Enikőnek, Emesének, Marcinak

és minden jószándékú embernek.

Apa
2023
Ez a kinyilatkoztatás egy intelemmel ér véget az Úr olvasói számára. Ezt, már mint bevezető
hozzuk előre, hogy segítséget nyújtson e mű mélyebb megértéséhez
(The LorberPublishers)

BEVEZETÉS (205. utolsó fejezet)

AZ ÚR INTELMEE MŰ OLVASÓIHOZ

Aki a túlvilágnak e különleges beállítású jeleneteit hittel és kellő megszívleléssel olvassa el,
az azonnal megértheti, hogy az embernek milyen a helyzete ha testét levetve a szellemvilágba
átkerül és ennek megfelelően igazodik. Aki azonban csak a világ embere, az ezt éppen úgy
mint az összes Szentírásokat is egy esztelen író badarságaként veti el magától.
2. Ez azonban semmit sem számít, mert idővel ő is csak oda jut, ahol Nélkülem már senki
sem segíthet rajta.
3. Ha valamelyik költői gondolkozású koponya Mártonnak néhány beszédén talán
megütköznék, mert az számára részben nagyon is földiesen, szennyesen és szellemtelenül
hangzanék, annak csak ezt mondom: "Ahol a dög, ott gyülekeznek a keselyűk". Az emberi
szellem itt is és odaát is egyformán nyomorúságban él, ha azonban összes salakjától
megszabadul és megvilágosodik, akkor már tiszta szellemhez méltóan, szenny és
zavarodottság nélkül beszél.
4. Habár a szellemvilágnak e feltárása csaknem teljesen kimerítő képet ad a lelkek és
szellemek fő és mellékirányú túlvilági vezetéséről, azért mégse tekintsétek ezt általános
szabálynak, hanem csak különleges és teljesen az egyénhez szabott vezetés-esetnek, amely -
legalábbis e formájában - kizárólag csak Márton püspök megtisztulását és tökéletessé válását
mutatta be.
A sok, még ezt követő szűkre szabott túlvilági jelenet ’Jelenetek a túlvilágról’ című mű teljes
világosságot deríthet számotokra a túlvilág mikéntjére. Eme, minden részében kizárólag csak
Mártonra vonatkozó jelenetsorozat azonban mégis egy teljes egésznek tekintendő. Vegyétek
ezt át hittel, s akkor könnyebben boldogultok majd túlvilági vándorlástok idején mint az a
sok-sok ezer, akik a túlvilági életről mit sem tudnak és szívük-lelkük egyaránt csupa sötétség
és vigasztalan éjszaka.
Az Én Kegyelmem Áldásom és Szeretetem legyen veletek most és mindörökké.
Ámen.
 1. Fejezet AZ ÖREG MÁRTON PÜSPÖK HALÁLA ÉS MEGÉRKRZÉSE A
TÚLVILÁGRA

Egy püspök - ki sokat tartott méltóságára és az egyházi törvényekre - halálos betegségbe

esett. Ő - ki gyakran a legcsodásabb színekkel festette le a mennyei örömöket és oly
kimerítően ecsetelte az angyalok birodalmának gyönyöreit-boldogságát - bár közben a poklot
és a tisztítótüzet is megemlítette - most majdnem 80 éves aggastyán létére sem kívánkozott a
sokszor dicsőített mennyországba; sőt ezer esztendei földi élet kedvesebb lett volna neki a
jövendő mennyország minden gyönyörűségénél.
2. Ezért a beteg püspök mindent megkísérelt, hogy testi egészségét visszaszerezze. A
leghírnevesebb orvosokat hívatta magához, egyházmegyéje minden templomában miséket
mondatott, s összes hívei fel lettek szólítva, hogy egészsége helyreállításáért imádkozzanak és
teljes bűnbocsánat ellenében fogadalmakat ajánljanak fel érette. Betegszobájában oltárt
állíttatott fel és délelőtt három misét mondottak itt egészsége helyreállításáért, délután pedig a
szentség előtt a három legjámborabb szerzetes imádkozott érette szakadatlanul.
3. Gyakran így fohászkodott: "Uram, könyörülj rajtam Mária, szentséges anya, segíts,
könyörülj meg rajtam püspöki méltóságomra való tekintettel, hiszen ezt is a Te és Fiad
dicsőségére viselem! Te - ki a szenvedők támasza vagy, ki minden bajban segítesz, ne hagyd
el leghűségesebb szolgádat!”
4. De mindez semmit sem használt, a püspök mély álomba merült, s e földön már nem ébredt
fel többé.
5. Hogy itt e földön miféle szertartások következnek ilyenkor, azt úgyis tudjátok, ezért
ezekkel most nem is foglalkozunk, hanem tekintsünk széjjel a szellemvilágban, vajon mi lesz
ott ezzel a férfiúval?
6. Még ágyában fekszik, mert amíg a szívben melegség van, az angyal nem szabadítja ki a
lelket a testből. Ez a melegség ugyanis maga az idegszellem, s az angyal addig nem lép
közbe, míg a lélek az idegszellemet nem fogadta teljesen magába, mert itt minden a maga
rendes útján megy végbe.
7. Nos, a lélek már magába fogadta az idegszellemet, mire az angyal ezen szavakkal
szabadítja ki a lelket: Ephetha - azaz újulj meg te lélek - te pedig hústest süllyedjél az
enyészetbe, hogy a feloszlás által megszabadulj! Ámen.
8. Nézzétek csak - a püspök úgy, ahogyan élt, teljes díszben felemelkedik, körültekint, de
nem lát senkit, még az angyalt sem, ki felébresztette. Esthomály veszi körül, a talaj pedig
olyan, mintha alpesi mohával lenne borítva.
9. Csodálkozva szól: "Mi ez? Hol vagyok? Élek vagy meghaltam? Nagyon beteg voltam, s
így lehet, hogy most már az elköltözöttek között vagyok. Igen, igen, az isten szerelmére -
valóban így lesz! Ó szentséges Szűz Mária, Szent József, szent Anna, hatalmas három
pártfogóim, jöjjetek, segítsetek engem a mennyországba!
10. Most csendben várakozik és nézeget, honnan érkezik segítség, de nem jön sehonnan
senki.
11. Újra és még hangosabban felfohászkodik, majd harmadszor is ismétli ezt - de hiába,
minden csendes és az életnek semmi nyoma.
12. Erre már elhagyja a bátorsága és kétségbeesetten mondja: "Ó Uram, légy velünk! /Ez a
szólás azonban csupán egy megszokott frázis nála. / Mi ez? Háromszor fohászkodtam és
hiába! Csak nem kárhoztam el? Az sem lehet, hiszen a pokol bűzét és az ördögöket sehol sem
látom! Ó, ó ez igazán rettenetes, így egyedül! Ha most egy ördög közelítene hozzám - még
csak szenteltvíz, de még egy kereszt sincsen nálam! Mit is tegyek? Méghozzá az ördög
állítólag éppen a püspököket nem szívleli! Borzasztó egy dolog ez - azt hiszem nálam már
meg is kezdődik a sírás és fogcsikorgatás!
13. Levetem főpapi ruhámat, de akkor talán még nagyobb lenne az ördög hatalma velem
szemben. Ó jaj, milyen rettenetes dolog is a halál!
14. Ha legalább igazán meghaltam volna. Akkor már nem félnék, de ez halál utáni élet - ez az
éppen! Ó Uram, légy velünk!
15. Vajon mi történne, ha ismét tovább mennék? Nem, nem, inkább csak itt maradok, hiszen
csak Isten tudja, hová vezethet egyetlen lépés előre vagy hátra! Inkább az utolsó ítélet napjáig
itt maradok Isten és Szűz Mária nevében, mintsem hajszálnyit is elmozdulnék!"

2. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK UNATKOZIK ÉS VÁLTOZÁS UTÁN

VÁGYIK

Miután néhány órán át egy helyben állt s ez idő alatt semmi sem történt, rettentően unatkozott
és így beszélt magában:
2. "Különös - majdnem örökkévalóság óta állok itt egy helyben és semmi sem változik
körülöttem. minden teljes mozdulatlanságban van, még a ruhám, de még egy hajszálam sem
mozdul! Vajon mi lesz ennek a vége? Talán örökre e helyre vagyok kárhoztatva? Örökre - az
nem lehet, hiszen az már maga a pokol! De még ha így is lenne - akkor is már látnom kellene
a pokol borzalmat keltő ingaóráját, mely folyton így szól - mindig! Ó, de rettenetes!!!
3. Hála Istennek - ezt nem látom. Vagy talán csak majd az utolsó ítélet után látom ezt az
irtózatos pokoli jelt? Vajon nem látni-e már az Ember Fiának jelét az égboltozaton? Vajon
hány millió év óta állok én itt? És meddig kell még itt állnom, míg az utolsó ítélet borzalmas
napja elérkezik?!
4. Milyen különös dolog - a földön semmi sem látható, ami az utolsó ítéletre vonatkozna - és
itt a szellemvilágban még sokkal némább minden! Itt ezer esztendő csak annyi, mint egy
pillanat és egy millió sem jelent semmit! Ha nem lenne oly szilárd hitem, már kételkedni
kezdenék az utolsó ítélet napjában és az egész evangélium valódiságában!
5. Mert furcsa, valamennyi abban szereplő próféta feltűnő egyöntetűséggel ugyanúgy
jövendölt, mint a delphi jóshely. Úgy értelmezhetők, ahogyan az ember akarja. Mindenre
alkalmazhatók, aszerint amerre forgatjuk, s az ember sohasem lát tisztán s nem mondhatja
határozottan, hogy erre vagy arra az egyedüli tényre vonatkozik. Röviden szólva,
mindenképpen magyarázhatók! És az evangéliumban rejlő szent szellem is ritka egy madár
lehet, hogy az ősi, apostoli időktől kezdve még, soha sem bukkant fel - kivéve úgy, mint az
ezeregy éjszaka meséje néhány protestáns eretnek és rajongó együgyű agyvelejében!
6. Nekem ugyan még mindig nagyon erős a hitem, de nem állhatok jót, megmarad-e továbbra
is a jelen körülmények közepette! Az egyházamban annyira dicsőített Mária és az egész szent
litánia dolga is nagyon kétséges! Mert ha Mária valóban az lenne, akinek tartják - úgy már
régen meg kellett volna engem hallgatnia, hiszen halálomtól egészen mostanig legalább
néhány millió földi esztendő pergett le az én pontos számításom szerint és Isten Anyjának,
valamint Fiának és a többi szenteknek sehol semmi nyoma! Na, ezek aztán csak akik a bajban
segítenek? Mondjuk kereken két millió év óta várok - és még mindig semmi!
7. Ha nem lenne oly erős a hitem - már régen nem állanék ezen az unalmas helyen, de az én
ostoba hitem még mindig itt tart! De már nem sokáig! Talán még néhány millió évig álljak itt
egyhelyben s végül ezen rettentő hosszú idő után se jussak semmire? Bolond lennék! Hát nem
elég, hogy a földön is a bolond szerepét játszottam, tulajdonképpen semmiért! Ezért hát
csakhamar végét vetem ennek a haszontalan komédiának!
8. A földön azonban legalább jól megfizettek az ostobaságért és érdemes volt bolondnak
lenni, de ha ennek az egész bolondságnak - mint millió évi tapasztalatom mutatja - semmi
értelme nincsen, akkor csakhamar ajánlanifogom magamat!"
9. Nézzétek csak, most nemsokára elindul erről a helyről. Az angyal ugyanis itt
tartózkodásának néhány óráját azon érzéssé változtatta át - mintha már több millió évet töltött
volna el e helyen. Kissé bátortalanul tekintget körül és az utat keresi, amerre induljon.
Nyugati irányban valami mozgást vél látni, s most azt figyeli és zavartan mondja: "Több
millió esztendő óta vagyok itt egy helyben rettenetes unalomban, s most félelem tölt el, mert
úgy vélem - ez már valamilyen ítélet bevezetése! Talán mégis csak el kellene innen indulnom
- arrafelé. Lehet ugyan, hogy ott örökre megsemmisülök - de az is lehetséges, hogy a
megváltáshoz jutok el.
10. Már az ördöggel sem törődök, mert aki - mint én - millió földi évet töltött egy helyre
kárhoztatva, annak már mindegy, mi történik vele azután! Ugyan mi is történhetne egy
becsületes emberrel még annál is rosszabb dolog, mint millió éveken keresztül a szó teljes
értelmében egy pontra szegeztetni, tehát tulajdonképpen elkárhoznia. Azt mondom, amit a
földön a bányászok szoktak mondani, midőn lemennek a tárnába, szerencse fel! - Lesz ami
lesz, megpróbálom. Legfeljebb örökre meghalok, ennél rosszabb nem eshet meg velem. Ez
pedig valóban kívánatos lenne reám nézve, mert egy ilyen életet millió éven át egy helyben
állva folytatni, még egy állócsillag sem bírná elviselni. Az örök megsemmisülés ehhez képest
csak nyereséget jelenthet! Ezért most már egy pillanatig sem késlekedem tovább - szerencse
fel és indulok, amerre tudok. Igaz ugyan, egészen bátran ezt sem tehetem meg ezen az
előttem ismeretlen földön, hol azt sem tudom, hová rakjam lábaimat!
11. Az a mozgás ott a távolban olyan, mintha az mozgatna egy kis fát. Nos csak
próbálkozzunk meg, lábaim ugyan már elszoktak a járástól a hosszú álldogálásban, de majd
meglátjuk mire képesek még! Földi életem során, úgy emlékszem hallottam egyszer, a
szellemnek csak gondolnia kell valamit, s máris ott van, ahol akar, de hát az én
szellemiségemmel úgy látszik, nincsen rendben a dolog. Hiszen mindenem megvan, ami a
földön is megvolt, kezem, lábam, fejem, szemem, orrom, szám, sőt gyomrom is - ennek
azonban most ugyancsak kijut a böjtölésből! Ha nem lenne körülöttem ennyi harmatos moha -
már régenparányira zsugorodtam volna össze! Majd meglátjuk - talán akad ott a távolban
valami a gyomromnak, ami ennél is jobb! Tehát még egyszer - szerencse fel - már maga a
változás is jobb lesz, mint ez a millió éveken át tartó állapot! Mert az, aki millió éven át állott
egy helyben, igazán elmondhatja ezt! Tehát - Isten nevében!"

3. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK EGY LÁTSZÓLAGOS KOLLÉGÁNAK

TÁRSASÁGÁBAN, VEZETŐJÉNEK JÓ TANÁCSAI

Nos, nézzétek csak, a mi emberünk megindul és óvatos léptekkel halad a mindjobban hozzá
közeledő tárgy felé. Odaérkezve csodálkozva pillant meg a fa alatt egy teljesen őhozzá
hasonló alakot, azaz egy püspököt. Persze csupán ő látja annak, mert a valóságban az az
angyal ez, aki láthatatlanul oldala mellett volt. Ez az angyal pedig Péter üdvözült szelleme. A
mi emberünk azonban kollégájának tartja s így szól: "Jól látok-e, nem csalnak a szemeim?!
Egy munkatársam az Úr szőlőjében?! Ó mily végtelen nagy öröm ez számomra, hogy e
kietlen pusztaságban milliónyi évek után végre egy embert, méghozzá egy kollégát találok!
Légy üdvözölve kedves testvérem! Mondd el, miként kerültél ide? Te is már oly régóta vagy
e szép szellemvilágban mint én? Mert tudod én körülbelül 5 millió év óta vagyok egy helyen
öt millió év óta!"
2. Az angyal látszólag a püspök kolléga szerepében - így szólt: "Igen, testvéred vagyok az
úrban és régi munkása vagyok az ő szőlejének. Időtartam és tevékenység tekintetében idősebb
vagyok nálad, elképzelésedben azonban sokkal fiatalabb!
3. Lásd - öt millió földi esztendő igen hosszú időtartam egy lerendelt szellemre nézve, de ez
Isten szemében alig jelent valamit, mert az Ő léte sem időben, sem térben fel nem mérhető,
mivel mindenben örök és végtelen! Ezért te - ki újonc vagy a szellemek végtelen világában,
nagy tévedésben vagy. Hiszen ha öt millió év óta lennél itt, már régen más ruhád lenne, mert
ezen idő alatt a föld hegyei már régen eltűnnek, a völgyek kitöltetnek, a tengerek, a tavak,
folyamok, patakok, mocsarak kiszáradnak, s a földön már új teremtés kezdődött meg
amelynek azonban most még csirája sincsen elvetve!
4. Hogy magad is meggyőződhessél kedves testvérem, hogy a te állítólagos életkorod csupán
képzeletedben létezik, s hogy ez mind magadból az idő térségre vonatkozó, a pokolhoz
közelálló fogalmaidból ered, nézz csak hátra és meglátod holttestedet, melyet alig 3 óra előtt
hagytál el!"
5. Nézzétek csak, emberünk gyorsan hátrafordítja fejét és megpillantja a székesegyház
közepén emelvényen elhelyezett holttestét; számtalan égő gyertya és még számosabb kíváncsi
néző veszi körül. E látványra bosszankodva mondja:
6. "Kedves testvérem mit tegyek?! Miféle rettentő ostobaság ez? Igen, a borzalmas
egyedüllétben és unalomban örökkévalóságnak képzeltem a perceket, pedig mégis én vagyok
az, ki e testben laktam! Azt sem tudom mihez fogjak éhségemben és világosság hiánya miatt
s ezek az esztelenek még testemet istenítik! Vajon szellemlény létemre nem lenne-e elegendő
erőm ahhoz, hogy, ezt a vacakot apróra szaggassam és szétszórjam, mint a pelyvát? Ó ti
ostoba ördögök! Miféle jótéteményt akartok e bűzlő testtel szemben gyakorolni?!"
6. Az angyal így felel: "Fordulj csak vissza felém és ne bosszankodj, midőn még a földön
éltél, te is csak így cselekedtél. Had temessék el a holtat - a halottak! Te pedig ne törődj többé
ezzel, hanem kövess engem, s az örök élethez jutsz el!"
7. A püspök megkérdezi: "De hát hova kövesselek? Talán nevem révén védőszentem, szent
Bonifácius vagy, hogy annyira szíveden fekszik üdvösségem!"
8. Az Úr Jézus nevében mondom - szól az angyal - kövess engem az Úr Jézushoz. Ő az igazi
Bonifácius minden ember számára, a te Bonifáciusod azonban semmit sem ér. Én magam sem
az vagyok - akinek te tartasz, hanem egészen más valaki. Kövess tehát, azaz tégy úgy,
ahogyan mondom, s először is mindent meg fogsz érteni - ami eddig veled történt, másodszor
rögtön jobb talajra kerülsz, s végül harmadszor személyesen megismered az Urat, s általa a
mennyekbe vezető utat, s engem, testvéredet is."
9. Beszélj, beszélj - feleli a püspök - én már repülni szeretnék erről az unalmas helyről!"
10. Mondja az angyal: "Nos, vesd le ezt a - nevetséges ruhát és vedd magadra ezt a durva
parasztgúnyát!
11. "Csak ide vele - szól a püspök - itt szívesen felcserélem ezt az unalmas ruhát a
leghitványabb ronggyal is!"
12. Az angyal így válaszol: "Nos jól van, - most már parasztruhában vagy, kövess tehát!

4. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK BOSSZATTKODÁSA A LUTHERÁNUS

TEMPL0M MIATT, AZ ANGYAL VÁLASZA. MÁRTON KÉSZSEGGEL
ELVÁLALJA A JUHOK ŐRZÉSÉT

Elindulnak déli irányban és csakhamar egy majorhoz érnek, a major előtt egy könnyen
felismerhető kisebb lutheránus templom áll. A püspöknek ez szálka a szemében, ezért megáll
és folytonos keresztvetés közben mondja: "Mea culpa, mea maxima culpa!"
2. Az angyal megkérdezi: "Testvérem, mit művelsz bánt valami? Miért maradsz állva?
3. "Hát nem látod a lutheránus templomot, azaz a megtestesült ördögöt, válaszol a püspök -
óh, hogyan is közelíthetne keresztény ember egy ilyen elátkozott nem is akarom kimondani -
milyen helyhez!"
4. "Vagy talán te magad is álruhás ördög vagy? Ha az vagy hagyjengem te utálatos!"
5. Mondja az angyal: "Talán újra öt vagy tíz millió éven át akarsz vesztegelni a
szellemvilágnak egy még sötétebb és sivárabb helyén? Ha ezt akarod, mondd csak meg
nyíltan! Lásd régi püspöki öltönyöd itt van kéznél. Ezúttal azonban már tízszer annyi ideig
kell majd várnod míg valaki segítségedre jön. Hát nem látod, hogy én is egy püspöki ruhában
megyek itt melletted? Persze nektek mindmájatoknak az a véleménye, hogy az ördög fényes
angyal képét is magára tudja venni, de egy püspöknek a szent szellemtől áthatott alakját nem
képes utánozni. Ha tehát nem akarod a meggyőződésedet megcáfolni - miként tarthatsz
engem ördögnek? /A püspök majdnem összeroskad, keresztet vet és fohászkodik: "Uram,
segíts!"/
6. Ha pedig magad is kárhoztatod a dogmákba vetett hitedet, amely azon alapul, hogy a
kősziklát, Pétert a pokol sem ingathatja meg akkor ezzel Rómát tagadod meg, s akkor viszont
nem értem, hogyan zavarhat meg téged, Róma nyilvánvaló ellenségét ez a házacska, melyet
evangélikus templomnak tartasz?! Nem látod be, mennyire nincsen jelenlegi viselkedésedben
semmiféle erkölcsi és még kevesebb vallási következetesség?"
7. "A püspök így szól: "Nagyon is igazad van, ha a dolgot így megvilágítjuk, ha azonban
valóban püspök vagy, tudnod kell azt is, hogy minden igaz hívőnek vak engedelmességgel és
hittel kell értelmét a dogmáknak alárendelnie: Ahol pedig bilincsekbe van verve, ott bizony
nem lehet következetességet elvárni sem gondolatban, sem cselekedetben!
8. A mi egyházunkban az a felszólítás: az ember mindenekelőtt óvakodjon a vallás
szellemébe behatolni; semmit sem kell tudnia, csak vakon, szilárdan követni, hinni.
Üdvösebb, ha az ember mint tökfilkó a mennyekbe jut - mintha felvilágosult létére a pokolba
kerülne! Istentől felni kell a pokol miatt is - szeretni kell Őt a mennyországért. Már pedig ha
ez a mi tanunk alapja, miként várhatsz el tőlünk következetességet?"
9. "Fájdalom - mondja az angyal - nagyon is jól tudom, milyen ennek a Bábelnek a tanítása és
mennyire homlokegyenest ellenkezik az Evangéliummal, hol ez van megírva: Ne
kárhoztassatok, hogy el ne kárhozzatok és ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Ti pedig
mindenkor mindenkit megítéltek, aki nem hódol meg a Bábel jogarának.
10. Mondd, Krisztuséi vagytok-e ti, ha legkevésbé sem az Ő szelíd tanítását követitek?' Hát
nem Krisztus tanítása-e a legmagasztosabb, legfenségesebb rend és következetesség az egész
teremtésben? Nem a szent szellem lengi-e át egész teljességéhen az Evangélium minden
egyes szavát? És nem állottatok-e ti mindenkor szóban és tettben is ellentétben a szent
Szellemmel, mivel mindig e szent Szellemmel telitett legtisztább tan ellen cselekedtetek,
pedig ez az Úr által előzőleg hirdetett tanításnak örök érvénnyel adatott át az apostoliknak és
tanítványoknak!
11. Ebből is láthatod, minő kárhozatos alapon állsz, mennyire érett vagy a pokol számára! Az
Úr azonban meg akar neked bocsátani, s azért küldött engem hozzád, hogy régi babiloni
fogságodból megszabadítsalak.
12. Ezen célból azt kívánja az Úr, békülj meg mindenekelőtt azzal - ami a legnagyobb szálka
a szemedben, ha valaha is igényt tartasz a mennyei kegyelemre. Ha azonban meg maradsz
bábeli tanod mellett, akkor magad tereled önmagadat a pokol felé, s abból aztán aligha fog
téged az Úr Jézusnak egyetlen barátja is megszabadítani."
13. A püspök így felel: "Igen, igen kedves barátom, csak most kezd bennem valami a
következetességről derengeni. Légy tehát türelmes velem szemben, és Isten nevében
megteszem, amit akarsz. A borzalmas pokolról azonban ne beszélj többet előttem, és most
vezess csak tovább!
14. "Egyelőre már célnál vagyunk - mondja az angyal. Lásd éppen itt, ennél a lutheránus
gazdálkodónál és püspöknél - ki magam vagyok, itt lépsz szolgálatba mint juhász és
szolgálatod hűséges ellátása kegyeredet és fokozatos emelkedésedet biztosítja. Ha azonban
mogorván és elitélőleg viselkedsz, nagyon ártasz önmagadnak, kevesebb lesz kenyered és
nehezebb lesz emelkedésed. De ha hűségesen akarsz szolgálni, ne gondolj többé földi létedre,
hanem inkább arra, hogy itt alulról kell elkezdened, ha haladni akarsz!
15. Jól jegyezd azonban meg magadnak: haladni itt annyit jelent, mint visszalépni, s arra
törekedni, hogy te légy a legutolsó, a legjelentéktelenebb! Mert senki sem juthat el addig az
Úrhoz, amíg mindenben teljesen meg nem alázkodott. Most már mindent tudsz ami jelenlegi
helyzetedben szükséges, kövess tehát e házba jó szívvel."
16. A püspök ellenvetés nélkül követi, mert belátja, hogy vezetője semmi esetre sem lehet
iránta rossz szándékkal.

5. Fejezet PÉTER ANGYAL HÁZÁBAN - AZ ANGYAL VILÁGOSSÁGGAL

TELT SZAVAI LUTHER FELŐL, MÁRTON A TULVILÁGON JUHÁSZ LETT

A nagyon egyszerűen és csak a legszükségesebbel berendezett házba lépve egy

háromszegletű asztalkán a lutheránus kiadású bibliát pillantotta meg püspökünk, s emiatt
láthatóan zavarba jött.
2.Péter angyal ezt természetesen rögtön észrevette, s így szólt: "Vajon mit követett el Luther
ellened, ha e férfiú elleni gyűlöletedben csupán még lehetőleg hűséges bibliafordítását is
megveted, amely pedig csupán Isten tiszta igéjét tartalmazza?
3.Ha nem is volt Luther teljességgel az a férfiú, akiről joggal el lehet mondani: Isten szíve
szerinti férfiú volt - de mégis sokkal jobb ő mint azok, akik a te egyházadban az egyedüli
igazak és tökéletesek akarnak lenni, bár alapjában véve a legtökéletlenebbek és legutolsók.
4.A legsötétebb bábeli éjszakában egyedül Luthernek volt bátorsága arra, hogy az
emberiségnek Isten tiszta igéjét visszaszerezze, s ezáltal az Úrhoz vezető igazi útra vezesse.
Ha ezen az úton helyenként némi hibát vétett is, ez csak Bábel /Róma/ közelségének
következménye volt.Az Úr tiszta igéit tartalmazó tan Róma tévtanaival szemben olyan volt,
mint a delelő nap fényessége a sötét éjszakában imbolygó halovány lidércfény világosságához
képest.
5. És ha Luther ezt az Úr nevében cselekedte - mondd csak - mi okból ócsárolod és veted meg
annyira ezt az érdemes férfiút.”
6. A püspök így felel: "Én nem vetem éppen meg, de tudod, ha az ember hosszú ideig egy
párt rabszolgája volt, idővel mesterséges gyűlölet fejlődik ki benne az iránt, aki ezernyi
alkalommal kárhoztatja és átkozza pártját. Ez az eset áll fenn nálam is. De bízom Istenben és
az Ő segítségét várom, hogy a földi életből magammal ide áthozott balgaságaimtól A-tól Z-ig
megszabadulhassak. Ne ütközz meg tehát rajtam, remélhetőleg majd csak megjavulok!"
7. "Ó testvérem - mondja Péter - ne engem, hanem magadat intsed türelemre. Hiszen te még
nem tudod - mi minden áll előtted, én azonban tudom, s azért kell így cselekednem veled,
hogy az igazságban megerősödjél és ellenállhass annak az ezernyi kísértésnek, amelyek az
Úrhoz vezető úton várnak reád.
8. Nézz ki az ablakon! Látod ezt a sok ezer juhot és bárányt, amint vígan ugrándoznak,
kergetőznek? Itt van egy könyv, ebbe valamennyinek be van írva a neve. Szólítsd őket
nevükön, s ha az igazi pásztor hangját ismerik fel, sietve jönnek hozzád, de ha egy bérenc
hangját ismerik fel akkor szerte-széjjel szaladnak és elmenekülnek előled. Ha ez megtörténne,
ne zúgolódjál, hanem ismerd be, hogy csak egy bérenc vagy, s erre majd egy másik pásztor
jön hozzád, s megtanít, miként kell a juhokat-bárányokat őrizni és szólítani. Most vedd ezt a
könyvet, menj ki és cselekedj ahogyan tanácsoltam!"

6. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK KELLEMESDE VESZEDES MEGLEPETÉSE

ÚJ TISZTSÉGE SORÁN - A JUHNYÁJ A LEGSZEBB LEÁNYOKBÓL ÁLL

Nos - nézzétek csak, a mi emberünk parasztruhában, hóna alatt egy vaskos könyvvel kimegy
a házból oda, ahol némi távolságban a juhok és bárányok voltak. Persze csupán látszólag,
azaz a szellemi távolságból látszottak ezek juhoknak és bárányoknak, szellemi közelségből
azonban jámbor, szelíd emberek - főleg nők - voltak, éspedig olyanok, kik a földön istenfélő
módon éltek ugyan, de emellett jobban bíztak a római katolikus papokban mint Bennem, az
Úrban, s Engem akkor sem ismertek, s most sem ismernek fel. Ezért némi szellemi
távolságból itt is a szelíd juhok alakjában mutatkoztak.
2. Midőn emberünk jókedvűen - mint aki hosszú tanulás után először jut fizetéses álláshoz -
kijött a házból, s egy mohalepte kőre letelepedve körültekintett, s a juhokat kereste, egyetlen
egyet sem látott e hasznos háziállatokból, hanem egy sereg szépséges fiatal leányt, kik a nagy
kiterjedésű réten virágot szedve koszorúkat fontak, s vidáman ide-oda szaladgáltak.
3. Emberünk ezt látva, így beszélt magában: "hm, hm, ez mégis különös, hiszen ez ugyanaz a
hely, ugyanaz a rét, hol az imént megszámlálhatatlan juhot és bárányt láttam, most pedig
mintha elfújták volna az egész nyájat, s helyette ezernyi szebbnél-szebb leány van itt! Ha nem
valami csapda rejlik e mögött a huncutság mögött - akkor őszintén megvallva, ez a nyáj
bizony sokkal kedvesebb nekem. Itt azonban az ember nem bízhat érzékeiben, elég, ha
tenyerét kifelé fordítja, s már minden másként van'
4. Ó jaj - most anélkül, hogy szólítottam volna őket - mindnyájan idejönnek hozzám, hiszen
ez rendben is van, legalább közelről jólvégignézegethetem e kedves gyermekeket, s talán
egyiket-másikat meg is ölelgethetem. Na, ha így lesz, akkor, akkor örökkévalóságokon át sem
lenne rossz mesterség egy ilyen gyönyörűségesen átváltozott juhnyáj őrzőjének lenni! Ez
igazan nem rossz dolog, nem rossz!
5. Mind közelebb jönnek, s minél közelebb vannak, annál szebbek! És az ott a középen, elől,
ó, ó ez aztán szép ám. Ó, erkölcsi erőm, csak ne hagyjál el, mert akkor el vagyok veszve. Jó,
hogy az ostoba papi nőtlenség itt nem érvényes, másként a magamfajta ember itt ugyancsak
könnyen halálos bűnössé válhat.
6. A könyvből kellene őket nevükön szólítanom - de ezt most szépen elhagyom, mert akkor
nyilván elszaladnának, s többé nem mutatkoznának. Igen, mindjárt egészen itt lesznek
mellettem e kedves angyalkák,óh, ti kedves szép angyalkák!"
7. Nézzétek csak, a "kedves angyalkák" már ott vannak a mi-emberünknél, körülfogják és
kérdezgetik, mi dolga van itt.

7. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK MEGKISÉRTÉSE - PÉTER OKTATÓ ÉS

FELVILÁGOSÍTÓ SZAVAI

Emberünk - egészen megszédülve e bájos teremtések közelsége folytán - reszkető hangon

feleli: "Ó ti mennyei angyalkák, ó, ti kedves angyalkák, óti Isten legkedvesebb angyalkái,
nekem pásztorotoknak kellene lennem, de mint látjátok, ehhez nagyon is ostoba vagyok!"
2. Az odasereglő nők közül a legszépségesebb, gyermeki bizalmaskodással szorosan
emberünk mellé ül le, a többiek is követik példáját, s ez a legszépségesebb így szól: "Ókedves
szép férfiú, te túlságosan szerény vagy, én nagyon szépnek talállak téged, s ha te is úgy
akarod, túl boldognak érezném magamat, ha örökre a tiéd lehetnék! Nézz meg engem -
tetszem-e neked?"
3. Emberünk – mint ti mondani szoktátok - egészen oda van és a nagy szerelem úgy erőt vett
rajta, hogy csupán hosszan elnyújtottó ó hangokat tudott kinyögni, mert az aranyszőke fürtös
fejecske, a barátságosan tekintő nagy kék szemek, az éteri és telt keblek, a szép formás
kezecskék és a még szebb lábak láttán majdnem eszét vesztette.
4. Az angyalka a pásztor nagy szerelmi izgalmát látva lehajol és megcsókolja homlokát.
5. Emberünk eddig még csak türtőztette magát - de tovább már nem volt képes erre. Olyan
izgalomba jött, hogy teljes erővel megölelte a szépséges leányt és szerelmi vallomások egész
áradatával igyekezett őt szerelméről meggyőzni.
5. E szerelmi jelenet csúcspontjánál azonban az egész jelenség megváltozott. A kedves
angyalkák eltűntek, helyettük Péter angyal állott emberünk előtt és így szólt: "De testvérem,
miként legelteted te nyájadat? Hát ezt tanácsot adtam én neked? Ha így fogsz bánni a reád
bízott juhokkal és bárányokkal, akkor még nagyon sokáig nem jutsz el az örök életcélhoz!
Miért nem használtad a könyvet?” Miért nem mondtad meg - válaszol a püspök - hogy ezek a
házad ablakából látott juhok és bárányok tulajdonképpen a legszebblegbájosabb leányok, akik
mellett legfeljebb egy kődarab tudna közönyös maradni! Láthatod, hogy én félre lettem
vezetve, s így csak nem akarod ezt nagy dologgá felfújni?"
6. Az angyal megkérdezi: "Miként áll a dolog a nőtlenségi tilalommal? Nem szegted-e meg
ezt és az örök szüzességi fogadalmat?"
7. A püspök feleli: "Ej, mit törődöm a nőtlenségi tilalommal és a fogadalommal! Hiszen most
szőröstől-bőröstől lutheránus területen vagyok, s itt efféle tilalmak nem érvényesek. De
különben is egy ilyen angyalért, mint ez a leány volt - még a földi életben is feláldoztam
volna a nőtlenséget a szüzességi fogadalommal együtt, és kedvéért rögtön lutheránus hitre
tértem volna át! De hova is tűntek el ezek a gyönyörűséges leánykák - és különösen ez az
egy? Ó ha ezt még egyszer látnám!"
8. Mondja az angyal: "Barátom, csakhamar látni fogod őt egész kíséretével együtt, de nem
beszélhetsz vele, s még kevésbé közeledhetsz hozzá! Ha pedig utánad jön, emeld fel kezedet
és szólj: Az Úr nevében térj vissza a rendbe, ne kísérts engem, hanem kövesd a rend hangját.
9. Ha a nyáj nem engedelmeskedne, nyisd fel a könyvet, olvasd fel abból a neveket, s akkor
vagy hirtelen széjjel szalad az egész nyáj, vagy pedig, ha hangodon megérzik az Úrnak
benned lakozó ereje - engedelmeskedik. Te azután arra a déli irányban látszó hegyre vezeted
őket, ahol majd ismét találkozol velem.
10. Ami pedig most történt veled, azt ajánld fel áldozatul az Úr Jézusnak, mert Ő engedte
meg, hogy elbukjál és nőtlenségi fogadalmadat megszegjed.
11. Többé azonban el ne bukjál, mert ha egy ilyen hasonló eset megismétlődne, ez olyan
kárral járna reád nézve, hogy valóban földi évszázadokon át rágódhatnál azon, amíg jóvá
tudnád tenni! Légy tehát óvatos és okos!
12. Fejlődésed során Isten országában még számtalan és még különb szépséggel fogsz
találkozni, de előzőleg minden földi balgaságodból gyökeresen meg kell szabadulnod!
13. Maradj most itt és viselkedj tanácsom szerint, akkor az Úr nevében a jövőben sima úton
fogsz haladni!"
14. E szavak után Péter angyal hirtelen eltűnt, nehogy a püspöknek alkalma legyen
valamilyen gunyoros megjegyzésre vagy ellenkezésre.

8. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK ÖNBÍRÁLATA ÉS BŰNBEISMRÉSE

A réten egyedül maradva, a püspök így kezdett beszélni önmagához: "Hová tűnt el az én
vezetőm? Derék egy vezető, mikor a legnagyobb szükség van reá, eltűnik Isten tudja hova?
De ha az ember valami hibát követ el - azonnal megjelenik, éppen olyan tulajdonság ez
amelyet legkevésbé sem szenvedhetek. Vagy maradjon itt s vezessen ezeken a bizonytalan
szellemvilági utakon, vagy pedig kotródjon el egyszer s mindenkorra, ha csak akkor jön
hozzám, ha valamit vétkeztem!
2. Ha az üdvösséghez akar elvezetni - akkor látható módon maradjon mellettem, másként
egész vezetése nem ér semmit. Na várj csak te bujkáló lutheránus vezető, most aztán olyan
kemény csontra akadtál, amelyen addig rághatsz, míg minden türelmedet elveszíted! Ugyan
mi történhet még velem? Már lutheránus vagyok, Rómának tana szerint tehát megértem a
pokol számára - de talán anélkül, hogy észrevettem volna, már benne is vagyok a pokolban?
3.Na csak jöjjenek még egyszer a szép leánykák hozzám - nem leszek ugyan báránybőrbe
öltözött farkas velük szemben, hanem olyan tüzes imádójuk, amilyen eddig még nem létezett
a földön! Nem fogom kezemet felemelni, s nem olvasom fel nevüket e könyvből, nehogy
elmeneküljenek előlem.
4. Annyira már nem fogok megfeledkezni magamról - mint eddig - de sem kezemet fel nem
emelem, sem fel nem olvasom neveiket, erről szó sem lehet! Ha azután ő valamilyen
rejtekhelyről ismét előbúvik, akkor majd meglátja, hogyan tud egy püspök a földről beszélni,
ha akar!
5. De hol maradnak oly sokáig a kedves angyalkák? Eddig még sehol semmi nyomuk!
Észreveszem azonban, hogy sokkal bátrabb és merészebb lettem! Jöjjetek hát csak, ti kedves
angyalkák, bennem igazi férfiúra találtok, nem gyávára, hanem hősre - mégpedig milyen
hősre?!
5. De még mindig nem jönnek, pedig már jó ideje, hogy vezetőm elhagyott, és sehol sem
látok egy lelket sem.
6. Mi ez? Az én derék vezetőm talán örökre felültett? A dolog egészen olyannak látszik!
Ismét az az érzésem, hogy jó pár tucatnyi év telt el, mióta elhagyott, majd megint millió évek
kerekednek ki!
7. Ez a szellemvilági élet - igazán disznó egy élet! Az ember úgy áll itt, mint ökör a hegyen!
Minden oly ködös, nincsen kellő világosság! Nem minden az, aminek látszik, még ez a kő is,
melyen ülve a juhokat és bárányokat várom - valami egészen más, aminek látszik? És a
kedves angyalkákról is csak Isten tudja kik és micsodák. Valószínűleg semmik, mert ha
valamik lennének, már régen itt kellene lenniük. Igen igen, ami itt van - az mind csak semmi!
Vezetőm is, másként képtelen lenne oly hirtelen semmivé válni!
8. Ez az élet az álomhoz hasonlít legjobban. Én is már sok mindenféle ostoba dologról,
sokféle átváltozásról álmodtam. És mi volt mind ez? Semmi, csupán a lélek
képzelőtehetségének megnyilvánulása képekben. Így tehát ez az élet sem egyéb hiú, üres és
valószínűleg örökké tartó álomnál! Csupán ennek az elmélkedésemnek van komoly tartalma,
minden egyéb azonban csak a lélek nyomoróságos elképzelése! Most már bizonyára 200 év
óta várok itt a juhokra és bárányokra, de még nyomuk sincsen!
9. Csak azon csodálkozom, hogy ebben a képzeletvilágban ez a könyv, az én parasztruhám és
a vidék a lutheránus majorral és templommal változatlanul megtartja alakját! Ez kissé
mulatságos! Valami mégis csak lehet tehát a dologban, de hogy mennyi - az már más kérdés!
10. Vagy talán az nem volt helyes dolog, hogy kezdetben nem követtem rögtön az ő tanát? De
ha ő igazi vezető, leszidhatott volna, ahelyett, hogy faképnél hagyott. Hát nem mondotta-e azt
is, hogy ha még egyszer elbukom, oly nagy kárt szenvedek, hogy földi évszázadokon át azon
rágódhatok! De vajon elbuktam-e már?
Gondolatban és akaratom szerint igen, de a valóságban mégsem, mert az angyalkák nem is
mutatkoznak!
11. De talán csak azért nem mutatkoznak, mert ilyen gondolataim és szándékaim vannak? Ez
bizony meglehet. Csak meg tudnék szabadulni az ilyen gondolatoktól! De miért is voltak oly
annyira szépek-bájosak?! Na, én szép csávába kerültem. Most aztán várhatok míg ostoba
gondolataim és szándékaim megváltoznak!
12. Azt azonban már belátom, hogy ha ez volt a próbatétel legnagyobb gyengeségemet
illetőleg, akkor még nagy baj lesz velem, mert e tekintetben a földön is igazi barom módra
viselkedtem. Ha megláttam egy telt idomú leányt vagy fiatal szép apácát - na de hallgassunk
az elmúlt dolgokról - boldog idők voltak ezek, de hagyjuk.
13. Milyszigorú voltam a gyóntatószékben a gyónást végzőkkel szemben és mily elnéző
önmagammal! Sajnos, sajnos, ez bizony nem volt helyes, de Istenen kívül kinek van hatalma
arra, hogy a természet erejének ellenállhasson?
14. Ha ez az ostoba nőtlenségi tilalom nem lenne, s a püspök egy jóravaló asszony férje
lehetne, ahogyan ezt tudomásom szerint Pál is követelte - akkor bizonyára könnyebb lenne a
testtel szembeni harc. Így azonban úgy él egy püspök, mint Ádám a megismerés fájának
meglátása előtt a csábos Évával a paradicsomban, és nem tud betelni az almával!
15. Hitványság ez - de ki tudna ezen változtatni, ha már így van! Egyedül a Teremtő - ha
akarja - Ő nélküle azonban örökre barom marad az ember, különösen a magamfajta -
mégpedig valóban a legutálatosabb barom!
16. Uram irgalmazz, kegyelmezz! Már látom, ha nem helyezed kezedet, nehezen fog menni a
dolog, mert magam igazi barom vagyok, vezetőm pedig oly csökönyös, önfejű, hogy talán
éppen Ő Luther szelleme! Nem fog menni a dolog! Türelem ne hagyj el, már megint ezer
esztendeje vagyok egy helyen!
Erre elhallgat és a juhokat, bárányokat várja.

9. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK TOVÁBBI TÜRELMI PRÓBÁJA ÉS

AKASZTÓFAHUMORA

Nézeget mindenfelé, de sehol semmi nyoma a juhoknak-bárányoknak. Most felkel a kőről,

feláll reá, s úgy kémlel a juhok után, de így sem lát semmit,
2. Erre kiabálni kezd, de senki sem jelentkezik. Újra visszaül a kőre és vár. Múlik az idő, de
csak nem jön senki. Miután látja, hogy a további várakozás hiábavaló, felkel, fogja a könyvet,
s megindul, közben pedig így beszél:
3. "Most már aztán torkig vagyok ezzel aggodalommal. Érzésem szerint újra eltelt vagy 1000
esztendő, és még mindig nem történt változás helyzetemben. Tovább azonban nem leszek
bolondod derék vezetőm.Becsületes fickó létemre, könyvedet a te lutheránus házadba teszem
be, s útnak indulok, amerre látok. Valahol csak ez a világ is el van deszkázva, ahol aztán majd
el lehet mondani - idáig és nem tovább!
4.Ha azután egy ilyen helyen akár trillió évekig is kell Isten nevében vesztegelnem, amíg a
szellemvilági deszkák is elkorhadnak, akkor legalább tudom, miért van ez. De itt nem leszek
továbbra senki bolondja. Amit maga okoz az ember önmagának, azt könnyebb elviselni, mint
amit egy ilyen vezető, egy ilyen korlátolt fickó cselekszik az emberrel. Oly dühös vagyok erre
a Lurheránus huncutra, hogy tettlegességre ragadtatnám magamat, ha most összetalálkoznék
vele!
5. Mert van-e unalmasabb és kínzóbb, mint várni a határozottan beígért dologra s az nem
mutatkozik? Ez már több a rossznál is! Mily borzalmasan hosszú idő óta várakozok itt - hogy
valóban-e, vagy csak érzésem szerint, az már mindegy - minden cél és ok nélkül! Mert én már
régen nem ama bizonyos juhok és bárányok miatt vagyok itt - ez nem igaz, s nem volt soha
igaz!
6. Ó mily nagyszerű lenne, ha itt egy hasonló gondolkodású emberre találnék! Öröm lenne
hallani, hogyan szapulnánk ezt az ócska szellemvilágot, így azonban csak önmagammal
oszthatom meg ezt az örömet. Most pedig fel, nincsen elvesztegetni való idő, ha nem akarok e
kövön magam is kővé válni!
7. Hol is van az a könyv? Talán maga sétált haza, hogy engem megkíméljen a fáradságtól!
8. Rendben van! Kissé bánt ugyan a dolog; az imént még itt hevert, s most kezembe akarnám
venni - de eltűnt!
9. Minden emberi elképzelést meghalad, milyen ostoba módon van e a szellemvilág
berendezve! Egy könyv - melyet az ember érdeme szerint ócsárol - egyszerűen ajánlja magát,
s eltűnik! Nem rossz!
10. Végül talán még ettől a kőtől is bocsánatot kell kérnem, hogy méltatlan személyiségem
oly sokáig pihent rajta - másként ez is eltűnik! És ha most nekivágok ennek a gyönyörűséges,
ködös vidéknek és mohás talajnak, talán még a mohától is engedelmet kell kérnem, hogy
lábamat reá helyezhessem!
11. Ö, de átko...Ő ohó - ne szitkozódjunk! Ejnyede ostoba dolog ez! Na nézd csak - hála
Istennek, a lutheránus ház a templommal együtt eltűnt! Nos, hát csak rajta!Most már csupán a
kő van itt - ugyan igaz?! Előbb óvatosan utána kell néznem - és valóban, a kő is ajánlotta
magát! Most aztán már igazán itt az ideje, hogy én is ajánljam magamat. De merre? Már
válogatni nem igen lehet!
12. Tehát egyenesen az orrom után - ha ugyan az orrom még megvan, mert aki - mint én -
másodszor is millió éveken át lesz orránál fogva vezetve, az komolyan kérdezheti, mi van
ezen testrészével! Hála Istennek - még meg is van, ezért tehát most előre ezen egyetlen
útmutató után, ebben a valóban szép szellemvilágban!"
13. Nézzétek - most elindul, Péter angyal pedig láthatatlanul követi őt. ’Menni’ annyit jelent a
szellemvilágban, mint a felfogást, az érzületet változtatni és látszólag ugyanúgy változik
azután a hely is. Majd meglátjuk tehát, merre fordul a mi emberünk.

10. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK TÉVUTAKON - AZ ÚR INTELMEI A

SZELLEMI ÁLLAPOTRAÉS MEGFELELÉSEKRE VONATKOZÓLAG

Aki közületek kiismeri magát a szellem iránytűjénél, az csakhamar észre fogja venni, hogy
emberünk déli irány helyett egyenesen nyugatnak vágott neki. Egészen bátran és fürgén halad
előre, de semmit sem lát a ritkás mohával borított talajon kívül.A világítás szürkés és minél
tovább halad nyugat felé - annál sötétebb lesz.
2. Ez a mindinkább fokozódó sötétség meghökkenti emberünket, de nem tartja vissza tovább
haladásában, mert megismerése és hite még mindig semmis. Ami még egyáltalában van
benne, az csakis az Evangélium tiszta igéjének hamis magyarázata, tehát kész antikrisztusi
tan, e mögött pedig gúnyos álarc alá rejtett gyűlölet van más felekezetekkel szemben.
3. Ezért halad tehát a püspök a mindinkább sötétedő nyugati irányba, ezért a ritkás mohával
borított kopár talaj, mely igémnek csak legcsekélyebb fokú megértését jelképezi e férfiú
lelkületében. Ezért van a mindinkább fokozódó sötétség is, mert Istennek el nem fogadott,
meg nem szívlelt igéi, melyek előtt az efféle püspökök csak a látszat kedvéért hajolnak meg
vörös-aranyos ruháikban, sohasem alakul át bennük olyan életmelegséggé, amelyből a
szellemük számára az örök hajnalhasadás gyönyörűséges világossága fejlődhetne ki.
4. Az ilyen embereknek a szellemvilágában a legnagyobb elhagyatottságba és a legsötétebb
éjszakába kell kerülniük, s csak akkor lehet őket eddigi irányuktól eltéríteni. A földön is
ugyancsak nehéz dolog lenne egy ilyen püspököt az igazi apostolok útjára terelni, de
menynyivel nehezebb ez a szellemvilágban, hol szellem létére külső behatások által
megközelíthetetlen, bensejében pedig csupa tévedés, félreértés, sőt alapjában véve
uralomvággyal van telve.
5. Kegyelmemnek persze sok olyan dolog lehetséges, melyek a dolgok általános rendje
szerint lehetetlenek lennének. Ennél a férfiúnál tehát most gyakorlatban szemlélhetitek végig,
hova jut el annak folytán, ami benne rejlik, és végül, ha úgyszólván minden kötél szakad,
mire képes az Én kegyelmem a szellem szabadságának korlátozása nélkül. És e férfiú
részesülni is fog e kegyelemben, mert egyszer arra kért, ragadjam meg őt kezemmel!
Kegyelmemnek minden más egyebet kizáró ereje azonban mindaddig nem érvényesülhet, míg
a tévedések hamisságok tömkelegét és a benne rejlő gonoszságot el nem távolította
önmagából. Ez majd az őt körülvevő sötétség fokozatában nyilvánul meg.
6. Most szemléljük tovább vándorunkat. Már itt is van; óvatosan lépkedve halad előre,
minden lépésnél a talajt vizsgálja, elég szilárd-e. A talaj ugyanis itt-ott ingoványos-mocsaras,
s ez annak jele, hogy hamis alapon álló megismerése csakhamar a titokzatosság tengerébe
torkollik bele, s ezért a mindinkább sűrűbb sötétségben különféle kisebb titokzatos mocsarak
bukkannak fel. Olyan állapot, mint sok világi embernél is megnyilatkozik akkor, ha egy
nálánál bölcsebb ember a halál utáni lelki-szellemi életről kezd beszélni, s ő erre azzal a
kifogással igyekszik a beszélgetést másra terelni, hogy őt az ilyesmi megzavarja, szomorúvá,
bánatossá teszi, s ha sokat töprengene ezen, csakhamar megbolondulna.
7. E félelemnek az a magyarázata, hogy a szellem olyan ingoványos talajra kerül, ahol sem
bátorsága sem képessége nincsen ahhoz, hogy rövidlátó megismerése segélyével annak
mélységébe hatoljon, attól való rettegésében, hogy e munkája közben maga is feneketlen
mélységbe süllyedhet.
8. Nézzétek csak, a talajban - hol emberünk jár - mindig nagyobb tavak mutatkoznak,
közöttük pedig keskeny földnyelvek, s ezek az efféle külsőségben Isten hivőt, de szívében
istentagadót jelképezik.
9. Ilyen talajon jár tehát a mi emberünk - megjegyzendő azonban, hogy milliók járnak
ugyanezen. Mind feneketlenebb tavak között, mindinkább keskenyebbek lesznek a
földnyelvek; kétségbeejtően megérthetetlen a dolog az ő megismerése számára. Ingadozni
kezd, mintha egy rohanó áradat felett egy keskeny padlón járna. De mégsem marad állva,
hanem hamis tudásvágyától ösztönözve tovább halad, hogy a szellemvilág állítólagos végére
elérkezzen, részben azonban azért is, hogy a szép juhokat és báránykákat megtalálja, mert
ezeket még nem felejtette el.
10. Pedig már minden el lett véve, ami őt erre emlékeztethetné; a könyv, a rét, a kő, maguk a
juhok-bárányok is, melyek egykor nagyon sok gyönyörűséget-szórakozást jelentettek neki a
földön, s Péter angyal főleg azért is vezette őket elébe, hogy gyengeségeire rámutasson, s
ezzel a megvilágosodáshoz segítse.
11. Most már tudjuk, mi készteti emberünket arra, hogy addig menjen - míg a tengerhez nem
ér, hol azután ezt lehet mondani: Idáig, de nem tovább ér el a te egész vakságod, ostobaságod,
esztelenséged.
12. Hagyjuk tehát, hadd haladjon az utolsó földnyelv végéig - már úgy sincs messze ettől. Ott
majd hallgassuk meg, miféle esztelenségeket fog saját szellemi éjszakájának tengerébe
belekiáltani.
13. Ti pedig valamennyien vizsgáljátok meg szigorúan, rejtett ostoba világi hajlamaitokat,
vágyaitokat, nehogy rövidebb vagy hosszabb idő múlva ugyanezt a nagyon szomorú utat
kelljen végigjárnotok, mint e vándor!

11. Fejezet VÁNDORUNK SZORONGATOTT HELYZETE - TOVÁBBI

BESZÉLGETÉSE ÖNMAGÁVAL - BOSSZÚS SZITKOZÓDÁSA

Nos - nézzétek csak, emberünk elérkezett a tengerhez. Egyetlen földnyelv sem szakítja meg a
tenger beláthatatlan felületét s ez megfelelő formában jelképezi az ő határtalan
értelmetlenségét. Az embernek azon állapotát is jelenti ez, amidőn már szinte semmit sem tud
magának elképzelni, semmit sem tud felfogni, mint egy megháborodott, akinek összes
fogalmai zavaros vízáradat gyanánt keverednek össze. Mogorván áll a part szélén, azaz az
utolsó fogalommal, önmagánál. Már csakis önmagát ismeri fel - minden egyéb sötét tengerré
vált, s ebben mindenfele alaktalan szörny úszkál és tolong feléje, mintha el akarná őt nyelni.
Nedves, hideg a hely, a sötétség oly sűrű, hogy emberünk csupán a hullámok borzalomkeltő
zúgásából és homályos csillanásából következtetheti, hogy a végtelen tenger partjánál van.
Hallgassátok csak meg, mit beszél össze-vissza és vegyétek tudomásul, hogy nemcsak ez az
ember, hanem még számtalan olyan ember jár így, akinek feje telve van ugyan ostoba
elképzelésekkel - szívében azonban semmi sincsen! Hallgassátok csak, beszélni kezd!
2. Úgy, úgy, na most rendben vagyunk! Ó, te átkozott rongy élet! Legalább százmillió földi
éven át kellett szegény lelkemnek e sötét éjszakában tévelyegni, hogy aztán végre is egyéb
hasznos eredmény helyett a tengerhez érkezhessem, s ez fog most engem örökre elnyelni! El
lehet-e most rólam is mondani: "Nyugodjon békében és az örök világosság fényeskedjen
neki. A földön bizonyára néhányszor elénekelték nekem ezt a gyönyörű himnuszt. Testem
valóban nyugszik is és talán a nap is süt rá vagy valamilyen foszforos feloszlási termék
világítja meg a kriptában, én azonban, tehát a tulajdonképpeni Énem, vajon miféle sorsra
jutottam?
3. Mert én ugyanaz vagyok aki voltam, de hova kerültem? Itt állok egy keskeny földnyelv
laza talaján, ha ez ugyan egyáltalán talajnak nevezhető, körülöttem pedig koromsötét éjszaka
és örök, kifürkészhetetlen tenger! Ó emberek, kik a földön még abban a kegyelemben
részesültök, hogy testben élhettek, feltéve, hogy a föld még egyáltalán létezik, óh, mily
boldogok, gazdagok vagytok hozzám képest, még ha a legnyomorúságosabb rongyokban is
járva koldultok a jó emberektől filléreket! Sajnos itt benneteket is az én sorsom vár, vagy még
ennél is rosszabb!
4. Ezért mentse magát mindenki - aki csak teheti - vagy Isten törvényének szigorú követése
által, vagy ami még előnyösebb, váljon testestől-lelkestől sztoikussá. Minden egyéb semmit
sem ér! Ha egyik vagy másik módon cselekedtem volna, most boldogabb lennék, így
azonban, mint, egy örökkévaló ökör és egyúttal szamár, itt állok - nem a hegyen, hanem egy
tengernél. Ez pedig örökké meg fog maradni, s el fog nyelni, bár bele nem halok, mivel most
már halhatatlan vagyok! Hiszen ha ebben a végtelen ostoba szellemvilágban valamibe bele
tudnék halni, úgy az csakis az évmilliók óta rettenetesen gyötrő éhség lehetne! Ha nem lennék
valószínűleg nagyon is légies szellem, már a lábam ujja hegyéig felfaltam volna önmagamat,
mint a mesebeli farkas. Így azonban ebből sem lehet semmi! Ha aztán ez a tenger
valószínűleg elnyel, mi lesz velem a számtalan hal közt? Hány cápa fog elnyelni, s hány
egyéb szörny fog belém harapni rettentő fájdalmakat okozva, de amellett örökkévalóságokon
át sem lesznek képesek megölni! Ó, gyönyörűséges kilátások az örök jövendőre!
5. A juhok és bárányok talán csak afféle szellemvilági szirének lehettek, s láthatatlan módon
idevezettek, hogy itt szétszaggassanak és felfaljanak? Persze már alig igaz az is, hogy tizenkét
millió földi esztendő előtt láttam őket, de elvégre még ez sem lehetetlen ebben a
megérthetetlen ostoba szellemvilágban, hol az ember évezredeken át él, anélkül, hogy
önmagán kívül egyebet is látna, megismerne, cselekedne, kivéve az önmagával való ezer
esztendőkön át tartó haszontalan beszélgetést - akárcsak egy bolond a földön. Csak azt nem
értem, miért nem félek még jobban e kétségbeesett helyzetemben? Alapjában véve inkább
haragos vagyok, mivel azonban senkin sem tudom jogos haragomat kitölteni, el kell
magamban nyelnem, mint az állott ecetet!
6. Úgy vélem azonban, hogy ha Isten maga jönne hozzám - ha ugyan Isten egyáltalán létezik -
haragom újra fellángolna és tettlegességre ragadtatnám magamat egy ilyen hitvány Istennel
szemben, amiért a mulandó világot számtalan gyönyörűséggel ékesítette fel, erről a
maradandó világról pedig rosszabbul gondoskodott, mint a legbarbárabb zsarnok
leggyűlöltebb mostoha gyermekeiről, kik önmaguk hibáján kívül jöttek világra és sajnos az ő
mostoha gyermekei lettek!
7. Ó mily gyönyörű dolog lenne egy ilyen Istenen kitölteni haragomat - ha ugyan egyáltalán
létezik! De sajnos - Isten nincsen és nem is lehetett sohasem! Hiszen, ha valamilyen Istenség
létezne, szükségszerűen bölcsebbnek kellene lennie, mint mi teremtményei! Ilyen
bölcsességnek azonban nyoma sem található!
8. Minden vaknak be kell látnia azt, hogy minden létnek, mindennek, ami történik,
valamilyen céljának kell lennie! Márpedig én is létezem és akaratomon kívül történnek velem
események. Élek, gondolkodom, érzek, ízlelek, szaglásom, látásom, hallásom van, kezeim-
lábaim vannak a, munkához, a járáshoz, szám, nyelvem, fogaim vannak, sőt rettenetesen üres
gyomrom is van! Mondja meg nekem az Isten, miért van mindez? Mire valók ezek a
képességek, ha földi évezredeken át sem használhatók fel semmire sem?!
9. Álljon tehát elő ez az annyira bölcsesség nélküli Isten! Feleljen ezért nekem - ha ugyan
létezik - és tanuljon tőlem bölcsességet! De hát örökkévalóságokon át szólíthatom - és
mégsem fog megjelenni. Miért? Azért, mert nem is létezik!"

12. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK HOLTPONTRA JUT – SEMELŐRE SEM

HÁTRA NEM MOZDULHAT - AZ ANNYIRA SÓVÁRGOTT HAJÓ FELVESZI
ŐT - MÁRTON KÖSZÖNETE A HAJÓSNAK, KIMAGA AZ ÚR
Hosszú szünet után, mialatt kissé bátortalanul várta az oly vakmerően szidalmazott sőt
provokált Istenséget, most már nyomottabb hangulatban így kezdett beszélni:
2. "Semmi, semmi, még mindig semmi! Felszólíthatok, akit akarok, ócsárolhatok, durván
szidalmazhatok akit csak akarok, senki sincsen, aki hallana; úgy állok itt, mintha én lennék az
egyedüli öntudatos élet az egész végtelenségben! Pedig mégsem egyedül vagyok itt! A
számtalan, ezer és ezer milliónyi ember, kik a földön megszülettek, éltek és meghaltak, hová
kerültek ezek? Talán teljesen megszűntek létezni, vagy talán a végtelenség számtalan,
egymástól távol eső pontjain ugyanabban a nyomorult sorsban élnek, mint én?! Ez lesz a
legvalószínűbb! Egykori vezetőm és aztán a szép juhok és bárányok is bizonyítékok arra,
hogy ebben a végtelen világban mégis csak vannak emberek! Hogy hol - az már más kérdés!
3. E végtelen kiterjedésű tengeren túl aligha lesz élet, de valószínűleg lesz a mögöttem levő
végtelen térségben, ha vissza tudnék fordulni, felkeresném őket. De most már úgy körülfogott
minden oldalról a víz, hogy lehetetlen lenne visszafordulnom. Lábam alatt még száraz a talaj,
s ha nem is éppen szilárd, de még elbír, ha azonban előre vagy hátra lépnék - mi történne?
Bizonyára feneketlen mélységbe zuhannék, ebbe a végtelen nagy hullámsírba. Ezért
örökkévalóságokon át egyhelyben kell gubbasztanom, ami mindenesetre nagyszerű
szórakozás számomra!
4. Ah, bárcsak egy kicsiny, de biztos hajó lenne itt, amelybe beszállhatnék, amelyet arra
irányíthatnék - amerre akarnám, milyen boldogság lenne ez nekem, szegény örd… óh nem,
ennek a névnek nem szabad sohasem ajkamra jönni! Az örd… óh nem, az elkárhozott éppen
úgy nem létezik, ugyan, mint az Istenség, de már maga ez a fogalom is oly rút dolog, hogy
becsületes ember nem is tudja borzadály nélkül kimondani!
5. De mit látok ott a vízfelületen - nem is messze innen? Valami szörnyeteg talán - vagy hajó
az? Most mind közelebb jön, nézd, nézd csak szomjazó szemem! Istenem - ez valóban egy
hajó, igen helyes egy hajó, vitorlával, evezővel! Ha idejönne, ismét elkezdenék Istenben
hinni, mert ez nagyon szembetűnő bizonyíték lenne azzal szemben, amit eddig össze-vissza
fecsegtem! Valóban, mind közelebb s közelebb jön! Talán van valaki a fedélzetén?
Segítségért kiáltok, talán meghallja valaki! Ide, ide, segítség! Egy nagyon szerencsétlen
püspök, ki a földön nagy úr volt, a szellemvilágban azonban nagy nyomorúságba süllyedt és
nem tud segíteni magán, az várja itt a segítséget! Ó, Te mindenható, nagy Isten, ha létezel
valahol, segíts rajtam!" Most, nézzetek csak, a hajó gyorsan a parthoz ér, hol emberünk
várakozik. A fedélzeten egy gyakorlott hajós áll - ez Én vagyok, emberünk mögött pedig
Péter áll és vele együtt a hajóra lép. A püspök azonban csupán Engem, a hajóst látja, Pétert
nem, mivel ő a püspök háta mögött jön. Egyenesen Hozzám lép és barátságos arccal mondja:
6. "Milyen Isten vagy jó szellem intézte úgy a dolgot, hogy hajócskáddal egyenesen erre
tévedtél el, e nagy tengeren, hol már oly végtelen hosszú idő óta várok a megváltásra, vagy
talán szándékosan irányítottad erre hajódat? Talán kalauz, vagy másféle mentő vagy e
szellemvilágban? Hozzád hasonló emberek itt hihetetlenül ritkák lehetnek, mert én végtelen
hosszú idő óta nyomát sem láttam embernek!
7. Ó kedves, magasztos barátom! Úgy látszik sokkal jobb természetű vagy, mint az, aki
elképzelhetetlen hosszú idő előtt vezető gyanánt szegődött hozzám e világban, hogy a helyes
útra vezessen! De mondhatom, felülmúlhatatlan egy vezető volt! Az Úr, az Isten bocsásson
meg neki, mert csak rövid időn át vezetett, de csakis rosszra!
8. Először is le kellett vetnem a földről azt sem tudom hogyan, magammal hozott püspöki
ruhámat, s ezt a jelenlegi parasztruhát kellett felvennem. Ennek is a legtartósabb anyagból
kell azonban lennie, mert máskülönben nem tarthatott volna el földi évmilliók óta még a
legteljesebb nyugalom ellenére sem! Bele is egyeztem ebbe - természetesen abban a
reményben, hogy e szellemvilágban majd jobbra fordul sorsom. De mit tett erre az én hős
vezetőm? Erkölcsi intelmeket hangoztatva, juhainak- bárányainak pásztora gyanánt
alkalmazott.
9. Készségesen el is fogadtam ezt a szolgálatot, bár lutheránus területen kellett azt végeznem,
és a nyáj neveit tartalmazó könyvvel kimentem és úgy akartam cselekedni, ahogyan mondotta
- de lám a juhnyáj hirtelen a legszépségesebb leányokká változott át. Juhoknak-bárányoknak
semmi nyoma sem volt!
10. A bárányok- juhok neveit a könyvből fel kellett volna olvasnom, de ilyen állatok az egész
környéken sehol sem voltak találhatók, pedig előzőleg vezetőmházából világosan láttam őket.
11. Anélkül azonban, hogy a könyvből nevükön szólítottam volna, seregestől jöttek hozzám a
legszebb leányok, enyelegtek velem, megcsókoltak, sőt egyikük - a legszebb - mindkét
karjával átölelt és úgy keblére szorított, hogy én olyan szerelmi mámort éreztem, mint soha a
földön. Alapjában véve tehát nem is volt ez olyan rossz dolog, különösen kezdetnek e
szellemvilágban. De nem is tudhattam előre, hogy a juhok és bárányok helyett ezekre a
leányokra kell vigyáznom.
12. Most azonban hirtelen előttem termett az én derék vezetőm, és olyan prédikációt tartott
nekem, hogy az még Luther Mártonnak is becsületére vált volna. Azután pedig fenyegetések
közepette még inkább légből kapott és még ostobább utasításokat adott. Ezeket pontosan
végre kellett volna hajtanom, s végül az összes juhokat és bárányokat egy megjelölt hegyre
terelnem.
13. Én azonban - bár e különös feladattal úgy sem voltam megelégedve - sem a nyájat sem a
vezetőt nem láttam többé. Isten tudja hány millió évig vártam, azután vissza akartam vinni a
könyvet derék szolgálatadóm házába, a könyv azonban - valószínűleg afféle szellemvilági
automata - egyszerűen eltűnt az egész környékkel együtt. Erre én is ajánlottam magamat,
elindultam, s ideérve nem tudtam tovább jutni. Egy darabig szitkozódtam, ahogyan csak
tudtam és majdnem kétségbeestem, mivel végtelen hosszú időn át nyoma sem mutatkozott a
mentőnek.
14. Végül aztán igazi isteni mentőangyal gyanánt megjelentél Te és befogadtál hajódba.
Fogadd ezért lehető legnagyobb hálámat! Ha lenne valamim, hogy ezért megjutalmazzalak,
mily édes tudat lenne az örökké hálás szívemnek! De látod, hogy még a szegénynél is
szegényebb vagyok és semmim sincs. Elégedj meg tehát a barátságosságodért hálámmal és
saját magammal, ha valamilyen szolgálatra felhasználhatsz.
15. Óh Istenem, mily nyugodtan, biztosan és gyorsan siklik hajód e végtelen tenger zúgó
hullámain; óh mily kellemes érzés ez! Ó kedves barátom, óh isteni barátom, most kellene az
én előbbi korlátolt vezetőmnek itt lennie; érdemes lenne Téged neki bemutatni, hadd látná,
milyen érzelműnek kell lennie az igazi vezetőnek, ha valóban vezető akar lenni! Egykor
magam is vezető voltam a földön - no de erről csak hallgassunk. Köszönet, köszönet Neked!
Milyen pompásan halad a hajócska!

13. Fejezet AZ ISTENI HAJÓS SZAVAI AZ EGYEDÜLLÉT ÁLDÁSÁRÓL -

GYÓNÁSI TÜKÖR AZ ÖNMGIMERÉS ELŐMOZDÍTÁSÁRA

Erre Én - mint a barátságos hajós - így szólok: "Nagyon kellemetlen lehet hosszú időn át
egyedül lenni, de egy ilyen hosszú egyedüllétben nagyon sok jó is rejlik. Ilyenkor ugyanis
elegendő idő van a balgaságok felől gondolkozni, őket megutálni, levetni, s magábólkiűzni.
És lásd, ez többet ér a legnagyobb, legfényesebb társaságnál, hol mindenkor sokkal több
ostobaság és gonoszság történik, mint jó és bölcs dolog!
2. Persze még kellemetlenebb helyzet az, ha az egyedüllét életveszéllyel van egybekötve -
habár csak látszat szerint is - de még az ilyen egyedüllét is ezerszer jobb a legkedvesebb,
legszebb társaságnál. Mert az ilyen egyedüllétnél csak a látszólagos pusztulás fenyeget,s
ebből - még ha be is következne - mégis csak van menekülés; az említett kedves és szép
társaságban azonban gyakran ezernyi valódi veszedelem fenyeget, s ezek mindegyike teljesen
alkalmas arra, hogy a szellemet-lelket megrontsa, s a pokolra juttassa, ahonnan aztán nincsen
menekvés! Ezért tehát jelenlegi állapotod kellemetlen érzéseket kelthetett ugyan benned, de
lényiséged számára semmiképpen sem lehetett káros.
3. Mert lásd, a minden lények Ura mégis csak gondoskodott rólad; a cél és mértékhez képest
ellátott és nagy türelemmel viseltetett veled szemben. A földön ugyanis római katolikus
püspök voltál - ezt már tudom és bálványimádó főpapi tisztségedben - melyre önmagadban
magad sem adtál semmit - a hitük szerint nagyon szigorú voltál ugyan - de ez saját
megítélésed szerint sem érhet semmit Isten előtt. Ki egyedül csak a szívet és annak
cselekedeteit veszi figyelembe. Ezenkívül gőgös és uralomvágyó voltál és nőtlenségi
fogadalmad ellenére túlságosan szeretted a nőket. Azt hiszed talán - hogy mindezek Istennek
tetsző cselekmények?
4. A zárdákkal éspedig főleg a női zárdákkal is túlságosan sokat foglalkoztál, hol sok és fiatal,
szép apáca növendék volt. Nagyon tetszett neked, ha úgy borultak 1e előtted, mint Isten előtt,
ha lábaidat átkulcsolták, te pedig olyan erkölcsi próbáknak vetetted őket alá, melyek
egynéhánya valóban kész bujálkodás volt. Azt hiszed - talán tetszett Istennek az efféle
erkölcsi buzgóság?! Krisztus parancsa ellenére, ki meghagyta apostolainak, hogy se pénzt, se
felesleges ruhát és a tél kivételével még cipőt se hordjanak magukkal, miféle gazdagságban
éltél! Milyen drága ételek kerültek asztalodra, milyen pazar fogaton jártál, s minő ragyogó
püspöki jelvényekkel növelted uralomvágyadat?!
5. Midőn a szószékről Isten Igéjét akartad hirdetni - hányszor esküdtél hamisan és hányszor
átkoztad meg önmagadat - ha ez vagy amaz nem lenne igaz, pedig te egész életedben sem
hittél semmit sem! Hányszor szennyezted be önmagadat? S emellett kérlelhetetlenül szigorú
voltál a gyóntatószékben a kisemberekkel szemben, a nagyrangúak azonban olyan könnyen
szabadultak nálad, mint a bolha egy városkapun át. Azt hiszed mindez az Úr tetszése szerint
volt, mikor az Ő számára ez az egész Babilon förtelmes?! Mondottad-e valaha szívedben:
Engedjétek hozzám a kicsinyeket! Lásd, előtted csak a nagyrangúaknak volt becsületük!
6. Vagy magadhoz vettél-e valaha is egy szegény gyermeket az Én nevemben, felruháztad-e,
etetted, itattad-e? Hány mezítelent ruháztál fel, hány éhezőt tápláltál, hány foglyot
szabadítottál meg? Ó, lásd,egyetlen ilyet sem ismerek. De igenis ezreket juttattál szellemben
kemény rabságba, a szegényeket pedig sokszor mélyen megsebezted kárhoztatásoddal,
átkozódásoddal. A magas rangúaknak és gazdagoknak azonban egyik felmentést a másik után
adtad meg - persze pénzért - és csak nagyhatalmú világi uraknak tetted ezt meg néha ingyen
is, hatásvadász barátságból. Nos, komolyan azt gondolod, az efféle cselekedetekjellemesek,
tetszetősek Isten előtt, s ezért te testi halálod után egyenesen a mennyekbe juthatsz?!
7. Én - a te megmentőd - nem azért mondom ezt, mintha megítélnélek, hanem azért, hogy
eléd tárjam, hogy az Úr nem követett el veled szemben igazságtalanságot, ha látszólag kissé
cserben hagyott, sőt nagyon kegyelmes volt veled szemben, mert nem engedte meg, hogy
halálod után érdemed szerint egyenesen a pokolba süllyedj!"

14. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK ŐSZINTE BÜNBEISMERÉSE ÉS A

VEZEKLÉSE ÉS MEGTÉRÉSRE VALÓ JÓSZÁNDÉKA

A püspök ezt feleli: "Óh te legnagyobb tiszteletemre és legnagyobb hálára méltó

megmentőm! E leleplezésedre nem mondhatok egyebet, mint: Ez mind az én nagy bűnöm!
Mert mindez igaz és betű szerint így van. De mit lehet most tenni?
2. Mé1ységes bűnbánatot érzek magamban azért, amit elkövettem, de minden bűnbánatom
sem teheti meg nem történtté azt, ami megtörtént, így tehát a bűn csak megmarad - ez pedig a
halál magva s gyökere!
3. Mert miként lehet a bűn állapotában az Úr kegyelmét elnyerni. Lásd ez majdnem
lehetetlennek látszik előttem!
4. Ezért tehát belátva azt, hogy a pokol számára teljesen érett vagyok, úgy vélem, a dolog
csakis úgy oldható meg, ha én Isten mindenható akaratából jelenlegi érzésemből még egyszer
a földre kerülök, ott elkövetett bűneimet lehetőleg jóvátegyem. Vagy pedig - mivel a pokoltól
mégis rettenetesen félek - helyezzen engem az Úr végtelen örök időtartamra mint
legjelentéktelenebb lényt a végtelenség egy sarkába, ahol a legsoványabb talajon szegény
földművelő gyanánt kell a legszükségesebbet megkeresnem kezem munkájával. Emellett
szívesen lemondok minden magasabb fokú boldogságról, mert nagyon is méltatlannak tartom
magamat a legcsekélyebb mérvű mennyei üdvösségre,
5. Ez az én érzésem - mert véleménynek nem nevezhető, mivel ez csupán életem legbensőbb
szózata. A teljesen megrögzött földön aligha lehet valamit kezdeni, mivel az áramlat
általánosságban rossz irányzatú, s így majdnem lehetetlen az áramlattal szemben úszva jónak
lenni. A kormányok tetszésük szerint cselekednek, s a vallást a néptömegek számára csupán
politikai csillapítószer gyanánt használják fel, hogy könnyebben féken lehessen tartani - és
hogy mindenféle szorongattatást könnyebben elviseljen. Magának a pápának kellene
megkísérelnie a vallásnak más, tisztán szellemi jelentőséget adni, de akkor bizonyára minden
oldalról megtámadnák a már kinyilvánított csalhatatlanságát. Ebből is kitűnik, mily nehéz -
különösen egy püspöknek - Isten igéjének igazi útján járni, hiszen titokban mindenfelől
kémkednek utána.
6. Mindez ugyan sem a püspök sem más ember akaratának nem vágja útját, de mily nehézzé
teszi a szerinte való cselekvést, sőt sok esetben lehetetlenné is teszi, s ez az Úr előtt bizonyára
ismeretes is!
7. Persze helyes és szinte szükséges is lenne a mai időkben az Isten igéjének vértanújává
válni, de mit segítene az? Csak egyetlen szót ejtsen ki, amelyet a legszentségesebb vallással
ellentétesnek nyilvánítanak, máris örök hallgatásra kárhoztatják az embert, vagy elteszik láb
alól!
8. Kérdem tehát, mit használna valami azzal, ha az áramlat ellen akarna úszni, azaz a
legtisztább igazságot akarná hirdetni, és fel akarná magát áldozni a szegény elvakított
emberiségért?!
9. Ha pedig tapasztalatból tudjuk, hogy a feje búbjáig gonoszságba süllyedt világon nem lehet
segíteni, akkor engesztelésként hangzik, ha végül így szól az ember: A világ azt akarja, hogy
megcsalják - tehát meg kell őt csalni.
10. Magam is úgy vélem - az Úr bizonyára minden embert üdvösséghez akar juttatni; ha aztán
az ember mindenképpen a poklot választja magának a menny helyett, akkor még maga a
mindenható sem akadályozhatja meg, hogy az örök pusztulásba ne süllyedjen, s a
legeslegbölcsebb sem tehet egyebet, hanem azt mordja: Ha meg akarod csalni önmagadat -
legyen úgy, ahogyan akarod!"
11. Mindezzel azonban egyáltalán nem akarom magamat Előtted szépítgetni és bűnösségemet
kisebbíteni, hanem csak azt akarom ezzel mondani, hogy az ember a földön nem annyira
önkéntes, mint inkább kényszerült bűnöző, s ezt az Úr bizonyára kegyelmesen tekintetbe is
veszi.
12. Nem azt várom tehát, hogy ezért kisebb legyen bűnösségem mint a valóságban, hanem
csakis annak beszámítását szeretném, hogy a világ valóban világ lévén, a legjobb akarattal
sem lehet vele mit kezdeni, s hogy végül az embernek jó akaratát is kell veszítenie, midőn
világosan látja azt, hogy úgysem képes rajta segíteni.
13. Szeretett megmentőm ne haragudj ezért, hiszen csak úgy beszéltem, ahogyan eddig
értettem, s beláttam a dolgot! Te bizonyára jobban belátsz és megértesz mindent, és kioktatsz
engem is. Szavaidból meggyőződtem arról, hogy igazi, isteni bölcsességgel vagy telve, s fel
fogsz világosítani, mit kell cselekednem, hogy legalább a pokoltól megmeneküljek!
14. Egyben biztosítlak, hogy kívánságodhoz képest szívemből megbocsátok előbbi
vezetőmnek, mert tulajdonképpen csak azért bosszankodtam miatta, mert eddig nem tudtam
megérteni, miféle terve volt velem. Megsejttette ugyan velem, mi célja van, de az, hogy oly
hosszú időre magamra hagyott, az mégiscsak neheztelést váltott ki bennem vele szemben. De
ez már elmúlt, s ha most idejönne úgy borulnék a nyakába és csókolnám, mint a fiú rég nem
látott atyját!"

15. Fejezet AZ ISTENI HAJÓS VEZEKLÉSRE INTŐ BESZÉDE MÁRTON

PÜSPÖKHÖZ

Erre Én - mint a Hajós - ismét így szólok: „Most hallgass meg Engem, és jól jegyezd meg
magadnak amit mondok!
2. Lásd jól tudom milyen a világ, mivel azt is tudom, milyen volt, mióta fennáll. Mert ha a
világ nem volna gonosz- vagy legalább is csak néha, kissé jobb, mint máskor - akkor a
dicsőségek Urát nem feszítette volna keresztre! Mivel pedig gonosz hajlamai folytán már az
élőfával szemben így cselekedett, mennyivel kevésbé kímélheti a száraz gallyakat?! A világ
számára tehát mindenkorra az érvényes, ami az Úr ajkáról elhangzott, s az Evangéliumban
meg van írva:
2. Ezen napokban - azaz e világ idejében - erőszakra van szükség a mennyek országához, s
csak azok szerzik meg maguknak, akik erőszakkal ragadják azt magukhoz!"
3. Ilyen erkölcsi erőszakot barátom te sohasem alkalmaztál a mennyek országával szemben, s
ezért nem is nagyon vádolhatod a világot, mert határozott tudomásom szerint mindenkor
sokkal szívesebben törődtél a világgal, mint a szellemiekkel. E tekintetben a legnagyobb
ellensége voltál a protestánsoknak és gyűlölettel, haraggal viseltettél velük szemben vélt
eretnekségük miatt!
4. A valóságban te sohasem azt tartottad - "ha a világ azt akarja, hogy megcsalják" - hanem
kegyelem-irgalom nélkül csak azt - "a világot meg kell csalni" - éspedig kivétel nélkül! Azt
mondom neked, a világ sehol sem rosszabb, mint éppen a te s a hozzád hasonlók szférájában.
Ti mindig a legnagyobb ellenzői voltatok a világosságnak, és voltak idők, midőn mindenkit -
ki csak hajszálnyival világosabban látott és gondolkozott - mint ti - máglyára juttattátok.
5. Nem a világ fejedelmei igyekeztek népeiknél a sötétséget elterjeszteni, hanem ti voltatok
azok, kik átkokkal fenyegettétek meg a fejedelmeket, ha világosabban merészeltek
gondolkozni, mint az a ti sötét, zsarnoki egyházi rendszereteken alapuló uralmatoknak
megfelelt. Ha tehát a fejedelmek itt-ott sötétséget terjesztenek - ez a ti művetek. Ti azonban
sohasem voltatok az ő eszközeik, hanem mindenkor a saját céljaitokat követtétek!
6. Azt jól tudom, hogy nehezen menne olyan országokban, ahol az embereknek sejtelmük
sincsen a világosságról - Isten tiszta világosságát terjeszteni, de vajon kinek a bűne ez? Lásd -
csakis a tiétek!
7. Ki rendelte el nektek valaha is templomok és bálványoltárok építését? Ki rendelte el a ti
latin nyelvű, úgynevezett istentiszteleteiteket? Ki találta ki a megfizetett bűnbocsánatot, ki
kárhoztatta Isten írását és ki vezette be ehelyett az úgynevezett szentek lehetetlenül hazug
legendáit, a kegytárgyakat, a milliónyi szentképet és szobrot? Lásd nem a császárok és
királyok, hanem csakis ti! Minden időben csakis a ti művetek volt a legsűrűbb sötétség, hogy
annak leple alatt nagyot-kicsinyt egyaránt uralmatok alá kényszerítsetek!
8. A fejedelmek rendszerint jámbor hívők és engedelmes követőik tanaitoknak. De mondd
meg, Nekem, milyen hited volt neked, ki járatos voltál az írásokban?! És kinek
engedelmeskedtél te? Imádkoztál-e te anélkül, hogy meg ne fizettek volna érte?!
9. Mondd csak - várhatsz-e ezek után elnézést Istentől, mikor téged nem a világ rontott meg,
hanem te tetted körzetedben a világot még rosszabbá, mint azelőtt volt?!
10. Ami pedig az általad említett vértanúságot illeti - inkább ezerszer keresztre feszíttetted
volna magad a sötétség iránti uralomvágyó szeretetedből - mint egyetlen egyszer Isten tiszta
világosságáért! A fejedelmektől és főembereiktől pedig alig lett volna mit tartanod ha a
világosságot hirdetted volna, hisz jól tudom, hogyan léptél fel velük szemben, ha esztelen,
minden emberséget-testvériséget megvető és kárhoztató követeléseidnek ellenszegültek.
11. Nagyon kevés példát tudok arra, hogy fejedelmek igazán megvilágosodott és tiszta isteni
tant hirdető papokat bebörtönöztek vagy ami súlyos vád volt részedről - a másvilágra küldtek
volna. Ellenben számtalan példát tudok arra, hogy ezt éppen ti cselekedtétek azokkal
szemben, kik Isten igéje szerint tisztább életet merészeltek élni. Azt hiszed talán Isten most
gyengébb mint az apostolok idejében volt, és már nem képes segíteni azokon, ha a világ
szorongatja őket, kik a kígyó okosságával, s a galamb szelídségével járják az Úrnak útját? - Ó
lásd, Lutheren kívül még egész sereg testvért említhetnék neked, kik a tiszta isteni ige mellett
a legsötétebb időkben is hitvallást mertek tenni - és lásd, a világi fejedelmek egyiknek sem
vágták le a fejét, az azonban nagyon rosszul járt, ki tisztább szellemisége mellett a ti
kezetekbe került!
12. Remélhetőleg belátod tehát, hogy itt - ahol csakis a legtisztább igazság és az örök szeretet
érvényes - nem juthatsz messze mentegetődzéseddel, kivéve egyedül a bűnbeismerést. Csakis
ez helyes - minden egyéb érvénytelen az Úr szemében! Mert azt csak megengeded, hogy Isten
örökkévalóságok óta a legkisebb rostjáig jobban ismeri a világot, mint te valaha is
megismerheted. A legnagyobb esztelenség tehát, ha mentségedre te akarnád elmondani
Istennek, milyen a világ, bár kijelentetted, hogy ezt nem mentségedre, hanem azért mondod,
hogy az Úr elnézőbb legyen irántad. Azt azonban nem gondoltad meg emellett, hogy
magadnakis a nagy része volt a világ megrontásában!
13. Amiben téged is fogva tartott a világ - a neked ezért kijáró elnézésben részesülni is fogsz -
mindannál fogva azonban - amit eddig felsoroltál - a legcsekélyebb elnézésre sem tarthatsz
számot. Amivel a világ tartozik neked Isten előtt, az igen csekélyke kis számla lesz, a te
adósságodat azonban már nem lehet oly könnyen elintézni, - kivéve, ha magad is bűnbánóan
elismered és belátod, hogy sohasem te, hanem csakis az Úr teheti jóvá és bocsájthatja meg
neked!
14. Persze a pokoltól nagyon rettegsz, mivel lelkiismereted mondja, hogy oda való vagy és
azt hiszed, Isten letaszít oda, mint egy követ a mélységbe. Elfeledted azonban emellett, hogy
te csupán a te elképzelt poklodtól félsz, s a valódi pokolban nagyon jól érzed magadat és nem
is akarsz onnét kikerülni.
15. Lásd, mindaz - amit eddig elgondoltál – többé -kevésbé tulajdonképpen maga a pokol
volt! Mert ahol még egy szikrányi önzés és mások megvádolása mutatkozik - az még a pokol,
s ahol a testi vágyak még nincsenekönként száműzve - az is a pokol! Márpedig ez benned
mind megvan, s így még nagyon is a pokolé vagy! Lásd, mily haszontalan tehát a te
rettegésed!
16.Az Úr azonban - ki minden lényen megkönyörül - meg akar téged ebből a pokolból
menteni, s nem akar a te egyházi elveid szerint még mélyebb pokolba száműzni! Ezentúl tehát
ne mondd többé az Úrról, hogy Ő így szól azokhoz, kik mindenáron a pokolba akarnak jutni:
17. Ha mindenképpen a pokolba akarsz jutni legyen neked akaratod szerint!
18. Lásd, ez nagyon bűnös kijelentés részedről! Igen, te már hosszi idő óta nem akarsz a
pokolról lemondani, de vajon mikor hallottad az Urtól az erre vonatkozó ítéletet?!
19. Gondolkozz szavaimon, térj önmagadba ezek szerint, akkor úgy irányítom e hajócskát,
hogy pokolból az élet országába kerülhess. Így legyen!

16. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK BEISMERI BŰNEIT; MINDENKI SAJÁT

SZERETETE SZERINT ÍTÉLTETIK MEG" – MÁRTON ELHATÁROZZA,
HOGY MEGMENTŐJÉNÉL MARAD – PÉTER ANGYALMINT A HARMADIK
ATÁRSASÁGBAN
Emberünk ezt feleli: "Ó kedves barátom, fájdalom, nyíltan meg kell vallanom, hogy bizony
úgy állok, ahogyan te elém tártad, s belátom azt is, hogy a legcsekélyebb mentségem sincsen,
mert minden az én egyedüli bűnöm. Csupán azt szeretném Tőled megtudni, hová viszel most
engem, s mi lesz az én örök sorsom!"
2. A hajós így szól: "Kérdezd meg szívedet, szeretetedet! Mit mond ez? Mi a vágya? Ha
szíved már feleletet adott - akkor már el is döntötted sorsodat mert mindenki saját szeretete
által ítéltetik meg!"
3. "Ó barátom - válaszol a püspök - ha én saját szeretetem szerint ítéltetnék meg - akkor Isten
tudja hova jutnék! Mert most ugyanúgy vagyok lelkemben, mint egy a divatnak hódoló nő, ki
egy áruházban százféle szövetet mustrál végig és mégsem tudja, mit vásároljon!
4. Legbensőbb érzésem szerint Istennél - Teremtőmnél szeretnék lenni. Ennek a
kívánságomnak azonban számos nagy bűnöm állja útját, s ezért ez teljesen lehetetlen!
5. Azután a szellemvilági juhok és bárányokra gondolok, hiszen éppen nem lenne kellemetlen
egyikükkel akár örökké is együtt élni. A benső hang azonban így szól bennem: Ilyesmi
sohasem juttat közelebb Istenhez - hanem csak még inkább eltávolít Tőle - s így ez a
gondolatom is e feneketlen tengerbe süllyed!
6. Arra is gondolok, hogy ezen örök szellemvilág egyik zugában úgy élhessek mint a
legszegényebb földművelő és legalább egyetlen egyszer részesülhessek abban a
kegyelemben, hogy Jézust csak néhány pillanatig láthassam! Lelkiismeretem azonban így
szól: Erre örökkévalóságokon át sem leszel méltó! - S erre ismét csak bűnökkel telt
semmiségembe süllyedek vissza!
7. Egyetlen olyan gondolatom van csak, amely a legkönnyebben megvalósíthatónak látszik s
meg kell vallanom, hogy ez az én kedvenc eszmém. Ez pedig az, hogy bárhol lennél is te -
örökre melletted maradhassak. A földön ugyan éppen azokat szenvedhettem a legkevésbé,
akik az igazságot szemembe mondták - de Téged éppen azért szerettelek meg mindenek
felett, mert az igazságot legeslegbölcsebb, de egyben legeslegszelídebb bíró gyanánt tártad
elém. Ennél a kedvenc eszmémnél maradok meg mindörökre!"
8. Erre így szólok: " Nos, jól van, ha ebben áll a te legnagyobb szereteted, s ez a
legkedvesebb kívánságod, amiről később még jobban meg kell majd győződnöd - úgy ezt
rögtön meg lehet valósítani. A parttól s az Én kunyhómtól már nem vagyunk messze.
Foglalkozásomat már ismered, révkalauz vagyok a szó igaz értelmében, s te abban
segítenifogsz nekem. Fáradozásunk gyümölcsét földecskémen találjuk meg, melyet szabad
időnkben szorgalmasan megmunkálunk. Most nézz csak körül, s még valakit látsz magad
mellett, aki híven velünk tart."
9. A püspök az egész tengeri út alatt most fordul először hátra és megpillantja maga mögött
Péter angyalt, mire nyakába borul és bocsánatot kér tőle, amiért ócsárolta.
10. Péter szeretettel öleli meg a püspököt és kijelenti, hogy boldog lehet, amiért szíve
mélyéből így választott.
11. A hajócska közben a parthoz ér, mindhárman kiszállunk és egy cölöphöz erősítjük.
Azután a kunyhóba megyünk.

