackós buszsofőr is eredeti: „A busz eddig
41200 kilométert futott, kérem, mellőzzük a fedélzeten az evést és az ivást!” Felvillantok
azért néhány anzikszot innen is: a Haus der Geschichte, a Gestapo múzeum, a kölni dóm, az
utcazenészek a „Stand by me”-vel.
Sokat tanultunk, sokat láttunk, még többet tapasztaltunk. Az Európai Unióból (ez volt a
tematika fókuszában), Németországból, Bad Marienbergből, a bowlingból, egymásból (!),
és - ami a legfontosabb - a német nyelvből. Mert higgyétek el, kedves nyelvtanulók: itt van
a poén! A használható beszélt nyelv mindenhatósága, nem pedig a „zöld Kontakt” az
iskolapadban. Az, hogy nyilvánulj meg idegen nyelven, hogy egyáltalában beszélj, hogy
ismerkedj! Hogy egy hétig ne, vagy csak keveset szelfizzél! Hogy megtapasztald, milyen
az, amikor a személyiséged derűsebbik térfelén tartózkodsz, ott fenn, 1100 kilométerre
innen, valahol Frankfurt és Bonn között. És ami engem illett: eddig azért voltam hálás, mert
láthattam Richard Claydermant élőben zongorázni, most már azért, mert elmehettem ezzel a
remek csapattal Németországba.
Szóval gyerekek, jövőre is: irány Bad Marienberg!

Kovács András tanár úr

64
 JE SUIS PARIS

„Paris est toujours une bonne idée.” – Ezzel az idézettel indult a 2016-os párizsi kirándulás
szervezése még az előző félév szeptemberében. Az utazás már a kezdetektől népszerű volt
a diákok körében, hiszen Franciaországba látogatni meglehetősen exkluzív dolog. Habár az
ötven fővel számolt utaslista szinte napok alatt be is telt, a novemberi és a márciusi
terroresemények következtében sokan visszamondták az utazást, így maguk a szervezők is
elbizonytalanodtak. Ám az iskolára egyébként is jellemző pozitív életérzésből, valamint
Párizs iránt érzett elkötelezettségünkből fakadóan a hat napos kirándulás továbbra is az
áprilisi program gyémántja maradt.
2016. április 4-én hétfőn, valamikor a délutáni órákban indult el a CHALLENGE utazási
iroda full extrás luxusbusza 45 bátor és elszánt utazóval a fedélzetén. Mivel a nagyjából 20
órás menetidőnek köszönhetően viszonylag hosszú ideig össze volt zárva a közösség, már
a buszon megtörtént az a csapatépítés, amely a program végére a lehető legerősebben
összekovácsolta a társaságot.
Az első nap gyakorlatilag ráment a buszozásra, hiszen kedden délben láttuk meg Párizs
lenyűgöző belvárosát. Amint kinyújtóztattuk lábainkat, rögtön metróra is szálltunk, ahol
egy idősödő férfi harmonikázott tiszteletünkre. Ez a fajta francia életérzés rögtön megragadta
szívünket, és mindnyájan tudtuk, hogy a lehető legjobb helyre érkeztünk. A napi program
keretében letekintettünk a hatalmas Eiffel-torony második emeletéről, ahonnét elvileg 75
kilométerre is ellátni, hogyha tiszta az idő. A Mars Mezőn való rövid sétánk után a híres
Invalidusok dómjához siettünk, ahol Napóleon sírját lehetett megtekinteni. Az esti órákban
megcsodáltuk a Notre Dame székesegyház monumentális méreteit, ám részletesebben csak
másnap volt időnk felmérni, hogy az épület közel ezer éves falai vajon mit rejthetnek legbelül.
Párizsi éjszakáinkat egy Formule 1 nevezetű hotelben töltöttük, ahol barátságos és
kényelmes környezetben pihentük ki napi fáradalmainkat.
Második nap a világ legnépszerűbb múzeumába, a Louvre épületébe szólt a jegyünk,
ahol a világ leggazdagabb gyűjteményéből volt szerencsénk tallózni. A szomszédos Tuileriák
kertjétől nem messze, Párizs második diadalíve, valamint a híres üvegpiramisokhoz közel
lehetőségünk adódott, hogy egy magyar-belga flashmob keretében megtáncoltassuk a
jelenlévő fiatalokat. Ugyanezen a napon megtekintettük a Párizs geometriai középpontjában
álló napóleoni Diadalívet, az Ismeretlen Katona sírját, a világ legnagyobb terének elkönyvelt
Concorde teret, a híres luxori Obeliszket, a Vendome teret, a világhírű Operát, a gyönyörű
Madeleine templomot, sőt a francia világváros főutcáján, a Champs-Élysées-n is
végigbuszoztunk, méghozzá Joe Dassin „Les Champs Élysées” című zenéjének
aláfestésével. Az esti órákban a Szajna vizén hajóra szálltunk, ahonnét a két nap során
látott nevezetességek kivilágítva integettek a fedélzeten utazó csoportoknak. Magán a
sétahajón egy hozzánk hasonló holland csapat is jelen volt, akikkel ”természetesen” öt
perc alatt porig romboltuk mindazt, amit a diplomácia sok év alatt tudott csak kiépíteni.
A csütörtöki program keretében XIV. Lajos világszinten is egyedülálló kastélyába
látogattunk, ahol természetesen a Versaillesi kastélyon kívül magát a parkot és a Trianon-
kastélyokat is megcsodálhattuk. Egy, a palota mellől induló kisvasút szinte percek alatt
elvitt bennünket a trianoni békeszerződés színhelyére, ahol csak és kizárólagosan egy
néhány perces jégeső jelezte, hogy Magyarország megérkezett. Az esti órákban

65
beszaladtunk a londoni Harrods áruházzal vetekedő Lafayette bevásárlóközpontba, majd a
világhírű Sacré Coeur-bazilikához utaztunk. A templom mögött található Montmarte téren
mindenki kedvére válogathatott milliónyi szuvenír közül, melyeket természetesen a francia
életérzéstől legkevésbé sem mentes ajándékboltok biztosítottak.
A párizsi kirándulás utolsó napjához érve a busz Disneyland felé vette az irányt, amely
a világ legnépszerűbb vidámparkjaként minden tekintetben kifogástalan. Az egész napos
program keretében láthattuk gyermekkorunk legkedvesebb mesefiguráit, felülhettünk az
Indiana Jones-féle hullámvasútra, kilőhettük magunkat egy űrbéli küldetésre, sőt a Karib-
tenger vizein mintegy kalózként küzdöttünk életünkért.
A péntek esti órákban végre ismét buszra szállt mindenki, és egy kerülőúton
végigszáguldva hamar megérkeztünk Nagykanizsára. Habár a csoport három tagja
Amerikából érkezett, egy közös jelszó mindvégig éreztette, hogy mi mind egyek vagyunk.
A ”nájsz propozit” kifejezés mintegy központi szerepet töltött be utunk során, melyet a
Zalai Hírlap is megemlít egy rólunk írt beszámolójában. A hatnapos út során történt
csapatépítés tehát sikeresen eltörölte az egymással kapcsolatos előítéletek mindegyikét,
sőt azt is elmondhatjuk, hogy egységes egészként mutattuk meg Franciaországnak, hogy
mi, magyarok ott voltunk áprilisban.
„Paris est toujours une bonne idée.”
Végezetül társaim nevében is köszönetet szeretnék mondani Fodorné Koller Zsuzsánna
tanárnőnek, aki a kezdetektől kézben tartotta az utazás szervezésével járó feladatokat, és
mindvégig felelősséget vállalt értünk kolléganőjével, Vlasics Anikó tanárnővel. Köszönjük!

Pap Kornél 12.A

Élménybeszámoló a párizsi útról

66
 SÉTA a BLG-ben

Ha a kedves olvasó már nem először vesz kezébe évkönyvet, akkor tudhatja, hogy
mindig örömmel adunk helyet és teret a Zalai Hírlap SÉTA-rovatában megjelenő
cikkeknek is. Most öt ilyen alkotás következik, melyek tartalma így vagy úgy kötődik
iskolánkhoz.

Hajrá, Flóra!

Bent ülünk franciaórán, írjuk az anyagot a tábláról, de azért néha csak-csak elkezdünk
egymásnak mesélni dolgokat a padtársammal. Tipikus lányos ügyek, vagy épp arról
kérdezzük a másikat, hogy milyen könyvet olvasott utoljára. Teljesen átlagos fecsegés.
Mindig ő a padtársam franciaórán. Már amikor ott van. Ugyanis a padtársam nem más, mint
Molnár Flóra, mára már köz- és elismert magyar úszóbajnok, tagja a válogatottnak is.
Flóra már születése óta Nagykanizsán él családjával. Alsósként a Kőrösi Csoma Sándor
általános iskolába járt, ötödikes korától pedig a Batthyány Lajos Gimnázium kisgimnazista
osztályának lett a tagja. Jelenleg a 11.A osztályának padját koptatja, már amikor van ideje
bejönni. 11 éve úszik versenyszerűen, és az évek alatt már számos rangos versenyen is
képviseltette magát. Legkomolyabb eredményeiként talán hármat emelhetünk ki: a tavalyi,
Hollandiában rendezett EB-n elért 4. helyezést, az utána egy héttel megrendezett magyar
felnőtt versenyen bajnok lett (ezzel megverve többek között Hosszú Katinkát is), illetve a
nemrég megrendezett Szingapúri VB-n is ott volt, és ötödik helyezést ért el.
Most olyan kérdéseket tettem fel neki, amelyekről egy átlagos napon egyébként nem
szoktunk beszélni, és a válaszok nekem is rengeteg újdonsággal szolgáltak.
Tehát talán kezdjük a legátlagosabb, legalapvetőbb kérdéssel. Hogy telik egy napod?
Mivel most éppen őszi szünet volt, ezért csak reggel 8 órakor kezdődött az edzésem.
Amikor azonban iskolaidő van, akkor reggel két órával korábban, azaz 6 órakor kell
kezdenem… A reggeli edzések mindig kétórásak, utána többnyire van egy másfél órás
erősítés, ez 3 vagy 4 alkalommal van egy héten. Néha ez után még van valami plusz, a minap
például futás volt. Aztán ebédelek, sokszor olvasok, bár ez nem mindig megy, mivel néha
nagyon fáradt vagyok, így egyszerűen elalszom a könyv felett… Délután aztán 15-17 óráig
megint edzés van, utána hazamegyek, vacsorázok, aztán pihenek.
Húha, azért ez elég keményen hangzik…
Az is, nagyon. A végére általában „meghalok”. De engem egyszerűen ez éltet. Soha nem
is fásulok bele, hiszen szeretem csinálni. Például most volt egy hónap „szabadságom”, és
a végére már nagyon unatkoztam. Jó volt, persze, sokkal több időm volt minden másra, de
nekem egyszerűen muszáj úsznom.
És most akkor milyen versenyre készülsz?
A következő versenyem egy rövidpályás felnőtt OB lesz, Százhalombattán. Hamar itt is
lesz, mert november 12-14 között tartják majd. Ez több szempontból is egy fontosabb
verseny lesz, egyrészt mert mondhatni mindenki ott lesz a magyar bajnokok közül, például
Jakabos Zsuzsanna és Hosszú Katinka is valószínűleg. Másrészt pedig, ha ott majd jól
úszom, akkor nagy esély van rá, hogy kijuthatok majd a december elején megrendezendő
felnőtt rövidpályás EB-re is, Izraelbe.
Nem semmi! Ahogy látom, folyamatos utazás az életed… Nem fárasztó?

67
 Az utak hosszúsága az, ami zavar… Például amikor Thaiföldre utaztunk, az 12 órába telt!
De egyébként meg szeretek utazgatni, főleg a válogatottal. Ráadásul ugye egy utazás
magában rejt egy versenyt is, plusz külföldi ismeretségeket, amik nem utolsó szempontok.
Valóban, ugye voltál idén februárban Thaiföldön egy edzőtáborban, és ha jól
hallottam, mész Floridába is egy ugyanilyenbe.
Igen, ez így van. Lényegében az edzőtábor ugyanaz lesz, csak más helyszínen. Ugyanúgy
a válogatott szervezi, mint februárban is, ezért is fontos. Ide majd márciusban megyek, és
már nagyon várom, mert a lányokkal utazunk, akikkel mostanra már nagyon jóban lettem.
Örülök is neki, hogy sikerült ilyen jó társaságba kerülnöm a válogatotton belül, és új
barátokat szereznem.
Jövő nyáron pedig jön az Olimpia is… Ezzel kapcsolatban mik a fejlemények?
Huh, ez most a legnagyobb jövőbeli tervem. Nagyon szeretnék kijutni oda… Ehhez
azonban meg kell úsznom egy adott szintidőt, ami nem egyszerű. Nagyon sokat kell edzenem
hozzá, és már szinte meghalok. De nagyon kevés hiányzik már csak hozzá, konkrétan kettő
tized másodpercet kell még javítanom a mostani időmön. Ez már nem sok és nagyon remélem,
hogy meglesz!
És utána hogyan tovább? Mik a jövőbeli terveid?
Hmm, erről most még nagyon nehéz beszélni, mert annyi lehetőség van! Az úszást
mindenképp folytatni szeretném még, jó sokáig… De ott van persze a továbbtanulás is, és
én majd gyógyszerésznek szeretnék tanulni. Bár ide a pontszám nem a legmagasabb, bent
maradni viszont már sokkal nehezebb. Ráadásul nem tudom, hogyan fogom tudni
összeegyeztetni az úszást és az egyetemet egymással… Nem feltétlenül egyből érettségi
után szeretnék menni egyetemre, mert tervben vannak esetleg külföldi lehetőségek is,
vagy csak szimplán az, hogy itt maradok és folytatom az úszást. De minden még annyira
képlékeny! Még nem tudom, mit és hogyan fogok csinálni, majd meglátjuk, hogy alakul.

