KÁTÉ

LELKIPÁSZTOROK SZÁMÁRA,

A TRIENTI ZSINAT HATÁROZATÁBÓL

KIADVA

ELŐSZÖR V. PITJS,

AZUTÁN XIII. KELEMEN PÁPA

M EGHAGYÁS ABÓL.

fordították a szombathelyi papnöveldében

FENÁLLÓ SZ. ÁGOSTON-TÁRSULAT TAGJAI.

--
Szombathelyen,
Nyomatott Bertalanffy Imrénél.

18 0 9 .
 XIII. Kelemen Pápa levele
tisztelendő testvéreihez

a Pátriárkák-, Prímások-, Érsekek- és Püspökökhöz.

Tisztelendő testvérek! Üdvözletét és apostoli áldást.
Az Ur telkének művelése körül, mire Istennek intéző
gondviselése által rendeltettünk, semmi sem igényel oly éber
gondot és folytonos szorgalmat, mint az elhintett jó magnak,
t. i. a Krisztus Jézustól és az apostoloktól vett és reánk
szállott kath. tannak megőrzése: nehogy, ha tunya henyélés
és lomha tétlenség által elhanyagoltatnék, az emberi nem
ellensége, mig a munkások alusznak, föléje konkolyt hintsen;
mi által megtörténnék, hogy az aratás idején több lenne a
tűzre vetendő, mint a csűrökbe gyűjtendő És ugyan a
szenteknek egyszer adatott ') hit megőrzésére hathatósan
buzdít szent Pál intvén Timoteust, hogy a letett jó kincset
őrizze; 2) mert veszedelmes idők 3) következnek, minthogy
az Isten egyházában gonosz emberek 4) és hitegetők léteznek,
kiknek segítségével a leselkedő kisértő a vigyázatlanokat oly
tévelvckkel törekszik megvesztegetni, melyek az evángeliomi
igazsággal ellenkeznek. Ha pedig az Isten egyházában, ami
többször megtörténik, bizonyos gonosz vélemények támadnak,
melyek egymással ugyan egyenesen ellenkeznek, abban mind-
azáltal megegyeznek, hogy a katholika bit tisztaságát némikép
megszeplősitik; két ily ellenség között a legnagyobb óvatosság
mellett is felette nehéz a mi tanításunkat úgy felállítani,
hogy egyik előtt se látszassunk hátrálni, hanem Krisztus
mindkét ellenségét egyképen kerülni és kárhoztatni. És néha

*) Ji'dás 3. a) Tini. II. 1, 14. 3) Ugyanott 3, 1. «) Ugyanott 13 v.

