06 - Lorber Jakab - János Nagyevangéliuma 4 - 2023. Évi Kiadás

János evangélium 14/21 ígérete alapján prófétai módon kapta és írta:
LORBER JAKAB
JÁNOS
NAGYEVAGÉLIUMA
IV. kötet
Forrás: www.jezusatyank.hu javított kiadás, 2021

Lorber Jakab: János Nagyevangéium IV. kötet
JÁNOS
NAGYEVANGÉLIUMA
A benső Ige útján kapta és leírta:
Jakob Lorber
(1800-1864)
IV. kötet
2
1. Fejezet Az Úr és Mathael. Mathael köszönete a csillagvilágokról szóló csodá-
latos magyarázatért. Az Úr tanítása az újjászületés titkáról. Az élő istentiszteletről és az igazi böl-
csességről.
1. Mikor helyemről felkeltem – s ugyanúgy mindazok, akik Velem együtt három órán ke-
resztül édesen szunnyadtak – a hármat azonnal Magamhoz hívtam, és megkérdeztem őket, hogy a
három óra alatt miért nem engedték át ők is magukat a felüdítő alvásnak.
2. Mondja Mathael: “Uram! Te dicsőségteljes, Te Ki a legbölcsebb vagy! Ki tudna elaludni,
amikor a Te szavaid által amúgy is a legnagyobb erősítésben részesültünk? Mindhárman olyan
erősek vagyunk, mintha egész éjszakán át a legmélyebben aludtunk volna! Ezt a három órát a Te
Nevedben a lehető legjobban használtuk fel, és a Te kegyes jóváhagyásoddal olyan dolgokat tud-
tunk meg, amelyek felől halandó soha még csak nem is álmodhatott. Éppen ezért fogadd érte leg-
bensőbb és legforróbb hálánkat. Te vagy az Úr mindenkor és mindenütt mindenben. Te vagy a
mindenség, és ezért egyedül Téged illet szeretetünk és magasztalásunk.”
3. Mondom Én: “Jól van, Én tudom, hogy miről beszéltetek és mit tudtatok meg, noha
ennek még nincs itt az ideje! De ha már megtudtátok, egyelőre tartsátok meg magatokban, és az-
után se éljetek azzal alkalmatlan időben, mert ezt a Föld gyermekei még nem értik meg, mivel ők
nem onnan származnak, ahonnan ti. De ti még ennél sokkal nagyobb dolgokat is meg fogtok tudni,
ha majd a Szent Szellem reátok fog szállni - amelyet Én egykor a mennyekből fogok reátok ki-
árasztani, - s ez benneteket az igazságokon át fog vezetni! Ez lesz majd a szeretet szelleme, az
Atya Maga, Aki benneteket vezetni és tanítani fog, hogy egykor mindnyájan oda jussatok, ahol Én
leszek. Bizony mondom nektek: senki sem jöhet Hozzám, ha nem az Atya fogja Hozzám vonzani.
Benneteket mindnyájatokat az Atya, azaz: az Istenből áradó örök szeretet kell, hogy tanítson,
hogyha Hozzám akartok jönni! Nektek mindnyájatoknak olyan tökéleteseknek kell lennetek, mint
amilyen tökéletes az Atya a mennyekben! De nem a sok tudás és a gazdag tapasztalatok fognak
benneteket tökéletessé tenni, hanem egyedül csak az isten Iránt élő örök szeretet, s ugyanilyen
mértékben a felebarátok iránti szeretet. Ebben rejlik a ti Istentől kapott szellemetek Istenben való
újjászületésének nagy titka.
4. De mindenkinek először Velem együtt be kell vonulni a teljes önmegtagadás keskeny
kapuján mindaddig, amíg olyanná nem válik, mint amilyen Én vagyok. Mindenkinek meg kell
szüntetnie azt a törekvését, hogy önmaga előtt önmagát valaminek tekintse, hogy Énbennem min-
denné lehessen.
5. Istent mindenek fölött szeretni annyit jelent, mint Istenben elmerülni, és Benne teljesen
feloldódni. A felebarátot szeretni ugyancsak azt jelenti, hogy a felebarátunkat is teljes odaadással
szeressük, mert máskülönben nem szerethetjük, mivel a fél szeretet nem használ sem annak, aki
szeret, sem annak, akit szeretnek.
6. Ha te valamely magas hegyről minden irányban élvezni akarod a kilátást, akkor minden-
képpen fel kell kapaszkodnod annak legmagasabb csúcsára, mert egy alacsonyabb magaslatról a
teljes kilátás egy kissé mindig fedve marad előtted. Ugyanígy kell a szeretet gyakorlásában
mindennek a szív mélyéből fakadnia, hogy azok gyümölcsei számotokra nyilvánvalókká váljanak.
7. A ti szívetek a szántóföld, és a tevékeny szeretet az élő vetőmag, szegény testvéreitek
pedig trágyaként szolgálnak a ti szántóföldeteken. Aki közületek a jól megtrágyázott szántóföldbe
sok vetőmagot hint, annak aratása bőséges lesz. Minél több szegénnyel fogjátok szántóföldeteket
megtrágyázni, annál erőteljesebb lesz, és minél több jó vetőmagot hintetek bele, aratástok annál
gazdagabb lesz. Aki gazdagon vet, az gazdagon arat, de aki takarékosan vet, az takarékosan is fog
aratni!
8. Abban rejlik a legnagyobb bölcsesség, hogyha az élő szeretet által váltok bölcsekké.
Minden tudomány szeretet nélkül haszontalan! Azért ne törekedjetek soha nagy tudásra, hanem
arra, hogy minél több legyen a szeretetetek, és akkor a szeretet megadja majd nektek azt, amit a
tudás soha meg nem adhat. Nagyon helyes dolog volt, hogy ti hárman ezt a három órát serényen
3
felhasználtátok tudásotok és tapasztalataitok gazdagítására, ez azonban önmagában véve a lelke-
teknek vajmi keveset használ. Ám ha a jövőben az időt ugyanilyen serényen fogjátok feláldozni a
felebaráti szeretet gyakorlásában, akkor már egy nap is nagy hasznára fog válni lelketeknek!
9. Mit használna nektek az Én szememben, ha valósággal felolvadnátok hatalmam, nagy-
ságom és soha meg nem okolható dicsőségem csodálatában, házatok előtt pedig szegény testvére-
itek sírnának az éhségtől, szomjúságtól és hidegtől?! Milyen nyomorult, haszontalan volna hangos,
dicsérő és magasztaló kiáltozásotok az Isten dicsőségére, ha azt túlharsogná a szegény testvérek
nyomorúsága. Mit használ a gazdag és pompával teli áldozat a templomban, ha annak ajtaja előtt
egy szegény testvér éhen pusztul?
10. Azért tehát munkálkodásotok célja legyen mindenekelőtt a szegény testvéretek nyomo-
rúságának enyhítése!! Ezeknek hozzatok segítséget és vigaszt. S akkor egyetlen testvéretekben –
ha segíttek rajta – többet fogtok találni, mintha beutaznátok az összes csillagokat, és Engem a
szeráfok nyelvével magasztaltatok volna!
11. Mondom nektek: az összes angyalok, mennyek és világok minden bölcsességükkel
egyetemben, egy örökkévalóság alatt nem adhatnak annyit, mint amit azáltal érhettek el, ha csak
egyetlen testvéreteken, aki nagy nyomorúságban volt, minden erőtökkel és rendelkezésetekre álló
eszközzel valóban segítettetek. Semminek sincs előttem olyan értéke, és semmi sincs közelebb
Hozzám, mint egyedül csakis a tevékeny szeretet!!
12. Ha te Istenhez imádkozol, és nem hallod a szegény testvéred panasz szavát, aki imád-
kozásod közben jött hozzád segítségért, akkor átkozott legyen a te üres óbégatásod!! Mert az Én
tiszteletem a szeretetből áll, nem pedig a szád hiú óbégatásából!!
13. Ne legyetek olyanok, mint ahogyan Ézsaiás mondta: “Íme, ez a nép a szájával tisztel
Engem, de szíve távol van Tőlem! Hanem ha Hozzám imádkoztok, tegyétek azt szellemben, s a
teljes igazságban! Mert Isten szellem, és Őt csak szellemben és igazságban lehet imádni.
14. Az igazi és Nekem egyedül tetsző szellemben való imádság nem a nyelv, a száj és az
ajkak mozgatásában áll, hanem a szeretet cselekedetekben való gyakorlásában. Mit használna ne-
ked az, ha egy próféta sírját sok font arannyal díszítenéd fel, de a szenvedő testvéred hangját meg
sem hallanád?” Úgy véled, hogy Én ebben tetszésemet találom? Balga! Haragos szemekkel fogok
reád tekinteni, hogy egy halott miatt az élő szenvedő hangját nem hallottad meg!”
2. Fejezet Az Úr az Általa történelmileg nevezetessé vált helységekről és

azok jövőbeni megváltoztatásáról, hogy megóvjon a bálványimádástól. Az Úr buzgalma a bál-
ványimádó törekvések ellen. Intelme az ehhez hasonló balgaságok, tévhitek ellen.
1. (Az Úr) “Lássátok! Én már jó előre gondoskodtam arról, hogy azok a helyek, amelyeket
most meglátogatunk, száz év múlva már nem is fognak létezni, hogy idővel azokkal bálványimá-
dást ne űzzenek! Az Én kis Názáretemet többé nem fogják megtalálni, hanem helyette egy egészen
mást a hegyeken túl. Innen nyugat felé Genezáreth megszűnik létezni, csak a tengeren innen Ti-
bériás fog megmaradni. Cezárea-Filippi – ahol jelenleg vagyunk – elhamvad, de egy része meg
fog maradni ott, ahonnan a Jordán ered. A másik Cezárea délen, nem messze a nagy sós tengertől
– ott, ahol kissé távolabb Tyrusz és Szidon áll – meg fog maradni. Szamária országának csak egy
része marad meg innen déltől a tengerig, de kisebb része – amely inkább kelet felé fekszik – Si-
chárral és a Hóreb hegyével eltöröltetik, és ha a későbbi utódok keresik és meg is találják nem
messze a nagy tengertől, csak a nevet és egy kopár hegyet találnak majd. Ugyanez lesz a sorsa
Jeruzsálemnek és az Ígéret Földje többi helységének is, amelyek pusztává lesznek. Jegyezzétek
meg az elmondottakat magatoknak, mert mindezek megtörténnek, hogy az emberek e helységek
bálványimádása miatt szegény fi- és nőtestvéreik panaszhangját ki ne kerüljék. Mindezek azért
válnak szükségessé, hogy a későbbi utódok megzavarodjanak a történtek felett. Keressék a hamis
Názáretben az Én kunyhómat, és zavarodjanak meg miatta, mert az igazi Názáret – majd akkor,
ha felmegyek az Én országomba – a Föd színéről el fog tűnni.
4
2. Aki tehát hiú dolgok után fog kutatni, az hiú dolgokat is fog találni, és meg is fog halni
annak következtében. De aki az igazi Názáretet a szívében fogja keresni, az meg is fogja találni
minden fitestvérében, és az igazi Betlehemet minden szegény nőtestvérében
3. Jönnek majd idők, amikor az emberek messze távolról ide fognak seregleni, és keresni
fogják ezeket a helyeket. A nevek ugyan fenn fognak maradni, de a helységek nem. Sőt, az európai
nemzetek háborúkat fognak vívni e föld birtoklásáért, és azt fogják vélni és hinni, hogy ezzel Ne-
kem jó szolgálatot tesznek. Otthon pedig eközben asszonyaikat, gyermekeiket, testvéreiket sze-
génységben, ínségben és nyomorúságban hagyják elpusztulni! De majd ha odaát eljönnek Hoz-
zám, hogy fáradságukért és önfeláldozásukért a vélt jutalmat megkapják, akkor Én nyilvánvalóvá
teszem előttük nagy balgaságukat, és rámutatok arra, hogy Általam soha meg nem parancsolt bal-
gaságuk miatt milyen nyomorúságot idéztek elő az emberek között – de különösen azok között,
akiknek gondozása rájuk volt bízva, mint a gyenge asszonyok, gyermekek és a ház egyéb segít-
ségre szoruló tagjai! Ugyanakkor rámutatok arra is, hogy az előtt nem juthatnak az Én kegyelmem
világosságához, amíg az általuk helytelenül tett dolgokat jóvá nem tették, ami bizony igen nehe-
zükre fog esni, mert arra a szellemvilág gyenge, szürkülő fényében csak igen szegényes eszközeik
lesznek.
4. Azt is mondom nektek: az emberek nagyfokú balgasága miatt ezek a helyek a pogány
népeknek adatnak át, és Én a pogányok által tanításaim hamis híveit meg fogom korbácsoltatni
úgy napkeleten mint nyugaton, mind a déli és mind az északi vidékeken.
5. Törekedjetek tehát arra, hogy tanításaimba és igaz isteni tanaimba balgaságok és vak
tévhitek ne vegyüljenek bele, vagyis a tevékeny szeretet egyedüli útján a balgaság és tévhit be ne
fészkelje magát. Ezek a tanítások mindenkinek meg fogják adni a természeti és szellemi világ
minden dolgának helyes, világos és korlátlan szemlélődő áttekintését. Ez az egyedüli igaz és célt
szolgáló út Hozzám és örök országomba, s ez is marad.
6. Én egyedül, mint az öröktől fogva való Szeretet vagyok a Világosság, az Út, az Igazság
és az örökélet, és aki a világosság országába más úton akar behatolni, az olyan, mint egy tolvaj és
rabló, aki a sötétségbe vettetik már itt, ezen a Földön is, de sokkal inkább egykor a túlvilágon.
Most már tudjátok, hogy mi tennivalótok van, és hogy mi az, ami Előttem helyes és igaz. Csele-
kedjetek aszerint, s akkor földi vándorlástok során a helyes úton haladtok!”
3. Fejezet Az Úr övéivel a kilenc megfulladthoz megy. Imája és a menny-

ből jövő dörgő hang. Vita az Úr lénye felől. Murel helyes tanítása.
1. (Az Úr:) “Most azonban menjünk át a kilenc megfulladthoz, te pedig Márkus, vitess oda
bort, mert szükségünk lesz rá.” Ezután mindnyájan a kilenc megfulladthoz siettünk, és Én arccal
a föld felé fektettem őket. Mikor ilyen helyzetben voltak valamennyien, így szóltam Márkushoz:
“Tölts mindegyiknek néhány csepp bort a szájába!” Ez könnyen kivihető volt, mivel mindegyik
szája nyitva volt. Mikor ez megtörtént, így szóltam a jelenlevőkhöz: “Aki közületek kicsinyhitű,
az menjen, vizsgálja meg a kilenc hullát, hogy valóban halottak-e?”
2. A harminc megtért farizeus között volt egy orvos, aki teljesen kiismerte magát abban,
hogy egy test halott-e, vagy sem. Hozzájuk lépett, és így szólt: “Nem mintha én ennek a kilenc
megfulladtnak a halálában a legcsekélyebb mértékben is kételkedni akarnék, csupán azért léptem
ide őket megvizsgálni, hogy mint szakértő, teljes érvényű bizonyítékot nyújtsak nektek arról, hogy
ez a kilenc tényleg meghalt.” Ezután megtapogatta mind a kilencet, megtekintette szemüket, s
megállapította minden fizikai életjel tökéletesen elhalt állapotát. Amikor az orvos a legpontosabb
vizsgálat, valamint azok tanúbizonysága után, akik az ő megismerését valódinak, érvényesnek és
igaznak találták, s miután ítéletét kimondta, még azt is hozzáfűzte: “Nem most, hanem már tegnap,
a vízbeesésüket követő órában már teljesen halottak voltak éppen úgy, mint most, és halotti szaguk
után ítélve már megkezdődött a feloszlás is. Semmiféle emberi tudomány, erő, vagy hatalom nem
5
képes többé őket életre kelteni. Ezt csak az tudja megtenni, aki az utolsó napon a halottakat sírjuk-
ból életre fogja hívni!”
3. Mondom Én: “És hogy ti ennek az orvosnak érvényes tanúbizonyságára elismerjétek az
Ember Fiában levő Atya dicsőségét, fennhangon így szólok Atyámhoz, és mondom: “Atyám! Di-
csőítsd meg a Te szent Nevedet!” Erre sokan ezeket a mennydörgő hangokat hallották: “Én már
megdicsőítettem azt Általad legkedvesebb Fiam, mert Te vagy az, Akiben Én igaz tetszésemet
találom! Téged hallgasson minden ember!”
4. Sokan hallották e szavakat, többen azonban csak dörgő hangot hallottak, és azt kérdez-
ték, hogy miért dörgött az ég? De azok, akik a dörgésben a szavakat is hallották, bizonyságot tettek
arról, amit hallottak, a többiek pedig csodálkoztak felette, és mondották: “Különös, mi csak a
dörgő hangot hallottuk, de ha ti többen ugyanazokat a szavakat hallottátok, akkor ebből az tűnik
ki, hogy ez a Mester itt tulajdonképpen csak “Fiú”, és nem a szentséges, mindenható “Atya”, aki
a mennyben lakik, s Akit soha ember nem látott, csak megszentelt pillanatokban beszélhet Vele.
Tehát eszerint Mózes is a legmagasságosabb Isten fia volt, mert az ő idejében ő is nagy jeleket tett,
s ugyanúgy a többi próféta is., A Názáreti pedig úgy látszik, hogy valamennyi próféta között a
legnagyobb, mert Ő cselekszi a legtöbb és legnagyobb jeleket.”
5. Mondja Murel, aki mindezt végighallgatta: “Ebben ti nagyon tévedtek, mert ebben a
tekintetben még teljesen értelmetlenek vagytok! Ki volt az, aki Mózes előtt, az Úr Szelleme által
Mózes jövetelét jelentette ki, Illést, Sámuelt s ki a négy nagy prófétát? Mintha Isten csak véletlenül
ébresztette volna fel őket, és ők jövendöltek. És kiről jövendöltek leginkább? Éppen arról, aki
előttünk van. Az a hang, amely mint hatalmas dörgés volt hallható, az is az Ő saját hangja volt,
miként ugyanaz az is, amivel Ő testi szájával, mint ember szól hozzánk. A dörgő hangon keresztül
pedig azt halljuk, Aki öröktől fogva volt és lesz: Aki teremtette mindazt, ami létezik , és Aki a
Sinai hegyen folytonos villámlás és mennydörgés között adta a törvényeket a népnek. S éppen
ezért egyedül csak Ő képes arra, hogy a legnagyobb szeretetből jöjjön hozzánk, gyermekeihez; és
olyan emberré tette magát, mint amilyenek mi vagyunk, mert különben gyermekei, akiket Ő min-
denek felett szeret, soha nem láthatták és ismerhették volna fel Őt!”
4. Fejezet Az Úr megdicséri Murelt, s tanúbizonyságot tesz Önmagáról. A

kilenc megfulladtra vonatkozó rendelkezése Márkushoz. Cyréniusnak és Kornéliusnak a természe-
tes eszköz alkalmazásáról beszél. A megfulladtak óvatos feltámasztása.
1. Erre Murelhez lépek és így szólok: “Jól csináltad fiam! Te valóban mélyen hatoltál az
igazságba, s így azokat, akik a dolgokat tévesen fogták fel, a teljes igazsághoz mérten oktattad.
Hatalmas eszköz leszel a zsidók és pogányok között, és a te jutalmad a mennyekben nem lesz
kicsiny.
2. De most térjünk vissza arra a dologra, amit számotokra elhatároztam, hogy mindenki
kézzel foghatóan megértse, hogy valóban Én vagyok, akinek eljövetelét minden próféta megjö-
vendölte Simonnal, Hannával, Zakariással és a Heródes által lefejeztetett Keresztelő Jánossal
együtt. Látjátok, ezeknek mindnek ismét tökéletesen élővé kell lenniük, és haza kell térniük övé-
ikhez. Majd ha teljesen megerősödve feltámadnak, ne tartsátok fel őket, hanem engedjétek őket
rögtön továbbmenni; ha Én ezt a vidéket elhagyom, csak akkor mondja el nekik közületek valaki,
hogy mi történt itt velük.
3. Miután ezeket elmondottam, így szóltam Márkushoz: “Tölts még egy kevés bort a szá-
jukba!” Márkus ezt megtette, ám Cyrénius és Kornélius azt kérdezték tőlem, hogy a megfullad-
taknak – felébresztésük előtt – miért kell a szájukba bort önteni? Mondom Én: “Erre a kilenc fel-
támasztása céljából egyáltalán nincs szükség, de mivel feltámasztásuk után mindjárt el fognak
innen menni, szükségük van testi erősítésre, s ez épp azáltal történik meg, hogy az ember feltá-
masztásuk előtt a szájukba bort önt. A bort az íny és a nyelvidegek felszívják, és ilyenformán a
többi életideghez is eljut, s ha a kilenc feléled, testükbe visszatért lelkük megerősödött, s ezáltal
6
mindenféle tevékenységre alkalmassá válik. De ha ez az előzetes erősítés elmarad, az újraéledtek
kénytelenek egy ideig itt maradni, hogy tagjaikat a tevékenységre megerősítsék. Ez az erősítés
egyben az illetők szája ízét is meg fogja javítani – amire szükség is van, - mert a posványos víz
szaga a feltámasztás után olyan rosszullétet idézne elő, amitől csak hosszú idő múlva szabadulhat-
nának meg. Most már ezt is tudjátok. Van-e még valami kívánságotok erre vonatkozólag:”
4. Mondja Kornélius: “Nincs, Uram és Mesterem, csak önkéntelenül merült fel ez a kérdés,
hogy Te mint mindenható, Akinek egyedül csupán az akarata is elég mindenhez, olykor bizonyos
célok eléréséhez mégis egészen természetes eszközökhöz folyamodsz!”
5. Mondom Én: “És miért ne tehetném ezt meg, vajon a természetes eszköz nem az Én
akaratom műve? Nevezetesen az a bor, ami Márkus pincéjében van, s akinek üres tömlőit s egyéb
edényeit egyedül Én töltöttem meg csodálatos módon! Ha tehát Én természetes eszközöket hasz-
náltam, ez nem kevésbé csoda, mintha nem természetes eszközöket használtam volna, csupán aka-
ratomat. Értitek ezt?”
6. Mondja Kornélius és Cyrénius: “Most ez is teljesen világos előttünk, s már előre örülök
a megfulladtak feltámadásának! Meg fog ez történni minél előbb?” Mondom Én: “Csak még egy
kis türelmet, amíg harmadszor is bort kapnak a szájukba, hogy a felébresztés után szükséges meg-
felelő erősítésben részesüljenek.” Ezzel minden kíváncsiságot kielégítettem, és Márkus paran-
csomra harmadszor is bort tölt a szájukba, mire így szóltam a körülállókhoz:
7. “Ez is megtörtént! Most azonban távozzunk el erről a helyről, és üljünk ismét az aszta-
lokhoz, ahol már jól elkészített reggeli vár ránk, mert ha itt maradnánk, az újraéledteket csak za-
varba hoznánk, és azon a véleményen lennének, hogy velük valami rendkívülinek kellett történnie.
De ha senkit sem fognak a közelükben látni, azt fogják hinni, hogy a tegnapi vihar teljesen elká-
bította és kifárasztotta őket, ezen a dombon mélyen elaludtak, és csak reggel, a tegnapi szombatot
követő napon ébredek fel! Ezután Velünk nem is fognak törődni, fekhelyükről nyugodtan emel-
kednek fel és hazamennek, ahol övéik természetesen a legnagyobb örömmel fogadják és üdítik fel
őket.”
5. Fejezet A halas reggeli. Jára elbeszéli a kilenc halott feltámasztásának

folyamatát. Kornélius és Jára a hazugságról.
1. Elhangzott szavaim után mindnyájan azonnal megtették amit elrendeltem. Többségük

azonban nem a legszívesebben, mert jobban szerették volna a csodát végig megfigyelni – de senki
sem mert ellenvetést tenni. Így ismét az asztalokhoz tértünk, körülültük azokat, és serényen neki-
láttunk a halaknak, és derűs kedéllyel fogyasztottuk el, amelyek ez alkalommal is nagyon ízletesen
voltak elkészítve. Különösen az Én kis Járám volt nagyon vidám, és ezeket mondotta: “Valóban
nem tudom, hogy lehet az, hogy én ma ennyire vidám vagyok? De még egyebet is látok, és pedig
azt, hogy a többiek bizony nem oly vidámak, mint én, pedig a kíváncsiság engem gyötörhetne a
legjobban, mert én egy kis leány vagyok. De itt a dolog épp fordítva áll. A férfiak folyton odabá-
mulnak, hogy a kilenc felébredt-e már, vagy sem. Én pedig nem is tekintettem oda, mégis láttam,
amint egyik a másik után eltávozott. A férfiak, urak és királyok pedig még mindig odanézegetnek,
és magukban azt kérdezik, hogy vajon tényleg felébredtek-e? Ó, már egy rövidke fél órával ezelőtt,
rögtön amikor az asztalokhoz jöttünk, mind a kilenc megmozdult, egyik a másik után felemelke-
dett a földről, az álmot kidörzsölték szemükből, azután eltávoztak. Én ezt igen jól láttam a fa mö-
gül, amely attól a helytől nem messze áll, mert én kicsi vagyok, s a fák ágai alatt jól odalátok; ti
azonban nagyok vagytok, és az ágak akadályozzák, hogy láthassátok az isteni akarat hatalmának
csodáját. De most már késő van, s még ha odamennétek sem találnátok semmit, mint legfeljebb
azt a helyet, ahol a kilenc feküdt. Azok is, akiket az Úr tegnap rögtön a vihar után feltámasztott, a
kilenccel együtt mentek haza.”
2. Mondja Kornélius: “De jó szemeid vannak neked, hogy mindent meglátsz. De ha már
minden megtörtént, akkor úgy is jó és helyes, nekünk pedig nincs szükségünk egyébre, mint hogy
7
lássuk annak biztos sikerét, amit az Úr akar és elrendelt, mert a legcsekélyebb sikertelenség a
nehezebben hívők között kételyt idézne elő. De valóban láttad a kilencet felemelkedni és eltá-
vozni?” Mondja Jára kissé ingerülten: “Azt hiszem, hogy bennem nem olyat ismersz, aki hazudni
tudna?! Amióta élek és gondolkozom, hazugság még sohasem hagyta el az ajkamat, és az én Uram,
Istenem és igaz Mesterem jelenlétében hazudjak azért, hogy kíváncsiságotokat kielégítsem?! Ó
fenséges uram, akkor te Járát még nem ismered! Lásd, még a legvilágosabb értelemben is előfordul
hazugság: mert te értelmed szerint megmagyarázhatsz valakinek valamit aszerint, ahogy az szá-
modra érthető, de lehet, hogy az ami előtted világosnak látszott, teljesen helytelen volt, s így ma-
gyarázatoddal hazudtál, mert magadat, valamint felebarátodat is félrevezetted. De az igaz és tiszta
szeretet sohasem hazudik, és nem is hazudhat soha, mert felebarátait mint Isten gyermekeit önma-
gánál jobban tiszteli, Istent pedig mindenek fölött! Én pedig Isten iránt telve vagyok szeretettel,
tehát felebarátaim iránt is, ennélfogva hogy tudnék neked hamis értesítést adni? Fenséges Korné-
lius! Ez a gyanúsítás tőled bizony nem volt nagyon illő dolog!”
3. Mondja Kornéliusz: “De bájos kis Járám! Én azért kérdeztelek így, mert ez egészen
szokásos kérdezési mód. De a legtávolabbról sem gondoltam arra, hogy te olyat mondtál volna,
ami nem felel meg a valóságnak! Kérdezd meg magát az Urat, Ő tudja a legjobban, hogy milyen
az én kedélyvilágom, s hogy én téged – egyenes lelkű és bájos kis leányt – hamissággal akartalak-
e vádolni? A kilenc az Úr akaratából feltámadt, és el is távozott ugyancsak az Úr akarata szerint,
s ezzel az egész dolog befejeződött. Én ezt a kissé esetlen kérdést csupán szokásból tettem fel, és
tulajdonképpen nem volt semmi mellékgondolatom. És most te ezért haragudni tudnál reám?”
4. Mondja Jára: “Ó, a világért sem, ám a jövőben kissé jobban meg kell gondolnod a kér-
désedet. De most már tárgyaljunk másról, mert ezt már eléggé megvitattuk!”
5. Mondja Kornéliusz és Cyréniusz: “Igen, igen, teljesen igazad van. Minden percért kár,
amit egymás közt elvesztegetünk, amikor az Úr közöttünk van. Engedjük át egyedül az Úrnak – a
legnagyobb tisztelettel – hogy valamit tervezzen és elhatározzon.”
6. Mondom Én: “Hagyjátok ezt, most alkalmas időnk van arra, hogy halásszunk, szerez-
zünk tehát Márkusnak bőséges készletet. Ebéd után úgyis történik majd valami.” Mikor az öreg
Márkus ezt tőlem meghallotta, azonnal parancsot adott fiainak, hogy a szükséges bárkákat előké-
szítsék, mert a halak a parton levő nagy bekerített haltartályokban a tegnapi viharban meglehetősen
megfogyatkoztak.
6. Fejezet Vita a perzsák és a farizeusok között e csoda miatt. Hebrám he-

lyes beszéde erről. A társaság halászni megy. Iskariot Júdás aranyhalászatra indul.
1. Mialatt asztalunknál mindezeket megtárgyaltuk, a harminc farizeus és a jelenlevő per-

zsák között vita keletkezett. A perzsák a kilenc megfulladt feltámasztását valóságos csodatettnek
találták, de a harminc farizeus egyszerűen kétségbe vonta azt. Nevezetesen Riza volt az, - aki pedig
előzőleg Hebrámot számomra megerősítette – aki a leginkább ellenem volt.
2. Hebrám így szólt: “Riza barátom, ha az ember egyszer teste szerint olyan hulla, mint ez
a kilenc volt, azt fektetheted és helyezheted, ahogy akarod, és a következő napon ugyanígy bárm-
ennyi bort tölthetsz a szájába, az mégsem fog soha feléledni. Ez az isteni akaraterő műve volt, az
elhelyezésnek és a bornak emellett semmi más szerepe nem volt, mint hogy a lefektetés következ-
tében a víz a gyomorból és a tüdőből eltávozzék, és hogy a bor segítségével az elgyengült idegzet
megerősödjék, az így pedig kellemes ízt kapjon. A holt testnek ezután bekövetkező feltámasztására
vonatkozólag sem az elhelyezés, sem a bor alkalmazása nem tekinthető fontos kérdésnek. Ezt az
Úr előzetesen csak azért tette meg, mert azt határozta el, hogy ezt a kilencet pusztán akarata által
fogja életre kelteni, és hogy lelkük, feltámadásuk után lakható és használható testet találjon. Nem
tudod ezt megérteni?
3. Mondja Riza: “Igen, igen, én ezt belátom, és neked teljesen igazad van, de azért nem
volna egészen céltalan dolog kísérletet tenni, hogy az ember valóban meggyőződjön arról: egy
8
teljesen megfulladt ember ily módon való elhelyezése és a bornak háromszor való betöltése kö-
vetkeztében nem kelne-e ismét életre? S ha az ember erről meggyőződik, csak akkor volna ez a
feltámasztás a legtisztább csodának tekinthető! Ez az én véleményem.”
4. Mondja Hebrám: “Nos jól van, ha te ragaszkodsz hozzá, és az Úr úgy akarja, könnyen
megtörténhet, hogy a most elrendelt halászatnál ráakadunk egy hullára, és azzal ugyanaz az elhe-
lyezési és borbetöltési kísérletet – feltámasztása érdekében – elvégezheted, ami után azonban nem-
igen fogsz örvendetes eredményhez jutni!”
5. Mondják a perzsák: “Ugyanezen a véleményen vagyunk mi is! Mert amire az isteni aka-
rat hatalma képes, arra semmiféle ember nem képes, aki maga is teremtmény – kivéve akkor, ha
az Isten akarata működik az emberben és az ember által. Ez a mi véleményünk, és hisszük is, hogy
nem járunk évúton. De mindenki a part felé siet, tehát mi is szálljunk hajóinkba, mert ez alkalom-
mal is biztosan valami csodálatos dolog fog történni, s ennek mi is tanúi kell hogy legyünk.”
6. Ezután mindenki felkészült, és a víz felé igyekezett, amely ezen a reggelen különösen
csendes volt, így a halászatra igen alkalmas. Ezúttal tanítványaim – Iskariot kivételével - az öreg
Márkus fiaival közös munkát végeztek, és segítettek a nagy hálót kivetni. Júdás pedig privát élve-
zetet keresett magának, és teljesen egyedül elindult az elpusztult város felé körülnézni, hogy mi-
lyen ott a helyzet. Már előzetesen hallotta, hogy a gazdag görögök az utcákat valósággal aranyak-
kal és ezüsttel kövezték ki. Úgy vélte – és így is értette, - hogy a gazdagok ezt már meg is kezdték.
Kilopódzott tehát, és kiment a leégett városba, hogy ott szerte-szét heverő aranyat, ezüstöt és egyéb
drágaságokat halásszon. Kapzsisága azonban ezúttal nem járt eredménnyel, kivéve azt, amit a há-
tára kapott. Amikor ugyanis az utcákon mint aranyat és ezüstöt kereső idegent meglátták, az őrök
csakhamar elcsípték és alaposan elpáholták. Ezután természetesen elhagyta a tegnapi vihar elle-
nére még itt-ott füstölgő város romjait, amit régen Pilipiának, a görögök alatt Filippinek hívtak, s
csak a római császár óta kapta meg a Cezárea előnevet.
7. Amikor a mi aranyvadászunk gyors léptekkel ismét Márkus házába érkezett, Márkus
feleségén és leányain kívül természetesen senkit sem talált otthon. Velük azonban semmire sem
ment, mert az ebédkészítés miatt nagy munkában voltak, s így nem volt idejük vele törődni. Azon-
kívül ezek már szilárdan hittek Bennem, s így nemigen volt kedvük Iskariot Júdás kissé tolakodó
kérdéseire felelni. Ez a tanítvány egyébként sem volt valami különös kegyben, mert e néhány nap
alatt is már többször falánknak és kiállhatatlannak mutatkozott.
8. Mivel Márkus házában csak nőket talált, és nem részesült szíves fogadtatásban, elhagyta
a házat, és a tengerpartra ment körülnézni, hogy merre volnánk. Ám itt sem ért el semmit, mert mi
– hogy jó fogásunk legyen – bekormányoztunk a tenger közepe felé egy bizonyos halfajta miatt,
ami évente csak kétszer vándorol a Meron tóból Jordán folyón haladva, és rendesen a legkitűnőbb
arany lazacokból áll.
9. S mivel a visszamaradott tanítvány unalmában nem tudta, hogy mit tegyen, bement
Qurán sátraiba, hogy ott körülnézzen, vajon azokból is kivonult-e mindenki, és hogy ez alkalom-
mal nem lehetne-e néhány felesleges aranyat, vagy ezüstöt találni, amit valaki talán elszórt?! De a
világi szerencse itt is el volt zárva előle, mert Qurán minden sátorban három őrt hagyott hátra,
akikkel uruk távollétében nemigen volt tanácsos szóba állni. Nagy haraggal hagyta el tehát a sát-
rakat is, és azután kikeresett magának egy jó árnyékos fát, ami alá befeküdt, és jóízűen elaludt.
10. De aludnia sem sikerült nyugodtan, mert a legyek nem hagyták békében. Röviden, Jú-
dás három órán keresztül gyötrődöt, s közel volt a kétségbeeséshez, amikor végre megpillantotta
hajónkat, s kissé megkönnyebbült. Nagyon megbánta már, hogy elhagyta társaságomat.
7. Fejezet A gazdag halfogás. Két hulla megtalálása. A két szerencsétlenné

lett története. Tamás és Júdás, az utóbbi tolvajlással vádolva. Heléna hűtlen szolgája.
1. Nekünk pedig a legkitűnőbb halakból igen gazdag és bőséges fogásunk volt. Egészen a
tenger felszínén két teljesen ismeretlen női hullát találtunk, akik tengeri rablók kezébe kerültek, s
9
mindenüket elrabolták, majd elevenen a vízbe dobták őket. A két leányka igen szép termetű, ti-
zenkilenc-húsz éves lehetett, és egy kapernaumi gazdag család leányai voltak, akik Gadarénába
igyekeztek, s a tengerre bízták magukat. Hajójuk rendben volt, és hajósaik is rendes emberek vol-
tak, de a tenger közepén egy görög kalózhajóval találkoztak, annak hajósai elrabolták a hajót, a
négy hajós és a két leány pedig életét vesztette. A négy hajóst először agyonütötték, azután vízbe
dobták. A két leánnyal a tengeri rablók szintén könyörtelenül bántak el, mindkettőt teljesen levet-
kőztették, erőszakoskodtak velük, és csak azután dobták őket a tengerbe. A gonosztevők azonban
még ma napkelte előtt az igazságszolgáltatás kezébe kerültek, és ezek az ördögök nem fogják el-
kerülni a legszigorúbb büntetést.
2. A leánykák hajuknál fogva szorosan össze voltak kötve, s mint hullák úsztak a víz színén.
Így tehát ez a két hulla alkalmas volt az elhelyező és bor próbákra, hogy ezáltal – Riza véleménye
szerint – a hulla feltámadjon. Éppen ezért a két hullát lepedőkbe csavarták, és a hajóra tették.
Ezután a halakkal volt sok munka, s Márkus alig tudta azokat elhelyezni. Én azonban parancsot
adtam Rafaelnek, hogy legyen Márkus segítségére, s mindez nemsokára a legnagyobb rendben is
volt. Riza pedig átvette a két hullát, hogy azokkal az életre keltő kísérletet megtegye. Lefektette
őket ugyanazon helyzetbe, ahogyan Én egy nappal ezelőtt a kilenc hullát helyeztem el.
3. Tamás sietve üdvözölte Iskariot Júdást, s kissé gúnyosan azt kérdezte tőle, hogyan sike-
rült a halfogása? Júdás beledörmögött valamit sűrű szakállába, de nem volt kedve Tamással vitába
bocsátkozni, mert azt gondolta magában, hogy előzőleg éppen Tamás volt az, aki figyelmeztette
őt, hogy ne menjen a városba pénzt keresni, és most már tudja is, hogy járt ott. Ezért hallgatott úgy
Júdás. Én pedig Tamást intettem, hogy az aranykeresőt ne üldözze tovább, mert ez úgysem vezet
eredményre.
4. Történt azonban, hogy Qurán egyik szolgája Júdás számlájára belemarkolt Heléna kin-
cses táskájába, s onnan harminc ezüst pénzt ellopott. Ez sietve jött asztalunkhoz, és így szólt: “Mi-
alatt az uraság a tengeren részt vett a nagy halfogásban, és a római katonánkon kívül – akik a
hegyen táboroznak és gyakorlatoznak – senki sem volt itt, s nekem a nagy sátorból szükségre ki
kellett mennem. Abban a pillanatban a nagy Prófétának – akit ti joggal neveztek mestereteknek –
egyik tanítványa belopódzott a sátorba, és mielőtt visszatérhettem volna, a hercegnő kincses tár-
cájából harminc ezüstöt ellopott.
5. Amikor a sátorba léptem, ott találtam zavartan, s úgy tett, mintha valamit keresett volna.
Mivel gyanús volt nekem, rákiáltottam, erre megijedt, s azonnal elhagyta a sátrat. Én a nagy Mester
tanítványáról eleinte semmi rosszat nem gondoltam, de amikor a sátorban fel és alá járkáltam,
feltűnt nekem a fenséges fejedelemnő kincses táskája, mert már nem az előbbi, előttem jól ismert
helyzetben volt. Mivel a kincses táska számszerinti tartalmába be voltam avatva, tehát vittem a
tárcát, átolvastam annak értékes tartalmát, s akkor láttam, hogy abból harminc ezüst pénz hiányzik,
s ezt a harminc ezüst pénzt senki más nem vehette el, mint az általam jelzett tanítvány. Én ezt a
legalázatosabban azért jelentem, hogy végül ártatlan lévén ne én kerüljek gyanúba.”
6. Mondja Heléna: “Szolga! Miért véded magad, mielőtt téged bárki gyanúba hozott
volna?” Mondja az őr: “Fenséges fejedelemnő! Hiszen én nem védem magamat, egyszerűen csak
bejelentettem a nagy Próféta tanítványa által elkövetett tolvajlást!” Mondja Heléna: “Mikor volt
az az utolsó előtti alkalom, amikor az én kincses tárcámat megvizsgáltad?” Mondja az őr: “Rögtön
azután, ahogy a fenséges fejedelemnő a reám bízott sátrat elhagyta. Akkor még teljes összegben
hatszáz ezüst pénz volt benne, most azonban csak ötszázhetven van, tehát harminc hiányzik belőle,
amit senki más nem lophatott el, mint az általam jelzett tanítvány! Mivel én mint őr, a nagy értékű
kincsekért és mindenért felelős vagyok, tehát tudnom kell azt is, hogy mi és mennyi felett kell
őrködnöm, így nem lehet tőlem rossz néven venni, ha időnként meg is nézem, hogy mit és mennyit
bíztak reám? A bejelentett hiányt észrevettem, tehát azt most kötelességemhez híven be is jelen-
tettem.”
7. “Nagyon helyes, jól van. – mondja Heléna. – A dolgot majd később közelebbről meg-
vizsgáljuk, s a tettest kinyomozzuk, aki igazságos büntetését nem fogja elkerülni. Lehet azonban
talán az is, hogy az első, vagy a második számolásnál tévedtél, ennélfogva nem volna illő dolog a
10
nagy Mester egyik tanítványát azért megvádolni, mert talán puszta unalomból belépett a sátorba,
amihez joga is volt, mert nem adtunk parancsot arra, hogy sátrainkba senki sem léphet be! Menj
vissza őrhelyedre, nemsokára utánad megyek, és mindent én magam fogok a legszigorúbban meg-
vizsgálni.”
8. Ezzel az őr eltávozott, s első dolga az volt, hogy amilyen gyorsan csak lehetett, a harminc
ezüstpénzt ismét visszatette a tárcába. Hogy a fejedelemnőnek igaza legyen azzal a megjegyzéssel,
hogy talán a számolásnál tévedett. Amikor ezzel a művelettel elkészült, igen nagy zavarba jött,
hogy mit is fog a vizsgálat alatt mondani? A leghelyesebbnek látszott előtte az, hogy ismét visz-
szamegy a fejedelemnőhöz, és bocsánatot kér tőle, egyben jelenti, hogy valóban tévedett a számo-
lásban, s hogy a tanítvánnyal szemben igazságtalan volt. Amint elgondolta, úgy is cselekedett!
Néhány perc múlva ismét visszajött, s elmagyarázta a fejedelemnőnek, hogy semmiféle gaztett
nem áll fenn, s arra kérte, hogy a szándékolt vizsgálattól álljon el.
9. Mindamellett igen zavartnak látszott, mert tudta jól, hogy Qurán király semmit sem bün-
tetett annyira, mint a hazugságot és a lopást. Heléna megszánta a vén gonosztevőt, aki egyébként
még sohasem mutatkozott hűtlennek, s így szólt hozzá: “Kelj fel, és menj utadra. Nem volt szép
dolog tőled, hogy az Úr előtted ellenszenves tanítványán ily módon akartál bosszút állni, aki pedig
semmi rosszat nem tett neked, és mégis, mióta itt vagyunk, nem szívleled! Lásd, ez igen gonosz
dolog volt tőled, és emiatt a legszigorúbb büntetésre tetted magad méltóvá, mert most már teljesen
bebizonyosodott előttem, hogy miképpen cselekedtél!”
10. Erre a szolga egész testében reszketni kezdett, és Iskariot Júdás, aki egy kissé távolabb
figyelmesen végighallgatta ezt a párbeszédet, a szolgához lépett, és így szólt hozzá: “Bár minden
ok nélkül rosszat cselekedtél velem szemben, én megbocsátom azt neked. Igaz ugyan, hogy voltam
a sátorban, de alig tartózkodtam ott néhány pillanatig, te leshelyedről rám förmedtél, amire elhagy-
tam a sátrat. De hogy a sátor kincseihez nyúltam volna, arról még szó sem lehetett. És ha nem
támadtál volna rám olyan mérgesen, akkor sem esett volna kár az általad őrzött kincsekben. Le-
gyen bármiképpen is a dolog, én megbocsátottam neked. Úrnőddel pedig igyekezz a dolgot elin-
tézni.”
8. Fejezet Az Úr az esemény profetikus jelentőségéről tesz említést. Az Úr

és Cyréniusz, Qurán, Riza és mások gondolatai. A társaság külső nyugalma és benső tevékenysége.
Schabbi és Jurah megnyugtató beszéde.
1. Ezután Iskariot Júdás visszavonult, Én pedig ezt mondtam Helénának, Quránnak és Mat-
haelnek: “Hagyjátok el ezeket a kérdéseket, mert van nekünk ennél fontosabb dolgunk is! Tartsá-
tok meg a szolgát, és ne büntessétek meg őt, mert sohasem követte volna el, ha erre őt egy szellem
nem késztette volna. És pedig azért kényszerítette, hogy ezáltal is prófétáljon nekünk arról, aminek
be kell teljesednie. De most már ne beszéljünk róla tovább, mert ennél fontosabb dolgaink van-
nak!”
2. Erre Cyréniusz egészen elcsodálkozva mondja: “Uram, és miből álljon ez?! Úgy tűnik
nekem, hogy már nem lehet semmi, ami fontosabb lehetne annál, amit itt már megértünk! Ó beszélj
Uram, az én szívem valósággal megremeg a vágytól, hogy rendelkezéseidet és elhatározásaidat
halljam, s azok szerint szálljak magamba én is!” Mondom Én: “Légy kicsit türelemmel, mert
mindennek idő kell ahhoz, hogy megérjen. Most mindenek előtt egy kis nyugalomra van szükség,
ezért pihenjetek meg Velem együtt egy kissé!”
3. Erre mindnyájan megpihentek, és a további esemény is – Júdás és Qurán kincseinek őre
között – befejeződött. Qurán és Mathael pedig Kornéliusszal és Fausztusszal igen fontos uralkodói
ügyekről tárgyal. Qurán ugyanis már türelmetlen volt, és folyton azon gondolkozott, hogy a meg-
talált igazsággal visszatérjen népéhez, melynek királya volt, s hogy azt lehetőség szerit boldogítsa.
Ő értelmes és bölcs népnek akart a királya lenni, nem pedig emberi álcáknak és gépezeteknek,
akik akarat nélkül járkálnak, mint az állatok.
11
4. Eközben Riza megfigyelte a két hullát, és azon gondolkozott, hogy az imént látott elő-
zetes manipuláció után végül az Én nevem ereje által nem lehetne-e azokat újból életre kelteni?!
Körülöttem pedig többen azon gondolkoztak, hogy vajon mi lesz az a fontos dolog, amit rövid
pihenő után tenni szándékozom? Szóval – bár külsőleg mindnyájan pihenni látszottak – lélekben
azonban mindegyikük a legnagyobb mértékben tevékeny volt, és senki sem tudott kérdésére meg-
oldást találni. Filopold, Qurán és Kisjóna összedugták a fejüket, és azon gondolkoztak, hogy mi
következhet. Cyréniusz, Ebál és Jára is sokat töprengtek, s ők sem tudtak rájönni, hogy mi körül
forog a dolog, mert nekik is úgy tűnt, hogy már mindent kimerítettem.
5. Schabbi és Jurah, a két perzsa szóvivő így szólt társaihoz, akik kérdéseikkel ostromolták
őket: “Hagyjátok ezt! Ez annyit jelentene, hogy Isten erejét akarnánk szívünkben megkísérteni!
Mit tudjuk mi azt, hogy bensőnk miképpen van megalkotva? S ha egyszer saját magunkkal sem
vagyunk tisztában, hogyan tudhatnánk akkor azt, hogy Isten önmagában mi módon van megal-
kotva, és mit fog cselekedni? De azt az egyet tudjuk, hogy mindent, amit tenni fog, a legbölcsebben
teszi, és mindnyájunk javát fogja szolgálni! Jöjjön, aminek jönnie kell, csodásabb már úgy sem
lehet, mint amilyen eddig volt. Mindez nem érint bennünket, mert kereskedő emberek vagyunk,
és azok is maradunk, így mindazt, ami javunkat célozza, nagyon jól használhatjuk. Egyformán
csodálatosnak, értékesnek és fontosnak találunk mindent, ami Tőle ered, az örökkévalóság és vég-
telenség egyedüli Urától!
6. De mivel saját magunkat sem ismerjük még távolról sem, tehát nem tudhatjuk azt sem,
hogy azon kívül, amit eddig kaptunk, még mire van szükségünk. Ő azonban tudja, ennélfogva azt,
ami még jönni fog, Ő bátran nevezheti nagynak és fontosnak! Mert az örök Rend Ura lehetetlen,
hogy a számolást a tizenháromnál, vagy a tizennégynél kezdje, mindenkor csakis az egynél. En-
nélfogva egészen biztosan és világosan tudja, hogy a mi benső élettökéletesedésünk számára mit
tervezett!” Ez a bölcs tanítás egészen megnyugtatta a perzsák kedélyét, de még azokét is, akik az
Én asztalom körül ültek, és feszülten, s örömmel várták azt, amit ezután tenni szándékoztam.
9. Fejezet Márkus fontos jelentése. Az Úr üzenete Heródes kémeinek. Vita

Márkus és a kémek parancsnoka között. Cyréniusz elfogatja a kémeket. Kihallgatásuk. Cinka a
kémek vezetője. Heródes római teljhatalma. Cyréniusz vizsgálja Heródes furfangosságát.
1. Az öreg Márkus eközben sietve jön a házból, amelyben az ebédre vonatkozólag rendel-
kezett, s Hozzám lépve egész csendesen mondja: “Uram! Bocsáss meg, hogy néhány pillanatra
zavarlak Téged!” Mondom Én neki: “Barátom! Menj és mondd meg Heródes házad mögött ólál-
kodó kémeinek: az Ember Fia az egész világ szemei és fülei előtt nyíltan beszél és cselekszik, és
senkivel semmit nem akar titkon intézni. Tehát ha valaki Velem akar beszélni és tárgyalni, annak
Hozzám kell jönnie, és teljesen nyíltan kell velem beszélnie és tárgyalnia! Semmit sem lehet csen-
desen és titkon a fülembe súgni, titkon cselekedni és tanácskozni, ez csupán a világi gyermekek
kárhozatos szokása akkor, ha valami gonoszságot terveznek, és azzal nem mernek nyíltan a vilá-
gosság elé lépni, mert gonosz szándékuk miatt félnek az emberektől. Én azonban nyíltan cselek-
szem, hangosan beszélek, és nem félek az emberektől, mert szándékaim jók! Menj tehát, és mondd
el ezeknek a galád árulóknak azt, amit most mondottam.”
2. Márkus mélyen meghajolt Előttem, és elment, hogy megbízatásomat a legpontosabban
teljesítse. Amikor Heródes által ellenem minden irányban kiküldött ólálkodó kémeinek mindezt a
legkomolyabban hamis arcukba vágta, a csapatból az egyik így szólt: “Barátom, úgy látszik, hogy
te nem tudod: minket Heródes élet és halál fölötti teljhatalommal látott el, és minden szemtelen
ellenszegülőt jogunkban áll azonnal elpusztítani.” Mondja Márkus: “Még római polgár fölött is,
mint amilyen én is vagyok?” Mondja a szemtelen szóvivő: “Ha mi őt elpusztítjuk, Heródes nem
fog azért minket felelősségre vonni!” Mondja Márkus: “De annál biztosabban Isten, és a főhely-
tartó Cyréniusz, aki legnagyobb szerencsénkre már néhány napja – sok római előkelőséggel együtt
– itt, nálam tartózkodik! Jaj nektek, ha házamat csak egyetlen egyszer is ellenséges ujjal merésze-
litek érinteni!” Mondja a szemtelen: “Mit mondasz a főhelytartóról? Itt van ő, aki csak néhány
12
nappal ezelőtt ajándékozta Heródesnek, Jeruzsálem negyedes fejedelmének a nyílt pallosjogot?”
Mondja Márkus: “Úgy van, úgy van! Most mindjárt kiderül, ki volt az, aki Heródesnek ilyen jogot
adományozott!”
3. Ezután Márkus fiainak egyikét azonnal Cyréniuszhoz küldte azzal a megbízással, hogy
azonnal jelentse ezt a főhelytartónak! Amikor Cyréniusz ezt meghallotta, nagyon felháborodott,
és azonnal parancsot adott Juliusznak, hogy száz katonával azonnal fogja el a harminc tagú kém
társaságot, s aki – fegyverét átadva – rögön nem adja meg magát, azt minden kegyelem nélkül
öljék meg! Mondom Én: “Megölni senkit sem kell, csak elfogni!” – Mindez azonnal meg is történt.
4. Mikor a kémek az erélyes római katonák közeledését meglátták, el akartak menekülni,
de ez nem sikerült nekik. A római katonák hangosan értésükre adták, hogy mindenkit kegyelem
nélkül meg fognak ölni, aki nekik ellenáll. Ez a szigorúan hangzó fenyegetés hatott. A szemtelen
kémek megadták magukat, erre a katonák kötelekkel és láncokkal megkötözték őket, és Márkus,
valamin Juliusz vezetése mellett a főhelytartó elé vitték őket! Kétségbeesett arccal álltak Cyréni-
usz, Kornéliusz és Fausztusz előtt, Cyréniusz pedig az ő rendes római diktátori komolyságával
kérdezi tőlük: “Hol van a ti teljhatalmatok és parancsotok, ami azt mondja, hogy Galilea prófétáját
minden útjában üldözzétek?!”
5. Mondja a vezetőjük, akinek a neve Cinka: “Uram! Béklyókba kötött kézzel és lábbal
nem tudom azt rejtett zsebemből elővenni. Oldoztass fel, s megkaphatod, és meg is láthatod, hogy
fölöttünk is van egy úr, aki parancsol nekünk, és akinek engedelmeskednünk kell, mert erre a jogot
tőletek, rómaiaktól drágán megvásárolta, hogy helyettetek ura legyen a mi életünknek, és veletek
szemben minden felelősség nélkül kedve szerint ölhesse meg azt, akit akar! Miattunk egész Gali-
leán át akár tízezer próféta is rajozhat, ha egyébként békében hagynak bennünket, mi sem fogunk
ellenük semmit sem tenni. De ha valamely hatalomvivő jó zsoldjába fogad minket, és parancsot
ad, hogy megtagadott szolgálattétel esetében hóhérja által megölet bennünket, így a dolognak egé-
szen más színezete van. Ebben az esetben ugyanis mindenkinek életre-halálra való üldözői kell,
hogy legyünk, ha az üldözött még oly becsületes ember is. Vagy vétenek-e a ti harcosaitok és
katonáitok azzal, ha parancsaitokat életre-halálra teljesítik? Ha valaki Isten előtt – ha ugyan létezik
– felelős, akkor az csakis a parancsot adó úr lehet, de sohasem annak hűséges szolgája! Oldoztass
fel tehát béklyóim alól, és én azonnal megmutatom Heródes saját kezével három nyelven kiállított
felhatalmazását, s ebből ítélhetsz aztán fölöttünk.”
6. Cyréniusz feloldoztatja Cinkát, aki rögtön rejtett zsebébe nyúl, onnan kihúz egy perga-
men tekercset, átnyújtja Cyréniusznak, és mondja: “Itt van, olvasd és azután ítélj igazságosan az
egész világ előtt, hogy a galileai próféta után való kémkedésünk – akit Názáreti Jézusnak hívnak
– törvényes-e, vagy sem?” Cyréniusz elolvassa a felhatalmazást, amelynek végén Heródes neve
van aláírva, s az röviden így szól: Alulírott Heródes negyedes fejedelem, a Rómától ezer font
ezüstért és száz font aranyért vásárolt, egész Zsidó ország fölött gyakorolt pallosjogomnál fogva
megparancsolom a Rómától drágán vásárolt segítségre támaszkodva, hogy a rám és intézménye-
imre nézve igen veszedelmesnek látszó galileai prófétát elfogják, és őt nekem élve, halva kiszol-
gáltassák. Az első esetben én magam kívánom őt kihallgatni, hogy megtudjam, milyen szellem
élteti. Kiküldött kémeimnek ezen saját kezemmel megírt okmány alapján teljes jogukban áll az
illetőt úton-útfélen keresni, üldözni, és nekem holtan is kiszolgáltatni, amiért annak, aki őt elfogja,
háromszáz ezüst pénz jár jutalomképpen. Kiadatott Jeruzsálemben, saját palotámban.
7. Mondja Cinka: “Nos, mit szólsz hozzá? Jogos-e a mi eljárásunk, vagy sem?” Cyréniusz
erre kissé elgondolkozik, azután így szól: “Az én tudtommal és akaratomból Rómából ilyen módon
felhatalmazás soha nem adatott ki. Tudtommal Heródes csak arra kapott felhatalmazást, hogy
szükség esetén saját házában gyakorolhasson pallosjogot, házon kívül azonban csak akkor, ha el-
lenünk rómaiak ellen összeesküvés esete állna fenn, és a felkelés helyén sem római védőőrség,
sem római törvényszék nem volna, illetve az nagyon távol esne, valamint ha Heródes becsülete és
védereje szenvedne sérelmet. Akkor ebben az egyetlen esetben éles pallosjogát is gyakorolhatná!
Így hangzik a Róma által Heródesnek kiadott felhatalmazás, amit magam láttamoztam és írtam
alá, mert ha Rómából Ázsiára vonatkozó rendelet jön, annak az én kezemen, vagy a helyettesem
kezén kell keresztül mennie, akinek nyomban a legrövidebb idő alatt arról nekem jelentést kell
13
tennie. Ezt a felhatalmazást tehát én semmisnek és érvénytelennek nyilvánítom mindaddig, amíg
Rómából utasítást nem kapok arra nézve, hogy miképpen, mikor és miért adatott Heródesnek ilyen
terjedelmes felhatalmazás, ami nekünk, hűséges rómaiaknak, jogos aggodalmat és félelmet okoz-
hat.
8. Ezt a felhatalmazást nem kapjátok vissza addig, amíg Rómától a válasz meg nem érke-
zik, ti pedig a foglyaim maradtok. Jóllehet, ha ti a világi törvények értelmében nem is vagytok
gonosztevők, ám eszközök lehettek, amivel egy gonosztevő az egyik borzalmat a másik után képes
elkövetni. És gaztettekre Róma még sohasem adott engedélyt. Így bizonyára Heródesnek sem ad-
hatott. De tudom, hogy a Heródesek a koncesszióikkal hazafias ürügy miatt mennyire visszaélnek.
Az öreg Heródes által az ártatlan gyermekeken elkövetett gyilkosság még mindig világos bizonyí-
tékul szolgál nekem arra, hogy ezek a ravasz görög rókák Rómától kapott jogaikat miképpen tud-
ják javukra kihasználni, hogy a zsidó nép egész tömegét eltántorítsák Rómától.
9. Ó, én Heródest vissza fogom szorítani korlátai közé, és ez lesz a legkomolyabb felada-
tom! Az öreg Heródes már megízlelte az én régi római igazságérzetemet, annak ellenére, hogy
akkor még alig voltam harminc éves. Azóta már csaknem aggastyán lettem, sokat tapasztaltam, és
komolyabb lettem, így igen sokat adok a szigorú igazságra! Nálam a legtökéletesebb érvényben
van a Pereat mundus, fiat jus! Azonnal két küldöncöt indítok, egyiket Rómába, a másikat Jeruzsá-
lembe Heródeshez, hogy kérje el mindazokat a felhatalmazásokat, melyek kezében vannak. Jaj
neki, szolgáinak és cinkosainak, ha felhatalmazásai nem egyeznek ennek a felhatalmazásnak szel-
lemével!”
10. Fejezet Cinka védekezése, továbbá Keresztelő Jánosról, működéséről és

haláláról beszél. Cinka hitetlen filozófiája.
1. Mondja Cinka: “Uram! Talán csak nem lesz ez is a mi dolgunk? A mi urunk és paran-
csolónk eddig Heródes volt. Igaz ugyan, hogy ő sok borzalmas igazságtalanságot követett el a
szegény emberiséggel szemben, én azonban azokat azonnal világosan felismertem.
De mit tehet az ember mást, mint hogy a parancsokat szomorúan teljesíti. Vagy mit tehetne
poroszlóid egyike, ha azt parancsolnád neki, hogy egy valóságos, vagy látszólagos gonosztevő
fejét testéről leüsse? Önmagában százszor is meg lehet győződve arról, hogy az elitélt valóban
ártatlan, és mégis kénytelen az éles bárdot annak nyakára tenni! Vagy nem voltunk-e meggyő-
ződve a nemrég lefejezett János teljes ártatlanságáról?! Ó, mi ugyan jól ismertük és szerettük a
bölcs és Istennek élő küldöttet, mert még a börtönben is a legszebb tanításokat adta nekünk, s
mindig türelemre és kitartásra intett bennünket, és óvott az Isten és felebarátunk ellen elkövetendő
bűnöktől. Elmondta azt is, hogy Galileában támadt a Próféták Prófétája, és minden Papok Papja,
akinek ő nem volna méltó saruja szíját megoldani! Azt hirdette nekünk, hogy az a próféta lesz az,
aki bennünket minden bűntől meg fog váltani, és aki meg fogja nekünk mutatni a világosság, az
igazság és az örökélet útját! Szóval, ő úgy tanított bennünket őröket, mintha az ő tanítványai és
legjobb barátai lennénk.
2. Ha Heródes azt kérdezte tőlünk, hogy mit csinál a fogoly, hogy viseli magát, mindnyájan
csak a legjobbat mondhattuk róla. Ez Heródesnek annyira tetszett, hogy maga is felkereste Jánost,
és oktatásait ő is elfogadta. Valóban, már nem hiányzott sok ahhoz, hogy Heródes visszaadja neki
teljes szabadságát, ha János - aki egyébként bölcs ember volt – előzőleg nem követte volna el azt
a balgaságot, hogy az érzéki fejedelemnek Heródiással való viszonyát nagyon bűnös dologként
említette fel. Sőt, az is majdnem sikerült Jánosnak, hogy Heródest Heródiástól teljesen eltántorítsa.
3. Szerencsétlenségére ebben az időben Heródes születése napját nagy pompával ünne-
pelte, és Heródiás – aki Heródes gyengeségeit meglehetősen jól ismerte – ezen a napon egészen
szokatlanul felékesítette leányát, amivel szépségét nagymértékben fokozta. Ily módon felékesítve
jött a leány sárkány anyjával, hogy elmondja szerencsekívánságait. Mivel Heródes házában hárfá-
sok, fuvolások és hegedűsök voltak, Salome a teljesen paráznává lett Heródes előtt táncolni
14
kezdett. Ez az élvhajhász férfinak annyira megtetszett, hogy a bolond könnyelmű esküt tett: min-
dent megad neki, bármit kérjen tőle. Ez pedig a mi Jánosunk végét jelentette – aki az asszony
kapzsiságának egyenesen az útjában állott, - s ő adta a fiatal leánynak azt a tanácsot, hogy ezüst
tálcán János fejét kívánja – amit a leány titkos irtózattal meg is tett.
4. Nos, mit használt a mi János iránt érzett szeretetünk, s mit az ártatlanságáról való teljes
meggyőződésünk és sajnálkozásunk? S mire volt jó Heródiás és leánya miatti hangos átkozódá-
sunk?! Én magam voltam kénytelen egy poroszlóval a börtönbe menni, és a fejedelem fertelmes
akaratát János értésére adni. S én voltam kénytelen őt megkötni, s az átkozott tőkéhez vezetni, s
az éles bárddal tiszteletre méltó fejét törzséről leüttetni. Mint egy gyermek, úgy sírtam a két asz-
szony gonoszsága és az én oly drágává lett barátom szomorú sorsa miatt! De mit használ mindez
az egyetlen hatalmas, ádáz zsarnok sötét, elvakult és konok határozatával szemben?
5. Ugyanígy küldtek ki bennünket a Galileában működő próféta ellen is – aki valószínűleg
ugyanaz, akiről János nekünk annyit beszélt – hogy őt elfogjuk és Heródesnek kiszolgáltassuk.
Tehetünk mi erről, akik ennek az ádáz zsarnoknak esküdt szolgái vagyunk? Vagy kiléphetünk-e a
szolgálatából akkor, amikor akarunk? Vagy nincsen-e az ő szolgálatát elhagyók fejére börtön és
halálbüntetés kitűzve? Tehát ha már az ő szolgái vagyunk, és így cselekszünk – mert így kell
cselekednünk, - akkor uram te magad jelöld meg azt az igazságos bírót, aki minket ezért elítél-
hetne! Engedd az ég angyalait, sőt magát Istent az égből a földre szállni, és ránk kárhoztató ítéletet
mondani, s ez épp oly igazságos lesz, mint János lefejeztetése.
6. Ha létezik egy igazságos Isten, akkor Ő nyilvánvalóan bölcsebb, mint valamennyi ember
együttvéve. És ha már valóban bölcs, s még hozzá mindenható is, akkor valóban nem tudom meg-
érteni, milyen oknál fogva engedi meg azt, hogy ilyen emberi szörnyetegek jöjjenek létre, és ehhez
hatalmat is kapjanak. Ez az egyedüli oka annak, amiért én és cinkostársaim már semmiféle Isten-
ben nem hiszünk. Hitünk utolsó szikráját is kiölte János gyalázatos lefejeztetése. Mert ha én Isten
volnék, inkább ezer Heródest százezer villámcsapással törnék ízzé-porrá, minthogy egy János le-
fejeztetését megengedném! Lehet ugyan, hogy az Isten Jánost ezerszeresen megjutalmazhatja
azért, hogy itt a rajta elkövetett kegyetlenségeket türelemmel és megadással elviselte! De én a
magam részéről a kedves Úristennek nem adnék egy fél életet sem, ha meg is volnék győződve
arról, hogy ezért ezer üdvösséggel teli életet kapok, amiről azonban meggyőző bizonyságot még
senki sem ismerhetett meg.
7. Akinek hatalma van, az kedve szerint diktálhat, mi pedig – a hatalom nélküliek – mint
igavonó állatok, kénytelenek vagyunk őt életre-halálra szolgálni! Ha ő gyilkol, az semmi, mert
hatalmából adódóan joga van hozzá, de ha mi gyilkolunk, akkor gonosztevők vagyunk, s azért
minket ölnek meg! Most azt kérdezem tőled, s a te tanácsodnak minden urát és bölcs tagját, hogy
hol van az az Isten, Aki ezt mint jogos cselekedetet el tudja tűrni? Kérlek Uram, adj nekem erre
világos feleletet!”
11. Fejezet Cyréniusz csodálkozása. Az Úr missziós utasítása Cinka meg-

mentése érdekében. Cyréniusz válasza Cinkának. Cinka és Cyréniusz helyes párbeszéde.
1. Cyréniusz erre az ellenvetésre csodálkozó szemekkel nézett, és halk hangon így szólt
Hozzám: “Valóban, ez az ember nem esett a feje lágyára, s úgy látszik, jó kedélyvilága van! Ezen
segíteni kell! Hogy gondolod Te ó Uram, nem kellene ezt az ember megnyerni számunkra?”
2. Mondom Én hangosan: “Egy csapással nem lehet egy fát kidönteni, ha csak egy kissé is
erős! De türelemmel az ember sokat elérhet. Azonkívül azt, akit az ember a világosságra akar
vezetni, nem vezetheti a legerősebb napfényre, mert ha egyszerre túl erős fényt kap, hosszabb
időre megvakul. Ám ha az ember fokozatosan szoktatja a világossághoz, akkor a legnagyobb fény-
ben is mindent világosan lát, s nem fogja többé elveszteni a látását.
3. Ez az ember azonban jó szolgálatot tett Nekem azzal, hogy mint szem- és fültanú, tanít-
ványaim előtt hűségesen elmondta, hogy előfutáromat, Jánost, aki a Jordán vidékén prédikált és
15
keresztelt, miként fogatta el és ölette meg Heródes. Nem miattam, hanem tanítványaim miatt
mondja el még azt is, mi volt az oka tulajdonképpen annak, amiért őt elfogatta és börtönbe vetette.
Add fel neki ezt a kérdést!” Cinkához fordulva mondja Cyréniusz: “Barátom! Szentenciámat én
nem úgy értelmeztem, hogy egy ádáz zsarnok szolgáit akkor is megfenyítem, ha saját érzésviláguk
nincs összhangban az ádáz zsarnok akaratával, csupán akkor, ha saját akaratuk szerint is végrehaj-
tanák zsarnok uruk akaratát. De az olyan emberek ügyét, mint a tietek, akik kegyetlen parancsoló-
juk embertelenségét nagyon is belátják, és azt szívük mélyén megvetik, én mindenkor az igazság
és méltányosság szerint fogom kezelni.
4. De hogy Isten néha megengedi azt, hogy a világban a bűn diadalmaskodjék, az erény
pedig szenved, és testi hallállal legyen elnyomatva, ennek is igen nagy oka van; ez azonban a te
jelenlegi megismerésed állapotában még túlságosan mély ahhoz, hogy azt társaiddal együtt meg-
érthetnéd, akik értelme sokkal inkább a külsőségek felé hajlik, mint a tiéd. De majd eljön az ideje
– talán már nem sokára – amikor egész kedélyvilágoddal egész világosan be fogod látni, hogy
miért kell a Heródeseknek létezni.”
5. Mondja Cinka: “Uram! Te, aki kegyelmedet tanúsítottad velem szemben azzal, hogy
engem barátodnak neveztél, engedd meg, hogy ez a nagy jelentőségű szó ne visszhangozzék üre-
sen, mint amiképpen az emberek között sajnos szokásos! De ha te ezt a szót igazi értelme szerint
használtad, bizonyítsd be barátságodat azzal, hogy huszonkilenc társamat is oldoztasd fel súlyos
bilincseik alól! Mert hogy sem én, sem ők nem fognak megszökni, arról elsősorban az erős őrség
gondoskodik, másodszor és legfőképpen a te barátságos szavad. Hidd el nekem, mert én most
egészen szabadon és nyíltan beszélek, hogy mi a legnagyobb utálattal vagyunk azok, amivé sajnos
lettünk! Ha te bennünket megszabadítanál, ezzel a legemberibb és legigazságosabb cselekedetet
tennéd!”
6. Mondja Cyréniusz: “Hagyjátok ezt, ez az én gondom! Nézzetek körül, s nem láttok egye-
bet, mint a megrontás kezéből kiragadott megmentetteket! Igen, kevesen vannak közöttük, akik a
mi római törvényeink szerint az éles bárdot, sőt még a keresztet is meg nem érdemelték volna; és
tekintsd meg őket, mind igaz emberek, s mint a legtisztább arany állnak előttünk, és egyik sem
kívánja társaságunkat elhagyni! Remélem, nemsokára veletek is így lesz! Mert Isten előtt minden
lehetséges, amiről nekem van a legélőbb meggyőződésem!
7. De most engedd meg, hogy még egy igen fontos kérdést intézzek hozzád, ami ebben áll:
Te ezáltal mindnyájunknak nagy szolgálatot tettél, hogy nyíltan elmondottad, hogy Isten ama tisz-
teletreméltó látnokának életét hogyan vette el Heródes! Te bizonyára jelen voltál elfogatásánál is.
Nem tudnád röviden még azt is elmondani, hogy Heródes tulajdonképpen miért, és milyen oknál
fogva fogatta el Jánost, aki bizonyára sohasem vétett ellene? – Mert erre valamiféle oknak mégis
kellett lennie?!”
12. Fejezet Cinka Keresztelő János életéről és tanításairól beszél, és Já-

nosnak Heródeshez, valamint Heródesnek Heródiáshoz való viszonyáról. Ebben a templomosok
gonosz ármánykodásai.
1. Mondja Cinka: “Ha minden következmény nélkül, egészen nyíltan és szabadon beszél-
hetek, akkor én, mint aki szintén tanúja voltam a legártatlanabb ember gyászos halálának, elmond-
hatom annak okát is, de ha zsindely van a háztetőn, akkor sokkal jobb, ha erről a cselről hallgatok,
amire nem tudok a legnagyobb szívfájdalom, egyben a legnagyobb keserűség és harag nélkül visz-
szaemlékezni!” Mondja Cyréniusz: “Beszélj csak egészen szabadon és nyíltan, mert köztünk a
háztetőn nem lehet zsindelyt találni!”
2. Mondja Cinka: “Jól van tehát, hallgass rám! Az imént azt mondottam neked, hogy én
semmiféle Istenben nem hiszek többé, mert mindaz, amit a templomban Róla tanítanak, hazugság,
a legfeketébb és a leggyalázatosabb hazugság, mert olyan Isten sehol sem létezhet! A mi szeren-
csétlen János barátunk a népnek egy igaz Istenről prédikált, és az ő tanításaira szüksége is volt
16
minden embernek, s a legnagyobb mértékben javára szolgált mindazoknak, akik nem a templom-
hoz tartoztak, és akik nem voltak farizeusok. De az ő igaz Istenéről való tanítása a legborzalmasabb
volt a templom előtt! Nos, te mint egy igen értelmes ember már kezded sejteni, hogy honnan fúj a
szél! A templomosok a szegény Jánost már régen elpusztították volna, ha nem féltek volna a nép-
től, amelynek nagyobb része már rájött gyalázatos csalásaikra. Ezért kieszeltek egy tervet, misze-
rint Heródesnek bebeszélték, hogy János szándéka – mindenféle hamis és furfangos ármányko-
dással – a Heródes által elnyomott népet Heródes ellen a legféktelenebb zendülésre lázítani. Ez
idézte elő végül, hogy Heródes maga sietett ki Jánoshoz a Jordán puszta vidékére, hogy meggyő-
ződjék róla, a dolog valóban olyan veszedelmes-e? Mikor Jánoshoz ért, még a legkritikusabb pró-
batételnél sem találta a leghalványabb nyomát sem mindannak, amit a templomosok hazudtak
neki. Végül még ő maga is felháborodott, és haragra gyúlt a templom és lakóinak kimondhatatlan
gonoszsága fölött! Amidőn a templomosok valósággal kényszeríteni kezdték Heródest arra, hogy
Jánost ártalmatlanná tegye, az én jelenlétemben így szólt egyszer - fenyegető hangon – ezeknek a
nyomorult éhes kutyáknak a tanácsára és akaratára ő nem fog soha a saját meggyőződése ellen egy
ember fölött ítélkezni! Erre az erélyes válaszra a fekete lelkű lovagok visszavonultak és hallgattak.
Ám annál kevésbé nyugodtak bele. Gonosz tanácskozásaikat tovább folytatták, mialatt külsőleg
barátságos arcot mutattak a játékhoz, s úgy tettek, mintha János egyáltalán nem is érdekelné őket.
Titokban mégis orvgyilkosokat béreltek fel, hogy velük az Isten férfijának életét kioltassák.
3. Mikor Heródes ezt megtudta, megsajnálta a becsületes látnokot, magához hívatott ben-
nünket, s elmondta nekünk, hogy mit hallott. Végül így szólt: ’’’’ Halljátok, ezt az embert meg
kell menteni! Menjetek ki hozzá fegyverekkel és kötelékekkel, látszólag kötözzétek meg őt lazán,
tudassátok vele titkos tervemet, s ő követni fog benneteket. Itt majd egy jó fogházban el fogom őt
helyezni, s meg fogom őrizni, ő pedig tanítványaival szabadon érintkezhet! ”” Ez meg is történt,
és János – amennyire lehetett – ebbe bele is nyugodott. De a templom fekete kígyófajzata csakha-
mar megtudta, hogy Heródes Jánost – a látszat kedvéért – az államfogházba tétette, s teljes sza-
badságot engedélyezett neki hogy tanítványaival érintkezhessen! Erre aztán ismét elkezdtek ta-
nácskozni afelett, hogy Heródest mégis rábírják: végül ő maga tegye kezét János életére.” Ezután
Cinka elhallgatott.
4. Ekkor Cyréniusz valósággal kérte őt, hogy folytassa, mondja tovább a történteket. És
Cinka újból beszélni kezdett ekképpen: “A templom feketelelkű szolgái nemsokára megtudták,
hogy Heródes – aki félig zsidó, félig még mindig pogány – szívesen látja a fiatal Heródiást, de
mint zsidó, a házasságtörés vétsége miatt mégsem mert vele közeli viszonyba lépni. A maga ré-
széről ezzel ugyan egy haja szálát sem őszítette volna meg, csupán a nagy szájú templomosok
miatt volt kénytelen tekinteni a külső dekórumra. Mindezeket tudták a fekete lelkű templomosok,
tehát elküldtek egy ravasz alakoskodót Heródeshez azzal az ajánlattal, hogy Heródes feleségének
magtalansága miatt egy kis templomi áldozat árán minden további nélkül tarthat magának egy
ágyast, s teljesen meg lehet győződve arról, hogy a templomnak emiatt semmilyen ellenvetése
nem lesz!
5. Heródes ezt a dolgot kétszer sem mondatta magának, s ezen okmány átadójának néhány
font aranyat adott, ezzel a dolog el volt intézve. Azonnal hírnököt küldött Heródiáshoz, aki kevés
ellenvetést tett aziránt, hogy Heródes negyedes fejedelem kívánságának eleget tegyen, annál is
inkább, mert a tulajdon anyja beszélte rá és indította erre a legjobban. Az öreg Heródiás olyan
asszony volt, aki a sátán dolgaira nagy rátermettséggel bírt. Semmi jó nem volt benne, de gonosz-
ság annál több. Az öreg maga vezette el először dúsgazdagon felékesítve és a kegyeibe ajánlotta.
Heródes bár gyengéden becézte Heródiást, de bűnbe még nem esett vele. Gazdagon megajándé-
kozta, és szabad bejárást engedélyezett magához.
6. Amikor Heródes házából ismét anyja házába tért vissza, az megkérdezte, hogy mit be-
szélt és mit tett vele Heródes. A leány az igazságot mondta, dicsérte Heródes igen barátságos és
teljesen józan érzületét, elmondta, hogy milyen gazdagon megajándékozta őt, s hogy mindenkor
szabad bejárást engedélyezett hozzá. Csak az volt a kívánsága, hogy mindig hűséges szívvel le-
gyen iránta. A vén boszorkány azonban egész biztosan ugyanazt gondolta, amit én, akinek Heró-
diást haza kellett kísérnem, s aki – mint egy jól olvasható írást – ezt olvastam ki az öreg asszony
17
szemeiből: Lásd, e mögött rejlik valami. Ha Heródest az én leányom ellenállhatatlan bájai első
alkalommal sem szédítették meg, akkor ugyanez máskor sem fog megtörténni, s elvesztem a jo-
gomat arra, hogy Heródestől a leány becsületéért kártérítést követeljek. – Emiatt megfelelő okta-
tást adott a leányának, hogy miként bírja rá Heródest az együtt hálásra. Én nemsokára – haraggal
telve – elhagytam a boszorkány házát, s visszatértem Heródeshez. Elbeszéltem neki tapasztalatai-
mat, s hogy Heródes ettől az elbeszéléstől nem valami nagyon épült, az mindenki könnyen elkép-
zelheti.
7. El is ment azután Jánoshoz, és elbeszélte neki az egész dolgot.
13. Fejezet Cinka Jánosról. János beszéde és Heródiásra vonatkozó taná-

csa Heródesnek. A templomosok ördögi ármánykodása János ellen. Mózes maga is eszközölt em-
beri változtatásokat az isteni törvényeken.
1. János azonban így szólt hozzá: ’’ ’’ Ne legyen neked semmi dolgod Heródiással és leá-
nyával, mert az öreg kígyó, a leánya pedig vipera. Azon kívül ismered Ábrahám, Izsák és Jákob
mindenható Istenének akaratát, ismered rendjét, amely szerint minden teremtés kezdete óta egy
asszonynak csak egy férfit adott. Egy asszony termékenysége, vagy terméketlensége – aki férfival
házasságot kötött – nem adhat okot egy ágyas elfogadására, mert ha türelemmel várakozol, Isten
előtt könnyen lehetséges, hogy feleséged méhében – még annak magas korában is támaszthat mag-
zatot! Olvasd a pátriárkák történetét, és meg fogod találni, hogy a türelem és megadás még magas
korban is gazdag áldást hozott. Ne legyen tehát neked Heródiással semmi dolgod, és ne fogadj el
semmiféle váló levelet a templomtól. Mert Isten váló levelet soha nem rendelt el. Mózes ezt csak
önmagától mint ember tette az emberek keményszívűsége miatt, ám nem tette helyesen, s Isten, az
Úr az ilyen rendelkezéseket nem nézte tetszéssel – amiről teljesen meg lehetsz győződve. Tarts ki
tehát feleséged mellett, és ne engedd Heródiást magadhoz közeledni. Adj Cinkának – tudniillik
nekem – felhatalmazást, s ő majd tudni fogja a dolgot úgy rendezni, hogy ez a vipera ne jöjjön
többé házadba. Ha te ezt a tanácsot megfogadod, megmaradsz Isten kegyelmében. De ha nem,
akkor elítéltetsz, és Jehova ellenségévé válsz!’’’’
2. Heródes ezt szívére vette, és elhatározta magában, hogy Heródiástól tartózkodni fog.
Ám az öreg kígyó és a fiatal vipera mindent elkövetett, hogy Heródest megszédítsék. Tudták azt,
hogy mikor és hová jár ki, s Heródiás mindig tudott vele találkozni, s minden alkalommal úgy fel
volt ékesítve és cicomázva, amennyire csak lehetett. Heródes bár látszólag keveset törődött vele,
szívében mégis felébredt a vágy, úgy, hogy végül maga kereste az alkalmakat, hogy a szép Heró-
diással minél gyakrabban találkozzék. S mikor végül születése napja közeledett, Heródes már min-
den eszközt megragadott arra, hogy a nagy ünnepélyen megjelenjék. Időközben Heródiásnál a
templomosok is érdeklődtek, hogy mennyire jutott már Heródessel. És ő nem tudott mást mondani,
mint hogy minden mesterkedése és gonosz cselfogása ellenére is még mindig egy ponton van; és
hogy ennek ki az oka, azt elképzelni sem tudja, annak ellenére, hogy világosan látja, Heródes
szívesen foglalkozik vele, és titkon egyre jobban és jobban vágyakozik utána.
3. Amikor a templom ezt megtudta, mindkettőnek nyíltan ezeket mondotta: Ennek senki
más nem lehet az oka, mint az a keresztelő vízi próféta, akinél Heródes üdvösségét találta! Ő maga
volt az, aki a Jordán mellett elfogatta, hogy tőlünk megóvja őt, de ez mit sem fog neki használni,
mert a vízi prófétának el kell buknia, és el is fog bukni. Ő éppúgy, mint a mi számunkra, a ti
számotokra is a legveszedelmesebb botránykő! Ha ez előbb nem fog menni, majd megy Heródes
születése napján! Kíséreljétek meg mindenáron megsemmisíteni a prófétát, akkor Heródest az uj-
jatok köré csavarhatjátok.
4. Ezzel a két asszony a kelleténél is nagyobb felvilágosítást kapott kísérleteik sikertelen-
ségének oka felől. Ezután ők ketten tartottak tanácsot, hogy miképpen veszíthetnék el Jánost? És
a fiatal titokban magához hívatott engem, sok aranyat és ezüstöt ígért nekem, ha Jánost valami
úton-módon megölöm. Én természetesen nem voltam kapható a dologra, de úgy tettem, mintha
18
mégis beleegyeznék tervükbe, de ezt csupán azért tettem, hogy gonosz sátáni terveikbe annál job-
ban beletekinthessek, melyeket a két asszony és a templomi lovagok szegény János ellen koholtak.
5. Nekem mint szolgának engedelmeskednem kellett, jóllehet nagyon jól tudtam, hogy ez-
zel Jánoson a legkevésbé sincs segítve. Ettől az időtől kezdve Heródiás csaknem naponta eljött
Heródes házába, s úgy értette mint senki más, hogy Heródes vonzalmát napról-napra fokozza.
6. Ezt mihamar megtudták a fekete lelkű templomosok, s azt suttogták az asszonyok fülébe,
hogy sok arany ellenében egy alkalommal úgy irányítsák Heródest, hogy Jánosnak – aki a temp-
lomtól annyi embert eltántorított – az életét kioltsa! Az öreg asszony megesküdött a templomnak
arra, hogy ezt keresztülviszi, s hogy nem fog addig nyugodni, amíg a vízi próféta el nem bukik. A
fiatal is értett hozzá, hogy Heródest mindig megakadályozza abban, hogy Jánost meglátogassa, s
tőle újabb tanácsot kérjen. Én mint szolga nem mertem Heródest János szavaira emlékeztetni, mert
nagyon is jól ismertem, hogy milyen ádáz zsarnok ő akkor, ha a szenvedély elragadja.
7. Így haladt a dolog egészen Heródes születése napjáig. Születésnapja előtt Heródes és
Heródiás között valaminek történnie kellett, mert különben nem maradt volna el néhány napig. Ez
a néhány nap Heródes szívét a szép Heródiás iránt annyira felingerelte, hogy a diadal, amit Heró-
des születésnapján Heródiás fölötte aratni akart, előreláthatólag biztos volt.
14. Fejezet Cinka Jánosról, továbbá Heródesről és Heródiásról beszél.

Heródes bánata a próféta meggyilkolása miatt, és parancsot ad Jézus felkeresésére.
1. Hogy az a nap hogyan és miképp ünnepeltetett rám nézve, és ezrek számára, az már
ismeretes dolog; de talán hallottátok azt is, hogy János tanítványai között az a monda kering, hogy
János ismét feltámadt, elment Galilea vidékére, s ott folytatja működését, ahol eredetileg meg-
kezdte. Ezt a mondát meghallotta Heródes, és az ő Heródiása is, aki János halála után egész külö-
nös módon senyvedni kezdett boszorkány anyjával együtt. Ez mind Heródes, mind Heródiás szívét
igen nagy félelemmel töltötte el, s ezért küldött ki engem Heródes, mint a meggyilkolt barátját,
hogy őt Heródeshez ismét visszahozzam, és hogy kárpótolja a vele szemben elkövetett nagy mél-
tatlansággal szemben, amit vele elkövetett. Heródiás is megsiratta azt az órát, amelyben gonosz
anyjának engedett, és nagyon szeretett volna a lefejezett Jánossal ismét kibékülni!
2. Én azonban nagyon jól tudtam, hogy János sohasem fog feltámadni, de azt is éppen János
szájából hallottam, hogy Galileából nagy próféta támadt, akinek saruja szíját ő nem méltó megol-
dani. Én ezt megmondtam Heródesnek, aki azt felelte: Azért menj mégis, és hozd el nekem azt,
akiről János ilyen nagy tisztelettel beszélt! Mert talán az is segíthet rajtunk! Én is elmondottam,
hogy mit hallottam a nagy prófétáról, vagyis, hogy tanításainak megerősítésére óriási jeleket mű-
vel. Elmondottam neki, hogy a galileai próféta halottakat támaszt fel, hegyeket mozdít el a helyük-
ről, a viharoknak parancsol, és még több ehhez hasonló hallatlan dolgot cselekszik. Továbbá azt
is mondtam Heródesnek, hogy én egy ilyen próféta hatalmával szemben vagy keveset, vagy sem-
mit sem fogok elérni, mert ő egy gondolatával ezreket képes megsemmisíteni! De Heródes és He-
ródiás nem tért el kívánságságaitól, és Heródes így szólt: Háromszáz nehéz ezüst garas annak, aki
őt nekem idehozza – és még azt a megjegyzést is hozzáfűzte, hogy ha nem volna lehetséges élve,
akkor halottként is látni kívánja.
3. Én pedig bátor szívvel feleltem neki, mondván: Ha ő önként nem fog velünk jönni, akkor
teljesen eredménytelen lesz Ellene kivonulni, mert amíg Őt egyszer megölnénk, mi már régen nem
élnénk, mivel Ő az emberek legelrejtettebb gondolatait és szándékait is látja, tehát már akkor meg
fog ölni bennünket, mielőtt meglátnám. S mivel a dolog így áll, tehát igazán nem látom be, hogy
mi célból induljunk ellene? Ekkor azt mondta Heródes: Én akarom, s az én akaratom jó, s ha a
próféta is jó, akkor akaratomat is jónak fogja elismerni, és el fog jönni hozzám. Hogy nem fogom
vele ugyanazt megtenni, amit elvakultságomban Jánossal cselekedtem, erről kezeskednek az én
Jánosért hullatott könnyeim. Menjetek tehát, és teljesítsétek akaratomat.
19
4. Csak ezután indultunk el, és most itt vagyunk, de még mindig eredménytelen munkával,
annak ellenére, hogy már csaknem kilenc hete ezzel a céllal járjuk egész Galileát. Én ez idő alatt
már néhányszor hírnököket küldtem Heródeshez, s értésére adtam eredménytelen fáradozásainkat,
de ez mit sem használt! Ő más forrásból tudja, hogy vagy a feltámadott János, vagy a nagy próféta
Galileában tartózkodik, ahol nagy jeleket cselekszik. Ennélfogva mindent kövessünk el, hogy
kézre kerítsük! Részünkről minden lanyhaságot a legnagyobb szigorral fog büntetni!
5. Így jutottunk portyázásaink alatt erre a vidékre, mert azt hallottuk, hogy Cezárea-Filippi
mellett nagy jelek történtek. Tulajdonképpen semmit sem találtunk, mint egy teljesen leégett vá-
rost, és a tegnapi óriási vihar után egy elpusztított vidéket, valamint e helyen benneteket, szigorú
rómaiakat! Gondoskodjatok rólunk, és szabadítsatok meg bennünket ettől a bolondtól, akiben nem
lehet megbízni akkor, ha dühös, s mi hálásak leszünk érte, ebben biztosak lehettek. Amit én most
elmondtam nektek, az a teljes igazság, s ezzel tudjátok, hogyan állnak a dolgok. Cselekedjetek
tehát az igazság és méltányosság szerint! Ha ti rómaiak egyszer már teljesen a mi uraink lettetek,
akkor semmi közünk többé Heródeshez! Mi azonban készek leszünk benneteket ezerszer nagyobb
hűséggel szolgálni, mint ezt a vén, bolond zsarnokot! Mert ti még inkább embereknek látszotok,
de Heródes egy szörny, ha a harag elragadja!"
15. Fejezet Cyréniusz és Cinka Heródes talányos római meghatalmazásá-

ról, melyet a ravasz templomosok állítottak ki, és a császárnak ezért járó ajándékot megtartották
maguknak.
1. Mondja Cyréniusz: “Amit kívántok, legyen meg, mert én a Heródesről való elbeszélé-
seddel teljesen elégedett vagyok, és tudom azt, hogy mi lesz a tennivalóm vele szemben. Csak még
azt az egyet mondd meg, hogy az ő fejedelmi felhatalmazásával valóban úgy áll a dolog, amint azt
nekem elmondottad? Nem láttad-e valahol az én nevemet is aláírva? Vagy nem volt-e alkalmad
arra, hogy abba az okmányba beletekints? Légy őszinte, és mondd el pontosan, amit tudsz.!”
2. Mondja Cinka: “Mi sem könnyebb ennél, mivel az írásban teljesen jártas vagyok, és
három nyelvet bírok, tehát azt az okiratot csaknem ötvenszer leírtam, amelyet Heródes mint az
eredetivel teljesen egyező másolatot mindig az ország helytartójával láttamoztatott tíz ezüst pénz-
ért. A te nevedet nem láttam sehol, de a jelenlegi uralkodó császárét igen. Egyebet nem mondhatok
erről.”
3. Mondja Cyréniusz: “Akkor ez nyilvánvalóan egy új felhatalmazás, ami egészen másképp
szól, mint amit én magam írtam alá! Meg tudnád-e nekem mondani azt is, hogy Heródes melyik
időben kaphatta kézhez Rómából ezt a felhatalmazást?” Mondja Cinka: “Ó ennél semmi sem köny-
nyebb! Ezt a meghatalmazást még a múlt évben kapta, s ezt annál is inkább tudom, mert a kérvényt
én magam írtam. Igaz, hogy a kérvényben az a pont állt, hogy a császár, mint egyedüli uralkodó
és úr minden alárendelt hivatalt mellőzve, neki személy szerint – szükséges védelmére – egy fel-
hatalmazást kegyeskedjék kiadni oly módon, amiképpen azt a kérvény megjegyzésében megfo-
galmazta. Most következik a főtárgy, s e mögött rejlik – véleményem szerint – a gazság.
4. Hogy Heródes egy ilyen kérvényt valóban küldött Rómába, arról én mint szavahihető
tanú kezeskedem annál is inkább, mert mint mondtam, én voltam az, aki a kérvényt fogalmaztam
és megírtam. A rendkívüli kérvény azonban – mint ahogyan elképzelhető – nem ment súlyos arany
és ezüst kísérete nélkül Rómába. Az átadó öt első farizeus volt, akik ebben az időben saját ügyük-
ben szándékoztak Rómába utazni. Néhány nappal elutazásuk előtt Heródeshez jöttek, és megkér-
dezték tőle, nincs-e Rómában valami elintézni valója? Éppen kapóra jöttek Heródesnek, mert már
négy hete azon törte a fejét, hogy kivel küldhetné el a rendkívüli kérvényt a legbiztosabban és a
legnagyobb titoktartás mellett Rómába. Ez az alkalom annál inkább kívánatos volt számára, mert
az öt okos farizeussal nagyon jó viszonyban volt, s akiket társaik közül a legbecsületesebbeknek
tartott. Amikor a hírnöki díj iránt érdeklődött – amit Jeruzsálemből kétszáz fonton alul nem egy-
könnyen vállal valaki – nem kértek semmit, mert azt, amit ők Heródesnek tesznek – aki nekik már
20
annyi baráti szolgálatot tett – azt ők is csupa barátságból viszonozzák. Ezzel Heródes tökéletesen
meg volt elégedve, és az öt farizeusnak átadta a kérvényt azzal a súlyos melléklettel, amit harminc
tevének is sok volt vinni. Ily módon vándorolt a rendkívüli kérvény Rómába, de a tulajdonképpeni
igazság szerint egészen máshova, amit mi nem tudhattunk. Az út innen Rómáig kedvező időjárás
esetén három hétig tart, máskülönben egy hónapig; néhány napig, sőt gyakran hetekig kell az em-
bernek Rómában időzni, amíg valaki a császár elé kerül.
5. Egy ilyen kérvényt a császár a legkedvezőbb esetben fél év alatt nem intéz el, mivel ezer
más fontosabb uralkodói ügy áll előtte; most pedig a visszautazásra kerül a sor, amihez ugyanannyi
idő kell, mint az odautazásra. Pontosan a tapasztalat által szerzett számítás szerint, Rómából tud-
tommal háromnegyed évvel ezelőtt semmi sem kerülhet vissza. Az öt hírnök azonnal a kérelmezett
felhatalmazást pontosan, az általam leírt kérvényben kifejezett kívánság szerint szép pergamen
tekercsen megírva, és a császárnak mindenféle ismert bélyegzőjével és jeleivel ellátva, hat hét alatt
vitte Heródes kezeihez, és nagy hódolattal gratuláltak neki a sikerhez. Én amellett természetesen
gondoltam amit akartam, s még a mai napon is a fejemet teszem rá, hogy ez az öt hírnök a szóban
forgó alkalommal épp oly kevéssé volt Rómában, mint én.
6. Ezek a fickók az értékes ajándékot a harminc egészséges tevével együtt megtartották
maguknak, a császár aláírását és egyéb jeleit aláhamisították, s Heródesnek mint titkos császári
felhatalmazást adták át, amelynek hamisságáról ő maga épp oly kevéssé tud, mint te fenséges uram
és parancsolóm! De tudod fenséges uram, hogy ez egyedül csak az én véleményem. Lehet azonban
az is, hogy a felhatalmazás valóban a császártól ered. Talán a hajóknak kedvező szelük volt oda
és vissza, így kitelik az időből – az lehet, hogy véletlenségből a császárt jó hangulatban és olyan
órában találták megérkezésük után, amikor éppen semmi dolga sem volt. Ő azonnal fogadta őket,
s nyomban kiadta a kívánt felhatalmazást, ami után azonnal találtak egy Ázsiába készülő hajót,
amelybe beszálltak, s a legkedvezőbb szél mellett mielőbb elérhették Júdea partjait. Szóval én itt
nem akarok bíráskodni! Ez csak az én véleményem, számításom és gyanúm.
16. Fejezet Cyréniusz beszél az épp abban az időben tett római utazásáról,
valamint az idegen adóról. Heródes hamis meghatalmazásáról.
1. Mondja Cyréniusz: “Barátom, ez több a gyanúnál, mert ez a tökéletes és legtisztább

igazság! Mert ha a császár Heródesnek a leggyorsabban megadta volna a kívánt felhatalmazást,
akkor is lehetetlen, hogy hat hét alatt visszakerült volna Rómából Jeruzsálembe, mivel minden
rendelet Rómából kiindulva a legjobb szél mellett is negyven nap alatt kerül Szidonba. A nyílt
tengeren nem jár hajó, amivel az út talán a legrövidebb volna, de ha egy hajó a partok mentén a
Földközi tengeren és az Adriai tengeren Görögországon át idejut, ahhoz legalább negyven napra
van szüksége, s azért ugyanannyi idő alatt, illetve hat hét alatt ezt az utat oda és vissza senki sem
teheti meg.
2. Azon kívül minden idegennek, aki azért jön Rómába, hogy a császártól kérjen valamit,
először hetven napot kell ott eltöltenie, mely idő alatt – kivéve a hadvezért, vagy egyéb más magas
hivatalt viselőt – semmiféle idegen megbízott, vagy magánszemély nem kerülhet a császár elé.
Rómában ugyanis az a szabály, hogy minden idegennek, aki a császártól kegyet akar kieszközölni,
először áldozatot kell hoznia a városnak azáltal, hogy ott előzetesen minél többet költsön, és minél
több ajándékot adjon az ottani intézményeknek. Ezt úgyszólván minden idegen országból érkező
könnyen megteheti, mert ha nem volna gazdag, nem mehetne Rómába, és nem tarthatna igényt
különös kegyre. Az általános, vagyontalan néposztály számára törvényeket szentesítettek, és igaz-
ságos bírák vannak állítva. Ha valakit szorít a cipője, az tudja, hogy hová kell fordulnia, s ha oda-
fordul, akkor igazságosan a törvény segít rajta – mert nálunk rómaiaknál nem létezik megveszte-
getés, és mindig ez az alapelv van érvényben: Justicia fundamentum regnorum. (Minden ország
alapköve az igazság.) Továbbá: Pereat mundus fiat ius. (Ha összedől a világ, akkor is legyen igaz-
ság.) S ez nálunk nemcsak üres szóbeszéd, hanem olyan kívánalom, amit mindenkor a leglelkiis-
meretesebben követnek.
21
3. Nem méltánytalan dolog tehát, ha a Rómába jövők a nagy, szép városnak áldozatot hoz-
nak, mielőtt a császári kegyre méltónak találtatnak. Ebből aztán az is következik, hogy a templomi
küldöttek hetven egymásra következő nap alatt nem jutottak a császár elé, s így hat hét alatt semmi
esetre sem kerülhettek vissza. Ha pedig ezt nem tehették meg, akkor biztos és igazságos következ-
tetés szerint lehetetlen, hogy az öt farizeus Heródes tisztelet-ajándékát, amit a császárnak küldött,
a császár megkapta volna, hanem megtartották maguknak, és az uralomvágyó negyedes fejede-
lemnek egy teljesen hamis felhatalmazást hoztak és adtak át. Heródes most azt hiszi, hogy nagyobb
jogokkal bír, mint amilyeneket eredetileg a negyedes fejedelemségével Rómában kapott. De nem-
sokára megtudja ő az igazat!
4. Igen, igen, most már érthető, hogy miért nem kaptam Rómából erről semmiféle értesí-
tést! Nekem ugyanis, mint Róma, Ázsia és Afrika egy része fölötti teljesen korlátlan hatalom vi-
vőjének mindenről tudomást kell szereznem, bármiféle rendelkezés történjék is Rómából Ázsiára
vonatkozólag, különben minden előttem ismeretlen, Rómából kiinduló rendeletet – ha az valahol
aktív módon kezdene érvényesülni – provinciális önhatalmúságnak, s mint Róma és hatalma ellen
való lázadásnak tekintek, és így azonnal minden rendelkezésemre álló hatalmi eszközzel kénytelen
volnék ellenszegülni! Tehát be kell látnotok, hogy Heródes meghatalmazása hamis kell, hogy le-
gyen! És ha a meghatalmazás hamis, akkor az is világos, hogy először fel kell fednem a csalást
Heródes előtt, másodszor a hamis felhatalmazást el kell vennem tőle, a császárnak átadnom, hogy
személye megsértése miatt ő maga büntesse meg a gonosz gyalázókat!!”
17. Fejezet Cyréniusz ámulatára Cinka ravaszsága megvilágítja az akkori

magas állami politikát.
1. Mondja Cinka: “Fenséges Barátom, Uram! Mindezt tökéletesen belátjuk, de mi ezen

kívül mást is látunk, amiről neked úgy látszik, nincs tudomásod!”
2. Mondja Cyréniusz: “És mi volna az?” Mondja Cinka: “A kedves állami politika az,
amelyben a világ minden országában és minden időben a papságok bizonyos privilégiummal bír-
nak, aminek következtében sok olyat megtehetnek, ami más társadalmi osztályok részéről gyalázat
volna. A papok elég merészek ahhoz, hogy magukat más emberekkel szemben istenekké emeljék,
és az állítólagos isteni szót, isteni igét állandóan tetszésük szerint hangoztatják az emberek előtt.
Senki sem mer ellenük fellépni, sőt maga a császár is kénytelen ehhez a gonosz játékhoz jó képet
vágni a nép megszokott babonás tévhite miatt, ami által az embereket bizonyos alázatos engedel-
mességben féken tudják tartani, hogy ne lázadjanak fel a király és az ország ellen akkor, ha az
ország számára nehezen betartható törvényeket hoz, és ha elő nem teremthető adókat ró a lakos-
ságra. Ha pedig a papoknak megengedik azt, hogy Isten helyett tetszésük szerint uralkodjanak,
akkor maga a császár sem ütközhet meg azon, ha ezek a népámítók szükség esetén – néha akár
titkon, akár nyilvánosan – az uralkodó személyében és annak nevében beszélnek, sőt néha törvé-
nyeket adnak, ha ők azt az uralkodó, az állam, de természetesen leginkább a maguk számára üd-
vösnek ismerik el – ami különösen azokban a helységekben annál is inkább megbocsátható, ame-
lyek az uralkodó székhelyétől – mint Zsidóország is – nagyon távol esnek. Ha őket a császár a
hamis felhatalmazás miatt még a mai napon felelősségre vonja, akkor ők egész biztosan nem fog-
ják letagadni, hogy ezt minden megbízás nélkül tették meg. Ezzel szemben viszont képesek lesz-
nek a császár előtt megindokolni, hogy csupán a birodalom és az állam javára cselekedtek.
3. Sőt, alkalmat fognak keresni arra, hogy a császárnak hajszál pontosan és a napnál vilá-
gosabban bebizonyítsák, hogy miért volt szükségük erre a rendelkezésre, és hogy abból az állam-
nak milyen nagy haszna keletkezett! Úgy, hogy a császár végül kénytelen lesz őket meg is dicsérni
és jutalmazni. Vond őket felelősségre még ma, és kihallgatásuk után épp oly kevésbé árthatnál
nekik, mint maga a császár. Végül még kénytelen leszel Heródesnek ezt a bizonyos felhatalmazást
megerősíteni, ha bebizonyítják neked, hogy erre az okmányra szükség volt, hogy általa Heródes
zsarnoki uralmának korlátokat állítson, amely korlátok nélkül az ő mérhetetlen gazdagságának és
kincseinek segítségével titkon nagy hatalmat szerzett volna, s amelynek birtokában aztán a
22
rómaiakkal igen kategorikusan kezdett volna beszélni! Ők azonban rájöttek erre, és a felülről jövő
világosság által megragadták a megfelelő eszközt, amely által Heródes a császár hatalmából pro
forma egy privilégium adatott, amit ő rövid idő alatt amúgy is erőszakkal eszközölt volna ki ma-
gának. Már most, ha a templomi lovagok ilyen magyarázatokat tárnak eléd, mit tehetsz egyebet,
minthogy megdicséred és megjutalmazod őket!”
4. Mondja Cyréniusz: “Ezt még nem látom be, mert ha Heródesnek ilyen gonosz terve volt,
és meg is akarta valósítani, miért nem jelentették nekem azt titkos úton? Hiszen én a megfelelő
eszközöket megragadtam volna. Az út Jeruzsálemtől Szidonig, vagy Tyrusig nem olyan nagyon
hosszú, és végül hogy fogják a templomosok a császártól elvett nagy kincsekkel és a harminc
tevével elszámolni? Én azt hiszem, hogy ez mégis egy kissé nehezen fog menni!”
5. Mondja Cinka: “Fenséges uram és barátom! Te, aki egyébként nagy állami hatalmi böl-
csességgel bírsz, úgy látszik, hogy ebben az esetben tapasztalatlanabb vagy, mint az, akinek még
egy házi hatalom sem volt soha a birtokában. Hogy ők ezt személyesen jelentsék neked, ettől két-
szeres ok tarthatta vissza őket. Először: a késedelem veszélye miatt, másodszor pedig a veszedel-
mes feltűnés elkerülése miatt! Mert ha idejekorán tudomásodra jut a dolog, akkor egész Jeruzsá-
lemet megszálltad volna, és a legszigorúbb őrizetben tartottad volna. Ez a népet nagy izgalomba
kergeti, és a legkeserűbb gyűlölettel telt volna meg ellenetek. Heródes azonban ezt a hangulatot
nagyon jól felhasználta volna ellenetek, ezáltal kiszámíthatatlan baj keletkezik, és mindezt előre
jó kiszámítva és látva, az isteni bölcsesség teljességéből oly módon rendelkezett, hogy minden baj
nélkül segített a gonosz eseményeken. Annak idején téged és a császárt úgyis értesítettek volna
arról, ami történt, olyan tanács kíséretében, hogy a továbbiakra nézve milyen tennivaló van. A
császárnak szánt kincseket amúgy is csak akkor küldhetnék el neked, amikor mindenek előtt a hírt,
illetve a történteket is tanácsosnak találták volna tudomásodra hozni. És ha te, fenséges uram és
barátom néhány kérdésedre ilyen feleletet kaptál volna, mondd, hogy igaz állambölcsességeddel
cselekedhetnél-e másképpen, mint hogy a templomosokat megdicséred, s őket a törvény szerint
megjutalmazod, mint ahogy minden becsületes üzletszerzőt szoktak tíz százalékkal megjutal-
mazni?”
6. Mondja Cyréniusz: “De ha én a templomosok óriási gonoszságáról teljesen meg vagyok
győződve, hogy tudjam őket megdicsérni és megjutalmazni? Nincs lehetséges eszköz és út arra,
hogy ezeket a sátánokat megsemmisíthessem?” Mondja Cinka: “Akár én, akár te légy az, aki eze-
ket a gonosz lovagokat jobban ismeri és megveti, az mindegy, mert ha én őket templomukkal és
összes zsinagógájukkal együtt egyetlen egy lehelettel megsemmisíthetném, hidd el nekem, egy
pillanatig sem gondolkoznék rajta. De a dolog most az egyszer úgy áll, hogy még Maga Isten sem
adhatna egyelőre más tanácsot, mint hogy jó arcot mutat a gonosz játékhoz. Majd idők múltán
megjön magától a tanács is. Az én Jánosom szerint a mostani időtől kezdve 40 esztendő múlva
teljesen érettek lesznek a bukásra, és ti egész Júdeát és egész Jeruzsálemet újból meg fogjátok
hódítani, és fészkeiket a földig leromboljátok. Ezen idő előtt fegyveres kézzel vagy igen keveset,
vagy semmit sem tudtok ellenük tenni, kivéve azt, amit már tanácsoltam neked. Egy idő múlva
megkérdezheted őket, hogy ebben az ügyben miképpen áll a dolog? De ha felvilágosítást fogsz
kapni, akkor cselekedj úgy, amint én mondottam, mert különben a dolognak igen gonosz kimene-
telét idézed elő.”
18. Fejezet Cyréniusz és Cinka a nagy galileai prófétáról. Az Úr megadja

Cinkának az életigazság magvát.
1. Mondja Cyréniusz: “Barátom, én nagyon jól ismerem a te körültekintésedet és ravasz-

ságodat. Heródes benned egy olyan ügyvédet nevelt, akihez hasonló nincs egész Júdeában. De
most már nem vagy többé Heródes szolgája, hanem római polgárrá teszlek, s így nincs szükséged
többé arra, hogy Heródes ügyeit képviseld, hanem csupán a mienket a mi érdekünkben, ennélfogva
megtudhatod azt is, hogy ennek a tengernek ezen a pontján mi minden összpontosul, és mi célból.
23
Mindenek előtt azonban azt mondd meg nekem, hogy mit tennél, ha most egyszerre valahonnan
erre jönne a galileai nagy próféta?”
2. Mondja Cinka: “Én? Semmit sem, engedném tovább az útján. Beszélni azért szeretnék
Vele, hogy lássam, Jánosnak valóban igaza volt-e abban, hogy nem méltó a saruja szíját megol-
dani. János igen nagy próféta volt, akiben nagyobb világosság lakozott, mint a régi prófétákban
együttvéve. Ha tehát János a názáreti Jézusról ilyen tanúbizonyságot tett, milyen nagyon bölcs és
hatalmas kell, hogy legyen! Tudod fenséges barátom, ha én Jézust – ha csak a látszat kedvéért is
– valóban el akartam volna fogni, akkor már régen megtehettem volna, mert alapjában véve mindig
tudtam azt, hogy Jézus hol tartózkodik. Ám komolyan soha nem törekedtem erre, és őszintén
szólva mindig különös félelmet éreztem ezzel a férfiúval szemben; mert azok után, amit Felőle
szavahihető tanúktól – sőt a szamaritánusoktól – hallottam, Őbenne az Istenség legtökéletesebb
teljessége kell, hogy lakozzék, vagy pedig igen ravasz mágus kell, hogy legyen! Semmiféle tekin-
tetben nem kívánok vele érintkezésbe kerülni, mert akkor minden pelyva az én szemembe szóród-
nék. Valóban szeretném Őt látni és Vele beszélni, de csak a legbékésebb körülmények között –
ebben a kémruhában azonban a legkevésbé sem.”
3. Most Én magam kérdezem Cinkát, és mondom: “Én is épp oly jól ismerem a názáreti
Jézust, mint saját Magamat, s csak azt mondhatom neked Róla, hogy Ő senkinek sem ellensége,
hanem mindazok jótevője, akik Hozzá jönnek és Nála keresnek segítséget. Ő ellensége ugyan a
bűnnek, de nem a bűnösnek, aki Bűnét megbánja, és alázatos szívvel visszatér a jó útra.
4. Embert még sohasem ítélt el, még akkor sem, ha bűne több volt, mint a tenger medrének
homokszeme és a földön termett fű.
5. Tanítása röviden csak abban áll, hogy az ember Istent megismerje, Őt mindenek felett
szeresse, és felebarátját – akárki, vagy akármilyen legyen is: magas rangú, vagy alantas, szegény,
vagy gazdag, férfi, vagy nő, fiatal, vagy vén, éppen úgy szeresse, mint önmagát.
6. Aki mindenkor ezt cselekszi, s elkerüli a bűnt, az hamar megtudja önmagában, hogy az
ilyen tanítás valóban Istentől és nem ember szájából ered, mert az ember nem tudja azt, hogy mit
kell cselekednie ahhoz, hogy elérhesse az örökéletet, és hogy az miben áll. Ezt csak az Isten tudja,
és az, aki ezt Isten szájából hallotta.
7. Azt is tanítja, hogy minden ember, aki el akarja érni az örökéletet, Istentől kell, hogy
tanítást nyerjen; akik csak az embertől hallják azt, hogy mit kell cselekedniük, azok még távol
vannak az Isten országától. Hallják ugyan egy halandó nyelv szavait, de amiképpen halandó az a
nyelv, amely a szavakat adja, éppoly halandó az emberben az a szó is, amelyet hallott, ha nem
követi azt, és nem kelti életre cselekedeteivel. De az a szó, amely Isten szájából ered, nem holt,
hanem élő. Megindítja az emberi szíveket, az akaratot pedig tettre serkenti, és ezáltal az egész
embert életre kelti.
8. És ha az ember az isteni szó által élővé lett, akkor az élő és szabad marad mindörökre,
és a halált nem fogja többé sem megérezni, sem megízlelni még akkor sem, ha test szerint ezerszer
meghal is.
9. Lásd barátom, ez röviden a názáreti próféta tanításainak magva. Most mondd el nekünk,
hogy tetszik ez neked, és hogy ezek után mit tartasz a próféta felől!”
19. Fejezet Cinka az Úr kérésére elmondja véleményét, és az előtte még is-

meretlen Úr Jézusnak megköszöni ezt az üdítő világosságot. Cinka meghökken az asztalok csodá-
latos módon való megterítésén.
1. Cinka kissé elgondolkodik, azután így szól: “Kedves Barátom! Az ilyen tanítás ellen –
habár egy kissé merész – az embernek nem lehet semmi ellenvetése; ez a tanítás – ha létezik Isten,
Aki a halandókkal csak egy kissé is törődik – nyilvánvalóan isteninek mondható. Igaz ugyan, hogy
már más nagy bölcsek is felállították azt az alapelvet, hogy a tiszta szeretet minden élet alapcsirája,
és hogy az embereknek a szeretetet kellene a legjobban ápolniuk, mert csak az ember szeretetéből
24
fog minden üdvösség kivirágozni – de ők a szeretet tiszta lényegét nem magyarázták meg. Ám a
szeretetnek van jó és gonosz oldala, s így az ember végül nem tudja, hogy tulajdonképpen a sze-
retetnek melyik faját ápolja, hogy az üdvösséget hozó legyen?!
2. Itt azonban a napnál világosabb, hogy az ember a szeretetnek melyik nemét ápolja és
tegye életfeltételévé. Ennélfogva ez a tanítás nem származhatott embertől, hanem csakis Istentől,
és egyúttal azt is bizonyítja, hogy mégis csak van Isten! Én neked ezért – bár számomra még
teljesen ismeretlen fenséges barátom, ha mindjárt pogány vagy is – egész szívem mélyéből hálás
vagyok, mert te most nekem, valamint – a szintén nem fejük lágyára esett – barátaimnak nagy
szolgálatot tettél, miután mi valósággal többé-kevésbé istentelenek voltunk! Most azonban – leg-
alább is számomra úgy tetszik, hogy – az elveszett Istent ismét megtaláltuk, ami számunkra igen
örvendetes és kellemes dolog.
3. János is mindent elkövetett, hogy engem az örök Isten létezéséről meggyőzzön, de a
dolog mégsem akart neki sikerülni. Kénytelen voltam vele alaposan megküzdeni, de nem oszlatta
szét minden kételyemet, és éppen ezért meg is maradtam mindez ideig régi kétkedésemben. De
kételyeimnek most már teljesen vége!
4. Csodálatos!! Igen, igen, így van az, hogy ha valaki egy útvesztő igazi kapuját meg nem
találja: nem jut be a király palotájába, aki a nagy labirintus kellős közepén állandó lakhelyet épít
magának. Te azonban megmutattad és megnyitottad előttem a tulajdonképpeni valódi kaput, s így
már könnyű röviden a nagy és örök király palotájába jutni.
5. De mondd meg azt is, hol volt szerencséd ama nagy férfiúval találkoznod? Bizonyára
nem mágus Ő, hanem magasabb szellemi erőkkel felvértezett ember, mert ezt az Ő igazi isteni
tanításai igazolják! Mondd el tehát nekem, hol beszéltél Vele, mert magam is szeretnék Hozzá
menni, és a saját szájából hallani ilyen élő, üdvösséget hozó szavakat!”
6. Mondom Én: “Maradj csak itt, s a beszélgetés alatt magad fogod Őt megtalálni. Azon
kívül dél óta eltelt már egy óra, s a mi jó vendégfogadósunk is elkészült az ebéddel, mindjárt fel
fogja tálalni. Ebéd után még sok időt fogunk találni arra, hogy egymással elbeszélgessünk. Te a
mi asztalunk mellett maradsz, de huszonkilenc társad üljön a szomszéd asztal mellé.”
7. Márkus éppen hozza is az ételeket. Amikor az ételek az asztalon voltak, Cinkának fel-
tűnt, hogy azt a sok nagy asztalt néhány ember csaknem pillanatok alatt terítette meg, ételekkel és
borral telt poharakkal látta el! Meg is kérdezte a mellette ülő Ebált: “Barátom! Mondd csak meg
nekem, hogy lehet annyi nagy asztalt ilyen rengeteg étellel egyszerre megteríteni, mégpedig oly
kevés embernek? Valóban, ez a legnagyobb mértékben csodálatba ejt engem! Csaknem azt kez-
dem megállapítani, hogy ez már nem történik természetes úton! Talán a vendégfogadósnak vannak
itt titkos láthatatlan szellemei, akik az ilyen munkában segítségére vannak?”
8. Mondja Ebál: “Te bizonyára nem figyeltél mindig oda, mivel a beszélgetésbe nagyon
belemélyedtél, s ez alatt az idő alatt aztán anélkül, hogy különösen megfigyelted volna a sok asz-
talt, igen könnyen megteríthették, és el is láthatták eledelekkel és borral. Én magam sem igen
figyeltem oda, de hogy nem természetes úton történt volna, azt nem hiszem!”
9. Mondja Cinka: “Barátom, hidd el nekem! Én bármennyire elmerülhetek egy beszélge-
tésben, mégsem történhet körülöttem olyasmi, amit ne vennék észre, s így egészen biztosan tudom,
hogy néhány pillanattal ezelőtt az asztalokon egy kenyérmorzsa sem volt, most pedig roskadoznak
az eledelektől! Engedd meg, talán csak megengeditek egy embernek – akinek az esze és a szíve a
helyén van – hogy kérdezzen valamit, ha mindjárt idegen is. Most már mindegy, hogy megadja-e
valaki erről a felvilágosítást, vagy sem, de amellett maradok, hogy ez nem történt természetes
úton! Nézd meg az én huszonkilenc társamat, akik egymás közt ugyanezt a kérdést vitatják meg.
Talán ti itt mindnyájan – akik már többször étkeztetek – közönyösek vagytok ezzel a jelenséggel
szemben, mert már tudjátok, hogy az mi módon történik! Ám ez nem tesz semmit, később úgyis
rájövök erre a titokra!”
25
20. Fejezet Cinka közelebbről megnézi a csodálatos módon megterített asz-
talokat, s kifejti kielégítetlen kíváncsiságát Cyréniusz előtt, aki türelemre inti őt.
1. Ezután Cinka, aki igen magas termetű ember volt, fölkelt helyéről, és végignézte az
asztalokat, amelyeken tálakban kitűnően elkészített halak voltak feltálalva, mellettük kenyerek,
poharak és borral telített kancsók. Azt is észrevette, hogy minden vendég serényen nekifog az
étkezésnek anélkül, hogy a sok asztalon észrevehető volna az eledelek fogyása. Szóval a mi Cin-
kánk minél jobban szemlélődik, annál inkább elámul úgy, hogy végül a feje valósággal szédülni
kezd. S mivel ő is meglehetősen éhes, az eledelek illata arra készteti, hogy leüljön és enni kezdjen.
2. Ebál a legjobb és legnagyobb halat teszi eléje, amelyet a Tibériás-tenger legnemesebb
halfajtájának jelöl meg. Cinka a halat egyre fokozódó buzgalommal fogyasztja, mivel nagyon ízlik
neki, s nem kíméli mellé a kitűnő ízű kenyeret sem, és szorgalmasan üríti a teli poharat is – ami
azonban semmivel sem akar üresebb lenni, amiképpen a hallal sem tud elkészülni, annak ellenére,
hogy nagyon is sietve fogyasztja.
3. De amint ővele történik, ugyanúgy járnak társai is. Ők is szeretnének derűsen és vidáman
elbeszélgetni, de a vacsoránál tapasztalt ritka jelenségek miatti csodálkozásuk nem enged időt arra,
mert ezek olyan jelenségek, melyeket azelőtt még sohasem tapasztaltak. Azonkívül már jól is vol-
tak lakva, ennek ellenére a hal, a kenyér és a bor különös íze további élvezetre ingerli őket, s ezt
nem tudják megérteni.
4. Cinka végül Cyréniusznál érdeklődik, és arra kéri őt, hogy mindezt magyarázza meg
neki. Cyréniusz pedig így válaszol: “Majd ha az étkezésnek vége lesz, elkövetkezik annak az ideje,
hogy erről beszéljünk. Most azonban csak egyél és igyál kedved szerint.” Mondja Cinka: “Fensé-
ges barátom, uram és parancsolóm! Én egész életemben sohasem voltam telhetetlen, de ha még
sokáig körülötted leszek, akkor azzá leszek, nem is tudom megérteni, hogy miért eszem és iszom
annyit?! Már jól laktam, a szomjúságomat eloltottam, mégis folyton eszem és iszom! A bor jobb
és erősebb, mint amit eddig valaha is ittam, de ez mind nem számít, mert ittas mégsem leszek tőle.
Hiába, amellett maradok, hogy mindez itt nem természetes úton történik. Ebben a társaságban egy
nagy mágus kell, hogy jelen legyen, és érthetetlen erejével teszi ezeket a csoda jeleket. Vagy talán
a nagy próféta közelében vagyunk, akit huszonkilenc társammal kerestem? Ha ez az eset állna
fenn, akkor én téged fenséges barátom és parancsolóm, a legalázatosabban arra kell hogy kérjelek,
engedj bennünket innen eltávozni, ahová akarod, mert ha a próféta a kezünk közé kerülne, akkor
mégis kénytelenek volnánk a Heródesnek adott súlyos eskünk alapján kezet emelni Rá! Igaz, hogy
ez mit sem használna nekünk, de az eskü miatt vesztünkre mégis meg kellene tennünk!”
5. Mondja Cyréniusz: “Miért volna erre szükség?! Hol és melyik törvényben áll az meg-
írva, hogy egy rossz és kárhozatos esküt meg kell tartani? A te esküd már önmagától megszűnik
már azzal is, hogy huszonkilenc társaddal foglyom vagy! Ettől az időtől kezdve azt kell tennetek,
amit én és alárendelt hadvezéreim nektek parancsolni fognak, és nem azt, amit a ti ostoba Heró-
desetek parancsolt nektek! A ti gonosz eskütök alól mindörökre fel vagytok mentve! Ennélfogva
ha a nagy próféta bárhonnan is közénk jönne, közületek senki se merje Őt csak egyetlen ujjal is
megérinteni! Ám aki ostoba esküje miatt ezt megtenné, azt érje utol a római törvény teljes szigora!
Cinka barátom, én az imént még a te szellemes nyilatkozataid alapján egészen bölcs embernek
tartottalak; de ahogy az értelmed most megnyilvánult, nagyon sokat veszítettél előttem! Az előbbi
tehát csak színlelés volt tőled?”
6. Mondja Cinka: “Nem, nem! Egyáltalán nem, fenséges uram és parancsolóm. Mi mind-
nyájan most is éppen úgy gondolkozunk és akarunk, mint az imént gondolkoztunk, akartunk és
beszéltünk, de be kell látnod, hogy az ember az ilyen jelenségeknél, amelyek itt előfordulnak, egy
kissé éberebb értelemmel, tágra nyílt szemekkel kénytelen bámulni, s végül gondolkodásában, be-
szédében és cselekvésében kissé megzavarodik.
7. Ha valaha láttam volna ilyesmit, akkor bizonyára én magam is éppoly nyugodtan visel-
kednék, mint ti. Az én bölcs szomszédom csak az imént jelentette, hogy hozni fogják az ebédet, s
néhány pillanat múlva az összes asztal roskadozott a rajtuk levő eledelek és italok terhe alatt.
26
Léteznek bizonyos mesterséges előkészítések, melyek segítségével valamely munkát a ren-
desnél gyorsabban el lehet végezni, de ilyen gyorsan ezt semmiféle mechanikai előkészítés nem
tudja létrehozni! Röviden, mondjon bárki amit akar, én amellett maradok, hogy ez vagy rendkívüli
varázslat volt, vagy tökéletes csoda!
8. Neked fenséges barátom és uram könnyű, mert bizonyára ismered ennek okát, de nálunk
ez egészen más! Nézd meg ezt a halat, amit jelenleg fogyasztok! Én már túlontúl sokat ettem be-
lőle, és mégis tudok enni! Itt van a poharam, amelyből már sokkal többet ittam, mint egy meszely,
és nézz ide, alig három ujjnyi hiányzik csak a borból! Ezt gondolkodó ember nem veheti olyan
közönyösen, mintha semmi sem történt volna. Én itt fogoly vagyok, s így erre a jelenségre vonat-
kozólag nem követelhetek tőled felvilágosítást – de kérni kérhetek! Kértelek is, de várakozásra
intettél engem!
9. A várakozás helyénvaló is lenne, ha bennem tudásvágyó lélek helyett egy kő ápolgatná
a lustaságot. Az én lelkem azonban nem kődarab, hanem világosságot szomjúhozó szellem, ennek
szomjúságát pedig nem oltja hűs, üdítő ital, hanem a felvilágosító szó, amely egy már áthatott
szellemtől jön. Ti az éterikus italt nagy bőségben bírjátok, és telítve vagytok vele, de nekem – aki
ég a szomjúságtól – nem akartok feleslegeitekből egy cseppet sem csepegtetni égő nyelvemre?!
És látjátok, éppen ez az, ami engem a legjobban elszomorít és megzavar. S ha ilyen körülmények
között egy kissé zavarodott leszek, akkor ez téged fenséges barátom csodálkozásba ejt?! De most
már ne beszéljünk többet erről. Bár magam is bosszankodom e dolog felett, az egész csodával nem
törődöm többé. Az embernek felesleges mindent tudnia, és nincs szükség erre! A mindennapi ke-
nyér megszerzéséhez nem is szükséges az embernek túl sokat tanulnia, tapasztalnia és tudnia, bo-
lond az, aki ennél többre törekszik. Csak együnk és igyunk, amíg van előttünk valami. Ha nem
szabad semmit sem tudnom, nem is akarok semmiről sem tudni! Mert amit az ember maga akar,
azt könnyen elviseli, csak az idegen akaratot nehéz a léleknek megemészteni. E perctől fogva
mindnyájan nyugodtak lehettek afelől, hogy valaha egyetlen egy kérdéssel is terhelnélek bennete-
ket.” E szavak után Cinka elnémult, a halat nyugodtan ette tovább, gyakran vett mellé kenyeret és
ivott bort, s társai is ugyanazt tették, s nem törődtek azzal, hogy mi történik, és hogy körülöttük
mit beszéltek.
21. Fejezet Az Úr egy szerelmes példáján keresztül egy felébredt lélek tu-
dásszomjának lényegéről beszél. Ő irányítja a szív érzéseit. Herme az énekes az Istennek tetsző
éneklésről. Jára kéri Rafaelt, hogy csak egyetlen hangot énekeljen.
1. Cyréniusz erre titkon megkérdez Engem, hogy mitévő legyen ezzel az emberrel?
2. Én pedig mondom: “Ezekkel még sok dolgunk lesz, mert ők még nagyon hasznos esz-
közeinkké válnak, de most még egy kis pihenésre van szükségük, s Én bocsátom rájuk ezt a kö-
zömbös állapotot.
3. Hidd el nekem, egy olyan lélek, amely magasabb tudás után szomjúhozik, nem egyköny-
nyen adja át magát a restségnek! Az ilyen lélek olyan, mint egy ifjú jegyes, aki a kiválasztott
leánykába halálosan szerelmes. A leány azonban éppen azért, mert kacér és nem becsületes szűz,
jegyesének szerelmét könnyen veszi, és azt gondolja magában: ha ez nem, akkor van még egy
sereg más. Egy kis idő múlva azonban a jegyes ezt megtudja, és szíve igen elszomorodik!
4. Bosszúságában és keserűségében egész komolyan felteszi magában, hogy a leányra
többé nem gondol, de minél erősebben határozza el magát, annál többet gondol rá, és titkon azt
kívánja, hogy bárcsak ez a rágalom, amit idegen szájából hallott a leány felől, pusztán hazugság
volna! Ám a leányt saját szemével látja mással! Efölötti titkos haragjában meg tudna pukkadni, s
minden erejével arra törekszik, hogy a hűtlen leányra nem gondol többé. A szerelmi gondolatok
azonban annyira elgyötrik, hogy azok mellett egyetlen egészséges gondolat sem jut többé eszébe.
Éjjel-nappal nincs pihenése sem nyugalma, sóhajtozik és gyakran keservesen sír, s átkozza a hűt-
lent.
27
5. De miért van mindez? Nem tette-e fel magában, hogy a semmirekellőre nem fog többé
gondolni?
6. Nagy gyötrelmei között egy igaz barátja jön hozzá, és mondja: Barátom! Te mégis csak
egy kissé igazságtalan vagy a jegyeseddel. Lásd, az ő látszólagos könnyelműségével szerelmedet
csak próbára akarta tenni, mert ő tudta – tudnia kellett – hogy szegény leány, te pedig nagy gaz-
dagságban élsz, s alig tudta elképzelni annak a lehetőségét, hogy te őt feleségül fogod venni. Be-
vallott szerelmedet csak játéknak tekintette, és azt gondolta magában, hogy mielőtt kezét adja,
próbára teszi, hogy valóban úgy szereted-e mint ahogy mondtad? A szegény leányt a tapasztalatok
igen gyakran arra tanították, hogy az olyan gazdag ifjak, mint amilyen te is vagy, a szegény leá-
nyokkal csak gonosz játékot űznek. A te leánykád azonban most már látta, hogy te komolyan gon-
dolod a dolgot, ennélfogva jobban szeret téged, mint gondolnád. Amióta pedig őszinte szerelmed-
ről meggyőződött, a szíve nem volt többé hűtlen hozzád. Most már tudod vak szerelmes, hogyan
állsz! Tégy tehát amint akarsz.
7. Úgy véled Cyréniusz, hogy a mélyen megsértett szerelmes ezután sem akar a szegény,
de gyönyörű leányról hallani, mint ahogy azt magában elhatározta? Ó a világért sem! Barátjának
beszéde a legkedvesebb volt előtte, s alig várta, amikor örökre a szerelmesének nyújthatja a kezét.
8. Ugyanígy lesz a mi Cinkánkkal is. Most úgy eszik és iszik, és úgy tesz, mintha a csodá-
latos dologgal többé nem törődne, de bensőjében sokkal inkább foglalkozik a kérdéssel, mint az-
előtt. Emiatt ne legyen semmi aggodalmad.
9. Ismerem az embereket, és tudom jól, hogy szívükben mi megy végbe! Mindehhez pedig
az érzések irányítása a szívekben Tőlem függ, ahol szükség van, ott Én tudom, hogy mit kell ten-
nem. Legyünk azért jó kedélyben, együnk és igyuk azt, ami előttünk van, mert a mai délután kissé
nagyobb erőfeszítésre lesz szükségünk, s a vacsorához csak későn fogunk hozzájutni.”
10. Ezután mindenki derűs és vidám lett, és sokan dicsérték Istent, az Urat; sőt, egyesek
még énekelni is kezdtek, de Hermén kívül közöttük nem volt rendes énekes. Így többen kérték,
hogy énekeljen valamit, ám ő nem nagyon mert neki kezdeni, mert félt a finom hallású rómaiak
kritikájától, ezért nagyon kérette magát.
11. Herme azonban így szólt: “Barátaim és uraim! Istennek, az Úrnak a szívemben éneke-
lek dalt, s Izrael Ura ezt bizonyára tetszéssel hallgatja, de ha én ugyanezt az éneket hangosan
énekelném általatok is hallhatóan, az nektek néhány – talán nem egészen tiszta hang miatt – nem
tetszene! Ez pedig engem szégyennel és haraggal töltene el, ami nem lenne jó sem nekem, sem
nektek. Ezért tehát szívem dalát sem énekelem hangosan, hanem csak a szívemben, egész csende-
sen. Akinek szól, az bizonyára meg fogja érteni.”
12. Mondom Én: “Igazad van Herme, énekelj csak mindig szívedben, ez az ének az Isten
füle előtt sokkal kellemesebb, mint a hangos, értelem nélküli óbégatás, amellyel csak a testi fület
csiklandozzák, amellett azonban a szív hideg és üres marad.
13. De ha alkalomadtán külsőleg is énekelnek, akkor ez csak akkor történjék meg, ha a szív
a szeretet érzésétől már annyira telve van, hogy annak külső hangok útján kell utat törnie, hogy a
szív meg ne fulladjon az Isten iránt feltörő és hullámzó hatalmas szeretettől. Ilyenkor természete-
sen a külső ének is tetsző Isten előtt, ez azonban tiszta hanggal énekeltessék, ami a kedélyt még
inkább megremegteti.
14. Mert a tisztátalan és kellemetlenül csengő hang olyan, mint amikor posvány vizet ön-
tenek a lobogó lángok közé. A következményét mindenki könnyen elképzelheti magának.”
15. Amikor Én az éneklésről ezt a magyarázatot adtam, a kedves kis Jára így szólt Hozzám:
“Uram! Mi volna – ha már ilyen vidáman vagyunk együtt, - ha Rafael énekelne nekünk valamit?”
16. Mondom Én ugyancsak tréfásan: “Menj hozzá, kérd meg őt, talán megteszi neked ezt
a szívességet. Nekem természetesen nem lesz semmi ellenvetésem.”
17. Jára rögtön megragadja Rafaelt, és kérve-kéri, hogy énekeljen valamit. És Rafael
mondja: “Neked ugyan nincs fogalmad arról, hogy mi hogyan énekelünk, de azt előre megmon-
dom, hogy te az én hangomat nem tudod sokáig elviselni, mert nagyon megragadó módon cseng,
28
és úgy is kell, hogy csengjen, mert nagyon tiszta elemekből áll. A tested nem is bírja ki az én
hangomat, s ha én neked negyed óráig énekelnék, meghalnál az én – e földön semmivel össze nem
hasonlítható – hangom csengésétől. Tehát kívánod-e még te bájos kisleány, hogy engem énekelni
hallj? Én énekelek neked, de hogy énekem milyen hatással lesz a te testedre, azt előre aligha mond-
hatnám meg!”
18. Mondja Jára: “Akkor énekelj legalább csak egyetlen egy hangot, az bizonyára nem fog
engem megölni!” Mondja Rafael: “Nos jól van hát, énekelek neked egyetlen egy hangot, és hallják
azt mindnyájan, akik itt vannak, és azok is, akik innen meglehetősen távol laknak, hogy kutassák
milyen hangot hallottak. Nekem azonban előbb néhány pillanatig elő kell erre készülnöm. Légy
meggyőződve arról, hogy ez az egy hang is óriási hatással lesz rád!”
22. Fejezet Cinka és Ebál az ifjúról. Rafael mint énekes. Az egyetlen cso-
dahang és annak hatása. Cinka szép beszéde.
1. Ezeket a szavakat természetesen meghallja a mi Cinkánk is, és kérdi a mellette ülő Ebál-
tól: “Az a bájos ifjú ott valami nagy énekes? Hallottad már őt énekelni?” Mondja Ebál: “Én hal-
lottam ugyan már őt gyakran beszélni, de énekelni még soha, és arra az egy hangra én magam is
nagyon kíváncsi vagyok!” Mondja Cinka: “Honnan jött ő, és ki az a kis leány?” Feleli Ebál: “Az
ifjú nálam Genezáretben lakik, a leányka pedig a saját leányom. Ő még csak tizenkét éves, de az
egész írás a fejében és a szívében van, s az ifjúnak – aki egyelőre tanító a házamban – szintén!
Tehát nagyon jól ismerem őt, de hogy olyan rendkívüli énekes volna, arról mindez ideig egy szót
sem tudtam, Így tehát magam is nagyon kíváncsi vagyok a hangjára!”
2. Midőn Ebál ezeket elmondta, így szólt Rafael: “Nos, hallgassatok ide, és figyeljetek jól!”
E figyelmeztetés után mindnyájan – mintha messze távolból jövő – nagyon halk, de olyan leírha-
tatlanul tiszta hangot hallottak, hogy attól valamennyien a legnagyobb elragadtatásba estek, és
Cinka nagy lelkesedésében így kiált fel: “Ezt nem földi énekes énekli! Így csak Isten énekelhet,
vagy legalábbis Istennek egy angyala!”
3. A hang azonban fokozatosan erősödött, egyre élettel telibb és hatalmasabb lett. Legna-
gyobb erejében úgy hangzott, mintha ezer harsonából szólt volna, s mint egy kvart-szext akkord
desz mollban – a kis oktávból az egy vonalas oktávba – s amikor kiterjedt az egész oktávra, a hang
ismét csökkent, s végül az egyvonalas asz hangban egész halkan soha nem hallott tisztaságban
veszett el. Ettől az egyetlen hangtól mindnyájan annyira el voltak ragadtatva, hogy érzéki életük-
ben valóságos kábulat állt be úgy, hogy ebből az Én intésemre az angyalnak kellett mindnyájukat
felébreszteni.
4. Erre mindnyájan mintegy üdvösségteljes álomból ébredtek fel, és Cinka nagy lelkese-
déssel Rafaelhez rohant, teljes erejéből megölelte őt, és így szólt: “Ifjú! Te nem vagy halandó! Te
Isten vagy, vagy legalább is egy angyala! Hisz ezzel a hanggal még a halottakat is feltámaszthatod.
Ilyen mennyei hangot a földön halandó ember még soha sem hallott. Ó te mennyei ifjú, te!! Ki
tanított téged arra, hogy ilyen mennyei hangokat énekelj? Ó én egészen odavagyok, nekem még
minden idegszálam remeg ennek az egy hangnak a leírhatatlan szépségétől és tisztaságától! Úgy
tűnt fel előttem, mintha ezt a hallatlan tiszta hangot nem is a torkodban fejlesztetted volna, hanem
mintha a mennyek nyíltak volna meg, és a harmónia Isten szájából áradt volna erre a holt földre!
5. Ó Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, Te nem vagy egy üres, artikulált torokhang, egyedül
Te vagy az igazság és a legtisztább örök harmónia! Ó ez a hang, ez a hang! Ez a hang minden
elveszítettet visszaadott nekem, és visszaadta Istenemet, az én szentséges Teremtőmet és Atyámat.
Ez az én kedélyemnek a legtisztább evangélium volt a mennyekből! Amire ezer és ismét ezer szó
nem volt képes, azt ez az egy hang a mennyekből elvégezte az emberben! Az én kőszívem olyan
lett, mint a viasz a napon, és olyan finoman érző, mint egy függő harmatcsepp!
6. Ó János, - akinek megtört szívvel voltam halálhírnöke - ha földi életednek utolsó pilla-
natában egy ilyen hangot hallottál volna, akkor a te testi halálod az Isten mennyének fénytől
29
övezett kapujává vált volna! De a sötét börtönben – amely téged, Isten szentjét rejtett – csak a
jajgatás, az ínség és nyomorúság hangjait lehetett hallani!
7. Ó emberek, emberek, emberek!! Milyen sötét lehet a ti szegény lelketek, akik nem hal-
lottátok azt, amit én hallottam most, és akik nem érezhették azt, amit én most érzek, és amit ezután
érezni fogok! Ó Te nagy és szent Atya a mennyekben, Aki egy bűnös forró könyörgését meghall-
gatatlanul sohasem hagytad! Ha majd egykor elhagyom ezt a szomorú és holt világot, engedd,
hogy néhány pillanatig még egyszer hallhassak egy ilyen hangot, és a legnagyobb üdvösséggel
fogom elhagyni ezt a földet, s lelkem azután örökké dicsérni fogja a Te szentséges Nevedet!!”
23. Fejezet Jára és Rafael. Az angyal megmagyarázza a hang mennyei lé-

nyegét. Rafael a benső szóról, s az ő Istennel való érintkezéséről.
1. Cinkának e szép, és a jelenlevők kedélyét mélyen megható, lelkesült beszéde után

mondja Jára: “Ó Rafael, Rafael! Milyen egészen más lény vagy te most, mint azelőtt voltál! Te
egészen összetörted a szívemet! Ó bár ezt a hangot sohasem énekelted volna!” Mondja Rafael:
“Miért kértél erre?! Tulajdonképpen én nem is akartam, de mivel most már a hangot nem vehetem
vissza, tehát nem tesz semmit. Képzeld el azt, hogy Isten országában ezzel a hanggal mindennek
összhangban kell lennie, s annál inkább és annál komolyabban fogsz a jövőben arra törekedni,
hogy életedet aszerint rendezd be, hogy az jelenségeiben ezzel az egy hanggal összhangban legyen.
Ám akinek az élete ezzel a hanggal nem áll összhangban, az nem mehet be az örök és legtisztább
szeretet Országába.
2. Mert ez a most hallott hang az Istenben élő szeretet és a legnagyobb bölcsesség hangja!
Jegyezd meg ezt jól magadnak, és cselekedj úgy, hogy ezzel a hallott hanggal teljesen egyező légy,
s akkor a szeretetben és bölcsességben igaz leszel Isten előtt, Aki mint a mennyek igaz menyasz-
szonyát választott ki téged, s ezért rendelt melléd engem vezetőül! Ami pedig itt történik, az az
Isten előtt és az Ő mennyei előtt történik, ám a világ számára itt nem történik semmi, mert a világ
ezt sohasem tudná felfogni és megérteni. Éppen ezért erről a hangról a világ vagy igen keveset,
vagy semmit sem fog megtudni. Tekints át a másik asztalhoz, hogyan ítélkeznek, és valósággal
vitába keveredtek. De hagyjuk őket vitatkozni és ítélkezni, mert valamennyien együttvéve sem
tudnak zöldágra vergődni, mivel ezt a világ úgysem tudja soha megérteni.
4. Az Úr már több napja itt tartózkodik, s a holnapi nap lesz az utolsó. Ami azután fog
történni, azt egyedül csak az Úr tudja, tehát töltsd meg a szívedet szeretettel és alázatossággal, és
rejts el a szívedben minden rendkívüli dolgot, amit itt hallottál és láttál, mert ezeket a világi em-
bereknek elbeszélni annyit jelentene, mint a legnagyobb és legnemesebb igazgyöngyöket a disz-
nók elé vetni – ami a világi embernek nem válna hasznára. Mindezeket jól meg kell jegyezned, és
aszerint cselekedned, akkor az Úr kezében hasznos eszköz leszel úgy a mennyekben, mint a föl-
dön. Jól megjegyezted ezt?”
5. Mondja Jára: Ó kedves Rafael! Megjegyeztem mindent jól, de az igazán nem kellemes
dolog, amit értésemre adtál, hogy az Úr holnap már tovább utazik! Hiszen te tudod, milyen nagyon
és mindenek felett szeretem Őt! Mi lesz velem, ha többé nem láthatom, nem hallhatom és nem
beszélhetek Vele?!” Mondja Rafael: “Egészen jól megleszel, mert ha nem is fogod látni Őt, de
mindenkor hallhatod és beszélhetsz Vele, mert ha te Őt a szívedben kérdezed, Ő ugyancsak a szí-
veden keresztül fog válaszolni. Lásd, mi mindent kell nekünk tennünk? Amint látod, most itt va-
gyok, de ha az Úr akarja, akkor nekem innen a leggyorsabban egy legtávolabb eső világra kell
mennem, és ott annyi ideig kell maradnom, ameddig az Úr rendje szerint erre szükség van. Hidd
el, hogy ott az Úr személyes jelenlététől gyakran nagyon távol vagyunk, de szellemétől egyáltalán
nem, mert mi állandóan Istenben vagyunk, éppen úgy, mint Ő mibennünk, és mibennünk és álta-
lunk végrehajtja mérhetetlen nagy tetteit.
6. Aki Istent, az Urat igazán szereti, az állandóan Istennél van, és ha Istentől akar hallani
és tudni valamit, kérdezze Őt szívében, s Ő a szív gondolatai által fog azonnal választ adni.
30
Ilyenformán fog az ember Istentől minden időben és minden dologban tanítást és oktatást nyerni.
Ezekből láthatod, hogy nem mindig szükséges az embernek az Urat látni ahhoz, hogy az Úrban
boldog legyen, hanem csak hallani és érezni, s akkor minden megvan, ami az Istenben való igaz
üdvösséghez szükséges.
7. Lásd, én sem leszek mindig körülötted látható módon, de neked szívedben csak hívnod
kell engem, s én melletted leszek és felelni fogok szívednek bár igen halk, de nagyon érthető gon-
dolatokkal. Ha te ezeket meghallottad, akkor gondold mindig azt, hogy én sugalltam azokat a szí-
vedbe. Meg is fogod ismerni rajtuk, hogy nem a te talajodon termettek. De ha felismerted őket,
cselekedj azok szerint! Mert kizárólag csupán azt tudni, hogy mi a helyes és jó, s hogy mi az, ami
Isten előtt tetsző – még távolról sem elég! Még akkor sem, ha az ember az egyedüli és legnagyobb
tetszését a mennyei tanításokban találja, és ennek ellenére sohasem határozná el magát komolyan,
hogy aszerint cselekedjen, amit a mennyekből származó szent tanítások előírnak. Kötelesség tehát
jól meghallani, megismerni, s aszerint jól cselekedni! De anélkül, hogy a szigorúan vett tanítások
szerint cselekednénk, a tanítások lelkünk javára semmit sem érnek.”
24. Fejezet Rafael a kis Jára kertjének példáján keresztül megmutatja, ho-
gyan kell az emberi szívet gyümölcsöt hozóan megmunkálni. Az ember célja az, hogy a mennyek
szabad polgára legyen.
1. (Rafael:) “Tudod kedves kis Járám, amikor az Úr Genezáretben tartózkodott, Ő maga

adott neked oktatásokat a növénykultúrában. Megismertetett veled mindenféle hasznos növényt,
és megmutatta neked, hogy miképpen kell azokat gondozni és használni. Betelepített számodra
egy külön kertet, beplántálta azt mindenféle hasznos növénnyel, s elmondta neked főleg azt, hogy
mindegyiknek milyen formája van, hogy nőnek, mikor és hogyan virágoznak, s milyen
gyümölcsöket fognak hozni, mire jók azok, hogyan kell élvezni, s gazdag aratásukat megőrizni,
hogy el ne romoljanak. Röviden, az Úr Maga adta neked mindenben a szükséges oktatást, hogy
kertecskédet miképpen kell művelned. Neked pedig ebben végtelen nagy örömöd telt! De vajon
csupán az öröm elég volna ehhez? Vajon a kertecskéd meghozta volna-e a gyümölcsök áldását
anélkül, hogy valóban szorgalmasan megmunkáltad volna?! Az Úr szájából eredő tanítás fölötti
nagy tetszésed és örömöd következtében a kertecskédben mégmindig semmi sem nőtt volna –
kivéve néhány gyomot, vagy burjánt. De mivel a tanítás utján te szorgalmas kézzel hozzáláttál a
munkához, kertecskéd nemsokára valóságos földi paradicsommá lett, s biztos kilátásod lehet arra,
hogy gazdag termést fog hozni.
2. Ugyanígy az ember szíve is egy kicsiny kertecske, és ha ezt az ember az Úr szájából
jövő tanítás után szorgalmasan megmunkálja, és nem fél a fáradságtól, s mindazt, amit hallott
igyekszik tettre váltani, akkor mihamar bírni fogja a mennyek minden áldását és kegyelmét, hogy
végül a lélek és a szellem már teljesen a saját aratásaiból fog megélni, és nem lesz mindig szüksége
arra, hogy a mi tanácsunkra és segítségünkre szoruljon.
3. Éppen ez az, amit az Úr az embernél el akar érni, hogy teljesen önálló polgára legyen a
mennyeknek és Isten változhatatlan rendjének, és aki ezt eléri,
mindent elért. Megértetted-e kis Jára mindezeket jól, és tisztában vagy-e most már magad
is azzal a hanggal, amit énekeltem neked?”
4. Mondja Jára: Ó, most már teljesen s oly világosan, mint a nap a legfényesebb déli időben.
A te szavaid nagy vigasztalást adtak szívemnek, és én azokat teljesen tettre is fogom váltani, hogy
bennem a legörömtelibb és legüdvösségesebb igazsággá váljanak. Engem tanítani és a tanításokat
bennem cselekedetekké válva látni – aligha lehet számodra a legnehezebb életfeladat. De vajon a
többi ember is mind meg fogja-e tenni mindazt, amit nekem oly bőségesen és igaz módon taná-
csoltál?” Mondja Rafael: “Először önmagadra legyen gondod, másokról majd az Úr fog gondos-
kodni!”
31
25. Fejezet Cinka Ebálnál Rafael felől kérdezősködik, és az Urat kutatja.
1. Ebből a tanításból Cinka természetesen nemcsak hogy valamit, hanem mindent hallott,
és kérdi Ebált, akihez a legtöbb bizalma volt, mondván: “Barátom! Az a csodálatos ifjú - aki az
imént a mennyekből egy hangot hallatott, s most leánykádnak oly különös, misztikus formában
adott tanítást, hogy nyíltan szólva ahhoz hasonlót még soha nem hallottam - úgy látom, hogy nem
tartozik miként mi ehhez a Földhöz. Mondd, vajon nem mögötte rejlik az, akivel szemben az én
Jánosom túl csekélynek tartotta magát ahhoz, hogy a saruja szíját megoldja? Ehhez azonban igen
fiatalnak látom őt, mert a Próféta harminc év körül lehet!"
2. Mondja Ebál: “Kedves barátom! Bár ez az ifjú nem a Próféta, de egyik fő tanítványa!
Nyíltan elmondhatom neked, hogy ama Názáreti Próféta akkora hatalommal és bölcsességgel bír,
hogy – amint mondani szokás – a mennybéli angyalok lejönnek a Földre, hogy tanítását hallhassák,
tetteit megcsodálják, hogy Benne magasztalják Isten mindenhatóságát! Beszédem bizonyítékakép-
pen szolgáljon éppen ez az ifjú, akiről nem tudod, hogy kicsoda! Földi embernek egy kissé nagyon
is mennyei, angyalnak pedig kissé földinek látod. Ő már csaknem egy hónapja nálam lakik, és
nevelője az én kis leányomnak. Tudom, hogy neki ezen a földön nincs se apja, se anyja, és hogy
minden dologban olyan hatalma van, ami már a mese országába nyúlik át. Ezt a legbiztosabban
elhiheted nekem. További felvilágosítást nem adhatok felőle. Egyébként beszélhetsz vele köze-
lebbről, s kérdéseidre nem marad adós a válasszal, egész lényében egy cseppnyi gőg sincs!”
3. Mondja Cinka: “Most már eleget tudok, és azt is, hogy ebben a rendkívüli időben ezt az
ifjút minek kell tartanom. Csak még azt szeretném tudni, hogy ama nagy Názáreti Próféta nem
tartózkodik-e itt? Mert nélküle igazán nem tudnám elképzelni, hogy mit keresne itt egy angyal?!
Ha Ő is itt van, mondd meg azt nekem, hogy mély hódolatomat nyilváníthassam előtte. A beszéded
után ítélve ugyanis Ő tiszta isteni lény kell, hogy legyen. Csak egyetlen intést adj nekem, hogy itt
van-e, és melyik Ő?”
4. Mondja Ebál: “Kedves barátom! Legyen egy kis türelmed, majd magad fogod Őt felis-
merni! Annyit azonban a megnyugtatásodra mondhatok - mivel nem vagy már sem kém, sem po-
roszló – hogy Ő valóban itt van közöttünk, mert különben Róma nagyjai sem lennének itt!”
Mondja Cinka: “Ennyi is elég, többre nincs szükségem, s most már meg fogom Őt találni!”
5. Ezzel Cinkánk megnyugodott, de azután mindent nagyon megfigyelt, és szemeit, füleit
egy pillanatra sem vette le Cyréniuszról, Kornéliuszról és az angyalról, mert úgy vélte, hogy ezek
fognak Engem a leginkább elárulni – amiben azonban kissé csalódott, mert Én azonnal szívükbe
helyeztem azt, hogy mit beszéljenek és hová tereljék Cinka figyelmét. Ezalatt az étkezés is befe-
jeződött, az asztalokat leszedték, azután pedig kimentünk a partra, ahol egészen közönyös dolgok-
ról társalogtunk. Természetes, hogy Cinka társaival együtt szüntelenül szemmel tartott bennünket.
26. Fejezet Riza és Cinka a két megfulladt hullájánál. A halottak feltáma-

dásáról. Az Úr csodálatos ígérete Cinkának, hogy az egyik hulla lesz a felesége. Riza és Cinka
felismerik az Urat! Schabbi szép tanúbizonysága a Messiás felől.
1. A tengerparton való sétánk közben elérkeztünk arra a helyre, ahol a mi Rizánk a két
megfulladtat ápolta, és azok újraéledését várta. Cyréniusz így szól hozzá: “Nos Riza barátom, kez-
denek-e már magukról valami életjelet adni?” Mondja Riza: “Fenséges uram! Minden hiábavaló
fáradság! Ahelyett, hogy felébrednének, egyre inkább halottnak bizonyulnak. Minden fáradság és
további kísérletezés hiábavaló. Egyedül csak az isteni hatalom lenne képes ezek életét visszaadni!
Rajtuk már nem segít az ide-odafektetés, és hiába öntünk bort a szájukba!” Mondom Én: “Ez a te
véleményed?” Mondja Riza: “Uram, nézd csak ezeket a kék foltokat, és érezheted már az előreha-
ladott feloszlás folyamatát, s Te Magad is igazat fogsz nekem adni, hogy ezt a kettőt már csak a
Dánieli utolsó napon fogja életre kelteni az Isten Mindenhatósága!”
32
2. Erre Cinka is előre tolakodott, mert ő a halottak körül nagyon jól kiismerte magát, hogy
azok valóban meghaltak-e, és jól megnézegette a két hullát. Amint kísérleteit befejezte, így szólt:
“Ez a barátunk igazat mondott, ennek a kettőnek – mint teljesen halottnak – már csak az utolsó
napot kell megvárnia, előre bocsátva, ha ez ezen a földön valaha is be fog következni – amit na-
gyon nehezen hiszek! Mert én nagyon is jól tudom, hogy egy ilyen hústömeg mi mindenné változik
át: molyokká, férgekké, bogarakká és mindenféle fűvé és más növénnyé, s milyen sokat széttépnek
a vad bestiák, és fölfalják őket, s hányan pusztulnak el tűzben? Hogy az utolsó napon ezek is
előkerüljenek és eggyé legyenek úgy, amint most vannak, akkor én egész emberi mivoltomról
szívesen lemondok! Én Cinka Jeruzsálemből, aki sok dologhoz értek, azt is megállapítom, hogy
azt egykor bekövetkezendő utolsó napon az isteni hatalom ennek a két női hústömegnek a felélesz-
tésénél gondolkodási időt fog kérni! Lelküknek új szellemi testet fog adni, de ezeknek a testeknek
a lelkük nem fog többé fejfájást okozni.”
3. Mondom Én Cinkának: “Barátom! Te sok mindent tudsz, és gyakran fején találod a szö-
get, de most az egyszer szigorúan véve mégis mellé ütöttél. Bár abban igazad van, hogy a túlvilá-
gon ezek lelke soha többé nem fog ezekben a testekben járni, ám ez a két test legyen mégis még
egy időre lelkük hasznos hordozója. Ha Én akarom, ennek a kettőnek fel kell támadnia, s közülük
az egyik neked még termékeny feleséged lesz, akit nagyon fogsz szeretni, a másik pedig legyen
felesége a még nőtlen Rizának – de ő nem fog benne magzatot támasztani!”
4. Ezután mind a kettőt nevén szólítottam, s ők abban a pillanatban megmozdultak, majd
felültek, és csodálkozva néztek maguk körül, nem tudván elképzelni, hogy hol vannak, s mi történt
velük. Riza és Cinka pedig térdre estek Előttem, és Cinka így kiáltott fel: “Te vagy az, akit János
hirdetett, de Te nem próféta vagy, Te magad vagy az Isten!"
5. Ennél a feltámasztási kísérletnél a jelenlevő perzsák is odatódultak, és az előttünk
Schabbi néven ismert így szólt Cinkához: “Ezúttal – amint érzem – igaz ítéletet mondtál! Úgy van
barátom, ez Jehova! És az az ifjú, aki az imént a mennyei hangot hallatta - egy arkangyal, és pedig
ugyanaz, aki a földön egykor az ifjú Tóbiást vezette. Így áll a dolog, Ő a minden próféták és lát-
nokok által megjövendölt nagy Messiás, és Vele a földön új szellemi ország kezdődik! Ő az, Aki-
ben sokan meg fognak botránkozni, s Akit megtámadnak, s azt teszik Vele, amit Heródes Jánossal
tett. Ám mindazok, akik erre vállalkoznak, megsemmisülnek az Ő hatalmától, bölcsessége előtt
butákká és vakokká lesznek, mint a sötét éjszaka – mert Hozzá hasonlót ez a Föld testben még
nem hordozott!
6. Amit én húsz társam nevében mondok neked, azt minden félelem nélkül teszem, mert
mától kezdve nem félek többé a világtól, mert Őt megismertem. Őt féljék mindazok, akik Ellene
támadnak és támadni fognak! Ó, Ő a gyalázóit meg fogja büntetni, s ezerszer jaj nekik! Nem kard-
dal fog küzdelemre menni, de szavainak hatalma fogja őket elítélni és megsemmisíteni. S hogy
milyen hatalom rejlik szavaiban, arra szolgáljon bizonyítékul ez a két anyaszült meztelen! Hiszen
ez a két leányka oly tökéletesen halott volt, hogy abban senki egy pillanatig sem kételkedhetett! Ő
pedig csak ennyit mondott: Keljetek fel! És mindkettő életre kelt, most pedig úgy élnek, mintha
újonnan születtek volna. Üdék, egészségesek, és a legtisztább öntudatnál vannak. Kívánatos volna,
hogy e két kedves teremtés valami ruhát kapjon! De most már tudom, hogy mit fogok tenni. Ve-
lünk, perzsákkal van néhány asszony, akik háromféle öltözéket hoztak magukkal. Ezek közül
mindegyik adhat egy ruhát, s így segíthetünk a két leányon.”
27. Fejezet Schabbi felöltözteti a két feltámasztott leányt. Cinka ismételt

csodálkozása szépségük újabb csodája fölött. Cyréniusz adoptálja a két leányt. Gamiela elbeszéli
történetüket.
1. ezután Schabbi Hozzám fordul, és azt kérdi, hogy megteheti-e ezt? Mondom Én: ”Csak
tedd meg, mert egy jócselekedet által Előttem még soha senki sem vétkezett. Menj és öltöztesd fel
a két leányt.” Schabbi erre elment, és néhány pillanat múlva már itt is volt két legfinomabb
33
selyemből készült fehér inggel, két pár melltűvel és két hosszú selyemmel bélelt övvel, azon kívül
két diadémszerű fésűvel és arany homlokpánttal – amely drágakövekkel volt ékesítve, - s átadta
ezeket a két feltámasztottnak. Ők vonakodtak a számukra drágának látszó ékszereket elfogadni,
de Én így szóltam: “Ha Én akarom, fogadjátok el, amit nektek adnak, mert menyasszonyokhoz
úgy illik, hogy szépen fel legyenek ékesítve!” Ekkor elfogadták az ékszereket. Mikor ily módon
teljesen felöltözve és felékesítve álltak előttünk úgy, mint két királyleány, nagy és hálás örömet
mutattak.
2. És amikor Cinka az előttünk álló két leányt meglátta, így szólt: “Hiszen ez ismét egy
csoda! Mikor az imént mint halottakat szemléltem őket, úgy tűntek számomra, mintha negyven
éven felüli asszonyok lettek volna, s összezsugorodott tagjaik semmilyen különös bájt nem árultak
el, most pedig két olyan szépséget látnak szemeim, amilyenhez hasonlót még sohasem láttak – s
alig számlálnak húsz esztendőt. Ez is valósággal csodák csodája! Mi ezekhez képest a fiatal Heró-
diás?! Ha kettőjük közül az egyik Heródes szemei elé kerülne és úgy kívánná, Heródes az ő ked-
véért mindjárt minden zsidót lefejeztetne! Ha én szegény bűnös valóban abban a kegyelemben
részesülhetnék, hogy e két angyal közül az egyiket feleségül kaphatnám, akkor engem Jeruzsálem
soha többé nem látna! Ez volna még csak a nagy csalétek Heródes, s az Isten városának többi
szentje számára!!”
3. Mondja Cyréniusz: “Hogyha ezeknek a csodagyermekeknek nem volnának szülei, vagy
pedig az időközben bekövetkezett haláluk miatt minden jogukat elvesztették volna, akkor legye-
nek az én leányaim, s tőlem meg is kapják a megfelelő hozományt!” Mondja a kettő közül az
idősebbik, akinek neve Gamiela: “Nekünk kettőnknek szigorúan véve nincsenek is szüleink, és
azok, akiket mi atyánknak és anyánknak neveztünk, alapjában véve távolról sem voltak rokonaink.
Mi hároméves gyermekekként egy görög kereskedő házába kerültünk, aki később félig-meddig a
zsidó hitre tért át. Egy öreg leányra bízva aztán Szidonból egy rabszolga-kereskedő Kapernaumba
vitt minket, ahol az ismert kereskedő – akit mi atyánknak neveztünk – megvett bennünket öt disz-
nóért, három borjúért és nyolc juhért. Az eladó a kereskedőnek egy írást adott, amelyben a mi igazi
szüleink és nevünk voltak feljegyezve. Szüleink rómaiak, és pedig igen magas származásúak vol-
tak. Hogy mi ebből az igazság, azt mi nem tudjuk. Ezt az utazást is – ami oly szerencsétlenül
végződött – azért tettük meg, hogy álszüleink másutt lakó rokonaitól megtudhassuk a teljes való-
ságot, s hogy valóban szüleink megvásárolt gyermekei vagyunk-e? De tengeri rablók kezébe ke-
rültünk, akik a magunkkal hozott dolgainkat elrabolták, bennünket levetkőztettek, s minden kö-
nyörgésünk ellenére hajunknál fogva összekötöztek, azután élve a tengerbe dobtak. Hogy azután
mi történt velünk, nem tudjuk, s azt sem, hogy miként jutottunk erre az előttünk teljesen ismeretlen
helyre, és hogy életünket ki adta vissza ismét, mert hiszen már halottak kellett, hogy legyünk,
amidőn a tenger bennünket valamelyik partjára kivetett. Hol vagyunk, és kik vagytok ti jó embe-
rek?”
28. Fejezet Cyréniusz a két feltámasztottban saját leányait ismeri fel, és el-
mondja Az Úrnak, hogyan veszítette el és kereste őket hiába. Egy kis epizód Jézus Ifjú korából. Az
Úrnak Cyréniuszhoz intézett válasza megerősíti Cinkát és Rizát, mint Cyréniusz vejeit. Cyréniusz
öröme az ő vak feleségétől (Tullia) született két leánya fölött.
1. Mondja Cyréniusz: “Csak még egy kis türelmet kedves gyermekeim és leányaim! A te
neved Gamiela, és mi a neve a fiatalabbik testvérednek?” Mondja a fiatalabbik leány: “Az én ne-
vem Ida, így hívtak mindig.” Erre Cyréniusz a nyakamba borul és mondja: “Uram! Hogyan kö-
szönjem meg ezt Neked?! Ó Istenem, ó Atyám! Hiszen Te ilyenformán visszaadtad az én két édes
gyermekemet, akiket tizenhét évvel ezelőtt alávaló kezek raboltak el! Hogy miképpen történhetett
meg a nagy őrizet mellett, amely az én házamban volt, az mindez ideig talány előttem. Én azonnal
kémeket küldtem ki minden irányba, hogy az elrabolt testvérpárt mindenfelé keressék és kutassák.
S egy bátor százados így szólt: “Én, ha mindjárt Plútó rabolta volna el, akkor is visszahozom a
leányaidat, de ha a tenger nyelte el őket, vagy egy falánk ragadozó állat, akkor minden fáradság
34
hiábavaló lesz. Erre eltávozott, és három évig eredménytelenül nyomozott utánuk. Ó Uram, én
azután hírnököket küldtem Hozzád Názáretbe, s ők kérdezősködtek is Nálad, de azzal a – bizo-
nyára téves - hírrel jöttek haza, hogy Nálad semmire sem mentek, mert bár egészen nyugodt, de
egyébként teljesen együgyű fiú vagy. Tizenhárom-tizennégy éves lehettél akkor, és prófétálásról
Nálad akkor még talán szó sem volt. Tulajdon szüleid is azt a sajnálatos bizonyságot mondták
Felőled, hogy tizenkét éves koroddal minden bölcsességed teljesen eltűnt, s ami az értelmet és
megismerést illeti, minden más közönséges földi ifjú mögött állsz. Ők akkor – miattam – valóság-
gal könyörögtek Neked, hogy küldötteimnek ezúttal fedd fel a valóságot! Te azonban néma ma-
radtál, s végül csak annyit mondtál: “Én nem prófétálás végett jöttem e világba, hanem minden
ember dolga miatt!” Amikor azt kérdezték Tőled, hogy emlékszel-e arra, amit a bölcsődtől tizenkét
éves korodig tettél, Te azt felelted: “Ami akkor volt, az nincs többé!” És amikor ennek okát kér-
dezték, nem válaszoltál többé, elhagytad a szobát és kimentél a szabadba, küldötteim pedig ered-
mény nélkül tértek haza. Így minden akkori kutatásom hiábavaló volt. Hét teljes évig gyászoltam
az én két legkedvesebb gyermekemet. És lásd, most itt vannak előttem! Te akkor azért vetted el
őket tőlem, hogy most kétszeresen csodálatos módon add vissza nekem! Igen Uram! Hogyan há-
láljam ezt meg Neked?”
2. Mondom Én: “Ezt már azzal megháláltad, hogy mindazokat, akiket itt elfogtak, magad-
hoz vetted, és gondoskodsz elhelyezésükről s jobb helyzetükről, mint amilyen eddig volt. Röviden
Cyréniusz, - aki első barátom vagy – te már oly sokat tettél Nekem, hogy Én ezen a földön sem
hagyhatom jutalom nélkül, de egykor az Én országomban, a mennyben még sokkal nagyobb jutal-
mad legyen. Mivel most leánykáidat teljesen egészségesen visszakaptad, gondolj arra, hogy kik-
nek szántam menyasszonyul! A két férfi nem királyi származású, de most valósággal az Én fiaim,
s ez elég lehet neked!”
3. Mondja Cyréniusz: “Uram! A Te akaratod a legkellemesebb parancs számomra, a két
vőm részére pedig találok majd utat és módot, mellyel olyan álláshoz jutnak, hogy azzal a szegény
emberiségnek mind testileg, mind szellemileg minél nagyobb hasznára legyenek. De most jöjjetek
ide kedves leányaim, hogy a szívemre szorítsalak titeket, mert most én vagyok ezen a földön a
legboldogabb atya! De milyen boldog lesz a ti anyátok, hogy újra a magáénak mondhat bennete-
ket!
Hátha még láthatna titeket, akkor lenne még csak nagy az ő boldogsága! De ő szeretetre-
méltó lénye mellett vak szegény. Az én feleségem már vakon született, s bár egy időre visszanyerte
látását, később ismét megvakult. Ám neki oly erős megérzése van, hogy fogadást mernék rá tenni,
benneteket azonnal fel fog ismerni. Ó milyen végtelenül boldog vagyok!! Gyertek ide szegény-
kéim, én ezentúl minden erőmmel boldogítani akarlak titeket!
4. Ha arra gondolok, hogy miképpen találtunk benneteket a tengerben a hajatoknál össze-
kötve, ha akkor csak távolról is sejtettem volna azt, hogy az én leányaim vagytok, az a látvány
mily végtelenül szerencsétlenné tett volna! De most, hogy ismét éltek, az Úr azért ismertetett meg
veletek, hogy oly boldog legyek, amennyire csak lehetek! És most az is vagyok, s Tied legyen
ezért Uram minden dicsőség, szeretet és hála!!!”
29. Fejezet Cinka le akar mondani Gamielérál, születési rangjára való te-
kintettel. Cyréniusz helyes válasza. Cinka megismerése és hálája az Úr iránt. Az Úr megnyugtatja
őt. Bizonysága Cinka felől.
1. Cinka ekkor előlép és mondja: “Fenséges uram és parancsolóm! Mivel a dolgok így
állnak, amiről nekem a leghalványabb sejtelmem sem lehetett, tehát a dolog egészen másként néz
ki. Ezek a leányok most már nem a kapernaumi kereskedő leányai, hanem a római császári házból
származnak, s ezen a fán a magunkfajta ember számára nem nő alma! Az ilyen gyermekek számára
királyi családból származó gyermekeket keresnek. Én csak egy közönséges zsidó fiú vagyok –
igaz, hogy Júda nemzetségéből származom, - de mi az veled szemben, aki a nagy Augusztus
35
császárnak vagy a fivére, s ezzel a legrégibb patríciusok törzséből származol. Mindezen felül mér-
hetetlenül gazdag is vagy, nekem pedig semmim sincs, mint óriási munkámhoz mért zsoldom.
Kimondhatatlanul boldoggá tett volna Gamiela, ha én őt Isten csodájaképpen feleségül kaphattam
volna, de mivel ő most a te leányod, az én semmiségem fölött áll, nem vehetem és nem is szabad
őt feleségül vennem! Te fenséges uram talán ma, emelkedett szellemi hangulatodban ide is adnád,
de holnap megbánhatod, és megakadályozhatlak-e abban, hogy ismét elvedd tőlem? S milyen bá-
natot és szomorúságot éreznék én! Ha feleségül kellene őt vennem annak teljes biztosításával,
hogy az enyém is marad, elvenném őt, és én volnék a legboldogabb ember, de megkérni nem
fogom őt soha! Mert én ismerem származásomat, és a tiedet is. Adj nekem római földön egy kis
birtokot, azt a két kezem munkájával akarom megmunkálni, és azzal a saját és munkástársaim
eltartásához szükséges jövedelmet megszerezhetem. Csak Jeruzsálembe ne engedj többé vissza,
se Zsidóországba mert sem Heródessel, sem a templommal nem akarok többé találkozni!”
2. Mondja Cyréniusz: “Hagyd el! Hiszen én Gamielát már nem vehetem el tőled, mert az
Úr úgyszólván előbb adta neked, mint nekem, akinek pedig a kimondott szava előttem szent, na-
gyon is szent! Amit pedig az Úr csak távolról is kíván, azt meg kell tennünk, ha az Ő szent angya-
laihoz akarunk hasonlítani! Igaz, hogy itt, csak addig vagyok valaki, amíg Ő engem élni enged, de
odaát, a nagy túlvilágon mindnyájan egyformák vagyunk. A mi itteni kincseink pedig itt maradnak
a föld kérgén, s a mindent felemésztő idő táplálékává lesznek. Azért tehát ne akadályozzon magas
rangom, mert én azt csupán az emberek érdekében hordozom, s amennyire erőmből telik, a javu-
kért dolgozom. És éppen te, akit a végtelenség, az élet és halál Ura különös módon a lelkemre
kötött, éppen te légy kizárva? Nem, nem soha! Te fiam vagy, és az is maradsz!”
3. Amikor Cinka e szavakat meghallotta, így szólt: “Így valóban csak Istent, az Urat min-
denek felett szerető szív tud beszélni. Amit az Úr akar, azt akarom én is, mert Aki ezt a kettőt
feltámasztotta, maga az Úr, s erről én tökéletesen meg vagyok győződve! És ha milliárd bizonyíték
szólna ellene, Cinka akkor sem fog hitében meginogni. Mától kezdve az Övé legyen minden sze-
retetem, igaz imádásom és minden hódolatom örökkön örökké!”
4. E szavak után Cinka leborul Előttem, és mondja: “Ó Uram! Bocsásd meg az én bűneimet,
hogy mint tiszta ember imádkozhassak Hozzád!” Mondom Én: “Kelj fel testvérem! A te bűneidet
én már régen megbocsátottam, mert szívedet régóta ismerem, s megengedtem, hogy végül rám
találj. Bár azért küldettél ki, hogy Engem elfogj, Én mégis megengedtem, hogy foglyul ejts – de a
szíved és üdvösséged számára. Kelj fel, és légy az Én nevemben derűs szívű, bátor, jó és hasznos
eszközöm!” E szavak után felemelkedik Cinka, és ez élmény nagyságáról és nagy jelentőségéről
benső szemlélődésbe merül. Majd ha ismét Mellém fog ülni, akkor hallani fogjuk őt, mert Mathael
után ő a legnagyobb szellem az egész társaságban.
30. Fejezet Riza utánozni akarja Cinkát. Rafael őszinteségre inti, s azt
mondja, hogy jobb helyesen cselekedni, mint sokat beszélni. Rafael rámutat arra, mi a különbség
Cinka és Riza között.
1. Miután Cinkát ily módon kissé megnyugtattuk, Riza – mint Cyréniusz második veje -
jött elénk, és hasonló módon kezdett védekezni, de Rafael megveregette a vállát és így szólt: “Ba-
rátom! Maradj te csak szépen szíved igazsága mellett, mert te még távolról sem vagy Cinka! Te –
bár jó és becsületes vagy – soha ne beszélj másképpen, mint ahogyan azt a szíved érzi. Érted ezt?!”
2. Mondja Riza: “Igen mennyei barátom! Én értem azt, amit nekem mondottál, és ha vala-
mikor megszólalok, úgy fogok beszélni, mint ahogy a szívem érzi, és hazug szó ne jöjjön többé
ajkamra. Én – bár még fiatal ember vagyok, és kevesebb a tapasztalatom, mint némely másnak –
különösen kevés tapasztalatot szereztem a női nem körül, s ilyen szűzbe még sohasem voltam
szerelmes. De szívemben nagy vonzalmat érzek, és tudom, hogy igen boldog lennék, ha a mennyei
szépségű Ida a feleségem lenne, de azt is érzem, hogy e nagy szerencse ellenére mennyire eltör-
pülnék mellette, s éppen ez oknál fogva mondanék le erről a szerencséről. Ida iránt érzett
36
szeretetem most még távolról sem szenvedély, s így a rám várakozó szerencséről még könnyebben
lemondhatnék. Ám ha később még jobban fellángolok, és ebben a szerencsében nem részesülhet-
nék, akkor ez nekem nagy szívfájdalmat okozna, amitől azután nehezebben szabadulhatnék meg.
Éppen ez oknál fogva kérném az Úrtól és Cyréniusztól azt a kegyelmet, hogy ilyen szerencse iránti
reményemről inkább lemondanék! Lásd Rafael, mennyei barátom, így éreztem, tehát így is beszél-
tem. Ha segíthetnél rajtam, kérlek tedd meg, még mielőtt késő volna! Mert az igaz segítségnek
jókor kell jönnie, különben az mit sem használ!”
3. Mondja Rafael: “Barátom, ebben az esetben tőlem vagy igen kevés, vagy semmilyen
segítségre nem lesz szükséged, ezért tehát maradjon úgy, ahogy az Úr elrendelte. Te magad le-
mondhatsz ugyan mindenről, mert az ember szabad akarata ellen még az Úr sem tesz semmit,
kivéve a test nagyságának és formájának fejlődését. De az embernek nem hoz valami sok áldást,
ha nem veszi figyelembe, amit az Úr neki csak a legkisebb intésével is tanácsolt!”
4. Mondja Riza: “Igen, ezt is értem, és éppen ezért nem mondok egyebet, mint legyen meg
mindenben az Úr akarata! Aki Isten akaratát cselekszi, az sohasem tévedhet, mert hiszen egyedül
az Isten, az Úr tudhatja a legjobban, hogy mi szolgál az ember javára. Ennélfogva mától kezdve
szívemben mindent a legnagyobb köszönettel fogadok, s aszerint cselekszem, ahogy azt az Úr
elrendeli – amit az ember könnyen megtehet, mert ahhoz már szívében is indíttatást érez , és tegye
is meg mindenkor és ne ellenkezzék. Elég a más dolgokkal való küzdelem, amik fölött az ember
gyenge akarata nehezen győz, s ha ő már a könnyű és kellemes dolgokban is gyenge akaratúnak
bizonyul, akkor az igazi eseményekben annál nehezebben fog előrehaladni. Igazam van-e, vagy
nincs?”
5. Mondja Rafael: “Mindenesetre, de még azt is hozzáfűzöm, hogy mindig jobb sokat és
jót cselekedni, mint sokat és jól beszélni. Mert ha az emberek látnák, hogy sokat és jól cselekszel,
azt sokan fogják követni, de ha sokat és jól beszélsz, azt is utánozni akarják. Ám ha a sok beszé-
dedből hiányzik a bölcsesség, akkor bizonyára ők is kénytelenek mindenféle szertelenséget be-
szélni, amivel sokat ártanak a gyengéknek s önmaguknak, mert ezáltal szívük gőgössé és elbiza-
kodottá válik. Sok felesleges beszéddel idővel mindenféle hamis tant terjesztenek, és a szegény
embereket ezzel megvakítják és sötétségbe taszítják, hogy nehéz azután ismét megvilágosítani
őket, de a sok és jó cselekedet által az emberiség nemessé és nyíltszívűvé válik, a nyílt és nemes
szív pedig amúgy is a legjobb biztosítéka az igaz bölcsességnek, amely mindenkor helyesen és
igaz módon fog beszélni ott, ahol arra szükség lesz. Ezt pedig csak azért mondtam neked, mert
benned túl nagy beszélő kedv rejlik, de még távolról sem rendelkezel mindazzal, ami a tökéletes,
jó beszédnek feltétele. Ezért tehát beszélj keveset, de inkább hallgass, és cselekedj többet, s akkor
az Úrnak igaz tanítványa leszel, és pedig egészen az Ő akarata és tetszése szerint.
6. Akiknek egykor az lesz a rendeltetésük, hogy beszéljenek és prédikáljanak, azokat az Úr
erre a célra külön ki fogja választani, de akiket nem külön arra jelöl ki, hogy beszéljenek és tanít-
sanak, azokat az Ő szavainak megtartására és a tanításai szerint való cselekvésre rendeli és hívja
el, s tegyék aszerint mindenkor azt, amire az Úr minden kétséget kizáróan elhívta őket, mert akkor
mindig számíthatnak Isten tetszésére és külön kegyelmére. Mondd el ezt barátaidnak és hivatal-
társaidnak is, mert közöttük is vannak néhányan, akik nagyon sokat adnak arra, hogy rendezetten
és simán tudnak beszélni. Ezek az Úrtól szintén nem beszédre, hanem cselekvésre vannak hivatva.
7. Az Úr éppen azért engedi meg, hogy a földön boldog légy, hogy egykor sok jót csele-
kedhess. De ha az Úr téged szónoknak, vagy tanítónak hívott volna el, akkor azt mondaná neked:
Jöjj és kövess engem oda, amerre Én megyek, és ismerd meg Isten országának bölcsességét! Mert
lásd, a beszédhez és tanításhoz több kívántatik, mint a cselekedethez, és mégis a cselekvés a fő
dolog, a beszéd és a tanítás csak erre szolgáló útmutató. Lásd, milyen kellemes az Úr előtt Cyré-
niusz személye, de bizonyára nem a jó beszédeiért, hanem a jó és sokszorosan nemes cselekede-
teiért! Mert aki sok jót és nemeset cselekszik, az akkor, ha szükség van rá, helyesen és igaz módon
tud beszélni, mert a nyílt és nemes szív soha sincs a mennyekből áradó világosság nélkül. S aki
sok jó és nemes cselekedetei arányában bírja ezt a világosságot, az előtt mindig világos lesz az is,
hogy mikor, hogyan és mennyit kell beszélnie. – Megértetted-e jól kedves Riza barátom amit ne-
ked mondottam?”
37
8. Mondja Riza: “Hogyne érteném meg, hiszen a legtisztább igazságot mondottad, s ezt
mindenkor mindenki nagyon is jól értheti és szigorúan szavaid szerint igazodhat. De amit most
tőled hallottam, azt elmondom társaimnak is, csak még azt az egyet szeretném megtudni, hogy
Cinka is csupán cselekvésre, vagy mellékesen tanításra is van hivatva?” Mondja Rafael: “Kedves
Riza barátom! A te tapasztaltaid és Cinka tapasztalatai között igen nagy különbség van. Ő felülről
származó nagy lélek, azonkívül nagy és sok tapasztalat van mögötte, habár csak tíz évvel idősebb
nálad, éppen azért az Úr őt úgy beszédre, mint cselekedetre fogja elhívni. Majd ha sok tapasztala-
tod lesz, akkor neked is cselekedned és beszélned kell. Egyelőre gyűjts tapasztalatokat, és légy
gazdag, jó és nemes cselekedetekben.”
31. Fejezet Hebrám és Riza Rafael tanításáról és beszédéről. Hebrám cso-

dálkozik valamennyiük közömbösségén az Úr és Rafael jelenlétében. Riza helyes válasza erre.
Mind a ketten csak arról beszélnek.
1. Riza ezt mélyen a szívébe véste, és társaihoz ment, akik nagy szerencséjéhez jókívánsá-
gokkal fogadták. Ő azonban beszélni kezd, és szóról-szóra elmondja nekik azt, amit Rafaeltől hal-
lott. Amikor befejezte, Hebrám így szólt hozzá: “Ez gyönyörű beszéd volt, mintha Isten szájából
jött volna. Egy megjegyeznivaló mégis van azon. Ha nem is magán a beszéden, de azon, aki azt
előadta. Sok figyelemreméltó dolgot tartalmaz, amelyek helyes sorrendben követik egymást, de az
előadó mégis csak előbb beszélt, mint cselekedett. Ám én ezt egészen helyesnek találom, mert
minden jó cselekedetet jó tanítás kell, hogy megelőzzön, különben a cselekvő tetteihez nem kaphat
irányítást. Alapjában véve azonban Rafaelnek mégis igaza van, mert annyit az ember is tud, hogy
mi a jó és mi a rossz, mivel egyszerű törvények taníthatják őt arra! Az embernek csak komolyan
kell akarnia, s akkor már nem maradhat el a jó cselekedet; de egyedül a tudás igen csekély indító
ok lehet a cselekvésre, különösen a nagyon materiális embereknél, akiket hiú anyagi előnyök el-
vakítanak, és rossz cselekedetekre indítanak. Tanácsos tehát az előzetes tanítást oly módon kiter-
jeszteni, hogy általa a tanítványok számára világos, kézzelfogható és megdönthetetlen bizonyíték-
képpen mint a jó cselekedetekre szolgáló indító ok adódjék, amelynek ellene cselekedni a tanítvá-
nyok számára oly nagy lehetetlenségnek lássék, mint amilyen lehetetlen hajó nélkül a tengeren
átmenni. S ha ebben egy tanítványt ennyire juttattunk, akkor a jó cselekvés már könnyű dolog, de
a kézzel fogható és szigorúan bebizonyított indítóokok nélkül a tanítás mindig csak probléma ma-
rad, melynek jóságát bár belátják, de mivel az aszerint való cselekvés mégis némi nehézséggel és
önmegtagadással van összekötve, tehát inkább megmarad restségében és önzésében, a sok és jó
cselekedetet pedig meghagyja jó cselekedetnek. Az ember maga tovább hajszolja állati vágyait, és
harminc esztendő múlva ugyanaz az állatember, mint amilyen a bölcsőben volt. Az én mértékadó
véleményem szerint tehát a jó cselekedeteket célzó tanításokhoz a fent említett bizonyítékok nél-
külözhetetlenek. Ezek pedig sokkal többet kívánnak, mint amennyit mondanak: ezt, vagy azt kell
cselekedned, mert ez jó és helyes, amazt pedig ne tedd, mert az rossz és helytelen!”
2. Mondja Riza: “Teljesen igazad van, és alapjában véve nem is mondasz mást, mint amit
Rafael kézzel fogható világossággal elmondott, vagyis, hogy csak az beszéljen és tanítson, akit
erre az Úr szellemben elhívott. Az ilyen oktató megadja tanítványainak a tanításokat és a szükséges
bizonyítékokat, ami által őket cselekvésre indítja éppen úgy, amint az angyal beszéde cselekvésre
indított engem. De ha mi ketten tanítókként lépnénk fel, bizonyára igen sok ostobaságot fecseg-
nénk össze-vissza, és ha hozzánk jönne egy igaz és csiszolt szavú szónok, s erőteljes ellenvetéseket
tenne, úgy megzavarodnánk, hogy úgy táncolnánk, miként ő fütyül. De ha jót cselekszünk, akkor
a világ minden értelmi okoskodásával sem lenne képes a legcsekélyebb ellenvetést sem tenni. Épp
ezért jobb némelyek számára a cselekvés, mint a tanítás. Vagy nem érted ezt elég világosan?”
3. Mondja Hebrám: “Ó igen, most jól megértettem, sőt már előbb megértettem ezt, és úgy
van jól. Milyen különös is az ember – ezt magamon tapasztalom. Gondold csak el, milyen gyakran
olvastuk és tanulmányoztuk az Írást, milyen érthetetlenül fennköltnek tűntek, a legnagyobb és leg-
mélyebb hódolatot ébresztették bennünk az ott előforduló csodálatos elbeszélések, élmények és
38
tanítások. Isten Szellemét, mely azokban működően lépett fel, már alig mertük kiejteni. Ha valahol
egy megjelent angyalról olvastunk, minden csontunk beleborzadt! Mózes oly magasan állt a sze-
münkben, hogy nagy nevére úgy látszott, még a hegyek is meghajolnak. Most pedig itt állunk
ugyanezen Isten előtt, Aki a Sinai hegyen – villámlás és mennydörgés közepette – a törvényeket
adta, s ugyanaz az angyal, aki az ifjú Tóbiást vezette, itt jár közöttünk mint egy egészen közönsé-
ges ember, és édes szavakkal tanít minket, hogy az Úr akaratát közelebbről megismerhessük.
Mindezekhez a leghallatlanabb úton és módon csodák csodákra halmozódnak, és ezek oly min-
dennapinak tűnnek számunkra, mintha már gyermekkorunk óta ebben nőttünk volna fel!!! Mondd
csak, miként lehetséges ez? Hiszen a csodálkozástól és imádattól valósággal ki kellene bújnunk a
bőrünkből! Ehelyett oly tompák vagyunk, mint egy öreg harcos rozsdás kardja. Miért van ez, mi
ennek az oka?! Ha erre gondolok, mérgemben képes lennék leharapni a saját fejemet!”
4. Mondja Riza: “Légy nyugodt barátom! Valószínűleg az Úr akarja így, mert ha érthető
okoknál fogva kedélyünk folyton a legnagyobb izgalomban lenne, akkor abból, ami itt történik és
amiről itt beszélünk, sok minden elkerülné a figyelmünket. Az Úr azonban jól tudja, hogy kedé-
lyünket józan korlátok között tartsa, ennélfogva mindazt, ami előttünk történik, és amiről beszél-
nek – ha még oly érthetetlenül fennkölt is – egész hidegvérrel szemlélhetjük és hallgathatjuk, s
annál mélyebben a szívünkbe véshetjük. Majd ha elmúlik, akkor kel majd életre minden a mi ke-
délyünkben a leghatalmasabb erővel! Ó, ez nem marad el! Most azonban így van ez jól! Vagy
talán más véleményen vagy?”
5. Mondja Hebrám: “Egyáltalán nem. A te véleményed ismét tökéletesen helyes, és egész
biztosan így is van, de nem helytelen dolog az, ha az ember önmagát meginti, amiért ezt a soha
nem tapasztalt rendkívüli szentséges alkalmat oly könnyen fogja fel, és oly kevésbé épül, míg a
régi idők rendkívüli eseményeinek olvasása igen gyakran mélyen meghatott és elragadott. Ha ez a
szellemi tompultság tőlünk függne, kénytelen lennék azt igen durva bűnek minősíteni, de mivel
neked az a véleményed, hogy ezt az Úr az ő mindenható akaratából idézi elő bennünk, akkor csak
hálásak lehetünk Neki. Így mindent, amit Ő tesz és amiről Ő beszél, annál komolyabban és mé-
lyebben vésünk a lelkünkbe, és gondolkodhatunk azon, hogy szavait hogyan fogjuk a legjobban
tettre váltani. De ha Cinka annyira szellemes férfiú, és az is volt, s ennek ellenére Heródesnek csak
egy főszolgája, ez talány előttem. Honnan merítette minden képzeletet felülmúló bölcsességét, s
honnan gyűjtötte tapasztalatait?”
6. Mondja Riza: “Ezt nem tudom, de egy olyan nagy úr, mint Heródes, szolgáit bizonyára
először teljesen levizsgáztatta, még mielőtt azokat az első és legfőbb szolgáivá tette. Mindezeken
felül Cinka – saját bevallása szerint – különös barátja volt János prófétának, s így bizonyára ellesett
tőle néhány dolgot, ami szintén nagy hasznára volt. Semmi csodálatos nincs tehát abban, ha böl-
csebb, mint mi vagyunk. Majd ha valamiről beszélni fog, figyeljük meg, mert arra nagyon kíváncsi
vagyok. De most úgy látszik, az Úr akar beszélni, hallgassunk tehát, mert a mi beszédünkből va-
lami okos dolog úgysem származik.”
32. Fejezet Az Úr megismerteti magát a két leánnyal. Gamiela elbeszéli,

hogyan látta ő egyszer József ácsot és családját, valamint Jézust. Ida elmesél Jézus ifjú korából
egy csodálatos epizódot. Bepillantás Isten vezetéseibe. Cyréniusz atyai öröme.
1. Miközben a kettő párbeszéde tartott, Én a két újonnan feltámasztottnak alkalmat adtam

arra, hogy Bennem ugyanazt felismerjék, Aki néhány hónappal ezelőtt Kapernaumban néhány ha-
lottat feltámasztott. Ismerték ők Máriát és József házának több tagját is. Gamiela elmondta, hogy
jól emlékeznek arra, amikor József, az öreg ácsmester hat fiával nevelő atyjuknál egy teljesen új
juh istállót épített, sőt arra is, hogy engem, mint József legkisebb fiát szintén láttak a munkában.
De akkor még sejtelmük sem volt arról, hogy Bennem a legmagasságosabb Isten szelleme rejtőzik.
2. Ida pedig hozzáfűzte: “Mégis, mégis kedves testvérem, az utolsó este történt – amikor
az épület elkészült, és nevelőatyánk az öreg Józsefnek a munkabért kifizette. Kereskedői
39
szokásánál fogva egy néhány garast mindig levont, amire ez a szent ember a kereskedő elé lépett,
és így szólt: Ne tedd meg ezt, mert nem fog neked áldást hozni! Habár pogány vagy, hiszel a zsidók
Istenében, és lásd, ez a hatalmas Isten az én szívemben lakik, és ha én kérem Őt valamire, megadja
azt nekem. Ő minden igaz ember szívében is benne lakozik, és meghallgatja szívesen a kérésüket.
Ha te Józseffel szemben – aki nálad nehéz munkát végzett – kegyetlen leszel, akkor én az én Iste-
nemet és Atyámat fogom kérni, hogy fizesse meg azt neked, és Ő mihamar meg is fizet. Gondold
meg, hogy nem jó azokat megbántani, akik Istennel egyek! Az én nevelő atyám azonban kevés
ügyet vetett erre a beszédre, és megmaradt a levonásnál. Az öreg ács azonban így szólt: Nézd, én
becsületes vagyok, és becsületesen meg is mondom neked, hogy az a néhány garas, amit levonsz,
képezte volna az összes nyereségemet, amit ennél a munkámnál kaptam volna, s ezzel megfizet-
hettem volna a házbéremet. De ha már nálad, mint gazdag embernél oly sok függ ettől a pénztől,
tehát tartsd meg magadnak, de igaztalanul vonod le, ez pedig sohasem jó!
3. Én pedig haragomban sírtam nevelő atyám konok kegyetlensége miatt, kamrámba siet-
tem, és titokban előhoztam minden gyűjtött pénzemet, Gamiela ugyanezt tette, s mi Józsefnek
titokban 100 garast tettünk a szerszámládájába.
Ezt kívüled ó Uram, senki sem vette észre! És Te azt mondtad: Nektek pedig leánykák
egykor nagy jutalomban lesz részetek azért a jóért, amit Velünk szemben tanúsítottatok. E szavak-
nál egészen átszellemültél. Ezután felkészültetek és elhagytátok a házunkat. Késő este volt már, s
néhány órát gyalogolnotok kellett Názáretig. Ekkor azt mondtam Neked: Nem lenne jobb éjsza-
kára itt maradni, mint a bizonytalan nagy útra indulni? Az éjszaka is olyan sötét, viharfelhők bo-
rítják az eget, és zivatar van készülőben. Erre te azt mondtad – ami örökre emlékezetes számomra
: Aki a nappalt teremtette, ura annak, és aki az éjszakát, ura annak is. Ennélfogva a nappal és éj
urának nincs oka sem a nappaltól, sem az éjszakától félnie. A vihar szintén ugyanazon Úr hatal-
mában van, Akit a világ nem ismer. Sem az éjszaka, sem a vihar nem tud kárt tenni bennünk.
Éljetek boldogul angyalkáim! Ezzel elhagytad házunkat, és az ég tudja hogy volt, de amikor kívül
voltál a ház küszöbén, sehol még a nyomotokat sem lehetett felfedezni.
4. Ó! Én sokszor gondoltam Rád ó Uram, s később – mindez óráig – sehol sem találkoztunk
többé. De a nevelőatyánkon szavaid még azon az éjszakán bekövetkeztek! Hatalmas vihar kelet-
kezett, s háromszor lesújtott az új juh istállóba, amelyben elkészültének napján 1700 db legszebb
juha volt. Néhány óra alatt minden leégett, és a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehetett semmit
megmenteni! Ekkor megbánta nevelőatyánk, hogy a hűséges áccsal oly keményen bánt el, mert ő
maga mondta: - Ez a büntetés felülről jött rám, mert megérdemeltem. Soha többé ne történjék meg
ebben a házban, hogy egy becsületes munkás egyetlen státerrel megrövidüljön jól megérdemelt
munkájáért! - Ő meg is tartotta a szavát. Az istállót mégsem építette fel ugyanarra a helyre, de egy
más helyen bekerített száz hold földet, s abba csak egy kunyhót tétetett tíz pásztor és őr számára.
Az öreg názáreti ácsot azonban többé sohasem láttuk, talán nemsokára rá meg is halt, mert már
akkor is nagyon gyengének látszott.
5. Ezután körülbelül fél év múlva Názáretbe, a nagy vásárra mentünk, s ott élénken érdek-
lődtünk az öreg ács és fiai iránt, de azt mondták, hogy elhívták őket messzire, az országon túl, ahol
több ház építését kapták meg – mi pedig eredmény nélkül tértünk vissza ismét Kapernaumba. Kö-
rülbelül három év múlva azután nevelőatyánk megtudta, hogy József egy nagy munka miatt Felső-
Názáretbe ment, ami Szamária irányában a hegyek között fekszik. Mi azonban az övéi közül nem
láttunk többé senkit. Én mégis úgy szerettem volna az ifjú áccsal – akit Jézusnak hívtak – köze-
lebbről megismerkedni! De ami akkor csodálatosan nem történt meg, azt Te most erre az időre
szántad nekünk. Csak most lettek világossá számunkra azok a titokzatos szavak is, amelyeket azon
a koromsötét éjszakán mondtál, amikor házunkat elhagytátok! Most már tudjuk, hogy ki volt a
nappalnak, az éjszakának és a viharoknak Ura! Most azonban még egyszer a szívünkben és sza-
vakkal is forró hálát adunk Neked azért a sok megnevezhetetlen kegyelemért és jótéteményért,
amit Te, édes Urunk Jézusunk érdemünk nélkül velünk szemben tanúsítottál!”
6. Mondom Én: “Ó, azt nem mondhatjátok, hogy nincs érdemetek. Gondoljatok csak arra,
amit az öreg Józseffel tettetek! Milyen boldog volt ő, amikor a következő reggelen a 100 garast
megtalálta a szerszámládájában! Eleinte azt gondolta, hogy nevelőatyátok tette ezt, de Én
40
felvilágosítottam tévedéséről. Nagyon dicsérte jó szíveteket, és én akkor megígértem neki, hogy
jóságtokat egykor Én magam fogom sokszorosan megjutalmazni. Ezért adtam vissza nektek oly
örömmel az életeteket és szüleiteket. Menjetek atyátokhoz, hadd örvendezzen nektek, mert az ő
öröme az Enyém is!” Csak ezután ment a két leány Cyréniuszhoz, és átölelték őt, ő pedig örömében
úgy sírt, mint egy gyermek.
33. Fejezet Cyréniusz öröme és hála kitörése a két újonnan megtalált leá-
nya miatt. Fogadalma az Úrnak, hogy minden erejével az igazságért fog dolgozni. Aggodalmai a
papság miatt.
1. Miután Cyréniusz örömében szíve szerint kisírta magát, amiben két leánya, Cinka és a
közénk jövő Riza is túláradó boldogsággal vettek részt. Kis idő múlva felemelkedett, Hozzám jött,
átölelt Engem, és zokogva így szólt: “Ó Te örök, legtisztább szeretet! Ki ne szeressen Téged min-
denek fölött? Ó Uram, Atyám! Mily jó és szentséges is vagy Te. Ó engedj meghalnom e nagy
szeretetemben, Uram és Atyám! Addig is, míg nem ért engem az a végtelen nagy kegyelem, hogy
földi születésed óta megismerhettelek, mindig szerettelek Téged, addig is Te voltál központja min-
den gondolatomnak, de nem voltam mindig egyformán erős az én saját világosságomban, amely
bennem, és amely kívülem volt. De most, a Te kegyelmed és szereteted által úgy érzem, elértem a
szükséges erőt, hogy a Te legszentségesebb akaratod szerint vándoroljam át életem utolsó idejét!
2. Én természetesen leginkább pogányok fölött uralkodom, akik Isten-tanait sajnos itt-ott
kénytelen vagyok meg is védeni, ez pedig nagy baj! De egy csapásra egy fa sem dől ki. Minden
erőmből arra fogok törekedni, hogy legalább uralkodói területemen a jobb pogányok között az
egyedül igaz és élő Isten megismerését terjesszem! Legtöbb bajunk természetesen a papsággal
lesz, mert ez a kaszt már évszázadok óta a nép elsötétítésének munkájából él. Az öregek bizonyára
villámokat és mennydörgést fognak előhívni az égből, a fiatalok pedig savanyú képet fognak hozzá
vágni, de végül mégis arra kényszerülnek majd, hogy régi szokásukat elhagyják, és a mi mezein-
ken álljanak munkába. A becsületes ember számára ezen a földön a legszomorúbb, hogy a hazug-
ságot azonnal, minden fáradság nélkül megtalálja, az igazságot pedig csak fáradságos kutatás után,
ami gyakran sok veszedelemmel van összekötve.
3. A régi egyiptomiak iskoláikat jól rendezték be. Aki egy, vagy más dolgot a külső élet
számára meg akart tanulni, azonnal egy bizonyos taxát kellett fizetnie, s annak ellenében néhány
előnyére szolgáló ismeretbe avatták. Ám aki azért jött, hogy az igazságot keresse és megtalálja,
ami az ember benső életének feltétele, annak hihetetlen módon megnehezítették azt. És ha a nagy
életigazságot megtalálta, papnak kellett maradnia, s arról, amit megtalált, a laikusokkal a legsú-
lyosabb eskü alatt egy szót sem volt szabad beszélnie. A szent igazságot tehát mindig igen nehéz
volt elérni, míg a hazugság pártja mindig ingyen terjeszkedett az egész világon. Mivel pedig az
öreg hazugság viselte mindig a jogot az emberek fölött, tehát megszokták, és a második természe-
tükké vált; annál is inkább, mert igen sokan – ha nem is mindnyájan – ebben az állapotban érezték
magukat a legjobban, sőt még most is. Ám úgy érzem, nem a hazugság elhagyása miatt volna
éppen a legtöbb aggodalmam, hanem a megszokott jóléttől való lemondásnál van a bökkenő, ami
már nehezebben menne.
4. De türelem! Minden jól fog még menni. Az ember ígérjen és adjon a papságnak más
előnyöket, s ennek a kasztnak, amelynek már úgysincs semmi hite, barátságosan négy szem között
mondja meg az igazságot, és kötelezze legalább annak jobb részét a tiszta igazság terjesztésére.
Én azt hiszem, hogy ilyen módon a legnagyobb nehézséget is kevés fáradsággal át lehet hidalni.
De hogy az ember már ezen a földön legyőzze a hazugságot – az más kérdés! Mindent el fogok
követni, hogy jó és becsületes érzésű emberek, akiknek a lelke tele van igazsággal, legalább szom-
szédaikat vezessék a helyes világosságra.
Szóval, az ilyen fáklyák körül minden oly világos lesz, de a fáklyáktól távol megint csak
sötétebbé válik minden, és ami térben és időben messze esik tőle, ott a sötétség fogja viselni a
41
jogart! Ez az én véleményem, de Te ó Uram, talán ezt másképpen rendezhetnéd el? Te tudod azt
is, hogy ezen a Földön miért kell, hogy így legyen, azért tehát történjék minden a Te szent akaratod
szerint!”
34. Fejezet Az Úr nagy beszéde (a 34. fejezettől a 39. fejezetig). Tanítás a

hit isteni alaptörvényéről, amely a formamechanikus, organikus részét mint kényszerítő, és a szel-
lem lelki erkölcseinek kötelességszerű törvényét tárgyalja. A népek és emberek pusztulásának oka.
A szellem hatalma. Az eltévelyedettekkel szemben türelemre int.
1. Mondom Én: “Kedves Cyréniusz barátom! A Te nézeteid tetszenek Nekem, és az Atyá-

nak a mennyben mindenkor öröme telik abban, hogy gyermekei bölcsen vitatkoznak Vele. De
vannak bizonyos dolgok, amelyeknek meg kell történniük, s ennek vagy annak valamely megha-
tározott cél érdekében be kell következnie, mert anélkül a célt lehetetlen volna elérni.
2. Ennélfogva Istentől származik egy kettős törvény, az egyik tisztán mechanikus, és ennek
a neve: Így kell lenni! Ebből a törvényből indul ki az összes forma, azok tagozódásai, amelyek
szerint aztán a formák képességei igazolódnak be. Ezen a mechanikus törvényen nem lehet vál-
toztatni.
3. A második törvény a szellem lelki erkölcstanának a törvénye, s csak egyedül ennek szól
az élet tana!
4. Az élet törvénye értelmében a nagy egész valamennyi porcikáját elpusztíthatod, kiirtha-
tod, vagy teljesen megsemmisítheted, az teljesen mindegy, mert aminek fel kell szabadulnia, annak
már első fejlődésében is szabadnak kell lennie! És ha a szabad benső léte teljesen el is pusztulna,
ezért az első kényszerítő törvénynek nem kell megszűnnie rajta; a formában azonban egyúttal
benne van a csira, amely megfelelő rendben ismét hajtani kezd, s a szabad életszférában azt, ami
elromlott, ismét megragadja és a helyes rendbe tereli.
5. Ilyen formán láthatsz népeket a földön is teljes lelki romlottságban vergődni; de a külső
alakjuk megmarad, és ha rájuk tekintesz, el kell ismerned, hogy emberek. Igaz ugyan, hogy lelkük
a különféle hazugságok, hamisságok és gonoszságok következtében teljesen eltorzult, kellő időben
azonban Én több meleget bocsátok életcsirájukba, amely újból nőni kezd, megemészti a lélek ren-
detlenségét, mint a már elrothadt fű gyökere a vízcseppeket, s azután egy egészséges, életerős és
minden nemében tiszta fűszál fejlődése indul meg, telve virággal és magvakkal.
6. Ezen oknál fogva egy romlott népfaj felett sohase mondjatok súlyos ítéletet, mert amíg
külső formája megvan, a tiszta csira is jelen van az emberben. És ha ez megvan, akkor még az
ördög is angyallá lehet!
7. Egyes tanok rendesen megemlékeznek hatalmasabb, uralkodni vágyó, önző emberek go-
nosz szellemek általi időleges megszálltságáról, akik az ember testének idegszellemébe lopódznak,
és az emberek lelki romlottságának állandó okai lehetnek - de a legbensőbb életcsira teljes meg-
romlásáról szó sem lehet.
8. Nézd meg Mathaelt és négy társát, gonosz szellemeik mennyire eltorzították őket. Én
azonban megváltottam ezektől mindnyájukat, felébresztettem bennük az életcsirát, és most már
láthatod, hogy milyen tökéletes emberek ők!
9. Természetesen vannak különbségek az emberek között; egyesek felülről vannak – ezek
erősebbek, és e Föld gonosz szellemei vagy igen keveset, vagy semmit sem árthatnak nekik. Az
ilyen lelkek erősebb testi életpróbát bírnak ki anélkül, hogy jelentősebb kárt szenvednének; és ha
ilyenekben a szellem, vagyis az elrejtett ős életcsira feltámaszttatik, és örökélet gyökereivel át-
meg áthatja a lelket, akkor az a kis megromlott rész a lelken rögtön meggyógyul, és az egész ember
tökéletes mivoltában áll előttünk, mint ahogy azt itt Mathaelnél, Filopoldnál és még több más
embernél láthatod.
42
10. Sőt, némely ember lelke előzőleg a mennyek angyala volt, csakhogy ezeknél nem egy-
könnyen válhat bármi is romlottá. Keresztelő János és több próféta – mint Illés, Ézsaiás és még
mások – példaképpen szolgálhatnak erre, sőt még most is vannak többen ezen a Földön, akik a
mennyből jöttek, hogy a Földön Velem járhassák meg a keskeny utat. Az ilyen emberek már al-
kalmasak a legerősebb testi életpróbákra, s elviselik azokat a legnagyobb önfeláldozással.
35. Fejezet Felülről és alulról – azaz csupán a földről származó lelkek. A

más világokról és bolygókról bevándorolt lelkekről. Bölcs rend a Föld lélek-iskolájának intézmé-
nyeiben. A szomnambul állapot létrehozásának eljárásáról. Annak lényege. Kétely az Isten ellen
vétő lelkek megmentésének lehetősége felett.
1. (Az Úr:) Mindezen felül fennáll még a lelkek közötti különbség azok között is, akik
felülről valók oly értelemben, hogy egyesek a tökéletes napvilágokból származnak és az ilyenek
erősebbek, mint azok, akik kicsiny – e Földhöz hasonló – bolygókról jöttek ide abból a célból,
hogy az isten-gyermekséget elérhessék.
2. Minél tökéletesebb egy bolygó, annál gyengébbek annak kivándorlói is; ezeknek bár
csekélyebb életpróbát kell kiállniuk, de már ezzel is nagyobb kár érheti őket. Ezekben mégis erős
életcsira van, és ha kellő módon ébreszttetnek fel, nemsokára ismét a legnagyobb életrendbe jut-
nak.
3. Végül leggyakoribbak azok a lelkek, akik őskezdettől fogva ebből a földből származnak,
s tulajdonképpen ezek vannak leginkább az isten-gyermekségre hivatva – ezek a leggyengébbek s
a legkönnyebben megronthatók. Ez azonban ismét nem következhet be egykönnyen, mert száz
közül bizonyára van egy-két erős, aki felülről jött, akik a gyenge lelkeket megóvják a teljes meg-
romlástól, és megvédik őket. És ha közöttük nagyon eltévelyedett bárányok is vannak – kellő idő-
ben mégis rájuk találnak.
4. De minden lélek – ha önmagában véve még oly gyenge, tehetetlen, szétzilált, vagy rom-
lott állapotban is van – magában hordja azt az életcsirát, amely sohasem romolhat el. Ha a lélek
megfelelő idők folyamán odajutott, hogy legbensőbb életcsirája felébredhetett, akkor az a lélek
már boldog, s minden dolgában, erőben, szeretetben és bölcsességben erős, és ugyanúgy gyermeke
a legmagasabbnak, mint egy emberré lett angyali szellem, vagy a központi napokból, vagy közép-
napokból, vagy valamely e Földhöz hasonlóan sötét és minden világosságot nélkülöző földi testből
származó lélek, amely bolygókból az egész világűrben több van, mint a tenger medrének homokja,
és a Földnek minden fűszála.
5. Ha például közületek valamelyik tökéletesebb ember kezeit egy buta és babonás bűnös
- tehát egy valóságos állatember – fejére teszi, vagy pedig gyöngéd vonalakat húz a kezeivel az
orrtőtől a halántéka felé, és onnan le a gyomorig, az az ember ezáltal elragadtatott álomba fog
merülni. Ebben az álomban annak lelke – ha még oly zilált is – fel fog szabadulni testének gyötrő
szellemeitől, és életcsirája ha rövid időre is, működő módon fellép lelkében.
6. Intézzetek kérdéseket egy ilyen elragadtatott álomban lévőhöz, és olyan válaszokat fog-
tok kapni, hogy annak bölcsességén csak álmélkodtok majd.
7. Ha rövid idő múlva egy ilyen ember saját kívánságára – amit szem előtt kell tartani –
ismét felébresztik, annak életcsirája visszatér régi nyugalmi helyzetébe, a lélek pedig visszavonul
régi testi kötelékébe és nem emlékszik semmire, ami elragadtatott álmában vele történt. Nem tud
egy jottányit sem mindazokról a bölcs dolgokról, amit testének szájával beszélt, s megint oly os-
toba és babonás lesz, mint amilyen azelőtt volt.
8. Ez szolgáljon nektek bizonyítékul arra, hogy egy lélek sohasem romolhat el annyira,
hogy meggyógyítható ne legyen.
9. Természetes azonban, hogy némely léleknek hosszú időre lesz szüksége ahhoz, hogy
akár itt, akár a túlvilágon egészséges, szilárd önállóságát elérje, amire szükség van, hogy a benne
levő életcsirát felébressze, és hogy engedje önmagát általa teljesen áthatni. De ezt az
43
életfolyamatot lehetetlennek és soha be nem következhetőnek gondolni egy olyan szabad léleknél,
amely teljesen elveszettnek látszik, éppen oly nagy bűn lenne az Isten szeretetével és bölcsességé-
vel szemben, mint ha egy lélek, aki az ítélő világ szemei előtt valósággal javíthatatlan, sűrű bűn-
tömegnek látszik, önmagát is elkárhozottnak, a pokol kivetettjének érzi!
36. Fejezet Miért ne ítélkezzen az ember mások fölött? A gonosztevők lelki

boldogságának lényegéről. Erre szolgáló példa. A beteg lelkeket ápolni, gyógyítani kell. Nincs
teljesen javíthatatlan lélek. Próféták mint lelki orvosok. A kegyelem tana a lelki üdvösség életbal-
zsama. Az isteni javakat az emberi boldogság rontja meg.
1. Azért ne ítéljetek az emberek fölött, hogy ezáltal ne váljatok saját magatok bíráivá!
2. Vagy nem volna-e a legembertelenebb balgaság egy testileg beteg embert azért elítélni,
s rajta a lelkiismeretlen büntetést végrehajtani, mert beteg és nyomorékká lett!
De ennél még sokkal nagyobb és embertelenebb balgaság az, ha ti egy lelki beteg embert
azért ítéltek el és kárhoztattok, mert lelke az imént említett okoknál fogva gyenge, és beteggé lett!
3. Ti az ilyen embereket rendeleteitek és törvényeitek értelmében gonosztevőknek nevezi-
tek, akikre aztán kérlelhetetlen büntetéseket mértek. De mit tesztek ezáltal?! Megbüntettek egy
lelket, mert az alapjában véve önhibáján kívül beteggé lett. Kérdezzétek önmagatokat, hogy tör-
vényeitek Isten előtt hogyan állnának meg! Kérdezd meg saját magad kedves Cyréniuszom, aki
igen nagy emberbarát vagy, hogy te, mint Róma első bírája, és a legfőbb hatalom vivője élet és
halál fölött, mit tettél volna nélkülem ezzel az öt főgonosztevővel? Lásd, elvetemült gaztetteik
miatt kihallgattad volna, s végül mind az ötöt kereszthalálra ítélted volna. De vajon eszedbe jutott
volna valaha arra gondolni, hogy az öt ember mögött mit keress?! Ó nem! Ez sohasem jutott volna
eszedbe. Felbőszültél volna szörnyű tetteik miatt, s a legnagyobb hidegvérrel halálra ítélted volna
őket, és még az a megnyugtató érzésed is meglett volna, hogy Istennek és az emberiségnek nagy
szolgálatot tettél! Pedig ezáltal milyen nagy kárt okoztál volna az emberiségnek, mert kiirtottál
volna erről a földről ilyen szellemeket, akik most testileg és lelkileg meggyógyulva úgy világítanak
a Föld embereinek, mint a tavaszi nap, és akik sok ezerszer ezer emberszívet fognak fölmelegíteni
és éltetni, jóra és igazra téríteni. Ezentúl természetesen másképpen fogsz eljárni, de ezelőtt kérlel-
hetetlen lettél volna.
4. És lásd, így áll a dolog a Földön minden világi törvénnyel: a testi betegségekre és gyen-
geségre akad földi orvos, és mindenféle gyógyszert készítenek a betegségek gyógyítására, de a
szegény beteg lélek számára nem létezik más orvos és gyógyszer, mint egy igen súlyos könyv, tele
nehezen betartható törvényekkel, és a törvények mögött az ítélő pallossal!
5. Nem volna-e sokkal okosabb és emberibb több orvost és gyógyszert adni a beteg lelkek,
mint a beteg testek számára, amelyek rövid idő alatt úgyis a férgek eledelévé válnak?
6. Hogy egy elhatalmasodott lelki betegséget nehezebb meggyógyítani, mint némely testi
bajt, azt Én tudom a legjobban; de egy lélek sem gyógyíthatatlan, míg a testnek mindig van egy
betegsége, amire az egész földön nem terem többé gyógyfű, és mégis, ti emberek oly sokszor
fordítva csináljátok.
7. A hasznavehetetlenné vált halandó test számára gyógyintézeteket gyógyintézetekre hal-
moztok, gyógyszertárakat, fürdőket létesíttek, keneteket, tapaszokat és gyógyító italokat alkalmaz-
tok, de a halhatatlan lélek számára még egy gyógyintézetet sem alapítottatok.
8. Te most szíved mélyén azt mondod: Hogy lett volna ez lehetséges Nélküled, ó Uram?!
Honnan tudtuk volna ezt, s kitől tanultuk volna?! Ez mindenesetre igaz, mert ez az egész emberi
természetben igen mély kutatást kívánt volna, minthogy régi tapasztalatból tudni azt, hogy egy
megterhelt gyomor baját milyen gyógyfű gyógyítja, de a halhatatlan emberi lélek is megéri azt,
hogy annak lényegével, sajátságaival kissé többet törődjenek, mint a falánkságtól megterhelt gyo-
mor állapotával!
44
9. Minden időben küldettek ebbe a világba Isten szellemével telített lelki orvosok (prófé-
ták), akik a lélek gyógyításának módjáról prédikáltak.
10. Némelyek ettől magukba szálltak, és meg is gyógyultak, de a földnek úgynevezett
nagyjai és hatalmasai ezek nélkül is teljesen egészséges lelkeknek érezték magukat, s az Általam
e földre küldött lelki orvosokat megvetették, sőt végül üldözték és megtiltották nekik a beteg lélek
gyógyítását. Így e föld hatalmasai és nagyjai által megtörtént az, hogy a beteg lélek gyógyítására
szolgáló kegyelemtanok az emberek lelkében sohasem vertek olyan mélyen gyökeret, hogy azok
erőteljes gyógyfává nőhettek volna.
11. És ha valahol egy egészséges és erőteljes magot el is vetettek, az önző és uralkodni
vágyó emberiség a sarjadó fát addig piszkálta, a számára feleslegesnek látszó ágakat és gallyakat
nyesegette, és a szükséges kérgét addig vakarta, míg végül az egész fa el kellett hogy száradjon
úgy, hogy mindez ideig a beteg lelkek számára nincs más gyógyintézet, mint a szigorított törvé-
nyek, börtönök, vizsgálati fogságok, büntető fegyházak, az éles és irgalmatlan pallos, és minden-
féle gyötrő, kínzó és kivégző eszközök.
12. Igaz, hogy ezek is mind igen beteg lelkek produktumai, s ezeken kell mindenek előtt
segíteni, ha azt akarjuk, hogy a kisebb és gyengébb alattvalók gyógyításánál ezen a földön sikeres,
kedvező eredményeket érjenek el!
37. Fejezet Az Úr testet öltésének fő oka: egy örökké működő, lelkek gyógy-
intézetének alapítása. Ennek akadálya az emberek ön- és világi szeretete. Az Úr oltalmát ígéri
ehhez. A túlvilágon a lelki gyógyszerek még keserűbbek. Az igazi bírák legyenek lelki orvosok. A
bírói hivatás komolysága. Példa a betegről és az okos orvosról.
1. Azért kellett Nekem erre a földre jönnöm, hogy a beteg lelkek számára maradandó, és
minden időkre kiható lelki gyógyintézetet alapítsak, mert az emberek sohasem tudnának ilyet lét-
rehozni.
2. De mindettől eltekintve, mindig nehéz lesz a szóban forgó gyógyintézet maradandó fenn-
tartása, mert bizonyos emberek az ő látszólagos világi jogaikban korlátozva fogják magukat érezni.
3. Az ön- és világi szeretet – ami nem egyéb az emberi szívben, mint a pokol lehelete –
mindig ellene szegül majd, s ő maga sem akar betegségéből kigyógyulni, ragaszkodik világi esz-
közeihez is, amelyek a nehezen teljesíthető törvények, s azok ítéletei és büntetései!
4. De utánam lesznek még olyanok, akikben az Általam most megalapított gyógyintézet
megmarad, és sokan, akik azt használni is fogják. Az ilyen gyógyintézetek az Én igaz, élő Neve-
mért a világi hatalmasoktól – tehát a legbetegebb lelkektől – sokat tűrnek majd el, de ezeket Én
gazdagon fogom megjutalmazni.
5. És ha majd az önakaratukból gonosszá és beteggé lett világi emberi lelkeknek valóságos
őrületből szándékukban állna ezt a lelki gyógyintézetet megsemmisíteni, akkor Én e célból egy
rendkívüli törvényt fogok alkalmazni, és lelkük gyógyítását a túlvilági gyógyintézetben fogom
elrendelni, ahol nagyon is hosszú gyógyulás közben sírást és fogcsikorgatást hallatnak.
6. Már ezen a világon is nagyon keserű egy nagyon hatásos testi gyógyszer, de még sokkal
keserűbbek lesznek a túlvilági lelki gyógyszerek, mert ezeknek igen erőseknek kell lenniük, hogy
a veszedelmesen beteg lelkek ott gyógyulást találjanak – mivel itt már nincs számukra gyógyulás.
7. Igen, egykor meg fognak gyógyulni, de nagyon sokára, s helyzetük kétségbeejtően ke-
serű lesz! Boldog tehát az, akinek lelke a földi gyógyintézetben találja meg gyógyulását.
8. Azért tehát az eddig felsorolt okoknál fogva ti, hatalmas bírák a jövőben legyetek igaz
lelki orvosok, s minden beteg lélek fölött úgy ítélkezzetek, hogy az lelkének gyógyítására, nem
pedig még nagyobb mértékű elnyomorítására szolgáljon.
9. Valóban! Amennyire ti a saját beteg lelketekből vett ítéletetekkel valamelyik súlyos be-
teg lelket még betegebbé tettétek, annyival lesz majd a ti lelketek még nyomorultabb és betegebb,
45
s majd odaát gyógyulástok sokkal keserűbb lesz, mint a ti gonosz ítéletetek által nyomorultabbá
lett lelkeké.
10. Mert egy ilyen lélek – aki gonosz és esztelen ítéletetek ellenére csak egyszeresen beteg
– ideát is egyszeres gyógyítással fog helyre jönni. De az esztelen bírói lélek minden elfajult és
gonosz ítélete után kétszeresen esik ugyanabba a lelki betegségbe, amelyet ő oly gonosz módon
elítélt, és ezáltal saját lelki betegsége is megkétszereződik. És hogy majd a túlvilágon egy ilyen
nyomorult, beteggé lett bírói lélek gyógyulása csak igen keserű módon és hosszadalmasan megy
végbe, az egy kis gondolkodás után igenkönnyen elképzelhető!
11. Ha te, mint igen ügyetlen orvos – aki magad is beteg vagy – egy súlyos beteghez mégy,
és te csupán a nyereségvágy miatt mégy oda, s ügyetlenségedben olyan gyógyszert adsz neki, ami
nemcsak hogy nem segít rajta, de még sokkal betegebbé teszi, mi hasznod van belőle? Ha ugyanis
nem segítettél rajta, nem kapod meg azt a jutalmat, amire számítottál, ezen felül a veszedelmes
betegség reád is átragad. Így először is nem kaptad meg a díjadat, másodszor pedig az egyszeres
betegséged helyett kétszeres bajt kell szenvedned.
12. Ha helyedbe egy okosabb orvos jön, az nem fogja a te előbbi betegedet egyszerű gyógy-
szerrel meggyógyítani? Míg veled szemben – mert kétszeres betegséggel küzdesz – kétszeres
gyógymódot fog alkalmazni, hogy lehetőleg segítsen rajtad, s az ilyen kétszeres gyógymód a te
szenvedő testedben kétszerte nagyobb hatást fog előidézni, mint az egyszerű idézett volna elő az
előbb kezelt egyszerű betegségedben!
38. Fejezet A börtönök nem egészen nélkülözhetetlenek, azokat mégis a fe-

lebaráti szeretet szelleme vezesse. Az idő előtti megkegyelmezésről. Példa az öt rablógyilkosról. A
gonoszt gonoszsággal nem lehet legyőzni. Az igazságosság evangéliuma. Egy világos szó a bírák-
hoz és hatalomvivőkhöz. Legyetek lelki orvosok. Példák.
1. Úgy vélem, hogy ez most már világos előttetek, s így tovább folytatom és mondom:
ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy ti mert ezeket Én mondottam nektek, zárjatok be
minden börtönt és fegyházat, - amely mégis mindenkor az a bizonyos szükséges rossz a súlyos
lelki betegek számára - hogy elpusztítsatok minden börtönt, béklyót és pallost! Ó nem, ezzel nem
azt akarom mondani, mert a ragályos lelki betegeket gondosan el is kell különíteni az egészsége-
sektől, és mindaddig őrizetben kell tartani, míg teljesen meg nem gyógyultak.
2. De ne a ti haragotok és bosszúvágyatok tartsa őket fogva erős börtönökben, hanem nagy
felebaráti szeretetetek, és az azzal összekötött mélységes gondoskodástok teljes gyógyulásukért.
Ha szeretetetek szelleme jelenteni fogja nektek, hogy egyik, vagy másik súlyos beteg léleknél ke-
serű ízű orvosságra van szükség, ne tagadjátok meg azt tőle, mert ez igen éretlen és idő előtti
megkegyelmezés volna. De a keserű orvosságot csak igazi szeretettel nyújthatjátok a súlyos bete-
geknek, mert csak így érhetitek el a kívánt eredményt, s akkor sok áldás fog rátok szállni.
3. Az orvosság, amit ennek az ötnek ítéletük estéjén elrendeltem, bizonyára nem volt édes
és jóízű, de az irántuk való nagy szeretetben elkerülhetetlenül szükségesnek találtam azt teljes
gyógyulásuk érdekében, így az a keserű orvosság az Én irántuk való szeretetem legnagyobb bi-
zonysága volt; ezáltal minden bajuktól sokkal könnyebben megszabadultak, s mondják meg ma-
guk, hogy a nekik adott keserű orvosság miatt közülük bármelyikük is haragszik-e Rám?
4. De ha valaki harag és bosszúvágy által vezéreltetve, a gonosztevőt a legirgalmatlanabb
módon gyötri és kínozza, az ezáltal sokkal nagyobb gonosztevővé válik, s egykor a legkeserűbb
orvosságból a legtöbbet fogja kapni.
5. Amilyen mértékkel mértek, ugyanolyan mértékkel mérnek majd nektek is; aki igaz sze-
retettel mér, annak ugyanolyannal fognak visszamérni. Aki haraggal és bosszúval mér, az egykor
gyógyulására ugyanebből az orvosságból dupla adagot fog kapni, s egy másodperccel sem fog e
túlvilági keserves intézetből előbb kikerülni, míg lelkének minden kemény idegszála olyan fehér
és lágy nem lesz, mint a gyapjú.
46
6. Ezzel megmutattam nektek az emberi lélek természetét és mibenlétét, s így nem mond-
hatjátok, hogy ezt mi nem tudtuk! De mivel most már ezt jól ismeritek és tudjátok, cselekedhetek
hát aszerint, és tanítsátok azokat, akik alattatok állnak, és akik mostanáig mint maguk is betegek,
nem tudják, hogy mit cselekszenek, s akkor ti mint az Én országom igaz és egészséges munkásai,
ezen a földön a leghelyesebb és legjobb módon fogtok tevékenykedni, és az Én tetszésem fog
kísérni benneteket utjaitokon. S ha egykor ismét a régi eszméitek szerint fogtok munkálkodni,
akkor csak gondoljatok arra, hogy lelketek ismét visszaesett régi betegségébe, s akkor kérjétek,
hogy Én gyógyítsalak meg belőle, hogy ne essetek kettőzött lelki bajba!
7. Ó ti, akik ítélkeztek és ítéletetekkel a szegény beteg lelkeket még betegebbé teszitek,
mint azelőtt voltak, gondoljátok csak meg komolyan, hogy kik vagytok, és hogy igazság szerint
mi kellene, hogy legyetek, és hogy az isteni rend következtében mit kell tennetek! Ti, akik bírák
és fő hatalomvivők vagytok a népek gyengesége fölött – amelyek végül mégis csak a ti hatalma-
tokat és tekintélyeteket képezik – legyetek igaz atyái népeteknek, és mint ilyenek, a reátok bízott
sok gyermek egészségét a legnagyobb atyai szeretettel és gondoskodással ápoljátok, lelkük javát
tartsátok szemetek előtt. Nincs szükség arra, hogy testi orvosok legyetek, ám annál inkább legyetek
igaz lelki orvosok.
8. De ha látjátok, hogy gyermekeitek szülői parancsaitokat nem veszik figyelembe, sőt
néha-néha nagyon is vétenek ellenük, illő dolog volna-e, hogy ti ezért egyik, vagy másik gyerme-
keteket elrettentő példaként gyötörnétek, s végül még keresztre is feszítenétek? Ezt talán egyszer
megtette egy zsarnok apa, de erre a világtörténelem nemigen tud sok példát felmutatni.
9. Ti azonban, jobb szülők megtévedt gyermekeiteket legelőször utasítsátok rendre, és csak
a legvégső esetben alkalmazzátok a fenyítő korbácsot. Ha a gyermekek erre megjavulnak, akkor
bizonyára nagy örömötök is lesz bennük, mert valóságos gyönyörűség lesz számotokra, ha gyer-
mekeitek lelkét üdének és egészségesnek fogjátok látni.
10. Ugyanilyenek legyetek ti, hatalmas bírák minden emberrel szemben, és örömötök nem
lesz csekélyebb! Képzeljétek el magatokat azok helyébe, akiknek engedelmeskedniük kell nektek,
és akiknek el kell fogadniuk törvényeiteket, és azokat követniük. Nem esne jól nektek, ha ők, mint
bíráitok könyörületesek lennének veletek szemben, és kíméletesen bánnának veletek? Amint ti
kívánnátok, hogy veletek tegyenek, ha mint beteg lelkek, gonosztevők állnátok előttük, ugyanazt
tegyétek meg ti is velük szemben, amikor beteg lelkükkel előttetek állnak.
39. Fejezet Az örök alaptörvény a maga egyszerűségében. A hazugság be-

tegségéről. A következő missziós alapszabály. A szelídek fogják meggyógyítani a szíveket (Máté
4:5.). Fontos kiengesztelési szabályok. A misszió teljesítésekor barátságos arc. Elrettentő példa.
Ez a misszió Krisztus tanítása számára valóságos ünnepi ebédre való meghívás. Cyréniusz hálája.
1. Íme, ebben rejlik Mózes és valamennyi próféta összes törvénye, és jövendőmondásainak

gyakorlati magyarázata: Szeressétek Istent, a ti örök mennyei Atyátokat mindenek felett, és sze-
gény, sokszor lélekben igen beteg testvéreiteket minden körülmények között, mint saját magato-
kat, s akkor - mint az örök mennyei Atya igaz és lélekben egészséges gyermekei – éppoly tökéle-
tesek lesztek, mint amilyen tökéletes Ő maga, hiszen tulajdonképpen erre vagytok hivatva! – Mert
aki nem lesz oly tökéletes, mint amilyen az Atya a mennyekben, az nem fog Hozzá jönni és étkezni
az Ő asztalánál!
2. Lásd Cyréniuszom, ebben rejlik minden, amit te az imént a világ nehezen legyőzhető
bajának tekintettél. Természetes, hogy a világban az emberek között elharapódzott hazugságot
nehéz legyőzni, mert az a lélek igen súlyos és fő betegsége, de a hazugságot a szeretetből fakadó
igazsággal igen könnyen meg lehet gyógyítani éppúgy, mint amilyen könnyen a világosság árad a
lángokból. De ha neked csak világosságra van szükséged, hogy egy sötét szobát bevilágíts, vajon
bölcsként fognak dicsérni, ha inkább az egész szobát lángokba borítod, és azt azzal el is pusztítod?
Éppen ezért az Én igéimet és tanításaimat sem tűzzel és vassal kell terjeszteni.
47
3. Ha te meg akarsz gyógyítani valakit, akit súlyos seb gyötör, akkor a gyógyulófélben levő
seb mellé nem vághatsz tízszerte nagyobbat, mert ha ezt megteszed, jobb, ha a sebesült régi sebét
is gyógyítatlanul hagyod.
4. Bizonyos, hogy aki az Én igéimet és tanításaimat kezében karddal fogja terjeszteni, az
buzgalmáért Tőlem ne várjon áldást, mert az önmagát fogja a legnagyobb sötétségbe taszítani. Ha
te egy szobát éjszaka tiszta olajlámpával világítasz meg, mindazok, akik a szobában vannak, öröm-
teljes világosságban részesülnek. De ha felgyújtod az egész szobát, mindnyájan átkozni fognak
téged, s úgy elmenekülnek tőled, mint egy dühöngő bolondtól.
5. Aki a lélek javára prédikál, azt könnyen érthető, de szelíd szavakkal tegye, és ne ordítson,
mint egy dühöngő őrült, aki mérgében és haragjában tajtékzik, mert az ilyen ember vad kiáltásaival
senkit sem javít meg, hanem inkább azt éri el, hogy hallgatói kigúnyolják és kinevetik, vagy ordí-
tozásával elérheti azt is, hogy ököllel és korbáccsal űzik ki a gyülekezetből.
6. Azon kívül senki se közelítsen testvéreihez békítő szavakkal, amíg szívében a harag
fullánkját érzi, mert bosszús buzgalmában feltüzeli önmagát, felháborodik, így testvéreit nemcsak
hogy ki nem békíti, hanem inkább az ellenkezőjére ingerli, és az elhatározott jó célt messze, a
háttérbe szorítja.
7. Bizony, az Én tanításaim terjesztésekor mindig barátságosak legyetek, mert hiszen taní-
tásaimmal a legbarátságosabb és legörömtelibb hírt hozzátok a mennyekből az emberek közé, azt
pedig a legörömtelibb és legbarátságosabb külső megnyilatkozások között kell hirdetnetek.
8. Vagy mit szólna valaki ahhoz, ha hozzá mennél, és meghívnád őt egy örömlakomára, a
meghívás pedig a következő módon történne: “Hallod, te Istentől megátkozott, méltatlan bűnös!!
Bár én gyűlöllek bűneid, s a bennem élő isteni igazságosság alapján, ennek ellenére minden ren-
delkezésemre álló hatalmi eszközzel felszólítalak arra, hogy egy örömlakomán annál is inkább
megjelenj, mert ellenkező esetben mindörökre elátkozlak és elkárhoztatlak. De ha jössz, akkor
legalább is erre az egy örömnapra biztosítlak kegyelmemről és jóakaratomról!” – Mondd, vajon
milyen képet fog vágni vendéged ehhez a barátságos meghíváshoz, és a bejelentett örömlakoma
vajon számára is ugyanaz lenne?! Én úgy vélem, hogy az ilyen meghívást még a legostobább em-
ber is szépen megköszönné! Ha azonban elég gyengének érzi magát, eljön, hogy a fenyegető rossz
következményeket elhárítsa magától, de ha elég erős hozzá, akkor a goromba meghívót megra-
gadja, és kidobja a házából; és hogy egy ilyen meghívást nem fog elfogadni, az magától értetődik.
9. Éppen ezért az Én tanításaim terjesztésénél – mely örömlakomára való meghívás a
mennyekből – mindenek előtt azt kell szem előtt tartani, hogy mindazok, akik tanításaimat e föld
emberei között el fogják terjeszteni, mint a mennyek hírnökei, telve örömmel és szeretettel lépje-
nek fel a népek között, és így hirdessék az evangéliumot! Mert valami rendkívüli, örömteljes és jó
dolgot nem lehet haragtól eltorzult arccal hirdetni! És ha valaki ezt tenné, az vagy bolond, vagy
bohóc, s mint ilyen, teljesen alkalmatlan Igéim hirdetésére. Megértetted-e azt, amit Én most mon-
dottam, és ti is mindnyájan?”
10. Mondja Cyréniusz teljesen megtörve: “Ezen igazságok kinyilatkoztatása után Uram,
Te egyedül igaz, én mindent jól megértettem, és ami engem illet, mindenben szigorúan ahhoz
fogom tartani magam. Természetesen a többiekért nem tudok kezességet vállalni, de azért úgy
vélem, hogy ők is megértették. Egyben most látom be azt, hogy milyen gyakran és mily nagyon
vétettem az emberiség ellen, annak ellenére, hogy a legjobb tudásom, lelkiismeretem és akaratom
szerint cselekedtem. Ki fogja jóvátenni bűneimet azokkal szemben, akik ellen vétettem?!”
11. Mondom Én: “Ezzel sohase törődj, csak a jövővel! – Most azonban valami új fog kö-
vetkezni!”
40. Fejezet Kornéliusz közelebbi felvilágosítást kér az elragadtatott állapot

felől. Az Úr a szomnambulizmus több irányú fontosságáról. Utasítások erre nézve. Ez a művelet
48
kizárólag Jézus nevében történhet. Mi ebben a fő dolog? Hol és milyen körülmények között képes
erre asszony is? Szülési utasítások.
1. Ezután Hozzám lép Kornéliusz, és kérdezi: “Uram! Te az imént terjedelmes isteni taní-
tásod és beszéded alatt arra céloztál, hogy ha egy tökéletes szellemű ember egy másik ember feje
fölé helyezi kezeit, az a másik mihamar elragadtatott álomba merül, és egészséges lélekkel bölcsen
szól még akkor is, ha egyébként lelkileg még oly vak és ostoba ember is lenne. Ha én egy ilyen
műveletet végig nézhetnék, tudnám, hogy egy ilyen üdvös kísérletet miképpen hajthatnék végre
valakin, ha erre alkalom nyílna, de ha az ember a kezelés módozataiban laikus, akkor legjobb
akarata mellett sem képes ilyesmire vállalkozni. Kérlek Uram, nem adnál nekem erről közelebbi
felvilágosítást?!”
2. Mondom Én: “Ó igen, nagyon szívesen, mivel ez az aktus az elveszett testi, sőt lelki
egészség helyreállítása érdekében feltétlenül szükséges. Először is már a puszta kézrátétel is eny-
híti a leghevesebb testi fájdalmakat. Azon kívül ennek az a következménye, hogy az ember, aki
fölé kezeidet szilárd hittel tetted – azzal az erős akarattal, hogy segíts rajta – tisztánlátóvá lesz, és
azután maga is képessé válik arra, hogy önmagának a megfelelő gyógyszert meghatározza, ami
saját előírása szerint alkalmazva feltétlenül meghozza neki a teljes gyógyulást. Természetesen csak
akkor, ha annak előírásában semmi meg nem zavarta, mert ebben az esetben gyógyulása nem fog
bekövetkezni. Ám ha az egész művelet előírás szerint és zavartalanul megy végbe, akkor a gyógy-
ulás feltétlen biztos.
3. Ha egy ilyen eljárás következtében valaki tisztánlátó állapotba került, akkor őt felesleges
kérdésekkel nem kell zavarni, sem gyengíteni, és csupán azt kell kérdezni tőle, amire szükség van.
4. Aki pedig a kezét valaki fölé helyezi, annak azt az Én nevemben kell megtennie, mert
enélkül az egész művelet haszontalan volna, és nem járna eredménnyel.
5. Szilárd és rendíthetetlen hit, és éppen ilyen rendíthetetlen, szilárd akarat kell hozzá.
6. A szív legmélyebb bensőjéből kell ennek a szándéknak létrejönnie, párosulva a legtisz-
tább szeretettel. E szeretet ereje hassa át az illető kezeit, és ujjai hegyén keresztül mint a lágy
harmatcsepp ömöljék a beteg idegzetébe – mert csak úgy gyógyítja meg az égető és kínzó fájdal-
makat.
7. De azt is meg kell jegyezni, hogy több kell ahhoz, hogy férfit elragadtatott álomba hoz-
zanak, mint egy nőt. Bizonyos esetekben asszony is képes egy férfit elragadtatott álomba hozni,
de a jámbor asszonynak ez a művelet csakis egy mellette álló láthatatlan angyallal sikerülne, akit
segítségül hívhatna buzgó imájával és szíve tisztaságával.
8. Az ilyen jámbor asszonyok különösen nehezen és nagy fájdalmakkal szülő nőknek sze-
reznének nagy enyhülést. Ez sokkal hasznosabb volna, mint hogy bábaasszonyok rendesen Betle-
hembe utazzanak, hogy ott megtanulják azt, miképpen kell a szülő nők segítségére lenni, amellett
mindenféle kuruzslást alkalmazzanak, ami rendesen több kárt okoz, mint hasznot.
9. Mennyi ostoba és nevetséges szertartást űznek, különösen az elsőszülöttnél. Ha leányka
születik, először mindenféle ostoba, siralmas éneket énekelnek, és három napon keresztül sóhaj-
toznak és óbégatnak. Ha pedig fiúcska születik, akkor borjakat és bárányokat vágnak, zsemlyéket
sütnek, s mindenféle énekest, sípolót, hegedűst hívnak össze, és egész napon keresztül fülsiketítő
lármát csapnak. Ez hozzon a szülő anya fájdalmára enyhülést?! Az ilyen ostobaságok helyett az
imént említett szülési segítség sokkal inkább helyénvaló volna!”
10. Mondja Kornéliusz: “Mindenesetre, de mi teszi az asszonyt ilyen jámborrá?” Mondom
Én: “Ez igen könnyű! Először jó nevelés kell hozzá, azután az éretté lett hajadon alapos oktatása.
De ez az oktatás a még oly éretté lett hajadon jámbor szívűségének kipróbálása előtt nem követ-
kezhet be.
11. Azonban férfiak is képesek kezük feltétele által a szülő nők fájdalmát enyhíteni.”
49
41. Fejezet Különbség a külső és a benső tisztátalanság között. Az igaz
benső megtisztulás komoly vezeklés által. Gyógyító távolhatás betegekre. delejes vonalak a dele-
jezés műveletének segítéseképpen. Gyermekek is alkalmasak a szomnambulizmusra. Utasítások a
szomnambulizmus lényegét illetően.
1. Mondja a Mellettem álló, és mindezeket megfigyelő Stahar: “De vajon Mózes tanítása
szerint ez nem tisztátalanítaná meg a férfiút egész napra?!” Mondom Én: “Ez időtől kezdve semmi
sem tisztátalaníthat meg téged, csak a gonosz, és tisztátalan gondolatok, vágyak és kívánságok,
gonosz rágalmak, hazugságok, mások becsmérlése, lekicsinylése és rágalmazása. Ezek azok a dol-
gok, amelyek az embereket tisztátalanná teszik. Semmi egyéb nem tisztátalanítja meg az embert,
legfeljebb külsőleg, amire azonban van víz elég, hogy a tisztátalanságot lemossuk.
2. Mózes ezeket az előírásokat is a zsidóknak főleg a külső tisztátalanságra való nagy haj-
lamuk miatt tette, mert az olyan emberek, akik már külsőleg is valóságos disznókká válnak, annál
inkább, s annál könnyebben lesznek azokká szívben is. Éppen ezért Mózes a külső tisztaságot
kötötte különösképpen a szívükre.
3. Az ember tulajdonképpeni megtisztulása csak igaz vezeklés által történik, felebarátjával
szemben elkövetett bűnének igaz megbánása, s azon komoly szándéka által, hogy többé nem vét-
kezik, s életét teljesen megjavítja.
4. De ha ez nem történik meg, százezer bakot is vérbe áztathattok, megátkozhatjátok, s
bűneitek helyett bedobhatjátok a Jordánba, a szívetek és lelketek Isten előtt épp oly tisztátalan és
mocskos marad, mint amilyen azelőtt volt. A vízzel csak a testet lehet megmosni, a lelket és a
szívet azonban csak szilárd, jó és Istennek alárendelt akarattal lehet, mert amiképpen a friss víz
üdíti és erősíti a test tagjait, azonképpen erősíti az Istennek alárendelt szilárd akarat a szívet és a
lelket.
5. Az ilyen megerősödött lelkek képesek azután kezüket az Én nevemben a legtávolabb
lévő betegek fölé is helyezni, és azok meggyógyulnak.
6. De aki még gyenge lelkének és szívének tökéletesítésében, az iménti beszédemben jel-
zett delejes vonásokhoz is folyamodhat, s a testi betegnek ezzel is enyhülést szerezhet. Ő az illetőt
ezzel is elragadtatott álomba tudja hozni, s ebben a tisztánlátó álmában meg fogja mondani azt az
orvosságot, ami rajta segít. Az ilyen álomban elmondottakat ezután gondosan kell alkalmazni, és
az illető rövid idő alatt meg is gyógyulhat. Mindenesetre nem oly gyorsan, mintha egy szellemileg
tökéletes ember helyezte volna föléje áldást hozó kezeit, ami által a gyógyulás pillanatok alatt
következhetett volna be.
7. Ilyen formán mindenki meggyőződhet arról, hogy az elragadtatott álomban még a leg-
butább lélek is – sőt egy gyermek lelke is – képes jövendőt mondani, mert abban a pillanatban az
ő tiszta szellemi életcsirájával kerül összeköttetésbe. Ha a elragadtatott álom után a legbensőbb
életcsira ismét nyugalmi helyzetébe kerül, a lélek felébred a testben, s a történtekről és mindarról,
amit beszélt, semmit sem tud. Mindez éppen azt bizonyítja, hogy egy lélek sohasem tud annyira
elromlani, hogy ne lehessen meggyógyítani.”
42. Fejezet Az Úr bejelenti a szomnambulizmus egy gyakorlati példáját.