Most egy pár percben kaphattunk némi betekintést Flóra életébe, ám ez még csak a
töredéke annak a sok mindennek, amit ő csinál. Ahogyan írtam az elején, a válaszok nekem
is sok újdonsággal szolgáltak, de nagyon örülök, hogy többet tudhattam meg az egyik
osztálytársamról.
Így a sok-sok verseny előtt azt hiszem, méltán kérhetem arra az olvasókat, hogy szorítsunk
neki teljes erőből, hiszen el is kél neki a sok támogatás. Remélem, jövőre, amikor majd
leülünk a tévénk elé, hogy nézzük az Olimpiát, az ő nevét is hallani fogjuk a versenyzők
között. Akkor pedig majd kezünket tördelve ülhetünk a képernyő előtt, azon szurkolva,
hogy a kanizsai úszó lány bejusson a legjobbak közé.
Hajrá, Flóra!

Bene Barbara 11.A

(Lapzártakor már tudjuk, hogy Flóra megúszta a szintidőt, így tagja lett az olimpiára
induló magyar úszóválogatottnak.)

68
69
 Nagy vagy, BLG!

Gimnáziumunk történetében először került sor arra, hogy batthyánys diákok egy televíziós
vetélkedőn mérhették össze tudásukat, erejüket az ország minden pontjáról érkező
csapatokkal. Nem voltunk könnyű helyzetben, hiszen összesen 24 csapat vett részt a
versenyen, és ahhoz, hogy a döntőben tudhassuk magunkat, a legjobb hat közé kellett
kerülnünk.
Először is szeretnénk megköszönni Török Tamás tanár úrnak, hogy felvetette az ötletet,
és fáradságos munkájának, illetve végtelen türelmének köszönhetően az elvártaknál is
jobban teljesíthettünk.
Hogyan is kezdődött? A diákok, akik késztetést éreztek magukban, a tanár úr által
szervezett válogatókon vettek részt, ami azt jelentette, hogy hétről-hétre gyakorolták/
gyakoroltuk mind a szárazföldi, mind a vizes játékokat. A próbák jó hangulatban teltek, és
habár a csapat összetétele csak később derült ki, a versenyzők kezdtek összekovácsolódni.
Mindeközben a szurkolótábor lelkesen tevékenykedett a háttérben azon dolgozva, hogy
kellőképpen tudják majd biztatni a BLG-t képviselő csapatot. Remek plakátok születtek!
Március 13-án, a versenyt megelőző napon gördült ki a kisbusz az iskola kapuján Török
tanár úrral és az általa kiválasztott nyolc legjobb emberrel: Kunics Réka (11.D), Salamon
Enikő (10.B), Baksa Nikol (11.F), Tizedes Renáta (11.G), Hadi Barnabás (11.F), Odrovics
Martin (11.C), Abay-Nemes Ádám (10.E), Kotnyek Zoltán (12.B).
Aznap este egy kisebb séta erejéig megtekintettük a város főterét, illetve az este folyamán
még jobban össze tudtunk hangolódni. Másnap aztán reggel 8 órától este 10-ig küzdöttünk
– s természetesen már ott voltak a szurkolóink is, akik egy 50 fős busszal indultak neki
hajnali 5-kor a nem mindennapi eseménynek.
Nekünk, versenyzőknek először az uszodában kellett bizonyítanunk, ami nagyon
eredményesen zárult, hiszen mind a két versenyszámban győzedelmeskedni tudtunk, így
még nagyobb lelkesedéssel vágtunk neki a Győri Audi Arénában rendezett játékoknak. A
középdöntős feladatok nem gördítettek elénk akadályokat, hiszen elsőként jutottunk tovább
az elődöntőbe. Mind fizikailag, mind szellemileg összpontosítanunk kellett, mert egyre
fáradtabbakká váltunk a feladatok folyamán, a tét viszont egyre nagyobb és nagyobb lett.
Az elődöntő már nagyobb nehézségeket hozott elénk, viszont sikerült megküzdenünk
azokkal, melynek eredményeképpen elsőként juthattunk tovább a mindent eldöntő döntőbe.
A teljes végkimerültség érzése járt át szinte mindenkit, így az esélytelenek nyugalmával
vágtunk neki a döntőnek. Ám feladatról feladatra egyre jobban azt éreztük, hogy van itt
keresnivalónk. Lelkesedésünk, kitartásunk és nem utolsósorban a szurkolók egész napos
biztatása a 3. helyig repített minket. Ne hallgassuk el, hogy nagyon jó volt kanizsainak
lenni Győrben, hiszen a 2. helyen a Thúry György Szakképző Iskola csapata végzett – a
dobogón tehát két kanizsai csapat állhatott.
Reméljük, a jövőben még lehet részünk hasonló élményekben, hisz ez által a lehetőség
által ismerhettük meg egymást, ráadásul csapatunk minden tagja egy 3 nap/2 éjszakás
pihenést nyert a balatonfüredi Hotel Annabellába.
Szeretnénk megköszönni az iskolának is, hogy nagy bizalmat fektetve belénk minden
erejükkel segítettek és támogattak minket.

Baksa Nikol 11.F, Hadi Barnabás 11.F

70
 Leányrablás a BLG-ben

2016. április 5. - „Egy újabb átlagos nap lesz a mai.” – gondoltam aznap reggel, és
szerintem ezzel nem voltam egyedül. A napi rutin működött, az órák és percek csendesen,
szokványosan teltek. Egészen a harmadik óráig, amikor is Knausz Ági néni irodalomóráját
– Nagy László költészetével együtt - félbeszakították.
Kezdetben fel sem tűnt senkinek az ajtó mögötti zörgés, ám az erőteljes kopogásra és az
„Elöljárónak fel! Vigyázz!” felszólításra mindenki kiugrott a padjából, és vigyázzállásba
vágta magát. Persze, hiszen ki merne nem engedelmeskedni a „Nagykanizsai Császárhuszár
Bandérium Tiszti Kara” küldöttségének, akik egy nyílt paranccsal törtek be hozzánk, a 12.E
osztályhoz. Ekkor még mit sem sejtettünk, mindenki csak megszeppenten álldogált.
Miután a bandérium egyik tagja (Domina Barnabás hadnagy) bemutatkozott, a „huszárul
írt” nyílt parancs közhírré tétetett, s kiderült: a huszárok bizony komoly céllal érkeztek.
Egyik osztálytársunkat, személy szerinti jó barátomat, Fürge Ildikó Annát (ismertebb nevén
Csozit) - akit markotányos beosztású leányzóként emlegettek - 18. születésnapja alkalmából
kiszabadítják megpróbáltatásának színteréről, azaz az iskolából. Mondanom sem kell,
mennyire elmosolyodott mindenki az ötleten, majd - hogy mi is kivegyük a részünket - el is
kezdtük neki énekelni: Boldog, boldog, boldog születésnapot!
Ezt egy huszáros „Erőt! Egészséget!” elköszöntés követte, végül pedig a küldöttség Ildivel
együtt távozott a teremből. Ildikó lóhátra ült, s hintókísérettel indulhatott, hogy
megünnepeljék nagykorúságának napját.
A huszárok köszöntése és a leányrablás nagy meglepetés volt nemcsak a szülinaposnak,
hanem az osztálynak is. Biztos vagyok benne, hogy még nagyon sokáig fogjuk emlegetni!
Vele együtt örültünk és örülünk még ma is, no meg persze annak is, hogy a bandérium
küldöttsége csak őt „rabolta el”, nem pedig értünk jöttek.

Nagy Bianka 12.E

Nyelveket tanulni… miért s hogyan?

A mai világban szinte létfontosságúvá vált, hogy az ember nyelveket tudjon. Mivel kis
hazánkon kívül nyelvünket máshol nem beszélik, nekünk ez különösen fontos. Körbe
vagyunk véve különböző nemzetekkel, kultúrákkal, melyeket csak megfelelő nyelvtudással
lehet igazán megérteni.
Szerintem a „világ nyelvét” a leghasznosabb elsajátítani. Az angolt – ha megfelelően
beszéli az ember – szinte bárhol előnyére fordíthatja. Nézzük például a mindennapi életet!
Az ember rengeteg idegen szót, különösen angolt használ (a fiatalok főleg!), még ha nem is
vesszük már igazán észre. Ha bármilyen hétköznapi problémába ütközünk, kételyeink vannak
valamivel kapcsolatban, a legegyszerűbb és leggyorsabb, ha utánanézünk az interneten.
Itt az információk nagy többsége angolul található meg. Ha például egy híres ember életrajzát
nem találjuk meg magyarul, akkor bizony angolul kell elolvasnunk. Ahhoz pedig, hogy egy
életrajzot 80 %-ban megértsünk, szerintem 1,5-2 évnyi idegennyelv-tanulásra szükség van.

71
 És akkor itt következik az, hogy hogyan tanuljunk nyelveket. Biztosan mindenki látott
már olyan hirdetéseket, hogy „Tanuljon meg 12 hét alatt egy nyelvet!”, és reklámemberünk
ott pózol a képen 5-6-7 nyelvvizsgát igazoló papírral. Na, ez kamu! Vagyis… részben kamu.
Persze meg lehet tanulni 12 hét alatt egy nyelvet, de éppen csak annyira, hogy valaki
tudjon útbaigazítást kérni, vagy éppen 20 deka felvágottat a boltban. Egy nyelv megtanulása
rengeteg időt vesz igénybe. Tényleg rengeteget! Több mint 10 éve tanulok angolul, és
még rengeteg minden van, amit nem tudok, pedig nekem még az édesanyám is angoltanár.
Nem szabad azt hinni, hogy a nyelvtani szabályok megtanulása egyúttal azt jelenti, hogy
megtanultuk a nyelvet. Nem, ez nem így van. Ugyanis hatalmas szókincsnek is birtokában
kell lenni, illetve azt is tudni kell, mit és mikor használhatok.
Tehát akkor hogyan is tanuljunk nyelvet? Nos, nem árt egy jó tanár, aki csak veled
foglalkozik, s nem csupán 12 hétig, hanem akár éveken keresztül. Emellett pedig: keress az
érdeklődési körödnek megfelelő idegen nyelvű tartalmakat; olvass olyan könyvet idegen
nyelvet, amit magyarul már olvastál (később már nem is kell a magyar előzmény); nézz
filmeket, nézz sorozatokat (előbb magyar felirattal, aztán idegen nyelvűvel, aztán felirat
nélkül)! Hajrá!

Kovács Dániel 10.A

Bűvösvölgy

Gimnáziumunk ötödik és hetedik osztályos tanulói tanulmányi kiránduláson vettek részt

a Bűvösvölgyben, amelynek neve úgy hangzik, mint egy mesei helyszín, de valójában egy
médiaértés-oktató központ Budapesten, s így betekinthettünk a média titkaiba.
Kipróbálhattuk a filmforgatást, a híradózást, az időjárás-jelentést, a reklámkészítést, a
rádiózást és az újságírást. Nagyon sokat készültünk az osztályfőnökökkel a kirándulásra,
aminek meg is lett az eredménye: nagyon jól éreztük magunkat. Különböző csoportokra
osztva tekinthettünk be a média világába. Megtapasztaltuk, hogy most már szinte nem is
tudunk élni internet nélkül, mert mindenhol szükségünk van rá.
Megkérdeztünk néhány kisgimnazistát, hogy érezték magukat ezen a kiránduláson: „A
Bűvösvölgy tetszett, mert ott nem mindennapi dolgokat próbálhattunk ki, amit mi is
hallgatunk, látunk, és amiben soha nem lett volna részünk. Nekem a kisfilm készítése tetszett
a legjobban, mert vicces jelenetek alakultak ki, amikre nem is számítottunk. Érdekesen
készültünk fel, képeket készítettünk a dohányzás káros hatásairól, híradóval is foglalkoztunk.
Osztályfőnökünkkel (Márfi Kornélia) készültünk, és úgy érzem, hogy nagyon jól
felkészültünk, mivel a Bűvösvölgyben mindent jól értettünk.” – mesélte élményeit Cziráki
Boglárka 5. A-s tanuló. „ Nekem az tetszett a legjobban, hogy a legjobb, legújabb technikai
eszközökkel dolgoztunk, amellyel megtanulhattuk az időjárás-jelentés készítését, a híradó
szerkesztését, valamint a rádiózás és a kisfilmek készítési módját is. Az osztályfőnök
segítségével készültünk fel, erre 3-4 órát szántunk. Nelli néni wordben készített
prezentációkkal segített minket, valamint videókkal. A rádiózás tetszett a legjobban, mert
ha ezzel foglalkozom majd, sok kisebb és esetleg nagyobb „sztárral” találkozhatok és
ismerkedhetek meg.” – adta tudtunkra az ötödikes Ország Zsombor. „A kirándulás jó és
érdekes volt, mert kipróbálhattam olyan dolgokat, amiket még nem csináltam és
betekinthettem egy kicsit a média világába. A kedvencem a rádiózás volt, mert kiengedhettük

72
a fantáziánkat, és nem csupán felolvastunk egy szöveget. Nekem nagyon tetszett ez
kirándulás és remélem még egyszer elmehetek, majd amikor nagyobb leszek, és kíváncsi
vagyok, milyen kipróbálni ezt úgy, hogy majd valamennyire értek is hozzá” - nyilatkozta
nekünk Salamon Dóra 7. A-s kisgimnazista. „Nekem a legjobban a híradózás tetszett, mert
már egyszer a Gólyabálon betekintettünk ebbe a világba, de most úgy csinálhattuk, mint
ahogy a rendes híradóban szokták. Ez nekem nagyon tetszett. Rájöttünk, hogy mennyi
mindent rakunk ki a közösségi oldalakra, és egy nyitott könyv vagyunk a világ számára,
valamint szinte minden kinyomozható a telefonunkból, szóval érdemes először meggondolni,
mit teszünk ki a Facebookra, és hogy mit írunk be a telefonunkba.” - tudatta velünk
Gelencsér Larissza hetedikes tanuló.
Erre a kirándulásra pályázni kellett, amit nagyon köszönünk Martonné Pálfalvi Katalin
tanárnőnek, hiszen ő szervezte meg nekünk az egész utunkat, és köszönjük a két
osztályfőnöknek, Alexa Mercédesznek és Márfi Kornéliának, hogy elkísértek minket erre a
zseniális kirándulásra.

