Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem

MSC Szakedző

Stratégiai vezetés és teljesítmény

Készítette: Imre Emil Tanár: Prof.Dr.h.c Mocsai Lajos

D3N7DD

2023
 Flow- Az áramlat

A tökéletes élmény pszichológiája

Csíkszentmihályi Mihály

Csíkszentmihályi Mihály, Fiuméban született magyar családban. Tanulmányait az Egyesült

Államokban végezte. Professzora volt a Chicagói, később a kaliforniai Claremont Graduate
Egyetemnek, és a Lake Forest College szociológia és antropológiai intézet vezetője. A
Magyar Tudományos Akadémia külső tagjaként a fejlődés- és nevelésléktan, illetőleg
kreativitás és tehetségkutatás szakterületen tevékenykedett. Munkájának elismeréseként
Magyar Érdemrend nagykeresztben részesült.

A Flow- az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája című pszichológiai mű elsőként két

évtizede jelent meg, és azonnal magasan szerepelt a nemzetközi eladási listákon. Hazánkban
az első kiadás 1997-ben látott napvilágot, és hasonló sikerrel szerepelt, mint nemzetközi
szinten.

A szerző, a magyar kiadáshoz szánt előszóban úgy beszél Magyarországról, mint amivel
szoros lelki kapcsolata volt, bár fizikailag távol volt tőle hiszen csak tanítási szünetek idején
volt alkalma pár hetet hazánkban tölteni. Az előszóban kiemeli, hogy bár magyar nyelven
nem létezik pontos fordítás a flow kifejezésre, de a szerző úgy gondolja, a magyar emberek
érthetik meg igazán mit is takar pontosan.

A mű, a pszichológia területére sorolandó művek közé tartozik. Mindemelett jellegzetessége,

hogy nem pusztán szakembereknek íródott. A szerző szeretné az elméletet eljuttatni és
legfőképpen megértetni a laikus olvasók számára is.

Csíkszentmihályi kutatási területének ötletét, egy gyermekkori élményhez köti. Iskolás

korában meggyőződése volt, a kötelező feladatokat, mint például a tanulást lehet olyan módon
is teljesíteni, amely élvezetet okoz az egyén számára. Már gyermekkorában megfigyelte azt,
ha ilyen állapotban tanul, úgy könnyebb elsajátítani a tudást és az hosszabb időn át meg is
marad.
Kutatóként aztán ez a gondolat határozta meg a szakmai érdeklődését is.

A feltételek, melyek ahhoz szükségesek, hogy az ember a tevékenységét élvezetesnek tartsa,

kerültek a kutatásai középpontjába. Ezeket a pillanatokat, melyekben az ember úgy érzi elérte
a boldogságot, flow-nak nevezte el. Az elnevezést a szerző azért választotta, mert a boldog
pillanatot leíró emberek általában azt, egy spontán keletkező mozgáshoz hasonlítják, mely az
egyén akaratán kívül keletkezik, és mint egy áramlatként jelenik meg.

A műben a flow paradoxonjaként jelenik meg, hogy ez az állapot gyakran akkor jelentkezik,
mikor az ember kifejezetten nehéz feladatot végez, míg gyakran a könnyű tevékenységek
végzése közben elmaradni látszik.

Ebben a paradoxonban rejlő lehetőséget ismerte fel Csíkszentmihályi. Megállapítja, hogy ezt
felismerve és jobban megértve, az embernek nincs szükséges passzív szórakozásra, vagy az
anyagi javaktól való függésre törekedni, hiszen az emberi élet minden jelentős történésének
részét képezheti a flow élmény.

A szerző által magyar kiadáshoz írt előszó fejezetből kitűnik, hogy a családi életet, mint
társadalmi értéket is kiemelkedőnek tartja. Rámutat, hogy megértve a flow lényegét, és az
állapothoz vezető utat, nem pusztán a munka világában jelentkező kihívásokat és kellemetlen
vagy nehéz feladatokat élhetjük meg élvezettel, de például az unalmasnak vélt családi
eseményeket is, melyek helyett például egy zajos diszkót választanánk.