Felvilágosítást és utasítást ad Cyréniusznak az illetőről, annak kezeléséről. Cinka mint magneti-
zőr. Utasítás, hogy miképpen kell eljárnia…
1. Az Úr: “Hogy ennek gyakorlati részét is megismerjétek, módot fogok adni arra, hogy
Cezarea-Filippiből egy teljesen buta és romlott lelkű ember kerüljön ide. Őt majd közületek valaki
az említett módon fogja kezelni, s meghalljátok és meglátjátok, hogy az ostoba és gonosz ember
elragadtatott álmában milyen csodálatos bölcsességet fog elárulni. De ha majd ismét felébred,
ugyanaz a gonosz és ostoba ember lesz, mint amilyen azelőtt volt, és elég munkát fog adni, hogy
őt természetes útra vezessük, és Istenről s emberről világosabb fogalmakat oltsunk belé!”
50
2. Mondja Cyréniusz: “Uram! Már előre is nagyon örülök, mert ebből ismét igen sokat
lehet tanulni és tapasztalni. Az a bizonyos ember talán már útban is van ide?”
3. Mondom Én: “Igen, téged keres, és meglehetősen otromba módon támogatást kér majd
tőled, mert a tűzkár következtében a viskója, két juha, egy kecskéje és egy szamara odaégett. Meg-
tudta, hogy te itt tartózkodsz, és a károsultaknak segítséget nyújtasz. Az egyébként igen gonosz és
buta ember ezért felkészült az útra, hogy tőled az ő elszenvedett káráért kárpótlást kérjen. Ő tulaj-
donképpen – ha szegény ördög is – azért nem szenvedett valami nagy kárt, mert a két juhot két
nappal a tűz keletkezése előtt egy embertársától lopta, s a szamarat és a kecskét pedig már egy
évvel azelőtt ugyanígy szerezte.
4. Már ebből is láthatod, hogy a mi új jövevényünk meglehetősen ostoba, ami az ilyen
emberek állati vak kapzsiságából ered. Viskóját minden holmijával együtt igen könnyen megment-
hette volna, de a tűz alatt mindig ide-odalopódzott, hogy törvénytelen úton tulajdonítson el magá-
nak valamit, de ez nem sikerült, s amidőn nagy bosszankodások között hazaért, viskóját lángokban
találta, négy állata pedig már hamuvá égett. A mai napig kesergett viskójáért, ám amikor egy órá-
val ezelőtt megtudta, hogy te a fent nevezett okoknál fogva itt tartózkodsz, nem sok gondolkozás
után elhatározta magában, hogy idejön körülnézni, valóban itt vagy-e, és hogy tényleg kárpótláso-
kat osztogatsz-e? De hogy előre megtudd miféle emberrel lesz nemsokára dolgunk, és hogy leg-
alább is kezdetben miképpen kell vele viselkedned – őt előre jellemeztem egy kissé, a jobbik részét
majd úgyis tőle fogod megtudni.”
5. Kérdi Cyréniusz: “Adjak neki valamelyes kárpótlást?” Mondom Én:“Egyelőre nem. Elő-
ször éreztesd vele római mivoltodat, és csak elaltatása után – ha majd valami emberibb tapad hozzá
– fog a többi kialakulni. Az elaltatást Cinka fogja végezni, mert erre neki van a legtöbb ereje.
Cinkára először Én fogom a kezeimet feltenni, hogy minél több erőt nyerjen, és a művelet annál
jobban sikerüljön.”
6. Cinka, aki állandóan Mellettem volt, hogy egy szót se veszítsen abból, amit mondok,
előlép, és mondja: “Uram, hogy leszek én erre képes, amikor az egész eljárást nem ismerem?”
7. Mondom Én: “Helyezd jobb kezedet a homlokára, a balt pedig a gyomorüregre, s ő
azonnal az említett álomba fog merülni. Beszélni is kezd, csak gyengébb hangon, mint természetes
állapotban. Ha pedig újból fel akarod ébreszteni, akkor a kezedet fordított rendben kell föléje he-
lyezned, néhány pillanatig rajta tartva. Amikor felébred, kezeidet visszahúzod, és a műveletnek
vége van.”
8. Cinka azonnal megért mindent, és telve van szilárd meggyőződéssel, hogy minden sike-
rülni is fog, s emberét most már ő is nehezen várja; de azért mégis megkérdez Engem, hogy ezt a
műveletet azonnal megérkezésekor kezdje-e, vagy pedig várja meg intésemet?
9. Mondom Én: “Én majd inteni fogok, ha valaminek történnie kell. Hiszen először meg
kell ismernetek nyerseségét, jobban mondva lelkének nagyfokú beteg állapotát, majd ha eléggé
megismeritek, akkor itt lesz az ideje, hogy lelkét egészséges állapotban szemléljétek, s abból fel-
ismerjétek, hogy közületek senkit, a még oly elvetemültnek látszó embert sem szabad elítélnetek,
s nem szabad őt a végromlásba dönteni, vagy kárhoztatni, mert minden lélek egészséges életcsirát
rejt magában. De most készüljetek fel, mert nemsokára itt lesz!”
43. Fejezet A szomnambulizmusra kiválasztott alany, mint tökéletesen elzül-

lött, félkegyelmű, ostoba kinézésű ember megjelenik, s Cezárea Filippi leégett polgáraként mutatja
be magát.
1. Alig mondottam ki ezt, a mi emberünk – akinek a neve Corel - már meg is érkezett. Igen
zilált kinézésű, félig elégett rongyokba burkolva, és meglehetősen nagy lármát csap. Én intek Ju-
liusnak, hogy menjen hozzá, s kérdezze meg, mit kíván, s hogy mi keresni valója van itt ebben az
órában? Erre Julius egészen komoly arccal hozzálép, és megteszi amit neki parancsoltam.
51
2. Corel megáll, és szilárd hangon mondja: “Én egy teljesen leégett polgár vagyok abból a
városból, s csak ma tudtam meg, hogy a nagy Cyréniusz itt tartózkodik, hogy a szerencsétlen tűz-
károsultakon gazdag adománnyal segítsen. Én is bátorságot vettem és idejöttem, hogy először lás-
sam azt, Cyréniusz valóban itt van-e, és hogy a szerencsétlenek vigasztalására tényleg tesz-e va-
lamit? S ha a nemes római szokás szerint valóban segítséget nyújt, akkor nemhiába jöttem ide. De
ha valamely oknál fogva semmit sem tesz, akkor bizonyára velem sem fog kivételt tenni. Mondd
tehát nemes római, itt van-e Cyréniusz, és igaz-e, amit hallottam, hogy jótéteményeket gyakorol,
hogy én is hozzá menjek, s előadjam kérésemet?”
3. Mondja Julius: “Igen, ő itt van, és sok jócselekedetet gyakorol, de csakis olyanokkal
szemben, akik feddhetetlen, jó hírben állnak. Bizonyára nálad is fennáll ez az eset, s akkor nem
fogsz üres kézzel hazatérni! Ott, annál az asztalnál ül, amelyiket azok a magas ciprusok és cédru-
sok árnyékolják be, és kihallgat mindenkit. Menj oda és mutatkozz be neki! De szedd össze jól
magad, mert ő olyan élesen lát, mint egy sas, az ember jellemét az első pillantásra felismeri, és
amit ő felismer, az olyan, mint a tiszta igazság, s jaj annak, aki ellene szól. Ő sohasem olyan
kritikus, mint amikor adományokat osztogat!”
4. Corel e bevezető beszéd után nagyon elgondolkodik, mit is tegyen ilyen körülmények
között? Kis idő múlva azonban mégis elhatározza magát arra, hogy Cyréniuszhoz sántikáljon, ami
tulajdonképpen szintén egy ostoba tettetés volt. Cyréniuszhoz érve háromszor földig hajolt előtte,
fejével is biccentve. Amikor a harmadik meghajlással is elkészült, reszkető, rikácsoló hangon
mondja: “Fenséges uram s legszigorúbb parancsolóm! Én Corel, a leégett Cezárea-Filippi volt
kispolgára kérem a te legfenségesebb római hatalmasságodat, hogy segítsen rajtam szegény sze-
rencsétlenül járt faunon néhány pénzdarabbal s ruházattal, mivel e rongyokon kívül semmim sincs.
Én becsületes tulajdonosa voltam egy kis kunyhónak és két hold sovány szántóföld résznek. Fele-
ségem is volt, akit két évvel ezelőtt az istenek bizonyára az Elysiumba vittek tőlem. Gyermekeim
nem voltak, csak egy leány, akivel most is élek, de szintén gyermekek nélkül. Ingó vagyonom két
juhból, egy kecskéből és egy számárból, s néhány földműves szerszámból és kevés ruhából állott.
Mialatt más házak oltásával voltam elfoglalva, mindenem a lángok martaléka lett. Én most már -
mint sok százan – tökéletesen koldus lettem, s az a leány, aki egyedüli támaszom volt, elhagyott,
mert semmit sem adhattam már neki. De ezt megjegyzem magamnak! Mert ha az a rendkívüli
szerencse ér engem, hogy más birtokhoz juthatok, majd utat mutatok neki. Különben is életemnek
ezután következő részében mindattól, amit asszonynak neveznek, menekülni fogok, meg fogom
vetni őket, mert az asszony semmit sem ér.
5. Igaz ugyan, hogy azt mondják én egy ostoba állat vagyok, s nem is tudom, hogyan kell
egy asszonnyal bánni, és feleségem annak idején bánatában halt meg; de ha ez igaz lett volna,
akkor nem gyászoltam volna utána majdnem egy évig, és ez a leány is szívesen mellettem maradt
a tűzvészig, habár nagy bért nem tudtam neki fizetni! Az is valóságos gyalázat, hogy a férfit is
asszony kell, hogy szülje; becsületesebb dolog lett volna, ha testi anyám egy anyamedve lett volna!
Ha az istenek mindent oly bölcsen is rendeztek be, az asszonyokkal mégis baklövést csináltak, ami
nem válik becsületükre. De nagyon jól van Zeusznak, ha Junó minden pillanatban perpatvart csinál
neki.
6. Általában véve úgy látszik, hogy az egész istenség még nem érett meg teljesen, mert
máskülönben nem tenne olykor olyan embertelen, ostoba dolgokat! Én bár hívő ember vagyok, és
tisztelem az isteneket a világ egynémely bölcs berendezése miatt, de némelykor valósággal bűzle-
nek az ostobaságtól, és akkor nem vagyok barátjuk.
7. Vagy leégett volna-e a mi városunk, ha Apolló nem csinált volna megint valami ostoba-
ságot? Ő valószínűleg – mint ahogy azt papjaink is szilárdan állítják – rajta felejtette a szemét
valami széptermetű földi nimfán, s lehet, hogy valami nem egészen tiszta szándékú látogatást is
tett nála, ami közben mennyei kocsiját bátor lovaival magára hagyta. Ezalatt Junó, vagy Diana
megtréfálták, s mi szegény faunok fizethetünk a szép isteni kirándulásért!
8. Hogy az ember néha, rendesen tapasztalatok híján gyarlóságba esik, az érthető, mert mit
tehet egy gyenge nádszál arról, ha a szél ide-oda mozgatja? De ha a hatalmas cédrusok – mint az
52
istenek szimbólumai – a nyomorult földi szelek hatására ide-oda hajolnak, mint egy nádszál, sőt
néha a legpiszkosabb helyekre engedik magukat hajlítani, az érthetetlen, s ha az ember egy kissé
józanul gondolkodik, ezt igen nagy ostobaságnak kell, hogy tartsa. Isten ide, vagy oda! Ha olyan
bölcsen cselekszik, mint Istenhez illik, akkor minden tiszteletet megérdemel. De ha olykor olyan
gyarlónak mutatkozik, mint egy halandó ember, s mi szegény, nyomorult emberek ártatlanul a
könnyelmű isteni csíny miatt bajba keveredünk, akkor az ilyen Isten buta, és én őt ezért nem tudom
tisztelni és dicsőíteni.
9. Te fenséges parancsolóm, aki magad is egy kissé félisten vagy, te is be fogod látni, hogy
az én szerencsétlenségemnek is tisztán az istenek voltak az okai, nevezetesen a szerelmes Apolló.
Ennélfogva esedezem hozzád, hogy részesíts engem kárpótlásban.”
44. Fejezet Cyréniusz tovább vizsgálja Corelt. Emez beismeri szociális irá-
nyú hitvallását.
1. Mondja Cyréniusz: “Mennyit kívánsz, hogy adjak neked?” Mondja Corel: “Nem kívá-
nok túl keveset, de túl sokat sem. Ha a veszteségemet helyreállíthatom, akkor már fedezve is va-
gyok!” Mondja Cyréniusz: “Ismered Róma törvényeit, amelyek a népnek szerzett vagyonok véd-
elme céljából adattak?”
2. Mondja Corel: “Ó igen, habár nem úgy, mint egy jogtudós, de néhányat mégis ismerek!
Az előttem ismertek ellen még sohasem vétettem. Az ismeretlen törvény ellen való vétség pedig
amúgy is nulla! Egyébként én úgyis görög vagyok, és mi görögök a szigorúan vett enyém-tied
törvényét sohasem vettük túl komolyan és szigorúan, mert inkább a köztulajdonjog érdekel ben-
nünket, mint a magánjog. A köztulajdon ugyanis barátságot, testvériséget, igaz és maradandó be-
csületességet, uralomnélküliséget biztosít az emberek között, ami pedig igen jó dolog! A magán-
tulajdon azonban kapzsiságot, irigységet, fösvénységet, szegénységet, lopást, rablást, gyilkosságot
és a legnagyobb fokú uralomvágyat szülte, amiből azonban minden földi gyötrelem – mint a Pan-
dora szelencéjéből – jön létre. Hogyha a magántulajdon javára nem léteznének túlságosan szigorú
törvények, akkor sokkal kevesebb tolvajlás és csalás is történne. Én azt mondom és állítom, hogy
a magánjogot védő törvény az a jól megtrágyázott szántóföld, amelyen minden elképzelhető bűn
megterem és érlelődik, míg a köztulajdonban nem létezik sem irigység, sem kapzsiság, kajánság,
sem rágalmazás, sem csalás, lopás, rablás, gyilkosság, sem pedig háború, vagy más nyomorúság
nem tud tért hódítani.
3. S mivel én a magántulajdont védő törvényt mindenkor a legnagyobb irtózatnak és a ba-
ráti együttélés elpusztítójának tekintettem és tekintem ma is, így legalább is kis dolgokban nem
csináltam különös lelkiismereti kérdést abból, hogyha én valamit törvénytelenül szereztem meg,
mert ha valaki ugyanilyen illegális úton valamit tőlem kikölcsönzött, azért én sohasem üldöztem.
Az én viskóm és szántóföldem legálisan az enyém, de amik benne mint ingóságok, tulajdonomat
képezik, azok megszerzését az imént elmondott igaz indoknál fogva sohasem vettem túl szigorúan,
mert én igazi spártai vagyok. Aki Spártát és annak régi és igen bölcs törvényeit ismeri, az előtt
világos lesz az is, hogy miért nem csináltam az úgynevezett kisebb tolvajlásokból különösképpen
lelkiismereti kérdést. A két juh, egy kecske és a szamaram – habár nem voltak vásárolt – de nem
is egészen lopott tulajdonaim, mert azokat az erdőben, vadon legelve találtam, hanem egyiket a
másik után. Ennek a nagy erdei legelőnek gazdája sok ezer állat tulajdonosa. Annak ez a kis vesz-
teség bizonyára nem fájt, nekem pedig rendkívül jó és hasznos szolgálatot tettek az ő állatai!
4. Ezzel a római tulajdonjogot védő törvény ellen bizonyára nem vétettem nagyot, annál is
inkább, mert az említett állatokat a hatalmas és több óra járásnyi erdőben – mint magukban kóbor-
lókat és legális tulajdonosai számára amúgy is mint elveszetteket találtam. A böngészés a zsidók-
nál meg is van engedve, amire a legmagasságosabb Isten még törvényt is adott, miért legyen az
éppen a rómaiaknál vétség? A földi hatalmasok kezében csak pallossal, tehát a vad medve és
oroszlán alakjában lehet ilyen esztelen, magántulajdont védő törvényt pártolni – ésszel, értelemmel
53
azonban soha. Még ha mind a tízezer Isten is mellette lesz, én ellene leszek mindaddig, amíg élek,
és meglesz az a képességem, hogy olyan tisztán gondolkozzam mint most, és ahogyan mindenkor
gondolkoztam. Igaz, hogy neked, fenséges parancsolóm, pallosjogod van, s engem szegény Faunt
tetszésed szerint megfenyíthetsz, de az élet alaptörvényeinek egyenes vonalait Róma minden fegy-
verével sem leszel képes meghajlítani, de ha más és nyomósabb indokaid vannak a szigorú legális
tulajdonjog mellett, én meghallgatom azokat, és a jövendő életmódomat azok szerint fogom irá-
nyítani.”
45. Fejezet Cyréniusz elcsodálkozik Corel szociális logikája fölött, és taná-

csot kér az Úrtól. Különbség a természetes ész és az értelem között. Corelt a sarokba szorítják.
1. Mondja Cyréniusz tágra nyílt szemekkel, titkon Hozzám fordulva: “Uram, Te az imént
azt a megjegyzést tetted, hogy ez az ember meglehetősen ostoba és gonosz, s íme úgy beszél, mint
egy első pogány ügyvéd! Bár a zsidóktól keveset tulajdonított el, a mi törvényeinkben és a régi
görög törvényekben éppen olyan jártas, mint közülünk bárki, úgy hogy sok ellenvetésünk nem is
lehet! Én eddig azt vártam, hogy ostobaságát, butaságát elárulja, de hiába, sőt egyre több okosságot
árul el, s tolvajlását oly módon védi, hogy az ellen semmi kifogásunk nem lehet! Ezek után mit
tehetünk vele?”
2. Mondom Én: ”Hagyd csak, mindazt, amit ostoba felfogása szerint teljesen ésszerűnek és
igazságosnak talál, igen meggyőző módon meg is fogja cáfolni. De csak vizsgáld őt tovább, mert
nagyon szeretném, ha ennél az embernél az úgynevezett paraszti észjárás indokait meg tudnátok
különböztetni a tiszta értelmi indokaitól.” Mondja Cyréniusz: “Akkor magam is kíváncsi vagyok
rá, hogy végül mi fog ebből kisülni?” Kérdi Corel: “Róma fenséges parancsolója! Mire és mit
várhatok még? Az én véleményemen vagy-e, vagy én leszek a te véleményeden, amit azonban
eddig még nem mondtál ki?!”
3. Mondja Cyréniusz: “Mielőtt kérésedet teljesíteném, néhány dolgot megtárgyalunk egy-
mással. Te furfangos fickónak látszol, sőt becsületességed sem nagyon kifogástalan. Hogy az em-
lített négy állatot – mint legális tulajdonosainak amúgy is elveszett tulajdonait - akár a nagy erdő-
ben eltévedve, akár máshol találtad, és hogy a többi szerszámra csak úgy ráakadtál, azt egyelőre
hagyjuk. De én más valamit mondok neked, ez pedig abban áll, hogy itt és most az én társaságom-
ban – mint ahogy más helyeken is – léteznek tisztán látó emberek, akik erről a képességükről már
ezer bizonyítékot szolgáltattak. Ezek józan vallomásodnak olyan hitelt adnak csak, hogy százezer
ellenbizonyítékkal sem lehetne megdönteni!
4. Lásd, egy ilyen férfiú mondotta nekem – amikor te a várost éppen csak elhagytad, - hogy
ide fogsz jönni, és mit fogsz tőlem kérni. Én tehát tudtam már mielőtt láttalak, hogy téged milyen
szerencsétlenség ért, ám te azt könnyen el is kerülhetted volna, ha otthon maradtál volna. De a te
sajátos fogalmaid a tulajdon védelméről téged az égő város utcáira hajtottak, hogy ott valamit
illegális úton eltulajdoníts, miközben szalmakunyhód tüzet fogott, s az gyorsan megemésztette
illegális vagyonodat.
5. S hogy ez alkalommal a te leányod pácban hagyott téged, az érthető, mert tudta, hogy
olyan ember vagy, akinek ilyen alkalommal nem tanácsos a közelében lenni. Ugyanis bár mások-
kal szemben nem pártolod a legális magántulajdon jogát, a magad házában azonban mégis zavar-
talanul és teljes biztonságban akarsz élni.
6. A tűz birtokaidat illegális módon elpusztította, az elemet pedig ezért nem vonhatod szi-
gorúan felelősségre, az ugyanis nem tud neked feleletet adni, de azt a szegény leányt a legkemé-
nyebb módon megkínoztad volna, és mindenféle gyötrés mellett a kárt életre-halálra meg kellett
volna térítenie. Szilárdan állítottad volna ugyanis, hogy a tűz csupán az ő hanyagsága miatt pusz-
tított el mindent!
7. Lásd, még más egyebet is előre elmondtak rólad olyan emberek, akik szavában én jobban
hiszek, mint Róma és Athén összes istenében! De a mi törvényeinkben van egy szabály, amely így
54
szól: Audiator et altera pars! (Hallgasd meg a másik felet is!) Ezek alapján sorold fel ellenbizonyí-
tékaidat, és igazold magad úgy, ahogy tudod, ahogy arra képes vagy, és mindent a legnagyobb
türelemmel fogok meghallgatni.”
46. Fejezet Corel ismételten elárulja kommunista eszméit, végül ha üres

kézzel is, de szabad eltávozást kér…
1. Mondja kissé elgondolkodva Corel: “Fenséges parancsolóm! Ha már előre azt állítod,
hogy kipróbált jövendőmondóid egyikének jobban hiszel, mint százezer más tanúnak, akkor sze-
retném tudni, mi szükség volna még az én válaszomra, amit te amúgy is eszelősnek minősítenél,
mert a te - mit tudom én milyen okokra alapozott – változhatatlan meggyőződéseddel szemben
úgysem tudnék ellenérvekkel szolgálni. Mindezek mellett a nagy hatalom is a te kezedben van, ki
lenne tehát képes veled perbe szállni? Mit használna nekem az, ha a legszilárdabban állítanám is,
hogy a dolog mégsem így áll, mert akkor jövendőmondókat állítanál elém, akik mindazt, amit te
nekem most mondottál, még egyszer a szemembe vágnák, és én minden ellenérvemmel csávába
kerülnék. Szóval, a te százezer ember erősségű hiteddel szemben nem tehetek egyebet, minthogy
egész kedélyesen elfogadom, mert te igazmondódnak mégis inkább fogsz hinni, mint százezer
bizonyítéknak. Az ilyen bevezetéssel szemben tehát nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy fen-
séges parancsolóm bocsásd meg, hogy közeledtem hozzád.
2. Egyébként azonban én mégis megmaradok alapelvemnél, hogy a magántulajdonnal
szemben szigorúan szankcionált törvény az emberi társadalom számára ezerszerte rosszabb, mint
a szabad köztulajdon! Okaimat ezzel a valóságos Pandora szelencéjével szemben már feltártam, a
felesleges azt ismételnem. Csak azt az egyet fűzöm még hozzá, hogy a jövőben a külső nyers erő
kényszere miatt alapelveim gyakorlását mellőzni fogom!
3. Igaz ugyan, hogy a jogvédő törvényben én a szegény emberiség számára semmi üdvöset
nem találok, s alapja a legnagyobb fokú esztelenség, de mit képes tenni egyetlen rongyokba burkolt
ember százezerszer százezrekkel szemben? A legális tulajdon által köztulajdonban előforduló hi-
bákat meg lehetne akadályozni annak alapján, hogy minden rossz valami jót is von maga után, de
a kis bajok megakadályozása nem áll arányban azokkal a borzalmakkal, amelyek az aláaknázott
magántulajdontól elmaradhatatlanul elvárhatók. Ezzel befejeztem beszédemet. A jelenlegi körül-
mények között úgysem várhatok valami jót, ennélfogva jobb, ha kegyes engedelmeddel elkotró-
dom. Természetesen azonban csak a te engedelmeddel! Mert annak alapján – az istenek tudják,
hogy milyen igazak azok a vallomások, amelyeket igazmondóid mondtak ellenem – én bizonyára
mint gonosztevő állok előtted, és ezeket a gaztetteket először meg kell büntetni, mielőtt szabadon
bocsátanál.
A törvényt először egy szegény ördög vérével kell kielégíteni, mielőtt szabadságát vissza-
adják. Ha én fogalmaid szerint mint büntetendő gonosztevő állok előtted, akkor büntess meg en-
gem most rögtön, azután add vissza a szabadságomat, vagy a halált! Nekem mindegy, mert én
teljesen védtelenül állok előtted, de ti rómaiak mindvégig száraz törvénylovagok maradtok, és
senkit sem véd meg értelme és ínséges baja törvényeitek bosszújától. Mondd fenséges parancso-
lóm, távozhatok-e úgy, ahogy jöttem, vagy pedig kénytelen vagyok a reám váró büntetés miatt
maradni?!”
47. Fejezet Cyréniusz komoly, de enyhe határozata Corellel szemben, aki

megnyugszik. Az Úr intése szomnambul álom hatásos előfeltételeinek előkészítésére. A kedvtelés
büntetést érdemel.
1. Mondja Cyréniusz komoly, de megértő, szelíd hangon: “Eltávoznod nem szabad, de nem
a reád váró büntetés miatt kell maradnod, hanem csupán üdvöd miatt. A bűnök megbüntetése miatt
55
mi, rómaiak sohasem éreztünk gyönyört, hanem mindenkor csakis az igaz és tökéletes javulás
miatt. S ha ezt súlyos fenyítő korbács nélkül el lehet érni, az mindenkor sokkal kedvesebb előttünk!
A korbácsot mi csak akkor vesszük kezünkbe, ha más eszköz nem használ!
2. Továbbá nem vonunk szigorúan felelősségre senkit, ha valamilyen bűnt csupán egyszer
követ el, ez csak akkor történik meg, ha ugyanazt a bűnt ismételten elköveti, és pedig nagy köny-
nyelműségből, vagy csupán kárhozatos kedvtelésből. Aki tehát csupán kedvtelésből követi el
ugyanazt a bűnt, azt kedvtelésből kell megbüntetni is! Te pedig régi spártai alapelveid szerint csu-
pán szükségből vétkeztél, s most először állsz bíró előtt. Egyedül ez oknál fogva nem ítéllek és
kárhoztatlak, de neked itt gonoszságodat és ostobaságodat meg kell ismerned és le kell vetned.
3. A te súlyosan beteg lelked itt gyógyulást talál. Meg kell ismerned a bölcs törvények
áldását, és majd csak azután, ha szigorúan azok szerint cselekedtél, fogsz innen hazatérni teljesen
felszabadultan, amiben magad is örömödet leled majd, mert teljesen tiszta és szabad ember leszel.
4. Hogy gyógyulásban részesülj, ez okból társaságunkból egy tiszta, fizikailag és szellemi-
leg erőteljes férfiú gyógyulást hozó kezeit fejedre és melledre fogja helyezni. Ez a gyöngéd eljárás
a benned szunnyadó fogalmakat fel fogja ébreszteni és életre kelteni, s ezeken keresztül fogod
aztán Róma rendezett és szigorúan szentesített törvényeinek üdvét megismerni – ami fölött magad
is örvendezni fogsz. Belenyugszol ebbe?”
5. Mondja Corel kissé derültebben, mint az imént: “Fenséges uram és legtiszteletreméltóbb
parancsolóm! Én már mindenbe belenyugszom, amit nem verésnek, lefejezésnek, vagy éppen ke-
resztre feszítésnek neveznek! Ám hogy az ilyen eljárás engem okosabb elvekre térítene, afelől nem
állok teljesen jót, mert az élemedett korú fát nem lehet egykönnyen hajlítani. De azért ennek a
lehetőségében nem kételkedem teljesen. Hol van az a férfiú, aki erőteljes kezeit fölém akarja he-
lyezni?"
5. Cyréniusz erre oldalt fordulva azt kérdi Tőlem, hogy itt volna-e már az ideje? Mondom
Én: “Még egy kis türelmet, engedj a léleknek egy kis emésztési szünetet, mert most izgatott, tele
van gondolatokkal, s így nem alkalmas arra, hogy most elragadtatott álomba hozzák. Cinkát sem
szabad – mint erre kijelöltet – mindaddig megmutatni, míg el nem jön a tökéletesen megfelelő
pillanat! Én majd megadom erre a jelt.” E szavaim és határozatom után egy ideig mindenki csend-
ben maradt, Cinka pedig szorongó örömmel várja intésemet, melyre Corellel az eljárást megkezd-
heti.
7. Corel azonban mindenféle gondolatot ragad meg, hogy vajon tényleg valami jó, vagy -
az ő gondolata szerint – valami rossz fog történni vele?! Ám megvizsgálja arcunkat, azután így
szól magában: “Nem, ezekben az emberekben nem látszik semmilyen alattomosság, ezekben meg
lehet bízni! Ezek csak jót tehetnek, rosszat soha!”
8. Erre az önmagából eredő megnyugtató előkészítésre szükség volt, ami nélkül munkánk,
a kézrátétel eredménytelen fáradság lett volna. Az ilyen eljárás alkalmával az illetőt valóságos
hittel és bizalommal teli állapotba kell helyezni, ami nélkül nem volna lehetséges őt az emberi
fogalmak szerint - s még oly túláradó szubsztanciális erőkkel sem – gyógyító szomnambul álomba
hozni. Ó egészen másképp van ez a tökéletes és szellemben újjászületett embereknél! Az ilyenek-
nél – éppúgy, mint Nálam – csak a felserkentett akaratra van szükség, és a gyógyítás már meg is
történt. De az ilyen, még újjá nem született beteg, és ily módon gyógyítandó embereknél szüksé-
ges, hogy az eljárást a lélek felébresztése és felélesztése megelőzze, különben mint már megje-
gyeztetett, az egész eljárás hiábavaló fáradság és hiábavaló munka lenne. De a mi Corelünk most
már megérett, s azonnal megadom Cinkának az ismert jelt, hogy kezeit Corel fölé helyezze.
56
48. Fejezet Cinka bizalomkeltő beszéddel megkezdi Corelen a lélekgyó-
gyító eljárást. Corel örömteli odaadása. Corel szomnambul álomban. Első stádium: felismeri lel-
kének földi, érzéki, bűnös szférájából való feloldását, felszabadulását.
1. Én tehát intek Cinkának, ő pedig azonnal Corelhez lép, és így szól: “Testvérem, Úgy
akarja az Úr, - aki mindenható, és telve van irgalommal, jósággal, szeretettel és bölcsességgel –
hogy én téged csupán életerővel teli kezeim felemelésével meggyógyítsalak. Ne félj semmitől,
csak bízz! Légy azután más ember, és ne tagadtassék meg tőled semmi, ami tested, vagy szellemed
üdvére szolgálhat. Ha akarod és megbízol bennem, a te igaz barátodban és testvéredben, engedd
meg, hogy kezeimet föléd helyezzem!”
2. Mondja Corel: “Barátom, ezzel a bizalmat keltő beszéddel elküldhetsz engem a Tarta-
ruszba is, és én menni fogok. Ennélfogva tedd csak bátran reám a te igazi testvéri kezeidet, ahová
és ahogyan csak akarod, én nem fogok ellenkezni.” Mondja Cinka: “Nos jól van. Ülj tehát ide, erre
a padra, és én az Isten erejét majd átsugároztatom rajtad!” Mondja Corel: “Melyik Isten erejét?
Talán Zeusz, Apolló, Mars, Merkúr, vagy Vulkán, talán Plútó, vagy Neptun erejét? Kérlek bará-
tom, Plútót hagyd ki a játékból, mert valóban nem kívánom, hogy annak heves, pusztító ereje
hasson át!” Mondja Cinka: “Hagyd az isteneket, akik nem léteznek máshol, csak a régóta elvakult
emberek képzeletében! Csak egy igaz Isten létezik, és Ő az előttetek ismeretlen nagy Isten, Akinek
bár ti pogányok mindenféle templomot építetek, ám Őt még sohasem ismertétek. Most azonban
elérkezett az ideje, hogy ezt az egyedüli igaz Istent megismerjétek! És lásd, ennek az Istennek a
kegyelme sugároz majd át téged – a te üdvödre – ha kezeimet föléd helyezem.” Mondja Corel:
“Ha így van, akkor csak tedd rám kezeidet úgy, ahogyan akarod.” Erre Cinka az előírt módon
Corel fölé helyezi kezeit, amire Corel csakhamar elragadtatott álomba merül.
3. Jó negyed óra múlva Corel erősen lecsukott szemekkel, mélyen alvó állapotban halk
hangon így kezd beszélni: “Ó Isten, ó Isten! Milyen nyomorult, gonosz ember vagyok én, pedig
milyen becsületes és jámbor ember lehetnék, csak akartam volna; de épp abban rejlik a hazugság
és gőg bűnének átka – ami tulajdonképpeni alapja minden bűnnek – hogy azok mindig újból ön-
magukat szülik, és ily módon úgy szaporodnak, mint a földön a fű és a tenger medrében a homok!
Ó Isten! Nekem annyi bűn és folt van a lelkemen, hogy a sok bűntől bőröm felületét nem is látom.
Igen, én megszámlálhatatlan sok bűnöm súlyának mintegy sűrű füstjébe és ködébe vagyok bur-
kolva!
4. Ó Isten, ki lesz képes valaha engem bűneimtől felszabadítani?! Én egy nagy tolvaj va-
gyok, hazug vagyok. Ha én hazudok, mindig újabb hazugsággal erősítem meg a régit, hogy kap-
zsiságot kapzsiságra halmozva, a hazugságot mint igazságot érvényesítsem. Ó én undorító, hazug
kutya” Mindazt, amim van, csak hazugsággal, csalással, titkos és nyílt lopással szereztem! Termé-
szetesen mindezt nagy elvakultságomban nem találtam bűnnek, de volt elég alkalmam arra, hogy
az igazság révén meggyőzzem magam, de én nem akartam. Mindig Spártát és Lükurgoszt részesí-
tettem előnyben, és megvetettem Róma bölcs, igazságos törvényeit.
5. Ó én közönséges gonosz gézengúz! Csak az az egy vígasztal, hogy még senkit sem öltem
meg, ám ahhoz sem hiányzott sok. Ha az a leány akkor, amikor hazaértem, nem szökött volna el
tőlem, biztosan áldozatul esett volna gonosz, ördögi dühömnek!
6. Ó, micsoda förtelmes szörny vagyok én! Rosszabb vagyok a medvénél, az oroszlánnál,
rosszabb a tigrisnél, hiénánál. Sokkal rosszabb a farkasnál, és gonoszabb a vaddisznónál! Mert én
ravasz vagyok, mint egy róka, s ez engem mintegy ördögként bélyegez meg! Ó, az én lelkem igen
súlyosan beteg! Cinka testvérem, te nehezen, vagy egyáltalán nem fogsz engem meggyógyítani!
7. Most mintha nagyobb, valamivel nagyobb világosság lenne bennem, s az a sűrű füst és
vastag köd kezd körülöttem oszladozni! Lásd, most már ritkulnak, és úgy tűnik, mintha könnyeb-
ben lélegeznék. Ám épp ebben a nagyobb világosságban látom még csak igazán eltorzult alakomat,
mely telve van mindenféle kiütéssel, daganatokkal és undorító fekélyekkel! Ó, ó! Egész alakom
egy valóságos förtelem. Hol van az az orvos, aki meggyógyít engem?! Testem egészséges bár, de
nem törődnék rossz testemmel, ha a lelkem egészséges volna!
57
8. Ó Istenem, ha valaki meglátná a lelkemet, elborzadna annak nagy rútságától. Minél na-
gyobb körülöttem a világosság, annál förtelmesebbnek néz ki a lelkem. Cinka testvérem, nincs
szer arra, amitől a lelkem valamivel jobb kinézést nyerne?”
49. Fejezet Az Úr megmagyarázza ezt a folyamatot. Második stádium: a

szomnambul lelke teljesen megtisztítja önmagát. Ennek megfelelő, kedves kísérő jelenségek. Az Úr
szellemben Corel elé megy.
1. Ezután Corel álmában sóhajtozni kezd, amire egyesek úgy vélik, hogy fel fog ébredni,
de Én így szólok mindnyájukhoz: “Ó, a világért sem! Ez csupán álmának első stádiuma volt. Még
egy jó óráig fog aludni, és nemsokára lelki életének egy magasabb rendű állapotában kezd majd
beszélni. Ez az első állapot a léleknek a testi és világi érzéki szenvedélyektől való felszabadulásá-
ból állt, s azokat lelki testén mint betegségeket volt kénytelen a legmélyebb utálattal megállapítani.
2. Az ilyen lelki bajokra pedig nem létezik más orvosság, mint először azok felismerése,
azután megutálása, végül az erős akarat, hogy azoktól minél előbb teljesen megszabaduljon. Ha az
akarat egyszer megvan, akkor a gyógyulás már könnyen megy.
3. Csak figyeljetek, mindjárt ismét beszélni fog. Cinka barátom, ha ismét kérdez tőled va-
lamit, te csak gondolatban válaszolj neki, és ő hallani fog téged, és egészen jól megért.
4. Alig adtam Cinkának ezt az utasítást, Corel ismét beszélni kezd, s így folytatja: “Lásd,
sírtam az én nagy nyomorúságom felett, s könnyeimből egy tó keletkezett - mint Siloha Jeruzsá-
lemben, - s én most fürdöm ebben a tóban, és e tó vize meggyógyítja lelkem testének sebeit, kele-
vényeit és daganatait! Ó, ó, egy valóságos gyógyfürdő! A sebhelyeket ugyan még jól látom, de az
én szegény lelkem sebei, daganatai, kelevényei már elmúltak. De hogyan volt ez lehetséges, hogy
könnyeimből egész tó keletkezett? A tavat gyönyörű vidék veszi körül, és ez a vigasztalás és biz-
tató remény vidéke.
5. Érzéseimben úgy tűnik, mintha teljes gyógyulást remélhetnék. Ó, milyen kedves ez a
vidék! Szeretnék mindig itt maradni. Tavam vize most már teljesen tiszta, az imént még zavaros
volt, s minél tisztább, hatása annál gyógyítóbb!
6. Ó, most pedig úgy érzem, hogy bennem valami életre kel, és olyan ez, mint egy erős
akarat; s az erős akarat mögött indítást érzek arra, hogy megszólaljak, és ez hangosan ezt kiáltja:
Én akarom, meg kell lenni – meg kell lenni, mert én úgy akarom! Ki gátolhatja meg bennem azt,
amit akarok? Én szabad vagyok akaratomban. Nem is kell akarnom, hogy mit kellene tennem,
hanem azt akarom, amit magam akarok! Ami jó és helyes, azt akarom, mert magam akarom azt,
és senki sem kényszerít rá.
7. Most felismerem az igazságot: az egy Isten világossága a mennyekből! A mi isteneink
szégyellhetik magukat, ők valóban semmik, és aki bennük hisz, az rosszabb a bolondnál – mert
még maga a bolond sem hisz az ilyen semmis istenekben. Én nem látom sehol az isteneket, de az
isteni világosságot látom, és az isteni szót hallom! De Istent magát még nem látni, mert Ő még túl
szent az én számomra.
8. De most az én tavam már hatalmassá lett körülöttem, ám nem mély a víz, csupán ágyé-
komig ér és tiszta, nagyon tiszta – de halacska még nincs benne! Nem is fognak halacskák bele-
jönni, mert a halacskák az isteni leheletből keletkeznek. Annak a leheletnek pedig nagy hatalma
van! Én csak egy igen gyenge emberi lélek vagyok, akinek leheletéből nem keletkezhetnek Isten
halacskái. Ó, ehhez igen sok kell, ehhez mindenhatónak kell lenni, hogy egyetlen egy lehelettel
halacskákat lehessen teremteni. Erre az ember soha nem képes, mivel túl gyenge ehhez.
9. Bár mégsem lenne egészen lehetetlen az ember számára, de akkor telve kellene lennie
isteni szellemmel és isteni akarattal! Ez pedig igaz ember, s épp ezért előttem teljes lehetetlenség!
De milyen tiszta a víz, és a talaj tele van szép fűvel, mily csodálatos a víz alatt ilyen szép, buja fű!
És lásd, a fű szemlátomást nő, a szép vizet egészen kiszorítja. Igen, igen, a remény hatalmasabb
lesz, mint a megismerést és az azt kísérő félelem!
58
10. Ó, ó, most egy embert látok a távoli parton, aki int nekem. Szeretnék hozzá menni, de
nem tudom, hogy mindenfelé milyen mély a tó vize, mert ha közbe-közbe nagyon mély helyek
akadnának, akkor elsüllyedhetnék és elveszhetnék! Hanem hangot hallok a vízből, amely azt
mondja: “Én keresztül-kasul egyenlő mély vagyok, minden félelem nélkül hatolj át rajtam, menj
ahhoz, aki hív, s aki vezetni fog téged és ítélkezni fog feletted!”
11. Milyen különös, itt még a víz és a fű is beszél! Ilyen még nem létezett! Most átmegyek
barátunkhoz a partra. Mert barát kell, hogy legyen, különben nem integetett volna. Nem te vagy
az Cinka, valaki más. Most már téged is látlak mögötte, de te nem vagy olyan barátságos, mint ő.
Vajon ki lehet ő? Hanem én szégyellem magam előtte, mert teljesen mezítelen vagyok (Mózes I.
3-10.). A testem bár most tűrhetően néz ki, alig fedezem fel rajta a betegség nyomait! Csak leg-
alább egy ingem volna! De így olyan meztelen vagyok, mint egy fürdőző! Nekem azonban oda
kell mennem, mert intése hatalmas erővel vonz. Most megyek, és lásd, egészen jól haladok előre.”
50. Fejezet Az Úr ismét megmagyarázza a második stádium folyamatát,

mely az igaz bűnbánatnak, a világosabb megismerésnek, a jó erősebb akaratának és a tökéletese-
dés elérése iránt való reménynek felel meg. Bevezetés a harmadik stádiumba: amidőn az abszolút
szellem beszél. Az Úr ezt a lelket szellemben tovább vezeti, és a megtisztult lélek cselekedetei alap-
ján öltöztetik fel (pogány ruhába).
1. Ekkor Corel beszédében szünet állt be, és Cinka kérdi tőle, hogyan látja ő mindezeket, s
hogy megy át a vízen, amikor mozdulatlanul fekszik itt, mintha meghalt volna? Mondom Én: “Az
ő lelke csupán a javulásához vezető állapotokat látja, és ezekből a lélek kedélyvilágában egy kü-
lönös világ alakul ki. Amit te itt a gondolatok váltakozásának nevezel, az a lélek birodalmában
egyik helyről a másikra való mozgást jelenti.
2. A tó, mely könnyeiből jött létre, s melynek vize lelkét meggyógyította, az ő elkövetett
bűneinek megbánását jelképezi. A benne való fürdés az igaz vezeklést ábrázolja, amely a megbá-
násból keletkezik. A tiszta víz bűneinek és gyarlóságainak helyes megismerését ábrázolja, és ha a
tó hatalmassá növekszik, az hatalmasabb akarást fejez ki az iránt, hogy önmagából tisztuljon és
gyógyuljon meg. A szép zöld fű a víz alatt a teljes egészség és magasabb rendű szabad isteni
kegyelem elérésének reményét jelenti. Ez a kegyelem a távoli parton láthatóan már fel is tűnik: Én
magam vagyok szellemben és akaratban.
3. Az igaz megbánás és vezeklés vizein keresztül a Hozzám való közeledés a lélek igaz
javulás felé való haladását jelzi. Ám minden az ő lelki állapotának megfelelő jelenség, melyből a
lélek látja, miképpen van megalkotva, és hogy javulására mit érez kedélyvilágában. Ebben az
állapotban pedig természetes, hogy csak akaratban cselekszik, minden külső tevékenység nélkül.
Ez csak akkor fog bekövetkezni, ha éber állapotában testével újból összeköttetésbe kerül. De most
már nemsokára Nálam lesz, és ismét beszélni kezd.
4. Figyeljetek csak jól, mindaz, amit most beszélni fog, megfelel az ő benső lelki állapotá-
nak. Még sok minden meg fog történni addig, amíg a harmadik stádiumba jut, azaz tiszta életcsi-
rájával időleges összeköttetésbe lép.
5. A harmadik stádiumban már meggyőződhettek arról, hogy milyen összefüggően és böl-
csen fog beszélni. Most, ebben a pillanatban csak megtisztult lelke beszél. A harmadik stádiumban
azonban szelleme fog belőle beszélni! Akkor nem fogtok már felfedezni semmiféle hézagot be-
szédében, úgy fog szólni, hogy mindegyikőtök meleget fog érezni a szíve körül.”
6. Corel most már a partra érkezik, és így szól: “Ó, micsoda fáradságos út volt ez! Itt va-
gyok Nálad nemes barátom! Nincs nálad valamiféle ing? Lásd, rettenetesen szégyellem meztelen-
ségemet.”
7. Mondom Én előtte látható szellememből és akaratomból: “Lépj ki a vízből, s cselekede-
teid majd felöltöztetnek.”
59
8. Mondja Corel lelke: “Barátom, ne mesélj az én cselekedeteimről, mert ezek hiúk, rosszak
és gonoszak. Ha én ezek szerint öltök ruhát, az rettentő fekete és szakadozott lesz!”
9. Mondom Én: “Ha ez így is van, van itt elég víz, hogy fehérre mossad!”
10. Mondja Corel: “Ó barátom, ez annyit jelentene, mint a szerecsent fehérre mosni! Ez
nem fog sikerülni. De egy ruha mégis jobb a semminél, tehát kilépek a vízből.
11. Lábaim előtt egy tóga hever, bő ráncokból áll, de igen piszkos, szennyes, bár alapszíne
szürkés-fehér.” Ez a szellemvilágban a pogány öltözékek sajátsága. A ruhát ezután kezébe veszi,
de undort érez annak szennyessége miatt, ami jó jel. Mégis felveszi, s a vízbe siet vele, elkezdi
dörzsölni, öblögetni, végül kicsavarja. Most már kész, s a ruha tiszta. De mivel nedves, nem meri
azt bátran magára húzni. Én azonban azt mondom, hogy mégis húzza fel, hiszen az imént nem félt
még a víztől, miért irtózik, ha kissé nedves a ruhája?
12. Most mondja Corel – hallgassátok meg figyelmesen, mert ezt hangosan fogja mondani:
“Valóban igaz, az imént az egész tó semmit sem jelentett, és most a nedves ing jelentene valamit?
Csak fel vele! Ó, milyen jól esik benne lenni!”
51. Fejezet A lélek feltámadó teste, annak összefüggése a testrészekkel.

Lelki érzékek.
1. Cinka gondolataiban feltesz egy kérdést, és ez így szól: “Van a léleknek is teste?” Ezt a
kérdést azért tette fel, mert arról, hogy milyen a lélek, s hogy miképpen van az megalkotva, neki
halvány fogalma sem volt. A közönséges zsidó felfogás ugyanis az volt, hogy az valami ködszerű
dolog, s azt mondták, hogy a lélek maga a szellem, amelynek értelme és akarata van, de általában
véve sem alakja, sem teste nincs.
2. Cinka tehát nagy szemekkel bámult, amikor Corel gondolatban feltett kérdésére ily mó-
don válaszolt: “Természetes, hogy a léleknek – bár éteri – de teste van, ám a léleknek ez épp oly
tökéletes test, amilyen tökéletes a húsból és vérből való test. Semmi sem hiányzik a lélek testéből,
ami az anyagi testben megtalálható, persze ezt te testi szemeiddel nem látod, de én mindent látok,
hallok, érzek, szagolok, ízlelek, mert a léleknek is megvannak ugyanazon érzékszervei, mint az
anyagi testnek, hogy ezekkel az érzékszervekkel – mint közvetítő eszközökkel a lelkével érintkez-
hessék.
3. A test érzékei vezető gyeplő a lélek kezeiben testének a külvilágban való fegyelmezé-
sére. Ha a testnek nem volnának ilyen érzékei, akkor az teljesen hasznavehetetlen lenne, s a lélek-
nek elviselhetetlen terhére volna. Képzelj el egy embert, aki vak és teljesen süket, és nem érez sem
fájdalmat, sem az egészségnek jóleső érzését, nincs sem szaglása, sem ízlelése. Mondd meg ma-
gad, hogy mit használna a léleknek egy ilyen test? Nem kellene-e – egyébként világos öntudata
mellett teljesen kétségbe esnie?! Hasonlóképpen a léleknek sem lennének hasznára még legélesebb
érzékei sem, ha éteri testében nem bírná teljesen ugyanazokat az érzéseket! De mivel a lélek
ugyanazokat az érzéseket bírja, mint a test, érzékeivel igen könnyen észreveszi azt, amit a test
érzékei a külvilágból felfognak és észrevesznek. Ezzel most már tudod, hogyan lehet a léleknek
testi formája (I. Kor. 15. 40-44.).
4. Te is csak most tudod mindezt, mivel én mondtam neked, aki ezt most látom, érzem és
testileg érzékelem; de majd ha ismét ébren leszek, te ezt még akkor is tudni fogod, én azonban már
nem, mert én ezeket most csak finom lelki érzékeimmel látom, érzem és érzékelem azonban ezzel
együtt testi érzékeimmel nem. Ha mindent a testem érzékeivel éreznék, azok az agyam idegeire és
annak megfelelően a testi szív életidegeire bizonyos nyomokat vésnének, és én mint lélek anyagi
testemben megtalálnám, s egytől-egyig felismerném azokat. De mivel én minden testi kötelék nél-
kül szabadon állok, és testemre nem tudok sem be-, sem visszahatni, így a testembe való visszaté-
résem után mindazokról semmit sem fogok tudni, amit most látok, hallok, érzek és beszélek, sem
arról, ami most velem történik.
60
5. A léleknek emlékező képessége is van, aminek segítségével a legkisebb és legjelenték-
telenebb dologra is vissza tud emlékezni, ami valaha vele történt, de erre csak felszabadult álla-
potban képes. Ám ha a lélek teljesen sötét testében van, akkor minden szellemit csak túlharsogva,
durva, áthatóan zúgó és nyers benyomásokként érzékel. Saját érzékeit néha még annyira sem veszi
észre, hogy ő maga alig képes annyi öntudatra jutni, hogy egyáltalában létezik, nemhogy még
képes lenne a benne veszteglő magasabb és mélyebb szellemi benyomásokra.
6. Neked is van lelked, és éppen olyan, mint amilyen szabad lélek most én vagyok, de te is
csak keveset, vagy semmit sem tudtál magadról. Ennek oka a nagyon sötét testben rejlik, amivel
egy időre a lélek be van burkolva. Csupán most – mert én még élő testi szám hangja által néhány
benyomást véstem kis agyad idegeibe, s mivel te mint lélek ezeket a benyomásokat ugyanazon
ismertetőjel révén olvasod magadban – így tudod, de csak mint lélek és nem mint test, hogy lelked
van, és hogy a te gondolkodásod és akaratod alapján magad is lélek vagy, aki éteri testi lényében
ugyanazzal az alakkal bír, mint a húsból és vérből való tested. De ne csodálkozz azon, ha én most
azt mondom neked, hogy mindezekről földi életemben való felébredésemkor semmit sem fogok
tudni, amit most neked mondottam, s aminek okát megmagyaráztam.
Jegyezd meg jól! A test materiális, a lélek szubsztanciális, és a szellem esszenciális.
52. Fejezet Az Úr tovább vezeti Corel lelkét szellemben az önmegtagadás

útján Krisztus követése által – a tökéletesedés felé. Az eközben történt élmények magyarázata. A
szellem Corel lelkének szívében, mint isteni világosság, éledni kezd, és növekedik a lelket kelleme-
sen melegítve. Az Úr kegyelem ígérete Corelnek.
1. A barát most így szól hozzám: “Jöjj Corel, hagyd el ezt a helyet, Én majd más vidékre
vezetlek téged.” – És én megyek a jó baráttal tovább messze és távol a tótól. Most egy pompás és
gyönyörű fasoron haladunk át, s a fák meghajolnak az előtt, akit én követek. Ez valami nagy Úr
kell, hogy legyen a szellemek birodalmában. Ó, a fák némelyike csaknem eltörik a nagy hajlon-
gásban. Te Cinka szintén velünk vagy, de nagyon ködszerűnek látszol, és nem veszed észre, hogy
a fák mennyire hajlonganak az én barátom előtt. Ez valami különös, de mégis úgy van. Sajátságos,
sajátságos! A fák most már beszélni is kezdenek. Jól érthető suttogással mondják: “Üdv a Szentek
Szentjének. Üdv a nagy királyok Királyának örökkön örökké.”
2. Nem találod ezt rendkívüli dolognak? De te bosszantó módon mégis úgy teszel, mintha
mindezt észre sem vennéd, vagy mintha ez oly természetes jelenség volna, mint az eső a földön.
3. Igen, igen, a barát, aki előtt a fák meghajoltak, és akit dicsőítettek, azt mondja nekem,
hogy az, aki hozzád hasonló módon követ bennünket, nem te magad vagy, csupán lelkednek egy
ködszerű képmása, amely csak a mi atmoszféránkban jön létre. A lelkedből bizonyos életsugarak,
mint egy fényből sugároztak ki, és amidőn a mi atmoszféránkat érintették, hasonló módon nyertek
alakot, mint amikor nappal az emberből a sugarak egy tükör felületére esnek, s a tükör azonnal
visszatükrözi annak az embernek az alakját, akiről ezek a sugarak a tükör felületére estek. Nekem
csak a lábaidra kellene néznem, s meggyőződhetnék róla, hogy te nem jársz velük, hanem lebegsz,
és tényleg, nem mozgatod sem a lábaidat, sem a kezeidet, és így követsz bennünket jó hét lépés
távolságból. S így most már megértem, miért nem látod a fák hajlongását, miért nem hallod azok
csodálatos suttogását?
4. De a fasor most egyre keskenyedik, a fák alacsonyabbak, s ezért szorosabban állnak
egymás mellett, de azért a hajlongás és suttogás nem szűnik meg. Az út is egyre nehezebbé válik.
A fasor most már annyira szűk, és az út is annyira tüskés és tövises, hogy csak igen fáradságosan
tudunk rajta keresztülvergődni, s a vége mégsem látható – habár a barát azt mondja, hogy az út
nemsokára véget ér, és a célnál leszünk. Most a tüskebokrok már kezdenek nagyon sűrűk lenni, s
a föld nagyon köves, a kövek között telve van mindenféle tüskékkel és tövisekkel; most azonban
már olyan sűrű, hogy alig lehet rajta keresztül vergődni.
61
5. Azt kérdezem a baráttól, hogy miért kellett ennyire rossz útra térnünk? A barát pedig így
szól: “Nézz csak jobbra és balra, mindkét oldalon tengert fogsz látni, amelynek mélysége feneket-
len, s ez itt az egyedüli – bár nagyon keskeny és tövises, de – szilárd földnyelv, amely két hatalmas
tenger között húzódik végig. Ez összeköti a földi világot a túlvilági üdvözültek paradicsom orszá-
gával. Aki oda akar jutni, annak ezt az utat – mivel ez az egyetlen út – kell megjárnia.”
6. Lásd Cinka, ilyen különös választ adott az én barátom és vezetőm az én semmiségemnek,
ezután tovább kérdezem őt: A földön is igen sok rossz út van, de azon segítenek az emberek,
kapákat, csákányokat, lapátokat fognak, és kijavítják az utat. Miért nem történik ez itt is?
7. A barát így válaszol: “Mert ezt a földnyelvet éppen ez a hatalmas tüskebozót védi meg
a tengeri viharok ellen. Ha ez az egyedüli szilárd földnyelv nem volna ezzel a bozóttal megvédve,
akkor két oldalról a tenger hullámai az erős hullámverések alkalmával már régen elmosták volna.
De mivel ez a tüskés bozót oly sűrűn összenőtt, különösen a két part felől, megtörnek rajta az erős
hullámok, és azok sűrű ágai között lerakják tajtékukat, ami idővel kővé keményedik, s ezt a fontos
földnyelvet mind jobban megszilárdítja.
8. Ennek a földnyelvnek a neve: alázatosság és szilárd alapigazság. Mind a kettő, úgy az
alázatosság, mint az igazság, az emberek számára mindenkor teli volt tövisekkel!” Lásd Cinka,
így beszélt a barát, s bennem most különös világosság keletkezik, s kezdem észrevenni, mintha
szívemben valami éledni kezdene, s az ami éled: a világosság. És ez a világosság a szívben olyan
forró, mint az embrió az anyatestben. Egészen tisztán látom.
9. De most mind nagyobb és hatalmasabb lesz ez a világosság. Ó milyen nagyszerű és
tökéletesen tiszta! Ez bizonyára az Istentől eredő tulajdonképpeni életvilágosság az igaz ember
szívében! Igen, igen, ez az, s most egyre növekszik, és ó, milyen jól esik ez nekem!
10. Még mindig a keskeny úton haladunk, most már nem téveszt meg engem a tüske- és
tövisbozót, s nem érzek többé fájdalmat, ha egy tüske megszúr, vagy megkarcol! A bozót most
már ritkulni kezd, a fák ismét nagyobbodnak, s megint gyönyörű fasorrá alakulnak. A bozótok
teljesen megszűnnek, a földnyelv kiszélesedik, s a tengerpartok tőlünk egyre jobban és jobban
távolodnak. A messze távolban máris gyönyörű szárazföldet látok a legszebb hegyekkel, és a he-
gyek fölött gyönyörű hajnalpír tűnik szemünk elé!
11. De még nem jutottunk ki az egyre szélesedő fasorból, és a nagy, magas fák még nem
szűntek meg, fenséges koronáikat az én barátom és vezetőm előtt meghajlítják, és suttogásuk úgy
szól, mint a legtisztább hárfa!
12. Ó Cinka! Itt már igazán leírhatatlanul gyönyörű minden! De te mindenütt utánunk le-
begsz, s oly néma vagy, mint az imént, de nem tehetsz róla, mert nem te magad vagy, hanem csak
futó árnyalakod.
13. Ó, hogyha te ezt láthatnád, de úgy, hogy benyomásait megtarthatnád és visszavihetnéd
földi életedbe, micsoda nevezetes ember válhatna belőled! Én is azzá lehetnék, ha minden emlé-
kezetemben maradna, de nem marad!
14. A barát azonban azt mondja: Idővel adassék nekem mindezekre való visszaemlékezés,
de először még testben ezt a tövised utat, amire rátalálok, meg kell járnom.”
53. Fejezet A tiszta szellem-ember az emberi lélekben egy valóságos kis Is-
ten. Corel a paradicsomban. A nagy szakadék a menny előtt a holtak számára, a fölötte átívelő híd
létesítéséről Jézus halála és feltámadása által. A szellem-ember további fejlődése, fontos intelmük.
1. (Corel:) “Ó, az én benső életvilágosságom most már óriásira növekszik. Áthatja egész
bensőmet, ó milyen jót tesz egész lényemnek! Most már úgy látom, mintha egy négy esztendős
gyermek alakját öltené, de igen kedves külsővel! De nagyon bölcs is kell, hogy legyen, mert olyan,
mint a legtisztább képzelet által létrejött kis Isten – de nem úgy, mint az egyiptomiak, görögök és
62
rómaiak fantáziája szülte istenek, hanem mintha a zsidók igaz Istenének csodálatos hasonmása
lenne. Képmása az igaz Istenségnek.
2. Ó, most ismerem fel, hogy csak egy igaz Isten létezik, de csak azok fogják látni szent
arcát, akiknek a szíve tökéletesen tiszta! Én aligha fogok az Ő szemléléséhez jutni, mert szívem
kétségbeejtően tisztátalan volt már!
3. Te igen, Cinka barátom, mert szívedben csaknem semmi tisztátalanságot nem fedeztem
fel, kivéve azt a foltot és azt a fonalat, amellyel szükségképpen a világgal még egy ideig összeköt-
tetésben kell maradnod.
4. Csak most látom meglehetős távolban a fasor kiszélesedő végét. A tengernek már nyoma
sincs sehol, mindenütt csodálatos szépségű föld terül el. Kertek, kertek mellett, s mindenütt a leg-
szebb házak és paloták állnak. Ó, ez valami leírhatatlan gyönyörűség!
5. Az én barátom most azt mondja: ez még távolról sem a mennyország, csak a paradicsom.
6. A mennybe mindez ideig halandó még nem juthatott, mert oda még nem volt híd építve.
Mindazok a jók, akik a teremtés kezdetétől a földön éltek, Ádámmal, Noéval, Ábrahámmal, Izsák-
kal és Jákobbal itt várakoznak. Azok a magas hegyek határolják ezt a csodálatos országot. Aki
felmenne a hegyre, megláthatná ugyan onnan a mennyet Isten angyalseregeivel, de senki sem jut-
hatna be mindaddig, amíg afölött a nagy szakadék fölött, amelynek feneke nincs, egy szilárd, erős
híd nem épül, ami örökké tart!
7. Most oly gyorsan megyünk, mint a szélvész. Bennem az én fényemberem már felvette a
nyolc éves gyermek nagyságát, s úgy tűnik számomra, hogy gondolatai mint a villám cikázzák át
egész lényemet. Jól érzem azok érthetetlen fennköltségét és mélységét, csak formáit nem tudom
felfogni. Valami csodálatos kell, hogy legyen benne, s minden rajtam átvillanó gondolat leírhatat-
lan gyönyörű érzést kelt! Ilyen gyönyörteljes érzést az egész Föld nem érez, nem is érezhet, mert
az egész Föld nem egyéb, mint Istennek kegyelmi ítélete. Hanem ezek a gyönyörök még a legjobb
ítéletben is csak igen szegényesen érezhetők.
8. De most már nagyon közeledünk a magas hegyhez, s egyre gyönyörűbb lesz a táj. Mi-
csoda leírhatatlan sokfélesége van itt a csodákra halmozott csodáknak! Ezeket mind leírni ezer
emberöltő sem lenne elegendő! Nézd csak, itt ezen a hegyen a legszebb emberek egész sokasága
lakik.
9. De úgy látszik, hogy bennünket – engem és az én kedves barátomat – nem vesznek észre,
mert sietve és vidám lépésekkel haladnak el mellettünk, mégsem árulják el, hogy látnának ben-
nünket, míg az én barátomat minden fa látható módon üdvözli.
10. Csodálatos szellemi nép ez! Ezalatt már el is értük egy magas hegy csúcsát. Ó Isten, Ó
Isten! Most úgy állunk itt – különösen én – mint egy valóságos szamár a hegyen. Messze a távolban
egyre világosabban látom a napnál is fényesebb láthatárt. Itt kezdődhet Isten országa, mely onnan
tovább és mind magasabb és magasabb irányba terjed vég nélkül! De az itteni és ottani között
hatalmas szakadék tátong, ami nagyobb, mint a Föld s a Nap közötti távolság! Erre fog majd híd
épülni?! Isten előtt minden oly igen könnyen lehetséges! De most már az én benső fény-emberem
oly nagy, mint én magam, és különös, hogy elálmosodom. Az én barátom felszólít, hogy pihenjek
meg az illatos zöld gyepen. Meg is fogom tenni.”
54. Fejezet Az Úr előkészítő tanítása a harmadik stádiumra. Mi tulajdon-

képpen Az álom? Miben áll az ember tökéletesedése és örök továbbfejlődése?
1. Mondom Én: “Látjátok, ő csak most fog átmenni a harmadik fokozatba. Most figyeljetek
jól a beszédére. Ha a lelke szabad volna, ez minden álom nélkül megtörténhetne, de amíg a lelke
összeköttetésben van a testével, az új stádium előtt bizonyos fokú kábultságba kell esnie, amelyben
a lélek észrevétlenül jut az új állapotba. Mindazt, amit Corel lelke a második stádiumban látott és
63
beszélt, az – saját énjét kivéve – elragadtatott állapotbeli látomás volt; csak a harmadik fokozatban
jut a lélek igazi tisztánlátáshoz, s amit most fog beszélni, az lesz az igazi valóság.”
2. Kérdezi Cyréniusz: “Tulajdonképpen mi az álom, mi módon és hogyan keletkezik?”
Mondom Én: “Szükséges, hogy ezt is tudd? Jól van, ha már mindenáron tudni akarod, akkor meg-
mondom. Ha köpenyt viselsz a testeden, s görög szokás szerint lábravalót a lábadon, akkor tested
mozgása révén veled él a köpeny és a lábravaló is. Jobban mondva ezek kénytelenek úgy alkal-
mazkodni akaratodhoz, amiképpen tested tagjai alkalmazkodnak lelked akaratához.
3. Ha nyáron fürdőbe mégy, ruháidat leveted, mivel a fürdőben nem veheted azok hasznát.
A lábravaló és a köpeny – mialatt te a fürdőben vagy – szükségképpen nyugalmi helyzetben van-
nak, s nincs bennük semmiféle élet, sem mozgás. Ha kilépsz a fürdőből, köpenyed és lábravalód
ismét felveszik előbbi életüket és mozgásukat, s valósággal veled élnek.
4. De miért vetetted le fürdéskor a ruháidat? Azért, mert nehezedre voltak, és szorítani
kezdtek. A fürdőben felüdültél, és a nehezedre vált ruházat a fürdő után pehelykönnyűnek tűnik.
5. Ha lelked a nap nehézségei következtében elgyengült, felébred benned az üdítő és erősítő
nyugalom szüksége. Ekkor a fáradt lélek levetkőzi tagokból álló testi ruháját, és a szellemi víz
erősítő fürdőjébe ereszkedik, abban megfürdik, megtisztul s megerősödik. Ha megerősödött, ismét
visszatér testi ruhájába, és annak nehézkes tagjait a legnagyobb könnyedséggel mozgatja.
6. Most pedig Corel elbeszélése nyomán bizonyára láttad, de még inkább hallottad, hogy
lelke mélyében a lélek szívéből egy fény-ember sarjadzott ki, amelyhez a lélek lénye csaknem úgy
viszonyul, mint a lélekhez a materiális test. Nos, ez a fényember azelőtt a lelkében – mint tagokkal
ellátott öltözékében – még soha semmiféle néven nevezendő erősítést nem kapott, úgy feküdt a
lélek szívében, mint a pete az asszonyban minden férfiúi felserkentés és feltámasztás nélkül. E
különös alkalomból a tulajdonképpen életcsirát az Én szavam és Cinka szava e pillanatra felser-
kentette, és amidőn ez végbement benne, azonnal növekedni kezdett mindaddig, míg egész lelkét
– azaz ruházatát – tiszta szellemi lényével teljesen kitöltötte.
7. A lélek azonban annak ellenére, hogy amennyire csak lehetett, e pillanatra megtisztítta-
tott, mégis bizonyos materiális anyagokat rejt magában, s a tiszta szellemnek nehezére esne – mi-
vel azelőtt nem volt hozzászokva, - hogy ilyen nehéz igát hordozzon. Ez a bizonyos tekintetben
mesterséges szellemi módon feltámasztott és gyors növekedésre késztetett szellemember a nehéz-
kes lélek hordozására még nagyon is gyenge, ezért pihenésre és erősítésre vágyik.
8. A léleknek ez a látszólagos alvása a hegyi pázsiton eszerint nem más, mint hogy a szel-
lem lelkének anyagias részeit leveti; a lélekben csak a magához hasonlót tartja meg, a többinek
ezalatt úgy kell pihennie, miképpen a test teljesen némán pihen, amikor a lélek megerősíti magát,
vagy amiképpen a te köpenyed pihen, mikor testednek egy fürdőben üdítő erősítést szánsz.
9. Ám az ilyen – az ember nehezebb szférájában bekövetkezett – pihenőre téréskor a lélek
mindig összeköttetésben áll a durvább külső részekkel. Ha valaki akkor, amikor te a fürdőben
üdíted magad, odajönne és levetett ruháidat elvenné s azt szaggatni kezdené, akkor a te – ruhád
iránt való szükséges és természetes – szereteted fellázadna és haragra gyulladna. Még sokkal in-
tenzívebb összeköttetésben áll a lélek a testtel, ha valaki idő előtt fogná azt a testi ruhát és el akarná
pusztítani, azzal a lélek egészen különös módon bánna el.
10. De a legintenzívebb a lélek és a szellem között lévő összeköttetés, mert a lélek – külö-
nösen, ha egészen tiszta – maga is teljesen szellemi őselemekből áll. A szellem nagy harcot vívna,
ha valaki el akarná ragadni tőle testét, azaz lelki ruháját. Azonnal lángba borulna, és mindent el-
pusztítana, ami csak közeledne hozzá. Mindazt, ami anyagi, a léleknek először egészen le kell
vetnie, amíg a szellem a vele rokon és hozzá hasonló dolgokat magához vonzza, és amíg azzal
tökéletes énné olvad.
11. A lélek materiális volta a szellem előtt abban ismerhető fel, amivel a lélek fel van ru-
házva. Hallottad, amikor Corel egy piszkos ingről beszélt, amit maga mosott ki a tóban, azt jól
kiöblögette és még vizesen magára öltötte? Lásd, ez a ruha még a lélek materiális külső része, amit
először le kell vetni, le kell tenni, mielőtt az isteni szellemember a vele teljesen rokon lélekbe
átmegy, és vele egyesül.
64
12. Az átmenet pillanatára bizonyos időre van szükség, mert mindannak, ami a szabad élet
tulajdonképpeni hatáskörébe tartozik, először az új és nemes lénnyel kell, hogy teljesen összeköt-
tetésbe kerüljön, mielőtt az új lény – vagy az új mennyei ember – mindenben önállóan érezve,
gondolkodva, látva, hallva, szagolva, ízlelve és önmagából tevékenykedve léphet fel.
13. Az úgynevezett alvás alatt történik az ilyen szellemi átköltözés. Ha ez az átköltözés
megtörtént, akkor az új ember már készen is van, és további szellemi fennállásához a jövőben több
átalakulásra nincs szüksége. Ilyen állapotában az ember teljesen tökéletes, és lényegében már nem
lehet tökéletesebb, csupán a megismerésben, a legtisztább szeretetben és a mennyei bölcsességben,
s az egész végtelenséget uraló és rendező hatalomban való tökéletesedésben, és az ezáltal elérhető
magasabb üdvösségben, amely következménye az egyre fokozódó szeretetnek, bölcsességnek és
hatalomnak.
14. Ilyen tökéletes szellememberként fog fellépni a mi Corelünk, és még mindig testi szá-
jával fogja tudtunkra adni az ő lényegében teljesen tökéletessé vált emberi mivoltát. Figyeljetek
csak jól, azonnal beszélni fog.
55. Fejezet Corel átszellemült állapotában: harmadik stádium. Ő Istent,

mint az Örök Igazság napját szemléli. Corel most ismeri fel vezetőjében az Urat. Betekintés a
végtelenség Istenének teremtésébe. Az ember helyzete az egész teremtésben. A menny belső felépí-
tése az emberi formában. Isten titka.
1. Miközben Cyréniusznak ezt megmagyaráztam, Corel, aki ezen idő alatt mozdulatlanul
feküdt, mint egy halott, megmozdult, s egész külseje úgy átszellemült, hogy még a jelenlevő római
katonákat is mély hódolat szállja meg, s közülük az egyik így szól: “Ez az ember olyan, mint egy
alvó Isten!” Cyréniusz is mondja: “Valóban, leírhatatlanul fennkölt emberi kép!”
2. Corel végre szóra nyitja száját és mondja: “Így áll lényegében a tökéletes ember Isten
előtt, Akit csak most ismer fel, szeret és imád!” Ezután szünet következett.
3. Majd Corel tovább beszél, és mondja: “Az egész lényem most már telve van világosság-
gal, és nem látok semmiféle árnyat sem magamban, sem rajtam kívül, mert körülöttem is minden
világosság. A mindenség világosságában látom a legszentebb fényt, s ez úgy világít, mint egy
hatalmas nap, és abban maga az Úr!
4. Az imént azt hittem az én barátomról és vezetőmről, hogy Ő csak egy hozzám hasonló
emberi lélek, de az én előző állapotomban még sok tévedés volt bennem. Csak most ismerem fel
a vezetőt! Ő most már nincs mellettem, hanem abban a napban látom, amely itt fent nagyon szent!
A legtökéletesebb fény szelleme lebegi körül ezt a napot minden irányban a szűkebb, szélesebb és
a legtávolibb körökben. Milyen végtelen fenség van ebben. Ó emberek, Istent látni és Őt mindenek
felett szeretni a legnagyobb gyönyörűség és a legnagyobb üdvösség.
5. De nem csak a mennyeket látom, pillantásom most már a mindenható nagy Isten teremt-
ményeinek mélységeibe is behatol. Látom a mi sovány földünket is keresztül-kasul, látom a Föl-
dön az összes szárazföldeket és szigeteket. Látom a tenger fenekét, és azt, ami alatta van és létezik.
Látom azt a rengeteg, sokféle fajú teremtményt a tengerben, a legkisebbtől a legnagyobbig. Milyen
végtelen sokféleség van közöttük.
6. Látom azt is, hogyan keletkezik a fű, mindenféle apró szellem keze által, akik igen se-
rények és vidámak. Látom, hogy a Mindenható akarata miképpen készteti őket, hogy serényen
munkálkodjanak. És pontosan látom a megszámlálhatatlan sok szellem mindegyikének pontosan
meghatározott rendeltetését és munkáját: amiképpen a méhek dolgoznak viasz cellájukban, azon-
képpen dolgoznak ezek a szellemek a fákon és bokrokon, azok belsejében, füveken és egyéb nö-
vényeken. De mindezt csak akkor teszik, ha megragadja és áthatja őket annak akarata, aki barátom
és vezetőm volt az én eddigi tarka életem önpróbájának keskeny és tövises ösvényén, és Aki most
abban a soha el nem érhető napban mint szent fény világosságában lakik, és Aki akaratát kiárasztja
a végtelenségre. Igen, egyedül Ő az Úr, Hozzá senki sem hasonló. Az Ő akaratának
65
engedelmeskedni tartozik nagy és kicsiny, az egész végtelenségben senki sem létezik, aki Neki
ellen tudna állni. Az Ő hatalma mindent felülmúl, és bölcsessége kifürkészhetetlen. Minden, ami
van, Belőle van, és nem létezik semmi teremtéseinek végtelen területein, ami nem Belőle eredt
volna.
7. Látom az erőket Belőle áradni épp úgy, amiképpen reggel látjuk a felkelő nap sugarait,
amidőn azok minden irányban végtelen sebességgel terjeszkednek ki. Amikor egy sugár valamit
elér és azt megragadja, az azonnal életre kel, megmozdul, és nyomában új formák, új alakok ke-
letkeznek. De az emberi forma minden forma határ- és befejező köve, s alakja a menny igazi alak-
ját viseli, mert az egész menny, melynek határait egyedül csak Isten ismeri, szintén egy ember, és
az angyalok összessége együttvéve ugyancsak egy tökéletes emberi alakot formál.
8. Ez Istennek nagy titka, és aki nem azon a ponton áll, amelyen most én, annak lehetetlen
ezt felfogni és megérteni, mert csak az Istentől kapott legtisztább szellem az emberben képes fel-
fogni, megérteni és szemlélni azt, ami isteni, és ami benne és kívüle van, s hogy miként keletkezik,
képződik minden, s mindez miért és mi célból!
9. De semmi sem létezik az egész végtelenségben, ami nem az ember számára volna. Min-
den az ember és az ember minden időbeli állapotában fennálló szükségletének fedezésére van te-
remtve.
56. Fejezet Isten, mint ős ember. Az ember lényege s teremtő rendeltetése.

Teremtési folyamatok. Az ember először ember Istenből, azután ember önmagából, és így válik
Isten tökéletes gyermekévé. A teremtés-folyamatok magyarázata. Tanítás a teremtés nagyságáról
(makrokozmosz).
1. Isten maga a legmagasabb rendű és legtökéletesebb örök ős ember önmagából, azaz em-
ber. Önmagában tűz, amelyben érzés, értelem és bölcsesség rejlik; a meleg, amely mint élet nyil-
vánul meg egyéni öntudatának legteljesebb hatáskörében. Ha a tűz erősebb, világossága is az, s
akkor hatalmasabb a mindent teremtő meleg is, végül messze kisugárzik. A sugár maga világosság,
s egyben meleg is, és ez a meleg éppen úgy teremt önmagában, mint a távolban. A teremtett egyre
jobban és jobban felfogja a fényt és a meleget, maga is világít és melegít, és terjed tovább és
tovább, és ahová ér, ott újból teremt. Így növekszik minden az őstűzből, ősvilágosságból, az ős
melegből örökkön örökké, s egyre jobban és jobban betölti a végtelen teremtés-űrt.
2. Így veszi tehát kezdetét minden az egyedüli Isten őslétéből eredve, és képezi önmagát
mindaddig, amíg hasonlóvá válik az ős ember ős lényéhez, s ebben a hasonlóságában, emberi for-
májában mint tökéletes szabad lény éppen úgy áll fenn, mint Isten önmagában, szükségszerű szo-
ros baráti összeköttetésben az Ős Istennel, mert Ő is ugyanaz, ami maga az Ős Isten.
3. Ahol világosságot, tüzet és meleget látok, ott vagy megjelent már az ember, vagy kelet-
kezőben van. A fény, tűz és melegség atomjainak milliárdjai begubóznak és formákat létesítenek.
Az egyes formák megragadják magukat újból, ismét begubóznak egy nagyobb, és az embernek
már megfelelőbb formában, és abban új lényekké fejlődnek. Ez a lény most már több tüzet, vilá-
gosságot és meleget termel, s ezzel nagyobb szükséglet áll be egy még magasabb és tökéletesebb
forma képződésére. A végtelen sok, és már tökéletesebb formák azonnal szét is szakítják burkola-
tukat, megragadják önmagukat, és akaratuk szubsztanciájával ismét újabb és tökéletesebb formába
gubóznak be. És ez így megy egészen az ember tökéletességéig. Az ember aztán saját maga gu-
bózza be magát egészen addig az állapotig, amelyben jelenleg most én vagyok, és ebbe az állapo-
tában teljesen hasonló az őstűzzel, ősvilágossággal és ősmeleggel, amelyek együttesen Isten, Aki-
nek ősvilágosságát én most merő tekintettel szemlélem, és benne a teljes tüzet, a teljes meleget,
amely egyedül az Isten öröktől fogva örök időkig.
4. Az ember eszerint először Istenből való ember, azután önmagából. Amíg egyedül csak
Istenből való ember, hasonlít az anyatestben levő embrióhoz. Csak akkor, ha Isten rendje szerint
önmagából lesz emberré, akkor tökéletes, mert csak azáltal éri el az igaz Istenhez való
66
hasonlatosságát. S ha ezt elérte, már olyan az örökkévalóságban, mint az Isten, s teremtője lehet a
további világoknak, lényeknek és embereknek. Csodálatos az, hogy minden gondolatomat, kíván-
ságomat és érzésemet látom, s akaratom egyben burka annak, amit elgondoltam. Látjátok, így
megy végbe a teremtés, mindig újból és újból.
5. A meleg – s ugyanígy a szeretet – érzésében benne él az az indíttatás, hogy azokat lé-
nyeggé változtassa. Minél hatalmasabb lesz ez az érzés, s minél több tüzet és világosságot tud
önmagában létrehozni, annál hatalmasabbá lesz a világosság lángja is.
6. A világosságban a szeretet késztetése formákban nyilvánul meg, de ezek a formák úgy
keletkeznek és múlnak el, mint az ember csukott szemei előtt elvonuló tüzes fantáziájának képei.
Helyükbe ismét újabbak és nagyobbak jönnek, s maradandóbb és határozottabb formákat öltenek.
De egy olyan tökéletes embernél, mint én is vagyok most, természetesen csak rövid időtartamra,
a gondolatok megtartják formájukat, mert azokat az akarat ragadja meg, és azt gyorsan kialakuló
formába beburkolva megrögzíti, ezáltal nem tud megváltozni. De mivel ez a burok eredetileg igen
finoman éteri és gyöngéd, s ilyen formán áthatható, a Teremtőtől az ily módon megrögzített gon-
dolatba egyre több fény és világosság hatol be. Ez a megrögzített gondolat saját fényét és melegét
– amely őseredetileg két heves elemből keletkezett – megszaporítja, s az ily módon beburkolt gon-
dolat jobban és jobban fejlődésnek indul. Így bölcsessége, világossága és tökéletes megismerése
mellett még oly mesterséges konstrukciójában is világosabb lesz a legfényesebb napnál, s minden
szükséges alkotórészében, összeköttetésében és tagoltságában mindenre képes, és célszerűen szer-
vezett. Ha a gondolatnak már megvan a szervezeti berendezése, akkor abban egy külön élet kezd
öntudatra ébredni és magát irányítani.
7. El lehet tehát képzelni, hogy egy tökéletes ember a gondolatok és eszmék végtelen so-
kaságát már szervezetten berendezve néhány pillanat alatt létre tudja hozni, ha akaratával be akarja
burkolni azokat. Akkor azok állandósulnak, magukat kifejlesztik, s végül tökéletességük legma-
gasabb fokán teremtőjükhöz hasonlókká lesznek, amire ők is magukhoz hasonlókat fognak tovább
képezni és teremteni, így önmagukból a hozzájuk hasonlók végtelen sokaságát fogják ugyanazon
módon létrehozni, amilyen módon ők keletkeztek. Erről már a materiális világ is kézzel fogható
példákkal szolgál.
8. A test szerinti továbbfejlődést megtaláljátok a növényeknél, állatoknál, az embereknél,
s a világtesteknél is, melyek szintén szaporodnak. Ezek szaporodásának azonban már határa van,
éppen úgy, mint egy bizonyos fajú magból is csak meghatározott számú ugyanolyan mag kelet-
kezhet, s ezt a mennyiséget nem lépheti túl. Ugyanígy van az állatoknál is, s minél nagyobb az
állat, annál korlátozottabb annak nemzése. Ugyanígy az embereknél, de még sokkal inkább a vi-
lágtesteknél. Ám a tökéletes emberek szellemvilágában – éppen úgy, mint Istennél – az érzés és a
gondolat folytonos. Mivel pedig a gondolatot megteremtő szellem minden egyes gondolata és esz-
méje az imént leírt módon akarata által beburkolható, így végül egészen önállóvá lehet, tehát meg-
érthető, hogy a lények örökös szaporodásának nem lehet vége.
9. Te Cinka, most szívedben azt kérdezed, hogy ezek a sokféle módon létrejött lények hol
fognak elférni, ha a teremtés örökké és óriási módon megsokszorosított mértékben egyre növek-
szik?! Ó barátom, gondold csak meg, hogy a fizikai űr maga is végtelen, és ha te minden pillanat-
ban tízszer százezer napot teremtenél, a végtelen űrben való leggyorsabb mozgásával akkor is oly
hamar eltűnne, mintha soha napot nem teremtettél volna. Istenen kívül soha senki sem tudja az
örök űr végtelenségét megmérni, sőt még a legnagyobb és legtökéletesebb angyalok sem tudják
felfogni a végtelen űr örök mélységeit, hanem megrendülnek az előtt.
10. Ó barátom! Én most kedélyvilágom szemeivel látom az egész materiális teremtés ösz-
szességét: ezt a Földet, a Holdat, a nagy Napot és a megszámlálhatatlan csillagokat, melyek csak
láthatók. Vannak köztük olyanok, amelyek szemeid előtt csupán csillogó pontocskáknak látsza-
nak, de azok mindegyike maga is mérhetetlen nagy nap- és világrendszer, mely még igen sok napot
és bolygót foglal magába. Az egész teremtés összességével szemben alig látszanak annyinak, mint
a legkisebb és legfinomabb homokszemecske az egész előtted látható csillagterülethez képest,
mégis azt mondhatom neked, hogy a sok csillag között, amiket szemeiddel láthatsz, van olyan,
67
melynek átmérője sok ezerszer nagyobb, mint amilyen hosszú a távolság a tőled legtávolabb álló
csillagtól a szemed előtt álló csillagig! Ez akkora távolság, amelynek beutazásához villámgyorsa-
sággal is több évezredre volna szükséged.
11. Tehát már egyes világtestek is ilyen elképzelhetetlen nagyságokkal bírnak, de szemünk
előtt – túl nagy távolságuk miatt – mégis alig látszanak fénylő picinyke pontocskáknak; és mégis,
mindez a teremtés összességével szemben – mint már mondottam – egy kicsike porszemecske,
amit a napsugarak könnyen szerteszét hordozhatnak. Én azt mondom neked, teremthetsz egy millió
napot mindenféle bolygójával, holdjával és üstökösével együtt, és ezeket egy kisebb hüvelyboly-
góban mind szétoszthatod, s azok éppoly kevéssé vehetők észre, annak az egyetlen hüvelybolygó-
nak a területét csak annyira fogják megszűkíteni, miképpen egy csepp víz nem szűkíti meg a tenger
medrét, és azoknak a hüvelybolygóknak a milliárdjai az egész fennálló világegyetem területén épp
oly kevésbé vehetők észre, mint milliárd esőcsepp a tengerben.
12.Tekintsd meg az egész Földet. Hány ezer patak, folyó és folyam folyik ugyanarra a
helyre, s ebből keletkezik a tenger és annak medre, de azért a Föld egyetlen vonallal sem szélesedik
ki. Ugyanígy képzeld el magadnak a sok teremtményre halmozott teremtményt, melyek minden
pillanatban létrejönnek, és ezek a végtelen űrben éppen úgy elvesznek, mint miriádszor miriád
vízcsepp, melyek a tengerbe hullva ott azonnal el is tűnnek. Éppen ezért a sok teremtésért ne fogjon
el kicsinyhitű szorongó érzés, mert a végtelenségben van elég űr, és hely a végtelenség számára,
Isten pedig elég hatalmas ahhoz, hogy mindent örökre fenntartson, s végül mindent örök fő ren-
deltetéséhez vezessen.
57. Fejezet Az élet könyve. Isten gyermekeinek teremtései. A világ fölötti

uralkodásban való részük. Az üstökösök képződése. Betekintés a földi természet vegetációjának
szellemi folyamatába, melyek az emberi lélek megelőző fokozatai. Az extázis vége és Corel kér-
elme.
1. Még egyebet is mondok neked! Cinka, mindaz, amit ifjúságodtól kezdve ezen a Földön
gondoltál, beszéltél és cselekedtél, sőt az is, amit előző életedben a te lélek szubsztanciáidban
gondoltál, beszéltél és cselekedtél, fel van jegyezve az élet könyvében, s abból egy példányt a
lelked agyában viselsz. De az egészen nagy, eredeti példány mindig nyitva áll Isten előtt! Ha majd
olyan tökéletes lettél, mint amilyen tökéletesen állok én most Isten előtt, akkor minden gondola-
todat, beszédedet és cselekedetedet pontosan meg fogod találni. Jó cselekedeteidben nagy örömö-
det fogod találni, de ami nem volt rendjén, abban már nem fogsz gyönyörködni, de mint tökéletes
ember, szomorkodni sem, mert azokból fel fogod ismerni Isten irgalmát, könyörületességét, bölcs
vezetését, és ez erősíteni fogja Isten iránt való szeretetedet s minden más szegény és tökéletlen
testvéred iránt való nagy türelmedet, akik vezetését Isten, az Úr rád fogja bízni – legyen az akár
ezen, akár a túlvilágon.
2. Feljegyzett gondolataidból egykor új teremtmények keletkeznek. Rendesen az ilyen fel-
jegyzett gondolatokból, beszédekből és cselekedetekből először a jelenkor kisebb, vagy nagyobb
világtestei képződnek, létesülnek. Ezek aztán a napok tüzébe dobatnak, hogy ott bizonyos érett-
séghez jussanak, s ha ezt elérték, akkor minden erővel kivezettetnek a teremtés-űrbe, és ott foko-
zatos fejlődésük rájuk van bízva. Az ilyen újonnan született világban azután fokról-fokra sokezer-
szer-ezer új, különálló gondolat és eszme keletkezik úgy, mint a földbe vetett magvak, melyek a
bennük lévő életcsira tüzében és fényében egyre jobban és jobban kifejlődtek, és az új világban
alapul szolgálnak az azután következő mindenféle lény keletkezéséhez, mint amilyenek az ásvá-
nyok, növények, állatok, melyekből idővel emberi lelkek képződnek.
3. Ilyen világokat láthatsz olykor-olykor nagyrészt mint gőzszerű ködcsillagokat, s mint
csóvás csillagokat az űrben végigvonulni. Ezek eredete az Isten könyvébe feljegyzett gondolatok,
eszmék és cselekedetek.
68
4. Ebből láthatod, hogy még a leghalványabb gondolat is, amit az emberek kigondoltak,
vagy ezen vagy más bolygón, soha el nem veszhet; és az ilyen gondolatok, szavak, eszmék és
cselekedetek szelleméből Isten akarata által új világok létesülnek, s az emberek tökéletesedett ál-
lapotukban fel is ismerik, hogy egy ilyen világ saját gondolataik, eszméik, beszédeik és cseleke-
deteik műve. Így aztán nagyon szívesen és üdvösséggel teli érzéssel veszik át azok vezetését, irá-
nyítását, fejlesztését, teljes életrekeltését, s rendezik maguknak a világtesteknek - és végül mind-
azoknak a dolgoknak és lényeknek, amelyeknek egy ilyen világtesten léteznie kell – a célt szolgáló
felépítését.
5. Ha ezt a Földet szemléled, nem látsz azon mást, mint holtnak tetsző anyagot. Én most –
bár látom a holtnak látszó anyag formáit is - sokkal többet látok benne, amit te szemeiddel soha
nem láthatsz meg. Látom a bennük lekötött szellemi dolgokat és lényeket, érzem igyekezetüket,
és látom benső fejlődésükben való fokozatos gyarapodásukat, a célt szolgáló formájuk jobb és
határozottabb alakulását, és ismételten látok megszámlálhatatlan szellemet és szellemecskéket,
akik szakadatlanul tevékenykednek éppúgy, mint a homok a római időmérőben. Itt nyugalomról
szó sincs, szakadatlan tevékenységükből keletkezik aztán minden természeti élet összes célt szol-
gáló létezése.
6. Azt mondom neked, hogy minden egyes harmatcseppben, amely valamely fűszál hegyén
remeg, éppúgy, mint a tengerben, milliárd lényt látok, melyek minden irányban ide-oda mozog-
nak! A csepp víz egy isteni gondolatnak csupán az első általános beburkolása, ebből veszik aztán
a benne lekötött szellemkék külön-külön saját burkolatukat. Amire aztán mindjárt határozottabb
formában állandósulnak, s amelyek a külső és általános formától már nagyon is különböznek. Ez-
által eltűnik a csepp, mint vízgyöngy, és az abban átalakult formák már mint életet hordozó gu-
bócskák jelennek meg a növényeken, vagy más dolgokon, amelyeken ez a harmatcsepp keletke-
zett. Azután ezek a gubócskák önmagukat megragadva mihamar más alakot öltenek, és százezrek-
ből egy lesz. Az új forma körül ismét új forma képződik, és abban a sok kis forma – a fény és a
meleg behatása következtében – egy új és nagyobb célt szolgáló szervezetté alakul át. Az ily mó-
don keletkezett új lény új tevékenységet kezd, ismét egy jobban és jobban kifejődött forma előké-
szítésének átmenete érdekében új cselekvésbe kezd; s így minden egyes határozott forma látható
tevékenysége nem egyéb, mint egy tökéletesebb és egyre nagyobb formára való előkészítés, végül
pedig az emberi forma tiszta szellemi életének előkészítésére való lelki megszilárdítása. Amit én
neked itt elmondok, az nem képzelet, hanem a legtisztább örök igazság.
7. Még igen sokat mondhatnék az isteni rendről úgy, amint azt most a legvilágosabban
látom, de most úgy érzem, hogy jelenlegi mesterségesen előidézett tökéletességem ideje a vége
felé jár, és éppen ezért még azt a kérésemet fűzöm hozzá, hogy légy türelemmel velem szemben,
ha ismét igen ostoba, s ezért bosszantó ember leszek, irányíts és vezess engem a most megismert
isteni rend szerint a helyes útra. Ha majd ismét felébredek, csodálkozni fogsz, hogy milyen sötét
és buta leszek, és mindarról, ami velem most történt egy szót sem fogok tudni annak ellenére, hogy
egykor mindez hasznomra lesz. Egy idő múlva az én jelenleg érettségre késztetett szellemem eb-
ben a szokatlan és gyakorlatlan állapotban kifárad, s egészen némán, álomba merülve fog veszte-
gelni; de a jelen időre még szükséges pihenésre késztetett szellemem még erősödik, s érezni fogja
az igazi élettökéletesség sürgősségét, melynek édes üdvösségét most módjában volt megízlelni.
Ennél fogva a lélek gyorsabb kifejlesztéséhez nagyban hozzá fog járulni, hogy benne az igazság-
ban minél hamarabb éretté legyen, és tökéletesen beleolvadjon az őt most átható szellembe.
8. Még fél óráig aludni fogok, mely idő múlva aztán kezeid ellenkező módon való reám
helyezése következtében fel kell, hogy kelts. De ha majd ébren leszek, addig el ne engedj engem
erről a helyről, míg az Emberek Emberét emellett az asztal mellett teljesen fel nem ismertem. Mert
Ő egy Azzal, akit én még mindig látok az örök nagy szellemvilág napjában.
9. Most pedig köszönöm neked, hogy kezeidet reám helyezted.”
69
58. Fejezet Cinka és Cyréniusz csodálkoznak e szomnambul kinyilatkozta-
tás felett. Az Úr magyarázó beszéde: “Ne ítéljetek, hanem legyetek könyörületes szívűek!” A Föld
mint az Isten gyermekeinek próba-világa…
1. E szavak után Corel ismét nyugodtan aludt, Cinka pedig így szólt: “Csodálatos, hogy ez
az ember mi mindent kinyilatkoztatott. Ha mindez igaz, akkor olyan tudáshoz jutottunk, amiről
még egy próféta is aligha álmodott volna. Valósággal elragadott ennek az embernek a mély böl-
csessége. Valóban! Még egy angyalnak sem lehet nagyobb bölcsessége!”
2. Mondja Cyréniusz is: “Tényleg, ezen az emberen segíteni kell, mert a Te isteni rendedből
ennyi csodálatos dolog még nem került itt napvilágra. Mathael kinyilatkoztatásai is fontosak vol-
tak, és gondolkodóba ejtettek, de hogy Corel mennyi mindent fedett fel előttünk, az hallatlan! Alig
hihető és képzelhető el az ilyen mély bölcsesség, ráadásul emberi szavakba öltöztethető, és tisztán
s érthető módon ábrázolható! Szóval, egészen oda vagyok ettől a Coreltől! Ha mindezt ezután éber
állapotában is el tudná mondani, trónra ültetném, hogy onnan prédikálhassa az emberiségnek a
legmagasabb igazságot, hogy az emberek annál biztosabban elérhessék létük és életük igaz, töké-
letes rendeltetését!”
3. Mondom Én: “Nagyon helyes Cyréniusz barátom, azonban egyelőre semmi sem múlik
azon, amit ő a harmadik stádiumában mondott, annak ellenére, hogy az mindvégig igazság. Sokkal
inkább azon, hogy a jövőben egyetlen ember fölött se törjetek pálcát azért, mert a lelke beteg,
mivel most mindnyájan hallottátok és éreztétek, hogy még a legbetegebb lélekben is egy tökélete-
sen egészséges életcsira nyugszik. Ám ha ez a lélek a ti testvéri fáradozástok révén meggyógyul,
ezzel olyan kincset nyertetek, amivel a világ semmiféle kincse nem ér fel. Milyen hasznot tud
létrehozni egy ilyen tökéletes ember?! Ki képes felfogni annak horderejét? Ti emberek nem tud-
játok, Én azonban tudom, hogy egy ilyen törekvés megéri a fáradságot.
4. Ezért azt mondom nektek: legyetek mindenkor könyörületes szívűek még a legnagyobb
gonosztevőkkel szemben is, akik az emberi és isteni törvények ellen vétenek, mert csupán egy
beteg léleknek lehet megbocsátani egy bűnt, az egészségesnek azonban soha, mert egy egészséges
lélek nem is képes vétkezni, mivel a bűn csak a lélek betegségének a következménye.
5. De ki képes közületek megbüntetni valakit az Én törvényeim áthágása miatt, amikor
mindnyájan ugyanazon törvények alatt éltek, és a Tőlem származó egyik törvényben az áll, hogy
senkit se ítéljetek. Mert ha ti felebarátotokat elítélitek azért, mert törvényeim ellen vétett, ezáltal
ti is ugyanilyen mértékben vétkeztek az Én törvényeim ellen! De hogyan is vagytok képesek má-
sokat elítélni és kárhoztatni, amikor magatok is bűnösek vagytok? Nem tudjátok-e, hogy amit a ti
súlyos lelkibeteg testvéreiteket kemény büntetésre ítélitek, ugyanúgy magatok fölött is ítélkeztek,
mert ugyanakkor kettős ítéletet mondtatok ki, amely egykor a túlvilágon – sőt a körülményekhez
képest már itt is végrehajttatik?!
6. Aki közületek bűnös, az tegye le a bírói hivatalt, mert aki ítél, az maga kettőzött ítéletbe
kerül, amiből nehezen kerül ki, mint az, akit elítélt és kárhoztatott. Vagy képes-e az egyik vak a
másikat vezetni, vagy a helyes útra állítani, vagy pedig tud-e egyik süket a másiknak a zene har-
móniájáról beszélni oly módon, amiképpen azt Dávid gyakorolta? Vagy mondhatja-e az egyik
béna a másiknak: jer velem te nyomorult, én majd elvezetlek a szállásodra? Vajon nem fognak-e
mind a ketten elbukni és verembe esni?
7. Azért tehát mindenek előtt jegyezzétek meg, hogy senki fölött ne ítélkezzetek! S ezt
kössétek lelkükre azoknak is, akik egykor tanítványaitokká lesznek. Mert e tanítások követése által
az emberekből angyalokat fogtok nevelni, nem követésével azonban ördögöket és ellenetek való
bírákat.
8. Ezen a világon bár senki sem tökéletes, aki értelemben és szívben tökéletesebb, az legyen
vezetője és orvosa a beteg testvéreinek, és aki maga erős, az vigye a gyengét, mert különben a
gyengével együtt kimerül és nem tudnak tovább haladni.
9. És hogy mindezt alaposan láthassátok és megérthessétek, Corelben nektek kézzel fog-
ható példát állítottam fel, hogy felismerhessétek milyen nagy hiba egy gonosztevő felett
70
szokásaitok szerint ítélkezni! Bár a ti törvényeitek szerint való ítélkezést a világ mindig meg fogja
hallgatni, és a tirannizmus sárkányának gyémánt keménységű fejét nehezen lehet teljesen szétta-
posni. A Föld éppen ezért próbavilág az Én eljövendő gyermekeim számára. Közöttetek azonban
ne így legyen, mert a mennyek gazdagon hintették el közétek a magvakat.
10. És ha az Én buzgalmam gyümölcseit élvezitek, akkor e gyümölcsök magvait ne felejt-
sétek el elhinteni a ti fivéreitek és nővéreitek szívébe, amilyen gazdagon csak lehet, hogy azok
kicsirázva majd új és egészséges gyümölcsöt hozzanak. És hogy a szívben elhelyezett magvak mi
módon hoznak új és csodálatos gyümölcsöket, azt Corel nektek nagyon is érthető módon megmu-
tatta. Cselekedjetek tehát eszerint, és akkor mintegy önmagatokból máris egy életet neveltek, s
ezáltal ti magatok fogtok eljutni a most megismert élettökéletességhez!
Ezt a kézrátételes eljárást azért ismertettem meg veletek, hogy a lehető legpontosabban
aszerint cselekedjetek.”
59. Fejezet Utasítás az Úrtól az elragadtatott álomból való felébresztésre.

A test számára a bort vízzel keverve, elővigyázatossággal kell használni. Corel felébred, Jézus
személyében ismerőst sejt. Cinka okos felvilágosítása az Úr felől. Corelt cinikus materiális hite az
öngyilkosság gondolata felé tereli. Cinka barátságos intelmei.
1. (Az Úr:) “Most azonban elkövetkezett annak az ideje, amikor te Cinka, ellenkező módon
helyezed kezeidet Corelre, hogy felébredjen. Majd azután ha ébren lesz, te Márkus adj neki bort
egy kevés vízzel, hogy teste visszanyerje előbbi erejét. De ha felébred, és ismét úgy beszél, mint
azelőtt, akkor ne bosszankodjatok és emlékeztessétek arra, amit extázisában beszélt, mert ez testét
hátrányárára befolyásolná! Ha valami ostobaságot mond, ne nevessétek ki őt. Egészen lassan Rám
terelhetitek a figyelmét, csak el ne hamarkodjátok, mert ezáltal hosszabb időre árthatnátok neki.
És most te Cinka, láss hozzá, mivel Márkus már itt is van a borral és a vízzel.”
2. Cinka ezután kezeit ellenkező módon helyezi Corel fölé, aki csakhamar felébred, s fel-
nyitja szemeit. Amikor Corel teljesen magához tért, intettem a vendégfogadós Márkusnak, hogy
nyújtson neki egy kevés vizes bort, mivel a szomjúság nagyon gyötörte. Márkus ezt azonnal meg
is tette, és a nagyon szomjas Corel a hatalmas pohárból egy hajtásra megitta, és még egy pohárral
kért, mert még mindig szomjazott. Márkus erre Engem kérdezett meg, hogy megtegye-e? Én
igenlő választ adtam azzal a megjegyzéssel, hogy másodszor több vizet adjon, mint bort. Márkus
ezt meg is tette, és Corelnek így is jólesett.
3. Amidőn ily módon megerősödött, körülnézett, és vizsgálgatta a jelenlévőket, akiket még
jól kivehetett, bár a nap már nagyon közel volt lealkonyodásához. Kis idő múlva így szólt Corel –
szemeit le nem véve Rólam: “Cinka! Az a férfiú ott nagyon ismerősnek látszik, mintha már láttam
volna valahol! Ki lehet Ő? És mi a neve? Minél tovább nézem, annál erőteljesebben tűnik úgy,
mintha már láttam volna valahol. Cinka! Nagy rokonszenvet érzek irántad, ezért bizalmasan
mondd meg nekem, ki az a férfiú ott?”
4. Mondja Cinka: “Az a férfi ott egy ács fia Názáretből, amely Kapernaum közelében fek-
szik, de nem a vele azonos nevű község mellett mely a hegyeken túl van, s legnagyobb részt pisz-
kos görögök lakják. Foglalkozására nézve orvos, és igen ügyes a tudásában, mert akin segít, azon
valóban segítve van. A neve teljesen megfelel egyéniségének: Jézusnak hívják, ami annyit jelent:
“a lelkek megváltója”, de egyben a beteg testnek is. De akaratának és kezeinek még sokkal na-
gyobb ereje van, mint nekem, és amellett angyali jóságú és igen bölcs. Most már tudod azt, amit
kérdeztél, s ha van még valami kérdezni valód, tedd meg, mert különben ezek a magas rangú urak
még belefognak valamibe, s akkor már kevés időnk lenne egy s más dolog felől értekezni."
5. Mondja Corel halk hangon Cinkának: “Köszönöm neked, amit mondottál, habár még
mindig nem tudom, hányadán állok, mert nem tudom megérteni, hogy az a férfiú miért látszik
előttem ismerősnek? Úgy tűnik, mintha valamikor egy nagy utazást tettem volna vele együtt! Utaz-
tam sokat vízen, sokat szárazon, nagy társaságom volt, de nem tudok rájönni, hol láttam, és hol
71
beszéltem én egy ilyen férfiúval; és mégis úgy tűnik – amint már mondottam, - mintha egy utazá-
som alkalmával sokat foglalkoztam volna vele! Magyarázd meg, hogy lehetséges ez?”
6. Mondja Cinka: “A világon a legtermészetesebb módon. Neked valamikor igen élénk
álmod volt, amire homályosan visszaemlékszel, s mostani sejtelmednek ez lehet az oka!” Mondja
Corel: “Igazad lehet; gyakran álmodom, és néha csak napok múlva emlékszem vissza, ha engem
az álombeli tárgy egy hasonló valóságra emlékeztet. Máskülönben az egész álom elvész, s nem
emlékszem vissza, ha álmom még oly élénk is volt! De ez most már mégis így lesz, mert a való-
ságban én azt a Názáretit még sohasem láttam.
7. De még valamit kedves barátom! Nézd, én azért jöttem ide, hogy a fenséges főhelytar-
tótól az említett alamizsnát megkapjam! Mit gondolsz, elérhetek nála valamit? Mert ha semmit
sem remélhetnék, legalább közbenjárhatnál érdekemben, hogy szabadon hazamehessek! Mert mit
csináljak itt? Az ilyen teozófiai bölcs cókmókra én úgysem adok semmit. Az én teozófiám és filo-
zófiám hamar kész van: én abban hiszek, amit látok, tehát a természetben, amely öröktől fogva
mindig és mindig megújul. Azon kívül hiszem azt is, hogy az evés és ivás az életben a két legfon-
tosabb dolog, de valami más egyébben nem egykönnyen hiszek!
8. Igaz, hogy vannak a világban különös dolgok, mint mindenféle mágiák és egyéb tudo-
mányok és művészetek. De ezek között és közöttem olyan viszony áll fenn, mint a tűz és énközöt-
tem; mindaddig, amíg nem éget, nem fújom. Én nem érzem magamban annak szükségességét,
hogy többet tudjak és értsek, mint amennyit most tudok és értek, s ezért nagyon nagy ostobaság is
volna tőlem csak azért tovább itt maradni, hogy afféle nehezen érthető bölcsességtant elcsípjek,
amivel aztán néhány ostoba fickó előtt kérkedjek.
9. Te bennem egy természet embert látsz, aki előtt az emberek bölcs látszattal bíró intéz-
ményei és törvényei utálatosak, mert azok az ember veleszületett szabadságát olykor igen kemény
módon befolyásolják, csupán azért, mert némelyek igen gazdagok, hatalmasak és nagy tekintély-
nek örvendenek, amiért természetesen milliók a legnagyobb nyomorúságban sínylődhetnek. Ha én
még többet tudnék, mint amennyit most, akkor ezeknek az igazságtalanságoknak még jobban a
mélyére láthatnék, - ami bizonyára nem tenne boldogabbá – de így az én ostobaságomban sok
bánatot megtakarítok magamnak, mert minden emberi gonoszság mélyébe nem tudok belelátni.
10. Amikor a bölcsességgel kérkedő emberek már önmagukból nem tudtak elég szigorú és
az embereket elnyomó törvényeket kitalálni, akkor maguk helyett gondolkodó és igen találékony
fejeket állítottak fel, akik extatikus ájtatoskodásra torzult arccal jártak-keltek, és mindenféle Isten-
től eredő törvénnyel – bizonyára csak hazug törvényekkel – léptek a napfényre, hogy ezekkel a
szegény emberiséget ismét a legborzasztóbb örök büntetések nevetséges fenyegetésével gyötörjék,
és a legnagyobb jutalmak ígérgetésével; de mindez természetesen csak a testi halál után, amikor
jutalmazni jó, mert a halottaknak semmire sincs szükségük.
11. De ami a büntetéseket illeti, ott már nem vártak a halál utáni időkre, előráncigálták
kitalált és semmis isteneiket, és az isteni törvény ellen vétőket inkább már itt megbüntették, hogy
a túlvilágon a kiszabott büntetés által senki ne húzza a rövidebbet.
12. Csupán a jutalomra kell várakozniuk a halál utáni időkre; ebben az életben soha nem
kapott senki előleget ebből a jutalomból, kivéve, ha valamely nagyság számára idő előtt agyon
nem üttetné magát. Mindaz, ami az emberi társadalom kötelékeiben létezik és fennáll, az külön-
külön a hatalmasok érdekeit szolgálja, úgy hogy minden józan gondolkodó mindjárt az első pilla-
natra felismerheti az okokat, amelyekre az isteni törvény és az emberi társadalom épült fel!
13. Barátom! Ha valaki ezen a földön mint minden gyönyörűségek szabad ura akar élni,
mi sem természetesebb, mint hogy a többi akaratnélküli és erőtlen ember sírhat azzal a földdel
együtt, amelyen áll. Az emberiség elnyomói és a szívtelen tirannusok számára természetesen na-
gyon jó volna egykor a megfelelő visszafizetés, de ki legyen az, aki ezt kiosztja? Röviden: nincs
senki! Az egész csak egy bábjáték: aki felebarátait a saját szolgálatába tudja állítani, az cselekszik
helyesen és jól! Mert egy ostoba ember nem ér többet egy ostoba kutyánál. Az erősebb és rava-
szabb lenyűgözi őt, birtokait lefoglalja, és azután életre-halálra idegen beavatkozások segítségével
igyekszik magát mindenféle módon megvédeni.
72
14. Ha ezt létre tudja hozni, akkor nemsokára nagy és szabad úr lesz belőle. De ha nem ért
hozzá, akkor úgy kell neki, ha olyasmire vállalkozott, amiről mint bölcs ember előre láthatta volna,
hogy úgysem fog sikerülni. Szóval a buták számára nem volna jobb, mint a teljes megsemmisülés,
mert ha már nem léteznek, akkor számukra minden törvény, az üldöztetések és az embertelen bün-
tetések mindörökre megszűnnek. Ha nyomorultnak kell lennünk, jobb nem lenni. Egy óra igazi
nyomorúságához tízezer esztendő üdvössége nem ér fel.
15. Kedves Cinka barátom, ez az én szerény hitvallásom, amivel szemben ezen a földön
nagyon nehéz lesz ellenvetést találni. Ez olyan igazság, amit sehol sem hallanak szívesen. A maga
létét mindenki hazug fantáziákban ringatja, s ebben boldognak képzeli magát. Rajta hát! Takarod-
jon mindenki a hazugság birodalmába, és ha a nyomorúság vassarkával a nyakát kezdi széttiporni,
akkor keressen vigasztalást fantasztikus képzeletében. Ti nyomorultak, kábítsátok el magatok a
hazugság mákonyával, és amíg éltek, aludjatok az őrület édes nyomása alatt, és jól van az minden-
kinek, ha ez őt boldoggá teszi. Csak velem történik igazságtalanság, mert az igazság sas szárnyai
alatt mindenkor szerencsétlennek érzem magam, ha én a fénylő magasságból mindig a fenyegető
és halált hozó zuhanást kell, hogy lássam, érezzem, és mindig ki kell számítanom azt, ami rám és
a hozzám hasonlókra vár! Ki fog esésemben feltartóztatni, ha a laza kötelék elszakad, amellyel
balgaságom magát a sas szárnyaihoz erősítette?
16. Emberek! Hagyjátok, hogy zsákmányomat nyugodtan elfogyasszam, hiszen én nem
ártok nektek, fölöslegetekből csak annyit adjatok, hogy ismét visszaszerezhessem azt, amit a go-
nosz véletlen vett el tőlem, s nem leszek hálátlan koldusotok. De ha mint rendesen, nem akartok
semmit sem adni, akkor hagyjatok legalább zavartalanul hazamenni, hogy én mint egy szegény
faun természetesen csakis törvénytelen úton, annyi fát gyűjtsek össze, hogy abból a legnyomorú-
ságosabb viskót felépíthessem, legalább akkorát, mint amilyet egy hód épít magának, hogy abban
úgy elférhessek, mint egy hód. Egy s más dolgot meg fogtok nekem engedni. Remélem, csak nem
fogtok még nyomorultabbá tenni, mint amilyen amúgy is vagyok?! S ha ez a szándékotok, akkor
inkább rögtön öljetek meg! Mert nyomorultabb, mint amilyen vagyok, már nem akarok lenni! Mert
ha ti nem öltök meg, akkor majd tudni fogom, hogy mit tegyek! Én is meg tudom ölni saját maga-
mat!”
17. Végül ismét megszólal Cinka: “Távol álljon ez tőled! Egyébként a te jó tudásod és
tapasztalataid mellett nem fogsz arra kényszerülni, hogy ilyen balga módon cselekedj! Mialatt te
aludtál, Cyréniusz a legjobb módon gondoskodott rólad, de csak akkor teljesíti, ha belátod, hogy
éppen az, amit te a legnagyobb igazságnak ismersz el, a legnagyobb hazugság. Ne aggódj tehát, s
fogadj el egy jobb tanítást, aztán igazán boldog leszel!”
60. Fejezet Corel matematikus-cinikus filozófiával bírálja a papságot, bir-

tokot, erkölcsöt és a jó nevelést ajánlja. Cinka rövid válasza után az Úrhoz utasítja őt…..
1. Mondja Corel: “Szavaid barátságosan, jól és gyöngéden hangzanak, és én meg vagyok

győződve arról, hogy éppen úgy beszélsz, mint ahogyan érzed , s így a dolog valószínűleg igaz.
Csupán az a kérdés, hogy milyen tanítás legyen az, amit el kell fogadnom, melynek világító fák-
lyája mellett mindazt, amit most a legnagyobb igazságnak látok, teljesen hamisnak kell elismer-
nem! Kettő és kettő négyet tesz ki; ez pedig egy olyan matematikai igazság, mellyel szemben az
összes mennyeken át sem lehet ellenvetést tenni. S így lehetetlen, hogy más tanítás létezzék, ami
ezt a tanítást meghazudtolná! Babonás bolondnak kellene lennem ha elfogadnám, hogy kettő és
ismét kettő egy summában hetet tesz ki, mert ebben az esetben a hitemtől való eltérés lehetséges
volna, de az én jelenlegi megismerésem szerint ez teljesen kizárt dolog. Hogy egy intelligens örö-
kös erő kell, hogy létezzék, amelyből legalább az őscsirák és azok első szabályai erednek, azt még
a legtisztább értelem sem tagadhatja; mert ha kettő létezik, akkor azelőtt egynek is léteznie kellett.
De milyen nevetséges ostobaság az együgyű, vak emberektől, amikor egy őserőt – amely az egész
örök végtelenségben egyenlően felosztva kell, hogy kiterjeszkedjék, mert annak hatása az egész
73
végtelenségben egyenlően érezhető – egy formában, sőt mi több egy emberi formában ábrázolják,
s még hozzá egy bestiális emberben!
2. A zsidóknak – ha őstanaik mellett maradtak volna – alapjában véve még a legokosabb
képzeletük mellett lett volna egy általános egy parancsolat: Istent semmiféle formában el ne kép-
zeld, és még kevésbé csinálj Róla faragott képet! De ők eltértek ettől, és zsinagógáik és templo-
maik tele vannak képekkel, cifraságokkal, és emellett a legbalgább dolgokban hisznek, a papok
pedig megbüntetik azokat a hitsorsosokat, akik nem hiszik azt, amit tanítanak. Magukat Isten szol-
gáinak nevezik, s ezért óriási módon tiszteltetik magukat. Ezzel szemben a szegény embereket
mindenféle eszközzel – amit csak ember kitalálhat – gyötrik. Ily körülmények között talán zsidóvá
legyek? Nem! Ez mindörökre távol legyen tőlem! Azt állítják ugyan, hogy a törvényeket magától
Istentől kapták, melyeket Mózes alaptörvényeiben a Sinai hegyen adott nekik. Ezek a törvények
önmagukban véve jók lennének, ha valakinek azok elengedhetetlen életszabályul szolgálnának.
De mit ér az, ha a szegény emberiségnek szigorúan megtiltják a lopást, ők maguk pedig, mint a
dicsőség trónján ülők, a nekik rabszolgaként alárendelt emberiséget minden alkalommal kirabol-
ják, meglopják, megcsalják, s ezzel szemben az isteni törvényekből legcsekélyebb lelkiismereti
kérdést sem csinálnak. Mondd, miféle megvilágításban jelenjék meg egy ilyen törvény, és annak
pásztorai egy tisztán gondolkodó előtt?!
3. Ha egy szegény embert az ínség arra kényszerített, hogy ott, ahol fölösleget talált sürgős
szükségleteinek fedezésére valamit elvegyen, azért irgalmatlanul felelősségre vonják, és azonnal
a legszigorúbban és legsúlyosabban megbüntetik. A törvény őrzője azonban, aki minden nap és
minden alkalommal rabol, gyilkol, lop és csal, minden törvény felett áll, és nem követi azt a leg-
csekélyebb mértékben sem, nem hisz semmiben, kivéve a sokat követelő időleges előnyeiben!
Vajon lehet-e az isteni intézkedés, amely a szegény emberiség igen csekély igényével szemben
ennyire rikító ellentmondásban áll? Milyen – csak a legkisebb mértékben is tisztult – értelem lenne
képes ezt méltányolni?
4. Ha én a felebarátomtól a magam részére bármilyen előnyös dolgot kívánok, ugyanazt
tételezhetem fel a felebarátomról is, hogy neki se legyen kellemetlen, amit én teszek meg neki, és
ami – szerény véleményem szerint – neki is előnyösnek látszik. De ha én nyakig úszom az ínség-
ben, szegénységben, és nincs pénzem ahhoz, hogy akár csak a legszükségesebbet is megszerez-
zem, megyek, keresek és bárhol kérek, de kérésemre senkitől semmit sem kapok, így kénytelen
vagyok magam elvenni azt, amire szükségem van - ezért kárhoztathat engem a törvény? Vajon
nincs-e jogom ahhoz, hogy a legszükségesebbet tulajdonomba vegyem, mikor elődeink sem kö-
vettek el bűnt azzal, hogy egész országokat tulajdonukba vettek!
5. Igen, ha csak dologkerülésből lopnék és mindig csak lopnék, efölött semmiféle értelem
nem érezhetné magát megsértve, ha engem ezért felelősségre vonnának, de ha a legvégső ínségben
csak azt, amire a legnagyobb szükségem van, veszem törvényellenes módon tulajdonomba, azért
még egy Isten se vonjon engem felelősségre, nemhogy egy önző, gyenge ember, aki némely tekin-
tetben egy nap alatt több igazságtalanságot követ el, mint én egy egész esztendő alatt. Habár én a
magát isteninek nevező tulajdonjog törvényről nem akarok gyalázó módon nyilatkozni, de kivételt
nem ismerő szigorúságában az emberiséget nem teszi jobbá, hanem mindig csak kegyetlenebbé és
szeretetlenebbé.
6. Éppen így a tiszta fegyelmet és erkölcsösséget védő törvények is nagyon lanyhán, felü-
letesen vannak megszerkesztve, tekintet nélkül az ember természetére, idejére és erejére. Csak meg
kell gondolni, hogy az ember – legyen akár hím-, vagy nőnemű – milyen körülményeknek van
alávetve. Gyakran semmilyen nevelésben nem részesülnek, vagy olyanban, ami a semminél is
rosszabb; néha olyan eledeleket és italokat élvez, melyek vérét felizgatják, s gyakran könnyű al-
kalmat talál, hogy hatalmas természeti ösztönét kielégítse, és ki is elégíti. De ha a dolog kitudódik,
ők minden bűnöst minden irgalom nélkül megbüntetik, mert hiszen egy isteni törvényt szegett
meg. Ó ti bolondok, isteni törvényeitekkel együtt!
7. Miért nem adtatok ki egy előzetes isteni törvényt, amely szerint mindenek előtt a legiga-
zabb és legjobb nevelést helyezi előtérbe, azután megláthattátok volna, hogy azt követően szükség
74
van-e még bármilyen törvényre?! Vagy nem volna-e kimondhatatlanul ostoba dolog egy kertész-
től, ha egy lombfolyosó céljából fákat ültetne, s ha a fákat minden hatalommal és erővel csak akkor
kezdené hajlítani, ha azok hosszú éve múltán úgy megnőttek, hogy kemények és hajlíthatatlanok
lettek? Miért nem kezdte a buta kertész fáinak hajlítását abban az időben, amikor azok könnyen és
minden veszedelem nélkül hajlíthatók lettek volna? Isten, vagy egy olyan ember, aki arra van hi-
vatva, hogy száján keresztül az Istenség szóljon, gondoskodjék arról, hogy egy igazi és erkölcsös
ember természetének megfelelő bölcs nevelésben részesüljön, adjon bölcs törvényeket, ha a jól
nevelt embereknek erre még szükségük van.
8. Ó Cinka barátom! Te zsidó vagy, s tanaidat jobban ismered, mint én, de amennyit vélet-
lenül ismerek e tanokból, annak alapján nem mondhatok neked egyebet, mint amennyit már el-
mondtam, s beláthatod, hogy a fenséges Cyréniusz részéről történt gondoskodás miatt az én tiszta
értelmemből, s matematikai elveken alapuló megismerésemből semmit sem engedhetek. Az ilyen
feltételek mellett minden cserébe kínált, még oly fényes gondoskodást is visszautasítok. Inkább
ismét megragadom a koldusbotot, s így élem le utolsó napjaimat a földön. Ám hogy azután a ter-
mészet mit akar velem tenni, az egy halottnak, aki a régi semmibe ismét visszatért, nagyon mind-
egy lesz. És most te beszélj, Cinka, hogy véleményed szerint igazam van-e, vagy nincs?”
9. Mondja Cinka: “Kedves Corel testvérem és barátom! Alapjában véve nem mondom,
hogy nincs igazad, ennek ellenére mégis hozzáfűzöm azt, hogy léteznek különös dolgok, melyek
lehetőségéről nem vagy képes magadnak fogalmat alkotni. Ha ezekbe betekintést nyersz, akkor
majd te magad fogsz ráeszmélni arra, hogy alapelveidben mennyi a jó, az igaz, vagy mennyi a
tévedés!”
10. Mondja Corel: “Igen, igen, így van az jól, de ha mégis tudsz valami jobbat, mondd el
azt nekem, s én kész vagyok veled vitába bocsátkozni!” Mondja Cinka: “Ez nem használna se
neked, se nekem, de fordulj ahhoz a férfiúhoz, akiről azt mondottad, hogy olyan ismerősnek tűnik
számodra. Ő majd igaz világosságot gyújt benned, s akkor rövidesen világosan látni fogod a te
állításaidnak igazságát, vagy annak ellenkezőjét.” Mondja Corel: “Jó, ezt meg is teszem, s most
már nem is félek tőle. De azt tudom, hogy bennem kemény diót fog találni.
61. Fejezet Corel értelmi tévelygéseivel most a csodadoktorként bemutatott

Jézushoz fordul. Az Úr fontos tanítása az ilyen materiális tévelygők számára. Az ember célja. Er-
kölcsi törvény…
1. E szavak után a nyomorúságos rongyaiba burkolt Corel otthagyja Cinkát, és Hozzám lép
mondván: “Az orvosi tudományok szentséges ura és mestere! Ez a ruha, amely nyomorúságos
testemet fedi, bár ínséges rongyokból áll, de legalább olyan ember meztelenségét takarja, aki va-
lóban sajnálja, hogy olyanok között - akik embereknek nevezik magukat – kénytelen mint ember-
társ élni. A ruha kivételével bár mindenkinek azonos formája van, a létük között óriási különbség
áll fenn. Én olyan ember vagyok, aki meg tudja különböztetni, hogy kettő és kettő együtt hetet,
vagy négyet tesz-e ki! Cinka azt mondotta, hogy Te az a férfi vagy, aki bennem fényesebb vilá-
gosságot tudsz gyújtani, mint az enyém, ami hitsorsosaim között nyomta rám emberi mivoltom
bélyegét. Ám ezt én soha nem használtam ki javamra, s még kevésbé fogom akkor, ha más vilá-
gosságot gyújtasz bennem.
2. Cinka azt mondta nekem, hogy erre egyedül Te volnál képes. Az én bizonyára szintén
nem légből kapott alapelveimet már hallottad. Ezek sajnos számomra nagyon is kézzel fogható
igazságot képeztek; de ha ehelyett valami jobbat adsz nekem, akkor aszerint fogok cselekedni, s
én e pillanatban szívem eddigi meggyőződését az igazságról megváltoztatom. Bár nem tudom mi-
lyen megszólítással tiszteljelek, de úgy gondolom, hogy ha Te is az igazság embere vagy, akkor
teljesen mindegy, hogy milyen megszólítással illetlek.
75
Én Téged fenséges Mesternek nevezlek, s így tisztellek annak ellenére, hogy csak szóbe-
szédből ismerlek.
3. Ha Te kielégítően megfelelsz kérdésemre, akkor képes leszek Téged még imádni is.
Mondd meg tehát, ha Neked is úgy tetszik, hogy alapelveim mennyiben helyesek, vagy tévesek.
Mi, akik most élünk, többé, vagy kevésbé vagyunk-e emberek, mint azok voltak, akik mint első
értelmes lények lakták ezt a földet? Szabad-e nekem – mivel az emberek a tulajdonjog törvényét
feltalálták, s amiről azt állították, hogy azt Isten adta – mint olyan szegény embernek, akinek gyak-
ran három napig nem volt betevő falatja, és kéregetés által sem kaphatott semmit, más ember fö-
löslegéből annyit elvennem, hogy szükségből csak az éhhaláltól megvédjem magam? Mert hiszen
minden földi féregnek joga van – anélkül, hogy azt megvásárolná – idegen tulajdonból táplálnia
magát, mivel ő maga is lakója kell hogy legyen ennek a földnek, ha már egyszer a hatalmas ter-
mészet ezt így rendezte be. Vagy talán egy embernek kevesebb joga van ahhoz, hogy a természet
adta földi gyümölcsökkel táplálkozzék, mint a lég madarainak - amelyek mindegyike kész tolvaj
– azért, mert egyik sem tudott magának egy jó darab földet vásárolni?! Arra kérlek, hogy erre
nézve adj nekem helyes felvilágosítást!”
4. Mondom Én: “Barátom! Amíg te az ember jogait egyenlővé teszed az állatok jogaival,
a te természeti alapelveid szerint tökéletesen igazad van, és ezzel szemben semmi ellenvetésem
nem lehet: minden tulajdonjogot védő törvény és más erkölcsi törvény a legnevetségesebb eszte-
lenség. Mily ostoba lenne az, aki a lég madarainak, a földön élő állatoknak és a vízben élő halaknak
tulajdonjogokat védő törvényeket és egyéb erkölcsi szabályokat akarna adni; mert ha csak egy
kicsit is értelmes az az ember, - vagy különösen egy Isten – tudnia kell, hogy ezeknek a lényeknek
egyetlen törvényadóját saját természetük képezi! Eszerint nézeteidben teljesen igazad van, ha az
ember nem lenne más, és nem várhatna egyebet, mint hogy állat legyen úgy, amint a természet
előírja.
5. De ha az ember – ami nagyon is valószínű – valamely magasabb cél érdekében van itt
ezen a földön – amiről mindez ideig természetesen még semmi sem juthatott tudomásodra, s amit
a te legalantasabb szükségleteidre irányuló bölcsességed nagyon is világosan elárul – akkor a te
matematikai alapelveid igen gyenge és ingadozó alapon állanak!
6. De ha az ember magasabb cél érdekében helyeztetett erre a földre, azt abból is felismer-
hetnéd, hogy ő mint új szülött lény, minden állatnak mélyen alatta áll, s csupán néhány évi alapos
ápolás után kezd emberré lenni. Először valamilyen rendbe kell helyezkednie, s különféle igaz
úton, fáradsággal és becsületes küzdelemmel kell kenyerét megkeresnie! Éppen ezért kapott tör-
vényeket, hogy magasabb célja érdekében azokat első útmutatókként megfogadja, és saját szabad
akaratából kövesse – további önön fejlődése és önmeghatározása céljából – mert egyedül csak
ezek által érheti el végül magas rendeltetését – de sohasem mint csupán értelemmel bíró alkotó
ember, hanem mint tökéletes ember.
7. Amíg csupán azzal törődsz, amire a testnek van szüksége, mint ember nem fogsz tovább
fejlődni. Ám ha egyszer rájössz arra, hogy benned még egy ember létezik, akinek egész más szük-
ségletei vannak, mint testednek, s aki egészen másra van hivatva, akkor már nem lesz nehéz felis-
merni, hogy alapelveiddel a leglazább homokban turkálsz!
8. Lásd, Én ismerem a te egyébként jó akaratodat és az igazság után való kutatásvágyadat,
de mindazon gonoszságok okát is, melyek következtében a földön az emberek egészen nyakig
süllyedtek a bűnbe. A te gondolataid – mivel a lopásban mindenkor különös örömet találtál – idéz-
ték elő azt, hogy a tulajdonjog törvényeit te Pandora szelencéjének nevezed, valamint mivel fiatal
éveidben emellett igen nagy és élvezethajhászó barátja voltál az asszonyoknak, mindig is zavart
téged az erkölcsi törvény, amely a nemi élet körül való visszaéléseket mindenkinél -– így nálad is
– bűnnek jelölte meg. Mint állatembernek alapelveiddel teljesen igazad van, és abban is, hogy egy
- a törvényeket megelőző - más törvény kellene, hogy fennálljon, amely szerint minden gyermek
olyan nevelésben részesüljön, melynek révén a társadalmi rend annyira beléjük nevelődjék, hogy
férfi korban teljesen lehetetlenné váljék számukra bármilyen törvényt áthágni – ez pedig az ezután
következő törvényadást teljesen feleslegessé tenné.
76
9. Lásd, ezt a rendet a világok és minden lények teremtője az állatoknál be is vezette. Min-
den állat már anyatestben megkapja az ő rendes természetében az általad kívánt előzetes nevelést,
úgy, hogy később semmiféle törvényre nincs szüksége, mert az anyatestben való előzetes nevelés-
sel már mindent magával hoz, amire egész életében szüksége van! De az, aki az angyali szelleme-
ket, a mennyeket, a világokat és az embereket megteremtette, bizonyára jól tudta mi szükséges
ahhoz, hogy az embereket szabad lényekké és nem törvénybe kötött állatokká teremtse, azután
pedig nevelje.
10. Tehát ha te matematikailag helyes alapelveidet még pontosabban megvizsgálod, csak-
hamar úgy fogod találni, hogy az embereknek a beszélőképességük hátrányukra van, mivel általa
mindenféle gonoszságról kaphatnak oktatásokat. Ha nem tudnának beszélni, a hazugság sem került
volna az emberek közé sem jelek, sem szavak által; sőt, még a gondolkozás is veszedelmes volna,
mert általa mindenféle gonoszságba és alattomosságba keveredhetnek! Végül pedig nem tanácsos
jól látni, tisztán hallani, ízlelni és szagolni sem, mert mindezek az érzékek egészséges állapotukban
képesek lennének az ember mohóvá és vágyakozóvá tenni – ami szintén igen rossz volna. Most
nézd meg a te emberedet matematikai alapelveiden keresztül, s kérdezd meg önmagadtól, hogy
külső formájától eltekintve a te embered és egy tengeri polip között van-e valamilyen különbség?
11. Mit kezdesz egy ilyen emberrel nagy és magas célja érdekében, amire minden ember
teremtve van? Milyen nevelést akarsz neki adni? Mikor jut egy ilyen ember saját maga megisme-
réséhez, s mikor az igaz Isten, az összes dolgok, minden világosságok és üdvösségek egyedüli
Ősokának megismeréséhez?! Szemléld és vizsgáld meg pontosan a te kritikus értelmeddel egy
egészséges ember szervezetét, és úgy fogod találni, hogy egy ilyen bölcs módon és művésziesen
megalkotott lénynek végeredményben mégis csak egész más rendeltetése kell, hogy legyen, mint
csupán az, hogy naponta megtöltse a hasát, hogy azután minél több trágyát bocsásson ki magából!”
62. Fejezet Az Úr beszédének folytatása: a materiális elvek tévelygői ellen.

Szociális kérdések megvilágítása. Tulajdonjogot védő törvény. A szocialisták közönséges önzésé-
nek érvényesítése: “ami a tied az az enyém is, de jaj neked, ha úgy véled, hogy ami az enyém, az
a tied is!” Corel legyőzöttnek vallja magát.
1. (Az Úr:) “Mentségül természetesen a magad és sok más ember szegénységét hozod fel,
s az isteni tulajdonjogot védő törvényből magadnak annyi jogot szeretnél biztosítani, hogy éhes és
szomjas állapotodban szükségből annyit vehess – anélkül, hogy az említett törvény ellen vétenél,
- hogy jóllakhass. Én a legmegbízhatóbb forrásokból azt állíthatom neked, hogy Jehova – amidőn
az izraelita népnek Mózes által törvényeket adott – gondolt erre a szükségletre is, és ugyancsak
valóságos törvényképpen adta az embereknek, amidőn azt mondotta: “A szamarat, amely a szán-
tóföldet dolgozza, ne akadályozd meg, hogy ugyanott ehessen, az ökörnek pedig, amely az igát
húzza, ne kösd be a száját. És amikor a megkötözött kévéket behordod csűreidbe, a szántóföldön
maradt kalászokat hagyd ott, hogy a szegények szükségletükre összegyűjthessék. Ám mindenki
kész legyen a szegényeken segíteni, és aki azt mondja, hogy éhes vagyok, azt ne engedjétek to-
vább, míg meg nem elégítettétek!” Lásd, ez is Jehova törvénye, s ezzel úgy vélem, hogy a sze-
génységről is kellőképpen gondoskodott.
2. De hogy ezen a földön nem minden ember született földbirtokos – és nem is lehet - az
egész világosan a dolgok természetében rejlik. Az első és néhány ember könnyen oszthatta a bir-
tokot és a földeket, mert akkor még az egész föld birtokos nélkül volt. Most azonban az egész
földet – különösen annak termékeny országait – megszámlálhatatlanul sok ember lakja, s így kö-
zülük azoktól a családoktól, akik a földet régóta arcuk verejtékével munkálták meg, életveszedel-
mek között megtisztogatták és termékennyé tették, nem lehet többé a föld tulajdonjogát elvitatni.
Ellenkezőleg, az általános jó érdekében azt a legerélyesebben védeni kell, hogy azoktól, akik egy-
kor szorgalmukkal a földet megmunkálták, ne lehessen birtokrészeiket jogtalanul elvenni, mert azt
nemcsak a saját maguk számára, hanem száz más olyan ember javára is meg kellett munkálniuk
minden esztendőben, akiknek nincs földjük.
77
3. Lásd, akinek nagy birtokrésze van, annak sok szolgaszemélyzetet kell tartani, és ezek
mindnyájának éppúgy, mint magának a tulajdonosnak, ugyanabból a földből kell megélnie. Vajon
jó volna-e a szolgák számára, ha mindegyiküknek egyforma nagy földet adnának? Képes volna-e
azt egy ember megmunkálni, és ha képes is volna rá egy ideig, mi történne akkor, ha beteggé és
erőtlenné válna? Nem sokkal jobb és okosabb-e, ha kevesen bírnak nagyobb földterületekkel, kam-
ráik és készleteik vannak, mintha minden ember – még az újonnan született gyermekek is – önálló
földbirtokos lenne, hogy az ilyen elrendezésnél végül senkinek se lenne készlete, ami végered-
ményben ínség idején egész biztosan bekövetkezne?
4. Továbbá kérdem a te matematikus értelmedet, ha az emberi közösségekben a tulajdonjog
törvénye nem létezne, szeretném látni milyen arcot vágnál te hozzá, ha olyanok jönnének hozzád,
akiknek sohasem ízlett valami nagyon a munka, és elvennék kicsiny készletedet, hogy jóllakhas-
sanak? Vajon ebben az esetben nem találnád-e nagyon is célszerű dolognak a védő törvényt, és
nem kívánnád-e, hogy az ilyen gyalázót a törvénnyel fenyítsék meg, és arra kényszerítsék, hogy
szolgáljon és dolgozzon, s nem követelnéd-e, hogy a tőled elvett készletedet ismét visszaadja?
Lásd mindezt az ember legtisztább értelme kívánja így.
5. De ha matematikai alapelveidet mindenképpen a legjobbaknak találod a világon, akkor
menj el innen ezer mérföldre kelet felé, s még rengeteg földet fogsz találni a magas és nagy kiter-
jedésű hegységek között. Ott azonnal minden akadály nélkül tulajdonosává lehetsz több óra járás-
nyi hosszúságú és szélességű földdarabnak, és senki nem fogja azt tőled elvenni. Sőt, megengedett
az is, hogy néhány asszonyt és szolgát vigyél magaddal, s azon a távoli hegyvidéken valóságos
államot létesíthetsz magadnak, s ezer esztendeig senki sem fog téged birtokaidon zavarni. Csak
néhány medvét, farkast és hiénát kell majd utadból eltakarítanod, mert különben éjszakának idején
kissé nyugtalanítnának téged . Ilyen módon legalább külön-külön és együttvéve is megismernéd
azokat a nagy nehézségeket, amelyekkel e birtokok tulajdonosainak is meg kellett küzdeniük ad-
dig, amíg a föld talaja elérte a jelenlegi megművelt állapotát. Majd ha mindezt magad is megkísé-
relted, akkor látod be, hogy milyen igazságtalanság volna az ősbirtok tulajdonosok birtokait el-
venni, és a rest és munkakerülő naplopók között kiosztani.
6. Lásd, épp azért, mert magad sem vagy valami nagy barátja a munkának, még kevésbé a
kéregetésnek, a régi tulajdonjog törvény zavar téged, s ezért formáltál jogot magadnak ahhoz, hogy
ott vegyél el ahol nem látnak és nem büntetnek meg. Csupán a két holdnyi szántóföldet vetted meg
a rajta levő kunyhóval, de azt is olyan pénzen, amit nem munkával kerestél meg, hanem Spártában
egy kereskedőtől igen ravasz módon loptad el. Spártában a lopás egykor megengedett volt, ha azt
igen ravasz módon hajtották végre. De sok év óta most már Spártában is azok a tulajdonjog törvé-
nyek állnak fenn, mint itt. Így te azt a kereskedőt teljesen törvénytelenül loptad meg – néhány font
arannyal megkönnyítetted – s mint szökevény, ebből vetted az említett szántóföldet kunyhóddal
együtt, s minden egyebet, amivel Cezárea-Filippiben bírtál, a környéken lopkodtad össze.
7. De jaj lett volna annak, aki valamit tőled elvett volna. Annak az általad oly nagyon utált
tulajdonjog törvényt oly módon szigorítottad volna meg, hogy az még egy római poroszlónak sem
vált volna szégyenére! Vagy talán kellemes lett volna az neked, ha valaki földed érett gyümölcsét
– azért, mert tökéletesen szegény – learatta volna?! Lásd, ami neked nem esne jól, az másnak sem,
ha tőle te a matematikailag kiszámított helyes és igaz élet- és nevelő alapelveid révén aratását
elrabolnád. De ha a dolgok gyakorlatilag úgy állnak, ahogy azt előtted most ábrázoltam, élet alap-
elveidet ezek után is egyedül igazaknak és elvitathatatlanul helyeseknek találod-e?”
8. Erre Corel nagyon meghökkent, mert bűnét teljesen bebizonyítva, magát pedig egészen
legyőzöttnek érezte.
63. Fejezet Cinka és Corel. Corel beismeri, hogy egyedül az Üdvözítőnek

van igaza. Cinka azt tanácsolja neki, hogy kérje az Úr további felvilágosítását. Az Úr Jánoshoz
78
utasítja, s megmagyarázza, hogy miért. János a legpontosabban leleplezi lényét, s Corelt emiatti
érzékenységében megnyugtatja. “Kerüljétek a rossz látszatát is.”
1. Cinka ezután előlép a háttérből, megveregeti vállait és mondja: “Na Corel barátom, el-
fogadod-e most már Cyréniusz gondoskodását, vagy nem? Mert úgy látom, hogy a te életszabá-
lyaid – amint azt már kezdetben is láttam – külön-külön és együttvéve is kútba estek!” Kis idő
múlva mondja Corel: “Igen, igen, egyedül a Megváltónak van igaza, most már egész világosan és
tisztán látom esztelenségemet, s minden úgy van, ahogy azt Ő elmondotta. De honnan tudhatott
meg mindent? Bizony igaz minden, sajnos nagyon is igaz! De mit kezdjek most, és mit tegyek?!”
Mondja Cinka: “Semmit, csak kérd tovább oktatását, hallgasd meg, és azután cselekedj aszerint.
Minden egyebet bízzál azokra, akik neked jót akarnak, s akik segíteni tudnak, és segíteni is fognak
rajtad, ha megteszed azt, amit neked tanácsoltam.”
2. Ezután Corel térdre esik Előttem, és további tanítást kér Tőlem. Én pedig János apostol-
hoz utasítom őt. Corel megkérdez Engem hódolatteljesen, hogy miért nem akarok neki további
tanítást adni? De Én mondom: “Ha egy úrnak egy dologban mindenféle szolga áll rendelkezésére,
vajon helytelenül cselekszik-e, ha jó képessége szerint őket az Úr különféle munkával bízza meg?
Nem szükséges, hogy mindent Ő vegyen a kezébe ahhoz, hogy az tökéletessé legyen. Elég az Úr
szelleme, s a munka elkészül a szolga ügyes kezei által is. Menj tehát ahhoz, akihez küldtelek, s
meglátod benne is az emberedet. Az ott, az asztal sarkánál, akiről szó van, s akinek vállain hal-
ványkék köpönyeg van.”
3. E szavaim után Corel felemelkedik, Jánoshoz siet s mondja: “Annak a bölcs Úrnak te
hűséges szolgája! Ha te is hallottad, hogy ki és mi vagyok, add meg nekem teljes megjavulásom
céljából azokat a tanításokat, melyek méltóvá tesznek engem, hogy azok közé számítsak, akik
magukat jogosan embernek nevezhetik. Én már nem azért kívánok gondoskodást, hogy belőlem
igaz ember legyen, csupán az igazság kedvéért szeretném a teljes igazságot megismerni!”
4. Mondja János: “Adassék az meg neked az Úrnak nevében. De először biztosítanod kell
engem arról, hogy életedet a jövőben teljesen meg fogod változtatni, és jóváteszed mindazokat a
károkat, melyeket valaha valakinek is okoztál, sőt még az életben levő spártai kereskedőnek is
vissza kell adnod a hét font aranyát. Mindezeken felül le kell vetned a pogányságot is, s új zsidóvá
kell lenned, mert nagyatyád zsidó volt, mégpedig Lévi nemzetségéből. Negyven évvel ezelőtt
Spártába költözött, hogy ott a görögöknek az egy igaz Istent hirdesse, és hogy őket lelkileg is
zsidóvá tegye, de a végén ő maga annyira befolyásoltatta magát, hogy egész családjával buta és
igen vak pogánnyá lett. Így te is az lettél, mert te már Spártában jöttél a világra. Két fiú testvéred
azonban – akik most Athénban tartózkodnak – jó beszélő képességük miatt pogány papokká lettek,
s üres szolgálataikat még ma is Apollónak és Minervának szentelik. A te egyetlen nő testvéred egy
kalmár felesége, aki efezusi bálványistenekkel és képekkel kereskedik, amellett mindenféle kéj-
nőkkel meglehetősen jövedelmezően üzérkedik – eladással foglalkozik, de nagyobb részt kerítő-
ként működik. Ez a te sógorod, aki egykor szintén zsidó volt, most pedig az, akinek az imént
lefestettem.”
5. Corel egészen megütközött azon, hogy János mindazt tudja, amit ő maga igen nyomós
okok miatt soha senkinek sem említett, s nem tudott hová lenni, miután mindezt egy olyan ember
szájából hallotta, aki felől nem gondolhatott egyebet, minthogy Görögországban járt és ott tudta
meg, hogy ő mi volt, mi történt és mi történik most is. Éppen ezért ingerülten kérdezi Jánost: “De
mire való mindezt ennyi ember előtt elbeszélni? Nem elég azt neked és nekem tudnom?! Miért
kell ezt a körülöttünk levőknek is hallaniuk?!”
6. Mondja János: “Barátom, légy efelől teljesen nyugodt! Ha én ezt tested és lelked kárára
tenném, akkor rossz ember volnék, s Isten előtt rosszabbul állnék, mint a te laza erkölcsű athéni
sógorod. De én lelked üdvéért teljesen le kell, hogy leplezzelek téged, hogy semmi titok ne legyen
lelked mélyén. Ha majd minden rendetlenség kikerül belőle, csak akkor kezdhetsz tökéletesedése-
den dolgozni. Bár csendben magad is levethetnéd bűneidet és olyan jó ember lehetnél, hogy amiatt
téged minden ember csak tisztelne és becsülne, mert csak jót és semmi rosszat nem tudnának
79
felőled, s igen sokan követnék példádat, de idők múltán egy szavahihető tanútól megtudnák azt,
milyen durva magánéletű nagy bűnös és gonosz ember voltál, s milyen bámuló szemekkel nézné-
nek mindazok, akik előzőleg tiszta emberként becsültek és példádat követték. Minden erényed
egyszerre báránybőrnek tetszenék, ami mögött ragadozó farkast kezdenének sejteni, s minden ma-
kulátlan erényed ellenére menekülnének előled, és elkerülnék egyébként tanulságos társaságodat.
7. Mindezekből azt láthatod, hogy ha az ember tökéletes akar lenni, akkor nemcsak magát
a gonoszságot, hanem annak még a látszatát is kerülni kell, mert anélkül nehéz lesz felebarátjának
igazán hasznára lenni – ami végeredményben az ember legfőbb kötelessége, és az is kell hogy
legyen, mert anélkül igazán boldog társadalmat ezen a Földön el sem lehet képzelni!
64. Fejezet A társas szellem és az őszinteség értéke. János tovább leplezi le

Corel életét. Corel mint rabszolga-kereskedő, annak borzalmas következményei.
1. (János:) Mert mit használ az emberi társadalomnak, ha minden ember külön-külön töké-
letes, de mindig elrejtve él szomszédjától? Az egyik csakhamar bizalmatlanságot mutatna a má-
sikkal szemben, és ha csak egy szúnyog kezdene a még oly jámbor szomszéd feje fölött zümmögni,
azt már repülő sárkánynak és elefántnak tekintené! Ám ha mindenki megismer téged, s tudja azt,
hogy ki és mi voltál, mit cselekedtél, és hogyan éltél, de te mostantól kezdve megjavulsz, és min-
denki előtt más emberé válsz, előbbi hibáidat teljesen beismered és azokat megutálod, akkor min-
den ember a legőszintébb bizalommal és jóindulattal vesz körül téged, és úgy fog szeretni, mint
ahogy egyik testvér a másikat. Ennélfogva először minden nyilvánvalóvá kell, hogy legyen felő-
led, mielőtt jobb tanításokat megismersz.
2. Habár eddig sok minden nyilvánvalóvá lett felőled, de még nem minden, s mivel a beis-
merés kissé nehéznek tűnik számodra, tehát megkönnyítem a dolgodat azzal, hogy helyetted szó-
ról-szóra elmondom azt, amiről életedre vonatkozólag tudomásom van!”
3. Kérdi Corel: “De hogyan lehetséges az, hogy mindent tudsz felőlem? Ki mondta el azt
neked? Hiszen azelőtt téged még sohasem láttalak, és nem is beszéltem veled!” Mondja János:
“Ezzel vajmi keveset törődj, majd ha tökéletes leszel, mindez világossá lesz előtted. De most tér-
jünk a tárgyra.
4. Egész lényedben azzal tetted a legnagyobb kárt, hogy az utóbbi időben titkos rabszolga-
kereskedelmet űztél. Tizenkét-tizennégy éves fiatal lánykákat vásároltál Kis-Ázsiában, és Egyip-
tomban adtad el őket. Ezek a leánykák gyakran igen gonosz kezekbe kerültek, és csak kevesen
jutottak jó helyre. Hogy ezeket a leánykákat azok, akik megvásárolták, csakhamar a legaljasabb
módon megbecstelenítették, azt elképzelheted. De még ha megmaradtak volna a természetes testi
érintkezés mellett, az még semmi sem lett volna, de mennyire tönkre tették őket Alexandriában,
Kairóban, Thébában és Memfiszben, és még most is, ha te azt látnád – hogy egy ilyen szegény
leánykát ördögi urak élvezetének fokozására néha ostorral és korbácsokkal marcangolták szét!
Akkor még a te kevés emberi érzésed mellett is megátkoznád saját magadat, hogy galád nyereség-
vágyból egy embert ilyen leírhatatlan nyomorúságnak szolgáltattál ki!
5. Hány ezer átok és a legborzalmasabb rossz kívánságok érték a te fejedet, és hány száz-
ezerszer ezer könny hullott az ördögi bánásmód fájdalmai közepette? Hány ilyen gyönge leányka
tébolyodott meg elviselhetetlen fájdalmában és kétségbeesésében, s azután úgy halt meg?! És lásd,
mindez a te lelkiismeretedet terheli, mert lásd, te ezt a titkos üzletet – különösen három évvel
ezelőtt – nagyban űzted, s azok száma, akiket ilyen módon tettél szerencsétlenné, eddig már igen
nagyra nőtt, számuk mintegy nyolcezer főre emelkedett. Hogyan leszel képes ezt valaha jóvátenni?
Mit vétettek neked ezek az ártatlan gyermekek, hogy ilyen szerencsétlenné tetted őket? Erre felelj,
és most igazold magad!”
80
65. Fejezet Corel szépítgetéssel igyekszik védeni magát. Az akkori cigá-
nyok élete és otthona. Corel Istent akarja megvádolni, és amellett még vidám is. Szociális okosko-
dások.
1. Ekkor Corel találva és megdöbbenve áll előttünk, és csak hosszabb szünet után mondja:
“Barátom! Ha én mindezt akkor tudtam volna úgy, ahogy most tudom, elképzelheted, hogy minden
egyébbel foglalkoztam volna, mint rabszolga-kereskedelemmel! Én Róma állampolgára vagyok,
és tudtommal semmiféle törvény nem tiltotta a rabszolga-kereskedelmet, az most és azelőtt is meg
volt engedve, és amit száz más törvényesen megengedve űzhetett, miért tiltották volna meg éppen
nekem? Gyermekeket még a zsidóknak is szabad vásárolniuk, különösen ha gyermektelenek. Mi-
ért ne vásárolhatnának más művelt népek, melyek közé emberemlékezet óta minden kétségen kívül
az egyiptomiak is tartoztak, s ugyanilyen mértékben a perzsák is? Az ember tehát a leány gyerme-
keket nem adta el vad és nyers népeknek, hanem minden tekintetben a Földön a legműveltebbek-
nek, akiktől az ember joggal elvárhatta volna, hogy az ilyen gyermekek otthoni tragikus sorsát
nemhogy rontani, hanem minden tekintetben javítani fogják. Menj csak a kis-ázsiai vidékekre, s
ott az embereknek, de különösen a gyermekeknek olyan tömegére fogsz találni, hogy mint bölcs
ember végül magad is kérdezni fogod, hogy ezek az emberek hogyan tudják magukat fenntartani
anélkül, hogy egymást fel ne falják?!
2. Biztosítalak, hogy minden egyes alkalommal, amidőn Kis-Ázsia vidékére utaztam, a
lakosság valósággal megrohant engem gyermekeivel. Néhány kenyérért annyi leányt, sőt fiút is
kaptam, amennyit akartam. A gyermekek ujjongva rohantak meg, s nem is akartak megválni tőlem.
Ha száz debót vásároltam, rendesen 40-50 leánykát kaptam ráadásul. Sokat vásároltak az esszeu-
sok, a fiúkat rendesen mind megvették, bármilyen korúak voltak is, a kiskorú leányokat is. Az
egyiptomiak leginkább már felnőtt leányokat vásároltak, részint munkára, részint valószínűleg él-
vezetek számára is. Lehettek közöttük olyan buja kecskék, akik egy rabszolga leányt élvezetből
megkínoztak, abban éppen nem kételkedem, de sok ilyen nem akadt.
3. Tudtommal Perzsiába nem kerültek sokan, ezeket a perzsa kereskedők és kézművesek
vásárolták meg, ahol értesülésem szerint mindenféle hasznos és jó munkára használták őket. E
célból Perzsiában már régóta fennáll egy bölcs törvény, melynek értelmében minden rabszolga és
rabszolganő tíz esztendő múlva – ha jól viselte magát – visszanyerheti teljes szabadságát, s végül
azt teheti, amit akar. Ott maradhat, mesterséget kezdhet, vagy akár haza is mehet. Tehát azok,
akiket Perzsiában adtam el, valóban nem beszélhetnek szerencsétlenségről. Hogy pedig egyesek-
nek Egyiptomban nem a legjobban megy a soruk, azt nem akarom elvitatni, de menjünk csak az ő
saját szülőhazájukba, és igen sok olyat fogunk találni, akiknek szabadságukban egy hajszállal sincs
jobb soruk, mint azoknak a szerencsétleneknek Egyiptomban! Mert ezeknek először is otthon
nincs mit enniük, és igen sokan nyers gyökerekkel táplálkoznak, melyeket az erdőkben gyűjtöget-
nek. Igen sokan vannak, akik télen-nyáron teljesen meztelenül kénytelenek járni, koldulni, lopni
és jövendőt mondani, némelyek pedig koldulnak, vagy lopnak maguknak néhány rongydarabot,
de a legtöbbjének ez sem sikerül, ezek pedig teljesen meztelenül kószálnak, rendszerint egy egész
tömeg gyermek kíséretében.
4. Rendesen ezekből az ide-odavándorlókból szedtem össze én és társam a százon felüli
gyermeket, s ily módon gondoskodtam róluk. Ponthusz lakói ezeket ciganiknak nevezik, aminek
szószerinti jelentése: elűzöttek. Ezektől az emberektől valósággal hemzseg ez a vidék, és egész
nagy hordák élnek ott. Nincs fedél a fejük fölött, nincs földjük, főképpen barlangokban lévő üre-
gek, s fák odvai képezik lakóhelyüket. S most azt kérdezem tőled, hogy ezekkel az emberekkel
nem gyakorolunk-e már azzal is jótéteményt, ha a gyermekeket ingyen vesszük el tőlük és gon-
doskodunk róluk, nemhogy a meztelen és éhes gyermekeket készpénzzel, ruházattal és jó kenyérrel
vásárolják meg a szülőktől?
5. Ha az ember az én eddigi gondoskodásmódommal szembeállítja azt, hogy ezek az em-
berek, akik eddig is a legkínosabb nyomorúságban éltek, s közülük egyesek azután általam egészen
jól ellátott rabszolgákká lettek, könnyen kitűnik, hogy az a szerencsétlenség, amelynek vélemé-
nyed szerint én vagyok az oka, nem olyan óriási nagy, mint amilyennek elképzeled. De még ezt
81
sem okoztam volna nekik, ha ezelőtt úgy gondolkoztam volna, mint most. Egyébként bizalmasan
azt mondom neked – habár csodálom a te jámbor és Istenben bízó bölcsességedet, - hogy egy
jóságos Isten részéről, aki az emberek sorsába belelát, mégis csak különös, hogy ilyen jól megfor-
mált embereket vadállatok módjára enged ezen a Földön ide-oda lézengeni! Annyit már megte-
hetne egy mindenható Isten, hogy az ilyen emberek ezen a Földön valamivel jobb elhelyezést
nyerhetnének!
6. Még egy gondolkodó ember előtt is különös kissé, hogy ha egyébként jó kinézésű em-
berek százezreit a legnagyobb fokú elhagyatottságban, éhesen és meztelenül látja ide-oda vándo-
rolni, és a világon a legjobb akarat mellett sem bír rajtuk segíteni. Nem volna csoda kedves bará-
tom, ha az ilyen emberek láttán az ember kételkedni kezdene egy bölcs és legnagyobb jóságú Isten
létezésében, s így az én előző véleményem a rideg tulajdonjog törvénnyel szemben ennyi nyomo-
rúság láttán mégsem lehet egészen alaptalan.
7. Nos barátom, most már ismered védekezésemet és igazolásomat súlyos vádaddal szem-
ben. Tégy amit akarsz, de ne felejtsd el soha, hogy a világon Corel kifeszített nyíllal áll előtted, s
az őt fedő rongyok ellenére nem fél semmiféle bölcsességtől. De adj nekem helyesebb fogalmakat
arra nézve, hogy ami létezik, mindannak Isten bölcsessége szerint kell olyannak lennie, amilyen,
és én igen hálás leszek érte! Mert azt te is épp oly jól beláthatod mint én, hogy ezen a földön az én
emberi belátásom szerint egyes emberek jó életmódja mellett igen sok nyomorúság fordul elő!
Miért van az, hogy éppen egynek van mindene, és más százezreknek semmijük sincs? Szóval ma-
gyarázd meg nekem a kis-ázsiai ciganik nyomorúságát. Kik ők, honnan jöttek, s miért kell ilyen
örökös nyomorúságban sínylődniük?!”
66. Fejezet János leleplezi Corel további gonosztetteit (leány megbecstele-

nítése, gyilkosságok).
1. Mondja János: “Ha te az isteni bölcsességet a felébresztett értelem mértékével mérnéd,

akkor igazad lenne abban, hogy nem volna okod semmiféle bölcsességtől félni! De mivel az igazi
isteni bölcsességet nem lehet a rövid értelem mértékével mérni, hanem - mint mindent, ami Istentől
ered – az örökkévalóság és végtelenség mértékével, akkor a te értelmeddel nagyon is a rövidet
húzod. De most hagyjuk ezt, és térjünk vissza oda, ahonnan kiindultunk.
2. Azt mondottad, mint jó szakértő, hogy a kisázsiai ciganiknak milyen rosszul megy a
soruk, milyen nyomorúságban élnek, s gyermeküknek valóságos jótétemény, ha rabszolga-keres-
kedők megveszik tőlük. Hagyjuk tehát ezt! Mentségedül a jó akaratot hozod fel, és én ebből egy
tizedrészt javadra írok. Ám én a te lelkiismeret-kamrád hátterében tartogatok még valamit, és ez a
különös valami csaknem teljesen felemészti a javadra írt tizedrészt úgy, hogy végül nem marad
meg neked egyéb, csak a gonoszság, s nagyon kételkedem, hogy értelmed ezzel szemben védelmet
fog találni.
3. Mondd – ha saját személyedről van szó – mivel igazolnád a te nagyon is gyakran előfor-
duló leány-megbecstelenítéseidet?! Vajon nem találsz ismét valami okos indokolást nemcsak a
mózesi törvénnyel, hanem a római állami törvénnyel szemben, amely szigorú megtorlással bünteti
az éretlen leányok megbecstelenítését? Vajon meghatott-e téged valaha is egy fiatal leányka rémes
jajkiáltása, aki a te nagy érzékiségeddel szemben állt? És közülük öten, akiken előzőleg erőszakot
követtél el, s akik igen csinos leányok voltak, nem haltak-e meg a leggyalázatosabb módon kezed
által? A te társad még szemed elé tartotta a pénzbeli kárt is, ami ezáltal ért benneteket, mert azt az
öt, tíz-tizenkét éves leánykát szép és buja természetük miatt könnyen eladhattátok volna Kairóban
ötszáz font ezüstért. Neked is fájt ez a veszteség, és ezért gyakran magad is átkoztad nagyfokú
bujaságodat, de azért nem átkoztad, mert vak gyilkosává lettél öt kedves leánygyermeknek.
4. Nos, foglald össze ezeket mind, s mondd meg nekem, milyen embernek tűnsz fel te az
emberek között, és hogy értelmed fog-e itt is igazoló okot találni saját magad számára? Azzal,
hogy egy egész elvadult, nyers természetű ember vagy, aki nem képes a rosszat a jótól
82
megkülönböztetni, nem védheted magad, mert az imént igen szépen és helyesen megmagyaráztad,
hogy milyen sajnálatos nyomorúságban élnek a ciganik, és hogy egy egész nép teljes elhanyago-
lása Istennek az Úrnak, az Ő szeretetének és bölcsességének nem válik valami nagy becsületére;
sőt, még felszólítottál arra is, hogy mutassak rá arra az isteni bölcsesség-okra, amely alapján Isten
egy nagy népet ilyen nyomorúságban enged sínylődni. Ennélfogva neked egy tiszteletreméltó jog-
érzéked van, és tökéletes tudásod a jóról és a rosszról. Hogyan tudtál tehát azokkal a leányokkal
ilyen embertelen módon elbánni? Te azután rossz tudásoddal magad orvosoltad őket, amivel még
jobban elrontottad, mint bujaságod által. Beszélj tehát, s igazold magad Isten és ember előtt!”
67. Fejezet Corel elnémul. Cyréniusz felháborodása az ilyen sokszorosan

borzalmas gaztett fölött. Az Úr megnyugtató és magyarázó szavai erre az esetre.
1. A mi Corelünk erre már teljesen le van sújtva, s nem képes becsülete megmentésére
semmit sem felhozni. Végül azon kezd gondolkodni, mit tudna igazolásul felhozni hogy értelmi
kamrájából, de minden oldalról eltorlaszolva érzi magát, s nem talál sehol még oly kis egérlyukat
sem, amin keresztül elosonhatna. János beszédre inti, hogy kifeszített nyilát most már használja,
de Corel még mindig nem akarja a száját szóra nyitni. Cyréniusz e nagyfokú gonoszság miatt
felháborodva kérdez Engem: “Uram! Mi tennivaló van ebben az esetben? Ezt az embert ilyen
körülmények között a törvény elé kell állítani, mert a mi rabszolga-kereskedelemre vonatkozó
törvényeink megengedik a rabszolgáknak, hogy gyermekeiket – ha vannak – valakinek áruba bo-
csássák, de szabad ember gyermekeit, különösen a női nemhez tartozókat a betöltött tizennégy
éven alul, nagy büntetés terhe mellett nem szabad a vásárra vinni. Ez nagy gaztett!
2. Továbbá mindazoknak, akik rabszolga-kereskedelmet űznek, ehhez egy megfelelően ki-
állított engedélyre van szükségük, s ezért az államnak nagy óvadékot kell fizetniük a rendes évi
külön nagy adó mellett. De ennél és társánál távolról sincs semmi nyoma sem, ennélfogva ezek
csempészetet űztek, ami ismételten szigorú vétség a fennálló törvénnyel szemben, amely ilyen
súlyosbító körülmények mellett tíz évi súlyos börtönbüntetést von maga után. Ehhez jön még az
öt leány lelkiismeretlen megbecstelenítése, ami után halál következett be, megint egy olyan gaz-
tett, amire ilyen súlyosbító körülmények mellet még legalább tizenöt évi szigorú börtönbüntetés,
sőt halálbüntetés jár! Ehhez járulnak még az előtérben levő mindenféle lopások, csalások és töme-
ges hazugságok. Uram, Te ismered az állami kötelezettségeimet és eskümet mindarra, ami szent
és drága! Mit tegyek én ebben az esetben? Mathaelnél és négy társánál teljes megszálltságuk volt
a legbiztosabb védelem a szigorú állami fórum előtt. Ez egy közönséges gonosztevő! Nem leszek-
e kénytelen szigorú hivatalom szerint eljárni?”
3. Mondom Én: “Értsd meg! Mivel történetesen most Én vagyok itt az Úr, s alapjában véve
esküddel Nekem tartozol, és azt Én engedhetem el neked úgy és akkor, amikor Én akarom, tehát
ebben az esetben is egyedül Én határozhatom meg, hogy egy beteg lélek gyógyítására sorrendben
mire van szükség. Azon kívül te esküdet az isteneknek tetted le, akik sehol sem léteznek; és mivel
a te esküd védelmezőit nem veheted komolyan, tehát akkor esküdnek magának sem lehet valami
nagy súlya. A te isteneid esküddel együtt egyenlők a semmivel, csak annyiban van valami érvé-
nyessége, amennyiben esküdet hűséged jelének tekintem. De mivel Én az esküidet semmisnek
számítom, tehát nincs Előttem a legcsekélyebb érvényessége sem. Így legalább most erre az időre
teljesen mentesítve vagy alóla.
4. Azt mondom neked, hogy ennek az embernek a vizsgálatával még nem vagyunk teljesen
készen, s egyéb is napvilágra fog kerülni, ami még jobban megbotránkoztat.
5. Ez egy igen különös ember, akit te tulajdonképpen már azáltal is mind jobban meg kel-
lene, hogy ismerj, mivel elragadtatott álmában legnagyobb részt amúgy is – ha kissé általánosság-
ban is, nem úgy mint most – leleplezte magát, különösen az első bűnbánó stádiumában. A jelenlegi
nyílt leleplezés természetesen szociálisabb módon történik, mert ennek így kell lefolynia, de azért
ennek nem szabad előtted visszataszítónak feltűnnie, mert éppen azért engedem így megtörténni,
83
hogy egy teljesen beteg lelket mutassak be nektek, s végül azt a gyógyszert is, amivel lehetőleg
meg lehet gyógyítani. Én magam mondottam neked az imént, hogy milyen ügyetlen és ostoba
dolog volna egy testileg beteg embert korbáccsal és börtönnel azért büntetni, mert beteggé lett; és
mennyivel ügyetlenebb és ostobább egy embert teljesen beteg lelke miatt testileg és erkölcsileg
halálos ütésekkel büntetni. Mondd csak kedves Cyréniusz barátom, nagy buzgalmadban már elfe-
lejtetted ezeket a tanításokat?”
6. Mondja Cyréniusz: “Azt nem, ó Uram, és az örökkévalóságnak legnagyobb Mestere; de
tudod régi szokásból fordul elő bennem egy kis felháborodás, hogyha egy ilyen szörny kerül a
szemeim elé, de hiszen látod, hogy milyen hamar észhez térek, és az én régi ostobaságaimat azon-
nal belátom. De most már előre örülök a további vizsgálatnak, amihez úgy látszik János nagyon
jól ért! De ehhez természetesen kell, hogy a Jánost bölcsességében és benső látásában a Te szelle-
med vezesse! A legszebb a dologban azonban az, hogy Corel alapjában véve mégsem vesz észre
valami csodálatosat, mikor fel kellene hogy tűnjön előtte, hogy János a legdurvább halálos vétkeit
– amelyeket minden országban, ahol csak járt elkövetett – olyan szépen felsorakoztatja előtte,
mintha mindennek szem- és fültanúja lett volna!”
7. Mondom Én: “De most hallgasd ismét szépen tovább, mert János megint megkezdi a
vizsgálatot.” Cyréniusz ezután nagy figyelemmel hallgatja a további fejleményeket, Én pedig meg-
parancsolom az összes jelenlévő asszonynak és szűznek, hogy ezalatt vonuljanak vissza a sátrakba,
mert a további tárgyalást csak érett férfiak hallgathatják végig. Erre az összes asszonynépség en-
gedelmeskedik Járával és Cyréniusz életre keltett két leányával: Gamiélával és Idával együtt.
68. Fejezet János még inkább behatol Corel bensejébe, aki bestiális termé-
szetével védi magát, és az öt leányon elkövetett gaztettéért – vétkét szépítve – felelősségét a Te-
remtőre hárítja.
1. Az asszonyok kíváncsisága bár nagy volt, de az Én szavam mégis erőteljesebben hatott,

s mindnyájan Qurán sátraiba vonultak vissza, ahol addig kellett várakozniuk, amíg ismét vissza-
hívták őket.
2. Miután az asszonyok ily módon eltávoztak, így szól János Corelhez: “Nos – mi van a te
kifeszített nyilad kilövésével? Nekem úgy tetszik, mintha azt a sok éles nyilat már kilőtted volna
a levegőbe anélkül, hogy találtak volna. És mégis az imént képes lettél volna még az Isten végtelen
bölcsességével is perbe szállni! Nos, én azt mondom neked, hogy beszélj, ha még egyáltalán tudsz
valamit mondani.”
3. Végre megszólal Corel: “Mit szóljak még egyebet? Hiszen te – és az istenek tudják ho-
gyan – amúgy is mindent tudsz, amit a bölcsőmtől kezdve tettem. Hogy mindezt honnan tudod,
azt csak az istenek tudnák megmondani, minek beszéljek még többet? Én beszélhetnék ugyan, de
minek igazoljam magam?! Amilyen voltam és amilyen legnagyobb részt még ma is vagyok, asze-
rint cselekedtem is, mert hiszen nem cselekedhettem másképp, mint ahogy a kedélyvilágom hozzá
alkotva volt! Vagy tehet-e róla az oroszlán, vagy a tigris, hogy ragadozó bestia? Egyszerűen ez a
természetük, s alapjában véve bizonyára nem hibásak ők azért, mert olyanok, amilyenek. Ha rosz-
szak, akkor ennek okát egyedül csak az viselheti, aki megalkotta és megteremtette őket. Miért
létezhet annyi ezer ember, aki jámborabb, mint a bárány, s miért nem vagyok én az?! Vagy talán
én magam teremtettem és csináltam magamat ilyenre? De ha teljesen romlott akarnék lenni, én
mindazt, amit te saját bölcsességedből itt előadtál nekem, letagadhatnám, mert nálunk az egyes
emberek bölcs beszéde a világi törvényszék fóruma előtt sohasem szolgál bizonyítékul addig, amíg
állítását más tanúk által megerősítve be nem bizonyítják. De én elismerem a te bölcsességedet, és
benned olyan embert vélek megismerni, aki nekem nem ártani, hanem rajtam segíteni akar. Ezért
bevallom, hogy amit rólam mondottál, tiszta igazság. Én mindazok igazságát a legcsekélyebb mér-
tékben sem tagadom, de talán szabad lesz ezzel szemben magamat igazolnom?
84
4. De úgy látszik, neked jogod van rólam mindazt hangosan elmondani, amit az én arra
hajlamos természetemmel elkövettem! Többet amúgy sem tehettek, mint hogy megöltök, a halál
szemüregeibe pedig nagyon is bátran bele tudok nézni, és nem félek tőle! Mindezekből láthatod,
hogy én már nem vagyok idei nyúl. Tehát ha az én nyomorúságos életemből tudsz még egynéhány
szenzációs adatot, tehát csak ki vele, engem már ebben a világban nem érdekel semmi.
5. Egyébként az öt leánykára vonatkozólag egy kissé sokat tálaltál fel nekem, amidőn meg-
vádoltál engem azzal, hogy csupán azért sajnáltam őket, mert haláluk által – ami nem egészen attól
a megbecstelenítéstől eredt, hanem inkább egy rosszindulatú kiütés visszatérése miatt következett
be – nagy nyereségtől estem el, sőt tudnék én még néhány szavahihető tanút is ideállítani, akik
hallották, amidőn Zeuszt szívem mélyéből kértem, hogy az öt leánykát tartsa meg! És az istenek-
nek esküt tettem, hogy a leánykákat, ha meggyógyulnak és életben maradnak, mindörökre leánya-
immá fogadom. És amidőn minden ápolásom ellenére harminc nap leforgása alatt mégis mind az
öt meghalt, vigasztalhatatlan voltam, és ismételten megesküdtem rá, hogy soha többé leányt nem
fogok megérinteni, és rabszolga-kereskedelmet többé nem űzök! Ezt meg is tartottam mindez
óráig, és éppen ezért költözködtem ide és vettem ezt a kis birtokot, amiben a tűz által mindent
elvesztettem, amit valaha szereztem. Most mondd, hogy ezúttal sem mondtam igazat?”
69. Fejezet János leleplezi az igazságot, továbbá leleplezi Corelt mint

anyagyilkost és lélekkufárt. Corel ismételten tigristermészetével védi magát.
1. Mondja János: “Igen, igen, később ezt ugyan megtetted, de kezdetben mégis csak olyan
érzülettel voltál, amint azt már neked elmondottam. De azzal, hogy a leánykákkal kíméletesen
bántál volna, igen durva hazugságot mondasz. Csak eggyel bántál gyöngédebben, s az már az
utolsó volt, de csak azért, mert képtelenné lettél, és bujaságod undok vágya felmondta a szolgála-
tot. Ám az első négyet egyáltalában nem kímélted, hanem a legborzalmasabb módon bántál el
velük. Vagy le mernéd ezt tagadni?! Lásd, te hallgatsz és reszketsz. A leánykák erre egy igen
veszedelmes kiütést kaptak, ami természetesen csak gyorsította halálukat, ám ennek egyedül
csakis a te bujaságod volt a kizárólagos oka! De ennek a fejezetnek vége van, most áttérünk egy
másikra.
2. Tudod-e, hogy mi terheli még a lelkiismeretedet? Ez megint olyas valami, ami ismét
nem az akaratodon múlott. De a cselekedet megtörtént következményeivel együtt. Ezért az ember
soha ne cselekedjék haragjában, mert azoknak a cselekedeteknek a következményei – amelyek
haragban történtek meg – úgy utána lopódznak, mint ahogy az embert követi az árnyéka. Emlék-
szel-e arra, amikor különösen Agla, a te anyád – aki egy igen értelmes személy volt – ledér csele-
kedeteid és az elvetemült társaság miatt óva intett? Emlékszel-e, hogy akkor mit tettél vele?”
3. Mondja Corel: “Ó istenek! Valami úgy lebeg az emlékezetemben, mint egy álom, de
pontosat nem tudok róla mondani. Beszélj inkább te, ha elkezdted beszédedet. Azt tudom, hogy
előre megfontolt szándékkal soha rosszat el nem követtem. Arról pedig, hogy hirtelen haragú va-
gyok, épp oly kevésbé tehetek, mint a tigris, hogy vérszomjas, ragadozó bestia! Beszélj tehát!”
4. Mondja János: “Erre majd később fogunk rátérni! De akkor megragadtál egy fazekat,
amely egy padon állt, és azt teljes erővel úgy az anyád fejéhez vágtad, hogy kábultan összerogyott!
Te pedig – ahelyett, hogy jó anyádnak segítségére siettél volna – fogtad azokat az arany fontokat,
melyek hollétéről tudomásod volt, megszöktél egy kalózhajóra, és néhány évig a tengeri rabló szép
mesterségét folytattad, s ez alkalommal lettél rabszolga-kereskedő is. A te szegény anyád nemso-
kára meghalt, részint súlyos koponyasérülése, részint javíthatatlanságod miatti bánatában, és ilyen-
formán sok egyéb bűnöd mellett az anyagyilkosság is terheli a lelkiismeretedet. Mindezek koro-
nájaképpen atyád és testvéreid keserű átka lebeg a fejed fölött. Most teljesen le vagy leplezve.
Mint tiszta értelemmel bíró ember, mit szólsz mindezekhez?"
5. Mondja Corel: “Mit szójak hozzá! Ami megtörtént, az megtörtént, és nem lehet meg
nem történtté tenni! Most sok mindent belátok, amit előbbi cselekedeteimben helytelenül tettem,
85
de mit ér a belátásom? Ez épp olyan, mintha egy tigrisből akarnál belátással bíró embert faragni
azzal, hogy visszatekintsen, mennyi véres borzalmat követett el életében – s mit használna mindez
neki?! Ha a megtörténtet meg nem történtté tudná tenni, bizonyára minden elképzelhető fáradságot
megtenne. Az elvetemült cselekedete miatt való bánkódás, és az a legjobb szándéka, hogy azt
ismét jóvátegye, éppen olyan hiábavalóság, mint az a balga törekvés, hogy egy elmúlt napot je-
lenné tegyen. Én most egészen más és jobb emberré válhatnék, de ott ahol és amikor gonosz ember
voltam, lehetetlen jobbá tennem magam, mint amilyen voltam. Vagy talán hullassak miatta keserű
fájdalom könnyeket, hogy annyi gonosztettet követtem el? Az nagyon nevetséges dolog volna, ha
egy emberré lett tigris azért hullatna keserű könnyeket, mert azelőtt tigris volt!
70. Fejezet Corel beismeri fiatalkori bűneit, de egyben éles eszével arra tö-
rekszik, hogy védje magát.
1. (Corel:) Már születésemtől kezdve lobbanékony vérmérsékletű voltam, s ahelyett, hogy

azt bennem szelíd és okos neveléssel tompították volna, és értelmemet lehetőleg kiművelték volna,
mindenféle szigorú büntetéssel állandóan fegyelmeztek. Szüleim voltak mindig a legnagyobb
kínzóim! Ha ők az értelmet jóakarattal egyesítették volna, akkor valóságos angyalt neveltek volna
belőlem. Ki tehát annak az oka, hogy tigris lettem? Elsősorban a nemzés és születés előt nem volt
módomban bölcsebb szülőket keresni, másodszor amikor megszülettem, még bizonyára hosszú
ideig nem voltam sem Plato, sem Frigius, sőt Szokratesznek még nyoma sem volt található
bennem. Ennélfogva nem adhattam magamnak nevelést, de minek kellett volna megtörténnie,
hogy jobb emberré és ne tigrissé váltam volna?
2. Én téged sokkal bölcsebbnek tartalak, minthogy erre a kérdésre nem tudnád magadban
megtalálni az értelmes feleletet. Nálatok zsidóknál helyenként előfordulnak gonosz szellemek által
megszállt emberek – mint amilyet néhány héttel ezelőtt magam is láttam a gadarénusoknál – ami
az egyiknél talán a legenyhébb eset volt, a másikat azonban a ti zsidó ördögötök szállta meg, aki
garázdálkodásait a legsötétebb éjszakában követte el. De a nappali ördög is megérte a pénzét! Az
emberek egész serege nem volt képes semmire sem menni vele, mert az olyan dolgokat követett
el, amitől minden embernek borzong a bőre. De ha van arra lehetőség, hogy az említett megszálltat
bajából ki lehet gyógyítani, most mondd, hol létezhetne egy olyan ostoba bíró, aki olyan vak sötét
és buta lenne, hogy a meggyógyult ember előtt felvonultatná azokat a hallatlan borzalmakat, me-
lyeket megszállt állapotában követett el, és könnyekkel teli bűnbánatra és megjavulásra kénysze-
rítené ? Tehet-e az az ember róla, hogy megszállt állapotában ilyen borzalmas tetteket követett el?
3. Mondd kedves barátom, ki telve vagy nagy bölcsességgel! Ha a magasból leesik egy
nehéz sziklatömb, és lent a mélyben, ahová zuhan, véletlenül agyonüt húsz embert. Miért kellett
ennek megtörténnie? Kit terhel ezért a felelősség?! De tegyük fel azt az esetet, hogy jönne egy
hatalmas varázsló, és a sziklatömbből Dekálion és Pyrha módjára embert faragna telve mindenbe
betekintő képességgel és intelligenciával, s amidőn ez az ember egészségesen állna előttük, jönne
egy bölcs és könyörületes szívű bíró, és így szólna ehhez az új emberhez: Nézz oda te elvetemült!
Ez a te gonosz műved! Miért estél te mint sziklatömb teljes erővel erre a húsz emberre? Védd
magad, különben tettedért a legborzasztóbb büntetés vár reád! Vajon mit szólna az új ember ennek
a bírónak? Semmi egyebet, mint: Tehettem-e én, mint nehéz és teljesen öntudatlan sziklatömb
arról, hogy először a magasból a hozzám hasonlóktól egy idegen hatalom elszakított, másodszor
ezeket az agyonpréselt embereket vajon idehívtam-e, hogy itt várakozzanak, amíg én lezuhanok,
és őket agyonütöm? Tehát a túl okos bíró részéről az új ember oktalan megvádolását remélem be
fogod látni, amellett azt is, hogy én, aki nyers tuskóból most leszek új emberré, az én eddigi gonosz
cselekedeteimről éppen úgy nem tehetek, mint az imént előtted bemutatott sziklatömbből lett új
ember. Ha nem akarsz ostoba bíró lenni, akkor ítélj engem a tiszta értelem igazságosságával, nem
pedig bölcselkedő hangulatodban. Légy ember, mint amilyen ember most én vagyok.”
86
71. Fejezet Corel beszéde zavarba hozza Jánost. Az Úr megnyugtatja őt.
Cyréniusz csodálkozása Corel sajátos lénye fölött. Az Úr magyarázata efelől: mint a szomnambu-
lizmus következménye, amely megengedtetett abból a célból, hogy a tanítvány zavarba jöjjön.
1. János Corel találó szavain mélyen elgondolkodik, és úgy találja, hogy ezek nem állnak
minden alap nélkül, és csendben, csupán szívében kérdést intéz Hozzám, hogy mit kezdjen ezután
ezzel az emberrel, aki most már túljár az eszén. Én azonban mondom Jánosnak: “Engedj neki még
egy kis időt, azután éppen úgy, mint eddig majd szívedbe és nyelvedre fogom tenni azt, amit neki
mondanod kell.” Ezt a tanácsomat János követte is.
2. Cyréniusz, aki Corel védekezését a legnagyobb figyelemmel végighallgatta, így szól
Hozzám: “Uram! Nyíltan be kell ismernem, hogy ez az ember egészen sajátságos lény! Úgy lát-
szik, hogy még bölcs tanítványodat, Jánost is meglehetősen gondolkodóba ejtette. Én például a
magam részéről már teljesen elkészültem volna bölcsességemmel, s mint bíró kénytelen lennék őt
minden vétke alól felmenteni! Érthetetlen előttem, hogy ez a nagy gonosztevő ilyen éles értelmet
árul el!”
3. Ha egy olyan ember, mint például Stahar, a főpap, vagy Cinka, akik – mielőtt Veled
közelebbi ismeretségbe léptek volna – éles értelemmel tudtak javukra beszélni, ez érthető, mert
ezek tanult emberek, és egyéb dolgokban is nagy tapasztalataik vannak. De ez az ember bizonyára
már kezdettől fogva elsőrangú haszontalan gézengúz volt, és emellett ilyen óriási, éles értelmet
árul el! Ilyen eset egész életemben nem fordult még elő. Mondd ó Uram, hogyan jutott ő ehhez?!”
4. Mondom Én: “Sohasem volt ő egészen tartalmatlan, mert hiszen a görögök a rómaiak
legjobb ügyvédei. Ismerik a római törvények kegyetlen szigorát, és azért tanulmányozzák azt oly
pontosan, hogyha a bíró valamely vétség miatt felelősségre vonná őket, a legnyomósabb ellenve-
téssel mindig készenlétben álljanak, és az olyan emberek, akik elhatározták magukban, hogy az
ország törvényeit minél inkább megkerülik – az állam és az emberiség jogtudományát is egészen
szokatlan ügyességgel sajátították el, s a világbölcsek minden elképzelhető írását intenzíven tanul-
mányozták. A főgézengúzoknak ehhez az osztályához tartozik Corel is.
5. Ám az elragadtatott álom előtt még nem tudott volna ilyen határozott éles értelemmel
beszélni; de alvása alatt szelleméből megmaradt lelkében egy bizonyos úgynevezett utóhatás, ezért
bírál olyan élesen. Ezt az élességet azonban ismét el fogja veszíteni, ha ezután visszatér régi élet-
szférájába. Tárgyalás közben még nagyobb értelmet fog elárulni, amit kiváltképpen tanítványaim
miatt engedek megtörténni, hogy ez alkalommal az emberi világi értelem lehető legélesebb fokát
megismerhessék, ami nagyon is javukra lesz. Mert bár ők igen alázatos emberek, s máris értelmes
szívük van, de azért olykor-olykor megszállja őket egy elbizakodott gondolat, és ezzel szemben
egy ilyen ember igen kitűnően alkalmas botránykő.
6. János például az ő bölcsességének végét máris közölte Velem szívében, a többi tanítvány
pedig gondolkozik és ismét gondolkozik, hogy mit jelentsen ez. Engedem őket még egy kis ideig
gondolkodni, hogy könnyebben rátaláljanak önmagukra, és ha majd mélyebben találtak önma-
gukra, akkor ismét előbbre segítem őket. De fog ez még nekik taplót dugni a fülükbe úgy, hogy
majd vakarhatják tőle a fülük tövét! És akkor újból egy lépéssel előbbre haladhatnak. Most azon-
ban ismét megoldom János nyelvét, s újból beszélni kezd majd, azért hát figyeljetek jól.”
72. Fejezet János tovább vizsgálja Corelt, fontos pszichológiai szellemi