Fata Flóra, Gelencsér Larissza, Marton Júlia Kata, Mátyás Flóra (7.A)

Bűvösvölgyi utazók

73
 Az évkönyv hagyományai közé tartozik immár az is, hogy közreadunk különösen jól
sikerült magyar nyelv és irodalom érettségi dolgozatokat. Idén is így teszünk, két diákunk
írását olvashatják a továbbiakban.

A kérdés – lehetőség az utazásra

Várni: egy válaszra, a tudásra, a megismerésre, a rossz helyett a jóra, a szabadságra.

Tulajdonképpen egész életünkben várunk, szomjazzuk a bölcs gondolatokat, amiktől az
élet „jobbra fordulását” reméljük, s melynek érdekében kimondva vagy kimondatlanul
folytonosan kérdezünk. A kérdés nem mindig, sőt a legritkább esetben jelent kíváncsiságot
vagy butaságot. A jó kérdés az érdeklődést, a tudásvágyat tükrözni. A megannyi sztereotípia
áradatában hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ha valamit nem értünk, kevesebbet érünk.
Így a könnyebb utat választjuk, és átsiklunk hiányosságaink felett, nehogy lenézzenek
minket az emberek. A tudatlanság nem bűn. Annak elfogadása viszont már súlyosan az,
ezért mindig törekednünk kell a megismerésre.
A gyerekek kérdeznek, hiszen a társadalom még nem nevelte beléjük a félelmet. Azonban
az évek előrehaladtával mindannyiunkban elhalványul a belül szunnyadó gyermek, így
minél idősebbek leszünk, a kérdezéshez annál nagyobb bátorság kell. Bátorság és bizalom;
az elfogadáshoz pedig alázat. Egy kérdésnek hatalmas ereje van: összekötheti a múltat a
jövővel, a teret az idővel, egy embert a másikkal. Egyrészről a kérdezés egyesít, másrészről
viszont gyakran vitát szít, ezért végkicsengése negatív is lehet. Mégis, a kockázatot
vállalnunk kell, mert a bennünk lévő örök hiány csakis a kérdésekben oldódik, s mert – a
dialektika tanára hivatkozva – az esetleges konfliktus fejlődést hoz a világra.
Az ember tragédiájában Ádám tudni szeretné, „miért küzd, mit szenved”; a tagadás ősi
szelleme pedig megmutatja neki. Az emberpár látni véli saját jövőjét, gyakorlatilag minden
kérdésére választ kap. Megtudja, hogy minden eszme, amiben az emberiség hihet, legyen
az: szabadság, kereszténység, tudomány – a jövőben összedől. Végignézi, hogy se a
szerelem, se az anyagi javak nem nyújthatnak boldogságot vagy menekvést. Ádám a mű
végére mindent tud, amit az értelem felfoghat, melynek következtében így szól: „ha tetszik,
hát nem élek.” A tudás hatalom – hangzik az örök igazság, de az előbbi soraim tükrében
átok vagy áldás? Madách Imre arra világít rá emberiségkölteményében, hogy a puszta
értelem az érzelem és a remény szabályozó ereje nélkül mit sem ér. Leírja azt is, hogy
megismerni és arra törekedni fontos, de a célt idő előtt elérni szinte halálos. Felhívja a
figyelmet arra, hogy mindig csak annyit akarjunk tudni, aminek a súlyát még el bírjuk viselni.
Az imént említett alkotásban egy konkrét, kimondott kérdést szemlélhettünk, azonban
van, hogy kimondatlanul várjuk, kutatjuk a hiánykitöltő válaszokat. Így tesz Márai Sándor
A gyertyák csonkig égnek című művében. A kérdőjelek felőrlik az embert, de meghalni nem
engedik. A regényben két barát negyvenegy éven keresztül nem látja egymást. Nem tudják,
él-e még a másik, de a szívükkel érzik. Érzik, hogy nem halhatnak meg, amíg meg nem felelik
egymásnak a soha ki nem mondott szavakat. A műben nem hangzanak el az egész világot
érintő, eszméket alapjaiban megrengető feltevések. Az író nem kutatja a tudás lényegét
vagy a gyógyírt az emberiség problémáira. Ez a regény az egyén szintjén ad választ
létfontosságú kérdésekre, hiszen a lélek tudatlansága, bizonytalansága sokkal gyötrőbb,
mint az értelemé.

74
 Végül a tudásra szomjas, kérdező, illetve a tapasztalt, nyugalomra, lelki békére vágyó
ember után megemlíteném a harmadik „típust”. A teljesen kiábrándult embert, aki már tud
eleget ahhoz, hogy beismerje: többet nem akar tudni. A kiváltságos személyek életét ez a
hármasság kíséri végig, és a léttel összekapcsolt kérdéseknek is ez a három fázisa van.
Azonban az utolsó stádiumba csak kevesen jutnak el. Ez pedig az, ha már nincs szükség
külső segítségre a válaszadáshoz. A lírában kedvelt motívum a költői kérdések használata,
melyekre a költő természetesen nem vár feleletet, hiszen tökéletesen tudja tapasztalatainak,
életútjának köszönhetően a lényeget. József Attila egyik utolsó versében éppen ilyen
kérdések hadával „bombázza” az olvasót. Az önvád, a felismerés, a keserűség verse a
Karóval jöttél…, melyben olyan próbálkozásokat villant fel a lírikus, melyek eleve kudarcra
voltak ítélve: „Tejfoggal kőbe miért haraptál?”, „Mért siettél, ha elmaradtál?”. Megtudjuk,
hogy soha nem szerették a költőt jól és igazán; ahogy azt is, hogy többek között saját
képzetei vitték egyre közelebb a szakadékhoz. József Attila valamennyi kérdésére válaszolt
az élet, mivel megmutatta neki legtöbb szörnyűségét. A költőben így a szorongást a tudás
hiánya helyett a szeretet hiánya szülte, s amint láthatják, a kettő közül a második a
veszélyesebb. Ugyanis ez lökte József Attilát a sínek közé.
A kérdezés fontosságában egyetértek Csoóri Sándorral, azonban hiszem, hogy kérdés
és szavak nélkül is kaphatunk valamire egyértelmű választ. Értelmünknek fontos a tudás,
de mindig csak annyi, amit a lelkünk még elbír. Minden kérdés lehetőség az utazásra; kulcs
a világ és önmagunk megismeréséhez, a célhoz. Viszont ne feledjük, hogy „a cél megszűnte
a dicső csatának”, így az élet lényege talán nem a végső válasz, hanem hogy elég bátrak
vagyunk-e kérdezni.
Horváth Patrícia 12.D

Merj kérdezni!

A kérdések fontosak. Elősegítik szellemi fejlődésünket, segítenek rálátni erre a bonyolult

és összetett világra, amiben élünk. Egyetértek a Csoóri Sándor Nomád naplójából kiemelt
idézetben foglaltakkal.
Aki mer kérdezni a mai világban, az értékes ember. Ő nem véletlenül fogadja el azt, amit az
„okos emberek” megmondanak neki, van önálló gondolkodása és saját véleménye. Belőlük
válhatnak a legmegfelelőbb hírszerzők is, hiszen a legkiválóbb hírműsorok se egy forrásból
ismert híreket adnak le. Aaron Sorkin Híradósok című televíziós drámasorozatában
betekintést nyerhetünk egy erkölcsös alapokon működő hírszobába. Minden dolgozó ezer
és ezer kérdést tesz fel naponta, hallhatjuk az ezekre megadott válaszokat is, már ha van
ilyen. Az önző érdekemberek általában nem elég bátrak ahhoz, hogy az egyenes kérdésre
egyenes választ adjanak, gyakrabban hallunk nyakatekert mentegetőzéseket, vagy azt a
bizonyos mondatot: „Nem nyilatkozom!”
A politikai szereplők leginkább azt akarják ezzel elérni, hogy a szavazó polgárok csak azt
tudják meg róluk, amit ők tudatni akarnak velük. A kérdés tehát minden esetben fontos,
hiszen az is egyfajta válasz, ha nem kapunk választ.
De mi történik akkor, ha még a kérdést sem tesszük fel? Mit lett volna, ha Shakespeare
Rómeó és Júliájában valaki félreteszi a makacsságot, meg meri kérdezni, miért nem lehet
együtt a két szerelmes? Miért ne engedhették volna meg nekik, hogy együtt lehessenek?
Ezekkel az egyszerű kérdésekkel megoldhatták volna konfliktusaikat, véget vethettek volna

75
a viszálykodásnak, megelőzhették volna a szerelmesek halálát. Aki makacsságból nem
kérdez, az ostoba, elfogadja azt, ami körülötte történik, még akkor is beleerőlteti magát a
helyzetbe, ha nem is érti, ki mit, miért tesz.
Persze az is megtörténhet, hogy nem olyan választ kapunk, mint amit hallani szeretnénk.
Madách Imre Az ember tragédiája című művében Ádám tudni szeretné, mi vár az emberiségre,
s Isten meg is adja neki a keserű választ. Ádám a jövőbe utazik, végignézi, hogy utódai
milyen boldogok lesznek az aranykorokban, milyen elesettek a háborúkban, milyen
szörnyekké válnak az anyag érdekében. Látja a szellem virágzását, megrökönyödik az egyén
elértéktelenedésén. A végén mégis örül annak, hogy mert kérdezni, hiszen hatalmas tudást
szerzett és ehhez mérten tudott dönteni.
Kérdezni nem tudatlanságot jelent, hanem tudásvágyat. Kisgyermekkorunk óta
folyamatosan kérdéseket teszünk fel szüleinknek, azoknak, akik a környezetünkben vannak:
Mit jelent ez? Mit jelent az? Anya, ez mi? Apa, ez hogyan működik? Persze már itt eldőlhet,
hogy a továbbiakban merünk-e majd kérdezni. Ha a szülő türelmetlen, hárítja a kérdéseket,
akkor a gyermekben ez olyan sebet hagyhat, ami nagyon nehezen forr be. Ha a gyermek
úgy érzi, hogy a kérdés büntetést von maga után, tehát anya mérges lesz és kiabál, akkor
nem mer kérdezni. Ilyen korai szakaszban nagyon fontos a kérdezett szerepe, annak
türelmesnek kell lenni, még akkor is, ha százszor teszik fel neki ugyanazt a kérdést.
Ha a gyerek megtanul kérdezni, akkor a tanulmányai során is jobban teljesíthet. Sokszor
tapasztaltam már azt, hogy egy diáktársam nem ért valamit,ám mégsem meri megkérdezni
tanárát. Fél attól, hogy a társai butának fogják nézni, fél attól, hogy kinevetik, megalázzák.
A társadalom nagy hibája az, hogy ez a fajta félelem nem alaptalan. Akit már kinevettek
azért, mert kérdezett, az úgy tanulja meg, hogy ez így működik. Így sorban terjed ez a
járvány, hogy a kérdés már fertő, mindenki óvakodik és fél tőle. Nem látják sokan a kérdés
építő erejét, mindenki irigy a saját tudására ebben a romlott társadalomban. Már a
gyökereknél kell elkezdeni, az új generációkat rá kell nevelni arra, hogy ne csak a Google-
tól merjenek kérdezni, mert az nem tudja kinevetni őket, mert az nem annyit ad válasznak,
hogy „de buta vagy, hogy ezt nem tudod”.
Aki tehát kérdez, megbecsülendő. Aki nem ad választ, lenézi a kérdezőt tudatlansága
miatt, az visszamaradott, értékvesztett ember. Mernünk kell kérdezni még akkor is, ha a
válasz ijesztő lehet. Le kell küzdenünk a társadalmi berögződéseket, fel kell tennünk
kérdéseinket, hogy jobban megismerjük világunkat. Más kárán kell tanulnunk, bár a saját
életünket senki nem fogja leélni helyettünk, a tanulás segíthet a helyes döntések
meghozatalában. Meg kell értenünk, hogy a válasz alól való kibúvás mögött mi is a valódi
válasz. Ha ezeket betartjuk és átgondoljuk, nem érhet baj.
A válaszadó szerepe és magatartása is fontos, erről már írtam, de összefoglalom a
legfontosabb szabályokat, amiket mind nekem, mind az összes embernek illene betartania
egy szebb, tudással és értelemmel telített jövő érdekében. Válaszolj még akkor is, ha
bugyután hangzik a kérdés! Válaszolj még akkor is, ha már századszorra kell elmondani
ugyanazt! Válaszolj, ha negatív, ha pozitív az, amit mondanod kell! Ne bújj ki semmi alól,
légy türelmes és segítőkész! Merj te is kérdezni!
Összefoglalva: a kérdés és a válasz ugyanolyan fontos, sok mindent elárul az emberről,
a tudás megszerzése pedig mindannyiunk érdeke, annak terjesztése pedig értéke.
Tételmondatom nem más: Merj kérdezni!
Novák Eszter 12.A