Véleményem szerint annak, hogy már az előszóban érinti a szerző, hogy az élet minden
területére „alkalmazható” elméletről van szó, komoly társadalmi jelentősége van. Az
elméletet elsajátító így esélyt kap arra, hogy a mindennapjaiban, az élete minden területén
törekedjen egy jó élet elérésére, mely alapvetően egy társadalmi érdeket szolgál.

Az a személy, aki a hétköznapjaiban arra törekszik, hogy minden tevékenysége számára

örömet okozzon, vélhetően az interperszonális kapcsolataiban is érzékelhető. Az ilyen
személyek valószínűleg nem keresik szándékkal a konfliktusokat, és könnyebben
alkalmazkodhatnak a különböző környezeti feltételekhez és kihívásokhoz is.

A flow elmélet nem új keletű. A szerző leírja, hogy miután már évek óta használta a
kifejezést, egy sanghaji tudós hívta fel a figyelmét a tao-ra.
A tao szerint élő embert a kínai bölcsek úgy jellemezték, mint aki a „jü” állapotában van,
képes az áramlásra és lebegésre. Ebben a tudatállapotban lévő személy, a létezésnek a
legmegfelelőbb módját választja a tao szerint.

Az elmélet tehát ősi kínai bölcselettel mutat párhuzamot, azonban a flow kialakulását több
mint két évtizedes kutatómunka előzte meg. A szubjektív flow állapot mind pontosabb
megismerése és megértése érdekében Csíkszentmihályi, hatalmas adatbázis eredményeit
dolgozta fel. Több mint 8000 interjú és negyedmillió válasz elemzése után született meg a
flow-élmény elmélete.

A szerző a művét a laikus olvasóknak szánta. A műben végig vezet bennünket a flow élmény
megértéséhez szükséges úton. Optimális emberi létezéshez kaphat az olvasó receptet, melyet
azonban mindenkinek a saját élethelyzetében és körülményei között szükséges adaptálnia
ahhoz, hogy elérje az eredményt.

A mű, a boldogság fogalmával indul. Olyan megfoghatatlan állapotról beszélünk, melyről már
Arisztotelész megállapította, hogy arra mindennél jobban vágyik az ember. Az ember minden
időben a boldogságot önmagáért keresi. Minden mást, úgy mint az egészség, anyagi javak,
biztonság stb. inkább azért, mert feltételezi hogy éppen azzal éri el a boldogságot.

A könyv bevezető fejezetében már meghatározza a szerző a felfedezését, miszerint a

boldogság nem függ külső történésektől. Nincs köze a szerencséhez vagy véletlenekhez, és
hatalom vagy pénz nem képes előidézni. A belső élmények irányításával érhető el, melyek
hatással vannak arra, hogyan értelmezzük a külső eseményeket. Azoknak, akiknek sikerül, ők
valóban képesek minőségi életet élni.

A boldogság eléréséhez vezető út azonban nem könnyű. Nem lehet ugyanis arra egyszerűen
tudatosan törekedni. Csíkszentmihályi azonban megnyugtatja az olvasót. Negyed százados
kutatási eredményeivel bizonyította ugyanis, hogy a boldogság elérhető. Ehhez vezető első
lépés, a tudat tartalma feletti uralom.

A mű következő alfejezete az emberi elégedetlenség gyökereivel foglalkozik. Az emberi

elégedetlenség szorosan összefügg a személyek által elképzelt célokkal, melyeket életükre
vonatkozóan tűztek ki. Ezeket a célokat természetesen nagyban befolyásolja a környezet és
azok meghatározó feltételei.
Az emberi életcélok elérése közti hatalmas különbségekre Csíkszentmihályi az éhező afrikai
ember példáját emeli. Neki vélhetően az életben maradás és a mindennapi étel elérése lehet a
legfőbb célja. A fejlődő társadalmakat azonban, folyamatosan elérendő célokat állítanak az
emberek számára. Paradox módon ahogy fejlődik az emberiség, annál nagyobb az
elégedetlenség. Ha az elégedetlenség okait, mint a boldogság akadályát vizsgáljuk
összegezhető tehát, hogy annak konkrét mibenléte éppoly nehezen meghatározható egyetlen
definícióval, mint maga a boldogság.