1
 3
9
vélemények kárhoztatásától, melyek az egyházi tudósok te¬
a dolog olyan, hogy az ördögi hamisság könnyen az igaznak
kintélye által gyámolittatuak, tartózkodott: ugyanazon szent
némi színével álczázott hazugságokkal leplezi magát, midőn
gyülekezet szándéka szerint egy más munkát akartak készíttetni,
az állítások értelme csekély hozzáadással vagy változtatással
mely az egész tant magában foglalná, melyre a híveket ok¬
megrontatik, és a vallástétel, mely üdvet eszközlende, néha
tatni szükséges, és a mely minden tévelytől tökéletesen ment
finom átmenet által halált hozóvá lesz. lenne. E könyvet romai Káté neve alatt nyomtatásban közre¬
Azért ezen sikamlós és szűk ösvényektől, melyeken
bocsátották, a miért kettős dicséretre méltók. Mert abban mind
bukás nélkül alig lehet megállni vagy haladni, óvni kell a
az egyháznak közös és minden tévelytől ment tanát össze¬
híveket, különösen a tudatlanokat és együgyüeket; nem
foglalták, mind arra a népet nyilván oktattatni világosan pa¬
járatlan utakon kell a juhokat a legelőre terelgetni, még a
rancsolták, ekkép Krisztus Urunk parancsának hódolván, ki
katholikus hittudósok némely véleményeit sem kell elejok
az apostoloknak meghagvá:l) „Amit nektek sötétben mondok,
terjeszteni: hanem a katholika igazságnak legbiztosabb jelét,
mondjátok el fényes nappal, és a mit fülbesugva hallotok,
a tan egyetemességét, régiségét és összhangzását kiemelni.
hirdessétek a tetőkről;" egyszersmind jegyese, az egyház
Továbbá, minthogy a nép fel nem mehet ') a hegyre, melyre
ama szavainak engedelmeskedvén: „Jelentsd meg nekem, kit
leszállt az Isten dicsősége, és ha a látás határát átlépi, elvesz,
az én lelkem szeret, hol nyugszol délben; 2) mert a hol
a tanítók kötelessége mindenfelül kijelölni a határokat a
nincsen dél és hiányzik ama fénylő világosság, melyben az
népnek, hogy azokon kívül, a mik az üdvösségre szükségesek
igazság tisztán felismerhető, ott a hamisság az igazsághozi
vagy felette hasznosak, egyébről szó se legyen, és a Invek
hasonlatossága miatt könnyen hitelre talál, a homályban az
az apostol szavának hódoljanak: „Ne bölcselkedjetek azon
igazságtól nehezen lévén megkülönböztethető. Tudták ugyanis,
túl, mint kell bölcselkedni, hanem bölcselkedjetek józanul.2)
hogy azelőtt is voltak és azután is lesznek, kik a juhokat
Ezeket jól belátván a romai pápák, a mi elődeink,
csábítgatják és a bölcseség és tudomány dúsabb legelőivel
minden gondjukat arra fordították, hogy nemcsak a sarjadzó
kecsegtetik, a kikhez számosán seregeinek, mivel a lopott
tévtanoknak minden csiráit az egyházi átok éles fegyverével
vizek édesebbek s a titkon adott kenyér kedvesebb. 3) Ne¬
kiirtsák, hanem némely lábrakapott véleményeket is elfojtsanak,
hogy tehát az egyház elcsábittatva olyanok nyomdokin bo¬
melyek vagy elterjedésükkel a keresztény népben a hitnek
lyongjon, kik maguk is tévelyegnek, az igazságban megálla¬
dúsabb gyümölcsét megakadályoznák, vagy a tévtanhoz való
podásra nem jöhetvén, mindig tanulván 4) és az igazság is¬
közelségök által a hívek ártalmára lehetnének. Miután tehat
meretére soha el nem jutván : azért a r. Kátéban csak azokat
a trienti szent zsinat azon eretnekségeket, melyek akkor
akarták világosan és érthetően kifejtve a keresztény nép elé
az egyház világát elhomályosítani megkísértették, kárhoztatta,
adni, melyek az üdvösségre szükségesekés igen hasznosak.
és a katholika igazságot, a tévelyek ködét mintegy szétosz¬
De ezen, nem kis fáradsággal és szorgalommal össze¬
latva, tisztább fénybe helyezte , ugyanazon elődeink belátván,
állított, közmegegyezéssel, helybenhagyott, és legnagyobb di¬
mikép az egyetemes egyháznak ama szent gyülekezete oly
csérettel fogadott könyvet a lelkipásztorok kezeiből majd
bölcs belátással és páratlan mérsékeltséggcl élt, hogy azon
‘) Mát. 10, 27. 2) Ének. I. 6. s) Péld. 9. 17. 4) Tiraot. 11.3,7.
'») Muz. II. IU 19, 11. 2) Ro'h 12, 3. 1*
4
egészen kivette az újdonság szeretete, más és más kátét
hozván létre, melyek a romaival össze sem hasonlíthatók, a