76
 Érettségi felelet után (Brenner Zsófia 12.A)

Koncentráció (Novák Eszter és Csik Daniella 12.A)

77
 A költészet napja apropóján

Hétfőn, április 11-én a magyar költészet napját ünnepeljük. Azt valószínűleg sokan tudják
(remélem!), hogy József Attila születésnapja adta az apropóját ennek az ünnepnek, s hogy
1964 óta minden esztendőben adózunk e szép napnak. Azt viszont bizonyára kevesebben
tudják, hogy április 11-e egyúttal Márai Sándor költő, író születésnapja is. S amit talán a
legkevesebben tudnak, hogy létezik a költészet világnapja is, melyet március 21-én
ünneplünk, s mely még kicsit fiatalka ünnep, hiszen létrehozását Naima Tabet marokkói
politikus kezdeményezte 1998-ban. Ő javasolta az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és
Kulturális Szervezetéhez (UNESCO) intézett levelében egy nemzetközi költészeti nap
kijelölését. A UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka 1999 novemberében a tavasz első
napját, március 21-ét nyilvánította a költészet világnapjává. Mi, magyarok tehát elég
szerencsések vagyunk: kettő is jutott a költészet napjából.
Amikor először találkozom magyarórán egy osztállyal, akkor nagyon hamar előkerül az a
kérdés, hogy lehet-e művészet nélkül élni. Fantáziagyakorlat gyanánt elképzelünk egy
olyan világot, amelyben nincs jelen semmilyen formában a művészet. Ha furcsán is hangzik,
de jó látni a döbbenetet a diákok szemében, amikor ráébrednek a művészet nélküli, s így a
költészet nélküli élet sivárságára.
Mert a költészet – érték. Érték az alkotó, s érték a mű. Olyan érték, mely nélkül ugyan
lehet élni, de minek? S jelen van-e életünkben a költészet? Nem egyszerű a válasz.
Kisgyermekkorban teljesen természetes a szülőknek, hogy mondókákat, verseket tanítanak
gyermeküknek, van olyan édesanya (s egyre több), aki már a szíve alatt hordott gyermeknek
is meséket, verseket mond; az óvó nénik nagy szeretettel adják át a költészet értékeit az erre
igen csak fogékony gyermekeknek. Aztán iskolába kerülve változik a helyzet – a szülő nem
ér rá, hogy este verset olvasson. Pedig én még jól emlékszem gyerekkoromból arra, hogy
édesapám Petőfi-verseket olvasott nekünk, sőt legtöbbször már kívülről mondta őket, s
emlékszem arra is, hogy jóval később jöttem rá: másoknál ez egyáltalán nincs/nem volt így.
(Azóta is őrzöm azt a régi Petőfi-kötet, bár édesapám sajnos már nem tudja forgatni.)
Az iskolában a versek mit is jelentenek? A magyaróra egy kötelező kellékét, melyeket
„elemezni” kell. S ha ez csak így van, akkor mi, magyartanárok megbuktunk! Mert
természetesen elő kell venni a verseket, rá kell világítani segítségükkel az élet nagy és még
nagyobb dolgaira, de vetessük észre valahogy, akárhogy a diákjainkkal, hogy a költészet
velünk, mellettünk élő valóság! Hogy nemcsak Vörösmarty és Berzsenyi létezik, hanem
Lackfi János és Varró Dániel, Tóth Krisztina és Kiss Judit Ágnes, és sorolhatnám még
tovább. Kezükbe kell adni a még élőket is, hogy jobban tudják tisztelni és értékelni a már
elköltözötteket. Hiszek abban, hogy ez megvalósítható. Rajtunk – tanárokon és szülőkön –
múlik csupán. S akkor talán nemcsak egy nap lesz a költészet napjáé, esetleg kettő, hanem
mindennap - így vagy úgy - ünnepelhetjük a verseket s alkotóikat. Nálunk a BLG-ben
mindenesetre a honlapon van egy ilyen menüpont: A hónap verse. Tessék csak kattintani!

Tislérné Tóth Zsuzsanna

(Megjelent a Zalai Hírlap 2016. április 9-ei számában, a Vendégünk rovatban)

78
 Pro Schola-díj 2016-ban

Az idei évben 7. alkalommal volt lehetősége az öreg/örökdiákoknak egy kis találkozásra

június elején, s a hagyományos ünnepségen a Pro Schola-díjat Lovkó Luca 12.B osztályos
tanulónk kapta. Róla szólnak az alábbi gondolatok.

„Könnyedség, báj, elegancia – e szavak jutnak az ember eszébe, ha rápillant Lucára.

Szóval amolyan angyali lény. De! Ne higgyünk teljesen a szemünkben, hisz Lucában azért
ott rejtezik a kisördög, megvan az ő személyiségének is a másik oldala. Ám szerencsére van
benne annyi intelligencia, hogy mi, felnőttek ebből a másik oldalból szinte semmit nem
tapasztalunk. Mindig tudja, mit, mikor és hogyan tegyen. Nem véletlen, hogy a 12.B osztály
meghatározó személyisége már az első évtől kezdve. Ő az osztály egyik szószólója, aki
valóban intelligens módon tudja közvetíteni a problémákat, panaszokat, ám a sikerekről,
örömökről is szívesen tájékoztatja tanárait. Közlékeny természete és magabiztossága vezetett
oda, hogy gyakori szereplője volt az iskolai műsoroknak, s ebben nagy szeretettel támogatta
őt az időközben elhunyt magyartanára, Hámori Ági (néni) is.
Luca inkább humán érdeklődésű diák, Ági néni szívesen vitte őt versenyekre, hisz Luca
nemcsak jó kiállású, de okos is, s ezek fontos szempontok egy-egy megszólalást igénylő
versenyen. Ezek miatt történhetett az is, hogy a szalagavatói ünnepségen ő mondhatta a
búcsúzó beszédet, mely előadásmódban és tartalomban is olyan hatásos volt, hogy Luca
a gratulációk sokaságát tudhatta magáénak. De Luca BLGén-műsorvezetőként is megállta
a helyét.

Egy diák esetében semmiképpen nem elhanyagolható a tanulmányi munka, Luca itt is
szépen teljesített; megkülönböztetett szerepet játszott nála a német nyelv, szép eredményeket
ért el a különböző versenyeken, az idei esztendőben például ő nyerte a BLG és a Német
Nemzetiségi Önkormányzat által meghirdetett német nyelvi versenyt. Ezúton is gratulálunk
neki.

79
 Aki szereti az Elemeket, ott is megpillanthatja Lucát. Kicsit ködös volt? Érthető. Tehát: az
idei esztendőben a keszthelyi Helikonon díjazták Novák Eszter 12.A osztályos diákunk
filmetűdjét a Film és video kategóriában, melynek címe: Elemek. És lassan fellebben a
fátyol a titokról: e filmnek a főszereplője, illetve egyetlen szereplője Luca volt.
Segítőkészségét ez elég komolyan bizonyítja, hiszen abban a rendkívül szeles időben az
egyik elemben, a vízben nem lehetett kellemes mosolyogva pancsolni. Ám a filmnek el
kellett készülnie.
Luca mindig ott volt, ahol tenni, segíteni kellett, lényével elvarázsolta környezetét,
magatartásával példát mutatott, így aztán méltán lett tulajdonosa az idei Pro Schola-díjnak.”

Dénes Sándorné osztályfőnök gondolatainak felhasználásával írta

Tislérné Tóth Zsuzsanna

A kiskórus az öregdiák-napon

80
 IKSZ a BLG-ben

A Batthyány Lajos Gimnáziumban a Nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény
alapján a jogszabálynak megfelelően a 2013-2014-es tanévtől szerveztük a diákok iskolai
közösségi szolgálatát.
A 2015-2016-os tanév során a végzős évfolyamoknak kellett először teljesíteni az 50 órás
szolgálatot az érettségi vizsgára bocsájtás feltételeként. Intézményünkben 23 osztályból
mintegy 600 diák volt érintett, munkájuk óriási pozitív energiát jelentett a közvetlen iskolai
környezetnek, városunknak, illetve a vidéki diákok lakókörnyezetének.
Az elmúlt tanévek során számos partnerszervezettel kötöttünk együttműködési
megállapodást, többek között Nagykanizsa MJV Önkormányzata Idősügyi Tanácsával, a
Nagykanizsai Egyesített Szociális Intézménnyel, a Családsegítő és Gyermekjóléti
Központtal, a Kanizsai Kulturális Központtal, az Élettér Állat- és Természetvédő Egyesülettel
és a Magyar Vöröskereszt Nagykanizsai Szervezetével, oktatási és nevelési intézményekkel,
illetve számos más nonprofit egyesülettel.
A fogadó szervezetekkel szinte teljesen zökkenőmentes volt az együttműködés. Lelkesen
dolgoztak diákjaink az idősügyi Tanács által szervezett „Szeniorok iskolája” tanfolyam
sorozaton, amelynek keretében informatikát, angol és német nyelvet oktattak az időseknek.
Szintén nagyon népszerűek volt az állatmenhely által szervezett programok, a vöröskereszt
által meghirdetett rendezvények szervezésébe is bekapcsolódtak diákjaink, a Kanizsai
Kulturális Központban pedig a nyári szünidőben dolgoztak a gyerekek.
Az iskola által szervezett bálok, a fordított nap, a különböző témájú versenyek szintén
IKSZ-es diákok közreműködésével zajlottak.
Az osztályfőnökök nagyon pozitívan álltak hozzá a közösségi szolgálattal kapcsolatos
szervezési feladatok végzéséhez, annak ellenére, hogy mindez nem kevés plusz
adminisztrációs terhet jelentett számukra. Köszönet nekik, és köszönet minden batthyánys
diáknak.

Katona Noémi
az IKSZ-ért felelős igazgatóhelyettes

A Mikulásnak is IKSZ-es krampuszai vannak

81
 Zemplén-napok és a Zemplén Győző Fizikaverseny

Iskolánkban – és elődjében a Landler Jenő Gimnáziumban – 1970 óta rendezzük meg a

Zemplén Győző Fizikaversenyt. A rendezvényt Kovács László, gimnáziumunk egykori tanára
hívta életre mint a fizika tagozatos osztályok országos versenyét. Az addigi feladatmegoldó
jellegű versenyek mellett újdonságot jelentett, hogy a versenyzők kísérleti feladatot is
kaptak. Ezt a kezdeményezést az azóta eltelt évtizedekben számos országos és helyi jellegű
fizikaverseny szervezői is átvették.
A rendezvénysorozat eredeti célja a versenyzésen kívül az is volt, hogy a résztvevők a
Zemplén Győző Emléknapok keretében a fizika aktuális érdekességeiről és a fizika
történetének jelentős állomásairól is színvonalas előadásokat, alkalmanként kísérleti
bemutatókat is hallhassanak-láthassanak. Az 1972-ben megrendezett második verseny
keretében pl. a Központi Fizikai Kutatóintézet munkatársai tartottak az akkor újdonságszámba
menő lézerekről kísérleti bemutatóval egybekötött előadást, a 2009-es rendezvényen pedig
Szabó Gábor akadémikus (gimnáziumunk egykori növendéke) tartott előadást a Szegeden
épülő európai „szuperlézer“-központról.
Az 1974-es rendezvény során avattuk fel az iskola udvarán Zemplén Győző mellszobrát,
1976-ban pedig – a Zemplén Győző Emléknapokhoz kapcsolódva – Nagykanizsán utcát
neveztek el a város szülöttéről.
Tizenöt éves szünet után 1994-ben újítottuk fel a rendezvénysorozatot, az első három
alkalommal országos, majd 2001-től megyei meghirdetésben, azóta Zala megye
középiskolásait és tanáraikat hívjuk a versenyre, valamint a kísérő rendezvényekre. A
verseny zsürijének elnöki tisztét Dr. Radnai Gyula, az ELTE docense látja el; szakmai
támogatást nyújt és a rendezvény állandó szereplője az eredeti versenysorozat szervezője
Dr. Kovács László, a Nyugat-magyarországi Egyetem fizikaprofesszora. 2013-ban rendeztük
a tizennegyedik versenyt, 2015 novemberében pedig A Fény Éve programsorozathoz
kapcsolódva fizikus emléknapot tartottunk, ahol fizikatörténeti, illetve a fénnyel kapcsolatos
előadásokat hallgathattak az érdeklődők. Az ezeket követő kvíz legjobb megoldói
könyvjutalomban részesültek.
Terveink szerint a versenyt a hagyományainknak megfelelően a következő években is
megrendezzük.