A következő alfejezetben a társadalomban jelen lévő kultúra, mint elégedetlenség elleni védő
pajzs kerül tárgyalásra. A fejezet rámutat arra, hogy ahhoz hogy a társadalom szereplői és
adott kultúra valós védelmet nyújtson, ahhoz az interperszonális kapcsolatoknak kell
leginkább pozitív képet tükrözni.

A fejlett világban azonban inkább éppen a fásultságot, kiábrándultságot és elégedetlenséget

kommunikáló emberi viselkedés a jellemző, mely az elégedetlenségi védőpajzs szerepének
ellenkezőjét eredményezi. Az alfejezet konklúziója, hogy az elégedetlenség sehonnan nem
közelítő, hanem a személyben gyökerező, mely miatt csak magunk tudunk attól
megszabadulni.

A következő alfejezet, az újra felfedezésre váró élményekről szól. Ezeknek az élményeknek

az újra felfedezéséhez szükséges képességnek, minden ember a birtokában van.

Ami megnehezíti ezt a folyamatot azonban az, hogy a jóról és rosszról alkotott
gondolkodásmódunkon szükséges változtatni. Az abszolút értelemben vett autonómiát úgy
érheti el az ember, ha nem függ minden értelemben a társadalomtól származó „jutalmazó
rendszerektől”.

A fejezet arra hívja fel a figyelmet, hogy mindenkinek szükséges saját maga számára alkotott
jutalmakat létrehoznia, melyeket behelyettesíthet, az adott társadalomtól származó
jutalmakkal. Saját célok és eredmények kitűzése tehát a feladat, melynek segítségével minden
perc jutalma értékelhetővé válhat.

Az, hogy ennek milyen akadályát képezi az adott kultúra és társadalmi normák, már a
következő alfejezet témája. Ebben arra hívja fel a figyelmet a szerző, hogy a függetlenedés
módját, mindig adott környezeti és társadalmi feltételekhez illesztetten szükséges alkalmazni.
A tudat feletti kontroll elérésének képességéhez elengedhetetlenül szükséges az, hogy
pontosan ismerjük magát a tudatot. A szerző a tudatot az emberi viselkedéshez hasonlóan
biológiai programozottságúnak írja le.

Fontos azonban, hogy ezeket a genetikai parancsokat képes felülbírálni a tudat, mely egy
önálló cselekvésre való képességet eredményez. Segítségével a környezetből érkező
információkra úgy tudunk reagálni, amely azt eredményezi, hogy megfontolt és logikus
cselekvéssort hajthassunk végre. A tudati irányításnak és a tudat feletti kontrollnak az
eléréséhez azonban, hosszú időn át tartó gyakorlásra van szükség.

Csíkszentmihályi olyan példákkal statuálja ezt mint a sportolók vagy művészek. Habár az
előbbiekhez nem társít az ember misztikus képességeket, például egy jógi által uralt tudati
képességhez igen. Azonban a szerző szerint arról van szó, hogy a jógi, -akárcsak a sportoló
vagy művész- nem fecsérli az energiáját más, világi dolgokra, pusztán ennek a belső
képességnek az elérése a célja. A tudatot leginkább megközelítő definíciót a szerző így
határozza meg: „szándékainknak megfelelően elrendezett információhalmaz.”

