A teológusok sok erőfeszítése után, hogy megfejtsék

a 7 trombita jelentését, az Ihletésnek most ki kell

bontania a tekercset, hogy világosabb képet kapjunk
erről a témáról.

Ahhoz, hogy mindenki, aki szomjazza az

igazságot, megkaphassa azt, ez a traktus ingyenesen
postázandó. Egy dolgot követel, a lélek kötelességét,
hogy mindent megpróbáljon, és erősen megtartsa
azt, ami jó. Az egyetlen szál, amely ehhez a
szabadsághoz kapcsolódik, az Éden aranyszála és a
Kálvária bíbor kötele—kötél amely megköt.

Szerzői Jog 1935, 1940, 1942

V.T. Houteff
által Minden jog fenntartva

5 Traktus

EGYETEMES KIADÓI
SZÖVETSÉG
Senging 2, CP. 94163 Saldenburg
Bavaria - Germany
Email: dsdagermany@gmail.com
Tel: +49-15750825635

2
 A HÉT TROMBITA
A Kinyilatkoztató Beszámolója
Jelenések 8:6-13; 9:1-4, 13-19.

JEL 8:6-13. „És a hét angyal, akinél a hét trombita

vala, készüle a trombitáláshoz. Az első angyal azért
trombitála, és lőn jégeső és tűz, vérrel elegy, és vetteték
a földre; és a földnek harmadrésze megége, és az
élőfáknak harmadrésze megége, és minden zöldelő fű
megége.
„A második angyal is trombitált, és mint egy
tűzzel égő nagy hegy vetteték a tengerbe; és a
tengernek harmadrésze vérré lőn, És meghala a
tengerben lévő teremtett állatoknak harmadrésze,
amelyekben élet vala; és a hajóknak harmadrésze
elvesze.
„A harmadik angyal is trombitált, és leesék az
égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a
folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira; A
csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek
harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a
vizektől, mivel keserűkké lőnek.
„A negyedik angyal is trombitált, és megvereték a
napnak harmadrésze, és a holdnak harmadrésze, és a
csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjék
azoknak harmadrésze, és a nap az ő harmadrészében
ne fényljék, és az éjszaka hasonlóképpen.
„És láték és hallék az égnek közepette egy angyalt
repülni, aki ezt mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a
föld lakosainak a három angyal trombitájának többi
szavai miatt, akik még trombitálni fognak.”
3
 JEL 9:1-4. „Az ötödik angyal is trombitált, és
látám, hogy egy csillag esett le az égről a földre, és
adaték annak a mélység kútjának kulcsa. Megnyitá
azért a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból,
mint egy nagy kemencének füstje; és
meghomályosodék a nap és a levegőég a kút füstje
miatt. A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és
adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld
skorpióinak, És megmondaték nékik, hogy a földnek
füvét ne bántsák, se semmi zöldelőt, se semmi élőfát,
hanem csak azokat az embereket, akiknek
homlokukon nincsen az Istennek pecséte.”
JEL 9:13-19. „A hatodik angyal is trombitált, és hallék
egy szózatot az arany oltárnak négy szarvától, amely az Isten
előtt van, Mondván a hatodik angyalnak, akinél a trombita
vala: Oldd el azt a négy angyalt, aki a nagy folyóvíznél, az
Eufrátesnél van megkötve. Eloldaték azért a négy angyal, aki
el vala készítve az órára és napra és hónapra és esztendőre,
hogy megölje az emberek harmadrészét. És a lovas seregek
száma két tízezerszer tízezer vala; hallottam a számukat. És
így látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülőket, akiknek tűzből
és jácintból és kénkőből való mellvértjeik valának; és a lovak
feje olyan vala, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és
füst és kénkő jő vala ki. E háromtól öleték meg az emberek
harmadrésze, a tűztől és a füsttől és a kénkőtől, amely
azoknak szájából jő vala ki.Mert az ő hatalmuk az ő szájukban
van, és az ő farkukban; mert az ő farkaik a kígyókhoz
hasonlók, amelyeknek fejeik vannak; és azokkal ártanak.”
Amióta feljegyezte János ezt az impozáns
jelképezést, az egyháztörténelem ismételten az
oldalain át meg

4
 kellett tegye azt a bejegyzést, hogy a rejtély
felbontásának minden próbálkozása azt az
eredményt szülte, hogy mind inkább elbarikádolta
rejtelmességgel és zűrzavarral. Ezért szükséges a
rejtelmesség tisztázásában, mindenekelőtt
megtalálni
A Zűrzavar Okát.
Maga a tény, hogy a tizenkilenc századon
keresztül elmondott ima a téma felett azért, hogy
feltáruljon, csupán még áthatolhatatlanabbá tette azt,
a lehető legkeményebb bizonyítéka annak, hogy
Isten ellenőrzi az Írásokat és csupán az istenien
elrendelt időben tárja fel. E nyilatkozat igazsága
meggyőzően igazolva van az angyal szavai által:
„De megjelentem néked, ami fel van jegyezve az
igazság írásában; és senki sincsen, aki én velem
tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti
fejedelmetek.” Dán 10:21.
„De mikor eljő amaz, az Igazságnak Lelke,”
mondja Krisztus ugyanannak az igazságnak bővebb
nyilatkozatában „elvezérel majd titeket minden
igazságra.” Ján 16:3.
Mivel az emberi erőfeszítéseket idő előtt és az
Igazság Lelkének felszólítása nélkül tették meg, így
nem sikerült felfedezni és megmagyarázni a
„trombiták” igazságát. És mivel egy szentírás sem
tárul fel az Ihletés nélkül, az ihletlen elmék kifejtése
tehát magánértelmezés, amelynek előrejelzésében a

5
 Biblia azt mondja: „...az írásban egy prófétai szó
sem támad saját magyarázatból.” 2Pét 1:20.
Tehát, mielőtt valaki felemelkedne az Igazság
létráján, először meg kell üresítse magát a téves
eszméktől, ami őt sötétségben tartja. És ki kell oldja
magát a tévedés terhe alól, és ahhoz, hogy az Igazság
létráján elérhesse a legfelső lépcsőfokot, figyelmesen
át kell tanulmányozza és „megpróbáljon minden
dolgot”
Nyílt Hajlandósággal.
„Ne olvasd az Igét a korábbi vélemények fényében;
hanem előítéletektől megüresített elmével kutasd
óvatosan és imádkozó lelkülettel. Hogyha miközben
olvasol meggyőződsz valamiről és látod, hogy a
dédelgetett véleményeid nincsenek összhangba az
Igével, ne próbálkozz az Igét összeegyeztetni
véleményeiddel. Hagyd a véleményeidet
alkalmazkodni az Igéhez. Ne hagyd, hogy az irányítsa
az értelmed amit hittél vagy cselekedtél a múltban.”—
Messages to Young People, 260 oldal.
Ez az elsődleges szükséglet sürgősen szembesül
azokkal, akik hajlandók elfogadni vitathatatlan Biblia-
igazságként olyan elméleteket, amelyek eredményei,
Az Írások Hozzáadásának és
Elvevésének.
A prófécia bármilyen magyarázata, amely az
értelmezés harmonizálása érdekében hozzátesz vagy
elvesz a vonatkozó szentírás valamelyik részéből,
csupán hamis lehet. Amikor Isten Lelke értelmezi a

6
Szentírást, akkor semmilyen módon nem kell
megváltoztatnia őket, hogy a magyarázat

megfeleljen azzal, ami fel van tárva. Sőt, amikor egy

prófécia a valódi magyarázatot kapja, mindig
tartalmaz jelenvaló igazságot „ami megfelel Isten
népének a szükségével” (Nagy Küzdelem, 609 oldal.)
abban az időben amikor az ige fel van tárva. Tudatába
lévén ennek, Sátán folyamatosan
Készíti az Utat a Szent Lélek
Elleni Bűnözésre.
Senki sem vész el azért, mert a próféciának téves
magyarázatában hisz, mielőtt az igazság feltárul és a tény,
hogy téves magyarázatot szerzett be magának, nem fogja őt
távol sodorni más igazságtól. Az ilyen személyek azonban
nagy veszélyben vannak, mert amint a történelem rámutat,
hogy nagyon kevés az olyan, aki ha ily módon tévedésbe
kerül, hajlandó megalázni magát azzal, hogy lemond a
hibáiról, és elfogadja az igazságot, amikor ismertté válik. Ők
következésképpen állandóan a Szent Lélek elleni bűnözés
veszélyében vannak. És mivelhogy agyafúrtan óvatos ezzel,
Sátán félremagyarázza a próféciákat még mielőtt azok istenien
fel vannak tárva. Ő ezt nagyon jól véghez viszi, hogy sokakat
az örökkévaló pusztulásba vezessen azok közül, akik nem
hajlandók téves elméleteik kijavításárára vagy az arról való
lemondásra. Ezért mindennél fontosabb annak a szüksége,
hogy az igazság tanulója erősítse meg magát minden
őszinteséggel és alázatossággal amint most az igazság fénye
kutatóan

Népszerű Elméletekre Fordul.

7
 Előszőr is, az olvasó figyelme Uriah Smith Lelkész
könyvére van felhívva,
eredetileg Gondolatok a Dániel és A Jelenésekről,
címen és később Dániel és A Jelenések, amelyben más
témák mellett meg van magyarázva a „a hét trombita”
témája. Itt valaki megfigyelheti, hogy nem Smith
Lelkész az eredeti szerzője a trombitáknak. A szerzők,
Messrs, Keith, Clark, Barnes, stb. voltak. „Idáig”
mondja Smith Lelkész „Keith ellátott bennünket az első
trombita hangzásának illusztrációjával.” — Dániel és A
Jelenések, 506 oldal.
Aztán továbbá, ugyanabban a fejezetben és a
Jelenések 9:17 magyarázatában olvassuk: „Amint a
Törökök leszerelték lőszereiket a lovak hátáról, a távoli
figyelőnek úgy mutatkozik, hogy a tűz, füst és kénkő a
lovak szájából jött ki, ahogyan azt a kisérő tábla is
illusztrálja.” — Idem, 510 oldal. „Barnes azt gondolja,
hogy ez volt az eset,” jegyzi meg Smith Lelkész „és a
Gibbon nyilatkozata alátámasztja ezt a nézetet.” —
Idem, 510 lábjegyzet.
Így, nyilvánvalóan, a hét trombita magyarázata,
amint a Dániel és A Jelenések könyvben található,
nem a Heted-napi Adventista felekezettől ered. De
mivel ráhelyezték pecsétjüket, Heted-napi Adventista
dogmának tűnik. Másszóval, az ihletlen emberek
elmélete, csakis mert a H.N.A. jóváhagyás pecsétjével
rendelkeznek, a H.N.A. laikusok előtt H.N.A. hiteles
Biblia dogmaként vannak feltüntetve. Ez arra mutat,
hogy a Heted-napot Ünneplő

8
Adventisták többsége másokkal együtt, nem kérdezik
meg, „Igaz-e, – összhangba van-e Isten szavával?
Hanem, ki által van támogatva?”— Bizonyságtételek
Prédikátoroknak, 106 oldal. És hogyha az elmélet
közönséges csatornán keresztül jön, ők szabályszerűen
kétségbevonhatatlanul elfogadják!
Páratlan példa a habozás nélküli tapsolásuk, egy
olyan manipuláció felett mint ésszerűsíteni „az
oroszlánok fejei”-t (a Jelenések 9:17 szimbólumban)
az Arab lovasok fejeiben, és a kígyóhoz hasonló
farkakat (Jel 9:19), általános lovak farkaival (amint a
kisérő szemléltetés is bizonyítja) azért, hogy egyesítse
a trombitákat a Törökök csatáival!
De, ami ennél is rosszabb az, hogy ők habozás
nélkül egyetértenek abban, hogy a „tűz”, „füst” és
„kénkő” nem az oroszlánszerű szájukból ered ahogy
azt János látta, hanem inkább a Török kezében levő
fegyverből!
A tény, hogy ők ezeket a hozzáadásokat és
kivonásokat is elfogadják a Szent Írásból, olyan
eljárás, amelyet a Szentírás elítél (Jel 22:18, 19) és azt
mutatja, hogy ők hibás nézetek áldozatai, aminek az
eredménye az, hogy helyesnek gondolják magukat
amikor ők mind tévesek (3 Bizonyságtételek, 252, 253
oldal).
Azáltal, hogy ők jóváhagynak egy ilyen eljárást,
aláássák a Bibliában való hitet, mert hogyha a Látnok
téves egy esetben, akkor nem lehet ő téves más
esetben is? És hogyha mi nem függhetünk A
9
Jelenések könyvétől

úgy ahogy az meg van írva, akkor hogyan bízhatnak

a Biblia bármely részében? És hogyha ihletett
próféták nem jelenthetik ki a pozitív igazságot arról,
amit látnak, akkor ihletlen tanulók hogyan
jelenthetik-e ki az

10
 írásaikról? Úgyhogy, akik megtanulnak „megfelelni
mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő
reménységről” (1Pét 3:15) nem fognak gondba lenni
a kérdés megválaszolásával kapcsolatban:
Helyesen Látott-e János?
Igaz az, hogy a Páthmoszi látnok egy tévedő
emberi lény volt akárcsak mi vagyunk, de Az, Aki
az írásait diktálta – a Hatalmas és tévedhetetlen
Vagyok, Gondnok és az Írások Bizonyíték
Olvasója – ott volt, hogy lássa, hogy János hűséges
feljegyzést tett arról, amit ott látott, mert a
szimbólum pontos valósága maga a mi életünket
jelenti. Valóban, lehetetlen az Úrnak kockáztatni
üdvösségünket azáltal, hogy olyan szimbolizmust
jelenít meg amely a János nézetétől távol volt,
hogy ő nem tudta pontosan látni és feljegyezni, és
mégis elvárja, hogy az által mentsen meg.
Hogyha János nem látta helyesen a
szimbólumokat a látomásban, ahogyan ezek a
tanulás és tapasztalat állítólagos emberei kifejezetten
magyarázzák, akkor ez nem azt jelenti, hogy Isten
közönbös abban, hogy félrevezető módon
nyilatkoztatja ki az igazságot, amely alapvető a mi
üdvösségünkhöz? Ha nem így van, és ha János
tévedett, akkor miért nem helyesbítette Isten?
Lehetetlen volt Istennek kijavítani a Saját prófétáját?
„A másik angyal” mondja a Látnok „is kitölté az ő
11
poharát a tengerbe; és olyanná lőn, mint a halott vére; és
minden élő állat meghala a tengerben.” Jel 16:3.
Hogyha János, amint az vitatva van, nem látta
helyesen, hogy honnan jött a „tűz”, „füst” és
„kénkő”, akkor, hogy láthatta ő azt, hogy „minden”
élőállat, az általa imént említett szavak alapján,
meghala a tengerben? Melyik állapotot a
legbonyolultabb meglátni pontosan.
Az ilyen értelmezések elfogadása és tanítása jelzőtábla
annak bizonyítékaként, hogy ma az egész egyházban
durva sötétség van, amely magában foglalja úgy a
laikusokat, mind az őrzőket, akik állítólag a tapasztalat
emberei, amit az 5 Bizonyságtétel, 293 oldal említ, és
ami a 4 Traktusban van megmagyarázva, Utolsó Hírek
Anyának, (átdolgozott kiadás) 32-35 oldal. Ezek az
emberek, bár a fenti megfigyelésekből kiderül, hogy
rendkívül „ügyetlenek az Igében”, elítélnek minden újat,
amelyben nem látnak fényt, hogy az emberek elé legyen
terjesztve. És annak ellenére, hogy ilyen teljesen
jogellenes és világossá tevő korlátozásokat arra
terveztek, hogy az embereket örökre megőrizzék
hibáikban, a laikusok mindazonáltal kérdés nélkül
elfogadják őket, és tiszteletben tartják azokat, akik bölcs
és igaz barátoknak tartják őket. És mindazokat, akik
nem vetik alá magukat e korlátozásoknak, „kirekesztik”
(Ézsa 66:5) míg tömegek, akik nem hisznek a Prófétaság
Lelkében bent vannak marasztalva és ehhez hasonló más
hitetlen sokaság tagként van befogadva jóváhagyott
helyzetben! És így ismétlődik meg a szembetűnő bűne a
Zsidoknak, amely a Megváltó ajkairól előhívta az éles
kijelentést:

12
 „Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested
sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság
sötétség, mekkora akkor a sötétség?” Mát 6:23.
„Az ellenség” mondja a Prófétaság Lelke „most
utolsó hadjáratára készül az egyház ellen. Olyan jól
elrejtőzött, hogy sokan alig hisznek létezésében,
még kevésbé tudnak döbbenetes tevékenységéről és
hatalmáról. Múltbeli tevékenységét jórészt
elfeledték, és ha elébük toppan, nem ismerik fel mint
ellenséget, mint a „régi kígyót”, hanem barátjuknak
vélik, aki jó munkát végez”—5 Bizonyságtétel, 294
oldal.
Oh, micsoda sötétség borítja be az embereket!
Testvér, Testvérnő, te is nyugodt érdektelenségbe
fogsz ülni, nézve amint az ellenség vakul a pokolba
taszít? Azt mondja az Úr: „Én Jézus küldöttem az én
angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen
néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama
gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.” Jel
22:16. „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki
e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha
valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt
csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e
prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak
részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból,
és azokból, amik e

13
könyvben megírattak.” Jel 22:18, 19.
Most hogyha János tévedett az ő munkájában és
hogyha az Írások valóban olyan tökéletlenül voltak
megírva, ahogyan arra a kommentátorok vizsgálata
kényszerít bennünket következtetni, akkor, hogy
mer minket Krisztus ily félelmetes büntetés alatt
azzal fenyegetni, hogy ne hamisítsuk meg az Isten
Szent Igéjét? Mert hogyha János tévedett abban,
amit írt, mi elveszünk! És hogyha megváltoztatjuk
az ő írásait, hasonlóképpen elveszünk! Micsoda!?
Az Írások a mi pusztulásunkra és nem a mi
megváltásunkra voltak szerkesztve? Távol legyen!
A Jézus imént idézett mozdíthatatlan szavai
alátámasztják, hogy az Ő Könyve tökéletes és nincs
szükség arra, hogy valaki azt megváltoztassa.
Ironikus módon azonban azok, akik általában részt
vesznek a Szentírások megváltoztatásában, ők azok, akik
a leghangosabban beszélnek arról, hogy nagy
óvatossággal járnak, hogy ne legyenek megtévesztve
téves tanok által. És beszédjeik támogatásáért nagyon
óvatosan távol tartsák magukat mindentől, ami új, ami
nem rajtuk keresztül jön. Ilyenek sose gyógyulnak meg a
vakságukból amíg nem kezdenek el „szemgyógyító írt”
(Ihletést) keresni úgy, mintha aranyat keresnének, mert
csupán új igazság képes kinyitni a szemeiket, leleplezni
tévedéseiket és megnyerni az igazság számára. Sátán,
mivel jól tudja, hogy látásuk gyorsan felépül, hogyha

14
nyitott szívvel az igazsághoz jőnek, következésképpen
előítélettel tölti meg őket, hogy meggátolja az igazság
személyes
tanulmányozásában.
Ilyenek a „langymeleg” egyháztagok, akik nem
tartottak lépést a békével, a fénnyel, és akik ennek
eredményeként a növekvő igazság mögött voltak
hagyva. Míg azok, akik elégedetlenek voltak a
felvilágosodásuk fokával, akik vagy „forró” vagy
„hideg”-ek, tovább haladtak a jelen igazsággal
generációról generációra.
Hogyha sose felejtették volna el a komoly
igazságot, akkor Isten egyháza egy időben sem lett
volna téves irányba vezetve csakis mert olyan új
dogmát tanulmányozott, amely az ajtónál kopogott
és bebocsátásért esedezett. Hanem ellenkezőleg, ő
sokszor sötétségbe volt hagyva a közömbösség,
nemtörődömség és a tanulmányozásban való
előítélet miatt, hogy vajon az úgynevezett „furcsa
tanítás” Istentől van-e vagy sem. És szomorú azt
mondani, de ugyanaz az állapot létezik ma is.
„Nekünk jobban kell félni attól, ami bent van”
mondja a Prófétaság Lelke „mind attól, ami kint
van. Az erő és siker akadálya sokkal nagyobb az
egyházból mint a világból.”— Krisztus A Mi
Igazságunk, 45 oldal.
Most, akár a régi időkben, az egyházvezetők és a
lelkészek minden növekvő fény ellen kiáltanak és
távol tartják a népet attól. Ugyanabban az időben, a
nyájat oly sok igazságban öltözött tévedéssel
15
táplálják, hogy a nyáj lelkileg éhen hal.
„A táplálék, amely a nyájnak volt készítve

lelki fogyatékosságot, hanyatlást és halált okoz.

