Az új Sámán Király, avagy „NEM KELL

A SÁPADT ISTENSÉG!”
Előzetesen
Ha néhány évvel ezelőtt, ha valaki megkérdezte volna, hogy miféle anime adaptációt látnék
legszivesebben, rögtön rávágtam volna, hogy egy Ufotabel által készített 100%-os Sámán Király
adaptációt, és ha lehet egy jó magyar szinkronnal. Mivel hát aki akkor volt gyerek az valószínűleg látta
és szerette, de azt mind éreztűk, hogy ez nem a teljes történet. Talán egy év sem telt el, amikor jött a
hír, hogy készül a remake, ami ezúttal végig viszi a mangát, most megnézem mi sült ki belőle.

A sorozatnak igen nehéz helyzetből kell indulnia, ha megfelelésről van szó, hiszen megkell állnia a
lábát, mint önálló sorozat, mint egy (Kang Zeng Bang-el együtt) 300 fejezetes, mára kicsit elfeledett,
de régi legendaként számon tartott manga adaptációja, és mint egy ugyan hiányoságokkal
rendelkező, de igazán kultikus státuszt kivívott anime sorozat remake-je. Mert bár a régi anime nem
volt tökéletes, rengeteg ellentmondás volt a történetben, és a világban, a grafika is inkább a lángoló
effektek miatt volt élvezetes, de maga az animáció is nagyon megúszós volt igy értőbb fejel
megnézve, mégis elképesztően megfogó volt. Gyakorlatilag az összes valamire való jelenet belefér a
For Kids-es openingben, és ha már For Kids-es opening, akkor el is érkeztünk oda, ami megragadta az
embereket a sorozatban.

Ugyanis a nálunk leadott változat mai napig a magyar anime szinkron egyik csúcspontja amire még a
legnagyobb idegen szívű, öngyarmatositó, anime sznobok is elismerően bólintanak egyet. További
érdemei voltak a sorozatnak az érdekes világa, a zseniális kémiával megalkotott főszereplők
csoportosulása, az át-át szűrődő taoista bölcsességek, és az érthető motivációval rendelkező
ökoterrorista, antagonista Zeke (Zik). A széria szinkronja kicsit olyan, mint maga a sorozat, ami olyan,
mint a rossz pálinka, tehát jó. Mert sok technikai hiba van benne, nem beszélve az olyan
dialógusokról, mint, hogy „mindenek a nevében, ami jó támadás Yoh (Jó) ellen”, ezek ellenére öröm
volt hallgatni, mert a poénok és a karakterek nagyon átjöttek.

Mégis ezek mellet a legfontosabb talán maga a fő téma a sámánizmus, mely itt ugyan elég lazán és
tágan van értelmezve, de mégis ad egy sajátos ízt a sorozatnak, ami szerintem nagyon vonzóvolt a
magyarok számára. Hisz a gyerekek nagyrésze, aki szerette biztos hallott valamit arról, hogy a
honfoglalás idején még a szellemekkel és természeti erőkkel kommunikáló sámánok voltak, sőt a
magyar folklór részét képezi a táltos (sámán) király is. (néprajzosok légyszi ne öljetek meg a
megfogalmazásokért és leegyszerűsítésért)

A sorozat
Na de, képes volt-e felemelkedni az elvárásokhoz az új sorozat? Be teljesítette-e az álom adaptáció
szerepét…? Nos, az nagyon gyorsan kiderült, nem kapunk egy 100+ részes Ufotabel adaptációt, mert
nem ez a stúdió készíti, ami igazából nem meglepő, hisz ehhez már tényleg a japán GDP 1%-ára lenne
szűkség. Utána jött, hogy nem lesz annyi része amennyi kellene egy teljes adaptációhoz. Innétől
jöttek a promóciós képek és az első előzetes, nagy lett a híre itthon is, hisz a király visszatér.

Lássuk is a sorozatott. Előre jelzem, hogy a régi ismeretség miatt előfordulhat, hogy elsődlegesen a
hazánkban ismert névváltozatokat használom. A várható epizódok számából, és az első részekből
hamar kiderült, hogy nem lesz százszázalékos adaptáció, gyorsan halad, és nem is titkolja, hogy
azoknak szánja, akik a régit is látták. Jó példa erre az első op ami egy a sámán szűz nézőnek tömény
spoiler adag. Tehát olyan kíván lenni az új sorozat, mint anno a Full Mettal Alchemist: Testvériség,
ami bár végig vezette a nézőt a történeten, de elsődlegesen szintén az eredeti sorozat nézőinek
készült, tehát kihagy, sűrít és lerövidít egyes történetszálakat.