Ennek a nagy jelentőségű emberi tudatnak azonban léteznek határai, melyet már a következő
alfejezet tárgyal. A korlát legfőbb oka, az idegrendszernek azon tulajdonsága, hogy csak egy
bizonyos mennyiségű információt képes adott idő alatt befogadni. A figyelmünket lekötő
gondolatoknak valamelyest egymást követőnek szükségesek lenniük, ellenkező esetben kesz-
kusza állapotot eredményeznek.

Ugyan ez vonatkozik a cselekvésekre is, melyek a figyelmünket lekötik. Ami a tudat

információ befogadási képességét illeti, másodpercenként 40 egységnyi információ
továbbítására van szükség ahhoz, hogy megértsük azt, amit egy másik személy közöl velünk.
Az egységnyi információ jelentheti a környezetből érkező különböző hangokat, vizuális
ingereket és az ezekhez kapcsolatan megjelenő gondolatokat is.

A tudatunkba beengedett információk minősége és mennyisége egyaránt meghatározza az

életünk minőségét.

A figyelemmel, mely az egyes információk közül kiválasztja számunkra a legfontosabbat,

melyre vélhetően cselekvéssel kell reagálnunk, a következő alfejezet foglalkozik.
 A figyelemre jellemző, hogy az általában szintén korlátos, és nem képes egyszerre sok
irányba hatni. Azok a személyek, akik elsajátították a tudat feletti képesség teljes irányítását,
ők képeseket hosszú időn át figyelni, azaz koncentrálni egyetlen dologra anélkül, hogy bármi
elterelné a figyelmüket. Mindezt a koncentrációt addig képesek fenntartani, míg az azzal
elérni kívánt cél meg nem valósul. A figyelem kiterjesztése azonban, azoknak a személyeknek
is fontos, akik nem rendelkeznek ilyen fokú tudati irányítással.

Végeredményben a figyelem használata befolyásolja az életünk tartalmát. Élményeink

minőségének javításában játszik tehát jelentős szerepet a figyelem, melyet a szerző „pszichés
energia” néven nevez.

A következő alfejezetben megjelenő én-nel már, minden olyan szempont felsorolásra kerül,
melyek a tudat irányításának megértési folyamatához hozzásegít. Az én, és a figyelem oda-
vissza ható kölcsönhatásai miatt a tudat nem egy szigorúan egyirányú rendszer. A pszichikai
energia befektetése meghatározza az élményeink minőségét, melyek aztán az elérni kívánt
céljainkban megjelenhetnek, melyeket már az „én” akar.

A tudatban megjelenő rendetlenséget, vagyis a lelki entrópiát a következő fejezet taglalja.

Minden olyan esemény, mely bennünk szorongást, félelmet és negatív érzést kelt, ellenkezik a
tudatunk céljaival, mely végső során a figyelem eltereléséhez vezet. Az információk
milyensége, az énnel való kapcsolatban kap értelmet.

A lelki entrópia ellentétes állapota a flow állapot. Eben az áramlatban nem jelentkezik a
tudatban olyan vele ellentétes és fenyegető zavar, mely miatt védekezni kényszerülne. Azok a
személyek, akik képesek úgy szervezni a tudatukat, hogy ezt a flow élményt gyakran és
tartósan képesek legyenek átélni, az életminőségük jelentős javulását élik meg. Az
áramlatélmény megélése a tudat összetetté válását eredményezi.

Egyrészt differenciálódási folyamat megy végbe, melytől a személy egyedivé és másoktól

különbözővé válik. Másik fontos folyamat ez mellett az integrálódás, mely a környezettel,
más személyekkel való egyesülésre utal. A két folyamat csak látszólag ellentétes egymással.
Ha csak a differenciálódás folyamat megy végbe a személyre vélhetően egoista és beképzelt
viselkedés lesz jellemző. Míg pusztán az integrálódás folyamat azt eredményezi, hogy az
egyén kiszolgáltatottá válik a környezetétől.
Az életminőség javításához két lehetőség van. Az egyik az, ha a céljainknak megfelelően
alakítjuk ki a környezetünket. A másik lehetőség a belső észlelés megváltoztatása. A külső
környezet megváltoztatására tett kísérlettől nem pusztán azért remélhetünk kevés sikert, mert
leggyakrabban ahhoz nincs is lehetőségünk. Számos példa támasztja alá, a gazdaggal
kapcsolatos vágyak esetében, hogy sokaknak akinek valóban sikerült elérni azt, mégsem érzik
önmagukat boldognak.