Amikor azok, akik vallják, hogy hisznek a jelen
igazságban, az értelmeikhez érnek, amikor
elfogadják Isten szavát ahogy meg van írva, amikor
nem próbálják kiforgatni az Írásokat, a szív
kincstárából ó és új dolgokat hoznak elő, hogy
megerősítsék önmagukat és azokat akikért
dolgoznak”.—Review and Herald, Vol. 78, No. 25,
Tuesday, June 18, 1901. (Lásd a Tapasztalatok és
Látomások, 62 oldalt is).
Egy ilyen helyes gyakorlat azonban, bár nem olyan,
mint amilyent szeretne, Sátán végtelenül dolgozik annak
megakadályozása érdekében. És annyira hatalmasok a
megtévesztései, hogy a „kecskék” a „juhok” körében
akaratlanul és saját örök érdekeikkel ellentétben
eszközként szolgálnak halálos terveinek
megvalósításához.
Az eredeti címe a Smith Lelkész könyvének,
Gondolatok a Dániel és Jelenésekről,
alkalmatlannak és tévelygőnek ismeri el őt, mint
szerkesztőt. A „gondolatok” szó egy nézetet,
elméletet mutat és nem egy teljes igazságot, ami
arra utal, hogy ő egyszerűen beajánlotta a könyvét
olvasóinak függetlenül attól, hogy mire érdemes a
tartalma. Természetesen ezt ő azzal a fenntartás
nélküli megállapodással tette, hogy a „tekercs
felfedésének” (6 Bizonyságtétel, 17 oldal) idején,
16
amikor Dániel és János, a Látnok írásai
megvilágosodnak, az olvasó az igazságra cseréli
„gondolatait”, hogyha azok tévesek, ahogyan azt
Krisztus minden alázatos követője tette.
A szerző ezen szerény szándékán túllépve azonban
a megnevezés a könyv későbbi kiadásaiban kihagyta
a „gondolatok” szót az eredeti cím első szavaiból. És
most néhány vezető ember megpróbál rávenni
minket arra, hogy White testvérnőnek megmutatták,
hogy egy angyal irányítja Smith lelkész kezét,
miközben helyre tette az ihletlen emberek
elméleteit! Ezért nagyon nyilvánvaló, hogy noha a
könyv nagy része károsítja a Szentírás
véglegességét, a könyv bajnokai azonban minden
áron meg tartják a tévedéseket - még az igazság
rovására is! Valóban az, hogy így felmagasztalja az
emberek képzeletét, és úgy bélyegezik őket, hogy az
Ihletés pecsétjével bírna, miközben értéktelenítik a
Jelenések pontosságát, azt mutatják, hogy Sátán az,
aki vezette őket ebbe az ésszerűsítésben.
Aztán újból, míg egyfelől e kommentátorok
vallják, hogy többet tudnak a János látomásairól,
mint maga János, másrészt Uriah Smith írásainak e
bajnokai úgy tesznek mind aki többet tud az
Ihletéssel való tapasztalatairól, mint ő maga, mert ő
(Uriah Smith) sose igényelte, hogy ihletett, holott ők
erősítik, hogy az volt. És most, hogy János apostol,
Smith lelkész és Ellen White már halottak és képtelenek
a védekezésre, az élő sokaság alva a bűneik köpenye
alatt, képtelenek felismerni az ördög csapdáit. Micsoda
17
lecke, hogy elfogadjuk az Úr tanácsát, és higgyünk az Ő
Szavában, egészen a „jóta vagy pontocskáig” (Mát 5:18),
és hogyha szükséges,
bizalmatlanságot tanúsítva minden halott lény iránt.
(Ézsa 2:22).
Hogyha mindazok, akik nagy fénnyel
rendelkeznek, és akik vallják, hogy „megtartják Isten
parancsolatjait és a Jézus hitét” mernek így eljárni a
Bibliával és a Prófétaság Lelkével, vajon csoda, hogy
ilyen sok megkérdőjelezi a Szentírás ihletését és azt,
hogy szinte számtalan értelmezés van róluk? -
A mi magatartásunk, mint H.N. Adventisták,
tökéletesen teljesítette a Laodicea elleni próféciát, és
ezért tévedhetetlenül neveznek minket mint népet
így. Hadd valljuk meg bűneinket és fogadjuk el
boldogan az Atya tanácsát: „Mivel ezt mondod:
Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire
nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a
nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és
mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem
tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és
fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék
ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító
írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” Jel 3:17-
18. Az ily módon megkent szemével az, aki az
igazság után kutat, meglátja azt, hogy
White Testvérnő Sose Mondta a
Könyvről, Hogy Ihletett.
Minden végső habozó kételkedés arról, hogy White
Testvérnő nem mondta és nem is mondhatta, hogy a
18
Gondolatok a Dániel és Jelenésekről könyv ihletett,
teljesen
eloszlik Arthur Lelkész, Ellen White testvérnőhöz
intézett levele által.
„Az idősebb munkásaink között számosan azt
gondolták, hogy White asszony olyan szavakat írt,
hogy látomásban látott egy angyalt, Uriah Smith
lelkész mellé állva, aki segítette őt, amint a fent
említett könyvet írta. A kézirat fájljainak alapos
átkutatása azonban nem tette közzé ezt az állítást
írásai között, és úgy gondoljuk, hogy nyomtatott
formában nincs ilyen nyilatkozat. Bordeau A. C.
lelkész néhány évvel ezelőtt a következő nyilatkozatot
tette:
„Sok évvel ezelőtt, amikor az egykori Uriah
Smith írta a „Gondolatok a Dániel és Jelenések”
könyvet, míg James White Lelkész és Ellen G. White
az én házamban voltak Enosburg Vt.-ben, ők postán
egy tekercs nyomtatott bizonyíték burkolatot kaptak
a „Gondolatok a Jelenésekről,” amit Smith testvér
küldött nekik. White testvér részeket olvasott fel
ezekből a társaságnak és sok élvezetet és
megelégedettséget fejezett ki, mert olyan tömören és
tisztán volt írva. Aztán White Testvérnő kifejezte azt,
ami meg lett neki mutatva a következőkben:
„Az Úr lelkesíti Smith Testvért – vezetve az ő
elméjét a Lelke által és egy angyal vezeti a kezét a
„Gondolatok a Dániel és Jelenésekről” írásában.”
„Jelen voltam amikor e szavak elhangzottak”.
(Aláírva A.C. Bordeau).
19
 „A Bordeau lekész által White asszonynak
tulajdonított szavak pontosságának megítélésekor”
- folytatja Arthur White lelkész Bordeau lelkész
kijelentésével kapcsolatban – „figyelembe kell
venni, hogy az elbeszélt esemény és annak
elmondása között több év telt el. Nem hihetjük
következetesen, hogy azt a gondolatot akarta
közvetíteni, hogy Smith lelkész olyan mértékben
ihletett, hogy írásai tévedhetetlenek.
***
W. C. White Lelkész tanúsítja, hogy jelen volt,
amikor Smith Lelkész meg lett győzve arról, hogy
harmincnyolc javítást vigyen véghez a Gondolatok a
Dániel és Jelenésekről könyv korábbi kiadásán, de
ennek az ismerete nem csökkentette az ő lelkesedését,
hogy feladja e csodálatos könyv áruba bocsátását”!
***
„Néha, amikor felkérték őket, hogy fontolják meg a
prófécia néhány ismertetését,… testvéreink ellenkeztek
őszintén meghallgatni, és tévesen indokolták
cselekedeteiket azzal, hogy White Kisasszony isteni
jóváhagyással pecsételte le ezt a könyvet. Ez az álláspont
ellentétes az értelemmel és a Bizonyságtételekkel.”
Kiegészítő kötelességként az imént idézett
nyilatkozatra, a levél a következő hiteles sorral
végződik: „W.C. White és AL. White által készült
nyilatkozat, ’Elmshaven’ Office, St.Helena, Calif.,
February 22, 1934.”

20
 Abból, amit ez a dokumentum következetlenül
mond a könyv eladása kapcsán, ismét látható, hogy
testvéreink közel sem annyira óvatosak, mint ahogy
megpróbálnak elhitetni minket, hogy törődnek azzal,
amit tanítanak és a nyilvánosságnak átadnak. Figyelje
amit mond,: „...de ennek [a hibáknak] az ismerete
egyáltalán nem csökkenti az ő [W.C. White]
lelkesedését ennek a csodálatos könyvnek az árusítása
érdekében”! A valaki vakságának őszinte vallomása,
mentálisan nehéz lenne, hogy szándékosan
felkészüljön!
És nemcsak, hogy Smith Lelkész ihletlen volt,
hanem szintén az is, hogy az ő írásai közvetlen
ellenkezésben vannak azzal, ami White testvérnőnek
lett megmutatva látomásban, egy korábbi H.N.A.
kiadvány nyilatkozata által van alátámasztva a
következőként:
„Láttam” mondja White Testvérnő „mindazok, akik
nem fogadják el a fenevad bélyegét és annak képét az
ők homlokukra és kezeikre, nem vásárolhatnak és
adhatnak el. (Jel 13:15-17). Láttam, hogy a (666), a
Fenevad Képének (a 11 vers kétszarvú fenevadja)
száma fel lett állítva és ez volt a fenevad (az 1 vers 10
szarvú fenevadja) amely megváltoztatta a Szombatot
és a Fenevad Képe (a két szarvú fenevad) követte azt,
és megtartotta a Pápának és nem az Istennek
Szombatját.”—Egy Szó A Kis Nyájhoz, 19 oldal.
Ellenkezve ezzel a menny-adta nézettel,
Gondolatok Dániel és Jelenéseken a „666” számot a
pápára alkalmazza.
21
Ebből látjuk, hogy Smith Lelkész nem részesült abból
az Ihletésből, amely White Testvérnőt vezette. Bár a
White Testvérnő követőjeként Smith Lelkész
befolyásolva volt általa, mégis a könyve azt bizonyítja,
hogy ő ihletlen szerzők írásai által is befolyásolva volt.
Mivel a könyv úgy a White Testvérnő írásaiból, mint a
többiek írásaiból is tartalmaz részeket,
következésképpen nem más, mint az igazság és a
hamisság keveréke.
De az egésznek a legmegbocsáthatatlan része az,
hogy a vezető testvérek teljesen semmibe vették az
ihletett látomást a 666-al kapcsolatban, (Jel 13:18) és
e helyében majdnem egyhangúlag elfogadták ezen
emberek hagyományait és eszméit. A szomorú
eredmény az, hogy vakokká váltak a fénnyel
szemben, ellenszegülők a Krisztus Lelke ellen és
következésképpen megbízhatatlan szolgák,
alkalmatlanok és jogosulatlanok az Ő népének
vezetőiként. És mégis mindezek mellett ők tovább
haladnak nyájasan biztosítva önmagukat, hogy ők a
„tapasztalat emberei”, akik egyedül képesek
kitanulmányozni és eldönteni, hogy az üzenet, amely
a néphez jön Istentől van-e vagy sem! E gőgös
felhatalmazás, hogy senki sem dönthet önmagáért,
nem más, mint a zsarnoki ivadéka a beképzeltségnek
és a
Vakító Ellentmondásnak.

22
 „Most azt gondolom, hogy a White Testvérnő és az
ő írásaiból sokat,” kezdi el mondani a mi Kaliforniai
Konferenciánk, egy bizonyos H.N.A. lelkésze, abban
a próbálkozásában, hogy bizonyos testvéreknek az
Ellen White írásaiban
való bizalmát lerombolja, „saját magam számára
olvasok,” folytatja aztán „de abból, amit nektek
mutattam, sem a Generál Konferencia emberei, vagy
ő maga, vagy bárki más nem veszi őt nagyon
komolyan; ők elfogadják amit kedvelnek, és a többit
ott hagyják.”
Míg a H.N.A. tisztviselők kizárják az egyházból
mindazokat, akik elfogadják a Botot, azzal az
indokkal, hogy ellenkezik Ellen White írásaival,
szemet hunynak az agyafúrt romboló
nyilatkozatoknak, amilyent fent idéztünk és
megengedik a szerzőjének, miközben fizetést is kap
érte, hogy tovább folytassa szentségtelen munkáját.
Hogyha ők őszinték lennének a Bot elfogadóinak
kizárási gesztusában, akkor sose marasztalnának és
támogatnának olyan lelkészeket, akik nyíltan Ellen
White írásai ellen tanítanak és írnak. Előbb ezeket
zárnák ki az egyházakból.
Ráadásul, hogyha az itt idézett lelkész helyes abban
amit a Generál Konferencia emberéről ír és aztán az,
hogy kizárják azokat aki a Pásztor Botját
tanulmányozzák, azon hamis vád alapján, hogy
ellenkezik Ellen White írásaival, és ugyanakkor
önmagukat (az Ellen White írásaiban levő
hitetlenségükkel,) állásban tartják nem más, mint a

23
legcsekélyebb vakító ellentmondás. Vagy még
hogyha ő hamisan vádolja őket, akkor őt
szolgálatban hagyni nem más, mint egy másik és
nagyon furcsa ellentmondás.
A nagy sokaság művelete teljesen igazolja az itt
idézett arcátlan vallomást, és elkerülhetetlenül azzal
vádolja a vezető testvéreket,
hogy nem fogadják el Ellen White írásait ihletett
írásként, hanem inkább pusztán akkor használják fel
azokat, amikor megfelel és alkalmas, hogy lepelként
becsapják a laikusokat és ezáltal elzárják az
igazságot előlük.
Maguknak tulajdonítva ezt az önintézet előjogot,
ők gonoszként zárják ki mindazokat, akik nem
fogadják el a döntéseiket, miközben tiszteletreméltó
állásban marasztalják azt a sokaságot, amely noha
kételkedést és hitetlenségnek ápol a Prófétaság Lelke
iránt, vakon hisz bennük és meghódol
kívánságuknak. Az ilyen emberek kizárásában, akik
nem értenek egyet velük és azoknak támogatásában,
akik őket felmagasztalják, noha ezek nem hisznek a
Prófétaság Lelkében vagy megszegik Isten
parancsolatjait, ezek az emberek tulajdonképpen
magukra öltik azt, hogy Isten fölé helyezzék
magukat! Vajon a fény erről az állapotról nem fogja-
e felébreszteni az egyházat, hogy odafigyeljen a
következő tanácsra?—
„Ám óvakodjunk visszautasítani az igazságot.
Népünk nagy veszélye, hogy emberekre tekintenek,
emberekhez ragaszkodnak, emberekbe kapaszkodnak.

24
Akik nem szokták meg, hogy a Bibliát önmaguk
tanulmányozzák, hogy a bizonyítékokat mérlegeljék,
vezetőikben bíznak, elfogadják döntéseiket,
határozataikat. Ezért sokan visszautasítják az Isten
által küldött üzeneteket, ha a vezető hittestvérek nem
fogadják el.” Bizonyságtételek Prédikátoroknak, 106
oldal.
„Nincs jogod irányítani,” mondja
tovább a Prófétaság Lelke, „hogyha nem Isten rendje
szerint teszed. Isten irányítása alatt vagy? Látod az
Iránta való felelőségedet?... Az, hogy az ember a
szent helyen kell álljon mintha Isten hangja volna az
emberekhez, amiről egykor azt gondoltuk, hogy a
Generál Konferencia az – elmúlt. Amit mi most
akarunk, az inkább az újra szervezés” (General
Conference Bulletin 34th session, Vol. 4, Extra No. 1,
April 3, 1901, P 25, Cols 1,2) ahelyett, hogy
vesztegessük az időt kérdezve:
Miért Engedte Meg Ő a Tévedést?
Valaki számára aki feltenné a kérdést, Miért
engedte meg Isten, hogy tévedés szivárogjon be az
Ő népe közé és oly széleskörbe keringjen? annyi
volna, mintha ugyanabban az időben megkérdezné,
Miért engedte meg Isten, hogy tévedés szivárogjon
be az Ő ősi népe közé oly nagy kiterjedésben, hogy
végül úgy eltávolodtak a ceremoniális rendszer
gyújtópontjának nézetétől – a nagy Tévedhetetlen
Útjeltől, a régen várt Isten Fiától – hogy nemcsak
elveszítették, hanem elutasították Őt és a latrok közé

25
 feszítették!
Az oka annak, hogy a Zsidó nemzet e sötét és
tragikus csapdába lett vezetve az volt, hogy
elutasították és megölték a prófétákat, akiket Isten
azért küldött, hogy helyreigazítsák téves utaikat,
amíg „többé nem vala segítség.” 2Kron 36:16. A
mai egyház tapasztalata minden pontban
párhuzamos a zsidókével. Sőt, „Mondja az angyal,
„Te gonoszabbul cselekedtél”. 1 Bizonyságtétel,
129 oldal. Sőt már a kezdetek kezdetétől a ma
Izraelje azt mondta a Bizonyságtételekről: ... „mi
csupán abban a részben fogunk hinni amiről azt
gondoljuk, hogy Istentől van és a többire nem
figyelünk oda.”— Idem, 234 oldal.
„Hogyha az Úr látomást adna egy ilyen csoport
ember előtt napjainkban,” tárja fel a Prófétaság Lelke,
„rámutatva tévedéseikre, megdorgálva az
önigazultságukat és elítélve bűneiket, ők lázadással
állnának ellene akár a Názáret lakósai amikor
Krisztus megmutatta valódi állapotukat.”— 5
Bizonyságtétel, 689 oldal. Nagy idő ez, ezért
felhangzik a hívás:
„Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet,
Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem,
szent város! Kelj fel, világosodjál, mert eljött
világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.”
Ézsa 52:1, 60:1. Ne maradj többé vakságban és
előítéletekben, hanem jöjj és őszintén
törvénykezzünk – előszőr arról, hogy vajon a
trombiták

26
 Jelképesek Vagy Szó Szerintiek—
Melyik?
Csakis amikor ez a kérdés helyesen van
megválaszolva fogunk a kulccsal – a helyes
magyarázattal – rendelkezni, hogy kinyissuk az
igazságnak e nagy jelképes kincses házát.
Elindulva ezen a vizsgálaton hadd kezdjük el
logikusan már kezdetben János feljegyzéstét a
trombitákról.
Jel 8:7. „Az első angyal
azért trombitála, és lőn jégeső és tűz, vérrel elegy,
és vetteték a földre: és a földnek harmadrésze
megége, és az élőfáknak harmadrésze megége, és
minden zöldelő fű megége.”
Mi tudjuk, hogy a szó szerinti „jégeső”, „tűz”
és „vér” összekeveredve azt eredményezné, hogy a
tűz elolvasztaná a jeget és elégetné a vért. Azonban
nem ez az eredmény követi e három elem „jégeső”,
„tűz” és „vér” összekeveredését az első trombita
szólásakor. Elkerülhetetlenül ezért, jelképesen kell
legyenek megmagyarázva. És ez a következtetés az
a tény által van érvényre juttatva, hogy a tűz
„megégete” minden „zöldelő füvet” és az „élőfák
harmadrészét.” Ez a természetellenes körülmény
elkerülhetetlenné teszi azt a következtetést, hogy a
száraz fű, amely sokkal könnyebben elégethető,
sértetlen maradt; máskülönben nem lett volna
említés téve arról, hogy miféle fű is volt az,
amelyet a tűz megégetett. De mivelhogy
27
 természetellenes dolog, hogy a száraz fű ne égjen
el amikor a zöld fű elég, a „zöld fű” és a „fák”
ezért valami olyannak a jelképei, ami élő és
sebezhető, holott a száraz nem.
És végül, bizonyítékaként annak, „jó mértéket,
megnyomottat és megrázottat,” (Luk 6:38) hogy a
trombiták jelképesek, felhívjuk a figyelmet a
legfontosabb eseményekre, amelyek
bekövetkeznek a többi trombitákkal kapcsolatban.
A második trombita hangzásakor, mint tűzzel
égő
nagy „hegy” „vetteték a tengerbe.” Hogyha a
„hegy” nem jelképes lett volna, akkor miután a
„tengerbe” vettetett, a hullámok vagy kioltották
volna a tüzet, vagy a tűz változtatta volna át a vizet
gőzzé. De ellenben, azonban a tenger egy része
„vérré” vált — teljesen logikátlan és nem
történelmi állapot.
Természetesen ezért, a „hegy”, a „tűz”, a
„hajók”, a „teremtmények”, és az „élet,” amellyel
bírtak, mindegyik jelképes. Hasonlóképpen kell
legyen a tengerrel is, mert csupán azok a
„tengerben” levő „teremtmények” „halának” meg
amelyek élettel bírtak, tény ami arra mutat, hogy ott
mások is voltak, amelyek nem bírtak élettel de ott
voltak. Hogyha a teremtmények nem jelképesek
akkor felesleges volna azt mondani, hogy azok,
amelyek „élettel bírtak”, „meghalának”. Mert
hogyan halhat meg ha nincs élet benne? A

28
természetes tenger, ráadásul sose mozdulatlan,
hanem hullámzó. Következésképpen, hogyha ez a
„tenger” szó szerinti, lehetetlen, hogy a „vért” „a
tenger harmad részének” határain belül korlátozza.
Hogyha a „csillag,” amely a harmadik trombita
hangzására „leesék az égről és esék a folyóvizeknek
harmadrészére, és a vizek forrásaira” nem jelképes,
hanem szó szerinti volna, megrendítette volna és
megsemmisítette volna a földet!
A negyedik angyal hangzására a „nap”, a „hold”, és a
„csillagok” „harmadrésze” megveretének. Lehetetlen az
égi
világító testeket megverni, ezért az itteni „megveri”
feljegyzés nyilvánvalóan jelképes. Ez kétszeresen
egyértelművé van téve azon ismeret fényében, hogy
még akkor is, ha szó szerinti lenne, és valóban egy része
megveretett, mégis a megmaradt két sértetlen rész
elegendő fényt árasztana, hogy elűzze a sötétséget.
A „füstből”, amely az ötödik trombita
hangzásakor jött a „feneketlen kútból” mesés
„sáskák” jöttek fel, olyanok, amelyek nem léteznek.
A sáskák, a „füst” és a „kút” is valami másnak a
jelképekénk áll. És ráadásul az a személyes
névmás, amelyet „ő” (“He” angolul férfi nemet
jelent) a „csillagra” alkalmaz, következésképpen
férfi személynek a jelképe.
A lónak, ahogy a hatodik trombitában van, kígyó
farka, oroszlán feje és a szájából tűz, füst és kénkő
jő ki – teljesen és fantasztikusan lehetetlen! Ez a
természetellenes és furcsa kombináció felfedi azt,
29
hogy a hetedik trombita igazsága csupán a jelképes
magyarázat kulcsával nyitható ki és ezért Maga a
Biblia kell megmagyarázza
A Trombiták Természetét.
Ez a szétválasztott párhuzamosság a hét
trombita számos hatása, és a hét utolsó csapás több
hatása között, egyértelműen megmutatkozik a
következő összeállításban: -

1) Az első trombita mindkét eleme („a jégeső és a tűz

vérrel elegy”) és az első csapás poharát tartalma, a
„földre” vettetett. (Jel 8:7, 16:2).
2) A „hegy”, a második trombita hangzásakor és a
„pohár” tartalma a második csapás kitöltetésekor,
megegyeznek amikor egyformán a „tengerbe”
esnek. (Jel 8:8, 16:3).
3) .„A folyóvizekre, és a vizek forrásaira” (Jel 8:10,
16:14) esik a harmadik trombita „csillaga” és a
harmadik csapás „poharát” tartalma.
4) Épp úgy, mint a negyedik trombita hangzásakor,
hasonlóképpen a negyedik csapás „pohár”
kitöltésének idején a nap van érintve (Jel 8:12,
16:8).
5) Sötétség (Jel 9:2, 16:10) származik együttesen az
ötödik trombita hangzásakor és az ötödik csapás
kitöltetésekor.
30
 6) Csakúgy, mint a hatodik trombita esetében, úgy a
hatodik csapáshoz hasonlóan, az „Eufrátesz folyó”
a gyújtópont (Jel 9:14, 16:12).
7) És felhozva a hetedik párhuzamot, a hetedik
trombita és a hetedik csapás kimutatja az azonos
alkotóelemeket: A templom a mennyben, a belőle
jövő hangok, dörgések és villámlások, a földrengés
és a jégeső (Jel 11:15, 16:17-21) – a Krisztus
második eljövetele.

