A bibliai történet feldolgozása
Harmadik fejezet
A nõk engedelmeskedjenek férjeiknek, hogy jó példát mutassanak. A férfiak pedig megértõen
éljenek együtt feleségükkel, s bánjanak jól velük, mint örököstársaikkal a kegyelemben. Nem
úgy kell ezt érteni, hogy a nõk a férjeik rabszolgái. Csupán sorrendrõl van szó: a férfi az elsõ
számú felelõs a családban. A nõ nem kevesebb a férfinél, csak más feladata van. A római
korban egy nõnek csak kötelezettségei voltak, egy férfinak meg csak jogai. A keresztyén
közösségekben is megváltozott azóta a nõk helyzete.
A keresztyének legyenek egyetértõk, együtt érzõk és barátságosak. Ne fizessenek gonoszért
gonosszal, gyalázkodásért gyalázkodással, hanem mondjanak áldást, hogy õk is megáldassanak.
Tartózkodjanak a gonosz beszédtõl, forduljanak el a gonosztól, akkor remélhetnek „jó napokat”
itt a földön. Ha szenvednének ellenségeik miatt, akkor is arra kell gondolniuk, hogy a Jézus
Krisztusban kapott igazság miatt kell szenvedniük. Jó lelkiismerettel készek lehetnek bármikor
számot adni a bennük levõ reménységrõl, és a rágalmazóktól sem kell félniük. „Mert jobb jót,
mint gonoszt cselekedve szenvedni.” Hiszen Krisztus is ártatlanul szenvedett (bûn nélkül élt),
az Igaz értünk, a nem igazakért.
Negyedik fejezet
Péter egy szenvedésekkel és üldözésekkel teli idõt vetít elõre olvasóinak. A keresztyéneknek
erre készen kell állniuk, a szenvedést örömmel kell fogadniuk. Nem engedhetik meg, hogy a
megtérésük elõtti pogány szokások uralkodjanak rajtuk (a bûnök felsorolásához lásd a 3.
verset). Ezért a bûnben élõk felháborodnak, és káromolják Istent.
A keresztyének legyenek bölcsek és józanok, fõleg, hogy mindennek a vége már közel van.
Mindenekelõtt a szeretetben maradjanak kitartóak, „mert a szeretet sok bûnt elfedez”. Lelki
ajándékaikkal* pedig építsék egymást, mint akik jól sáfárkodnak a kegyelemmel.
Ötödik fejezet
Péter, aki maga is gyülekezeti vezetõ, kéri a presbitereket, hogy úgy legeltessék Isten
nyáját, mint akik nem kényszerbõl, hanem önként teszik, Isten akaratát követve. Nem is
nyerészkedésbõl, hanem készségesen. Nem uralkodniuk kell a gyülekezeten, hanem jó példát
mutatni a testvéreknek. A fiatalokat is inti, hogy engedelmeskedjenek az idõsebbeknek, s
legyenek alázatosak egymás iránt.
Péter a levél végén Isten elõtti alázatra inti a keresztyéneket, hogy az istenellenes erõk el
ne sodorják õket. „Minden gondotokat õreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek
józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit
nyeljen el.*” A kegyelem istene megõrzi azokat, akiket elhívott Krisztusban az Õ dicsõségére.
Második levél:
A levélnek nem címzettje van, hanem megszólítottjai. Mindazok, akik ugyanabban a drága
hitben részesültek, mint Péter. A levelet az apostol saját kezûleg írta, ami látszik mind a
stíluson, mind a szóhasználaton. Sokkal inkább figyelmeztetõ a hangvétele, mint az elõzõé.
355-356
Elsõ fejezet – Növekedés a hitben
Péter azt kívánja a hívõknek, hogy egyre jobban ismerjék meg Istent és az Úr Jézus Krisztust.
Ez által részesülhetnek isteni természetben, s menekülhetnek meg a világ pusztulásától.
Igyekezzenek hát megmutatni a hitüket, ismeretüket, önuralmukat, kitartásukat, kegyességüket,
testvéri szeretetüket, és a szeretetet minden ember iránt. Így növekedhetnek Jézus Krisztus
ismeretében, erõsödhetnek meg elhívásukban, s kerülhetik el a botlásokat. Mert akiben nincsenek
meg ezek, az vak, rövidlátó, s megfeledkezett arról, hogy régi bûneibõl megtisztult.
Péter, amíg csak él, emlékeztetni fogja a híveket erre. Tudja, hogy nemsokára meg fog halni,
ezt Jézus is kijelentette neki (Jn 21,18–19). De arra törekszik, hogy halála után is eszükbe jusson
mindez. Mert õ nemcsak szép meséket talált ki, mikor megismertette velük Jézus Krisztus
hatalmát és megjelenését, hanem szemtanúja volt isteni fenségének. Jakabbal és Jánossal
együtt hallotta a mennyei szózatot a szent hegyen: „Ez az én szeretett Fiam, akiben
gyönyörködöm” (Mt 17,5; 259. lecke). Ezért bizonyos Péter a prófétai beszédben. „Az Írás
egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából
származott a prófécia, hanem a Szentlélektõl indíttatva szólaltak meg az Istentõl küldött
emberek.”
Második fejezet
Voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan ma is vannak hamis tanítók, akik
veszedelmes tévtanokat csempésznek a gyülekezetbe. Sokan követik kicsapongásaikat,
kapzsiságukban szép szavakkal fosztják ki a keresztyéneket. De nem kerülhetik el ítéletüket.
Mert Isten nem kímélte meg a bûnbe esett angyalokat sem, ahogy nem kímélte meg Nóé
idejében a világot, vagy késõbb Sodoma és Gomora városát, intõ példaként azoknak, akik
istentelenül élnek. Az igaz Lótot viszont megszabadította Isten, s éppen így meg tudja szabadítani
a kegyeseket is a kísértésbõl. A gonoszokat pedig büntetések között tartja meg az ítéletre.
Péter ezután alaposan bemutatja a tévelygõket: tisztátalan vágyaik után mennek, Isten
felségét megvetik, dicsõséges hatalmakat káromolnak. Telhetetlenek vágyaikban és a bûnben,
félrevezetik a gyülekezetet, ahogy Bálám tette az izráelitákkal. Fellengzõs szólamokat
hangoztatva testi vágyak kiélésére csábítják az embereket. „Szabadságot ígérnek nekik, bár
maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyõzte.” Mert hiába
szabadultak meg az Úr által a világ förtelmeitõl, ha ismét belekeveredve azokba elbuknak.
Harmadik fejezet
Péter azért írja levelét, hogy a próféták és az apostolok Úrtól kapott szavaira emlékeztessen.
Figyelmeztet a csúfolódókra, akik az utolsó napokban támadnak, mindenbõl gúnyt ûznek, s azt
kérdezgetik, hol van Krisztus eljövetelének ígérete? Mióta az atyák elhunytak, minden úgy
maradt. Megfeledkeznek róla, hogy az özönvíz óta a világ mindez ideig megkíméltetett, hogy
tûznek tartasson fenn az ítéletre (a Bibliában a tûz Isten ítéletének jele és eszköze). Hiszen Isten
elõtt egy nap olyan, mint ezer esztendõ, és ezer esztendõ olyan, mint egy nap. Nem késlekedik
hát az Úr az ígérettel, hanem türelmes az emberekhez. Nem akarja, hogy némelyek