Az elégedettségnek egy érzése az élvezet, akkor keletkezik, mikor a tudatunkban lévő

információk alapján kialakult kívánságunk teljesül. Az élvezet azonban, nem eredményezi a
pszichológiai feltöltődést, és fejlődést és semmiképpen nem vezet az én komplex
fejlődéséhez. A tudatban lévő rend fenntartására talán alkalmas, azonban abban új rend
megteremtésére nem. Az élvezeteken túlmutató, örömtelinek nevezett dolgok már a
teljesítménnyel, kitűzött célok elérésével járnak együtt. Gyakran előfordul, hogy ezek az
örömteli dolgok a cselekvésük pillanatában nem is járnak élvezettel, azonban mégis később az
emberek úgy gondolnak rá vissza, mint egy örömteli eseményre. Az örömteli dolgok nélkül az
élet, pusztán az élvezetkkel elviselhető lehet, azonban ez mindig a körülményektől függő létet
eredményez.

Az örömteli dolgok fontosságának hangsúlyozását követően a szerző, az örömteli érzésnek

nyolc alapvető elemét mutatja be. Az első feltétel, hogy a kiválasztott cselekvés olyan legyen,
melyet képesek vagyunk elvégezni. Második elem a koncentráció képessége. Harmadik és
negyedik elem a koncentrációt alapozza meg, a végzett feladat pontos célja és a visszacsatolás
lehetősége. Hatodik elem az, hogy az örömteli érzés hozzásegítsen a cselekedet feletti
kontrollhoz. Hetedik elem, mikor a mindennapi léttel való foglalatoskodás megszűnik. A
nyolcadik elem az időre vonatkozik. A feladattal eltöltött órák perceknek tűnnek.

Az örömteli érzések fenti nyolc elemét a mű, következő alfejezeti mutatják be részletesen.

Azokban a tevékenységekben, melyek az áramlat élményét képesek adni van néhány közös
elem. Mindegy a a cselekvés amit végzünk játék, verseny, művészeti tevékenység, a kreatív
érzést, a felfedezés örömének érzését keletkeztetik, melyek mentén az egyén úgy érzi, hogy
egy új valóságot fedez fel. A tevékenység mely a flow élményt eredményezi nem pusztán a
személy teljesítő képességét növeli, de segítségével olyan tudatállapotba kerülhet az ember,
amelyről korábban nem is tudta hogy létezik. Ezek az átélt áramlat események pedig
fokozatosan fejlesztik az én-t.
Az áramlatélmények okozta örömérzés arra készteti az egyént, hogy minél többször élje át
azt, melyek aztán a fejlődést és felfedezést eredményezik. A különböző kultúrák a benne élő
személyek számára különböző lehetőségeket biztosítanak az áramlat élmények eléréséhez. A
különböző társadalmi és szociológiai kutatások ezeket gyakran úgy mérik le, hogy a lakosság
körében végeznek felmérést arra vonatkozóan, az emberek mennyire vallják magukat
boldognak. Egy társadalom vagy kultúra által kínált lehetőségek azonban egyáltalán nem
biztosan vannak szoros összefüggésben azzal, hogy a benne élők milyen gyakran képesek
átélni a flow élményt. Itt ismét elérkeztünk az elméletnek ahhoz a pontjához, mely bizonyítja,
hogy az egyénen múlik az áramlat érzés „megszerzése”.