17. Fejezet MINDHÁRMAN A RÉVKALAUZ HÁZACSKÁJÁBAN –

MÁRTON ÁLDÁSOS REGGELI ÉTKEZÉSE ÉS HÁLÁJA – MÁRTON ÚJ
MUNKÁJA A TAPASZTALT HAJÓSOKNÁL

Eddig inkább sötét volt - mint világos, a kunyhóban azonban a sötétség oszladozni kezdett és
jóleső derengés váltotta fel. Természetesen csakis Márton püspök számára, mert Engem és
Pétert állandóan a legfényesebb és megváltozhatatlan örök világosság vett körül.
2. A püspök szemei előtt azért kezdett most derengeni, mert szívében már a szeretet
ébredezett és mivel kegyelmem folytan már sok földi szennyet önként eltávolított bensejéből,
és ezt még tovább folytatja is.
3. Nos mi történik most a kunyhóban - így kérdezhetnétek? Türelem - először az Én
kenyeremmel, az élet kenyerével megerősítem a püspököt, azután a szolgálatára vonatkozó
utasításokkal látom el. Beláthatjátok, hogy ez az ember ugyancsak ki lehet éhezve, hiszen
sem egész földi életében, sem pedig az azóta eltelt s előtte oly hosszúnak látszó hét nap alatt
sem volt része az élet kenyerében. Ezért tehát - Mintmondani szoktátok - hadd vágjon be egy
jókora adagot, hogy első éhségét csillapítsa.
4.Nézzétek csak, egyik darab kenyeret a másik után tünteti el szájában, s ez után a könnyekig
meghatva Mondja: "Ó Te legjobb barátom és most már szolgálatadóm is, milyen jó is Nálad
lenni! Fogadd legbensőségesebb hálámat és vidd azt tiszta szívedben Isten elé, mert én
magam sohasem leszek méltó arra, hogy hálaimával fordulhassak az Úrhoz, mivel nagyon is
gonosz bűnös vagyok!
4.Úgy, úgy, na ez igazán jól esett. Ó mily elképzelhetetlen hosszú idő óta éheztem,
szomjaztam és voltam sötétségben!? Ó köszönet neked, s a legnagyobb köszönet az Uramnak,
amiért megengedte, hogy megmentsél, jóllakassál, hogy olyanná lehettem, mintha
újjászülettem volna! És lám most már olyan világos lesz, mint a tavaszi napfelkeltekor? Ó
mily gyönyörű is itt! Legkedvesebb – barátom, és s te is első vezetőm - most már túlságosan
is jóllaktam, adjatok valamilyen munkát, hogy nagy jótéteményeteket ha csupán elenyésző
csekély mértékben is meghálálhassam két kezem szorgalmával és irántatok való nagy
szeretetemet bebizonyíthassam!"
5. Erre így szólok: "Jöjj velünk, menjünk ki a kunyhóból és mindjárt tömegével akad
munkánk. Lásd, most újra itt vagyunk a tengerparton. Ott vannak a hálók, hozd ide azokat
testvéred segítségével a hajóba. A tenger ma csendes, s ezért jó fogásunk lesz!"
6. Három jó merítő és egy vontató hálót hozunk a hajóba s a püspök ezt mondja: "Ah ez aztán
vidám munka! Így nekem is tetszik a tenger, midőn azonban a laza parton állva vártam a
pusztulásomat, akkor rettenetes volt! Arról azonban még álmomban sem hallottam, hogy a
szellemvilágban halak is vannak!?"
7. "És még milyen halak - mondom Én - bizony furcsán fogod magad érezni ennél a
munkánál, mert a mi feladatunk most az, hogy ebből a tengerből mindem halat kihalásszunk!
De azért nem szabad elcsüggedned, majd menni fog ez a munka, persze türelem, bátorság és
férfias szilárdság kell hozzá!
8. Emellett gyakran olyan veszedelemben forogsz majd, hogy elveszettnek tartod magadat.
Olyankor nézz Énrám, s tégy úgy mint én, akkor minden csakis előnyödre válik. Minden jó
dolog eléréséhez fáradozás, türelem és kemény munka szükséges! Most oldjátok el a hajót és
menjünk a nyílt tengerre!"
9. Miközben tova siklunk a hajónkkal - így szól a püspök: "De barátom itt már borzasztó
mély 1ehet a tenger, hiszen a víz majdnem szénfekete. Ha valami baja esne a hajónak - mi
lenne velünk?"

18. Fejezet HALÁSZATON

Mondom Én: "Csak semmi félelem barátom! Mi üdvös dologban járunk e tengeren,
akármilyen mély is, nincsen mitől félnünk! Vigyázzatok ott ahol úgy hullámzik a tenger, egy
szörnyűséges nagy hal van - ott vessétek a vízbe a vontató hálót! Csak gyorsan ám - nehogy
megszökjön előlünk!
2. A két ember kiveti a hálót, s már benne is van a szörny, s mivel átszakítani nem bírja -
nyílsebesen úszik tova - magával ragadva a hajót.
3. A püspök megrettenve kiáltja: "Az Istenért, mi lesz most! El vagyunk veszve! Hiszen ez a
szörny legalább háromszor nagyobb hajónknál úgy, hogy csak fejének fele része fér e1 a
hálóban. Még ha ki is fognánk - mit kezdhetnénk vele! Ó Uram segíts, most még őrültebb
sebességgel száguld tova hajónkkal! Uram segíts!"
28
4. Péter megszólal: " Ne légy gyermekes! Hadd rohanjon a hal amerre, s ameddig akar! Öreg
halász létemre tudom, hogy ameddig feje a hálóban van, nem merül alá. Ha belefáradt a
rohanásba, majd elcsendesedik, s akkor könnyen hatalmunkba kerítjük, s a partra vonszoljuk.
Odanézz éppen a part felé száguld, de már nem sokáig!
5. Már elfeledted amit a mi szeretett Mesterünk mondott? Látod Ő milyen nyugodt - legyünk
hát mi is azok! Akkor kell majd serénykedni, ha így szól: Utánam, fel a munkára! Nálánál
nincsen különb mestere a halászatnak! Most pedig vigyázz, rögtön megkezdődik a munkánk.
6. Péter - mondom Én - vedd a nagy csáklyát, döfd erősen állkapcsa mögé, te meg Márton
barátom ugorj gyorsan a partra, s erősítsd a hajó kötelét egy cölöphöz. Azután ugorj vissza a
hajóba, fogd a másik
csákját és tégy úgy mint Péter.A szörnyeteg már kifáradt, s most könnyen elbánunk vele!
Tehát csak szaporán!!!"
7. Márton püspök meg is teszi, amit mondottam, s a hajóba visszaugorva megragadja a
csáklyát, a hal másik oldalába döfi, s így az a parthoz van erősítve.
8. "Menjetek a partra - szól az Úr - és hozzátok a kötélre erősített nagy szigonyt, mely a
kunyhó melletti fészerben van. Addig én majd jobban a partra húzom a halat, s ti ott a
szigonyt a fejébe szúrjátok. Márton barátom ne ijedj meg, ha a hal csapkodni fog, csak
bátorság és kitartás, akkor minden megy! Adjátok a kezembe a két csáklya végét, és
menjetek!"
9. Minden így történik. Midőn azonban az éles szigony a hal elevenébe hatol, isszonyú erővel
csapkod maga körül, s olyan hullámokat hajt az új halász felé, hogy Mártont néhányszor
teljesen elborítja a víz. Azonkívül a hal kitátott óriási szája is nagyon közel kerül Mártonhoz
kit persze rémület tölt el, de még jobban aggódik miattam midőn látja, hogy a hal farkának
csapásai a hajót többször a hullámok csúcsáig feldobják.
10. Péter azonban biztatja: "Fogd csak jól meg a kötelet testvér, és szedd össze minden
erődet, másként ez a rettenetes szörny a tenger fenekére ránt le bennünket, s ott bizony aligha
lenne jó sorsunk.!"
11. Márton így felel: "Ó testvérem - bárcsak mögéd állhatnék. Ez a rettenetes szörny folyton
felém tátja a száját és Mesterünkmajdnem az orrom alá tolja ezt a szörnyeteget, pedig ennek
legalább is három ölnyi a szája, s mikor összecsukja, vagy száz vedernyi vizet zúdít reám! Óh
kétségbeesetten keserves és veszedelmes egy munka ez! Még gályarabok számára is
túlságosan kemény lenne.Óh, ah, brr, brr - lásd, most megint egész vízzuhatag ömlött reám, s
a száját megint felém tátogatja! Ha, ezt már nem bírom tovább! A víz is olyan hideg, hogy
úgy érzem magamat, s annyira didergek, mintha mezitelenül feküdnék a jégen. Na - már
ismét felém tátja a száját! "
12. Nos - szól Péter - vedd ezt a pecket peckeld fel a száját, akkor nem tátogatja többé."
"Ide vele - kiáltja Márton - már a helyén is van! Na, te hatalmas vadállat, most aztán már nem
kapkodhatsz felém! Ez igazán jó gondolat volt tőled, csak kár, hogy előbb nem jutott eszedbe,
akkor legalább nem lettem volna csuromvizes! De még így is jó!
13. A hajóról így szólok hozzájuk: "Most már jól van! A szigonykötelet erősítsétek egy
cölöphöz, azután gyorsan vissza a hajóra! Ez a hal már a mienk, s nem fog megszökni. A
hajót pedig oldjátok el, hogy kijuthassunk a nyílt tengerre, hátha még jobb fogást csinálunk
hamarosan!"
14. Úgy tesznek, ahogyan mondtam. Bár Márton püspök ugyancsak vakarja a füle tövét, mert
egyszerre ennyi elég volt neki. Azért azonban mégis úgy tett, ahogyan elrendeltem.
15. Miután mindketten beszálltak a hajó nyílsebesen suhant tova a nyílt tenger felé.
16. Közben Mártonhoz fordulva megjegyzem: "Barátom itt meg kell szoknod, hogy állandóan
jókedvű legyél, mert aki zúgolódva fog munkához - annak ritkán sikerül valami! Tehát
türelem, bátorság, kitartás, s a munka befejezése majd örömödre szolgál.
17. Mert kedves barátom, itt a szellemvilágban szó sincsen arról, amit a földön annyiszor
elmondottak: Nyugodjék békében! Ellenkezőleg - itt az járja: Dolgozzatok, ameddig nappal
van! Elég, ha éjjel pihen az ember, amidőn úgysem lehet dolgozni! Mivel te éjszakai
sötétségben éltél - nem is dolgoztál, most azonban, midőn számodra is kivilágosodott -
dolgoznod kell! Isten országa - a munka országa, nem pedig a semmit tevőké és a
breviáriumból imádkozóké! Tehát csak bátran rajta, munkára!
18. Nézzetek csak arra észak felé, hol még homály fedi a tenger felületét. Ott hevesen
hullámzik a tenger, pedig szél sincsen, ezért csakis egy hatalmas nagy hal lesz ennek az
okozója! Gyorsan arrafelé tehát - fel a munkára, ezért a halért érdemes lesz fáradozni!"
19. "Ó barátom - mondja Márton püspök - ez majd végül elpusztít bennünket az ördög
segítségével! De minek is kell itt a szellemvilágban ennyi és még hozzá ilyen őrült nagy hal?
Talán itt is böjtölnek, s olyankor csak halat esznek? Vagy talán elszállítják máshova vagy
esetleg eladják a halak húsát zsírját?"
20. "Gyorsan kardot a kézbe - szólok én - mert ez itt egy tízfejű hidra! Már észrevett
bennünket, s egyenesen felénk rohan. Péter – te már tudod, hogyan kell az ilyennel elbánni, te
pedig Márton püspök tégy úgy mint testvéred! Mihelyt a hajófedélzetre dugja fel
kígyóformájú fejét, gyorsan le kell csapni, míg mind a tíz feje le nincs csapva. A többit majd
én intézem el. A szörnyeteg már itt is van, fogjatok tehát hozzá!"
21. Nézzétek csak, Péter ugyancsak vagdossa ám egyik hidra fejet a másik után, Márton
püspököt azonban olyan borzadály tölti el, hogy rémületében azt sem tudja, mihez fogjon.
Mikor már a tizedik fejet is levágta Péter a hidra fekete páncélszerű testéről a tenger körös-
körül vörösre van festve a vérzuhatagtól és hevesen hullámzik a dühöngő szörnyeteg
csapkodásától, amely Márton püspök szemében 111 öl hosszú, s ugyanolyan széles.
22. Most így szólok: "Péter tedd vissza a kardokat helyükre, s add ide a nagy csáklyát, hadd
döfjem a szörnyeteg hasába, te meg Márton püspök vedd át a kormányrudat és irányítsd a
hajót a hetedik fok szerint keletre, akkor csakhamar a parton leszünk ezzel a kitűnő
zsákmánnyal!"
23. Minden így történik, s a hajó - maga után húzva a szörnyet szélsebesen halad a part felé.
24. A part közelében Márton püspök az előbb fogott nagy hal után kémlel, de hűlt helyét sem
találja.
25. "De mi ez - szólal meg Márton - mi ez? Minden erőnk latba vetésével s igazán rettentő
fáradtsággal elfogjuk, s ide cipeljük ezt a szörnyeteget, s addigra az első már sehol sincsen!
Azt hiszem, nem volt elég jól kikötve! "
26. Ejnye, ejnye, ez már mégis furcsa dolog! Mennyi fáradtságunkba került, míg ezt a
fenevadat elfogtuk, s most még sincsen belőle semmi hasznunk! Kedves barátaim ezt a
zsákmányt már jobban erősítsük meg a parton, hogy veszendőbe ne menjen, amíg újabb
fogásra indulunk!"
27. " Sohse aggodalmaskodj - felel Péter - az első hal már el van helyezve, van itt még sok
munkás, kik már tudják mi a dolguk, ha a fogást partra tesszük. Most ugorj ki, erősítsd meg a
hajót, s a Mester és én majd a partra húzzuk a zsákmányt."
28. Márton püspök nagy szemeket mereszt erre, de megteszi, a amit Péter mondott, s mi
ketten is úgy cselekszünk.
29. A második zsákmány partra vonszolása után így ez a fogás is sikerült, ezzel egyik
főmunkánk be is fejeződött. Most a merítő hálóval fogunk kisebb halakat kihalászni s a partra
dobálni. A két legnagyobb szörnyeteget már elejtettük, hasonlóak már nincsenek is ebben a
tengerben. Fogjunk tehát hozzá a könnyebb munkához. Menjünk tehát a hajóra és próbáljuk a
kisebb halak kifogását!
30. Amit elrendeltem - az megtörténik. Én a hajót kormányozom, ketten pedig a merítő
hálóval dolgoznak. A munka jól halad, minden merítésre megtelnek a hálók mindenféle
hallal, s ezeket gyorsan a partra dobálják. A halak azonban rögtön semmivé válnak, mihelyt a
partot elérik.

19. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK TÖPRENGÉSE A HALAK ELTŰNÉSE ÉS A

HASZONTALAN MUNKA MIATT – PÉTER TALÁLÓ VÁLASZA,
UTALÁSSAL EGY KATOLIKUS PÜSPÖK SZELLEMTELEN, ÜRES
TÉNYKEDÉSÉRE

Minél tovább tart a halak megsemmisülése, annál jobban bántja ez Márton püspököt,
úgyhogy végül bosszúsan így dörmög magában: Miféle ostoba, bolond munka ez? Már
egészen oda vagyok a folytonos emelgetés és dobálástól - és emellett az egésznek semmi
értelme nincs. Egyetlen hal sem marad meg - hanem eltűnik, mint a vaj a napmelegben. Nahát
ez igazán rendkívül buta egy dolog!
2. Utána kellene néznem egyszer, hová tűnnek el oly gyorsan ezek a halak! Hm, hm - semmit
sem veszek észre. Most kollégám dobott ki egy csomó halat és semmi sem marad meg belőle
a maradandóság e birodalmában! Mondhatom szép maradandóság! Hiszen a földön sem
marad sok abból - ami létezett - de semmiről, mint itt - szó selehet ott! Itt pedig semmi sem
marad meg!
3. Már előre örültem a főtt lazacnak, kecsegének vagy másféle halnak - de ebből most már
semmi sem lesz, mert e szellemvilág levegője úgy látszik különösen a halakat pusztítja el oly
gyorsan. Nem vagyok ugyan még éhes, de egy kis étvágyam azért mégis van, és a lazacra
való kilátás bizony csiklandozza ínyemet!
4. Milliószor jobb ugyan itt, mint előző helyzetem volt, de ez a halászfoglalkozás az egész
örökkéválóság tartamára mégsem lenne kedvem szerint! Az is csodálatos, milyen soká tart itt
a hajnali szürkület, anélkül hogy a napfelkelte bekövetkezne!
4. Különös egy világ, különös egy lét! Akárhogyan is nézzük forgatjuk - ostoba dolog s az is
marad. Ez a két egyedüli barátom ugyan nagyon-nagyon bölcsen beszél, de cselekedetben
annál ostobább. Vegyük csak ezt a haszontalan, céltalan halászást! Miféle egy őrülten buta
egy munka ez, s ők ketten mégis oly komolyan veszik, mintha attól függne az örök üdvösség!
De mit tegyek? Jobbat nem választhatok, várhatok s így menjen csak minden Isten nevében
tovább. Halászgassunk tehát ezeket a levegőből álló halakat, talán majd valami más egyéb is
előkerül!"
5. Péter megkérdezi Mártont: "Mit mormogsz te folyton? Talán elfáradtál?"
6. "Fáradt éppen nem vagyok - feleli a püspök - de megvallom neked barátom, hogy ezt a
munkát kissé furcsának találom, bár nagyon is meg vagyok győződve arról, hogy te és
különösen Mesterünk igen bölcs férfiak vagytok!
7. Lásd, már jó ideje csupán a levegő számára dolgozunk, azaz semmiért! Az első nagy hal
már eltűnt és a másodikat, a tíz fejű hidrát sem látom sehol! Ezek az apró halak meg még a
levegőben semmivé válnak. Kérdezem: ugyan mire való az efféle hiábavaló munka?
8. Mint említettem, elismerem, hogy nagyon bölcs férfiak vagytok, s lehet, hogy e munkának
is igen bölcs célja van, s azért hadd tudjam meg én is, miért végezzük ezt a látszólag
haszontalan munkát és mire lesz ez jó?"
9. Péter így felel: "Ejnye kedves barátom és testvérem, mondd csak - midőn te még püspök
voltál a földön, mennyi - ennél is haszontalanabb munkát végeztél! És vajon szabad volt-e
megkérdezni valakinek, hogy tulajdonképpen mire voltak jók, s hogy a valóságban volt-e
valami igaz alapjuk az olyan ténykedéseknek, mint például a harangok, orgonák felszentelése,
a különféle szertartásos ruhák használata? Vajon miféle értelme-jelentősége lehetne a papi
fövegnek, köpenynek, ingnek, stólának, miseruhának és ezernyi más dolognak? Vajon miféle
erő rejlik a különféle szerzetesi kámzsákban? Miért van egyik Mária képnek nagyobb
csodatevő hatalma - mint a másiknak? Mért van hatalma Flóriánnak a tűzzel, Nepomuknak a
vízzel szemben, mikor pedig mindkettőjüket vízbe fojtották, az egyiket Felső-Ausztriában
Linznél a Dunába, a másikat Csehországban, Prágában a Moldvába?
10. Miért nincsen Jézus felsorolva a 14. segítő szent között és miért fohászkodnak az emberek
a könyörgő litániában először Isten irgalmasságához és utána miért kérik mégis a szentek
közbenjárását? Talán Istent arra akarják indítani, hogy a szenteket hallgassa meg? De ha
mindjárt kezdetben Istent kérik, miért fohászkodnak akkor a szentekhez?
12. Miért imádkoznak az úgynevezett rózsafüzér imánál Máriához tízszer és az Úrhoz csak
egyszer? Miért vannak a templomban kicsiny és nagy, fából és fémből készült keresztek és
legalább még egyszer annyi Mária mindenféle formában?
13. Vajon miféle különbség van szellemi tekintetben az ünnepies mise és a csendes mise
között? Vajon mikor rendelte el Krisztus, Péter vagy Pál az ilyen - különböző díjszabású
vértelen áldozatot? Milyen lehet Istennek a szíve, ha tetszését találja abban, midőn azt látja,
hogy Fiát naponta milliószor és még többször is feláldozzák?
14. Lásd kedves barátom, a földön ezer és még számtalan teljesen üres és szellemtelen
ténykedést végeztél, anélkül, hogy valamit is hittél volna és az ilyen haszontalan
tevékenységben, mégsem jutott sohasem eszedbe, hogy ezt kérdezted volna magadban: "Mire
való ez a haszontalan munka?" Azt mondanád - megfizették neked! Helyes, itt sem dolgozol
ingyen! Mit akarsz tehát?
15. Azt mondom neked, ez a munka távolról sem oly haszontalan, mint a földön végzett
munkád volt! A jövőben tehát ne dörmögj magadban, hanem beszélj nyíltan mi bánt, s akkor
csakhamar véget ér ez az üres halfogás. De ha még továbbra is megmaradsz a római
egyházban szokásos titokzatosságodban, akkor még sokáig lesz mit halászgatni, s a halak
még továbbra is éppen úgy semmivé válnak, mint a mi oktatásunk a te szívedben! Értsd ezt
meg,s most fogd újra merítőhálódat és dolgozz vígan tovább!"

20. Fejezet A HALÁSZAT SZELLEMI DORGÁLÓ MEGFELELÉSE – A

LÉLEK ÖSSZETÉTELE MÁRTON MENTEGETŐZÉSE BŰNÖSSÉGE MIATT
S AZ ÚR DORGÁLÓSZAVAI

Márton püspök e tanács szerint cselekszik, s közben így szól: "Úgy, úgy, most már kissé
könnyebben érzem magamat, mivel már tudom miért kell ezt a munkát végeznem és hogy
végül is mire jó ez a haszontalannak látszó dolog!
2. Amennyire szavaidból megértem ezek a halak az én bűneimet jelképezik, éspedig nagy
halak a főbenjáró bűneimet, a kisebbek meg számtalan, kevésbé jelentékeny hibámat! Azt
azonban nem vagyok képes megérteni, miként változhattak át az én különféle bűneim e
tenger halaivá?
3. Ez a tenger bizonyára a vízözönből ered, s ebben benne foglaltatnak az emberi halálos
bűnök tömegei, s már előre benne voltak az én bűneim is! Csakis ilyen módon tudom
magamnak ezt megmagyarázni másként képtelen vagyok erre!
4. De az, hogy a bűnöknek ebben az áradatában miért kell a bűnöknek halak alakjában
szerepelni, az már meghaladja az én korlátolt felfogási képességemet.A Mindenható azonban
- ki ebben a végtelen nagy mederben a szellemvilág számára megőrizte a régi vízözön
áradatot bizonyára világosan látja is ennek célját!
5. Ezért nem is akarok tovább fürkészni, hanem folytatom a halászást, hogy a bűnöknek
engem terhelő része mihamarább ki legyen merítve!"
6. Erre így szólok: "Jól van így barátom, csak szorgalmasan! Lásd, egy csapásra nem dől ki a
fa, de türelemmel mindent el lehet érni! Ez ugyan nem Noé idejéből származó víz, és a
kihalászott halak sem a te előzetes bűneid, de azért mégis a bűnök áradata ez, csak nem a te
előzetes, hanem a földön valóban elkövetett bűneid vannak benne.
7. Hogy bűneidnek vízi szörnyetegek és mindenféle hal formája van, annak az az oka, hogy
minden egyes bűn tökéletlenebbé teszi a lelket s e tökéletlenség szétszaggatja végtelen sok
részből álló ősállapotát, ez pedig a vízben kezdődik és az Isten iránti szeretet tüzében válik az
ember szívében, tökéletes isteni képmássá.
8. Testet öltésed idején azonban egész lelket kaptál, s ez egészben meg is volt gyermekéveid
alatt. Mivel azután nem Isten rendje szerint hanem állati módon éltél, a lélek pedig állati
szubstanciákból van összetéve - sokat elvesztettél lelkedből és lásd, most ezt a sok elvesztett
részt kell az áradatból kihalásznunk, hogy lelkedet kiegészítsük. Ha ez megtörtént - akkor
foglalkozhatunk csak szellemeddel, s annak egyesítésével. Légy tehát szorgalmas, türelmes és
csakhamar be fogod látni, mi dolga van itt egy igazi révkalauznak.
9. Ezek a halak cselekedeteidet jelképezik, mivel azonban minden cselekedeted bűn volt,
rögtön megsemmisülnek, mihelyt Isten napfényére kerülnek, s ez megfelel annak, ami meg
vagyon írva:
10. Isten országa egy halászhoz hasonlatos, ki sok halat fogott hálójában. Midőn aztán hálóját
felvonta, csupán a jókat tartatta meg,s a rosszakat pedig visszadobta az áradatba a
pusztulásba!
11. Már nagyon sok cselekedetedet kihalásztuk halak alakjában és lásd Isten napfényén
megsemmisültek. Miért van ez? Azért, mert ezeket elemészted, s felhasználod szétbomlott
lelked kiegészítésére! De mikor lesznek e vízben maradandó cselekmények is
megtalálhatóak? Mindaddig, amíg nem érzel bensődben szeretetet Isten iránt, addig még sok
haszontalan munkát fogsz végezni!
12. Jegyezd ezt meg magadnak és tudd meg most már, mi a célja mindennek, akkor igazi
alázatban, türelemben, bűnbánatban végezd munkádat, hogy valódi rendeltetésedhez
eljuthass, valamint tiszta látáshoz és saját igazi és a kegyelemből fakadó ítéletedhez! Így
legyen!"
13. Márton püspök munkáját folytatja, s e szavak felett gondolkozik; egy kis idő múlva
azután Hozzám fordulva mondja: "Halljad kedves Mester - ki úgy átlátsz egész földi
életemen, mint az aranyműves a gyémánton - jellemed tekintetében csupa szeretet vagy
ugyan, de jogos dorgálásodban kíméletlenebb vagy a legleplezetlenebb igazságnál is!
14. Persze nagyon is igaz, hogy minden tettemnek, cselekedetemnek már azért is förtelemnek
kell lenni az Úr, az Isten előtt, mert egész földi életemben mindig hamisságban jártam és
részben kényszerülve is voltam erre, s ezért cselekedeteim is csak gonoszak lehetnek, amit
most világosan belátok! Azt azonban még ha angyal lennél is, el kell ismerned, hogy az
ember nem önmaga oka minden gyarlóságának bűnének, ezért nem is lehet mindenért teljes
mértékben felelőssé tenni.
15. Ha önmagam teremtettem volna s azután önmagában neveltem volna magamat, akkor
valóban magam is lennék oka minden cselekedetemnek, ezekért számadással is tartoznék és
jogosan elítélhető is lennék. Így azonban kissé túl szigorúnak találom azt, ha minden
cselekedetem kárhozatra ítéltetik, ha rögtön a halálos bűn bélyegét sütik reám mert
elkövettem őket.
16. Ha egy rablónak a fia szintén rabló lesz, mivel egyebet nem is látott, hallott és tanult, mint
rabolni-gyilkolni - kérdezem, lehet-e neki ezeket felróni?
17. Vajon lehet-e a tigrist kárhoztatni azért, amiért oly kegyetlen s vérszomjas? Vajon ki adta
a viperának a méregfogat?
18. Tehet-e a forró Afrikában élő vadember arról, hogy megeszi az embert, ha elfoghatja?
Miért nem száll alá a mennyekből egy angyal vagy egyéb jó szellem, hogy jobbra oktassa őt?
Vagy Isten néhány billió embert pusztán csak a kárhozatra teremtett volna - hiszen ez
határtatlan zsarnokság lenne?!
19. Én tehát úgy vélem - mindenki csak magáért feleljen, nepedig, olyan idegen dologért -
ami nemis lehet az ő bűne!"
20. Erre így szólok: "Barátom, ellenvetéseddel nagy igazságtalanságot követsz el Velem
szemben. Hát nem látod, hogy éppen azért nem engedjük hogy magad végezd ezt a munkát,
mert már régóta felismertem bensődben sztoikus elveidet.
21. Lásd, azt a részt - ami elhanyagolt nevelésed terhére róható fel - Péter testvéred vállalta
magára - ami pedig Teremtődet terhelné - azt Én vettem vállaimra!
22. És azt hiszed emellett te teljesen ártatlan vagy? Komolyan állíthatod ezt? Hát nem
ismerted meg Isten törvényeit és bizonyára a polgári rend törvényeit is? Nem voltál-e itt is,
ott is és tudtad, hogy bűnt követsz el? Midenkor lelkiismereted hangja megszólalt - ennek
ellenére is végrehajtottad a rossz cselekedetet. Mondd - ennek is nevelésed és a Teremtő volt
az oka?
23. Szüleid az adakozás példaképei voltak, s ha te mégis keményszívű voltál a szegényekkel
szemben, annak is a nevelés volt az oka?
24. Szüleid alázatos szívűek voltak Isten igéje szerint, te azonban büszke és uralomvágyó
lettél - nos ez is nevelésed vagy éppen Teremtőd bűne?
25. Látod, látod, milyen igazságtalan vagy a Teremtővel szemben! Ismerd ezt be és légy
alázatos, most Isten előtt minden mentegetődzéseddel sem mégy semmire - hiszen minden
hajszálad számon van tartva!
26. Szeresd Istent mindenekfelett, valamint testvéreidet is, és megtalálod az igazságot! Így
legyen!"

21. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK BÖLCSELKEDŐ, OSTOBA KIFOGÁSA,

SZERETETTELJES ÉS ISTENI KOMOLYSÁGÚ LELKIISMERETI TÜKÖR

"Istent mindenekfelett, felebarátunkat pedig mint önmagunkat szeretni - mondja Márton

püspök - igen egészen rendben levőnek találom ezt, csak tudnám, hogyan kell ezt megtenni!
Mert Istent a legtisztább szeretettel kellene szeretni, sőt lehetőleg felebarátunkat is így kellene
- de vajon honnan vegyék a magamfajta emberek az ilyen szeretetet, s miként ébresszék azt
fel önmagukban?
2. Ismerem a barátság érzését, ismerem a női nem iránti szeretetet, az érdeken alapuló
gyermeki szeretetet szintén ismerem, csupán a szülőknek gyermekeik iránti szeretetét nem
ismerem! Vajon hasonló lehetne-e ez az Isten iránti szeretet a szeretet említett nemeihez,
melyek valamennyien a legtisztátalanabb forrásból erednek, amennyiben csupa teremtett
lényre irányulnak?!
3. Azt állítom: az ember, teremtmény létére épp oly kevéssé képes Istent szeretni, mint agy
óramű a készítőjét. Ehhez olyan tökéletes Isteni szabadság lenne szükséges, amellyel
legfeljebb a legmagasabb rangú arkangyalok dicsekedhetnek, hogy Istent saját szentsége
folytán méltóképpen szerethessék. Márpedig hol van az ehhez szükséges isteni szabadság a
legalacsonyabb, legszentségtelenebb fokon álló embernél?
4. Istennek meg kellene elégednie azzal, ha teremtményei úgy szeretnék Őt, ahogyan egymást
szeretik, így a gyermekek szüleiket, az ifjú a szép lányt, egy igazi testvér testvérét, a szegény
ember jótevőjét, az uralkodó trónját, vagy minden ember önmagát!
5. De még ehhez is hiányzik a látható tárgy, sőt még az a képesség is, hogy az ember ezt a
legmagasztosabb lényt valamiképpen elképzelhesse! Mert milyen is Isten? Ki látta már Istent
az emberek közül? Ki beszélt már Vele? Hát lehet-e szeretni egy olyan lényt, akiről az ember
a legcsekélyebb fogalmat sem alkothat magának? Egy olyan lényt, akinek léte nem a
történelmen, hanem csupán legendán alapul, s e legenda mindenféle titokzatos és költői
ékességekkel s a szigorú ősi zsidó erkölccsel van keresztül-kasul szőve!"
6. "Barátom - szólok Én - ezt mondom neked -, ezzel az ostoba szapulásoddal a te annyira
szennyes ruhádnak egyetlen foltját sem lennél képes tisztára mosni! A földön elegendő
tárgyad, alkalmad volt! Tömegesen voltak szegények, árvák, özvegyek és egy sereg egyéb
ínséges ember! Miért nem szeretted őket, hiszen volt benned szeretet, mert önmagadat
mindenekfelett szeretted!?
7. Saját szüleidet is csupán azért szeretted, mert mindennel elláttak, s ha kevesebbet adtak
neked, halálukat kívántad és vártad, hogy örökölhess utánuk!
8. A neked alárendelt papokat csak addig szeretted, amíg bőséges áldozatokat hoztak neked, s
mihelyt ezek kimaradtak, legkérlelhetetlenebb zsarnokukká á váltál!
9. A gazdag és áldozatkész híveket megáldottad, a szegényeket kik semmit vagy csak keveset
áldozhattaka pokollal fenyegetted meg.
10. Az özvegyeket is szeretted ugyan, de csak akkor, ha fiatalok, szépek és gazdagok és arra
kaphatók voltak, ami neked jól esett. Az árvákat is szeretted, ha azok jól fejlett, csinos 1-20
év közötti leányok voltak.
11. Lásd, ha ezek voltak szereteted tárgyai, akkor persze lehetetlen volt, hogy szellemi
szemlélethez eljuthassál és a szeretetre legeslegméltóbb lényig felemelkedhessél!
12. Meg volt neked az Evangélium - miért nem kísérelted meg legalább egyszer életedben
egyetlen mondatát gyakorlatilag alkalmazni, hogy meggyőződjél róla, kitől származik e tan?!
13. Hát nincsenott megírva: "Aki az Én igémet hallgatja s a szerint él az szeret Engem,s akkor
Én eljövök s kinyilatkoztatom Magamat neki!”
14 Lásd, ha az Evangélium egyetlen mondatát gyakorlatilag alkalmaztad volna,
meggyőződhettél volna, hogy először is ez a tan Istentől való - másodszor pedig Isten olyan
szemlélhetővé vált volna számodra is, mint ezrek számára, kik pedig náladnál sokkal
jelentéktelenebb emberek voltak.
15. Meg van írva az is: "Keressetek s találni fogtok, kérjetek és adatik nektek, kopogtassatok
s megnyittatikelőttetek!" Megtettél-e ebből valamit? Lásd, mivel mindebből soha semmit sem
cselekedtél meg, nem is juthattál el Isten szellemi szemléletéhez, s ezért esztelen beszéd, ha
azt mondod, azért nem vagy képes Isten szeretni, mert Isten elvont fogalom számodra. Hiszen
nem lett volna az, ha e célból a legcsekélyebbet is megtetted volna valaha! De Én azt
kérdezem tőled, vajon melyik kép előtt tudtad volna Istent megközelíteni ate szennyes
forrásodból eredő szereteteddel, ami aztán kőszívedből néhány szikrát csiholt volna ki, hogy,
Isten képe bensődben megelevenedjen? Lásd most hallgatsz - nos, Én majd megmondom.
16. Halljad tehát: akkor tudnád ezt megtenni, ha Isten a legszépségesebb nő lenne, ha téged a
legnagyobb hatalommal, ékességgel ruházna fel, ha emellett megengedné, hogy soha meg
nem gyengülő férfiúi erővel bujálkodhass a legszebb leányokkal és ha egyébként is mindent
megadna, amit elképzelésed szerint kellemesnek tartasz, s végül még istenségét is reád
ruházná, hogy az egész végtelen teremtésben tetszésed szerint garázdálkodhass.
17. Lásd, te csakis ilyen feltételek mellett tudnád Istent szeretni! A szegény, megfeszített
Jézus képe láttán azonban az Istenség fogalma elviselhetetlen, visszataszító, sőt utálatos és
megvetésre méltó volt előtted.
18. Ilyen körülmények között aztán persze azt kell kérdezned, hogyan is lehet Istent a hozzá
méltó legtisztább szeretettel szeretni? Ennek oka pedig - mint már rámutattam - az, hogy te
soha nem is akartad Istent megismerni és szeretni. Ezért nem is tettél soha semmit ennek
elérésére, attól tartva, hogy talán mégis jobb szellem költözik beléd és alázathoz, felebaráti
szeretethez, s ennek révén Isten megismeréséhez és szeretetéhez vezethetne!
19. Lásd, ezért kérdezed most - miként lehet Istent szeretni! Már pedig, ha testvéreidet - kiket
látsz - nem akarod szeretni, hogyan szerethetnéd Istent, Akit még nem láttál, mivel nem is
akarod látni!
20. Lásd - mi ketten igazi testvéreid és barátaid vagyunk, szívedben azonban mégis állandóan
megvetsz bennünket, amiért segítségedre vagyunk és amiért átlátunk rajtad! Itt fordíts
szíveden! Kezdj el bennünket jótevőid gyanánt szeretni, s akkor ostoba bölcselkedésed nélkül
is megtalálod az Isten szívéhez vezető utat, úgy, ahogyan azt kell! Így legyen!"
21. Márton püspök erre ismét megszólal: "Istenem, igen, igazad van! Én nagyon is szeretlek
és becsüllek benneteket bölcsességetek s azzal együtt szeretetetek, erőtök, türelmetek és
kitartástokért, s ha Te kedves Barátom nem beszélnél mindig úgy, hogy szavaidból folyton
csak kárhozatosságom teljes súlyát látnám meg, akkor már régóta szinte szerelmes lennék
Beléd! De éppen szavaidnak ez az átható éles volta inkább félelemmel mint szeretettel tölt el
engem Irántad és Péter barátom iránt! Beszélj velem tehát kissé kíméletesebben, s akkor
minden erőmből szeretni foglak Téged!"
22. Mondom Én: "Barátom, olyat követelsz Tőlem, amit legteljesebb mértékben megadok
anélkül, hogy erre felszólítottál volna! Azt hiszed talán a hízelgő beszédű az igazi barát vagy
talán az, aki csupa tiszteletből nem meri az igazat nyíltan megmondani? Ó akkor nagy
tévedésben vagy.
23. Egyetlen hajad szála sem jó, a szeretet egyetlen cselekménye sem ékesít. Ha cselekedtél is
olyasmit, ami a világ szemében kedves és jó tettnek látszott - az is csak gonosz dolog volt.
Mindent csupán számításból cselekedtél – e mögött pedig mindig valami rejtett uralomvágy
lappangott!
24. Ha valakinek némi kis alamizsnát adtál - arról majdnem az egész világnak tudomást
kellett szerezni - mondd csak megfelelt-e ez az evangéliumi igének - mely szerint a jobb kéz
ne tudja - mit cselekszik a bal?
25. Ha valakinek egyházi ügyben jó tanácsot adtál, ezzel is csak mindig a saját malmodra
hajtottad a vizet!
26. Ha leereszkedőnek mutatkoztál, csak azért tetted ezt, hogy az alattad állóknak annál
jobban szembetűnjön a te nagyságod.
27. Ha szelíden beszéltél, ezzel is csak azt akartad elérni, amit a szirének énekeikkel s a hiéna
a sírással a bokor mögött, mert mindig mohó étvágyú ragadozó voltál!
28. Szóval a hajad száláig romlott voltál, s fejed búbjáig a pokolban voltál! Az Úr, az Isten
azonban megkönyörült rajtad, megragadott s ki akar szabadítani a pokol kötelékéből! Mit
gondolsz, lehetséges-e ez, ha nem tárják elédbe, milyen is vagy te?
29. Még sohasem láttad, mit csinálnak az órások a földön az elromlott órával, ha ismét
hasznavehetővé akarják tenni? Lásd, szétszedik a legkisebb részekig, megvizsgálják minden
darabját, megtisztogatják, az elgörbült részeket kiegyenesítik, lereszelik, ami hiányzik azt
pótolják, s végül újra összerakják az egész szerkezetét, hogy rendeltetésének most már
megfeleljen. Azt hiszed járna újra az elromlott óra, ha az órás kívülről fényesre tisztogatná
ugyan, belsejét azonban úgy hagynáahogyan volt?!
30. Te is egy óramű vagy, mégpedig olyan, amelyben egyetlen kerék egyetlen foga sincsen
rendben. A te megromlott létedet is széjjel kell szedni részeire, hogy megjavíttassál.
Mindennek az örök, megvesztegethetetlen igazság napfényére kell kerülnie, hogy magad is
láthassad, mi minden teljesen romlott benned!
31. Ha felismerted hibáidat, csak akkor lehet a ráspollyal, reszelővel, a fogóval s végül a
tisztító és fényesítő kefével munkához fogni, hogy belőled újra Isten rendje szerinti ember,
azaz egy egészen új ember legyen - most a jelenlegi ember, amilyen most vagy teljesen
hasznavehetetlen!
32. Márpedig, ha Én éppen ezt a munkát végzem rajtad - mondd csak nem érdemlem-e meg
tehát szeretetedet?"
 22. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK ALÁZATOS ÖNMEGISERÉSE ÉS
SZERETETÉNEK ÉBREDÉSE. A MEGVÁLTOZOTT KÖRNYÉK.A PALOTA
ÉS ANNAK PISZKOS BELSEJE. HASONLAT AZ AUGIAS ISTÁLLÓ
TISZTOGATÁSÁR ÓL.

Márton püspök így szól: "Igen, igen drága barátom, teljesen igazad van! Tulajdonképpen csak
most nyílnak meg szemeim és csak most érzek magamban igazi szeretetet - igen, most már
teljes szívemből szeretlek téged! Hadd szorítsalak szívemre; most látom csak mily, gonosz és
ostoba voltam és vagyok, Te pedig milyen jóakaróm vagy! Ó legdicsőbb barátom és te is első
vezetőm bocsássátok meg az én ostoba vakságomat!
2.De mi ez - hova tűnt el a tenger, hova lett hajónk? Hiszen itt most mindenütt szárazföld van,
s még hozzá mily gyönyörű mezőségek, csodaszép kert, s ott a kunyhó helyén oly nagyszerű
palota van – amilyent még sohasem láttam. Hogyan is történhetett meg ez?!
3. Mondom Én: "Látod testvérem, mindez egy szikrányi igazi, irántunk, testvéreid, barátaid
iránti szeretet folytán keletkezett. Bűneid tengerét gonosz következményeivel együtt
kiszárította és szíved iszapját termékeny talajjá változtatta. Megismerésed szegényes
kunyhóját a szeretetnek ez a szikrája palotává változtatta át.
4. De nézd csak, bármily gyönyörű zengés is mindez, mégsem látni sehol sem érett, élvezhető
gyümölcsöt. Nagyon hasonlít mindez a fügefára, mert ennek sem volt gyümölcse akkor,
midőn az Úr e gyümölcsre éhezett.
5. Azért most tevékenykedni kell, hadd serénykedjen szabadon a már felébredt szeretet, hogy
e fák csakhamar gyümölcsöt is hozzanak! Mert ahogyan a földön is minden a nap fénye és
melegének hatása folytán nő és érlelődik, ugyanúgy nő és érlelődik itt is minden az ember
szívének szereteténél és világosságánál! Ebben a világban mindörökre az ember szíve a nap!
6. Ezen jobb és új korszakodban számos alkalom fog kínálkozni arra, hogy szívedet
foglalkoztasd, erejét gyarapíthassd és minél többet gyakorolod a szeretetet - annál több áldás
fog e környéken szemed láttára mutatkozni!
7. Jöjj most velünk ebbe a palotába, ott majd megbeszéljük ezen új állapotod közelebbi
részleteit, s ott is számos olyan alkalmat találsz amelyek mind igénybe fogják venni szívedet!
Jöjj tehát testvér, kövess bennünket! Így legyen!
8. A palota belseje korántsem oly gyönyörűséges, mint külseje, s ez Márton püspököt a
következő gúnyoros kijelentésre készteti:
9. "Na ez is csak a látszat számára készült! Kívülről királyi pompa, belülről koldus nyomor,
olyan ez, mintha kívülről már díszesen el lenne készítve, belül azonban még meg sem lenne
építve!
10. Kedves barátaim meg kell vallanom, az előző kunyhó milliószor kedvesebb nekem ennél!
És mennyi szemét van belül! Ennyi szemét közepette Én - ki a legnagyobb tisztaságot
kedvelem - nem is bírom ki! Barátaim, dicső barátaim, kérlek benneteket, menjünk a
szabadba. Ezekben a szeméttel telt szobákban képtelen lennék egy jó gondolatra és inkább
romokká válnék - a javulás helyett, mert a házi szemetet különösen utálom.
11. "Halljad kedves testvérem és barátom - szólok Én - belátom, hogy e palotának belseje
nem tetszhet neked, de neked is be kell látnod, hogy szíved belseje - ami pontosan megfelel
ennek a palotának - éppen úgy nem lehet tetszetős Isten előtt - mint neked e piszokkal telt
szobák!
12. A pogányság idejéből származó mesék közül bizonyára hallottad azt is, amely
Herkulesmunkájáról szól, s amelyeket azért kellett neki elvégezni, hogy a mesében létező
istenek közé felvétessen. Ezen munkákhoz tartozott Augias istállójának kitisztítása is.
13. Nos, mit cselekedett ez a mesebeli hős Herkules? Lásd - egy folyót vezetett keresztül a
nagy istállón, s az csodásan rövid idő alatt kimosta az egész szemetet.
Azt mondom tehát neked - hasonlóképpen vezesd te is a szeretet egész áradatát bűneidnek
istállóján, szíveden keresztül, ez az áradat ott is a legrövidebb idő alatt kitisztítja a szennyet
szívedből!
14. Midőn még a saját bűneid áradatából keletkezett tengernél voltál, egy cseppnyi vagy
szikrányi szeretet elegendő volt, s a tenger kiszáradt és az iszap termékeny talajjá vált.
15. Ez a csupán szavaim, tehát külső eszköz által előidézett szikra, ezért csupán szíved
külsejét érintette és tisztíthatta meg, szíved benseje azonban megmaradt annak, ami volt -
azaz valódi Augias istállónak, s ezt csakis te magad tisztíthatod meg, irántunk, testvéreid és
legjobb barátaid iránti szereteted áradata által, valamint azok iránti szereteted által, kik itt-ott
eléd fognak kerülni és igénybe fogják venni szívedet!
16. Tekints ki ezen az ablakon! Mit látsz némi távolságban, északi irányban?"

23. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK ELSŐ IGAZI IRGALMACSELEKEDETE A

SZEGÉNY ÚJONNAN ÉRKEZETTFKKEL SZEMBEN

Márton püspök így felel: "Nahát, nagyon rongyos ruhájú embereket látok sántikálva
tovahaladni. Úgy látszik hajléktalanok, de gyomruk is nagyon üres lehet, és szívük sem lehet
vidám hangulatban.
2. Barátom, bennem irgalmat keltenek e nyomorult vándorok, engedd meg, hogy hozzájuk
mehessek, idevezethessem, s itt lehetőleg elláthassam őket! Bár e szobák szennyel vannak
telve, de mégis csak jobb hely ez számukra az előttem már ismeretes fagyos, sötét és
göröngyös útnál, amely annál rosszabb lesz, minél tovább jár rajta az ember!"
3. Mondom Én: "Jól van, eredj és cselekedj szíved szerint! De ne riasszon vissza az, ha
észreveszed, hogy e vándorok lutheránus vallásúak! "
4. "Ez bizony kissé ellenemre van - feleli Márton püspök - de most már mindegy, hogy
Luther, Mohamed követői, vagy zsidók vagy kínaiak, - végül is csak emberek és segítségre
szorulnak!"
5. Márton püspök - ki még mindig a parasztruhát viseli - erre a vándorok után siet és reájuk
kiált, várják be őt! A vándorok meg is állanak és bevárják Márton püspököt, hogy megtudják
mit akar tőlük.
6. Ezek ugyanis éppen az imént érkeztek a földről a szellemvilágba és még azt sem tudják
merre, s hova tartsanak.
7. Márton püspök e szomorú társasághoz érve barátságos hangon így szól: "Kedves barátaim
hova-merre akartok menni? Az Isten nevében kérlek benneteket - forduljatok vissza és
kövessetek engem, másként mindnyájan elpusztultok! Ez az út - amelyen haladtok -
egyenesen egy szakadékhoz vezet, mely örökre elnyel benneteket!
8. Márton püspök utasításom szerint cselekszik, a társaság pedig örvendezve telepedik le a
kijelölt, jól berendezett szobában. Elhelyezésük után Márton püspök Hozzám siet és
megkérdezi - mi az újabb munka?

24. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK ÚJ MUNKÁJA: TÜZÖLTÁS ÉS

ÉLETMENTÉS - A TŰZKÁROSULTAK BEFOGADÁSA ÉS FELRUHÁZÁSA

Mondom Én: "Látod ott északi irányban azt a tüzet? Oda kell sietnünk s a tűz tovaterjedését
kell megakadályoznunk, másként az egész környék megszenvedi azt, mert a szellemi
gonoszság tüze sokkal gyorsabban harapódzik el, mint a természetszerű földi tűz! Tehát
csakgyorsan!"
2. A tűzhöz sietünk s egy szegényes faluhoz érünk, mely teljesen lángokban áll. Egy sereg
meztelen szegény embert látunk, kik égő kunyhóikból menekülni kényszerültek. A falu
közepén egy jobb külsejű ház szintén lángokban áll, padlásáról pedig öt ember kiabál
kétségbeesetten segítségért, mert a tűz már-már eléri őket!
3. Márton püspök e látványra felkiált: "Barátaim az Istenért, nincsen itt sehol egy létra, hadd
menjek felés segítsek e szerencsétleneknek!'
4. "Nézd csak- mondom Én - éppen itt lábaink előtt hever olyasmi. Vedd, és cselekedj szíved
szerint!"Márton püspök megragadja a létrát, a házhoz támasztja, felmegy bátran a padlásra. Itt
két már eszméletlen embert vállára emel s lemegy velük a létrán, a másik három ember követi
őt. Egy perc alatt mind az öt lelket megmentette.
5. Ennek megtörténte után Hozzám jön s mondja: "Hála Istennek, hogy ez sikerült. Már azt
hittem rosszul járok buzgalmammal - de mégis sikerült, hála Istennek!
6. De barátaim ez volt ám a hőség - azt hiszem hajam is leégett. No de nem baj, csakhogy
ezek a szegény emberek megmenekültek! Ez a kettő már valóban közel volt a halálhoz és
éppen a legfőbb ideje volt őket a lángokból kimenteni. De most már újraélednek, s ez kedves
barátaim-testvéreim többet ér nekem, mintha mind a három vagy mind a hét mennyország
gyönyörűségeiben lenne részem!
7. Ugye kedves barátaim és testvéreim, ezeket a megmentetteket és ezt a sok mezítelen
hajléktalant - kik itt a kerítések mellett kuporognak és siránkoznak befogadjuk palotánkba?
De kedves testvéreim, ne fosszatok meg ettől az örömtől!"
8. Mondom Én: "Igen, igen, hogyne - hiszen főleg azért is jöttünk ide. De most még el kell
oltanunk a tüzet, s ha ez megtörtént, akkor vígan hazafelé indulunk ezekkel a szegényekkel!
Fogjunk tehát hozzá, nehogy a tűz még jobban el harapódzon!"
9. „Minden rendben lenne - szól Márton püspök - csak egy kis óceán is kéznél lenne mindjárt.
Én azonban egy csepp vizet sem látok sehol! Azt hiszem, aligha sikerül víz nélkül eloltani a
tüzet!"
10. Mondom Én: "Nézd, a földön hever egy olyan bot, aminőt egykor Mózes hordott! Vedd
fel, szúrd a földbe és rögtön bőségesen lesz vizünk, mert ez a vidék nagyon mocsaras. Így
cselekedj tehát!"
11. Márton püspök így is tesz, mire azonnal erős forrás buzog elő a földből! "Jól van –
mondja Márton püspök - most csak ide az edényekkel!"
12. "Barátom - szólok Én - a többit a víz már magától is megteszi, mertez a hatalmas forrás
csakhamar elnyomja a tüzet. Így tehát a szegény megmentettekkel haza indulhatunk, s ott
pihenhetünk és a további munkára megerősíthetjük magunkat. Menj és vezesd őket!"
13. Márton püspök vidáman összegyűjti a megmenekülteket és a palotába vezeti őket, hol a
szegény emberek azonnal egy másik tágas szobában lettek elhelyezve.
14. Midőn már a szobában vannak, Márton püspök a meztelenek láttán azonnal leveti kabátját
és annak vállára teríti, akit a leggyengébbnek, s legszegényebbnek tart. Mellényét azután egy
másik szegénynek adja, ki szintén nagyon sajnálatraméltónak látszik előtte. A szegények
mindnyájan dicsérik is őt ezért.
15. Ő azonban igaz férfiú módján feleli nekik: "Ó kedves szegény barátaim és testvéreim, ne
engem dicsérjetek, hanem Istent, s e két barátomat! Hiszen engem ők csak röviddel ezelőtt
fogadtak magukhoz, és a legnagyobb jótéteményekben részesítettek. Én csak a leghitványabb
szolgája vagyok a boldogtalan emberek eme barátainak!
16. Magam örülök a legjobban megmentéseteknek, s ez az öröm a legszebb jutalom
bensőmnek!"
17. Mondom Én: "Így van jól szeretett testvérem! Így lettél te Saulból - Pál. Folytasd ezentúl
is így, akkor csakhamar méltóan fogsz mellettem és testvérem mellett helyet foglalni! Most
pedig menjünk szobánkba!"
 25. Fejezet A MEGSZÉPÜLT SZOBA - A GODOLKOZÁS KÖZÖTTI
KÜLÖNBSÉG ITT ÉS A FÖLDÖN - BEVEZETÉS AZ ÉLŐ MEGFELLÉSEK
TUDOMÁNYÁBA, MÁRTON CSELEKVÉSI VÁGYA - BELEFÁRAD A
MEGISMERÉSBE

Szobánkba lépünk - s ez most nem ugyan pazar fényűzéssel, de azért nagyon ízlésesen van
berendezve.
2. Márton püspök a szoba berendezésén nagyon elcsodálkozva mondja: "De kedves barátaim
és testvéreim vajon ki tisztogatta ki és rendezte be ily szépen ezt a szobát távollétünk rövid
ideje alatt? Hiszen az imént még a legutolsó parasztkunyhónál is rondább volt! Az ablakok is
nagyobbaknak látszanak, s az asztalok és székek is mily tiszták és ízlésesek! Ó mondjátok
meg, miként történt ez?"
3. Mondom Én: "Kedves testvérem ez nagyon egyszerű és természetes módon ment végbe.
Lásd, ha valaki a földön lakását csinosítani akarja, kiterveli elméjében, s azután megfelelő
iparosokat, művészeket hív oda, akik az ő terve szerint lakását díszessé alakítják át!
4. A földön azért tart az ilyen munka tovább, mivel ott gátlást jelent az anyag restsége, s ezt
először le kell győzni. Itt azonban ez a gátlás elesik, s ezért a megfogant terv kész mű gyanánt
mutatkozik már. Mert amit itt egy tökéletes szellem elgondol, s egyben akar is, az már meg is
valósul, úgy ahogyan elgondolta!
5. Itt az örök szellemvilágban persze egészen másként történik a gondolkodás is, mint a
földön. A földön a gondolat eszmékből-képekből tevődik össze, s ezek a világi dolgokból s
azok változásaiból alakulnak ki. Itt azonban a szellem azon képességeiből származnak,
amelyeket Isten helyezett bele, ha e képességek Isten és felebarát iránti szeretet által
felébresztve, az Istentől eredő fényességgel - megvilágíttatnak.
6. Lásd, ez a szoba a te - most már szabadon tevékenykedő - felebaráti szereteted eredménye!
Azért egyszerű a berendezése, mivel Isten fényessége még nem gyökerezett meg benned és
még nem hatolt bele elég mélyen életedbe. Ha ez az eset is bekövetkezik nálad, akkor
mindennek tudatára ébredsz és magadnak is számot tudsz majd adni mindenről. Ehhez
azonban Istennek - nálad még hiányzó - megismerése szükséges, de ezt csakhamar
megszerzed, ha a szeretetben továbbra is megerősödsz. Most azonban üljünk asztalhoz, mert
itt már némi erősítés vár ránk! Így legyen!"
7. Márton püspök így szól: "Igen, igen, így van! Itt valóban minden csodálatos - ez egy igazi
"asztalkám terülj meg" - de hát éppen úgy meg kell szokni az itti csodákat, mint a földön a
természet csodáit. Mint a földön mondani szokták - ezeket sem lehet teljesen megérteni és
felfogni, de ezzel nem is sokat törődik az ember, mert a megérthetetlen dolgokat már
megszokta! Így lesz majd itt is!
8. Én magam nem is nagyon igyekszem Isten csodáit alapjukban megérteni, s így itt is el
tudom viselni mindazt, amiknek okát nem vagyok képes belátni. Csak legyen folytonosan
valami dolgom, közben pedig egy kis pihenő és erősítés, ami most is készen van a szép
asztalon, s ti legyetek körülöttem, akkor örökkévalóságokon át sem kívánok magamnak
jobbat!
9. Istent annyiban már felismerem, hogy Ő örökké megközelíthetetlen fényességében
mindenek felett szentséges, mindenható és végtelen bölcs. Felőle, a Végtelen felől többet
tudni - halálos bűnnek tartanám! Hagyjuk tehát azt - ami számunkra véghetetlen, elérhetetlen
és a legnagyobb hálával elégedjünk meg annyival, amennyit az Ő jósága legkegyelmesebben
juttat nekünk!"
10. "Jól van kedves testvérem - mondom Én - most üljünk asztalhoz és Péter hozzál a
kamrából bort!"
 26. Fejezet A VIÁGOSKÉK TÓGA - MÁRTON SZERÉNYSÉGE ÉS
ALÁZATA ÁLDÁSOS KÖZÖS ÉTKEZÉS AZ ÚR ASZTALÁNÁL

Asztalhoz ülünk, Péter pedig a bort hozza és egy tógát gyújt át Márton püspöknek és így szól:
"Testvér - mivel kabátodat és mellényedet a szegényeknek adtad, vedd magadra ezt a
valamivel jobb ruhát, s így fogyaszd el az ebédet."
2. Márton püspök a szép világoskék színű és bíborpiros szegélyű tógát nézegetve, mondja:
"Ah, ez nagyon is szép és díszes a magamfajta embernek! Ugyan mi jutott neked eszedbe?!
Én, ki fejem búbjától lábam ujjáig bűnös vagyok, én vegyek magamra olyan ruhát, aminőt az
üdvözítő Jézus, az emberek legméltóbbja hordott a földön?! Hiszen ez hallatlanul gúnyoros
dolog lenne!
3. Nem, nem, ezt már nem teszem! Ha Jézus nem is volt Isten - bár az ostoba emberek annak
tették meg - de mégis a legbölcsebb s legjobb ember volt, aki valaha a földön járt! A
legtökéletesebb, bűn nélküli ember volt, és Isten bizonyára legnagyobb tetszését lelte Benne.
Én azonban a legtökéletlenebb bűnökkel telt ember voltam s vagyok. Az Ő ruháját tehát
sohasem vehetném magamra!
4. Valóban barátaim, inkább egy harapásnyi kenyeret s egy csepp bort sem ízlelek meg,
mintsem ezt az igazi Jézus-ruhát ily méltatlanul magamra vegyem! Adjatok valami más,
hozzám illő rongyot! Elég már az is, hogy a földön Melchizedek ruháit viseltem. Itt úgyis
súlyosan kellett ezért bűnhődnöm; az örök jövendőben azonban Isten segítségével már
valamivel okosabb leszek!"
5. "Így is jó - ahogyan akarod - szólok Én - itt egyáltalán nincsen semmiféle kényszer! Egyél-
igyál tehát ruha nélkül."
6. "Ennek örvendek - mondja Márton püspök - csak semmi fényűzést számomra! De kedves
testvéreim, most egy másik kéréssel állok elő, hallgassatok meg! Én ugyan már magam is
éhes és szomjas vagyok, de szegény védenceink bizonyára még éhesebbek-szomjasabbak
lesznek! Hadd legyen meg tehát az az örömem, hogy a nekem jutó részt e szegény
embereknek adhassam és magam be is vihessem nekik! Az az öröm, hogy e szegényeket
jóllakattam, legyen ezúttal szívemnek is fő tápláléka! "
7. "Kedves testvérem - szólok Én - szívednek ez a kívánsága Nekem is a legnagyobb örömet
okozza! Ezúttal azonban csak maradjon meg e kívánságod kívánságnak, mert e szegények
már nagyon jól el vannak látva! Ülj le tehát ide Mellém, s egyél-igyál, amennyi jól esik
neked. Étkezés után majd meglátogatjuk a szegényeket és valami, nekik megfelelő
foglalkozáshoz juttatjuk őket. Így legyen!
8. "Uram és Mesterem - mondja Péter - Te osszad ki a kenyeret és a bort, mert nekem minden
jobban ízlik, ha Te osztod ki - mintha magam venném el.”
9. Mondom Én: "Igen, igen szeretett testvérem, szívesen megteszem ezt neked, ha ez nem
zavarja a mi kedves barátunkat s testvérünket!"
10. "Kedves barátaim és testvéreim - feleli Márton püspök - a legkevésbé sem! Ismerem
ugyan az úgynevezett kenyértörők szektáját - a földi életben valószínűleg ti is ahhoz
tartoztatok - de ez itt a szellemvilágban ez sem nem oszt, sem nem szoroz! Akire az efféle
jámbor, világi visszaemlékezés felemelőleg hat, az cselekedjen, ahogyan jónak látja, én
azonban szívesen elengedem mindazt, ami szertartásos dolog. Világi életem során ugyanis
mindenféle ceremóniát alaposan megutáltam!
11. Ezért akár széjjeltöritek, akár vágjátok vagy fűrészelitek is a kenyeret - nekem teljesen
mindegy, csak legyen a kellő időben valami harapnivaló! Abba azonban én is beleegyezem,
hogy e ház Ura ossza ki a kenyeret két szolgájának, mert az a kenyér - amit úgy adnak az
embernek másként ízlik, mint amit ő maga vett el magának."
12. Erre Én széjjeltöröm a kenyeret, megáldom és nekik adom, Péter majdnem sir örömében,
Márton püspök pedig barátságos mosollyal öleli meg őt, mondván: "Derék jó egy ember vagy
te! A kenyértörés bizonyára arra a nagyon magasztos vagy igazi vagy csak költött jelenetre
emlékeztetett téged, midőn a két tanítvány Emmaus felé tartott?! Meg kell vallanom, ez a
jelenet engem is gyakran könnyekig meghatott!
13. Ennek először is valóban szép és magasztos jelentősége van, másodszor pedig az a vágy
és kívánság tölti el az embert, bár megtörtént volna ez a valóságban is. A gyenge, rövidlátó
ember semmiről sem hall és álmodik szívesebben, mint éppen csodákról, különösen az
ősidőkben amikor is Isten maga jelentős szerepet töltött be az emberek életében, bár az
emberek által nem felismerve. Egy csoda, mint ez, saját életükben megtörténve még
hihetetlenebbül hangoznék.
14. Ezért tehát csak törd meg ezentúl is a kenyeret kedves Uram, Mesterem és barátom, mert
ez nekem is tetszik!
15. De hallod-e kedves barátom - nagyszerű egy kenyér ám ez! A bor pedig egyenesen
felülmúlhatatlan! Ennél kitűnőbbet sohasem ittam a földön! Vajon ez is csak olyan elgondolt
- azaz szellemi bor? No, nem tesz semmit! Akárhol termett is - mindegy, csak ízlik. Örök hála
és Dicséret Istennek ezért a pompás ebédért, most már ismét képes vagyok az elkövetkezendő
nehéz munkák végzésére!"
16. Mondom Én: "Én is örvendek, hogy mindkettőtöknek ízlett - áldás legyen rajta! Most
pedig menjünk gyorsan a mi szegényeinkhez és nézz utána, mint vannak!"

27. Fejezet MÁRTON CSODÁS TAPASZTALATAI AZ ÚJONNAN

BEFOGADOTTAKNÁL, KIK A HÁZ URÁBAN JÉZUST ÉS ISTENT
FELISMERIK – MÁRTON OKTATNI AKAR, DE - Ő
RÉSZESÜLOKTATÁSBAN

Először ahhoz a harminchoz megyünk - kiket Márton püspök maga vezetett ide. Midőn
belépünk, arcra borulva kiáltják: "Ó Uram, ó Uram, Uram, Te magasztos nagy Isten Jézus
Krisztusban, ne jöjj hozzánk, nagyon is bűnösök vagyunk és a legcsekélyebb kegyelemre sem
vagyunk érdemesek! A Te közelséged nagyon is szentséges és elviselhetetlen számunkra!"
2. Márton püspök körültekint, hol van a várt Jézus, s mivel semmit nem lát sehol, megkérdez
Engem:
3. "Kedves barátom, mi van ezekkel a szegényekkel? Talán eszüket vesztették, vagy talán a
bortól elaludtak, s most lutheránus vagy római katolikus látomásban van részük? "Mondom
Én: Nem, nem, semmi ilyesmi, csupán Engem néznek Jézusnak azért kiabálnak úgy".
4. "Úgy, úgy - felel Márton püspök - tehát mégis csak szellemi gyengeség az indító oka, mint
én gondoltam!
5. Egyébként - nézetem szerint igazuk is van, ha Téged, legnagyobb jótevőjüket a
legmagasabb lény gyanánt dicsőítenek, mert úgy vélem, minden hozzád hasonló jótevő nagy
adag istenséget hordoz magában, s ha őt tisztelik, egyben Istent is tisztelik benne.Mit lehetne
most ezekkel a szegényekkel tenni?
6. Mondom Én: "Meghagyjuk őket meggyőződésükben és a többiekhez megyünk! Mert ha
egyelőre nem képesek közellétemet elviselni, ne is kínozzuk őket, idővel majd
megváltoznak!"
7. "Igen, igen, így helyes - feleli Márton püspök - nem is lehet az ilyesmit erőltetni, menjünk
tehát a tűzből kimentettekhez! Már előre örvendek nekik!"
8. Gyorsan ezekhez megyünk, s az ajtó előtt így szólok Márton püspökhöz: "Testvérem,
először csak te menj be s jelentsd be az Én érkezésemet, valamint Péterét is. Ha azután
kívánják - bemegyek hozzájuk, ha meg nem kívánják - amit te könnyen kivehetsz szavaikból
- akkor jöjj gyorsan vissza, hogy más munkához foghassunk!"
9. Márton püspök úgy tesz, ahogyan mondottam. A tűzből mentettekhez lépve, úgynevezett
hivatalos arckifejezéssel, így szól hozzájuk: "Kedves barátaim e ház Ura és Mestere meg akar
titeket látogatni, ha ez nem kellemetlen nektek. Ha azonban ezúttal nem tartjátok
kívánatosnak látogatását, szóljatok csak és a látogatása elmarad! Én - ki barátotok vagyok,
úgy vélem, hogy miután e ház Ura és Mestere nagyon jóságos és szelíd Úr, mindnyájatoknak
kívánkozni kellene Utána. De hát szabadok vagytok és azt tehetitek, amit akartok! Nos,
nyilatkozzatok."
10. A megmentettek megkérdezik Márton püspököt: "Vajon tudod-e, ki ennek a háznak Ura s
Mestere?'
11."Teljes határozottsággal magam sem tudom - szól Márton püspök ez azonban itt a
szellemvilágban nem is nagyon fontos. Elegendő, ha tapasztalatból tudom, hogy rendkívül
jóságos és bölcs férfiú, egyebet tudni már a kelletével is több lenne! Egyelőre tehát
elégedjetek meg ti is azzal, amit jó lelkiismerettel elmondhattam Felőle és adjatok választ!"
12. A megmentettek közül egyik így szól erre: "De barátom, miért nem vagy őszinte és miért
hallgatod el, hogy a legszentségesebbről és legmagasztosabbról van szó?
13. Hiszen e háznak Ura az egyedüli Úr, minden mennyeknek, minden napok és földek s az
egész végtelenség, s így minden ember Teremtője és Mestere Jézus Krisztusban!
14. Hogyan mondhatod - hogy közelebbről nem ismered? Hát vak vagy és még sohasem
néztél sebhelyes kezeire-lábaira, amit mi első pillantásra felfedeztünk?!
15. Figyeld csak meg az Ő szelíd komolyságát, nagy szeretetét, bölcsességét, helyezd kezedet
Tamásként oldalára, sebhelyére, s akkor még nálunk, szegény ördögöknél is világosabban
fogod látni, ki a te Urad, mestered!'
16. Nem mintha mi nem kívánnánk szívünkből, hogy a legeslegmagasztosabb, az örökké
legeslegszentebb hozzánk jönne irgalmának e szobájába - nem, de mi valamennyien nagyon
is nagy bűnösök vagyunk és legkevésbé sem vagyunk érdemesek arra, hogy Isten azon
legutolsó, legalantasabb teremtményeit látogassa meg, kik a földön szeretetével és türelmével
gyakran oly gyalázatosan visszaéltek!
17. Boldog emberfia: Istenednek - Uradnak - kit nem ismersz, vagy nem akarsz ismerni -
jelentsd tehát: "Szívünk most és mindenkor vágyakozott Utána, bűneink azonban oly rúttá,
szennyessé, mezítelenné és bűzössé tettek bennünket, hogy nem is kívánhatnánk, hogy Ő
hozzánk jöjjön'
18. Majdnem belepusztulunk a szégyenbe, gyalázatba, amiért abban a házban tartózkodunk,
hol Ő főleg a bűnösök kedvéért szokott lenni, hogy irgalmában részesítse őket. Mi történne
velünk, hová bújnánk el, ha valóban hozzánk jönne?!
19. Kérleld tehát Őt meg - Te legboldogabb - kíméljen bennünket legméltatlanabbakat - de
azért ne a mi, hanem az Ő legszentségesebb akarata legyen meg!"

28. Fejezet MÁRTON VAK ÉSZLÉNY LÉTÉRE SAROKBA VAN SZORÍTVA

Márton püspök megszólal: "Ó, ó, mi jut eszetekbe? Isten, a legmagasztosabb, legvégtelenebb

lény, ki örökké hozzáférhetetlen fényesség közepette lakozik és akinek mindenható ereje az
egész végtelenséget betölti, majd egy ember alakjában fog mutatkozni és kezeivel fog
dolgozni, mint mi?
2. Isten igenis eltölt ilyen embereket és szellemeket az Ő kegyelmének világosságával -
egyiket jobban, másikat kevésbé - de azért az Isten és az ember között még mindig végtelen
nagy szakadék tátong! Jézus ugyan minden Ember között a legjobban el volt telve az isteni
erővel de azért éppen úgy nem volt Isten, mint mi. Ezt különben már azért sem fogadhatja el
egyetlen gondolkozó ember és szellem sem, mert akkor azt is el kellene fogadni, hogy
minden teremtés központja ez a kis bolygó a föld, márpedig e feltevés ellen a napok
bizonyára tiltakoznának!
3. Legyünk tehát csak okosak itt, a szellemek örök birodalmában! Elég, ha a földön oly
ostoba összevisszaságban éltünk,a kenyeret, a bort, sőt nem ritkán a faragott képeket is
istenségnek tartottuk, pedig az istenség legdicsőségesebb képmása ott volt számunkra a
napban!
4. Engem és legkedvesebb, legjobb barátaimat csak annak tartsatok, amik vagyunk, akkor
sohasem fog el benneteket efféle ostoba félelem!
5. Jól tudom, e ház Ura és Mestere hatalmasabb és bölcsebb mindnyájunknál és lehetséges is,
hogy ő az a Jézus, ki a legbölcsebb tant adta nekünk. Istennek azonban ne tartsátok, hanem
csak annak ami, s amit az imént már mondottam, azaz a legjobb, legtökéletesebb s így tehát a
legtöbb isteni erővel eltöltött embernek!
6. Hiszen tudjátok, miként ölték meg őt a földön a legnyomorultabb emberek?!
Feltételezhetitek-e, hogy Isten, minden lét és élet ősforrása megölethetné magát a
legnyomorultabb emberek által?!
7. Vajon mi történne egy házzal, ha alapját szétrombolnánk? Csakhamar összedőlne!
8. Vajon mi történne tehát az egész teremtéssel - ami pedig a tulajdonképpeni Isten háza -
abban a pillanatban, amidőn Istent megölték, azaz megsemmisítették volna? Vajon ki élhetett
volna tovább Isten nélkül? Vajon nem szünt volna-e meg már előzőleg minden élet, minden
lét? Ezért kedves barátaim, viselkedjünk csak szépen-okosan itt a szellemvilágban!"
9. A társaságból erre megszólal az egyik: "Barátom, te ugyan látszatra nagyon bölcsen
beszéltél, hogy bennünket vigasztalj, de a céltól még nálunknál is messzebb vagy, pedig te
állandó érintkezésben vagy az Úrral, mialatt mi, szegény bűnösök illő módon félelemmel
telten távol vagyunk Tőle!
10. Bűnös létemre mondom neked - a valódi bölcsességben még az egyszeregynél sem tartasz
- emellett azonban Isten benső bölcsességéről akarsz véleményt mondani. Ha te Istent csupán
terjedelme után ítéled meg, akkor persze Jézus még nagyon sokáig igen kicsiny lesz előtted.
Ha azonban meggondolod, hogy Isten nemcsak pusztán napokat földeket, hanem szúnyogokat
is teremtett, akkor talán világosabb lesz előtted az is, hogy Isten a legkisebb dolgokkal is
éppen úgy foglalkozik, mint a legnagyobbakkal, s számára az is lehetséges, hogy az emberek
előtt mint ember mutatkozzon, őket oktassa, s a helyes útra vezesse! Emellett mint minden
napok napja az összes napokat is irányítja.
11. Mi emberek csakis embert érthetünk meg, s így Istent is csak Jézusban, az emberben. A
papokat azonban nem értjük meg, s így Jézus nélkül megérthetetlen lenne maga az istenség
is!
12. Lásd, én ezt így értelmezem! Menj tehát, tanuld meg jobban megismerni Uradat, azután
jöjj vissza s mondd meg nekem s mindnyájunknak - nem volt-e igazam?"
13.Márton püspök erre elhagyja a társaságot és megdöbbenve tér vissza Hozzánk.

29. Fejezet AZ ÚR MEGISMERTETI MAGÁT A VAK MÁRTONNAL MINT

JÉZUS

Hozzám érkezve, Így szól Márton püspök: "Legkedvesebb Uram, Mesterem, barátom és
testvérem. Te ugyan szép dolgot bíztál az én ostoba fejemre! Most igazán nem tudom - én
vagyok-e bolond - vagy azok, akiket ez az ajtó választ el tőlünk?!
2. Ezek alapjában véve még jobban félnek Tőled, mint az előbbiek és Téged egészen
komolyan nemcsak az egykori vallásalapító Jézusnak, hanem a legeslegmagasabb isteni
lénynek tartanak éspedig olyan bölcseleti következetességgel, amellyel szemben az ember
nem is képes elegendő tömegű ellenbizonyítékot felhozni.
3. Mondd meg nekem kedves barátom, miként is van tulajdonképpen ez a dolog? Honnan
vették e szegény lelkek vagy szellemek Felőled való különleges fogalmaikat? Most már én is
latom kezeiden-lábaidon az ismeretes sebhelyeket és már alig van kétségem az iránt, hogy Te
Jézus, az egykori Üdvözítő vagy, de Isten??? Jézus és Isten egyszersmind? Bocsáss meg - de
ez már kissé sok!
4. De azok odabenn mégis egész merészen állítják ezt! Honnan szívtak ezek magukba ilyen
fogalmakat Felőled? Talán igazuk is van végül? Ez még a végtelen soknál is több lenne egy
olyan szegény lélek számára, amilyen én vagyok itt! Barátom - ha ez az eset - bár előttem
teljesen érthetetlen módon - fennállana, akkor igazán nem tudnám mit tegyek rémületemben,
félelmemben! Ó barátom - még mindig csak barátom, adj nekem erre nézve megnyugtató
felvilágosítást!"
5. Mondom Én: „Barátom és testvérem a földön püspök voltál, a megfeszített Jézusról
prédikáltál és a legkisebb ostyadarabkában is istenségét bizonyítgattad. Nos, mindezek, kiket
a tűzből megmentettünk, a te egyházmegyéd juhai és a te tanításodon nőttek fel.
6. Miért tanítottad őket úgy, hogy most esztelenségnek látszik előtted az, amit mint a te
iskolád tanítványai - állítanak?! Ha ostobaságokat beszélnek - kitől származik az - ha pedig
bölcsen beszélnek - akkor miféle dicsőség tanítójuk számára, ha most saját tanítása ellen
harcol tanítványaival szemben?! Úgy vélem az ilyen tanító csak az ostoba jelzőt érdemelné
meg.
7. Lásd, Én valóban a megfeszített Jézus vagyok, s e testvér személyében az igazi, öreg Pétert
mutatom be neked - az ő püspöki székén ülnek és uralkodnak Róma püspökei, persze nem e
valódi Péter, hanem az általuk költött Péter rendje szerint, s ezt olyanná alakították, ahogyan
legjobban megfelelt az ő anyagias céljaiknak. Most tehát már tudod, ki vagyok Én s ki a te
első vezetőd, a továbbiakat saját tanítványaid mutatják majd meg neked!
8. Egykor azt mondottam - a világ gyermekei okosabbak a világosság gyermekeinél. Ha tehát
te kínai császár gyanánt a világosság fiának tartod magadat, akkor eredj csak tanítványaidhoz,
kik tiszta világi gyermekek - és tanulj tőlük legalább okosságot - ha bölcsességük már sehogy
sem ízlik neked!"
9. Márton püspök így szól: "Ó barátom, te valóban Jézus vagy, aki az Isten fiának hirdette
magát - de hol van Isten, a mindenható, örökkévaló Atya? És hol van a belőletek eredő
Szentlélek - ha már a dogmákhoz térünk vissza és mellőzzük a tiszta ész világosságát?"
10. Mondom Én: "Mi van az Evangéliumban megírva: lásd, ez van megírva: Én és az Atya
egyek vagyunk; aki Engem lát - az Atyát is látja! Ha hiszel - akkor mit kérdezgetsz, mikor
Engem látsz, ha pedig nem hiszel - miért is kérdezel? Maradj meg olyannak - amilyen vagy, s
Én is maradok - ami vagyok, s úgy vélem, nem fogunk összeveszni.
11. Itt benn azonban tanítványaid vannak; menj be hozzájuk és tanuld meg tőlük tanomat
újból, s azután jöjj hozzám, hogy megmagyarázzam neked:
12. Mert Én - Jézus, az igazi Üdvözítő, mondom neked, itt az Én örök birodalmamban -
esztelen egy szellem vagy és nem ismered fel irántad való nagy szeretetemet! Kezeimen
hordozlak, s te még mindig süket és vak vagy! Az élet kenyerét adom neked, s te
elfogyasztod azt akár egy polip anélkül, hogy benső hatására ügyelnél - amely pedig e
bűnösöknél máris megmutatkozott!
13. Te azok egyike vagy, kik nyitott szemmel és fülekkel sem látnak-hallanak semmit. Mily
csodás eseményeket engedtem megtörténni körülötted, de te meg sem kérdezted: Ki az,
akinek a tenger és a szél engedelmeskedik?
14. Menj tehát vissza e tanítványaidhoz és tanuld meg tőlük azt megismerni, Akit eddig
mindig magadhoz hasonlónak tartottál! Így legyen!”

30. Fejezet PÁRBESZÉD MÁRTON ÉS A MEGVILÁGOSODOTT BÖLCS

FÉRFIU KÖZÖTT JÉZUS ISTENSÉGERŐL

Márton püspök erre nagyot néz, de azért úgy tesz, ahogyan Én ezúttal kissé szigorúan
tanácsoltam.
2. A megmentettekszobájába lépve ámulva látja, hogy ezek márteljesen megváltoztak.
Arcvonásaik nemesekké váltak, megifjodtak, mezítelen testüket kék ruha fedte, derekuknál
társaság tagjai közül kimagaslott egy imponáló fején fényes fehér kalappal, hosszú
aranyszőke hajjal.
3. E szép férfiú rögtön püspökünkhöz fordul, s így szól: "Barátom te ugyancsak hamar
visszajöttél hozzánk! Megtaláltad-e ezen ház legmagasztosabb Urában és Mesterében azt,
amire mindnyájan figyelmeztettünk?! Valóban Ő-e az? Valóban Ő-e Jézus, a menny és föld
Ura, természetszerűleg és szellemileg, most és mindörökké?"
4. "Jézus - az igen, igen - feleli Márton püspök -, de az istenség tekintetében úgy látszik még
nincsen tisztázva a dolog! Én úgy vélem - azzal a feltevéssel, hogy Jézus egyben Isten is -
kissé óvatosabban kell bánnunk! Mert ha végül mégsem úgy lenne - és az ilyen feltevés nem
tetszene a legeslegmagasabb lénynek - mint ez már az ősi időkben is sok népnél előfordult,
hogy Rajta kívül más Istenekben hittek - nos, akkor aztán mi lenne velünk a mi jóságos Jézus
Urunkkal együtt?!
5. Mózesnél egyszer s mindenkorra így van megírva: Csakis egy Istenben higgy s és se
faragott képet, se más istent ne imádj rajtam kívül, mert Én vagyok az egyedüli Úr és Isten, ki
mennyet, földet és mindent, mi azon és abban él és lélegzik - megteremtettem!"
6. Mózes homályosan szól ugyan egy megváltóról - ki a népeket a régi szolgaság kemény
igájából megszabadítja, de arról, hogy e Megváltóban "maga Jehova száll alá a földre - arról
egész Mózesben egyetlen szó sincsen! Ezért tehát a ti ezen feltevésetek kissé elhamarkodott,
mert előbb mindent alaposan meg kell vizsgálni és fontolni.
7. Ha Mózest Jézussal szembeállítjátok, magatok is láthatjátok, mily nehéz, sőt majdnem
teljesen lehetetlen a Mózesben lakozó istenséget Jézuséval összeegyeztetni! A rendkívül
szigorú mózesi isteni törvény folytán írta elő Mózes Isten parancsára a halálbüntetést az
istenkáromlásra, tehát azon esetre, ha valaki bálványnak áldoz, vagy egy varázslót, prófétát
vagy más valamilyen hőst tart Istennek. Ez volt oka Jézus keresztre feszítésének is, bár
állítólagos isteni küldetése felől az írástudók előtt mindig csak homályos képekben
nyilatkozott!
8. Azt is nehéz megérteni, miért alapított volna az IstenségMózes által olyan mennyei
pompával egy egyházat - kimondottan örök időkre, mikor pedig ez az egyház Jézus, tehát
ugyanazon Istenség által - gyakoriígéretek ellenére is megsemmisíttetett!
9. Ezért kedves barátaim a ti elhamarkodott véleményetek Jézus istenségéről nagyon kegyes
és csiklandós dolog itt a szellemvilágban!
10. Látom ugyan, hogy valószínűleg e véleményetek folytán kerültetek ebben a Jézusházban
egy kis házi csoda által jobb állapotba, de legyetek meggyőződve, hogy ezért a legkevésbé
sem irigyellek benneteket, mert megmaradok annál az elvemnél: "Aki utoljára nevet - az
nevet a legjobban!"
11. A fényes kalapú férfiú mondá: "Barátom, - amit itt elmondottál azt éppen olyan jól tudom
mint te, és mégis csak sajnálni tudlak vakságod miatthogy utoljára sem fogsz nevetni! Mi
valamennyien ígygondolkozunk:
12. Jézus eljövetelét az összes próféták egyértelműleg előre megjövendölték. Dávid így
énekel: Így szól az Úr az Én Uramhoz! Vagy: Így szól Önmagához: Ülj jobbomra, míg
minden ellenségedet lábaidhoz fektetem! És így is: Tárjátok ki a kapukat, nyissátok ki az
ajtókat, hogy Jehova, a dicsőségek Ura bevonulhasson városunkba, Isten szent városába, az Ó
városába!
13. Ez Jézus - kinek születése az evangélisták egyhangú elbeszélése szerint csodákkal volt
teljes, sőt egész élete tulajdonképpen szakadatlan csoda volt.
14. Jézus, ki tanításában nagyon is gyakran és világosan kinyilvánította kiis Ő legbensőbb
lényében, és aki megkérdezte a tíz megtisztult ember egyikét: Hol van a többi kilenc, miért
nem jönnek ide és imádják Istent?
15. Jézus - ki harmadnapra saját erejéből feltámadt sírjából, utána még 40napig a földön járt s
tanítványait oktatta, majd ezer hívő szeme láttára a mennybe emelkedett és onnan csakhamar
örök hatalmának erejének, szeretetének, bölcsességének szellemét küldötte el övéinek!
16. Jézus - Akiről János úgy evangéliumában mint kinyilatkoztatásaiban is a legmagasztosabb
bizonyságot szolgáltatja. Mondd tehát barátom, ezek után még mindig képes vagy arra, hogy
ezt a minden emberek emberét csupán közönséges világi bölcsnek tartod?!
17. Nézd barátom - valami nagyon ostoba dolgot mondok most neked de ez még mindig
bölcsebbnek látszik előttem, mint az amit te mondottál: ha Isten nem vett volna magára
emberi testet, hogy mi emberek is láthassuk Őt, akkor vajon miért teremtett volna bennünket?
Mert mit érne az neki, ha sohase láthatnánk de azért szeretnénk Őt? És mit érne az élet
nekünk látható Isten nélkül? Gondolkozz csak efölött talán megvilágosodik értelmed"
18. Márton püspök így szól: "Hagyj egy kis ideig békén, hadd fontoljam meg magamban a
felvilágosító szavaidat!"
19. Meglehetősen hosszú szünet után a püspök újra megszólal: "Barátom, minden
elképzelhető oldalról meghánytam-vetettem szavaidat, de mindig csak az ellenkezőjét látom
annak, amit az imént állítottál! Azonban ennek ellenére sem vagyok csökönyös és teljes
szívemből igyekszem véleményedhez csatlakozni, ha néhány kérdésemre kielégítő választ
kapok tőled!

31. Fejezet MÁRTON KRITIKUS KÉRDÉSEI ÉS A BÖLCS VÁLASZAI

A társaságból való bölcs így szól: "Kérdezz s én felelek neked, de az hogy feleleteimmel
meggyőzlek-e vagy sem - teljesen mindegy, legalábbis nekem!"
2. Márton püspök kérdezi: "Mért csupán egyetlen legmagasabb hegy van a földön? És az
istenség teljessége azért van-e benne vagy felette mert a föld legmagasabb hegye?"
3. A bölcs így felel: "Igaz, a földön csak egy olyan hegy van, amely magasabb minden más
hegynél, azért azonban nem a hegyek istene, hanem Isten maga tudta és tudja, miért helyezett
erre a bolygóra egy legmagasabb hegyet is. Valószínűleg azért, hogy a szél elosztására,
megosztására szolgáljon. A legmagasabb hegyek éppen azért találhatók az ekvátor közelében
a tropikus országokban, mert a föld forgása következtében éppen ezekben az országokban
kellene a leghevesebb szélnek dühöngeni, miután a centrifugális erő itt érvényesül a
legerősebben atengelytől számított legnagyobb forgási kör miatt.
4. Ha tehát ezen a vidéken nem állított volna fel az Úr ilyen szélszabályozókat, akkor ez a
vidék örökké lakhatatlan lenne. A legmagasabb hegyek tehát a légrétegek áramlásának fő
útvonalában vannak, így a legnagyobb földrészen, Ázsiában is, s így szükségszerűen a föld
legnagyobb szárazföldjén van a legmagasabb hegy is. Meg vagy-e ezzel a válasszal
elégedve?"
5. "Teljesen - mondja Márton püspök - de most egy további kérdést: miért az amerikai
Amazon folyam a legnagyobb a földön? Talán ezért az istenség teljessége van benne?"
6. A bölcs így felel: "Barátom, tudom hova akarsz végre kijutni, de azért ezt a rendkívül
együgyű kérdésedet is a lehető legalaposabban akarom megválaszolni.
7. Lásd, Amerika sokkal fiatalabb kontinens és nagyon terjedelmes hegyláncai vannak, a
Kordillerák valamint az Andok.
8. Ezek a hegyláncok nagyon közel vannak a legnagyobbóceánokhoz, s így alsó, földalatti
rétegeikbenhatalmas mennyiségű vizet tartalmaznak, amelyet pórusokon, ereken, csatornákon
át szívnak fel. Másrészről, különösen dél-Amerika, néhány ezer év előtt emelkedett fel. A
tenger kiterjedésű, többnyire laza homokos síkságai csak alig emelkednek a tenger színe fölé.
8. Ahol pedig nagy kiterjedésű hegységek sok vizet vesznek magukba, s ahol a víz a nagy
síkságokon ellenállás nélkül gyülekezhet, terjeszkedhet és csak lassacskán halad a tenger felé,
ott szükségszerűen a legnagyobb és legszélesebb folyamnak kell keletkeznie. anélkül, hogy ez
többet tartalmazna az istenségből, mint egyetlen esőcsepp! Nos, meg vagy e felelettel
elégedve?'
9. "Tökéletesen - válaszol Márton püspök - e felelet semmi kívánni valót sem hagy hátra, de
menjünk csak tovább!
10. Mondd meg nekem - miért a gyémánt a legnemesebb, legkeményebb kő és miért az arany
a legnemesebb fém?"
11. A bölcs így szól: „ Azért, mert az emberek tették ezzé semmitmondó véleményük alapján,
s azért tették ezt, mivel ez a két ásvány ritkábban fordul elő mint a többi. Ha azonban a
gyémánt és az arany oly sűrűn fordulna elő, mint a kavics és a vas, akkor az utakat
gyémánttal köveznék, s a kocsikerekeket arany abroncsokkal látnák el!
12. Hogy miért éppen e két ásvány fordul elő csak az Úr tudja.Valószínűleg azért, mivel
méregtartalmuk van az emberi szellemre nézve. Ezért az ásványokban aligha rejlik nagy adag
istenség.Meg vagy elégedve?"
13. "Semmit sem kifogásolhatok - mondja Márton püspök - tehát meg kell elégednem vele.
Azt azonban, amit tőled vártam nem találtam meg feleleteidben, - tudni illik - természetszerű
bizonyítékot Jézus istenségére.
14. Lásd így a földön mint bizonyára minden egyes bolygón mindenfajta lényben, dologban
és az emberben is bizonyos legmagasabb csúcspontok találhatók, amelyek egyedülállóak a
maguk nemében, úgy hogy felülmúlhatatlanok! Így bizonyára létezik egy legeslegnagyobb
nap, legeslegnagyobb bolygó, s a bolygón ismét más rendkívüliség, s ezek mind
felülmúlhatatlanok a maguk nemében. De vajon melyik bölcs állíthatná - ezek azért
istenségek, mivel a maguk nemében, fajtájukban, mindent példátlan magas fokú
tökéletességben felülmúlnak. A pogányok tettek így, mert ők mindent istenítettek, ami
meggyőződésük szerint felülmúlhatatlanul tökéletes volt, de ezen az úton aztán a
leggyalázatosabb többisten imádáshoz jutottak el.
15. Bizonyára akadt valaha - valahol egy legtanulékonyabb majom, kutya, vagy szamár - mint
Bálám szamara, legszebb, legkitűnőbb ló mint Nagy Sándor Bucephalosa, legszebb nő - mint
a medici Vénus, egy Apolló, egy bölcs Minerva istennő, egy féltékeny Junó is!
16. A pogányok ezeket a kiválóságokat mind istenítették - ezt egyetlen ember sem tagadhatja.
Ha pedig egy bolygó lakói már a természet minden rétegéből eredő kiválóságokkal is
megtették, hogy őket istenítették, csoda-e akkor, ha ugyanezen emberek a legbölcsebb tanítót
s a legnagyobb mágust első Istennek tették meg, oltárokat emeltek neki, s még mai napig is
imádják, részben valódi vak szenteskedésből, nagyrészben azonban számításból, hogy a
többieket vakságban tarthassák!
17. Mivel pedig az emberek ezt cselekedték legbölcsebb embertársukkal, kérdezem -
elegendő alap-e ez az Ő Istenségéhez? Vagy jöttek-e már oly magasabb rendű lények a földre,
kiket láttunk, s kikkel beszéltünk, s akik Jézus istenségét beigazolták, bebizonyították?
18. Igen, csodadolgokat mondanak születéséről, hogy akkor magas szellemek látható módon
szálltak alá a földre, s az embereket oktatták istensége felől, de ugyanazon emberi jog alapján
kérdezem: láttunk-e ebből mi is valaha valamit? Legalábbis én - sohasem! Talán te?
19. Igen, szerzetesek és apácák unalmas és önszerető álmodozásaiból lehetett ugyan efféle
nevetséges hazugságot kiagyalni, de ha az igazság után kutatunk - mindenütt csak az ember
tolul előtérbe. Az emberek pedig csodás módon mindig többet tudnak mint embertársuk,
ahelyett hogy azt mondanák magukban: "Uram, vak vagyok, s egész tudásom csupán
megszokáson alapuló homályos hit és semmi egyéb!"
20. Ott, ahol az egyik ember a másik ember tekintélyére építve hisz valamit - ott
meggyőződésről szó sem lehet, mert ha csupán ez a tekintély az egyedüli bizonyíték és
egyebet - azaz ennél elevenebb bizonyítékot nem tud megszerezni, akkor el lehet mondani - a
nép szava Isten szava, hiszen a tulajdonképpeni Istenről még sohasem hallott semmit - kivéve
azt, amit tisztán emberi úton-módon hallott!
21. A kinyilatkoztatás tehát csupán emberi mű és nem is lehet egyéb, mert egész életünkben
csakis olyan került szemünk elé, amelyeknél az emberi kéz és az emberi képzelődés nagyon is
felismerhető volt!
22. Lásd tehát kedves barátom, én mindent megvizsgálok, mielőtt elfogadnám és nem is
vagyok meggyőzhetetlen - de a te bizonyítékaid mégsem elegendők nekem! Isten
megismerésére nagy hajlandóság lakozhat ugyan az emberben, de ezt sohasem elégítheti ki
ember, hanem csakis Isten! Mielőtt azonban ehhez a kielégüléshez eljuthatunk - még nagyon
sokat át kell élnünk az ő teremtési térségeiben - míg aztán alkalmasokká válunk az igazi isteni
kinyilatkoztatás befogadására!
23. Mindaz - amivel eddig szembekerültünk - csupán az első elemi iskola - a későbbi nagy,
szentséges tanításhoz. Ha azonban ezen világos okolásommal szemben, ennél jobbat,
tisztábbat, igazabbat, tehát istenibbet tudsz felhozni, kész vagyok téged türelmesen s a
legnagyobb figyelemmel hallgatni!"