Piriti János tanár úr, igazgatóhelyettes

82
 A Bettyről … és az angolnyelv-oktatásról

Az idén már 20. alkalommal került megrendezésre Nagykanizsán Muszel Józsefné, Betty
néni (1903-1996) emlékére az a verseny, melyet egy civil kezdeményezés tesz lehetővé.
Molnár Ferenc, Gulyás Enikő, valamint néhány más, egykori Betty néni-tanítvány 1996-
ban létrehoztak egy alapítványt, hogy ezzel is ösztönözzék a nagykanizsai diákokat az
angol nyelv szeretetére és minél magasabb szintű művelésére.
A versenynek kezdetektől a Batthyány Lajos Gimnázium ad otthont. Az indulók között
legmagasabb számban batthyánys diákok vannak, de a város szinte minden középfokú
intézményéből érkeznek magukat megmérettetni kívánó diákok. Az elmúlt 20 év alatt több
mint 3000 diák élt a lehetőséggel. Jelentkezéskor fel kell tüntetniük, hogy rendelkeznek-e
nyelvvizsgával vagy sem, hiszen ebben a két kategóriában lehet indulni. A verseny három
fordulós: két írásbeli és egy szóbeli próbatétel van. Az első fordulóból kategóriánként
harmincan jutnak a másodikba, a harmadik, szóbeli fordulóba pedig a legjobb tizenkét (6-6)
diák. Közülük kerül ki a két kategória győztese, akik egy nyári londoni utat kapnak
elismerésként. A többieknek sem kell szomorkodniuk, hiszen minden, a szóbeli fordulóba
jutott diákot jutalmaznak.
Az eredményhirdetés ünnepélyes keretek között zajlik. Meghívást kapnak a korábbi
győztesek, az iskola vezetősége, illetve Betty néni volt tanítványai. Köszöntőt mondanak
az alapítók, elmesélik Betty nénihez fűződő kapcsolatukat, emlékeiket. A két zsűritag –
egyikük angol anyanyelvű – összefoglalja a tapasztalatokat, benyomásokat, az előző év
győztese(i) beszámol(nak) a Londonban töltött egy hétről. Az estét fogadás zárja. Az
eseményről a Kanizsa TV is tudósít.
Nos, ezek a „száraz tények.” Ennyit lát egy kívülálló. Szerencsésnek érzem magam, hogy
nem vagyok kívülálló. Ha nem is a kezdetektől, de már hosszú évek óta részt veszek a
verseny szóbeli fordulójában zsűritagként. Örülök, hogy évről évre felkérnek, hogy Simon
Venus „kollégámmal” meghallgassunk kategóriánként 6-6 diákot, és döntsünk, kik a
legjobbak, és őket hogy követik a többiek. Simonnal dolgozni nagy élmény. Rendkívül
tájékozott és széles látókörű, mindig tanulok tőle valamit. Nagy empátiával közelít a diákok
felé, és ez megkönnyíti szereplésüket.
Jómagam eredetileg nem tanárnak készültem, az akkori Külkereskedelmi Főiskolán
végeztem. Egy véletlen találkozás egykori igazgatónkkal, Szebenyi Marika nénivel indított
el a tanári pályán. Nem bántam meg. Remélem, diákjaim többsége sem bánja, hogy én
tanítom, tanítottam. Szeretem, amit csinálok, jó érzés, ha a tudásomat át tudom adni. Többször
előfordult, hogy saját tanítványaim is indultak a Betty Memorial versenyen – nem kis
sikerrel. Néhány éve egy testvérpár jutott ki Londonba, mindkettőjüknek én voltam a
tanára. Azt is öröm megtapasztalni, hogy a városban sok kolléga van, aki valószínűleg
ugyanígy érez és gondolkodik, munkájuk gyümölcse nyilvánvaló.
Hozzá kell tennem azt is, hogy az utóbbi időben könnyebb dolgunk van nekünk,
angoltanároknak. Sok esetben a motiváció már megvan a gyerekekben, mert megváltozott
a világ, az angol nyelv ismerete és készségszintű használata elengedhetetlen. Sokszor
szidjuk magunkat szülőként, hogy a gyerek minden szabad percét a számítógép és a tévé
előtt tölti. Én sem lelkesedem emiatt. Mégis azt kell mondanom, hogy ez alatt az idő alatt
az érdeklődő és nyitott gyerek sokat fejlődhet az angol nyelv terén, ha angolul játszik, néz
filmet, dalszövegeket próbál megérteni, feliratos filmet választ a moziban. Az értelmes

83
gyerek felismeri, hogy akár mindennapi életéhez szükség van az angol nyelv ismeretére, ha
el akar igazodni a mai világban. Mi, tanárok, ilyenkor már csak „segítők” vagyunk, olyan
valakik, akik utat mutatnak, lehetőségeket biztosítanak. A versenyre kerülő gyerekek
teljesítménye szinte mindig ezt igazolja vissza. Jó látni, érezni azt, hogy tettünk valamit,
amiből ők profitálnak. Éppen ezért minden évben örömmel tölt el, hogy ott lehetek
zsűritagként a döntőben.
Köszönet Molnár Ferencnek és Gulyás Enikőnek, akik hallatlan lelkesedéssel szervezik
évről évre a „Bettyt”, és nem utolsósorban jó tudni: ez a verseny nem jöhetett volna létre
húsz éven keresztül, ha Sipos Ágnes kolléganőm nem vállalná a munka oroszlánrészét. Ő
állítja össze a feladatsorokat az írásbeli fordulókhoz, ami – lássuk be! – elég nagy kihívást
jelent. Arról nem is beszélve, hogy az akár kétszáz dolgozatot egyedül javítja. Kedves Ági,
kérlek, tarts ki!
Nos: jövőre, Veletek, ugyanitt!
Kornay Andrea tanárnő

Gulyás Enikő és Molnár Ferenc - nélkülük nem lenne „Betty”

84
 7:00, 6:59, 6:58 …

Az én első játékom is így kezdődött. Az igazság az, hogy nehezen lehetett rávenni, hogy
elmenjek a KVÍZ Klubba, de mikor már kifogytam a kifogásokból, a földrajzteremben találtam
magam a gombok mögött. És… ott ragadtam. De ezzel nem vagyok egyedül…
Nem vagyok vele egyedül, hiszen a KVÍZ már évek óta jelen van a BLG-ben, de eddig
még nem volt nyoma az évkönyvben. Jelen írás célja, hogy ezt a hiányt pótoljuk (s talán
egyéb is, kedves batthyánysok?!).
Mit szeret az ember a legjobban? Enni? Utazni? Szerelmeskedni? Oké, ezek is stimmelnek.
Én azt mondom: játszani! Persze leginkább olyan játékot, amelyben az ember jó, és amit
ismer. A kvíz, mint a szellemi játékok egyik műfaja, sokak számára ismeretlen, annak ellenére,
hogy a tévé ontja magából az ilyen jellegű műsorokat. Én is csak onnan ismertem, ezért
viseltettem előítélettel a játék iránt. (És talán emiatt nehéz elcsábítani a népet a Klubba?)
A „batthyánys kvíz” egy sajátos fajtája e játéknak. Nem kell hozzá pókerarc, nem pénzről
szól, és nem is kifejezetten csak lexikális tudásra épül. Ha eljönne hozzánk a világ
legműveltebb embere, miközben lomha agyú, és fantáziája sincs, az utolsó helyen végezne.
Megmagyarázom. Nem biztos, hogy aki művelt, az egyben intelligens is, és az sem
törvényszerű, hogy a művelt ember gyors észjárású. Márpedig a mi játékunkban fontosak
az intuíciók és a gyorsaság, ugyanis a kérdés végét nem muszáj megvárni, ha sejtem, hogy
mi lesz a vége. Végzős batthyánysként nehéz volt elég meggyőzőnek lennem, és leküzdeni
az „én ehhez buta vagyok”, és a „tudod, hogy mitől félek…” frázisokat, mikor embereket
toboroztam a csapatunkba. Mint már említettem, ez a játék nem az iskolai tananyagot
kérdezi vissza, épp ellenkezőleg: kikapcsolódást nyújt suli után. A kérdések fele logikai
készséget, elvont vagy teljesen egyszerű gondolkodást, vagy szimplán csak humorérzéket
igényel.
Minden ilyen vetélkedőhöz szükséges egy játékvezető: a „kvízmester”. Nem is akárki:
Alexa Péter tanár úr. Én nem tudnék mást elképzelni a pult mögött. A tanár úr persze nagyon
szigorúan betartatja a játék szabályait, melyek közül az első számú (ami valójában egy
szállóige): „Ne higgyétek, hogy ti játszotok velem! Én játszom veletek!” Nem kell félni
(annyira), természetesen e kijelentés csak egy karikatúra! Lényeg, ami lényeg: a tanár úr
legalább annyira élvezi a játékot, szereti ezt csinálni. Ha morcosan érkezik is (általában),
perceken belül őt is – és mindannyiunkat - beszippant a Klub nyújtotta hangulat, légkör. A
tanár úr felel legnagyobbrészt a fergeteges hangulatért! Nyílt titok: van, aki épp a tanár úr
miatt jön el a kvízpartyra.
Ha már kvízmesterekről van szó, megemlítem a mindenki által ismert „kvízprofesszort”
(bár elmondása szerint nem szereti, ha így hívják), Vágó Istvánt. Sok kvízklubosnak –
köztük nekem is – volt szerencsénk találkozni vele (nem is egyszer). Különös találkozás
egy különös emberrel: a kvízklubosok egyik nagy élménye.
Egy jó társaságban ezrével dőlnek az aranyköpések. Mi szerencsére össze is írjuk ezeket,
hiszenne merüljön feledésbe, hogy Frédi felesége Béni, hogy Saubermacher F1-es
versenyző, és hogy a magyar történelmi zászlósor biztosan tartalmaz egy Újpest-lobogót…
A Batthyány-gimnázium 250 éves jubileuma kiváló alkalom volt arra, hogy az egész
iskola kapjon egy kis „kvízelítőt”. Tavaly április 1-jén került megrendezésre az iskolai
kvízvetélkedő, amikor az történt, amit vártunk, és amit szerettünk volna: minden csapat

85
nagyon élvezte, és a közönség is jól szórakozott. Fontos nap volt a KVÍZ történetében;
reméljük, lesz még ilyen. Ha ti is szeretnétek, kedves Batthyánysok!
Ebből a játékból nem elég csak évközben. Táborunk is van minden nyáron. A bonyhádi
petőfisekkel „vonulunk (és borulunk) el” titkos, spéci helyünkre. Jelen beszámolót a
tábor előtt pár nappal írom, érdeklődni szeptemberben a résztvevőktől lehet (mosoly).
Amikor csak időm és erőm engedi, visszajárok majd, hiszen a ballagással nem szűnik
meg a kvíztagság, és a játék nem is ereszt el… Csak kicsit más lesz. A régieket örömmel
várják vissza, az jakat pedig nagy ovációval fogadják. Hiszen ahogy Alexa tanár úr
fogalmazott: ezt a játékot mi tartjuk életben.
… 00:03 00:02 00:01
Kósa Dániel 12.D

„Kvízelítő” a jubileumi évben

86
 B33 OD3

Ez a cím nem sokat mond az emberek többsége számára, bár már megszoktuk az ilyen és
ehhez hasonló rövidítéseket. Most a gimnázium négy diákjának egy régóta várt sikerét
jelöli.
A sportban – bár vannak szép eredményeink – a labdajátékok többségében nehéz kijutni
a régióból, hisz a körülöttünk lévő nagyobb városok – tradicionálisan – jobb helyzetben
vannak.
Szóval mi is az a B33? „A lényeg: a nemzetközi kosárlabda szövetség, a FIBA több más
csapatsportág nemzetközi csúcsszervéhez hasonlóan új kitörési pontot keresett. Ahogy a
labdarúgásban a futsal és a strandlabdarúgás, a röplabdában és a kézilabdában a strandon
játszott verzió terjedt el, úgy a FIBA a népszerű tömegsport streetball alapokra kívánt
felépíteni egy új 3-3 elleni versenyrendszert.”(MKOSZ)
Tehát egy olyan labdajátékról beszélünk, amely a hagyományos kosárlabdát újította
meg – napjaink kihívásainak megfelelően. A felgyorsult világ felgyorsult játékot
eredményezett, és úgy tűnik, a négy leány – Herman Aliz (a játék), Horváth Enikő (a szív),
Karancz Panna (a bájosság), Kardos Réka (a megbízhatóság) – jól ráérzett, és egymást
kiegészítve, egymásban bízva, egymás gondolatait ismerve eredményesen vette az
akadályokat.
Veretlenségüket a döntőig megőrizték, így megérdemelten lettek az országos diákolimpia
bronz érmesei. A megyei és regionális versenyeken olyan csapatokat utasítottak maguk
mögé, mint a zalaegerszegi Zrínyi-gimnázium, a soproni Eötvös vagy a győriek – hogy
csak a legjobbakat említsem. A játék során végig a „fair play” szellemében küzdöttek. A
pécsi országos megmérettetés nemcsak sport teljesítményt követelt a résztvevőktől, hisz a
körülmények leginkább Rejtő Jenő idegenlégiósainak afrikai kiképzésére hasonlított.
Köszönöm, hogy ott lehettem, és együtt örülhettem velük mérkőzésről mérkőzésre a
sikereknek.
Biróné Mike Éva tanárnő

Dobogós lányaink és tanárnőjük

87
 Tálos Gergő 6.A osztályos tanulónk részt vett egy honismereti alkotópályázaton, és
szülőfalujának, Szepetneknek az egyik műemlékéről nyújtott be fogalmazást, mellyel
az előkelő második helyen végzett. Gergő eredeti fogalmazása rengeteg képet is tartalmaz,
ezek mindegyikét – nyomdatechnikai okokból – most nem tudjuk közölni.