életintelmek. Az üdvösség útjának egyetlen útmutatása. Az élet itt – mag, a túlvilágon – gyümölcs.
1. Kis idő múlva János így szól Corelhez: “Nem vitathatom el tőled, hogy eszeddel most
némely dolgot érintettél, ami azonban nem minden ok nélkül van, a te életedre azért ez nem illik
rá, mert lelked önmagában véve mindenkor annyira fejlett volt, hogy a hamisat az igaztól meg
tudtad különböztetni. És amelyik lélek ezt olyan élesen meg tudja tenni, mint ahogyan ez az eset
nálad fennáll, az a jót a gonosztól is meg tudja különböztetni, és ha ezt meg tudja tenni, s ennek
87
ellenére bűnözik, akkor saját megismerése és lelkiismerete ellen vét. Aki pedig lelkiismerete ellen
vét, csak igaz megbánás és vezeklés által tisztulhat meg bűneinek régi szennyétől, s így válhat
Isten előtt kellemessé. Neked jobb emberré kell lenned, de ha az akarsz lenni, akkor be kell ismer-
ned, hogy minden gonosz cselekedetednek magad voltál az oka. És ha magad voltál az, akkor
csakis rajtad múlik belátni, hogy nem helyes a bűnt saját magadról másra tolni, hanem magad előtt
és magadban ismerd el azokat saját bűneidnek, érezz fölöttük igaz megbánást, mert az igazat és
jót sok tekintetben felismerted, ám a cselekedetben mindig az ellenkezőjére határoztad el magad.
2. Ha még a leghalványabb sejtelmed sem lett volna a tiszta igazról és jóról, hanem sötét
tévhitbe süllyedt volna egész életed, akkor cselekedeteidért – ha azok a legtisztább értelem bírói
széke előtt még oly gonoszak is lettek volna – mégsem viselted volna a felelősséget, és ebben az
esetben épp olyan bűntelen lennél, mint egy példaképpen elénk állított emberré lett tigris és szik-
latuskó, és senkinek sem lenne joga neked azt mondani: Javulj meg, tarts igaz bűnbánatot, szörnyű
tetteidet bánd meg, hogy Isten előtt tetszővé válj!
3. Ebben az esetben az embernek kötelessége lenne téged az igazságban oktatni, megmu-
tatni neked a helyes utat, és téged azon vezetni egy ideig. Ám ha valaki bűnös, és a teljes igazság-
ban tökéletes tanítást kapott, s ennek ellenére ismét régi bűneibe veti magát – s éppen oly gonoszul
cselekszik, mint azelőtt – akkor már vétkezik, mert saját szilárd meggyőződése ellen cselekszik,
ami által lelkiismeretének tomboló nyugtalanságot szerez.
4. A te elém állított példázataid tehát csak olyan emberekre érvényesek, akik az állatokhoz
hasonlóan még nem ismerték meg az igazságot. De te nem vagy laikus az igazságban, hanem
csaknem éppen oly jól ismered, mint én, s azt már rég megismerted. Lelkiismereted minden időben
szemedre is vetette gonosz cselekedeteidet, de te nagyon keveset ügyeltél rá, és mindenféle hely-
telen értelmi okkal igyekezeted azt túlharsogni. Tehát te minden időben megbánást éreztél, vala-
hányszor rosszat követtél el saját megismerésed és lelkiismereted ellen, csak a vezekléshez és igaz
megjavuláshoz nem jutottál el mindez ideig.
5. A jó Isten éppen ezért juttatott téged nyomorúságba, most semmid sincs. Egykori rab-
szolga-kereskedő társad pedig cserben hagyott téged, s jelenleg már Európában van, ahol tekinté-
lyes nyereségeit élvezi, te pedig meztelenül állsz itt, és segítséget kérsz. Ez adassék is meg neked,
de először arra méltóvá kell lenned azáltal, hogy az igazat és jót önként vidd át cselekvő életedbe,
és csak azután nyered el a segítséget most és mindörökké. De ha megmaradsz amellett, amit te
éppúgy hamisnak és rossznak ismersz el, mint én, akkor nyomorult maradsz egész életeden át. Ám
hogy egykor odaát milyen lesz az életed – mivel az igaz élet a test levetése után kezdődik – arról
a te saját tiszta értelmed egészen jó felvilágosítást tud adni, ha meggondolod, hogy ez az élet a
mag, és a túlvilági örökélet a gyümölcs.
6. Ha te a földi életed kertjének talajába jó magot hintesz el, akkor nemes gyümölcsöket is
fogsz aratni. Ám ha életkerted földjébe tüske és tövis-magvakat fogsz vetni, akkor egykor csakis
azt fogod aratni, aminek magvait elvetetted! Mert azt jól tudhatod, hogy a tüskebokron nem te-
remnek fügék, sem a töviseken szőlő. Lásd, én nem ítéltelek, hanem csak megmutattam, hogy mit
tégy a jövőben. A szó, amit hozzád intéztem, nem volt kemény, és beszédem hangja is szelíd volt.
Szívleld meg tehát szavaimat, és én életemmel állok jót, hogy ezt soha nem fogod megbánni.”
73. Fejezet Corel jó szándékra határozza el magát. János tanítása a kétféle

akaratról, vagy az emberben levő dualizmusról. Az üdvösség és a kárhozat lényegéről.
1. Mondja Corel: “Így már lehet velem beszélni, mert ez igazán emberi módon hangzott el,
és mindent el fogok követni, hogy megtegyem amit te nekem nem mint bíró, hanem mint ember
fogsz tanácsolni. Kedves barátom, én jól ismerem magamat, az én benső élet-magvam nem éppen
a legrosszabb, csak a külsőm az, ami teljesen rossz. Ha lehetséges volna ezt a húst minden lelki
függelékével együtt teljesen levetni, és a benső élet-magvat jobb hústömeggel beburkolni, akkor
belőlem egy egészen ritka ember válna. De a jelenlegi élet berendezésem mellett semmit sem lehet
88
tenni! Már most sem vagyok olyan szörny, mint voltam, de a testemben nem lehet többé megbízni.
Sajátságos az, hogy minden még oly gonosznak látszó cselekedetem mellett akaratommal sohasem
vettem részt. Minden egyes alkalommal valósággal mintegy véletlenül kerültem bele a dologba,
mindig annak ellenkezője történt, amit tulajdonképpen akartam. Hogyan értsem meg ezt?”
2. Mondja János: “Lásd, az ember akarata kétféle: az egyik akarat az, amelyben az igazság
megismerése mindig kissé gyengébb gyeplővel bír, s mellette az érzéki világ gyönyörteljes illatú
igényeivel szintén egy gyeplőt képez, ami azonban mindenféle gyakorlat révén meglehetősen erős
és hatalmas lett. Már most ha neked a világ egy kellemesnek látszó falatot kínál, annak lehetőség-
ével, hogy könnyen hozzájuthatsz, akkor az erős gyeplőszár a szíved akarat-gombolyagát azonnal
húzni kezdi, s ha ugyanakkor az igazság megismerésének kevésbé erős gyeplője meg is mozdul,
az vagy igen keveset, vagy semmit sem használ, mert még mindig az erős akarat volt az, amelyik
a gyengébb fölött győzelmet aratott.
3. Annak az akaratnak, amelyiknek érvényesülnie kell, megkülönböztetett komolysággal
kell fellépnie, semmitől sem szabad visszariadnia, és a legsztoikusabb közönnyel kell a világ min-
den előnyének szemébe nevetnie, sőt, még a testi élet árán is a világos igazság útját kell követnie.
Így válik az egyébként gyenge megismerés akarat erőssé és hatalmassá, s a világi érzék és élvezet
akaratát csak így tudja teljesen alárendelni, s ez az akarat végül teljesen beleolvad a megismerés
akarat világosságába, és ekként válik az ember eggyé önmagával, ami az ember halhatatlan lény-
ének benső tökéletesedéséhez elmaradhatatlan fontosságú!
4. Mert mindaddig, amíg gondolkodásban önmagaddal nem tudsz eggyé lenni, hogy mond-
hatod: “Én az igazságot felismertem egész teljességében és mélységében!”? Akkor, amikor te ma-
gad egy esztelenségben vagy önmagaddal, ennélfogva önmagad előtt is csak teljes hazugság le-
hetsz. A hazugság pedig az igazsággal szemben nem egyéb, mint a legsötétebb éjszaka a legfénye-
sebb nappallal szemben. Az ilyen sötétség – mint a hazugság – nem tudja az igazság világosságát
megismerni, és éppen ezért van az, hogy egy ilyen zilált világú embernél a megismerés akaratának
gyeplője olyannyira gyenge, hogy azt a világias élvezet akaratának ellenkező gyeplője képes egy
pillanat alatt halomra dönteni, azaz legyőzni.
5. Ilyenformán tehát ha némely embernél a világi élvezet akarata a megismerés akaratát
mindörökre teljesen legyőzte és elnyomta, hogy azáltal a sötétséggel úgyszólván eggyé lett, akkor
az ember szellemben halottá, egyben önmagában elkárhozott lény lett, és sohasem juthat világos-
sághoz, kivéve a vágyaik nyomása által lángra gyújtott durva anyag tüzén keresztül. De a lélek
anyaga sokkal konokabb, mint a testé, és hatalmas tűz kell ahhoz, hogy az a lélek anyagát
feleméssze és megsemmisítse.
6. De ha egy ilyen lélek a fájdalmas tisztogatást nem az igazság és a világosság iránt való
szeretetből tűri el, hanem a régi élvezeti és uralkodni vágyásában úgy törekszik előle menekülni,
mint Proteusz (tengeri isten, aki alakját sokféleképpen képes változtatni) a fogság elől, akkor ez
az ember, aki ebben a világban benső életéjszakájával teljesen eggyé lett, annyi, mintha mind-
örökre elveszett volna!
7. Csak az az ember, aki erélyes világos megismerés akaratával a lélek anyagát teljesen
legyőzte, s ily módon a világosságban és a teljes igazságban önmagában eggyé lett, lehet ezáltal
maga is a teljes világosság, igazság és az élet. Ehhez pedig – amint már az imént megjegyeztem –
egy valóban sztoikus önmegtagadásra van szükség (bölcs belátáson alapuló szilárd, állhatatos), de
nem a ti Diogenészetek gőgjére, aki önmaga előtt többnek tűnik fel, mint az aranytól ragyogó
Sándor király, hanem az Énok, Ábrahám, Izsák, vagy Jákob alázatos önmegtagadására. Ha ezt meg
tudod tenni, elnyered a segítséget most és mindörökké; de ha erre nem vagy képes, s ezt a saját
igazság megismerésére törekvő erődből nem tudod megtenni, akkor véged is van, és sem az egyik,
sem a másik módon nem lehet rajtad segíteni. De én azon a véleményen vagyok, hogy képes leszel
arra, mert nálad belátásban és megismerésben nincs hiány. Mit szól ehhez a te benső érzésed?”
89
74. Fejezet Corel jó akaratra határozza el magát, és Isten felől kérdezős-
ködik. János szép tanítása Isten lényéről és az isteni Ige testet öltéséről, melynek célja, hogy az
eltévelyedetteknek üdvösséget hozzon.
1. Mondja Corel: “Ő azt mondja: Corel mindent megtehet, ha mint igaz Corel valóban
akarja is, és most igazán akar és így biztosan el is nyeri a segítséget! Csak legalább néhány hetet
tölthetnék melletted, akkor a dolog nyilvánvalóan könnyebben és gyorsabban menne.” Mondja
János: “Ha komoly az akaratod, hogy jobb és tökéletesebb emberré légy, akkor már olyan férfiak
között fogsz élni, akik épp oly erősek mint mi, akik az Istenből áradó nagy és élő világosság köz-
vetlen közelében élünk!” Mondja Corel: “Ki és tulajdonképpen mi a ti Istenetek, Akit ti zsidók
Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének neveztek?” Mondja János: “Ezt a kérdést – ha majd önmagad-
ban saját világosságoddal eggyé leszel – magadban találod meg a legtisztábban megválaszolva,
amiképpen mi is találtuk. De ha ezt mi akarnánk közelebbről megmagyarázni, akkor egész élete-
den keresztül sohasem értenéd meg. De hogy megtudd, hogy igaz ember milyen fogalmakat alkot
magának, akkor hallgass ide!
2. Az egyedül igaz és örök Isten Önmagából keletkezett örök, legtisztább szellem, felvér-
tezve a legmagasabb fokú öntudattal, a legmélyebb és legvilágosabb bölcsességgel, és olyan szi-
lárd akarattal, ami előtt semmi sem lehetetlen.
3. Isten maga az Ige, és az Ige maga Isten; ez az örök Ige most testet öltött, és eljött az övéi
világába, ezek pedig nem ismerik meg azt a világosságot, ami Őáltala a világba jött. Ezért ez a
világosság elvétetik az Ő gyermekeitől, és a pogányoknak adatik. Mert a pogányok keresik az
igazságot, ám a világosság gyermekei úgy menekülnek előle, mint a gonosztevők a törvény elől.
Éppen ezért vétetik el az a gyermekektől, és adatik majd a pogányoknak, amiképpen most is tör-
ténik.
4. Jeruzsálemben laknak a világosság és a tizenkét törzs gyermekei, de ők megvetik az
Istenből áradó igazságot, egyre jobban ragaszkodnak az éjszakához, a hazugsághoz és galád mű-
veikhez. Ám a pogányok bejárják a világot és keresik az igazságot, s ha ezt megtalálják, nagy
örömük telik benne, és szívük mélyéből, valamint cselekedeteik révén dicsérik és magasztalják a
világosság adományozóját.
5. Tekints szét magad körül, s egész nagy embersereget látsz itt. Ezek legnagyobb számban
pogányok, akik a mennyből áradó világosságot keresték; meg is találták, és örvendeznek neki; de
Jeruzsálem, az Úr városa csak poroszlókat és kémeket küldött ki, hogy azok elnyeljék a világos-
ságot! Ám a küldöttek okosabbak voltak, mint azok, akik őket kiküldték, s a nagy sötétségből a
világosságra jöttek, igaz örömük telt benne, és meg is maradtak abban. Igaz, hogy ők foglyul ej-
tették a világosságot, de nem Jeruzsálem börtönei számára, hanem saját maguk és saját szívük
számára. És Így az Istenből áradó világosságban testvéreink lettek, s örömük telik benne és Abban,
Akiből ez a nagy világosság árad.
6. Te mint pogány jöttél ide, bár nem azért, hogy világosságot találj nagy életéjszakádban,
hanem aranyat és ezüstöt. De aki a börtön mélyéből a nagy világosságra jön, azt nem egykönnyen
lehet megóvni attól, hogy a nap világossága őt is ne érje. És ugyanúgy van ez itt veled is. Habár
nem kerested a világosságot, mégis ér téged a nap világossága, mert kijöttél a napra, de nem a
természetes nap fényére – amely most éppen az alkony láthatárát érinti – hanem a nap szellemi
világosságára, amely minden bölcsességével elárasztja az egész végtelenséget, hogy mindazok a
lények, akik gondolkodni képesek, ezen a világosságon keresztül tudjanak gondolkodni és akarni
úgy ezen a földön, mint a megszámlálhatatlan sokaságú többi világokon, amelyek Isten jóvoltából
az egész végtelen űrt betöltik.
7. Engedd tehát, hogy ez a világosság átsugározzon rajtad, hogy egy kissé kezdd érezni,
hogy áthatotta bensődet, és te ennek a világosságnak már a legkisebb szikrája által is boldogabb
leszel, mintha e föld összes kincsének tulajdonába jutottál volna. Keresd tehát magad az igazság
igaz birodalmát, s minden egyéb ingyen adatik hozzá, és semmiben sem fogsz hiányt szenvedni.”
90
75. Fejezet Corelben dereng a világosság, egy jobb ruhát kér. Hálaérzetből
fakadó első öntudatos és helyes beszéde.
1. Mondja Corel: “Barátom! Igazad van, ha az ember valamit lelki sötétségben tesz, abból
semmi sem lesz, és hogy én egy igen sötét szellemi éjszakában éltem, azt most már magam is
tapasztalom, mert szavaid – annak ellenére, hogy titokzatosan hangzanak, mégis – nagy világos-
ságot adtak, s már most is nagy örömet érzek emiatt. De ha szavaid Cyréniuszra is befolyással
vannak, kérd meg őt, hogy adjon nekem legalább egy jobb köpenyt, mert szégyellem magam ilyen
rongyosan a ti társaságotokban. Talán lesz Cyréniusznak egy régi elviselt szolgaköpönyege?”
2. Erre Cyréniusz odaszólítja szolgáinak egyikét, és mondja: “Menj csomagjainkhoz és
hozz ide egy jó inget, egy tógát és egy görög köpenyt.” A szolga elsiet, és előhozza a kívánt dol-
gokat. Ezután Cyréniusz magához szólítja Corelt, és mondja: “Vedd ezeket a ruhákat, menj vala-
hová a ház mögé, és öltözz át!” Corel a legnagyobb hálával átveszi az öltözéket, elmegy vele
Márkus háza mögé, s átöltözik, kis idő múlva már egészen tekintélyes külsővel jelenik meg. Né-
hány pillanat múlva ismét köztünk van, és így szól Cyréniuszhoz: “Fenséges uram! Nem a mi
semmis isteneink, hanem a tiszta, igaz, örökké élő Isten jutalmazza meg ezt neked! Te felöltöztettél
egy meztelen, szegény embert, ez pedig olyan nemes cselekedet, amelyre valóban nem vagyok
méltó!
De amiképpen létezik egy igaz, mindenható és bölcs Isten, Akinek mi valamennyien gyer-
mekei vagyunk – vagy legalábbis az Ő művei – és amikor jótéteményeivel elhalmoz minket, amire
nem is vagyunk méltók, mi azért csak köszönetet mondhatunk Neki, és semmi egyebet nem tehe-
tünk - azonképpen állok én most előtted fenséges uram és parancsolóm, és szívem legbensőbb
mélységéből adhatok csak hálát neked, és egyebet nem is tehetek. De ha utolsó szolgáid közé fel
akarsz engem venni, én ezért neked ajándékba adom a szántóföldemet.”
3. Mondja Cyréniusz: “A te szántófölded nem a tied, hanem azé, akinek pénzéért megvá-
sároltad; ennélfogva eladjuk majd, és a pénzt tulajdonosának, vagy gyermekeinek fogjuk kézbesí-
teni – és majd csak azután lehetsz szolgám.” Mondja Corel: “Fenséges uram és parancsolóm!
Amint akarod, úgy cselekedj, mert ami tőled jön, az nekem mind kegyelem, csak ne hagyj el en-
gem, s méltass egy szolgai állásra! Amiképpen régi rongyaimat mindörökre levetettem, ugyanúgy
fogom magamban a régi rossz embert levetni és egészen más emberré lenni. Ezt elhiheted nekem!
Amilyen rossz voltam, ugyanolyan jó akarok lenni, hogy hátralevő időmben még levezekelhessem
ami rosszat elkövettem. Ha én valaha egy olyan emberre találok, aki a helyes és a helytelen meg-
ismerésre olyan fényesen rávilágított volna, mint János, sohasem süllyedtem volna oly mélyen a
bűn fertőjébe, de így kényszerítve voltam arra, hogy magammal szemben mindig én legyek a leg-
okosabb ember. De hogy az én nagy okosságommal hová jutottam, azt tudod, és nagy szégyenemet
szükségtelen ismételnem előttetek. Azért tehát mától fogva légy kegyes és irgalmas, mert a jövő-
ben nem fogok többé alkalmat adni arra, hogy velem elégedetlen légy. Nekem különféle tudásom
van, nagyon jártas vagyok az írásban és számolásban, s a népek történelme napjainkig sem isme-
retlen előttem. Az egész Hérodotoszt folyékonyan tudom, azonkívül a zsidók, perzsák és a régi
babilóniaiak krónikája is ismeretes előttem. Így talán tudod valami hasznomat venni?”
4. Mondja Cyréniusz: “Erről majd később beszélünk. Egyelőre térj vissza ismét a te János
barátodhoz, s engedd, hogy a tovább mutassa neked a helyes utat. Minden egyéb szükségletedről
majd nemsokára gondoskodnak.”
76. Fejezet Corel lényegesen javulni kezd, és Jánostól érdeklődik az iránt

a művészet iránt, amellyel másokon át lehet látni. János szép válasza. Gondoskodni és lényegesen
91
következtetni az ember a filozófusoknál tanul meg. Az értelem korlátoltsága. A szellem lényege.
Csak a szellem tud szellemet ébreszteni. A benső szellemi élet titka. A szellemi hívás.
1. Cyréniusz e szavai után Corel mélyen meghajolt mindnyájunk előtt, azután ismét visz-
szatért Jánoshoz, aki a legbarátságosabban fogadta, és azt kérdezte, hogy jó eredménnyel járt-e?
Mondja Corel: “Nagyon is jó eredménnyel jártam, amit ruháimból láthatsz, mert ha az embernek
egy ép inge van, egy tógája és vállain egy görög kék merinóköpenyt visel, akkor földi értelemben
egészen jól érzi magát! Természetesen szellemi jólétről és érzésről még szó sem lehet. Adná az
Isten, hogy szellemileg is ilyen módon öltözhetnék át, mint testben, akkor sokkal jobban érezném
magam, de ez még sok időbe fog telni.
2. De egy kérdést kedves barátom meg fogsz engedni nekem, és ez a következő: “Ti éppen
olyan emberek vagytok, mint én, ugyanolyan húsból, vérből vagytok, és ugyanolyan érzékekkel
bírtok, mint a magamfajta emberek, de te szellemi erőidről olyan bizonyítékot adtál nekem, amely
mindazt messze felülmúlja, amivel eddigi életemben találkoztam. Az a kérdés tehát, hogyan jutot-
tál ehhez? Ki tanított erre téged és társaidat? Hogyan jutottatok erre az útra?”
3. Mondja János: “Mit sem használna neked, ha ezt megmagyaráznám, de ha megteszed
amit most mondok, a tanítást megtalálod önmagadban, s felébresztett szellemed – Isten szellemétől
erősítve – a bölcsességben és igazságban fog vezetni téged. Ha valamiféle művészetet el akarsz
sajátítani, el kell menned a mesterhez, és meg kell tanulnod tőle a mesterfogásokat, azután követ-
kezik a szorgalmas gyakorlás, amellyel ezeket a fogásokat annyira elsajátítod, hogy tudásod ha-
sonlóvá válik a mester tudásához, s akkor olyan művész leszel, mint mestered. Ha gondolkodni
akarsz tanulni, akkor egy filozófushoz kell menned, s ő a dolgok okaira fogja felhívni figyelmedet,
ami által te gondolkodni és következtetni kezdesz, és mondod: Mivel a víz folyékony test, tehát
könnyen ki lehet hozni nyugalmi helyzetéből; nehézségénél fogva lefelé kell folynia, mert az álta-
lános tapasztalat szerint minden nehézség a föld vonzóerejénél fogva irányát mindig a Föld kö-
zéppontja felé veszi, és szüntelenül ebbe az irányba kell törekednie a Teremtő változhatatlan aka-
rata szerint, amely törvény a természet általános, megmásíthatatlan törvénye.
4. Ha a víz lehető legmélyebb helyen medrét elérte, akkor a továbbfolyását illetően nyu-
galmi helyzetbe került ugyan, de önmagában véve mégis megmarad folyékony testnek, s ha széles
felülete fölött szélvihar vonul végig, az a víz egyébként széles és sima felületét hullámzó mozgásba
hozza. A víznek ez a hullámzása magában véve semmi egyéb, mint a folyékony víztestnek a nyu-
galmi helyzet felé való törekvése, és mivel semminek sincs olyan nagy törekvése a nyugalom felé,
mint éppen a víznek, tehát azért a legkönnyebben és a leghamarabb ki lehet mozdítani egyensú-
lyából. Ezután jön végül az a következtetés, hogy minél folyékonyabb egy test, annál több igye-
kezet rejlik benne a nyugalom felé, és minél több törekvés nyilvánul meg testi lényegében a nyu-
galom iránt, annál könnyebben lehet nyugalmi helyzetéből kimozdítani. S minél könnyebben lehet
egy elemi testet nyugalmi helyzetéből kimozdítani, annál folyékonyabb kell, hogy legyen. Ebből
a példából láthatod, hogy egy filozófus iskolájában hogyan tanulnak gondolkodni, és hogyan lehet
ezekből az okozatra, vagy fordítva, az okozatról az okra következtetni.
5. Minden ilyenforma gondolkodásunk egy határozott kör belső felületén mozog, amelyben
sehol sem találsz szélesebb kivezető utat, és nem is találhatsz. De mindez a gondolkodás semmit,
vagy igen keveset használ az ember benső létét irányító gondolkodására és akarására vonatkozó-
lag. Ám ha valamely művészetet csupán egy művésznél, a rendezett racionális gondolkodást csakis
egy filozófusnál sajátíthatod el, akkor a benső szellemi gondolkodást csak egy szellemtől, mégpe-
dig a benned lévő, mindent átható isteni szellemtől magadban tanulhatod meg, tehát egy szellemet
csak egy másik szellem ébreszthet fel, mert csak az egyik szellem láthatja és ismerheti fel a másik
szellemet éppen úgy, amint egy szem láthatja a másik szemről, hogy az a szem miképpen van
megalkotva.
6. A szellem a lélek legbensőbb látása, amelynek világossága mindenen áthatol, mivel az
a legbensőbb, s ilyen formán a legtisztább világosság. Mindebből láthatod most, hogy a különféle
dolgok tanulása körül hogy áll a dolog, és hogy mindahhoz, amit az ember meg akar tanulni,
92
mindig a legmegfelelőbb mesterre van szükség, mert különben az ember mindvégig megmarad
kontárnak. Mindenesetre igen sok függ attól is, ha az ember a legmegfelelőbb mestert megtalálta,
hogy mindazt, amit a mester tenni és gyakorolni tanácsolt, vagy parancsolt, a legszorgalmasabban
meg is tegye.
7. Ha a szellemed felébred benned, hangját mint világos gondolatokat fogod szívedben
meghallani; ezeket jól meg kell figyelned, és egész életszférádat arrafelé kell irányítanod, ami által
saját szellemednek mindig nagyobb működési kört fogsz szerezni. Így nő azután szellemed emberi
magasságra, s áthatja egész lelkedet és materiális lényedet.
8. S ha ezt az állapotot elérted, akkor éppen úgy, mint mi, nem csupán azt fogod látni és
megismerni, amit minden természeti ember érzékeivel hallani és látni képes, hanem olyan dolgokat
is, amelyek a közönséges emberek előtt kifürkészhetetlenek, amiképpen arról nálam is tapasztal-
hattad, hogy én – anélkül, hogy láttalak és ismertelek volna – az általad még oly nagyon titokban
tartott dolgokat is, s amit ezen a földön valaha elkövettél, hajszál pontossággal szemed elé tártam.
9. Most tehát egy kis ízelítőt adtam neked a helyzetről, hogy ebből láthasd, hogy a szellemi
dolgok felől mit gondolj. De mindez még igen keveset, vagy semmit sem használ neked; most
pedig azt kell még tudnod, hogy szellemed felébresztéséhez mire van szükséged, de ezt megmu-
tatni távolról sem az én dolgom, hanem egy másé, Aki szintén közöttünk van, s Akinek egész lénye
az Isteni Szellemtől van áthatva. Ő fogja megmutatni neked az igazság útját, s testeden keresztül
– mint a szellemek Szelleme – így fog kiáltani szellemedhez: “Ébredj fel az isteni szeretetben, és
az ebből fakadó felebarátaid iránt való szeretetben Annak Nevében, Aki öröktől fogva volt, van és
lesz!” És most mondd meg nekem, hogy milyennek találod mindazt, amit elmondottam?”
77. Fejezet Corel öröme a tanítás felett. Szilárd elhatározása, hogy a töké-
letesség felé törekedjék. János azután magához az Úrhoz utasítja őt. Corel sejtelmét Jézus szemé-
lyében beigazolva látja. János tanítása az Úr személye felől. Rámutat arra, miképpen lehet, és
hogyan kell az Istenhez, az Úrhoz közeledni. Corel erre az utasításra igen elgondolkodó és hódo-
latteljes érzésétől elfogódott lesz. János tanítása erről.
1. Mondja Corel: “Én a te tanításodat szellemdúsnak, igaznak és jónak találom, s minden-

nek így is kell lennie, mert különben nem tudtad volna az én legelrejtettebb cselekedeteimet úgy
mint egy könyvből elmondani. Szóval az ember minden körülmények között elvárhatja ezt az alig
hihető tökéletességet, s ilyen formán egyelőre elég ez a most szerzett tapasztalat. Én nem is azért
sóvárgom a rajtad észlelt tökéletesség után, hogy egy más hasonló alkalommal egy szegény bű-
nösnek elkövetett bűneit előtte felsorakoztassam, hanem magáért az emberi tökéletességért szeret-
nék ilyen fokozatra jutni, hogy ezáltal saját magamnak szerezzem meg az élet vigasztalást, és hogy
magányomban saját magam fölött rendelkezzem.
Én sohasem akarok tanító, vagy még oly szelíd bíró lenni, csak szolgálni akarok, mint tö-
kéletes ember, hogy a jövőben ostobaságommal senkinek kárt ne okozhassak. Ez az egyedüli in-
dítóoka annak, amely miatt szeretném a te tökéletességedet elérni! Ha ennek feltétele az életem
volna, vagy bármi más, én azt mind teljesíteném, mert ha valamit akarok, akkor semmiféle áldo-
zatot nem sajnálok, s keresztül viszem még testi életem árán is! Mert mi értéke lehet egy életnek,
ha az csupa tökéletlenségből áll? A tökéletlenséggel nem lehet tökéletest elérni, s a tökéletlenség
felé többé már igazán nem törekszem.
2. De te azt mondottad, hogy arra nézve, amit tennem kell, egy más ember fog tanítani, aki
telve van isteni Szellemmel; te ismered őt, mutasd meg nekem, hogy hozzá menjek, és kérjem
Tőle az én szellemem felébresztésének eszközeit!” Mondja János: “Ő az, Aki az imént téged hoz-
zám küldött. Menj Hozzá, Ő fog téged felébreszteni.”
3. Mondja Corel: “Egy benső sejtelem már felébredésemkor azt mondotta, hogy ez az imént
már ismertetett názáreti ács fia valami más kell, hogy legyen, mint csupán egy ember! Végül még
valósággá válik az, amit eddig még csak homályosan sejtettem. De igen sajátságos dolog, hogy
93
éppen az a férfiú látszik előttem oly nagyon ismerősnek! Hogyan jut Ő ilyen tökéletességhez?
Nem adhatsz nekem erről felvilágosítást?”
4. Mondja János: “Felőle nem mondhatok egyebet, mint hogy ez a kérdésed még megbo-
csátható. Egyébként ez annyit jelentene, mintha aziránt kérdezősködnél, hogy Isten mi módon ju-
tott végtelen bölcsességéhez és hatalmának tökéletességéhez! Ezt a férfiút Isten maga választotta
testi lakóhelyéül! S ez egy nagy kegyelem, ami a népek eme kiválasztottját érte: Az emberi, amit
rajta látsz, az “Isten Fia”, de benne az isteni szellem teljessége lakozik.
5. S ha a dolog így áll, akkor nem lehet azt kérdezni, hogyan jutott Ő ehhez a végtelen
tökéletességhez? Ami Ő most, ugyanaz volt már az anya testében is; amit eddig ember tett, Ő is
megtette, kivéve a bűnt, amit az emberek többé-kevésbé mindig elkövetnek; de az Ő szellemi tö-
kéletességéhez mindez nem járult hozzá, mert már öröktől fogva tökéletes volt. Mindezt azért tette
és teszi, hogy minden ember tökéletes példaképét ássa Benne, hogy Őt mindenki, mint minden
lélek és életek ősokát és ősmesterét kövesse. Most ár tudod azt is, hogy Benne kivel lesz dolgod.
Menj tehát Hozzá, hogy megmutassa a szellemedhez vezető igaz utat, amely benned, mint Isten
iránt való tiszta szeretet él, és a te szellemed az Iránta való szeretet által mutassa meg a Hozzá
vezető utat, Aki most közöttünk tartózkodik, s igaz üdvössége minden embernek, aki ezen a földön
valaha élt, él és a jövőben élni fog.
6. De ha hozzá közeledsz, akkor szíved Iránta való igaz szeretetével közeledj, nem csupán
értelmeddel. Mert csak a szeretet által fogod Őt megnyerni, s Őt isteniségében megérteni; az ér-
telmeddel azonban Nála semmire sem mégy! Csak a szeretet az, amely örök fokozódásra képes,
az értelemnek azonban határa van, amely véges, és amelyet túllépni senki sem tud. De az Isten
iránt való szeretet – amint mondottam – örök fokozódásra képes, és minél nagyobb lesz benned az
Iránta való szeretet, Általa annál világosabb lesz egész lényed! Mert az Isten iránt való tiszta sze-
retet élő tűz és a legnagyobb világosság. Aki ebben a világosságban jár, az a halált soha nem fogja
meglátni, amint Ő ezt Maga megmondotta. És ezzel már eleget tudsz; ébreszd fel szívedet, és menj
Hozzá!”
7. Corel ezután nagy hódolatában nem tudja, hogy mit mondjon és tegyen. Mert ez utóbbi
tanítás semmi kételyt nem hagy benne aziránt, hogy az istenséget egész teljességében rejtem Ma-
gamban, és a benne folyton növekedő hódolatteljes érzéstől egyre csüggedtebb és bátortalanabb
lesz. Hosszas, komoly és mély gondolkodás után így szól: “Barátom! Minél inkább meggondolom
és átgondolom szavaidat, annál nehezebb Hozzá közelednem; mert sajátságos szentség árad felém
Belőle, amely mindig azt mondja: Lépj vissza te, aki a legméltatlanabb vagy! Végezz először egy
évig tartó vezeklést, csak azután jöjj és lásd, hogy ruhája szegélyét megérintheted-e?” Mondd, mi
ez a rendkívüli csüggedés, ami egész lényemet áthatja?”
8. Mondja János: “Így van ez helyesen! Az Isten, az Úr iránt való igaz szeretetet mindig a
szív alázatossága kell, hogy megelőzze. Ahol ez nem áll fenn, ott a szeretet nem tud előtérbe lépni.
Várakozz még egy kis ideig, szívednek igen mély alázatosságával! De ha majd hívni fog téged, ne
tétovázz gyorsan Hozzá sietni.” E szavak után Corel több megnyugvást érez magában, de nagyon
elgondolkodik afelett, hogy milyen jó és milyen nagy boldogság volna bűn nélkül, a legszentsé-
gesebb elé lépni.
78. Fejezet Az Úr magához hívja Corelt. Nagy fontosságú beszéd a bűnbá-

natra kész bűnös és egy igaznak a hozzá való viszonyáról. Az örök élet útja.
1. Én pedig Corel legnagyobb meglepetésére és ámulatára így szólok: “Aki bűneit beismeri,
és szívében élő, igaz bűnbánatot akar tartani, az kedvesebb előttem, mint 99 igaz, akinek vezek-
lésre, vagy bűnbánatra sohasem volt szüksége. Jöjj tehát Hozzám bűnbánatra kész barátom! Mert
benned most az igazi alázatosság érzése van, ami Előttem kedvesebb, mint őskezdettől létező iga-
zak együttvéve, akik szívükben így kiáltanak: Hozsánna Néked magasságos Isten! Te tudod, hogy
mi szentséges Nevedet tudtunkkal és akaratunkkal semmiféle vétekkel meg nem
94
szentségtelenítettük! Ezt kiáltják, és joguk is van hozzá; de azért a bűnöst bírói szemmel vizsgál-
ják, s közeléből úgy menekülnek, mint a pestistől.
2. Ezek hasonlítanak az olyan orvosokhoz, akik duzzadnak az egészségtől, s félnek a be-
teghez menni, ha az segítségül hívja őket – attól tartva, hogy maguk is beteggé lesznek. Nem
tiszteletre méltóbb-e az az orvos, aki semmiféle betegségtől nem fél, s minden beteghez odasiet,
aki hívja? És ha néha rá is ragad egy betegség, nem bosszankodik felette, hanem maga segít magán.
S így van ez jól. Jöjj hát te is Hozzám, és Én megmutatom neked, amit tanítványom nem tudott
megmutatni, az élet, a szeretet és a belőle fakadó igaz bölcsesség egyedül helyes útját!”
3. E szavak után Corel egészen megbátorodott, lassú lépésekkel közeledett Hozzám. Ami-
kor Előttem állt, így szóltam hozzá: “Barátom! Az az út, amely a szellem életéhez vezet, tövises
és keskeny. Ez azt jelenti, hogy minden keserű, bosszantó, vagy kellemetlen dolgot, ami ebben az
életben az emberek részéről érhet téged, küzdd le mindig a legnagyobb türelemmel és szelídséggel,
s aki neked rosszat tesz, annak ne viszonozd ugyanazt, hanem inkább szenvedj el még egy ütéssel
többet, hogy a béke és egyesség helyreálljon köztetek, mert csak a békében fejlődik a szív és nö-
vekedik a lélekben a szellem.
4. Ha valaki tőled szolgálatot, vagy adományt kér, azt ne tagadd meg, kivéve ha a tőled
kívánt szolgálat ellenkezik az Isten és az állam törvényeivel, amit azonban megítélni most is képes
vagy.
5. Ha valaki az alsó ruhádat kéri, annak add oda a felső ruhádat, hogy abból felismerje:
Isten iskolájának a tanítványa vagy. Ha pedig ezt fel is fogja ismerni, meghagyja a felső ruhádat;
de ha elveszi, akkor megismerése még igen gyenge, te pedig ne sajnáld a felső ruhádat, hanem
gondold azt, hogy egy testvéred még nem ismerte meg Isten országának közelségét.
6. Ha valaki arra kér, hogy egy órai utat tégy meg vele, azzal menj két óráig, hogy szolgá-
latkészséged bizonysággá véljék, s elgondolkozzék felette, vajon milyen iskolába járhatott az, aki-
ben az önmegtagadás ilyen magas foka rejlik. Ilyen módon még a süketek és a vakok is érezni
fogják, hogy Isten országa elközelített.
7. Műveiteken és cselekedeteiteken keresztül fogják megismerni, hogy ti mindnyájan az
Én tanítványaim vagytok, mert könnyebb jól prédikálni, mint helyesen cselekedni. Mert mit hasz-
nál az üres szó, ha a cselekedet révén nem válik élővé?! Mit használnak neked a legszebb gondo-
latok és eszmék, ha nincs meg a képességed ahhoz, hogy tettre váltsd azokat? Éppoly kevéssé
használnak még a legigazabb szavak is, ha még csupán a szándékod sincs meg hozzá, hogy azokat
megvalósítsd. Mert egyedül a cselekedetnek van értéke, az eszmék, szavak és gondolatok mind
értéktelenek, ha azokat nem váltod tettre. Ezért mindenki, aki jól prédikál, cselekedjék is jól, mert
különben prédikációja nem ér többet üres diónál.”
79. Fejezet Az Úr tanítása a lélek veszedelmeiről. A szegénység szociális

intelmei. Nagy ígéretek az igazi felebaráti szeretet számára. A fukarság és ridegség átka.
1. Az Úr: “Ebben a világban a léleknek igen sokféle veszedelme van. Egyfelől a szegénység
kínoz téged; az enyém-tied fogalmai annál gyengébbek lesznek, minél jobban szorítja az embert.
Azért ne hagyjátok, hogy a szegénység az emberek között nagy legyen, ha biztos utakon akartok
haladni.
2. De aki már szegény, az kérjen a jobb módú testvérétől adományt. Ha kemény szívekre
talál, akkor forduljon Hozzám, és segítek rajta. A szegénység és ínség nem menti a tolvajlást és
rablást, és még kevésbé a kirabolt meggyilkolását. Aki szegény, az tudja, hogy hová kell fordulnia.
3. Igaz, hogy a szegénység nagy gyötrelme az embereknek, de az alázatosság és szerénység
nemes csiráját hordja magában, és éppen ezért mindig meg is fog maradni az emberek között. De
azért a gazdagok ne engedjék elhatalmasodni a szegénységet, mert különben veszély fenyegeti
őket itt, és egykor a túlvilágon.
95
4. Ha közöttetek szegények vannak, úgy azt mondom Én mindnyájatoknak: szükségtelen
annyit adnotok, hogy gazdagokká legyenek, de ne engedjétek őket nyomorogni! Akit láttok és
ismertek, azon igazság és méltányosság szerint segítsetek. Sokan vannak még ezen a széles földön,
akik rettenetesen szegények, és igen nagy nyomort szenvednek, de ti nem ismeritek őket, és jajki-
áltásaikat nem hallhatjátok.
Éppen ezért nem is kötöm őket szívetekre, csupán azokat, akiket ismertek, és akik segítsé-
gért hozzátok jönnek. Aki a szegényeknek teljes szívéből barátja lesz, annak Én is barátja leszek
most és mindörökké, s nem lesz szüksége a benső bölcsességet egy más bölcstől tanulnia, mert
annak teljességét Én fogom szívébe helyezni! Aki szegény fivérét úgy fogja szeretni, mint önma-
gát, és nem fogja nővérét eltaszítani – akármilyen származású, vagy korú legyen is – ahhoz min-
denkor Én magam fogok eljönni, és ki fogom nyilatkoztatni Magam előtte. Saját szellemébe –
amely maga a szeretet – fogom a szavakat helyezni, s ez az egész lelkét és annak száját fogja vele
betölteni, s amit majd ez beszél, vagy ír, azt Általam fogja mondani és írni az időtlen idők számára.
5. A keményszívű lelket azonban gonosz szellemek fogják megragadni, ezek fogják őt
megrontani, s hasonlóvá tenni egy állati lélekhez, amely azután a túlvilágon is így válik nyilván-
valóvá.
6. Adjatok szívesen és bőségesen, mert amiképpen ti adtok, ugyanúgy adatik majd nektek
is. Akinek kemény szíve van, azt az Én kegyelmem világossága nem fogja áthatni, s a sötétség és
halál lakozik benne minden rettegésével együtt!
7. De akinek szelíd és lágy szíve van, azt az Én kegyelmem világossága – melynek lényege
gyöngédség és a legnagyobb szelídség – mihamar áthatja, és egy ilyen szívbe – szeretetem és
bölcsességem egész teljességével – Én Magam fogok beköltözni.
8. Ezt pedig mindnyájan elhihetitek. Mert ezek a szavak, melyeket most hozzátok intézek:
világosság, igazság és élet, és végrehajtott cselekedet, amelyek megvalósulását mindenki tapasz-
talhatja, ha aszerint él.”
80. Fejezet Az Úr az emberek fő bűnéről: a test gyönyöreiről. Fontos intel-

mek azok legyőzésére. Élet- és nevelési intelmek. A városok veszedelme a fiatalság számára. To-
vábbi fontos tanítások a testi bujaság bűnéről, annak gyógyítása.
1. Az Úr: “Tehát a szegénység kérdését befejeztük, s láttuk azokat a hátrányos dolgokat is,
amelyek elharapódzása miatt keletkezhetnek. Láttuk azonban azt is, hogy milyen módon lehet rajta
segíteni, és hogy ezen tanításaim követése révén mindenki számára milyen előnyök származhat-
nak! Így ezzel a tárggyal elkészültünk, s most áttérünk más területre, ami ugyan vajmi kevéssé
hasonlít a most megmunkált területhez, mégis a legszorosabb összefüggésben áll vele. Ennek neve:
érzékiség.
2. Tulajdonképpen többé-kevésbé ebben rejlik az egész emberiség fő bűne. Az érzékiség-
ből keletkeznek csaknem az összes testi betegségek, és egész bizonyosan a lélek mindenféle bajai.
3. Minden egyéb bűnét könnyebben leveti az ember, mint ezt, mert a többi bűnnek csak
külső indíttatásai vannak, míg ennek a bűnnek indító okai magában a bűnben és a bűnös testben
vannak.
4. Ennélfogva fordítsátok el szemeiteket a test ingerlő veszedelmeiről, legalább addig, míg
a testetek fölött úrrá lesztek.
5. Óvjátok gyermekeiteket az első korai esettől, és őrizzétek meg a szeméremérzetüket, s
akkor mint felnőttek, le fogják tudni győzni testüket, s nem fognak egykönnyen kísértésbe esni.
De csak egyszer történjék mulasztás, a test gonosz szelleme azt már birtokába is vette. Semmiféle
ördögöt nem lehet az emberből nehezebben elűzni, mint a test ördögét; attól csak sok böjtöléssel
és imádkozással lehet megszabadulni.
96
6. Őrizkedjetek tehát a kicsinyek botránkoztatásától, vagy attól, hogy túlságos cicomázás-
sal, vagy érzékiséget felkeltő ruházat révén a test vágyait felcsigázzátok! Jaj annak, aki a kicsinyek
természete ellen ily módon vétkezik, mert jobb lett volna annak, ha a világra sem született volna!
7. A fiatalság szent természetének megbecstelenítőjét Én magam fogom haragom teljes
szigorával megfenyíteni! Mert a test – ha egyszer törékennyé lett – a léleknek nem szilárd támasza
többé, és tökéletesedése nem halad akadálytalanul. Micsoda munka azután egy gyenge léleknek
egy törékeny testet ismét meggyógyítani és makulátlanná tenni!?
8. Milyen félelmet áll ki sokszor, ha észreveszi testének, földi házának törékenységét és
gyengeségét – s mi az oka ennek? A gyermekek hanyag ellenőrzése, és az a sok botránkoztatás,
amiben a gyermekek részesülhetnek!
9. Nevezetesen az erkölcsi romlottság a városokban mindig nagyobb méreteket ölt, mint a
vidékeken. Ezért tehát egykor mint az Én tanítványaim, figyelmeztessétek erre az embereket, és
mutassatok rá arra a sok gonosz következményre, amelyek a test túl korai megrontásából kelet-
keznek. Ezt sokan meg fogják szívlelni, s ebből egészséges, erős lelkek fognak létrejönni, akikben
a szellem sokkal könnyebben ébreszthető fel, mint most sokaknál.
10. Nézzétek meg azt a sok vakot, süketet, nyomorékot, bélpoklost, inaszakadtat, nézzétek
továbbá a nyomorékok minden fajtáját, s a gyermekek és felnőtt emberek mindenféle testi baját –
ez mind a test korai megrontásából jön létre.
11. A férfi huszonnégy esztendős kora előtt nőt ne érintsen. Ti tudjátok jól, hogy ez milyen
módon és hogyan értendő; a szűz legyen legalább tizennyolc esztendős, de legkevesebb a tizenhe-
tedik évét töltse be. Mert ez idő előtt éretlen, de ha koraérett is, és buja férfi érinti, általa teste
megtörik, lelke szenvedélyessé és gyengévé válik!!
12. Nehéz egy férfi megrontott testét meggyógyítani, de még sokkal nehezebb egy szüzet,
ha idő előtt rontatott meg. Mert először is nem fog egykönnyen egészséges gyermeket a világra
hozni, másodszor hétről-hétre érzékibb lesz, végül cédává válik, ami a legnyomorultabb szégyen-
folt az egész emberi nemre nézve – nem annyira magára a személyre nézve, mint inkább azokra,
akik hanyagsága miatt lett azzá.
13. De jaj annak, aki egy szűz szegénységével él vissza, és testét megrontja! Valóban, an-
nak is jobb lett volna, ha sohasem születik meg. De aki már egy megrontott cédával hál – ahelyett,
hogy a megfelelő eszközökkel őt a megrontás őrületétől eltántorítaná és a helyes útra segítené,
annak egykor Tőlem szigorú ítéletet kell kiállnia. Mert ha valaki egy egészségest ver meg, az nem
vétkezik annyira, mint az, aki egy nyomorékot bántalmaz!
14. Aki egy teljesen érett és egészséges szűzzel hál, az szintén vétkezett ugyan, de mivel
az elkövetett bűn nem káros jelentőségű – különösen, ha mind a két fél teljesen egészséges, tehát
erre enyhébb törvény vonatkozik. De ha valaki csupán egy megrontott bujaságból teszi ezt – ha
még oly érett szűzzel is, és oly formán, mintha azt egy cédával tenné, anélkül, hogy a szűz méhében
magzatot akarna támasztani – azt a súlyos törvény kétszeresen érje. Aki pedig ugyanezt egy cédá-
val teszi, annak tízszeres törvényt kell kiállnia.
15. Mert egy céda nem egyéb, mint testben és lélekben teljesen szétzilált és megrontott
szűz, s aki egy ilyet Irántam való hűséges szívvel a fertőből kiemel, és segít rajta, az egykor nagy
lesz az Én birodalmamban; aki pedig gyalázatos zsoldért egy cédával hál, és őt ezzel még rosz-
szabbá teszi, mint amilyen azelőtt volt, az egykor azt a jutalmat kapja, amivel minden rosszakaratú
gyilkos jutalmaztatik a fertőben, amely az ördögöknek és szolgáiknak készíttetik elő.
16. Jaj annak az országnak, jaj annak a városnak, amelyben paráznaságot űznek, és jaj az
egész földnek, ha talaján ez a baj elharapódzik! Az ilyen országokba és városokba Tirannusokat
teszek uralkodókká, és ezeknek az emberekre elviselhetetlen terheket kell róniuk, hogy minden
test éhezzen, hogy eltántorodjék ettől a legaljasabb cselekvéstől, amit egy ember mindig csak sze-
gény embertársain követhet el!
97
17. Egy parázna nő pedig veszítse el becsületét és a tiszteletét még azok előtt is, akik őt a
galád zsoldért használták, s teste legyen megterhelve mindenféle gyógyíthatatlan, vagy legalábbis
nehezen gyógyítható nyavalyával. De ha megjavul, akkor ismét részesüljön kegyelmemben!
18. De ha egy bujálkodó férfi más kielégítő eszközöket ragad meg, mint az Általam e célra
elrendeltetett, az nehezen fog valaha az Én arcom szemléléséhez jutni. Mózes bár erre a megkö-
vezést rendelte el, amit Én azért nem szüntetek meg teljesen, mert az már az ördög hatalmába
került bűnösök és gonosztevők kemény büntetése, csupán azt az atyai tanácsot adom nektek, hogy
az ilyen bűnözőket távolítsátok el a gyülekezetekből, s először száműzzétek olyan helyekre, ahol
nagy ínséget szenvednek, és ha majd csaknem teljesen meztelenül térnek vissza lakóhelyük hatá-
raira, akkor vegyétek őket vissza, s helyezzétek egy lélek-gyógyintézetbe, amit ne hagyjanak el
addig, amíg tökéletesen meg nem gyógyultak. Ha hosszú időn keresztül bebizonyították javulásu-
kat, és négyszeresen kipróbálták, akkor térhetnek vissza az egész emberi társadalomba. De ha ér-
zéki kísérleteiknek legcsekélyebb nyomait ismét elárulják, akkor jobb, ha egész életükön keresztül
őrizet alatt maradnak, ami sokkal üdvösebb, mintha egy gyülekezet romlatlan embereit megfer-
tőznék velük. Te Corel ilyen tekintetben szintén nem voltál egészen tiszta; mert már mint gyermek
mindenféle tisztátalansággal voltál terhelve, és botránkoztató példája voltál gyermek társaidnak.
És mégsem lehet ezt egészen a te bűnödül felróni, mert nem kaptál olyan nevelést, aminek révén
a tiszta igazsághoz jutottál volna, amely megmutatta volna neked azt, ami az Isten rendje szerint
helyes. A jobbat csak akkor kezdted belátni, amikor egy ügyvédnél a római polgárjogot megis-
merted. Ettől az időtől kezdve nem voltál többé átlagember, egyébként első osztályú törvényszegő,
és megcsaltad felebarátaidat, ahol csak tehetted. De mindez elmúlt, s te a jelenlegi megismerése-
iddel már mint jobb ember állsz Előttem.!
19. Ám ettől eltekintve mégis azt látom, hogy benned még igen sok testi bujaság van; erre
különösen felhívom a figyelmedet, és tanácsolom, hogy ebben a tekintetben nagyon vigyázz ma-
gadra, mert ha egyszer valamivel jobb sorba kerülsz, akkor a még távolról sem gyógyult, keresztül-
kasul romlott testedben ez a fajtalanságra vágyó hajlamod ismét meg fog mozdulni, s meggyűlik
a bajod, míg ezt leküzdöd, s amíg végül a régi fajtalanságodból teljesen kigyógyultál. Ezért tehát
mindenekelőtt őrizkedj mindenféle mértéktelenségtől, mert a mértéktelenségben rejlik az érzéki-
ség magva! Légy tehát mindenben mértékletes, és soha ne engedd magad az evésben és ivásban a
mértéktelenségig tántoríttatni, mert különben nehezen fogod testedet megfékezni. S ezzel a testi
érzékiség kérdését is megvitattuk, amennyiben most szükséged van rá. Most pedig térjünk át egy
másik területre, amelyben szintén igen nagyfokú gyarlóságot árulsz el.
81. Fejezet Az Úr további beszéde az enyém és tied fogalmáról, az önszere-

tetről és a felebaráti szeretetről stb. Az igazi Istennek tetsző adakozásról, a tapintatosságról, és
mogorva arccal való adakozásról.
1. (Az Úr): S ez az enyém és tied tiszta fogalmából áll. Mózes azt mondja: Ne lopj!
Továbbá: Ne kívánd a másét, ne vágykozz mindazok után, ami a felebarátodé, kivéve ami
mindenki előtt jogos!
2. Felebarátodtól becsületes úton megvásárolhatsz valamit, amit aztán minden ember előtt
nyíltan birtokolhatsz is, de titkon és akarata ellenére elvenni valakitől valamit, bűn, és Istentől az
embereknek Mózes által adott rendje ellen van. Mert az ilyen cselekedet nyilvánvalóan ellentmond
minden felebaráti szeretetnek. Ami igazság szerint neked kellemetlen lenne, ha azt más tenné meg
veled, ne tedd meg ugyanazt felebarátoddal sem! A lopás rendesen az önszeretetből ered, mert
abból keletkezik a restség, a jó életre és tétlenségre való hajlam. Ez aztán bizonyos fokú
bátortalanságot idéz elő, ami többnyire gőgös mogorvasággal párosul, s az embert nem a terhes
kérésre, sokkal inkább a titkos lopásra és mástól való eltulajdonításra indítja.
98
3. Tehát a lopásban egész sereg gyarlóság rejlik, s közöttük is a nagyra nőtt önszeretet
képezi a legnyilvánvalóbb alapot. Az igazi felebaráti szeretet által lehet ezzel a lelki bajjal szemben
a legjobb ellenhatást gyakorolni.
4. Te most magyarázatképpen így gondolkodol az agyadban: Felebaráti szeretetet könnyű
lenne gyakorolni, ha az embernek megvolna hozzá a módja, de száz ember közül alig akad tíz, aki
olyan helyzetben van, hogy ezt a nagyszerű erényt gyakorolhatná. A többi kilencven többnyire
olyan, akin a tíz gazdag gyakorolhatná ezt az erényt. De ha az ember a felebaráti szeretet
gyakorlása közben csak bűnnel, lopással találkozik, akkor a kilencven szegény már nehezen tudja
magát megőrizni, mert hiszen ezeknek hiányzik az eszközük ahhoz, hogy ezt az erényt
gyakorolhassák.
5. Az emberi értelem szerint bírálva egész helyesen gondolkoztál, s a világi értelem nem is
találna ezzel szemben ellenvetést. De a szív értelmében egészen más beszédet hallanál, és az így
hangzik: Nem csupán az adakozással lehet gyakorolni a felebaráti szeretetet, hanem sokkal inkább
jó cselekedetek, tisztességes és becsületes szolgálattételek által, melyek közül a jóakarat
természetesen nem hiányozhat.
6. A jóakararat a jó cselekedet lelke, enélkül az Isten bírói ítélőszéke előtt még a legjobb
cselekedetnek sincs értéke. Ám ha minden mód és eszköz nélkül megvan benned a jó akarat ahhoz,
hogy felebarátodon – ha nyomorban látod, vagy találod őt – így, vagy úgy segíts, és ha nehéz a
szíved azért, mert nem vagy erre képes, akkor jóakaratod Isten előtt sokkal többet jelent, mint egy
olyan ember cselekedete, akit előbb valamilyen eszközzel rá kellene kényszeríteni. És ha egy
gazdag egy teljesen elszegényedett közösséget oly módon állítana talpra, hogy a közösség – ha
ismét jómódúvá lesz – köteles neki egy tizedet, és bizonyos fokú alárendeltséget vállalni, akkor
jócselekedete Isten előtt egyenlő a semmivel, mert jutalmát már elvette magának, s amit ő tett, azt
egy nyereségre éhes zsugori uzsorás is megtette volna. Ebből azt láthatod, hogy Isten előtt és saját
benső élete javára minden ember – legyen az szegény, vagy gazdag – gyakorolhatja a felebaráti
szeretetet; csupán igazi, élő jóakaraton múlik, ami alapján mindenki teljes odaadással szívesen
megtesz mindent, amit megtehet.
7. Természetesen csupán a jóakarat egymagában nem ér semmit, ha te ilyen, vagy olyan
gazdagsággal bírnál, s a jó akaratodban sem volna hiány, ám mindenek előtt önmagadra lennél
tekintettel, részint rokonaidra, és még néhány másra, és azon, aki szükségben áll előtted vagy
semmit, vagy igen keveset segítenél, mert hiszen azt nem lehet mindig tudni, hogy a segítséget
kereső nem valami lusta, korhely-e, aki a kért segítségre nem is méltó, mert ezzel az ember a
korhelynél csak pártolná a lustaságot, s ezzel a segítséget elvonná egy arra méltóbbtól! De ha jönne
az arra méltóbb, ugyanilyen módon gondolkodál, mert hiszen nem lehet azt teljes határozottsággal
megállapítani, hogy ez az, aki teljesen méltó a segítségre.
8. Igen barátom, aki a jócselekedetek gyakorlását illetően, még a legjobb akarat mellet is
oly módon gondolkodik, hogy tegyen-e valami jót, vagy nem, annak jóakarata nélkülözi az igaz
indíttatást, és ennélfogva sem a jóakarata, sem a jó cselekedetei nem bírnak valami nagy értékkel
Isten előtt. Ahol megvan a mód, ott az akaratnak és cselekedetnek egyformának kell lennie, mert
különben Isten előtt az egyik elveszi a másik értékét és életérvényességét!
9. Amit cselekszel, vagy adsz, azt mindig nagy örömmel tedd, mert a szívesen adakozónak
Isten előtt kettős értéke van, s az szellemi tökéletességéhez kettőzött erővel közeledik!
10. A szívesen adakozó szíve hasonlít egy olyan gyümölcshöz, amely könnyen és korán
érik, mivel a melegnek olyan teljessége van meg benne, amire e gyümölcs megérésénél a legna-
gyobb szükség van. Miután a meleg az életeleme, a szeretet uralkodik benne.
11. Ugyanúgy az adakozó és tevékenykedő szíves nyájassága az igaz benső szellemi élet
melegteljessége, amit nem lehet eléggé ajánlani, s ami által a lélek - a szellem egész lényébe való
teljes befogadása közben – kétszerte hamarabb érik, és kell is, hogy érjen, mert éppen az a meleg
az örök szellemnek a lélekbe való beolvadása, mely átmenet által hozzá mind hasonlóbbá válik.
12. Az egyébként még oly buzgó, adakozó és jót tevő, a benső élet-tökéletesedés céljától
annak arányában távolodik, minél barátságtalanabb és mogorvább arcot vág az adakozásánál és jó
99
cselekedeteinél. A mogorva viselkedésű adakozásnál ugyanis még sok materiális világiasság van,
így a tiszta mennyei elemektől sokkal távolabb áll, mint az örömteljes és barátságos viselkedés.
13. Ugyanúgy az adakozásnál és jócselekedetnél soha ne tégy komoly és gyakran keserű
figyelmeztetéseket is, mert ezek szegény testvéreidnél gyakran nagyfokú szomorúságot idéznek
elő, és inkább felteszik magukban, hogy a mind komolyabb arccal prédikáló jótevőjüktől többé
nem fogadnak el semmit! A jótevőt az ilyen előzetes figyelmeztetések nem ritkán kissé büszkévé
teszik, ami által jótéteményben részesített – jótevője előtt – mélyen megalázva érzi magát, csak
azután kezdi igazán érezni ínséges helyzetét jótevőjének jómódjával szemben, és ez a helyzet az,
amikor sokkal nehezebb elfogadni valamit, mint adni.
14. Akinek vagyona és jóakarata van, az könnyen adakozik, de a szegény elfogadót még a
legbarátságosabb adakozóval szemben is szorongó érzés fogja el, ha magát szegénysége által látja
kényszerítve arra, hogy a még oly barátságos adakozónak kénytelen legyen terhére lenni. S meny-
nyivel inkább nehéz lehet ez az érzés szívében, ha a jótevő haragos arccal megy eléje, és még a
jócselekedet előtt többféle bölcs tanításban részesíti. Ez pedig a segélyben részesülnek a jövőben
fájdalmas akadályul szolgál, hogy szüksége esetén még egyszer a bölcs prédikátor ajtaja elé me-
részkedjék, hiszen második jövetelekor már sokkal bölcsebb, hosszabb és behatóbb prédikációt
várhat, ami annyit jelentene: “Ne jöjj ide soha többé!” Habár lehet, hogy az adakozónak a legtá-
volabbról sem volt ilyen gondolata.
15. Éppen ezért van az örömteljesen és szívesen adakozó olyan nagy előnyben a haragos
prédikátorral szemben, mert ő megvigasztalja az elfogadó szívét, felemeli és hálaérzetre hangolja.
Azon kívül az elfogadót szeretetteljes és termékeny bizalommal telíti meg Isten és az emberek
iránt, és egyébként nehéz terhe könnyebbé válik, amit aztán több türelemmel és odaadással visel,
mint eddig.
16. A szíves és barátságos jótevő egy szegény, ínséget szenvedő testvérnek éppen annyit
jelent, mint a viharos tengeren a hajósnak egy biztos, barátságos kikötő. De a haragos jótevő az
ínségben hasonlít a viharnak kevésbé kitett tengeröbölhöz, amely megvédi ugyan a hajóst a hajó-
töréstől, de amellett állandóan feszült félelemben tartja, hogy egy félelmetes és igen veszedelmes
szökőár a vihar után az egész öblöt meglátogatja, – ami néha-néha meg szokott történni - s nagyobb
kárt okozhat benne, mint az imént a nyílt tengeren tomboló vihar!
17. Most már tökéletesen tudod az isteni akarat szerint, hogy az igaz mértéke könnyen és
leghamarabb létrehozható a felebaráti szeretet által, és az igaz szellem tökéletesedése mi módon
történik. Cselekedj te is eszerint, s akkor könnyen és mielőbb eléred egyedül igaz életcélodat.”
82. Fejezet Az Úr a szellemi tökéletesség elérésének egy további fő feltéte-

léről. Az alázatosság, annak lényege, fontossága, mint a büszkeség és harag ellentéte. Óva int a
gőgtől.
1. Az Úr: “Most egy igen fontos területhez értünk, s ezzel lehet a legbiztosabban eljutni a
lélekben lévő szellem újjászületéséhez, ami az élet valóságos diadala és legmagasabb végcélja. Ez
pedig teljesen ellenkezője a büszkeségnek és gőgnek, a neve pedig: alázatosság.
2. Minden lélekben benne rejlik emberi méltóságának öntudata és becsvágya, ami a leg-
csekélyebb oknál fogva, s minden alkalommal, a mindent elpusztító harag szenvedélyévé robban.
Ezt nem lehet teljesen eloltani addig, amíg a őt megsértő áldozatát meg nem semmisítette. E bor-
zalmas szenvedély által a lélek annyira elpusztul, s megtelik anyaggal, hogy a benső szellemi tö-
kéletesedésre sokkal alkalmatlanabb lesz, mint Afrika sivatagjának forró homokja a szomjúság
oltására!
3. Ennek a nyomorult gőgnek a szenvedélye következtében végül maga a lélek izzó ho-
moksivataggá válik, melyen még csak egy nyomorúságos mohanövény sem teremhet meg, nem-
hogy egy nedvdús és áldott növény. Ilyen egy gőgös ember lelke! Annak vad tüze megperzseli,
megégeti és elpusztítja mindazt, ami az életben nemes, jó és igaz, és ezerszer ezer esztendőnek
100
kell elmúlnia, amíg Afrika homoksivatagja barátságos és áldást hozó mezőséggé változik át! Ad-
dig azonban még igen sokszor fogja elönteni a tenger árja.
4. Nézz meg egy büszke királyt, akit szomszédja valamely csekély dologgal megsértett.
Lelkében egyre jobban és jobban kitör a gőg hatalmas lángja, szemeiben szikrázik a harag tüze, s
így szól a megmásíthatatlan ítélet: “A legborzalmasabb bosszú a magáról megfeledkezett sértő-
nek!” Pusztító háború, melyben a büszke és gőgös királyért százezrek kénytelenek magukat a leg-
borzalmasabb módon felkoncoltatni – és ez a rég ismert szomorú következménye ennek a harag-
nak. A haragtól lángoló király egy sátorból a legnagyobb megnyugvással nézi a legőrültebb har-
cokat és gyilkolásokat, s legvadabb harcosait arannyal és drágakövekkel jutalmazza meg, ha sike-
rül az ellenfélnek nagyobb és érzékenyebb kárt okozni!
5. S ha egy ilyen királynak sikerül – túlsúlyban lévő hatalmával – sértőjének utolsó ingét
is elrabolni, az neki még mindig kevés! Szeretné őt magát a legborzalmasabb módon megkínozva
látni! Ez ellen pedig nem használ semmiféle kérés és könyörgés! És ha a sértő a büszke király
szeme láttára a legborzalmasabb kínzó fájdalmak között meghalt, holttestét még megátkozza, s a
hollók eledeléül szétszóratja. Az ilyen király gyémánt keménységű szívében soha egy pillanatra
sem érez megbánást, hanem a harag, vagy Afrika forró sivatagja megmarad benne, s mindenkit a
legborzalmasabb halállal fenyeget, ha azt a helyet, melyen egykor a büszke király állt, nem része-
sítené hódolatában.
6. Egy ilyen büszke királynak is van még lelke; de milyen az?! Azt mondom neked, hogy
rosszabb, mint Afrika nagy homoksivatagjának legizzóbb részei! Úgy véled, hogy egy ilyen lélek
valaha Isten országának virágzó kertjévé fog változni?! Én azt mondom neked: Afrika homoksi-
vatagján ezerszer inkább terem majd a leggyönyörűbb datolya, füge és szőlő, mint egy ilyen lélek-
ben a mennyei szeretetnek csak egy picinyke cseppje is!
7. Azért tehát mindenekelőtt őrizkedjetek a gőgtől, mert semmi a világon nem pusztítja
annyira a lelket, mint a folytonos haragot tajtékzó gőg és büszkeség. Annak kísérője a folytonos
bosszúvágy éppen úgy, miképpen Afrika perzselő homoksivatagjának olthatatlan esőszomja, és
minden állatot, amelyik lábát erre a talajra teszi, csakhamar eléri ugyanaz a gyötrelem ugyanúgy,
miként a gőgösnek még a szolgaszemélyzetét is megragadja ugyanazt a gőg és bosszúvágy! Mert
aki a büszkeség szolgája, annak végül magának is büszkének kell lennie, mert hogyan lehetne
másképp a büszkének szolgája?”
83. Fejezet Az Úr beszédének folytatása a harag és gőg veszedelméről és az

alázatosság áldásáról. Miért hagyja jóvá Isten a szegénységet? A lélek veleszületett öntudatos
érzése (szégyenérzet). Fontos nevelési intelmek. A legnagyobb fontosságú életintelmek.
1. Az Úr: “Most az a kérdés, hogy az ember hogy tudja magát megóvni ettől a gonosz
szenvedélytől, mikor annak gonosz csirája minden lélekben megvan, és igen gyakran már a gyer-
mekeknél is magas fokot ért el!
2. Egyedül csakis az alázatossággal érhető el!
3. Éppen ez az oka annak, hogy ezen a földön a szegénység túlsúlyban van a jóléttel szem-
ben, hogy ezáltal a gőgöt állandóan féken tartsa! Tégy egy ilyen szegény koldus fejére királyi
koronát, s csakhamar meg fogsz győződni arról, hogy előbbi alázatossága és türelme villámgyor-
san elpárolog. Ezért nagyon jól van az, hogy igen kevés király, és igen sok alázatos koldus létezik.
4. Minden lélekben – miután Istentől, az Ő eszméjéből és akaratából keletkezett – megvan
emberi méltóságának öntudata, aminek jelenlétét már a gyermek szégyenérzete is elárulja.
5. A szégyenkezés érzése a gyermekeknél a léleknek egy érzése, amidőn kezd öntudatra
ébredni. Ez az érzés az elégedetlenségben jut kifejezésre, hogy a lélek – ami szintén szellem –
magát nehézkes testtel látja körülbástyázva, amelytől fájdalom nélkül nem fog megszabadulni.
Minél finomabb és minél inkább szenzibilis a lélek teste, annál erősebb benne a szégyenérzet. Ha
most a kicsinyek megfelelő nevelője ezt az elpusztíthatatlan érzést az igazi alázatosság felé tudja
101
hajlítani, akkor a gyermek ezen érzéséből védőszellemet teremt, s azt arra az útra állítja, amelyen
haladva könnyebben és előbb juthat a szellemi tökéletesedéshez. Ám annak az örökölt érzésnek a
vezetése csak egy kissé is elhibázott legyen, akkor ez az érzés azonnal a gőg és büszkeség felé
hajlik.
6. A szégyenérzetet az úgynevezett gyermekbecsvágy felé irányítani már igen nagy hiba,
mert akkor a gyermek másokkal szemben kiválóbbnak érzi magát, könnyen megsértődik, megbán-
tódik, s ezért mindjárt keservesen sír. Ebben a sírásában pedig egészen pontosan és világosan el-
árulja, hogy éppen ebben az öntudatos érzésében érte sérelem. Ha a gyenge és rövidlátó szülők a
gyermeket azzal akarják megnyugtatni, hogy megbántóját – ha csak látszólag is – felelősségre
vonják, vagy megbüntetik, akkor ezzel már beleültették a gyermekbe a becsvágy kielégítésének
első csiráját, és ha a szülők gyermekeiket mindig ilyen módon nyugtatják meg, akkor így nem ritka
esetben ördögöt nevelnek saját maguk és más emberek számára. Ám ha a szülők a gyermekek előtt
már korán megismertetik a más gyermekben és emberben levő nagyobb értékeket, s ily módon a
szégyenérzetet az igazi alázatosság felé irányítják, akkor gyermekeikből angyalokat nevelnek, akik
később mintaképül szolgálnak másoknak éppen úgy, mint a legszebb csillagok, amint megvilágít-
ják a földi élet éjszakáját, és szelídségükkel, türelmükkel mindenkit felvidítanak.
7. De mivel a gyermekek csak ritkán részesülnek olyan nevelésben, amely által szellemük
lelkükben felébred, így hát a felnőtt és tiszta megismeréshez jutott ember törekedjék mindenek
előtt arra, hogy minden erejével az igazi alázatosságot szorgalmazza.
8. Amíg gőgös érzésének utolsó cseppjét szegre nem akasztotta, addig sem itt, sem a túlvi-
lágon nem juthat szellemi életének teljes tökéletességére. Aki meg akarja vizsgálni magát, hogy
az alázatosságban tökéletes-e, az kérdezze meg saját szívét, hogy meg lehet-e bármivel is sérteni,
s hogy legnagyobb megsértőjének és üldözőjének szíve mélyéből meg tud-e bocsátani és jót tenni
azzal, aki neki rosszat tett, vagy nem érez-e magában néha valamely világuralomra vágyakozást,
s kellemes-e előtte, hogy a kicsinyek között a legcsekélyebb legyen, sőt érzi-e, hogy mindenkit
mindenben szolgálni tudjon? S aki minderre minden szomorúság és bánat nélkül képes, az már itt
a legmagasságosabb mennyek lakója, s az is fog maradni mindörökké! Mert az ilyen alázatosság
által nemcsak a lélek válik eggyé szellemével, hanem nagyrészt teste is!
9. Az ilyen ember a testi halált sohasem fogja érezni, sem megízlelni, mert benne minden
éterikus testrész, mint a tulajdonképpeni természeti élet, lelkével és szellemével már ezen a világon
halhatatlanná vált.
10. A fizikai halál révén csupán leválik a lélekről az érzéstelen, élettelen test, ami egy ilyen
léleknek sem szorongó érzést, sem fájdalmat nem okozhat, mert test minden élő része már régen
egyesült a lélekkel. Ilyképpen egy ilyen tökéletes alkotású ember az – amúgy is érzéstelen, így
halott – külső testének levetését éppoly kevéssé érezheti, mint amikor természeti életében meg-
nyírták a haját, vagy levágták a körmét, amely a hús fölött nőtt, vagy ha leválik egy bőrréteg, amely
a testről itt-ott amúgy is fájdalom nélkül hámlik le. Aminek ugyanis a testen nem volt érzése, annak
a léleknek a testből való kilépésekor sem lehet semmi érzése, mivel az élő test minden érzése már
előzetesen egyesült a lélekkel, vele egy lényt tesz ki, mely tőle soha nem válhat el. Ebből láthatod
most, hogy mi az igazi alázatosság, hogyan jön létre, és így fogod gyakorolni ezt az erényt a jövő-
ben. Aki pedig ezeket az Általam neked elmondottakat híven követi, az maga is meggyőződik
arról, hogy ezek a könnyen felfogható szavak – ha azok minden szónoki pompa nélkül adattak is
– nem embertől, hanem Istentől származnak, és aki aszerint él és cselekszik, az igaz benső szellemi
élet tökéletesedéséhez vezető úton halad. Most pedig mondd meg nekem, hogy minden világos és
érthető-e számodra?”
102
84. Fejezet Corel elragadtatott dicsérete, hálája és jó szándékú beszéde. Az
Úr válasza.
1. A kissé hosszúra nyúlt élettanításom magas igazsága fölötti csodálkozásában Corel tel-
jesen magába roskadva mondja: “Minden létek és életek örök Ura és Mestere! A magam részéről
ebből a tanításodból minden előzetes életgyakorlat nélkül is felismertem, hogy ezt a Te szádból
nem ember, hanem csakis Isten mondotta, Aki a Mennyet, ezt a Földet és az embereket megterem-
tette, ezért annál intenzívebben fogom gyakorolni életemben mindazt, amire Te, ó Uram, Szerete-
tek Szeretete kegyelmesen tanítottál.
2. Mindent megértettem, mert csodálatosképpen úgy tűnik számomra, mintha ezekhez ha-
sonló szavakat valahol már hallottam volna, és gyakoroltam is azokat – vagy ez talán csak álmom-
ban történhetett? Mert a valóságos életben nem tudom, hol és mikor lett volna részem ebben a
kegyelemben. Különös számomra mindig, hogy szentséges szádnak minden egyes szava mennyire
ismerősen hangzik, és milyen örömteljesen buzdít, s ezért volt minden annyira érthető! De legyen
bárhogyan is, ilyen szavakat és tanításokat – melyek mindazt, amit az emberben életnek neveznek,
s oly mélyen és igazán érintenek – földi halandó emberi szája még soha ki nem mondott!
3. Aki e szavak után szellemi élettökéletesedésének útját nem tudná megtalálni, és nem
érezné magában azt a hatalmas indíttatást, hogy minden cselekedetét pontosan eszerint rendezze
be, az vagy nem ember már, vagy pedig annyira beleélte magát az ostoba, holt világba, hogy lelke
gyémánt keménységűvé vált. Különben el sem lehetne képzelni, hogy az ember, aki ezt a tanítást
hallotta és megértette, egész életét nem eszerint rendezné be, amikor az általa elérendő végcélt oly
világosan kell, hogy lássa maga előtt, mint a Napot az égen. De nem akarok azzal kérkedni, hogy
bármit is elértem már, ám a betekintés a tanítások tiszta igazságának világos élet öntudatába, és
azok teljes tiszta megismerése máris jelent valamit, aminek számomra igen nagy életértéke van.
4. Aki ezt a szent dolgot egyszer már oly tisztán látja, mint én most, az velem együtt nem
lesz bolond, hogy az ilyen élő megismerés és belátás mellett inkább belevesse magát a világ ká-
tyúiba és pocsolyáiba, hogy azokból bűzös iszapot halásszon ki, amiben végül meg kellene fullad-
nia – ahelyett hogy felmenjen a Hóreb és Libanon fényes magaslataira, és ott gyűjtsön gyógyfü-
veket, amelyek a beteg lelket meggyógyítják, és teljesen egészségessé teszik az örökélet számára.
A Libanon és Hóreb fényes magaslatain lévő gyógyfüvek alatt azokat a cselekedeteket értem, me-
lyeket tanításaid, az igazság megismerésének fényes magaslatain talál meg az ember, a Te ajkadról
hallott szavak szerint való cselekvés révén. Hóreb és Libanon alatt értem továbbá az én értelmem
jelentősége szerint az isteni igazságot és az isteni jót.
5. Végtelen nagy, és mindenek felett szent vagy Te, ó Uram, Aki itt állsz előttem, Te so-
hasem vagy nagyobb, szentebb és fennköltebb, mint amikor az embereket szereteted, bölcsességed
gyermekeivé formálod át!
6. Nézd Uram! Hiszen Neked is a legnagyobb örömöd telhet abban, ha egy ember, aki
azelőtt emberi formával bíró teremtmény volt, a Te atyai szavadat kezdi hallani és megérteni, sőt
végül önmagából arra a megmásíthatatlan elhatározásra jut, hogy úgy haladjon és cselekedjen,
hogy elérje azt a szentséges tökéletesedést, amit Te mint Atya, Teremtő, Isten és Tanító, üdvössége
teljes céljául kitűztél.
7. Milyen nagy lehet a Te atyai örömöd különösen akkor, amikor egy ember tökéletességét
szent rendedben elérte! És Milyen nagy lehet az öröme egy gyermeknek, ha teremtményi mivol-
tában, semmiségében, igaz alázatosságának teljességében, végül benső tökéletességében Téged,
mint az egyedül igaz Atyát felismer! Szeretném azt a mennyei angyalszellemet megismerni, aki a
napnál fényesebb, világosabb fantáziájával képes volna egy ilyen örömöt leírni, és azt a halandót,
aki jelenlegi szellemi szegénységében egy ilyen fantáziának a mélységét valamennyire is fel tudná
fogni. Mindez halvány sejtelemként tűnik fel számomra, igen, mintha ehhez hasonlót álmomban
már átéltem volna. Azért mégis mindez annak az üdvösségteljes visszahatása lehet, amit a Te ta-
nításaid ó Uram, szívemben és akaratomban megteremtettek!
103
8. Ez az érzés a magvető ember öröme, aki abban a boldog öntudatban van, hogy szántó-
földjét minden gaztól megtisztította, s barázdáiba elvetette a legtisztább magot, ami benne az ál-
dásdús aratás legszebb reményét ébreszti fel.
9. Az én szántóföldem most már jó, amit Te, ó Uram bizonyára magad is láttál, mert kü-
lönben nem hintetted volna belé oly pazarló módon a legtisztább magvakat. Éppen ez a tudat az,
ami bennem ezt a leírhatatlan gyönyörteljes érzést idézi elő, mert hiszen az eredményben, s annak
lehetőségében tökéletesen biztos vagyok, hogy a Te szent szavadat magamban tökéletesen meg
fogom valósítani. És ha egyszer az ok tökéletesen előttem áll, akkor a nagy és szent okozat sem
maradhat el! Én azonban nem akarok fél munkát, hanem tökéletes egészet, tehát az Én cselekede-
teimben a Te szavaid ne csupán félig jussanak érvényre, hanem teljesen!
10. Én toprongyos, züllött emberként is képes voltam valamit végrehajtani, akkor, amikor
áldásod az eredmény teljes bizonyosságával sohasem várhattam. Csak kis sikertelenség, s oly elő-
nyös reményeim mind a tenger fenekén feküdtek. Ám mégsem vádolhat senki lanyhasággal, és
félmunkát senki sem bizonyíthat rám. S ha már mint züllött ember is egész lehettem valamiben –
annak teljes reménye nélkül, hogy csak félig-meddig kedvező sikerem lesz – mennyivel inkább
fogok ezen az úton kerülni minden félmunkát, és gondolataimat, szavaimat, cselekedeteimet el-
fordítani attól, amit a világ – amely már igen régóta az orromnál fogva vezetett – kíván. A világi
gondolatoknak még a csirája se, a világias cselekedetek semmiféle nyoma ne forduljon elő többé
bennem – legalábbis a most megteremtett akaratom szerint. Ám mindarról, amiről nem tehetek –
például a test természetes szükségletei – nem állhatok jót, mert ezek ó Uram, a Te mindenható
akaratod kezében vannak. Gondolataim, eszméim, szavaim és cselekedeteim azonban szolgáljanak
bizonyságul arra, hogy egy görög meg is tudja tartani adott szavát, és azt, amit egyszer elhatáro-
zott.
11. Lehetséges, hogy jelenlegi üdvösségteljes felbuzdulásomban néhány dolgot kissé elha-
markodva mondottam ki, de az nem tesz semmit, mert Corel nem fogja elfelejteni amit kimondott,
és ha nem felejti el, akkor szigorúan aszerint is fog cselekedni, még ha földi életébe kerülne is!
Amióta tudom, sőt élénken érzem is, hogy a földi test levetése után egész bizonyosan létezik egy
összehasonlíthatatlanul tökéletesebb élet, ez a földi élet csak egy üres diót ér! S ha az életemet
gyakran értéktelen földi haszonért tettem kockára, miért ne tenném most, amikor biztosabb vagyok
a haszonban, mint abban, amit most gondolok, érzek és beszélek.
12. Ó, én nem ittas bolond módjára beszélek most, hanem a világ legjózanabb érzékeivel,
saját bizonyságomul mondom, hogy Isten szavainak igazságát teljességében felfogtam és megér-
tettem. És hogy azt valóban meg is étettem, bizonyítja, hogy földi életemet ezért a legszentebb
igazságért kockára akarom tenni. Nem azért beszélek most így, hogy szavaimnak bizonyos szónoki
hatást adjak, hanem azért, mert így van a szívemen.
13. Igaz, hogy vannak emberek, akiket a rendkívüli alkalom elragad, és úgy beszélnek,
mintha már a következő napon az egész világot kertté akarnák alakítani, ám ha az alkalom elmúlt,
akkor elgondolkodnak ugyan a látottak és hallottak fölött, de a cselekedetre való elhatározás nap-
ról-napra lanyhul, és helyébe ismét a régi ostoba szokások lépnek. Nálam ez az eset még sohasem
állt elő, mert ha én egyszer valamit mint igazságot megismertem, legszigorúbb módon addig cse-
lekedtem aszerint, míg valami jobb felől nem győződtem meg teljesen.
14. Előző cselekedeteim soha nem álltak ellentétben életfelfogásommal, mely a legtisztább,
nagy részben filantróp emberi értelem fóruma előtt sem volt elvetendő. Miből is sejthettem volna,
hogy még ebben a világban találkozni fogok a minden létek és életek örök Mesterével, Akinek
tiszta bölcsességétől és igaz élettanításaitól életnézeteim úgy elolvadnak, mint a viasz a napon?
De megtörtént a leghihetetlenebb: az Isten örök hatalmának és bölcsességének egész teljességében
itt áll előttünk, s az ember és élettökéletességének nem csak időleges, hanem örök rendeltetését
oly kézzelfogható és világos szavakkal tanítja, hogy az ember annak teljes mélységét csak látó és
haló állapotában tudja megérteni. Így nem tehet egyebet, minthogy oly szilárd elhatározásra jus-
son, amitől az egész züllött világ sem tudja többé eltántorítani.
104
15. Igen, a kissé haszontalan, gyáva és léha emberek mindenkor inkább a világ felé fognak
igazodni, mint az egyedül egy igaz Isten szájából eredő szent igazságok felé, mert hiszen a világ-
nak is vannak időleges előnye: arany, ezüst és drágakövek. Az ilyen szemétért az emberek csak-
hamar cserbenhagyják Istent, mert nem hullat a fejükre eső alakjában aranyat és ezüstöt. De én
most megismertem a mennyekből a legtisztább aranyat, s már most is egész lelkem mélyéből utá-
lom a Földnek ezt a csábító szemétjét! Te pedig, az örökkévalóság mindenható Ura, büntess meg
engem, ha hamis volt egyetlen szó is, amely most ajkamat elhagyta!
16. Tőled pedig fenséges Cyréniusz, csak ostobaságomban és szellemi szegénységemben
kértem pártfogást. Most azonban visszavonom otromba kérésemet, mert ha a mennyei kincseket
ily gazdag mértékben találtam meg, akkor a földiekre már nincs szükségem. Sőt, nincs többé szük-
ségem a szántóföldemre és leégett kunyhómra se, mert szívemben felismertem Isten oltalmát. Ad-
jatok el mindent, és fizessétek meg azt, amivel itt a Földön valakinek tartozom. Én azonban dol-
gozni fogok, és az embereknek mindenben, ami Istennek tetsző, szolgálni fogok, mert hiszen dol-
gozni tudok, és életem eddigi idejében sok dologban szereztem tudást. Használható ember vagyok,
és hiszem, hogy mindenütt fognak annyi időt szánni nekem, hogy cselekedeteimben megfelelhes-
sek annak, amire minden időkre elhatároztam magam.”
17. Mondom Én: “Csupán azért ébresztettem fel szellemedet, mert ismerem lelkedet, kü-
lönben nem jöhettél volna ide, s mivel ennyire átalakultál, a jövőre nézve is gondoskodtam rólad.
Te is jó segítő eszközöm leszel egykor Kis-Ázsia partjain és az Európában élő görögök között.
Ott is sokan vannak, akik világosságért epekednek, és sehol nem kapják azt meg. Egyelőre
Kornéliusz házában fogsz élni, aki Cyréniusz egyik testvére. Ugyanabban a házban mindennel
ellátnak téged, de ha majd eljön az ideje annak, hogy ki kell menned, és a népekkel megismertetned
az Én nevemet, azt időben tudtodra fogom adni. Most egyelőre mindened megvan, amire szüksé-
ged van, minden egyébre az igazság szelleme tanít majd. Ha beszélned kell, nem lesz szükséged
gondolkodásra, mert annak idején a szívedbe és szádra helyezem azt, amit mondanod kell. A népek
pedig hallgatni fognak téged, és magasztalni Azt, Aki neked ilyen bölcsességet és hatalmat adott.”
85. Fejezet Márkus előkészíti a vacsorát. Rafael ismét előhívja az asszonyo-

kat. Jára szeretete és női kíváncsisága. Az Úr csodálatos élményeket ígér erre az éjszakára. Meg-
nyugtatja Cyréniuszt amiatt, hogy Corelt Kornéliusnak adta.
1. Az Úr: “Immár beesteledett, és Márkus, a mi vendégfogadósunk elkészítette a vacsorát.

Mivel pedig újabb jó fogást tettünk, a vacsora is a lehető legjobban fog esni mindnyájunknak. Az
Én Országomban odaát egykor már jobban fog menni a dolog. Vacsora után azonban nem töltjük
alvással az időnket, hanem egészen mással, és reggel, mielőtt még a nap felkel, elválunk egy időre,
mert nekem még sok helyet kell bejárnom. Te Rafael menj az asszonyokért, s hívd vissza őket,
mert ez a tárgyalás - ami kevéssé, vagy egyáltalán nem tartozott rájuk - már befejeződött, s elkö-
vetkezett az estebéd ideje.”
2. Rafael ekkor eltávozik, és visszahívja az asszonyokat. Jára futva jön Hozzám, és
mondja:“Ó Uram! Egyetlen szeretetem, egy örökkévalóságnak tetszett az idő nekem, amíg ismét
visszahívtál. De most már tied legyen minden hálám, hogy ismét Melletted lehetek! Hanem ne-
künk, nőknek igazán nem volt szabad hallani amit Te ó Uram, Corellel tárgyaltál?”
3. Mondom Én: “Nem! Mert nektek, női lényeknek ez még korai volna. Egyébként semmit
sem veszítettél vele, mert megfelelő időben úgyis minden nyilvánvalóvá lesz előtted. Most azon-
ban jön a vacsora, ami mellett Józoé és Rafael fog felvidítani. Az utóbbit csak vacsora után fogom
Corellel megismertetni, mert neki róla még sejtelme sincs.
4. Vacsora után ismét fenn leszünk reggelig, és ti ezen az utolsó éjszakán, amit testben még
közöttetek eltöltök, ez alkalommal oly sok csodálatos dolgot fogtok látni és hallani, amilyeneket
azelőtt még soha. Ezen az éjszakán ismerjétek meg egészen, hogy az, Aki ezt most nektek
105
mondotta Kicsoda. Te pedig kedves Corel, menj Kornéliuszhoz, mert ezentúl nem Cyréniusz, ha-
nem Kornéliusz lesz a gondozód.”
5. Mondja Cyréniusz: “Uram! Én nem sajnálok a testvéremtől semmi jót, de ezúttal Corelt
én is szívesen magamhoz vettem volna!”
6. Mondom Én: “Kívánságod szívemnek nagy örömére szolgál, s ez annyi, mintha meg is
tetted volna, de te már amúgy is eleget vállaltál magadra azokból, akik itt megtértek, Cinkában és
társaiban pedig kincseket nyertél. Itt van Stahar, Murel és Flórán, Hebrám és Riza, Suetál, Ribár
és Báel, Herme a feleségével és leányaival, továbbá két leányod Gamiela és Ida azokkal, akiket
vőidül szántam, ott van Józoé a csodafiú, és magától értetődik, hogy a nevezetteknek van még egy
egész sereg hozzátartozója is. Ennélfogva teljesen meg lehetsz elégedve. Kornéliusz testvéred
egyedül csak Corelt veszi át, aki házában jó szolgálatokat fog tenni, később pedig az idegeneknek
is, akik számára felébresztettem őt. De te amúgy is még sokszor fel fogod keresni testvéredet, és
ő is téged, s úgy még sokszor lesz alkalmad Corelünkkel társalogni. Tehát szomorkodsz-e még,
amiért Corelt nem neked adtam át?”
7. Mondja Cyréniusz: “Ó Uram! Hogy kérdezhetsz még ilyet? Hiszen tudod, hogy a Te
egyedül szent akaratod a legmagasabb fokú üdvösség számomra, legyen az bármi is! Sohasem
telik el egy egész hónap, hogy vagy én a fivéremet, vagy ő engem meg ne látogatna, akár állami
ügyekben, akár testvéri szeretetből, s akkor bizonyára kerül alkalom, hogy ezzel az öreg emberrel
még néhány szót válthassak. De az imént azt mondottad a kedves kis Járának, hogy ezen az éjsza-
kán olyan csodálatos dolgokat fogsz elénk tárni, amelyek révén megismerhetjük teljes lényedet.
Miben fog ez állni?”
8. Mondom Én: “Kedves barátom! Majd ha itt lesz az ideje, mindent látni és hallani fogsz
a többiekkel együtt. De most már látod az öreg Márkust, amint az ételeket a legserényebben hordja
az asztalokra. Bort, sót, kenyeret; de mindenek előtt a te leányaidnak van szükségük erősítésre,
ezért most vacsora előtt nem beszélünk, nem társalgunk, és nem teszünk semmit!”
86. Fejezet Miközben elhelyezkednek a vacsorához, az igazi alázatosságról

beszélgetnek. Az áldott estebéd, miközben az Úr mint lelki vőlegény tartózkodik övéi körében.
1. Márkus most jelt ad, hogy helyezkedjünk el az előhozott hosszú padokon, Kornéliusz
pedig felszólítja Corelt, hogy jobbján foglaljon helyet. Corel vonakodik ezt megtenni, és mondja:
“Fenséges uram és parancsolóm! Nagyon kérlek, ezt már ne tedd meg velem, mert lásd, én oda-
tartozom ahhoz a komisz, gyalulatlan deszkaasztalhoz, ami ott áll a fáskamra mellett, s ami előtt
legutolsó szolgáitok ülnek, nem pedig ehhez a legelső asztalhoz, a te jobbod mellett. Ez gyönyörű
gyakorlása volna az alázatosságnak, amit a minden életek Ura elsősorban a lelkemre kötött!”
2. Mondom Én: “Corel barátom! Itt elég a jóakaratod is, tehát teljesítsd Kornéliusznak ezt
a kívánságát! Mert az igazi alázatosság amúgy sem a külsőségekben kell, hogy megnyilvánuljon,
hanem a szívben rejlő igazságban! Menj csak Jeruzsálembe, nézd meg ott a farizeusokat és írástu-
dókat, hogy milyen alázatos arccal és ruhában járnak-kelnek, de szívük tele van a legundokabb
gőggel, s a pokol mélységéig gyűlölik mindazokat, akik nem akarnak úgy táncolni, ahogy ők fü-
tyülnek! Még egy király is lehet a koronával és a jogarával együtt – ha nem helyezi azt egy ember
értéke fölé – olyan alázatos, mint a legutolsó utcasarki koldus. Ha te ezt jól meggondolod, akkor
nyugodtan helyet foglalhatsz Kornéliusz jobbján.”
3. Mondja Corel: “Ó, ha így van, akkor természetesen eleget teszek kívánságának.” Ezután
odamegy, és Kornéliusz kívánsága szerint helyet foglal mellette. Kornéliusz pedig így szól hozzá:
“Úgy, úgy kedves barátom! Teljes szívemből örülök, hiszen mi a jövőben együtt fogunk működni
Annak Nevében, Aki minket megvilágosított. Én, ami az igazi alázatosságot illeti, így gondolko-
dom: az ember szíve legyen telve alázatossággal és felebaráti szeretettel, de ezzel külsőleg ne kér-
kedjék, mert azáltal, hogy külsőleg szolgai módon más emberek alá rendeljük magunkat, őket
106
tesszük gőgössé, s ezzel elvesszük önmagunktól az alkalmat, hogy nekik mindenben, ami hasz-
nukra volna, szolgálni tudjunk.
4. Egy bizonyos fokú tiszteletet – már mint ember – embertársaimtól el kell, hogy várjak,
s ezt nem engedhetem el teljesen, mert enélkül semmi hasznost nem cselekedhetek. Ennélfogva
szívünk mélyén legyünk olyan alázatosak, amilyenek csak lehetünk. Gyakran lesz módunk látni,
hogy szegény emberek létfenntartásuk érdekében kénytelenek a legutolsó munkát is elvállalni.
Tehát alázatosságunkat úgy bizonyítsuk be, hogy koronát tegyünk a fejünkre és menjünk helyettük
sarat és kloákát takarítani?! Úgy hiszem, hogy erre külsőleg nincs szükség, mert éppen elég, ha
azokat az embereket, akik ilyen munkát végeznek, szívünk mélyén semmivel sem tartunk cseké-
lyebbnek, mint mi vagyunk, akik az Úrtól egészen más hivatalt kaptunk, hogy azt betöltsük. Ne-
künk ezt a hivatalt kell megbecsülnünk, de nem a saját kedvünkért, hanem a hivatal miatt, a nép
javáért. S mivel ez szükséges, nem nekünk kell a sarat és a kloákát tisztogatni, hanem ezt a munkát
azoknak átengedni, akiket az Úr természettől fogva rendelt erre. Mi ezt a munkát nem is bírnánk,
mert gyermekkorunktól fogva minket nem erre szoktattak. Bizonyára az Úr ezt nem is kívánná
tőlünk, de azt, mint minden ember Atyja megkívánja, hogy semmiféle embert – legyen akár a
legnagyobb bűnös is – meg ne vessünk, sőt mindent el kell követnünk, hogy lelkét megmentsük!
Így azt hiszem, hogy Isten és minden ember előtt helyesen cselekszünk!”
5. Mondom Én: “Igen, így van ez helyesen! Az igazi alázatosság és felebaráti szeretet va-
lóságban a szívetekben éljen, nem pedig külső látszat szerint, mint a farizeusoknál!
6. Aki anélkül, hogy szükség volna rá, a korpa és moslék közé keveredik, annak el kell
viselnie, hogy a disznók felfalják. Azt sem kívánja tőletek az igazi alázatosság, hogy tanításaim
igaz gyöngyeit a disznók elé vessétek, mert vannak emberek, akik rosszabbak a disznóknál, s ezek-
nek nem kellenek az Én tanításaim, mert az ilyen embereket sokkal inkább felhasználhatjátok a
pocsolyák és a kloákák tisztogatására, mint hogy Nevemet és igéimet velük megismertessétek.
7. Soha ne tekintsetek a ruhára, s egy ember külső méltóságára, hanem csak az ember szíve
szerint való viselkedésére. Ha ez nemes, szelíd és türelmes, az előtt hirdethetitek az evangéliumot
és mondhatjátok: Béke legyen veletek, az Úr nevében és mindazon emberek nevében, akik jóaka-
raton vannak.
8. S ha egy ilyen előzetesen megáldott ember szíve valóban telve van jóakarattal, akkor az
áldásdús béke meg is marad benne, és a vele megismertetett evangélium a legértékesebb gyümöl-
csöket fogja számára hozni. Ezek után azt hiszem magam is, hogy emberi fogalmatok szerint az
igazi alázatosság kérdésében teljesen otthon vagytok.
9. De mivel az eledelek gazdag mennyiségben már az asztalokon vannak, együnk és igyunk
tehát mindnyájan kedvünk szerint vidám kedéllyel, mert ha Én már lelketeknek igaz vőlegénye-
ként ülök most közöttetek, akkor fogyasszátok el ezeket a jól elkészített eledeleket Velem együtt
a legderűsebb és legvidámabb kedéllyel! Majd ha rövid idő múlva nem így leszek közöttetek, mint
most, akkor már kevésbé vidáman és kevesebb derűvel ülhettek az asztalok körül.”
87. Fejezet Corel csodálkozik Rafael étvágya fölött, akit még nem ismer.
Kornéliusz és Corel a csoda fölött társalog.
1. Ezután mindnyájan serényen és vidáman nekifogtak az evésnek. Különösen Rafael sie-

tett néhány nagy halat a tányérjára tenni, s azokat csodálatos gyorsan fogyasztotta el, ami Corelnek
és Cinkának nagyon feltűnt, de különösen Corelnek, aki még nem tudta, hogy ki légyen az ifjú.
Ezért rögtön Cyréniuszhoz fordult, és nála tudakozódott, hogy ez az ifjú miképpen tudja oly gyor-
san elfogyasztani a legnagyobb halakat is, mert ő még soha ehhez hasonló falánk embert nem
látott! Amire Cyréniusz így felelt: “Az ifjú egy csodálatos lény, aki ember és szellem egyben,
akiben olyan erő és hatalom él, amiről még nem is álmodhattál. Kornéliusz fivérem, aki melletted
ül, bizonyíthatja.” Erre Corel Kornéliuszt kérdezi, hogy miként áll a dolog az ifjúval? Mondja
Kornéliusz: “Lásd kedves Corel, én csak ugyanezt mondhatom, amit már fivérem elmondott róla.
107
Csodálatos lényéről többet én magam sem mondhatok azon egyszerű oknál fogva, mert őszintén
szólva ezt magam sem értem. Ő állítólag ugyanaz az angyal, aki a zsidók mítosza szerint egykor
egy bizonyos Tóbiás vezetője volt. Én bizonyára nem voltam jelen, hogy ebben a dologban neked
élő tanúként szerepelhetnék, de hiszem, hogy így volt, és miért ne hinné el azt az ember? Hiszen
itt is történnek olyan csodálatos dolgok, amiket későbbi utódaink szintén nem fognak elhinni, és
mégis beigazolódnak szemünk és fülünk előtt, mert mi látjuk és halljuk azokat. Annyi csodálatos
isteni dolog történik itt, hogy végül kénytelenek vagyunk mindazt elhinni, amit a zsidók írásai és
könyvei a csodákról írnak! Mert ha itt valósággal egyik csoda a másikat éri, miért ne lehetett volna
ez így a régi időkben is? A mi nagyevőnk is bátran lehetett néhány száz évvel ezelőtt a jámbor ifjú
Tóbiás vezetője. A magam részéről én mindezt sziklaszilárdan hiszem, és azon a véleményen va-
gyok, hogy te sem fogsz ezen fennakadni?”
2. Mondja Corel: “Éppenséggel nem, mert minden csodálatosban van valami különösség
és sajátosság, ami a természet jelenségeihez nem hasonlít semmiben sem, a természeti világ ismert
törvényeit lábbal tiporja, s nem egyéb, mint a bölcsességgel megáldott költő fantáziájának a meg-
valósítása. Mert mindaz, amit egy élénk fantáziával bíró ember el tud képzelni, a csodák területén
valóra válik! De Isten előtt minden lehetséges kell, hogy legyen - most egy világ fennállása - és a
csillagos mennyboltozat szakadatlan tanúja ennek. Egy világ első megteremtése számunkra hihe-
tetlen csodának kellett, hogy tűnjön, de ha már előttünk van egy világ megteremtve, bizonyos lét
törvényekkel ellátva, s ugyanilyen törvényeknek alárendelt lények lakják – azok számára, akik
lakják, természetesen nem tűnik csodálatosnak!
3. De ha ugyanazon csodálatos módon megteremtett világba annak épülésére maga a Te-
remtő jön el, természetes, hogy ez a világ újból csodálkozni fog, ha szemei előtt a Mindenható
olyan dolgokat fog művelni, amiket kizárólag csak Ő ismer, és amiket az Ő akarata nélkül az egész
világmindenségben senki sem képes létrehozni. Ezzel nem akarom azt sem elvitatni, hogy egy
szellemileg tökéletes ember egy kis világot meg tudna teremteni, de az isteni akarat közreműkö-
dése nélkül soha! Egy ilyen szellem igen bölcsen tud beszélni és tanítani is, de ha nincs szívében
az isteni szellem, akkor erre sohasem képes. Homályosan emlékszem még arra a zsidó történetre,
hogy létezett egykor egy szamár, amely egy bizonyos Bálám prófétával egészen bölcsen beszélt.
Sőt, állítólag a régi időkben a megátalkodott embereket még a ragadozó vadállatok is tanították.
Mi – a te szavaiddal élve – szintén nem voltunk tanúi, de ettől eltekintve lehet, hogy volt benne
valami! Az ilyen állatokat pillanatokra bizonyára megragadta Isten szelleme, s eszközül kellett
szolgálniuk! Ugyanúgy kell, hogy legyen a dolog az okos emberek s szellemek nagyfokú bölcses-
ségével is; a tulajdonképpen nagy különbség csupán fejlődésük fokozatában áll! Ez az én vélemé-
nyem, ezt azonban nem akarom ellentmondást nem tűrő igazságként felállítani, mert értelmi vi-
támmal egyszer már felsültem, s egy ilyen halálugráson nem szeretnék még egyszer átesni. Ám ha
már az ember beszél róla, mindenkor kimondhatja véleményét, hogy aztán a végén megláthassa,
mennyi igazság van a dologban.”
4. Mondja Kornéliusz: “Barátom! Úgy beszélsz, mintha olvasnád, és szerény véleményed-
ben bizonyára van is valami; de most lenne még egy indítványom számodra, és ez abban áll, hogy
inkább fogyaszd el a haladat, minthogy állandóan azt figyeld, az a mennyei ifjú hogyan eszi meg
egyik halat a másik után, s mindamellett még mindig olyan étvágyat mutat, amiből könnyen felté-
telezhető, hogy képes volna legalább tíz ilyen halat minden nagyobb megerőltetés nélkül elfo-
gyasztani. Egyél te is, és mutasd meg, hogy legalább egy ilyen halat meg tudsz enni, s melléje egy
jó pohár bort meginni!”
5. E szavak után a mi Corelünk is serényen nekilát, nyugodtan eszik, iszik, s nem törődik
többé azzal, ami körülöttünk történik.
108
88. Fejezet Az asztalnál ülő vendégek különböző véleménye az Úr felől. Pé-
ter és János véleménye. Igen fontos tanítások az Úrról a szentháromságra vonatkozólag.
1. A bor kezdi megoldani az asztalok körül ülők nyelvét, s a hangulat egyre élénkebbé
válik, sőt, különféle vélemények támadtak Felőlem. Azt lehetne mondani, hogy valóságos vallási
vita keletkezett közöttük. Egyesek megállapították, hogy Én közvetlenül a legfelsőbb Isteni Lény
vagyok! Mások pedig azt mondták: az vagyok ugyan, de nem közvetlenül, hanem közvetve. Ismét
mások így nyilatkoztak: származásom alapján Dávid fia vagyok, és Dávid országából messiási
rendeltetésem van, ezért vagyok felvértezve Dávid csodaerejével és Salamon bölcsességével. Má-
sok ismét úgy vélték, hogy Én volnék a mennyek egyik legelső angyala, Aki most a forma kedvért
a Földön testben jár, s még egy adjutáns is van Velem a mennyekből. Az egyik párt – amelyikhez
még apostolaim egy észe is csatlakozott – a Legmagasságosabb Fiának nyilvánított Engem, aki
bár ugyanolyan tulajdonságokkal bírnék, mit Atyám, de azért egészen más személyiség vagyok, s
ilyenformán a gyakran említett Isten Szelleme végül még egy harmadik személyt tenne ki, Akinek
néha-néha egészen különálló szava lenne. Ezzel a (most uralkodó templomi) véleménnyel azonban
csak igen kevesen egyeztek. Némelyek megkérdezték Pétert, hogy mi az ő véleménye? Ő pedig
így szólt: “Az Úr – amikor erre a vidékre jöttünk – azt kérdezte tőlünk, hogy mit tart Felőle a nép,
ki Ő, s végül azt, hogy mi mit tartunk Felőle? Akkor is különféle volt a vélemény, s végül, midőn
engem kérdezett, én nyíltan kimondtam úgy, amint azt a szívemben éreztem: Te vagy a Legma-
gasságosabb Fia! S Ő ezzel a bizonysággal teljesen meg volt elégedve, sőt kősziklának nevezett,
amire egykor templomát fogja építeni, s ezt a templomot a pokol kapui sem fogják soha legyőzni.
Az akkor kimondott véleményemet jónak látta és megerősítette, s így nem cselekszem igaztalanul,
ha sziklaszilárdan emellett maradok!”
2. János azonban nem helyeselte ezt a véleményt, és így szólt: “Benne az Istenség teljessége
testben lakozik, mint Fiú, Aki azonban nem más személyiség és nem is lehet más. Testét csak
annyiban ismerem el, mint a célhoz vezető eszközt, de egészben véve Ő mégis azonos a maga
teljességében a Benne lakozó Istenséggel. Vagy talán az én testem más személyiség, mint az én
lelkem? Vajon nem mindkettő tesz ki egy embert? Habár létem kezdetén a léleknek kellett ezt a
testet először kifejlesztenie, így következésképpen az ember azt mondhatná: a lélek maga fölé egy
materiális embert vont, s ilyenformán maga köré egy második személyiséget állított; de azt is ál-
líthatná, hogy a test a Fiú, vagy a lélek által létrehozott valami, de Vele, vagy nélküle nem képez
egy másik személyiséget! Még kevésbé lehet ezt állítani a lélekben levő szellemről! Mert mi volna
egy lélek a benne lévő isteni szellem nélkül? Hiszen általa lesz csak az ember tökéletessé, ha az őt
teljesen áthatja, s csakis akkor a szellem, a lélek és a test tökéletesen egy és ugyanazon személyi-
séggé. Azon kívül írva van, hogy Isten az embert tökéletesen saját képmására teremtette. Így tehát,
ha az ember - mint Istenhez teljesen hasonló lény – szellemével, lelkével és testével csak egy
ember, és nem három, ennélfogva Isten - mint a legtökéletesebb Ősszellem, körülvéve ugyanolyan
tökéletes lélekkel, s most a mi szemünk előtt látható testtel – szintén egy Isten, és sohasem három,
még kevésbé három elkülönített személyben! Ez az én véleményem, s ehhez mindörökké szilárdan
ragaszkodom anélkül, hogy emiatt kőszikla kívánnék lenni!”
3. Mondják mindnyájan az Én asztalom körül: “János jól beszélt!”
4. Péter erre, korrigálni akarván magát, így szólt: “Igen, így gondolom én is, csak nekem
nincs olyan jó beszélő képességem, hogy benső érzelmeimet olyan gyorsan el tudjam mondani,
habár ezt a dolgot kissé mindig nehéz felfogni.”
5. Mondja János: “Nehéz, és mégsem nehéz. A te módod szerint ezt ember soha nem fogja
tudni megérteni, de az én felfogásom szerint úgy gondolom, hogy nagyon is könnyen. De az Úr
legyen közöttünk döntőbíró.”
6. Mondom Én: “A hit sokra képes, de a szeretet mindenre! Te, Simon Júda valóságos
szikla vagy a hitben, de János valóságos tiszta gyémánt a szeretetben, ennélfogva mélyebben is
lát, mint közületek bárki. Éppen ezért ő lesz a tulajdonképpeni kedvenc írnokom. Sok olyan dolgot
fog ő még Tőlem kapni leírás végett, ami még mindnyájatok előtt talány lesz! Mert az ilyen
109
szeretetben sok minden számára van hely, de a hitben csak egy határozott dolog van, amely azt
mondja: eddig, és ne tovább! Ragaszkodjatok az Én kedvenc tanítványom kijelentéséhez, mert ő
fog Engem a világnak mint tökéleteset átadni!” (János I. l4.)
7. Emiatt Péter kissé zavarba jön, és titkon bizonyos féltékenységet érez János iránt.
Ugyanezen oknál fogva akadt fenn Péter az Én feltámadásom után, midőn megparancsoltam neki,
hogy kövessen és legeltesse az Én bárányaimat, János pedig parancsom nélkül is követett – amire
Én, mint ismeretes, Péter előtt rá is mutattam. Jánosnak ugyanakkor halhatatlanságot ígértem, ami-
nek következtében a nép között az a monda terjedt el, hogy ez a tanítvány test szerint talán sohasem
fog meghalni.
8. Péter azonban megkérdezte Jánost, mit cselekedjék, hogy ő is mind mélyebb betekintést
nyerjen, és megismeréshez jusson.
9. János pedig így szólt: “Nézd, én nem lakom a te szívedben, és te sem az enyémben,
ennélfogva nincs nekem más mérőeszközöm, hogy meg tudjam határozni, mely oknál fogva he-
lyesebb az én véleményem. De ha már Maga az Úr megmondotta most itt fennhangon, hogy a
különbség a hitben és a szeretetben van, fogadd el hát azt kérdésedre válaszul! Mert a szíveket és
veséket egyedül csak az Úr képes vizsgálni, s így egyedül csak Ő tudja, hogy mi a különbség a mi
kedélyvilágunk között!” Péter ezzel a válasszal egyelőre megnyugodott, s nem kérdezősködött
tovább. Ezzel a vacsora is befejeződött, mi pedig felemelkedtünk helyünkről és felmentünk a
hegyre.
89. Fejezet A társaság a hegyen. A tiszta szeretet hatalma készteti az Urat.

Angyali kiszolgálás. A világító kő a Nílusból. E csoda hatása Corelre. Az Úr tanítása a fenti nap-
kőre vonatkozóan.
1. Amidőn egymás után felérkeztünk az ismert hegyre, és ott helyet foglaltunk, az öreg
Márkus feleségével és gyermekeivel Hozzám lépett, és szívük mélyéből könyörögve arra kértek,
hogy legalább még a következő napot töltsem náluk, nagyon fájdalmasan érintené őket, ha még
napkelte előtt elmennék innen.
2. Mondom Én: “Légy teljesen nyugodt, Én mehetek, vagy maradhatok, Engem az idő nem
siettet, mert Én ura vagyok minden idők óta az időnek is! Az Én fejem fölött nem torlódik össze
az idő, de még sok hely van, amit fel kell keresnem, s amelyeket fel is keresek. De ahol ilyen élő
szeretetet találtam, már nem múlik egy napon, vagy egy órán.”
3. Mondja Márkus könnyekkel telt szemekkel: “Ó Uram és Atyám! Legyen örökké hála
Neked ezért a végtelen nagy kegyelmedért! Legyen mindenben a Te szentséges akaratod! De
Uram, az éjszaka nagyon sötét, mert a felhők sűrűn bevonták az eget. Ne hozassak fáklyákat?”
Mondom Én: “Hagyd ezt, majd teremtünk világosságot.”
4. Ezután Magamhoz hívom Rafaelt, és így szólok hozzá: “Afrika bensejében, ahol a magas
Komrahai hegyek állnak, és a Nílus első forrása egy sziklából tör elő, a hegyen az omladék között
tíz ember mélységben egy emberfej nagyságú követ fogsz találni. Ezt teremtsd Nekem ide, s ez
világítson itt egész éjszaka. És ha idehoztad, tedd fel egy letarolt fa törzsére, hogy világossága
messze terjedjen, és megvilágítsa a környéket! S hogy Én most úgy beszéltem vele, mint egy em-
berrel, ez éppen az emberek miatt történt, hogy hallják, minek kell megtörténnie, s hogy akaratom
megvalósítása révén megismerjék hatalmamat!”
5. Ezután Rafael eltűnt, ám a következő pillanatban a levegőn át repülő fénymeteorhoz
hasonlóan, a napnál fényesebben világító kővel ismét köztünk volt. De még mielőtt Rafael a követ
a megjelölt, letarolt fatörzs odvába tette volna, közelebbről látni kívánták azt. Nagy fényessége
miatt azonban senki sem tudta megnézni, mert csakugyan olyan fényt árasztott, mint a legrövidebb
téli napon a nap fénye, ennélfogva nem maradt más hátra, mint a világító követ azonnal rendelte-
tése helyére tenni. Intenzív fénye onnan az egész környéket annyira megvilágította, hogy a távol-
ban is mindent egészen jól kivehettünk. Hogy Cinka embereivel, de különösen Corel nagy
110
csodálkozásában alig mertek lélegzetet venni, az könnyen érthető. Corel azon törte a fejét, hogy
valami nagyon okosnak látszó véleményt mondjon róla, de nem volt képes egy szót sem kinyögni,
mert az ő még nagyon is materiális fogalmai elé a kő gyors idehozatala, valamint annak óriási
fénye logikai képtelenségeket állított, melyeket tapasztalata és tudása nem tudott legyőzni. Ő már
több esetben járt Egyiptomban rabszolganőivel, és egy alkalommal több napi utat tett. Ennélfogva
innen a Hátsó-egyiptomi vidékek távolsága nem volt előtte ismeretlen, mert jó tevékkel a vízesé-
sekig mindig öt-hat heti utazásra volt szüksége.
6. Az ő számítása szerint ezt az útszakaszt még egy orkán is három nap alatt tenné meg,
egy nyíl pedig fél nap alatt. Milyen gyorsasággal járhatott tehát az ifjú, hogy egy bizonyára há-
romszor akkora távolságot csak pillanatok alatt tett meg?! Ha az ifjú szellem, hogy képes az anya-
got hordozni, s hogy tudja az anyag – ha az a legszilárdabb fajhoz tartozik is – a levegő ellenállá-
sától megvédeni magát? A természet törvényeiben ilyen nem létezik! Ehhez jön a naphoz hasonló
intenzív világosság – ez nem létezik! Ezt még semmiféle tapasztalat fel nem fedezte, kivéve a
korhadó fákat, melyek világítása csak oly halvány csillogás, hogy annak a legmagasabb hatványa
is csak a szentjánosbogár fényét közelíti meg.
7. Így gondolkozott a mi Corelünk egy ideig, azután így szólt Kornéliuszhoz és Cinkához:
“Ezt nevezem én igazi csodának, mert ilyen még sohasem létezett ezen a Földön! Milyen kőfaj
lehet ez, mert ilyen követ – mióta a világ fennáll – még senki sem fedezett fel! Milyen értéke lehet
egy ilyen kőnek egy király, vagy császár számára, feltéve, hogy idővel nem veszít a fényéből?
Mert Afrika messze kiterjedésű partjain – a Herkules oszlopokon túl, és azokon a vidékeken, ahol
a magas Atlasz végső kiágazásai az Atlanti-óceánt érintik, - késő nyári napokon helyenként látha-
tunk ilyen fehér, és az éjszaka bizonyos óráiban erősen fénylő köveket, de világításuk nem tart
sokáig, és ha egy ilyen követ száraz helyiségbe visznek, fényének vége is van, s a kőnek nincs
többé értéke. De úgy látszik, ezzel a kővel másképp áll a dolog! Ez valószínűleg sohasem fogja
elveszíteni fényét, s ezért kimondhatatlan nagy értéke kell, hogy legyen.”
8. Mondja Kornéliusz: “Nemcsak a fénye miatt, hanem leginkább azért, hogy milyen mó-
don teremtették ide. De most hagyjuk ezt, holnap a napvilág mellett könnyebben megláthatjuk, és
megítélhetjük, mint most, este, mert szemünk a Nap világossága mellett kevésbé érzékeny, mint
éppen most, ezen a koromfekete éjszakán, amikor a sűrű felhőzet áldásteli, országos esőt látszik
jelezni. Most azonban legyünk csendben, mert az Úr azonnal elkezdi azt, amit az asztalnál ígért
nekünk!” Ezzel Corel teljesen megelégszik, és csupa szem és fül.
9. Most Qurán lép Hozzám, és mondja: “Uram, mi történik ezzel a kővel? Vajon meg fogja-
e tartani a fényét?” Mondom Én: “Ezzel a kérdéssel tulajdonképpen azt a kívánságodat nyilvání-
tottad, hogy szeretnéd koronád számára bírni, de ez nem lehetséges, mert a kő meghódítása miatt
nagy és káros háborúk keletkeznének, ennélfogva holnap az Én angyalom ismét visszaviszi ugyan-
oda, ahonnan elhozta. Ez pedig minden érte való vetélkedésnek mindörökre véget vet.” Ezzel a
válasszal Qurán is teljesen megelégszik, és ismét visszamegy a helyére.
10. Mondja Cyréniusz mégis: “Ez a világító kő mint ajándék nagy hatással volna a csá-
szárra!” Mondom Én: “Ez egészen bizonyos, de végül túl nagy értéke miatt ott is nagy háborúkat
idézne elő, s ez igen rossz dolog volna! Egy kis törmeléket kaphatsz belőle, az egész követ azonban
nem.” Mondja Cyréniusz: “De hogyan lehet ennek a kőnek ilyen világító képessége, és mi a neve?”
11. Mondom Én: “Ezek a kövek tulajdonképpen nem ehhez a Földhöz tartoznak, hanem a
nagy napvilágban otthonosak. A nagy napvilágban azonban időnként hatalmas kitörések fordulnak
elő, melyek a ti fogalmaitok szerint megmérhetetlen erő megnyilvánulásában jutnak kifejezésre, s
amelyek aztán az ilyen köveket megragadják, és azokat a legnagyobb erővel kidobják a teremtés
űrbe. Ez is egyike azoknak.
12. Világítása pedig csupán fogalmaidon felül álló sima felülete miatt van, melyen egész
sereg villámfény gyűlt össze, ami a rendkívül kemény anyagban lekötött szellemeket a tűz által
állandóan tevékenységre ösztönzi. Azon kívül ez a kő rendkívül átlátszó, s emiatt legbelsőbb szel-
lemi felületén tovacsúszó levegőszellemek nagymértékben gyarapítanak. Ezek a kövek a Napban
sem találhatók fel így, természetben, hanem az ottani emberek művészkeze alakítja ekképpen
111
azokat. Habár rendesen bizonyos vidékek nagy vizeiben megtalálhatók ilyen gömbölyű formában,
és mindig kitörések által keletkeznek. Ilyenkor a legmagasabb hőfokon elolvadt ásványi elemek
messze az éterrel telített űrbe dobatnak ki, s a szabad űrben minden anyagba belehelyezett, s a
középpont felé törekvő, azt kereső a tehetetlenség törvénye alapján mindig egy csepp gömbölyű
formáját veszi fel. Az ilyen golyók – melyek különféle nagyságúak lehetnek - visszaesése néha
napokig, hetekig, hónapokig, a nagyobbaknál sokszor sok évig tart, aszerint, hogy a Napból többé,
vagy kevésbé messzire dobattak-e ki. Némelyek a Nap hegységeire és szikláira esnek, és szétzú-
zódnak, ám sok közülük a vizekbe esik, s ott sértetlenül megmarad. A napvilág emberei onnan
hozzák ki, mert ők igen könnyen órákig tartózkodhatnak a víz alatt, s a tenger fenekén épp úgy
dolgozhatnak, mint a szárazföldön, annál is inkább, mert hüllőszerű tulajdonságaik mellett igen
célszerű búvár szerszámokkal rendelkeznek. Ha egy napbeli ház ellátta magát ilyen kövekkel, ak-
kor annak ellenére, hogy amúgy is rendkívül sima a felületük, mégis minden tudásuk és szorgal-
muk latba vetésével oly módon csiszolják és polírozzák, hogy már a polírozás alatt világítani kez-
denek. Ha a polírozás során ezt a pontot elérték, akkor a köveket a náluk gyakran előforduló föld-
alatti katakombaszerű hosszú folyosókon – melyekben keresztül-kasul állandó léghuzat van – mint
világító golyókat helyezik el erre a célra készített oszlopokon. Egyben a folyosók különös díszéül
is szolgálnak, amire a napvilágban nagyon sokat adnak. Ott nem ritka esetben a közönséges lakó-
ház is sokkal díszesebb és ékesebb, különb, mint a jeruzsálemi Salamon templom. Így könnyen
elképzelhető, hogy a Nap emberei – különösen a középöv körül – földalatti folyosóik díszítése
céljából belülről is minden elképzelhetőt elkövetnek.
13. Ámde nem azért gyülekeztünk ide, hogy a napvilágot leírjam, hanem a ti hitetek és
akaratotok erősítése végett, s ehhez egészen más kell, mint a nagy napvilágnak még oly terjedel-
mes és pontos leírása.” Kérdi Cyréniusz: “Uram! De ha ez a világító gömb minden gyémántot
felülmúlóan szilárd, hogyan lehet majd annak felületéről apró darabokat leszedni, melyeket ennek
az estének az emlékére oly nagyon szeretnék bírni?!”
14. Mondom Én: “Te néha még nagyon földi módon gondolkodsz. Ott, ahonnan ez a vilá-
gítógömb származik, még igen sok van, akár Afrikában, akár magában a Napban. Angyalom szá-
mára mindenütt egyenlő a távolság. Erről a világítógömbről – anélkül, hogy azt szétszúzná – ter-
mészetesen egyetlen halandó sem fog néhány darabot letörni, mert ha a gömböt darabokra akarná
törni, rögtön csökkenne világító tulajdonsága, de a kicsiny golyócskák mindvégig megőrzik ezt a
tulajdonságukat. De most már komolyan elég erről a tárgyról.”
90. Fejezet Az Úr igen fontos tanítása a léleknek a testi halál után való to-
vábbéléséről, s a léleknek a testtel való összefüggéséről. A szellem, a lélek és az élet lényegéről.
1. Az Úr: “Mi most valami más tárgyra térünk át. Corel és Cinka, lépjetek kissé közelebb
Hozzám, s mondjátok meg nekem, hogy mindenekelőtt mi az, amit látni, vagy tudni szeretnétek?”
Erre mindketten közelebb lépnek, és Cinka mondja: “Uram! Ez a magunkfajta igen tökéletlen em-
berek előtt nagyon nehezen megválaszolható kérdés! De igen sokat szeretnék látni és tudni, mivel
még sok látni- és hallanivaló maradt számunkra, annak ellenére, hogy már néhány dolgot láttunk
és hallottunk. De hogy a végtelen sok tudnivaló és látnivaló közül melyik a legszükségesebb, az
ismét más kérdés, amit azért nem vagyunk képesek megválaszolni, mert még távolról sem tudjuk,
hogy mi az, ami számunkra a legszükségesebb volna! De ó Uram, Te tudod a legjobban, hogy mire
van a legnagyobb szükségünk. Azért tehát cselekedj a mi óhajunk nélkül teljesen, a Te végtelen
szereteted és bölcsességes szerint, s akkor bizonyára mindenki a legjobbat fogja látni, hallani és
érezni.”
2. Mondom Én: “Nos jól van! Akkor majd meglátjuk, hogy mit teszek. Úgy vélem tehát,
hogy a testi halál után a lélek további élete kérdésébe való betekintés mindnyájatok számára a
legfontosabb és legszükségesebb. Ezért tehát ezt a dolgot fogjuk kissé közelebbről szemügyre
venni.
112
3. Én már több esetben megemlítettem nektek, hogy miben áll a test tulajdonképpeni halála,
s hogy milyen különböző módon megy az végbe, valamint, hogy milyen következményei lehetnek
a lélekre és a szellemre. De ha Én mindezt hosszú teoretikus mondatokkal magyaráznám meg,
akkor azzal még egy esztendő alatt sem végeznénk. Alapos megismerése céljából tehát úgy fogom
megmutatni nektek a dolgot, hogy azt megértsétek.
4. De mielőtt a tulajdonképpeni tárgyra térnék, mégis előre kell bocsátanom azt, hogy mi-
képpen függ össze a lélek a testtel.
5. Így hát hallgassatok meg Engem. A lélek keresztül-kasul éterikusan szubsztanciális ösz-
szetételű, s mivel a test lényegileg alapjában véve szintén éterikus alkatrészeket foglal magában,
ennélfogva rokonságban áll a lélek szubsztanciális lényegével, és ez a rokonság az, ami a lelket a
testtel összeköti addig, amíg az idők folyamán túlságosan bele nem vegyül az anyagiakba, amikor
aztán a lélek lényegiségével igen csekély, vagy igen gyakran semmiféle rokonságban nincs többé.
Ám ha még valamely rokonság fenn is áll, a feloszlás folyamata által ki kell választani a testből,
és odaát a túlvilágon a valóságos mezítelen lélekhez hozzá kell vezetni.
6. Ám ha a lélek a testtől túl sok anyagot vett fel magába, akkor a testi halál őt is utoléri, s
a testtel együtt a léleknek is fel kell oszlania. Csak több földi év múlva – természetesen igen töké-
letlen állapotban – ébredhet fel, amikor aztán igazán nehezére fog esni egy magasabb világosság
felé haladni, mert előtte minden sötét földi dolognak látszik, melynek minden sarkában sok sötét-
ség és kevés élet található.
7. A szellem felébresztéséről ilyen esetben még távolról sem lehet szó mindaddig, amíg az
idő, az ínség és mindenféle megalázatás a világias, sötét, durva, s bizonyos tekintetben testi alkat-
részeket a lélekből ki nem választotta és meg nem tisztogatta. Ez a túlvilágon sokkal nehezebben
megy végbe, mint itt, mert a léleknek ebben az állapotában teljes elkülönítettségben kell lennie,
hogy mint teljesen meztelent – úgyszólván ruha és bőr nélkülit - egy más lény, aki telve van ma-
gasabb élettűzzel, és teljes erejében van, el ne nyelje és meg ne semmisítse éppúgy, miként a víz-
csepp semmisül meg, ha rácsöppen az izzó ércre!
8. Mert minden, még oly tökéletlen lélekkel szemben álló tökéletes szellem esetében érvé-
nyes az, amit egykor Mózesnek mondottam, amidőn Engem látni kívánt: Istent nem láthatod anél-
kül, hogy meg ne semmisülj!
9. Minél hatványozottabban áll fenn egy élet, annál hatalmasabban, erőteljesebben és tar-
talmasabban áll meg önmagával és minden olyan más élettel szemben, mely még alacsony fokon
áll, s egy ilyen hatványozott életerő nem tudja magát megtartani, csak bizonyos távolságban – mert
mi egy szúnyog egy elefánttal, vagy egy légy az oroszlánnal szemben? Vagy mi egy gyenge pe-
nészmoha növényke a több évszázados libanoni cédrussal szemben? Mi a Föld a nagy Nappal, s
mi egy csepp víz egy hatalmas tűzzel szemben? Ha közületek valaki rálép egy elefántra, annak az
elefántnak semmit sem fog jelenteni, de lépjen közületek bárki egy hangyára, s ez a hangya földi
életébe fog kerülni.
10. De ha már a külső természeti életben ez az igazság valósággal kézzelfogható, az a szel-
lemek birodalmában annál kifejlettebben és kifejezettebben fog érvényre jutni. S minden önmagá-
ban létező életben benne van az a ki nem elégíthető szükséglet, hogy minél több és több életet
egyesítsen magában. Az egyesítő pcincípium alapjában véve nem egyéb, mint a szeretet, s ha az
élet nem volna mindenekelőtt ennek a princípiumnak a tudatában, akkor nem létezne a végtelen
űrben sem Nap, sem Föld, s így azokon élő teremtmények sem.
11. S mivel az életben magában is fennáll ez az egyesítő princípium, és minden szabad élet
állandóan azon fáradozik, hogy magát egy más, hasonló és rokon élettel egyesítse, így tehát a sok
különálló életből és különálló intelligenciából végül egy élet és egy megsokszorozódott, messzire
kiható intelligencia jön létre, s ily módon a kevesebb értelemmel megáldott lényecskéből nagy
értelemmel és nagy ésszel felvértezett lény alakul ki!”
113
91. Fejezet Az Úr a túlvilági életvédelem rendjéről. Példa a vad szigetla-
kókról. A túlvilági szegény lelkek továbbfejlődésének módjáról.
1. Az Úr: “Ha ennek a lét és élet számára múlhatatlanul szükséges princípiumnak az értel-
mében egy úgynevezett szegény és meztelen szellem odaát hirtelen egy olyan szellemmel talál-
kozna, mint például Rafael, az pillanatok alatt úgy elnyelné, mint ahogy a tenger nyeli el az egyes
vízcseppeket. Éppen ezért az egész végtelenségben úgy gondoskodtam, hogy egy ilyen kicsiny,
gyenge, fejletlen élet oly módon legyen elhelyezve, hogy az mintegy egyedül álljon, és csak olyan
életpotenciák közeledhetnek hozzá, melyek nem sokkal erősebbek, mint az elkülönítettségében és
meztelenségében egyedül álló élet. Az ilyen életpotenciák nem képesek egymást elnyelni, mert a
különálló egyedek csaknem egyenlő erővel bírnak. De ezek még egyesületet alkotnak, és egymás
között tanácsüléseket tartanak, amiből azonban semmi hasznos dolog nem keletkezik, mert csak-
nem minden egyes lény bölcsessége hajszálra egyenlő. Képzeltek el egy sereg teljesen buta em-
berből álló tanácsülést, melyen valami bölcs dolgot határoznak el, és amit egyesített erővel meg
akarnának valósítani. Mi származik ebből a tanácskozásból? Semmi egyéb, mint ostobaság.
2. A Földön, de leginkább szigetein a mai napig is élnek olyan népek, melyek Ádám ideje
óta zavartalanul lakják szigeteiket. Ezek Káin utódai, és még ma is ugyanazon a kultúrfokon áll-
nak, amelyen hétezer esztendővel ezelőtt. S vajon miért nem haladtak a kultúrában, sőt gyakran
előforduló tanácskozásaik ellenére inkább még visszafelé fejlődtek? Mert közöttük a legbölcsebb
sem tud semmit, mert butább és vakabb, mint itt a leghülyébb disznópásztor. S ha már egyszer a
legbölcsebb sem tud semmit, mit tudjanak akkor a többiek, akik ettől kapnak tanácsot?
3. Természetesen erre az lesz a kérdés, és azt fogják mondani: Vajon miért nem küldtem
az ilyen népekhez szellememmel telt prófétákat? – És éppen ezzel jutottunk el a fő kérdéshez!
4. Az ilyen népek között még igen sok éretlen és meztelen lélek lakozik. Egy magasabb-
rendű kinyilatkoztatás elnyelné, és törvényükben még inkább megszilárdítaná őket, amiből azután
soha többé nem lehetne őket felszabadítani, és a legmagasabb és legtisztább igazság a legnagyobb
tévhitbe kergetné őket, ebben pedig olyannyira körülbástyáznák magukat, hogy végül Én magam
sem találnék eszközt arra, hogy megváltsam őket abból. Ennélfogva szükséges, hogy legalább még
ezer esztendeig így éljenek, ahogy most. Az idő elteltével csupán éberebb értelmű emberek fogják
őket látogatni, de ezektől még ne kapjanak oktatást, csupán kissé élénkebb példákat. Ily módon
érje őket időről-időre egyre gyakrabban előforduló, s őket felserkentő meglepetés. Ha ez évszáza-
dokon át így történik, akkor az ilyen meztelen népek mind testileg, mind szellemileg felruházkod-
nak kissé, hogy az idők folyamán fokozatosan megérjenek a magasabbrendű kinyilatkoztatásra.
5. Ugyanígy, de lényegesen fáradságosabban megy végbe a túlvilágon az ilyen tökéletesen
meztelen természeti lelkek élet-tökéletesedésének továbbfejlesztése is. Mindaddig meg kell hagyni
őket teljes sötétségükben és elkülönítettségükben, míg saját nyomorúságos, ínséges állapotuk
kényszeríti, s csaknem teljesen materiális letargiájukból felrázza őket, és szívükben – bármi iránt
– már határozottabb gondolatok kezdenek támadni. Ha ezek a gondolatok mind határozottabb,
kifejezettebb formát öltenek, akkor az ilyen lélekben halvány világosság kezd derengeni, s végre
talajt érez maga alatt, melyen kissé már meg is tud állni, sőt lassan fokozatosan néhány lépést is
tesz. Ez a lépdelés aztán megfelel az egyik gondolatnak a másikba, és egyik érzésnek a másikba
való átmenetének. Ez a keresés, a keresést pedig megtalálás kell, hogy kövesse, mert különben, ha
a kereső sokáig semmit sem talál, eredménytelen keresése következtében végül megbénul, és ismét
visszaesik régi letargiájába.
6. De ha az egyre serényebben kereső lélek csak valami csekélységet is talál, ez új és fo-
kozott impulzust ad neki a további és még serényebb keresésre, kutatásra. S különösen, ha a hozzá
hasonlók létezésének nyomaira bukkan, úgy hajszolja ezeket, mint a szimatoló kutya, s addig nem
nyugszik, míg legalább annyit nem talál, amennyi a hozzá hasonló létet csak megközelítően is, de
bizonyítja.
7. És ha a hatványozott keresés közepette egyre jobban érlelődik, s mindazzal, amit szubsz-
tanciális lélektestének beburkolására mintegy véletlenül talál, igyekszik magát telíteni, itt-ott akad
114
is valami – ha sovány falat is – gyomrának megtöltésére, és sokszor égető szomjának csillapítására.
S ha egy lélek bensejében az élettűz és a vágy fokozódni kezd, akkor egyre több és több akad
számára, ami iránt a lélekben újabb szükséglet ébred fel.
92. Fejezet Az Úr a túlvilágon élő szegény lélek továbbfejlesztéséről, ami

most már egy szellem látható vezetésével történik. Materiális lelkek odaát gyakran nem tudják,
hogy meghaltak…..
1. Az Úr: “Egy olyan szellem részéről, aki bizonyos távolságból egy ilyen szegény lelket
irányít és vezet, a legnagyobb óvatosság szükséges, hogy kutatásainak ösvényén csak azt találja,
ami az élet tökéletesedésének útján őt tovább segíti.
2. Idővel aztán találhat egy magához hasonló szükségletekkel szorongatott szegény lelket,
akivel természetesen azonnal érintkezésbe lép olyan formán, mint amikor a mi világunkban két
ember találkozik, akiket ugyanaz a sors üldöz. Ezek kikérdezik egymást, sajnálkoznak egymás
fölött, s tanácskozni kezdenek, vajon mit tehetnének azért, hogy helyzetük valamivel elviselhetőbb
legyen?
3. Magától értetődik, hogy a második léleknek az elsővel csak látszólagos hasonlatosság-
ban kell lennie, aki elkülönítettségéből csak most lépett ki, mert különben vak vezetné a világta-
lant, s mindketten könnyen verembe esnének, rosszabb helyzetbe kerülnének, mint a teljes elkülö-
nítettség periódusában voltak.
4. Fejletlen, kereső lélekbe mintegy beleütköző tökéletes szellemembernek azonban sem-
mit sem szabad észrevetetnie tökéletességéből, hanem eleinte ugyanolyannak kell lennie, mint a
fejletlen lélek. Ha nevet, vele kell nevetnie, ha sír vele sírnia! Hanem amikor a lélek bosszankodni
kezd sorsa fölött, szitkozódik, átkozódik, ezt már ne tegye meg vele a szellem, hanem csak eleinte,
és pedig olyanformán, mintha ő maga is (látszólag) haragudna bosszantó sorsa miatt, de eközben
játssza a közönyöst, akinek teljesen mindegy, bármilyen a sorsa! Ha semmi áron nem akar javulni,
legyen úgy, amint akarja. Ezzel a fejletlen lélek több bizalmat érez, elégedettebb lesz, ami szintén
egy kis előny, s ami mintha véletlenül történt volna.
5. Ha egy ilyen lélek a túlvilágon egy kis helyet talált, ott kell hagyni mindaddig, míg
felébred benne az indíttatás, hogy javítson sorsán. Az ilyen lelkek ugyanis hasonlítanak az olyan
emberekhez, akik itt a Földön egy kicsiny birtokkal tökéletesen meg vannak elégedve, ha az nekik
csupán annyit jövedelmez, ami biztosítja a legszükségesebbet. Vágyaiknak egy magasabb rendű
tökéletesedéshez semmi közük nincs, és semmi jobbra nem vágyódnak. Mit törődnek ők egy csá-
szár, vagy hadvezér dolgaival? Csak az a fő, hogy van valami kis ennivalójuk, és biztosítva van
kellemes pihenésük, s ezzel teljesen boldogok, és nem is kívánnak semmi jobbat.
6. Ugyanígy van egy ilyen lélek második stádiumában is, aki – mint ahogy láttuk – teljes
elkülönítettségéből most lépett ki, és saját fáradozása révén oda jutott, hogy helyzetét elviselhető-
nek látja, és nem törődik semmi további dologgal, sőt félelem és bátortalanság fogja el, mert irtózik
mindattól, ami neki fáradságot okozhatna.
7. Mi tehát a túlvilágon egy lélekről úgy gondosodtunk, hogy az például meglehetősen jó
embereknél vagy valamilyen szolgálatot talált, ami ellátja őt a legszükségesebbekkel, vagy egy kis
házikót kapott – jobban mondva talált- meglehetősen jól termő gyümölcsfákkal, s egy pár fejős
kecsével, talán egy szolgával, vagy szolgálóval; a vezetőszellemnek itt egyelőre nincs más tenni-
valója, minthogy egy ilyen lelket kis birtokában egészen zavartalanul meghagyjon.
8. Időnként távolodjék el tőle, s tegyen úgy, mintha ő maga is valami jobbat menne keresni,
majd jöjjön ismét vissza, és beszéljen arról, hogy talált ugyan valami jobbat, de azt már sokkal
nehezebben lehet megkapni, mert azt csak sok fáradsággal és munkával lehet kiérdemelni. A lélek
erre bizonyára azt fogja kérdezni, hogy miből áll az a munka és fáradság. A vezető lélek erre
magyarázza meg azt a kérdező léleknek. Ha a lélek hajlandó, akkor vezesse őt oda, ellenkező
esetben hagyja ott, de gondoskodjék arról, hogy kertje egyre soványabb termést hozzon, s végül
115
még a legszükségesebbet se teremje meg! Erre a lélek minden szorgalmával arra törekszik, hogy
fokozza kertjének termékenységét, de a vezetőnek nem szabad megengednie azt, hogy a lélek el-
érje kívánságát, hanem úgy kell tennie, hogy a lélek végül fáradozásának eredménytelenségét be-
lássa, és azt a kívánságát nyilvánítsa, hogy az egész kis birtokát otthagyja, s inkább szolgálatot
vállal, melynek révén bizonyára nem kell nagyobb fáradsággal és munkával megszereznie az el-
viselhető ellátást.
9. S ha egy ilyen lélekben ez a kívánság eléggé megbízható határozottsággal jut kifejezésre,
akkor tovább kell vezetni, és sok munkát igénylő szolgálatba kell helyezni. Ekkor a vezetője
hagyja el ismét azzal az ürüggyel, hogy valamely más helyen ő is igen jó, bár nehéz munkával járó
szolgálathoz jutott. A lélek tehát most munkára utasíttatott, amit tartozik a legpontosabban elvé-
gezni. Adják tudtára és kössék lelkére, hogy a munka elhanyagolását bérének megfelelő levoná-
sával büntetik, ám ha önként többet dolgozik, azt dicséretes módon veszik tekintetbe.
10. A lélek ezután a vállalt munkát vagy pontosan el fogja végezni, és még azonfelül is fog
dolgozni, vagy keserves lesz neki a fáradozás, s ellustul, ami által még nagyobb ínségbe esik. Az
első esetben fel kell emelni és szabadabb helyzetbe állítani, ahol több alkalma nyílik gondolkodni
és érezni. Az utóbbi esetben azonban vezetője hagyja őt ínségben, s engedje visszatérni az előbbi
sovány birtokára, de úgy, hogy ott igen keveset találjon, de távolról sem eleget.
11. Bizonyos idő múlva, amikor már bekövetkezett nála a legnagyobb ínség, keresse fel őt
a már sokkal jobb kinézésű vezetője mint úr, és sok birtok önálló tulajdonosa, és kérdezze meg a
lelket, hogyan jutott eszébe a jó kilátásokkal kecsegtető szolgálatát oly hanyag módon kezelni?! A
lélek természetesen erejéhez mérten túl nagy és megerőltető fáradsággal fogja kibeszélni és védeni
magát. Akkor rá kell mutatni, hogy a fáradság és megerőltetés ezen a nagyon sovány kisbirtokon
sokkal nagyobb, és mégsincs semmi kilátás arra, hogy valaha is a legszükségesebb előnyökhöz
jusson.
12. A lélek ezután ilyen módon belátásra jut, és ismét szolgálatot vállal, s bizonyára többet
fog dolgozni, mint azelőtt. Ha jól dolgozik, akkor rövidesen előre kell segíteni, de még mindig
abban az érzésben kell meghagyni, hogy testileg még nem halt meg! A materiális lelkek ugyanis
még sokáig nem érzik, hogy meghaltak, és ezt csak arra alkalmas úton lehet tudtukra adni. Ennek
hírét csak akkor tudják elviselni, ha ők mint teljesen mezítelen lelkek, jó ruhába öltözve úgyszól-
ván lélek-testi szilárdsághoz jutnak. Az ilyen szilárdabb állapotban aztán már kisebb kinyilatkoz-
tatásokra is alkalmasak, mivel a szellem csirája már kezd megmozdulni bennük.
13. Ha a lélek addig fejlődött, és elfogadta azt, hogy ő most a szellemvilágban van, s örök
sorsa egyedül tőle függ, akkor meg kell mutatni neki az egyedüli helyes utat, mely az Irántam és
a felebarát iránt való szeretetből áll, és mely úton teljesen szabad akaratából, szabad önrendelke-
zésével kell haladnia!
14. S ha ezt megismerte, valamint azt, amit minden áron el kell érnie, akkor a vezető hagyja
el ismét, és csak akkor térjen vissza, ha szívében hívja őt. De ha nem hívja, akkor amúgy is a
helyes utakon halad; ám ha letért róla és rossz útra lépett, akkor ismét juttassa megfelelő nagy
nyomorúságba. Ha tévedését belátta, és vezetőjét kívánja, jöjjön, és mutassa meg neki igyekezet-
ének és fáradozásainak semmis voltát. Ha ezután ismét az a vágya, hogy javuljon, hozza megint
szolgálatba, és ha ott teljesíti kötelességét, akkor haladását elő kell segíteni, de nem oly hamar,
mint első esetben, mert könnyen visszaeshet materiális letargiájába, amiből sokkal nehezebben
lehetne kiszabadítani, mint a legelsőből. Mert minden egyes visszaesés alkalmával jobban és job-
ban megszilárdul, mint a növésben lévő fa, s évről-évre nehezebben hajlítható, mint növekedésé-
nek első periódusaiban.”
93. Fejezet Az Úr tovább magyarázza annak alapszabályait, hogyan kell ve-

zetni az elanyagiasodott lelkeket az átszellemülés állandó útján – ami idelent sokkal könnyebb,
116
mint a túlvilágon. Mély fontosságú tanítás arról, hogy ehhez a test áll a lélek szolgálatára. Isten
igéjének megváltó ereje. Az emberi lények a Föld felett és a Föld alatt.
1. Az Úr: “Magától értetődik, hogy itt nem lehet szó különálló esetekről, csupán alap- és
irányelvekről, melyek alkalmazásával egy lelket – a fejlődésében őt hátráltató anyagiasságából -
vagy még e Földön, de különösen a túlvilágon vezetéssel ki lehet szabadítani.
2. Sokszor előfordulnak ugyan eltérések, mert minden egyes esetben más eljárást kell al-
kalmazni, de mindezektől eltekintve kell, hogy létezzen alapelv, amelyhez mindennek igazodnia
kell. Épp úgy, miként a földet az eső kell, hogy megtermékenyítse, hogy az elvetett mag csirázás-
nak induljon, de hogy a földben pihenő magvak az esőcseppekből a nekik megfelelő tápanyagot
miképpen szívják magukba, az kizárólag azoknak a szellemeknek a speciális intelligenciájától
függ, melyek a csirákban nyugszanak, és amelyek házukat jól el tudják látni.
3. És mindezeket azért mondom el nektek, hogy belássátok, milyen nehéz és fáradságos a
benső élet tökéletesedésének útján való vezetés, és mennyivel könnyebben és szabadabban törté-
nik itt a Földön, amikor a léleknek még megvan az anyagi teste, s akkor rakhatja le a benne felhal-
mozott anyagiasságát, amikor akarja. Ám a túlvilágon ez nem oly könnyű, mert a léleknek nincs
anyagi teste, és lábával nem anyagi talajon áll, hanem szellemin, mely a lélek gondolataiból és
eszméiből épül. Ez pedig egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a lélekből kivált anyagot befogadja,
és magában mindörökre eltemesse, mert ha a lélekből valami annak talajára esik is, az csaknem
annyit jelent, mintha az ember egy követ a Földről a végtelen űrbe hajítana. Ha valaki olyan erővel
rendelkezne, hogy a követ oly hatalmas erővel hajítaná ki erről a Földről, hogy annak sebessége a
kilőtt nyíl sebességét harmincezerszer felülmúlná, azt a követ egész biztosan úgy el tudná távolí-
tani a Földtől, hogy többé soha nem esne vissza. Ennél kisebb gyorsasági erő ezt a hatást soha nem
lenne képes létrehozni. A követ többé-kevésbé messze hajítaná ugyan a Földtől, de mivel a követ
hajító erő a Föld messze kiható vonzóereje alatt mindig csekélyebb és gyengébb lenne, a kő visz-
szafordulna, és egyenesen leesne a Földre.
4. És látjátok, ugyanígy van a dolog a túlvilágon a lélekhez tapadó bűntörmelékekkel is.
Ha a lélek el is távolítja magától, és odadobja az ő világának talajára, ez a fáradság igen keveset,
sőt semmit nem használ, mert a lélek talaja – melyen a túlvilágon áll és mozog – teljesen az ő saját
talaja csakúgy, mint itt a Földön a Föld vonzóereje, s bármennyire is kiterjed, mégis a Föld része,
s egy atomot sem enged magától eltávolítani.
5. Ennélfogva ha a lélek minden durvát és anyagiasat ki akar választani magából, akkor
egy magasabb rendű erőnek kell benne érvényesülni, és ez az erő az, mely Igéimben és Nevemben
rejlik! Mert az Isten szájából eredő szavak szerint írva van: A Te Neved előtt a mennyekben, a
földön és a föld alatt minden térd meg fog hajolni! Ami alatt a végtelen teremtés űrben levő összes
világok ember teremtményei értendők, mert a mennyekben laknak a tökéletes Isten-gyermekek,
ezen a Földön – jól megértendő – egyedül, és kizárólag a leendő Isten-gyermekek. S mivel egyedül
ennek a Földnek van meg ez a magasrendű előnye, szellemileg tekintve tehát Isten előtt méltóság-
ban felette áll valamennyi világtestnek. A többi világtest ennélfogva morális tekintetben alatta áll,
s ehhez számíttatnak azok a lelkek, akik a föld alatt laknak.
6. Tehát csupán Igéim és Nevem által lehet a lelket teljesen megtisztítani, de a túlvilágon
ez nem megy oly könnyen, amint azt elképzelitek, mert ehhez nagy előkészületekre van szükség.
A léleknek először öntevékenységben kell magát gyakorolnia, s ezzel alkalmas erőt összegyűjte-
nie, hogy képes legyen Igéimet, s végül Nevemet is elfogadni.
7. Ha a lélek egyszer már idejutott, akkor könnyű lesz egész territóriumából az anyagiasság
legutolsó atomját is annyira eltávolítani, hogy az anyagiasságba soha többé vissza nem esik. Hogy
hogyan és miképpen, azonnal megmutatom nektek.”
94. Fejezet Cyréniusz több világosságot kíván e mély dologban. Az Úr pél-

dákkal és a benső megvilágítás ígéretével vigasztalja. Példa a növekedés törvényéről. Amikor a
117
lélek az anyagban tömörül. Hogyan fejlődik az étertől az emberig. A lélek életének első rendelte-
tése a szolgálat.
1. Mondja Cyréniusz, aki mindezt feszült figyelemmel hallgatta: “Uram! Azt éppenséggel
nem állíthatom, hogy mindezt nem értettem volna meg, mindez eléggé világos. Csupán attól tartok,
hogy ezen a Földön ezek egykor mégis homályossá válhatnak előttem, s ez kimondhatatlanul sze-
rencsétlenné tenne, mert mindaz, amit mi most szent ajkaidról hallottunk, mégis felülmúlja a leg-
éberebb emberi értelmet is. Ezért az ilyen tanítások utólagos megvilágítása nagyon is fontos
lenne."
2. Mondom Én: “Barátom! Nektek rómaiaknak van egy közmondásotok, ami így szól:
Longum iter per praecepta brevis et efficax per exempla (az oktatás útja hosszadalmas, a példákkal
illusztrált rövid és világos). Lásd, ezt ebben az esetben egészen jól lehet alkalmazni. Várd meg az
ezután következő példákat, melyeket csodálatos módon elvonultatok majd szemetek előtt, s ezek
mindazt megvilágítják, amit most nem tudsz megérteni. A dolog egészen tiszta voltát azonban csak
akkor fogod megérteni, ha majd az örök igazság tiszta szelleme eljön hozzátok, és a mennyek és a
világok teljes igazságába fog vezetni benneteket.
3. Vajon nem vetted észre, hogy a természetben a növények és állatok növekedésének csak
egy törvénye van? Lásd, mindannyian belülről kifelé nőnek és szaporodnak, és a Föld medencéjé-
ből szívják magukba a nekik megfelelő tápanyagokat, melyek végül ezer csatornán és csövecskén
keresztül megtisztítva magába a növénybe, vagy a növény életébe jutnak el. Az állatok alapjában
véve ugyanabból a forrásból kapják táplálékukat, csak az már a növények élő szervezetében, vagy
az alantasabb állatfajokban még sokkal finomabb és megtisztultabb állapotban található, mint ere-
detileg a föld humuszában. Az ember a táplálékból már a növény- és állatvilág legfinomabb és
legtisztább részeit élvezi. A fű, a széna meg a szalma nem táplálják immár az embert, a növények-
ből főképpen csak a magvakat használja, a fákról pedig a legnemesebb, mézédes gyümölcsöket,
az állatokból rendszerint az elismerten tisztákat élvezi, s undorodik a tisztátalan állatok húsától.
De mennyi eltérés, szabálytalanság és mellékút létezik a földi növény- és állatvilág kibontakozása
körül, és mégis, minden eléri a célját. Egy természetkutató szemét nem kerülheti el az a tény, hogy
egyik dolog mindig a másikat szolgálja, s hogy egy dolog a másik fejlődésére és továbbéltetésére
van rendelve. A lélek életének először különféle természeti elemeken át kell szűrődni, s ily módon
tisztulnia.
4. Először az éterben van, azután megragadja a hozzá hasonlót, a hasonlót a vele rokonság-
ban levőkkel, ami által súlyában gyarapodik. Azután saját centrumába süllyed, ahol egyre nehe-
zebbé válik, s így lesz belőle súlyosabb és érezhetőbb életszubsztancia.
5. Mint levegő, ugyanúgy tömörül, mint fent az éterben, abból keletkeznek a felhők és a
köd, s ezek összetömörülnek, vízcseppekké válnak, és a földre hullanak eső, jég, hó és harmat,
bizonyos vidékeken pedig állandó páraképződmények és nedves csapadékok alakjában.
6. A víznek mint még igen alárendelt, de mégis, mint az éter és levegő felett álló életelem-
nek, a magasan álló élet-sűrítő rendszereknek igen sokoldalúan kell szolgálatára állnia! Például a
kővé keményedett életet a durva anyagban fel kell oldania, hogy a benne - azaz a vízben - való
továbbításra alkalmassá legyen. Ez az első szolgálat.
7. Azután a saját élet-szellemeit – azaz a lelki szubsztanciális részeket – át kell vinnie a
növényekbe, s ha ezek a részecskék a növényben határozott intelligencia-formákká fejlődtek, a víz
és párás levegő által ismét felvétetnek, s a víznek új, szabadabb életformákat kell teremtenie szá-
mukra. Ily módon szolgál tehát a víz folytonosan a saját szféráján belül, habár belőle is óráról-
órára miriádszor-miriád kicsiny lélek-életintelligencia részecskék keletkeznek, s egyre szabadabbá
és önállóbbá válnak.
8. A növényvilágnak már több és komplikáltabb szolgálatot kell vállalnia és elvégeznie. A
víz szolgálatai még igen egyszerűek, a növények szolgálatai az élet fejlesztése körül – még a leg-
egyszerűbb növény megfigyelésénél is – már nagyon összetettek.
118
9. Sokkal nagyobb és fokozottabb a lélek életének továbbfejlesztése körül való szolgálat a
legegyszerűbb és legalsóbbrendű állatoknál, melyek a növényvilághoz a legközelebb állnak. És
így az egyik életformának a magasabb rendű életformába átmenő szolgálata egyre komplikáltabbá
válik.
10. Ha a lélek-élet már teljesen emberi formává alakult, az első rendeltetése a szolgálat.
Vannak különféle természeti szolgálatok, melyek minden ember számára feltétlenül szükségesek.
Emellett létezik tömérdek szabad és még több erkölcsi szolgálat, amit az embernek el kell látnia,
s ha szolgálata minden téren hűséges volt, ezzel a legmagasabb élettökéletességig emelkedett. De
ez csak kevés emberrel történik meg, azokkal, akik már születésüktől kezdve magasabb fejlődési
fokon álltak. Más embereknél, akik úgyszólván még szorosan az állati fokon vannak, ez a fokozat
még sokáig nem érhető el. A legmagasabb élet-tökéletesség azonban itt a Földön még nem való-
sulhat meg, s a továbbfejlődés is csak a túlvilágon haladhat tovább, de mindenkor csak a szolgálat
alapján.
95. Fejezet A szolgálat magas szellemi célja. Az alázatosság előmozdítása.

Mi az alázatosság? Az élet fundamentuma! Mi a gőg? Az élet romlása és a szellemi halál! Az
általános szolgálat rendje: az isteni szeretet intézménye. A mennyei szellemek tevékenysége. Az Úr
testet öltésének és tanításának célja. Az Isten gyermekeinek nagy és dicsőségteljes céljairól.
1. Az Úr: “A szolgálat által lehet leginkább gyakorolni és előmozdítani az alázatosságot.

Minél alárendeltebbnek látszik néha egy szolgálat, annál alkalmasabb az élet kifejlesztésére. Az
alázatosság maga nem egyéb, mint az életnek önmagába való tömörítse, míg a gőg az élet megla-
zítása és a végtelenségbe való szétszórása, végül teljes elvesztése, amit mi a második, vagy szel-
lemi halálnak fogunk nevezni.
2. A gőgben megszűnt minden szolgálat, és ugyanúgy az élet továbbfejlődése és kifejlesz-
tése is. Ha a mások fölött való gőgös uralkodás lenne az élet kifejlesztésének feltétele, akkor bizo-
nyára olyan rendet adtam volna, hogy minden embernek korlátlan joga lenne az uralkodásra. Ám
mivel ez örök rendemmel ellenkezik, minden ember és angyal kénytelen magát alávetni a szolgá-
latnak, és végül az örök és egyre jobban kiterjesztett szolgálatban a legnagyobb boldogságot és
üdvösséget találni.
3. Szolgálat nélkül tulajdonképpen nincs élet, nincs annak állandó folytonossága, nincs
boldogság, üdvösség, nincs szeretet, bölcsesség, s nincs az életnek gyönyöre sem itt, sem a túlvi-
lágon. Aki magának olyan mennyet képzel el, ami tele van szolgálatnélküliséggel, lustasággal, és
tétlen dőzsölésből áll, az nagyon téved!
4. Éppen azért kapnak a legmagasabb mennyek üdvösségében élő szellemek az Enyémmel
azonos erőt és hatalmat, hogy már ezen az életpróba világon is annál lelkesebben szolgálhassanak
Nekem és az embereknek. (Azért ez a mondás: az angyalok mindenkor szolgálatkész szellemek.)
Mi célból lenne egyébként olyan erő és hatalom, amivel szükség esetén teremteni is tudnának? És
szükség van-e a semmittevéshez erőre és bölcsességre?! S ha már tevékenységük s szolgálattelje-
sítésük oly leírhatatlanul fontos ezen a Földön, mennyivel nagyobb kell, hogy legyen annak fon-
tossága az egész szellemi világban és az egész végtelenségben!
5. Hiszen nem azért jöttem közétek, hogy belőletek henyélőket neveljek, vagy hogy ben-
neteket a földművelésre, az állattenyésztésre és ehhez hasonlókra képezzelek, hanem hogy belő-
letek a mennyek nagy szőlője számára derék és alapos munkásokat neveljek. Ezek az Én hozzátok
intézett tanításaim azt célozzák, hogy először benneteket benső életetek hatáskörében valóban tö-
kéletessé tegyelek, és másodszor, hogy ti magatok is tökéletes életűek legyetek már itt, de különö-
sen egykor odaát az Én országomban a legderekasabb és legerőteljesebb munkásaim legyetek!
6. Ha nem ez lenne a végső szándékom és azt mondanám nektek, hogy ti csak itt tevékeny-
kedjetek, és egykor odaát az Én országomban a legnagyobb jólétben mindörökké boldogan pihen-
hettek, és bámulhatjátok az Isten dicsőségét, akkor ostobábbnak kellene lennem, mint közületek a
119
legbutább! Igen, csodálhatjátok egykor az Isten dicsőségét, de tevékenység nélkül soha. Mert ép-
pen a ti tevékenységeteken fog múlni a mennyek csodáinak fokozása, és hogy azt minél istenibbé
és dicsőségteljesebbé tegyétek!
7. Azt akarom, hogy ez időtől kezdve gondolataimat és eszméimet gyermekeim váltsák
tettre, már itt a Földön a ti fivéreitek és nővéreitek lelke, szíve és szelleme hasznára, és a túlvilág-
ban – a nagy megvalósulások terén – benső szellemi keletkezési szférájuktól kezdve a legkülsőbb
materiális kifejlődésükig, és innen a végtelenségig fokozott tiszta és önálló, szellemileg tökéletes
életbe való újbóli visszavezetésig. És mindezekhez kedves barátaim, végtelen sok időre, türelemre
és nagyfokú tevékenységre van szükség, és ugyanilyen nagy, s mindent felölelő bölcsességre és
erőre!”
96. Fejezet Az Úr további betekintést enged a teremtés titkaiba. A Föld fej-

lődésének időtartama az emberig. A nemzés célja. Az ősteremtés végtelensége és örökkévalósága,
a tökéletes Isten-gyermekek részvétele ebben. Ennek feltételi. Életintelmek. A kegyelem ideje itt
van, a cél könnyen és hamar elérhető.
1. Az Úr: “Ne higgyétek, hogy egy olyan világot, mint akár ez a kicsiny Föld is, máról-
holnapra meg lehet teremteni és benépesíteni. Ahhoz a ti fogalmaitok szerint elképzelhetetlen sok
milliárd földi évre van szükség. Számotokra elképzelhetetlen hosszú idő kell ahhoz, míg egy világ
az ember keletkezéséhez éretté válik. Hányféle növény- és állatfajnak kell először a Föld talaját a
feloszlás és erjedés által megtrágyázni, míg talaján a növény- és állatvilág korhadékából az a hu-
musz képződött, melyből az első erőteljes lélek testét alkothattam, s az isteni rend szerint annak
olyan szervezetet adhattam, hogy az alkalmas lett a lélek szolgálatára, valamint hozzá hasonló
utódok tovább nemzésére, hogy a kész és szabad, de még test nélküli lelkek ne legyenek kényte-
lenek még évszázadokon keresztül a ködökből testet alkotni, hanem sokkal rövidebb úton létre-
hozhassák azt egy arra alkalmas és a legtökéletesebben berendezett anyatestben.
2. Látjátok, mindehhez igen sok idő, igen sok bölcsesség, sok türelem és végtelen nagy erő
kell. De mivel sem ti, még kevésbé Én soha nem szűnök meg gondolkodni és teremteni, a teremtés
is örökké fog tartani, mert tartalmatlanul nem tudok gondolkodni, sőt ti sem. Amint egy gondolat
– mint valami már érzékelhető – megjelenik – már formát is kell öltenie. S ha már egyszer mint
forma áll előttünk, az szellemileg be is van burkolva, s mint világosságot felvenni képes alany áll
szemünk előtt. Ellenkező esetben nem lennénk képesek azt, mint megformált valamit érzékelni.
Tehát mindaddig, amíg Én önmagamból gondolkodni fogok, és eszméket hozok létre, és ti is Én-
belőlem, addig lehetetlen, hogy megszűnjék a teremtés. A végtelen űrben sohasem lesz hiány, és
a tétlenség soha nem fog unalommal terhelni bennünket.
3. Ahol sok dolog van, ott sok a szolgálatra való alkalom is azok szolgálatra való képessé-
gének foka szerint, akiknek hivatal adatik. Aki Rendem szerint sok tulajdonságot szerzett magá-
nak, arra sokat fogok rábízni, de aki csak igen kevés tulajdonságot szerzett, arra igen keveset bízok
majd. Ám aki itt semmiféle képességet sem szerzett, az odaát addig fog sínylődni és szűkölködni
a sötétben, amíg szabad és önként való törekvése által alkalmassá teszi önmagát arra, hogy a leg-
kisebb rendű szolgálatba lépjen. Ha ezt az alacsonyrendű szolgálatot jól látja el, akkor annál jobb
szolgálatba léphet, de ha rosszul látja el, hamar elveszti azt is, amit gyenge képességével egészen
könnyen elláthatott volna.
4. Akinek van, annak adatik, hogy teljességben legyen neki, de akinek nincs, az is elvétetik
tőle, amije van, és sorsa ismét éjszaka, sötétség, nyomorúság, s mindenféle ínség lesz mindaddig,
míg bele nem törődik abba, hogy először is önmagában legyen tevékennyé, hogy azáltal valami-
lyen további szolgálatra képes legyen. Azért tehát legyetek mindnyájan törekvők, s ne engedjétek
magatokat elvakíttatni a világ kincsei által, melyek éppúgy elmúlnak, mint a testi szem által látható
teremtés anyagi formája. Helyette gyűjtsetek annál több szellemi kincset, melyek mindörökre
megmaradnak. Legyetek szívetek házának okos gazdái, mert a különféle jócselekedetek által minél
120
több szellemi kincset halmoztok fel benne, annál jobb lesz a sorsotok odaát. Aki fukarkodik és
fösvénykedik, az magára vessen, ha odaát az ő szívbeli készletkamráját csaknem üresen fogja ta-
lálni.
5. Itt könnyű gyűjteni, mert ha itt valaki jóakaratból Isten és felebarát iránti szeretetből tett
valamit, azt odaát a legtisztább arannyal váltják be. Odaát azonban a legbensőbb és legtisztább
öntevékenykedés tiszta aranyával kell majd önmagából és önmagában mindent megszereznie és
megfizetnie! És ez kedves barátaim, abban az országban, ahol külső arany- és ezüstbányák nem
léteznek, kissé nehezen megy. Itt a legutolsó utcai sárból aranyat kovácsolhattok, s megvásárol-
hatjátok vele a mennyek országát, ha szívetek egész teljességében arra irányult. Odaát azonban
önmagatokban a legnemesebből is csak szemetet tudtok majd létrehozni, és még az is sokkal ne-
hezebb lesz, mint itt a legközönségesebb kavicsból aranyat csinálni. De aki nemes és jócselekede-
tei által már itt nagy mennyiségű aranyat szerzett, az a túlvilágon sem fog abban hiányt szenvedni,
mert ennek a szellemileg nemes fémnek szemecskéiből odaát egy végtelenül nagy aranytömb lesz,
és az már nagy készlet.”
97. Fejezet Az önzéssel telt rideg értelem gonosz gondolata. Praktikus

életintelmek a felebaráti szeretet helyes gyakorlására. Isten gyermekeinek rendeltetése: a mennyei
terv irányába…
1. Az Úr: “Úgy látom azonban, hogy közületek egyesekben gonosz gondolat merült fel,
amit titkon a Sátán sugalmazott nektek! Ez a gondolat így hangzik: “Sok fáradságotokba és mun-
kátokba került, míg aranyaitokhoz és elődeitek aranyaihoz jutottatok, és most olyanoknak paza-
roljátok el, akik lustasággal tékozolták el életüket? Dolgoztassátok őket, hogy ezáltal keressék meg
kenyerüket, amit érdemük szerint mindig csak szűkösen mérjetek nekik! Aki nem tud, nem akar
dolgozni, az menjen tönkre, s pusztuljon el, mint a kutya az úton!”
2. Ó, Én azt mondom nektek, hogy ez a nektek sugalmazott gondolat igen gonosz! Hogy
tudjon egy vak dolgozni? És mégis testvéretek, akinek ugyanolyan joga van az élethez, mint nek-
tek, akik láttok, s ép tagjaitok vannak. Hogyan dolgozzanak szegény aggastyánok, elszegényedett
szülők gyenge gyermekei, akiknek nincs meg hozzá a kellő erejük?! Hogyan dolgozzanak a bénák
és nyomorékok a bérükért, amit a lehető legszűkösebben akartok nekik mérni? Hogyan dolgozza-
nak azok az emberek, akik napról-napra munkát keresnek és sehol nem találnak, mert akihez mun-
káért jönnek, azzal utasítja tovább, hogy jelenleg nincs munka az ő számára. És a ti gonosz gon-
dolatotok mégis arra utasítja őket, hogy munkát keressenek, amit máshol éppoly kevéssé találnak,
mint nálatok! Az ilyen emberből végül koldus lesz, akit aztán gyaláztok, és lusta naplopónak ne-
veztek. Egy másik tolvajjá válik, ezt elfogjátok, mint a ragadozó állatot, s előbb megkínozzátok,
azután börtönbe vetitek. A harmadikból rablógyilkos válik, vagy legalább is rettegett útonálló. Ha
egy ilyet elfogtok, elítélitek, börtönbe vetitek, s rövid idő múlva gyötrelmes módon megölitek.
Látjátok, a ti gonosz gondolataitoknak – melyeket mindenkor a sötétség fejedelme sugall nektek
– rendszerint ezek a következményei. Az ilyen gondolatok a pokolba tartoznak, de a ti kedélyvi-
lágotokban soha ne foglaljanak helyet.
3. Azt nem kívánom tőletek, hogy amivel bírtok, osszátok szét a szegények között azért,
mert az Én tanítványaim vagytok, de a rátok bízott vagyonnak legyetek bölcs gondozói, hogy az
önhibájukon kívül szegénységbe jutottakat ne hagyjátok nyomorogni és sínylődni, ha ajtótok elé
jönnek. Nézzétek meg a mi genezáreti Ebál barátunkat. Látjátok, mióta vendégfogadós, a benn-
szülött és az idegen szegényeket ezerszámra látta el, és azt sohasem tette kelletlenül, vagy az övéi
miatti aggodalommal, és látjátok, vagyona ezért semmivel sem lett kevesebb, sőt olyan nagy földi
kincsekkel rendelkezik, hogy akár egy királyságot is megvásárolhatna belőle. Ám ő ezeket a kin-
cseket csupán azért értékeli, hogy általuk még inkább abban a helyzetben legyen, hogy minél több
szegényen segíthessen. Nem törődik ő egész házával. Gyermekeivel is csak annyiban, hogy va-
lamennyien az egyetlen és egyedül igaz Isten megismerésében minél jobban megerősödjenek. Ép-
pen ezért gondoskodom Én házának minden egyéb dolgáról, s jót állok nektek afelől, hogy háza
121
soha semmiben nem is fog hiányt szenvedni! A gondot pedig az aggodalmaskodóknak hagyom, s
ezeknek csűreit nem fogom elhalmozni búzával és rozzsal, s pincéik ne legyenek telve borral,
kertjeik fái ne duzzadjanak áldásom súlyától, tavaikat ne zavarja fel a rák és nemes hal, és nyájaik
ne legyenek a legkövérebbek az országban! Mert ki mint vet, úgy arat, s így semmiből sem vár-
hatnak túl nagy nyereséget. Aki gyengén bízva épít Reám, az bizalma és hite szerint arasson, ami
mindenkor az Irántam és felebarátaik iránt való szeretet gyümölcse.
4. Legyetek tehát mindig és mindenkor könyörületes szívűek, s akkor Nálam is mindenkor
könyörületességet fogtok találni. Amiképpen ti viselkedtek szegény fivéreitekkel és nővéreitekkel
szemben, azonképpen fogok Én is viselkedni veletek szemben. Én azt mondom és tanácsolom
mindnyájatoknak: legyetek egymással szemben szolgálatkészek, múljátok felül egymást a jócse-
lekedetekben, szeressétek egymást úgy, ahogy Én szeretlek benneteket, s akkor megmutatjátok a
világnak, hogy valóban az Én tanítványaim, és szellemben igaz gyermekeim vagytok. Mert az Én
gyermekeimnek itt az a rendeltetésük, hogy a Földön országom dolgait folytonosan gyakorolják,
mivel ott egyedül csak a szeretetnek lesz dolga, és az a bölcsesség, mely nem a szeretet lángjának
világosságában jön létre, az Én mennyországomban sohasem talál befogadásra, s nem tevékeny-
kedhet!”
98. Fejezet Életintelmek kapitalisták számára. Hol és mikor van szükség

Óvatosságra. Túl jónak lenni ostobaság, néha bűn.
1. Az Úr: “Akinek közületek sok pénze van, az ne kölcsönözze azt mindig olyanoknak,
akik magas uzsorakamatokkal együtt a meghatározott időben vissza tudják fizetni, hanem adjatok
a szegényeknek, akik sem a tőkét, sem a kamatot nem tudják visszafizetni, és akkor annak a pénze
nálam lesz jóváírva, és Én fogom mind tőkéjét, mind kamatát itt tízszeresen, odaát százszorosan
megfizetni. De aki pénzét kizárólag csak azoknak kölcsönzi, akik meghatározott időre a tőkét és
kamatát vissza tudják fizetni, sőt bizonyos esetekben csak törvényes kényszer hatására, ezzel nem
Nekem, hanem egyedül csak a világnak és önmagának szolgált.
2. Bár ti azt mondjátok, hogy ha az ember kamatra pénzt kölcsönöz valakinek, aki bajban
van, az is jótétemény, mert a kölcsönnel a kérőn ezáltal segített, s ő gazdag ember lett, így könnyen
visszafizetheti a tőkét és a kamatot is – mert a kölcsönt adónak számolni kellett azzal, hogy ked-
vezőtlen spekuláció esetén elveszíti a pénzét. Ám ha egyszer a kölcsönt kérőn ezzel segített, még
Isten sem ütközhet meg azon, ha a kölcsönző a kölcsönt adónak a tőkét meghatározott kamattal
visszafizeti! Ugyanis a kölcsönt adó is elsősorban ember, akivel szemben egy másiknak ugyan-
olyan kötelességei vannak, mint őneki másokkal szemben. Másodszor az odakölcsönzött pénz a
kölcsönt adónak egész vagyonát képezheti, amiből neki éppúgy meg kell élnie, mint a földműves
embernek a földből! Ha a hitelező kikölcsönzött pénzét kamataival együtt nem kapja vissza, miből
éljen? Vagy a kölcsönző kívánhatná-e a kölcsönt adótól, hogy a kölcsön kapott pénzt megtarthassa
– miután azzal igen sokat nyert? Tudnia kell, hogy az a készséges kölcsönt adónak egyedüli va-
gyona volt!
3. Erre azt mondom, hogy akinek pénze van, s barátjának szüksége lenne arra, és kölcsönt
akar kérni, azt nem szabad tőle megtagadni. Aki azt neki törvényes kamatok mellett kölcsön adja,
az olyan jót tett vele, hogy még a mennyekben is méltatásra talál. Ugyanúgy kötelessége nem
csupán a kikölcsönzött tőkét a meghatározott kamatokkal együtt a leglelkiismeretesebben vissza-
fizetni, hanem ha nagy nyeresége volt, szívének szabad indíttatására ossza meg azt a kölcsönt
adóval, mert hiszen csak az ő pénze által jutott a haszonhoz, ám a kölcsönt adó ezt ne kösse ki!
Mindezt a legnagyobb barátságban megtehetitek, de azért a másikat se mulasszátok el! Mert ha
ahhoz, akinek kölcsönözni való pénze van, egy teljesen szegény jön, akitől nem várható, hogy egy
kölcsönzött nagyobb összeget képes lenne megfelelően felhasználni, az Én hozzájárulásom szerint
senki sem köteles a kért kölcsönt megadni, mert ilyen módon – anélkül, hogy valakin segített volna
– a pénzt könnyelműen kidobta az ablakon, s a szegény kölcsönt kérőnek alkalmat nyújtott volna
arra, hogy mindenféle kicsapongásra való hajlam ébredjen benne. Az ilyen cselekedet nem lenne
122
valami jó, sőt ellenkezőleg, ha nem is lenne rossznak nevezhető, annál inkább ostobaságnak – ami
nem lehet sem szeretetem, még kevésbé bölcsességem előtt tetsző dolog.
4. Egész másképp állna a dolog, ha egy szegény ember jönne, - akiről tudnátok, hogy a
pénzzel jól tud bánni, és csupán kellemetlen véletlen folytán lett szegénnyé – s kölcsönt kérne
tőletek. Az ilyentől ne tagadjátok meg kamat nélkül sem, még ha nincs is remény arra, hogy a
kölcsönzött tőkét valaha vissza tudja fizetni. Ha ez az ember a pénzt jól használja, akkor mint
testvéretek tudni fogja azt is, hogy veletek szemben mi a kötelessége, mert neki ugyanazok a kö-
telességei veletek szemben, mint nektek vele szemben. És ha a neki kölcsönzött pénzt nem lenne
többé képes visszafizetni, azért ne haragudjatok rá, vagy jogaitokat ne érvényesítsétek utódain,
mert ez igen kegyetlen dolog volna, és teljesen Rendem ellen való. Ám abban az esetben, ha az
utódok – különösen a gyermekek, vagy az első unokák vagyonhoz jutottak, akkor ők igen helyesen
és Nekem tetszően fognak cselekedni, ha leróják azt az adósságot, amit szegény atyjuk, vagy nagy-
apjuk egy emberbarátnál csinált. Ha ez megtörténik, akkor az emberbarát is tudni fogja, hogy az
ilyen pénzzel az Irántam és felebarátai iránt való szeretetből mit fog tenni!
5. Eszerint ha Én azt mondom nektek, hogy pénzeteket csak azoknak kölcsönözzétek, akik
nem tudják visszafizetni, ezzel azt akarom mondani, hogy pénzetekkel, vagy egyéb készleteitekkel
úgy járjatok el, amint azt nektek most megmutattam. Mert ami azon felül, vagy azon alul volna,
az nagy ostobaság, vagy igen nagy vétek lenne, s ilyenformán igen durva bűn az igazi felebarát
ellen.”
99. Fejezet Szolgálni! – ez a jelszó a végtelenségben. Az igazi, a helyes és

a visszás szolgálatról. Példák az igazi felebaráti szeretetről.
1. Az Úr: “Szolgálni – ez a jelszó a végtelenség összes szférájában, a természet nagy biro-

dalmában, s a szellemek végtelen országában!
2. A pokol gonosz lakói is értik a szolgálatot, amely azonban a mennyek lakóinak szolgá-
latától abban különbözik, hogy a pokolban alapjában mindenki azt akarja, hogy neki szolgáljanak,
és ha szolgálja is egyik a másikat, az csak ámítás, tehát mindenkor csak önző érdekeket célzó,
látszólagos szolgálat, mellyel egyik a másikat igyekszik tévedésbe ejteni, hogy kedvező alkalom-
mal annál biztosabban a karmai közé kaparintsa, s hogy azt, aki csapdába esett, előnyére kihasz-
nálja.
3. Egy ördögi kedély a világban egyenesen olyan okból emeli a magasba előnyeit, mint
ahogy a tenger partján a sasok bizonyos fajtája azt a teknősbékákkal csinálja. Egy ilyen sas a ma-
gasból meglát az ingoványban egy teknősbékát, s kiteszi a száraz és füvekkel gazdagon benőtt
földre. A teknősbéka nemsokára a neki megfelelő füveket fogja keresni. A sas egy ideig nézegeti,
s közben kísérleteket tesz, hogy vajon milyen kemény lehet a teknője? De mivel erős csőrével a
teknőből nem tud egy darab húst sem kicsípni, így a szegényt addig hagyja nyugodtan legelészni,
amíg fejét a teknőből bátrabban kinyújtogatja a füvek felé. Amikor a sas észreveszi a teknősnek
ezt a bizalmát, karmával megragadja lágyhúsú fejét, azután felemeli az egész teknőst a levegőbe,
s odaviszi, ahol maga alatt a földön szilárd, köves talajt vesz észre. Akkor a levegőbe emelt tek-
nősét elereszti, s itt kezdődik annak halálos zuhanása. A kemény köves talajra villámgyorsan le-
esve darabokra törik, és a sas, mely lebukó áldozatát éppoly gyorsan kísérte, rögtön kéznél is van,
s iménti buzgó szolgálatának jutalmát kezdi elvenni, hogy egyre éhesebb gyomrát vele megtöltse.
Itt van előttetek a pokoli szolgálat buzgalmának egy hűséges példája.
4. Ezt is lehet szolgálatnak nevezni, de ez igen önző szolgálat. Eszerint minden többé-ke-
vésbé önző szolgálat – amit az emberek egymással szemben kölcsönösen gyakorolnak, jórészt a
pokol szolgálatával áll rokonságban, ennélfogva lehetetlen, hogy Előttem, s a mennyek előtt ér-
tékkel bírjon!
5. Csupán egy tiszta és önzetlen szolgálat az igazi, s így tiszta mennyei szolgálat, és csak
annak van Előttem és mennyországom előtt igaz és tökéletes értéke. Ha eszerint kölcsönösen
123
szolgáljátok egymást, akkor szeretetben és igaz testvériségben tegyétek úgy, amint az a mennyek-
ben szokásos.
6. Ha valaki tőletek szolgálatot kér, tegyétek meg azt szívesen, szeretettel, és a szolgálatot
kérő ne kérdezze a szolgálattevőt, hogy szolgálatáért milyen jutalmat kér, mert ezt a pogányok is
megteszik, akik a mennyei Atyát nem ismerik, s akik szokásaikat nem Istentől, hanem inkább az
állatoktól szerezték., Ezt tanúsítják mind a mai napig a régi egyiptomiak, akiknek első s csupán
kissé gondolkodásra késztető iskolamesterük egy bika volt, amit mind a mai napig isteni tisztelet-
ben részesítenek.
7. De aki veled szemben jó szolgálatot tett, attól ne kérdezd, és ne mondd neki: “Barátom,
mivel tartozom neked?” Hanem barátodat jól teljesített szolgálatáért szíved teljes szeretetéből,
erődhöz képest, örömmel jutalmazd meg. Ha ezt az, aki neked szolgálatot tett észreveszi, át fog
téged ölelni, és azt fogja mondani: “Nemes barátom! Lásd, csak egy igen kis szolgálatot tettem
neked, s te ilyen nagy jutalmat adsz érte? Annak egy tizedrésze is túl sok lenne, s azt is csak
hőséges, testvéri szíved bizonyítékaképpen fogadom el! Ha a szolgálattevő az ő érzésvilágának
mélységéből szolgálatadójához ily módon fog beszélni, akkor mind a szolgálatadó, mind a szol-
gálattevő igaz mennyei testvérekké fognak válni. Egész bizonyosan így lesz, s éppen ezáltal jön el
az Isten országa, és a világosság és kegyelem jogarával mennyei módon uralkodik fölöttetek.”
100. Fejezet Nem elég hinni és tudni, az életben cselekedni kell, erre adatott
az igazság! Példázat az öreg és új ruháról. Mózes tanítása és az evangélium. Az emberi törvények
a konkoly a búza között.
1. Az Úr: “Ó, távolról sem elég tudni és hinni azt, ami Isten és a mennyek rendje szerint
jó, helyes és igaz, hanem aszerint kell cselekednetek a szív teljes szeretetéből, és csak azután jön
el valóban közétek – Isten gyermekei közé - az Isten országa és igazságossága.
2. Mert mit használna valakinek, ha mindent megismer és belát, ha nem cselekedne asze-
rint, hanem megmaradna az általános világi szokások mellett? Nem hasonlítana-e ahhoz a balga
emberhez, aki ajándékképpen palotát kap, hogy övéivel együtt a legnagyobb kényelemben és nyu-
galomban lakja? Ennek az embernek bár nagy öröme telne a palota pompás és kényelmes beren-
dezésében, de már ifjúsága óta megszokta az öreg szűk és tisztátalan viskójában a kényelmetlen
lakást. Annak ellenére, hogy belátja a nagyszerű és tágas palota jó és rendkívül célszerű berende-
zését, mégis inkább megmarad övéivel együtt nedves, egészségtelen, és nagyon kényelmetlen vis-
kójában, hogy folytonosan panaszkodjon házának nagy hiányosságai miatt. Ha az ilyen ember nem
bolond, akkor nincs is bolond ezen a Földön. De még sokkal nagyobb bolond az, aki ismeri Tana-
imat, azokat örök igazságnak ismeri el, mégis minden cselekedetében megmarad a régi igás ökör-
nek!
3. Én mondom nektek mindnyájatoknak: igen könnyű az a teher, amit rátok helyeztem, s
igen gyönyörűséges az iga, amit viselnetek kell. Aki azt hordozza, annak minden fáradozása köny-
nyű lesz, ám aki nem hordozza, az vessen magára, ha rossz, keserű és panaszos lesz a sorsa. Ta-
núsítsatok igaz szeretetet egymás iránt, s akkor puha párnán fogtok pihenni. De ha inkább köveket
akartok a fejetek alá rakni, legyen kívánságotok szerint, ám akkor az élet hajnalán senki se panasz-
kodjék, hogy fejét a kövek felsebezték, és most fáj. Ha van egy hűséges és egy hűtlen szolgád,
nem vagy-e óriási szamár, ha a hűséges szolgát azért távolítod el magadtól, mert sokkal rövidebb
ideig van házadban, mint az az öreg gézengúz, aki még mindig minden alkalommal, lépten-nyo-
mon megcsal téged?! Azért minden régi szolgaságot el kell nálatok tüntetni, mert ezek a tanítások
nem egy új folt, ami a régi, teljesen elszakadt ruha megfoltozására való, hanem egészében véve
teljesen új, kész, kitűnő ruha, melynek a régi rossz, elnyűtt ruha teljesen át kell hogy engedje a
helyét!
4. Én a régi kabát alatt nem Mózest és a prófétákat értem, mert ezek valóban a legtisztább
arany a mennyekből, hanem a régi, szakadozott kabát alatt a ti emberi törvényeiteket értem. Ezek,
124
és a templom törvényei már semmire sem alkalmasak, mert ha az ember valamely tátongó szaka-
dásra új foltot tenne, azt mégsem lehetne odavarrni, mert a régi, elnyűtt szövet nem takarná még
az öltést sem.
5. Mózesnek volt ugyan az akkori időkre egy megfelelő alkotmánya az izraelita nép részére
az emberi nem egész háztartására (életvitelre), az összes igényeire és minden nehézségre, ez azon-
ban már teljesen eltorzult, és alkalmatlanná vált eme tanításomhoz. Mert amikor az ember szánt,
ugyanakkor még nem lehet betakarítani. Ám amikor a búzaszem megérett, akkor van szükség ara-
tókra, s az eke nem alkalmas a vágásra! Mózes szántott, a próféták vetettek, s most következett el
a vágás és betakarítás ideje, amikor Mózest – kezében az ekével – már nem lehet használni. Most
mi fogunk aratni, és betakarítjuk csűreinkbe mindazt, ami csak megérett. Ám az aratás után ismét
kezetekbe adatik Mózes ekéje, hogy a talajt újból meglazítsátok, és a tiszta mennyei búzaszemeket
elvessétek, s majd őrök hivatnak el, akik vigyázni fognak, hogy ne jöjjön az ellenség, és ne hintsen
konkolyt a tiszta búza közé!”
101. Fejezet Hogyan kerül a konkoly a tiszta igazság búzája közé? Miért nem
szabad az Úrnak megakadályozni a konkoly elhintését? A túlvilági szolgálat nagy fontossága.
1.Az Úr: “Habár a Földet újból megmunkálják, s barázdáiba a legtisztább magvakat hintik,
és őrök fognak állni a szántóföldön, máris látok az új búza között egy sereg konkolyt. Hogy került
ez a tiszta búza közé? Lássátok, ez az őrök bűne. Elaludtak, midőn jött az éjszaka, mert azt gon-
dolták és mondották: ki merészel ide bemenni, ha a szántóföldet körülkerítettük? S miközben alud-
tak, belopódzott az ellenség a szántóföldre, és elvetette gonosz magvát. Mikor az őrök reggel ész-
revették, hogy a búza között sok a konkoly, természetesen urukhoz siettek, s így szóltak: ’Urunk!
Mi a legtisztább búzát – úgy, amit Te adtad – elvetettük a tiszta földbe, de mit használt mindez?
Titkon mégis eljött az ellenség, és észrevétlenül sok konkolyt vetett a búza közé, s most hirtelen
felburjánzott! Gyomláljuk ki, vagy hagyjuk megnőni?’ Vajon milyen választ fog nekik adni? Én
azt mondom nektek, hogy így fog felelni:
2. ’ Mialatt nem voltatok éberek – éjszakának idején, ami minden ember számára életpróba
– a sötétség fejedelmének könnyű volt konkolyát a búza közé vetni! De hagyjátok megnőni mind
a kettőt az új aratás idejéig, s akkor majd azt mondjuk az aratóknak: előbb gyűjtsétek össze a búzát,
s hozzátok csűreinkbe, azután gyűjtsétek össze a konkolyt, kössétek csomóba, majd rakjatok tüzet,
s égessétek el, hogy magva ne kerüljön ismét a földbe, hogy azt tisztátalanná tegye! ’
3. Most azt kérdezitek szívetekben és mondjátok: Hogy lehetséges ez? Hogyan kell ezt
értelmezni?! És Én azt mondom nektek, hogy ez igen könnyen megérthető. A szántóföld hasonlít
a Föld embereinek szívéhez. A legtisztább búza az Én tanításom, a szántó és magvető Én Magam
vagyok, és ti Velem együtt. Az őrködők is ti vagytok és azok, akiket nevemben állítotok. Az Úr
Én vagyok, s a csűrök a mennyek. Az ellenség a sátán, a konkoly pedig a gonosz világ aljas és
halált hozó gyönyöreivel együtt. Az újonnan elhivatott aratók azok a küldöttek, akiket majd annak
idején a mennyekből támasztok, és elküldök a búzát összegyűjteni és elégetni minden konkolyt,
hogy a jövőben oly könnyen meg ne tisztátalanítsa a szántóföldet és a búzát.
4. Most talán megértitek ezt a példázatot. Igen – mondjátok – most már jól értjük! De Te ó
Uram, mindenhatóságoddal és bölcsességeddel megakadályozhatnád, hogy a jövőben – ha néha,
az életpróba éjszakáján kissé elfog az álom – az ellenség ne jöjjön el, és ne hintse el gonosz magvát
a legtisztább búza közé!
5. És Én erre azt mondom: Amikor gyermekeimben egy szabad életnek kell kibontakoznia,
akkor mindenhatóságomnak nem lehet semmi tennivalója, mert akkor Én magam már nem tehetek
nektek semmit úgy, amint ti tesztek valamit egymásnak! Én adom nektek a szántóföldet, az ekét,
a búzát, és odaállítom az aratókat; de dolgozni nektek, magatoknak kell! S ha jól dolgoztok, és a
megfelelő erőben fogyatkoztok, akkor tudjátok, hogy Én abban mindenkor megerősítelek benne-
teket, ha szívetekben ezért Hozzám fordultok, s újult erővel tudtok majd jól dolgozni. Helyettetek
125
azonban nem dolgozhatok, és nem is szabad dolgoznom, mert ha ezt tenném, életetek szabadsága
és önállósága ebből semmi hasznot sem nyerne, mivel akkor tisztán csak gépek volnátok, ám soha
sem önmagatokból élő, gondolkodó és cselekvő emberek.
6. Mindezekből most már világosan láthatjátok, hogy a kölcsönös szolgálat jelenlegi taní-
tásom alapján minden életek fő feltétele. Jól megértitek most már mindezt?
7. Mondja Cyréniusz: “Uram, te egyedüli, örök igazság! Hozzád senki sem hasonló! Sza-
vaid tiszták, s telve vannak igazsággal és élettel! Én csak most kezdek igazán élni, s úgy tűnik
előttem, mintha most ébredtem volna mély álmomból. Úgy, ahogy most Te beszéltél, ember nem
beszélhet, csak Isten, mert az ember nem tudhatja, hogy mi rejlik benne, mi élteti őt, s hogyan
gyakorolja az életet gyümölcsöt hozóan?! Ó Uram, Te jól elláttál bennünket, és közvetlen szava-
iddal mindörökre megóvtál, de akik majd utánunk jönnek, minden szolgálatkészségük ellenére
máris meg kell küzdeniük szántóföldeden a legszebb búza között felburjánzó konkollyal! De am-
ennyire csak hatalmamban áll, a pokolnak ne legyen oly könnyű konkolyát arra a szántóföldre
hinteni, amit most Te mutattál meg nekünk.
8. De még azt az egyet szeretném Tőled megtudni, hogy a pokol és annak fejedelme hogyan
tud hatni az emberre? Hogyan hozzák be a konkolyt a mennyek szántóföldjeire?”
102. Fejezet Hogyan hat az emberre a pokol és a sátán. Az akaratszabadság-

nak a törvényszegés ösztönzésére van szüksége. A szellemek ősteremtéséről. Az alaprend minden
teremtésnél és építkezésnél.
1. Mondom Én: “Semmi sem könnyebb ennél! Már megmutattam nektek, hogyan kell min-
den embernek a törvény útján járnia, ha létének és életének szabadságához és önállóságához akar
jutni. De ha már fennáll egy törvény, mely az embernek mintegy kívülről adatik, akkor az ember-
ben meg kell, hogy legyen az ösztönzés is, hogy azt könnyebben és szívesebben – ha csak egy
pillanatra is – áthágja, minthogy szigorúan megtartsa. Azért minden materiális teremtés előtt olyan
szellemeket hívtam létre, amilyeneket már megmutattam nektek, s ti felfoghattátok és megérthet-
tétek, mert még a mai napon is megfigyelhetitek ugyanazt a rendet, ha valamit tervbe vesztek.
2. Először létrejönnek bennetek különféle gondolatok, ezekből eszméket és formákat ala-
kíttok, s ha egyszer a gondolatokból és eszmékből határozott formák fejlődtek, akkor akaratotokra
– hogy állandósuljon – egy burok veszi körül. S ha ez megtörtént, már mint szellemi lét, megsem-
misíthetetlen, s az mint képzet mindaddig jelen van bennetek, amíg akarjátok. Ha az ilyen helyesen
megformált eszmét minél inkább egy bennetek megvalósított tárgynak tekintitek, annál több von-
zalmat éreztek iránta, tehát felébred bennetek a szeretet e szellemi formával szemben. Ez a szeretet
egyre növekszik, sőt, lángot fog szívetekben, és ezáltal ez a határozott formát öltött eszme az élet
melegének és lángjának világosságától egyre jobban fejlődik, szebb és tökéletesebb lesz, s ti e
fokozódó tökéletesedése közben felfedezitek annak mindenféle hasznosságát, s egyre határozot-
tabb lesz bennetek a szándék, hogy az egyre jobban kifejlődő eszmét külső művé változtassátok
át.
3. Kezdetben pergamenen rajzokat készítetek róla mindaddig, míg a rajz teljesen hasonló
lesz a bennetek már kifejlődött eszméhez, s amikor a rajzon a bennetek levő eszmével szemben
már semmi javítanivalót nem találtok, akkor tárgyalást kezdtek egy szakértővel, hogyan lehetne
ezt materiális művé változtatni? És a szakértők gondolkodni fognak rajta, s amikor a tervrajzon
teljesen eligazodnak, így fognak szólni: Ennek létrehozásához néhány esztendőre van szükség, s
ennyibe, vagy annyiba kerül. Ezután szerződést köttök, és az eszme megvalósítása megkezdődik.
Néhány esztendő múlva pedig az eszme – emberek ezrei és a magatok szemlélésére és csodálatára
– használható módon készen áll.
4. Látjátok, így teremtitek házaitokat, szerszámaitokat, városaitokat, váraitokat, hajóitokat,
és még sok ezer más dolgotokat, s ugyanígy teremtem Én a mennyeket, világokat, és mindazt, amit
ezek befogadnak és hordoznak. Természetes, hogy egy világ teremtéséhez több idő szükséges,
126
mint amennyi időre nektek van szükségetek, ha egy viskót, egy házat, vagy más egyebet akartok
felépíteni, mert a kész anyag már előttetek van. De Nekem előbb az anyagot kell megteremtenem,
s azt akaratomnak változhatatlan szilárdságából kell vennem.
5. Igaz, hogy Én pillanatok alatt elő tudok állítani egy anyagot, sőt egy egész világsereget
egy szempillantás alatt létre tudok hívni, de egy ilyen világ éppen azért nem lenne eléggé tartós,
mert Általam előzetesen nem tápláltatott teljes érettségéig. De ha egy ilyen világeszme egyszer
szeretetem és bölcsességem által Bennem megfelelő módon kiérlelődött és tápláltatott, az intenzi-
tásában egyre fokozódni fog, s egyre alkalmasabb lesz az állandóságra. Hiszen ez nálatok is így
van, amikor kész anyaggal dolgoztok. Egy olyan ház, amit szükségből egy nap alatt építetek fel,
nem fog évszázadokkal, még kevésbé évezredekkel dacolni.
6. De az olyan épületek, melyeknek kezdete előtt a már bennetek megformált eszméjét
hosszú időn keresztül érleltétek, s emellett eszmétek visszasugárzása által magatokban mind job-
ban tisztába jöttetek azzal, mi minden szükséges ahhoz, hogy egy ilyen formát a lehető legtartó-
sabb és legtökéletesebb valósággá változtassatok, akkor valóban tartós dolgot fogtok létrehozni, a
piramisokhoz hasonlóan, melyek csaknem kétezer esztendeje dacolnak mindenféle viharral, és
még négyszer annyi ideig állni fognak, s külsőleg még akkor is alig lesznek kissé megrongálva!
7. Ha a fáraók nem gondolkoztak volna elég sokáig azon, hogy az ilyen épületeket – mint
titkos tudományuk és művészeteik őrzőintézeteit – megépítsék, melyeket az idők vasfoga évezre-
deken keresztül sem szabad, hogy elpusztítson, akkor ezek a piramisok, mint az ős építőművészet
emlékművei nem maradtak volna fenn. De mivel azok építői előzőleg a teljesen megformált esz-
méjüket éveken keresztül táplálták és megérlelték, érthető, hogy az anyagban megvalósult eszme
a vándort még a mai napon is csodálatba ejti.
8. Később az emberek megtanultak gondolkodni, s gondolataik komplexumából gyorsan
kifejlődött egy-egy eszme - amely néha eléggé komplikált is volt, - s rendszerint meg is valósult.
Mivel az eszme hamar és könnyen fejlődött ki, gyorsan és könnyen is vált valóra. A mű maga
azonban éppen ezért nem volt életképes, s előzetes csekély érlelése miatt múlandó is lett. Szóval
minden nehéz dolog nehéz marad.”
103. Fejezet Az Úr pontos tanítást ad a szellem bukásának folyamatáról. Az

anyag fejlődése. A szellemi organikus teremtmények fejlődési folyamatának szabályairól.
1. Az Úr: “Amikor a kezdetek előtt a szellemeket – mint megérlelt eszméimet – kihelyez-

tem magamból, és megtelítettem őket erőmmel úgy, hogy maguk is gondolkodni és akarni kezdtek.
Ezzel egyidejűleg mutatnom kellett nekik egy rendet is, amely szerint gondolkodni és cselekedni
tartoztak. Ezzel a megadott renddel együtt ezekbe az első lényekbe a rend megszegésére való ösz-
tönzést is beléjük kellett helyeznem, máskülönben akaratukat sohasem lettek volna képesek fel-
használni. Ez a beléjük helyezett ösztönzés volt az, ami létrehozta bennük az első indíttatást, s
aminek következtében választani, szilárdan akarni, következtetni és cselekedni kezdtek.
2. Ha az ember ezt tudja, végül egész könnyen megértheti, hogy már az első teremtett szel-
lemeknél mutatkoznia kellett egy bizonyos mértékben a konkolynak, mert ez az ösztön az első
szellemek közül sokat kiemelt a rendből, és megszilárdította őket az egyre fokozódó ellenkezés-
ben. És ilyen módon alapkövei lettek a materiális világ teremtésnek.
3. Először főközponti napok keletkeztek, ezekből lettek végül a megszámlálhatatlan soka-
ságú világtestek, és ezekkel mindaz, amit rajtuk, felettük és bennük felfedezhettek és találhattok.
4. Mindaz, amit most anyagnak neveznek, egykor szellemi volt, ami önként lépett ki a
helyes isteni rendből, magát a visszás ösztönzések által megalapozta, és abban megszilárdult. Így
képződött az anyag, mely mind a mai napig fennáll. Az anyag maga eszerint nem más, mint lekö-
tött és önmagától megszilárdult szellemiség, még érthetőbben szólva a szellemiség legdurvább és
legnehezebb beburkolása, vagy betokosodása.
127
5. A szellemi azonban kemény és durva burkolata ellenére sem tud tökéletesen anyaggá
válni, hanem tovább is fennáll az anyagban, bármelyik fajtájához tartozik is. Ha az anyag igen
kemény, akkor a benne lévő szellemi élet is erősen gúzsba van kötve, s addig nem tud sem meg-
nyilatkozni, sem kibontakozni, amíg nem adatik neki kívülről valamiféle segítség.
6. A kemény kőzetben az élet addig nem tud megnyilatkozni, amíg a kő hosszú idők során
a sok eső, hó, harmat, jégeső, villám és más elemek által meg nem puhul, s egyre porhanyósabbá
nem válik, míg végül a levegőben elpárolog, s kis életke alakjában egy része új és könnyebb bur-
kolatot keres – eleinte egy gyönge penész, vagy moha formájában. Ám ennek a burkolatnak a
tartósságával még nincs megelégedve - hiszen e forma rövid ideig tart, - s a szabad élet újból
megragadja önmagát, új burkolatot keres, melyben szabadabban és önállóbban mozoghat.
7. Mindaddig, amíg az új burkolat gyönge és lágy, a benne lekötött szellemiség egészen jól
érzi magát, és nem kíván semmi jobbat. Ám az eleinte egészen gyenge burkolat – a benne levő
szellemek tevékenysége következtében, melyek az őket szorító anyagit igyekeznek eltávolítani –
egyre szilárdabbá és durvábbá lesz. Azért a szellemi élet mindig felfelé törekszik, és így képezi a
fű szárát, a további fejlődésben a fa törzsét, s igyekszik magát a szűkebbre húzott gyűrűk s az
alulról felfelé törekvő, és mindig erősebb megszilárdulások elől megvédeni. De mivel ezzel a foly-
tonos tevékenységgel végül nemigen várható menekülés a teljes megmerevedéstől, az alsó törzset
annyira összeszorítják, amennyire csak lehet, s folytatják menekülésüket kisebb ágacskákba, szá-
rakba, falevelekbe, szőröcskékbe, végül a virágzatba. Ám mivel idővel minden ismét keményebbé
és keményebbé válik, s a szellemek nagy része azt látja, hogy hiábavaló minden fáradozásuk, kez-
dik magukat mintegy begubózni, és olyan hüvelyekben helyezkednek el, melyek önmagukat a ne-
kik megfelelő, jobb anyaggal veszik körül.
8. Ezután keletkeznek a különféle magvak és gyümölcsök. De egy növényben szabaddá
lett élet legönzőbb része ezzel nem sokat nyer, mert annak, ami magát egy ilyen szilárd magbu-
rokba zárja, ugyanazt az utat annyiszor kell megjárnia, ahányszor a mag az élet tápláló földjébe
kerül; a másik, megtűrt életrész pedig, amely elviselte azt, hogy az alsóbbrendű anyagban őrt áll-
jon, s hogy a buzgóbb, türelmetlenebb legyen a gyümölcsöt hozó élet hordozója, nemsokára tovább
halad, s magasabb, szabadabb élet szférájába megy át - bár még mindig burkot von maga köré, de
- rendesen a neki inkább megfelelő állati formába. És amit az állatok, sőt az emberek is gyümölcs-
képpen elfogyasztanak, annak durvább részei a hús táplálására és fejlesztésére használtatnak fel,
nemesebb részei pedig a szellemideg (idegéter) erősítésére, egészen nemes részéből pedig lélek
szubsztancia válik.”
104. Fejezet A konkoly lényegének ismételt bemutatása, valamint hogyan ke-

rül a búza közé. A konkoly szükségessége, mint a törvény átlépésére szolgáló ösztönzés. A neve:
önszeretet, önzés, gőg, uralkodni vágyás. E négy bűn lényege. Igazságos uralkodók és tirannusok.
A királyok legyenek az Isten gyermekeinek vezetői.
1. Az Úr: “Ha most ezt a folyamatot kissé közelebbről szemlélitek, nem lesz nehéz felis-
mernetek, hogy miképpen kerül a konkoly az élet tiszta szántóföldjébe.
2. Mindaz, aminek a neve világ és anyag, ellenkezője Isten igaz szellemi rendjének, s annak
szükségszerűen ellenszegül, mert az eredetileg az Isten által Önmagából kihelyezett, jól megfor-
mált eszmébe, mint éltetett lénybe ellenszegülő ösztönzésképpen – a szabad akarat felkeltése cél-
jából – adatott. Ennélfogva a szellemi élet tiszta szántóföldjén konkolynak tekintendő.
3. Ha ez a konkoly eredetileg szükségszerűség a teljesen szabad szellemi élet megalapozá-
sára, az a szabadon teremtett emberi lénynek is ugyanolyannak kell felismernie, és önként kell azt
magából kitisztítania, azzal együtt ugyanis lehetetlen, hogy tovább létezzen. Igaz ugyan, hogy
szükséges eszköz a cél érdekében, de a céllal sohasem válhat eggyé. A háló is szükséges eszköz a
halfogáshoz, de ki fogja azt azért vízbe meríteni, hogy hal helyett saját magáért kihúzza, a tűzön
megpirítsa, és mint eledelt élvezze? A háló tehát szintén csak eszköz a hal fogására, s ha kiemeltük
128
vele a vízből a halakat, és az éléskamrába vittük, a hálót eltesszük, és azután elfogyasztjuk a vele
szerzett hasznot. (Hasonlóképpen szükséges a seprő a bor erjedéséhez.)
4. Ezek szerint a parancsolat áthágására való ösztönzésnek meg kell lennie, mert az a meg-
ismerés képességének és a szabad akaratnak a felébresztője. A lelket örömmel és kedvvel tölti el
mindaddig, amíg ezt az ösztönzést jónak ismeri fel, ám annak nem hódol, hanem szabad akaratával
mindig leküzdi azt, mert éppen ezáltal ébred fel és kelti benne életre a szabad akaratot. A szabad
lélek tehát eszközként használja fel, nem pedig a vele elérendő célt tekinti benne. A tömlő sem
azonos a borral, hanem csak egy edény a bor eltartására. De ki lenne olyan ostoba, hogy ingerlő
illata miatt beleharapjon a tömlőbe, s azt ily módon megrongálná, amikor tudnia kell, hogy azt
csak a megfelelő helyen nyithatja ki, hogy a tiszta borhoz jusson.
5. A konkoly a törvény megszegésére szolgáló ösztönzés, ennélfogva alárendelt, és soha-
sem válhat fő dologgá. Aki pedig a nagyon is alárendelt dologból fődolgot csinál, az hasonlít ahhoz
a bolondhoz, aki azokkal a fazekakkal akarna jóllakni, melyekben jó ételeket lehet főzni, az eledelt
pedig eldobja.
6. Miben áll tehát ez a konkoly, melynek elrothadásával kell az életet megtrágyáznia? Mi-
lyen nevet visel az éltetett formába helyezett törvényellenes ösztönzés? A neve: önszeretet, gőg és
uralomvágy. Az önszeretet révén az éltetett forma magába vonul, és pedig nagy kapzsisággal, hogy
mindent felhalmozzon magába, s hogy azután mindent elzárjon és jól megőrizzen, hogy abból
senkinek a javára ne jusson semmi, attól tartva, hogy különben ő maga szükséget szenvedne. Az
ilyen felhalmozása és magába zárása mindennek, amit az isteni rend táplál és megtart, a lényben
folytonosan fokozódó sűrűsödést idéz elő, s egy bizonyos időleges elbizakodottságot, önmagán
való tetszelgést. Ez pedig a szó teljes értelmében vett önzés, ami saját fontosságának tudatában,
igyekszik teljes erejével magát minden más egyén fölé helyezni, még a legrosszabb eszközök árán
is.
7. Ha az önzés elérte mindazt, amit akart, akkor minden magához hasonló fölé helyezi
magát, és azután valósággal gyönyörittasan és megvetéssel néz le mindent. Ez a megvetés hasonlít
a megtöltött gyomornak az előtte álló eledelek iránti undorához, s ez az érzés a gőg! Ebben már
igen sok anyag van, s telve egy egész szántóföldre való rossz konkollyal.
8. A gőg önmagában telve van a legnagyobb elégedetlenséggel, mert mindig az az érzése,
hogy nem áll minden a szolgálatában úgy, ahogy azt akarná. Kutatja az eszközöket, erőket, és úgy
találja, hogy mindent szolgálatába hajthatna, ha ravasz módon a bőkezűt játszaná. Amint kigon-
dolta, átvizsgálta, és meg is teszi. Mivel pedig mindig több éhező van, mint jóllakott, így a felélén-
kült gőgnek könnyű a dolga! Nemsokára köréje gyülekeznek az éhező kicsiny erők, s elviselik a
szigorú parancsokat, mert a gőg gazdaságából olykor ők is kapnak valami kis morzsát. Ezek aztán
rabszolga módra engedelmeskednek a gőgnek, s ezzel gyarapítják annak erejét. A gőg pedig annál
inkább és még sokkal jobban törekszik arra, hogy mindent szolgálatába hajtson, s ez a kielégítetlen
törekvés az, amit a szó igaz értelme szerint a leghatalmasabb uralomvágynak nevezünk, amelyben
semmi szeretet nincs többé!
9. Az ilyen uralomvágyban aztán a legsűrűbb anyagiasság jut kifejezésre, vele egy gránittá
keményedett bolygó mindenféle elképzelhető gonosz elemmel ellátva. S hogy az uralomvágy és
uralma a legsűrűbb anyaghoz hasonlít, azt igazolják azok a rendkívül szilárd várak és erődök,
melyek mögé az uralkodók sáncolják el magukat. Több öl vastagnak kell lenniük ezeknek a falak-
nak, erős őrizettel körülvéve, hogy senki ne merészelje áttörni ezt a durva anyagot, és az uralkodót
gőgös nyugalmában zavarni! Jaj annak a gyengének, aki az uralkodó erődjének egyetlen egy kövét
meg merné mozdítani; ezt csakhamar szétszaggatnák és megsemmisítenék!
10. De Én nem azokat az uralkodókat és régenseket értem, akik itt a Földön az isteni rend
fenntartásáért, s minden egyes ember uralomvágyának csökkentéséért csakis az alázatosság, sze-
rénység, szeretet és türelem megőrzésére állíttattak ide! Mert ezeknek az Istentől elhivatott régen-
seknek ilyeneknek is kell lenniük, és nem cselekedhetnek másképpen, mint ahogyan a nép javára
a mindenható Isten akarata ösztönzi és vezeti őket. Itt csakis minden egyes szellemnek és
129
embernek az igazi és általános uralomvágyáról van szó, s arra mutattam rá, hogy ez lényegében
mit jelent.
11. Léteztek uralkodók, akiket gonosz tirannusoknak neveztek. Ezek a nép közül emelked-
tek ki, lázadoztak az Isten által állított uralkodók ellen, mint egykor Absolon tulajdon atyja, Dávid
ellen. Az ilyen uralkodókat nem Isten rendelte, hanem ők saját magukat, éppen ezért rosszak, s
valóságos konkolyok, jelképesen pedig megfelelő formái a legsűrűbb anyagnak!
12. De te, Cyréniuszom és császárod nem ilyenek vagytok, hanem az Én akaratom szerint
való uralkodók, habár még pogányok! De mint pogányok is kedvesebbek vagytok Előttem, mint
sok olyan király, akik az Isten gyermekeinek vezetői akartak lenni, ehelyett azonban testi, de még
inkább szellemi gyilkosai voltak. Ezért elvétetett tőlük a trón, korona és jogar, s nektek, bölcs
pogányoknak adatott át. Csak szükségképpen teszem ezt a megjegyzést, hogy te Cyréniuszom ne-
hogy azt hidd, hogy unokaöcséddel bitorlóként álltok Előttem az uralkodó trónon!”
105. Fejezet Miképpen keletkezett a látható világteremtés, annak felosztása

és szellemi lényege Napunkig és Földünkig. A szellemek reinkarnálódásáról és megváltásáról.
Kozmikus szellemi folyamatok. A Napban levő erő, a Nap fényének villamossága.
1. Az Úr: “Lássátok! Amiképpen az emberek most önszeretetük, önzésük, gőgjük, s ebből

eredő uralomvágyuk következtében olyannyira megtelnek anyaggal, hogy sok ezerszer ezer esz-
tendő sem volna elég ahhoz, hogy őket megszabadítsa, azonképpen léteztek egykor ősteremtett
szellemek, akik a beléjük helyezett ellenszegülő indíttatás miatt igen önszeretők, önzők, gőgösek,
végül uralomvágyók lettek, és ennek következménye volt az, hogy teljesen anyaggá változtak át.
2. Nagy csoportokba különítették el magukat, és előttetek elképzelhetetlen távolságokban
helyezkedtek el. Az egyik csoport mit sem akart hallani, látni és tudni a másikról, hogy önszerete-
tüknek ezáltal annál inkább hódolhassanak. E megszámlálhatatlan életformának az egyre jobban
magába zárt és folytonosan fokozódó önszeretete, önzése – ezáltal egyre fokozódó gőgje és ab-
szolút uralkodni vágyása – a nehézkedési törvény alapján – mely szintén az önszeretet és önzés
által önmagától fejlődött ki – egy hatalmas tömbbé zsugorodott össze, s ezzel készen volt egy
hüvelygömb anyagi ősközponti napja.
3. A végtelen űrben az ilyen hüvelygömbök nagy mennyiségben fordulnak elő, melyek
mindegyikében egy ős központi nap megszámlálhatatlan nap- és bolygórendszerével együtt egy
központot képez, és ezek az ős központi napok azok az összezsugorodott ősszellemi tömegek,
melyekből az idők folyamán a napok összességei, naprendszerek, mellék- és központi napok, boly-
gónapok, bolygók, holdak és üstökösök származtak.
4. De hogyan ment ez végbe? Lássátok! Az ősközponti napban sok nagy szellem nem bírta
ki a túl erős nyomást, haragra gyúltak, és valósággal robbanásszerűen különféle kitörések által
kiszakították magukat az ősnyomás alól. Ezzel egykor csoportjuk tömbjétől végtelen távolságba
repültek. Eleinte egészen szabadon rajzottak a végtelen űrben, függetlenségüknek örvendezve, s
tetszett nekik az, hogy a tiszta szellemi rendbe térnek. De mivel önszeretetük elemétől nem tudtak
szabadulni, újból szilárd tömbbe kezdtek zsugorodni, s így keletkeztek egyik-másik, végül meg-
számlálhatatlan mennyiségű hüvelygömb másodrendű központi napjai. A másodrendű központi
napokban az idők folyamán – a folytonosan növekvő nyomás következtében – a főszellemek ismét
lángra gyulladtak, és a második rangú csoport tömörülésből megint elszakadt számtalan. Újból
tetszésüket találták egy újabb szellemi átmenetben (üstökösök), de mivel még nagy tetszésüket
lelték önmagukban is, és az önszeretettől sehogy sem tudtak elszakadni, újból gyarapodtak anyagi
súlyukban, és ismét nagy gömbökbe zsugorodtak össze. Így keletkeztek a harmadrangú központi
napok. Nemsokára azonban itt is ugyanaz az állapot jött létre, mint az előbbi központi napoknál.
5. Az ilyen világkomplexum magasabb rendű szellemeit – akik az alacsonyabb számot
képviselik – alárendelt szellemek nagy tömege ismét kezdi erősen szorítani, amire ezek megint
haragra gyúlnak, s hatalmas erővel szakítják ki magukat a közös tömbből sok ezerszer ezren azzal
130
a szilárdan feltett szándékkal, hogy végül a teljesen tiszta szellemibe térnek át. Ezután elképzelhe-
tetlenül hosszú időkön át lebegnek ezek éter-páratömegek alakjában, egymástól messze a széles
teremtés űrben. Tetszett nekik ez a szabadság, amidőn visszaemlékeztek a hatalmas nyomásra,
amit ki kellett állniuk. Ám ebben a tétlen szabadságban idővel éhezni kezdenek, és táplálékot ke-
resnek az űrben, tehát kívülről keresnek eleséget, és találnak is. Kell is, hogy találjanak, mert ez a
sóvárgás hasonlít ahhoz az északi magnetikus erőhöz, amely minden vasat és vastartalmú fémet
ellenállhatatlan hatalommal vonz magához. S mi lett ennek az elkerülhetetlen következménye?
Lényegiségük ezáltal erőteljesen sűrűsödni kezdett, s ezzel együtt ismét feltámadt bennük az ön-
szeretet és az ezzel járó tulajdonságok. Ennek pedig elkerülhetetlen következménye volt az ismét
egy tömbbe való összezsugorodás, amihez megint igen sok földi évre volt szükség!
6. De mit jelenthet az örök Isten előtt egy még oly hosszú időtartam is?! A hajdan kor egy
látnoka egyszer azt mondotta: Ezer év Isten előtt annyi, mint egy nap! Én pedig azt mondom nek-
tek: ezerszer ezer év Isten előtt alig jelent többet egy szempillantásnál! A henyélőnek unalmában
az órák napokat, a napok pedig éveket jelentenek. A szorgalmasak és tevékenykedők előtt az órák
pillanatokká, a hetek pedig napokká lesznek. Isten pedig öröktől fogva végtelen tevékeny buzga-
lommal van telve, és folytonosan, s vég nélkül tevékeny. Ennek számotokra az az üdvös követ-
kezménye, hogy számotokra elképzelhetetlen hosszú idők előtte pillanatoknak tetszenek, s így egy
nap teljes kifejlesztése csak igen rövid ideig tart.
7. Az említett összezsugorodásból keletkeznek az olyan bolygónapok, mint amilyen ez,
ami a Földet is megvilágítja. Ezek a napok bár lényegiségükben sokkal lágyabbak és gyöngébbek,
mint a központi napok, de az eonszor eon szellem tömörülésének következtében óriási tömegű
anyagok vannak bennük, és éppen ebből az önszeretetből tömörült is össze az ilyen nap. E világító
tömb jobb és nemesebb szellemei az idők folyamán ismét nem bírják elviselni a durva és egészen
anyaggá lett szellemek nyomását, és ennek következménye éppúgy, mint az előbbi napoknál a
nagyfokú erőkifejtés, kitörésekre halmozott kitörések, és a nemesebb szellemek felszabadulnak.
8. Ekkor már komoly akarat ébred fel bennük, hogy az igaz isteni rend követése révén
valóban áttérjenek az őstiszta szellemibe. Sokan legyőzik a beléjük helyezett ösztönt, mígnem ős-
teremett angyalokká válnak anélkül, hogy megjárnák a test útját. Akik ezt az inkarnációt vagy a
Napban, vagy ezen a Földön vállalni akarják, azoknak szabadságukban áll, ami az imént leírt köz-
ponti napoknál is megtörténik, de nem olyan tömegesen, mint nevezetesen épp ennél a bolygó
napnál, mely ennek a Földnek adja azt a fényét, ami szellemeinek nagyfokú tevékenységéből szár-
mazik.
9. De egyes szellemi csoportok, melyek a Napból a legjobb szándékkal szakították ki ma-
gukat, az önszeretettől nem tudtak teljesen megválni, s ismét kezdtek a beléjük helyezett ellensze-
gülő ősösztönnek hódolni. Így jutottak az első fokról a másodikra, s így kerültek észrevétlenül
mindig lejjebb! Nemsokára aztán mint ködszerű üstökösök, hosszú csóvával ellátva már anyagi
módon is láthatóvá váltak. És mit bizonyít ez a csóva? Ez az anyagivá vált szellemek éhségét
igazolja, az anyagi táplálék után való sóvárgásukat. Ez a sóvárgás az éterből szedi magához mind-
azt, ami anyagi, s így egy ilyen üstökös – mint az anyagivá vált szellemek összegződése évezre-
deken keresztül tévelyeg a nagy éter űrben, s úgy keres táplálékot, mint egy ragadozó farkas. E
folytonos felszívás és táplálkozás következtében egyre jobban sűrűsödik és nehezedik. Idővel a
Nap, melytől elszakadt, ismét közelébe vonzza úgy, hogy kénytelen rendszeresen körülötte fo-
rogni. Ha ezt a rendszert elfogadja, idővel olyan bolygóvá lesz, mint ez a Föld, vagy az esthajnali
csillag (Vénusz), a Mars, a Jupiter, a Saturnus, vagy más előttetek ismert bolygók egyike.
10. Tehát, előttünk áll egy bolygó, s folyton óriási éhséget érez. S mivel közelebb van a
Naphoz, mint üstökös korában, tehát kap tőle elégséges táplálékot is, ami egyben csalétek, hogy a
szökni akarót mindig közelebb és közelebb vonzza magához, s hogy azt hosszú idők múltán ma-
gába olvassza. Dicsérendő kívánsága ez a Napban élő ősteremtett szellemeknek, ami azonban a
nagy bolygókat figyelembe véve – nem teljesedhet be. Ugyanis bár a bolygókban lekötött szelle-
mek már nagyon is anyagiasak, de a Nap anyagát nagyon is jól ismerik, s nem éreznek semmiféle
kedvet aziránt, hogy magukat valaha a Nappal egyesítsék. Ők a Napból hozzájuk jövő szellemeket
131
és szellemecskéket táplálékuk és erősítésük végett szívesen magukhoz veszik, de a Nappal való
teljes egyesülésről semmit sem akarnak tudni.
11. Néha megtörténik az, hogy a Napból már egyszer megszökött szellemek egy materiális
komplexumba, egészen a Nap közelébe vonzatnak; de a kemény tömbben levő, és a Napot körül-
vevő szabad szellemek óriási tevékenysége – aminek köszönhető főként a Nap külső atmoszférá-
jának (villamos) világítása – azt idézi elő, hogy a merev tömbben összezsugorodott szellemek egy
pillanat alatt az elképzelhető legnagyobb fokú tevékenységet fejtik ki, szerte-szét hullanak, s kü-
lön-külön mindegyik elmenekül.
12. Az ilyen bolygóban, vagy legalábbis már érettebb üstökösben hosszabb idő óta felhal-
mozott szellemek között ilyen küzdelem támadt, azt a tevékenység következménye idézte elő. Egy
ilyen gömb hirtelen és teljesen feloszlását megalapozott (úgyszólván elgőzölgését) és ezzel együtt
sok ezerszer ezer és ismét ezerszer ezer szellem megváltását, akiknek legtöbbje okulva a leckén,
rögtön a helyes életrendbe igazodnak, és ősteremtett angyali szellemekké, s kevésbé szabad élet-
testvérüknek hasznos őrzőivé lesznek, valamint még a kemény gömbben sínylődőknek is, és sok-
ban hozzájárulnak azok gyorsabb megváltásához.”
106. Fejezet A szellemek inkarnálása – tisztulási folyamat. A Földet e célból

ritkán választják, mert itt a lét nagyon nehéz. Más világokon megmarad a visszaemlékezés, míg itt
a Földön megszűnik, ezért itt lehetséges egy teljesen új lét, ami máshol lehetetlen. Itt istengyer-
mekség, ott csak teremtett lény. Közelebbi a Föld kivételes lényegéről és viszonylatáról.
1. Az Úr: “Az ilyen megváltott szellemek egy része szeretné végigjárni valamelyik bolygón
a test életét. Némelyek a Napban, vagy annak valamelyik övén, amelyik nekik a leginkább meg-
felel. Csak a Földre jönnek igen kevesen, mert itt a test útja számukra igen nehéznek hat, ráadásul
itt az előző állapotukra való visszaemlékezés is teljesen elvétetik, s egy egészen új élet veszi kez-
detét, amely eset más világtesteken nem áll fenn.
Más világtesteken testet öltött szellemeknek megmarad a sejtelemszerű visszaemlékezés,
ennek következménye pedig az, hogy az emberek más bolygókon és világtesteken már kezdettől
fogva sokkal bölcsebbek és józanabbak, mint ezen a Földön.
2. Ám más világtestek emberei nem alkalmasak arra, hogy a szabad élet magasabb fokán
előre haladjanak. Ők – mint ahogy ezt a pontot egyszer már érintettük – inkább hasonlítanak e
Föld magasabb rendű állataihoz, melyek létükről természetüknél fogva ösztönszerű képzetet al-
kotnak, s abban mindenkor nagy készséget és tökéletességet is igazolnak úgy, hogy az ember –
minden értelme ellenére - sem lenne képes őket némely dologban utánozni. De kíséreljétek meg,
hogy egy állatnak tanításokat adjatok, s fáradozástok nem sok eredménnyel fog járni.
3. Vannak ugyan állatok, melyek elárulnak annyi értelmet, hogy egyszerű és durva mun-
kára szükségből fel lehet őket használni, mint az ökröt a húzásra, a lovat, a szamarat és a tevét
teherhordásra, a kutyát szimatolásra, vadászatra és hajtásra, de ezen felül nem sokat értek el a
tanításokkal, és a beszéddel sem mentek semmire. Ennek egyszerű oka abban rejlik, hogy az állati
lelkeket egy előbbi állapotukra való tompa visszaemlékezés – mint egy törvényben – fogva tartja
s foglalkoztatja, ezért bizonyos fokú eltompultságban élnek.
4. Egyedül csak a Föld embereinél következik be az a sehol elő nem forduló eset, hogy
minden visszaemlékezés megszűnik, s egy teljesen új életrendet és fejlődést kezdenek, mely úgy
van megalkotva, hogy azzal minden ember az Istenhez való hasonlatosságig fejlődhet.
5. Éppen ezért csak olyan lelkek ölthetnek testet ezen a Földön, akik vagy egy Napból
jöttek le, melyben megvannak az összes elemek, és ott már megjártak egy testi utat. Így magukban
rejtik mindazokat a jellegzetes lelki intelligenciákat, melyek egy magasabb szellemi életre való
132
tökéletesedéshez szükségesek, vagy pedig egy lélek közvetlenül e Földből származik, s előzőleg
mindhárom úgynevezett természeti világon keresztül ment a legotrombább kőzetanyagtól az ösz-
szes ásványokon át, majd az egész növényvilágon keresztül, végül az egész állatvilágon keresztül
a földön, a vízben és a levegőben.
6. De itt senki ne a külső anyagi testet tekintse embernek, hanem a burokban levő lelki-
szellemi elemet, mert bár a távolabbi analízis szerint ez a burok is lelki-szellemi, de alapjában
mégis igen rest, otromba és nyers, s nagyon durva kifejezője az önszeretetnek, önzésnek, a gőgnek
és a fösvény, falánk és halált hozóan haragos uralomvágy tunya, lusta élvezeteinek. Az ilyen
anyagnak először sokszor fel kell oszlania, amíg annak részei a lélek ruházata és beburkolása cél-
jából mint megfelelő alkatrész felhasználható, mert különben sohasem lehet belőle lélek alkatrész.
7. Éppen ezért ezen a Földön az ásványoknak, növényeknek és állatoknak sokkal többféle
faja létezik, mint minden más bolygón és napon, természetesen mindegyiket külön-külön véve.
Valamennyien együttvéve a fajták nagyobb mennyiségét eredményezik, de minden más világtes-
ten külön-külön számítva nincs még százezred része sem annak a sokféle fajtának, mint amely
ebben a három természeti világban képviselve van. Éppen ezért a szó legigazabb értelmében egye-
dül ez a Föld hivatott arra, hogy Isten gyermekeit hordozza. De hogyan és miért?
8. Ezen a Földön egészen különösen áll a dolog.
9. Habár mint bolygó ehhez a Naphoz tartozik, szigorúan véve nem belőle származik, mint
a többi bolygó, annak az egynek kivételével, mely a Mars és a Jupiter között volt, s amely bizonyos
gonosz okoknál fogva már hatezer esztendővel ezelőtt elpusztíttatott, azaz tulajdonképpen saját
lakói által pusztult el. Ez a Föld őseredetileg az ősközponti Napból keletkezett, és bizonyos tekin-
tetben számotokra elképzelhetetlenül idősebb, mint ez a Nap. Anyagilag tulajdonképpen akkor
vette kezdetét, mikor ez a Nap – mint kifejlődött világtest – az első körforgását végezte központi
Napja körül, így anyagi testét mégis főleg ebből a Napból vonzotta magához.”
107. Fejezet A Föld és a Hold keletkezésének története, annak lényege és

célja. A látható önteremtés – a bukott szellemek fogsága – egyben megváltó intézete.
1. Az Úr: “Sok ezerszer ezer földi évvel ezelőtt lényegesen súlyosabb volt a Föld anyagilag,
és szellemei erős nyomás alatt álltak. Ekkor felháborodtak a haragos szellemek, és belőle maguk-
kal együtt kiszakították a legdurvább anyagi részeket, és sok évezreden át rajzottak a Föld körül
igen rendezetlen pályán.
2. De mivel a Föld – néhány részét kivéve – még egészen lágy és félig folyékony volt, az
egész tömeg állandó forgást végzett, s végül egy nagy gömbbé alakult, melynek tengely körüli
forgása – kis átmérőjéhez viszonyítva túl lassú volt ahhoz, hogy tekintélyes nagyságú felületén a
folyékony anyagot megtartsa, mert annak viszont a Föld körüli keringése gyorsabb volt. Ennek
következtében a Hold mindenféle vize – régi nehézkedési törvénye alapján – mindig a Földdel
ellenkező oldalára kellett, hogy kerüljön.
3. Ezáltal a gömbölyű tömb tulajdonképpeni súlypontja mindig arra az oldalra tolódott el,
ahová az összes folyadék állandóan összegyűlt, s így idővel ennek a tömbnek saját, de túl lassú
tengely körüli forgása – amikor a tömb maga már szilárdabbá lett, s a víz nem tudott rajta oly
gyorsan átszivárogni, és amikor az elsodort hullámok a keletkezett magas hegyfalakon megtörtek
– és ezáltal a súlypont eltávolodása is végül teljesen megszűnt. Akkor az egész tömb a Földhöz –
melyből kidobatott – teljesen hasonló formát kezdett mutatni.
4. És ez jól is volt így, hogy annak konok szellemei élvezni tudják azt, milyen jó egy telje-
sen száraz és csaknem egészen táplálék nélküli anyagban elzárva élni. Ez a Holdrész egyben arra
is szolgál, hogy amióta ezt a Földet emberek lakják, a teljesen elvilágiasodott emberi lelkek oda
küldetnek, s ott légnemű anyagi burkolatba kerülnek, így szép földi világunkat sok százezer óra
járásnyi távolságból néhány ezer földi éven keresztül nézheti, és sajnálkozhatnak azon, hogy már
nem lehetnek annak fösvény lakói. De hogy minden vágyakozásuk ellenére nem juthatnak ismét
133
vissza a Földre, arról már gondoskodtam. Majd néhány eon földi esztendő múlva még a legkono-
kabbak is meggondolásra fognak jutni.
5. Most láttátok, hogy az egész anyagi világteremtés hogyan ment végbe egészen a bolygók
holdjaiig, amelyek mindenütt, ahol léteznek, ugyanilyenmódon keletkeztek, ugyanilyen természe-
tük van, s ugyanazt a célt szolgálják.
6. S amiképpen az anyagi világteremtés a holdakat leszámítva bukott szellemekből kelet-
kezett, úgy jöttek létre idővel a súlyos világtesteken a hegyek, mint egy világelső óriás képződmé-
nye, és azután különféle növények, állatok, végül az emberek.
7. A jobb szellemek erőszakkal ragadták ki magukat az anyag folytonosan növekedő nyo-
mása alól, feloldván magukat akaratuk ereje által. Ezek azonnal be tudtak olvadni a tiszta szelle-
mek rendjébe. A régi ellenszegülő ösztön azonban még mindig hatást gyakorolt rájuk. Az önsze-
retet ismét felébredt bennük. A növény szívja, az állat falja, az ember pedig alig, hogy újból a régi
isteni formába lépett, sóvárogva keresi az anyagi táplálékot, a folytonos tunya, jó érzést, és ezért
gyorsan ismét anyagi testtel kell magát körülburkolnia, ami azonban mégis valamivel könnyebb,
mint a régi bűnös anyag.
8. A könnyebb test ellenére benne a tiszta lélek az önszeretetben annyira kifejlődik, hogy
az mindjárt súlyosabb anyaggá válna, ha Én szívébe nem helyeznék egy őrt, szeretetem szellemé-
nek egy kicsiny szikráját.”
108. Fejezet Az önszeretet eredendő bűnéről, amely a lelki élet régi ellen-
sége. Az ősszellemek heted része bukott. Az isteni élet az élet búrája. A megváltás útja. Az önsze-
retet káros ereje. “Legyetek az igének megtartói!”
1. Az Úr: “Ti már hallottatok az eredendő bűnről, legalább ti zsidók. Mi az, és miben áll?
Lássátok és halljátok!
2. Ez a régi önszeretet, mely atyja a hazugságnak és a belőle keletkezett összes bűnnek. A
hazugság pedig a bűnös anyag, amely önmagában véve nem egyéb, mint az önszeretet, az önzés,
a gőg és az uralomvágy bűnös, látható módon való megnyilvánulása.
3. Mindez ugyanabból a szükségszerű ellenszegülő ösztönből jött létre, melyet Én a saját
szabad akarat megismerése céljából a szellemekbe kellett, hogy helyezzek. S habár erre az ösztön-
zésre szükség volt, de a belőle következményképp keletkezett anyagvilágokra nem volt szükség.
Ez csak az Én rendemből jóváhagyott szükségszerű következménye volt annak, hogy annyi szel-
lem nem volt képes ennek az ösztönzésnek ellenállni – bár ezt éppúgy megtehette volna, mint azt
az a hatszor annyi ősteremtett szellem megtette, akik közül itt áll egy szolgálatunkra, név szerint
Rafael (egykor Énok).
4. Az ellenség tehát – aki a tiszta búza közé a konkolyt elhintette, ma is elhinti, és még
sokáig fogja hinteni – a régi önszeretet, s annak előttetek már ismert kísérői a konkoly, és a legtá-
gabb értelemben mindennemű anyagot összefoglalva: a hazugság, a sátán és a pokol.
5. Igém a nemes és tiszta búzaszem, és a ti szabad akaratotok a szántóföld, amelybe Én, a
minden életek Magvetője örök rendem legtisztább magvait hintem és elvetem.
6. Ne engedjétek tehát, hogy az önszeretet legyőzzön benneteket, mert ha azt könnyen és
teljes hatalommal leküzditek az Irántam és felebarátaitok iránt érzett igaz, önzetlen szeretet izzó
pallosával, akkor a szántóföldet minden konkolytól megtisztítva mindvégig tisztán tarthatjátok, és
egykor ti magatok – mint a legtisztább és legdrágább aratás – fogtok országomba jutni, ahol új
szellemi teremtéseket fogtok szemlélni és vezetni mindörökké!
7. De arra jól ügyeljetek, hogy az ellenség – vagyis az önszeretet – egy atomnyi helyet se
foglaljon el bennetek, mert ez az atom már magva a konkolynak, amely idővel szabad akaratotokat
teljesen magának foglalja le, és bennetek a tiszta szellemi egyre jobban átmegy az anyag
134
konkolyába, amikor magatok is teljesen hazugsággá váltok, mert minden anyag a maga látható
mivoltában hazugság!
8. Tehát, ha az önszeretetnek szívetekben – most már mint az Én tanítványaim – helyet
engedtek, az ezer év múlva mérges konkolyokkal telt egész hegyekké fog növekedni, és igéimet
úton-útfélen a legpiszkosabb sárral fogják befalazni. Ám ha tisztán megmaradtok Rendemben,
nemsokára azt látjátok majd, hogy a farkasok a bárányokkal egy patakból isznak.
9. Én tehát most olyan magyarázatot adtam nektek – ami eddig egy szellemnek sem jutott
volna eszébe – amiből kivehetitek, hogy Ki Az, Aki nektek ilyen tanítást tud adni, és miért?! Ma-
gáért a tanításért bizonyára nem, hanem azok igaz megtartásáért. Ennélfogva ne legyetek üres,
ámulattal teli hallgatói azoknak a tanoknak, melyeket Én még soha senkinek oly nyíltan nem pré-
dikáltam, mint most nektek. Az sem elég, ha ti világosan felismeritek, hogy ezt Isten Maga, az
örökkévaló Atya mondotta nektek, hanem szíveteket szigorúan át kell kutatnotok, hogy szeretete-
tekben nincs-e meg a konkoly atomja? S ha találtok benne, gyomláljátok ki annak legkisebb gyö-
kerét is, azután legyetek minden erőtökből tevékenykedővé az előttetek többé már nem ismeretlen
rendemben, s akkor igaz élethasznot fogtok belőle aratni!
10. De hogy lássátok, minden valóban úgy van, amint nektek elmondottam, rövid időre
megnyitom szemeiteket, hogy mindezt magatok is lássátok, tapasztalhassátok. Figyeljetek tehát
jól arra, amit most látni fogtok.”
109. Fejezet Az Úr testetöltése által elvétetik az anyag átka, és megáldatik.