Ezek az egybeesések a legcsekélyebb kaland

felett bebizonyítják, hogy a természete és célja a hét
trombitának jellegben olyan, mint a természete és a
célja a hét csapásnak: pusztító, miután a gonoszak
próba ideje lejár.
Azért azonban senki se értse azt, hogy a hét
trombita témájában feltárt előadott rombolás, egy és
ugyanaz kell legyen időben és eseményben a hét
csapás egyező pusztításával, mivel egy ilyen
következtetést lehetetlenné tesz az a tény, hogy a
hang, amely az angyalhoz beszélt a hatodik trombita
szólásakor, mondván: „Oldd el azt a négy angyalt, a
ki a nagy folyóvíznél, az Eufrátesznél van
megkötve”, „az arany oltárnak négy szarvától” jött.
Jel 9:13,14. Mivel az oltár a szentély szent
helyiségében van a hatodik trombita szólásakor azt
bizonyítja, hogy a trombita megszólalt mielőtt a
Szentek Szentje használatra nyílt. Mert ha már
31
használva lett volna, a „hang” szükségszerűen
onnan kellett volna jöjjön, ahol a trón van. Ezért, a
trombita szólása akkor kellett történjen, mielőtt a
Szentek Szentjének ajtaja kinyílt és a trón el lett
foglalva.
Épp amint a hét csapás felfedi a közelgő ítéletet,
amely az élő gonoszokat látogassa meg, miután a
világ történelmének záró időszaka alatt elutasítják
az üzenetet, hasonlóképpen a hét trombita felfedi,
amint látható lesz, a következő pusztításait a
gonoszak

egymás utáni generációinak, amelyből

mindegyiknek a próba ideje következetesen az
Istentől hozzájuk küldött üzenet visszautasításakor
járt le. Így a trombiták azokkal kulminálnak, akik
ma az Ő hozzájuk küldött üzenetét elutasítják.
Ezt az alapvető igazságot, miszerint a pusztítás
minden időszaka csupán a megfelelő elpecsételési
idő után következik, megerősíti az a tény, hogy az
ötödik trombita megszólalásakor a jelképes sáskák,
amelyek az ötödik trombita szólásakor jöttek fel,
csak azokat az embereket sebesítik, akiknek „nincs
az Isten pecsétje a homlokukon.” Mindez nemcsak
azt mutatja, hogy minden trombita a maga
elpecsételési idejét követi, hanem azt is, hogy a
trombiták jellege felfedi azok büntetését, akik nem
kapják meg a pecsétet az adott időszakban.

32
 Jel 8:1, 6. „És mikor felnyitotta a hetedik
pecsétet, lőn nagy csendesség a mennyben,
mintegy fél óráig. És a hét angyal, a kinél a hét
trombita vala, készüle a trombitáláshoz.”
A nyilatkozat, „a miknek meg kell lenniök hamar”
(Jel 1:1), és „megmutatom néked, a miknek meg kell
lenni ezután” (Jel 4:1), azt akarja mondani, hogy a
Jelenések könyve azzal az egy különleges céllal van
adva, hogy megmutassa a „dolgokat,” amelyek nem a
János ideje után, hanem előtte vannak, mert utalás
csupán mellékesen van téve a múltra azzal a céllal, hogy
megteremtse a szükséges alapot a jövő építéséhez.
Például: Dániel látomása a

négy fenevadról azért lett adva, hogy megmutassa,

hogy a negyedik fenevad „kicsiny szarva” (Dán 7:8),
megrontja a Felséges szentjeit, (Dán 7:25) és nem
különösen azért, hogy megjósolja a Babilon, Méd-
Perzsa, Görög és Romai birodalmak kialakulását.
Mert ezek a birodalmak már ismertetve voltak
látomásban a második fejezet nagy állóképe által,
amely, elsősorban azt szándékozza mutatni, hogy e
világ birodalmai megromolnak és végül megtöretnek
a Krisztus birodalma által, amely az egész világot
uralni fogja. Hogy segítsen minket sokkal
könnyebben meglátni az igazságát e végső
eseményeknek, a prófécia távol a múltba Babilonnal
kezdi, aztán a tovább haladásában átöleli az
emelkedését és bukását a nagy történelmi
birodalmaknak és véget ér a Krisztus birodalmának
33
felállításával és a világ végével (Dán 2:44).
Ismét: Dániel tizenegyedik fejezete, bár
elsősorban nem annak bemutatására szolgál, amely a
lefedett hosszú idő alatt történt, kezdve a Méd-
Perzsa birodalommal, és kulminálva a „világ
végén”, mindazonáltal felhívja a figyelmünket a
prófétai történelem hosszú sorára annak érdekében,
hogy azonosítsa számunkra az „északi királyt” „a
vég idején”, „aki végére jut, és senki nem segít
rajta.”
Tehát, noha minden ilyen prófécia
szükségszerűen a figyelmünkre olyan dolgokat
hoz, amelyek évszázadokkal ezelőtt történtek,
mégis azért voltak tervezve,
akár a Jelenések, hogy Isten népének
„megmutassanak,” olyan „dolgokat, amiknek meg
kell lenniök hamar.” Ezért úgy tűnik, hogy a
teljesedett próféciák a Szentírások által csak a
prófécia azon részének alapjául szolgálnak, amely
még nem teljesültek.
Főként azonban, a trombiták és a pecsétek olyan
eseményt jósolnak meg amely a János idejétől a
jövőbe van és amely a mennybe játszódik le, habár
ők hasonló eseményeket is ábrázolnak. Ezek közül
a kapcsolódó események közül néhány esemény
közreműködő, és mások a fő prófétai esemény
következményei. Az előbbi természetesen
megelőzi, az utóbbi pedig természetesen ezt követi,
történelmileg.

34
 Ezt a kettős igazságot az utóbbi fázissal kapcsolatban
jól megvilágítja az a tény, hogy amikor a fenti
szentélyben megnyílt az ajtó, és megkezdődött az ítélet -
az esemény, amely János korától kezdve „ezután”
következett -, akkor a trombitákhoz és a pecsétekhez
kapcsolódó összes történelmi fejlemény egymás után
bontakozott ki, ahogy az egyes egymást követő
időszakok az ítélőszék elé kerültek. Más szóval, amikor
a szentélyben kinyílt az ajtó, a trombiták és a pecsétek
által képviselt időszakok áttekintésre kerültek Az előtt,
Aki a trónon ült, és Aki a jobb kezében tartotta a
könyvet, amelyben a trombiták és a pecsétek eseményei
voltak feltárva.
Visszatérve a tulajdonképpeni trombitákhoz,

folytatjuk azt a kijelentést, hogy „És a hét angyal, a

kinél a hét trombita vala, készüle a trombitáláshoz.”
Bár nem szólaltak meg, amíg az utolsó pecsétet fel
nem nyitották, ez nem indokolja azt a
következtetést, hogy a trombitákban leírt
eseményeknek szükségszerűen a pecsétekben leírt
események után kell bekövetkezniük. Inkább csak
azt mutatja, hogy mivel a pecsétek egy témával, a
harsonák pedig egy másikkal foglalkoznak, a kettő
eseményeit nem lehet egyszerre feljegyezni, hanem
először az egyik, majd a másik következik, logikus
sorrendben.
Így János előszőr a pecsétek részleteit jegyezte
fel, aztán pedig a trombiták részleteit. A pecsétek
jőnek előszőr, mert ezek az ítéletben a szentek

35
elpecsételésének számos időszakait fedik fel, amely
szükségszerűen megelőzi azok elpusztításának
számos trombita időszakát, akik nem részesülnek a
pecsétben. Ezért természetesen, az első pecsét meg
kell előzze az első trombitát, a második pecsét a
második trombitát és így tovább, akárcsak a mutató
az ingajáratot, és nem a hét trombita kell megelőzze
a hét pecsétet.
És ily módon látható, hogy a pecsétek eseményei
megelőzik a megfelelő trombiták eseményeit és ennek
eredményeként, a „sáskák” tudták ki rendelkezik, és ki
nem rendelkezik a pecséttel, és ezért tudják kit kell
„kínozni” és kit nem kell kínozni.
Mivel ennek következtében, a maga logikus
sorrendjében, minden elpecsételési időszak
megelőz minden pusztító időszakot, ezért
szükségszerű volt, hogy a pecsétek és a trombiták
egymást követően legyenek felállítva abban a
sorrendben. Ezáltal meg lett mutatva az, hogy azok,
akik minden időben elutasították az igazságot
ahogy azt nekik tanították, nem voltak elpecsételve,
azzal a következménnyel, hogy el lettek pusztítva
az Isten ítéletei által. Úgyhogy amint az egyik téma
felfedi a következő elpecsételési időszakot, a másik
téma hasonlóan felfedi a következő pusztítási
időszakokat: együtt megmutatva, hogy közösen
ugyanazt az időtartamot fedik be.
(A „pecsétek” részletesebb tanulmányozásáért,
olvasd „A Hét Pecsét Feltörése” Traktust.)

36
 Csakúgy, mint az ábécé, a szavak, kifejezések és
mondatok előre meghatározott gondolkodási formává
való fenntartható és koherens előállítása, a Biblia,
amikor teljesen önmeghatározó, csodálatosan építi
gazdagon változatos anyagait, (típusok, szimbólumok,
példázatok, allegóriák, számok, stb.) az előre elrendelt
egyenrangú, életet mentő igazság hatalmas
kinyilatkoztatásában. Ennek megfelelően, amint a
mondat minden betűjének, szavának és kifejezésének
megvan az előre elrendelt része a szándékolt gondolat
kifejezésében, ugyanúgy minden írásnak megvan az
elrendelt része a Bibliai igazságok kinyilatkoztatásában.
Amikor mindegyik óvatosan oda van illesztve a feltárt
igazság képéhez, az egyik igazgatva és megvilágítva a
másikat, a nagy átfogó szándék élesen kirajzolódik teljes
komoly fenségében, és óriási véglegességében és
kiválóságában.

„A hét szám” mondja a Prófétaság Lelke

megfelelően vonatkozva a Bibliának ezen alapvető
számára, „tökéletességet mutat.”— Apostolok
Cselekedete, 585 oldal.
A hét trombita igazságának következésképpen
magában kell foglalnia a világ kezdete óta minden
egyes pecsételést követő pusztulást. Továbbá, mivel
igaz, hogy a mennyei ítélőszék elé kerültek, amikor
az ítéletet kitűzték és a könyveket megnyitották, és
hogy azokkal kezdődnek, akik először éltek a
földön, ezért kétszeresen is világos, hogy bár az
ítélet alatt bontakoznak ki, összefüggésükben az
egész emberi történelmet átfogják, akárcsak a
37
pecsétek a magukéban.
Mivel, ez a bevezető megfigyelés utat nyitott a
trombitákkal kapcsolatban levő tanulmánynak, most
ezért a feljegyzett rendjükben egymás utáni
sorrendbe kellene vegyük őket, elkezdve
AZ ELSŐ TROMBITÁVAL.
Jelenések 8:7.
„Az első angyal azért trombitála, és lőn jégeső
és tűz, vérrel elegy, és vetteték a földre: és a
földnek harmadrésze megége, és az élőfáknak
harmadrésze megége, és minden zöldelő fű
megége.”

Látván azt, hogy a trombiták jelképesen feljegyezik a

gonoszak pusztítását, miután elutasítják az Isten által
hozzájuk küldött üzenetét és, hogy a „hét” szám
teljességet jelent átölelve az egész

próba idő szakaszát egészen a Krisztus második

eljöveteléig, az első trombita szólását ezért a
történelem múltjában kell keresni az első gonosz
sokaság elpusztításakor, amit az Isten üzenetének
elutasítása eredményezett. És mivel az özönvíz volt
az első efféle pusztítás, ezért nyilvánvalóan az első
trombita, ahogy vizsgálat alá került az ítélet előtt,
feltárja Noé prédikálását, a bárka építésében való
célját, és Isten okát az ó világ elárasztásában.
Most, okot hozva fel a szimbólum
szószólójaként, hogy önmagáért beszéljen, azt
38
mondja nekünk, hogy „jégeső és tűz, vérrel elegy”,
és „vetteték a földre,” valami olyant mutat, ami
szükségszerűen maga a földön kívül eredett.
Máskülönben nem mondhatná azt, hogy „vetteték a
földre.” A három elem (a jégeső, tűz és vér),
ráadásul olyasmit ábrázol, amely három dolgot
tartalmaz és amit nem lehet „a föld” bizonyos
részére vagy részeire korlátozni, ezért a földre
mindenüve „vetteték.”
Ha a tanuló most továbbmegy, hogy megértse a
szimbolizmust, amint az alapvetően meghatározza
önmagát, akkor a tanulás során látni fogja, hogy a
tárgya nemcsak egyre világosabbá és tisztábbá válik,
egyik igazság a másikba illeszkedik, és mindez
megerősíti az egészet, hanem azt is, hogy egy
felkavaróan jelenvaló igazságleckét tartalmaz. Ezt
látva tudni fogja, hogy eljött a menny által kijelölt
idő a harsonák kibontakozására, amely elhozza az itt
kifejtett
jelentős igazságot.
Aztán amint tovább halad a megvalósítás
fényében, hogy kinyomozza a „tűz” értelmezését
(ezzel kezdve elsőként, mivel a három elem közül
az első, amely a legközönségesebb), a háromszoros
tény által arra lesz vezetve, hogy Isten jelenléte a
„bokorban” tűz láng által volt kimutatva Mózesnek
(2Móz 3:2, 19:18), és az Úr az Ő Igéjét tűzhöz
hasonlítja (Jer 23:29), és Pünkösd napján a Szent
Lélek „tüzes nyelvekként” jelent meg. ApCsel 2:3.

39
 E három esemény fényében a tűznek a földre
vetése a Szentléleknek az Igazság szavaival való
leszállását jelképezi, amelyben benne van az Atya
és a Fiú, amint az Atya a Fiúban van (János 14:9).
Így a Lélek által, akinek mindenütt jelenlévő
befolyását nem lehet körülhatárolni, Urunk
„elmenvén prédikált” a lakosoknak, mielőtt az
özönvíz bekövetkezett. Ő általa is „siettetve” volt a
mi Urunk. 1Pét 3 :18, 19, 20.
Azután, ahogy az Ige kijelenti, hogy „mert a
testnek élete a vérben van” (3Móz 17:11), „a vér”
ezért a halandó élet jelképe.
És az egyszerű kérdés, amit Isten Jóbnak feltesz
„a jégesőnek tárházát láttad-é? A mit fentartottam a
nyomoruság idejére?” KJV (Job 38:22, 23), felfedi,
hogy a „jégeső” a pusztítás jelképe.

És mivel a jégeső nem más, mint fagyott víz, víz

általi pusztításra utal – az özönvíz, amit nem
ábrázolhat víz folyékony formában, mert a
folyékony víz az „élet” és „népek” jelképeként
áll. (Lásd János 4:14 és Jelenések 17:15.) Ezért a
jégeső az egyetlen elem, amely tökéletesen
ábrázolja a víz általi pusztítást.
Így e három elem (jégeső, tűz és vér) képletesen
írja le azt az üzenetet, amelyet Noé hirdetett:
nevezetesen a víz általi pusztulást (jégeső); a bárka

40
építését a halandó élet megőrzésére (vér); és az
Igazság Lelkének erejét (tűz), amely által az üzenet
elhozta és hirdette. A tényeket más szavakkal
kifejezve, az igazság Lelke (tűz) Noé üzenetében
biztosította a bárkát, hogy megőrizze mindazok
életét (vérét), akik meghallották a szavát és
beléptek. Mindazok számára azonban, akik nem
fogadták el a hangját és nem mentek be, az üzenet
pusztulást hozott az özönvíz (jégeső) által.
Amikor Noé tudomást vett arról, hogy az Isten
adta munka véget ért, mert a gonosz sokaság
„megalázta, ellene beszélt, kigúnyolta és
elutasította” az ő üzenetét, ő és a családja belépett
a bárkába. Aztán jött az özönvíz és mindazok, akik
nem keresték a bárka védelmét, el lettek sodorva a
dühös vizektől.
Így van az, hogy az özönvíz áldozatai a „fák” és
a „zöld fű” harmadrésze által van ábrázolva (Jel
8:7)

amely elégett (halálra ítélve a Lélek által, Aki ellen

vétkeztek), és amely két embercsoportot
különböztet meg.
De miért „elégve” ahelyett, hogy
„megfulladva”? Ne feledjük, hogy itt mi
szimbólumok által ábrázolt igazságokat
tanulmányozunk. A pusztítás cselekvése, ami a
„megfulladt” szó szószoros elfogadása által van
kifejezve, szószerinti volna ahelyett, hogy jelképes

41
legyen és így kiforgatná a magyarázat kulcsát: mert
ha minden kifejezés nem jelképes, hogyan
különböztetnénk meg, hogy melyik az és melyik
nem? És hogyan tudhatnánk meg, hogy melyik által
határozhatjuk meg az igazságot? A „megfullad” szó
jelképesen nem pusztítást jelentene, hanem inkább
életbe merülést – az emberek nagy tömege közti
merülést (Jel 17:15).
És mivel a „tűz” az Igazság Lelkének jelképe,
ebből az következik, hogy azok akik vétkeztek
Ellene elutasítva Noé üzenetét, jelképesen el lettek
„égetve”, és ennek következtében a gonoszak
elszenvedték az Ő bosszúját („tűz”) mert Ellene
vétkeztek.
Hogy szemléltessük: ha valaki gyilkosságot
követ el, és halálbüntetést előíró törvény által
elítélik, akkor az ő élete el van vesztve halál
eszköze által. De vajon a bűncselekmény vagy a
kivégzés végrehajtása okozza-e halálát? - A
gyilkosság, természetesen; mert ha az elítélt
ártatlannak bizonyul, a törvény nem róhatja ki a
büntetést.
Pontosan így van az özönvíz előttiekkel: ők nem
azért vesztek el mert jött az özönvíz, mert bárki,
aki akart volna, bemehetett volna a bárkába.
Valóban, hogyha mind bűnbánatot tartottak volna,
arra indították volna Istent, hogy visszatartsa az
özönvizet. De ők elkövették a Szent Lélek elleni
megbocsájthatatlan bűnt, elutasították Noé

42
üzenetét, nem akartak a bárkába lépni – bűn, amely
rájuk hozta az isteni törvény büntetését (az
özönvizet).
Hogy a „zöld fű” és a „fák” az élőlények két
osztályát szimbolizálják, gyorsan kiderül
Nabukodonozor álmából, amelyben önmagát a
nagy „fának” és a birodalmának közönséges népét
„a mező gyenge füvének” látta. Dán 4:10, 14, 15,
20, 22. Ézsa 40:6-7. És Jézus, felelős állásban levő
emberekről beszélve azt mondta: „Azért minden fa,
a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és
tűzre vettetik.” Mát 3:10. Ezért tisztán, az özönvíz
által elpusztult közönséges emberek „zöld fű” által
voltak ábrázolva, és a vezetőik a „fák”
harmadrésze által. „És eltörle az Isten” olvassa a
feljegyzés „minden állatot, a mely a föld színén
vala, az embertől a baromig, a csúszó-mászó
állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének
a földről; és csak Noé marada meg, és azok akik
vele valának a bárkában”. 1Móz 7:23.
Egyszerűen azért, mert egy harmadik rész
elégetése arra enged következtetni, hogy két rész

megmaradt, azt kell hinnünk, hogy kétszer annyi

maradt meg, mint ahány elveszett? És mivel csak
nyolcan menekültek meg, ebből azt a
következtetést kell levonnunk, hogy csak négy
lélek (fa) veszett el?
Az ilyen következtetésekre csak az értelmezés

43
szabályának megsemmisítésével lehet érni. Ne
felejtsd el, hogy a prófétai eseményeket
szimbólumokon keresztül vizsgáljuk. Ne
változtassuk az elmét a szimbolikusról a szó
szerinti felsorolására azoknak, akik elpusztultak és
azok, akik éltek.
Magyarázatot találva „az ég csillagainak
harmadrészét” kijelentésben (Jel 12:4), – a gonosz
angyalok akiket Sátán maga után vonszolt –„a fák
harmad része” úgy tűnik, hogy az özönvíz előtti
világ gonosz vezetőire utal. Az angyalok vagy
csillagok két része, amely a mennybe maradt, ők
voltak az igazak. Hogyha az Ihletés úgy fejezné ki,
hogy kétharmad volt elégve és egyharmad
megmaradt, az ellenkezője helyett, a nyilatkozat
szimbolikusan helytelen volna mert a jelképes
„harmad” a trombitákban mindig a gonoszokat
jelképezi tekintet nélkül a számra.
Miért volt a bárkában levő összes ember fák által
ábrázolva? Miért nem a fű által? – Mert a fűből a
fához viszonyítva hiányzik a találó jellegzetesség
úgy szilárdságban mind erőben, stabilitásban és
hosszú életben.

A fű megfelelően, logikusan vagy Biblikusan nem

tudná ábrázolni a bárka lakóit az özönvíz utáni
nemzet elődjeiként.
Így, ahogy a Szentírás egyetlen rövid versében
elbeszéljük az özönvíz teljes történetét, az első

44
trombita szimbolikájában nemcsak a múlt
elmondásának csodálatos egyszerűségét és
pontosságát látjuk, hanem az idővel és az írásos
anyaggal való nagyfokú takarékosságot is, mivel ez
utóbbi olyan árucikk volt, amely akkoriban nagyon
drága volt. És ugyanez a legfelsőbb bölcsesség
húzódik végig, folytatódva

A MÁSODIK TROMBITÁVAL.
Jelenések 8:8, 9.
Jelenések 8:8, 9. „A második angyal is
trombitált, és mint egy tűzzel égő nagy hegy
vetteték a tengerbe; és a tengernek harmadrésze
vérré lőn; És meghala a tengerben lévő
teremtett állatoknak harmadrésze, a melyekben
élet vala; és a hajóknak harmadrésze elvesze.”
Mivel az első trombita teljesedése elvezet minket
egészen, belefoglalva az özönvizet, ezért a második
trombita idejét az özönvíz általi pusztulás után kell
keressük, amelyet egy üzenet előzött meg. És, hogy
megállapítsuk annak kezdetét, nekünk csak azt kell
megfejtjük, hogy mivel Biblikusan a hegy egyházat
vagy birodalmat ábrázol (Zak 8:3, Ézsa 2:3), ezért a
„nagy hegyek” mivel tűzzel voltak bevonva, amint az a
bokor volt amelyből Isten beszélt Mózessel (2Móz 3:2,
4.) csupán azt jelentheti, hogy Isten jelenléte volt akkor
közöttük és a népe körül. És abban az időben, mi jól
tudjuk, az Izraelita mozgalom volt az első özönvíz
utáni egyház, amely egy üzenettel bírt – a ceremoniális
rendszerrel. Vezetve az Urnak e nagy seregét, tűz
45
oszlop volt előttük és védte őket, aztán a felhő oszlop
követte hátul.
És miután a hegy lángba borult, a „tengerbe
vettetett”. A tenger, a vizek tárháza, a „népek,
sokaságok és nemzetek és nyelvek” (Jel 17:15)
eredeti lakóhelyét jelképezi. Ezért mivel teljes
egészében a világ jelképeként áll, ahol a nemzetek
(vizek) laknak, minden bizonnyal lokalizálja a
helyet, amelyben az egyház (hegy) feltűnik. Ez a
próféta szavaiból ered: „Énekeljetek az Úrnak új
éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, akik a
tengerhez lementek (ahonnan az ige eredett--
Palesztina) és azoknak lakói.” KJV Ézsa 42:10.
Tartsuk észben, hogy a „tengernek” csak harmad
része „lőn vérré”, valamint azt, hogy az Izraelita
mozgalom a földnek csupán egy részét érte el
(szimbolikus kifejezésben, a „tenger harmad
része”) – azok a pogányok, akikkel a mozgalom
közeli kapcsolatba került, különösen az ígéret
földjén. Nagyon nyilvánvaló ezért, hogy a „hegy”
az Ó Testamentumi egyháznak a szimbóluma.
Amikor a „hegy” (egyház) a „tengerbe”

vettetett, és a „tenger harmad része vérré lőn”,

„meghala a tengerben lévő teremtett állatoknak
harmadrésze amelyekben élet vala.” Újból, a „vér”
halandó életet jelképez. Mivel így áll a helyzet,
akkor következik, hogy a „tenger” (világ)
46
 harmadrésze amely „vér”-ré (élet) lőn, volt az a
rész, amelyben a „hegy” „vettetett”, amelyben
Isten népe lett hozva. Következésképpen az a rész,
Palesztina, életet mentő menedékhellyé vált azok
számára, akik teljesen egyesültek a mozgalommal,
de mészárszék azok számára, akik nem egyesültek,
épp amint a Nóé bárkája életet-mentő menedékhely
volt azok számára, aki bementek oda, de pusztítás
okozó azok számára, akik nem mentek be oda.
Ami a teremtmények harmadrészét illeti, amely
meghalt, a Biblia a fölöslegesség nagy hibájával
lenne vádolva, ha azt mondaná, hogy „élet vala
bennük” hogyha azáltal halandó életet értene, mert
hogy haltak meg ha nem volt bennük élet? Ezért ők
csupán azoknak az élőknek voltak jelképei, akik az
örökélet előjogában részesültek és egyszer
átkarolták azt, de később a gonoszság által
elveszítették azt. Így, csupán a jelképes
„harmadrésze” volt elpusztítva („meghaltak”)
azoknak, akik örökéletbe részesültek, de akik
eljátszodták azt.
Jel 8:9, utolsó része. „És a hajóknak
harmadrésze elvesze”.