„Főszereplő emlékeink”
honismereti alkotópályázat

Batthyány-kastély Szepetneken

Szepetnek Zala megye délnyugati részén, Nagykanizsától is délnyugatra, attól 7 km-re

fekszik. A régészeti feltárások szerint már az i.e. VI. – IV. évezredben település helyezkedett
el ezen a vidéken. Szepetnek első írásos említése 1184-ből Theobold püspök pápai követ
okiratában található. A régi írásokban Zepetnuk, Zepetnek, Szepetnuk néven szerepel.
Szláv jelentése: patak, forrás (vízesés), amelyekben bővelkedik a vidék. Római katolikus
egyházáról már a XII. századtól vannak adatok, majd a püspöki falu plébániájához tartozó
oktatásról is. Igen nagy tizedbeszedő és esperesi székhely volt.
Szepetnek a középkorban virágzó mezőváros volt, 1325-ben Károly Róbert heti vásárt
engedélyezett szombati napon. A legnagyobb birtokos a veszprémi püspök volt 1390-ig. A
település első, ismert földesurai Szepetneki János és fiai voltak. A település és környéke
többször is gazdát cserélt, tulajdona volt a Kanizsai, majd 1534-től a Nádasdy családnak,
aztán Inkey és Szapáry tulajdonba került, majd 1746-ban a Batthyány család birtoka lett.
Ebben az időszakban jelentős fejlődésen ment keresztül Szepetnek. 1752-ben épült
jelenlegi római katolikus temploma, melyben a két mellékoltár és a szószék is még az eredeti,
egyidős az épülettel. A templom építését a Batthyány család támogatta. Ezért a lakosság
annyira hálás volt, hogy a mise zavartalan látogatásához a család részére a templom
főoltárának közelében, a sekrestye felett, a toronyba vezető „lépcsőház” mellett külön
szobát alakítottak ki impozáns berendezéssel. A Batthyány család címere még ma is ékes
dísze a templomnak.
1757-ben Gróf Batthyány Lajos Németújvár és környékéről evangélikus vallású német
ajkúakat telepített a településre. Így magyar, horvát és sváb nemzetiségű lakosok éltek
egymás mellett, akik azzal együtt, hogy megtartották saját szokásaikat, egymástól is sokat
tanultak. Újra jelentős gazdasági, közigazgatási központ lett Szepetnek.
Nagymamám szokta mesélni, aki a Batthyány családnál szolgáló nagyapjától hallotta,
hogy a település és környékének lakói elsősorban mezőgazdasággal foglalkoztak, termeltek
búzát, rozst, árpát, hajdinát, lent, kendert, kukoricát, burgonyát, szőlőt, gyümölcsöt.
A majorsági gazdálkodás is nagyot fejlődött, juhokat, kecskéket és muraközi lovakat,
valamint bivalyok tartottak, az itató- és fürdető helyük még ma is látható. A major kastélya,
tiszti lakása mellett hatalmas istállók, nagy magtárak voltak, malom is működött.
Nagymamám nagyapja – csak szépapámnak nevezem – 1845-ben került a Batthyány
családhoz mint cseléd. Akkoriban terveztek építeni egy kastélyt, de nem tudták eldönteni,
hogy hova. Ekkor szépapám elhatározta, hogy a kastély helyéül felajánlja szeretett
szülőfalunkat, Szepetneket. A gróf eleinte vonakodott az ötlettől, de szépapám kérte:
- Legalább nézze meg, nagyságos úr!

88
 Erre beadta a derekát. Másnap el is indultak Szepetnekre. Amint elérték a falu határát, a
gróf rögtön mondta:
- Ez a hely tökéletes lesz az új kastélyom számára!
- Abban az erdőben pedig nyüzsögnek a vadak, nagyságos úr!
- Úgyis új vadászterületet készültem keresni!
A gróf örömében jutalmul magához fogadta komornyiknak.
A kastély 1851-re el is készült. Amellett, hogy itt lakott a majorgazdaság irányítója, a
gazdatiszt, néha, amikor a főúr Szepetneken vadászott, ő is itt szállt meg. A kastély a
település egyik magasabb pontján áll, így védelmi célokat is ellátott másik két dombra épült
épülettel, a templommal és egy másik, ma már megsemmisült kúriával együtt. Tűzőrhely
volt, hiszen az akkor még zsúptetős házak gyakran lángra kaphattak, az egész falu leéghetett,
ezt a magasból látni lehetett, és ezzel megakadályozták a nagyobb tűzkárokat. Szepetnek
utolsó zsuppos vályogházát nagyszüleim vették meg 1970-ben, és még ma is az ennek a
helyén épített családi házban élünk.
Szépapám meséi szerint az épület akkoriban kívül-belül hófehérre volt meszelve. Esténként
az erkélyről lehetett látni a gyönyörűséges naplementét, ahogy a nap korongja eltűnik a
zsúpfedeles házak mögött. Sajnos, mi ezt már nem láthatjuk az erkély életveszélyes állapota
miatt.

A kastélybeli ágyak hatalmas baldachinnal rendelkeztek. Ma már az ágyakból semmi sem

maradt, mert miután a gróf meghalt, egy gigantikus kéményrendszert építettek, hogy csak
egy kéményre legyen szükség mindegyik szoba felfűtéséhez. Az építés során leomlott a
plafon, és a szobaberendezések megsemmisültek. Kár érte, mert gyönyörű éke lehetne a
kastélynak még ma is.

89
 Szépapámat a gróf unokája 1890-ben menesztette az udvarból idős korára való tekintettel.
Úgy tudjuk, miután elhagyta az udvart, hamarosan el is adták az uradalmat. Az 1930-as
évek vége felé már a nagykanizsai Löwenstein család működtette az uradalmat, jelentős
átalakítást végeztek a kastélyon is. Érdekessége a szépapám elbeszéléseiben is említett
egyedülálló kéményrendszer, mely azt jelenti, hogy egyetlen kémény vezeti el a házból az
összes égésterméket építészetileg nagyszerűen megoldott belső kürtőkön keresztül.
A II. világháború után az épületet a majorsággal együtt a tsz kapta meg, nagyon sokáig
magtárnak, majd növényvédőszer-raktárnak használták. Több család is lakott itt, de a
község fejlődésével párhuzamosan beköltöztek a faluban épült új házakba. A kastély kiürült,
majd lassan kezdett romossá válni. A termelőszövetkezet felbomlásával magánkézbe került,
felújítása ma is tart.
2015 júniusában a jelenlegi tulajdonos rövid időre megnyitotta a kastélyt a lakosság, az
érdeklődők és azon személyek számára, akik valamikor ott dolgoztak, vagy jártak benne,
hogy láthassák, hogyan is néz ki most Szepetnek egyik, büszkeségre okot adó öröksége.

Forrás:
1. Sóstainé Márfi Ibolya: Szöveg- és forrásgyűjtemény Szepetnek történetéhez /
A régmúlttól a XIX. század végéig/
2. www.szepetnek.hu (Szepetnek község honlapja)
3. www.zaol.hu (A Zalai Hírlap honlapja)
4. Internet

Szélesre tárjuk az iskolakaput

„Te Gábor! Valamit ki kellene találni, mert ez így már rettentő unalmas és korszerűtlen.”
Valahogy így kezdődött az ötletelés azon, hogy mit is változtassunk a középiskolai
beiskolázási eseményeken. Gábor persze nem más, mint Erdős Gábor, akkori
igazgatóhelyettes kollégám, aki maga is elég nyitott az új dolgokra, így aztán lassan
körvonalazódott bennünk, hogy mit is kellene másképpen csinálni. Először is: a hétfő
délután 15 órakor kezdődő beiskolázási tájékoztatót áttettük 16.30-ra, így a szülőknek sem
okozott gondot, hogy gyermekükkel együtt eljöjjenek iskolánkba, és ott meghallgassák
igazgató urat, aki diaképekkel illusztrálja az általa elmondottakat. Természetesen mindegyik
igazgatóhelyettes is szót kap, és az is természetes, hogy lehet/szabad kérdezni is, akár a
plénum előtt, akár a tájékoztató után szűkebb körben.
Ám a legnagyobb változtatás valami más volt – úgy éreztük, hogy nem sok haszna van
annak, ha kis csoportokban körbevezetjük a gyerekeket az iskolában, és mindegyik
helyszínen (pl. különböző előadók, könyvtár, informatikaterem, tornaterem…) valamely
kolléga rövid tájékoztatót tart saját tantárgyáról, tantárgycsoportjáról. Úgy véltük, hogy
nagyobb haszonnal jár az, ha egy iskolánkba készülő diák bemehet egy-két tanórára, részese
lehet a hangulatnak, láthatja, hogyan is működnek nálunk a dolgok. Ezért találtuk ki a
„Szélesre tárjuk az iskolakaput” rendezvényt, mely elég nagy népszerűségre tett szert az
évek során. A beiskolázási tájékoztató másnapján általában 180-200 diák érkezik, akiknek
13-14 helyszín áll rendelkezésére. Természetesen valahogy rendet kell tartani, így aztán
jómagam a rendezvény előtti héten kijelölöm, hogy melyik kollégához, melyik osztályba/

90
csoportba lehet menni az érdeklődőknek, majd a kijelölt kollégákat megkérem, hogy írják be
egy táblázatba, hogy az aktuális órán mivel is foglalkoznak. Így megszületik a kínálati tábla,
s mivel egy helyszínre maximum 10 diák fér be, így mindig van olyan kolléga (általában egy
markáns hangú), aki a rendezvényteremben tartja az óráját, s aki nem fért be sehova, az
mehet oda. A „nem fért be” azt jelenti, hogy nem tudott szerezni belépőjegyet más órára.
Mert a trükk itt van: belépőjegyeket is gyártok, s azokból kell választani/szerezni a reggeli
megérkezés után, olyan fél 9 tájban. Két órán vehetnek részt a nyolcadik osztályosok, a 9
és a 10 órakor kezdődőkön. Nem ritka, hogy valamely iskolából egy egész osztálynyi
nyolcadikos érkezik, hiszen az általános iskolák már számon tartják a rendezvényünket.
A negyedik osztályosoknak is „Szélesre tárjuk az iskolakaput”. Nekik a tájékozatót mindig
szombat délelőtt tartjuk, amikor igazgató úr beszámol a nyolcosztályos képzésről, annak
történetéről s a benne rejlő lehetőségekről. S amíg a szülők kérdeznek, informálódnak
(hiszen ez nem egy egyszerű döntés), addig én körbevezetem a „kicsiket” az iskolában –
megnézzük, hol lesz a leendő osztályuk, hogyan néz ki a biológia előadó, hány könyv van
a könyvtárban („Hú, de jó! Mennyi számítógép van itt is!”), bemegyünk az énekterembe
(ahol természetes énekelni is szoktunk egy kis „Tavasz szél vizet áraszt”-ot), a focipályán
rácsodálkozunk arra, hogy hány focilabda árválkodik a tetőn, aztán a sétánk végén a
tornateremben még lehet egy nagyot szaladni. Általában nagy élmény szokott lenni, komoly
kedvcsináló ez a gyerekeknek. Aztán hétfőn nekik is lehetőségük van beülni órákra, s
velük gyakran jönnek a szülők is (ez természetes), hogy bepillantást nyerjenek az órai
munkába. Volt már olyan szülő, aki örömmel újságolta, hogy értette az 5.-es matekot vagy
magyar nyelvtant. Gratulálni szoktam nekik.
Úgy vélem, jó irányba mozdultunk el; bár tény, hogy a rendezvényt megelőző 1-2 hét
kicsit zűrös, de igazán így láthatják meg az érdeklődők, hogy milyen is az az iskola, ahova
felvételizni szeretnének. Bizonyára a nyílt órák is szerepet játszanak abban, hogy jelentős
a túljelentkezés, és nincs gondunk a beiskolázással. Reméljük, ez így is marad.
Köszönöm minden kollégámnak, aki eddig bármikor is nyílt órát tartott, hogy partner
volt ebben a feladatban. Köszönöm, hogy igyekeztek/igyekeznek az általuk tartott órán
vonzóvá tenni iskolánkat, hiszen akárhogy is nézzük: mindannyiunk érdeke, hogy megfelelő
számú jelentkező legyen a BLG-be.
Tislérné Tóth Zsuzsanna