32. Fejezet A PÁRBESZÉD FOLYTATÁSA MÁRTON PÜSPÖK ÉS

AKÖNYVKERESKEDŐ KÖZÖTT

Mondja a bölcs: "Barátom, meg kell nyíltan vallanom, nem vagyok képes téged meggyőzni,
bár mindezen alapos bizonyítékoddal sem tudtad az úr Jézus istenségét egy paránnyal sem
kisebbíteni, sőt ellenkezőleg még csak jobban megerősítetted, mert mindebből még
világosabban láttam, hogy Isten is csak ember, persze a legmagasztosabb, legtökéletesebb
ember, másként képtelenség lenne, hogy mi azok, ti. emberek legyünk és Istent nem is
szerethetnénk, ha Ő nem lenne minden emberek embere!
2. A szeretet pedig a mi legfőbb kincsünk, életünk, üdvösségünk! Mire való lenne a szeretet,
ha nem szerethetnénk Istent, mivel Ő nem ember?!
3. Tégy amit akarsz - tőlem azonban ne várj magasabb bölcsességet ezúttal mindazt adtam -
amim volt!"
4. Márton püspök egy ideig elgondolkozik azon - amit a bölcstől hallott, s azután inkább
önmagához mint a bölcshöz beszélve mondja: "Alapjában véve igazad van, mert ha Mózes öt
könyve igazat mond, akkor Istennek valóban embernek kellett lennie, másként nem
teremthette volna Ádámot saját képmására, ha nem ugyanolyan külseje lett volna! Ugyanazon
alakból pedig ugyanazon lényiségre lehet következtetni!
5. Az órásnak persze nem kell önmagának is órának lennie, hogy egy órát készítsen. Az óra
eszméjét azonban önmagából kell vennie, máskülönben nem lenne képes egy órát készíteni!
6. De itt is van valami ellentét! Ha egy ember képes olyan eszmére, ami nem hasonlít reá,
tehát egészen más a képe, a külseje, Isten nem lenne ugyanerre képes? Ő, erre bizonyára
nagyon is képes!
7. Mózes öt könyvéből ezekután így kellene ezt a szöveget értelmezni: "Isten saját képmására
teremtette az embert" - Isten saját eszméje, azaz elgondolása szerint alkotta meg az embert.
8. Ha a szöveget így kell érteni, ami nagyon valószínű - akkor még korántsem következne az,
hogy Isten az embert saját formája szerint teremtette volna, vagy hogy Istennek egyáltalán
elhatárolt alakjának kellene lennie ahhoz, hogy embert teremtsen! Hiszen az eszmének
önmagában nincsen alakja, s Isten - mint minden eszme összesített alapeszméje is alaktalan
lehet!
9. Mert ha azt kellene feltételezni, hogy Istennek Emberi formájának kell lennie, ahhoz, hogy
embereket teremtsen, akkor azon esetben, ha egy medvét, egy cápát vagy számtalan egyéb
dolgot alakít - önmagának is fel kellene venni ezeknek alakját vagy pedig szinte elosztva
benne kellene lennie örökre változatlanul ezek alakjában, hogy minden lény és dolog
mintájául szolgálhasson örökkön örökké!
10. Ennek feltételezése nem lenne egyéb a régi nyakatekert bölcselkedésnél! Istennek tehát
nem kell alakjának lenni ahhoz, hogy embert formáljon, és legkevésbé sem szükséges ehhez
magának is embernek lennie. Ez a feltevés egyébként is ellenkezik a legtökéletesebb isteni
szabadság fogalmával, mert másként hogyan is képzelhető el a legteljesebb szabadság alaki
korlátozás mellett?!
11. A legteljesebb szabadság tehát csak alaktalanság mellett lehetséges, s ez egyezik is Mózes
öt könyvével, hol Jehova szigorúan megtiltja Mózesnek, hogy valamely kép formájában
imádtassék.
12.Igen, igen, szeretett barátom, a tiszta ész alapján csakis nekem van igazam, te pedig Pál
szerint élhetsz hited szerint! Ez is élet ugyan, de belátás - számítás nélküli élet! Nem akarlak
ettől megfosztani, és nem Akarlak megtéríteni, de azt mégis csak meg kell mutatnom neked,
hogy egy egykori földi püspököt mégsem lehet úgy kifordítani, mint a nyúlbőrt, különösen
annak nem, aki a földön is juhaihoz tartozott!"
13. A bölcs így felelt: "Ah, igen, most már tudom, honnan fúj és merre fúj a szél! Ha te vagy
az a püspök, aki csak néhány hét előtt költözött át,az öröklétbe, akkor már megértem miért
nem vagy képes Jézus istenségét elfogadni. Azért nem - mert kutyából nem lesz szalonna!
14. Én ugyanis a könyvkereskedő vagyok ugyanabból a városból, ahol te püspök voltál, s
nagyon is jól tudom, milyen voltál! Kifelé túlbuzgón vallásos - bensőleg azonban kész
istentagadó: ki olvasta szorgalmasabban és nagyobb rajongással Kantot, Hegelt sőt Sztrauszt!
Olvasó asztalkádon a biblia helyett Voltaire, Rousseau és Helvetius tehát azoknak művei
hevertek, akiket te a szószékről és pásztor leveleidben ezerszer is a pokolba száműztél,
szívedben azonban jóval többre tartottad őket Jézusnál.
15. Lásd, én tudom ezt a legjobban, mivel nekem kellett e műveket szállítanom és mert
bizalmas embered is voltam! De azért nem követtelek, hanem titkon a saját utamon jártam
Svedenborgon át, kiről azonban te sohasem akartál hallani, mert semmiképpen sem volt
összeegyeztethető a római egyház rendszerével! Jó, hogy most már tudom - majd még
beszélünk erről!
16. Márton püspök elképedve mondja: "Na, most aztán már jól megy a dolog! Minden bajom
mellett még éppen téged kellett az ördögnek ide hozni!"
17. Aztán inkább csak magában beszélve folytatja: "Ez a fickó, ez a könyvkereskedő még sok
egyéb dolgaimról is tud! Na majd ebben a szép szellemvilágban most aztán ugyancsak
végigszapulnak!
18. Csak legalább e ház Ura - ki bizonyára maga Jézus - ne jöjjön most be! Na az lenne csak
szép história! Tőle már hallottam néhány szigorú prédikációt és már egynéhány földi
gazságomat leleplezte előttem!
19. De ha ez a fényes kalapú is megkezdi titkolt fő gonoszságaimat leleplezni, akkor aztán
rosszul fogok járni. Talán majd ismét egy olyan kellemes partra vagy vízbe kerülök néhány
millió évre. Ó, ó, ez lesz csak szép!
20. De mit is tegyek, hogy efféle szerencsétlenségnek elejét vegyem, ha ez ugyan még
egyáltalán lehetséges? Ah már megvan! Ha sikerül jó - s ha nem - akkor újra
örökkévalóságokon át várhatok egy olyan tengerparton! De miért is kellett itt nekem éppen
ezzel a fickóval összetalálkoznom! Mit is tegyek?"
21. A könyvkereskedő most szavába vág Mártonnak mondván: "Higgy abban, amiben én
alapos indokaimnál fogva hiszek - s akkor minden szerencsétlenséget elkerülhetsz! A jövőben
pedig ne tarts engem árulódnak - hanem barátodnak, akin vak buzgalmad hevében segítettél s
akit mezítelen létére felruháztál!
22. Hidd el nekem - az Úr Jézusnak nincsen szüksége árulókra kémekre, hiszen előbb ismeri
legbensőbb gondolatainkat - mielőtt azok lelkünkben megfogamzottak, s így igazán felesleges
fáradozás lenne, ha egymást akarnánk előtte befeketíteni!
23. Lásd testvérem, miért ne lehetne Jézus a mennyek és minden világok Ura, miért ne
lehetne Ő az örök, a végtelen hatalmas Isten?
24. Akiből minden idő és tér által korlátozott lény származik - annak talán lehetetlen lenne
irántunk, teremtményei, gyermekei iránti szeretettől, isteni mindenhatóságának elvesztése
nélkül Önmagát is térbe, időbe korlátozni - mikor a tér és idő is Belőle ered?!
25. Vajon a festő vagy szobrász, ki már ezernyi alakot lefestett, kifaragott, nem lenne-e képes
önmagát is lefesteni - megmintázni! Ha pedig ez már - bár tökéletlenül is - az embernél is
lehetséges, hogyan képzeljük el, hogy Isten számára lehetetlen lenne ilyesmi?!
26. Vagy pedig - vajon valóban Isten lenne-e a legeslegszabadabb, legeslegfelsőbb lény, ha
nem volna képes önmagából bármire is?! A te Hegeli elveidből kiindulva korlátok közé
szorítva, a világmindenség rabjává akarod Őt megtenni, ki legfeljebb központi napokat tudna
teremteni a hozzájuk tartozó földekkel, emberekkel, állatokkal egészen az ázalagokig - s
ezeknek életet és a legnagyobb művészettel megszerkesztett szervezetet adhat ugyan, de
végtelen nagyságú és mindenhatóságú lényisége mellett nem törődne, s törődhetne velünk
emberekkel mindaddig, amíg akkorák nem lettünk, mint egy központi Nap! De hogyan jutunk
addig el? Erről bizonyára Hegel és Strausz is hallgattak!
27. Én, ki barátod vagyok - úgy vélem legjobb, ha belátásra térsz nem vonakodsz ezentúl
Jézust abban az imádatban részesíteni, ami örökkön-örökké megilleti, annál inkább is, mert
neked most is hatalmas kegyelmet juttatott!"
28. "Testvérem, barátom - szól Márton püspök - a lángok közül hoztalak ki, s te ezért a
leghatalmasabb erejű világosság lángjával sugárzod át bensőmet! Hála ezért Neki és hála
neked! De most hagyjál engem, hadd szedjem össze magamat, mert végtelen nagy gondolattal
kell most foglalkoznom! Hagyj kissé békében, mert ébredezek, ébredezek"

33. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK JÉZUSBAN FELISMERI AZ URAT - A

BŰNÖS FÉLELME - A BÖLCS KÖNYVKERESKEDŐ OKTATJA MÁRTONT

Némi idő múlva így szólt Márton püspök: "Igen, igen, kedves barátom, akárhogyan
gondolkozom is, a te jelenlegi alapelveid teljesen helytállóak és a mi házi Urunk és
Mesterünk minden örökkévalóság és végtelenség Ura és Mestere marad! Elvitathatatlanul Ő a
legeslegmagasabb lény Fia - és a már többször említett Atya. De hol van szinte harmadik
isteni személy gyanánt a szent Szellem?"
2. A bölcs könyvkereskedő így válaszol: "Barátom - teljesen az Evangéliumot kell követned.
Nézd, itt van egy biblia és itt van mindjárt az újszövetségi rész! Olvasd csak Jánost - kit már
egyszer említettem neked! Lásd így beszél: "Kezdetben vala az ige, az ige Istennél vala és
Isten vala az ige! Ez az ige testet öltött és közöttünk lakozott!"
3. " Egy másik helyen így szól: "Jézus Krisztusban testileg az Istenség teljessége lakozik."
Ismét másutt: "aki Engem lát, az Atyát is látja, mert Én és az Atya egyek vagyunk, az Atya
Bennem van és Én az Atyában" és még egy sereg hasonló hely van nála!
4. Lásd, ha az ember ezeket, valamint az egész új és ószövetséget fontolóra veszi, kiderül,
hogy Jézus a menny és minden világok egyedüli Ura és Teremtője!
5. Midőn az apostolok kérlelték, mutatná meg nekik a Tábor hegyén az Atyát, kiről már oly
sokat beszélt, Jézus szinte elcsodálkozva tanítványai vakságán, mondta: "Mit mondotok ti
vakok? Mutasd meg nekünk az Atyát? - Hát nem vagyok már elég hosszú idő óta közöttetek?
Még mindig nem tudjátok, aki Engem lát, az az Atyát is látja?! Mert Én és az Atya egyek
vagyunk!" - mint ezt már az imént említettem!
6. Úgy vélem, te is éppen így kérdezgetsz most, mint egykor az apostolok és tanítványok
kérdezték Urunkat-Mesterünket, midőn még Mózes háromszoros leple fedte el szemeiket!"
7. "Igen, igen, teljesen igazad van - feleli Márton püspök - most már tisztán látok! Ő az, igen
Ő az! Ő az egyedüli Úr, az Isten, a mennyei Atya, miriádnyi angyal, ember, napok, földi
világok Teremtője. Arra pedig, hogy éppen a földet tüntette ki annyira, bizonyára nagyon
alapos oka volt, s ez idővel itt valószínűleg világosabbá is válik előttünk!
8. De most itt van a dolognak másik oldala! Lásd testvérem - minél többet foglalkozom ezzel
a kimondhatatlan szentséges üggyel, minél kétségtelenebbül tűnik elő Háziurunknak,
Jézusnak legmagasztosabb istensége, annál nagyobb félelem tölti el szívemet, és annál
rettentőbb lenne Előtte megjelennem.
9. Hiszen te is tudod, de a mindenható Isten is tudja, hogy olyan nagy bűnösként állok itt,
kinek párját sem lehetne találni, ezért csakhamar a legsúlyosabb örökös kárhozatban lesz
részem! Eddig csak talán azért nem ért az utol teljes mértékben, mivel nem ismertem fel az
annyira közellevő legeslegigazságosabb bírót. Most azonban miután már tagadhatatlanul
felismertem Őt, a rettenetest, meg is kezdődik számomra a pokoli tánc! Jaj, jaj!
10. Mert nézd csak testvérem, mi már felismertük Őt és "Uram"-nak kell Őt szólítanunk. A
földön azonban Ő maga azt tanította: Akik Engem "Úr”-nak szólítanak - azok nem jutnak be
a mennyek országába, hanem csak azok, kik az Atya akarata szerint cselekszenek! Mondd
csak barátom törődtünk-e mi valaha az Ő akaratával és szerinte cselekedtünk-e? A mennyről
tehát számunkra soha szó sem lehet!
11. Márpedig mi van még a mennyországon kívül? Bizony csak is a pokol. Jaj, jaj, bizony
csakis a kész pokol! Már szinte látom is hogyan csapnak össze a lángok fejem felett és szinte
látom is már a kis ördögöket a pokol fenekén, jaj, jaj - óh testvérem, el nem tudom mondani,
mily végtelen rettegés tölt el engem!
12. Mit is mondunk majd, ha Ő mindenható Istenként és a legeslegigazságosabb,
legeslegszigorúbb, legkérlelhetetlenebb bíró gyanánt megjelenik előttünk, s egyszerűen a
pokolra kárhoztat bennünket, mondván: Távozzatok Tőlem átkozottak! El veletek az örök
tűzbe, mely minden ördögök számára van fenntartva! Ó rettentő, rettentő dolog ez! Én már
szinte hallom is ezen ítélet mennydörgő szavait!! Ó borzalmas egy élet lesz az, ha aztán a
pokol fenekére kerülök le az ördögökhöz! Csak azt nem értem testvérem, hogyan maradhatsz
te közönyös, mialatt én már majdnem belepusztulok a rettegésbe!'
13. A bölcs könyvkereskedő így felel: "Szedd össze magad testvérem és légy meggyőződve,
az Úr jóságosabb, mint ahogyan Róma pápái és szerzetesei lefestik! Mindaddig, azonban, míg
oly őrült módon félünk Tőle, elkerül bennünket, s csak akkor fog megjelenni, ha félelmünket
szeretetté változtattuk át!
14. Nézd csak - vajon miféle gyönyörűséged telne abban, ha egy apró levéltetűn
megbosszulnád magadat azért, mert ez állítólag megbántott téged?! Hát nem esztelen őrültség
lenne az ilyen bosszú?! Miként tételezheted fel tehát ezt - a legeslegmagasabb isteni
bölcsességről! Ugyan micsodák is vagyunk mi Istenhez képest? még annyi sem, mint a
levéltetű hozzánk képest! Lásd - hiszen mi igazán semmik vagyunk Hozzá képest, és Ő talán
érdemesnek tartana bennünket bosszújára? Ugyan, ugyan barátom, nyugodj meg, minden
reményem meg van arra, hogy minden enyhébben fog lezajlani, mint ahogyan mi magunk
elképzeljük! De csend - úgy látszik Ő Maga jön be hozzánk! Igen, Ő jön!!!"

34. Fejezet A SZENTSÉGES MEGVÁLTÁSI JELENET - MÁRTON AZ ÚR

KEBELÉN

Midőn Péterrel belépünk, Márton püspök szinte ájultan esik össze, s az egész táraság - a
könyvkereskedő kivételével így kiált fel: "Jaj nekünk! "
2. A könyvkereskedő azonban tiszta öntudattal borul térdre és szól: "Uram, Atyám,
szenteltessék meg a Te neved, legyen meg a Te akaratod! Lásd, mi valamennyien nagy
bűnösök vagyunk és a legkevésbé sem vagyunk érdemesek kegyelmedre, de mindannyian
teljes szívünkből szeretünk Téged! Ezért - ha ez ugyan a Te akaratoddal megegyezik -
igazságosságod helyett engedd irgalmasságodat érvényesülni! Mi legyen velünk a Te
kegyelmed, a Te szereteted, a Te irgalmad nélkül?!
3. Te örök és végtelen bölcs vagy, mindenhatóságodnak nincsen határa! Sohasem lennénk
képesek magunkat Előtted mentegetni! Hatalmad ellen pedig vajon ki lázadozhatna a végtelen
térségben?! Hiszen mielőtt ezt elgondolná - máris úgy megsemmisíthetnéd, mintha soha nem
is létezett volna!
4. Én és mi valamennyien elismerjük, hogy Te vagy a menny és minden világok egyedüli
Ura, mi pedig mindnyájan semmik vagyunk a Te végtelen nagy hatalmaddal szemben. Tégy
tehát velünk legszentségesebb akaratod szerint, de tekintsd gyengeségünket és irgalmad
legyen velünk!"
5. Mondom Én: Keljetek fel és ne siránkozzatok mint a vádlottak a földön! Hiszen ha Én
hozzátok jövök - máris üdvözültek vagytok, mert az elkárhozottak menekülnek Előlem és
nem akarják, hogy hozzájuk jöjjek, megváltsam és üdvösséghez juttassam őket! Felesleges
tehát a ti félelmetek és gyenge a ti értelmetek világossága!
6. Hagyjátok el mindazt, ami nem illik az Én házamhoz az Én országomban, mert ahol Én
vagyok, ott van az Én országom is, ez pedig a legmagasabb, legbensőbb mennyország! Ez a
menny azonban nem a semmittevés és a restség országa, hanem a legteljesebb tevékenységé.
Ebbe ti valamennyien mind mélyebben s mélyebben be lesztek avatva éspedig mindegyiktek
éppen abba, amiben a földön már képességeihez mérten előgyakorlatokat is végzett! Így
legyen!'
7. Örvendezve emelkednek fel erre és hálát adnak Nekem ily végtelen kegyelemért-
irgalomért, csupán Márton püspök marad fekve és ájult kábulatában semmit sem lát es hall a
történtekből.
8. Intésemre Péter hozzálép, megrázza s így szól: "De Márton, mit művelsz te itt? Már hosszú
ideje vártunk reád odakünn, de te nem mutatkoztál! Mit csináltál, mit beszéltél itt annyi ideig,
hogy úgy megvárakoztattál bennünket, mint egy kényes menyasszony a vőlegényt! Nem
tudod, hogy ezúttal nagyon fontos és sürgős dolgunk van?!
9. Hosszú szünet után most szólal csak meg Márton püspök: "Jó jó, ah - te vagy az? Lásd,
ezúttal nagy és igen fontos felfedező útra indultam el, s a hosszú utazásról az ember nem
szokott egyhamar visszatérni. Felfedeztem ugyan a legeslegmagasztosabbat de nem
örömömre, hanem legnagyobb rémületemre!
10. Ah barátom azon letagadhatatlan felfedezést tettem, hogy a mi házi Urunk és Mesterünk
maga Isten, a végtelenség Ura! Ez most már világosabb előttem, mint a földön a delelő nap!
Most aztán képzelj el engem mint a legnagyobb bűnöst - és a legszentségesebb,
legigazságosabb, legbölcsebb, mindenható Istent, ki igazságossága és szentségessége folytán
engem kárhozatra juttatni kényszerül! Ó barátom, borzalmas egy felfedezés ez!
11. Ez a fényes kalapú barátom itt megnyugtatni és vigasztalni igyekezett ugyan, de
mindaddig nem használ az ilyen vigasztalás semmit sem - amíg az meg nem nyugtat, ki
egyenesen a pokolba is taszíthat le!"
12. "Kelj csak fel - szól Péter - és ne légy ostoba! Nézd csak az Úr Jézus - akitől úgy félsz -
tárt karokkal vár téged! Nézz csak reá, s mindjárt látod olyan-e Ő, mintha kárhoztató ítéletet
akarna reád kimondani?!"
13. Márton püspök egy pillantást vet Felém és barátságos arcomat látva, bátorságra kap és
kissé felemelkedve könnyes szemekkel mondja: "Nem, nem, e végtelen szelídség nem mutat
kárhoztató ítéletre! Ó Uram és Atyám, mily végtelen jó vagy Te, hogy még egy olyan bűnösre
is mint én vagyok - oly végtelen szelíden és kegyelmesen tekintesz?!
14. Ó Jézusom, most már nem bírom ki tovább!!! Szívem már oly tüzessé vált az Irántad
hirtelen felébredt szeretettől - mint egy központi nap! Bűn ide - bűn oda, legalább lábadat kell
átkulcsolnom, hogy így jusson nagy szeretetem némi lélegzethez! Uram - tégy velem - amit
akarsz, csak engedd meg, hogy ezúttal szabadon nyilváníthassam szeretetemet!!!"
15. Mondom Én: "Jöjj ide, te makacskodó testvérem, bűneid meg vannak bocsátva! És nem
lábaimnál, hanem itt, keblemen nyilvánítsd szeretetedet.
16. Márton erre a felszólításra az Úrhoz rohan és reáborul Arra, kit oly sokáig nem akart
felismerni.
17. Miután keblemen csupa szeretetből kisírta magát, megkérdeztem őt: "Nos, kedves
barátom és fiam mondd meg Nekem - hogyan tetszik neked ez a pokolba taszítás? Vajon az
az örök zsarnok vagyok-e Én akinek ti Engem kikiáltottatok?"
18. "Ó Uram - feleli Márton püspök - néma és végtelen szegény vagyok szavakban, hogy
mindeme kedves testvérem előtt méltó módon bevallhassam, mily világosan belátom most
hibáimat és nagy tévedéseimet! Engedd meg, hogy kissé beletaláljam magamat ebbe a
végtelen boldogságba, s csak azután leszek képes arra, hogy Neked, óh, legjóságosabb,
legirgalmasabb, legédesebb Jézusom igazi vallomást tehessek!
19. Ó, Uram, ó Jézus, ó te minden szentségek Szentje, ó te minden szeretet szeretete, ó Te
végtelen türelem, most csupán arra vagyok képes, hogy szeresselek, szeresselek,
mindenekfelett szeresselek!''
20. Mondom Én: "Nos, jól van! Éppen ezen szereteted miatt - amelyet megláttam benned,
voltam annyira türelmes veled szemben, s ezért helyeztem reád kezemet. Ezentúl a
legnagyobb üdvösségben lesz részed mert ott leszel - ahol Én. Az üdvösség alapját azonban
ne a semmittevésben, hanem a legélénkebb tevékenységben keresd, erre pedig örökkön-
örökké a legteljesebb mértékben alkalom lesz!
21. Most azonban menjünk a másik szobába, ahhoz a harminchoz - kiket te hoztál ide.
Először menj csak be te magad és kíséreld meg őket Hozzám vezetni. Ha azután boldogító
hivatásod ezen első munkája sikerült, akkor ezeket rögtön örök rendeltetésüknek megfelelően
irányítjuk. Induljunk tehát - és először te magad menj be!
Így legyen!"

35. Fejezet MÁRTON ELSŐ TÉRITŐ MUNKÁJA ÉS ENNÉL SZERZETT

TAPASZTALATAI EGY LÁTSZÓLAGOS ÁLLATSEREGLET - "NÉLKÜLEM
SEMMIRE SEM VAGYTOK KÉPESEK"

Márton püspök örömmel indul el az Én, Péter és a bölcs könyvkereskedő társaságában - ki

végtelen hódolattal eltelten mögöttünk jön. A szoba ajtajához érve, Márton püspök utasításom
szerint egyedül lép be a szobába.
2. Meg kell azonban jegyezni, hogy Márton püspököt már nem az ő saját világossága, hanem
az Én legtisztább mennyei fényességem veszi körül, ez azonban bölcs oknál fogva még nem
hatotta át egész teljességében öntudatát. Ebben a fényességben minden dolog - így tehát az
elköltözött emberek lelkei is egészen másként mutatkoznak - mint a természetszerű
világosság mellett.
3. Az elköltözöttek ezen a helyen nem tévesztendők össze az elhaltakkal - ez ostobaság lenne,
mert itt ez a kifejezés a test elhagyása-után a bűnök, azaz lelki hiányosságok folytán beállott
ítélet alatti állapotot jelenti.
4. Ezen rend következtében tehát Márton püspök a szobába lépve többnyire különféle állati
alakokat látott, persze nem gonosz indulatú, hanem inkább félénk és ostoba állatokat; csak
néhánynak volt elnyomorodott, kinövésekkel telt emberi külseje; a legtöbben azonban
agyonhajszolt nyulak, kiéhezett szamarak-ökrök és rühes juhok alakjában mutatkoztak.
5. Midőn Márton püspök az általa idevezetett harminc protestáns helyett ezt a különös
társaságot pillantotta meg, amint valamennyien félénken húzódtak előle a szoba sarkába -
majdnem kővé meredt s lélegzethez jutva, így szólt: "Miféle ördögi tréfa ez már megint a
mennyek országában az Úr házában?! Na, ez nem rossz! Talán még patkányok, egerek és
egyéb férgek is akadnak itt?!
6. Na hát ez nem rossz! Szépen megegyezne ez az írás szavaival is: "Semmi tisztátalan nem
juthat be Istennek országába!" És lám, itt most mégis egy pár rühes juh, öt nyomorék telve
gyulladásos kinövésekkel, lesoványodott, piszkos ökrök-szamarak, és hitvágy külsejű nyulak
vannak! Szép kis társaság a legfelsőbb mennyekben! Ilyen társaságban aztán valóban élvezni
is lehetne a menyei gyönyörűségeket!
7. Nem is egyéb ez egy magamfajta szegény fickónak - mint egy áprilisi tréfa - feltéve, hogy
itt a mennyekben is tudnak valamit április hónapról!
8. Hát ez igazán őrült egy dolog - mihez is fogjak ezzel az állatsereglettel? Hol van az a
harminc protestáns, kiket idevezettem?! Talán ilyen állatokká változtak át, ami igazán tréfás
dolog lenne, tekintve, hogy a legmagasabb mennyekben vagyunk!
9. Az Úr bizonyára maga az Úr - erről már szívem mélyéből meg vagyok győződve! Ezt már
szeretetem is így diktálja, mert őszintén szólva - ahogyan a földön mondják - meg tudnám
enni csupa szeretettől!
De, hogy ezzel az újabb tréfával mi a célja, azt bizonyára Ő tudja a legjobban! Talán csak
nem hízlalni akarja ezeket az állatokat? Na, ezekből ugyan nem sok szalonna kerülne ki!
10.Én meg úgy beszélek itt össze-vissza, mintha én lennék a 31. szamár ebben a társaságban!
Jobbra át és indulok vissza, ahonnan jöttem! Éljetek tovább is vígan ti itt valamennyien,
nagyon fogok örvendeni, ha újra láthatlak benneteket!
11. E lakonikus búcsúszavak után Márton püspök kinyitja az ajtót és elképedt arccal lép
hozzánk. Én megkérdezem őt, hol van a harminc protestáns?
12. "Ó Uram - feleli Márton püspök - azt Te biztosan jobban tudod, mint én! Ezek itt benn
bizony nem azok, és még ha ők is lennének ez olyan átváltozást jelentene, ami úgy illene a
legfelsőbb mennyekhez mint öklöm a szememre!
13. A barmok nyelvének ismerete nélkül - ha ugyan az állatoknak is van valami titkos
nyelvük - aligha lehetne véleményem szerint valamit kezdeni e szoba lakóival! Persze Te
megérted a köveket is, az elemekkel is tudsz beszélni és parancsolni is tudsz nekik, de honnan
vegyen ilyesmit a magam fajta?
14. Ezért Uram, miután Te bizonyára tudtad - mi van ebben a szobában, ez nem is volt
Részedről egyéb, mint az én ostobaságom pellengérre állítása!"
15. Mondom Én: "Barátom - a legkevésbé sem, hanem te magad állítottad magadat
pellengérre! Nem tudod-e, hogy minden szolgának először meg kell tanulnia urának minden
dolgát, mielőtt megkezdené működését?
16. Lásd, nem elegendő, ha csak annyit mondok neked: menj oda – s te mégy - s ha azt
mondom: jöjj ide - akkor pedig jössz, hanem tudnod kell a miértet és a hogyant is.
17. Vajon nincsen-e megírva: "Nélkülem semmire sem vagytok képesek!" Ezért tehát midőn
e szobába küldtelek, rögtön be kellett volna Előttem ismerned: "Uram, Nélküled semmire sem
vagyok képes!" Akkor majd másként fordítottam volna a dolgot, te azonban önmagadban
bízva mindjárt bementél, s ezért kellett meggyőződnöd, mire lehet valaki Nélkülem képes!
18. A földön sajnos annyi önállóan cselekvő van - ahány ember, s annyiféle felfogás - ahány
fej. Itt azonban másként van, itt csak egyetlen önállóság van - Én bennem, és egyetlen
felfogás és megismerés szintén csakis Bennem és Általam, Minden egyéb csupán öncsalás
önmegtévesztés!
19. Ez szolgáljon tehát jövendő okulásodra és irányelved gyanánt! Most pedig menjünk
mindnyájan ebbe a szobába és nézzük meg, mit lehet ezzel az állítólagos mennyei
állatsereglettel kezdeni és vajon megértik-e az Én beszédemet ezek az állatok! Így legyen!"
 36. Fejezet MÁRTON MÁSODIK LÁTOGATÁSA AZ
ÁLLATSEREGLETBEN A MENNYEI MESTER VEZETÉSE MELLETT -
MÁRTON ELSŐ TÉRITŐ BESZÉDE A HARMINC KÁLVINISTÁHOZ - AZ
ELTÉVELYEDETTEK MEGMENTÉSE

Belépünk a szobába, hol a harmincat még ugyanazon állati alakban, sarokba bújva találjuk.
2. Péter Így szólítja meg őket: "Kálvin hitvallói, forduljatok erre, az Úr vár benneteket! Nem
Luthert vagy Kálvint, nem a bibliát sem Péter, Pál vagy Jánost, hanem egyedül a megfeszített
Jézust valljátok ezentúl! Mert egyedül Ő a menny és minden földek Ura, kívüle nincsen más
Isten, más Úr és élet sincsen!
3. Ez az Úr Jézus, az egyedüli örök, igaz Krisztus itt van, s elfogad titeket, ha ti is akarjátok,
hogy üdvözülhessetek az Ő legszentségesebb nevében!"
4. A harminc egyike, ki szamár alakjában mutatkozik - így felel: "Ki vagy te, ki ebben a
felvilágosult korszakban még a régi Jézus mesével merészelsz előállani! Nem látod-e, mennyi
- az egész örökkévalóságra elegendő - kincsem van, s hogy jelenlegi helyzetemmel teljesen
meg vagyok elégedve? Mit törődöm tehát a legendabeli Jézussal, ki sohasem volt, nincsen
most sem és nem is fog létezni sohasem? Vajon mikor selejtezik már ki a régi legendák
bölcseit és mikor kerülnek helyükbe a jelenkor valóban bölcs férfiai?!
5. Mindig csak Homérosz legyen a legnagyobb költő, Orfeusz a hangok formális istene,
Apelles az első festő, Apollodorus az első szobrász, Dzsingisz Kán az első hős és hódító,
Szokratesz, Platon, Arisztotelész a legnagyobb bölcselők, Ramses, Sesostris, Hóris fáraók a
legnagyobb építész királyok, Ptalomus az első csillagász, Mózes az első legnagyobb és
legbölcsebb törvényhozó, Dávid és Salamon a legbölcsebb királyok, s végül Jézus a
legnagyobb és legbölcsebb erkölcshirdető!
6. Nincsen-e nálunk németeknél elég olyan férfiú, kik mellett ezek a régiek mindnyájan
elbújhatnak? És ezeknek a régieknek mégis áldozati oltárokat emelnek - a jelenkor bölcseit
pedig gyakran éhen hagyják veszni! mikor szűnik meg végre ez az esztelenség?!"
7. Péter így szól: "Az vagyok - aki vagyok, néha Simon Júda, néha meg csupán Péter! Ami az
általad említett felvilágosodott korszakot illeti - ez ugyan aligha jelent valamit. A régi Jézus-
mese nyilvánvalóan többet ér szamárbőrödben rejlő kincseidnél s a régi bölcsek is többet
érnek a fiatal szájhősöknél - mert tudták, mit cselekszenek, s ezért minden időkben a nép
tanítói voltak, a jelen idők bölcsek gyanánt tetszelgő tudósai azonban nem tudják, mit
cselekednek, önmagukat sem ismerik, s így még kevésbé másokat, a legkevésbé pedig az Úr
Jézus Krisztus isteni lényiségét – természetét. Ezért aztán itt az Úr színe előtt olyanoknak
mutatkoznak - mint ti, szamarak, ökrök, rühes birkák alakjában és üldözött nyulak gyanánt -
ez utóbbiak ugyanis azok, kik a földön különcséges bölcsességük miatt bíráik elé idézve,
ahelyett hogy bátran védekeztek volna, vélt igazságos ügyük ellenére is kereket oldottak, s
csak akkor szájaskodtak, ha irhájukat már biztonságba helyezték!
8. Forduljatok tehát vissza, szemléljétek önmagatokat és szavaim igazságát tapasztalni
fogjátok magatokon! miért féltetek annyira Jézustól az imént, s miért kértétek, hogy ne jöjjön
hozzátok, most pedig amidőn valóban eljött, csupán legendás lénynek tartjátok?!"
9. A szamárkülsejű erre néma marad, Márton püspök azonban megszólal: Ó Uram, valóban
végtelen nagy a Te türelmed és szereteted! Nekem azonban igazán jólesne, ha néhányat
reáhúzhatnék ennek a valódi szamárnak bőrére! Na, mert ez aztán igazi szamár ám! Itt már
kár is a szót vesztegetni! Hiszen a katolikusok is ostobák, de ilyen ostoba fickóval azért még
sohasem akadtam össze, mint ez a kálvinista szamár!"
10. Mondom Én: "Kedves Márton barátom és testvérem, nem tudod-e mit mondottam éppen
ennek a Péter testvéremnek, midőn a főpap egyik szolgájának, Malchusnak, kardjával levágta
egyik fülét? Lásd, ugyanez érvényes most itt is! Amire a szelídséggel, türelemmel párosult
szeretet nem képes, arra a kard és más egyéb hatalom sem képes!
11. A mindenható hatalom persze mindent eligazíthat, megölhet, megsemmisíthet ítélet által,
de segíteni, felemelni, az életet fenntartani, az elvesztettet visszaadni, a rabságba jutott
szellemet megszabadítani csupán a szelídséggel, türelemmel párosult szeretet képes! Ahol ez
hiányzik ott nincs egyéb a halálnál és pusztulásnál!
12. Mi azonban nem akarjuk, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt akarjuk, hogy
mindnyájan, kik Bennem hisznek, az örök életet elnyerjék! Ezért tehát csak olyan
eszközökhöz nyúlhatunk, amelyek révén egyedül lehetséges valakinek a saját módján
segítségére lenni!
13. Tégy csak kísérletet ezekkel a módfelett tudós kálvinistákkal és láss hozzá, mire mégy
velük egykori püspök létedre!"
14. "Ó legkedvesebb Uram, legkedvesebb Istenem és Jézus Atyám- szól Márton püspök -
hiszen minden jó lenne, de ha úgy látszik ez az érdemes Péter sem megy velük semmire sem,
akkor igazán nem tudom mire megyek én?!
15. Úgy vélem óh Uram, miután Te - kinek minden eszköz öröktől fogva rendelkezésére áll -
teljes isteni lényiségedben személyesen jelen vagy - megbocsájthatatlan dolog lenne, ha én, ki
tisztára semmi sem vagyok Veled szemben - cselekedni akarnék - mikor egyetlen,
leghalványabb gondolatoddal többre vagy képes, mintha én örökkévalóságokon át a lehető
legbölcsebben beszélnék! Ezért arra kérlek, vond vissza tőlem kegyelmesen ezt a
megbízatást!"
16. Mondom Én: "Nem úgy van az, kedves Márton testvérem! Lásd, most már te is az Én
eszközeimhez tartozol! Ha Én mindjárt személyesen lépnék fel e félig holt társasággal
szemben, ez már ítélet lenne számukra, miután már tudják, hogy Én vagyok itt és néhányan
közülük már félig-meddig el is hiszik, hogy Én vagyok az igazi Úr!
17. Ezért téged bízlak meg ezzel az üggyel. Péter már egyengette itt utadat, de ő még nagyon
erős e gyengék számára! Így tehát olyasvalakinek kell bénák alá nyúlni, aki nem nyomja
agyon ezeket az eszméletleneket! Hiszen a szúnyogokat is csak szúnyogok táplálhatják
először s a csecsemőknek sem való mindjárt a felnőttek étele, hanem csak a könnyű tej! Menj
tehát e harminc eszméletlenhez és teljesítsd megbízásomat! Így legyen!"
18. Kimegyek a szobából és Mártont egyedül hagyjuk a harminccal.
19. Márton püspök egy ideig szótlanul figyeli ezt a nyájat, s azután a saját és e nyáj szellemi
fokozatának megfelelően így kezdett beszélni: "Szegény, eszméletlen testvéreim, kik itt, a
mindenható örök Isten legtisztább világosságában ostoba, állatok alakjában mutatkoztok,
hallgassatok meg engem türelmesen és értsétek meg beszédemet.
20. A földön római katolikus püspökként az összes protestánsok dühös ellensége voltam, bár
magamban annyira sem becsültem Róma tanítását mint Mohamedét! Úgy kerültem ide át -
amilyen a földön is voltam, azaz mint egy csökönyös barom. Romlott voltam a hajam száláig
és szívem igazi Augias istállója volt! Mondom nektek, még csak arról sem lehetett szó, hogy
legalább némi látszólagos keresztényi érdemem lett volna!
21. Mindössze az az - egyébként semmi érdemet nem jelentő - érzés volt meg bennem
időnként, hogy szinte vidám elképzelésemben úgy láttam Jézust, ahogyan írva volt és emellett
így gondolkoztam: "Igen, ha így lehetne Ő az enyém és ha Vele együtt azon meggyőződésben
működhetnék, hogy Ő talán Maga a legeslegmagasabb isteni lét - akkor persze én lennek a
legboldogabb lény az egész végtelenségben!" Mert először is ez lenne minden dicsőségek
dicsősége, másodszor a legeslegbiztosabb gondoskodás és életbiztosítás az örökkévalóság
számára, harmadszor a legesleghathatósabb védelem és végül ilyen társaságban oly csodás
dolgokat láthatnék, melyekhez egyetlen emberi gondolat sem érhet fel!"
22. És lássátok, ez az elképzelésem, ez az ábrándom azaz a földön oly vidámnak mutatkozó
légvárak voltak itt egyetlen megmentőim az örök kárhozattól, mert ezek tulajdonképpen a
bennem Isten iránti rejtett szeretetemet jelentették, s erről magam sem tudtam.Lássátok
kedves testvéreim, bármily nehezen ment is, de ma már odáig jutottam ezen szeretetem által,
hogy ezen földi ábrándjaim - bármily hihetetlenül hangzik is, ez most még előttetek -
tényleges valósággá alakultak ki! Most valóban Jézusnál vagyok, a testi és szellemi világ
egyedüli Uránál, s ily módon boldogságosan van rólam gondoskodva az egész örökkévalóság
tartamára!
23. Testvéreim, barátaim; ha nem akartok önmagatok legnagyobb ellenségeivé válni,
kövessétek példámat és akármi legyek, ha valaha is megbánjátok! Higgyétek el, az Úr itt van
e dicsőséges házban, végtelen jóságos, még a minden világok és mennyek összes angyalainál
is jóságosabb! Forduljatok tehát vissza, legyetek bizalommal és pillanatok alatt megváltozik
körülöttetek minden! Hagyjátok el téves nézeteiteket s fogadjátok el az én tapasztalataim
tanulságait és váljatok az Úr eleven eszközeivé!"
25. Mártonnak e valóban kenetteljes beszédére mind a harminc megfordult, s majdnem
egyhangúlag így szóltak: "Barátom, ez a beszéd jobban tetszik nekünk előző szavaidnál, de
nem hallgathatjuk el, hogy a személyünkhöz fűtött állati elnevezések éppen nincsenek
ínyünkre! Egy csökönyösen ostoba fickót lehet ugyan szamárnak vagy ökörnek nevezni, de az
a beállítás - mintha külsejére nézve is valóságos ökör vagy szamár lenne - ez testvérem agy
kissé erős!"
26. Szavaid azt bizonyítják, hogy először is jó és okos fickó vagy és Jézusod tekintetében is
meglehetősen igazad lesz, csak az a különös, hogy angyalokat nem látni itt! E vidék mennyei
szépsége és mennyei ruhánk tekintetében is kissé hiányosnak látszik, mert te is még egy földi
parasztember vagy, méghozzá kabátod sincs. Jézusodon sincsen mennyei ruha, Péter külseje
pedig szintén inkább kopottas - mint mennyei! Csupán az előttem jól ismert városból való
könyvkereskedőn van valamivel jobb ruha, de ennek sincs megfelelő mennyei szabása!
27. Lásd tehát barátom, itt egészen jelentékeny hiányok vannak! Ha ezeket ki tudod
egyenlíteni, akkor mindent amit mondasz, az utolsó szóig elhiszünk neked és minden
intésedet követjük!''
28. Márton püspök erre kissé meghökken, mert ezekre a dolgokra eddigi szellemi haladása
során ő maga sem gondolt. De csakhamar összeszedi magát, s így szól a félig már megtérített
nyájhoz: "Barátaim, higgyétek el nekem, itt főleg azon fordul meg minden, hogyan akarja
ezeket a dolgokat az ember.Én eddig így akartam, s ezért így is volt, ha azonban másként
akarom - másként is lesz minden!
29. Angyalokat eddig nem láttam, de mit törődöm én az összes angyalokkal és az egész
mennyei pompával, ha minden mennyei dicsőség és az összes angyalok Ura az enyém! Ő
mindazt - ami itt még hiányzik - mint mondani szokás, pillanatok alatt elővarázsolja. De én
egyébként sem éreztem még mindennek szükségét, sőt még jobb ruha után sem kívánkoztam,
mert számomra mindent sőt mindenek felettit maga az Úr jelent!
30. Ha az én fokozatomra eljutottatok - ti is úgy fogtok érezni és gondolkozni, ahogyan most
én! Az örökkévalóság ugyancsak hosszú időtartam, s ez alatt az Úrnak, a végtelenség örök
Mesterének oldala mellett még nagyon sokat lehet látni, tapasztalni, erről már előre is
teljességgel meg vagyok győződve!
31. Itt azonban most azt mondom, amit elevenen érzek magamban: "Uram, ha csak Te az
enyém vagy, nem kérdezek én akkor semmiféle más egyéb gyönyörűségek neve és mértéke
után, mert minden gyönyörűségek- gyönyörűsége, mindörökre maga az Úr, a mi Jézus Urunk
marad! Övé legyen minden imádat, minden dicsőség és minden szeretetem mindörökre!
Ámen.
32.E szavakra az egész nyáj egyszerre emberi alakban emelkedik fel és hangosan szól
egyhangúlag: "Ámen!" Testvérünk most már mindannyian hiszünk neked, mert nagyon is
bölcsen beszéltél és lelkünkben olyan világosságot gyújtottál, mely soha ki nem fog aludni!
Hála legyen érte az Úr Jézusnak, a te és most már örökre a mi Istenünknek is!
33. Ebben a pillanatban két kísérőmmel együtt belépek. A szobába, mindnyájan lábamhoz
borulnak és kiáltják: "Ó Jézus Urunk, te legszentségesebb Atyánk, Te egy Istenünk, légy
kegyelmes, irgalmas velünk, szegény bűnösökkel szemben! Tiéd legyen mindörökre minden
dicsőség!"
34. Én pedig így szólok: "Keljetek fel gyermekeim! Lássátok Atyátok nem ítélettel, hanem a
legnagyobb szeretettel jön hozzátok. Mivel ti is szívetekbe fogadtátok,Ő ezerszeresen jobban
fogad be titeket az Ő örök atyai szívébe! Jöjjetek csak tehát mindnyájan Hozzám, kik
súlyosan meg voltatok terhelve, s Én örökre megerősítlek titeket!"
36. Erre valamennyien felemelkednek, s amennyire csak hozzám férhetnek, örömkönnyek
között borulnak keblemre. Miután kisírták magukat, vígan követnek Engem a nagy étkező
terembe, hová Péter már előzőleg bevezette a másik társaságot is.

37. Fejezet A MENNYEI ÉTKEZÉS - AZ ÚJONNAN FELOLDOZOTTAK ÉS

MENNYEI OTTHONUK

Erre egy keleti irányban fekvő nagy és igazi mennyei pompával berendezett terembe lépünk
be. A terem közepén a legtisztább átlátszó aranyból készült nagy kerek asztal áll, s ennek 12
különféle drágakőből készült lába van. Az asztal körül annyi arany szék van, ahány a vendég.
A terem padlózata oly vakítóan fehér, mint a frissen esett hó, mennyezete pedig világoskék, s
a legszebb csillagok ragyognak rajta, 20 ablaka van a teremnek, s ezek 12 láb magasak s 7 láb
szélesek; gyönyörűséges fényesség árad be rajtuk és soha nem is sejtett varázslatos szépségű
vidéket látni az ablakból. Az asztalon 7 kenyér és egy kitűnő borral telt díszes serleg van.
2. A terembe lépők alig tudnak, magukhoz térni ámulatukból, a váratlan nagy pompa miatt, s
az egész társaság a könyvkereskedő vezetése mellett földig hajol végtelen megilletődésükben.
Ennek a harmincnak - kik előzőleg még a mennyei pompa hiányát kifogásolták tátva maradt
szemük-szájuk és nem találnak szavakat csodálatuk kifejezésére.
3. Csupán Mártonunk marad higgadt és Reám célozva mondja: "Kedves testvéreim, mit
csodálkoztok annyira e terem hallatlan pompája felett Lássátok reám nézve ez teljesen
közönyös, mert ha Urunk és Atyánk nem volna velünk itt e teremben, az egészért nem adnék
egy rothadt narancsot sem! Az én számomra Ő minden, nélküle azonban semmi sem ér
semmit!
4. Ha a legszegényesebb szalmakunyhóban lehetnék Vele együtt, végtelenül boldogabb
lennek, mintha egyedül kellene lennem e gyönyörűséges teremben. Ezért nem is ragad el
engem e terem pompája, hanem egyedül csak Ő, mindnyájunk Atyja, Istene, Ura! Egyedül Őt
illeti minden tiszteletünk, szeretetünk, csodálatunk, imádatunk! Mert ez a nagyszerű pompa
egyedül az Ő műve, ajkának egy lehelete! Mindenki tegye közületek azt amit akar - én
azonban így gondolkozom és cselekszem!"
5. Mondom Én: "Márton te derekasan viselkedsz és most már igazi Pál vagy. Ügyelj azonban
arra, nehogy valahol ismét elgyengülj és így szólj: "Csak ne lenne az Úr folytonosan
mellettem!" De még akkor sem hagylak el téged! Most pedig üljetek mindnyájan asztalhoz s
egyetek-igyatok. Utána nagy munkák várnak még reánk. Így legyen!"
6. Mindnyájan engedelmeskednek e felszólításomnak, Én pedig széjjeltöröm a kenyeret, s
elosztom közöttük. Valamennyien nagy szeretettel és hálás érzéssel eszik az örök élet ezen
igazi kenyerét, utána aztán a megismerés borát isszák ugyanazon serlegből, s emellett nagyon
nagyon élénkek és vígak. A bor élvezete után pedig oly magasztos mennyei érzület
hatalmasodik el rajtuk, hogy örömükben nem tudnak mihez fogni és túláradó szeretetből nem
is találnak szavakat arra, mily boldognak érzik magukat!
7. Én pedig megáldom mindnyájukat és örök birodalmam szolgáivá teszem meg őket.
8. Ennek megtörténte után Márton püspök felemelkedik és így szól: "Uram, én most úgy
sejtem, el kellene Tőled válnom egy fontos megbízás elintézése végett. Cselekedj ahogyan
akarsz, de Én soha sem hagylak el! Ó Uram ahol Te nem vagy velem - ott én semmire sem
megyek! Én többé semmi szín alatt el nem válok tőled, mert olyan hatalmas erővel szeretlek!
Én tehát Veled maradok!"
9. Mondom Én: "Nem úgy van ám, kedves Márton testvérem! Mondom neked - egyetlen
pillanatra sem leszel távol Tőlem, valamint e társaságtól és azon megszámlálhatatlanok sem
lesznek Tőlem sohasem távol, kik Engem szívükben felismertek és befogadtak! Másrészt
azonban mégis csak szükséges, hogy látszólag Nélkülem mindenki odamenjen - ahová
küldöm, másként öröme csak tökéletlen, élete pedig céltalan lenne!
10. Ezért itt mindenkinek a legmagasabb fokú tevékenységre kell törekednie és lehető sok jót
kell cselekednie. Minél tevékenyebb valaki - annál nagyobb boldogságban lesz része! Mert a
boldogság csupán az Én meghatározott örök mennyei rendem szerinti cselekvésből áll!
11. Tekints ki itt az ablakon! Keleti irányban, nem messze innen az Én örökkévaló házamtól
egy szép nagy kertben egy csinos házacskát láthatsz, amely belülről sokkal tágasabb, mint
kívülről látszik.Menj oda és vedd ezt teljesen birtokodba!
12. Az egyik szobában egy fénylő fehér kerek táblát találsz. Ha dolgod végeztével hazatérsz,
nézd meg mindig ezt a táblát, mert ezentúl arra lesz feljegyezve akaratom, amelyhez minden
cselekedeteddel igazodnod kell! Ha mindenkor pontosan ahhoz tartod magadat, amit táblám
mutat - akkor csakhamar nagyobb dolgokat bízok reád, ellenkező esetben azonban
akaraterődhöz mérten csak kisebbeket.
13. Ha valamiben nem ismernéd ki magadat, jöjj ide és kellő útbaigazítást kapsz, ha pedig
hálaadóan hívsz Engem, megjelenek nálad! Most egyelőre mindent tudsz - amire szükséged
van.Menj tehát házacskádba, s ott majd megtudod a közelebbit, s ahhoz kell is igazodnod!
14. Amit neked itt most kijelentettem - e társaság minden tagjára is vonatkozik. Nézzetek ki
az ablakon, s a ház, amelyet valamennyietek lát - az az ő háza! Menjetek oda s
tevékenykedjetek úgy, ahogyan Márton testvéremnek mondottam. Mindegyiktek ugyanazon
berendezést találja majd meg házában. Így legyen!”
15. Márton püspök ugyan kissé füle tövét vakarja, de azért elindul ahogyan erre utasítottam.
Úgy véli ugyanis, hogy ott nem leszek vele s nem láthat Engem.A társaság tagjai - kiknek
még túlságosan szentséges az Én jelenlétem - szívesen indulnak útnak, hogy lelki izgalmukat
lecsillapíthassák.

38. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK MENNYEI OTTHONÁBAN AZ ELSŐ

MEGLEPETÉS AZ OTTHON BERENDEZÉSE

Midőn Márton püspök nemsokára házacskájához ér és abba belép, módfelett meglepődik,

mertmár a küszöbön vártam reá, s Én vezettem őt be házába. A társaság többi tagjánál azt
angyalok végezték, mert ezeket még nem annyira szeretet, hanem inkább tiszteletteljes
félelem töltötte el Velem szemben. Márton püspöknél azonban ez ellenkező eset állott fenn, s
ezért nem is volt ínyére, hogy Tőlem el kellett válnia.
2. Látva, hogy Én már háza küszöbén várom, összecsapja feje felett kezeit és így szól: "Igen,
igen, így mar sokkal jobban tetszik nekem itt, mint a Te házadban és különösen abban a
pompás teremben! Mint már mondottam - ha Te mindenekfelett szeretett Uram, Jézusom
velem vagy, akkor a legszegényesebb kunyhó is a leggyönyörűségesebb örök mennyország
számomra!
3. De hogyan is jöttél oly gyorsan ide, anélkül, hogy láttalak volna? Ez már ismét példátlan
egy csoda! Igen, igen, mindenekfelett szeretett Uram, Jézusom, Nálad egyik csoda követi a
másikat - én pedig emellett sem nem látok sem nem értek meg semmit, akárcsak a sült hal!
De az mégis csak különös, hogy Te előbb voltál itt mint én, pedig a díszteremben hagytalak
el?!
4. "Sose töprengj ezen kedves Márton testvérem - felelem Én - lásd, nemlennék mindenütt az
első és az utolsó, s ha nem lennék mindenben minden, akkor ugyancsak szomorúan állna az
egész végtelenség ügye! Így azonban bárhova mégy, bármerre fordulsz is - Engem már
mindenütt ott találsz!
5. Jöjj be most velem e házba, hadd mutassam meg neked egész berendezését és annak helyes
használatát. Jöjj tehát e házacskában Kicsiny ugyan, de mégis többet tartalmaz egy egész
naprendszernél, s erről magad is csakhamar világosan meg fogsz győződni. Jöjj tehát és járd
be velem ezt a házat! Így legyen!"
6. Márton püspök erre velem együtt belép a házba, s nem győz csodálkozni, hogy egy szűk
szobácska helyett egy rengeteg nagy csarnokban áll, s ez annál nagyobb lesz, minél
figyelmesebben és minél tovább szemlélődik. Emellett pedig annyi látványosságot nyújt,
amennyit Márton el sem tud képzelni.
7. A nagy csarnok közepén arany alapzaton egy nagy kerek alakú, fehéren fénylő tábla áll,
mögötte pedig vas állványon egy tökéletes mesterséges földgömb, s ezen a legnagyobbtól a
legkisebbig minden feltalálható ami a föld felületén van. E földgömb mögött az egész földi
bolygórendszer volt hasonló tökéletes kivitelben elhelyezve, s itt is minden egyes bolygó,
valamint a nap sajátságai részletesen fel voltak tüntetve. A csarnok talaja olyan volt, mintha a
legtisztább zafírból készült volna, falai smaragdból, mennyezete azúrkék volt ragyogó
csillagokkal teletűzdelve. A nagy ablakokon át gyönyörűséges violaszínű fény áradt a
csarnokba, melynek fele magasságában jáspiserkély vonult végig, s ide 12 ajtó vezetett. Az
ide nyíló szobákban a smaragdból való falak a legszebb színárnyalatokat tükrözték vissza.
8. Hosszantartó csodálkozás után végre így szól Márton püspök: "Ó Uram, Uram, Uram!
Miféle újabb csalóka játék már ez megint?! Ah, ez már igazán mindent felülmúl! Kívülről
csak parányi - belülről pedig egy egész világ! Hát hogyan illik ez össze? Ez a
legmegfoghatatlanabb dolog előttem, mert miként lehet valami belülről nagyobb, mint
kívülről? Hát értse meg - aki akarja, de számomra ez teljesen érthetetlen!"
9. Mondom Én: "Szeretett Márton testvérem, mindebbe csakhamar bele találod magadat!
Lásd; a tulajdonképpeni szellemvilágban minden fordítva van mint a földön! Ami a földön
nagy - az itt kicsiny; ami a világon kicsiny volt - az itt nagy. Aki első volt a világon - itt az
utolsó, s aki ott utolsó volt - itt az első!
10. Azután mondd csak - mekkora egy ember a földön?Megmondom, hat arasznyi magas,
kettő széles. Ha aztán bölcs az ember - mondd csak, miféle végtelen nagyságok és mélységek
rejlenek szívében? Azt mondom neked - az örökkévalóság sem lenne elegendő e csodák
teljességét feltárni s felfogni!
11. A földön bizonyára többször szemléltél meg egy búzaszemet! Ez éppenelég kicsiny külső
térfogatára nézve, és mégis annyi hozzá hasonlót tartalmaz, hogy aligha lehetne
örökkévalóságokon át is felmérni! Hasonló eset ismétlődik meg itt is!
ház külseje ugyanis - a te most már teljesen alázatossá vált külső lényiségednek megfelelően -
kicsiny, mint te is. A ház belseje azonban jelenlegi benső bölcsességednek felel meg, ami
nagyobb terjedelmű lényiséged külső méreteinél. A ház benseje ezért oly mértékben fog
nagyobbodni, amennyire szeretetem igazi bölcsességében növekedni fogsz. Mert itt mindenki
Irántam való szeretetének bölcsességéből él és ez teremti meg mindazt, ami számodra itt oly
csodálatosnak látszik.
12. Nézd csak ott azt a fehéren fénylő táblát - ez a te - Általam már megtisztított
lelkiismeretedet jelképezi. Ezentúl e táblára írva nyilatkoztatom ki neked akaratomat, s
mindenkor ehhez kell igazodnod!
13. A földön is van ugyan minden egyes ember szívének kamrájában egy hasonló
lelkiismereti tábla, melyen mindenkor fel van jegyezve híven követendő akaratom - de csak
nagyon kevesen ügyelnek erre, s többnyire egészen befeketítik a táblát bűneik által, hogy ne
is olvashassák le az Én akaratomat.
14. Látod, házadnak berendezése tehát egészen természethű! Nincsen semmiféle csodás
csalóka játék, mint az imént mondottad!
15. A tábla mögött áll a Föld hű képmása és mögötte a Napé és az összes bolygóké. Ha
valamiben nem ismernéd ki magadat, nézz csak a tábla hátsó oldalára - oda fel lesz írva a
szükséges magyarázat. Ha pedig tudni akarod mi a tennivalód, nézz a tábla elülső oldalára, s
ott leolvashatod akaratomat!
16. Még 12 ajtót is láthatsz itt, s ezek az oldalszobákba vezetnek. E szobákban olyan étkeket
találsz, amelyek még tilosak számodra. Ezeket csak akkor élvezheted, ha Én előbb
megáldottam őket számodra, másként oly bárgyúvá válnál, hogy akaratomat nem lennél képes
többé e tábláról leolvasni. Ha tehát belépnél egy ilyen tiltott éléskamrába, rögtön távozz is
onnan, jöjj azután Hozzám, majd akkor Én is odamegyek, leleplezem előtted e tiltott dolgokat
és megáldom őket számodra!
17. Most már tudod, miként áll itt a dolog; cselekedj eszerint, akkor folyton növekedni fogsz
az üdvösségben! Így legyen!"

39. Fejezet MÁTRTON PÜSPÖK EGYEDÜL VAN HÁZÁBAN -

MEGSZEMLÉLI A FÖLDGÖMBÖT ÉS ATÖBBI ÉGITESTET - MÁRTON
UNATKOZIK

Látszatra elhagyom most Márton püspököt, mire ő egyedül vélvén magát Így kezd beszélni:
"Úgy, úgy, na most megint egyedül vagyok. Itt ugyan valóban mennyei, magasztos, ragyogó s
én jól vagyok lakva, meg vagyok áldva, s így most már boldog sőt túl boldog - de mégiscsak
egyes egyedül vagyok. Csupán gondolataim csaponganak ide-oda, s vissza-verődnek e
falakon, mint a földön a homorú tükörben a képek. De nincsen itt még egy szúnyog sem,
hogy kissé zümmögne nekem!
2. Most megszemlélem ezt a földgömböt! Bizony ez igazán nagyszerű mű! Itt, itt van az a
város, ahol mint püspök működtem, itt van a székesegyház, a lakhelyem. Lám itt van a
temető, s az én sirom is, mégpedig miféle díszes síremlékkel! Milyen rettentő nagy bolondok
az emberek, a hitvány ganéj fölé síremléket helyeznek, s a szellemről pedig megfeledkeznek!
Könnyebb lenne a szívem, ha ezt a síremléket egy jól irányzott villámcsapással
szétrombolhatnám! De hát cselekedjen csak az úr, ahogyan helyesnek tartja!
3. Most fordulj el kedves földgömböm, hadd nézzem meg milyen is Ausztrália! Már itt is van
a vadak országa! Ó itt bizony nagyon rossz világ járja, a legsűrűbb sötétség, a legaljasabb
rabszolgaság, embergyilkolás testileg-szellemileg! Az Úr őrizzen meg téged továbbra is
kedves földgömböm, ily módon már aligha lesz egymással dolgunk! Ugyancsak nagy szamár
lennék, ha a kétségbeesésig bosszankodnék az általad nyújtott látvány felett, mikor már az
örök békesség birodalmában vagyok. Pedig ugyancsak feldühít, ha látom, mily kegyetlenül
kínozzák és üldözik a földön a hatalmasak gyengébb testvéreiket, gyakran szinte
szórakozásból is! Eredj tehát előlem világi förtelmek megszemélyesítője, mi aligha látjuk már
egymást!
4. Lám, itt van az egész bolygórendszer a nappal együtt.A legelsőt mindjárt szemügyre is
veszem, itt van mindjárt a Vénusz.
5. Milyen is vagy te kedves Vénuszom, ki oly gyakran örvendeztettél meg a sötét földön
gyönyörűséges fényeddel mint esthajnalcsillag? Most már végre közelről szemlélhetlek! Hm,
én bizony másként képzeltelek el. Te is csak olyan földi világ vagy - mint amilyenen én
éltem, csak nincsenek rajtad oly nagy és egymással összefüggő tengerek, de mint látom, annál
több és magasabb hegység!
6. De vajon milyen a növényzet és a rajtad élő lények?! Ehhez bizony vagy nagyobbnak
kellene lenned, vagy pedig egy szellemi nagyító üveget kellene kérnem, másként a jelenlegi
parányi képmásodból nem leszek okosabb, mint eddig voltam. Mert itt sajnos ez az egész
bolygó nem nagyobb egy tyúktojásnál, s ezért alig lehet rajta valamit észrevenni. Elképzelem,
mekkorák lehetnek a bolygónak ezen kicsiny mérete mellett az emberek?!
7. De most meg kell néznem a fehér táblát, nincsen-e valami rajta! Ezen az oldalon semmi
sincsen, s ez jól is van, mert őszintén megvallva sajátságos félelem tölt el e táblával szemben!
De a másik oldalán is meg kell néznem nincsen-e rajta valami! Igen, ez így még jobb
egyelőre - mert ott sincsen még semmi! Menjünk tehát vissza a bolygókhoz!
8. Ismét a Vénusz - de még egy hajszálnyival sem nagyobb! Így tehát veled sem kezdhetek
semmit e szép csillagom - mivel nem akarsz megnagyobbodni! Eredj tehát csak tovább!
9. Aha - itt van a kis Merkúr - egész helyes kis világ ez, csak akkora, mint egy dió! Úgy
látszik ezen is alig van tenger - de annál több hegy - ha ezeket a gombostűfej nagyságú
egyenetlenségeket hegynek lehet nevezni. Kedves Merkurom - veled is készen vagyok - eredj
tovább!
10. De így van ám csak derék egy bolygó - ejnye talán csak nem újra a földem - nem az,
hanem a Mars, ez a tüzes hős! Na téged is másként képzeltelek el magamnak a földön!
Mindig azt hittem, hogy féktelen, vad legény vagy - amint azonban sík felületedből
következtetem, éppen az ellenkezője vagy annak, aminek elképzeltelek! Közelebbi dolgokat
rajtad sem látok meg - lódulj tehát tovább!
11. Na itt meg hét kis bolygót látok - bizonyára ezek is bolygók, de hát ezekkel éppen nincsen
mit kezdenem! Aha, most fordul felém a bolygók nagymogulja, a Jupiter! Ez aztán szép nagy
darab! Négy hold van körülötte - igen, ez már kiadós dolog! No - milyen vagy te? Ejnye itt
van ám csak rettentő sok víz! Csupán az egyenlítő körül van néhány nagyobb sziget - másutt
mindenütt víz van. Hegy is akad itt-ott, de nem magasak. Hát milyen a növényzet és milyenek
az élőlények? Ez a bolygó ugyan pár ezerszer nagyobb az előbbieknél, de növényzetet nem
látok rajta. Észreveszem, hogy felülete kissé érdes, de hogy ez mi, ahhoz már más szemek
kellenének!
12. Ott látom a Saturnust, az Uránuszt és egészen a háttérben egy igen nagy bolygót tíz
holdjával együtt, s ezekből három nagyobb, a többi kisebb! Csak nem a holdak holdjai ezek?!
üstökösöket pedig seregestül látok hátul!
13. Szép, szinte magasztos szépségű mindez, de ha az ember egyebeket sem lát e derék
bolygókon tengerek és hegységeknél, akkor az egész örökkévalóság tartamára bizony
édeskevés szórakozást nyújtanak. Már készen is vagyok velük; ilyen méretek mellett a
jövőben aligha lesz dolgunk egymással!
14. A középen ott van a Nap! Persze itt is jókora egy gömb, de mit használ ez, ha ez a méret
úgy aránylik valódi nagyságához, mint egy homokszem a földhöz. Így tehát kedves nap, te
sem vagy nekem való, élj tehát boldogul és jó egészségben!
15. Most már el is készültem e termet ékesítő ritkaságok megtekintésével! Mit csináljak
most? A táblán nincsen semmi - a bolygókról sem tudok más egyebet leolvasni, ezt a derék
földgömböt pedig inkább künn szeretném látni! Tehát mihez fogjak? Az Úrhoz menjek át?
Ilyen hamar az sem illene!
16. Hm, hm, mégis csak fatális dolog, ha valaki üdvözült szellem létére a mennyben, éspedig
közvetlenül a minden dicsőségek Ura közelében kissé unatkozni kénytelen! Bizonyára ebben
is van valami jó, de az unalom mégis csak unalom marad a mennyben, földön egyaránt!
16. A földön - ha úgyszólván minden kötél szakad - a halállal vigasztalja magát az ember,
mert ez mindennek - jó vagy rossz dolognak egyaránt - végét veti, legalábbis a földi világra
nézve. Itt azonban, ahol - örök hála az Úrnak - már nem következik az élet után a halál
mindennek szinte örökké tartó jellege van, s azt lehetne hinni, hagy az ilyen állapot is örökké
fog tartani, s ez minden egymáshoz erősen hasonló jelenséget még ezerszer unalmasabbá tesz,
mint a földön, hol minden dolognak vége szakad egyszer! Mit csináljak tehát? Vajon van-
emár valami a táblán? Nem - még semmi sincsen! Úgy látszik, az Úrnakaligha van nagy
szüksége reám, másként már valami dolgot kellett volna kapnom!
17. Hm, hm, itt a mennyekben ugyancsak lehet ám unatkozni! Különösen, ha örökké ebben a
műremekekkel telt múzeumomban kell tartózkodnom. Ejnye, ejnye ezt bizony hallatlanul
unalmas lesz!"

40. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK FELFEDEZÉSEI HÁZÁBAN - A 12 FÜLKE

A TILOS ÉS MEG NEM ÁLDOTT ÉTKEKKEL - A SZÉP LEÁNYOK NYÁJA A
SZÉP MERKÚRLAKÓ NŐ – A TÖKÉLETES TESTALAKATU VÉNUSZBELI
EMBEREK - AZ ÚR ÁLDÁSÁNAK FONTOSSÁGA

"Most jut eszembe, hagy e teremből még 12 mellékszoba nyílik e tizenkét ajtóból. Ezekről
majdnem megfeledkeztem, valamint a számomra még eltakart étkekről! Ó, ezeket most végig
kell vizsgálnom! Tehát szerencse fel az Úr névében, ahogyan a bányászok mondják a földön!
Itt ugyan nincsenek aknák, de van 12 titkos szoba, s nem tudni, mi van bennük! Tehát még
egyszer: "Szerencse fel!" itt a mennyekben is!
2. Itt van mindjárt az 1. számú ajtó! Nyissuk csak ízibe s lépjünk be! ó - az én szépséges
nyájam van itt! Ah, ez már tetszik nekem! Így aztán persze nem lesz unalmas az
örökkévalóság! De most jobbra át és visszafordulni, mert ez az l. számú tiltott étek! Menjünk
tehát a 2. számú ajtóhoz!
2. Na itt is van már! Tehát az Úr nevében nyissuk ki lassan - hiszen nem lehet tudni, mi van
benne! Lám az ajtó nehezebben jár, mint a másik - na de azért csak kinyílik ez is! Hála
Istennek, már nyitva is van! Ebben a szobában azonban már sötétebb van, s ezért pár lépéssel
előbbre kell mennem!
3. Ó, ó mi ez?! Ez a szoba nagyobb, mint az egész terem! És a háttérben egy egész sereg
teljesen mezítelen embert látok, nők, férfiak vegyesen és számuk szinte felbecsülhetetlen! Ó,
ó és milyen szépek, különösen a nők!
4. Ejnye, ejnye, egyikük éppen felém tart! Vajon bevárjam-e? Igen, igen, bevárom, mert ez
igazán nincsen eltakarva - nem, nem, igazán nincsen!
5. Ejnye, ejnye, ez aztán a szépség! Milyen fehér bőrű, milyen telt idomok, milyen a keble?!
Hát ezek a szép karok és istenien szép lábak! Ezt már nem bírom ki! Ez a gyönyörűséges,
édes arc pedig még a mennyek számára is szinte túlságosan szép!
6. Ah, ezt már nem bírom ki, el kell mennem innen - de nem mégsem, erre most nem vagyok
képes! Talán mondani akar valamit! Már itt is van, csend, csend, hallgassuk csak!"
7. A nő így szól: "Bizonyára te vagy e ház tulajdonosa - kire már régóta várunk! "
8. "Ó nem - felel Márton püspök, de nem, nem, azaz valahogyan félig meddig mégis! Én
lakom most benne, s a ház eredeti tulajdonosa az örökkévaló Isten, az Úr Jézus! Mivel lehetek
szolgálatotokra, különösen pedig neked, a végtelenségek minden szépségelegszebbjének?"
9. Ne magasztalj annyira engem - szól a nő - mert lásd, ott hátul még számtalan sok nő van,
ők hasonlíthatatlanul szebbek nálamnál, s éppen azért küldtek először csak engem hozzád,
nehogy már kezdetben nagyon belevakulj szépségünkbe!
10. A mi kérésünk a következő: "Lásd, mi valamennyien arról a földről való emberek
vagyunk, amelyet ti, a Mindenható gyermekei Merkúrnak hívtok - mint azt itt megtudtuk! E
ház a tied, s így csak tőled függ megtartasz-e bennünket szolgálásodban, vagy eltaszítasz-e
bennünket? Mindannyian arra kérünk téged, légy kegyelmes velünk szemben!"
11. "Ó kérlek te magasztos, édes, mennyei szépség - szól Márton püspök - még ha ezerszer
annyian lennétek is, akkor sem engednélek el benneteket! Hiszen máris oda vagyok a nagy
szeretettől! Ó, ó minél barátságosabban mosolyogsz reám, annál szebb vagy! Jöjj,jöjj ide,
hadd öleljelek meg!"
12. A nő így szól: "Te vagy az úr - én neked csak örökre rabszolganőd vagyok. Ha te
parancsolsz valamit - engedelmeskednem kell akaratodnak, amelynek szentnek kell lennie
mindannyiunk számára!"
13. "Ó, ó kérlek te mennyei szépség - feleli Márton püspök - mit beszélsz te rabszolganőről -
azt én nem ismerem! Ezentúl szívem úrnője vagy - jöjj, jöjj tehát, te legbájosabb,
megnevezhetetlen szépség! Ó Istenem, micsoda egy szépség! Még lélegzetem is eláll
elragadtatásomban!"
14. Márton püspök éppen a szép Merkúrból való nő keblére akar borulni - midőn Én vállát
érintve mondom: "Megállj csak kedves Márton fiam - ez is még eltakart étek a te számodra!
Majd csak akkor borulhatsz keblére - ha részedre már megáldottam, ha ugyan még akkor is
vágyakozni fogsz utána! Fordulj tehát csak itt is jobbra!"
15. "Ó, szeretett Uram, Jézusom - szól Márton püspök - bizonyára úgy szeretlek - ahogyan ez
csak lehetséges, de őszintén meg kell vallanom – na, mit is akartam - ja igen, - azt akartam
őszintén megvallani Neked, bármennyire szeretlek is, mégis szívesebben vettem volna, ha
ezúttal pár pillanattal későbben jelentél volna meg!"
16. Mondom Én: "Ezt nagyon jól tudom és előre meg is mondottam, hogy hamarosan így
fogsz szólni hozzám, bár akkor semmi áron sem akartál megválni Tőlem! Én azonban soha
sem hagyom el azt - aki egyszer már megragadott Engem! Így tehát téged sem! Jöjj ki tehát
gyorsan ebből a szobából! Hogy miért - azt majd kellő időben tudomásodra fog jutni! Te nő -
pedig vonulj vissza!"
17. A nő ezt azonnal meg is teszi, Márton püspök pedig kissé savanyú arccal, de mégis
engedelmesen követ Engem a 3. számú ajtóhoz.
18. Midőn ehhez az ajtóhoz érünk - az magától feltárul - Márton püspök kíváncsian néz be a
szobába, és szinte összerázkódik, mert csodás gyönyörűségű új világot pillant meg, s egy
egész sereg üdvözült lényt - kik oly tökéletes szépségűek, hogy Márton majdnem eszét veszti.
19."Ó Uram, Uram, Uram - kiáltja Márton - minden angyalok, emberek lények, dolgok
legdicsőségesebb Teremtője és Mestere - ez már csakugyan végtelen és meghalad minden
emberi elképzelést! De mi ez már megint? Miféle lények, angyalok vagy csak üdvözült
emberi szellemek ezek? Teljesen mezítelenek ugyan de napnál fehérebb bőrük, tökéletes
testalkatuk, s az őket körülvevő sajátságos fényesség a leggyönyörűségesebb ruhánál
milliószor is többet ér és szebb, magasztosabb, tökéletesebb formákat el sem tudok
magamnak képzelni!
20. Igen Uram, el sem gondolható olyan dícséret, magasztalás és imádat - ami méltó lenne
Hozzád! Valóban, valóban! Szent, szent, szent vagy Te! A menny és föld telve van a Te
dicsőségeddel! Ezért Tied legyen minden imádat örökkévalóságokon át!
21. Ó Uram, kérlek, menjünk innen, mert ezt a túlságosan gyönyörűséges látványt nem
vagyok képes továbbra is elviselni! Csak azt mondd meg kegyesen, miféle lények ezek?"
22. Mondom Én: "Ezek arról a bolygóról való emberi szellemek, amelyet ti Vénusznak
hívtok. Az a rendeltetésük, hogy nektek, gyermekeimnek szolgáljanak, amikor csak szükség
van reájuk, s ez a szolgálat képezi legfőbb üdvösségüket! Így tehát annál boldogabbá teszed
őket, minél gyakrabban és bölcsebben használod fel őket!
23. De nem ezek az egyedüliek - kik csupán intésedre várnak, hanem még más bolygókról is
számtalan sokan vannak, ezek felhasználását azonban előzőleg meg kell tanulnod! Most már
tudod, amire egyelőre szükséged van, a továbbit majd ezután!
24. Mindebből azonban máris megértheted, mire célzott Pál e szavaial: "Szem nem látta, fül
nem hallotta és emberi értelem fel nem érheti azt, amit Isten azok számára tartogat, kik
szeretik őt!"
25. Midőn még a világban éltél, persze nem sejtetted, miért vonzanak téged annyira a
csillagok. Most azonban magad előtt láthatod azt a mágnest, amely oly delejes erővel vonzott
a földön, s gyakran erre a sóhajra késztette megrögzött lelkedet: "Ah, mily gyönyörűséges!"
26. Lásd, már az is e lények hivatásához tartozik, hogy szilárd, rendíthetetlen akarásuk révén
fogékony lelkületű földi embereket befolyásoljanak, és a csillagok felé tereljék őket. Ezt
tették veled is, midőn még nem is ismerted őket, s most majd még inkább megteszik, mert
láthatólag is megismertek téged, te pedig őket - bár egyelőre még csak tökéletlenül!
27. Nos, menjünk most a 4. számú ajtóhoz, ott még gyönyörűségesebb dolgot fogsz látni! Így
legyen!"
28. "Uram - szól Márton püspök - miért nem közeledhetnek hozzánk gyönyörűséges lények,
miért kell Neked előzőleg megáldani őket?"
29. Mondom Én: "Kedves Márton fiam, sohasem láttad a földön, ha egy folyam mentén
sétálgattál, hogy ugyanakkor a másik parton is jártak, keltek emberek? Át tudtál volna-e
hozzájuk jutni - ha erre kedvet kaptál volna - hajó vagy híd nélkül? Azt feleled: 'Nem!" Lásd -
amire a földön a hajó vagy a híd szolgál - arra itt az Én áldásom szolgál! Nélkülem sem a
földön, sem itt a mennyben sem tehetsz semmit!
Áldásom azonban egyben a mindenható akaratommal egyértelmű" Ez az Én örök igém:
"Legyen!" Ez által létesült minden, ami most van, s ez lesz az a híd - amelyen keresztül
károsodás nélkül eljuthatsz e lényekhez, ők pedig tehozzád! De mindennek megvan a maga
ideje és módja, ennek helyes mértékét pedig csakis Én határozhatom meg valamint csakis az,
akinek Én ezt kinyilatkoztatom!"
30. Márton püspök sietve közbevág: "De hogyan tudott akkor a szép Merkúrbeli nő oly közel
jönni hozzám, hogy majdnem karjaimba omlott, ha Te nem tartottál volna vissza? Pedig ő
mint számomra még eltakart étek, még nem volt Általad megáldva! Vajon mi szolgált neki
erre híd gyanánt? Vagy talán az egész csak üres jelenség volt?"
31. Mondom Én: "Kedves Márton fiam, ne akarjál többet tudni, mint amennyit Én
kinyilatkoztatok neked; a túlságos tudásvágy folytán bukott el egykor Ádám, s előtte az
elsőnek teremtett legjobb angyalszellem, ezért ha tökéletes boldogsághoz akarsz eljutni,
mindenben teljesen az Én utasításom szerint kell cselekedned és sohase haladj túl azon a
célon, amelyet az Én legmagasabb fokú szeretetem és bölcsességen tűz ki neked!"
32.A kellő időben majd minden világos lesz Előtted, és a csalhatatlan ígérettel elégedjél meg,
másként még egyszer a vízhez kerülsz már nagyobb bajt jelentene számodra, mint a megelőző
jelentett. Mert mindaddig - amíg nincsen rajtad a mennyei menyegzői ruhaaddig
tulajdonképpen még nem is vagy a menny igazi polgára, hanem csupán kegyelemből
befogadott bűnös, ki különféle utakon igazi mennyei polgárrá válhat. Ezért ne kérdezz
tovább, hanem kövess a negyedik ajtóhoz. Így legyen!"
33. Márton püspök erre arcul üti önmagát és minden további gondolkodás nélkül követ
Engem. Most már megbánta hogy oly meggondolatlan kérdést intézett Hozzám.
34. Én azonban vigasztalásként így szólok: "Légy csak nyugodt és ne félj. Lásd, minden
hozzád intézett szavam nem ítéletet, hanem az örök életet jelenti számodra - erről légy
meggyőződve! De már itt is vagyunk a 4.számú ajtónál.Nyílj meg!"

41. Fejezet A MARS GYÖNYÖRŰSÉGEI A 4. AJTÓ MÖGÖTT- MÁRTON

SZELLEMI ELLANYHULÁSA ÉS BALGA KÍVÁNSÁGA – AZ ÚR
DORGÁLÁSA

Így szólok tovább: "Nos, már itt is vagyunk a nyitott ajtónál.Mit látsz itt és hogyan tetszik az
neked?!"
2. "Uram - feleli kissé csüggedten Márton püspök - sem bátorságom sem nyelvi készségem
nincsen ahhoz, hogy ezt a magasztos pompát teljes nagyságában, mélységében és elragadó
fenségében kellően méltassam, Érzésem szerint csak azt jegyezhetem meg, hogy mindez már
komolyan túlságosan sok az én számomra! Már egészen eltompulok ezen a már - már
mennyei mértéket is meghaladó szépségek láttán, különösen pedig a női alakban mutatkozók
láttán!
3. Vajon hány milliónyi lehet egy ilyen oldalszobában együtt,tulajdonképpen önmaga is egy
egész világ! Csak úgy hemzsegnek itt ezek a lények - amerre az ember szeme csak ellát!
Ehhez járul még a sok ezernyi kecses házacska, templom, kert, liget és egy sereg zöld
pázsitszőnyeggel borított hegyecske!
4. Lásd Uram, ez már sok. Ezt én nem vagyok képes mind befogadni és soha nem is leszek
erre képes! Ezért mond le nekem ó Uram a további gyönyörűbbek megtekintését most már az
is sok lenne az örökkévalóság egész tartamára - amit eddig láttam!
5. De minek is kellene ez nekem?! Ha csak Te az enyém vagy és talán még egy barát, ki egy
födél alatt lakik velem és ott van, ha Te néha eltávozol - akkor ez már az egész
örökkévalóságra elegendő nekem! Az efféle magasztos dolgok azokban kelthetnek örömet,
kiknek lelkiismerete azt mondja, hogy ők tiszták s ezért méltónak és képesek is ilyen mennyei
javak elfogadására. Én azonban - ki nagyon jól tudom mi illet meg engem - megelégszem a
legegyszerűbb szalmakunyhóval, s azon engedéllyel, hogy Téged óh Uram néha
meglátogathassalak házadban és néha egy darabka kenyeret s egy korty bort kaphassak
Tőled!
6. Ezt a pompás házat pedig add oda bárkinek, ki érdemesebb reá, s kinek több képessége
van, mint nekem, mert nekem ez nem való! TégyUram, amit akarsz, Én azonban, ha szabadon
cselekedhetek, egyetlen ajtóhoz sem megyek többé!
7. Ó, ha mindezen lények szolgálatait is igénybe venném, hova jutnék el akkor az én
ostobaságommal?! Ezért kérlek,óh Uram, ne vezess engem itt tovább! Adjál nekem egy földi
sertésólat - abban boldogabban fogom érezni magamat! "
8. Mondom Én: "Halljad kedves Mártonom, ha te jobban érted, hogyan kell annak haladnia -
aki igazi mennyei polgárrá akar válni - akkor megkaphatod - amit kívánsz! Légy azonban
meggyőződve, hogy így örökkévalóságokon át sem juthatsz előre! Ha azonban nagyobb
bizalommal vagy Irántam - mint saját vakságod iránt, akkor cselekedj úgy, ahogyan Én
akarom, s ne úgy, ahogyan te akarsz!
9. Azt hiszed, talán csupán azért teremtettem gyermekeimet, hogy kunyhóban gubbasszanak,
kenyeret egyenek, bort igyanak? Ó, akkor nagy tévedésben vagy! Hát nem olvastad azt - ami
meg van írva: "Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok!" Azt hiszed - ezt a feltételen
szükséges tökéletességet egy sertésólban is meg lehet szerezni?!
10. Vagy a földön sohasem tapasztaltad-e, hogy a földi szülőkgyermekei is szívesebben töltik
idejüket léha játszással, mint a hivatásukhoz szükséges. ismeretek elsajátításával? Vagy még
sohasem láttál a földön sok olyan embert, akik legszívesebben a semmittevésnek hódoltak?
Lásd, te is ehhez a fajtához tartozol; visszariadsz mindattól ami itt még reád vár, részben
pedig kissé dacolni is szeretnél Velem, amiért oktalan kérdezősködésedért az imént
megdorgáltalak!
11. Ez azonban egyáltalán nem illik ahhoz, akivel szemben annyi irgalmat, kegyelmet,
szeretetet tanúsítottam, s még mindig tanúsítok is! Lásd, sok milliónyi ember nem részesül
abban - amiben te! Milliók és milliók boldogok már abban a tudatban, hogy egykor
megláthatnak és jelentéktelen védőszellemek vezetése mellett haladnak. Téged azonban Én az
egész végtelenség örök Istene és Atyja, minden szellemlény és angyal legüdvösebb végcélja -
Én vezetlek és te inkább a sertésólat választanád - mint azt, mit Én adok neked, hogy képessé
tegyelek a legmagasabb fokú boldogságra! Szólj - hogyan Tetszik most neked ez a dicséretes
kívánság?!
12. Megdöbbenve feleli Márton püspök: "Ó Uram, óh Te legszentségesebb legjóságosabb,
örökkévaló Atyám, légy türelemmel velem szemben! Hiszen én egy igazi barom, a
legostobább disznó fickó vagyok, s kegyelmed legkisebb sugarára sem vagyok méltó!
Óvezess csak tovább jóságos Atyám, ahová csak akarsz, s én mindenüvé követlek, bár oly
ostoba vagyok mint egy hal! De azért követlek minden szamár okoskodása nélkül!"
13. „ Mondom Én: Nos jó, kövess ettől a Mars ajtótól az 5.számúajtóhoz. Így legyen! "
 42. Fejezet MEGLEPETÉSEK AZ 5.AJTÓ MÖGÖTT - A
JUPITERCSODAVILÁGA

Mihelyt az 5. számú ajtóhoz érünk, az rögtön kinyílik, Márton püspök pedig az eléje táruló
látványra háromszor összecsapja kezeit feje felett és így kiált fel: "De a Te isteni nevedre
Uram, Jézus Atyám, mi ez már megint?! Ez a felmérhetetlen nagyság, egy végnélküli és
legmennyeibb föld, felette pedig még négy föld olyan fényárban, amelyről még a legmélyebb
értelmű és bölcs földi vándor sem alkothat magának leghalványabb fogalmat sem. Emellett a
nagyszerű paloták, akisebb és nagyobb templomok pompájaamelyek valószínűleg szabad
lakásként szolgálnak a lakosoknak.
2. Ó most tengereket is látok, a vízfelület úgy ragyog a napfényben, mint a csiszolt gyémánt!
Pedig itt minden magától világít, mert sehol sem lehet világító eszközt felfedezni! Ah Atyám
- ez minden képzeleten felül szép; gyönyörűséges, magasztos sőt szívesen nevezném
szentségesen szépnek is, ha nem tudnám, hogy csakis Te vagy szentséges!
3. Ó Uram, Atyám, minél tovább nézek, annál többet és többet fedezek fel. Most már
embereket is látok, de még sokkal távolabb van hogy sem jól kivehetők lennének! Földjüknek
megfelelően nyilván ők is kimondhatatlanul szépek. Jobb is, ha nem jönnek hozzám
közelebb, mert rendkívüli szépségüket bizonyára nem lennék képes elviselni. Hiszen már
ezzel a hatalmas nagy és gyönyörűséges földdel is túlontúl eltelik az ember!
4. De Uram, Atyám, vajon Kívüled képes lenne-e bármely szellem arra, hogy ezen végnélküli
fenséges művedet egész teljességében, nagyságában, mélységében áttekinthesse és
felfoghassa? Azt hiszem ez a legtökéletesebb angyal számára is lehetetlen!"
5. Mondom Én: "Nem úgy van kedves Márton fiam! Lásd, mindaz - amit te itt látsz, amit
láttál s amit még látni fogsz, csupán egy csekélyke része annak, amit örök birodalmam bölcs
angyalai a mélységek mélyéig látnak és teljességében megértenek!
6. Mert lásd - amit itt látsz, s ami felett annyira csodálkozol, nem kívüled van, hanem benned!
Hogy aztán te mégis úgy látsz mindent, mintha kívüled lenne, annak oka szellemi látásodban
rejlik, és ez az álomlátáshoz hasonlatos - midőn távoli vidékeket láttál, melyek látásod szerint
messze estek tőled, pedig lelki szemeiddel önmagadban láttad azokat. Csak az a különbség,
hogy ez itt valóság, az álomlátás pedig üres szemfényvesztés lelkedben! de ne kérdezz erről
többet - a kellő időben majd világos lesz ez is előtted!
7. E föld emberei pedig azért nem kerülnek szemeid elé, mert a tejelenlegi fokozatod számára
valóban túlságosan szépek! Mihelyt megerősödsz, mindent egész teljességében megláthatsz
és a legboldogságosabb tisztaságban élvezhetsz is! Erre most még nem lennél képes, mivel az
ehhez szükséges erőd még hiányzik!
8. De most menjünk egy ajtóval tovább - ott még hasonlíthatatlanul fenségesebb látványban
lesz részed! Ennél a hatodik ajtónál azonban a lehető legnagyobb csendben kell maradnod,
csupán Reám kell hallgatnod és mindent hallanod kell, amit mondok! nem szabad kérdezned
azt sem, miért kell csendben lenned, s akkor sem kérdezősködhetsz, ha olyasmit mondok,
amit nem értenél meg. A kellő időben majd megtudsz mindent! Tehát most tovább a 6. számú
ajtóhoz! Így legyen!"

43. Fejezet PILLANTÁS A6. SZÁMU AJTÓ MÖGÉ - A SZATURNUSZ - A

BOLYGÓK LEGGYÖNYÖRŰÉGESEBBIKE - A FÖLD MINT AZ
ISTENGYERMÉKSÉG ISKOLÁJA ÉS MINT AZ ÚR EMBERRÉ VÁLÁSÁNAK
SZINHELYE
Lám - már itt vagyunk a nyitott ajtó előtt, s ez a gyönyörűséges mennyei világ, amelyet most
teljes világossággal láthatsz, a világoskék gyűrű és felette szinte szabadon lebegve még hét
égitest ez a Szaturnusz bolygó a legszebb, legjobbnap körül keringő földi világ. A nap körül
forog a te földed is, a teremtés legutolsó, legrútabb bolygója, s az a rendeltetése, hogy a
legnagyobb szellemek számára az alázat és a szenvedés iskolája legyen!
2. Ez pedig a következő okból történt így: "Lásd, ha a földön egy hatalmas nagy úr állandó
lakhelyén az utcákon jár-kel, kocsin vagy lovon, a helység lakói alig néznek már reá és alig
fordulnak meg utána, hogy üdvözöljék és tiszteljék. Ezt már ő sem várja el a lakosságtól, mert
már tudja, hogy mindenki ismeri, ott, s ő is ismer mindenkit, Ha azonban így távolabbi kis
helységet látogat meg, mindenki leborul előtte és szinte imádják őt. Ilyen helyen aztán ő is
annak mutatja magát - ami a valóságban, s amit rendes lakhelyén azért nem tehet meg, mert
ott először úgyis mindenki ismeri, másodszor pedig mert éppen ezért nem is gyakorolhatna
nagyobb hatást!
3. Vagy pedig - ha valaki a földön egy nagy csarnokban egy adag puskaport meggyújtana -
ennek nem lenne különösebb hatása; ha azonban ugyanazon mennyiséget egy szűk helyen
gyújtaná meg, hatalmas durranással robbanna fel és pusztító hatása lenne!
4. Mivel pedig a nagy a kicsinnyel szemben mutatkozik igazán nagynak, s az erős a
gyengével szemben igazán erősnek, a hatalmas a gyámoltalannal szemben igazán
hatalmasnak, azért van a föld is oly nyomorúságosan berendezve, hogy a legnagyobb,
legragyogóbb szellemeknek vagy az alázat iskolája gyanánt, így tehát újjászületésükre
szolgálhasson, vagy azonban ítélet gyanánt, s ennek folytán örök halált jelent. Mert - mint
már az imént is eléd tártam, a kicsiny és jelentéktelen arra is szolgál, hogy a nagyot, a
jelentékenyet még magasabbra emelje - s ez már maga is ítélet, mert a nagynak és
jelentékenynek a sok kicsiny és jelentéktelen közepette ezekhez kellene igazodnia és meg
kellene alázkodnia.
5. Ha ugyanis egy nagy ember egy szűk és alacsony ajtón akar egy szobába bejutni, akkor
össze kell magát húznia és jó mélyen meghajolnia - máskén nem fér be a kicsiny ajtón.
Hasonlóképpen a Föld is csak keskeny és tövises utat és szűk ajtót jelent azon szellemeknek,
kik egykor nagyok voltak és még nagyobbak akarnak lenni.
6. Ezek a szellemek azonban nem akarták ezt a régi gőgjeiket megalázó utat vállalni s
kijelentették - ez az út nagyon keskeny nekik, mert az elefánt nem tud egy hajszálon járni,
mint a légy s a cethal sem tudna egy vízcseppen úszni. Ezért esztelenség az ilyen út, s aki ezt
elrendeli, annak sem belátása sem értelme nincsen.
7. Erre Én legmagasabb és végtelen örökkévaló nagy szellem létemre magam vettem vállamra
a keresztet, elsőnek jártam végig ezt az utat s megmutattam, hogy ezen az úton, amelyen
Istennek legnagyobb, leghatalmasabb szelleme is járni tudott - minden más szellem számára
is járható, s ezáltal érhető el az igazi, szabad, örök élet.
8. Ezután már sokan végigjárták ezt az utat, s el is érték rajta keresztül a kitűzött célt, azaz az
Istengyermekségig való felemelkedést, s azáltal az örök élethez való jussukat, minden
hatalommal, erővel, kiteljesedéssel. Az utóbbi abban nyilvánul meg, hogy mindazon teremtői
képességeket is elnyerik, amelyek öröktől fogva legteljesebb mértékben Bennem rejlenek ami
azonban a többi számtalan csillag és föld szellemlényeinek nem adatik meg, éppen úgy, mint
a látás-hallás sincsen a test minden tagjának megadva és még kevésbéa benső szellemi látás,
ami a saját és más létezésének tulajdonképpeni első igazi öntudata és Isten meglátására,
megismerésére szolgáló képessége
9. Ezek a most felsorolt tulajdonságok csak a test néhány tagjának vannak megadva,
számtalan más testrésznél azonban teljesen hiányoznak e legfelsőbb fokú életsajátságok, de
azért ők is a test tagjai lévén mégis élvezik a tulajdonságok előnyeit.
10. Ugyanez a helyzet minden többi égitest okos lakóival szemben is. ők is szinte egyes tagjai
a testnek, vagy tökéletes értelemben az egész embernek, ki az Én és minden mennyek
hasonmása. Ezért ezeknek nincsen is szükségük, gyermekeim isteni képességére, hogy
üdvözülhessenek. Ha azonban az Én gyermekeim a legmagasabb fokú boldogságban élnek
mellettük, úgy a csillagok lakói is boldogok, éppen úgy, mint ti az Én gyermekeim a ti
szeretetteljes, szentséges Atyátoknál örökkévalóságokon át.
11. Ha tehát te üdvözülsz - akkor benned és általad mindez a számtalan lény is üdvözül -
akiket eddig már láttál, mert ha jól érzed magadat, bizonyára egész tested is jól érzi magát!
Ezért a szent szeretet kötelezi gyermekeimet arra, hogy Hozzám hasonlóan tökéletessé
váljanak, mert e tökéletességüktől függ számtalan még náluknál kisebb gyermek boldogsága,
s ezek boldogsága állandóan csak a ti boldogságtokat gyarapítja!
12. Most már tudod, miért mutattam először a földhöz legközelebb eső bolygót; gondolkozz
ezen, s kövess a 7. számú ajtóhoz, hol majd ismét újabb bölcsességbe leszel beavatva. De ott
sem kérdezhetsz Tőlem semmit sem, mert egyedül Én tudom, milyen úton kell téged
vezetnem, hogy a lehető legmagasabb fokú boldogsághoz eljuthass! Így legyen!"