Mivel a „tenger” az ó világ jelképe, a „hajók” olyan

tárgyaknak kell a jelképei legyenek,
amiknek védnie és szállítania kellett volna az
embereket, és amelyek, megígérve, hogy biztonságban
átszállítják őket a tengeren, (világon) kudarcot
vallottak a parthoz érésben. Ezek, következésképpen
47
csupán a pogány vallásokat és a templomaikat
ábrázolhatják, amelyek a követőiknek szállítást ígértek
a túlvilágban. De mivel nem volt tengerbiztos, a
katasztrófával még utazás közben találkoztak. Úgy ők
mind templomaik elpusztultak az Izraeliták által
válaszként Isten parancsára: „Pusztára pusztítsátok el
mind azokat a helyeket, (templomokat – hajókat) a hol
azok a nemzetek, a kiknek ti urai lesztek, szolgáltak az
ő isteneiknek a magas hegyeken, a halmokon, és
minden zöldelő fa alatt. És rontsátok el azoknak
oltárait, törjétek össze oszlopaikat, tűzzel égessétek
meg berkeiket, és vagdaljátok szét az ő isteneiknek
faragott képeit, a nevöket is pusztítsátok ki arról a
helyről.” 5Móz 12:2 ,3.
Egy másik esetben, más körülmények között,
amikor az egyház képletesen a szárazföldön halad
át a víz helyett, a hajók helyett szekerek jelképezik
az egyházat. (Lásd 2 Traktust, A Nagy
Ellentmondás.)
Az ókori világ első két időszakának tökéletes
illeszkedésében, az első két trombita garantálja,
hogy a következő időszakokat a következő
trombiták is tökéletesen szimbolizálják. A
harmadik időszakra vonatkozó igazság tehát
szimbolizálva van

48
 A HARMADIK TROMBITA ÁLTAL.
Jelenések 8:10, 11.
Jel 8:10. „A harmadik angyal is trombitált, és
leesék az égről egy nagy csillag, égve, mint egy
lámpa, és esék a folyóvizeknek harmadrészére,
és a vizek forrásaira.” KJV
Az, hogy az égből esett le a „csillag,”
egyértelműen azt jelzi, hogy valamilyen mennyei
tárgyat jelképezhet, ami a földre ereszkedik. Az a tény,
hogy ég, mint egy „lámpa” olyan tárgyat jelent,
amelynek belső ereje van, hogy fényt adjon és az
egyetlen ilyen fénnyel rendelkező, mennyből jövő tárgy
az Ige: „A Te Igéd,” igazolja a Zsoltáríró „az én
lábamnak szövétneke és ösvényemnek világossága”.
Zsolt 119:105. És mivel a csillag a folyóknak
(nemzetek – Jel 17:15), csupán a „harmad részére”
esett, önmagát, az Ó-Testamentumi Írás
szimbólumaként fedi fel, mert az Ó-Testamentumi Írás
volt az, amely nem volt elérhető a föld minden
nemzetei (folyói) által, hanem csupán egy rész
(szimbolikus, nem szó szerinti harmadrész) által.
Noha a csillag a „folyóknak” csupán a
harmadrészére esett, kivilágította a „vizek forrásait.”
Ez a tény azt mutatja, hogy az Ó-Testamentumi Írások
két csoport ember kezében estek – „folyók” és
„források.” Az előbbiek olyan nemzeteket ábrázolnak,
amelyek közeli kapcsolatba kerültek a Bibliával. (Ezek
olyanok, mint a „folyónak erős és sok vize, Assiria

49
királya.” Ézsa 8:7 KJV) Az utóbbi az Ő választott
népét ábrázolja (Izrael tizenkét törzsét), akikben az Ő
Igéje, az élet vize volt, ami élő forrásokká tette őket.
Ekképp, „aki hisz Én bennem,” jelenti ki Maga az Úr
„élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből” (Ján
7:38); és: „Jákob forrása a gabona és a bor földén
lesz.” 5Móz 33:28.
Jel 8:11. „A csillagnak neve pedig Üröm:
változék azért a folyóvizek harmadrésze
Ürömmé; és sok ember meghala a vizektől,
mivel keserűkké lőnek.”
Keserű és aromás gyógynövény, az üröm
hashajtóként és frissítőként is hat — tulajdonságok
és erények a jelentősége, aminek fel kell fedezzük
az „Öröm” név szimbolikus jelentését. Mivel a
hashajtó valami olyan, ami takarító és tisztító
előnnyel rendelkezik, az „Üröm” név ezért,
elsősorban valami tisztító hatóanyagot kell
jelentsen. És mivel az Isten Igéje rendelkezik azzal
az erővel, amely kitisztítja az okát és az
eredményét a lelki gyengeségnek és visszaállítja a
bűn-beteg léleknek egészségét, működését és
tónusát, nyilvánvalóan az egyetlen olyan anyag,
amelyet ebben az esetben az „Üröm” szó találóan
jelképez.
Következésképpen, a keserű hashajtó és frissítő
erények azt jelzik, hogy az Isten Igéje, bár valóban
keserű az érzéki ínynek, az őszintének, aki azért a
jóért szereti, amit vele tett (megtisztítja a testet és

50
lelket), a legédesebb öröme, míg a becstelennek,
akinek az érzéki ínye az istene
és aki nem szereti az igazságot, az Ige olyan, mint
az epe az ínyének. És kétszeresen így van mert ők
a megváltás helyett a világ útját szeretik, amit ez
elítél.
A fű aromás minősége felfedi azt, hogy aki
megeszi Isten Igéjét, legyen az bármilyen keserű is
érzéki ínyének, megtalálják Benne a
felülmúlhatatlan ízét a mennyei befolyásnak, ami
arra indítja őt, hogy „az élet ízét az életre” lehelje.
Mindegyik fokozatosan emlékezetes
igazságokat fedve fel, az első három trombita azt
mutatja, hogy a hátramaradt négy trombita,
közelebb érve ahhoz az időszakhoz, amelynek
javára a szimbolizmus összesített leckéi voltak
adva, egyre jelentősebb leckéket kell feltárjon. És
pontosan ez az, amit a téma tanulmányozója
megtalál, amint most belép a tanulmányozásában

A NEGYEDIK TROMBITÁNAK.
Jelenések 8:12.
Jel 8:12. „A negyedik angyal is trombitált, és
megvereték a napnak harmadrésze, és a holdnak
harmadrésze, és a csillagoknak harmadrésze; hogy
meghomályosodjék azoknak harmadrésze, és a nap
az õ harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka
hasonlóképen.”
A csillagok, a hold és a nap érintése után, amely a

51
teljes Naprendszer szimbolizmusa, amelytől az élet
fennállása függ, ezekben a versekben ismertetett akció
azt mutatja, hogy ezek a mennyei tárgyak valamit
képviselnek, amely nélkül az egész földi élet
megszűnne. Ezért vita nélkül ebben a környezetben
ábrázolniuk kell Isten egyházát - a világ világosságát és
életét. Így világosan egyértelmű a kettős lecke, hogy a
mai világ az egyháznak köszönhetően létezik, és hogy
fénye és életadó energiája nélkül a földi élet
ugyanolyan gyorsan kihalna, mint amikor a nap és a
hold visszavonná befolyását a földről.
Látva azonban, hogy a jelen értelmezés nem
csak a logikán alapszik, hanem Maga a
Szentírásokon is, ezért Hozzá fordulunk az utolsó
szóért a jelen összefüggésben. És ezt a József
álmában és annak magyarázatában találjuk meg:
„Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő
bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam;
ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol
vala én előttem. S elbeszélé atyjának és bátyjainak,
és az ő atyja megdorgálá őt, mondván néki:
Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy
elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy
meghajtsuk magunkat te előtted földig?” 1Móz
37:9, 10.
Jákob idejében az ő családja (1) Isten íratlan
Szavának a tárháza, (2) a szent templom, és (3) a
szentek gyülekezete volt. Mivel mindhárom volt,
ezért az Isten élő gyülekezete volt. Jákob
következésképpen a nap, a hold és a csillagokat az

52
ő tárházának szimbólumaként értelmezte – az
akkori világ világossága.
És az a tény, hogy akkoriban a templomot az
apa, az anya és a tizenkét fiú alkotta, meggyőző
bizonyíték arra, hogy a nap, a hold és a csillagok
az Isten egyházának szimbólumai három részben,
az első melyet itt jelképez —
A Megvert Nap.
Az egész naprendszer nagy világító és éltető
fizikai ereje, a Nap nyilvánvalóan Isten Igéjét
jeleníti meg az egyházban - a világ nagy szellemi
fényadó és életfenntartó erejét. Következésképpen
az, hogy a napot lesújtották, azt mutatja, hogy az
egyház fénye egyelőre elhalványult. És ez a
szimbolikában egymás után vezet el bennünket
A Megvert Holdhoz és Csillagokhoz.
Tükrözve a nap fényét, ahol a nap nem tudja
kisugározni, a hold következésképpen az egyházat
ábrázolja szétküldve az üzenetet (fény) az Igéből
(nap) e sötét világnak. Ez a szimbolikus
egymásrautaltság a hold és a nap között mutatja,
hogy az egyház nélkül Maga az Igen nem tud
ragyogni a sötét világban. És mivel az Igéből való
itten jelképezett fény és nap, a ceremoniális rendszer
volt, amit nem lehetett kivitelezni egy különleges
szerkezet nélkül, a „hold” ezért jelképe a sátornak és
a templomnak, ami által az üzenet fénye – az
áldozati szertartás – tükröződött. Mivel ez így igaz,

53
ezért a „csillagok” nyilvánvalóan az egyháztagok
jelképei. És ezért az

érintésük a hold és nap mellett, szimbolikusan az ősi

Izraelre kimért büntetést jelképezi.
De ezeknek csak a harmad része volt érintve.
Tehát ebből következik, hogy az izraelita nemzet
három részre oszlik, amelyek egyike érintve volt. És
mivel a nemzet története három különálló időszakot
ölel fel (egyrészt az egyiptomi kivándorlástól a
megígért föld birtoklásáig, másrészt a megígért föld
birtokbavételétől a babiloni fogságig, harmadszor
pedig a Babilonból való szabadulástól Krisztus
megjelenéséig), ezért ezen időszakok egyikében ők
„érintve” voltak.
E naprendszer szimbólumok, („nap,” „hold,”
„csillagok”) magyarázatából, amit nem cáfolhatunk
meg, úgy látszik, hogy a negyedik trombita felfedi
azt a büntetést amely a Zsidó nemzetre jött a
királyok idejében. Mert e napokban történt, hogy a
templom, annak szertartásai és annak népe
„megveretett”; azaz, a nemzet (csillagok) a Babiloni
fogságba vitetett, a templom (hold) leromboltatott és
a szertartás (nap) eltöröltetett egy időre. Ennek
következtében eredményként, lelki sötétség jött a
földre, amint a „nap” és az „éjszaka”
harmadrészének „sötétségében” van ábrázolva .
E nagy vesztesség, a Zsidó vezetőkre lett hozva,
mert „ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő
beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt űztek;

54
míglen az Úrnak haragja felgerjede az ő népe ellen,

és többé nem vala segítség. És reájok hozá a

Káldeusok királyát, a ki fegyverrel ölé meg ifjaikat
az ő szent hajlékukban, s nem kedveze sem az
ifjaknak és szűzeknek, sem a vén és elaggott
embereknek, mindnyájokat kezébe adá. Az Isten
házát meggyújták, Jeruzsálem kőfalait lerontották,
palotáit mind elégeték tűzzel, és minden drágaságait
elpusztították. És a kik a fegyver elől
megmenekültek, azokat elhurczolta Babilóniába, és
néki és fiainak szolgáivá lettek mindaddig, míg a
persiai birodalom fel nem támadott; Hogy
beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott
beszéde, míg lerójja a föld az ő szombatjait, mert az
elpusztulás egész ideje alatt nyugovék, hogy
betelnének a hetven esztendők.” 2Kron 36:16-17,
19-21. „És Sédékiás fiait saját szeme láttára vágták
le; Sédékiás szemeit pedig megvakították, és
lánczokba verve vitték el őt Babilóniába.” 2Kir 25:7.
Tehát, mivelhogy a vallásos szertartások, a
templom építés és a nemzet megveretett, a fény,
amely egykor általuk fénylett ki lett oltva több mint
hetven évig, amíg a templom újra építtetett és az
áldozati rendszer helyre állíttatott. Nyilvánvalóan
ezért, a „nap” (a földnek az a része, ahol a nap fénye
közvetlenül fénylett) az „ígéret földjét” jelképezi és
az „éjszaka” (a földnek azon része, ahol a nap fénye
a hold és a csillagok által van tükrözve) a pogány

55
földet jelképezi.
A szimbolizmus világosan felfedi,

hogy amikor a nemzet fogságba vitetett, és a szentelt

edények el vitetének és aztán elévülési állapotba
hagyva, lelki sötétség ereszkedett mindenhova. Ez az
igazság a párhuzamos fizikai igazságból ered
(amelyből a szimbolizmus származik), hogy egy nap
és egy éjszaka alatt a föld megfordul a saját tengelye
körül, és annak minden része egykor besötétedik a
huszonnégy óra alatt. Következésképpen, a
szimbolizmus megmutatja, hogy az ókori Izrael
vallásos rendszere volt az egyetlen lelki fény az
egész ókori világban, és maga Izrael az egyetlen
szervezett egyház, amelyet a Szentírás Szerzője
elismer.
Milyen fontos igazság ma a vallásos
Kereszténységnek! Hadd dorgáljon meg mindenkit,
aki a fényben akar járni, hogy
Elkerülje A Mások Hibáit.
Oh, milyen borzasztó a gondolata is annak, hogy
valaki bezárja a szívét és ezáltal süket fület fordít
Isten Lelkének kérlelésére! Gondoljunk csak bele
mekkora bánatot és fájdalmat lehetett volna
elkerülni, hogyha az ember nem keményedett volna
meg az önteltségben! Túl megalázó volt az ókori
Izrael akkori vezetőinek, hogy beismerjék
tévedéseiket és elfogadják Isten alázatos

56
szolgáinak, a prófétáknak fegyelmezéseit. De az,
hogy semmibe vették az igazságot, nem
állandósította magasztalásukat a nép szemében,
ahogyan ők elvárták volna. Prófétáik meggyilkolása
nem hagyta jóvá tévedéseiket vagy takarta el
bűneiket. Istent sem hallgattatta el, hanem inkább
időben leleplezte közömbösségüket, és feltárta
szégyenüket az egész világ előtt.
Ha Isten népe ebben az időben meg kéne ismételje
a Zsidók tévedéseit, akkor az igében kijelentett
büntetés „ott lesz sírás és fogaknak csikorgatása”
(Mát 24:51), meghiúsulna teljesedni erősségben és
párhuzamban minden kórban. Ráadásul teljes
megvalósítása, egyszerűen annak a csalódásnak,
hogy ott lenni csupán egy lépésre a Paradicsomtól és
kudarcot vallani a belépésben és inkább a pokolba
húzva találni magát, elég volna ahhoz, hogy
átszúrjon valakit a legfájdalmasabb lelkifurdalással!
Ezért inkább nyissuk ki tágasan szíveinket amint
elolvassuk az Úr sajnálatos könyörgését:
„Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat
és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek,
hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen
a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem
akartad. Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok.”
Mát 23:37, 38. Az Úrnak szava kiált a városnak, és a te
neved néz bölcsességre. Halljátok meg a botot és ki
rendeli azt?! Mik 6:9. KJV És mivel nem hallgatja meg
Isten hangját, ne feledd, hogy
Isten Csapást Mérhet, Ahol Ember
57
 Nem Képes.
Épp amint lehetetlen Istenen kívül bármilyen lény
számára bántalmazni az égi bolygókat, hasonlóképpen
lehetetlen, ahogy a szimbólum felfedi, valaki számára
ártani az egyháznak
amikor az teljesen átadja magát Istennek és
következésképpen az Ő védelme alatt van. Így,
jelképesen Ő biztosítja népét, hogy nem engedi meg,
hogy valami nyomorúság jöjjön rájuk azonkívül, amit
ők maguk hívnak és a javukért Ő megenged. „Ímé”,
mondja a Zsoltáríró „nem szunnyad és nem alszik az
Izráelnek őrizője! Zsolt 121:4. „...mert a ki titeket bánt,
az Ő szemefényét bántja”. Zak 2:8.
Isten sok szolgája végrehajtotta ezeket az
ígéreteket. Nevezetesen volt olyan eset, amikor a
kivándorlási mozgalom eljutott a Vörös tengerhez,
később a Jordán folyóhoz, és mindkét víztest
„felhalmozódott egy halomra”, hogy az emberek
számára biztonságos átkelést biztosítson és
ellenségeiket elpusztítsa; akkor is, amikor a három
zsidót kiszabadította a tüzes kemencéből; Danielt,
az oroszlánok verméből; Márdokeust és népét a
Hámán által előidézett kivégzésből; és Illést, Aháb
és Jézabel kezéből.
Valóban, „ha akkora hitetek volna, mint a
mustármag”, ahogy a Megváltó jelenti ki, „azt
mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda,
és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek”
(Mát 17:20) habár a gonosz hozza

58
 A JAJT.
Jelenések 8.13.
„És láték és hallék az égnek közepette egy
angyalt repülni,

a ki ezt mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld

lakosainak a három angyal trombitájának többi
szavai miatt, a kik még trombitálni fognak”.
A hét trombitából az utolsó három a bánat
trombitája, az első négynek az ellenkezője,
nyilvánvalóan valami nagy változás fog
végbemenni az első négy és az utolsó három
között.
Mivel, elvezetett minket egészen eddig a pontig, az
első templom lerombolásáig és a második felépítéséig,
a prófétikus Isteni Ige tovább vezet most a Krisztus
első adventjéig és az Ő keresztre feszítéséig, a
trombitával összekapcsolt következő nagy eseményig.
És ezek az események, bevezetve az Ó-Testamentumi
korszak végét és az Új-Testamentumi kórszak kezdetét
azt fedik fel, hogy az utolsó három trombita átkarolja
az Új-Testamentumi időszak történelmét. A jajok,
következésképpen előszőr Sátánra mutatnak rá amint a
hívőket üldözi abban a próbálkozásában, hogy távol
tartsa őket a Kereszténység átkarolásától, és másodszor,
a pogányokat üldözi azzal a próbálkozásával, hogy
Kereszténnyé tegye őket! A következő jaj

AZ ÖTÖDIK TROMBITÁVAL JÖN.

Jelenések 9:1-19.

