Rubicon 2020/1.

A változások Európája

Hadügyi változások

A korszakban igen nagy jelentőségű hadügyi változások zajlottak szerte Európában:

különösen a 15–16. század fordulójának itáliai háborúi működtek egyfajta „hadügyi
laboratóriumként” a nagyhatalmak számára. A feudális kötelezettségek rendszerén alapuló
hadszervezetet felváltotta volna a zsoldos katonaság. A zsoldosokról azonban idővel
kiderítették, hogy egyrészt Európa jó néhány központi régiójában, így Itáliában és
Franciaországban már a 14. századtól jelentős szerepet játszottak a hadügyben, másrészt az is
világossá vált, hogy a korábbi hadszervezeti formák a legtöbb helyen még a 16. században is
tovább éltek, sőt reformálódtak, modernizálódtak.

Az ágyúk használatában és az ostromtüzérség eredményességében azonban valóban radikális

változás következett be, ami – főként Itáliában – meglehetősen gyors ütemű fejlődésre
serkentette a hadiépítészetet is. A mérnökök új típusú erődítésekkel kísérleteztek, hogy
helyreállítsák az ostromlók és védők esélyeinek egyensúlyát.

A lovasság jelentősége

Ezekhez az elgondolásokhoz képest például sokkal óvatosabban kellene viszonyulni a

lovasság jelentőségének csökkenését hangoztató nézetekhez. Igaz, hogy a hagyományos
„feudális” kiváltságokon alapuló hadszervezet tagjaiként katonáskodó lovagok – és lovasok –
jelentősége több országban is csökkenőfélben volt, de azért továbbra is a régi nemesi réteg
képezte a kora újkori európai lovasság magját. Sőt, amint azt a kora újkor csatái mutatják, a
lovasság szerepe az új, professzionális zsoldoshadseregeken belül is meghatározó
maradhatott: önmagában a tűzfegyverek alkalmazása még nagyon sokáig nem tudta elvitatni e
fegyvernem csatadöntő szerepét a harctéren. Ráadásul Kelet-Európában a hatalmas, nyílt
térségek uralásáért folyó küzdelmek, az ott addig szinte egyeduralkodó könnyűlovasság elleni
harc épp hogy nem a nehézkesen mozgatható gyalogság, hanem a – tatárokéhoz, törökökéhez
hasonló – könnyűlovasság térnyerését hozta el például Magyarországon és Lengyelországban
is.

A gyalogság térnyerése

1
De még Nyugat-Európában sem volt egyenes és egyirányú útja a gyalogság térnyerésének. Jó
példa erre, hogy az új típusú gyalogsági fegyverzet egyik egyszerű, de igen fontos darabja, a
pika valójában milyen döntő befolyást tudott gyakorolni az egész európai hadügyi kultúrára. E
korszakban az ostromtüzérség mellett a kézi lőfegyverek is rohamos fejlődésen mentek
keresztül.

A svájci gyalogságnál a 15. század második felében kifejlesztett 3,5-5 méter hosszú
szálfegyvert, a pikát azonban csak úgy lehetett – az ókori falanxharcászat mintájára –
hatékonyan használni a harcmezőn, ha a pikával felszerelt katonák különösen fegyelmezetten
viselkednek a harci helyzetekben. Máskülönben harcuk káoszba fulladt és katasztrofális
kudarccal végződött. Így a korban tipikusnak tekintett új, merev és fegyelmezett európai
gyalogsági harcászat alapját jelentő, a kiképzés során elsajátított vakfegyelem és a szinte
mechanikus mozdulatsor, a „drill” uralomra jutását köszönhetjük

Rubicon 1991/9.
Fókuszban: A hadihajó
Korszakunkban mind az angolok, mind a spanyolok nagy gondot fordítottak hadiflottájuk
fejlesztésére. A spanyolok – tapasztalva, hogy a Földközi-tengerre tervezett gályáiknak kevés
hasznát vehetik a vad Atlanti-óceánon – ekkoriban fejlesztették ki a háromárbocos hadigályát,
a galleassát, amelyben a vitorláshajó és a gálya előnyeit kívánták egyesíteni. A galleassa a
gályánál nehezebb, mélyebb és szélesebb volt, a vitorlásnál viszont könnyebb, s a
manőverezéshez vitorlát és evezőt egyaránt lehetett használni.

Az angol tengerészeknek a viharos Atlanti-óceánhoz kellett alkalmazkodniuk, s így nem

alkalmazhatták az evezős gályákat. Hajóépítő mestereik jobban manőverezhető vitorláshajó
kifejlesztésére törekedtek. VIII. Henrik nehezen kiépített hajóhadát utódai nem fejlesztették
tovább. Erzsébet korában a flotta már főleg kivénhedt, roskadozó, használhatatlan hajókból
állt.

A nagy katonai változások időszakát Európa-szerte a 15. és 16. század

fordulóján az itáliai háborúk jellemezték. A feudális kötelezettségek rendszerén
alapuló hadszervezet felváltotta a zsoldos, de a feudális kötelezettségek
rendszere továbbra is jelentős szerepet játszottak a hadseregben. Az ágyúk
terén azonban nagy változások következtek be: a mérnökök új típusú

2
erődítményekkel kísérleteztek, hogy helyreállítsák az ostromlók és a védők
közötti egyensúlyt. A lovasság jelentősége is megváltozott, a régi nemesség
maradt a kora újkori európai lovasság magja. Kelet-Európában a törököknél
használt könnyűlovasság terjedt el. A gyalogság felemelkedése Kelet- és
Nyugat-Európában nem volt egyenes és egyirányú. A pika, az új gyalogsági
fegyverzet egyszerű, de fontos darabja döntő hatással volt az európai katonai
kultúrára. A Svájcban kifejlesztett pikát csak akkor lehetett hatékonyan
használni, ha a katonák fegyelmezettek voltak a harci helyzetekben. Ez az új,
fegyelmezett európai gyalogsági harcászat a vakfegyelemre és a „drillre” épült.
A hadihajók helyzete is megváltozott: A spanyolok kifejlesztették a
háromárbocos gályát, hogy egyesítsék a vitorlás és a gálya előnyeit, míg az
angol tengerészeknek alkalmazkodniuk kellett a zord Atlanti-óceánhoz, és
igyekeztek manőverezhetőbb vitorlásokat kifejleszteni.