Beiratkozás
91
 Batthyány Lajos gimnázium hivatalos oldal

Aki egy kicsit is „digitális” az évkönyv olvasói közül, az tudja, hogy a fenti cím egyúttal
iskolánk Facebook-oldalának is a neve. Mert FB nélkül nincs élet…., ja, de van, csak sok
tekintetben nehezebb. Mert tény, hogy rengeteg hátránya van a különböző közösségi
oldalak használatának, de 1. erről most nem szándékozom írni, mert a témának amúgy is
félelmetes szakirodalma van, 2. mivel ezzel kapcsolatban nálunk inkább a pozitívumok
vannak előtérben, ezért inkább igyekszem azokat megcsillogtatni.
Hogyan is kezdődött? Őszintén szólva a cikk megírása előtt elég rendesen
felmérgesítettem magam. Mert arra gondoltam, hogy szépen megnézem, mikor is volt az
első bejegyzés, magyarul: mikor született meg a „BLG hivatalos”, de mit tesz Isten (vagy
inkább a Facebook), annyira megváltoztatták az utóbbi 1-2 hétben az oldalt, hogy egyszerűen
nem találtam olyan gombot, amellyel visszaugorhattam volna az időben. Pedig korábban
volt ilyen, ez biztos. Szóval kicsit dühöngtem (kicsit?). Még az a szerencse, hogy valamikor
tavasszal már eljátszottam ezt a kíváncsiskodó jelenetet, és akkor még megtaláltam, szóval,
ha jól emlékszem, akkor valamikor 2011 februárjában indult az oldal, s az első album, amelyet
feltettem, az a Böröczki Viola, akkori 12.D-s diákunk kiállításán készült képeket tartalmazta.
És igen, az albumokat vissza lehet nézni, hurrá! Tényleg Viola kiállítása volt az első 2011.
február 24-én.
Tehát: 2011 februárjában azért indítottam el az oldalt, mert az embernek, a tanárnak, az
iskolának haladni kell a korral, s az információátadás egy elég gyors módjának tűnt a
Facebook. Mert az is! Emlékszem, hogy egyszer kiírtam: Göbölös Kristófot várjuk a
titkárságon minél előbb, s ő természetesen a következő szünetben már meg is érkezett.
Bizonyára a kicsöngetés után pillantott rá a Facebookra (mosolygós smiley).
S hogy mi is kerül ki a Facebookra? Csakis olyasmi, aminek köze van az iskolához, ami
valamilyen szempontból fontos a diákjaink számára, vagy olyasmi, amivel dicsekedni akarunk
(a szó jó értelmében) – szerencsére gyakran van módunk dicsekedni, hiszen olyan sok
sikeres gyerekünk van. Így aztán gyakran láthatják pózolni igazgató urat a különböző
versenyek győzteseivel, akiket a felkészítő kollégák beinvitálnak az irodába egy igazgatói
kézszorításra. Mert a legtöbb eseményről készülnek fotók is, amelyek mihamarabb
felkerülnek az oldalra – gyakran már akkor rakok fel képeket, amikor az eseménynek még
vége sincs (hisz amíg a gólyabál „buli” része zajlik, addig én igazán ráérek képeket
feltöltögetni). A tavalyi évkönyvben már írtam arról, hogy a saját fényképezőgépemet
használom, s bár férjuram ennek olyan nagyon nem örül, de hát…. Így a leggyorsabb, s
nem kell senkire várnom. Gyanítom, hogy mivel igazgatóhelyettesként mindössze egy
osztályban tanítok (éljen a 10.B!), illetve egy oroszos csoportom van, a legtöbben
valószínűleg úgy ismernek, mint az a tanárnő, aki folyton fényképezget. Nos, a valóság, az
élmények megörökítésének ez a legegyszerűbb módja.
Roppant praktikus a Facebook-oldalunk akkor is, ha valamilyen felhívást szeretnénk
eljuttatni a diáksághoz. Csak néhány példa: amikor kivonták a forgalomból az 1 és 2
forintosokat, akkor kértük, hogy – gondolva a ballagási tarisznyákra – akinek van otthon
felesleges, az hozza be nekünk a titkárságra. Sok évre való összegyűlt, hála a gyerekeinknek,
és persze szüleiknek. Vagy amikor a Principális kilépett a medréből, akkor a FB-oldalon
keresztül kértünk segítőket az idősebb fiúk közül.

92
 Sok fontos információ is megosztásra kerül, gondoljunk például a különböző nyílt
napokra, amelyek komoly jelentőséggel bírnak a végzősök számára. De tájékozódni lehet
az iskolánkban zajló történésekről is, sőt gyakran hozok létre „eseményt” is, ha jobban rá
akarom irányítani valamire a figyelmet. Ilyen a BLGén vagy az erdei iskola.
Az oldal értékelése 4,8 – lássuk be, hogy ez igazán szép eredmény, ha a maximum 5 lehet.
A legutolsó értékelő a következő megjegyzést fűzte hozzá az „érdemjegyhez”: „Nagyon
szimpatikus, hogy napra kész az oldal, gratulálok a készítőjének!” Megköszöntem.
Pillanatnyilag 3135 ember kedveli az oldalunkat – és a szám folyamatosan nő (mosolygós
smiley).
Zárásként egy röpke statisztika: megmutatjuk a legkedveltebb három képet, illetve csak
kettőt, mindjárt kiderül, hogy miért. A legtöbb lájkot (438) Tulok tanár úr alkotása gyűjtötte
be, a második helyezett nemrégiben született, Molnár Flóra látható rajta (380), és az évkönyv
69. oldalán látható; a harmadik helyezett kép (295) egy különleges születésnapi köszöntést
ábrázol.
Kövessetek minket, tájékozódjatok – s ne feledjétek el, hogy honlapunk is van. Mindenhol
ott vagyunk!
Tislérné Tóth Zsuzsanna

93
 In memoriam – Szebenyi Marika néni

Úgy gondolom, hogy egy ember személyiségfejlődésének összetett folyamatában

kulcsszerepet játszanak az intézményesített iskolarendszer „zsoldosai”: a tanárok, a
pedagógusok. Egy olyan családban persze, ahol mindkét szülő pedagógus (és a tágabb
család mindösszesen 22-t [!] számlál e fajtából), aligha lehetne más vélekedésem – de
nekem megadatott az a kiváltság, hogy valóban nagyszerű tanítóim akadtak. Mindenki
életében léteznek ugyanakkor aranystandardok; amolyan inerciapontok, amikhez vagy
akikhez minden mást hasonlít. Ha etalon pedagógus, akkor számomra Szebenyi Mária.
A nagykanizsai Landler Jenő – később Batthyány Lajos – Gimnázium igazgatójaként
egy olyan korszak köthető a nevéhez, amelyet aranybetűkkel lehet bejegyezni az iskola
annaleseibe. Kémiatanárként azt lehet mondani, hogy aki Kanizsáról és környékéről orvos/
gyógyszerész/kémikus/vegyész lett az elmúlt cca. 35 évben, az így vagy úgy, de szinte
biztosan kapcsolatba került Vele. Nem volt ez másképp velem sem… A Sors szerencsés
kegyeltjének tartom magam, hogy ismerhettem, tanítómnak és barátomnak mondhattam.
Régen fájt ennyire múlt idő, minthogy most Róla beszélek…
Gyerekként is izgattak a természettudományok, de komolyabban csak a középiskolában
kezdett foglalkoztatni az esetleges orvosi pálya képe – nehezen kezelhető kamaszként
azonban ekkoriban még jó néhány dolog élvezett nagyobb prioritást az életemben, mint a
tanulás. Ennek persze meg is lett az eredménye; és a fakultációválasztás előtt csak annyi
tűnt biztosnak, hogy a biológia érdekel és megy is, ám minden más fronton égett a ház –
így a választandó két másik felvételi tárgy, a fizika és a kémia háza táján is. Ha pedig már
mindenképpen választanom kellett (kellett!), akkor az utóbbira voksoltam, de addig kémiából
is – mint ezt utóbb, tanulmányaim során megtudtam – az energiaminimum-elvére törekedtem:
ti. hogy görbüljön az az érdemjegy és ennyi. A tárgyi tudásom tehát erősen foghíjas volt,
így nem volt kérdés, hogy ha sebtében nem szerzek némi jártasságot a kemikáliák világában,
akkor a kétévnyi fakultációt úgy fogom megélni, mint harmadik választott idegen nyelvet:
a kínait. Anyum aztán nem sokkal később előállt azzal, hogy elintézte, mehetek Szebenyi
Máriához magán kémiaórákra: „De ott, kisfiam – fűzte hozzá – majd tanulni kell ám!”
Tudtam én, éppen ettől tartottam! A Szebenyit mindenki ismerte. Pedig akkor már jó ideje
nem volt igazgató, amikor én gimis voltam, de rendszeresen bejárt az iskolába, részint a
magánórái helyszíne volt, és persze tartotta a kapcsolatot a kollégákkal, régi tanítványokkal
– és egyáltalában véve: a gimnázium az életét jelentette. Én ebben az életszakaszában
ismertem meg, de a falakat borító tablók sokaságáról letekintő komoly – és már-már
szúrósnak ható – tekintet a gimnázium egy igen dicső és patinás korszakát fémjelezte.
Komoly tisztelet övezte, és sokan tartottak, mi több: féltek is Tőle. Így voltam ezzel én is.
Kisgimisként a folyosón mindig felpattantam a radiátorról, ha arra jött, mert egyszer
nyomatékosan felhívta a figyelmemet arra, hogy bár tél van és áldásos az a radiátor, de nem
arra képezték ki, hogy a súlyomat viselje, egyébként is álljak be sorba, és várjam csendesen
a tanáromat. Nem kiabált, nem volt teátrális, körmöst sem kaptam; de többször nem volt
kedvem a radiátorra ülni. Szigorú volt, ezt tudta mindenki. Nem is rázott a röhögés, amikor
megtudtam, hogy Hozzá fogok járni különórára. Tisztán emlékszem az első alkalomra.
„Régen – mesélte Anyám – kint állt a gimnázium kapujában a reggeli becsöngetés előtt,
és aki kicsit is lengébb, iskolába nem illő öltözetben jött, hazazavarta. Ugyanígy a későket.”

94
Ezek a szavak csengtek a fülemben, amikor első alkalommal kosáredzésről loholtam az
órára, hogy időben odaérjek, miközben az izzadságtól csatakos hajamra és a rövidgatya-
póló felöltőmre néztem… Fénysebességgel befaroltam a biológia szertár előtt, nagy levegőt
vettem, kopogtam és benyitottam. A mai napig emlékszem arra az aprócska sötét kis
közlekedőre, amely szertárként funkcionált a tanterem és a tanári szoba között: a plafonig
érő polcok zsúfolásig pakolva különféle löttyökben konzervált élőlények készítményeivel,
megsárgult szemléltető ábrákkal, a félhomályban az asztalnál pedig ott ült Marika néni:
„Szervusz, gyermek!”
Leültem, előpakoltam, és rögtön a tárgyra tértünk. Azt kérte, hogy írjam le a három
legegyszerűbb karbonsav képletét. Gondoltam magamban: „Danikám, nagy bajban vagy.
Az hagyján, hogy fogalmad sincsen róla, mi a karbonsav képlete, de egyáltalán most
hallod először, hogy ebből akkor legalább három fajta is van…” Nyomorult módon, remegő
kézzel próbáltam valamiféle krikszkrakszot lapra vetni, miközben azon izgultam, mikor
penderít ki a tudatlanságom miatt. De nem így történt. Szelíden rám nézett, kivette a lapot
a kezemből, és írni kezdett. Szép kerek betűkkel, olvashatóan, mégis dinamikusan körmölt,
csak írta-írta a képleteket, közben pedig egyre-egyre magyarázott. Igyekeztem felvenni a
fonalat. Az óra végére úgy éreztem, hogy semmit nem tudok. De tényleg semmit! Utamra
bocsátott vagy nyolc, „céháóhákkal” teleírt A4-es lappal, és azzal, hogy ezt legközelebbre
tudnom kell, hogy tovább tudjunk lépni. Talán mondani sem kell, hogy elő sem vettem
otthon. Ez az egész nekem egy bevehetetlen várnak tűnt, és a tagadás taktikáját választva
úgy voltam vele, hogy nem vettem tudomást a problémáról: ha nem foglalkozom vele, nem
is létezik. Egészen persze a soron következő óráig. Mindenkinek ismerős lehet az érzés,
amikor minden bejegyzett és be nem jegyzett felekezet isteneihez imádkozik, hogy legyen
– mondjuk – bombariadó, és ne lehessen most ezt az órát megtartani… Marika néni viszont
pontosan érkezett, és nem lehetett megúszni a számonkérést: „Dániel, te ezzel nem
foglalkoztál” – mondta. Ez egy megállapítás volt. Nem szidalmazás, korholás vagy ilyesmi.
Az kezdte érdekelni, miért nem készültem az órára, és mi egyébbel töltöttem az időmet
ahelyett, hogy a képleteket bifláztam volna. Rendben – gondoltam magamban –, egy életem,
egy halálom, akkor beszélek a ’90-es évek profi kosárlabdájáról, képzőművészetről, zenéről
és hát mindenről, ami a karbonsavaknál jobban lekötött. A lepel pedig lehullt: egy mélyen
érző és őszinte ember értő figyelmére leltem. Nagyon fontos hangsúlyozni Marika nénivel
kapcsolatban: őszintén érdekelték az emberek, és soha nem éreztem az oldaláról ebben
kényszert vagy felszínességet, rendkívül nyitott elmével létezett.
Ekkoriban már korántsem örvendett jó egészségi állapotnak. Ha éppen olyan volt az
időjárás, borzasztó asztmás rohamok gyötörték – ilyenkor sokszor komolyan attól féltem,
hogy menten megfullad. Kiköhögte magát, és folytatódott az óra. Sosem panaszkodott.
Visszagondolva: fergetegesen jól, átvitt és persze a szó szerinti értelmében is képletesen
magyarázott. Az egész metodika, ahogy tanított, nagyon letisztult és logikus volt. Hosszú
utat jártunk be : onnan, hogy azt sem tudtam, hogy kell nézni a periódusos rendszert –
odáig, hogy végül az egyetemen sem jelentett akadályt az orvosi kémia vagy a biokémia
tárgyak abszolválása. Kincsként őrzöm az összes, reakcióegyenletekkel közösen teleírt
füzetet. A saját gyarlóságom, hogy messze nem tanultam Tőle annyit kémiából, mint
amennyire lehetőségem volt. Velem a kémia terén – ahogyan ezt már évekkel később
megbeszéltük – valahogyan nem tudott szigorú lenni. Én ezzel persze maximálisan vissza is
éltem, ugyanakkor imádtam órára járni! Egyre motiváltabb voltam a tananyag kapcsán is,