59
 „Az ötödik angyal is trombitált, és látám, hogy egy
csillag esett le az égről a földre, és adaték annak a
mélység kútjának kulcsa. Megnyitá azért a
mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint egy
nagy kemenczének füstje; és meghomályosodék a
nap és a levegőég a kút füstje miatt. A füstből pedig
sáskák jövének ki a földre;
és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a
föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a
földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldelőt, se
semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, a
kiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte.”
Sorrendbe véve az ötödik trombita
szimbolizmusának részeit (a „csillag,” a „kulcs,”
„mélység,” a „füst,” a sötétség és a sáskák), előszőr
eljutunk
A Csillaghoz.
Amiként a harmadik trombita csillaga, hasonlóan
az ötödik trombita csillaga is az égből esett le a
földre. És amint a harmadik-trombita „csillaga”
úgy volt felismerve, hogy döntően a Biblia
adventjét ábrázolja, akkor ez, mivel hasonló az
elsőhöz, valami Annak megfelelőt kell ábrázoljon.
Mivel a Biblia és Krisztus, kiegészítően mindegyik
rokoni viszonyba van Isten Igéjével (Ján 1:1-14), akkor
az a tény, hogy az első „csillag” leereszkedése jelképe a
Biblia adventjének, kiegészíti azt, hogy a második
csillag leereszkedése jelképe a Krisztus első
adventjének. Ráadásul a csillag „férfi” („him” KJV)
személyben van megszemélyesítve, ezért férfi

60
személyre van korlátozva. És végül Maga Krisztus tesz
bizonyságot, hogy Ő az „ama fényes és hajnali csillag.”
Jel 22:16. Emlékezzünk arra, hogy Neki lett adva
A Mélység Kutjának Kulcsa.
„És láték egy angyalt leszállani a mennyből,

a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz

a kezében. És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót,
a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer
esztendőre”. Jel 20:1-2.
Mivel Krisztus az, Aki biztosítja a Sátán
fogságát, és ezáltal bevezeti az évezredbe, egyedül
Ő ábrázolható találóan az „angyal által, akinél
van a mélység kutjának kulcsa,” és a „csillag”
által akinek adatott a „kulcs.” És ahhoz, hogy
„odaadni” valamit, előszőr birtokában kell „lenni”
annak a valaminek, az „adaték” (Jel 9:1) és a
„nálam vannak” (Jel 20:1, 1:18) igék, természetesen
két különböző időre mutatnak rá. Nyilvánvalóan
ezért, Krisztus kapta a „kulcsot” az ötödik
trombitáláskor – valamikor az évezred előtt. Ezért
az évezred kezdetén Ő már rendelkezik vele.
Mivel Krisztus missziója az volt, hogy
szabadulást hozzon a bűn és a halál fogságából, (a
feneketlen kút) KJV és ezt az evangélium
prédikálása által tette, a kulcs ezért az evangélium
jelképe kell legyen, az egyetlen erő, amely képes
szabadokká tenni azokat, akik be vannak
börtönözve
61
 A „Feneketlen Kútba.”
Mivelhogy a Jelenések 20:3 „feneketlen kútja” a
földnek, mint börtönnek jelképe az évezred alatt,
akkor a Jelenések 9:1 „feneketlen kútja” mivel
azonos, hasonlóképpen a földnek,

mint börtönnek a jelképe kell legyen, egy másik

időben.
Ez az értelemszerű Biblikus magyarázata a
„csillagnak”, a „kulcsnak” és a „feneketlen kútnak,”
felfedi azt, hogy a föld Krisztus első adventjekor
Isten népének börtönévé (kút) vált és eljött Krisztus,
hogy kinyissa azt, hogy megszabadítsa őket.
A tény, hogy Isten népe azzal a képességgel van
felruházva, hogy nyitva tartsa a feneketlen kutat,
akkor ha vereséget szenvednek, a kút bezáródik és
börtönné válik ahonnan nincs szabadulás ha nem
nyitják meg újra. És így, Sátán a Zsidók utolsó
napjaiban, ahogy azt a szentelt történelem
feljegyezi, megtámadta őket, fogságba vitte és így
bezárta a kutat. És tudván azt, hogy amikor a
Megváltó eljön, Ő majd kinyitja azt, ezért mindig
készen állt, „hogy mikor szül, annak fiát megegye”.
Jel 12:4. De mivel szem elől tévesztette a csecsemő
Krisztust, arra buzdította Heródest, hogy „megölessen
Betlehemben és annak egész környékén minden
gyermeket, két esztendőstől és azon alól” (Mát
2:16), annak reményében, hogy megszabaduljon a
Megváltótól. Az Előrelátó oltalma alatt azonban,
Krisztus távol volt tartva a Heródes vérontó kezétől.
62
 Aztán következésképpen az evangélium kulcsával Ő
kinyitotta a „kutat” és kiszabadította népét. Ezt ő
Maga ismerte el:
„Az Úrnak Lelke van és rajtam, mivelhogy
felkent engem, hogy a szegényeknek az
evangyéliomot hirdessem,
elküldött, hogy a töredelmes szívűeket
meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást
hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy
szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy hirdessem
az Úrnak kedves esztendejét”. Luk 4:18, 19. És a kút
megnyitásának eredményeként jöttek
A Sáskák, A Füst és A Sötétség.
Jel 9:2. „Megnyitá azért a mélységnek kútját: és
füst jöve fel a kútból, mint egy nagy kemenczének
füstje; és meghomályosodék a nap és a levegőég a
kút füstje miatt”.
A „füst” jelentőségéért mi nem kell tovább
menjünk kutatásunkban a ceremoniális rendszernél,
ami „az evangélium tömörített próféciája volt”.—
Apostolok Cselekedete, 14 oldal. Ott meglátjuk a
ceremoniális áldozatok felszálló füstjét, amely, amint
azt jól tudjuk, Krisztus nagy áldozatára mutat előre az
emberiség érdekében. Következésképpen a füst amely
a „kútból” jött, Krisztus keresztre feszítésének
jelképe és a „meghomályosodott nap” és
„levegő,” jelképe annak amikor „sötétség támada az
egész földön” a „hatodik órától kilencz óráig”. (Márk
15:33) – míg Ő haldoklott a kereszten. És a sötétség,
63
amely beborította az egész földet e három óra idő alatt
azt mutatja, hogy abban a pillanatban amikor hatott
ütött az óra, a „kút” megnyílt.
A tényeknek világos sorozata megmutatja, hogy
az evangélium kulccsal (az Ő kiontott vére általi
megváltás jó híre) Krisztus
megnyitotta az Ő fogoly népének fogságból való
kiszabadulásuk útját – a bűn és a halál „feneketlen
kútját”.
Hogy röviden megismételjük, így látjuk, hogy a
„csillag” Krisztus jelképe, a „kulcs,” az evangélium
jelképe, a „kút,” a föld jelképe, a „füst,” az Ő
áldozatának jelképe és a „nap és levegő”
meghomályosodása és a „sötétség,” ami a földet
borította az Ő keresztre feszítésének ideje alatt.
Tökéletes jelképek.
Jel 9:3, 4. „A füstből pedig sáskák jövének ki a
földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk
van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik,
hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldelőt,
se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, a
kiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte”.
Mivel a füst a keresztre feszítést jelképezi, és a
sáskák a füstből jönnek ki, az egyetlen elfogadható
következtetés az, hogy a keresztényeket jelképezik,
akik a Golgotán kiontott áldozati vér
következményeként jöttek. Az a tény pedig, hogy „csak
azokat az embereket bántsák, a kiknek homlokukon
nincsen az Istennek pecsétje,” még inkább
megkerülhetetlenné teszi ezt a következtetést. Mert

64
csak egy igazi keresztény, aki személyes tapasztalattal
rendelkezik Istennel, tökéletesen ismeri az Ő Igéjét, és
aki el meg telve az Ő Lelkével, képes
megkülönböztetni a szentet a bűnöstől. Csak ő tudja
felismerni, hogy ki rendelkezik a pecséttel, és ki nem,
amikor az utóbbi az igazságosság hamis köntösébe
burkolózik.

Az a gondolat, hogy a sáskák a „Szaracének”

harcosainak a jelképei nem biblikus valamint
logikátlan mert a sáskáktól eltérően a Szaracének
mindenkit megöltek aki az útjukba került.
Különösképpen a Keresztényeket bántalmazták –
akiknek „a homlokán volt az Isten pecsétje.” És az
ilyesmi, biztosan a Sátán kezének munkája, hogy
megölje mindazokat akiknek a homlokán van Isten
pecsétje. Viszont azoknak, akiket a „sáskák”
ábrázolnak az a fékező parancs volt adva, hogy „meg
ne öljék őket” (Jel 9:5), az ők dolguk inkább az volt,
hogy bántsák azokat „a kiknek homlokukon nincsen
az Istennek pecséte.” Jel 9:4. Ezért, szintén az
előbbiek, a „sáskák,” nem ábrázolhatják Mohammed
követőit vagy a Sátán bármilyen ügynökeit.
Hogyha a Keresztényeknek nem mondták volna,
hogy „ne öljenek”, akkor természetesen nem tudták
volna, hogy kegyelem időbe vannak és így a Zsidó
nemzet példáját követték volna, amikor a papi
uralom arra bízta, hogy vigyék végbe Isten ítéleteit.
Nekik meg volt parancsolva, hogy öljenek és
ártsanak és vigyék ki az országból (ahogyan az első
három trombitában is fel van fedve) azokat, akik
65
eltávolodtak Tőle, valamint azokat, akik nem
ismerték el Őt egyetlen Istenként. Azonban az Ő
parancsa a sáskákhoz, hogy „ők ne öljenek,” alapvető
változást kezdeményez, a népének ellenségeivel való
bánásmódjában. Megparancsolva a nem ellenállás
nagy elvét,

Krisztus az Ő szentbeszédjében kijelentette a

hegyoldalon:
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet
szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom
néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a
ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a
másik orczádat is. Mát 5:38, 39.
Krisztust és Őt megfeszítve prédikálni, ez volt a
keserű pohár kiivása azok számára, akik mivel
szerették a bűnt és semmibe vették a dorgálást,
gyűlölték Őt és az Ő népét. A Keresztények
következésképpen nagy háborgatóivá és
bosszantóivá váltak ellenfeleiknek. Valóban, épp
úgy amint az Ó és az Új-Testamentum, a „két tanú”
amely a „két olajfa,” – „két próféta” (Jel 11:3, 10), –
nagy kín volt a gonoszok számára a „negyvenkét
hónap” alatt (Jel 11:2), pontosan így váltak a sáskák
is az evangélium prédikálása által olyan kínná, hogy
a Zsidók valamint a Romaiak üldözték és
meggyilkoltak amennyit csak az idő megengedett,
teljesítve ezáltal „az első jaj”-t.
Gondolj csak arra, milyen sokan tértek meg
csupán Pünkösdkor egy nap alatt –„mintegy

66
háromezer lélek”! És ezt követően „Az Úr pedig
minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az
idvezülőkkel!” ApCsel 2:41, 47. Ez a hirtelen nagy
szaporodás számban a Keresztények közt, a
keresztre feszítés után úgy tüntette fel őket, mint
nyüzsgő „sáskákat”.
Aztán azonkívül, a sáskákat megijeszteni sem

lehet és rá sem lehet venni őket arra, hogy megvédjék

magukat bármilyen kihívás alatt. És az emberi szív
sem érez semmi bánatot vagy szánalmat irántuk, ha
bármilyen kegyetlenül is vannak pusztítva. És
mégsem lehet őket emberi kézzel ki írtani. Ezért
tökéletes szimbóluma a korai keresztények
indokolatlan bátorságának és szelídségüknek, amikor
szívtelen ellenségeik kegyetlenül elnyomják őket, és
ez utóbbi lehetetlenné teszi a kereszténység kihalását.
Jel 9:7, első rész: „A sáskáknak formája
pedig hasonló vala a viadalhoz felkészített
lovakhoz.”
A lovak jó gyakorlat által vannak felkészítve a
harcra, tény, amely ebben az esetben szemmel
láthatóan kifejezi azt, hogy a korai Keresztények
fürgén és gyakorlottan meneteltek az üzenetükkel,
mint lovak a csatatérre.
Jel 9:7 második rész: „és a fejökön mintegy
aranyhoz hasonló koronák valának.”
Olyan nyilvánvaló, hogy semmiféle értelmezést
nem igényel, a sáskák „arany koronájával” azt
67
jelzik, hogy tiszta és kitűnő hatalommal voltak
felruházva: a Krisztus hatalmával. És ilyen volt
különösképpen a korai Keresztény egyház tagjainak
felruházása. Krisztus biztosította őket a Saját
elkötelezettségével:
„És néked adom a mennyek országának
kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben
is kötve lészen;

és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva

lészen”. Mát 16:19.
Jel 9:7 harmadik rész. „És az orczáik
olyanok valának, mint az emberek orczái”.
Figyeljük meg, hogy a sáskáknak emberi
orcájuk volt, ez bölcsességet jelképez és jegyezzük
meg különösen azt, hogy ők férfineműek. Hogyha
nőneműek lettek volna, a jelkép hibás lett volna,
mert a női arc természetes módon nem ábrázolhat
katonát.
Jel 9:8, első rész. „És olyan hajuk vala, mint
az asszonyok haja.”
Mivel az asszony haja az ő dicsősége (1Kor
11:15), és az „asszony” az egyház jelképe (Jer 6:2), a
női haj azt mutatja, hogy a „sáskák” egyesülve voltak
az egyházzal és az volt a dicsőségük. „Annyira,
hogy mi magunk” mondja Pál, „dicsekszünk
veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti kitartástok és
hitetek felől, minden ti üldöztetéstek és
szorongattatástok között, a melyeket szenvedtek.

68
2Tess 1:4.
Jel 9.8 második rész. „és fogaik olyanok
valának, mint az oroszlánoknak.”
Noha az oroszlán a legfélelmetesebb vad, mégis,
ha nem volna foga, még annyira sem volna félelmetes,
mint a kutya. Mivel a sáskáknak oroszlán fogai voltak
azt mutatja, hogy a korai Keresztényeknek sokkal
nagyobb rejtett erejük volt, hogy megvédjék magukat
és megöljenek minden vadat (ember) amelyik nem volt
olyan mind ők (Keresztények) amilyen az ősi Izrael
volt a pogányok ellen, napjaikban. Ezért
szükségszerű volt parancsolni a „sáskák”-nak, hogy ne
öljenek.
Bizonyítéka az erőnek amivel bírtak, látható az
Anániás és Zafira sorsában, akik rögtön meghaltak
és az apostolok lábaihoz estek miután Péter feltárta
képmutató bűnüket (ApCsel 5:1-11). Nyilvánvalóan,
hogyha Péter erőfeszítés nélkül annyi erővel bírt,
hogy elpusztítsa azokat a képmutatókat, akik a
jelenlétébe jöttek, neki bizonyára volt annyi ereje,
hogy elpusztítsa a pogányokat, akik megpróbálták
akadályozni az evangélium előrehaladását.
Jel 9:9 első rész, „És olyan mellvértjeik
valának, mint a vas mellvértek.”
A biblikus jelentősége a „mellvértnek,” „hit és
szeretet” (1Tess 5:8) – a Keresztények egyetlen
védelme. És a sáskák mellvértje olyan volt „mint a vas
mellvértek,” az ismert fémek közül a legerősebb. Ezért
a kereszt bátor katonáinak hite legyőzhetetlen volt, és a
Krisztus és az Ő népe iránt érzett szeretetük olyan tiszta
69
leküzdhetetlen, hogy „mindennap a templomban és
házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni
Jézust, a Krisztust” (ApCsel 5:42) annak ellenére, hogy
ezért, pusztítva voltak mint a sáskák. Oh, milyen nagy
különbség e szeretet hős szolgák között és a magukat
Keresztényeknek valló emberek között!
Jel 9:9 utolsó rész. „És az ő szárnyaik zúgása
olyan vala, mint a viadalra száguldó sok lovas
szekerek zúgása”.
Amint látható volt idáig, az ötödik trombita
szimbólumai
megmutatják, hogy noha a korai tanítványok kegyetlenül
voltak üldözve és gyilkolva, mégis, nyíltan és félelem
mentesen hemzsegtek a csata élén, hogy a Krisztus
evangéliumát hirdessék. És, hogy személyes tanúságát
adja e félelem mentes erőfeszítésnek, Pál azt mondja:
„Hogy semmitől sem vonogattam magamat, a mi
hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket
nyilvánosan és házanként, Bizonyságot tévén mind
zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés,
és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől. És most
ímé én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe,
nem tudván, mik következnek ott én reám.” ApCsel
20:20-22.
Krisztus mai tanítványai közül, ismervén a
veszélyeket, hányan veszélyeztetnék ma életüket, hogy
az evangéliumot hirdessék? Sőt, még békés időben is a
legtöbb Keresztény inkább misszionáriust küld annak a
munkának az elvégzésére, amivel az Úr bízta meg őt,
hogy maga végezze el. Az ilyen helyettesítő
szolgálatban, megbízásból, amint történt is, semmivel

70
sem különböznek a kakukk madártól, amely más
madárnak a fészkében teszi le tojásait, hogy kiköltse és
gondját viselje. És sokan a Krisztus hatalmának és védő
erejének közömbösségében és mert vakok a
kötelességeikkel és a „jutalom és fizetéssel” szemben,
sőt még szégyellik is, hogy nyíltan vallást tegyenek
Róla szavakban és cselekedetben.
(A Jel 9:10 meg lesz magyarázva Jel 9:11 után).
Jel 9:11. „Királyukul pedig a mélység angyala vala
felettök; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül
pedig Apollion, azaz Vesztő a neve”.
Valódi keresztények, mint Krisztus
birodalmának alanyai,
akik felett Krisztus a Király. Uralkodva felettük az
Ó- Testamentumi időben (1Kor 10:1-4) valamint az
Új- Testamentumi időben, ezért Ő király felettük
mindkét időszakban. Következésképpen az Ó-
Testamentum Írása mivel eredetileg Héber nyelven
volt megírva, Neki az Abbadon nevet adja, míg az
Új-Testamentum írása, mivel eredetileg Görög
nyelven volt megírva, Neki az Apollion nevet adja.
E szimbólum lángoló fényében fokozza a
megvilágítást azon szimbólumok teljes sorozatából,
amelyeknek ez a része, és amelyet egyetlen emberi
elme sem képzelhetett, vagy így helyesen
értelmezhetett volna. Krisztust nyilvánvalóan
mindkét népe királyának tekintik úgy az Ó- mint az
Újszövetség korszakai, valamint a szentírások Írója
úgy a héber, mind a görög nyelven. És ebből a
tényből következik, hogy Ő „az Igé” (a Biblia

71
emberi formában), az Ő héber neve, Abaddon,
szintén az Ószövetség szentírásainak is neve, és a
görög neve, Apollion, szintén az Újszövetség
szentírásainak is a neve.
Mutatva, hogy elismeri Krisztus egyházi
szuverenitását nemcsak az Újszövetség, hanem az
Ószövetség időszakában is, Pál a Korintusiaknak írt
levélben kijelentette: „Azonfelül atyámfiai, nem
akarom pedig, hogy tudatlanok legyetek, amint az
atyáink voltak mindnyájan... Mózesre keresztelve
meg a felhőben és a tengerben... És mindnyájan egy

lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely

követi vala őket, e Kőszikla pedig Krisztus volt.”
1Kor 10:1-4. KJV
Jaj annak, aki elfogadja az egyik testamentumot
és megveti a másikat, nem figyel oda egyikre sem
vagy mindkettő felé magasztalja a hagyományokat!
Abaddon, Krisztus héber neve, amely
„vesztőnek” jelzi őt, azt mutatja, hogy az
Ószövetségi időszakban egyszerűen sok ellenségét
elpusztította; míg Apollion, a neve görög nyelven,
amely őt pusztítónak jelöli, azt mutatja, hogy az
Újszövetség időszakában megsemmisíti az összes
gonoszt. (Milyen szép pontosságú a belevonás
ezekben a szimbolikus megnevezésekben!) És ezt a
pusztító munkát élénken ábrázolja az éghajlati
jelenet:

72
 „És az Ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal
verje a pogányokat; és Ő fogja azokat legeltetni
vasvesszővel; és Ő nyomja a mindenható Isten
haragja hevének borsajtóját. És az Ő ruháján és
tomporán oda vala írva az Ő neve: királyoknak
Királya, és uraknak Ura. És láték egy angyalt állani
a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden
madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek
közepette: Jőjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy
Istennek vacsorájára. Hogy egyétek a királyok húsát,
és vezérek húsát és hatalmasok húsát és lovaknak és
rajtok űlőknek

húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és

szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.” Jel 19:15-
18.
Azoknak, akik királyukként fogadják el
Krisztust, Ő Megváltó, míg azoknak, akik
megtagadják, hogy felettük uralkodjon (Luk 19:14),
vesztő. Ennélfogva az átkok vagy ítéletek (amint a
trombiták feltárják) azokra esnek, akik elutasítják a
Biblia tanításait és hatalmát, és akik ennek
eredményeként nem rendelkeznek a pecséttel.
E komoly tények ünnepélyesen megdorgálnak,
hogy ne feledjük el a Biblia figyelmeztetését, hogy a
Bibliához való hozzáállásunk vagy az egyiket vagy a
másikat hozza eredményként – halált vagy életet.
Jel 9:10 első rész. „És skorpiókhoz hasonló
farkuk vala és fulánkjuk.”
73
 Láttuk azt, hogy a „sáskák” a kereszt
katonáinak jelképei; tudjuk azt, hogy az állat farka, a
testének a hátsó része; másszóval az ő hátvédje.
Tehát nincs más választásunk, mind arra a
következtetésre jutni, hogy a sáskák farka az egyház
utóhadját – követőit jelképezi. Ráadásul, mivel a
farok odakapcsolt része a testnek, azt mutatja, hogy
a korai Keresztény egyház vezetősége és laikusai
Krisztusban elválaszthatatlan kapcsolatban voltak
(Rom 12:5), egyik közreműködve a másikkal. Így
olvassa a feljegyzés: „mert valakik földek vagy
házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az
eladottak árát, És leveték

az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek

közt, amint kinek-kinek szüksége vala.” ApCsel
4:43-35.
Jel 9:10, második rész „És a farkukban vala a
hatalmuk”.

A farkuk a megtérteket ábrázolják és ugyanakkor

fullánk van bennük, ezért nyilvánvalóan a
tanítványoknak Krisztus vallásához való gyors
növekedése fullánk, kín volt a gonoszok számára.
„Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy
nyilvánvaló csoda lőn általok, mindazoknak, kik
Jeruzsálemben laknak, tudtokra van, és el nem
tagadhatjuk. De hogy tovább ne terjedjen a nép
között, fenyegetéssel fenyegessük meg őket, hogy
többé egy embernek se szóljanak ebben a névben.

74
Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy
teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus
nevében.” ApCsel 4:16-18. Ján 12:19.
Jel 9:5-6. „És adaték azoknak, hogy meg ne
öljék őket, hanem hogy kínoztassanak öt
hónapig;...azokban a napokban keresik az
emberek a halált, de nem találják meg azt; és
kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük”.
Látván, hogy a „sáskák” Krisztus követőinek
jelképei a keresztre feszítés után és nekik meg volt
parancsolva, hogy ne ellenkezzenek az ellenségeikkel
„öt hónapig,” ezért, abban az időben kezdődött el. És
látván továbbá, hogy a halál nem ment el egy embertől
sem, hanem uralkodik mindenkin, az „öt hónap”
következésképpen jelképes idő,
és elnyúlik a keresztre feszítéstől egy olyan időig,
amikor „a halál elmegy” valamennyi embertől; azaz
olyan időig, amikor egyesek megtámadhatatlanok
lesznek a halál által.