44. Fejezet A SZELLEMI KINCSEKKEL TELT HETEDIK SZOBA – AZ

URANUS ÉS SZELLEMEINEK LÉNYÉRŐL, CÉLJÁRÓL – A TEREMTÉS
VÁLTAKOZÓ KÖRÜLMÉNYEI AZ EMBERBEN ÉS A EMBEREN KÍVŰL

Már itt is vagyunk a 7. számú nyitott ajtó előtt. Itt is egy új égitestet látsz. Ez ugyan nem
olyan nagy és nem is oly rendkívül szép, mint az előbbi, de itt viszont nagyszerű
építkezéseket láthatsz, amelyeket ezen égitest szilárd lelkületű lakói visznek véghez.
Számtalan kert is van itt, a legmerészebb, legritkább díszítésekkel telve.
2. A kertekben, azok jól ápolt útjain egész sereg tökéletes emberi alakú és jól öltözött
szellemlényt láthatsz. Mindannyian errefelé néznek, mert sejtik, hogy Én és jövendő
gazdájuk, birtokosuk a közelben vannak; ő általa remélik a teljes fokú üdvösséget elérni.
3. A háttérben - látszólag nagy távolságban még öt kisebb földet láthatsz. Ezek e bolygó
holdjai, s ezeknek egész más a berendezésük, de azért tökéletes összhangban állanak magával
a bolygóval.
4. E bolygó szellemei a földi embernél arra szolgálnak, hogy a testi és szellemi növekedést
előmozdítsák. Úgy a külső mint a belső fejlődés tehát ezen bolygó megengedett behatása
folytán következik be.
5. A növekedési képességnek természetesen az emberben kell rejlenie, különben is
növekedhetne - ezért tehát e szellemlényeknek megfelelő módon az emberben éspedig ott kell
jelen lenniük, ahol a növekedés székhelye van amit tehát itt látsz, az mind benned, s nem
pedig kívüled van.
6. A valóságban azonban másutt kívüled is létezik ez a bolygóklakóival és minden dolgával
együtt - de ezt még sokáig nem leszel képes látni.
7. Majd ha már önmagadban eljutottál az örök élet kiteljesedéséhez, akkor a nagy teremtési
művet kívüled is látni fogod - úgy, ahogyan azt Én látom! Erre pedig szükség is van, Mert ha
Én, kiteljesedett gyermekeimre, az angyalokra egy világot reá bízok, úgy az ilyen égitestet jól
kell látniuk is mert a vak nem lehet pásztor. Ahhoz azonban még korántsem vagy eléggé érett,
hogy rajtad kívül is láthassad a nagy teremtést. Egyelőre tehát azzal kell megelégedned, amit
most látsz. A valóságot megfelelő eleven képekben ugyanúgy látod önmagadban - mintha
kívüled lenne.
8. Ebben a benső látásban kell növekedned, ebben kell szellemednek megérlelődnie és az
Irántam való szeretetből táplálkoznia - ebből pedig a testvéreid iránti szeretettnek kell
fakadnia! Ez a szeretet lesz majd az az áldás, amelyet megígértem, midőn a szép Merkúrbeli
nőt nagyon meg akartad szeretni!
9. Ezt az Áldást - mely a végtelen nagy valóságba vezető igazi híd nem vonom vissza tőled
soha. Csak ennek pillérei fölött fogod egész teljességében felismerni, hol vagy, ki vagy és
honnan jöttél!
10. Most már erre a szobára vonatkozólag is tudod azt, amire szükséged van, éspedig mindezt
Tőlem és Belőlem. Miután már ennyit tudsz, gondolkozzál fölötte és jöjj mögöttem a 8.
ajtóhoz ott majd egy előtted teljesen új világot fogsz megismerni nevezetes lakóival együtt.
Így legyen!”

45. Fejezet A 8. SZOBA TITKA -A MIRON VILÁGA – A SZELLEMI, MINT

AZ EGÉSZ TEREMTÉS FORRÁSA ÉS FENTARTÓJA

Lám már itt vagyunk a nyitott ajtónál, s itt most egy nagy, világos zöldes fényben úszó
égitestet láthatsz. Itt is sok nagy épületés magas hegy van, s ez utóbbiak közül
némelyikfüstölög. Ezek tűzhányók, s ezekből a naptól legtávolabbra eső Miron - /csodás/
nevű bolygón van a legtöbb.
2. A bolygó mögött tíz kisebb földet láthatsz - ezek mindnyájan hozzá tartoznak, de egészen
más a berendezésük, mint főbolygójuké. Minden pillanatban valami újabbat láthatsz.
lebegnek a levegőben és egy sereg más eddig ismeretlen dolog van itt. A hegyekből felszálló
füst mindenféle alakot vesz fel. A tökéletes alakú emberek teljesen fel vannak öltözve, úgy
hogy arcukon kívül alig lehet belőlük valamit látni.
3. Ezek az emberek szeretik a zenét, a költészetet, s ezért mint szellemek, nálatok,
gyermekeimnél szíveteket, lelketeket, kedélyeteket fogékonnyá teszik az említett művészetek
iránt. E célból az ember megfelelő szerveiben helyezkednek el, ezeket a szerveket alkalmassá
teszik a zenére és a költészetre, s az embert általában harmonikussá alakítják,
képzelőtehetségét fejlesztik. különben is mindencsodálatos és romantikus érzést ez a bolygó
ébreszt fel az emberekben.
4. Most már tudod, miféle tulajdonságai vannak ezen bolygónak, s tulajdonképpen mire jó ez.
Persze nem a valódi bolygóra kell gondolnod - bár az is ugyanígy van megalkotva - hanem
csak ennek szellemedbe helyezett képmására. Ez a kép már a külső, anyagi teremtés előtt is
létezett, s az anyagi teremtés is csak oly módon alkottatott meg, ahogyan ez minden tökéletes
szellemben már előzőleg is benne rejlett. Mert még mielőtt a világ létezett, a szellem már élt,
s a teremtés belőle indult ki, s nem megfordítva! Ezért ez a benned rejlő bolygó is sokkal
régibb mint a valódi, az anyagi, s ha ez csak egyetlen ember szelleméből hiányzott volna,
sohasem teremtethetett volna meg!
5. Ebből pedig láthatod azt is, hogy mihelyt tökéletesen megismerted önmagadat - mindazt is
úgy fogod ismerni - ami kívüled van, mert hiszen semmi sem létezhet kívüled, ami már réges-
rég nem létezett volna benned. Ugyancsak az egész örökkévalóságban nem létezhet semmi
olyasmi, ami örökkévalóságok előtt Bennem a legvilágosabb módon nem létezett volna!
6. Éppen úgy, ahogyan Én vagyok minden lények ősforrása és hordozója, ugyanúgy
gyermekeim is az alapanyagát képezik mindahhoz, ami öröktől fogva betölti az egész
végtelenséget!Bennem a végtelenség rejlik, úgy van ez Belőlem bennetek is, mert
gyermekeim képezik nagy eszméim és gondolataim koronáját!
7. Most tudod azt is - amit erről a szobáról kell tudnod, kövess tehát a 9. számú ajtóhoz, hol
ismét szeretetem és bölcsességem csodáit fogd meg szemlélni. Így legyen!"

46. Fejezet A 9. SZOBATITKA - AZ ASTEREOIDOK SZÉTROMBOLT

VILÁGA ÉS ANNAK TÖRTÉNETE

"Nos itt vagyunk a 9. sz. ajtónál. Mit látsz itt? Most már ismét beszélhetsz kedves Márton
fiam, de csak annyit amennyi szükséges. Most pedig felelj kérdésemre!
2. "Uram, feleli Márton püspök - egyelőre még alig látok valamit, a tiszta mennyei levegőben
kilenc formátlan, kopár égitest töredék lebeg, s néhány bokron kívül semmit sem tudok rajtuk
felfedezni. A mélységes messzi háttérben úgy látszik, mintha egy nagy, tökéletes égitest is
lenne, de a rettentő távolság miatt ezt is alig látom, nemhogy azt, ami rajta van.
3. A közelben lebegő égitestek közül négy - úgy látszik - lakott is, mert sajátságos alakú
kicsiny épületeket látok, de embereket nem veszek észre! Ezek aligha lesznek a menny
legnagyobb népei! Talán csak ázalag állat emberek laknak itt?!
4. Most éppen az ajtó előtt libben el egy ilyen égitest töredék, s elnyomorodott bokrokon és
inkább hangyabolyhoz hasonló épületeken kívül - semmi sincsen - rajta! Mondd meg
kegyesen Uram - mi ez, bolygó-e ez, vagy másvalami?!"
5. Mondom Én: "Kedves Márton fiam - igen, ez is egy bolygó, de amint látod - nem egy
egész, hanem alaposan szétdarabolt bolygó! Ezen a kilenc részen kívül - melyek szabálytalan
körökben keringenek előttünk, még nagy tömegű darab is létezik ezekből, s ezek részben a
bolygókon hevernek széjjel szóródva, részben pedig szabálytalan pályán keringenek a
teremtés végtelen térségeiben, s ha itt-ott egy szilárd bolygó vagy a nap közelébe kerülnek,
ezek magukhoz vonzzák és szinte elemésztik őket.
6. Erre azt kérdezed magadban - vajon miként és miért szakadt széjel egy ilyen bolygó és
milyen volt azelőtt, milyenek voltak lakói?
7. A "miként"-re mindenhatóságomban találod meg a feleletet - azért mert így akartam ezt!
8. Hogy pedig miért - lásd ez a bolygó egykor a föld előtt keringett, s az volt a rendeltetése -
ami most a földé! Az első bukott szellem ugyanis ezt választotta ki magának, azon ígérettel,
itt meg fog alázkodni és Hozzám meg fog térni! Ezért ennek az égitestnek kellett volna
egykor a minden üdvösségek csillagának lennie. Itt akart ő önmagába vonulva működni
anélkül, hogy ezen égitest és még kevésbé más bolygó teremtménye itt megzavarhatta volna
saját szférájukban.
9. Ő azonban nem tartotta be ezt az ígéretét, hanem a neki biztosított szabadságánál fogva oly
gonosz módon tevékenykedett, hogy itt semmiféle élet sem tudott előre haladni! Ezért azután
e bolygó tüzes központjába lett száműzve, s ezen bolygó rendeltetése a ti földetekre lett
átruházva!
10. Midőn földetek már eléggé éretté vált az emberi élet számára és Én már elhelyeztem az
első ember csiráját - akkor ez a gonosz szellem feszegetni kezdte börtönét. Megsajnáltam és
hagytam, hadd tegyen amit akar. És lásd - ő széjjelszaggatta ezt az égitestet és innen földetek
mélyébe zuhant alá, ott pedig mindenkor úgy működött, ahogyan ez már ismeretes előtted!
11. Ezen bolygó pusztulásának oka tehát - mint mindenkor, minden dolgokban - saját
irgalmam volt, midőn ez a bolygó még teljes egészében létezett, s hatalmas nép lakta azt, a
gonosz sárkány hatalmába kerítette szíveiket, mire rettentő uralomvágy töltötte el őket, s
megesküdtek, hogy addig fognak háborúskodni, míg utolsó emberük el nem pusztul.
12. És itt már semmiféle eszköz sem használt - ami szabadságukban nem korlátozta volna
őket. Ezért ítéletnek kellett bekövetkeznie, s ez a bolygó feloszlásában állott. Ez alkalommal
persze milliószámra elpusztultak ezen óriási nagy emberek, mert részben a romok temették
őket maguk alá, legnagyobbrésze pedig a végtelen térségbe zuhantak, sőt néhányan még
földetekre is - s az óriások harcáról szóló pogány legendák is ebből a forrásból erednek.
13. E nagy termetű emberek azután teljesen kihaltak ezen egykoron legnagyobb bolygó
megmaradt részein, mivel már táplálékuk sem volt, Helyükbe aránylag kicsiny emberek
jöttek; ma is ezek lakják e kis földeket és a kozmikus ember hajának és szemöldökének
felelnek meg. A háttérben most az egész bolygót láthatod - abban az állapotában - amilyen
valaha volt - megőrizve arra a nagy napra, ami egykor az egész végteremtés számára
elkövetkezik.
14. Most már erről az ajtóról is tudod, amire egyelőre szükséged van; minden további majd
annak idején önmagadból, éspedig abból a magból fejlődik ki, amelyet most Én helyeztem
szívedbe. Kövess tehát a tizedik ajtóhoz, hol ismét újabb csodák várnak reád! Így legyen!"

47. Fejezet A TIZEDIK SZOBA TITKA – A NAP HASONLÍTHATATLAN

POMPÁJA A VILÁGOSSÁG LÉNYEGÉRŐL – A NAP VILÁGÁNAK CSODÁI –
A NAPLAKÓK SZÉPSÉGE – A SZÉPSÉG MINT BENSŐ TÖKÉLETESSÉG
KIFEJEZŐJE

"Lásd már itt vagyunk a 10. Ajtónál. Mindenekelőtt szólj, mit látsz itt?"
2. "Uram - válaszol Márton püspök - mit is szólhatok?! Végtelen nagy fényesség vakítja el
szemeimet és csodás gyönyörűségű dallamokat hallok.Mindössze ennyit tudok mondani, mert
mint mondottam csupán megmérhetetlenül erős világosságot látok és az említett mennyei
dallam zendül felém szinte magából a fényességből!
3. A fény itt úgy látszik megmérhetetlen nagy térségben terjeszkedik ki! Bárhova is nézek -
mindenütt csak fényesség-fényesség van. Csak az a különös, hogy ez a rengeteg fénytömeg
nem áraszt egyben meleget is az ajtóból!
4. Uram, mi ez? Talán ez a lámpája annak a háznak, melyet nekem adtál? Vagy talán a nap
azaz csak az a kicsinyke nap - mely a földet is bevilágítja?!"
5. Mondom Én: "Igen, így van. Ez a benned levő és megfelelő nap! Ha szemed hozzászokott
a fényhez, más dolgokat is meglátsz e fényességben. Ezért nézz csak egy kis időn át folyton a
fényességbe s csakhamar magasztalni fogod e fény gazdagságát!"
6. Márton püspök erre erősen néz bele a fénybe és keresi mit láthatna meg a fényen kívül is.
Mivel így sem lát semmit, némi idő múlva így szól: "Uram Jézus - ez bizony nem megy! Már
majdnem belevakulok de egyebet mégsem látok csak fényességet és fényességet! Szép
látvány ugyan - de kissé mégis csak unalmas! De nem tesz semmit,elég ha Téged látlak,
akkor nincsen szükség arra, hogy csodadolgokat lássak lebegni ebben a fénytengerben! De ez
igazán csodálatos csupa fényesség éspedig milyen fényesség!
7. Uram, szeretett Jézusom - tulajdonképpen micsoda is a világosság? A földön a tudósok
még manapság is vitatkoznak a világosság fölött, s majd ezt, majd azt állítják. Végül aztán
kiderül, hogy sem az egyik, sem a másik sem tud semmit! Már olvastam és hallottam erről
egyet-mást, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy a világi tudósok egyetlen
tudományágban sem tudnak oly keveset, mint éppen a világosságot illetőleg! Ezért - ha ez a
Te akaratoddal megegyezik némi útbaigazítást adhatnál nekem a világosság lényegére nézve,
mivel most éppen a világosság kapujánál tartunk!"
8. Mondom Én: "Lásd, mindenben Én vagyok a világosság! Villáosság az Én ruhám, mert
alaplényiségem az örökké fáradhatatlan tevékenység, s ez a tevékenység mindenben áthat és
körülvesz engem ahol nagy tevékenység áll fenn - ott nagy világosság is van, mert a
világosság önmagában véve nem egyéb az angyalok és a jobb emberi szellemek
tevékenységének tiszta jelenségénél. Minél magasabb fokú tevékenységben vannak - annál
nagyobb világosságuk is!
9. Ezért fénylenek a napok is jobban a bolygókénál, mert rajtuk milliószorta nagyobb
tevékenység uralkodik - mint a bolygókon. Éppen így egy arkangyal fényessége is nagyobb
egy kisebb bölcs angyalszellem fényességénél, mert egy arkangyal egész naprendszerekre
felügyel - egy kisebb bölcs szellemre pedig csak a földnek sőt esetleg csak a holdnak egyik
kis része van bízva.
10. A gyémánt is jobban ragyog a közönséges homokkőnél, mert részecskéiben számodra
szinte kiszámíthatatlan tevékenység megy végbe, ezért is oly kemény. A homokkőnél nem ez
az eset, mivel ennél az egyes részecskék vonzása egészen más mérvű.
11. Röviden szólva - ahol nagyobb fényt és ragyogást észlelsz valamely dolognál, ott
mindenkor nagyobb tevékenységre is következtethetsz, mert a tevékenység minden lények és
dolgok fénye ragyogása, a szem látóképessége pedig ezen tevekénység észleléséből áll. Ha a
látás még tökéletlen, úgy csupán a fényt és ragyogást észleli, ha azonban tökéletes, magát a
tevékenységet is észleli - így lesz az most nálad is, mihelyt látásod tökéletessé válik.
12. Jól figyelj tehát és csakhamar olyan dolgokat fogsz látni, melyek a legnagyobb bámulatot
keltik benned, mert most nem egy bolygó van előttünk, hanem egy nap. Most figyelj és
azután szóljál!"
13. Némi idő múlva - mialatt Mártonunk folyton a fényáradatot nézte - olyan csodálkozásba
fogott, amelynek vége-hossza nem akart lenni. Midőn aztán megkérdeztem mi az oka nagy
csodálkozásának, így szólt:
14. "Ó Uram, Uram, Uram! A Te legszentségesebb nevedre! Ah, ah, ah! Hát lehetséges ez?
Hát lehetséges az, hogy mindeme csodák csodáit át tudod tekinteni, rendezni és vezetni?! Ó,
ez meghalad minden emberi sőt angyali képzelőtehetséget! Ó Istenem, Istenem, végtelen
nagy és megérthetetlen vagy és dicsőséged, magasztosságod örökkévalóságokon át sem
szűnik meg!"
15. Mondom Én: "Ugyan mi az, ami téged ilyen áhítatos lelkendezésre késztet? Beszélj tehát
- mi az - amit látsz!"
16. "Ah Uram, Uram - szól Márton püspök - mit tudnék én mondani, midőn e végtelen
gyönyörűség és mennyei szépség és fenségesség láttára majdnem eszemet veszítem!
17. Valóban - ez egyszerűen kimondhatatlan! Az egyedüli, amit felismerek - a végtelen
szépségű emberek - de minden egyéb kimondhatatlan számomra!
18. Ily magasztos, fenséges dolgokat sohasem láttam. Ilyesmit a legbölcsebb ember
legfellelkesültebb képzelete sem enged sejtetni! Amit eddig láttam, az is mind a legszebb és
legelragadóbb volt, de ezzel összehasonlítva - amit most látok - semmivé zsugorodik össze!
19. Minden oly végtelen bőségben található itt, hogy még pontos megfigyelés ellenére sem
lehetne áttekinteni örökkévalóságokon át sem. Emellett itt folytonosan újabb csodák
keletkeznek, s az újabbak mindig gyönyörűségesebbek az előzőknél.
20. Csak az emberek nem változnak, s oly kimondhatatlanul szépek, hogy szégyenemben a
porba szeretnék elrejtőzni; minden egyéb azonban úgy változik mint a földön a
kaleidoszkópnak nevezett optikai műszerben a képek.
21. Még a vidék is megváltozik! Ahol az előtt síkság volt, ott most egy rengeteg nagy hegy
mered elő; ez megduzzasztja a vizeket és messze terjedő mezőségek tengerekké válnak. A
hegyek szétrobbannak, s belőlük lángban álló világok nagy erővel zuhannak alá a nagy
világűrbe, innen pedig ugyan annyi esik vissza a végtelen térségből és úgy eltűnnek, mint a
meleg talajra kerülő hópehely!
22. Ah, rettenetes jelenségek ezek, és e végtelen szépségű emberek mégis oly boldogan
járnak - kelnek e jelenségek közepette, mintha mindezzel nem is törődnének! Mennyei
kertjeikben sétálgatva pompás virágokban gyönyörködnek, s ez utóbbiak - mint látom -
szintén megváltoznak a nézők szeme láttán, s mind pompásabbakká lesznek! Ó Uram, engedd
meg, hogy legalább még fél örökkévalóságon át nézhessem ezt, mert ezzel a látvánnyal -
véleményem szerint - a legmagasztosabb arkangyal sem telhet el örökkévalóságokon át sem!
23. Ó, ó ezek az emberek! Ezt igazán nem lehet elviselni! És a teltség, lágyság, ez a
kerekdedség, ez a fehérség, ez a végtelen gyönyörűséges, elragadó arc! Nem - ez már nagyon
is mennyei! Ezt már nem bírom ki, nem bírom ki!
24. Ah, most néhányan egészen közel jönnek hozzám, ó most ugyancsak megcsodálhatom
minden emberi elképzelést felülmúló szépségű arcvonásaikat, valóban harmonikusan szép
alakú testüket! Most már egészen itt vannak! Igen, már oly közel vannak hozzám, hogy
könnyen megszólíthatnám őket, de nem lennék képes elviselni, ha ezek a mennyei szépségű
emberek beszélni kezdenének velem! Uram, egyetlen, ily mennyei szépségű ajakról
elhangzott szó - teljesen megsemmisíthetne engem!
25. Ó Uram, Uram küldd őket vissza, mert megsemmisülök, ha tovább látom őket! Úgy
érzem magamat, mintha nem is léteznék, mint az, aki egy elragadtatott álomba van süllyedve!
Ah, leírhatatlan ez!
26. Istenem, Te mindenható nagy világmester, miként is voltál képes az alapjában véve
mindig egyforma és egyszerű emberi formában oly végtelen sokféleséget és ily végtelen
szépséget alkotni és méghozzá ily számtalan különböző változatban?! A legszebb alakokat el
tudnám ugyan képzelni magamban, a többi azonban akkor kevésbé szép lenne. Itt azonban
számtalan sok van, s minden egyes végtelenül szép a maga nemében! Ó Uram, ez
megfoghatatlan, egyszerűen megfoghatatlan!"
27. A Földön oly ostobán képzeltem el magamnak, hogy itt a tökéletes mennyei-
szellemvilágban valamennyi üdvözült egyforma külsejű, akárcsak a verebek a földön. Csak
most kezdem észrevenni, hogy éppen itt uralkodik az igazi különbözőség, amit a földön a
halandó hústest nagyon is elleplezett.
28. Ah, ah, ez mindinkább gyönyörűségesebb lesz! Most ismét egy másik pár közeledik! Ó
Uram, Uram, megáll az eszem! Uram fogjál meg, különben összeesek, mint egy levetett
harisnya! Ó, ó ez aztán egy nő! Kebléről ismerem fel, hogy nő, ó Jézusom, Jézusom, olyan
gyönyörűséges, olyan kimondhatatlanul szép mindez, hogy az ember legszívesebben porrá
válna!
29. Ezek a végtelen finom vonalú lábak, a többi testrész gyönyörű teltsége, ez a körülötte levő
dicsfény és e szemek végtelen szelíd és nyájas pillantása, óh, óh ilyen szemek, bizonyára még
Mihály arkangyal is zavarba jönne, ha e szemeket kellene leírnia!
30. Szóval én már teljesen belebutultam, végtelenül belebutultam ebbe. Rettenetesen ostoba
vagyok! Valamit kérdezni is akartam - de mit is! Eh, maradjon most a kérdés, hiszen olyan
ostoba vagyok, mint egy szamár vagy egy még annál is ostobább barom! Igen, igen én nem is
szamár, hanem egy orrszarvú vagyok! Bámulok itt, mint egy ökör az újkapura és majdnem
megfeledkezek arról, hogy Te, óh Uram itt vagy mellettem - akihez képest mindez a sok
szépség - semmi! Mert hiszen ha akarnád, bizonyára pillanatok alatt ezeknél még végtelenül
szebb gyönyörűségeket tudnál teremteni!
31. Uram, én már eleget gyönyörködtem e mennyei szépségekben! Számomra ezek nagyon is
tiszták, nagyon is szépek. Engedd meg tehát, hogy valami egészen közönségeset láthassak,
hogy ismét megtalálhassam önmagamat, s hogy ismét önmagamra is tekinthessek anélkül,
hogy elszörnyednék, ha rettentő csúf alakomat e mennyei szépségekével összehasonlítom!
32. Valóban - na, nézd csak - óh én igazán egy pávián, s amellett még egy goromba fickó is
vagyok! Ah, micsoda nagy különbség köztem és az angyaloknak angyalai között! Egyszerűen
hányingerem van, ha magamra nézek! Borzalmas, borzalmas, pedig most már szellemlény
vagyok és bizony már jobb külsőmnek kellene lennem, mint a földi hústestben élőknek! De
hogyan is van az Uram, hogy ezek az emberek itt oly végtelenül szépek, mi, gyermekeid
pedig olyanok vagyunk, mint a valódi páviánok - na, én meg különösen?"
33. Mondom Én: "Azért, mert ti vagytok az Én szívem - ezek pedig az Én bőröm. De az Én
gyermekeim is végtelen szépek, mihelyt tökéletessé váltak. Amíg azonban tökéletlenek - mint
te - addig persze nem valami szépek. Igyekezz tehát tökéletessé válni, akkor a te alakod is
mennyei külsejű lesz.
34. Éppen azért akarom, hogy e nagy és tiszta szépségeket szemléld, hogy az ő
fényességűkben annál gyorsabban és könnyebben megismerhessed önmagadat. Nézz tehát
csak még egy ideig bele ebbe a fényességbe, érezd át saját lelki rútságodat, hogy azáltal
megtörjön, s szellemed újraéledve téged is új teremtménnyé formáljon át!
35. Mert lásd, te még távolról sem érkeztél el a szellemi újjá születéshez. Azért helyeztelek
téged ebbe a kertbe, mint egy nagy üvegházba, hogy gyorsabban juthass el a teljes
újjászületéshez! De úgy is kell ápolnod önmagadat - mint egy nemes növényt! Mert lásd,
tövist és bogáncsot nem nevelnek a mennyei kertekben és üvegházakban. Figyelj tehát csak
tovább, s azután szólj! De keveset kérdezz! Így legyen!

48. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK TOVÁBBI CSODÁS FELFEDEZÉSE A

NAPON - A NAPLAKÓK KÜLÖNBÖZŐ TESTNAGYSÁGÁNAK OKA -
ÓRIÁSOK A NAPON - A SZERETET ÉS A BÖLCSESSÉG MINT IGAZI
SZELLEMI NAGYSÁGOK - MÁRTON PANASZKODIK A FÖLD ÉS LAKÓIRA

Márton püspök erre ismét a napra függeszti figyelmét a fénylő talaján mutatkozó jelenségekre
és hosszabb szemlélődés után így szól: "Lám, lám, még a nap van előttem, de ezek már
másféle emberek. Ezt a szépséget szinte még el tudom viselni, mert ezek ott, a földi
emberekhez is hasonlítanak!
2. Több egymással párhuzamos övezetet is látok és minden egyes övezeten belül más és más
embereket, nagyokat, kisebbeket, majd egér kicsinyeket és itt végül oly nagyokat is látok,
hogy a többiek élősdi állatkák gyanánt fejükön hajukban járkálhatnának!
3. Ó Uram, bocsásd meg ezt az aljas megjegyzésemet! Belátom, ez igazán nem tartozik ide
erre a legmagasztosabb helyre, de ezen óriások láttán az ember nem képes ezt visszafojtani!
Már a többi bolygónál, a Jupiter, Saturnus, Uránus és Mironnál megállapítottam magamban,
hogy ezek lakói nagyobbak mint a Föld lakói - hol én éltem - sőt némelyek jelentékenyen
nagyobbak, de ezekhez az óriásokhoz képest a többi bolygó lakói igazán csak apró férgek!
4. Ha egy ilyen óriás a földre kerülne, még a legnagyobb hegynél is jóval magasabb lenne.
Ezek már valóban rengeteg nagy emberek, mondd meg nekem - Uram, Istenem, szeretett
Jézusom, miért oly rettentő nagyok ezek az emberek? Nem lenne szabad sokat kérdeznem
tőled, mivel azonban eddigi szemléléseim alkalmával úgysem kérdeztem Tőled semmit,
bocsásd meg ezt az első kérdést és adjál kegyelmesen felvilágosítást, feleletet ebben a
csodadologban.
5. Mondom Én: "Halljad tehát. Nem láttad-e még a földön, hogy a katonáknak különféle
ágyúlövegeik vannak, a legkisebb mérettől a legnagyobbig? Ha aztán a legkisebb löveghez a
legnagyobbhoz való töltést használnák,vajon mi történne akkor a kis löveggel? Nos - a túl
erős töltény darabokra szaggatná.
6. Vajon mi történne egy bolygóval, ha teljesen áthatná a nap ereje? Lásd, ha a föld csak
egypercnyi időtartamra a nap hatalmas erejű fényárjába kerülne, úgy megsemmisülne, mint az
izzó vasra cseppentett víz! A napnak tehát igen nagy és nagyságának arányában igen erős
égitestnek kell lennie, hogy a beléje helyezett erőt tevékenységének teljességében elviselhesse
s megtarthassa.
7. Ha egy tojásra egy tollpelyhet helyezel, az nem nyoma össze a tojást, mert elegendő szilárd
ahhoz, hogy a pehely súlyát elbírja. Ha azonban 100 fontnyi súlyt tennél a tojásra - akkor a
túlságosan nehéz súly összezúzná azt.
8. Vajon magára vehetné-e egy óriás egy gyermek kabátját? Bizonyára nem s ha mégis
megtenné mi történne? A kabát darabokra szakadna!
9. Az egész teremtésben minden dolognak megvan a maga mértéke, a kicsinynek is megvan a
maga nemében a saját körülményei mellett, s a nagynak is a maga nemében.
10. Amint itt láthatod, az égitestek különböző nagyságúak, hogy a bennük rejlő erőt
elviselhessék, rajtuk viszont különböző nagyságú szellemek élnek, s ezeknek is különböző
nagyságú testre van szükségük.
11. Az igazi szellemi nagyságot persze nem a testi terjedelem határozza meg, hanem szeretet
és bölcsesség. De lásd, ezek itt még ősszellemek és szabad állapotban egy egész naprendszert
betöltöttek működésük teljességében mivel örök birodalmam részeseivé akarnak válni, a
hústestben való élet keskeny útjait is végig kell járniuk. Ha testüket levetik, nagy alázatuk,
szelídségük folytán csupán olyan terjedelműek lesznek, mint mi, szükség esetén azonban
előző nagy alakjukat is magukra vehetik.
12 Most mindent tudsz, amit ebben a szférában és jelenlegi állapotodban tudnod kell; figyelj
tovább és szólj, ha valami még feltűnik neked, hogy azután tovább mehessünk a 11. Ajtóhoz.
Így legyen"
13. Márton püspök erre ismét a nagy fénytengerbe néz bele, s csak már hatalmas nagy
templomokat és egyéb épületeket utakat, hidakat fenségesnél fenségesebb magas hegyeket
lát, mely utóbbiak a nap egyes övezeteit határolják el. Észreveszi, hogy minden övezetben
másféle emberek, másféle szokások vannak, és azt is észreveszi, hogy a középövezettől
mindkét irányban egy-egy olyan övezet vonul végig, melyek teljesen hasonlatosak.
14. De azért a középövezet lakói tetszenek neki a legjobban. Most már kissé hozzászokott
rendkívüli nagy szépségükhöz, csak nem szabad nagyon közel lenniük, különösen pedig az
asszonyok-leányoknak nem, mert ezek túlságosan szépek és bájosak számára. De még a férfi
nemhez tartozók szépsége is erősen próbára teszi őt, mivel ezek is oly rendkívüli tökéletes
szépségűek, hogy a földön eddig még egyetlen nő sem járt, ki ennyi szelídséggel, lágysággal,
tökéletes formákkal tűnt volna ki.
15. Hosszabb figyelés után a főövezet közepe táján egy olyan épületet pillant meg Márton
püspök, mely szépségre, pompára, fényességre az eddig látottakat olyannyira felülmúlja,
hogy csak szinte semmivé törpülnek el. Ezen épület körül oly szép emberek járnak kelnek,
hogy Márton majdnem ájultan esik össze és hosszú ideig szóhoz sem képes jutni.
16. Azután inkább csak nyögdécselve és összefüggéstelenül a következőket mondja:
"Istenem, Uram! Kinek jutna eszébe ilyesmi a földön! Ki hinné el ott, hogy a nap egy fényes
kerek égitest!
17. De mi is vagy te - föld, ezzel a végtelen boldogító pompával szemben?! Micsoda is a
ragadozókhoz hasonló földi ember - ezekhez a leírhatatlanul szépséges lényekhez képest, kik
mennyei dicsfénnyel, szépséggel, bájjal vannak telve, s akikről még a legjobb földi ember
sem képes magának a leghalványabb fogalmat sem alkotni?
18. A földön annál lelketlenebbek és annál ördögiebbek az emberek, minél nagyszerűbb
palotákban laknak, minél finomabb a bőrük és minél fényesebb ruhákat aggatnak magukra! Itt
pedig éppen megfordítva! Ah, ah - ilyesmit sohasem látott, sohasem hallott senki a földön!
19. Amint látom, a legbölcsebbek itt a leghitványabb kunyhókban laknak a hegyeken - a
földön azonban a kereszténység állítólagosan legbölcsebb főpásztorának lakhelye éppen a
legnagyobb, a legfényesebb, legpazarabb, ruházata pedig csupa selyem, arannyal és
drágakövekkel ékesítve! És itt ennek a megfordítottja áll! Ah, ah és emellett a föld lakóinak
Isten gyermekeinek kellene lenniük! Az ám a Sátán gyermekei ők - a nap gyermekeihez
képest! De nem is lehetnek egyebek - a legtisztább mennyei gyermekekkel szemben!
20.Ezeknek itt sohasem hirdették az Evangéliumot, és természetük szerint mégis ők maguk
sem egyebek a tiszta Evangéliumnál. Ennek feltétlen így is kell lennie, másként az itt
mindenben megnyilvánul. A mennyei rend soha el sem lenne képzelhető!
21. Igen, igen, itt megelevenítve látom Isten legtisztább, legigazabb, örökké legtökéletesebb,
leghamisítatlanabb és leghelyesebben értelmezett igéjét!
22. "Nézzétek a mezők liliomait, ők nem dolgoznak, nem töltik meg a csűröket aratásukkal és
Salamon minden királyi pompájában sem volt úgy felruházva, mint közülük a
legjelentéktelenebb!" Itt is számtalan ilyen liliomot látok - nincsen ekéjük, késük, ollójuk,
szövőszékjük, hímző rámájuk és vajon van-e az egész földön egyetlen királyfi vagy
királyleány, ki ezekkel összehasonlítható lenne?!
23. Ó ti emberek, kik a földet elsötétítitek, dögvészessé teszitek, vajon mik vagytok ti, s mi
vagyok én e naplakókkal szemben?! Ó Uram, Uram, Uram, mi valódi ördögök vagyunk, a
föld pedig a kész pokol! A csillagok is bizonyára csak azért vannak oly messze tőle, hogy
pestisessé ne váljanak!
24. Ó Istenem, mily végtelen és fenséges vagy Te! Haragodban azonban egyszer kiköptél - s
abból származott a föld, teremtményei pedig a végtelen térségben végig mennydörgő
átkodból!
25. Uram, bocsásd meg nekem ezt a megjegyzésemet is, de e mennyei látványra nem voltam
képes azt visszatartani! Most már úgy borzadok a földtől és lakóitól, mint egy mérgező
dögtől!
26. Ó Uram, küldj el a legvégtelenebb messzeségbe bárhová - csak a földre ne küldj többé
soha. Mert számomra a föld a minden poklok pokla, lakói pedig javíthatatlan ördögök, s
ezeknek az a fő foglalkozásuk, hogy a közöttük élő egynéhány angyalt az utolsó csepp vérig
üldözzék!
27. Ó Uram, Uram küldj már egyszer igazi ítéletet végtelen teremtési művednek ezen
egyedüli szégyenfoltjára! Minél tovább szemlélem a gyönyörűségeket, annál inkább előtérbe
tolul az a meggyőződésem, hogy kereken kimondva - a föld nem is a Te műved - hanem az
összes ördögök fejének, a Sátánnak a műve! Mert ott csak bűn, halál és pusztulás van, ezeket
pedig sohasem Te hoztad létre!
28. Ah, ah, mily gyönyörűséges, mily végtelen gyönyörűséges is itt, ahol a Te igéd szerinti
rend uralkodik - és mily nyomorúragos és gyötrelmes minden a földön, ami a Te átkodból
keletkezett, mert mindenben állandóan ellentétben áll rendeddel! Ó Uram küldd el ítéletedet a
földre, pusztítsd el, semmisítsd meg örökre, mert sohasem méltó kegyelmedre!"
29. Mondom Én: "Nyugodj csak meg, te még nem látsz világosan, bár azért jól beszéltél.
Most jöjj velem a 11. ajtóhoz, ott majd világosabban látod és ítéled meg a helyzetet. Kövess
tehát!"

49. Fejezet A HOLD MEGSZEMLÉLÉSE A 11. AJTÓN ÁT -MÁRTON

PÜSPÖK ÉS HOLDRÓL VALÓ BÖLCS

"Lásd, most itt vagyunk a 11. ajtónál! Nézz be s azután mondd mit látsz!"
2. Márton püspök néz egy darabig, s utána kissé bosszankodva mondja: Miféle hitvány kis
világ ez? Az emberek valamivel nagyobbak a földi házinyúlnál, s a vidék olyan, mint a földön
a trágyázott talaj. A fák néhány arasznyi magasak, mint a földön a boróka és szederbokrok. A
legjobbak még az eléggé meredek és magas hegyek! Tengereket nem látok, csak néhány
tavat, s ezek legnagyobbja földi számítás szerint körülbelül 10,000 veder vizet tartalmazhat.
Na ez aztán a külömbség a 10. és 11. ajtó között!
3. De mi ez az egy lábon ugrándozó valami! Valószínűleg állat, s nem ember! Ott meg egy
egész csoda sajátságos, mormota féle állatot látok. Különben is csodálatos egy dolog ez -
eddig sehol sem láttam állatokat - ezen az apró világtesten pedig több az állat, mint az ember.
Talán inkább állatvilág ez? Na most meg egy juhnyáj féle jön erre! Kár, hogy ökröket,
szamarakat nem látok, hogy a magamhoz hasonlóknak nem örvendezhetek. Madarak is
vannak, de nem valami dalosak.
4. Na de itt van már igazi jó tréfa! Ezek az emberek egészen össze vannak egymással nőve. A
nő a férfi vállán ül, egy másik meg úgy felfújja hasát, mint a leveli béka és felfúvódott hasán
úgy dobol mint a földön egy ezreddobos! Na, hát ez igazán tréfás és nagyon nevetséges
dolog!
5. Valóban Uram, midőn ezt a kis világot megteremtetted, bizonyára alig vetted igénybe
mindenhatóságodat és bölcsességedet. Mert amennyit ebből a kis világból most látok, az
előbbihez képest inkább siralmas, mint magasztos! Most ismét bocsánatot kell kérnem a
földtől azért, ami rosszat a 10. ajtónál felőle mondottam, mert ehhez a kis világhoz és
lakóihoz hasonlítva a föld mégis csak valódi paradicsom! Ó mondd meg kegyesen Uram, mi a
neve ennek a világnak? Ez bizonyára nem is a mi naprendszerünkbe tartozik?!"
6. Mondom Én: "Lásd, ez a föld holdja, s a rajta levő emberekkel együtt a földről való. A
hold egykor a föld legrosszabb része volt, most azonban sokkalta jobb az egész földnél! Ezért
lett a túlságosan világias hajlamú lelkek iskolája! És lásd csak - még mindig jobb a kicsiny és
szegényes világ jól fejlett szellemmel - mint a nagy, gazdag világ - szegényes szellemmel!
7. Mert bármily nyomorúságos is ezeknek az embereknek a külseje neked még nagyon soká
kell munkálkodnod, míg szellemileg arra a fokozatra juthatsz, melyet ők már régóta elértek!
8. Hogy gyakorlatilag is meggyőződhessél, ezen emberek bölcsességéről, egy emberpár most
idejön és beszédbe elegyedik veled! Nézd csak, már itt is van egy ilyen, egymás hátán ülő
pár! Kérdezz tőlük különfélét és ők bizonyára nem maradnak adósok a felelettel! Így legyen!"
9. "Igen, valóban, már itt is van egy párocska - feleli Márton püspök - egész világával jött
felénk, mint egy hajóval. Lám, közelebbről. Egész helyes külseje van e párocskának,
különösen a nőcskének! Úgy veszem azonban észre, hogy számukra láthatatlanok vagyunk,
mert oly sejtelmesen tekintgetnek körül, mintha valamit már megéreznének - amit eddig
azonban nem tudtak felfedezni!"
10. Mondom Én: "Közelebb kell hozzájuk lépned, hogy az ő kis szférájukba kerülj - akkor
majd észrevesznek! A bolygók holdjain lakóknak az a sajátosságuk, hogy a más bolygókról
való szellemeket csak akkor láthatják, ha azok szférájukba lépnek. Ennek oka az, hogy a
bolygók holdjai a legalsó, leganyagiasabb fokozaton állanak, éppen úgy, mint az állatok
ürüléke is azok legalacsonyabb, leganyagiasabb részei - bár gyakran hasznosabb részek, mint
maga az állat, sőt az ember is! Tégy úgy, ahogyan mondottam, s a párocska azonnal
észrevesz!"
11. Márton püspök úgy cselekszik ahogyan mondottam, a párocska rögtön meglátja Mártont
és csodálkozik nagysága fölött. Márton erre így szól a holdlakókhoz: "Ti vagytok-e ennek a
kicsiny világnak igazi lakói, vagy talán vannak még nálatok nagyobbak és bölcsebbek is?"
12. A két holdlakó így felel: "Emberek itt csak olyanok laknak, mint mi, de egyébként van itt
még számos más teremtmény is; földünk túlsó oldalán pedig más világokról származó
vezeklők vannak, s ezek gyakran átjönnek hozzánk a benső bölcsesség elsajátítása végett.
Ezek a vezeklők valószínűleg abból a világból valók ahonnan te. Alakjukra nézve nagyon
nagyok, de lényiségüket tekintve nagyon kicsinyek! Teis nagyon nagynak látszol, de a
tulajdonképpeni embert alig lehet benned látni!
13. De miként is cselekedtek ti nagy emberek, akiknek oly sok élet adatott? Miért nem
becsülitek meg jobban ezt az életet? A földi élet fenntartásához szükséges dolgok
megszerzésénél az ember ugyancsak szorgalmas, s ha a vetés ideje elérkezett, minden
erejéből dolgozik, akárcsak a féreg az odvas fában és nem engedi magát semmiféle akadály
által eltéríttetni munkájától. Elviseli a nagy hőséget, a nagy hideget, az esőt és minden
viszontagságot. Nem kíméli testét és gyakran veszélynek teszi ki csak egy hajszálon függő
rövid életét is, hogy szegényes táplálékát megszerezze. De tulajdonképpeni benső életének,
örök, szentséges nagy Énjének fenntartására, megóvására, tökéletesedésére csak keveset -
vagy semmit sem tesz!
15. Vajon mit szólnátok ti egy olyan kertészhez, ki telkén gyümölcsfákat ültetne, midőn
azonban virágoznak, letördelné a virágokat és lakásának díszítésére használná fel azokat?!
16. Az ilyen kertész bizony a legostobább bolond lenne, mert midőn szomszédjának gazdag
termése lenne - ő éhen veszne, mert gyümölcsfái mit sem teremnek!
17. Vajon nem ugyanilyen bolond-e minden egyes ember is, sőt még ennél nagyobb
mértékben az - ha földi életét - ami csupán a benső, igazi élet virága és lombja - már
gyümölcsként akarja élvezni, s e természetellenes élvezet által elpusztítja azt a gyümölcsöt -
amelynek ebből kellett volna később kifejlődnie, azaz tehát a szellem igazi, örök életét! Mert
vajon miből fejlődik ki az új, a maradandó élet? A virágból, a lombból vagy az érett
gyümölcsből - lásd, csakis a magból!
18. Így van ez az embernél is. Teste, érzékei, külső értelme - ezek a virágok és lombok.
Ezekből fejlődik ki az érett lélek, s a lélek igazi érettségében egy érett magot is tartalmaz, s ez
a halhatatlan szellem. Ez pedig teljes érettségében mindent megragad és saját
halhatatlanságába változtat át, akárcsak a romlandó hús, amely a romlást megszüntető olajjal
bedörzsölve nem romlik meg.
19. Lásd te nagy ember, ez a mi bölcsességünk! Hogy ez érvényesülhessen is, Isten
legmagasabb szellemének már megismert rendjét követjük, így tökéletesen azok vagyunk,
aminek lennünk kell. Most pedig cáfold ezt meg, ha tudod, én készen vagyok mindenre!"
20. Mártonunk ugyancsak meghökkenve, hosszúra nyúlt arccal hallgatja végig e beszédet, és
nem tud eléggé csodálkozni a holdbeli párocskának számára még oly mélységes
bölcsességén. Csak némi idő múlva szólal meg: "Ah, ah, mindenre inkább el voltam készülve,
mint arra, hogy nálatok, holdlakóknál ily mély bölcsességre bukkanok. Ki tanított meg titeket
ily mélységes bölcsességre?! Mert bizonyára nem önmagatokból merítettétek?
21. Az állatok ösztönszerűleg megismerik ugyan követendő rendjüket és a természet
rendjében kifejlesztik ösztönüket, s a növényeknek is aszerint kell fejlődniük, amilyen a mag,
de az állat és a növény éppen azért ilyen, mivel ítélet alatt áll. Az embernek azonban szabad
lény létére kívülről jövő tanítás útján kell magába fogadnia - mint egy üres edénybe - Isten
bölcsességének igéjét, és úgy kell szívébe helyezni, mint a magot a földbe, hogy önmagának
és abból Istennek és rendjének megismeréséhez eljuthasson. Ha pedig az ember nem részesül
oktatásban, ostobább marad, minden állatnál és annyi fogalma sincsen semmiről, mint egy
kődarabnak.
22. Miután ti tagadhatatlanul ugyanazon isteni jogú emberek vagytok mint mi, közvetlen
vagy közvetve Istentől kellett legalább is egyszer egyenként oktatást nyernetek, másként a te
bölcsességed lenne számomra a legnagyobb csoda amit eddig tapasztaltam. Valamennyi
ősembernél Istennek kellett az első tanítónak lennie, máskülönben az egész emberiség mind a
mai napig mélyen az állati színvonal alatt állna. Mert ahol az A vak, hogyan tudnak B-nek
világosságot juttatni? S ha ily módon B-nek is vaknak kellene maradnia, akkor kitől kaphatott
volna C és a többiek világosságot?! Mivel te nagyon is megvilágosodott ember vagy,
légyszíves, mondd meg nekem, miként és körülbelül mikor jutott el hozzátok Isten
félreismerhetetlen lényegű világossága!

50. Fejezet A KÜLSSŐ ÉS A BELSŐ OKTATÁS HATÁSA KÖZÖTTI

KÜLÖNBSÉGRŐL, A FAZEKAS MŰHELY

A holdlakó így felel: "Barátom, te úgy beszélsz és úgy kérdezel, ahogyan érted, én pedig a
saját tudásom szerint felelek neked. Szerinted ítélve persze a legeslegmagasabb isteni
szellemnek furkósbottal, külsőleg kellene oktatni benneteket, mert a benső, szellemi oktatás
számára úgy látszik, nagyon is el vagy tompulva és valószínűleg földednek egész emberisége
is!
2. Komolyan azt hiszed, Isten legmagasabb és mindenható szelleme az embert, az Ő
legtökéletesebb teremtményét olyannak alkotta meg, mint egy üres zsákot, amelybe előszőr
valamit bele kell rakni, hogy legyen benne valami? Lásd, akkor te nagy tévedésben vagy!
3. Minden égitest emberében már végtelen nagy kincs rejlik az isteni bölcsességből, s ezt a
megfelelő eszközzel csak fel kell ébreszteni, s máris a leggyönyörűségesebb gyümölcsöket
hozza. A megfelelő ébresztő eszközökről pedig már a legmagasztosabb isteni szellem
gondoskodik.
4. Ha azután az ember nem fecsérli el haszontalanul az ilyen eszközöket, hanem alkalmazza
is önmagánál azokat, akkor saját benne rejlő magvacsirázni, növekedni kezd, megérlelődik és
nincsen szüksége semmiféle kívülről jövő oktatásra, hanem minden csak bensejéből indul ki.
5. Mert mindaz, ami kívülről jut el az emberhez, örökké idegen dolog marad számára, s nem
is juttathat neki igazi, maradandó saját bölcsességet, hanem csak az élősdi növényhez
hasonlóan, ahelyett hogy az életet gyarapítaná, csak elnyomorítja, s végül teljesen megrontja,
mert állandóan kifelé működik, s nem befelé a legmagasabb Szellemből, Istenből eredő igazi
örök élet lakhelye felé!
6. Lásd, ezen az úton érünk el a bölcsességhez, azaz csakis belülről s nem kívülről! Ha pedig
nektek külső oktatásra is szükségetek van, akkor nagyon megrögzött lényeknek, nagyon
érzékinek s ennek folytán nagyon bűnösöknek, s így az isteni rend ellenségeinek kell
lennetek. Így tehát az élet ellenségei vagytok önmagatokban és persze A-nak, B-nek, C-nek
stb. vaknak kell maradni, ha a külső oktatás szellője nem érinti őket! Ez a külsőséges felelet
kérdésedre, mert a benső felelet számára még úgy látszik sokáig nem lesznek képességeid -
erre kérdésed is elég bizonyságot szolgáltatott. De azért csak kérdezz tovább!"
7. A holdlakó ezen beszéde után Márton püspök arca még hosszabbra nyúlik, mert belátja,
hogy az ő bölcsessége nem ér fel a holdlakó bölcsességével: Azon töri fejét, mit is tegyen,
hogy a holdlakóknak bebizonyítsa, hogy a földről való ember létére végül mégis ő a bölcsebb,
De hiába gondolkozik, semmi okos dolog nem jut eszébe!
8. Ezért azután Hozzám fordulva mondja: "Uram, ne hagyjál engem cserben és segíts, hogy e
túl bölcs holdlakónak bebizonyíthassam, miszerint földeden sem éppen olyanok az emberek,
mint a fenyőtobozok! Ez úgy leránt engem, hogy ezer szavára sem tudok egyet sem felelni,
pedig nekem az ő urának kell lennem és idővel ennek az egész világnak vezetője!
9. Egy idő múlva az történne, hogy az összes, eddig nekem bemutatott világok lakói előttem,
mint uruk előtt megjelennének s elém tárnák, hogy én vagyok a legostobább fickó az egész
teremtésben! E szégyen elkerülése végett gondolom, hogy mindjárt kezdetben szükséges
lenne lenyűgöző erejű bölcsességgel bebizonyítani, hogy teljesen mesterük vagyok. Akkor a
jövőben nem kezelnének úgy, mintha iskolás gyermek lennék, s az ABC-t kellene tőlük
megtanulnom!"
10 Mondom Én: "Halljad kedves Mártonom! Azt hiszed, hogy azzal, ha sokat koptatod
szájadat, el tudod hallgattatni az ilyen igazi bölcs embert?! Ó, akkor nagy tévedésben vagy!
Lásd, ahogyan csak egyetlen igazság van éppen úgy, csak egyetlen bölcsesség van, ez pedig
örökké bevehetetlen vár gyanánt áll fenn mindörökre. Ha pedig ez a holdlakó az egyetlen
igazi bölcsességgel áll veled szemben, mondd csak, miféle s nagyobb bölcsességgel akarnád
őt meggyőzni? Lásd, arra, hogy ezen szellemeket szolgálatkésszé, szeretetteljes módon
engedelmesekké tedd - egészen más út vezet, mint te azt elképzeled! Ez az út a szeretet,
alázat és nagy szelídség! Az életnek e legelső s legfontosabb feltételei révén juthatsz el arra a
pontra, ahol aztán mindeme csillaglakókkal szemben a legerőteljesebben felléphetsz!
11. A szeretet megtanít arra, hogy mindeme lényekkel jót cselekedj és lehető boldoggá tedd
őket. Az alázat megtanít arra, hogy kicsiny legyél és még a legjelentéktelenebbnek látszó fölé
sem akarjál gőgösen felülemelkedni, hanem önmagadat kell a legjelentéktelenebbnek
tartanod; a szelídség pedig megtanít arra, hogy mindenkit jóakaratúlag el tudjál viselni és
szíved mélyéből törekedjél arra, hogy segíts ahol szükség van a segítségre és pedig
mindenkor csak a legenyhébb eszközökkel, nehogy szabadságában bárkit a legcsekélyebben
is korlátozzál ezáltal. S ha néha szigorúbb eszközök szükségesek, sohase lappangjon
mögöttük büntetni vágyás vagy a bíró hangja, hanem mindenkor csak a legmagasabb fokú s
legtisztább önzetlen szeretet!
12. Lásd ezek a tulajdonságok tesznek téged mennyei mesterré. Ezeket mind el kell
sajátítanod, s akkor jobban el fogsz igazodni e holdlakókkal! Fordulj tehát csak vissza e
párocskához és kíséreld csak meg velük ezen a mennyei módon! Talán majd akkor
könnyebben boldogulsz! Menj tehát s cselekedj így. Így legyen!'
13. Márton püspök most újra a holdlakó párocskához fordulva így szól: "Halljad csak kicsiny
s emellett nagy barátom, nagyon bölcs szavaidat jól megfontoltam s az Úr kegyelméből
meggyőződtem arról, hogy mindaz igaz amit mondottál. Mindennek ellenére azonban még
egy kérdésem van hozzád - nem talán a te amúgy is szilárd bölcsességed még mélységesebb
vizsgálta céljából - hanem csupán azért, hogy kioktass engem!
14. Lásd az imént bebizonyítottad, hogy minden külső oktatás semmis és nem mondhatom,
hogy ebben nincsen igazad! Ha azonban minden - bárhonnan eredő külső oktatás s így az
észlelés is - mind rossz, haszontalan, s így elvetendő - akkor azt szeretném bölcsességed
révén megtudni, vajon miért adott nekünk a minden világok, angyalok, emberek nagy
Teremtője külső érzékeket? És vajon miért adott kívülről hallható hangokat és beszédre képes
nyelvet? Mért van akkor a számtalan lénynek és dolognak külső formája és külső jelensége?
Vagy elképzelhető-e egy lény minden külső jelenség nélkül, s nem szűnik-e meg egy lény
minden külsőség elvétele által? Mert lásd, legalább is én képtelen vagyok magamnak egy
olyan lényt elképzelni, amelynek semmiféle külső jelensége nem lenne! Láthatod, hogy
kételyeim jogosak, légy hát türelmes és oszlasd el őket!"
15. A holdlakó erre így felel: "Barátom, egyszer nagyon sekélyre, másszor viszont nagyon is
mélyre nyúlsz le! Ha - egyszer nagyon keveset s másszor nagyon sokat markolva - aligha
fogsz célhoz jutni!
16. A nagy szellem mindenből végtelen sokat teremtett, s az a sok, amely csakis külsőleg
érzékelheti egymást, kölcsönösen csakis külsőségben él. Az embernek azért vannak külső
érzékei, hogy külsőségeket is észlelni tudjon, de megérteni sohasem képes a külső
érzékszervek útján. Hanem csakis a benső, szellemi érzékszervekkel.
17. Az embernek tehát a külső dolgok érzékelésére külső s a bensőkre benső érzékszervei
vannak. A bölcsesség a szellem benső szerveihez tartozik, s nem a külső, testi
érzékszervekhez, s így csakis belülről nem pedig kívülről sajátítható el.
18. Ezt az oktatást csakis a szellem adhatja meg a léleknek, mert a szellembe Isten nagy
szelleme lehelte bele teljesen leplezetlenül mindazt, ami teremtve lett, s ezentúl is teremtve
lesz.
19. A külső beszéd csupán a külső meggyőződésére szolgál és aztán, hogy a külső egyesüljön
a bensővel és ezen összekapcsolódáson keresztül érhető el az isteni rend teljes megismerése.
20. Beláthatod ezek után, hogy Isten szelleme sohasem külsőséges megnyilvánulások útján
oktatta az embereket, hanem mindig belülről kifelé, a szellem útján. Ha külsőséges,
személyes látszata volt is az ilyen oktatásnak, mindaddig nem lehetett benső hatása, míg Isten
szellemének mindent felébresztő ereje el nem vezette azt az ember legbensejében lakozó
szellemhez. Ezért tehát mindaz - én most külsőleg amit megmagyaráztam neked - mindaddig
hatástalan számodra, míg mindazt önmagadban is meg nem hallod!
21. Még ha maga Isten oktatna is téged külsőleg minden bölcsességben - úgy mint azt én
most tettem - még ez az isteni tanítás sem használna neked mindaddig semmit, amíg Ő, a
nagy Isten legszentségesebb szellemével a te saját szellemeden át bensőleg nem oktatna!
22. Értsd ezt meg - ha képes vagy reá - mint helyes feleletet és gondold meg, hogy ez
mindaddig, amíg nem önmagadból kapod ezt meg, addig nem üdvösségedre, hanem csak
ítéletedre szolgál."
23. Márton püspök erre így szól: "Barátom, ismét csak azt látom, hogy minden külső
jelentéktelenséged mellett valóban bölcs lény vagy és elismerem azt is, hogy még sokáig
messze mögötted maradok. Azt azonban, te sziklaszilárd bölcs, neked is el kell ismerned,
hogy akkor, amidőn én valakit nagy szeretettől indíttatva csupán külsőleg oktatok Isten
hatalmának, szeretetének, bölcsességének, rendjének dolgaiban, az ilyen oktatás
semmiképpen sem lehet ítélet a jámbor, jóakaratú tanítványra nézve, hanem csak az örök
élethez vezető igaz út! Én egyébként nem sokat tartok a puszta bölcsességre, hanem csupán a
szeretetre, mert ahol ez hiányzik - ott minden bölcsesség sem ér egy fabatkát sem!
24. Mit szólsz ehhez a nézetemhez?! Azt jól tudom, hogy először minden embernek
szellemben újjá kell születnie, mielőtt Isten tulajdonképpeni szabad országába bejuthat. Hogy
azonban ehhez az újjászületéshez elérkezhessen, az első utat a külső oktatás segélyével kell
megtalálnia, mert legalább is az én szememben a benső oktatás - különösen gyermekeknél - el
sem képzelhető. Ha pedig ebben sincsen igazam, akkor mutasd meg nekem, miként oktatjátok
ti holdbeli emberek gyermekeiteket?"
25. A holdlakó így szól: "miért kérdezel tovább is, ha saját nézeted sokkal helyesebbnek
látszik előtted? Te rövidlátó fecsegő, hát nem törvény-e minden külső oktatás, amennyiben
meghatározza, mikéntkell ezt és azt érteni. Nem ítélet-e minden törvény és szabály? Vajon
mikor tett már valakit egy törvény szabaddá?!
26. Ti persze először is foglyokká teszitek gyermekeiteket, s azután sohasem vagytok képesek
őket szabaddá tenni. Mi azonban úgy neveljük gyermekeinket, ahogyan a fazekas készíti a
fazekakat, mert ő egyidejűleg formálja meg a korongon a fazekat kívülről belülről, nehogy az
egyoldalú legyen! Ha tehát meg akarod tanulni, miként kell az embereket az örök szabadság
számára nevelni, menj egy fazekas műhelybe, s ott fel fogod ismerni eddig meg nem értett
szeretetedet. Érts meg - egy fazekasnál több bölcsesség található mint eddig benned volt!"
27. A lecke után Márton püspök ismét Hozzám fordul és így szól: "Ó Uram, ehhez a valóban
radikális holdbeli bölcshöz igazán nem tudok hozzáférkőzni! Mert bármilyen helyesen tárok
is elébe valamit a Te tanodnak megfelelően - ő már ezer esztendővel előbbre van nálam! S a
legkülönösebb az, hogy holdlakó létére a földet még bizonyára sohasem láttamint csillagot –
és úgy látszik, hogy még nálamnál is jobban ismeri! Egy földi fazekashoz utasított, hogy ott
tanulmányozzam a bölcsességet és úgyszólván a szeretet titkát is! Ez igazán nagyon tréfás
dolog!
28. Ugyan mit is kezdenék egy fazekasnál? Talán itt folytassam azután ezt a mesterséget?
Igen, ez a fickó odáig megy, hogy egészen nyíltan a szemembe mondja - még Te sem
segíthetnél rajtam ó Uram szóbeli oktatással, ha az oktatás nem bensőmből, saját
szellememről eredne! Ez már nyilvánvalóan nagyon bűnös kijelentés! Ha kívánságom szerint
történhetne, egy kissé éreztetvén ezzel a fickóval, mit jelent a Te tanításodnak hatékony erejét
is letagadni!"
29. Mondom Én: "Hagyj fel ezzel kedves Mártonom, mert ha ezzel a holdlakóval vitába
elegyednél, nagyon is a rövidebbet húznád! Azt azonban egyáltalán nem érdemli meg, hogy
valami bajt hozzak reá, mivel tulajdonképpen nagyon jóságos szellem, s veled szemben azért
lépett úgy fel, mert némi rejtett dicsvágyó alattomosságot látott meg benned, s ezt a
legkevésbé szenvedhetik ezek a holdlakók. Náluk ugyanis a külsőnek teljesen meg kell
felelnie a bensőnek!
30. Különben pedig szívleld csak meg, amit e bölcstől hallottál; annak idején nagyon jól
felhasználhatod! A fazekas nagyon jó hasonlat volt, ebből megismerheted rendem egész
teljességét! Mert lásd, Én magam is fazekas vagyok, működésem ugyanaz, mint a fazekasé.
Rendem a fazekas korongja, műveim pedig a fazekak! Hogy miként, azt majd a jövőben
tanulod meg!
31. Most pedig menjünk a 12. ajtóhoz, ott majd egy és más megvilágosodik előtted - ami
most még sötét! Így legyen!"

51. Fejezet BEPILLANTÁS A LEKISEBB NAPRENDSZERBE A 12.

AJTÓNÁL -MÁRTON SEJTELME ISTENNEK NAGYSÁGÁRÓL ÉS
KEGYELMÉRŐL – AZ EMBER ALAKJA, MINT MARADANDÓ ÉS
MINDENÜTT EGYENLŐ ALAPFORMA – A TÚLVILÁG VESZEDELMEI A
MÉG NEM TELJESEN ÚJJÁSZÜLETETTEKRE NÉZVE

"Nos - itt vagyunk a 12. ajtónál, ez is már nyitva van, - mint az előbbiek. Lépj a küszöbre s
mondd el, mit látsz itt?!"
2. Márton püspök úgy tesz, ahogyan parancsoltam. Egy ideig ugyancsak elcsodálkozik, s
azután így szól: "Ó Istenem, ó Istenem, ez végtelen, ez örökké megmérhetetlenül nagy!
Rettentő messzeségben számtalan ragyogó napot és világot látok össze-vissza rajzani, mint a
földön az efeneridákat egy nyári nap alkonyatán! Vajon hány megszámlálhatatlan milliónyi
van ezekből? És vajon hány örökkévalóság lesz szükséges ahhoz, hogy csak némileg is meg
lehessen őket ismerni?!
3. Ó Istenem, ó Uram, minél tovább nézek itt be, annál többet látok belőlük! Ó Uram,igazán
lehetséges neked, hogy e napok és földek megszámlálhatatlan tömegét áttekinthessed,
vezethessed és fenntarthassad? Ez egyenesen rémisztő, rémisztő.
4. Nekem már a kicsiny hold is elegendő munkát adna az egész örökkévalóságokra, Te pedig
Uram valósággal játszadozol e megszámlálhatatlan milliónyi nappal és világgal, elrendezed,
fenntartod őket és úgy gondoskodsz még a legkisebbről is e számtalan égitesten, mintha párja
sem lenne az egész végtelenségben! Uram, Uram, miként lehetséges ez Neked?"
5. Mondom Én: "Hogy ez Nekem mily könnyen lehetséges, azt egész teljességében egyetlen
teremtett szellem sem foghatja fel. Az örökkévalóság azonban még sok mindenre megtanít,
ami most még homályos előtted. Ne kutass tehát tovább, mert ha mindenható szeretetem és
hatalmam teljességét eléd tárnám, nem is élhetnél tovább, hiszen Istenségem mélységei
minden teremtett szellem számára kifürkészhetetlenek!
6. Pedig amit itt látsz, az csak a legkisebb naprendszer, ezt a földön is gyakran láttad derült
éjszakákon. De ne gondold, hogy ez már az egyedüli, ami a végtelen, örök térséget kitölti.
Azt mondom neked - ilyen, ennél végtelenül nagyobb, gazdagabb, csodálatosabb
naprendszerek vég és mérték nélkül, megszámlálhatatlan mennyiségben találhatok mert
teremtési művemnek soha sincsen vége! Mindenütt a legcsodálatosabb berendezésre,
sohasem sejtett formákra, pompára, fenségre fogsz bukkanni.
7. Egyedül az ember alakja maradandó és ugyanaz mindenütt. E különféle világok számtalan
sok lakói között csupán fokozatok vannak nagyság, szeretet, bölcsesség, szépség tekintetében,
de mindezen fokozatok alapját a változatlan emberi alak képezi, mert mindannyianaz Én
hasonmásaim. A legbölcsebbek, a legszebbek s a szeretettől teltek a leggyengédebbek s
leggyönyörűségesebbek.
8. Te azonban még nem lennél képes még az eddig látott legjelentéktelenebb világok lakóinak
emberi szépségét sem elviselni, ezért kell most még e napok és világok távolból való
nézegetésével megelégedned. Ha aztán szellemed már érettebb lett, akkor majd eljutsz
teremtésem csodáinak közelebbi megszemléléséhez is.
9. Előzőleg azonban nagyon sok tekintetben meg kell tagadnod önmagadat éspedig különösen
a nők iránti szeretetre nézve, ami még mindig nagyon erősen él benned. Mindaddig - míg
ettől meg nem szabadulsz - a közelebbi szemlélet rejtve marad előtted, mert ha e számodra
most még elérhetetlen szépségekhez közelebb juthatnál, könnyen elfeledkeznél Rólam!
10. Rólam megfeledkezni pedig annyit jelent, mint az életet s annak mennyei szabadságát
elveszíteni, s helyette az ítéletet, a halált magára venni, s ez elől egy szellem mindaddig
nincsen biztonságban, amíg szellemben teljesen ujjá nem született.
11. Most már ismered ezt a lakhelyedet; Én magam vezettelek mindenütt az örök élet
küszöbéig, ha igazán szabaddá akarsz válni, akkor most már magadnak kell tovább járnod. Én
látszólag most elhagylak, de egy társat küldök neked, ez majd megtanít arra, hogy akaratomat
a fehér táblán felismerhesd. Gondolkozzál híven mindazon, amit láttál, hallottál, maradj
józan, akkor könnyen haladhatsz tovább! Így legyen!"

52. Fejezet SVEDENBORG VILÁGOSSÁGNAK ÁLDÁSA – MÁRTOTBAN

AZ ŐSI ÁDÁM ÉBREDEZIK - A NŐ BÖLCS TANÍTÁSA ÉS BOREMNEK, A
KÖNYVKERESKEDŐNEK SZIGORÚ INTELME
E szavak után látszatra hirtelen elhagyom Márton püspököt, s helyemben már egy másik
angyalszellem áll ott, éspedig az előttünk már ismeretes könyvkereskedő, ki közben Péter
oldala mellett nagyot haladt s ebben a haladásban a Svedenborg útján kinyilatkoztatott írások
ismerete persze jelentékenyen elősegítette.
2. Midőn Márton püspök Helyettem az általa jól ismert könyvkereskedőt pillantja meg,
nagyot néz, s így szól hozzá: "Ohó, ohó, hát hogyan?! Talán bizony te vagy ezentúl az én
vezetőm? Na, hát akkor már előbb a halált képzeltem el magamnak itt a mennyekben, mint
azt, hogy te légy az én vezetőm! Ah, ez már mégis csak kissé erős! Előzőleg maga az Úr, és
most te? Az éppen úgy illene össze - mint először a nap s azután a fenekem!
3. Hahaha, ez igazán nevetni való dolog! Te, a könyvkereskedő, te légy a vezetőm! Hahaha,
ez mégis csak sok! Egy nyomorult könyvkereskedő legyen egy püspöknek, az isteni tan
tudósának vezetője minden mennyeken keresztül! Nem, nem, ez semmi esetre sem megy.
Barátom, eredj csak vissza úgy, ahogyan jöttél, mert én ugyan semmi esetre sem megyek
veled sehova sem!
4. Azon még nem akadtam volna fel, ha az Úr akármilyen utcai suhancot küldött volna ide
vezetőm gyanánt, de hogy éppen téged küldött, ki minden gazságomba be vagy avatva - azt
semmiképpen sem tűrhetem! Vagy te mégy innen - vagy ami meglehetősen mindegy nekem -
én megyek. Azt a képzelet házat pedig szívesen átengedem neked, hiszen ez bizonyára úgy
sem állandó, mert már egész berendezése szerfölött gyanús előttem!
5. Hogy mi van e teremben, azt látod, ha ugyan egyáltalán láthatod mindazt - amit én látok.
Mert annyira máris vittem ebben a képzeletvilágban, hogy két egymás mellett levő ember
ugyanazon dolgot egészen másként látja! Ahol az egyik egy szamarat lát - ott társa egy ökröt
sőt esetleg egy bölcset lát, vagy ahol az egyik fényességet - a másik csak sötétséget lát!
6. Ebből pedig egy oly eszes fickó, amilyen én is vagyok, minden időkre azt következtetheti,
hogy ez a mennyei világ - nagyon ostoba és semmitmondó világ! Tisztára álomhoz hasonlatos
csalóka látszatvilág ez, amelynek egyáltalán nincsen tartóssága.
7. Ezért én el is megyek innen - amerre lehet. Te pedig bölcs könyvmoly, helyettem
tanulmányozhatod e 12 ajtón át a magasabb csillagászatot, s emellett egy szép Merkúrbeli sőt
naplakó nőbe is beleszerethetsz - feltéve, hogy te is meglátod azt - amit én megláttam. Élj
boldogul és tégy amit akarsz, én azonban megyek és olyan helyet keresek magamnak, amely
állandóbb jellegű, mint ez a csillagászati terem!"
8. E szavak után Márton püspök el akar indulni, a könyvkereskedő azonban a következő
derekas beszéddel akadályozza meg ebben: "Testvérem, barátom, lásd csak be, mily együgyű,
milyen bolond vagy te! Hát nem voltunk-e a földön is a legbizalmasabb és legbensőbb
barátok Hát nem tudtam-e minden nagy és kicsiny csínyedről? És vajon mikor árultalak el
bárkinek is? Ha pedig ott nem tettem ezt meg, mennyivel kevésbé tenném meg itt a mennyek
országában, hol az Úr úgyis milliószor jobban ismer téged, mint amennyire én valaha is
megismerhettelek! De miért is akadsz fenn azon és miért bosszankodsz azért, mintha engem
vezetőd gyanánt rendelt volna ki az Úr?!
9. Lásd, akkor te nagy tévedésben vagy! Én csak azért jöttem hozzád, hogy társaságod
legyen, s hogy, mindenben szolgálatodra legyek. Én csupán tőled - ki az Úr oldala mellett
bizonyára nagy tapasztalatokra tettél szert - tőled akarok valamit tanulni, s nem azt akarom,
hogy te vegyél át tőlem valamit. Márpedig, ha a dolog határozottan így van, miért zúdulsz fel
annyira az én megjelenésem miatt?
10. Maradj csak meg egészen nyugodtan tulajdonodban, ami sokkal tartósabb mint gondolod,
engem pedig tekints annak - ami gyanánt idejöttem és nem annak, amivel az Úrral szemben
olyannyira hálátlan módon magadnak elképzelsz, s akkor remélhetőleg nagyon jól s
barátságosan megférünk egymással."
11. Márton püspök elnémul s nem tudja mit feleljen a könyvkereskedőnek. Ezért a Merkúr
ajtóhoz megy, hogy kissé összeszedhesse magát. Az ajtóhoz érve rögtön egy sereg mindkét
nembeli merkúrlakót vesz észre, köztük azt a szép nőt is, aki e bolygó első megszemlélése
alkalmával is annyira szívéhez férkőzött. Őt megpillantva, rögtön elfeledkezik társáról - kit
ezentúl csak Boremnek nevezünk - és az ajtóhoz lép.
12. Midőn szférájába lépett, a szép merkúrlakó nő is észrevette őt, s így szól hozzá: "Ismerlek
és szeretlek, miként valamennyien szeretünk téged mint parancsolóakat, de mégis felfedezek
benned valamit ami nekem s valamennyiünknek sem tetszik - ez pedig az érzéki vágy! Ezt ki
kell küszöbölnöd magadtól, másként sohasem közeledhetsz sem hozzám sem a többiekhez!
Ezt azért mondom neked, mivel szeretlek, s mert azt hiszem te is szeretsz engem s
valamennyiünket, ki általad remélünk boldogsághoz jutni, ha olyanná lettél - amilyenné
lenned kell. Ha nem leszel ilyen, akkor persze elvétetünk tőled, s egy méltóbbnak adatunk
oda!
13. Ezért ne engedd magadat bájaim által elvakíttatni, járd Isten legmagasabb szellemének
útját, kinek végtelen bölcsessége téged s engem oly szépnek alkotott meg!
14. Lásd, te is megmérhetetlenül szép vagy, legmagasabb
isteni szellem igazi fensége világit belőled, nekem azonban mégis meg kell fékeznem
magamat és menekülnöm kell tőled, mihelyt képmásom izzóvá válik benned!
15. Te is így cselekedj, amíg el nem érted a teljes isteni szilárdságot, ha azonban ehhez
eljutottál, akkor isteni s mennyei gyönyör közepette én és a többiek is a tiéd leszünk!
16. Egyáltalán jegyezd meg magadnak: amit itt meg akarsz magadnak szerezni, az elől
menekülj, s akkor megszerzed magadnak. Ha pedig menekülsz előle, szeretetből menekülj, s
ne utálatból. Én is azért menekülök előled, mert nagyon szeretlek.
17. Menj és cselekedj így, s örök és édes hálára fogsz lelni ebben az éretted dobogó kebelben,
ah olyan hálára, amelynek édessége eddig teljesen ismeretlen volt előtted!
18. E szavak után a szép merkurlakó nő visszalép és csak most leplezi le igazán tiszta
mennyei szépségét, báját, úgy hogy Márton püspökünk ebbe majdnem beleszédül.
19. Hosszú ideig némán és gondolkodásra képtelenül gubbaszt a földön s csak akkor
emelkedik fel ismét, midőn Borem vállát megérintve mondja: "Márton testvérem, mi történt
veled? Hát úgy elvarázsolt ez a bájos merkurlakó, hogy egészen elgyengültél, s majdnem
elájultál? Vagy valami más bajod esett talán?"
20. Márton püspök bosszúsan feleli: "Eh - vigyen el téged - aki akar! Hát hívtalak most?
Miért mikor nem is hívtalak, ha szolgám vagy s én urad vagyok? A jövőre nézve jegyezd ezt
meg magadnak, s akkor jöjj ha hívlak, máskülönben mehetsz ahova akarsz!"
21. Borem így szól: "Halljad barátom, így nem szabad velem cselekeded, másként könnyen
megtörténhet, hogy az Úr - ki oly határtalan türelemmel van irántad, megmutatja neked,
hogyan ízlik szigora - ha valaki, mint te is, szelídségét szinte lábbal tapossa. Kelj tehát fel és
kövess engem az úr nevében és e bölcs mennyei szűz nevében is ki most éppen oly bölcs
tanítást adott neked - máskülönben nagyon megbánhatnád ezt!
22. Gondold csak meg, minő megnevezhetetlen kegyelemben részesített téged az Úr, utolsó
földi órádtól kezdve, minő bölcs tanításokat kaptál már minden oldalról és mily kevés
mennyei gyümölcsöt hoztak ezek nálad - és légy végre más lénnyé. Másként - mint
mondottam, meg kell majd érezned, milyen az Úr szigora a megátalkodottal szemben, ki
szelíd enyheségét lábbal tiporja.Mert tudd meg, nagyon sokáig az Úr nem hagy magával
tréfálni! Kelj tehát fel és kövess engem a terembe!"
23. Márton püspök erre felkel és mérgesen mondja: "Aha, most derül ki, miféle társalgó és
miféle szolga vagy te mellettem! Köszönöm az ilyen társalgót és szolgát! Te csak fenyítő
mesternek és nem társalgónak és szolgának lettél mellém adva - ezt azonban megköszönöm!
maradj tehát csak itt s tégy amit akarsz, én pedig megyek s majd meglátom, hogy, nem
leszek-e képes jót cselekedni a te segítséged nélkül is!
24. Ez már mégis csak bosszantó, sőt rettentően bosszantó dolog! Én püspök, tehát Jézus
Krisztus apostola, egy tetves könyvárus által neveltessem, vezettessem magamat! Nem, ez
már mégis csak sok! Menj, menj szemem elől, másként még arra kényszerítesz, hogy
tettlegességre vetemedjek veled szemben! A lángokból sajnos megmentettelek ugyan és jó
voltam hozzád, de most nagyon bánom, hogy valaha is jót tettem veled! Szóval te már azért is
szálka vagy a szememben, mert jobb vagy nálamnál és azért lettél fenyítő mester gyanánt
mellém adva!
25.Egyébről sem hall itt az ember, mint a mennyei szabadságról! Mondhatom, szép szabadság
az, ha az ember még házának ajtaján, sem tekinthet ki, anélkül, hogy egy fenyítő mester ne
lenne mellette! Eredj innen ezzel a mennyei szabadsággal együtt! Méghozzá fenyeget is!
Nahát ez igazán nagyszerű! Tehát még a mennyekben is van fenyítés! Na, ez nem rossz!
Mondhatom, ez szépen indul!
26. Talán tógád alatt már egy olyan mennyei fütykösfélét is rejtegetsz, hogy a kellő
pillanatban végigverjél rajtam? Talán szerencsét próbálnál vele! Majd meglátod, mit lehet egy
püspökből kiverni vagy beleverni!
27. Hát azt hiszed te szamár mennylakó, én megijedek bármilyendöntéstől? Kíséreld csak
meg, s meg fogsz győződni, mily kevéssé félek a büntetéstől! Ha pedig az Úr büntetések által
akar engem megjavítani, cselekedjen tetszése szerint, én azonban olyannak maradok meg,
emilyennek akarok - ameddig csak akaratom érvényesülhet! Tudom, mit jelent az Úrral
dacolni és ismerem hatalmát, de annak a szellemeknek a nagyságát sem tudom eléggé
bámulni, akinek bátorsága van az Úrral szembeszállni!"
28. Mondja Borem: "Barátom, én az Úr megbízásából jöttem hozzád szelíd bárányként, s a
legcsekélyebbel sem bántottalak meg sem a földön s még kevesbbé itt, te azonban mégis úgy
fogadsz, ahogyan a földön egyetlen uralkodó sem fogadná legutolsó rabszolgáját sem! Mondd
csak bölcs és szeretetteljes dolog-e ez, olyan-e, amilyennek itt a mennyekben lenni kell? Ha
pedig az Úr jónak találta, hogy engem küldjön hozzád, vajon jobb és bölcsebb vagy-e az
Úrnál, ki maga küldött engem ide?!
29. Lásd, az Úr látja benned érzéki mohóságodat és mögötte a nagy gőgödet mindazokkal
szemben, kik utálatos vágyaidnak útjába állanak! Azért küldött tehát engm hozzád, hogy
eltávolodjon belőled a gőg és vele együtt mindinkább fokozódó sóvárgásod a nők iránt! Te
azonban úgy fogadsz engem, mint egy kész pokolbeli és úgy látszik, keveset törődsz az Úrral,
Ki oly annyira boldoggá akar tenni téged. Valóban ha emellett csökönyösen megmaradsz, az
Úr e jóságért annál súlyosabb ítélet alá kerülsz, minél makacsabb vagy Vele szemben!
30. Én pedig most elhagylak, mivel látom, hogy gyűlölsz anélkül, hogy ehhez a
legcsekélyebb okot is szolgáltattam volna. Az Úr cselekedjen veled szeretete, irgalma és
igazságossága szerint!'
31. Midőn Borem indulni akar, Márton püspök megragadja s barátságosan kéri, maradjon
még, mert ki akarna vele békülni s nagy dolgokról szeretne beszélni. Borem enged Márton
püspök kérésének és marad. Egy darabig csak vár Márton további kijelentéseire, ez azonban
azon töri fejét, miként tudná Boremet teljesen megcáfolni és maga számára megnyerni
éspedig ama nagy dolgok elintézése végett, melyekről már az imént említést tett Boremnek.
32. Borem azonban belelát Márton püspökbe és így kezd beszélni: Márton barátom azt
mondom neked, a menny és föld és az egész végtelen teremtés egyedüli Urának, Jézus
Krisztusunk nevében, kíméld meg magadat ettől a hiábavaló fáradságtól, mert én teljesen
átlátok rajtad! Lásd, úgy ahogyan most te gondolkozol, ugyanúgy gondolkoznak mindama
tisztára pokoli szellemek, kiket mi együttesen ördögöknek hívunk. Efféle nagy dolgokkal -
amelyek azonban előttem roppant kicsinyek, ne állj elő nekem, másként nagyon rosszul
járhatsz terveddel együtt!
33. Mondd meg nekem, meddig akarsz te szívedben az Urral dacolni? mondd meg ezt nekem
egészen nyíltan, hogy ehhez igazodhassak! Mert hidd el nekem - bármily állandó jellegű is
mindaz, amit itt most látsz, mégis hirtelen bekövetkezhet, hogy olyan helyen találod magadat,
amely nem lenne éppen oly kellemes, mint itt. Az Úr ugyanis megbízott azzal, hogy most már
kímélet nélkül járjak el veled szemben, mivel a bujálkodás és az uralomvágy tüze éledt fel
benned!
34. Beszélj tehát minden tartózkodás nélkül, mit akarsz cselekedni! De a tiszta igazságot
mondd! Mert azt mondom neked az Úr nevében: minden hazug gondolatodat azonnal
felismerem és azzal lesz büntetve, hogy én innen eltávozom, tőled pedig rögtön elvétetik
mindaz - amit most magadénak mondhatsz! Gondold ezt meg és igazat szólj, akarsz-e engem
követni - vagy nem!"

53. Fejezet A BOSSZANKODÓ MÁRTON PÜSPÖK – BOREMSZIGORÚ

INTELME S ELMNETELE – MÁRTON EGYEDÜLLÉTE

Márton püspök e kemény beszédre ugyancsak vakarja füle tövét, majd félhalkan, szinte
magának beszélve, így szól: "Na, most itt van - senkiben sem lehet megbízni. Az Úr már
úgyszólván a menny minden kincsét feltárta előttem - ez pedig úgy beszél velem, mintha a
legközelebbi pillanatban már a pokolban az ördögök között lennék! Szép kis hála! Bizonyára
én is egy olyan pokolbeli kis tűzből mentettem meg őt, s mostazon fáradozik, hogy engem
juttasson arra a szép helyre! Na hát ilyen szép barátság aztán igazán páratlanul áll
mindőrökre!
2. Most kissé hangosabban Boremhez fordulva tovább beszél: Kedves barátom, te szép
lassacskán teljesen leveted arcodról az álarcot és sokkal jobb megvilágításban látlak, mint
mikor hozzám lettél küldve! Rendben van, cselekedj csak megbízásod szerint, én pedig
értelmem tanácsát követem!
3. Igaz, volt egy ostoba, sőt talán gonosz tervem, mert komolyan dacolni akartam kissé az
Úrral, de csupán azért, hogy meggyőződjek - mi történne velem ilyen esetben! Te azonban
igazán példásan átláttál rajtam és ugyancsak keményen elállottad utamat.
4. Arról azonban mit sem szólott nekem az Úr, amit te mondottál, azaz hogy ördögnek s a
pokol számára érettnek tartasz! Márpedig én az Úrhoz igazodok - ki bizonyára több mint te –
s nem te hozzád! Ezért tehát azt teszem - amit az Úr parancsol, s reád csakis a fehér táblánál
hallgatok, mert az Úr azt már jelezte nekem, hogy te fogsz annak használatára
megtanítani.Minden egyéb dologban csak akkor hallgatlak meg, ha akarlak, úgy mint eddig
is.
5. Fenyegetéseidet pedig csak tartsd meg szépen magadnak, nálam alig érhetsz el ilyesmikkel
valamit, mert semmitől sem félek, s ezt már abból is láthatod, hogy én az Úr előtt sem fogom
be a számat, hanem úgy beszélek, ahogyan érzek, s amekkora a nyelvem. Én most
visszamegyek a terembe, s te is jöhetsz, ha akarsz, ha pedig nem, úgy tégy, ahogyan tetszik!"
6. Márton püspök e szavak után felemelkedik és gyorsan a terembe megy, Borem pedig
barátságosan követi őt.
7. A teremben Márton püspök azonnal észreveszi, hogy a tábla apróra tele van írva. Rögtön
odalép és megkísérli leolvasni, ami fel van írva. Erre azonban nem képes, mivel ezt a
hieroglifáknak látszó írást nem ismeri. Erre újból bosszankodva mondja:
8. "Hát nem tudnak a mennyei írnokok is olyan írást használni, amit a magamfajta is
olvashatna, anélkül, hogy tolmácsra lenne szüksége? Mert valakinek ismeretlen írással írni
éppen annyit jelent, minthaa német emberekkel kínai nyelven akarna valaki beszélni! Ugyan
mire lesz és lehet ez jó?"
9. Boremszavába vágva mondja: "Barátom éppen arra jó - amire nálatok a földön a kizárólag
dogmatikus latin istentisztelet. Mert ebből sem ért meg senki semmit, kivéve ha járatos ebben
a pogány nyelvben! Hogy azonban a földön még az se érthesse meg azt, ami az úgynevezett
latin istentiszteletnél történik - aki latinul tud, a mise alatt orgonával, dobbal, harsonával
éktelen nagy lármát ütnek, nehogy valaki megérthesse - amit ott leimádkoznak vagy
ledarálnak. Mondd csak nem esztelen s egyben mégis püspöknek való dolog ez?
10. Az efféle esztelenséghez szokott férfiú létedre miként is bosszankodhatsz tehát azon,
hogy ezt az írást nem tudod első pillantásra elolvasni? Nézz csak figyelmesebben a táblára,
talán felfedezel ott néhány latin töredéket rejtelmesen elvegyítve a 12 mennyei jellel? Látod
mindjárt felül, legalább is én, világosan olvasom: "Az a nap - a harag napja!"
11. Márton püspök is jobban megnézi a táblát, elolvassa s megkérdezi, mit jelentsen ez!
12. Borem így felel: "Hiszen te tudsz latinul, tehát lefordíthatod! Olvasd csak tovább, van ott
még egyéb ilyesmi is. Ha elkészültél az olvasással - akkor jöjj és kérdezzél!"
13. Márton püspök erre ismét figyelmesen vizsgálja a táblát és e szavakat olvassa:
"Nyugodjanak békében és az örök világosság fényeskedjék nekik! Tovább olvas: Adj nekik
Uram örök nyugodalmat." És tovább: Emlékezzél ember, hogy porból vagy és porrá fogsz
válni! - és még egy egész sereg efféle esztelen szólást talál ott, Miután ezeket végig olvasta,
látható izgalommal fordul Boremhez: "Nos - miféle dolog ez? Mit jelentsen ez? Miért van ez
itt felírva? Talán célzás akar ez lenni a földön viselt tisztségemre?"
14. Mondja Borem: "Ó nem barátom, a legkevésbé sem! Ez csakis azért van oda felírva, hogy
meglásd, mennyi esztelenség lappang még benned, s ezért állasz itt még mindig püspöki
palástoddal felcserélt parasztruhában, s erről is hiányzik a kabát, amelyet önként nekem adtál,
midőn még mezítelen voltam az Úr házában! Azt már tudod, minő alkalommal! Hogy
azonban a kabát ne hiányozzon tovább - ismét visszaveheted magadnak, mert nézd csak ott
hever a tábla alatt szépen kitisztítva és összehajtogatva! Vedd fel és húzd fel, hogy azután
könnyebben beláthassad balgaságaid teljét!
15. Bár az Úr végtelen nagy kegyelemben részesített s a gonoszság mérgétől megszabadított,
még mindig megmaradt nagy balgaságod s ez - ha még jól táplálod önmagadban - a
legnagyobb gonoszságra változhat és rettenetes ítéletbe dönthet! Mert tudd meg, mindaddig,
amíg szellemben nem születtél teljesen újjá, a legkevésbé sem vagy biztonságban a pokol
elől! Hogy ettől a nagy szerencsétlenségtől megmenekülj, itt eléd lesznek tárva összes
balgaságaid, amelyekhez még mindig ragaszkodsz,
s amelyektől az Úr maga sem szabadíthat meg anélkül, hogy ítélet alá ne kerülj!"
16. Márton püspök elgondolkozva mondja: Nos, ha így van - akkor először is újra magamra
veszem kabátomat, legalább nem látszom háziszolgának, hanem becsületes rendes
parasztnak. Másodszor pedig mutasd meg te túl bölcs mennyei könyvárus állítólagos
balgaságaimat, melyeket e táblán az írásból kell felismernem, de erre nem vagyok képes,
mivel ezek a mondatok mindenki számára nagyon komoly és bölcs dolgok, hiszen ezek oly
magasztos bölcsességű egyházatyáktól származnak, kiknek még saruszíjukat sem vagyunk
méltók megoldani s valószínűleg örökkévalóságokon át sem leszünk erre érdemesek!"
17. Borem így felel: "Nos, jól van, halljad tehát! Hol van és mi a harag és az ítélet napja? Ki
fog haragra gyúlni, s ki fog ítélni? Azt hiszed talán, Isten - a harag és az ítélet Istene? Ó nem,
lásd, Isten maga a legeslegmagasabb fokú szeretet, s Ő maga mondotta Önmagáról: Én nem
azért jövök el, hogy a világot megítéljem, hanem azért, hogy boldoggá tegyem mindazokat,
kik Bennem hisznek s Engem szeretnek!
18. Az Úr megemlíti ugyan az utolsó ítélet napján való felébresztést - ez rögtön a testi halál
után veszi kezdetét - de az ítéletről az Úr csak így nyilatkozik: "Mindenkiben már benne rejlik
az ítélet azaz az Én igém!" márpedig, ha így hangzik az Úr szava, hol van akkor a te
baljóslatú "Ez a nap a harag napja!" - helyesebben így kellene ezt mondani: Az én leplezetlen
hibáim és gonoszságaim napja!"
19. Márton püspök így válaszol: "Nos, ha te olyan jól meg tudod magyarázni ezeket a
mondatokat és ha véleményed szerint nincsen általános utolsó ítélet, hogyan értelmezed akkor
azokat, az Úr ajkáról eredő szövegeket, amelyek félreérthetetlenül hírül adják az Úr
félelmetes eljövetelét mint kérlelhetetlen bíróét? Maga az Úr is rettenetesnek mondja ennek
előjeleit, így a drágaságot, éhséget, háborúkat, néplázadást, földrengést, az ember Fiának jelét
az égbolton, az Antikrisztus felléptét és bukását, a nap és a hold elsötétedését, a csillagok
letűnését az égboltról és végül az ítélethez való rettenetes előkészületeket és magát a
borzalmas ítéletet is leírja, midőn az átkozott eretnekek, a paráználkodók és házasságtőrök az
ördögökhöz küldetnek Isten kiválasztottainak és angyalainak igazságátkai közepette, melyek
számtalan milliónyi villámlás gyanánt kísérik majd a hozzád is hasonlatos és kárhozatra
méltó eretnekeket a pokolba!
20. Mondd meg nekem, te nagyon is bölcs könyvkereskedő, miként magyarázod ezt? Akkor
is ostoba, balga sőt tetejében még gonosz is vagyok ha hiszek Istennek ezen szavaiban?"
21. Borem így szól: "Képmutató, ugyan mióta tartod te Krisztust félig-meddig Istennek, bár a
legcsekélyebb megkísértésnél úgy elhagyod ezt a hitedet, mint a száraz levél a fát! Azt
mondom neked, ha csak egy keveset hittél volna agyagi értelemben egész földi életeden át
Krisztusnak ezen igéiben, akkor már régóta egészen más ruhában állanál itt. Mivel azonban
sem az Evangélium külső, betűszerinti értelmét nem fogadtad el hivő és cselekvő módon és
még kevésbé a benső szellemit, azért most még Isten végtelen csodáinak szemlélése és Isten
ajkáról elhangzó ezernyi bölcsnél bölcsebb tanítás mellett is javíthatatlan fajankó gyanánt
állasz itt!
22. Mert ugyan ki is ismerhetné ki magát nálad, és ki is vezethetne téged? Mert ha egyszer-
egyszer némi alázatról és hitről teszel is tanúságot - a következő pillanatban már nagyon is
kiviláglik belőled a hit helyett az álszenteskedő képmutatás, az alázat és szeretet helyett pedig
a legnagyobb gőg és gyűlöltség!
23. Azt hiszed, használni fog neked az én annyira bölcs tanításom? Lásd, én jól ismerlek!
Ugyan mit használt neked a kis holdbeli bölcs igazán bölcs oktatása? Látod, emiatt te még az
Úr látható jelenlétében is annál haragosabb lettél, minél bölcsebben lépett fel veled szemben
Piromahholdbeli pap. És ha én most a legalaposabb tanításban részesítenélek is e kérdésedre -
amely csakis gőgöd növelésére szolgál - akkor sem leszel jobb, hanem csak még haragosabb,
tehát rosszabb!
24. Ezért mindaddig nem kapsz tőlem tanítást vagy utasítást, amíg olyan maradsz, mint most
vagy! Hogy pedig ezentúl ne szolgáltassak alkalmat haragodra, az Úr megbízásából most
elhagylak, s ezentúl azt teheted, amit akarsz. De gondold meg, hogy innen úgy a mennybe
mint a pokolba vezető út is nyitva áll előtted, mindazzal a tényleges magyarázattal
kapcsolatban, ami az Evangéliumban meg van írva az utolsó időkre vonatkozólag."
25. Borem e szavak után eltűnik és Márton püspök teljesen magára marad. Most válik majd
el, mint fog cselekedni és miként használja fel önmagában a bölcs tanításokat.
26. Márton püspök ugyancsak kiabál Borem után, de ez többé nem jelentkezik. Azután az
Urat és Pétert szólítja, de minden hiába Erre a MerkÚrajtóhoz fut, s látja ugyanezt a bolygót,
de nagyon messziről. Most az l0. számú ajtóhoz megy, ahol az előtt a szépséges juhnyájat
látta, de most csak azt a rétet látja, amelyen először pillantotta meg a nyájat.
27. Erre az összes ajtókat végigjárja s látja ugyan a napot, a bolygókat s a holdat is, de csak
olyan természetszerű távolságból, mint a földről. Csupán a terem maradt meg úgy mint előbb
volt, közepén az
annyit emlegetett táblával és mellette a csillagászati berendezéssel. Ezek azonban nem
tetszenek Márton püspöknek, ezért a kijárathoz megy, s az Úr házához akar sietni. De ez a
ház is láthatatlanná vált. Miután már a házat sem látja, és a saját háza melletti kis kert is
nagyon sivár és nem csábítja sétára - kétségbeesve tér vissza házába, hol mindent
változatlanul talál.