Az elején található emiatt részben talán a leggyengébb rész a várakozások miatt, ez pedig a VIII. Faust
elleni küzdelem. A régi esetében én ettől a résztől féltem, a manga pedig egyenesen gore-ba ment át,
Faust pedig közönség kedvenc. Sajnos a régi hangulatát nem sikerült hozni, a manga durvaságát, meg
a besorolás miatt lekellet butitani. Ennél nagyobb csalódás viszont már nem ért a sorozat nézése
során.

Fojttatva a nézését, feléig inkább volt simán elszórakoztató mint kifejezetten élvezetes. Itt viszont
beérte a nagyöreget és sok minden megváltozott. Berántotta a kéziféket és hagyott időt a harcokra,
karakterekre, és a világra. Talán csak a megszoksz vagy megszöksz hatás, de elkezdtem kifejezetten
élvezni innentől. Egyrészt újra gyereknek éreztem magam, ott álltama gyermekkori énem felet, mint
Kylo Ren és azt mondtam „befejezem, amit elkezdtél”. A felfedezés öröme, az újdonság varázsa,
mintha csak külső okok miatt nem láthattam volna bizonyos részeket, de most sikerült. Újra ezekkel a
srácokkal és lányokkal fedezhetem fel ezt a világot, és élhetem át a kalandot.

Olyan részek, és fordulatok jöttek, amiket nem néztem volna ki a szériából, például, hogy a
buddhistáknak komoly szerepe lesz, a főszereplő és az antagonista majd kávézgatnak, vagy a mechás
részek.

Hogy milyen lett a vége? Érdekes… Igazából bár bőven a tronament meg never ending shonenek
korában íródott a történet, részben ellentmondva a félvezetésnek, de mégsem, a felsorolt
tényezőktől eltérő befejezést kapunk, nem is rossza megoldás, de bőven hagyhattak volna rá még
időt, még a mangában. Várhatóan sokan nem lesznek elégedettek vele, a feladatát viszont elvégzi.
Ironikus módon az epilógus is hagy maga mögött egy olyan érzést mint anno az eredeti sorozat.

Különbségek a mangához képest

Mint már az elején utaltam rá többször is, a sorozat bizonyos dolgokat kihagyott. Ez inkább az első
felére jellemző, ezek a kihagyások pedig inkább poénok, világ mechanika magyarázás, chilles részek
és sámán mindennapok. Illetve a manga az elején elkezdet egy vonalat, hogy a szellemek egyfajta
pokémonként funkcionáljanak, meg kell őket keresni, begyűjteni ilyen mini szentélyekbe, majd
harcolni velük. Másik, ami már közhely, hogy a manga jobban néz ki, hozzákell tenni, hogy a mangaka
első műve volt és az eleje nem nézet ki jó, közben viszont bele tanult, és ki is adtak egy Kang Zeng
Bang nevű kiadást, amin bővítette széltében hosszában a sztorit és felújította a rajzokat is. Volt a
mangának még egy előzmény antológiája a főbb szereplőkről, ezt remélem majd egy ova formájában
megkapjuk. Nem beszélve a fojttatásról.

Különbségek a régi sorozathoz képest

Sok történet belli változás történt, mivel ez a sorozat a manga történetének fő csapásirányát követte,
igy jelentősen más lett a vége, az 2021-es csak a feléig mutatott bármi hasonlóságot. Sokkal jobb és
koherensebb lett a történet, a világ, és a karakterek múltja, amellett, hogy jobban kilettek dolgozva.
Olyan szereplők jelentek meg akiket régen csak egy semmitmondó filler elejéig mutattak, vagy
egyáltalán elő sem hoztak.

A másik oldala, hogy régen sok filler epizódot és eredetileg nem szereplő figurát raktak bele, de
voltak kevésbé jelentősebb változások is. Az amerikai vándorlás igy jóval rövidebb, búcsút kell
mondanunk a teljesen nőkből álló Üdvöskék csapatnak, és például a vámpír Borisz halála sem olyan
erős. Ezek valahol szomorú, mert bár anime original változtatások voltak régen, de a remek karakter
dinamika miatt jól működtek és nem érződtek feleslegesnek, sőt emlékezetesek voltak. Szóval aki
bele kezd ne lepődjen meg, ha néhány dolog hiányzik, nem a készítők feletkeztek meg róla. De Zeke
aki most már Hao teljesen más motivációt kap, egy kevésbé érdekes, de drámailag jobban működő és
logikusabb hátteret.