Az új rend. Az új mennyország. Utasítás a tiszta, teljes újjászületéshez. “Íme, Én mindent újjá
alakítok.” Az üdvösség csak az igaz hívőké! A világi értelem, a hit ridegsége. Igaz mondás a jelen
időre és a jelenlegi kinyilatkoztatásról.
1. Erre a tanításra könnyen érthető okoknál fogva senki sem volt elkészülve, s valamennyi
jelenlevőből kitört az ámulat és csodálkozás, mivel ehhez hasonlót még sohasem hallottak. Sokan
a mellüket verték, és hangosan így kiáltoztak: ”Uram! Uram, Uram! Semmisíts meg bennünket,
mert igen nagy és durva bűnösökként állunk előtted, s minden bűnünknek tudatosan, vagy öntu-
datlanul egyedül mi vagyunk okai! Csak Te vagy jó és szent, minden más, ami anyagi burkot visel,
rossz, kárhozatra méltó. Ó Urunk! Meddig fogunk még saját anyagunkban járni, mikor leszünk
megváltva e régi átok alól?”
2. Mondom Én: “Éppen most, amikor Én magam minden anyagot magamra öltöttem, hogy
a ti régi átkotokat eltöröljem, s ezáltal szereztem meg számára az áldást. A régi menny minden
régi rendje – a mennyekkel együtt – most megszűnik, s az Általam megáldott anyag fundamentu-
mán egy új rend és új mennyország fog felépülni, és az egész teremtésnek, valamint ennek a Föld-
nek is új berendezést adok.
3. A régi rend szerint senki sem juthatott a mennybe, ha valaki egyszer belesüllyedt az
anyagba. Ettől az időtől kezdve azonban senki sem jöhet Hozzám a legmagasabb és legtisztább
Mennyekbe, ha előzőleg Hozzám hasonlóan meg nem tette az anyag és a test útját.
4. Aki mától kezdve az Én nevemben megkereszteltetik szeretetem tiszta vizével, tanítá-
saim szellemével, s az Én Nevem rendje szerint, attól a régi eredendő bűn mindörökre eltöröltetik.
Teste nem lesz többé a bűn gyilkos barlangja, hanem a Szent Szellem temploma.
5. De mindenki arra vigyázzon, hogy ismét be ne szennyezze magát az önszeretet régi mér-
ges konkolyával. Csak ettől őrizkedjetek, és akkor testetek és véretek is meg lesz szentelve, és ha
egyedül a Szent szellem fog uralkodni bennetek, akkor a lélek általa nemcsak tökéletes örökéletre
fog feltámadni, hanem a test és vér is, minden részével egyetemben.
6. Látjátok, milyen nagy különbség van a múlt és a jelen között? De amiképpen most ren-
dezek el mindent, úgy fog megmaradni mindörökké!
135
7. A nap, mely eddig csupa átok volt, ezentúl telve lesz áldással, s ugyanúgy minden, ami
a végtelen űrben létezik! Mert amiképpen most mondottam, úgy fogok mindent újjáalakítani. A
régi állapotok teljesen át kell, hogy változzanak, amint Én Magam változtam át azáltal, hogy
anyagba öltöztem.
8.De még azt is hozzáfűzöm és mondom: aki nem hisz és meg nem kereszteltetik az Én
Nevem vizével és szellememmel, s az Én igém szerint, annál minden a régiben fog maradni. Az
ilyen pogányok nem juthatnak országomba, s a túlvilágon nem szemlélhetnek Engem, hanem ha-
táron kívül maradnak. Országom legszélső határán, ahol nagy lesz a sötétség, az éjszaka, jajgatás
és fogcsikorgatás, s a mennyek legtisztább életvilágossága csak annyira fog hozzájuk szűrődni,
mint ahogy a legkisebb állócsillag fénye e Földre; az Én igaz életmennyeimről annyit fognak tudni,
amennyit az emberek most tudnak arról, hogy mik azok az állócsillagok, és mi van bennük. És ha
az emberek ezerszer ezer évszázadon keresztül éjjel-nappal azon gondolkodnának is, hogy odafent
mik legyenek azok a ragyogó pontok, ennyi idő letelte után éppoly keveset tudnának felőle, mint
most. Lesznek idővel emberek, akik feltalálnak olyan messzelátó eszközöket, melyekkel a távol
álló tárgyakat épp oly jól fogják látni, mintha teljesen közel volnának, de az állócsillagokkal még-
sem fognak semmire sem menni, mivel ezek ettől a Földtől túl nagy távolságban vannak.
9. Ugyanilyen lesz a sorsuk a túlvilágon ezeknek a pogányoknak, akik se nem hittek, sem
meg nem keresztelkedtek: még a legjobb szférájukban is a legnagyobb távolságból fogják szem-
lélni mennyeimet, és felette bírálatot mondani éppúgy, mint az emberek itt a Földön nézik a csil-
lagos eget, s bírálatot mondanak felőle. Igaz, hogy egy évezred múlva valamivel többet fognak
tudni, mint most, és rájönnek arra, hogy mindezek napok; de hogy mi egy nap, mi módon világít,
milyen nagy és milyen távolságban van a Földtől, hány bolygó forog körülötte, milyen természe-
tűek ezek, milyen lakókat hordoznak, milyen nyelvek és szokások vannak az egyes bolygókon, -
ezt értelmük útján sohasem fogják megtudni.
10. És ha ti, akik már sokat tudtok, el is mondanátok nekik, mégsem hinnék el, mert egy
valódi világi értelem – mint amilyet sok pogánynál eleget lehet találni – semmiben sem hisz, amíg
nem látja és kezével meg nem foghatja.
11. Igen, Én majd a jövőben itt-ott Nevem hitvallói között férfiakat és nőket fogok támasz-
tani, és szeretettel telt szívük előtt megnyitom a világok és mennyek titkait. De közöttük is kevesen
lesznek, akik mindezeket meggyőző igazságként fogadják el.
12. Akiknek ezeket kinyilatkoztatom, állandó szemlélődésben lesznek, s ebben nagy örö-
mük telik, dicsérik és magasztalják Annak Nevét, aki ezeket a dolgokat – mint teljesen meggyőző
igazságokat – jelentette ki, s amelyekbe az emberi értelem soha nem hatolhatott be.
13. Lesznek még egykor ezen a Földön olyan emberek is, akik látása előtt az egész teremtés
mint Isten titkos írása nyílik majd meg. De míg valaki nem hisz Nevemben, és abban meg nem
keresztelkedik, ilyen kegyelem őt nem érheti.”
110. Fejezet Társalgás a keresztségről és körülmetélésről. A gyermekek víz-

keresztségéről, a szellemi keresztségről stb. Keresztszülők. A három mennyei tanúbizonyság. Isten
lényegéről és az emberhez való viszonyáról. Az újjászületés, mint a megváltás műve, amely a te-
remtett lényekből szabad Isten-gyermekeket alkot.
1. Mondja Cyréniusz: “Uram! Én hiszem mindazt, amit tanítasz, és ezzel már meg is va-
gyok keresztelve?” Mondom Én: “Bár még nem vagy megkeresztelve, ennek a dologhoz most
semmi köze, mert aki cselekedetben oly élően hisz, mint te barátom, az szellemben annyit jelent,
mintha már meg volna keresztelve, mégpedig a keresztség minden áldásával.
2. A zsidóknál megvan ugyan a körülmetélés, ami egy előzetes keresztséget jelent, de Előt-
tem semmi értéke sincs, ha a körülmetéltnek nincs egyben körülmetélt szíve is. A körülmetélt szív
alatt az önszeretettől megtisztított és szeretettel telt szívet értem, aminek nagyobb értéke van, mint
az összes körülmetéltetéseknek Mózestől a mai napig. A körülmetélésre egy idő múlva János
136
vízkeresztsége következett, amit az ő tanítványai folytatnak. Ez a keresztség magában véve szintén
semmit sem jelent, ha azt nem előzi meg a kívánt vezeklés, vagy legalábbis utána egész biztosan
be nem következik.
3. Aki tehát komoly javulási szándékkal keresztelteti meg magát vízzel, az ezáltal nem
követ el hibát, de ne higgye, hogy a víz megtisztítja szívét és megerősíti lelkét, mert ezt csupán
saját tiszta szabad akarata hozhatja létre. A víz csupán jelkép, és azt bizonyítja, hogy az akarat,
mint a szellem élő vize éppúgy megtisztíthatja a lelket a bűnöktől, mint ahogy a természetes víz
tisztítja meg a fejet, vagy más testrészt a portól és más szennytől.
4. Ha valaki vízkeresztségét így, és igaz, valóságos jelentősége szerint értelmezte, az töké-
letesen meg van keresztelve, ha a keresztségnél, vagy előtte a megkeresztelt szívében az akarat
már megkezdte munkáját. Ha ez az eset nem áll fenn, akkor a vízkeresztségnek legcsekélyebb
értéke sincs, és nem idézi elő az anyag áldását, még kevésbé annak megszentelését.
5. Ugyanígy semmi értéke nincs a csecsemők vízkeresztségének sem, kivéve, hogy csupán
külsőséget szolgál egy jobb gyülekezetbe való felvételre nézve, és hogy a gyermek valamiféle
nevet kap, ami a lélek életére a legcsekélyebb értékkel sem bír, csupán külső gyakorlati célt szol-
gál.
Az ember János vízkeresztsége nélkül is adhatna nevet a gyermeknek, s ez Előttem mind-
egy volna, mert ha kap is nevet, az még nem szenteli meg az ember lelkét, egyedül csak a jóakarat,
hogy az ember a legjobb megismerése szerint helyesen és jól cselekedjék egész életén át. A jóaka-
rat és a jó cselekedetek által minden nevet meg lehet szentelni, de fordítva lehetetlen.
6. Amikor János keresztelt, tanítványai elébe hoztak egy gyermeket is, s mint ahogy meg-
keresztelte tanítványait, megkeresztelte a gyermeket is, ha a gyermek mellé lelkiismeretes helyet-
tesek álltak, és szívük mélyéből megfogadták, hogy a gyermek szellemi neveltetéséről a legbuz-
góbban fognak gondoskodni. Csak ebben az esetben lehet a gyermeket neve miatt is vízzel meg-
keresztelni, mert a keresztség addig nem szenteli meg a gyermek testét és lelkét, míg a gyermek
Isten és önmaga igaz megismeréséhez és szabad akaratának használatához nem jut. Addig pedig
helyettesének (keresztszülő) a leglelkiismeretesebben kell gondoskodnia arról, hogy a gyermek
mindazzal el legyen látva, ami lelke megszentelésének eléréséhez szükséges. Különben helyettese
minden felelősséget saját lelkén visel.
7. Ezért jobb, ha a vízkeresztség akkor következik be, amikor az ember képesnek érzi ön-
magát arra, hogy lelke és teste megszentelésének minden feltételét saját megismeréséből és önként
való elhatározásából betöltse. Egyébként semmi szükség nincs a vízkeresztségre a lélek és a test
megszentelése céljából, hanem egyedül a megismerésre és az Istentől áradó igazság helyes meg-
ismerésére és a szerinte való cselekvésre. A keresztségnél nem feltétlenül szükséges a Jordán vizét
használni azért, mert János is a Jordánban keresztelt, hanem erre a célra minden friss víz jó. Ám
mégis jobb a forrás vize, mint valami ciszterna vize, mert a testi egészségre hasznosabb, mint a
poshadt ciszterna víz.
8. Az igaz és Előttem kizárólag érvénnyel bíró keresztség tehát az Istenből áradó örök igaz-
ság szent Szellemével való keresztség.
9. Három dolog van, ami a mennyekben mindenki számára isteni bizonyságként adatik.
Ezek pedig: a szeretet, mint az igaz Atya; az akarat, mint az élő Ige, vagy pedig az Atya Fia, végül
a Szentszellem, mint az Istenből áradó élő s örök igazság helyes megismerése, mely élő módon
tevékenykedjék az emberben, mert ami nincs meg az emberben, és ami nem a saját akaratának
indíttatására történik, annak reá nézve nincs értéke, s mivel nincs értéke – és nem is lehet – tehát
Isten előtt sincs.
10. Mert Isten a maga lényegiségében az ember előtt mindaddig semmi, míg az ember
Istent tanítása által meg nem ismeri, az Ő akaratát magáévá nem teszi, és szeretete s élő akaratának
minden buzgalmával, tettével és cselekedetével a felismert legmagasabbrendű akarat szerint nem
tevékenykedik.
11. Csak ezáltal válik élővé Isten képmása az emberben, és növekedik és betölti az ember
egész lényét, s ahol ez bekövetkezik, ott az ember már az Istenség mélyére tud hatolni, ugyanis az
137
emberben lévő isteni hasonlatosság a legtökéletesebb hasonmása az egy és ugyanazon, öröktől
fogva való Istennek.
12. És ha az embernél ez bekövetkezik, akkor benne már minden megszenteltetett, és elju-
tott a szellem újjászületésének igaz keresztségéhez. Az ilyen keresztség által lesz az ember Isten
igaz barátjává, s önmagában éppen olyan tökéletessé, mint amilyen tökéletes a mennyei Atya!
És ezért mondom is mindnyájatoknak kifejezetten: minden erőtökből arra törekedjetek,
hogy éppoly tökéletesek legyetek, mint amilyen tökéletes az Atya a mennyekben! Aki nem lesz
oly tökéletes, az nem juthat az Atya Fiához; de kicsoda a Fiú?
13. A Fiú az Atya szeretete, Ő a szeretetek szeretete, Ő a tűz és a világosság, Ő a Szeretet
Fia, vagy az Atya bölcsessége. Tehát, ha az Atya hasonmása bennetek van, annak egykor oly tö-
kéletesnek kell lennie, mint amilyen tökéletes az Ő Atyja mindenben, mert különben nem lenne az
bennetek az Atya hasonmása. De ha mint hasonmás nem tökéletes, hogy kerüljön akkor az ember-
hez a bölcsesség, vagy az ember a bölcsességhez?
14. Amiképpen az Atya mindenkor megtalálja Bennem Önmagát, Ugyanúgy találom meg
Önmagamban az Atyát, s ekképpen kell, hogy ti is megtaláljátok Őt önmagatokban, s akkor meg-
találjátok magatokat Istenben is, s Isten megtalálja magát bennetek. Amiképpen Én egy vagyok az
Atyával, ugyanúgy kell, hogy ti is eggyé váljatok az Atya bennetek levő képmásával. Ha ezt elér-
tétek, akkor eggyé váltatok Velem is, s a Bennem levő Örök Atyával, mivel Én és az Atya öröktől
fogva tökéletesen egyek vagyunk!”
15. Erre mondják a tanítványok: “Uram, ezt nem tudjuk megérteni. Ez a tanításod érthetet-
len. Szívünk mélyéből kérünk, hogy világosabban magyarázd meg ezt nekünk!”
16. Mondom Én: “Még ti is értelmetlenek vagytok? Meddig leszek kénytelen benneteket
ilyeneknek elviselni? Ó ti fonákgondolkodású fajzat. De nektek adassék meg, hogy megértsétek
Isten országának titkait ezen a földön! Hol vannak a ti szívetek gondolatai? Hiszen már annyiszor
megmagyaráztam nektek, hogy Ki az Atya, és ki a Fiú, s hogy az Atya a Fiúhoz éppen úgy viszo-
nyul, mint a szeretet a bölcsességhez, vagy pedig a meleg és a világosság. Megmutattam nektek,
hogy a meleg fény nélkül semmit sem ér, s a fény meleg nélkül nem volna képes megérlelni a
mezők kalászait. Megmutattam nektek azt is, hogy a melegből hogyan jön létre a fény, mert a
meleg minden tevékenység első megnyilvánulása, a tevékenység első jelensége a világosság,
amely mindig fokozódik akkor, ha a rendezett tevékenység fokozódik, és mégsem vagytok képe-
sek közöttetek és Köztem az Egyet megérteni.”
17. Mondják a tanítványok: “Urunk! Ne haragudj ezért reánk, meg fogjuk mi ezt érteni, és
amiben még hiányt szenvedünk pótolni fogjuk!” Mondom Én: “Tudom jól, hogy ez be fog követ-
kezni, de csak azért mondottam ezt nektek, mert nagyon is észrevettem, hogy inkább kérdezni volt
kedvetek, mint tudni.”
111. Fejezet A zsidó mózesi étkezési rend alapcéljáról, lényegéről és a ke-

reszténységhez való viszonyáról. A régi átokteljes, és az új – az Úr testetöltése által megáldott –
Föld lényegéről.
1. Mondja erre Cyréniusz: “Magam is nagyon csodálkoztam, hogy a Te tanítványaid ne

értsék meg azt, amit én – és bizonyára a többiek is – olyan jól megértettem. De ha most ó Uram,
abban a hangulatban vagy, hogy olyan dolgokat deríts fel előttünk, melyeket még soha senki nem
hallott, szeretném Tőled még azt is megtudni, hogy miképpen áll a dolog a zsidóknál bizonyos
tisztátalanként meghatározott dolgok élvezése körül? Mi pogányok mindent élveztünk, s azért ta-
nításaink szerint nem lettünk tisztátalanokká. A régi egyiptomiak is mindent megettek, ami az idő
és tapasztalat szerint élvezhetőnek bizonyult, s nekem nincs tudomásom semmiféle beszennyezés-
ről, sőt ellenkezőleg, a történelemből tudom, hogy Egyiptom valaha igen tiszta volt, s valóban
nagy szellemeket hordozott földjén, és nálunk rómaiaknál is akadtak ilyenek minden időben. Miért
kellett éppen a zsidóknak különféle dolgokat nélkülözniük?”
138
2. Mondom Én: “Azért, mert fajuk ellátását Ádámtól kezdve fentről kapta, és még a jelen
időkben is nagyrészt onnan kapja azzal a rendeltetéssel, hogy Én közéjük jövök ebbe a világba, s
ennek anyagába, minden teremtmények üdvére. Az imént hallottad, hogy általam az egész anyag
mimódon áldatott és szenteltetett meg, miután Én Magam is felöltöttem ezt az anyagot. Szívedben
erre igenlőleg válaszolsz. Lásd, az Én lejövetelem előtt – mint ahogy most már tudod – ez a Föld
többé-kevésbé átok alatt állt, nem mintha Isten átkozta volna meg, hanem mert önszeretete, önzése,
gőgje és uralomvágya miatt mint anyaggá tömörült szellemiség önmagának átkára vált.
3. Léteztek és léteznek az anyagban a túl szilárd, kevésbé szilárd és egyáltalában nem szi-
lárd anyagok között különféle fokozatok. Minél szilárdabb azonban valamely anyag, annál nyer-
sebb, és önmagában annál tisztátalanabb, mert összetömörült szellemiségében sokkal több az előt-
ted ismertetett konkoly.
4. Azok az állatok, melyek a Föld benépesítése kezdetén az emberek mellé állíttattak, mint
a szarvasmarha, a juh, a kecske és a szárnyas fajok közül a tyúk és a galamb – bizonyára tisztább
természetűek és szelídebbek, s húsuk az embernek, aki felülről származott, a lélek tisztaságának
fenntartása miatt a legalkalmasabb volt. Ezeknek az állatoknak azonban tökéletesen egészségesek-
nek kellett lenniük, és a párzás ideje alatt nem volt szabad azokat leölni, mert ebben az időben az
egyébként tiszta állat is tisztátalan.
5. Idővel más állatok is társultak az emberek mellé, mint a ló, a szamár, a teve, a sertrés, a
kutya és a macska. Eleinte azonban leginkább e világ gyermekei mellé – míg az egyedüli szamár
és a teve kivételével – a fent említett állatok a zsidókkal valami nagy barátságban nem állottak, és
jelenleg sem állnak. Egy igazi zsidó még ma is különös félelmet érez egy lótól, nem barátja a
macskának, s egy tevében sem bízik valami nagyon. A szelíd vízi madár pedig utálatos előtte, a
pulykát és a gyöngytyúkot pedig az egész világért sem bírja szívlelni, és sok időbe telik, míg ezek-
kel az állatokkal megbarátkozik. Szóval a zsidó utálja mindazt, ami a görögöknek és nektek róma-
iaknak már hosszú idő óta kedvenc pecsenyétek. A jelen időtől kezdve azonban egészen másképp
lesz, különösen ha majd egykor haza megyek! Ennek jeléül – majd hazatérésem előtt – Kornéliusz
nagy kertjében és tanítványaim egyikének kertjében, aki még régi hithű zsidó, meg fogom mutatni,
hogy milyen eledelek azok, melyeket a jövőben minden gondolkodás nélkül el lehet fogyasztani.
S ezzel most megmutattam neked a zsidók számára adott, s Mózes által előírt eledelek törvényének
okát, aminek te is, és ti mindnyájan a mélyére láthattok. De most már itt az ideje, hogy áttérjünk
arra, amiért legfőképpen feljöttünk erre a helyre."
112. Fejezet Előkészület a csodálatos szemlélődéshez. Jövendölés a jelenlegi

kinyilatkoztatás felől, különösen erre, a János–műre vonatkozóan. Nota bene Lorber Jakab szá-
mára. Lorber Jakab családfájáról, és a kinyilatkoztatásokat hordozó prófétákról. Tanítás a kivá-
lasztott tanítványokról és Iskariot Júdásról is. Különbség az isteni ige külső és benső kinyilatkoz-
tatásáról. Az utóbbi feltételeiről.
1. Az Úr: “Az imént azt mondtam, hogy a legritkább csodadolgok látásában lesz részetek,
és a Rafael által Afrika belsejéből idehozott világító gömbön kívül eddig még nem történt más –
habár az éjszaka egyik felén már túl vagyunk. Azt is mondottam nektek, hogy rövid időre megnyi-
tom látásotokat, hogy – egyelőre néhány pillanatra – láthassátok, tulajdonképpen milyen is a világ.
De mielőtt ezt megtenném, azt mondom, sőt megparancsolom mindnyájatoknak, hogy a látottak-
ból senkinek semmit el ne mondjatok, mert a világ erre még távolról sem érett, és alapjában véve
nincs szüksége arra, hogy a világ emberisége ilyesmit megtudjon. Ha majd eléri azt, hogy minde-
nek felett szeresse Istent, és felebarátját mint önmagát, akkor minden egyéb, amire szüksége van
úgyis megnyílik előtte. De nektek, mint tanaim első magvetőinek – magatok miatt – többet kell
139
tudnotok, mint a többieknek együttvéve, hogy bizonyos idő múlva kísértésbe ne essetek, ami el-
tántorítana benneteket tanításaimtól.
2. Mindez azonban nem fog veszendőbe menni, és ha majd ez időtől számítva ezer és még
egyszer nem egészen ezer év eltelik, amikor tanításaimat a legszennyesebb anyagba süllyesztik,
abban az időben ismét férfiakat támasztok, akik azt, amit Én most előttetek mondottam és csele-
kedtem, és ami itt megtörtént, egy nagy könyvbe szóról-szóra le fogják írni, és átadják a világnak,
hogy a szemeket újból megnyissa!”
3. (Nota bene: Te szolgám és írnokom most úgy véled, hogy Én akkor téged nem említet-
telek. Vagy te is gyengülni akarsz hitedben, mint amilyen gyenge vagy testiekben?! De Én azt
mondom neked, hogy Cyréniusznak és Kornéliusznak – a többiekével együtt – a te nevedet is
megjelöltem, sőt most a legörömteljesebb tanúi mindannak, amit Én neked tollba mondok. De
befejezésül olyan neveket fogok említeni, akik kétezer esztendő múlva még sokkal nagyobb dol-
gokat fognak leírni és cselekedni, mint te most! Ezt csak megjegyzem, most pedig teljes hittel írd
tovább!)
4. Ezen Cyréniusz nagyon elcsodálkozott, Kornéliusz pedig megkérdezte azoknak a férfi-
aknak a nevét, akiknek ez az erő adatik. S Én megjelöltem nekik származásukat, jellemüket, sőt
nevüket is, és hozzáfűztem: “Közülük az egyik, aki által a legtöbb kinyilatkoztatás történik – több,
mint mindnyájatok részéről – apai ágról egyenesen József legidősebb fiától (Jóél) származik, s így
egyenes ágon test szerint Dávid utóda lesz. Igaz, hogy Dávid gyarló testét fogja örökölni, de szel-
leme annál erősebb lesz. Boldogok azok, akik őt hallgatni fogják, és életüket aszerint igazítják.
5. De a többi elhivatott is többnyire Dávidtól származik, mert az ilyen dolgok csak olya-
noknak adatnak, akik test szerint is onnan származnak, ahonnan Én Máriától, jelenlegi testem any-
jától, ő pedig Dávidtól, mivel Mária szintén tiszta leszármazottként Dávid leánya volt. Bár annak
idején Dávid-utódok többnyire Európában fognak tartózkodni, férfi ágról tiszta, hamisítatlan utó-
dai lesznek az Isten szíve szerint való férfinak, és alkalmasak lesznek a mennyek legnagyobb vi-
lágosságának hordozására. Bár többé sohasem fognak földi trónra jutni, annál többen fognak or-
szágomban rájuk várakozni, s Én mindig gondolni fogok ezekre a testvérekre! Jelenlegi tanítvá-
nyaim nagy része is Dávidtól származik apai ágon, s éppen ezért testben rokonaim, azaz testvéreim
– egyet kivéve, aki nem felülről, hanem ebből a világból származott. Nem kellene, hogy Ő részese
legyen, és mégis részese kell, hogy legyen, hogy az, ami írva van, beteljesedjék.”
6. Mondja Cyréniusz egészen elcsodálkozva: “Tehát Dávid utódainak fogod mindenkor
kinyilatkoztatni akaratodat? De vajon Mathael, Cinka és Corel szintén a nagy Dávid utódai? Hi-
szen ezeknek ugyanúgy kinyilatkoztatsz mindent, mint Dávid utódainak.”
7. Mondom Én: “Barátaim, ami itt történik, az nem titkos kinyilatkozatás útján történik,
hanem minden testi fül által jól hallható, nyílt szavak által. De egészen más hallani a titkos benső
szót – ami az Én szívemből jön annak szívébe, aki azt önmagában hallja – erre a célra egy bizonyos
előkészített vonal kell, hogy adassék az emberben, hogy bensője képes legyen szavam mindenható
erejét és hatalmát elviselni. Mert akit Én nem készítek elő, azt az Általam adott egyetlen egy jotta
elpusztítaná és megölné. Ám ha le van írva, akkor azok az emberek, akik jó akaraton vannak,
olvassák, és nem fogja őket megölni, hanem megerősíti őket az örök életre. De ha azt gonosz,
világias emberek olvasnák – ha írva is van – akkor is elpusztítaná és megölné őket. Így tehát már
tudod, hogyan áll a dolog. Most pedig azt mondom, legyetek készen szemlélni a leendő és mara-
dandó lét csodáit.” Mondja Cyréniusz: “Uram, kész vagyunk szemlélni mindazt, amit különös
nagy kegyelmed ad nekünk; csak előzőleg még egy rövid kérdésre szeretnék Tőled választ kapni,
ha lehetséges.” Mondom Én: “Kérdezz csak bátran, és Én felelni fogok.”
140
113. Fejezet Cyréniusz kételye ezzel a kivételezéssel szemben. Az Úr magya-
rázata példákban, az emberi test szervein keresztül, melyek mindegyikének külön rendeltetése van,
s éppen ezáltal van egyik a másik hasznára.
1. Kérdezi Cyréniusz: “Uram, ha a Te szent igédnek későbbi időkben szellemben való

benső hallására csak azok lesznek méltók, akiknek testi, de különösen lelki előkészítésben volt
részük, akkor az erre alkalmatlanoknak vajmi keveset használ még az is, ha valóban eljutottak
volna szellemi újjászületésükhöz, mert ezeket nem méltatod arra a kegyelemre, hogy szíved szavát
szívükben megértsék. De úgysem tudnák elviselni, mivel őket nem készítetted elő Dávid által. Én
azonban úgy vélem, hogy minden embernek – származzék akár felülről, akár alulról – ha a Te
akaratod szerint él, ugyanolyan képességekhez kell jutnia. Az a szellem, amely lelkét – végül testét
is – áthatja, talán csak képes lesz arra, hogy egy szót Tőled elviseljen?!”
2. Mondom Én: Barátom! Te bár nagyon kedves, értékes és drága vagy Előttem, de ebben
a kérdésben ez egyszer úgy ítéltél, mint a vak a szivárvány szép színeiről. Ilyen véleményed mellet
csodálkozom azon, hogy tested tagjai nem lázadtak fel fejed ellen, mert nem rendelkeznek ugyan-
azon képességekkel, mint amilyenekkel a fejed dicsekedhet. A lábad önmagában véve vak és sü-
ket, és mostoha felszerelése ellenére mégis kénytelen a legnehezebb munkát végezni. Kezednek
végre kell hajtania akaratodat, hol ezt, hol azt kell elvégeznie, s nincs szeme, hogy nézze a szép
világosságot, s nincs füle, hogy hallhassa az ének gyönyörű harmóniáját! Azonkívül nincs szag-
lása, ízlése, hogy megízlelje az élet fűszeres kellemességét.
3. Nem találod, hogy ezek a testrészek a fejjel szemben igen nagy hátrányban vannak?
Vagy nem lázadhat fel egyszer a tüskebokor a szőlőtőke ellen és mondhatná: Mit követtem el,
hogy nincs részem abban a kegyelemben, hogy egyszer én is szőlőfürtökkel pompázhatnék?
4. Vagy még mindig nem tudod azt, hogy Előttem mindennek megvan a legpontosabb mér-
téke és a maga rendeltetése? Amiképpen tested különböző tagjai között fennáll az a helyzet, hogy
mindegyik a maga külön képességével szolgálatára van a többi tagnak, éppúgy az emberek is el
vannak látva különféle képességekkel, melyekkel kölcsönösen hasznára lehetnek egymásnak. És
éppen ez az, ami az élet legmagasabb üdvösségét jelenti.
5. Ha a fejed és szíved vidám, akkor minden tagod derűs és vidám lesz. Ám ha a legkisebb
tagocskád szenved, akkor a fejnek, szívnek és minden más teljesen egészséges tagnak is odavan a
vidámsága. Amiatt az egy miatt valamennyi szomorú, s mindent elkövet, hogy azon az egy tagon
segítsen, és ismét egészségessé tegye.
6. Bizonyára igen szép hivatás bírni azzal a képességgel, hogy valaki meghallja Szeretetem
hangját, azt felírja, és közölje más emberekkel - azokkal, akiknek ez a képességük hiányzik – ha
az után sóvárognak. Ugyanolyan szép tulajdonsága a szívnek a hallottakat megtartani és aszerint
élni. Ha az ember ezáltal – ha mindjárt alulról származik is – szellemének újjászületéséhez jutott,
biztosan meg fogja találni az érte járó jutalmat. Így az, aki arra képesített, hogy meghallgassa az
igét, éppoly kevéssé fog panaszkodni, mint ahogy a te kisujjad sem panaszkodott soha azért, mert
nem lett fejednek egyik szeme!
7. Most pedig mondd, elégedett vagy-e ezzel a felelettel?” Mondja Cyréniusz: “Uram! A
tökéletesnél is jobban, s nem foglak többé ilyen ostoba kérdésekkel terhelni. Most pedig részesíts
bennünket abban a kegyelemben, hogy láthassunk valamit!”
114. Fejezet Bepillantás a természeti szellemek világába a gyomorüregen ke-

resztül. Mathaelnek már előbb megvolt ez a képessége, s hálát ad érte az Úrnak.
1. Mondom Én: “Lássátok! Én abból a célból hozattam ezt a világító gömböt Afrika köze-
pének legbensejéből, hogy bizonyos tekintetben minden csoda nélkül – inkább előttetek még is-
meretlen – természetes úton tárjam fel a természeti világot.
141
2. Ennek a kőnek különleges tulajdonsága van. Fénye a gyomorüreg fölött lévő életidegre
oly módon hat, hogy a lélek látóképességét hosszabb időre oda összpontosítja, s így még a legel-
rejtettebb dolgokat is képes meglátni. A ti látóképességeteket tehát oda fogja összpontosítani, s ti
lezárt szemmel is jobban fogtok látni, mint tágranyílt testi szemetekkel.
3. Némely emberre a Holdnak is hasonló hatása van, de nem olyan nagymértékben, mint
ennek a kőnek. Zárjátok le tehát szemeteket, és győződjetek meg róla, hogy gyomorüregetekkel
jobban láttok, mint természetes szemetekkel.”
4. Szavaim után mindnyájan lehunyták szemüket, s nem tudtak eléggé csodálkozni, hogy
a léleknek a gyomorüregen keresztül ilyen rendkívül éles látóképessége van.
5. Erre Mathael és négy társa így szólt: “Ez a csodálatos látóképesség nem ismeretlen előt-
tünk, mert ilyen módon már a legritkább dolgokat láthattuk, s néha olyan helyeken jártunk, hogy
természetes állapotban halandó nem lett volna képes létrehozni azt anélkül, hogy szörnyű esésnek
ki ne tenné magát. Eközben a levegőt, vizeket, tengereket, tavakat, folyókat és patakokat minden-
féle torz alakokkal tömve láttuk, amelyek a szélrózsa minden irányában – lassan, vagy gyorsan –
ide-odalebbentek, felemelkedtek és leereszkedtek, lassan, majd gyorsan körbe forogtak. Egyesek
mint hópelyhek ültek a földön, majd eltűntek a Föld barázdáiban; egyesek felszívattak a levegőbe,
egyeseket a Föld szívott be, másokat pedig a kőzetek szívtak fel.
6. Azok, melyek a földben tűntek el, s amelyeket a növények és kövek szívtak fel, nem
kerültek többé elő, de ott, ahol egy fa, fű, vagy állati dolog oszlott fel, eleinte – mintegy gyengén
párolgó gőznek látszó – különféle alakok keletkeztek, melyek már ezrével megragadták egymást,
s a következő pillanatban már mint egészen jól kifejlődött formák tömörültek össze, és jelentek
meg.
7. És ha a forma elkészült már, nem telt sok időbe, s ez a forma bizonyos öntudatot árult
el, mozogni kezdett, s úgy tett, mint a kutya, amint szimatjával keresi azt, amit valahol megérzett.
8. Ezeket a lényeket rendesen juh-, kecske- és marhanyájak irányába láttuk húzódni, s ha
ezeket elérték, alattuk helyezkedtek el. Ha az állatok között párzás történt – amire úgy látszott,
hogy ezek a lények ösztönzik őket – a párzó állatok úgy szívták fel ezeket a lényeket, mint a
fonnyadt fű a harmatot, és többé nem kerültek elő.
9. E formák közül sokan a vizek felé közeledtek, s könnyedén haladva úszkáltak egy ideig
a víz felületén. Egyesek láthatóan a víz alá merültek, egyesek pedig ködszerű tömeggé tömörültek,
s akkor merültek el, amikor új formává olvadtak össze, melyek nem ritkán egy vízi állathoz ha-
sonlítottak.
10. Ám ami a legkülönösebb volt, a vízből mindig különféle torz alakokat, álcákat és egyéb
formákat láttunk kiemelkedni, melyeknek olyan formájuk volt, mint a különböző repülő rovarok,
vagy különféle fajtákhoz tartozó kisebb-nagyobb madarak. Ezeknek egészen jól kifejlődött szár-
nyuk, lábuk, s egyéb végtagjaik voltak, de azokat nem úgy használták, mint a madarak, hanem
csak úgy lógtak rajtuk, s pehely módjára lebegtek a levegőben. Amikor azonban valóságos mada-
rak raja repült a közelükbe, akkor látszott ezekben a ködszerű álcákban és formákban az igazi élet.
Csatlakoztak ezekhez a rajokhoz, velük együtt repültek, melyek rövid idő alatt mintegy felemész-
tették őket.
11. A magasból felfedeztünk egy fényes portömeget, mely eső módjára néha többé, néha
kevésbé sűrűn hullott, s ezeket leginkább vízfelületek fölött lehetett látni. Ha az ember ezt a port
közelebbről szemlélte, abban mindig valamilyen formát fedezett fel, ami vagy valami kicsiny to-
jáshoz, vagy pedig egy kicsi vízi állathoz hasonlított, s ezt a port a víz azonnal el is nyelte.
12. Ó, ha az embernek ideje volna, még igen sokat lehetne erről beszélni, de amit mi ezelőtt,
szerencsétlen állapotunkban látunk, azt most lehunyt szemmel ismét látjuk, és ez a látás felébreszti
bennünk a visszaemlékezést, amely hangosan ezt mondja nekünk: Ezeket néhány éven át minden
este és minden éjjel láttátok, néha még nappal is, ha ősziesen borongós idő volt. Láttuk ugyan
ezeket, de nem tudtuk a magyarázatát, ám most szerencsénkre tudjuk, hogy mivé válnak, honnan
jönnek, s lényegükben mik is. Ezért Tied legyen érte a hála, a szeretet és imádat!!”
142
115. Fejezet Különféle természeti szellemek (még nem inkarnált emberi lel-
kek). A világoskék szellem emberke Járának minden udvariasság nélkül megmondja az igazat. Az
erdei szellemkék ismét elvonulnak.
1. Mondja a Mellettem pihenő Jára: “De Uram! Miféle kis emberkék ezek? Az erdőből
seregestül jöttek ki, valósággal körültáboroznak bennünket, és mindenféle színük van! Egyesek
ködszerű ruhát viselnek, a legtöbbje azonban teljesen meztelen, nagyságuk pedig alig akkora, mint
egy kétéves gyermeké!”
2. Mondom Én: ”Ezek már ehhez a Földhöz tartozó, kész emberi lelkek, akik még nem
járták meg a test útját. Valami nagy kedvük nincs is hozzá, mert nagyon félnek valamely anyagba
való beburkolástól. A felöltözötteknek már van bizonyos beszélőképességük is, ami azonban nem
sokat ér. Valamennyien bizonyos majom-intelligenciával bírnak!”
3. Mondja Jára: “Ha megszólítanám a felöltözötteket, vajon megértenék-e?” Mondom Én:
“Próbálj szerencsét!” Ezután Jára bátorságot vett, megszólított egy ködszerű, világoskék öltözék-
ben levő emberkét: “Kik vagytok és mit akartok itt?”
4. A világoskék emberke erre közvetlenül egészen Jára elé lépett, mereven rászegezte a
szemét, s így szólt: “Ki parancsolta neked, te büdös húsú, hogy tőlünk tisztáktól kérdezősködj?!
Egyet és még egyet kivéve, érzik rajtatok az anyag bűzös szaga, s ez a mi orrunk legnagyobb
ellensége. A jövőben majd csak akkor kérdezz bennünket, te bűzös dög, ha a minden szellemek
mindenható szellemétől erre parancsot kapsz. Egyébként azzal törődj, hogy testednek molyos
zsákjától tisztességes úton szabadulj meg!”
5. Kérdem Én Járától: “Nos leánykám, hogy tetszik neked ez a válasz?” Mondja Jára:
“Uram, Uram! Ó, hisz ezek a lények borzasztóan durvák és gorombák! Hát igazán olyan bűzös
dög vagyok én? Valóban, úgy el vagyok keseredve, kétségbe tudnék esni!”
6. Mondom Én: “Lám, lám, leánykám, a szellemecske egészen jót tett veled, miért kese-
regsz emiatt? Persze, a manónak illedelmesebb szavakkal kellett volna megmondania, hogy ben-
ned egészen elrejtve van egy kis hiúság, aminek következtében kissé gőgös vagy, de a kis manó
nem szóművész, s csak igen szűkös szótára van, így inkább érzése szerint beszélt, mint értelméből.
Egész kedélyed bánatos lett, mert azt a világoskéket megszólítottad? Kérdezted volna csak azt az
égő pirosat, attól olyan választ kaptál volna, hogy szégyenedben elájultál volna. De most köszönd
meg a jótéteményt, amit a világoskéktől kaptál, s akkor szelídebb szavakat fogsz tőle hallani.”
7. Jára megszívlelte ezt, és így szólt az őt még mindig mereven bámuló manóhoz: “Köszö-
nöm neked kis emberke azt a jótéteményt, melyet kímélet nélküli szavaiddal intéztél hozzám. Ne
haragudj azért rám. Ugyebár kedves emberke, te azért nem haragszol rám?!” Erre a manó hangosan
felkacag, s nevetve mondja: “Ha ezt az mondta volna, aki ezt neked tanácsolta, akkor jó lenne, de
amit te találsz ki, te libácska, az még távolról sem jó, mert ennek a beszédnek sem az akarata, sem
a gondolata nem termett a te büdös talajodon. De most már elviselhetőbb vagy, mint az imént, ám
a hiúságod és a gőgöd még nem ment ki belőled! Csak ne képzelj be magadnak semmit, mert
minden, ami a tied – rossz, a jó az másé.” Mondja Jára: “De mondd kedves emberkém, honnan
tudod te mindezeket?”
8. Erre az emberke ismét felkacag, s így szól: “Amit az ember lát, azt nem kell tudnia. Te
is többet látsz most, mint amennyit eddig láthattál, én azonban többet látok mint te, mert nem lóg
körülöttem bűzös hús, s így egész világosan látom, hogy te és ti mindnyájan milyenek vagytok.
Azt mondom neked, hogy előnyeidre ne légy büszke, mert mindaz nálad még hosszú ideig idegen
tulajdon lesz!”
9. Mondja Jára: De hogyan? Magyarázd meg ezt közelebbről!” Mondja az emberke: “Ha
valaki, aki nagy utazásokat tett, és sok fáradság és nehézség árán mindenféle tudást és tapasztalatot
gyűjtött magának, s közli veled mindazt, amit látott és tapasztalt, úgy te magad is tudni fogod, amit
ő tud és ismer. De lehetsz-e büszke erre? Mert az, amivel te most többet tudsz, mint azelőtt, kettős
érdeme annak, aki először sok fáradsággal és áldozattal ezt a tudást és tapasztalatokat összegyűj-
tötte, másodszor azért, mert olyan jó volt, hogy hűségesen közölte veled. Most mondd, hogy az
143
ilyen tudás és tapasztalatok megszerzését érdemül számíthatod fel? Mert lásd, te most mint sok
hasznos és jó tudománnyal és tapasztalatokkal megírt könyv állsz itt, de távolról sem vagy e könyv
bölcs írója. Kié tehát annak a jónak érdeme, ami a könyvben írva van? A könyvé-e, vagy azé, aki
ezeket a könyvben megírta? Lásd, tehát te egy jól megírt könyv vagy, de távolról sem annak írója!
Ezért tehát ne képzelj be magadnak semmit!”
10. Ezután a emberke ismét nagyot kacag, feláll mint egy hadvezér, s így szól a sereghez:
“Ha ezen a társaságon jól kibámultátok magatokat, akkor menjünk innen tovább, mert itt nagy
büdösség van!” Erre mindnyájan elvonultak, és eltűntek az erdőben.
116. Fejezet Jára csodálkozása e barátságtalan lények miatt. Az Úr megma-

gyarázza e lények természetét, rendeltetésüket és korukat. Az Úr előtt az alázat hangja cseng a
legkedvesebben. Az Úr megígéri Kisjónának, hogy a telet nála fogja eltölteni.
1. Mondja Jára: “Ki sejtett volna ezekben a víg emberkékben ekkora bölcsességet? Alap-
jában véve mégis örülök, hogy elmentek, mert idővel jól alánk fűtöttek volna, habár egészen hideg
természetűeknek látszanak. Nem sok szeretet tűnt ki belőlük, de a jót a rossztól jól meg tudják
különböztetni. Mi lesz ezekből a lényekből, ha a test útját egyáltalán nem akarják megjárni?” Mon-
dom Én: “Egyszer majd megjárják, de még sok idő kell, míg erre rászánják magukat. A világos-
kékek még előbb, de a többiek még sokára.
2. Mert azok a lelkek, akik e Föld természetéből erednek, és naponta jönnek létre, rendkívül
nehezen szánják rá magukat. Csak a tapasztalatok, megismerések és az ezekből eredő jó remény-
ségek indítják őket arra, s ha arra a megismerésre jutnak, hogy a test útjával semmit sem veszíte-
nek, legrosszabb esetben ismét azzá lehetnek, amik most.
3. Ezek a természeti lelkek leginkább a hegyekben tartózkodnak, de sokszor belopódznak
egyszerű emberek lakásaiba is, és jót tesznek velük. Csak megsérteni nem szabad őket, mert ebben
az esetben nem tanácsos velük egy tálból cseresznyét enni. Titokban iskolákat is látogatnak, s az
emberektől sokat tanulhatnak.
4. A bányászoknak nem ritkán megmutatják a legjobb és leggazdagabb fémtelepeket; az
Alpokon szolgálnak a pásztoroknak és a legelő állatainak, csak megsérteni nem szabad őket.
5. Vannak még olyan természeti lelkek ezen a Földön, akik már ötszörös Matuzsálemi kort
értek el, s még nem léptek a test útjára. Egyébként már minden jó volna nekik, csak leginkább a
visszaemlékezés elvesztése tartja őket vissza, mert azt a jelenlegi életük halálának tekintik. Most
tehát tudjátok azt is, hogy hogyan áll a dolog ezekkel a lényekkel. De most figyeljetek tovább, mi
fog történni.
6. Ekkor előkerül ismét az öreg Kisjóna Kisből, és így szól: “Ó Uram! Néhány héttel ezelőtt
kegyelmesen az én szegény házamban tartózkodtál, s mennyi nagy és fennkölt dolgot láttam és
hallottam ott. Ám ami ittlétem ideje alatt néhány nap alatt történt, s amit láttunk és hallottunk, arról
egész Galileában senki még csak nem is álmodhatott! Uram, bocsáss meg, hogy merészeltelek
otromba módon megszakítani, mert hiszen jobb volna, ha az ember itt egy szót sem szólna, hanem
csak halljon és lásson, és hogy ha mindent nem is ért meg, csak legyen egy kissé türelmes, mert a
magyarázat magától úgyis megoldódik. Ezzel kész vagyok a beszédemmel.”
7. Mondom Én: “Ó beszélj és kérdezz csak kedves Kisjóna barátom, akármikor és bátran,
mert a te beszéded mindig kedvesen cseng a szívem előtt. Az alázatosság hangja mindig kedve-
sebben cseng előttem, mint a legszebb harmónia.
8. Tegnap hallhattad azt a gyönyörű hangot, amit az Én angyalom, Rafael hallatott, de mi-
lyen mennyeien hangzik az a hang az Én fülem számára, mely az igazi alázatosság tiszta hangja –
összehasonlíthatatlanul szebben cseng.
144
9. Te szívem szerint való igaz férfiú vagy, s téli napjaimat nálad fogom eltölteni. Akkor
adódik majd alkalom, hogy téged és házadat sok mindenről felvilágosítsalak. Légy addig is vidám,
s tekints meg jól mindent, a magyarázat nem fog elmaradni.”
10. Mondja Kisjóna: Ó Uram! Bár nem vagyok méltó erre a nagy kegyelemre, de ez a tél
egész életem legüdvösségesebb ideje lesz. Ó, micsoda örömök lesznek az én házamban! De most
ne jöjjön több szó ajkaimra.”
11. Mondja Cyréniusz: “Akkor időről-időre majd én is lakója leszek házadnak, s minden-
ben hozzá fogok járulni, hogy az egész környék, azaz annak szegényei a lehető legjobban el le-
gyenek látva.” Mondja Kisjóna: “Fenséges parancsolóm! Ez igen szép lesz tőled, s nekem nagy
örömömre fog szolgálni. De most arra kérlek, hogy többé ne szóljunk közbe, mert csodákra hal-
mozott csodák lebegnek előttünk, s mi ezeket nem szemléljük elég figyelemmel!”
117. Fejezet Egy leégett romhalmaz lélek-alkatrész gomolyagja, annak tart-

alma, lényege és rendeltetése. Jákob létrájának magyarázata.
1. Erre mondja Mathael: “De nini, micsoda óriási gomolyag lebeg ott a város környéke
felett? Most egyre jobban és jobban közeledik. Nézzétek, nézzétek! Hogy lebeg ide-oda, és kígyó-
szerűen tekergőzik! Miféle különös alakok! Immár megkülönböztethetően látok benne ökröket,
teheneket, juhokat, tyúkokat, galambokat, s mindenféle más madarat, legyeket és bogarakat. Van-
nak benne szamarak, néhány teve, macska, kutya, és néhány oroszlán, kígyó, vipera, gyík, tücsök,
szalma, mindenféle fa, gyümölcs, és különféle szerszám. Még egész sereg olyasmi, amit nem is
ismerek. Mit akar mindez ábrázolni? Talán ezek is lelkek, akik mint egy óriási, de teljesen átlátszó
zsákba bevarrva jelennek meg, s abban össze-vissza futnak, mint a polyva a forgó szélben?”
2. Mondom Én: “Ezek alsóbbrendű lelkek, illetve szellemek, melyeket az a közös szeren-
csétlenség, ami itt érte őket, összetart egy ideig, és csak akkor fognak ismét szétszakadni, ha szá-
munkra is szemmel látható tápláló zsákjukban megértek.
4. Minden, ami a világon fennáll és létezik, lényegében életanyag, s ha materiális össze-
függésében bármi módon megzavartatik, s lélekben felszabadul, a pusztulás után előző materiális
formájában megragadja önmagát, s egy ideig ebben a formában áll fenn.
5. Ez a gomolyag egy befogadó edény minden számára. Mindazt, ami valamely tűzvész
által elpusztult, megtalálod abban, mint életszubsztanciát, ami valamelyes intelligenciát árul el. S
hogy valamennyien ebben a zsákban – mintegy ketrecbe szorítva – össze-vissza keringve láthatók,
azt félelmük idézi elő.
6. Ha például a Föld valamely pontján hatalmas elemi forrongások vannak készülőben,
melyek a természeti szellemek, vagy lelkek nagy tevékenységéből származnak, akkor az összes
állatot nagyfokú szorongó érzés fogja el. Akkor az állatok minden fajtája kölcsönösen igen barát-
ságosan közeledik egymáshoz, s egészen békés társaságot alkot. A vipera nem törődik többé mér-
gével, s a ragadozó állatok sem támadják meg a békés bárányokat, a méh és darázs fullánkját –
mint a harcos a kardját – hüvelyébe teszi. Röviden, ilyenkor minden megváltoztatja természetét,
sőt a növényvilág is szomorúan lelankad, s addig nem tér magához, míg a zűrzavar el nem múlt.
7. Minden, ami egy ilyen szomorú alkalomkor elpusztul – az ember kivételével – a szün-
telen tartó félelemben egyesül a pusztulás után, s mint lélekszubsztancia a szükségeshez képest be
is burkolózik. Ha egy ilyen laza lélek-gomolyag egy évszázadon keresztül így rajzik, akkor az
eredetileg különböző lélekelemek kölcsönösen egymáshoz vonzódnak, egyre jobban és jobban
egyesülnek, végül egy, vagy több meglehetősen erőteljes természeti emberlelket tesznek ki.
8. Ez az előttünk lebegő gomolyag mindent magában foglal, ami Cezárea-Filippiben tűz
által pusztult el. E gomolyag teljes kifejlődéséhez 100 évnél is több időre van szükség, de azután
több mint 100 érett természeti emberi lélek fogja áttörni könnyű burkolatát, és ismét 100 év múlva
már a mi emberi testi utunkat járják meg.
145
9. Tűzvészeknél, tűzokádó hegyeknél s nagy vízáradásokkor is mindig képződnek ilyen
gomolyagok. Ha kevés állati elem van közöttük, az átalakulás tovább húzódik, de ha állati elemek
vannak közöttük elvegyülve – mint itt is, - akkor rendesen rövidebb ideig tart.
10. Nem következik azonban ebből az, hogy azokból a gomolyagokból, melyekben állatok
nem találhatók, természeti emberi lelkek ne fejlődhetnének ki. Ezekből természeti állati lelkek,
vagy nemesebb növény-lelkek is származhatnak, mely utóbbiak rendesen mint egy csirából törnek
elő, s a már tevékenykedő állati lélekkel egyesítik magukat. Ez idézi elő a magvak szaporodását
és csirájuk fejlődését is.
11. A durvább növényi alkatrészek az anyagban maradnak, mint a fatörzsben, vagy a fa
rostos anyagában; a nemesebbek a gyenge levélzetben, és a még nemesebbek alkotják magát a
gyümölcsöt, és azt, ami megelőzi és kíséri: a legnemesebbje az intelligens csíra-életben egyesül,
melynek megvan a képessége arra, hogy maga egy hasonló életben újból folytatódjék, s hogy a
régi tevékenységet ismét elölről kezdje, vagy ha egy állatnak, vagy embernek táplálékául szolgált,
rögtön állati, vagy emberi lélekbe menjen át.
12. Azért élvezi az ember rendesen csak a növény gyümölcsét, hogy ezzel a növénycsira
lelkek azonnal az ember lelkével egyesülhessenek, s a mag és a gyümölcs durvább részei az ember
szilárdabb részével: húsáéval, porcogóival és csontjaival, melyek az elhalás után mint igen tisztá-
talanok, a növényvilág birodalmán keresztül magukat még többször megtisztítani tartoznak egé-
szen addig, míg egy kicsiny szellemmé válnak, vagy egy új állati, sőt emberi lélek felvételére
teljesen éretté lesznek. Tehát most már körülbelül tudjátok, hogyan keletkeznek ezek a gomolya-
gok, milyen fejlődési folyamaton mennek keresztül, míg végcéljukat el nem érik. Így szemlélődé-
seiteket újból megkezdhetitek, hogy meglássátok, nem tűnik-e fel valami újabb jelenség?
13. Az, amit most néztek, nem egyéb, mint a megmagyarázott Jákob létrája, melyen ke-
resztül a mennyet a földdel összefüggésben szemlélhette, és látta az élet erőit, mint Isten gondola-
tait fel- és alászállni. Jákob látta jól ezt a képet, de sem ő, sem utána senki meg nem értette azt
mindeddig. Most Én fedtem ezt fel előttetek, de előbb ti is bizonyos tisztánlátó álomba kellett,
hogy kerüljetek annak a világító gömbnek a fénye által, hogy láthassátok a felfedett Jákob létráját,
s azt végül szavaim nyomán megérthessétek, hogy megtudjátok miképpen függ össze a mennyei a
földivel, és hogy az egyik ugyanazon lépcsőfokon miképpen megy át a másikba? Most pedig néz-
zetek át a tenger fölé a ti szellemi – jobban mondva lelki – látásotokkal, s mondjátok meg, hogy
mit láttok ott?”
118. Fejezet Cinka a tenger vizén és vizében tűzkígyókat lát, s ugyanúgy a

levegőben is. Az Úr ezeket oxigén lényekként magyarázza meg, mely ősanyaga a lélek szubsztan-
ciának. Rafaelt hívja, hogy beszéljen erről.
1. Egyszer csak megszólal Cinka: “Uram, a tenger felületén nagy mennyiségű tüzes kígyót
látok ide-odamozogni, egyesek a vízalá merülnek, s mozgásuk gyorsaságát a víz tömege nem gá-
tolja. Lelátok a tenger fenekéig, ahol egész sereg mindenféle fajú szörny van, temérdek hal, és
mindezek a tüzes kígyók után kapkodnak. Amikor egy hal, vagy más torzalak egy, vagy több ilyen
kígyót elnyel, utána élénkebb és mozgékonyabb lesz, s az életvidámság csak úgy ragyog e vízi
lényekről.
2. És ilyen tűzkígyókat a levegőben is látok rajzani, de ezek sokkal kisebbek, és kevésbé
világítanak. A legsűrűbben a víz régiói fölött látom ezeket. Olyan madarak, melyek éjszakának
idején röpködnek a víz tükre fölött, úgy látszik nemigen kedvelik ezeket a tűzkígyókat, de a halak
valósággal utánuk ugranak a vízből. Azok fénylenek a legerősebben, melyek ide-oda úszkálnak a
vízen, s ezek nyílsebesen is mozognak. Mi legyen ez ó Uram, és hogyan értelmezzük ezeket?”
Mondom Én: “Az, amit ti itt láttok, a tulajdonképpeni élet tápanyag, ez a levegő és a tenger sava;
egykor majd a természettudósok ezt az elemet oxigénnek fogják nevezni. Bár nem fogják látni, de
146
észreveszik, s annak tartalmát több, vagy kevesebb mennyiségben való jelenlétét, vagy teljes hiá-
nyát meg tudják majd határozni.
3. A víz – mint a növények, állatok és emberek fő életeleme – ezt az oxigént a legnagyobb
mértékben kell tartalmazza. A nagy Óceánban nem is létezhetnének a vízi állatok, ha a víz nem
lenne állandóan gazdagon telítve ezzel az anyaggal.
4. Ez az anyag eredetileg a tulajdonképpeni lélekszubsztancia, s megfelel a gondolatnak,
mielőtt eszmévé lett volna. Ha egyszer ezt a lelki életanyagot megfelelő mennyiségben összetö-
mörülve fogjátok látni, akkor rövidesen valamilyen éltetett formát is láttok, de csak gyengén moz-
gékony formában, ám lehet egészen merev is, mint egy kő, vagy egy darab holt fa. Most pedig
nézzetek különösen a partok felé, s helyenként fénypontokat fogtok felfedezni, ami ennek az élet-
anyagnak az összetömörüléséből keletkezik.
5. Most láthatjátok, hogy itt és ott száz és ezer ilyen tűzkígyó egy tömbbé alakul, s az ilyen
módon – mintegy véletlenül – tömbbé alakult elem rövid ideig igen élesen világít. Ez a nagyobb
világítás, ezeknek az élet-tűzkígyóknak a tömeges összetömörülése pillanatában jön létre, s ezzel
az összetömörüléssel aztán egy eszme, vagy valamely forma is kialakult.
6. Ha a forma létrejött, akkor bekövetkezik a nyugalom, s a különös világítás is megszűnik,
de helyette egy teremtmény keletkezett, és vagy egy kristály formájában mutatkozik, vagy egy
tojás magcsirája révén, sőt egy kész vízi állatkaként is megmutatkozhat, vagy legalábbis egy vízi
moha-növényke formájában. Ez oknál fogva látjátok testi szemetekkel, hogy gyakran a partvidé-
kek lapos és sekély helyeit mindenféle vízi növény nőtte be, s ahol ezek a leggyakoribbak, ott
nagyobb és kisebb vízi állatokban sincs hiány.
7. Ti erre azt kérdezitek, ki az, aki ezeket az életszellemeket – melyek közül az egyik ha-
sonlít a másikhoz – vagy merev, vagy serény mozgású életformává alakítja? Ezt a kérdést a leg-
jobban Rafaelem fogja nektek megmagyarázni. Jöjj Rafael, szólj, és mutasd be gyakorlatilag!”
119. Fejezet Rafael megmagyarázza, és példákon keresztül is megmutatja,

hogy az organikus lények teremtése eredetileg hogyan kezdődött az oxigén tűznyelvek azután pedig
a nemzés által. Az isteni teremtő eszmék, mint az ősanyagok különfélesége. Egy tyúk tojástartója,
a kiscsirke fejlődése stb. A nemi különbség oka.
1. Ezután előlép Rafael, és mondja: “Isten önmagában örök és végtelen. A végtelen űr

egyedül Vele van betöltve. Ő, mint a legmagasabbrendű, a legtisztább és a legnagyobb gondolat,
és az önmagából fakadó örök, legtökéletesebb eszme – mint ilyen – öröktől fogva folyton csak
gondolatokat termelhet, és azok Vele vannak telítve. Mi ős arkangyalok mind az Ő – általatok,
emberek által elképzelhetetlen időktől fogva – kiérlelt, önálló életeszméi vagyunk, telve világos-
sággal, bölcsességgel, megismeréssel és akaraterővel, s egy egész sereg szolgálattevő szellem van
alánk rendelve, akik valósággal karjainkat és kezeinket teszik ki, felismerik akaratunkat, s azokat
rögtön végre is hajtják.
2. Isten tiszta gondolatai az az anyag, melyből minden, amit a végtelenség magában foglal,
keletkezett. Mi eredetileg kizárólag a legfennköltebb és mindenható isteni szellem akarata által
lettünk. Mindezek a dolgok és lények pedig általunk jöttek létre, akik első és legalkalmasabb be-
fogadó edényei voltunk az Istentől eredő gondolatoknak és eszméknek, és még ma is vagyunk, s
a jelenlegi időktől kezdve fokozottabb és tökéletesebb mértékben leszünk, és mindörökre azok is
maradunk.
3. Mi ősangyalok az Istenből eredő életgondolatokat – melyek előttetek tűznyelvek alakjá-
ban jelennek meg – összefoglaljuk, és a bennünk levő isteni rend alapján formákat és lényeket
képezünk. Így, ha valaki azt kérdezné tőletek, hogy Isten, vagy mi – mint úgyszólván az Ő örök
szolgái, hírnökei – honnan szereztük a materiális anyagot a lények teremtése céljából, lássátok, a
válasz itt van most előttetek. Ezek a tüzes és kígyószerű hosszú nyelvek azok a szellemi építőkö-
vek, melyekből mindaz, amit az egész végtelenség – mint anyagi lényegiséget – magában foglal
147
és rejt, felépült! S hogy ez a felépítési folyamat hogyan ment végbe, azt az Úr az imént igen vilá-
gosan megmutatta nektek. De ti mindezt csak akkor fogjátok tudni annak teljességében és tiszta-
ságában megérteni, ha magatok is – mint tökéletes lények – szellemként fogtok Isten előtt állni, s
nem e nehéz testben.
4. De ha az Úr akarata szerint – amennyire lehetséges – látjátok, hogy mi Istennek hatalmas
és régi szolgái az űrben lebegő isteni gondolatokból hogyan képezünk formákat és lényeket, néz-
zetek ide lelki szemeitekkel, és olyan dolgokat fogtok megtudni, amilyeneket halandó e Földön
még sohasem.
5. Látjátok, én most megparancsolom a legmagasságosabb nevében a szolgálatot tevő szel-
lemeknek, hogy sok szükséges anyagot teremtsenek ide nekem. És íme, máris itt áll előttünk a
tüzes nyelvek fényesen ragyogó egész tömege, melynek még nincs más formája, mint egy tűz-
gömb. Nézzétek, hogy a tűznyelvek hogyan torlódnak egymás fölé, mintha mindegyik a közepébe
akarna jutni. Ez az igyekezet fokozatosan csökken, s látszólag mindig nagyobb és nagyobb nyu-
galom áll be. Ám ez mégsem nyugalom, hanem folytonosan fokozódó torlódás a középpont körül
beállt akadályok miatt, hogy annál jobban közeledhessenek a középpont felé.
6. De miért törekszik minden a középpont felé? Látjátok, ha itt különböző nagyságú anyag-
golyók állnak dobásra rendelkezésemre, akkor azt, amelyik a legnehezebb, a leggyorsabban és a
legtávolabbra fogom dobni, és ugyanolyan távolságból ugyanolyan messzire dobva elsőnek fog
érni a felállított célponthoz. Ugyanígy áll a dolog az Istenből áradó lényegi gondolatok végtelen
sokaságával is. Léteznek közöttük egészen súlyos gondolatok, melyek már valósággal hasonlato-
sak az eszmékhez, azután kevéssé súlyosak, de mint gondolatok mégis nehezebbek, majd könnyű
gondolatok, melyek kevésbé érettek, és világosságban kevésbé tápláltak, de egészen könnyű gon-
dolatok is, melyek olyanok, amiket a legjobban egy fa korai rügyezéséhez, vagy bimbózásához
lehetne hasonlítani. Ezek – bár önmagukban valamik, de – még nem érték el isteni kibontakozá-
sukat úgy, hogy különállóságukban meg lehetne határozni, vagy róluk azt mondani, hogy ilyen,
vagy olyan formát fognak ölteni.
7. Tehát, ha közülünk valaki az előttetek most már ismert életanyagból – az isteni akarat
rendje szerint – egy lényt akar formálni, sőt a Legmagasságosabb Szellem benső indíttatására kell
is, hogy formáljon, akkor összehívja a neki szolgáló szellemeket, s ezeknek a lény rendeltetésének
megfelelő mennyiségű anyagot kell összehordaniuk, és ez a tény szellemileg épp oly könnyen
érthető, mint természetesen anyagilag. A súlyos gondolatok itt előbb jutnak célhoz, mint a köny-
nyűek és a legkönnyebbek. a legsúlyosabbak nyilvánvalóan a centrumot képezik, míg a könnyeb-
bek – későn érkezvén a célhoz – kénytelenek a külső rétegekkel megelégedni, az egészen köny-
nyűek pedig a legkülső rétegeket teszik ki.
8. De mivel a centrális gondolatok tápanyagokban a leggazdagabbak, tehát az üresebbek,
szegényebbek és éhesebbek a gazdagok köré csoportosulnak, hogy feleslegükből táplálásukra va-
lamit szerezhessenek. Itt van tehát előttetek a példa, s láthatjátok, hogy a legkülső tűznyelvek min-
dig jobban a centrumhoz simulnak, s végül egyre jobban megnyugodni látszanak – habár törekvé-
sük mindig ugyanaz, hogy a centrumhoz a lehető legközelebb jussanak, s hogy azok táplálék-
bőségéből minél többet magukba szedjenek.
9. Itt láttok tehát magatok előtt egy gömböt, melynek nagyobb része még igen éhes, és
egyelőre nem kíván mást, minthogy megfelelő táplálékhoz jusson. Hasonlít a tenger mélyén levő
gömbölyű poliphoz, mely ezerszer ezerannyi szívókorongjával a neki megfelelő táplálékot a ten-
ger iszapjából szívja, míg a gömbpolipon – túltápláltsága következtében – kinövések keletkeznek,
melyekkel azután tovább tud tapogatózni, s időnként helyéből is elmozdulni. Faló karjai által aztán
egészen sajátságos, s mind kifejezettebb formát kap, s eredeti gömb formájától már nagyon külön-
bözik.
10. Most már mindnyájan csodálkoztok egy lény őskezdetéről és annak formájáról beve-
zető magyarázatomon, amely csakis így jöhet létre, és soha más módon. Fordítsátok tekinteteteket
a dolgok külső természete felé, és mihamar ugyanezt a jelenséget fogjátok tapasztalni.
148
11. Vegyétek például egy tyúk tojástartóját, és figyeljétek meg pontosan a benne lévő tojás
gömböcskéket. Egyesek még egészen kicsinyek, akkorák, mint egy borsószem, mások mint egy
szőlőszem, és lesznek olyanok is, mint a kicsiny almák. A könnyű bőrhártya alatt nem fogtok
egyebet találni, mint a tojás sárgájának anyagát. Milyen határozatlan még ez a lét! A centrális
anyag folyton és egyre jobban kiérlelődik, s így keletkezik körülötte a fehérje; idővel a fehérjéből
kiválik a legdurvább anyag, de nem távozik el teljesen a tojásból, hanem mintegy egészen szilárd
burok képződik a tojás köré, és annak védelméül szolgál, hogy a kitojásnál agyon ne nyomódjék.
Most nézzetek meg egy kitojt tojást, hogy az milyen különböző már az anyatestben.
12. Most a tyúk ráül a tojásra, s egy ideig átmelegíti azt. Milyen változások mennek végbe
a tojásban! A sárgájában megindul az élet és a kialakulás, az igazi gondolatok (tüzes nyelvek)
megtalálják egymást, és egyesülnek, a hozzájuk legközelebb álló rokon anyagokat magukhoz
vonzzák. Ezek aztán részint önmagukkal, részint a hozzájuk legközelebb állókkal összeköttetésbe
lépnek, a legközelebb álló külső és könnyebb rokon anyagokat magukhoz vonzzák. Rövid idő
múlva már láthatjátok a fejlődő kiscsirke szívét, fejét, szemét, belső részeit, lábát, szárnyait, és
pihe tollait. S ha a lény egyszer már annyira megerősödött, akkor annak elrendezett részei a ha-
sonló anyagokat a meglévő anyagból mind jobban magukhoz vonzzák, s így pillanatról-pillanatra
egyre jobban kifejlődnek.
13. Azáltal, hogy a forma és az organizmus már csaknem tökéletesen kifejlődött e folyto-
nosan tartó tevékenység alatt, az eredeti fő- és középgondolat is egyre jobban támogatva és táp-
lálva megerősödött, és életének feleslege is átmegy a szervezetébe, azt teljesen betölti, s akkor a
lény látható módon élni kezd, és csak azután fejleszti ki magát igazán.
14. S ha már teljesen kifejlődött, akkor az egész szervezetet betöltő életgondolat – ami
tulajdonképpen a lélek – csakhamar kezdi észrevenni, hogy börtönben van. Ekkor még nagyobb
erőt fejt ki, áttöri börtöne falát, és teljesen fáradtan, félelemmel telve lép ki a nagyvilágba, ahol
nem érzi magát eléggé erősnek. A külső világból táplálékot kezd magához venni, ami által rögtön
nőni is kezd mindaddig, amíg érezhető módon egyensúlyba nem kerül a külső természeti világgal.
Ekkor egy teljesen kifejlődött tyúkot látunk magunk előtt, amelynek újból megvan az a képessége,
hogy részint a levegőből, részint a vízből, de legnagyobb részt a neki megfelelő, - a már lélekké
lett – organikus táplálékból a tápláló lélek-specifikum részeket magába felvegye, a szellemi része-
ket saját élet-lelkének fejlesztésére használja, és a durvábbakat nem csupán saját szervezetének
megtartására, hanem tojás-gömböcskék újjáteremtésére is hasznosítsa. Ezekből azután a nektek
most bemutatott folyamat mintájára ismét egy tyúk, hím, vagy nőstény jöhet létre.
15. A nemi különbség többé-kevésbé az eredeti élő lélek alapgondolat súlyától, alapossá-
gától és erejétől függ. Ha ez eléggé kifejlődött már őseredetében, úgy, hogy már önmagában egy
eszmét képez, akkor annak kifejlődési ideje alatt hímnemű alakot fog ölteni. Ha pedig primitív az
alapélet gondolat, második és könnyebb fokon áll, s így kifejlődésében egy nőnemű lény jön létre.”
120. Fejezet Párosodási folyamat az állatoknál, s egy szamár megteremtése

Rafael által. E szamár történelmi jelentősége. Különbség egy ember nemzésénél. Az emberi embrió
fejlődési folyamata. Az emberi lélek feladata és tökéletessége. Még egy szó Jákob létrájáról.
1. Rafael: “Az állatok párosodása által csupán a tojásban meglevő alapélet gondolatok ren-
dezett tevékenységre való serkentése történik, mely serkentés nélkül falánkságának tétlen nyugal-
mában maradna, és szomszédos környezetén – az pedig vice versa őrajta – annyit és addig rágód-
nék, míg egymást kölcsönösen az utolsó részecskéig – fel nem emésztenék. Ilyesmi már a tojások-
kal is megtörténhet, melyek a párzás által felserkentettek, ha a későbbi kifejlődés feltételei elma-
radtak, vagy nem jutottak hozzá kellő mértékben.
2. Az állatoknál a párzás csupán a nőstény testében meglévő pete felserkentésére irányul,
mert növényi és állati peték állandóan meghatározott számban és rendben tömörülnek össze az
anyatest meghatározott helyén. S ha ezek egyszer együtt vannak, először az anyát serkentik, ez
149
pedig saját felserkentett állapotával a hímet, az pedig megtermékenyíti a nőstényt, de nem azáltal,
hogy új magvat helyez a nősténybe, hanem az anyatestben már meglévő élet petéket tevékenységre
éleszti.
3. Ez pedig azáltal történik, hogy a hím magva, amely több szabad és kötetlen életszellem-
ből áll, az anyában lévő lekötött életpeték között valóságos revolúciót idéz elő, és ezáltal tevé-
kenységre kényszeríti, mely kényszer nélkül megmaradnának édes tunyaságukban, és sohasem
késztetnék magukat egy lény megformálására és belső organizálására. A hím magvának szellemei
ingerlik és csiklandozzák a nőstényben az életszellemeket, s nem hagynak neki békét. Az anya
életszellemei ennek folytán ellenállnak, sőt sokszor túl erősek, a hím magszellemeit elhallgatásra
is bírják. Ezt az esetet az állattenyésztők nyelve meddőségnek nevezi, ami különösen a szarvas-
marháknál fordul elő gyakran, de más állatoknál, sőt az embernél is előfordul. A női életszellemek
ugyanis az anya életpetéiben, a méhben, sokkal inkább pihenésre vannak hangolva, minthogy szí-
vesen tartós és rendezett tevékenységre engednék magukat buzdítani. Ám ha egyszer eléggé fel
vannak ingerelve, akkor a dolog már magától halad előre.
4. Íme, épp egy ilyen anya életpete áll most előttünk, hogy nyíltan megszemléljük. Látjá-
tok, hogy a hozzátok intézett magyarázatom alatt máris mennyire megpihent. Ha most így hagy-
nám, akkor a nyugalom felé való igyekezetében egészen összezsugorodna, mert részei mindig kö-
zelebb húzódnának a centrum felé, azt teljesen kiszipolyoznák, végül egészen elsatnyulna. Mert
az ilyen életszellemek bizonyos tekintetben félénkek és bátortalanok, mint a gyermekek, és ha
egyszer úgy, mint itt látjátok, már begubóztak, kívülről nem táplálkoznak, ennélfogva kénytelenek
összezsugorodni egészen egy pontocska nagyságú gömböcskéig. Most azonban erőteljesebb, tehát
hímnemű, és folyton felingerelt ősélet szellemeket fogunk idevonzani, és a női rest petéket ezek
által folyton megsimogattatni, és meg fogjátok látni, hogy ez a lusta női petében milyen hatást fog
előidézni.
5. Én tehát most az Úr akarata szerint sok alárendelt szolgaszellem által nagy – s amint
látjátok – igen fényesen világító, hosszú tüzes nyelvszerű ősgondolat életszellemeket vonzottam
ide, amelyek ott játszadoztak a víz szélén. Nézzétek meg pontosan, hogy az előttünk szabadon
lebegő női életgömbök körül milyen serényen kezdenek mozgolódni, és íme, a kisebb – s egytől-
egyig női életszellemek – már megmozdulnak, s arra törekednek, hogy ezeket a nyugtalan férfi
életszellemeket lerázzák magukról. Ezek azonban nem tágítanak, és a női életszellemek izgalma
egyre fokozódik, s mind jobban befelé menekül a fő életcentrumig.
6. De most már ez is megmozdul, és mivel az őt körülvevő életszellemek - gyors mozgásuk
által ismét nagyon éhessé téve - kényszerítve vannak arra, hogy a hímnemű életszellemekből, vi-
lágosságból táplálékot vegyenek magukhoz, s ezáltal ők is mindig világosabbá és teltebbé lesznek,
így tehát általuk a centrális fő életgondolat szellem is hímnemű táplálékban részesül. E tevékeny-
ség által késztetve a körülötte táborozók belülről kifelé kapják az ösztönzést, hogy magukat jobban
és jobban rendezzék, egy jól elrendezett egész művé. A erőteljesebb életszellemek a centrum kö-
zelében most már jól megvilágítva, felismerik önmagukat, annak szándékát és rendjét, s ennek a
szándéknak és rokon érzésnek módja szerint rajzani kezdenek, és látom, hogy ebből máris organi-
kus összeköttetések keletkeznek s a külső rész egy formává olvad, mely állathoz hasonló külsőt
kezd nyerni.
7. E tevékenység és küzdelem által valamennyi életrészben kifejlődik a táplálkozásra való
késztetés, és a hímnemű életrészek ezt állandóan oda is szállítják nekik. A magukat rendező külső
életszellemek – táplálkozásuk érdekében – az őket nyugtalanító férfi szellemekkel szemben egyre
inkább bizalmassá lesznek, régi félénkségük és bátortalanságuk eltűnik, ami a benső szellemekre
is kiterjed, s minden szabadabban kezd mozogni, ami által a lény tökéletesedése rövid idő alatt
annyira haladt, hogy ti, az Úr gyermekei most már biztosabban meghatározhatjátok, hogy miféle
állatfaj fog abból létrejönni. Lássátok, egy egész erőteljes nőstényszamár fog abból kialakulni, és
az Úr úgy akarja, hogy meg is maradjon és ne oldódjék fel ismét.”
8. Erre megjegyzi Hebrám és Riza: “A jámbor Rafaelnek különös öröme telik abban, hogy
szamarakat teremtsen. Két nappal ezelőtt nem kis ámulatunkra szintén igen hamar kész volt egy
150
szamárral!” Mondja Rafael: “Hagyjátok azt, aminek akkor okulásotokra meg kellett történnie! En-
nek a szamárnak egészen más jelentősége van, ez itt mindnyájatok számára az igazi alázatosságnak
szükséges szimbóluma. Nálatok embereknél a világban és vállalkozásaitokban megtörténik, hogy
ha ítéleteitekben és elhatározásotokban elhamarkodók vagytok, hogy végül annak következmé-
nyeképpen rendesen egy szamár, vagy legalábbis egy adag szamárság jön létre, s itt is így történt
a dolog. Ha már mindenáron tréfás magyarázatot akartok, gyorsan be akartam mutatni nektek egy
teremtmény fejlődését ős kezdetétől fogva, és a sietség miatt egy nőstényszamár keletkezett belőle.
9. Ezt a szamarat befedezi az előbbi napi szamár, mindkettőt megveszi a következő évben
egy jeruzsálemi ember, s ezek vemhére az örök idők vissza fognak emlékezni! – De most már ne
beszéljünk többet erről, elég ha láttátok, hogy az ős életszellemekből mintegy őskezdettől fogva
anya nélkül hogyan keletkezhet egy új természeti lény. De ha akarjátok, a leggyorsabban más
lényeket is teremthetek nektek!”
10. Mondják mindnyájan: “Hatalmas szolgája az Úrnak, erre igazán semmi szükség nincs
a mi okulásunkra, ebből a csodálatos példából a kelleténél is többet kaptunk. Ennél több már in-
kább megzavarna, mint felvilágosítana minket.”
11. Mondja Rafael: “Jól van tehát, de azért még hallgassatok meg. Most megmutattam
nektek egy lény nemzését és keletkezését, bármely fajhoz is tartozzék, először a már meglevő
anyatestben, másodszor pedig itt szabadon, úgy, ahogy keletkezni szokott minden új bolygón, vagy
valamelyik régi bolygón, újonnan alakult szigeten, ahogy az időről-időre meg szokott történni. De
ezt a példát nem vonatkoztathatjátok az emberek nemzésére és keletkezésére, nevezetesen e Föld
embereire. Habár sok hasonló foglaltatik benne, alapjában véve azonban igen különböző.
12. Jóllehet az emberi női lényben van már egy természetes anyag, s ha a nemzés az álta-
latok ismert módon megtörténik, akkor – bár egy petécske szintén megtermékenyíttetik és inger-
lésben részesül, de – éppen úgy, mint a szőlőszem, leszakíttatik a fürtről és a megfelelő helyre
kerül, a kész lélek lép hozzá, és ezt az életmagot egy időn keresztül ápolja mindaddig, amíg ez az
anyag annyira gyarapodik, hogy a magát egyre jobban összehúzó lélek a nagyon folyékony és laza
embrióba be tud hatolni. Erre a műveletre a léleknek legalább hét hónapra van szüksége, s amikor
teljesen uralja az egész embriót, akkor válik a gyermek érezhető módon élővé, s attól az időtől
kezdve gyorsan növekszik rendes nagyságáig.
13. Amíg a gyermek testének idegrendszere nincs teljesen kifejlődve, és nem tevékenyke-
dik, addig a lélek teljes öntudattal, serényen tovább dolgozik, és a testet a saját szükségletei szerint
ő maga rendezi be. Ám ha az idegrendszer teljesen kifejlődik, és a benne mind jobban fejlődő
idegszellem megkezdi rendszeres tevékenységét, akkor a lélek lassan pihenőre tér, s végül az emb-
rió veséjének tájékán egészen elalszik. Most már semmit sem tud magáról, csupán vegetál az
előbbi puszta, természeti állapotának teljes visszaemlékezése nélkül. Csak néhány hónappal szü-
letése után kezd lassan-lassan ébredezni, ami a gyermek álomkórságának csökkenése révén vehető
észre, de míg valamelyes öntudathoz jut, ahhoz már hosszabb időre van szüksége. Amikor a gyer-
mek már beszélni tud, akkor jut a lélek megfelelő öntudatra, azonban minden visszaemlékezés
nélkül, mert a lélek magasabb rendű továbbfejlesztése céljából – különösen ezen a Földön – ennek
nem lehetne hasznát venni.
14. A lélek azonban most teljesen a testbe rejtve, egyelőre nem ismer fel semmit, csak azt,
amit a test érzékei állítanak elé, és önmagában fel sem tud semmit sem ismerni, mert a hús tömege
által annyira el van sötétítve – és kell is, hogy legyen, - és azt sem tudja, hogy a hústömeg nélkül
önmagában véve létezik, és hosszú időn keresztül ezzel a hússal azonosnak érzi magát. Igen sok
kell ahhoz, hogy a lélek a testben annyira fejlődjék, hogy magát mint ént érezni és szemlélni
kezdje, amire szintén igen nagy szükség van, mert anélkül nem lenne képes a szellemmel az isteni
szikrát magába rejteni, és természetesen sohasem tudná azt felébreszteni.
15. Csak amikor a szellem éledni kezd a lélekben, a lélekben is fokozatosan világosodik;
ekkor kezdi megismerni önmagát, felfedezni magában az elrejtett dolgokat, melyekkel azonban
még nemigen tud mit kezdeni.
151
16. Csak amikor a szellem és annak hatalmas világossága a lélekben teljesen tettre válik,
akkor tér vissza a lélekbe minden emlékezés, s természetesen minden átszellemült fényben. Ekkor
már nem létezik ámítás, sem csalódás, hanem a legvilágosabb mennyei igazság. És akkor a lélek
maga eggyé lesz az isteni szellemmel, és benne és kívüle minden a legnagyobb boldogsággá és
üdvösséggé válik. Értitek-e most már mindnyájan Jákob létrájának titokzatos példázatát? – Eddig
én beszéltem, ezután az Úr mondja el a többit.”
121. Fejezet Juliusz elmélkedése a csodán. Az Úr fontos tanításai, hogy miért

adja Ő ezeket a kinyilatkoztatásokat; hogy az ember önmaga és Isten megismerése által alázatos-
ságra jusson. A tökéletesedéshez vezető út – saját akaratunknak az Isten akarata alá rendelése.
Önbizalom ismét bizalmat kelt.
1. “Mi az, ami még nem elég világos előttetek?” kérdezik az angyal tanítása után a jelen-
lévők, majd Juliusz a százados hozzáfűzi: “Ha ez így tart tovább, nemsokára magunk is istenekké
válunk. Ha lehetséges lenne ezt a tisztánlátást kedvünk szerint megtartani, akkor akaratunk meg-
erősítésével magunk is istenekké lehetnénk, és csodákat művelhetnénk. A mi jelenlegi tisztánlátá-
sunk azonban csak a mágikus fény következménye, amely abból a golyóból árad, de akaratunk és
megismerésünk erőtlen, s ezért mi csak gyarló emberek maradunk.
2. Ha mindezeket végignézem és elgondolom, hogy ez az angyal mi mindenre képes, és a
legnagyobb akaraterővel bíró ember ebből még egy jottányit sem tud, akkor láthatjuk csak azt a
végtelen nagy különbséget Isten és az ember között, s akkor érthetjük meg kézzelfogható módon
Isten mindenhatóságát és az ember semmis voltát! Ez a nagy isteni bölcsesség és hatalom teljes-
séggel felvidíthat bárkit, de engem nem, mert nagyon is világosan érzem magamban, hogy egy
ilyen Rafael angyallal szemben milyen tökéletes semmi vagyok. Mi lehetek akkor Istennel szem-
ben?! Semmi, és újból csak semmi!
3. Az ember most már sokat, mindent tud, óriási nagy dolgokat megért, olyan csodákban
van része, hogy látása, hallása megzavarodik tőle, de merészelné csak az ember megpróbálni, hogy
saját akaratára egy ilyen tüzes nyelv igazodna-e, vagy összetömörülne egyetlen egy gömbbé?! Ó,
egy atom sem mozdul el helyéről az én akaratom erejére, hogy mozdulna el tehát egy ilyen tüzes
nyelv? Azért tartom én azt jobbnak, ha az ember kevesebbet tud és ismer, mert akkor nem eshet
abba a kísértésbe, hogy maga is csodát tegyen. Engem már az óriási tudástól és megismeréstől
valóságos félelem és szorongó érzés fog el! Miért kell, hogy én annyi minden lássak, halljak, meg-
ismerjek és tudjak?”
4. Mondom Én: “Hogy mindezek mellett beismerd azt is, hogy az ember önmagában mi-
lyen kevés, és hogy léte, tudása, megismerése és minden képessége egyedül csak Istentől függ.
5. Akaratoddal természetesen semmire sem leszel képes - éppen úgy, mint ez az angyal az
ő akaratával sem tudna semmit véghezvinni - de ha egyszer az Én akaratomat magadévá tetted,
akkor te is képes leszel arra, amire az angyal.
6. De jó az, hogy ennyit is képes vagy megismerni és megérteni, s egyben kezded azt is
belátni, hogy saját akaratod – tested szükségletein kívül – keveset, vagy semmit sem tud elérni.
De te mindent megismerhetsz és megérthetsz éppen úgy, mint ez az angyal, aki mindent megért és
megismer, de ha az Én akaratomat és bölcsességemet nem tetted magadévá, akkor természetesen
minden tudásod és megismerésed semmit sem ér. S ha szenvedéllyel kutatod a megismerést nél-
külem, akkor az csak gyötrelmedre válik; de ez is jól van így, mert csak alázatosság által válik az
ember emberré és Isten igaz gyermekévé!
7. Egyébként mindez nem azért adatott nektek, hogy utánozzátok, hanem hogy Istent Ben-
nem teljesen megismerjétek, hogy aztán annál erősebb akarattal cselekedjétek azt, amit Én, mint
minden életek Teremtője nektek az élet tökéletesedésének céljából tanítottam és parancsoltam.
8. Mert ezáltal juthattok szellemetek újjászületéséhez, ami nélkül az Én akaratom nem tud
bennetek tetterősen gyökeret verni. Ha a ti akaratotokkal az Én akaratomat egyszer már annyira
152
megragadtátok, hogy akaratotokat önként cselekedeteitek által az Én akaratomnak vetitek alá, és
gondosan arra törekedtek, hogy az általatok felismert akaratom uralja akaratotokat, ezáltal az Én
szellemem egész teljességében élővé tesz benneteket, és mihamar át fogja hatni egész lényeteket.
9. Az Én általatok gyakorolt akaratom ezáltal teljes erővé lesz bennetek, és amit Velem
egyenlően akar, az fog megtörténni, de amint mondottam, csakis akkor, előbb nem.
10. A megismerés tulajdonképpen csak gyeplő kell, hogy legyen, ami által akaratotokat be
tudjátok vonni az Enyémbe; mert hiszen tetteim által meg kell ismernetek, hogy Én valóban az
vagyok, akit folytonosan meg akarok ismertetni veletek.
11. S ha ezt teljesen felismeritek, annál könnyebb lesz nektek az Én akaratomat – melynek
alapja az örök megmásíthatatlan igazság – követni, és azt magatokévá tenni.
12. Ha valaki nektek megmutat egy utat, és beszédéből azt veszitek ki, hogy azt az utat
talán ő maga sem ismeri jól, akkor gondolkodtok azon, hogy elinduljatok-e az úton, amelyet nektek
megmutat és megjelöl, sőt azt fogjátok mondani: ’Ó, akkor inkább ott maradunk, ahol vagyunk.’
Ám ha az illető beszédéből könnyen kiveszitek azt, hogy azt az utat tökéletesen ismeri, mert éppen
onnan való, s az utat nektek a legapróbb részletekig helyesen és pontosan leírta, akkor azt mond-
játok: ’Ez tudja, hogy mit mond, és a legjobb akaraton van; nem csalhat meg bennünket, s ezért
minden gondolkodás nélkül elindulhatunk ezen az úton.’ Látjátok, ezáltal fogjátok ti az igaz és
szilárd bizalom következtében akaratotokat az övé alá rendelni, aki nektek – mint a tökéletes, jó
és helyes utat ismerő – azt nektek megmutatta.
13. És lássátok! Ugyanez az eset áll fenn itt is. Ha Én egy ködszerű, misztikus, félszeg,
kétes alakban lépnék fel, akkor még mindig felléphetne bennetek valamely kételkedés, és meg is
lehetne nektek bocsátani azt, ha a kétely bennetek valóban felébredne. De mivel Én szóban és
cselekedetben az utolsó atomig felfedtem Magam előttetek, és minden bölcsességemmel, szerete-
temmel kinyilatkoztattam nektek, tehát ennek következménye biztos. Először lehetetlen, hogy ké-
telkedjetek Bennem, és másodszor, akaratom követése – amely által szellemetek újjászülethet –
egészen könnyű lehet, mert világosan be kell látnotok, hogy azzal nem tévesztitek el a célt, hanem
az örök, igaz megvalósuláshoz juttok. Úgy vélem, most már belátjátok, miért cselekszem ezt a sok
hallatlan csodát, s miért mutatom és fedem fel Magam előttetek?
14. Egy tökéletes és bölcs mester pedig semmit sem tesz ok nélkül, s így Én sem. Én nem
csupán magatokért tanítlak benneteket, hanem azért, hogy ezáltal tanítói, vezetői és útmutatói le-
gyetek Nevemben a ti vak fivéreiteknek és nővéreiteknek, és éppen ezért kell, hogy annál mélyeb-
ben bevezethesselek benneteket Országom és Lényem titkaiba, és meg kell, hogy ismerjétek az
ember lényegét őseredetétől kezdve a lehető legmagasabb fokú tökéletesedéséig, és Istenhez való
hasonlatosságáig.
15. Mert csak a ti élő és teljes bizalmatok által lehet a leghamarabb tanítványaitokban is
hasonló bizalmat kelteni, ami által ők is mihamar szemlélni és érteni fogják a legelrejtettebb dol-
gokat éppúgy, amint azt most ti szemlélitek és megértitek.
16. Megértettetek most Engem, és tudjátok-e, hogy mindezt miért nyilatkoztatom ki előt-
tetek?” Mondják mindnyájan mélyen megindulva: “Igen Urunk, Mesterünk és Istenünk!” Mon-
dom Én: “Jól van, és most ébredjetek fel, s térjetek vissza természeti valóságotokba, hogy új dol-
gokat mutassak nektek, mert még sok új és mély dolgot kell megismernetek és megértenetek.”
122. Fejezet Iskariot Júdás kérdése: Hogyan tudtad magad - mint Isten - em-
beri formába kényszeríteni? Az Úr bizonyságtétele saját maga lényegiségéről. Júdáskodás; az Úr
leleplezi Júdás romlott bensejét. Ennek szemtelensége az Úrral szemben. Tamás rendre utasítja
őt.
1. E szavaim után mindnyájan ismét testi szemükkel láttak, és lelkük tele volt csodálkozás-
sal mindazok fölött, amiket láttak és hallottak, s valamennyien legalább jó félórán keresztül állan-
dóan dicsőítettek és magasztaltak Engem.
153
2. Miközben hangos dicsőítésük és magasztalásuk által akarták kinyilvánítani, hogy teljes
életmélységemben felismertek, Iskariot Júdás Hozzám lépett, és így szólt: “Uram! Én hosszú ideig
nehezen hívő voltam, de most már egész teljességében én is hiszem, hogy Te Magad vagy Jehova,
vagy legalább is az Ő Fia! De azért egyet még mindig nem tudok megérteni, és az ebben áll: Hogy
voltál képes Te, mint Jehova – aki végtelen vagy – elhagyni végtelenséget, és Magad ebbe a na-
gyon is véges formába belekényszeríteni? S mindemellett a végtelen Úr ugyanaz maradt, ami örök-
től fogva volt. Hiszen Te, mint Jehova, éppen Magad vagy a végtelen Úr! Hogyan állhat ez fenn
elmozdíthatatlan és végtelen lényegiségében, Te pedig a végtelenség maga, ebben a szűk emberi
formában?! Lásd Uram, ez igen fontos kérdés; ha nekem erre vonatkozólag megfelelő világosságot
adnál, akkor én lennék az összes tanítványaid között a legbuzgóbb. Különben mindig egy kis ké-
tely homályosítaná el lelkemet!”
3. Mondom Én: “Hogy lehet az, hogy most mindnyájan látnak, s egyedül csak te maradtál
vak?! Úgy véled, hogy Engem ez a burok magába zár? Vagy talán a Nap világosságával csak oda
van kényszerítve, ahová süt? Hogyan szemlélhetnéd, ha fényével nem terjedne tovább legszélső
felületénél?
4. Én önmagam örök középpontja vagyok, s innen töltöm be állandó folytonosságban, vál-
tozatlanul a végtelen űrt.
5. Én mindenütt az örök Én vagyok; itt azonban köztetek most öröklétem központjában
vagyok, melyből az egész örök végtelenség folyton és változatlanul megtarttatik, örök, végtelen
és vég nélküli kiterjedésében.
6. Én azonban örök időktől fogva megközelíthetetlen középpontomban és a Belőlem áradó
hozzáférhetetlen világosságomban lakoztam.
7. Ámde e Föld emberei érdekében úgy tetszett Nekem, hogy hozzáférhetetlen középpon-
tomból, megközelíthetetlen világosságomból oly módon lépjek ki, hogy most ugyanebben a kö-
zéppontomban s ugyanabban a világosságban – amely még legmagasabb rendű angyalaim előtt is
öröktől fogva hozzáférhetetlen volt – lejöttem erre a Földre, hogy most előttetek, emberek előtt
minden oldalról hozzáférhetővé legyek, sőt világosságomat is el tudjátok viselni.
8. Amidőn Sichárból átmentünk Galileába, és déli időben megpihentük egy hegyen, ott
többeknek tettel is megmutattam, hogy akaratom a Napig is kiterjed. Idézd csak fel ezt emlékeze-
tedben, és abból meglátod, hogy mindenütt egyforma hatalommal működő akaratom révén meny-
nyire otthon vagyok, és otthon lehetek mindenkor!”
9. Mondja Júdás: “Jól emlékszem arra, hogy Te ott a napot néhány pillanatra elsötétítetted.
Ez mindenesetre nem kicsiny dolog, de az ember úgy is magyarázhatja, hogy ilyeneket a régi
egyiptomi mágusok is meg tudtak csinálni. Hogy miképpen, az természetesen más kérdés! A nagy
természetben különféle csodálatos és titkos erők vannak. Te ismered azokat, s a régi mágusok is
ismerték, és szolgálatukba tudták állítani. Természetesen mindez ideig tudtunkkal még senki sem
tett olyan dolgokat, mint Te.
10. De minden világi iskola nélkül Te sem nőttél fel?! Mert sokfélét beszéltek a Te atyád
József és anyád Mária ügyességéről, aki Simeon és Anna tanítványa volt, s ha egy értelmes fiatal
embernek ilyen szülei vannak, akkor már viheti valamire. Ez azonban tisztán az én világias véle-
ményem, de magamban teljesen hiszem azt, hogy Benned Jehova szelleme egész teljességében
lakozik és működik.
11. De mit használhat nekem az örök láthatatlan Jehova, Aki valahol a csillagok fölött
megközelíthetetlen fényességében ül, és övéinek soha nem mutatja magát, csodákat nem tesz, ki-
véve a sztereotip mindennapiakat, melyeket maga a természet is éppen olyan jól létrehozhatna! S
épp ezért Te legalább előttem igazi Jehova vagy, mert ezt szemünk előtt mint a természet és a
teremtmények tökéletes mestere, szavak és tettek révén nyíltan és kézzelfogható módon bebizo-
nyítottad. Mert aki úgy, mint Te, a holtaknak újból vissza tudja adni az életet, az elemeknek pa-
rancsol, sőt a levegőből néhány egészen új szamarat és halat tud létrehozni, s az öreg Márkus
éléskamráit borral és kenyérrel – ugyancsak a levegőből – meg tudja tölteni, az mindörökre
154
egyedül igaz Isten lehet, Akivel szemben más Isten nem létezik előttem! Bárhonnan is eredjenek
isteni képességeid, Te előttem mégis valódi Isten vagy. Igazam van-e, vagy nincs?
12. Én sem estem egészen a fejem lágyára, mit ahogy Tamás testvérünk azt gondolta. Tu-
dom amit tudok és beszélek, de ha Tamás testvér folyton úgy véli, hogy én szamár, vagy ökör
vagyok, akkor nagyon éved, mert ha én úgy akarnék vele beszélni, ahogy tudnék, ezer ellen sem
tudna nekem egyet felelni. Ha én már régóta nem Jehovát sejtettem volna Benned, már régen visz-
szatértem volna fazekas mesterségemhez. De mivel talán én tudom a legjobban, hogy Benned kivel
van dolgom, inkább itt maradok, és nagyon jól jövedelmező keresetemet elhagyom, annak elle-
nére, hogy sok aranyat és ezüstöt nélkülözök emiatt, mert a Te szellemi aranyad és ezüstöd érté-
kesebb előttem.
13. De mivel az imént Tamás titokban azt súgta a fülembe, hogy amikor az angyal a Te
akaratodra egy makk egészséges nőstény szamarat hozott létre, az a csoda kizárólag miattam tör-
tént, hogy élőképben mutassák meg nekem, ki és mi vagyok. Ezt pedig nem akarom csak úgy
elnézni. Ha Tamás bölcsebbnek hiszi magát, mint amilyennek én látom őt, ám legyen. De hagyjon
nekem békét, mert én nem állok útjába, ő mégis tolvajnak nevez engem, pedig soha nem vettem
el tőle semmit!
14. Az imént isteni, igaz bölcsességű tanítást adtál mindnyájunknak az emberi lélek beteg-
ségéről, és megmutattad, hogy a beteg lélekkel szemben sokkal nagyobb türelemre van szükség,
mint beteg testével szemben! Miért nem írja az ilyen bölcs Tamás ezt a tanítást a füle mögé, és
alkalmazza velem szemben, amikor én is lelki beteg lehetek, ha már ez a tiszta isteni tanítás nem
tud szívében helyet találni?! Én nem kívánom, hogy megkövessen engem azért, mert bölcsességé-
nek úgy tetszett, hogy szamárnak nevezzen. Olyan alázatos - amilyennek ő képzeli magát – én is
lehetek, és vagyok is, de mégis valami arra ösztökélt, hogy nyíltan beismerjem: bár lelki beteg
ember vagyok, azért Tamást az ő nagy lelki egészségéért mégsem irigylem. Én azért továbbra is
ugyanolyan jó barátja és testvére leszek, mint mindig voltam, csak azt az egyet kérem tőle, hogy
a jövőben másokon gyakorolja az ő rendre utasító buzgalmát, ne pedig mindig rajtam; mert még
mindig az vagyok, ami ő, azaz hozzá hasonló módon elhivatott tanítványod Neked, az én Uramnak
és Istenemnek!”
15. Mondom Én: “Nem egészen dicséretes dolog az én Tamásom részéről, hogy mindig
téged tűz ki nyilának célpontjául. Egyébként nagyon jól tudom, hogy az előttünk álló szamár teljes
kialakulásakor először te engedtél meg magadnak igen éretlen tréfát, és tulajdonképpen ez volt az
oka annak, hogy Tamás saját szavaiddal vágott vissza.
16. Mondd, milyen okból tetted ezt a megjegyzést, amely szerint úgy vélted, hogy végül
összes csodatetteim csupa egészséges szamarak létrehozásában fognak kimerülni? Lásd, ez a meg-
jegyzésed igen gonosz volt, és Tamás válaszát nagyon is megérdemelted. Én nem feddem meg azt
a hitedet, mely szerint Engem egyedüli Istenednek és Uradnak tekintesz, de megfeddem benned
azt, hogy hited és véleményed inkább csupán szavaidban léteznek, de nem a szívedben.
17. Mert a valóságban Engem egy régi egyiptomi bölcsnek tartasz, s ilyenformán titkos
természeti erőkbe jól beavatott mágusnak, aki jól érti hogyan alkalmazza ezeket az erőket úgy,
hogy a szolgálatot ne mondják fel. És lásd, ez az, ami benned feddésre méltó.
18. Amit százak kézzelfogható legtisztább igazságnak ismernek el, afelől egyik kételyed a
másik után támad, s nyíltan olyan megállapításokat teszel, melyek Rám a gyengébbek előtt kétes
fényt vetnek. Amikor itt több megfulladt életét újból visszaadtam, első dolgod volt azt terjeszteni,
hogy maga ez a hely és a csillagok állása mindehhez hozzájárul, s ezért olyan könnyű Nekem
különféle csodákat tenni. Egy másik helyen pedig ez már nem sikerülne így. Názáretben, Kaper-
naumban, Kisben s Jezairában, sőt Genezáretben is nagy csodákat tettem, de távolról sem annyit,
mint ezen a környéken. És ha te Engem valóban egyedüli Istenednek és Uradnak akarsz tartani,
miért gyanúsítasz meg az idegenek előtt?”
19. Mondja Iskariot Júdás egészen elszántan és szemtelenül: “A világ és a természet pontos
megfigyelésénél azonban mégis úgy látszik, hogy Isten mindig tekintettel van a helyzetek kedve-
zőségére, ha valami különös dolgot akar létrehozni!
155
Menjünk fel például egy magas hegy tetejére, mint amilyen az Ararát, és nem fogunk ott
egyebet látni, mint kopasz köveket, havat és jeget. Miért nem terem ott szőlő, füge, alma, körte,
cseresznye és szilva? Úgy vélem, hogy Jehova ezt a helyet nem találta elég kedvezőnek arra, hogy
ezeket az édes csodákat ott létrehozza. Ez is azt bizonyítja, hogy Jehova nagyon is tekint a hely
kedvező voltára, mert különben az Ararát hegyén is odaállította volna ezeket a tápláló édes csodá-
kat! És úgy vélem, hogy azzal a Te Istenségedből mit sem veszítesz, ha azt állítom, hogy a csoda-
tetteknél egyik helyet kedvezőbbnek találod, mint egy bizonyos másik helyet, mint például Názá-
retet, ahol a csodákban nem nagyon múltad felül Önmagadat. Mint Jehova, Afrika nagy sivatagjait
is könnyen áldáshozó és virágzó mezőkké változtathatnád, ha ezt a territóriumot arra alkalmasnak
és kedvezőnek találnád? De mivel az említett territórium még mindig sivatag, sőt nagyon való-
színű, hogy igen sokáig az marad, ennélfogva úgy hiszem, hogy a Te Istenséged nem fog azzal
sérelmet szenvedni, ha az afrikai nagy Szahara még soká az marad, ami jelenleg is? Ez az én
véleményem, habár Tamás testvér talán nem fog teljesen egyezni ezzel.”
20. Erre Tamás – intésemre – hozzálép, és így szól: “Helyesen beszéltél volna, ha szíved-
ben is ugyanígy érezted, s azt ugyanilyen tökéletesen igaznak ismerted volna el. Ám szívedben
ennek még a nyoma sincs! A te benső megismerésed szerint az Úr először is egy bölcs eklektikus,
aki nagyon jól ért ahhoz, hogy az előtte ismert tanokból a legbölcsebb részeket kivonja, és másod-
szor, hogy minden mágiát annyira eltulajdonít, hogy Neki bizonyos alkalmakkor és kedvező kö-
rülmények között mindennek sikerülnie kell. Lásd, ez a sátánnal meglehetősen közeli rokon véle-
ményed, hogy egy ilyen nagy mágus, aki még a legtitkosabb erőket is a saját akarata alá vonja,
végül Isten is lehet!
21. S itt bebizonyosodik, hogy a názáreti Úr Jézus, a te felfogásodnak teljesen megfelel, s
ilyenformán nem gondolkozol azon, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét teljesen megfoszd trón-
jától, és helyébe ezt a mágust ültesd; mert hogy te a Názáreti szent Szellemét ugyanannak tartsd,
aki egykor a Sinai hegyen ősatyáinknak villámlás és mennydörgés között adta törvényeit, erről
szívednek leghalványabb sejtelme sincs.
22. S mivel lelked még ilyen állapotban van, tehát nem tehetek róla, ha minden alkalommal
megdorgállak, ha előre tolakszol, és fitogtatni akarod áruló, gonosz kettős nyelvedet. Mert min-
denki, aki másképp gondolkodik, érez, és a nyelvét is másképp mozgatja, az az igazság szentség-
ének árulója! Ennélfogva ezúttal is arra figyelmeztetlek, hogy a jövőben se gondolkozz és érezz
másképpen, mint ahogy beszélsz, mert ez a ragadozó farkasok módja, melyek báránybőrben jár-
nak, hogy az ártatlan és szelíd bárányokat könnyebben gyilkos karmaikba kaparintsák. Érts meg
engem jól, mert Én teljesen átlátok rajtad, és csak akkor figyelmeztetlek, ha túl tolakodóan lépsz
fel, de rögtön látom, hogy másképp beszélsz, mint ahogy gondolkodsz és érzel. Én, egy beteg
léleknek bizonyára nem vagyok ellensége, de magának a betegségnek az vagyok!”
123. Fejezet Júdás okvetetlenkedése. Bertalan rámutat konokságára. Korné-

liusz elküldi Júdást. Az Úr ezirányú gyakorlati intelmei.
1. Mondja Iskariot Júdás: “Ha ez a dolog így áll, kénytelen vagyok én is nyilatkozni, mert
hiszen az Úr másoknak is mindig megadta az alkalmat, hogy gonoszságukat és hamisságukat nap-
fényre hozzák. S ha már idegenek részesülhetnek ilyen kegyben, miért vonják meg ezt éppen tő-
lem, aki a ti köteléketekbe tartozom, és aki veletek minden örömöt és szenvedést megosztott?”
2. Erre egyszer végre ismét megszólal Bertalan: “Az idegeneknél ez egészen más eset volt!
Ezekben a hamisság rendszerint még vakságukból származott. Ők alapjában véve nem tehettek
arról, hogy rosszak és gonoszak voltak, de amidőn meghallották az örök igazság világos szavát,
az forrni és buzogni kezdett bennük, a régi szennytől kezdték magukat megszabadítani, és tisztává
lettek. Te azonban már régóta a szellemi igazság világosságának teljességében élsz, és annak va-
lódiságára nézve szavakban és mindenféle csodatettekben ezerféle bizonyítékod van, mindez
azonban nem érint téged. A legszívesebben te magad szeretnél csodákat művelni, hogy azok által
156
a templomi farizeusokhoz hasonlóan minél több aranyat és ezüstöt szerezz magadnak. Neked Is-
tenre nincs is semmi szükséged, legfeljebb egy olyanra, aki számodra minél több pénzt teremtene,
hogy te aztán a legnagyobb jólétben élhetnél, s végül tekintet nélkül az itt hallott, Istenből eredő
életigazságokra, valósággal halálra bűnözhetnél!
3. Az ilyen gondolkodásmódod mellett bensőd megnyilatkozásával mitsem érsz, mert az
nem javít meg téged, és nem nyújt módot nekünk arra, hogy szavak, vagy tettek által benned új
szívet teremtsünk anélkül, hogy meg ne maradj olyannak, amilyen most vagy.
4. Ha egyszer az Úr mindenható szava nem tud átalakítani, mit tudjon akkor elérni veled a
mi emberi visszhangunk?! Menj tehát inkább vissza a helyedre, és a jövőben ne zavarj minket üres
és haszontalan fecsegéseddel! Ezután nincs több mondanivalóm.”
5. Erre az erélyes rendreutasításra Iskariot Júdás még felelni akart valamit, de Kornéliusz
így szólt hozzá: “Csak akkor nyisd meg még egyszer a szádat, ha valaki téged erre felszólít, egyéb-
ként azonban hallgass, és ne zavard többé az Urat működésében! De ha már mindenáron beszélni
akarsz, akkor menj le szépen ide a közeli erdő mélyébe, beszélj ott a fáknak és bokroknak, s ezek
nem fognak veled ellenkezni úgy, hogy az téged bosszantana, vagy mélyen megsértene. Vagy menj
le a tenger mellé, és beszélj a halaknak, azok is mindent jóvá fognak hagyni! Mert abból, ami itt
történik, te úgysem értesz meg semmit, s mogorva ostobaságaid és azokból támadó önzésed és
kapzsiságod zavarja az Istenből és a mindenek Urából eredő nagy életigazságok – számunkra oly
nagyon szükséges – szemlélését!”
6. E szavak után Júdás visszavonul, és nem szól többé egy szót sem, mert Kornéliusznak
igen nagy tekintélye volt előtte, mivel tanításaim iránt tanúsított nagy buzgalmát igen jól ismerte.
7. Midőn ismét minden elcsendesedett, így szóltam mindnyájukhoz: “Akinek van, annak
még több adatik, de akinek nincs, amije van, az is elvétetik tőle!
8. Ti most magatok is meggyőződtetek arról, hogy a világszeretet és a kapzsiság mennyire
gonosz dolgok, s azért a legnagyobb gonddal őrizzétek meg szíveteket ezektől. Egy kapzsi szív
ugyanis semmit sem tud befogadni a szellemi dolgokból, és sohasem lehet többé annyira megvi-
lágítani, hogy meg tudja érteni, mi válik üdvösségére. Ti eddig már nehéz dolgokat meg tudtatok
érteni, bár csak néhány napja vagytok Velem.
9. Az a tanítvány pedig már csaknem fél éve körülöttem van, szem- és fültanúja volt min-
den elképzelhető csodának, tanításnak, és mégsem tudja megérteni annak igazságait. Ennek oka
nagyfokú pénzsóvárságában áll, és ez mind azért van, mert igen lusta és tunya.
10. Egy igazán szorgalmas ember könnyen megszerez magának minden nap annyit, am-
ennyire szüksége van, sőt még egy kis felesleget is, aminek öreg napjaiban hasznát veheti, s ha
nem is tehetett volna félre magának semmit – mivel feleslegét szegényeknek és szűkölködőknek
adta – öregségében mégis gondoskodni fogok róla. De egy lusta ember szereti a semmittevést, és
szeretne szorgalmas felebarátjának költségén jól élni, ezért hazuggá, csalóvá és tolvajjá lesz, hogy
annyi kincset harácsoljon össze, hogy abból úgy élhessen, mint egy király!
11. De ez a kapzsiság végül annyira elsötétíti lelkét, hogy a tiszta szellemiből nem képes
már semmit sem megérteni, és ha meg is világíttatik, a legtisztább szellemi fénnyel, azt csakhamar
önös, durva, materiális lényében oly visszásan értelmezi, hogy abban nem ismer fel és nem lát
egyebet, csupán anyagiast!
12. És hogy szelleme miképpen változik át anyaggá, azt az itt előttünk legelésző nőstény
szamár keletkezésekor láthattátok. Nincs szükség további magyarázatra, mert aki közületek ezt
megértette, az azonnal és könnyen megértette, de aki nem értette meg azonnal és könnyen, az nem
is fogja ebben a világban teljesen soha megérteni.
13. Azért kérdezzétek meg önmagatokat, miképpen álltok értelmetekkel?! Aki megértette,
abban meg is van, akiben pedig nincs meg, abban még sokáig nem is lesz meg. Akiben a lélek már
átszellemült, az a szellemieket könnyen felfogja, de akiben a lélek még nagyon anyagias, annak
lehetetlen ezt a magasabb rendű és tiszta szellemi dolgot megérteni.”
157
124. Fejezet Minden emberi lélek önként lép testbe. Az emberi romlás oka:
fonák nevelés. Örök értékű nevelési utasítások.
1. Az Úr: “Igaz, hogy az emberek között különbségek kell hogy legyenek, de senkinek a
lelke nem volt annyira elhagyatva a világban, hogy egészen anyagivá kellett válnia! Mert még
egyetlen emberi lélek sem kényszeríttetett testbe szabad akarat és önálló intelligenciája nélkül.
2. Az emberi lelkek romlásának oka főképpen a majomszeretettel teljes nevelésben rejlik.
Engedik a fácskát nőni, ahogy nő az idő előtti kényeztetések által, mindenben hozzájárulnak ah-
hoz, hogy a fa törzse minél görbébbre nőjön, s ha egyszer a fa törzse megszilárdult, akkor annak
kiegyenesítésére való törekvés keveset, vagy semmit sem használ, s így görbévé nőtt lélekből is
ritkán válik egyenes törzs!
3. Ezért hajlítsátok gyermekeiteket könnyen irányítható fiatalságukban egyenesre, s akkor
alig akad majd elanyagiasodott lélek, aki nem képes megérteni a szellemieket, és nem igazodhatna
el a helyes tettek által az Istenből eredő életrend igaz útján. Jegyezzétek meg ezt jól, mert azért
mutattam meg nektek egy anyatestben levő lélek testté válását!
4. Egy gyermek egészen hetedik évéig még sokkal inkább állat, mint ember, mert ami a
gyermekben ember, az benne még mély álomban pihen. S mivel a gyermek az említett korig in-
kább állat, mint ember, ennélfogva sokkal inkább állati, mint emberi szükségletei vannak.
5. Csak a legszükségesebbeket kell nekik megadni. Korán meg kell őket szoktatni külön-
féle nélkülözésekre; a derék gyermekeket sohasem kell túlságosan dicsérni, a kevésbé tehetséges
és kevésbé jó gyermekekkel szemben pedig ne légy soha túlságosan kemény, hanem légy irántuk
szeretettel és türelemmel.
6. Hagyjátok őket gyakorolni különféle jó és hasznos dolgokban, s a még oly derék gyere-
ket sem szabad soha hiúvá, önszeretővé és magát túlbecsülővé tenni. Azonkívül az olyan gyereke-
ket, akiknek csinos termetük van, sohasem szabad szép és gazdag ruhákkal még büszkébbekké és
hiúbbakká tenni, mint amilyenek az ilyen gyermekek már természetüknél fogva. Az ember tartsa
őket tisztán, de ne csináljon belőlük úgynevezett hiú bálványokat, s akkor már születésüktől
kezdve arra az útra helyezitek őket, amelyen érettebb ifjúságukban oda fognak jutni, ahová ti most
csak Általam jutottatok.
7. A szűz ártatlan és erkölcsös lesz egy becsületes anya oldalán, az ifjú pedig férfiasan érett
lélekkel és felébresztett szellemmel fog a férfi korba lépni, s áldása lesz övéinek, a Földnek és
minden teremtményének.
8. Ne engedjétek gyermekeitekben az állatias vágyakat és szenvedélyeket szabadon fej-
lődni, mert akkor minden romlásnak oly széles kaput nyittok, amelyen a bűnök egész hadserege
fog betódulni, s ha egyszer közelükbe férkőznek, hiába fogtok mindenféle eszközzel harcra kelni
ellenük, mégsem mentek semmire sem hatalmukkal és erejükkel szemben.
9. Ápoljátok a fácskákat, hogy növésük az egek felé törve egyenes legyen, és tisztogassátok
meg gondosan minden vad hajtásuktól, mert ha a fák naggyá és erőssé lesznek, és telve vannak rút
elhajlásokkal, melyeket a gonosz szellemek hoztak létre, akkor már nem lesztek képesek őket sem-
miféle erővel egyenesre hajlítani.
10. Az imént láttatok egy tűznyelv gomolyagot élet specifikus laza és szabad állapotában,
amikor még távolról sem volt biztos, hogy belőle egy nőstény szamárnak kell létrejönnie. Csak az
angyal ezután következő beavatkozására kezdtek elrendeződni a részek a szervek képzésére, úgy,
hogy végül egy szamár alakja jött létre. De mivel a szamár már teljesen készen állt előttetek, tehát
annak egy más állattá való átváltoztatása aligha lehetséges! Igaz ugyan, hogy nincs semmi, ami
Isten előtt lehetetlen lenne, de akkor ezt a szamarat előzőleg teljesen fel kellene oldani, s minden
alap specifikumnak először más szervezetté kellene egyesülnie új specifikumok társulásával, és
azok kiküszöbölésével, melyek csak egy szamár lényének megteremtéséhez szükségesek. Minden-
esetre százszor nagyobb fáradság és munka volna, mint az ősgondolatból megfelelő feltételek mel-
lett egy olyan egészen új lényt teremteni, amilyen azelőtt ezen a földön még sohasem létezett.
158
11. Ugyanígy egy gyermekből mindent könnyen lehet formálni, míg egy férfi, sőt egy ag-
gastyán keveset, vagy semmit sem fog már elfogadni.
12. Mindenek előtt tehát törekedjetek gyermekeitek helyes és jó nevelésére, s akkor az új
népeknek könnyen fogjátok hirdetni Evangéliumomat. A jó mag jó és tiszta földbe fog hullani, és
százszoros aratást hozni, de ha gyermekeiteket mint majmokat engeditek felnőni, akkor mint a
konkoly, azt a hasznot fogják nektek hozni, amit a majomgyermekek hoznak szüleiknek. Amit az
öregek összegyűjtenek, azt gyermekik könnyelműen elpusztítják, felemésztik, s ha a szülők meg
akarják őket ebben akadályozni, akkor gyenge fiókáik feléjük vicsorítják éles fogaikat, és elker-
getik az öregeket.”
125. Fejezet Az Úr leleplezi Iskariot Júdás ifjúkorát, nevelését. Rámutat arra

az okra, amely őt Hozzá vonzotta, s előre megjövendöli nyomorúságos végét. Az Isten ellen való
vétkezés átka. Az öngyilkosok szomorú túlvilági sorsa.
1. Az Úr: “Iskariot Júdás tanítványomban élő példa áll előttetek erre. Dúsgazdag atyjának
egyetlen fia volt, s ugyanúgy anyjának is, aki bolond módjára valósággal halálosan szerette őt.
Ennek következménye az volt, hogy mindkét szülő majom módjára kényeztette, mindent megen-
gedtek neki, s végül mindent megadtak, amit az ifjú tőlük kívánt. További következménye minden-
nek az volt, hogy mire megnőtt és megerősödött, az öregeket elűzte hazulról, és könnyelmű, feslett
erkölcsű nőkkel paráználkodott kedve szerint.
2. Nem kellett soká várakozni, s az ifjú szülei vagyonát annyira leapasztotta, hogy mind-
ketten kénytelenek voltak koldusbotot ragadni, s nemsokára bánatukban és lelki szenvedésükben
meg is haltak. Amidőn az ifjú ily módon egészen elszegényedett, kissé magába szállt, s végül
önmagától kérdezte: “Miért nem lettem más?! Nem én szültem saját magamat, nemzeni még ke-
vésbé. Nem is nevelkedtem magam, és mégis minden ember azt mondja szemembe, hogy nyomo-
rult gazember és szörny vagyok, aki könnyelmű és gonosz cselekedetei által szülei nehezen meg-
szerzett vagyonát eltékozolta, őket koldusbotra, sőt idő előtt sírba juttatta.
3. Mit tehetek én erről? Lehet, hogy mindez igen helytelen volt tőlem, de tehetek-e arról,
ha szüleim nem neveltek jobban? De mit tegyek most szegényen, pénz, ház, foglalkozás, kenyér
nélkül? Lopni és rabolni volna a legkönnyebb, s az ember leghamarabb célhoz jutna, de ha az
emberek az ügyetlen tolvajt elcsípik és véresre verik, bizony az nem valami kellemes dolog! Rab-
lással még rosszabbak a kilátások. De most már tudom, hogy mit fogok tenni! Tanulni fogok va-
lamit, s ha az mindjárt az ostoba fazekasság lesz is, ami az apámat gazdaggá tette.
4. Amint mondotta, úgy is tett, elment Kapernaumba egy egészen kedélyes fazekashoz ta-
nulónak, s annak tudását rövid idő alatt nagy szorgalommal elsajátította. Az öreg fazekasnak volt
egy leánya, aki nemsokára a fiatal mester felesége lett. De amilyen könnyelmű és léha volt azelőtt
a mi Júdásunk, olyan keményszívű és fösvény lett fazekas mester korában. Felesége gyakran meg-
ízlelte durvaságát. Ő jó árut készített, és minden vásáron megjelent. Otthon az övéit mindig éhez-
tette, és véres verejtékkel dolgoztatta. S ha egy vásárról sok pénzzel tért haza, akkor legszorgal-
masabb munkásainak alig juttatott valamit, de ha kevés pénzzel jött haza, akkor a zsugori házában
jaj volt minden lakónak.
5. Hogy fazekassága mellett még egy másik keresethez jusson, halászatot bérelt, néhány
esztendő múlva pedig a természetes mágiára tért át, mivel Jeruzsálemben többször látta, hogy ott
az egyiptomi és perzsa mágusok igen sok pénzt szereztek. De nem volt képes semmi rendeset
létrehozni annak ellenére, hogy erre sok pénzt adott ki; sőt, néhány külföldi esszeustól is oktatást
vett, akik elhitették vele, hogy szükség esetén még egy világot is meg tudnak teremteni mindazzal,
ami magában foglal, és amit magán hordoz. De csakhamar meggyőződött róla, hogy ő a megcsa-
latott, és hátat fordított mestereinek. Ebben az esztendőben meghallotta, hogy mi mindent cselek-
szem Én, s hogy mennyire felülmúlja mindazt, amit eddig a Földön csodának neveztek.
159
6. És ez volt a tulajdonképpeni oka annak, amiért hozzám csatlakozott, s otthon mindent
elhagyott, hogy Tőlem a csodatevés mesterségét megtanulja, hogy azután sok aranyat és ezüstöt
keressen. Tanításaimmal vajmi keveset törődik. Ha figyel is arra, amit mondok, a legszívesebben
annak magyarázatát szeretné Tőlem hallani, hogy milyen módon és eszközökkel hoztam létre ezt,
vagy azt a csodát? De sohasem fog olyat hallani, ami neki hasznára volna, és ezért olyan mogorva
mindig.
7. Egyébként ebben a világban Velem szemben igen rossz elszámolása lesz; egy áruló cse-
lekedet, és az erre következő legsötétebb kétségbeesés öngyilkosságba fogja őt kergetni. Egy kötél
és egy fügefa lesz világi életének vége. Mert ő az, aki Istent meg akarja kísérteni, ami igen nagy
vétek, és az is kell, hogy legyen. S aki Isten ellen vétket mer elkövetni, az azt önmagával szemben
sem fogja elmulasztani. Először Isten ellen vét, azután maga ellen.
8. De azt mondom nektek, hogy az öngyilkosok odaát nehezen fogják valaha is Istent szem-
lélni! Sőt, még ennek a matematikailag megállapított okát is megmutathatnám nektek, de nem éri
meg a fáradságot, s elég ha elhiszitek Nekem, amit az öngyilkosság következményeképpen elmon-
dottam, s ez az Isten és parancsai ellen való vétek következménye.”
126. Fejezet Az Úr beszédének folytatása a visszás nevelésről és annak kö-

vetkezményeiről: kétségbeesés, öngyilkosság. Nevelési utasítások. Mindenek előtt a gyermekek lel-
két kell helyesen megnevelni. Az emberek gyenge oldalának lényegéről…
1. Az Úr: “Az emberek Isten törvényeit rendesen jóknak és igazaknak találják, de azért
akadnak olyanok, akik a törvények szerint való cselekvésről mit sem akarnak hallani, hanem tisz-
tán csak a világnak élnek. Az ilyen emberekkel nagyon nehéz eredményeket elérni, vagy legfeljebb
csak igen keveset. Aki ilyen emberekkel üzleti összeköttetésbe lép, az már előre megcsalt és rá-
szedett! De annak, aki az ilyen világi emberekkel összeköttetésbe kerül, hogy náluk nyereséget
érjen el – tisztára hülyének kellene lennie, mert különben élesebben látott volna át rajtuk, mielőtt
üzleti összeköttetésbe került volna velük.
2. Egy ilyen félkegyelmű ember még mindig jobb szívű, bár kissé kapzsi, de emellett fél-
kegyelműségénél fogva gyenge hitű, és Istenben nem nagyon bízik. Bár azt gondolja és mondja
magában: Engedjétek csak, hogy egyszer dúsgazdaggá legyek, akkor én leszek a világ legjobb
embere, s mindenféle eszközt megteremtek magamnak, ami által módomban lesz a misztikus isteni
lényt közelebbről és világosabban megismerni.
Én majd akkor minden elképzelhető jótéteményt fogok gyakorolni, a szegény világgal
szemben, és nevemet évezredeken keresztül is emlegetni fogják. De csak engedjétek meg, hogy a
gazdag világi emberek egyszer szolgálatomra álljanak, s minden egyéb azután magától fog jönni.
3. Ilyen vak reményekkel áltatja magát ez a félkegyelmű ember, terveket és találmányokat
készít, s azokkal a nagyokhoz és gazdagokhoz megy, akik éles világi értelmükkel feltalálásaiból
csakhamar meglátják a rájuk nézve hasznos részt. A félkegyelmű spekuláns ember aztán rendesen
felül nekik, és égbekiáltó módon megcsalatja magát! S most minden tervétől és reményeitől telje-
sen megfosztva, szegényen áll, és nem talál kivezető utat. Az Istenben való hite és hatalmában,
jóságában, segítségében való erősebb bizalma mindenkor a nullával volt elegendő előtte. A világ-
gal, mely csalással mindenéből kifosztotta, minden összeköttetést elveszített, értelme pedig túlsá-
gosan buta ahhoz, hogy segítsen magán, s így minden keresése és megerőltetése ellenére a kivezető
utat nem képes megtalálni!
4. Mi ennek a következménye? A kétségbeesés és ezzel egyben az élet tökéletes megutá-
lása, ami az ő számára nem akar legalább félig elviselhető kilátásokkal kecsegtetni. Ebben a két-
ségbeesett helyzetében egy ilyen félkegyelmű ember rendesen elveszti életét, és öngyilkossá lesz.
S hogy ezáltal lelkében nem ritkán határtalan kárt okoz, azt abból világosan következtethetitek,
hogy egy ilyen ember még hosszú időn keresztül még jobban el akarja magát pusztítani, mert léte
iránt halálos gyűlölet ébredt fel lelkében, amely nélkül nem lett volna öngyilkossá. Soha senki sem
160
született ilyen félkegyelmű állapotban, hanem ez mindig a rossz és visszás nevelés következmé-
nye.
5. Aki gyermekét igazán szereti, annak mindenek előtt arra kell törekednie, hogy gyerme-
kei lelkét nevelje, hogy az anyag el ne nyelje; s ha a lelket helyes rendben nevelte, csakhamar
alkalmassá lesznek arra, hogy a szellemek magukba fogadják, és sohasem válnak félkegyelművé,
öngyilkosságról pedig soha szó sem fog esni náluk.
6. De a ti majomszeretetű gyermeknevelésetekkel – különösen a városokban – ezeket nem
lehet kikerülni. Szoktassátok tehát gyermekeiteket már korán arra, hogy az igaz Isten országát
szívükben keressék, s ti ezáltal királyi módon ékesítettétek fel őket, és a legnagyobb örökséget
szereztétek meg nekik most és mindörökre!
7. Az elkényeztetett gyermekekből sohasem válik valami életnagyság, ha egyébként semmi
sem történik velük, vagy ők maguk nem válnak gonoszakká, de idővel mégis kifejlődik bennük az
illetők úgynevezett “gyenge oldala”, amit semmiféle embernek megsérteni, sőt megérinteni sem
szabad. Ha egy ilyen gyenge oldalát megérintik, sőt megsértik, akkor mindennek vége van, mert
valósággal dühöngővé válik, és minden elképzelhető módon igyekszik magát a sértőn megbosz-
szulni, vagy legalább is szörnyű fenyegetéssel illeti, hogy a jövőben tartózkodjék ilyen tréfától, ha
annak rettentő következményeit ki akarja kerülni!
8. Az embernek ez a “gyenge oldala” tulajdonképpen nem is megismeréséből és szabad
akaratából fakadó rosszaság, hanem mégis egy foltja a léleknek, melyen mindig sebezhető marad,
és nemcsak itt, hanem még hosszú ideig a túlvilágon is.
9. Tehát gyermekeitek nevelésénél arra is ügyeljetek, hogy bennük az ilyen úgynevezett
gyenge oldal ki ne fejlődjék. Ezek a léleknek ugyanazt jelentik, mint a testnek az úgynevezett
krónikus és félig gyógyult betegségek; ha állandóan szép idő és szélcsend van, akkor ezek is csend-
ben vannak, és az ember, aki hordozza őket, teljesen egészségesnek érzi magát. De ha a levegőben
rossz idő van készülőben, akkor az ilyen foltok a testben mozgolódni kezdenek, és az embernek
sokszor kétségbeejtő fájdalmakat okoznak. Amiképpen nehéz egy orvosnak az ilyen súlyos testi
hibákat meggyógyítani, éppen olyan, sőt gyakran még nehezebb efféle régi lelki hibát meggyógyí-
tani. Ha a hajós meg akarja óvni hajóját a léktől, akkor nem utazhat arra, amerre a szirtek és ko-
rallzátonyok vannak, hanem arra, ahol a víznek megvan a megfelelő mélysége. A nevelő, mint
életismerő kormányos kicsiny élethajócskáit tehát ne vezesse a világ szirtes és sekély helyeire,
hanem inkább merészkedjék a benső életmélységekre, s akkor a kicsiny hajócskákat a veszedelmes
lélektől megvédi, ezáltal kiküzdi magának az igaz élet-kormányos koronáját. Boldog az, aki ezeket
a szavakat megszívleli, mert az nem fog a maga és övéi számára áldás nélkül maradni!”
10. Most pedig, amidőn ezt a mellékkérdést is hasznot hozó módon tárgyaltuk meg, amely
Iskariot Júdás tanítvány közbeszólásával merült fel, tehát térjünk vissza ismét a dolgok keletkezé-
sének szemléléséhez, de leginkább a látszólagos elmúláshoz, s különösen ez utóbbit vegyük szem-
ügyre.”
127. Fejezet Honnan származik a halálfélelem? Ennek gyökere a lélek tevé-

kenységtől való félelmében rejlik.
1. Az Úr: “Valamely dolognak, vagy lénynek, sőt egy embernek a keletkezése mindenkor
derűt, vidámságot rejt magában, de a látható elmúlás - különösen az ember feloszlása - mindig
szomorúságot von maga után, ami az ember érzésvilágát fájdalommal tölti el.
2. Én erre azt kérdem és mondom, vajon miért van ez, amikor az emberek hisznek a lélek
halhatatlanságában? Ennek oka sokkal mélyebb, mint gondolnátok. Először is ez a szomorúság a
halál félelmétől ered, azután még sok mástól, amit egyszerre nem tárhatok elétek, hogy azáltal
majd ebben, majd abban össze ne zavarodjatok.
3. Ha egy lélek egyszer újjászületett, és igaz élettevékenységét megkezdte, akkor termé-
szetesen eltűnik minden szomorúsága, és a halál, vagy elmúlás miatti üres félelme. Ám azoknál,
161
akik az élet tökéletesedés megfelelő fokát még nem érték el, mindig visszamarad a halálfélelem,
amitől ezen a Földön csak akkor fognak teljesen megszabadulni, ha lelkük szellemükben, és szel-
lemük bennük naggyá lett.
4. Figyeljetek csak meg egy nagyon elkényeztetet gyermeket, akit kora gyermekségétől
kezdve nem szoktattak tevékenységhez, hogy milyen szomorú arcot fog vágni, ha betölti tizenket-
tedik esztendejét, és tartós – bár erőihez mért – munkára szorítják. Sírni kezd, majd telve lesz
szomorúsággal, kedvetlenséggel, bosszúsággal, sőt haraggal is azokkal szemben, akik őt tartós
munkára igyekeznek szoktatni!
5. Ezzel szemben nézzetek meg egy hasonló korú gyermeket, akit kora ifjúságától kezdve
– erőihez mérten, de – mindig komoly munkához szoktattak. Milyen örömmel és jókedvvel sürög-
forog egy ilyen gyermek egész napon át anélkül, hogy kifáradna.
6. S amiképpen a rest lélekben mindig nagy a félelem a komoly és tartós tevékenységgel
szemben, azonképpen van meg a lélekben ugyanazon forrásból eredően a haláltól való félelem, sőt
egy veszedelmes betegséggel szemben való félelem is.
7. Nektek már gyakran volt módotokban meggyőződni arról, hogy szorgalmas és igen mun-
kaszerető emberek nem éreznek olyan félelmet a meghalástól, mint a munkakerülők, akik eközben
a jó élet vidámságát és gyönyöreit élvezik; s ez a félelem nem tűnik el addig, amíg az ilyen lelkek
a megfelelő tevékenységet meg nem ragadják. Ti természetesen úgy vélitek, hogy ez a félelem a
túlvilág megismerésének és tudásának bizonytalansága miatt van,
8. Én azonban azt mondom mindnyájatoknak: a világért sem! Ez csupán a lélek mélyen
gyökerező munkaiszonyának a következménye, és mivel a lélek titkon sejti, hogy a test elvétele
után további létében igen nagy tevékenységet kell, hogy kifejtsen, tehát egész vigasztalhatatlan, s
valóságos lázba esik, amihez a valamikori további lét bizonytalansága is társul. Gondolkozzatok
kissé ezen, s azután majd ebben a fontos kérdésben tovább haladunk.”
9. E szavaim után fölkel Mathael és mondja: “Ha meg lenne engedve, e dolog közelebbi
megértése céljából, én is szeretnék néhány szót szólni.” Mondom Én: “Szólj csak mindenkor, mert
tudásod és megértésed a legjobb alapokon nyugszik.”
128. Fejezet Mathael elbeszéli élményeit, mint szellemlátó gyermek. Az öt

szomszédnő halála, lelkük és a köztük szereplő nagy szellem.
1. Erre Mathael beszélni kezd, és szavai így hangzanak: “Kedves barátaim és testvéreim!
Bár nem tudom, miképpen jutottam ahhoz, hogy már legkoraibb ifjúságomtól kezdve időnként
szellemeket láthattam, sőt beszélni is tudtam velük. Tulajdonképpen ez volt a fő oka annak, amiért
a templom falai közé léptem, mert azt mondották nekem, hogy ott a szellemeknek – akik sokszor
már terhemre is voltak – nem lesz hatalmuk rajtam, és ott többé nem is fog egy sem a szemem elé
kerülni. Nos, ez így is volt, mert amikor a templom által adott megszentelt ruhákat magamra öl-
töttem, szellemi látáson teljesen megszűnt! Hogyan és miért történt ez, azt nem tudom megmon-
dani, de a tény tökéletesen való és igaz volt.
2. Habár ettől a gyötrelemtől a templom falai és ruhái által megszabadultam, a szellemek
mégis igyekeztek bosszút állni rajtam. Később bekövetkezett borzalmas megszálltságom is bizo-
nyára ennek volt a sajnálatos következménye. Szánalmas állapotom további részletei már ismertek
előttetek, s így felesleges erről több szót vesztegetni. De a előbbi szellemlátó állapotomból még
több esetre emlékszem vissza, és ha ezekből néhányat elmondok az én jelenlegi barátaimnak és
testvéreimnek, azt hiszem, hogy legalább is ez alkalommal jó szolgálatot teszek nekik.
3. Amikor körülbelül hét, vagy talán már nyolc éves is lehettem, egy nagy járvány alkal-
mával többek között meghalt öt ember, és ez az öt szomszédunk felesége, két idősebb leánya és
két – egyébként teljesen egészséges – cselédleány volt.
162
4. Sajátságos volt, hogy ebben a különös járványban csupán makkegészséges felnőtt leá-
nyok és asszonyok haltak meg. Amidőn a szomszéd házában az asszony megbetegedett – mialatt
már előző napon két leánya és két cselédleánya meghalt – a szomszéd telve kétségbeeséssel és
bánattal, hozzánk jött, és segítségért könyörgött, hogy feleségét lehetőleg mentsük meg a haláltól.
Atyám ugyanis, akinek Jeruzsálem közelében igen szép birtoka volt, és többnyire ott lakott, szük-
ségből laikus orvos volt, s annál inkább kötelessége volt a szerencsétlen szomszéd kérését teljesí-
teni. S hogy nem maradhattam otthon, ezt a körülményekből könnyen meg fogjátok érteni, miután
nem ritka esetben atyámnak egészen jó gyógyeszközöket tudtam meghatározni – szellemeim
ugyanis igen gyakran hűségesen tudtomra adták a gyógymódokat.
5. Atyám abban bizakodott, hogy én a szomszéd házában is szellemekkel fogok találkozni,
akik a halálos beteg szomszédnő gyógyításának módját közölni fogják velem. Emiatt – akarva,
nem akarva – magával vitt. Atyám nem is tévedett, mert egy egész sereg jó és rossz szellem került
szemeim elé, de gyógyító szereket ezúttal nem igen ajánlottak, mert egy nagy szellem, aki világos
szürke ruhát viselt, így szólt hozzám, amikor atyám kérését elébe tártam, hogy adjon gyógyítószert
a betegnek. “Tekints oda az eltávozóra, hiszen lelke már éppen kilép a mellüregéből, amely a lélek
megszokott kivezető útja a testből.”
6. Erre közelebbről megnéztem a haldoklót, s mellüregéből egy nagy gomolyag fehér köd
emelkedett ki, egyre jobban és jobban elterjedt fölötte, mindig sűrűbb és sűrűbb lett, de még sokáig
nem öltött emberi formát. Amikor én ezt tűnődve végignéztem, a világos szürke nagy szellem így
szólt hozzám: “Nézd csak végig, hogy miképpen hagyja el egy lélek mindörökre lakóhelyét!” Én
pedig így szóltam: “Miért nincs ennek a halódó léleknek semmilyen alakja, míg nektek, akik pusz-
tán csak lelkek vagytok, egészen rendes emberi formátok van?” Mondja a szellem: “Várj csak még
egy kicsit, majd ha a lélek egészen kint lesz a testből, és szépen összeszedi magát, barátságosabb
külsőt fog nyerni.”
7. Miközben én ezt a ködöt a beteg mellürege fölött mindinkább kiterjedni és sűrűsödni
láttam, a test még mindig élt, s időnként úgy nyögött, mint amikor valakit nehéz álomban gyötör-
nek. Egy római órának körülbelül a negyedik része után a köd egy tizenkét éves leányka nagysá-
gában mintegy két arasznyira lebegett a haldokló asszony teste fölött, és annak mellüregével csak
egy ujjnyi vastagságú ködszalaggal volt összekötve. A szalag vöröses színű volt, s időnként meg-
hosszabbodott, majd megrövidült, s mindenkori meghosszabbodása és rövidülésekor ez a ködsza-
lag vékonyabb lett. Ezalatt a testen fájdalmas vonaglások látszottak.
8. Körülbelül két római óra után – amikor ez a ködszalag a mellüregtől egészen elvált – két
jelenséget vettem észre. Az egyik a testnek teljesen meghalt állapota volt, a másik pedig az, hogy
a fehér ködszerű tömeg egy pillanat alatt az előttem nagyon jól ismert szomszéd feleségének külső
alakját vette fel, és azonnal egy fehér, dúsan redőzött aláomló inget öltött magára. Üdvözölte a
körülötte álló barátságos szellemeket, és érthetően azt kérdezte, hogy hol van ő, és mi történt vele.
Csodálkozott a szép vidék fölött, amelyben magát találta. A szép vidéket azonban én magam sehol
sem láttam. Meg is kérdeztem a nagy, világos szürke szellemet, hogy hol látható a szép vidék?
Erre így szólt a szellem: “Ezt a testeden keresztül nem láthatod, mert az csak az elhalt életfantázi-
ájának szüleménye, és fokozatosan fog nagyobb és tisztábban kivehető valósággá válni.” E sza-
vakkal elégített ki, és ezután teljesen ismeretlen nyelven beszélt tovább, de úgy látszott, hogy a
szabad szellemeknek valami igen kellemeset mondhatott, mert arcuk látható módon felderült.
9. Sajátságosnak tűnt fel előttem, hogy a már felszabadult lélek nem nagyon látszott törődni
azzal, hogy előbbi testével mi történt, mert rögtön elvegyült vidám szellemtársai közé, és beszél-
getett velük – számomra idegen nyelven. Eközben a két elhalt leányt és a két cselédlányt is előve-
zették, akik előbbi anyjukat és úrnőjüket a legbarátságosabb módon üdvözölték, de nem úgy,
mintha az első kettő a leánya, a másik kettő cselédleánya lett volna, hanem mint igaz és jó barátnők
és testvérek, de ezt mind előttem teljesen érthetetlen és idegen nyelven tették. Egyik sem látszott
előbbi – bizonyára igen nagy tiszteletben tartott – testükkel törődni, s rólunk, élőkről tudomást
venni.
163
10. Sajátságos volt az is, hogy az imént elhalt asszony lelke a testből való kilépésekor a
szép környék megpillantásánál örömét egész hibátlan héber nyelven fejezte ki, de amikor úgyszól-
ván jobban összetömörítette és kondenzálta magát, olyan nyelven beszélt, ami az én gyenge tudá-
som szerint ezen az egész Földön sehol sem található. Ezzel ismét az én világos szürke szellemem-
hez fordultam, és megkérdeztem tőle, hogy mi legyen az, amit a másvilágba megérkezett öt lélek
egymással beszélt, és milyen nyelven?
11. Mondja a világos szürke szellem: “Milyen kíváncsi fiú vagy, ők éppen miattad beszélik
ezt a sajátságos szellem nyelvet, mert nem akarják, hogy megértsd őket. Pontosan látják és tudják,
hogy te mint olyan állsz itt, aki testén keresztül látja a szellemeket, és beszélni tud velük, mint egy
felső-indiai birman. Azt is tudják és érzik, hogy testük még itt van, de az éppúgy nem érdekli őket
többé, mint téged az, ha egy teljesen összeszaggatott ruhát eldobsz. Ha nekik most az egész világ
gazdagságát ezer évig tartó egészséges élettel kínálnák, akkor sem térnének többé vissza testükbe,
amit pedig egymással beszélnek úgysem értenéd meg még akkor sem, ha a te nyelveden mondanák
is, mert most éppen azt látják, hogy ebben az időben a nagy Megígért mint ember – habár még
kicsiny gyermekként – itt van már ebben a materiális világban. Majd ha férfi leszel, meg fogod Őt
ismerni Galileában.
12. Ez volt az egész felvilágosítás, amit a világos szürke szellem igen illedelmesen és ba-
rátságosan megadott nekem. Mondhatom, hogy igen emlékezetes jelenség volt, amit akkor mint
gyermek, épp oly közelről és élénken láttam, mint most mindnyájatokat, és hogy a világos szürke
szellem igazságot mondott, annak bizonyítékát abban látom, hogy Téged Uram, valóban Galileá-
ban találtalak meg, ahogy a világos szürke szellem azt előre megmondotta. Most azt szeretném
világosan látni, hogy a lélek az elválás pillanatában – amidőn ködszerűen emelkedik ki a mell-
üregből – miért nem ölt rögtön tökéletes emberi formát? Uram! Te szeretetteljes Mester! Adj ne-
künk erre magyarázatot!”
129. Fejezet Az Úr megmagyarázza a léleknek a használhatatlan testtől való

elválásának folyamatát, s a szellemi nyelvről ad felvilágosítást.
1. Mondom Én: “Ezt a magyarázatot azonnal meg is kapjátok, tehát hallgassatok ide! A
látható ködszerű tömeg egy emberi alak nagyságában – bár szétzilált állapotában, de mégis egy
emberi alakot megközelítő köd – az elválás pillanatában a lélek szorongó érzésének következmé-
nye, ami őt a nagy félelem és irtózás miatt néhány pillanatra teljesen eszméletlen állapotba hozza.
2. Ez az elszakadó lélek rendkívül megeröltető tevékenysége azért, hogy öntudatos létében
megtartsa magát. Minden részét rendkívül erős vibráció fogja el úgy, hogy még a legéberebb szel-
lemlátó szem sem lenne képes határozott formát felfedezni rajta. Például szolgálna a természetben
a hárfának egy mély hangú húrja. Ha erős ütést mérsz rá, akkor az a húr egy ideig oly gyorsan fog
ide-oda rezegni, hogy a húrt csak átlátszó ködfonálnak fogod látni, és ha megszűnt rezegni, akkor
nyugalmi helyzete következtében láthatóvá válik természetes formája is. Ugyanez a jelenség tűnik
szemed elé egy zümmögő légy megpillantásakor is, melynek szárnyait csak akkor fogod felismerni
mint szárnyakat, ha a légy megszűnik repülni, így zümmögni is. Repülő állapotában azonban csak
mintegy ködfelhőcskébe burkolva láthatod.
3. Ha a lélek az elválás pillanatában kilép az elpusztult, megszaggatott, s a jövőben többé
nem használható testből az gyakran arasznyi távolságban rezeg, és pedig oly gyorsan, hogy szél-
tében-hosszában pillanatok alatt ezer vibrálást is végez. Ilyen formán még a diszponált látónak is
lehetetlen a lélekvibráció tartama alatt annak emberi lelki formáját kivenni. A lélek azután lassan,
s egyre jobban megnyugszik, ezáltal emberi formája is láthatóvá válik. És amikor végül állandó
nyugalmi helyzetébe kerül, ami a teljes elszakadáskor következik be, akkor már azonnal tökéletes
emberi formájában tűnik fel, feltéve, hogy előzőleg mindenféle bűn által el nem torzította magát.
Meg tudod ezt érteni?”
164
4. Mondja Mathael: “Ó Uram! Te, Ki a legbölcsebb vagy, hogyne tudnám én ezt megér-
teni? Hiszen Te ezt a jelenséget kézzel fogható módon tetted előttem világossá. De még szeretném
megtudni - bocsásd meg az én tudásszomjamat – hogy ez az öt lélek milyen nyelven beszélt egy-
mással? Én magam is több nyelven beszélek, de ettől eltekintve egyetlen egy szót sem értettem
abból, amit ezek egymással beszéltek. Létezik-e ebben a világban egy ahhoz hasonló nyelv?”
5. Mondom Én: “A birman papok bírják ezt a nyelvet, és ez volt az első földi emberek első
nyelve; a régi egyiptomi és görög nyelv ebből az első emberi nyelvből származott le. Vagy azt
hiszitek, hogy ti megértenétek Ábrahám, Izsák és Jákobot, ha itt volnának, és azon a nyelven be-
szélnének, amelyen egykor beszéltek? Ó, a világért sem! Egyetlen egy szót sem értenétek meg
belőle! Hiszen már Mózes könyveit is nehezen értitek meg, amelyek pedig csaknem ezer évvel
fiatalabbak, mint Ábrahám, s még sokkal fiatalabbak, mint maguk az ősatyák. Bizony a zsidóknál
sok minden megváltozott, s ugyanígy a nyelvük is – babiloni nyelvzavar nélkül is. Megérted-e már
most ezt?”
6. Mondja Mathael: “Ó Uram! Most már ezzel is tisztában vagyok, s úgy gondolom, hogy
a többiek is, így tehát most már a többiek nevében is további tanításokért könyörögnék Hozzád!”
7. Mondom Én: “Ezek sem fognak elmaradni; de neked a meghalás hatáskörében még egy
egész sereg tapasztalatod van, s ezek közül a legemlékezetesebbeket testvéreid érdekében beszéld
el. Ami előtted, vagy más előtt nem elég világos, azt meg fogom magyarázni, egészen az anyag
levetése által a szellemvilágba való átmenet pontjáig. A testi halál még mindig réme minden te-
remtménynek, ennek okát már röviden közöltem veletek, de alkalomadtán ezt még kimerítőbben
fogom megmagyarázni.
8. Én az imént megmutattam nektek a teremtmény keletkezését egészen az anyag levetése
által a szellemvilágba való átmenet pontjáig. Most azonban készülj további elbeszélésedre.”
9. Mondja Mathael: “Ó Uram! Csak a Te kegyelemteljes kívánságodra fogok még több
esetet elmondani azokból, amiket lelki szemeimmel láttam.
130. Fejezet Mathael elbeszéli két rablógyilkos kínoztatását és kivégzését,

Ördögi lelkük meghalásának folyamatát.
1. Amikor 12 éves fiú voltam, és már egészen férfiasan tudtam gondolkozni és beszélni,
Jeruzsálemben egyszer több rablógyilkost kereszthalálra ítéltek, akik számszerint heten voltak. Ez
akkor nagy feltűnést keltett nemcsak Jeruzsálemben, hanem az egész környéken is. Akkor is élt
egy bizonyos Kornéliusz nevű római százados, aki egyben ideiglenes ország-helytartó is volt. Rop-
pant felháborodott e gazemberek miatt, mivel ezek valóságos tigris-természetükkel az általuk el-
fogott embereket csupán kedvtelésből mindenféle leírhatatlan borzalmas kínzások közepette gyil-
kolták meg, s annál nagyobb volt a gyönyörűségük, minél tovább kínozhattak valakit. Röviden, az
ördög fogalma igen enyhe és becsületes lett volna számukra.
2. Itt félbeszakítja őt Kornéliusz, és mondja: “Barátom, ne felejtsd előttem igen értékes
szavaidat, de kénytelen vagyok elbeszélésed javára megjegyezni, hogy az a bizonyos Kornéliusz
én voltam! Most pedig folytasd tovább, mert eddig még minden szavad igaz volt.”
3. Ekkor folytatja Mathael: “Úgy sejtelemszerűen gondoltam én azt, mert arcvonásaid meg-
lehetősen emlékeztetnek arra az időre! Elbeszélésem érdekében annál jobb, hogy magas szemé-
lyedben igaz tanút találtam, s most hallgassatok tovább:
4. Mind a hét említett gonosztevő annyira ördögi volt, hogy Kornéliusz elhatározta, elret-
tentő példaképpen ő is a legkegyetlenebb módon fog velük elbánni. Elsősorban tudtukra adta, hogy
kivégzésük tizennégy nap múlva fog bekövetkezni, és ezen idő alatt naponta a kínzások minden
nemét megismertetik velük. A legélénkebb színekkel ecsetelték, hogy még mi vár rájuk. E rémes
idő alatt egészen jól etették őket, hogy az élet minél kellemesebbnek, és a legbiztosabban rákövet-
kező halál minél gyötrelmesebbnek tűnjék előttük.
165
5. Ezeket a fickókat – atyámmal együtt – körülbelül ötször látogattam meg, végül félig
megszenesedett, és még izzó, gőzölgő, füstölgő fahasábhoz hasonlónak láttam őket, és ez a gőz és
füst – legalábbis az én orrom számára – olyan elviselhetetlen bűzt terjesztett, melyhez hasonló alig
létezik ezen a Földön! Minél inkább közeledtek a kivégzés napjához, annál penetránsabb volt en-
nek a gőznek, füstnek a bűze, s magától értetődik, hogy ez a hét ördög a színét szüntelenül –
kaméleon módjára – változtatta.
6. Végül elkövetkezett a borzalmas nap. Bakók és poroszlók kivonszolták a hét gonoszte-
vőt, a nyílt piacon ezrek jelenlétében meztelenre vetkőztették és véresre korbácsolták. Én ezt a
rémes műveletet csak messziről láttam, de észrevettem, hogy e művelet alatt egész sereg fekete
denevér – mint a méhraj – távozott el a megvesszőzöttekből, és elrepült, majd mint kicsiny repülő
sárkányok emelkedtek a megkorbácsoltak fölé, akik már sokkal kevésbé gőzölögtek és füstölög-
tek.
7. Pontosabb megfigyelés után nemsokára azt láttam, hogy ez a gőz és füst különféle bor-
zalmas alakot öltött, melyek azután a már említett fekete bőregerekké formálódva elrepültek, majd
kicsiny sárkányokká alakultak. Mennyi pokoli teremtmény hagyhatta el tizennégy nap alatt ezeket
a gonosztevőket?!
8. Miután a hét gonosztevőt alaposan megkorbácsolták, észrevettem, hogy az imént egé-
szen ördögi kinézésű arcuk valamivel emberibb alakot kezd nyerni, és a delikvensek már gyen-
gébbeknek és félénkebbeknek látszottak. Úgy tűntek fel előttem, mint a részegek, akik nem is
tudják, hogy mi történik velük. Az egész dolgot igen különösnek találtam, hogy ezek az előbbi
dühöngők valósággal bárány természetűekké változtak.
9. A megkorbácsolás után előhozták a hét keresztet, s minden elítélt vállára helyezték, hogy
felvigyék azokat a Golgotára, amely a rómaiaknak már régóta vesztőhelye volt. Egyik sem bírta a
vállára tett halálterhet – minden lökdösés, ütlegelés és kínoztatás ellenére – egy lépéssel sem to-
vább vinni. Előhoztak tehát egy nagy kordét két elébe fogott nagy ökörrel, s először a kereszteket
helyezték rá, ezek fölé a gonosztevőket, azután mindent együtt kötelekkel erősen lekötözték, és
kimentek a Golgotára.
10. Odaérkezve, ahová rajtam és atyámon kívül – az irtózatos kegyetlenség miatt – a nép
közül nem sokan követték őket, ismét leoldozták őket, s a vértől patakzó elítélteket lerántották a
kordéról. Egyiket a másik után azonnal a legdurvább és tövisekkel befont kötelekkel nagyon szo-
rosan a keresztfákra kötözték, s azokat az e célra kőbe vájt és kimeszelt lyukakba állították fel.
Ekkor kezdtek az elítéltek még csak igazán jajgatni és ordítozni! Mindez elviselhetetlen fájdalma-
kat kellett, hogy okozzon nekik, mert először a korbácsolás által a hús már cafatokban lógott róluk,
másodszor a tüskékkel befont kötelek és harmadszor a durva és kemény fa! Mert egy ilyen kereszt
bár szilárd, de egyébként amennyire csak lehet, igen durva és faragatlan módon van keresztbe
ácsolva. Ennélfogva a kezénél, lábánál és törzsénél szorosan hozzákötött elítélteknek – még ha az
teljesen egészséges is – elviselhetetlen fájdalmakat kell, hogy okozzon, nemhogy olyanoknál,
akiknek teste már annyira meg volt roncsolva! Az általam pontosan megfigyelt dolgot csak azért
fűztem hozzá, hogy ti, testvérek, az Úr jelenlétében az ezután következőket annál könnyebben
megértsétek, s egyben azt is megmutassam, hogy a magas rangú Kornéliusz milyen megmásítha-
tatlan hűséggel töltötte be bírói ítéletét.
11. Minél hosszabb ideig volt ez a hét gonosztevő a keresztfán, annál borzalmasabb volt
ordítozásuk, s annál rettenetesebb káromló és átkozódó szavak törtek ki belőlük, míg körülbelül
három óra múlva teljesen berekedve hangtalanok lettek, csupán véres tajték folyt szájukból, s nyel-
vüket és ajkukat teljesen összeharapták. Később megnyugodtak, s úgy látszott, hogy valamennyi
idegbénulást kapott. Nyíltan bevallom, hogy szabad állapotukban bármilyen ördögi módon garáz-
dálkodtak, és Jeruzsálemben s Júdeában nem létezett egy ember sem, aki a hét közül csak egyet is
megsajnált volna, de a dolog végül mégsem tűnt számomra dicsérendőnek. De bármiként is legyen,
a törvény írja elő, és a világ előtt ezt meg is érdemelték, mert Uram, amit mi most láttunk és a Te
szádból hallottunk, arról természetesen akkor az embernek még a leghalványabb sejtelme sem
volt. Ennélfogva igazságos és méltányos volt ezt a hetet a törvény legnagyobb szigorával büntetni,
166
elrettentő példaképpen sokaknak, akik hasonló utakon járnak. De amilyen felháborítóan borzalmas
is volt eddig ez az egész történet, az még mindig semmi ahhoz képest, amit mint rögtön rákövet-
kezőt ezután fogok elbeszélni!
12. E hét mellüregéből egész különös módon koromfekete gőz és füst kezdett kibontakozni,
s ez nőtt, nőtt, míg elérte a kereszten függők kétszeres nagyságát. Én azt a bizonyos ködszalagot
is megfigyeltem, amellyel a felemelkedő köd lázasan és görcsösen vonagló testtel összeköttetés-
ben állt. A fekete ködtömeg azonban nem emberi formában bontakozott ki, hanem egy borzalmas,
óriási és egészen fekete tigrissé, amely mintegy vérrel volt csíkozva. Amidőn ezek a fekete bestiák
már eléggé kifejlődve álltak szemünk előtt, borzalmasan tombolni kezdtek, s minden erejükkel
azon voltak, hogy a testtől teljesen elszakadjanak. Ám ez nem sikerült, mert az életszalagok olyan
konok ellenállást mutattak, hogy semmiféle erővel nem lehetett azokat elszakítani.
13. Mivel a dolog már túl borzalmas volt, s dél is elmúlt egy jó órával, atyámmal együtt
hazamentünk, s én az úton elbeszéltem, hogy mi mindent láttam a keresztre feszítés tartama alatt.
Ő bevallotta, hogy ezekből mit sem látott, de közben nagyon figyelte a szememet, s merengő né-
zésemből azt látta, hogy valami különös látomásom lehet, így szavaim igazságát elfogadta, és azt
is, hogy nem beszéltem valótlanságot. Ő, aki szükség esetén orvos és egyben filozófus és teozófus
volt, sok megfontolnivaló dolgot talált benne, habár minden filozófiája és teozófiája ellenére elbe-
szélésemből csak annyit értett meg, mint én magam; de azért elhatározta, hogy este ismét vissza-
megy, hogy általam még több megfigyelést tehessen, és alkalomadtán a sadduceusok szemébe
vághassa: ők a legnagyobb ökrök és szamarak a világon, ha tagadják az emberi lélek halhatatlan-
ságát.”
131. Fejezet Mathael mint fiú, atyja és a sadduceus
1. Volt nekünk egy furfangos sadduceus ismerősünk, aki családjával együtt szomszédunk-
ban lakott, s aki mint ember bár egészen rendes, jó és egyébként is igen elviselhető volt, de a lélek
halhatatlanságáról nem lehetett vele beszélni. Mindenkit, aki az ilyesmiben hitt, igen korlátolt fe-
jűnek tartott, s felőlem azt mondotta, hogy legjobb képességeim vannak a költői pályára, mivel
oly élénk fantáziám és képzeltem van. Szóval atyám egy időben igen sokat foglalkozott vele, de
minden hiábavaló volt.
2. Ezúttal atyám azt kérdezte tőle, nem jönne-e velünk együtt a Golgotára? Erre így szólt:
“A világért sem. Én még egy állatot sem tudok elpusztulni, vagy leölni látni, annál kevésbé embert,
ha még annyi borzalmat követett is el ez a hét, mint amilyet elkövetett. Ha ragadozó bestiák jönnek
közelünkbe, akkor tartsunk vadászatot rájuk, hogy ártalmatlanokká tegyük őket, s ezzel az embe-
riségnek máris nagy szolgálatot tettünk. Így kell tenni az ilyen emberekkel is, akik nem alkalmasak
arra, hogy a békeszerető emberi társadalom tagjai legyenek. Öljék meg őket egyszerűen, de ne
kínozzák, mert bizonyára ők tehetnek a legkevésbé arról, hogy ragadozó bestiákká lettek! A ter-
mészet, a vérmérséklet, a hajlam és a nevelés voltak az okai mindenkor az ilyen elfajulásoknak.
3. De mikor azt mondják, hogy ezt csak az elrettentő példa miatt kell elrendelni, akkor
kénytelen vagyok hangosan kacagni efölött, mert nekünk békés és rendesen nevelt embereknek
nincs szükségünk elrettentő példákra, és azok, akiknek ez hasznukra lenne, nem lesznek bolondok
idejönni, hogy a hét elrettentő példájában gyönyörködjenek! Ezeknek a példáknak pedig az lesz
dicséretes következménye, hogy az el nem fogott többiek – akik még legalább ezren vannak – a
jövőben azokkal, akik kezükbe kerülnek, sokkal kegyetlenebb módon fognak elbánni, mint eddig.
Különösen gratulálhatunk majd egy rómainak, akinek könnyen akadhat olyan szerencséje, hogy a
még szabadon járók áldozatául esik. Igazán, nem szeretnék a bőrében lenni a világ minden kincsé-
ért sem! Az ilyen marciális törvények kegyetlen szentesítésének csak ez lehet az egyetlen előnye.
4. Ki ne emlékezne vissza a rómaiak előtti időkre?! A törvények mindenkor – bár komoly
természetűek voltak, de – legalább okosak, s az ember sohasem hallott nagy kegyetlenkedésekről.
Most azonban a bölcs pogányok, ezek a fennhéjázó világjavítók, város- és országhódítók
167
megáldottak bennünket a legszigorúbb politikai és marciális törvényekkel! És a mi ígéretföldünk
utcáin dacára a tízszeresen megerősített római őrségnek, olyan kegyetlenkedések történnek, me-
lyeket egy rendes embernek nem is lehetne úgy elbeszélni, hogy attól egyszerre tíz ájulásba ne
essék. Menjetek tehát egyedül, s nézzétek meg magatok az igazi római kegyetlenkedésnek ezt a
hét mintáját, melynek nemsokára hetvenszeres következménye lesz!
5. Az ember legyen ember, ha már az örök természet maga fölé emelte, de ha az ember
minden felmagasztalt értelmével végül sokkal kegyetlenebb állattá lesz, mint az erdők ragadozó
bestiái, akkor vége is van, s éppen itt az ideje, hogy elmenjünk az erdőbe a ragadozó vadállatokhoz,
hogy azoktól tanuljuk meg a természetes humanizmust! Menjetek tehát a Golgotára, ennek a föld-
nek legátkozottabb pontjára, amely úgy át van itatva emberi vérrel, mint a vágóhíd a marhák, bá-
rányok és kecskék vérétől! Amit ott fogtok tanulni, az valóban nem válik senkinek sem a dicsősé-
gére!
6. Ti elismertek egy Istent, és hisztek a lélek halhatatlanságában, mégis könnyen végigné-
zitek, hogy a rosszul nevelt, eltévelyedett embereket a náluk sokkal nagyobb szörnyek a legirtó-
zatosabb fájdalmak közepette egész napon át milyen módon kínozzák halálra. Higgyétek el nekem,
ez a hét gonosztevő a római szigorúság nélkül nem lett volna olyan kegyetlen, mit amilyen hát-
borzongatóan borzalmas volt. De ki tette őket ilyenné? Azok, akik őket most egész napon át a
legnagyobb kedvteléssel kínozzák! És ti szent, és Istenben hívő zsidók végig tudjátok nézni, hogy
az elvetemülteknek ezen elvetemültjei őket hogyan kínozzák és gyötrik?! Valóban gyönyörű em-
berek és szomszédok vagytok. Az én szamáristállómban sokkal több humanitás és emberségesség
van, mint a ti Istenben hívő házatokban. Megértettétek?” Erre eltávozott, mi pedig útnak indultunk.
132. Fejezet További lélek-szellemi folyamatok a Golgotán levő hét rabló-

gyilkosnál. A kíváncsi római őrmester. A törvény angyala, az ő szavai és cselekedetei.
1. Fél óra múlva ismét a Golgotán voltunk, s ott az őrökön kívül csaknem senkit sem talál-
tunk. De a hét kereszten függő látványa a legnagyobb iszonyatot keltette bennünk! Nem akarok itt
a hét félhalott rettentő kinézetéről beszélni, inkább lelkükről, akik testüktől még mindig nem sza-
kadtak el, de mindent elkövettek, hogy testüket maguk tépjék szét és pusztítsák el. Ezek a fekete
és sötét vérvörössel sávozott tigrisek visszahullottak testükre, s megmarták, de úgy látszik, hogy a
még élő idegű testtől fájdalmas visszahatást érezhettek, mert minden harapás után szörnyen eltor-
zult arcot vágtak, és lábukat arra a megfelelő helyre tették, ahol a félhalott testbe haraptak.
2. Ezt a küzdelmet csaknem egy óráig néztük, s nekem mindig el kellett mondanom atyám-
nak, hogy mit látok a hét kereszten függőn. Észrevette ezt a római őrmester, aki viselkedésemet
már hosszabb idő óta a legnagyobb figyelemmel kísérhette. Hozzánk lépett, és római nyelven meg-
kérdezett bennünket, hogy mi az, amit a hét kereszten függőn látunk, mivel mi – de különösen én
– szüntelenül figyelemmel kísértük őket, s mindig van atyámnak jelentenivalóm. Beszéljünk az ő
nyelvén, mert különben kénytelen lesz bennünket onnan elküldeni.
3. Atyám erre görögül kezdett vele beszélni, melyben éppen olyan jártas volt, mint a latin
nyelvben, jóllehet mi ketten a latin nyelvet nagyon jól értettük. Az embernek Jeruzsálemben – már
mint tanulónak – három nyelvet kellett ismernie arra az esetre, hogy a sok idegennel társalogni
tudjon. Atyám megmagyarázta neki – tudniillik az őrmesternek – hogy ő orvos, s mint ilyen velem,
a fiával, és egyben tanítványával orvostani és lélektani megfigyeléseket végez, és eközben engem
arra ösztönöz, hogy minden szimptómára nagyon jól figyeljek, s közben ezt, vagy azt megmagya-
rázza nekem Hypokrates tanai szerint.
4. Az őrmesternek, mint tudásvágyó embernek ez nagyon tetszett, csak azt kívánta, hogy
atyám nekem a magyarázatokat görög nyelven adja, hogy amellett ő is tanuljon valamit. Most
benne voltunk a pácban! Mert hogy atyám bármit is magyarázott volna nekem, az csak csel volt,
hogy az őrmestert megnyugtassa, mivel csak én közöltem atyámmal a fizikai jelenségeket, melyek
168
olyan természetűek voltak, hogy az őrmester a szemünkbe nevetett volna, ha azokat meghallja!
Már most mit tegyünk? Mindketten tanácstalanok voltunk.
5. Egyszer csak észrevettem egy szellemet, aki a levegőből egy felhőn állva épp most eresz-
kedett le, s jobbjában egy nagy fényes kardot tartott. Vajon mit fog itt tenni? – gondoltam én. Az
őrmester észrevette kutató pillantásomat, s megkérdezte, hogy láttam-e valami különös dolgot? Én
akkori természetemmel röviden és ridegen válaszoltam: - Mindenesetre, de ha én azt neked el is
mondanám, úgysem hinnéd el.
6. Az őrmester erre unszolni kezdett, de mivel közeledett az este, és Kornéliusztól rendelet
jött, hogy az elítéltek lábszárcsontjait megtörjék, s ha közülük még élne valaki, akkor azt a fejére
és mellére ütve meg kell ölni. Így a mi őrmesterünk figyelmét elterelte rólunk a szigorú parancs,
mi pedig zavartalanul folytathattuk megfigyelésünket.
7. Én most már csak a nagy szelemet néztem, akin sötét égszínkék ruha volt, s azt figyeltem,
mit fog tenni? Halljátok! Mialatt a csonttörők a vezényszót várták, hogy a hét elítélt csontjait meg-
törjék, és a még élőket az ismert ütések által megöljék, akkor a hatalmas szellem kinyújtotta kard-
ját, és kettévágta azokat a fonalakat, melyekkel a fekete tigrislelkek a testekkel össze voltak kötve.
Amikor ezek a borzalmas lelkek testüktől egészen megszabadultak, egyszerre csak valamivel em-
beribb kinézést kaptak, hátsó lábukon járkáltak, de egészen némán és szenvedő ábrázattal, s a
szellem szigorúan szólt rájuk a következőképpen: - Távozzatok a ti gonosz szeretetetek színhe-
lyére, az fog majd benneteket magához vonzani. Amilyenek cselekedeteitek voltak, olyan lesz a
jutalmatok! A hét lélek pedig így kiáltott: - Elkárhoznunk, ehhez lett volna még elég idő. Miért
kellett annyira kínozni minket, ha itt az örök kárhozat vár ránk?!
8. Mondja a hatalmas szellem: - Minden a ti szeretetetektől függött és függ ma is, ha ez
Jehova ismert rendje szerint fog változni, ti magatok lesztek saját megváltóitok. De rajtatok kívül
Isten egész végtelenségében senki sem válthat meg benneteket. Ha szereteteteket meg tudjátok
változtatni, akkor az egész életeteket és léteteket át fogja formálni. És most távozzatok! A nagy s
hatalmas szellem e szigorú szavai után borzalmas üvöltések közepette gyorsan eltávoztak, de én
olyan bátor voltam, hogy megkérdeztem a nagy szellemtől, hogy később mi lesz a végük ezeknek?
9. Erre a szellem felemelkedett, és csak ennyit mondott: - Saját akaratuk. Ezeknél nem volt
hiány a jó nevelésben, sem a megismerésben, megszállva sem voltak, csak gonosz akaratuk által.
Azok a férgek, melyeket kikötésükkor és megkorbácsoltatásukkor belőlük kirepülni láttál, nem
voltak idegen démonok, hanem gonosz akaratuk szüleményei és kinövései, s ezért ez a törvény
igazságos volt, mert hét tökéletes ördöggel volt dolga, akik számára ezen a Földön javulás már
nem létezett. Itt nálunk azonban, ahol minden nyilvánvalóvá lesz, sorsuk olyan lesz, amilyet sze-
retetükkel megteremtenek maguknak. Alkalomban – ha látszólag is – nem lesz hiány, hogy meg-
kísértessenek még több rosszban, vagy jóban. Értsd ezt meg fiú, s magyarázd meg atyádnak, aki-
nek látás nem adatott.
10. E jelentőségteljes szavak után eltűnt a nagy és hatalmas szellem, és a csonttörők meg-
kezdték munkájukat. Ötnél nem jött vér a már nyílt sebből, de a két utolsónál még mutatkozott, s
ezeknél az említett kiirtási módokat alkalmazták – ami azonban egészen hiábavaló fáradság és
munka volt – mert ha egy akár jó, akár rossz lélek egyszer elhagyja a testet, akkor az a test már
teljesen halott.
11. E nem dicsérendő cselekedet után a poroszlók hazamentek, s a hullákat átadták a hó-
hérnak és szolgáinak megsemmisítés végett. A megsemmisítés módja azonban különféle volt, és
még ma is az, csak elföldelni nem volt szabad őket. Rendesen megégették őket az átokfával, vagy
megfőzték az átok vizében, és azután vadállatok elé vetették. A ragadozó bestiák azonban, melyek
ettek belőlük, rendesen elpusztultak, s ennélfogva a hóhér az ilyen hullákat kifőzte az átok vizében,
s azután a farkasok, hiénák, medvék, rókák kiirtására jó pénzen eladta.
12. Ó Uram, ez szintén egy olyan élmény, amit ifjúságomban átéltem, s amely esetnél
egyébként minden világos lenne előttem, csak a lelkek formája nem, akik minden emberi alakot
nélkülöztek, és az előzőleg elvetemült gonosztevőkből kirepült bőregerek és kis sárkányok, me-
lyek ma is felfedetlen titkok előttem. A nagy szellem annyi magyarázatot adott, hogy ezek a gonosz
169
akarat szüleményei voltak. De mi módon?! Ez már egészen más kérdés, amit Rajtad kívül ó Uram,
senki sem fog megválaszolni és megoldani. Ezt a két kérdést fejtsd meg nekünk ó Uram, ha ez a
Te legszentebb akaratoddal is egyezik.”
133. Fejezet Az Úr tanításokat ad természeti példákkal a folyamat sötét pont-

jainak megvilágítására. Utal a Szent Szellemre, Aki mindent az igazság szerint fog vezetni.
1. Mondom Én: “Nagyon helyesen és jól beszélted el azt, amit láttál és tapasztaltál. Az
említett hét nagy gonosztevő lelkét illetően azok bizonyos szabad rend által bestiákká formálódá-
sának megvan a maga alapja, de csak addig, amíg a testben működő lélek speciális részei újból
megragadják, vagy ki nem cserélik egymást. Egyenlő ez azzal a fogalommal, amikor egy gomo-
lyag férget láttok, melyek össze-vissza csúsznak-másznak, s úgyszólván kényelmesebb nyugalmi
helyzetet keresnek. Ha azt akár jó, akár rossz természetük szerint megtalálták, annak külső formája
egészen biztosan mindig rossz természetüknek fog megfelelni.
2. Íme, itt láttok többféle növényt, itt egy gyógynövényt, amott egy mérges növényt. Szem-
léljétek meg a mi világító gömbünk napvilágánál annak formáit! Látjátok, milyen hajlékony, ked-
ves, szelíd és szerény külsővel bír a gyógynövény, ellenben milyen szögletes és szaggatott, he-
lyenként egészen gyanúsan sima a mérges növény külső formája, és mégis, mindkét faj egy és
ugyanazon ősszubsztanciából keletkezett. Egy és ugyanazon földben tenyésznek, ugyanazt a har-
matot szívják, egyenlő levegőt és világosságot kapnak! És mégis, a gyógynövény mindent gyó-
gyító hatású, a mérges növény azonban egészen végig méreg! Ennek oka csupán a rend felcseré-
lődésében rejlik.
3. Hiszen láttátok, hogy egészen hasonló tűznyelvekből, vagy ide-oda lebegő tűzkígyókból
– melyek testi szemmel kicsinységüknél fogva nem is volnának láthatók – az imént egy teljesen
kifejlődött tökéletes szamár keletkezett. Azt hiszitek, hogy egy egész organikus formában tömö-
rülő ősszubsztanciák más rend szerint nem alakulhattak volna tigrissé, tevévé, ökörré és elefánttá,
vagy más egyéb állattá?! Ó, egészen bizonyos! De egy más rendezett tömörülésben egészen más
természeteknek és tulajdonságoknak kellett volna egyesülniük, amelyek egymással szemben el-
lenséges érzülettel állnának, mert minden másként organizált különleges formának állandóan az a
törekvése s a túlnyomó és legnagyobb részt ez a tulajdonsága meg is marad, hogy minden mást és
gyengébbet a saját rendjében formáljon át; ebből a tulajdonságból ered a szeretet, a benső meleg,
a törekvés, sóvárgás, éhség és szomjúság. Ha ez a sóvárgás, ami egyben uralomvágy, helyenként
túl nagy és kapzsi módon törekszik mindezt saját eredeti rendjébe leigázni. Ezzel a leigázottak
nem ritkán nagyon hatalmassá lesznek, elragadja a lényben már jelenlevő lélek organikus rendjét,
azt a saját maguk jó, jobb, de könnyen meglehet, hogy rossz, rosszabb, sőt lehet, hogy végül a
legrosszabb rendjükbe vonzzák. S mi történik ezáltal? Mathael, most jöjj az általad tigris alakú
gonosztevő lelkeiddel! Ezek kapzsi módon magukhoz vonzott lélekszubsztanciák, amelyek a ma-
guk rendjéhez nem voltak alkalmasak, s így túltengő mennyiségben tömörítették egybe őket. Ezek
lelke aztán teljesen romlott lelkükbe tért, s ezzel az emberi lelkekből valóságos tigris-lelkeket for-
máltak. Ugyanilyen eredetű volt az a sok féreg, amit nagy mennyiségben láttál a megfélemlített
gonosztevőkből eltávozni.
4. Most pedig mondjátok mindnyájan, hogy ezt az értékes tanítást megértettétek-e?”
5. Mondják a legtöbben: “Igen Urunk! Meglehetősen megértettük ezt a tanítást, de hogy
nagyon otthonosak lennénk ebben, ezzel nem nagyon dicsekedhetünk, mert akkor hazudnánk. A
szamár előbbi keletkezésénél láttuk és tudomásul vettük, hogy a szellemi ősszubsztanciákból ho-
gyan keletkezhet egy lény, valósággal láttuk a fű növését, és hogy tűznyelvekből úgyszólván ma-
gától jött létre egy nőstény szamár. Sőt, a Te jóságodból és kegyelmedből azt is tudjuk, hogy kik,
mik és honnan származnak ezek a tűznyelvek, és hogy azok egy kifejezett és velük rokon eszmé-
vel, vagy formával miként társulhatnak. Azt is jól tudjuk, hogy ezek a Te megszámlálhatatlan
ősgondolataid (melyekkel az egész végtelenség duzzad), habár külső jelenségükben egymáshoz
170
hasonlók, bensőleg azonban egymástól nagyon is különböznek, könnyebbek és nehezebbek asze-
rint, hogy magukban milyen gondolatot rejtenek – amely tartalma mélyebb, komolyabb és súlyo-
sabb - és hogy a rokon gondolatok megragadják magukat, s egy szervet kezdenek képezni. Amint
mondottuk, ezt egészen jól megértettük. Valami azonban mégis érthetetlen benne, amit Te tudnál
ó Uram a legjobban megoldani, ha Neked is úgy tetszene. Hogy hol vannak hiányaink, azt nem
tudjuk Neked megjelölni, mert Te ismered jól azokat a hézagokat, melyek bennünk vannak, s bi-
zonyára ki fogod tölteni nagy kegyelmeddel, ha azt szükségesnek látod. De ha az nem lenne ránk
nézve fontos, akkor tökéletesen megelégszünk azzal, amint van, és amit meg tudunk érteni.”
6. Mondom Én: “Hogy Isten országának titkait azok teljes mélységében felfogjátok és meg-
értsétek, ahhoz szellemben újjá kell születnetek, ami most még lehetetlen. Csak majd ha az em-
berfia visszatér oda, ahonnan jött, akkor az igazság Szellemét, amely szent, elküldi hozzátok; az
fog majd benneteket igazán felébreszteni, és tökéletesíti szíveteket igazságban, felébreszt benne-
teket szellemben, azaz lelketek szívében és e művelet által szellemben újjászülettek, és a legfénye-
sebb világosságban fogjátok látni és megérteni mindazt, amit a mennyek és annak mélységei ma-
gukba foglalnak. De az, amit Én most nektek mutatok és magyarázok, csak előépülete mindannak,
amit a szellem teljességében ad majd nektek. Még sok mindent mondhatnék, de nem bírnátok
elviselni. Ám majd ha eljön hozzátok az igazság szelleme, Ő vezet és irányít majd titeket minden
bölcsességben! S mivel most már ezt tudjátok, kezdjük meg ismét annak a területnek további épí-
tését, s a mi tapasztalatokban gazdag Mathaelünk néhány újabb történetet fog nekünk elmondani
élményeiből. Most pedig Mathael, készülj fel, és beszéld el az általad átélt bethániai esetet. Nap-
keltéig még négy óránk van, addig sok mindent tapasztalhatunk és átélhetünk együtt. Te pedig
Mathael, el is kezdheted az elbeszélést.”
134. Fejezet: Mathael elmondja a bethániai

Lázár atyjának halálát, mindenek előtt azonban a cso-
dálatos napkeltét és a fényoszlopot, azután Lázár lelké-
nek elszakadását.
1. Mondja Mathael: „Uram! Elbeszélhetem mellékesen azt a csodálatos természeti jelenséget is,
amelyet én éjfél idején, amikor atyámmal együtt Bethániába utaztam, láttam?” – Mondom Én: „Minden
esetre, mert nagyon is vonatkozásban van azzal az esettel, amelyet tizenhét évvel ezelőtt Bethániában
láttál. Kezd csak el!”
2. Mondja Mathael: „Uram, úgy látom, hogy az egész végtelen teremtés hatáskörében semmi
sem ismeretlen előtted. S eszerint ezt a történetet Neked egyáltalában nem volna szükséges elmondanom,
de a többi barátom és testvérem érdekében az ilyen magasabbrendű dolgokat szívesen elmondom, külö-
nösen, ha azt látom, hogy hívő lélekkel hallgatnak meg. Igaz, hogy amit most nektek el fogok mondani,
az igen misztikus és meseszerűen hangzik, de azért mind igaz, amit hallani fogtok, tehát jól figyeljetek
ide!
3. Halljátok! Az idő már nagyon késő őszre járt. A magas hegyek csúcsait köd borította, a fák
száraz leveleit nem valami barátságos északi szél forgatta a levegőben, csak kelet felé voltak még helyek,
ahol a kedves csillagok egymással mintegy egyesülve néztek le a földre, amely természeti jelenséget én
és atyám – aki a természetnek, sőt annak barátságtalan megnyilvánulásában is, nagy barátja volt – csak-
nem éjfélig szemlélgettünk. S amidőn arra készültünk, hogy bemenjünk a házba, s felkeressük pihenő
helyeinket, egyszerre észrevettünk egy siető embert, akinek a kezében juh-hólyag lámpás volt, aki egye-
nesen felénk tartott, s alig múlt el néhány pillanat és egy meglehetősen szomorú fiatalember állt előttünk.
4. Atyámat, mint orvost rögtön felismerve, panaszos hangon így szólt: „Kedves orvos barátom!
Én Bethániából jövök, nevem Lázár. Fia vagyok az öreg Lázárnak, akit mindenek fölött szeretek! Ma
hirtelen nagyon beteg lett, s állapota válságosnak látszik! Rabbink, aki szükség esetén orvos is, nem
ismeri fel atyám betegségét. Ő maga küldött hozzád, miután te állítólag rendkívüli orvos vagy és már
olyan esetekben segítettél, amelyekben más orvos már nem tudott segítséget nyújtani. Kérlek, jöjj, és ha
lehetséges gyógyítsad meg szenvedő atyámat!”
171
5. És atyám így szólt: „Ha már egy más orvos a beteget a halálig segítette, akkor egy magamfajta
műveljen csodát vele?! Egyébként jó volna, ha ezt mindenütt meg is lehetne tenni! Én ezzel az egyetlen
fiammal – akinek gyógyításaimnál kéznél kell lennie – mert azzal a képességgel bír, hogy szellemeket
lát és szükség esetén beszélni is tud velük – veled együtt oda fogok menni és meglátom, hogy mit tehe-
tek. Ha néhány hátaslovat hoztál volna magaddal, amelyek gyorsabban hoztak volna téged ide és ben-
nünket oda, akkor a gyógyítás hamarabb bekövetkezhetne, de hogyha már a Hipokráteszi hullafoltok
bekövetkeztek nála, akkor a gyógyításnak vége is van, mivel halál ellen gyógyfű nem nőtt sem az Alpok
tetején, még kevésbé valamely kertben! Lázár fia ezzel a kijelentéssel megelégedett, csak nagyon saj-
nálta, hogy hátaslovait nem hozta magával. Mi tehát gyorsan útra keltünk, mert odáig jó óra járásnyi út
állt előttünk.
6. Midőn némán elgondolkodva haladtunk utunkon, kelet felé a köd egészen eltűnt, s egyre vilá-
gosabb és világosabb lett, sőt egy negyedóra múlva olyan világosság volt, mint félórával a napkelte előtt.
Ez a jelenség figyelmünket oly magas fokban vette igénybe, hogy sietős utunk dacára kénytelenek vol-
tunk megállni, hogy láthassuk ez a folyton fokozódó világosság honnan ered.
7. Végül teljes világosság lett és a keleti láthatáron egy valóságos nap emelkedett fel, de sokkal
gyorsabban, mint a rendes – vagy ahogyan mondani szokás – a mindennapi nap. De ennél a gyorsan
emelkedő fényjelenségnél az alsó, keleti széle, vagyis keleti felülete nem akart sehogy sem megjelenni.
8. Ez a fényjelenség egy hatalmas fényoszloppá növekedett, amelynek feje néhány pillanat múlva
elérte a délövet és mihamar olyan fényt és meleget árasztott, hogy kénytelenek voltunk egy meglehető-
sen lombos fügefa alá menni, hogy a fénytől meg ne vakuljunk, és meg ne égjünk a forróságtól. De
nemsokára ez a fényoszlop keskenyebb és vékonyabb lett, majd eltűnt és vele együtt a fényoszlop által
keletkezett nagy meleg is.
9. Körülbelül egy rövid negyedóra alatt az egész fényjelenség elmúlt, és a mi látásunk is, mert
amikor ez a fény eltűnt olyan fekete sötétség lett, és látásunk annyira meggyengült, hogy alig voltunk
képesek a hírnök lámpását kivenni.
10. Körülbelül harminc szempillantás múlva kezdték szemeink látóképességüket visszanyerni,
és lámpásunk bágyadt fényénél az utat kivenni, amelyen haladnunk kellett. Az egész eset azért mégis
csaknem egy fél óráig tartott, s atyám mindjárt azt kérdezte, hogy ennél a fényjelenségnél nem láttam-e
valamiféle szellemeket?
11. És én a teljes igazsághoz hűen így szóltam: „A fényhez – amelynek óriási fényerőssége miatt
sokkal kevésbé lehetett látni, mint a déli napfénytől – semmit sem fedeztem fel, de annál többet itt,
előttünk lent a földön. Itt egy egész sereg alakot láttam és csak félig-meddig, azonban valamennyinek
figyelme és tekintete nyugat felé irányult, mozdulataik a fényjelenséget követték. Csak egyetlen szel-
lemalak, aki hozzánk igen közel állt, volt jól látható, s ennek komoly idős emberi kinézése volt és a
fényjelenséget nagy gyönyörűséggel szemlélte, és amidőn a fénytünemény az égen tünedezni kezdett,
gyorsan eltűnt a szellemalak is, és szintén, amint észrevettem nyugat irányába, de inkább Bethánia irá-
nyában.” Többet nem láttam, s így atyámnak sem tudtam egyebet mondani.
12. Vezetőnk (Lázár fia) nagyon csodálkozott rajtam és látóképességem fölött és hitt elbeszélé-
semnek, mert úgy vélte, hogy az én fantáziám és képzelőtehetségem lehetetlen, hogy elérte volna azt a
költői intenzitást, hogy azokat csak úgy kirázhattam volna a ruhám ujjából. Ezzel igaza is volt, mert
találékony soha nem voltam, s mint fiúnak és ifjúnak soha sem volt élénk fantáziám és nem voltam
képzelődő. Ellenben igen nagy tehetségem volt idegen nyelvek tanulásához. Mi, e keveset mondó szem-
lélet után végre megérkeztünk Bethániába, s ott Lázárnak igen tekintélyes házába, ahol a beteget már
éppen az utolsó perceiben találtuk, amire azt szokás mondani, hogy számára nem nő már gyógyfű.
13. Az ágy mellett sírva Lázár két kedves leánya és még egy egész sereg nagynéni és unokatest-
vér, akik sírtak és zokogtak, mint ahogy az ilyen alkalmakkor szokott történni. Vezetőnk, a ház fia szin-
tén velük sírt és szomorúságában el is felejtette megkérdezni atyámat, hogy van-e segítség, vagy nincs?
Csak a kis rabbi közeledett atyámhoz kérdezvén, hogy talán mégis lehetne valamit alkalmazni, ami az
öreget, ha csak rövid időre is eszméletre térítené? Atyám erre a kérdésre nem felelt semmit, de engem
egészen csendben megkérdezett, hogy mi van az öreggel, s hogy a lélek már ott is kezd-e a testből ki-
emelkedni? Én pedig egészen ártatlanul úgy mondtam atyámnak, amint láttam. A lélek már teljesen
172
kifejlődve félembernyi magasságban a test fölött lebeg, s a testtel csak egy hajszálvékony fényszalaggal
van összekötve, amely a mi tapasztalataink szerint alig fog már hatvan pillanatig tartani.
14. Ez már mihamar el fog szakadni. Csodálatos azonban, hogy ez a hatalmas fényoszlop, ame-
lyet mi a nagy természetben saját testi szemeinkkel láttunk, itt a lélek feje fölött ismét mutatkozik, s
ugyanolyan fényereje van, és igen kellemes meleget áraszt magából. A lélek a szemét nem veszi le a
fényoszlopról, úgy látszik, hogy gyönyörűségét leli benne.”
173
135. Fejezet: Mathael, az atyja és a kis rabbi az
öreg Lázár holtteste mellett
1. Mathael: „Amidőn atyám ezt tőlem meghallotta, azonnal a már kissé türelmetlenné lett rabbi-
hoz fordult és így szólt: „Amint a dolgot megfigyeltem, itt már minden csepp életbalzsamért kár volna,
mert az ő lelke már emberi magasságban lebeg a csaknem teljesen halott test fölött. Hangold fel tehát
siralmaidat, s mint pap jelentesd az embereknek, hogy itt földi segítség már semmire sem képes. Erre a
felvilágosításra a kis rabbi kissé savanyú arcot vágott és megkérdezte atyámat, hogy mi módon vette ezt
észre?
2. Atyám sohasem volt valami túlságosan udvarias, s a kis rabbinak egészen szárazon a szemébe
vágta: „Hogy én ezt miképpen és hogyan látom és tudom, ahhoz neked semmi közöd. Te csak végezd a
magad dolgát, én tudom azt, hogy nekem mit kell tennem!
3. E pillanatban a lélek egészen elvált a testtől, és mindjárt több igen fennköltnek és bölcsnek
látszó szellem vette körül, és hófehér bisszuszból készült gazdagon redőzött ruhát adtak rá, s egyikük
vette a fényoszlopot és a felszabadult lélek dereka köré csavarta, amiből a naphoz hasonló ragyogású öv
lett; a hatalmas szellemek közül az egyik egy ragyogó föveget tett a fejére és így szólt: „Testvérem, légy
mindörökké felékesítve az Istenből beléd áradó bölcsesség fényével”
4. S ezzel a magas szellemek a szabaddá lett lélekkel együtt egy pillanat alatt elhagyták a házat,
amit én atyámmal azonnal közöltem is, ő pedig így szólt a rabbihoz: „Nos, mivel az öreg lelke testétől
már teljesen elvált, talán most már oda fogsz menni azokhoz, akik vakra sírják magukat, s jelented az
öreg halálát?” Mondja a kis rabbi: „Dehogy is megyek! Előbb éltető cseppeket fogok a nyelvére önteni,
s majd meglátjuk, hogy lelke – feltéve, ha valamiféle lélek egyáltalában létezik az emberi testben –
valóban kiszállt-e a testből! Az én véleményem szerint semmiféle embernek nincs lelke, amely egy kü-
lönös spirituális élettel a vér és ideg életén túl terjed. Ha az ember egyszer meghalt, akkor az éppen olyan
holt, mint egy kő, vagy száraz fadarab és én megesküdhetek neked mindenre, ami szent, hogy az ember-
ben akkor már semmi élet nincs. De léteznek a természetben gyógyszerek, amelyek képesek a csaknem
halott testet feléleszteni, és ezt akarom én most megtenni, s ezzel neked konok zsidónak bizonyítani,
hogy a lélek még nem ment ki a testből és nem mehetett ki, mert tulajdonképpen nem is lakozott benne
soha.”
5. Erre a rabbi kabátja zsebéből egy arany üvegcsét vett ki, megmutatta az atyámnak és így szólt:
„Barátom, ide nézz! Ebben van a már meghalt ember lelke!” Erre atyám mosolyogva így válaszolt:
„Csak rajta! Egész birtokomat, amelyet jól ismersz, neked adom, ha a halott a neki adott cseppek után
csak pillanatokra is meg fog mozdulni, mert én a te gyógyszeredet jól ismerem, nekem is van belőle, s
tetszhalottaknál nagyon jó szolgálatot is tesz, de a tetszhalottaknál a lélek még a testben ül. Ez a gyógy-
szer minden olyan halottnál, akiknél szimptómák még nem mutatkoztak, sok eredménnyel alkalmazható,
de hogyha egyszer a már meghalt arcáról lerí a hypokrateszi álarc, onnan a lélek már elszállt, s az ilyen
halottnak akár tízezer ilyen üveg orvosságot önthetsz a szájába, s a test mégsem fog megmozdulni, ha-
nem teljesen és érzéketlenül úgy fog feküdni, mint egy kő, vagy egy száraz fadarab. Menj tehát, és tégy
próbát a te valódi páfrány olajoddal, s amint mondottam, itt sok tanú előtt, attól a pillanattól fogva,
amidőn ez a halott, aki körül a feloszlás szaga már kezd fejlődni, egyetlen egyet fog mozdulni, minden
birtokom a tied!”
6. A kis rabbi atyám energikus beszédétől bár kissé találva érezte magát, de azért mégis odamegy
a hullához, kinyitja a száját és egy-kettő, legfeljebb három csepp helyett tíz cseppet csepegtet annak
teljesen elszáradt nyelvére. Erre újból összecsukja a száját, s nagy figyelemmel várakozik, hogy a halott
talán mégis meg fog kissé mozdulni. De eltelik egy teljes óra és még egy óra, s már virradni kezd, de a
halott még mindig nem szándékozik megmozdulni!
7. Erre atyám megkérdezte a kis rabbit, hogy még mindig azon a véleményen van-e, hogy a halott
az ő valódi páfrány cseppjeire meg fog mozdulni, sőt talán beszélni is fog? Mondja a rabbi: „Várjunk
még egy óráig, várjuk meg a napkeltét, s a halott majd megmozdul, s beszélni is fog!” Mondja atyám
ismét mosolyogva. „Csak rajta! Nekem nincs semmi ellenvetésem, sőt szívesen feláldozom az én birto-
komat ennek az öreg, előttem jól ismert istenes életű becsületes ember életének visszaszerzésére. S ha
174
te veszítesz velem szemben, én nem kívánok tőled egyebet, mint hogy higgyél Ábrahám, Izsák és Jákob,
egy, örök, élő, igaz Istenében és az emberi lélek halhatatlanságában!”
8. Mondja a rabi: „Igen, barátom ezt meg is fogom tenni, és előre látom, hogy te ezt a fogadást
elveszíted, mert én titkon a szadduceusok okos szektájához tartozom és szeretném az egész templomi
uralmat Afrika sivatagjaiba kívánni, hogyha valóban győzni fogsz felettem, akkor igen fogok örülni, ha
minden erőmmel a templom kötelékéhez tartozhatom.” Ezután mindenki elhallgatott, s nagy figyelem-
mel várta az öreg Lázár újra éledésének pillanatát.”
136. Fejezet: Előbbiek, azaz Lázár fiai és leá-

nyai. Lázár szelleme visszatér, és gyermekeihez szól.
Nagy tanúbizonyságot tesz a Messiásról. Gyermekei-
nek szép ígéretet tesz. Lázár búcsúja.
1. Eközben a fiatal Lázár Atyámhoz lép és megkérdezi, hogy a rabbi titkos cseppje az atyját
valóban nem fogja-e többé feltámasztani? Mondja atyám: „Végtelenül sajnálom kedves barátom, hogy
mint orvos, és mint ember kénytelen vagyok a teljes igazságot megmondani, mert mit érne egy-egy
embert hiú reményekkel kecsegtetni olyasmivel, ami soha valóra nem válhat! De a vigasztalásodra sok-
kal jobbat mondhatok és ez abban áll, hogy én téged a legtökéletesebben biztosíthatlak a felől, hogy
atyád él, s nagy igazság szerint soha nem is halt meg!”
2. Mondja az ifjú Lázár szomorúan: „Nézz az ágyra, ő már nem él, s teljesen meg van halva!”
Mondja atyám: „Az bizonyos, de ez nem atyád, hanem csak testi ruhája! Az én fiam azonban, aki egy
tökéletes szellemlátó, mást mondhatna erről neked, menj csak hozzá, s kérdezd meg őt, s nagy örömöt
fogsz találni abban, amit az itt látottakból értésedre fog adni.”
3. Lázár fia erre hozzám fordul, s azt kérdezte, hogy én, mint az orvos fia, mit tudnék a vigasz-
talására mondani? És én hajszálpontosan részletesen elmondottam neki mindent, amit láttam. Hallgatózó
fül akadt körülöttünk elég, de kevés olyan hívő szív, mint a mi ifjú Lázárunké. Minél többet beszéltem
látomásomról, annál inkább felderült az arca, amit két testvére is észrevett és azt kérdezte tőle, hogy mi
tette őt ennyire derültté? Lázár rám mutatott és nem szólt semmit. Erre a két leányka hozzám lépett, s
röviden és szerényen megkérdezték, hogy mit mondhattam fivérüknek, hogy az egyszerre nagy szomo-
rúságát elvesztette, s olyan derűs, mintha az egész házban semmi szomorúság nem történt volna? Én
(Mathael) mondanám el nekik is. De én akkor még kissé gonosz voltam, s így szóltam: „Óh, nektek
leánykáknak nem árt, ha egy kissé szomorkodtok! Én nem mondok nektek semmit, majd fivéretek Lázár
elmondja nektek!”
4. A két leányka ezután bár nem unszolt tovább, hogy meséljem el nekik, amit fivérüknek elme-
séltem, de azért már kevésbé szomorkodtak ők is. Atyám pedig, mivel a nap már bíborfényben mutat-
kozott a láthatár fölött, a rabihoz fordult és így szólt: „Nos barátom! Mi van a páfrányolaj cseppjeiddel?
A meghalt éppen olyan mozdulatlanul fekszik, mint egy darab fa. Mi lesz hát? A nap már felkelt, s
minden csendben és halálos nyugalomban van. Ki nyerte meg a fogadást? Én, vagy te?”
5. Mondja a rabbi: „Barátom! Megadom magam! S most már hiszem, amit te hiszel! Te bölcs és
sokat tapasztalt orvos vagy, aki nem ok nélkül hisz, habár nem látok a dolgok mélyére, én mégis hinni
akarok, mert te hiszel, aki a dolgok mélyét bizonyára ismered. Tekintélyed kedvéért elfogadom és meg-
maradok amellett, amit te mondottál. Te a jelentőségteljes fogadást megnyerted és én foglyod vagyok!”
Mondja atyám. Nem fogoly, hanem nagyon is szabad ember vagy Jehova nevében. Erre azt kérdezte a
rabbi atyámtól: Barátom mit tegyek, hogy barátságodat teljesen elnyerhessem? – Mondja atyám: Azt
már el is nyerted! Higgy tovább is, s e hit által el fogod nyerni az igazi világosságot!”
6. Most pedig odaléptem atyámhoz és elmondottam neki, hogy e pillanatban mit láttam. Azt
ugyanis, hogy egy nagy szellem belépett a szobába, intett nekem és így szólt: „Lázár gyermekei készül-
jenek elő, mert atyjuk még egyszer vissza fog térni, megáldani őket, és nagy ígéretet tesz nekik.” Én erre
azt mondottam atyámnak, hogy a három testvérnek adja ezt tudtára és ő ezt meg is tette. Lázár fia és két
egészen fiatal testvére 14 és 16 éves leánykák nagy örömet találtak ebben.
175
7. Nem kellett sokáig várakoznunk, amikor az elhalt Lázár szelleme teljes mennyei fényben meg-
jelent, s mind a három láthatta és hallhatta hangját. Lázár fényszelleme pedig így szólt fiához: „Te már
nagykorú vagy, légy igaz nevelőatyja fiatal testvéreidnek! Ne engedd, hogy gonosz gondolatok hatolja-
nak szívükbe, mert lásd, én élek és nem haltam meg, ami itt történt az Úr akarta így. Ezt a házat Ő
választotta ki, és a csodák csodája ebben a házban fog megtörténni! Az Úr most szegény szülők gyer-
meke, már testben itt jár e földön. Ő az Örök, a Szentséges már megkezdte nagy megváltó munkáját. A
föld minden emberének, aki jó akaraton van, atyja akar lenni mindörökre! Ezen túl az embereknek ezen
a földön ne egy láthatatlan, örök, megközelíthetetlen, hanem megközelíthető és mindenkor látható atyja
legyen! És ez az Isten, Aki mindent, amit az örök végtelenség magában foglal, megteremtett – ebben a
házban fog lakhelyet venni magának! Éppen ezért őrizzétek meg szíveteket a tisztátalanságtól, hogy ez
a ház méltó legyen Azt hordozni, akit a mennyek és a föld nem képes befogadni! Hogy élek, azt látjátok,
de törekedjetek azon, hogy ti is úgy éljetek, mint ahogy én élek most Istenben, az én és a ti Atyátokban!
Ezzel pedig vegyétek az én atyai áldásomat, amit, íme most reátok adok, nem mint test, amely ott az
ágyban, mint egy elviselt öreg kabát, várja a férgek által való feloszlását, hanem mint tökéletes szellem
az Isten paradicsomából, a tiszta szellemek birodalmából. Tartsátok meg Isten törvényeit, dicsérjétek és
szeressétek őt mindenek fölött, mert akkor már ezen a földön nagyobb lesz az aratástok, mint amilyet én
élvezek most Isten paradicsomában! Az Isten, az Úr lesz veletek. Amen!” Erre a szellem eltűnt és a
három gyermek olyan boldog volt, hogy azt nem is tudnám leírni.
137. Fejezet: Ennek a szellemlátomásnak kü-

lönféle hatása a jelenlévőkre. Mathael és a renegát kis
rabbi. Mathael az Úrtól felvilágosítást kér ennek az él-
ménynek néhány homályos pontjára vonatkozólag.
1. Mathael: Az összes jelenlévők rendkívül csodálkoztak Lázár három gyermekének érthetetlen

vidámsága fölött, látni azonban senki sem látott semmit, de ez mégis mindenkinek feltűnt. Egyesek úgy
vélték, hogy a három testvérnek valami igen vigasztaló látomása kellett, hogy legyen. Egynéhány fari-
zeus is, akik szintén jelen voltak, úgy vélték, hogy a gyermekek nagy bánatukban megzavarodtak, a kis
rabbinus azt gondolta, hogy atyám valami titkos módon elvarázsolta őket, mire én (Mathael) a férfiúval
szemben állva hangosan így szóltam: Ember, nem gondolsz már arra, hogy te az én becsületes atyámnak
milyen ígéretet tettél? Hogyan tudsz tehát Isten rendkívüli kegyelmével szemben így ítélkezni? Vigyázz,
hogy Jehova téged szemmel látható módon meg ne fenyítsen, mert te nem vagy ember, hanem egy nyo-
morult állat! – Ezek a szavak a kis rabbinusra olyan hatással voltak, hogy éppen olyan sápadt lett, mint
a halott az ágyban és egész testében reszketni kezdett.
2. Atyám észrevette ezt, s hozzálépve megkérdezte, hogy mi történhetett vele, hogy ilyen halott-
halvány lett? A kis férfiú pedig reszkető ajkakkal mondotta el neki, hogy milyen gonosz gondolatokat
nyilatkoztattam ki előtte. Atyám pedig így szólt hozzá: Nagyon jól van ez neked, amiért nem maradtál
meg abban a hitben, amire olyan nagyon fogadkoztál! Istennel és az Ő szellemével nem tanácsos tréfát
űzni. Megértetted ezt? Vagy hiszel legalább azok érdekében, akik tapasztalatuk alapján soha többé el
nem tántoríthatók, vagy megmaradsz annak, ami vagy. De ami vagy, az légy egészen, vagy angyal, vagy
ördög! A rosszak legrosszabbja, ha valaki kétlaki akar lenni, angyal és ördög egy személyben! A két
most érkezett farizeus megjelenése úgy látszik megzavarta a fejedet, megijedtél és félelmedben, mint a
szadduceusok szektájának követője, elkezdtél táncolni, ahogy ők fütyülnek, éppen úgy, mint amikor a
görögök medvéket füttyszavukra táncoltatják, s eközben elfelejtetted, hogy kivel szemben szegted meg
esküdet! Mit fogsz most tenni, te nyomorult?!
3. Erre a rabbi eltakarta az arcát, s eltávozott. Valószínűleg Jeruzsálembe ment, s lakószobájába
vonult vissza, hogy halálos bűne fölött gondolkozzék. Hogy ezután mi történt vele, azt mindez óráig
nem tudom, csak azt, hogy úgy atyám, mint én, ezután az eset után Jeruzsálemben már többször talál-
koztunk vele, de ő mindenkor már messziről kikerült bennünket! Hogy miért, haragból-e, vagy félénk-
ségből, ezt nem tudom. Nem jött vissza többé soha Lázár házába sem, habár varázsüvegecskéjét ott
176
felejtette, amit könnyen megtudhattunk, mert Lázár testvéreivel nagyon gyakran meglátogatott bennün-
ket.
4. Nos Uram! Ezt tehát az a történet, amit atyámmal Bethániában szóról-szóra úgy éltem át, amint
most elmondottam. Akkor természetesen még minden megfejthetetlen talány volt előttem, most azonban
már mindent megértek, csak még a két tüneményt nem tudom megfejteni, és nem értem még azokat,
dacára az eddigi sokféle magyarázatodnak. Ez a két tünemény pedig először: a természetes égen éjfélkor
feltűnő fénytenger, az azt nyugat felé kísérő szellemekkel, és másodszor a hasonló tiszta szellemi jelen-
ség, a holttest fölött a szobában levegő lélek a feje fölött. Ennél a léleknél nem láttam azt a sajátságos
ködfelhőt sem, hanem mindjárt egy egészen kifejlődött emberi alakot, amely csupán egy igen halvány
violaszínű vékony fonállal volt a testtel összekötve, s amely nemsokára elszakadt, amire a lélek teljesen
felszabadult, és egy hófehér, redős busszusból készült ruhába öltözve állott néhány bölcs és hatalmas
szellem között úgy, ahogy az imént elmondottam. Hogy ezek a dolgok és tünemények mimódon függnek
össze, azt szeretném én, s bizonyára a többiek is, a Te szádból megtudni, óh Urunk, magyarázd ezt meg
nekünk!
138. Fejezet: Az Úr elmagyarázza az öreg

Lázár házában az egészen különleges személyeket. Az
odamenetelkor bekövetkezett tünemények biografikus
vázlatokkal.
1. Mondom Én: El is fogom azt nektek magyarázni, de mindnyájan nagyon figyeljetek ide, mert
különben az egész dolgot nem lesztek képesek megérteni. Mert ez a haláleset egészen rendkívüli, hozzá
hasonló régen nem történt és még igen sokáig nem fog megtörténni.
2. Az öreg Lázár, mint nagy ősteremtett angyali szellem saját akaratából öltött emberi testet ezen
a földön, mégpedig a legsúlyosabb életfeltételek mellett, amelyek ezen a földön csak létezhetnek. A
bölcsőtől egészen negyvenhét éves koráig olyan megpróbáltatásokon ment keresztül, amelyeket alig le-
het elbeszélni! Hányszor kellett halálos veszedelmekkel megküzdenie. Aki ismeri Jób élettörténetét, az
körülbelül fogalmat alkothat magának arról, hogy milyen volt a mi Lázárunk sorsa.
3. Őt néhány esetben világi méltóságokkal is kitüntették, s nagy gazdagságra tett szert. Felesége,
öt gyönyörű és jó gyermeke volt, akik őt, mint igaz és jó apát végtelenül szerették. Tizenkilenc esztendős
korában vette feleségül Betlehem leggazdagabb emberének egyetlen leányát. Aranyát, ezüstjét és leg-
szebb gyöngyeit, s igaz drágaköveit száz teve nem igen bírta volna a helyéről elszállítani, de földi bol-
dogsága csak igen rövid ideig tartott, kincsei évről-évre valósággal semmivé váltak, mert mint jó és
engedékeny embert sokszor és igen érzékenyen meglopták, végül házában, amely nagyobb részt cédrus-
ból volt összeácsolva, tűz ütött ki, s az összes kincséből semmit sem tudott megmenteni, csak a maga,
felesége és gyermekei életét, s azután csaknem három évig valósággal alamizsnából kellett élnie.
4. E három év alatt meghalt a felesége, s mind az öt kedves gyermeke, ő maga pedig telve volt
sebekkel, s ebben egy teljes évig szenvedett. Végül Egyiptomból egy orvos jött, aki gyógyszerével vég-
leg megszabadította ettől a bajtól. Ő ezután még mindig szép ember maradt és harmincnégy évet szám-
lált. Egyszer egy úton hátsó-ázsiai titkos kémek megtámadták, s minden irgalom nélkül, mint rabszolgát
eladták egy igen szigorú embernek. De mivel az összes rabszolgák között ő volt urához a leghűségesebb,
s annak szigorúságát mindenkor a legnagyobb türelemmel, és megadással viselte, tízévi szolgálat után
az Úr maga elé hivatta, s így szólt hozzá: „Én eddig állandóan figyeltelek téged, s bármilyen szigorúan
bántam is veled, mégis a leghűségesebb voltál és gyakran, különösen, ha nagy anyagi előnyömről volt
szó, semmi fáradságot és munkát nem sajnáltál, ha sokat kívántam tőled, többet tettél és azt mindig az
én javamra. Igaz ugyan, hogy nagyon szigorú urad vagyok, s ezt a bizonyságot adja rólam az egész világ,
de azért belátás és elismerés nélkül mégsem szoktam cselekedni, és éppen ezért visszaadom neked teljes
szabadságodat! Nyugodtan hazamehetsz országodba. Hűséges szolgálatod elismerésének jeléül ajándé-
kozok neked száz tevét, a legszebb rabszolganőim közül tizet és kilencven szolgát, és hogy bárhol vásá-
rolhass magadnak valamit, s tovább élhess és kereskedhess, fizessen ki neked kincses kamrám mestere
ezer zacskó aranyat és kétezer zacskó ezüstöt! Lásd, így jutalmazza a szigorú úr a leghűségesebb
177
szolgáját, amilyet –rajtad kívül sajnos még sohasem bírtam. Menj tehát nyugodtan mindazzal, amivel a
te szigorú urad megajándékozott.”
5. Erre Lázár mélyen meghajolt ura előtt és köszönetet akart mondani, az pedig komoly szavakkal
így szólt: Barátom! Aki a jutalmát úgy kiérdemelte, mint te, annak nincs szüksége köszönetre! Menj
tehát békével, úgy legyen! Erre Lázár könnyekig meghatva elhagyta a termet és amidőn kilépett a nagy
udvarra, már minden elő volt készítve, a tevék, a tíz rabszolganő, a kilencven szolga és a legerősebb
tevék mindegyike meg volt rakva arannyal és ezüsttel.
6. Lázár felszállt az egyik tevére és a menet útnak indult. Tíz teljesen derült nap múlva elérte
ismét Betlehemet, ott megszállt és előbbi birtoka iránt érdeklődött. Ez azonban a római törvények szerint
– mivel annak törvényes birtokosa heroldok által történt kikiáltás dacára sem jelentkezett – az római
állami tulajdonná nyilváníttatott és már három évvel ezelőtt az első árverezőnek bíróilag átadatott. Hét
éven keresztül úgyszólván csak bérlője volt a birtoknak, s ha a törvény értelmében hét év múlva az eltűnt
tulajdonos visszakerülne, még nyitva állna előtte a reklamáció joga, csak a bérlő költségeit kamataival
együtt kellene visszafizetnie, mert a bérlő ebben az esetben, mint megbízás nélküli ügyvivő tekintendő,
kinek fáradozását törvényesen honorálni kellett volna. Hét év letelte után azonban a bérlő sérthetetlen
tulajdonába lép az ilyen birtoknak, s így történt Betlehemben is a Lázár birtokával. A bérlő már teljesen
tulajdonosa volt a birtoknak, védve Róma törvényei által, s Lázár kénytelen volt eredménytelenül tovább
utazni.
7. Egy egész esztendőt különböző szállásokon töltött, amidőn végre Bethániában egy jelentékeny
birtok, amely egy görögé volt, eladásra került. Ezerötszáz zacskó ezüstért vette meg Lázár, és negyven-
hét éves korában feleségül vette a leghűségesebb rabszolganőjét, aki szintén zsidó nő volt, és akitől az
ifjú Lázár és annak két testvére született. Tíz esztendő múlva Perzsiából magával hozott szolgáinak ő is
visszaadta a teljes szabadságukat, de egyik sem hagyta el Lázárt, s még a mai napig is ötvenhárman
élnek közülük. Két év múlva valamennyien áttértek a zsidó vallásra, s Lázárnak ez által annál értéke-
sebbek és kedvesebbek voltak. Felesége két év előtt halt meg, aki a női türelemnek és jámborságnak
valóságos mintaképe volt. S az óta a három igen derék gyermek egészen egyedül gazdálkodik, Istenen
kívül csaknem semmi szükségletük nincs, és nagyon sok jót tesznek a szegényekkel.
139. Fejezet: További magyarázatok az öreg