28. Egy ideig szoborként áll a tábla előtt, amelyik egyik oldalán üres, másik oldalán pedig a
már ismertetett mondatokkal van teleírva. Midőn itt már elunja magát, pár lépést tesz a
csillagászati berendezés felé és a földet kezdi újra nézegetni. Beszélni azonban nem mer, mert
kezdi észrevenni, hogy most egészen különös kelepcébe jutott.
 54. Fejezet MÁRTON BESZÉLGET ÖMAGÁVAL, BÍRÁLATAZ
EGYHÁZAKRÓL - EGY VACSORÁZÓ SAROK FELFEDEZÉSE

Tizenkét földi óra múltával - mialatt a földgömböt apróra végigböngészte és mialatt senki
sem jött hozzá - így kezdett el önmagával beszélgetni: "No, most ismét jól megszemléltem a
földet s mondhatom gyalázatos módon megy ott minden! Ez a sok csalás, hamisság,
gonoszság, ez a gyalázatos politika és ez a kegyetlenség – amit a föld összes részein
véghezvisznek - ez valóban minden képzeletet felülmúl.
2. Valóban undor tölti el az embert a földi élettel szemben, mihelyt annak aljas kilengéseit jól
szemügyre veszi. Istennek úgyszólván kiáltó - hatalmas nagy csodái közepette millió és millió
embernek fogalma sincsen Róla és oly uralomvágyó módon cselekszenek mintha komolyan
örökké akarnának élni ezen a földön, pedig ez már minden oldalán a halál milliárdnyi jelét
hordozza magán! Ez igazán nagyon furcsa! Hiszen igaz, én is még meglehetősen nagy barom
vagyok - de ami sok - az mégis csak sok!
3. Római katolikus főpaptársaim egyre csak titkos gyűléseket, zsinatokat tartanak, ezeken
azonban nem az Úr és az Evangéliumi szellem foglalkoztatja őket, hanem utálatos hatalmi
mohóságuk, s azért tanácskoznak titokban, minő gyalázatos eszközöket alkalmazzanak e
céljuk elérésére!
4. Az evangélikusok is hasonlóképpen az egész földön győzni akarnak a tiszta ész hatalma
révén s olyan új törvényeket akarnak előírni, amelyek inkább a törvényhozók javát
szolgálnák, mint azokét, kiknek számára e törvényeket adnák!
5. Anglia egyházának főpapjai is buzgón igyekeznek az adakozás tanát mindenféle alantas
eszközzel hivőik között elterjeszteni, de maga az egyház még egy döglött macska elásásához
elegendő helyet sem enged át senkinek sem!
6. Szóval tehát a földön már minden úgy megy, hogy gonoszabbul már a pokolban sem
mehetne! El veled tehát - te gyalázatos világ! Aki eddig nem volt rossz - még az is rossz lesz -
mihelyt reád tekint, hát még az, aki majdnem 50 éven át viselte a földön a püspöki
méltóságot.
7. Én is nagyon komisz bitang vagyok ebben a látszat mennyben, de mit tehetek erről? Talán
majd elmúlik az én gonoszságom is körülbelül 2000 igazi esztendő folyamán - amikorra már
minden földi dolog elpárolgott belőlem! Ó, nagy barom vagyok én!"
8. Ezek után Márton püspök elhallgat s azon gondolkozik - mihez is fogjon. De semmi okos
dolog nem jut eszébe. Hosszas töprengés után rájön arra, hogy házának szép emeleti karzatát
még meg sem nézte. Keresni kezdi tehát a feljáratot, de nem találja, mert ez el van rejtve.
Kimegy tehát a házból s kívülről keresi, de itt sem talál semmiféle feljárót!
9. Egyáltalán nagyon megérthetetlen és komikus dolognak tűnik fel előtte az, hogy házában
belülről egy hatalmas nagy csarnok van, kívülről azonban alig nagyobb az egész ház, mint a
földön egy remete kunyhója. Azon is csodálkozik, hogy kívülről nyomát sem látja a 12
mellékszobának, pedig ezeknek a házban oly csodálatos szerepük van.
10. Miután a ház külső részén sem bukkan semmire sem, a kertben kezd járkálni, ahol néhány
bogyót talál s ezeket rögtön el is fogyasztja, mert éhes kezd lenni. De ezek nem igen ízlenek
neki, s abba is hagyja az evést, mivel egyebet nem talál, ismét visszatér a házba, és feladja a
reményt, hogy az oszlopos karzatra feljuthasson.
11. Most a fehér táblához lépve, mindkét oldalán megnézi, de semmit sem lát rajta, csupán az
egyik oldalán a már említett latin mondatokat s ezek már nem érdeklik Mártont. Erre a
naphoz vezető ajtóhoz lép, s a nagy távolságban mutatkozó napot nézi s egyéb hiányában
ennek fényében gyönyörködik.
12. Miután érzése szerint már néhány órán át nézegetett, így kezd el beszélni: "A föld
egészében véve nem egyéb bolondok házánál - de még mindig nem olyan ostoba, mint ez az
állítólagos mennyei világ, a földön ugyanis mégis csak megmarad az, ami megvan, vagy
legalább is hasonló módon mutatkozik újra.
13. A csillagok az égbolton mindig ugyanazok, s egy ház mindaddig ház marad, amíg le nem
rombolják és mást nem építenek helyébe. Itt azonban minden csak olyan, mint egy ostoba
álom! Ha most lát is valamit az ember - mire megfordul már el is tűnt, amit az imént még
látott!
14. Vegyük csak ezt az ajtót, amelyen keresztül sok millió mérföldnyi távolságba ellátok, ha
azonban a házon kívül keresem - nyomát sem találom ennek.
15. Itt meg egy mérhetetlenül nagy sötétkéknek látszó üres térség van, amelyben végtelen
messzeségben tányérnagyságban a kedves nap ragyog. De ha az ember a ház külső részén ezt
a helyet nézi, sem az ajtót nem látja és még kevésbé a napot! Hogyan lehet ez? Mi ez?
16. Valóban, aki itt kiismeri magát, annak többet kell tudnia az egyszeregynél vagy pedig,
szükségszerűen nagyobb szamárnak kell lennie mint én vagyok, mert én legalább már azt
kezdem belátni, hogy mindez csupán az érzékek csalóka játéka! A föld összes tudósai is
bizonyára összecsapnák kezüket fejük felett, ha azt mondanám nekik, hogy itt olyan házban
lakom, amely kívülről sokkal kisebb, mint belülről!
17. Ó, micsoda dolgok is ezek, aki itt meg nem bolondul, az soha sem fog már
megbolondulni! De mit is tegyek, itt maradjak? Ah, ez nagyon fatális egy dolog, egyedül és
minden ennivaló nélkül lenni!
18. Nagyon különös – hogy az ember ebben a szellemvilágban még szellem létére is
megéhezik s megszomjazik! És amellett, hogy éhes és szomjas, nincsen mit ennie-innia!
Kétségbeejtően nevetséges és mégsem tehetek egyebet, sajnos itt kell maradnom, mert itt a
kis kertben mégis csak akad néhány ehető bogyó!
19. De megálljunk csak, most jut eszembe, itt egy végtelen nagy szabad térség van a nap
előtt, vajon mi történne, ha ide kiugranék? Hiszen sem alul, sem felül nincsen semmi, csak
üresség!
20. Ha fejemet bedugom e térségbe az ajtófélfákon túlra, semmi nyomát sem látom falnak,
tetőnek, alapzatnak, szóval minden üres. S ha fejemet visszahúzom, akkor ismét a termet
látom úgy mint azelőtt. A fejemet tehát be nem üthetném semmibe sem, mert nincsen itt
semmi féle olyan tárgy sem, amelyre rázuhanhatnék. De még ha így lenne is, az sem lenne
baj, hiszen most már szellemlény vagyok és súlyom is csak légies lehet! Tehát csak bátran, ki
kell ugoranom, ki tudja, miféle tapasztalatokra tehetek szert e légi út során!
21. De várjunk csak egy keveset! Valami még jobb dolog jutott eszembe! Miért ugornék ki a
nap végtelen térségébe, hiszen a l0. számú ajtón át azt az ismerős rétet láttam s nem lenne-e
jobb, ott egy sétát tenni? Talán összetalálkozhatok ott a szép bárányokkal! Igen, ez jobb
gondolat, menjünk tehát az 10 számú ajtóhoz!
22. Na lám, már itt is vagyok az 10 számú ajtónál - de hova lett innen a rét? Lám, már eltűnt
és csupán sűrű szürke ködöt látok. Hát a késő ősznek a hírnöke még itt a szellemvilágiban is
jelentkezik? De hát miért ne? Ha mennyei felhő is van, miért ne lehetne mennyei köd is? De
ide mégsem megyek ki, mert nem lehet tudni, kivel akadhatok ott össze ebben a sűrű ködben!
23. De hogyan is lenne az, ha a Merkúr ajtón át ugranék be! Talán idővel közelebbi
érintkezésbe kerülhetnék ezzel a bolygóval, sőt talán azzal a szép Merkúrbeli nővel is, akire -
mint a közönséges életben mondják - és Isten bocsássa meg bűnömet - annyira fáj a fogam!
Ó, Ó, ha csak egy fél csókot kaphatnék tőle, s ha keblét megsimogathatnám - óh, óh milyen
isteni gyönyörűség lenne is az! Menjünk tehát a Merkúr-ajtóhoz, hiszen úgyis az a
legközelebbi!
24. Itt is vagyok - az ajtó azonban zárva van! Na már fel is nyílt de mi ez - a remélt kilátás
helyett egy étkekkel bőségesen megrakott faliszekrényt látok, alsó rekeszeiben, pedig szép
számban borosüvegeket! Hát akkor bizony itt maradok! Élj boldogul te szép Merkúrbeli nő!
Élj boldogul te végtelen naptérség is, mert most sokkal kedvesebb nekem ez a bár szűk, de jól
felszerelt helyiség!
25. Valóban, ez egész felfogásomat megváltoztatja! Ó Te kedves Jézusom, Uram, ez
bizonyára a Te műved! Most már veled is ki vagyok békülve kedves könyvkereskedőm, jöjj
ide hadd öleljelek meg! Nem jössz ugyan - de az nem tesz semmit, azért mégis szívemből
szeretlek! Most azonban estebédet tartok az Úr nevében!"

55. Fejezet AZ ÉRETLENSZELLEMEK ÉHSÉGÉRŐL-SZOMJUSÁGRÓL -

MÁRTON NAGYON DERÜLT HANGULATBA JUT A VACSORA VÉGÉN - A
VÁLLALKOZÓ SZELLEMŰMÁRTON KIJÓZANITÁSA A HARAGRA GYÚLT
JUPITERLAKÓ ÁLTAL

E szavak után Márton püspök azonnal egy jókora darab kenyérnek esik neki s jó étvággyal
fogyasztja azt el. Ha ugyanis egy szellem egy időre elfordul tőlem, rögtön nagyon éhes és
szomjas lesz. Ha azután kissé magába térve, némi enni - innivalót kap - azt nagy mohósággal
fogyasztja el. Ez a mohóság a bizonysága annak, mennyire üres az ilyen szellem bensőleg, s
ezért még nem is lehet valami érdemleges cselekedetet várni tőle, ami Mártonunknál is
hamarosan meg fog mutatkozni.
2. Miután a kenyeret s utána egy jó üveg bort elfogyasztott, jó kedve kerekedik, de egyben
érzéki vágya is felébred. A szellemek - ha még nem születtek újjá Bennem és Általam, meg
tudnak ittasodni s ezen állapotukban nagyon ostobán és érzékiesen viselkednek és emellett
nagyon visszaélnek szabadságukkal.
3. Az üveg bor kiürítése után Márton becsukja a faliszekrényt, nehogy - amint ő azt magának
elképzeli - készlete megromoljon. Ezután a szabadba megy, s így beszél magában:
4. "Hála Istennek, legalább kiéhezett gyomromnak is van már valami kis munkája. Most itt a
kertben akarok sétálgatni, s a friss levegőt élvezni.
5. Igen, igen, a friss levegő sokkal jobb egy étkezés után, mint az ostoba feketekávé, s azt is
meg kell hagynom, hogy e kertben a levegő ér legtöbbet!
6. A bor azonban igazán kitűnő, és bár alig volt egy gyenge fél liter, máris megérzem. Nem
vagyok ugyan ittas, de azért ugyancsak érzem.
7. Ha e kertecskében egy olyan pad lenne, ahová ilyenkor, midőn az ember lába nem biztos,
kissé leülhetne, akkor ez nem is lenne oly megvetendő kis kert. De itt semmi ilyesmi nincsen
és a talaj sem néz ki éppen hívogatónak.
8. Ezért a kerítéshez megyek, ott megtámaszkodok és körülnézek, miféle szomszédságom
van, illetve hogy van-e egyáltalán. Növényi életnek itt nyoma sincs s az egész vidék
homoksivataghoz hasonlít, s ezt a szürke fellegekkel borított láthatár még komorabbá,
barátságtalanabbá teszi. Menjünk tehát a kerítéshez, ki tudja mit lehet onnan látni!
9. Ejnye, ejnye, ugyancsak érzem ám a bort! Na, menjünk csak a kerítéshez. Ez aztán szép
kilátássemmit sem lehet látni! Ez a kert az én királyi palotámmal együtt olyan mint egy hajó -
amely a végtelen térségben úszik s ezért nincsen semmiféle szomszédom.
Így tehát egyedül, teljesen egyedül vagyok, s ez bizony átkozott sőt kárhozatos dolog!
10. Hát ez igazán nem rossz, e kis kerten túl egy arasznyira sem mehetek tovább, Úgy látszik,
el vagyok átkozva! Persze - ezért is voltak a táblán efféle szentenciák - ez a nap, a harag napja
- nyugodjék békében - na most nyugodhatok is az utolsó ítélet napjáig, azután pedig szépen a
kárhozatba süllyedhetek! Ó jaj nekem!
11. Ha legalább az annyira hatásos szent olvasót és a litániát imádkozhatnám felváltva - akkor
talán még segítve is lenne rajtam. De nem is tudok imádkozni sem és úgy érzem - ha tudnék
sem akarnék. Legfeljebb ilyen fohászokra vagyok képes: Uram irgalmazz nekem, Krisztusom
irgalmazz nekem - de egyébre nem vagyok képes!
12. De mit is bámulok bele ebbe a buta semmiségbe - vissza tehát a házba! Odamegyek a nap
ajtajához, hol legalább a szép napot láthatom! Vagy megálljunk csak - inkább a holdajtóhoz
megyek, hátha reábukkanok az én holdbeli bölcsemre, Ő majd útmutatást ad nekem, mit
kellene tennem, hogy lehetőleg, jobb sorsra jussak! Menjünk tehát a házba a hold ajtóhoz!
13. Nos, már benn is vagyok a házban; lám itt még minden oly nagyszerű mint azelőtt volt,
tehát nem változott semmi sem! Ezentúl csakis a házban maradok, mert itt benn nagyon
kellemes! De menjünk csak a holdhoz! Ejnye, majdnem lepottyantam - na, ez a bor csak nem
akar elpárologni a fejemből. Na, nem tesz semmit, már itt vagyunk a holdajtónál, mely nyitva
is van! De hát te szerencsétlen hold - milyen rettentő messze vagy tőlem! Itt bizony aligha
beszélhetek majd a holdbeli bölccsel. Igaz, éppen holdtölte van, de most még messzebb van
tőlem, mint a földtől! Ez tehát most mit sem ér nekem!
14. Megpróbálom a Jupiterrel - ez talán nem olyan szégyenlős, mint a Hold!
15. Már itt is vagyok a nagy Jupiter ajtajánál - de lám, ez zárva van! No, majd kinyitom -
"Hephata" - ejnye, milyen könnyen kinyílt! És hála Istennek, a bolygók e nagymogulja
valóban egészen közel van, sőt mindinkább közelebb jön! Ó hála Istennek, most végre
tisztességes emberi társaságba jutok.
16. Igen, a bolygó már egészen közel jött, s egy ember már egyenesen felém tart! Ó Istenem,
mily rettentő nagy terjedelmi térségek vannak ezen a bolygón! Most úgy érzem, mintha
házam is ennek az óriási bolygónak talaján állana!
17. Ez a hatalmas nagy, szép férfiú éppen előttem áll, de úgy látszik nem vesz észre - majd
szférájába lépek, talán akkor észrevesz!"
18. Márton püspök erre a Jupiter lakó szférájába lép, mire ez meglátja s így kérdezi őt: „Ki
vagy te, ki hozzám közeledni merészelsz, pedig szennyel, mocsokkal, hamissággal,
paráznasággal, csupa olyan gyalázatosságokkal vagy telve, melyek az én nagy földemen
teljesen ismeretlenek.Az én földem tiszta és nagy haragra gyúlna, ha tovább taposnád talaját,
távozz tehát innen ganéjjal telt házadba, ott zabállhatsz és paráználkodhatsz gyalázatosságod
teljes mértékéig - menj - mert különbenszétszaggatlak!"Márton püspök egy ugrással ismét
háza bensejében van, s az ajtót maga mögött becsapva, mondja: "Alázatos szolgája! Na, még
éppen ez a fickó hiányzott minden más, nyomorúságom mellett! Élj boldogul Jupiter úr, mi
már örökre végeztünk egymással! Éppen még csak ilyesmi hiányzik most nekem! Ide is
utoljára néztem be!"

56. Fejezet MÁRTON HIÁBA KÍSÉRLI MEG AZ ALVÁST, MEGLPETÉS

EGY CSOPORT SZERENCSÉTLEN RÉVÉN, MÁRTON MEGKÖNYÖRÜL
RAJTUK EZEK ÉS ÖNMAGA ÜDVÉRE

Márton püspök így beszél tovább: "De most mit is kezdjek el, merre forduljak? Talán a Mars,
a Vénusz, a Szaturnusz, Uranus, a Neptunusz vagy a kis bolygók ajtajához menjek? Végül
valami még nagyobb szemtelenséggel kerülök szembe! És mi lesz akkor? Részemről szó sem
lehet semmiféle védekezésről, mert sem erről, sem bölcsesség tekintetében sem szállhatnék
szembe senkivel sem.
2. Ezért most már távol maradok az összes ajtóktól, behúzódok egy sarokba, mint egy
sündisznó és megpróbálom, nem tudnék-e elaludni. Ha pedig nem tudnék elaludni, akkor
örökké valóságokon mozdulatlanul fekve maradok, táplálékot sem veszek magamhoz és
egyetlen szót sem szólok senkihez - bárki jönne is! Szóval halott leszek - mindenki, még a
szép Merkúrbeli nő számára is! Isten segítségével így fogok cselekedni!
3. Mivel létemet nem szüntethetem meg, nyugalomba vonulok vissza, s ebből még Isten se
ébresszen fel többé! Ott már látok is egy ilyen helyecskét, ott, aztán fekve maradok örökkön-
örökké! Amen!"
4. Márton püspök tényleg a karzatot tartó oszlopok közötti zugba megy, ott összehúzódva
lefekszik s aludni próbál. Természetesen nem képes elaludni! Miután földi időszámítás
szerint már körülbelül 2 órán át itt feküdt - odakünn orkánszerű zúgást és közben segítségért
kiáltó emberi hangokat hall.
5. Márton ennek hallatára felpattan fektéből, s így szól: "Ah, ez már más, ilyesminél nem
maradhat az ember nyugodtan, így már szó sem lehet arról az örök nyugalomról, melyet
feltettem magamban! Most csak gyorsan kifelé - ezek bajban vannak - ezeken segíteni kell!"
6. E szavakkal Márton püspök kiugrik házából és kertjén túl valóban egy sereg látszólag
üldözött szellemlényt lát, kik segítséget, oltalmat keresnek. Erre a kertajtóhoz rohan - feltárja,
s így kiált: „Ide, ide barátaim, kedves testvéreim, itt biztonságos hely van! Itt mentve vagyok
minden üldözéstől, s ha éhesek-szomjasak vagytok, azon is segíthetünk majd! Jöjjetek csak
be valamennyien! Hányan vagytok?"
7. Egyik - ki legközelebb volt Mártonhoz, így felel: "Majdnem ezren vagyunk, még hozzá
csupa nyomorult, szegény ördög! A pokolból szöktünk meg és fél örökkévalóság óta
bolyongunk ebben a borzalmas végtelen nagy sivatagban és nem találunk egy fedélre, hol
elrejtőzhetünk és kissé megpihenhetnénk. Ah, rettenetes egy sors ez, örök nyugtalanságban,
pihenés nélkül, folytonos üldözés mellett! Ha van egy olyan zugod, ahova befogadhatsz s
ahol csak némi nyugalomra számíthatunk, fogadj be bennünket és számíthatsz mindnyájunk
hálájára!"
8. "Barátaim - felel Márton püspök - itt az ajtó, erre, erre jöjjetek csak be valamennyien!
Kívülről ugyan nem látszik nagynak a házam, de azért jótállok, mindnyájunknak lesz benne
elegendő hely!" Az üldözöttek erre a kertbe, s innen a házba tódulnak s mindnyájan
csodálkoznak a ház tágas bensején és gyönyörűséges berendezésén.
9. Az egyikük megöleli Márton püspököt és mindnyájuk nevében mondja: "Ó barátom,
legboldogságosabb barátom, mily végtelen gyönyörűséges itt nálad! Most látjuk az első
világosságot számtalan földi évmilliárd óta! Mióta a földet elhagytuk, nem hatolt hozzánk
világosság! Ó világosság, mily végtelen gyönyörűséges vagy te! Ó barátom, ne engedj el
bennünket innen, ó tarts bennünket itt!"
10. "Miért is engednélek el benneteket - feleli Márton püspök - hiszen magam is örvendek,
hogy ily nagy társaságba kerültem, a ti réveteken! Örökre itt maradtok nálam, tegyétek csak
magatokat kényelembe! Persze nem tudok sok jót nyújtani ebben a mennyemben, de amim
van, azt szívesen megosztom veletek, még akkor is, ha azután semmim sem maradna! Hála
Istennek, hogy végre társaságom van!
11. Valóban, nagyon örvendek nektek! Igen, kedvesebbek vagytok nekem mint Istennek
összes, úgynevezett mennyi angyalai, kik boldogságukban egész örökkévalóságokon át
megfeledkeznek egy szegény ördögről és nem tudják vagy nem is akarják megérteni milyen
az efféle szerencsétleneknek a helyzete. Azt mondom nektek, egyedül az Úr jóságos és a
többit, az egész mennyei gyülevésznépséget akár soha se lássam! Mert ezek úgy el vannak
telve bölcsességükkel - hogy szinte büdösek önteltségükben egy olyan becsületes, derék fickó
előtt, amilyen én vagyok s amilyenek bizonyára ti is vagytok! De - mint mondottam Isten az
Úr Jézus - kivételével, Ő igazán jóságos, sőt nagyon jóságos!'
12. Egy másik az ezer közül így felel: "Igen, igen, igazad van - Ő valóban jóságos! Nála van
minden üdvösség, ha ugyan létezik! A többit, az egész mennyei bandát mi sem becsüljük
semmire sem - persze a te kivételeddel kedves barátunk!"
13. "Kedves barátaim - válaszol Márton püspök -, én még messze vagyok a mennyországtól,
mert körülbelül ugyanazon a ponton állok, mint ti! Az örökkévalóságokon át azonban még
bőségesen lesz alkalmunk helyzetünk megbeszélésére. Most legelőször is némi kis
gyomorerősítő után nézünk, majd azután beszélgetünk szívünk szerint. Néhányan jöjjetek
velem be a faliszekrényhez, itt van egy kis készletem az éhezők-szomjazók részére.
 57. Fejezet A NYOMORULTAK FELÜDÍTÉSE - HÁLÁJUK ÉS PANASZAIK
AZ ÁTÉLT VISZONTAGSÁGOKRA VONATKOZÓLAG - AZ IZZÓ
SZIKLAPRÉSBŐL MEGMENTETTEK BESZÉDE ÉS MÁRTON VÁLASZA

Márton püspök felnyitja a faliszekrényt és nagy bámulatára tömve találja kenyérrel s borral.
Erre Így szól magában: "Hála Istennek azt hittem megint csalódni fogok, mert itt folyton
megváltozik minden. Hangosan pedig Így folytatja: "Itt van, vegyétek és lakjatok jól kedvetek
szerint!"
2. Erre mindnyájan esznek-isznak, a készlet azonban nem apad, hanem láthatólag gyarapodik.
A jóllakottak ugyancsak dicsérik házigazdájukatarcvonásaik pedig megszépülnek és
arcszínük élénkebbé válik. Csupán ruházatuk marad nagyon nyomorúságos
3. Miután csakhamar mindannyian jóllaktak és dicsérettel halmozták el házigazdájukat,
Márton püspök becsukja a faliszekrényt, s így szól a társasághoz: "Halljátok kedves
testvéreim és mint most veszem észre kedves nővéreim is! Ne pazaroljatok annyi dicséretet az
én jelentéktelen személyemre, mert ez nekem már azért sem okoz örömet, mivel nem is én
vagyok a tulajdonképpeni adományozó. Én csupán tökéletlen eszköz vagyok azon adomány
kiosztásra, amelyet erre a célra az Úr Jézus oly érdemtelenül juttatott nekem!
4. Ha tehát valakit dicsérni akartok - dicsérjétek az Úr Jézust, feltéve, hogy valaha már
hallottatok valamit felőle! Ezt alig hihetem ugyan, mert saját kijelentéstek szerint már
elképzelhetetlenül hosszú idő óta vagytok a szellemvilágban s így szükséges is lesz, hogy az
egyedül való Istenről, az Úr Jézusról tőlem halljatok egyet s mást!"
5. A társaságból így szól az egyik: "Barátom, talán csak nem azt a zsidó Jézust gondolod, akit
két rablógyilkossal együtt a szégyenoszlopra függesztettek fel?"
6. "De igen - feleli Márton püspök - éppen Őt gondolom. Ő valóban Isten és ember is egyben.
Ő minden dolgok ősforrása, kívüle örökkévalóságokon át sincsen az egész végtelenségben
más Isten!
7. Higgyétek el ezt nekem, mert biztosítlak benneteket, soha senkinek sem került még olyan
megerőltetésébe, hogy Őt ilyen gyanánt elfogadja - mint éppen nékem! Szavak útján az
összes arkangyalok sem lettek volna erre képesek, erre azonban maga az Úr Jézus jött hozzám
és csakis Isten számára lehetséges cselekedetek révén tanított meg arra, hogy Ő a végtelenség
egyedüli Ura! Így azután most ugyanolyan szilárd vagyok ebbenamilyen gyenge voltam
valaha.
8. Ha ezt megszívlelitek, úgy vélem, lehetetlen, hogy nehezetekre essen, hogy úgy mint
lakásomat, a kenyeret, a bort - meggyőződésemet is éppen úgy elfogadjátok!"
9. A társaságból egyre többen így szólnak: "Helyes, helyes, mindenen hozzád hasonlóak
akarunk lenni - ez magától, értetődik! Igaz ugyan, földi életünk ideje alatt nem igen bíztunk
Jézusban, s itt a szellemvilágban még kevésbé, mivel itt nagyon szigorú bánásmódban volt
részünk s az isteni szelídségnek még nyomát sem tapasztaltuk. Jézusról eddig nem is esett egy
szó sem; csupán annyi, hogy hozzánk hasonlóan szegény ördög gyanánt sínylődik valahol és
tudni sem akar arról, amit a földön valaha is cselekedett és tanított!
10. Ha azonban a dolog így áll - ahogyan te kedves barátunk most közölted velünk, akkor
nekünk igazán mindegy, bárki legyen is Isten, bármi legyen is az Ő neve, csak legyen valaki,
akiben bízhassunk!
11. Egyedül csak az a megérthetetlen előttünk, miként volt képes ez a te jóságos Jézusod arra,
hogy bennünket szegény ördögöket oly végtelen hosszú ideig étel-ital nélkül hajszolt ide-oda?
Barátunk ebből aztán átkozottul kevés szeretet és irgalmasság tűnik ki! Most már persze
minden jól van, de a kiállott gyötrelmekre nem szabad visszaemlékeznünk, másként vége van
minden szeretetünknek ezzel az örökös lélek-hajszolóval szemben!
12. Igaz ugyan az is, hogy a földön valamennyien keveset vagy semmit sem törődtünk
vallásával és saját hajlamaink szerint éltünk, de egyébként jó házból való tisztességes,
becsületes emberek voltunk. Úri módon neveltek bennünket, s ilyen életmódot folytattunk is,
s egy bölcs Istennek be kellene látnia, hogy egyetlen ember sem alkothatja és nevelheti magát
olyanná, amilyennek akarja. De legyen, úgy ahogyan akarta gyalázatos hajszolásnak
remélhetőleg vége van, s ezért mi is megbocsájtjuk Jézusnak, amit mindnyájunkkal
cselekedett!"
13. Erre egy másik szólal meg: "Alapjában véve igazad van, mert megbocsájtani szebb - mint
bosszút állani - én azonban mégis csak kissé óvatos leszek a teljes bocsánattal! Hiszen tudod,
hogy érzésünk szerint 1000 éven át két izzó szikla közé voltam szorítva, s többet imádkoztam
és átkozódtam, ahány homokszem van a tengerben! S ha ti, hallatlan erőfeszítés árán meg
nem mentettetek volna, még ma is abban a rettenetesen fájdalmas sziklaprésben lennék, mert
a mindenható Úr Jézus ezt a pokoli gyötrelmet egy hajszálnyival sem enyhítette volna!
14. Már pedig ez nem tréfa dolog, s az ilyesmit az ember örökre megjegyzi magának! Az
efféle örök életet azonban mindenki megköszöni! Én nem vagyok ugyan bosszúért lihegő
szellem - hiszen undorítóan ostoba dolog is lenne, ha egy korlátolt szellemlény a mindenható
Isten ellen akarna fellázadni - de az ilyesmit azért mégis csak megjegyzi magának az ember!
15. Márton püspök így felel: "Igen, igen, a te megjegyzésed nagyon helyes, bennem is maradt
néhány ilyen szálka, s ezek gyakran ugyanabból szúrnak! De azt is megmondom - mi igaz
ebből: "Az Úr Jézusnak a legcsekélyebb része sincsen ebben, hanem csakis annak - akit ez
illet és nem ritkán az Úr mennyei megbízottjai is, kik gyakran oly önkényeskedően
cselekszenek, hogy arról fogalmatok sincsen!
16. Végül persze a bölcsességgel is menthető lenne mindez, de jaj annak, ki egy ilyen
bölcsességpajzs mögé kerül; az ilyennek jobb lett volna meg sem születnie. Az Úr azonban
mentes mindettől, s ezértcsak dicsőíteni lehet, mert különben is majdnem mindig
megakadályozza az ilyen mennyei szellemek önkényeskedését és megszégyeníti
bölcsességüket. Ó ezek a mennyei angyalok önfejűek, ha egyedül vannak azonban ha az Úr
megjelenik, behúzzák farkukat azaz elpárolog bátorságuk és oly édeskésnek, szerénykedőnek
mutatkoznak, mintha az alázatból eredő igazi bölcsességet nagy kanállal ették volna!
17. Lássátok - ezt én mind jól tudom és éppen ezért szeretem igazán Jézust! Tegyetek tehát
úgy mint én s akkor örökkévalóságokon át jól megfértek egymással. Jelmondatotok ez
legyen: Jézus Urunk egyedül a szeretet és kedvesség - minden egyéb csak hitványság, még
Péter-Pál együtt sem ér egy hajítófát sem!
18. Azt az egyet azonban mondjátok meg - mikor kellett nektek a földről eltávoznotok? Azt
ugyanis már beszédetekből kiveszem, hogy nem Krisztus előtt éltetek, mert Őróla és a római
egyházról már tudtok egyet-mást. Így tehát csakis Krisztus után születhettetek. Ez világos, és
hogy milyen korszakban, időpontban - azt mondjátok meg - ha ugyan akarjátok. Ebben a
szellemvilági idő érzésében ugyanis nem lehet megbízni, mert a szegény bűnös ennek
egyetlen óráját is millió évnek érzékeli s ezt sajnos magam is tapasztaltam!

58. Fejezet KÖZELEBBI RÉSZLETEK E TÁRSASÁG TAGJAIRÓL KIK

RÓMA SZOLGÁI VOLTAK - EGY RÓMAI KATOLIKUS KINAI HITTÉRITŐ

A társaság egyik tagja így szól: "Kedves testvérem és barátom! Mi valamennyien 1846-ban
Krisztus születése után hagytuk el a földet. A földön szétszórtan éltünk s tulajdonképpen csak
itt a szellemvilágban találkoztunk így össze. A földön szerzetesek voltunk a Jezsuiták, a
Luthheuriánusok, Minoriták, Karmeliták rendjéből - összesen 800-an, és kétszáz nővér az
Irgalmas rendből, az Iskolanővérek a Jézus Szíve rendből.
2. Most tudod kedves barátunk és testvérünk mikor éltünk a földön és mik voltunk. Minden
egyebet magadtól is könnyen elképzelhetsz, s így azt is, miféle esztelenségeket kellett
művelnünk, miként küldött ki bennünket Róma az egész világba halászni és miként kellett
ezért a kétes dicsőségért Ázsiában, a forró Afrikában, Ausztráliában s részben Amerikában is
fejünket leüttetni. Midőn aztán e szellemvilágba megérkezve, azt hittük, hogy nyilvánvaló
vértanúk gyanánt rögtön az örök dicsfény koronáját nyerjük el, csak akkor kezdődött el
számunkra az igazi nyomorúság!
3. Mint mondom, vagy igazi vagy csak képzelt földi esztendők trilliói után te vagy az első
emberi lény, akivel e végtelen sivatagban találkoztunk! Hát nem gyalázatos dolog ez - hát ez
a mi jutalmunk földi vértanúságunkért?! Ah, mily nagy szamarak az emberek a földön? De
bizonyára mi voltunk a legnagyobbak!
4. Persze azt - amit a többi embernek gyújtó hatású szavakkal hirdettünk - mi legkevésbé sem
hittük, mert jelszónk az aranyhalak kifogása volt számunkra és Róma számára! De mégis
csak Krisztust hirdettük és sok pogányt keresztény hitre térítettünk, s végül még mártírhalált
is kellett szenvednünk! Hogy aztán ezért miféle jutalomban részesültünk, azt e szellemvilági
hihetetlen nagy nyomorúságunkból is láthatod! Nekem különösen nagyon jó rész jutott ki! Én
Kínában voltam és ott, miután ebben a nyelvben járatos vagyok, tíz éven át derekasan
működtem. Egy csodaszép kínai nő segítségével még a császári udvarba is bejutottam. Itt
azonban ez a bestia - akit sajnos nagyon is beavattam titkaimba - leleplezett és csalással
felségárulással is megvádolt a legmagasabb fórum előtt!
2. Elfogtak és két kőlap közé szorítottak, s ezek külső oldalai mellett tüzet raktak. A kőlapok
így mind jobban áttüzesedtek s én lassan megsültem. Ez a halálnem bizonyára a
legfájdalmasabb s az ember azt hihetné, hogy ezzel minden halálos bűnért megszenvedett. De
halljad csak, ez a gyötrelmem még halálom után sem szűnt meg, sőt a két izzó szikla közé
préselve tovább is át kellett ezt szenvednem!
3. Eddig tehát ez volt minden jutalmam földi fáradozásomért, hogy ezután még mi fog
következni azt nem tudom. Azt hiszem, most már meglehetősen tisztában vagy sorsunkkal és
természetünkkel. Mi tehát igazán szegény ördögök vagyunk, te pedig jótéteményt gyakorolsz
velünk. Az Úr, ha ugyan létezik, fizessen meg neked érte!"
4. Márton püspök így felel: "Ó, most egyszerre többet tudok, mint tudni akartam. De ez nem
tesz semmit, azért jó barátok maradunk. Most hívjátok ide az apácákat, hadd tudjam meg
tőlük, miként kerültek ők hozzátok és ide?"

59. Fejezet A RÓIMAI KATOLIKUS SZERZETESNEK SZENTESKEDŐ

TEVÉKENYSÉGE AMILYEN A MUNKA - OLYAN A JUTALOM

Az eddigi szónok erre a ház ajtaja felé megy, hol a nővérek vannak, és Márton püspök elé
vezeti őket.
2. Midőn már ott állanak előtte, Márton püspök így szól hozzájuk: "Kedves nővérek és
kedves hölgyein - mi van tulajdonképpen veletek? Miként kerültetek ilyen nyomorúságba?
Bizonyára eleget gyóntatok, áldoztatok, karban énekeltetek és számtalan rózsafüzért
leimádkoztatok - bár néha talán ledaráltatok!
3. Valószínűleg egyéb ájtatos gyakorlatokban sem volt hiány: a böjtöket is szigorúan
megtartottátok s nagy tiszteletben tartottátok a szent ereklyéket, a szentelt vizet, a
tömjénfüstöt, a nagy harangot s a kis harangot! Bizonyára egyéb hivatásbeli kötelességeteket
is lelkiismeretesen teljesítettétek. Ezért tehát újra csak azt kérdem: miként kerültetek mégis
ilyen nyomorúságba?"
4. Az irgalmas nővérek egyike így felel: "Ó kedves barátunk, mindezt a jó Isten bizonyára
jobban tudja - mint mi! Azt mondom neked én e rendtársnőimmel együtt igazi vértanúk
voltunk!
5. Éjjel-nappal talpon voltunk, szakadatlanul ápoltuk a betegeket. Gyakran még többet is
megtettünk mint amennyire rendünknek amúgy is rendkívül szigorú szabályai köteleztek
volna bennünket. Böjtöltünk is amellett folyton imádkoztunk, hetenként 2-3-szor gyóntunks
ha néha mégis érzéki gondolataink támadtak hangosan fohászkodtunk: Jézus, Mária és József
segítsetek és óvjátok meg szűzi testünket ilyen ördögi kísértésektől!
6. Ha az ilyen háromszori fohász sem segített, a templomba szaladtunk. Ha ez sem használt,
akkor gyakran véresre vertük magunkat és a legélesebb vezeklő övet vettük puszta testünkre s
ha néha ez sem használt, akkor persze már a gyóntató atyának kellett ördögűző eszközökkel
segítségünkre jönni. De ez is sajnos csupán a fiatalabb nővéreknél használt, nálunk,
idősebbeknél az ördögűző szerek helyett jéghideg fürdőt sőt néha érvágást kellett
alkalmaznia.
7. Lásd kedves barátom, ilyen volt a mi életünk és bizony még a láncra vert házőrző kutya
sem irigyelt volna meg bennünket ha értelme lett volna.
8. Hogy azután ilyen súlyos megpróbáltatások után és ilyen láncra vert kutyáknak sem való
élet után joggal tartottunk igényt a mennyei örömökre, amelyek mindazokat megilletik, kik
Krisztusért a világon mindent elhagynak, s a mennyei dicsfény kedvéért a keskeny, tövises
úton hordozzák keresztjüket - az talán csak nem volt helytelen dolog?
9.Most pedig csak nézd meg a mi remélt mennyei dicsfényünket. Hát nem olyanok vagyunk-e
most, mint az igazi boszorkányok? Harci színünk sötétszürke, ruházatunk a legszennyesebb
rongyokból áll, testünk olyan mint a múmiáké, melyeket itt-ott Afrika sivatagaiban találhatni,
éhesek vagyunk mint egy cápa és szomjasak mint a szaharai homoksivatag! Nos ez az ami
biztosan remélt mennyországunk! Miféle fogalmunk legyen hát az ilyen isteni
igazságosságról?
10. Midőn a földről ideérkeztem, azt láttam, hogy egy igen rossz nőt aki a földön a
bujálkodásból élt, fényes angyalok vártak és vittek aztán fel egyenesen a mennyországba -
igen egy ilyen céda teremtést. Hozzám azonban a kutya sem jött eddig - annál kevésbé egy
jobbfajta mennyei lény! Most azt kérdezem tehát: igazság ez? Ah, nyomorúság ez,
nyomorúság!
11. Hány szép, fiatal, gazdag leányt vettem rá, hogy a rendbe lépjenek s most ezek engem
átkoznak, hogy gyalázatos módon megtévesztettem őket! Most még éppen csak ez hiányzik
nekem! Buzgalmamért talán még örök kárhozattal sújt majd az örök Bíró!"
12. Erre több, fiatalabb irgalmas nővér előlép és így kiált fel: "Igen, igen, te vén szajha, te vén
bestia, te vagy az oka mindennek! Már majdnem a gyomrodig öltögetted a nyelvedet, annyira
igyekeztél bennünket rábeszélni, hogy ebbe a hitvány irgalmas rendbe belépjünk. Midőn
aztán a fogadalmat nem akartuk letenni, mert a világi életben szebb kilátásaink voltak, mint
aminők a te bordélyházadban vártak volna reánk, nem szaladgáltál-e minden ördöghöz, hogy
elvegyék kedvünket a rendből való kilépéstől?!
13. Midőn aztán végre - leginkább a kényszer hatása alatt - a fogadalmat letettük, de csak úgy
ahogyan az újonc katona az esküt parancsszóra elmondja - akkor rosszabb bánásmódban volt
részünk, mint a legbűnösebb lelkeknek a tisztítótűzben vagy magában a pokolban és a
legszigorúbb büntetés terhe mellett még jó szüleinkkel sem közölhettük egy szóval sem, mily
gyalázatosan bántak velünk! Csupán a gyóntató atyának panaszkodhattunk és pedig csak a
gyóntató székben, mert az efféle panaszok hallatára neki is el kellett némulnia!
14. A megígért mennyországot most már tőled követeljük és pedig több joggal - mint te a
tiédet! Hol van az a mennyország? Vezess bennünket oda, másként örökké bántalmazni
fogunk téged!"
15. Az előbb beszélő apáca erre leborul Márton püspök előtt és védelemért könyörög.

60. Fejezet MÁRTON MINT BÉKEBIRÓ AZ EGYMÁS ELLEN

KÖLCSÖNÖSEN VÁDASKODÓ IRGALMAS NŐVÉREK KÖZÖTT - AZ
ISKOLANŐVÉREK SZENTESKEDŐ ESZTELEN TÉNYKEDÉSEI ÉS AZOK
ITTI KÖVETKEZMÉNYEI - MÁRTON INTELME
Márton püspök erre így felel: "Halljátok, kedves nővérek! Hadd döntsön az Úr Jézus maga
ügyetekben. Egyedül Ő az igazságos bíró! Ti pedig bocsássatok meg egymásnak szívetekben
s akkor minden jóra fordul. Mert az én házam a békesség és a szeretet háza, nem pedig a
bosszú háza! Nyugodjatok meg tehát, legyetek vidám kedélyűek, amiért itt nálam oly jó
helyre kerültetek - bizonyára csakis az Úr láthatatlan kegyelmi fénye folytán. Ha
gyűlöleteteket szeretetté változtattátok át, mindjárt jobb külsőtök is lesz!
2. A földön nagyon sok ember tévúton jár az erény megszerzéséhez,miért is lennétek ti
kivételek? Sokat megtettetek ugyan - de nem az Úr, hanem a menny kedvéért és ez még
messze van az evangéliumi értelemtől! Mindent meg kell tennünk, s akkor is csak így szabad
fohászkodnunk: "Uram hitvány, rest szolgád voltam! Ó Uram légy irgalommal a te rest,
haszontalan szolgád iránt!" Ha ti kedves nővéreim így ítélkeztek önmagatok felett és nem
egymást ítélitek meg és kárhoztatjátok - akkor kegyelemre is találtok Isten előtt!
3. Hát nem tudjátok mit mond Pál, a bölcs tanitó - ki önmagát ugyancsak haszontalan, rossz
szolgának tartja és a saját tevékenységét semmire sem becsüli, hanem csakis az Úr
kegyelmének tartja?! Lássatok így szol: "Nem a saját érdemed folytán, hanem csakis az Úr
kegyelme révén fogsz üdvözülni. Szívleljétek meg, helyezzétek minden vélt érdemeteket az
úr lábaihoz, ismerjétek be Előtte mindannak teljes semmiségét, amit eddig az örök életre
szóló érdemnek tartottatok, s az Úr kegyelme rögtön látható módon nyilvánul meg felettetek!
4. Lássátok én püspök voltam a földön s azt hittem én is, mihelyt a földről elköltözöm -
azonnal mennyei seregek várnak majd reám. És bizony egészen másként történt minden! A
tulajdonképpeni mennyországot eddig még nem is láttam, pedig az Úrral már gyakran
beszéltem s ezt a házat is az Ő legszentségesebb kezéből kaptam. Hogyan várhatjátok tehát ti,
hogy máris minden dicsfénnyel legyetek megkoronázva?! Ezért csak türelem, szelídség,
szeretet és derült, bátor kedély töltsön el benneteket s akkor minden egyéb majd magától is
megjön!"
5. Az irgalmas nővérek erre megenyhülve lépnek hátra, Márton püspök pedig az
iskolanővéreket szólítja előre, kik ezen oktatás alatt az egyik sarokban már majdnem egymás
szemét szedték ki. Ezeket is megkérdezi, miként süllyedtek ilyen nyomorúságba és hogy
tulajdonképpel hol éltek a földön?
6. Egyikük így válaszol: "Ó szeretett, mélyen tisztelt főtisztelendő barátunk! Mi nem egy
helyről valók vagyunk, hanem részben Franciaországból, részben Svájcból, részben
Olaszországból, Tirolból és Stájerországból.
7. Nagyon istenfélő módon éltünk, naponta legalább 14-szer imádkoztunk és mindig legalább
negyed óra hosszat. Naponta misét hallgattunk s a litániáról sem hiányoztunk sohasem.
Vasár- és ünnepnapon legalább 3 misét és egy prédikációt hallgattunk, délután pedig a
litánián és két áldásosztásnál jelen voltunk. Minden héten - különösen az adventi és böjti
időben - gyóntunk s az oltáriszentséget magunkhoz vettük. Minden héten ötször böjtöltünk a
legszentségesebb öt seb dicsőségére és minden pénteken kötéllel vagy vesszővel négy csapást
mértünk a bal, 3-at a jobboldali mellünkre Máriának, a legszentségesebb szűznek tiszteletére.
8. A többi időt jámbor elmélkedésnek és fiatal leánykák oktatásának szenteltük, hogy ezen
ifjú szívekben - ha ugyan ehhez az anyagi feltételek is fennállottak - a vágyakozást
felébresszük, lehetőleg korán nyomdokainkba lépni s földi örökségüket Isten lábai elé
helyezve Jézus Krisztus méltó és tiszta menyasszonyává válni.
9. Ezen kívül egyikünknek sem volt szabad lefátyolozatlanul az utcán megjelenni és szigorú
büntetés terhe mellett világi férfire nézni,sőt még világi papra sem, hanem csakis szent Ferenc
rendhez tartozó szent testvérre, egy szent Jezsuita testvérre, a püspökre s egy-egy jámbor
kanonokra! Ha emellett néha érzékies gondolatink keletkeztek, ezt rögtön bejelentettük a mi
érdemdús atyánknak és szigorú büntetést kértünk tőle, hogy az ilyen pokoli sugallat
szeplőtlen szívünkből kiűzessen. Erre a mi jóságos anyánk, ki nagyon jámbor volt - a
legbölcsebb oktatásban részesített s csak azután büntetett meg a kellő módon - éspedig a
szemérmetlen gondolatoknak súlyos voltához mérten. A csekélyebb bűnt jelentő gondolatért
egy vesszőcsapás járt a mezítelen alfelre, 3 rózsafüzér s egy böjtnap. A súlyosabb
gondolatokért hét erőteljes vesszőcsapás, melyeknek véres nyomokat kellett hátrahagyniuk,
utána 12 rózsafüzér, 3 böjtnap. Még súlyosabb bűnt jelentő gondolatokért - melyek az annyira
kárhozatos házassági viszonyra irányultak 15 vesszőcsapás éles vesszőkkel, 30 rózsafüzér, 9
böjtnap és szeges öv a mezítelen mellre - járt ki a bűnösnek.
10. Ehhez járult még a különféle szellemi természetű vezeklés s ez sokszor még súlyosabb
volt az előbbieknél. Így például éjszaka legmélyebb álmunkból többször fel kellett kelni, s a
templomban kellett imádkoznunk, ami különösen téli időben nagyon keserves volt. Ha a
kínzások következtében megbetegedtünk, nem volt megengedve magunkat gyógyíttatni,
hanem a halált kellett kívánnunk bűnhődésünk végett, és ehhez hasonló más egyéb, rettentő
önmegtagadást jelentő gyötrelmeket kellett elszenvednünk. Ebből a rövid, de a valóságnak
megfelelő leírásból is megértheted a mi igazán keserves földi helyzetünket.
11. Miután mi annyit türelmesen elviseltünk Krisztusért és zúgolódás nélkül készségesen
alávetettük magunkat rendünk szigorú szabályainak, s minden vagyonunkat Isten és a
legboldogságosabb Szűz Mária nagyobb dicsőségére s rendünk üdvösséget jelentő
terjesztésére - azt hittük nem jogtalan azon követelésünk Istennel szemben, hogy testünk
fájdalmas halála után azonnal az örök boldogság részeseivé legyünk. Ezzel szemben azonban
nemcsak hogy szappanbuborék gyanánt szertefoszlott jogos reménységünk, hanem halljad
csak a továbbiakat!
Midőn mi valamennyien - kik most itt vagyunk, majdnem ugyanazon időben a
szellemvilágban összetalálkoztunk és néhány parasztembertől megtudtuk, hogy már a
másvilágon vagyunk, ugyanakkor egy másik oldalon néhány jól ismert céda életű nő is
érkezett ide. Meg voltunk győződve, hogy rögtön egy sereg ördög siet eléjük és e hitetlen és
romlott lelkű nőket érdemük szerint mindjárt a pokolba viszik. De hát - ugyan ki is
álmodhatott volna ilyesmiről - az ördögök helyett angyalok szállottak alá a mennyből, igazi
mennyei ruhákba öltöztették e rossz és bűnös lelkeket, világító pálmaágakat adtak kezükbe és
egyenesen a mennybe szálltak fel velük. Bennünket azonban egyetlen angyal sem méltatott
egy pillantásra sem. Kiáltottunk, imádkoztunk, Máriához, Istenhez és összes szentjeihez és
kiválasztottaihoz fohászkodtunk, de minden, bizonyára millió éveken át tartó kiabálásunk,
könyörgésünk hasztalan volt. Mondd csak nem ez-e a legrosszabb dolog? Hát nem vagyunk
most már örökre megcsalva? Lehet-e ezt isteni igazságosságnak nevezni?"
12. "Na, na, legyetek csak türelemmel - szól Márton püspök, jelenleg el vagytok látva, s ha
örökkévalóságokon át sem kerülnétek jobb helyzetbe - mint most vagytok - még azt is
elviselhetnétek! Érdemeitekre ne igen építsetek, mert ha a földön oly ostobák voltatok, hogy
bezáratni, vesszőztetni és végül szinte tönkre tenni engedtétek magatokat, vajon miféle
jótéteményt gyakoroltatok ezzel felebarátaitokkal szemben? Ti csupán a saját bőrötöket
féltettétek és alig törődtetek volna azzal, ha Isten az egész világot kárhozatra juttatta volna -
csak magatok számára legyen a mennyország biztosítva!
13. Lássátok, efféle felebaráti szeretettel itt semmire sem lehet menni! Legyetek tehát
türelemmel, érdemeiteket vessétek el magatoktól és tartsátok magatokat Isten haszontalan,
rossz szolgálóleányainak, akkor majd kegyelemre is találtok Istennél! Most lépjetek hátra és
engedjétek a Jézus Szíve rend nővéreit idejönni!"

61. Fejezet A JÉZUS SZIVE RENDI NŐVÉREK BESZÉDE, TESTI

TÉVELYGÉSEIK ÉS SZELLEMI BALGASÁGAI - MÁRTON TANTÁSI
KISÉRLETE ÉS ERKÖLCSI PRÉDKÁCIÓJA A JÉZUS SZIVE NŐVÉREKHEZ

Az iskolanővérek kissé zúgolódva hátrálnak Jézus szíve nővérek pedig előlépnek, s így
kezdenek beszélni! "Főtisztelendő Urunk! Mi a világ első női szerzetesrendjének tagjai
vagyunk. Ebbe a rendbe csakis tekintélyes, gazdag, nemesi házhól való leányok vétetnek fel,
s mindent tanulnak, amit a világon csak meg lehet tanulni!"
2. Márton püspök így szól magában: "Na, ez nem rossz - ezek ugyan jól kezdik, az Úrnak
éppen az ilyesmi kell."
3. A Jézus Szíve nővérek folytatják: "Tanulnak nyelveket, azután zenét, táncot, mindenféle
testgyakorlatot, még vívni sőt lehetőleg lovagolni is, azután rajzot, festészetet, művészies
hímzést-varrást! Emellett természetesen mindenféle tudománnyal is foglalkoznak, így
földrajzzal, számtannal, fizikával, csillagászattal, történelemmel, hajózástannal, vízműtannal,
mértannal és egy egész sereg más egyéb hasznos tantárggyal.
4. Szóval a rendünkben minden világi tudományt tanítanak és mindenféle művészetet
gyakorolnak - persze csak ha megkívánják és fizetnek érte. Egyéb időnket imádkozással,
énekléssel és hébe-korba böjtöléssel töltjük. Misét naponta halottunk, s hetenként háromszor
gyónunk és áldozunk. A rend szigorú szabályának megsértése esetére megfelelő büntetések
vannak kiszabva, s ezek sajnos sokkal pontosabban be lesznek tartva, mint maguk a rend
szabályai.
5. Márton püspök így szól magában: "Lám, püspök voltam, de ennek a rendnek a szabályait
mégsem ismertem oly részletesen, mint most képzelem, minő nagy öröme telhetett az Úrnak
ebben a rendben!'
6. A Jézus Szíve nővérek folytatják: „Ebből is láthatod kedves, főtisztelendő barátunk -
Márton magában így szól: hogy ti valóban ostoba libák vagytok - a nővérek folytatják: mily
szigorú szabályai vannak a mi rendünknek és mily lelki nagyság és önmegtagadás. Márton
így szól magában: és ostobaság - folytatják - szükséges ezen ezernyi kemény szabály
megtartásához. Bizony valóságos szellemi óriásnak - Márton így szól: igen bolondnak -
folytatják - kell lenni annak, aki mindezt meg tudja tartani! Mi pedig igazi hősnők gyanánt
pontosan alkalmazkodtunk e szabályokhoz a mennyország kedvéért és azt hittük ily módon
feltétlenül meg is szerezzük magunknak a mennyországot!"
7. Márton így szól magában: "Na ehhez aztán igazán erős hit szükséges!"
8. A nővérek tovább folytatják: "És most mégis ugyanolyan nyomorultak vagyunk - már
néhány millió földi esztendő óta, mint a szellemvilágba való megérkezésünkkor! A te házad
az első gyönyörűséges dolog, amit itt látunk! Azt kérdezzük tehát - ilyen az isteni
igazságosság?"
9. Márton püspök így szól magában: "Ó sehol sem igazságosabb, mint éppen a ti
esetetekben!"
10. A nővérek folytatják: "Ahelyett, hogy a jól megérdemelt mennyországba jutottunk volna,
midőn egy mennyország felírású ajtón kopogtattunk, egy egészen közönséges nyers
parasztfickó ezekkel a szavakkal utasított el bennünket: "Vissza, távozzatok innen ti ostobák -
miért nem töltöttétek meg előzőleg lámpáitokat olajjal?" Márton püspök így szól magában:
"Na ez nagyon helyes volt, magam is szeretnélek elkergetni benneteket házamból.
11. A nővérek folytatják: "A menny kapuja erre eltűnt és bennünket hirtelen egy egész sereg
apró ördög vett körül, s ezek olyanok voltak, mint a lidércfény. Folytonosan körülöttünk
ugrándoztak és végtelen hosszú időn át keservesen gyötörtek bennünket -- míg végre szinte
örökké tartó üldöztetésünk során röviddel ezelőtt erre a társaságra bukkantunk.
12. Nos mit szólsz ehhez kedves, főtisztelendő barátunk? Mit kellene tennünk, hogy esetleg
mégis jobb sorsra jussunk? Oh adjál tanácsot kedves tisztelendő barátunk!"
13. Márton püspök röviden és némi gúnnyal felel: "Ah, ah, persze, persze, nagyon igaztalanul
bánt veletek az Úr! Hiszen ti pontosan az Evangélium szerint éltetek! Ah, ah, hát bizony az
már igaz, Jehova, az Úr Jézus nagyon igazságtalan, ha a ti valóban evangéliumi
szellemügyrendetekben eltöltött életért mennyországot ígért és most nem akarja azt megadni!
Ezt valóban arcátlan és tisztességtelen dolognak lehetne nevezni! Ilyen finom és ennyi
tudással rendelkező szívek előtt a mennyországot elzárni - erre már alig lehet szavakat találni.
Talán azért van ez - mert egymással fajtalankodtatok? Vagy azért, mert tudós rendeteknek
ezernyi szabálya mellett teljesen megfeledkeztetek a felebaráti szeretet legelső parancsáról?!"
14. Erre az egyik nővér félig franciául, félig torzított német nyelven így felel: "Ah nem
kedves barátunk, mi nagyon önmegtartóztatóan éltünk és nagyon vallásosak voltunk. Ó
Istenem, mi kell egyéb a mennyország megszerzéséhez? A felebaráti szeretetet egymás között
gyakoroltuk, s a fajtalankodásról azt sem tudjuk mi fán terem! Tisztességesen éltünk, s oly
tisztán, mint a virágok! Mit akar még többet az Úr Jézus?"
15. Márton püspök erre így szól: "Az Istenért hagyj fel ezzel a zagyva beszéddel! Hiszen
német nő vagy, s a divatos beszédmód kedvéért már az anyanyelveden sem tudsz beszélni?
Azt hiszed az ilyen ostoba franciáskodóbejuthat a mennyországba? Te ostoba liba erre még
ugyancsak soká várhatsz! Na ilyesmit sem értem még ebben a szellemvilágban! Még más
bolygók szellemei is tiszta német nyelven beszéltek velem, s ez a bárgyú apáca a német
emberrel franciául akar beszélni! Mért tudott az előtted szóló nővér - ki pedig Lyonban
született - jó németséggel beszélni és miért nem tudsz te gőgös liba!'
16. „Ó barátom - feleli az apáca - csak azért tettem ezt, hogy előnyösebb színben tűnjek fel
előtted!"
17. Márton püspök ezt feleli: "Ez éppen olyan buta hiedelem, mint az, hogy határtalan
ostobaságtokért a mennyországot várjátok Istentől! Azt hiszitek, Isten efféle buta libák
számára teremtette a mennyországot? Ó, akkor nagy tévedésben vagytok! Azt mondom
nektek az összes szamarak és ökrök előbb bejutnak oda mint ti! Jegyezzétek meg ezt
magatoknak, s most menjetek a legtávolabbi sarokba, tanuljatok alázatosságot, s azután
jöjjetek s kérdezzétek meg, nem akadna-e számotokra a legalsó mennyben valami tehenész-
lány féle alkalmazás, amit ugyan alig hinném! Menjetek, ahova küldtelek benneteket!"

62. Fejezet PÁRBESZÉD EGY JEZSUITA ÉS MÁRTON PŰSPÖK KÖZÖTT

- OKTATÁS A POKOLTÓL RETTEGŐ IRGALMAS NŐVÉR SZÁMÁRA

Ezután egy jezsuita lép elő, s így szól: "Nemes barátom, úgy látszik nem valami nagy barátja
vagy a tudománynak és művészetnek, ha annyira nem szívleled ezeket az érdemdús Jézus
Szíve rendbeli nővéreket. Pedig úgyszólván az az egyetlen apácarend, amely reggeltől estig
nagy szorgalommal foglalkozik a tudománnyal, művészettel, s így leginkább hasonlít
hozzánk, Jézus társaságbeli testvéreihez. Ah testvérem, barátom, ezekkel a hölgyekkel mégis
csak több tisztelettel, szeretettel kellene bánnod?”
2. Még mit nem - így felel Márton püspök - talán még több tisztelet járna ki ezeknek az öntelt
teremtéseknek, mint amennyiben úgyis részesítettem őket? Ajtót kellene nekik mutatni, s meg
néhány millió évre ki kellene őket kergetni innen, talán elfelednék idegen nyelvtudásukat, s
ez igazán csak jót tenne nekik!
3. Ha reájuk tekintek, csupán a gőg és a harag sugárzik szemeikből! Persze képmutatók - de
ez nem sikerül nekik a szellemvilágban. Mert itt - különösen az efféle szellemeket egyetlen
pillantással keresztül lehet látni, s könnyen fel lehet ismerni, milyen a bensejük. Mivel pedig
ezeken a libákon nagyon is jól átlátok, s mivel balgaságuk már szinte utálatos, abba a zugba
küldöttem őket, hogy ne bosszankodjak láttukon!
4. Te pedig az egész dicső és ostoba szerzeteddel együtt szintén ne képzelj be magadnak
semmit sem. Gondolkozzál csak és mondd meg nekem, minő joggal nevezitek ti magatokat
jezsuitáknak? Vajon ki jogosított fel titeket ennek az isteni névnek ilyen
megszentségtelenítésére? Magad is beláthatod, mily gyalázatos módon visszaéltek ezzel a
legszentségesebb névvel! Vajon miként tehetitek ti ismét jóvá ezt a bűnt!
5. Vajon elmondhatja-e közületek csak egyetlen egy is, mi Istentől lettünk elhivatva mint
Péter vagy Pál? Vagy látta-e közületek egyetlen egy is Jézust és beszélt-e Vele; vagy többre
becsültétek-e földi életetek idején az Evangéliumot Loyolai Ignácnál? Lásd, ti a valóságban
Jézus kifejezett ellenségei voltatok és mégis Jezsuitáknak nevezitek magatokat!"
6. A jezsuita így felel: "Kedves testvérem és barátom, úgy látszik ezt a dolgot rosszul vagy
egyáltalán nem érted meg. Nem tudod mit jelent - "Mindent Isten nagyobb dicsőségére!" -
Lásd, ezen alapszik a mi nevünk. Tehát nem úgy értendő mintha talán az Úr Jézus nevezett
volna el így bennünket, hanem mi magunk választottuk ezt az elnevezést az Ő nagyobb
dicsőségére. Tudom, az eszköz önmagában nem dicséretes, de ez nem is fontos, ha maga a cél
jó és szentesíti az eszközt, bármilyen hitvány lenne is az."
7. "Te itt is csak bolond módra beszélsz - mondja Márton püspök, - és úgy bírálod az isteni
dolgokat, mint a vak a színeket. Talán azt hiszed, a nagy Isten, akit a leghallatlanabb csodák-
csodái az egész végtelenségen keresztül folyton dicsőítenek éspedig olyan szentséges csodák,
hogy ezek magasztossága, tisztaága, végtelen és megmérhetetlen isteni szépsége téged
pillanat alatt megölne ha láthatnád őket, tehát ez a nagy Isten nyerhet-e valamit dicsőségben
azzal, ha te magadat az Ő nagyobb dicsőégére illetéktelen módon jezsuitának nevezve vagy
ha ezernyi más egyéb - gyakran nagyon is alávaló - eszközök által látszólagos jó célokra
törekedsz?
8. Azt hiszed - a gyalázatos eretneküldözést Jézus rendelte el egy szerzetes által az Ő
nagyobb dicsőségére? Vagy azt hiszed talán tetszésére szolgáltak Jézusnak az eretnekek
kivégzése és egyéb förtelmességek, amelyeket ti az Ő nagyobb dicsősége nevében követtetek
el? Emögött azonban más, éspedig gyakran a leggyalázatosabb cél lappangott!
9. Azt hiszed, az Úr Jézusnak tetszésére szolgált, midőn te leányokat teherbe ejtve, őket
elevenen befalaztattad a templom sírboltjábanIsten nagyobb dicsőségére? Vagy amidőn
ezernyi özvegy és árva vagyonát Isten nagyobb dicsőségére pokoli megtévesztések segélyével
megszerezted rended számára és utána akkor sem indult meg szíved, ha ezreket láttad a
legnagyobb nyomorban sínylődni?!
10. Komolyan azt hiszed, ilyesmi valóban Isten nagyobb dicsőségére szolgálhatna és az Úr
örömét lelhetné nevének ilyen módon való dicsőítésében? Ó, ha komolyan ezt hiszed, akkor
te vagy a legsajnálatraméltóbb lény Isten egész és örök végtelenségében!
11. Vajon mit mondanál, ha az Úr Jézus, a mennyeknek és számtalan miriádnyi világnak
egyedüli és örök Ura és Istene eléd állna s megkérdezné, mit műveltél te társaiddal együtt az
Ő igéjével és ki adta nektek a jogot arra, hogy az Ő legszentségesebb nevét ily borzalmas
módon megszentségtelenítettétek? Mondd és mondjátok mindnyájan - vajon mit
válaszolnátok ti a mindenható örök Istennek?"
12. Valamennyien láthatóan megborzonganak és szinte megmerevednek, de egyikük sem
merészel Márton püspöknek egyetlen szót sem szólni, mert ítélkező angyalnak tartják őt.
13. Csupán az egyik irgalmas nővér lép Márton püspökhöz és félénken szól: "Ó te Isten
nevében ítélkező angyal! Csak a pokolra ne kárhoztass bennünket - a tisztítótűzbe szívesen
megyünk Isten nevében! Ó rettenetes minő szigorú bíró vagy te! Ó légy kissé irgalmas
irántunk, szegény bűnösök iránt!
14. Márton püspök így felel: "Ugyan menj te is, nem vagyok én bíró - mikor magam is csak
az Úr kegyelmét várom én is! Én azonban most látom ostobaságomat és azért tárom elétek a
tiéteket,hogy olyanokká váljatok, amilyeneknek az Úr rendje szerint lennetek kell, másként
mind nagyobb nyomorúságba estek minthogy nagyobb boldogsághoz jutnátok!
15. Hogy nem megítélni akarlak benneteket - az is bizonyítja, hogy befogadtalak s nem
küldtelek el, hanem mindnyájatokat barátságosan itt marasztallak, ha egyébként nálam
akartok maradni! Ha pedig itt maradtok - ne ragaszkodjatok balgaságaitokhoz, hanem
fogadjátok el az oktatást attól, kinek bizonyára több tapasztalata van a szellemvilágban, mint
nektek, kik itt újoncok vagytok! Nyugodjatok meg, s gondolkozzatok szavaim felett!"
 63. Fejezet MÁRTON PÁRBESZÉDE KÉT MÁSIK JEZSUITÁVAL ÉS
LIGURIÁNUS SZERZETESSEL

Erre másik két jezsuita és még két liguriánus szerzetes lép Márton püspök elé és így szólnak:
"Kedves, jó barátunk, mi nagyon is egyetértünk veled mindabban, amit nekünk mondottál, s
úgy érezzük, itt valóban semmi sem hiányzik nekünk. Ha még némi kis elfoglaltság is akadna
számunkra, akkor sorsunkkal nagyon meg lennénk elégedve, s az egész örökkévalóságon át
sem kívánnánk magunknak jobbat. Ha azonban az egész örökkévalóságon át sem lenne
foglalkozásunk, akkor jobb lenne számunkra a tökéletes halál, mint az ilyen egyhangú élet!"

2. "Barátaim! - feleli Márton püspök - El tudjátok olvasni ami e kerek fehér táblára van írva?"
3. A szerzetesek egyike így szól: "Ó igen, a következő végzetes szavak állanak rajta: "Az a
nap a harag napja! Szabadíts meg bennünket minden gonosztól! Emlékezzél ember, hogy
porból vagy és porrá leszel! Nyugodjanak békében! Adj nekik Uram örök Nyugodalmat s az
örök világosság fényeskedjék nekik! A mélységből kiáltok Hozzád Uram! Kiáltásom
hallatszon fel Hozzád! Adj nekik Uram örök életet és helyet Ábrahám kebelében, ültesd őket
asztalához és tápláld őket ott minden örökkévalóságokon át! Amen!"
4. Lásd, még mindig tudok olvasni, bár az az érzésem, hogy ezer millió év óta nem láttam
betűt! De mondd csak, mit jelentsenek itt ezek a régi dogmatikus szólamok? Talán itt a
szellemvilágban is ezekhez kell igazodni?
5. Valóban - ha ez így lenne, akkor ugyancsak rosszul állna mindnyájunk létének ügye az
egész örökkévalóságon keresztül. Ó barátom magyarázd meg nekünk - miként kell ezt
értelmezni!"
6. Márton püspök így szól: "Csakis úgy lehet érteni - ahogyan írva van! Mondom nektek,
ezeknek a mondatoknak nincsen egyéb értelmük, mint ami az összerakott szavakból
kiviláglik. De mondjátok csak meg ti magatok, vajon a földi életben más értelmet
tulajdonítottatok-e e szólamoknak, mint ami külső értelmükből kitűnik? Ha a földön meg
voltatok velük elégedve, mivel jövedelmet jelentettek számotokra és mert bizonyos szellemi
tekintélyt biztosítottak nektek, akkor miért is zavarnának meg benneteket most, midőn
gyakorlati alkalmazást találnak veletek szemben! És miért van szükségetek foglalkozásra? Ti
mondottátok mindig - nyugodjanak békében - tehát nyugodjatok csak! most valamennyien
megtaláltátok az örök nyugodalmat!
7. Világosság is elegendő ömlik be a szép nagy ablakokon át. Házam tehát Ábrahám
kebeléhez hasonlatos, az a nagy - jó kenyérrel és borral megtöltött szekrény pedig igazi
Ábrahám asztal, hol velem együtt az utolsó ítélet napjáig tápláltattok, s ha a haragnak ezen
napján nem lesztek elkárhoztatva, akkor utána még örök időkön át sem. Mit akarnátok még
ennél is többet?"
8. Az egyik liguriánus szerzetes így felel: "Igen barátom, igazad van, bizonyára így is lesz, de
meg kell azért jegyeznem, hogy érzésem szerint az itti időmúlás rettenetesen hosszadalmas és
unalmas! Képzeld csak el, örökké itt és tétlenül lenni, s emellett még minden reményt is
feladni, hogy ez valaha is megváltozzon. Évmilliókon átfolyton csak unatkozni! Ezt egyetlen
élőlény sem képes elviselni!"
9. "Igen, de mit használ minden okoskodásod - feleli Márton püspök. Hát sohasem olvastad,
mi van megírva: Mindenki hite szerint fog élni! Ahogyan a fa kidől, úgy marad fekve! Hát
miért hittünk mi efféle ostoba dolgokban, ha most a valóságban sehogyan sem ízlenek
nekünk?
10. Ha a földön csökönyös szamarak voltunk, akkor csak viseljükel itt is ostoba hitünk
gyakorlati következményeit, ha tetszik, ha nem. Ha azonban már a földön bölcsebb módon
rendeztük volna be hitünket, úgy itt is bizonyára sokkal jobb dolgunk lenne most – de hát a
világon velem együtt annál boldogabbnak éreztétek magatokat minél több sötétséget
terjesztettünk ott! Ezért tehát itt se zavarjon bennünket az, ha most valamennyien saját
ostobaságunkba, temetkezve élünk, mint Ábrahám kebelében vélnénk magunkat!
11. Vajon nem volt s van-e még mindig a világon rengeteg sok olyan vén szamár, ökör és
birka, kik maguk is folyton a világosságról fecsegnek, s ha azután jobb világosságot és jobb
táplálékot nyújtanak nekik mégsem fogadják el azt, hanem nyugodtan megmaradnak régi
ostobaságukban. Ezek csak az előbbi abrakot zabálják tovább is, szemeiket továbbra is csak
istállójuk derengő világosságánál üdítik fel, s emellett gyomruk régi mocskos tartalmán
kérődznek!
12. Lássátok mi is teljes mértékben ilyen szamarak, ökrök és birkák voltunk. Így tehát nem is
csodálkozhatunk azon, ha az Úr olyan kegyesen és nagylelkűen gondoskodott rólunk - régi
baromi természetünknek megfelelően! Akinek a földön öröme telt az ostobaságban az csak
maradjon meg öröme mellett! Akinek öröme telt az alvásban az kedve szerint alhat itt!
Akinek a semmittevésben telt öröme - az nyugodjon itt örökre! Akinek az evés-ivásban telt
öröme - annak számára itt van Ábrahám-asztala! Aki a nőkkel szeretett foglalkozni az
válogathat itt az irgalmas nővérek, iskolanővérek és Jézus Szíve rendi nővérek között! Így
tehát mindennel nagyon jól el vagyunk látva s így miért siránkoznánk?"
13. Erre mindnyájan vállvonogatva felelik: "Igazad van, az ördög vinné el a bölcsességünket.
Ha még egyszer békák lehetnénk a földön, s kedvünkre kuruttyolhatnánk, nyilván jobb
dolgunk lenne, mint most itt! De ha nem lehet ezen változtatni - maradjon minden úgy,
ahogyan van!"

64. Fejezet EGY MINORITA BECSÜLETES VALLOMÁSA - RÓMA A

BÜNÖS - A MINORITÁK ÉS TÁRSAINAK KEZDŐZŐ MEGISMERÉSE ÉS
JAVULÁSA

Most egy minorita lép elő s mondja: "Barátaim, engedjétek meg, hogy néhány szót
szólhassak. Ha egyébre nem is lenne jó - amit persze nem tudhatok - de legalább
kellemesebbé teszi a reánk várakozó örökkévalóság egy kicsiny részét!"
2. Mindnyájan igy szólnak: "Helyes, helyes! Beszélj csak mi örömmel hallgatunk! Hiszen
már a földön bölcs és kenetteljes szónok voltál, beszelj tehát, ahogyan csak tudsz!"
3. A minorita erre igy szól: "Testvérem, barátaim, nekünk a földön úgyszólván két
Evangéliumunk volt. Először is a régi Krisztus Urunktól, s néhány apostolától, másodszor
pedig a római katolikus egyháztól, mely az egyedül üdvözítő dogmatikus címet vette fel,
mivel Péter apostol örökében képzelte magát, sőt még ma is úgy képzeli és mert azt hiszi,
egyedül nála vannak a mennyország és a pokol kulcsai!
4. Ennek az egyháznak esküdtünk mi életünk végéig hűséget azzal, hogy minden hittételét
igaznak fogadjuk el, tekintet nélkül arra, hogy tartalmazza-e azokat a biblia. Esküvel
köteleztük magunkat arra is, hogy minden más vallású, másként gondolkozó és cselekvő
embert eretneknek tartunk és kárhoztatunk.
5. Amire megesküdtünk, azt szigorúan meg is tartottuk - bár gyakran saját felfogásunk és
minden józan emberi értelem ellenére is!
6. Mindnyájan tudjátok - az egyház által halálos bűn terhe mellett tiltva volt a bibliát olvasni,
s csakis a vasárnapi, nagyon megrövidített evangéliumokat olvashattuk - minden egyebet
csupán a hittudományi tudorok olvashattak és értelmezhettek. Számunkra csak az
egyházatyák, a papi imakönyv, a legendák, a rendi szabályok,Loyolai Szent Ignác, az
ereklyék, a képek, a mise, a szentségek és még egy sereg olyan dogma maradt, amelyeket
tétovázás nélkül a legnagyobb, sőt gyakran a leggonoszabb ostobaságoknak nevezhetünk!
7. Most azt kérdezem: Ha mi ennek, az Istentől legalábbis eltűrt római katolikus egyházi
alkotmány alapján a tulajdonképpeni Jézus tannal homlokegyenest ellenkező módon
cselekedtünk, tehetünk-e mi erről? Azt, aki ennek az okozója, azt minden emberi és bizonyára
Isteni jog szerint is felelősségre kell vonni, nekünk pedig adassék utasítás arra nézve, miként
kell viselkednünk örök jövendőnkre való tekintettel és miként tehetjük jóvá - amit ezenkívül
magunk is vétettünk!"
8. A többiek így szólnak: "Helyes, igazán nagyon bölcsen beszéltél, s ez mindnyájunknak
nagy örömére szolgált! Aki bűnös az bűnhődjön helyettünk! Így van ez rendben! Bűnhődjön
Róma és az, aki engedelmünk nélkül, anélkül, hogy értelmi képességünk kellő fejlődési idejét
bevárta volna, minősített bennünket római katolikusoknak.
9. Megkérdezésünk nélkül megkereszteltek és e túl korai keresztség folytán reánk
erőszakolták a katolikus vallást s így a gyermeket már úgyszólván az anyatestben felelőssé
tették. Hát nem őrültség egy újszülött gyermekből bizonyos helyettese útján hűség esküt
kivenni anélkül, hogy meggondolnák, egyetért-e majd a gyermek felnőtt korában ezzel a
reákényszerített esküvel vagy sem, s ez utóbbi esetben nyilván esküszegővé válik! Ó, ez
bizony rettenetes ellentétben van a keresztény felfogással!
10. Hiszen maga Krisztus is azt mondotta: "Aki hisz és megkereszteltetik - az üdvözülni fog!"
Hogyan lehet valakit tehát megkeresztelni, mielőtt még a keresztény hit tudatára ébredt
volna? A keresztelésnek éppen eleven bizonyságnak kell lennie arra nézve, hogy a keresztény
hitet választotta élete egyetlen vezérfonala gyanánt! De mit tudhat az újszülött gyermek a
hitről, a keresztény hitről s a bizonyságról? Ah, minél tovább gondolkozik az ember efölött -
annál ostobábbnak és keresztény ellenesebbnek látja ezt a dolgot.
11. Azt állítja az egyház - a keresztség révén megbocsáttatik az öröklött bűn, valamint
megbocsáttatnak a keresztség előtt elkövetett bűnök is! Ó, miféle esztelenség ez! Vajon
kárhoztatni tudna-e egy némileg józanul gondolkodó ember egy csecsemőt csupán azért,
amiért szülei egy megbocsátható vétket követtek el egymás között. És a legeslegbölcsebb
Isten - vajon még az ezredik nemzedék utáni gyermekeknek is bűnül róhatná-e fel Ádám
egykori ballépését, mikor ezek semmiképpen sem lehetnek bűnösök abban? Mindezt bizony
csak itt látja be az ember! Ami pedig a keresztelés előtti bűnöket illeti - hát az már egyenesen
nevetséges, hiszen a gyermek csak nem vétkezhet már az atyatestben?! És vajon miféle bűnei
lehetnek annak a pogánynak - aki csak most tért keresztény hitre bár a keresztény hit ma már
pogányabb, mint maga az egész pogányság. Ezek csakis az ő pogány törvényei elleni bűnök
lehetnek, hiszen a keresztény törvények ellen már azért sem követhetett el vétket, mert azokat
eddig nem is ismerte! Viszont a pogánysági bűnük elengedése nem jelentene egyebet, mint a
pogánynak pogány hitében való megerősítését! Ugyanezen eset áll fenn egy zsidónál is, mert
ennek a keresztség által megbocsátani azt, hogy addig zsidó volt, az minden, csak némileg is
józan gondolkodású ember szemében a legnagyobb fokú ostobaság lenne!"
12. A minorita erre igy szól: "Barátaim, ti megelőztetek ezzel; megjegyzéstek nagyon helyes!
Én azt mondom nektek - előttem olyannak tűnik fel a római katolikus keresztény vallás még
az anyai testben lévő magzatot illetőleg, mint mikor a régi mesékben valaki az ördögnek
eladta magát. Mert itt is csupa alantas politikai számításból lesz a magzat még úgyszólván az
anyatestben az ördögnek elígérve, s az ördög azután később Róma segélyével valóban meg is
kaparintja magának az illetőt. Ó, ez nagyon dicséretes dolog! És még ez a keresztényellenes
első keresztény egyház nevezi magát anyának, az egyház feje pedig Jézus Krisztus, tehát Isten
helyettesének!
13. Csodálatos, csodálatos, milyen tévelygések közepette éltünk eddig és azt sem vettük
észre, hogy születésünktől kezdve tisztán csak az ördögé voltunk. A keresztség révén kellett
volna az ostoba eredendő bűntől megszabadulunk és ezáltal Isten gyermekekké válnunk! Szép
istengyermekség lett volna ez - Isten őrizzen meg tőle! Ahelyett, hogy a keresztség által a
pokoltól megszabadultunk volna – szó szerint a pokolba kerültünk bele!
14. És nehogy valaki is komoly vezeklésre és javulásra törekedjen, kitalálták a fülgyónást, a
papok teljes feloldozási jogával, s ezáltal minden ember visszasüllyedt régi fertőjébe és
sohasem válhatott Krisztusban új teremtménnyé!
15. Ó testvérek, testvérek, olyan dolgok ezek, amelyeknél megfejthetetlen rejtély marad,
miként engedhette ezeket meg Isten! "Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok!"
Szép tökéletesség az, hol az embernek tudatosan butábbnak kell lennie egy halnál is, és csak
most, a mennyei megvilágítás mellett kezdi szellem létére belátni, milyen tévúton járt földi
életében!
16. Még sokat lehet erről beszélni és mind világosabban bizonyítható az, hogy minden
visszásságunknak egyedül a római szentszék az oka. Azt hiszem azonban, hogy amit mi csak
homályosan látunk, azt az Úr bizonyára a legtökéletesebb megvilágításban látja és irgalmas,
kegyelmes is lesz velünk, szegény félrevezetett bűnösökkel, ha mi szívünkből megbocsátunk
mindazoknak, kik a mi tervszerű elvakításunkban bűnösök voltak és még ma is azok. Ez az én
véleményem! Hogyan vélekedtek ti?"
17 Mindannyian hangosan kiáltják:
Bravó; néhány jezsuita kivételével valamennyien egyetértenek vele.

65. Fejezet MÁRTON PÜSPÖKLÁTÓVÁ TESZI A SZEZLEMILEG VAK

JEZSUITÁKAT

Ezeket a jezsuitákat Márton püspök veszi kezelés alá és e vállvonogatókhoz és tagadókhoz a

következő velős beszédet intézi:
2. "Miért rázzátok tagadólag fejeteket és vonogatjátok kétkedően vállaitokat? Talán jobban
értitek ezt a dolgot, e nagyon helyesen gondolkozó társaitoknál? Alig hiszem! Én azonban
tudom, mire céloztok és éppen ezért rázzátok fejeteket s vonogatjátok vállaitokat! Majd én
megmondom, mi tartja még mindig szemetek előtt Mózes háromszoros leplét!
3. Először is a ti régi merev, hajlíthatatlan felfogástok, ami még mindig uralja lelkületeteket
és elzárja szíveteket a tisztább és jobb világosság elől. Másodszor pedig sötét téveszmétek,
mely szerint ahhoz, hogy valaki keresztény legyen, elsősorban a keresztség szükséges. Elég,
ha valakit az Atya, Fiú és Szentlélek nevében megkereszteltek, s a ti tévhitetek szerinti
keresztény már készen is van! Igazán, szép egy hit ez! Harmadszor pedig abban a gőgös
meggyőződésben éltek, hogy ti vagytok az Úr igazi apostolai és fel vagytok hatalmazva, hogy
azt tehetitek amit akartok, mert a Szent Szellem bennetek lakozik!
4. Ó ti vén bolondok! Vajon mivel tudjátok ezt bebizonyítani? Hol van az megírva, ami
igazolhatná a ti esztelenségtekei? Azt hiszitek az Úr hozzátok - a kereszténység ellenségeihez
is szólt, mint Péterhez és többi apostolaihoz, midőn szétküldözte őket a világba, hogy az
Evangéliumot hirdessék minden népnek? Ó akkor nagyon tévedtek! Mert így van megírva:
"Fogadjátok be a Szent Szellemet, s amit a Szent Szellem birtokában a földön feloldotok vagy
megköttök, az a mennyekben is fel lesz oldva vagy meg lesz kötve!"
5. De vajon birtokotokban volt-e valaha is ez a Szent Szellem? Vajon ellentmondásba
kerülhet-e a Szent Szellem önmagával, megváltoztathatja-e azt, amit már örök érvénnyel
meghatározott, vagy bölcsebbé válhatna-e s beláthatná-e azt, hogy egyszer már kijelentett
parancsai hiányosak, s ezért újabbakkal, jobbakkal kell azokat pótolni?
6. Vajon az apostolok idejében még nem látta be a Szent Szellem, hogy később mindenféle
színű és fajtájú szerzetesekre lesz szükség az embereknek a mennyekbe való juttatása végett,
s hogy ezenkívül még képek, szobrok, ereklyék, harangok, szenteltvíz, tömjénfüst, miseruhák,
szerzetesi kámzsák, templomok, zárdák, latinul felelgető ministrálók és ezernyi egyéb
ostobaságra lesz szükség a menny számára? Mily vaknak kellett lennie a Szent Szellemnek,
hogy ezeket az emberiség lelki üdvösségére szükséges dolgokat nem látta előre az Apostolok
idejében és nem rendelte el ezeket rögtön még abban az időben!
7. Vagy talán éppen azért az ördögéi az első keresztények Péterrel Pállal együtt, mert nekik
nem voltak templomaik, harangjaik latin nyelvű miséik, mert nem voltak kegytárgyaik, sőt
gyónás, utolsó kenet, drága gyászmiséik és harangozás, viaszgyertyák stb. - mind nem
voltak?!
8. Még mindig nem látjátok be, hogy kapzsiságunk, uralomvágyunktól vezetve minden
evangéliumi alap hiányában sőt az isteni igével és apostolok tanával egyenesen ellentétben
álló úgynevezett Istentiszteletek, törvények, szertartások révén éppen mi voltunk a
legnagyobb bűnösök a Szent Szellemmel szemben, márpedig az ilyen bűnösökről meg van
írva, hogy ezeknek meg nem bocsáttatnak!
9. Hiszen ha csak felületesen összehasonlítanátok Istennek az összes emberek számára
kinyilatkoztatott tiszta igéjét a mi római katolikus ostobaságainkkal, akkor rögtön leesik a
hályog szemeitekről és be kell látnotok, hogy Ráma nem egyéb az isteni kinyilatkoztatásban
világosan megjelölt Bábelnél, mi Róma papjai pedig valóságos ördögök?!
10. Vessétek el tehát kedves testvéreim, összes régi világias ostobaságaitokat és forduljatok
velem együtt mindnyájan az egyedüli Istenhez az Úr Jézushoz, s bizonyára kegyelmébe fogad
valamennyiünket!
11. De halljátok, ne az én erőtlen, bár jószáradékú rábeszélésem késztessen erre benneteket,
hanem saját akaratotok és szívetek szeretete érlelje meg bennetek ezt a szilárd és
megingathatatlan elhatározást!"
12. Mindnyájan egyetértenek Márton püspökkel, csupán a Jézus Szíve rendbeli nőverei
mondják: "Mindaddig, amíg magától Istentől vagy legalábbis a boldogságos Szűz Máriától
nem nyerünk erre nézve utasítást - addig Róma atyánkhoz hűek maradunk és nem is fogadunk
el olyantant - ami a pokolba juttathatna bennünket!"
13. "Hallgassatok buta teremtések - mondja Márton püspök - számotokra majd talán külön
törvényeket ad az úr Jézus!? Ha nem akarjátok az Evangéliumot életetek örök irányítója
gyanánt elfogadni úgy csak maradjatok örökké meg ostobaságtokban és csak rágódjatok
tovább kedves Róma atyátokon. Hogy e táplálék mellett meg nem fogtok hízni, s meg nem
szépültök - arról az Úr bölcsessége majd gondoskodik. Az Úr ugyanis nagyon jól tudja,
miféle homoepatikus diéta kell az ilyen ostoba szellemlényeknek, s ez bizony egy-egy kis
örökkévalóságokig is eltart és nagyon jó szolgálatot tesz nekik s ezt a saját tapasztalatomból
is tudom!
Hagyjuk csak meg e sötét és buta nőket a saját hitükben, mi pedig forduljunk az Úr nevében
ennél tisztább világosság felé!

66. Fejezet HÁZNAK S A SZIVENEK MEGNAGYOBBODÁSA - AZ ÚR

SZÓZATA MÁRTONHOZ

A minorita megkérdezi erre: "Testvérem, hol van az a tisztább világosság? Hova vezetsz
bennünket, hogy azt megláthassuk?" Kövessetek engem ide a terem közepébe - mondja
Márton püspök nézzétek csak ott áll egy valóban isteni tökéletességű csillagászati berendezés.
Ennek segítségével először a földet szemléljük meg ahol mindannyian élünk, azután a többi
bolygót s végül a napot. Majd olyasmit fogtok látni, ami eddig rejtély volt előttetek! menjünk
tehát!"
2. Valamennyien a terem közepére tódulnak és sűrű sorokban állanak meg ott, A Jézus Szíve
nővérek is utánuk sompolyognak, hogy láthassák miről lesz szó és milyen lesz az a jobb
világosság amit Márton püspök jelzett.
3. Márton püspök ezt észreveszi s meglehetős hangosan így szól: Miért sompolyogtok ti bölcs
hölgyek olymódon utánunk, mint a földön a titkos rendőrség? Itt nincsen helye a titkos
kémkedésnek!Ha velünk akartok - testvéreitekkel együtt - a tisztább világosság felé fordulni,
akkor tegyétek azt nyíltan és örömmel, mint mi! De titkos, kémekhez illő sompolygást itt nem
tűrünk meg! Megértettétek?"
4. A Jézus Szíve nővérek erre megállanak s így szólnak: "Barátunk ne bosszankodj miattunk,
mert ha úgyis tudod hogy ostobák, gyengék és bizonyára félrevezetettek vagyunk - mint te is
voltál és szintén nem vettél mindent azonnal készpénznek, amit a szellemvilágba érkezésed
alkalmával hallattál - akkor tehát arra kérünk, légy velünk, szegényekkel is türelemmel!
Eddig még nem hallottunk tőled egyéb elnevezést - mint ostoba libák – Ezért nem is
panaszkodunk. Hogy védelmünkbe vesszük rendünket - az csak nem lesz olyan gonosz dolog!
Azonban - kedves barátunk - nagyon szigorúan léptél fel velünk szemben, de mi ezt is
elviseltük - ha kissé zúgolódtunk is! Arra kérünk tehát, bocsáss meg nekünk és ne légy oly
szigorú velünk, szegény bűnösökkel!"
5. "Ó ez a beszédetek már jobban tetszik nekem, előző franciásodó beszédeteknél - feleli
Márton püspök - így már bátran és örömmel jöhettek hozzám és győződjetek csak meg
magatok is arról - ami itt történik és történni fog!"
6. A Jézus Szíve nővérek erre gyorsan közelebb lépnek és ugyancsak elámulnak a művészies
csillagászati berendezés láttán. A jezsuiták rögtön körülállják a földgömböt és csodálkozva
csapják össze kezüket, mert ez a földgömb a földnek pontos utánzata a legcsekélyebb
részletekig terjedően. A minoriták és a liguriánusok is nagy érdeklődéssel szemlélik ezt. A
Ferenc rendiek a bolygórendszert s a napot bámulják, melyet ugyanolyan fényt áraszt, mint
amennyi az egész bolygórendszer megvilágításához szükségeses. Az irgalmas és iskola
nővéreknek a nap tetszik legjobban, szóval mindenki csodálkozva szemléli ezt a berendezést,
Márton püspök pedig buzgón magyarázgatja ezt a mennyei csodát, s eközben a földi
jelenségekre vonatkozólag néhány gunyoros megjegyzés is kicsúszik száján!
7. Mialatt az egész nagy társaság a bolygórendszer körül Márton püspök magyarázatait
hallgatja, a terem mindjobban megvilágosodik, maga a terem is mind nagyobb lesz, s ezt
Márton is észreveszi, sőt társaság tagjai is, és meg is kérdezik őt, honnan ered a nagyobb
világosság és a terem megnagyobbodása.
8. Márton püspök ezt válaszolja: "Kedves testvérim, az ilyesmin nem szabad megütköznötök,
mert az itt mutatkozó jelenségek nagyon könnyen megváltoznak. Nem vettétek-e észre midőn
idejöttetek, milyen kicsiny volt a ház kívülről és mily nagy volt belülről! Lássátok, már ez is
egy csoda! Ez a mostani jelenség is egy olyan csoda, amelyet mi nem értünk meg ugyan, de
amelyet az Úr bizonyára könnyűszerrel végrehajthat.
9. Azt hiszem, azért is juttat az Úr több világosságot, mivel ti már jobb megismeréshez
jutottatok el, és mivel a mi Felőle alkotott fogalmaink is kiszélesedtek - e lakásunkat is
megfelelően megnagyobbította, hogy annál több helyünk legyen benne! Az efféle jelenségek
felett a csodáknak e birodalmában nem is szabad nagyon csodálkoznunk, mert itt nem a
gyümölcsérés sorrendje szerint történnek a dolgok, hanem az Úr mindenhatósága, szeretete és
bölcsessége folytán szívünk érettsége szerint történik minden!
10. A kerek táblán azonban valami írást látok, meg kell néznem, mi az! Márton püspök erre
gyorsan a táblához lép s a következőket olvassa le róla: "Márton gyere ki, mert a
legszükségesebbet meg kell veled beszélnem. A társaság ezalatt maradjon csendben! Így
legyen!" Márton püspök boldogan közli a társasághal, legyenek most csendben - ami meg is
történik. Ő pedig felszólításomnak engedve, kimegy a házból.