95
és minden alkalommal felírtunk valamit, amit a másik ajánlott: elolvasni, megnézni,
meghallgatni, gondolkozni rajta…
Rendkívül kíváncsi emberként minden érdekelte, és mindenhez hozzá is tudott szólni.
- Mit olvasol éppen, gyermekem?
- Varnus Xavér: Isten majd megbocsájt, az a mestersége – válaszoltam.
Varnus Xavér meglehetősen megosztó személyiség, kíváncsi voltam, milyen véleménnyel
lesz róla. Következő órára hozott egy régi VHS-kazettát, amelyen Xavér improvizált orgonán
Faludy György, Villon stílusában írt Haláltánc balladájára, amelyet Németh Kristóf szavalt
– az utolsó versszakot leszámítva, amelyet maga a szerző, a vénséges Faludy:

„A földbe térünk mindahányan,

s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!”

Teljesen a hatalmába kerített. Így kezdtem el még több orgonazenét hallgatni, így kezdtem
Villont és Faludyt olvasni. Ugyanígy szerettette meg velem a tudománytörténetet. Úgy
tudott egyetlen incepciót elültetni, hogy az még sok másik ablakot nyitott ki a világra. A
„paidagogosz” görög szó jelentése gyermekvezető, amely kiválóan leírja, hogy egy jó
pedagógus egy vezetőfonalat gördít a gyerek elé, amely mentén, mégis önállóan nyílik ki
az elméje. Egy 2004-ben Vele készült interjúban így vall erről:
„A tanár a felkészültségével, amelyen részben a szakmai felkészültséget értem, de
leginkább értem rajta a szellemi, értelmiségi létét. Legyen bármilyen szakos, nem szabad
csak a szakmai csúcsokon járnia. Nem lehet valaki a szakmájában elég jó, ha nem elég
művelt, nem elég nyitott. […] A tanár meghatározó személyiség. Én az iskolát úgy tudom
elképzelni, hogy ott egyfajta egészséges hierarchizmus működik. Ebben a rendszerben
meghatározó a felnőtt, ő irányít, nyitogatja a gyermek szemét a világra, miközben közös
munkát végeznek.”
Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy elfogadta a meghívásomat a ballagási ebédemre.
A világéletében földműveléssel foglalkozó, akkoriban már erősen nyolcvankodó
nagymamám mellé kérte magát az asztalnál: „Zsuzsikám – mondta Anyámnak –, a mamával
ne törődj, mi öreglányok majd elduruzsolunk itt, te foglalkozz csak a kicsi fiaddal!” Szedett
neki a levesből, szóval tartotta, és egyáltalában úgy segítette mindenben, mintha a saját
anyja lett volna. Ilyen volt Marika néni…
Végül aztán a már említett linkeskedés miatt – hiába ment jól a biosz emelt érettségi – a
kémia vizsgán elért eredmény nem volt elég az orvosira. Ezt akkor borzasztó arculcsapásként
éltem meg. A soron következő előrehozott emelt kémia érettségire készülve egyre inkább
megszaporodtak a találkozásaink – ekkor már egyáltalán nem fogadott el pénzt az órákért,
pedig ezek szinte egész napokat felölelő maratonok voltak a lakásán. Ilyenkor mindig
készült ebéddel vagy valami harapnivalóval, bár – saját bevallása szerint – nem volt egy
konyhatündér.
Később is, amikor már egyetemistaként mentem látogatóba, desszerttel fogadott, én a
borért feleltem. Hiába telt el több hónap is egy-egy találkozás között, a következő alkalommal
olyan érzésem volt, mintha csak tegnap beszéltünk volna. Mindenre emlékezett. Megesett
az is, hogy egy-egy vasárnap délután annyira elbeszélgettük az időt, hogy lekéstem volna

96
az utolsó vonatot Pécsre. Ilyenkor karon ragadott, bepattantunk a sárga kis minijébe, és
„elszáguldottunk” az állomásra. Hihetetlenül önzetlen volt. Akármennyire erőltetem az agyam,
nem emlékszem, hogy valaha is rosszat mondott volna bárkire. Senkire. Nem léteztek az
olvasatában „-isták”: kommunisták, nacionalisták; az embert látta mindenkiben.
Az utóbbi időben kicsit féltem látogatóba menni. Tudvalevő volt, hogy nagyon beteg –
és minden alkalommal volt egy utolsó találkozás jellege a dolognak. Engem ez borzasztóan
megviselt. Igyekeztem persze elbagatellizálni a dolgot, és ebben szerencsére mindig partner
is volt. „Tudom, hogy háromezerszerese a tumor markerem a megengedettnek, de mit
csináljak? Egyszerűen jól vagyok! – mondta nevetve. – Gyakorlatilag orvosi csoda, hogy
még élek!” Ez tényleg csoda volt. Emlékszem, mennyire görcsöltem rajta, hogy a
diplomaosztómra el tudjon jönni. Hálás vagyok a Sorsnak, hogy ez megadathatott; és még
sok találkozás és tartalmas beszélgetés ezután is.
Utolsó előtti találkozásunkkor mélyen a szemembe nézett, és azt mondta: „Tudom, hogy
készülnöm kellene a halálra, de nem tudom, azt hogy kell…” Hosszú hallgatás következett.
Többé nem beszéltünk erről.
Most a szavakat keresgélve, tétován és dadogva búcsúzom; pont, mint az első órán…
Kémiából tanulhattam volna többet Tőle, de emberségből aligha. Mindenben és
mindenkiben a jót igyekezett meglátni, és ez olyan recept, akit sokaknak fel lehetne írni
ahhoz, hogy megbékélhessenek: az emberekkel, a világgal és önmagukkal.
Isten Önnel, Marika néni!
dr. Radánovics-Nagy Dániel (12.A/2005)

Diplomaosztó után - középen a szerző

97
 A nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium
MUNKARENDJE 2015/2016. tanév

aug. 25. Alakuló és tanévnyitó értekezlet

26. Szakmai munkaközösségi értekezletek
27. Javító- és osztályozó vizsgák
31. Tanévnyitó ünnepély
szept. 1. Első tanítási nap, az 1-3. óra osztályfőnöki - szervezési feladatokra
14. Évkezdő osztályfőnöki adminisztrációs feladatok elvégzésének határideje
18-20. XXVII. Batthyány – Kanizsa Kupa, VI. Bagonyai Attila Emlékverseny,
nemzetközi ifjúsági sakkverseny
18. OKTV jelentkezési határidő
24. Szülői értekezlet (összevont és osztály-szülői)
25-26. A dallamok éjszakája – énekkari összetartó rendezvény
okt. 2. 250 dallam napja - a Zene világnapja és a 250 éves évforduló alkalmából
2-3. ECL nyelvvizsga
6. Megemlékezés az aradi vértanúk napjáról
9. A 9. évfolyam ismerkedési klubdélutánja
16. Bolyai csapatverseny – matematika – 5-8. osztályosoknak
17. Munkanap!
22. Ünnepi megemlékezés az 1956-os forradalomról és szabadságharcról
23-1 Őszi szünet
nov. 6. Bolyai csapatverseny – magyar nyelv és irodalom – 5-8. évfolyam
7. XV. Zemplén Győző fizikaverseny
9. Nyílt nap (4-évfolyamos gimnázium)
10. „Szélesre tárjuk az iskolakaput” – látogatható tanórák 8. osztályosoknak
12. Szülői fogadónap és SZM - választmányi ülés
13. Bolyai csapatverseny – magyar nyelv és irodalom – 9-12. évfolyam
14. Nyílt nap (8 –évfolyamos gimnázium)
16. „Szélesre tárjuk az iskolakaput” –– látogatható tanórák 4. osztályosoknak
20. 18.00 – 22.00 Gólyabál a nagyoknak
dec. 4. 17.30 - 21.00 A „kicsik” gólyabálja
4-5. ECL nyelvvizsga
8. 4. és 8. évfolyamos tanulók jelentkezése az írásbeli felvételi vizsgánkra
12. Munkanap
17. Karácsonyi műsor
18. Énekkaros karácsonyvárás a nagyaulában
19- 3. Téli szünet
jan. 8. Bolyai csapatverseny – matematika – 9-12. osztályosoknak
16. Egységes írásbeli felvételi vizsga (4- és 8-évfolyamos gimnázium)
21. Pótló felvételi írásbeli vizsga
22. Az első félév vége, a félévi érdemjegyek lezárásának határideje
A Magyar Kultúra Napja
Félévzáró értekezlet

98
 23. A „Batthyány Középiskoláért” Alapítvány bálja – XXIII. alkalommal
29. Szülők értesítésének határideje a félévi érdemjegyekről
Szalagavató ünnepély
febr. 4. Szülői értekezlet és SZM - választmányi ülés
12. A „kicsik” farsangja
15. Érettségire, felsőfokú továbbtanulásra jelentkezés határideje
19. Farsangi bál a „nagyoknak”
25. Megemlékezés a kommunista diktatúrák áldozatairól
22-24. Szóbeli meghallgatás a „kisgimnáziumba” jelentkezők számára
29. Szünet!!
márc. 5. Munkanap!!
11. Március 15-ei ünnepély
16. Diákfórum
17. „Kenguru” – matematikaverseny
24-29. Tavaszi szünet
31. Szülői fogadónap
ápr. 11. Megemlékezés a költészet napjáról
11-12. Írásbeli osztályozóvizsga
15. Megemlékezés a holokauszt áldozatairól
18-19. Szóbeli osztályozóvizsga
26. Megküldjük a felvételről vagy az elutasításról szóló értesítést a
jelentkezőknek és az általános iskoláknak
28. 12. évfolyam osztályozó konferenciája
„Kék szalag” – bál
29-30. Város napja
29. Fordított nap
30. Ballagás
máj. 2-24. Írásbeli érettségi vizsgák
2-4. Tanítás nélküli munkanap!
18. Nyelvi felmérő a 6. és 8. évfolyamon
25. Országos mérés a 6., 8., 10. évfolyamon
jún. 2-9. Emelt szintű szóbeli érettségi vizsgák
3. Megemlékezés a nemzeti összetartozás napjáról
BLGén
4. VII. Batthyánys-Landleros-Irányis Öregdiákok Találkozója
6-9. Erdei iskola a „kicsiknek”
15. Utolsó tanítási nap !!!
„Te Deum” – jellegű irodalmi, zenés műsor a Felsőtemplomban
Tanévzáró ünnepély
13-24. Középszintű szóbeli érettségi vizsgák
22. Az 5. és 9. évfolyamosok beiratkozása
27. Tanévzáró értekezlet

99
 A SZÜLŐI MUNKAKÖZÖSSÉG VEZETŐSÉGE

Elnökök: Keléné Molnár Melinda

Horváth György
Tagok: Dr. Hajdu Ildikó
Lengyel Gyöngyi

A „BATTHYÁNY KÖZÉPISKOLÁÉRT”
ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMA

Elnök: Doucha Ferenc

Tagok: Bicsák Miklós
Dr. Hajnalka Adrienn
Kalmár István
Karosi László
Katona Noémi
Dr. Polay József
Simon József
Tislérné Tóth Zsuzsanna

Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a „Batthyány Középiskoláért” Alapítványt,

a Batthyány Lajos Gimnáziumot anyagilag is támogatták.

A „Batthyány Középiskoláért” Alapítvány adószáma:

18950962-1-20

100
101