Lázár házába való menetel közben történt szellemi je-
lenségekről.
1. Az Úr: Mivel az öreg Lázár a földi feladatát olyan jól végezte és hogy előbbi mennyei tökéle-
tességéből nemcsak hogy semmit sem veszített, hanem rendkívüli sokat nyert, tehát a mi súlyosan meg-
próbált Lázárunk elköltözése idején egyesültek a legtökéletesebb angyalok milliárdjai, s oly módon ha-
tottak a természeti szellemekre, mint ahogy a nap természeti szellemeinek kell tevékenykedniük, s a
szűk területre összehalmozott miriád szellem –rendkívüli tevékenysége által jött létre az általad, atyád
és az ifjú Lázár által látott fényjelenség, azokban a pillanatokban, amidőn Lázár angyali lelke, és szel-
leme testének kötelékeitől feloldódni kezdett.
2. Ezt a fényt nyugat felé kísérő és általad látható szellemeknek ezzel a tüneménnyel semmi
további összeköttetésük nem volt, minthogy a természetszellemek, akik rendkívüli tevékenységük kö-
vetkeztében – egyébként az ő rendelkezésük alatt álltak – maguk is szokatlanul felserkentek és az után
nem is sejtve, hogy mi történik, szintén részint menekülő, részint megfigyelő mozgásba kényszerítve
kénytelenek voltak ugyanabban az irányban haladni.
3. Hogy a menet keletről nyugati irányba haladt, a te elbeszélésed szerint az a földön egy jelen-
tőségteljes halálesetet jelent, megfelelvén annak, hogy a földön minden keletről indul el, onnan, ahonnan
a nap kel fel, és minden annak nyugtával hal el. Valójában a földi este egészen fordított arányban felel
meg a szellemi estének, az emberek legtöbbje a földi reggelen kezdi világi gondjait hajszolni és ez az
igazi sötét szellemi est minden alkonyat nélkül, tehát valóságos szellemi éjszaka. Csak este, a világi
gondoktól fáradtan szánják rá magukat, hogy az idő múlandósága felett gondolkozzanak, Istenhez for-
duljanak, és ez megfelel egy szellemi virradatnak. Ez a ti értelmetekhez mérten eléggé meg volna
178
magyarázva, és most már tudjátok, hogy mimódon és hogyan függött össze a természetszerű a szellemi-
vel, abban a nagy és hatalmas fénytüneményben, s érthetitek annak szellemi kíséretét. Most pedig men-
jünk az öreg Lázár halotti szobájába, ott nem láttál a holttest fölött egy szétzilált ködtömeget lebegni,
hanem egy teljesen kialakult emberi formát! Ennek oka a tevékenység iránt való nagy szeretetben rejlett,
ami már egy tökéletes benső szellemi életnek a tudomására hozza, hogy a mennyek végtelen országában
az eljövendő nagy tevékenységgel szemben megszűnt minden félelme, s a lélek félelmének vibrációi
ezért nem következhetnek be, s ilyenformán a lelki emberi alak már a testből való első kilépésekor nem
ziláltan, hanem egész nyugodt emberi alakjában látható, de csak olyanok számára, akik látóképességgel
bírnak.
4. A lelket és a testet összekötő rendkívüli vékony fonál bizonyítja, hogy a legcsekélyebb érzéke
sem volt a földiek iránt, s ugyanezt jelenti a testtől való és fájdalom nélküli elszakadása is. A lélek feje
fölött azonnal megjelenő fénytünemény igazolja a lélek hatalmas akaratát, amely őt, mint a mennyek
rendje szerint való rendkívüli tevékenységet a fej fölött való fényoszlop ábrázolja, mint oszlop megfelel
a hajlíthatatlanságnak, s mint fény, amely mindig az igazság tevékenység produktumát jelképezi a meny-
nyek isteni rendjét, amely mindig a lélek megismerési képességét sugározza át, és világítja meg, hogy
az akarat ne vakon, hanem mindenkor látó módon cselekedjék.
5. Mivel azonban az igazságos gondolkodás főleg a szívből ered, s éppúgy a szeretet és az akarat
székhelyét is ott kell keresni, tehát a szabad lélek-akarat világossága, amely a földi életben csak a fej
értelmével egyesülve működhet, most a szeretet, az igazság és a türelem öve képpen tekintendő, a sza-
baddá lett lélek dereka körül. A föveg pedig a mennyek tiszta világosságának új adományát jelképezi,
ami azonban külön csak azoknak adatik, akik már itt ezen a földön az igaz mennyei bölcsességet szor-
galmazták és abból kifolyólag az emberekkel szemben telve voltak szeretettel, bölcsességgel és igazi
mennyei igazságossággal. Egy ilyen fényföveg az összes ősteremtett mennyei angyalok bölcsesség aka-
ratának a produktuma és azt igazolja, hogy aki a fején viseli, mint teljesen tökéletes és Istenhez hasonló
lény a mennyek minden bölcsességébe és megismerésébe be vannak avatva.
6. Egy ilyen – a földi test életútját megjárt mennyei szellem egymaga annyi megismeréssel bír,
mint a többi földi testet még meg sem járt ősteremtett angyali szellemek együttvéve, mert egy ilyen
föveg éppen úgy, amiképpen az emberi lélek a földi intelligencia részecskéknek kompozituma, ugyan-
úgy kompozituma az összes mennyei intelligenciáknak, ami végtelenül sokat jelent. Úgy vélem, hogy
ezt a rendkívüli tüneményt mindnyájan jól megértettétek. De ha van valakinek még kérdeznivalója, az
kérdezzen, s legyen minden világos előtte. Mert a mennyek csak azok számára árasztják a világosságot,
akik igazságosak és jóakaraton vannak. Tehát ha valamit nem értettetek, akkor csak kérdezzetek minden
tartózkodás nélkül!
140. Fejezet: Cyrénius köszönete és az öreg

Lázár dolgában még három további kérdése az Úrhoz.
Az Úr magyarázó válasza.
1. Mondja Cyrénius: Uram! Mi nem tudunk eléggé hálát adni Neked ezekért a végtelen értékes
tanításokért, amelyeket most adtál nekünk és én nagyon sokat megértettem belőlük, sőt annál az utolsó
jelenségnél, amit Mathael az új vice király gazdag készletéből előadott, semmi zavaros nem maradt
előttem, csak a három nagy és hatalmas angyali szellemek személye – akik Lázárért jöttek – érthetetlen
előttem. Legalább megtudhatnád azok szent neveit, és hogy Lázár visszatérésekor gyermekei oktatásával
kapcsolatban hogyan áll a dolog. Az egész történet igen különös volt, azt is szerettem volna megtudni,
hogy az öreg Lázár testét hová temették és hogy mi lett később a kis rabbiból? A híres páfrányolaj
közelebbi magyarázata is nagyon kívánatos volna. Nem volnál-e jó, óh Uram valami közelebbi magya-
rázatot adni?
2. Mondom Én: De barátom! Ezek igen jelentéktelen mellékkérdések, amelyek a fő tárggyal
szemben teljesen fölöslegesek, mivel ahhoz semmi közük nincs, és csaknem semmi összefüggésben nem
állnak vele. Mi közöd az angyali szellemek üres neveihez, akik Lázárért jöttek? Törvényes útlevélre
nincs semmi szükségük, s világi védőtörvényre sem, mi szükséged volna tehát a nevekre? De ha már
179
annyira érdekel: Uriel, Curiel és a mély háttérben Mihály arkangyal volt, Keresztelő János alakjában,
akiről Cinka oly sokat beszélt nekünk.
3. De ezeken kívül még egy sereg más szellem is jelen volt, akiket Mathael nem láthatott, mivel
ezeket az egészen tiszta szellemeket csupán a teljesen tiszta szellemszem láthatja meg, amely látással
Mathael sohasem bírt. Azután mi múlik Lázár testének eltemettetésén, s mi közöd a kis rabbihoz, s a
páfrányolajhoz, amely csupán a merevgörcsöt szünteti meg és a gyomorférgeket öli meg, ha az valódi,
de ha nem valódi, akkor nincs is annak semmi hatása! Hagyjuk tehát azt, ami nekünk keveset, vagy
semmit sem használhat, és csak azon igyekezzünk, hogy tudásunkat és megismerésünket szellemi dol-
gokban gyarapítsuk!
4. Kérdezzetek inkább Mathael által szellemileg látott dolgokból, szellemi dolgokat, mint olya-
nokat, amelyek a szellem előtt olyan közönyösek, mint például az a hó, amely Ádám előtt ezer évvel
borította a föld puszta mezőit. Hogy mi az anyag és miképpen keletkezett, hogyan áll fenn és hogyan
jött létre, azt már kézzelfogható módon megtanulhattátok, ennél fogva mindenek előtt csupán a szellemi
dolgokkal törődjetek. Mit használ az embernek a világ minden tudása és tudománya, ha önmagát leg-
mélyebb életgyökeréig nem ismeri, nevezetesen pedig saját lelki-szellemi élet fennállásának hatáskörét?
5. Vajon boldog lesz-e az ember – ha a föld minden kincsét bírja is – hogyha néha-néha azt
kérdezi önmagától, hogy mi lesz veled halálod után?! Vajon saját léte öntudatával tovább fog-e élni?
Vagy mindörökre vége lesz? Hogyha valaki az aggódó kérdezőnek nem fog tudni kielégítő feleletet adni,
olyan valaki, aki tapasztaltabb, mint ő, még kevésbé olyan, akinek saját sötét világi életkamrájába szel-
lemi igazságvilágosság még soha nem hatolt be, mi lesz akkor? Vajon az ily módon aggódva kérdező, s
egyébként dúsgazdag férfiúnak hasznára lesznek-e kincsei és gazdagságai? Ha csak csekély szeretet él
öntudatában – aligha, mert mit használ az embernek, ha meg is nyerné az egész föld kincseit, lelke pedig
kárát vallaná?
6. El tehát mindazzal, amit a rozsda és a moly elpusztíthat! Csak ami a szellemé örök és válto-
zatlan, mindaz, ami az anyaghoz tartozik, gyakran megszámlálhatatlan átváltozásnak van alávetve mind-
addig, amíg a szellemi állapotot el nem éri. Kérdezzétek tehát mindig a csak szellemieket és lelkieket,
és soha földieket!
141. Fejezet: Cyrénius zavara az Úr feddése mi-

att. Az Úr megmagyarázza, hogy mi az Isten haragja.
Stahar közbevetése történeti példákkal.
1. Mondja Cyrénius kissé zavartan: Uram! Rajtam kívül most senki sem kérdezett Téged, s fele-
letednek az a látszata van, hogy Te, én Istenem, Uram és megtartóm, megharagudtál volna reám!
2. Mondom Én: Ugyan, de hogy tudsz Engem ennyire félremagyarázni? Hogyan haragudjak Én
reád, amikor neked a legkomolyabban és örök javatokra megmutatom, hogy mindnyájatoknak és minden
embernek mi a legszükségesebb ahhoz, hogy az örökéletet elnyerje? Látod, látod, milyen nagyon gyenge
még a te ítélőképességed! Mikor fogja az igazi fokát elérni? Kire tud a szeretettel legtisztább ősszeretet
megharagudni, amely csak az Istenben él? Ha Isten haragjáról olvastok, ez alatt mindig értsétek az Ő
szilárd akaratának nagy komolyságát, de éppen az isteni akaratnak ez a nagy komolysága képezi a leg-
tisztább és leghatalmasabb szeretet benső magvát, amelyből a végtelenség és minden műve, mint a kis
csirkék a tojásból jöttek létre, s ez nem haragudhat soha senkire! Vagy azt hiszi közületek bárki, hogy
Isten úgy tudna haragudni, mint egy ostoba ember?
3. Erre egyszer ismét előkerül Stahar, a farizeus főnök. Hozzám lép és így szól: Uram, bocsásd
meg, ha én itt az Isten haragja kérdésében egy megjegyzést tenni merészelek!
4. Ha az ember igaz Istenben való hittel a régi világtörténelmet tanulmányozza, akkor nem ta-
gadhatja, hogy Isten időnként az emberekkel, ha már fékeveszettek lettek, haragját és bosszúját kérlel-
hetetlen szigorú módon éreztette.
5. „A harag az Enyém” – és „a bosszú is az enyém” – szól az Úr a próféta szája által! S hogy a
dolog valóban így van, bizonyítja Ádám kiűzetése a paradicsomból, a vízözön Noé idejéből, Noé fiaira
180
kimondott átkának helybenhagyása, később Szodoma és Gomorra és a környékbeli tíz város elpusztu-
lása, amelyeknek helyén a Holt-tengert csodáljuk. Később az egyiptomi csapások, majd a pusztában lévő
izraelitáké, azután az Istentől elrendelt gyilkos háború a filiszteusok ellen, továbbá a babiloni fogság, s
végül az Isten népének a pogányok hatalma által való leigázása! Uram! Ha valaki most Jehovának a
bűnökkel szemben való viselkedését – akik nem mások, mint mi emberek – csak egy kissé szemügyre
veszi, és szívével bírálja, az lehetetlen, hogy mást vonjon le belőle, mint Jehova valóságos haragját és
tökéletes bosszúját!
6. Természetesen azt lehetne mondani: így neveli Isten a legtökéletesebb komolysággal az Ő
embereit és egész nagy népeket megfelelő fenyítő korbáccsal a kezében; az ütéseknek és csapásoknak
azonban egyáltalában nincs az a látszata, mintha azok egy igazán szerető atyának kezétől erednének,
mert cselekedeteiből mindenütt irtózatos haragos, habár bizonyos tekintetben, a legnagyobb mértékben
igazságos bíró tűnik ki, csak tűzzel-vassal életre-halálra ítél! Ez az én véleményem, természetesen abban
az esetben, ha a világtörténelem igazságot mond. De hogyha azok a szomorú elbeszélések, melyek Isten
működéséről szólnak – koholmányok, akkor legyen, amit Isten haragjának és bosszújának neveznek az
Ő örök és legtisztább szeretetének magva. Én ezt csupán azért hoztam elő, mert Te, óh Uram magad
hoztad fel a harag és bosszú kérdését.
7. De mégis úgy lesz, ahogy Te, óh Uram az imént mondottad, azonban sajátságos, hogy a régi
időkben, amikor az emberiség nem javult meg és nem tartott őszinte bűnbánatot, az előre bejelentett
Isten haragja a legmarciálisabb (katonai) büntetések formájában be is következett, de ez mindig nagyban
és sohasem kicsinyben úgy külön-külön, mint általánosságban minden kímélet nélkül. Nos, és hogy
mindez miként egyeztethető össze a harag és bosszú nélküli szeretettel, az valóban megérdemelné, hogy
ez alkalommal kissé közelebbről megvilágíttassék!
142. Fejezet: Az Úr tanításokat ad az Ótesta-

mentum misztikumáról és annak megfelelő példázatai-
ról. Például Ádám és Éva vezetéséről
1. Mondom Én: Amiképpen te most az Isten haragjáról, bosszújáról, igazságosságáról és szere-

tetéről beszéltél, úgy ítél egy teljesen vak a szivárvány pompás színharmóniájáról.
2. Nem tudtad még eddig megérteni, hogy Mózes mind az öt könyve, valamint a próféták Dávid
és Salamon írásai csak az azoknak megfelelő benső szellemi értelmük szerint foghatók fel?
3. Vagy valóban elhiszed azt, hogy Isten Ádámot a paradicsomból egy angyal által kergette ki –
akinek kezében lángoló kard volt, mint elűző eszköz? Én azt mondom neked, ha ez Ádámnak, mint
jelenség be is lett mutatva, jelképe volt annak, ami magában Ádámban végbement és az ő nevelésének,
valamint az első vallásnak és a földi emberek őstemplomának megalapításául szolgált.
4. A földön sehol sem létezett egy materiális paradicsom, ahol a sült halak az emberek szájába
úsztak, hanem éppen úgy, mint most. Először meg kellett fognia, sütni és mértékkel elfogyasztania, de
ha az ember tevékeny volt és összegyűjtötte magának azokat a gyümölcsöket, amelyeket a föld adott
neki, s ez által készletet gyűjtött, akkor a földnek minden olyan része, amelyet az emberi kéz kultivált,
valóságos földi paradicsom lett.
5. Mi lett volna az emberekből és szellemi fejlődéséből, hogyha egy olyan paradicsomban lett
volna, ahol folyton csak falhatott, lustálkodhatott és semmivel sem törődött, vagy gondoskodott volna.
S hogy – amint mondottam –a legjobb gyümölcsök belenőttek volna szájába, és a legpuhább gyepen
fekve nem lett volna egyéb dolga, csak kívánni és minden ott lett volna, csak a száját kellett volna ki-
nyitnia, és a legjobb falatok maguktól csúsztak volna bele? Mikor és mimódon jutott volna el az ember
ilyen neveléssel az ő szükséges élet-önállóságához? Én mondom azt neked, hogy az ember a paradi-
csomról az általad alkotott fogalmak szerint mind a mai napig egyéb nem lenne, mint egy jó kövér ökör,
vagy a tenger mélyében egy falánk polip.
6. Mit ábrázol tehát az angyal kezében a lángoló karddal, s mi e kép jelentősége? Az ember
meztelen volt, mert még a mai napig egy sem jött ruhában a világra, mivel éppen úgy, mint ennek a
181
nőstény szamárnak itt, nem kellett test szerint gyermekséget átélnie, mert test szerint éppen úgy jött létre,
mint ez a nőstény szamár és termete nem volt magasabb tizenkét lábnál, s annál nem sokkal kevesebb
Éva, de a földnek ős, eredeti tapasztalataiban, s a föld tulajdonságainak a megismerésében mégis csak
egy gyermek volt, tehát először meg kellett okosodnia éspedig leginkább tapasztalatok árán.
7. Tavasszal, nyáron, ősszel még csak kibírta meztelen bőrrel, télen azonban kezdte a hideget
érezni, és maga is azt kérdezte érzéseiben, amit Isten szellemi és természeti befolyások által egyre jobban
felébresztett benne: Hol vagyok hát, mi történt velem? Eddig olyan jól éreztem magam, most pedig
fázom, s a hideg szélben fáj a bőröm! Nyilvánvalóan a széltől védett lakhely után kellett néznie és testét
mindenféle falevéllel kezdte befedni. E kényszerült munka által gondolkodása élénkebb lett és mihamar
rendeződött a helyzete is.
8. Majd éhezni kezdett, mert a fákon és a bokrokon üresek voltak az ágak, tehát erre messze
elment eleséget keresni, s teli fákat találván összegyűjtötte a gyümölcsöket, s bevitte barlangjába, ame-
lyet jó lakhelyképpen talált. Erre a már tapasztaltabb kedélyvilága azt mondta neki, hogy ebben az idő-
ben a föld átok alatt áll és neked, embernek arcod verejtékével kell kenyeredet megkeresned!
9. Miután a föld első embere a barlangban egyszer áttelelt azokon a magaslatokon, amelyek az
ígéret földjének északkeleti részét határolják, s amelybe a mi Galileánk is tartozik, akkor indíttatást ér-
zett, hogy élettársával együtt önmagában mélyebben kutasson és szemléljen, s ekkor szükségét érezte
nagyobb társaságnak. Álomban kapott tanítást arra, hogy mit kell tennie, hogy egy nagyobb társaságra
tegyen szert. E tanításnak az alapján nemzette Káint és nemsokára jött Ábel és Sét.
10. De az asszony volt az, aki a nemzésre első indítványt tette, mert álmában ő kapott először
utasítást arra, hogy a nemzésnek mimódon kellett végbemennie. Ne folytassuk a dolgot most már tovább,
és Én azt mondom neked Stahar barátom, hogy minden egészen természetesen ment végbe és nem volt
sehol semmi természetellenes dolog. De Mózes mégis látta, hogy minden csak Jehova akaratára történ-
hetett; ő Isten szelleme által felismerte, hogy a saját tapasztalatokon szerzett utakon való természetes
vezetés az Én szellemem irányítására történt, és éppen ezért Isten megfelelő képekkel ábrázolta az első
emberpár cselekedeteit, s az Én behatásomat is rövid és megfelelő képekkel személyesítette, amint ez
akkor általában szokásos volt, és úgy is kellett lennie, mert a népek vezetésénél mindenütt ilyen jelké-
pekre volt szükség.
11. Egyébként azonban magától értetődik, hogy Isten és az angyalok nagyon jól tudták azt, hogy
Isten az első emberpárt ennek a világnak a legtermékenyebb vidékére fogja megteremteni.
12. A későbbi és külön e célból jóváhagyott természeti események az első embereket arra kész-
tették, hogy első tápláló kertjüket elhagyják, s hogy a föld többi részeit keressék fel, tehát ez sem történt
valami nagy isteni haragból, hanem az emberek iránt való szeretetből, hogy tunyává vált érzékiségükből
ismét felébressze, és hogy ismét tevékenykedjenek, és hogy kiterjedtebb tapasztalatokra tegyenek szert.
13. Amidőn Ádám felesége és fiai észrevették, hogy az egész messze földön mindenütt van en-
nivaló, tehát mindenféle nagyobb utakra vállalkoztak, úgy hogy Ázsiában és Afrikában meglehetősen
jártasak voltak. Ez mindenféle tapasztalatokban gazdagította őket. Isten szellemétől titkon vezetetve is-
mét visszajutottak első édenükbe és ott is maradtak, ahonnan aztán a föld egész benépesítése indult ki.
14. Most valld be őszintén, hogy mindezekből az Isten haragja vagy bosszúja tűnik-e ki?
143. Fejezet: A katasztrófák sem isteni bünteté-

sek, hanem könnyelmű, vagy rosszakaratú emberek ér-
telmetlen, tudatlan és visszás cselekvési módjának kö-
vetkezményei. Erre szolgáló példák.
1. Az Úr: Az isteni bölcsesség kellemetlenné is válhat, ha művelt, vagy legalábbis félig érett
emberek könnyelműen, vagy rosszakaratúlag az isteni rendnek ellenszegülnek! S ekkor megjelenik Isten
szeretetével, Aki nagy türelmében mindig megtalálja azt az alkalmas eszközt, amelyek az emberek visz-
szás törekvését meggátolják, és a helyes útra térítik, ami által az emberiséggel való végcélja mégis be
182
kell, hogy következzék, amely nélkül az ember Istent mindenható, s erre kényszerítő bosszúja által az
ember csak géphez hasonló volna.
2. Azonban ezek az eszközök sem tekinthetők az isteni harag következményének, hanem csupán
az emberek visszás cselekvési módja következményének. A világnak és a természetnek is megvannak
az Istentől adott szükséges és változhatatlan törvényei éspedig annak megfelelő rendje szerint. Ugyan-
ezek a törvények szabják meg az ember formáját testi lényük szerint. Ha az ember valamiképpen a rend
ellen akar lázadni, és az egész világot átformálni, nem fogja őt ezért az Isten önkényes haragja megbün-
tetni, hanem a megsértett szigorú és fixírozott isteni rend, amelyeket minden dologban elhelyezett, s
amelyeknek olyanoknak kell lenniük, amilyenek.
3. Erre te most azt kérdezed magadban, hogy a vízözön is az emberek visszás cselekvési módjá-
nak természetes és szükségszerű következménye volt-e? És Én ezt mondom neked: igenis az volt! Több
mint száz látnokot és küldöttet támasztottam és a népeket természet- és Istenellenes cselekedeteitől óva
intettem és több mint száz éven át a belőlük keletkező rettenetes testi és lelki következményekre figyel-
meztettem. De az ő gonosz könnyelműségük odáig terjedt, hogy küldötteimet vakságukban nemcsak
kigúnyolták, hanem közülük sokakat meg is öltek, s így Velem valósággal felvették a küzdelmet! És Én
mégsem lobbantam haragra és bosszúra, hanem engedtem őket cselekedni, és hogy cselekedeteik szo-
morú következménye beteljesedjék, és hogy lássák, hogy esztelenségük és tudatlanságuk következmé-
nye, s így maguk az okai mindennek, és hogy a nagy természetből és az isteni rendből nem lehet azt
csinálni, amit vakságukban kigondoltak.
4. Például teljesen szabadon tőled függ, hogy arra a tőlünk délfelé fekvő és ötszáz embermagas-
ságú sziklára felmássz, és onnan csupán kedvtelésből fejest ugorj. A testek szükségszerű nehézkedési
törvénye alapján ez a kedvtelésed életedbe kerülne. Kérdezd meg tehát önmagadtól, hogy ez a halál
téged az Én bosszúm, vagy haragom következtében ért-e?
5. Arra kelet felé egy magas hegyláncot látsz, amely sűrű erdőkkel van tele. Menj oda tízszer-
százezer emberrel és gyújtsd meg és égesd el az összes erdőt, amely után a hegyek egészen kopáron
fognak állni. Mi lesz ennek a következménye? Lásd, ez a sok tétlenné és meztelenné lett természeti
szellem szabad levegőben dühöngeni és tombolni kezd. Folytonos zivatarok, borzalmas felhőszakadások
és szüntelen jégeső fog pusztítani az egész környéken, s mindez egészen természetes következménye
annak az erdőgyújtogatási cselekedetnek. Mondd, ebből is Isten haragja és bosszúja világlik-e ki?
6. És ha tízszer-százezer embernek az volna a komoly törekvése, hogy hegyeket hordjanak le és
tengereket töltsenek ki, és a legterjedelmesebb területeken hadiutakat készítsenek, hogy annál könnyeb-
ben vezethessenek háborúkat, ha az emberek egész hegyláncolatokat többnapi járóföld hosszúságban,
és négy-ötszáz embermagasságban leásnának, vagy két-háromszáz ember mélységű árkokat a hegyek
körül, s ezáltal megnyitnák a föld belső vízzsilipjeit, úgy hegyek süllyednének bele a kiürült nagy víz-
tartályokba, és a víz annyira felemelkednék, hogy az egész Ázsiában a legmagasabb hegycsúcsai felett,
mintegy tenger hullámzani kezdene! A vízözön idejében az történt, hogy ennél a nagy hegypusztításnál
több százezerszer-százezer hold erőteljes erdő is elpusztult, amely alkalommal megszámlálhatatlan mi-
riád föld és természeti szellem – akik azelőtt a legszebb és a legbujább vegetációk között éltek – most
egyszerre felszabadultak és tétlenné lettek! Most azt kérdezem tőled, hogy a levegő régióiban ezek mi-
lyen zűrzavart kezdenének előidézni? Milyen viharok és mennyi felhőszakadás, mennyi jégeső és a vil-
lámoknak milyen óriási mennyisége hullana több, mint negyven napon át a felhőkből a földre és micsoda
óriási tömegek emelkednének egész Ázsia fölé, s mindaz természetes okoknál fogva! Mondd, az megint
Isten haragjának, vagy kiengesztelhetetlen bosszújának a következménye-e?
7. Mózes ezt a históriát éppen úgy, mint más egyebet az akkor szokásos írásmódon, azaz képek-
ben írta meg, amelyben az isteni szellem befolyása által mindig az Én gondviselésemet emelte ki, de
ezeket csupán a valódi és igaz jelképezés útján lehet megérteni.
8. S vajon Isten ezért a harag, vagy bosszú Istene, hogyha te, vagy sokan az Ő nagy kinyilatkoz-
tatásait még soha nem értették meg?
183
144. Fejezet: Az Úr beható módon rámutat a
bajok okaira. A túl nagy fölösleg és uzsoráskodás oka-
iról. Az áldott esztendők egyszerű receptje. Példa a
gyógy- és mérges növényekről.
1. Az Úr: Én azt mondom neked, ha az emberek csak ötven évig élnének és Isten igaz rendje
szerint, akkor kellemetlenséget soha nem hallanátok, látnátok és tapasztalnátok.
2. Én azt mondom nektek, hogy mindenféle kellemetlenség, járványok, betegségek úgy az álla-
tok, mint az emberek között, a rossz időjárás, a sovány és terméketlen esztendők, pusztító jégesők, min-
dent elpusztító árvizek, orkánok és viharok, nagy sáskajárások és még sok ezekhez hasonló csapások,
mind az emberek rendetlen cselekvési módjának a következményei.
3. Hogyha az emberek lehetőleg a megadott rend szerint élnének, mindezeket kikerülhetnék, s az
évek úgy leperegnének, mint a gyöngyszem a zsinóron, s egyik éppen olyan áldás dús volna, mint a
másik. A föld lakható részein az embereket nem gyötörné olykor a túlságos nagy hideg, majd a túl nagy
forróság. De mivel a túl okos és rendkívül tudományos emberek önmagukból szükségleteiken felül min-
denféle vállalkozásokba kezdenek – amikor a földön nagy építkezéseket és túlzott javításokat eszközöl-
nek, egész hegyeket ásnak ki, hogy hadiutakat létesítsenek, ha több százezer hold területű gyönyörű
erdőségeket pusztítanak ki, és amikor az arany és ezüst kedvéért túlságos mély lyukakat vájnak a he-
gyekben, s ha végül egymás között nem élnének állandó veszekedésben és perlekedésben, miközben
minden időben nagymennyiségű intelligens természeti szellemmel vannak körülvéve, akiktől a föld idő-
járása függ, valamint a levegő és víz, valamint a föld tisztasága és egészséges mivolta – nem lehet cso-
dálkozni tehát, ha ezt a földet a bajok mindenféle fajtája és neme mindjobban és jobban látogatja.
4. A fösvény és kapzsi emberek csűrjeikre lakatot és reteszt tesznek, és még erős őrséget állítanak
a fölöslegeset is meghaladó kincseiket és gazdagságukat rejtő ajtók elé, és jaj annak, aki jogtalanul kö-
zeledne hozzájuk. Valóban azt mindjárt utolérné a szigorú törvény!
5. Én ezzel nem azt akarom mondani, hogy valaki a fáradságosan megszerzett tulajdonát meg ne
védje. Én itt csupán a szükségtelen és mérhetetlen fokig terjedő fölöslegről beszélek. Nem volna lehet-
séges olyan csűröket berendezni, amelyek nyitva állnának minden szegény és gyenge ember előtt, ha
mindjárt a bölcs adakozó felügyelete mellett is, hogy egy szegény se vehetne többet, mint amennyi táp-
lálkozására szükséges?! S ha a kapzsiság és fösvénység ilyen módon eltűnne a földről, akkor – hallgas-
satok meg Engem jól – ettől a földtől minden sovány esztendő is búcsút venne.
6. Te most azt kérdezed, hogy miként volna ez lehetséges? És Én így felelek rá: A világon a
legegyszerűbb módon, mert ha az ember az egész természet benső működésébe csak egy kissé is be van
avatva, akkor ezt nemcsak hogy azonnal belátja, hanem kézzelfoghatónak tartja.
7. Itt áll még előttünk a gyógynövény és ott kissé távolabb a rendkívüli káros, mérges növény.
Nem táplálkozik-e mind a kettő ugyanazzal a vízzel, levegővel, fénnyel, s ugyanazzal a meleggel és
mégis ez a növény telve van gyógy-anyaggal, a másik pedig halált hozó méreggel. Vajon miért van ez?
8. Mert a gyógynövény bensőleg jól elrendezett tulajdonságánál fogva az őt körülvevő, környező
természeti életszellemeket jó tulajdonságuk és jó hajlamaik szerint jóra befolyásolja, amire ezek őt a
legnagyobb barátságban és békében táplálják és hozzásimulnak éppen úgy kívülről befelé, mint belülről
kifelé, ami által az egész növényben minden gyógyhatásúvá lett. És nappal a nap fényében minden ki-
gőzölgése és a nagy terjedelemben őt körülvevő természeti életszellemek az emberekre és igen sok ál-
latra rendkívül gyógyító hatást fognak gyakorolni.
9. Ott annál a mérges növénynél, amelynek benseje igen önző, haragos és veszedelmes tulajdon-
ságokat foglal és zár magába, s a hozzá hasonló természeti életszellemek ugyanilyen tulajdonságait ra-
gadja meg, s így teljesen visszás helyzetbe kerülnek, ezek is hozzásimulnak a növényt táplálva úgy, hogy
annak tulajdonságai teljesen eggyé lesznek a növények eredeti tulajdonságával. De ezek a környezete és
kigőzölgése mérges, és az emberi egészségre káros, az állatok pedig érzékeny szimatukkal még közelébe
sem mennek.
184
145. Fejezet: A nagy és veszedelmes mérges
növény, a kapzsi és fösvény ember. Hogyan megy
végbe annak rossz befolyása az éltetett és nem éltetett
természetre? Erre szolgáló példák. A jó, a fösvény és a
haragtól dühöngő ember szférája. A földön a rosszra
való túlnyomó ösztönzés különös oka. Még egy hason-
lat a mérges növényről és a gyógyító növényről.
1. Az Úr: Egy egészen rendkívüli és messze kiható mérges növény azonban a fösvény és kapzsi
ember, az ő egész és messze kiható természeti, életszellemi környezete, kilehelése, egész külső életköre
eggyé válik a benső tulajdonságaival, és az ő elromlott, s őt környező természeti életszellemek a feléjük
özönlő újabb és újabb, de még jó természeti életszellemeket is saját rossz, fösvény és kapzsi tulajdonsá-
gaiba vonja be.
2. De mivel ezek a természeti életszellemek nemcsak az emberrel, hanem az állatokkal, a növé-
nyekkel, a vízzel és a levegővel folytonos ellentétben állanak, tehát mindig sok alkalmat adnak a leve-
gőben, vízben, a földön, a tűzben és az állatokban való mindenféle küzdelmekre, súrlódásokra és fölös-
leges mozgásokra.
3. Aki ezt gyakorlati módon tapasztalni akarja, az menjen el egy nagyon jó emberhez, és azt fogja
látni, hogy annál minden állat is sokkal szelídebb tulajdonságú; leginkább tapasztalható ez a kutyáknál,
amelyek rövid idő múlva egészen átveszik gazdájuk tulajdonságait. Egy fösvény kutyája bizonyára igen
fösvény bestia lesz, s amikor fal, nem tanácsos közelébe menni. Menj, azonban egy adakozó és szelíd
emberhez és csakhamar észreveheted – ha ez kutyát tart – hogy ez az állat egészen jólelkű, sokkal inkább
el fog távozni az ételes táljától, minthogy egy hívatlan vendéggel harapós küzdelembe bocsátkozzék.
Sőt egy szelíd és jószívű országnak más állatai is lényegesebben szelídebbek, sőt az éleslátó a növénye-
ken és fákon is lényeges különbséget fog észrevenni.
4. Nézzük meg egy fösvény ember szolgaszemélyzetét, hogy azok rendszerint nem fukarok, iri-
gyek és fösvények-e bűnökből kifolyólag nem alattomosak, hamisak és csalók? Sőt, ha egy egyébként
adakozó ember hosszabb ideig egy zsugori közelében él, aki nyakig van aranyban és ezüstben, végül az
is takarékoskodó rendszert fog kezdeni és a jótétemények gyakorlásában meggondoltabb lesz.
5. A földön tehát úgy áll a dolog, hogy minden rossz a jót sokkal kevesebb fáradsággal változtatja
rosszá, mint a rosszat jóvá!
6. Nézzetek csak meg egy haragos embert, aki mérgében és haragjában képes volna maga körül
mindent és mindenkit megölni; ezer jámbor ember, aki figyeli őt, végül szintén haragra lobban és va-
lamennyi meg tudná azt az egyet ragadni, hogy haragját kiűzze belőle, ha kezével mindegyik elérhetné.
Miért lobbant haragra egy haragos ezreket, és miért nem tudja az az ezer jólelkű azt az egy dühöngőt
megfékezni?
7. Mindez annak okáért történik, mert különösen ezen a földön Isten gyermekeinek a nevelése
miatt a rosszra és gonoszságra való ösztönzés sokkal nagyobb és nagyobbnak is kell lennie, mint a jóra.
Ennek okát általánosságban az imént már egyszer megmutattam nektek és így nincs szükségem azt még
egyszer megismételni.
8. És most nézzétek meg még egyszer ezt a két növényt és képzeljetek magatok elé egy igen nagy
vasüstöt. Egy ilyen üstben főzzünk ezer szál gyógynövényt gyógyító teává, és aki a mellbetegek közül
inni fog, a mellben lévő kevésbé rossz természetű szellemet csakhamar megjavítaná. De vegyünk csak
ebből a mérges növényből egy szálat és dobjuk azt is bele az üstbe, amelyben ezer szál gyógynövény
főtt gyógyító itallá.
9. Lássátok, ez az egyetlen mérges növény az egész gyógyanyagot átváltoztatja halálthozó mér-
ges anyaggá, és jaj annak a betegnek, aki merészelne ebből a teából csak egy kortyot is inni; ez kétség-
telenül életébe kerülne, és természetes módon nem is lehetne rajta segíteni.
10. Vegyük azonban most a fordított esetet! Főzzünk ezer szál mérges növényt ugyanebben az
üstben halált hozó teává és tegyünk csak egy szálat ebből a gyógynövényből az üstbe, az ezer mérges
185
növény mellé; óh milyen gyorsan át fognak változni annak jó és gyógyító szellemei az ezer mérges
növény halálthozó mérgévé!
11. S ebből a napnál világosabban kitűnik, hogy éppen ezen a földön a már megadott okoknál
fogva a rossz a jót sokkal előbb képes rosszra változtatni, mint megfordítva.
12. Képzelj el magadnak valamely vidéken, vagy egy egész országban mindenféle rossz embert
és a most elhangzottak után azt kérdezem tőled, hogy valóban az Isten haragjától függ-e, hogy minden-
féle csapás éri őket? Én azt mondom nektek és különösen neked, Stahar barátom, hogy minden csupán
és kizárólag egyedül az emberektől, azok cselekedeteitől és életmódjuktól függ. Az Isten haragjának és
bosszújának soha semmi köze ehhez; kivéve azt a rendet, amit Én a dolgok természetébe helyeztem, és
amelynek mindaddig, amíg ez a föld létezik, változatlanul fenn kell állnia, mert különben elemeivé bom-
lana, és az embereknek nem volna próbaélet idejük alatt lakóhelyük.
13. Azért kell tehát a ti benső életeteket tanításaim tett szerint való követése által tökéletesíteni,
s ekkor a világ mérge nem fog bennetek kárt okozni.
146. Fejezet: A kicsiny, különösen megáldott

gyógynövényke és annak csodálatos hatása. Példa az
éjszakai sötétségről és egy szikrányi napfényről. A sö-
tétség és világosság természeti szellemének a lényegé-
ről. Hasonlat a tökéletes emberről.
1. Az Úr: És most térjünk még egyszer a méreggel teli üsthöz, amelyben az ezer szál mérges
növény fő! Lássátok, tíz, sőt százezer ilyen fajú gyógynövény sem tudná a méreggel teli üst mérgező
hatását elvenni, de nő ezen a földön az indiai magas hegyeknek csúcsain egy kicsiny növényke, sőt a
sinai hegyen is előfordul. Ebből csak egy akkora darabkát, mint egy középszerű fűszál, dobjunk bele a
nagy méreggel teli üstbe, s pillanatok alatt minden mérge a leggyógyítóbb teává változik át!
2. S hogy lehetséges ez? Kérdezed csodálkozva bölcs Stahar. És Én azt mondom neked, hogy ez
is igen természetes módon megy végbe; hogy miképpen, azt mindnyájatoknak azonnal egészen világo-
san megmagyarázom.
3. Lásd, ha egy holdnélküli zivataros éjszakán teljes koromsötétség van, akkor azt képzeled, hogy
most az egész végtelenségben ugyanilyen sötétség uralkodik. A szemfénynek ez a sötétsége legalább
egy időre halálos méreg, mivel az minden látóképességét megrabolja, de a napnak csak egy szikrányi
világossága által megsemmisül ez a méreg, s egy pillanat alatt fényes világossággá változik.
4. Kíváncsi vagy ugye, hogy hová fog ez kilyukadni? Kíváncsi lehetsz és sejtheted is, de még
távolról sem tudhatod, s mivel nem tudhatod, tehát halld! Hogy képes a napnak egyetlen szikrája az
egész sötétséget megszüntetni? S miért van egyáltalában sötétség vajon? A levegő ugyanazokból a szel-
lemekből áll, mint a legsötétebb éjszakán, s legfényesebb nappalon? Ha a nap teljesen lement, a termé-
szeti életszellemek lassan-lassan pihenőre térnek, külön-külön mindegyik, s mivel mindegyik önmagá-
ban pihen, s kicsiny hüvelyükben meg sem mozdulnak, tehát a testi szem sem jelenlétüket sem veszi
észre, s az a test szemének érezhető következményeképpen a sötét, fény nélküli éjszakaként mutatkozik.
5. Te erre úgy véled, hogy a szél éjszaka is fúj, s így a természeti életszellemek nem pihenhetnek.
Óh, akkor nagyon tévedsz, és fogalmad sincs, egy természeti szellem benső speciális mozgásáról. A szél
éjjel is fúj, s így nyilvánvaló, hogy a természeti szellemek is mozgásban vannak, de nem külön önma-
gukban, hanem mozgásuk általános, s egy magasabbrendű szellem által, meghatározott bizonyos irányba
késztetve. De ha valamely ponton egy természeti szellem, vagy a természeti szellemek egy társasága,
amilyenek például azok a tűznyelvek is, aminőket itt láthattok, több hozzájuk hasonlóval egy rendkívüli
benső vibráló mozgásba kerülnek, akkor azon a ponton szemel érzékelhető módon világosság és fényes-
ség lesz, s a magát megragadó erőnek, vagy valamely keletkezésnek pillanatát mutatja.
6. Egy ilyen pillanatban a természeti életszellemek megszámlálhatatlan tömege a legtávolabbi
kiterjedésben mozgásra indíttatik, s ez által világosság jön létre a legtávolabbi környéken. Minél erősebb
a természeti életszellemek szférájának eme vibratív tevékenysége, amely által a szomszédos szellemek
186
is ugyanilyen munkára indíttatnak, annál világosabb lesz a legtávolabbi, messzebbre kiterjedő körben, s
ily módon valamely keletkezésre készülő szellemtömeg hasonló törekvésre indíttatik. A nap fénye pro-
duktív erejével, - amelyek elég közel állnak hozzátok - és a világtestekre való befolyásával nyújtja erre
a legkétségbevonhatatlanabb bizonyítékot.
7. De nem csupán a bolygókon ösztönöztetnek a természeti életszellemek a nap fénye által vala-
minek keletkezésére, hanem a szabad éter űrben is, mert ott a szabad természeti életszellemek egyesítése
által néha olyan dolgok jönnek létre, amelyről a ti bölcsességetek soha nem is álmodhatott.
8. Amiképpen most láttad, hogy egyetlen fényszikra a napfény ereje által egy óriási sötét űrt
pillanatok alatt mimódon tud világossággá változtatni, azonképpen változtatja át a nektek bemutatott
gyógynövényke az egész üsttel teli mérget, gyógyító itallá, mert a természeti életszellemek a kicsiny
gyógynövénykében oly intenzív módon tevékenykednek a helyes rend szerint, hogy azok a rest és rend-
ellenes működésű mérges növény szellemeit egy pillanat alatt a rendes, szabályszerű tevékenységre
kényszerítik.
9. Ugyanolyan lesz egy igaz és tökéletessé lett ember behatása egykor felebarátjára, valamint a
szabad természeti életszellemekre messze kiterjedésben.
10. A természettől fogva jó és rendes emberek, s a jók és kevésbé jók között jól működnek, és a
kevésbé jók bennük gyógyító füveket nyernek. De hogyha ezek a természetes jó emberek teljesen rossz,
gonosz és féktelen emberek közé kerülnek, akik rosszaságukkal valósággal kérkednek, akkor csakhamar
velük együtt ők is elromlanak, mert benső életrendjük nem tudja az egyensúlyt megtartani; de hogyha
az ember önmagában véve már tökéletes, akkor hasonlít a nagy méreggel teli üstbe dobott kicsiny gyógy-
fűhöz és a távoli, az éjszakai sötétséget megvilágító napfény szikrácskához.
11. S ha ezt is megfelelő módon megértetted, akkor azt is be fogod látni, hogy a földi emberek
között minden baj nem az Isten haragjától, és bosszújától ered, hanem az emberek helytelen életrendjé-
től, amiképpen a jó is néha egy egyetlen és önmagában tökéletes embertől. S mivel most ilyen instruktív
módon ismét helyrehoztalak, tehát mindnyájatoknak szabadságában áll Tőlem olyat kérdezni, ami az
öreg Lázár halálesetében érthetetlen előttetek.
147. Fejezet: Az Úrnak még közelebbi magya-

rázata a Lázár atyja halálesetét kísérő eseményekről.
Természeti szellemek működésének a befolyása az idő-
járásra és az esőzésnél.
1. Az Úr: Ha közületek egyiknek volna még egy rövid kérdése, azt mondja ki nyíltan! Mondja
Mathael: Ez az egy nyilvánvalóan én magam volnék, mert nekem tényleg volna még egy rövid kérdésem,
amit minden éles gondolkodásom dacára nem tudok megfejteni! Mondom Én: Igen, igen éppen te vagy
az, mondd el, tehát nyíltan, ami a szívedet nyomja!
2. Folytatja tovább Mathael: Amikor én és atyám házunkból az ifjú Lázárral Bethánia felé men-
tünk és az úton a nagy fénytüneményt megláttuk, mi ugyanakkor nagy meleget éreztünk, és amikor a
fénytünemény elaludt, akkor a hirtelen beállott teljes sötétségben olyan érzékeny hideget éreztünk, hogy
valósággal a hideg kezdett rázni. Hogy mi lehetett az oka ennek a hidegnek, ezt az én értelmemmel
sehogyan sem tudom megfejteni. Ha Neked is úgy tetszenék, óh Uram, szeretném ennek okát Tőled
megtudni!
3. Mondom Én: Ennek az oka olyan közelfekvő, hogy csaknem belebotlasz. Ha két darab fát
szorosan egymáshoz dörzsölsz, az a dörzsölés következtében felmelegszik, majd izzóvá lesz, meggyul-
lad, s végül lobogó lánggal ég. Vajon miért történik ez? Mert a fában, s annak rostjaiban lévő természeti
életszellemeket néma és tompa nyugalmukból erőszakkal felébresztik és felrázzák, aminek következté-
ben nagy vibráló mozgásba kerülnek, ami mint fény és tűz nyilvánul meg, s ez által a közelükben lévő
lustább szellemeket is magukkal együtt felserkentik, úgy hogy végül minden életszellemet a legizgatot-
tabb mozgásba hozzák, vagy még jobban mondva egészen lángba borítanak. Ha ennek az izgalomnak,
azaz az égésnek vége van, akkor az egész természeti életszellem tömeg gyorsan lehűl. Minél hevesebbre
187
fokozódik valamely izgalom, annál gyorsabban áll be a természeti szellemek elbágyadása, s ezzel beáll
a nyugalom, s egyúttal a hideg is.
4. Egy teljesen izzó fa, vagy széndarab még a legerősebb tűzben sem olyan forró, mint egy
ugyanolyan erősen izzó ércdarab, aminek oka abban rejlik, hogy a természeti szellemek az ércben sokkal
nagyobb izgalomra képesek, mint a fában. Azonban hogyha a szén és az érc lehűlnek egyenlő hőmér-
sékletűre, akkor az érc gyorsabban fog lehűlni, mint a szén, és teljesen lehűlt állapotában, ha megtapint-
juk, sokkal hidegebb, mint a teljesen kihűlt szén.
5. Ha valamely nyári napon igen nagy a forróság és a levegő fülledt, akkor természeti életszelle-
mei mozogni kezdenek. Minél nagyobb ez a mozgás, annál nagyobb a forróság és fülledtebb a levegő.
S ha ez fokozódik, megtörténik az, hogy ezek a szellemek egyre jobban kezdik egymást szorítani, amely
jelenség ködök, és felhők formájában nyilvánul meg a testi szem előtt. S hogy ilyen alkalmakkor a felhők
hogyan szaporodnak, azt már tudjátok, valamint azt is, hogy a felhőkben villámlani kezd, majd azokból
hatalmas eső indul meg, sőt jég is, ami előttetek ismert béke szellemek hatása.
6. minél hevesebbek ilyen viharok alkalmával a villámok és a velük járó fénytünemények, annál
jobban lehűl utána a levegő, ami mind a pihenőre térő felizgatott természeti szellemek következménye,
mire természetesen a hatalmas békeszellemek kényszerítik őket. Ugyanígy történt ez a te hatalmas fény-
tüneményednél is, amikor az eltűnt, akkor hasonló oknál fogva lett hűvös, sőt valósággal hideg a levegő.
Most már ezzel is tisztában vagy? – Mondja Mathael: Uram, köszönöm Neked a felvilágosításodat, most
ezzel is tisztában vagyok.
148. Fejezet: Mathael elbeszéli egy szerencsét-

lenül járt fiú halálesetét a Jordánnál lévő bűnbak áldo-
zat alkalmával
1. Mondom Én: Most pedig beszéld el nekünk annak a fiúnak a halálesetét, aki egy fáról leesett,
s nemsokára meghalt, s egyben egy emberét is, aki beleugrott egy tóba, megfulladt, s ily módon követett
el öngyilkosságot. Fogd rövidre a dolgot, és csak a fő momentumokat beszéld el.
2. Mathael azonnal beszélni kezdett ily módon: Csak egy kis türelmet kérek még, mert szeretném
mind a két esetet egymás után elmondani, s ezért egy kissé gondolkozni kell. – Mondom Én: Tedd azt,
de a megfelelő szavakat majd Én teszem a szádba, s így nincs szükséged arra, hogy előbb megtervezd
az egész beszédet. – Mondja ere Mathael: Ha így van, akkor természetesen nem lesz szükségem arra,
hogy sokat gondolkozzam, hanem azonnal elmondom a még nagyon jól az emlékezetemben lévő két
esetet. - Mondják mindnyájan fennhangon: Felséges alkirály, aki a távoli Pontuszban a Kaspi-tengerig
uralkodik! Már előre örülünk elbeszéléseidnek, mert azokban valósággal utolérhetetlen mester vagy! –
Mondja Mathael: Az elbeszéléshez a beszédben bizonyos folyékonyság és nagyfokú igazságszeretet
szükséges, aki igazságot beszél el, az a mesemondóval szemben mindig előnyben van! De legyen bár-
hogyan is, amit nektek az Úr kívánságára most elmondok, általam átélt esemény, amilyet bölcsömtől
kezdve húsz éves koromig igen sokat láttam, úgy fogom nektek előadni, ahogy azt tizenhét éves korom-
ban láttam, az állandóan oldalam mellett levő és az én látomásaim által egész bölccsé lett atyámmal. A
két eset tehát így hangzik:
3. Az általános zsidó megtisztulás ideje volt, amikor – mint köztudomású – az összes zsidók
bűneiért a Jordán folyó partján egy kecskebakot levágnak, feláldoznak és azután mindenféle óbégatás,
és imádkozási formák között bedobják a Jordán folyóba. De efölött még több szót vesztegetni felesleges
és értéktelen fecsegés volna, mert ehhez hasonló ceremóniát minden zsidó ismer. Kevésbé ismeretes
lehet, hogy akkor a fent említett bűnbak áldozati ünnepélyen óriási néptömeg volt jelen, görögök, róma-
iak, egyiptomiak és perzsák számosan voltak képviselve. Szóval, kíváncsiakban nem volt hiány! S hogy
a fiú-gyermekek, akik ebből a színjátékból szintén látni akartak valamit – nem hiányoztak, az érthető
lesz, és az is, hogy a semmit sem látó fiúkat a kíváncsiság a közelben álló fák tetejére hajtotta. Nem
kellett sokáig várakozni, amidőn a vendégszerető fák a fiúk számára kevesebbnek bizonyultak, s ezért
az ágakon kezdtek egymással veszekedni. Bár többször csendre intették őket, de az vagy keveset, vagy
semmit sem használt.
188
4. Én és atyám tevéinken ültünk, amelyeket atyám egy perzsától – akit súlyos betegségéből gyó-
gyított ki – ajándékképen kapott. Mind a kettő kétpúpú volt, ennél fogva kényelmesebben lehetett meg-
ülni, mint az egypúpút. Mi az egész esetet tehát kényelmesen néztük végig. Helyünktől nem messze egy
igen szép magas ciprus állott, amelynek már természettől fogva nem erős ágain három fiú veszekedett.
Mindegyik azon igyekezett, hogy súlyát a lehető legerősebb ágra bízza. De mivel a magas korú fának
csak két olyan ága volt, amelynek erejére és vastagságára egy-egy ember életét rá lehetett bízni, tehát a
három fiú a két legerősebb ágért harcolt, s így a harmadik kénytelen volt egy gyengébb gallyal, mint
ággal megelégedni. Csaknem öt embermagasságban kuporodott a harmadik fiú egy ágon, amely inkább
gallynak, mint ágnak volt nevezhető. Az egész dolog tűrhetően ment így, míg dél felé meglehetősen erős
szél kerekedett, amely a ciprus hegyét aggasztó ingásba hozta, és az áldozati oltár füstjét éppen ennek a
három fiúnak olyan sűrűn hajtotta a szeme közé, hogy ezek kénytelenek voltak a szemeiket befogni,
hogy egy valóságos könnyár el ne öntené arcukat.
5. Ebben az aggasztó helyzetben figyelni kezdtem a gyenge gallyon kuporgó fiút. Amikor a füst
úgyszólván nagy tömegben hömpölygött arcába, egyszerre csak két nagy denevért vettem észre a feje
fölött kóvályogni. Két kifejlődött galamb nagyságú volt, s a szegény fickónak még sokkal több füstöt
hajtottak a szemei közé. Erre felhívtam atyám figyelmét, s azt mondtam neki, hogy itt nemsokára valami
nagy szerencsétlenség fog történni. Elbeszéltem atyámnak, hogy mit láttam, és hogy a két denevér nem
látszik előttem természetesnek annál inkább, mert azok majd megnövekednek, majd kisebbekké válnak.
Atyám tevéjét, amelyen ült, a fa felé irányította, s felszólt a fiúnak a fára, hogy azonnal szálljon le, mert
szerencsétlenség fogja érni. Hogy a fiú atyám hangosan kiejtett szavait hallotta-e vagy nem, azt nem
tudom biztosan állítani, mert én mindig csak az előbbi színjátékot figyeltem, és hogy az ágon aggasztó
módon kuporgó fiú kezével a sűrű füstöt a szeméből igyekszik kitörölni, amitől már –félig vak kellett,
hogy legyen. Amidőn atyám látta, hogy figyelmeztetése a fiúnál teljesen eredménytelen, eltávozott az
aggasztó fától, odajött hozzám és azt kérdezte, hogy van-e valami újabb látomásom? Én a kérdésre az
igazsághoz mérten igenlőleg feleltem, s minden áron erősítettem, hogyha a fiú azonnal el nem távozik,
elkerülhetetlen szerencsétlenség fogja érni! Mondja atyám: Itt nincs mit tenni fiam, létránk nincs, tehát
kénytelenek vagyunk bevárni, hogy az Isten, az Úr, mit fog erre az engedetlen gyerekre bocsátani.
6. Atyám éppen az utolsó szavakat ejtette ki, amidőn a gyenge ág a fiú mozgolódása következ-
tében ide-oda, fel- és lehajolva eltört, s a fiú természetesen öt embermagasságból feltartóztathatatlanul
fejjel a fa alatt lévő kőre zuhant; a koponyáját bezúzta, a nyakát kitörte, s ilyenformán azonnal holtan
maradt a helyszínen. A nép között nagy riadalom tört ki, mindenki a szerencsétlenül járt fiúhoz tódult,
de mit használt mindez, a fiú már halott volt! A római őrök végül a népet széthajtották, s az én jól ismert
atyámat odahívták a fiút megvizsgálni, hogy valóban meghalt-e, vagy hogy az élesztési kísérleteket
eredménnyel lehetne- e alkalmazni? Atyám megtapogatta a fiú összezúzott fejét és nyakát, s azt mon-
dotta: Ezen már nem segít semmiféle gyógyfű, vagy kenet, mert ennek halálát nem egy, hanem két ok
idézte elő, és soha ez életben nem lesz többé élővé!
149. Fejezet: Lelki-szellemi jelenségek a fenti

esetnél. A fiú lelke majom alakban. A papok által egy
megátkozott ember kétségbeesésében a tóba ugrik, an-
nak utolsó beszéde.
1. Mathael: Egyben azt kérdezte atyám, hogy valami különöset nem fedeztem-e fel a fiú testén
kívül? Én görögül feleltem neki, s mondottam: A két nagy denevér a mellürege fölött egymásba olvadt,
éspedig egy igen szomorú kinézésű majom alakjában és most azon igyekeznek, hogy a testtől elszaba-
duljanak, de úgy látszik, hogy a test még annyira vonzza őket, hogy egyelőre lehetetlen a testtől elsza-
kadniuk. De minél tovább tart ez az igyekezetük, annál inkább eggyé olvadnak, és íme most már, mint
egy lény szakadtak el a testtől, s ott guggol, s ide-oda ugrál a test körül, mintha keresne valamit.
2. Talán csak nem a fiú lelke az, mondta atyám. Feleltem én: Bizony ezt még magam sem tudom!
Egy ilyen elhanyagolt fiúnak valóban ne legyen jobb lelke? – Most ez a sajátságos lény ott guggol a még
vérző és összezúzott fej mellett, és úgy tesz, mintha a nagy sebből a vért nyalná, s mégsem látszik, hogy
189
fogyna. Csak az egészen könnyű és alig látható vérgőzt hörpöli fel, ami által mindegyre emberibb kiné-
zést nyer. De most emberek jönnek, akik valószínűleg a hullát szállítják el innen. Arra vagyok kíváncsi,
hogy ez a majomkinézésű lény szintén velük fog-e menni?
3. Ebben a pillanatban négy ember jön meglehetősen hosszú rudakkal és elviszik. A lény azonban
ott maradt, s körülnéz, mint amikor valaki a nagy messzeségbe bámul anélkül, hogy látna valamit. Úgy
tűnik fel, hogy minket, testi embereket nem lát. Most lekuporodik arra a helyre, ahová a fiú a fáról
lezuhant és úgy tesz, mintha el akarna aludni. Talán mégis a fiú lelke kell, hogy legyen?
4. Mondja atyám: Szerencsére ez a bak megsemmisítési história a végére jár, s most még csak a
szentencia következik azokra, akik ebből az általános megtisztításból, mint túl nagy bűnösök és gonosz
vétkesek kizáratnak, s azután következik minden esztendőben egy és ugyanaz a ceremónia, aminek rám
nézve nincs semmiféle áldása, se ereje, se haszna, de amiben mindenki helyett inkább hiszek! Erre atyám
nem beszélt többet, s végighallgatta a szentenciákat és nem kevésbé bosszankodott, amikor az első átok
a szegény szamaritánusokra hullott és csak azután a pogányokra, az Essea-beliekre, a szadduceusokra, s
végül, de csak úgy mellékesen a vezeklésre nem kész vérfertőzőkre, testvér, atya és anyagyilkosokra,
állatfertőzőkre és házasságtörőkre, s végül a legborzalmasabb szentenciával a templom és szentségeinek
árulóira mondatott ki.
5. Ez után a nem nagyon épületes szertartás után, amelynél minden átok után a főpap megszag-
gatta ruháját, végül mindenki a városba vonult vissza, csak egy ember, akit a jóindulatú átok szentenciák
a kelleténél jobban kihoztak a sodrából – maradt állva a tó mellett, amely tőlünk nem messze feküdt. S
tulajdonképpen egy régi és nagyon mély, a Jordánból eredő posvány volt, amiről néhány bolond azt a
mesét találta ki, hogy ez az ezer ember átmérőjű mélység a vízözön vizét egy év és néhány nap alatt az
egész földről ide vezette le. Hogy ez az ingovány nagyon mély, de azért mégsem feneketlen, az bizonyos.
Atyámnak gyanús volt, hogy ez az ember egy ugró szikláról oly merően és zavartan néz a fekete pos-
ványba. Atyám erre azt kérdezte tőlem, hogy nem látok e körül az ember körül, vagy fölötte valami
szokatlan dolgot? Amire így szóltam, minthogy tökéletesen igaz is volt: Én nem látok semmit, de nem
tagadhatom, hogy az egész ember nekem sem tetszik! Én azt hiszem, nem jósolunk tévesen, amidőn azt
állítjuk, hogy ez az ember testével rögtön kísérletet fog tenni aziránt, hogy milyen mély ez a posvány? -
Én ezt most éppen olyan hűen adom elő, mint akkor mondottam, habár atyám sohasem szerette, ha ilyen
komoly dolgoknál egy kissé tréfálni kezdtem, amihez különös tehetségem volt. Éppen ezért, óh Uram
bocsásd meg nekem, ha ugyanazokat a szavakat ismétlem, amiket akkor használtam!
6. Mondom Én: Ahogy elmondod úgy volt igaz, mert Én is így akarom, s helyesen teszem a
szavakat a nyelvedre! Mondd csak tovább, mert mi a legnagyobb figyelemmel hallgatunk.
7. És Mathael megint tovább kezd beszélni és mondja: Alig ejtettem ki az utolsó szavakat, a
kétségbeesett ember a kezeit a levegőbe emelte és igen hangosan így kiáltott: A főpap elátkozott engem,
mert esszeus lettem és elhagytam a templomot, hogy egy más és jobb bölcsességet tanuljak, de amit ott
éppoly kevésbé találtam, mint a jeruzsálemi templomban. Én azonban bűnbánóan visszatértem a temp-
lomba, imádkoztam és áldoztam, de a főpap ezeket az áldozatokat nem fogadta el, a leggonoszabb temp-
lomgyalázónak nevezett, s megátkozott engem és hétszer megszaggatta a ruháját. Az általános tisztulás-
nál kimondott átkára enyhülést reméltem kérni, de hiába vártam rá, ő még jobban megerősítette a régi
átkot és most Isten és ember előtt átkozottá tett! Tehát most annyira átkozott vagyok! Legyek tehát
elátkozott!! E hangosan kiáltott szavak után a szikláról beleugrott a tóba és belefulladt.
150. Fejezet: A fenti öngyilkos lelke, és ami kö-

rülötte történik. A tíz fekete kacsa és a fiúnak majom-
szelleme, aki az öngyilkosban atyját ismeri fel, s akit
meg akar menteni. E szeretetteljes fáradozásnak jó kö-
vetkezményei.
1. Mathael: De nem kellett sokáig várakoznunk, amikor a víz felületén egy szürke emberi csont-
vázhoz hasonló valamit fedeztem fel, amely lassan ide-oda úszott, amelyet egész különös kinézésű fe-
kete kacsák körbevettek. Szám szerint körülbelül tízen lehettek. A csontvázon csak a lábakon, a bokákon
190
alul volt egy kevés hús, a többi része mind bőr és hús nélküli csont volt, ami a legnagyobb fokban
különösnek tűnt fel előttem. Az úszkáló csontváz eleinte arccal felfelé volt fordulva, de körülbelül egy
félóra múlva megfordult, s mind a két kezével és lábával mintegy ügyes úszó, dolgozni kezdett és azon
fáradozott, hogy a fekete kacsákat magától elhárítsa, de ezek konokak voltak, s a borzalmas kinézésű
úszót látszólag egyáltalában nem szándékoztak elhagyni.
2. Ez a különös talányszerű jelenség egy jó óráig tartott a tó felszínén, majd gyorsan, majd las-
sabban úszkált mindenféle irányban. Néhányszor elmerült, majd ismét felszínre jött. Én ezt a szörnyet
egy vízi állatnak tartottam volna, ha azt atyám is látta volna. De éles szemeit bármennyire megerőltette,
mégsem látott semmit, ami által természetesen arra a meggyőződésre kellett jutnom, hogy a tóban úsz-
káló csontváz valami természetfölötti, tehát lelki, vagy szellemi dolog kell, hogy legyen. Egy óra múlva
egész nyugodt (szellemi dolog) lett, s a fekete kacsák úgy tettek, mintha a csontvázon még meglévő
húsdarabokat csipkednék.
3. De mivel már semmi jelentőségteljes dolog nem történt, tehát visszatértünk a mi majmunkhoz,
amely éppen akkor ébredt fel és azon fáradozott, hogy a két hátsó lábára álljon, s üggyel-bajjal megin-
duljon. De a járás nagyon nehezére esett. A különös lény minden ötödik lépésnél a mellső lábaival a
földre esett, de azért gyorsan felkelt, s minden irányban körülnézett, amiből azt lehetett volna következ-
tetni, mintha félne valamitől, vagy mintha nagyon éhes volna, s magának megfelelő eledelt keresne.
Ezen járó és álló kísérletezése közben eljutott a mi hírhedt tavunkhoz, ott mihamar meglátta a csontvá-
zunkat, amely a tóban félelmes kacsáinak társaságában ismét ide-oda kergetőzött.
4. Amidőn a majom – amely bizonyára a szerencsétlenül járt fiú lelke volt – a csontvázat meg-
látta, erős sípoláshoz hasonló fájdalomkiáltást hallatott és a csontvázat különös figyelemmel kísérte.
Körülbelül egy félóra múlva egészen kiegyenesedett, mint egy ember és én világosan hallottam suttogó
beszédének szavait: Ez volt az én rossz testem szerencsétlen atyja! Jaj neki és nekem, mert mind a ket-
tőnket utolért Jehova haragja és ítélete. Rajtam még lehet segíteni, de mi lesz ővele? – Erre a majom
megállt, s rendkívül elszomorodott, mialatt a tóban a fekete kacsák a nem sok életet mutató csontváz
körül kergetőztek és ingerkedtek. Ez ismét egy félóráig tartott, ami közben eltünedeztek az emberek,
kivéve néhány rómait és görögöt, akik azonban üzleti tárgyalásokba voltak elmerülve, s csendes szem-
lélődésünkre ügyet sem vetettek.
5. Erre atyám azt kérdezte, hogy látok-e még valamit, amire nemmel feleltem és így szóltam:
Mostanáig semmi egyebet nem láttam. Erre atyám úgy vélte, hogy mennünk kellene: mert itt minden
látnivaló és nevezetes dolog megtörtént már, s hogy ezzel a két lélekkel Jehova mit szándékozik tenni,
azzal már ne igen törődjünk.
6. Erre így szóltam én: Atyám! Csaknem háromórai időt áldoztunk már ennek a két léleknek és
semmi hasznunk nem volt belőle, kivéve egy csendes, szomorú látványosságot, amely az én szemeim
előtt játszódott le. Szenteljünk nekik még egy órát, talán mégis fog valami érdekes dolog történni. Atyám
ajánlatommal meg volt elégedve, s maradtunk. Megbeszélésünk után néhány pillanat múlva egyszerre
az egész dolog más kinézést nyert.
7. A majom hirtelen tele haraggal felemelkedett, majd beugrott a víz felületére és ott a rémes
kinézésű kacsákat kezdte elfogdosni, és jaj volt annak, amit elfogott. Egy pillanat alatt ezer darabra tépte,
öt kivételével mindegyiket elpusztította, a megmaradt öt azonban elmenekült. Amidőn a gonosz kacsák
ily módon eltűntek, a majom a csontvázat kiemelte a vízből és azt általam látható módon körülbelül
ötlépésnyire a parton letette egy szép pázsitos térre és azután így szólt: Atyám, a te nyomorúságodban
hallod-e az én hangomat, hallod szavaimat? – Erre az ülő csontváz halotti koponyájával intett, amiből
meg lehetett érteni, hogy fiának szavait hallja és bizonyára meg is érti.
8. És a majom, amely szemlátomást egyre jobban emberi formát öltött – felemelkedett, mint
akinek nagy hatalma van, s általam jól érthető hangon így szólt: Atyám, ha van Isten, akkor csakis egy
jó és igazságos Isten létezhet! Az Isten senkit sem átkoz meg. S ha az ember ennek az Istennek a műve,
akkor az nem lehet kontárkodás, hanem mestermű, s ha akadna egy olyan mester, aki a saját művét
megátkozza, akkor mélyen alatta állna a kontárnak, mert még a legutolsó kontár sem kárhoztatja el saját
művét, hanem még sokat is tart rá. És Isten, mint a mesterek legnagyobb Mestere átkozná el saját művét?
191
9. Az elátkozást és kárhoztatást az emberek találták ki, mint az emberi természet vakságának és
műveletlenségének következményét. Az eltévelyedések, amelyet egy leendő ember követ el, csak pró-
bák, hogy az önállóvá leendő ember akarat szabadságát miképpen használja. Az emberek cselekvése
pedig az önrendelkezés gyakorlása úgy a megismerés, mint a szabad akarat szférájában, s olyan megha-
tározott rend szerint, amely az egyetlen bölcs Teremtő nagy teremtményei végtelen soraiban úgy kell,
hogy megteremtve legyen, hogy csak ilyen rendben valósulhasson meg egy lény örök és időleges eg-
zisztenciája.
10. Az emberek átka sötét oldalaik gonosz megnyilvánulása, megrontják önmagukat és felebará-
taikat, s végül egész népeket a legnagyobb bajba, ínségbe és kétségbeesésbe taszítják! Téged, szegény
földi atyámat megölt a főpap tízszeres átka, habár Isten előtt egyetlen egy átokra sem tetted méltóvá
magad! A te nagy kétségbeesésedben elvetetted időleges testi életedet és most nyomorultan állsz itt,
mint az emberi gőg legnagyobb szánalomra méltó szüleménye. De én, úgy látszik kegyelmet kaptam
Istentől, és annyi belátást és erőt, hogy a megtízszerezett főpapi átkot, amely téged fekete vízimadarak
alakjában gyötört, tőled eltávolítsam, s te most a szabadban és a szárazon vagy. Én pedig mindent el
fogok követni, hogy nagy nyomorúságodban és szegénységedben segítselek amennyire életerőmtől telik.
11. Miközben ez a beszéd a majomembertől elhangzott, az egyre jobban és jobban hasonlított
emberhez, és amikor beszédét befejezte, egészen kellemes emberi formába fejlődött, s mintegy a leve-
gőből ráadatott egy világosszürke redős ruha. Mellette feküdt valami kendőbe belecsavart csomag, s a
már egészen szép fiú felbontotta azt, s egy sötétszürke inget húzott ki belőle, s így szólt: Ez egy ruha a
te számodra, engedd meg, hogy rád húzzam. – A csontváz ember igenlőleg intett és a fiú egy pillanat
alatt ráhúzta, s a kendőt, amely valamivel világosabb volt, turbánszerűen a homloka köré csavarta, ami
által a csontváz valamivel jobb kinézést nyert. A már egészen vidám fiú ezután az öregnek a hóna alá
nyúlt, s fel akarta segíteni, hogy talpra álljon, de ez nem sikerült neki. Több kísérletezés után, - már
elérte egy ifjú nagyságát, - átható hangos szóval - amit még atyám is hallani vélt, de minden artikuláció
nélkül így kiáltott: Jehova! Ha valahol létezel, küldj nekem és atyámnak segítséget! Ő nem vétkezett,
hanem azoknak legdurvább bűnei, akik mint emberek isteni tekintélyt tulajdonítanak maguknak, hogy a
világtól annál több hódolatot és hasznot húzzanak, - őt valósággal a felhőkből hullott kővel szétmorzsol-
ták és mivel, mint szegény és a világ által elkárhozott lélek fekszik itt, mondd előtted is örökre elkárho-
zott fog maradni?! Adj legalább bőrt a látható csontokra, mert nagyon fáj nekem atyám borzalmat keltő
meztelensége! Segíts Jehova, segíts!
12. E kiáltásra nemsokára megjelent két hatalmas szellem és a csontvázat halántéka környékén
megérintették, s egy pillanat alatt bőr keletkezett rajta, egy kevés haj, s ahogy előttem feltűnt, a szemeit
is visszanyerte, de azok nagyon mélyen ültek. A két szellem közül egyik sem szólt egy szót sem, s e
cselekedetük után azonnal eltávoztak. Ezután a már egészen boldog kinézésű fiú ismét megkísérelte a
csontváz embert talpra állítani, s ezúttal sikerült is. Amidőn az öreg már tudott állni, az ifjú megkérdezte
tőle, hogy tudna-e járni is? Az öreg erre is igenlőleg felelt. Az ifjú pedig a hóna alá nyúlt, s most mind
a ketten elindultak délfelé és nemsokára előttem láthatatlanná váltak.
151. Fejezet: Az Úr megmagyarázza Mathael

eme két elbeszélésének homályos pontjait és tanításo-
kat ad az ilyen túlvilági szomorú állapotok céljairól. E
földről származó gyermekek lényegéről. A lélek nyu-
galmáról.
1. Mathael: Ez volt a két történet, amelyet átéltem, ami a kettővel azután a szellemvilágban tör-
tént, arról mit sem tudok. Azon kívül dacára előbbi magyarázataidnak, egyáltalán nem tudom megérteni,
hogy a fáról leesett fiú fölött a két denevér, amely később egy majomalakba olvadt össze, mit jelent, s
mit igazol, és hogy az öngyilkos lelke a víz felületén hogyan és miért jelent meg – csaknem minden élet
nélkül – egy tökéletes csontváz alakjában? Honnan jött az a tíz fekete kacsa és miért gyötörték a csont-
vázat? Miért tudott végül a fiúnak még mindig majomformájú lelke a tíz madár fölött úrrá lenni? Mit
jelent a ruházat, honnan került oda és milyen hatást gyakorolt a két különböző lélekre? Sok kérdés volna
192
még, de rám nézve csak ezek a pontok a fontosak, mert ezeket nem tudom megérteni, s ezért tettem fel
a kérdéseket, mert kegyes magyarázatodra nagy szükségem volna. És ha valaki közülünk valamely mel-
lékjelenségre magyarázatot óhajt, annak is szabad lesz kérdését kinyilatkoztatnia?
2. Mondja Cyrénius: Barátom! Ezen elbeszélésednél egészen különösen éreztem magam! Az
emberi élet úgy tűnik előttem, mint egy fennsíkon nyugodtan és ártatlanul tovasiető folyó, de a fennsík
végén az előbb még oly nyugodt folyó félelmetes komolysággal zuhanna a beláthatatlan mélységbe, és
dörgő morajlással váj magának egy borzalmas mély nyugágyat, de nem talál ott nyugalmat, mert saját
esésének hatalma folytán kiűzi őt nyugalmi helyzetéből és kénytelen rohanni, míg a tenger mindenható
hatalma elnyeli mérhetetlen mélységébe! Óh Uram, magyarázd meg nekünk vigasztalásunkra az egyéb-
ként szép életnek ilyen félelmetes komoly pillanatait! Vegyük például azt az embert, aki Mathael test-
vérünk elbeszélései szerint az általam is jól ismert tóba ugrott, hogy kétségbeeséssel teli életét befejezze.
Micsoda borzalmas változás rögtön az ugrás után! De azért úgy látszik, hogy egy kisfokú enyhülés beállt
utána, de milyen az? Micsoda bizonytalanság, micsoda nagyfokú nyomorúság! Ezért adj nekünk, óh
Urunk, Mesterünk felvilágosítást mindarról, amit Mathael testvérünk látott, s amit oly borzalmas hűség-
gel elmondott!
3. Mondom Én: Mindenesetre itt egy pár rendkívül szomorúnak látszó életmomentumot látunk,
amelyek valóban telve vannak mély komolysággal. De mit tehetsz, hogy egy világ, s annak pokoli élve-
zetei által szétzilált életet megments, hogy az egészen szét ne hulljon, és el ne vesszen, és hogy fokoza-
tosan a helyes kerékvágásba irányítsd?! Vajon nem kell-e egy ilyen életet minden komolysággal megra-
gadni? El kell ismerni, hogy a megragadásnak ez a pillanata a nézőre mindenesetre igen visszataszító
látvány, egy egészen szűk ajtón való átmenetet nem oly kellemes nézni, mint egy makkegészséges meny-
asszony arcát, de az a tulajdonképpeni embert bevezeti az életbe éspedig az igaz, örök, maradandó
életbe! S ezen oknál fogva egy ilyen életmomentum végül annak, aki megérti, több vigasztalót rejt ma-
gában, mint a szűzi menyasszony tavasszal mosolygó ábrázata. De most térjünk annak magyarázatára,
amit Mathaeltől hallottunk.
4. Mathael a fiú fölött két nagy denevért látott kóvályogni akkor, amikor a fáról leesett és azonnal
meghalt. A fiú először tisztán ennek a földnek volt a leszármazottja. A földi gyermekek azonban – amint
azt már az Én magyarázatomból gyakran hallottátok és valószínűleg meg is értettetek, úgy lelkileg, mint
testileg, e föld organikus teremtményeiből vannak összeállítva. Erre szolgál a testnek igen különféle
tápláléka, amit az ember magához vesz, míg az állat tápláló eledeleiben igen korlátozva van. De mivel
az ember összes intelligencia atomjait, amelyből lelke áll, a magához vett természetes tápanyagokból
megfelelő lelki táplálékot tud kivonni, ugyanígy különféle tápláló részeket az állati, növényi és ásvány-
világból is, mert a lélek szubsztanciális forma testét éppen úgy, mint az anyagi testét a magához vett
természeti táplálék fejleszti és érleli ki.
5. Most még azon múlik, hogy egy földi ember az előző teremtés szférájában milyen fokon volt.
És másodszor különösen gyermekeknél tekintetbe kell venni azt a körülményt, hogy lelkük előző éle-
tükből még mindig nyomokat rejt magában, amelyeket emberi formájukba is átvisznek. Ha a gyermek
jó nevelésben részesül, akkor az előző teremtmény formája mihamar emberi formába megy át, és abban
egyre jobban és jobban kifejezésre jut, de ha valamely gyermek nevelése igen hanyag, akkor annak
lelkében az előző teremtmény formájába, s így igen sok durva embernél könnyűszerrel meg lehet is-
merni, hogy milyen forma nyilatkozik meg túlnyomóan a lelkében.
6. Tehát ha Én az imént azt mondottam, hogy a fiú úgy testben, mint lélekben tisztán erről a
földről származik, elhanyagolt nevelése után beláthatjátok, hogy lelke eleinte a fán, mielőtt leesett, miért
volt két denevér alakjában látható. Amidőn ez a részint a fába való görcsös kapaszkodás által, részint a
sűrű füstgomolyagtól, mintegy megfulladva görcsös ájulásba esett, amely őt egy ideig bár még a fához
kötötte, már semmit sem tudott magáról. Mert ameddig valamely lélek a halál pillanatában nem szakad
el teljesen testétől, az ijedelmek által előidézett zavarok következtében teljesen eszméletlen állapotba
jut. S úgy érzi magát, mint akit egy orsóra kötnek arcával kifelé, és az orsó gyors forgásban volna, nézhet,
aztán amerre akar, nem fog semmiféle tárgyat meglátni, legfeljebb bágyadt színű ködkört maga körül,
amely a körforgás gyorsaságának fokozásánál és az általa a látóérzék fokozódó állhatatlansága miatt
tökéletes sötétségbe megy át.
193
7. Amiképpen a látóérzéknek nyugodtnak kell lennie, hogy egy tárgyat annak lásson, ami, szük-
sége van a léleknek is bizonyos benső nyugalomra, hogy biztos és világos önmegismeréshez jusson.
Minél jobban nyugtalan a lélek önmagában véve, annál inkább eltűnik világos öntudata, és ha a lélek a
legnagyobb nyugtalanságba jut, akkor önmagáról éppen semmit sem tud addig, amíg a nyugalom vissza
nem tér belé, és ez a pillanat a haldoklónál, annál inkább bekövetkezik, minél alacsonyabb életfejlődési
fokozaton áll. Az élettökéletességű léleknél ez a kissé szomorú kinézésű momentum nem következik be,
amint azt Mathael a halódó öreg Lázárnál igen jól látta, mert annak lelkén a legcsekélyebb nyugtalanság
sem volt észlelhető.
8. A fiú a fán már majdnem egy negyedóra óta testileg csaknem a legsűrűbb sötétséggel volt
körülvéve, és ha a lélek túlságosan nagy nyugtalanságba jut, valósággal részekre oszlik éspedig előző
életének kisebb és tökéletlenebb alakjaiba, s ezért látszott először két denevér. Csak miután a fiú agyának
szétloccsanása által lelkében minden összeköttetés megszakadt, jutott több nyugalom a megrongált lé-
lekbe, a két lelki előző életbeli forma megragadta önmagát és előző életbeli utolsó alakjaként, mint ma-
jom jelent meg. Neki azonban még több fokozatra volt szüksége, hogy magát tökéletesen megragadhassa
és azután még több nyugalomra, hogy önmagát megismerhesse és saját lényének tudatára jusson, s azért
kuporgott hosszabb ideig azon a helyen, ahol a fáról leesett, de inkább ösztönszerűen, mint tudva azt,
hogy mi történik vele.
9. Lassan-lassan azonban visszatért öntudata és saját lényének megismerése és ekkor nyert a
majom mindinkább emberi kinézést és igyekezett felegyenesedni. Az ő lelki és messze kiterjedő meg-
érző képessége kezdte a szerencsétlenül járt földi atyja lelkének közelségét megérezni, elhagyta kuporgó
helyzetét és megérzésének az irányába elindult a tó felé, hol már tökéletesen felismerte atyját, s annak
tízszeres emberi átokkal megterhelt és meggyötört lelkét! Ekkor felébredt benne a gyermeki szeretet, s
ezzel együtt az Isten és igazságossága iránt való érdeklődés. Mindezekkel egyben felébredt benne az
igazságos harag az átok ellen, amelyet az emberek határtalan gőgjükben a szegény, de alapjában véve
jobb felebarátunkkal illetni merészkednek! Ezzel együtt a sokkal tökéletesebb majomember felismerte
már önmagában az erőt, hogy a tíz átok ördöggel felvegye a harcot, amelyek fekete kacsák alakjában
atyjának lelkét ártatlanul gyötörték. Ebben a fokozott öntudatban veti magát a majomember a tóba, és
gyermeki szeretete által késztetve szegény atyjához siet, hogy a tíz átok ördöggel felvegye a küzdelmet,
néhány pillanat alatt megsemmisíti őket és a majomember ezáltal már csaknem emberi kinézést ölt.
10. Szeretete a holt atyai lélekben új életgyökereket kezd fejleszteni, s ez a fiúnak még több erőt
ad és ezzel atyját a pusztulásának és megrontásának helyéről elragadja, és őt ily módon szárazra segíti,
ahol a fiú szeretete által az atya jövő léte életében egy szilárd pihenő talaj keletkezik, és hűséges szere-
tettel kínálkozik. Ahogy fokozódik a fiú szeretete, úgy erősödik annak világossága is, ebben a világos-
ságban felismeri erejének elégtelenségét, és most már igazán Istenhez fordul, hogy Ő segítsen Atyján!
A segítség nem is marad el, ruházatot kap és erőt, hogy egy jobb és tökéletesebb életszférában haladhas-
son előre, ahol az atyja lelke a fiú egyre fokozódó szeretete által táplálékot nyer és ismét szellemi testhez,
és vérhez jut, s végül ily módon lesz képes arra, hogy Istent felismerje és bekapcsolódjék annak rendjébe,
ami az öngyilkosoknál mindig nehéz dolog.
152. Fejezet: Az Úr az öngyilkosok különféle

neméről beszél a túlvilágon többé, vagy kevésbé keser-
ves állapotáról. Példa a kövér és sovány leányzóról. Az
öngyilkos lelkek fertelmes alakjairól. Az öngyilkosság
tulajdonképpeni átka abban áll, hogy nehezen jutnak
valaha az Isten-fiúsághoz, vagy magasabbrendű üdvös-
séghez
1. Az Úr: Vannak azonban az öngyilkosságok között különbségek is. Hogyha valaki abból az
okból, mert nagy gőgjében embertársa nagyon mélyen megalázta, s nem áll fenn a lehetősége annak,
hogy bosszút álljon rajta – veszi el testi életét, ez az öngyilkosság leggonoszabb fajtája. Az öngyilkos-
ságnak ezt a nemét egy lelken soha nem lehet jóvátenni, ezerszer ezer földi év eltelhet addig, míg egy
194
ilyen lélek minden szeretetet nélkülöző látszólagos száraz csontjaira csak bőr kerül, nemhogy egész lé-
nyének inkarnációját elérje, mivel az inkarnáció tulajdonképpen a szeretet produktuma, amely ismét
szeretet ébreszt.
2. Ha valaki egy szép leányt lát, aki testi forma tekintetében tökéletesnek mondható, annak szép-
sége a férfira olyan elragadó hatást gyakorol, hogy szíve szerelemre gyullad iránta, és annak a vágyának
ad kifejezést, hogy a leányt magáévá tegye. De miért van ez így? Mert a szűz testi szépsége nagy szeretet
produktuma. S aminek egyszer a szeretet képezi alapját, az az embertársában is ugyanazt ébreszti fel,
ami az ő lényiségét képezi.
3. Lépjünk azonban egy másik szűz felé, aki borzalmasan sovány és Én azt mondom nektek,
hogy ez nem valami nagyon fogja a férfiszívet megindítatni. Titokban sajnálni fogják ugyan, de belé-
szeretni aligha fog valaki. És miért van ez így? Mert csontjain kevés olyan anyag van, ami a szeretet
produktuma volna.
4. Egy olyan lélek, aki már itt a földön is telve volt szeretettel, az odaát is bájos és telt idomú, s
ily módon külső formában egészen tökéletes. A fösvény és önszerető lélek ellenben a túlvilágon igen
sovány, de még mindig van egy kis hús és vér rajta, mert egy ilyen lélek legalább saját maga iránt érez
szeretetet. Az öngyilkos azonban még ezt a szeretetet is teljesen nélkülözi, ennél fogva lelke, mint száraz
csontváz jelenik meg a túlvilágon. Még csak azon múlik, hogy emberi, vagy állati csontváz képében.
5. Már az imént érintettük, hogy az öngyilkosságnak többféle neme van, és Én a legrosszabbat
neveztem meg. Az öngyilkosok leggonoszabb faja már nem jelenik meg emberi csontváz formájában,
hanem egy sárkány, egy kígyó, vagy valamely más veszedelmes ragadozó alakjában. Ezt könnyen el-
gondolhatjátok! Egy ilyen lélek sohasem fogja teljes élettökéletesedését elérni.
6. Vannak továbbá öngyilkosok, akik egy szűz miatt féltékenységből lettek azzá, mert a leánynak
hibáján kívül más jobban tetszett, mint a féltékeny udvarló, aki találkozásuk alkalmával minden elkép-
zelhető szemrehányással gyötri, és a hűtlenség mindenféle gyanújával illeti őt, amire a leány soha nem
gondolt. Egy ilyen öngyilkos aztán vagy egy farkas, vagy egy kakas csontvázának alakjában jelenik
meg, mert ezeknek, az állatoknak állattermészete vezette egy ilyen féltékeny bolond értelmét és akaratát,
mivel azok preegzisztenciájában az ilyen lelkek főtulajdonságát képezték. Az ilyen öngyilkosok is igen
nehezen fogják élettökéletesedésüket elérni.
7. Vannak olyan öngyilkosok is, akik titokban valami nagy gonosztettet követtek el, amire igen
fájdalmas és lealázó halálbüntetés van kiszabva. Ők tudják, hogy gonosztettük nyilvánosságra jut. S mi
történik rendesen? Egy ilyen titkos gonosztevő félelmében és lelkiismeretének gyötrődései által kétség-
beesik és fölakasztja magát. Egy ilyen lélek aztán a túlvilágon előző életbeli alakjában, mint szala-
mandra, gyík, skorpió jelenik meg, amelyek mind egy csomóban kuporognak, amit egy tűzsánc vesz
körül, rendesen egy izzó óriáskígyó formájában. A tűzsánc is egy és ugyanazon lélek előző életbeli alak-
jához tartozik, s annak egy intelligens részét képezi.
8. Szóval, ha egy lélek egyszer a rossz nevelés következtében még az önmaga iránt való szeretetét
is elvesztette, akkor annak lelke az egész pokoltól, mint az élet leggonoszabb ellenségétől át van hatva,
s ez által saját életének és létezésének önmagában ellenségévé válik, s azt valami fájdalomnélküli módon
megsemmisíteni törekszik! Az ilyen tökéletes életellenségeskedésnél végül az egész élet szerte kell,
hogy hulljon, s így lehetetlen hogy a túlvilágon másképpen jelenjék meg, mint külön-külön álló ősélet
részeire felbomlott állapotában. És csakis hús nélküli csontváz képében, amely azonban a szükséges
törvényt magában hordozza.
9. Úgy az emberek, mint az állatok csontjai állanak a leginkább törvény alatt, s ez a legszeretet-
nélkülibb része a testnek és mivel a csontokban éppen olyan kevés élet és szeretet is található, mint a
kőben, tehát ha mindjárt csak szubsztanciális lelki alkatrész is, de mint olyan, annak jelképéül szolgál,
amelyen soha semmi szeretet nem tartózkodott. Az emberi csontok még mindig alkalmasabbak arra,
hogy életet öltsenek magukra, mint az állati csontok, illetve a rovarok hüvely vázai és a hüllők csontjai,
porcogói és szálkái.
10. Tehát hogyha a túlvilágon egy öngyilkos az imént leírt módon jelenik meg, akkor már elkép-
zelhetitek, hogy milyen sok idő fog eltelni, míg egy ilyen lélek odajut, hogy emberi csontvázat kapjon,
s önmagából bőrrel, de különösen hússal fedje be magát.
195
11. Most azonban az a kérdés ébred fel bennetek, hogy egy ilyen lélek érez-e fájdalmakat? És Én
mondom nektek: időnként a legnagyobb és legégőbb fájdalmakat érzi, olykor pedig semmit. Hogyha
esetleges újraébresztése érdekében e célból hozzá közeledő szellemek valósággal felrázzák, akkor ré-
szeiben égő fájdalmat érez, de ha ismét nyugalomba jut, nincs benne semmi érzés, sem öntudat, s így
fájdalom sincs. Léteznek azonban az öngyilkosoknak olyan nemei is, amelyek a lélekre nincsenek oly
rossz behatással, mint a most leírt esetekben, de a lélekre jó következményekkel járó öngyilkosság nem
létezik!
12. A Mathael által elbeszélt eset egyike volt a még legenyhébbeknek, mivel újjáélesztése és
megmentése könnyen és gyorsan történt. Azonban egy folt mégis mindig örökre megmarad egy ilyen
lelken és ez abban áll, hogy csaknem soha sem fogja elérni Isten-fiúságát, a legalsó mennyig eljut, de
azok határán túl az ilyen öngyilkos lélek aligha jut valaha.
13. Az első, vagy bölcsesség mennyekig rendesen csak más világtestek lelkei jutnak és erről a
földről azoknak a pogány bölcseknek lelkei, akik megismerésük szerint igen lelkiismeretesen és igazsá-
gosan éltek, de akik az Én személyemről még a túlvilágon sem akarnak hallani. De ha idővel tanítása-
imból mégis befogadnak valamit, akkor már felvétethetnek a magasabb, azaz második mennyekbe. De
a harmadik a legbensőbb és a legmagasabb rendű és a tulajdonképpeni szeretet és élet mennyekbe soha-
sem jutnak, mert ide csak azok kerülnek, akik az Isten teljes gyermekségét elérték.
14. Úgy vélem, hogy a Mathael testvér által elmondott halálesetek ezzel kellőképpen megvilá-
gítva érthetőkké váltak előttetek? De ha valamit még nem értettetek meg, a kérdezés szabadságotokban
áll. Még két óra van addig, míg a nap a láthatár fölé kerül, s akkor mindnyájan más dologba fogunk. Aki
tehát akar valamit kérdezni, az szóljon! Mondjátok mindnyájan: Urunk, minden világos előttünk, mert
ilyen élő, szemléltető módon előttünk minden érthetővé és világossá lett.
153. Fejezet: Az úgynevezett „természetes böl-

csesség kövéről”
1. Mondom Én újból: Nos jól van. Tehát miután van még kétórai időnk, mondja el Mathael az
utolsó, de a maga nemében a legfigyelemreméltóbb halálesetet. De mivel már hajnalodik, Rafael vigye
vissza ezt a világító gömböt helyére, s ez alkalommal hozza el Cyréniusnak a megígért világító szemeket.
Rafael küldetésével hamar elkészül és Cyréniusnak két olyan világító szemcsét hozott, amelyek mind-
egyike borsószem nagyságú volt. Ezek a Rafael által Cyréniusnak hozott golyócskák oly erősen világí-
tottak, hogy nem volt képes senki sem felnézni, mert már egy is oly fényesen világított, hogyha azt egy
nagy terem közepének egy magasabb pontjára tették volna, jobban világított, mint sok fényesen égő
lámpa.
2. Cyrenius most nem tudta, hogy a két világító golyócskát miképpen őrizze meg és Hozzám
fordult tanácsért, amire Én ismét odahívtam Rafaelt, hogy szerezzen Cyréniusnak valami edényt, amiben
a két golyócskát megőrizhetné. Rafael ezzel is mindjárt készen volt, s átnyújtotta Cyreniusnak egy leg-
tisztább aranyból készült szelencét azbeszttel kibélelve, és a két golyócskát bele tette, födelét rátolta,
amely gyönyörű ötvösmunkával volt díszítve. Amidőn ily módon el voltak zárva, Rafael e szavakkal
adta át Cyreniusnak: Őrizd meg ezeket jól, de ezek a nemes kövek soha ne díszítsenek fejedelmi koronát,
hogy egy másik fejedelem vágyát fel ne ébresszék, s háborúra ösztönözzék, amelyben az emberek ezrei,
mint vad farkasok, hiénák és medvék szaggassák szét egymást csupán egy ilyen világító kövecske miatt.
Cyrénius megköszönte Nekem és Rafaelnek, aki a köszönetet Reám hárította.
3. Én azonban így szóltam: Jó, hogy ennek a dolognak is vége van. A neked ígért golyócskák is
el vannak helyezve, világias módon ne használd fel ezeket és soha ne kérkedj velük még legközelebbi
rokonaid előtt sem. Ha igazmondást akarsz szólni, akkor helyezd a szelencét a gyomorüreged felé, s
akkor tisztánlátásod lesz. De azt egyedül csak te tudd, hogy az ilyen kövek birtoka által erősödsz meg
igazmondásodban! A nép hallja a te igazmondásodat és a szerint igazodjék, de az sohase tudja, hogy ez
honnan származik! És ha valaha hallottál életedben a bölcsesség kövéről beszélni, az most itt van ebben
a két golyócskában, de csak most a te számodra, de soha többé senki számára!
196
4. Mondja Cyrenius: De Uram, ha majd valamikor meghalok, mi történjék ezzel a két golyócs-
kával? – Mondom Én: Akkor add át Józsénak, s majd ő meg fogja tudni annak idején, hogy a világ üdve
érdekében mit kell ezekkel tennie! De most már szót sem róla. Mathael testvér kezd meg elbeszélésedet,
mert annak rátok nézve ezerszer ezer nagyobb értéke van, mint százezer ilyen világító kőnek. Kezd tehát
el, fogd a dolgot rövidre, hogy a mai emlékezetes napkeltét semmi se zavarja meg.
154. Fejezet: Mathael elbeszélése a különös öz-

vegyről, akinek kisugárzása mérges volt, s akinek mér-
ges atmoszférája telve volt csörgő- és gyűrűskígyó ter-
mészeti szellemalakokkal.
1. Mathael meghajol, és azonnal elkezdi az érdekes haláleset elbeszélését, amely a következő-

képpen hangzott: Betlehem és Jeruzsálem között egy kis községben lakott egy különös özvegyasszony.
Két férje volt, az első már a házasságuk első évében meghalt. Ettől a férjétől egy leánya született, aki
azonban már születésétől kezdve süketnéma, egyébként azonban üde, egészséges és olyan vidám volt,
amit a süketnémáknál ritkán lehet tapasztalni. Egy esztendei özvegység után egy másik igen erőteljes
férfiú kérte meg a kezét, aki elvette az özvegyet, aki nagyon szépasszony lehetett. De ez a férfiú sem járt
sokkal jobban ezzel az asszonnyal, mint az elődje. Ez csak két évig, s néhány hónapig élt, s az elsőhöz
hasonló módon általános sorvadásban halt meg. Ez annyira elijesztette a többi férfiakat, hogy senki sem
mert többé az asszonyhoz közeledni. A második erőteljes férfiútól nem született gyermeke, míg a süket-
néma leánya szépen fejlődött, s ötéves korában olyan fejlett volt, mint más tizenkét éves gyermek, azon
kívül igen kellemes arca volt, úgy hogy minden férfiú ezt a süketnéma leányt bámulta, s máris vágyakozó
szemekkel nézegette.
2. Ez a fiatalasszony azután még húsz évig élt, mindvégig szép maradt, s nagyon buja leánya
pedig valósággal megbabonázott minden férfit, mert annál szebb és bájosabb leány egész Zsidóország-
ban nem létezett! A leány igen okos és művelt volt, s nagyon jó nevelésben részesült. Jelek által min-
denkivel meg tudta értetni magát, és ezt mindig oly kecsesen és bájos módon tette, hogy minden férfi
boldog volt, ha ezzel a süketnémával beszélhetett. Sokan tettek a leánynak házassági ajánlatot, de egy
törvény egyik pontja értelmében – amely szerint süketnémák a házasságból kizáratnak – aminek azonban
semmi értelmes alap okát nem tudom megmagyarázni, s így ezzel a leánnyal sem lehetett semmit sem
tenni. Az özvegy az igen gazdagok közé tartozott, nagy kiterjedésű birtokai voltak, sok szolgája, szol-
gálója, s a szegényekkel szemben igen jótékony volt. Az asszony szívesen férjhez ment volna még egy-
szer, de mivel senki sem közeledett hozzá, és az asszony, sem mert valaki után vágyni, attól való félel-
mében, s egyben jóakaratból, hogy egy harmadik férfinek ne legyen akaratlanul gyilkosa, ennél fogva
özvegyen maradt, igen erkölcsös életet élt és sok nyomorban lévő vigasztalója volt.
3. Jött egyszer hozzá egy görög orvos és különös sajátságaiból meg akarta őt gyógyítani, de az
özvegy elutasította őt, s amint később atyámnak elbeszélte a következő szavakkal, ha jól emlékszem:
szüleim jó és Istenfélő emberek voltak, s mint leányt a zárkózottság mintaképének ismertek. Első házas-
ságom előtt férfit soha nem ismertem. Tehát hogy egyébként jól formált testemnek miként lehet ilyen
veszedelmes tulajdonsága, az előttem is talány, én azonban hála legyen Jehovának – egyébként makk-
egészséges vagyok, ennél fogva nincs szükségem orvosságra, ami bajom van, az tehát Isten akarata és
azt szívesen elviselem! Te hamis Aszkulap pedig jó lesz, ha elmégy, mert mindjárt rád lehelek, s akkor
menthetetlenül elvesztél, dacára annak, hogy orvos akarsz lenni, s rajtam akarsz segíteni; de amint látom
utálatos golyvádat sem tudod elmulasztani, sem ballábad sántikálását! Egy orvosnak elsősorban magá-
nak is makkegészségesnek kell lennie, ha valakin segíteni akar. Az orvos teljes egészsége és üdesége a
betegben bizalmat kell, hogy ébresszen úgy az orvostudományában, mint ügyességében. De ha az orvos
maga is nyomorék és az egészségesen akar segíteni, akkor nem méltó egyébre, minthogy százszorosan
kinevessék és a házból, ahová betolakodott, kidobják.
4. Az orvos erre a dicséretre dörmögve és morogva elhagyta a házat, de egy év múlva visszajött
és érdeklődött a szépasszony hogyléte felől, s elkezdett neki udvarolni. Erre az özvegy türelmét vesztette
és három lépés távolságról az orvos felé lehelt, és így szólt: Távozz, és ne jöjj a közelembe, mert ha ez
197
a lehelet elér téged, a halál fia vagy. Egy év sem fog eltelni, és a föld alatt fogsz rothadni. Erre az orvos
nevetett és nagy sóvárgással szívta magába a szépasszony leheletét, hogy megmutassa neki mennyire
nem fél a mérges leheletétől. Miután maga is meg van győződve arról, hogy az özvegy a legkevésbé hisz
ebben, csak azért használta ezt a fenyegetést, hogy olyan hit terjedjen el róla az emberek között, hogy
senki se merjen hozzá közeledni.
5. De a népnek igaza volt, ha a mi özvegyünket semmi fel nem bosszantotta, akkor annak a
lehelete egészen jó és egészséges volt, de ha csak egy kissé felbőszítették, akkor nem lehetett kibírni,
mert ha a kelleténél jobban rálehelt valakire, az nem húzta tovább egy évnél, s a halál fia lett. A sorva-
dásnak valami különös neme vett rajta erőt, s használhatott ellene olyan szert is, amit akármilyen kipró-
bált csodaorvos ajánlott neki, mitsem használt. Valami végzetszerű konoksággal haladt előre a baj és a
beteg menthetetlenül belepusztult! Ugyanúgy járt a mi görög orvosunk is. Nemsokára betegeskedni és
sínylődni kezdett, s nyolc hónap múlva egy nyomorúságos és teljesen elsorvadt hulla lett, aki mellett
egy háromezer esztendős egyiptomi múmia is jóltápláltnak látszana.
6. A mi özvegyünk ezt nemsokára megtudta, s több oldalról értésére adták, hogy a törvény elé
fogják állítani. Ez az özvegy kedélyét nagyon megtámadta, úgy hogy maga is betegeskedni kezdett és
nemsokára elküldött atyámért, aki természetesen engem, mint az ő nélkülözhetetlen látnokát magával
vitt, hogy tisztánlátásom által ennél a különös asszonynál valamit megtudjon. Óvatosan léptünk be ennek
a különös özvegynek a házába, ahol bágyadtan és kimerülten találtuk az ágyában fekve. Süketnéma, de
egyébként valóban mennyei szépségű leánya, s néhány szolgálóleány volt körülötte és ápolták őt.
7. Megjegyzendő, hogy sajátságos lehelete mindig csak a férfiaknak ártott, de asszonyoknak és
leányoknak soha. Atyám, amidőn visszatartott lélegzettel belépett a szobába így szólt: Itt áll a Jeruzsá-
lemből hívott orvos előtted, mit kíván a bájos özvegy tőlem? – Mondja az özvegy: Mit kívánhat a beteg
egy orvostól, mint azt, hogy meggyógyítsa! Segíts rajtam, ha tudsz! – Mondja atyám: Engedd, hogy egy
ideig megfigyelhesselek, majd az után meglátom, hogy lehet-e rajtad segíteni, vagy nem! – Mondja az
özvegy: Tedd, amit jónak látsz! – Erre atyám római nyelven így szólt hozzám: Figyelj jól, hogy nem
fedezel-e fel valamit, mert az ő betegségének valami egészen különös oka kell, hogy legyen!
8. Erre a látóképességemet a lehető legjobban megerőltettem, s eleinte semmit sem vettem észre,
azaz semmi szellemit, vagy félelmetest sem tapasztaltam. Körülbelül egy óra múlva azonban kékes füst
emelkedett az özvegy ágya fölött, s megkérdeztem atyámat, hogy ő is látja-e? Atyám erre nemmel felelt,
s ebből rögtön azt következtettem, hogy valami egészen rendkívüli dologról van szó. Én azután megfi-
gyelésemet a legfeszültebb figyelemmel folytattam, s ebben a kék füstben nemsokára egy sereg újnyi
hosszúságú csörgő és gyűrűs kígyót fedeztem fel, amelyek ebben a kék ködben, mint a halak a vízben
úszkáltak. Ezek a bestiák ide-oda kígyóztak, s gyűrűket hajtottak maguk körül, és acélnyelveik rendkí-
vüli módon villámlottak. De a ködkörön felül a bestiák közül egy sem mozgott. Én erre atyámat figyel-
messé tettem, s tudtára adtam azt a véleményemet is, hogy nem lesz tanácsos az ágyhoz nagyon közel
menni. Ezt a véleményemet atyám is osztotta, aki azonnal meg is kérdezett, hogy nem tudhatnék-e szel-
lemi úton meg valamiféle gyógyszert?
155. Fejezet: Egy tanácsot adó hang a kígyómé-

regre vonatkozólag, amely sorvadásos eseteknél is
gyógyszerül szolgál.
1. Mathael: Amint úgy magamba mélyedve állottam, egyszer csak egy hangot hallottam, mintha
valaki a következőket súgta volna a fülembe: Fogjatok egy gyűrűs és egy csörgőkígyót, üssétek le a
fejüket, főzzétek meg jól és adjatok az özvegynek ilyen levest inni, s mondjátok meg neki, hogy az a
főzet, amitől végtelenül fél, nincsen semmi kihatással reá, mert attól ismét visszanyeri egészségét! És ha
valaki a jövőben az özvegy mérges lehelete következtében szenvedni kezdene, az arra törekedjék, hogy
az említett kígyókból főzetet készítsem, amivel az öreg Aszkulap is gyógyította a sorvadásos betegeit, s
amitől a beteg nemsokára meggyógyul. A jelezett kígyókat leginkább nagy mennyiségben a Hóreb he-
gyének déli lejtőjén lehet megtalálni. Ezt a tanácsot, amelyet világosan hallottam, azonnal közöltem
atyámmal, aki egészen magánkívül volt örömében és rögtön azt mondotta az özvegynek, hogy
198
vigasztalódjék, mert ő egészen biztosan segíteni fog rajta. Mindenek előtt egy pillanatig se tartson attól,
hogy a görög orvos miatt törvénybe kerül, miután halálának legtávolabbról sem ő az oka! Ő igen jól
ismeri Róma törvényeit, és nem tud róla, hogy valaha lett volna egy olyan eset, ami bűnügyre alkalmas
volna. Az özvegy ártatlanságának ez a komoly ábrázolása annyira megnyugtatta szegényt, hogy a fölötte
lévő kékes köd azonnal eltűnt, amit atyámnak mindjárt jelentettem is, s ami fölött nagyon megörült és
azonnal elküldött Hóreb hegyéhez az említett kígyókért! Azon a környéken kéznél voltak a legjobb kí-
gyóbűvölők és kígyófogók, s néhány nap alatt mind a két fajból több darabot fogtak össze, de természe-
tesen már lefejezve és agyag közé csomagolva, hogy a levegőtől elzárva feloszlásnak ne induljanak. Volt
ugyanis ott egy fajta zsíros, sárga agyag, amelyen a hulla száz év múlva sem oszlik fel.
2. Amidőn a kígyók egy tevén megérkezetek, belőlük amennyi egyszerre szükséges volt, meg-
tisztogatták az agyagtól, és azután egy fazékban tűzre tették, és három órán át főzték anélkül, hogy az
ágyat őrző özvegy erről tudomást szerzett volna. A Hórebhez való elmeneteltől a gyógyszer megfőzéséig
négy nap telt el, amely idő alatt atyám az özvegyet többször vigasztalta és teljes meggyógyulását már az
ötödik napra megígérte. Ennek hallatára az özvegy napról-napra látható módon javult és a negyedik
napon az ágyat már el is akarta hagyni, de atyám a kígyófőzet elkészítése miatt nem akarta az ágyból
kiengedni, mert ha azt így meglátta volna, akkor a teljes gyógyulásból bizonyára semmi sem lett volna.
Így azonban mindebből semmit sem látott és amidőn atyám a főzetet átnyújtotta neki, azt látható élve-
zettel azt utolsó cseppjéig megitta, s végül azt mondta, hogy ez a levesszerű gyógyszer nagyon jól ízlett
neki! Atyám ezt a főzetet néhány óra múlva még egyszer beadta, s az özvegy annyira jól kezdte magát
érezni, hogy alig lehetett még a negyedik napon is ágyban tartani. Atyám szigorú rendeletére azonban
legalább még az ötödik nap felét ágyban kellett töltenie, amikor az ágyat teljesen üdén és egészségesen
hagyta el. Ő atyámat rendkívül gazdagon jutalmazta meg, s rólam sem feledkezett meg.
3. Elutazásunk előtt bizalmasan megkérdezte atyámat, hogy ismerte-e a görög orvost és hogy az
segíthetett volna-e a baján? Atyám azonban így szólt: Nagyon is jól ismertem ezt a nyomorult kuruzslót,
ez ugyan soha senkin sem segített, legfeljebb a sírba! – Ezzel a véleménnyel a kedves özvegy nagyon
meg volt elégedve, s mindkettőnket hálaérzések között bocsátott útnak. Atyám a gondosan agyagba bur-
kolt megmaradt kígyókat összecsomagolta, s felkötötte a teve hátára egyéb értékes dolgai mellé. Mi is
felszálltunk kétpúpú tevéinkre és így jókedvűen indultunk hazafelé.
4. A különös gyógyszerrel pedig atyám még ezután egy egész sereg sorvadásos beteget meggyó-
gyított, s ezáltal igen sok aranyat és híres nevet szerzett. Természetesen ezért nemigen állt a templom és
éppoly kevésbé az esszeusok kegyében. De a rómaiak annál inkább tisztelték, s mindenféle védelmet
biztosítottak számára, a tudását és művészetét a csillagokig emelték, s ezt a tisztelet-nevet adták neki:
„Aeszkulapius junior”. De ha atyám kígyói kifogytak, azokból a Hóreb mellől mindig nagy mennyiséget
rendelt, s gyógyította velük a sorvadásosokat, akik közül valóban egyetlen egy sem halt meg.
156. Fejezet: Mathael elbeszéli a különös mé-

reg atmoszférájú özvegynek, s ugyanilyen lány halálá-
nak lélek-szellemi folyamatát.
1. Mathael: Ennek az özvegynek a meggyógyulása után jó egynéhány esztendő telt el anélkül,

hogy özvegyünkről bármit is hallottunk volna. Egyszer csak korán reggel egy szombat napon megjelent
nálunk az özvegy küldönce és kéri atyámat, hogy amilyen gyorsan csak lehet, készüljön fel az útra, mert
az özvegy a leányával együtt hirtelen olyan rosszul lett, hogy értük aggódó szomszédaik közül senki
sem mer gyógyulásukra gondolni. Hogy erre a hírre – dacára a szombat napnak – mihamar kétpúpú
tevéinken találtuk magunkat, azt említenünk sem kell. Atyám a különös gyógyszerből nem felejtett el
megfelelő mennyiséget magával hozni, ez is magától értetődik, mert ő egészen indokoltan azon a véle-
ményen volt, hogy az özvegy visszaeshetett régi bajába, ami az ilyen bajoknál nem ritkán szokott elő-
fordulni, és minden orvos tudja, hogy egy régi bajba való visszaesés sokkal konokabb, mint annak első
fellépésekor.
2. Néhány óra múlva elértük az ismert házat, de már egy félórai távolságból észrevettem, hogy
az egész nagy lakóház sűrű kék ködbe van burkolva, s minél inkább közeledtünk a jól ismert házhoz,
199
annál világosabban felfedeztem a kék ködben úszkáló ismert bestiákat. Amidőn a háztól hatvanlépés-
nyire voltunk, így szóltam: Állj! Innen már testi életünk érdekében egy lépést se menjünk tovább, ha
nem akarunk mind a ketten a halál zsákmánya lenni, mert az a gonosz kék köd félelmetes lakóival telje-
sen körülburkolja az egész házat!
3. Atyám megdöbbent és hirtelen megállt. A hírnököt beküldte a házba a két beteghez, hogy hírt
hozzon neki hogylétükről. A hírnők a házba sietett és mind a kettőt már önkívületi állapotban, a kérlel-
hetetlen halállal vívódva találta. Amidőn atyám a hírnöktől ezt meghallotta, így szólt hozzá: Barátom!
Csodát én sem tehetek, s így nem marad más hátra, mint megfordulni, s minél gyorsabban, annál jobb!
Mert a két beteg közelében nem tanácsos maradni! A hírnök azonban úgy vélte, hogy talán maradjunk
még legalább egy óráig, mert nem lehet biztosan tudni, hogy a két beteg még egyszer nem tér-e magához.
4. Mondja atyám: Te bizonyára nem, de annál bizonyosabban tudom én! A világon mindennek
van bizonyos ismertető jele, amelyből a tudós a legnagyobb bizonyossággal következtetheti, hogy vala-
mely dolog milyen stádiumban van, s ugyanígy van ez itt is! Én még a házon kívül is meg tudom álla-
pítani, hogy ez a kettő még egy óráig sem fog élni! Itt minden mentési kísérlet hiábavaló lenne. Ti pedig
ennek a háznak összes férfiszolgái igyekezzetek csörgő és gyűrűs kígyókat szerezni, üssétek le fejüket,
tisztítsátok és főzzétek meg azokat, és igyatok annak levéből minél gyakrabban, mert különben egy év
múlva sorvadásban haltok meg, mivel ennek a két asszonyi lénynek előttetek ismeretlen kigőzölgése
olyan természetű, hogy minden férfinek, különösen most, amikor a közelében kénytelen tartózkodni –
megtámad, és legkésőbb másfél esztendő múlva valóságos múmiává sorvaszt.
5. A hírnök nagyon megköszönte ezt a tanácsot, s atyámat igen gazdagon meg akarta ajándé-
kozni, de atyám nem fogadott el semmit, s kezdte a málhás tevéket megfordítani, ami ezeknél az álla-
toknál nem volt könnyű munka, különösen akkor, ha fáradtak és éhesek voltak. Atyámnak e teherhordó
állatok megfordítása mindenkor bosszantó munka volt, de ezúttal egészen jól jött számunkra, mert ha
állataink gyorsan alkalmazkodtak volna akartunkhoz, akkor mi ketten, de különösen én, elestem volna
a legérdekesebb látványtól.
6. A kék köd fokozatosan nagyobbodott és nemsokára egy óriási gömb alakban a nagy ház fölé
emelkedett, s telve volt nemcsak a két kígyófajtával, hanem nagymennyiségű különféle vad és köztük
igen szelíd állatfajtákkal is. Ezek úgy kergetőztek a nagy gömbben, mint amikor a darvak a magasba
emelkednek. Az egész két vékony és gyengének látszó zsinóron, vagy jobban mondva szalagon függött.
A gömbnek kisebbik fele valamivel világosabb volt, mint a második fele.
7. Igen különösnek tetszett előttem, hogy az erős koraesti szél a lazán függő gömbön a legkisebb
mozgást sem tudta előidézni. Mialatt ezt a jelenséget ámulva figyeltem és azt atyámmal római nyelven
közöltem, egyre több nagyobb állatpéldányokat fedeztem fel a gömbben, mint patkányokat, egereket,
házi nyulakat, tyúkokat, galambokat, kacsákat, libákat, bárányokat, kecskéket, vadnyulakat, őzeket,
szarvasokat, gazellákat és még egy sereg más állatot, amelyek teljesen kifejlődve rajzottak a hatalmas
gömbben. Atyám megjegyezte: Fiú, igazat beszélsz?! Mert ez az egész história már nagyon hihetetlen-
nek hangzik! – Én azonban minden erőmmel bizonyítottam, hogy mindenkor csak azt mondom el, amit
a legvilágosabban látok szemeim előtt, s egy szót sem veszek el belőle, de egy szót sem teszek hozzá.
Erre atyám semmit sem mondott többé, s minden szavamra nagyon figyelt.
8. Amidőn én ezt a különös képet, azaz soha nem látott jelenséget intenzívebben és egyre izga-
tottabban vettem szemügyre, a két szalag, amelyre a nagy gömb volt megerősítve hírtelen elszakadt és
most egy nagy gömb helyett két egymástól elszakadt gömb körülbelül két embermagasságban lebegett
a ház felett. A két gömb szilárdan a nagy lakóház fölött lebegett és én az elszakadás után nem fedeztem
fel többé csúszó-mászó állatot az egymáshól elszakadt gömbökben, amelyek közül az egyik valamivel
kisebb és világosabb volt, mint a nagyobb. A kisebben csak szelíd állatokból volt egy nixtum-kompo-
situm (keverék), a nagyobb azonban farkasokat, medvéket, egész sereg rókát tartalmazott, amelyek a
szelíd állatok között egész kedélyesen futkostak. Az is sajátságos volt, hogy a meglehetősen sötét esteli
szürkületben, a két gömbben mindent olyan világosan és tisztán kivettem, mintha azokat a nap fénye
világította volna meg.
200
157. Fejezet: Mathael folytatja szellemi látásá-
val látott két meghalt asszonyi lény halálának lefolyá-
sát.
1. Mathael: Egy jó negyedóráig a helyzet egészen egyformán volt, de azután nagyon megválto-
zott, amire az alkalmat egy ide repülő egészen természetes kinézésű szarkasereg adta, amelyek néhány
százan lehettek. Ezek a két gömböt nagyon-nagyon kezdték nyugtalanítani, s a bennük lévő állatok úgy-
szólván egymásba tolódtak, s így nemsokára mind a két gömbben óriási sasok lettek láthatók, s hatalmas
erővel csaptak a feléjük csipkedő szarkák felé. Jaj volt annak, amelyet elkaptak, mert az azonnal eltűnt,
s mindörökre elvesztette a kedvét a gömbben lévőkkel ingerkedni. Ez a dolog nem tartott sokáig, s az
összes szarkák el voltak pusztítva.
2. Amidőn én ezt atyámmal hűségesen közöltem, így szólt: Ez éppen úgy tűnik fel, mintha ezek
a két elhalt lelkei volnának. Figyeld csak az eseményeket pontosan tovább, s mondd el szóról-szóra,
amit látsz, mert valóban ilyen ritka halálesetet még sohasem beszéltél el nekem. – Mondom én: Atyám!
Amit látok, azt abban a pillanatban el is mondom neked!
3. Ebben a pillanatban a két gömb kisebb lett és az óriási sasok nyíltan kimondva két tehénné
változtak át, amelyeknek azonban nem voltak szarvaik, s azután egy egész tökéletes kinézésű embert
látok a ház állványain fel és lemászni, aki mind a két kezében egy-egy köteg szénát vitt, talán csak nem
akarja vele a két tehenet megetetni? És tényleg! A két tehén utána nyújtotta a nyelvét és egészen lehajolt,
hogy az eléje tartott szénaköteget elérhesse, és most nagyon jóízűen elfogyasztják! Ezt is elmondottam
atyámnak mindjárt, hogy mit láttam. A széna elfogyasztása után az ember a háztető széléről eltűnt, de
nemsokára egy másik ember jelent meg, aki az elsőhöz egyáltalában nem hasonlított és két veder vizet
hozott, s a két tehén elé tette, amelyek azt az utolsó cseppig megitták.
4. Erre a jelenséget kivéve eltűnt a második ember is a vedreivel együtt. Nemsokára aztán a
tehenek elkezdtek gyorsan forogni és az előbbi ködgömbök erre teljesen láthatatlanná lettek, és a gyors
forgástól nem voltam már képes a két alakot kivenni. A gyors forgás alatt a lények mindig világosabbak
lettek, s végül elérték a lemenő hold fényének egét. A forgás nemsokára megszűnt és az előbbi tehenek
helyett két kissé sovány emberi alak állt, de egészen meztelenül. De mivel háttal állottak felém, nemüket
nem tudtam jól kivenni, azonban körvonalaik után ítélve mégis női alakok lehettek.
5. Egy negyedórai idő múlva ismét láttam a háztető szélén egy emberi alakot megjelenni két
batyuval, amelyeket kiöntött a két nő között. Ez az alak rögtön eltűnt és a két női lény gyorsan kinyitotta
a batyukat, s mindegyikük kivett belőlük egy világosszürke ráncos ruhát, s azokat egy pillanat alatt ma-
gukra öltötték, most már teljes bizonyossággal felismertem a különös özvegy és süketnéma leányának
alakját. Egy kissé soványabbaknak látszottak, de ettől eltekintve kétségtelenül ők voltak! Amidőn, mint
tökéletes női alakok álltak előttem a háztető szélén, egyszerre csak visszatért ismét a két férfialak vilá-
goszöld köpenyben és intettek nekik, hogy kövessék őket, amit a kettő minden ellenkezés nélkül azonnal
meg is tett. A menet erre déli irányban indult meg és nemsokára teljesen eltűntek látásom elől, én pedig
erre egy láthatatlan lény hangjának következő szavait hallottam: Egyedül az Úrnak legyen hála, dicséret
és dicsőség, a két szegény megmentéséért! Hogy ezeket a szavakat ki mondotta, azt nem tudom, de hogy
egészen világosan hallottam, az bizonyos.
6. A két férfialaktól nem származhatott ez a hang, mert az alatt már régen hegyen-völgyön túl
voltak. Talán valaki mögöttem ejtette ki ezeket a szavakat? De kicsoda? Ez már egészen más kérdés. De
akárki is mondotta, annak az egész esethez igen kevés köze van. De hogy a szavak jók voltak és sokat
foglaltak magukban, az is bizonyos! Mert mind a két lény igen jó és erkölcsös életet élt, rendkívül jóte-
vők voltak a szegényekkel szemben, azon kívül igen Istenfélők. De hogy honnan származott ez, azt
kevéssé lehet megérteni, és hogy a hang miért adott hálát ennek az özvegynek és süketnéma leányának
a megmentéséért és miért dicsőítette és magasztalta ezért Istent? Ez a hang tehát többet kellett, hogy
tudjon, mint amennyit értelmem most felfogni képes! Te, óh Uram azonban amúgy is tudod, hogy ebben
a halálesetben mi maradt talány számunkra. Én azonban az egészre vonatkozólag nem akarok kérdést
feltenni, mivel az egész elbeszélés alfától-ómegáig egy kérdés, ennél fogva magyarázd meg, óh Uram
inkább az egészet, mert én ebből elejétől fogva semmit sem tudok megérteni.
201
7. Már maga a betegség is igen talányszerű volt, hogyne lennének tehát akkor a halál körüli
jelenségek! A kék ködnek az egész ház fölé való emelkedése, a benne lévő állatok, s végül az egy nagy
gömb szétszakadása két pici gömbbé. Az ingerkedő szarkák, az óriási sasok, s azok átváltozása szarvat-
lan tehenekké, szóval ez mind olyan, mint egy mese, amit az embernek senki sem hinne el, ha azt elbe-
szélné! Tehát óh Uram, ha azt kegyelmesen Te is úgy akarnád, tedd ezt a történetet kissé érthetővé, mert
mindez ideig közted és énközöttem ott függött a háromszoros mózesi lepel.
202
158. Fejezet: Az Úr megmagyarázza a homá-
lyos pontokat. Nagyon fontos bepillantás a szerves és
szervetlen teremtmények lelki viszonyaiba. A méreg
lényegéről. A teremtés ősforrása. A méreg lélek lényei
csak az asszonyi lényben gyülekeznek össze.
1. Mondom Én: Ez az eset mindnyájatok előtt egyformán érthetetlen? – Mindnyájan igenlően

feleltek erre a kérdésre és felvilágosítást kértek. Én pedig így kezdtem a magyarázatot: Hiszen mindnyá-
jan olvastatok a kígyók gyermekeiről! Lássátok, ezen a földön léteznek mérges ásványok, mérges növé-
nyek, s ugyanúgy mérges állatok is. A mérges ásványok teljesen mérgesek, a mérges növények legna-
gyobb részben, és a mérges állatok egész lényükhöz viszonyítva csak legkisebb részben. Azt is hallottá-
tok, hogy tisztán ebből a földből származó lelkek ásványi, növényi és állati lelkeknek konglomerációja
(felhalmozódás). Ez olyan dolog, amit előttetek már gyakrabban megmagyaráztam, csakhogy itt inkább
általánosságban szóltam, mint speciális esetekről. Mindez ideig nem mutattam rá különös kivételes ese-
tekre, de ez éppen olyan kivételes eset, s Én közelebbről akarlak benneteket vele megismertetni.
2. Ismeritek Isten igaz rendjét, s annak excentricitását (központi kívüliséget), ti gondolhatjátok,
érezhetitek és érzékelhetitek azt! De amit ti tudtok, ugyanazt tudja Isten is. Ő bizonyára a legjobban és
a legvilágosabban ismeri saját örök rendjét, mindezek mellé jól ismeri a rend megszegésének mindenféle
lehetőségét, ennél fogva azzal a képességgel is kell, hogy bírjon, hogy ezt mélyen átgondolja és átérezze.
3. Isten az önállóvá leendő és szabaddá lenni akaró teremtményekbe, mint különösen az angya-
lokba és e föld embereibe – mint tudjátok – a renddel való ellenszegülésre irányuló indíttatást bele kell
helyezze, hogy abból a megnevezettekre egy igaz szabad tevékenységű önrendelkezés alakuljon ki, s
ebből világosan kitűnik, hogy Istennek az ellenszegülő renddel éppen olyan tisztában kell lennie, mint a
jó és igaz renddel!
4. Az ellenrend gondolatainak és érzéseinek úgy Istenben, mint emberben a rendszerű, szabály-
szerű gondolatok és érzések mellett megfelelnek a mérges ásványok, mérges növények és mérges álla-
tok. De mindezek is Isten gondolatai és Isten érzései, tehát nem veszhetnek el, hanem megmaradnak a
tűznyelvek intelligencia alakulataiban, s mint rokonok megragadhatják magukat a negatív szférában,
hogy ott külön lény-sorozatot alkossanak.
5. Ebből az ősforrásból keletkezett tulajdonképpen az egész materiális és törvényben lévő terem-
tés, de mivel az arra van hivatva, hogy a szellemi teremtményeknek nem csupán megpróbáló életmérgéül
szolgáljon, hanem annak helyes alkalmazása által gyógybalzsamává legyen, tehát arra is történt külön
rendelkezés, hogy a túlságos rendellenes szubsztanciális gondolatok a sokkal kevésbé rendellenesektől
elszakadjanak, és hogy a már említett mérges lények sorozata a látható külső materiális dolgok termé-
szetében mind a három világban keresztül menjen.
6. A mérgek először az ásványok legdurvább anyagában találhatók, azután valamivel enyhébben
az erre alkalmas növényvilágban fordulnak elő, s végül a legkisebb hatásukra enyhítve csak bizonyos
alsóbbrendű állatokban, tehát a pozitív külső élet számára lehetnek veszélyesek, sőt bizonyos körülmé-
nyek között a teljesen pozitív és igaz életre is, ha ezt nem is tudják megrontani, de nagyon meg tudják
sérteni.
7- Az ilyen mérges természetű lények specifikált potenciák, intelligencia képességükkel együtt
végül szintén megragadják magukat, de mindig csak női alakban fejlődnek ki, akik azután természetesen
nem minden különösebb mérges hozzáadás nélkül állnak fenn. Ezek a lelkek aztán végül a nemzés által
a testbe kerülnek.
159. Fejezet: Az Úr további magyarázata az

ilyen különös női lényekről, akikben méreg szubsztan-
ciák gyűlnek össze. Az ilyenek veszedelmes közelléte.
A védőszellem hangja. Ez ellen való gyógyszer. E két
203
meghalt különös lény lélekvándorlásai. A védőszellem
hálaadása
Az Úr: S ha egy ilyen lélek egyszer már a testben él, akkor lerakja a mérgét, saját testének húsába,
és vérébe, amely azonban természeti egészségét, de különösen életszférájában nem zavarja meg, mivel
ős keletkezésében már így van megalkotva.
2. De a pozitív rendből eredő embernek mégsem tanácsos egy ilyen emberi személyhez nagyon
a közelébe kerülni, mert ha nem is árt magának a léleknek, de árt az ilyen méreg befogadására nem
alkalmas testnek, és ezzel elérkeztünk a mi özvegyünkhöz.
3. Az ő egyébként jó és helyes rendbe tért lelke mérges őselemeit testének lépébe és májába rakta
le, amely ott mindaddig nyugodott és ártalmatlan maradt, amíg a személy valamely szenvedélyes izga-
lomba nem kerül. De ha egy ilyen valóságos méregből álló személyt felgerjesztenének, akkor minden
férfinak elkövetkezett az ideje, hogy az ilyen mérgezett köréből, amilyen gyorsan csak lehet, elmene-
küljön, mert ez a testben lakó méreg idegéteri természetű és behatol az ember külső életkörébe, életszfé-
rájába.
4. Aki betegség által, vagy egy ilyen méreggel keresztülitatott szférának hosszabb ideig a közel-
ében marad és saját idegéterét, azzal összeköttetésbe hozza, az testileg el van veszve, különösen, ha
annak ellenmérgét nem ismeri.
5. Az ellenméreg, ha a méreg az összes idegeket még meg nem támadta, az a bizonyos főzet
volna. Először azonban ezeket az állatokat egy nagy edény olívaolajba kellene fullasztani és a beadott
főzet mellett az egész testét ezzel a kígyóolajjal be kell dörzsölni, s csak így lehetne teljes gyógyulást
létrehozni éspedig azért, mert már az idegekben garázdálkodó méreg azonnal kipárolog az idegekből és
részint a gyomorban lévő levesben található őselemeivel, részint az olajban lévőkkel egyesül, s így az
idegekre nem tud visszahatni sem azoknak ártani.
6. Amidőn téged Mathael atyáddal először hivatott magához, akkor az özvegy már saját mérge
által – amit benne a görög orvos hevesen felgerjesztett – lett beteggé és már akkor is ugyanúgy meghal-
hatott volna, mint később, mert az ilyen méreggel telt személyek a lehető legritkábban halnak meg más
betegségben, mint saját mérgük által.
7. Az előtted láthatóvá vált kék köd, amelyben több neked nem nagyon kedves állat úszkált ide-
oda, a méregéternek egy kis áramlása volt és lakóival világosan és érthetően megmutatta, hogy milyen
szellem származékai.
8. Amidőn atyád az özvegy bensejét okos rábeszélése által lényegesen enyhítette, a gonosz éter
visszavonult a megnyugodott lépve és májba, a felesleg azonban megmaradt a gyomor epéjében, amelyet
négy nap múlva az a bizonyos főzet magába szívott és természetes úton kikerült a testből, s az özvegy
erre teljesen egészséges lett. Az a hang, amely a gyógyszert megadta, egy szellemtől eredt, aki az özvegy
védőszelleme volt.
9. Amidőn az özvegy atyádat másodszor hivatta oda, irtózatos haragra gerjedt süketnéma leánya
miatt, aki egy léha emberbe – dacára süketnéma mivoltának – beleszeretett. Ezáltal úgy az özvegy, mint
a vele egyenlő természetű leányának sajátságos tulajdonsága túlságosan felgerjedt, mind a kettőnek
mintha ezer kígyó marta volna meg összes életidegét, s e perctől fogva testi gyógyításra még gondolni
sem lehetett – kivéve az Én erőimmel, mert ez által a gyógyulás lehetséges lett volna. Mindkettőjük lelke
nagy felindulás következtében csaknem teljesen őselemeire bomlott, s hogy nagyobb tért foglalhassanak
el, keresztültörtek a házon, amelyben halva feküdtek, s messze a ház fölött terjedtek szét.
10. Amidőn a testtől való elszakadás megtörtént és az utána következő megnyugvás után az ős-
elemek egy élet ködgomolyagban egymáshoz tartozva, egymást kezdték felismerni, kétfelé vált az imént
egybeolvadt gomolyag, amelyek közül a nagyobbik az özvegy őselemeit, a kisebbik pedig a leánynak
őselemeit foglalta magába. Ezek azután mindjobban megnyugodtak, felismerték, majd megragadták ön-
magukat, s így lett a gömbben mindjárt egy magasabbrendű állatfaj látható.
11. Amidőn az életgomolyagban, s annak benső alakjában ismét újabb nyugalom állt be, akkor a
lélekalkatrészek megint bensőségteljesebben ismerték fel egymást, és két nőstény sas formájába mentek
204
át, ezután nemsokára egy szarkasereget láttak, amely ezt a gömböt nyugtalanította. Ezek a külső élet-
szellemek voltak, akinek azzal a két lélekkel egyesülniük kellett. Amidőn az előtted is látható és a do-
lognak megfelelő módon megtörtént, egyszerre csak két tehén alakja jelent meg. Ez már az emberhez
közel áll, de ebből még az őselemi részek hiányoztak.
12. A két férfilélek, akik előzőleg az asszony férjei voltak, felismerték ezt a hiányt és azt sza-
bályszerűen elő is teremtették. Ezzel új élet került a tehénalakokba, minden újból összezavarodik, ami
által organikus rend keletkezik, s ebből két tökéletes emberi alak jön létre. Ezeket a jelenlévő férfilelkek
szeretettel veszik körül, és ez a szeretet megteremti a megfelelő ruházat ősanyagát, s így lesznek az imént
még annyira szétzilált lelkek ismét tökéletes emberi formákká, megáldva a szükséges megismeréssel,
amit az esti homályban való elvonulás világosan mutatott.
13. Az utolsó hálaadóhang pedig, amelyet te Mathael utoljára hallottál, egy és ugyanazon védő-
szellem hangja volt, aki csaknem két évvel előbb ennek a betegségnek gyógyszerét megadta. A szellem
belátta azonban azt a nagy nehézséget, ami ahhoz szükséges, hogy egy direkt ellenrendből egy igaz és
mennyei rend formálódjék, mert ebben az esetben is kevés méreggel sok balzsamot lehet méreggé vál-
toztatni, de kevés balzsammal és sok méreggel csaknem lehetetlen gyógyító balzsamot előállítani! Egye-
dül csak Istennél lehetséges minden és ezért történt a védőszellem utolsó hálaadása az Úrhoz. Most már
jól megértettetek mindent? Ha valami valaki előtt még homályos, az kérdezzen és adassék meg neki a
világosság.
160. Fejezet: Cyrénius aggodalma a földi lélek

fejlődésének rendje miatt. Az Úr erre vonatkozó taní-
tása
1. Mondja Cyrénius: Uram! Te egyedül bölcs és igazságos! Ami ezt az esetet illeti, az teljesen
világos előttem, mert én ebben látom a Belőled áradó természetes teremtésfolyamat valóban isteni ösz-
szefüggését. Én látom a Te örök isteni rendedet, és látom azt is, hogy csakis e rend keretén belül vagy
képes mindenre, s ebben mégis valami homályos marad előttem és gondolkozhatom felette, ahogy aka-
rok, mégsem látom a dolgot világosabban.
2. Ugyanis nem tudom megérteni, hogy a mi emberi létünk mielőtt intelligens emberi formába
megy át, miért kell, hogy ezerszer ezer növényben, ásványokban, s több mint még egyszer annyi állatban
szétszóródva létezzen? Szóval, mielőtt egy tökéletes ember lélekké lesz, először a villámok, és esők a
kövekből az ég tudja mi módon kell, hogy kirobbantsák, vagy kiáztassák. Azután ez a lélekvándorlási
és lélek összeszedési történet eléggé unalmasan áthalad az egész növényi és állatvilágon, s végül érheti
az a szerencse, hogy mint leendő erőteljes emberi lélek még legalább húsz ökör formájában agyonüttes-
sék, és amellett még legalább száz juh, borjú és szamár testét öltve magára. Ezt úgy hívják nálunk ró-
maiaknál: doktrína dura (kemény elv, lecke).
3. Nem volna Istennek lehetséges mindjárt egy tökéletes emberi lelket megteremteni, és azután
hússal és vérrel felöltöztetni? Mire való ez az unalmas előrehaladás? Nézzük csak meg a mi Rafaelünket!
Mi hiányzik nála még a tökéletes élethez? Mik vagyunk mi összeszedett lelkek hozzá képest?! Vajon
nincs-e a legkisebb ujjában nagyobb hatalom és bölcsesség, mint nekünk egész testünkben, amelyben
légiók vannak összeállítva?! Nem szeretném vele szemben a legkipróbáltabb harcosokból álló ezer légió
pusztulását látni, egy pillanat alatt rommá zúzná őket, s ezt nevezem én élet tökéletességnek! S ha ez az
ezer erő Általad neki megadatik, miért nem adatik meg az egy emberi léleknek, vagy az ő szellemének
is? Vagy talán az ő szellemének, mint léleknek is előzőleg oly óriási vándorutakat kellett megtennie, ki
tudja hány megszámlálhatatlan fokon keresztül? És óh Uram ez az én sötét oldalam! Engedj ebbe is
megfelelő világosságot, és én a jövőben nem foglak ilyen ostoba kérdésekkel terhelni.
4. A ti Mózesetek könyvében ez áll: Isten pedig egy darab földből embert formált és élő lelket
lehelt bele. S így lett az ember élő lélek. E homályos szavak után, ha az ember szóról-szóra venné őket,
akkor Te, mint Isten az emberbe tökéletes lelket leheltél, s így az egész ember a Te képedre és hasonla-
tosságodra tökéletes lélekké vált. Az egyik azonban éppen olyan homályos, mint a másik. Azért kérlek
Téged mindnyájunk nevében, hogy ebben egy kevés világosságot adj nekünk.
205
5. Mondom Én: Kedves Cyrénius barátom! Ha a te emlékező tehetséged időnként elhagy, arról
Én igazán nem tehetek, mert azt, amit tudni szeretnél, Én már régen részletesen elmagyaráztam. Hiszen
te csak elfelejtetted, de Én majd egy kissé fel fogom frissíteni emlékezeted, s azután minden világos lesz
előtted! – Mondja Cyrénius: Igen Uram! Mindenkor csak Neked van igazad. Most már teljesen tisztában
vagyok. Éppen ezen a hegyen és ezen az éjszakán mindenre pontosan kaptunk magyarázatot, amidőn mi
valamennyien annak a világító golyónak mágikus fényénél minden keletkezést, sőt gondolatodnak, esz-
méidnek végtelen sokaságát láttuk, sőt gondolataink is tűznyelvek alakjában tűntek szemeink elé. Úgy,
úgy, mindezt nem csupán hallottuk, hanem láttuk is.
161. Fejezet: Cyrénius citálja és bírálja Mózes

teremtéstörténetét
1. Cyrénius: Mindezektől eltekintve Mózessel nem tudok mégsem megbarátkozni. Lehet, hogy
sok rendkívüliség, nagy és igaz dolog rejlik benne, de ki érti meg Rajtad kívül azt, amit írt? Különösen
homályos az ő teremtéstörténete, amikor azt mondja: És mondá Isten: Teremtsünk embert a Mi képünkre
és hasonlatosságunkra és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön
és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát Isten az embert az Ő képére, Isten képére
teremté őt, férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és mondá nekik Isten: Szaporod-
jatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá. És mondá Isten: Íme nektek
adok minden maghozó füvet az egész föld színén és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van, az
legyen néktek eledelül. A föld minden vadainak pedig és az ég minden madarainak és a földön csúszó-
mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És így lőn. És
látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, íme igen jó és lőn este és lőn reggel – a hatodik nap.
2. És ezzel a szövegezéssel értse meg az ember a teremtés történetét? Már ennél a pontnál, távol-
ról sem volt így, miután az Úristen teremtését mindenkor megnézte, s mindent nagyon jónak látott. Mó-
zes szerint Isten az első embert agyagból, vagy egy darab göröngyből formálta és orrán keresztül lelket
lehelt belé és ezzel az ember teljesen készen volt. De úgy látszik Isten elfelejtette, hogy a férfiúnak
asszonyra is szüksége lesz!
3. A bevezető szövegben bár ez áll: Isten férfiúvá és asszonnyá teremté őket. Később azonban
Mózes Ádámot még sokáig egyedül hagyta, és csak később egy reá bocsátott mély álom után, egyik
oldalbordájából teremtette Isten az első asszonyt! Ha ezt valaki értelmesen és felfogható módon össze
tudja egyeztetni, az nyilvánvalóan többet tud, mint én! E bevezető szöveg szerint Isten Ádámot és Évát
egyszerre teremti, hogy uralkodjanak az egész föld és teremtményei fölött, meg is áldja őket, mert a
szöveg így szól: És Isten megáldá őket. És így kellett előzőleg az egész földet teremtményeivel együtt
megáldania, mert az is írva van, hogy Isten maga mindent nagyon jónak talált, amit teremtett, s amit
jónak talált, az lehetetlen, hogy más legyen, mint amit Isten legmagasabb tetszésével megáldott!
4. A bevezető szöveg szerint, tehát az egész föld az első emberpárral együtt Istentől megáldottan
jelenik meg! De azután a következő szövegezésben ismét minden más képet kap. A földnek csak egy
lakható kertje volt, amely azonban jó nagy kellett, hogy legyen, mert közepéből Ázsia négy legnagyobb
folyója ered. Ekkor azonban az első embert Isten anyagból készítette és azután élő lelket az orrlyukain
keresztül lehelt bele. Továbbá megnézte és megnevezte a fákat, a füvet, a halakat a tengerben, és az ég
madarait, és a földön lévő mindennemű csúszó-mászó állatokat. A rovarokat, legyeket, méheket, dara-
zsakat, lódarazsakat, lepkéket és az ezekhez hasonló kicsiny légi lakók egész nagy seregét, amit nem
nevezhetünk földi csúszómászóknak. Mózes éppen úgy, mint a halakon kívül, számtalan tengeri lakót
teljesen elfelejtett, mert ő a levegőben és az ég alatt csak madarakról, és a tengerben csak halakról beszél.
Ez is kissé különös. De hagyjuk ezt, mert madarak alatt végül általánosságban mindazt lehet érteni, ami
a levegőben él és a halak általános fogalma szerint mindenféle állatot érthetünk, amely a tengerben ta-
lálható. De hogy Mózes az ő fogalmait annyira kiterjesztette volna, amennyire annak megértéséhez szük-
sége lenne, azt semmi esetre sem merném állítani.
5. De bárhogyan is legyen, ezzel valahogy még meg lehetne birkózni, de hogy a hatodik teremtési
napon a bevezető szövegezésben Isten e mondása után: „Teremtsünk embert Isten képére!” – pedig
206
mindjárt egy férfiút és asszony teremt meg, az utána következő szövegben pedig a férfiút jóval előzőleg
agyagból formálta, az asszonyt pedig sokkal később a férfi oldalbordájából teremtette. Az egész föld
pedig nem látszik megáldottnak, mert ennek az első emberpárnak a megáldásáról szó sincs. Ellenkező-
leg, a kert bizonyos fájának gyümölcséből átok és haláluknak fenyegetése mellett kapták a tilalmat, ha
annak gyümölcséből esznek. Mint ahogy később e parancs megszegése után arról beszél, hogy a föld
meg lett átkozva és hogy csak tüskéket és töviseket fog teremni, és ezután az ember halandóvá lesz, s
arcának verejtékével fogja a kenyerét megkeresni! Ebben a szövegben, arról az áldásról, amit Mózes a
bevezető szövegben említ, valamint az ugyanott hangoztatott Istennek bevégzett munkája fölötti nagy-
fokú megelégedéséről többé egy szót sem szól isteni barátunk! Ez aztán az igazi doctrina dura. És az
ember a legjobb akarata mellett sem ismeri ki magát benne.
6. Őszintén szólva: hogy Te, ki vagy óh Uram, és amit Te tanítasz, azt sziklaszilárdnál is erőseb-
ben hiszem, de a zavaros mózesi történetet, szívesen venném, ha megvilágítnád, de ha az a Te rendeddel
nem egyezik, azzal is megelégszem. Én, és itt mindnyájan tökéletes világosságot nyertünk Tőled, s ennél
fogva Mózes homályos megvilágítását könnyen nélkülözzük. Mit használ egy ilyen tanítás, amelyet
megérteni nem tudunk?! Jobb egy oktató értelmes szó, mint tízezer olyan, amit senki sem ért meg!
162. Fejezet: Az Úr rámutat, hogy miképpen

kell Mózest értelmezni, valamint arra, hogy mi módon
ment végbe Ádám és Éva megteremtése. A lélek mate-
rializációjáról. A férfi és a női lény pszichológiájáról.
Tanítás azok számára, akik a Bibliát a zsoltárokból szó
szerint értelmezik. Ádám oldalbordájának jelképéről.
A külső életéterről.
1. Mondom Én: A te megjegyzésed Mózesről nem rossz, ha azt a világi értelem szerint mérle-
geljük, de szellemileg ítélve, Mózes egészen más, mint ahogy szó szerint magyarázva látszik előtted.
Egyébként is a bevezető szöveg szó szerinti értelmében sincs olyan nagy különbség, mint gondolnád,
mert a magyarázó szöveg inkább csak kommentárul szolgál a beevezető szöveghez, és közelebbről fej-
tegeti a szellemieknek megfelelően, hogy az ember keletkezése miképpen ment végbe. De hogy azt ter-
mészetszerűen, hogyan kell értelmezni, azt már Én amennyire egyelőre szükséges, már előbb, sőt ezen
az éjszakán is megmutattam. És Mathael, aki a jelképezés tudományába nagyon be van avatva, ezelőtt
egy nappal elmondotta nektek, hogy Mózes írásai miként értelmezendők és Én kénytelen vagyok kedves
Cyrénius barátom ismét ugyanazt a megjegyzést tenni, hogy neked valóban igen rövid emlékező tehet-
séged van. Az imént emlékezésedet fölélesztette és te, ha nagyon akarnád, már kissé szabadabban mo-
zoghatnál benne. A te mózesi emberteremtési kételyeidet azonban most annyira meg fogom világítani,
hogy te és még többen kivehessétek abból, hogy ez a dolog tulajdonképpen hogyan áll.
2. Lássátok, mindaz, amit Mózes teremtéstörténetében mond, s tulajdonképpen mondani akar,
elsősorban is az első emberek szellemi fejlődésére vonatkozik, s a legelső emberpárra értendő megfelelő
képekben.
3. Egyébként Ádám testét a legfinomabb föld anyagának éterikus részeiből akaratom által az
előttetek bemutatott rend szerint teremtettem és formáltam meg, s amidőn telve tapasztalattal az Én aka-
ratom által olyan erőhöz jutott, amely által egy rendkívül intenzív külső életkör keletkezett körülötte,
amikor egyszer munkájában és vándorlásaiban kifáradva mély álomba merült, elérkezett az ideje annak,
hogy egy minden ismert természeti fokozatból összeszedett természeti lelket Ádám külső életkörébe
helyezzek.
4. Ez a lélek, amely immár a külső életkörben volt, ezekből a neki igen kedves Ádám külső
életrészekből, jobban mondva azok gazdag életködéből - miképpen ma is az elhunyt lelkek tenni szokták,
amikor az emberek előtt néhány pillanatra megjelenni akarnak – egy neki megfelelő testet az Én akara-
tom és rendem szerint kezdett alakítani és ezzel három nap alatt tökéletesen kész is volt.
207
5. Amikor Ádám felébredt a legnagyobb csodálkozással és örömmel meglátta maga mellett a
saját képmását, aki igen vonzódott hozzá, és kellett is hogy vonzódjék, mert hiszen teste szerint az ő
lényéből jött létre.
6. A szíve tájékán úgy érezte, mintha szorítaná valami, de ez az érzés kellemes volt, majd időn-
ként ismét nagy ürességet érzett! Ez volt a kezdete az érzéki szerelemnek és nem tudott többé elválni
attól a képtől, amely neki annyi kellemes érzést szerzett! Bárhová ment, követte az asszony, és ahová az
asszony ment, oda nem engedhette egyedül menni. Ő érezte az asszony értékét és ennek szerelmét, s
ezért egy tisztánlátó pillanatában így szólt: Ni, én, mint férfi és te, mint asszony, aki egyik oldalbordám-
ból (a szív környékéből) keletkeztél, Isten terve szerint egy test és egy lélek vagyunk, te vagy az én
életem legkellemesebb része, s a jövőben is így lesz, és a férfi elhagyá atyját és anyját (férfiúi komoly-
ságát és aggodalmait) és ragaszkodni fog feleségéhez!
7. De ha Mózes könyvében azt olvasod, hogy Isten Ádámnak azt a részét, ahonnan oldalbordáját
kivette, azután hússal fedte be, remélem, hogy közületek senki sem lesz olyan ostoba, hogy tényleg azt
higgye, hogy Isten Ádámot megsebezte, hogy őt egy oldalbordával megrövidítse, és abból a kicsiny
bordából egy nagy asszonyt alkosson. Az oldalbordák a gyenge belső életszervek rendkívül szilárd vé-
dőpajzsául szolgálnak.
8. Ha Dávid azt mondja: Isten szilárd váram, és erős pajzsom! Ezt úgy kell értelmezni, hogy Isten
valóban csupa kockakőből épített szilárd vár, vagy egy nagy vas pajzs?
9. Ugyanígy áll a dolog azzal az oldalbordával is, amelyből Éva keletkezett. Az oldalborda a
dolognak csupán jelképe, a dolog pedig Ádám benső, hatalmas szerelmi élete. Az oldalbordát pedig
Mózes az írásban, mint ennek a szerelmi életnek védőjét először azért említette, mert az életet védi, és
mint ennek az életnek külső pajzsa, azt jelképben is ábrázolja. Másodszor egy hű és szeretetteljes asz-
szony a férfi életének, védőjének, pajzsának, oltalmazójának tekinthető, s jelképileg egészen jól nevez-
hető a férfi oldalbordájának.– Harmadszor a külső életszféra hatalmas védőeszköze a benső lélek termé-
szeti életnek, amely nélkül az ember tíz pillanatig sem élhetne.
10. Éva Ádám bőséges külső életéteréből, feleslegéből keletkezett gyöngéd női lénnyé, s mivel
ez az életéter az oldalbordák és mellüreg tájékából párolog ki és azután fokozatosan az embert minden
oldalról messze körülveszi, tehát Mózes, akinek a szellemieknek megfelelő jelképek nyelve a legna-
gyobb folyékonysággal rendelkezésére állt, egészen helyesen állíthatta, hogy Éva Ádám egyik oldalbor-
dájából keletkezett és Ádám sebét Éva testével gyógyította, vagy helyettesítette, mert éppen Éva volt az
Ádám külső életszférájából keletkezett test, amellyel Isten Ádámot külső életéterének megfogyatkozá-
sáért pótolja, s így Ádám sebhelyét Évának igen kellemes testével fedte, amely eredetileg Ádám teste
volt.
163. Fejezet: Az Úr megmutatja Mózes terem-

téstörténetének négyszeres értelmezését. Magyarázat
az „Isten háztartása” c. művének jellemzéséről, amely-
ben a természetszerűség és szellemi egyesülve szere-
pel. Az embereknek és angyaloknak Istennel, az Atyá-
val való egyesülése elkülönített személyiségekben tör-
ténik, míg az Atya és Fiú személyben egy. Kornélius
Mózes megértésének fő kulcsát kéri.
1. Az Úr: Lássátok, ily módon kell Mózest olvasni, és természetesen értelmi részei szerint értel-
mezni. Természetesen létezik még egy mélyebb, tiszta szellemi értelme, amelynek következtében az
egész teremtéstörténet alatt főleg Istennek az ember fejlesztését célzó munkája értendő, hogy az ember
önmagát és Istent megismerje, őt mindenek felett szeresse. Ebben a szférában halad szellemileg Isten
Ádámmal együtt, s tanítja őt, ha vét és megáldja, amikor Ádám vagy egyáltalán ennek a földnek első ős
emberisége Istent megismeri, Őt szereti és rendjében halad.
208
2. S ha ez az anyagban nem is történt meg, megtörtént szellemileg, éspedig a még igen tiszta,
romlatlan és egyszerű embereknél, mint természetes módon látható is. Tehát Mózest négyszeres módon
is lehet olvasni és mindenkor igen jól, és tisztán meg lehet érteni.
3. Először tisztán csak természetszerűen, amiből az ember bizonyos periódusok közben szükség-
szerű teremtéseket lát Isten változhatatlan rendje szerint. Ezzel a természettudósok aztán megtölthetik
értelmüket, ami fölött azonban csak igen felületes szemlélődéseket végezhetnek. Ezen az úton minden-
félét nyomozhatnak, de egy szilárd és tartós alapot mégsem fognak találni.
4. Másodszor: Természetszerűen, de már szellemiekkel vegyítve, ebben a szintén igaz szférában,
amely az olyan emberek számára, akik Isten tetszése felé törekednek a legjobb, mert itt mind a kettő
karöltve haladna, s tényekben és jelenségekben világos módon megérthető. Ilyen módon értendő az „Is-
ten háztartása” c. mű is.
5. Harmadszor: tisztán szellemi módon, ahol a természeti jelenségek időhöz kötött fennállását és
változásait a legcsekélyebb mértékben sem veszik tekintetbe, mert itt csupán az ember szellemi fejlődé-
séről van szó, amit Mózes megfelelő természeti képekkel igen találó módon ábrázol. Ezt pedig csak az
Isteni bölcsek tudják megérteni (teozófusok), akikre az emberek benső művelődése van bízva.
6. És végül negyedszer: tiszta mennyei értelmét, ahol az Úr mindenben minden és minden csak
Őreá vonatkozik. És hogy ezt a részét hogyan kell értelmezni, ezt addig nem tudjátok felfogni, amíg a ti
szellemetek teljes újjászületése által Velem eggyé nem váltatok. Amiképpen Én mennyei Atyámmal egy
vagyok, de azzal a különbséggel, hogy ti egykor szintén eggyé lesztek Velem, csakhogy elkülönített
személyekben, amíg Én és az Atya, Aki az Én szeretetem, örök elkülönítetlen személyben vagyunk tö-
kéletesen egyek. Tehát most már azt remélem kedves Cyrénius barátom, hogy Mózes felől jobb véle-
ményt fogsz alkotni magadnak. Vagy még mindig úgy véled, Mózes valóban nem tudta, hogy mit ír,
mint egy vak?!
7. Mondja Cyrénius teljesen legyőzve: Uram! Engedd meg, hogy egészen megszégyenülve
csendben és némán maradhassak, mert most már belátom durva esztelenségemet. Ezen túl csak hallgatni
fogok, de beszélni egy szót sem!
8. Ezután Kornélius lép Hozzám és mondja: Uram, mielőtt a nap teljesen fölkelne, engedd meg,
hogy én is szóljak egy szót, hogy egy nem kis fontosságú kérdést intézzek Hozzád, jobban mondva,
hogy a dologhoz egy megjegyzést fűzzek.
9. Mondom Én: Csak rajta! Csak ki vele, amit tudni akarsz! – Mondja Kornélius tovább: Mózes
írásával a dolog egészen biztosan úgy áll, amint azt nekünk oly világosan megmagyaráztad, és mi em-
berek megfelelő beható szemlélés által megtalálhatnánk annak első, második és harmadik értelmét, mert
minden szellemi és anyagi között kell, hogy egy megfelelő vonatkozás fennálljon, de Rajtad kívül ki
bírja ennek igazi kulcsát? Amit Te most nekünk megmagyaráztál, azt mi természetesen megértjük, de
tudtommal Mózes öt könyvet írt. Ezek pedig ugyanilyen stílusban és szellemben vannak írva. Ki tudja
azokat olvasni és megérteni?! Mert én a magam részéről ezen túl csak a zsidók szentírásaival fogok
foglalkozni, miután azokat jó írásban megszereztem a templomtól, de szeretném meg is érteni azt, amit
belőle olvasok! A héber nyelvet is tökéletesen bírom és szószerinti értelmezés alapján az Írást tökélete-
sen értem is, de mi hasznom van a szószerinti és anyagi értelmezésből, ha annak szellemét nem tudom
megérteni? Adj tehát nekünk, óh Uram utasítást, hogy megértsük azt, amit olvasunk!
164. Fejezet: Az Úr rámutat a szellemi írások

megértésének egyedüli fő kulcsára – az újjászületett
szellemre. Az ó illíriai nyelv gyök rokonságban van a
föld emberének ős nyelvével. Stahar kérdése és az Úr
felelete. Az alaptanítások. Qurán kérdése a tanítás
módjáról
1. Mondom Én: Kedves Kornélius barátom, ennek külső megértésére nincsen szabály sem útmu-
tatás, az egyetlen, ami neked a kulcsot megadhatná az írás szellemének megértéséhez, az a te saját, a
209
Belőlem és tanításaim által újjászületett szellemed. Amíg szellemben újjá nem születtél, semmi szabály
nem használ neked, de ha egyszer újjászülettél, akkor szabályra nincs többé szükséged, mert felébresztett
szellemed a hozzá hasonlókat általános szabályok nélkül is igen könnyen és gyorsan megtalálja. De ha
legalább az írás természetszerű értelmét könnyebben fel akarod fogni, mint eddig, akkor az illíriaiak
nyelvét kellene megtanulnod, amely a régi egyiptomi nyelvvel a legnagyobb hasonlatosságban áll, ez
pedig csaknem egy az ős héber nyelvvel. E nyelv tudása nélkül Mózes írásait sohasem fogod egészen
helyesen tudni olvasni, sőt annak szószerinti értelmét sem fogod helyesen megérteni. És ha nem tudod
a benne előforduló képeket tökéletesen megérteni, mire mennél akkor a benne elrejtett szellemi –érte-
lemmel, még ha több ezer szabály és útmutatás is állna rendelkezésedre? Még a mostani zsidó nyelv is
csaknem idegen az egykor zsidó nyelvvel szemben – amit Ábrahám, Noé, sőt maga Ádám is beszélt.
2. Maradj azonban te csak Énbennem, Bennem való hitben és szeretetben, s akkor a megfelelő
értelem magától megadatik neked éspedig nem is sokára! Egyébként azonban nem fog ártani, ha gyak-
rabban olvasod az írást, mert az lelkednek kutató és gondolkozó tevékenységét meg fogja tartani. Meg
vagy ezzel a magyarázattal elégedve?
3. Mondja Kornélius: Mindenesetre, óh Uram és Mesterem! Egy igazságos alapokon nyugvó
remény többet ér, mint teljes bírása annak, amit az ember remél. Ennél fogva örülök annak, amit Általad
bírok. Fogadd ezért szívem legmélyebb háláját.
4. Amint Kornélius ily módon megnyugodott, azonnal Hozzám lép Stahar a volt főpap és így
szólt: Uram és Mesterem! Mindazt, amit mi a Te szádból hallottunk, olyan tanítás, amit most megértünk,
de vajon meg fogja-e más is érteni, ha elmondjuk neki?! Mennyit kellett tapasztalnunk, hallanunk és
látnunk, amíg odajutottunk, hogy ezt is meg tudjuk érteni, de azok, akikkel ezt nekünk közölnünk kell,
még semmit sem tapasztaltak, hallottak és láttak, hogy fogják ezek ezt úgy megérteni, hogy hasznukra
váljék?
5. Mondom Én: Barátom, hol voltak a füleid, amikor Én mindjárt kezdetben mondottam nektek,
sőt erre vonatkozólag mindnyájatoknak parancsot adtam, hogy amit ezen az éjszakán látni és tapasztalni
fogtok, senkinek el ne áruljátok? Ez maradjon a világ előtt elrejtve! Aki szellemben újjászületik, az előtt
úgyis minden nyilvánvalóvá válik. De aki konok módon megmarad világi külsőségeiben, annak az, amit
ezekből megtudna, legfeljebb balgaságnak tűnnék fel nagy bosszúságára. Ezért tehát jobb, ha a világ
mitsem tud róla, de a ti megerősítéstek céljából szükséges, hogy ti magatok is minden kétséget kizáróan
higgyétek, hogy öröktől fogva Én vagyok az Úr és a Mester! Mert ha igaz és változatlan szilárdsággal
hisztek, akkor tanítványaitokban is fel tudjátok ébreszteni a szilárd és élő hitet azáltal, hogy először meg
is mutatjátok saját hitetek szilárdságát.
6. És hogy hitetekről a maga egész teljességében vallást tegyetek arra volt szükség, hogy Engem
előbb megismerjetek, és hogy Én az Atyától indultam ki, hogy nektek még testben megmutassam az élet
útját. S te ezt remélhetőleg megértetted, akkor azt is fogod tudni, hogy ha majd Én küldelek ki bennete-
ket, mit kell a népeknek prédikálni! Szeressétek Istent, s ti örök Atyátokat mindenek felett és felebará-
totokat, mint önmagatokat és tartsátok meg azokat a törvényeket, amelyeket Isten Mózes által adott az
emberiségnek és ezzel bírjátok mindazokat a tanításokat, amelyeket Tőlem nyertetek és a népeknek pré-
dikálnotok kell, annál többre nincs szükségetek.
7. Minden egyéb azonban, amit ti itt tapasztaltatok, egyedül csak rátok tartozik, amint azt már
ismételten mondottam. S ezzel remélhetőleg tudod, hogy a jövőre nézve mit kell tudnod és megszívlel-
ned, most pedig visszamehetsz a helyedre.
8. Ezzel Stahar visszamegy a helyére, de Qurán király ezt kérdezi Tőlem, mondván: Uram, Mes-
terem és Istenem! Te tudod a legjobban, hogy erre az utazásra miért vállalkoztam! Amit kerestem, azt
meg is találtam! S amit találtam, az engem nagyon boldoggá tesz, és bizonyára mindenkinek örömére
szolgál majd, ha ugyanezt meg fogja találni, amit én! Tanítás nélkül azonban senki sem találhatja meg.
Az a kérdés tehát, hogy ki tanítson, és mi kell ahhoz, hogy az ember, mint néptanító alkalmas legyen a
tanításra? A tanítók, mint küldöttek egyik helyről a másikra, egyik országból a másikba utaznak, vagy
helyesebb volna iskolákat létesíteni, s azokat ellátni alkalmas tanítókkal és az emberiségnek törvényeket
előírni arra nézve, hogy ezeket az iskolákat látogassák? Uram, Mesterem és Istenem! Kérlek Téged, adj
210
nekem erre nézve kegyelmesen útbaigazítást, mert én meg akarom, és meg is fogom tenni mindazt, amit
Te akarsz és kívánsz, hogy megtegyek!
165. Fejezet: Az Úr egy terjedelmes missziós

evangéliumot ad. Egy igazi tanító életszabályáról és is-
mertető jeléről. Azok Istentől kell, hogy származzanak.
A benső szó. A gyógyítás kegyelméről.
1. Mondom Én: Tetszik Nekem a Te valóban komoly jó akaratod, de a te emlékező képességed

is megrövidült egy kissé, mert erről neked, de különösen Mathaelnek, mint vődnek a legmesszebbre
kiterjedő utasításokat már megadtam. Gondolkozz csak, és rá fogsz jönni! Egyébként magától értetődik,
hogy annak, aki a vakot vezetni akarja, magának is látnia kell, ha nem akar azzal együtt verembe esni.
Te nem mondhatod a testvérednek, gyere, hogy ki vegyem a szemedből a szálkát, amikor a te szemedben
gerenda van! Ugyanígy egy igazi tanítónak szabadnak kell lenni minden olyan gyarlóságtól, amelyek
hivatalának betöltésénél akadályozhatják; mert itt a földön egy tanító sem lehet jobb, mint a legtökéle-
tesebb és mivel Én képezlek benneteket tanítókká, ezért mutatok és magyarázok nektek olyan sok és
soha nem hallott dolgokat. Ennél fogva minden tökéletes tanító Istentől kell, hogy nyerje tanításait, ép-
pen úgy, mint ahogy ti is most Istentől kaptok tanítást. Az Atya a mennyekben kell, hogy nevelje, mert
különben nem jut az igazság teljes világosságába, s aki nem jut ide és ez által maga nem lesz világossá,
hogyan tudná akkor felebarátainak éjszakáját megvilágítani?
2. Aki az éjszakát meg akarja világítani, és nappallá változtatni, annak magának is világító fény-
nek kell lennie a naphoz hasonlóan, amint az most felkelni készül. De ha a nap sötét volna és fekete,
mint a szén, képes volna-e akkor a föld éjszakáját a legszebb nappallá varázsolni?! Én úgy hiszem, hogy
ő akkor az éjszakát még feketébbé és fénytelenebbé tenné, mint amilyen az imént önmagában volt. Mert
egy olyan tanító, akit nem Isten nevelt tanítóvá, semminél is rosszabb!
3. Mert egy ilyen sötét tanító nem egyéb, mint egy rossz vetőmaggal teli zsák, amelyből a legsö-
tétebb tévhitek mindenféle konkolyát vetik el, a természettől fogva szellemileg nagyon szegény emberi
életek barázdáiba. Ha a te népedet olvasni, írni, és számolni akarod tanítani, ahhoz megfelelő világi
tanítókat kell alkalmaznod és a gyermekeket iskolákban egyébre taníttatnod, de az Én evangéliumomat,
áldást és hasznot hozóan csak azok hirdethetik az embereknek, akik azokat a tulajdonságokat teljes mér-
tékben bírják, amelyeket Én előbb, mint e hivatalhoz elmaradhatatlanul szükségeseket világos szavakkal
megjelöltem.
4. Ehhez azonban nincs szükség különös iskolaépületekre, hanem egy ilyen igazi mennyei kül-
dött járjon községről községre és mondja: „Béke legyen veletek, ah Isten országa elközelített hozzátok.”
Ha a küldöttet befogadják, maradjon és prédikáljon, de ha a község nem fogadja be, amely bizonyára
nagyon a világé és az ördögé, akkor menjen a tanító tovább, de először is rázza le lábairól annak a
községnek még a porát is, mert egy ilyen község arra nem méltó, hogy egy igazi mennyei küldött annak
porát saruin tovább vigye.
5. De e tanításokat ne erőszakoljátok rá senkire, hanem a község egy vagy több tagja először
hallgassa és ismerje meg az Én mennyei tanításaim nagy előnyeit. Ha ezek a tagok tanításaimat hallani
akarják, akkor prédikáltassék az nekik rövid, tömör beszédben, de ha nem akarják hallani, vagy kevés
érdeklődést mutatnak iránta, akkor jobb, ha a mennyei küldött rögtön elmegy, mert az igaz gyöngyöket
sohasem szabad a disznók elé vetni. Most tehát tudod, hogy az Én tanításaim terjesztésénél mi módon
kell eljárnod? Ezen túl azonban utasításaimat nem szabad elfelejtened. Egyébként ezt a szent munkát
engedd át Mathaelnek és négy társának, mert ezek tudni fogják pontosan, hogy az Én tanításaim terjesz-
tésére vonatkozólag miképpen kell cselekedniük és rendelkezniük, mivel szívükben állandó párbeszéd-
ben maradnak Velem, ami az Én tanításaim terjesztésének legszükségesebb követelménye.
6. Mert aki testvéreit akár magas rangú, akár alacsony származású, az Én nevemben tanítja, annak
nem a saját, hanem mindenkor az Én kutamból kell merítenie. Neki ne legyen szüksége arra, hogy azon
gondolkozzék, mit fogok én beszélni, ha az Úrnak ehhez, vagy ahhoz az igéjéhez értek, mert szükség
pillanatában szívébe és nyelvére helyezem azt, amit mondani kell.
211
7. De aki e kegyelem részesévé lesz, az ne gondolkozzék azt hangosan kimondani valamely ha-
talomvivőtől való félelmében és bátortalanságában attól tartva, hogy megsértené, vagy megharagítaná!
Mert aki a világot jobban féli, mint Engem, az nem méltó Én Hozzám, s még kevésbé a legcsekélyebb
kegyelemre, s nem méltó mennyei küldöttségére.
8. De neked könnyebb lesz a te birodalmadban, ahol te vagy a törvényadó és a legfelsőbb bíró, s
népeid félnek tőled, mert ítéleteid és végzéseid változtathatatlanságát ismerik, de ahol egy tanító meny-
nyei küldöttként fog megjelenni, aki fölött fejedelem fog uralkodni, annak nyilvánvalóan több bátorságra
lesz szüksége, mint neked rettegett fejedelemnek a te széles kiterjedésű országodban.
9. De aki igaz mennyei hírnök akar lenni, az ne hordjon botot, vagy más fegyvert magánál, sem
zsákot, hogy abba valamit belerakjon, mert Én fogok barátokat támasztani számára, és ezek megadják
majd neki azt, ami teste ellátására szükséges. Azon kívül egy igazi mennyei küldött a tél és az északi
országok hidegét kivéve egy kabátnál többet ne viseljen, hogy emiatt senki se tehessen szemrehányást,
hogy több van neki, másnak pedig kevés. De ha valaki egyet, vagy kettőt ajándékoz neki, azt elfogad-
hatja, mert talál majd elég alkalmat arra, hogy az ilyen jámbor adományokat lelke javára felhasználja.
10. S ezzel Qurán megkaptad mindazokat a szabályokat, amelyek alkalmazásával igazi tanítások
terjedhetnek, még csak azt az egyet fűzöm hozzá, s mondom: minden igazi mennyei küldött Általam
abban a kegyelemben fog részesülni, hogy kezeinek feltétele által betegeket gyógyítson. Az igazi kül-
döttek a községben először a betegeket gyógyítsák meg, ez a községet jó érzületre fogja kelteni, s a
mennyekből jövő új tanításokra jobban hajolnak, mint a legjobban rendezett beszéd.
11. Mert minden ember amúgy is szívesebben hallgat az orvos szavára, mint egy profétának még
oly világos szavaira. Amit Én cselekszem, ugyanazt tegye az igazi mennyei küldött –is, mert Általam
küldetett e föld országaiba. De az ilyen mennyei küldött kezeinek feltétele előtt figyelje meg, hogy nem
olyan betegséggel áll-e szemben, amely alatt a beteg már inkább a túlvilágon van, mint ezen, mert
hogyha az igazi mennyei küldött a beteg lelkét már testén kívül pillantja meg, akkor ne tegye rá kezeit,
hanem imádkozzék felette, és az Én Nevemben áldja meg a földről elköltöző lelket.
12. Röviden szólva: mint igaz mennyei küldött abban a bizonyos órában meg fogja tudni, hogy
mi tennivalója van. Most pedig Qurán rendben vagy-e mindazzal, amit tudni kívántál? – Mondja Qurán:
Igen Uram, Mesterem és egyedüli igaz Istenem! Fogadd legforróbb hálámat érte. Az én népem messze
földön dicsőítsen és magasztaljon Téged azért, hogy öreg királyukkal szemben annyi kegyelmet tanúsí-
tottál érdemtelenül, amelyekben ők is részesülnek. Azért tehát még egyszer fogadd érte legforróbb és
szeretetteljes köszönetemet!
166. Fejezet: A gyönyörű reggeli jelent, mint

egy természeti ünnepély megnyilatkozása, amely az
egész teremtésben hét óráig tartott.
1. E valóban forrón át is érzett és nagy melegséggel kimondott hála után Qurán ismét visszamegy
a helyére, s ugyanabban a pillanatban a nap még eddig soha nem látott pompával oly módon közeledett
a láthatárhoz, hogy az óriási fényességtől senki sem tudott arrafelé nézni. Ezer és ezer könnyű felhőcske
a legragyogóbb fényben, mély hódolatában remegve várta a gyönyörű napot. Néhány pillanatnyi idő
múlva a hatalmas nap ragyogó szivárványszínekben vált láthatóvá a hegyek fölött. Átmérője ezúttal
tízszer nagyobbnak látszott, mint máskor. A jelenlévők egyben nagy madárseregeket vettek észre, ame-
lyek többé vagy kevésbé magasan keringtek a tiszta, halványszínű éterhullámokban, s ezek a felkelő nap
szélén is látványos hullámos mozgást idéztek elő. A tenger távoli tükörfelülete fölött könnyű pára lebe-
gett, amely a nap szivárvány színeit gyönyörűen verte vissza, ugyanakkor egy sereg nagy fehér tengeri
sirály keringett a tenger felszínének briliáns fényében és szárnyai úgy ragyogtak, mint a gyémánt és
rubin. Egy ilyen gyönyörű reggelt halandó még sohasem látott, s emberi érzék ilyen üdítő reggeli levegőt
még nem érzett!
2. Még a kis Jára, aki egész éjjelen át hallgatott és csak nézéssel és bólogatással volt elfoglalva,
elragadtatásában így kiáltott fel: Óh mily gyönyörűség! Milyen leírhatatlanul kedves látvány! Ez is
212
jelképes reggel ahhoz hasonlóan, amely ezen az éjszakán egész teljességében kelt fel a mi szellemi lát-
határukon. Óh Uram, ugyebár Te, egyetlen szeretetem, ez egy jelentőségteljes mennyei virradat?
3. Mosolyogva mondom Én: Mindenesetre kedves leánykám, ha az emberben minden mennyeivé
lesz, akkor mennyei minden, ami őt körülveszi. A reggelek mennyei reggelekké, a napok mennyei na-
pokká, s az esték igazi menyei estékké, az éjszakák pedig a mennyek nyugalmává válnak, de ez az éj-
szaka nem sötét, hanem telve van az emberek tiszta szellemével egyesült lelkének legragyogóbb vilá-
gosságával. Évezd csak teljes erődből ennek az illatos reggelnek erősítő gyönyörűségeit! A leányka
örömkönnyeket sír, s felkel helyéről, hogy egész lényét átjárja ez a hajnali levegő.
4. Ugyanekkor jön Márkus is, aki a reggelit készítette, és ezzel a napfelkeltét elmulasztotta. De
mivel a nap az égen még mindig a legfényesebb szivárványszínekben pompázott, tehát csodálkozva azt
kérdezte, hogy milyen különös reggel ez, mert ő már megöregedet, Európát, Afrikát és Ázsiát széltében,
hosszában bejárta, de a napot és a hajnali felhőcskéket ilyen fényben még sohasem látta, és hogy mon-
danám meg neki, hogy ez mit jelentsen?
5. Mondom Én: Lásd, ha a római császár most idejönne, az ő alattvalói minden elképzelhető
ünnepélyt rendeznének tiszteletére részint afeletti örömükben, hogy a császárt egyszer láthatják, részint,
hogy őt egy olyan örömteli hangulatba hozzák, hogy általa egynémely kegyelemben és elnézésben ré-
szesüljenek. Lásd! Az Én személyemben most szintén egy császár, a mennyek, és összes világok egye-
düli uralkodója ül itt.
6. A mennyek lakói, mint amilyen a mi Rafaelünk is, tudják a legjobban, hogy Én, mint Atya
köztetek tartózkodva és benneteket tanítva előttetek az életnek micsoda hatalmas kapuit nyitottam meg,
és hogy mit jelent az, hogy az Én személyemet szemtől-szemben láthatjátok! E fölött legnagyobb örö-
müket, amilyet most éreznek, a természeti szellemek tevékenysége által akarják a földdel éreztetni.
7. De nemcsak ezen a földön, hanem az egész végtelen teremtés összes világain ebben az időben
megfelelő ünnepet tartanak éspedig hét órán keresztül. Ez idő alatt az egész teremtésben semmi megte-
remtett lény meg nem hal és meg nem születik, de majd ha a hét óra letelt, az ünnepélynek vége van,
minden elindul természetes útján, s ezzel már tudod e reggel gyönyörűségének az okát. Most pedig menj
és gondoskodj jó reggeliről, mert ma mi is különös módon akarunk ünnepelni.
8. Márkus erre sietve eltávozik, a jelenlévők pedig belekapcsolódnak a mennyek örömébe, s
mindnyájan dicsérnek és magasztalnak Engem, de leginkább a kis Jára. Miután valamennyien egy jó
órán keresztül dicsőítettek, visszatért Márkus, s bennünket a reggelihez hívott. Azonban sokan szerettek
volna inkább a hegyen maradni, de Én így szóltam mindnyájukhoz: Lent a szabadban álló asztalok körül
ugyanez a reggel van, mint itt fenn a hegyen. A lefelé haladó rövid úton is élvezhetitek, odalent pedig
kétszeresen fogjátok élvezni azt. Testünknek erősítésre van szüksége, siessünk tehát az asztalokhoz.
213
167. Fejezet: Párbeszéd a két volt farizeus: Si-
mon és Gabi között. Az Úr az időszerűtlen böjtölésről
és a szív igaz derűjéről.
1. Ezen a reggelen természetes szavaimra a harminc fiatal farizeus közül megjegyzi az egyik:
Végre egyszer egy természetes szó annak szájából, akiben Jehova legmagasabb szelleme Isteniségének,
bölcsességének, szeretetének, erejének és hatalmának egész teljességében lakozik. De nem bizonyos,
hogy mögötte nem rejlik-e mély szellemi értelem, de aki Rajta kívül ezt megfejtené, azt érdemes volna
egy királysággal megjutalmazni! Én nem lennék király! Felel rá az egyik társa: Ezt a megjegyzést el-
gondolni is halkan kell, nemhogy hangos szóval szélnek ereszteni. Ostobaság! Hogy tudna Ő valamit
benső szellemei értelem nélkül kimondani? S ha az még oly közönségesnek tűnik is előttünk, mégis a
legfenségesebb szellem megnyilatkozása volna, s így csupán a legmélyebb szellemi értelmű beszéd le-
het!
2. Mi ketten mindenesetre egy örökkévalóságon keresztül nem volnánk képesek ennek a könnyen
odalehelt mondatnak teljes mélységét megérteni. De azt világosan érzem, hogy valami végtelen mély-
ségű dolog kell, hogy elrejtve legyen mögötte. Ezért tehát a jövőben tartózkodj az ilyen ostoba megjegy-
zésektől. – Mondja az előbbi: Jó, jó, mindenesetre ostobaság volt tőlem, azt szívesen elismerem, de
semmi rossz szándék nem volt benne. – Mondja a második: Talán bizony sajnálod, hogy valami tréfás
dolgot nem értettél alatta? Annyi magasrendű bölcsességet hallottál, láttál és éreztél velem együtt ezen
az éjszakán, s most egyszerre ilyen ostoba tréfát engedsz meg magadnak! És lásd, amiért olyan korlátol-
tak és gyengeelméjűek vagyunk, mint a legborúsabb őszi éjszaka, ezért nem hívott el az Úr bennünket
úgy, mint a bölcs Mathaelt, hogy csodálatos élményeit elbeszélje. Gyönyörű különbség van kettőnk és
Mathael között! Én már valósággal semminek sem látszom magam előtt, és neked még eszedbe jutnak
ostoba tréfák ebben a fennkölt társaságban?
3. Mondja az első: Teljesen igazad van testvér! Csak mosd meg jól a fejemet, semmi jobbat nem
is érdemeltem. De én ezért saját magamat is meg fogom büntetni, tudod a reggeli most nagyon ízlene
nekem, de nem fogok enni! Egész estig egy falat nem jön a számba! Majd meg fogom én büntetni magam
otromba tréfáimért! E szavak után a mi ifjú farizeusunk ismét visszamegy a hegyre és nem tart velünk a
reggelinél, de társa így szól: Ha te böjtölsz, akkor ennek dorgálásom miatt én vagyok az oka, tehát segí-
teni fogok neked, böjtölni, hogy könnyebben viseld, te bár vétettél, de vétkedet azonnal beláttad, és
bocsánatot érdemelsz, s pártfogást, hogy jó szándékkal helyre akarod hozni hibádat, tehát én is veled
böjtölök!
4. Mondja ismét az első: De ezt nem fogod megtenni, mert nem helyes dolog, hogy az ártatlan a
vétkessel szenvedjen, amint ez a világban sajnos igen gyakran előfordul! Mondja a második: Tudom én
ezt jól. De mond, hol fordulnak elő nagyon gyakran olyan esetek, hogy a hozzám hasonló ártatlanok a
vétkesekkel önként szenvedjenek együtt? – Mondja az első: Hát az ilyenfajta esetek nem fordulnak va-
lami gyakran elő, de annál inkább olyanok, amikor az ártatlanoknak önkéntelenül szenvedniük kell a
vétkezőkkel! Mondjuk például, hogy van valahol egy császár, akinek hatalmas birodalma van, és nagy
hatalomra tett szert seregei által, s ezért egy kevésbé gazdag és hatalmas király megsérti. Az ilyen császár
ezt a sérelmet csupán a királyon bosszulja meg? Dehogy! Seregével keresztül vonul a király egész or-
szágán, és borzalmas módon elpusztítja azt, s nem kímél sem embert, sem állatot. Mindent karélre há-
nyat, s falvakat és községeket és városokat tűzzel pusztít el! Mennyi ártatlannak kell itt egy bűnösért
szenvedni! Ebből a példából láthatod, hogy néha nekem is igazam van.
5. Mialatt a két visszamaradott egymással ily módon váltogatja a szót, elértük az asztalokat és
leültünk, a busásan, s kitűnően elkészített reggelihez. Rajtam kívül senki sem vette észre a két farizeus
távollétét, akik jobban mondva már nem is voltak farizeusok! Ezért tehát azonnal szóltam Márkusnak,
hogy menjen fel a hegyre, és az Úr nevében hívja őket az asztalhoz. Márkus ere a hegyre sietett és
akaratom szerint járt el a kettőnél. Erre mind a ketten megfordultak és követték Márkust.
6. Amikor megérkeztek, Én így szóltam hozzájuk: Simon és Gabi! Jöjjetek ide, s üljetek ehhez
az asztalhoz, mert az elfogyasztott reggeli után majd meglátjuk, hogy a hegyről a reggelihez való lejö-
vetelünkre vonatkozó természetes felszólításom mögött valóban rejlik-e szellemi vonatkozás?! Most
214
azonban egyetek és igyatok, mert a testnek időleges fenntartására éppen olyan erősítésre van szüksége,
mint a léleknek, hogyha megismerésben és akaraterőben növekedni akar. Azért tehát egyetek és igyatok.
A böjtölést pedig hagyjátok máskorra.
7. Mindaddig, amíg Én, mint szellemeteknek igaz Atyja és lelketeknek vőlegénye, köztetek tar-
tózkodom, ne böjtöljetek sem testileg, sem lelkileg, ha majd egyszer nem leszek személyesen köztetek,
úgy mint most, akkor amúgy is mindenféle böjtben lesz részetek.
8. A túlzott és alaptalan böjtölés éppúgy balgaság és bűnné is válhat, mint a túlzásba vitt dőzsölés.
Aki tehát igaz rendben akar élni, az legyen mindenben mértékletes! Mert minden mértéktelenségnek úgy
a testre, mint a lélekre és szellemre idővel hátrányos következménye van! Egyetek és igyatok tehát jó-
ízűen, s legyetek vidám és derűs kedélyűek!
9. Egy derűs és vidám szív sokkal kedvesebb előttem, mint egy borús, szomorú, panaszkodó,
zúgolódó és mindennel elégedetlen, s emiatt hálátlan és bizonyára igen kevés szeretetet rejtő, mert egy
derűs szívben szeretet, jó reménység és minden kétséget kizáró bizalom lakozik. S ha egy súlyos oknál
fogva szomorkodó ember egy boldog és jó kedélyű emberrel találkozik, az maga is felderül, lelke sza-
badabban kezd mozogni, és a szellem világossága a nyugodt lelket könnyebben átvilágítja, míg a szo-
morú lélek valósággal összezsugorodik, s végül egészen sötét és zord lesz.
10. Remélem, hogy a szív derültsége és vidámsága alatt nem fogtok helytelen, tisztátalan és er-
kölcstelen tréfálkozásokat érteni. Az ilyesmi távol maradjon tőletek! Hanem azt a vidámságot és derűt
értsétek, amely egy becsületes és makkegészséges házaspár szívét betölti, vagy amit alázatos szívű em-
berek jó és Istennek tetsző cselekedetei után éreznek. Megértettétek ezt jól?
11. Mindenki igenlőleg felel, és részt vesz az Én örömömben. Erre aztán minden oldalról meg-
ragadták a tálakat, s a nagy és nemes halak valóban semmi kívánnivalót nem hagytak. A bornak is be-
csületesen nekiláttak.
168. Fejezet: Simon és Gabi az önszeretet intel-

meiről beszélgetnek
1. Egy félóra múlva a társaságunk már igen élénk lett és Simon az ő kétségtelenül igen szellemes
tréfáit szélnek kezdi ereszteni. Gabi pedig, aki már komolyabb húsz év körüli fiatalember, többször
meghúzza ruháját, nehogy túlzásba menjen. Simon pedig így szól: Hát Dávid ruháját ki húzogatta akkor,
amidőn örömében szilaj módon táncolt a láda előtt? Felesége szégyenében örömkitörésének mérséklé-
sére intette őt, Dávid azonban nem hajlott rá és én sem fogok hajlani a te ruhahúzogatásodra, sőt még
vidámabb leszek! Ne csipkedj tovább, mert én is megcsíplek! Odanézz, ott ül az Úr, egyedül Ő a mi
korrektorunk, tehát mi, bűnösök ne figyelmeztessük egymást. Mert az ember rendesen önzésből szokta
felebarátját óvatosságra inteni!
2. A zsugori szokta felebarátját mértékletességre, takarékosságra és józanságra inteni és megvan-
nak erre erkölcsi prédikációi, s miért teszi ezt? Mert attól fél, hogyha valaki elszegényednék, akit azután
ő, mint jómódú ember, ha nem is felebaráti szeretetből, de inkább szégyenből kénytelen volna pártfogá-
sába venni. Egy másik viszont, aki nem tud gyorsan menni, kísérőjének a gyors járás ártalmát fogja
orvosilag fejtegetni. Egy másik viszont, aki nem nagy barátja a melegnek, az árnyék hasznos voltát fogja
dicsérni. Egy fiatal, vagy akár egy idős férfi, aki maga is szívesen lát egy fiatal leányt, mindig a más
férfiakkal való érintkezés veszedelméről fog neki prédikálni, más férfiakat pedig erkölcsi prédikációkkal
fogja a női nemtől való érintkezéstől óva inteni, s az ilyen intésekben jó nagy adag önszeretet van a
háttérben! S én mindez ideig őszintén szólva azt vettem észre, hogy minden egyes óva intéskor az inte-
gető részéről egy kis önzés tűnik ki, amit a figyelmeztető nem is tagadhat el, ha kissé gondolkodik felette.
Tehát, ha valami őt kellemetlenül érinti, attól a felebarátját is mindenféle erkölcsi látszattal bíró indokkal
óvni fogja.
3. Ha valaki egy leányba szeret, azt mihamar kedvességtől áradozó hangon más férfiaktól óva
fogja inteni, különösen azoktól, akik szintén szemet vetettek rá. Miért nem int ő sok más leányt a férfiak
215
rosszaságától? Mert önzése a többi leányoknál nincs érdekelve! Sőt az embereknél előforduló figyel-
meztetések karakteréből is hajszálra következtetni lehet az emberek gyengéjére!
4. Nem hiába tette a mi Isteni Mesterünk azt az igen találó és kitűnő megjegyzést fent a hegyen,
azokkal szemben, akik kéretlenül prókátorosodtak, hogy felebarátaiknak miért nem mondják: Gyere ba-
rátom, had húzzam ki a szemedből a szálkát, ahelyett, hogy arra ügyelnének, hogy saját szemükben
nincsen-e egy egész gerenda?! Csak ha a saját szemükből nagy fáradsággal eltávolították a gerendát,
akkor volna joguk embertestvérüknek azt mondani, hogy megengedné-e hogy a kicsiny szálkát kivegye
a szeméből?!
5. Lásd Gabi barátom, az is egy igazság, amit én hozzád hasonlóan, nem oldalbökésekkel akarok
rád kényszeríteni, habár csaknem szilárdan merném állítani, hogy sok igazság rejlik benne! Szólottam,
most pedig ismét nekilátok egy halnak, s amíg eszem, kedves Gabi barátom prédikáló nyelvedre tégy
egy gyeplőt, s főleg salamoni bölcsességedtől kímélj meg engem, mert ehhez mind a ketten nagyon
fiatalok vagyunk! Mi egyáltalában örüljünk annak, hogy élünk, Salamont pedig hagyjuk békében, az
énekelje az ő énekeit, akinek akarja, a mi hangunkat ez a kedves anyaföld ezekben az énekekben ugyan
sohasem fogja hallani!
6. Gabi ezután Simon csipkedésére kissé bosszús lett, de ennek dacára Irántam való tiszteletből
csendben marad.
169. Fejezet: Az Úr a kettőhöz Salamon énekei,

és egyéb mondásaira nézve kérdéseket intéz
1. Mondom Én Simonnak: Úgy látszik társad nagy barátja Salamonnak. Mit ért ő annak énekei
alatt? Mond el nekem mennyire haladtatok benne? – Mondja Simon: Uram, a mennynek és földnek
Mestere, ha szabadon beszélhetek szívem szerint, akkor szívesen beszélek, de ha válogatnom kell a sza-
vakat, végem van, mert nem tudok semmi okosat belőle kihozni.
2. Mondom Én: Szólj csak szíved szerint, mert a te tréfád és humorod jó magból származik! –
Mondja erre Simon: Ha így van, akkor majd csak kihozok valamit belőle, de természetesen ez az én
egyszerű eszemen túl nem fog szárnyalni, de azért felőle alkotott véleményemet őszintén kimondom.
Te, óh Uram és Mesterem, azt kérdezted, hogy mennyire haladtunk Salamon énekeiben? Illés segíts! Én
még egyáltalában nem haladtam benne előre, mert sajnáltam volna tőle az időt, de Gabi már az egész
első részt kívülről tudja. Még mindig kérődzik és rágódik rajta, s teleszedi vele mind a két pofáját, de a
belső értelemből még annyit sem tud, mint én arról, hogy mi van a tenger legmélyebb fenekén. A leg-
szebb a dologban az, hogy minél gyakrabban olvassa az ember ennek az éneknek az első részét, annál
kevésbé érti meg. S ha már egészen kívülről tudja, akkor érti a legkevésbé!
3. Mondom Én: Talán bizony te is kívülről tudod az első részt? – Mondja Simon: Hát ez már
annyiszor elkintornázta előttem, hogy legnagyobb bosszúságomra már én is szóról-szóra tudom. A szkí-
tákkal társalogni sokkal mulatságosabb, mint Salamon énekeit elmondani, mert aki ezekből valamit
megért, az egész különös szülők gyermeke kell, hogy legyen. Én az egészet esztelenségnek tartom! Ami-
lyen szépek, igazak és jók Salamon mondásai és prédikációi, éppen olyan semmitmondók és ostobák az
énekek-énekei! Aki ezt többre tartja, mint egy bolond művének, az nyilvánvalóan beteg agyvelejű!
4. Mit akart például ezzel mondani: „Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival, mert a te
szerelmeid jobbak a bornál.” Ki az az ő, s ki az, akit ő megcsókoljon engem szájának csókjaival? Ennek
az ő-nek más idegen szájai is vannak? Ez valóban csodálatos és különös lény lehet! Az első versnek
utána következő mondata úgy látszik, hogy ennek a kívánságnak okát tartalmazza, de akkor ez az ő már
második személyben van, s így nem lehet biztosnak elfogadni, hogy ez a kifejezés „a te szerelmeid”,
amelyek jobbak a bornál, nem az ő szerelmei-e? Már most, ha az ember nem tudja, hogy ki az az ő és ki
az az engem, azt, hogy ki az, kinek szerelmei a második személyben jobbak a bornál? Egyébként is ezzel
a szerelmet nem érte valami nagy dicséret, ha azt mondják rá, hogy jobb a bornál, ha a bor előzőleg
nincs valami italnak felmagasztalva. Mert hiszen léteznek igen nyomorúságos és rossz borok is. De
216
hogyha a szerelem egyszer jobb és kitűnőbb a bornál, annak minőségbeli különbségének feltüntetése
nélkül, akkor az ilyen szerelem valóban nem valami magas értékű!
5. Lehet, hogy ebben a csevegésben rejlik valami különös dolog, de az egész világért nem tudom
belőle kihámozni. Saját értetlenségem bizonyságaképpen hozzáfűzöm még az elsőhöz a második verset
is, amely – ha jól emlékszem – így hangzik: „A te drága keneteid jók illatozásra, a te neved kiöntött
drága kenet, azért szeretnek téged a lányok.” – A második vers az én értelmem szerint úgy illik az első-
höz, mint egy egész ház egy egyetlen szem tetejére! Miféle kenet és kié? Ki legyen az, aki ezt a kenetet
szagolja? Kinek a neve legyen a kiöntött kenet? És miért kell, hogy éppen ezért szeressék őt a leányok?
S miféle leányokról van szó? Távozz tőlem nagy Salamon a te magasztos bölcsességeddel. Tőled egyet-
len szó, óh –Uram rám nézve ezerszer-ezerszerte nagyobb értékű, mint Salamon minden bölcsessége.
Ezzel a Salamonból elég is! Óh Uram, kérlek, engedd el nekem a többi verseket, mert azok már igazán
messze felülmúlják a szkítákat!
6. Mondom Én: „Jól van kedves Simon barátom. Nem ismételnéd azokat az intő szavakat, ame-
lyeket Én a hegyen azoknak mondottam, akik a szép reggel miatt nem akartak a hegyről lejönni, ame-
lyekről te azt állítottad, hogy bizonyára azokat nem mondottam benső szellemi értelem nélkül? Ha em-
lékszel rá, ismételd az egészet! – Mondja Simon kissé zavart arccal: Óh Uram és Mesterem! Ha emlé-
kezetem nem csal, akkor az a néhány szó így hangzott: „Lent a szabadon álló asztaloknál ugyanaz a
virradat van, mint itt fenn a hegyen, a lefelé haladó rövid úton is élvezhetitek, odalent pedig kétszeresen
fogjátok érezni azt. Testünknek erősítésre van szüksége, siessünk tehát az asztalokhoz.” Úgy hiszem
Uram és Mesterem, hogy éppen így mondottad!
7. Mondom Én: Egészen jól van kedves Simon barátom! Te a mondatot szóról-szóra, tökéletes
helyességgel adtad vissza. De mit szólsz hozzá, ha Én most azt mondom neked, hogy az Általam kimon-
dott figyelmeztető szózat szellemileg mintegy beteljesedve ugyanazt mondja, amit a Salamon énekek-
énekeiből előadott versek! El tudod ezt képzelni? – Mondja Simon: mielőtt ezt megérteném előbb meg-
értem, hogy az a nagy tenger holnapig a legbujább virágok termőföldjévé fog változni. Mert amit Te, óh
Uram fenn a hegyen mondottál, az világos és érthető volt és mi valamennyien megértettük, hogy mit
kell tennünk, azaz lejönnünk a hegyről, s ezen a gyönyörű reggelen asztalokhoz ülnünk és testünket a
kitűnően elkészített reggelivel erősítenünk! S aki ezt nem értette meg, annak teljesen süketnek kellene
lennie. De ki az, aki a Salamon énekek-énekének két versét így értené meg? Ezek természetszerű értel-
mezése a legnagyobb esztelenség! És ha esztelenségek, ki kereshetne azok mögött bölcs szellemi értel-
met?! S ez joggal úgy tűnik fel előttem, mintha egy süketnéma félkegyelmű, s inkább állat, mint ember-
ről azt kellene feltételeznem, hogy ő a bölcs Plátó. Különben lehetségesnek, minden lehetséges, miért
ne lehetne ez is? Én itt csak azt mondottam el, amit érzek, s amint a dolgot értelmezem.
8. Mondom Én: Annál jobb, mert minél lehetetlenebb dolgot találsz benne, annál csodálatosab-
ban fog érinteni téged annak magyarázata. De az is csodálatos, hogy te és a hozzád hasonlók nyitott
szemekkel még mindig semmit sem láttok és nyílt fülekkel semmit sem hallotok, de hagyjuk ezt. Mivel
az énekek-énekében annyira jártas vagy, mond el nekem a két vers mellé még a harmadikat is. Én pedig
az előtted oly nagyon megfejthetetlen talányt tökéletesen és teljes megelégedésedre meg fogom fejteni!
9. Mondja Simon: Óh jaj! Tehát még a harmadik verset is?! A Te kedvedért szívesen megteszek
mindent, óh Uram, amit tőlem kívánsz, pedig egyébként biztosíthatlak, hogy az egész Salamon bölcses-
ség megfekszi a gyomromat! Még csak a harmadik vers zavaros igazán! Ha emlékezetem nem csal,
akkor a híres harmadik vers így hangzik: Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király
az ő ágyasházába, örvendezünk és vigadunk tebenned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak
a bornál, méltán szeretnek téged. – Nos, itt van tehát! Aki meg tudja emészteni, az eméssze meg! Mert
ha a vers eleje így szólna: Vonj engem teutánad, hadd fussak! De az utána következő mondat így hang-
zik: Hadd fussunk! Ki az, aki utána akar vonzatni és azután kik azok, akik fussanak?! A király bevisz
engem az ő ágyasházába. Milyen király az, örök, vagy valamely időleges, vagy világi? Ez a mondat
egyébként még mindig egyike a legjobbaknak: Örvendezünk és vigadunk tebenned. – Most azt szeret-
ném tudni, hogy ki az a „mi” és kicsoda az, akiben vigadozunk, továbbá ezek a bizonyos ismeretlenek
jobban örvendeznek az ismeretlen szerelmeknek, mint a bornak, amelyről ismét nincs megjelölve, hogy
milyen fajtához tartozik? Végül ki az az ismeretlen te, akit jámborul szeretnek?! Ez aztán az érthetetlen
beszédmód!
217
10. Az ember ezen a földön milyen szegény és balga! Az életet semmivel sem kezdi, semmivel
sem él, s végül semmivel sem fejezi be. Ha egyszer azt hiszi, hogy életének világosabb periódusaiban
valamit végre megértett, akkor szerencsétlenségére találkozik Salamon énekek-énekével, s a bolond tö-
kéletesen készen van. Mert amikor az embert egy másik ember arra figyelmezteti, hogy bölcsessége
megszűnt, akkor vége van már az egész embernek is. Igaz ugyan, hogy még tovább él, de csak, mint
bolond, aki már nem tud semmit sem felfogni és megérteni! Ha pedig az ember hozzám hasonlóan odáig
jutott, hogy tovább már nem mehet, akkor ismét visszafordul, és csak tovább vegetál, mint egy állat!
Mire való a további fáradozás? Semmiért és ismét csak semmiért!
11. Valóban Uram és Mesterem! Te nekünk ezen az éjszakán a hegyen olyan dolgokat mutattál,
amit halandó ember ezen a földön még sohasem látott, én most már végtelen sokat meg tudok érteni, de
miért nem értem meg Salamon bölcsességét? Vagy nem szabad azt embernek egyáltalán megértenie?
Vagy valóban az, aminek kívülről látszik, egy jámbor őrület, s így soha meg nem érthető? Vagy olyan
titkok vannak benne elrejtve, amelyek a legnagyobb életfontossággal bírnak? Ha az egyik, vagy másik
eset áll fenn, akkor mondd el azt nekem! Egyedül Neked hiszem el azt, amit felőle mondani fogsz, mert
Te megértheted az énekek-énekét, ha azt egyáltalán meg lehet érteni, de hogyha az egész énekek-éneke
Salamon utolsó bölcsességi szélhámoskodása, akkor azt is mondd meg, s az egész énekek-énekét bele-
dobom egy kloákába, hogy annak lakói tanulmányozzák Salamon bölcsességét!
170. Fejezet: Az Úr megadja a kulcsot Salamon

énekek-éneke megértéséhez, és Simon által magyaráz-
tatja meg.
1. Mondom Én Barátom, habár tréfád már egy kissé gonosz, most azt mondhatnám neked, amit
egykor egy híres festő egy cipésznek mondott. De egyelőre ez nálad nem is lehet másképpen, mert Sa-
lamon véleménye szerint ezen a földön mindenek megvan a maga ideje. Szedd tehát magad össze, s
főleg gyűjts magadba jóakaratot és világíttassanak benned Salamon énekek-énekei, és hogy az Én rövid
figyelmeztető szózatommal – amely a hegyen hangzott el – teljes összhangzásban van, és a következőket
mondja:
2. Salamon az ő énekek-énekeiben csupán az Én jelenlegi létemet ábrázolta az embereknek pró-
fétikus módon éspedig különféle képekben, amelyek tettről-tettre, helyzetről-helyzetre és hatástól-ha-
tásra, telve vannak szellemi vonatkozásokkal. Az ő tárgya egyedül Én vagyok: Az Ő, a te, a neki és a
téged – mind Én vagyok. Aki tehát Salamon szellemében beszél velem, annak szelleme egyes számban
van, de többes számban értendő a nép szelleme, amelyek Salamon királyi és uralkodói szellemében egy
és ugyanazon célért egyesülnek, s ily módon egy erkölcsi személyt ábrázolnak.
3. Tehát ha azt mondja: Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival – ez annyit jelent: hogy
szóljon az Úr az ő saját szájával énhozzám Salamonhoz és általam Izrael népéhez és ez által a föld
minden emberéhez, az Úr nem tisztán a bölcsesség szavaival szól hozzám, hanem az élet szeretetének
szavával! Mert a szeretet szava valóságos isteni csók az emberek szívében, és ezért mondja Salamon,
„ő” (az Úr) csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival.
4. Az ezután következő mondat most már egészen jól ráillik, amidőn azt mondja: Mert a te sze-
relmeid jobbak a bornál – vagy a te szereteted nekem, mint az embernek, többet ér a bölcsességnél, mert
a bor alatt mindenkor a bölcsesség és igazság értendő. Hogy Salamon az első kérő versében, amelyben
a szeretet szavát kérve a harmadik személyben sóhajtozik Hozzám, ezzel azt akarja jelezni, hogy ő,
pusztán csak bölcsességével még nagyon távol van Tőlem. A következő versben a második személy
által, amelyben az első vers kérésének oka jut kifejezésre, Salamon Istennek a szeretet által való nagyobb
közeledéséről tesz tanúbizonyságot, nem a puszta bölcsesség által. „A szeretet csókját” pedig amelyet
Salamon az énekek-énekében kért, éppen most kapjátok meg mindnyájan Tőlem, s így kedves Simon
barátom az énekek-énekének első verse most már részben világosabb lett előtted, mint eddig volt.
5. Mondja Simon: Óh Uram! Most már természetesen ily módon a második vers így világos
előttem és meg is merném azt magyarázni! Mondom Én: Kíséreld meg, s majd meglátjuk, hogy az első
vers világosságából hogyan fogod megérteni a másodikat?! – Mondja Simon: Nyilvánvalóan ezt fogja
218
jelenteni: Uram, ha te megcsókolsz engem a Te szád csókjával, s ha a Te szavad szeretetté lesz. Olyanná
lesz, mint az illatos kenet és a Te isteni szerető szavaid ily módon minden ember előtt érthetővé válnak,
mert hiszen közönséges értelemben is szokták mondani, szimatolni, megérteni helyett, az ember gyakran
mondja: Szimatolod már, hogy hová akar a dolog kilyukadni? Vagy pedig ő a pecsenyét, vagy a kenetet
szimatolta.
6. Tehát óh Uram, Te most itt vagy közöttünk, mint egy Salamon első versében lévő kérésében;
a Te neved, a Te szent szerető szavad, amely drágább Salamon bölcsességénél! Itt van előttünk, a kiöm-
lött kenet, a Te neved, a Te szereteted, szent élet igéid mindenki előtt érthetők. A leányok, akik Téged
ezért szeretnek nyilvánvalóan szintén mi vagyunk, a mi korlátolt belátásunk és értelmeink szemszögéből
szemlélve! Egy leány bár kedves lény, s nincs teljes belátás és értelem nélkül, de egy nagy és férfias
bölcsességről általánosságban tekintve – szó sem lehet, és ennél fogva nyilvánvalóan mi vagyunk a leá-
nyok, akik Téged, óh Uram mindenek fölött szeretünk, s mivel a Te szerető szavad könnyen megérthető
és ilyenformán a kiöntött kenet a mi számunkra, amelynek pompás illata van, s mi mindnyájan élvezzük!
Mondd, óh Uram, hogy az első vers alapján, a másodikat helyesen fogtam fel?
7. Mondom Én: Egészen tökéletes helyességgel magyaráztad el annak alapigazságát! Salamon
énekek-énekének az a tulajdonsága, hogy ha valaki annak első versét már helyesen megfejtette, jelképes
beszéd útján meg tudja magyarázni a többit is. S mivel a második verset olyan tökéletes helyességgel
fogtad föl, tehát próbálkozz meg a harmadik verssel is, talán itt is sikerülni fog fején találni a szeget!
8. Mondja Simon: Óh Uram! Most már az egész énekek-énekével meg tudnék birkózni! De a
harmadik vers a két első után olyan világosan áll előttem, mint ez a csodás reggel! Vonj engemet Te
utánad, hadd fussunk! Mi lehet más, ami szellemileg vonz, ha nem a szeretet? És ennek következménye,
hogy akik szeretettel és szeretet által kapnak tanítást és nevelést, egy pillanat alatt többet tudnak felfogni
és megérteni – tehát a megismerés fejlődése ezeknél valósággal rohamos – mint a száraz és hideg böl-
csesség által sok-sok hosszú éven keresztül. Az első versben tehát az erkölcsi első személy, amely a
második versben sokaságra oszlik, ami alatt nyilvánvalóan bennünket ért, s végül mindazt, akit ezen a
földön embernek hívnak. A „király” az örökkévaló, a szent bennünket, mindnyájunkat bevezet az Ő
legszentebb, világossággal és szeretettel teli Atyai szívének legszentebb kamrájába! És mi örvendezünk
most Benned, boldogok vagyunk, és a Te atyai szeretetedre ezerszerte jobban gondolunk, mint minden
egyéb száraz és rideg bölcsességre! Csak a Te szeretetedben vagyunk telve alázatossággal, egyszerűség-
gel, jámborsággal, s mi ez által jámborok vagyunk még csak igazán és szeretünk téged, óh Uram ebben
a mi nagy jámborságunkban!
9. A bölcsesség hajnala megfelel annak a hajnalnak, amit ott fent a hegyen láttunk, amely bár
pompás és szép, de itt lent, a Te legszentebb Atyai szeretetednek vendégszerető lakomás asztala körül
az igazi életnek ugyanaz a hajnala található. Fent a hegyen igaz megismerésben nyerve oktatást, a nagy-
szerű életvilágosság hajnalát, de ott nem voltak asztalok, amelyeken tápláló, s az ételek erősítő, kitűnő
eledelei vannak! Igaz, hogy tetszett nekünk ott is a mély bölcsességek világossága, de Te máris láttad
némelyekben, azaz az életkertjének szívének az önhittség csíráját, s a legelragadóbb szeretet hangján így
szóltál. „Gyermekeim! Lent az alázatosság mélységében ugyanaz a hajnal van!” S hogyha az elbizako-
dottság rövid magaslatáról, amely nem egyéb, mint a bölcsesség következménye, leléptek a szeretet
alázatosságának mélységébe, akkor ugyanazt a hajnalt élvezitek, de a szeretet mélységeiben hétszeresen
élvezitek, mert ott nemcsak hogy ugyanazon világosság van, hanem ott van a szeretet, az alázatosság, s
a világosság és szeretet életének örök forrása is, ott lent állnak az asztalok az élet teljességének megerő-
sítése, táplálása és megtartása céljából! Odavontál bennünket Uram a Te szent ajkaidnak igaz csókjával,
s azután nem tétovázhatunk többé, hanem mentünk mindnyájan utánad és szeretünk Téged, mint a Te
alázatos és jámbor gyermekeid! Uram! Jól megértettem és ábrázoltam a dolgot és eltaláltam a hegyen
mondott figyelmeztető szavaid benső értelmét?
171. Fejezet: Az Úr megmutatja az énekek-éne-

kének az összefüggését az Ő mai kijelentésével
219
1. Mondom Én: Nagyszerűen! Hogyha az énekek-énekét összehasonlítva a hegyen elmondott
szavaimmal, Én Magam magyaráztam volna el nektek, még Én is ugyanezeket a szavakat használtam
volna. Tehát a magyarázatot teljes megelégedésemre végezted. De mivel most már az énekek-énekének
valóságos magyarázója lettél, tehát elmagyarázhatnád még az első rész többi verseit is. Vagy van köz-
tetek más is, aki erre vállalkoznék? Mondják mindnyájan: Uram! Nem merjük megkísérelni, habár úgy
tűnik fel előttünk, mintha képesek volnánk rá.
2. Mondja Simon: Óh Uram! Ez nálam nem jelent semmi nehézséget, mert az egészet már annyira
értem, hogy bizonyára helyesen el tudom magyarázni. A következő vers tehát így hangzik: „Fekete va-
gyok, de szép, Jeruzsálem leányai, mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.” Ez tehát a mi természetes
nyelvünkre fordítva nem jelenthet mást, mint: Én, az Úr itt a világban köztetek, vak és sokszorosan
gőgös emberek között többnyire ismeretlen vagyok és nagyra törő világotok előtt mélyen megvetett és
Én mégis telve vagyok a legnagyobb alázattal, szelídséggel, türelemmel és szeretettel irántatok, Jeruzsá-
lem leányai iránt!
3. És kik Jeruzsálem leányai? Ezek Ábrahám utódainak gőgje, büszkesége, uralomvágya és kap-
zsisága, ezek Jeruzsálem felcicomázott leánya, akikhez a megvetett, tehát előttük a fekete úr – az összes
emberek első embere – mégis kegyes és könyörületes, kedvesebb, szeretetre méltóbb, mint a külsőleg
nyomorúságos kinézésű Kédár (Kai-dazz) sátrai, amelyek belsőleg mégis gazdagon annak felszerelve
kincsekkel a szegények és ínségesek között való kiosztás céljából, és kedvesebb, mint Salamon értékes
szőnyegei, amelyek külső része sötétszürke szőrös szőnyeg volt, az alsó, vagy belső része pedig a leg-
drágább indiai selyemből készült, a legfinomabb aranyfonállal átszőve!
4. Továbbá: Ne nézzetek Engem, hogy Én fekete vagyok (előttetek, Jeruzsálem leányai előtt),
hogy a nap (a ti világi gőgötök lesütött Engem), a ti gőgös szemetekben az én anyámnak fiai ellenem
megharagudtak. Ki lehet a Te anyád, önmagadban nem más, óh Uram, mint a Te örök bölcsességed
éppúgy, mint ahogy a Te Atyád Benned a Te örök szeretgeted, s a Te anyád Benned egyben az örök
rend, amellyel veled, óh Uram perlekedő gyermekeid az örök, végtelen űrt betöltik, és amelynek rendje
Izrael gyermekeinek nagy rendetlenségével állandó harcban áll. Mert ezt a rendet, a „szőlő őréül” állí-
tották. Ezt a rendet a Te akaratod egyesítve a mennyei hatalmak akaratával –törvények által adta az
emberiségnek, hogy a szőlőhegy, azaz az emberi társadalom megmaradjon a mennyek rendjében. A
szőlőknek őrizőjévé tettek engem – a magam szőlőjét nem őriztem. Ez azt jelenti, hogy: az Én örök
mennyeim hozzáférhetetlen magasságát és mélységét őrizeten kívül helyeztem, ami felől most Te min-
denkihez hozzáférhető Jelenléted a legkézzelfoghatóbb bizonyítékot nyújtja. Elhagytad a legmagasabb
és leghozzáférhetetlenebb fényes mennyeidet, hogy itt a legmélyebb alázatosságban, tehát feketén jelenj
meg e föld gyermekei előtt, és jámbor szegényeidet bevezesd a Te kamráidba, Kédár igaz sátraiba. Óh
Uram! Mondd a tőlem kívánt két verset helyesen magyaráztam-e meg?
5. Mondom Én: Nagyon helyesen, s éppen azért az ötödik vers mellé magyarázd el még a hato-
dikat is! – Mondja Simon: Örök hála és szeretet legyen érte, amiért Te engem, fiatal tanulót a Te kegyel-
med és szereteted által arra érdemesítesz, hogy azokat a mély titkokat, amelyeket mióta meg vannak
írva, eddig még senki fel nem fedezett – megmagyarázhassam azoknak, akik Téged szeretnek. Örül az
én lelkem ennek a kegyelemnek, de nem leszek azért elbizakodott, sőt ellenkezőleg most annál alázato-
sabb leszek, minél inkább belátom a Te hatalmadat, és az én tökéletes semmiségemet. De óh Uram, Te
tudod jól, hogy nekem mindig társam volt a jó humor, s ez a kitűnő bor még inkább arra serkent, s így a
hatodik versnél akármilyen komoly is az, nem tehetek róla, ha egy kis humor is bele fog vegyülni!
6. Mondom Én: Beszélj csak szíved és nyelved szerint. – Mondja Simon tovább: Ha Salamonnak,
vagy az Ő bölcsességgel teli lelkének alkalma lett volna közöttünk lenni, akkor a hatodik versét bizo-
nyára nem írta volna le! Mert Salamon hatodik verse így szól: „Mondd meg nékem te, akit az én lelkem
szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben, mert miért legyek én olyan, mint aki elfátyolozza magát
társaid nyájainál? – Mert akkor Salamon és az ő szava által népének lelke Te nyájaidat legeltetve meg-
találta volna reggel, délben, este, sőt még éjfélkor is, tehát mindig tevékenykedve és nemcsak deleltetve!
Én úgy vélem, hogy a Te deleltetésed ideje az a végtelen hosszú időtartam volt, amelyben nem Magad
érintkezhettél az emberekkel, hanem magukra hagytad őket, s ők mindig butábbakká és gőgösebbekké
lettek, de ez az idő most már elmúlt, és egy új, örökélet hajnala virradt reánk, és aki Téged felismert, az
220
nem fog többé soha Téged a Te butává és restté lett társaid között össze-vissza keresni? Hogy gondolod
Uram? Legalább érintettem ennek a versnek helyes értelmét?
7. Mondom Én: Egészen tökéletesen magyaráztad ezt is, dacára annak, hogy a humorodat egé-
szen illő módon keverted bele. S mivel most már láttuk, hogy Salamon énekek-énekét is meg lehet ma-
gyarázni, sőt Simon te magad is erre vonatkozólag egészen más véleményre jutottál, tehát most már
Gabi, a te korrektorod is adjon elő valamit, éspedig most már Én Magam szeretném saját szájából meg-
tudni, hogy miért érdeklődött éppen ő olyan különös módon Salamon énekek-éneke iránt anélkül, hogy
csak a legcsekélyebb részét is megértette volna! Gabi, nyisd fel tehát a szádat és mondd el nekünk ezt!
172. Fejezet: Az Úr Gabit felszólítja beszédre.