67. Fejezet A KERT ELVÁLTOZÁSA - BOREM MINT KERTÉSZ

Márton püspök a házból kilépve látja, hogy a kert megnagyobbodott és telve van virággal. Ez
nagy örömet okoz Mártonnak. Emellett azonban keleti irányban egészen közel az Úr házát is
megpillantja, ami még boldogabbá teszi. De hiába néz körül, senkit sem lát. Erre kissé
meghökken ugyan, de ezúttal nem veszíti el bátorságát és türelmét, hogy Engem
megkeressen, mert azt hiszi, ott elrejtőztem, nehogy a társaság tagjai megláthassanak.
2. Márton püspök végigkutatja az egész kertet, s miután Engem nem talál - így szól magában:
"Ez már megint egy olyan mennyei tréfa lesz! De ez nem tesz semmit, hacsak én teljesítem
kötelességemet, s az Úr vagy Maga vagy kiküldötte útján azt tehet, amit akar - ez nekem
mindegy! Persze elmehetnék az Úr házába is, de erre nincsen megbízásom, mert a táblán csak
ez állott: "Márton jöjj ki, meg akarom veled beszélni a legszükségesebbet! Én pedig kijöttem,
s így a megbízást teljesítettem. Ha az Úr ok nélkül hívott is ki, ahhoz semmi közöm, én itt
vagyok.
3. Márton püspök ezen gondolatai közben végigjárja az egész, most már jelentékenyen
megnagyobbodott kertet, s annak végében egy kertészt lát, ki éppen fácskákat ültet el.
Megindul e szorgalmas kertész felé, s közelebb érve rögtön megismeri könyvkereskedőjét,
Boremet és örömmel mondja: "Ó testvérem, ó barátom, hányszor megbántam már, hogy oly
durván és gonosz módon megsértettelek téged! Bocsáss meg nekem, s légy örökre az én
elválhatatlan vezetőm! Mert most már egész teljességében felismerem ballépésemet veled
szemben és különösen az Úr jóságával szemben!
4. Borem barátságosan üdvözli Márton püspököt - mondván: "Üdvözöllek kedves Márton
testvérem. Az Úrnak igazi örömére szolgál, hogy te önként, önmagadtól jót cselekedtél. Azért
is küldött engem ide, hogy kertedet rendbe hozzam és megnagyobbítsam, úgy ahogyan te is
rendbe hoztad és megnagyobbítottad szívedet szereteted által. Tevékenykedj ezután is így az
Úr nevében, s akkor óriási léptekkel fogsz szellemed újjászületése felé haladni!
5. Én most veled maradok, mivel szívedben magad kívánkoztál utánam és segítségedre
akarok lenni mindabban, amiben csak szükséged lesz reám. Házadban most nagy munka
folyik. Ez még sok dolgot ad nekünk, de minél súlyosabb lesz a küzdelem, annál fényesebb
lesz a győzelmed.
6. A fácskák elültetésével már készen vagyok - menjünk tehát azokhoz, akik segítségünkre
szorulnak.
7. Te ugyan már derekasan előkészítetted őket, körülbelül úgy, mint én most ezt a kertet, de
ennek ellenére még sokáig fog tartani, míg mind az ezer fácska érett gyümölcsöt terem!
8. A szeretet és a türelem azonban mindent legyőz! Menjünk tehát nyugodtan a házba és
kezdjük meg igaz munkánkat az Úr nevében!" Borem és Márton erre bemennek a házba.

68. Fejezet BOREM OKTATÁSA AZ ÜDVÖSSÉGEZ VEZETŐ ÚTRÓL

Midőn a házba lépnek, az egyik minorita, ki már az imént is értelmesen beszélt, elébük megy
és így kérdezi Márton püspököt: "Testvérem és barátom, vajon mi volt odakünn, amiért az
előbb oly sietve mentél ki? Lásd, mi valamennyien megdöbbentünk és nagy aggodalomban
voltunk miattad, mert azt hittük, miattunk lettél felelősségre vonva, s ezért talán bajba
jutottál! Mondd, mi történt veled?"
2. Márton mosolyogva feleli: "Ó kedves barátom és testvéreim, miattam ne
aggódjatok!Nézzétek csak, az Úr ezt a kedves testvért küldötte nektek és nekem, hogy
segítségemre legyen benneteket a helyes útra vezetni, s csupán ezért lettem kiszólítva!
3. Nektek ezután készséggel meg kell az Úr e barátját hallgatnotok és mindenkor szavaihoz
kell igazodnotok, akkor a ti és talán az Én sorsom is rövidesen jobbra fordul. Mert lássátok én
még korántsem vagyok teljesen üdvözült szellem, hanem csupán azon az úton járok, amelyen
az Úr kegyelméből a tökéletes üdvösséghez eljuthatok.
4. Igyekezzetek, hogy ti is mielőbb ebben a kegyelemben részesülhessetek, s akkor
lehetséges, hogy mi valamennyien együtt járjuk majd az isteni. világossághoz vezető utat!"
5. A minorita így szól: "Testvérem mindnyájan megígérjük neked és barátodnak, hogy
szigorúan alkalmazkodunk utasításaitokhoz, csak hogy az Úr legcsekélyebb kegyelmében is
részesülhessünk!
6. "Igen, kedves testvéreim - mondja Borem - tartsátok is meg ezt szívetek mélyéből!
Szeressétek a megfeszített Jézus Krisztust mindenekfelett, mert Ő a mi egyetlen
legszeretetteljesebb, legszentségesebb Atyánk! Csakis Őt, s az Ő szeretetét keressétek,
szívetekkel csakis Rajta csüngjetek, s akkor hamarább mintsem gondolnátok az Ő
szeretetének lakában találjátok magatokat! De szíveitekből ki kell űznötök mindenféle
világias hajlamot, másként nem kerülhettek a szentséges Atya örök birodalmába. Amit most
mondok - azt jól jegyezzétek meg magatoknak!
6. Lássátok, a földön két különböző, de alapjában véve teljesen hamis fogalmatok volt
Istenről, a mennyországról és a lélek életéről s a testi halál utáni létről. Már eddig is
meggyőződhettetek arról, hogy földi hitetek itt semmiben sem igazolódott be. Itt nincsen
tisztítótűz, nincsen pokol, s a mennyországot és szárnyas angyalokat sem találtok itt. Éppen
úgy, ahogyan ezeket nem találtátok - mindabból sem fogtok semmit sem találni, amiben mint
római katolikusok eddig hittetek!
7. A papok és az egyházak által szerkesztett imádságoknak sincsen itt a legcsekélyebb
értékük sem, pedig ti a földön főleg ezekben bíztatok és hittetek. Senki sem közvetíthet
irgalmat az Úrnál, Ő úgyis Maga a legeslegmagasabb fokú irgalom és a legnagyobb és
legbűnösebb ostobaság lenne, ha valaki a legirgalmasabb, legszeretetteljesebb, legjóságosabb
Atyát irgalomra akarná bírni.
8. Ezért itt legkomolyabban önmagának kell mindenkinek önmagán munkálkodnia, másként
lehetetlen Istenhez, az örök és végtelen dicsőség Urához eljutnia! Lássátok, én magam is az
Úr angyala vagyok, s nem is szólít engem másként mint - Testvérem! - Ha azonban Elébe
lépnék és örökkévalóságokon át könyörögnék érettetek - az semmit sem használna nektek,
mert mindenkinek önmagától és saját szeretetéből kell megtennie mindazt, amire csak képes,
másként sohasem juthat el szellemének igazi szabadságához. Isten mindenható ugyan, de
mindenhatósága senkit sem tesz szabaddá, mert éppen mindenhatóságából kifolyólag kell
Isten iránti szeretetünk és szabad akaratunk által szabaddá lennünk, különben Isten
mindenhatóságának puszta automatái és gépei lennénk.
9. Ezért az Úr az Ő végtelen bölcsességéből elkészítette azt az utat, amelyen haladnunk kell,
hogy ehhez az isteni szabadsághoz eljuthassunk. Ez az út eddig ismeretlen volt előttetek - én
azonban majd megismertetem veletek. Nagyon ügyeljetek tehát, hogy pontosan - de emellett
önként - ezt az utat kövessétek, s akkor el is érkeztek oda, ahová minden egyes, Isten által
teremtett szellem hivatva van eljutni.
10. Ezentúl az elképzelhető legteljesebb szabadságban lesz részetek. Amit csak kívántok és
akartok - az teljesülni is fog. Ez azonban még nem az igazi szabadság, hanem csupán
próbatétel a ti számotokra, s ezért ezt a szabadságot ilyennek is kell felismernetek, nem
szabad vele visszaélnetek!
11. Ezernyi Éva fog benneteket az almával csábítgatni, de az Úr iránti szeretetből nem szabad
a csábításnak engednetek!
12. Meg fognak benneteket rágalmazni, ki fognak gúnyolni, de nektek nem szabad haragra
gerjedni, s nem szabad megtorlásra gondolni.
13. Üldözni, kifosztani sőt bántalmazni fognak benneteket, de ti csupán a szeretet fegyverét
szegezhetitek mindezzel szembe", bar minden eszközzel rendelkeztek majd arra, hogy
bosszútállhassatok!
14. Mindig az Úrra és az Ő Evangéliumára gondoljatok és örökös lakásotokat olyan szilárd
talajra építitek, ami soha meg nem fog rendülni!Istennekminden lét és lélek Urának tárom
elétek örök igazságát, s aki nem váltja valóra önmagában Isten igéjét az nem is juthat be az Ő
országába!
15. Mindenkinek át kell haladnia az alázat szűk kapuján és mindenét az Úrnak kell
átadnia.Nekünk nem maradhat meg egyéb a legmélységesebb alázattal párosult szeretetnél!
Megsértődnünk sem szabad sohasem - semmiért sem. Azt sem szabad sohasem gondolnunk
és mondanunk, ez vagy az joggal megillet bennünket, mert mindnyájunknak csupán egyetlen
és ugyanazon joga lehet - a szereteté és az alázaté. Minden egyéb csakis az Urat illeti meg!
16. Miként az Úr is a legvégsőkig megalázta Magát - úgy kell nekünk is cselekednünk, ha oda
akarunk jutni, ahol Ő van!
17. Aki téged arcul üt, azt ne üsd vissza, hanem tartsd oda másik arcodat is, hogy béke és
egyetértés legyen közöttetek! Aki köpenyedet kéri, annak add oda a kabátodat is! Aki azt kéri
kísérd el egy óra hosszáig, azt két órán kísérd, hogy teljes mértékben tanúsítsd vele szemben
szeretetedet! Áldd meg ellenségeidet és imádkozzál azokért, kik téged átkoznak! Sohasem
viszonozd a gonoszt gonosszal, a rosszat rosszal, hanem tegyél jót azokkal, kik gyűlölnek,
akkor Isten igazi gyermekei lesztek!
18. Mindaddig azonban - amíg nem egyedül Isten igéjében keresitek az igazságot, mindaddig
amíg a sérelmek fullánkja van bennetek, amíg azt hiszitek ebben vagy abban a dologban
igazságtalanság történt veletek, addig még mindig a pokol gyermekei vagytok és az Úr
kegyelme nincsen bennetek!
19. Isten gyermekeinek mindent el kell tűrniük, el kell viselniük! Erejük egyedül az Isten
iránti és testvéreik iránti szeretet legyen, akár jók - akár rosszak is ezek!
20. Ha ebben kellően megszilárdultak, akkor teljesen szabaddá is váltak és képesek arra, hogy
Isten országába bejuthassanak!
21. Tudom azonban, hogy ti valamennyien Rómának a legsötétebb egyháznak papjai és
szerzetesnői voltatok. Tudom azt is, hogy néhányan közüleletek még sokat tartanak erre ma
is! De azt mondom nektek: arra senki ne gondoljon - mi s ki volt ő a földön és mit művelt ott.
Mert ha valaki azt tartja szem előtt, mennyi jót cselekedett a földön - akkor az Úr is azt tartja
majd szeme előtt, mennyi gonoszat cselekedett és megítéli őt tettei szerint! Akit pedig az Úr
megítél, annak az a halált és nem az életet jelenti, mert az ítélet a lélek halála szellemének
örök szolgaságában!
22. Ha pedig az Úr így szól: "Ha mindent megtettetek, akkor is ismerjétek be, hogy
haszontalan szolgák voltatok!" - már pedig menyivel inkább be kell ezt nektek ismernetek,
kik az Evangéliumot a legcsekélyebb mértékben sem váltottátok valóra sem önmagatokban,
sem testvéreitekkel szemben!
23. Én most az Úr nevében szólottam hozzátok, egyetlen szót sem tettem hozzá, s egyetlen
szót sem vettem el, hanem híven úgy adtam - ahogyan az Úr adta. Most aztán egyedül csakis
rajtatok múlik, hogy eszerint cselekedjetek, mert ezentúl már nem mentegethetitek magatokat
azzal, hogy ezt még nem hallottátok - ha mindennek követését csökönyösen megtagadnátok
és ezért ítélet alá esnétek!
24. Ha azonban valaki jó akarata ellenére is elbukna eredeti gyengesége miatt, akkor itt
vagyunk mi-ketten a testvéremmel, hogy őt az Úr nevében ismét talpra állítsuk! Láthatjátok
tehát, hogy részetekről először csupán a jóakarata van szükség s csak azután a jó
cselekedetre! Ha meg lesz bennetek a jóra irányuló akarat, akkor a cselekedeteitek sem
lesznek oly szigorúan mérlegelve, mivel a jóakarat már a szellen műve gyanánt vétetik.
25. De jaj annak, aki titokban, alattomosan gonosz szándékú és csak külsőleg mutatja a
jóakaratot! Az Úrnak- engem orkánként átható erejéből mondom nektek, az ilyen azonnal a
pokolra taszíttatik és úgy belezuhan az örök pusztulásba, ahogyan a kő belesüllyed a tenger
mélyébe, ahonnan elő sem kerül többé, hanem az ítélet iszapjába ragad bele.
26. Most már tudjátok, mit kell tennetek, hogy az Úr igazi gyermekei gyanánt az Ő országába
juthassatok. Cselekedjetek eszerint, s akkor élni fogtok!
27. Én és ez az első barátotok - ha nem is mindig látható módon, de azért mögöttetek leszünk,
hogy segítsünk azokon, kik gyengeségükben elbuknak. Aki azonban saját gonoszsága folytán
bukik el azon nem lesz segítve kivéve - hasonló cselekmény által. Ne kérdezzétek azonban,
hol lesz az ilyen próbák színhelye! Csak annyit mondok - itt-ott - ahol ezt a legkevésbé sem
sejtitek, nehogy szabadságtok korlátozva legyen! Az Úr legyen veletek és velünk! Amen!"
28. Márton püspök így szól: "Testvérem, belőled most valóban az Úr szólott, s mindez
hajszálnyi pontossággal igaz! De engem is különösen érintett mindez, mert sok tekintetben ez
reám is vonatkozott!"
29. Mondja Borem: "Akkor neked sem lesz károdra, ha te is megszívleled ezt! Mert egyedül
még nem engednélek oda a szép Merkúrbeli nőhöz. Megértesz-e engem testvérem?"
30. "Igazad van - feleli Márton püspök - mert bizony még mindig sok baromi van bennem, de
remélem ez is meg fog változni!"

69. Fejezet EGY ÚJABB CSODA MÁRTON PÜSPÖK SZÁMÁRA - A

MINORITÁK ÉS JEZSUITÁK PRÓBATÉTELE

Márton püspök így folytatja: "De azért magam is kíváncsi vagyok, hogyan és hol kezdődnek
ennek az ezer főnyi társaságnak a próbatételei! Itt a házban aligha, odakünn pedig - ha
minden egyes más és más helyre kerül - nem tudnám, hogyan lehetséges ez - mert mi csak
ketten vagyunk! Száz juh közül egy elveszettet megkeresni, az véleményem szerint nem lenne
kivihetetlen, itt azonban ezer, úgyszólván mind elveszett juhról van szó; tehát nem egy,hanem
ezer eltévelyedett juhot kellene megkeresni! Halljad barátom, ez egy igen különös és eddig
szinte kivihetetlen feladatnak látszik előttem!"
2. Mondja Borem: "Hagyd el barátom és testvérem az efféle kérdezgetést; lásd Istennél sok
olyan dolog lehetséges, amelyek előtted most meg teljesen lehetetlen. E társaság tagjai
valamennyien itt maradnak és látható módon nem is lépik át e ház küszöbét, de mégis olyan
különböző vidékekre helyeztetnek át, amelyek bensejüknek megfelelnek. Mihelyt azután
szférájukba lépünk, meglátnak bennünket és beszélni is tudnak velünk. Ha pedig szférájukon
kívül leszünk, nem láthatnak bennünket, mi azonban látjuk és fejük hátsó részéből
kiolvashatjuk szándékukat és azt - miként és mennyire tartják szem előtt az Úr útjait. Lásd -
bensejüket illetőleg már mindnyájan ott vannak, ahol lenniük kell, de emellett előbbi
helyeiken vannak és úgy viselkednek, mintha beszélgetnének egymással. Pedig nem
egymással beszélnek, mert egymást nem is látják, sőt bennünket sem!
3. Nézd csak, most sorokba lesznek állítva, hogy mi könnyebben áttekinthessük őket, de
ebből annyit sem vesznek észre, mint a mélyen alvó ember, ha ágyával együtt egy másik
szobába viszik át! Most már sorokban állanak, úgy hogy mindegyikük hátsó agyarészét
láthatjuk. Jöjj ide ehhez a minoritához és nézd meg mit csinál!"
4. Márton püspök erre a minorita mögé lép és fejének hátsó részébe néz. Csodálatos vidéken
egy sereg Évától körülvéve pillantja meg a minoritást, ki azonban nem enged ezek
csábításának, hanem oktatja őket, s emellett egy keleten mutatkozó fényes csillagra függeszti
szemeit.
5. "Lásd, ez már meg is van mentve - mondja Borem - és vele együtt még sokan mások is.
Most menjünk tovább és nézzük meg, mi van a jezsuitákkal?"
6. Erre mindketten e jezsuiták mögé lépnek. De mit látnak itt? Körülbelül 30-an egész
légiónyi meztelen nővel hemperegnek s nem győznek betelni érzéki vágyaikkal. Az
erősebbek kiválasztják maguknak a legteltebb formájú nőket - ezeket magukhoz ragadják s a
gyengébbeknek a soványabb nőket hagyják meg. A gyengébbek emiattbosszankodnak és
kissé eltávolodva bosszút forralnak az erősebbek ellen, hogy megtámadják és kegyetlenül
megfeszítsék őket. A gyengébb és soványabb nők szintén támadásra készülnek az erősebbek,
kövérebbek ellen, hogy körmeikkel kaparhassák le róluk a hústöbbletet.
7. Márton püspök némán szemléli e jelenetet, s közben bosszankodik és csodálkozik is, de
nem tudja, mit szóljon.
8. Borem ezt észreveszi és így szól: "Testvérem, milyennek találod ezt a látványt, mit szólsz
hozzá?"
9. "Ó kedves barátom és testvérem - feleli Márton püspök - ezt már mégsem hittem volna
ezekről az álszenteskedő huncutokról. Hiszen ezek telhetetlenebbek, mint a kutyák s a
majmok a földön! Uram, most igazán nem lenne jó, ha mostani felfogásom mellett a te
hatalmaddal rendelkeznék, mert ebben a pillanatban milliónyi villámmal sújtanám le őket!
Hogy azután milyenek lennének e fickók, arról a nyomorult képről fogalmat sem alkothatna
magának az ember!
10. Ó ti agyafúrt bitangok - ugyan kedves testvérem nézz csak oda, most éppen azt a
gazfickót látom, akit Kínában két izzó kőlap között megsütöttek - amint a szép kínai nőt a
legrettenetesebben bántalmazza! Nézd csak; úgy szaggatja széjjel karjait, mint egy keselyű.
Ah, ez már igazán a legnagyobb mértékben felháborító! Az Istenért ezt mégsem lehet tovább
is megengedni neki!"
11. Mondja Borem: "Barátom - ez csupán a kezdet; hagyjuk csak, hadd folytatódjon tovább!
Mindjárt fordul a kerék! Lásd, a kínai nő most elmenekül és csakhamar hatalmas pártfogóra
talál és ez rettenetes bosszút áll e jezsuitán! Nézd csak abból a hegyi barlangból - ahogy ő
most áll és kiabál, egy egész sereg borzalmas szörnyeteg jön elő, s ezek minden oldalról
körülveszik a jezsuiták csoportját s ők még nem is veszik észre, mi várakozik reájuk. Most
csak vigyázz, a szörnyetegek már teljesen körülfogták őket. A szétmarcangolt testű kínai nő
kezében egy uralkodói jogarral a jezsuitákhoz lép, kik még mindig a mezítelen nőkkel vannak
elfoglalva. Vigyázz és mondd meg, mit látsz most!"
12. Márton püspök rövid ideig tartó szemlélés után szinte megrázkódik és így szól: "Ah, ez
borzalmas, borzalmas! Nézd csak, ez a kínai nő egészen áttüzesedve, mint egy igazi fúria lép
a mi jezsuitánk elé és amennyire pokoli taglejtéseikből megérthetem, körülbelül azt mondja:
"Nyomorult, ismersz engem?!" A jezsuita erre haragos, dacos arccal mondja: "Igen, te
nyomorult, átkom örökké kísérni fog téged!" Most felszólítja munkatársait, ragadják meg és
marcangolják széjjel a kínai nőt. Ekkor azonban így kiált a nő: "Vissza ti átkozott megrontói a
világnak! Mértéketek betelt! Most elér benneteket bosszúm!" E pillanatban egy sereg utálatos
szörnyeteg ront a jezsuitákra és apró darabokra szaggatják őket. A kínai nő pedig annak a
jezsuitának - ki őt az imént marcangolta - fejét és egyéb testrészeit is egy szakadékba dobja,
ahonnan erre lángok csapnak fel. Ah, ha nem ez a pokol - akkor nem tudom - miként
képzeljem el magamnak, Halljad csak nem kellene most közbelépnünk?"
13. Mondja Borem: "Ó, nem, itt maga az Úr cselekszik, s mi itt nagyon is tehetetlenek
lennénk! De lásd, mindaddig, amíg sorban állanak előttünk, nem tekinthetők
elveszetteknek,de akik a sorból eltűnnek, azokkal már aligha lesz dolgunk! De annyit
mondhatok nagyon messze már alig vannak a pokoltól, mert az amit most láttál, csak
lelkekben megy végbe és nem a valóságban. Ha pedig ilyesmi megy végbe a lélekben - akkor
a legszomorúbb valóság sincsen már távol.Az Úr azonban megengedte, hogy mindezt ami e
jezsuiták bensejében történik, mi biztonságban szemlélhessük. Most már tehát láttuk minő
felfogás és szándék uralja e lényeket és majd meglátjuk nem változtatják-e meg e
felfogásukat és akaratukat azon behatás folytán, amelyet bosszúszomjuk megtorlásaként
maga az Úr juttatott lelkükbe.
14. A szörnyetegek által történt széttépés ugyanis nagy megaláztatást jelent, s ezáltal
bizonyára észre fognak térni. Mindjárt ismét egész lények gyanánt fognak előttünk
mutatkozni, s akkor majd meglátjuk minő hatást gyakorolt reájuk ez a megtorlás.
15. Figyelj csak tovább - most újra előkerül az egész jezsuita csoport abból a szakadékból -
ahova a kínai nő a széttépett jezsuitát dobta le!"
16. Márton püspök erre tovább figyeli e jelenséget s így szól: "Valóban, a fickók megint
épkézláb kerülnek elő, s most kíváncsi vagyok, mit fognak kezdeni? Ah - nézd csak, tényleg
más húrokat kezdenek pengetni! Talán mégis csak lesz belőlük valami! Úgy látom, néhányan
imádkozni kezdenek, arcukról ezt olvasom le. Szívemből örvendenék, ha mindnyájan
megjavulnának!"
17. Mondja Borem: "Ami az embereknek lehetetlennek tűnik fel az Istennél könnyen
lehetséges! Az első próbatétel tűrhetően sikerült, de most jön a második! Majd meglátjuk,
miként állják itt meg helyeiket, mert ez sokkal súlyosabb lesz az előbbinél! Figyelj csak oda,
mindjárt kezdődik a második felvonás!"

70. Fejezet JEZSUITÁK MÁSODIK PRÓBATÉTELÉS ENNEK

MGYARÁZATA BOREMÁLTAL

Márton püspök erre tovább figyel és észreveszi, hogy a jezsuitákhoz egy zarándok karaván
közeledik - kincsekkel megrakodva.
2. A jezsuiták észreveszik ezt, s midőn a karaván már közelükbe érkezett, megállítják s
megkérdezik, hova tartanak s mit visznek magukkal.
3. A karaván tagjai ezt felelik: "A földről érkeztünk s ott több kolostort, köztük a jezsuiták
leggazdagabb kolostorát is kifosztottuk, mert úgyis ők a legnagyobb rablók és gazfickók a
földön!
4. Az embereknek gyakran keservesen megszerzett vagyonát hazug szavak, ájtatoskodás,
álszenteskedés, a pokolról és a kárhozatról való hamis állítások segélyével megkaparintani,
sőt gyakran erőszakkal elragadni - még gonoszabb dolog a nyilvános lopásnál és csalásnál. A
tolvajok és rablók ellen ugyanis mindenkinek jogában áll védekezni, de az ilyen szerzetesi
lopások-rablások ellen csak nagyon kevesen védekezhetnek!
5. Tulajdonuk tehát teljesen jogtalan s így jól is tettük, hogy e kolostorokat kiraboltuk, s e
zsákmányt most Isten trónja elé visszük s ott addig könyörgünk, amíg Isten meg nem hallgat
bennünket és ezt a gonosz és csaló fajzatot gyökerestől ki nem irtja."
6. A jezsuita atyák ennek hallatára szinte izzóvá válnak a haragtól és gyűlölettől.
7. Márton püspök ezt végighallgatva így szól Boremhez: "Testvérem, most aztán valóban
rosszul áll ezeknek a jezsuitáknak az ügye Legalább is ennek a harmincnak - mert a többi egy
külön csoportban tömörül és sokkal világosabbak is mint ez a harminc!"
8. Mondja Borem: "Igen s ezek már úgyszólván meg is vannak mentve - ennek a harmincnak
a sorsa azonban még bizonytalan. De vigyázz csak, mi fog most történni!
9. Márton püspök tovább figyel s némi szünet után így szól: "De testvérem, az Istenre kérlek,
itt már mégis csak közbe kell lépnünk! Hiszen ezek valóságos ördögök! Na, hát ezt mégsem
tételeztem volna fel erről a rendről!
10. Midőn a karaván tagjainak felelete elhangzott, a haragra gyúlt jezsuiták így kiáltottak fel:
"Ó ti gaz Isten-gyilkolók, kik oly bűnös módon ragadtátok el e szent dolgokat - most
igazságos haragunk lecsap reátok! Éppen mi vagyunk azok a jezsuiták - akiket oly
gyalázatosan megraboltatok, s akik ellen Isten bosszújáért akartok könyörögni! Isten
bizonyára azért is állított bennünket ide, hogy kimondhatatlan nagy bűnötökért itt rögtön a
legmélységesebb, legszörnyüségesebb pokolba juttassunk titeket. Le veletek leggonoszabb
ördögök - a leggonoszabb ördögökhöz! Jöjj fel Lucifer, jöjj Sátán és jöjj Leviathán! Vegyétek
át ezeket a leggonoszabb, legeretnekebb s ezért a legátkozottabb, legördögibb gonosztevőket
örökös gyötrelmes kínzásokra és vessétek le őket a legtüzesebb pokol mélyébe!"
11. Testvérem, ez már mindent felülmúl! Ezek a fickók ugyancsak jól elbánnak ezzel a
karavánnal! Azt hiszem testvérem ilyen lelkek örökkévalóságokon át sem fognak
megváltozni!
12. Nézd csak, most három undok szörnyeteg jön elő a mélységből! Nyitott, tüzet okádó
szájuk akkora, hogy egész házakat el tudnának nyelni! A karavánt ezek láttán nagy rémület
tölti el, lerakják batyuikat a jezsuiták elé és bocsánatért, irgalomért könyörögnek. A jezsuiták
azonban irgalom nélkül eltaszítják őket és a haragtól és gyűlölettől izzóan kiabálnak! "Le
veletek, itt nincsen irgalom, nincsen bocsánat! A legrettenetesebb örök gyötrelem a hasztalan
örökös bűnbánat közepette legyen jutalmatok munkátokért! Ragadjátok meg őket, ti
legnagyobb, leggonoszabb ördögök és toroljátok meg rajtuk örökké tartóan amit velünk
szemben vétettek!
13. A karaván tagjai még jobban könyörögnek - de hasztalan, a három ördög a karavánhoz
közeledik. Ezek még kétségbeesettebben kiabálnak irgalomért - de lám, minden hiába. A
jezsuiták nagy gyönyörűséggel szemlélik e kétségbeesetteket. Ah, ezek igazán átkozott
fickók - ezek ördögiebbek az ördögöknél!
14. A három igazi ördög még tétovázva figyeli a jezsuitákat, de ezek a bitangok azonnal a
pokolba akarják e szerencsétleneket juttatni minden irgalom-kegyelem nélkül!
15. Nézd csak, az ördögök beszélni kezdenek és kijelentik, hogy a jezsuiták ítélete túl szigorú
és igazságtalan e kis bűnösökkel szemben!
16. A jezsuiták azonban hangosan mondják: "A mi ítéletünk Isten ítélete - tehát igazságos!"
Az ördögök erre így kiáltanak fel: 'Nagyon sokat kívántok! Isten még sohasem ítélt így! Jól
van megtesszük amit akartok, de ha ez a kívánságtok nem Istentől ered csakis a ti
számlátokra!"
17. Ó nézd csak testvérem, borzalmas kiabálás közepette tűnik el a karaván az ördögökkel! A
jezsuiták arca örömet fejez ki.Testvérem, mondd hát nem ördögök ezek?!
18. Mondja Borem: "Ne törődj te ezzel semmit sem, mert lásd amint már az előbb is
mondottam - ez puszta jelenség csupán, amelyet az Úr mindenható közvetítése révén
láthatunk, mihelyt az ilyen jelenség ezen még annyira esztelen páterek lelkében mutatkozik.
19. A gonosz hajlamok elhagyása ugyanis gyakran úgy történik, hogy ezek igazi alakjukban
kitaszíttatnak a lélekből - de az egész inkább csak vaklárma, nem pedig valóság!
20. Ezért ne úgy vedd mindezt - amint itt láttad, mert mindez az Úr legmélységesebb
szeretetéből és legmagasabb bölcsességéből ered és nagyon hasonlít az emberek különféle
betegségeihez a földön.
21. A betegségek ugyanis egyrészt testi bajokat, szenvedéseket, de emellett nagy jótéteményt
is jelentenek a lélek számára - és gyakran a testre nézve is, mivel ezáltal a romlott anyagok
erőszakosan távolíttatnak el a testből.
22. Az ilyen jelenségek tehát nem egyebek a léleknek magával ide áthozott betegségeinél, s
ezeket mind ki kell küszöbölni éspedig szellemi orvosok által - mint a testi betegségeket a
testi orvosságok által - másként a lélek sohasem válik egészségessé és a szellem nem
fejlődhetne benne.
23. Hát a földön nem mindaddig beteg-e a lélek és semmi kedve nincsen semmiféle
tevékenységhez - amíg a test is beteg? Ha pedig a test ismét egészséges - akkor a lélek is újra
jókedvvel telik meg.
24. Lásd testvérem, itt így vannak ezek a dolgok! Ezeknek mind beteg a lelkük! Ez a betegség
most aztán Isten igéjének ereje által el lesz távolítva belőlük - mert itt ez az egyetlen és
leghathatósabb orvosság! Ha ez a művelet befejeződik - csak akkor kerül a sor mireánk; hogy
a lábadozókat az Úr szeretetével megerősítsük!
25. Nos kedves testvérem, ezentúl majd bizonyára jobban megérted e jelenségeket és nem
fogsz megborzadni, ha még gonoszabb dolgokat is látsz mint eddig láttál! Mert minden
betegségnél az a leggonoszabb anyag, ami utoljára lesz az orvosság által kiküszöbölve, mivel
éppen ez a betegség tulajdonképpeni okozója. Ezért tehát itt is csak utoljára lesznek a
legnagyobb betegségek a lélekből eltávolítva.
26. Nem kell tehát megrémülnöd, ha ezeknek a betegségeknek jelenségeit látod. Nézz csak
oda, most kezdődik a harmadik jelenet, s ez valószínűleg már az utolsó is e harminc
jezsuitánál!"

71. Fejezet AZ EGYIK JEZSUITA JAVULÁSA ÉS MEGTÉRÉSE - A TÖBBI

29 JEZSUITA SZELLEM BOSSZÚJA
Márton püspök erre tovább figyeli az előtte álló jezsuita fejét és látja, hogy a harminc jezsuita
fontoskodó arccal tekintget egymásra, egyikük pedig így szól:
2. "Testvéreim most győztünk ugyan, de ha a dolgok mélyére tekintek, úgy érzem, hogy
illetéktelenül avatkoztunk bele ennek a még égő karavánnak az ügyébe. Mert bármennyire is
kárhoztattak ezek bennünket, az evangélium szerint nekünk mégsem lett volna jogunk őket
megítélni és kárhoztatni.
3. Egészen frissen él emlékezetemben az a tanítás, amelyet a mennyei hírnöktől hallottunk -
mielőtt még létünknek e teljesen szabad állapotába kerültünk. Az ő bölcs tanítása szerint
minden bántalmat szeretettel, szelídséggel és alázattal kell viszonoznunk. Itt azonban
egyikünk sem cselekedett így, hanem mint ez a mostani sajnálatos példa mutatja, még a
leggonoszabb ördögök is felülmúltak bennünket a szelídségben és igazságosságban és ezzel
megmutatták nekünk, hogy mi náluknál is sokkal gonoszabbak vagyunk!
4. Testvéreim - hogyan tűnik fel előttetek ez a dolog? Bevallom előttem nagyon különösnek
kezd feltűnni! Egyáltalán sok minden oly megtévesztő itt ebben a szellemvilágban és az az
önhatalmú eljárásunk amelyre nem volt felhatalmazásunk az isteni hírnöktől - már egyenesen
ellentétesnek látszik e rejtelmes világ dolgainak rendjével. Az az érzésem, mintha valaki
titkon azt súgná - e kegyetlen tetteteket örökké meg fogjátok bánni! Ejnye, csak ne lettem
volna én is jelen ennél a csúnya eseménynél!"
5. Erre a helyes kijelentésre a többikissé meghökken, majd szinte egyhangúlag ezt felelik:
"Igen, igen, alapjában véve igazad van, de képzeld csak el - lehetünk-e mások - mint
amilyenek vagyunk? Olyanok vagyunk - amilyenek, s nem cselekedhetünk másként, mint
ahogyan cselekedni kényszerülünk, s ezzel punktum! Aki a haragot belénk helyezte, az
viselje is azt el, valamint lelkünk többi rossz tulajdonságát is, melyek bőségesen találhatók
bennünk.
6. Aki a csörgőkígyónak a halálos mérget adta - annak tetszésére is szolgál ez, másként nem
ily gonosznak alkotta volna meg ezt a férget. Így nekünk is jezsuitáknak kellett lennünk és
rendünkben meg kellett tanulnunk, miként lehet a haragnak és bosszúnak szabad utat engedni
és miként lehet a legnyugodtabb lelkiismerettel a legnagyobb gonoszságot is véghezvinni
Isten nagyobb dicsőségének céljából. Mi pedig most tökéletesen azok vagyunk, amire hivatva
vagyunk Mit akarsz, mit akarna Isten még ezen felül?!"
7. Egyik jezsuita így szól: "Igen igazatok van!Mi tehát-arra vagyunk hivatva, hogy igazi
ördögök legyünk és túlságos-tökéletességben azok is vagyunk! Mit akartok még ennél is
többet? Eszerint tehát biztosan a pokol vár reánk s nem a mennyország! Mit akarunk mi ennél
többet? Folytassuk tehát gonoszságainkat, alattomos cselekedeteinket, hogy minél hamarább
eljussunk az áldásos örök kárhozatba! Jó étvágyat kívánok hozzá nektek! Én azonban ezentúl
nem tartok veletek, nehogy abban a nagy szerencsében részesüljek, hogy talán már a
következő pillanatban veletek együtt a gőzös forró áradatban találjam magamat. Na ezért a
dicsőségért örökkévalóságokon át sem foglak benneteket irigyelni!"
8. A többi 29 újra szinte egyhangúlag mondja: "Mit? Te hűtlenné akarsz válni rendedhez? El
akarod hagyni magasztos alapítónkat Ignácot és hűtlen akarsz lenni szent tanához? Mi jut
eszedbe? Gondolj arra, hogy valamennyiünkre még ott vár az utolsó ítélet, miként fogsz te
akkor itt állani? Ha ezt megteszed, ezerszer gonoszabb sorsra jutsz, mint az imént az a
karaván!"
9. A jezsuita erre így felel: "Csak rajta! Én megmaradok elhatározásom mellett! Isten
erősítsen meg ebben, ti pedig tehettek amit akartok. Az utolsó ítélet miatt nem
aggodalmaskodom, hanem inkább amiatt, hogy a ti társaságtokban bizonyosan örök
kárhozatra jutok! Ignác ide - Ignác oda, én ezentúl csakis Isten küldöttének szavait követem.
10. Mert amint most már belátom az Úr előtt bizonyára kedvesebb egy török alfele - mint a
mi egész hitvány szerzetünk magasztos alapítójával együtt! Megértettétek! Az összes
lutheránusok, kálvinisták, óhitűek - angyalok, mi azonban egész szerzetünkkel és rendi
szabályainkkal együtt igazi ördögök vagyunk.
11. Tehettek velem amit akartok, én sohasem fogok többé bosszút állni! Nagyon bánom, hogy
a szegény kínai nővel szemben annyira elragadtattam magamat, de ezért - hála Istennek -
veletek együtt kellően meg lettem fenyítve! A szegény karaván kárhoztatása azonban máris
úgy éget engem, mint a pokol - mi lenne belőlem, ha továbbra is cinkostársatok maradnék!
Éljetek tehát boldogul - én elhagylak benneteket!"
12. A többiek erre körülfogják ezt a jezsuitát, szidják, kárhoztatják és bőrét leszaggatják.
Azután kitaszítják körükből, köveket dobálnak utána és az összes ördögöket hívják, hogy
vigyék magukkal.
13. Az ördögök valóban meg is jelennek, de azokat viszik magukkal, akik hívták őket. Ezek
azonban ellenkeznek és segítségért kiabálnak. A megnyúzott jezsuita erre felemelkedik és
megparancsolja az ördögöknek, hogy kíméljék ezeket a vakokat. És lám, az ördögök
engedelmeskednek s otthagyják az őrjöngő jezsuitákat.
14. Ez a jelenet igen kedvező hatást gyakorolt Márton püspökre és kíváncsian várja a
továbbiakat.

72. Fejezet BETEKINTÉS A JÉZUS SZÍVE NŐVÉREK LELKI

ÁLLAPOTÁBA, A KÉT BETOLAKODDOTT FÉRFIÚ A KOLOSTOR
KERTBEN - A BOSSZÚSZOMJAS JÉZUS SZÍVE NŐVÉREK TÁMADÁSA

Borem Így szólal meg: "Barátom és testvérem, köszönjük meg az Úr végtelen

bölcsességének, felfoghatatlan szeretetének és irgalmának, hogy várakozásunk ellenére oly
szelíden bánt el ezzel a társasággal. Az efféle próbatételek gyakran még az ezeknél jobbaknál
is sok földi éven át tartanak, ennél a társaságnál pedig földi időszámítás szerint csupán három
napig tartottak; persze a próbára tettek számára ez néhány évtizedet jelentett érzésük szerint,
de mi ez ahhoz képest, midőn a próbára tettnek az az érzése, hogy ezer, sőt millió
esztendőkön át tart az ilyen próba?
2. Szóval mondom neked, az Úr rendkívül kegyes volt e harminc jezsuitával szemben. A
legrosszabbon már túl vannak. Már egészen a szakadék szélén állottak, s így már sokkal
közelebb voltak a pokolhoz, mint a mennyhez - ami bizony ugyancsak távol van tőlük. Most
azonban már meg vannak mentve, s ezzel már nagyon sokat nyertek, s ezért is végtelen
dicsőség illeti meg az Urat mindörökre. Mert ami már a legmagasabb fokú angyal számára
sem lehetséges - az az Úrnak még nagyon is lehetséges.
3. Te persze még további jeleneteket szeretnél látni most s azért figyelsz annyira - én azonban
azt mondom - már semmit sem fogsz látni, mert ez a társaság önmagába tér, azután pedig már
jobb érzésű testvéreihez csatlakozik, s ott várja be ettől az anyagias buroktól való
megszabadítását, s rögtön meg is történik, mihelyt a Jézus Szíve nővéreket megfigyeltük.
4. Nehogy erre sokáig kelljen várniuk, menjünk rögtön e nővérekhez és figyeljük meg őket
úgy, mint e jezsuitákkal tettük. Lám, már itt is vannak! Akármelyiket kiválaszthatod,
mindegyiknél ugyanazt láthatod"
5. "Nos, ha így van, - feleli Márton püspök - akkor ez a legközelebbi is megfelel. Nézzünk
tehát fejének hátsó részébe. Valóban, akárcsak a harminc jezsuitánál - úgy van itt is! Látom,
hogy valamennyien együtt vannak egy kertben, amely magas kőfallal van körülvéve s a kert
északi részén egy sötét külsejű kolostor épület látszik.
6. Folyton beszélgetnek, de nem hallom mit. Közben megvilágosodnak, majd újra
elsötétednek - akárcsak a földön, midőn a szél felhőket hajt a havas hegycsúcsok fölé, s ezek
egészen elszürkülnek a felhők árnyékában, s ha a felhők ismét tovább vonulnak, akkor a
hegycsúcsok barátságos fényben ragyognak. Vajon honnan ered ez a jelenség ezeknél a Jézus
Szíve nővéreknél?"
7. Mondja Borem: "Kedves testvérem nagyon találó hasonlatot alkalmaztál e jelenségre, s
ebben meg is találhatod e jelenség magyarázatát! Lásd itt is felhők, a meg nem ismerés felhői
vonulnak el a nővérek megismerésének hegycsúcsai felett - s e felhőket különféle
szenvedélyeik hajtják Azt már tudod, hogy ha a földön a szél a felhőket űzi hajtja, akkor
csakhamar rossz idő jön. Lásd itt is ugyanaz történik szellemi tekintetben!
8. Nem veszed észre, hogy mindig tartósabban ismétlődnek ezek az elsötétedések? Lásd ez
biztos jele annak, hogy mindjárt kitör valami. Ha az elsötétedés már megmarad, akkor meg is
kezdődnek a bevezető jelenségek. Figyelj csak, itt még érdekesebb dolgokat fogsz látni, mint
a harminc jezsuitánál!"
9. "Igen, igen - feleli Márton püspök - igazad van! Némelyeknél már észreveszem, hogy nem
is világosodnak már meg, hanem sötétek maradnak - és mind sötétebbek lesznek.Most már a
többiek sem világosak, hanem szürkések! Sajátságos keveréke ez a sötétnek és a szürkének.
Azok, akik nagyon sötétek, alulról kezdve olyanok lesznek, mint a vörösen izzó vas - ez talán
a bennük keletkező haragtól vagy éppen a pokolból származik. Hallod-e kedves testvérem,
ezek nagyon gyanús előjelei a bekövetkező dolgoknak!
10. Most azt látom, hogy a kolostor kapuján két férfi jön be s a kertbe mennek, hol a nővérek
már egészen elsötétültek, de úgy látszik még nem vették észre a két betolakodottat, kik már a
közelükben vannak.
11. Ah - most már valószínűleg megkezdődik az üldözés, mert a nővérek úgy látszik
megsejtették, hogy olyasvalaki férkőzött közelükbe, aki nem odavaló, mert izzó tőrök
villannak meg kezükben, s ezeket a betolakodók felé tartják.
A főnöknő most felemelkedik s hallgatást parancsol. Vajon mi fog történni? Talán valami
szép beszédet tart? Igen, igen, olyasmi lesz, mert már ugyancsak köszörüli a torkát. Na igazán
kíváncsi vagyok mit fecseg majd össze ez a főnöknő a nővéreknek? Vigyázzunk csak már
beszél is!"
12. "Hallgassatok csak meg - mondja a főnöknő - tiszteletreméltó hölgyeim! A mi
legmagasabb, legérdemdúsabb, legszentségesebb rendünket nagy veszedelem fenyegeti a két
vakmerő férfiú - azaz inkább fickóknak nevezném őket - szentséges kolostorunkon át ide az
Isten kertjébe lopakodtak be, valószínűleg azért, hogy velünk szórakozzanak s bujálkodjanak,
vagy legalább is azért, hogy e megszentelt tulajdonunkat kikémleljék, miként lehetne azt
erőszakkal elragadni - ha önként nem adnánk át nekik. De merészségiekért ugyancsak meg
fognak lakolni! Amint látom, körülbelül 90-en vagyunk! Ha ezek a vakmerő fickók hozzánk
közelednek vagy ha felszólításunkra - ki veletek, Istenről megfeledkezett fickók - nem
távoznának el rögtön, akkor valamennyien egyszerre megtámadjuk őket és mindegyikünk
döfje mellükbe az izzó tőrt. Ha aztán már nincsen bennük élet, akkor darabokra vágatjuk őket
háziszolgánkkal és egy megátkozott máglyán elégetjük darabjaikat, hogy Isten e szentséges
helye ismét tisztává váljon'"
13. „Lám, lám - mondja Márton püspök - miféle kedves és vérszomjas gondolataik vannak
ezeknek a Jézus Szíve nővéreknek! Ó ti istentelenek! Hát ezt aztán igazán nem vártaim volna
ezektől a pokoli Fúriáktól! Na - ha már az előjáték ilyen - milyen lesz akkor az utána
következő? Nézd csak, ez a két férfiú nagyon szeretetteljesnek látszik, sőt azt mondhatnám
felőlük - lám, itt van két olyan ember, akiknek lelkében semmi hamisság sincsen! Ezek a
gonosz fúriák pedig máris kárhoztatják őket, mielőtt még látták volna s beszéltek volna
velük."
14. Mondja Borem: "Nyugodj csak meg - hiszen már tudod, miként van ez a dolog! Hagyd
őket, hadd cselekedjenek! Ha elérkezik a közbelépés ideje, majd figyelmeztetve leszünk a
táblán, addig azonban csupán nyugodt szemlélői legyünk a történendőknek! Figyelj
csak tovább!"
15. Márton püspök tovább figyeli a jelenet folytatását és nemsokára így szól: "Testvérem, ez
a két férfi most a kolostor kapujához megy, mintha el akarnának távozni ebből az Istennek
szentelt kertből! A nővérek azonban észreveszik azt és előbbi megállapodásuk ellenére így
kiáltanak: "Megálljatok, egy lépést se tovább, istentelen fickók!"
16. A két férfiú látszólag ügyet sem vet erre és a kijárat felé tart. A nővérek azonban
észreveszik ezt és vörösen izzóvá válva borzalmas kiáltással rohannak a két férfiúra és
elállják az ajtót. Egy részük körülveszi a két férfit nekik szegezve a tőröket és úgyszólván
egyszerre kérdezik: "Mit kerestetek itt, átkozott fickók? Valljátok be gonosz szándékotokat,
áruló terveiteket, hogy azután irgalom, kegyelem nélkül annál jobban megkínozhassunk
titeket mert ti vakmerő és arcátlan betolakodásotok által megszentségtelenítettétek Istennek
ezt a szentséges kertjét és Isten szellemét lábbal tapostátok! Az ilyen leggonoszabb halálos
bűnt csakis a halál teheti jóvá és csakis a ti örök kárhozatotok szolgáltathat elégtételt az isteni
igazságosságnak! Beszéljetek tehát ti már előre megátkozottak!"
17. A két férfiú így szól: "Hallgassatok meg türelemmel! Bennünket Isten küldött ide, hogy
titeket megszabadítsunk nagy balgaságaitokból! Mivel azonban csak haragot és
bosszúszomjat látunk bennetek, még korántsem vagytok érettek ekkora kegyelemre és még
nagyon sokáig kell várnotok, amíg erre érdemesekké válhattok. Nem hallottátok-e - aki
másokat megítél s megátkoz - az maga is meg lesz ítélve s el lesz átkozva! Mi azonban nem
akarunk rosszat rosszal viszonozni veletek szemben, térjetek tehát észre, s engedjetek
bennünket békében távozni, másként rosszul jártok!"
18. A nővérek erre felbőszülve támadják meg tőreikkel a két férfit - ezek azonban hirtelen
eltűnnek, s a nővérek egymást szurkálják tőreikkel esztelen dühükben."

73. Fejezet MÁRTON MEGJEGYZÉSEI ÉS BOREM BÖLCS INTELMEI AZ

ÖRÖK SZERETET ÚTJAIRÓL - AZ ÉGŐ JÉZUS SZÍVE NŐVÉREK

Márton püspök e jelenet láttára: "Nézd csak testvérem, ezeket a buta nőket! Esztelen
haragjukban már egymást szabdalják tőreikkel! Na ez aztán szép kis jelenet Ha így folytatják,
nem sok marad meg belőlük, s a mi közbelépésünkre sem lesz szükség. Rendben is van, mert
az efféle hitványoknem jelenthetnek veszteséget a menny számára!
2.Bocsáss meg kedves testvérem, ha szinte kárörvendőnek mutatkozom, de itt igazánnem
tehetek róla! Mert lásd mindenféle lényt könnyebben elviselek, mint éppen az ostoba s
egyben gonosz nőket! Különösen elviselhetetlenek az olyanok, mint ezek, kik
gyűlölségükben dühükben önmagukat teszik tönkre! Nem kívánok ugyan nekik semmi
rosszat, de egy kis pokol a legkevésbé sem árthatna ezeknek a valódi bestiáknak! Persze nem
az örökkévalóság tartamára - hanem csak egy olyan római katolikus tisztítótűzre gondolok!"
3. Mondja Borem: "testvérem ne buzgólkodj annyira, űzd ki szívedből a bosszú, a fenyítés
gondolatát, csak azt lássad, amit az Úr cselekszik itt, akkor majd megismered azt az egyedüli
utat-módot, amelyen a nagyon elsötétedett lényeket újra a világoshoz lehet elvezetni! Mert
lásd, ha az Úr is úgy gondolkodna - mint te, akkor az ilyen szegény lelkeknek ugyancsak
kevés reményük lehetne az örök életre! De éppen itt láthatod, hogy az Úr még a legeslegjobb
embereknél-angyaloknál is jóságosabb!
4. Mondom neked, nagyon különösek ám az Úrnak útjai - számuk a végtelenségbe vész - és
minden út, amelyet Isten minden egyes emberrel szemben követ - egészen új, még a
legmélységesebb értelmű arkangyal számára is megérthetetlen szentséges csoda!
5. Ha mindeme jelenségeket ebből a szempontból figyeled, akkor ezentúl sem bosszantó sem
nevetséges dolgot nem találsz! Végül is meggyőződsz arról, mily szeretetteljes bölcsességgel
képes az Úr mindent a szentséges cél felé vezetni és hogy gyakran a legjelentéktelenebbnek
látszó eszközök révén éri el a legmagasztosabb célt - és hogy akkor - midőn egy lényen segít -
egyszersmind számtalan lénynek is segít!
6. Ó testvérem, csak lassanként fogod megismerni, mily végtelen magasztos, sőt szentséges
itt minden jelenség - még egy kis féreg léte is, amelyet a földön egy falevélen láttál!
7. Örvendj tehát mindannak - amit itt láthatsz, mert mindezt a mi szentséges Atyánk
legszentségesebb szeretete műveli! Azt hiszed talán, hogy a pokol az ő leírhatatlan
rémségeivel az Úr örök akaratának, bosszújának alapján létesült! Ó semmiképpen sem! Azt
mondom neked - az Úr még a pokolban is csupa szeretet! Mert az örök szeretet nem ismeri a
haragot, a bosszút, hanem amilyen ő Maga, olyanok az Ő intézményei is mindörökre!
8. Ebből a szempontból figyeld ezentúl kedves testvérem ezeket a jelenségeket, s akkor
csakhamar más ruhád is lesz azaz a mi szentséges Atyánk szívének szeretetéből
bölcsességéből keletkezett lelki ruha! Ettől azután örökkévalóságon át sem foszt meg senki és
majd csak ebben a ruhában látod meg az összes jelenségeket és dolgokat igazi
világosságukban és csak akkor tudod őket alapjukban megítélni.
9. Most azonban nézd csak, mi történik tovább! De most már más nézettel és felfogással nézd
mindezt, akkor hasznodra is válik. Hisz mindezt főleg miattad engedi az Úr megtörténni,
hogy minél előbb eljuthass szellemed igazi újjászületéséhez és lelked mennyein át
megszerezhessed.
10. Ezért nagyon figyeljmindarra - amit látsz s felbecsülhetetlen hasznot is fogsz
húznimindenből!”
12. Márton püspök erre tovább nézi a Jézus Szíve nővérek fejét és azt látja, hogy a két utolsó
nővér még egymásba döfi a tőrt, mire mindketten élettelenül rogynak össze. E jelenet után igy
szól: "Hála Istennek - már elbántak egymással! Az Úr legyen kegyelmes velük Igazán több
mint csodálatos, hogy e lényeknek - mint az előbb mondottad - még ez is üdvösségére
szolgál! Most már nagyon kíváncsi vagyok, mi fog ezután történni ezekkel az amazonokkal?
Úgy hevernek itt, mintha valóban meghaltak volna!
13. Aha - most újabb jelenség következik. A nővérek ugyan még mindig mozdulatlanul
fekszenek a földön, de gőzölögni kezdenek, s mindegyikből olyan füst száll fel, mint egy
pékműhely kéményéből. Szikrákat is látok itt-ott! A dolog nagyon komoly kezd lenni!
Kedvestestvérem, ha ez már nem maga a pokol, akkor nem tudom mi legyen az én nevem!
13. Lám, lám, most már lángok csapnak fel. Olyan ez most, mint egy igazi eretnekégetés!
Szegények már égnek is! De emellett semmi, senki sem mozdul, csak füst, a szikrák s a
lángok láthatók!
14. A lángok mind hevesebbek, s a nővérek már egészen izzó tüzesek. Jó is, hogy már halva
vannak és nem éreznek semmit! Valóban csodálatos egy látvány, mert amint észreveszem, a
lángok mégsem emésztenek meg semmit sem. Mondd csak kedves barátom, miként kell ezt a
jelenséget érteni?"
15. Mondja Borem: "Csakis jónak! Mert ami az Úrtól indul ki, az csupán jó lehet! Figyelj
csak tovább, s csakhamar meglátod, hogy teljesen igazam van, s hogy a tiszta igazságot
mondottam!"

74. Fejezet MÁRTON KÉTSÉGEKKEL TELJES BIRÁLATA A GONOSZ

LÉNYEKRŐL, BOREM OKTATÁSA AZ ISTENI ÉLETMÓD RENDJÉRŐL -
AZ ERJEDŐ MUSTRÓL SZÓLÓ HASONLAT

"Igen, nagyon is igazad van - feleli Márton püspök - és a legteljesebb igazságot mondod. De
azt akarva - nem akarva be kell ismerned, hogy bűnösök sőt maguk az ördögök is ugyanúgy
Isten teremtményei, mint mi, s így ők is Istentől származnak. De ugyan ki tartja a bűnösöket
és az ördögöket azért jónak - mivel Istentől valók?
2.Én ezt úgy értelmezem - hogy Isten az Ő számtalan teremtménye között szabad lényeket is
alkotott. Velük is tudatta az Ő megváltoztathatatlan rendjét és az utakat is, amelyeken e
rendje szerint haladniuk kell. Mivel azonban szabad lények - hátat is fordíthatnak a már
megismert isteni rendnek, s ezzel ellentétesen is cselekedhetnek. Ha pedig ezt teszik - akkor
kérdezem:
3. Ha csakis az isteni Jóval ellentétben lehet a gonoszat elképzelni, akkor csakis a megismert
isteni rend elleni cselekedet nevezhető gonosznak! Ha pedig ez is jó cselekmény - akkor azt
szeretném tudni, mi hát a gonosz dolog? Mert valamelyes gonosznak mégis csak kell léteznie,
másként a pokol csupán üres fogalom lenne az emberi szellemre nézve.
4. Ha pedig a pokol igazi valóság és ha az nevezhető igazán gonosznak, ami a
megváltoztathatatlan isteni renddel ellentétben van akkor ezek a nővérek gonoszak és oly
érettek a pokol számára, mint a földön a szőlő november hónapban!
5. A bűn és a bűnösök - mint az ördög tanítványai tehát gonoszak és jutalmuk – magának az
Úrnak kijelentése szerint a pokol, azaz minden gonosznak gyűjtőhelye. E nővéreket illető
jelenségekből kitűnt hogy csupa gonoszság van bennük, egymást fúriaként gyilkolták le, s
most égnek! Barátom, mond hát, nem ez a pokoligazi arculata?”
6. Mondja Barem: "Ó barátom, te még mindig úgy beszélsz, mint egy rövidlátó földi vándor
az ő hústestének börtönéből! Persze, hogy bűn és gonosz dolog a szabad lény részéről a
megismert isteni rend elleni cselekedet! De vajon meg tudod-e vonni a határt ugyanazon
embernek tulajdonképpeni szabad és ítélet alatti lényisége között?
7. Vajon tudod-e, hol kezdődik a hústestben a lélek és hol kezdődik a lélekben a szellem?
Vajon tudod-e hol szűnnek meg az emberben az ítélet alatti cselekmények és hol kezdődnek a
szabad akarat cselekményei? Tudod-e miként és mennyire nyúlik bele a szabad, szellemi a
természetszerűbe és megítéltbe?
8. Midőn a must a hordóba lesz töltve - ott erjedni kezd, kavarog forr a hordóban, s ha a
dugólyukhoz hajolsz, kábító szagot érzel Tudod-e miért erjedt a must? Látod - nem tudod!
Midőn aztán a must kiforrott tiszta, jó bor lett belőle. Tudod-e, miként lett a mustból tiszta
bor?
9. Mihelyt egy fügefa - vagy más fa elvirágzott - már láthatod a gyümölcsöt. Ha ekkor
megízlelted, savanyúnak, fanyarnak - tehát ízlésed szerint - rossz és gonosznak találtad, de
milyennek találtad akkor, midőn a gyümölcs már megérett? Lásd, ekkor már megfelelt
ízlésednek, s bizonyára nem volt már rossz!
10. A tél az érzék számára bizonyára bűn, mert ellentétben áll a melegvérű és meleget
kedvelő emberek és állatok rendjével. De ha nem lenne, miként állana akkor a dolog a föld
termő talajával és az ember fizikai erejével? Mondom neked, az egész végtelenségben
állandóan két pólust találsz s ezek mindegyike az isteni rend szerint való, bár annyira
ellentétesek egymással - mint a nappal és az éjszaka, s az igen és nem. Mondd csak, vajon
melyik a rossz ezek közül? Nem látod-e, hogy az Úr mindent vezet és irányít éspedig minden
dolgot a maga útján. melyik út lehetne tehát rossz?
11. Lásd azt csak az Úr tudja, meddig terjedhet egy lény szabadsága. Ennek határain belül
minden lény azt teheti, amit akar, szabadságának gyakorlása végett - de ezen a határon túl
egyetlen lény sem képes cselekedni.
12. Egy vízcseppben gyakran számtalan ázalag él és mozog szabadon. De vajon képesek-e
ezek ezen a vízcseppen kívül is szabadságukban élni?
13. Így az emberek is alááshatják a földön az erkölcsi rendet háborúk és egyéb gonoszságok
által - de mondd csak, meggátolhatják-e ezzel a nappal és az éjszak váltakozását, képesek a
szelet, az esőt megakadályozni vagy a tengert kimeregetni?
14. Látod, ha Isten nagy rendjéről akarsz beszélni, akkor a te hatásköröd szűkös határain túl
kellene ellátnod!
15. Ami a cseppben nincsen meg - az bizonyára megvan a tengerben, amelyet a
legmérgezőbb csepp sem képes megmérgezni! ami a föld pályáján nem található - az
megtalálható a nap megmérhetetlenül nagy pályáján, de akinek ez még kicsiny - annak ott van
a központi
napok pályájának végtelen messzesége és mélysége!
16. Ha egy szám nem foglaltatik teljesen benne egy másik számban, akkor már nem is létezik
olyan szám, amelyben az a szám arányosan benne foglaltatik? Vagy ha a zenében egy
meghatározott hangnemben egy idegen hangnemből való hang nemillik bele, akkor azt hiszed
egészen száműzni kell azt a hangot a zenéből?!
17. Lásd, Isten a földön minden ember számára bizonyos rendet jelölt ki, melyen haladnia
kell - de minden egyebet is megadott neki.Ő tudja a legjobban, miként vezessen valakit az
egykori nagy cél eléréséhez. Ezért meg is parancsolta, hogy senkit ne ítéljünk meg, ahogyan
Mihálynak, a menny legnagyobb angyalának sem volt szabad a sátánt megítélnie, midőn
Mózes holttestéért viaskodott vele!
18. Ha tehát Isten bölcs és igazi gyermekei akarunk lenni, akkor csak azt nézzük, amit az Úr
cselekszik.Minden saját ítéletünknek meg kell szűnni. Mert mi csakis saját körünkön belül
mozoghatunk szabadon Isten rendjének végtelen örök útjaihoz azonban semmi közünk, s
ezért is van megírva - mindenki csak a saját ajtaja előtt seperjen s ne szomszédja ajtaja előtt!
19. Tartsd ezt jól szem előtt, s azután figyeld a jelenséget tovább és én remélem Istennel az
Úrral, most már egészen más világításban látod és ítéled meg a dolgokat - mint eddig! Az Úr
adjon neked mielőbb helyes akaratot és belátást! Most figyelj, mert egészen más jelenséget
fogsz látni!

75. Fejezet MÁRTON TOVÁBBI MEGFIGYELÉSEI A JÉZUS SZÍVE

NŐVÉREK POKOLI LELKI ÁLLAPOTÁT ILLETŐLEG - BOREM TALÁLÓ
MAGYARÁZATAI

Márton püspök erre egy ideig némán figyel tovább, azután pedig így szól: Kedves barátom,
igazad van, most már belátom - az úr rendje egészen más, mint ahogyan én azelőtt
elképzeltem magamnak. Igen, nagyon is igaz amit a nagy apostol és látnok, Dávid és Pál
mond: "Kifürkészhetetlenek az Úr útjai és megérthetetlenek az Ő rendelkezései!"
2. De emellett kifürkészhetetlen és megérthetetlen az is, miért maradok én oly sokáig ostoba,
mialatt te aránylag csekély szellemi eszközök révén rövid idő alatt az Úr valóban bölcs
angyalává váltál?
3. Legyen minden - ahogyan akar, én azonban most már erősen érzem magamban, hogy az Úr
Jézus egyetlen szükségletemmé lett, s ez az érzés nagyon boldoggá és vidámmá tesz! Egyébre
az egész örökkévalóságon át sincsen szükségem! Mondom neked kedves barátom és
testvérem nekem elegendő az, ha csak az Úr az enyém - minden mással semmit vagy nagyon
keveset törődök!
4. Úgy vélem tehát - miután az Úr ezekkel a mi, jelenleg mozdulatlan társnőinkkel úgyis csak
a legjobbat cselekszi, s mi ebből sem el nem vehetünk, sem hozzá nem tehetünk - nem is
érdemes e jelenségeket tovább figyelni, mert legalább is részemről kevés kellemes dolgot és
nagyon kevés olyasmit találok benne - ami a szellem számára felemelő lenne! Ezek a nővérek
most újra feléledtek és izzóvá válva rohannak fel és alá a kertben, mintha igazi fúriák vagy
ördögök lennének. De mit használ nekem ez a borzalmas látvány, ha nem tudom megérteni és
valaha is aligha értem meg!
5. Ha tőlem függne, milliószor inkább kimennék a szép kertbe s ott dolgozgatnék, ahelyett,
hogy tovább nézzem ezeket a rendkívül unalmas jeleneteket!"
6. Mondja Borem: "Halljad kedves testvérem - ami az Úr előtt helyes, az nekünk is helyes
legyen. Mert lásd, bennünket is vezet az Úr és Ő tudja a legjobban, miért jelölte ki nekünk
éppen ezt az utat.
7. Figyeld csak meg - amit itt meg kell figyelni! A magyarázat miatt ne aggódj, azt majd
megkapod a kellő időben és pedig a legtisztább világosságban!
8. Amit látsz, mondd el rögtön nekem és én megadom a szükséges felvilágosítást - mint eddig
is! Tégy tehát az Úr nevében úgy, ahogyan tanácsoltam!'
9. "Igen, igen - feleli Márton püspök - igazad van, az Úr bennünket is vezet, persze akkor
mindent gondosan úgy kell követni, ahogyan Ő akarja. Ezért tehát figyelmesen szemlélem
tovább ezt a komédiát, csak engedd meg, hogy emellett a magam módján beszélhessek."
10. Mondja Borem: "Beszélj, ahogyan akarsz, egyebet nem mondhatok! De tartózkodja
megítéléstől - mert az egyedül az Urat illeti meg!" Márton püspök erre megnyugodva figyeli
tovább a Jézus Szíve nővérek fejét és így szól: "Ó jaj, jaj, testvérem, most már csakugyan
nagyon gonosznak látszik a dolog! A nővérek teljesen mezítelenek és húsuk szinte izzó, mint
az olvadó érc és annál izzóbbá válik, minél inkább rohannak fel s alá! Nem mondhatnám
ugyan, hogy jó húsban vannak ezek a szalamandrák - de legalább meglehetős emberi külsejük
van. Testük még elég rendes, sőt némelyiknek még keble is van, de arcuk rettentően el van
torzulva! Csak a majmoknál láttam a földön ezekéhez hasonlóarcokat! Arcuk bizony
félelmetesen vad és rettentően csúnya!
11. Az Istenért, kérlek nézd csak ezt - aki a legközelebb van hozzánk! Ó Uram, ez az arc!
Orra majdnem a hasáig lóg le, fülei az elefánt fülekhez hasonlítanak, szája pedig nem emberi
szájhoz, hanem inkább egy vén tehén alfeléhez hasonlít. Nyaka telve van golyvás
kinövésekkel, szemei olyanokmint egy kutya végbélnyílása, hajszálai pedig kígyókhoz
hasonlítanak! Na hát ez bizony átkozottul csúnya! És különös, teste egészen rendes, de feje -
olyan, hogy rútabbat el sem tudok képzelni!
12. De nézd csak, most egy másik jön közelebb! Ennek is rémítő a kinézése! Feje olyan mint
egy óriás kígyóé és csupán a hosszú szamárfülek enyhítik kissé annak borzalmasságát. Ezek a
merev nézésű rettentő szemek és ez a kígyó nyelv, melyet folyton öltöget! Emellett szájából
folyton sötétbarnás pára száll föl! Ah, kedves barátom ez már mégis csak sok! Teste ennek is
egészen rendes, sőt eléggé teltnek is mondható de feje az borzalmas! Az istenért, micsoda
mértéktelen és céltalan rútság ez!
13. Ejnye, ejnye, most meg őrült módon száguldoznak össze-vissza akárcsak a tyúkok ha
kányát látnak! Vajon mit jelenthet ez?" Mondja Borem: "Semmi különöset! Izzásuk,
szenvedélyes haragjuk és rendükért való buzgóságuk következménye. Tevékenységük fel alá
rohanásukban Nyilvánul meg. Testük jó állapota - tiszta életmódjuk következménye, fejük
pedig ostobaságuk folytán oly különös formájú. Ha idővel jobban megismerik önmaguk a -
fejük is jobb külsejű lesz. Mindaddig azonban, míg téveszméikben megmaradnak, fejük sem
változik meg!
14. Most egyelőre már tudod e jelenségek megfelelő okait. Figyelj csak tovább, mert amit
eddig láttál - az csak bevezetés volt, s a tulajdonképpen dráma csak ezután kezdődik!"
15. "Alázatos szolgája - feleli Márton püspök - na ez azután szép história lesz! Ha csak most
kezdődik a tulajdonképpeni dráma - akkor igazán kíváncsi vagyok – mi fog most
következni!"

76. Fejezet A JÉZUS SZÍVE NŐVÉREK SZÍVTELEN ELJÁRÁSA A

KOLOSTORBA BEBOCSÁTTATÁST KÉRŐ SZELLEMEKKEL SZEMBEN - A
KÉT FEHÉRRUHÁSFÉRFIÚ KÖZBELÉPÉSE

/Márton püspök/ "most azt látom, hogy e magukat Jézus Szíve nővéreknek nevező borzalmas
alakok /milyen kár azért a gyönyörű névért/ a kolostorba vonulnak vissza éspedig sietve.
Vajon mit szimatolnak ott? Aha - látom már, a kolostoron kívül több nagyon szomorú arcú
idősebb férfi és nő álldogál - vajon kik ezek s mit akarnak?"
2. Mondja Borem: "Ezek néhány Jézus Szíve nővérnek a szülei! Segítségért jöttek hozzájuk,
miután sok kérés-keresés után megtudták, hogy megboldogult leányaik ebben a mennyei
kolostorban tartózkodnak és folyton üdvösségükért könyörögnek!"
3. "Ó akkor ugyan jó helyen kopogtatnak - feleli Márton püspök már előre sajnálom ezeket a
derék, de emellett ostoba szülőket!
Valóban, egy - öreg ember már be is csönget a kapun - de senki sem jön azt felnyitni! Újra
csenget, de megint nem jelentkezik senki. Most harmadszor és erősebben csenget - de Újra
hiába!
4. Erre valamennyien újra könyörögni, imádkozni kezdenek, s úgy siránkoznak, hogy az
ember szíve igazán megeshet rajtuk. Utána ismét hangosan imádkoznak, de egyetlen
szalamandra sem mutatkozik!
5. Most hangosan zokogva mondják: "Ó kedves szentséges leányaink, tekintsetek le kegyesen
mennyei trónotokról a ti szegény földi szüleitekre és fogadjatok be minket legrosszabb
cselédeitek gyanánt! Ó hallgassatok meg bennünket ti szent szüzek, ti Isten menyasszonyai!"
6. Nahát testvérem ez már mégis csak sok! Ily ostobáknak már mégsem tartottam volna az
embereket - azaz a római katolikus embereket! Én is püspök voltam és helyeseltem is az
emberek egynémely ostobaságát, de ilyesmit mégsem türtem volna meg
egyházmegyémben!Ezeket a szerencsétlen embereket vagy szellemeket vagy nem is tudom
micsodák, igazán teljes szívemből sajnálom!
7. Kíváncsi vagyok mi történik most! Még senki sem mutatkozott ezek közül az imádandó
nők közül! Azt hiszem, ezek már tudják milyen a külsejük, s most rettentően szégyenkeznek
szüleik előtt ilyen külsővel mutatkozni! Ezért hagyják őket addig könyörögni-imádkozni,míg
csak nyelvük tövéig le nem kapott és nem mutatkoznak! Hallgasd csak mily rettentően
jajgatnak-siránkoznak ezek a szegény emberek!
8. Ohó - hát ez vajon miféle jelenség? A kolostor ablakaiból villámlik és mennydörög - de
csak gyengén s ez úgy látszik csak afféle színházi égiháború, bár a villámok igaziaknak
tűnnek fel!
9. De hallgasd csak - szavakat hallok a mennydörgésből kialakulni. Igen ezt hallom: "Vissza,
ti átkozottak Istennek e szent helyéről, másként rögtön a pokol nyel el benneteket, miért
bűnös lábaitokkal tapossátok ezt a helyet! Távozzatok örökre a mi szentséges
közelségünkből!
10. Ah, miféle cudarság ez! Mivel ők maguk már majdnem egészen azördögéi és
szégyenkeznek náluknál ezerszerte jobb szüleik előtt, ily gyalázatos módon ijesztik el őket, és
e szerencsétlenek keserves sírás-rívás közepette távoznak!
11. Halljad testvérem, ez a dráma igazán pokoli módon kezdődik! Na, kíváncsi vagyok a
továbbiakra! A szegény szülők a kolostortól nem messze egy gyümölcsökkel megrakott fa
alatt telepedtek le s arccal a kolostor felé fordulnak. Úgy látszik még mindig vigaszt remélnek
a kolostortól, másként ez az alávaló tüntetés már elegendő bizonyság lenne nekik arra, hogy
onnan legfeljebb még gyalázatosabb dolgokat várhatnak!
12. Szeretném látni, mit csinálnak a mi hölgyeink? Még mindig villámlik és mennydörög - de
már nagyon gyengén. Az öregek a fa alatt közben észreveszik a sok gyümölcsöt, utána
nyúlnak, letörik és enni kezdik Úgy látszik nagyon ízlik nekik, mert most még több
gyümölcsöt szednek le s azoknak is adnak belőle, akik nem mertek eddig a gyümölcshöz
nyúlni!
13. Most egy szócső féle nyúlik ki a kolostor egyik ablakán s egyenesen a fa irányába, hol az
öregek megpihentek, hogy a kolostor mennyei látványában gyönyörködjenek. Vajon mi kerül
elő ebből aszócsőből talán Pandora szelencéje?
14. Ejnye, ejnye, nézd csak, egy sereg bagoly repül ki belőle egyenesen a fa irányába, hol az
öregek megpihentek. A fa körül keringve lecsapnak reájuk, nagy rémületet keltve! Most
lángnyelvek és rettenetes fenyegetéseket tartalmazó szavak éspedig tüzes kígyók alakjában
röppennek ki a szócsőből, mire az öregek talpra ugorva nagy sietve menekülnek, a baglyok
pedig üldözik őket.
15. Most egy folyamhoz érnek a menekülők, hol két fehérruhás férfiú áll - ugyanazok, kiket a
kedves hölgyek az előbb le akartak szúrni tőreikkel. Magukhoz intik a menekülő öregeket, a
baglyok pedig e férfiak láttán rögtön visszafordulnak a kolostor felé és eltűnnek a szócsőben,
ugyanígy visszatérnek a kolostorhoz a tüzes kígyók alakjában jelentkező szavak.
16. A két férfiú maga köré gyűjti az öregeket és visszaindulnak a kolostor felé. Na a dolog
kezd kifejlődni, most már szeretném tudni mi lesz ezután?"
17. Mondja Borem: "Kedves testvérem óvd meg szívedet a túlságos kíváncsiságtól, mert e
mögött titkon káröröm is lappang! Ezért itt csak bölcs szemlélő légy szellemed javára, s
hagyd el a kíváncsiságot! Most különben is a legnagyobb fokú józanságra van szükségünk,
mivel itt már pokoli elemek is belekeverednek a dologba! Figyelj tehát tovább -
kíváncsiskodás nélkül - s mondd el híven, mit látsz!

77. Fejezet A KÉT FEHÉR FÉRFIÚ HARSONA SZÓZATA S A KOLOSTOR

ÖSSZEOMLÁSA - A JÉZUS SZÍVE NŐVÉREK MINT ÓRIÁSI BÉKÁK - AZ
EGYIK FÉRFIÚ FELVIÁGOSITÓ SZAVAI A JÉZUS SZÍVE NŐVÉREK
AGGODALMASKODÓ SZÜLEIHEZ

Márton püspök erre tovább nézi a Jézus Szíve nővér fejét s azután így szól: Igen, igen, így
van ez rendben - a két fehérruhás férfiú az öregek kíséretében most újra a kolostor felé indul.
Minél közelebb jönnek - annál sűrűbben villámlik annak ablakaiból, és némi gyenge
mennydörgés is hallatszik.
2. A társaság már a kolostorhoz érkezett, s az egyik fehér férfiú az ajtóhoz lépve azt
villámgyorsan felnyitja. Erre mindnyájan behatolnak a kertbe, s ismét a kolostor közelébe
mennek. A két férfiú itt a csoport élére áll s egy hosszú harsona kürtöt húz elő ruhája aló.
Szájukhoz illesztik ezt a hangszert és erősen megszólaltatják. Ó ez aztán fenséges és amellett
hatalmas erejű hang!
3. De nézd csak mi történik! A kolostor épülete romba dől - akárcsak Jerikó falai és a mi
hölgyeink hangosan panaszkodva-átkozódva másznak elő a romok alól, mint a férgek a
mocsárból, alakjuk pedig olyan mint a Hátsó-egyiptombeli óriási békáké, csupán fejük
hasonlít az óriáskígyó fejéhez és testük hátsó részén skorpiófarkuk van. Ó, most már igazan
kétségbeejtő ez a dolog!
4. Az öregeknek égnek mered a hajuk erre a látványra -különleges békák pedig beszéd helyett
kuruttyolni kezdenek - ennek azonban úgy látszik sem értelme sem hatása sincsen. A két
férfiú megfenyegeti a békákat és maguk előtt űzik őket északi irányban. Az öregek pedig
csodálkozva követik őket.
5. A kolostor helyén most egy undorító pocsolya van. Ejnye testvérem ez bizony nagyon sivár
most, úgy hogy már magam is mindinkább jobban kezdek aggódni! Csodálatos emellett, hogy
ezeket az északi irányban tovahaladó békákat és üldözőiket még mindig jól látom, pedig már
nagyon is nagy térség választ el tőlük!"
6. Mondja Borem: "Térbeli távolság nem zavarja a szellem látását, mert a szellem az idő és
térség felett áll! A különböző nemű lelki állapot azonban szellemi eltávolodást okozhat,
megzavarja, sőt teljesen lehetetlenné is teszi a szellemi látást.
7. Ha e békák menekülésénél a két fehérruhás férfiú nem lenne ott - akkor nem is láthatnál
semmit, mert ezeknek a békáknak a lelkiállapota nagyon is különbözik a mienkétől. Mivel
azonban e két férfiú lelkiállapota teljesen azonos a mienkével, bármilyen messze lehetnek,
mégis mindig egyformán jól látjuk őket!
8. A poklot is láthatnánk ugyan közvetlen közelből, de nem a kedélyállapot azonossága,
hanem az Úr csodás közvetítése révén, s ezt majd később fogod megismerni. Most már tudod
tehát ennek a joggal csodálatosnak látszó jelenségnek okát, de teljes világossággal majd a
következményekben látod ezt be. Figyeld csak tovább a jelenetet, mert ebből sokat
tanulhatsz!"
9. Márton püspök erre tovább figyel és látja, amint a békák az esthomályban egy nagy tenger
partjához érnek s ott megállanak. Kétségbeesetten kuruttyolnak s vonakodnak a vízbe ugrani.
A két férfiú nem is kényszeríti erre őket, hanem szabad választást enged nekik.
10. "Nézd csak ezeket az undok békákat - mondja Márton püspök - még saját elemeiktől, a
viztől is húzódoznak, pedig úgy látszik, mégis odavalók! Úgy sejtem azért vonakodnak, mert
mégiscsak van bennük valami jobb is, ami nem egyezik ezzel az elemmel, s emiatt akarnak a
szárazföldön maradni!"
11. Mondja Borem: "Így is van, de figyelj csak tovább, mert csak ezután fejlődik ki az első
jelenet!"
12. Márton most újra nagy figyelemmel szemléli tovább az eseményeket s így szól: "Ah, nézd
csak, ez igazán bámulatos dolog! Ezek a békák úgy felfújták magukat a tengerparton, hogy
borzalmas reájuk is nézni. Akkorák már mint egy elefánt, s még folyton nagyobbodnak,
mintha csak fújtatóval fújnák fel őket. Ó, ómost már akkorák, mint egy kisebb hegy!
13. Ahá, úgy látszik a két férfiút és az öregeket akarják megtámadni a két férfiú egy lépést
sem hátrál, bár az öregek már repülni szeretnének onnan!
14. De hallgasd csak, az egyik férfiú csendet parancsol és így szól az öregekhez: "Ne féljetek
ezektől a felfuvalkodottaktól Ti csupán bűnösségük folytan ijesztő külsejük miatt rettentek
meg tőlük - pedig bensejükben gyengébbek egy légynél is! Egy leheletünkkel elfújhatnánk
őket - akiket ti az előbb mint üdvözülteket szinte imádtatok. Mi azonban nem vagyunk olyan
irgalmatlanok, mint ők voltak veletek és velünk állítólagos isteni menyasszony létükre, bár mi
igazi protestánsok vagyunk és a leghatározottabban tiltakozunk minden olyasmi ellen - ami
csak legkevésbé sem az Úrtól ered!
15. Ha azonban még kézzel foghatóbb módon meg akarjátok tudni, kik ezek a felfuvalkodott
békák - akkor vegyétek tudomásul - ezek a ti leányaitok, kiket a ti ostobaságtok hajtott és
szinte kárhoztatott vagyonukkal együtt ezeknek a Jézus Szíve nővéreknek kolostorába! Nos,
miként tetszenek nektek ebben a mennyei ruhájukban?"
16. Az öregek összecsapják kezüket fejük felett, hajukat tépik és így kiabálnak: "Az Istenért!
Jézus, Mária, József segítsetek! Hogyan lehetséges ez? Hiszen oly tiszta életet éltek! Hiszen
egyebet sem tettek mint amit szigorú rendi szabályaik előírtak és amit gyóntató atyjuk rendelt
el és most mégis ilyen borzalmas állapotban találjuk itt őket? Ó Jézus, Mária, József - mi lett
belőlük?!"
17. Az egyik férfi így szól: "Nyugodjatok meg és ne aggodalmaskodjatok e csekélységek
miatt. Bennünket azért küldött ki az Úr, hogy az Ő legszentségesebb Nevében megkeressük
és visszaszerezzük, ami elveszett, s így ezeket a békákat is majd helyre hozzuk! Hogy
azonban ti is kigyógyuljatok balgaságaitokból, nektek is jelen kell a műveletnél lennetek és
türelemmel el kell viselnetek mindazt, ami reátok fog hárulni. Mindenekelőtt azonban
ébresszétek fel szereteteteket az egyedüli Isten, az Úr Jézus iránt, s akkor mindnyájatok útja
könnyű lesz!"
18. Az öregek erre siratni kezdik üdvözültnek vélt leányaikat, ezek azonban csak még inkább
felfújják magukat.

78. Fejezet EGY SÖTÉT JEZSUITA TÖRTÉNET - A LEÁNYA

TEKINTETÉBEN MEGCSALATOTT ATYA - A TÖRTÉNET SZELLEMI
MEGVILÁGITÁSA

Az egyik Jézus Szíve nővér már nagyon idősnek látszó atyja erre a két férfiú elé lépve
mondja: "Ó ti Isten hatalmas hírnökei - miként lehetséges az, hogy a leányom is e
szerencsétlenek között van? Amennyire ez előttem ismeretes, szigorúan és lelkiismeretesen a
rend szabályai szerint - így tehát az egyedül üdvözítő római katolikus egyház szellemében élt
- ennek szelleme pedig nyilván maga a szentlélek!
2. Ezen életmód és az egyház ígérete értelmében leányomnak azonnal a mennybe kellett
volna kerülnie, mivel szigorú életmódján kívül a pápától nem is egy, hanem egész tucat
bűnbocsánatot nyert, s ezáltal a tisztítótűz már teljesen el volt engedve neki! Mi történik tehát
itt, ha az ilyen élet sem ér semmit Isten előtt?!
3. Sőt azt is igaz lelkiismeretemre mondhatom mindnyájatoknak hogy leányom egy szigorúan
jámbor életű jezsuita álomlátása alapján lett Krisztus mennyasszonyává kiválasztva a menny
által. Ez a jámbor férfi a saját bevallása szerint a következőket álmodta:
4. Mária és József a legnagyobb mennyei pompa közepette megjelentek előtte és mondták:
"Halljad te angyalok legtisztább testvére, menj oda N. N.-hez - kinek egy kedves leánykája
van. Jézusnak annyira tetszésére szogál ez a leányka, hogy ezért menyasszonyául kívánja őt.
Menj tehát kérlelni a te Urad Istened nevében és szerezd meg neki ezt a mennyasszonyt,
másként nem lesz részed a mennyek országában!"
5. Erre felébredt, s gondolkozni kezdett. S miután már háromszor volt ugyanezen álma, ezt
bejelentette rendjének, rendje pedig Rómában jelentette ezt a rend generálisának. Nagy
csodálkozással vette azután a rend az értesítést, hogy a rend generálisa ugyanezt álmodta, s
midőn nem akart álmának hinni, negyedszer maga Mária jelent meg neki s ezt mondotta: "Ó
te Nyomorult, porban fetrengő féreg.Mivel nem hiszel, mindaddig súlyos betegség fog
gyötörni, amíg az a kedves leányka nem lesz fiam menyasszonya gyanánt a Jézus Szíve rend
kolostorában és bizonysásként éjfélkor 3 napon át Róma összes harangjai egy órán át
maguktól fognak megszólalni' "
6. Mindez csoda valósággá is vált, s a generális az egész rend számára titokban végzendő
imákat rendelt el és különösen megkérte azt a jezsuita atyát - ki leányomról álmodott - hogy
éjjel-nappal imádkozzon leányom kolostorba való lépéséért.
7. Én azonban nem akartam ebbe egykönnyen beleegyezni, mivel a világi életben előkelő
főnemes és nagyon gazdag voltam, leányom pedig nagyon szép, kedves szelíd teremtés volt
és a legelőnyösebb házasságra volt kilátása. Végül azonban engedtem a jámbor jezsuita atya
folytonos kérésének s mivel leányom is Krisztust választotta ki vőlegényének, felvette a
fátyolt és krisztus menyasszonya lett. Ó, milyen szerencsétlen menyasszony!
8. Mondjátok meg nekem szegény, szerencsétlen atyának ti Istennek hatalmas hírnökei:
Ugyan mit követhetett el az én lányom, hogy ő is e boldogtalan valódi ördögi alakok közé
került? Talán titkos bűnei vannak? Vagy talán merő képmutatásból cselekedett? Vagy talán
az egész római egyház is merő csalás? Ó, mondjátok meg, miért érte leányomat ez a
kimondhatatlan nagy szerencsétlenség?!"
9. A férfiak egyike így szól: "Baráton sohase olvastad te az Úr Evangéliumát?"
10. "Iskolás koromban igen, olvastam - feleli az öreg - de később aztán sohasem. Minden
vasár- és ünnepnap úgyis a templomban voltam és meghallgattam a misét és a prédikációt.
Ezen kívül nekünk beavatatlanoknak úgyis meg volt tiltva a biblia olvasása az egyház által s
azt hiszem, helyesen cselekedtem, ha mindenben engedelmeskedtem az egyháznak! "
11. A fehérruhás férfiú így felel: "Nos, ha te többre tartottad az egyházat Isten tiszta igéjénél -
akkor bizony az egyházat kell felelősségre vonnod, nem pedig bennünket, mert mi
protestánsok lévén sem hittünk a romai katolikus egyházban, hanem csakis abban, ami
Krisztus tanított! Az Úr Evangéliumában pedig semmi sincsen az egyedül üdvözítőkatolikus
egyházról, sem a pápáról a jezsuitákról a Jézus Szíve rendről, hanem egész egyszerűen ez van
benne: 'Szeresd Istent mindenekfelett, felebarátodat pedig mint önmagadat. Ebben benne
vannak az összes törvények s az összes próféták!
12. Lásd - az, aki csupán a jutalomért dolgozik, az nem méltó jutalomra - még kevésbé az
Úrra, ki így szól: "Aki apját, anyját, fivérét, nővérét jobban szereti, mint Engem - az nem
érdemel meg Engem! És ha mindent megtettetek, akkor ismerjétek be, hogy haszontalan
szolgák voltatok!"
13. Lásd, ezek Isten szavai. Kérdezd önmagadat, ismerted-e ezeket és megtartottad-e mennyei
büszkeségű leányoddal együtt valaha is ezeket?"
14. Feleli az öreg: "Ja - ha ezek valóban Isten szaval - minthogy azok is, különösen a szeretet
törvényére nézve, amiről a prédikációk alkalmával is hallottam, akkor mindinkább világosabb
előttem, miért is történt ez az én leányommal. Ily módon azonban csúnyán félre lett vezetve
és megérdemli az Úr elnézését és kegyes irgalmát! "
15. Az egyik fehérruhás férfi ismét megszólal: "Barátom, ha az Úr nem lenne jóságosabb,
mint amilyennek te és leányod Őt ismeritek, akkor már leányoddal együtt most a pokolban
lennél. Mivel azonban az Úr végtelenül jóságos és bölcs, azért a pokol helyett most csupán
látásotok annyira szükséges megjavítása megy végbe, s ezért vagytok most szinte egy
kegyelmi gyógyfürdőben egész lényiségtek gyógyítása céljából.
16. Tudd meg, annak a jezsuitának az álma egyszerűen koholmány a te szép és gazdag
leányodra vonatkozólag, s az Úr azért engedte meg, hogy így meg legyél tévesztve, mivel
leányodat csakis egy herceghez akartad nőül adni, s ebben a tekintetben még azért is
gonoszabb módon cselekedtél, mert a Krisztusi tanítás ellenére - amely szerint minden ember
egyenlő - gyalázatosan megtagadtad leányod kezét egy szegény, de becsületes férfiútól, sőt
merészségéért még meg is fenyítetted őt. Lásd, az ilyen eljárás a legkárhozatosabb Isten előtt!
17. Leányodért aztán nem is jött herceg, hanem egy alattomos jezsuita és leányoddal együtt
behálózott! Nos - vajon felelősségre vonhatod most az Urat, ki maga a legmagasabb fokú
szeretet, alázat és szelídség - azért, amiért a leányod most nem a mennyben, hanem ebben a
szomorú helyzetben van?!"
18. "Azután barátom - a te leányod gőgös és szívtelen volt alárendeltjeivel szemben, mert
mint közöttük a leggazdagabb, csakhamar főnökasszonya lett ennek az újdonsült rendnek.
Azonkívül valóságos szentnek tartotta magát nemcsak csodálatos elhivatása folytán - hanem
még inkább azért is, mert éjszakánként egy álcázott Úr Jézus testileg is megjelent nála, és ő
mindabban részesítette is ezt a látogatóját, amit ez az, úgynevezett mennyei fátyol letétele
után tőle kívánt. Erről persze csak annyit mondott el neked, hogy ez az ő Jézusa határozottan
megköveteli, hogy te egész vagyonodat a jezsuita rendnek hagyományozd - amit te vak
hitedben meg is cselekedtél!
19. Lásd, így áll te és leányod ügye, s így lesz ez még a földön élő feleségeddel is. Nos - mit
gondolsz - vajon elvárhatja-e az ember ilyen élet után a mennyországot, különösen pedig
akkor, midőn leányod csakhamar megtudta, ki volt az ő Jézusa?! Megérted-e ezt kedves
barátom?"
20. Az öreg és a többiek is vele együtt - nagyot néznek erre, Az öreg már átkozni akarj a
Rómát - a két fehérruhás férfiú azonban szigorúan megtiltja ezt nekik, mondván, az ítélet
egyedül csak az Urat illeti meg, az embernek pedig mindent meg kell bocsátania, ha egykor ő
is bocsánatra akar számítani. Ez megnyugtatja az öreget, s lám erre az egyik béka már
kisebbedni is kezd - bizonyára az illető Jézus Szíve nővér! Testvérem, most már úgy látszik
menni fog a dolog!"