Az egyénekre jellemző különbségek nagyban befolyásolják azt a képességet, melynek

segítségével gyakran beléphet az áramlat élménybe. A túlzottan énközpontú ember például,
minden információt csak úgy képes értékelni, hogy miként hasznos a saját érdekei számára. A
dolgok számukra pusztán önmagukban teljesen értéktelenek.

Az egocentrikus emberek közös vonása, hogy nem rendelkeznek a pszicikai energiának azzal
a könnyedségével, ami lehetővé teszi számukra a flow élmény átélését. Ugyan így azok a
személyek, akiknek a figyelmüket képtelen a belső célok felé irányítani, rengeteg pszichikai
energiát pazarolnak.

Természetesen vannak olyan személyek is, akiknek kevesebb külső kapaszkodóra van
szükségük ahhoz, hogy a különböző mentális feladatokat elvégezzék, és sokkal könnyedebben
juthatnak az áramlat élményekhez. A szerző áramlatembereknek hívja azokat a személyeket,
akik képesek a negatív helyzetekben is örömet lelni. Olyan szituációkat képesek pozitív
élménnyé formálni, mely mások számára teljesen elviselhetetlennek tűnne.

A mű további fejezeteiben azokról a módszerekről szól, amikkel a személy fejlesztheti

magában azt a képességet, ami a flow élmény minél gyakoribb átéléséhez szükséges.

Elsőként a testi folyamatokról és az egyes fizikai tevékenységek fejlesztéséről ír kiemelve

azonban azt, hogy pusztán a fizikai tevékenység elme jelenléte nélkül sohasem elegendő az
áramlat élmény elérésére. Kiemeli azonban a fizikai tevékenységek közül elsőként a
sporttevékenységeket, melyek mindenképpen alkalmasak a flow élmény átélésére.

Nem csak a versenysport vagy egy magas sportteljesítmény adhat azonban lehetőséget erre.
Az egyén által kitűzött, és reálisan elérhető célokon belül, bármely fizikai aktivitás, mely
elérte a kezdeti kitűzött célját eredményezhet áramlat élményt. A könyveben a szerző külön
aljfejezetet szentel a jógának és keleti harcművészeteknek.

A téma jelentősége abban áll, hogy ezekben a cselekvési formákban az egyén a fizikai
tevékenységeket és a tudatos irányítást ötvözve vesz végzi, fejlesztve ezzel a koncentrációs
képességet, mely képes pusztán a belső felé irányulni, kizárva azokat a külső ingereket,
melyek elpocsékolják a pszichikai energiákat.

Az érzékszervek kihasználása az áramlatélmény átélése céljából kiemelkedő jelentőségűek. A

látás képessége önmagában nem biztosítja az élményt, Szükséges ahhoz olyan vizuális inger
megléte, melyek mentén képes fejleszteni az egyén a látás képességét olyanná, hogy például
egy művészeti alkotás is előidézze benne az áramlat élményét.

Az akusztikus ingerek segítségével ugyan így a hallás képessége használható fel a flow
élmények eléréséhez. A zene hallgatása, ha nem pusztán érzékszervi élményként jelentkezik
könnyen vezethet áramlatérzéshez. Természetesen szintén eredményezheti a flow élményt az,
ha valaki maga tanul meg egy hangszeren játszani. Az ízlelés okozta élmény akkor válik
pusztán élvezetből áramlat élménnyé, ha annak célját másként fogalmazza meg a személy.

Az írás a testi adottságok kínálta lehetőségeket követően a gondolat áramlatával foglalkozik.

Ezek közé tartozik az olvasás, rejtvény fejtés mint cselekvés, de a csodálkozás is áramlat
élményt eredményezhet. Gondolattal flow élményt elősegíteni azonban éppen az
összpontosításra való képességünk függvénye. Ennek a folyamatnak fontos eleme az
emlékezet és memória, mely könnyedén fejleszthető olyan témákkal melyek az egyén
számára érdekesek. Hasonló ilyen eszköz a gondolkodás, és a nyelv, azaz a szavak
összessége.