Ennek ravaszkodása. Felfedi az énekek-éneke iránt
való szeretetének ostobaságát és hiúságát.
1. Gabi erre felemelkedik, mélyen meghajol, és olyan igazodó szavakat kezd beszélni, ami még
a komoly rómaiakban is mosolyt idézett elő: Óh Uram és Mesterem! Én a dicsőséget soha nem kerestem,
mert ez soha sem volt szokásom, s ezért itt még kevésbé keresem, s tulajdonképpen egész életemben
sem áhítoztam a dicsőséget, és mivel nem keresem, s nem akarom a dicsőséget, tehát inkább nem beszé-
lek semmit, és csendben maradok! S ezzel beszédemet is befejeztem. – Mondja erre önkénytelenül Si-
mon: Hát ez mi akar lenni? Hiszen te máskor nagyon szívesen, sőt sokat is fecsegtél! Sőt mindenütt,
mint főszónok akartad magad előtérbe tolni és a dicséreteket egyáltalában nem vetetted meg. Különös!
Mondja Gabi: Azt teszek, amit teszek, nincs szükséged azzal törődni! Emberek között könnyű beszélni!
Itt azonban Isten és angyal van jelen, és az emberi hang ne legyen itt túl harsogó, hanem legyen alázatos,
és szerényen hallgasson! Én a csend Gabija vagyok és nem a feltűnés Simonja!
2. Mondja Cyrénius mosolyogva: Lám, lám, hic ergo illae lacrimae (ez tehát ama könnyek oka)!
Ez a fiatalember nem keres dicsőséget, és mégis igen bosszankodni látszik azért, amiért társa, Simon, az
énekek-éneke magyarázatával a Te tetszésedet, óh Uram kiérdemelte. Valóban, ez Gabitól egyáltalában
nem tetszik nekem! Sőt erre Jára is megszólal: Nekem sem tetszik! Mert nekem csak örömem telik
abban, ha valakinél észreveszem, hogy az Őr szeretete és kegyelme valakinek a lelkében csodálatos
módon kezd megnyilvánulni. De egy lélek ravaszkodása mindig visszataszító! Akit az Úr beszédre szólít
fel, és álszeméremből nem akar beszélni, csak azt mondja, hogy ő nem keres dicsőséget, az hazudik
magának és mindenkinek, a hazugság pedig igen rút dolog! Erre újból mondja Simon: Kelj fel tehát, és
viselkedj okosan, s adj feleltet az Úr szent kérdésére!
3. Erre Gabi ismét felemelkedik helyéről, és bocsánatot kér, amiért a száját az Úr előtt oly ostoba
módon nyitotta ki. Ő most felelne, ha az Úr megengedné. – Mondom Én: Beszélj tehát, mert Én a hozzád
intézett kérdést, mint érvénytelent még távolról sem vontam vissza, ellenkezőleg mi valamennyien vár-
juk szerény válaszodat! Beszélj tehát, s mondd el azt, amint tudod!
4. Mondja Gabi: Miután Salamon énekek-éneke iránt való szeretetemre vonatkozólag adatott fel
a kérdés, dacára annak, hogy azt nem értettem meg, tehát e vonzalmam okát is nyíltan be akarom ismerni.
Habár őszintén szólva az igazsághoz mérten be kell vallanom, hogy tulajdonképpen erre semmi okom
sem volt, azaz jó alapokról akarok beszélni, ha már okról van szó, mert valami ostobaság és a rossz nem
szolgálhat semminek sem alapjául, mivel a rossz mindig csak homok, amely úgy szellemileg, mint ter-
mészetszerűleg véve sohasem szolgálhat egy ház alapjául. Mi volt tehát a tulajdonképpeni alapoka az én
Salamoni énekek-éneke iránt való látszólagos szeretetemnek? Semmi egyéb, mint egy titkos butaság és
hiúság, amit azonban csak én tudtam!
5. Én tehát nemcsak társaim előtt, hanem minden más ember előtt, mint bölcs és írástudó férfiú
akartam feltűnni és az egész írásból éppen azt kerestem ki kedvencemnek, amiről meg voltam győződve,
hogy az egész írástudó sereg éppoly kevéssé érti meg, mint én magam. De én ravasz voltam és a látszat
kedvéért okosnak és bölcsnek mutattam magam! Gyakran azt kérdezték tőlem, amikor az énekek-ének-
ében ravasz módon jámbor arccal láttak olvasgatni, hogy az énekek-énekének megfejthetetlen misztiku-
mát értem-e? S az én válaszom röviden ez volt: Melyik bolond olvassa állandóan azt, amit lehetetlen
megérteni? Ha nem érteném meg az énekek-éneke magas misztikumát, akkor nem lennék bolond azt
221
olvasni, és az olvasott dolgok nem érintenék kedélyvilágomat, ha nem érteném meg! Erre unszolni és
ostromolni kezdtek, sőt fenyegetőzni is, hogy annak értelmét a főpappal közöljem, de semmi sem hasz-
nált, mert én jól értettem a mentegetőzésnek minden nemét, így semmi sem vehetett rá arra, hogy titka-
imat eláruljam, ami annál könnyebb volt, mivel nem is voltak.
6. Egyedül Simon, az én legintimebb barátom tudta, de ő is csak részben, hogy miként állok én
a Salamoni bölcsességgel, ő elém tárta, sőt be is bizonyította, hogy én a Salamoni énekek-énekével vagy
magamat, vagy az egész világot bolonddá teszem! Mert – mondotta gyakran – a te egyébként minden
dologban korlátolt tudásoddal és tapasztalatoddal akarnád az énekek-énekét azért megérteni, mivel azt
óriási fáradsággal kívülről megtanultad? De én azzal akartam legalább meggyőzni, hogy azt feleltem
neki, hogy én éppen a legmélyebb, a legzavarosabb, s legelrejtettebb titkok iránt azért viseltetem a leg-
nagyobb előszeretettel, mert mögötte valami óriási nagyot képzelek el! Ezt Simon végül el is hitte ne-
kem, és mégis nagyot tévedett, mert magamban ellensége voltam a Salamon bölcsességének.. Most már
nem akartam többé senkit sem megtéveszteni, de szükségtelenül magam sem leleplezni, amiből meg-
tudták volna, hogy eddig az embereket csak megtéveszteni akartam, s hogy nyíltan szólva egykor alapos
farizeus váljék belőlem, azonban három nappal ezelőtt teljesen szegre akasztottam eddigi elképzelése-
met, amely bizonyára nem volt kicsiny tett.
7. Mert minél ravaszabb és konokabb egy farizeus, annál nagyobb tekintélyben áll a templomban,
én az egész ostobaságra tulajdonképpen már nem is akartam gondolni és szép csendesen szerettem volna
az egész dolgot elfelejteni. De mivel, óh Uram, most Te szólítottál fel, hogy nyilatkozzam, tehát az
igazsághoz mérten nyilatkoztam is. Most pedig már mindenki tudja, hogy miképpen állott ez a dolog, és
hogy áll most. Én eben a dologban igen makacs voltam, és semmire sem lehetett velem menni, de most
már a legnagyobb rendben vagyok és elismerem az élet egyedüli igaz világosságát, és soha nem fogok
többet senkit megtéveszteni. S ha most az Ő jelenlétében kissé illetlenül viseltem magam, akkor először
tőled, Uram és Mesterem lelkem egész mélyéből, s barátaidtól, kicsinytől és nagytól bocsánatot kérek,
mert én az előbbi hallgatásommal senkinek sem akartam ártani. Csupán régi szégyenemet akartam kissé
takarni. De ez a Te szentséges, mindentlátó szemeid előtt nem sikerült, tehát megmondottam, hogy mi-
lyen voltam és milyen vagyok most! Most pedig a saját magammal szembeni vádbeszédemmel elkészül-
tem, s többet nem tudok.
173. Fejezet: Az Úr felfedi Gabi előtt pokoli fa-

rizeusi alapelveit, amelyeket ez részletesen elbeszél
1. Mondom Én: Az mindenesetre nagyon jó volt reád nézve, hogy ilyen tökéletesen leleplezted
magad, de mindezektől eltekintve még egyet el kell mondanod, és ezt ismét nem Énmiattam, hanem
kizárólag csak miattad. Lásd, amikor te a templomban és a templom számára fölszenteltetted magad,
egyáltalában nem hittél Istenben, mivel azonban csalással kezdted és minden gondolatodat oda irányí-
tottad, hogy egy mindenféle hájjal megkent farizeus váljék belőled! Nem mondotta azt neked senki soha,
hogy egy farizeus Áront követő pap és Isten szolgája, nem pedig egy önző és zsarnokoskodó ember-
csaló? Hogyan engedhetted meg azt, hogy ilyen gonosz szándék csírázzon szívedben?
2. Vajon az embereken való segítés – amennyire csak lehet – az életnek nem a legnagyszerűbb
törvénye, amelyet még a régi pogány bölcsek is a legnagyobb tiszteletben tartottak és mindenkor követ-
tek is? Nem mondja-e Szókratész: Ember, ha halandó állapotodban az Isteneket méltóképpen akarod
tisztelni, akkor légy hasznára embertársaidnak, mert azok éppúgy, mint Te, az Istennek legszebb művei!
Ha szereted az embereket, ezzel mindazon isteneknek áldozol, akik jók és akkor a gonoszoknak nem
lesz hatalma rajtad. A rómaiak azt mondják: Élj becsületesen, ne árts senkinek, s add meg mindenkinek
a magáét! Lásd, így ítéltek a rómaiak, akik pedig pogányok voltak, hogyan keletkezhetett tehát benned,
mint zsidóban ilyen pokoli terv?
3. Vagy legalább nem gondolkozhattál kissé azon, hogy mégis csak lehet egy Isten, Aki nem
akarhat mást, csak jót, és aki az embereket nemcsak erre az arasznyi földi életre, hanem az örökkévaló-
ságra teremtette? Lásd, erre kell még, hogy szigorúan őszinte számadást adj, és magad teljesen felfedd,
s most beszélj!
222
4. Mondja Gabi: Istenem, Uram és örök Mesterem! Hogyha valaha egyszer is alkalmam lehetett
volna, hogy annak csak egy századrészét halljam, amiket itt ezeken az emlékezetes szent napokon hal-
lottam, akkor bizonyára ilyen nyomorult tervekkel nem foglalkoztam volna, de exempla trahunt (a pél-
dák vonzanak), amit szintén a rómaiak találtak ki. A példák és mintaképek előttem állottak, amelyek
rossznál is rosszabbak voltak, s ezek a rossz példák és mintaképek mellett nagyon jól érezték magukat,
sőt annál jobban, minél inkább bírták azt a művészetet, hogy a népet minél vastagabban megcsalják és
félrevezessék! Mert ők azt mondották, hogy a természet – de nem Isten, ami nem egyéb, mint egy régi
emberi kitalálás – a világosabb értelmű embereknek már a bölcsőben útmutatást adott arra nézve, hogyha
valóban jól akar élni, mindenek előtt az emberek butaságát használja saját javára, s aki ezt nem értette
volna meg, az maradjon bolond egész életén át és ne legyen egyéb, mint egy értelmes emberi igavonó
barom, aki tövisekkel és tüskékkel táplálkozzék és a puszta tarlón aludjon.
5. S mi, mint a néptanítók egyedül csak ara törekedjünk, hogy a közönséges emberi igavonó
barmokat a legsötétebb babonás hitben tartsuk! Amíg ez a cél, a tulajdonképpeni szellememberek jól
élhetnek, de abban a pillanatban, amidőn ezeknek megmutatják az igazságot és világosságot, akkor a
tulajdonképpeni tudományok emberei kezükbe vehetik az ásót, az ekét, kapát, sarlót, és arcuk verejték-
ével kereshetik meg fáradságosan száraz kenyerüket. A tudományos ember igyekezzék odajutni, hogy
az emberi igavonó barmok legalább félisteneknek tekintsék, s ha ezt elérte, akkor zárja el a világosságot,
úgy, mint egy egyiptomi sírt, s vegye körül magát mindenféle hasznos csillogással és ámító ködökkel,
akkor az emberi igavonó barmok nemsokára imádni fogják annál is inkább, ha időről-időre egy kis lát-
szólagos haszonban részesíti őket. Röviden, az emberi igavonó barmoknak, habár hazug módon, de min-
dig azt kell, hogy bizonyítsa, hogy megbecsülhetetlen ügyükre szolgál az, ha az általuk vélt félisten, akár
kékre, akár holtra vereti!
6. Szigorú törvényeket kell adni nekik és azok szentesítése képpen a legszigorúbb időleges, és
legborzalmasabb örök büntetéseket helyezzük kilátásba, és a törvények hű követőinek ígérjünk minél
kisebb földi, de annál nagyobb örök előnyöket a halál után, s akkor a tudományos ember, mint igaz
ember áll az emberi igavonó barmok előtt! S ha ezek utódai a csőcseléket a legsötétebb babonás hit
éjszakájában meg tudják tartani, akkor évszázadok nem lesznek képesek azokat felvilágosítani, de ha
erre nem képesek, akkor embercsalóknak megbélyegezve minél előbb menekülhetnek, amerre a szemük
lát. Mózes és Áron voltak ilyen igaz emberek, akik felébresztett értelmük és tudományuk által ellesték
az izraelita nép gyengéit, feltolták magukat azok vezetőivé és boldogítóivá, s mindenféle szépen kigon-
dolt nagyszerű bolondításokkal a népet annyira elbutították, hogy a nép még a mai napon is éppen olyan
ostoba, mint csaknem ezer év előtt a sinai hegy lábánál volt, és több évezreden keresztül is ilyen maradt.
De alapjában véve, ez mégis csak jótétemény a népre nézve, mert az ember már kezdettől fogva egy rest
bestia volt, ezért vasjogarral kell fölötte uralkodni, és korbáccsal kell a jóra ösztönözni!
7. Uram, amit én most elmondottam, az nem az én képzelő tehetségemnek hiú koholmánya, ha-
nem a teljes igazság! Ez minden tökéletes farizeus benső meggyőződése az isteni kinyilatkoztatásról,
amely annál értékesebb, minél érthetetlenebb. Salamon énekek-éneke is igen alkalmas volt erre, vala-
mint a próféták írásai Mózessel együttesen a cél érdekében nagyon használhatók voltak. S ez volt az oka
annak is, amiért az énekek-énekére vetettem magam. Beszédemet ezzel befejeztem és úgy vélem, hogy
most kellőképpen feltártam előbbi érzületeimet, amelyek nem lehettek mások, mert amilyen a tanítás,
olyan az ember, s olyan az akarata is, cselekvése is! De hogy most a legnagyobb megvetéssel gondolok
és tekintek vissza erre az igazi pokoli tanításra, az magától értetődik! De most Téged is arra kérlek, óh
Uram, hogy nekem a Te szereteted és bölcsességed által az itt hűen és őszintén elmondott gondolkodá-
somat és cselekedeteimet a jövőben kegyelmesen nézd el és bocsásd meg!
8. Mondom Én: Hogy tagadjam meg tőled kérésedet, amidőn azt a pokoli művet te száműzted
mindenkorra magadból? S Én épen ezért mondattam el veled előttünk hangosan az egész dolgot, hogy
szíved tökéletesen felszabaduljon, s most már egész életmélységedig az igazsághoz tartozz. Egyben azt
a célt is hozzáfűztem, hogy az összes jelenlévő hű tanuk szájából hallják meg, hogy ebben az időben a
farizeusi fogalmat miként kell elképzelni, és hogy ezek után mennyire szükség volt arra, hogy Én magam
személyesen jöjjek le ebbe a világba, hogy az egész emberiség meg ne romoljék, és tönkre ne menjen.
És most béküljetek ki ti ketten, Simon pedig mondja el mindnyájatok előtt Felőlem alkotott legbensőbb
véleményét.
223
174. Fejezet: Az Úr felszólítja Simont, hogy
legbensőbb véleményét nyilvánítsa Felőle. A három
megismerés napja. Simon különös kényes kételye az
Úrnak, mint embernek testi szerelmére vonatkozólag.
1. Mondja Simon: óh Uram! Ezzel hamar elkészülök. Te vagy szellemben az Isten Fia, itt pedig
előttünk Isten és ember vagy egyaránt. Te vagy Önmagadból az egyetlen, úgy a mennyben, mint ezen a
földön. Hozzád az egész végtelenségben senki sem hasonló! Egy angyal sohasem rendeli magát alá egy
ember akaratának, de ha Te legkisebb intést adsz neki, akkor már egy alig elképzelhető gyors szempil-
lantás alatt végrehajtja az akaratodat. Amit Te akarsz, az elkerülhetetlenül megtörténik, s egy Általad
kimondott szó maga a végrehajtott tett.
2. A Te szemed egy pillanat alatt áttekinti az egész szellemi és anyagi teremtést. Az angyalok
legtitkosabb gondolatai oly világosak Előtted, mintha azokat Magad gondoltad volna ki, és amit mi,
szegény földi emberek még oly mélyen elgondolunk magunkban, azt Te világosabban látod, mint mi,
ezt a gyönyörűen ragyogó napot. Te mindazt ismered, amit a tenger mélye rejt. Ismered a tenger medré-
ben a homokszemet és az égen a csillagok számát is, s hogy azok mit foglalnak magukban, mit hordoz-
nak. Ismered a föld füvének, fáinak, bokrainak számát és az egész végtelen űr szellemeinek száma is-
mertebb Előtted, mint előttünk az egyes szám! S ha én mindezt nemcsak élő hittel hiszem, hanem a
legvilágosabban tudom is, akkor nem lesz nehéz azt mondanom: Uram ez az én legbensőbb véleményem
Felőled, amennyire módom volt Téged három nap alatt megismerni, más egyebet valóban nem mond-
hatnék Rólad.
3. Mondom Én: De hiszen ti már a mai nappal hosszabb idő óta vagytok Velem, mint három
napja! – Mondja Simon: Mit törődöm én a három nappal, én csak a három megismerés napját számítom.
Ezek pedig először az anyag megismerése, másodszor a lelkek lényegének és harmadszor a tiszta szel-
leminek a megismerése. Ezek pedig az élet három igaz napját képezik, amelyeket a Te közeledben töl-
töttünk el!
4. Mondom Én: Ez természetesen egészen más, s így már meg is vagyok veled elégedve, mert
látom, hogy a jelképes beszédben teljesen otthon vagy, de annál kevésbé a saját benső önmegismerésed-
ben! S így az a vélemény, amelyet Felőlem alkottál nem egészen a te bensődből eredt, mert rejtesz ott
bent még valamit. Ezt kell magadból kiirtanod, mert az csak egy kicsiny magvacskája a benned időnként
felmerülő Felőlem való kételyednek, s lásd, ennek a magvacskának is ki kell kerülni belőled, mert idővel
csírázni kezd, s egy erdőre való kételkedés nő fel belőle, amit azután nehéz volna szívedből kipusztítani
és kiirtani. Tekints csak a szíved mélyébe, s ezt a kétely magvacskát meg is fogod ott találni!
5. Erre Simon majd Engem, majd a többi asztaltársait kissé meghökkenve nézi, s azután elgon-
dolkodik és kis idő múlva így szól: Uram! Valóban, bármennyire is gondolkodom, úgyszólván semmit
sem találok! Mert még a leghalványabb kételyt is, amely bennem Irántad támadna, egy pillanat alatt
porrá zúznám, s ezért nem ébredhet bennem kétely. – Mondom Én: És mégis gondolkozz csak és meg
fogod találni! – Mondja Simon: Uram, aggodalommal töltesz el saját magammal szemben, vajon bensőm
legmélyén szörny beszél? Akárhogy gondolkodom, a legtávolabbról sem találok olyat, amit Te, óh Uram
felfedezni vélsz bennem. Mivel és mi módon ébred fel bennem bármiféle kétely, vagy legalább ennek
oka?
6. Mondom Én: De Simon barátom, nézz meg Engem, valóban olyan büntetést és bosszút szom-
jazónak látszom, hogy félsz nyíltan és hangosan elismerni azt, ami már úgyszólván a nyelveden van?! E
szavakra Simon valósággal megijed és mondja: De Uram, ezt a lényegtelen dolgot is – amelynek elmon-
dását tisztán csak illetlennek tartottam – hangosan kell elmondanom?
7. Az ember mindenfélét gondolhat magában, nem is önként jön a gondolat, hanem mintegy
szívbe belehelve ébred fel, s kis ideig ott marad, végül eltűnik és az ember már nem is emlékszik rá. S
ez az én kis kétely gondolatom is valahonnan belerepült a szívembe, én elgondoltam, de mindjárt el is
vetettem, mert ellene ezer és ezer súlyos bizonyítékot hordozok a fejemben és a szívemben! S még hozzá
ennek a gondolatnak hangos kimondását valóban kissé illetlennek találtam! De ha Te, óh Uram annyira
224
kötöd magad hozzá, mégis kimondom! – Kedves nagy barátai az Úrnak, vegyétek úgy, hogy én ezt már
teljesen el is vetettem magamból!
8. Így hangzik tehát a gondolat: Miután ittlétem alatt az Úr oldala mellett állandóan ott láttam azt
a rendkívül bájos és teltidomú leánykát, tehát mintegy magától felébredt bennem azon természetes ne-
vetséges gondolt, hogy vajon az Úr testileg szerelmes lehetne-e legalább arra az időre, amíg ő itt a földön
jár? És ha ez így volna, mi lenne az ő teljesen tiszta szellemiségével? Isten bár összes teremtményeit a
legtisztábban szeretheti, de az a kérdés, hogy egy elbájolóan szép leánykát itt, ezen a földön teste szere-
lemmel szeretheti-e? Erre igennel vagy nemmel felelni az én intelligenciámnak igen nehéz volt, habár
lelkem azt mondotta: Benned minden szeretet csak a legnagyobb fokban tiszta lehet, még az is, amit mi
emberek között teljesen tisztátalannak neveznénk! Nos Uram, ez a nyilatkozat, amit tőlem kívántál! De
most már kész vagyok mindenféle magvacskával és csirácskával, tégy velem, amit akarsz, vagy lát még
a Te isteni látnok szemed valamit bennem? Mert ha volna még valami elrejtve, figyelmeztess kegyel-
mesen rá, óh Uram, s én minden félelem nélkül azonnal nyilatkozni fogok.
175. Fejezet: Az Úr rámutat arra, hogy egyetlen

hamis vélemény magvacskából a kételynek milyen er-
deje nőhet. A tiszta és az érdekkel teli szeretetről.
1. Mondom Én: Most már tiszta vagy és semmi sincs benned, ami a Bennem való hitedben meg-
tántoríthatna, most azonban megmondhatom neked és mindnyájatoknak, hogy milyen sűrű kételyerdő
nőtt volna ki belőled, ha ezt a kétely magvacskát ki nem irtottad volna magadból. Te egész egyszerűen
lassan-lassan ily módon kezdtél volna filozofálni:
2. Mi lett volna abból, ha egy leánnyal testileg érintkeztem volna, és ebből a leány méhében
magzat támadt volna? Ha ez férfi lett volna, ebből Isten vált volna, de mi lett volna akkor, ha nőnemű
lény származott volna belőle? Meggyengítette volna-e a mózesi törvényt, ha Én testileg érintkeztem
volna? Vajon az az Én isteni emberségemet, az isteni szellem megtartására nem tette volna-e alkalmat-
lanná? Vagy Én egy ilyen aktus keresztülvitelére képes vagyok-e, vagy nem? Vagy hogyan tudtam Én
az embereket erre a műveletre feléleszteni, ha Én magam arra képtelen volnék?! S ha ez a művelet a
testben bűnt képez és gyengíti a lelket és a testet, miért helyeztem ezt a bűnös műveletet az emberek
fajának fenntartása céljából az emberek lelkének öntudatába, s hogy erre a célra nem tudtam volna-e
tisztább utakat és módokat létrehozni? Ha pedig a fajfenntartásának ez a művelete Isten rendje szerint
az egyedül megfelelő, akkor az Istennek magának is éppen olyan jól kell gyakorolni tudni, mint az em-
bernek. Ez a művelet miért bűn az embereknél és miért nem bűn az Istennél? Avagy pedig az Isten
bizonyos körülmények között nem vétkezhet-e saját rendje ellen? De hogyan legyen Isten a legtisztább
szeretet, amikor Ő az emberi bűnös gyarlóságnak oka lehet? Isten, mint Isten lehetetlen, hogy vétkezzék
a saját rendje ellen? S ha Ő az emberi természetet magára öltötte képes-e a teste bűnre, vagy nem, kény-
telen-e Ő is a test kísértései ellen küzdeni? S ha vannak ilyen kísértései, ki bocsátja azt reá? Létezik-e
még egy magasabb rendű és öregebb Isten? Aki az ezután leendő különféle megpróbáltatásokkal erősíti,
és szellemben újjászüli? S ha ez ifjú Isten most úgy bűnözött, mint egy ember, el lehetne-e vetni ehhez
hasonló módon? Vajon a régi egyiptomiaknak nem lehetett-e igazuk az ő fő Istenük geneológiájában?
Uránusz Geával nemzette Kronoszt (Szaturnusz idejében), aki az ő műveit folyton elpusztította, Zeusz,
mint Kronosz akarata megmentetik a szerelem által, s titokban nagyra növekedik és hatalmassá lesz.
Zeusz hatalmas Uránuszt és Kronoszt örök nyugalomba helyezi, majd teljesen egyedül uralkodik és te-
remti a földön az embereket, amiért azonban a rettenetes és kifürkészhetetlen fátum, mint a legrégibb ős
Istenség sokféle emberi gyötrelemmel üldözi! A Fátumot mondják annak az ismeretlen nagy Istennek,
aki azonban most mintegy kimerülve az uralkodásban láthatatlanul és ismeretlenül egy tiszta nősze-
mélybe isteni szikrát helyezett és így megifjítva magát most előttünk áll és gyakorolja az első Isten
uralkodói kísérleteit?!
3. Én még ehhez hasonló, egész sereg vadhajtást tudnék előtted felsorakoztatni, amelyekből egy
olyan kételyerdő keletkeznék, amiben egész tüskebokrok, és gaz mellett kedvére degenerálódhatna. De
mivel a mag most már meg van benned semmisítve, tehát megtisztultál, s a gaz további fejlődéséről nem
225
lehet már szó, s mert teljesen megtisztulva állsz Előttem, tehát alkalmassá lettél arra, hogy egyike légy
első tanítványaimnak.
4. Egyébként most már be fogod látni azt, hogy ez a leányka hogyan és miért csüng rajtam annyi
szeretettel. Mert oly nagyon, mint ez a leányka, közületek senki sem szeret, mivel a ti szeretetetek inkább
egy csodálat az Én bölcsességem és a ti előttetek felfoghatatlan csodatetteim fölött, de ez a leányka
egyedül csupán Magamért szeret Engem, mert ő tudja, hogy Mögöttem Ki lakozik! Ez pedig több, mint
Engem Istenként csodálni, mert hiszen mindenki előtt világos kell, hogy legyen az, hogy Isten előtt
minden lehetséges! Ez így jó: de a másik még jobb.
5. Mi lesz kedvesebb előtted, ha valaki ezért szeret téged, mert ember vagy, vagy azért, mivel te,
mint ember bölcs és jártas vagy mindenféle tudományban? Az első szeretet magából az életből indul ki,
és életet ragad meg, a második azonban csak az érzékéből indul ki és csupán annak művészete, és tudo-
mánya ragadja meg, aki azt bírja! Most mondd melyik szeretetet fogod nagyobbra becsülni?
6. Mondja Simon: Mindenesetre az elsőt, mert aki engem már, mint embert szeret, az mint bölcset
és tudóst még sokkal jobban fog szeretni, de aki abban a véleményben, hogy én bölcs és művész vagyok
– szeret, az mihamar elkészül ezzel a szeretettel, amidőn megtudja, hogy talán nem is vagyok sem bölcs,
sem művész. Tehát ennek a leánykának Irántad való legtisztább szeretete, óh Uram – valóban mintája a
szeretetnek, s mindnyájunkat messze felülmúl!
7. Természetes azonban, hogy egy leány egy férfiút inkább szeret saját magáért, mint egy férfi
egy másik férfit. De hogyha az ő elméjével és kedélyével egy embernek, vagy ember testvérének értékét
mélyebben szemléli, akkor a saját értékét érezve és belátva, felebarátját és annak tulajdonságaira való
tekintet nélkül szeretni és tisztelni fogja, és hogyha később még több rejtett és tiszteletreméltó tulajdon-
ságot fedez fel rajta, akkor ez a szeretet iránta még inkább fog fokozódni! Óh Uram! A Te tanításaidnak
minden szava nagy, fennkölt és örökkön-örökké fennmaradó igazság!
176. Fejezet: Simon összehasonlítása a próféták

kinyilatkoztatásai, s az Úr Jézus által tett kinyilatkoz-
tatások között. Az Úr nagy kegyelme és testvéri szere-
tete Simon iránt. Simon alázatosan beismeri testi gyar-
lóságait.
1. Simon: Most már látom, hogy Te, óh Uram az embereknek teljesen Istenként nyilatkoztatod
ki Magad, s nem tartózkodó és titokzatos módon, mint a régi próféták, akik Téged az embereknek mindig
a legsűrűbb elfátyolozottsággal nyilatkoztattak ki, s alig engedik a Te ruhád szegélyét sejtetni. Igaz
ugyan, hogy egy vallást és templomot alapítottak, de micsoda vallást, és milyen templomot?! A vallás
alig volt egy picinyke csillag a végtelen teremtés űr mélységéből, amely mint a leghalványabb remény-
sugár szolgált a sűrű éjszakába burkolt földnek. A templom pedig kemény kőből készült épület volt,
amelyen vég nélküli útvesztők és sötét előcsarnokok voltak, ahová bejuthattak az emberek, de a templom
szentélyébe nem jutottak soha, ahol a legnagyobb élettitkok arany asztalokon kitárva feküdtek!
2. Itt azonban nemcsak a templom szentélye áll feltárva minden ember által hozzáférhető módon,
hanem Isten, az örökké hozzáférhetetlen saját maga szentélye sem nyilatkoztatja ki magát az emberek-
nek úgy, amint volt, van és lesz örökké! Ennél fogva szükséges Istent nem csupán részegesen, hanem
teljesen úgy testileg, lelkileg, mint szellemileg magunkba fogadni, s kizárólag Iránta érzett forró szeretet
által. A teremtőnek a teremtményhez, valamint a teremtménynek a teremtőjéhez való ilyen közeledése
szükségszerűen maga után vonja a teremtő őslét és a keletkező teremtmény egyesülését.
3. Isten eggyé válik velünk és mi ővele a mi személyes egyéniségünk és tökéletes akaratszabad-
ságunk legcsekélyebb korlátozása nélkül!
3. Mert a teremtménynek a Teremtővel való tökéletes azonosulása nélkül a teljes akaratszabad-
ságra gondolni sem lehet, mivel csupán a teremtő akarat képzelhető el a legtökéletesebb korlátlanságban
és a teremtmény akarata csak akkor, ha a Teremtő akaratával tökéletesen eggyé vált!
226
5. Ha mi azt akarjuk, amit az Úr, akkor akarásunk teljesen szabd, mivel az Úr akarata szintén
tökéletesen szabad akarat, de hogyha mi ezt nem akarjuk, vagy csak részben, akkor már nyomorúságos
rabszolgái vagyunk végtelen rabságunknak. Csak Istenben lehetünk tökéletesen szabadon, Istenen kívül
nem létezik más, csak törvény és halál!
6. Uram! Te látod, hogy én nem félek beszélni és hiszem, hogy ezúttal is fején találtam a szöget.
De Te add hozzá mindenható áldásodat, hogy ez a gyönyörű búzaszem, amit Te, óh Uram szentséges
Atyánk az örök mennyekből Magad vetettél el, ebbe a sajnos nagyon sovány földbe – hogy az a mi
értelmetlen szívünk talajában ezerszeres gyümölcsöt hozzon! Óh legszentebb Atyánk! Légy eggyé ve-
lünk, a Te teremtményeiddel, a Te még igen szegény gyermekeiddel, hogy egykor mi is hasonlóvá, sőt
eggyé válhassunk Veled! Ezután Simon meghatottságában, könnyekben tört ki.
7. Én erre felemelkedtem helyemről és így szóltam Simonhoz: Jöjj ide Hozzám szeretett testvé-
rem, s ne a teremtődet, hanem a testvéredet öleld meg Bennem, hogy Te légy az első, aki eggyé lett
Énvelem!
8. Mondja Simon teljesen magába roskadva: Óh Te szentséges! Erre a kegyelemre a bűnös Simon
még távolról sem méltó! Ezután ismét sírva fakadt. Ekkor Én léptem hozzá, s ismételten szívemhez
szorítottam őt. Csak hosszabb idő múlva, amidőn Simon nagy meghatottságából magához tért, s kedélyét
Én is megnyugtatom, erősítettem, mondja: Én Uram és Istenem! Mit tettem, hogy oly kegyes és könyö-
rületes lettél hozzám? Lásd én bűnös ember vagyok, mert testem igen gyenge, időként tisztátalan gon-
dolatok ébrednek bennem, s gyakran engedek is ezeknek a gondolatoknak, ha alkalom híján nem is
cselekedetben, de mindenesetre gondolataimban.
9. De néha vannak egészen világos és józan pillanataim és nézeteim ebben a kérdésben, azonban
mit használ mindez? Ha ismét meglátok egy szép leányt, minden világos pillanatnak, józan bírálatnak
egyszerre vége van, s a régi bűnbak ismét előtérbe lép. Ilyenkor persze semmit sem teszek, de ez nem is
jelent semmit, mert csupán az alkalom hiánya akadályoz benne. A büntetéstől való félelem és a szégyen
tartja az embert vissza, de távolról sem szabad akarata, amely ilyen alkalomkor igen sok vágyat rejt
magában, s ilyenkor bizonyára nem tagadnám meg vágyaim teljesítését! Sajnos nagyon jól ismerem az
én bűnös testemet, s így tudom, hogy bűnös ember vagyok és a Te nagy kegyelmedre nem méltó.
177. Fejezet: Az Úr a testiség lényegéről és an-

nak ingerének szükségességéről; az érzékiség céljáról
és lényegéről. Érzéki bűnök. Simonnak tett nagy misz-
sziós ígérete
1. Mondom Én: Barátom és testvérem! Mi közöd a testhez és ahhoz, ami abban végbemegy? Ha
Én a testbe nem oltottam volna bele azt a tulajdonságot, vajon eszébe jutott volna-e valaha egy férfinek,
hogy asszonyt vegyen maga mellé és támasszon benne élő emberi magzatot? Ha a gyomorba nem he-
lyeztem volna bele a materiális táplálkozás vágyát, jutna-e valakinek eszébe eledeleket magához venni?
Milyen más úton-módon juthatnának természeti specifikált lelkek a vérbe és a testnek más nedveibe,
innen az idegéterbe, s ily módon megtisztulva a lélek szubsztanciába? Mindenesetre az Én akarat-hatal-
mam által a primitív rend szerint, de mi lenne akkor az örök fennállás lehetőségével? Semmi egyéb, mint
csupán szilárd és maradandó törvény által, és mi lenne önállóságával és egykori szellemi élet-szabadsá-
gával?
2. Lásd, ha az egyszer Általam fölállított rendben csak egy kis eltolódás történik, akkor az élet
önállóságának és szabadságának mindörökre vége van, vajon nem Én adtam-e a szemnek látóképességet,
a fülnek a hallóképességet, a nyelvnek beszélő és ízlelő képességet és az orrnak a szaglást?!
3. Bűnös vagy-e azért, ha időnként éhes és szomjas vagy? Bűnös vagy-e azért, ha nézel, hallasz,
ízlelsz, vagy szagolsz? Ezek az érzékek mind azért adattak, hogy észrevegyétek a dolgok formáit, s hogy
hallhassátok a lélek elmélkedéseit, és hogy észrevegyétek a kiforratlan és nyersanyag jó, rossz és ártal-
mas szellemeit.
227
4. Igaz ugyan, hogy vétkezhetsz a szemeiddel, füleiddel, orroddal, ínyeddel és a nyelveddel, ami-
kor ezeket az érzékeket nem helyes rendben használod. Ha szemeidet érzéki dolgok felé fordítod, ha
káromlásokat, szidalmazásokat és szennyes beszédeket szívesen meghallgatsz, ha csupán könnyelmű
tréfa kedvéért bűnös dolgokat szaglálsz, amelyek a testet tisztátalanná teszik, s munkára képtelenné.
Vétkezhetsz az ínyeddel és a nyelveddel is, amikor az ínyenckedés kedvéért a legdrágább falatoknak
hódolsz, mert miért akarod az ínyedet a legdrágább dolgokkal csiklandozni, amikor melletted a sok sze-
gény eleped az éhségtől és szomjúságtól! Ha éhes és szomjas vagy, elégítsd meg magad egyszerű és
frissen elkészített ételekkel. De ha falánk vagy és tobzódol az eledelekben, akkor nyilván vétkezel az
isteni rend ellen.
5. Nos látod, mindez az eset nálad nem áll fenn, ellenkezőleg már sok dicsőségteljes győzelmet
arattál a saját magad erejéből tested fölött. Ugyanúgy mértékletes voltál minden dolgaidban és józan
vágyakozásaidban, az, ami többé-kevésbé baj volt nálad, inkább az írásban való hitetlenségedben rejlett,
amit megérteni nem tudtál, de hitetlenséged becsületes volt, míg Gabi hitetlensége valódi farizeusi becs-
telenség volt, de azért nem vetetted el az írást, csak felvilágosítást és világosságot kerestél, s éppen ezért
tanulmányoztad az összes egyiptomi és görög világbölcseket, és mégsem akart világosság támadni ben-
ned. Külsőd után megmaradtál farizeusnak, de bensőd szerint mindig szorgalmas kutatója voltál az igaz-
ságnak, s mivel Én ezt jól tudtam, azért ébresztettelek fel és nyitottam meg előtted és a többiek előtt a
próféták fénnyel telt igazságának kapuit.
6. Most már soha nem juthatsz többé sötétségbe, s ezért légy továbbra is a földön lévő szellemi
országomnak buzgó terjesztője! Perzsiában a pogányok egykor általad jussanak a nagy világossághoz,
most pedig egyél és igyál ismét, mert te éhes és szomjas vagy, s még egy fél halat sem ettél, poharadat
sem ürítetted ki. Azért tehát láss hozzá ifjú Simon barátom! Simon még mindig könnyekig meg van
hatva, leül, és lassan-lassan elfogyasztja a halat kenyérrel és borral.
178. Fejezet: Kornéliusz elcsodálkozik Rafael

óriási étvágya fölött. Fontos tanítás az angyal lényegé-
ről. Az Úr tanítása az emlékezésről.
1. Ezután a többi vendég is hozzálátott, de legkülönösebben Rafael, ami Kornéliuszt végül kissé
velős megjegyzésre indította, amit a mellette ülő rómaiaknak a fülébe súgott. Ezek a rómaiak Fausztusz
és Julius voltak, Kornéliusz megjegyzése pedig így szólt: A húsból és vérből lévő embernek ezek a
kitűnően elkészített halak nagyon jól ízlenek, úgy hogy egészen nagy mennyiséget tudnak magukhoz
venni, de a szellemi Rafael, akinek nincsen sem vére, sem húsa, felvehetné a versenyt Herkules óriással
és a filiszteusok Góliátjával. Csodálatos, hogy egy ilyen szellem mennyit képes elfogyasztani. Most már
a tizenkettedik halat eszi, s ez egy szellemnek igazán csodálatosan sok! Én alig voltam képes egy halat
megenni, az angyal pedig ugyanannyi idő alatt tizenkettővel készült el! Ez már mégis csak sok! Én azt
hiszem, hogy képes volna még tizenkettőt megenni!
2. Mondja az angyal: Nemcsak még egyszer tizenkettőt, hanem százezerszer tizenkettőt is egy
pillanat alatt, és ha azok még sokkal nagyobb cethalak is volnának, mint az, amelynek a gyomrában
Jónás próféta teljes három napig volt kénytelen szállást venni.
3. Nekem nem táplálkozásomra kell, a hal, hanem annak a természet szellemi éternek fejleszté-
sére, amelyből az Úr akarata szerint ezt a látható testemet képeznem és időlegesen fenntartanom kell,
amely bár szellemi, de húsban és vérben nem szűkölködik. Tekints ide, nem valóságos vérerek ezek?
Vagy nem hús ez? És hogy az Úrtól kapott hatalmamban áll ezt a testet pillanatok alatt feloldani, vagy
azt ismét összezsugorítani, az a lehető legnagyobb szellemi tökéletességemen múlik. De én nemcsak a
magam testét vagyok képes akarat-hatalmamnál fogva egy pillanat alatt feloldani, hanem a tiedet is, és
ugyanannyi idő alatt az egész földet. Vajon a te tested nem húsból és vérből van-e azért, mert én egy
pillanat alatt elemeire tudnám bontani? Vagy ez az egész föld nem állhat mindenféle szilárd anyagból,
valamint vízből, levegőből és megszámlálhatatlan nagymennyiségű ősanyagból, hogyha én azt az Úr
jóváhagyása mellett egy el sem képzelhető gyors pillanat alatt fel tudnám bontani annak ősszellemi spe-
cifikált részeire úgy, hogy azok a te szemeid előtt semmivé válnának?!
228
4. Azért tehát barátaim gondolkozzatok előbb, mielőtt egy szót ajkatokra vennétek, hogy ti, mint
Isten tanítványai sohasem ejtsetek ki szátokon olyan esztelenségeket, amelyekkel Mestereteknek való-
ban nem váltok becsületére. Ti már sok mindent láttatok, hallottatok és tapasztaltatok, de még egy an-
gyali szellem benső szellemi nagyságáról sincs a leghalványabb sejtelmetek, nemhogy az Isten örök
szelleméről volna! És képesek vagytok megjegyzéseket tenni arról, amire egy arkangyal külsejének
megtartására szüksége van?!
5. Vagy úgy véled, hogy te az én igazi ősfényalakomat el tudnád viselni, ha én abban akarnék
előtted mutatkozni?! Lásd az én ősvilágosságom elég hatalmas ahhoz, hogy az ősközpont napok meg-
számlálhatatlan mennyiségét is elpusztítsam, nemcsak téged ezzel a földdel együtt! És hogy ez be ne
következzék, kénytelen vagyok az Úr mindenható akarata szerint ezt a látszólagos testet képezni, s az
én tulajdonképpeni lényemet ezzel annyira körülburkolni, hogy az anyag törvényének rendjében zavar
ne történjék. De először az anyagot az én benső élettüzem által elő kell készíteni, hogy annak védőbur-
kolatául szolgálhasson! És ezért kell nekem több anyagi táplálékot vennem magamhoz, mint közületek
bárkinek. Ezt bár nem tudtátok és nem is tudhatjátok, de azt már jól kellett tudnotok, hogy a hozzánk
hasonlókat az Úr nem azért hívta el ilyen külsővel, hogy mint falánk bohóc és gyorsvarázsló megbot-
ránkoztatásotokra szolgáljon, hanem sokoldalúan hasznotokra legyen, és hogy kézzel fogható bizonyí-
tékát adja Isten angyalának és hatalmának jelenlétéről! S ha ezt belátjátok, akkor hogy tudtok az én
evésem fölött gúnyos megjegyzéseket tenni?
6. Mondja Kornéliusz: Kedves mennyei küldöttje az Úrnak! Ne haragudj reám, hiszen látod,
hogy mi szellemileg alig vagyunk bölcsőbeli csecsemők, s inkább csak álombeli életet élünk, mint tel-
jesen öntudatosat! Egyél te a jövőben is amennyit csak akarsz, s közülünk senki sem fog többé megjegy-
zést emiatt még csak gondolni sem, nemhogy hangosan kimondani! Egyben azonban fogadd a mi kö-
szönetünket azért a kitűnő tanításért, amelyet konok butaságunk feletti igazságos haragodban adtál ne-
künk. Hogyha most már tudjuk, hogy mi miért van, akkor a jövőben tartózkodni fogunk az ilyen ferde
ítéletektől. De ha az ok idegen előttünk, hogyan lehet akkor az okozat ismert? Fogadd tehát még egyszer
egészen különleges köszönetünket fontos tanításodért.
7. Mondja Rafael: A köszönet egyedül csak az Urat illeti, Aki úgy a ti, mint a mi Atyánk öröktől
fogva. De hasznosítsátok ezért a tanítást életetekben minden előforduló tapasztalatotokban és jelenség-
ében, s akkor mi angyalok, mint méltó testvérek fogunk oldalatok mellé állni. Semmit se bíráljatok és
nevessetek ki, kivéve a hazugságot és csalást! Mert a hazug legyen mindig szégyenben, a csaló pedig
pellengérre állítva, hogy állandóan élvezhesse a hazugság és a csalás gyümölcsét.
8. Minden más alkalommal szelíd modorban tanítsátok az embereket, és ha aszerint igazodnak,
úgy helyes és jó lesz. De ha nem igazodnak aszerint, akkor már jobban megfeszíthetitek a húrotokat. S
ha ez sem használ, akkor zárjátok az ilyen megátalkodottakat javító intézetekbe, böjtöltessétek, szükség
esetén korbáccsal fenyítsétek őket, mert az igaz és jó nevelésnél a korbács sohasem hiányozhat! Még mi
angyalok is, mint a ti nevelőtök használjuk ezeket olyan embereknél, akik igen konokak és makacsok.
Tehát ezeket a tanításokat is tartsátok meg és alkalmazzátok ott, ahol szükséges, s így aztán haladni
fogtok az emberek között. De egyébként csak vadállatok között, akik emberi álarcban járnak!
9. Mondja Cyréniusz: Uram az angyal mindezt önmagából, vagy Belőled merítette? Mondom
Én: Barátom! A te emlékezőtehetséged már megint cserbenhagyott. Hiszen már néhány nap előtt eléggé
megmagyaráztam nektek, hogy mik az angyalok, hogyan gondolkodnak, akarnak és cselekednek. És
most ismét efelől kérdezősködöl? Hogyha ők csak az Én akaratom által éltetett alakok, mi akkor az ő
saját gondolatuk, s mit gondolhatnak saját maguk lényegéből? Hogyha csupán az Én akaratomnak a
kiáradásai, és ha csupán az Én gondolataimnak, eszméimnek és szándékaimnak gyűjtőedényei?
10. Hogyha nekik önállóan kellene gondolkodniuk, akarniuk és cselekedniük, akkor hozzátok
hasonló módon, először a gyermek asztalánál kellene enniük, és a ti testetekben kellene ezt a földet
boldogítaniuk. S mindezekből a napnál is világosabban kitűnik az, hogy amit Rafael angyal mondott
nektek, az az Én beszédem és az Én akaratom, amit nektek éppúgy követnetek kell, mintha közvetlenül
Tőlem eredt volna.
11. Az Én szavaimat mélyebben a szívetekbe kell vésnetek, s akkor nem fognak emlékezetetek-
ből oly könnyen kiesni. Mert mindaz, amit a szív megragad, bizonyára szilárdan megmarad
229
emlékezetetekben, és megfelelő alkalomkor ismét elővehetitek azokat. De ha csak egyedül az Általam
mondottakat akarjátok emlékezetetekben megőrizni, akkor annak nagy részét egy esztendő múlva leg-
alább százszor el fogjátok felejteni, mert az idősebb korban az emlékezőtehetség már nem olyan élénk,
mint ifjúkorban. Az ifjúkor is könnyen elfelejti azt, amit tanul, de különösen az aggkor! De amit egyszer
a szív ragadott meg, az átment az életbe, s ez örökre megmarad.
12. Én azt mondom nektek, hogy amit ti ebben a világban emlékezetetekbe véstek, abból a túl-
világon egy jottányi sem fog megmaradni bennetek, azért jelennek meg a túlvilágon a száraz világi tu-
dósok, mint süketek, vakok és némák, nem tudnak semmit és nem képesek semmire sem visszaemlé-
kezni. Ezek a túlvilágra nem ritka esetben minden fogalom híján érkeznek, mint amikor a gyermek az
anyatestből jön erre a világra! Ezeknek mindent az első elemitől újból elölről kell kezdeniük, különben
süketek, vakok és némák maradnak örökre, és nem volna egyebük, csupán tompa sejtelmük a létről,
anélkül, hogy éreznék, hogy ők azok, amik már a földön voltak, s ezt csak lassan, fokozatosan, s érzéki
módon lehet a tudomásukra hozni.
13. Ha valakinek a szíve sötét, az egészben véve sötét, de akinek a szíve világos, akkor világos
az egész ember és az ilyen embernél nem lehet többé sötétség! Azért tehát azt, amit hallotok, fogadjátok
be a szívetekbe, s akkor nemsokára világosság lesz minden bennetek.
14. És ha mindezt megértettétek, és szívetekbe fogadtátok, akkor most készüljünk valami más
egyébre, ami nemsokára be fog következni, és ami nektek sok alkalmat fog adni a gondolkodásra. De ti
igen sokat fogtok belőle tanulni, s annak idején hasznotokra is fogjátok fordítani.
179. Fejezet: Az Úr felvilágosításokat ad

Abesszíniáról és annak népéről, valamint Núbiáról és a
núbiaiakról
1. Az Úr: Közületek a legtöbben legalábbis monda szerint ismerik az óhitű egyiptomi országot.
2. A Nílus folyó hatalmas vízesései mögött van egy nagy hegyes ország, amelynek neve h Abia
(azaz h Abi fia). Ez a h Abi Káin és nem Noé utóda, mert az afrikai hegyvidéket, valamint a Föld többi
országát Noé idejében a nagy vízözön nem érintette.
3. H Abinak fia éppúgy, mint Nimród, hatalmas vadász volt, aki feltalálta a kőfejszét és a nyilat,
s az állatok – ha még oly ragadozó és dühös vadállatok voltak – már messziről elmenekültek előle, mert
óriás volt, s hangjának erejétől megremegtek a sziklák. Hatalmas kőfejszéjével szétverte a sziklákat és
nyilából az egy font súlyú nyílvesszőket százlépésnyire lőtte ki, s ahová célzott, ott biztosan talált és
zsákmányává tette.
4. Tehát uralta az összes állatokat. Gyengéd fi és nőtestvérei is vakon engedelmeskedtek neki.
5. Ő igen komoly volt, de az emberekkel szemben sohasem volt kegyetlen, sőt még szigorú sem,
de amit egyszer elrendelt, annak meg kellett történnie!
6. Ő hitt valamely távollévő hatalmas Istenben, akitől eredetileg minden dolgok származnak, és
hogy ennek az Istennek számtalan és rendkívül hatalmas látható és láthatatlan szolgái vannak. Egyesek-
nek uralkodniuk kell a napok, holdak és csillagok fölött, másoknak az egész földi birodalom fölött, egy
részének a víz, másnak a tűz, és a többi fölött. S egy részének a füvek, fák, bokrok, más részének a föld
alatt és a föld fölött lévő vizek fölött, majd egyenként az ásványok, másoknak a levegőben lévő madarak
fölött, majd ismét egy részének a vízben lévő állatok fölött, és más részének mindazon állatok fölött,
amelyek a földön járnak-kelnek, és csúsznak-másznak.
7. Ezeket a láthatatlan és látható szolgákat az emberek nagy tiszteletben kell, hogy tartsák, enge-
delmességük és a törvénynek szigorú betartása által, amelyeket időnként adnak az embereknek. Az en-
gedetleneket mindenkor a legérzékenyebb módon büntetik különféle csapások és betegségek által, ha
törvényeket nem követi, és akik egymással szemben is ellenséges módon viselkednek.
8. Röviden h Abinak fia az egykori kis nép első régense volt, s egyben első papja is, aki szegényes
fogalmakat nyújtott nekik Istenről és más szellemi lényekről és ő egyenes vonalban hatodik utóda volt
Káinnak és hetedik Ádámnak (mint Énoch a direkt hetedik!)
230
9. Megtanította a népet, a szelíd állatokat megismerni, kezelni, és a háztartásra felhasználni, s ily
módon volt megalapítója egy pásztor kolóniának és megismertette velük némely gyümölcsöt, mint táp-
anyagot, s hogy azokat kertjeikben meghonosítsák, ápolják és nemesítsék. Megtanította őket kőből, pál-
mákból és agyagból kunyhókat építeni, és azokban biztos lakhelyet venni.
10. Egyedül ő tisztította meg az egész nagy országot a ragadozó vad bestiáktól. Már az ő éppoly
óriási és nagy fiai is élvezték hatalmas és fáradtságot nem ismerő atyjuk áldásait. Néhány évszázad el-
folyása alatt ez a fekete bőrű kis népfaj nagy és hatalmas néppé növekedett, amelynek jó erkölcse volt
és jó célt szolgáló állami berendezése, amely okosabb és jobb volt, mint az egyiptomiaké, sőt az első
főpásztoroké (fáraók).
11. Ez a meglehetősen boldog nép azonban minden hozzáférhető utat annyira eltorlaszolt, hogy
még az idegen vadállatoknak is csaknem lehetetlen volt ennek a széltében és hosszában messze kiterje-
désű nagy országnak – amely az ígéret földjének az őse volt – gazdag nyájait meglátogatni, és azokban
kárt tenni. Ez oknál fogva mindez ideig idegen nem hatolt be ennek az országnak zöld mezőire, habár a
nép a régi határokon eddig már túlterjedt. De minden újabb birtokának határait ez a nép annyira eltorla-
szolta, hogy ellenségnek nem egykönnyen lehetett volna ezeken a határokon keresztül az ország belse-
jébe hatolni.
12. Az egyetlen kijárójuk Egyiptom felé volt, ahol kopár, a Komharai hegységek utolsó nyúlvá-
nyai veszik kezdetüket. Ez egy borzalmas keskeny hegyszoros, amely azonban négy óra járás alatt meg-
tévesztő rendes földalatti kanyarulatokon keresztül Egyiptom felső részeibe torkollik, s egy igen szűk
barlangon keresztül vezet, amely kivezető utat csupán Mózes idejében a bennszülöttek találták meg és-
pedig a menekülők, akik államvétségek miatt a rettegett büntetés elől szöktek. Amidőn üldözni kezdték
őket, bemenekültek egy sziklaüregbe, hogy ott elrejtőzzenek. Amikor körülbelül ötszáz lépésnyire ha-
toltak előre a sziklaüregbe nyíllal és nyílvesszőkkel felfegyverezve –egyszerre csak a sziklaüreg ellen-
kező irányában nappali világosságot fedeztek fel, és annak irányába siettek. Mihamar el is érték, s na-
gyon boldogok voltak, hogy üldözőik elől szerencsésen elmenekülhettek. Ebbe a soha nem látott sza-
badba érve, kövekkel azonnal úgy eltorlaszolták a kijáratot, hogy üldözőik ne tudjanak soha erre a szép
szabad tájékra jutni.
13. Az üldözöttek száma egészen véve hetven fő volt, ezek közül harminchat férfi és harminc-
négy asszony. Azok közül kettő, akinek nem volt asszonyuk, egyet megtettek vezetőjüknek, mivel az
közülük úgyis a legtapasztaltabb volt, egy pedig, aki még fiatal volt ahhoz, hogy felesége legyen, szol-
gája lett a vezetőnek. Ezen a vidéken tartózkodtak a menekültek, csaknem másfél esztendeig, de nem
tudtak elkészülni ennek a vidéknek a megtisztításával, habár idejüknek legnagyobb részét a legragado-
zóbb bestiák vadászatával töltötték el. A fenti idő után felkerekedtek és a Nílus partja mentén észak felé
vonultak és néhány hét múlva, eljutotta a Kataraktákig (vízesések), ahogy most Egyiptomból a másik
vízeséseket nevezik. Itt az után ismét sok fáradtsággal munkát találtak, hogy megint előbbre jussanak.
14. A Nílus jobb partján könnyebben előrehatolhattak volna, de ők a bal partján haladtak, s ott a
vidék igen szakadékos volt és nem szűkölködött olyan állatokban, amelyek az emberekkel szemben nin-
csenek baráti érzülettel. Mivel az utazási viszontagságok nem akartak megszűnni, már visszafordultak,
hogy előbbi vidékükre visszatérjenek, amikor egyszer csak a hátuk mögött egy nagy marha és juhnyáj
jött utánuk, amely szintén északi irányt vett. Ez a jelenség azt a hitet keltette fel bennük, hogy üldözőik
nyomukra akadtak. Erre ismét felkerekedtek, s amennyire lehetséges volt, előre hatoltak, s egynapi fá-
radságos utazás után végre egy igen szép, nagy és termékeny vidékre értek.
15. Itt valósággal duzzadozott a vidék a sok datolyától, fügétől és nagy juh és marhanyájakat
találtak, amelyek szabadon és pásztor nélkül legelésztek. Az a nyáj pedig, amely a mi feketeember tár-
saságunkat a további utazásra kényszerítette, a katarakták völgy zugaiban veszett el és nem jött tovább
utánuk, ami a társaságot nagyon megnyugtatta, mert ezáltal biztosítva hitték magukat attól, hogy vélt
üldözőik nem fognak többé rájuk találni.
16. Ezen az új vidéken a társaság egyelőre kikereste a legjobb helyet, azt megerősítette, s ott
letelepedett. Egy szép sima domb volt a Nílus partján benőve datolyával, fügével és szép pálmákkal, s
néhány majmot kivéve a ragadozó vadállatoknak nyomát sem találták.
231
17. Ezek az emberek itt elszaporodtak, néhány évszázad alatt egész jelentékeny népet tettek ki,
amely a szabd nyájakat elfoglalta, kunyhókat, falvakat épített és egészen jól éltek.
18. Az egész népfaj ugyanazon hitben, erkölcsökben és szokásokban élt, mint ahogy azt h Abi
fia meghonosította. Ezt a nagy és akkor igen szép és termékeny országot fekete lakói „Nou-Bia”-nak
nevezték, ami annyit jelent: Új lakótelep (Núbia).
19. Innen ismerkedett meg ez a nép az egyiptomiakkal, akik mindenben arra törekedtek, hogy
ezeket az első fekete embereket leigázzák, ami azonban mégsem sikerült egészen. Ezek voltak az első
egészen fekete emberek, akiket az egyiptomiak először láttak.
20. Az egyiptomiak eleinte ezeket az embereket nagy majmoknak tartották, csak amikor észre-
vették, hogy az ő nyelvükhöz teljesen hasonló nyelven beszélnek, kezdték őket igazi embereknek tekin-
teni. Juhokat és szarvasmarhákat vásároltak tőlük, az egyiptomiaktól a feketék viszont különféle tudo-
mányt és művészetet tanultak, amelyeknek jó hasznát vették, különösen a fémek készítésének, amelyek-
ről akkor még nem volt tudomásuk.
21. Ennél a népnél a régi vallás, a régi szokások és erkölcsön, amelyeket h Abi fiától vettek át, a
mai napig is megmaradtak.
22. Ebben az esztendőben e nép között egy látnok támadt, aki fekete fi- és nőtestvéreivel közölte
egyik rendkívüli látomását, amely előtte egymás után hétszer jelent meg. Ő leírta előttük az utat, amelyen
a földön eljuthatnak arra a helyre, ahol most Az tartózkodik, Aki az embereket igazságra és az ismeretlen
nagy Isten megismerésére tanítja!
23. És lássátok, ez a látnok Nou-Biától egy egészen tekintélyes társasággal még a délelőtt folya-
mán ide, Cesarea-Filippi vidékére fog megérkezni. Mi ebből a célból egy hírnököt fogunk odaküldeni,
hogy vezesse őket ide. Sok tevén érkeznek ide, sok kincset hoznak magukkal és mindazt, amit itt elfo-
gyasztanak, arannyal és drágakövekkel fogják megfizetni. Te pedig Márkus gondoskodj róla, hogy ezek
a Núbiaiak a lehető legjobban el legyenek látva! Mert amidőn te tegnap este arra kértél engem, hogy
még egy napot maradnék nálad, engedtem kérésednek és maradtam, különben Én tanítványaimmal még
napkelte előtt az Engem kereső karaván elé mentem volna. De Én maradtam és ez az itt maradás házad-
nak sok munkát fog okozni, de számításodat meg fogod találni.
180. Fejezet: Az Úr felvilágosítást ad a Núbia-

iak felől és egy becsületes rómait küld eléjük hírnökül.
A küldött találkozása a karavánnal és azoknak az Úr elé
való megérkezése.
1. Azt kérdezi Tőlem Márkus az ő kedves és barátságos arcával: Uram, Te mindent tudó, hány
személyt számlál ez a karaván? – Mondom Én: Pontosan hetven főből áll, s közöttük, mint menekülő
ősatyjuknál harmincnégy nő és harminchat férfi található. Az egyik nőtlen a látnok és a másik nőtlen
annak szolgája! Lássátok, így menekültek csaknem ezer év előtt ezek a feketék a törvény-unitás oka
miatt, amelyek Mózes idejében már nem voltak egészen olyanok, mint az özönvíz előtt. A régi vezető,
aki elmenekült, a régi erkölcsöket és szokásokat akarta felébreszteni, de ő csúnya ellenségbe ütközött,
akit követőivel együtt szánalmas módon üldözni kezdtek, úgy hogy végül nem maradt más hátra, mint-
hogy sok ellenségük fanatikus túlereje elől meneküljön.
2. Ez a menekülés eszerint a prófétikus előjele volt egy magasabbrendű világosság befogadásá-
nak és Mózes idejében Káin jobb utódaiknak meg is jövendölték, hogy ebben az időben számukra is
megváltó világosság fog támadni. Ezek a feketék ugyan nem jutnak el teljesen az öreg Jákob kútjához,
mint Ábrahám gyermekei, de igyanak annak nagyszerű vizéből, ha már annyira szomjúhozták.
3. És most keressünk egy küldöttet, aki a felső egyiptomi nyelvet bírja. Julius táborában van egy
őrvezető, azt hívjátok ide, hogy utasítást adjak neki, hogy a karavánvezetőt miről fogja megismerni, és
hogy mit kell neki mondania!
4. Julius azonnal felemelkedett helyről és ő maga sietett a táborába előhívni az őrvezetőt, és azt
rögtön Elém is hozta. Amikor ez a tősgyökeres római Elém lépett, s így szólt: A legfennköltebb Zeusz
232
fenséges fia! Mit parancsolsz, hogy cselekedjem neked? Habár a legnagyobb fokban méltatlan vagyok
arra, hogy Tőled parancsot kapjak, mert a legnagyobb Isten fia, csak az alisteneknek parancsol, ezek a
föld fejedelmeinek, ezek a legmagasabb hadvezérüknek, ezek azután az ezredeseknek és a hadnagyok-
nak, s végül ezek a rabszolgáiknak, akik tulajdonképpen mi vagyunk, de úgy látszik, hogy Te, mint a
Legfenségesebb, itt kivételt akarsz tenni. Kérem tehát szent parancsodat!
5. Mondom Én: Kedves barátom nagyon jól van! Te bár tősgyökeres római vagy, de becsületes
s hűséges vagy hitedhez és rangodhoz, te hosszabb ideig állomásoztál Egyiptomban, s így megtanultad
a régi egyiptomi nyelvet, és most Nekem hírnöki szolgálatot fogsz tenni Cezárea-Filippi határában. Te
jó lovas vagy és lovon csakhamar helyben leszel.
6. A leégett város közelében egy hetven fekete emberből álló karavánnal fogsz találkozni, elől
két fehérbe burkolt tevén ülve, jobbról találod a vezetőt és balról a szolgáját. A vezető már messziről
fog üdvözölni téged. Teljesen fehérbe van öltözve, és arca szénfekete, s ugyanúgy kezei és lábai is, de a
szíve sokkal világosabb, mint testének bőre. Ennek mondd: „Fáradságod célját elérted, kövess engem,
néhány pillanat múlva Annak szeme előtt fogsz állni, Akit hétszeri látomásod után kerestél!” Ezeket régi
egyiptomi nyelven mondd, melyet jól bírsz. Menj tehát, nyergeld meg lovadat, s azután gyorsan indulj,
ahol az országutak keresztezik egymást, ott fogsz velük találkozni!
7. Amikor az őrvezető ezt Tőlem meghallotta, mélyen meghajolt Előttem és így szólt: Az istene-
ken kívül egy római veterán sohasem hajol meg, de Téged megillet minden tisztelet, imádat és most
teljesítem parancsodat.
8. A már ősz katona gyorsan elsietett, s máris teljesen felszerelve ült arab lován, s nyílsebesen a
megjelölt hely felé vágtatott. Távoli porfelhő jelezte, hogy az erős karaván a megjelölt hely felé közele-
dik. Hírnökünk néhány pillanat múlva a megjelölt helyen volt, s még egy negyedóráig várakozott a nagy
karaván teljes megérkezéséig. Mi, hogyha a ház sarkán túl mentünk, láthattuk őket, mert alig volt a hely
tőlünk félóra járásnyira.
9. Amidőn a karaván vezetője a nyakig felvértezett és felszerelt őrvezetőhöz jutott, ez feltartóz-
tatta, és először római katonai szokás szerint megkérdezte, hogy hova szándékozik menni, és hogy mi
indította őt erre az utazásra. A vezető megállott, s a rómainak szigorúan a szeme közé nézett és igen
komolyan csengő hangon így szólt:
10. Római! Ki parancsolta azt neked, hogy reám itt várakozzál? Mi már ma a nagy tengerről
jövünk, erdőkön és sivatagokon át. Alexandriából, messze tengereken át hajók hoztak bennünket. Egyip-
tomból idáig csak a madarak láthattak minket, s te vagy az első ember, kivel az egész utazásunk alatt
találkoztunk. Honnan tudhattad azt, hogy mi ide fogunk érkezni? Ki volt az, aki érkezésünket kinyilat-
koztatta? Látnok vagy talán? De te fegyvereket viselsz, amelyek gyakran emberi vérbe voltak mártva, s
eszerint nem lehetsz látnok, mert tudd meg, hogy a ti isteneitek fölött létezik egy első és legmagasságo-
sabb isteni lény, Aki az emberek fölött is uralkodik, bármely színű is legyen a bőrűk!
11. Egy látomás jelent meg előttem hétszer egymás után, ebben a látomásban mindig csak ezt a
vidéket láttam leírhatatlan fényben. Egy kicsiny csoport fehér és barna bőrű ember állt ebben a nagy
fényben és maguk is úgy világítottak, mint a nap! S ezeknek a fénylő embereknek a közepén állt egy
férfiú, s ez jobban világított, mint százezer nap! Belőle indult ki az egész világosság, s az volt az érzésem,
hogy az egész végtelenség telve van az Ő mérhetetlen világosságával. De az Ő világosságának leírha-
tatlan fénye nem fájt úgy, mint nálunk a napnak sokkal gyengébb fénye.
12. A mindenkor egyforma látomás végén mindig világosan hallottam e szavakat: „Idemenj el te
fekete ember, itt lesz a te éjszakád is megvilágítva.” Ezt tudtára adtam az én fekete fi és nőtestvéreimnek,
s mi elhatároztuk magunkban, hogy Nubiából útra kelünk, s már csaknem három hónap óta úton va-
gyunk.
13. Én tudtam jól, hogy hová megyünk, mert az én (védő) szellemem, aki engem hét éven ke-
resztül vezetett, megmondotta, hogy az a hely, amelyet látomásaimban láttam, Ázsiában a nagy tenger
partjain található meg. Már a tengerről azonnal felismertem a partot, amelyet látomásomban hétszer
láttam. Amikor a helyes pontot elértük, szárazföldre léptünk, s azonnal egy út tűnt elénk, amelyen egé-
szen idáig vándoroltunk, és te most elénk jössz. Óh Mondd! Ki árult el bennünket neked? Óh szólj! Én
valami nagyot sejtek!
233
14. Mondja a római: Te az utazásod célját elérted! Kövess engem, s néhány pillanat múlva annak
színe előtt fogsz állni, Akit hétszeri látomásod óta kerestél.
15. A vezető azonnal megparancsolta mindnyájuknak, hogy kövessék a rómait, mert az nyilván-
valóan Annak küldötte, Akit ők keresnek. A római azonnal előre lovagolt és az egész karaván követte
őt.
16. A csapat szaporán haladt előre, s a mi őrvezetőnk az egész karavánt Elénk vezette, kik még
egész kedélyesen az asztalok körül ültünk.
181. Fejezet: Járát a feketéktől való félelme mi-

att az Úr megnyugtatja. Az Úr a Núbiaiak vezetőjével
beszél. Ennek jelentése zsidó nyelven.
1. Amidőn az Én kis Járám a koromfekete arcokat, s azokon a valóságos vérpiros ajkakat, s igen
fehér szemeket meglátta, nagyon megijedt és így szólt: Óh Uram, ezek a lények valóban nem bántanak
minket?! Hiszen ezek borzasztó feketék! Én már láttam mórokat, de egy sem volt közülük olyan ijesz-
tően fekete, mint ezek. Milyen erős fogazatuk van! Valóban Uram, ha nem volnék Melletted, borzalma-
san kezdenék félni. Egy ilyen feketét szeretni nagy feladat volna egy gyengéd leányszívnek!
2. Mondom Én: Jól van legkedvesebb leánykám, csak viselkedj okosan. Ki félhet egy színtől?
Most kissé gyerekes voltál, de nem tesz semmit, csak figyelj szépen mindenre, mert fontos dolgok kö-
vetkeznek.
3. Mondja Jára: De ebből nem fogok sokat érteni, mert az ő egyiptomi nyelvük homályos előttem,
s ezek a feketék más nyelven nem tudnak beszélni. – Mondom Én: Tolmács útján mindent megtudunk,
de most légy csendben, ne beszélj, hanem figyelj! Erre Jára elhallgatott, Én pedig a vezetőt és látnokot
azonnal Magam mellé hivattam és megkérdeztem tőle, hogy mi indította őt és társait erre a hosszú útra?
Én tudtam bár, de így kellett őt kérdeznem, hogy alkalma nyíljék nyilatkozni, és az ügyet előadni.
4. Kérdésemre, amelyet zsidó nyelven intéztem hozzá, a núbiai szintén a mi nyelvünkön válaszolt
a következőképpen: Te megnevezhetetlen és legfennköltebb lény ezen a földön! Bocsáss meg nekem
szegény, gyarló félembernek, hogy azt a félénk megjegyzést merészelem tenni, hogy Benned ugyanazt
a személyt fedezem fel, akit én négy hónappal ezelőtt hét egyforma látomásban, leírhatatlan fénytenger-
ben láttam, és akit én felkeresni elindultam, csaknem a világ végéről, és szívembe mélyen meghatva a
valóságban megtalálni vélek! Volnál kegyelmes Te legfennköltebb lény nekem tudtomra adni, hogy
megismerésemben igazam van-e?
5. Mondom Én: Keveset használna neked, ha azt mondanám, hogy igen, vagy nem, mert ezt
magadnak kell megérezned. Kutass, majd világossá lesz előtted. Ha eddig jutottál, tovább is fogsz jutni,
de ezt magadnak kell komolyan és szilárdan akarnod. A külső tanítás mit sem használ, ha az nem belülről
kifelé történik. Lásd, te most jól beszélsz zsidóul, emlékszel-e, hogy tanultad valaha ezt a nyelvet? Kér-
dezd meg társaidat is, akik ezt a nyelvet most egészen jól megértik, hogy tanulták-e valaha? Menj és
győződj meg róla!
6. A vezető a tevéjét azonnal társai felé fordítja, és zsidó nyelven szól hozzájuk. Mindnyájan
megértik őt, és felelni is tudnak a mi nyelvünkön. Erre a vezető magánkívül lett csodálkozásában és nem
képes magyarázatát adni annak, hogy ő és társai hogyan jutottak a zsidó nyelv tudásához? Mert ő nem
tudja azt, hogy Én ezt megtehetem. A núbiai e tapasztalat után még mindig tevéjén ülve, Felém fordul,
és mondja: E föld legfennköltebb férfia! Én nem ismerem most ki magam fekete bőrömben, mert ez az
első utazásom, amit életemben tettem, még nem találkoztam idegen országok nyelveivel és tulajdonsá-
gaival, tapasztalatokban teljesen szegény vagyok, s otthon az országunkban igen egyszerű minden. Az
ország bár jó és szép, de nekünk semmi újat nem nyújt. Lehetséges tehát, hogy ennek az országnak
megvan az a tulajdonsága, hogy egy idegen, amint az országba lép, felveszi magába a nép nyelvének
szellemét, s a bennszülöttekkel úgy tud beszélni, mintha ő maga is bennszülött volna? De hogy ez lehet-
séges – vagy lehetetlen, azt én nem tudom megítélni, ennél fogva Te adj nekem erre felvilágosítást.
234
Hiszen az én országomban ilyesmit nem volt alkalmam kipróbálni, mert abba idegen még sohasem ha-
tolt.
7. Mondom Én: Először rakjátok le tevéitekről a málhákat, s vezessétek őket a tenger mellé a
legelőkre, hogy kipihenjék magukat, amire nagy szükségük van, hogy benneteket annál könnyebben
visszavigyenek országotokba. Mert a visszavezető út semmivel sem rövidebb, mint amely idevezetett.
Tegyétek ezt, és azután jöjjetek vissza, s akkor majd ki fog tűnni, hogy együttvéve mennyi világosságot
lesztek képesek elviselni.
8. A vezető meghajolt és így szólt: Az emberek legfennköltebb embere! Neked teljesen igazad
van, ha merészelhetjük szentségtelen lábainkkal ezt a szent földet érinteni, mert látomásaim szerint ez a
föld végtelenül szent!
9. Mondom Én: Ha a tevéitek lábainak nem túl szent, akkor a ti emberi lábaitok számára sem
lesz az. – Mondja a vezető: Valóban, valóban! Óh, a föld embereinek Te legfennköltebb embere, Te
végtelen jó és bölcs vagy!
10. Erre a tevéjét ismét a társai felé fordítja, s jelenti nekik kívánságomat. A tevék rögtön letér-
deltek, s utasaik leléptek a földre. Erre ezek a jól betanított állatok ismét felkeltek és a tenger mellé a
legelőre vezették őket, ahol azonnal legelészni kezdtek, miközben egészen jól érezték magukat. Tíz né-
gert a tevék mellé rendeltek őrzőül, a többiek a vezetővel együtt visszatértek Hozzám, amidőn ismét
Előttem állottak, Én először a nevét kérdeztem, és ő mondja: Nevem egyenlő azzal, ami vagyok, a mi
nyelvünkön így hangzik Oubratovishár, nálunk senkinek sincs az ő tevékenységén kívül neve. Egyéb-
ként mindnyájunkat Slouvinak neveznek.
182. Fejezet: Oubratovishár elbeszéli előbbi

utazását Memphisbe, s ott a főpap a feketéket a legjob-
ban fogadta. Amazok bizonyságtétele az egyiptomi nép
bukásáról.
1. És Én mondom tovább: És hogyan jutottál ehhez az értékes műveltségedhez? Mondja Oubra-

tovishár: Én és szolgám tíz évvel ezelőtt elindultunk a Nílus mentén még húsz erős szolga kíséretében,
akiknek egy szép szarvasmarha csordát kellett kísérniük, mert aki nálunk útra kel, annak mindig egy
gazdag csordát kell magával vinnie, különben az utazás alatt éhen pusztulhatna. Mert füge és datolya
nem mindenütt terem, csak igen jó és kövér talajon. De füvekben a Nílus mentén nincsen hiány, s így
mindenkor meg van a tehenek tápláló teje, ami minden eledeleknek legízletesebbje.
2. Ily módon felszerelve indultunk el, mint az imént említettem tíz évvel, jobban mondva tíz esős
időszak előtt abból a célból, hogy a Nílus mentén lefelé haladva vándorútra keljünk. Néhány napig min-
den nehézség nélkül egészen könnyen jutottunk előre, ámde a harmadik napon távolról hatalmas menny-
dörgést hallottunk, amire meggyorsítottuk lépteinket, s amennyi idő alatt ezer darab követ megszámlál-
nánk, elértük a Nílus első szakadékát =(lejtőzését, vízesését). Itt kevés kilátás mutatkozott a továbbha-
ladásra. Egyik legmerészebb hegymászónk felmászott a legmagasabb sziklára, hogy kifürkéssze a kör-
nyéket. Amidőn visszatért, leírt nekem egy utat, amely a Nílustól balra eltávolodott, ellenben további
része ismét visszavezetett a Nílushoz. Tehát elhatároztam magam, hogy ezt az utat fogom követni. Ez a
kerülőút nem szűkölködött sziklaszirtekben és barátságtalan vidékekben. Csak ennek a napnak az estéjén
jutottunk a nagy forróságban végre egy pálmákkal és papirusz fákkal gazdagon benőtt legelőre, amely-
nek közepén gazdag forrás buzogott, s amely nekünk és mindnyájunknak igen kellemes volt. Itt egy
egész napi pihenőt tartottunk.
3. A rákövetkező napon már az első szürkületben folytattuk utunkat. Napkeltekor már ismét el-
értük a Nílust és egy azelőtt soha nem látott széles utat, amelyen mi egy fél nap alatt annak a városnak
a közelébe jutottunk, amelyről elődeink annyit tudtak beszélni. Tőle körülbelül kétezer lépésnyire tábort
ütöttünk, én és szolgám azonban belovagoltunk a városba, hogy engedélyt szerezzünk a város közelében
a szükséges a nyájainkkal tábort ütni. Amidőn szolgámmal a városba jutottunk, egy sereg sötétbarna
ember vett körül bennünket és azt kérdezték, hogy kik volnánk? Mások pedig találgatták, és azt
235
mondották: Thote Noubie (ez egy núbiai), és én így szóltam: Úgy van, én núbiai vagyok és szeretnék
tőletek, tökéletes emberektől sok szépet és jót megtanulni….
4. Ekkor ezek a kíváncsiak egy öreg aggastyánt vezettek hozzám, aki részletesen kikérdezett
engem, sőt eljött a táborunkba is, és csak ott ismertette magát meg teljesen, hogy ő ennek a városnak
egyik főpapja, s egyúttal annak messze terjedő körzetének helytartója. Én azonnal a legszebb két tehén-
nel, két bikával és húsz legfinomabb gyapjas juhval ajándékoztam meg őt.
5. Ez az öreget igen barátságossá tette, azután így szólt hozzám: A mi régi és tiszta bölcsessé-
günknek nagy hasznát fogjátok venni, de teljesen megromlott erkölcseinkből ne tulajdonítsatok el sem-
mit, mert azok a rossznál is rosszabbak. Ez a város egykor az ország büszkesége volt, amit neve Mema-
visl (görögül Memphis – a legfenségesebb) világosan igazol. És most ez a legfenségesebb, egy nagy
kiterjedésű romhalmaz, amiről ti magtok is mihamar meggyőződhettek.
6. Annak a népnek, amely még itt van, részint nincs hite egy magasabbrendű Isteni lényben,
részint pedig olyan sötét tévhitben él, amelyből soha többé kiszabadítani nem lehet. Csak mi, kevesen
élünk még az egy igaz Isten megismerésében, a vak és az ostoba nép néhány ezerben, sőt még az állatokat
és annak maradványait is isteni tiszteletben részesítik, s mi kénytelenek vagyunk őket e tévhitükben
meghagyni.
7. Igaz, hogy annak már az őselődeink vetették el a magvát éspedig azáltal, hogy néhány állatot
nagy hasznosságuk miatt valósággal istenítettek és a népnek a leghasznosabb gazdasági és háziállatok
gondos ápolását rendelték el. Az öregek ezzel természetesen csak az isteni szeretet és bölcsesség kisu-
gárzását akarták az akkor a természet dolgában még igen alacsony fokon álló nép előtt szemléltető mó-
don ábrázolni, de idővel a néptörténelem minél inkább visszalépett a múltba, annál méltóságosabb lett,
s egyre nagyobb isteni nimbusszal körülvéve jelenik meg. Ilyenkor a rossz és a lelkiismeretlen néptaní-
tóknak annál könnyebb az őskorban megtörténteket isteníteni, és a vak népet a legsötétebb tévhitbe te-
metni.
8. Azért hát ti nyíltszívű núbiaiak legyetek résen és csak azt fogadjátok el teljes igazságnak, amit
tőlem hallotok, de mindattól, amit a néptől fogtok látni és hallani, forduljatok el, mert az a rossznál is
rosszabb. Majd látni fogjátok őket áldozni, s mindenféle üres szertartásokat végezni, sőt nagy ünnepsé-
gek alkalmával még engem is a legfényesebb ornátusban fogtok élükön megpillantani. De ezen ne bot-
ránkozzatok meg, mert én csak a külsőmmel vagyok ott jelen, bensőm azonban mindig csak az egyedüli
egy igaz Isten mellett marad, Akinek szeretete az én életem és világossága az én igazi tudomásom és
megismerésem.
9. Te, és szolgád azonban gyertek gyalog velem a városba, az én otthonomba, ott fogok majd
közelebbi útmutatást adni neked, hogy társaiddal miként kell itt viselkednetek. Majd megmutatom nek-
tek azt a helyet is, ahol ti és nyájaitok, mint jó barátok egy egész esztendeig tartózkodhattok anélkül,
hogy bárkinek is a terhére lennétek. De te és szolgád nálam fogtok lakni, hogy neked sok mindenféle
dologban oktatásokat tudjak adni.
10. Mondom Én: Jóságos főpap! De azt meg fogod engedni, hogy az én kezeimből elfogadott
ajándékot behajthassuk a városba? Amire a valóban jó főpap szeretetteljes nyájassággal így szólt: Még
most nem, majd csak három nap múlva, ha egy más legelőre mentek. Ott azonban lábaitokra a mi szo-
kásaink szerint sarut kell húznotok, mert éjszakának idején a homokos füves talajból egész sereg min-
denféle féreg és rovar bújik elő, amelyek a lábujjnak körmei alá bújnak, s idővel nagy fájdalmakat idéz-
nek elő. A házamban majd a lehető legjobban el foglak benneteket látni, mert nekem sok szolgám, ina-
som és rabszolgám van!
11. Mi tehát, én és szolgám a főpappal a nagy városba mentünk, körülbelül négyezer lépés után
a városban egy nagy térre értünk, amelyen kockakövekből készült gyönyörű épületek állottak. A nagy
épületekből több már alaposan meg volt rongálva, de sok még jó állapotban volt. Az egyik csupa osz-
lopból állt és a messze nyúló oszlopfolyosó belsejében az óriási szobroknak mindenféle neme és faja
volt látható, sőt voltak oszlopok, amelyek jelekkel és írásokkal voltak teleírva, ezeket azután a főpap
sokszor elmagyarázta. Emellett az oszlopcsarnok mellett állott egy hatalmas palota, amelyben igen nagy
volt az élénkség, ekkor megszólalt a főpap: Lássátok! Ez azén lakóházam, jöjjetek és nézzetek meg
mindent, ami benne van.
236
183. Fejezet: A núbiai fájdalma saját hiányos
kultúrájuk miatt. A főpap megmutatja az egyiptomiak
álkultúráját és megdicséri a núbiaiak egyszerűségét és
természetességét
1. Oubratovishár: E palota előtt egészen szabadon két óriási oszlop (obeliszk) állott, amelynek
minden oldala különböző jelekkel, ábrákkal és írásokkal volt teleírva. A nagy oszlopcsarnok előtt is két
ilyen oszlop állott. Mi bátortalan lépésekkel mentünk a főpap házába, s jó ideig kellett járnunk, míg a
lakószobákhoz jutottunk. Óh, azokban minden olyan gyönyörű volt, hogy valósággal szemünk-szánk
tátva maradt. Gondolatban összehasonlítottam az én nyomorúságos viskómat ezzel a palotával és így
szóltam magamban: Vajon miért vagyunk mi feketék tudásunkban és megismerésünkben ilyen csodála-
tosan szegények? Miért nem vagyunk mi képesek ilyen épületeket létrehozni? Miért nem tudunk mi még
a fémek készítésével semmire sem menni? Még most sincsenek más vágószerszámaink, mint amit az
egyiptomiaktól nyersanyagainkért kaptunk cserébe. Milyen kezdetlegesek a mi szövőszékeink és nyo-
morúságosak fonóeszközeink, nincs közöttünk szellem, tehetség, buzgalom? Alig állunk magasabb fo-
kon, mint a mi majmaink!
2. Amidőn ilyen gondolatok között tévelyegtem, egyszerre csak megtört a szívem, könnyekre
fakadtam és hangosan így szóltam: Óh miért nem vagyunk mi, feketék egészen állatok, amelyek nem
tudnak gondolkodni és érezni? Milyen nagyszerűt tudnak az igazi emberek, ezek a valóságos földi iste-
nek teremteni, és mi ezekkel szemben semmit, fekete félemberek és félállatok. És mégis egész lelkemből
érezni kell mindazok nagyszerűségét, amit a valóságos emberek tudtak megteremteni.
3. Ekkor a főpap így szólt hozzám: Ne okozzon mindez neked fájdalmat! Mi már emberi aggas-
tyánok lettünk, akiknek ezzel a pompával már nem tudnak többé örömet szerezni, mivel már túléltük
önmagunkat. De ti még gyermekek vagytok, telve erővel és mindinkább megújuló buzgalommal. Mi
erre az életre már kiéltük magunkat, koronáink elhervadva fekszenek a feledés sírjában, palotáink ösz-
szedőlnek és a mi jelenlegi tudásunk és megismerésünk a rossznál is rosszabb. Nekünk is már alig van
kovácsunk és takácsunk, technikai szükségleteinket vagy Rómából, vagy Görögországból kell kielégí-
tenünk! Igen, egykor néhány évezred előtt ebben az országban több isten élt, mint ember, s ezek olyan
műalkotásokat hoztak létre, amelyeknek maradványain a föld legkésőbbi utódai is csodálkozni fognak.
De amit most tudunk létrehozni, az inkább hasonlít az anyag és a lélek megrontójához. Ti azonban még
romlatlan, őseredeti és fiatalos erővel bíró nép vagytok. Tudtok akarni és gondolkozni, s ezért alkotása-
itokban nagyobbak lehettek, mint ennek az országnak népei valaha voltak.
4. De hogyha mint emberek igazán boldogan akartok élni ezen a földön, akkor maradjatok meg
régi egyszerűségetek mellett, először ez nektek kevés fáradságotokba és munkátokba kerül, másodszor
pedig igen csekély természeti szükségletekkel jár, amelyeket könnyen fedezhettek. Az állattenyésztés
kövér hegyi legelőiteken kevés munkát és gondot okoz, s a ti földműves munkátok, amelyet alig űztök,
amúgy is semmit sem számít, azon kívül ruházatotok is egyszerű és könnyen előállítható. Ennél fogva
igen kevés időt használtok fel természetes szükségleteitek fedezésére, de annál többet, sőt kizárólag
foglakozhattok szellemi szemléleteitekkel és látod, ez sokkal többet ér, mintha százezerszer százezer
ember egész életen át véres verejtékkel dolgozik ilyen palotákon, hogy az idő elpusztíthatatlan vasfoga
évezredeken keresztül rágódhat rajta.
5. És mi egy ilyen mesterségesen egymásra rakott kőhalmaz egyetlen fűszállal szemben, amit
Isten nagy szelleme megteremtett? Én mondom azt neked – semmi! Minden fűszál, minden fa – Istennek
egy épülete, s minden fáradság és munkánk nélkül nő ki a földből és rövid idő múlva édes gyümölcsével
felüdíti ínyünket. De mennyi fáradságba és borzalmas munkájába kerül az embernek egy ilyen palota,
és mi hasznunk van, ha sok véres-verejtékes munkában eltöltött esztendő után művűk készen áll?!
Semmi egyéb, mint gőgjük nyomorúságos tápláléka, idegen népek irigységének a felkeltése, s idővel
háború és mindenféle üldöztetés!
6. Hidd el kedves fekete barátom, nyomorúságos boldogsága ez egy népnek, amely olyan buta
lett, hogy legszebb és legtermékenyebb legelőit ilyen holt palotákkal vonta be, amelyeken egyébként a
termő fák százezrei onthatták volna az elégedett és egészen egyszerű viskókban lakó emberek számára
237
nemes gyümölcseiket. Nézd csak meg ezt a darab földet, ahol ez a város felépült, ezen legalább tízezer
ember összes nyájaival együtt elégséges ellátást talált volna, így azonban jelenleg bár százezer ember
lakik e megrongált falak között, de milyen életet él annak legnagyobb része?! Azelőtt, amint azt a törté-
nelem tanítja – ez az ország egy éléskamra volt, amely az ínség idejében idegen népeket látott el kenyér-
rel, most azonban nem ritkán a rozsot messze országok népeitől kell megszereznünk. Nyájaink a leg-
nyomorúságosabb állapotokban vannak. Az emberek ezrei ilyen városban kevés ezüstjükért, aranyuk
mellett egyáltalában nem dolgoznak, napról-napra tétlenül járnak-kelnek, parázna nőket tartanak ma-
guknak, s azokkal nem ritka esetben a legalacsonyabb rendű állatokhoz hasonlóan szórakoznak. Ez ren-
desen mindenféle olyan betegséget idéz elő, amit ti egyáltalában nem ismertek. Nappal, amíg a nap fenn
van, ezt az egész várost néptelennek fogjátok látni, csak ha a hűvösebb éjszaka következik, akkor elő-
bújnak, éppúgy, mint a ragadozó állatok mesterséges kőbarlangjaikból, s olyan dolgokkal szórakoznak,
amely után vágyuk hajszolja őket! És lásd, te egyszerű fia a tiszta természetnek, ezek az áldásai az em-
berek nagy kő-kultúrájának.
184. Fejezet: A bölcs memphisi főpap hogyan

oktatja tovább a núbiaiakat, a tiszta emberek dicsősé-
géről, akiket az álkultúra még nem rontott meg.
1. A főpap: Maradjatok meg tehát a ti nagy, és eredeti természetes tisztaságotokban és soha ne

ébredjen bennetek vágy az ilyen nyomorúságos városi kultúra iránt. Ne építsetek városokat, maradjatok
egyszerű kunyhóitokban, s így örök időkön keresztül a föld legboldogabb népei lehettek, s legfőképpen
akkor, ha megmaradtok az egy igaz, örök Isten megismerésében. Egyedül Őt szeressétek és tiszteljétek,
s ha nem is láthatjátok, de Ő lát benneteket, és mindenkor felruház azzal az erővel, amire szükségetek
van, hogy minden ellenséges elemet távol tartsatok magatoktól. Az eredeti természeti törvények szerint
az ember úr minden fölött, ami a föld alatt, a földön él és lélegzik.
2. Ti még azok vagytok, aminek az embernek lennie kell. Előletek menekül a haragos oroszlán,
a tigris, párduc, a hiénák, a farkasok, medvék, kígyók és viperák. Csak a szelíd nyájak követnek benne-
teket lépten-nyomon! Csak ilyen tulajdonságokkal felszerelve állhat meg az ember azon a fennkölt ős
létalapon, amelyre minden teremtményt kezdetekor a teremtő helyezett. Feküdjetek arra a gyepre, amely
alatt csörgőkígyók és mérges viperák űzik játékaikat és eltakarodnak arról a megszentelt helyről, ahol
az ember, mint a természet ura tanyát ütött. A gonosz hangya, amely átka az erdőknek és mezőknek,
kivándorol, hogyha az ember őserejével belép arra a területre, és tanyát üt. Az oroszlán, a párduc, a
gonosz tigris és a krokodilus, a Nílus sárkánya seholsem látható többé azokon az országrészeken, ame-
lyeket ilyen emberek laknak. Az íbisz, a gólya és itz ne maon (ichaneison – nincs fürkész mérge) kész-
séggel állnak az emberek szolgálatára és megtisztítják az országot mindenféle csúszó-mászó állati fér-
gektől, és az éles szemű sasok felkeresik a dögöket, s felfalják azokat, hogy a levegőt ne fertőzzék meg.
3. Óh, milyen dicsőségteljes léte az az igaz emberek minden vidéken, s milyen nyomorúságos az
ember élete a városokban, ahol telve vannak gőggel és undok önzéssel. Bennük minden ős-életerő elve-
szett, ők a természet birodalmában idegenek lettek, akik Istennel és minden más teremtménnyel való
kötelékből kiléptek. Kénytelenek maguknak szilárd várakat és kastélyokat építeni, hogy az ellenséggé
lett természettől lehetőleg megóvják magukat!
4. Én még a mai napon száz embert küldök arra a legelőre, amelyet számotokra kijelölök, hogy
ott töltsék az éjszakát és jótállók érte, hogy reggelig egy sem marad életben, mert ezek már nem emberek,
hanem az embereknek gyenge árnyképei, s elnyomorodott testük valóságos lakóhelyévé lett a gonosz és
kiforratlan természeti szellemeknek. Külső életkörnyezetük nem isteni énjük többé, hanem közönséges
állatias, ezért nincs erő többé bennük, s annál kevésbé rajtuk kívül. A külső természet nem látja bennük
többé teremtett létük legmagasabb célját, hanem csak teljes romlottságát és elvetemültségét, annak a
fokozatnak, amelyen minden teremtménynek legmagasabb céljához kellene, hogy jusson. Ezért minden
teremtmény ellenségévé vált az ilyen embernek és minden elképzelhető módon igyekszik azt elpusztí-
tani, mivel nincs tőle semmi várnivalója.
238
5. Ennél fogva nemes fekete bőrű barátom egész népeddel örülj annak, hogy feketék vagytok, és
hogy még az igazi tiszta élet ártatlansággal teli tavasz kunyhóit lakjátok, mert éppen ezért vagytok még
olyanok, amilyeneknek az igaz embereknek Isten legmagasságosabb szellemének rendje szerint lennie
kell.
6. Maradjatok tehát továbbra is olyanok, amilyenek vagytok legkésőbbi utódaitokban is, s akkor
sohasem lesz okotok az emberi élet nyomoráról és ínségéről panaszkodni.
185. Fejezet: A főpap a feketéknek egy jó lege-

lőt jelöl meg tartózkodási helyüknek, amely ezeknek
puszta megjelenésekor minden féregtől megtisztul és
őrséget ad népének rossz befolyása ellen, és az igaz Is-
ten megismerésére egy teljes esztendőn át oktatja őket.
A feketék hazatérése. Oubratovishár látomásai, stb. és
kérdezi, hogy jó helyre jutott-e?
1. A főpap: És most menjünk ki arra a helyre, amit táborhelyül fogok nektek megjelölni. Egyúttal
mellétek adok itt tartózkodásotok idejére egy védőőrséget, amely ezt a gonosz népet tőletek távol fogja
tartani, mert az nem fog lelkiismereti kérdést csinálni abból, hogy benneteket úgy fizikailag, mint erköl-
csileg teljesen megrontson. Nem is kérdezem, hogy egészen megértettél-e, mert jól tudom, hogy megér-
tettél, és hogy a jövőben még jobban meg fogsz érteni!
2. E szavak után a főpap egy ütővel egy erősen kongó fémlapra ütött, amire mintegy csodaszerűen
egész sereg sötétbarna színű fegyveres férfi jelent meg és a főpap előttünk idegen nyelven parancsot
adott nekik, amit mi nem értettünk meg. De amidőn a valósban jóságos főpap az én idegenkedésemet
észrevette, azzal vigasztalt meg engem, hogy az én nyelvemen magyarázta meg azt, amit a fegyveres
emberekkel beszélt. A város romlott lakóinak tolakodásától való védelem körül forgott a szó, olyanokról,
akik már nem is tűntek előtte emberszámba. Az őrség egyik vezetője, aki csaknem úgy volt öltözve,
mint ez a katona, aki nekünk ide az utat megmutatta, a főpapnak azt a megjegyzést tette, hogy az az
egyébként buja és gazdag füves hely valóságos kígyó és vipera legelő, amelyen sem ember, sem állat
nem tartózkodhat.
3. Mondja a főpap: Romlott emberek állataikkal nem, de ezek még romlatlan és tiszta ősemberek,
akik igaz urai az egész természetnek és annak bármiféle fajú teremtményeinek, akiknek azok a kígyók
és viperák nem fognak ártani, hanem egész fajtájukkal együtt azt a szép legelőt azonnal ki fogják üríteni
és nektek, őreiknek ezzel a fajzattal a legcsekélyebb kellemetlenségetek sem lesz, ami felől biztosítva
lehettek. Most azonban hozzatok huszonkét pár bőrcipőt ide, ezekkel fogjuk ezeket a romlatlan embere-
ket ellátni, hogy a mi éles homokunk fel ne sértse lábaikat!
4. A cipők nemsokára előkerültek, a legkényelmesebbeket az én és szolgám lábaira fel is kötöz-
ték, a többi húszpárat a főpap parancsára négy őr a társainkhoz vitte ki, és amikor ezeket is ellátták
cipőkkel, az őrök által azt az utasítást kapták, hogy őket az új legelőre kövessék. A főpap, én és szolgám,
s a többi őrök sok utcán keresztül kivonultunk a szabadba, oda, ahol a szép és nagy legelő állott, benőve
a legszebb fűvel, s egy sereg füge, datolyával, naranccsal és mindenféle egyéb gyümölcsfával, és láttam,
hogy a legelőt nagyon kevés ember látogatta, mert már messziről hallottuk a számtalan csörgőkígyó
zaját. Nemsokára megérkeztek társaim is a nyájakkal és tevékkel, s amidőn a legelőhöz értek, nem is
vártak arra, hogy ezek a csúszómászó állatok előttünk és nyájaink előtt elvonuljanak, hanem minden
félelem nélkül azonnal elfoglalták az egész legelőt és gyümölcseit. Át meg átjárták a nagy legelő terü-
letét, s a sok féreg oly gyorsan menekült a Nílusba, hogy annak tükre csaknem félórán keresztül teljesen
be volt fedve ezekkel a férgekkel, s köztük négy nílusi sárkány is gyorsan elmenekült társaim és nyájaim
elől.
5. A főpap ezt a jelenséget, a bennünket kísérő őrségnek is megmagyarázta, és azt mondotta
nekik, hogy velünk együtt minden félelem nélkül bejárhatják a legelő minden részét, mert meg van győ-
ződve, hogy ezen az éjszakán már egyetlen egy vipera vagy kígyó sem lesz az egész legelőn. És így is
volt, már egy óra múlva az egész legelő tiszta volt minden elképzelhető állattól. De a Nílus túlsó partján
239
láttunk egy nagy egyiptomi juhnyájat, amint az őket üldöző kivándorlók elől menekült és vele pásztoraik
is. A pásztorok keservesen kiáltoztak, a Nílus egyik hídjára menekültek, de a nyáj kárt szenvedett, mert
a nagy bestiák utolérték, s elpusztítottak néhány bárányt. A túlsó parton egy sereg házinyúl is volt, ame-
lyeknek ez a váratlan látogatás nagyon alkalmatlanul jött, mivel fiókáik nagy részét elpusztították a csú-
szómászók.
6. Az őrségnek nagyon szemet szúrt az előbb még elérhetetlen datolya, füge és narancs, és ugyan-
úgy a szép roezüze (szent János kenyér), amit ott rendesen teveeleségnek használnak és az őrmester így
szólt a főpaphoz: Hála Ízisz és Ozírisznek! Végre olyan aratást tarthatunk, amilyen emberemlékezet óta
még nem volt! De a főpap így válaszolt: Az aratást csak ezek fogják tartani egy egész éven át, akik ezt
a legelőt megtisztították. Csak amit ők megengednek, azt vehetitek el. De önkényüleg a fáról egy levelet
sem téphettek le. Azon kívül őrizkedjetek attól, hogy e romlatlan emberek előtt a ti semmis isteneiteket
szólítgassátok, mert közületek egy sincs, akit nem tanítottam volna az egyedüli egy igaz Isten megisme-
résére! Maradjatok meg Őmellette és ne halljak többé Íziszről, Ozíriszről és semmiféle Ápisról! Mert
mindez semmi és az is marad!
7. Ezután a főpap így szólt hozzám: Amint most már magad is látod, a legmagasságosabb segít-
ségével legjobban el vagytok látva. Én most elhagylak benneteket, de holnap első szürkületkor már ismét
nálad leszek. Itt fogom aztán az igazi tanítást megtartani köztetek, a legmagasságosabb Isten nagy, nyílt
templomában! És te az általam hallottakat majd továbbadod társaidnak. Most pedig éljetek boldogan a
legmagasságosabb Isten oltalma alatt! – E szavak után visszatért a városba.
8. Ő már régóta nagy tekintélynek örvendhetett a népnél, mert bárkivel találkozott, mindenki
földig hajolt előtte, de úgy tett, mintha ezekből a tiszteletadásokból semmit se vett volna észre, hanem
gondolataiba mélyedve szapora lépésekkel egyenes úton halad tovább. Amidőn a nap lement, nemsokára
egy sereg kíváncsi jött ki a városból, de senki sem merte húsz lépés távolságból sem a hírhedt kígyóle-
gelőt megközelíteni. Többen átkiáltottak hozzánk, hogy hagyjuk el a legelőt, mert különben elkerülhe-
tetlen nagy veszedelem ér bennünket. Az őrség azonban visszaszorította a kíváncsiakat és megmagya-
rázta nekik, hogy itt nem fenyeget senkit sem veszély, mivel a mi titkos erőnk által minden mérges
csúszómászó állat már régen átúszott a Níluson.
9. Erre a kíváncsiak nemsokára visszavonultak, mi pedig elláttuk nyájainkat, amelyek ezen az
estén annyi jó tejet adtak, hogy nem is tudtuk elfogyasztani, s megkérdeztük az őrség legényeit, hogy
szoktak-e tejet inni? Ők örömmel adtak igenlő választ, s annyi tejet adtunk nekik, hogy már többet nem
is bírtak elfogyasztani. A nagymennyiségű felesleget a magunkkal hozott edényekbe tettük és sajtot ké-
szítettünk belőle. Egy esztendeig így gazdálkodtunk, a jó főpaptól igen sokat tanultunk, nevezetesen a
legmagasabb isteni lény megismeréséről. Egy esztendő múlva a legnagyobb barátságban bocsátott el
bennünket és boldogan tértünk vissza országunkba.
10. Nemsokára ezután voltak látomásaim, s azonnal összeállítottam egy karavánt, s előbb Memp-
hisbe akartam menni, hogy a főpapnak elmondjam azokat, de ő már tudott Felőled Fennköltről és ide
utasított engem, s megmutatta nekem a hosszú utat Alexandriáig és az után rábízott egy jártas hajósra,
hogy idehozzon bennünket. Egy tolmácsot is adott mellém, akit azonban nem hoztam magammal. S
most már tudod az embereknek Te legfennköltebb embere, hogy miképpen jutottam csekély bölcsessé-
gemhez. És most Te mondd meg nekem, hogy jó helyen vagyok-e, vagy hogy tovább vonuljak-e, mert
nem tartózkodhatom itt sokáig, mivel utam hazáig nagyon messze van.
186. Fejezet: Az Úr saját magára utalja őt, hogy

a választ megtalálja. A fekete elmondja benyomásait, s
rámutat arra, hogy ők mindnyájan szellemlátók. A ter-
mészeti lelkek metamorfosikus sajátságai. Oubratovis-
hár tanúbizonysága az ő általa látott Istenember lénye-
géről és bizonyosságot kíván az Úr személye felől. Ra-
fael egy csodajelet mutat neki, ennek nagy hatása a nú-
biaiakra.
240
1. Mondom Én: Már mondottam neked, hogy vagy keveset, vagy semmit sem használna az, ha
azt mondanám, hogy Én, vagy nem Én vagyok az! Ezt mindenesetre magadnak kell megtalálnod, ezt
pedig igen könnyen megteheted, mert szellemben nincs hiányod.
2. Gondold meg azt, hogy egy embernél mi minden lehetséges, nem tűnt fel neked semmi, vagy
nem vettél észre magadon valamit, vagy máson?
3. Mondja a fekete: Amint már az imént megjegyeztem azon kívül, hogy ebbe az országba való
belépésünkkor rögtön átvettük nyelveteket, más még nem tűnt fel előttem! Én nyíltan és világosan be-
szélek! Amidőn idejöttem, már az első pillanatban, bizonyos tekintetben több dolog csodálatosnak tűnt
fel előttem, de minél hosszabb ideig tartózkodom itt, annál több természetességet találok mindnyájatok-
ban, ennél fogva még mindig a nyelv az egyetlen, ami a csodálatossal határos. Azonban, amint az imént
is megjegyeztem, lehet ez egy egészen természetes, bár megmagyarázhatatlan következménye ez ország
sajátságos tulajdonságainak. Mert én már ehhez hasonlót a nagy egyiptomi ország átutazásakor is ta-
pasztaltam, amikor rómaiakkal és görögökkel találkoztam. Ezek a saját nyelvükön beszéltek, mi pedig
egészen jól megértettük őket, és úgy ahogy, magunkat is megérttettük velük. A beszéd azonban nem volt
olyan folyékony, mint itt, de mindez lehet az ország sajátsága, annak levegőjén és kigőzölgésén alapul-
hat.
4. Mi teljesen egyszerű emberek vagyunk és nagyon érzékenyek bizonyos jelenségek és benyo-
mások iránt. Láthatjuk az elhaltak lelkeit, sőt olyanokat is, akik saját bevallásuk szerint testet még soha-
sem viseltek.
5. Ezeket a természeti lelkeket arról is könnyen meg lehet ismerni, hogy külső alakjukat hirtelen
változtatják, magukat mindenféle kis lényekké oldják fel, majd ismét egy emberi formává zsugorodnak
össze, amely olyan jelenség, amit mi elhalt fi és nőtestvéreink lelkeinél még sohasem fedeztünk fel! Mi
megkérdeztük a memphisi főpaptól, hogy szemeivel ő is észre tud venni ilyesmit?
6. De a főpap azt mondotta: Ez csupán az egészen egyszerű természeti emberek tulajdonsága,
akik a mesterkélt életet csak neve szerint ismerik. Nála és Egyiptomban ez még sohasem fordult elő.
Néha-néha bár előfordulnak egyes esetek, de olyan határozatlan és megmagyarázhatatlan formában, am-
ennyire csak lehet, míg nálunk minden határozott, természetes, s így könnyebben megmagyarázható is.
7. S ebből megmagyarázható az is, hogy idegen népek nyelvét azonnal megértjük és beszélni
tudjuk. De a Te kimagasló bölcsességeddel be fogod látni, hogy itt tartózkodásunk rövid ideje alatt még
semmi oly különös dolog nem tűnhetett fel, amiből megdönthetetlenül azt következtethettük volna, hogy
egészen biztosan azon a helyen vagyunk, amelyet látomásaimban láttam.
8. Habár sok dolog egyezik: egy kicsiny tenger partján a hegy mellé épített pásztorkunyhó, egy
sereg magas rangú és nagytekintélyű ember, s végül Te, Aki valóban nagyon hasonlítasz ahhoz a fény-
tengerben ragyogó emberhez, akit hétszer egymásután látomásaimban a legnagyobb elragadtatással
szemléltem. De az a fényember az Ő szavával mindent létre tudott hozni. Ahogy kimondotta, úgy jött
létre! Ég és föld alattvalói voltak, s beláthatatlan seregek várták intését. Csak ez – az emberek Te fenn-
költ embere – nem következett még be!
9. Én itt éppúgy, mint két évvel ezelőtt a memphisi főpap személyében rendkívül jó és bölcs
embereket találtam, de abból, amit vártam, még eddig semmi sem következett be, éppen azért kérlek
Téged, hogy jó helyen vagyok-e vagy nem? Ha Te azt mondod, hogy igen, én elhiszem, és itt maradok,
mert a Te szavad nekem tökéletesen elég, mivel mély bölcsességet látok Benned. De ha azt mondod,
hogy nem, vagy semmit sem szólsz, akkor visszafordulunk hazavezető utunkra és azokat a nyájakat,
amelyeket mi a memphisi főpap tanácsára aranyért és ezüstért ott hagytunk, ismét ki fogjuk váltani az
összegnek el nem használt maradványával, amit nekünk a főpap a nyájak otthagyásának ellenében ki-
kölcsönzött, s amelyeknek hasznát ő élvezi. Az embereknek Te legfennköltebb embere, láthatod tehát,
hogy benne és mindnyájunkban bár testünket fehér bőr nem is díszíti – semmi hamisság és alattomosság
nincs. Mi csak a teljes igazságot keressük, s minden súlyt erre fektetünk, és élő reménységünk van arra
nézve, hogy azt itt vagy másutt meg is találjuk! Tehát ha jó helyen vagyunk, akkor felelj igennel, és
szívesen megteszünk bármit, amit kívántok!
10. Mondom Én Rafaelnek: Adj nekik jelt, hogy megtudják, hányadán vannak! Rafael azonnal
odalép a feketéhez és mondja: Barátom, mit felejtettél te otthon, amiért Memphisben vissza akartál
241
fordulni, hogy elhozd? Te azt a főpapnak a veled való fáradozásáért különös ajándékképpen akartad
adni, s új vászonba göngyölted bele, de sürgős utazástok miatt otthon felejtetted, éspedig a kunyhód
egyik sarkában, ahol még most is ott van, s ha kívánod, azt pillanatok alatt ideteremtem! Beszélj, ha
kívánod, meg fog történni!
11. Mondja a fekete: Nem a magam meggyőződéséért, hogy megfelelő helyen vagyok, mert már
azáltal, hogy itt elmondottad, mit felejtettem otthon, tudom, hogy jó helyen vagyok – mert ilyet csak
mindentudó szem képes meglátni – hanem azért, mert ezzel nekem igen jó szolgálatot tennél. Hazauta-
zásomkor a derék memphisi főpapnak nagy örömöt szereznék vele, mivel nagy barátja a ritka természeti
képződményeknek! Az egész dolognak magában véve legfeljebb képzelt értéke van, de reális értéke
nincs. De azt mondhatom, hogy gyönyörű!
12. S ezzel Rafael a vászonba göngyölt szép természeti képződményt már át is nyújtja a feketé-
nek, és azt kérdezi, hogy ez-e az? A fekete erre csaknem ájulásba esik, felkiált és így szól: Igen, ez az!
De hogyan voltál képes ezt a csecsebecsét ideteremteni, amikor innen egy pillanatra sem távoztál el?
Talán te, mint fiatal egyiptomi, a főpap szolgálatában állva előttem érthetetlen ravasz módon otthon
elcsented? Talán egy évvel ezelőtt, amikor Memphisből ismét hazamentünk néhány társaddal titkon a
magad módja szerint elkísértél a mi kunyhónkig? Megjegyezted magadnak az én kunyhómat? De mire
valók ezek az ostoba kérdések? Hiszen otthon elutazásunk előtt néhány pillanattal még kezemben volt!
S amíg tevémet felnyergeltem és csordáinkat összeállítottam, letettem a kunyhóm egyik sarkába és egy
tökhéjjal lefedtem! A nyájaink összeállítása és tevém felszerelése közben elfeledkeztem erről a gyö-
nyörű természeti képződményről, tehát nem csenhetted el azt tőlem, s nyíltan és csodálatos módon hoz-
tad el, de hogyan, mi módon tudtad ezt megtenni, ki láthatóan húsból és bérből vagy?! Mert innen oda
és onnan ide ismét egy gyors pillanat alatt történt! Ilyet csak Isten cselekedhet! Tehát vagy magad vagy,
egy Isten, vagy annak igaz szolgája!?
13. Mondja Rafael: Az első nem, de az utóbbi igen. De lásd, a te szép természeti képződményed
elhozatalakor valamit mégis elfelejtettem és az a tökhéj, amivel a kunyhódban ezt a csecsebecsét leta-
kartad. Azt is elhozom neked mindjárt! Íme itt is van már! Tedd bele a csecsebecsédet, csomagold ki itt
előttünk, mert sokan vannak, akik a te talált kincsedet látni szeretnék.
187. Fejezet: Az Úr a feketék lelkierejéről és ős

egészségükről beszél. „Mert a bűnről és annak követ-
kezményeiről tudomást szerezni csaknem annyi, mint
azt el is követni.” A vezetőnek az Úrról való beszéde
testvérei előtt.
1. Az Úr: Ezután a feketék valósággal szédülni kezdenek csodálkozásukban, ők tiszta természeti

emberek, s mint igaz urai a természetnek, teljes hitük és akaratuk szilárdságával sok olyan dologra ké-
pesek, ami egy mélyen elzüllött világias ember előtt nagy csodának tűnik fel, s ezért nehéz lett volna
egy más csodával ezekre a természetes kedélyekre hatni. Egy beteg meggyógyítása sem lett volna a
helyénvaló, mert először is ezek a természeti emberek nem ismernek betegséget. Öregjeik rendesen igen
magas kort érnek el, és haláluk mindenkor nyugodt, fájdalom nélküli elalvás.
2. Gyermekük sohasem hal meg, mert azok a helyes rendben nemződnek, s tökéletesen makk-
egészségesen kiérlelődve születnek a világra, s azután is természetszerűen vannak táplálva, így semmi-
féle betegség nem ragadhat rájuk. Ha az ember tehát előtte valamiféle betegséget meggyógyított volna,
akkor először meg kellett volna előttük magyarázni, hogy tulajdonképpen mi az a betegség és mi által
keletkezik. De ezzel többet ártottunk, mint használtunk volna nekik, mert a bűnről, s annak következ-
ményeiről tudomást szerezni csaknem annyi, mint azt el is követni!
3. Úgy vélné valaki, hogy egy halott feltámasztása nem tévesztette volna el hatását. Ezeknek az
embereknek az sem ért volna semmit, mert ők a test halálát az Istennek az embereken való jótéteményé-
nek tekintik, s egy ilyen cselekedetet az Isten legmagasabb szellemének rendje ellen való vétségnek
tekintenének, amíg Felőlem jobb meggyőződést nem szereztek volna. Egy nagy vihar előidézését rend-
kívül szenzibilis kedélyviláguk egészen természetes szemeivel bírálnák, mert nekik is hatalmas
242
befolyásuk van a levegő, a víz, a föld és a tűz természeti szellemeire. De egy olyan mozgás, amely kilőtt
nyilaik gyorsaságát összehasonlíthatatlanul felülmúlja, igazi csoda ezek előtt az emberek előtt, amit a
véleményük szerint csak Isten, vagy szolgálatevő magas szellemei gyakorolhatnak, azonban a föld
gyarló emberei soha.
4. Amidőn a feketék széltében-hosszában, keresztül-kasul kicsodálkozták magukat, így szólt a
vezető társaihoz: Testvérek! Én és ti most egy olyan tettet láttatok, amit egyedül csak Isten képes létre-
hozni, mert mi még gondolatainkkal sem vagyunk képesek a mi otthonunkba és onnan ide ismét vissza-
térni – amilyen gyorsan ez az Isten szolgája innen oda és onnan ide jutott, az én csecsebecsémmel! Mi
eszerint jó helyen vagyunk, s csak a legnagyobb hódolattal és benső imádattal illethetjük Azt, Aki ott a
nagy asztal közepén elképzelhetetlen isteni nagyságban van jelen.
5. Amit Ő kimondhatatlan kegyelmével mondani fog nekünk, az számunkra a legszentebb pa-
rancs legyen, amelyet az idők végezetéig mi oly szilárd akarattal fogunk megtartani legkésőbbi utóda-
inkban is, akiknek ezen a földön majd élniük kell, mint amilyen szilárdan állanak országunk magas
sziklái. Ti tudjátok jól, hogy a bölcs főpap mit jövendölt nekünk Erről az örökméltóságú fennkölt isteni
emberről? És így is van, amiről most tökéletesen meg is győződtünk! S mivel így van és nem másképpen,
tehát azt is tudjuk, hogy ezzel szemben mit kell tennünk és követnünk. Messze és nehéz volt az út ide,
de ha még ezerszerte messzebb lett volna és még ezerszer viszontagságosabb, mint amilyen volt, akkor
is megérte volna ezt a felfoghatatlan és meg nem érdemelt nagy kegyelmet.
6. Mert ott ül az örök mindenható szellem emberi alakban a mennyek és a föld Ura és mindazt,
ami rajta van, csupán az Ő akarata által és akaratából lett, mint ahogyan azt nekünk a memphisi főpap
magyarázta.
7. Mi tehát most az örök, igaz Isten előtt állunk, Aki bennünket teremtett és éltetett. Életünknek
minden pillanata az Ő kezében van, ha Ő úgy akarná, már nem is volnánk itt. Röviden, Ő egyedül minden
a mindenben, s mindazt, ami létezik, semmi Ő nélküle. Ezt igazolta az én látomásom, s így tanította a
memphisi főpap is, s így kell elfogadnunk, s mindörökre hinnünk. De most úgy látszik, hogy az örök Úr
és Mester szólni kíván hozzánk! Tehát úgy figyeljünk, mintha a legveszedelmesebb oroszlánvadászat
indulna meg, amelyet nekünk egyszer a memphisi főpap beszélt el!
188. Fejezet: Az Úr kérdezi Oubratovishárt,

hogy nem éhesek-e? Annak mély alázattal teli válasza.
Az Úr az ember saját lényének túlzott lealacsonyításá-
nak visszásságáról. Egy példát mond róla. Az Úrnak a
feketéhez intézett első tanítása. Vessétek el az Irántam
való túlzott hódolatadást. Szeressetek Engem s az em-
bereket, így helyesebb.
1. Amidőn a fekete ezt a társaihoz intézett épületes beszédét befejezte, Magamhoz hívtam a ve-
zetőt és megkérdeztem tőle, hogy ő és társai nem éhesek, vagy szomjasak-e? És ha éhesek, vagy szom-
jasak volnának, mit kívánnának inni, vagy enni, mert a tengeri utazás emészti az embert, és bizonyára
szükségük van táplálkozásra és italra, s ha igen, szóljanak, s kérésük azonnal teljesíttessék!
2. Mondja Oubratovishár: Óh mily kegyelem! Te mindenben minden vagy! Te elhívod a nyomo-
rult földi férget, hogy szükségét megnyilatkoztassa Előtted, Te legfennköltebb örök szellem! De a sem-
miség porában Előtted fetrengő féreg Istenséged előtt való mélységes hódolatában nem mer egy szót
sem szólni, hogy illetlen szavával Előtted, örök Szentséges előtt ügyetlenné ne váljék, és hogy azután
haragvó szemekkel tekints reá. Hoztunk mi Egyiptomból néhány zsák szárított fügét, datolyát és két-
szersült kenyeret, ami rövid itt tartózkodásunk idejére mértékletességünk mellett elég lesz, ezért a leg-
hálásabb, elszorult szívvel mondok Neked alázatos köszönetet nagy kegyelmedért!
3. Mondom Én: Kedves barátom, ha te mindig ilyen óriási és háromnegyed részében felesleges
hódolattal fordulsz Hozzám, akkor Én is aligha tudok majd valamelyes világosságot nyújtani a te hazád
számára, egyébként Nekem, mint teremtődnek egyáltalában nem bizonyítasz valami nagy tiszteletet,
243
hogyha önmagadat, mint nyilvánvalóan az Én művemet semmire sem becsülöd, és magad a semmiség
porában fetrengő féreg értéke alá helyezed! Mert saját magad lekicsinylése által Előttem, a te Teremtőd
előtt azt, aki téged legmagasabb bölcsességében és szeretetében teremtett és megformált – szintén ala-
posan lekicsinyled!
4. Lásd, ha egy ember egy mesterművet mutat neked, amit ő készített, és te azt tőle saját számodra
megvennéd, mivel az neked nagyon megtetszene, vajon azzal elismerésedet fogod-e bebizonyítani, ha a
mester előtt minden más művét dicséred, de az általad vásárolt szintén gyönyörű mesterműre nem találsz
elég ócsárló és gyalázó szavakat, azért mert az most már a tied?
5. Lásd, az alázatosságnak ez a faja Előttem nem bölcs, hanem ízetlen bolondság, mert hogyha
te túlságos rossznak és értéktelennek találod magad, ezzel érthető módon azt vágod a szemembe, hogy
az összes teremtményeimmel együtt nyomorult kontár vagyok.
6. De ha kellő mértékben az Én értékemet önmagadban is felismered, és magadat nem tartod
utolsónak és méltatlannak arra, hogy Velem erről, vagy arról beszélj, azzal magadban Engem tisztelsz
és felismered az Én isteni kitűnőségemet a te saját talajodon is, s ily módon az Én jelenlétemben élvez-
heted azokat az igaz és élő javakat, amiért tulajdonképpen idejöttél. Egyébként a te túl nagy alázatossá-
god nem bűn Velem szemben, mert ez a kiskorodtól való jámbor nevelésedben rejlik.
7. Most pedig ebben a dologban is megfelelő felvilágosításban részesültél, mert az eddigi néze-
teddel nem egyeztünk volna, mivel a Velem szemben érzett folytonos szent borzalom arra kényszeritett
volna téged, hogy ezt az elviselhetetlenné vált túlságosan szent helyet minél gyorsabban elhagyd, hogy
aztán Memphisben és végül otthon sokat és rendkívülit beszélj az Én kibírhatatlan szentségességemről.
Egyben ez lett volna összes hasznod is, amit magad, néped és utódaitok számára vittél volna – meg
volnál vele elégedve? Bizonyára nem, mert életed világosabb pillanataiban hangosan azt mondhatnád
saját magadnak: Mi volt ez? Csupán azért tettem meg nagy fáradsággal azt a hosszú és viszontagságos
utat, hogy azon az elért helyen oly nehezen megtalált rendeltetésem helyett a folytonos mély hódolattól
valósággal kétségbe essem? Ez borzalmas üdvösség és boldogság volt, aminek megismétlését életemben
soha többé nem kívánnám! Lásd, ez volna végül a hasznod, ebből a hosszú utazásból.
8. Azért engedjétek az értelmeteket kissé előtérbe és gondoljátok el azt, hogy minden életkörül-
mény között mi a helyes és megfelelő, s így mindenütt becsületesen átvergődsz, s az élet számára min-
denkor élő hasznot fogsz meríteni. El tehát az Előttem való túl nagy hódolattal!
9. Szeress Engem, mint teremtődet, Atyádat, Mesteredet, Uradat, minden életerődből és szeresd
testvéreidet, mint önmagadat! S ezzel az elégnél is többet cselekszel. És ha Engem megszólítasz, nevezz
Engem egyszerűen Uradnak és Mesterednek, mert az is vagyok, mert minden egyéb távolról sem ide-
való.
189. Fejezet: Az Úr a feketéket az asztalhoz

hívja, hogy először a test, azután a lélek, és a szellem
üdüljön. A fekete vendégek elcsodálkoznak a kitűnő
ízű eledelek felett. Oubratovishár elmondja hazájának
barátságtalan klímáját – összehasonlítva Palesztina
szép vidékével
1. Az Úr: Az imént azt kérdeztem tőled, hogy éhesek és szomjasok vagytok-e, s ezt azért tettem,
mert nagyon jól láttam, hogy nagyon is éhesek és szomjasok vagytok. A nap már négy teljes óra óta fenn
van, s ti még tegnap dél óta semmit sem ettetek és ittatok. Tejet nem kaptatok a hajón, a víz pedig már
romlott volt, s így a legelső gondoskodásom veletek szemben, hogy testi erősítésben részesítselek, mert
enélkül nem szállhat rátok olyan nyugalom, ami ahhoz szükséges, hogy a szellemi táplálékot maradan-
dóan fogadjátok magtokba, mert olyan valakinek evangéliumot prédikálni, akinek az éhség és szomjúság
a szemeiről leolvasható, - anélkül, hogy előzetesen jóllaknék – koronája volna az emberi önző balgaság-
nak! Ennél fogva először testileg kell, hogy ellátva legyetek, s csak azután lássunk az evangéliumhoz!
244
2. De most a ti szokásotok ellenére kénytelenek lesztek az Én asztalommal megelégedni és mo-
lyos datolyáitokat, és fügéiteket tevéitekkel megetetni. Foglaljatok tehát helyet ott, azoknál az asztalok-
nál, amelyek üresen állanak, s azonnal bőségesen ellátnak eledelekkel és itallal. De Oubratovishár ülj
ide, mert népednek valóságos királya vagy, ez az asztal pedig a királyok asztala, akik egymással meg-
tárgyalják, hogy népeiket miképpen kell emberekké nevelni.
3. Erre mindnyájan követték azt, amit mondottam és Márkusunk láthatatlan segítők közreműkö-
désével egyszerre csak megjelent a kitűnően elkészített halakkal, és amidőn már a feketék az asztalok
körül elhelyezkedtek, a halak, kenyér, só és bor is fel volt tálalva, és a vendégeket is felszólította, hogy
az eléjük tálaltakat fogyasszák el. Ezek nemsokára hozzáláttak a párolgó halaknak, s a kenyérrel és borral
elfogyasztották azokat. És mindent igen jónak, ízletesnek találtak.
4. A vezető, akinek már jobban megjött a bátorsága, így szólt: Életemnek Ura, ilyen kitűnő ízű
étel az ínyemet még soha nem érintette. Halakat néha-néha mi is eszünk, de az vezeklő eledel nálunk.
Ha valaki otthon az egyszer már fennálló rend ellen vét, az halat kap enni, de ha mi azokat így tudnánk
elkészíteni, megszűnne vezeklő eledel lenni! És milyen víz ez, amit mi itt inni kaptunk? Ennek is kitűnő
íze van, amit szomjúság nélkül is minden időben meg lehetne inni, valamint ezt a kitűnő ízű kenyeret
enni. Memphisben is kaptam néha a főpaptól egy-egy darab kenyeret, de az távolról sem volt olyan
kitűnő, mint ez. Mindenek előtt azonban ezt a vizet csodálom, hol van ennek a víznek a forrása? Lehet-
e ebből nálatok pénzért kapni? Szeretnék belőle az én hazámba is vinni, hogy kóstolják meg a föld
mennyei területeinek a vizét (bor).
5. A föld itt sokkal szebb, mint nálunk. Itt annyi a rendkívüli sokféleség, s mindenütt, csak úgy
duzzadozik a buja növényzet, fák és bokrok, nálunk csak bizonyos helyen vannak legelők, amelyek így
vannak benőve. Egyébként minden sivár, puszta és üres. Itt a hegyek többnyire csaknem csúcsaikig a
legszebb fákkal vannak benőve, s igen szelíd látványt nyújtanak. Nálunk a hegyek majdnem egészen
kopár kőzetekből állanak, helyenként alig benőve vöröses-szürke mohával. Igen mállottaknak és vihar-
verteknek látszanak, színük többnyire vörös és sötétszürke, s rendesen annyira meredekek, hogy csak
itt-ott lehet a legnagyobb életveszedelemmel megmászni, és ha az ember valamely magaslatra ér, a hő-
séget nem lehet kibírni, a délutáni órákban pedig egyáltalában nem, mert a hegyek csúcsai izzóan forróak
olyannyira, hogy a rájuk helyezett halak pillanatok alatt teljesen átsülnek, sőt a bárányok és kecskék
húsa is. A délutáni órákban még a sas sem ül a hegy ormára, és a kőszáli kecskék ilyenkor lemennek a
zúgó Nílus partjainak legelőire.
6. A mi országunk igen rideg és forró, ahol időnként nagyon nehéz embernek lenni és annak
maradni! Távol a Nílustól, különösen a nyár utóhónapjaiban lehetetlen volna lakni, mert ilyenkor olyan
napok vannak, hogy a kő és homok is elolvad, különösen a délutáni időben, amikor a déli szél kezd fújni!
Ilyenkor valóságos lángokat lát az ember a távoli homoksivatagokon imbolyogni, s úgy az embernek,
mint állatnak nem marad más hátra, mint a Nílusba menekülni, amely nálunk csodálatosképpen egészen
hideg. Az év három utolsó hónapja felé, mielőtt az esőzés hónapja elkövetkezik, a legborzalmasabb
nálunk, mert ilyenkor tűzviharok jönnek. Ilyenkor borzalmasan fülledt a levegő, óriási tűzoszlopokhoz
hasonló felhők keletkeznek a hegyek mögött, végül befedik az egész hegyet és számtalan villám a leg-
borzalmasabb dörgéssel cikáz át a fekete-szürke égitakarókon. Ez úgy az embereket, mint az állatokat
rémületben tartja, jól lehet kevés kárt okoznak, mivel rendesen fent a levegőben oszlanak szét. De még-
sem tréfa, hogy gyakran negyven napon át szüntelenül hallani ezt a recsegést, ropogást, dörgést, moraj-
lást és zúgást, amely néha majdnem a földet érinti, megégeti az embert, ami már többször meg is történt,
különösen az olyan emberekkel, akik ebben az időben testüket nem kenték be gondosan zsírral.
7. Ha ez a tüzes idő elmúlik, akkor esni kezd az eső és úgy négy-hat héten, vagy több holdválto-
záson keresztül állandóan esik. Az eső finoman és sűrűn hull, és a legmagasabb hegycsúcsokon néha
havazik is. Az esőzésnek vége felé érzékenyen lehűl a levegő, úgy hogy gyakran kénytelek vagyunk
tűznél melegedni. Ez sem valami különösen jó érzés, de még mindig jobb, mint a nyár utóidejében. Ilyen
tehát a mi életünk, lakásunk, cselekvésünk! Igen sok vesződségben s kevés kellemes dologban van ré-
szünk. Óh mily mennyei ország ez a vidék a miénkkel szemben! Milyen boldogan lehetne élni a földnek
eme valóságos mennyei részén, de mennyire sivár, szomorú a vidék nálunk! De Uram, Te akartad ezt
úgy, hogy a mi fekete bőrünkben ilyen életünk legyen, de így van ez jól, és még soha senki sem békét-
lenkedett a Te isteni rendelkezéseid ellen.
245
8. A mi koromfekete bőrünk némely tekintetben súlyos teher rajtunk, mert először is sokszor,
tapasztalatunk szerint a forróságot sokkal jobban magához vonzza, mint egy világosabb szín, és másod-
szor elrettentően rútak vagyunk a ti külsőtökkel szemben. Milyen szép például az a mennyei külsejű
szűz és vele szemben milyen rőt egy szűz nálunk. Mi látjuk és érezzük ezt jól, és mégsem tudjuk ma-
gunkat más színűre festeni. Milyen szép hajatok van nektek és milyen csúnya, egészen elcsavarodott,
rövid, gyapjas haj díszíti a mi fejünket. De mi nem békétlenkedünk ezért, hanem mindazzal meg vagyunk
elégedve, amit Te, óh Uram és Mesterem részünkre elrendeltél. De most megmutatom nektek ezt az én
gyönyörű képződményemet és Te, óh Uram kegyelmesen meg fogod határozni, hogy milyen értéke le-
het.
190. Fejezet: Oubratovishár megmutatja cse-

csebecséjét, amelyet az Úr rendkívül értékes csiszolt
gyémántnak nyilvánít. A nagy szellemi kincs. Az Úr
megjövendöli a núbiaiaknak, az evangélium tisztán
való megtartását.
1. Ekkor a mi Oubratovishárunk drága ékszerét a pamutvászonból kicsomagolta, s azt Elém tette

és így szólt: Itt van úgy, amint azt egy hegyi lejtő omladékai között találtam, és nem tehettem másként,
minthogy felvegyem, és otthon megőrizzem. Emberi kezek bizonyára sohasem dolgoztak rajta, eredeti
képződménynek, így úgynevezett természeti játéknak tekintendő. Hogy mi ez és milyen értéke lehet –
nem tudom, mert valami értéktelen dologgal mégsem szeretném egy embert megajándékozni.
2. Mondom Én: Ez a legértékesebb drágakövek egyike, éspedig egy nagy csiszolt gyémánt.
Mégis emberi kezek csiszolták és simították ilyenre, és abból az időből származik, amikor a perzsák az
egyiptomiakkal háborút viseltek, s ez alkalommal a núbiaiak pusztájáig hatoltak előre, s az egyik had-
vezér egy éhes oroszlán és párduc csordával való küzdelemben elveszítette. Rendkívüli ritkasága miatt
a memphisi főpapnak ezzel igen nagy értékű ajándékot adsz.
3. Lásd, ezt a követ százhetven évig csiszolták és simították. Azután néhány perzsa királynak
koronaékszere volt, míg végül az egyik király legnagyobb hadvezérét megajándékozta vele, és éppen ez
a hadvezér vesztette el országaitok sivatagjainak határán, amely időben ezek a sivatagok csakúgy hem-
zsegtek az oroszlánoktól és párducoktól. Ezeket az állatokat annak idején én állítottam védelmetekre,
mert különben az akkor hadakozó kedvű perzsák megtaláltak volna benneteket, és nyájaitokat alaposan
megdézsmálták volna.
4. De amiképpen arra is elhivattál, hogy földi értelemben is találj egy értékes kincset, amely már
néhány száz év óta a kőtörmelékek alatt pihent, azonképpen vagy hivatva arra, hogy a szellem és ezen
át a lelketek legnagyobb kincsét megtaláld. Te kerestél és meg is találtad azt, amit kerestél! Fekete bőröd
ne szomorítson ezen túl és maradjon az egyik legértékesebb szín számomra.
5. Az az evangélium, amit Én most nektek hirdetni fogok, csak nálatok marad meg egészen tisz-
tán, te pedig légy az Én előfutárom fekete fi és nőtestvéreitek között, de rövid idő múlva elküldöm hoz-
zátok egy követőmet, ez el fog vezetni benneteket a ti földrészeteknek egy boldogabb országába és ta-
nítani fog benneteket földművelésre és sok hasznos tudományra, aminek itt a földi életben nagy hasznát
fogjátok venni.
6. Abban – az előttetek még teljesen ismeretlen országban – ti igen elégedett és boldog nép lesz-
tek, és meg fogjátok őrizni az Én igéim és tanításaim tisztaságát. De jaj lesz azoknak, akik a később
időkben fel fognak keresni benneteket, hogy elnyomjanak és leigázzanak. Ezek ellen Én Magam fogom
az izzó pallóst megragadni, s levágni őket az utolsó emberig! S így ti, feketék a földnek egészen külön
elzárt zugában, mint teljesen szabad nép éljetek az idők végezetéig.
7. De, majd ha egykor – ami szabadságotok érdekében könnyen megtörténhet – egymás közt
egyenetlenkednétek, akkor köztetek a hatalmasok királyokká fogják feltolni magukat és benneteket szi-
gorú törvénnyel fognak gyötörni, s arany szabadságotok hosszú időre, sőt mindörökre meg fog szűnni.
Akkor gyermekeitek nagy ínséget fognak szenvedni és epekedni a megváltás után, de ez sokáig fog
246
magára váratni. Tehát úgy rendezzétek ügyeiteket, hogy közöttetek királyok ne támadjanak, kivéve olya-
nok, mint amilyen te vagy, mert te népednek nem elnyomója, hanem igaz boldogítója vagy, s ez így van
az Én rendem szerint, s így maradjon köztetek.
191. Fejezet: Jézus, Jehova neve és az evangé-

lium. A karaván után utazó feketék váratlan látogatása
az angyal vezetése mellett.
1. Az Úr: Az Én Nevem Jézus, földileg, mint ember, Názáretből származom és Jehova öröktől
fogva, de ettől az időtől kezdve Jézus fog maradni mindörökké! Ebben a névben fogtok ti mindent tenni,
és létrehozni tudni, de nemcsak időlegesen, hanem öröké.
2. Szeressetek Engem, mint Isteneteket, Uratokat és Mestereteket mindenek fölött és magatokat
egymás között, mint önmagatokat, s akkor megmaradtok az Én szeretetemben, erőmben és hatalmam-
ban, s az Én világosságom sohasem fog elhagyni benneteket!
3. De ha az Irántam és szegény fi- és nőtestvéreitek iránt való szeretetetek gyöngülni fog, akkor
sötétség is válik szívetekben, s az Én erőm és hatalmam tünedezni fog és igen gyengévé tesz bennetek!
S ha majd, akkor is az Én nevemet fogjátok hívni, s általa fogtok működni akarni, nem lesz többé sem
erő, sem hatalom kölcsönözve nektek, mert minden erő és hatalom, s az Én nevemben minden tevékeny-
ség sikerét kizárólag az Irántam és az ebből fakadó felebarátotok iránti szeretet tarja fenn!
4. Egyedül az Én nevem semmit sem jelent és tesz befelé, csupán a benne lévő szeretet általa,
Iránta és Belőle a felebarátotok iránt! Ha valakihez egy szegény jönne, és segítségért könyörögne, ez
pedig azt mondaná neki, menj és keresd meg magadnak! Bizony az nem bírja az Én szeretetemet, s az
Én nevemben nem fog sem hatalmat, sem erőt kapni. Menj és mondd el ezt társaidnak is, azután jöjj
vissza ismét, és Én egy további evangéliumot fogok neked hirdetni! Úgy legyen. Amen.
5. Oubratovishár erre mélyen meghajolt Előttem, asztaltársaihoz ment, hogy közölje velük mind-
azt, amit Tőlem hallott. De milyen nagy lett csodálkozása, amikor a magával hozott húsz fekete társa
helyett még harmincnégy asszonyt is látott az asztalok körül ülni. Természetesen azonnal felismerte
bennük szomszédait és legközelebbi rokonait, s első kérdése könnyen érthetően nem volt más, minthogy
mikor és mimódon utaztak utánuk?
6. És ezek felelték: Az embernek magának látni és hallani jobb, mint a legmegbízhatóbb szem és
fültanú szájából végighallgatni a csodát. Mi mindig csak félnapi járásnyira voltunk mögöttetek. De mi
erre az útra nem is vállalkoztunk volna, ha elutazásotok után rögtön egy leírhatatlan szépségű és ragyo-
góan fehér ifjú valósággal a levegőből közénk nem jött volna, és erre valósággal nem ösztönzött volna.
Mi erre összeállítottunk egy csorda tehenet és egy kis juhnyájat, s eljutottunk velük Memphisig. Ott a jó
főpap már messziről elénk jött embereivel és azt mondotta, hogy ugyancsak attól az ifjútól kapott hírt
arról, hogy elindultunk, s ezért jött elénk.
7. Ő hírt adott felőletek, átvette nyájainkat megőrzés végett és ellátott bennünket mindenféle
súlyú és értékű arannyal, ezüsttel, hogy útközben élelmiszereket és más szükséges dolgokért mindenféle
szokásos cseréül szolgáljanak, megköszöntük ezt neki, és ő Alexandriáig vezetőket adott mellénk, akik
útközben minden szükségessel elláttak bennünket, és Alexandriában egy bizonyos vízi szekrényt sze-
reztek számunkra, amelyen egy vég nélküli vízen idehoztak bennünket. Amikor a partra tettek, lépései-
teket sértetlenül megtaláltuk a homokban, s biztos nyomon át utánatok jöttünk. Mi már olyan közel
jutottunk hozzátok, hogy a tevéitek által felkavart port tisztán kivehettük, csak amikor egy erdőben és
hegyen eltüntetek szemeink előtt, nem tudtunk többé megtalálni. Ekkor ismét az ifjú jött elénk, s oly
módon hozott ide bennünket, hogy nem mondhatunk egyebet, mint legnagyobb csodálkozásunkra egy-
szerre csak itt voltunk! De hogy onnan hogy jutottunk ide, arról még annyit sem tudunk, mint egy ho-
mályos álomról. De az a fennkölt férfiú valami tanítást adott neked a mi számunkra. Mi az? Szólj, mert
Ő a te többször elmondott látomásod szerint hajszálra hasonlít ahhoz, Akiért tulajdonképpen te és mi
valamennyien idejöttünk. Beszélj, beszélj hát!
247
192. Fejezet: Oubratovishár vezető övéinek a
talált szellemi és lelki kincsről beszél. Ízisz, Ozírisz lé-
nyegéről és a karnaki templomról. A főpap bölcs isteni
tanairól. Ennek az igaz tanításnak áldásáról. Az ember-
ben élő vágy az Istennel való személyes érintkezés
után.
1. Mondja a vezető: Mi – kedves fi és nőtestvéreim – hisszük, mert szem és fültanúi vagyunk

annak, ami előttünk végbemegy. Minden emberi bölcsesség, értelem, sőt még a józanész sem képes
felfogni, vagy még elgondolni is, hogy mi itt mit találtunk! Óh ti nem is sejtitek, és fogalmat sem alkot-
hattok arról, hogy Ki van itt? Én látomásaim szerint végtelen nagynak képzeltem azt, ami itt reám várni
fog, de ennyire mérhetetlennek és ilyen végtelennek a legmerészebb gondolatomban sem mertem volna
elképzelni, és mégis így van félreismerhetetlenül a mi álmélkodó szemeink előtt!
2. Ti tudjátok jól, hogy mi volt egyetlen tárgya annak, amiről én és a memphisi főpap egy év óta
fennhangon vitatkoztunk előttetek. A főpap azonban úgy vélte, hogy elégséges, ha benneteket egyedül
az ő bölcsességébe avat be, de én azt mondottam: Lásd uram, itt vannak az én fi és nőtestvéreim! Egyik
sem csekélyebb nálam, ezért miattam ne titkolózz előttük – ezután mindig fennhangon szólt hozzátok.
S amidőn ő körülbelül egy év múlva Korak melletti Karnakba vezetett, hogy ott a régi hírű Ízisz fátyolát
lebegtesse előttünk, akkor közületek felénél többen velünk voltatok, s éppen úgy, mint én, mindent lát-
tatok és hallottatok.
3. Mi ott két különös képet láttunk. Az első volt Ízisz, az ősélet tápláló léte (aki egy sűrű fátyol
mögött volt elrejtve), s mellette volt Ozírisz képe (Ousiritz), a tiszta szellemi ember legelője. Az első
kép egy kolosszális asszonyt ábrázol, telt keblekkel, időnként az általunk látott, telt keblű asszony helyén
tehén is szokott állni.
4. A másik kép Ozírisz egy különös lényt ábrázolt: egy messzire kiterjedő kövér legelőn egy férfi
állott nyájakkal körülvéve, amelyek serényen legeltek, a különös férfiú pedig különböző gyümölcsök
között állott evő helyzetben.
5. Ezen két kép által az egyiptomiak – mint ahogy azt a főpaptól magatok is hallottátok – az első
elburkoltban a teremtő és minden teremtett lényt tápláló és megtartó isteni lény és a második burkolatlan
képben a teremtett, a tanuló és az egész teremtést felemésztő lényt ábrázolták.
6. Ekkor a főpap elkezdett mindnyájunknak a következő bölcs szavakkal magyarázni az egyedül
igaz, örök ősteremtő Isten lényét és mi felismertük, hogy kell léteznie egy mindenható magas bölcses-
ségű ős isteni lénynek, akiből az egész örök végtelenség összes lényei keletkeztek, és akiket folytonosan
táplál és fenntart.
7. Ez az ős isteni lény senki által nem látható és fel nem fogható, mivel az egész végtelenséget
betölti, és még a legelrejtettebb dolgokban is jelen van, ugyanúgy a térben, mint időben, amely oknál
fogva Ízisz képe is be van burkolva és senkinek sem volt szabad Ízisz hatalmas fátyolát fellebbenteni –
kivéve különös szent ünnepek alkalmával a legfőbb papnak, de a nép előtt annak csak legalsó szegélyét.
8. Ekkor ti óriási tekintélyt éreztetek az ős istenséggel szemben, s nem kevésbé én is: Karnakból
Korakba térve (nem meztelenül, tehát felöltözve és beburkolva, oly alázatosan, mint egy rák) nem be-
széltünk egyébről, mint az ős istenségről. És a főpap minden fánál újból megmagyarázta nekünk azt,
ami mindenki szeme előtt rejtve van, a beburkolt Ízisz képét és a mi ámulatunk és hódolatunk a bennün-
ket hordozó tevék minden lépésével fokozódott.
9. Minden természeti tárgyban keresni kezdtük a beburkolt és lefátyolozott Ízisz talányszerű ké-
pét és a főpapnak igaz öröme telt bennünk az ő fekete tanítványaiban, s mi az egész természetet más
szemekkel láttuk, mint azelőtt.
10. Milyen gyönyörű beszédek és viták folytak azután közöttünk, s milyen hódolat szállta meg a
mi egész kedélyvilágunkat, amikor munkaszünetünk óráiban a gondolatainkat és szavainkat az egy, örök
ős isteni Lény felé irányítottuk! Milyen gyakran beszéltünk a mi jó és bölcs memphisi főpapunkkal arról,
hogy milyen kimondhatatlan üdvösségteli érzést idézhetne az emberben elő az, hogyha szívünkben a
248
legmagasságosabb isteni lénytől csak egy egészen halk szót hallhatnánk! Mi azt kérdeztük a főpaptól,
hogy ehhez hasonló dolog történhetett-e az életben valamely igaz emberrel?
193. Fejezet: A memphisi főpap az Istennel

való érintkezésről beszélt. A feketék Isten iránt való
odaadó szeretetében felébred a vágy Istent személye-
sen megismerni. A zsidók tanításai. Mózes és kinyilat-
koztatásai. Jabusimbil nagy sziklatemploma és annak
szellemi vonatkozású berendezése. Annak meglátoga-
tása és áldása.
1. A főpap erre vállát vonogatva így szólt: Közvetlenül bizonyára soha, de közvetve az írások és
a szájon forgó példák szerint volt rá eset, hogy igaz és jámbor emberek elragadtatott állapotba jutottak
és Isten szellemét, mint a végtelenség egész terét betöltő fényt látták és azt is, hogy ők maguk is ennek
a fénynek egy részét képezték (Plátó). Mindazok, akiknek ilyen nagy kegyelemben volt részük, elmon-
dották, hogy ebben a fényben elragadta őket egy kimondhatatlan boldogító érzés, és amit ilyen állapot-
ban jövendöltek, az mindenkor teljesedésbe is ment. Halandó azonban az igaz ős Istent más alakban még
sohasem látta!
2. Az ember, mint korlátolt forma az ős Istent szeretné közelebb hozni magához, szíve áhítozik
a teremtőt egy megközelíthető formában látni és Vele, az örök ős szellemmel, mint egy emberrel szót
váltani, de ez semmi egyéb, mint a gyengeelméjű ember balga kívánsága, amely bizonyos tekintetben
megbocsátható, de sohasem válhat valóra. Mert a véges sohasem válhat végtelenné, és a végtelen nem
lehet végessé! Így beszélt a bölcs főpap hozzánk és megértettük, amennyire azt a mi gyenge felfogóké-
pességünk megérthette.
3. De mindettől eltekintve mindnyájunkban, mintegy magától hatalmas erővel felébredt a vágy
egy nagy isteni személyiség iránt, mert az isteni végtelenségben igen egyedül éreztük magunkat, s nem
tudtunk abban sehogy sem eligazodni. Szívünk tehát egy személyes, látható és szerethető Isten után
vágyakozott, jóllehet értelmünk mindenkor hadat üzent szívünknek, amely túl kicsinynek érezte magát,
hogy az egész isteni végtelenséget teljes szeretetével átölelje, pedig a főpap azt tanácsolta nekünk, hogy
csak az ős Istenséget szeressük!
4. A főpap ekkor elmondotta nekünk, hogy létezik a földön egy nép, amelynek zsidó a neve és
ez a nép (ez ideig) is a legmagasságosabb Istennek leghelyesebb megismerésében él. Első legnagyobb
bölcsük született egyiptomi volt, névszerint Moi ie sez (az én pártfogoltam, – ezt a nevet egy hercegnő
adta neki, amidőn őt a Nílus folyóból kimentette). Ez a bölcs ötven éven keresztül érintkezett Isten szel-
lemével, s ennek tette Isten szigorú kötelességévé, hogy Őt soha, semmiféle képben ne ábrázolja! És ez
a bölcs kívánta Őt egyszer szívének vágya szerint látni és erre ezt a választ kapta: „Testi életedben nem
láthatod Istent!”
5. S amidőn ettől eltekintve a bölcs szívében fokozódott a vágy, hogy Istent meglássa, ekkor
Isten szelleme azt mondotta neki, hogy rejtőzzék egy sziklabarlangba, és csak akkor lépéjen elő, amidőn
hívni fogja. Ezt a bölcs megtette, s amikor hívó hangot hallott, előlépett és csak bizonyos távolságból
csupán Isten hátát láthatta meg, amely ezer napnál jobban ragyogott. S úgy mondják, hogy erre arca
olyan ragyogó lett, hogy azt hét egész esztendőn át földi halandó nem láthatta anélkül, hogy meg ne
vakult volna, amiért ez a bölcs arcát ez idő alatt háromszoros lepellel kellett, hogy elfedje! Így beszélte
el nekünk mindezeket a főpap, amint azt ti is hallottátok.
6. Hogy ez mennyiben felel meg a valóságnak, erről mi nem tudunk bírálatot mondani, csak
annyit tudunk, hogy a főpap ajkait igaztalan szó soha el nem hagyta. Amint ő hallotta, ugyanúgy mon-
dotta el nekünk is. S emlékeztek, amidőn mi azt kérdeztük tőle, hogy Egyiptom egész országában hol
van az a hely, ahol az örök, ős istenséget a legmegfelelőbb módon imádják, mire a főpap azt mondotta:
Nem messze innen éspedig egy nagy sziklatemplomban, amelynek neve Jabusimbil (Én voltam, vagyok
és leszek!). Egy nagy magas kapu vezet a hegyi csarnok belsejébe. Ez oszlopokkal van díszítve, amelyek
249
mind sziklából vannak kivájva, minden egyes oszlop között egy legalább tizenkét embermagasságú
fegyveres óriás áll, mintha ezek hordoznák a templom tetejét.
7. A belseje két boltív által három csarnokra van osztva, amelynek mindkét oldalán hét, összesen
tehát a három csarnokban tizennégy ilyen óriás áll, amelyek Istenből áramló hét szellem jelképei. A
csarnok három részével együtt, hatszor hét ilyen óriást számlál, s ez azt jelképezi, hogy Isten már a
teremtés kezdetekor hat időszakot állapított meg, és hogy ezekben a végtelen hosszú időszakokon át egy
és ugyanazon hét szellem hordozott és működött mindenfelé. A hosszú háromrészű templomcsarnoknak
mind a hat oldala jelekkel és alakokkal van díszítve, amiből a régi bölcsességbe beavatottak mindent ki
tudnak betűzni, amit Isten szelleme ennek az országnak és bölcsei előtt kinyilatkoztatott.
8. A három csarnok végén újból megtalálható Ízisz és Ozírisz elburkolt képe és Ízisz oltárán e
szavak olvashatók, kemény kőbe vésve: Ja-bu-sim-bil. A templomkapu bejáratának mindkét felén két
óriás van ülőhelyzetben, és természetben az Isten négy fő elemi erejét ábrázolják, hogy ülnek, ez a rendet
és nyugalmat jelképezi, amelybe Isten helyezte őket, hogy minden teremtményt Isten akarata szerint
szolgáljanak.
9. A kapu fölött egy felirat figyelmezteti e szent hely látogatóját, hogy mindig magába szállt
szellemmel lépjen be a megszentelt csarnokokba. Aki az első csarnokba lép, az a két első oszlopot a
többitől egészen megkülönböztethető jelekkel és alakokkal díszítve látja, ezek a világi küzdelmet, „Isten
hadai” kifejezés alatt ábrázolják.
10. Én Magam igen kevéssé vagyok jártas a mély bölcsességben, hogy azt nektek tovább és mé-
lyebben meg tudjam magyarázni, de hét nap múlva majd odavezetlek benneteket, amikor mindent ma-
gatok is megláthattok; természetes, hogy az idő éles foga ezen az ősrégi szentélyen sok mindent elpusz-
tított már, de azért igen sok megmaradt belőle, s így még sokat tanulhattok. Eddig szólt a főpap.
11. Micsoda érzések kezdtek életre kelni bennünk! Alig tudtuk kivárni a napot, amelyen a főpap
bennünket a leírt szentélybe vezetett. Amidőn a nap végre elkövetkezett és mi tevéinkel odaértünk, mi-
lyen forró érzés ébredt szívünkben, amidőn csak a kicsiny előtemplomhoz kezdtünk közeledni, amely
nem volt egyéb, mint néhány ős bölcs sírhelye. De mennyire dobogott a szívünk, amidőn a nagy szikla-
templom kapuja elé értünk, milyen kimondhatatlan hatással volt ránk a négy megszemélyesített elem
látása, s csaknem elvesztettük beszélőképességünket, amikor égő fáklyákkal a templom belső csarnoka-
iba jutottunk. De miért ragadott meg mindez bennünket ennyire? Mert mi ott a legmagasságosabb igaz
isteni lény közelébe képzeltük magunkat, sokkal inkább, mint Memphisben bárhol.
12. Amidőn könnyek és sóhajtások közepette a csodálatos templomot újra elhagytuk, és a jó
főpap a föld ősidejéről sok mindent beszélt nekünk, s mi olyannyira épültünk mindezek mellett, hogy
végül már az egész földet egy nagy Isten templomának kezdtük tekinteni. Hogy az a néhány nap forró,
vagy hűvös volt-e, azt nem is éreztük, mert a mi kedélyvilágunknak bőséges dolga akadt mindazzal, ami
bennünket az Isten ősszelleméhez közelebb hozott. És mégis mindezekkel nem értünk célt, mi sokat
tudtunk, de Ízisz mégis csak elburkolt és lefátyolozott maradt, és semmiféle halandó nem volt képes az
örök istenségnek ezt a misztikus fátylát fellebbenteni.
194. Fejezet: Oubratovishár látomásai és azok

hatása. Ő az igaz Íziszt, Ozíriszt és Jabusimbilt megta-
lálja Jézusban, s igen egyszerű és tökéletes szeretet ta-
nításaiban.
1. Oubratovishár: Lássátok, itt van az örök Isten! Csak otthon, a mi forró országunkban voltak
látomásaim. Én azt éppoly hűségesen elmondottam nektek, amint azok nyilvánvalóvá váltak a legma-
gasságosabb Szellem kegyelme által, s nektek efölött olyan örömötök volt, hogy úgy ugrándoztatok,
mint a bárányok a réten. De mennyire vidámak és boldogok voltatok szívetekben, mégis irigyeltetek
engem, mert bennetek is egyre élénkebb lett az a vágy, hogy látomásaitok legyenek. Amidőn húsz és
egynéhány társammal a benső titkos utasítás szerint erre az útra szántam magam, nem bírtatok nélkülem
egy félnapig sem otthon maradni. Utánam jöttetek és csodálatosan utol is értetek.
250
2. A látomásaimban történt utasítások szerint tehát elértük a legszentebb helyet, s itt elképzelhe-
tetlenül többet találtunk, mint Memphisben, Karnakban és a világ legnagyobb templomában Jabusim-
belben, s többet, mint a titokzatos Ízisz kép! Odanézzetek a nagy asztal felé, ott ül középen rózsaszínű
felsőruhában, s a fölött egy kék, redős köpenyben, Akinek vállaira aranyszőke füörtök omlanak. Nem
csupán isteni szellemmel telve, hanem testben a legfelsőbb isteni Lény, a leleplezett Ízisz legélőbb képe.
3. Amidőn a főpap a végtelen isteni Lény iránt való szeretetet a lelkünkre kötötte, akkor éreztük
már, hogy egy olyan személyiséget, aki az isteni Szellem teljességét hordozza, mindenek fölött tudnánk
szeretni. De egy olyan végtelen istenséget, az isteni szellemmel betöltött végtelenséget, mint valami
felfoghatatlant, nem lehet szeretni, kivéve, ha léteznék egy olyan szeretet, amely a végtelen isteni min-
denségben lévő legfelsőbb isteni Lény iránt a kicsiny, semmi ember csodálatos alázatos magába roska-
dásában jutna kifejezésre.
4. Mennyire felüdített bennünket a főpapnak azon elbeszélése, hogy Mózes mégis láthatta az ős,
örök Istenség hátát, ha a leírhatatlan fénytengertől arca hét éven keresztül annyira ragyogott, hogy ember
nem láthatta anélkül, hogy meg ne vakult volna, és ezen idő alatt háromszoros lepellel kellett arcát el-
burkolnia. Óh, a főpapnak ez a beszéde nagyon felüdített bennünket, mert ez által egy lényegi Isten
személyes megismerésének lehetőségét helyezte képzeletünkbe, ettől az időtől fogva kezdtük a legfel-
sőbb isteni Lényt csak igazán szeretni, és bizonyára ennek a szeretetnek következtében kaptam én a
látomásaimat ide való meghívásképpen, amely nélkül bizonyára sohasem jutottunk volna erre a helyre.
5. A legfelsőbb isteni Lény tehát személyesen előttünk van, s a mi tökéletesedésünk érdekében
nem parancsol egyebet, mint Őt mindenek felett szeretni és mi kölcsönösen egymást úgy, mint ahogy
mindenki saját magát szereti!
6. Mit szóltok tehát mindezekhez kedves fi és nőtestvéreim? Mit éreztek ti most, s milyen gon-
dolatok foglalkoztatják szíveteket? Óh szóljatok, óh imádjátok a legfenségesebb örök ős Szellemet, az
Istent, amire mostanáig földi halandó nem is gondolhatott. Beszéljetek, mit gondoltok, mit éreztek a
szívetekben?
195. Fejezet: A feketék csodálkozása a közlés

fölött. A nagy cél. Indokolt aggodalmaskodás a legfel-
sőbb Lény elfogadása körül.
1. Mondják a legnagyobb ámulattal a még szólni képes fekete társak: Lehetséges ez? Ez az egész
egyszerű és szerény kinézésű férfiú lenne hordozója a legfensőbb isteni Lénynek?! Miféle bizonyítékaid
vannak erre nézve?! Mert tudod, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy az ember meggondolatlan
módon téves bálványimádásba ne essék, ami végül még rosszabb lehet, mint ezer elburkolt Ízisz kép!
Képzeld el azokat a veszedelmeket és tévutakat, amelyekre juthatnánk, hogyha végeredményben még-
sem így volna? Gondolj csak azokra az óriási fogalmakra, amelyeket a memphisi bölcs főpap szájából
hallottunk, a nagy sziklatemplom mellett az ős isteni Lény felől. És mindez egyesülve ebben a férfiúban
legyen elrejtve?! Igaz, hogy Isten előtt minden lehetséges, de mi itt nem látjuk annak legcsekélyebb
lehetőségét sem. Milyen bizonyítékaid vannak erre nézve?
2. Ha így áll a dolog, ahogyan azt te igazsággal teli arcoddal tudtunkra adtak, akkor természetes,
hogy a legmagasságosabb Istent megtaláltuk, s ezzel elérte életünk legfennköltebb célját. Önmagának
ős okát, s nem marad más hátra számunkra, mint tovább nem keresni és kutatni! Mert aki önmagát, Isten
és minden lét ősokát megtalálta, az mindent megtalált és a főpap által mutatott legszentebb és legüdvös-
ségesebb célt egész teljességében elérte!
3. De hogyha mi mindezt itt megtaláltuk volna, azt szigorúbban és kézzelfogható bizonyossággal
kell megtudnunk, mert különben te és mi veled együtt túlságos hiszékenységed miatt – amitől bennünket
a főpap óva intett – könnyen belejuthatunk a legnagyobb tévelygésekbe, úgy amint azt már az imént is
megjegyeztük. Nézd meg csak azt a nagy égboltozatot megszámlálhatatlan csillagaival, melyek a főpap
titkos közlése által csupa óriási világok, s mérhetetlen távolságuk miatt látszanak olyan kicsinyeknek.
251
4. Nézd meg csak a mi nagy földünket és mindazt, ami rajta él és mozog, nézd a tengert, a hatal-
mas Nílust, a homokot, a füvet, azt a megszámlálhatatlan sok bokrot és fát, az állatokat a földön, a vízben
és a levegőben, szemléld meg az ég felhőit és azok erőit, a holdat, a napot! El tudod-e azt csak távolról
is képzelni, hogy ez az egyébként bizonyára bölcs férfiú erről a tenyérnyi földrészről képes volna az
egész végtelenséget a legkisebbtől a legnagyobbig áttekinteni, fenntartani, vezetni és kormányozni?!
Lehet, hogy Ő a mi számunkra csodadolgokat tud cselekedni, mint olyan, aki ismeri a természet titkos
erőit, mint amilyet Kairóban és Alexandriában többször láttunk, de micsoda mindez az örök végtelen-
séggel és annak megszámlálhatatlan és előttünk örökké ismeretlen lényeivel és dolgaival szemben?!
5. Gondolj a főpap jelentőségteljes szavaira, amidőn bennünket óva intett az ilyen léha szem-
fényvesztőktől és mágusoktól, mint ahogy nevezte őket. Ha egy ember varázsló művészetét még annyira
összeköttetésbe hozná valamelyik erkölcsös bölcsességgel, mint ahogy azt a főpap mondotta, igen köny-
nyen a föld embereinek uralkodójává – sőt végül még Istenné is emelné magát, s ez a férfiú nagy hajla-
mokat árul el az ilyesmire. Azért tehát itt különösen résen kell lennünk, és olyan bizonyítékokat kell
kérnünk, amelyek minden tekintetben alkalmasak arra, hogy az előttünk álló szent ügyünkben a kívána-
tos világosságot nyújtsa! Ugyanis minél szentebb, fontosabb és nagyobb valamely dolog, a könnyelmű-
ség annál messzebb kell, hogy álljon tőle.
6. Ha egy kicsinység, egy kő félredobásáról van szó, amely valakinek az útjában áll, akkor nincs
szükség tanácskozásra, hogy az ilyen követ az ember miként távolítsa el. Akihez a legközelebb van, az
felveszi és eldobja oda, ahol senkinek az útjában nem állhat. De egészen másképpen áll a dolog, ha egy
hatalmas kőszikla, - amely a hegyről zuhant alá – eltorlaszol egy szűk utat, s ezáltal elválasztja az embert
embertársaitól, a szomszédot a szomszédjától, a szülőt a gyermekeitől, a fi és nőtestvéreket egymástól.
Óh, ekkor az egész község tanácsot fog tartani, hogy mitévők legyenek, mert az utat ismét járhatóvá kell
tenni. Itt azonban életünknek legfontosabb pillanatáról van szó, ami miatt megtettük ezt a nagy és vi-
szontagságos utat!
7. Látomásaid szerint jó helyen vagyunk, akkor mindent elnyertünk, ami nekünk a legkézzelfog-
hatóbb bizonyítékot bizonyára meg is fogja adni, de ha még távolról sem jutottunk az igazi helyre, akkor
kénytelenek vagyunk eredménytelenül vagy hazaindulni, vagy vándorlásunkat tovább folytatni, ha en-
nek a becsületes vendégfogadósnak megfizettük azt, amit itt elfogyasztottunk. Most pedig beszélj min-
den tartózkodás nélkül, hogy miféle bizonyítékaid vannak kezeid között arra nézve, amit arról a férfiúról
beszéltél?
196. Fejezet: Oubratovishár azon fáradozik,

hogy övéit meggyőzze Jézus isteniségéről, az ő kincs-
ének pillanatok alatt való ideszállításának csodája által
1. Mondja Oubratovishár: Azt hiszitek, hogy én hiszékenyebb vagyok, mint ti? Óh akkor most
vagytok felőlem először a legnagyobb tévedésben! Nem láttátok-e, hogy annak az Úrnak leghalkabb
intésére az a gyönyörű ifjú, aki nyilvánvalóan egy mennyei szellem, minden kételyemre ellenbizonyíté-
kot szolgáltatott?
2. Mondják Húszan: Mi mindenfélét láttunk, s itt-ott hallottunk is egy, s más beszédet, de ebből
mégsem tudtunk semmi lényegeset kiolvasni, még kevésbé valami összefüggést találni, mert ez az asztal
ebből a célból túlságosan távol van a fő asztaltól. Mondják erre az újonnan érkezettek: Mi csodálatos-
képpen ugyanabban a pillanatban ültünk ehhez a második asztalhoz, azelőtt lett üres, amidőn te az előtt
az Úr előtt mélyen meghajoltál, s azután átjöttél hozzánk, ennél fogva mindarról, amit azzal a bájos
ifjúval tapasztaltál, semmit sem vettünk észre! Beszélj tehát, hogy mit tudsz, és mit láttál, s abból mi
azonnal ki fogjuk venni, és meg fogjuk látni, hogy miképpen áll a dolog!
3. Mondja a vezető: Jól van tehát. Most pedig még egyszer hallgassatok meg. Mindnyájatok előtt
ismert az a kincs, amit én legutóbb találtam egy kőhalmaz között. Ezt utazásunk alkalmával magammal
akartam hozni, hogy azt Memphisben a főpapnak ajándékképen átadhassam. Ám de gyors készülődé-
sünk közben teljesen megfeledkeztem róla, s csak később jutott eszembe, s ez addig vászonba burkolva
a kunyhómban, egy sarokban állt egy tökhéjjal letakarva. Amidőn itt bizonyítékot kívántam, éppen úgy,
252
amint ti most tőlem kívántok, az a bájos ifjú egyszerre csak emlékeztet az otthon felejtett talált kin-
csemre, s pontosan elmondja, hogy azt a szép követ hogyan és mikor találtam, s hogy a kunyhómban
hová rejtetem és hogy ajándéknak szántam. Barátaim és kedves testvéreim! Ez mégis csak különösnek
kellett, hogy feltűnjék előttem, és e felett a legnagyobb mértékben meglepődtem. Hogyan tudhatott az
az ifjú arról a titokról, amely az én kunyhóm legmélyebb sarkában volt elrejtve?
4. Barátaim és testvéreim! Ahhoz, hogy valaki tudja, több kell, mint a világ minden emberének
bölcsessége. Számomra ez elégséges bizonyíték lett volna, mert hiszen azt meg tudom érteni, hogy egy
ember miről bírhat tudomással. De ez az ifjú az asztalnál ülő Úr egy intésére még nem elégedett meg,
mert azt kérdezte tőlem, hogy nem kívánom-e az ismert drágakövet az én kunyhómból Nubiából ide-
hozni? Ez az ajánlat legnagyobb mértékben meg kellett, hogy lepjen, s én a bájos ifjú ajánlatát elfogad-
tam. Most ti azt gondoljátok, hogy az ifjú erre engem egy ideig várni engedett. Óh nagyon tévedtek!
Ugyanabban a pillanatban már át is nyújtotta nekem először a követ, s azután még a tökhéjat is, amellyel
az én kunyhóm legmélyebb sarkában a drágakő be volt takarva, s kézzel fogható magyarázatot kaptam
arra nézve, hogy ez a szép kő honnan származik.
5. És hogy ne gondoljátok azt, hogy hiszékeny vagyok, nézzétek meg magatok is ezt a követ és
tökhéjat, hogy nem ugyanez-e?! És itt az én szolgám is tudja, hogyan és miképpen rejtettem el a kuny-
hómban. És most, mit szóltok ehhez? Képes erre még a leghíresebb kairói mágus (Kahiroug-Kahi ennek
a vidéknek a legnagyobb bikája, amelynek szarva meg volt szentelve)? S ezzel kibeszéltem magam, a
sor most ismét rajtatok van.
6. Mondják erre mindnyájan: Ha a dolog így áll, amiben közülünk senki sem kételkedik, akkor
üdv mindnyájunknak, mert itt a leghihetetlenebb dolog is a legélőbb és a legvilágosabb igazsággá lesz!
Üdv nekünk és országunknak és mindazoknak, akik otthon nagy vágyakozással várnak reánk, mert a
fekete bőrük alatt is nemsokára világosság fog támadni!
7. De most mondd el nekünk, miképpen tudod összeegyeztetni, hogy ez a férfiú egyben a legfen-
sőbb isteni Lény, aki betölti az egész végtelenséget, s azt teljes hatalommal táplálja és kormányozza?
Hol foglal Benne ilyen örök és korlátlan bölcsesség, s ilyen mindent átható akaraterő? Itt hozzánk ha-
sonló korlátolt ember, ott pedig az egész végtelenséget a legnagyobb bölcsességgel, áttekintéssel korlát-
lanul a legnagyobb erővel működve, itt a földön és az egész föld egyéb megszámlálhatatlan pontjain,
valamint a legtávolabbi végtelen teremtésben egyidejűleg mindent látva, tudva, érezve, kiszámítva so-
hasem gyengülő örök erővel, és hatalommal működik! Meg tudod ennek felfoghatatlan lehetőségét ér-
teni?
8. Mondja a vezető: Ezt bizonyára nem tudom felfogni, de veletek együtt azt sem, hogy ez az ifjú
az otthonfelejtett kövemet, hogy tudta a leggyorsabb pillanatban ideteremteni? De most szívünknek ez
Egyetlen iránt érzett igaz szeretetében és alázatosságában legyünk türelemmel és bizonyára minden vi-
lágossá lesz előttünk! Ezzel valamennyien megnyugodtak, és arra várakoztak, hogy mi fog ezután kö-
vetkezni.
197. Fejezet: Cyrénius csodálkozása a szerecse-

nek és Jusztus Platonikus (a főpap) bölcsessége fölött.
Az Úr bizonysága felőle, mint az Ő szíve szerint való
férfiúról. A szerecsenek jó tulajdonságairól és konzer-
vatív szellemükről, ezeknek kevésbé szabad, de annál
határozottabb akaratuk van. A szellemük tökéletesedé-
sének nehezebb elérése hajlíthatatlanságukban rejlik
1. Mondja Nekem Cyrénius: Uram! Ezeknél a szerecseneknél annyi bölcsességet, s ilyen tökéle-
tesen tiszta értelmet nem reméltem volna. Az a sok tudás és csodálatos tapasztalat ejt engem ámulatba.
A memphisi főpap pedig neve szerint Jusztus Platonikus, mint igen bölcs férfiú ismeretes előttem, de
hogy ő az egyiptomi misztériumokba is be volna avatva, azt valóban nem tudtam, de hogy már régóta
szigorú Platóhívő, azt tudom.
253
2. Mint egy igen tekintélyes és dúsgazdag római családnak fia, már kora ifjúságában megismer-
kedett a görög és egyiptomi bölcsekkel és Egyiptomot tanulmányainak csúcspontjává tette. Csaknem tíz
évet töltött ennek az országnak régi bölcseleti tanulmányozásában, s ott mindenbe beavattatta magát.
Bátyám, Augusztus császár kísérő levelével ellátva a misztériumok egész sora kezdettől a végéig meg-
nyílt előtte, s így jutott jelenlegi bölcsességéhez, s mivel mindenféle egyiptomi tudományban jártas volt,
tehát Augusztus felső Egyiptomba, Memphisbe inkább civil, mint katonai főemberré nevezte ki. Kevés
katonaság táborozik Memphisben, amely fölött Platonikusnak kell parancsnokolnia, de azért ő nem had-
vezér.
3. Hogy ő nagy tudós, azt tudom, de hogy bölcs-e, és valóságos főpappá lett, azt természetesen
eddig nem tudtam! Most majd meg fogok emlékezni róla, mert a szerecsenekkel való fáradozásával nagy
érdemeket szerzett előttem. Nagy örömömre szolgálna, ha itt volna. Mi lenne a Te véleményed, az én
Jusztus Platonikusomra vonatkozólag? Milyen viszonyban van ő velem együtt, mint pogány, a földön
lévő Isten országával?
4. Mondom Én: Mit kérdezed ezt? Jusztus az Én szívem szerint való férfiú, aki Istent mindenek
fölött szereti és felebarátját jobban, mint önmagát, s aki ezt cselekszi, az már az Én országomban van,
legyen az zsidó, vagy pogány. Én azt mondom neked, hogy vele előbb jutnék dűlőre, mint mindnyája-
tokkal együttvéve, de azért így is jók vagytok. De az Én igéimnek megőrzésére senki sem olyan alkal-
mas, mint ezek a feketék, mert amit ők egyszer magukba fogadtak, az megmarad bennük olyan tisztán
és változatlanul, mint a csiszolt gyémánt. Mindenki jót állhat értük, hogy az Én tanaim kétezer év múlva
is éppoly tisztán meg fognak náluk maradni, mint amilyen tisztán most fogadták be szívükbe.
5. Ezeknek a fekete embereknek megvan az a sajátosságuk, hogy egy tant, vagy szokást ezer, sőt
ennél több évig is megtartanak a maga makulátlan tisztaságában, amint azt kezdetben megkapták. Sem-
mit sem fognak abból elvenni, sem hozzátenni, de mindez nem azt igazolja, hogy ők, mint emberek azért
nagyobb előnyben vannak, mint ti, fehér bőrűek, mert ők mint Káin utódai alacsonyabb fokon állnak és
csak igen nehezen juthatnak az Istengyermekséghez, mivel ők csak ehhez a földhöz tartozó bolygóbeli
emberek és csupán e földnek teremtményei felruházva ésszel, értelemmel és lelkiismerettel, de kevesebb
szabad akarattal, mint ti fehér emberek. Azonban ez az ő kevesebb szabad akaratuk sokkal szilárdabb,
mint a ti teljes szabad akaratotok. Mert amit egyszer a feketék akarnak, azt keresztül is viszik, még ha
hegyeket is kellene helyükből elmozdítaniuk.
6. A mai nap folyamán erős akaratuknak még egynémely bizonyítékát fogják adni, ami fölött
csodálkozni fogtok! De hogy minden cselekvésükben tántoríthatatlanok, mint elődjük Seth, ezt már
külső alakjuk is bizonyítja és igazolja.
7. Nézzétek meg vezetőjüket, aki nyilvánvalóan a legidősebb közöttük és szolgája jó huszon-
nyolc esztendővel fiatalabb nála. Nézzétek csak mind a kettőt, hogy egyik egy évvel is fiatalabbnak
látszik-e a másiknál? Egymás mellett valóságos ikertestvéreknek látszanak. Ezeknek az embereknek
életkorát nagyon nehezen állapítjátok meg, ugyanúgy áll a dolog erejükkel és vidámságukkal is. Egy
hetven éves versenyt ugrik egy tizennégy éves ifjúval.
8. Ti fehérek gyakran megbetegedtek, s mindenféle betegség támad benneteket. Ezek azonban
ha megmaradnak természetes táplálkozásuk mellett, soha semmiféle testi bajba nem esnek, s legtöbbje
aggkori gyengeségben hal meg. És amint külső természetük változatlanabb, mint a tietek, ugyanúgy
benső szellemi tulajdonságuk is más és sokkal szilárdabb, de éppen azért szellemük teljes kifejlődése
sokkal nehezebben fog előre haladni, mint a tietek, mivel akaratuk hajlíthatósága náluk csaknem teljesen
hiányzik. Az ő akaratukat is lehet hajlítani, de ehhez igen sok komolyság, munka és fáradság kell.
198. Fejezet: Az Úr rámutat arra, hogy miben

áll a lélek és szellem kiválósága. A szerecsenek szer-
vezete, testalkata és vérmérsékletének a fehérektől való
különbsége. Miért kell, hogy a földön különféle éghaj-
latok legyenek?
254
1. Az Úr: A lélek és a benne lévő szellem kiválósága nem az akaratnak inkább állati hajlíthatat-
lanságában rejlik, hanem (inkább) a lélek könnyű megismerő tulajdonságában, amely által az igazság
világosságát hamar megérti és felfogja, valamint az akarat könnyű hajlíthatóságában úgy, hogy amikor
a lélek az igazat és jót belátja, azt akaratával megragadja és tettre váltja, amely nélkül semmiféle meg-
ismerés nem válik a lélek hasznára.
2. Lássátok, ezek az emberek ettől az időtől kezdve be fogják járni az egészen művelt, és feléb-
resztett szellemi népek országait, meg fogják ismerni a szántást-vetést, a bortermelést, nagy városokat,
gyönyörű palotákat, de ha egy, vagy kétezer év múlva látni fogjátok őket, akkor is ugyanazokban a
kunyhókban fognak lakni, és nem lesznek képesek fából egy szabályszerű házat összeácsolni, még ke-
vésbé kövekből építeni.
3. Mi nem akarjuk tőlük e képességüket elvitatni, s az építkezés tudományát nagyon jól meg
tudnák tanulni, csak a könnyen hajlítható vállalkozó szellemben lesz náluk hiány, amelyre az emberek
valamely művének kiviteléhez feltétlenül szüksége van!
4. Ezért idevaló utazásuk emberemlékezet óta a legrendkívülibb vállalkozásuk, nektek ez csak
tréfa volna! Igaz ugyan, hogy az út hosszú és hogy az ország forrósága az utazást nagyon megnehezítik,
de ezeknek az embereknek természeti tulajdonsága a forróságnak igen magas fokát el tudja viselni, mire
azt mondhatja, hogy most már melege van. Vérük sokkal lustább, mint a tietek, amelyben egészen kevés
vastartalom van, ennél fogva sokkal sűrűbb és epésebb, mint a fehéreké, és sokkal nagyobb melegre van
szükségük, míg megfelelően folyékonnyá válik.
5. Szigorú télben – mondjuk Qurán északi országaiban – ezek az emberek bizony savanyú arcot
vágnának. Az első télen megrepedne bőrük, mert vérük - testük külső részein, mivel túl sűrű – nem tud
jól keringeni, ennél fogva eltömődések keletkeznének, amik a véredények feszülésénél megrepednének,
s vérzéseket és nagy fájdalmakat idéznének elő. De az olyan meleg, ami a fekete kőzetet izzásba hozza,
alig jelent náluk valamit. Ezzel szemben egy igazi északi szkíta, ha nyár közepén eljutna Nubiába, ott
néhány nap alatt valósággal elepedne, sőt meg is halna.
6. Te most természetesen azt gondolod magadban: mi szükség van arra, hogy a földön ilyen
hőmérsékleti különbségek legyenek? Nem lehetne mindenütt egyforma hideg, vagy meleg? Ha te a föld
szükségszerű gömb alakjának kérdésében beavatottabb lennél, mint amilyen vagy – habár Tőlem, mint
kis gyermektől, a föld alakjáról már kaptál tanítást – akkor most erre a kérdésre bizonyára nem gondoltál
volna!
7. A különféle hőmérsékletek a föld gömb alakú formájának elkerülhetetlen következménye, és
erre a formára azért van szükség, mert más alakban a nap fénye nem oszlana meg oly célt szolgáló
módon, mint a gömbalak mellett. Egy földet három nap által kellene megvilágítani éspedig egyet-egyet
a két pólusáról és egyet az egyenlítőről. De ki volna képes először a nagy forróságot a földön eltűrni, mi
volna az egész teremtést erősítő éjszakával? Másodszor, mi lenne a föld mozgásával, hogyha három
teljesen egyforma nap egyenlően erős vonzó erejétől függne? Mert Én már nektek megmagyaráztam,
hogy mekkora a nap és mekkorának kell ennie és azzal szemben milyen kicsiny a föld. Ennek a nap
körül megfelelő távolságban és gyorsaságban kell forognia, mert különben abba beleesne, vagy túl gyors
forgás mellett attól végtelen messzeségbe távolodnék. Az első esetben a föld a nap legszélső atmoszfé-
rájának fénytengerébe, valamint az ős éterben, vagy annak anyagába lekötött őstermészeti szellemek
által felbomlana egy pillanat alatt. A második esetben azonban a meleg hiánya miatt csontkeménységű
jégtömbbé fagyna. A két eset közül egyikben sem tudna a testi élet a –földön létezni!
8. Ezekből azt láthatod, hogy az Én rendem szerint egyik szükségesség miképpen vonja maga
után a másikat, és hogy ezen a földön egyik pólustól a másikig egyforma hőmérséklet nem létezhet,
másrészt azonban szükséges, hogy az egész föld lehetőleg be legyen népesítve, hogy az előző teremté-
sekből származó és szabaddá lett lelkek természetüknek megfelelő testbe léphessenek. Mi marad tehát
hátra, mint a forró vidékekre testben olyan embereket népesíteni, akiknek természete a forró éghajlatot
elviseli és a hideg éghajlatra olyanokat, akik természeti tulajdonságuknál fogva a hideg vidéket tudják
benépesíteni, sőt bizonyos tekintetben kultiválni is.
255
9. Ha ennek igazságát belátod, akkor azt is meg fogod érteni, hogy a forró Közép-Afrikában csak
az imént jellemzett fekete és egészen sajátszerű kedélybeli tulajdonságú emberek lakhatnak. Most
mondd, hogy jól megértettél Engem?
10. Mondja Cyrénius: Óh Uram! Most már ezzel a kérdéssel is teljesen tisztában vagyok, és
köszönöm Neked ezt a rámnézve üdvös tanítást, mert azt látom belőle, hogy minden világ berendezése
a legbölcsebb és a legcélszerűbb, s mindennek hajszálra úgy kell lennie, mint ahogy van és nem más-
képp! Azért tehát egyedül Tied, óh Uram, Istenem minden tisztelet, szeretet és dicsőség! Mert az egész
föld és menny telve van a Te szereteteddel és bölcsességeddel! De mi a további szándékod ezekkel a
feketékkel, mert úgy látom, hogy még mindig nincsenek teljesen tisztában? Ezt igen elgondolkodó arc-
kifejezésükből állapítom meg.
11. Vezetőjük igen helyes úton és módon adta elő a nagy gyémánt ideszállításának csodáját, ami
őket eleinte látszólag nagyon megdöbbentette, de most mégis mindenféle kérdéseket látszanak intézni,
s közülük egyik, aki néhányszor idenézett, éppen azt kérdezte most a vezetőtől, hogy a gyémántot a
tökhéjjal együtt vajon nem hozta-e titokban magával, hogy azután őket megtévessze? Hogy mi mindenre
nem gondolnak ezek a feketék! Ezeket már majd nagyobb csodával kell meggyőzni! Ha jól veszem
észre, a vezetőnek alaposan meggyűlt a baja velük.
12. Mondom Én: Csak még egészen kis türelmet, míg megfelelő erjedéshez jutnak, s csak azután
fogunk majd a vezetőnek segítségére lenni! Mert ennél a népfajnál minden lassabban halad előre, mint
nálunk! S még hozzá mindnyájan először részesültek idegen ételekben és borban, s pillanatokra jobban
befolyásolja felfogóképességüket, mint egyébként. De jól van így, mert különben nem egykönnyen le-
hetett volna őket olyasmiről meggyőzni, ami Memphisből kapott Isten fogalmaikkal most még igen nagy
ellentétben áll.
12. Az isteni végtelenséget ők az Én személyiségemmel nem képesek egy kalap alá hozni! De ha
majd jól kiforrnak, akkor hamar elkészülünk velük. Eközben vezetőjük a csoda csalásának a gyanúja
miatt munkálja meg őket, ami helyes is, mert ha bárki egy igazi csodával szemben gyanút fog, az meg-
érdemli, hogy megfelelő fegyelmezésben, sőt megkorbácsolásban részesüljön. Minél jobban megfegyel-
mezik és megalázzák őket szavakkal, annál könnyebben maradnak meg mindörökre mellettünk.
199. Fejezet: Tanítás az Úrtól igazság tanainak

lassúbb, vagy gyorsabb befogadásának lényegéről.
Erre szolgáló példák. A szellemi veszteség lényegéről.
Példa az utazásról, életintelmek a cél elérésére. Példá-
zat a szolgáról, akinek két ura van. Mózes Isten szemé-
lyéről való pontja.
1. Az Úr: A régi tapasztalat az, hogy olyan emberek, akik valamit könnyen felfognak, és akiket
a sors előzőleg nem gyúrt meg, a könnyen megértett és felfogott dolgot csakhamar és igen könnyen
elfelejtik, míg az olyan emberek, akik valamely tanítást sorscsapások és megpróbáltatások által kényte-
lenek megtanulni, felfogni és megérteni, ezek nem egykönnyen fogják azt többé elfelejteni.
2. Vannak olyanok, akik, igen jó tehetségekkel bírnak, és más képességeik is megvannak. Ők
mindent könnyen felfognak, s meg is értik jól, de azután a bekövetkezett szükséges próbák alkalmával
világi előnyeikre gondolnak, félnek a túl nagy áldozatoktól, s arra törekszenek, hogy a szellemi dolgokat
lehetőleg elfelejtsék, s megszabaduljanak tőlük, ha az kézzel fogható igazság is előttük, de számukra
ebben a világban semmi értéket nem jelentenek! Az ilyen emberek hasonlítanak a csaknem teljesen át-
látszó kérészekhez, amelyek egész napon keresztül a nap fényességében maguk is átvilágítva és áttüze-
sedve, telve élettel játszadoznak, de ha elkövetkezik az életet próbáló éjszaka, akkor fényüknek, tüzük-
nek vége van, s azzal együtt életüknek is!
3. Ennél fogva az olyan emberek, akik valamely magasabbrendű igazságot eleinte nehezebben
fognak fel, alkalmasabbak az Isten országára, mint a gyors felfogásúak, mert az előbbiek a felfogott
dolgokat szeretetük melegségével és hűségével megtartják, míg a gyors felfogásúak a mennyek
256
világosságában éppen úgy játszadoznak, mint a kérészek a napfényben. És később sincs nagyobb hasz-
nuk a mennyei világosságból, mint a kérészeknek a nap fényéből.
4. Léteznek azonban olyan emberek is, akik egy igazságot könnyen felfognak, azt meg is tartják,
s azután éjszakának idején, mint fényes csillagok tovább világítanak, s ez által úgy maguknak, mint
másoknak nagy hasznára vannak, de az ilyen ember nagyon kevés és ritka.
5. Ezek a szerecsenek a nehéz felfogásúakhoz tartoznak, de amit egyszer megértettek, az már az
övék. És a jövőben legkésőbbi utódaik is messze fognak világítani éppen úgy, mint a csillagok az Ori-
onban és a Sziriuszban.
6. Az Én tanításaimnak alapos felfogása és megértése csaknem olyan, mint egy vagyon megszer-
zése, aki könnyű módon jut a nagy vagyonhoz, az hamar el is dorbézolja, mert nélkülözésekre sohasem
volt szoktatva és takarékoskodni még sohasem próbált. Egyszerre csak örökség, vagy más könnyű nye-
reség által nagy vagyonhoz jutott, s így a vagyont nem igen fogja megbecsülni, érzi is azt, hogy könnyen
jutott a vagyonhoz, de aki két keze szorgalmával szerzett magának vagyont, az ismeri a nehéz fáradságot
és munkát, s tudja jól, hogy minden garas mennyi izzadságcseppjébe került, s azért meg is becsüli nehe-
zen szerzett vagyonát, nem fogja azt könnyelmű módon elpazarolni és eltékozolni.
7. Ugyanígy áll a dolog a szellemi kincsekkel is, aki könnyen nyeri meg azokat, az alig ügyel
rájuk, mert azt gondolja magában, sőt érzi is, hogy vagy sohasem veszítheti el, vagy ha el is veszítene
belőlük valamit, vagy akár mindent, az elveszítettet ismét könnyen visszaszerezheti, de a dolog nem így
van. Mert ha valaki valamit szellemileg elveszít, az az elveszítettet másodszor nem fogja olyan könnyen
megtalálni, mint először.
8. Az elveszített szellemiek helyébe lép azonnal az anyagi, az anyag pedig törvény és nem engedi
magát elnyomni úgy, mint kezdetben, mert amiképpen a szellemi egyre szellemibbé és szabadabbá lesz,
ugyanúgy az anyag mindinkább anyagiasabbá, világiasabbá, s törvénnyel és halállal teltebbé lesz. És aki
egyszer már a törvényben van, akarata és megismerése le van béklyózva, az önmagának szabadságát
vagy igen nehezen, vagy soha nem adja vissza.
9. Aki egyszer bírja az Én igémet, annak azt meg is kell tartania, és abban változatlanul meg kell
maradnia, és nem egyedül a tudás, hanem főleg az igék szerint való tettek és cselekedetek által, mert
minden tudás és hit cselekedetek nélkül egyenlő a semmivel, és az életre semmi értékkel nem bír!
10. Mit használna valakinek, ha egy utazást kellene tennie olyan helyen, amelyet csak névszerint
ismer, de ahová az utat nem ismeri, s jönne egy olyan, aki az utat jól ismeri, és pontosan leírja előtte,
hogy az őt hogyan vezet arra a helyre, ahová utazni szándékszik, és az illető, aki most már ismeri az utat,
de nem akar azon haladni, megfordul és egészen ellenkező irányban indul el. Eléri-e vajon azt a helyet,
ahová jutni akar? Én azt mondom: el fog jutni valahová, de rendeltetésének helyére sohasem, mert ahová
az ember jutni akar, azon az úton kell haladnia, amely odavezet.
11. Ezek a szerecsenek a földrajzban a legjáratlanabb emberek az egész világon. Jusztus Plato-
nikus főpap nélkül az utat ide sohasem találták volna meg, de mivel ezt az utat a főpap egyszer már
pontosan leírta előttük, tehát pontosan a leírás szerint haladtak és jelenlegi ittlétük igazolja a legjobban,
hogy a főpap utasítását a legnagyobb pontossággal követték, s ehhez az a szilárd, tántoríthatatlan akarat
kellett, ami éppen ezeknek a szerecseneknek legfőbb tulajdonsága. És ha valaki valamit igazán szilárdan
akar, az bizonyára keresztül is viszi.
12. Tehát aki az Én szavaimat és tanításaimat bírja, és szilárd akarattal azok szerint cselekszik,
az a célját el kell, hogy érje, és abban őt semmi sem akadályozhatja. De aki az Én szavaim szerint is tesz
valamit, de amellett megteszi azt is, amit a könnyelmű világ kíván, az hasonlít ahhoz az emberhez, aki
félutat tesz az elérendő cél felé, és amikor a fele útját megjárta, visszafordul ugyanazon az úton. Az
hasonlít egy szolgához is, aki két olyan urat szolgál, kik egymással ellentétben állnak. Vajon munkájá-
val, a két egymással ellentéteskedő úrnak megfelelhet-e? Fogja-e szeretni tudni mind a kettőt, már csak
látszat szerint is? S milyen arcot fog a két úr vágni, ha megtudja, hogy a kétlaki szolga mind a két úrnak
egyformán a kedvében járt?! Nem fogja-e úgy az egyik, mint a másik azt mondani a szolgának: Micsoda
fickó vagy te! Hogyan tudod leggonoszabb ellenségemet éppúgy szeretni, mint engem. Szolgálj egyedül
nekem, vagy pedig takarodj a szolgálatomból, mert igazság szerint senki sem tud két urat egyszerre
szolgálni, mivel az egyiket tűri, a másikat megveti. És lásd, az ilyen szolgát mind a két úr egyszerre
257
kergeti el szolgálatából, s nehezen fog egy harmadik úr szolgálatába kerülni, és az után megtörténhet
vele, hogy két szék között a pad alá esik.
13. De hogy ezek a szerecsenek nem két, hanem csak egy úrnak akarnak szolgálni, az legjobban
abból tűnik ki, hogy a vezetőnek mennyire meg kell küzdenie társaival, akikben a főpap mélyen a szí-
vükbe vésett szavait nem egykönnyen lehet megmásítani.
14. Az egyedüli támpont bennük az, amit a főpap Mózesből az isteni személyiségről beszélt ne-
kik, s ez képezi azt a hidat, amelyen Hozzám juthatnak. Most főleg ezen a hídon vitatkozik a vezető és
mindenképpen arra törekszik, hogy a legkonokabbakat más véleményre hangolja. Ha nem küldöm az
angyalt segítségül, akkor még egy év alatt sem készül el velük. De Én most odaküldöm az angyalt, és
akkor ez a kérdés is elintéződik. – Mondja Cyrénius: Óh Uram, mennyire szeretnék közelükben lenni,
hogy vitájukat világosabban hallhassam! – Mondom Én: Nem lesz erre szükség, mert a szél majd erre
hozza a hangokat, s mindent meg fogunk érteni.
200. Fejezet: Az Úr felszólítja az angyalt, hogy

a szerecseneket csoda erejével meggyőzze. Hogyan
hajtja végre Rafael a megbízatást a keményfejű szere-
csenek előtt? Villámgyorsan előhozott aranytömb. Ta-
nítás az Úr lényéről a szerecseneknek.
1. Ezután Én azonnal Magamhoz szólítottam az angyalt és az asztaltársak miatt fennhangon így

szóltam hozzá: Rafael! Oubratovishár a társaival elérte a vitás pontot, te most ezen a vitán egy csapással
segíthetsz. Ők most már hajlandók Felőlem vezetőjük véleményét elfogadni, ha be tudja bizonyítani,
hogy a kő egy pillanat alatt került Nubiából ide. Menj közéjük, és bármit kívánnak tőled, hozd el, ide a
kunyhójából és az egész vitatkozás befejeződik.
2. Mert ezeket a szilárd akaratú, de nehéz felfogású embereket, csoda útján kell tanítani, mivel
pusztán csak a szónak kevés meggyőző ereje van. Ezeknek az embereknek a csoda nem árt annyira, mint
nektek, vagy némely zsidónak, mert ezek természeti emberek csupán, szilád hitükkel és hajlíthatatlan
akaratukkal egészen figyelemreméltó csodákat tudnak létrehozni, amiket azonban természetes dolognak
tekintenek, s ezekről később magunk is meg fogunk győződni. Egy nagy csoda tehát ezeknél alig jelent
valamit, s így megbotránkoztatás nélkül pusztán csoda által, anélkül, hogy kárt tennénk bennük, nem
lehet megmunkálni őket. Ezek után menj hozzájuk, s amit beszélned és tenned kell, az már benned van.
3. Ezen utasítás után az angyal az asztalhoz megy, ahol a feketék a bortól felélénkülve meglehe-
tősen hangosan vitatkoznak. Amidőn odaér, átható hangon így szól hozzájuk: Miért vádoljátok legjobb
barátotokat és jótevőtöket, akinek minden jót köszönhettek, mintha meg akarna benneteket csalni, és
tévútra vezetni?! Miért magyarázzátok ezt a csodát, amelyet az ő meggyőzésére – én az Úr parancsára
tettem – úgy, mintha általa felbérelt útonálló volnék, ki segítségére lennék abban, hogy benneteket fél-
revezessen? Milyen bizonyítékokat kívántok, amelyek a kételkedést legyőzve helyes véleményre téríte-
nek titeket?! Hozzak nektek is valamit a kunyhóitokból? És én meg fogom tenni!
4. Ezen erélyes beszéd után mindnyájan elhallgattak, s félelmükben nem tudták, hogy mit tegye-
nek, de a vezető így szólt: Ez isteni segítség! Majd igazolni fog engem a ti gonosz rágalmazásotokkal
szemben! Kívánjatok és meg fogtok győződni, mert egyedül csak ez fogja balgaságotokat megtörni.
5. Erre felemelkedett az egyik, aki leginkább kételkedett és így szólt: Az én kunyhómban is van
egy nagy kincs elrejtve, rajtam és asszonyomon kívül, aki velem van, nem ismeri senki! Teremtsd azt
ide, s akkor hinni fogok! – Mondja az angyal: Mennyi idő alatt hozzam el kincsedet, amelyet vászonba
és sáslevelekbe csavarva a kunyhód keleti irányú sarkában azon a helyen, ahol a kunyhón kívül egy nagy
pálmafa áll, kétlábnyi mélyen elástál a homokba, amely harminc font súlyú teljesen tiszta aranytömbből
áll?! Nevezz meg nekem időt!
6- Erre a kételkedő nagy szemeket meresztett és így szólt: De a mennyekre! Honnan tudod te
bájos ifjú ezt ilyen pontosan? Már ezzel az eggyel megszüntetted minden kételyemet, mert most minden
világos előttem, amit vezetőnk arról a fiatalemberről mondott. Mindezek mellett a dolog egyre
258
félelmetesebbé válik! Ha minden kétséget kizárván, abban a férfiúban az örök Istenszellem teljessége
lakozik, hogy fogunk mi megállni előtte? Vajon a mi kételkedésünk nem sérthette Őt a legnagyobb
fokban? Óh, óh! Akkor elvesztünk!
7. Mondja az angyal: A világért sem, sőt most már mindnyájan megtaláltattok! De most határozd
meg az időt, mely alatt a kincsedet idehozzam! – Mondja a kételkedő: Óh te bájos lény! Hitetlenségem
miatt már nincsen rá szükség, de ha csodálatos módon mindenképpen ide akarod teremteni, akkor úgy
hozd el, hogy az neked a legkönnyebb legyen, és ha itt valaki előtt különös értékkel bírna, akkor váltsa
meg azt valami hasznos szerszámmal, mert én úgysem használhatom semmire. Nagyon szép és helyen-
ként nagyon fényes a napon. És ha az ember jól megfigyeli, mindenféle alakok vannak rajta, amelyek
felületén láthatók. Némelyek egészen sötétek és fénytelenek, mások pedig a napon fényesen ragyognak!
Az én számomra ebben rejlik az egész hatalmas tömb minden értéke. S ha te, gyönyörű ifjú elő akarod
azt hozni, minden csodálatos erőd dacára túl nagy sietséggel ne fáraszd magad.
8. Mondja az angyal: Nézz reám! Még ebben a pillanatban elhozom kincsedet! Számláld a pilla-
natokat, hogy mennyire lesz szükség, míg ismét visszatérek. A kételkedő és társai éles tekintettel figyel-
ték az angyalt, hogy lássák, mikor tűnik el és tér vissza? Ámde az angyal egyáltalában nem tűnt el,
hanem azt kérdezte az előbb kételkedőtől: Nos észrevetted távollétemet? – Mondja a kételkedő: Nem!
Mert mindez ideig szikla-szilárdan állottál ugyanazon a helyen!
9. Mondja az angyal: Óh, a világért sem! Nézz csak le, ott fekszik lábaidnál sértetlenül a te kin-
csed. A kételkedő erre az asztal alá nézett, és a jól ismert kincsét sértetlen göngyölegével ott találta a
lábainál. E fölött a kételkedő annyira megijedt, hogy az egyébként egészen kárminpiros ajkai elfehéred-
tek és reszketni kezdett, s a többiek is meghökkent arcot vágtak e csoda fölött és így kiáltoztak: De az
Istenért mi ez, hogyan lehetséges ez? Hiszen egy legrövidebb pillanatra sem távozták el a helyedről!
Miképpen történhetett ez?
10. Mondja az angyal: Istennél minden lehetséges, s ebből azt is megmagyarázhatjátok, hogyha
az Isten, az Úr más emberhez hasonlóan van jelen, az Ő végtelen akarathatalmával az egész végtelensé-
get is vezetheti, kormányozhatja és fenntarthatja, és hogy mindentlátó szemei előtt semmi olyan dolog
sem lehet elrejtve, amiről a legpontosabban ne tudna!
201. Fejezet: Rafael magyarázata Isten lényé-

nek Jézus személyében való emberré levéséről, annak
feltétele, hogy az ember miként közeledjék Istenhez.
Júdás irigysége. Az angyal a szerecsent kincsével
együtt Cyreniushoz küldi, akitől annak ellenében hasz-
nos szerszámokat kér. A szerecsenek politikus óvatos-
sága.
1. Rafael: Az örök isteni Szellem, mert ezen a földön testet öltött és személyesen is emberré lett,
ahhoz elsősorban a földön lévő emberek iránt és az után a megszámlálhatatlan világok emberei iránt
való túl nagy szeretete indította, hogy számotokra örök időkön át érezhető, látható, és szavaitokkal meg-
közelíthető Istenetek és Atyátok legyen! Mert Ő, mint Isten a leghatalmasabb és legtisztább szeretet,
amiért is semmiféle ember, vagy angyal sem közeledhet Hozzá másképpen, mint csupán szeretetben és
szeretet által.
2. Tehát ha Hozzá akartok jutni, akkor Őt elsősorban mindenek fölött szeretnetek kell és egymást,
mint igaz fi és nőtestvérek; mint saját magatokat, mert ilyen szeretet nélkül a Hozzá való közeledés
valósággal lehetetlen! Most pedig te megriadt nyúl, tedd föl kincsedet az asztalra és nézd meg, hogy
valóban az-e?
3. Ekkor első ijedelméből kissé magához térve lehajolt a szerecsen és a meglehetősen nagy töm-
böt az asztalra emelte, s kibontotta a sásleveleket, s a vásznat, és rövid idő múlva az egész aranytömb
ott volt az asztalon, s mindenki odasietett és megnézte a gazdag kincset. Iskariot Júdás nem tudta kíván-
csiságát megfékezni, s megnézegette a kincset és magában nagyon sajnálkozott rajta, hogy nem ő a
259
tulajdonosa! Amidőn a kincset mindenki jól szemügyre vette és megcsodálta, a szerecsen azt kérdezte
az angyaltól: Ki volna erre az ajándékra a legméltóbb, mert nem volna kedvem ezen a hosszú úton ezt a
tömböt ismét hazavinni. Mire az angyal rámutatott Cyréniusra, és így szólt: Nézz oda, az Úr jobbján ül
Róma helytartója, aki kormányozza egész Ázsiát és Afrikának nagy részét, egész Egyiptom alattvalója,
s így a memphisi főpapot is, neki ajándékozd ezt a kincset és te, Oubratovishár is helyesebben tennéd,
ha kövedet ennek a főhelytartónak adnád, mint a memphisi főpapnak, aki az ilyen kincseket vagy igen
kevésre, vagy semmire sem becsüli. Egyébként ez csak az én tanácsom, de te akaratod szerint cseleked-
hetsz.
4. Mondja a vezető: Tanácsod számomra parancs, amit életem árán is teljesítenék, mert te csak a
legjobbat és a legbölcsebbet tanácsolhatod nekem! Ezután mind a ketten felemelkednek helyükről, a
kételkedő az aranytömbjével, és a vezető a nagy gyémántjával Cyréniushoz mennek. S amidőn eléje
érnek, így szól a vezető: Eddig még nem tudtam, hogy te ki vagy, s nem is tudakozódhattam másról,
csak az Úr felől, mert azt gondoltam magamban, hogy itt egyedül egy lehet az Úr és kormányzó, min-
denki más az Ő szolgája. De az a hófehér ifjú éppen az imént beszélte el, hogy te földi értelemben véve
igen nagyúr és parancsoló vagy, s ennek a bájos ifjúnak tanácsára önként elhatároztam magam társaim-
mal együtt, hogy az oly csodálatos módon idehozott kincseket a te rendelkezésedre bocsátom, hogy
annak ellenében legalább a legszükségesebb házi szerszámokból adj nekünk, hogy azokkal házunkat a
kenyér elkészítésére – ami olyan jó ízű – berendezhessük. A mi gabonavágó és cséplő szerszámaink igen
rosszak, s mindjárt eltompulnak, mert nagy fáradsággal fából és állati csontokból készültek. Memphis-
ben megismertünk különféle vágószerszámokat, amelyeket még a kő sem tompit el, s az ilyen szerszá-
moknak hasznát vehetjük inkább, mint az ilyen sárga ragyogó fémnek, amely lágy és hasznavehetetlen.
Légy oly jó tehát és fogadd el tőlünk ezt a két darabot.
5. Mondja Cyrénius: Jól van barátaim, én ezt a két rendkívül értékes darabot elfogadom tőletek,
de nem a magam számára, hanem az elszegényedett galileai nép részére, amely Rómával szemben igen
nagy adóhátralékban van. Ezzel a két darabbal, ennek az országnak minden adója tíz egymásután követ-
kező évre fedezve van, s ez az ország ez idő alatt összeszedheti magát. Majd ha hazatértek, gondom lesz
rá, hogy megfelelő mennyiségben kapjatok mindenféle hasznos házi szerszámot és eszközöket, s ha
önként római védelem alatt akartok állni, akkor évről-évre új szerszámokkal és új házi eszközökkel látlak
el benneteket. Egyébként kénytelenek lennétek minden esztendőben ilyen sárgafém ellenében Memp-
hisben szerszámokat cserélni.
6. Mondja a vezető: Hogy ezt megtehessük, először egy általános néptanácsot kellene tartanunk,
ami nálunk mindig igen nehéz dolog, mert országunk igen nagy kiterjedésű, és a lakók gyakran hozzá-
férhetetlen zugokban laknak, amiért igen nehéz egy néptanácsot összehívni. Jobb lesz tehát, ha időről-
időre Memphisből hozzuk azt, amire a legnagyobb szükségünk van. A ti római törvényeitek bár igen jók
lehetnek, de a mi országunknak mégsem volnának megfelelőek. Már a memphisi főpap is hasonló aján-
latot tett nekünk, amit éppoly kevéssé fogadhattunk el, mint a tiedet. És ha be akarnátok hatolni orszá-
gunkba, ez vajmi keveset használna nektek, mert ott tévelyegnétek a forró sivatagokban, és százával
epednétek el a szomjúság miatt, s embereket mégsem találnátok, ellenben százával oroszlánt, párduc és
tigris csordákat, amelyek szétszaggatnának, és ugyanúgy gyűlne meg bajotok a kígyókkal és viperákkal
is!
7. Mondja Cyrénius: És hogy tudtok ti ennyi ragadozó bestiáktól szabadulni, valóban nem tesz-
nek bennetek kárt? – Mondja a vezető: Hiszen az imént az ifjú, és az Úrnak legszentebb szájából hallot-
tad, hogy milyen tulajdonságokkal vagyunk felruházva. Hogyan tudsz ezek után még engem is kérdezni?
Úgy van, amint az Úr felőlünk elmondotta. Hogy miért, mi által és hogyan, mi nem tudjuk. Kérlek, tehát
kímélj meg az ilyen kérdésektől, mert a feleletek nem lehetnek hasznodra! Erre mind a ketten mélyen
meghajoltak előttünk, s visszatértek ismét társaikhoz és elbeszélték, hogy mi mindent végeztek Nálam.
202. Fejezet: Rafael a többi szerecsennek is el-

hozza titkos kincseit, négy aranytömböt és hét óriási
gyöngyöt. Az első gyöngybevésett dolgok leírása és
annak történelmi értéke. E gyöngynek keletkezési
260
ideje. A második gyöngy cifrázataival (Jabusimbil)
Szfinx a pásztor király.
1. De a társak így szóltak: Hogyan végezhettetek ti valamit az Úrral, amikor egy szót sem váltot-
tatok Vele? – Mondja a vezető: Ott, ahol Ő tartózkodik minden, belőle indul ki, ennél fogva csak Vele
van dolgunk még akkor is, ha a tanítványaival tárgyalunk! Ezzel a magyarázattal mindnyájan meg voltak
elégedve, s nem szóltak semmit.
2. Egyesek így szóltak az angyalhoz: Halld te csoda ifjú! Nekünk ötünknek is van otthon a kuny-
hónkban elrejtve kincsünk. Nem tudnád azokat is ideteremteni? – Mondja az angyal: Emeljétek csak fel
onnan a lábatok mellől azokat, s tegyétek az asztalra és majd meg fogjuk látni, hogy mik azok! Erre az
asztal körül ülő öt szerecsen az asztal alá nézett, s legnagyobb csodálkozásukra meglátták az előttük
nagyon jól ismert nagy batyukat. S feltették azokat az asztalra. Négy hatalmas aranytömb került a sze-
mük elé, amelyek együttvéve több mint száz fontot nyomtak, de az ötödik batyuból hét meglehetősen
nagy folyami kavics került elő, amelyeket az angyal mellett álló Márkus egészen értéktelennek tartana.
De az angyal így szólt: Várj csak, majd megtudod mindjárt, hogy éppen a hét kő bír földi értelemben
véve megbecsülhetetlen értékkel. Hozzál csak egy erős vaskalapácsot, s mindjárt meg fogjuk vizsgálni.
3. Márkus maga is telve kíváncsisággal szerszámos kamrájába siet, s nemsokára egy nagy vas-
kalapáccsal jelenik meg, s átadja az angyalnak. Erre az angyal a kezébe vesz egy ilyet követ, s óvatosan
néhány ütést mér rá, amitől fehér, ércszerű kérge lehullik, s mindenki legnagyobb csodálkozására egy
emberfej nagyságú gyöngy válik láthatóvá.
4. E csodás gyöngy felületére hieroglifák, s más jelek voltak vésve. Többek között tiszta rajz volt
rajta, annak építkezése pillanatában Jabusimbil templomáról éspedig abban a helyzetben, amikor a négy
óriás alak százhetven esztendei verejtékes munka és áldozat árán befejeződött, és csak a párkányzatán
dolgoztak, s a képfaragás által hatalmas írásokat és egyéb jeleket véstek bele a nagy felületeinek lapjára,
s amikor annak közepében a két-két óriás alak a kaput feltárni kezdte. Aki ezeket a jeleket és írásokat,
amelyek jól kivehetők voltak, el tudta olvasni, az előtt ennek a templomnak eredete ismert volt, valamint
annak oka is, hogy az akkori egyiptomiak létesítették éspedig szorosan a Nílus folyó mentén.
5. Ez a gyöngy tehát nemcsak fajtájának óriási mivolta miatt bír megbecsülhetetlen értékkel,
hanem históriai értéke miatt is, egyben pedig a földnek olyan periódusában keletkezett, amikor még sok
évezred kellett ahhoz, amikor az első ember testben megjelenjék.
6. Abban az időben, amikor ilyen óriási kagylós állatok lakták a tengert, a nagy világtenger hul-
lámai Afrikának sík területeit mosták, és az ősegyiptomiak az első piramisok ásatásaikor találták meg
anyakagylóját, s amidőn azt felnyitották, benne lelték ezt a hét gyöngyöt, amelyik közül az egyiket kér-
gétől az angyal most megszabadította.
7. Természetes, hogy az angyalt valósággal megostromolták kérdéseikkel, aki a tényállást ugyan-
így elmondta, ahogy röviden most elmondatott. Amidőn az angyal az első gyöngynek természetesen
csak felületes magyarázatával elkészült, így szólt: Amit egyelőre tudnotok kell, azt rövidesen és érthető
módon elmondottam. S most menjünk a második gyöngy feltöréséhez, amely valamivel kisebb lesz,
mint az első.
8. Ekkor az angyal elővette a második gyöngyöt, s azt is az előbbi módon szabadította meg bur-
kolatától. Ez is telve volt jelekkel és írásokkal. A legsimább felületén a kis Jabusimbil templom egészen
jól be volt vésve, s mellette egy fej, amely a nagy Szfinxhez hasonlított. S az angyalt ekkor is megost-
romolták, hogy a jeleket és írásokat magyarázza meg. Ő így szólt: Barátaim, a lélekben rejlő szellem
felébresztése nélkül a most élő emberek közül senki sem tudná megérteni mi mindent jelent az, ami erre
a gyöngyre írva és rajzolva van.
9. Habár ez a gyöngy éppen olyan régi, mint az első és legnagyobb, ez mégis száz esztendővel
később lett ilyen jelekkel és írásokkal teleírva éspedig a kis sziklatemplom befejezésekor, amelynek
belseje még nem volt teljesen készen. De azért a kis templom itt már teljesen kész állapotban van ábrá-
zolva.
261
10. Ez a fej az akkori hét pásztorkirály egyikének a fejét ábrázolja, amelynek neve Shivinz (té-
vesen Szfinx, amely élénk vállalkozót jelent). Csaknem háromszáz esztendős kort ért meg, s fejét egy
óriási gránitsziklából kolosszális nagyra faragták ki, amely még a mai napon is fennáll.
11. Ez a Shivinz az iskolákban, az állattenyésztésben és a föld kultúrájában igen sok újítást hozott
be, amiért a nép csaknem isteni tiszteletben részesítette. A jelek és írások azt a sok jót írják meg, amit
fejlett szellemével ennek az országnak a javára bevezetett.
12. Ő bár nem kezdte a templomot vésni, mivel azt az Isten láthatatlan szellemében hívő két
elődje tette, nagy tiszteletből azonban nem messze a templomtól ez szép síkságon ülő helyzetben kőből
kifaragtatta őket óriási nagyságban, s örök emlékképen csaknem a Nílus partján állította fel, s mivel a
kettő csupán szerénységből nem akart nevet viselni, tehát ő adta nekik a „névtelenek” (Memsin eoin – a
régebb időkben helytelenül Memnon nevet, s a két szoborkép a mai napig is látható.
13. Mondja a vezető: Igen, igen mi mindezeket láttuk és megcsodáltuk, de milyen régiek lehetnek
ezek a dolgok? – Mondja az angyal: Csaknem háromezer évesek, s a következő háromezer év sem fogja
nyomaikat eltörölni. Várjatok egy kissé, most a harmadik gyöngyöt fogjuk felbontani. Ennek felületén
Shivinz elődjeit már, mint nagy szobrokat fogjátok viszontlátni, amelyeken aztán elgondolkozhattok.
203. Fejezet: A harmadik gyöngy felbontása.