79. Fejezet AZ ÖREG PANASZAI RÓMA ELLEN ÉS ISTEN ELNÉZÉSE

MIATT, HASONLATOK AZ ÚR TÜRELMÉRŐL

Az öreg ezután újra az egyik férfiúhoz fordul és így szól: "Mindazt belátom, amit most elém
tártál s mondtál, mert bizonyára úgy is van, s nem másként. De ha már úgy van, akkor azt is
szeretném tudni, miként engedheti meg az Úr, hogy Róma ezek után továbbra is fennálljon?
Hiszen Róma eszerint már nem az Úr egyháza, hanem a förtelem fészke!
2. Hol van akkor most Péter, a szikla, akin a pokol kapui nem vesznek erőt? Róma ezt állítja
magáról és a mindenkori pápa mint Krisztus állítólagos földi helyettese ül ezen a sziklán és
állandóana szent szellem befolyása alatt áll. Márpedig az ilyen állítás csakis a legnagyobb
förtelem lehet Isten előtt! Ó, mondd meg és magyarázd meg nekem miként tűrheti el ezt
Isten? Hiszen ezernyi módja lenne arra, hogy ezt a bajt megszüntesse!"
3. A kérdezett férfiú így felel: "Barátom - igaz, az Úr mindent megtehet - amit csak akar, de
vajon mit szólnál ahhoz az atyához, kinek 10-20 gyermeke közül néhányan makacsak,
engedetlenek lennének, s ő ezeket vagy hóhér által megöletné vagy saját kezével megfojtaná?
Hát nem azt mondaná minden ember: "Ez hallatlan dolog, ilyen ördögi apát még nem láttam!"
4. És vajon mit szólanál egy olyan uralkodóhoz, aki alattvalóit a törvények megszegése miatt
rögtön felnyársaltatná és megsüttetné? Nem azt mondanád-e - ó mily rettenetes egy zsarnok,
mily embertelen egy ördög?!
5. És lásd, az ilyen embertelenül szigorú apával joggal szembe is szállhatnának gyermekei és
az ilyen zsarnok alattvalói is joggal fellázadhatnának és megfojthatnák őt!
6. Ha pedig a mindenható Atya bánna ily módon gyermekeivel - minek minősítenéd és
neveznéd te az ilyen eljárást Isten részéről?
7. Hát nem kimondhatatlan nagy kegyetlenség lenne, ha a mindenható Isten úgy bánna el az ő
gyarló gyermekeivel, mint egykor Franciaországban történt ez meg az őrjöngő a franciákkal?
8. Lásd, az Úr nagyon jól tudja, hogy Róma csupán a névleges kereszténység gyalázatos
főfészke, valamint azt is tudta, hogy a házasságtörő nő általánosan ismert kéjnő, Magdolna is
parázna és a satuáriai nő a Jákob kútjánál is csupa érzékiség volt. De ahogyan az Úr ezzel a
három nővel szemben eljárt, ahogyan az elveszett fiút befogadta, éppen úgy jár el a
gyalázatos Rómával és éppen úgy befogadja ebből az egyből minden eltévelyedett, de
bűnbánó gyermekét, ha ez még annyira is egybe volt forrva azelőtt Rómával. Természetesen
bűnbánat és vezeklés nélkül mindaddig semmi sem történhet - amíg a vezeklő igazi
bűnbánatot nem érez.
9. Ami pedig Péter kőszikláját illeti s hogy azon a pokol kapuja erőt nem vehet - arra az Úr az
Ő legszentségesebb evangéliumának jó egynéhány versében rámutatott!
10. Az egyik szövegben ezt mondja: "Aki a Fiúban hisz és befogadja az Ő igéjét - az
megszerezte magának az örök életet! "Lásd, már ez is egy szikla!
11. Más helyen ezt mondja: "Az Én országom nem pompázatos külsőségekben nyilvánul
meg, hanem bensőleg nyilvánul meg bennetek! "Lásd, ez is Péter meggyőzhetetlen sziklája!
12. Ismét másutt: "Aki igémet hallja, befogadja és aszerint él, az Engemszeret. Aki pedig
Engem szeret, ahhoz eljövök és kinyilatkoztatom magamat neki!' Lásd, ez is a
meggyőzhetetlen Péter az ember szívében és ez az Úr igazi eleven egyháza mihelyt az élő hit,
így tehát a szeretet folytán az Úr bevonult abba!
13. Látod tehát hol található Péter s miként áll ez az ügy, ezért ezentúl ne is kérdezd tőlem a
világ üres és bárgyú dolgait, hanem mindenekelőtt magadban keresd Isten igazi országát és az
Ő szeretetteljes igazságosságát, minden egyebet majd magadtól megtalálsz.
14. Az öreg földig hajol az Úr hírnöke előtt s a többiek is így tesznek. A békák azonban még
mindig csak békák maradtak, csak úgy látszik, már nincsenek annyira felfúvódva. Az egyik
béka pedig nagyon kicsinyre zsugorodott össze, és a két férfiúhoz közeledik. Minél közelebb
jön, annál kisebb lesz! Úgy látom ez jó jel!
15. Egyébként a legnagyobb hálával az Úr iránt eltelve jelentem ki hogy ebből a jelenetből
eddig nagyon sokat okultam és bizonyára tízszer bölcsebb vagyok most, mint azelőtt! De ez a
jelenet mindinkább érdekesebb és csodálatosabb lesz!
16. A jezsuita igazán dicső módon szerepelt ebben az ügyben, azt mondhatom. Ahhoz már
igazán isteni türelem szükséges, hogy az efféle fickók ne részesüljenek még Sodoma és
Gomoránál is gonoszabb elbánásban! Nem is lenne jó, ha én most az Úr hatalmával
rendelkeznék, mert akkor átkozottul megjárnák ezek a világcsalók! De történjen csak minden
az Úr akarata szerint!"
 80. Fejezet A BÚZÁRÓL ÉS BOGÁNCSRÓL SZÓLÓ HASONLAT –
MÁRTON AZ ÚRIRÁNTISZERETET - A JÉZUS SZÍVE NŐVÉREK ÉRDEKES
JELENSÉGENEK FOLYTATÁSA

Mondja Borem: "Igen, így helyes, csakis az Úr legjóságosabb és legbölcsebb akarata szerint
történjen minden'. A bogáncs nyilvánvalóan rosszabb a búzánál, mert ez már olyan jó,
amilyennek lennie kell! És vizsgáld csak meg az egész föld búzafajtáit - csak kevés
különbséget fogsz közöttük találni - de ha a bogáncsfajtákat végigvizsgálod, legfelelül a
pompás ananászra bukkansz, azután a gyógyhatású aloéra és mellette a cukortartalmú afrikai
füge bogáncsra!
2. Mily esztelenség lenne tehát a bogáncsfajtákat mind száműzni, mikor a természet igazolja,
mennyire képesek ezek a nemesedésre! búza csak búza marad, a bogáncs azonban ananásszá
fejlődhet fel!
3. Egy Péter, Jakab, András stb. szintén ugyanaz maradt - aki kezdettől fogva volt - azaz
tiszta búza az Úr csűrjében. E búza között azonban egy vad és szúrós bogáncs is volt - Saul.
De lásd az Úr a föld legnemesebb gyümölcsévé, a pompás ananásszá nemesítette őt meg!
4. És lásd, amit az Úr azelőtt cselekedett azt még most is megcselekszi. Ezért mindenkor
szívünknek mélyébőlmondjuk csak, ó Atya, legyen meg a Te legszentségesebb akaratod!"
5. Márton püspök könnyekig meghatva feleli: "Igen, igen, kedves testvérem, örökkön-örökké
csak az Ő legszentségesebb akarata történjen meg! Ó, ha most itt lenne, úgy szívemre
szorítanám, hogy megsemmisülnék bele! Ó, Te jóságos Jézus Urunk, jöjj el mindkettőnkhöz!"
6. Mondja Borem: "Testvérem, csak most léptél végre a helyes útra, s csak most kezdted el
magadra venni Krisztust. Mondom neked, dicsőséges feloldozás felé haladsz! Csakhamar
megtudod majd mit jelent az, - "szem nem látta, egyetlen ember érzéke sem foghatja fel azt,
amit az Úr azok számára tartogat, kik őt szeretik!" Te pedig most felébresztetted szívedben az
Úr iránti szeretetet - s Előtte csakis ez számít! Figyeld csak meg, mi történik majd veled, ha
ebben a szeretetben megmaradsz s növekedsz! De most nézz a táblára s mondd el, mi van reá
írva!"
7. Márton püspök gyorsan a táblára tekint s ugyancsak megijed, midőn azt a napnál is
ragyogóbb fényességben látja és e szavakat olvassa le róla: "Testvérem, tarts ki még egy kis
ideig - azután majd nálad leszek!" Nagy örömmel és csodálkozással mondja erre:
8. "Ó, testvérem, olyan gyönyörteljes érzés tölt most el, amiről eddig a leghalványabb
sejtelmem sem volt! Mi lesz majd később, ha ez így megy továbbra is, mert érzem, hogy
szívemben mindinkább erősödik a szeretet az Úr Jézus iránt!
9. Sőt - azt mondom neked, én már annyira szerelmes vagyok mostaz Úr Jézusba, hogy azt
sem tudom mihez fogjak a nagy szeretettől. Igen, csupa szeretetből szinte meg tudnám enni!
10. Ó te legkedvesebb Jézusom, csak most látom be, mily végtelen jóságos és bölcs vagy Te!
Ez most már teljesen tiszta és világos előttem - azelőtt pedig csak olyan volt ez nálam mint
egy némileg világos álom!
11. Ó testvérem, mennyire örvendek, hogy az Úr mihamar eljön hozzánk és látható módon is
segíteni fogja ezeket a makacs vagy legalább is makacsnak látszó vendégeinket a helyes rend
útjára vezetni!"
12. Mondja Borem: "Igen, testvérem, ez rögtön meg is fog történni, mihelyt ezek a nők a
legdurvább anyagit kiküszöbölték önmagukból! Szedd össze tehát magadat, s figyeld tovább
a jelenetet, s mondd el híven, ami itt történik. mert ha eddig is érdekes és tanulságos volt -
továbbiak folyamán még százszorosabban az lesz!"
13. Márton püspök erre tovább néz a Jézus Szíve nővér fejébe és azt látja, hogy minden még
úgy van, mint az imént volt.
14. Az idős férfi azonban most újra a fehérruhás férfiakhoz fordul, mire Márton még
feszültebbfigyelemmel kíséri a jelenetet.
15. "Lám, - szólal meg Márton püspök - ez az öreg nem is oly ostoba Arra kéri a két hírnököt,
legalább az ő leányát szabadítsák meg hatalmuknál fogva ebből az utálatos helyzetből, hogy
aztán leánya oldalán ő is mindjárt a mennyekbe juthasson, mert itt már rettentően unalmas és
sivár a helyzete. Belátja ugyan, hogy a két férfiú helyesen és igazságosan cselekszik az Úr
akarata szerint, de rajta azért mégis rettentően sivár érzés és unalom vesz erőt s ettől
hamarosan meg szeretne menekülni.
16. Ez az öreg igazán nem ostoba - ahogyan mondani szokták - a saját zsebe számára! A két
fehér bölcs azonban - úgy látszik nincsen vele egy véleményen, mert nemet intenek s egyikük
így szól: "Barátom, türelem a legelső életszabály, a földön s ebben a szellemvilágban is!
Mindennek meg kell várni a kellő idejét. Ha szívetekben mindinkább feléled az Úr iránti
bizalom és szeretet, akkor hamarosan meg is szabadultok jelenlegi nyomorúságos
állapototokból!
17. Ami hatalmunk azonban ebben a tekintetben egy hajszálnyival sem segíthet benneteket
előre vagy hátra. Azt ugyanis meg kell tudnotok, hogy itt sem a vélt Istennek tetsző érdemek,
sem pedig Isten közvetlen vagy közvetett irgalma révén lehet a mennyekbe jutni, hanem
csakisaz Úr iránti bensőséges szeretet és az Úr Jézusnak abból eredő kegyelme folytán, ki
egyedüli Ura, Istene a mennynek és az egész világnak ami mind az Ő műve!
18. De jegyezzétek meg magatoknak - a mennyország csakis bennetek lehet, s ezt
magatoknak kell önmagatokban feltárni, ha be akartok odajutni. Mert az életnek szabadnak
kell lennie - hogy igazi élet legyen.Az ítélet alatti élet nem élet - hanem csupán halál!
19. Ha most hatalmunk révén megszabadítanánk benneteket, nem lennétek szabadok, hanem
ítélet alá kerülnétek, így tehát nem élők, hanem keresztül - kasul holtak lennétek! Mondjátok
csak, vajon segítve lenne-e rajtatok ilyen sajnálatos módon?"
Az öregek erre zavartan elhallgatnak, bár - úgy látszik alapjában meg sem értették ezt a
tanítást.

81. Fejezet A BÉKÁK GYÜZEKEZETE - A BÉKÁK ELTŰNNEKA

TENGERBEN S AZ ŐKET KERESŐ SZÜLŐK A VÍZ FELETT JÁRNAK –
BOREM MAGYARÁTATA A LÁTOTTAKHOZ

De nézd csak, az egyik béka a két férfiú lábai elé megy és nyaldossa azokat.
2. Az egyik férfiú erre a tengerre mutatva mondja: "Lásd - ott a te elemed!"
3. A béka azonban érthetően ezt kuruttyolja: "Ó ti hatalmasok, jól tudom, hogy ez a rettenetes
tenger az én nagyon is megérdemelt örök büntetésem, de mégis arra bátorkodlak kérni
benneteket, ne sújtsatok engem, szegény lelket Isten igazságos ítéletének teljes szigorával! De
azért ne az én, hanem a ti akaratotok szerint történjen minden!
4. Az egyik férfiú így felel: "nekünk nincsen saját akaratunk, hanem csakis az Úr akarata a
mienk ez pedig változatlan, s ezt már közöltük is veled, most tehát rajtad múlik, hogy eszerint
cselekedjél. Indulj tehát elemedbe!"
5. A béka most nagyon keserves kuruttyolásba fog, vonaglik fájdalmában és úgy könyörög,
hagyják őt a szárazföldön, ha már úgysem számíthat irgalomra-kegyelemre!
6. Az egyik férfiú mondja: "Mindaddig - amíg nem jársz a számodra kijelölt úton - nem lehet
rajtad segíteni!"
7. A béka erre nagy keservesen a tengerhez vánszorog és beleugrik. Semmit sem látni többé
belőle, úgy látszik, a nagy áradat örökre elnyelte őt. Ó te szegény béka! Bizony - Borem
testvérem, én igazán nagyon sajnálom ezt a szegény békát!
8. Most azonban az öreg is a tengerhez megy s így szól: "Ha szegény leányom nem lelt
irgalmat az Úrnál, akkor én sem számítok erre, és szegény leányom iránti szeretetből
megosztom vele az ő kárhozatos sorsát!" E szavakkal a tengerbe veti mag át, a tenger
azonban nem nyeli őt el, mivel nem az ő eleme. Testvérem, ez aztán csodálatos dolog - úgy
jár a vízen, mint mi a szárazföldön és siránkozva keresi leányát! Vajon mi lesz még ebből?
9. Aha, nézd csak, most a többi béka is mindinkább kisebbedik és a két férfiú elé mászik. Na,
hát ez nagyon csodálatos! Most már lábaik előtt vannak és nyaldossák azokat. Az imént még
mennyire felfújták magukat, s most milyen aprók lettek! Hallod testvérem - ezeknek
hallatlanul erős bőrüknek kell lenni, hogy ilyen rettentő felfúvódásnál nem repedtek széjjel! Ó
ha egyik szétpukkadt volna, midőn a legnagyobbra felfúj ta magát! Ó micsodarobbanás lett
volna az?! Még ezt a tengert is kiszorította volna! Ha a földön olyasmit feltalálnának, ami
annyira gyújtható, mint ezeknek a békáknak a bőre - akkor a gumi végleg elbújhatna!
10. Bocsáss meg nekem kedves testvérem, hogy szokásom szerint még mindig oly humoros
mellék megjegyzéseket teszek,de ezt már maga a dolog hozza magával, ami bizony eléggé
nevetséges. Elképzelem például, hány trillió ránc képződött most ezeknek a békáknak a
bőrén, mivel ennyire összehúzódtak s- ez is nagyon komikus dolog!
11. Tudom ugyan, hogy az Úr, valamint a legmagasabb angyalok szemében mindeme
jelenségek isteni komolysággal vannak telve, de a magam fajtájú számára bizony nagyon
nevetségesek. Az Úr bizonyára akkor sem nevetett, midőn két hosszú fület helyezett a szamár
fejére, de mi mégis csak nevetünk, ha egy ilyen hosszú fülű bölcset látunk, bár tudjuk, hogy a
szamárnak éppen olyan szüksége van a hosszú fülekre, mint a marhának az ő alig látható
fülére.
12. Valamint a földön is sok ostobaságnak látszó dolog van, éppen úgy van ez itt is; persze
nem mindenki, hanem csak a hozzám hasonló lények számára. Idővel - ha ugyan itt
egyáltalán szó lehet időről majd talán én sem fogom nevetségesnek találni e jelenségeket, de
most, az én jelenlegi állapotom mellett képtelen vagyok arra, hogy mindezek humoros áldalát
észre ne vegyem."
13. Mondja Borem: Nem tesz semmit kedves testvérem, én magam sem vagyok szomorkodó
természetű, az Úr pedig a legkevésbé sem az. Az úgynevezett gúnyos nevetés azonban mégis
száműzve van a mennyekből, mert ebben némi rejtett káröröm lappang, éppen úgy, mint a
túlzott kíváncsiskodásban!
14. Ezeknek a békáknak nyújtható bőrére vonatkozó megjegyzésed azonban csupán a
szellemednek a humor iránti veleszületett érzékéből ered és semmi gonosz éle sincsen. Idővel
majd magad is nevetségesnek fogod találni ezt az élcelődésedet, mihelyt rájöttél arra, mily
kevés tartalom rejlik e mögött. Most azonban figyeld tovább ezeket az apró békákat, és
vigyázz, mi lesz ezután velük!"
15. "Igen, igen, igazad van - feleli Márton püspök - annyit fecsegek, hogy nem is figyeltem
rájuk, bár ismét látom őket, még mindig a két férfiú lábait nyaldossák s közben néhányan
kuruttyolnak is, de én nem értem ezt a nyelvet! Valószínűleg általános bűnbocsánatért
könyörögnek a két mennyei hírnökhöz. De úgy látszik azok sem értik ezt a beszédet s a
tengerre mutatnak. A békák azonban még erősebben kuruttyolnak s a két férfiú lábaira
másznak, de mindez nem segít semmit sem. A férfiak megfenyegetik őket, mire a békák a
tengerhez másznak és beleugranak.
16. Most aztán vége - egyetlen békát sem lehet látni, csupán az öregek állanak a tengerparton;
merev tekintettel figyelik a mélységeket, nem látnak-e meg valamit leányaikból. De nem
látnak semmit, akárcsak az az öreg, ki még mindig a tenger felületén járkál és leányát keresi.
A parton állókat hívja és azt mondja, a víz felülete olyan szilárd, mint a kő.
17. A többiek azonban mégsem akarják a víz szilárdságát kipróbálni, hanem a két férfiúhoz
mennek és megkérdezik őket, mi lett leányaikból, elvesztek-e örökre? Ezek azonban nem
adnak választ, hanem a tengerre lépnek rá és messzire haladnak azon tova. Az öregek
kétségbeesett tekintettel követik őket s egyikük rábeszélésére megpróbálják a víz felületére
lépni. És ez sikerül is nekik. Erre mindnyájan a két férfiú után akarnak rohanni - ez azonban
nem sikerül nekik mert úgy látszik a vízfelület nagyon is sima és csúszós, ezért aztán az
öregek egyre-másra elbuknak. Az első aki a tengerbe akarta magát vetni, nagyon jól halad, a
többiek azonban nem jutnak előre. Na, ezek is bizonyára először és egyben utoljára mentek a
jégre táncolni!
18. De most már azt szeretném tudni, mi fog történni ezekkel a hölgyekkel azaz békákkal? A
pokolban nincsenek hiszen szobrok gyanánt még mindig láthatnék, de hogy a poklon kívüli
állapotuk milyen, azt az Úr bizonyára jobban tudja és látja, mint én!
19 Mondd meg kedves testvérem, tulajdonképpen miféle értelme és jelentősége van ennek? A
béka külső tenger, a tengerbe ugrásuk, hogy az öregek nem süllyednek el a vízben, s hogy a
két férfiú oly messzire távolodott el?Én mindezt láttam most és tanultam is egyet mást belőle,
de ha mindennek tulajdonképpeni értelmét meg kellene neked magyaráznom ugyancsak
rosszul járnék! Légy oly jó, mondd meg tehát, mit jelent mindez!"
20. Borem így felel: Mindazok - de kelönösen azok a női lények, akik szellemi dolgokkal
foglalkoztak és imádkoztak, böjtöltek is a menny kedvéért - emellett azonban a világi
előnyöket nagyon is szemük előtt tartották - testük elhagyása után mindenféle hüllő alakjában
mutatkoznak - azaz olyan állatok alakjában, amelyek két elemben is tartózkodhatnak s
élhetnek.
21. A tenger az ő természetszerű állapotukat jelképezi, amellyel földi életük során' többet
törődtek, mint a szellemiekkel - ezért is kell most abba belemerülniük, hogy világi
törekvéseik haszontalan voltáról meggyőződjenek. Azonkívülnagyfokú ostobaságukat is
jelképezi a tenger, s ezért is kell abba belemerülniük, hogy ezt is felismerhessék. E békák
kígyófejei gőgös gonoszságukat és az annak végrehajtásával való okosságot. A skorpiófarok
alattomos lényiségüket jelképezi, mert akiknek ártani akartak, azokat hátba támadták. Nos
megérted ezt?"
22. "Nagyon is jól megértem ezt testvérem - mondja Márton püspök hiszen a földön is
gyakran volt alkalmam efféle álszenteskedő, pápáskodó mesterkedéseket megismerni és mint
püspök kénytelen voltam szemet hunyni előttük! Érted ezt testvérem? És hogy miért kellett
ezt így tennem - azt úgyis tudod!"
23. Mondja Borem: "Ó igen, nagyon is jól és világosan'. De halljad csak tovább! Az öregek
eredetileg ostobák voltak és többnyire főnemesi származásuk folytán csakis a papi uralommal
kapcsolatos arisztokratikus felfogásig juthattak el; ezért a papok rendelkezéseit a mennyekből
eredőknek tartották és leányaikat is nagy hozományukkal együtt a papoknak szolgáltatták ki -
szóval ezek még nagyon is ostobák ahhoz, hogy saját ostobaságuk mélységébe hatolhassanak.
Így tehát csak a felszínen járnak - akárcsak a szamár a jégen - és folytonosan elesnek egynek
a kivételével - ki már jobban tudja hasznosítani a saját ostobaságát, mint a többiek. Megérted
ezt?"
24. Ó kedves testvérem - feleli Márton püspök - tökéletesen megértem - Így tehát
tulajdonképpen néhány arisztokrata hóbortos táncának vagyunk a szemlélői!"
25. Mondja Borem: "Igen, igen, így is van! Most azonban figyeld meg jól e jelenet további
folytatását. Az első rész már befejeződött s a második rögtön megkezdődik! Olyan dolgokat
fogsz most látni, amelyekhez majd furcsa arcokat vágsz! "
26. "Na, ennek előre örvendek - szól Márton püspök - s a történendőket majd jobban
megértem, mint eddig, tehát csak hadd jöjjön a folytatás! A két bölcs eltávolodását azonban
elfeledted megmagyarázni kedves testvérem!"
27. Mondja Borem: "Ó semmiképpen sem, kedves testvérem, itt az ember semmit sem felejt
el. Ennek valamint egyéb más jelenségnek magyarázatát is, magadnak kell megkeresned és
megtalálnod, hogy atiszta mennyei dolgokban gyakorolhassad magadat. Kíséreld csak meg és
csakhamar meggyőződsz meddig terjed bölcsességed!"
28. Mondja Márton püspök: "Igen, igen, ez már egészen más! Persze most, miután a többi
dolgot már megmagyaráztad -- úgy látom ez nem is lesz valami nehéz és én ezt így képzelem
el:
29. A két bölcs olyan, mint a mennyei olaj, az ostoba öreg arisztokraták pedig olyanok mint a
rosszillatú és szennyes földi szurok. Kézzelfoghatóan világos dolog, hogy a mennyei olaj nem
maradhat meg sokáig a szurok mellett mit gondolsz testvérem, helyesen képzeltem-e el?"
30. "Helyesebben, mint most még felfoghatnád - feleli Borem - de amit most még nem vagy
képes alapjában megérteni, azt majd később megérted. Ne foglalkozz tehát most továbbra is
ezzel a dologgal, hanem figyeld ennek a nővérnek a fejét s ott csakhamar magadtól reá fogsz
jönni a teljes megoldásra."
31. Mondja Márton: "Meg is teszem testvérem idáig ugyan még minden a régiben maradt, de
ott már jön is valami!"

82. Fejezet A SZÍNJÁTÉK 2. RÉSZE A JÉZUS SZÍVE NŐVÉR FEJÉBEN -

POKOLI VIHAR A TENGEREN - A VIHARSZELLEMEK BEFOGÁSA EGY
ZSÁKBA, BOREMMAGYARÁZATA

De vajon mi ez? Nézd csak, ott messze nyugaton sötét felhőtömegek szállnak fel a tengerből,
úgy mint a földön zivatar idején a hegyek mögött láttam. Ezek a felhőtömegek mindinkább
közelednek sűrű villámlás közepette.
2. A sötétszürke felhők előtt egész sereg nagy és kicsiny víztölcsért látok! Ejnye, ez
ugyancsak fenyegető! Az öregek is észrevették a közeledő vihart és minden erejükből
igyekeznek a közeli partot elérni, kézzel-lábbal iparkodnak s emellett folyton elesnek!
3. Fáradozásuk azonban úgy látszik, hasztalan, mert mindjobban eltávolodnak a parttól! Ah,
ez igazán szerencsétlen helyzet e mindkét nembeli öregekre nézve!
4. Messze, déli irányban látom a két fehér férfiút ragyogóan, mint két csillagot. A közelgő
viharral alig látszanak törődni, pedig ez mind közelebb jön, körülbelül ezer víztölcsérrel és
számtalan villámlással. Rettentő mennydörgés is hallatszik, s az orkán hegymagasságra
csapkodja a tenger vizét! Ejnye, ejnye, ez már aztán ugyancsak gonosz dolog!
5. De ezek az öregek! Mennyire igyekeznek és minden hiába! Most látni csak, mennyire
tehetetlen az ember az efféle természeti erőkkel szemben! Ha nincsen vele isteni erő, akkor
tisztára semmiség az egész végtelenségben! De most már igazán kíváncsi vagyok, mi lesz
ebből?"
6. "Figyelj csak - mondja Borem - és csakhamar meglátod, merre fordul a vihar! A parthoz
oly hasztalanul igyekvő öregek miatt ne aggódj, nekik semmi bajuk sem lesz vele, hanem ott
délen a két bölcs hírnök a bosszú céltáblája, amiért nem hallgattak a nővérek könyörgésére.
7. Lám, most már pokoli kezd lenni a dolog, de csak részben! Miután ezek itt már elérkeztek
ostobaságuk okához, ott némi földi nemesi büszkeséget s vele együtt uralomvágyat találtak.
Ezek a maradványok az őket megalázó visszaemlékezés lángjánál meggyulladtak, mivel a két
hírnök békákká változtatta és meggyőződésük szerint kérlelhetetlenül az átkozott tengerbe
űzte őket.
8. Miután ezek a maradványok ily módon lángra lobbantak, egész lényük is tüzessé válva az
első számú pokol szélére űzte őket, hol egy egész sereg hasonló felfogású és állapotú társ
csatlakozott hozzájuk. Ezekkel egyesülve vonulnak most a viharfelhőkben, erre bosszút
akarnak állni a két férfiún s utána mindazokon, akik ezt a két hírnököt kiküldötték. Figyelj
csak, mert a fődolog most következik!"
9. Mondja Márton püspök: "Köszönöm testvérem neked - elsősorban az Úrnak- ezt a
magyarázatot. Köszönetem mellett azonban be kell ismernem, hogy szinte dühöngeni tudnék
ezek miatt, pedig az imént még könyörület töltött el velük szemben! Ha az enyém lenne
ennek a két hírnöknek ereje, akkor ezek a viharhősnők most ugyancsak rosszul járnának! De
azt hiszem ez a két férfiú is kellően meg tudja magát védelmezni ezekkel az ostoba és
szörnyű teremtésekkel szemben.
10. Lám a vihar tényleg délnek fordulva milliónyi villám cikázik a két hírnök körül, kik
majdnem mozdulatlanul egymás mellett állanak ott, akárcsak Kastor és Pollux! Ejnye, mily
hevesen hullámzik a tenger és hogyan tombol és zúg a vihar!
11. De nézd csak, hogyan gyötrődnek ezek a szegény öregek? Már nem is tudnak egyenesen
állami, hanem kezükön-lábukon csúsznak-másznak! Ah, ezeknek igazán pokoli gyötrelmeik
lehetnek! Ó, ó, most elszakad egy felhőfoszlány és az öregek felé száll! Vajon mi lesz ebből?
12. Na nézd csak, ez a felhő körülfogja az első öregetki a tengerbe vetette magát s a partra
viszi! már kint is van! Ez aztán villámgyorsan ment! És nézd csak, a felhőfoszlány
mindinkább sűrűsödik, kisebb és kisebb emberi alakot vesz fel!
13. Ah, ah, nézd csak, hiszen ez egy nő, éspedig éppen az, akinek fejét nézem! Vigasztalja,
sőt becézgeti atyját s az öreg most egészen boldog, hogy örökre elveszettnek hitt leányát újra
karjaiban tarthatja! Be kell vallanom - ez nagyon megindító! A többiek azonban úgy
rohannak tova, hogy az kész gyalázat!
14. A viharfelhők mögött pedig utóvéd-csapatként egész sereg sárkányt, krokodilt és egyéb
férget látok és milyen lárma van ott!
15. Ez az ordítás, sziszegés! A tenger szinte forró és izzó! Nagy tűzgömbök hengerednek le a
viharfelhőkből s már egészen közel jutnak a két hírnökhöz!
16. Most ezek visszafordulva megfenyegetik a vihart - de ez nem tágít, sőt úgy látszik, csak
annál őrültebben dühöng!
17. Ejnye de különös! A két hírnök szinte menekülni látszik partra libbennek az öreghez és
leányához.
18. Már ott is vannak hála Istennek, és nagyon barátságosan üdvözlik az öreget és leányát. Ah
ez igazán nagyon szép és megindító, de most feléjük fordul a vihar!
19. Ez a békák és más férgek viharja igazán nagyon merész. Valóban kíváncsi vagyok, mi
lesz ebből?"
20. Mondja Borem: "Vigyázz csak, mert most fejlődik ki a második felvonás! Majd olyan
ítélet-félét látsz most, mert itt nagy megoldás megy végbe!'
21. Igen testvérem - felel Márton püspök - persze nagy megoldás, de ennél azt hiszem, kevés
jó mag jut majd a menny számára és annál több haszontalan pelyva a pokol számára! De most
figyeljük csak tovább a jelenetet!
22. Nézd csak, a vihar a parthoz közeledik. Az öreget és leányát nagy félelem tölti el, a két
hírnök azonban érthető szavakkal így vígasztalja őket:
23. "Ne féljetek ettől a handabandázástól, mert ez csupán látszat tartalom nélkül! De azért ha
a vakok dűhöngenek - a látók jól teszik, ha kitérnek előlük. Ha ezernyi vak harcos karddal-
lándzsával támadna egyetlen látó harcosra, ugyan mit árthatnának ennek az egy tapasztalt
harcképes embernek? Semmit, mert ez az egy ember könnyen elpusztíthatja őket!
24. Itt a szellemvilágban ez még könnyebben megy, mert itt a vakság süketséggel is párosul.
Higgyétek el, ezt az egész vihar-csőcseléket mi ketten könnyedén befogjuk egy zsákba s azt
tesszük vele, amit akarunk! Figyeljetek csak, mindjárt meglátjátok, mi fog itt történni!
25. Az most már teljesen világos, hogy a két hírnök barátságos lábon áll az öreggel és
leányával s ennek örvendek is. De hogy a mindinkább közeledő, dühöngő vihart miként
tudják majd egy zsákba befogni, azt igazán érdemes lesz végignézni!
26. A még mindig a vízfelületen tartózkodó öregeket most már teljesen beborították a
viharfelhők s ők kétségbeesetten kiabálnak segítségért. De segítség sehonnan sem
mutatkozik, legfeljebb az, hogy a víz maga tolja őket a partra, úgy mint a szél teszi a sima
jégen levő tárgyakkal.
27. Az öregek így most már a parton vannak, s a viharfelhőkből milliónyi villám cikázik a két
hírnök felé. Ezek pedig valóban egy nagy zsákot terítenek ki s egyikük így szól a viharhoz:
"Halljad te megvadult szörnyeteg, vagy ebbe a zsákba vonulsz, vagy a pokolba - amit inkább
akarsz!"
28. Rettentő dörgés, számtalan villámlással következik erre s a mindinkább összezsugorodó
felhőgomolyagokból egy szörny borzalmas feje tűnik elő úgy kitátva rettentő száját, mintha
Isten egész földjét egyszerre akarná lenyelni!
29. Ah milyen ijesztő ez! A két hírnök azonban úgy látszik, nem ijed meg, hanem egyikük
újra így szól: "A zsákba vagy a pokolba!'
30. Ó, ó, nézd csak, most az egész viharfelhő tömeg a rettentő nagy fejjel együtt egy olyan
gomolyaggá sűrűsödik, amely alig nagyobb egy öt akós hordónál és valóban a zsák felé
hömpölyög sőt már benne is van!
31. Látszatra ez igazán jó tréfa! Ah, ah, az egész vihar egy zsákban! Olyan ez, mint valami
ezeregy éjszakai mese! Vajon mi fog most történni?
32. A vihar olyan csendesen meghúzódik a szalmazsákban, mintha sohasem lett volna képes
semmiféle mozgásra! Valóban, ez aztán nevetséges egy dolog! Az egész szörnyű vihar
minden fenyegető rémségével egy szalmazsákban! Testvér, ha e mögött a jelenség mögött is
valami bölcs dolog rejlik, úgy hívhatsz bárminek, aminek csak akarsz!"
33. Mondja Borem: "Ó testvér ennek egy nagyon is bölcs jelentősége van! Hát sohase
hallottál arról, hogyan gyakorolják az igazi vezeklők a bűnbánatot, hogy elnyerhessék Istentől
számos és súlyos bűnök bocsánatát?!
34. Látod, a két hírnök ezzel egy ítéletet közölt ezekkel a viharhősökkel féktelen gonoszságuk
miatt, ugyanis szabadon választhatnak a vezeklés két nemében, vagy belemennek a zsákba,
vagy pedig ellenkező esetben isteni erőtől kényszerítve bemennek a pokol első fokozatába,
ami itt a lélek legnagyobb megaláztatását és legmélyebb megszégyenítését jelenti!
35. A szabadon választható első ítélet a léleknek életét jelentheti, ha azt önmagán állhatatosan
végrehajtja és ettől nem engedi magát többé eltéríteni semmiféle hamis érzékenykedéstől. A
második a pokolra szóló ítélet azonban a léleknek halálát jelenti, mert ezen ítélet azon esetre
lett reá kimondva, ha nem akarná elvállalni az önkéntes megalázkodást, hanem más lelkek
védelmére kellene őt megalázni, kik egyetlen léleknek teljesen szabadjára eresztett gőgjétől
jelentékeny kárt szenvedhetnének. De hogy az ilyen pokolra ítélt lelkek még egyszer élethez
juthatnakés hogyan és milyen utakon lesznek tovább vezetve, azt egyedül az Úr és az tudja,
akinek az Úr azt minden időben titkon kijelenti.
36. Hát látod-e már, mily bölcs jelentősége van a te szalmazsákodnak? Egy zsákba belebújni
annyit jelent, mint önmagunkat minden kívánságunkkal és vágyunkkal fogságra vetni és
magunkat ezen önkéntes fogságunkban mindezektől megszabadítani és ilyenformán azután
egy új, istennek tetsző lényként ismét előjönni. Érted-e már ezt a neked oly bolondosnak
látszó jelenséget?!"
37. Így szól Márton püspök: "Igen, igen, testvérem, értem most már egész alapjában és
egyúttal azt is látom, hogy én még mindig egy nagyon nagy szamár és ökör vagyok! No lám,
milyen világos és meggyőző én nevetni tudtam egy ilyen magasztos jelenség fölött! Óh én
buta jószág! Ó testvérem, mily isteni türelmed lehet neked, hogy nem küldtél bele te is engem
egy ilyen szalmazsákba!"
38. Mondja Borem: "Hagyd csak ezt, azt mondom neked, mint ahogy már mondtam is, te egy
nagy és fenséges célhoz vagy közel; csak munkáld meg szorgalmasan a szívedet és vigyázzál
mindenre, úgy rövidesen észlelni fogod magadon az elkövetkezendő nagy eredményt!"

83. Fejezet MÁRTON VÁGYAKOZÁSA AZ ÚR UTÁN - A HALAK A

ZSÁKBAN - A ZSÁK KIBONTÁSA - A KEHELY, A KEGYELEM EDÉNYE ÉS
EGYÉB MEGFELELÉSEK - MÁRTON SZELLEMI KIBONTAKOZÁSNAK
KEZDETE

Márton püspök így szól: Igen, adja azt meg az Úr kegyelemből úgy nekem, mint
mindezeknek itt, akik még többé - kevésbé vakok; mert még itt ebben a birodalomban, a
szellemeknek ebben a világában nem vagyunk teljesen otthonosak, nem is juthatunk sohasem
tökéletes benső boldog megelégedéshez! De otthon itt sehol sem lehetünk másutt, mint
egyedül az Úrnaka házában! Igen! A legszentebb atyai házban! Ezek után a leghőbb vágyam
az, hogy mivel előbb az Úrnál lehessek és így vigyázni is akarok a legkisebb pontocskára is,
hogy valóban minél előbb részesülhessek az Úr nagy kegyelmében! Hát csak szegezzük
tekintetünket ismét ennek a nőnek a tarkójára!
2. Ni, ni! A két hírnök most a zsákot a parthoz görgeti! Ugyan mi minden fog itt most
történni?! Csak nem fogják a zsákot, vagyis inkább annak tartalmát ismét a tengerbe dobni?!
Az öreg is segít a lányával együtt a zsákot a parthoz juttatni; de úgy látom, hogy a többi öreg
aggódó tekintettel szemléli a dolgot! Úgy látszik nem tudják, hogy mit is tartalmaz az a
zsák?!
3. Ahá, már a víznél van a zsák és fel lesz bontva! Ugyan mi minden fog ebből előkerülni?
No nézzetek csak oda! Most nagy mennyiségű hal kerül elő, nagyok és kicsik, elevenek és
rohadtak is, melyeken semmi életet nem veszek észre!
4. A két hírnök most kezdi szétválogatni őket, a rohadtakat a tengerbe dobják, az élőket
azonban egy pompás edénybe teszik. Ez az edény úgy néz ki, mintha egy igen nagy kehely
volna és úgy fénylik, mintha ezüstből vagy aranyból volna! De vajon honnan a csodából
veszik elő ilyen gyorsan ezeket a dolgokat, melyekből előzőleg semmit sem látunk és mihelyt
szükség van rájuk, már itt is vannak, mintha oda volnának varázsolva. De már ismeretes
előttem, hogy hogy keletkeznek itt az ilyen dolgok; azokra Isten rendjéből kifolyólag van
szükség! Az Úr egyszerűen akarja és már itt is vannak! Hát nem úgy van legkedvesebb
Borem testvérem?"
5. Mondja Borem: "Hát bizony így van; mert most érzed magadban te is, hogy az Úr minden
mindenben és így most már neked is igen könnyű alapjában belátni, hogy honnan jönnek azok
a csodák, melyeket te itt nagy tömegben látsz! Csak vigyázz most megint!"
6. Így szól Márton püspök: "Igen, igen testvérem nézek másfelé és éppen látom, hogy miként
növekszik meg a kehely az állvánnyal együtt és amint észreveszem, nem lesz magasabb, de
ehelyett annál terjedelmesebb! Most látom a halakat abban egész vígan úszkálni, mint ahogy
az aranyhalakat láttam a földön gyakran egy üvegedényben úszkálni; csak éppen hogy ezek a
halak jóval nagyobbak!
7. Ezek a halak bizonyára azok az előbbi nők, kiknek ronda békákként a tengerbe kellett
vonulniuk; de hogy most miért jönnek elő egy kehelyben hal formában és hogy miért lett egy
nagy részük rohadt illetve döglött állapotban ismét a tengerbe visszadobva, arról még nem
tudok magamnak igazi valóságában számot adni. Van ugyan bennem egy homályos sejtelem,
hogy hogy áll a dolog, de még kimondani nem tudom!"
8. De várjatok csak! Most átcikázott bennem egy világos gondolat! Igen, igen így lesz az,
most már megvan: a kehely az Úr irgalmát és kegyelmét jelenti, melybe ezek a nők
felvétettek, a benne lévő víz pedig élő víz, melyben ezek a nők, mostani halformájukból
nemsokára emberi formába lesznek átmosva! A kehely növekedése az irgalom és kegyelem
gyarapodását jelenti és a halalak az önként megalázkodó vezeklők alakjaként tűnik fel nekem
és egyáltalán minden olyan ember alakjaként, akik Isten országát igaz igyekezettel keresve,
az isteni ige hatalmába kerülnek vagy még inkább magukat készségesen megfogni engedik,
ezért nevezte már az Úr is az apostolokat emberhalászoknak!
9. Ami pedig a döglött halakat illeti, melyeket a tengerbe dobtak, ezekre ugyanaz a kép,
melyet az Úr Maga fölállított, már benne van úgyis az Evangéliumban, ami a legigazibb,
legjobb híradás az egekből, tehát semmiképpen sem foglalhat magában valami rosszat, hogy
azonban a kehelyben levő halak nyilvánvalóan legalább is egyelőre jobban jártak, mint azok,
amelyek a tengerbe dobattak, abban nincs semmi kétség! Mit gondolsz kedves testvérem,
helyesen fogtam fel ezt a dolgot?"
10. Mondja Borem: "Minden szeretetünk legyen a mi Urunké, Istenünké! Örvendezz testvér
és ujjongjál boldogan az Úrban; mert immár feloldotta az Úr a szellemedet! Látod, ezt nem a
lelked fogta föl helyesen, hanem egyedül a szellemed, akit most az Úr teljes egészében
felébresztett és azért vagy képes olyat megérteni, ami tisztán Isten mennyeit illeti! És látod,
ez a kezdete annak a végkifejlődésnek, amelyről már gyakrabban beszéltem veled és ezzel
egyúttal ezen nagy szellemi színjáték második felvonása is befejezést nyert!
11. Az a megfejtés, melyet az előbbi jelenetről adtál helyes és való volt minden tekintetben,
habár még nem is vagy a teljes tisztánlátás birtokában, de ami most még hiányzik, azt meg
fogod kapni a harmadik felvonásban az Úr végtelen kegyelméből! Azért megint csak jól
vigyázz, ebben a felvonásban a legszörnyűbb jelenetekben lesz részed és amellett helyes
szemléletet nyersz majd az Úr legcsodálatosabb útjairól, melyeken gyermekeit vezeti minden
üdvösség és élet egyetlen céljához! Most vigyázz - ez a legfontosabb harmadik felvonás íme
kezdetét veszi!"

84. Fejezet A MENYEI SZINJÁTÉK HARMADIK FELVONÁSÁNAK

KEZDETE A KEGYELEM KELYHE A FORRÓ VIZZEL - A POKOLI GÁT

Mondá Márton püspök: "Én benne vagyok és feszült figyelemmel nézem a jelenetet, mely
még mindig változatlanul előttem áll! A kehely most már igen nagyra nőtt, földi mérték
szerint most már több ölnyi kerületű lehet és amennyire tisztán megfigyelhetem, úgy tűnik fel
nekem, mintha még egyre nőne!
2. A két hírnök ott áll ennek a minden emberi képzeletet meghaladó nagyságú kehelynek a
szélénél. Az öreg is a legnagyobb figyelemmel nézi ezt a kelyhet a lányával együtt; a többi
öreg azonban egy kis távolságból úgy bámult erre a kehelyre, mint borjú az újkapura
3. A halak most már igen nagyok lettek a kehelyben és rendkívül jókedvűen úszkálnak az
arany medencében. Egyeseknél a fej már nagyon emberi kinézésű; minden más részük
azonban még teljesen halformájú. Úgy gondolom, hogy ezek a halak előbb szellemi
értelemben valami hableány formát vesznek föl, végül pedig teljesen kifejlett női lényekké
válnak!
5. De ni, ni, mit veszek észre? Nézd testvér, az egész, az imént még olyan nagyon impozáns
kinézésű tenger, most teljesen eltűnt, s ez a még mindig növekvőben levő kehely a tengerpart
helyett most egy végtelen síkság közepén áll! Ennek a síkságnak van vagy 100 mérföld
kerülete! Ennek a síkságnak végső határa azonban egy igen erős és magas gáttal látszik
körülvéve; mert egész pontosan látom, hogy meddig tart a síkság és hol emelkedik ki
magasan körös-körül a gát!
6. Különösnek tűnik fel azonban nekem az, hogy az a gát, hol itt, hol ott, majd magasabb,
majd ismét alacsonyabb lesz! Most itt-ott azt is észreveszem, hogy ahol a gát igen erősen
kimagaslik, ott alatta kényelmesen át lehet látni! Valóban, milyen felette érdekes jelenség ez
ezzel a gáttal! Ugyan mit jelenthet ez?!
7. De nézd csak most! A kehelytől, mely még teljesen az előbbi állapotában van, kb. 100000
lépésnyire mégpedig ha jól látom ugyanazon a helyen, melyen előbb a zárda állott és
amelynek helyén annak szétrombolása után egy igen undok pocsolya keletkezett, melyből
sűrű füst száll fel, mely azonban csakhamar eloszlik, mihelyt ez a gödör szélétől néhány
ölnyire emelkedett! Valóban, ezek ugyancsak különös készülődések ennek a drámának
harmadik felvonásához!
8. De testvérem, nézz csak oda a kehelyhez is! Hisz ez minden képzeletet meghalad! Most a
kehelyben lévő víz is forrni kezd és egész hatalmasan gőzöl és a szegény halak most fejüket a
kehely széle fölé emelik és valami szörnyű módon sikoltoznak, mivel most már majdnem
mindegyiknek amint észreveszem, csaknem tökéletes emberi feje van; és csak néhány van
még közöttük, melyek még inkább a halakra hasonlítanak!
9. No nézd csak, a kehelyben levő víz mind erősebben forr és most már ugyancsak
rettenetesen ordítoznak a fájdalomtól! Hát ha ez a főzés még egy ideig tart, úgy biztosan lesz
egy nagy csomó alaposan megfőtt hal, amit lenn a földön mindig nagyon szívesen ettem!
10. Ó, ó! No lám? A halak most már karokat és egész helyesen formált kezeket kapnak!
Ezekkel most a kehely szélére akarnak felmászni, hogy szörnyű kínjuktól megszabaduljanak;
de úgy látszik, karjaik még nem elég erősek, mért mindegyik ismét hamarosan elereszti a
kehely szélét és hirtelen visszazuhan a forró vízbe.
11. Én csak szeretnék alaposan a végére járni annak, hogy tulajdonképpen mitől lesz a víz
ebben a kehelyben olyan forró! Hisz ez még mindig erősebben és erősebben forr és a halak a
sistergő víztől úgy össze-vissza lesznek dobálva, mint magányos homokszemek egy hevesen
felszökő forrás vízében? Ó, jaj! Mily szörnyűség? Hogy ezek a szegény halak... ó, ó! Alig
tudok szóhoz jutni, ez már mégis csak sok! Nézd csak, hogy a mindig erősebbé váló forrongó
hullámok hogy körül kergetik őket, mennyire vonaglanak és ágaskodnak és micsoda szörnyű
jajveszékelés száll fel a kehelyből!
12. A két hírnök azonban csak tompa közönyösséggel áll ott és úgy látszik, mintha ez a
jelenet inkább ínyükre volna, semhogy arcukról a legkisebb a szánalmat is le lehetne olvasni!
No kedves testvérem ez aztán már igazán több a soknál is! Ugyan miért kell ezeket a
szegényeket tulajdonképpen ilyen irtózatosan megkínozni, hogy ismét elnyerjék a tökéletes
emberi alakot? Már csak én is egy páratlan bűnös ember voltam, de ilyen kifőzési eljárásra
csak nem került velem a sor és hála Istennek, én mégis megmaradtam embernek, ha egyelőre
parasztruhában vagyok is!"
13 "Testvérem - mondja Borem - ne feledkezzél meg arról a fogalomról - tünemény, látomás,
Hisz mindezeket a nőket te itt látod szép sorjában teljes épségben; hogyan
aggodalmaskodhatsz tehát azon, ami az ő bensőjükben végbe megy? Az embernek belső
világa ez, persze a tulajdonképpeni igazi világ; de azért az ember mégis csak ember marad,
már mint ilyen mindig csak nemesebb és nemesebb lesz, minél inkább fel lesz rázva és minél
nagyobb tevékenységre lesz késztetve a benseje!
14. Persze te azt hiszed, hogy téged nem érintett ez a felforralás és változatlanul megtartottad
emberi alakodat; biztosítalak azonban, hogy te százszor jobban meg lettél főzve az Úr
kegyelmének kelyhében, mint ezek a nők valamennyien! Vajon tudtál-e te erről? Majd ha
tökéletes leszel és elébed fog tárulni az emberi élet tevékenysége az ő élet nyilvánulásaiban,
mit fogsz majd akkor mondani, ha láthatóvá válik előtted az élet belső tűzhelye, ahol
számtalan tűzfolyamot fogsz látni ugyanoly sok csatornában, amint azok a
legfélelmetesebben keresztül-kasul rohannak és tombolnak?!Csak okosan tehát, kedves
testvérem!"
15. "Hát igen, igen - mondja Márton püspök - hát így van ez. No de már összeszedtem
magam, ismét rendben vagyok! Hát legyek én csak jól megfőzve és ha szükséges egy kissé
még meg is sütve; mert aki az Úr szeretetében és kegyelmében lesz megfőzve és megsütve,
annak bizonnyal nem lehet nagyon rossz dolga! Mert ha én meg lettem főzve és mindebből
alig valamit vagy semmit sem éreztem, úgy bizonyára ezeknek is elviselhetőbb lesz a dolguk,
mint ahogy azt mozdulataik és arckifejezésük mutatják! Hát Isten nevében, ahogy az Úr teszi,
úgy van az mindig a legjobban!
16. De most látom, hogy a két öreg is hozzálép a két hírnökhöz és kérik, hogy őket is
engedjék a lányaikhoz a sistergő kehelybe! És tényleg, ezek megengedik nekik, mire az öreg
a lányával szintén beleugranak ebbe a forró fürdőbe! Most már mindnyájan benne vannak! Ó
borzalom, borzalom! Most dolgozik csak igazán ez a túlhevített sistergő víz ez alatt a társaság
alatt!
17.Szörnyűség! Micsoda ordítozás, micsoda jajveszékelés, micsoda kétségbeesett kéztördelés,
micsoda segélykiáltások és micsoda könyörgések az elviselhetetlen fájdalmak enyhítésért!
Már csak azt mondom neked testvér, hogy jelenség ide, jelenség oda, ha ez fájdalommal jár,
vigye el a manó! Kell, hogy ezek a nők is érezzenek valamit, mert látod ő rajtuk is
észreveszek külső mozdulatokat, holott azelőtt olyan nyugodtan és mozdulatlanul állottak itt,
mintha oda lettek volna cövekelve!"
18. Borem: "Hát hiszen ez jól van így, mert hisz akkor már visszatért beléjük az élet! Úgy
hiszem ez csak jó jel lehet?!"
19. Márton püspök: "Hát, ha így van, akkor persze meg vagyok nyugodva; de egy ilyen
újraélesztési kísérlet végignézni fatális dolog! Itt valóban egészen tisztítótűz-szerűen néz ki!"
20. "Eh, dehogy tisztítótűz, dehogy tisztítótűz - mondja Borem.- Azt mondom neked ilyesmi
soha és sehol nem létezik! Itt nem látsz mást, mint Isten szeretetének a működését, ami itt
minden tüzek legnagyobb tüze, ez a tűz azonban nemcsak nem fáj, hanem megenyhít minden
fájdalmat és meggyógyít minden sebet, melyet a pokol tüze a léleknek okozott! Ezek ugyan
itt fájdalmukban segítségért és enyhítésért kiáltoznak; de ezt a fájdalmat nem a kehely
forrongó vize okozza nekik, hanem a pokol, amely belőlük távozni kénytelen!
21. Mert tekints csak kissé távolabbra, nézd azt a gyönyörű nagy gátat, mely ezt a nagy
területet körülzárja és rögtön tudatára fogsz ébredni annak, hogy ez a gát semmi más, mint a
pokol, helyesebben maga az ördög egy óriási kígyó alakjában, aki ezen terület körül ütötte fel
táborát és ezen megkegyelmezetteket, mint az ő vélt zsákmányát, nem akarja kiengedni
karmai közül! De látod, ez azért mégis mind csak egy jelenség, melyben ez a bekerített terület
a megkegyelmezettekben még fennálló világiasságot jelenti, amelyen túl nem tudnak jutni,
mert mindenfelől a pokoltól vannak körülzárva!
22. Látod tehát ez a gát az, mely ezeket a kehelyben kínosan nyomja; de nem fog sokáig
tartani és ez a gát, abba a gödörbe taszíttatik, mely ezen kehelytől mint egy 10.000 lépésre
látható! Vigyázz csak és te is, nagy előkészületeket vehetsz már észre!"

85. Fejezet A KATASZTRÓFA KÖZELEDÉSE - AZ ŐSI KIGYÓ - A

TIZEINKÉT TÜNTETŐ ANGYAL ÉS A POKOL SZAKADÉKA - A FELSÉGES
GYŐZELEM ÉS A NAGYSZERŰ JUTALOM

Így szól Márton püspök: "Hát igen, igen, neked mindenben igazad van! A gát mögött most 12
hatalmas szellemet veszek észre; mindegyiknek egy irtózatos nagy kard van a jobbjában! De
ó, ó, még milyen irtózatos! Hiszen egy ilyen karddal egy ilyen szellem akár az egész földet is,
mint egy almát kettéhasíthatja egy csapással! Hű a mindenét neki! De hisz ezek a szellemek
már oly félelmetes nagyok, hogy ujjaik között akár egy világot könnyűszerrel szét tudnának
morzsolni! Hű az áldóját! A gát most már mindinkább dühösebb mozdulatokat kezd végezni!
Testvér, ez egészen úgy néz ki, mint egy utolsó ítélet! Irtózat! Teringettét!
2. De most úgy látom, hogy a víz a kehelyben kissé nyugodtabb lett és az egész fürdőző
társaság a nyugalom élvezésében úgy fekszik ott, a még mindig forró víz felszínén, mintha
halott lenne. Már nem hallatszik semmi kiáltozás sem; csupán a két hírnök beszélget
egymással egészen halkan, de nem tudom kivenni, hogy tulajdonképpen miről tárgyalnak. Az
egyiknek most már egy bot is van a kezében, hasonló Áron vesszejéhez és azt a magasba
emeli. Ugyan mi fog ebből megint létrejönni?
3. Aha, aha, nézzél csak ki a gátra! Az mindig hatalmasabb lesz, közelebb tolódik felénk és
hol itt, hol ott csodálatos magasabbra emeli fel a hátát! Ó valóban félelmetes látvány! - Most
már a borzalmas kinézésű fejét is látom egész világosan ennek a pokoli szörnyetegnek! Az
Istenért - micsoda néven nem is nevezhető borzalmas undokság ez! Mind közelebb és
közelebb jön!
4. Most felemeli félelmetes és borzalmasan undorító fejét és oly nagyra kitátja szörnyű nagy
pofáját, mintha az egész mindenséget elakarná nyelni és lépteit - amint látom - egyenesen a
kehely felé irányítja! Na, ha ezt bekapja, éppen elég lesz neki egy lyukas fogának a
betöméséhez!
5. A kehelyben végre teljes nyugalom lett; de helyette most az a félelmetes gödör, mi az
egykori kolostor helyén keletkezett annál inkább kezdi okádnia füstöt, sót most már a
parazsat és tüzet is! Hü, az áldóját, nézd a szörnyeteg most már alig 1000 lépésre van a
kehelytől.
6. Ugyan mi fog most történni? A 12 óriás szellem ugyan még mindig felemelve tartja
szörnyű nagy kardját - de még nem csapnak le. Szemeiket állandóan arra a hírnökre
iganyitják, aki kezében felemelve tartja Áron pálcáját! Ez most a szörnyeteg felé int, hogy
távozzon; de ez egyáltalán nem igazodik ehhez, hanem egyre közelebb
és közelebb férkőzik a kehelyhez.
7. Óh jaj, a helyzet nagyon fenyegetőnek látszik! Újból int a hírnök botjával; de mind hiába!
Ó mily förtelmesen néz most ez a szörnyeteg! Nem zavartatja magát, s egyre közelebb és
közelebb csúszik a kehelyhez.
A hírnök most újból int a botjával; de ez az elutasítás is eredménytelen marad!
8. Juj, juj, most már fejével közel van a nagy kehely széléhez és kísérletet tesz szörnyű hosszú
kettős nyelvével, hogy fellökje a kelyhet! De a kehely szilárdan áll és a legkisebb mértékben
sem mozdítható el; a kehely belsejében sem mozdul semmi, sem a víz, sem annak jelenlegi
lak ói!
9. Lám, mindig tolakodóbbá válik ez a legborzalmasabb szörnyeteg! A hírnök újból is
felemeli botját és ismételten elutasítja á kehelytől az egyre tolakodóbbá váló fenevadat; de ez
igen keveset használ, mivel a szörnyeteg a bot intésére így általában nem hajlandó távozni!
10. A hírnök most belemártja botját a kehelybe és egy jelet ad a 12 hatalmas szellemnek, mire
azok - ó jaj! - végre lecsapnak! És lám, lám,a szörnyeteg itt fekszik 12 darabra szétszabva!
11. Ó jaj, ó jaj! Testvér, ez aztán egy dühöngés és tombolás! Mily irtózatosan vonaglanak és
ágaskodnak most a szörnyetegnek szétdarabolt részei! Mint mind megannyi nagy hegy úgy
ugrálnak és fetrengenek ezen a messzi síkságon ide-oda, egyre közelebb jutva a borzalmas
gödörhöz!
12. Na és a feje, ó Istenem, Istenem, mily szörnyűséges! Nézd a feje, a feje! Ez olyanokat
ugrik, hogy szinte beleütközni látszik az égboltozatba és oly leírhatatlan dührohammal
acsarkodik a 12 szellem felé, hogy szinte ezek a hatalmasok is iszonyattal nézik ezt a rettentő
utálatos jelenetet!
13. De a hírnök most a botjával a fejet a szörnyű gödör felé kényszeríti - és hála Istennek! -
végre ez is belezuhan a gödörbe! De ettől lesz aztán csak nagy füst, tűz és parázs! Ó, ó, oly
dübörgés, pattogás, sistergés támad, hogy az irtózatos!
14. De most a többi 11 különálló rész is egy láthatatlan hatalomtól hajtva irtózatos robajjal
suhannak a gödörbe! Na most van aztán csak füst és lángtenger, mintha csak az egész földet
fölgyújtották volna!
15. Ó micsoda szörnyűségesrecsegés, ropogás, mennydörgés! Barátom és testvérem, itt
valósággal eláll az embernek a szava! Valóban ahhoz, hogy az ezen mélységből feltörő
tombolásnak és dühöngésnek iszonyatosságát élethűen leírhassuk, ahhoz egy legtüzesebb
kerub nyelvére volna szükségünk! Na de csak hadd őrjöngjön és dühöngjön, ahogy csak akar!
Csakhogy végre ebbe a biztos pokoli őrizetbe került ez a rettenetes szörnyeteg! Ennek
végtelenül örülök, Mert innen most már bizonyára nem valami könnyen fog ez a szörnyeteg
újból előbújni!
16. Na most a két hírnök ismét a kehelynél van! Ugyanígy a 12 nagy szellem is közeledik
most a nagy kehely felé de minél közelebb jutnak hozzá, annál kisebbek lesznek! Oh, ez is
mily érdekes: eddig oly rettentő óriások voltak, most pedig alig nagyobbak valamivel, mint a
két hírnök! Ez valóban igen figyelemre méltó!
17. Most már egészen a két hírnöknél vannak és vajon mit látok? Mindnyájan igen mélyen
meghajolnak különösen azon hírnök előtt, aki még most is kezében tartja Áron vesszejét!
Biztos, hogy ez egy valóságos főangyal a legfelsőbb mennyből!"
18. Most így szól ez az egy a tizenkettőhöz: "Testvérek, most vegyétek fel a kelyhet és
vigyétek azt oda a pokol kapujához! Ott helyezzétek ezt az edényt a kapu fölé, hogy az abból
felszálló gonosznak végre egy célpont állíttassék, melyet ne egyhamar győzhessen le ismét,
hogy elpusztíthassa ezt a szegény társaságot, akiknek újjáélesztésére a mennyek minden
hatalmát, ami bennem rejlik, igénybe vettem, ezt tegyétek!''
19. A tizenkettő most felemeli a kelyhet és egész óvatosan odaviszi. Most ráhelyezik az óriás
kelyhet pontosan a még mindig erősen gőzölgő és füstölgő gödör nyílására, melyből azonban
most már semmi füst sem szállhat fel, mert az a kehely talpa által, egész légmentesen
elszóródott. Ó most már a környék egész kellemes benyomást tesz és amit ezenfelül még
észreveszek az az, hogy a kehelyben levő egész fürdőző társaság kezd ismét megelevenedni!
Na, hála Istennek, csak hogy ezek ismét életre kelnek!"

86. Fejezet AZ EGY ÖRÖK NAGY HŐS - A FELESLEGES MEGOLDÁS – A

PÉLDABESZÉD A VETÉSRŐL, ANNAK NÖVEKEDÉSÉRŐL ÉS AZ ARATÁS
RŐL -A NAGY ARATÁS

Márton püspök: "Na de hogy az a 12 szellem azzal az eggyel szemben milyen határtalan
tisztelettel viseltetik, az már több mint rendkívüli, mert nézd, most letérdelnek előtte és
valósággal imádják őt! A végén csak nem maga az Úr lesz ez?! Az a baj, hogy nem láthatom
az arctat, melyet jól ismerek; ha láthatnám az arcát úgy mindjárt tudnám hogy Ő-e az, vagy
másvalaki!
2. A tizenkettő most feláll és mélységesen meghajlik az egy előtt de ez most mindegyiknek
kezét nyújtja és így szól hozzájuk kissé halk, de még mindig tisztán kivehető hangon:
3. "Testvérek, látjátok, ez itt egy igen szép legelő! Átadom nektek ezeket a bárányokat,
legeltessétek és jól hizlaljátok fel őket aklom számára, hogy ízletes étellé váljanak a
számsomra és örömöm teljék bennük a szívemben. Emeljétek ki tehát őket óvatosan
gondoskodásomnak ebből az edényéből és engedjétek őket szabadon legelészni
szeretetemnek, kegyelmemnek és irgalmamnak eme tágas mezején! Így legyen!"
4. Ni,ni, nézd csak, nézd, ez mégis csak az Úr Maga! Hisz rajta kívül az egész örök és
végtelen mennyben senki sem beszélhet így, mint ahogy ez a hírnök most beszélt; úgy ahogy
most ez a hírnök beszélt, csak az Úr beszélhet! És így most már szílárdan hiszen, hogy ez a
hírnök Maga az Úr! - Mi a te véleményed, testvér, ebben a kérdésben?"
5. "Hát persze, hogy az Úr az - mondja Borem, - ezt már régen észrevehetted volna; de az Úr
szemeidet lefogta, hogy szellemed ezáltal annál jobban el legyen foglalva! Mivel azonban
végre itt van az ideje, hogy szemeid végre felnyittassanak, így azok most fel is nyíltak és te
most megismerted az Urat és ez jól is van így.
6. De most figyelj csak még rövid ideig az előtted lejátszódó jelenetre, hogy láthassad ennek a
rendkívül összekuszált volt gombolyagnak teljes kifejlődését és megismerhessed az Úrnak
végtelen szeretetét és kegyelmet; mert ebben senki sem mérkőzhetik Vele, sem valamennyi
mennyben, sem az égitesteken, sem azok alatt, az egész végtelen mindenségben!"
7. Így kiált fel Márton püspök: "Ó én Istenem, én Uram, ó Te mindenekfelett
legszeretetreméltóbb, legszentebb Atyám! Ki tudná valaha is felmérni a Te bölcsességednek
és jóságodnak végtelenségét? Ó minden szentségeknek legszentségesebbje, te egyedül vagy
mester mindeneknek mélységében! Bölcsességed magasztalásával még egy kerub sem lenne
kész soha, sem a mennyben, sem a földön! Szen, szent, szent a Te neved és mindeneknek
örök rendje a Te legszentségesebb akaratod!
8. Te nem szorulsz senki tanácsára, mert Te örökké kielégítő tanácsadója vagy Önmagadnak,
de a Te legszentségesebb Atyai szíved nem akar egyedül lenni, nem akarja egyedül élvezni
saját legszentebb tökéletességének végtelen bőséget, hanem legmélyebb gondolataiból
lényeket hív elő és szeretetének végtelen tüzében és örök bölcsességének világosságában
istengyermekekké alakítja őket, hogy teljesen szabad istenlényekként ők is kivegyék
részrüket minél teljesebben ezen legszentebb atyai szívnek végtelen tökéletességéből
örökkön-örökké!
9. Ó halljátok ti mennyek mind, halljátok ti szeráfok és kerubok, ó halljátok, halljátok ti
angyalok mind-mind! Isten, Isten, Isten az örök szellem, isteni tökéletességének legnagyobb
teljességében, melynek nagyságát semmiféle mennynek a gondolata sem lesz képes soha-soha
egész teljességében, kifejteni, Ő a mi Atyánk Aki úgy jár közöttünk, mintha semmivel Sem
volna különb nálunk! Ó emeljük fel mi Őt ezért a mi szívünkben, amiért Ő Magát hozzánk,
bűnösökhöz, oly vételen mélységbe lealacsonyította!
10. Ó én Urán, ó Atyám, most már nincs helye a szívemben senkinek és semminek Te
melletted; mert Te egyedül lettél nekem mindenem, mindenben! Te ugyan valamikor nagyon
kicsiny voltál bennem - akkor még egy bűnös voltam. Most azonban végtelen nagyra nőttél a
szívemben - azért vagyok én most a legboldogabb! De Atyám ez mind a Te műved; én
azonban egy leghaszontalanabb szolga voltam mindig, az vagyok most is és az is maradok
mindörökre!
11. Ó nézd csak kedves Borem testvér, a tizenkettő most kiemeli a szent kehely vendégeit az
élet vizéből és azok most oly szépek és fenségesek, hogy csak angyaloknak nevezhetem őket!
Ó, Milyfenséges látványt nyújtanak, micsoda boldogság sugárzik azokból a mennyei
szemekből, melyek arra rendeltettek, hogy Istent szemléljék!
12. Testvérem, örülj velemegyütt és érezd te is, mily jóságos az Úr. Ó,majd meggyulladok az
Úr iránti szeretetben!"
13. Mondja Borem: "Testvérem, a dolog eddigi része lepergett, mégpedig anélkül, hogy ránk
egyelőre a legkisebb szükség lett volna; mert ilyesmit mindenkor közvetlenül maga az Úr
intéz el. Most azonban rajtunk, mint Isten gyermekein van a sor, hogy ezt a művet
önmagukban az Ő szeretete és rendje szerint folytassuk; és épp ez okból résen kell lennünk,
hogy mi minden fog itt még történni?
14. De az Úr itt megfelelően alkalmazva ugyanazt teszi, mint a földön. Látod a földön az
emberek veszik a búzát és beleszórják a talajba. Ez az előmunkálat történik itt is akkor, mikor
te ennek az egész társaságnak bölcs tanításokat és előadásokat adtál, mely munkánál én
magam is támogattalak, úgy hogy mi mindketten Isten búzáját szórtuk bele az ő szomorú
szíveik barázdáiba.
14. De ha egyszer már a mag bent pihen a földben, akkor senki sem tehet már semmit, hogy
az kikeljen és bő termést hozzon, hanem ezt már egyedül csak az Úr teszi azokra a természet-
szellemekre gyakorolt közvetlen befolyásával, melyeknek itt a legszorgosabb működésbe kell
lépniük azon céllal, hogy a növényeknek és állatoknak növekedését előidézzék, amely
munkánál csak kevesen segédkeznek azon szellemek közül, akik az Úrnak mindenkor
legbensőbb és legelső barátai és testvérei közé tartoznak.
15. Amint ez a munka befejeződött és a vetés érésbe ment át, úgy az ismét embereknek lesz
átadva, hogy azok a termést összegyűjtsék és csűreikbe hordják. És látod, miránk is ez a
munka vár itt.
16. Mi itt előbb az Úr igéjének magvát az ő szíveikbe szórtuk, ami után úgy pihentek itt, mint
egy olyan szántóföld, mely be lett vetve; ezen pihenés alatt azonban megkezdődött az Úrnak a
munkája, mert itt már semmi mást-nem tudtunk volna tenni, hacsak azt nem, hogy nézzük,
hogy az Úr egymaga mit művel, mint ahogy a világban is a vető gazda csak azt láthatja, hogy
hogyan nő az általa elvetett mag és válik éretté az aratás számára.
17. Ez a vetésünk azonban, ti. ezek a testvéreink, az Úrnak mindenkor egyedül való
fáradozása folytán immár teljesen megértek és itt van az ideje, hogy a termést betakarítsuk.
Vegyük tehát jogos birtokukba Isten nevében a gazdag áldást és helyezzük szívünk kezeit
ezen célból ismét a legteljesebb működésbe'.
19. De te is tudod, hogy az az aratás eredménye mindig a vetéshez használt mag sokszorosát
képezi; és ez itt is így lesz! Ahol ezelőtt csak eggyel volt dolgunk, annak helyre most 30-100-
at kapunk! Ezért örvendezz drága testvérem, mert igen gazdag aratás vár reánk!"

87. Fejezet MÁRTON SZEMÉLYISÉGE SZABÁLYOZVA BOREM

BÖLCSESSÉGE ÁLTAL, MÁRTON ÜNNEPI ÖLTÖZÉKBEN - MÁRTON
HÁZÁNAK KIBŐVŰLÉSE

Borem: "No, de térjünk át másra! Itt a te házadban az Úr asztala alatt találsz egy ládát a
legtisztább aranyból, menj oda, nyisd fel és találni fogsz benne egy ruhát és egy ragyogó
süveget! Vedd el ezt a ruhát, a süveget pedig tedd a fejedre, hogy valódi mennyei esküvői
öltözékben méltóképpen fogadhasd az Úr nevében ezeket a nemsokára visszatérő vendégeket,
aki azokat, mint újból megtaláltakat Maga fogja ismét idehozni! Menj és tedd ezt; ez az
Úrnakaz akarata!"
2. Így szól Márton püspök: "Legkedvesebb testvérem, mindaz, amit eddig mondtál, fenséges
és olyan volt, mint maga az Úrnaka szava de amit a legutóbb mondtál, az nagyon úgy veszi ki
magát, mint valami mennyei hiúságféle, ami engem valóban hidegen hagy! Meg fogsz tehát
bocsátani nekem, ha ebben a dologban nem engedelmeskedem szavadnak! Boldog vagyok,
hogy egyszer végre rendbe jöttem a szívemmel is, amelyben az én Uramnak is kedve telik de
ami az én külső ruházatomat illeti, úgy örök időkre meg vagyok elégedve ezzel a
parasztruhával!
3. Valóban engem már nem izgat ez a pompa, akár mennyei, akár földi is legyen az, nekem
teljesen mindegy; de annál inkább vágyakozom az Úr iránti szeretet után, amihez azonban
egyedül csak a szíve, de semmi esetre sem egy fényes ruha és süveg juttathat engem! Én tehát
megmaradok az, ami vagyok, egy paraszt!"
4. MondáBorem: "Igazad van legkedvesebb testvérem és bizonyos az, hogy egyedül a szív az,
amire az Úr néz, és az is bizonyos, hogy az Úr iránti igaz szeretetünkből folyó alázatunk,
minden angyalnak legékesebb ruházata, mindazonáltal az Úr rendje mégis megköveteli, hogy
itt az Ő országában a mennynek minden lakója benső állapotának megfelelően az
újjászületésnek és az örök halhatatlanságnak ruhájával legyen külsőleg is díszítve. Mert az
Úrnál bizonyára senki sem alázatosabb az egész végtelenségben és ennek dacára mégsem
tudsz magadnak olyan pompát elképzelni, ami nem Ő tőle származna!
5. Tekintsd ennek a teremnek leírhatatlan pompáját és nagyságát, mely csak egyetlen
helyisége ennek a te házadnak! Ugyan ki volna más, mint maga az Úr a teremtője és
megépítője az ilyen kimondhatatlan pompának és fenségnek?!
6. Te az úrtól kapott ezen házadba való első belépésedkor mindjárt kinéztél a 12 ajtón
keresztül és alig láttál még 12 csöppet az Úr teremtményeinek végtelenségéből és máris szinte
borzongás fogott el attól az óriási pompától és fenségtől, amit csak egész futólagosan
tapasztaltál de vajon mit szólnál akkor, ha egy angyalt láthatnál az ő teljes mennyei
dicsőségében?! Valóban, nem maradhatnál életben úgy, hogy őt egyidejűleg láthassad is -
olyan végtelen nagy az ő szépsége, dicsősége, pompája és fensége!
7. Láthatod most már a mondottakból és még száz más dologból is, hogy úgy a helyes és
méltó pompa és fenség, mint minden egyéb is az Úr rendjéből ered; és így úgy hiszem, hogy
te sem fogsz helytelenül cselekedni, ha teljesen alkalmazkodol az Úr rendjéhez!
8. Emlékszel-e mit mondott az Úr Péternek, mikor az csupa alázatból nem akarta
megengedni, hogy az Úr megmossa az ő lábait? Látod, ugyanezt mondhatná most neked is az
Úr, ha továbbra is meg akarnál maradni alázatos makacsságodnál. Most tehát menj csak oda,
ahova küldtelek és tedd azt, amit az Úr indítása folytán neked parancsoltam akkor majd itt
ebben a te házadban is minden másképpen fog kinézni, mielőtt azonban a az új ruhát magadra
öltenéd, ezt a régi gúnyát teljesen az utolsó szálig le kell tenned és lábaidat is meg kell
mosnod azzal a vízzel, amelyet egy ott ugyancsak készenlétben levő medencéből fogsz
meríteni! Csak ha ezeket megtetted, akkor nyisd fel az arany ládát és vedd ki belőle a ruhát és
öltsd magad!
9. Így szól Márton püspök: "Hát ha így van, akkor persze régis csak azt kell tennem, amit te
nekem az Úr nevében parancsoltál! Tudod, legkedvesebb testvérem, azért még mindig nem
valami nagyon szívesen teszem ezt, mert én ebben - dacára a legvilágosabb magyarázatodnak,
még mindig a hiúságnak egy bizonyos formáját velem látni; de ha már egyszer ez így van az
Úr rendje szerint, úgy az Úr nevében mégis csak neki akarok látni a dolognak! - De hová
tegyem aztán ezt a most rajtam levő gúnyát? Talán örök emlékül abba az arany ládába?"
10. Mond j a Borem: "Azon te ne törd a fejedet, arról majd gondoskodik más valaki!"
11. Márton püspök most odamegy a ládához és körülnéz néhányszor, hogy nem látja-e valaki.
Amikor úgy találta, hogy egy díszes védő-fal választja el őt a házában jelenlévő nagyszámú
vendégektől, gyorsan levetkőzik, a levetett ócska ruhákat maga elé teszi egy rakásba - melyek
azonban csakhamar eltűnnek - erre odamegy a medencéhez, kezével merít annak vizéből és
megmossa lábait. Alig hogy ezzel elkészült, az aranyláda teteje önmagától felpattan és a mi jó
Mártonunk már fel is van öltöztetve egy bíborruhába, melynek szélei fenségesen tündöklő
csillagokkal vannak szegélyezve, fején pedig egy olyan süveg van, mely még a napnál is
jóval erősebben ragyog!
12. Abban a pillanatban pedig, amint Márton püspök az átöltözéssel így elkészült, a terem,
amelyikben voltak, belülről olyan hatalmasan kibővült, hogy ő azt szinte százszorosan
megnagyobbodottnak látta és egyidejűleg különböző feljárók is megnyíltak, melyek az
erkélyekre vezettek, s melyeknek eddig semmi nyomuk sem volt.
13. Mikor Márton püspök mindezt egy csapásra észreveszi, legboldogabb érzés ragadja meg,
ami könnyekig meghatja és elkezd Engem hangosan dicsőíteni és magasztalni.
14. Amint azonban az Úrnak ilyetén való dicsőítése és magasztalása közben lassanként szinte
teljesen könnyekké válik, előlép Borem hasonló öltözékben és mondja: "Na testvér, hát most
hogyan érzed magad? Hiúbbá váltál talán valamivel?"
15. Mondá Márton püspök: "Ó testvérem most érzem csak igazán, hogy mily nagyon kicsiny
vagyok én, az úr pedig mily vételen nagy!"
16. "Na hát akkor csak gyere előre - mondja Borem, mert már minden elő van készítve, hogy
mint ennek a háznak birtokosa üdvözölve légy Örvendezzél, mert ez egy igen nagyszerű
üdvözlés lesz!"

88. Fejezet EGY BOLDOG SEREG ÜDVÖZLI MÁRTONT -MÁRTON

ALÁZATA ÉS KÍVATKOZÁSA AZ ÚRRA MINT EGYEDÜLVALÓ
JÓTEVŐJÉRE – AZ EGY, AMI MÉG HIÁNYZIK

Márton püspök most Boremmel együtt előlép a spanyolfal mögül, mely időközben szintén
meglehetősen megnyúlt és mintegy 1500-an jönnek elébük örömujjongással, üdvözlik őt és
köszönetet mondanak neki azért a gondoskodásért, amiben részesítette őket, továbbá azon
bölcs tanításokért, amelyekkel a most véget ért valóságos vizsgaútra ellátta őket.
2. Mindnyájan nagy örömről és még nagyobb szeretetről és tiszteletről tesznek tanúságot vele
szemben, aminek Márton püspök igen nagyon örül, úgy szintén annak is, hogy a már igen
kellemesen ható arckifejezésük - ami annak a jele, hogy a legjobb úton haladnak - immár
megtisztult belső állapotukat is visszatükrözi.
3. Nagy gyönyörűséggel szemléli egy ideig a nagy társaságot és nagyszerű kinézésükön nem
győz elégé csodálkozni. Csak hosszabb idő után kezd hozzájuk így beszélni:
4. "Ó ti legkedvesebb barátaim, fi- és nőtestvéreim, mennyire örülök én nektek és annak,
hogy mindnyájan oly nagy szeretettel jöttök elébem. De ne engem tiszteljetek és dicsőítsetek
és ne nekem mondjatok köszönetet azért, hogy ti valamennyien meg lettetek mentve és
mindannyian a legigazabb mennyország dicső előcsarnokában vagytok - hanem minden
tisztelet, köszönet és dicsőítés egyedül az Urat illeti, akinek végtelen kegyelme alakított át
benneteket ilyen fenségesen! Engem azonban csak testvéretekként szeressetek, akinek veletek
mindnyájatokkal közösen egy és ugyanaz az Istene, Ura és Atyja van.
5. Ezt az egyetlen legigazibb és legszentebb Atyánkat azonban hadd szeressük mindörökké
határt nem ismerve! Mert Ő tesz mindent és egyedül Ő minden mindenben. Neki szóljon tehát
egyedül minden tiszteletünk, minden dicsőítésünk, köszönetünk és minden dicséretünk!
6. Én és ez a kedves testvérem és barátom tanúi voltunk annak, hogy hogyan vezetett
benneteket az Úr egészen egyedül és hogyan takarított ki minden mocskot a szívetekből és
milyen forró küzdelmet vívott és harcolt értetek a pokollal, mint Izraelnek ősi öreg
oroszlánja!
7. Tárjátok ki tehát mindnyájan szíveteket jó szélesen, hogy a minden tiszteletnek és
dicsőségnek Ura nemsokára mindnyájunkhoz megtarthassa az Ő teljes bevonulását és
megmaradhasson bennünk és nálunk mindörökké!"
8. Mikor a nagy társaság házigazdájának ezt a helyes bevezető beszédét meghallotta, maga is
teljesen átszellemült és dicsőítette benne az Urat, aki az embernek ilyen nagy bölcsességet és
hatalmat adott. Erre a társaságnak összes vezetőtagjai elébe járultak és arra kérték, hogy nála
maradhatnának és mint legkisebb szolgái szolgálhatnának neki.
9. Így szól erre Márton püspök: "Ő barátain, fiú és nőtestvéreim! Ti nem mint szolgáim,
hanem mint legkedvesebb fiú és nőtestvéreim legyetek velem örökké ugyanazzal a
birtokjoggal mindenre vonatkozóan, amivel az Úr engem oly túláradó gazdagsággal látott e1!
Mert nélkületek szinte terhes volna számomra ez a végtelen pompa és gyönyörűség,de a ti
oldalatokon mindennek annál jobban tudok majd örülni, minél többször nyílik majd
alkalmam arra, hogy nektek a lehető legnagyobb örömet okozhassam!
10. Ó maradjatok mindnyájan itt nálam és örvendezzetek velem a mi Urunknak, Aki itt az Ő
birodalmában részünkre egy ilyen túl nagyszerű és pompás hajlékot készített és amint éppen
észreveszem ezt a helyiséget egy olyan asztallal is ellátta, mely mindnyájunk számára örök
időkre elegendő legfelségesebb kenyérrel és borral van megrakva. És ezt mind, mind, mind
úgy és anélkül kaptuk, hogy azt közülünk bárki is a legcsekélyebb mértékben kiérdemelte
volna az ő ideje szerinti helyes életmódja által! Annál is inkább szeressük, dicsérjük és
magasztaljuk tehát Őt mindörökké, mivel bőségesen ellátott bennünket olyan
gyönyörűsséggel, amire a legcsekélyebb mértékben sem voltunk, nem is vagyunk és soha
nem is leszünk érdemesek!
11. Látjátok tehát mindnyájan, hogy irántunk való szeretete mennyire túlhalad minden
mértéket ezért legyen a mi Iránta való szeretetünk is minden mértéken felüli mindörökké! El
vagyunk tehát látva mindennel, mint teljesen megdicsőültek, csak egy hiányzik még
mindehhez és ez az egy drága testvéreim, ez az egy Maga az Úr, látható alakban itt
közöttünk! Kérjük tehát Őt a mi szívünkben, hogy ezt a legmagasabb kegyelmet is megadná
nekünk!"
12. A társaságból a legelsők helyeseltek Márton püspöknek, de megjegyezték: "Ez nekünk is
legfőbb vágyunk de annak elérésére még túlságosan méltatlanoknak érezzükmagunkat! Ezért
legyünk hálásak az Úrnak mindazért, amit nekünk eddig juttatott, mert hisz arra sem voltunk
érdemesek, de amellett legyen mindenkor az is leghőbb és örök törekvésünk és vágyunk,
hogy Őt Magát is láthassuk!"
13. Márton püspök: "Igaz, igaz testvéreim, ezt írja elő nekünk a helyes bölcsesség, de a
szeretet sokszor túllépi a bölcsesség határait és azt teszi, amit ő akar! Én ez esetben a
szeretettel tartok, tegyétek ti is ezt és én úgy hiszem egyáltalán nem cselekszünk helytelenül!"
 89. Fejezet MÁRTONES A BOTANIKUS A KERTBEN - AZ ÍNSÉGESEK
ÚJABB SZAPORODÁSA ÉS AZ ÓHAJTOTT POMPÁS JUTALOM

Amint Márton püspök még tovább is magasztalni akarjaszeretetet, egyszerre csak valaki
kívülről nevén szólítja őt: "Márton! „
2. Mikor Márton ezt a hangot meghallja, megkérdezi Boremet, ugyan ki lehet az, aki őt hívja?
3. Mondja Borem: Menj ki testvérem és akkor majd meglátod, mert tudod, néha itt is úgy van
mint a világi életben: hogy nem láthatunk mindent meg egyetlen pontból, mint az Úr, hanem
ezen célbó1 néha különböző helyekre kell mennünk, hogy különböző dolgokat lássunk és
észleljünk, amiről már te is gyakran meggyőződhettél!
4. Menj ki tehát amint mondtam minél előbb és mindjárt ki fog tűnni, hogy ki az, aki hívott.
Mert tudod, kedves testvérem, én sem tudok ám még minden dologról olyan egészen biztos
véleményt mondani. Most újból is hallom a hívást, menj csak, menj és nézz utána, hogy ki az,
aki hív!"
5. "Igen, igen, megyek is már, alighanem ismét eltévedtek lesznek, - mondja Márton püspök -
kik segítséget keresnek!"
6. Márton püspök most sietve az előcsarnokba megy, ajtót nyit és kitekintve nem kevéssé
csodálkozik kertjének végtelen szépsége fölött, mely időközben úgy terjedelem, mint
mindenféle legcsodálatosabb újabb áldások tekintetében minden emberi fogalmat meghaladó
mértékben kibővült, t.i. azon idő óta, amikor Márton püspök Boremet itt kertészkedve találta.
7. De Márton püspök ez alkalommal se látott az előtornácban várakozni senkit és ezért lement
a kertbe, hogy megkeresse azt, aki őt az imént hívta. Reggeli irányba haladva egy igen
gyönyörű 1ugashoz ér, mely úgy néz ki mint egy óriási nagy nyitott templom. Ezen bizonyos
tekintetben élő templomnak a közepében ott lát valakit állni, aki néhány növénynek a
szétválogatásával van elfoglalva, melyek egy ugyancsak élő oltáron feküsznek.
8. Márton püspök rövid ideig nézi ezt az embert, azután feléje indul és így szólítja meg őt:
"Legkedvesebb és legjobb barátom és testvérem, nem te voltál-e az, aki engem az előbb ebből
az Úr által nekem adott házaraból nevemen szólítva kihívott? És ha te voltál az, úgy kérlek
légy szíves közölni velem, hogy szívem mivel lehetne és mivel legyen szolgálatodra?"
9. Így szól erre a kertész: Kedves barátom és testvérem! Látod, a te házad szerfelett tágassá
vált, ugyanígy ez a kert is igen meg növekedett. Te már bizonyára több mint ezer fiú és
nőtestvérnek adsz szállást, ami igen nemes dolog tőled én azonban úgy gondolom, hogy ott
ahol ezren és azon fölül is elférnek, ott bizonyára lehetne még néhány ember szármára helyet
találni?!
10. Jöjj velem, kertednek ott az esti irányában van 100 szegény kiknek szállásra volna
szikségük; vedd még magadhoz ezeket is és velük együtt engem is, mivel bizonyos
tekintetben Én is közéjük tartozom és hidd el, hogy az nem fog károdra válni!'
11.Mondja Márton püspök: "Ó kedves baráton és testvérem, mi az hogy százat? Azt mondom
neked, hagy ha tízezren volnátok is, mikor sem engednék egyet sem továbbmenni, hanem
minden tőlem telhetőt elkövetnék, hogy mindnyájan nálam maradhassanak! Vezess tehát csak
mindjárt oda hozzájuk, hogy minél gyorsabban felvehessem őket és rójuk minden, az Úrtól
kölcsönkapott erőm segítségével, a legjobban gondoskodhassak!"
12. Így szól a kertész: "Ó barátom és testvérem, te drága balzsammá váltál a szívem számára!
Gyere tehát gyere gyorsan velem, rövidesen ott leszünk náluk!"
13. Most mindketten neki indulnak gyors léptekkel esti irányba, ahol egy igen szánalmas
kinézésű embercsoporthoz érnek, köztük férfiak és nők vegyesen. Valamennyien csak nem
teljesen mezítelenek, borzasztóan le vannak fogyva és amellett telve van testük kelésekkel és
sebekkel.
14. Amint Márton püspök megpillantotta ezeket a szegényeket, könnybe lábadnak szemei és a
legszívélyesebb részvét hangján így kiált fel: "Ó Istenem, ó Istenem, hogyan néznek ki ezek a
szerencsétlenek! Alig van még bennük élet! Ógyertek, gyertek be mindnyájan ebbe az én
házamba, hogy sürgősen részeltethesselek benneteket mindabban, ami erőssé és egészségessé
tehet benneteket! Az Úr mindnyájunknak legszentebb és legjóságosabb Atyja, a mi Jézusunk
meg fogja adni hozzá az erőt és eszközöket!"
15. Így szólnak a szegények: "Ó te Istennek látható angyala! Milyen jónak kell lenni az
Úrnak, ha már te is ily végtelen jóságos vagy! De hisz te is látod, hogy mily tisztátalanok
vagyunk mi, hogyan lehetnénk mi olyan vakmerőek, hogy belépjünk a te legtisztább
lakásodba?"
16. Mondja Márton püspök: "Ha én tisztává váltam a szeretetnek Eme házában, holott én még
sokkal tisztátalanabb voltam, mint ti itt, úgy szentül hiszem, hogy ti is megfogtok tisztulni és
így gyertek csak, gyertek kedves barátaim, fivéreim és nővéreim bátran velem, ti
leggyengébbek pedig kapaszkodjatok belém, hogy könnyebben bejuthassatok a házamba! Te
is kedves testvérem a kertész nyúlj néhány leggyöngébbnek a hóna alá!"
17. Így szól a kertész: "Ó testvérem, szeretetemnek magja te! Micsoda örömöt okozol az Én
szívemnek! Valóban, ezért egykor nagy legyen a te jutalmad! Sőt azt máris megkaptad, mert
látod azt Akit te annyira szeretsz, íme most nálad van! Hiszen Én vagyok az Úr, a te testvéred
és Atyád!"
18. Most Márton püspök teljesen felismer Engem, az Urat, térdre esik előttem és így szól: "Ó
én Uram Istenem, szentséges Atyám! Hogy is kezdjem el, hogy Téged minden mértéken felül
dicsőítselek és magasztaljalak és hol és mikor legyen ennek vége?! Ó én legszentségesebb
Atyám, mily végtelen nagy a Te szereteted és könyörületesség milyen kifürkészhetetlen
mélységeinekkell Benned rejtőznie, hogy olyan bűnösökhöz, mint amilyen én is voltam és
még mindig vagyok is, ilyen kegyes tudsz lenni!
19. Ó én szentséges és jóságos Atyám Te, el tudnék süllyedni szégyenletemben, hogy nem
ismertelek fel, mikor a Te örök Atyai házadban laktam Péterrel együtt és oly keveset
figyeltem akkori szavaidra, melyek nem voltak egyebek, mint maga a legtisztább szeretet!
Persze, most hogy a szívem felismert Téged, a szeretettől csaknem elolvadok, de ugyanakkor
a szégyenemtől sem tudok hova lenni! Ó erősíts meg engem, hogy bűnös szívem el tudja
viselni legszentségesebb közelségedet!"

90. Fejezet JÉZUS MINT ÚR, ATYA ÉS TESTVÉR - PÉLDÁZAT A

FEJEDELEMRŐL ÉS A MINISZTEREKRŐL - AZ ALÁZATOS TISZTELET ÉS
SZERETET

Így szólok Én: "Kelj föl kedves testvérem és ne tekintsd szüntelenül az Én nagy fenségemet,
hanem csak azt, hogy a szeretetben immár teljesen a testvérem vagy, akkor könnyen el fogod
viselni a közelségemet! Én csak azok számára vagyok Úr, akik elpártoltak az Én igeimtől, de
azért mégis igen bölcseknek tartják magukat; azoknak azonban, akiknek szíve szeretettel van
tele, nem úr, hanem csak egy mindenható testvér vagyok és mint legigazabb Atya
mindennelellátom őket, amivelrendelkezem! Ezért kedves testvérem, kelj csak fel és a
jövőben ne légy oly határtalan túlhajtott tisztelettel szentségemmel szemben!
2. Látod, ha a világban egy hatalmas fejedelem bölcs minisztereihez megy, úgy azok csupa
tiszteletből lábai elé esnek és ez helyes is, hogy fejedelmükkel szemben így viselkednek, mert
amíg ezek szolgái neki, ő addig uruk is nekik! Ha azonban az ilyen szolgák fejedelmüket
módfelett szeretik is és így szólnak hozzá: "Urunk, te egy végtelen jóságos fejedelem vagy!
Úgyhogy nemcsak legnagyobb tiszteletünket érdemled meg a legteljesebb mértékben, hanem
minden szeretetünket is! Ezért fogadd el tőlünk a jövőben leghűségesebb szolgálatainkat
mindenem díjazás nélkül! Mivel szeretünk téged, jobban mint saját életünket, azért szolgálni
is akarunk téged életünk minden idegszálával és ha százszoros életet kívánnál tőlünk,
azt is készek vagyunk neked odaadni, mivel te igazi fejedelme lettél szívünknek! Ugyan mit
gondolsz testvérem, mit tesz a fejedelem az ilyen szolgákkal?
3. Látod, az ilyen igazi szeretet meg fogja őt hatni szívének legrejtettebb zugáig és így fog
szólni hozzájuk: "Ó ti legkedvesebb barátaim, mivel ti az én számomra nemcsak a fejetekben,
hanem még a szívetekben is ilyen dicső trónt állítottatok fel, így most már nem az én
erőmmel és hatalmammal uralkodok felettetek, hanem azon nagy szeretetetekkel, mely
bennetek van én irántam! Eszerint ti mindnyájan szíveitekben hordtok már engem, melyek az
én fenségemnek bennük való jelenléte által meg vannak szentelve, ti tehát mindannyian
ugyanazt hordjátok magatokban, akit én is magamban hordok. Ez okból azonban most már ti
is ugyanazok vagytok, ami én magam is vagyok. Tehát az én legbensőbb testvéreim de éppen
ezért hadd bírjátok tehát ti is velem mindazt, mivel én birok!"
4. Látod most már éppen úgy, ahogy egy ilyen bölcs fejedelem a szolgáihoz szólna és őket
ezáltal nemesi rangra emelné, mivel azok annyira befogadták őt szíveikbe, ugyanígy beszélek
és szólok Én is mindazokhoz, akik hozzád hasonlóan a szívükbe fogadtak Engem! Azoknak
tehát, akik mindenekfelett szeretnek és a szívükben hordoznak Engem, akik tehát így
teljességgel megdicsőültek az Én bennük valójelenlétem által, már nem Uruk vagyok többé,
éppen úgy mint ahogy Én saját magamnak nem lehetek Ura, hanem csakis legbensőbb
testvérük mindörökké! És ami az Én tulajdonom, ugyanaz az övék is, mertÉn vagyok bennük
az ő nagy szeretetük által!
5. Felismered-e most már kedves testvérem, mit jelent az, ha Én téged testvéremnek
szólítalak, ugyanúgy, mint ahogy egykor a 12 apostolomat is testvéreimnek neveztem?! Ha
tehát fel tudod fogni, úgy kelj fel és vezesd ezeket a szegényeket Velem együtt a házadba! De
csak el ne árulj Engem a házadban a vendégeidnek idő előtt! Ez a száz itt úgyis még sokáig
nem fogja tudni, hogy Én az úr vagyok, mert ezek olyan kínaiak, akik a földön már odáig
jutattak, hogy az Én bizonyságomat - persze csak nagyon kitekert formában elfogadják,
amiért azonban mindnyájan kivégeztettek a hittérítővel együtt, Amit tehát eszerint a földön
nem tudtak elérni, az váljon itt most teljesen osztályrészükké. Így most mindent tudsz, kelj fel
tehát gyorsan és cselekedj velem együtt, mert mától kezdve a te házad az Enyémmel egy
házzá fog egyesíttetni!"