A fenti eszközök megfelelő használata segítheti az egyént abban, hogy az élményeit minőségi
élménnyé alakítsa.

A munka világával kapcsolatban a szerző leszögezi, hogy annak nem kell feltétlenül
kellemetlennek lennie. Számos olyan példa említhető, amikor egy nehezen elvégzett feladat
eredményezi a legnagyobb áramlat élményt, holott annak cselekvése közben az akár igen
megterhelő is lehetett. Léteznek kultúrák, amelyekben annyira „szentnek” tekintik a munkát,
hogy nehezen különböztetik meg azt a szabadidőtől.
A szabadidő eltöltés jelentőségével kapcsolatban szintén hangsúlyozza a szerző, hogy a saját
benső céljaink elérésére irányuló, és nem a passzív szabadidő eltöltéssel érhetjük el az áramlat
élményt.

Az ember, mint társas lény kétségkívül igényli az interperszonális kapcsolatokat, melyek

nagyban befolyásolhatják az élet minőségét. Azok a személyek, akik gyakran élnek át flow
élményeket, nem csak kellemesebb tagjaivá válnak a közösségeknek, de olyan képességük is
kifejlődik, mellyel nem éreznek szomorúságot vagy magányt az egyedüllét során.

A szerző aztán a napjainkban mindenkit érintő stresszel kapcsolatban vizsgálja, és bemutatja

kik azok akik képesek a stresszel teli helyzeteket is áramlat élménnyé transzformálni. Három
fontos jellemzőt fogalma meg ehhez, mely megítélésem szerint a mű legfontosabb és laikus
számára is leghasznosabb összegzés.

Elősként az olyan öntudatlan magabiztosság meglétének szükségessége, mely nem egyenlő az

egoista hozzáállással. Éppen azzal jellemezhető, hogy az egyén nem a környezetben található
dolgok feletti önző uralomra vágyik, hanem egy nagyobb jó érdekében képes céljait
megfogalmazni. Az átalakítás második lépése az, hogy a figyelmünket a világra
összpontosítsuk. Ez segít azt megakadályozni, hogy az ego által kreált vágyak elrabolják a
pszichikai energiáinkat. Ez a folyamat biztosítja az egyénnek azt, hogy objektíven szemlélje a
külső környezett, de ne függjön annak elvárásaitól.

A harmadik az új megoldások és alternatív lehetőségen felfedezése. Ez segít abban olyan

helyzetben, amikor a környezeti feltételek megakadályozzák az eredeti céljaink elérését.

A személy, aki képes ilyen helyzetben is felfedezni egy másik, alternatív lehetőséget, mely
lehetséges más módon éri el a célját, de ugyan úgy vezethet áramlat élményhez, mintha a
fixen rögzült elképzelése teljesült volna.

Véleményem szerint a könyv legfontosabb üzenete az, miszerint: „nem a külső erők
határozzák meg azt, hogy képesek vagyunk-e a sorscsapásokat örömmé alakítani.”

A fenti összegzés úgy gondolom, minden embernek olyan erős és fontos kapaszkodót
nyújthat, melyben megszűnnek azok a korábban kontrollálhatatlan jelenségek melyeket
véletlennek, szerencsének, vagy sornak nevezhetnénk. A boldogság eléréséhez vezető kulcsot
adja az olvasó kezébe a szerző. A mindennapi életből vett példákkal támasztja alá, hogy a
kulcs mindenkinél működhet. A boldogság és jobb életminőség eléréshez való képességgel
minden ember kivétel nélkül rendelkezik.
A Flow elmélet megértése és elsajátítása véleményem szerint olyan kincs, mely az emberi
életminőség megváltoztatásának esélyével társadalmi jelentőségű.

A szerző zsenialitását leginkább az tükrözi, hogy a mű olvasását követően az olvasó már

biztosan érti mi is az áramlatélmény, hiszen a leírtak már önmagukban megajándékozzák
azzal.