Jel 9:10, harmadik rész. „...és a farkukban vala a

hatalmuk, hogy ártsanak az embereknek öt
hónapig.”
Az a tény, hogy a trombiták jelképesek, szintén
azt bizonyítja, hogy ez az öt hónap jelképes idő. De
miért kellene ezt az időszakot, amikor a sáskák, a
Keresztények hatalommal bírnak „öt hónapra”
korlátozni? Meg kell jegyezni, hogy a 144.000-et
„elsőzsengének” nevezik, ami arra mutat, hogy ők
már el vannak pecsételve „az aratás” eleején – a

75
 „konkolyok” és a „búza” elválasztásának idején. Az
„aratás” példázatáért ezért, át kell menjünk az „öt
hónapos” idő teljes magyarázatán.
Az Aratás, című 3 Traktusban, Krisztus
keresztségétől a próbaidő végéig tartó időt tizenkét
jelképes hónap szemlélteti – Krisztus keresztségétől
az Ő megfeszítéséig hat hónap, a megfeszítéstől az
„elsőzsenge” (a 144.000—Jel 14:4), begyűjtéséig öt
hónap, egy hónap maradva a második termés
begyűjtéséig (a nagy sokaság – Jel 7:9).
Az öt jelképes hónap alatt, a „sáskáknak” meg
volt parancsolva, hogy kínozzák azokat, akiken nincs
az Isten pecsétje, de ne öljék meg. Ez a parancs azt
foglalja magában, hogy az időszak végén az ölési
korlát megszűnik,
és attól az időtől kezdve a gonoszok meg lesznek
ölve és nem csak kínozva. Abban az időben a
Jelenések 5:15 „négy angyala” felkészül, hogy
„megölje az emberek harmadrészét.”
Ez a több, egymással összefüggő tény szilárd
bizonyítékok láncolatát mutatja be, hogy a keresztény
korszakban, az öt képletes hónap alatt Isten a
kegyelemre halasztotta bosszúját. És ebből
kikerülhetetlenül következik, hogy azok a
keresztények, akik a halálbüntetést hajtották végre
azokon, akik nem értettek egyet velük, inkább
Krisztus ellen, mint érte dolgoztak. Hiszen
keresztényekként (sáskákként) azt a parancsot kapták,
hogy ne öljék, hanem áldják meg azokat is, akik
ellenkeztek velük. Valóban annak, aki az „egyik
76
orcádat” megüti, fordítsd oda „a másik” orcádat is. És
aki felső „ruhádat” elveszi, ne vond meg alsó
„ruhádat” se. Luk 6:28- 29.
A jelképes öt hónap végén, ami alatt meg volt
parancsolva nekik, hogy ne öljenek, valahányan a
haláltól megtámadhatatlanok lesznek az evangéliumi
munka befejezésére, és ha szükség lesz, a feladatuk
végrehajtásáért
Boldogan Meghalnának, De nem
Tudnak.
Jel 9:6. „Annakokáért azokban a napokban
keresik az emberek a halált, de nem találják meg
azt; és kívánnának meghalni, de a halál elmegy
előlük.”
Krisztus első tanítványainak a tapasztalata, meg
fogja magyarázni, hogy az „öt hónap” letelte után,
amikor az ember meg akar halni, miért nem tud. Az
ősi Keresztény egyház hűségesei ellen folytatott nagy
üldözés ellenére, a világ nagy szükségéről való
látomásuk arra sürgette őket, hogy az életük árán is
hirdessék Krisztus evangéliumát. És annak dacára,
hogy a legkegyetlenebb halál várja őket, ők, Istenbe
vetett bizalommal és hittel olyan kitartóan tárták az
evangélium fényét az emberek elé, ahogyan a nap
tárja szét sugarait a föld körül.
„Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti
tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába
jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész
idő alatt, Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal

77
és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én
rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt
estek”...
„És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé
az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem,
prédikálván az Istennek országát. Azért bizonyságot
teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek
vérétől tiszta vagyok. Mert nem vonogattam magamat,
hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.”
„Mikor pedig ezeket hallottuk, kérők, mind mi,
mind az oda valók, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
De Pál felele: Mit míveltek sírván és az én szívemet
kesergetvén? mert én nemcsak megkötöztetni, hanem
meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézusnak
nevéért.” ApCsel 20:18-19, 25- 27, 21:12-13.
A Krisztus nevében való prédikálás

által a Keresztények Pál idejében, valóban keresték a

halált. A legnagyobb kiváltságnak és
megtiszteltetésnek tekintve Érette meghalni,
boldogan vágytak ezt tenni, ha valaki a haláluk által
örök életet nyerhet.
Noha Isten népe olyan „nyomorúságos időn megy
majd át, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép
kezdett lenni, mindezideig” (Dán 12:1), amikor földi
törvényszékek „megöletik mindazokat, akik nem
imádják a fenevad képét” (Jel 13:15), mégis az Ige
kijelenti: „...abban az időben megszabadul a te
néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben”. Dán
12:1.

78
 Oh milyen biztonság és milyen ígéret! Ki tudja
felfogni Isten hatalmas erejét és a régen várt
szabadítás dicsőségét? Mindazok, akik mindenben
és teljesen bíznak az Úrban, az Ő népének javáért,
„Kimennek tehát Ő hozzá a táboron kívül, az Ő
gyalázatát hordozván.” Zsid 13:13.
Így választva az üldözést minden földi kegy
ellenében (hogy az „óra” üzenetét hirdessék), ők
kimennek „mint juhok a farkasok közé” (Mát 10:16)
–„keresve a halált.” És bár boldogok „meghalni”
Krisztus ügyéért, vagy ahogyan a Látnok jegyezi fel
„kívánnak meghalni,” az ígéret az, hogy „a halál
elfut előlük,” lehetetlenné téve számukra a halált.
Sőt, a gonoszok kardja is, amelyet ellenük

emelnek „erőtlen szalmaszálként” (Tapasztalatok és

Látomások, 34 oldal) törik el és esik le, egészen
legyőzhetetlenné téve őket.
„Az nap,” mondja az Úr, „aki a háztetőn lesz, és az
ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki
a mezőn, azonképpen ne forduljon hátra. Valaki
igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki
elveszti azt, megeleveníti azt”. Luk 17:31, 33. Röviden,
csupán azok nyernek örök életet, akik Krisztusért
„keresik a halált.”
„Az első jaj (ötödik trombita) elmúlék; ímé ezután
még két jaj következik” (Jel 9:12) a következő,

79
 A HATODIK TROMBITA.
Jelenések 9:13-tól 11:14-ig.
Jel 9:13-14. „A hatodik angyal is trombitált, és
hallék egy szózatot az arany oltárnak négy
szarvától, a mely az Isten előtt van, Mondván a
hatodik angyalnak, a kinél a trombita vala: Oldd el
azt a négy angyalt, a ki a nagy folyóvíznél, az
Eufrátesnél van megkötve.”
Az „arany oltártól” jőve a parancs, „old el a négy
angyalt,” azt mutatja, hogy a hatodik trombita
valamikor azelőtt szólalt meg, mielőtt a mennyei
szentély, Szent helyiségében a függöny fel lett emelve.
Máskülönben a hang a tróntól – a Szentek Szentjéből
jött volna. (Részletesebb magyarázatért a függöny
felemelkedéséről olvasd a 3 Traktust, Az Aratás.) De
amint megvolt mutatva, mi még mindig az ötödik
trombita idejében vagyunk, tény ami felidézi a kérdést:
Hogyan szólhatott a hatodik trombita, mielőtt az

ötödik eseményei véget értek volna?

Megfigyelhető, hogy bár a trombiták
meghatározott időpontban kezdődnek, az egyik,
átfedésben van a másikkal, és mind a hét a Krisztus
második eljöveteléig terjed. Ez látható mind a hét
igazságnak egyidejű fennállásából. Az árvíz (első
trombita), a Kivonulási mozgalom (második
trombita), az Ószövetség szentírásai (harmadik
trombita), az egyház fogságba kerülése (negyedik
trombita), Krisztus első adventje és az azt követő
események (ötödik trombita) mindegyik egyaránt

80
hangosabban hangzik, mint valaha. És mivel ezek
az igazságok képezik a mai evangéliumot,
nyilvánvaló, hogy bár a trombiták egymást követő
sorrendben haladnak, mindegyik eltérő időpontban
kezdődik, mindegyik továbbra is a világ végéig
érvényes, és ezzel végződik. Tehát az egyik
elutasítása egyenértékű mind a hét elutasításával,
és a tanulság élesen le van vonva arról, hogy egy
igazság elutasítása az egész igazság elutasítását
jelenti.
A Jelenések 9:14-ik versével kezdődik a
hatodik trombita leírása és a Jelenések 11:14-ik
versével fejeződik be, amely kijelenti: „A második
jaj (hatodik trombita) elmúlt; ímé a harmadik jaj
hamar eljő”. Következésképpen, mindegyik
prófétikus esemény, amely a Jelenések 9:14 és
11:14 között van feljegyezve, a hatodik trombita
ideje alatt kell teljesüljön – az első és második jaj
között.
E tény fényében látjuk, hogy az idő,

amelyben a Jelenések 11:3 „két tanúja” kellett

„gyászruhákba öltözve” prófétáljon „ezer kétszáz
hatvan napig,” a hatodik trombita ideje alatt kell
történjen. És mivel jövő igeidőbe van, az „ezer
kétszáz hatvan napig” Jel 11:3, megmutatja, hogy
amikor a trombita megszólalt, az 1260 nap még a
jövőbe volt.
A hang, amely az arany oltártól jött, mondta

81
„Mondván a hatodik angyalnak, a kinél a trombita
vala: Oldd el azt a négy angyalt, a ki a nagy
folyóvíznél, az Eufrátesznél van megkötve.”
Ahhoz, hogy azonosítsuk a „négy angyalt”, előszőr
meg kell értsük a szó szerinti értelmét az Eufrátesz
folyónak.
Az ősi Babilon fővárosa az Eufráteszi folyó
mindkét oldalán épült, két részre osztva a várost. A
folyó vízellátó forrásként szolgált a város
erődítőjének a város körül. Tehát mivel az ókori
Babiloniak voltak az elsők, akik az Eufrátesz
árokpartjaira építettek és mivel az eredeti
alkalmazásnak kapcsolódni kell az eredeti ottani
településhez, a „nagy Eufrátesz folyó” típusaként
merül fel „a vizeknek, ahol a parázna ül” (Jel
17:15) – modern Babilon. És ez a fontos igazság az
a tény által van kibővítve, hogy noha az ősi város,
Babilon most nem létezik, mégis a prófécia ma
Babilonért tesz felhívást.
Ahhoz, hogy létezzen modern Babilon,

szükségszerűen meg kell ismételni azokat a feltételeket

és eseményeket, amelyek lényegében az ősi Babilont
jellemzik Isten embereivel való kapcsolatában.
Következésképpen a Babilonban való fogvatartásuk (Jer.
29:10) párhuzamot kell találjon Babilonban, az
ellentípusban. Ezért nyilvánvalóan, hogy az angyal „ aki
a nagy folyóvíznél, az Eufrátesznél van megkötve,” a
keresztény egyháznak kell a szimbóluma legyen az

82
ellentípusú Babilonban való fogva tartásának idején - „az
a nagy város”, amely János ideje után emelkedett.
Ezenkívül az arany oltártól jövő hang által tett
nyilatkozat, „old el a négy angyalt aki meg van kötve,”
szemmel láthatóan megmutatja, hogy amikor a „hang”
beszélt, az egyház (az angyalok) már fogságba volt és
el kellett oldani.
Jel 9:15, első rész, „Eloldaték azért a négy
angyal.”
Az „old el azt a négy angyalt,” parancs
végrehajtása azt jelenti, hogy szabadítsa ki az egyházat
az ő Babiloni fogságából, azaz felszabadul az ő hosszú
fogságából az egyház-állam zsarnok uralma alól és a
Biblia helyre lesz állítva Isten népe számára, hogy ők
többé ne az emberek kegyében és félelmében
tanulmányozzanak és imádjanak, hanem csupán Isten
és a saját lelkiismeretük felelősége alatt. Az egyház-
állam egyesülés felbomlásának következtében „a négy
angyalt” szabadon engedték.
Jel 9:15, utolsó rész, „...a ki el vala készítve az
órára és napra és hónapra és esztendőre, hogy
megölje az emberek harmadrészét”.
Josiah Litch jóslatának teljesülése (a Jelenések 9:15
„órája, napja, hónapja és évének” kiszámítása,
összesen 391 év és 15 nap, egy évet számítva egy
napnak Ezékiel 4:6 szerint) az igazságnak a
legerősebb hasonlata, amely az Uriah Smith,
trombitákról való magyarázatában találunk. Nem
csoda tehát, hogy a támogatói minden telhetőt
megtesznek annak érdekében, hogy az emberek

83
higgyenek benne azáltal, hogy kitartóan állítják, hogy
a Nagy Küzdelem alátámasztja a Litch által hozott
kialakított álláspontot.
„1840-ben” olvassa az említett feljegyzés, „a
próféciának egy másik megdöbbentő teljesedése
keltett általános érdeklődést. Két évvel korábban
Josiah Litch lelkész, a második advent egyik neves
hirdetője kiadott egy magyarázatot a Jelenések
könyve 9. fejezetéről, amelyben megjövendölte a
török birodalom bukását. Számítása szerint ez a
hatalom „Kr.u. 1840-ben, valamikor Augusztus
hónapban” megbukik.”
„Törökország pontosan a megjelölt időben
elfogadta követei útján Európa szövetséges
hatalmainak védelmét, és ezzel keresztény
nemzetek fennhatósága alá helyezte magát. Ezzel az
eseménnyel a jövendölés pontosan teljesedett”.
Nagy Küzdelem, 334, 335 oldal.
Elmondani amit a Nagy Küzdelem mond,
tökéletesen megengedett dolog, de azt mondani,
hogy alátámasztja a Josuah Litch gondolatának
magyarázatát az „óráról,” „napról,”

„hónapról,” és „évről,” hogy Biblikusan alá van

támasztva a „391 év és 15 napos” időszak, amely
1840-ben ért véget, ez nem megengedett. Ráadásul
az 1840-ben zajló esemény, nem teljesítette a Bibliai
jövendölést, nagyon egyszerű ok miatt, hogy az
„óra, és nap és hónap és év” végén a négy angyalnak
az lett parancsolva, hogy „ölje meg az emberek

84
harmadrészét.” Valójában azonban abban a
pillanatban, amikor Litch jövendölése teljesült,
semmiféle ölés nem történt és Törökország ahelyett,
hogy megbukott volna, vérontás nélkül került az
Európai nemzetek védelme alá! A továbbiakban, a
„négy angyal” és nem a nemzetek, (mert a nemzet
soha nincs angyalok által ábrázolva) kellett
eloldasson, hogy aztán „megölje az emberek
harmadrészét,” míg a Törökök nem öltek senkit,
hanem azalatt, hogy felszabadultak, ők valóban
felhatalmazás alá kerültek. Továbbá, János hallotta,
hogy azok száma akiknek meg lett parancsolva,
hogy öljenek, 200.000.000 húszár (”lovas”) volt,
holott Törökországnak sose volt ilyen sok lovasa
egész életében!
Miután már láttuk, hogy a „tűz”, a „füst” és a
„kénkő” szimbolikus, nem szó szerinti, és ezért nem a
török kezében lévő lőfegyverből érkező áradataként
jön, következésképpen arra vagyunk kérve, hogy
tovább ássunk a jelentőségükért. Ennek során azt
tapasztaljuk, hogy a Jelenések 9:20 felfedi, hogy a
szimbolikus tűz, füst és kénkő „csapásokat”
eredményez. Nem a lőfegyverek, hanem a csapások
azok az eszközök, amelyekkel a
lovasok megölték az emberek harmadrészét.
Mivel „a többi ember pedig, aki meg nem öletett
a csapásokkal, mégsem tért meg kezeinek
csinálmányaitól, hogy ne imádja a gonosz lelkeket,
és az arany és ezüst és érc és kő és fa bálványokat, a
melyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem
járhatnak” (Jel 9:20 KJV), az emberek harmadik
85
részének meggyilkolási célja nyilvánvalóan nem
önző cél elérése, hanem az, hogy segítse az
embereket a bűnbánatban.
Folyatva a Litch jóslatát, nyilvánvaló, hogy a
Nagy Küzdelem nem próbálta megmagyarázni a
trombita tárgyát azzal, amit az előrejelzésről mond.
Csupán feljegyez egy történelmi eseményt. Ezért a
nyilatkozatát, „1840-ben a próféciának másik
megdöbbentő teljesedése keltett általános
érdeklődést,” nem kell úgy elemezni mind ami
alátámasztja a Josiah Litch magyarázatát a Jelenések
próféciájáról, hanem inkább mint ami feljegyezi a
Jelenéseken alapuló jövendölés teljesedését.
Úgyhogy az utóbbi, nem pedig a Biblia vagy A
Nagy Küzdelem álláspontja volt ami „pontosan
teljesítette a jövendölést.”
De valaki kérdezhetné, hogyha a Jelenések 9:15,
amelyre a Josiah Litch jövendölése volt építve a
hivatkozott dátumról, nem teljesedett abban az
időben, amelyre ő előremutatott, akkor mi indította a
Törököket, hogy ugyanazon a dátumon fogadják el a
Keresztény nemzet védelmét? Vajon Sátán ravaszul
rávette a
Törököket arra, hogy kiegyezzenek a Litch által
jövendölt dátumon azért, hogy gátat vessen és a
hitelétől megfosztja a Trombiták e csodálatos
igazságát és, hogy ezáltal határozottan bevesse
csalását az egyházban?
Ami azt illeti, mi nem tudjuk, de ezt tudjuk:
annak ellenére, hogy Litch nem szándékosan

86
alkalmazta tévesen az Írásokat, mégis ugyanazon a
napon, amelyen megjövendölte az „Török birodalom
bukását,” valami erő a birodalmat „az Európai
egyesült erők védelme” alá hozta.
Így, bár bizonyos, hogy a meghatározott napon
valami történt Törökországgal, még valószínűbb,
hogy ez az eset nem a Biblikus prófécia teljesedése
volt. Azonban elég az, hogy az Úr a Litch
jövendölését áldássá fordította:
„Amikor ennek a híre szárnyra kelt, tömegek
győződtek meg a Miller és társai által alkalmazott
prófécia magyarázat (a 2300 nap) elveinek
helyességéről, és az adventmozgalom csodálatos
lendületet kapott. Tanult és rangos emberek
Millerhez csatlakozva prédikálták és hirdették
nézeteit, és 1840-től 1844-ig a munka rohamosan
terjedt.—A Nagy Küzdelem, 335 oldal.
Egyszer az ember a Galileo csillagászati
felfedezése ellen harcolt. Sőt, még arra is
kényszerítették, hogy tagadja meg azt az
álláspontját, hogy a föld kerek. De az igazság ellen
indított harcuk nem tette a földet lapossá.
Hasonlóképpen, bárki

harcol a nyilvánvaló bizonyíték ellen, hogy a

Jelenések 9:15 nem teljesült 1840-ben, vagy ami azt
illeti megpróbálni elhomályosítani más Biblia
igazságának világosságát, semmiképpen nem fogja
besötétíteni vagy megsemmisíteni azt, hanem ezáltal
csupán önmagát sötétíti vagy buktatja meg.

87
 De egész idő alatt, a dédelgetett eszméjük
érdekében, összezavarva a laikusok gondolkodását
és tévesen értelmezve a Bot tanításait, a Jelen
Igazság ellenségei kétségtelenül ma is
hasonlóképpen járnak el ezzel a traktussal és A Nagy
Küzdelem nyilatkozatával, ami a Litch jóslatát illeti.
Azok, akik meg voltak szokva azzal, hogy más
gondolkozzon helyettük, és akik az örök jólétük
érdekéről félre vannak vezetve, őrizkedjenek attól,
hogy elutasítsanak valamit ami igazság. Mert
„népünk nagy veszélye” mondja a Prófétaság Lelke
„az volt, hogy emberekben bíztak és emberi
eszmékre támaszkodtak. Azok, akik nem tették
szokásukká azt, hogy a Bibliát önmaguknak
tanulmányozzák, vagy összemérjenek bizonyítékot
bizonyítékkal; a vezető emberekbe bíznak és
elfogadják az általuk hozott döntéseket, és ezáltal
sokan elutasítják azt az üzenetet amelyet Isten küld
hozzájuk, ha a vezető emberek nem fogadják el
azt.”—Bizonyságtételek Prédikátoroknak, 106 oldal.
Most ahhoz, hogy folytassuk, figyelmünket a
négy angyallal kapcsolatos igazságra fordítsuk, „a ki
el vala készítve az órára és napra és hónapra és
esztendőre, hogy
megölje az emberek harmadrészét.” Jel 9:15, utolsó
rész.
A KJV lapszéli fordítás a „-kor” elöljáró szót adja a
„-ra” elöljárószó helyett, ami a verset így idézi:
„órakor,” „napkor,” „hónapkor” és „évkor.” Ekképpen
négy pont van kijelölve az időben, ami-„kor”-ra a négy

88
angyal el kell készüljön, hogy „megölje az emberek
harmadrészét.” És amint a trombitákban a
„harmadrész” ahogyan azt már láttuk, azokat ábrázolja,
akik elutasítják Isten hozzájuk intézett megtérésre való
felhívásait, hogy meg lehessenek mentve, akkor
következésképpen, az angyalok négy egymást követő
időben készülnek fel, hogy végrehajtsák a végső
kivégzést „az emberek harmadrészén,” ami azt mutatja,
hogy az emberek visszautasítanak négy-szakaszt (négy
dogmát) üzenetet, amelyből mindegyik fel van fedve
sorrendbe:
1) Az egyetlen kinyilatkoztatott igazság, amely
hozzátartozik és egy „órában” jön el, az az angyal
hirdetése: „Féljétek az Istent, és Néki adjatok
dicsőséget: mert eljött az Ő ítéletének órája.” Jel
14:7.
2) Az egyetlen kinyilatkoztatott igazság, amely
hozzátartozik és egy „napon” jön el, az a
„bosszúállás napjának” figyelmeztetése (Ézsa
63:4), „az Úrnak nagy és félelmetes napja,” amely
„Iljés próféta” által lesz előre jelezve. Mal 4:5,
Bizonyságtételek Prédikátoroknak, 475 oldal.
3) Az egyetlen kinyilatkoztatás, amely

4) hozzátartozik és egy „hónapba” jön el, az a „késői

eső az első hónapba” (Joél 2:23) – az angyal fénye,
amely bevilágítja az egész földet az ő dicsőségével
(Jel 18:1, Tapasztalatok és Látomások, 277-278
oldal). És „lészen azután” mondja az Úr „hogy
89
 kiöntöm lelkemet minden testre.” Joél 2:28. Dicső
prófétikus ígéret, előre lássa az erőt, amelyet Isten
adományoz az Ő hírnökeinek, akik hirdetni fogják
az üzenetet, amely „a késői eső” ideje alatt van
feltárva. „Ugyanakkor” mondja a Prófétaság Lelke,
„Ő elküldi hűséges hírnökeit, hogy az Iljés
munkájához hasonlót vigyenek végbe.”—5
Bizonyságtétel, 254 oldal. (További
tanulmányozásért a késői esőről, olvasd a Pásztor
Botja, 2 Kötet. 256-257 oldalt.)
5) És végül, az egyetlen kinyilatkoztatás, amely
hozzátartozik és egy „évben” jön el és elkészíti a
négy angyalt „hogy megölje az emberek
harmadrészét” mondja az Úr, az a „megváltottaim
esztendeje”. Ézsa 63:4. És ez az „év”, amelyen
népét megváltják, természetesen nem más mint a
144.000 elpecsételésének és szabadon
bocsátásának ideje – azok, akik megváltattak és
megszabadulnak az Ezékiel 9. fejezetében elrendelt
gyilkosságtól. Ezeknek mondja az Úr: „És teszek
köztök jelt, és küldök közülök megszabadultakat a
népekhez,... a messze szigetekbe, a melyek rólam
nem hallottak, és nem látták dicsőségemet, és
hirdetik dicsőségemet a népek között. És elhozzák
minden testvéreiteket minden népek közül

6) a...szentségemnek hegyére Jeruzsálembe, így szól

az Úr, a mint hozzák Izráelnek fiai az ajándékot
tiszta edényben az Úrnak házába.” Ézsa 66:19-20.

90
 Ez a négy üzenet elkészíti a négy angyalt „hogy
megölje az emberek harmadrészét” – mindazokat, akik
nem fogadják el életükben az evangélium megmentő
üzenetét, amiként az a négy üzenetben van feltárva.
Hogy megismételjük, ők azok, (1) akik bezárják a
fülüket az ítélet hirdetése előtt, amely az „órában” van
feltárva, (2) akik nem figyelnek oda az Isten
bosszúállásának komoly figyelmeztetésére, amely
egy „napban” van feltárva, (3) akik nem fogadják el a
késői esőt, amely egy „hónapban” jön, és (4) akik nem
csatlakoznak az „Ő megváltottai” (a 144.000) közé,
akik az „évben” vannak elpecsételve. Mindezek, akik
nem teszik meg a szükséges előkészületeket a dicső
ország számára, miután az igazság hirdetve volt nekik,
elvesznek az angyali lovasok parancsára, amelynek
serege „két tízezerszer tízezer.”
Jel 9:16-19. „És a lovas seregek száma két
tízezerszer tízezer vala; hallottam a számukat. És így
látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülőket, a kiknek
tűzből és jáczintból és kénkőből való mellvértjeik
valának; és a lovak feje olyan vala, mint az
oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jő
vala ki. E háromtól öleték meg az emberek
harmadrésze, a tűztől és a füsttől és a kénkőtől, a
mely azoknak szájából jő vala ki. Mert az ő hatalmuk
az ő szájukban van, és az ő farkukban; mert az ő
farkaik a

kígyókhoz hasonlók, a melyeknek fejeik vannak; és

azokkal ártanak.”