Technikai megvalósítás
Grafika terén a sorozat elégé gyengén szereppel, nem kifejezetten ronda, nincsen szem kikaparó CGI
és 2D találkozás, de meglátszik rajta, hogy egy marginális, de sok részes projekt egy kisseb stúdiótól,
egyszerűen a 2021-es szint középszerének alsó végén toporog.

Ami viszont erőssége az új adaptációnak az a hangok. Szinkronhangok terén nagyon erős, főleg, hogy
visszahívták az eredeti stáb nagy részét, akik közül többen azóta igazán bejáratott nevek lettek a
szakmában. Ez biztos sokat jelnet valakinek, de nekem, aki csak magyarul nézte nem igazán. Az
viszont tény, hogy a szinkron színészek nagyon jól teljesítenek, kedvenceim Amidamaru szamuráj
stílusa és Rio gengszter beszéde volt. Néhányan jobbak voltak magyarba például Morty, vagy Goldva,
akik kicsit furán hatottak az öregasszony hangjukkal, vagy Ren (Lenny) a nagyon mély hangjával, de
ide sorolható még fiatallány hangot kapott Zeke. Viszont a főszereplő Yho, egyébként új hangja
engem kifejezetten emlékeztetett a magyarra.

Másik említésre méltó pont a zene, mivel nagyon változatos OST-t kaptunk, ahol is harcközben
különböző vallási témájú zenéket halhatunk. Az első op bár nem fogható a régi legendához, de
kifejezetten tetszett.

Értékelés
Elsőre a sorozat nem tűnik kiemelkedőnek, hisz shonent azóta rengeteget láttunk, és a megvalósítás
sem világelső. Adaptációként és remak-ként sem nevezhető a legméltóbbnak, az elsőfele miatt.
Mégis van egy kellemes érzésem vele kapcsolatban, mintha az aranykorban csinálták volna, de
dobozba rakták 15 évre és most előkerül. Kaptunk egy klasszikus, még igazán szívből jövő kaland,
edzős, shonent. Mintha egy időutazó szamurájjal találkoznánk a ki a kora értékeiről beszél, és
aszerint viselkedik. Egy magyar klasszikussal élve: „Az édenkertnek egy késő sugara.”

A karakterek nagyon jól működnek, bármennyi órát elnézek ezzel a csapattal. Megtaláljuk a műfaj
történelmének leglazább főhősét is, aki furcsán kompetensnek hat, nem sir, nem egy idióta, idealista,
de nem hülye. Tetszettek a beleszőtt főleg taoista gondolatok, vagy ahogy a banda bemutatja a
modern kori spiritualitás különböző „útjait” és a különböző népek mítoszait összehozza. Például Rió,
aki ez a modern kor gyermeke és rátalál a régiek bölcsességére, és egy sajátos New Age irányzatot
vesz fel, vagy Lenny aki a karaktere Kínai miszticizmust keveri a Triáddal, vagy Tréj (itt Hororo) aki
próbál megfelelni az Ainu hátterének és megőrizni népe örökségét, és fenntartani azt, de közben
élvezni a modern populáris kultúrát. A legédeskésebb ebből szempontból Chocolove egy
afroamerikai srác sötét múlttal, aki a délamerikai sámánizmust örökölte meg, és úgy harcol a
boldogabb világárt. A Főszereplők mind azt mutatják, hogyan ötvözhetőek a tradicionális
hagyományok, és értékek, technikák, életformák a modern életvitellel.

Mindeközben egy nagyon érdekes világot mutat, ami összetett és szerteágazó, majdnem mindenki
helyet kap benne. Jól összehozza a történelmet, a mitológiát és a saját maga teremtette elemeket. A
történet is ugyan sokszor gyerekesnek hathat, de képes átmenni elégkomolyba, erős háttérsztorikat
adni a szereplőinek.

Sajnos nem lett és úgy tűnik nem is igazán alkalmas nagy Franchise animének, ennek oka
valószínűleg, hogy valamiért a merch-ként való értékesítése sosem indult be igazán, és úgy tűnik
népszerűbb volt nyugaton, mint hazájában. Az adaptációk technikai középszerűsége sem segített, az
újrakiadás pedig nem az alnemeseket kitevő korcsoportot célozta. Felkapottságának hiányához
hozzájárulhatott az is, hogy gyengén teljesít a waifu fronton, ami nem azt jelenti, hogy rossz női
karakterek lennének benne, de érdekeség keppen a pajzán poénok is igen szegényesen vannak
benne. Önmagában ezek nem vonnak le az értékéből, de populáris nem tud lenni.

Összeségében ajánlom azoknak, akik szeretnének egy a kor követelményeinek megfelelő, de

tartalmában klasszikus shonent nézni, vagy csak 15 éve kíváncsi, hogy ki a király.