Rafael megmutatja a két Memnon oszlopot. A két
óriás, azok igen sajátságos eredete elpusztul nagy boly-
gókról, amelyeknek romjaiból létesültek a kisbolygók
(aszteroidák). Az egyiptomi szarkofág oka és célja.
1. Ekkor Rafael kezébe vette a harmadik gyöngyöt, s megszabadította azt is kavicsszerű kérgétől.
Amidőn ki volt bontva, Rafael a körülállókat, akik valósággal égtek a kíváncsiságtól, azonnal figyel-
messé tette a bevésett Memnon szobrokra, s így szólt: Lássátok, itt is van már a két névtelen! De itt felül
a két névtelen fölött láttok hét óriási alakot felöltözött emberi formában, s körülöttük egy sereg kicsiny
emberi alakot. Vajon mit akart ezzel a bölcs Shivinz, aki a gyöngyöket mind saját kezűleg véste be?
Halljátok, abban az időben a két névtelen egyikének elődje előtt mintegy százhét esztendővel egy igen
nagy földgömb elpusztult a teremtésűrben, s az Úr jóváhagyásával igen sok darabra esett szét. Ezen a
hatalmas nagyságú földgömbön igen sok és óriási alakú ember lakott.
2. A hirtelen és senki által előre nem látott pusztulásnál történt – habár azt többször megjöven-
dölték az embereknek – hogy az említett földgömb emberei közül heten leestek felső Egyiptom nyílt
helyeire, amely leesésük által erős földrengést idéztek elő.
3. Ez az emberi eső több mint tíz napig tartott, már az első leesésétől az utolsóig. Az ország
lakóinak igen nagy ijedelmet és félelmet kellett kiállniuk, mert attól féltek, s különösen éjszaka, hogy
egyszer egy ilyen óriás rájuk esik, és mindnyájukat agyon fogja nyomni. Ezért szorongó szívvel mered-
tek szünet nélkül az ég felé, hogy egy ilyen hívatlan vendég nem fogja-e felhőkből kellemetlen látoga-
tását megismételni!?
4. Tíz napon keresztül állandó őröket állítottak, hogy lássák egy ilyen borzalmas levegő utas nem
szándékozik-e ismét megjelenni. De mivel a tizedik nap után ennek nyoma sem volt többé felfedezhető,
az emberek kedélye is lassan-lassan megnyugodott, sőt még a teljesen elszáradt óriás holttestek mellé is
merészkedtek, amelyek egymástól negyednapi távolságban feküdtek szétszórva.
5. Egyiptom ős lakóinak bölcsei úgy vélték, hogy ezek az óriások, mint az isteni szellemtől meg-
büntetett lények egy távolfekvő országból valók és valami módon vétettek Isten ellen, Isten pedig igaz-
ságos haragjában, hatalmas szellemeivel felemelte őket a földről és ide ledobatta, hogy az egyiptomiak-
nak megmutassa, hogy Ő még a leghatalmasabb óriásokat sem kíméli, hogyha akarta ellen cselekszenek.
Azután ezeket a halott óriásokat részenként kezdték elégetni, és ötven év múlva ezeknek a holt óriás
vendégeknek már nyoma sem volt.
262
6. És hogy az egyiptomiak ezekből az óriási emberi alakokból mégis mit jegyeztek meg magunk-
nak? Azt, hogy az emlékezetükben élénken élő óriásokat minden tervükbe kolosszális méretekben bele-
vitték, amiről első kőfaragásaik kézzel fogható bizonyítékot nyújtanak.
7. Jabusimbil templomának mind a három részében a hét óriás a tetőnek valóságos hordozójaként
van megörökítve, azaz kőbe faragva éspedig abban a viseletben, amelyben az óriás utasok a levegőből
érkeztek és az egyiptomiak, akik azelőtt csaknem egészen meztelenül jártak-keltek, szintén ilyen vise-
letben kezdtek járni, s így a mai napig is az őskori maradványokat ilyen öltözékekben látjuk, múmiáik
és szarkofágjaik is tele vannak ilyen díszítményekkel.
8. Mondja a vezető: A régi egyiptomiak tulajdonképpen mit értettek a szarkofágok alatt? És miért
nevezték a nagy, sőt a kicsiny igen masszív koporsókat így? – Mondja Rafael: Ezt is rögtön alaposan
megmagyarázom. Ti tudjátok, hogy ennek az országnak legnagyobb részében a halottak eltemetése nagy
bajjal jár, mert a száraz talajban egy hulla igen nehezen oszlik fel, és a rothadás azt nem tudja megsem-
misíteni. A Nílus folyó közelében a halottakat azon bölcs oknál fogva nem akarták eltemetni, hogy a
folyó vizét meg ne fertőzzék, a hullákat otthagyni, vagy a vadállatok prédájául odadobni, ahhoz különö-
sen a régi egyiptomiak nagyon is humánusak voltak, s elhalt testvéreik holttestét sokkal jobban tisztelték,
semhogy ilyen kegyeletsértést követtek volna el ellenük. Mit tehettek tehát?
9. Lássátok, egy igen okos eszméjük támadt. Kőből kifaragtak eleinte egy igen nagy, később
azonban kis koporsókat, amelyekben egy, két, vagy három holttest egészen jól elfért. Mindegyik koporsó
egy aránylag nagy fekete fedéllel volt ellátva. S ha egy ilyen koporsóba már egy, vagy több hulla volt –
miután előzőleg Mummal (Muma, vagy mumie) földgyanta, vagy földbalzsammal jól bekenték, akkor
aztán a fedelet egészen forróvá melegítették, s az izzó fedéllel úgyszólván mindörökre lefedték, ami által
a hullák teljesen megszáradtak, s az izzóvá melegített fedél alatt vagy teljesen megszenesedtek, vagy
hamuvá égtek.
10. Nagyobb helyiségekben vagy községekben általános koporsók is léteztek, amelynek egy ré-
szét minden hét esztendőben felnyitották, ezeket aztán halottakkal újból és újból megtöltötték, s azután
véglegesen lezárták. A fedő felett hatalmas tüzet gyújtottak, ami által a halottak a nagy koporsóban
természetesen hamuvá égtek. Ha egy ilyen koporsó megtelt hamuval, akkor már nem nyitották fel többé,
hanem a földi mulandóság ábrázolásaképpen, mint emlékmű maradt fenn.
11. Idővel aztán boltíveket és piramisokat építettek föléje, amiért még a mai napon is a piramisok
környékén egész sereg ilyen koporsót találnak, néha igen szűk, néha pedig szélesebb boltívekben (Kai-
tu-comba, rejtett helyiség), s ezeket a most világosan leírt koporsókat azért nevezték szarkofágoknak,
mert az egyiptomiak nyelvén Sarko -– izzó és paga – súlyos fedőt jelent.
12. Itt van tehát a szarkofág magyarázata. Most pedig folytassuk a gyöngyök felbontását. Nézzük
a negyediket, hogy az mit magyaráz nekünk.
204. Fejezet: Rafael kibontja a negyedik gyön-

gyöt. Egyiptom ős bölcsessége, az Isten akarata szerint
előképző iskolája volt a mózesi tanoknak, valamint az
Ő személyes lejövetelének. A mózesi tanok fejlődési
folyamata. A kép a negyedik gyöngyön. Felfegyverzett
vadász oroszlánok ellen. Szfinx király és népével
szemben való érdeme. A nagy és kis kutya. Csillagké-
pek. A pleiadok és a zodiákus.
1. Az angyal a gyöngyöt óvatosan a kezébe veszi, s lebontja róla a kavicsréteget. Ekkor a vezető
kérdi az angyalt, és így szól: Te csodaifjú, ki a legmagasságosabbnak szolgálatkész jobb keze vagy! Ne
vedd rossznéven tőlem, ha egy közbevetett kérdéssel terhellek. A te valóságos csodahatalmaddal szem-
ben folyton zavar ez a kalapács, feltétlenül szükséged van-e rá, vagy csupán azért használod, hogy előt-
tünk természetesebbnek tűnjél, hogy félelem nélkül és nyugodtabban nézzünk és hallgassunk téged?
263
2. Mondja az angyal: Egyik sem a kettő közül, hanem csupán azért, hogy megmutassam hasonló
esetekben az ilyen kövekkel miként járjatok el, s hogyan bontsátok ki, ha ismét ilyesmi akadna a keze-
tekbe. Mert különösen itt, felső és közép Egyiptomban, nagy mennyiségben lehet találni ilyen kavicské-
reggel bevont köveket, éspedig a sivatagokban elszórva, ilyen gyöngy is több lesz közöttük, s csaknem
valamennyi ilyen írásokkal, ábrákkal és jelekkel van ellátva, mert a régi egyiptomiaknak még sokáig
nem volt papiruszuk íráshoz és ezért kő felületeket használtak, hogy azokban eleinte csont, később pedig
vasvesszővel mindenféle emlékezetes dolgot véstek bele.
3. Az ősrégi feljegyzések alig mutatnak egyebet, mint nyájaik egészen egyszerű helyzetét, de
már a későbbi időben éppúgy, mint ezek a gyöngyök is nagy és jelentőségteljes eseményeket ábrázolnak,
azonban nemcsak ennek az országnak, hanem az egész föld számára, mert az Úr akarta azt, hogy ez az
ország (Egyiptom) az Ő lejövetelének előkészítő iskolája legyen, amiért is választott népét a Heb-
ramemitákat egy hosszabb ideig tartó iskolába, Egyiptomba küldötte. És Mózes, az Isten nagy prófétája
Kahiban (Kairó), Thébában, később Karai Korakba, majd a legrégibb városban, Memphisben és Diada-
riában (Thebai – vagy Theosai – bolondok háza, később azonban gazdag, népszerű város), s Elefantinben
(Eleiphan-ti = Isten gyermekeinek utódai) végezte iskoláit, és csak ötvenhét éves korában egy kegyetlen
fáraóhoz vezették Madanhoz, amely időtől kezdve további látomásairól írásban olvashattok.
4. Szóval Egyiptom Istentől előkészítő iskolának volt kijelölve, és a föld e legrégibb idők óta
bukott országának lakói most az ősidőktől fogva a legtöbb bölcsességgel voltak megáldva, s csaknem a
föld minden jobb népével kereskedelmet űztek, s így meg fogjátok érteni azt is, hogy ebben az országban
mindennek, ami benne előfordul, miért van oly mélyreható jelentősége. De most térjünk vissza negyedik
gyöngyünkhöz és nézzük meg annak ábráit, amelyek vadászokat ábrázolnak, tegezekkel, nyilakkal és
nyílvesszőikkel, körülvéve egy nagy csorda oroszlánnal.
5. Az Egyiptom igen nagy küzdelmét igazolja az oroszlánokkal, amelyek időnként nagy számban
támadták meg Egyiptom kövér nyájait. És ettől a jelenettől jobbra a legelőket már kőfalakkal látjátok
bekerítve, s azokon bikafejeket, vagy felálló, vagy le, vagy oldalt hajlított szarvakkal, ami azt jelenti,
hogy a nyájak a hatalmas kerítések előtti nagy legelőkön mindig nagy veszedelemnek kitéve, őrizetlenül
állottak. A falak sarkán láttok egy nagy kutyát támadásra készen, majd felállva, majd fekvő állapotban,
a neve, amelyet ezeknek az éber állatoknak adtak a régi egyiptomiak pas (Pastshier) volt (a legelő őre).
6. Tovább jobbra ismét meglátjátok Shivinzet (Szfinx) a pásztor királyt, s oldala mellett az óriás
kutyát és a kutya előtt széttépett oroszlán testrészeket, s még inkább jobbra, fent látjátok ugyanazt a
kutyát, s alatta a nap és a hold képét. Vajon mit jelent ez? Halljátok! Shivinznek, mint pásztor királynak
valóban volt egy óriás kutyája, amellyel szemben egy oroszlánnak, vagy párducnak nem volt biztos az
élete, és ez hosszú időn keresztül őrizte Shivinz nyájait.
7. S midőn idők folyamán a kutya magas koránál fogva elpusztult, Shivinz csupa tiszteletből az
állat emlékére való tekintettel egy csillagképben jelképeztette mindenkor a déli mennyboltozaton, s ő
ezt a csillagképet nagy kutya névvel látta el, amely a király nyájait hűségesen megőrizte. S hogy a király
a kutyát a csillagok közé helyezte, ez abból is látható, hogy a kutya háza alatt a nap és a hold látható.
Mindezt, amit a nap és a hold alatt bevésve láttok, a csillagok között jelképekben megtalálható, valami
nagy és fontos jelentőségű dolog emlékeképpen.
8. Egy igen nagy és éber kutyának ma, különösen itt, ebben az országban, ahol ragadozó állatok
nem léteznek, nincs valami nagy jelentősége, de a régi Egyiptomban, ahol a ragadozó bestiáknak egész
serege élt, egy nagy, erős és bátor kutya igen nagy szükséglet volt. Mert először egy ilyen kutya a nyáj
leghűségesebb őre volt, s eltartása egészen könnyű, mert ez a nagy kutyafaj rendesen földi egerekből,
amelyekben ezek az országok sohasem szenvedtek hiányt, vagy nagy sáskákból táplálkoztak, amelyek-
ből ezreket ettek meg naponta, s napjában egyszer kaptak egy kevés tejet, és ez okozta azt, hogy a nyáj-
hoz hűek maradtak.
9. A nagy kutyák mellett Egyiptomban a kis kutyáknak is tartották egy faját szívesen, a neve
malpas (kiskutya) volt. Ezek voltak a lármacsinálók, a peroshit, a régi nyelv szerint jel és lármacsinálók.
Ha egy idegen közeledett a nyájhoz és a házhoz, akkor az ilyen kis kutyák elkezdtek ugatni, ami a nagy
kutyák figyelmét felhívta, s hatalmas ugatásaikkal a környék vad bestiáiban respektust keltettek, amire
ezek igyekeztek visszavonulni.
264
10. A kiskutyák sokszor a tyúkoknak, csirkéknek is őrzői voltak, ha erre a célra külön idomították
őket, s mindezt Shivinz találta ki, mert ő volt az első, aki ezeket a szárnyasokat hasznos állatokká tette
és megmutatta Egyiptom népeinek, hogy milyen jó ezek húsa és a tojásuk sülve, vagy főve! Így ismer-
tette meg az akkor már nagyszámú lakossággal az új szárnyasokat, amelyeknek pecsenyéi és tojásai
később igen jól ízlettek. Mert különben a későbbi időben valóságos kakasháború tört volna ki, amelyről
még a görög történetíró Herodotos mitológiailag is megemlékezett.
11. Shivinz, aki a nagy kutyáját a mennyekre véste, a kis kutyáknak is helyet szerzett a csillagok
alatt, amelynek Prozion nevet adott. A közelében található az öreg Kokla (Fiastyúk). Később ez a csil-
lagkép a Peláda, vagy Peleadza nevet nyerte, amit a görögök egy hamis mondájukban Pleiádoknak ne-
veztek.
12. Itt a gyöngy legtetején egészen jól láthatjátok ezt felrajzolva, s ebből kitűnik, hogy Shivin-
zünknek milyen világos értelme volt. Nem az volt, hogy könnyen felismerhető csillagképekkel kutyáit
és Fiastyúkjait tanítványainak állandó emlékezetében tartsa, hanem hogy a csillagok által az idők folyá-
sát tanítsa.
13. Shivinz volt az is, aki Diadelriában (Diathira) az első zodiákus helyesen Sa-Dia-Ze (Munká-
sok számára) először összeállította, és az égboltozatra vonatkoztatta, s aki a csillagképeknek az időszerű
jelenségek és országos események szerint nevet adott, amint azt a lebontott ötödik gyöngyön látni fog-
játok. Figyeljetek tehát jól, itt van már az ötödik gyöngy is. Hogy az ember az ilyen talált ősrégi erek-
lyéket hogyan használja fel, és miképpen bontsa ki, azt most már megmutattam nektek, s így a többi
hármat már csak akaraterőmmel fogom előttetek kibontani.
205. Fejezet: Rafael az ötödik gyöngyön is

részletesen megmutatja a diathirai zodiákust. Shivinz
király iskolákat alapít. Mi igaz a Szfinx mondájából?
1. Rafael: Lássátok, itt van már előttünk a kibontott ötödik gyöngy, s íme itt látjuk annak legszebb
és legnagyobb felületére rajzolva Diathira Zodiákusát. Itt van egy óriási templom háromszázhatvanöt
oszloppal, amelyek a legmasszívabb módon voltak megépítve, s ezek ugyanilyen masszív boltívet tarta-
nak vörös gránitkockákból építészeti szabályok szerint, igen szilárdan megkonstruálva. Hatvanhat em-
bermagasságú a boltív legfelsőbb része a földtől. Az egész ívnek pontosan háromszázhatvanöt nyílása
van, amelyek pontos számítás alapján úgy vannak beosztva, hogy egy csillagkép tartama alatt – amely a
nap alatt található – annak fénye délben, a templom közepében egyenesen álló oszlopnak pontosan a
középpontjára kellett, hogy essen. A fénye a többiek által a napnak bizonyos részeiben az oltárra is
vetődött, de nem a középpontjából, hanem néhány fokkal oldalt.
2. Ez a rendkívül ötletesen megkonstruált ív még a mai nap is létezik, habár az idők vasfoga által
megrágva is, és még sokáig fenn fog állni, s a csillagvizsgálóknak zsinórmértékül szolgál.
3. Ti most azt kérdezitek, hogy a nagy Shivinz tulajdonképpen mi célból állította fel a legnagyobb
fáradsággal ezt az ívet? Ennek létezése előtt nem volt határozott időfelosztás. A napok hosszabbodását,
vagy rövidülését alig lehetett észrevenni. A hold még a legbiztosabb és a legmegbízhatóbb időbeosztó.
Diathirának, mint olyan városnak, ahol korbáccsal kényszeritett munkások dolgoztak, határozott időbe-
osztásra volt szüksége, éjjel és nappal egyaránt, s a pontos rend céljából építette Shivinz ezt az ívet,
amelyen a tíz teljes esztendőn keresztül százezer ember dolgozott.
4. Az ív igen széles volt és minden harmincadik év harmincegyedik környílásán egy-egy égjel
szimbóluma volt festve, amelyek fölött piros festmények voltak, s a csillagcsoportok fehérrel és egész
pontosan felrajzolva. Látjátok, itt a gyöngyön az ív belsejét finom vonalakkal, amely aztán sötétpiros
festékkel volt bedörzsölve, s ebből is elképzelhetitek, hogy milyen élénk szellemű volt a mi Shivizünk,
és hogy Egyiptom népe milyen határtalan tisztelettel volt irányában. Ennek következménye az volt, hogy
neki csak intenie kellett, s az emberek százezrei teljes akaraterejükkel rendelkezésére álltak és a leg-
nagyszerűbb dolgok mintegy varázsütésre jöttek létre a földön.
265
5. A nép közül a legbölcsebbeket tanítókká és papokká tette, s mindenfelé iskolákat létesített,
amelyekben az emberi szükségletek minden elképzelhető ágában oktatást nyertek. De a legmagasabb
rendű isteni tudásra csak a Karnaki Korakban, s végül Jabusimbilben lehetett a népet – de csak titokban
– sok és kemény próba által megnyerni.
6. Ekkor Márkus az öreg vendégfogadós az angyalt magyarázatában megszakítva kérdezi: Leg-
kedvesebb barátom! Mivel már a te gyöngyeidnek magyarázatánál vagy, magyarázd meg egyúttal azt is,
hogy miképpen áll a dolog azzal a különös Szfinxszel, aki mint félig asszony és félig állat, mint híres
talány áll a helyén, hogy miféle állat lehetett az, amely reggel négy, délben két, este pedig három lábon
jár-kel? S aki a talányt nem oldotta meg, azt a talány Szfinx megölte, aki pedig a talányt megoldja, azáltal
a Szfinxet, magát öleti meg. Van-e ekörül valami igazság, vagy nincs?
206. Fejezet: Rafael megmagyarázza a hatodik

gyöngyöt piramisokkal, obeliszkekkel és Szfinxszel.
Az igazi iskolaház. A piramisok és obeliszkek lényege
és célja. A Szfinx célja. Egyedül Mózes oldotta meg a
Szfinx talányát.
1. Mondja Rafael: Nézz ide, a hatodik gyöngy fog kérdésedre választ adni. Íme itt van előttünk,
s mit látsz rajta első pillantásra? Mondja Márkus: Ismét itt látom a Szfinx képmását, és néhány piramist.
A legnagyobb előtt két hegyes oszlopzat, úgynevezett obeliszket látok, s a két piramis oldalán valósággal
talán néhány százlépésnyi távolságban, amit a képről egészen jól meg lehet határozni, ismét látható egy
kolosszális alak. Ennek női feje van, női keze és erős női keble, s ott, ahol a kebel megszűnik, a hasnak
a helyén egy meg nem határozható állati test következik, s e különös alak mögött egy széles kiterjedésű
kőfal áll, amely mögött egy nagy legelő van körülzárva. Ez egy összefüggő egészet látszik kitenni. De
mit akar ez jelenteni?
2. Mondja Rafael: A kolosszális mellszobor éppen a Szfinx képmása, amit a nép nagy jótevőjé-
nek tiszteletére saját szívük ösztönzésére a legjobb kőművesekkel és kőfaragókkal saját költségükre ké-
szítettek. A piramis két obeliszkkel egy „ember ismerd meg önmagad” iskola volt. Belsejében nagy
helyiségek voltak, a messze és minden irányba haladó folyosók, amelyekben az önmegismerés és az
ebből eredő magasságos isteni szellem megismerésének mindenféle berendezése megtalálható volt. Ezek
a berendezések borzalmasak voltak, de csak a legritkább esetben tévesztették el a céljukat. A többi pira-
mis rendesen csak azoknak a földalatti helyeknek megjelölésére szolgált, ahová egy sereg szarkofágot
helyeztek, amiképpen azt az imént már megmagyaráztam.
3. Ebben az időben a széles és rendkívül hosszú Nílus völgyben még egész sereg piramis és
templom található, amelyek később a fáraók alatt Ábrahám, Izsák és Jákob korában keletkeztek. Ezekről
azonban nincs szó, egyedül csak azokról, amelyek Shivinz idejében épültek.
4. Piramidai volt a tulajdonképpeni ős neve, s ezt jelentette: „adj nekem bölcsességet” és a hegyes
oszlopok az Oubelison elnevezéssel azt jelentik: „A tiszta keresi a fennköltet, szépet és a tisztát”. Beli
annyit jelent, mint fehér, s mivel egészen fehér szín a régi egyiptomiaknál a tisztának, a fennköltnek és
a szépnek volt a jelentősége, tehát ezzel a címmel jelképezték a fennköltet, tisztát és a szépet.
5. Az ilyen iskoláknak a hatása nemsokára híressé vált, s idegenek jöttek látogatására, és ezek
már annyian voltak, hogy nem lehetett már őket sem elhelyezni, sem ellátni. Ekkor a mi Shivinzünk
uralkodásának utolsó idejében kitalált egy sajátságos eszközt, hogy azzal az idegeneket távol tartsa, hogy
ne jöjjenek olyan tömegesen az általuk berendezett iskolák látogatására. És miből állott ez az eszköz?
6. Itt ezen a gyöngyön fogjátok látni nemsokára a félig állati, félig emberi szobrot. Belül üres
volt és egy ember csigalépcsőn bejuthatott a fejébe, és amikor a szájából, amely lefelé irányítva tölcsér
formájában volt kiforrva, igen erősen és igen érthető módon beszélhetett, és erős hangjánál fogva tényleg
azt a látszatot keltette, mintha valóban a kolosszális szobor beszélt volna.
7. Tehát hogyha idegenek jöttek oda, és az iskolába való felvételüket kérték, akkor ennek a szo-
bornak egyik szolgája által figyelmessé lettek téve arra, hogy a fennkölt szobor előtt – amely kívülről
266
holt, de belül élő, egy meghatározott helyre tartoznak felállni éspedig egyik a másik után. Ekkor az, aki
a piramisok iskoláinak tanítványa akart lenni, a fennkölt Shivinztől egy talányszerű kérdést kapott életre-
halálra, ha a kérdezett a talányt megoldotta, akkor felvétetett és a felvétellel jogot kapott arra, hogy a
szoborhoz is kérdést intézzen, és ha a szobor nem lett volna képes neki kielégítő választ adni, akkor
annak jogában állt volna azt szétrombolni, azaz ilyen módon megölni.
8. A kérdést azonban három nappal előbb tudatták a felekkel, a harmadik napon, amikor ezt a
kérdést a szobor szájából kellett megkapniuk, senki sem várt addig, hanem szép szerényen visszavonult,
megfizette az előzően feltett kérdés díját és visszautazott néha igen messze lévő hazájába.
9. A későbbi időben így mondja a mítosz, hogy egy görögnek sikerült a régi talányt megoldani,
ámde ez a többi százezerrel együtt csak mese, és nélkülöz minden igazságot, mert a híres talányt egyedül
csak Mózes oldotta meg, de azért nem pusztította el a szobrot, miután még a mai napig is megvan, habár
azt az idő vasfoga már alaposan megrágta.
10. Természetesen a belső berendezést már nem igen lehet megtalálni, mivel a homok és az iszap
teljesen belepte, mert a Nílus minden száz, de néha kettőszáz esztendőben szokatlanul erősen lép ki a
medréből, úgy hogy a szűkebb völgyes részeken hullámait harminc öl magasságra dobja a rendes vízál-
láson felül. Ezáltal sok minden elpusztul, és hasznavehetetlenné válik, mert ilyenkor nagy mennyiségű
kőtörmelék, homok és iszap halmozódik fel a gyönyörű mezőkön.
11. Shivinz ideje után voltak a Nílusnak olyan áradásai, amelyeknek hullámai a piramisok csú-
csain is túlcsaptak, egy ilyen áradás (a jelenlegi időtől számítva) 870 évvel ezelőtt volt, amely által
Jabusimbil templomának csaknem fele eliszaposodott és elhomokosodott, úgy hogy azzal együtt sok
már emlékszobrot sem voltak képesek a sok iszaptól teljesen megtisztítani. Ez a története a mi talány-
szerű szobrunknak is. Belül tele van még megkövesedett iszappal és homokkal, amit már senki sem
tudna onnan kitakarítani. Így áll a dolog kedves Márkus a talányszerű szűzzel. Most már tisztában vagy
vele?
12. Mondja Márkus: S vajon ezer év leforgása alatt nem akadt olyan bátor szívű ember, aki élete
árán a Szfinxszel a talányszerű kérdést elmondatta volna, és ha megtette volna mi lett volna vele, ha
magától érthető módon a talányt nem tudta volna megfejteni?
13. Mondja Rafael: Azon a helyen, ahol a kérdezettnek állnia kellett, egy süllyesztő volt, amelyen
át egy kútba süllyedt, s ha egyszer már lent volt, néhány szolga megragadta volna és merészsége miatt
földalatti folyosókon keresztül – ha a talányt helyesen oldotta volna meg – bekerült volna az iskolába,
ahonnan addig nem jutott volna ki, amíg tökéletes emberré nem lett volna! De a dolog sohasem jutott
odáig, s abban az időben, amikor a talány megoldódott, ez az ősrégi berendezés annyira beiszaposodott
és behomokosodott, hogy teljesen hasznavehetetlenné vált, és az első pásztor királyokat egy bizonyos
föníciai nép úgy legyőzte, hogy a Fáraók már Ábrahám idejében föníciaiak voltak. Most már ezt is tudod,
s rátérhetünk a hetedik és utolsó gyöngy magyarázatára.
207. Fejezet: Rafael megmagyarázza a hetedik

gyöngyöt csillagkép rajzaival. Az ős egyiptomi böl-
csesség és az egyiptomi régészeti függetlenség hanyat-
lásának kezdete a békés idegenek beözönlése követ-
keztében. A hét gyöngy története. A nagy kérdés. Be-
teljesedett ígéret a mai idők számára.
1. Rafael: Íme itt is van már, és mit láttok rajta? – Láttok ugyan valamit, de nem tudtok benne
eligazodni. Erre az igen szép gyöngyre valamennyi csillagkép fel van rajzolva, s vörhenyes barna fes-
tékkel bedörzsölve úgy, hogy a rajzok a kéreg alatt a mai napig is épségben maradtak.
2. Ebből a gyöngyből semmi különöset, vagy újat nem tanulunk, de azt mégis kivehetjük belőle,
hogy a mi Shivinzünk az egek csillagaiban jól kiismerte magát, s egész bizonyosan ő volt az első, aki a
csillagképek közé bizonyos rendszert hozott, és hogy azokat elnevezte, s úgy nevezik a mai napig is.
267
3. Az ő vezetése előtt az egyiptomiak rajzolása, és az ebből eredő írás még igen kezdetleges
fokon volt. Ugyanúgy a helyes önmegismerésük, s még kezdetlegesebb isteni megismerésük, de a mi
Shivinzünk kimondhatatlan fáradsággal mindezt rendezte, az előbbi vad, nomád népet a föld egyik leg-
műveltebb és legbölcsebb népévé tette, ami természetesen idővel sok irigyet szerzett neki, mert az ide-
genek nemsokára nagy tetszésüket találták ebben a nagyszerű országban és a nép kultúrájában. Mindazt,
amit megtekintettek a csodával határosnak találták, s aki egyszer odajutott, nem tudott onnan többé meg-
válni.
4. Minél inkább zarándokoltak oda a népek, annál inkább telepedtek le időről-időre jobban és
jobban, s így történt az ősnépek és régészeinek egész békességes úton való leigázása.
5. Shivinzünk utódai már mindegyre gyengébb és elpuhultabb emberek voltak, jól éltek, régi
ősatyjuk dicsőségével büszkélkedtek, s uralkodással járó ügyeiket elhanyagolták, aminek következmé-
nye az volt, hogy nemsokára a bevándorolt idegenek elhatalmasodtak, és a bennszülöttek valósággal
minden háborúság nélkül vezetőikké választották meg, ami bizonyos tekintetben igen jó és helyes volt.
De az ős-bennszülöttek ezzel a cserével nem sokat nyertek. Az idegen pásztorok (Varion – helytelenül
Pharaon) nemsokára fegyveres hatalmat állítottak össze, s a népnek valóságos tirannusai és elnyomói
lettek, és az iskolák csak kevesek számára voltak hozzáférhetők. Amit azokban tanítottak, az mérhetetlen
távolságban volt attól a régi tiszta igazságtól, amely oknál fogva azután a legabszurdabb bálványimádás
jött létre, összekötve a legsűrűbb sötétséggel, amelynek azután az lett a következménye, hogy ennek az
országnak ős kultúrájában még a legnagyobb bölcsek is alig ismerték ki magukat. Éppen ezért bír a hét
gyöngy oly megbecsülhetetlen nagy értékkel, mert olyan időből származik, amikor Egyiptom szellemi
téren még teljes virágjában volt, s ezért nem lehet eléggé gondosan megőrizni.
6. Kérdezi a szerecsenek közül az egyik: Milyen alkalommal jutott ez a hét gyöngy a Nílusba, és
hogyan vesztek el medrének homokjában?
7. Mondja Rafael: Hiszen már megmagyaráztam nektek, hogy a Nílus folyó bizonyos időkben
valóságos vízözönné dagad. Körülbelül Shivinz után ötszázhatvanhét esztendővel ért el a mi Nílusunk
ilyen rejtélyes magasságot, a völgyszorosokban százhatvan ölnyire emelkedett a rendes megszokott víz-
álláshoz képest. A völgyben fekvő városokat öt héten keresztül elöntötte a víz, és ez alkalommal a hul-
lámok azokkal a házakkal együtt, amelyekben a gyöngyöket őrizték, elsodorták és azokkal a kockakö-
vekkel együtt, amelyekből az épületek építve voltak, az iszap és a homok betemette ezeket.
8. Csaknem háromezer esztendő alatt egy olyan kéreg képződött körülöttük, mint amilyen álla-
potban találtátok, és amelytől eleinte természetesen, később pedig csodálatos módon szabadítottam fel
azokat. Most már ezt is tudjátok, s ezzel a hét gyönggyel hét nyitott könyv áll előttetek, amelyek minden
időben tanításul szolgálnak nektek arról az országról, amelynek egyik részét ti is lakjátok. Őrizzétek
meg tehát jól, mert a gyöngyök egyike nagyobb értékű, mint egy egész királyság!
9. Egyelőre Oubratovishár, aki nyilvánvalóan a legbölcsebb közöttetek, őrizze, s ha majd egykor
elhagyja a földet, ő határozza meg, hogy a jövőben ki legyen méltó arra, hogy ezt a mérhetetlen kincset
továbbra is őrizze. Jaj annak, aki kapzsiságból hatalmába akarná azokat keríteni! Most pedig én, mint
annak a hírnöki, s akarta végrehajtója, Aki ott ül, úgy vélem, hogy hitetek javára minden csodálatos
dolognak eleget tettem, s ha ez nem elég, akkor ennél több sem fog benneteket kielégíteni.
10. És most már hiszitek, hogy az, Aki ott ül ugyanaz, Akinek számára nagy Shivinz és két elődje
a Jabusimbil sziklatemplomot építette?
11. Mondják mindnyájan: Igen, igen igen! Előtted, az Úr csodahatalmú hírnöke előtt megerősít-
jük ezt a mi szívünk legmélyéből! Ezzel az angyal elhagyta őket és Cyrénius azt kérdezte Tőlem, hogy
Egyiptomnak ez a tulajdonképpeni történeti ábrázolása összefér-e az én számból elhangzott Evangéli-
ummal, és Én így feleltem neki: Tökéletesen! Több évszázad múlva mindenféle kutatók fognak támadni,
s ezt az országot apróra át fogják vizsgálni, és sok mindent meg fognak abból találni, amiről Rafael szája
által szó volt. Mindez igen meg fogja zavarni őket, ami bennetek és utódaitokat is nagyon megzavart
volna, de ez a teljes igazságú kinyilatkoztatás mindenkinek megadja a helyes útmutatást. De a későbbi
időkben olyan férfiakat fogok támasztani, akik a keresők, és kutatók előtt ezeket a talányokat meg fogják
fejteni. De most már magunk menjünk hozzájuk és adjuk meg nekik az igazi mennyei Evangéliumot. –
Ezután mindnyájan felemelkedtünk és a szerecsenekhez mentünk, akik már vártak bennünket.
268
208. Fejezet: Az Úr a szerecsenekhez megy, a
vezető fogadós beszéde. Maró, de oktató hasonlat a
szerecsenek és a fehérek erkölcsei között. Legjobb ne-
velési utasítás.
1. Amidőn a felkelő nap természetes fényözönével elárasztotta a tájat, felemelkedtünk az asztalok

mellől, és a szerecsenekhez siettünk.
2. És amikor Én hozzájuk értem, valamennyien felemelkedtek hosszú asztaluk mellől és mellü-
kön keresztbe tett karokkal, hódolatteljes mély hajlással köszöntöttek, s a vezető hibátlan galileai héber
nyelven így szólt Hozzám: Uram, Uram! Immár nincs több hitetlen közöttünk! A Te szentséges beszéded
minden egyes szava minden időkre, sőt mindörökre a Te igaz barátságodnak és irgalmadnak mérhetetlen
kegyelme lesz számunkra!
3. Ha Te örök Szentség arra méltattál bennünket, fekete bőrűeket, hogy közelebbi útmutatásokat
és tanításokat adj saját Magadról és kötelességeinkről, saját Lényedről is, úgy boldogíts bennünket aj-
kaidnak néhány szavával, s mi ezáltal minden időkön keresztül, sőt legkésőbb utódainkban is, végtelenül
boldognak fogjuk magunkat érezni, hogy Téged, mint minden érzéki és szellemi világ teremtőjét és Urát
láthattunk, és Veled beszélhettünk.
4. Az a fényözön, amit látomásaimban láttam, mint szentséges Lényednek örök glóriáját, most
Te végtelen nagy szeretetedben, barátságos mivoltodban, és bölcsességedben nyilatkoztál meg, amely-
hez hasonló nincs az egész végtelenségben!
5. Mi most valamennyien készséges bárányaid vagyunk - habár fekete gyapjúval borítva, - de
amiképpen a fekete szín több fényt és meleget képes magába fogadni, mint a fehér – amiért is viseljük a
fehér öltözéket, hogy a fénynek és melegnek túlsúlyát távol tartsuk magunktól. Azonképpen hiszem azt,
hogy mi, fekete bőrűek a Te szellemed szentséges világosságát is annak teljességében be tudjuk fogadni
kedélyvilágunkba, sőt sokkal jobban, mint azok, akinek teste fehér bőrbe van burkolva, s kedélyviláguk
a szellem világosságát sokkal inkább eltaszítja, mint a mi fehér ruhánk a természetes fényt, és annak
melegét, amint ennek példáját a nagy Memphisben elég gyakran láthattuk, akiket a főpap mozgó árnyak-
nak nevezett. Ezeknek az élete hasonlít a kérésznek az életéhez, amelyeket a reggel teremt, és az este
elpusztít.
6. Nincs ugyan semmink, amivel Előtted kérkedhetnénk, de azt mégis tudjuk, hogy nem vagyunk
egyebek, mint csak emberek, és valamennyien egy és ugyanazon teremtőnek művei. Ennél fogva egyik
sem képzelheti azt, hogy a másikkal szemben előnyben van, mintha valóságos uralkodó félisten volna,
mint ahogy azt a fehéreknél láttuk, amidőn az egyik úrnak képzelte magát a többiek fölött, aki előtt
földig kellett hajolni mindenkinek, s aki nem tette, azt korbáccsal fenyítették meg. Uram! A fehéreknek
ez az erénye nekem nem tetszett, s az ilyen fenyítésből igen kevés bölcsesség tűnik ki!
7. Mi gyermekeinket sohasem verjük, sőt állatainkat sem. De van türelmünk, s ki tudjuk várni
mindenek az idejét, és gyermekeinket állandóan abban gyakoroltatjuk, amit számunkra jónak, igaznak
és szükségesnek ismertünk meg. S gyermekeink felnőnek értelmesekké, és erőteljesekké válnak, nem
bánunk velük úgy, mint rabszolgákkal, hanem mint velünk, egyenrangú testvérekkel, s olyan emberek-
kel, akik velünk, a szülőkkel együtt egyenlő joggal származtunk az Isten kezeiből! És mégis gyermeke-
ink végtelenül szeretnek bennünket, és sohasem vétkezik valamelyik fiú, vagy leány az atyja, vagy anyja
ellen.
8. A fehéreknél láttuk a gyermekeket kutya módjára mászni és nyöszörögni, s remegni szüleik
szigorú tekintete előtt! Az ember azt hihette volna, hogy ily módon angyalokat lehet nevelni. De amint
az ilyen gyermekek szüleik szemei elől elkerültek, mintha kicserélték volna őket, s egész nyugodt lélek-
kel az ördög tanítványainak tarthattuk volna őket, amint annak gonosz jelenlétéről a föld mélységeiben
a memphisi főpaptól szereztünk tudomást.
9. Az embereknek ilyen módon való fegyelmezését mindörökre megköszönnénk magunknak!
Nálunk az igazi nevelés abban áll, hogy gyermekeink kedélyvilágát amennyire csak tőlünk telik, a mi
módunk szerint nemesítjük, és hogyha a szív egyszer rendben van, akkor az értelem is megkapja azt a
műveltséget, amivel mi magunk rendelkezünk. A fehérek azonban gyermekeiknek – amikor alig
269
kezdenek még gagyogni – először az értelmét kezdik művelni, s úgy vélik, hogy ha a gyermeknek elő-
ször értelme van, az majd fog gondoskodni a kedélyvilág kiműveléséről!
209. Fejezet: A korán érett értelem megölője a

kedélynek. A nubiaiak szokásai és berendezéseinek a
fehérekkel való összehasonlításának a folytatása. A
szerecsenek diétikus étrendjének ismertetése. Oubrato-
vishár az Úrhoz intézett figyelemre méltó befejező
mondata.
1. Oubratovishár: Óh Uram! Mennyire ostobák némely tekintetben a fehérek, hogy nem tudják
belátni azt, hogy egy korán fejlettebb értelem mindig megölője a kedélynek! Mert pusztán az értelem a
gyermeket elbizakodottá és gőgössé teszi, s ha már egyszer az elbizakodottság, beképzeltség és gőg a
kedélyt hatalmába kerítette, akkor kísérelje meg azt valaki átformálni, s mihamar meg fog győződni
arról, hogy az öreg és görbére nőtt fát soha nem lehet többé kiegyenesíteni.
2. Nálunk nincsenek törvények, törvényházak, fogházak és börtönök, s nincsenek más törvénye-
ink, mint a jól megművelt kedélyvilágunk előír, s éppen ezért nálunk nem is léteznek ismert bűnök, s
valami néven nevezendő gonosztettek, és így büntetések sem, mert közülünk mindenki, amint saját ma-
gáról gondoskodik, éppen úgy, sőt még jobban gondoskodik felebarátjáról!
3. De a fehér, értelmi embereknél éppen az ellenkezőjét találtuk, a legtöbbje csak saját magára
gondol, s felebarátjáról csupán annyit, amennyi önzésének hasznára válik, s ha az önző azt látja, hogy
felebarátját nem tudja hasznára kizsákmányolni, akkor minden állat kedvesebb előtte, mint az ilyen fe-
lebarát!
4. De nálunk az embert elsősorban, mint embert becsülik, ha a felebarát nem lehet hasznomra,
akkor én lehetek hasznára. Nekem van egy szolgám, de őt egyetlen szóval sem kényszerítettem arra,
hogy engem szolgáljon, ezt ő teljesen szabad akaratából tette, mi egymást kölcsönösen sokkal inkább
szolgáljuk, mint ahogy a fehérek szolgálják egymást kötelességből nyomorúságos zsoldért és egy ember
akaratából nem lett közülünk senki külső kényszer által egy másik ember rabszolgája, hanem amit tesz,
azt szabadon, minden kötelezettség nélkül teszi.
5. Nekünk nincsenek palotáink és nagy falakkal bíró lakóházaink, hanem csak egészen egyszerű
kunyhóink, teljesen egyforma külsővel. Akinek még nincs kunyhója, és más kunyhóban sincs hely arra,
hogy beleköltözködjék, annak nincs szüksége, hogy saját erejéből és eszközeiből új kunyhót építsen
magának, vagy hogy messze fekvő vidékeken emiatt koldulni menjen, hanem mi önként szeretetből és
tiszteletből a velünk teljesen egyenjogú emberi mivolta iránt való becsülésből ugyan olyat építünk, mint
amilyenek a saját kunyhóink, és így aztán mindig béke és egyezség van közöttünk.
6. Ez a mi házirendünk a fehérek előtt, ahogy őket sajnos megismertük, egészen idegen, sőt egye-
sek nyíltan minden teremtménnyel ellenkező esztelenségnek mondták. És hogy lehet mégis, hogy a mi
akartunknak az állatok, sőt még az elemek is engedelmeskednek, míg a fehérek minden értelmű kultú-
rájuk dacára nem közeledhetnek semmiféle oroszlán csordához. Jaj, a még legbátrabb és legelszántabb
fegyveres küzdőnek is, próbáljon csak egy oroszlánhoz közeledni, s az megmutatja neki, hogy az orosz-
lán az ő ura, s nem a küzdő az oroszláné.
7. Mi azonban éppúgy járkálhatunk az oroszlánok és párducok között, mint tevéink, juhaink,
marháink és kecskéink között, s nem emlékszünk olyan esetre, hogy ezek a bestiák valaha embereket
megtámadtak volna, sőt nyájainkat sem, mert ezek húsát csak akkor kapják meg, ha nagyszámú nyájaink
állatai öregségükben kimúlnak. Minden községnek megvan bizonyos távolságban a helye, ahová na-
ponta egy vagy több ilyen állatot kivisznek. Azonnal meg is jelennek az éles fogú vendégek és a holt
állatokat mindjárt szőröstől-bőröstől, csontostól fel is falják. Közülünk senki sem eszik húst, kivéve a
halak és a tyúkok húsát, de azokat is csak addig, amíg fiatalok és porhanyók. A vén állatot átengedjük a
vadállatoknak.
270
8. Mi történik egy fehérrel, ha vízbe esik? Minden értelmi műveltségével elmerül és megfullad.
Mi azonban amikor, s ahol akarunk, úgy járkálunk a víz tükrén, mint a szárazföldön. De csak, ha valaki
akarja, akkor merül alá, azonban ez mindig fáradságába és megerőltetésébe kerül.
9. Minden mérges kígyó elmenekül a közelünkből, s az egereket és sáskákat csak Egyiptomban
ismertük meg. A gonosz hangyák félnek tőlünk és a baromfiainktól, a sasok és keselyűk pedig az orosz-
lánok, párducok és rókák hulláival táplálkoznak.
10. És így nálunk, feketéknél mindez ideig olyan rend áll fenn, amilyen rendnek őskezdettől
fogva a Teremtő akaratából lennie kellett volna, mert hogyha az első emberpárt a jelenlegi fehérbőrű
emberek helytelen rendje szerint helyezte volna Isten a földre, akkor azt szeretném tudni, hogy a külön-
féle ragadozó állatok támadásai ellen hogyan védekezett volna?!
11. Mert mielőtt az első emberpár erre a földre lépett, az valósággal hemzsegett a ragadozó és
gonosz állatoktól, amint ezt nekünk a memphisi főpap elmondta. Tehát hogyha az első emberpár élet-
elemei a főpap tanítása szerint olyan gyengék lettek volna, mint a mostani fehérbőrűeké, hányszor tépték
és falták volna fel őket a legvadabb bestiák egész csordái?! Csak a legerősebb vasruhákkal, s a legélesebb
fegyverekkel ellátva – mint olyan hatalmas óriások, amilyenek Shivinz előtt Egyiptomot látogatták – a
levegőből kellett volna erre a földre jönniük, ha természetes erővel akarták volna ezekkel a bestiákkal a
harcot felvenni, s még akkor is elég dolguk lett volna, míg ezeket a szörnyeket szerencsés küzdelem után
legyőzték volna!
12. De hogyha e föld ősembereinek életelemei hasonlók voltak a mieinkhez, akkor természetes,
hogy nem volt szükségük fegyverekre és szívük erejével urai lehettek az összes állati, növényi és elemi
világoknak.
13. S mivel mindnyájan ilyenek vagyunk, tehát úgy vélem, hogy a hozzánk intézendő néhány
szavad, amelyek az életnek az igéi, a mi lelki életünkben mély gyökeret vernének. S ha Te, óh Uram
nekünk új életkörülményeket adsz, mi szigorúan azok szerint fogunk élni, mert az egyszer jónak és igaz-
nak ismert rendet mi meg tudjuk tartani, nem úgy, mint a fehérek.
14. S mivel az a rendkívüli szerencse ért bennünket – ami még a legnagyobb angyalaid előtt is
csodák-csodája kell, hogy legyen – hogy mi Előtted, mint a szellemi és érzéki világok teremtője előtt
állhatunk, tehát kérünk Téged mindnyájan az én szám által, de egy szívvel és mindenben tökéletesen
egy akarattal, s mindazon csodák iránt egy érzékkel, amit mi itt a legrövidebb idő alatt tapasztaltunk,
hogy még azt a csodát is fűzd hozzá kegyesen, hogy velünk néhány szót válts!
210. Fejezet: Az Úr ígérete a nubiaiak részére.

Az Úr rámutat testetöltésének tulajdonképpeni céljára.
Elhívja a szerecseneket, hogy bizonyságot tegyenek az
Ő ősemberéről és felszólítja őket, hogy az ősemberi
mivoltuknak tulajdonságairól vizsgát tegyenek, azaz
uralmukról minden elem fölött. A szerecsenek fényes
vízpróbája.
1. Mondom Én: Nemcsak néhány, hanem még igen sok szót fogok hozzátok intézni! Én nem
fogok nektek új törvényeket adni, hanem csak megerősítem azokat a régi törvényeket, amelyeket létetek
kezdetekor Én magam írtam a szívetekbe megsemmisíthetetlen írással.
2. Én tulajdonképpen és legfőképpen azért jöttem ebbe a világba, hogy a teljesen elfajzott és az
Én eredeti rendemtől eltért emberiséget példák és tettek által tanítsam, és abba az ősállapotba vezessem
vissza, amelyben az első emberek az összes teremtménynek igaz urai voltak.
3. Ezeknek a világos bőrű embereknek tehát igen nagy szükségük van az Én tanításaimra és
cselekedeteimre, hogy felismerjék Ki az, Aki őket tanítja, és hogy mit kíván tőlük. Ti azonban még
dicsőségteljes ősállapotban vagytok, életiskolátok helyes eszközökkel és megfelelően kezdődik. Ti az
embereket ott kezditek művelni, ahol mindenekelőtt munkálni kell, s a jövőben ugyanezt tegyék a fehé-
rek is, mert Én mutatom meg nekik az ehhez vezető utat.
271
4. De még sok fáradság, cselekedet és idő kell ahhoz, amíg ezek a fehérek ott fognak tartani, ahol
ti most. Ezek az eltévelyedettek visszásan gondolkozók és elveszettek, akiket helyes életre kell téríteni.
Ezek a betegek, akiknek orvosra van szükségük, ki meggyógyítja őket!
5. Hiszen Én hozzátok is jöhettem volna, mert ti összehasonlíthatatlanul jobbak vagytok, mint a
fehérek, de nektek az odajövetelemre még sohasem volt szükségetek. De Nekem most szükségem van
reátok, mint az Én ősrendem tanúira, és az Én akaratommal vezettelek, sőt kényszerítettelek benneteket,
hogy idejöjjetek, és ezek a fehérek lássák, hogy milyen az ember romlatlan ős állapotában, és milyennek
kell lennie!
6. Azért tehát ti most valódi emberi ős mivoltotokról, a ti vak, visszás és eltévelyedett testvéreitek
előtt néhány próbát fogtok tenni. Vannak ugyan köztük egyesek, akik a tökéletességhez már nagyon
közel járnak, de mint ember egy sincs közülük, aki olyan fokon volna, mint közületek a legkisebb. Meg-
teszitek ezt az Én kedvemért?
7. Mondja Oubratovishár: Óh Urunk, kinek szeretete, jósága és kegyelme már most betölti a
végtelenségeknek azon területeit, amelyekben elmúlt örökkévalóságokban újabb teremtmények fogják
szentséges Nevedet mély alázatossággal magasztalni. Mi legyen az, amit ne tehetnénk meg, a Te szent-
séges akaratod szerint a legnagyobb odaadással?! Mindent, mindent! Óh Uram, parancsolj nekünk!
8. Mondom Én: Jól van tehát! Mutassátok meg a ti ősemberi uralmatokat először a víz eleme
fölött és járjatok annak felületén úgy, mint szilárd talajon és mutassátok meg készségetek a nedves fe-
lületein!
9. A vezető azonnal maga mellé szólított koromfekete társaiból hatvanat, és azt kérdezte tőlem,
hogy elegen lesznek-e? Én igenlően feleltem és mindkét nemhez tartozó hatvan ember úgy járt a tenger
felületén, mint a szárazföldön. Végül néhány csúszó mutatványt mutattak, és olyan gyorsan repültek
tova a meglehetősen nyugodt víz felületén, hogy nyílt gyors haladásukban még a fecske sem érte volna
utol őket. Néhány pillant múlva olyan messze voltak tőlünk, hogy nem is láttuk őket. Majd ismét néhány
pillanat alatt valóságos orkánszerű zúgással megint a part közelében voltak.
10. Cyréniusnak majdnem az égnek állt a haja, amikor mind a hatvan valósággal a partnak repül-
tek, de a parttól azért ötvenlépésnyire hirtelen megálltak. Csak a vezetőjük jött Hozzám a szárazföldre,
s egész nyugodt lélegzettel azt kérdezte Tőlem, hogy még több produkciót mutassanak-e a vízen?
211. Fejezet: A szerecsenek a víz felett való

uralmának további próbája. Az abesszíniai és nubiai
forró szelek. Hogy fognak halakat az ősemberek akara-
tuk által? Tanítás a kövértestűségről. A víz, mint az
ember benső valódiságának próbája, a nubiaiak fegy-
vere.
1. Mondom Én: Még csak egy keveset, hogy mit tesztek a vízen olyankor, amikor lángforró
szélvihar van nálatok, és hogyan fogtok halakat?
2. A vezető azonnal hatvan társához siet és közli velük kívánságomat, és egyszerre valamennyien
hasra fekszenek, jobban mondva a víz felületére, s néhány pillanatig, mint egy darab fa, olyan nyugodtan
maradnak egyhelyben. De nemsokára igen nyugtalanná válnak, s azután egészen kinyújtózva villám-
gyorsan kezdenek forogni saját tengelyük körül. Ez azért történik, hogy minden testrészük megfelelő
módon vizes maradjon, hogy a tüzes kambaim meg ne égesse, s meg ne süsse, vagy hamuvá ne égesse
őket, mert a kambaim vagy kambeshim a legforróbb szél Núbia és Abesszínia sivatagjain. A számum,
amely a földi szurok megolvasztására szolgál, távolról sem olyan forró, mint a kambashim, még kevésbé
forró szél a girokon (a gizi – nagy legelők fölött fúvó délkeleti szél), amely Memphisben – mert ebből
az irányból a városon kívül elterülő nagy legelők fölött fújt – már a legrégibb ókortól ezt a nevet kapta.
Olyan forró volt mind a két szél, kivéve a kambashint, hogy ilyenkor az emberek nedves barlangokba
vonultak vissza.
272
3. Amit most a víz felületén tesznek, azt olyankor szokták végezni, amikor a kambashin fúj, s ha
sokáig tart, vagy hevessége fokozódik, akkor kezdenek csak a víz alá merülni, úgy ahogy azt most mu-
tatják, de sohasem tudnak a víz alatt maradni, mert erős benső és külső életszférájuk a test fajsúlyát
sajátságos módon könnyebbé teszi, mint maga a víz.
4. Most pedig a víz felületén ülnek, s abban a helyzetben meg fogják nekünk mutatni, hogyan
fognak halakat. Nézzétek! Erős akaratuk hatalmával a halakat messziről magukhoz vonzzák, s kézzel
veszik ki a vízből, s azokat szükségleteik szerint felhajtott kötényeikbe rakják, amelyet mindig lágyékuk
körül kötve viselnek, s aztán ülő helyzetben sietnek a partra. Az ő vitorlájuk és evezőjük egyedül csak
az akartuk. Ha a vízen gyorsabb mozgást akarnak végezni, ezt csak kétségtelen szilárd hittel akarniuk
kell, s minden úgy megy, amint akarják. Lássátok, ők már halásztak is, és a halakkal ülőhelyzetben a víz
felületén a nyíl gyorsaságával átsiklanak, s rögtön itt lesznek a parton. Már el is indultak és visszajöttek
a partra, most gyorsan felállnak, és zsákmányukat idehozzák.
5. Márkus! Szólj a fiaidnak, hogy ezt a sok igen nemes halat tegyék vízbe, különben elpusztulnak.
6. Amikor a feketék kötényeiket telve halakkal elénk hozták, Márkus egy nagy haltartályhoz
vezeti őket, amelyekbe csaknem száz darab halat eresztettek bele. Várjatok! Bocsássatok egy olyan ke-
délyvilágú embert a vízre, akinek gőg, vagy uralkodni vágyó önszeretet nem élt még szívében, és Én
jótállók érte, hogy nem fog alámerülni. De állítsatok mellé egy zsarnok, igen önző embert a folyékony
elemre, s úgy alá fog merülni, mint egy kő! Kivéve, ha nagyon kövér (ami azonban túl önző embereknél
nagyon ritka eset – s akkor a zsírja egy ideig testének kétharmad részéig, már abban az esetben, ha
nagyon ki volna hízva), a víz fölött tartaná, de rendes hús állapotában alámerül, mint egy kő.
7. Nálunk, mondja a vezető, a víz egy ember benső igazi mivoltának próbájául szokott szolgálni,
akit a víz már nem akar olyan simán vinni, annak kedélyvilága valamiben kárt szenvedett, s ez az elem
nem lesz már olyan barátságos hozzá és nem fog neki miden elképzelhető szolgálatot megtenni. S amint
mi látható kényszer nélkül mozogtunk a part körül, s megmutattuk azt, hogy az állatok a vízben létünk
kezdete óta akaratunknak alá vannak rendelve, bizonyára ez az eset állott fenn az ősembereknél is. Ezek
számára a folyók, tavak, sőt tengerek nem képeztek akadályokat, hogyha az egész földet be akarták
vándorolni. Nem volt szükségük sem hajókra, sem hidakra – benneteket azonban néha a hajókkal és
hidakkal együtt elnyel a víz, egyetlen egy vízi szúnyog sem figyel a ti akaratotokra! Mennyire eltávo-
lodtatok igazi emberi mivoltotoktól.
8. Nektek mindenféle fegyverre van szükségetek, hogy ellenségeiteket futásra kényszerítsétek,
nekünk azonban nincs egyebünk, mint csontból való vágószerszámunk, amelynek segítségével kunyhó-
inkat és ruháinkat készítjük meglehetős fáradságos módon. De azért nem járunk teljesen meztelenül, s a
fáradozás sohasem esett nehezünkre. S ha mi most a legszükségesebb szerszámokat megkapjuk tőletek,
azokat csak fokozottabb felebaráti szeretettel fogjuk használni, de fegyverül soha sem fognak nekünk
szolgálni, erről biztosítva lehettek.
9. De most tegyetek ti egy próbát a vízen és mutassátok meg, hogy mit tudtok!
10. Ez a beszéd titkon nagyon bosszantotta a rómaiakat, de azért lenyelték. A vezető ezután meg-
kérdezett Engem, hogy mutassanak-e még olyasmit, ami a fehér emberek előtt szokatlan volna?
212. Fejezet: A szerecsenek mérges kígyó pró-

bája. Az ősembernek a madarak fölött való uralmának
próbája. Cyrénius érzékenysége. A vezető helyes ma-
gyarázata. A keselyű és a szarkák.
1. Mondom Én: Igen kedves barátaim! Ott körülbelül ötezer lépésnyire dél irányban a tenger felé
láttok egy dombot, amelynek a tenger felől meredek lejtője van. Ez valósággal hemzseg a mérges kí-
gyóktól, és viperáktól, ezeket a bestiákat fogjátok elűzni. Mi valamennyien elkísérünk benneteket!
2. Mondja a vezető: Uram, Te mindenható! Ha csupán azoknak az elűzéséről van szó, az Neked
csak egyetlen gondolatodba kerül, és a domb mindörökre megtisztul ezektől a csőúszó-mászóktól, de ha
273
annak bizonyításáról van szó, hogy a valódi ősemberben milyen erők rejlenek, akkor megtesszük azt,
mint mindent a Te legszentebb akaratod szerint.
3. Mondom Én: Magától értetődik, hogy Én ezt tőletek csupán a példa kedvéért kívánom, s ezért
menjünk át! Erre mindnyájan felkerekedtünk, és a leírt dombhoz siettünk, s azt egy félóra múlva elértük.
Odaérve, a meglehetősen nagy kiterjedésű domb valósággal nyüzsgött a sok kígyótól és viperától. Ak-
kora sziszegés és sípolás keletkezett, hogy az ember alig értette meg saját szavát. Az a sok ezer bestia a
vízre takarodott, s villámgyorsan elúszott a tenger vízének hullámain, s pillanatok alatt az egész domb
megtisztult.
4. A vezető azonban Hozzám lépett és így szólt: Uram! Az öregek, és amelyek most bújtak ki a
tojásokból már mind elmentek, de még egyszer annyi a tojásokban van. Ki fogja ezeket lyukaikból és
fészkeikből kicsalogatni? Mert ha ezek nem jönnek ki innen, akkor egy fél év múlva ez a domb éppen
úgy telve lesz velük, mint most. S ki fogja ezt a dombot megtisztítani?
5. Mondom Én: Nincsen eszközötök arra is, hogy ezeket elpusztítsátok? – Mondja a vezető: Az
Ichmei-maron (nincs mérge) kívül más módot nem tudunk. Az egész dombot annyira át kellene fűte-
nünk, hogy természetes úton bekövetkezzék a fészkek és tojások elpusztítása. De a legjobb volna a Te
akaratod, vagy a szolgádé. Nekünk egyelőre nincs más eszközünk, mert itt nem maradhatunk, hogy a mi
külső életkörünkkel a bestiákat megfullasszuk.
6. Mondom Én: Hagyjátok ezt, a csodákat már megtettétek, és egyebet nem is kívántam tőletek.
A többit majd Én fogom elintézni. De mivel ez a domb most már megtisztult gonosz lakóitól, tehát
lépjünk rá és ti emberi kiváltságotokról még egy néhány próbát fogtok tenni.
7. Ezután mindnyájan a dombra léptünk, amelynek széles ormán legalább ezer ember elférhetett.
Amidőn körülbelül százlépésnyire voltunk a víz tükre fölött, egyszer csak elvonult a levegőben egy
hosszú darucsapat és Én így szóltam a vezetőhöz: Barátom! Ezek a madarak is alárendeltjeitek? –
Mondja a vezető: Ez még egy idegen és általunk soha nem látott faj, de egy pillanatig sem kételkedem,
hogy akartunkat ezek is meg fogják érezni és a szerint igazodni!
8. Ezután a vezető ránézett társaira és így szólt: Akarjátok-e velem együtt, hogy betöltsük az Ő
akaratát? A vezető alig mondta ki ezeket a szavakat, egyszerre csak a darvak lefelé kezdtek ereszkedni,
s néhány pillanat múlva a feketék előtt állottak a dombon, de a fehéreket kikerülték. Nemsokára a vezető
a darvaknak intett, hogy tovább repülhetnek, mire azok el is repültek, azután egy óriási nagyságú keselyű
pár tűnt fel a levegőben, amely fejünk felett kezdett keringeni.
9. Ekkor a vezető így szólt a fehérekhez: Most hívjátok ti le ezt a fejünk felett keringő párt! –
Mondja Cyrénius a vezetőnek: De mire való ez a kissé gőgősnek látszó felhívás?! Hiszen amúgy is
tudod, hogy mi visszássá lett emberek ilyen ősemberi tettekre nem vagyunk képesek. Töltsd csak te be
az Úr akaratát. Egyébről majd az Úr és tanításai alapján mi is fogunk gondoskodni!
10. Mondja a vezető: Úgy véled, hogy én hozzátok fehérekhez, a felettünk lebegő két keselyűnek
lecsalogatását a saját személyünk felemelése céljából mondtam? Óh akkor nagy tévedésben vagy! Én
ezt a felszólítást hozzátok, fehér testvérekhez azért intéztem, hogy annál inkább emlékeztesselek visszás
állapotokra, amiről talán nem is tehettek, s úgy vélem, hogy ez senkinek sem árthat.
11. Hogyan kérkedhetnénk mi természetes tulajdonságainkkal? Vagy kérkedtek valaha látáso-
tokkal, vagy hallásotokkal? – Mert ha büszkélkednénk az előttetek csodálatosnak látszó tulajdonsága-
inkkal, akkor már régen nem is bírnánk azokat. De mivel ez nálunk lehetetlen dolog, tehát tovább bírjuk
tulajdonságainkat, amiről ti fehérek rögtön újabb bizonyítékot fogtok kapni! Le veletek ti légi lakók!
Alig mondta ki a vezető ezeket, a szavakat, a két hatalmas saskeselyű nyílgyorsan lerepült és gyöngéden,
barátságosan, mintha szelídítettek volnának, leültek a vezető jobb kezére.
12. Ebben a pillanatban egy szarka repült el fölöttünk, akkor a vezető megparancsolta a saskese-
lyűnek, hogy ártalmatlanul fogja meg és hozza oda. Mint egy nyíl, úgy repült a hatalmas keselyű a
fölöttünk levegő szarka után, s azt néhány pillanat múlva ahelyett, hogy vele elrepült volna, magával
hozta. A kiáltozó szarkát a keselyű bár szorosan tartotta karmai között, de anélkül, hogy megsebesítette
volna, és csak akkor eresztette el, amikor a vezető megfogta. Ekkor megsimogatta a két keselyűt, és
ismét elbocsátotta azokat, mire a két nagy ragadozó madár ismét fent találta magát a levegőben, ahol
kövér zsákmányra lestek.
274
13. A szarkát pedig a fekete Cyréniusnak adta, a tett emlékéül, amit a főhelytartó, s a többi ró-
maiak és zsidók csodálatosnak találtak.
14. Cyrénius pedig a madarat gondos ápolás végett átadta két leányának, akik szintén jelen vol-
tak, és így szólt hozzám: De Uram, ez már valósággal mesébe illik, amit ezek a feketék tesznek. Vagy
talán titokban a Te mindenható akaratod is hozzá működött egy kissé: Mondom Én: Hiszen már az imént
megmondottam neked, hogy egészen egyedül engedem őket működni és cselekedni. Miért kételkedsz
tehát benne? Lágy türelmes. Még néhány dolgot tetetek meg velük, amitől valósággal el fogsz szédülni!
213. Fejezet: A nubiaiak levegőben való lebe-

gésének próbája, ugyanazok óriási fát gyökerestől ki-
szakítanak csupán akartuk által. Ugyanúgy elhelyez-
nek egy óriási sziklát. Ezután tüzet támasztanak,
életelektromosságuk által, majd eloltják ugyancsak
akaratukkal.
1. Ezután Én ismét Magamhoz Hívtam Oubratovishárt és így szóltam hozzá: Most mutassátok
meg, hogy mennyire uraljátok a levegőt és annak erőit. Mert kezdetben az embereknek a levegő szelle-
mei felett való uralom is megadatott, hogy szükség esetén szolgálatára álljanak. Mutassátok meg tehát,
hogy ezzel az őséletképességgel miképpen vagytok felvértezve.
2. A vezető azonnal kiválasztotta társai közül a 10 legügyesebbet, s azt mondta nekik, hogy ke-
züket nyújtsák ki, s álljanak fel körülötte körbe úgy, hogy mindenki a jobb lábával a mellette álló bal
lábát teljesen fedje. Ez azonnal megtörtént, s a mi vezetőnk egyszerre csak megfordult, azután elhagyta
földi talaját, s most már teljesen a levegőben lebegett, még pedig a föld fölött egy jó embermagasság-
nyira. Ebben a helyzetében kérdezte Tőlem, hogy még magasabbra emelkedjék-e, vagy tanúbizonyságra
elég lesz-e ennyi is? Én így szóltam: Elég, s most térj vissza.
3. A tíz társa azonnal felbontotta a kört és a vezető ismét lent volt a földön. Előttem mélyen
meghajolt, s ezt kérdezte, hogy szükség lesz-e még több mutatványra? És Én így feleltem: Hogyan szok-
tatok ti fákat gyökerestől kiemelni, és hogyan mozdítotok el nagy kőhalmazokat a helyükről?
4. Mondja a vezető: Uram! Igen nagy és erős fákban a mi országunk nagyon is szűkölködik. A
magasabb helyek már inkább bővelkednek ezekben, ahol a hegyi legelőkre a kamsim nem hatolt. Itt-ott
van egy-egy bohananiafa, amely rendszerint a majmok lakóhelye, helyenként lehet találni egy-egy cip-
rust, mirtuszt, vad datolyafát, vagy kenyérfát. S ebben áll országunk egész fa vegetációja. A síkságon és
a szélmentes zugokban csak a nemes datolya, füge, narancs és a gránátalmafa tenyészik, s különféle
cserjefajok, amelyeknek faanyagát kunyhóink építésére szoktuk használni.
5. Ezeket gyökerestől kitépni valóban nem kell rendkívüli erőkifejtés, de erősebb fák gyökerestől
való kitépését még sohasem próbáltuk meg, ámbár nem kételkedünk benne, hogy ezek éppen úgy enge-
delmeskednek akaratunknak, mint a legnagyobb és a legnehezebb sziklatömbök. Itt ezen a hegyen azon-
ban áll egy hatalmas fa, amelynek nevét ugyan még nem tudhatjuk, s egyéb tulajdonságait sem. De ezzel
tehetünk egy kísérletet, hogy akaratunkkal ki tudjuk-e gyökerestől emelni vagy nem:
Mondja az öreg Márkus: Itt ugyan megmutathatjátok, hogy milyen legények vagytok! Hiszen ez
legalább ötszáz éves cédrus! Hét ember nem tudná átfogni és négy erőteljes és gyakorlott favágó két nap
alatt sem tudná kivágni, és most hat férfi és hét asszony akarja minden fűrész és fejsze nélkül ezt a fát
gyökerestől kivágni! Akkor aligha fog sikerülni most az egyszer! – Mondom Én: Csak türelem öreg
harcosom! Én az akaratommal most nem fogok rajtuk segíteni, és a fa rövid idő alatt mégis gyökerestől
kint lesz a földből!
7. Mialatt Én az öreg Márkusnak elmondtam, a feketék kezüket egész könnyen a fára tették,
éspedig olyan formán, hogy mindegyik szerecsennek a jobb keze a szomszédjának vagy szomszédnőjé-
nek fél kezét fedte. Ebben a helyzetben nyugodtan álltak körülbelül egy negyedóráig, s ez idő után a fa
szép lassan elkezdett forogni, s közben hatalmas erővel recsegett-ropogott. Efölött a jelenlévők a legna-
gyobb ámuldozásba estek és senki sem tudta ezt a jelenséget megmagyarázni.
275
8. Amidőn a fa a könnyedén átölelő tizenhárom szerecsennel együtt mindegyre jobban kezdett
forogni, nemsokára észrevették, hogy a földtömeggel és az azt átölelő szerecsenekkel együtt már egészen
a levegőben forgott. Ekkor többen, de különösen az asszonyok valósággal kiáltozni kezdtek, mert úgy
vélték, hogy az eldőlő fa a szerecsenek közül többeket szét fog lapítani. De Én így szóltam az aggódók-
hoz: Ne féljetek, a fa egész nyugodtan le fog dőlni és esésében senkiben sem fog kárt tenni. Ebben
mindenki megnyugodott, s a következő pillanatban a fát átölelő szerecsenek hírtelen elengedték egy-
mást, leugrottak és hozzánk szaladtak. Ebben a pillanatban a fa a levegőben ide-oda kezdett inogni,
végül természetes súlyánál fogva oldalt fordult, s néhány szempillantás múlva egész nyugodtan ledőlt a
földre.
Amidőn a fa ily módon gyökerestől kint volt a földből, akkor megmutattam a szerecseneknek
egy körülbelül ötezer métermázsa súlyú sziklatömböt, s Én így szóltam a vezetőhöz: Emeljétek ki azt a
sziklatömböt a helyéről, s helyezzétek abba az üregbe, amely a fa kiemelése által keletkezett! Erre
ugyanazok a szerecsenek a sziklához siettek és átfogták azt ugyanolyan módon, mint ahogy az imént a
fát, s a fánál sokkal hamarabb a levegőbe emelkedett a szikla. Természetes, hogy nagyobb területénél
fogva néhány szerecsennel többen fogták körül, mint az előbb a fát. De mindenki belátta azt, hogy a
szikla súlyának legyőzéséhez ezer erős ember is kevés lett volna. Egy rövid negyedóra múlva a szikla
várfal sziklaszilárdsággal állt az előző üreg helyén, s a szerecsenek ezután átsiettek hozzánk, s a vezető
azt kérdezte Tőlem, hogy tegyenek-e még valamit?
10. Én erre úgy tettem, mintha gondolkoztam volna, ami a vezetőnek fel is tűnt és ily módon
nyilatkozott: Óh, most megint valami óriási dolog fog következni, hogyha először saját Magaddal tartasz
tanácsot. Mert egyébként azon a véleményen vagyunk, hogy egy Isten előtt öröktől fogva világos az,
amit tenni akar!
11. Mondom Én: Mindenesetre ez így is van, de Én csak egy kis pihenőt engedtem nektek, mert
az, amit most kívánok tőletek olyasmi, amit legkevésbé kedveltek, s a ti külső életszférátokat nagyon
igénybevevő két nagy tett után egy kis pihenőre van szükségetek. De most már kipihentétek magatokat,
tehát még azt mutassátok meg, hogy miképpen szoktatok ti tüzet gyújtani, hogyan vagytok urai ennek
az elemnek is.
12. Erre az összes jelenlévő szerecsen egy nagy de rég teljesen elszáradt bokor körül félkört
alkottak, s kezeiket és ujjaikat sugáralakban a száraz fa fölé tartották. Néhány pillanat múlva a bokor
füstölögni kezdett, majd a füst egyre erősödött, míg egyszerre csak lobogó lángba borult az egész bokor.
És amikor az egész bokor magasra felcsapó lánggal égett, a szerecsenek egyszerre a tűz körül zárt körben
arccal a földre feküdtek, s a tűz egy pillanat múlva úgy elaludt, hogy a félig leégett bokron még egy kis
szikrát sem lehetett látni.
13. Ezután a szerecsenek ismét Hozzám jöttek, s azt kérdezték, hogy feladatukat jól végezték-e?
És Én, a legjobb bizonyítványt adtam nekik! Ezután mindjárt oktató szavakat kértek Tőlem, ámde Én
várakozásra intettem őket, hogy tetteiket a fehéreknek megmagyarázzam. Ezzel a szerecsenek megnyu-
godtak és mi valamennyien ismét visszatértünk asztalainkhoz.
214. Fejezet: Az Úrnak a szerecsenekhez inté-

zett szavai. Nektek életeteket tökéletesen meg kell is-
mernetek. A két hajszál példája. A benső szemlélődés.
A tiszta szellemi megismerésnek kell elől járnia, hogy
a lélek szelemével való egyesülés létrejöjjön.
1. Amidőn Én tanítványaimmal, a rómaiakkal és görögökkel visszatértem asztalomhoz, s helye-

met elfoglaltam, a vezető hozzám lépett és arra kért, hogy néhány társával magyarázataimnál részt ve-
hessen. Mondom Én: Minden körülmények között, mert hiszen a ti életeteket mától kezdve teljesen meg
kell, hogy ismerjétek! Habár teljesen birtokában vagytok az emberek őséleterejének, azon kívül, mint
emberek Nekem tetsző módon urai vagytok az egész természetnek, s mindez a legtökéletesebb bizalma-
tokban, minden kétséget kizáró hitetekben és sziklaszilárd akaratotokban rejlik.
276
2. De ti ezeket az erőiteket éppoly kevésbé ismeritek, mint azt az erőt, amely az ember tagjait
mozgásba hozza, amely a vért hajtja az erekben, dobogtatja a szívet, s amely a tüdőben több, vagy ke-
vesebb meleget fejt ki aszerint, hogy a test tagjainak mozgása által mekkora meleg fejlődhet a vérben.
Ezek pedig minden egyes embernek mindennapos tapasztalatai, és mégsem érti azokat senki, mert senki
sem ismeri önmagát teljesen. Amennyivel kevésbé ismerhetők fel a ti rendkívüli élet tulajdonságaitok
okai, amelyek nyilvánvalóan mélyebben rejlenek, mint csupán azok, amelyek testi szerveitekben tevé-
kenység által külsőleg nyilatkoznak meg.
3. Ha a mélyebben fekvőket megmagyaráznám nektek, azt mégis előbb fognátok fel, mintha a
test organizmusát és annak a lélekkel való összefüggését magyaráznám meg. Ezt tulajdonképpen nem is
lehet megmagyarázni, mert a legkülönbözőbb szervek előttetek megszámlálhatatlan sokaságának ismer-
tetése több mint matuzsálemi kort, sőt csaknem ezer esztendőt venne igénybe, már csak az, hogy az
elsőtől az utolsóig megszámláljátok, nemhogy egyes szervek különálló tulajdonságát és rendeltetését
megértsétek, s hogy egyetlen egy szervnek általános összefüggését és kölcsönhatásuknak ezerszeres kü-
lönféleségét megismerjétek.
4. Például, két szál haj szorosan egymás mellett van. Most ti úgy vélitek, ha ezeket a hajszálakat
máshová ültetnék, feltételesen ugyanazon kezelés mellett tovább nőnének. Az ember testén lévő hajszá-
lakkal nem úgy áll a dolog, mint a földön a fák, bokrok, vagy egyéb növények átültetésével. Egy hajszál
egészen sajátszerű organizmussal ellátva csak azon a helyen fejlődik tovább, ahol kinőtt, egy más helyen
gyökérszervezetének sajátszerű berendezése mellett nem tudna tovább létezni. Az emberi test szerveze-
tében egészen szabályszerű tagoltság és előttetek alig elképzelhető különféleség áll fenn! S hogy az
emberi test egészen organikus alkotását valaki teljesen áttekintse, és ismerje, még a legkisebb atomját
is, valamint változhatatlan törvényeinek okát, annak először a szelleme kell, hogy tökéletes legyen.
5. Ha a szellem a lélekkel eggyé vált, akkor a tökéletes és világossággal teli lélek belülről néz
keresztül a testén, s egyetlen pillantással átlátja testének mesteri módon berendezett alkatát és emlékezik
a testében előforduló még oly kicsiny szervek alapokára, és felismeri annak célt szolgáló berendezését.
Amíg azonban a lélek nem érte el azt az élet tökéletességét, addig testének alapos megismerésére ezer
és még egyszer ezer év alatt sem juthat.
6. De egészen másképpen áll a dolog egy lélek tiszta szellemi képességével. Ezt azonban csak
általános körvonalakban lehet a léleknek megmagyarázni, és ez így is van jól, hogy előbb és könnyebben
tudja ezt megismerni, mely gyakorlati megismerés nélkül a lélek sohasem juthatna szellemével össze-
köttetésbe, ami nélkül önmaga megismerése lehetetlen volna.
7. Figyeljetek tehát jól! Én most az első emberi pár igazi szabályszerű őséletét, amilyen világosan
csak lehet, meg fogom nektek magyarázni.
215. Fejezet: Az Úr az első emberek normális

lelki állapotáról beszél. A pszichológiának magva és
alapvonalai. Példa a napról és annak hatásáról.
1. Az Úr: Az első emberpárt nem helyezhettem másképp erre a földre, mint a helyes rend szerinti
tökéletes mivoltában. A kedély-életnek tökéletesen kifejlődve kellett ebben a világban fellépnie, hogy
az ezerszer-ezer más ellenség teremtményeknek és elemeknek zsákmányul ne essék.
2. Az első emberpárnak az Én ős isteni létemmel való hasonlatossága tökéletesen megvolt, azért
volt képes az összes teremtmények fölött uralmat gyakorolni, de hogy ez mimódon ment végbe? Íme
halljátok!
3. Mint tudjátok, kedély-világában a tökéletes lélek jelen van a tökéletes emberi test formáiban,
s annak érzékei, érzékelései és akarása éppen úgy, mint a nap fénysugarai, minden irányban ható módon
áradnak ki. Minél közelebb áll a lélekhez, annál intenzívebb és hatékonyabb gondolkodásának, érzésé-
nek és akarásának ez a szüntelen kiáramlása.
4. A nap külső fénykörét, amelyhez ez a föld, a hold és még egy sereg mindenféle más világtest
tartozik, a nap külső életszférájának nevezzük, amely által minden, ami hatáskörébe tartozik, bizonyos
277
meghatározott természeti életre ébred. Többé-kevésbé minden a nap rendjéhez tartozik igazodni és ez a
rend valósággal törvényhozója és ura minden más világtestnek is, amely kisugárzásának hatáskörébe
tartozik.
5. Természetesen azt nem lehet a napról állítani, hogy gondolkodik, vagy akar, de fénye mégis
egy nagy gondolat és a fénynek melege igen szilárd akarat, de ez nem a napból, hanem Belőlem áradva
hat a napvilágtest összes organikus lényeire.
6. Minél közelebb van egy világtest a naphoz, annál inkább érzi a nap külső életszférájának mű-
ködő és meghatározó erejét, és alkalmazkodnia kell mindahhoz, amit a nap fénye és melege benne és
rajta létrehozni akar.
7. Amiképpen a nap a világtestekre külső életszférája által csodálatos módon hat, ugyanolyan
módon hat az őseredeti állapotában romlatlan és tökéletes lélek is, amely telve van élettel, tehát szere-
tettel, hittel és szilárd akarattal.
8. Egy ilyen lélek telve van világossággal, meleggel és sugarai messze kihatnak, s ez a kisugárzás
képezi azután saját hatalmas külső életszféráját is, és amiképpen a nap külső életszférájában csodálatos
módon hatva nyilatkozik meg az Én akaratom, és annak semmiféle hatalom nem tud ellenállni, azon-
képpen nyilatkozik meg egy tökéletes, és romlatlan lélek akarata is, mivel az Én rendemben él, tehát az
Én akaratomat, mint csodálatosan működő erőt magában hordozza.
9. Hogyha a nap teljesen megbomlanék az Én jóváhagyásom következtében, s annak mesteri és
bölcs módon megteremtett nagyszerű organizmusa, mechanizmusa megrongálódnék, s óriási mennyi-
ségű természeti lelki élete megfélemlítve és megnyomorodva nem törődne egyébbel, mint hogy apróra
szétzilált testi szervezetét helyrehozza, vagy legkedvezőtlenebb esetben azt egészen elhagyja, és hatal-
mas romjait saját feloszlásának átengedje – akkor mi válnék mindent éltető külső életszférájából?! Az
egész bolygó rendszerében a legnagyobb rendetlenség lépne fel, s minden vegetációnak és testi életnek
csakhamar vége volna.
10. Ha az emberek egy ideig készleteikkel segítenének is magukon, s az örök sötétséget fáklyák-
kal és lámpákkal világítanák meg, és helyiségeiket a földön lévő erdő fáinak készleteivel melegítenék,
akkor is a föld leggazdagabb részén legfeljebb tíz esztendeig létezhetnének. Ez idő után azonban minden
vegetatív és teremtett éltnek vége volna a földön. Növények nem nőnének többé, és nem hoznának élő
magvakat, az állatok nem találnának takarmányt, és éhségtől kellene kimúlniuk, vagy a hidegtől meg-
dermedniük. A föld maga pedig kilépne pályájából, s vagy összeütköznék egy más bolygóval, vagy több
ezer esztendő múlva a többi megszámlálhatatlan napok egyikének fénykörébe jutna, s annak fényétől és
melegétől újból feléledne, és megváltozott rendben lassan új életre kelne, de sohasem jutna többé a je-
lenlegi igen szerencsés és a lehető legjobban elrendezett létének helyzetébe!
11. És mindez annak a hatása és következménye volna, hogyha a nap lényegében valami rendet-
len állapotba kerülne, s így nem volna többé annak a sok körülötte forgó kicsiny világtestnek ura, mert
ezek (mint mondottam) maguk is csakhamar a legnagyobb rendetlenségbe jutnának, s hatalmas bukásuk
által a Napra is ellenségesen hatnának ki, amit a Nap sem tudna soha megakadályozni, mert nem volna
többé kifelé ható külső életereje, hogy a bolygók felszabadult nehézkedési erejét fenntartsa, vagy leg-
alább is csökkentse.
12. Hogyha a nap óriási felületén, azaz annak legkülső rétegén nem egészen elkerülhető, s csak
rövid ideig tartó helyszíni zavarok lépnének fel, azok a bolygókon is hátrányosan nyilvánulnának meg,
s ezt a nem ritkán előforduló fekete foltok bizonyítják, amelyeket itt-ott a felkelő nap vagy lenyugvón
már észlelhettetek. S amidőn egy ilyen foltot csak egy kicsinyke pont alakjában pillantotok meg, ebből
már pontosan kiszámíthatjátok, hogy ez a rendellenesség a földön is viharos és rossz időjárásban fog
megnyilvánulni.
13. De miért van ez így? Hiszen a nap olyan messze van a földtől, hogy egy kilőtt nyílnak csak-
nem ötven esztendőre volna szüksége, hogy a napba érkezzék, mit okozhat tehát az életerős földnek, ha
valami ilyen távol eső napbolygó testben történik?
14. Igen, ami közvetlenül a napbolygó testén történik, annak bizonyára nem lenne a földre sem-
miféle kihatása, de az a fekete folt a napon nem olyan kicsiny, mint amilyennek innen a földről látszik.
Ott valójában néhány ezerszer nagyobb terjedelmű, mint amilyen nagy az egész föld felülete. S ez már
278
a föld igen szenzibilis életszellemeire nagyon érezhető fény – és meleghiányt jelent. Ezeket azonban
félelem lepi meg, s igen nagyfokú és óriási tevékenységbe mennének át, s azután bősz viharok, felhők,
esők, jég és hó keletkezik, sőt még a föld forró országaiban is. Ez mind következménye a nap külső
életszférájában beálló csekély rendellenességnek, amely messze a teremtés űrben a mi földünkön túl is
kihat, azokra a világtestekre is, amelyek a nap külső életkörébe tartoznak, és ott éppoly hátrányosan
nyilvánulnak meg, mint amilyen áldásos módon hat a napnak zavartalan fénye és melege külső életszfé-
rája által a naphoz tartozó földi testekre.
216. Fejezet: A növényi és állati lelkek az em-

beri lelkeknek előző fokozatai. A tulajdonos kedélyvi-
lágának befolyása háziállataira.
1. Az Úr: Képzeljetek el egy emberi lelket a maga őseredeti romlatlanságában, mint egy igazi
napot a legkülönbözőbb lelkes és éltetett teremtmények között, amelyek valamennyien annak az emberi
léleknek vannak alárendelve – mivel annak külső életszférájából – ha az a lélekhez hasonlóan a legtel-
jesebb rendben van – nyerik szellemi életvilágosságukat és életmelegüket, s ez által szelídekké, türel-
mesekké és engedelmesekké válnak.
2. Mert a növények, és állatok lelkeinek természetesen előttetek még az az ismeretlen rendelte-
tése van, hogy egykor maguk is emberi lelkekké váljanak.
3. Mert a növények, de még inkább az állatok nem egyebek, mint az Én bölcsességem és belátá-
som szerint megválasztott gyűjtő edényei a fokozatos fejlődésre és tömörülésre szánt, s a mérhetetlen
teremtésűrben lévő általános természeti lélek életerőknek, amelyekből a ti lelketek is akár eredetileg
erről a földről származott és fejlődött, akár más bolygókról. Az állati lelkek megérzik az ember lelki
kisugárzását és az abból fejlődött külső életvilágosság és a meleg szféráját.
4. Egy ilyen tökéletes külső életszférában éppen úgy fejlődnek az állatok, mint a bolygók a nap
fényében és melegében, és egyetlen egy állatnak a lelke sem képes egy ilyen tökéletes emberi lélek ellen
támadni, hanem szerényen körülötte kering éppen úgy, mint a bolygók a nap körül, és egy ilyen szellemi
fényben, s melegben kitűnően fejlődik egy magasabb fokozat átmeneti állapotában.
5. S hogy ezt gyakorlatilag is át tudjuk tekinteni, vegyünk megfigyelés alá néhány háziállatot
tulajdonossaikkal szemben. Menjünk egy keményszívű és gőgős tulajdonoshoz, s nézzük meg szellem-
ben az összes háziállatait. Házi kutyái vadabbak és gonoszabbak az erdő farkasainál, marhái mogorvák
és ijesztően vadak, juhai és kecskéi minden embertől menekülnek, és igen nehezen lehet őket megfogni.
Azon a kerten – amelyben disznóit zsírjuk végett dédelgeti – nem tanácsos átmenni, hogy vadságuk
gyilkos módon meg ne támadja az embert. A tyúkok és egyéb baromfik szintén igen félénkek és nagyon
nehezen engedik magukat megfogni. Ezek szamaraival, lovaival, tevéivel és igás ökreivel sem tanácsos
bizalmas érintkezésbe lépni, mert állati kultúrájukból igen keveset fognak elárulni. Csupán folytonos
vad ordítozás, átkozódás, ütlegelés, taszítás és szurkálás által lehet ezeket bizonyos igavonó munkára
felhasználni, legtöbbnyire előfordul az ilyen munkák alkalmával valamilyen szerencsétlenség!
6. De miért vannak a mi keményszívű gőgős tulajdonosunknak ennyire vad, nyers és rideg házi-
állatai? Mert a tulajdonos lelke ezek számára a legnagyobb rendetlenségben lévő életnap! Szolgái és
munkásai idővel maguk is olyanokká lesznek, mint uruk, tehát távolról sem életnap az oltalmukra és
vezetésükre átadott állatok jéghideggé vált lelkei számára! Mindegy neki, üti, veri, átkozza őket, ahogy
csak tudja! Hogy legyenek tehát az ilyen tulajdonosnak állatai olyan állandó jó érzések között, amelyre
azt lehetne mondani, hogy lelkük rendben van?
7. Most pedig menjünk igazi régi, jóságos patriarkális tulajdonoshoz, akinek nagy nyájai és csor-
dái vannak és figyeljük meg ennek háziállatait. Milyen szembetűnő a különbség! Sem a szarvasmarhák,
sem a juhok nem hagyják el jó pásztoraikat, egyetlen hívásukra mindnyájan feléje szaladnak, körülve-
szik, és valóságos látható módon figyelnek arra, hogy mit fog nekik mondani, s amikor ezt megteszik,
engedelmeskednek, s csodálatos módon alkalmazkodnak a jó pásztorok akaratához, akiknek lelki fényé-
ben valósággal felüdülnek.
279
8. A teve például megérti vezetőjének legkisebb intését, és a bátor ló nem lesz soha félénk, lova-
sának nyerge alatt. Szóval egy szelíd szívű és jó háziúrnak háziállatai mindig szelídek és simulékonyak,
és figyelnek uruk, vagy őrzőjük hangjára és minden állatnál éppen úgy meg lehet látni ezt a szelídséget,
mint ahogy öreg fáknál az első pillantásnál felismeri az ember, hogy az nemes gyümölcsöket terem, mert
ezeknek törzse, ágai és lombozata szelíden kerekded, nincsenek sem tüskék, sem töviseik, s gyümölcse-
iknek rendkívül kellemes ízük van.
9. S ezeknek oka – mint ahogy mondottam – egy vagy több romlatlan lélek, akiknek világos
lényisége kifelé lelki fénykört terjesztenek maguk körül, amely mindazt fenntartja, amit a lélek, mint
életelemet magába foglal éspedig szeretetet, hitet, bizalmat, megismerést, akarást és sikert.
217. Fejezet: A léleknek az önszeretet anyagi-

ságába való süllyedése és annak áldatlan következmé-
nyei. A harag pokoli világítása és a csalás lényege.
Visszás nevelés, utasítások a helyes és a lélekben
egészséges gyermek nevelésére, s annak áldásdús kö-
vetkezményei.
1. Az Úr: De amikor az ember lelke különböző világias, materiális gondokba süllyed, vagy leg-
alább is kezd belemélyedni, ezzel lelki lényének világossága homályosodni kezd, végül egészen sötétté
válik. Ekkor már a kisugározni képes szeretet ereje csökken, s az a megmaradt csekély szeretet alig terjed
ki saját személyére, s ebben az állapotában lép fel az önszeretet, amely többé másra nem terjedhet ki.
2. És ha egyszer a szeretet ilyen kicsivé vált, honnan eredjen az erős hit és akarat, amikor a hit
nem egyéb, mint a szeretet lángjának világossága és az akarat ennek a világosságnak mindenható ereje?!
3. S ha az ilyen szeretetben fukar emberek végül önmagukban habár csak tompán, kezdik észre-
venni, hogy szeretetüknek elgyengülése miatt nem akar nekik semmi sem sikerülni és kénytelenek min-
den számításukat áthúzva látni, amelyeknek egyedül ők az okai, miután semmiféle siker nem jöhet létre
ott, ahol a szükséges erő hiányzik, de még mindig lehetne rajtuk segíteni, ha nem volnának telve haraggal
és keserűséggel más emberek sikereivel szemben. A harag bár szintén világítás, de annak hatása meg-
semmisítő.
4. Az ilyen pokoli fényben mindenféle csalékony eszközöket fedeznek fel, amelyek által jólétbe
helyezhetnék magukat. S ezután csakhamar kísérleteznek is ezekkel az eszközökkel, de nem sikerülnek,
mert ezek az eszközök csalékonyak. De a gyakori sikertelenségből sem okulnak, hanem még bosszú-
sabbá és haragosabbá teszi őket. Ekkor már büszkékké és gőgösekké lesznek. Hatalmi eszközökhöz
menekülnek, és ezeket alkalmazzák is. A ritka esetben előforduló siker felbátorítja őket, s ekkor már
kegyetlenekké válnak és igyekeznek az útból mindent félretolni, amit képzelt szerencséjük akadályaként
ismernek fel! Ők tehát ilyen módon mindenféle rossz eszköz által helyezték magukat jólétbe, és csak azt
az utat ismerik el egyedül igaznak és helyesnek, amelyen (általuk vélt) szerencséjükhöz kapaszkodtak
fel.
5. Már most, ha az ilyen embereknek gyermekeik vannak, akkor lehetetlen, hogy azokat más
módon neveljék, mint amely által szüleik a világi boldogságra emelkedtek, nevezetesen mindenféle vi-
lági mesterkedések által. Az ilyen gyermekeket mindenfélére taníttatják, de csak arra, ami a világ szá-
mára értékes! Ilyenkor az elsősorban tekintetbe veendő kedélyvilág művelésére semmit sem adnak, de
nem is adhatnak, mert a szülőknek és a nyereségvágyból szolgálatkész és hízelgő tanítóknak és neve-
lőknek maguknak sincs fogalmuk a lélek kedélyvilágáról.
6. Minden súlyt csupán az értelem mielőbbi művelésére és érettségére fektetnek. Ebből a célból
aztán a gyermekeket ajándékokkal és kitüntetésekkel sarkallják, amennyire csak lehet és eközben már a
legzsengébb korban, legmagasabb fokban fejlesztik bennük az önzést és a nyerészkedési vágyat, finom
és ékes ruhákban járnak, s rendesen már a tizedik életéveikben nem tudják a nagy gőgjükben, mit tegye-
nek. Jaj annak a szegény gyermeknek, vagy más szegény embernek, aki egy ilyen visszásan nevelt
280
gyermeknek nem adja meg a kívánt tiszteletet, vagy azt kigúnyolná, mert egy ilyen helytelenül nevelt
gyermekben ezzel maradandó ellenséget szerez magának.
7. Hogy lehet az ilyen embereknél Hozzám hasonló életerőre még csak gondolni is? Hol képzel-
hető el az ilyen emberek uralma az egész természet és az elemek felett, amelyekből minden teremtett
dolog keletkezett és kellett, hogy keletkezzék?! De hogyha az embernek mindenek előtt a kedélyvilágát
növelik, és csak azután következik egy könnyen létrehozható és hatásában gazdag értelem művelése,
akkor az ilyen módon felébresztett értelem élő fényéterré válik, amely a lelket annyira elárasztja, mint
ahogy a napfény étere elárasztja a földet, amelyekből aztán azok a nagyszerű hatások jönnek létre, ami-
ket a földön mindenkor tapasztalhattok.
8. Az ember lelkének ilyen formává való helyes nevelésénél a lélek mindenkor bensőleg állan-
dóan tevékeny marad, s az, amit ti értelemnek terveztek, a lélek benső tevékenységének kisugárzó ha-
tása. Az értelem külső világossága megvilágítja a léleknek még oly kritikus külső viszonyait is, s a lélek
akarata ebbe a külső világosságba megy át és csodálatos módon hat minden megtermékenyülésre és
fejlődésre, mivel az ember ily módon az Én rendem mintájára beállított rendje szerint az egyedüli helyes
nevelési rendszert gyakorolja, tehát az akarat és a bizalom is szintén Belőlem és az Én mindenható aka-
ratomból ered, amelyhez bizonyára minden teremtmény alkalmazkodni tartozik. Amit egy ilyen módon
elrendezett ember akar, ugyanannak kell megtörténnie annak széles körében is, mert egy ilyen embernek
az őt környező szférája tulajdonképpen az Én szellememtől van áthatva, aki előtt minden dolog lehetsé-
ges!
9. S ha egy ilyen ember azután saját szellemétől vezettetve teljesen újjászületik, az Velem egy
akaratúvá válik és ebben az állapotában önmagából életének teljes szabadságában, amelybe saját akarata
által került, az bármit is akarhat, s annak meg kell történnie, úgy amint akarja. Egy ilyen élet tökéletese-
dett állapotban – mivel Hozzám teljesen hasonlóvá vált – az ember nem csupán ennek a földnek teremt-
ményei és elemeinek ura, hanem annak uralma Hozzám hasonló módon kiterjeszkedik az Enyémhez
hasonlóan a végtelen űr összes teremtményeire. S annak akarata megszámlálhatatlan világok számára
törvényeket írhat elő, amelyeket követni is fognak, mert annak átszellemült látása Hozzám hasonló mó-
don áthat mindenen és kristálytiszta megismerése mindenkor felismeri a teremtmények szükségleteit, és
elrendelhet, parancsolhat és segíthet ott, ahol azt jónak látja, legyen az bármi is, mert ő mindenben eggyé
vált Velem!
218. Fejezet: Az Úr az Ő testetöltésének okáról.

A próféták és az ószövetségi férfiak csodái.
1. Az Úr: Az élet tökéletességének azt a legmagasabb fokát az Én testetöltésem előtt nem érhette
el senki. Én tehát most azért jöttem a földre, hogy szellemeteknek lelketekben való újjászületése által az
Én igaz gyermekeimmé tegyelek benneteket. Tehát ha Én most egy tökéletes lélekről beszélek, az csupán
lélekre vonatkozik, aki már az Én szellemem szerint tevékenykedik, de azzal még nem vált teljesen
eggyé.
2. Egy ilyen tökéletes lélek tehát az imént előadott okoknál fogva nemcsak arra képes, hogy mint
úr az összes teremtmények fölött csodákat tegyen, hanem hogy a benne pillanatokra felébresztett szel-
leme által a tiszta szellemi szférákból látomásokat lásson és hogy hallhassa Isten szellemének szavát,
amely eset azoknál a látnokoknál és prófétáknál is fennáll, akik látnoki és igazmondási képességük mel-
lett az Én szellememből mindenkor minden természeti ember előtt látható csodálatos módon uralmat
gyakoroltak az összes elemek és teremtmények fölött.
3. Mózes csodákat tett, ugyanúgy fivére Áron is, azután Józsua, majd Illés, s utána még igen sok
próféta és látnok. Egy próféta, név szerint Dániel (a nap, vagy világosság fia) Babilonban azért, mert
egy kegyetlen királynak szigorú intő beszédet tartott, oroszlánbarlangba vettetett, amelyben tizenkét
éhes oroszlán volt. Ezeket már évek óta szerencsétlen gonosztevőkkel etették. A Dániel éles intő beszéde
fölött haragra gerjedt király Dánielt is – habár egyébként bölcsessége miatt kedvelte – irgalom és kegy-
elem nélkül a barlangba dobatta a biztos halál elé. Ámde Dániel tökéletes szelleme úr volt az éhes orosz-
lánok fölött is, amikor a poroszlók Dánielt bedobták, az oroszlánok nemcsak hogy nem támadták meg,
281
hanem látható hódolattal köréje kuporogtak, mint uruk és parancsolójuk köré. Dániel az oroszlánok kö-
zött biztonságban érezve magát, tanítványaitól elkérte írótábláját és csaknem három napon keresztül
sértetlenül írta jövendőmondásait a halál barlangjában a tizenkét oroszlán között. Amidőn ezt a királynak
jelentették, megsajnálta, hogy úgy cselekedett Dániellel, s egy kosárral kiemeltette a barlangból, s visz-
szaadta ismét szabadságát.
4. Ugyanebben az időben három ifjú azért, mert Baal előtt nem akart térdet hajtani, a felbőszült
ostoba király egy kemencét három napon keresztül tüzesíttetett, abból a célból, hogy beledobatja a három
ifjút, ha a király parancsának még hosszabb ideig ellenszegülnének. Ámde a tökéletes ifjak megmaradtak
jó alapra helyezett meggyőződésük mellett, s a tüzes kemencével szemben a legcsekélyebb félelmet sem
árulták el. A három nap elmúlt és a három ifjat a király kegyetlen parancsára a poroszlók megragadták,
és a tüzes párkányon keresztül a kemencébe vetették. De ezeknek még csak egy hajszáluk sem perzse-
lődött meg, míg a poroszlók mindegyikét megragadta az óriási forróság és szénné égette! Mi volt tehát
az, ami az ifjakat a tüzes kemencében megvédte? A tökéletes és az Én ősrendemben lévő lelkük, s végül
még egy angyal is jött közéjük és a tökéletesen sértetleneket kivezette a borzalmas tűzből, amelyet más
ember harminc lépésre sem közelíthetett volna meg anélkül, hogy menthetetlenül a tűz martalékává ne
vált volna, s mindez nem egyéb, mint a tökéletes lélek nagyszerű erejének és hatalmának példája.
219. Fejezet: Az Úr a szerecsenek testeinek bi-

zonyítékairól és a nap példájáról. A világias értelmű
emberek felfogása. A nap hatásának berendezése. A
szem berendezése. Plátó isteni fénytengere, s annak
magyarázata.
1. Az Úr: Ezek a szerecsenek itt ismételten kézzelfogható bizonyítékát nyújtották annak, hogy a
dolog így van és nem is lehet másképpen. A nap pedig minden növényben és minden állatban nap-nap
mellett a legszélesebb körben kézzelfogható bizonyítékot nyújt a felől, hogy a messze kiterjedő életszfé-
rájában mekkora erő és hatás rejlik.
2. Mindez a visszásan és ferdén nevelt világias értelmű emberek előtt csak meseként tűnik fel, és
az nem is lát benne egyebet, mint egy felcsigázott fantázia szüleményét, ami előtte csupa balgaságnak
látszik. Mindezek az ő megismerései előtt dőreségek, amelyeknek megvalósulása lehetetleneknek tet-
szenek előtte, mert hiszen ehhez hasonlót létrehozni képtelenség, amely bölcs okoknál fogva csak az is
lehet! Mert ki volna képes kezeik nélkül kézimunkát végezni, és ki járhatna lábak nélkül?
3. Ha a nap egy egészen sötét tömb volna, nagyságánál fogva éppen olyan bátran lehetne, mint
egy fekete mészkő tömeg, akkor a világok természeti életére nem volna képes hatni. De a napnak benső,
nagyszerű és általatok természetesen még felfoghatatlan berendezése oly módon van megteremtve és
összeállítva, hogy annak belső részeiből óriási mennyiségű igen finom levegőfajok (gázok) keletkeznek,
ami által a nagy naptest saját tengelye körül megfordulni kényszerül, amely forgás a nap óriási atmo-
szféráját a benne rejlő éterrel (őslevegő) állandó súrlódásba hozza, s amely által a nagy nap atmoszférá-
ban rejlő megszámlálhatatlan mennyiségű természeti szellemek újból és újból munkára serkennek, s ezt
a tevékenységet az éterben lévő természeti szellemekkel oly módon közli, hogy ezek, mint igen érzékeny
lények egy pillanat alatt a naptól egyenes irányban kétszázezer kilométernyi űrben szintén tevékenységre
serkennek és minden reá következő szempillantásban ugyanilyen távolságban hat tovább és tovább, s
így minden egyes pillanatban (amely egy másodpercet tesz ki) előttetek már mérhetetlen távolságban
így halad a naptól egyre tovább és tovább.
4. A mérhetetlen világűrben lévő őstermészeti szellemeknek ez a munkára való serkentése által
a nap eredeti fénye oly módon oszlik meg, amint Én azt már nektek kellőképpen elmagyaráztam, és a
bolygók kisebb atmoszférájában már erőteljesebbé vált természeti szellemekben hasonló serkentést idéz
elő. Mert ha ti két követ dörzsöltök egymáshoz, annak súrlódása bizonyára hevesebb lesz, mintha két
tollpelyhet akarnátok egymáshoz dörzsölni, amely oknál fogva a föld mély völgyeiben mindig világo-
sabb és melegebb is van, mint a föld legmagasabb hegycsúcsain.
282
5. De most közöttetek egy szigorú matematikus azt gondolja magában: De hogyha ezt a hatást a
nap és minden más fények terjedése idézi elő, akkor a fénynek mindenütt egyenlőnek kellene lennie, s
lehetetlen volna a nap képét teljesen elkülönítve és a többi bolygónál sokkal erősebben világítva kivenni?
Igen – mondom Én nektek, hogy ez az eset kétségtelenül be is következnék, hogyha én a szemet nem
úgy szerkesztettem volna meg, hogy minden megvilágított dolognak minden fénye és visszfénye egy
egészen kicsi nyíláson keresztül, amely a felgerjesztett kontúrsugarak bizonyos visszahatása által egy
bizonyos szögben átható vonalakon keresztül a rendkívül érzékeny recehártyára és még sokkal érzéke-
nyebb látóidegre esnék.
6. E folyamat által aztán csupán az egyszerűen felgerjesztett fénykiáradások választódnak ki és
csak a fő kontúrsugarak jutnak megtörve az igen érzékeny recehártyára, s innen a látóidegekre, amelyek
által azután a kép csak a megfelelő szervekben jut az agysejtekbe és így nyújtja a léleknek a képet szem-
lélés céljából.
7. És ha a szem nem volna ily módon berendezve, akkor ti természetesen a fényképre egyszerű-
sített napot nem láthatnátok olyképpen, hanem minden egyhangú fénytengerré válna, olyanná, amilyent
elragadtatott emberek lelki szemeikkel láttak, amelyben aztán saját énjüket sem voltak képesek az álta-
lános fényben, mint lényt megkülönböztetni.
8. Egy egyiptomi görög, névleg Plátó, hátrahagyott írásaiban bizonyságot tesz e felől és vele
együtt a hajdankor több bölcse, elragadtatott álmukban, egy fénytengerben találták magukat, amelyben
meg volt öntudatuk, de saját magukat látni nem tudták, s amely fénytengerben meg volt az az üdvösség-
teljes érzésük, hogy az ősvilággal eggyé váltak, amit a tulajdonképpen istenségnek neveztek.
9. Ennek oka a lélek látásának tökéletlenségében rejlett és ez azért volt tökéletlen, mert eredeti
nevelésük, habár szigorú, de amellett mégis fonák volt, mert ha az értelem művelése bárhol is megelőzi
a kedélyvilág nevelését, ott a műveltség mindenkor visszás.
220. Fejezet: Az Úr összehasonlítása: a fa és az

ember életfejlődésének rendje között. A lelkileg
gyenge kultúrember képe. Az üdvösséghez vezető
egyedüli út az Isten és az ebből fakadó felebaráti sze-
retet. Az Úr emberré levésének célja. Az újjászületés.
Az isteni szikra az Úr által jut a lélek szívébe. Gyer-
mekkeresztelés. Egy gyermek evangélium.
1. Az Úr: Vagy milyen gyümölcsöt hozna a fa, ha azt először első gyümölcse bimbófakadásának
kedélyt gyönyörködtető jelensége nem előzné meg? Vagy milyen lenne az ősz a tavasz helyében és a
tavasz az ősz helyébe, amelyet rendesen a tél hideg és fagyos szelei szoktak követni? Vajon a tél fagya
nem rontaná meg a kedélyt gyönyörködtető bimbófakadást, vajon nem ölné meg a reményteljes levél-
zetet gyümölcsével együtt, amely először a virágzattal kapja tenyésző létét? A fának kemény törzse
ugyan fejlődni fog, de annak érett gyümölcsét közületek soha senki sem látná meg.
2. És ugyanígy van ez az emberrel, de különösen annak lelkével! Minden durva anyaggá lesz,
amelyből más gyümölcs nem származik, mint csak az, amit végül kivágnak, és mint fát a törvény tüzében
megégetnek és végül a hamut a rossz és sovány föld talajának (materiális gazdasági kulturális tudomá-
nyok) tisztogatására és trágyázására használják fel.
3. Aki gyermekét értelmetlenül kezdi felébreszteni és művelni, az a házát a tetőzetén kezdi épí-
teni, és vizet lyukas edénnyel merít. Mindene nedves lesz, amíg a vízmerítő ezt a hiábavaló munkát
végzi. Azonban egy élő csepp víz sem fog benne megmaradni és a lelkiélet csodálatos megnyilatkozá-
saiból soha semmi sem lesz. A lyukas edényt először kimondhatatlan fáradsággal kell betömni, s így
aztán megmaradna benne a víz. Ámde milyen könnyen szokott egy ilyen csapocska megrothadni és az
edényből ismét teljesen kiürül az élet vize!
4. Tehát a dolgot ily módon is fel lehet fogni: az értelmileg művelt ember sok önmegtagadással
utólagos kedély műveléshez juthat ugyan, de ha a legmesszebb menő gondossággal nem vigyáz arra a
283
sok foltra, amelyekkel életedényének sok hézagát (földi gyarlóságait) kifoltozta, s ha csak egyetlen egy
gyarlóságot vagy hézagot kihagy, amely nincs elég gondosan betömve, s a résen levegő jut hozzá, csak-
hamar meg fog győződni arról, hogy a benne felgyülemlett életvize kifolyik belőle, és anélkül, hogy
észrevette volna, ismét a régi emberré lett összes benső élettartalmával együtt.
5. Éppen ezért ajánlottam nektek mindenek előtt a felebaráti szeretetet, amely az Isten iránt való
szeretetből fakad, mert kizárólag csak egyedül ez képes belőletek a ti visszás állapototokból ismét az Én
rendem szerint lévő embereket faragni.
6. Ne engedjétek, hogy a világ elvakítson benneteket, mert mindaz, amit nektek ad, csak halál és
törvény, tehát csupán az értelem gyümölcse! Egyedül csak a szeretet az, amely benneteket az életbe
formál át.
7. Azért jöttem Én ebbe a világba, hogy megmutassam nektek az Én rendemhez való visszatérést,
és az igaz utat, amely azon átvezet addig, amíg a szellem a lélekben újjászületését elérte, s ami után
visszaesés többé nem történhet meg!
8. Ezt kell most nálatok előkészíteni, mert azokon, akik egyszer már visszássá lettek, a léleknek
csak kifoltozott visszatérésével aligha segítenék. A léleknek bár először vissza kell térnie, mielőtt a szel-
lemnek a lélekben való újjászületése bekövetkeznék, ámde kitömött és kifoltozott és a helyes útra ily
módon jutott jobb lelkiállapot nem tartós, mert a világ éjszakája és annak időnkénti előnyei által az ilyen
kifoltozott lélek a legelső csábító alkalommal ismét visszaesik régen megszokott visszás állapotába.
9. S hogy ezt lehetőleg megakadályozzam, az új utat úgy készítettem elő, hogy szellememet, mint
atyai szeretetem szikráját, minden léleknek szívébe helyeztem, hogy a ti Irántam való, és az ebből fakadó
tevékeny felebaráti szeretetben növekedjék ez a szikra a ti lelketekben, és ha elérte megfelelő erejét és
nagyságát, teljességben egyesüljön a megjavult lélekkel, s eggyé váljék vele, amely folyamatot a szellem
újjászületésének neveznek.
10. Aki ezt elérte, az természetesen összehasonlíthatatlanul magasabban áll, mint egy magában
véve még oly tökéletes lélek, amely bár szintén sokra képes, de mégsem mindarra, ami csak a teljesen
újonnan született lélek tulajdonsága.
11. Ámde az Én szeretetem szikrája teljesen csak akkor adatik egy emberi lélek szívébe, ha az
ember az Én igémet meghallja és azt az ő kedélyvilágába élő hittel, és az igazság iránt való teljes szere-
tettel befogadja. Addig, amíg ez az eset be nem következik, a mégoly tökéletes ember sem juthat szelle-
mének újjászületéséhez, mert az Én igém nélkül (amelyeket most mondok nektek) szeretetem szikrája
nem juthat lelketek szívébe, és ha nem jutott oda, akkor az nem is növekedhet és fejlődhet semmiféle
lélekben, s ilyformán abban újjá sem születhet.
12. A jövőben a kisgyermekek is, ha az Én igéimhez és az Én nevemben jelöltetnek és keresztel-
tetnek meg, megkapják lelkük szívébe szeretetem szellemi szikráját. Ámde ez mégsem fog fejlődni ben-
nük a visszás nevelés által, hanem csupán az Általam most nektek adatott és világosan megmutatott
rendemben való nevelés által, amely szerint mindenek előtt a kedélyvilágot neveljétek és azután megfe-
lelően az értelmet.
13. A kedélyvilágot azonban csupán igaz szeretettel, szelídséggel és türelemmel lehet nevelni.
14. Mindenek előtt tanítsátok a gyermekeket arra, hogy a mennyei Atyát szeressék, mutassátok
meg nekik, hogy milyen jóságos és hogy mennyire telve van szeretettel, s hogy Ő mindent, ami van, az
emberek javára teremtett oly szépnek és oly bölcs módon, és hogy különösen az Őt mindenek fölött
szerető kisgyermekekkel szemben milyen végtelenül jó. Minden alkalommal tegyétek őket figyelmessé
arra, hogy ezt, vagy azt az Atya a mennyekben rendezte így és engedi megtörténni, s akkor kicsinyeitek
szívét Felém fogjátok hajlítani és az Én szeretetem mielőbb növekedni fog bennük.
15. Tehát ha gyermekeiteket így fogjátok vezetni, akkor a ti könnyű fáradságotok mihamar gaz-
dag gyümölcsöket fog hozni, máskülönben csak tüskéket és töviseket, amelyeken nem terem sem szőlő,
sem füge! Most pedig mondjátok meg Nekem nyíltan már megértitek-e, hogy a mi fekete testvéreink
hogyan és mimódon képesek olyan tetteket végrehajtani, amelyek előttetek megfejthetetlen csodáknak
tűnnek fel?
284
221. Fejezet: A szerecsenek aggodalma a fölött,
hogy az Úr fehér tanítványai helyesen értelmezték-e
ezt a tanítást. Az Úr megerősíti ezt. Egy ős tökéletes
lélek felismeri az emberi szív gondolatait és mindazt,
ami abban végbemegy, s annak pozitív fizikai ereje,
mint hatásos fegyver.
1. Mondja erre a szerecsenek vezetője: Uram, Te mindenható és nagy bölcsességű Isten! Én és

társaim jól megértettünk Téged, de hogy a fehérek is – akik miatt tulajdonképpen ezt a tanítást adtad –
megértették-e, annak igazi értelmét és szellemét, azt egész bizonyossággal nem merném állítani. Amint
látom, vannak itt némelyek, akik előtt sok minden homályos maradt, de úgy vélem, hogyha valamelyiket
sarkallja a megismerés vágya, az úgyis jelentkezni fog, ha a tiszta megismerés nagyobb értékkel bír
előtte, mint az értelem dicsősége. Vannak itt a fehérek között olyanok, akik azért nem érdeklődnek to-
vább, hogy a kérdezés által el ne árulják értelmük gyengeségét. Ezeknek én, mint fekete azt a tanácsot
adnám, hogy inkább maradjanak le az ész dicsőségéről és hódoljanak a tiszta igazságnak, amely csak
tiszta megértésből eredhet, mert a meg nem értett igazságnak számukra csak annyi értéke lehet, mint egy
hazugságnak! A felismert hazugságot senki sem fogja gyakorolni, mert az sokkal inkább válhat ártal-
mára, mint hasznára. De a meg nem értett igazság sem használhat senkinek, mert mint meg nem értett
hazugságot, vagy igen helytelenül és hamis módon, vagy semmiképpen sem alkalmazhatja, s ily módon
nem lehet több hasznára, mint a közönséges hazugság. Ez volna az én véleményem, de ha valakinek
ennél jobb véleménye van, akkor én szívesen visszavonulok, és a legnagyobb figyelemmel hallgatok.
2. Mondom Én: A te megjegyzésed igen jó volt. Én magam is többeket ismerek itt, akik tanításom
mélységét nem fogták fel eléggé, ámde ők szégyenlik értelmük gyengeségét valamely kérdéssel elárulni,
ennél fogva megelégszenek a fél megértéssel. Alig tettem ezt a megjegyzést, máris többen Hozzám for-
dultak azzal a kéréssel, hogy ők voltak-e, akik ezt a gyönyörű tanítást nem értették meg eléggé? Én
azonban hallgattam. Cyrénius is bátortalanul megkérdezett, hogy ő is azok közé tartozik, akik ezt az
igazságot nem értették meg?
3. Ekkor mondom Én: Nem csupán te, hanem közületek a legtöbben! Tanítványaim közül csak
kettő értette meg a tökéletes lélek állapotáról szóló tanításomat. A többiek a szerecsenek kivételével –
nem. Csupán sejtelmetek van a dologról, de még távolról sincs tökéletes fogalmatok róla, amit a szere-
csenek vezetője is észrevett, sőt le is olvasott rólatok, s ezért megjegyzése tökéletesen helyes is volt.
4. Mert a tökéletes léleknek amellett, hogy megvan az a képessége, hogy uralja a föld elemeit és
teremtményeit, megvan az a tulajdonsága is, hogy bizonyos felserkentett pillanataiban az ember gondo-
latait is felismeri. Sőt még azt is meglátja, ami valakinek a szívében végbemegy, mert egy ilyen ember-
nek dúsan táplált külső életszférája, egy más ember életszféráján azonnal felismeri, ennél fogva az ilyen
tökéletes lelki embereket nem igen lehet megcsalni, mert ezeknek igen intenzív külső életszférája már
nagyon messziről felismeri, hogy milyen ember közeledik felé és milyen szándékkal.
5. Ha egy ellenség közeledik feléjük, az ilyen tökéletes lelkű emberek külső életszférájuk egye-
sítése által képesek azt menekülésre bírni, amint ti a külső életszféra egyesítése által láttatok egy hatal-
mas fát kihúzni a földből, és egy hatalmas sziklát áthelyezni egyik helyről a másikra, sőt láttatok tüzet
is csinálni, amely egy hatalmas bokrot lángba borított, s hamuvá égetett.
6. Azért meg ne botránkozzatok, hogyha a fekete vezető néha olyat mond, amely úgy talál ben-
neteket, mint a gyakorlott nyilas a célját. A ti külső életszférátok fényesen megvilágítva maga árulja el
neki legbensőbb gondolatotokat, amelyek tulajdonképpen nem is gondolatok, mivel ezek csupán az agy-
sejtek képzeteiben keletkeztek, amelyekben nincs élet, de a szív gondolatait a legpontosabban felisme-
rik, különösen akkor, ha egy kissé felserkentett kedélyállapotban vannak, úgy, mint most.
222. Fejezet: Az Úr a lélek külső életszférájá-

ról, amelynek értelme igen fontos. Aki szellemileg he-
lyesen előre akar haladni, annak először saját életét és
285
lényét kell ismernie, mert csak így jön el számára az
Isten országa a földön.
1. Az Úr: Még távolról sem tudjátok felfogni, hogy alapjában véve mi a lélek külső életszférája,
és hogy ez az erő érző, látó és halló módon miképpen tud megnyilvánulni?! Igaz, hogy ezt a ti értelme-
teknek kissé nehéz megérteni, mert a testi szemeitek által látható világban erre alkalmas példa nem ál-
lítható fel, mivel mindazt, ami szellemi, csak igen súlyos és durva materiális képekbe kell öltöztetni. De
mivel ti ebbe a rendkívül fontos dologba nehezen tudtok betekinteni, tehát azt kissé még jobban megvi-
lágítom előttetek. Szedjétek tehát össze érzékeiteket, mert különben ezt az igen fontos életkérdést nem
fogjátok kellő mélységben megérteni!
2. És hogy ez a legfontosabb kérdés, abból is láthatjátok, hogy ennek az élet-titoknak magyará-
zatát ittlétünk alkalmával legutoljára hagytam. Amennyi nagy és fontos dolgot mutattam nektek már
előzőleg itt és máshol is, e hét napon keresztül, ez mégis a legnagyobb maradt, s minden egyéb ezért a
legnagyobbért mutattatott meg nektek, mert e csodálatos előzmények és előkészítések nélkül alig érthet-
tétek volna meg ennek legcsekélyebb részét is.
3. S miért nevezem Én ezt a legfontosabb kérdésnek? Ezt igenkönnyű belátni és megérteni. Aki
saját életét valóban meg akarja javítani és tulajdonképpeni életté emelni, annak először saját életét kell
minden részeiben megismerni, hogy az miből áll, mi módon nyilvánul meg, s hogy bizonyos feltételek
és folyamatok alatt így, vagy úgy, hogyan jut megnyilatkozásra. Mitől romlott el, mitől lett visszássá és
hogyan juthat ismét megjavult állapotba, s hogyan lehet ezt a felebarátjaiba átültetni addig, amíg végül
egy akol és egy pásztor lesz!
4. De hogy az embernek az élet megismerése a legfontosabb, ezt minden időkben a népeknek
legbölcsebb férfiai is megállapították, csupán a Hozzám vezető utat nem találták meg. Vagy ha megta-
lálták, azt rendesen igen fáradságosnak és nehéznek találták. De most Én, mint a lélek és életek örök ura
és Mestere Magam jöttem hozzátok, és erre a világtól leginkább távol eső helyre hivattalak össze, hogy
az igazi életet amennyire csak lehet, szemléltető és kézzelfogható módon szemeitek elé állítsam, és így
fogjátok azt idővel és megfelelő türelemmel megérteni, s akkor az lesz a kötelességetek, hogy az általa-
tok megértetteket tőletek telhetően felebarátaitokkal is megértessétek!
5. Mert ha egy országban egy, vagy két olyan ember van, aki ezt megérti és gyakorolja, ez neki
annyit fog használni, mint a bölcsnek, aki a bolondok házában van csupa bolond között, vagy egy sza-
már, egy ököristállóban. Vajon ezek meg fogják-e érteni a bölcset, hogyha az a legbensőbb életbölcses-
ségének mélyéből szelíd szavakkal fogja fennkölt tanításait előadni?
6. A bölcset csak a bölcs tudja felismerni és megérteni. Az állatok és bolondok életével nem lehet
kezdeni, mert aminek abból lennie kell, arról már az Én örök rendem gondoskodott. De az emberek
életével az igazság, a szeretet, a türelem és a bölcsesség útján mindent elérhettek!
7. És ha az emberekből igaz testvéreket, és barátokat neveltek, akik az élet megismerésében ve-
letek idővel egyenlővé lettek, akkor igaz örömöt és üdvösséget fogtok élvezni egymás között és erősekké
váltok minden jóban, amit igen könnyen fogtok végrehajtani! Mert száz kar többre képes, mint egy, száz
szem mindenfelé irányítva többet lát, mint kettő és ezeknek egyesített életszférája hatalmas védőbástya
mindenféle veszedelmek és bajok elhárítására, jöjjön az bármely oldalról, és bármi néven nevezendő
legyen is.
223. Fejezet: Az Úr megmagyarázza a szere-

csenek életerejének próbáit. Az Én nevemben még na-
gyobb dolgokat cselekedhettek. A szellemi világosság
céljáról. Az igazi életcélhoz vezető legegyszerűbb út.
1. Az Úr: Tehát láttátok a mi néhány szerecsenünk egyesített külső életszférájának hatalmát?

Mennyi közönséges emberi erőre lett volna szükség, hogy azt az öreg cédrusfát súlyos gyökereivel
együtt kiemelje! Mennyi természetes emberi erő kellett volna ahhoz, hogy azt a hatalmas és súlyos
286
sziklát eredeti helyből kiemelje, és tovább gördítse? Ez a néhány szerecsen szemeitek előtt a levegőbe
emelte, jobban mondva tovább vitte. Ebből a tagadhatatlan tényből megtanulhattátok tehát azt, hogy az
ős tökéletes lélek egyesített külső életszférájában mekkora hatalom és erő rejlik.
2. Már most, ha ezek a szerecsenek, akik az Én nevem erejéről és hatalmáról mit sem tudtak, és
csupán természettől fogva tökéletes lelkük egyesített külső életszférájának hatalma által voltak képesek
ennyi rendkívüli dolgot véghezvinni, mennyivel nagyobbakat kell tehát nektek létrehozni tudni, akik az
Én igéim és szeretetem által tökéletesedett lelketek egyesített külső életszférájával működnétek. Bizony-
bizony mondom néktek, nemcsak ilyen fákat és sziklákat, hanem egész hegyeket tudnátok helyeikről
elmozdítani, ha erre szívetek bölcs belátása szerint szükség volna. De amire szükségetek van, azt minden
pillanatban a bennetek lakozó szellemem amúgy is megmondja nektek, amely élő ige lelketekben állan-
dóan jelen van.
3. Vajon nem volna ez az Én nevemben tökéletes embernek nagyon kívánatos állapota, s még
kívánatosabb állapota egy gyülekezetnek, vagy egy egész népnek?
4. Ennek megvalósulása előttetek fekszik, ennél fogva nagyon fontos, hogy ti, mint az Én leg-
magasabb rendű tanítványaim ezt a legfontosabb állapotot önmagatokban tökéletesen felismerjétek és
azt, minden más emberrel is annak módja szerint megismertessétek!
5. Mert akinek világossága van, ne rejtse azt véka alá, ahol a sötétséget megvilágítandó sugarai
senkinek sem volnának hasznára, hanem a világosságot tegyük a szabad asztalra, hogy minden jelenlé-
vőnek világíthasson.
6. A természetes világosságot azonban könnyű az asztalra állítani, ámde a szív és lélek világos-
ságát összehasonlíthatatlanul nehezebb, de a jó és erős akarat ezt is létre tudja hozni, és az Én biztos
segítségemmel ez könnyebb fáradsággal jár, mint hinnétek. Természetes azonban, hogy mindenki azt,
amit felebarátjának adni akar, előbb maga kell, hogy bírja, mert máskülönben hasonlítana ahhoz a vak-
hoz, aki a világtalant akarja vezetni, s amikor a veremhez érnek, mind a ketten beleesnek.
7. Most pedig remélem, hogy a tökéletes emberi lélek igazi életereje állapotának ezt a legnagyobb
fontosságát eléggé terjedelmesen taglaltam és rámutattam a teljes önmegismerés nagy fontosságára,
amely a gyermekeknél helyes nevelés által és az önhibáján kívül visszásan nevelt embernél megfelelő
alázatossággal, türelemmel, de legfőképpen az Isten iránt, s az ebből fakadó cselekedetekben gyakorolt
felebaráti szeretet által érhető el a lehető legáldásdúsabb mértékben. A léleknek életerős cselekedeteit –
amelyeknek az a rendeltetése, hogy benneteket a helyes önmegismeréshez vezessenek – megmagyaráz-
tam nektek, amelyet azonban teljes mélységében mégsem értettetek meg. Rajtatok múlik tehát a tárgy
fontossága végett kérdezősködni, és a kérdés által értésemre adni, hogy miben szűkölködtök még? Mert
hiányaitokat nektek kell éreznetek, különben szabad akaratotokkal nem igyekeznétek megtudni azt, amit
nem értettetek meg. Mert ha valaki valamit elveszített, de nem tud róla, vajon fogja-e az elveszettet
keresni? Az embernek tehát először éreznie kell, hogy miben szűkölködik és hogy hiánya miben áll, s
azután fel kell ismernie nagy értékét annak, ami hiányzik, mert különben sohasem fogja kellő buzga-
lommal keresni.
224. Fejezet: A világi és értelmi ember sötét

szférája a legnagyobb szerencsétlenség
1. Az Úr: A közönséges világi ember az igaz és a legfényesebb életértékről még csak nem
is álmodhat, mert előtte az a fő, hogy a hasáról kellőképpen gondoskodjék. Mit törődik ő az élet további
fontos kérdéseivel?! Bőségben van ennie és innia, ha szomjas. Szép kényelmes lakása van, puha fekvő-
helye, finom ruhái, s még számtalan egyéb élet kellemetességei. Nem szűkölködik szép és kívánatos
leányokban és egyéb gyönyörökben sem. Mi hiányozhat tehát még a földbirtokok ilyen bitorlójának?!
A szegény földhöz ragadt éhenkórászok, akik mindenféle bölcsességgel és megismeréssel – amelyeket
mindenkor éhes képzelődésük teremt meg – hozzájuk menekülnek, hogy helyenként egy-egy gazdagot
megnyerjenek számukra, rajtuk élősködjenek, s hogy ennek ellenében beszédeikkel elámítsák. De mind-
ezekben nincs egyéb igazság, mint az éhes bölcs éhsége és kezeinek restsége, s hogy az Istenről és az
287
emberi lélek örök életéről alkotott fáradság nélküli képzelődései által sokkal inkább megtöltse éhes
gyomrát, mint kezeinek fáradságos munkájával.
2. Vizsgáljátok meg ezt az élethű képet, és fel fogjátok ismerni azt, hogy egy földi vagyonnal
ellátott ember szenved-e valamiben hiányt? Mit törődik ő az önmegismerés legnagyobb fontosságával,
amely nélkül igazi isteni megismerés el sem képzelhető! Fogja-e életében azt keresni, amire a legna-
gyobb fokban szüksége volna? Egészen biztos, hogy nem, mert hiszen nem szenved sem éhséget, sem
szomjúságot, amelyek az ő véleménye szerint az egyedüli eszközök arra, hogy munkakerülő éhenkó-
rászokat bölcsességre és más tudományra ösztönözzön. Mert mi volna egyéb, amivel észrevehetné, hogy
az igaz élethez mi hiányzik neki? Csakis az éhség és szomjúság az egyedüli tevékenységre való hajtóerő,
ez a jól ellátott dőzsölő véleménye, ennél fogva, akinek nem kell éhséget és szomjúságot szenvednie,
annak nincs szüksége arra, hogy bármiféle bölcsesség iránt érdeklődjék! Szóval az ő véleménye szerint,
aki semmiben sem szenved hiányt, az ne kívánjon semmit, és aki semmit el nem veszített, az ne keressen
úgy, mintha valamit elveszített volna. Ugyanígy áll ez azzal a tanítással is, amit az imént adtam. Aki úgy
véli, hogy teljesen megértette, az nem fog felőle tovább érdeklődni. A jóllakott nem érdeklődik további
eledelek iránt, majd ha ismét megéhezik, természetes, hogy újabb eledelek után fog nézni. Ámde mit
fog tenni akkor, ha a szakácsmester nem lesz jelen, vajon fog-e tudni ő maga eledeleket készíteni?
3. Azért tehát ajánlom mindnyájatoknak, hogy addig keressetek eledeleket, amíg a szakácsmester
köztetek van, mert hogyha ismét hazatér oda, ahonnan jött, sokan lesznek, akik eledeleket fognak ke-
resni, de nehéz lesz találni.
4. Közületek, akik körülöttem vagytok, sokan gazdagok mindenféle földi kincsekben, s minden
buzgalmatokkal mégis olyan szellemi kincsek elérésére törekedtek, amelyeket nem lehet megtalálni a
földi arany aknáiban. Ezekben most nagy bőségben lehet részetek, csak ne gondoljátok azt, hogy annyit
kaptatok, hogy mindent világosan átláthattok. Minden Általam kimondott szót meg tudtok érteni, am-
ennyire azokat, mint emberek megérthetitek, ámde ami abban a végtelenségben el van rejtve, azt még
sokára értitek meg, és nem is érdeklődtök felőle, mert nem veszitek észre azt, amit nem értetek meg! És
miért nem veszitek észre ti, s miért vette rajtatok észre Oubratovishár, hogy az Én magyarázatomat nem
érettétek meg teljesen? Mert az ő lehető legtökéletesebb külső életétere a ti még meglehetős tökéletlen-
ségeteket éppen úgy át tudja érezni, mint ahogy ti teljesen sötét éjszakán tapintással észrevehetitek va-
lakinek a fején azt, hogy dús haja van, vagy hogy kopasz-e?
5. A ti igen gyenge külső életszférátok mellett megérzésetek csak ott kezdődik, ahol a test, ezen
túl a lelketeknek egy szikrányi megérzése sincs.
225. Fejezet: Az Úr még egyszer megmagya-

rázza a szerecsenek lélekerejének élet őserejének kivá-
lóságát. Csak a szellem tudja az isteni szellemet felis-
merni, s az csak az isteni ige által jön az emberbe. A
kegyelem és irgalom útján való újjászületés. Az újjá-
születettek csodái jó cselekedetek legyenek.
1. Az Úr: Ezeknek, a szerecseneknek megérzése különösen erősebben felserkentett állapotukban

több órányi távolságra is képes kiterjedni. Ennél fogva könnyen észrevehetik, hogy miféle szellem élteti
azokat, akik feléjük közelednek.
2. A tulajdonképpeni mélyebb szellemi létet még nem tudják felismerni, de a lélek állapotát egész
biztosan! Amikor ma reggel idejöttek, az Én lelkemet, annak bölcsességét és erejét már messziről felis-
merték, csupán a lélekben a szellemet nem, mivel az isteni szellemet ismét csak isteni szellem ismerheti
fel.
3. Ebből a célból az Én igém által kellett először a szikrát szívükbe helyeznem, és amidőn ez a
szikra a tökéletes lélekben bőséges táplálékot találva mihamar megerősödött, tehát nemsokára felismer-
tek Engem szellemben is, most pedig már sokkal intenzívebb módon érzik, hogy az Én személyemben
kivel van dolguk.
288
4. S mindez a tökéletes lélek tulajdonságainak a következménye. A ti lelketek egynéhányat ki-
véve, mint lélek ilyen megismeréshez sohasem fog jutni. De ezek irántuk érzett túl nagy szeretem által
olyannyira meg fognak tisztulni, hogy az Én szellemem teljes befogadására egészen alkalmasak lesznek.
És ha akkor bár nem a ti érdemetek, hanem kizárólag csak az Én szeretetem, kegyelmem és irgalmam
által szellemben újjászülettek még sokkal nagyobbra lesztek képesek, mint ezek a szerecsenek. De nem
a ti tökéletes lelketek ereje által, hanem az Én, a ti lelketeket átható szellemem erejével, amely által
természetesen a ti lelketek is mindörökre életerőssé válik.
5. Ámde Én nem akarok belőletek csodatevőket, hanem igazi jótevő embereket nevelni!
6. És ha az Én, tibennetek felébresztett szellemem jól tevő módon fog működni, akkor majd
világosság lesz értelmetekben is, és ez által egész természetes módon el tudjátok érni a természet erőit,
s azok szellemeit, illetve lelki specifikált alkatrészeit szolgálatotokba tudjátok állítani. Ezek által nagy
földi előnyöket lesztek képesek elérni, amelyeket majd a szegényebb emberiséggel szemben gyakorolt
jótéteményekre kell felhasználnotok.
7. És ha egykor azokat az előnyöket – amelyeket idővel az Én szellemem által fogtok elérni – az
Én rendemben fogjátok gyakorolni, akkor azok mindenben ezerszeres áldást fognak hozni számotokra,
de ha idővel önző módon az Én rendem ellen fogjátok azokat használni, azok az emberiség számára
mindenféle elképzelhető bajok kútforrásává válnak.
8. Amit Én most nektek mondok, az mindazoknak is szól, akik benneteket ezer és még egyszer
ezer év múlva követni fognak.
9. Azután a földnek más rétegei is következnek erjesztésre és megmunkálásra való emberekkel,
és azok nélkül, mert a föld nagy és sok szelleme van törvényben, akik megváltásukat várják.
10. Minden újjászületett csodát tud tenni, de nem úgy, mint ezek a szerecsenek az Én nevem
megismerése és akarata nélkül, hanem az Én nevemnek, akaratomnak és változhatatlan rendemnek teljes
megismerésével. Mert ha valaki mást akarna, az nem történhetnék meg, mivel neki az Én szellemem
nem kölcsönözhetne erőt, ebben az esetben csupán a léleknek volna akarása, de a szellem az Én akaratom
ellen soha nem tudna cselekedni!
11. Ámde a szellemnek a lélekben való újjászületése által a lélek szabad akarata, s a nagy teremt-
mények hatalmas sorozatainak megismerése – amelyek az Én szeretetem, bölcsességem, rendem, hatal-
mam és erőmből folyton és szüntelenül működik – el nem vétetik.
226. Fejezet: Az Úr a szellem és lélek viszonyá-

ról, amely olyan, mint a lélek és test közötti viszony.
Mindegyiknek megvan a maga külön akaratszférája, de
mindegyik felülről vezettessék. Cyrénius kifogása az
újjászületett lélek ereje és az ős tökéletes szerecsenek
lelkének különbsége miatt.
1. Az Úr: A lélek mindenkor úgy viszonyul a szellemhez, mint ahogy a földi test a lélekhez, egy
még oly tökéletes lélek testének is bizonyos tekintetben van saját szabad akarata, amely által a lelket
meg lehet rontani, hogyha az abba beleolvad. A jól fegyelmezett lélek a test mohó akaratába nem fog
soha beleegyezni, s mindenkor ura lesz testének, ámde az elkorcsosodott lélek nem képes erre!
2. A lélek és szellem között mégis olyan viszony áll fenn, mint egy tökéletes lélek és teste között.
A testnek magában véve lehetnek bármilyen vágyódásai, és a lelket izgathatja néha igen éles fullánkja-
ival a beleegyezésre és a kielégítésre, s a tökéletes lélek mégis mindenkor erélyes nemet fog hozzá mon-
dani! S ugyanezt teszi hajszálra az Én szellemem a lélekben, ha ezt teljesen áthatotta. Ha a lélek egészen
átmegy a szellem akaratába, akkor hajszálra minden a szellem akarata szerint történik, amely egyben az
Én akaratom. Ámde hogyha a lélek visszaemlékezései folytán inkább érzéki dolgokat érintő kívánságo-
kat érez, a szellem abban a pillanatban visszalép, és a lelket magára hagyja, hogy megvalósítsa kívánsá-
gát, amiből azonban rendesen semmi sem lesz, különösen, hogyha a teljesíteni akarás, vagy igen kevés,
vagy semmi szellemi célt nem rejt magában.
289
3. A lélek összes gyengeségeit és ügyetlenségeit nemsokára észrevéve, gyönyörök után való áb-
rándozásait csakhamar elhagyja, ismét a legbensőségteljesebben egyesül szellemével, és annak akaratát
engedi érvényesülni. Ezután természetesen ismét bőségben van a rend, erő és hatalom!
4. Ekkor ismét bátortalanul megszólal Cyrénius, s kérdi: Uram! A Te jelenlegi beszéded és inté-
sed által most egy valóságos szakadék mögé kerültem, ahol az én megismerésem szférájában igen nagy
fogyatékosságot fedeztem fel, s azt most még jobban látom.
5. Te az imént azt mondottad, hogy ha az önálló lelket szellemed annak szellemi újjászületésekor
teljesen áthatja és betölti, mégsem ment át annyira szellemivé, hogy bizonyos pillanatokban attól nem
tudná magát elkülöníteni, a lélek tehát megtartja továbbra is önállóságát olyannyira, hogy önmaga külön
gondolkozni és akarni képes, éppúgy, mint a szellem a lélek szubsztanciális lényébe való újjászületése
előtt. Ha tehát önmaga képes gondolkozni és akarni, akkor egy különálló szabad megismerés képesség-
gel kell bírnia, ennél fogva fel kell ismernie annak megnevezhetetlen előnyét, ami szelleméből árad
mindarra, amit saját érzékei nyújtanak, és szükségképpen azt is fel kell ismernie, hogy mi módon képes
még önmagában, s önállóan egyebet gondolni és akarni, amit nem a szelleme sugallt neki? Vajon nem
lehet-e legforróbb vágya és egész lényét üdvözítő boldogsággal eltöltő kívánsága az, hogy szellemével
tökéletesen mindörökké eggyé váljék, s ebben az állapotában változatlanul megmaradjon?
6. Én a maradandó önállóan gondolkodó, akaró és megismerő képességet az ember szellemi lét-
ében bizonyos fokú tökéletlenségnek látom. Különösen hangzik az is, hogy a szellemében újjászületett
lélek – akinek akkor még sokkal erősebbnek kellene lennie, mint e szerecsenek egyikének csupán őstö-
kéletes lelke, akiknél szellemi újjászületésről még sokáig nem lehet szó, s ezelőtt még kevésbé lehetett
– önmagában még sokkal kevesebbre képes, mint a szerecsenek egyikének önálló, csupán őstökéletese-
dett lelke. Ha ilyen lelkek akarnak, az megtörténik, de ha a szellemében újjászületett lélek – valamit
önmagából akar, az mégsem történhet meg, mert nem a szellem akarta. A szerecsenek lelkei bizonyára
a túlvilágon is bírni fogják azokat a csodálatos képességeket, amelyekkel legalább annyi csodálatos dol-
got lesznek képesek létrehozni, mint itt. S a mi szellemben újjászületett lelkünk – mondjuk saját gyö-
nyörűsége céljából éppenséggel semmire sem lesz képes?! Valóban Uram! Ez most az első esetben olyan
valami, amit egyáltalában nem tudok felfogni, mert nem találom meg ennek okát, sem pedig az értelem-
mel elfogadható támpontját. Kérünk tehát, add meg azt a kegyelmet, hogy ezt a dolgot nekünk fehérek-
nek kissé jobban megvilágítsd, mert ez még – megemészthetetlen eledel a mi számunkra.
227. Fejezet: Az Úr rámutat arra, hogy egy lé-

lek visszás nevelése (az ész előzetes művelése) által
mennyire meg van fosztva minden istenitől. Pszicholó-
giai, fiziológiai folyamatok és elváltozások az agyban.
Példa a szemről.
1. Mondom Én: Én már egyszer rámutattam arra, hogy a lélek, s végül az egész ember visszás
nevelése által mennyire elveszíti a Hozzám hasonló mindent uralni tudó képességeit. Ha te egy gyer-
meknek elsősorban az értelmét veszed fejlesztés alá, amikor a gyermek agyának kétharmad része nincs
még megérve, s az mégis kényszerítve van arra, hogy szavak, képek és számok oly nagy mennyiségét
vegye föl a még lágy, víznemű és a legjobb fejlődésnek indult agysejtjeibe, hogy ott megfelelő képzetek
keletkezzenek, ezáltal a fent nevezett agysejtek egyrészt eldurvulnak, másrészt pedig az erős emlékezés
megerőltetése által teljes rendetlenségbe kerülnek, amelynek következtében az ilyen gyermekek később,
mint ifjak, s még később, mint férfiak állandó fejfájásról panaszkodnak, amitől soha egész életükben
nem tudnak teljesen megszabadulni.
2. Az egész agyat hosszú időn keresztül mindenféle képzetekkel és jelekkel telítik meg, úgy hogy
a kedélyvilágból fellépő egészen szubtilis jelek felvételére – amelyek az igen érzékeny agysejtekben
kellene, hogy belevésődjenek – teljesen érzéketlenné lettek, és ha később a léleknek magasabb szellemi
igazságokról adnak tanításokat, az már nem tapad az agysejthez, s a lélek nem tudja megragadni, mert a
léleknek ez az igazsága csak pillanatra jelenik meg előtte látható módon.
290
3. Azon kívül a lélek előtt az anyagi, durva világi képeknek egész sűrű erdeje van. Ezeken ke-
resztül nem képes a finom, kicsiny, rendkívül sok és csak egészen gyengén bevésett jeleket meglátni, s
ha egy pillanatra meg is látja, az egész haloványan megjelenő ködképeket, amelyek szívében keletkez-
tek, ezek csak torzképekként jelennek meg, hogy lehetetlenség azokat megérteni, s elég világosan szem-
lélni, mert a durva, materiális képzetek a szellemi képzetek előtt állnak, s azokat részint elfedik, részint
megsemmisítik.
4. Erre te azt mondanád, mi szükség van a léleknek arra, hogy az agysejteken keresztül lásson?
Foglalkozzék a lélek egyenesen a szívvel, s így menjen át szellemének világosságába. Mindez rendben
volna, ha az ember az életet minden káros eredmény nélkül az egyszer már meglévő életrendjéből átfor-
málhatná. Nem volna az célszerű dolog, hogyha az ember valakinek – aki valamely oknál fogva akár az
anyatestben, vagy azután már a világon megvakult – vagy az állán, vagy a homlokán, vagy az orrán egy
pár szemet teremtene?! Ez így jó is volna, ha egy ilyen új és másfelé elhelyezett szempárnak nem volna
szüksége más testi szervekre. Az emberi test mechanizmusában azonban olyan szigorú matematikai rend
van, amelyen minden egy hajszállal el nem mozdítható módon áll a maga helyén és a test egész orga-
nizmusának teljes megváltoztatása nélkül semmit sem lehet azon változtatni.
5. Teljesen lehetetlen tehát valakinek valamely érzékszervét a testnek más részére helyezni anél-
kül, hogy az egész testet át ne formálná, és annak egészen más benső berendezést adna, és amiképpen a
testnek nem lehet a megfelelő helyen álló érzékeit a már említett okoknál fogva máshová helyezni,
ugyanez az eset áll fenn a léleknél is, amely sokkal gyöngédebb és szellemibb organizmus.
6. A lélek csupán a test agya által láthat és hallhat. A többi benyomásokat, amelyek azonban
tompák és érthetetlenek, a lélek más idegekkel is észreveheti, de ezeknek is az agyidegekkel szakadatlan
összeköttetésben kell állniuk, mert különben az ínynek nem volna ízlése és az orrnak szaglása.
228. Fejezet: Az agy a testben a lélek általános

látószerve, hogyan jön létre a lélekben és a szellemben
a megismerés. A helyesen fejlődött agy a legfontosabb,
s mindenképpen lehet ezen segíteni alázatosság, szere-
tet és a szellemiek iránt való komoly törekvés által. A
Megváltónak isteni atyai vigasztalása erre az állapotra:
„Az Én igaz gyermekeimnek az ő gyengeségeikből
kell, hogy erősekké váljanak.”
1. Az Úr: Amíg a lélek a testben lakozik, az agy a lélek fő látószerve és az is marad. Ha ezt
megfelelő módon művelik, a lélek a kedélyvilágból az agyba vésett életképeket helyesen és megfelelő
módon fogja szemlélni, s a szerint fog gondolkodni, következtetni és cselekedni, s akkor a lélek bizonyos
elragadtatott pillanatokban egy erős hitű és akaratú embernek a gyomorüregre való kézfeltétele által
éppoly tisztán fog látni, amiről nekünk Corel példát nyújtott. De ez a tulajdonképpeni tényleges életre
semmi haszonnal nem jár, mivel sötét testi burkában a leghalványabb visszaemlékezés sem marad, és
nem is maradhat.
2. És ha a lélek szemlélésénél és értékelésénél a testi élet tartama alatt a fej agya nincs vele
együttműködésben, akkor a lélekben nem marad meg semmi visszaemlékezés, csak legfeljebb tompa
sejtelem, mert az, amit a lélek a fej agyába felvesz, éppoly kevéssé van érzéke, mint ahogy a testnek,
hogy mindazt láthatná, ami a szem és a fül által az agysejtekben látható módon bevésődött. Ezeket csak
a lélek láthatja, amely belülről minden testiségtől mentes. De ami azután, azoknak megfelelő módon a
lelki agyhoz tapad, azt a lélek az ő szemeivel – amelyek éppen úgy, mint a test szemmel kifelé vannak
irányítva – nem szemlélheti, és füleivel nem hallhatja, erre csak a benne lévő szellem képes.
3. Az ember tehát a tiszta szellemit csupán akkor ismerheti fel teljesen, ha a szellem a lélekben
egészen felébredt, s azt áthatotta, ami pedig a szellemben belül van, azt csak Én ismerem és Rajtam
keresztül ismét annak az embernek szelleme, aki Velem, vagy az Én szellememmel azonos, mert ő lé-
lekben az Én hasonmásom éppen úgy, amiképpen a nap teljes képmása meglátható egy tükörben.
291
4. Tehát amíg a lélek a testet lakja, a testi agynak világos látásra való helyes kiművelése elkerül-
hetetlenül szükséges, mert az eltorzult agy a szellemi látásra nem alkalmas, mint ahogy a gyomorüregen
keresztül való látás sem használ neki semmit, mert abból – amint már rámutattam – semmi visszaemlé-
kezés nem marad meg, mert ha abból a szellemi agyból valami meg is marad, nincs erre sem szeme, sem
füle, mert ez csak a felébresztett szellemében van.
5. Ha tehát az agyat a szíven keresztül az Én rendem szerint helyesen és megfelelő módon fej-
lesztik és a szellemi életképek előbb vésődnek bele, mint az anyagiak – amely első életképzetek maga a
világosság, akkor a reá következő külső világi képzetek megvilágítva és ily módon minden részében jól
megérthetően és tiszta bölcsességük szerint lesz megérthető és felfogható. Az ebből áradó világosság
nem csupán az emberi szervezetet tölti be, hanem szellemileg fényes sugarai messze kisugároznak, s ily
módon fejlődik ki a külső életszféra, amely azután az ember, ha az idővel mindegyre sűrűbb, és erősebbé
lesz, a külső világban a szellem újjászületése nélkül is éppúgy tud csodákat létrehozni, mint ahogy azt
ezeknél, a szerecseneknél láttátok.
6. De hogyha az ember agyát visszásan fejleszti és azok agysejtjeibe csak bágyadt ködképek
vésődnek, amelyeknek szemlélésére a lélek minden életvilágosságot kénytelen felhasználni, hogy annak
legkülső körvonalait is csak igen felületes módon képes felismerni, így maga a lélek sem válhat soha oly
módon világossá, hogy annak szertelen fényéből külső életkör keletkezhetnék.
7. Csak megfelelő alázatosság, Isten és a felebarátok iránt érzett leghatalmasabb szeretet, s a
szellemiek felé való különös törekvés képes az agy materiális képzeteit megvilágítani és szellemivé vál-
toztatni, ami által az agy bizonyos fokú rendbe jut, de egész testi életében sohasem éri el mégsem azt,
amit ezeknél, a szerecseneknél tapasztaltatok.
8. De mindez nem tesz semmit, mert Előttem közületek egy újjászületett sokkal kedvesebb, mint
kilencvenkilenc olyan tökéletes lélek, amelynek bűnbánatra sohasem volt szüksége.
9. Az Én igaz gyermekeim gyengeségeikből kell, hogy erősebbé váljanak! Nos, kedves Cyréni-
usom, jól megértettél-e mindent és kérdéseidre jó feleletet kaptál-e?
229. Fejezet: Cyrénius ennek a fontos agytaní-

tásnak szemléltetőmódon való megvilágítását kéri. Az
Úr az újjászületett és egy őstökéletes lélek működésé-
nek a különbségéről beszél. Hogyan képes az utóbbi
(tisztánlátó módon) diagnózist megállapítani és a
gyógymódot elrendelni.
1. Mondja Cyrénius: Uram! Őszintén szólva ezt a magyarázatodat egészen helyesen felfogni
annyit jelent, hogy az embernek az emberi agyat teljesen ismernie kellene, mert másképp lehetetlen
volna azokat az agysejteket – amelyeken vagy a helyes nevelési módszer által a lelki szellemi képzetek,
vagy a rossz és visszás nevelési rendszer által a materiális világképzetek először vésődnek be – megfe-
lelő módon elképzelni és még kevésbé, hogy ezeken, az agysejteken a különféle életképzetek mi módon
rajzolódnak be?
2. Ha Te is úgy akarod Uram – miután Előtted minden lehetséges – arra kérnénk, hogy nekünk
az agysejtekről valamint a nagy és kisagyról valami szemléltető ábrát mutatnál, hogy helyes fogalmunk
legyen arról, amit Te megismerni a legfontosabbnak tanácsoltál nekünk! Mert hogyha az ember ilyen
rendkívül, fontos tanításnál mégsem tud a dologról helyes fogalmat alkotni, nyilvánvaló, hogy az egész
megfejthetetlen marad előtte.
3. A mi lelkünk bizonyára még nagyon is fénytelen ahhoz, hogy képes volna az agysejteket úgy
formájukban, mint használhatóságuk szerint helyesen megítélni, sőt azt tisztánlátó módon szemlélni,
hogy arról helyes fogalmat alkosson magának. Ennél fogva szükséges, hogy a mi gyenge lelkű fehérek
testünknek legalább arról a szervéről szerezzünk helyes megismerést, amelytől az ember helyes, vagy
helytelen fejlesztése függ. Hogyha, mint mondottam, óh Uram, ez a Te akaratod is volna, nagyon
292
szeretnék egy, vagy több ilyen agysejtet látni, és ha lehetséges volna, először a helyes és azután a hely-
telen képzetekkel.
4. Mondom Én: Hiszen Én tudtam azt, hogy oda foglak vezetni benneteket, ahol a hézagokat,
hiányokat ti magatok is fel fogjátok ismerni, és hogy azok kitöltésének szükségét fogjátok érezni. És
lásd, ez a kívánságod kedvesebb Előttem, mint más, amelynek értelmében az imént csaknem fennakadtál
azon, amidőn tudtotokra adtam, hogy egy újszülött ember lelke a materiális teremtmények világában
sohasem fogja azt a csodálatos dolgot létrehozni, mint egy ős, romlatlan lélek önmagából.
5. Én bár azt mondottam neked, hogy egy újjászületett képes volna azt létrehozni, amit Én magam
teszek, természetes, hogy csak az Én örökké való rendemben és e rendem által, de ezzel nem nagyon
elégedtél meg. Azonban nem gondoltál arra, hogy ezek az ős, tökéletes lelkek egyébként másra, semmire
sem képesek, csak arra, ami az Én rendem szerint megengedhető módon és hasznot hozóan lehetséges.
6. Mert mindaz, amit ők lelki külső életszférájukkal előttetek csodának látszó dolgokat művel-
nek, oly természetes dolog, mint amilyen természetes, hogy itt a talaj mohával és fűvel van benőve, és
hogy ennek a beltengernek a vize a benne lévő súlyánál fogva állva marad a medrében! Ha tehát te az
előtted most elmondott két természeti jelenséget rendben lévőnek és természetesnek találod, akkor csak-
hamar azt is igen könnyen ilyen rendben levőnek, és természetesnek fogod találni, amit ezek az ős töké-
letes lelkek az ő földi életszférájuk, és az őáltaluk lakott országnak szükségletei céljából végrehajtani
képesek kell, hogy legyenek.
7. Ezeknek, a szerecseneknek valóban igen fekete bőrük van, de világossággal teli lelkük, azon
kívül legnagyobb részt ismerik benső fő életszerveiket, s agysejtjeik is teljesen ismertek előttük, mert
ős, tökéletes lelkük képes testüket belülről kifelé áttekinteni, és ha valamely szervük beteg, meglátják
azt a helyet, ahol a baj van, valamint azt is, hogy az miben áll.
8. Külső életszférájuk által, amely ilyen pillanatokban igen erősen működik, mihamar megtalál-
ják azt a gyógyfüvet is, amelynek használata által a bajt így, vagy úgy rövidesen elhárítják. Csak ha az
izmok és fesztő erek ellustulnak, vagy megbénulnak, és ha a vér megsűrűsödik, akkor nem létezik többé
gyógyfű, amely az általánosan rokkanttá, vénné és természetes okoknál fogva fáradt, elgyengült, és rest
élettesten segítsen. És ekkor azt hiszik, hogy az a legjobb, hogy a lélek saját magán segítsen, szedje
össze magát, hogy a haszontalanná és rúttá lett testet elhagyja, s hogy a földi kötelékektől felszabadulva
elmenjen az üdvösségek birodalmába, amely szerintük a nap, a hold és a föld között található mind-
örökké!
9. Az ilyen embereknek azután a legkisebb félelmük sincs a haláltól, de félnek a test betegségétől,
mert az által a lélek erői haszontalan módon fokozott tevékenységet kénytelenek kifejteni, ami által a
lélek azután hosszabb időn keresztül gyenge és tökéletlen marad.
230. Fejezet: Ezek az ős, erős lelkű szerecsenek

a legnagyobb mértékben tiszta erkölcsűek. A szexuális
kérdés legnagyobb fontossága. A nemi tisztaság lelki
és természeti előnyei. A testi érzékiség lelki karaktere.
Paráznák és erkölcstelenek nem mennek be a mennyek
világosság országába. Példa. Ezek gonoszsága és meg-
térésük nehézségei.
1. Az Úr: Ami pedig a test és az élet erkölcsösségét, s az igazi szűzies tisztaságot illeti, az egész
földön nincs még egy nép, amely ennek az erénynek annyira híve volna, mint éppen ezek a feketék, és
akiknek a paráznaság, erkölcstelenség és szemérmetlenség oly kevéssé volna tulajdona, mint ezeknek, a
szerecseneknek.
2. És ez is az életnek egyik legnagyobb fontossága, mert ha a fehér emberek ezt a bűnt kerülnék
és a nemi érintkezést, csak annyiszor gyakorolnák, amennyiszer arra egy magzat támasztására szükség
van, Én azt mondom nektek: egyetlen egy sem volna köztetek, aki legalább tisztánlátó ne volna. De
olyan módon, ahogy az nálatok szokásban van, a férfi úgy, mint a nő, naponta többszöri érintkezés által
293
elpazarolja a legnemesebb és a lélekkel legnagyobb rokonságban lévő életnedveket és azután nincs több
készlete, amellyel a lélekben intenzívebb világosságot gyűjteni tudna!
3. Innen van az után az, hogy a mindinkább lusta és polipszerű élvezni vágyó lények ritkán al-
kalmasak egy világosabb gondolatra, félénkek, gyávák, igen anyagiasak, hangulatosak, köpönyegforga-
tók, önzők, irigyek, féltékenyek, s nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak szellemi dolgokat meg-
érteni, mert fantáziájuk állandóan a bűzös test ingereiben mereng el, és nem képesek többé semmiféle
magasabbrendű, vagy szellemi dolgokhoz felemelkedni. És ha néha-néha akadnak olyan emberek, akik
legalább vágyakozásmentes pillanataikban egy-egy pillantást felfelé is vetnek, egyszerre csak, mint fe-
kete felhők az égen, újból megjelennek az érzéki gondolatok, s minden magasabbrendű érzést annyira
eltakarnak, hogy a lélek egészen megfeledkezik róluk, és ismét belesüllyed a test bűzös fertőjébe!
4. Az ilyen embereknél a nem ritkán előforduló jó szándékok vagy igen keveset, vagy semmit
sem használnak, mert ezek rendesen a disznókhoz hasonlítanak, amelyek mindig megújuló mohósággal
belevetik magukat a legundorítóbb pocsolyába, s egész testükkel fetrengenek benne, valamint a kutyák-
hoz, amelyek mindig visszatérnek ahhoz, amit kiokádtak, s azt mohón felfalják.
5. Azért teljes igazsággal mondom nektek, hogy a parázna nők, házasságtörők, és a házasságtörő
nők és a paráználkodók mindenféle fajtája és neme csak igen nehezen, vagy sohasem fognak bejutni az
Én országomba.
6. Ha te ezt a szívedben túl szigorúnak ítéled, akkor kísérelj meg egy ilyen érzéki embert átfor-
málni. Kezd őt Isten parancsaira figyelmeztetni és mondd neki: Béke legyen veled, Isten országa elkö-
zelített hozzád. Hagyd el bűnös életedet, szeresd Istent mindenek felett, s felebarátaidat, mint tenmaga-
dat. Keresd az igazságot, keresd szíved mélyében Isten országát, hagyd el a te világodat, annak laza
anyagát, s igyekezz magadban a szellemi életet felébreszteni! Imádkozzál, kutass és cselekedj Isten
rendje szerint! S meglátod, hogy ezeket a szavakat tökéletesen süket fülekhez intézted, kikacag téged,
hátat fordít neked, és ezeket fogja mondani: Takarodj innen te ájtatoskodó bolond, ne bosszants ostoba-
ságaiddal, mert arra kényszerítesz, hogy arcul üsselek!
7. Mond, mit tennél egy ilyen érzéki kéjenccel, feltéve, ha kezedben nem volna államhatalom?
Ha másodszor inted, akkor még sokkal nagyobb durvaságokat várhatsz tőle, mint amilyen az első volt!
S mi lesz azután, ha csodát teszel szemei előtt? Azt hiszed, hogy az talán felnyitja a szemeit, vagy füleit?!
Lásd, ő ezt varázslatnak fogja tartani, s azt fogja mondani: Még egynéhány ilyen mulatságos dolgot –
de anélkül, hogy hátránnyal lenne rá, mert különben megtámad, és életre-halálra verekszik veled. S ha
testileg le találod őt győzni, akkor a legborzalmasabb átkokkal fog illetni téged. Azért egy parázna ember
nem csupán egy érzéki bűnbak, hanem felingerelt állapotában igen gonosz ember, mert telve van vad
tűzzel, vak minden jóval és minden szellemi igazsággal szemben. Egy rablót előbb meg tudsz téríteni,
mint egy igazi paráznát és házasságtörőt.
231. Fejezet: Az Úr tovább beszél az erkölcste-

lenség bűnéről. Tanítás az isteni Rend szerint megálla-
pított nemzésről és annak áldásairól, missziós tanítá-
sok. A magvetőről, a magról és a különféle talajról,
amelyre a mag hull.
1. Az Úr: Ha tehát az emberek között a bujaság és a paráznaság, mint a valóságos lelki pestis
elharapódzott, akkor ott az evangélium prédikálása megszűnt! Mert hogyan lehet süket fülek előtt be-
szélni, és vak szemek előtt csodát tenni? Ahol pedig nem lehet azt az igazságot prédikálni, amely egyedül
képes a lelket erősíteni, felszabadítani és keresztül-kasul megvilágítani – mert a lélek csupán az igazság
által lesz szeretetben tevékenykedő, s ily módon telve világossággal – hogyan jusson akkor másfelől
világosság a lélekbe más egyébből, mint a lélek igazságának világosságából és miből képezzen magának
külső életszférát?!
2. Ott tehát, ahol a paráznaság és erkölcstelenség a nép között elharapódzott, az embereknek
nincs külső életszférájuk, lusták, érzéketlenek és semmiben sem találnak felemelő nemes élvezetet, és
294
semmiféle örömöt nem lelnek magasabbrendű dolgokban. Egyedüli céljuk csupán az állati testi élvezet,
minden egyéb iránt vagy igen csekély, vagy semmi érzékük nincs.
3. Mindenek előtt tehát arra törekedjetek,hogy ez a bűn sehol el ne harapóddzék és a házastársak
is csupán azt tegyék, ami egy ember nemzésére feltétlenül szükséges.
4. Aki az asszonyt a terhességének állapota alatt gyötri, az megrontja a magzatot már az anya-
testben és beleplántálja az erkölcstelenség szellemét, mert amely szellem készteti a házastársakat arra,
hogy a természetes szükségleten felül nemileg érintkezzenek, ugyanez a szellem hatványozva érvénye-
sül a magzatban.
5. Azért a nemzésnél legnagyobb lelkiismeretességgel arra kell törekedni, hogy a nemzés műve-
lete nem pusztán durva bujaságból, hanem igaz szeretetből és lelki vonzódásból menjen végbe és má-
sodszor, hogy a megtermékenyült asszony magzatának megszületése után hét hét elteltéig békén marad-
jon.
6. Az olyan gyermekek, akik isteni rend szerint nemződnek és az anyatestben zavartalanul meg-
érlelődtek, először lelkileg sokkal tökéletesebben születnek a világra, mert a lélek egy tökéletes szerve-
zetben előbb gondoskodhat szellemi tűzhelyről, mint egy teljesen megromlottban, amelyben kénytelen
magát mindig foltozni és javítgatni, és másodszor maga is tisztább és világosabb, mert nem zavarják
buja, parázna szellemek, amelyek naponta többszöri utónemzések által az embrió testébe és lelkébe be-
lenemződnek.
7. Milyen könnyen tudja egy ilyen lélek kedélyvilágát kora gyermekségétől kezdve Istenhez
emelni igaz, ártatlan gyermeki szeretettel, és mily nagyszerű ősélet alapképzetek kerülnek ily módon a
kedélyvilág mélységeiből a gyöngébb ifjú agyra és minden materiális benyomást mellőzve világosan, és
tisztán vésődik abba bele, amely világosságon keresztül a későbbi materiális világ képzeteit is azok he-
lyes jelentőségük és vonatkozásuk szerint fogja magyarázni. Ezek a képzetek egy világos és élet-igaz
alapon vannak beleplántálva, elterjedve, részeire bontva és azok keresztül-kasul meg vannak világítva
úgy, hogy a lélek azokat könnyen átláthatja és megértheti.
8. Az ilyen gyermekek külső életszférája már korán fejlődik ki, s hamar és könnyen tisztánlá-
tókká lesznek, s akaratuk mindenben az Én rendemben lévő akarathoz alkalmazkodik. S milyenek ezzel
szemben már az anyatestben megromlott gyermekek? Én azt mondom nektek, hogy alig többek, mint az
élet ködképei, s mi ennek főképpen az oka? Az, amit Én eddig a bujaság következményeiképpen el-
mondtam nektek.
9. A későbbi időben az Én igémet prédikálni fogjátok, ez a tanítás soha ne hiányozzék, mert ez
megmunkálja az élet alapját, talaját és felszabadítja azt a tüskéktől, tövisektől, amelyekről az ember
fügét és szőlőt még sohasem aratott. S ha az alap és talaj megtisztult, akkor már könnyű dolog az élet
magvát a szív világosságával megvilágított és a szeretet lángja által áthatott barázdákba elhinteni. Egyet-
len egy magvacska sem fog lehullani anélkül, hogy azonnal ne csirázzon, és hogy rövid idő alatt ki ne
bontakozzék az élet gyümölcsének bőséges hordozására. De egy vad, tisztátalan talajba vethettek am-
ennyit, akartok és soha nem fogtok áldásos aratást elérni!
10. Mert az olyan ember, aki az Én igéimet terjeszti az emberek között, hasonlít ahhoz a magve-
tőhöz, aki a legszebb gabonát vette, és mindenféle talajba elvetette, amit útjában talált. Némely mag
száraz homokba és a sziklára hullott, ekkor esett az eső és a kicsiny magvak gyönge csírákat kezdtek
hajtani, ámde az eső megszűnt és jöttek a szelek, s a nap forró sugarai és megszárították a kemény talaj
nedvességét, s ezzel elhaltak a gyönge kicsiny csírák is, és nem hoztak soha gyümölcsöt.
11. Egy másik része tövisbokrok alá esett, ahol volt nedvesség és a magvacska kipattant, ámde
csakhamar a világi vágyak konkolya elfojtotta és ez sem hozott gyümölcsöt. Egy része az emberi go-
noszság útjára hullott, ez nem is pattant fel, hanem részint eltaposták, részint felszedegették a lég mada-
rai. Ez sem hozott termést, azt mondanom sem kell, hogy csak egy része hullott jó talajba, ez csírázott,
felnövekedett, jó és gazdag termést adott.
12. Ez a példázat szolgáljon nektek arra, hogy belássátok, az igaz gyöngyöket nem kell a disznók
elé vetni. Az első feladat a talajt megtisztogatni és megtrágyázni, s csak ezután az élő ige magvakat
behinteni, s akkor bizonyára a nehéz munkának nem lesz haszontalan eredménye. Az Én élő igéimnek
terjesztésénél nem elégséges pusztán csak a jóakarat, mert azt igaz életbölcsességgel kell, hogy éltesse,
295
mivel az Én igéimnek csupán jóakaratú terjesztőjét könnyen össze lehetne hasonlítani Bálám prófétával,
akinek szamara bölcsebb volt, mint ő.
13. Most pedig kedves Cyrénius barátom, mindezekben amit Én most neked elmondottam, te
még nem kaptál feleletet kérdésedre, és máris figyelmeztetni készülsz erre, de Én azt mondom neked,
hogyha a kívánságodat azonnal teljesítettem volna, nem vált volna hasznodra, ha azt ezek a tanítások
nem előzték volna meg.
232. Fejezet: Az Úr kavicsokból preparál két

pár agyat (kis és nagy). Az egyik az ősi normális és a
másik a jelenkor normális (romlott) agya. Az agy pira-
misok. A nagy és kis agy anatómiai, fiziológiai (bonc-
tani és élettani) berendezése és funkciója. Az egyip-
tomi piramisformáknak az iskolaházakhoz való fel-
használásának oka.
1. Az Úr: Most meglátjuk, hogy képesek leszünk-e egy agysejtekből összeállított művet köze-
lebbi tanítások céljából megteremteni. Hozathatnánk ugyan Rafael által Rómából most azonnal két egé-
szen természetes emberi koponyát, mert Rómában a kapitóliumban most fejeztek le két nagy gonoszte-
vőt. De ez a két gonosztevő agy vagy igen kevés, vagy semmi hasznunkra nem volna.
2. Legyen tehát, hogy az angyal valamelyik patakból négy erre a célra egészen alkalmas hófehér
kavicsot teremtsen elő, s ezekből fogunk – amennyire azt az anyag engedi – két emberi agyat teremteni.
Rafael menj és teremtsd elő, amit kívántam!
3. Rafael ekkor körülbelül két szempillantásra láthatatlanná vált, de egyszerre csak hirtelen ismét
előttünk termett és négy hófehér kavicsot tett Elém az asztalra. Kettő nagyobb, kettő kisebb volt, amely
megfelelt a nagyagynak, a világos képzetek befogadására, és kettő a hátsó, vagy kisagynak a hangok
képzeteinek a befogadására.
4. Amidőn a kövek megfelelő rendben Előttem feküdtek, megérintettem azokat, amitől olyan
átlátszókká lettek, mint a legtisztább hegyikristály. Ezután rájuk leheltem, amire millió négyszögű pira-
misokká osztódtak – az a, b, c jelölte három külső felület oldalait, a d pedig az alsó felületét.
5. A jobb kéz felől felállított kövek a megfelelő rend szerint fejlődött agyat ábrázolták, a balke-
zem felől álló agy pedig a helytelen nevelés és más befolyások által visszás rendben fejlődött agyét, mint
ahogyan az közönséges embereknél elő szokott fordulni.
6. Itt azonban nem voltak az agysejtek mind piramis alakúak, hanem néhány piramisforma mel-
lett a mértanból előforduló összes testek, ábrák és sztereometrikus formák mind képviselve voltak, s
ezek annál inkább láthatókká váltak, amikor azokat tízszeresen megnagyítottam úgy, hogy négy egészen
nagy tömeg állt Előttem az asztalon, s e célból Rafaelnek a legnagyobb gyorsasággal az asztalt meg
kellett nagyítania a tanítványok nagy csodálkozására.
7. És Én így kezdtem a magyarázatot: Most mind a négy agytömeg sejt formáit teljesen elkülö-
nítve és megkülönböztethető módon szemlélhetitek.
8. Lássátok, itt jobb kezem felől áll a nagy előagy telve igen szabályos piramisokkal, s ugyanúgy
a kisagy is hasonló formájú piramisokkal, csak az utóbbiak háromszorta kisebbek, s a levegő rezgésszá-
mainak a felvételére szolgálnak, de azért a lélek számára ezek is eléggé nagyok.
9. Most pedig nézzétek meg ezt a két tömeget a baloldalamon, ezekben már a formák igen kü-
lönbözők – mint ahogy az előbb megjegyeztem – és sehol sem illenek jól össze. Majd itt, majd ott egy-
egy hézag tűnik szemeitek elé, amely mindenféle hamis tükrözésre ad alkalmat, s amit később megva-
lósulni, látni fogtok. A hátsó agynak a nagyaggyal összehasonlítva háromszorta kisebb sejtformái van-
nak. Nézzétek csak most ezeket, a formákat.
10. Erre valamennyien odajöttek és megnézték a négy kavicsból mesterséges módon előállított
és megnagyobbított agyakat, egyelőre csupán piramis sejt formáit, belső kamra osztódása és az agysej-
teknek egymással összefüggése nélkül.
296
11. Majd ha valamennyien a lehető legfőbb fogalmat alkották felőle, akkor Én egy megismételt
ráleheléssel az agysejteket kamrácskákba fogom osztani és azokat sarkaiban összekötni, ugyanúgy az
előagyat a hátsó aggyal, hogy az agysejtek bármineműek is, képzetek és jelek felvételére alkalmasak
legyenek.
12. Cyrénius nagy csodálkozásából alig tud magához térni, s végül így kiált fel: Óh most már
világosan látom! Az ős egyiptomiak, akik iskoláikat piramisformára építették, bizonyára tökéletes lélek-
emberek voltak, azaz belsőleg telve világossággal, akik szemlélhették testük organikus berendezését.
Ezek előtt a piramisformák, mint az emberek megismerésének eszközei a legfontosabbak lehettek, azért
használták fel ezt a formát hatalmas iskoláik építésénél. Ezek valószínűleg minden egyes agysejt pira-
mist a lehető legpontosabban átvizsgáltak és minden egyes piramisnak ugyanilyen benső berendezést
adtak, természetesen a legnagyobb méret szerint ugyanúgy, ahogy annak organikus berendezését egy
agysejt piramisban megtalálták.
13. Azért volt minden egyes piramisban egy egész sereg folyosó és helyiség, amelyben még a
legokosabb ember sem tudott eligazodni, hogy egyik-másik mire való. Uram! Helyesen mondottam,
vagy nem?
14. Mondom Én: Egészen tökéletesen jól és helyesen, mert úgy is volt, mivel az egyiptomiak a
piramisok felületét is - különösen belülről – mindenféle jelekkel, írásokkal és képekkel festették be,
amelyek szellemi vonatozásban minden elképzelhető módon ábrázolták, hogy az embernek ezen a föl-
dön mit kell elvégeznie, s kiküzdenie, s hogyan kell önmagát megismernie, és hogy a szeretet mennyire
középpontja minden életnek!
233. Fejezet: Az obeliszk pár, vagy az élő író-

vessző minden piramis előtt, s ezek csodálatos funkci-
ója. Az Úr megmagyarázza az előagy összefüggését a
hátsóaggyal, az utóbbi a hangok regisztrátora, míg a
nagyagy a szavak és fogalmaké. A zene fontossága, a
kedélybeli, de különösen a szellemi vonatkozásban.
1. Az Úr: Most pedig ismét rálehelek az előttem fekvő négy agy-halomra, és te kétszer két obe-
liszket fogsz a piramisok előtt látni. A hegyes oszlopok egészen más célt szolgáltak, mint a kétszer két
oszlopocska az agypiramis sejtek előtt, mert a hegyes oszlopok a piramisok előtt csupán azt jelezték,
hogy a piramisokban bölcsességet kell keresni, amely célra mindig egy kipróbált tiszta embert használ-
tak fel.
2. Az a két hegyecske az agysejtek előtt – amelyekből minden agypiramisban nyolc darab van,
azok az íróvesszők, amelyek egy arra külön rendelt agyideg mozgásának segélyével – amelyek a látó és
hallóideggel igen finom szerves, mechanikus függésen állnak – egy meghatározott rend szerint az agy-
sejteket beírják, vagy más megfelelő szellemi képzetekkel berajzolják.
3. Most különösen figyeljetek mindenre, ami történni fog, mi most ezeket, az íróvesszőket nyi-
rokkal meg fogjuk tölteni, és szemléleteinket először a rendes agyon fogjuk kezdeni. Én azt akarom,
hogy ebben az agyban először úgy a látás, mint a hallás részéről az agysejtek szabályszerűen az isteni
rend szerint rajzolódjanak be.
4. Erre mindnyájan megerőltették szemeiket, és a legfeszültebb figyelemmel néztek az agyszer-
vezetekre. Kénytelen voltam a fényképzeteket a rikító materiális fényből létrehozni, mert a lélek fényé-
vel tanítványaim testi szemei előtt semmire sem mentem volna. Most pedig nézzük, hogy mi mindent
tapasztaltak a figyelmes szemlélők?
5. Észrevették, hogy az íróvesszők hegyeiből vöröses és kékes csillagocskák ömlenek az agysej-
tekre éspedig olyan sorrendben, hogy egy igen éles szem ezekből, a számtalan csillagocskából az agy-
sejteken mindenféle csodálatos képet pillanthatott meg.
6. Erre a pillanatra a figyelők szemeinek megadtam egy mikroszkóp sokszorosan nagyító képes-
ségét, amire itt igen nagy szükség volt, mert különben a megfigyelők a csodálatos rajzú képzetekből és
297
formákból nem sokat vehettek volna ki. Ehhez az agypiramisoknak előbbi tízszeres megnagyítása nem
lett volna elégséges. De mivel most az agysejteket százszoros nagyításban látták, tehát igen jól megfi-
gyelhették.
7. Erre megkérdeztem Cyreniust, hogy mit lát ő, és így szólt: Uram! A csodák csodáját! Az igen
mozgékony és keresztül-kasul nagyon sok szervvel ellátott piramis obeliszkekből szakadatlanul egy se-
reg vöröses és halványkék csillagocska ömlik, s az egy időben látó és halló obeliszkek a négy piramis
felületén szakadatlanul tevékenykednek, és szikrát ontó hegyeikkel megszakítás nélkül serényen rajzol-
nak és írnak a velük szemben lévő piramis felületére, amelyet behintenek csillagocskájukkal. Az ember
azt hinné, hogy ez a látszólagos értelmetlen, és mintegy véletlen ide-oda húzogatás a háromszögű táblá-
iban csupán holmi firkálás, pedig egészen rendes képzetek alakulnak ki belőlük, amelyek igen kedves
látványt nyújtanak.
8. Most pedig úgy veszem észre, hogy a két oszlopocska elcsendesedik, amikor egy felület tele
van írva, alig hihető, hogy ezeket az ezer rajzokat és képzeteket a két élő íróvessző ilyen rövid idő alatt
írta egy ilyen háromszögű táblácskára. Ezek a formák bár igen kicsinyek, - jól lehet egy ilyen felületet a
legnagyobb ember magasságából szemléljük, - de ezek a kicsiny rajzok és képzetek olyan tisztán állanak
előttünk, hogy ezeknél tisztábbakat és tökéletesebbeket elképzelni sem lehet. De miért nincsenek a kis-
agyban a nagyagyhoz teljesen hasonló sejtek és képzetek? Én ezen semmi egyebet nem fedezek fel, mint
csupán vonalakat, pontokat és más horog alakú jeleket (számokat), amelyekből nem tudok kiigazodni.
Mik ezek a kották?
9. Mondom Én: Ezek a szavak jelei, de ezek nem állnak külön, hanem mindenkor a nagyagy
egyik fősejtjének felületével vannak polarikus összefüggésben és a hang vagy fogalom, amely a kisagy
sejtjein vonalak, pontok és más horogformájú jelek által láthatók, ugyanabban a pillanatban a
nagyagynak legalsó piramis felületére azoknak megfelelő képzete rajzolódik fel, a léleknek könnyebb
felismerése céljából ily módon.
10. Hogy ez létrejöjjön, a hátsóagy minden egyes agysejtjéből egy sereg idegszálat a nagyagyból
a neki megfelelő piramisokat magához kell, hogy vonzza, mert különben senki sem volna képes a hallott
fogalomról, vagy egy szavakkal elbeszélt vidékről vagy cselekedetről világos fogalmat alkotni magának.
11. Artikulátlan hangok, valamint zene nem rajzolódik át a nagyagyba, mivel az ember egy hang,
vagy harmónia, vagy melódia által nem tud magának egy képet, vagy dolgot elképzelni, mert – amint
mondottam – az ilyen hangok nem vésődnek bele a nagyagy sejtjeibe, hanem a kisagy megfelelő piramis
felületén vonalak, pontok és horgocskák (kották) formájában rajzolódnak bele
12. A csupán hangok által berajzolt hátsóagy piramisfelületekből ezzel szemben idegek haladnak
a gerincvelőn át a gyomorüreg nedveihez (napideg fonat), s innen a szívidegekhez, amely oknál fogva a
zene, ha az teljesen tiszta, főleg a kedélyvilágra hat, azt megragadja és nem ritka esetben gyöngéddé
teszi, és érzékeit megfinomítja.
13. De a kedélyvilágból támadva és kiindulva a hangok a szeretet világossága által, mint kicsiny
csillagok a két obeliszk segélyével a fő agy sejtjeire formákká és képzetekké is írhatnak, amelyek nem
ritka esetben a léleknek igaz útmutatói a szellem nagy életcsarnokaiban, amely oknál fogva az igaz és
egészen tiszta zene a lelket igen könnyen segíti szellemének egyesítéséhez. Ennél fogva tanuljátok és
tanítsátok a tiszta zenét úgy, ahogyan azt egykor Dávid tette.
14. S hogy a tiszta zene mire képes, ezt láthatjátok akkor, ha egy helyre összegyűjtitek az ellen-
ségeket és barátokat, és közöttük megszólaltattok tiszta zenét, s mihamar az ellenségek helyett is kedé-
lyes barátokat fogtok látni (békezene). Ámde ezt a hatást csak a tiszta zene tudja létrehozni, mert egy
tisztátalan és trágár zene éppen az ellenkező hatást idézi elő.
15. Most már láttad, hogy még maguk a hangok is tévútra kerülve, a lelken látható módon nyi-
latkoznak meg. Ha nem is tényleges képzetekként, hanem mint magasabbrendű szellemi formák, külön-
féle jelek alakjában, amiként az Egyiptom régi szobrain látható. Úgy vélem, hogy az eddig mutatott
dolgok meglehetősen világosak lesznek előtted, s így többet nem fűzök hozzá, minthogy mindez csupán
egy jól elrendezett és teljesen romlatlan agynál fordul elő a kedélyvilágnak helyes előzetes fejlesztése
ezáltal, amikor az agysejtek először a világossággal mindenféle lelki és szellemi alakokkal és formákkal
rajzolódnak be.
298
234. Fejezet: Az agyműködések előadásának
folytatása. A materiális világból szerzett képek benyo-
másai. Az emlékezőtehetség. Az ember benső rejtett
gazdagsága. Az érzékszerveknek az aggyal való össze-
köttetése. A már az anyatestben szétzilált agy.
1. Az Úr: Miután most ezt a nagyon fontos előkészítő munkát végignéztük és megértettük, hogy
a dolgot még jobban megérthessük, arra is néhány pillantást kell vetnünk, hogy a lélek a materiális vi-
lágból benyomásait miképpen viszi bele az agysejtekbe.
2. Nézzetek ide, most azok a képek, amelyek a szemeken keresztül szerzik benyomásaikat, fog-
nak belevésődni az agysejtekbe. Én akarom, és úgy legyen!
3. Most nézzetek elől az agysejt felületén lévő obeliszkek íróvesszőjére, hogy azok egyszerre
milyen sötétszínűek lettek. Azt a látszatot keltik, mintha valami igen sötét nedvvel teltek volna meg és
lássátok, valamennyin élethűen el van találva az agysejteken, a fákon és a sétányokon kívül pontról-
pontra mindaz, ami szemeink előtt van, de mindez nemcsak egyoldalúan élettelenül, hanem minden ol-
dalról élő módon láthatóan (hasonlóképpen, mint az élőképek egy sötétkamrában) van felrajzolva.
4. Minden egyes mozdulat, amelyet teszünk itt, mintegy ezerszeres ezerszeresen adatik vissza,
és mégis az előző, vagy ezerszer előző állások a piramis benső rekeszeiben bevésve maradnak, amelyek
a lélek szemei által szüntelenül láthatók, mert azt mindvégig a lelki-szellemi világosság világítja át és
ez idézi elő azt, amit részint emlékezőképességnek, részint visszaemlékezésnek nevezünk, mivel az az
agypiramis bensejében van bevésődve. Ez pedig a reflexiók sokasága útján szaporodik, úgy hogy egy és
ugyanazt a tárgyat számtalanszor megsokszorosítva hordozhatja magában az ember.
5. Így lehet aztán, hogy minden egyes ember különösen lelkében, de legfőképpen szellemében
az egész teremtést minden részében a legnagyobbtól a legkisebbig magában hordozhatja, mert önmaga
is abból vétetett.
6. Ha nézi a csillagokat, a holdat, a napot, mindez ismételten berajzolódik agyszerveibe az álta-
latok látott módon, a lélek szemléli azt, és igaz gyönyörűségét leli benne, és a látottak a léleknek igaz
gyönyörűsége alapján azonnal az agypiramisok belsejébe és legbensejébe – természetesen csak nagyon
kicsinyített mértékben – a benső reflexiók útján vésődnek bele úgy, hogy a lélek azokat mindenkor meg-
találhatja, és mindig tökéletesebben szemlélheti.
7. A külvilágból szerzett benyomások rajzai önmagukban véve csak, mint sötét képek jelennek
meg, de a mögöttük lévő jobb életszférából származó fényképzetek megvilágítják a természeti képeket,
amelynél fogva ezek aztán minden részeiben annyira meg vannak világítva, hogy azokat a lélek benső
összefüggésükben egészen jól átláthatja, kutathatja és megértheti.
8. Mindezeken felül a nagyagy a szagló és ízlelő idegekkel áll összeköttetésben, valamint a kis-
agy általános érző idegeivel. Ezek is az erre a célra rendelt agysejteken bizonyos jeleket hagynak hátra,
amelyeket a lélek igen könnyen azonnal felismer, mint például egyik, vagy másik virágnak, vagy kenet-
nek szagát, vagy azt, hogy egyik, vagy másik étel, gyümölcs vagy ital milyen ízű vagy illatú. Miután az
erre vonatkozó berendezés az agyban úgy van megalkotva, hogy minden szagló és ízlelő agysejt igen
érzékeny idegekkel van ellátva és más egyéb agysejtekkel szorosan összekötve. Ha valakinek szaglóide-
geit egy ismerős illat mozgásba hozza, azonnal egy annak megfelelő szagló, vagy ízlelő agysejt műkö-
désbe lép, ez aztán a neki megfelelő agysejtet felserkenti és a lélek ezáltal igen könnyen, és gyorsan
tudomást szerez az illatról, vagy ízről, és ugyanúgy közvetíti a léleknek a kisagy általános érzése minden
olyan dolgok formáját és mivoltát, amelyek az érzéseket előidézték.
9. Mindezt azonban csak egy igen rendezett agynál lehet jól felismerni, amint az most is látható,
a másik rendezetlen agynál itt-ott alig fogunk ehhez a rendezett agyhoz távolról hasonló dolgokat találni,
amiről jelenleg valóságban és gyakorlati módon meg is meggyőződhetünk.
10. Ti a második agynak a táblázatában és a fő- és mellékkamra elosztásaiban nagy rendetlensé-
get fogtok látni, valamint különféle mértani ábrák egész tömegét, közöttük korongokat, golyókat, szfero-
idokat és egyéb pépszerű gömböket. Az agysejt felületeinél lévő obeliszkek annyira láthatatlanok, hogy
299
az ember azt hinné, hogy nincsenek is jelen, és ahol még láthatók, ott csaknem egészen meg vannak
nyomorodva, s ritkán egyforma nagyok és erősek!
11. Hogyan lehet egy ilyen agy a lélek szolgálatában? Ez az agy, amint előttünk van, az már a
jelzett okoknál fogva az anyatestből ilyen szétzilált állapotban került ki. Most mindjárt meglátjuk, hogy
milyen haladást fog tenni a világi műveltségben, mi lesz a vége és milyen célt fog elérni. Csak jól fi-
gyeljetek mindnyájan.
235. Fejezet: Cyrénius közbevetett kérdése. Az

Úr a világbölcsesség értékéről. A két agy kölcsönös
összehasonlítása. A visszás (modern) nevelés teljesen
megrontja az amúgy is zilált állapotban született agyat.
1. Kissé megütközve kérdi Cyrénius: Uram, talán az Általad oly csodálatos módon ideteremtett
Agy is már egy anyatestben volt, s az érzékiségből való bujálkodás által fajult el így? – Mondom Én: De
barátom micsoda kérdés ez tőled? Nem mondottam az imént, hogy mindezt csak úgy ábrázolom, amiként
ez a valóságban előfordul? Kinek jutna valaha eszébe az, hogy ez a – csupán tanítás céljából mestersé-
gesen előállított – agy valaha anyatestben rontatott volna meg? Csak olyannak látszik és azért mondot-
tam Én, hogy ez az agy már ilyen zilált módon – mint ahogy előttünk áll – került ki az anyatestből. Ez
csak határozottabb előadási mód a könnyebb megértetés végett, ennél fogva csak egy készített modell
és nem valóság! Most már tisztában vagy? - Mondja Cyrénius: Uram bocsáss meg az én nagy ostobasá-
gomért, most már belátom. – Mondom Én: Hiszen tudtam jól, hogy be fogod látni. Ezt a jámbor kérdést
azonban egy visszatérő világias szikra idézte elő agyadban, ebből láthatod, hogy minden úgynevezett
világbölcsesség mit tud nyújtani egy igazságot epedő léleknek.
2. A világbölcsek minden kérdése már magában véve kimondhatatlanul ostoba. Milyen lehet
tehát a válasz, amelyet más világbölcsek a kérdező világbölcseknek adnak? Ha már az ő világosságuk
sötétség és éjszaka, milyen éjszaka és sötét lehet a valóságos éjszakájuk és sötétségük? Őrizkedjetek
tehát a világ minden bölcsességétől, mert Én mondom azt nektek, hogy sokkal sötétebb és gonoszabb,
mint amit a nagyrabecsült világbölcsesség ostobaságnak nevez! Mert az olyan ostobán, akit a világ nevez
annak, még könnyű segíteni, de aki gyökerében világbölcs, azon segíteni igen nehéz. Ti most gyerekes
módon azt kérdezitek, hogy a tulajdonképpeni világbölcsességen sem lehet segíteni? Ezzel a második
megrontott aggyal a felelet a napnál világosabban áll előttetek!
3. Nézzétek a jobb oldalon felállított, őskezdettől fogva rendezett és teljesen romlatlan agyat és
lássátok, hogy képzeteiben micsoda tisztaság rejlik, mindenütt és mindenfelé világosság. Minden forma,
s annak külső foglalata, s benső organikus szövedéke a legnagyobb mértékben szabályos és tisztán ki-
vehető, micsoda tiszta fogalmakat és képzeteket képes egy ilyen lélek magának alkotni a dolgok és hely-
zetek felől! Milyen bölcs és minden tekintetben milyen életerős egy ilyen ember, a világ gyermekeinek
nagy számából vajon melyik bírna vele megmérkőzni? De hogy az ősidőktől fogva rendezett lélek min-
denre képes, azt már a feketéknél módotokban volt megfigyelni.
4. Most azonban egy kultúrember megrontott agyveleje áll előttünk, s látni fogjuk, hogy a hátrá-
nyos rossz és visszás nevelés által még jobban elromlik, és ebből világosan kitűnik majd, hogy az igazi
mennyei rendezett bölcsességgel szemben mennyire haszontalan és meddő minden világbölcsesség.
Nézzétek ezt a valóságos káoszt ebben az agyban! Sehol sincs rendezett összefüggés, csak itt-ott látható
egy-egy elnyomorodott agypiramis, az egész inkább hasonlít egy romhalmazhoz, mint agyhoz!
5. Ilyen alakot ölt egy elfajzott agy (nálatok is) már az anyatestben, mi legyen az emberből, mi-
lyen haladást tegyen az igaz élet iskolájában ilyen aggyal?! - ha az ember így hagyná, s azután kezdené
meg a kedélyvilág gondos fejlesztését legalább tíz éven keresztül. De hol marad a kedélyvilág fejlesz-
tése?! Senki sem gondol erre, s a magas rangú néposztályok a legkevésbé. Az alsó néposztály pedig
amúgy sem tud sem a lélek, sem az élet műveléséről, vagy valami más jobbról, mint az erdő állatai, s
tulajdonságai tökéletesen hasonlítanak az erdő azon őslakójához, amely szelídebb állatok vérével és hú-
sával táplálkozik.
300
236. Fejezet: Az Úr rámutat a világbölcsesség
jellemző vonására és szerencsétlen túlvilági állapotára.
A világ szolgáinak túlvilági jutalma. E baj gyógyításá-
nak megfelelő eszköze. Miért egyre rosszabb a világ
helyzete?
1. Az Úr: Bármilyen rossz is legyen egy ilyen ember, mégis inkább lehet belőle tökéletes embert
faragni, mint egy világi bölcsből. Bár a világbölcsnek bizonyos tekintetben – mondjuk – valamely önös
érdekű pontra célozva éles értelme van, éspedig azon oknál fogva, mert a piramis alakú agysejtek minden
ember agyának közepe táján a legkevésbé maradnak meg egy sorban és csoportban. Ez idézi elő, hogy
a világbölcsnél kölcsönös tanácskozások alkalmával (természetesen csakis tisztán földi cél érdekében)
valami csekély dolgot ki is tudnak hozni, azonban minden bensőbb, mélyebb és szellemi dolog idegen
marad előttük.
2. Mert a világ előnyei, s a szellem és lélek örökké tartó előnyei között áthidalhatatlan szakadék
marad, amelyen át még a legélesebb világi értelem sem fog soha hidat találni.
3. És lássátok mindennek az oka az emberi agy alkotásának már az anyatestben való elfajulásá-
ban, és az utána következő szív és kedélyvilágnak visszás nevelésében rejlik, mert ha a születés után a
szívnek és kedélyvilágnak helyes nevelése következne, akkor az anyatestben megromlott agynak nagy
része helyrejönne és az emberek idővel több világossághoz és életerőhöz jutnának, s a folytonosan gya-
korolt alázatosság és szívjóság által minden elveszett pótolható volna.
4. Mert aki jó talajba vet, annál az aratás nem maradhat el, de hogyha az amúgy is sovány és
rossz talajba sem trágya, sem az életbölcsességnek magva nem kerül, hogyan lehet akkor gazdag aratást
várni? A világbölcsek értik bár a föld materiális talaját disznók és vakondokok módjára feltúrni, és azt
mindenfélével bevetni, nagy aratásokat is tartanak, s megtöltik csűrjeiket és gabonaraktáraikat, egészen
tetejükig, s efölött telve vannak büszkeséggel, gőggel, de annál értéktelenebbek és ridegebbek a szegény
emberiséggel szemben, akiknek a világi gazdagok és hatalmasok nagy kapzsisága egy arasznyi földet
sem engedne át. Ámde a szellem és az örökélet talaját mindenkor parlagon hagyják heverni, s vajmi
keveset törődnek azzal, hogy rajtuk tüskék és tövisek nőnek. Ennél fogva érthető, hogy ennek a földnek
emberei ahelyett, hogy jobbak, mindig rosszabbak és nyomorultabbak lesznek. Az a fő csak, hogy nagy-
szerű palotákat építsenek maguknak, puha ágyakon feküdjenek, és hogy hasukat ínyenc falatokkal meg-
tömjék, s hogy bőrüket gazdag és buja ruhákkal takarják, hogy meg legyen minden, amit önző testi
életük kíván egész földi életükön keresztül.
5. De amikor eljön a sánta hírnök a betegség és a rákövetkező halál, akkor a remegő lélek egyik
félelemből a másikba esik, végül teljes kétségbe és eszméletlen állapotba kerül, s meghal. A nevető
örökösök pedig osztozkodnak a meghalt világi bolond kincsein és feleslegén, és mit talál ez a túlvilágon?
Semmit, csak minden tekintetben a legnagyobb szegénységet, kicsiséget és a legnagyobb – e világ szá-
mára leírhatatlan nyomorúságot, ezt sem valami rövid időre, hanem a ti fogalmaitok előtt elképzelhetet-
len hosszú időre, amit ti az örök fogalmával jelöltök és ez egészen természetes is, mert honnan szerezzen
az olyan lélek eszközöket arra, aki soha nem gondoskodott másról és soha másért nem dolgozott, mint
testéért, hogy tökéletesítse magát egy olyan világban, amely nem áll és állhat egyébből, mint abból, amit
egy lélek magában hordoz és hogy a szellemi külső élet-fényéterből egy őt környező világot alkosson.
6. És egy ilyen világban kellene megkezdenie szeretetben tevékenykedő gazdálkodását az ő kü-
lön szellemi birodalmában, s hogyan valósítja ezt meg, ha kedélyvilága, jobban mondva szíve hideg és
érzéketlen, s mindenkor egy önmagát sajnáló bosszúságba mélyed, haragot és bosszút lehel, mivel szel-
leme teljesen holt és süket, néma és vak, és így lelkének agysejtjei sohasem tekinthetők át, és a világos-
ságnál nem veheti szemügyre (Máté 13: 42-50).
7. Ha egy ilyen teljesen elnyomorodott lélekben a szellem – ha ez lehetséges volna – fel is emel-
kednék, hogy megnézze, vagy megérezze mi minden van a lélek agyában, s hogy abban új lakóhelyet és
működési kört teremteni segítsen, ott mégsem találna semmit, amiből ő maga rajta segítvén ezt létre-
hozni képes volna. Mert mindazon materiális dolgokból, amit a lélek abban a világban az ő teljesen
megrontott testi agyában összehalmozott, semmi sem jutott szellemi agyába, mert a fő életeszköz az
301
Isten iránti és az ebből fakadó felebaráti szeretetből áradó életadó lángjának világossága teljesen hiány-
zott!
237. Fejezet: Példa a pincében lévő tükörről. A

kétségbeejtő unalom. Az idő előtti irgalomról. Az ínség
isteni célja. Példa a kitett gyermekekről, akik vadul nő-
nek fel, és akik a leggonoszabb bestiákká válnak.
1. Az Úr: Képzeljetek el egy még oly fényes tükröt egy teljesen sötét pincében, hogy vajon a
pincében található tárgyakat tükrözni fogja-e? Ti, akik pincéteket jól megismeritek, tapintó érzékeitekkel
a benne található tárgyakat világítás nélkül is ki tudjátok tapogatni, de egy tükröt hiába fogtok a sötét
pincében felállítani, mert az világítás nélkül sohasem fogja a pince tárgyait nektek tükrözni.
2. Ugyanígy áll a dolog egy világi műveltséggel bíró elfajult és szellemileg sötét agyú emberrel,
ebből nem árad a megfelelő szellemi formákat elárasztó fénysugár a sötét, materiális agyból a lelki
agyba, azaz a szellemi agyba át, s a lélek teljesen elnyomorodott agysejtjei önmagukban is sötétek és
üresek maradnak, ha a szelem világossága be is hatolna az agysejtekbe, ez éppen annyit használna,
mintha valaki lámpát állítana egy tökéletesen üres kimeszelt helyiségbe.
3. S mit fog abban látni? Semmit, csak üres falakat! Milyen tanulmányokat fog abban végezni?
Semmi egyebet, mint a legkétségbeejtőbb unalmat, s így fog felkiáltani: Ki veled és világosságoddal
ebből az üres kamrából! Nincs itt semmi, amit meg lehetne világítani. Hiszen ezzel a világossággal va-
lamit tenni kell, minek a négy üres falat megvilágítani, amelyek világosságban is, világosság nélkül is
üresek?
4. Ha a szellem szemefénye a lélek üres agysejtjeibe tekint, és azt üresnek látja, a szellem szem-
ének világossága nem hat többé bele és sötét marad úgyszólván mindörökre! S ha a dolog kétségbevon-
hatatlanul így áll és nem másképpen, honnan szerezzen akkor a lélek a túlvilágon építőanyagot, amelyből
a maga számára alkalmas és lakható világot építsen? Hogyan fogja ezt elkezdeni? Úgy vélitek, hogy Én
egy ilyen szegény lelken tudok segíteni? Óh igen, de soha egy gyenge emberi és időelőtti irgalom által,
hanem az Én örök és változhatatlan rendem által, amelynek azonban ismeretesen igen hosszú és a leg-
nagyobb türelmet kívánó karjai vannak.
5. Csupán akkor, amikor a lelki ínsége elérte a legmagasabb kulminációs pontját, amikor a lélek
kétségbeesésének óriási nyomása alatt valósággal izzani kezd és szívének legnagyobb rettegései között,
tehát legszorongatottabb kedélyvilágából, mintegy emésztő tűzkohóból izzó szikrák fognak felszállni az
agyába, s ínségéből, gyötrelméből, kínjából, fájdalmából, nyomorából, béna állapotából, s elhagyatott-
ságából ködképeket fog belevésni agysejtjeibe. Ekkor fog ismét néhány sovány eszme felébredni benne,
s hosszú idők múlva lesz csak képes ezekből, a szánalmas képekből igen sovány világot felépíteni!
6. De ezért a világért őt senki sem fogja megirigyelni, s igen hosszú idő telik el, amíg egy ilyen
lélek túlvilági helyét önmagából tudja megjavítani. Kedélyvilágának tettre képes felébresztéséhez ismét
erőszakos eszközökre lesz szüksége. Csupán sok és ismét sok ínséges állapot lesz képes ilyen lélekben
igen gyatra és szomorú fogalmak kópiáját belevésni, s ily módon, a saját földjén és talaján az utakat
rendezni kezdeni, amelyeken aztán nem jut többé a legnagyobb ínségbe és kétségbeesésbe!
7. Ezt aztán teljes joggal saját tőkéjének és aratásának lehet nevezni, de micsoda korlátoltság,
soványság és gyámoltalanság van benne!
8. Hogyha valaki kicsiny gyermekeket sűrű erdőbe tesz ki, megtörténhet, hogy egyik, vagy másik
fel is nő az erődben. Tegyük fel, hogy egy leányka és fiúcska életben is maradna, mert éppen egy fügefa
alá tennék ki, amelynek gyümölcse az ölükbe esve bizonyos ideig táplálná, amíg teljesen elvadulva ké-
pesek volnának más táplálékot keresni maguknak. Majd felnövekednének, gyermeket nemzenének, né-
hány évszázad múlva egy nép fejlődnék belőlük, amely minden felülről jövő tanítás és kinyilatkoztatás
nélkül maradna. Menj az ilyen néphez, érdeklődj műveltsége után, s csakhamar meggyőződsz róla, hogy
az emberek helyett állatokat találtál, akik sokkal vadabbak és ragadozóbbak, mint a tigrisek, hiénák,
farkasok és medvék. Nem fogsz közöttük nyelvet találni, csak mindenféle természetes hangok utánzását,
302
amelyekkel csupán ösztöneiket és legdurvább akaratukat közlik. Ezek az idegen embereket, állatokat,
vagy gyümölcsöket nyersen fogják felfalni, s nagy éhségükben saját magukat is. Összes tevékenységük
zsákmány után való vadászatból fog állni. Csupán néhány évszázad múlva, ha ország nagyságú őserdő-
iket átlépték, és műveltebb népekbe ütköznek, s azok visszaverték őket, s közülük néhányat elfogtak és
oktatásban részesítettek, és az ilyen többször ismételt eset után a kitanultak és foglyul esettek valami
műveltséghez jutottak, visszatérésük után ismereteiket elterjesztették. De mindez a tiszta szellemi és
emberi fejlődéstől még igen nagy távolságban lesz! Mennyi időre lesz szükségük az ilyen embereknek,
hogy legalább a ti világi külső kultúrátokat elérjék, s mennyi idő kell majd ahhoz, amíg a reájuk bízott
természetes utakon megközelítik a ti jelenlegi szellemi állapototokat?!
238. Fejezet: A felülről jövő kinyilatkoztatás

értéke. Egy elhanyagolt lélek túlvilági haladásának ne-
hézségei és csekély, s nem kielégítő eredménye. Példa
a veteránról. Tanítás a túlvilági vezetésről és rendről.
Példa a repülésről. Minden léleknek önmagát kell fej-
leszteni, itt könnyebb, odaát nehezebb.
1. Az Úr: Természetes, hogy a felülről jövő kinyilatkoztatás egy ilyen természeti nép művelését
gyorsabban előmozdítaná. Kinyilatkoztatást azonban e föld valamely népének könnyebben lehet adni,
mint odaát egy olyan léleknek, amely az imént leírt módon semmi olyasmit nem hozott magával a túl-
világra, amiből az isteni rend kitűnnék. Ha egy ilyen teljesen elanyagiasodott lélek mindenféle kény-
szerhez, és embertelen szorongattatás által végül odajut, hogy bizonyos szellemi fogalmakat, és eszmé-
ket meg tud érteni és kedélyvilágának nagyobb tevékenysége által szubstanciális agyába egy bágyadt
világosság jut, amelyből szegényes képzelete és gyenge akarata által nyomorúságos lakóhelyet képez
magának, amely természetesen még távolról sem állandó, mert távol van még minden igazságtól és az
abból fakadó isteni rendtől. Ebben, az állapotában hozzájuk hasonlóknak látszó küldöttek által kell őket
felkeresni, s óvatosan és észrevétlenül több és jobb fogalmakkal ellátni és gazdagítani.
2. Néha még száz földi év is kevés ahhoz, hogy a földön ilyen teljesen elromlott lelket tűrhető
mennyei rendbe hozzanak.
3. Magasabbra azonban, mint legalsóbb és csupán bölcsesség-mennyekig elősegíteni őket csak-
nem teljesen lehetetlen, mert agyuk az első szomorú nyomokat sohasem veszíti el, miután időről időre a
bosszújog és bölcsesség mindig kifejlődik. Az ilyen módon érzékeny lélek az egyre jobban megvilágított
agyban ismét hátrahagy egy-egy képzetet, amely aztán a kedélyvilágot arra hangolja, hogy bár belátja
azt, hogy most már egészen jól megy dolga, de ez nem pótolja azt, amit eddig elszenvedett.
4. Az ilyen lélek hasonlít egy római veteránhoz, aki idős korában sok sebéért a császártól aján-
dékba kap egy darab földet, amelyen kezeinek szorgalmas munkája által egészen jó megélhetést szerez-
hetne magának. Ámde az öreg katona mégis egyre zúgolódik, valahányszor sebhelyeit látja, és így szól:
hiszen jól van, de mindez túl kevés nekem, ki a császárért, népért és hazámért életemet annyiszor kockára
tettem. Szomszédaim soha nem küzdöttek hatalmas és gonosz ellenség ellen, egészséges, egyenes testük
van, s földjeiket könnyen megmunkálhatják. Igaz ugyan, hogy nekem is vannak szolgáim és szolgálóim,
akik segítenek dolgozni, de nekem is meg kell ragadnom a munkát, ha eredményt akarok elérni. Hogy
nem kell a császárnak sem adót, sem tizedet fizetnem, amíg élek, az igaz, sőt ötödíziglen utódaimnak
sem, különösen, ha fiaim a császárért és államért hadifelszerelést fognak viselni. De még éppen ez hiá-
nyoznék, hogy a császárnak adót kellene fizetni! De adó nélkül is ez a tekintélyes jutalom igen kevés
nekem!
5. Ugyanilyen módon békétlenkednek állandóan a legalsóbb fokon lévő mennyek lelkei, különö-
sen hogyha visszaemlékeznek arra, hogy sokat szenvedtek, és mint üdvözülteknek most is dolgozniuk
kell, s még hozzá nagy szorgalommal, hogy szükséges életfenntartásukat megszerezzék éppen úgy, mint
egykor, mint emberek a földön, csupán azzal a különbséggel, hogy túl nagy felesleget nem tudnak sze-
rezni maguknak, ami odaát nem létezik, mert az egyesületek előjárói ezt a leggondosabban
303
megakadályozzák. Ennél fogva az ott üdvözült lelkek sohasem egészen boldogok, mert természetük kö-
vetkeztében valamiben mindig hiányt szenvednek.
6. Igen, valamiben mindig szükséget szenvednek, de ez legtöbbje számára teljesen örök időkre
elérhetetlen marad, mert az ehhez szolgáló alapelemeket ők egyáltalában nem bírják. Ezek hasonlítanak
az olyan emberekhez, akik szeretnének madarakhoz hasonlóan a levegőben röpködni, s néha valósággal
szomorkodnak a fölött, hogy tőlük, mint emberektől az ilyen előnyös tulajdonságokat, aminek annyi
oktalan állat örvendezhet nem bírják.
7. De mit használ az embereknek az ilyen hiábavaló szomorkodás, a repülés céljára hiányoznak
az alapelemek, s azt minden bánkódás és békétlenkedés dacára sem tudják elérni, amit a madarak bírnak,
azaz a nagyszerű szabad repülést.
8. Tehát mindnyájatoknak világosan megmutattam, hogy egy lélek a földi elhanyagolás követ-
keztében hová kell, hogy jusson a túlvilágon, és hogy az Én amúgy is mindent felölelő rendemen kívül
nem lehet rajtuk segíteni, kivéve, hogyha egész létüket megszüntetnék, és helyébe mást tennének, ami
azonban a léleknek szintén nem volna hasznára.
9. A léleknek vagy itt a földön könnyen, vagy a túlvilágon nehezen kell magamagát fejlesztenie,
amihez az eszközök bele vannak plántálva. Ha ezt itt elmulasztotta, mert a világ, s annak csábító kincsei
által behálóztatta magát, akkor a túlvilágon kell ezt megtennie, s hogy mimódon, azt már az imént vilá-
gosan megmutattam nektek és szívetek kérdéseit ezzel kellőképpen megválaszoltam. De ne szomorkod-
jatok emiatt, s ne vágjatok szomorú arcot, mert úgysem segíthetek rajtatok, és nem változtathatom meg
azt, ami egyszer törvényszerűen elrendeztetett, mert háromszor három sohasem lehet hét, hanem kilenc!
Az almafának pedig mindig csak alma, a fügefának pedig mindig csak füge lehet a gyümölcse!
239. Fejezet: Egy már az anyatestben megrom-

lott agy, amely a mai visszás nevelés által teljesen el-
romlik. A szerelmes állapot periódusa, az egyébként
érett állapotban, bizonyos tekintetben áldás a kedélyvi-
lágra. Önző, pedáns és szigorúan pontos világbölcsek.
1. Az Úr: És hogy mindezt világosabban és kézzelfogható módon megértsétek, a baloldalamon

lévő agynak további fejlődési periódusait fogjuk a legnagyobb figyelemmel kísérni. Most változatlanul
abban az állapotban látható, ahogy már az anyatestben megrontva a világra született.
2. Mindjárt látni fogjuk, hogy milyen kinézést és színt fog nyerni, ha a gyermek öt esztendős
korában visszás nevelésének első periódusába jut, amidőn emlékező tehetségét mindenféle kívülről való
tanulás által kezdik terhelni, s amennyire csak lehet megzavarni.
3. Nézzetek ide! Most Én akarom, hogy az első világi fogalmak belevésődjenek az agyba! És
most jól figyeljetek, mert nemsokára észre fogjátok venni, hogy az obeliszkek egyik, vagy másik elszó-
ródott agypiramis előtt nehézkes és igen rest mozdulatokkal egy agysejtre valami egészen sötét alkatú
sovány képet kezdenek másolni.
4. Az első alapvonalak alig láthatók egyébnek értelmetlen mázolásnál, s ezért van az, hogy az
ilyen gyermek lelke eleinte az imént mondott bebiflázandó fogalmakkal nem tud tisztába jönni; százszor
is mondhatják és megmutathatják a dolgot egy ilyen gyermeknek, amíg egyszer megjegyzi, s ekkor is
igen sötét fogalmat alkot róla.
5. Ennek oka először a még egészen rendes néhány normális piramis agysejt éretlenségében rej-
lik. Az előttünk lévő obeliszkek még egészen gyengék és gyakorlatlanok, és külső erőszakkal késztetik
őket rajzolni az előző, a kedélyvilágból eredő megfelelő gyakorlat nélkül, s így rajzol a nyers és a rajzo-
lásban még távolról sem eléggé preparált agysejtekre. Ez az oka annak, hogy a képzet összefut, és nem
ritka esetben a reá erőszakolt obeliszkek századszor is rajzolni késztetik, amíg egy képzet alig látható
módon belevésődik az éretlen agysejtbe.
6. S mi haszna van az ilyen léleknek egy ilyen ködképből? A lélek mindebből csak a legkülső
körvonalakat látja, mert a dolgok mélyébe való behatolásról szó sem lehet. Mert ki tudná egy ember
304
halvány árnyékából megállapítani, hogy annak bensejében mi van?! A sok kényszerítés és késztetés
következtében a még használható agysejtek legnagyobb része fekete lével mázolódik be, s az isteni ta-
nokat is az egyszer-egyhez hasonló módon biflázták be az agyba, és a kedélyvilág fejlődése csupán az
anyagi értelem pihenő óráiban történik meg.
7. És amikor az ifjúvá nőtt meggyötört ember úgynevezett hivatására előkészítő agy kínoztatásai
után valami hivatalt kap, akkor szabadul fel kissé a szíve, s egy neki tetsző leány után néz, hogy azt
feleségévé tegye. Az ilyen fiatalember számára szerelmes állapotának rövid ideje még a legjobb, mert
legalább ezen idő alatt kedélyvilága – habár igen alsórendű érzések megnyilatkozásában részesül, de
azok által mégis annyi világosság jut agyába, hogy az Én világosságom segítségével mindazt, amit addig
nagy fáradsággal megtanult – kezdi felismerni magát, ami által világi hivatalában is valamivel alkalma-
sabb munkaerővé válik.
8. De az olyan emberek, akiknek kedélyvilága ennek a szerelemnek ideje alatt is rideg és érzé-
ketlen marad, azok rendkívül önzők, sztoikusan pedánsak lesznek, és továbbra is egy hajszállal sem
tudnak sztereotip bemázolt agysejtjeiken felülemelkedni, s nem tudnak egyébbel foglalkozni, mint saját
agyuk árnyképeivel, amelynek száma sem lehet valami nagy, és ami agyukban van, az is sötét, fekete, s
a lélek látóképessége számára teljesen észrevehetetlen.
9. Egy ilyen sztoikus lelke tehát teljesen vak, amiképpen minden még oly élesen látó ember a
koromsötét éjszakában szintén vak és tapogatózással is alig tud előbbre jutni. Ugyanúgy egy ilyen önző
ember lelke sem képes meglátni, hogy agysejtjére mi van felírva, hanem mivel egy ilyen teljesen visszás
agyfejlődésnél – ahol az agysejtre való ismételt mázolás által végül egy egészen sztereotip képzet kive-
hető módon tapad, az is valamely vérszegény kedély izgalom következtében, de amely által semmi ma-
radandó világosság nem jut az agyba – kénytelen a lélek sztereotip agysejtjei kitapogatására szorulni.
10. És mivel egy ilyen teljesen szétzilált lélek megrajzolt agysejtjeiből csak kitapogatás által
szerzi meg bölcsességét, érthető hogy ilyen lélek minden tettében és cselekedetében miért olyan kimért,
pedáns, sztereotip és semmit sem fogad el, amit a legdurvább és leganyagibb módon nem lehet kézzel
fogni és megtapogatni. Egy ilyen lélek végül mindazt, amit a külvilágban saját szemeivel lát, optikai
csalódásnak, tartja, vagy amit hall, hazugságnak; csak amit minden oldalról kezével megtapogathat, fo-
gad el reális igazságnak. S hogy egy ilyen léleknek milyen a bölcsessége és szellemi kultúrája, az nagyon
könnyen elképzelhető olyanok előtt, akik az Általam kimerítő módon megmagyarázottakat csak kis mér-
tékben is megértették.
11. Most nézzétek meg jól ezt az agyat, mivel éppen most ábrázolja egy sztereotip világbölcs
sötét bölcsesség kamráját és te, kedves Cyrénius barátom, aki igen éles szemekkel vagy megáldva,
mondd el, hogy mi mindent látsz benne?
240. Fejezet: Cyrénius elmondja, hogy egy

ilyen torzult agyban mit lát. Az Úr megmagyarázza en-
nek a szervnek szellemi korlátoltságát. Egynéhány erre
vonatkozó intelem.
1. Mondja Cyrénius: Uram! Úgy a nagy, mint a kisagy felülete egészen sötétszürke, beljebb a reá
eső napfény dacára minden fekete és sötét, s a közüle kivillanó szürkés-fehér pontok sem ábrázolnak
semmit. S ezzel el is készültem mindazzal, ami rajta látható, csak még egy kérdést engedj meg óh Uram,
ez pedig abban áll: ennek az elromlott agynak mi célja van azokkal az agysejtekkel, amelyek legnagyobb
részének nincsen meg a piramis alakja, vagy formája?
2. Mondom Én: Ezek semmire sem valók, valóságos pusztaságok az agyban. Ezek a lélekben a
nem-tudásnak, meg nem ismerésnek szomorú érzését idézik elő, s ha egy ilyen léleknek azonnal maga-
sabbrendű földöntúli dolgokról, vagy állapotokról kezdenél beszélni, csakhamar azt a kérdést fogod hal-
lani, hogy mindezekről hallgass, mert ha kénytelen lenne ezen gondolkodni, nyilvánvalóan megbolon-
dulna! Azért ilyen emberekkel nem lehet ilyesmiről beszélni, mivel az okát nem tudják semminek
305
felfogni és megérteni. Az ilyen emberek egészen természetes dolgokat is csak igen nehezen, sőt néha
soha sem tudják teljesen megérteni, még kevésbé a mennyei, vagy szellemi dolgokat.
3. Mert lásd, az ökörnek is van szája, s abban igen nagy nyelve és fogai, sőt hangja is. Ennek
következménye tehát az, hogy egészen jól kellene beszélnie, kíséreld meg azonban, hogy az örökkel
húsz esztendő alatt eljutsz-e odáig, hogy csak egyetlen egytagú szót képes legyen kimondani? És mégis
azt mondom Én neked, hogy inkább lehetséges egy ökröt beszélni megtanítani, mint egy ilyen aggyal
bíró ember előtt valami érzékfölötti dolgot megértetni, mert ha olyasmit kezdesz előtte beszélni, ami
igen korlátolt tudás horizontját túlhaladja, akkor legfeljebb egészen kedélyesen kinevet és bolondnak
tart. És ha folytatni fogod őt ilyen meseszerű dolgokkal terhelni, méregbe jön, s ajtót mutat!
4. Mondja Cyrénius: De mimódon lehet akkor az ilyen embereknek, amilyenek igen sokan van-
nak, a Te igéidet prédikálni?
5. Mondom Én: Ha azok között az emberek között, akikhez el fogtok jutni, résztvevő szívet ta-
láltok, és ha benneteket befogadnak lakásaikba, maradjatok, s mindenek előtt igyekezzetek kedélyvilá-
gukat - amennyire csak lehet felserkenteni. Az ilyen ember tevékennyé vált, kedélye aztán fogékonyabbá
lesz, mindinkább aziránt, hogy agyában világosságot érezzen, s ennek a világosságnak a melege az agy-
sejteket mindig jobban és jobban rendbe fogja hozni, ami után az emberek magasabb tanok befogadására
alkalmasakká lesznek, s fokról-fokra haladni fognak az egyre tisztább világosság felé.
6. De ha teljesen halott szívet találtok ott, ahová mentek, akkor onnan gyorsan távozzatok el!
Mert az igazgyöngyöket ne vessétek a disznók elé! Megértitek mindezt jól? Ha valaki valamivel nincs
tisztában, az kérdezzen, s a megfelelő választ meg fogja kapni. Különben a két agyat eltakaríttatom
innen.
7. Ekkor az öreg Márkus halad el mellettük és így szól: Uram! A dél közeledik, gondoskodjam
az ebédről? – Mondom Én: Dicséretes dolog, hogy ezt Tőlem kérdezed. Azonban a lélek és a szellem
ebédje, amely az Én számból árad, a te dicséretes ebédeddel szemben kiszámíthatatlan előnyben van!
Ennél fogva fogyasszunk el még egynéhány szellemi eledelt, s akkor majd szólni fogok neked, ha itt
lesz az ideje annak, hogy testi ebédről gondoskodj. A jó, az jó, de a jobb, az még jobb. Ezzel Márkus
megnyugszik, és fiaival együtt ott marad, hogy lássa és hallja mindazt, ami ezután fog következni.
241. Fejezet: A feketék csodálkozása a fehérek

tudatlansága fölött, miután már ezek gyermekeik is ké-
pesek önmagukat belülről áttekinteni. Az Úr ezt meg-
magyarázza. Mathael kérdése a megromlott lelkek
hosszantartó túlvilági vezetéséről, amihez a természet-
ben vett példákat használ fel.
1. Ugyanakkor Oubratovishár is Hozzám lép és így szól: Uram, Uram! A fehér testvérek még
előzőleg nem tudtak erről semmit, amit Te nekik oly bölcs módon elmagyaráztál? Mert nálunk, - legyen
Neked érte hála - ezt még a gyermekeink is tudják, mivel ők valamennyien képesek magukat belülről
áttekinteni, és mindenkor igen nagy örömünk van, ha azokról a szép kertekről beszélhetnek nekünk,
amiket időről-időre magukban látnak. Mit tehettek ezek a fehér testvérek, hogy ezekre a nagyfontosságú
szemléletekre képtelenné váltak? Mert ha ilyen fontos képességeket nélkülöznek, akkor tulajdonképpen
nem is rendes emberek, hanem csak emberszabású majmok – amilyenek nálunk előfordulnak – csupán
beszélőképességük által tökéletesebbek.
2. Mi valamennyien ámulatba estünk, amikor Te ezeknél az agyvelőknél olyan magyarázatokat
használtál, amelyek általunk ismertebbek, mint kunyhóink. Mi természetesen testünk szerves alkotásá-
ban nem vagyunk jártasak, ellenben agyunkat pontról-pontra jól ismerjük. Igaz ugyan, hogy még sok
üres sejtünk van, mivel nem tudjuk valamennyit telerajzolni, de amelyek be vannak rajzolva, olyanok,
mint amilyenek a Te helyes rended szerint élő agyak mutattak, és kimerítően magyaráztad. De azt való-
ban szeretném tudni, hogy ezek az emberek miért nem tudják magukban észrevenni azt, ami előttünk,
306
fekete bőrűek előtt a legvilágosabb módon látható? Mit követhettek el tulajdonképpen és ki tette le ben-
nük a romlottság alapját? Valakinek be kellett ezt az alapot tenni, de ki, miért és mely alkalommal?!
3. Mondom Én: Hogy ki ennek a tulajdonképpeni okozója, azt ne kutasd! Sok minden van elrejtve
Istennél, aminek okát tudni az embereknek felesleges. Fő az, hogy az ember tudja, hogy az Én rendem
szerint mindenek előtt mit kell cselekednie, és ha egyszer megteszi, amire irányító törvényeket kapott a
mennyekből, akkor minden tekintetben, rendben is lesz. Minden egyéb pedig – az olyan embernél, aki
Istent mindenek fölött szereti és felebarátját, mint önmagát, ezáltal szellemben újjászületik - megadatik
neki.
4. Most már csak azon múlik, hogy a fehér testvérek mindezt jól megértették-e? És hogy az ember
– ha magában még hézagot érez, kutasson az iránt, ami még idegen előtte és az, amilyen világosan csak
lehet, adassék meg neki. Egyelőre erre van a legnagyobb szükség, de azt, amit most te kérdeztél, még
ideje korán megtudhatja mindenki akkor, amikor elérte szellemének újjászületését. Ezzel Oubratovishár
teljesen megnyugodott, s azután övéivel saját nyelvükön kezdett beszélgetni.
5. Ekkor ismét előlép a Mathaelünk és így szól: Uram, Te, aki a mi életünk és szeretetünk vagy,
miután megengedted, hogy kérdezzünk, tehát kérlek, az én apósom, feleségem és négy társam nevében
engedd meg, hogy ennek a tárgynak egyetlen sötét pontjában Általad egy kis világossághoz juthassunk!
Bizonyos tekintetben jogi kérdés, és én úgy hiszem, hogy ezt a kérdést minden ember, aki csak egy kis
értelemhez jutott, alázatos szívvel, joggal felteheti Veled szemben! Mert hiszen az ember eredetileg nem
a saját maga, hanem a Te műved, amit az összes mennyek sem képesek elvitatni!
6. Ennél fogva különösen a szellemnek, jobban mondva az elromlott lelkek túlvilági vezetésének
útja a Te szereteted és mindenhatóságod eszközeivel kissé hosszadalmasnak és szigorúnak tűnik fel.
Igaz ugyan, hogy erre vonatkozólag a Te örök rended igazolására is már igen sokat beszéltél, mutattál
és magyaráztál, de mindezek dacára felmerült bennem az a jogi kérdés, hogy tehet-e az alma arról, ha a
vihar az ágról leszakította, vagy pedig tehet-e villámsújtott fa arról, hogy a villámnak céltáblájául kellett
szolgálnia, vagy a nyugodt tenger arról, hogy az orkán dühe hegymagasságú hullámokat korbácsolt fel
benne? Mit tehet a csörgőkígyó arról, hogy harapása halálthozó, s a maszlagos nadragulya sem maga
adta magának a mérgét. Egyik kerék követi a másikat, s egyik sem tehet róla!
7. Egy magas sziklafalról egy nagy és nehéz meglazult darab válik le, az alatta legelésző nyájban
nagy pusztítást okoz, ki fogja ezt a kárt megtéríteni? Ha én éjszakának idején az utamban levő kőben
megbotlom, és el is esem, ki ennek az oka? Az éjszaka, a kő, vagy az én szemnélküli lábam? Szóval itt
felmerül egy sereg igen kényes keresztkérdés, amelyekben minden egyéni őstermészeti jog kölcsönös
sérelme kézzelfogható, honnan ered ez elvileg? Ugyanezt fedeztem fel most az embernél.
8. Ezek a feketék ősemberi tulajdonságaiknak még teljesen a birtokukban vannak. Nekünk, fe-
héreknek azonban mind a mai napig erről még sejtelmünk sem volt. És miért nem? – úgy mondják, a mi
lelkünk romlottsága miatt és a léleknek el kellett romlania, mert az emberi agy már az anyatestben elfa-
jult és később a visszás nevelés következtében még jobban! S így én is nyilván helyeslem Oubratovishár
kérdését, s magam is azt mondom, hogy az emberek már alapjában véve rosszak és romlottak, de ki
engedte őket már eredetileg is elromlani?! Mert hiszen az emberek romlottságának következtében min-
dig csak visszás dolgokat akarhatnak, aminek következtében nem jobbakká, hanem rosszabbakká vál-
nak.
242. Fejezet: Mathael tovább folytatja az elté-

velyedett lelkek kegyetlennek látszó túlvilági kezelését
1. Mathael: Itt eben a világban még tűrhető az ember élete, az ember képességei szerint csinál
magának egy kis paradicsomot, természetesen több ezernek kell szenvedni, s valószínűleg azért, mert
nem értettek hozzá maguknak is ugyanilyen paradicsomot teremteni, mint ravasz embertársuknak sike-
rült. Ezeknek lelke az irigység és harag miatt romlik meg, a paradicsom tulajdonosáé pedig a buja élettől
és dőzsöléstől! Az egyiket nyomorúsága és ínsége miatt száműzik, a gazdagot pedig jóléte miatt.
307
2. De hagyjuk a földi állapotokat, mert ezek a most alapjáig ismertetett lélekromlottság gyümöl-
csei és vessük tekintetünket a nagy túlvilágon egykor bekövetkezendő borzalmat keltő következmé-
nyekre; már ennek a gondolatánál is égnek mered az embernek a haja, hogy milyen szánalmas állapotba
kerül egy ilyen, vagy olyan módon megromlott lélek. Csak a legborzalmasabb átkozódások volnának a
legillőbb szavak az ilyen állapotok kellő ábrázolására! A lélekben égő legnagyobb gyötrelmek haragtüze
tudna végtelen ideig tartó nevezhetetlen súlyos szenvedések után kissé elviselhetőbb állapotba hozni,
amelyhez az örökkévalóság kis időtartama szükséges.
3. Hány lélek fog ezek szerint a jelenlegi időtől számítva milliárd földi év múlva még csak igazán
borzalmas nyomorúságba jutni, hogy ismét milliárd földi év leteltével egyetlen egy hajszállal elviselhe-
tőbben érezze magát! Uram! Ezt én pontosan a Te szavaid szerint teszem fel, nem adok semmit hozzá,
s nem is veszek el belőle semmit. Ha én egyrészt jóságodat, mindenhatóságodat és szeretetedet tekintem,
s másrészről minden egyes nyomorult léleknek elvileg és önhibáján kívüli romlottságát és ezeknek csak-
nem örökké tartó hajmeresztő következményeit, s végül egy üdvösséges mennyországnak leírhatatlan
gyötrelmeit, amely állapot egy hajszállal sem jobb, mint egy rabszolgaság ezen az anyaföldön. Úgy
kénytelen vagyok minden kegyelem dacára, amelyet velem szemben tanúsítottál, nyíltan elismerni Előt-
ted, hogy én ezt az én értelmemmel igen különösnek találom, s mint olyan ember, akinek érző kedély-
világa van, olyan igazságtalanságot fedezek fel benne, amellyel szemben az emberek által elkövetett
legégbekiáltóbb igazságtalanságok egyenlők a nullával, és – tisztelettel legyen mondva – megköszönöm
én az ilyen létet, lyukadjon ki, ahová akar!
4. Azt helyesen mondottad, és mutattad meg, óh Uram, hogy minden ember, ha a Te Istenséged
előtt meg akar állni, lényegében önmagát kell, hogy fejlessze, és Te csupán az alkalmat adhatod meg,
egyebet nem. Szóval mi mindezt belátjuk és elfogadjuk, s ez nem szorul további magyarázatra. De hogy
azok az emberi lelkek, akik már több mint ezer év óta ugyanilyen módon testben élnek és neveltetnek,
mint sajnos tapasztalhatjuk, s ezért a túlvilágon csaknem örökké szenvedjenek és csak azért, hogy egy
hajszállal váljanak jobbakká, ez igen kegyetlennek látszik előttem. Te Magad tanítottál bennünket arra,
hogy szelíden, gyöngéden és elnézően bánjunk a beteg lelkekkel, de ha egy beteg lélek ezen a világon
nem ilyen tulajdonságokat gyakorolt, hanem mint teljesen beteg került a nagy túlvilágba, azért ne része-
süljön a szeretet, vagy gyöngédség egyetlen egy szikrájában sem? Mégis csak úgy vélem, hogy a szigorú
rend és igazságosság helyébe az irgalom és szeretet léphetne.
5. Örömmel elismerem azt, hogy az Istentől eredő szellem a lélekkel egyesített élete minden
üdvösségek üdvösségét jelenti. Ámde a tapasztalat mégis azt tanítja, hogy a jó sokat veszít az értékéből,
hogyha azt igen sokáig és nagy nehézségek között kell keresni. Például, ha valaki feleséget keres magá-
nak, ő ismeri már szíve választottját, de amikor a kezét megkéri olyan feltételeket szabnak elébe, ame-
lyeket csupán ezer év múlva tudna valóra váltani, s a hozzáfűzött nehézségek valósággal legyőzhetetle-
nek! Lehet-e csodálkozni azon, hogy egy ilyen ember többé semmi vágyat nem érez szívében a választott
előkelő nő bírása iránt, és egy egész egyszerű származású leányt vesz feleségül, akinek elnyerésére
könnyen teljesíthető feltételeket szabtak. Ebben áll, óh Uram, az én remélhetőleg egészen jól megindo-
kolt kifogásom, ami talán nagy gyarlósága a szívemnek. És én azért tettem fel a kérdést, mivel Te Magad
szólítottál erre, ha nem értünk meg valamit. Ha Neked is úgy tetszik, kérlek, világítsd meg kegyelmeddel
ezt a pontot.
243. Fejezet: Az Úr terjedelmes válasza. Az Is-

ten lényegéről. Mi a tűz, a fény és levegő, ezek rokon-
sága. A lélek lényegéről. A földi élet szükséges pró-
banehézsége.
1. Mondom Én: Igen, igen, éppen ez az a csomó, amelyet Én az agy magyarázatok körül nemcsak
benned, hanem közületek többekben is felfedeztem, s ezért szólítottalak fel benneteket arra, hogy kér-
dezzetek.
2. Magától értetődik, hogy Isten, mint öröktől fogva változatlan legnagyobb és legtisztább sze-
retet, sohasem lehet szeretetlen, és azt minden rendelkezésére és szolgálatára álló eszközzel fel fogja
308
használni, hogy bármilyen természetű lelket meggyógyítson! De a lélek jellemző énjét nem lehet el-
venni, azt meg kell hagyni és a lelket olyan körülmények közé bocsátani, hogy az, ha már semmi sem
használ, bizonyos fokú leckéztetés által helyrejöjjön.
3. A legvégső esetben ez az út természetesen csak igen hosszadalmas lehet. És ennek senki sem
oka, mint csak a merésszé és konokká vált lélek, aki természetesen amiatt vált azzá, amit már nektek az
imént annak tökéletlenségéről beszéltem és magyaráztam.
4. De hiszen ez a léleknek kizárólagos saját akarata, ő akarja ezt így, s mindig csak úgy cselek-
szik, amint ő látja jónak. S ilyenkor a mindenható és erőszakos úton való megakadályozással semmit
sem érünk, mert ez idézne elő a léleknek még csak igazi gyötrelmeket! Azonban már a leggyengébb
befolyás is kimondhatatlan fájdalmakat okoz neki, mit állna ki akkor a túl erős befolyással szemben?
5. Isten önmagában véve minden tüzek legnagyobb tüze és minden világosság legnagyobb vilá-
gossága, s ki képes a tüzet elviselni, ha ő maga nem világosság? Nézd meg a még itt lévő agyat, látsz
benne csak annyi világosságot, mint amennyi fénye van a Szentjános bogárkának az éjszakában? Mi
minden kell ahhoz, amíg ez az agy teljesen tűzzé és világossá lesz!
6. S ha most Én teljes hatalmammal akarnék itt behatni, akkor ezt a két baloldali agytömeget már
nem is látnád többé, mert azonnal feloldódnának az általad még ismert tűznyelvecskékké és szétszóród-
nának mindaddig, amíg az Én akaratom meg nem ragadná őket, s belőlük új lényt nem alkotna. De mi
lesz akkor ezek jelenlegi lényiségével? De hogy egyetlen egy lény – amely egyszer fennáll – ne veszítse
el lelki szféráját, és át ne menjen egy más lénybe, s ezáltal el ne tűnjék az egyénisége, erre jó az Én örök,
változhatatlanul megszilárdított rendem. S legyen annak a léleknek tökéletesedésével bármennyi dolga
is, de megmarad az ő saját ősegyénisége, s magát, mint ilyennek mindörökké változatlanul fel fogja
ismerni, ami remélhetőleg mégis csak vigasztalóbb, mintha a lélek teljesen széttagolva más egyéniségbe
menne át, amikor egy előző létre való visszaemlékezésnek szükségszerűen meg kellene szűnnie, s egy
előbb konkrét létnek még csak nyoma sem maradna! Mi szükség volna tehát önrendelkezéssel bíró előző
életre? Vajon az embernek ez többet használna, mint a porban fetrengő féregnek?
7. Az előző élet még rendszerint tele van mindenféle sanyarúsággal, és az embernek - legyen bár
király fia is - születésétől haláláig igen sok és nehéz próbát kell elszenvednie. Néha vannak ezerszámra
tervei, amelyeket a legnagyobb sikerrel szándékozott végrehajtani, de nemsokára előre nem látott aka-
dályok lépnek elő és a szép tervekből nem lesz semmi, s helyükbe gyötrődések, betegségek, bosszúságok
lépnek. Szóval egy jó napra rendesen öt olyan nap következik, amely semmi örvendetest nem tud fel-
mutatni, s egy teljes esztendőben egy embernek egész biztosan harminc tökéletesen rossz napja van.
244. Fejezet: Az Úr tovább beszél az ember éle-

téről és küzdelmeiről. Szükséges rosszak a lelki
ősegyéniség megtartása céljából.
1. Az Úr: Ha az ember életét szemléljük a földön, ha mindjárt a legkedvezőbb életviszonyok közt