91
 Ezek a versek azonnal felidézik a kérdést,
Kik ezek a „lovasok” és „lovak” akiknek száma
200.000.000, „a seregek” amely „megöli az
emberek harmadrészét”?
A kérdés megválaszolásában megemlítsük,
hogy a „négy angyal” szintén „megöli az emberek
harmadrészét,” valamint ők ábrázolják a
négyszeres üzenetet, amely az iménti idézetben
volt idézve. Tévedhetetlenül ezért, a „lovas
seregek” azoknak a munkásoknak a jelképei, akik
az utolsó üzenetet hirdetik.
Azt, hogy a lovak szimbólumát az evangéliumi
dolgozók ábrázolásakor helyesen értelmezik, a
Zakariás 14:20 is megerősíti. Ott a lovak
szimbolizálják a prédikátorokat, azokat, akik
„szóllatják a csengettyűt” - a figyelmeztetés
riasztását, a megváltás üzenetét. A sáskákhoz
hasonlóan tehát Isten hírnökeit képviselik, de más
körülmények között. (A lovak szimbolikus
jelentésének bővebb ismertetése érdekében
olvassa el a 2. Traktust, A Zakariás 6.
Figyelmeztető Ellentmondása.)
Tehát, hogyha a lovak az evangélium
hírnökeinek ábrázolói, és amint ők a rajta ülök
(isteni lények) által vannak vezetve, akkor a
„lovasok” amelyek automatikusan követik, az
angyali sereg jelképei, akik vezetik és irányítják a
szenteket az üzenet hirdetésének munkájában és
következésképpen, azon emberek megölésének
92
 harmadrészében, akik elutasítják azt. De mivel a
lovasok, nem a lovak gyilkolnak amikor harcban
állnak, ezek a természetfeletti lények, az angyali
lovasok azok, akik ölnek. Ezért, „vas, jácint és
kénkő mellvértjeik (a Lélek oltalma) valának.”
Megkérdezhetjük, mi a lovas seregek „ereje”?
Ez a 200.000.000 lovas sereg, amint már tanultuk,
az evangéliumi munkások nagy seregét ábrázolja,
akinek ajkáról az élet és halál üzenete hallatszik.
Ezért, erejük a szájukba kell legyen.
Következésképpen, a „tűz,” „füst” és „kénkő”
amely „a szájukból” jön ki jelképe az általuk
hirdetett üzenetnek: a Szent Lélek („a tűz”), a
Krisztus áldozata („a füst”), és az Isten pusztító
ítélete („a kénkő”). E háromszoros üzenet által
„öleték meg az emberek harmadrésze.” Jel 9:18.
„Mert a nép és az ország, a mely néked nem
szolgáland, elvész, és a népek mindenestől
elpusztulnak”. Ézsa 60:12.
„Emeljetek zászlót” mondja az Úr „magas
hegyen, (Isten szent egyháza) kiáltsatok (az
evangélium hirdetése) nékik, kézzel intsetek, hogy
bevonuljanak a fejedelmek kapuin! Én
parancsoltam felszentelt vitézeimnek, (a vezetőség
– „két tízezerszer tízezer” „lovassereg”),

és elhívtam Erősimet (az angyali sereg –„két

tízezerszer tízezer lovas”) haragomnak
véghezvitelére, a kik Én bennem büszkén
93
örvendenek. Hah! A sokaság zsibongása (a
Jelenések 9:16 serege) a hegyeken, mint nagy
néptömegé; hah! összegyűlt népek országainak
zúgása; a seregek Ura harczi sereget számlál. Jőnek
messze földről, az égnek végéről, az Úr, és
haragjának eszközei, elpusztítani mind az egész
földet.
„Jajgassatok, mert közel van az Úrnak napja,
mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól. Ezért
megerőtlenülnek minden kezek, és elolvad minden
embernek szíve; És megrémülnek, kínok és
fájdalmak fogják el őket, és szenvednek, mint a
szülőasszony; egyik a másikon csodálkozik, és
arczuk lángba borul. Ímé az Úrnak napja jő
kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a
földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit
elveszesse arról. Mert az ég csillagai és csillagzatai
nem ragyogtatják fényöket, sötét lesz a nap
támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti. És
meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon
vétküket, és megszüntetem az istentelenek
kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét
megalázom. Drágábbá teszem

az embert a színaranynál, és a férfit Ofir

kincsaranyánál. Ezért az egeket megrendítem, és
megindul helyéről a föld is, a seregek Urának

94
búsulása miatt, és felgerjedett haragjának napján.”
Ézsa 13:2-13.
„És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram!
nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És
megnyitá az Úr az ifjú szemeit és láta, és ímé a
hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel
Elizeus körül.” 2Kir 6:17. KJV
Hogyha szemeink nyitva volnának akár „az
ifjú” szemei, mi is meglátnánk az angyali sereget
a ma „Elizeusai” körül.
És most, hogy mitől nagyobbodott meg a
hirdetők száma 144.000-ről 200.000.000-re, az Úr
azt mondja: „És ezek közül (akiket a 144.000 hoz
be „minden nemzetekből” az Ézsaiás 66:16
teljesedése után – az egyház megtisztítása) is
választok a papok közé, a Léviták közé, így szól
az Úr”. Ézsa 66:21. Maga az ilyen munkások
sokaságának ténye önmagáért beszél, hogy a világ
termésének aratásába kezdtek.
Isten itt zálogos igében a legtisztább
hangnemben jövendöli meg, hogy azok közül,
akiket a megtisztulás után az egyházba hoz, sokan
csatlakoznak majd a 144 000-hez, hogy hirdessék
az üzenetet az egész világnak, amikor a földet
megvilágosítja az angyal dicsősége (Jel 18:1).
„Az idegenek” azután „megépítik kőfalaidat, és
királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban
megvertelek... És meghajolva hozzád mennek a
téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad
95
talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az
Úr városának, Izráel Szentje Sionának... Nem
hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és
romlás határaidban, és a szabadulást hívod
kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget. Nem a nap
lesz néked többé nappali világosságod, és
fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr
lesz néked örök világosságod, és Istened lesz
ékességed.” Ézsa 60:10, 14, 18-19.
„És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két
rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik
megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a
tűzbe, és negtisztítom őket, a mint tisztítják az
ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az
aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én
felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig
ezt mondja: Az Úr az én Istenem!” Zak 13:8-9.
A két rész kiszaggatva és egy rész megmaradva
alkotja a három részt. Az egyik „harmadrész” (Jel
9:15) tűz, füst és kénkő (Jel 9:18) által lesz
megölve, mielőtt a kegyelem lezárul. A megmaradt
gonoszak, akik a hét csapás (Jelenések 16)

és az Ő eljövetelének fényessége által (2Tess 2:8),

lesznek megölve miután a kegyelem idő lezárul,
alkotja a másik harmadrészt. A megváltottak, az
utolsó harmadrész, az a „harmadik” amely
„megmarad rajta.” Zak 13:8.
96
 Jel 9:17. „És a lovak feje olyan vala, mint az
oroszlánok feje.”
Az oroszlán, a vadállatok királya, erős és
bátor. Következésképpen, az utolsó evangélium
vezetőség, amelyet itt az oroszlán fej ábrázol,
bátor az evangéliumi igazság hirdetésének
erőfeszítésében és győztes minden nemzet felett.
Tanúskodva prófétikusan győztes erejéről,
Joél próféta kijelenti: „Nagy és hatalmas nép, a
milyen nem volt örökől fogva és nem is lesz
utána többé, nemzetségről nemzetségre. Előtte tűz
emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint
az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság;
meg sem menekülhet tőle semmi”.
„Amilyen a lovak alakja, olyan annak alakja,
és száguldoznak, mint a lovasok. Rohannak a
hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának;
mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az
ütközetre kész hatalmas nép. Elrémülnek tőle a
népek; minden arcz elsáppad”.
„Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a
kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga
útján halad, nem bontják meg soraikat.
Egymást nem szorongatják; mindenik a maga
útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem
esik seb rajtok. Betörnek a városba, futkároznak a
kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az
ablakokon, mint a tolvaj. Reszket előttök a föld, és

97
megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek,
a csillagok is bevonják fényöket.” Joél 2:2-10.
„És a Jákóbnak maradéka” jelenti ki Mikeás
„olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való
harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben
reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban. És a
Jákób maradéka a pogányok között, a sok nép
között olyan lészen, mint az oroszlán az erdei
vadak között; mint az oroszlán-kölyök a juhoknak
nyája között, a mely ha betör, tipor és tép, és nincs,
a ki tőle megszabadítson. Erőt vészen a te kezed
szorongatóidon, és minden ellenségeid
kivágattatnak.” Mik 5:7-9.
„És azon a napon” teszi hozzá az Úr „lesz, hogy
nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet minden
népnek; a ki emelni akarja azt, mind szakadva-
szakad meg, noha összegyül ellene.... Azon a
napon oltalma lészen az Úr Jeruzsálem lakosának,
és azon a napon olyan lesz köztök a legalábbvaló,
mint Dávid, a Dávid háza pedig, mint az Isten,
mint az Úrnak

angyala ő előttök.” Zak 12:3, 8.

Jel 9:19. „Mert az ő hatalmuk az ő
szájukban van, és az ő farkukban.”

98
 Amint már láttuk, az egyetlen erő Isten
népének szájában az Ige, amit hirdetnek: „Mert az
Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden
kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek,
az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és
megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.”
Zsid 4:12.
A „hatalmuk az ők farkukban” – az, ami követi
őket – nem más, mint a megtértjeiknek ereje. Ez,
a sáskák farkának azonos jelentőségéből ered,
amely (ahogyan az imént volt magyarázva) a
korai Keresztények által begyűjtött megtérteket
ábrázolja. Következésképpen, így a lovak farka
azokat ábrázolja, akiket az utolsó nap Keresztény
vezetősége fog begyűjteni. Mivel „az ő farkaik a
kígyókhoz hasonlók, és fejeik,...melyekkel
ártanak,” ők a „Nagy és hatalmas nép, a milyen
nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé,
nemzetségről nemzetségre”. Joél 2:2. Ők az Isten
legyőzhetetlen serege!
Ily módon, Isten népe a világ utolsó záró
munkájában, erőben meghaladja még a korai
Keresztény tanítványokat is. Ilyen hit, bölcsesség,
akarat és buzgóság, amivel sose bírt egy ember
sem, minden hívőt, olyan hozzáillő erővel fog
beruházni, amilyennel sose bírt senki.
Tehát, előttük „minden arc elsápad,” és semmi nem
győzhet ellenük – nem, még „a pokol kapui” sem.

99
 Épp úgy amint a tegnapi megtértek („farok”)
gyors növekedése az egyházhoz, volt az, ami
felbőszítette Krisztus ellenségeit, akik a népet a
saját fennhatóságuk alatt akarták tartani, akképpen
a mai egyházhoz csatlakozó nagy sokaság
megtérése az, ami „bántani” fogja azokat, akik a
népet a saját fennhatóságuk alatt akarják tartani.
Maga az a tény, hogy a kígyókhoz hasonló
farkuknak fejeik vannak, amellyel „ártanak,”
kifejezi azt, hogy az egyházhoz térőknek cselekvő
részük lesz a vezetőséggel az evangélium
hirdetésében.

Minden lónak jelentősen oroszlán feje és

kígyó „farka” van, az egyik előre néz a másik
pedig hátul figyel. Ezért ők egy elválaszthatatlan
sereget jelképezhetnek, „zászlós sereg,” amely
kimegy a világba győztesként, hogy győzzön.”—
Próféták és Királyok, 725 oldal.
Az összetett szimbolizmus – lovas, oroszlán
fej, ló test és kígyó „farkak”, a „sáskák” farkával
összehasonlítva azt mutatja, hogy amíg a korai
Keresztények sáskákként voltak megölve az
ellenség által, Isten népe ma, legyőzhetetlen
lovakként semmi sérülést nem fognak szenvedni.
Az angyali lények, amelyek „rajtuk ülnek” azok,
amelyek bár láthatatlanok az emberi szemnek,
vezetni fognak
„mindenkit a maga utján” (Joél 2:8), és akik „vas
100
mellvért, jácint és kénkővel” bírnak azt teszik,
hogy a szentek ellen felemelt minden kard,
„erőtelen szalmaszálként” essen le. (Lásd
Tapasztalatok és Látomások, 34, 285 oldal, A
Nagy Küzdelem, 631 oldal, Life Sketches, 102
oldal.)
Jel 9.20-21. „A többi emberek pedig, a kik
meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek
meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne
imádnák a gonosz lelkeket, és az arany és ezüst
és ércz és kő és fa bálványokat, a melyek nem
láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak; És
nem tértek meg az ő gyilkosságaikból, sem az ő
ördöngösségeikből, sem paráználkodásaikból,
sem lopásaikból”.
A tény, hogy „a többi emberek pedig, a kik meg
nem ölettek” „tűz,” „füst” és „kénkő” által nem tértek
meg, döntő bizonyítéka annak, hogy a hatodik trombita
események végén és a hetedik trombita események
kezdetén az evangélium munkája be lesz fejezve és a
kegyelem lezárul: „a hetedik angyal szavának
napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik
az Istennek titka, a mint megmondotta az Ő szolgáinak
a prófétáknak”. Jel 10:7.
Akkor az lesz mondva: „A ki igazságtalan, legyen
igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen
fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is;
és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.” Jel 22:11.
Most, hogy a hatodik trombita folytatásával

101
haladjunk, elérünk
Az Eseményekhez, Amelyek Közvetlenül a
Hetedik Trombita Megszólalása Előtt
Mennek Végbe.

Jelenések 10.
Jel 10:1-3, 8-10. „És láték egy másik, erős angyalt
az égből leszállani, a ki felhőbe van öltözve; és a
fején szivárvány vala, és az orczája olyan vala, mint
a nap, és a lábai mint a tűzoszlopok; És a kezében
egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a
tengerre, a bal lábát pedig a földre; És kiálta nagy
szóval, mint mikor az oroszlán ordít.
Jel 10:8-10, „És a szózat, a melyet hallottam az
égből, ismét szóla nékem, és monda: Menj el, és
vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és
a földön álló angyal kezében van. Elmenék azért az
angyalhoz, mondván néki: Add nékem a
könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg;
és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes
lesz, mint a méz. Elvevém azért a könyvecskét az
angyal kezéből, és megevém azt; és az én számban
olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt,
megkeseredék az én gyomrom.”

(Kihagytuk Jel 10:4-et, amely a hét mennydörgéssel

foglalkozik, téma, amelyről meg lett mondva Jánosnak,
hogy ne írjon és amely feltáratlan marad.)
Ez „a hatalmas angyal,” amely „jobb lábbal a
tengeren, bal lábbal a földön áll” és aki arra utasította
Jánost, hogy megegye a könyvecskét, sokáig úgy volt

102
értelmezve, hogy azt az üzenetet jelképezi amely a
tenger mindkét oldalán, világszerte volt hirdetve
William Miller és az ő munkatársai által, Kr.u. 1831-től
kezdve, (A Nagy Küzdelem, 331 oldal) és csúcsot érve
az 1844-es csalódásban. (E téma részletesebben van
kezelve a 6 Traktusban, Miért Vesszünk El, Átdolgozott
Kiadás, 59-63 oldal.)
Az akkori hívők felülmúló öröme a felhalmozott
gondolatról, hogy Krisztus visszajön Kr.u. 1844 őszén,
valóban „méz édes” volt számukra. De, amikor a régen
várt óra elérkezett és kudarcba fulladt a boldog
várakozásuk, az édes reményük „keserű” csalódássá
vált. Ennek az oka nem csak az volt, hogy még tovább
kell ezen az átkozott, bűnteljes, halál- fárasztó földön
maradjanak ahelyett, hogy belépjenek arra a földre,
ahol „a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás,
sem fájdalom nem lesz többé” (Jel 21:4), hanem maga
az is, hogy a gonosz sokaság kigúnyolta őket, akik
gyűlölték a gondolatot, hogy a föld a végére ért.
Ebben az örömteli várakozásban és keserű
csalódásban teljesült a jóslat: „Elvevém azért a
könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt; és az
én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor
megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.” Jel
10:10.
Látjuk, a 10 fejezet, 10 vers visszavezetett minket
az 1844-es csalódásig. Szintén azt is látjuk, hogy a 10
és 11 versek egymást követőek. Nyilvánvalóan, ezért az
utóbbi vers másik nagy bekövetkező eseményhez kell
vezessen, amely fényt, reményt és bátorságot kell
hozzon az Isten akkori elcsüggedt egyházának. Mondja
János, az angyal jóslatát illetően arról, ami kellett, hogy
103
következzen:
Jel 10:11. „És monda nékem: Ismét prófétálnod
kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és
királyok elött.” KJV
Hogy kijavítsa félreértésüket a Dániel 8:14
felett, Isten prófétikus Szava kijelenti: „Ismét
prófétálnod kell” azaz, ismételd meg a Krisztus
földre való eljövetelét. De amint a népe, akkor
nagyon össze volt zavarodva és képtelen volt
összeegyeztetni az Írásokat, Isten közéjük küldött
valakit, Ellen G. Harmon, tizenhét éves
fiatalasszonyt, hogy legyen az Ő szószólója. Neki
egy látomás adatott a csalódásról és az elsőzsenge,
a 144.000 begyűjtéséről. (Lásd Tapasztalatok és
Látomások, 13-20 oldal.)
Abban az időben meg volt értve, hogy a
nyilatkozat, „a szentély megtisztul,” nem azt jelenti,
hogy Krisztus eljön a földre 1844-ben, hanem inkább a
Dániel 7:9, 10 teljesedése, hogy Ő megtisztítja a
mennyei szentélyt. Ez volt az az esemény, amely
megnyitotta a pecséteket és a trombiták trombitálását és
amely, amint már láttuk, Jánosnak meg lett mondva,
hogy „ezután” történnek meg. (Lásd János 4 és 5
fejezet). Birtokába léve e megértésnek, egy kis csoport
hívő, akik később „Heted-napi Adventistáknak”
nevezték magukat, egy testületbe szervezkedve, buzgón
haladtak tovább a begyűjtés „az Isten szolgái” (a
144.000) kilátásának reményével. Ez a munka
rettenetesen nagy feladatnak tűnt számukra és gúnyolva
volt minden oldalról.

104
 Amikor az élő egyháztagok régen keresett száma
(144.000) végre kigyűlt 1917-ben és mégis a föld
éppen, hogy el volt érintve az üzenettel, a felekezet
vezetői összezavarodtak, de csupán azért, mert
figyelmen kívül hagyták azt az igazságot, hogy jók,
valamint rosszak is voltak a „hálóban” (evangélium
egyházban), ahogyan azt Krisztus megjósolta:
„Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a
tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle
fajtát összefogott; Melyet, minekutána megtelt,
(amikor a szám kigyűlt) a partra vontak a halászok,
és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a
hitványakat pedig kihányták”. Mát 13:47-48.
Ennek eredményeként kételkedni kezdtek, és
kérdésesen, és sokféleképpen magyarázták,
különféleképpen az előbbi álláspontjuktól, a
begyűjtendő számot is és azt a generációt is, amely
a végről tesz tanúságot, oly annyira, hogy mai
napig a 144.000 témája a legzavarodottabb és
vitatottabb Biblia témává vált.
De most a Pásztor Botja üzenet felfedi azt, hogy a
144.000 (akinek a szájában nem találtatott álnokság) az
elsőzsenge szolgáinak a kijelölt száma, amely el kell
legyen jegyezve az egyházból, el kell legyen választva a
szentségtelenektől. És az a valóság, hogy az
elpecsételendő szám sokkal kisebb mint a tagság száma,
szomorúan arra emlékeztet minket, hogy benne sok a
„konkoly.”
Mivel a H.N.A. felekezet legfontosabb célja és

105
reménye kezdetétől az volt, hogy összegyűjtse a
144.000-et, jártasabb kellene legyen ezzel a témával
mint bármilyen mással, „mindig készek megfelelni
mindenkinek, a ki „számot” kér a „reménységről.”
1Pét 3:15. Szomorú, noha ez nem így van; hanem
inkább tudatlanabb a 144.000-ről mint bármely más
Bibliai igazságról. És ami még ennél is szomorúbb,
a tanítói közül sok, aki elutasítja ezt az igazságot „a
legriasztóbb” (Bizonyságtételek Prédikátoroknak,
445 oldal) hogy most kitart amellett, hogy a téma
ismerete nem fontos a lélek megmentéséhez. És
ezáltal azt mondja, hogy „gazdag, és
meggazdagodott és semmire nincs szüksége,” így
utal arra, hogy Isten egy nem fontos témát tett a
Bibliában! Önként ítélik el magukat, hogy
nyomorultak (boldogtalanok) és nyavalyások
(nyugtalanok), és szegények (az igazság
szükségében), és vakok (tudatlanságba levők) és
mezítelenek (a Krisztus igazsága nélkül) és
következésképpen elutasítják a szavakat: „Azt
tanácslom néked, hogy végy Tőlem tűzben
megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és
szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy
láss.” Jel 3:17, 18.
És még ennél is szomorúbb az, hogy miután
testvéreink tisztán megmutatták, hogy a 144.000, az
egyetlen „elsőzsenge” és a második ezután lesz
begyűjtve, ők nem hagyják magukat meggyőzni,
önfejűen haladva előre végzetes léptekkel,

106
 amely már a kezdtek kezdetén árokba vezetett minden
vezetőséget az új üzenet feltárásakor.
Természetes sorrendbe kudarcot vallva annak a
ténynek a feltárásában, hogy az „angyal” azt
mondta, „ismét prófétálnod kell néked sok népek
és nemzetek, és nyelvek és királyok előtt,” KJV
(Jel 10:11), de nem minden előtt, ők vakon
kitartanak amellett, hogy meg vannak bízva és
készen állnak „prófétálni” minden előtt; azaz, hogy
befejezzék a munkát az egész világon. És ezt, az ők
siralmas Laodicea állapotuk ellenére teszik!
A trombita szimbolizmusa elvezetett minket
egészen, az „elsőzsenge” (144.000) begyűjtésének
idejéig. Az elsőzsenge második termést is igényel
mert szükségszerűen igaz az, hogy nem lehet első
termés, ha nincsen második. Azért épp úgy, ahogy
van prófétikus megbízás az elsőzsenge
begyűjtésére a „sok nemzet” közül, ugyanúgy kell
legyen begyűjtése a második termésnek is „minden
nemzet” közül. És ráadásul, mivel fontos eseménye
és üzenete volt az elsőzsengének a sok
nemzetekből való begyűjtése előtt 1844-től,
hasonlóképpen lennie kell egy fontos eseménynek
és üzenetnek, ami jelzi a kezdetét a második
termésnek, a nagy sokaság begyűjtésének, minden
nemzetekből. Ez a logika elvezet minket az Ézsaiás
próféciájához:
„Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden
testet, és sokan lesznek az Úrtól megöltek.... És
küldök
107
közülök megszabadultakat a népekhez, a messze
szigetekbe, a melyek Rólam nem hallottak, és nem
látták dicsőségemet, és hirdetik dicsőségemet a
népek között. Ézsa 66:16-19.
A 20 vers cselekvése azt mutatja, hogy a 16
versben leírt ölés eredményezi az elsőzsenge
elválasztását az egyházban. Valóban, hogyha az
egyház nem volna az ölés színtere, akkor Isten nem
tudná kiküldeni a nemzetekhez (Pogányokhoz)
azokat, akik megszabadulnak belőle, mert akkor ők
maguk is pogányok volnának ahelyett, hogy
Keresztények lennének és akkor pogányokat
küldene pogányokhoz! És amint a megszabadultak
mennek ki a Pogányokhoz, hogy az Ő dicsőségét
hirdessék, az ölés természetesen a próbaidő zárása
előtt megy végbe és nem sérti azokat, akik abban
az időben nem hallottak az Ő dicsőségéről.
Ézsaiás 66:20-verse szintén azt is felfedi, hogy akik
megszabadulnak az Úr ölésétől, ki lesznek küldve nem
„sok” hanem „minden” nemzetekhez. És amellett
felfedi, hogy ahelyett, hogy behozza a 144.000-et, csak
a megszabadultak fogják behozni „minden testvéreiket
ajándékul az Úrnak, lovakon, szekereken, hintókban,
öszvéreken és tevéken szentségemnek hegyére
Jeruzsálembe, így szól az Úr, a mint hozzák Izráelnek
fiai az ajándékot tiszta edényben az Úrnak házába.”
Ézsa 66:20.