91. Fejezet MÁRTON SZERETETOSTROMA AZ ÚRRALSZEMBEN- A

KÍNAI VÉRTANÚKBEFGGDÁSA ÉS FELÜDÍTÉSE

Ezen szavaimra Márton gyorsan felemelkedik, a keblemre borul és sűrű csókkal halmoz el.
Ezen valóban gyermeki szeretet megnyilvánulásnak végére érve, így szól:
2. /Márton püspök:/ "Így, így, így - óh most már sokkal könnyebbnek érzem magamat,
csakhogy végre egyszer Irántad való igen hatalmas szeretetemnek egy kissé szabad folyást
engedhettem! Ha tőlem függene, ó én legdrágább és legszentsségesebb Atyám, úgy egy egész
örökkévalóságig is tudnálak ölelgetni és csókolgatni! De
ezt az én szívemnek leggyönyörűségesebb műveletét még fenntartom rangomnak és azonnal a
Te szavaid szerint cselekedve bevezetem ezeket a kínaiakat a házba, természetesen a Te
vezetésed mellett, mert Te nélküled Uram, egy lépést sem tehetünk sem előre, sem hátra!
Lássunk, tehát a munkához!"
3. Márton püspök most a száz szegényhez fordulva így szól: "Így hát drága fivéreim és
nővéreim keljetek fel és jöjjetek velem ebbe a házba! Ti leggyengébbek azonban
kapaszkodjatok belém, hogy együtt valamennyien bevonulhassunk a házamba; ott bent majd
mindnyájan megfelelő ápolásban és kiszolgálásban fogtok részesülni! A legkimerültebbeket
azonban közületek majd ez az én mindenható barátom fogja átvenni és énelőttem ebbe a
házba bevinni!"
4. "De barátom - mondják egyesek a társaságból - hogyan léphetnénk mi be ebbe a legtisztább
házba? Mikor láthatod, hogy a legnagyobb mértékben tisztátalanok vagyunk! Hát te nem
tudod azt, hogy nálunk olyan törvény van életben, melynek értelmében a bélpoklosságban
szenvedő nem lépheti át egyetlen ház küszöbét sem, annál kevésbé, mert a törvénynek ilyen
megszegése elkerülhetetlenül a biztos halált vonná maga után? Gondold meg tehát, hogyha
már a világi hatalmasok is így respektálnak egy isteni törvényt, mennyivel inkább respektálva
lesz az itt! Hagyjál tehát inkább bennünket itt ebben a kertben, addig míg megtisztulunk és
majd csak akkor engedd meg nekünk, hogy bevonulhassunk ebbe a házba!"
5. Mondja Márton: "Kedves barátaim, fivéreim és nővéreim! Ne zavartassátok magatokat a ti
ősrégi zsarnoki törvényeitek által, melyeket sem ti, sem a ti földi uraitok nem ismernek, mert
itt már semmi közünk sincs a világ egyetlen törvényéhez sem, hanem csak egy egyetlen isteni
törvényhez, mely a szeretetnek örök törvénye! És éppen ezen törvénynek betartása tétetik
most kötelességetekké és éppen ez követeli meg tőletek, hogy feltétlenül engedelmeskedjetek
a szeretetnek és tegyétek meg mindnyájan, amit a szeretetem tőletek mindnyájatoktól kér!
6. Ezen szavakra most már felszedelődzködnek és megindulnak - de persze még mindig
félénk, aggodalmas léptekkel - a házba Velem és Mártonnal együtt. Mikor mindnyájan benn
voltak a házban, illetve tulajdonképpen abban a végtelen nagy fejedelmi teremben, a
csodálattól és rémülettől hangosan így kiáltanak fel:
7. "Ó láma, láma, dalai láma! Hisz ez az örök Brahmannak a háza! Ó mi szerencsétlenek, ó
mi szerencsétlenek, ó mi szegények! El vagyunk bukva és el vagyunk veszve örökre! Mert
írva van a Zoroasteronban /kínai szanszkrit/ hogy: "aki az örök Brahmának legszentségesebb
lakásába valaha is tisztátalanul belép, azt a haragos Ormuzdmegragadja és örök időkön át a
legszörnyűségesebben kínozza! Ó jaj nekünk, jaj nekünk, jaj nekünk!"
8. Mondja Márton: "Ej, ej, kedves fivéreim és nővéreim, miféle tücsköt-bogarat hordtok ti itt
össze! Lelkiismeretemre és szeretetemre mondom nektek - amiben mindnyájatokat részesíteni
akarlak az a ti Brahmatok, akitől annyira féltek, az egy csaló, aki párját ritkítja és épp olyan
halandó, mint amilyenek ti is voltatok! Mert lámát /az Istent/, serm a ti csaló Brahmátok, sem
a császárotok, semti nem ismeritek!
9. Én azonban, név szerint Márton, ki a földön egykor a keresztény egyháznak püspöke
voltam, mégpedig Európában, igazi birtokosa és tulajdonosa is vagyok ennek a háznak immár
örök időkre és itt nincs semmi keresnivalója egy Brahmának sem, hacsak úgy nem jönne ide,
mint ahogy ti jöttetek, segítségre szorulva. Ezért legyetek hát csak nyugodtan és ne
ijedezzetek hiába, mert ezekben az örökké szent termekben többé sohasem veszhet el senki
olyan, akinek a belépés nem lett megtiltva!"
+Ez felcserélés! Ahrimánról, a gonoszság és sötétség istenéről van szó itt tulajdonképpen.
Ormozd a jóságnak és a világosságnak az Istene. A következő fejezetekben ezt a felcserélést
mi helyesbítetetük. /A kiadók/
10. Ezen szavak után a száz új vendég szemmel láthatólag megnyugodott, de a végtelen
pompától, fénytől és nagyságtól elkábítva képtelenek magukat annyira összeszedni, hogy
Mártonnak az ő vigasztaló szavait meg tudják köszönni.
11. Egyidejűleg Borem is jön már kenyérrel és borral, hogy az új vendégeket megerősítse. Én
pedig titokban megáldom úgy a kenyeret mint a bort és miután ez megtörtént, így szól
Borem:
12. "Kedves barátaim, fivéreim és nővéreim most üljetek le a padokra és vegyetek egy kis
erősítést magatokhoz, az nagyon jót fog tenni nektek a hosszú böjt után! A mi Urunk,
Istenünk és Atyánk szeretete, jósága, szelídsége és türelme oly határtalan, hogy minden bűnt
elenged nektek, amivel bárhonnan származzon is az, megterheltétek lelkiismereteteket.
13 És ezért csak örvendezzetek és legyetek jókedvűek és élvezzétek minden félelem és
aggodalom nélkül azt, amit nyújtunk nektek, vagy mert mindaz, amit itt élvezni fogtok, az
örök élet számára fog benneteket megerősíteni és Isten igazi megismerésére, amely
megismerés tulajdonképpen maga az igazi örök élet, mi Istenünk, Urunk maga is tanított,
amidőn így szólt: "Az pedig maga az örök élet, hogy ők /a tanítványok/ azt megismerjék és
már rég is ismerték, akit Te, legszentebb Atyám a világba küldtél minden bűn
megbocsátására. "
14. Ezen barátságos megszólítás után mind a száz új vendég letelepedett és Borem a
legszorgosabban szétosztja köztük a kenyeret és bort, mindnyájan serényen nyúlnak utána,
mindent megköszönnek és sóváran elfogyasztanak, ami igen jó jel mert amilyen
vágyakozással most elfogyasztják ezt a kenyeret és bort, ugyanolyan vágyakozással fogják
majd később a még sokkal szellemibb isteni igét is elfogyasztani.

92. Fejezet A SZÁZ BÉLPOKLOS GYÓGYFÜRDŐJE FELRUHÁZÁSA ÉS

KÖSZÖTŐ BESZÉDE - LÁMA LÉNYISÉGÉRŐL - ÉRDEKLŐDÉS JÉZUS
UTÁN ÉS AZ ÚR VÁLASZA

Mikor egy kis idő múlva a száz vendég jóllakott és megerősödött, így szoltam hozzájuk:
"Kedves barátaim, most keljetek fel, vetkőzzetek le és aztán menjetek abba a fürdőbe,
amelyet ezen oszlop és azon világos, de ennek dacára mégis át nem látszó védőfal között
találtok, ebben a fürdőben teljesen meg fogtok szabadulni kiütéseitektől és egészen tisztán
fogtok abból ismét előkerülni. Így legyen!”
2. A száz vendég gyorsán levetkőzik, belépnek a fürdőbe és mihelyt valamennyien benne
vannak, íme, mindnyájan csakhamar meg tisztulnak és előbbi csúnya barna színük kellemes
fehér színre változik át és közben tagjaik is mindig teltebbé, formásabbá és puhábbá válnak.
3. Mikor ezek a vendégek észrevették önmagukon ezt a nagy változást, igen nagy öröm fogja
el őket és elkezdenek bennünket hármunkat módfelett dicsőíteni, mondván: "Alapjában véve
bárkik is vagytok ti hárman, akár a dalai láma, akáraz Ahriman szolgálatában - amit mi nem
tudunk megítélni - de azt látjuk határozottan, hogy ti jót műveltetek velünk a ti Uratok fizesse
azt meg nektek mindörökké!
4. Ó mily nagyon nyomorultak voltunk és mily elképzelhetetlen hosszú idő óta tartott már ez
a mi nyomorúságunk! Az egész földkerekséget apróra átkutattuk és látjátok senkit se
találtunk, aki nyomorúságunkat csak a legcsekélyebb mértékben is enyhíteni tudta volna!
Csak hosszú, bizonyára több mint 100000 évig tartó keresgélés után találkoztunk ennek a
kerti palotának a közelében ezzel a barátunkkal /ez alatt Engem értenek/ és kértük őt, hogy
segítene rajtunk, ha ez valamiképpen módjában állana, mire ő így szólt hozzánk:
5. "Igen, Én tudok rajtatok segíteni és akarok is rajtatok segíteni! Kövessetek Engem ebbe a
kertbe és Én majd hívni fogom ennek a háznak az urát, aki nagy örömmel fogja megtenni azt,
amit majd a ti érdeketekben parancsolok neki!"
6. Mit ígért, azt pontosan meg is tartotta és mi most valamennyien valóban tanúi vagyunk
annak, amit rajtunk végbevitt.Ezért is mindenekelőtt őt illeti legfőbb dicsőítésünk, de vele
együtt kettőtöket is teljes dicséretünk illet meg, mivel a legkészségesebben tettétek meg azt,
amit ez a legfőbb barátunk a mi érdekünkben kért tőletek. És így te legelső barátunk, légy
magasztalva és minden mértéken felül dicsőítve, aki oly nagyon nagy jót tettél velünk! De ti
ketten is legyetek dicsőítve, mivel oly készségesen megtettétek azt, mire ezen legelső
barátunk a mi érdekünkben felkért benneteket!
7. Azonban kedves barátaink, amint ti is látjátok, mi teljesen mezítelenek vagyunk! Ha már
ily sok jót tettetek velünk, úgy tegyétek még azt az egyet, adjatok csak valami legszűkösebb
takarót szemérem testünk betakarására és mi akkor oly boldogok leszünk, amilyen boldog
csak lehet egy lény az egész végtelenségben!
8. Erre Én így szólok Mártonhoz és Boremhez: "Testvéreim, nyissátok fel ott azt az
aranyládát, s abba majd találni fogtok ruhákat kellő mennyiségben, amelyekkel ezen
védenceink e pillanatban ideiglenesen, elég kielégítően és célszerűen lesznek felruházhatók;
idővel pedig szellemi tökéletesedésük előhaladásának foka szerint úgy is el lesznek majd
látva mennyei ruházattal! Így legyen!"
9. Márton püspök és Borem azonnal az aranyládához ugranak és abból 100 kék ruhát szednek
elő, melyeknek egy része sok ránccal, más része kevesebb ránccal volt ellátva és a bő ruhákat
a férfiaknak, a szűkebbeket pedig a nőknek adják oda, akik azokat egy pillanat alatt magukra
öltve, most még sokkal nagyobb az örömük, mikor látják, mily rendkívül jól állnak rajtuk
ezek a ruhák.
10. Újból is mindnyájan dicsérnek Engem mondván: "Ó barátunk, ó milyen vagy Te! Igen,
egészen rendkívüli bölcs is és hatalmas vagy Te. A földön ugyan azt hallottuk, hogy a nagy
Láma is igen jóságos és bölcs, de ha elébe kerül Ahriman, annak megpillantása úgy elkeseríti,
hogy aztán 1000 évig csak mérget okádik a világra, ahol Ahriman is lakik. De még ezután is
1000 esztendeig elfedi az arcát, csakhogy ne kelljen látnia legádázabb ősi ellenségét, ezáltal
azonban az emberek is elkerülnek szeme elől és teljes 2000 esztendeig nem törődik velük.
11. Ha a dolog komolyan így állna a lámával, akkor mi azt mondjuk hogy te sokkal bölcsebb,
hatalmasabb és ennél fogva jobb is vagy, mint maga a láma, aki ilyen buta utálattal viseltetik
a gonosz Ahrimánnal szemben! Ez így van és ezt kimondjuk a lámával szemben is és azért is,
hogy az igazság mellett tanúságot tegyünk!
12. De mi mindnyájan jól értesültünk a földön néhány más világból odajött követ révén egy
bizonyos Jézusról, állítólag ez volt a tulajdoképpeni test szerinti Láma maga; ezt azonban
Ahrimán megfojtotta, mert az embereket ellene uszította. Ha erről a történetről is tudtok
valamit úgy beszéljetek nekünk róla, mi mindnyájan nagyon szeretnénk ezzel a dologgal
tisztába jönni!
13. A világon ez az életünkbe került, itt azonban azt hisszük, hogy nincs már többé halál! Így
tehát talán mégis tanácsosabb volna, ha erről a Jézus-Lámáról itt valami közelebbit
megtudakolhatnánk! Feltéve tehát, hogy ebben a dologban, minekünk a földi életünkbe
került, van valami, kérünk titeket, mondjatok nekünk erről valamit, ha arról nektek is
tudomásotok van!
14. Látjátok, a dolog mindnyájunk részéről már elég jól haladt! Már megtanultunk bizonyos
imákat is, amelyek igen jók voltak; de aztán az történt, hogy egy ilyen kövét túlságba vitte a
dolgot és egy szeretője elárulta őt és minket mindnyájunkat és még egy egész tömeget és
nekünk mindnyájunknak életünkkel kellett fizetnünk azért, mert a mi lámánkat el akartuk
hagyni és egy másikat követni. De ezt a csapást alighanem csak a gonosz Ahrimán mérte
ránk, és ez azon reményre jogosít fel bennünket, hogy a láma ezt nem fogja nekünk
túlságosan bűnünkül felróni, különösen akkor, ha ezen bizonyos Jézus mögött tényleg a Láma
maga rejlik!"
15. Erre így szólok Én: "kedves barátaim, legyetek csak egy kis türelemmel és ti itt mindarról
bizonyságot fogtok szerezni, amit megtudni szeretnétek! De gyertek csak velünk tovább oda
előbbre és ott egy nagy társaságra fogtok találni, köztük azokat a követeket is, kik ezt a tant
hozzátok vitték, úgyszintén azt a lányt is a ti országotokból, aki benneteket elárult azzal a
követtel együtt, aki túl messzire merészkedett! De ha majd velük össze fogtok találkozni, úgy
haragot sem mutatnotok sem éreznetek nem szabad velük szemben, hanem meg kell nekik
mindent bocsátanotok, amit nektek okoztak; akkor majd rögtön fel fogjátok ismerni a Jézus-
Lámát! Gyertek tehát csak elő ezen védőfalak mögül és kövessetek bennünket jó szívvel és
akarattal! Így legyen!"

93. Fejezet KÍNOS VISZONTLÁTÁS A KINAIAK KÖZÖTT – AZ ÁRULÓ

LÁNY TÖRTÉNETE

Ezen szavaimra mind a százan barátságos, kedves arckifejezéssel előjönnek a védőfal mögül
és elcsodálkoznak a terem óriási pompáján és kiterjedésén, melynek déli irányban levő
részében ott van a korábbi ezer vendég még több száz mással, akik a szerzetesek és apácák
belső lelki megművelésével egyidejűleg szintén meg lettek mentve.
2. Mikor a százan ezt a sok vendéget megpillantották, akiknek túlnyomó része még a
természetes öltözékében van, igen nagyon hatalmasan elámulnak, mint most valójában rögtön
felismerik azokat a követeket, akik őket a földön a kereszténységbe bevezetni akarták. De
amikor köztük azt a kínai nőt is megpillantották, aki a fő követet és vele együtt őket is
elárulta, hamarosan elkomorult az arcuk és így szóltak hozzám:
3."Halljad csak legkedvesebb barátunk! Ez a látvány ugyan bennünket rendkívül
kellemetlenül érint, de ha az nektek, amint látni véljük, nincs ellenetekre, úgy nekünk
mindnyájunknak se legyen az! Az a követ, akit elárult, csodálatosképpen úgy látszik, hagy jó
lábon áll vele; mert hisz nagyon barátságosan elbeszélget vele! Ő ugyan egyébként egy igen
szép és illedelmes teremtés, ezért is vált a földön ennek a követnek a kedvence, amint hogy a
nagy császárvárosban Pekingben is egy igazi szépségnek neveztetett és így az egész városnak
kedvence volt, de haszonleső, galád árulásával aztán elveszítette az egész császárváros
tiszteletét és erre amint értesültünk, bánatában nem sokára meg is halt.
4. Mi tehát legfőképpen csak azon csodálkozunk, hogy ez a nő, aki bizonyos, hogy szolgálója
volt Arimánnak, és aki mibennünk a Jézus-Lámát is elárulta, hogyan jöhetett be ezekbe a
szent csarnokokba! Talán a Láma maga is gyönyörűségét találja az ő szépségében?'
5. Mondom Én: Kedves barátaim, nem voltak-e nektek is gyermekeitek, akik közül egyesek
jók - mások ellenben igen gonoszak voltak? Mindnyájan azt mondjátok, hogy: igen! Én
azonban tovább kérdelek benneteket: vajon a rosszakat ezért a tigrisek és hiénák elé dobtátok
vagy nem fordultatok-e minden szeretetetekkel és figyelmetekkel a gonosz indulatú
gyermekeitek felé és a jókra nem kevesebb figyelemmel voltatok-e? Azt mondjátok: "Igen,
igen, így volt!"
6. Látjátok, ha ti, akik egész életeteken keresztül sohasem voltatok jók, még a legrosszabb
gyermekeitekkel is csak jót műveltetek, hogyan gondolhatjátok akkor, hogy az örökké
legjóságosabb láma az ő gyermekeinek valami rosszat fog adni, ha azok Tőle bűnbánóan
valami jót kérnek?!
7. Ez a szűz a világi életben persze bizonyos tekintetben gonoszul cselekedett veletek, de
később éppoly nagyon keservesen megbánta gonosznak minősített cselekedetét, mint amilyen
nagyon szeretett benneteket azelőtt, mielőtt a főkövetet és ezáltal titeket is önkénytelenül
elárult.
8. Így hát a jó lámának is igaza van, ha nem taszítja el Magától mindjárt örök időkre azon
gyermekét, amelyik valami rosszat cselekedett és aztán elébe járul és Tőle teljes szívéből
töredelmesen bocsánatot kér!
9. Látjátok, azért még nem szükséges, hogy a jó láma szerelmes legyen egy szép pekingi
lányba, ahhoz hogy őt boldoggá tegye, hanem ehhez már az is elég, hogy Ő egy jóságos Atya
és hogy ilyennek el is lesz ismerve! Amikor különösen ezen utóbbi eset áll fenn, akkor már
egy gyenge földi lánynak a boldogítása nem okoz semmi nehézséget!
10. Mit gondoltok most már kedves barátaim, helyesen cselekszik-e a jó Láma vagy
helytelenül?"
11. Így szól egy a száz közül: "Igen, a jóságos és szentséges Láma teljesen helyesen és jól
cselekszik így! De nini, a szép Chianchah most észrevesz bennünket és sietve közeledik
felénk! Ugyan mit fog ez most nekünk mondani? Legyünk csak csendben,már itt is van! "

94. Fejezet A SZÉP, IGAZI KINAI KIBÉKÜLÉS CHANCHAH ÉS A SZÁZ

KINAI KÖZÖTT - AZ ÚR ÉS CHACHAH

Chanchah most a száz ember előtt arcra borul és kéri tőlük mindazon rossznak a
megbocsátását, amit - ha akaratlanul is - ellenük elkövetett.
2. A százan azonban egyhangúlag így felelnek: "Legbájosabb Chanchah, ha a nagy és
szentséges Láma azt neked megbocsátotta, akkor mi kifogásunk lehetne nekünk még
ellened?! Hisz az örökkévalóságnak ugyanez a Szentje nekünk is megbocsátott, akik
Ahrimánnak sok és nagy áldozatot hoztunk! Kelj fel tehát és csípd meg mindnyájunknak a
fülcimpáját annak jeléül, hogy mi egymásnak életalapunk legmélyéből örök időkre
megbocsátottunk!"
3. Chanchah most arcának és egész sajátos lényiségének rendkívül bájos kifejezésével felkel
és azt teszi, amire a százan felkérték őt. Miután mind a száznak gyengéden megcsípte a
fülcimpáját, így szól:
4. "Szíveitek legyenek az én legdrágább ékszereim, tekintetetek szemeimnek legszebb
legelője, szívem azonban legyen a számotokra egy legpuhább pihenő párnácska, melyen
kipihenhetitek magatokat enyhe kötelékül szíveitek egybefogására és számból
kiapadhatatlanul folyjon a legdrágább balzsam a ti életetekbe!
5. Keblemen ringassátok fel magatokat egészen a csillagokig, lábaim vigyenek benneteket
kemény utakon végig és ha leszáll a nap és a földnek holdja sem világít és a csillagok ragyog
ását is sűrű köd takarja el, akkor az én szemeim világítsák meg vágyakozástok ösvényét és
összes belső zsigereim melegítsenek fel benneteket életetek fagyos éjszakájában!
6. Így mindörökre egy legszelídebb szolgálótok akarok lenni életeteknek úgy a
leggyengédebb, mint a legnehezebb szükségleteiben, mivel füleiteket megnyitottátok előttem
ellenetek elkövetett nagy bűnöm megbocsátására!"
7. Ezen beszéd után, melyet a bájos Chanchah mondott, a száz közül egy odament hozzá,
kezeit föléje emeli, mutatóujjainak hegyével megérinti fejét és így szól: "Ó Chanchah,
Chanchah, milyen nagyon szépséges vagy te így! Azt mondom neked olyan hangosan, mint
ahogy tombol egy hatalmas vihar, de oly lágyan is mondom neked, amilyen lágyan egy
legenyhébb illatos esti fuvallat legyezgeti a gazella legfinomabb gyapjúját: te most szebb
vagy, mint a legszebb hajnalpír a kéklő hegyek fölött, melyek a föld birodalmai közepének
nagy városát díszítik és fenségesebb vagy, mint a chujulukh /ez egyike azon legszebb
virágoknak, melyeket csak a császári kertben tenyésztenek/!
8. Fejed bájosabb, mint egy aranygalambnak a feje és nyakad kecsesebb formájú és fehérebb,
mint egy fehér gazella nyaka; kebled enyhébb és puhább, mint a tutschurán /ez egy legpuhább
fajtájú gyapot, mely egy bizonyos káka bokron terem/ és lábaid kisebbek, mint egy antilopé,
mely a Himalája legmagasabb csúcsain ugrándozik és táncol. Igen, amilyen csodaszépen
megvilágítja a telihold a tengerek hullámzó tükrét, oly gyönyörűségesen bevilágítja a te
bájosságod is a mi szíveinket!
9. És így mától kezdve éppolyan kedvesen csillogjanak a te kívánságaid is a mi lelkeinkben
és üdítsék fel minden mértéken felül a mi szíveinket, mint ahogy a csillagok felüdítik az
olyan eltévedt hajósok szívét, akik a messzi óceánon vonják fel vitorláikat és nappal nem
tudják, hogy hova irányítsák hajójuk menetét, hogy eljussanak a boldog hazába!
10. Erre Hozzám fordul és így szól: "Barátunk, te is helyesnek találod-e, hogy mi ezt a nőt,
aki a mi ellenségünk volt, úgy fogadtuk be, mintha a mi száz szívünkben egy szív volna?"
11. Mondom Én: "Igen, a ti legjobb szokásaitok szerint jól van ez így, de mivel ti mindnyájan
már nem a földön, hanem a szellemek örök birodalmában vagytok, ahol más erkölcsök és más
formaságok vannak szokásban, úgy lassanként ti is azok után fogtok igazodni és mindenben
aszerint cselekedni, ahogy azt majd tőlünk látjátok, ha itt akartokmaradni! De ha a ti
országotok erényei kedvesebbek volnának nektek, mint ezen házéi, akkor persze át kellene
mennetek azokhoz, akiknek még nagyon sok dolguk lesz addig, míg ezt a házat el fogják érni!
"
12. Így szól Chanchah: "Ó Te legkedvesebb, legcsodálatosabb barátja a szegényeknek - nézd,
mi olyanok akarunk itt lenni, mint a legfinomabb porcellán föld, mely minden nemes formába
gyúrni hagyja magát! A Te akaratod legyen a mi életünk és a te szavad legyen nekünk úgy
mint Lámának a szent igéje!"
13. Mondom Én: "Gyere csak ide, te legkedvesebb Chanchám! Egy olyan új ruhát akarok
neked adni mely fenségesebben díszítsen téged, mint a legszebb hajnalpír a kéklő hegyek
fehér csúcsait!"
14. Chanchah szinte ugorva jön Elébem és Márton már hoz is az aranyládából egy vörös
ruhát, amely sok csillaggal van szegélyezve és szépen díszítve és átadja azt Nekem a
következő szavakkal:
15. "Ez ennek a valóban leggyönyörűbb Chanchahnak túl mennyeien, fölségesen jól fog állni,
ez egy valóságos szeretet ruha! Egész nyíltan be kell vallanom, ez a kínai leány nekem is
rendkívül tetszik, csupán az ő tősgyökeres kínai beszédmódjában még nem ismerem ki
magam! Ebben még sok a földi emlék de egyébként teljesen hamisítatlan keletiesen költői!
Valóban nem hittem volna, hogy a kínaiakban ilyen nagy becsületesség és mély lírai költészet
lakozik! De nekem ez tetszik! Ezeket már semmi esetre sem engedjük tovább vonulni!"
16. Mondom Én: "Igazad van, Nekem is tetszenek, ennek a Chanchah-nak a szíve pedig
különösen; de azok még elég sok dolgot fognak neked adni! De most térjünk a Chanchahra:
17.Ime itt van szeretetreméltó leányom, vedd ezt a ruhát ez a benned lévő szeretetnek és bölcs
szelídségnek a ruhája! Igaz ugyan hogy árulója voltál ezeknek, kik a Jézus-Láma
tanúságtételét el akarták fogadni, de te a te országod erkölcsei folytán lettél árulóvá, mert
csak a császárod életét akartad megmenteni, de emellett nem akartad testvéreidet feláldozni!
Ezt tehát a császár tette, de ő sem tette volna akkor, ha a te szíved lett volna a kebelében!
Eszerint tehát te teljesen bűntelen vagy és olyan tiszta, mint ez a ruha, mellyel Én most téged
felruházlak; vedd, ez az Én irántad való nagy szeretetem!"

95. Fejezet CHAN CHAN KÍVÁNSÁGA: KIFÜRKÉSZNI AZ ÚR LÉNYÉT –

AZ ÚR RECEPTJE-CHAISCHAH IZZÓ SZERETETE AZ ÚR IRÁNT

Chanchah tiszteletteljes hódolattal a ruha után nyúl, mely abban a pillanatban, amint azt
megérinti, már a testén is van és azt felette gyönyörűen ékesíti. Amint ily mennyeien
felöltöztetve itt áll előttünk, sírni kezd örömében és így szól: "Ó barátom, ugyan hogyan is
hívnak tégedet? Ó mondd meg nekem, hogy nevedet a legtüzesebb írással örökre beírhassam
a szívembe!"
2. Mondom Én:"Legszebb Chancháhm, arról már gondoskodva van'. Amit te meg akarsz
tenni, az már meg is történt; kutassál csak a szívedben és ott meg fogod találni azt, amit most
Én tőlem szeretnél megtudni! Azt mondom neked: Irántam való szereteted mindent el fog
árulni neked!"
3. Chánchah ezen szavaimra nagyot néz és óriási zavarba jön! Egy idő múlva egészen magába
mélyedve így töpreng: "Irántam való szereteted mindent el fog árulni neked! Amit te meg
akarsz tenni, az már meg is történt; kutassál csak a szívedben és ott meg fogod találni azt,
amit most Éntőlem szeretnél megtudni!"
4. Különös, nagyon különös! Hm, hm, hogy beszélhet ez így? De vajon miértis ég a szívem
oly hatalmasan a szeretettől, mikor velem beszél?! De már a szavában is valami
megfoghatatlan bűverő rejlik, hogy szinte úgy tűnik fel nekem, mintha már a puszta szavának
hatalmával is világokat tudna teremteni és ismét szétrombolni! Egy soha nem tapasztalt nagy
szelídség és amellett mégis telve valóban isteni komolysággal! Bizony, bizony, bizony, én itt
valami nagy dolgot sejtek!
5. Ó Te szentséges ige, amit a földön még soha nem hallottal! Ó egy ilyen beszédnek szent
csengése: "Irántam való szereteted mindent el fog árulni neked!" hisz én csak egyet akarok;
én csak az Ő nevét akarom, Ő pedig így szól: "Mindent! Mindent! "
14. Milyen végtelenül többet mond az, hogy mindent, mint az, hogy egyet?! Hisz én csak
egyet akartam, Ő pedig azt mondja: "mindent"
6. Ó Lámai Láma! Te nagy és szentséges Láma, hogyan fogjam én ezt fel?! Lám, lám, milyen
dicsőséges is az alakja milyen legmagasztosabb fenség is van a szemeiben! Ugyan a másik
kettő is csuda magasztos alakú és ők is nagyon bölcseknek és hatalmasaknak látszanak; de ha
erre az egyre nézek, úgy kigyullad a szívem, mint az a nagy császári fáklya, mely ha a
császári palota magas fáklyatornya fölött meggyullad, az egész várost jobban bevilágítja, mint
a telihold!
7. Hozzám fordulva: Ó te, Kedves barátom, sőt te isteni barátom! Miféle szavakat szóltál te
énhozzám?! Kívüled ki tudná azok értelmét megmagyarázni?! Azok mély sejtelmeket
ébresztettek fel bennem, és óh, lehetetlen azt eltitkolnom előtted, hogy szeretetet is, igen, egy
csodálatosan hatalmas szeretetet Irántad, te legdicsőségesebb. Valóban neked igazad van, a
valót mondtad: "Irántam való szereteted!" Igen, Irántad való szeretetem, te legdicsőségesebb!
8. Tudod, mikor még a földön jártam- keltem azokban a szép és nagy kertekben, melyekben
testvéreim városa oly gazdag, olyankor sokszor figyeltem azokra a halk hangokra,
amelyekkel a hattyúk - melyek egy gyönyörű tónak a tükrén átsuhanva igen kedves látványt
nyújtottak - a leáldozó napot üdvözölték! Gyönyörű hangok voltak azok; de a te beszéded
hangjának csodálatos szelídségével összehasonlítva, mily semmivé válnak most előttem!
9. Gyakran mentem sétálni kora reggel és magammal vittem khalangomat /szélcitera/. Olyan
gyönyörű hangot adott, mikor a vidám, de szelíd reggeli fuvallat húrjait üdvözölte, hogy
szívem megremegett tőle örömében! Hát igen, akkor ettől is megremegett a szívem mert hisz
akkor még a Te hangodat nem hallottam. Chanchah szíve a khalanktól most már nem indulna
meg, mióta ezt a Te hangod mennyei csengése megremegtette!
10. Óh, milyen édesen hangzottak egykor atyám szavai is, mikor magához hívott és így szólt:
"Én Chancháhm, en életem, gyere ide anyádnak a szívére, aki jobban szeret téged, mint a
saját életét". Ó kedves barátom, ebben a hívó szóban több boldogság és harmonikus békesség
volt, mint amennyit a világ föl tud fogni! Ó, mily nagyon boldog volt a jókedvű Chanchah,
mikor ezt a hívást hallotta! Olyankor a föld is szebbé lett, szinte megdicsőült, igen, ez igazi
mennyei kertté vált!
11. De ó barátom, te felségesebb, ekkor sem hallettam még a te beszédednek hangját! Ó
milyen mélyen a porba süllyed ez most mind vissza, mikor rád tekintek és mennyei beszéded
hangját remegő szívemben, mint egy az egekből felcsendülő visszhangot hallom Ó Te
legdicsőségesebb, mi is lesz velem, ha a szívem Irántad, ó mindörökre egyedül csak Te
irántad mindig féktelenebbül fog tüzelni?!
12. Láma, láma, Te bizonnyal nagy és dicsőséges vagy, ott ahol vagy - Téged kellene ugyan
mindennél jobban szeretni; de mit tehet a szegény Chanchah arról, ha az ő szíve ezt, aki
biztosan szintén a Te barátod, olyan nagyon bensőségesen megragadta?!
De te legdicsőbb, talán nem fogsz haragudni rám, hogy merészkedem Téged ily hatalmasan
szeretni?! Hiszen én magam sem tehetek arról, hogy oly szentté váltál a szívem számtara!
13. A földön ugyan azt tanították nekem, hogy a jók számára létezik egy olyan menny, mely
még ezerszer is szebb, mint Peking, a nagy császárváros és dicsőbb, mint a kék hegyek
fensége, de én most ezt a mennyei pompát egész üresnek találom és úgy látom, hogy sohasem
a mennyeknek akár a legnagyobb pompája, hanem mindig csak egyik szív a másiknak lehet a
mennyek mennye mindörökké!
14. Én benned megtaláltam a mennyek mennyét a számomra! Ó ha te legalább csak egy olyan
kis üdülő kertecskét találnál énbennem!' Ezen szavakkal a bájos teremtés lábaim elé rogyott.
15. Erre így szól Márton: "Ó Uram - akarom mondani testvérem; majd elárultalak! - ehhez
hasonló szűzies gyengédséggel még soha életemben nem találkoztam! Ezt azután nevezem
szeretetnek! Ezzel szemben egy magunkfajta, egy valóságos rühes ökör! Borem testvérein,
ehhez hosszú ideig mi járhatnánk iskolába! nem gondolod?"
16. Így szól Borem, telve a legnagyobb tisztelettel: "Minden bizonnyal kedves Márton
testvérem, a minden mesterek Mesterének legboldogítóbb társaságában a tanulással bizonyára
sohasem fogunk készen lenni! Egyébként minden tisztelet ennek a legbájosabb kínai lánynak!
Érzéseinek rendkívüli gyengédségével és szeretetének igazi keleties tüzével mi persze még
sokáig nem vehetjük fel a versenyt! Rendkívül érdekes és örvendetes őt beszélni és hallani és
amellett szeretetének folytonos fokozódását megfigyelni és szerfölött boldogító ránk nézve
még az is, hogy tudjuk, hova fog vezetni az ő most még vak szeretete!

96. Fejezet AZ URNAK ELŐVIGYÁZÁTOS CSELEKVÉSRE VALÓ

INTELME ÉRETLENEKNÉL MINDENNEK MEGVAN A MAGA IDEJE -
CHANCHAHNAK AZ ÚR IRÁNTI SZERETETE ELLENTÉTBEN
CHANCHAHNAK A LÁMAIRÁNTI SZERETETÉVEL

Így szólok Én: "Csak ne beszéljetek oly túlságos célzatosan! Mi hárman itt tudjuk, hogy kik
és mik vagyunk, de ezek a többiek mind még túlságosan gyengék ahhoz, hogy a valóságot el
tudják viselni! Ezért igen óvatosaknak kell lennetek, ha Velem beszéltek! Értsétek meg
kedves testvéreim, mi egyformák vagyunk! Én ezt most nektek halkan megmondottam úgy,
hogy ezek az egészből nem vettek észre semmit; de ha mi hárman a többiek előtt hangosan
beszélünk akkor mindnyájan egyformák és egyek vagyunk. Értsetek meg jól tudj átok már,
hogy miért? "
2. Mondja Márton: "Ó testvérem, Te, Te, Te legkedvesebb Testvérem! Jól megértettük a
dolgot! Ó, majd résen leszek én itt, mint macska az egérrel, nehogy valahol elszóljam
magamat! Csak egy kis türelemmel légy még velem, mikor néha valami butaság még mindig
kicsúszik a számon! Én ugyan néha már meglehetősen bölcsnek tűnök fel magam előtt, de
tudod, mikor Te itt vagy, akkor az én bölcsességem már úgy fest előttem hogy önmagamat a
legcsúfosabban ki tudnám nevelni! De azért mégis örülök, hogy - természetesen csakis a Te
segítségeddel - már annyira vittem, hogy legalább néha képes vagyok valami bölcs dologra!"
4. Mondom Én: "Nagyon helyes, kedves Márton testvérem, maradj te csak olyan, amilyen
vagy mert éppen így vagy te nekem a legkedvesebb! Mert látod, a szív helyes humorának az
összes mennyekhől sem szabad hiányoznia! No de most fordítsuk figyelmünket ismét a mi
Chancháhnkra! Márton és Borem, emeljétek fel őt lábaim elől, mert Nekem még nem szabad
őt kezeimmel megérintenem!"
5. A kettő most gyorsan megteszi, amire felszólítottam őket, s a Chanchah ott áll még
közöttünk teljesen szerelemittasan és alig tudja magát összeszedni, hogy érzéseit szavakba
öntse.
6. Halkan így szól Márton: "De hogy milyen gyönyörű ebben a valóságos szerelmi
ittasságában! Hát bizony az áldóját, ha földön ilyet lehetne látni, úgy hiszem, hogy az
emberek egyenesen belebolondulnának a női bájak ilyen teljességének láttára!
7. De most magamon kell nagyon csodálkoznom, hogy egy ilyen egészen rendkívüli
szépséget, igaz ugyan hogy a legnagyobb gyönyörséggel, de már minden érzéki vágy nélkül
tudok szemlélni, ami nálam - amint azt a Merkur-nő és a még korábbi juhnyáj ábrája is eléggé
megmutatta - azelőtt bizony nem így volta
8. Ennek a leggömbölyűbb, legpuhább karnak a megérintése ugyan nekem rendkívül jólesett,
mindazonáltal mégsem éreztem semmiféle érzéki izgalmat! Ezért csak minden mértéken felül
örökké hálás lehetek és csak dicsőíthetem vég nélkül, Te tudod már, hogy kit!
9. Chanchah-hoz fordulva: "No hát hogy érzed ragadat, te legbájosabb lakója ennek a nagy,
szent és legszeretetteljesebb Láma által örök időkre nekem adott háznak? Ó beszélj, beszélj
ismét! Hiszen látod, hogy mi téged mindnyájan igen nagyon szeretünk és a te legszebb
szavaid rendkívül megörvendeztették mindnyájunk szívét!"
10. Így szól Chanchah: "Ó én végtelenül jól érzem magamat? Ó ti kedves mennyei barátaim,
Lámának, a szentnek szolgái ti! Hiszen a szeretet az emberi szívnek legdrágább kincse; mikor
pedig egy szívnek szeretete olyan, mint amilyenek ez itt találtatott és milyennek azt én itt
találtam, ugyan mi kívánni való maradhatna itt még fenn és mi lehet még nagyobb boldogság,
mint az, amit a szeretet ad?! Ó barátom, nekem itt végtelenül jó!
11. De úgy e legkedvesebb barátaim, nem kell nekem most már sohasem innen tőletek
elmennem?' Persze nagyon jól érzem ugyan, hogy nem vagyok méltó hozzátok mivel még
egy egész tömeg foltot fedezek fel magamon, dacára ennek a leggyönyörűbb ruhának; de a
szívem szeret benneteket különösen pedig - hisz mindezt szívesen beismerem - tégedet, aki
nem akartad nekem elárulni a nevedet, és ti ezt a szívet bizonyára nem fogjátok eltaszítani,
amiért ez benneteket, különösen pedig téged névtelent, oly kimondhatatlanul szeret.
12. Mondom Én: "Ó mindörökké sohasem fogsz többé tőlünk eltávolíttatni! Mert látod,
minden mennyeknek alapja a szeretet és a szeretet maga a mennye minden mennyeknek;
akiben ez, mint tebenned, ily nagy teljességben megvan, hogyan lehetne azt abból száműzni,
ami az ő saját lényét képezi?? Az olyan szeretet pedig, amilyen most a tied mi irántunk, a
léleknek minden foltját szempillantás alatt úgy eltünteti, hogy az olyan tisztává lesz, mintha
most eredt volna ki a Láma leheletéből!
13. Ne törődj tehát többé azzal, hogy vajon itt fogsz-e maradni, hanem gondolj arra, hogy mi
téged mint szeretetünknek különösen kedvelt gyenge virágját örökké meg fogunk tartani, akár
hova kellene is időnként fordulnunk ezen birodalomnak számtalan sokféle szükségletei
szerint. Hogy most már mindörökre éppen ebben a házban fogunk-e megmaradni, azt persze
nem szabad mint egy véglegesen leszegezett dolgot felfognod; mert hisz a nagy Láma
birodalmában bizony még nagyon sok lakás létezik! De bárhova vonuljunk is, te, úgy mint
most, köztünk leszel.
14. Mert hiszen látod, hogy mi is nagyon szeretünk tégedet, mintha csak az egyetlen lény
volnál az egész végtelenségben, amelyik teljes joggal a leghatározottabb igényt tarthatna
teljes szeretetünkre. Mikor mi - és értsd meg te legbájosabb Chanchah, legfőképpen Én,
annyira szeretünk, hogy is engedhetnénk mi akkor el téged magunktól?! Te már az Én
szerelmesem vagy mindörökre; azt biztosabbnak veheted, mint a te saját életedet."
15. Így szól Chanchah: "Ó Láma, Láma, milyen szentnek és jónak kell Neked lenned, mikor
már a Te szolgáid is ily végtelenül jók és kedvesek' De ó, te kedves barátom, tudod, ha téged
úgy alaposan megfigyellek, úgy - ó, de nehezen jön ki a szánon' - igen, ó, ó akkor úgy tűnik
fel nekem, mintha lehetetlen volna az, hogy a Láma még jobb lehetne, mint amilyen te vagy!
Bizonyára alighanem az lesz az egyedüli hiba, ami a szeretet sajátsága, hogy azt, amit egyszer
mindenekfelett szeret, egyben a legjobbnak és a legtökéletesebbnek is tart; így tartalak én is
tégedet, - jól megjegyzendő - legalábbis olyan jónak, mint a nagy Lámát magát! Láma a
szegény Chanchahnak bizonyára meg fog bocsátani, ha ilyet gondol és érez?! Mert hisz én
nem tehetek arról, hogy ily határtalanul szeretnem kell téged!"
16. Mondom Én: "Ó Chanchah, a Láma neked már mindent megbocsátott régen, 'erről
teljesen bizonyos lehetsz, mert hisz a Láma oly határtalanul szereti az ő szolgáit, hogy Ő
maga is a legnagyobb örömét és boldogságát találja abban, ha az Ő gyermekei, akik az Ő
tulajdonképpeni szolgái, egymást minden mértéken felül szeretik. Azért tehát nem kell attól
tartanod, mintha Irántam való szereteteddel a Lámával szemben vétkezhetnél; ezért a
mennyek minden kincsével jót állok neked!"

97. Fejezet CHANCHAN BUZGÓ KUTATÁSA SZERETETT BARÁTJÁNAK

NEVE UTÁN AZ ÚR RÁMUTAT AZ EGYEDÜL HELLYES RECEPTRE - A
KÜLÖNBSÉG VENDÉGLÁTÓ ÉS VENDÉG KÖZÖTT
Mikor Chanchah ezeket hallja, egészen megzavarodva így szól: "Ó te legdicsőbb barátja az én
egész lényemnek! Te már bizonyára igen sokszor láttad a nagy, a szent, az örök Lámát, sőt
talán már beszéltél is Vele, mivel olyan, nekem egészen megfoghatatlan határozottsággal
tudsz róla beszélni, mintha te volnál az Ő legközvetlenebb, legelső szolgája?! Igen, igen, így
is lesz alighanem, mert különben nem tudnál ilyen kimondhatatlan kedves lenni! Szavaidnak
nem lehetne az az erejük ami van, mintha azok magának a Lámának a szavai volnának!
2. Látod, az imént ezek a barátaid is beszéltek - de én kevés erőt észleltem agyszavaikban;
csupán mikor Veled beszéltek, akkor persze az ő szavaikban is volt egy kis erő! De mikor ez
az egyik velem beszélt, akkor nem éreztem semmi erőt az ő szavaiban, és ebből arra
következtet a szívem, hogy te közelebb vagy a Lámához, mint ez a kettő. Nem jól ítéltem-
e?!"
3. Mondom Én: "Csak azt mondom neked, kérdezd meg csak a szívedet, az Irántam való
szeretetedet; az neked minden el fog árulni! No, de most menjünk a többi testvérekhez is,
nekik is szükségük van a mi gondoskodásunkra és szeretetünkre! Te légy itt mellettem, Én
legkedvesebb Chancháhm!
4. Így szól Chanchah: "Ó igen, igen, az nagyon helyes és jó, hogy szíveitekben az én többi
fivéreimre és nővéreimre is gondoltok, mert a vendéglátók mindig előnyben vannak a
vendégek fölött! A vendéglátók akkor adnak valamit, amikor nekik tetszik, a vendégek
azonban csak úgy nyúlhatnak hozzá valamihez, ha adnak nekik; és ha az adottat elfogadják
úgy azt finom illedelmességgel kell elvenniük, a vendéglátót jó sok tiszteletben kell
részesíteniük és soha sem szabad a háláról megfeledkezniük.
5. A vendéglátónak azonban nem kell jönnie senkihez sem kérni, ha éléskamrájából valamit
ki akar venni, vehet magának belőle anynyit amennyit akar, akkor és amit csak akar, és nem
szorul arra, hogy önmagával szemben figyelemmel legyen minden megkívánható
udvariassági szabályra, még kevésbé van szüksége arra, hogy ezért bárkit is tiszteljen, vagy
bárkinek is köszönetet mondjon. Ezért alapjában véve mégis csak az urak egyedül nevezhetők
boldogoknak, mert azt és akkor adhatnak, amit és amikor akarnak, az elfogadók azonban ha
nem is egyenesen boldogtalanok, mégis mindig rosszabb helyzetben vannak, mert azt kell
elfogadniuk, agyit adnak nekik.
6. Így gondolok erre a sok vendégre is itt, akikhez én is tartozom! Ti hárman azonban,
szerfölött kedves és jó vendéglátói és urai ennek a háznak, leghatártalanabb jóságtok dacára
mégis sokkal előnyösebb helyzetben vagytok, mint mindezek az általatok még oly jól ellátott
vendégek, mert az urak mindig ti maradtok, ezek pedig a vendégek, akik mindenben tőletek
függnek! És így minden bizonnyal nagyon is helyes és jó, hagy ő róluk is bizonyára a
legjobban gondoskodás történik!
7. Te legkedvesebb barátom azonban talán csak nem fogod nekem hibámul felróni, amiért én
most így beszéltem? Mert látod, bizonyára nem szóltam volna ilyen szabadon, ha nem
szeretnélek téged olyan mérhetetlen nagyon. Irántad való ez a nagy szeretetem, mennyei
barátom, feloldja a nyelvemet, és ha fel van oldva, ó akkor már úgy forog, mint amilyenre
nőtt."
8. Mondom Én: "Ó te szívemnek legenyhébb balzsamcseppje, beszélj te csak mindig úgy,
amint azt a szíved adja, bennünket bizonyára te soha többé meg nem tudsz sérteni, különösen
ha olyan bölcsen beszélsz, mint ahogy most beszéltél! mert azt mondom neked te
legbájosabb, hogy teljesen úgy van, ahogy te azt mondtad? Valóban sokkal könnyebb adni,
mint elfogadni, és egy ínséges adó alapjában véve még mindig jobb helyzetben van, mint a
legjobb elfogadó!
9. De ezen a renden soha örökké változtatni nem lehet, mert hisz lehetetlen, hogy mindenki úr
lehessen! És ha a Láma részéről mindenki Úrrá tétetnék is, úgy hogy mindenkinek meg volna
a saját háza és jó megélhetése és senkinek sem kellene kérnie, ugyan mi lenne akkor a
felebaráti és testvéri szeretettel és mi lenne a Láma iránti szeretettel?! Látod, ez teljesen
elveszne és végeredményben mégis megmaradna a Láma adónak, az összes emberek pedig
lekötelezett elfogadók lennének, mint ahogy most is vannak és mindörökké lesznek is!
10. Hogy pedig az elfogadók az adottat oly fesztelenül, amint csak lehetséges elfogadhassák,
úgy részünkről, vendéglátók részéről a vendégek mindenkor oly túláradó gazdagsággal
lesznek ellátva, hogy itt minden elfogadó a végtelen bőséggel nyújtottakból egészen
otthonosan annyit vehet, amennyit a szíve csak kiván.
11. Igen, azt mondom neked kedves Chancháhm, itt annyira visszük
az adásban, hogy csaknem az egész végtelenségben nincs egyetlen légy sem, akinek minden
időben ezerszer annyi ne adatnék, mint amennyit szívének legizzóbb vágya valamikor is
kívánni képes volna! Mit gondolsz már most én legkedvesebb Chancháhm, vajon ilyen adási
viszonyok mellett az elfogadónak még mindig sajnálatra méltóknak tekintendők?"
12. Mondja Chanchah: "Ó, igen, akkor persze az elfogadók még csaknem boldogabbak, mint
az adó, mert hisz az adónakbizonyára meg fogsz bocsátani, ha én itt most megint talán túl
sokat és túlságosan méltatlanul beszélek - igen sok gondjának kell lenni és ugyancsak törnie
kell a fejét, hogy hogyan tölthesse meg élelmiszer raktárait, úgy, hogy azok az állataid
legbőségesebb kiszolgáltatások dacára ki ne merülhessenek?!"
13. Én ugyan a földön gyakrabban elgondolkoztamazon, hogy ugyan hogyan lehet módjában
a Lámának ilyen végtelen sokról gondoskodni mindazokról a füvekről, melyek mindenfelé
nőnek, minden bokorról és fáról és a számtalan állatról és emberről; de ekkor így szólt nekem
az anyám:
14. "Chanchah, hogyan gondolkodhatsz te Lámáról ilyen emberien?! Hát nem tudod, hogy a
Láma mindenható és ezen hatalmával mindenütt jelenlévő?! Ideki, a végtelen bölcsnek csak
akarnia kell és rögtön megtörténik minden, ha akarja, amikor akarja és ahogyan akarja!'
15. Látod, mikor anyám így beszélt hozzám, akkor nagyon vigyáztam és nem sokára meg is
nyugodtam! Most azonban szeretném tőled, aki a Lámának szolgája vagy, megtudni, hogy a
dolog valóban úgy áll-e a Lámával, ahogy arra anyám tanított!
16. Vajon könnyű-e a Lámának mindarról a végtelen sokról 'gondoskodni, vagy pedig az Ő
számára is nehéz dolog ez? Ha ez könnyű neki, akkor éppen olyan jó neki mint adónak, mint
amilyen jó mindannak a számtalan elfogadónak! De ha neki az ilyen végtelen gondoskodás
számtalan miriádok végtelen szükségleteiről néha mégis jelentékeny nehézségeket okozna,
úgy az Ő határtalan bőkezűsége mellett valóban még sajnálatraméltó is volna! Ó mondd meg
nekem én legkedvesebb barátom, ha a dologról közelebbi tudomással bírsz!"

98. Fejezet AZ ÚR SZAVAIVAL A LÁMA LÉNYISÉGE ÉS MŰKÖDÉSE

FELŐL - A FÁVAL VALÓ CSODA - FIGYELMEZTETÉS ELŐVIGYÁZATRA

Mondom Én: "Ó Én legkedvesebb Chancháhm! Ezt a legrövidebb idő alatt megmondhatom
neked és így halljad csak! Látod, mivel Én olyan jól ismerem a Lámát, mint ahogy Ő
sajátmagát ismeri, ezért azt mondom neked: Ami itt a létrehozást és teremtést illetik, úgy a
nagy Lámának egy általad alig felfogható könnyű dolog; mert Ő-neki egy benne egyszer már
megfogamzott ideára csak azt kell mondania: "Legyen!" és már minden itt is van, amit csak
akar - körülbelül így - most jól vigyázz! - Én most elgondolom, hogy álljon itt előttünk egy
szép fa, telve a legjobb gyümölcsökkel! Vagy képzelj te magad elé egy ilyen fát, például egy
nagyon szép fügefát! Elképzelted már?"
2. Mondja Chanchah: "Igen, igen, elgondolok magam elé egyet, egy olyat, amilyen állt
valamikor a szüleim kertjében!"
3. Mondom Én: Hát rendben van, most csak vigyázz! Most Én is magam elé képzelem
ugyanazt a fát és a Lámához hasonlóan azt mondom ehhez az elképzelt fügefához: Legyen!"
és lám a fügefa már előttünk is áll egészen jól érett, élvezhető gyümölccsel telve!
4. Látod milyen könnyű volt nekem elébed itt egy eleven példát állítani, éppen olyan könnyű
a Lámának is, akár egy valamit, akár végtelenségeket megteremteni; de már nem olyan
könnyű a Lámának az embereket úgy alakítani, hogy azok épp oly szabadok és tökéletesek
legyenek, mint Ő maga; ehhez már valamivel több kell, mint a puszta mindenhatóság de
hogyha ez nehezebb is, azért a Lámának mégis minden lehetséges!
5. Na, Én legkedvesebb Chancháhm megérted-e most már ezt a magyarázatomat?! Ezt a
fügefát azonban mindörökre neked ajándékozom; az sohasem fog elszáradni, hanem
mindenkor a legbőségesebb és legjobb gyümölcsöt fogja neked hozni!"
5. Chanchah egészen meg van döbbenve és csupa csodálkozásból nem jön szó az ajkára és
közben hol Engem, hol megint a fügefát vizsgálgatja. De ez a csoda most rögtön a többi
vendéget is idehúzza úgy hogy már semmi szükség sincs arra, hogy mi menjünk hozzájuk;
mindnyájan tele vannak csodálkozással
6. Márton püspök is egész meglepetéssel nézi a fát és így szól: "Ó testvérem, nagyon jól
tudom ugyan, hogy neked könnyű dolog egy ilyen fát elővarázsolni, de ettől eltekintve engem
mégis egészen különösen meglepett, mikor azt olyan nagyon hirtelen előteremtetted!
7. Igen, igen, meg kell vallanom, milyen különösen szép dolog is lehet egy ilyen kis
mindelihatóság, de mit tehet egy magunkfajta arról, hogy neki ez nincs és nem is lehet meg,
mivel még túlságosan buta ahhoz? Alapjában véve azonban az helyes is, hogy egy buta
szellem - mint például az enyém is - nem mindenható; mert ha az volnék, akkor nem lehetne
velem bírni! Legdicsőbb testvérem, Te magad is elcsodálkoznál azokon a ritka nagy butaságú
képződményeken, melyekkel én nemsokára egy rettentő nagy világtérséget megtöltenék! Ó
Urám, volnának itt akkor olyan karikatúrák, hogy párjukat ritkítanák!
8. Ennélfogva, teljesen igazságos az, hogy a legbölcsebb Láma ilyen mindenhatósági
képességeket csak azoknak ad, akik tökéletes mennyei bölcsességgel rendelkeznek, mint
ahogy az Nálad is, mégpedig egy rendkívül magas fokban fennáll! Hogy ezek után az adásnak
nálad nyilvánvalóan könnyebbnek kell lennie, mint az elfogadásnak, az is csak világosabb,
mint a földön a delelő nap fénye! Mert ami nálad az elfogadást illeti - itt az én felfogásom
szerint - egyébként is egy egészen különös akadállyal állunk szemben, amennyiben /egészen
halkan/ úgyis minden a Tied!"
19. Mondom Én: "Csak ne olyan hangosan legkedvesebb Márton testérem. Te mindig
mélyebben belemerülsz! Gondold meg, hogy itt mások is jelen vannak, akik még nem állnak
a te fokozatodon! Hiszen kezdetben jól beszéltél de a vége felé majd hogy túl messze nem
mentél és ez annak a társaságnak hosszú ideig ártalmára lehetett volna! Azért csak szedd
össze magad alaposan és légy okos, mint egy kígyó, de amellett szelíd is mint egy galamb!
Csak vedd magadnak mindig Boremet például, ő itt egészen a helyén van és szigorúan halad a
mennyei bölcsességre! Tégy te is így és akkor ezekkel a vendegekkel könnyen haladunk
előre!"
20. Márton püspök: "Ó hálásan köszönöm Neked ezt a jó tanácsot; azt minden bizonnyal a
legpontosabban követni fogom! De nézd csak Chancháht, hogy micsoda különös nagy
figyelemmel vizsgál téged, amihez hasonlót korábban meg sohasem tapasztaltam!"
21. Mondom Én: "Jól van ez így, had végezze ő csak az ő megfigyeléseit, azok majd
közelebb vezetik a szellemét hozzám! Nemsokára készen lesz mindenféle kérdésekkel,
amelyekre jó hosszú időn át bőven lesz alkalmunk válaszolni. Látod a szájával már
mozdulatokat tesz! Kérdezd meg tehát legelőbb te, mint házigazda, hogy van megelégedve
ezzel a magyarázattal, a többi aztán már majd magától adódik!"
22. Márton püspök megfogadja azonnal tanácsomat és Chanchahhoz, száját eme csodák
csodálatától még mindig nem tudja szóraemelni, majd ígyszól: "Legbájosabb Chanchah,
mondd hát nekünk hogy vagy ezzel a magyarázattal megelégedve és hogy azt minden
részében helyesen és jól megértetted-e? Ezen a csodán itt nem szabad túlságosan fennakadni!
Mert látod, itt az ilyen jelenségek éppen nem ritkák, idővel majd mindig jobban és jobban
hozzá fogsz szokni!
23. Látod, kezdetben nekem sem ment egy hajszállal sem különben! Hát még ha azt tudnád,
hogy én milyen csodadolgokkal találkoztam már eddigi ittlétem alatt, azt mondom neked,
egyenesen visszafordulnál a csodáknak eme végtelen csodáitól!
24. Tudod kedves Chancháhm, ez csak egy olyan kis házi csoda és az neked csupán azon
előbb kérdéseidre adott példaszerű kioktatásul szolgál, amelyeket testvéremhez intéztél, de
csak légy türelemmel, idővel mindez még sokkal, sokkal vastagabban fog jönni!"
Így szól Chanchah: "Ó kedves barátom, neked könnyű itt beszélned, ha már ilyenféle
jelenségekhez szokva vagy, de egy magamfajta egy ilyen rendkívüli jelenségeknek első
megpillantásakor mégis bizony kijön minden sodrából - és ki is kell jönnie; mert hol is láttunk
a világon valamikor ilyesmit?!
25. Látod, ha nem olyan megnyugtatólag szóltál volna hozzám és ha bizonyos tekintetben
nem hoztál volna más meggyőződésre, úgy ezt a te barátodat és testvéredet, aki most az én
országomból való testvéreimmel beszélget, életemre mondom, magának a Lámának tartottam
volna! De mivel az ilyenféle csodák, amint te mondtad, itt éppen nem ritkák, úgy ismét
megnyugodtam egy kissé és ezt a te testvéredet most még bensőben szeretem, mint azelőtt!
26. Mert ha bár eszerint csak a testvéreid is, ő mégis sokkal istenibbnek néz ki, mint te és ezt
már ezzel a kisebb méretű teremtésével is beigazolta! Én ugyan téged is nagyra tartalak - de
nagyon kételkedem abban, hogy te egy ilyenféle kisebb arányú teremtést létre tudnál hozni?!
Mit gondolsz te efelől?
27. Mondja Márton: "Hát tudod, legkedvesebb Chancháhr, ha éppen meg kellene tenni - ki
tudja, hátha nekem is sikerülne?! De hogyha én produkálni akarnám, vagy szeretném,
mondjuk talán dicsekvésből, úgy egészen biztosan két szék közt a földre ülnék - ahogy azt
nálunk a földön mondani szokták - és akkor szégyenkeznem kellene, mint egy felnőtt ágyba
vizelőnek, feltéve, hogy tudod, hogy ki vagy mi egy ilyen ágybavizelő minálunk?!
28. Így szól Chanchah: "Ó csak beszélj tovább, hogyne értenélek? Nálunk az ilyen betegesen
gyenge természetűeket "derékaljnedvesítőknek" /tschimóunksha/ nevezik, akiknek az
átnedvesített vackukat egy nyilvános téren kell őrizniük a rákövetkező egész napon, ahol
aztán természetesen rendszerint sokat kell nekik szégyenkezni ük! Láthatod, hogy megértlek
téged, ezért folytasd tehát csak zavartalanul tovább, és mondj el mindent, amit nekem
mondani akarsz.
29. Márton: "Hm, igen, igen! - mit is akartam tulajdonképpen mondani? - Hm, hm, hm! Ja,
igaz is - persze - igen, igen, arról volt szó, hogy tegyek én is egy csodát! Igaz, igaz ismét
megtaláltam a fonalat! Tudod legbájosabb Chancháhin, alapjában véve tulajdonképpen csak a
nagy Láma tud csodát művelni, amikor, ahogyan és ahol Ő akar - mi az Ő szolgái azonban
csakis az Ő engedelmével, ha azt szükségesnek látja. Így az én testvérem is azért művelte itt
ezt a kis csodát, mert arra a te kioktatásod céljából szükség volt, máskülönben ezt nem is tette
volna - és azt Maga a Láma is sokszor így teszi. Ő nem művel csodákat szinte sohasem a
szemünk láttára, mert arra nálunk, akik úgy is megértjük az Ő leghalkabb intését is, már nincs
szükség! Értesz engem legkedvesebb Chanchah?"

99. Fejezet MÁRTON ZAVARA CHAN CHAN KÍVÁNCSI KÉRDÉSEI

MIATT

Így szól Chanchah: "Igen, igen, mindent értek, amit mondasz! De mivel éppen most a nagy
Láma leghalkabb intéséről beszéltél, melyet te csoda nélkül is mindjárt megértesz, ugyan
mondd meg nekem, hát, hogyan szokott a nagy Láma neked és testvéreidnek inteni, hogy ti
aztán ezt az Ő, méghozzá leghalkabb intését is mindjárt észreveszitek és utána aztán azonnal
mindjárt követitelk is azt! Nektek tehát a nagy Lámát látnotok is kell, mert hisz máskülönben
lehetetlen volna Neki intenie, vagy legalább is hallanotok kell, hogy így vehessétek át
intéseit! Látjátok vagy halljátok-e Őt, ó mondd hát meg nekem, hogyan látjátok és halljátok
Őt, hogy én is tudhassak magamnak Róla némi fogalmat alkotni!"
2. Márton szólmost kissé zavartan: "Ó én legkedvesebb, legbájosabb Chancháhm, látod, ez
egy nagyon csiklandós kérdés. Ha megválaszolom is azt neked, úgy azt biztosan nem fogod
megérteni! Így tehát majdnem jobb volna, ha ezen kérdésedre a választ elengednéd nekem,
mivel abból a jelen pillanatban sem neked, sem nekem nem lehet semmi hasznunk!
3. Így szól Chanchah: "Ó barátom, a valamely dolog árára való alkudozásnak nálatok talán
helye lehet, nemúgy azonban minálunk, ahol az ilyesmit nem ismerik! Minden árúnak, amit
mi felkínálunk, megvan az előre meghatározott szabott ára, aki azt felajánlja, annak azt el is
kell adnia és a vételárból a császárnak a forgalmi adót le kell rónia. Ha az eladó az árut nem
adja el, úgy az annak bizonyítéka, hogy azt túl magasra becsülte és uzsoráskodni akart, amiért
aztán nem is kerüli el a biztos megfenyítést!
3. Ugyanígy a beszédnél is alaposan össze kell szednie magát mindenkinek, nehogy valamit
csak félig mondjon el, a másik felével pedig adós maradjon, akár félelemből, akár
tudatlanságból, mert mind kettőért fenyítésben részesül, mert méltatlan egy emberhez, akár az
hogy féljen, amikor erre semmi ok nem forog fenn, még inkább pedig az hogy magából
többet akarjon csinálni, mint amennyi!
4. Látod én egy szigorú kínai nő vagyok és nem engedek el neked semmit, amit nekem a te
beszéded folytán bizonyos tekintetben szinte megígértél! Mert aki minálunk az ő beszédének
módjával valakinek egy kérdés feltevésére alkalmat ad, annak a kérdésére válaszolnia kell,
mert különben az egész beszédjével csak egy hencegővé válik, más szóval hazuggá, vagy egy
tehetetlen gyáva az illető és egyáltalán ő maga sem tudja és ismeri azt, amiről beszélt! Ha
nem akarod azt, hogy akár az egyiknek, akár a másiknak tartsalak, akkor adj nekem a
kérdésemre egy teljes választ, mégpedig anélkül, hogy valamit eltitkolnál!"
5. Márton püspök most nagy zavarba jön és nem tudja, mit csináljon mert ha a helyes választ
adja neki, akkor el kellene árulnia Engem idő előtt, ha pedig nem ad neki választ, úgy az
összes vendégek előtt egy hazugnak, tökfilkónak vagy gyávának fogja nyilvánítani, ami
szintén ugyancsak kellemetlen volna neki, mivel egészen titokban kicsit nagyra vált az ő
házigazda voltával! Idejön tehát Hozzám és megkérdez, mit tegyen ezen helyzetében.

100. Fejezet AZ ÚR MEGROVÁSA ÉS MIHEZTERTÁSI INTELMEI

MÁRTON PÜSPÖKHÖZ

Mondom Én: "Nem állítottam-e oda neked Boremet például?! Hát miért kell neked folyton
fecsegned semmiért és ismét semmiért? Most hogy szorul a kapca, szeretnél mégis becsülettel
kikerülni a pácból, csakhogy a dolog nem lesz olyan könnyű, mint ahogy te gondolod!
2. A kínai nő most az Én kényszerű csodaművemtől és a te beszédeidtől rendkívül fel van
izgulva; szinte megszimatolja az Én közellétemet, szelleme pedig egyre jobban ébredezik, te
pedig ehhez még annak megmagyarázásával, hogy te a Lámának leghalkabb intését is milyen
rögtön megérted, úgy a fejét mint a szívét még hevesebb tűzbe hoztad! Lehet-e csodálni, hagy
most téged ilyen heves ostrom alá vesz?! De amit magad főztél azt edd is meg magad!
3. De hisz már egyszer figyelmeztettelek arra, hogy ezek a kínaiak nekünk még nagyon sok
dolgot fognak adni, de te ezt akkor nem láttad be! Mivel azonban te fontoskodásoddal azt a
kritikus helyzetet idő előtt előidézted, most vívjál is úgy mint egy férfi és nézd hogy
Chanchával hogyan hozod a dolgot megint egyensúlyba, míg Én a többi 100 kínait
megdolgozom. Mihelyt ezek rendben lesznek, akkor majd Chanchahval is ismét teljes rendet
fogok teremteni! Menj most már és eszerint cselekedj!"
4. Márton a füle tövét vakarja és rövid idő múlva így szól: "Ó, én U… Ohó, most majd
elszóltam magam ismét! Ó testvérem, ha Neked mindegy és én cselekedhetem saját
belátásom szerint - persze a Te titkos befolyásod alatt - akkor ezzel a kínai nővel bizonyára
nemsokára és könnyen készen leszek!
5. Mondom Én: "Tégy amit és ahogyan akarsz, de ezt a kínai nőt mindenesetre ismét rendbe
kell Nekem hoznod!"
6. Így szól Márton püspök: "Hát, ha így áll a dolog én U. Ó, akarom mondani testvérem -
akkor majd kiküzdöm én a dolgot Chanchahval. Annak nagyon örülök, hogy most egy
kicsivel több bátorságot kaptam, ami nélkül bizony meglehetős rosszul járhattam volna!"
7. Így szól Borem: "De testvérem csak, jól vigyázz aztán a végén túl rövid ne legyen a
bátorságod! Én már előre érzem szagot és csak azt kívánom, nehogy te húzzad a rövidebbet!
A kínaiakkal akikben stoikus szellem lakik, az érintkezés nagyon csiklandós, mert ahol te
egyet mondasz, az ellen ők százat tudnak. Érted-e ezt?
7. Ez a Chanchah ugyan egy ritka tiszta teremtés, csupa napkeleti tüzet szikrázó, ámbra-éter
illatú bájossággal telve, de mindamellett mégis csak egy igazi kínai nő, a szó legszorosabb
értelmében véve, azért csak légy egészen nagy rendkívüli elővigyázatosságal minden szóra,
mert különben a legkiállhatatlanabb tetűvé válik a ruhádban és ugyancsak nézheted aztán,
hogy valami rendes módon hogyan szabadulhatsz meg tőle?"
8. Mondja Márton püspök: "Igen ám, de mit is tegyek? Hisz valaminek mégis csak történnie
kell! De minek? Látod, ez persze megint egészen más dolog! Csak megfogom próbálni és
látni akarom, nem
tudom-e őt mégis /halkan/ az Úr kívánságának megfelelően rendbe hozni."
Tartalom
1. FEJEZET AZ ÖREG MÁRTON PÜSPÖK HALÁLA ÉS MEGÉRKRZÉSE A TÚLVILÁGRA .......................................... 4
2. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK UNATKOZIK ÉS VÁLTOZÁS UTÁN VÁGYIK ........................................................... 5
3. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK EGY LÁTSZÓLAGOS KOLLÉGÁNAK TÁRSASÁGÁBAN, VEZETŐJÉNEK JÓ TANÁCSAI
6
4. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK BOSSZATTKODÁSA A LUTHERÁNUS TEMPL0M MIATT, AZ ANGYAL VÁLASZA.
MÁRTON KÉSZSEGGEL ELVÁLALJA A JUHOK ŐRZÉSÉT......................................................................................... 7
5. FEJEZET PÉTER ANGYAL HÁZÁBAN - AZ ANGYAL VILÁGOSSÁGGAL TELT SZAVAI LUTHER FELŐL, MÁRTON A
TULVILÁGON JUHÁSZ LETT .................................................................................................................................. 9
6. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK KELLEMESDE VESZEDES MEGLEPETÉSE ÚJ TISZTSÉGE SORÁN - A JUHNYÁJ A
LEGSZEBB LEÁNYOKBÓL ÁLL ............................................................................................................................... 9
7. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK MEGKISÉRTÉSE - PÉTER OKTATÓ ÉS FELVILÁGOSÍTÓ SZAVAI ........................... 10
8. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK ÖNBÍRÁLATA ÉS BŰNBEISMRÉSE ..................................................................... 11
9. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK TOVÁBBI TÜRELMI PRÓBÁJA ÉS AKASZTÓFAHUMORA.................................... 13
10. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK TÉVUTAKON - AZ ÚR INTELMEI A SZELLEMI ÁLLAPOTRAÉS MEGFELELÉSEKRE
VONATKOZÓLAG ............................................................................................................................................... 14
11. FEJEZET VÁNDORUNK SZORONGATOTT HELYZETE - TOVÁBBI BESZÉLGETÉSE ÖNMAGÁVAL - BOSSZÚS
SZITKOZÓDÁSA ................................................................................................................................................. 15
12. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK HOLTPONTRA JUT – SEMELŐRE SEM HÁTRA NEM MOZDULHAT - AZ
ANNYIRA SÓVÁRGOTT HAJÓ FELVESZI ŐT - MÁRTON KÖSZÖNETE A HAJÓSNAK, KIMAGA AZ ÚR .................... 16
13. FEJEZET AZ ISTENI HAJÓS SZAVAI AZ EGYEDÜLLÉT ÁLDÁSÁRÓL - GYÓNÁSI TÜKÖR AZ ÖNMGIMERÉS
ELŐMOZDÍTÁSÁRA ............................................................................................................................................ 18
14. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK ŐSZINTE BÜNBEISMERÉSE ÉS A VEZEKLÉSE ÉS MEGTÉRÉSRE VALÓ
JÓSZÁNDÉKA 19
15. FEJEZET AZ ISTENI HAJÓS VEZEKLÉSRE INTŐ BESZÉDE MÁRTON PÜSPÖKHÖZ ....................................... 21
16. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK BEISMERI BŰNEIT; MINDENKI SAJÁT SZERETETE SZERINT ÍTÉLTETIK MEG" –
MÁRTON ELHATÁROZZA, HOGY MEGMENTŐJÉNÉL MARAD – PÉTER ANGYALMINT A HARMADIK
ATÁRSASÁGBAN................................................................................................................................................ 22
17. FEJEZET MINDHÁRMAN A RÉVKALAUZ HÁZACSKÁJÁBAN – MÁRTON ÁLDÁSOS REGGELI ÉTKEZÉSE ÉS
HÁLÁJA – MÁRTON ÚJ MUNKÁJA A TAPASZTALT HAJÓSOKNÁL ....................................................................... 23
18. FEJEZET HALÁSZATON ............................................................................................................................ 24
19. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK TÖPRENGÉSE A HALAK ELTŰNÉSE ÉS A HASZONTALAN MUNKA MIATT –
PÉTER TALÁLÓ VÁLASZA, UTALÁSSAL EGY KATOLIKUS PÜSPÖK SZELLEMTELEN, ÜRES TÉNYKEDÉSÉRE ........... 27
20. FEJEZET A HALÁSZAT SZELLEMI DORGÁLÓ MEGFELELÉSE – A LÉLEK ÖSSZETÉTELE MÁRTON
MENTEGETŐZÉSE BŰNÖSSÉGE MIATT S AZ ÚR DORGÁLÓSZAVAI .................................................................... 28
21. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK BÖLCSELKEDŐ, OSTOBA KIFOGÁSA, SZERETETTELJES ÉS ISTENI
KOMOLYSÁGÚ LELKIISMERETI TÜKÖR .............................................................................................................. 30
22. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK ALÁZATOS ÖNMEGISERÉSE ÉS SZERETETÉNEK ÉBREDÉSE. A MEGVÁLTOZOTT
KÖRNYÉK.A PALOTA ÉS ANNAK PISZKOS BELSEJE. HASONLAT AZ AUGIAS ISTÁLLÓ TISZTOGATÁSÁR ÓL. ......... 33
23. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK ELSŐ IGAZI IRGALMACSELEKEDETE A SZEGÉNY ÚJONNAN ÉRKEZETTFKKEL
SZEMBEN 34
24. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK ÚJ MUNKÁJA: TÜZÖLTÁS ÉS ÉLETMENTÉS - A TŰZKÁROSULTAK BEFOGADÁSA
ÉS FELRUHÁZÁSA .............................................................................................................................................. 34
25. FEJEZET A MEGSZÉPÜLT SZOBA - A GODOLKOZÁS KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG ITT ÉS A FÖLDÖN - BEVEZETÉS
AZ ÉLŐ MEGFELLÉSEK TUDOMÁNYÁBA, MÁRTON CSELEKVÉSI VÁGYA - BELEFÁRAD A MEGISMERÉSBE ......... 36
26. FEJEZET A VIÁGOSKÉK TÓGA - MÁRTON SZERÉNYSÉGE ÉS ALÁZATA ÁLDÁSOS KÖZÖS ÉTKEZÉS AZ ÚR
ASZTALÁNÁL 37
27. FEJEZET MÁRTON CSODÁS TAPASZTALATAI AZ ÚJONNAN BEFOGADOTTAKNÁL, KIK A HÁZ URÁBAN
JÉZUST ÉS ISTENT FELISMERIK – MÁRTON OKTATNI AKAR, DE - Ő RÉSZESÜLOKTATÁSBAN .............................. 38
28. FEJEZET MÁRTON VAK ÉSZLÉNY LÉTÉRE SAROKBA VAN SZORÍTVA......................................................... 39
29. FEJEZET AZ ÚR MEGISMERTETI MAGÁT A VAK MÁRTONNAL MINT JÉZUS ............................................. 40
30. FEJEZET PÁRBESZÉD MÁRTON ÉS A MEGVILÁGOSODOTT BÖLCS FÉRFIU KÖZÖTT JÉZUS ISTENSÉGERŐL
41
31. FEJEZET MÁRTON KRITIKUS KÉRDÉSEI ÉS A BÖLCS VÁLASZAI ................................................................. 43
32. FEJEZET A PÁRBESZÉD FOLYTATÁSA MÁRTON PÜSPÖK ÉS AKÖNYVKERESKEDŐ KÖZÖTT ...................... 45
33. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK JÉZUSBAN FELISMERI AZ URAT - A BŰNÖS FÉLELME - A BÖLCS
KÖNYVKERESKEDŐ OKTATJA MÁRTONT ........................................................................................................... 47
34. FEJEZET A SZENTSÉGES MEGVÁLTÁSI JELENET - MÁRTON AZ ÚR KEBELÉN ............................................ 48
35. FEJEZET MÁRTON ELSŐ TÉRITŐ MUNKÁJA ÉS ENNÉL SZERZETT TAPASZTALATAI EGY LÁTSZÓLAGOS
ÁLLATSEREGLET - "NÉLKÜLEM SEMMIRE SEM VAGYTOK KÉPESEK".................................................................. 50
36. FEJEZET MÁRTON MÁSODIK LÁTOGATÁSA AZ ÁLLATSEREGLETBEN A MENNYEI MESTER VEZETÉSE
MELLETT - MÁRTON ELSŐ TÉRITŐ BESZÉDE A HARMINC KÁLVINISTÁHOZ - AZ ELTÉVELYEDETTEK MEGMENTÉSE
52
37. FEJEZET A MENNYEI ÉTKEZÉS - AZ ÚJONNAN FELOLDOZOTTAK ÉS MENNYEI OTTHONUK ..................... 55
38. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK MENNYEI OTTHONÁBAN AZ ELSŐ MEGLEPETÉS AZ OTTHON BERENDEZÉSE56
39. FEJEZET MÁTRTON PÜSPÖK EGYEDÜL VAN HÁZÁBAN - MEGSZEMLÉLI A FÖLDGÖMBÖT ÉS ATÖBBI
ÉGITESTET - MÁRTON UNATKOZIK .................................................................................................................... 58
40. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK FELFEDEZÉSEI HÁZÁBAN - A 12 FÜLKE A TILOS ÉS MEG NEM ÁLDOTT
ÉTKEKKEL - A SZÉP LEÁNYOK NYÁJA A SZÉP MERKÚRLAKÓ NŐ – A TÖKÉLETES TESTALAKATU VÉNUSZBELI
EMBEREK - AZ ÚR ÁLDÁSÁNAK FONTOSSÁGA ................................................................................................... 60
41. FEJEZET A MARS GYÖNYÖRŰSÉGEI A 4. AJTÓ MÖGÖTT- MÁRTON SZELLEMI ELLANYHULÁSA ÉS BALGA
KÍVÁNSÁGA – AZ ÚR DORGÁLÁSA ..................................................................................................................... 62
42. FEJEZET MEGLEPETÉSEK AZ 5.AJTÓ MÖGÖTT - A JUPITERCSODAVILÁGA ............................................... 64
43. FEJEZET PILLANTÁS A6. SZÁMU AJTÓ MÖGÉ - A SZATURNUSZ - A BOLYGÓK LEGGYÖNYÖRŰÉGESEBBIKE -
A FÖLD MINT AZ ISTENGYERMÉKSÉG ISKOLÁJA ÉS MINT AZ ÚR EMBERRÉ VÁLÁSÁNAK SZINHELYE ................. 64
44. FEJEZET A SZELLEMI KINCSEKKEL TELT HETEDIK SZOBA – AZ URANUS ÉS SZELLEMEINEK LÉNYÉRŐL,
CÉLJÁRÓL – A TEREMTÉS VÁLTAKOZÓ KÖRÜLMÉNYEI AZ EMBERBEN ÉS A EMBEREN KÍVŰL............................ 66
45. FEJEZET A 8. SZOBA TITKA -A MIRON VILÁGA – A SZELLEMI, MINT AZ EGÉSZ TEREMTÉS FORRÁSA ÉS
FENTARTÓJA 67
46. FEJEZET A 9. SZOBATITKA - AZ ASTEREOIDOK SZÉTROMBOLT VILÁGA ÉS ANNAK TÖRTÉNETE ............... 67
47. FEJEZET A TIZEDIK SZOBA TITKA – A NAP HASONLÍTHATATLAN POMPÁJA A VILÁGOSSÁG LÉNYEGÉRŐL –
A NAP VILÁGÁNAK CSODÁI – A NAPLAKÓK SZÉPSÉGE – A SZÉPSÉG MINT BENSŐ TÖKÉLETESSÉG KIFEJEZŐJE .. 69
48. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK TOVÁBBI CSODÁS FELFEDEZÉSE A NAPON - A NAPLAKÓK KÜLÖNBÖZŐ
TESTNAGYSÁGÁNAK OKA - ÓRIÁSOK A NAPON - A SZERETET ÉS A BÖLCSESSÉG MINT IGAZI SZELLEMI
NAGYSÁGOK - MÁRTON PANASZKODIK A FÖLD ÉS LAKÓIRA ............................................................................ 72
49. FEJEZET A HOLD MEGSZEMLÉLÉSE A 11. AJTÓN ÁT -MÁRTON PÜSPÖK ÉS HOLDRÓL VALÓ BÖLCS ........ 74
50. FEJEZET A KÜLSSŐ ÉS A BELSŐ OKTATÁS HATÁSA KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGRŐL, A FAZEKAS MŰHELY ....... 76
51. FEJEZET BEPILLANTÁS A LEKISEBB NAPRENDSZERBE A 12. AJTÓNÁL -MÁRTON SEJTELME ISTENNEK
NAGYSÁGÁRÓL ÉS KEGYELMÉRŐL – AZ EMBER ALAKJA, MINT MARADANDÓ ÉS MINDENÜTT EGYENLŐ
ALAPFORMA – A TÚLVILÁG VESZEDELMEI A MÉG NEM TELJESEN ÚJJÁSZÜLETETTEKRE NÉZVE ....................... 79
52. FEJEZET SVEDENBORG VILÁGOSSÁGNAK ÁLDÁSA – MÁRTOTBAN AZ ŐSI ÁDÁM ÉBREDEZIK - A NŐ BÖLCS
TANÍTÁSA ÉS BOREMNEK, A KÖNYVKERESKEDŐNEK SZIGORÚ INTELME .......................................................... 80
53. FEJEZET A BOSSZANKODÓ MÁRTON PÜSPÖK – BOREMSZIGORÚ INTELME S ELMNETELE – MÁRTON
EGYEDÜLLÉTE 84
54. FEJEZET MÁRTON BESZÉLGET ÖMAGÁVAL, BÍRÁLATAZ EGYHÁZAKRÓL - EGY VACSORÁZÓ SAROK
FELFEDEZÉSE 87
55. FEJEZET AZ ÉRETLENSZELLEMEK ÉHSÉGÉRŐL-SZOMJUSÁGRÓL - MÁRTON NAGYON DERÜLT
HANGULATBA JUT A VACSORA VÉGÉN - A VÁLLALKOZÓ SZELLEMŰMÁRTON KIJÓZANITÁSA A HARAGRA GYÚLT
JUPITERLAKÓ ÁLTAL .......................................................................................................................................... 89
56. FEJEZET MÁRTON HIÁBA KÍSÉRLI MEG AZ ALVÁST, MEGLPETÉS EGY CSOPORT SZERENCSÉTLEN RÉVÉN,
MÁRTON MEGKÖNYÖRÜL RAJTUK EZEK ÉS ÖNMAGA ÜDVÉRE ........................................................................ 90
57. FEJEZET A NYOMORULTAK FELÜDÍTÉSE - HÁLÁJUK ÉS PANASZAIK AZ ÁTÉLT VISZONTAGSÁGOKRA
VONATKOZÓLAG - AZ IZZÓ SZIKLAPRÉSBŐL MEGMENTETTEK BESZÉDE ÉS MÁRTON VÁLASZA........................ 92
58. FEJEZET KÖZELEBBI RÉSZLETEK E TÁRSASÁG TAGJAIRÓL KIK RÓMA SZOLGÁI VOLTAK - EGY RÓMAI
KATOLIKUS KINAI HITTÉRITŐ ............................................................................................................................. 93
59. FEJEZET A RÓIMAI KATOLIKUS SZERZETESNEK SZENTESKEDŐ TEVÉKENYSÉGE AMILYEN A MUNKA -
OLYAN A JUTALOM ........................................................................................................................................... 94
60. FEJEZET MÁRTON MINT BÉKEBIRÓ AZ EGYMÁS ELLEN KÖLCSÖNÖSEN VÁDASKODÓ IRGALMAS
NŐVÉREK KÖZÖTT - AZ ISKOLANŐVÉREK SZENTESKEDŐ ESZTELEN TÉNYKEDÉSEI ÉS AZOK ITTI
KÖVETKEZMÉNYEI - MÁRTON INTELME ............................................................................................................ 95
61. FEJEZET A JÉZUS SZIVE RENDI NŐVÉREK BESZÉDE, TESTI TÉVELYGÉSEIK ÉS SZELLEMI BALGASÁGAI -
MÁRTON TANTÁSI KISÉRLETE ÉS ERKÖLCSI PRÉDKÁCIÓJA A JÉZUS SZIVE NŐVÉREKHEZ .................................. 97
62. FEJEZET PÁRBESZÉD EGY JEZSUITA ÉS MÁRTON PŰSPÖK KÖZÖTT - OKTATÁS A POKOLTÓL RETTEGŐ
IRGALMAS NŐVÉR SZÁMÁRA ............................................................................................................................ 99
63. FEJEZET MÁRTON PÁRBESZÉDE KÉT MÁSIK JEZSUITÁVAL ÉS LIGURIÁNUS SZERZETESSEL .................... 101
64. FEJEZET EGY MINORITA BECSÜLETES VALLOMÁSA - RÓMA A BÜNÖS - A MINORITÁK ÉS TÁRSAINAK
KEZDŐZŐ MEGISMERÉSE ÉS JAVULÁSA .......................................................................................................... 102
65. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖKLÁTÓVÁ TESZI A SZEZLEMILEG VAK JEZSUITÁKAT ....................................... 104
66. FEJEZET HÁZNAK S A SZIVENEK MEGNAGYOBBODÁSA - AZ ÚR SZÓZATA MÁRTONHOZ ...................... 105
67. FEJEZET A KERT ELVÁLTOZÁSA - BOREM MINT KERTÉSZ ....................................................................... 106
68. FEJEZET BOREM OKTATÁSA AZ ÜDVÖSSÉGEZ VEZETŐ ÚTRÓL .............................................................. 107
69. FEJEZET EGY ÚJABB CSODA MÁRTON PÜSPÖK SZÁMÁRA - A MINORITÁK ÉS JEZSUITÁK PRÓBATÉTELE
110
70. FEJEZET JEZSUITÁK MÁSODIK PRÓBATÉTELÉS ENNEK MGYARÁZATA BOREMÁLTAL ............................ 112
71. FEJEZET AZ EGYIK JEZSUITA JAVULÁSA ÉS MEGTÉRÉSE - A TÖBBI 29 JEZSUITA SZELLEM BOSSZÚJA ..... 113
72. FEJEZET BETEKINTÉS A JÉZUS SZÍVE NŐVÉREK LELKI ÁLLAPOTÁBA, A KÉT BETOLAKODDOTT FÉRFIÚ A
KOLOSTOR KERTBEN - A BOSSZÚSZOMJAS JÉZUS SZÍVE NŐVÉREK TÁMADÁSA .............................................. 115
73. FEJEZET MÁRTON MEGJEGYZÉSEI ÉS BOREM BÖLCS INTELMEI AZ ÖRÖK SZERETET ÚTJAIRÓL - AZ ÉGŐ
JÉZUS SZÍVE NŐVÉREK ..................................................................................................................................... 117
74. FEJEZET MÁRTON KÉTSÉGEKKEL TELJES BIRÁLATA A GONOSZ LÉNYEKRŐL, BOREM OKTATÁSA AZ ISTENI
ÉLETMÓD RENDJÉRŐL - AZ ERJEDŐ MUSTRÓL SZÓLÓ HASONLAT .................................................................. 118
75. FEJEZET MÁRTON TOVÁBBI MEGFIGYELÉSEI A JÉZUS SZÍVE NŐVÉREK POKOLI LELKI ÁLLAPOTÁT
ILLETŐLEG - BOREM TALÁLÓ MAGYARÁZATAI ................................................................................................ 120
76. FEJEZET A JÉZUS SZÍVE NŐVÉREK SZÍVTELEN ELJÁRÁSA A KOLOSTORBA BEBOCSÁTTATÁST KÉRŐ
SZELLEMEKKEL SZEMBEN - A KÉT FEHÉRRUHÁSFÉRFIÚ KÖZBELÉPÉSE ............................................................ 121
77. FEJEZET A KÉT FEHÉR FÉRFIÚ HARSONA SZÓZATA S A KOLOSTOR ÖSSZEOMLÁSA - A JÉZUS SZÍVE
NŐVÉREK MINT ÓRIÁSI BÉKÁK - AZ EGYIK FÉRFIÚ FELVIÁGOSITÓ SZAVAI A JÉZUS SZÍVE NŐVÉREK
AGGODALMASKODÓ SZÜLEIHEZ..................................................................................................................... 123
78. FEJEZET EGY SÖTÉT JEZSUITA TÖRTÉNET - A LEÁNYA TEKINTETÉBEN MEGCSALATOTT ATYA - A
TÖRTÉNET SZELLEMI MEGVILÁGITÁSA ........................................................................................................... 124
79. FEJEZET AZ ÖREG PANASZAI RÓMA ELLEN ÉS ISTEN ELNÉZÉSE MIATT, HASONLATOK AZ ÚR
TÜRELMÉRŐL 126
80. FEJEZET A BÚZÁRÓL ÉS BOGÁNCSRÓL SZÓLÓ HASONLAT – MÁRTON AZ ÚRIRÁNTISZERETET - A JÉZUS
SZÍVE NŐVÉREK ÉRDEKES JELENSÉGENEK FOLYTATÁSA .................................................................................. 128
81. FEJEZET A BÉKÁK GYÜZEKEZETE - A BÉKÁK ELTŰNNEKA TENGERBEN S AZ ŐKET KERESŐ SZÜLŐK A VÍZ
FELETT JÁRNAK – BOREM MAGYARÁTATA A LÁTOTTAKHOZ .......................................................................... 129
82. FEJEZET A SZÍNJÁTÉK 2. RÉSZE A JÉZUS SZÍVE NŐVÉR FEJÉBEN - POKOLI VIHAR A TENGEREN - A
VIHARSZELLEMEK BEFOGÁSA EGY ZSÁKBA, BOREMMAGYARÁZATA .............................................................. 132
83. FEJEZET MÁRTON VÁGYAKOZÁSA AZ ÚR UTÁN - A HALAK A ZSÁKBAN - A ZSÁK KIBONTÁSA - A KEHELY, A
KEGYELEM EDÉNYE ÉS EGYÉB MEGFELELÉSEK - MÁRTON SZELLEMI KIBONTAKOZÁSNAK KEZDETE ............... 134
84. FEJEZET A MENYEI SZINJÁTÉK HARMADIK FELVONÁSÁNAK KEZDETE A KEGYELEM KELYHE A FORRÓ
VIZZEL - A POKOLI GÁT .................................................................................................................................... 136
85. FEJEZET A KATASZTRÓFA KÖZELEDÉSE - AZ ŐSI KIGYÓ - A TIZEINKÉT TÜNTETŐ ANGYAL ÉS A POKOL
SZAKADÉKA - A FELSÉGES GYŐZELEM ÉS A NAGYSZERŰ JUTALOM ................................................................. 138
86. FEJEZET AZ EGY ÖRÖK NAGY HŐS - A FELESLEGES MEGOLDÁS – A PÉLDABESZÉD A VETÉSRŐL, ANNAK
NÖVEKEDÉSÉRŐL ÉS AZ ARATÁS RŐL -A NAGY ARATÁS .................................................................................. 140
87. FEJEZET MÁRTON SZEMÉLYISÉGE SZABÁLYOZVA BOREM BÖLCSESSÉGE ÁLTAL, MÁRTON ÜNNEPI
ÖLTÖZÉKBEN - MÁRTON HÁZÁNAK KIBŐVŰLÉSE ............................................................................................ 142
88. FEJEZET EGY BOLDOG SEREG ÜDVÖZLI MÁRTONT -MÁRTON ALÁZATA ÉS KÍVATKOZÁSA AZ ÚRRA MINT
EGYEDÜLVALÓ JÓTEVŐJÉRE – AZ EGY, AMI MÉG HIÁNYZIK ............................................................................ 143
89. FEJEZET MÁRTONES A BOTANIKUS A KERTBEN - AZ ÍNSÉGESEK ÚJABB SZAPORODÁSA ÉS AZ ÓHAJTOTT
POMPÁS JUTALOM ......................................................................................................................................... 145
90. FEJEZET JÉZUS MINT ÚR, ATYA ÉS TESTVÉR - PÉLDÁZAT A FEJEDELEMRŐL ÉS A MINISZTEREKRŐL - AZ
ALÁZATOS TISZTELET ÉS SZERETET .................................................................................................................. 146
91. FEJEZET MÁRTON SZERETETOSTROMA AZ ÚRRALSZEMBEN- A KÍNAI VÉRTANÚKBEFGGDÁSA ÉS
FELÜDÍTÉSE 147
92. FEJEZET A SZÁZ BÉLPOKLOS GYÓGYFÜRDŐJE FELRUHÁZÁSA ÉS KÖSZÖTŐ BESZÉDE - LÁMA
LÉNYISÉGÉRŐL - ÉRDEKLŐDÉS JÉZUS UTÁN ÉS AZ ÚR VÁLASZA ...................................................................... 149
93. FEJEZET KÍNOS VISZONTLÁTÁS A KINAIAK KÖZÖTT – AZ ÁRULÓ LÁNY TÖRTÉNETE .............................. 150
94. FEJEZET A SZÉP, IGAZI KINAI KIBÉKÜLÉS CHANCHAH ÉS A SZÁZ KINAI KÖZÖTT - AZ ÚR ÉS CHACHAH ... 151
95. FEJEZET CHAN CHAN KÍVÁNSÁGA: KIFÜRKÉSZNI AZ ÚR LÉNYÉT – AZ ÚR RECEPTJE-CHAISCHAH IZZÓ
SZERETETE AZ ÚR IRÁNT.................................................................................................................................. 153
96. FEJEZET AZ URNAK ELŐVIGYÁZÁTOS CSELEKVÉSRE VALÓ INTELME ÉRETLENEKNÉL MINDENNEK
MEGVAN A MAGA IDEJE - CHANCHAHNAK AZ ÚR IRÁNTI SZERETETE ELLENTÉTBEN CHANCHAHNAK A
LÁMAIRÁNTI SZERETETÉVEL ........................................................................................................................... 155
97. FEJEZET CHANCHAN BUZGÓ KUTATÁSA SZERETETT BARÁTJÁNAK NEVE UTÁN AZ ÚR RÁMUTAT AZ
EGYEDÜL HELLYES RECEPTRE - A KÜLÖNBSÉG VENDÉGLÁTÓ ÉS VENDÉG KÖZÖTT ......................................... 156
98. FEJEZET AZ ÚR SZAVAIVAL A LÁMA LÉNYISÉGE ÉS MŰKÖDÉSE FELŐL - A FÁVAL VALÓ CSODA -
FIGYELMEZTETÉS ELŐVIGYÁZATRA ................................................................................................................. 158
99. FEJEZET MÁRTON ZAVARA CHAN CHAN KÍVÁNCSI KÉRDÉSEI MIATT .................................................... 160
100. FEJEZET AZ ÚR MEGROVÁSA ÉS MIHEZTERTÁSI INTELMEI MÁRTON PÜSPÖKHÖZ ............................... 161