él is – tapasztalni fogjuk, hogy mindenki kiveszi a szenvedésből a maga részét, a királytól a koldusig,
mindenkinek meg kell küzdenie az élet nyarának csípős legyeivel, amelyek tele vannak fullánkokkal,
ami semmi kellemeset nem rejt magában. Gyermekkorában a gyengeséggel gyötörtetik, mint férfi min-
denféle gonddal, s mint aggastyán mind a kettővel. Úgy hogy az élete utolsó órájában életét még senki
sem találta a legkellemesebbnek.
2. S az élet ilyenformán rendesen tüskék és tövisek között telik le, és akinek ezek nem tetszenek,
az a földi életről vajmi kevés kellemeset és üdvösségeset fog beszélni. De hogyha valaki kevésbé önsze-
rető, folyton kellemetlenkedő, s élete nyarán csípős legyekkel, s őt lekicsinylő, gyalázó tüskékkel és
tövisekkel minél kevesebbet törődik, és akit a testi szenvedések, szegénység, gyakori éhség, szomjúság,
hideg, a rossz ruházat, ugyanilyen rossz lakás és mindenféle egyéb nyomorúság nem hoz ki a sodrából,
az élete végén talán mégis tud majd az életének kellemesebb időszakairól is beszélni, míg egy király,
minden tömjéneztetése ellenére is földi életpályája végén csupán elégedetlenségéről fog panaszkodni.
309
3. Mert hol található egy olyan király, akik uralkodásának kezdetekor feltett terveit szerencsésen
keresztül is vitte volna? S mivel ez lehetetlen volt, s végül igen nagy számadási hibát fedezhetett fel saját
magán, tehát szerencsétlennek érzi magát, mert régóta tudott dolog, hogy a királyok rendesen titkos
bánatuk következtében haltak meg.
4. Az önrendelkezéssel bíró és önmagát fejlesztő ember eszerint földi életének ideje alatt abban
a határozott és tökéletes tudatban él, amelyben ezt a földi élet próbáját végezte. Akár az Én rendemben,
vagy azon kívül, az ebben az esetben mindegy, mert a földi élet minden tekintetben kevés gyönyörűséget
rejt magában, de annál több keserűséget. Azért a pogányok világbölcsei a földön senkit sem tartanak
boldognak, csak azokat, akik ismét visszatértek a föld méhébe.
5. Mi válnék egy lélekből a kiállott szenvedések után, hogyha testének levetésével öntudatát,
mint a megsemmisíthetetlen ősegyéniségét elveszítené, vagy megszűnne lenni, vagy énje szétoszlana,
ezért más énné? Vajon közületek valamelyik meg volna-e elégedve az Én rendemnek ilyen formán való
intézkedésével? Bizonyára senki! Ennél fogva úgy vélem, hogy mégis jobb a dolgot a régi rendben meg-
tartani, s mindenek előtt arra tekinteni, hogy soha senkinek bármilyen természetű énjének személyi-
ségazonossága kárt ne szenvedjen.
6. S hogy egyes léleknek egyénisége csak akkor lehet tökéletesen boldog, ha saját maga akaratá-
val elhatározva beleolvad az Én rendembe. Ezt tökéletesen tudjátok, mert hiszen azért prédikáltam csak-
nem hét napon keresztül és rámutattam a szellemi és érzéki világok minden teremtményeinek ősgyöke-
rére. És hogy minden lélek addig nem juthat igaz tartós boldogsághoz, amíg önmagát szabadon elhatá-
rozva be nem olvad az Én rendembe. Ezt Én már sokszor szavakkal, tettekkel és látható példákkal bebi-
zonyítottam nektek, s most ismét szavakkal állítottam a szemetek elé, hogy lehet tehát szeretetlenség,
könyörtelenség, ridegség és igazságtalanság Bennem? Vagy azt, ami egy ember létére szükséges, Ben-
nem ridegségnek nevezheted? Ha csak egy szemernyivel kevesebb türelem és ugyanannyival kevesebb
hosszú tűrés volna Bennem, akkor rideg és igazságtalan volnék, de így egyáltalában nem vagyok az.
245. Fejezet: Az Úr tovább beszél a lélek veze-

téséről. A feketék még sokáig nincsenek Isten fiúságára
hivatva, s ha azzá lesznek hivatva, elvesztik természe-
tes tökéletességüket. Az isteni ige szerint magát önként
fejlesztő lélek. A feketék lelkei a túlvilágon. A házépí-
tés példája, mint a lélektökéletesség hasonlata.
1. Az Úr: Mivel te Mathael azt állítod, hogy végül mégis csak Én vagyok az oka annak, hogy
idők folyamán az emberek teljes visszáságba estek, úgy hogy abban kénytelenek voltak tönkremenni.
Ezzel szemben azt mondom neked, hogy az olyan lelkek, mint ezeké a feketéké, mindez ideig még nin-
csenek Isten gyermekségre hivatva és ahhoz, aminek mutatkozniuk kell, elég lelküknek inkább sztereo-
tip tökéletessége, mert az nem következménye kiváló önfejlődésüknek, hanem adatott nekik éppúgy,
mint fekete bőrük, és ha majd ők is el akarják érni az istengyermekséget, akkor mindez nem adatik meg
nekik, csupán tanítások.
2. S ha majd ezek alapján fogják magukat elhatározni, és arra törekednek, hogy lelkük tökéletes-
ségén saját erejük által munkálkodjanak, és ez által ébresszék fel magukban az Én szeretetem szellemét,
akkor olyanok lesznek, mint ti most. De addig, amíg lelkük tökéletességének kétharmad része úgy adatik
nekik, annak csak egy részét köszönhetik saját erejüknek, ilyen lélek tökéletességgel szellemüket soha-
sem ébreszthetik fel, s a túlvilágon is ugyanazok maradnak, amik idelent – azaz igen jó, de mechanikusan
tökéletes lelkek, akiknél az üdvösség határai szükségképpen meg kell, hogy állapíttassanak, mert más-
képpen elképzelni sem lehet.
3. És ha az első megelőző megadatott, az abból keletkező és reá következő sem lehet saját maga
által megszerzett, mert aki a fejedet adta, az adta bizonyára kezeidet, törzsedet és lábaidat is, vagy úgy
véled, hogy ezek is a fejből eredtek? Óh egészen más egy önmagát az Isten igéi által kifejlesztett lélek!
Amivel egy ilyen lélek bír, az mind az ő saját tulajdona, amiből ezer mennyet tud magának építeni, sőt
többet is, mert ehhez megvan a saját anyaga és eszköze, s a benne felébredt szeretet szelleme által bírja
310
az Istenhez hasonló tökéletes erőt, s ennek alapján képes mindenre és oly tökéletes minden tekintetben,
mint amilyen tökéletes az Atya a mennyekben. És most menjünk tovább!
4. Az olyan lélekkel, mint amilyen lelket ezek a feketék bírnak, a túlvilágon nem egykönnyen
lehet zöldágra vergődni, mert amivel bír, az az övé és az is marad, s nincs benne semmiféle magasabb-
rendű szükséglet, s tökéletesen boldog, éppen úgy, mint egy méh, ha mézzel gazdagon telített virágke-
helyre talál, de ezen a mézen felül semmi más vágya nincs. Ha a méh megtalálja azt, amit keresett, ezzel
mindene megvan, s az egész végtelenség minden más kincse az ő számára nullát jelent, ámde egészen
másképpen áll a dolog egy olyan lélekkel, amelynek önmagát kell tökéletessé tenni.
5. S hogy ezt meg tudja valósítani, az ehhez szolgáló eszközöket rendelkezésére kell állítani,
amelyek által – ha azokat fel akarja használni – tökéletességét kétségtelenül el kell, hogy érje. De ha a
szükséges eszközök a léleknek – aki szabad istengyermekségre van hivatva – soha nincsenek rákény-
szerítve, csak rendelkezésre bocsátva, éppen úgy, mint a bölcs építőmesternek azok az anyagok, amelyek
házának felépítéséhez szükségesek. Az építőmester teljesen a saját belátása szerint használja azokat fel,
s a saját véleménye és ízlése szerint épít belőle házat, és a felépített ház ezek aztán az ő saját műve, s
nem azé, aki neki az anyagot a rendelkezésére bocsátotta. De ha neked a legjobb anyagok állnak rendel-
kezésedre, hogy abból lakóházat építs, és azt nem te építed, hanem hívsz egy építőmestert, aki a kívánt
házat felépíti neked, vajon mondhatod-e azt: Lássátok, ez a szép és kitűnően berendezett ház az én mű-
vem?! Bizonyára nem mondhatod, mert a ház mindenkor annak a műve marad, aki azt saját tetszése
szerint felépítette.
6. És lásd, ezeknek a feketéknek tökéletes lelkei sem az ő művük, habár igen jól vannak meg-
építve, de ennek a megépítéséhez a feketék nem sokban járultak hozzá. És mivel a dolog így áll és nem
másképpen, tehát egyelőre istengyermekségüket nem érhetik el, és ha néhányuknak meg is adatnék,
hogy ezt elérjük, abban a pillanatban lelkük mindjárt tökéletesebb lenne. De mivel az Istengyermekségre
hivatott léleknek csak az anyag adatik meg ahhoz, hogy önmagát felépítse, s mellé a tanítások, amelyek-
kel az építkezést vezetni kell, tehát elég világosan kitűnik ebből, hogy minden léleknek a túlvilágon sem
szabad többet adni, ha egyéniségét meg akarjuk őrizni. Ha az a lélek mégannyira is meg van romolva,
az Én mindenhatóságommal mégsem lehet megragadni, hanem az eszközök adatnak a kezébe, és olyan
mértékben, amennyire azt feldolgozni képes. Több terhet nem lehet ráróni, mint amennyit az ereje elbír.
246. Fejezet: Továbbiakban az elromlott lelkek

túlvilági állapotáról. Ezek részben állati formában je-
lennek meg. Nagy nehézségekbe ütközik őket a felülről
jövő kegyelem által befolyásolni. Tanítás az emberi lel-
kek eoni koráról. Egy szabad emberi lélek tökéletese-
dése még Istennek is nehéz dolog. Ehhez szolgáló alap-
elv.
1. Az Úr: Egy nagyon megromlott lélek rendesen igen gyenge is, úgy hogy emberi formáját sem
képes fenntartani. Ennél fogva a túlvilágon rendesen félig, sőt néha egészen állati torzképben jelenik
meg. Ebben az állapotában fokról-fokra és lassan-lassan általa öntudatlanul erő adatik neki, ekkor azon-
ban a legnagyobb óvatosságot alkalmazzuk úgy, hogy lelkének énje meg ne zavarodjék. Az ilyen támo-
gatás rendesen nagy fájdalmakat szokott előidézni, mivel egy ilyen gyenge lélek rendkívül érzékeny és
ingerlékeny. Ha Én egyszerre a mennyekből sok erővel akarnék ilyen lelket ellátni, akkor ez a mennyei
bőkezűség a léleknek kétségbeejtő fájdalmakat okozna, ami által annyira zárkózottá válna, mint egy
gyémánt. Lehetetlen volna hozzáférkőzni másképp, minthogy teljesen feloszlatnék, ami által énje olyan
fokú lökést szenvedne, hogy nem egykönnyen nyerné vissza lelkéből áradó egyéni egyensúlyát. A lélek
öntudatos énje ezáltal a földi évek egész eonját vesztegetné el, hogy kénytelen volna magát előbb ismét
összeszedni, megismerni, ami a léleknek szabad és testetlen állapotában sokkal nehezebb, mint itt, ahol
a test, mint alkalmas eszköz áll erre a célra rendelkezésre.
2. Neked kedves Mathaelem, a rendkívül hosszú idő mindenkor szorongó érzést okozott, de ha
belátnád, hogy mi minden kell ahhoz, amíg a lélek olyan szabaddá lesz, mint amilyen a te lelked, akkor
311
az idő hosszúságán nem botránkoznál meg. Mit gondolsz, mennyi idő telhetett el addig, amíg te egy
ilyen tökéletes lélekember, jelenlegi életfokozatodat elérted? Ha ezek számát eléd tárnám, borzalom
fogna el téged, s nem volnál képes megérteni. A mi Rafaelünk ezt jól tudja, s teljes mélységében meg is
érti.
3. Azonban annyit mondhatok neked, hogy itt senkinek a lelke nem fiatalabb, mint az egész
látható teremtés. Vajon kellemetlen érzést okoz az neked, ha az igazsághoz híven azt mondom, hogy a
ti lelketek több mint eonszor-eon földi éves, vagy pedig Én kellemetlenül érzem-e Magam azért, mert
öröktől fogva vagyok, és hogy Belőlem már eonnyi teremtések történtek csupán érettetek, s azután előt-
tetek el nem képzelhető hosszú idők következnek még?
4. Igen barátom, egy napot, földet és azon mindent könnyű megteremteni, s nem kell hozzá oly
hosszú idő, s törvénybe lekötött állati és növényi lelkeket sem nehéz megteremteni. De egy olyan lelket
előállítani, amely minden tekintetben Hozzám hasonló legyen, az még a mindenható Istennek is rendkí-
vül nehéz dolog, mert a mindenhatóság sem használ itt Nekem, hanem csak a bölcsesség, s a legnagyobb
türelem és hosszú tűrés!
5. Mert egy Hozzám teljesen hasonló, tehát egy második Istenség létrehozásánál mindenhatósá-
gomnak semmit sem szabad közreműködnie, de a leendő Istennek mindent belőlem kell cselekednie, s
mindennel Általam kell ellátva lennie. Tőlem kapja a szellemi anyagot és szükség szerint a természeti
anyagot is. És ha a dolog nem így volna, hanem másképp, akkor Én, mint az örök-ősszellem által nem
vettem volna Magamra ezt a keserű terhet, hogy önként testet öltsek, hogy egy bizonyos fokig megért
lelkeket – nem mindenhatóságom – hanem mindenkor csak szeretetem által tovább vezessek, s nekik, és
az új istenségnek Önmagamból új tanokat adjak, hogy azok, ha valóban akarják, Velem a lehető legrö-
videbb idő alatt tökéletesen eggyé válhassanak.
6. Azt mondom nektek, hogy az Én örök előmunkálataimért csak most kezdődik az aratás, ti
lesztek az Én első egészen tökéletes gyermekeim, ami azonban még mindig a ti akaratotokon és nem az
Enyémen múlik. Most pedig úgy vélem, hogy te Mathael Engem magad előtt igazolni fogsz, miután
remélhetőleg mindazt be fogod látni, amit ezelőtt még nem láttál be. Most már tisztában vagy a kérdé-
seddel?
247. Fejezet: Mathael közbevetett kérdése. Va-

jon nem voltam-e én is ördög, s nem a Te mindenható-
ságod által gyógyultam meg? Az Úr erre vonatkozó ta-
nítása, hogy ez csupán megszálltság esetén lehetséges,
amikor maga a lélek érintetlen marad. Egészen más,
amikor a lélek saját visszás akarata által önmagát rontja
meg. Jó bizonyság a pogányok felől, a vakhitű fanati-
kus ortodoxszal szemben. Odaát a szellemeknek sem
prédikálnak más evangéliumot. Az igazi istengyermek-
séget azonban mégis itt lehet elérni.
1. Mondja Mathael: Igen Uram! Ebben most már teljesen tisztában vagyok, de hiszen én négy
társammal együtt a kutyánál is rosszabb, s így magam is ördög voltam, mégis csak a Te mindenható
akaratod volt az, ami engem oly gyorsan meggyógyított, s én ezért az előbbiekre való visszaemlékezé-
seimet és öntudatomat nem veszítettem el. Hogy lehetséges ez? Mégis csak a Te mindenhatóságod volt
az, ami oly gyorsan segített rajtunk?!
2. Mondom Én: Igen barátom, de ez egy más eset volt, itt nem a ti lelketek, hanem kizárólag a
testetek volt megrontva azáltal, hogy benső részeitekbe egy sereg gonosz szellem fészkelte be magát. S
ezek annyira uralták a testi szervezetet, hogy azokban úgy tettek-vettek, ahogy akartak és lelketek ez
alatt – mint akik az ilyen szellemsereggel szemben még igen erőtlenek – visszavonultak, s kénytelenek
voltak eltűrni, hogy a gonosz szellemek testetekben garázdálkodjanak, ahogy akarnak.
312
3. Ezáltal azonban a ti lelketek a legcsekélyebb mértékben sem szenvedett kárt, mert az ilyen
megszálltságok csak olyan esetben engedtetnek meg, amikor a testben már egy annyira érett lélek lako-
zik, hogy annak a túlvilági igen alantas szellemek, - akik vélt javításuk érdekében felhasználnak egy
testet - egyáltalán nem képesek ártani.
4. Ilyenkor az Én legkisebb hatalom megnyilvánulásom tökéletesen elég ahhoz, hogy ezerszer-
ezer ilyen lelket kikergessen a testből, amiről még a mai napon elkövetkező példa téged még jobban meg
fog győzni. S ha a szellemek egyszer már kint vannak a testből, akkor természetesen nagy gyengeséget
fogsz testedben érezni, ami addig tart, amíg a lélek a teljesen testi szervezetét nem uralja. Ha ez a folya-
mat bekövetkezett, akkor a régi egészséges lélek ismét uralja a testét, mindenhatóságom tehát a testnek
és nem a léleknek segített. Amikor azonban a lélek a saját visszás akarata által elromlik, ott az Én min-
denhatóságom nem segíthet, hanem csak a szeretet, a tanítás és türelem, mert minden lélek a megszerzett
anyag által maga kell, hogy építeni kezdjen a saját tökéletesedésén. Most már érted ezt? Ha valami még
értelmetlen előtted, akkor kérdezz még tovább, mert mindennek tökéletes felvilágosítási ideje van most,
s nektek igen sok világosságra van szükségetek, hogy mások sötét életkamráit a legjobban megvilágít-
sátok.
5. Mondja Mathael: Uram! Te vagy a legbölcsebb, s szeretettel a legteljesebb öröktől fogva! Én
most már teljesen tisztában vagyok, s úgy érzem, hogy lelkem életkamrájában már igen kevés sötétség
van, de hogy másokkal miképpen áll a dolog, azt egyedül csak Te tudod, óh Uram! Az én apósomnál és
feleségemnél bizonyára van még egynéhány sötét kamrácska, ámde a Te kegyelmeddel és segítségeddel
a hiányokat majd hűségesen én fogom pótolni.
6. Mondom Én: Tedd azt, mert apósod és feleséged eddig a legjobb fajból való pogányok voltak,
akikről azt mondhatom: Ezekből egy kedvesebb Előttem, mint a jeruzsálemi izraeliták törzséből, és az
ígéret földjének tizenkét többi városából ezer. Ezek az egy igaz Istenről mit sem akarnak hallani, s egy
végtelen távolságban lévő kedvesebb előttük, mert titkon az ő durva ostobaságaikban azt gondolják,
hogy egy távoli Istent könnyebb megtéveszteni, mint a közellévőt. Óh, milyen tévedés ez ebben a világ-
ban a zsidók között! De mit tehet az ember egyebet, mint a legnagyobb türelemmel, és ha szükség van,
saját testi életének feláldozásával is az embereket tanítások, s megfelelő cselekedetekkel a minden életek
ősvilágosságához visszavezetni!
7. És ez az Én saját Magam által vállalt feladatom a ti számotokra, s a ti feladatotok valamennyi
felebarátotokkal szemben ezután fog következni. Természetesen ne adjátok magatokat át annak a re-
ménységnek, hogy ezek rövid évek alatt fognak bekövetkezni. Én mondom nektek, hogy ezer év múlva
e földnek fele népe az Én igéimről még egy szót sem fog tudni. Ámde ez a dolognak nem lesz ártalmára,
mert a túlvilágon is minden szellemnek ugyanezt az evangéliumot prédikálják.
8. De azért legyetek telve buzgalommal, mert az Én legbensőbb és legtisztább szeretetmennyeim
számára az igaz istengyermekséget mégis innen lehet elérni! Az első és második mennyekről odaát is
lehet gondoskodni.
248. Fejezet: Az Úr övéit az Ő szentséges Jézus

nevében való hit erejének felébresztésére inti, hogyha
szükség van az Ige prédikálásakor jeleket tenni. A fő-
dolog azonban mindig az igazság tiszta tana marad. To-
vábbi missziós intelmek. Az isteni gondviselés célja az
esszeusokkal. Az Úr megjövendöli, hogy az esszeusok
tanítványának fogják Őt tartani.
1. Az Úr: Te Mathael most teljesen tisztában vagy – már amennyire egy emberi lélek tisztában
lehet – amíg szellemével nem lett eggyé, ennél fogva ragyogtasd világosságodat embertestvéreid előtt,
de egyben ébreszd fel bennük, az Én Nevemben való hitet is, mert szükség esetén az Én Nevemben is
jeleket fogsz tenni az emberek előtt a Bennem való hit felébresztése céljából!
313
2. Mert aki az Én Igéimet prédikálja az embereknek, de azok hatalma által nem tud működni, az
még gyenge szolgája Annak, aki őt elküldte, hogy a föld népeinek elhozza a mennyekből az élet új Igéit.
3. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az Én tanaimnak egy hű apostola az emberek előtt min-
denkor produkálja magát, hogy ez által tanaimnak a népeinél befogadást szerezzen, nem, ez távol legyen,
mivel az igazság önmagát kell, hogy igazolja és ahol nem értik meg, ott következzék egy közelebbi
magyarázat, amíg magát az igazságot meg nem értik. De éppen a magyarázatoknál előfordulnak olyan
esetek, amikor egyedül a magyarázatok – különösen a még igen nyers és faragatlan népeinél – nem
elégségesek, s ilyeneknél nagyon szükséges mérsékelt módon jelt tenni, hogy a magyarázat ez által tisz-
tább megvilágításban részesüljön.
4. De az a végrehajtott jel sohasem legyen rikító vagy döntő hatású, hogy az emberek miatta
ijedelembe vagy félelembe jussnak, s ez által őket kényszerítő törvénybe kerüljenek, mert ebből a lélek
önmagából való szabad fejlődése érdekében mit sem nyerne.
5. A csodának eszerint olyan jelleggel kell bírnia, hogy az először is mindig különös jótéteményt
szolgáljon oly módon, hogy az Annak Nevében való hit által következett be, ki a rendkívüli jótéteményt
cselekedte, s másodszor a jelnek a természetességtől soha nem szabad annyira különböznie, hogy még
egy úgynevezett világbölcs se tudjon annak természetes magyarázatot adni! Az úgynevezett világi tudó-
sokat a jel meg kell, hogy döbbentse, de teljesen hitre soha ne kényszerítse, mert ezeknek van annyi
felfogóképességük, hogy az igazságot jel nélkül is felismerjék a maga mivoltában. Ámde a mágusok, és
varázslók jelenlegi idejében a jeleket lehet meglehetősen erősen és kézzelfogható módon is gyakorolni,
mert ott, ahol most egy jelet tesznek, az emberek már legalább 100 perzsa és egyiptomi mágus által
létrehozott varázslatot láttak, s így a világbölcsek előtt egy Általunk művelt csoda már semmi különös
benyomást nem tesz! Ezen felül még az esszeusok is minden oldalról körülvesznek bennünket, akik a
nép előtt mindenféle jelt cselekednek, hogy az idővel egészen megnyerjék maguknak, s a mi meglepőbb
és csodálatosabb módon megnyilvánuló jeleink a népet általában véve jobban megdöbbentik, ha mind-
járt teljesen meg nem is győzik, s így nem válnak a nép üdvére, hogyha a jelekkel még nagyobb feltűnést
okoznánk.
6. Hogyha Én az összes betegeket meggyógyítanám, sőt a halottakat is feltámasztanám, ez az
esszeusokkal szemben nem okozna nagy feltűnést, de a templomosoknak a lehető legnagyobb bosszú-
ságot okozná, akik már csaknem az orrukon ülő esszeusokat régen a pokolba kívánták, mert mióta ezek
Júdeában befészkelték magukat, azóta a farizeusok csodagyógyításai semmit sem jövedelmeznek, s
mindezt az esszeusok ravasz halott feltámasztása idézi elő, ami bár igen jól ismert, de a farizeusok által
még teljesen ismeretlen titok.
7. Valósággal nevetséges, hogy az Én személyem víz az esszeusok malmára, s ti még megéritek,
amikor azt fogják nektek mondani, hogy Én Magam is ennek a rendnek iskolájából származó tanítvány
vagyok, és most ennek fejlődése érdekében dolgozom, amely rend maga is azon a véleményen van, hogy
erkölcsi tekintetben nemsokára az egész világot uralni fogja. Ez a rend tehát egyelőre nem működik
ellenünk, s nélkülünk is tudnak az embereknek szolgálni, mert az ő jeleik rontják a legkevésbé a nép
előtt a Mi jeleink hatását, s az emberek gondolatainak és különböző bírálatainak még mindig nagy já-
tékteret engednek, különben jeleinkkel nem működhetnénk oly feltűnő módon.
8. Ámde éppen Én voltam az, Aki ezt ebben az időben így engedtem létrejönni, hogy most ezek
mellett igen könnyen és minden tekintetben zavartalanul működhetünk az emberek szabad üdve érdek-
ében anélkül, hogy az igazság elfogadására kényszerítenénk őket. Ezen idők számára a Mi erős jeleink
sem okoznak felületes szemlélő előtt különös feltűnést. Csupán az, aki a Mi tanainkba mélyen behatolt,
fog az Általam tett jelek és a mágusok, s az esszeusok varázslatai között kimondhatatlan nagy különb-
séget találni. De ez a megismerés nem fog az ilyen ember lelkében kárt tenni, mert előzőleg megismerte
az igazságot, mielőtt képes volt a tényleges különbséget az Enyém és az esszeusok jelei között megta-
lálni! Ő ezek szerint tiszta, s a tisztának minden tiszta.
249. Fejezet: Az Úr a fanatikus vakhitről. A

papság széthullásának negatív haszna. Óvatosságra
való intés és további missziós utasítások.
314
1. Az Úr: Jeruzsálem előtt is olyan jeleket tehetnék, ami olyan döntő hatást gyakorolna, hogy két
másodpercig sem kellene azon gondolkodnia, hogy a Bennem való hithez ragaszkodjanak, de miféle hit
lenne ez?! Ez félelmükben és ijedtségükben valóságos rabszolga hit volna, s az emberek számára kény-
szerítő törvény, amelyből évezredek múlva sem tudnának kimenekülni. A vak fanatikus hitnek akár
igazságon, akár hazugságon alapszik, az élet számára semmi benső értéke nincs. Ennek következtében
az elfogult népet nehéz ettől a hittől eltántorítani és addig, amíg a nép ilyen fanatikus hitben él, szellemi
tekintetben törvény alatt van, s ilyenformán a legnagyobb lelki rabszolgaságban, amin nem lehet segíteni
itt, sem a túlvilágon, kivéve csak igen hosszadalmas oktatások, szavak és cselekedetek által, a csodálatos
dolgoknak a legérthetőbb és a legalaposabb megvilágítása által, ami a nép lelkét tulajdonképpen lekötve
tartja.
2. A legjobb eszköz a papság időközönként való elzüllése, akik rosszakká, hamisakká, hazudo-
zókká válnak, és akik az isteni tanok keletkezésekor, mint a földből gomba, úgy bújtak elő és a népre,
mint az istenek képviselői erőszakolták magukat. Először természetesen a népnek, mint bölcs és igen
szelíd oktatói, intői, vigasztalói és segítői léptek fel, s csak később, amikor már a nép teljes kegyeibe
jutottak, lettek bírái, büntetői, sőt később a királyok trónjainak uralkodói is!
3. Ilyenkor rendesen az történik, hogy a nép rájön gonosz ravaszságaikra és a régi, rothadttá vált
fanatikus hit kezd korhadni, s egyre nagyobb lesz rajta a szakadás és a lyuk, azután foltozhatják azt a
papok még oly serényen is, nem használ annak többé, úgy hogy nemsokára már igen kevesen lesznek,
akik a legközelebbi alkalommal nem volnának hajlandók az öreg, agyonfoltozott kabátot egy újjal fel-
cserélni! De ameddig egy nép idejut, addig legalább néhány ezer évre van szükség.
4. Ennél fogva az Én tanaim terjesztésekor legyetek nagyon óvatosak, hogy azokat senkire rá ne
kényszerítsétek sem karddal, sem feltűnő jelekkel, mert a karddal ejtett sebeket meg lehet gyógyítani,
de a feltűnő jelekkel ejtett sebeket soha.
5. Ha a szó elégséges, akkor jeleket sohase tegyetek, mert ezek mindeddig és mindenkor a hamis
próféták eszközei voltak, amelyekkel a vak népet még sokkal vakabbá tették, mint amilyen volt azelőtt.
Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy szükség esetén ne tegyetek jeleket, majd eljuttok
olyan pogányokhoz, akiknek papjai nagyon is jól értenek hozzá, hogy mindenféle csodát és jövendölé-
seket tegyenek, amelyek vagy furfangosan összeállított kettős értelmű dikciók által, vagy előre megbe-
szélt messze nyúló eszközeikkel mindenképpen teljesedésbe mennek, s ezek mindenkor a sátán és an-
gyalainak sugalmazásai, amelyek az emberek gonosz szándékai és akarata által jönnek létre.
6. Tehát az ilyen gonosz prófétákkal szemben a leginkább helyénvaló olyan jelet tenni, amely az
övékét hatalmas erővel legyőzi, vagy a nép jobbik része előtt papjaik csodáit szembetűnő módon kétsé-
gessé teszi, s ezáltal legalább egy részük erős gyanút fog papjaik ellen, s így a játékot csaknem teljes
egészében meg is nyertétek.
7. S így tehettek, de mindenkor csak jótékony jellegű csodát éspedig meggyógyíthatjátok a bete-
geket az Én Nevemben való kézfeltétel által. Megelégíthetitek az éhezőket, a szomjazókat, helyenként
Nevem hívása által elháríthattok pusztító viharokat, amelyeknek szerencsétlenséget hozó felhőiben ren-
desen a leggonoszabb szellemek vannak jelen. Ezáltal semmiféle ember lelkét nem fogjátok mintegy
láncokkal lekötni, hanem szabad úton fogjátok őket vezetni úgy, mint a jó pásztor a bárányait, amelyek
pásztoruk minden lépését önként, szívesen követik, mivel mindenkor csak jót várhatnak tőle. Most tehát
kedves Mathaelem tudod azt is, hogy az Én akaratomnak tetsző módon szavak és tettek által miképpen
terjeszd tanításaidat azon népek között, amelyeken a jövőben uralkodni fogsz, s hozzád hasonló módon
négy társad is!
250. Fejezet: Az Úr intése Oroszország (?) jö-

vőjére nézve, és hogy sötét népeknél, a missziós mun-
kánál mit kell tekintetbe venni. Az Úr testetöltésének
célja – hogy iskolákat alapítson istengyermekek szá-
mára. A tiszta tanokkal járó nehézségek.
315
1. Az Úr: Országodnak különösen legészakibb részében – amely egykor e föld legnagyobb or-
szága lesz (Oroszország?) – rendkívül sötét pogányokat fogsz találni, akik között igen nehéz lesz az
igazság világosságát terjeszteni. De ne gyakorolj rájuk a neked kölcsönzött hatalom által semmiféle erő-
szakot! Te már szükség esetén komoly szigorúsággal vezetheted őket, de nem tűzzel, vassal, s feltűnő
jelekkel, mert a kard a begyökerezett régi vakhitet csak külsőleg venné el, bensőleg azonban annál in-
kább megszilárdítaná azt, a túlságosan feltűnő jelek által pedig fanatizmusuk tárgyának csupán kicseré-
lését idéznéd elő! Mert mindazok a népek, akik jeleid látnák, csakhamar ellenségeivé lennének hitetlen
szomszédaiknak, s azokat tűzzel-vassal üldöznék, s az óhitűek az újhitűekkel ugyanezt tennék, s miféle
haszon keletkeznék ebből?
2. S ha már az Én tanaim valóságos békehír a mennyekből, akkor az ne idézzen elő az emberek
között egyenetlenséget, békétlenséget és háborút! Ezt amennyire csak lehet, mindenkor el kell kerülni.
S hogy az elháríttassék, kénytelen volnék benneteket mindenhatóságom akaratával leigázni, aminek kö-
vetkeztében képtelenek volnátok másképpen gondolkodni, cselekedni, mint az Én kimért akaratom által,
de mi volna akkor a ti akaratszabadságotokkal? Ha pedig ezt akartam volna, akkor sohasem lett volna
szükségem arra, hogy Magam is testet öltsek, mert az Én örök mindenhatóságom nélkül is kényszerít-
hetnélek benneteket, ezt vagy azt beszélni, vagy cselekedni éppen úgy, mint ahogy egykor a prófétákat
ösztönöztem! De vajon hasznotokra válna ez? Ti ezáltal ezekhez, a feketékhez hasonló módon természeti
lelki emberekké válnátok, de nagyon nehezen Isten gyermekeivé.
3. Azért jöttem tehát Én Magam és öltöttem testet ezen a földön, hogy tökéletesen szabad hirdetői
legyetek örök időkre az Én Igéimnek. S itt ezáltal gyermekeim számára végtelen időkre iskolát létesítet-
tem, hogy ti, mint az Én szabad gyermekeim szintén szabadon az Én számból halljátok tanításaimat, s
azokat megbíráljátok, és nyíltan terjesszétek a föld népei között, és aki azt a maga tisztaságában önként
befogadja, az ez által a legüdvösebb boldogsággal teli istengyermekség várományosává lesz.
4. De aki ezeket a most nektek adott tanításaimat nem szabadon, hanem bármiféle ráerőszakolt
módon kapja meg, az addig nem lehet az igaz Istengyermekség várományosa, amíg saját ösztönzése által
szabadon – akár itt, akár a túlvilágon – nem fog arra törekedni, hogy tiszta Igéimet befogadja, s azokat
egyedüli életvezérfonalává tegye.
5. Sajnos látom, hogy néhány év múlva az Én tanításaim általánosságban véve igen szomorú
képet fognak nyújtani, de azt is látom, hogy kicsiny közösségekben a föld időinek végezetéig a napnál
tisztábban meg fognak maradni! És ez igen boldogító tudat, igaz atyai szívemnek! Az általános dolgok
azonban benneteket tisztákká vált lelkeket ne gyötörjenek, mert a sok sertésből nem fogtok bölcseket
nevelni, mivel ezeknek a teremtményeknek a legmegfelelőbb eledel a moslék.
6.- Jól mondom Én: Jöjjetek Hozzám, akik megfáradtatok és Én felüdítelek benneteket! Ámde
ez az Én életkiáltásom sokak füle mellett el fog hangzani és kevesen követik azt.
251. Fejezet: Az Úr tanítása az igazság nehéz

idejéről. Az igazi növendékek ismertetőjele a szeretet.
Mikor helyénvaló kardot ragadni, stb. Tanítás Izrael
ítéletéről. „Az Atya nagyobb a Fiúnál”.
1. Az Úr: Majd elkövetkeznek olyan idők, amikor a bölcsek az Én Igéimre hivatkozva így fognak
szólni: Uram! Valóban nehéz embernek lenni. Az igazságot a kilátásba helyezett büntetés miatt nem
lehet kimondani, legfeljebb egészen titokban, amit pedig a hamis próféták akarnak, nem egyéb hazug-
ságnál, s így Isten káromlásnál. Uram! Fegyverezz fel tehát még egyszer, és vonulj ellenségeid ellen,
mielőtt ők megrontják az élet szántóföldjét.
2. Szóval arról lehet mindenkor az Én igaz tanítványaimat megismerni, hogy maguk között úgy
szeretik egymást, mint Én szeretlek benneteket, és hogy az Én nevemet és igéimet sohasem fogják fegy-
verrel hirdetni.
3. Abban az esetben, ha egy nép egyszer teljesen az Én világosságomban élne, és konok vak
pogány népekkel kényszerülne arra, hogy a Bennem való hittől eltántorodjék, és a legnagyobb
316
gyűlölettel igyekezne bárányaimat üldözni, akkor elkövetkeznék annak ideje, hogy fegyvert ragadjon,
hogy a farkasokat a jámbor nyájaktól mindörökre elriassza. De ha egyszer az a nép az Én nevemben a
farkasok ellen fegyvert ragad, azt komolyan ragadja meg, hogy a farkasok visszaemlékezzenek arra a
fegyverre, amelyet Nevemben fogtak ellenük. Mert ha a törvény az Én nevemben lép fel, annak ne le-
gyen az a látszata, hogy nélkülözte volna a teljes szigorúságot.
4. Az olyan vak pogányokkal szemben, akik még távol állnak rendemtől és Igéimet nem képesek
megérteni, ellenben hitüknek annál nagyobb buzgalmat szentelnek, az Én fegyverem szolgáljon csupán
határvédelmül addig, amíg a pogányok az Én rendembe nem kezdenek térni. Ha ez bekövetkezik, akkor
a fegyverek helyét váltsa fel a testvéri egyetértés és szeretet.
5. De egészen másképpen áll a dolog az olyan emberekkel, akik őskezdettől fogva Isten népének
neveztettek, és mint ilyenek nyertek oktatást és védelmet. Óh ha ezek az Én tanításaimnak tartósan el-
lenszegülnek és azokat a leggonoszabb, és legnagyobb önzésből származó buzgalommal üldözni fogják,
ezekkel szemben nem lesz más eszköz, mint a legélesebb és legkönyörtelenebb fegyver. Jaj nekik, ha
egyszer megkezdődik a harc, mert akkor kő kövön nem marad, s még az anyatestben lévő gyermekek
sem fognak kíméletet kapni, és aki menekülne, azt a nyíl éri utol és öli meg, amiért benső meggyőződése
dacára is csupa önzésből gyilkosa akart lenni az Én Igéimnek. Mert akik enyéim ellen harcra kelek,
azoknak nehéz küzdelmet kell majd kiállniuk, amelyből vajmi nehezen fognak, mint győzők kikerülni!
Most már arra nézve is meg van a szabályotok, hogy miképpen és mikor kell Nevemben fegyvert hasz-
nálnotok. Mindent jól és helyesen fogtatok fel?
6. Mondja Mathael: Uram, Te egyetlen Szeretetem, mindabban, amit eddig kegyelmesen mon-
dottál és magyaráztál, nem találok magamban semmi homályosat és szívem legmélyéből legmelegebb
hálát mondok ezért Neked, valamint mindazon emberek és népek nevében is, akiket az én nagy buzga-
lommal akarok a Te Igéid és országod számára megnyerni! – Mondja Cyrénius: Uram! Ugyanilyen kö-
szönetet mondok én is Neked, s arra vonatkozólag, amit az imént a fegyverhasználat magyarázata mellé
fűztél Isten ismeret népére vonatkozólag, bátor volnék mintegy erőtlen próféta fellépni, amely nép ugye-
bár Jeruzsálemben van képviselve? Mert ezt a népet már most is képes volnék a legszigorúbb ítélettel,
azaz kereszthalállal sújtani, mivel erre az ítéletre régen megérett.
7. Mondom Én: Még nem egészen, mert legembertelenebb gazságuknak három mesterműve hi-
ányzik. Ha minden tanítás és figyelmeztetés dacára ezt is elkövették kedves barátom, akkor érje ezt a
várost és lakóit a te hatalmas kereszted. Mi azonban, még legalább 44 esztendeig legyünk türelemmel,
ezzel a néppel szemben, s pusztulásuk előtt legalább 7 éven keresztül feltámadt halottaik küldöttsége
által, s a mennyboltozaton megjelent nagy jelek alapján kapjanak figyelmeztetéseket, s hogyha még ez
is hiábavaló lesz, akkor fog majd a te hatalmas intéseddel a legélesebb fegyver lesújtani. Én úgy akarom,
hogy ez megakadályoztassék! De aminek meg kell történnie, azt egyedül csak az Atya tudja és senki
más az egész végtelenségben, s akinek az Atya ezt kellő időben kinyilatkoztatja.
8. Mondja Cyrénius: De hiszen óh Uram, Te ezt biztosan tudhatod, mert szellemedben Te vagy
Maga az Atya!
252. Fejezet: Részletes tanítás az Atya és Fiú

lényegéről, a nap példájával. A tűz, a fény, a levegő és
ezek hasonló lényisége. Az Atya, a Fiú, a szellem és a
lélek.
1. Mondom Én: Nagyon helyesen beszéltél! Az Atya egész teljességében Bennem van. De Én
külső emberi lényemben mégis csak Fiú vagyok Neki, s lelkemben csak arról van tudomásom, amit
Nekem kinyilatkoztat.
2- Én az Ő szeretetének lángja vagyok. Lelkem pedig az Atya szeretet tűzének fénye, ti pedig
tudjátok, hogy a fény minden időben és mindenütt milyen csodálatosan hat?
317
3. A napnak, amelyből a fény árad, csodálatos belső és külső berendezése van, erről azonban
csak a nap berendezése bír tudomással. A külső, bár mindent éltető fény erről mit sem tud, és sehová se
rajzol olyan képet, amelyről a nap belső vagy benső berendezését szemlélni lehetne.
4. Igen, az Atya már öröktől fogva Bennem van, de az Ő legbensőbb része csak akkor nyilatkoz-
tatja ki Magát az Én lelkemben, ha Ő akarja. Én azonban mégis mindenről tudok, ami öröktől fogva az
Atyában volt. Ámde az Atya legbensőbb Bensejében mégis van sok olyan dolog, amiről a Fiú nem tud,
és ha tudni akarja a Fiú, akkor a Bennem lévő Atyától azt kérnie kell, hogy egész bensejével is eggyé
váljék öröktől fogva lévő egyetlen Fiával. Éppen úgy, amiként az Atya Szelleme a ti lelketekkel fog
eggyé válni még itt e földön, és csak akkor fogja az Atya Szelleme bennetek mindazt kinyilatkoztatni,
amit most még lehetetlen kinyilatkoztatnia, s így a még Bennem lévő Atya is sok olyan dolgot tud,
amiről a Fiú nem tud! Értitek ezt jól?
5. Mondja több tanítvány: Az ismét igen kemény tanítás után megint magyarázatot fogunk kérni,
mert hogyha Te és az Atya egyek vagytok, miképpen lehet az, hogy az Atya mégis többet tud, mint Te?
Utóbbi tanításod szerint mégis Magad vagy az Atya? Értse meg ezt, aki tudja, de mi nem tudjuk megér-
teni! A dolog mindig érthetetlenebb! Lehet, hogy rejlik valami mögötte, de mi hasznunk belőle, ha nem
értjük? Urunk kérünk Téged, magyarázd meg ezt nekünk világosabban, mert ebből a tanításból semmi
hasznosat nem merítünk!
6. Mondom Én: Ó gyermekek, gyermekek! Meddig kell, hogy így eltűrjelek benneteket? Én
most, mint ember szólók hozzátok, emberekhez, és ti az embert nem tudjátok megérteni? Hogyan akar-
tok akkor később igaz isteni szót megérteni? Ámde, hogy a dolgot mégis megértsétek, részletesebben
fogom fejtegetni, tehát jól figyeljetek ide:
7. Képzeljétek el az Atya Személye alatt a mi napunk tulajdonképpeni testét, amelyben meg van
a feltétele mindannak, ami által a látható rendkívül erősen ragyogó burkolatból a fény szüntelenül árad.
Ez a fényburok a nap teste körül körülbelül ugyanaz, ami a föld körül az atmoszférikus levegő és az
egész földet néhány ezer ember magasságban egyenlően veszi körül, és amely a föld körül – mondjuk a
holdról nézve – egy meglehetősen fényesen világító hatalmas korongot képez. S hogy jön létre a földön
a levegő? A föld legbensőbb életfolyamata által.
8. A föld benseje eszerint telve van levegővel, és annak feleslege egyenlő mértékben osztódik el
a föld körül. De hogy a föld belseje állandóan levegőt termeljen, tehát szükséges, hogy abban folytonos
tűz tevékenykedjen, ami a benne lévő szellemek nagy tevékenysége által jön létre. Így képzeljétek el a
dolgot: A legbensőbb tűz megfelel annak, akit Én Atyának nevezek, a benső tűz által feloldott elemek
hozzák létre a levegőt, amely megfelel annak, amit mi léleknek nevezünk.
9. Ámde a tűz levegő nélkül nem állhatna fenn, a levegő pedig tűz nélkül nem jöhetne létre, a tűz
eszerint szintén levegő, a levegő pedig szintén tűz, mert a láng valóban csak levegő, amelyben a szelle-
mek a legnagyobb tevékenységet fejtik ki. A levegő pedig magában véve tűz, csupán szellemeinek,
amelyből áll nyugalmi helyzetében levegő. Ennél fogva könnyű megérteni azt, hogy alapjában véve a
tűz és levegő egyek. De addig, míg a levegő szellemei bizonyos fokig nincsenek felingerelve, a levegő
mégis csak levegő marad, s a felserkent tűzlevegő, mint már tűz, s a még nyugodt tulajdonképpeni levegő
között mégis igen nagy a különbség.
10. Magában a tűzben van a fény, s így szellemileg véve abban van a legtisztább és legmaga-
sabbrendű tudás és megismerés, a levegőben, amely a tűz fényétől van áthatva, szintén jelen van a tudás
és megismerés, de nyilvánvalóan alacsonyabb fokban, azonban ha a nyugodtabb levegőt annyira felser-
kentik, hogy maga is tűzzé és levegővé válik, akkor benne is mindenütt a legmagasabb fokú tudás és
megismerés van jelen.
11. A föld ilyenformán berendezésével hasonlít az emberhez. A legbensőbb tűz a lélek szeretet-
szelleme tevékeny állapotában, a levegő pedig egyenlő a lélekkel, aki teljesen tűzszellemmé válhat, ha
a szeretet szellemének tevékenysége által teljesen át van hatva, amikor is eggyé válik szellemével. Ezt
pedig a szellem újjászületésekor éri el.
12. És látjátok, ugyanezt a helyzetet találjátok meg a napban is. Annak bensejében a legerősebb
tűz van, amelynek fényereje a külső atmoszféra fényerősségét elképzelhetetlenül felülmúlja. Ebből a
fényből bontakozik ki a legtisztább naplevegő, ez a levegő pedig a felületén maga is tűzzé és fénnyé
318
válik, de alacsonyabb fokban, mint ott, ahol maga a tűz és annak hatalmas fénye van, azaz a nap hatalmas
centrumában, azonban a napfény külső atmoszférája lényegében mégis csak egy a nap központjában
lévő tűzzel. Ennek is ugyanarra a nagyfokú serkentésre van szüksége, s akkor teljesen hasonlóvá válik a
legbensőbb tűzhöz.
13. Tehát a napnak ez a legbensőbb tüze annyi, mint az Atya Énbennem, Én pedig az Ősközponti
tűzből mindig egyenlő mértékben áradó fény és tűz vagyok, Aki által mindaz, ami van, megteremtett, él
és fennáll.
14. Ily módon vagyok tehát Én jelenlegi létemben és a Bennem élő Atyának külső és kifelé ható
működése szerint mindaz, ami az Atyáé az Enyém is, és az, ami az Enyém, az az Atyáé is. Minélfogva
szükségszerű az, hogy az Atya és Én tökéletesen egyek Vagyunk, csak azzal a különbséggel, hogy a
legbensőbb tűzben mindenkor mélyebb tudás és megismerés kell, hogy legyen, mint a külső fényben,
amelyet a benső tűz mindig csak arra a fokra serkent, amely fokra annak szüksége van.
15. Én is azonnal felserkenthetném Magam Vele együtt, de akkor megtörténhetnék veletek az,
ami mindazokkal a világtestekkel is, amelyek a nap körül forognak, akkor, ha egyszer a nap külső fényat-
moszférája meggyulladna, a benső tűz erejétől és azt a benne lévő szellemek a távoli teremtésűrben
annyira felserkentenék, hogy az egy pillanat alatt az egész anyagot feloldó vég nélküli tűztengerré válna!
A nap anyagának benseje pedig természetesen úgy van berendezve, hogy az azt a tüzet kibírja, és a
folytonosan reá áradó hatalmas vizeket az állandó körforgás által éppen úgy, mint az ember vérének
keringése által – a tűz folytonosan a feloldás műveletén, a levegő fejlesztésén és ebből ismét a víz fej-
lesztésén dolgozik.
16. Így a tulajdonképpeni naptestet pusztító módon nem támadhatja meg, és ha abból bizonyos
részek fel is oldódnak, a hozzá törekvő víztömegek ismét helyrepótolják. Így marad aztán minden ál-
landó rendben.
17. Ha tehát ezt a képletet közelebbről szemlélitek, akkor világossá válik előttetek, hogy mi tu-
lajdonképpen az Atya és mi a Fiú, a lélek és mi benne a szellem. Most pedig mondjátok meg, mivel nem
vagytok még teljesen tisztában?
253. Fejezet: Péter a Szentszellem felől érdek-

lődik, Ki Krisztus keresztelésénél galamb képében je-
lent meg. Az Úr erre vonatkozó értékes magyarázata.
A kereszt alakú tűzjel, valamint a megjelenő galamb az
isteni erő működésének jelentősége a Szentszellem ké-
pében. Mathael terjedelmes kérdése: mit tett Isten az
örökkévalóságok alatt a teremtések kezdete előtt?
1. Mondja Simon Juda: Uram, amidőn Te előttem a Jordán folyóban János által vízzel megke-
reszteltetted Magad, fejed fölött lángot láttunk megjelenni galamb alakjában, amire azt mondották, hogy
ez Isten szent Szelleme! Ugyanakkor szózat is hallatszott a levegőben: „Íme ez az Én kedves Fiam,
Kiben kedvem telik, Őt hallgassátok!” Mi volt ez, honnan keletkezett az a szent láng és ki mondotta
azokat az érthetően hallható szavakat? Hogyan fogjuk fel, és miképpen értelmezzük ezt?
2. Mondom Én: Honnan áradhatott ez! Mint egyedül Belőlem és Tőlem? Vagy úgy véled, hogy
talán a csillagok mögött a végtelen űrben lakozik az Atya, Aki lángot bocsátott a fejem fölé és aztán a
végtelen magasságból küldötte azokat a szavakat le a földre? Gyönyörű vaksága ez az emberiségnek!
Ha tehát az Atya, s Bennem az Ő örök Fiában oly módon lakozik, amint Én azt világosan most elmon-
dottam nektek, honnan jöhetett akkor a láng és a hang?! Tekints Reám, és ismét fogod fejem fölött látni
ugyanazt a lángot és figyelj ide, halld ugyanazokat a szavakat!
3. Ekkor mindnyájan lángot láttak lángoló kereszt alakjában, vagy tévesen galamb képében,
amely tulajdonképpen szintén keresztet ábrázolt, s ugyanakkor mindnyájan hallották a már ismert sza-
vakat.
319
4. Én pedig mondom: Ez a Bennem lakozó Atyának a hangja volt, a láng pedig az Én végtelen
külső életszférám lángjából jött létre, amely kifelé ható szent Szellemem! – Most már érted ezt is Simon
Juda? – Erre mindnyájan mondják: Igen Uram! Most már ez is világos előttünk, habár nagyon csodála-
tos!
5. Mondja erre Mathael: Uram, Uram, Ki öröktől fogva a legbölcsebb vagy! Kifürkészhetetlen
nagy dolgok azok, amelyeket Te nekünk most megmagyaráztál és megmutattad Rended, s hogy milyen
az öröktől fogva. Bármerre nézek, s akárhogy nézek, akárhogy gondolkodom, minden világos és tiszta
előttem, ami a közted Teremtő, és közöttünk teremtmények között fennálló változtathatatlan viszonyra
vonatkozik. Minden berendezésed oly bölcs, hogy a legélesebb és a legvilágosabb értelem sem tud olyas-
mit találni benne, amely önmagában és önmagával a legcsekélyebb ellentétben állna. Csupán ha gondo-
lataimmal az idők és örökkévalóságok legmélyebb hátterébe rejtőzöm és elgondolom, hogy minden te-
remtmény mint például az ősarkangyalok, valamennyi mennyek, világok, mint a napok, földek, holdak,
s az összes csillagok, amelyek a Te magyarázatod szerint nem egyebek, mint a napok, a földek és azok
holdjai, amelyeket mi, halandók testi szemeinkkel nagy távolságuk miatt természetesen soha észre nem
vehettünk, egyszer mégis kellett, hogy kezdődjenek, mert jelenlétüknek lehetősége legalább is előttem
elképzelhetetlen volna. Mert én pozitív vonatkozásokban is úgy gondolom, hogy valamely lény, dolog,
vagy tárgy, ha létezni sohasem kezdett volna, tulajdonképpen nem is keletkezhetett! Vagy keletkezhetne
egy tárgy a semmiből, ha Te azt, mint Teremtő Magadban soha el nem gondoltad? Tehát egy meglevő
centrális napot mégis először el kellett, hogy gondolj a Te fokozatos rended szerint, mielőtt, mint konkrét
ősnap a maga szférájában működni kezdett, - tehát az én értelmemmel kiszámítva – addig nem szület-
hetett meg, mielőtt lényiségének egy atomjára előbb nem gondoltál volna! Szóval, ha az soha nem kez-
dett lenni, de ha kétségbevonhatatlanul létezik, akkor egyszer mégis csak el kellett kezdődnie! Hogy
mikor, az itt mindegy és olyan dolog, amivel tovább törődnünk nem kell.
6. Az ember ezt a tételt megfordítva is Reád alkalmazhatná, és a Te tökéletesen szelíd örökkéva-
lóságod mégis a teljes semmiségbe olvadna anélkül, hogy annak kezdetét megtalálhatnánk. Azonban az
én eszem és világos értelmem egészen mást mond, ha gondolataimat az örökkévalóságok örökkévalósá-
gai mögé helyezem, nem tudom a végét elképzelni, s mindvégig megmarad a végtelen időtartamával
együtt. Ebben a szükségképpeni örök végtelen űrben tehát jelen kell, hogy legyen az az ősörök erő is,
amely az űrnek végtelen kiterjedését meghatározza, amely nélkül az űr éppoly kevéssé képzelhető el,
mint az erő űr nélkül. Ez az erő csak egy lehet éppen úgy, amiképpen a tér is egy, ennek is kell, hogy
legyen közép és súlypontja, mint az űrnek és mivel az űr, mint olyan fennáll, tehát benne a végtelen és
szabad lét öntudatosan meg kell, hogy nyilatkozzon, mert hogyan létezhetnék, ha önmagát saját legna-
gyobb függetlenségében érezné létének öntudatát.
7. Ami pedig az űrre vonatkozólag érvényben van, ugyanez vonatkozik az őt fenntartó erőre is,
szükségképpen annak is saját létéről öntudattal kell bírnia, mert máskülönben nem létezhetnék. Szóval
ezek mind önmagukban foglalt és saját maguk által meghatározott szükségességek, úgy hogy egyik a
másik nélkül nem létezhet! Mindez eredetileg a Te szellemi ősléted és az a Te Szellemedtől különállóan
soha el nem képzelhető!
8. Ennél fogva Te az én értelmem szerint éppen úgy örök Vagy, mint ahogy minden más leg-
alábbis formai létében időleges. Most azonban egészen más kérdések következnek:
9. Miután ezek a látható és láthatatlan teremtések egykor végtelen hosszú idők előtt kezdetüket
vették, mit tettél Te, óh Uram ezen örökkévalóságok kezdete előtt? Úgy veszem észre azonban a Te
barátságos mosolygó arcodból, hogy kérdésemet meglehetősen bután tettem fel, de abban mégis bizo-
nyos vagyok, hogy kérdésem nem egészen tartalmatlan, s hogy Te, óh Uram eben a kérdésben is vilá-
gosságot fogsz nyújtani nekünk. Kutató lelkem ebben is tejesen tisztán szeretne látni.
254. Fejezet: Az Úr válasza a Teremtő és a te-

remtmény, sőt az Isten gyermekei között lévő örök kü-
lönbségről. Magyarázat a nagy Oroszlánban lévő Re-
gulus (Urka) csillagról, az ősközponti napok. Egy és
más a teremtés nagyságáról. Mathael tapasztalja, hogy
320
Isten, valamint teremtményei kezdet nélkül öröktől
fogva kell, hogy legyenek.
1. Mondom Én: Kedves Mathael barátom az áthidalhatatlan különbség Isten és a teremtett véges
ember között – még ha az a legtökéletesebb fajhoz, vagy nemhez tartozik is – folyton fennáll, és nem
lehet elvitatni, hogy Isten őslényiségében általában véve örök és végtelen mindenben, míg az ember
szellemi lényében egyre tökéletesebb fokban létezni fog, de a végtelen őslényiségének mértékét mégsem
érheti el soha és nem is fogja elérni.
2. Az ember Istenhez hasonlóvá válhat formájában, szeretetében és erejében is, de az Istenben
lévő és Istenből áradó végtelen bölcsességnek lényegi megnyilatkozásaiban soha! Így a végtelen örök-
kévalóságok megszámlálhatatlan örökkévalóság periódusain keresztül mindazt befogadhatják, ami a
végtelen űrben helyet talál, s amiről talán még egy arkangyal sem álmodhatott soha! Mert még egy
arkangyalnak is rendkívül korlátolt felfogóképessége van, csak ha majd mindegyik Hozzám hasonlóan
megjárta a test útját, bír majd többet felfogni, de az egész soha sehol nem végződő végtelenséget lehe-
tetlen, hogy valaki megértse.
3. Ti örök időkön át folyton újabb csodákat fogtok megismerni, s azokat meg is fogjátok idővel
érteni, de azok számának végét soha nem fogjátok elérni. Erre vonatkozólag az okot könnyen megtalál-
játok, ha elképzelitek azt, hogy lehetséges volna-e annyi ideig számolni, amíg elérnétek a számok végét?
És ha Én Szellemem szerint örökkévalóságok óta szüntelenül, mint egy és ugyanazon (szeretetből és
bölcsességből) Isten létezem, gondolkodom, akarok, cselekszem és mindig ugyanazon szeretetből és
bölcsességből működöm. A teremtés időszakain át minden következő örökkévalóságokig Általam te-
remtett és tökéletesedett művek, egyre tökéletesebbé, erősebbé válnak, s a maguk fejlődését üdvösségteli
érzéssel tapasztalni kénytelenek, tehát ti, akik már bölcsebbek vagytok, ebből is elképzelhetitek, hogy
Én, valamint az Atya – Aki most Bennem, és Belőlem megnyilatkozik – a jelen teremtési időszakig
valamely végtelenség időszakában, a teremtésűrben nem alhatunk téli álmot! És ha egy teremtésperiódus
annak őskezdetétől az összes elért szellemi tökéletességig ezerszer ezer eonszor eon földi évig tartana,
ez a teremtési korszak az Én örök létemmel szemben mégis semmi és annak előttetek mérhetetlen terje-
delme szerint a végtelen űrben mégis egyenlő a semmivel.
4. Te, Mathael jól ismered a régi egyiptomi csillagképeket és a nagy Oroszlánban a Regulust is,
mi az a te szemedben? Egy alig pislákoló pontocska és mégis ott, ahol az űrben található, akkora napvi-
lágtest, hogy egy villámnak, amely négy pillanat alatt 440.000 kilométer utat tesz meg, hosszú idő kell
ahhoz, ha annak északi pólusától a déli sarkáig el akarna jutni. Tulajdonképpeni neve Urka, vagy jobban
mondva Ouriza. Az első vagy a teremtés kezdetekor eonszor eon nap óta egy végtelen nagyságú körül-
burkolt teremtési bolygó. Ez a lelke, vagy központi súlypontja egy hüvelygömbnek, amely azonban az
egész nagy világteremtés emberben csak egy ideget jelent, amelyből van körülbelül annyi abban a nagy
emberben, mint amennyi homokszem vagy fűszál van a földön, amely nagy világember csak egyetlen
teremtési periódust tesz ki kezdettől a teljes szellemi tökéletesedésig.
5. Egy ilyen Urka, sőt egy ilyen hüvelybolygó már igen tekintélyes dolog és még kimondhatat-
lanul nagyobb egy ilyen világteremtési nagy ember, és mégis mi ez az örök, végtelen űrrel szemben?
Egyenlő a semmivel, mert minden határolt dolog, ha az a ti fogalmaitok szerint végtelenül nagy is, a
végtelen űrhöz viszonyítva mégis semmi, mert ez azzal soha semmiféle módon kiszámítható viszony-
latba nem léphet. Most végül azt kérdem tőled, kedves Mathael, hogy te a mondottakból sejted-e, hogy
tulajdonképpen hová akar a dolog kilyukadni?
6. Mondja Mathael: Óh Uram, igen, igen jól sejtem! De ennél a sejtelemnél teljesen elveszek és
feloldódom a semmiben, mert a Te örök hatalmad és nagyságod a végtelen űr és az örök időtartam
tökéletesen elnyelnek engem. Halványan sejtem már, de hogy megértettem volna azt, amit Te, óh Uram
valósággal csak odaleheltél, természetesen alig hiszem, sőt tulajdonképpen nem is tudom, hogy kimond-
hatatlanul kicsiny az a sejtelem afelől, amit Te a teremtés periódusokról nemcsak arab számolási módon,
hanem decillió és eonokkal számítasz ki. És ha Én a jelen időt véve visszafelé kezdeném számítani, a
számolással bizonyára sohasem készülnék el, és sohasem juthatnék ahhoz a teremtményhez, amelyre azt
lehetne mondani, hogy ez lett volna az első. Szóval a Te kezdeted nem létezik, ennéfogva lehetetlen,
321
hogy a teremtményeid is valaha kezdetüket vették volna, és ha ebből a világűr bármennyit is foglal
magában, mégsem lehetne egyikre sem azt mondani, hogy ez volt az első, hogy ezek előtt semmi sem
teremtetett, mert egy ilyen úgynevezett első teremtmény előtt bizonyára van ismét egy egész örökkéva-
lóság. Mit tettél volna ezalatt az idő alatt a Te mindig egyenlő lényiséged mellett? A végtelen űrben sok
teremtménynek van helye, és ha a distanciák még oly végtelen távolságba esnek is egymástól, az még-
sem jelent semmit, mert a vég nélküli űrben van elég hely a végtelen sok teremtmény számára, sőt még
eon annyi részére. S így megy ez örökkön örökké számtalan újabb teremtésekig és ezeknek a jövőben is
lesz elég helyük, az örökkévalóságok óta meglevőket bizonyos tekintetben pedig nem is fogja gyarapí-
tani, mert végtelen és megszámlálhatatlan sokaság már nem válhat, miután amúgy is megszámlálhatatlan
mennyiséget képez.
7. Ha én ezeket a korszakokat eggyel kezdeném számolni, akkor az a következő eon időkben,
vagy örökkévalóságokban is bizonyára az egyszereggyel fog tovább haladni, de ott, ahol a kezdőszám
is a végtelenbe nyúlik, tehát annak gyarapítása már el sem képzelhető! Az új teremtmények még valam-
ennyire megszámlálhatók, de az előző teremtmények száma sem állapítható meg. Ez tehát az a sejtelem,
amely engem megsemmisítéssel fenyeget. Ámde az ilyen gondolatokkal, amelyek végtelen nagyságuk-
nál fogva ennek megértéséhez kicsiny lelkemet teljesen megsemmisíteni és elnyomni törekszenek, el
vele. A fő csak az, hogy öröklétem van, s bírom hozzá a Te Szereteted és kegyelmedet, s kell hozzá még
egy olyan vidék, mint ez itt, akkor a jövőben sohasem fogom kívánni többé még csak a holdat, vagy a
napunkat sem közelebbről megismerni! Most már azt is belátom, hogy milyen ostobaság volt Tőled
olyasmit kérdeznem, amit egy korlátolt embernek tudna nem is illik. – Uram! Bocsásd meg az én osto-
baságomat!
322
255. Fejezet: Az abszolút szellemieket tejes
mélységükben az egészen újjá nem született ember
nem tudja felfogni és megérteni. Az eddigi összes új
teremtmények és az utána következő teremtmények, s
a jelenlegiek között való különbség, amelyben az Úr
testetöltött. Különbség a lélek és a szellem között. A
szellem három áldása, illetve ismertető jele.
1. Mondom Én: Ostobaságnak éppen nem nevezhető, csupán ebben a földi életben egy kissé
messze kalandozó kíváncsiság, mert amíg a lélek a Bennem élő Szellememmel nem vált eggyé, addig
lehetetlen, hogy az ilyen dolgokat teljes mélységükben felfogni, vagy megérteni tudná. De majd, ha
ezután szellemi újjászületésedet eléred, s ha odaát az Isten országában már, mint szellemileg tökéletes
lény fogsz élni, igen sokat megértesz, annak legmélyebb mélységéig. Természetesen csak annyiban,
amennyi a jelenlegi teremtésperiódusra vonatkozik, melynek rendjében minden megelőző teremtmény
beletartozik, s mindaz, ami eddig, mint tökéletes, szellemileg fennáll. És mégis ezek és az első terem-
téskorszak között, valamint e föld és az ősteremtés emberének más megszámlálhatatlan világtestei kö-
zött óriási különbség áll fenn.
2. Minden megszámlálhatatlan sokaságú megelőző teremtmények mellett, amelyek együttvéve
egy ős nagy embert ábrázolnak, és tesznek ki – Én ezeknek egyik földjén sem öltöttem testet, hanem
azok emberteremtményeivel csupán legtisztább angyali szellemek útján érintkeztem! Csupán ennek a
jelenlegi teremtésperiódusnak van az a rendeltetése, hogy ennek valamely kicsiny világtestén – amely
éppen ez a föld itt, hogy Engem az összes megelőző, valamint az ezután következő és soha be nem
fejeződő örökkévalóságok számára az Én örök ősisteni lényiségemben testben, azaz szűkebb formában
megjelenjek, és hogy Tőlem, Magamtól részesüljön tanításban.
3. Mert Én a jövő időkre és örökkévalóságok számára igaz és Hozzám teljesen hasonló gyerme-
keket akartam, de nem közönséges módon megteremteni, hanem az Én Atyai szeretetem által nemzeni,
hogy ők Velem együtt kormányozzák majdan az egész végtelenséget, s az ilyeneket csak nevelni lehet.
4. És hogy ezt elérjem, Én a végtelen örök Isten, isteni létemnek fő életközpontjává tettem azt a
célt, hogy testet öltsek, s hogy Én mint Atya gyermekeim előtt látható és érezhető módon jelenjek meg,
hogy saját ajkammal és szívem által tanítsam az igaz isteni szeretetre, bölcsességre és erőre, amelyek
által Hozzám hasonló módon uraljátok egykor nem csupán a jelenlegi teremtésperiódusok összes terem-
tett lényeit, hanem a megelőzőket és a leendőket is!
5. S eszerint ennek a jelenlegi teremtési korszaknak minden más korszakkal szemben az az álta-
latok eléggé meg nem becsülhető nagy előnye van, hogy az egész végtelenségben és örökkévalóságban
ez a teremtési korszak az egyetlen, amelyben Én az emberi test természetét Magamra öltöttem és hogy
az egész nagy teremtési formájában a hüvelybolygók, s a Sziriusz központi naprendszer körül forgó 200
millió nagy közül ezt választottam és a körülötte forgó földi testek közül azt, amelyen jelenleg állunk,
hogy azon Én Magam emberré legyek, s hogy belőletek emberekből az egész végtelenség, és örökkéva-
lóságok számára igaz gyermekeket neveljek. És ha te, Mathael, ki egyike vagy a legjobb számolóknak,
mindezeket jól szemügyre veszed, akkor az örökkévalóságok és a világűr végtelensége a jövőben már
nemigen fog zavarni téged.
6. A még oly bölcs, végtelen, de egyben korlátolt lélek számára a végtelenség és örökkévalóság
fogalmai érthető módon folyton zavaró és meg nem érthető dolgok, de nem így áll a dolog a benne
felébredt szellem előtt, mert az szabad és minden tekintetben hasonló Hozzám, s annak mozgási szabad-
sága olyan, hogy a térbeli viszonyok előtte egyenlők a nullával, ez pedig barátaim a szellemember leg-
fontosabb tulajdonsága!
7. Képzeljétek el magatoknak a test leggyorsabb mozgásait, amelyeket már előző alkalmakkor
eléggé megmagyaráztam nektek, s mihamar úgy fogjátok találni, hogy ezek az újabban tanult leggyor-
sabb mozgások a szellem gyorsaságához képest valóságos csigaposta, mivel a távolság viszonyához ké-
pest bizonyos idő alatt rendkívül nagy űrbeli távolságot kénytelen megtenni, míg a szellemnek még oly
323
mérhetetlen távolságban lévőkhöz odamenni, tehát az itt és ott között semmi különbség nincs, míg az
űrbeli távolságok különbözősége minden más mozgásnál lényeges különbséget jelent.
8. Továbbá arra is figyelmeztetlek téged, hogy az ember szelleme, ha az még nem is vált eggyé
a lélekkel, azt a sajátságos érzést árasztja át a lélekbe – s ezáltal, mint tiszta szellem nyilatkozik meg –
hogy minden tényt, ha az a jelen mögött örökkévalóságok előtt történt is meg, mindenkor oly módon
ábrázolja, mintha az most történnék meg, vagy mintha a szellem akkor annak szem- és fültanúja lett
volna. Az ilyen tények távoli állapotát azután már csak a korlátolt lélek színezi ki magának az agyban,
a szellemi érzés helyébe a visszaemlékezés lép. De ez a visszaemlékezés a tényt nem jelenti meg, hanem
középpontba, az időbe állítja, amely időben megtörtént, míg a szellem az akkori cselekvési korszak je-
lenébe teljesen visszahelyezi magát, és egy elkövetkezendő cselekményt is oly módon jelenít meg,
mintha az már jelen is volna előtte, vagy megkezdett, vagy már teljesen végrehajtott állapotában.
9. A világbölcsek a rég elmúlt, vagy a jövőben bekövetkezendő tények megjelenítő érzését az
emberek fantáziájának nevezik, ámde ennek nem nevezhető, mert képzeletnek csak azt lehet nevezni,
amit a lélek az ő képeinek készletéből, mint újat állít össze és azt, mint a szabad természetben nem létező
formát saját műveként hozza létre. Az ilyen lelki képességekből származtak az összes szerszámok, az
épületek, az emberek ruházatai, a mesék és mindenféle költemény, melyek hátterében bizonyára igen
ritkán van valami igazság, azonban hazugság annál inkább, de legtöbbnyire semmi.
10. Ez tehát az, amit fantáziának lehet nevezni, de az előbb említett, vagy elmúlt, vagy elkövet-
kezendő tények megjelenítő érzése a szellemnek egy életsajátsága és a tisztán gondolkodó ember ebből
kiveheti, hogy az ember szellemének a térrel és idővel semmi dolga sincs, ami által mind a kettő uralva
áll fenn.
11. A szellem részére csak akkor létezik tér, ha ő teremt saját magának, s maga akarja, és ugyan-
ilyen feltételek mellett jön létre a szellem számára az idő is.
12. Ha időt akar, akkor annak helyébe lép rögtön az elmúlt, a jelen és a jövő örök jelenje, végül
a szellemnek még egy harmadik tulajdonságát is felfedezhetnétek magatokban, hogyha nagyon figyel-
nétek rá, ez a tulajdonság pedig abban áll, hogy valamely még oly hatalmas dolgot minden részében egy
pillanat alatt elképzelhettek magatoknak, például egy egész naprendszert. A lélek az ő érzékeinek felfo-
góképességével valamely dolgot minden oldalról lassan és hosszadalmasan kell, hogy szemléljen, ta-
pintson, hallgasson és széttagoljon, hogy arról fokozatosan szerezzen magának teljes képet, de a szellem
egy egész központi nap külső és belső részét alig elképzelhető rövid pillanat alatt befutja, s ugyanannyi
idő alatt egy sereg napot és bolygót, s minél hatalmasabb az a szellem a lélek rendje által, annál határo-
zottabb és világosabb, s legnagyobb teremtmények legkomplikáltabb dolgainak áttekintésében is.
13. Erre ti azt mondjátok éspedig joggal: hogy lehet a szellemnek ilyen gyors és tökéletes átte-
kintése? – Én pedig azt mondom nektek: éppoly tökéletes módon, amint az egy tökéletes természeti
rendben megerősödött léleknek távolba való és megérző képessége által külső élet étere segítségével
lehetséges, amint azt ti ezeknél a feketéknél kellőképpen tapasztalhattátok. Ámde az őstermészeti lélek-
nek ez a tulajdonsága bármily nagy intenzitása dacára a szellemmel szemben hasonlatba nem jöhet, mert
az szükségképpen térben gondolkodni és érezni nem tud, s ez minél közelebb esik tulajdonképpen em-
beri formájához, annál erősebb és érezhetőbb az ő tisztán természetes lelkiállapotában. Azonban hely-
zete még sokkal rosszabb, mert egy ilyen lélek, ha még oly erős is a külső környezete (szférája), innen
Afrikáig kisugározva már semmit sem képes megérezni belőle.
256. Fejezet: Az Úr az elragadtatás állapotáról.

A lélek külső életszférája hasonlít a földi fényhez,
melynek hatása korlátolt, míg a szellem kisugárzását az
éterhez hasonlítja, amely mindent egyenletesen betölt.
Igen fontos dolgok a szellem lényegéről. Feltételek az
újjászületéshez.
324
1. Az Úr: Ha a szellem bizonyos elragadtatott állapotában néhány pillanatra az ősélettűz éterével
átsugárzik a tökéletes lélekben, ezzel a távolbaérzés, a távolbahatás és látás rendkívül fokozódik, s ilyen
pillanatokban a lélek képes még a legtávolabbi csillagokig is hatni és azokat a legnagyobb pontossággal
áttekinteni. De mihelyt a szellem ismét rendszerűen visszahúzódik a lélekbe, a lélek a saját külső élet-
szférájával csak odáig hathat, ameddig a legkedvezőbb esetben saját elemeinek megfelelőt talál. Külső
életszférája hasonlít egy földön látható kisugárzáshoz. Minél messzebb áll a lánghoz, annál gyengébb és
bágyadtabb lesz a fénye, míg végül semmi sem marad belőle, csak éjszaka és sötétség.
2. Ámde nem így áll a dolog a szellem külső életszférájával. Ez hasonlít az éterhez, amely az
egész űrben egyenletesen oszlik szét és tölti azt be. Mihelyt a szellem a lélekben megjelenik, és önmagát
serkenti, abban a pillanatban felserkent külső életszférája is kihat a végtelenségig, látás, érzés és hatása
a legcsekélyebb korlátozás nélkül oly végtelen messzeségbe terjed ki, mint az éter, amely a teremtmé-
nyek között lévő világűrt keresztül-kasul betölti, mert az éter teljesen azonos a lélekben lévő örök élet-
szellemmel. Az éter kondenzált gyújtópontja az általános életéternek, amely az egész végtelenséget be-
tölti, és amidőn a lélek által kifejlődve a külső éterrel érintkezésbe kerül, abban a pillanatban egyesül az
érzés, gondolkodás és látás, a végtelen külső éterrel. S így akadálytalanul elterjed a legtávolabbi mesz-
szeségbe és mindazt, amit a nagy életéter a végtelen űrben mindenfelé mindent körülárasztva és áthatva
megtölt, gondolkodik, akar és hat, ugyanabban a pillanatban ugyanezt teszi valamely lélekben a külön-
álló szellem is, és ugyanezt látja, érzi, gondolja, akarja és teszi a lélek is addig, amíg szelleme áthatja és
ez összeköttetésben áll a vele legközelebbi rokonságban lévő általános és végtelen külső életéterrel.
3. A különbség a még oly tökéletes lélek külső életszférája, és a szellem külső életétere között
eszerint igen könnyen megérthető és kimondhatatlanul nagy, s így fogalmat alkothattok magatoknak,
hogy körülbelül a szellem hogyan képes öntudatosan érezni, látni, gondolkodni, akarni és látva önmagát,
még oly nagy távolságba helyezni, sőt az egész végtelenséget áthatni, mert az egész örök végtelenségben
megszakítás nélkül az űrnek minden pontján egy és ugyanaz marad és fényének hatóerejéből semmit
sem veszít.
4. Tehát ha a lélek részeiben az általános szellem szétosztódik is, ezzel az általános szellemmel
mégis tökéletesen egyek, mihelyt a lelket a szellem újjászületése következtében teljesen áthatja. A szel-
lem és lélek ezáltal nem veszíti el az egyéniségét, mivel, mint életgyújtópont az emberi formában a lélek
is ugyanazt a formát bírja, s ennek következtében a szellem lelkével, amely tulajdonképpen testét képezi
– mint minden látó és érző, szükségképp világosan mindezt érzékeli, amely mint különös individuális
az őt körülburkoló lélekben megnyilvánul.
5. Ennél az oknál fogva az olyan lélek, amely szellemétől át van hatva, mindazt látja, érzi, hallja,
gondolja és akarja, amit szellem, mivel teljesen eggyé vált vele. S ha most a kézzelfogható magyarázat
mellett a szellem lényegéről és képességeiről még mindig nem tudtok fogalmat alkotni magatoknak,
akkor Magam nem tudom a jövőben, hogy mi módon tegyen ezt lelketek előtt világosabban megérthe-
tővé szellemetek újjászületésének kérdését? Azért hát beszéljetek mindnyájan nyíltan, hogy végre meg-
értették-e azt a nagyon fontos kérdést?
257. Fejezet: Néhány kérdés a kérdezésről, s az

Úr válasza. Tanítás az Isten mindenhatóságáról.
1. Mondja Mathael, s vele együtt még mások: Ó Urunk! Most már teljesen tisztában vagyunk
mindennel és nem is tudjuk egyelőre, hogy még mit kérdezhetnénk Tőled? Urunk! Legjobb, ha Te intézel
hozzánk különböző kérdéseket, mert egyedül Te tudod a legjobban, hogy miben szenvedünk hiányt!
2. Mondom Én: Ez nagyon helytelen dolog volna, ha Én kérdeznélek benneteket oly módon,
mintha a feleletet tőletek akarnám megtudni, miután mindazt tudom és látom, ami bennetek végbemegy,
sőt legtitkosabb gondolataitokat is – amelyeket talán még magatok sem ismertek – oly világos Előttem,
mint a nap az égen, s mégis Én kérdezzek tőletek valamit, mintha kérdésetek tárgyát nem is tudnám
jobban, mint ti? Nem volna ez ügyetlenség Tőlem, vagy legalábbis haszontalan nyelvkoptatás és fecse-
gés?
325
3. Mondja erre a Mellettem álló fekete: Uram! Ez nem hangzik valami következetesen, mert
tudtommal, rövid idővel ezelőtt Magad kérdezted tanítványaidtól, hogy ezt vagy azt jól megértették-e?
Hiszen ez maga is olyan kérdés, amellyel az ember valakitől valamit tudni akar, akitől előzőleg megfe-
lelő felvilágosítást nem kapott. Miért kérdezted tehát tanítványaidat? Nem tudtad azt, hogy ők a Te nagy
és bölcs magyarázataidat megértették-e, vagy nem?
4. Mondom Én: Ó nagyrabecsült fekete barátom! Az ember kérdésével nem mindig aziránt ér-
deklődik, amit előzőleg nem tud, hanem igen gyakran nagyon helyes oknál fogva vizsgálva kérdez, hogy
a kérdéssel felebarátját gondolkodásra bírja. Így kérdezi ki a tanító tanítványait oly dolgok felől, ame-
lyeket a kicsiny tanítványok felelete nélkül ő már nagyon jó tud, és kell is, hogy tudjon. A bíró miért
vallatja a bűnöst olyan törvényekre vonatkoztatva, amelyek ellen vétett? Nem azért, hogy tőle tudja meg,
hogy mit vétett a törvények ellen, mert ezt már régóta tudja, hanem ő a bűnös beismerését várja és
megfegyelmezi a ravasz bűnöst, ha konok módon mindazt letagadja, amiről a bíró tanúk egybehangzó
vallomása alapján már régóta világosan meg van győződve! Ennél fogva Én, mint igazi tanító, s a leg-
igazságosabb bíró mindenkor intézhetek hozzátok, emberekhez kérdéseket, de nem azért, hogy előbb
tőletek tudjam meg azt, amit előzőleg nem tudtam volna, hanem hogy azáltal benneteket gondolkodásra
serkentselek. Tehát ily módon mindenkor kérdezhetlek titeket, de ha oly módon kérdeznék tőletek vala-
mit, mintha meg akarnék győződni arról, hogy tanítványaim közül egyik, vagy másik tanításomat meg-
értette-e vagy nem, ez Tőlem felesleges és helytelen kérdezősködés lenne, mert Én, mint Isten azt min-
den kérdezés nélkül örökkévalóságok óta tudhattam, hogy ki és hogyan fog valaki Engem ebben az
időben a földön jól megérteni?! Most már ezzel is tisztában vagy?
5. Mondja a fekete: Igen Uram és én elnézésedet kérem, hogy ügyetlen kérdésemmel terheltelek.
A jövőben ilyent nem fogok többé tenni, ha megengeded, hogy enyéimmel még tovább is szentséges
közeledben maradhassak.
6. Mondom Én: Amíg csak akarsz, itt maradhatsz és kérdezhetsz. Ha valami még nem elég vilá-
gos előtted, jogod van éppen úgy, mint másnak kérdezősködni! Ezen a helyen egészen nyílt vagyok
veletek szemben, de majd olyan idő is eljön később, amikor egy ideig senki kérdését nem fogom meg-
hallgatni. Még vannak benned hézagok, vizsgáld meg önmagadat, kérdezz, és a világosság megadatik
neked!
7. Mondja a fekete: Ó Uram! Nincs szükség arra, hogy sokáig kutassak magamban, mert fogya-
tékosságaimat már régóta ismerem! Lásd a legnagyobb fogyatékosság bennem az, hogy az isteni min-
dentudást a legkevésbé tudom megmagyarázni magamnak. Hogyan vagy képes az egész végtelenségben
egyszerre mindent tudni?
8. Mondom Én: Ha te ezt nem érted, akkor az előbbi magyarázataimat a szellem külső éteréről
sem fogtad fel teljesen. Azt talán csak megértetted, hogy az örök teremtésűr végtelen, s hogy nincs
egyébbel megtöltve, mint minden oldalról keresztül-kasul az Én szellememmel, amely a tiszta szeretet.
Tehát élet, világosság, bölcsesség, s legtisztább öntudat, határozott érzés, mindent látás és hatni tudás.
9. Bennem van az az örökké egyenlő szellemi gyújtópont, amely az egész végtelenséget betöltő
külső életéterrel, s Bennem a főgyújtóponttal szüntelenül mindazzal, amit magában foglal s legszorosabb
összeköttetésen áll.
10. Ez az Én külső életéterem mindent áthat, és körül ölel az egész örök végtelenségben, és
ugyanilyen módon lát, hall, érez, akar és hat mindenhová. Bizonyos távolságokra ezt a te lelked is meg
tudja tenni, nehéz volna valakinek a te jelenlétedben gonosz gondolatokat forralni anélkül, hogy te azo-
kat rögtön fel ne ismernéd.
11. Amiképpen te képes vagy erre lelked erőteljes külső életszférája által, amely veled szoros
összeköttetésben áll, s ilyenformán a te világos énedet rajtad kívül messze kiterjeszti, ugyanúgy lehet-
séges ez az Én szellemi külső életéteremmel, a különbség csupán az, hogy a te lelked külső életszférája
csak bizonyos térre terjedhet ki, mert az, mint szubsztancia a vele találkozó idegen elemek miatt tovább
nem terjeszkedhet.
12. Ámde a szellem külső életétere semmiféle idegen elembe nem ütközhet, mert alapjában véve
ő minden, ennél fogva a legszabadabban és akadálytalanul láthat, érezhet, hallhat mindenben, és a
326
legvilágosabban érthet. És lásd, ezen alapul igen világosan és könnyen megérthető módon az előtted
nehezen felfogható isteni mindentudás. Mondd most már tisztában vagy ezzel?
258. Fejezet: A fekete – az állatok beszédéről.

Beszélgetés két egyiptomi petymeggel (icneumon) és
annak családjával.
1. Mondja a fekete egészen felderült ábrázattal: Igen, igen most már teljesen értem a dolgot, és
úgy hiszem, hogy ezen kívül még több mást is meg fogok érteni, amit azelőtt nem igen tudtam megérteni.
Így értjük az állatok nyelvét is, és aki fáradságot vesz magának arra, hogy az állatok hangját, benső
érzésüket és természeti lelki intelligenciájuk szerint – amihez természetesen egy kis gyakorlat szükséges
– az az állatokkal valóságban éppúgy beszélhet, mint az emberekkel, s néha olyan dolgokat tudhat meg
tőlük, amiknek igen gyakran nem megvetendő az értéke! Én magam is tettem erre nézve kísérletet, de
sohasem jutottam oda, hogy olyan nyelven beszéljek, melyet minden állat megérthet. Ennek oka az,
hogy szerveim erre nem alkalmasak. De megérteni mindent megértek, amit valamely állat a hozzá ha-
sonló fajúval megtárgyal.
2. Ilymódon hallgattam ki odahaza egyszer két egyiptomi petymeget, amikor tőlük észrevétlenül
a Nílus partján egészen a közelükbe rejtőzve egymás közt a következőket tárgyalták. A jól felismert hím
így szólt a nősténykéjéhez: Nagyon aggódom gyermekinkért, akik innen egynapi utat tettek meg az alsó
folyáson és krokodilustojásokra vadásznak. Attól tartok, hogy legidősebb fiúnk, ha a parton lustán jól-
lakva elfekszik, megragadja egy sas, felviszi a levegőbe egy sziklatetőre, szétszaggatja, és csontjait fel-
falja. Ha mi ketten nagyon sietünk, akkor azt a szerencsétlenséget még megelőzhetjük. Estefelé orosz-
lánok és párducok jönnek inni a Nílusra, akkor az utazás számunkra igen veszedelmes lenne, de ha most
hagyjuk el gyorsan ezt a helyet, ahol amúgy sem találtunk semmit – nem kell a távoli úton veszedelemtől
rettegnünk, s megmentjük legidősebb fiunkat is. Erre a nőstényke felemelkedett helyéről, s nem mondott
csak annyit: Siessünk hát, ahogyan szoktunk. És amint azt a nőstényke kimondotta, azonnal nyílsebes-
séggel eltűntek a Nílus partja mentén.
3. Körülbelül 14 nap múlva ismét arra a helyre mentem, mert úgy éreztem magamban, hogy ott
megint petymeg család tartózkodik, halk léptekkel siettem oda, s egyszerre 7 petymeget láttam egy ho-
mokpadon ide-oda szaladgálni, s egymással játszadozni és jókedvűen tréfálkozni. De ezúttal magammal
vittem szolgámat is, mert különös módon értette az állatok nyelvét. Midőn mi ketten szép nyugodtan és
csendesen a folyópartján egy bokor mögött feléjük közeledünk, s fecsegésüket egészen jól hallhattuk,
így szólt az általam jól ismert nőstényke a párjához: Te! Nézd csak, ott a bokor mögött két ember lesel-
kedik, meneküljünk innen, mert ezekben sohasem lehet megbízni. Erre a hím néhányszor felénk szima-
tolt és azután így szólt a nősténykéhez: Légy nyugodt asszonykám, ezt a kettőt ismerem, ezek nem go-
nosz emberek, és a legkevésbé fognak nekünk ártani. Ők értenek bennünket jól, sőt az egyik beszélni is
tudna velünk, ha akarna, mi pedig egészen jól fogunk velük szórakozni, s ők majd adnak nekünk tejet
és kenyeret.
4. Erre a nőstényke megnyugodott és ismét jókedvűen elkezdett ide-oda ugrándozni és táncolni,
mert nagy öröme telt abban, hogy a veszedelemben lévő fiát megmentette. A fia egy igen jó alakú állatka
volt, s maga is bizonyos önérzetet árult el, amit mi emberi erkölcsi szféránkban büszkeségnek nevezhet-
nénk. A szolgám úgy vélte, hogy a petymegek vidám társaságához bátran közeledhetünk és nem fognak
elmenekülni tőlünk. Ezt meg is tettük, és íme az öreg hím még bizonyos fokú udvariassággal is adózott
nekünk és kényelmes helyet kínált, mint nézőknek. Azt mondotta azonban, hogy a homokpadra ne lép-
jünk, mert abban igen sok krokodilustojás van elrejtve, és most azzal vannak elfoglalva, hogy fiaikkal
együtt ezek felkutatásában gyakorolják magukat.
5. Mi ezt meg is tettük és szolgám a kis hímet biztosította arról, hogy neki és társaságának nem-
csak, hogy semmi okuk sincs tőlünk félni, hanem mi itt tartózkodásunk egész ideje alatt tejjel és sajttal
el fogjuk őket látni. Erre így szólt a hím: Ez bizony nagyon jó lesz, és én ezért az egész folyót megtisz-
togatom a krokodilustojásoktól. De jótéteményeiddel várj még két teljes napig, mert az én fiaimat előbb
az éhség kell, hogy kényszerítse arra, hogy krokodilustojásokat pusztítsanak, és csak a harmadik napon
327
következhet az édes jutalom! Erre szolgám még azt kérdezte a kis hímtől, hogy miként lehet ezen a
vidéken annyi krokodilustojás elrejtve, holott a folyónak ezen a részén még sohasem láttak krokodilust?
6. A kis hím így szólt: A krokodilusok igen okosak és nagy természettudósok. Ők természetüknél
és tapasztalatuknál fogva tudják azt, hogy tojásaik a folyó magaslatain sokkal jobban és egészségesebben
fejlődnek, mint a folyó sík területein. Ezért az esős idők után úszva idelopóznak és néhány napi úszás
után innen felfelé a folyó kemény vizének vidékéig, és ott a forróhomokban elássák tojásaikat. Ha ezzel
a munkával éppen abban az időben elkészülnek, amelyben ti, nagy emberek a folyó nagy iszapja miatt
velünk együtt nem egykönnyen közeledhettek a parthoz, éjszakának idején ismét visszalopóznak az alsó
vidékre, ahol gazdag nyájak vannak, amelyekre éjnek idején igen eredményes vadászatokat szoktak ren-
dezni. Mikor a kicsinyek itt kikelnek, azok rögtön a vízbe mennek, és egészen kényelmesen oda úsznak,
ahol szüleik tartózkodnak, ott találnak mindjárt táplálékot és igen hamar fejlődnek. De mivel jól tudjuk,
hogy hol vannak a legerősebb tojásaik, utánuk lopózunk és igyekszünk azokat lehetőség szerint elpusz-
títani, és ezzel az ínyünknek igen ízletes eledellel tápláljuk magunkat. Csak a feltalálás megy eleinte
nehezen, s néha ellenségeink meglepnek. Az egyik a levegő hatalmas lakója a sas, a másik pedig az
átkozott csörgőkígyó. De ha többen vagyunk együtt, akkor ez a két ellenség sem árthat nekünk. Most
pedig figyeljetek arra, hogy miként találjuk meg a tojásokat, és hogyan pusztítjuk el azokat.
7. Ezután a kis hím felugrott előttünk és a mi emberi fülünk számára néhány egyhangú artikulát-
lan hangon rikácsolt, aminek értelmét pontosan nem tudtam felfogni, de az én finom hallású szolgám
azt mondotta, hogy a kis hím most parancsot adott a tojások felkeresésére. És valóban a kis állatok
vájkálni kezdtek a homokban és midőn találtak egy helyet, ahol egy csomó tojás volt, egyszerre egészen
különös hangot hallattak, és villámgyorsan belefúrták magukat a homokba, és szabaddá tették a tojáso-
kat, és egyúttal a zsákmány elpusztításához rögtön hozzá is láttak. De csak a kicsinyeket fogyasztották
el, a nagyobbakat szétharapták, és mellső lábaikkal gyorsan vízbe dobták, utána a vadászatot rögtön
elölről kezdték.
259. Fejezet: Folytatás az állatok beszélgetésé-

ről példákkal, melyek a legjobb beszélő madarak,
négylábúak és hüllők?
1. A fekete: Egy fél napig zavartalanul figyeltük őket és egészen jól szórakoztunk velük, mivel
ezeknél a kis állatoknál lépten-nyomon bizonyos rendet és kiszámított tervszerűséget világosan és tisztán
kivehettünk, és különös ügyességük fölött kénytelenek voltunk csodálkozni, hogy munkájukat hogyan
végezték.
2. Én arra gondoltam, hogy ezek a munkások el fognak maradni, de ennek még nyoma sem volt.
Minél tovább tartott a munka, annál nagyobb buzgalommal kezdték azt elölről. A ti számításotok szerint
körülbelül 3 óra letelte után a kis hím így szólt: Ezzel a homokbuckával 4 nap alatt is alig készülnénk
el, azután a bal parton is egy hatalmas homoklejtő van, melyben szintén igen sok krokodilustojás van
elrejtve. Ezeket is el kell pusztítani, mert egy év alatt valósággal hemzsegne ez a környék a krokodilu-
soktól, és 10 év múlva annyira elszaporodnának, hogy az emberek az egész alföldön egy lépést sem
tehetnének anélkül, hogy krokodilusba ne botlanának. Ezeknek az országoknak emberei nem lehetnek
eléggé hálásak, hogy a folyó mindkét partján fekvő alföldön és felföldön ily módon kipusztítjuk a gonosz
krokodilusokat.
3, Erre a szolgám megkérdezte a bátor kis hímtől, hogy lehet az, hogy minden szorgalmuk dacára
mégis annyi krokodilus van a folyóban és tenyészik tovább? Erre a kis hím igen komoly ábrázattal így
szólt: Azt már a természet nagy Szelleme akarja, hogy a krokodilusok ebben a folyóban soha ki ne
pusztuljanak teljesen, mert ezeknek is rendeltetése, hogy a földnek és lakóinak hasznára legyenek. Csak
elhatalmasodniuk nem szabad, és azért vagyunk mi, hogy elszaporodásuk elé korlátokat szabjuk. Ez a
nagy Szellem bölcs előrelátása és ennek így kell történnie, hogy az egyik élet a másikban találja meg
tökéletesedését. Az átmenetek mindig keservesek, de azután a magasabbrendű lét már kellemesebb.
4. Ezután a szolgám azt kérdezte, hogy jutott magasabb szellemi megismeréshez? Erre a hím
viháncolni kezdett, ami nála a nevetés egy nemét jelentette. Amikor a hím kinevette magát, így szólt
328
szolgámhoz: Hiszen minden nap láthatjuk a napját az égen, és hogy abból mindenféle szellem tódul
felénk. Honnan jöhetnének máshonnan, mint a napnak nagy fényszellemétől?
5. Erre ismét kérdi szolgám a hímet: És tisztelitek ti ezt a nagy fényszellemet? Mondja a kis hím:
Milyen különös kérdés ez egy ilyen nagy embertől? Talán csak nem vagytok ostobábbak, mint mi,
gyenge állatok, amidőn mindenkor szívesen és türelemmel megtesszük azt, amit az Ő Akarata a mi ter-
mészeti életünkbe helyezett. Ezzel tiszteljük a legmegfelelőbb módon a nagy Szellemet. Vagy ti kölcsö-
nösen jobban tisztelnétek egymást, mint azzal, hogy egyik a másik felebarátjának akaratát örömmel tel-
jesíti? Lásd, minden abban rejlik, hogy az ember megteszi annak akaratát, akit valóban tisztel. Ezzel a
kis hím otthagyott bennünket és nagy buzgalommal újból nekifogott munkájának, mi pedig elhagytuk
azt a helyet és hazafelé indultunk, és házidolgaink után láttunk.
6. Néhány nap múlva a kis állatokat elláttuk tejjel és sajttal, amiket nagy örömmel fogyasztottak
el. Majd nagy munkájuk után egy egész napig tényleg pihentek. Szolgám ekkor megkérdezte a kis hímet,
hogy emberek megehetnék-e a krokodilus húsát, természetesen előbb tűzön megsütve? Erre a kis hím
így szólt: A hasi részeket igen, mert azok emészthetők, de a többi húsos részek semmire sem valók, mert
emészthetetlenül kemények, s akkor a nílusi víziló még jobb, sőt a nílusi borjú még jobb volna, de ezek
leginkább a tenger közelében, annak is a mélyében tartózkodnak, és csak időnként víz alatti viharoknál
kerülnek a víz felületére és játszadoznak az emberek hajóival. E magyarázat után mind a heten szökdé-
cselve elhagytak bennünket, s tőlünk a vízen túl a másik partra mentek, ahová már nem követtük őket,
mert természetüket és jellemüket eléggé megismerhettük.
7. Ezt a példát a petymegekről csak azért mondottam el, mert egészen új dolog volt előttem, s
annyi okosságot találtam ezekben a kicsiny állatokban.
8. A madarak között is vannak igen bölcs lények, ezek közé tartoznak az íbiszek, gólyák, darvak,
vadludak és a fecskék. A négylábú állatok közt a teve a még leginkább a nagy elefánt, a szamár, a kutya,
a majom, a kecske, azután a róka, a medve, az oroszlánok a legintelligensebbek, igen értelmes beszédük
van. A többi háziállat értelme kisebb fokú, beszédük kevésbé érthető és ostoba. A hüllők közül a nagy
gyík első helyen áll, mert ezt nálunk valósággal prófétának tekintik. Ez igen gyakran több nappal előbb
jelenti azt, hogy mi minden fog történni, s ezért ezeket az állatokat nálunk különösen ápolják, tejjel és
sajttal etetik.
9. A legcsodálatosabb az, hogy ezek az állatok mi módon jutnak tudásukhoz? Én nem mondottam
itt mesét, habár a petymegekről való elbeszélésem a tapasztalatlan fehérek előtt mesének tűnhet fel. Ha
nem akarnák elhinni, hogy mindez valóban így is volt, gyakorlati példaadásképpen vezessetek ide egy
egészen idegen szamarat és szolgám kérdéseket fog hozzá intézni, s feladatot ad neki, és az állat ponto-
san meg fogja tenni, amit kíván tőle.
260. Fejezet: Az Úr előhozat egy szamarat,

amellyel azután a fekte elbeszélget. Cyrénius efölötti
csodálkozása. Az Úr magyarázata.
1. Mondja az öreg Márkus: Uram! Hozzak ide az enyéimből egy természetes szamarat, mert az
a két újonnan teremtett gyanúra adhatna okot? – Mondom Én: Igen, igen tedd meg, mert azután fontos
tanítás következik. Erre Márkus gyorsan eltávozott és rövid idő múlva egy hím szamárral tért vissza
Hozzánk és mosolyogva így szólt a feketéhez: Hoztam neked egy világbölcset, tégy vele, amit akarsz!
2. Ezután a fekete odaszólította szolgáját, ez szamárordításhoz hasonló hangokon mindenféle
kérdést intézett az állathoz. S íme az állat egész sereg olyan dolgot mondott el Márkus háztartásáról,
valamint előbbi igen durva tulajdonosáról, annak nevéről, s meglepő megtörtént dolgokról, amelyekről
a fekete előzőleg nem bírhatott tudomással, ami Márkust a legnagyobb ámulatba ejtette. Végül a szolga
megparancsolta a szamárnak hogy háromszor szaladjon asztalunk körül, s végül hétszer egymás után jó
hangosan kiáltson i-á-t. Ezt a szamár azonnal megtette, s azután magától elment.
3. Ezután a fekete vezető megkérdezte társaságunktól, hogy most is hihetetlen mesének tartják
ezt a dolgot? Amire Cyrénius nagy csodálkozások között így szólt: Nem, nem barátom! Ez nem mese.
329
Most már azt is hinni kezdem, hogy a mi híres meseköltőnk Aesopus szintén tudott az állatokkal be-
szélni! Uram, ez a feketéknek egy újabb erénye, amiről eddig még halvány sejtelmünk sem volt. Ha
tovább is így megy, akkor a feketékkel sohasem készülünk el. A dolog egyre hihetetlenebb és megma-
gyarázhatatlanabb. Az Írás könyveiből olvastam ugyan egy szamárról, amely egyszer a vele nagyon
rosszul bánó gazdája, Bálám próféta előtt megszólalt, de mi ez ahhoz képest, amikor a fekete ezzel a
jámbor szamárral egész élete történetét elbeszélte, és hogy ez nem volt költött dolog, azt Márkus tudná
a legjobban bizonyítani!
4. Hiszen mindez egészen jól és rendjén volna, s nincs semmi kifogásom ellene, ha mindazon
bölcs tanításokból, amelyeket eddig hallottam, ezt a mostani csodálatos jelenséget csak annyira érzékel-
hetném, hogy meg tudnám érteni, mi módon lehetséges az embernek magát az állatokkal megértetni?
Habár az ember üdve nem ettől függ, de ha már ez a különös csodálatos jelenség az ember részéről
megtörtént, szeretném tudni, hogy és mi módon ment az végbe? Mi módon képesek az állatok az embe-
rekkel magukat beszéd által megértetni, s viszont az emberek az állatokkal? Uram! Adj nekünk erről
egy rövidke felvilágosítást!
5. Mondom Én: Az olyan emberek, akik erre képesek, semmivel sem fejlettebbek nálatok, kik
ehhez nem értetek, mert minél közelebb áll valamely ember lelke az állati lélekhez, annál több képes-
séggel bír, magát velük megértetni, természetesen életrendjüknek tökéletesen tiszta állapotában. Ha
azonban az emberi lélek túlságosan elanyagiasodik, akkor vége is van ezeknek a különös tulajdonságok-
nak, s az anyag sötét törvényei lépnek helyükbe. Mivel a lélek ekkor mindannak kárára van, aminek az
anyag csak kárára lehet.
6. Az állatokkal való beszélgetés képessége nem csupán a szerecsenek tulajdonsága, ezt utolér-
hetitek ti fehérek is, ha erre a fokra tisztultok.
261. Fejezet: Az emberi lélek külső életszférá-

jának lényege, mint a csodálatos cselekményeknél mű-
ködő princípium.
1. Az Úr: Ha a lélek teljesen megtisztult, tehát egészséges és erőteljes, akkor külső életszféráját
kezdi testének határain túl sugároztatni, s azt annál szélesebb körben teszi, minél erőteljesebb ő maga.
Ezt olyanformán értelmezzétek, mintha közületek valaki egy gyengén izzó széndarabot képzelne el ma-
gának egy egészen sötét kamrában. Ez a széndarab alig fog annyi világosságot a maga közvetlen közel-
ében terjeszteni, hogy üggyel-bajjal meglássa az ember, hol van. De ha az ember a magát elsötétítő
hamut – bizonyos mennyiségű lélek anyagiasságot – lefújja, akkor a világosság már annyira erősödik és
szétárad, hogy a közvetlen közelében lévő dolgokat már egészen jól ki lehet venni. Ha a fúvást egyre
jobban és jobban fokozzuk, akkor már könnyebben izzó felületéről annyi világosság árad, hogy lassan a
kamrában lévő tárgyakat is világosan kivehetjük, de ha a széndarabot fehér izzóvá tesszük, ez már az
egész kis kamrát be fogja világítani, s a benne lévő tárgyakat nemcsak jól láthatjuk, hanem azok színeit
is megállapíthatjuk. Ugyanígy áll a dolog a lélekkel is.
2. A gyengén izzó és hamuval bevont széndarab hasonlít az anyagba süllyedt lélekhez, bágyadt
élettűzét csupán az őt beborító sötét anyag fejlesztésére használja. Külső életszféráról itt szó sem lehet,
és egy ilyen elanyagiasodott lélek nem alkalmas többé magasabb tulajdonságok megérzésére, s a teremt-
mények fölötti uralkodásról szó sem lehet, éppoly kevéssé az állatok, vagy a növények nyelvének meg-
értéséről. Ezek pedig mind oly dolgok, melyek az ősatyák előtt oly ismeretesek voltak, mint amilyen
ismert lehet bármely dolognak vagy tárgynak külső formája, mert hiszen, mint olyan, aki maga kellene,
hogy világítson, nem tud magából annyi világító életétert kiárasztani, hogy megláthatná önmagát.
3. Az ilyen lélek alig bír tudomással saját létéről, alig ismeri saját alapját, és ha valami szellemi
dolgot hall maga körül, idegenkedik tőle, s valóságos bénulásba esik félelmében, ha olyasmit lát, amely
egy elhalt lélekhez hasonlít, nagy csodák láttán pedig egészen elcsügged! Mi történik az ilyen lélekkel?
4. Ámde, hogyha a lélek megbízható hírt hall, vagy saját meggyőződése által felserken, az élet
az imént említett széndarabhoz hasonlóan izzani kezd benne, s akkor először, mint lélek érezni kezdi
330
saját létét és felismeri azt az alapot, amelyen áll. Ha ezek a serkentések fokozódnak, ő maga is egyre
világosabbá lesz, énjét fényesebben és világosabban, s az anyagtól megkülönböztetve fel lehet ismerni
és ekkor világossága saját határain túl is kezd terjedni, s megvilágítja saját külső életszféráját.
5. A szellemi életszellők minél hevesebben és szünet nélkül érik az ilyen lelket, az élet tüze annál
fehéren izzóbbá lesz és annál messzebbre világító a lélek külső életszférája, és ha valami egy ilyen lélek
külső életszférájába kerül, annak lelki tüze is átvilágítja, és a lélek világossága által könnyen felismer-
hető és megbírálható.
6. Ha a lélek egyszer a lángoló és fehéren izzó szénparázshoz hasonlítva eléri lehető legnagyobb
világosságát, a lelkéből áradó külső életszférája a legszélesebb körbe kiterjed, a fénye annyira intenzív,
hogy uralhatja a teremtményeket, mert külső életszférája által, mint tökéletesen intelligens és erőteljes
lény eredményes módon érintkezésbe léphet a közelében lévő összes teremtményekkel.
262. Fejezet: Az Úr a pátriárkák külső életszfé-

rájáról, Mózesről, s annak próféta iskolájáról tanít. A
régi bölcsek érintkezése az állatokkal és természeti lel-
kekkel. Példa a pásztorokról, a pogányok madárjósai-
ról.
1. Az Úr: A régi jámbor pátriárkáknak olyan erős életfény szférájuk volt, hogy emberi szemmel
látható módon éjjel világítottak. Mózes lelke azon a napon, amikor a Sinai hegyen Istennel beszélt és a
szeretet lángja felgyulladt benne, oly világos volt, hogy attól arca fényesebben ragyogott, mint a nap
délben, úgy hogy Mózes kénytelen volt arcát háromszoros lepellel befedni, hogy az emberek meg ne
vakuljanak látásán. Mózes lelke ezen a földön az emberek között elérte a legmagasabb fokú tökéletes-
séget, amiért is az összes teremtmények mindenben engedelmeskedni tartoztak neki, ennél fogva a leg-
intenzívebb érintkezésben állott minden természeti lénnyel, ami által mindenütt megtalálta az Én Aka-
ratomat is, megmutatta azt az embereknek, s azokat az utakat is, amelyen az embernek haladnia kell, ha
lelkének tökéletességét el akarja érni. Erre a célra prófétaiskolát is létesített, amely még ebben az időben
is fennáll (Jézus ideje), de sajnos csak olyan módon, mint az új, hamis frigyláda, mert a régi mózesi már
régen elvesztette erejét és hatását.
2. Ha tökéletes lelkében szellemi újjászületését is elérhette volna – melyben csak akkor lesz ré-
sze, ha Én felmagasztaltatom, Illéshez hasonlóan bár tüzes kocsi nélkül, akkor a prófétáknak ez a legna-
gyobbja ezen a földön még a csillagoknak is más pályát határozhatott volna meg. S a nagy napok úgy
engedelmeskedtek volna akaratának, mint a Vörös-tenger hullámai, vagy a kemény gránitszikla, amely-
ből bőséges vízforrás fakadt, azon a helyen, ahol Mózes akarta, mert ő csak parancsolt a kőzet lekötött
szellemeinek, ezek pedig jól értették Mózes nyelvét, s akaratának azonnal eleget tettek.
3. Hogy a régi bölcsek nemcsak az állatokkal, hanem a növényekkel, sőt a kövekkel és a fémek-
kel, a vízzel, a tűzzel és a föld összes szellemeivel érintkezni tudtak, erről, mint szavahihető tanúk az
összes Írások beszélnek, nevezetesen a Bírák könyve, a Próféták – Mózes 5 könyve, s még egy sereg
más könyv és feljegyzés, és a nép – természetesen most már nagyon elfajult. De az esszeusok csodakert-
jében mesterségesen konstruált fű, fa, szikla és víz beszélgetése nem egyéb, mint értéktelen utánzása
annak, ami egykor élt valóságban és létezett.
4. Ezek a feketék most több oldalúlag bebizonyították nektek, hogy milyen erőkkel rendelkezik
egy romlatlan emberi lélek, annak okát minden oldalról a napnál fényesebben megvilágítva Én megma-
gyaráztam nektek, s most már úgy vélem, hogy mindezt elfogadhatjátok igazságnak annál is inkább,
mert megjegyzésképpen még hozzáfűzöm azt is, hogy az embereknél ilyesmi már megtörtént, most is
történik, s a jövőben is történni fog.
5. A ti pásztoraitok még manapság is kézzelfogható bizonyítékokat nyújtanak nektek arról, hogy
gondos pásztorok bizonyos sajátságos nevek és hangok által vezetik nyájaikat, közlik velük akaratukat,
ezek pedig a pásztorok szavai után igazodnak. Vagy a szamár és ökör, ha nehezen is, nem érti meg
urának és vezetőjének intéseit? Vagy ki előtt ismeretlen dolog az, hogy még a haragos oroszlán is
331
mindenkor felismeri jótevőjét, s ezt legnagyobb haragjában sem bántja. Mindez bizonyítja, hogy az ál-
latok fajuk szerint értelemmel, ítélőképességgel, sőt gyakran igen éles megismeréssel bírnak, és nagyon
sok alkalommal az embereknek mindenféle jelekkel és mozdulatokkal, sőt feltűnő ellenszegüléssel jelzik
a reájuk váró veszedelmet, és ha az ember ezeket figyelembe veszi, sokszor meg is mentik állatai.
6. Honnan származnak a pogányoknál még a mai napon is meglévő jóspapok, kik a madarak
repüléséből és más állatok mozdulataiból jósolni tudnak? De ezek már csak árnyékai az egykori valósá-
goknak, amelyekről az imént beszéltem.
263. Fejezet: Az Úr rámutat annak okára, hogy

miért magyarázza meg ezeket a dolgokat tanítványa-
inak. Az új tökéletes élettanítás, s ennek célja az újjá-
születés. Különbség a régiek csodája és a Krisztusban
újjászületett istengyermekek csodája között. Különb-
ség az elveszett Paradicsom és az Úr által visszahozott
mennyország között. Az Enyéim nem fogják a testi ha-
lált sem látni, sem megízlelni, sem érezni!
1. Az Úr: Ezeket nem azért mondom el nektek, mintha vissza akarnálak vezetni titeket az első
emberek ősállapotába, hanem csak azért, hogy ha a jövőben esetleg előfordulnak ilyen alkalmak, a tu-
dásnak olyan fokára emeljelek benneteket, hogy azokat ne tartsátok babonásszerű csodáknak, hanem
ítéljétek meg a természet igazságaihoz mérten, s azok szerint bíráljátok el. S igazodjatok, mert ha ezen
magyarázatom nélkül tanításaim terjesztése céljából olyan népekhez kerültök, mint ezek a feketék, s
körükben olyan cselekedeteket láttok, amilyenekben most bőséges részetek volt, ez olyan elfogódottakká
fog benneteket tenni, hogy a csodatevő népek előtt egészen más evangéliumot fogtok hirdetni, s az Én
tanaimról letértek, ami által nehezen juthattok valaha is a bennetek lévő szellemem újjászületéséhez,
ahelyett, hogy az idegen népeknél az Én Evangéliumomat ismertetnétek meg.
2. De ha mindarról tudtok, ami a világban volt, megtörtént, jelenleg is van és most is történik, az
eltévelyedés veszedelméről már nem igen lehet szó, kiéve, ha valamelyiketekben a feltámadt önzés ismét
a rossz útra vezetné, ami azonban természetesen következtetve pusztulásotokat jelentené!
3. Lelketeknek nem azért kell tökéletesednie, hogy az égiek tulajdonságait ti is elnyerjétek, mert
ez egy léleknek sem adja meg az üdvösségét. Ez időtől kezdve azonban már más okotok lesz arra, hogy
lelketeket lehetőleg tökéletesítsétek és megtisztítsátok, hogy az Én igém cselekedetekben való követése
által lelketekben elérjétek szellemetek újjászületését, mert aki ezt elérte, abban több csodálatos képesség
van, mint amennyivel a régi ősatyák lelki tökéletességük mellett bírtak. Egy ilyen újjászületett szellemi
ember egy pillanat alatt jobban át fogja tudni tekinteni az összes csillagvilágokat és napokat, s azoknak
a még oly távol eső nyelvét sokkal hamarabb meghallja és megérti, mint a régi látnokok és csodatevők
az országukon belül lévő dolgokat.
4. Igaz ugyan, hogy ezek csodákat tettek, de nem értették meg azokat. Ők erőteljesek voltak, de
azt az erőt már nem tudták felismerni, s csak akkor tudták helyesen és hasznosan felhasználni, ha időn-
ként az Én Szellememtől erre útmutatást kaptak. Egyébként akkor is felhasználták ezt az erőt, amikor
nem is volt rá szükség éppen úgy, mint a gyermekek, akik gyakran játék közben fokozott erőkifejtéseket
pazarolnak el, ami hasznukat sohasem szolgálja, legfeljebb természetes erejük gyakorlását.
5. Egészen másképpen áll a dolog a szellem mindenható erejével, ha az egyszer a lélekben újjá-
születik, mert akkor teljes közösségbe lép az Én örök és végtelen mindenhatóságommal, szeretetemmel,
bölcsességemmel, belátásommal, megismerésemmel és akaratommal!
6. Ha pedig az újjászületés által az Én igaz gyermekeimmé válik, és mint ilyen minden hatalom
birtokába kerül, hogyan lehet még kívánsága arra, hogy olyan dolgokat hozzon létre, amilyeneket egykor
a régiek, sőt most ezek a szerecsenek – természetesen csak hézagosan és tökéletlenül végrehajtani képe-
sek.
332
7. Hogy erre most már nem vagytok képesek, ebben nem ti vagytok a hibásak, hanem a jelen
idők és azok visszás szokásai. Én most azért jöttem hozzátok, hogy a kicsiny elveszett paradicsom he-
lyébe a Belőlem áradó legtisztább és leghatalmasabb szellem egész mennyországát adjam nektek, s úgy
vélem, hogy ezzel tökéletesen meg lehettek elégedve.
8. Természetes, hogy lelketek átszellemülése érdekében igen sok fáradságra és tevékenységre
van szükségetek. Ámde hogyha a legnagyobb és legmagasabb életjavatokról van szó, ezért valamit
mégis el kell viselnetek, mert a tökéletes emberi léleknek minden csodatevő képessége, és ennek a föld-
nek összes kincse csak harmatcsepp a nagy világtengerrel szemben, ami az Én Igéimnek és akaratomnak
követése által sokkal bizonyosabban vár reátok, mint testetek anyagi halála, ami azonban alapjában véve
oly kevéssé fog zavarni benneteket, mint az, ha egy korhadt és minden órában összeomlásra kész házat
el kell hagynotok, hogy helyette egy új házba költözzetek örök időkre, mégpedig olyan házba, melynek
az idők semmiféle vihara nem árthat.
9. Mert bizony mondom nektek, hogy mindazok, akik az Én Igéim tett szerint való követése által
újjászületnek, azok a test halálát nem fogják sem érezni, vagy azt a világi emberek és némely állathoz
hasonlóan rettegések között sejteni, hanem a testet egészen önként el fogják hagyni, ha Én őket maga-
sabb célokra készítve ebből a világból az Én Házamba fogom hívni. És most mindezeket megszívleltétek
és megértettétek?
10. Mondják mindnyájan: Igen Urunk a Te szeretetedért, s végtelen kegyelmedért, amelyet ve-
lünk szemben itt tanúsítasz, mindent, de mindent odaadunk. Most már igazán nincs mit kérdeznünk
többé!
Vége a negyedik kötetnek.
JÉZUS
Szerkesztette:
Sándor Zoltán
Bonyhád. 2006. augusztus 24.
333
Tartalom
1. Fejezet: Az Úr és Mathael. Mathael köszönete a csillagvilágokról szóló csodálatos magyarázatért.
Az Úr tanítása az újjászületés titkáról. Az élő istentiszteletről és az igazi bölcsességről.
................................................................................................................... 2
2. Fejezet: Az Úr az Általa történelmileg nevezetessé vált helységekről és azok jövőbeni
megváltoztatásáról, hogy megóvjon a bálványimádástól. Az Úr buzgalma a
bálványimádó törekvések ellen. Intelme az ehhez hasonló balgaságok, tévhitek ellen.
................................................................................................................... 4
3. Fejezet: Az Úr övéivel a kilenc megfulladthoz megy. Imája és a mennyből jövő dörgő hang. Vita
az Úr lénye felől. Murel helyes tanítása. ................................................... 5
4. Fejezet: Az Úr megdicséri Murelt, s tanúbizonyságot tesz Önmagáról. A kilenc megfulladtra
vonatkozó rendelkezése Márkushoz. Cyréniusnak és Kornéliusnak a természetes eszköz
alkalmazásáról beszél. A megfulladtak óvatos feltámasztása. .................. 6
5. Fejezet: A halas reggeli. Jára elbeszéli a kilenc halott feltámasztásának folyamatát. Kornélius és
Jára a hazugságról. .................................................................................... 7
6. Fejezet: Vita a perzsák és a farizeusok között e csoda miatt. Hebrám helyes beszéde erről. A
társaság halászni megy. Iskariot Júdás aranyhalászatra indul. .................. 8
7. Fejezet: A gazdag halfogás. Két hulla megtalálása. A két szerencsétlenné lett története. Tamás és
Júdás, az utóbbi tolvajlással vádolva. Heléna hűtlen szolgája. ................. 9
8. Fejezet: Az Úr az esemény profetikus jelentőségéről tesz említést. Az Úr és Cyréniusz, Qurán,
Riza és mások gondolatai. A társaság külső nyugalma és benső tevékenysége. Schabbi és
Jurah megnyugtató beszéde. .................................................................... 11
9. Fejezet: Márkus fontos jelentése. Az Úr üzenete Heródes kémeinek. Vita Márkus és a kémek
parancsnoka között. Cyréniusz elfogatja a kémeket. Kihallgatásuk. Cinka a kémek
vezetője. Heródes római teljhatalma. Cyréniusz vizsgálja Heródes furfangosságát.
................................................................................................................. 12
10. Fejezet: Cinka védekezése, továbbá Keresztelő Jánosról, működéséről és haláláról beszél. Cinka
hitetlen filozófiája.................................................................................... 14
11. Fejezet: Cyréniusz csodálkozása. Az Úr missziós utasítása Cinka megmentése érdekében.
Cyréniusz válasza Cinkának. Cinka és Cyréniusz helyes párbeszéde..... 15
12. Fejezet: Cinka Keresztelő János életéről és tanításairól beszél, és Jánosnak Heródeshez, valamint
Heródesnek Heródiáshoz való viszonyáról. Ebben a templomosok gonosz
ármánykodásai. ........................................................................................ 16
13. Fejezet: Cinka Jánosról. János beszéde és Heródiásra vonatkozó tanácsa Heródesnek. A
templomosok ördögi ármánykodása János ellen. Mózes maga is eszközölt emberi
változtatásokat az isteni törvényeken. ..................................................... 18
14. Fejezet: Cinka Jánosról, továbbá Heródesről és Heródiásról beszél. Heródes bánata a próféta
meggyilkolása miatt, és parancsot ad Jézus felkeresésére. ..................... 19
15. Fejezet: Cyréniusz és Cinka Heródes talányos római meghatalmazásáról, melyet a ravasz
templomosok állítottak ki, és a császárnak ezért járó ajándékot megtartották maguknak.
................................................................................................................. 20
334
16. Fejezet: Cyréniusz beszél az épp abban az időben tett római utazásáról, valamint az idegen adóról.
Heródes hamis meghatalmazásáról. ........................................................ 21
17. Fejezet: Cyréniusz ámulatára Cinka ravaszsága megvilágítja az akkori magas állami politikát.
................................................................................................................. 22
18. Fejezet: Cyréniusz és Cinka a nagy galileai prófétáról. Az Úr megadja Cinkának az életigazság
magvát. .................................................................................................... 23
19. Fejezet: Cinka az Úr kérésére elmondja véleményét, és az előtte még ismeretlen Úr Jézusnak
megköszöni ezt az üdítő világosságot. Cinka meghökken az asztalok csodálatos módon
való megterítésén. .................................................................................... 24
20. Fejezet: Cinka közelebbről megnézi a csodálatos módon megterített asztalokat, s kifejti
kielégítetlen kíváncsiságát Cyréniusz előtt, aki türelemre inti őt. ........... 26
21. Fejezet: Az Úr egy szerelmes példáján keresztül egy felébredt lélek tudásszomjának lényegéről
beszél. Ő irányítja a szív érzéseit. Herme az énekes az Istennek tetsző éneklésről. Jára
kéri Rafaelt, hogy csak egyetlen hangot énekeljen. ................................ 27
22. Fejezet: Cinka és Ebál az ifjúról. Rafael mint énekes. Az egyetlen csodahang és annak hatása.
Cinka szép beszéde. ................................................................................. 29
23. Fejezet: Jára és Rafael. Az angyal megmagyarázza a hang mennyei lényegét. Rafael a benső
szóról, s az ő Istennel való érintkezéséről. .............................................. 30
24. Fejezet: Rafael a kis Jára kertjének példáján keresztül megmutatja, hogyan kell az emberi szívet
gyümölcsöt hozóan megmunkálni. Az ember célja az, hogy a mennyek szabad polgára
legyen. ..................................................................................................... 31
25. Fejezet: Cinka Ebálnál Rafael felől kérdezősködik, és az Urat kutatja. ............... 32
26. Fejezet: Riza és Cinka a két megfulladt hullájánál. A halottak feltámadásáról. Az Úr csodálatos
ígérete Cinkának, hogy az egyik hulla lesz a felesége. Riza és Cinka felismerik az Urat!
Schabbi szép tanúbizonysága a Messiás felől. ........................................ 32
27. Fejezet: Schabbi felöltözteti a két feltámasztott leányt. Cinka ismételt csodálkozása szépségük
újabb csodája fölött. Cyréniusz adoptálja a két leányt. Gamiela elbeszéli történetüket.
................................................................................................................. 33
28. Fejezet: Cyréniusz a két feltámasztottban saját leányait ismeri fel, és elmondja Az Úrnak, hogyan
veszítette el és kereste őket hiába. Egy kis epizód Jézus Ifjú korából. Az Úrnak
Cyréniuszhoz intézett válasza megerősíti Cinkát és Rizát, mint Cyréniusz vejeit.
Cyréniusz öröme az ő vak feleségétől (Tullia) született két leánya fölött.34
29. Fejezet: Cinka le akar mondani Gamielérál, születési rangjára való tekintettel. Cyréniusz helyes
válasza. Cinka megismerése és hálája az Úr iránt. Az Úr megnyugtatja őt. Bizonysága
Cinka felől. .............................................................................................. 35
30. Fejezet: Riza utánozni akarja Cinkát. Rafael őszinteségre inti, s azt mondja, hogy jobb helyesen
cselekedni, mint sokat beszélni. Rafael rámutat arra, mi a különbség Cinka és Riza között.
................................................................................................................. 36
31. Fejezet: Hebrám és Riza Rafael tanításáról és beszédéről. Hebrám csodálkozik valamennyiük
közömbösségén az Úr és Rafael jelenlétében. Riza helyes válasza erre. Mind a ketten csak
arról beszélnek. ........................................................................................ 38
32. Fejezet: Az Úr megismerteti magát a két leánnyal. Gamiela elbeszéli, hogyan látta ő egyszer
József ácsot és családját, valamint Jézust. Ida elmesél Jézus ifjú korából egy csodálatos
epizódot. Bepillantás Isten vezetéseibe. Cyréniusz atyai öröme. ............ 39
33. Fejezet: Cyréniusz öröme és hála kitörése a két újonnan megtalált leánya miatt. Fogadalma az
Úrnak, hogy minden erejével az igazságért fog dolgozni. Aggodalmai a papság miatt.
................................................................................................................. 41
34. Fejezet: Az Úr nagy beszéde (a 34. fejezettől a 39. fejezetig). Tanítás a hit isteni alaptörvényéről,
amely a formamechanikus, organikus részét mint kényszerítő, és a szellem lelki
335
erkölcseinek kötelességszerű törvényét tárgyalja. A népek és emberek pusztulásának oka.
A szellem hatalma. Az eltévelyedettekkel szemben türelemre int. ......... 42
35. Fejezet: Felülről és alulról – azaz csupán a földről származó lelkek. A más világokról és
bolygókról bevándorolt lelkekről. Bölcs rend a Föld lélek-iskolájának intézményeiben. A
szomnambul állapot létrehozásának eljárásáról. Annak lényege. Kétely az Isten ellen vétő
lelkek megmentésének lehetősége felett. ................................................ 43
36. Fejezet: Miért ne ítélkezzen az ember mások fölött? A gonosztevők lelki boldogságának
lényegéről. Erre szolgáló példa. A beteg lelkeket ápolni, gyógyítani kell. Nincs teljesen
javíthatatlan lélek. Próféták mint lelki orvosok. A kegyelem tana a lelki üdvösség
életbalzsama. Az isteni javakat az emberi boldogság rontja meg. .......... 44
37. Fejezet: Az Úr testet öltésének fő oka: egy örökké működő, lelkek gyógyintézetének alapítása.
Ennek akadálya az emberek ön- és világi szeretete. Az Úr oltalmát ígéri ehhez. A
túlvilágon a lelki gyógyszerek még keserűbbek. Az igazi bírák legyenek lelki orvosok. A
bírói hivatás komolysága. Példa a betegről és az okos orvosról. ............ 45
38. Fejezet: A börtönök nem egészen nélkülözhetetlenek, azokat mégis a felebaráti szeretet szelleme
vezesse. Az idő előtti megkegyelmezésről. Példa az öt rablógyilkosról. A gonoszt
gonoszsággal nem lehet legyőzni. Az igazságosság evangéliuma. Egy világos szó a
bírákhoz és hatalomvivőkhöz. Legyetek lelki orvosok. Példák. ............. 46
39. Fejezet: Az örök alaptörvény a maga egyszerűségében. A hazugság betegségéről. A következő
missziós alapszabály. A szelídek fogják meggyógyítani a szíveket (Máté 4:5.). Fontos
kiengesztelési szabályok. A misszió teljesítése- kor barátságos arc. Elrettentő példa. Ez a
misszió Krisztus tanítása számára valóságos ünnepi ebédre való meghívás. Cyréniusz
hálája. ...................................................................................................... 47
40. Fejezet: Kornéliusz közelebbi felvilágosítást kér az elragadtatott állapot felől. Az Úr a
szomnambulizmus több irányú fontosságáról. Utasítások erre nézve. Ez a művelet
kizárólag Jézus nevében történhet. Mi ebben a fő dolog? Hol és milyen körülmények
között képes erre asszony is? Szülési utasítások. .................................... 48
41. Fejezet: Különbség a külső és a benső tisztátalanság között. Az igaz benső megtisztulás komoly
vezeklés által. Gyógyító távolhatás betegekre. delejes vonalak a delejezés műveletének
segítéseképpen. Gyermekek is alkalmasak a szomnambulizmusra. Utasítások a
szomnambulizmus lényegét illetően. ...................................................... 50
42. Fejezet: Az Úr bejelenti a szomnambulizmus egy gyakorlati példáját. Felvilágosítást és utasítást
ad Cyréniusznak az illetőről, annak kezeléséről. Cinka mint magnetizőr. Utasítás, hogy
miképpen kell eljárnia… ......................................................................... 50
43. Fejezet: A szomnambulizmusra kiválasztott alany, mint tökéletesen elzüllött, félkegyelmű, ostoba
kinézésű ember megjelenik, s Cezárea Filippi leégett polgáraként mutatja be magát.
................................................................................................................. 51
44. Fejezet: Cyréniusz tovább vizsgálja Corelt. Emez beismeri szociális irányú hitvallását. 53
45. Fejezet: Cyréniusz elcsodálkozik Corel szociális logikája fölött, és tanácsot kér az Úrtól.
Különbség a természetes ész és az értelem között. Corelt a sarokba szorítják. 54
46. Fejezet: Corel ismételten elárulja kommunista eszméit, végül ha üres kézzel is, de szabad
eltávozást kér… ....................................................................................... 55
47. Fejezet: Cyréniusz komoly, de enyhe határozata Corellel szemben, aki megnyugszik. Az Úr intése
szomnambul álom hatásos előfeltételeinek előkészítésére. A kedvtelés büntetést érdemel.
................................................................................................................. 55
48. Fejezet: Cinka bizalomkeltő beszéddel megkezdi Corelen a lélekgyógyító eljárást. Corel örömteli
odaadása. Corel szomnambul álomban. Első stádium: felismeri lelkének földi, érzéki,
bűnös szférájából való feloldását, felszabadulását. ................................. 57
336
49. Fejezet: Az Úr megmagyarázza ezt a folyamatot. Második stádium: a szomnambul lelke teljesen
megtisztítja önmagát. Ennek megfelelő, kedves kísérő jelenségek. Az Úr szellemben
Corel elé megy......................................................................................... 58
50. Fejezet: Az Úr ismét megmagyarázza a második stádium folyamatát, mely az igaz bűnbánatnak,
a világosabb megismerésnek, a jó erősebb akaratának és a tökéletesedés elérése iránt való
reménynek felel meg. Bevezetés a harmadik stádiumba: amidőn az abszolút szellem
beszél. Az Úr ezt a lelket szellemben tovább vezeti, és a megtisztult lélek cselekedetei
alapján öltöztetik fel (pogány ruhába). .................................................... 59
51. Fejezet: A lélek feltámadó teste, annak összefüggése a testrészekkel. Lelki érzékek. 60
52. Fejezet: Az Úr tovább vezeti Corel lelkét szellemben az önmegtagadás útján Krisztus követése
által – a tökéletesedés felé. Az eközben történt élmények magyarázata. A szellem Corel
lelkének szívében, mint isteni világosság, éledni kezd, és növekedik a lelket kellemesen
melegítve. Az Úr kegyelem ígérete Corelnek. ........................................ 61
53. Fejezet: A tiszta szellem-ember az emberi lélekben egy valóságos kis Isten. Corel a
paradicsomban. A nagy szakadék a menny előtt a holtak számára, a fölötte átívelő híd
létesítéséről Jézus halála és feltá- madása által. A szellem-ember további fejlődése, fontos
intelmük. .................................................................................................. 62
54. Fejezet: Az Úr előkészítő tanítása a harmadik stádiumra. Mi tulajdonképpen Az álom? Miben áll
az ember tökéletesedése és örök továbbfejlődése?.................................. 63
55. Fejezet: Corel átszellemült állapotában: harmadik stádium. Ő Istent, mint az Örök Igazság napját
szemléli. Corel most ismeri fel vezetőjében az Urat. Betekintés a végtelenség Istenének
teremtésébe. Az ember helyzete az egész teremtésben. A menny belső felépítése az
emberi formában. Isten titka. ................................................................... 65
56. Fejezet: Isten, mint ős ember. Az ember lényege s teremtő rendeltetése. Teremtési folyamatok. Az
ember először ember Istenből, azután ember önmagából, és így válik Isten tökéletes
gyermekévé. A teremtés-folyamatok magyarázata. Tanítás a teremtés nagyságáról
(makrokozmosz). ..................................................................................... 66
57. Fejezet: Az élet könyve. Isten gyermekeinek teremtései. A világ fölötti uralkodásban való részük.
Az üstökösök képződése. Betekintés a földi természet vegetációjának szellemi
folyamatába, melyek az emberi lélek megelőző fokozatai. Az extázis vége és Corel
kérelme. ................................................................................................... 68
58. Fejezet: Cinka és Cyréniusz csodálkoznak e szomnambul kinyilatkoztatás felett. Az Úr magyarázó
beszéde: “Ne ítéljetek, hanem legyetek könyörületes szívűek!” A Föld mint az Isten
gyermekeinek próba-világa… ................................................................. 70
3. Mondom Én: “Nagyon helyes Cyréniusz barátom, azonban egyelőre semmi sem múlik azon, amit ő a
harmadik stádiumában mondott, annak ellenére, hogy az mindvégig igazság. Sokkal
inkább azon, hogy a jövőben egyetlen ember fölött se törjetek pálcát azért, mert a lelke
beteg, mivel most mindnyájan hallottátok és éreztétek, hogy még a legbetegebb lélekben
is egy tökéletesen egészséges életcsira nyugszik. Ám ha ez a lélek a ti testvéri
fáradozástok révén meggyógyul, ezzel olyan kincset nyertetek, amivel a világ semmiféle
kincse nem ér fel. Milyen hasznot tud létrehozni egy ilyen tökéletes ember?! Ki képes
felfogni annak horderejét? Ti emberek nem tudjátok, Én azonban tudom, hogy egy ilyen
törekvés megéri a fáradságot. .................................................................. 70
4. Ezért azt mondom nektek: legyetek mindenkor könyörületes szívűek még a legnagyobb
gonosztevőkkel szemben is, akik az emberi és isteni törvények ellen vétenek, mert csupán
egy beteg léleknek lehet megbocsátani egy bűnt, az egészségesnek azonban soha, mert
egy egészséges lélek nem is képes vétkezni, mivel a bűn csak a lélek betegségének a
következménye. ....................................................................................... 70
5. De ki képes közületek megbüntetni valakit az Én törvényeim áthágása miatt, amikor mindnyájan
ugyanazon törvények alatt éltek, és a Tőlem származó egyik törvényben az áll, hogy
337
senkit se ítéljetek. Mert ha ti felebarátotokat elítélitek azért, mert törvényeim ellen vétett,
ezáltal ti is ugyanilyen mértékben vétkeztek az Én törvényeim ellen! De hogyan is
vagytok képesek másokat elítélni és kárhoztatni, amikor magatok is bűnösek vagytok?
Nem tudjátok-e, hogy amit a ti súlyos lelkibeteg testvéreiteket kemény büntetésre ítélitek,
ugyanúgy magatok fölött is ítélkeztek, mert ugyanakkor kettős ítéletet mondtatok ki,
amely egykor a túlvilágon – sőt a körülményekhez képest már itt is végrehajttatik?!
................................................................................................................. 70
6. Aki közületek bűnös, az tegye le a bírói hivatalt, mert aki ítél, az maga kettőzött ítéletbe kerül, amiből
nehezen kerül ki, mint az, akit elítélt és kárhoztatott. Vagy képes-e az egyik vak a másikat
vezetni, vagy a helyes útra állítani, vagy pedig tud-e egyik süket a másiknak a zene
harmóniájáról beszélni oly módon, amiképpen azt Dávid gyakorolta? Vagy mondhatja-e
az egyik béna a másiknak: jer velem te nyomorult, én majd elvezetlek a szállásodra?
Vajon nem fognak-e mind a ketten elbukni és verembe esni? ................ 70
7. Azért tehát mindenek előtt jegyezzétek meg, hogy senki fölött ne ítélkezzetek! S ezt kössétek lelkükre
azoknak is, akik egykor tanítványaitokká lesznek. Mert e tanítások követése által az
emberekből angyalokat fogtok nevelni, nem követésével azonban ördögöket és ellenetek
való bírákat. ............................................................................................. 70
8. Ezen a világon bár senki sem tökéletes, aki értelemben és szívben tökéletesebb, az legyen vezetője és
orvosa a beteg testvéreinek, és aki maga erős, az vigye a gyengét, mert különben a
gyengével együtt kimerül és nem tudnak tovább haladni. ...................... 70
9. És hogy mindezt alaposan láthassátok és megérthessétek, Corelben nektek kézzel fogható példát
állítottam fel, hogy felismerhessétek milyen nagy hiba egy gonosztevő felett szokásaitok
szerint ítélkezni! Bár a ti törvényeitek szerint való ítélkezést a világ mindig meg fogja
hallgatni, és a tirannizmus sárkányának gyémánt keménységű fejét nehezen lehet teljesen
széttaposni. A Föld éppen ezért próbavilág az Én eljövendő gyermekeim számára.
Közöttetek azonban ne így legyen, mert a mennyek gazdagon hintették el közétek a
magvakat. ................................................................................................ 70
10. És ha az Én buzgalmam gyümölcseit élvezitek, akkor e gyümölcsök magvait ne felejtsétek el
elhinteni a ti fivéreitek és nővéreitek szívébe, amilyen gazdagon csak lehet, hogy azok
kicsirázva majd új és egészséges gyümölcsöt hozzanak. És hogy a szívben elhelyezett
magvak mi módon hoznak új és csodálatos gyümölcsöket, azt Corel nektek nagyon is
érthető módon megmutatta. Cselekedjetek tehát eszerint, és akkor mintegy önmagatokból
máris egy életet neveltek, s ezáltal ti magatok fogtok eljutni a most megismert
élettökéletességhez! ................................................................................. 71
59. Fejezet: Utasítás az Úrtól az elragadtatott álomból való felébresztésre. A test számára a bort vízzel
keverve, elővigyázatossággal kell használni. Corel felébred, Jézus személyében ismerőst
sejt. Cinka okos felvilágosítása az Úr felől. Corelt cinikus materiális hite az öngyilkosság
gondolata felé tereli. Cinka barátságos intelmei. .................................... 71
2. Cinka ezután kezeit ellenkező módon helyezi Corel fölé, aki csakhamar felébred, s felnyitja szemeit.
Amikor Corel teljesen magához tért, intettem a vendégfogadós Márkusnak, hogy nyújtson
neki egy kevés vizes bort, mivel a szomjúság nagyon gyötörte. Márkus ezt azonnal meg
is tette, és a nagyon szomjas Corel a hatalmas pohárból egy hajtásra megitta, és még egy
pohárral kért, mert még mindig szomjazott. Márkus erre Engem kérdezett meg, hogy
megtegye-e? Én igenlő választ adtam azzal a megjegyzéssel, hogy másodszor több vizet
adjon, mint bort. Márkus ezt meg is tette, és Corelnek így is jólesett. .... 71
3. Amidőn ily módon megerősödött, körülnézett, és vizsgálgatta a jelenlévőket, akiket még jól
kivehetett, bár a nap már nagyon közel volt lealkonyodásához. Kis idő múlva így szólt
Corel – szemeit le nem véve Rólam: “Cinka! Az a férfiú ott nagyon ismerősnek látszik,
mintha már láttam volna valahol! Ki lehet Ő? És mi a neve? Minél tovább nézem, annál
erőteljesebben tűnik úgy, mintha már láttam volna valahol. Cinka! Nagy rokonszenvet
érzek irántad, ezért bizalmasan mondd meg nekem, ki az a férfiú ott?” . 71
338
4. Mondja Cinka: “Az a férfi ott egy ács fia Názáretből, amely Kapernaum közelében fekszik, de nem a
vele azonos nevű község mellett mely a hegyeken túl van, s legnagyobb részt piszkos
görögök lakják. Foglalkozására nézve orvos, és igen ügyes a tudásában, mert akin segít,
azon valóban segítve van. A neve teljesen megfelel egyéniségének: Jézusnak hívják, ami
annyit jelent: “a lelkek megváltója”, de egyben a beteg testnek is. De akaratának és
kezeinek még sokkal nagyobb ereje van, mint nekem, és amellett angyali jóságú és igen
bölcs. Most már tudod azt, amit kérdeztél, s ha van még valami kérdezni valód, tedd meg,
mert különben ezek a magas rangú urak még belefognak valamibe, s akkor már kevés
időnk lenne egy s más dolog felől értekezni." ......................................... 71
5. Mondja Corel halk hangon Cinkának: “Köszönöm neked, amit mondottál, habár még mindig nem
tudom, hányadán állok, mert nem tudom megérteni, hogy az a férfiú miért látszik előttem
ismerősnek? Úgy tűnik, mintha valamikor egy nagy utazást tettem volna vele együtt!
Utaztam sokat vízen, sokat szárazon, nagy társaságom volt, de nem tudok rájönni, hol
láttam, és hol beszéltem én egy ilyen férfiúval; és mégis úgy tűnik – amint már
mondottam, - mintha egy utazásom alkalmával sokat foglalkoztam volna vele!
Magyarázd meg, hogy lehetséges ez?”.................................................... 71
6. Mondja Cinka: “A világon a legtermészetesebb módon. Neked valamikor igen élénk álmod volt, amire
homályosan visszaemlékszel, s mostani sejtelmednek ez lehet az oka!” Mondja Corel:
“Igazad lehet; gyakran álmodom, és néha csak napok múlva emlékszem vissza, ha engem
az álombeli tárgy egy hasonló valóságra emlékeztet. Máskülönben az egész álom elvész,
s nem emlékszem vissza, ha álmom még oly élénk is volt! De ez most már mégis így lesz,
mert a valóságban én azt a Názáretit még sohasem láttam. .................... 72
7. De még valamit kedves barátom! Nézd, én azért jöttem ide, hogy a fenséges főhelytartótól az említett
alamizsnát megkapjam! Mit gondolsz, elérhetek nála valamit? Mert ha semmit sem
remélhetnék, legalább közbenjárhatnál érdekemben, hogy szabadon hazamehessek! Mert
mit csináljak itt? Az ilyen teozófiai bölcs cókmókra én úgysem adok semmit. Az én
teozófiám és filozófiám hamar kész van: én abban hiszek, amit látok, tehát a
természetben, amely öröktől fogva mindig és mindig megújul. Azon kívül hiszem azt is,
hogy az evés és ivás az életben a két legfontosabb dolog, de valami más egyébben nem
egykönnyen hiszek! ................................................................................. 72
8. Igaz, hogy vannak a világban különös dolgok, mint mindenféle mágiák és egyéb tudományok és
művészetek. De ezek között és közöttem olyan viszony áll fenn, mint a tűz és énközöttem;
mindaddig, amíg nem éget, nem fújom. Én nem érzem magamban annak szükségességét,
hogy többet tudjak és értsek, mint amennyit most tudok és értek, s ezért nagyon nagy
ostobaság is volna tőlem csak azért tovább itt maradni, hogy afféle nehezen érthető
bölcsességtant elcsípjek, amivel aztán néhány ostoba fickó előtt kérkedjek. 72
9. Te bennem egy természet embert látsz, aki előtt az emberek bölcs látszattal bíró intézményei és
törvényei utálatosak, mert azok az ember veleszületett szabadságát olykor igen kemény
módon befolyásolják, csupán azért, mert némelyek igen gazdagok, hatalmasak és nagy
tekintélynek örvendenek, amiért természetesen milliók a legnagyobb nyomorúságban
sínylődhetnek. Ha én még többet tudnék, mint amennyit most, akkor ezeknek az
igazságtalanságoknak még jobban a mélyére láthatnék, - ami bizonyára nem tenne
boldogabbá – de így az én ostobaságomban sok bánatot megtakarítok magamnak, mert
minden emberi gonoszság mélyébe nem tudok belelátni. ....................... 72
10. Amikor a bölcsességgel kérkedő emberek már önmagukból nem tudtak elég szigorú és az embereket
elnyomó törvényeket kitalálni, akkor maguk helyett gondolkodó és igen találékony
fejeket állítottak fel, akik extatikus ájtatoskodásra torzult arccal jártak-keltek, és
mindenféle Istentől eredő törvénnyel – bizonyára csak hazug törvényekkel – léptek a
napfényre, hogy ezekkel a szegény emberiséget ismét a legborzasztóbb örök büntetések
nevetséges fenyegetésével gyötörjék, és a legnagyobb jutalmak ígérgetésével; de mindez
339
természetesen csak a testi halál után, amikor jutalmazni jó, mert a halottaknak semmire
sincs szükségük. ...................................................................................... 72
11. De ami a büntetéseket illeti, ott már nem vártak a halál utáni időkre, előráncigálták kitalált és semmis
isteneiket, és az isteni törvény ellen vétőket inkább már itt megbüntették, hogy a
túlvilágon a kiszabott büntetés által senki ne húzza a rövidebbet. .......... 72
12. Csupán a jutalomra kell várakozniuk a halál utáni időkre; ebben az életben soha nem kapott senki
előleget ebből a jutalomból, kivéve, ha valamely nagyság számára idő előtt agyon nem
üttetné magát. Mindaz, ami az emberi társadalomkötelékeiben létezik és fennáll, az
külön-külön a hatalmasok érdekeit szolgálja, úgy hogy minden józan gondolkodó
mindjárt az első pillanatra felismerheti az okokat, amelyekre az isteni törvény és az
emberi társadalom épült fel! .................................................................... 72
13. Barátom! Ha valaki ezen a földön mint minden gyönyörűségek szabad ura akar élni, mi sem
természetesebb, mint hogy a többi akaratnélküli és erőtlen ember sírhat azzal a földdel
együtt, amelyen áll. Az emberiség elnyomói és a szívtelen tirannusok számára
természetesen nagyon jó volna egykor a megfelelő visszafizetés, de ki legyen az, aki ezt
kiosztja? Röviden: nincs senki! Az egész csak egy bábjáték: aki felebarátait a saját
szolgálatába tudja állítani, az cselekszik helyesen és jól! Mert egy ostoba ember nem ér
többet egy ostoba kutyánál. Az erősebb és ravaszabb lenyűgözi őt, birtokait lefoglalja, és
azután életre-halálra idegen beavatkozások segítségével igyekszik magát mindenféle
módon megvédeni. .................................................................................. 72
14. Ha ezt létre tudja hozni, akkor nemsokára nagy és szabad úr lesz belőle. De ha nem ért hozzá, akkor
úgy kell neki, ha olyasmire vállalkozott, amiről mint bölcs ember előre láthatta volna,
hogy úgysem fog sikerülni. Szóval a buták számára nem volna jobb, mint a teljes
megsemmisülés, mert ha már nem léteznek, akkor számukra minden törvény, az
üldöztetések és az embertelen büntetések mindörökre megszűnnek. Ha nyomorultnak kell
lennünk, jobb nem lenni. Egy óra igazi nyomorúságához tízezer esztendő üdvössége nem
ér fel. ........................................................................................................ 73
15. Kedves Cinka barátom, ez az én szerény hitvallásom, amivel szemben ezen a földön nagyon nehéz
lesz ellenvetést találni. Ez olyan igazság, amit sehol sem hallanak szívesen. A maga létét
mindenki hazug fantáziákban ringatja, s ebben boldognak képzeli magát. Rajta hát!
Takarodjon mindenki a hazugság birodalmába, és ha a nyomorúság vassarkával a nyakát
kezdi széttiporni, akkor keressen vigasztalást fantasztikus képzeletében. Ti nyomorultak,
kábítsátok el magatok a hazugság mákonyával, és amíg éltek, aludjatok az őrület édes
nyomása alatt, és jól van az mindenkinek, ha ez őt boldoggá teszi. Csak velem történik
igazságtalanság, mert az igazság sas szárnyai alatt mindenkor szerencsétlennek érzem
magam, ha én a fénylő magasságból mindig a fenyegető és halált hozó zuhanást kell, hogy
lássam, érezzem, és mindig ki kell számítanom azt, ami rám és a hozzám hasonlókra vár!
Ki fog esésemben feltartóztatni, ha a laza kötelék elszakad, amellyel balgaságom magát
a sas szárnyaihoz erősítette? .................................................................... 73
16. Emberek! Hagyjátok, hogy zsákmányomat nyugodtan elfogyasszam, hiszen én nem ártok nektek,
fölöslegetekből csak annyit adjatok, hogy ismét visszaszerezhessem azt, amit a gonosz
véletlen vett el tőlem, s nem leszek hálátlan koldusotok. De ha mint rendesen, nem
akartok semmit sem adni, akkor hagyjatok legalább zavartalanul hazamenni, hogy én
mint egy szegény faun természetesen csakis törvénytelen úton, annyi fát gyűjtsek össze,
hogy abból a legnyomorúságosabb viskót felépíthessem, legalább akkorát, mint amilyet
egy hód épít magának, hogy abban úgy elférhessek, mint egy hód. Egy s más dolgot meg
fogtok nekem engedni. Remélem, csak nem fogtok még nyomorultabbá tenni, mint
amilyen amúgy is vagyok?! S ha ez a szándékotok, akkor inkább rögtön öljetek meg!
Mert nyomorultabb, mint amilyen vagyok, már nem akarok lenni! Mert ha ti nem öltök
meg, akkor majd tudni fogom, hogy mit tegyek! Én is meg tudom ölni saját magamat!”
................................................................................................................. 73
340
17. Végül ismét megszólal Cinka: “Távol álljon ez tőled! Egyébként a te jó tudásod és tapasztalataid
mellett nem fogsz arra kényszerülni, hogy ilyen balga módon cselekedj! Mialatt te
aludtál, Cyréniusz a legjobb módon gondoskodott rólad, de csak akkor teljesíti, ha
belátod, hogy éppen az, amit te a legnagyobb igazságnak ismersz el, a legnagyobb
hazugság. Ne aggódj tehát, s fogadj el egy jobb tanítást, aztán igazán boldog leszel!”
................................................................................................................. 73
60. Fejezet: Corel matematikus-cinikus filozófiával bírálja a papságot, birtokot, erkölcsöt és a jó
nevelést ajánlja. Cinka rövid válasza után az Úrhoz utasítja őt….. ........ 73
61. Fejezet: Corel értelmi tévelygéseivel most a csodadoktorként bemutatott Jézushoz fordul. Az Úr
fontos tanítása az ilyen materiális tévelygők számára. Az ember célja. Erkölcsi törvény…
................................................................................................................. 75
62. Fejezet: Az Úr beszédének folytatása: a materiális elvek tévelygői ellen. Szociális kérdések
megvilágítása. Tulajdonjogot védő törvény. A szocialisták közönséges önzésének
érvényesítése: “ami a tied az az enyém is, de jaj neked, ha úgy véled, hogy ami az enyém,
az a tied is!” Corel legyőzöttnek vallja magát. ........................................ 77
63. Fejezet: Cinka és Corel. Corel beismeri, hogy egyedül az Üdvözítőnek van igaza. Cinka azt
tanácsolja neki, hogy kérje az Úr további felvilágosítását. Az Úr Jánoshoz utasítja, s
megmagyarázza, hogy miért. János a legpontosabban leleplezi lényét, s Corelt emiatti
érzékenységében megnyugtatja. “Kerüljétek a rossz látszatát is.” .......... 78
64. Fejezet: A társas szellem és az őszinteség értéke. János tovább leplezi le Corel életét. Corel mint
rabszolga-kereskedő, annak borzalmas következményei. ....................... 80
65. Fejezet: Corel szépítgetéssel igyekszik védeni magát. Az akkori cigányok élete és otthona. Corel
Istent akarja megvádolni, és amellett még vidám is. Szociális okoskodások. 81
66. Fejezet: János leleplezi Corel további gonosztetteit (leány megbecstelenítése, gyilkosságok).
................................................................................................................. 82
67. Fejezet: Corel elnémul. Cyréniusz felháborodása az ilyen sokszorosan borzalmas gaztett fölött.
Az Úr megnyugtató és magyarázó szavai erre az esetre. ........................ 83
68. Fejezet: János még inkább behatol Corel bensejébe, aki bestiális természetével védi magát, és az
öt leányon elkövetett gaztettéért – vétkét szépítve – felelősségét a Teremtőre hárítja.
................................................................................................................. 84
69. Fejezet: János leleplezi az igazságot, továbbá leleplezi Corelt mint anyagyilkost és lélekkufárt.
Corel ismételten tigristermészetével védi magát. .................................... 85
70. Fejezet: Corel beismeri fiatalkori bűneit, de egyben éles eszével arra törekszik, hogy védje magát.
................................................................................................................. 86
71. Fejezet: Corel beszéde zavarba hozza Jánost. Az Úr megnyugtatja őt. Cyréniusz csodálkozása
Corel sajátos lénye fölött. Az Úr magyarázata efelől: mint a szomnambulizmus
következménye, amely megengedtetett abból a célból, hogy a tanítvány zavarba jöjjön.
................................................................................................................. 87
72. Fejezet: János tovább vizsgálja Corelt, fontos pszichológiai szellemi életintelmek. Az üdvösség
útjának egyetlen útmutatása. Az élet itt – mag, a túlvilágon – gyümölcs.87
73. Fejezet: Corel jó szándékra határozza el magát. János tanítása a kétféle akaratról, vagy az
emberben levő dualizmusról. Az üdvösség és a kárhozat lényegéről. .... 88
74. Fejezet: Corel jó akaratra határozza el magát, és Isten felől kérdezősködik. János szép tanítása
Isten lényéről és az isteni Ige testet öltéséről, melynek célja, hogy az eltévelyedetteknek
üdvösséget hozzon. .................................................................................. 90
75. Fejezet: Corelben dereng a világosság, egy jobb ruhát kér. Hálaérzetből fakadó első öntudatos és
helyes beszéde. ........................................................................................ 91
76. Fejezet: Corel lényegesen javulni kezd, és Jánostól érdeklődik az iránt a művészet iránt, amellyel
másokon át lehet látni. János szép válasza. Gondoskodni és lényegesen következtetni az
341
ember a filozófusoknál tanul meg. Az értelem korlátoltsága. A szellem lényege. Csak a
szellem tud szellemet ébreszteni. A benső szellemi élet titka. A szellemi hívás. 91
77. Fejezet: Corel öröme a tanítás felett. Szilárd elhatározása, hogy a tökéletesség felé törekedjék.
János azután magához az Úrhoz utasítja őt. Corel sejtelmét Jézus személyében beigazolva
látja. János tanítása az Úr személye felől. Rámutat arra, miképpen lehet, és hogyan kell
az Istenhez, az Úrhoz közeledni. Corel erre az utasításra igen elgondolkodó és
hódolatteljes érzésétől elfogódott lesz. János tanítása erről. ................... 93
78. Fejezet: Az Úr magához hívja Corelt. Nagy fontosságú beszéd a bűnbánatra kész bűnös és egy
igaznak a hozzá való viszonyáról. Az örök élet útja. .............................. 94
79. Fejezet: Az Úr tanítása a lélek veszedelmeiről. A szegénység szociális intelmei. Nagy ígéretek az
igazi felebaráti szeretet számára. A fukarság és ridegség átka. ............... 95
80. Fejezet: Az Úr az emberek fő bűnéről: a test gyönyöreiről. Fontos intelmek azok legyőzésére.
Élet- és nevelési intelmek. A városok veszedelme a fiatalság számára. További fontos
tanítások a testi bujaság bűnéről, annak gyógyítása. ............................... 96
81. Fejezet: Az Úr további beszéde az enyém és tied fogalmáról, az önszeretetről és a felebaráti
szeretetről stb. Az igazi Istennek tetsző adakozásról, a tapintatosságról, és mogorva arccal
való adakozásról. ..................................................................................... 98
82. Fejezet: Az Úr a szellemi tökéletesség elérésének egy további fő feltételéről. Az alázatosság,
annak lényege, fontossága, mint a büszkeség és harag ellentéte. Óva int a gőgtől. 100
83. Fejezet: Az Úr beszédének folytatása a harag és gőg veszedelméről és az alázatosság áldásáról.
Miért hagyja jóvá Isten a szegénységet? A lélek veleszületett öntudatos érzése
(szégyenérzet). Fontos nevelési intelmek. A legnagyobb fontosságú életintelmek.101
84. Fejezet: Corel elragadtatott dicsérete, hálája és jó szándékú beszéde. Az Úr válasza. 103
85. Fejezet: Márkus előkészíti a vacsorát. Rafael ismét előhívja az asszonyokat. Jára szeretete és női
kíváncsisága. Az Úr csodálatos élményeket ígér erre az éjszakára. Megnyugtatja
Cyréniuszt amiatt, hogy Corelt Kornéliusnak adta. .............................. 105
86. Fejezet: Miközben elhelyezkednek a vacsorához, az igazi alázatosságról beszélgetnek. Az áldott
estebéd, miközben az Úr mint lelki vőlegény tartózkodik övéi körében.106
87. Fejezet: Corel csodálkozik Rafael étvágya fölött, akit még nem ismer. Kornéliusz és Corel a csoda
fölött társalog. ........................................................................................ 107
88. Fejezet: Az asztalnál ülő vendégek különböző véleménye az Úr felől. Péter és János véleménye.
Igen fontos tanítások az Úrról a szentháromságra vonatkozólag. ......... 109
89. Fejezet: A társaság a hegyen. A tiszta szeretet hatalma készteti az Urat. Angyali kiszolgálás. A
világító kő a Nílusból. E csoda hatása Corelre. Az Úr tanítása a fenti napkőre
vonatkozóan........................................................................................... 110
90. Fejezet: Az Úr igen fontos tanítása a léleknek a testi halál után való továbbéléséről, s a léleknek a
testtel való összefüggéséről. A szellem, a lélek és az élet lényegéről. .. 112
91. Fejezet: Az Úr a túlvilági életvédelem rendjéről. Példa a vad szigetlakókról. A túlvilági szegény
lelkek továbbfejlődésének módjáról. ..................................................... 114
92. Fejezet: Az Úr a túlvilágon élő szegény lélek továbbfejlesztéséről, ami most már egy szellem
látható vezetésével történik. Materiális lelkek odaát gyakran nem tudják, hogy
meghaltak….. ........................................................................................ 115
93. Fejezet: Az Úr tovább magyarázza annak alapszabályait, hogyan kell vezetni az elanyagiasodott
lelkeket az átszellemülés állandó útján – ami idelent sokkal könnyebb, mint a túlvilágon.
Mély fontosságú tanítás arról, hogy ehhez a test áll a lélek szolgálatára. Isten igéjének
megváltó ereje. Az emberi lények a Föld felett és a Föld alatt. ............ 116
94. Fejezet: Cyréniusz több világosságot kíván e mély dologban. Az Úr példákkal és a benső
megvilágítás ígéretével vigasztalja. Példa a növekedés törvényéről. Amikor a lélek az
342
anyagban tömörül. Hogyan fejlődik az étertől az emberig. A lélek életének első
rendeltetése a szolgálat. ......................................................................... 117
95. Fejezet: A szolgálat magas szellemi célja. Az alázatosság előmozdítása. Mi az alázatosság? Az
élet fundamentuma! Mi a gőg? Az élet romlása és a szellemi halál! Az általános szolgálat
rendje: az isteni szeretet intézménye. A mennyei szellemek tevékenysége. Az Úr testet
öltésének és tanításának célja. Az Isten gyermekeinek nagy és dicsőségteljes céljairól.
............................................................................................................... 119
96. Fejezet: Az Úr további betekintést enged a teremtés titkaiba. A Föld fejlődésének időtartama az
emberig. A nemzés célja. Az ősteremtés végtelensége és örökkévalósága, a tökéletes
Isten-gyermekek részvétele ebben. Ennek feltételi. Életintelmek. A kegyelem ideje itt
van, a cél könnyen és hamar elérhető. ................................................... 120
97. Fejezet: Az önzéssel telt rideg értelem gonosz gondolata. Praktikus életintelmek a felebaráti
szeretet helyes gyakorlására. Isten gyermekeinek rendeltetése: a mennyei terv irányába…
............................................................................................................... 121
98. Fejezet: Életintelmek kapitalisták számára. Hol és mikor van szükség Óvatosságra. Túl jónak
lenni ostobaság, néha bűn. ..................................................................... 122
99. Fejezet: Szolgálni! – ez a jelszó a végtelenségben. Az igazi, a helyes és a visszás szolgálatról.
Példák az igazi felebaráti szeretetről. .................................................... 123
100. Fejezet: Nem elég hinni és tudni, az életben cselekedni kell, erre adatott az igazság! Példázat az
öreg és új ruháról. Mózes tanítása és az evangélium. Az emberi törvények a konkoly a
búza között. ........................................................................................... 124
101. Fejezet: Hogyan kerül a konkoly a tiszta igazság búzája közé? Miért nem szabad az Úrnak
megakadályozni a konkoly elhintését? A túlvilági szolgálat nagy fontossága. 125
102. Fejezet: Hogyan hat az emberre a pokol és a sátán. Az akaratszabadságnak a törvényszegés
ösztönzésére van szüksége. A szellemek ősteremtéséről. Az alaprend minden teremtésnél
és építkezésnél. ...................................................................................... 126
103. Fejezet: Az Úr pontos tanítást ad a szellem bukásának folyamatáról. Az anyag fejlődése. A
szellemi organikus teremtmények fejlődési folyamatának szabályairól.127
104. Fejezet: A konkoly lényegének ismételt bemutatása, valamint hogyan kerül a búza közé. A
konkoly szükségessége, mint a törvény átlépésére szolgáló ösztönzés. A neve: önszeretet,
önzés, gőg, uralkodni vágyás. E négy bűn lényege. Igazságos uralkodók és tirannusok. A
királyok legyenek az Isten gyermekeinek vezetői. ................................ 128
105. Fejezet: Miképpen keletkezett a látható világteremtés, annak felosztása és szellemi lényege
Napunkig és Földünkig. A szellemek reinkarnálódásáról és megváltásáról. Kozmikus
szellemi folyamatok. A Napban levő erő, a Nap fényének villamossága.130
106. Fejezet: A szellemek inkarnálása – tisztulási folyamat. A Földet e célból ritkán választják, mert itt
a lét nagyon nehéz. Más világokon megmarad a visszaemlékezés, míg itt a Földön
megszűnik, ezért itt lehetséges egy teljesen új lét, ami máshol lehetetlen. Itt
istengyermekség, ott csak teremtett lény. Közelebbi a Föld kivételes lényegéről és
viszonylatáról. ....................................................................................... 132
107. Fejezet: A Föld és a Hold keletkezésének története, annak lényege és célja. A látható önteremtés
– a bukott szellemek fogsága – egyben megváltó intézete. ................... 133
108. Fejezet: Az önszeretet eredendő bűnéről, amely a lelki élet régi ellensége. Az ősszellemek heted
része bukott. Az isteni élet az élet búrája. A megváltás útja. Az önszeretet káros ereje.
“Legyetek az igének megtartói!” ........................................................... 134
109. Fejezet: Az Úr testetöltése által elvétetik az anyag átka, és megálda-tik. Az új rend. Az új
mennyország. Utasítás a tiszta, teljes újjászületéshez. “Íme, Én mindent újjá alakítok.”
Az üdvösség csak az igaz hívőké! A világi értelem, a hit ridegsége. Igaz mondás a jelen
időre és a jelenlegi kinyilatkoztatásról. ................................................. 135
343
110. Fejezet: Társalgás a keresztségről és körülmetélésről. A gyermekek vízkeresztségéről, a szellemi
keresztségről stb. Keresztszülők. A három mennyei tanúbizonyság. Isten lényegéről és az
emberhez való viszonyáról. Az újjászületés, mint a megváltás műve, amely a teremtett
lényekből szabad Isten-gyermekeket alkot. A tanítványok arról vitatkoznak, 136
111. Fejezet: A zsidó mózesi étkezési rend alapcéljáról, lényegéről és a kereszténységhez való
viszonyáról. A régi átokteljes, és az új – az Úr testetöltése által megáldott – Föld
lényegéről. ............................................................................................. 138
112. Fejezet: Előkészület a csodálatos szemlélődéshez. Jövendölés a jelenlegi kinyilatkoztatás felől,
különösen erre, a János–műre vonatkozóan. Nota bene Lorber Jakab számára. Lorber
Jakab családfájáról, és a ki- nyilatkoztatásokat hordozó prófétákról. Tanítás a kiválasztott
tanítványokról és Iskariot Júdásról is. Különbség az isteni ige külső és benső
kinyilatkoztatásáról. Az utóbbi feltételeiről. ......................................... 139
113. Fejezet: Cyréniusz kételye ezzel a kivételezéssel szemben. Az Úr magyarázata példákban, az
emberi test szervein keresztül, melyek mindegyikének külön rendeltetése van, s éppen
ezáltal van egyik a másik hasznára........................................................ 141
114. Fejezet: Bepillantás a természeti szellemek világába a gyomorüregen keresztül. Mathaelnek már
előbb megvolt ez a képessége, s hálát ad érte az Úrnak. ....................... 141
115. Fejezet: Különféle természeti szellemek (még nem inkarnált emberi lelkek). A világoskék szellem
emberke Járának minden udvariasság nélkül megmondja az igazat. Az erdei szellemkék
ismét elvonulnak.................................................................................... 143
116. Fejezet: Jára csodálkozása e barátságtalan lények miatt. Az Úr megmagyarázza e lények
természetét, rendeltetésüket és korukat. Az Úr előtt az alázat hangja cseng a
legkedvesebben. Az Úr megígéri Kisjónának, hogy a telet nála fogja eltölteni. 144
117. Fejezet: Egy leégett romhalmaz lélek-alkatrész gomolyagja, annak tartalma, lényege és
rendeltetése. Jákob létrájának magyarázata........................................... 145
118. Fejezet: Cinka a tenger vizén és vizében tűzkígyókat lát, s ugyanúgy a levegőben is. Az Úr ezeket
oxigén lényekként magyarázza meg, mely ősanyaga a lélek szubsztanciának. Rafaelt
hívja, hogy beszéljen erről..................................................................... 146
119. Fejezet: Rafael megmagyarázza, és példákon keresztül is megmutatja, hogy az organikus lények
teremtése eredetileg hogyan kezdődött az oxigén tűznyelvek azután pedig a nemzés által.
Az isteni teremtő eszmék, mint az ősanyagok különfélesége. Egy tyúk tojástartója, a
kiscsirke fejlődése stb. A nemi különbség oka...................................... 147
120. Fejezet: Párosodási folyamat az állatoknál, s egy szamár megteremtése Rafael által. E szamár
történelmi jelentősége. Különbség egy ember nemzésénél. Az emberi embrió fejlődési
folyamata. Az emberi lélek feladata és tökéletessége. Még egy szó Jákob létrájáról.
............................................................................................................... 149
121. Fejezet: Juliusz elmélkedése a csodán. Az Úr fontos tanításai, hogy miért adja Ő ezeket a
kinyilatkoztatásokat; hogy az ember önmaga és Isten megismerése által alázatosságra
jusson. A tökéletesedéshez vezető út – saját akaratunknak az Isten akarata alá rendelése.
Önbizalom ismét bizalmat kelt. ............................................................. 152
122. Fejezet: Iskariot Júdás kérdése: Hogyan tudtad magad - mint Isten - emberi formába
kényszeríteni? Az Úr bizonyságtétele saját maga lényegiségéről. Júdáskodás; az Úr
leleplezi Júdás romlott bensejét. Ennek szemtelensége az Úrral szemben. Tamás rendre
utasítja őt. .............................................................................................. 153
123. Fejezet: Júdás okvetetlenkedése. Bertalan rámutat konokságára. Kornéliusz elküldi Júdást. Az Úr
ezirányú gyakorlati intelmei. ................................................................. 156
124. Fejezet: Minden emberi lélek önként lép testbe. Az emberi romlás oka: fonák nevelés. Örök értékű
nevelési utasítások. ................................................................................ 158
344
125. Fejezet: Az Úr leleplezi Iskariot Júdás ifjúkorát, nevelését. Rámutat arra az okra, amely őt Hozzá
vonzotta, s előre megjövendöli nyomorúságos végét. Az Isten ellen való vétkezés átka.
Az öngyilkosok szomorú túlvilági sorsa. .............................................. 159
126. Fejezet: Az Úr beszédének folytatása a visszás nevelésről és annak következményeiről:
kétségbeesés, öngyilkosság. Nevelési utasítások. Mindenek előtt a gyermekek lelkét kell
helyesen megnevelni. Az emberek gyenge oldalának lényegéről… ..... 160
127. Fejezet: Honnan származik a halálfélelem? Ennek gyökere a lélek tevékenységtől való félelmében
rejlik....................................................................................................... 161
128. Fejezet: Mathael elbeszéli élményeit, mint szellemlátó gyermek. Az öt szomszédnő halála, lelkük
és a köztük szereplő nagy szellem. ........................................................ 162
129. Fejezet: Az Úr megmagyarázza a léleknek a használhatatlan testtől való elválásának folyamatát, s
a szellemi nyelvről ad felvilágosítást. ................................................... 164
130. Fejezet: Mathael elbeszéli két rablógyilkos kínoztatását és kivégzését, Ördögi lelkük
meghalásának folyamatát. ..................................................................... 165
131. Fejezet: Mathael mint fiú, atyja és a sadduceus .................................................. 167
132. Fejezet: További lélek-szellemi folyamatok a Golgotán levő hét rablógyilkosnál. A kíváncsi római
őrmester. A törvény angyala, az ő szavai és cselekedetei. .................... 168
133. Fejezet: Az Úr tanításokat ad természeti példákkal a folyamat sötét pontjainak megvilágítására.
Utal a Szent Szellemre, Aki mindent az igazság szerint fog vezetni. ... 170
134. Fejezet: Mathael elmondja a bethániai Lázár atyjának halálát, mindenek előtt azonban a csodálatos
napkeltét és a fényoszlopot, azután Lázár lelkének elszakadását. ........ 171
135. Fejezet: Mathael, az atyja és a kis rabbi az öreg Lázár holtteste mellett ............ 174
136. Fejezet: Előbbiek, azaz Lázár fiai és leányai. Lázár szelleme visszatér, és gyermekeihez szól.
Nagy tanúbizonyságot tesz a Messiásról. Gyermekeinek szép ígéretet tesz. Lázár búcsúja.
............................................................................................................... 175
137. Fejezet: Ennek a szellemlátomásnak különféle hatása a jelenlévőkre. Mathael és a renegát kis
rabbi. Mathael az Úrtól felvilágosítást kér ennek az élménynek néhány homályos pontjára
vonatkozólag. ........................................................................................ 176
138. Fejezet: Az Úr elmagyarázza az öreg Lázár házában az egészen különleges személyeket. Az
odamenetelkor bekövetkezett tünemények biografikus vázlatokkal. .... 177
139. Fejezet: További magyarázatok az öreg Lázár házába való menetel közben történt szellemi
jelenségekről. ......................................................................................... 178
140. Fejezet: Cyrénius köszönete és az öreg Lázár dolgában még három további kérdése az Úrhoz. Az
Úr magyarázó válasza. .......................................................................... 179
141. Fejezet: Cyrénius zavara az Úr feddése miatt. Az Úr megmagyarázza, hogy mi az Isten haragja.
Stahar közbevetése történeti példákkal. ................................................ 180
142. Fejezet: Az Úr tanításokat ad az Ótestamentum misztikumáról és annak megfelelő példázatairól.
Például Ádám és Éva vezetéséről .......................................................... 181
143. Fejezet: A katasztrófák sem isteni büntetések, hanem könnyelmű, vagy rosszakaratú emberek
értelmetlen, tudatlan és visszás cselekvési módjának következményei. Erre szolgáló
példák. ................................................................................................... 182
144. Fejezet: Az Úr beható módon rámutat a bajok okaira. A túl nagy fölösleg és uzsoráskodás okairól.
Az áldott esztendők egyszerű receptje. Példa a gyógy- és mérges növényekről. 184
145. Fejezet: A nagy és veszedelmes mérges növény, a kapzsi és fösvény ember. Hogyan megy végbe
annak rossz befolyása az éltetett és nem éltetett természetre? Erre szolgáló példák. A jó,
a fösvény és a haragtól dühöngő ember szférája. A földön a rosszra való túlnyomó
ösztönzés különös oka. Még egy hasonlat a mérges növényről és a gyógyító növényről.
............................................................................................................... 185
345
146. Fejezet: A kicsiny, különösen megáldott gyógynövényke és annak csodálatos hatása. Példa az
éjszakai sötétségről és egy szikrányi napfényről. A sötétség és világosság természeti
szellemének a lényegéről. Hasonlat a tökéletes emberről. .................... 186
147. Fejezet: Az Úrnak még közelebbi magyarázata a Lázár atyja halálesetét kísérő eseményekről.
Természeti szellemek működésének a befolyása az időjárásra és az esőzésnél. 187
148. Fejezet: Mathael elbeszéli egy szerencsétlenül járt fiú halálesetét a Jordánnál lévő bűnbak áldozat
alkalmával ............................................................................................. 188
149. Fejezet: Lelki-szellemi jelenségek a fenti esetnél. A fiú lelke majom alakban. A papok által egy
megátkozott ember kétségbeesésében a tóba ugrik, annak utolsó beszéde.189
150. Fejezet: A fenti öngyilkos lelke, és ami körülötte történik. A tíz fekete kacsa és a fiúnak
majomszelleme, aki az öngyilkosban atyját ismeri fel, s akit meg akar menteni. E
szeretetteljes fáradozásnak jó következményei. .................................... 190
151. Fejezet: Az Úr megmagyarázza Mathael eme két elbeszélésének homályos pontjait és tanításokat
ad az ilyen túlvilági szomorú állapotok céljairól. E földről származó gyermekek
lényegéről. A lélek nyugalmáról. .......................................................... 192
152. Fejezet: Az Úr az öngyilkosok különféle neméről beszél a túlvilágon többé, vagy kevésbé
keserves állapotáról. Példa a kövér és sovány leányzóról. Az öngyilkos lelkek fertelmes
alakjairól. Az öngyilkosság tulajdonképpeni átka abban áll, hogy nehezen jutnak valaha
az Isten-fiúsághoz, vagy magasabbrendű üdvösséghez ........................ 194
153. Fejezet: Az úgynevezett „természetes bölcsesség kövéről” ............................... 196
154. Fejezet: Mathael elbeszélése a különös özvegyről, akinek ódkisugárzása mérges volt, s akinek
mérges atmoszférája telve volt csörgő- és gyűrűskígyó természeti szellemalakokkal.
............................................................................................................... 197
155. Fejezet: Egy tanácsot adó hang a kígyóméregre vonatkozólag, amely sorvadásos eseteknél is
gyógyszerül szolgál. .............................................................................. 198
156. Fejezet: Mathael elbeszéli a különös méreg atmoszférájú özvegynek, s ugyanilyen lány halálának
lélek-szellemi folyamatát. ..................................................................... 199
157. Fejezet: Mathael folytatja szellemi látásával látott két meghalt asszonyi lény halálának lefolyását.
............................................................................................................... 201
158. Fejezet: Az Úr megmagyarázza a homályos pontokat. Nagyon fontos bepillantás a szerves és
szervetlen teremtmények lelki viszonyaiba. A méreg lényegéről. A teremtés ősforrása. A
méreg lélek lényei csak az asszonyi lényben gyülekeznek össze. ........ 203
159. Fejezet: Az Úr további magyarázata az ilyen különös női lényekről, akikben méreg szubsztanciák
gyűlnek össze. Az ilyenek veszedelmes közelléte. A védőszellem hangja. Ez ellen való
gyógyszer. E két meghalt különös lény lélekvándorlásai. A védőszellem hálaadása
............................................................................................................... 203
160. Fejezet: Cyrénius aggodalma a földi lélek fejlődésének rendje miatt. Az Úr erre vonatkozó tanítása
............................................................................................................... 205
161. Fejezet: Cyrénius citálja és bírálja Mózes teremtéstörténetét ............................. 206
162. Fejezet: Az Úr rámutat, hogy miképpen kell Mózest értelmezni, valamint arra, hogy mi módon
ment végbe Ádám és Éva megteremtése. A lélek materializációjáról. A férfi és a női lény
pszichológiájáról. Tanítás azok számára, akik a Bibliát a zsoltárokból szó szerint
értelmezik. Ádám oldalbordájának jelképéről. A külső életéterről. ...... 207
163. Fejezet: Az Úr megmutatja Mózes teremtéstörténetének négyszeres értelmezését. Magyarázat az
„Isten háztartása” c. művének jellemzéséről, amelyben a természetszerűség és szellemi
egyesülve szerepel. Az embereknek és angyaloknak Istennel, az Atyával való egyesülése
elkülönített személyiségekben történik, míg az Atya és Fiú személyben egy. Kornélius
Mózes megértésének fő kulcsát kéri. .................................................... 208
346
164. Fejezet: Az Úr rámutat a szellemi írások megértésének egyedüli fő kulcsára – az újjászületett
szellemre. Az ó illíriai nyelv gyök rokonságban van a föld emberének ős nyelvével.
Stahar kérdése és az Úr felelete. Az alaptanítások. Qurán kérdése a tanítás módjáról
............................................................................................................... 209
165. Fejezet: Az Úr egy terjedelmes missziós evangéliumot ad. Egy igazi tanító életszabályáról és
ismertető jeléről. Azok Istentől kell, hogy származzanak. A benső szó. A gyógyítás
kegyelméről. .......................................................................................... 211
166. Fejezet: A gyönyörű reggeli jelent, mint egy természeti ünnepély megnyilatkozása, amely az
egész teremtésben hét óráig tartott. ....................................................... 212
167. Fejezet: Párbeszéd a két volt farizeus: Simon és Gabi között. Az Úr az időszerűtlen böjtölésről és
a szív igaz derűjéről. .............................................................................. 214
168. Fejezet: Simon és Gabi az önszeretet intelmeiről beszélgetnek ......................... 215
169. Fejezet: Az Úr a kettőhöz Salamon énekei, és egyéb mondásaira nézve kérdéseket intéz 216
170. Fejezet: Az Úr megadja a kulcsot Salamon énekek-éneke megértéséhez, és Simon által
magyaráztatja meg. ................................................................................ 218
171. Fejezet: Az Úr megmutatja az énekek-énekének az összefüggését az Ő mai kijelentésével 219
172. Fejezet: Az Úr Gabit felszólítja beszédre. Ennek ravaszkodása. Felfedi az énekek-éneke iránt való
szeretetének ostobaságát és hiúságát. .................................................... 221
173. Fejezet: Az Úr felfedi Gabi előtt pokoli farizeusi alapelveit, amelyeket ez részletesen elbeszél
............................................................................................................... 222
174. Fejezet: Az Úr felszólítja Simont, hogy legbensőbb véleményét nyilvánítsa Felőle. A három
megismerés napja. Simon különös kényes kételye az Úrnak, mint embernek testi
szerelmére vonatkozólag. ...................................................................... 224
175. Fejezet: Az Úr rámutat arra, hogy egyetlen hamis vélemény magvacskából a kételynek milyen
erdeje nőhet. A tiszta és az érdekkel teli szeretetről.............................. 225
176. Fejezet: Simon összehasonlítása a próféták kinyilatkoztatásai, s az Úr Jézus által tett
kinyilatkoztatások között. Az Úr nagy kegyelme és testvéri szeretete Simon iránt. Simon
alázatosan beismeri testi gyarlóságait. .................................................. 226
177. Fejezet: Az Úr a testiség lényegéről és annak ingerének szükségességéről; az érzékiség céljáról és
lényegéről. Érzéki bűnök. Simonnak tett nagy missziós ígérete ........... 227
178. Fejezet: Kornéliusz elcsodálkozik Rafael óriási étvágya fölött. Fontos tanítás az angyal
lényegéről. Az Úr tanítása az emlékezésről. ......................................... 228
179. Fejezet: Az Úr felvilágosításokat ad Abesszíniáról és annak népéről, valamint Núbiáról és a
núbiaiakról ............................................................................................. 230
180. Fejezet: Az Úr felvilágosítást ad a Núbiaiak felől és egy becsületes rómait küld eléjük hírnökül.
A küldött találkozása a karavánnal és azoknak az Úr elé való megérkezése. 232
181. Fejezet: Járát a feketéktől való félelme miatt az Úr megnyugtatja. Az Úr a Núbiaiak vezetőjével
beszél. Ennek jelentése zsidó nyelven. .................................................. 234
182. Fejezet: Oubratovishár elbeszéli előbbi utazását Memphisbe, s ott a főpap a feketéket a legjobban
fogadta. Amazok bizonyságtétele az egyiptomi nép bukásáról. ........... 235
183. Fejezet: A núbiai fájdalma saját hiányos kultúrájuk miatt. A főpap megmutatja az egyiptomiak
álkultúráját és megdicséri a núbiaiak egyszerűségét és természetességét237
184. Fejezet: A bölcs memphisi főpap hogyan oktatja tovább a núbiaiakat, a tiszta emberek
dicsőségéről, akiket az álkultúra még nem rontott meg. ....................... 238
185. Fejezet: A főpap a feketéknek egy jó legelőt jelöl meg tartózkodási helyük, amely ezeknek puszta
megjelenésekor minden féregtől megtisztul és őrséget ad népének rossz befolyása ellen,
és az igaz Isten megismerésére egy teljes esztendőn át oktatja őket. A feketék hazatérése.
Oubratovishár látomásai, stb. és kérdezi, hogy jó helyre jutott-e?........ 239
347
186. Fejezet: Az Úr saját magára utalja őt, hogy a választ megtalálja. A fekete elmondja benyomásait,
s rámutat arra, hogy ők mindnyájan szellemlátók. A természeti lelkek metamorfosikus
sajátságai. Oubratovishár tanúbizonysága az ő általa látott Istenember lényegéről és
bizonyosságot kíván az Úr személye felől. Rafael egy csodajelet mutat neki, ennek nagy
hatása a núbiaiakra. ............................................................................... 240
187. Fejezet: Az Úr a feketék lelkierejéről és ős egészségükről beszél. „Mert a bűnről és annak
következményeiről tudomást szerezni csaknem annyi, mint azt el is követni.” A
vezetőnek az Úrról való beszéde testvérei előtt. ................................... 242
188. Fejezet: Az Úr kérdezi Oubratovishárt, hogy nem éhesek-e? Annak mély alázattal teli válasza. Az
Úr az ember saját lényének túlzott lealacsonyításának visszásságáról. Egy példát mond
róla. Az Úrnak a feketéhez intézett első tanítása. Vessétek el az Irántam való túlzott
hódolatadást. Szeressetek Engem s az embereket, így helyesebb. ........ 243
189. Fejezet: Az Úr a feketéket az asztalhoz hívja, hogy először a test, azután a lélek, és a szellem
üdüljön. A fekete vendégek elcsodálkoznak a kitűnő ízű eledelek felett. Oubratovishár
elmondja hazájának barátságtalan klímáját – összehasonlítva Palesztina szép vidékével
............................................................................................................... 244
190. Fejezet: Oubratovishár megmutatja csecsebecséjét, amelyet az Úr rendkívül értékes csiszolt
gyémántnak nyilvánít. A nagy szellemi kincs. Az Úr megjövendöli a núbiaiaknak, az
evangélium tisztán való megtartását...................................................... 246
191. Fejezet: Jézus, Jehova neve és az evangélium. A karaván után utazó feketék váratlan látogatása az
angyal vezetése mellett. ......................................................................... 247
192. Fejezet: Oubratovishár vezető övéinek a talált szellemi és lelki kincsről beszél. Ízisz, Ozírisz
lényegéről és a karnaki templomról. A főpap bölcs isteni tanairól. Ennek az igaz
tanításnak áldásáról. Az emberben élő vágy az Istennel való személyes érintkezés után.
............................................................................................................... 248
193. Fejezet: A memphisi főpap az Istennel való érintkezésről beszélt. A feketék Isten iránt való odaadó
szeretetében felébred a vágy Istent személyesen megismerni. A zsidók tanításai. Mózes
és kinyilatkoztatásai. Jabusimbil nagy sziklatemploma és annak szellemi vonatkozású
berendezése. Annak meglátogatása és áldása........................................ 249
194. Fejezet: Oubratovishár látomásai és azok hatása. Ő az igaz Íziszt, Ozíriszt és Jabusimbilt
megtalálja Jézusban, s igen egyszerű és tökéletes szeretet tanításaiban.250
195. Fejezet: A feketék csodálkozása a közlés fölött. A nagy cél. Indokolt aggodalmaskodás a
legfelsőbb Lény elfogadása körül.......................................................... 251
196. Fejezet: Oubratovishár azon fáradozik, hogy övéit meggyőzze Jézus isteniségéről, az ő kincsének
pillanatok alatt való ideszállításának csodája által ................................ 252
197. Fejezet: Cyrénius csodálkozása a szerecsenek és Jusztus Platonikus (a főpap) bölcsessége fölött.
Az Úr bizonysága felőle, mint az Ő szíve szerint való férfiúról. A szerecsenek jó
tulajdonságairól és konzervatív szellemükről, ezeknek kevésbé szavad, de annál
határozottabb akaratuk van. A szellemek tökéletesedésének nehezebb elérése
hajlíthatatlanságukban rejlik.................................................................. 253
198. Fejezet: Az Úr rámutat arra, hogy miben áll a lélek és szellem kiválósága. A szerecsenek
szervezete, testalkata és vérmérsékletének a fehérektől való különbsége. Miért kell, hogy
a földön különféle éghajlatok legyenek? ............................................... 254
199. Fejezet: Tanítás az Úrtól igazság tanainak lassúbb, vagy gyorsabb befogadásának lényegéről. Erre
szolgáló példák. A szellemi veszteség lényegéről. Példa az utazásról, életintelmek a cél
elérésére. Példázat a szolgáról, akinek két ura van. Mózes Isten személyéről való pontja.
............................................................................................................... 256
200. Fejezet: Az Úr felszólítja az angyalt, hogy a szerecseneket csoda erejével meggyőzze. Hogyan
hajtja végre Rafael a megbízatást a keményfejű szerecsenek előtt? Villámgyorsan
előhozott aranytömb. Tanítás az Úr lényéről a szerecseneknek. ........... 258
348
201. Fejezet: Rafael magyarázata Isten lényének Jézus személyében való emberré levéséről, annak
feltétele, hogy az ember miként közeledjék Istenhez. Júdás irigysége. Az angyal a
szerecsent kincsével együtt Cyreniushoz küldi, akitől annak ellenében hasznos
szerszámokat kér. A szerecsenek politikus óvatossága. ........................ 259
202. Fejezet: Rafael a többi szerecsennek is elhozza titkos kincseit, négy aranytömböt és hét óriási
gyöngyöt. Az első gyöngybevésett dolgok leírása és annak történelmi értéke. E
gyöngynek keletkezési ideje. A második gyöngy cifrázataival (Jabusimbil) Szfinx a
pásztor király. ........................................................................................ 260
203. Fejezet: A harmadik gyöngy felbontása. Rafael megmutatja a két Memnon oszlopot. A két óriás,
azok igen sajátságos eredete elpusztul nagy bolygókról, amelyeknek romjaiból létesültek
a kisbolygók (aszteroidák). Az egyiptomi szarkofág oka és célja. ....... 262
204. Fejezet: Rafael kibontja a negyedik gyöngyöt. Egyiptom ős bölcsessége, az Isten akarata szerint
előképző iskolája volt a mózesi tanoknak, valamint az Ő személyes lejövetelének. A
mózesi tanok fejlődési folyamata. A kép a negyedik gyöngyön. Felfegyverzett vadász
oroszlánok ellen. Szfinx király és népével szemben való érdeme. A nagy és kis kutya.
Csillagképek. A pleiadok és a zodiákus. ............................................... 263
205. Fejezet: Rafael az ötödik gyöngyön is részletesen megmutatja a diathirai zodiákust. Shivinz király
iskolákat alapít. Mi igaz a Szfinx mondájából? .................................... 265
206. Fejezet: Rafael megmagyarázza a hatodik gyöngyöt piramisokkal, obeliszkekkel és Szfinxszel.
Az igazi iskolaház. A piramisok és obeliszkek lényege és célja. A Szfinx célja. Egyedül
Mózes oldotta meg a Szfinx talányát. ................................................... 266
207. Fejezet: Rafael megmagyarázza a hetedik gyöngyöt csillagkép rajzaival. Az ős egyiptomi
bölcsesség és az egyiptomi régészeti függetlenség hanyatlásának kezdete a békés
idegenek beözönlése következtében. A hét gyöngy története. A nagy kérdés. Beteljesedett
ígéret a mai idők számára. ..................................................................... 267
208. Fejezet: Az Úr a szerecsenekhez megy, a vezető fogadó beszéde. Maró, de oktató hasonlat a
szerecsenek és a fehérek erkölcsei között. Legjobb nevelési utasítás. .. 269
209. Fejezet: A korán érett értelem megölője a kedélynek. A nubiaiak szokásai és berendezéseinek a
fehérekkel való összehasonlításának a folytatása. A szerecsenek diétikus étrendjének
ismertetése. Oubratovishár az Úrhoz intézett figyelemre méltó befejező mondata.270
210. Fejezet: Az Úr ígérete a nubiaiak részére. Az Úr rámutat testetöltésének tulajdonképpeni céljára.
Elhívja a szerecseneket, hogy bizonyságot tegyenek az Ő ősemberéről és felszólítja őket,
hogy az ősemberi mivoltuknak tulajdonságairól vizsgát tegyenek, azaz uralmukról
minden elem fölött. A szerecsenek fényes vízpróbája. ......................... 271
211. Fejezet: A szerecsenek a víz felett való uralmának további próbája. Az abesszíniai és nubiai forró
szelek. Hogy fognak halakat az ősemberek akaratuk által? Tanítás a kövértestűségről. A
víz, mint az ember benső valódiságának próbája, a nubiaiak fegyvere. 272
212. Fejezet: A szerecsenek mérges kígyó próbája. Az ősembernek a madarak fölött való uralmának
próbája. Cyrénius érzékenysége. A vezetőhelyes magyarázata. A keselyű és a szarkák.
............................................................................................................... 273
213. Fejezet: A nubiaiak levegőben való lebegésének próbája, ugyanazok óriási fát gyökerestől
kiszakítanak csupán akartuk által. Ugyanúgy elhelyeznek egy óriási sziklát. Ezután tüzet
támasztanak, életelektromosságuk által, majd eloltják ugyancsak akaratukkal. 275
214. Fejezet: Az Úrnak a szerecsenekhez intézett szavai. Nektek életeteket tökéletesen meg kell
ismernetek. A két hajszál példája. A benső szemlélődés. A tiszta szellemi megismerésnek
kell elől járnia, hogy a lélek szelemével való egyesülés létrejöjjön. ..... 276
215. Fejezet: Az Úr az első emberek normális lelki állapotáról beszél. A pszichológiának magva és
alapvonalai. Példa a napról és annak hatásáról. .................................... 277
349
216. Fejezet: A növényi és állati lelkek az emberi lelkeknek előző fokozatai. A tulajdonos
kedélyvilágának befolyása háziállataira. ............................................... 279
217. Fejezet: A léleknek az önszeretet anyagiságába való süllyedése és annak áldatlan következményei.
A harag pokoli világítása és a csalás lényege. Visszás nevelés, utasítások a helyes és a
lélekben egészséges gyermek nevelésére, s annak áldásdús következményei. 280
218. Fejezet: Az Úr az Ő testetöltésének okáról. A próféták és az ószövetségi férfiak csodái. 281
219. Fejezet: Az Úr a szerecsenek testeinek bizonyítékairól és a nap példájáról. A világias értelmű
emberek felfogása. A nap hatásának berendezése. A szem berendezése. Plátó isteni
fénytengere, s annak magyarázata. ........................................................ 282
220. Fejezet: Az Úr összehasonlítása: a fa és az ember életfejlődésének rendje között. A lelkileg gyenge
kultúrember képe. Az üdvösséghez vezető egyedüli út az Isten és az ebből fakadó
felebaráti szeretet. Az Úr emberré levésének célja. Az újjászületés. Az isteni szikra az Úr
által jut a lélek szívébe. Gyermekkeresztelés. Egy gyermek evangélium.283
221. Fejezet: A szerecsenek aggodalma a fölött, hogy az Úr fehér tanítványai helyesen értelmezték-e
ezt a tanítást. Az Úr megerősíti ezt. Egy ős tökéletes lélek felismeri az emberi szív
gondolatait és mindazt, ami abban végbemegy, s annak pozitív fizikai ereje, mint hatásos
fegyver. .................................................................................................. 285
222. Fejezet: Az Úr a lélek külső életszférájáról, amelynek értelme igen fontos. Aki szellemileg
helyesen előre akar haladni, annak először saját életét és lényét kell ismernie, mert csak
így jön el számára az Isten országa a földön. ........................................ 285
223. Fejezet: Az Úr megmagyarázza a szerecsenek életerejének próbáit. Az Én nevemben még
nagyobb dolgokat cselekedhettek. A szellemi világosság céljáról. Az igazi életcélhoz
vezető legegyszerűbb út. ....................................................................... 286
224. Fejezet: A világi és értelmi ember sötét szférája a legnagyobb szerencsétlenség287
225. Fejezet: Az Úr még egyszer megmagyarázza a szerecsenek lélekerejének élet őserejének
kiválóságát. Csak a szellem tudja az isteni szellemet felismerni, s az csak az isteni ige
által jön az emberbe. A kegyelem és irgalom útján való újjászületés. Az újjászületettek
csodái jó cselekedetek legyenek. ........................................................... 288
226. Fejezet: Az Úr a szellem és lélek viszonyáról, amely olyan, mint a lélek és test közötti viszony.
Mindegyiknek megvan a maga külön akaratszférája, de mindegyik felülről vezettessék.
Cyrénius kifogása az újjászületett lélek ereje és az ős tökéletes szerecsenek lelkének
különbsége miatt.................................................................................... 289
227. Fejezet: Az Úr rámutat arra, hogy egy lélek visszás nevelése (az ész előzetes művelése) által
mennyire meg van fosztva minden istenitől. Pszichológiai, fiziológiai folyamatok és
elváltozások az agyban. Példa a szemről............................................... 290
228. Fejezet: Az agy a testben a lélek általános látószerve, hogyan jön létre a lélekben és a szellemben
a megismerés. A helyesen fejlődött agy a legfontosabb, s mindenképen lehet ezen segíteni
alázatosság, szeretet és a szellemiek iránt való komoly törekvés által. A Megváltónak
isteni atyai vigasztalása erre az állapotra: „Az Én igaz gyermekeimnek az ő
gyengeségeikből kell, hogy erősekké váljanak.”................................... 291
229. Fejezet: Cyrénius ennek a fontos agytanításnak szemléltetőmódon való megvilágítását kéri. Az Úr
az újjászületett és egy őstökéletes lélek működésének a különbségéről beszél. Hogyan
képes az utóbbi (tisztánlátó módon) diagnózist megállapítani és a gyógymódot elrendelni.
............................................................................................................... 292
230. Fejezet: Ezek az ős, erős lelkű szerecsenek a legnagyobb mértékben tiszta erkölcsűek. A szexuális
kérdés legnagyobb fontossága. A nemi tisztaság lelki és természeti előnyei. A testi
érzékiség lelki karaktere. Paráznák és erkölcstelenek nem mennek be a mennyek
világosság országába. Példa. Ezek gonoszsága és megtérésük nehézségei.293
350
231. Fejezet: Az Úr tovább beszél az erkölcstelenség bűnéről. Tanítás az isteni Rend szerint
megállapított nemzésről és annak áldásairól, missziós tanítások. A magvetőről, a magról
és a különféle talajról, amelyre a mag hull. ........................................... 294
232. Fejezet: Az Úr kavicsokból preparál két pár agyat (kis és nagy). Az egyik az ősi normális és a
másik a jelenkor normális (romlott) agya. Az agy piramisok. A nagy és kis agy anatómiai,
fiziológiai (bonctani és élettani) berendezése és funkciója. Az egyiptomi
piramisformáknak az iskolaházakhoz való felhasználásának oka. ........ 296
233. Fejezet: Az obeliszk pár, vagy az élő íróvessző minden piramis előtt, s ezek csodálatos funkciója.
Az Úr megmagyarázza az előagy összefüggését a hátsóaggyal, az utóbbi a hangok
regisztrátora, míg a nagyagy a szavak és fogalmaké. A zene fontossága, a kedélybeli, de
különösen a szellemi vonatkozásban. .................................................... 297
234. Fejezet: Az agyműködések előadásának folytatása. A materiális világból szerzett képek
benyomásai. Az emlékezőtehetség. Az ember benső rejtett gazdagsága. Az
érzékszerveknek az aggyal való összeköttetése. A már az anyatestben szétzilált agy.
............................................................................................................... 299
235. Fejezet: Cyrénius közbevetett kérdése. Az Úr a világbölcsesség értékéről. A két agy kölcsönös
összehasonlítása. A visszás (modern) nevelés teljesen megrontja az amúgy is zilált
állapotban született agyat. ..................................................................... 300
236. Fejezet: Az Úr rámutat a világbölcsesség jellemző vonására és szerencsétlen túlvilági állapotára.
A világ szolgáinak túlvilági jutalma. E baj gyógyításának megfelelő eszköze. Miért egyre
rosszabb a világ helyzete? ..................................................................... 301
237. Fejezet: Példa a pincében lévő tükörről. A kétségbeejtő unalom. Az idő előtti irgalomról. Az ínség
isteni célja. Példa a kitett gyermekekről, akik vadul nőnek fel, és akik a leggonoszabb
bestiákká válnak. ................................................................................... 302
238. Fejezet: A felülről jövő kinyilatkoztatás értéke. Egy elhanyagolt lélek túlvilági haladásának
nehézségei és csekély, s nem kielégítő eredménye. Példa a veteránról. Tanítás a túlvilági
vezetésről és rendről. Példa a repülésről. Minden léleknek önmagát kell fejleszteni, itt
könnyebb, odaát nehezebb. ................................................................... 303
239. Fejezet: Egy már az anyatestben megromlott agy, amely a mai visszás nevelés által teljesen
elromlik. A szerelmes állapot periódusa, az egyébként érett állapotban, bizonyos
tekintetben áldás a kedélyvilágra. Önző, pedáns és szigorúan pontos világbölcsek.
............................................................................................................... 304
240. Fejezet: Cyrénius elmondja, hogy egy ilyen torzult agyban mit lát. Az Úr megmagyarázza ennek
a szervnek szellemi korlátoltságát. Egynéhány erre vonatkozó intelem.305
241. Fejezet: A feketék csodálkozása a fehérek tudatlansága fölött, miután már ezek gyermekeik is
képesek önmagukat belülről áttekinteni. Az Úr ezt megmagyarázza. Mathael kérdése a
megromlott lelkek hosszantartó túlvilági vezetéséről, amihez a természetben vett példákat
használ fel. ............................................................................................. 306
242. Fejezet: Mathael tovább folytatja az eltévelyedett lelkek kegyetlennek látszó túlvilági kezelését
............................................................................................................... 307
243. Fejezet: Az Úr terjedelmes válasza. Az Isten lényegéről. Mi a tűz, a fény és levegő, ezek
rokonsága. A lélek lényegéről. A földi élet szükséges próbanehézsége.308
244. Fejezet: Az Úr tovább beszél az ember életéről és küzdelmeiről. Szükséges rosszak a lelki
ősegyéniség megtartása céljából. .......................................................... 309
245. Fejezet: Az Úr tovább beszél a lélek vezetéséről. A feketék még sokáig nincsenek Isten fiúságára
hivatva, s ha azzá lesznek hivatva, elvesztik természetes tökéletességüket. Az isteni ige
szerint magát önként fejlesztő lélek. A feketék lelkei a túlvilágon. A házépítés példája,
mint a lélektökéletesség hasonlata. ....................................................... 310
351
246. Fejezet: Továbbiakban az elromlott lelkek túlvilági állapotáról. Ezek részben állati formában
jelennek meg. Nagy nehézségekbe ütközik őket a felülről jövő kegyelem által
befolyásolni. Tanítás az emberi lelkek eoni koráról. Egy szabad emberi lélek
tökéletesedése még Istennek is nehéz dolog. Ehhez szolgáló alapelv. . 311
247. Fejezet: Mathael közbevetett kérdése. Vajon nem voltam-e én is ördög, s nem a Te
mindenhatóságod által gyógyultam meg? Az Őr erre vonatkozó tanítása, hogy ez csupán
megszálltság esetén lehetséges, amikor maga a lélek érintetlen marad. Egészen más,
amikor a lélek saját visszás akarata által önmagát rontja meg. Jó bizonyság a pogányok
felől, a vakhitű fanatikus ortodoxszal szemben. Odaát a szellemeknek sem prédikálnak
más evangéliumot. Az igazi istengyermekséget azonban mégis itt lehet elérni. 312
248. Fejezet: Az Úr övéit az Ő szentséges Jézus nevében való hit erejének felébresztésére inti, hogyha
szükség van az Ige prédikálásakor jeleket tenni. A fődolog azonban mindig az igazság
tiszta tana marad. További missziós intelmek. Az isteni gondviselés célja az esszeusokkal.
Az Úr megjövendöli, hogy az esszeusok tanítványának fogják Őt tartani.313
249. Fejezet: Az Úr a fanatikus vakhitről. A papság széthullásának negatív haszna. Óvatosságra való
intés és további missziós utasítások. ..................................................... 314
250. Fejezet: Az Úr intése Oroszország (?) jövőjére nézve, és hogy sötét népeknél, a missziós munkánál
mit kell tekintetbe venni. Az Úr testetöltésének célja – hogy iskolákat alapítson
istengyermekek számára. A tiszta tanokkal járó nehézségek. ............... 315
251. Fejezet: Az Úr tanítása az igazság nehéz idejéről. Az igazi növendékek ismertetőjele a szeretet.
Mikor helyénvaló kardot ragadni, stb. Tanítás Izrael ítéletéről. „Az Atya nagyobb a
Fiúnál”. .................................................................................................. 316
252. Fejezet: Részletes tanítás az Atya és Fiú lényegéről, a nap példájával. A tűz, a fény, a levegő és
ezek hasonló lényisége. Az Atya, a Fiú, a szellem és a lélek. ............... 317
253. Fejezet: Péter a Szentszellem felől érdeklődik, Ki Krisztus keresztelésénél galamb képében jelent
meg. Az Úr erre vonatkozó értékes magyarázata. A kereszt alakú tűzjel, valamint a
megjelenő galamb az isteni erő működésének jelentősége a Szentszellem képében.
Mathael terjedelmes kérdése: mit tett Isten az örökkévalóságok alatt a teremtések kezdete
előtt? ...................................................................................................... 319
254. Fejezet: Az Úr válasza a Teremtő és a teremtmény, sőt az Isten gyermekei között lévő örök
különbségről. Magyarázat a nagy Oroszlánban lévő Regulus (Urka) csillagról, az
ősközponti napok. Egy és más a teremtés nagyságáról. Mathael tapasztalja, hogy Isten,
valamint teremtményei kezdet nélkül öröktől fogva kell, hogy legyenek.320
255. Fejezet: Az abszolút szellemieket tejes mélységükben az egészen újjá nem született ember nem
tudja felfogni és megérteni. Az eddigi összes új teremtmények és az utána következő
teremtmények, s a jelenlegiek között való különbség, amelyben az Úr testetöltött.
Különbség a lélek és a szellem között. A szellem három áldása, illetve ismertető jele.
............................................................................................................... 323
256. Fejezet: Az Úr az elragadtatás állapotáról. A lélek külső életszférája hasonlít a földi fényhez,
melynek hatása korlátolt, míg a szellem kisugárzását az éterhez hasonlítja, amely mindent
egyenletesen betölt. Igen fontos dolgok a szellem lényegéről. Feltételek az
újjászületéshez. ...................................................................................... 324
257. Fejezet: Néhány kérdés a kérdezésről, s az Úr válasza. Tanítás az Isten mindenhatóságáról.
............................................................................................................... 325
258. Fejezet: A fekete – az állatok beszédéről. Beszélgetés két egyiptomi petymeggel (icneumon) és
annak családjával. .................................................................................. 327
259. Fejezet: Folytatás az állatok beszélgetéséről példákkal, melyek a legjobb beszélő madarak,
négylábúak és hüllők? ........................................................................... 328
260. Fejezet: Az Úr előhozat egy szamarat, amellyel azután a fekte elbeszélget. Cyrénius efölötti
csodálkozása. Az Úr magyarázata. ........................................................ 329
352
261. Fejezet: Az emberi lélek külső életszférájának lényege, mint a csodálatos cselekményeknél
működő princípium. .............................................................................. 330
262. Fejezet: Az Úr a pátriárkák külső életszférájáról, Mózesről, s annak próféta iskolájáról tanít. A
régi bölcsek érintkezése az állatokkal és természeti lelkekkel. Példa a pásztorokról, a
pogányok madárjósairól. ....................................................................... 331
263. Fejezet: Az Úr rámutat annak okára, hogy miért magyarázza meg ezeket a dolgokat
tanítványainak. Az új tökéletes élettanítás, s ennek célja az újjászületés. Különbség a
régiek csodája és a Krisztusban újjászületett istengyermekek csodája között. Különbség
az elveszett Paradicsom és az Úr által visszahozott mennyország között. Az Enyéim nem
fogják a testi halált sem látni, sem megízlelni, sem érezni! .................. 332
Vége a negyedik kötetnek. ....................................................................................................333
353

06 - Lorber Jakab - János Nagyevangéliuma 4 - 2023. Évi Kiadás

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

06 - Lorber Jakab - János Nagyevangéliuma 4 - 2023. Évi Kiadás

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

János evangélium 14/21 ígérete alapján prófétai módon kapta és írta:

Forrás: www.jezusatyank.hu javított kiadás, 2021

A benső Ige útján kapta és leírta:

2. Fejezet Az Úr az Általa történelmileg nevezetessé vált helységekről és

3. Fejezet Az Úr övéivel a kilenc megfulladthoz megy. Imája és a menny-

4. Fejezet Az Úr megdicséri Murelt, s tanúbizonyságot tesz Önmagáról. A

5. Fejezet A halas reggeli. Jára elbeszéli a kilenc halott feltámasztásának

1. Elhangzott szavaim után mindnyájan azonnal megtették amit elrendeltem. Többségük

6. Fejezet Vita a perzsák és a farizeusok között e csoda miatt. Hebrám he-

1. Mialatt asztalunknál mindezeket megtárgyaltuk, a harminc farizeus és a jelenlevő per-

7. Fejezet A gazdag halfogás. Két hulla megtalálása. A két szerencsétlenné

8. Fejezet Az Úr az esemény profetikus jelentőségéről tesz említést. Az Úr

9. Fejezet Márkus fontos jelentése. Az Úr üzenete Heródes kémeinek. Vita

10. Fejezet Cinka védekezése, továbbá Keresztelő Jánosról, működéséről és

11. Fejezet Cyréniusz csodálkozása. Az Úr missziós utasítása Cinka meg-

12. Fejezet Cinka Keresztelő János életéről és tanításairól beszél, és Já-

13. Fejezet Cinka Jánosról. János beszéde és Heródiásra vonatkozó taná-

14. Fejezet Cinka Jánosról, továbbá Heródesről és Heródiásról beszél.

15. Fejezet Cyréniusz és Cinka Heródes talányos római meghatalmazásá-

1. Mondja Cyréniusz: “Barátom, ez több a gyanúnál, mert ez a tökéletes és legtisztább

17. Fejezet Cyréniusz ámulatára Cinka ravaszsága megvilágítja az akkori

1. Mondja Cinka: “Fenséges Barátom, Uram! Mindezt tökéletesen belátjuk, de mi ezen

18. Fejezet Cyréniusz és Cinka a nagy galileai prófétáról. Az Úr megadja

1. Mondja Cyréniusz: “Barátom, én nagyon jól ismerem a te körültekintésedet és ravasz-

19. Fejezet Cinka az Úr kérésére elmondja véleményét, és az előtte még is-

23. Fejezet Jára és Rafael. Az angyal megmagyarázza a hang mennyei lé-

1. Cinkának e szép, és a jelenlevők kedélyét mélyen megható, lelkesült beszéde után

1. (Rafael:) “Tudod kedves kis Járám, amikor az Úr Genezáretben tartózkodott, Ő maga

26. Fejezet Riza és Cinka a két megfulladt hullájánál. A halottak feltáma-

27. Fejezet Schabbi felöltözteti a két feltámasztott leányt. Cinka ismételt

31. Fejezet Hebrám és Riza Rafael tanításáról és beszédéről. Hebrám cso-

32. Fejezet Az Úr megismerteti magát a két leánnyal. Gamiela elbeszéli,

1. Miközben a kettő párbeszéde tartott, Én a két újonnan feltámasztottnak alkalmat adtam

34. Fejezet Az Úr nagy beszéde (a 34. fejezettől a 39. fejezetig). Tanítás a

1. Mondom Én: “Kedves Cyréniusz barátom! A Te nézeteid tetszenek Nekem, és az Atyá-

35. Fejezet Felülről és alulról – azaz csupán a földről származó lelkek. A

36. Fejezet Miért ne ítélkezzen az ember mások fölött? A gonosztevők lelki

38. Fejezet A börtönök nem egészen nélkülözhetetlenek, azokat mégis a fe-

39. Fejezet Az örök alaptörvény a maga egyszerűségében. A hazugság be-

1. Íme, ebben rejlik Mózes és valamennyi próféta összes törvénye, és jövendőmondásainak

40. Fejezet Kornéliusz közelebbi felvilágosítást kér az elragadtatott állapot

42. Fejezet Az Úr bejelenti a szomnambulizmus egy gyakorlati példáját.

43. Fejezet A szomnambulizmusra kiválasztott alany, mint tökéletesen elzül-

45. Fejezet Cyréniusz elcsodálkozik Corel szociális logikája fölött, és taná-

46. Fejezet Corel ismételten elárulja kommunista eszméit, végül ha üres

47. Fejezet Cyréniusz komoly, de enyhe határozata Corellel szemben, aki

49. Fejezet Az Úr megmagyarázza ezt a folyamatot. Második stádium: a

50. Fejezet Az Úr ismét megmagyarázza a második stádium folyamatát,

51. Fejezet A lélek feltámadó teste, annak összefüggése a testrészekkel.

52. Fejezet Az Úr tovább vezeti Corel lelkét szellemben az önmegtagadás

54. Fejezet Az Úr előkészítő tanítása a harmadik stádiumra. Mi tulajdon-

55. Fejezet Corel átszellemült állapotában: harmadik stádium. Ő Istent,

56. Fejezet Isten, mint ős ember. Az ember lényege s teremtő rendeltetése.

57. Fejezet Az élet könyve. Isten gyermekeinek teremtései. A világ fölötti

59. Fejezet Utasítás az Úrtól az elragadtatott álomból való felébresztésre.

60. Fejezet Corel matematikus-cinikus filozófiával bírálja a papságot, bir-

1. Mondja Corel: “Szavaid barátságosan, jól és gyöngéden hangzanak, és én meg vagyok

61. Fejezet Corel értelmi tévelygéseivel most a csodadoktorként bemutatott

62. Fejezet Az Úr beszédének folytatása: a materiális elvek tévelygői ellen.

63. Fejezet Cinka és Corel. Corel beismeri, hogy egyedül az Üdvözítőnek

64. Fejezet A társas szellem és az őszinteség értéke. János tovább leplezi le

66. Fejezet János leleplezi Corel további gonosztetteit (leány megbecstele-

1. Mondja János: “Ha te az isteni bölcsességet a felébresztett értelem mértékével mérnéd,