108
Jel 11:1. „És adának nékem vesszőhöz hasonló
nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda:
Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és
az oltárt, és azokat, a kik abban
imádkoznak.”

Noha a Jel. 10 utolsó verse (11 vers) elvezet

minket a H.N.A. felekezet kezdetéhez és a „sok
nemzetekhez” való kimenetel megbízásához, nem
tárja fel az üzenetet, amelyet a felekezetnek hirdetni
kell. Mivel a tizenegyedik fejezet a tízediknek a
folytatása, ezért ez kell feltárja.
A hatodik trombita ideje alatt nincs szószerinti
templom. Így a mérés (Jel 11:1) lelki templomra
utalhat, amelyet élő kövek (szentek) alkotnak,
ahogy az Efézussébeliekhez írt levélbe van
feljegyezve 2:20-22, vagy a mennyei templom
alakjára. Mindkét esetben a kikötés „mérd meg...
akik abban imádkoznak,” képletesen azt jelenti,
hogy megszámlálni, mert az imádókat nem lehet
mérni, hanem számlálni. E tény megtekintésében
arra a következtetésre vagyunk kényszerítve, ahogy
meg van mutatva, hogy a templom, az oltár és az
imádók, mindegyike egy csoport hívő jelképe kell
legyen. És mindhárom meg kell legyen mérve
(számlálva) az 1844-es csalódás után és a H.N.A.
felekezet ideje alatt.
Tekintettel arra, hogy „jó” és „rossz” tagok
vannak benne, így nagyon nyilvánvaló, hogy a

109
mérése vagy számlálása a tagoknak nem más, mint
az igazság iránti hűségük vizsgáló és ítélői
munkája. Ezért olyan munka, amely csupán azok
nevét őrzi meg a könyvekben, akik kitartottak
mindvégig és megmérettek az ítélet mércéjével – a
Krisztus jellemével. Ezért megcáfolhatatlanul a
mérés vagy számlálás a vizsgálati ítélet munkáját
ábrázolja.
Így a vizsgálati ítélet dogmája, a 144.000
begyűjtésével vagy számlálásával együtt,
tartalmazza 1844-ben, a H.N.A. felekezetnek adott
jelen igazságot. És ezt a két nagy igazságot kellett
a H.N.A. felekezet hirdesse „sok népek és
nemzetek, és nyelvek és királyok elött,” egészen a
ma kiegészítő üzenetéig (Tapasztalatok és
Látomások, 277 oldal).
„A vizsgálati ítélet” dönti el azok esetét, akik
hitet vallottak Istenben és ennek következtében a
nevük fel lett jegyezve a könyvekben, (Dán 7:10)
de akik közül valahányan nem tartottak ki
mindvégig eldönti, hogy melyik név maradjon
benne és melyik töröltessék ki. Tehát amíg a
vizsgálati ítélet véget nem ért, és a szentély meg
nem tisztul a méltatlan nevektől, a könyvek nem
fogják megmutatni a személyek pontos nevét,
akiké bent marad és méltónak lesznek tekintve az
örök életre.
E munkának a legfontosabb része azonban, nem
a számlálása, hanem az elválasztása – az ítélő

110
bíróság ülése, hogy összegyűjtse, példázati
nyelven, „a jókat az edényekbe,” de, hogy „a
hitványakat

pedig kihagyják a hálóból” (Mát 13:48), amely

tartalmazza a halottakat az Ádám idejétől egészen
1844-ig, amikor újból ki lett dobva a háló az
144.000 élő szentek begyűjtésére.
A halottak vizsgálati ítélete következésképpen
csak a mennyei templomba játszódik le, míg az
élők vizsgálati ítélete a mennyeiben, valamint a
földi templomban is. Míg a könyvekben való
feljegyzés a mennyeiben történik, az emberek a
földibe vannak feljegyezve az elválasztásra (Mát
22: 11-13). (Lásd Malakiás 3:1-3). És amint a
mérés ugyanannak a munkának a jelképe, így arra
a következtetésre vezet, hogy a „templom,” az
„oltár,” és „akik abban imádkoznak” azt a három
csoportot ábrázolják, amelyek ítélve lesznek.
A templom és az oltár, mivel élettelen tárgyak,
két élettelen csoport szentet ábrázol – a halott
szentek két csoportját. Ráadásul az oltárt,
természetesen nem helyezhették el a templomba
mielőtt az fel nem épült. És továbbá méretben
összevetve sokkal kisebb, mint a templom.
Nyilvánvalóan így, egy olyan csoport szentet
ábrázol, amely nem csak, a templom által ábrázolt

111
 csoport szent után következik, hanem amely
számban sokkal kevesebb.
Így a templomnak, az első és a legnagyobb
tárgynak, az igazlelkű halottak első és legnagyobb
testét kell ábrázolnia, Ádám

idejétől az 1844-es ítélet kezdetéig.

Míg az oltár, egy különleges és kisebb tárgy, egy
különleges és kisebb igaz, halott testületet kell
ábrázoljon, akik 1844-től erre felé haltak meg és
akik előjőnek a Dániel 12:2 különleges
feltámadásakor (Tapasztalatok és Látomások, 285
oldal).
Mivel azok, akik „abban imádkoznak” az élő
szentek, akik meg lesznek „mérve” ők nem lehetnek
más, mint a 144.000 – akiket a felekezet kellett
összegyűjtsön 1844-től az égberagadásra.

Jel 11:2. „De a tornáczot, a mely a templomon

kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a
Pogányoknak adatott, és a szent várost
tapodják negyvenkét hónapig.”
De miért hagyni ki a tornácot? Miért ne mérni meg
azt is? Mert ha része az épületnek, akkor az is szenteket
kell ábrázoljon. Természetesen azért, mert az a „nagy
sokaságnak” a jelképe, „a melyet senki meg nem
számlálhatott, (mérhetett) minden nemzetből és
ágazatból, és népből és nyelvből” (Jel 7:9) – az utolsó,
akik a pogányok közül jőnek. A „tornác,” másszóval a
második aratás megszámlálhatatlan (megmérhetetlen)
112
begyűjtött termésnek a jelképe, amely a megszámlálható
(megmérhető) elsőzsenge – 144.000, aratása után volt
begyűjtve. Az (nagy sokaság) nincs megszámlálva
(megvizsgálva), mert azokat ábrázolja, akik közt nincs
„hitvány,” amit ki kellene hányni; mert ők a mennyei
templom tisztítása után voltak begyűjtve (Dán 8.14) – a
halottak

ítélete után – az egyházban levő „jók” és

„rosszak” elválasztása után, ahogy a háló
példázatában van ábrázolva (Mát 13:47-48). Ők
azok, akik név szerint, „az Én népemként” (Jel
18:4) vannak kihívva Babilonból és akik a
tisztátalanoktól mentesen (Ézsa 52:1) bejőnek
Istennek, a már megtisztított élő egyházában.
(Részletesebb tanulmányozásért e téma felett, lásd
a 3 Traktust, Az Aratás, harmadik kiadás).
A „negyvenkét hónap” (harminc napot számolva
egy hónapnak és egy évet számolva egy napnak –
Ezék 4:6), az 1260 éves prófétikus időszakot
ábrázolja; Kr.u. 538-tól Kr.u. 1798-ig. (Lásd a
Pásztor Botja, 2 Kötet, 142, 261 oldal). Az itten
említett „Pogányok” azok, akik „lábbal tapossák a
szent várost” (az egyházat), – cselekedet, amely
figyelmünket a Mester jóslatára hívja fel, a szentek
sorsával kapcsolatban e negyvenkét éves időszak
alatt:
„És ők (az egyház) elhullanak fegyvernek éle
által, és fogva vitetnek (az ígéret földéről) minden
pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a
113
Pogányoktól, míglen betelik a Pogányok ideje”
(Luk 21:24), idő amikor a Pogányok kimennek
Jeruzsálemből és az Izraeliták bemennek oda.
Az Ígéret Földjének pogányok általi mai
elfoglalását a tegnapi

pogányok általi elfoglalás jellemezte. És amikor az ősi

Izrael visszatért Egyiptomból az ígéret földjére,
akkoriban a pogányok ideje beteljesedett.
Hasonlóképpen most, amikor az ellentípusú Izrael, Isten
144000 bűntelen szolgája elpecsételtetik és a Sion
hegyére viszik, hogy ott a Báránnyal együtt álljanak,
akkor a „pogányok ideje” ezekben a napokban
beteljesedik.
(Kihagyjuk Jelenések 11:3-12 verseket ebből a
vitából mert ezek a versek a Pásztor Botja, 2 Kötet, 270,
283-289 oldalon, az átdolgozott 2 Traktusban, A
Korszakok Nagy Ellentmondása, 47-48 oldalon és A
Nagy Küzdelem, 286-288 oldalon meg vannak
tárgyalva).
Jel 11:13. „És lőn abban az órában nagy
földindulás, és a városnak tizedrésze elesék; és
megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és
a maradék megrémüle, és a menny Istenének
adának dicsőséget.” KJV
Az „óra,” „a földindulás,” „a tizedrész,” „a
város,” „a hétezer,” megölt és „a maradék” fenn

114
kell tartsa feddhetetlenségét az egész trombita
szimbolizmusnak, maga is szimbolizmus lévén.
Kulminálva az ábrázolt eseményt „a maradék
megrémüle, és a menny Istenének adának dicsőséget”.
Senki, hanem azok, akik „megtartják az Isten
parancsolatjait és a Jézus Krisztus hitét” tudja igazán
félni Őt és dicsőséget adni Neki. Következésképpen a
jelen összefüggésben a maradék szükségszerűen az
igazak, „a búza” jelképe a városnak abban a részében
amely elesék. Ez azt jelenti, hogy a „hétezer” megölött,
jelképe a hitetleneknek „a konkoly” a városból. Ezért a
tíz rész, az Egyház jelképeként áll, az első amely meg
lesz tisztítva – amelyből a rossz, a konkoly el van
választva a jótól, a búzától. Nyilvánvalóan ezért, a
város többi része ebben az esetben a Keresztény világot
– teljes egészében a Kereszténységet ábrázolja.
Így a „földrengés” nem a kereszténység
egészében, hanem az egyház egészében zajlik,
amelytől elválasztják az elsőszülötteket - a
144.000-et. És mivel a földrengés remegés, akkor a
lényeg a remegést ábrázolja.
Sok idővel ezelőtt a Prófétaság Lelke által
(Tapasztalatok és Látomások, 270 oldal) a H.N.A.
egyház figyelmeztetve volt erről a rázásról. És
most ebben a jelen grafikus felfedésben látható a
halálos végzete – mindazok elpusztítása, akik nem
térnek meg és adnak dicsőséget Istennek.
Jelképesen hétezret számolva, ezek a „megöltek”
az egyházban azokat alkotják, akik nem
sóhajtoznak és kiáltanak az utálatosságokért (Ezék

115
9:4), és akik ennek következtében nem kapják meg
Isten jóváhagyásának jelét (Ezék 9:4), vagy
pecsétjét (Jel 7:3-8). Mindazok, akik ezt a
csoportot alkotják le lesznek vágva, meghagyva a
maradékot, akik „megtértek” – és akik ennek
következtében megkapják a jelt vagy pecsétet és
megmenekültek a mészárlástól. Ők ezek, akik

„ujjongnak, az Úr nagyságáért” (Ézsa 24:14) –

„dicsőséget adnak az egek Istenének”.
A Jelenések 10 és 11 fejezete egy egész
esemény sorozatot fed be, a 9 fejezettől
különbözőt. A 11 fejezet 13 verse csupán az
egyházban történő jegyzés és ölés (Ezék 9) idejéig,
vagy a Hármas Angyali Üzenet Hangos Kiáltásáig
vezet el minket. Jel. 9, 20 és 21 vers azonban
elvezet minket az evangélium befejezéséig és a
szentek begyűjtéséig. „A második jaj (hatodik
trombita) elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljő.”
(Jel 11:14)—

A HETEDIK TROMBITA
Jelenések 11:15-19.
Jel 11:15. „A hetedik angyal is trombitála,
és nagy szózatok lõnek a mennyben, a melyek
ezt mondják vala: E világnak országai a mi
Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki
örökkön örökké uralkodik.”
116
 A hetedik trombita trombitálása közli, hogy
„e világ birodalmai Urunk birodalmai lettek,” épp
ahogy az angyal megmagyarázta: „a hetedik
angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni
kezd, akkor elvégeztetik Istennek titka, amint
megmondotta az Ő szolgáinak a prófétáknak.” Jel
10:7. Ekképp újból látható, hogy amint a hatodik
trombita eseményei a végükhöz közelednek

és a hetedik trombita eseményei elkezdődnek, az

evangélium munkája (az Isten rejtélye) véget ér.
Jel 11:16-18. „És a huszonnégy Vén, a ki az
Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő
orczájára és imádá az Istent, Ezt mondván:
Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a
ki vagy és a ki valál és aki eljövendő vagy:
mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és
a te országlásodat elkezdetted. És
megharagudtak a pogányok, és eljött a te
haragod, és a halottak ideje, hogy
megítéltessenek, és jutalmat adj a te
szolgáidnak, a profétáknak és a szenteknek, és
a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és
nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet
pusztítják”
Ahogy a traktus boritékán ábrázolva van, a
„huszonnégy vén” része, a mennyei szentélyben történő

117
vizsgálati ítélet bíroságának. (További magyarázatért a
„véneknek” témának, tanulmányozd a Pásztor Botja, 2
Kötet, 187-221 oldalt). Következésképpen a szavak
amelyeket mondanak amikor a hét angyal elkezd
trombitálni, felfedik azt, hogy az „Öregkorú”
(Dán 7:9, Jel 4:3), a Bárány (Jel 5:6), a
„tízezerszer tízezer és ezerszer ezer” (Jel 5:11), és a
„vének” és a „lelkes állatok” bírosági munkája véget ért.
A szavuk azt is felfedi, hogy a feltámadás ideje – az idő,
hogy a szentek megkapják az örök élet jutalmát és, hogy
Krisztus elpusztítsa azokat akik pusztítják a földet –
elérkezett. Ezért tisztán, „a halottak ideje, hogy
megítéltessenek” (Jel 11:18), az évezred alatt van és ez a
gonoszok végső ítélete.
Jel 11:19. „És megnyilatkozék az Isten
temploma a mennyben, és megláttaték az Ő
szövetségének ládája az Ő templomában.”
Mivel a földi templomok a mennyei mintájára
épültek, azt mutatja, hogy a mennyei templom két
helyiségre van osztva – a szenthely és a szentek
Szentje. A vezeklés (ítélet) napján a földi
templomban az ajtó a szentek Szentje felé nyitva
volt és a szentek ajtaja zárva volt. Mivel ez a
szolgálat az ellentípusú vezeklés (ítélet) kezdetét
ábrázolja, amikor a szentek Szentje felé vezető
ajtó nyitva volt és a szentek bejárata zárva volt.
Másszóval, amikor a belső ajtó nyitva volt, a
külső ajtó zárva volt, így eggyé téve a két
helyiséget. (Lásd 3 Móz 16:2, 17. Jelenések 4:1,
15:5. Tapasztalatok és Látomások, 42 oldal.)
118
Úgyhogy mivel a templom zárva volt míg az
ítélet folyamatba volt, lehetetlenné tette azt, hogy
valaki kintről lássa „az Ő szövetségének ládáját”
amíg az ítélet véget nem ért, egészen amíg az ajtó,
amely zárva volt, Jelenések 15:1, 5-8 alapján
újból ki nem nyílik.
Következésképpen a prófétikus nyilatkozat
teljesedése, „és megnyilatkozék az Isten temploma a
mennyben, és megláttaték az Ő szövetségének ládája az
Ő templomában” (Jel 11:19), épp amint az Ítélet
kezdete előtt történt, azután lesz megvalósítva, miután
az Ítélet véget ért; azaz, a próbaidő vége után, amikor a
templom ajtaja ki van nyitva. És miután a bíroság
elhagyja a templomot „egy a négy lelkes állat közül”
adni fogja „a hét angyalnak a hét aranypoharat, a mely
élő Istennek haragjával teljes vala” (Jel 15:7, és a
templom „megtelék a füsttel az Isten dicsőségének és
erejének miatta, és senki” sem lesz képes „a templomba
bemenni, mígnem a hét angyal hét csapása
bevégeztetik”. Jel 15:8. (További magyarázatért a
Jelenések 15 fejezetének lásd a Pásztor Botja, 2 Kötet,
170-173 oldal.)
És végül a tény, hogy a hét trombita nem fog
trombitálni csak az evangélium vége után,
megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a
trombiták témája a gonoszak elpusztításával
foglalkozik, akiknek a próba idejük azzal záródik,
hogy elutasítják az üzenetet, amelyet Isten küld
nekik.
Lehet-e valaki olyan, aki az isteni felfedések

119
jelen magasságáig emelkedett és teljes meglátást
kapott a korszakok küzdelméről amint az Ítélet
trónja előtt áttekintésre került, és mégsem fogta fel
azt, hogy az ő örök sorsa az óra üzenetének boldog
elfogadásától függ. Hogyha van ilyen valaki, akit
nem lehet meggyőzni e végső felszólítás által,
akkor „az sem győzi meg” őt „ha valaki a halottak
közül feltámad.” Luk 16:31. Ő leírhatatlan
tragédiát fog tapasztalni: A neve ki lesz törölve a
könyvekből.
Az ő élete át lesz adva a pusztítóknak. Az ő lelke
félni fog „a sírás és fogaknak csikorgatásától”. Mát
8:12. Ő elvész a földről – örökre elveszett.
Az, aki meggyőződött és aki a fényben jár,
kimondhatatlan örömöt fog tapasztalni: Megkapja
az Isten jóváhagyásának „jelét” (Ezék 9:4),
„pecsétjét” (Jel 7:2-3). Az ő bűnei ki lesznek
törölve. Az ő neve kitörölhetetlenül lesz beírva a
Bárány élet könyvében. Ő tanúja lesz a Mihály
felkelésének és szabadításának az „olyan
nyomorúságos időből, amilyen nem volt soha.”
Dán 12:1. Ő az Úr megváltottjai közé fog
visszatérni és „ujjongás között Siónba” megy.
Vígasságot és örömöt találnak: és eltűnik fájdalom
és sóhaj.” Ézsa 35:10. Ő örökölni fogja a földet –
örökre megváltva!
„Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt; ha pedig Baál,
kövessétek azt”. 1Kir 18:21.

120
 ------------0------------

A Kinyilatkoztató Beszámolója...................................................3
A Zűrzavar Okát..........................................................................5
Nyílt Hajlandósággal...................................................................6
Az Írások Hozzáadásának És Elvevésének.................................6
Készíti Az Utat A Szent Lélek Elleni Bűnözésre........................7
Népszerű Elméletekre Fordul......................................................7
Helyesen Látott-E János?..........................................................11
White Testvérnő Sose Mondta A Könyvről, Hogy Ihletett.......18
Vakító Ellentmondásnak...........................................................22
Miért Engedte Meg Ő A Tévedést?...........................................25
Jelképesek Vagy Szó Szerintiek—Melyik?..............................26
A Trombiták Természetét..........................................................29
Az Első Trombitával.................................................................37
A Második Trombitával............................................................44
A Harmadik Trombita Által......................................................48
A Negyedik Trombitának..........................................................50
A Megvert Nap..........................................................................52
A Megvert Holdhoz És Csillagokhoz........................................52
Elkerülje A Mások Hibáit..........................................................55
Isten Csapást Mérhet, Ahol Ember Nem Képes........................56
A Jajt..........................................................................................57
Az Ötödik Trombitával Jön.......................................................58
A Csillaghoz..............................................................................59
A Mélység Kutjának Kulcsa......................................................59

121
A „Feneketlen Kútba.”..............................................................60
A Sáskák, A Füst És A Sötétség................................................62
Boldogan Meghalnának, De Nem Tudnak................................75
A Hatodik Trombita..................................................................78
Az Eseményekhez, Amelyek Közvetlenül A Hetedik
Trombita Trombitálása Előtt Mennek Végbe..........................100
A Hetedik Trombita.................................................................114
Tartalomjegyzék......................................................................118

A következő ingyenes irodalom áll az ön

rendelkezésére:

1. A Tizenegy Óra Előtti Többlet

2. A Korszakok Nagy Ellentmondása
3. Az Ítélet És Az Aratás
4. A Legfrissebb Hírek Anyának
5. A Végső Figyelmeztetés
6. Miért Veszünk El
7. A Pásztor Botja Feletti Nagy Vita
8. Sion Hegye A Tizenegyedik Órában
9. Íme Mindent Újat Teszek
10. Jónás Jele
11. Isten Címei Nincsenek Egy Nyelvre Korlátozva
12. A Világ Tegnap, Ma És Holnap
13. Krisztus Üdvözletei Számodra
14. Háború Hírek Jóslata
15. A Hét Pecsét Feltörése

Ha vágyik megszerezni ezeket a traktusokat,

kérem forduljon hozzánk:

122
Tel: 0049 157 508 25 635

123