miből két rósz származott: az első az, hogy majdnem meg¬
szűnt a tanítás ugyanazon módjában való összhangzás, és a
tudatlanokra nézve a botránynak egy neme idéztetett elő,
úgy hogy azok már többé nem látszottak önmagok előtt egy
nyelvűek-, egyféle bcszédüeknek lenni; l) a májsik pedig, hogy
a katholika igazság előadásának több és különféle egyenetlen
módjaiból versengések, ezekből pedig, minthogy az egyik
Apollo, másik Péter, ismét más Pál követőjének mondogatta
magát, a kedélyek meghasonlása és nagy egyenetlenségek
származtak, mely szomorú villongásoknál Isteu dicsőségének
kisebbítésére semmi veszélyesb, a gyümölcsök megsemmisíté¬
sére, melyeknek a keresztény oktatásból a hívekre kell há-
ramlaniok, semmi károsabb nem lehet. Hogy tehát az egy¬
háztól e kettős bajt valahára elhárítanék, szükségesnek ítéltük
visszatérni oda* honnét némelyek oktalanul, mások büszke¬
ségből is, hogy az egyházban bölcsebbeknek látszassanak, a
hivő népet már régen elvonták, és jónak láttuk a lelkipász¬
toroknak ismét ugyanazon romai kátét nyújtani: hogy a
mely módon hajdan a katholika hit megerősödött, és a hívek
az egyháznak , — mely az igazság oszlopa 2) — tanában
megszilárdultak, ugyanazon módon vonattassanak el most az
uj véleményektől is, melyek sem egyetértésen, sem régiségen
nem alapulnak. És hogy e könyv könnyebben megszerezhető,
és a hibáktól, melyek a kiadók tévedéséből becsúsztak, tisztább
lenne, azt annak nyomán, melyet a mi elődünk V. sz. Pius
a trienti zsinat határozatából közrebocsátott, minden kitelhető
szorgalommal fővárosunkban ismét kinyomatni elrendeltük,
mely ugyanazon szent Pius parancsából a nép nyelvére for-
dittatva, és nem sokára kiadatva, hasonlag a mi meghagyá¬
sunkból nyomtatásban újólag világot látand.
lj Mox. 1. K I!, 1. a) Tim. 1. 3, 15.
Hogy tehát ezen, a keresztény társadalomnak legterhesebb
szakában az istentelen vélemények tőreinek elhárítására, és
az igaz és józan tudománynak terjesztésére és megszilárdí¬
tására a mi gondoskodásunkból és szorgalmunkból nyújtott,
legalkalmatosabb segédszert a hívek elfogadják, ezt eszközölni
Tisztelendő Testvérek, a ti kötelességtek. És azért ezen köny¬
vet, melyet mint a katholika hit és keresztény fegyelem zsinór-
mértékét, hogy a hittudomány előadásának módjában is meg
lenne az egyetértés, akarták a romai pápák a lelkipászto¬
roknak nyújtani, nektek Tisztelendő Testvérek! most különösen
ajánljuk, és titeket az Urban egyszersmind buzgón intünk,
hogy azt a népeknek a katholika igazságra való oktatásában
minden lelkipásztorral alkalmazásba vetessétek, hogy mind
az oktatásbani egység, mind a szeretet, és lelki egyetértés
megőriztessék. Mert a ti kötelességtek híveitek nyugalmáról
gondoskodni; mert a püspöknek kötelme: őrködni, nehogy
valaki dicsvágyból és kevélységből, az egység kötelékeit szét¬
tépve, szakadásokat idézzen elő.
Azonban semmi, vagy bizonyára igen csekély hasznot
fog hozni e könyv, ha azok, a kiknek azt a hallgatókkal
megismertetni és azok előtt fejtegetni tisztjükben áll, a ta¬
nításra magok is kevésbé alkalmasok. Azért felette szüksé¬
ges, hogy a katholika hittudománynak tanítására oly egyé¬
neket válaszszatok, kik nemcsak a szent dolgok ismeretével
birnak, hanem még inkább, kik alázatossággal, és a lelkek
megszentelésében való buzgalommal és szeretettel lángolnak.
Mert az egész keresztény fegyelem nem a szavak bő¬
ségében, nem a vitatkozási ravaszságban, nem is a dicséret
és dicsőség kívánságában, hanem az igazi és akaratszerinti alá¬
zatosságban áll. Mert vannak, kiket nagyobb tudomány tüntet
ki, de a többiek társaságától elkülönöz, és minél többet
tudnak, iiz egyetértés erényétől annál inkább elpártolnak,
kiket maga a lloleseség, az isteni Ige int: „Legyen só ben-
netck ') és békeség legyen közöttetek: mert úgy kell a
bölcseség savát bírni, hogy azzal a felebarát szerctete meg-
őriztessék, és gyengeségei orvosoltassanak. Ha a bölcseség
szeretetétől és felebarátok felől való gondoskodástól viszály¬
kodásra térnek, a sót béke nélkül bírnák, nem ajándokul az
erényre, hanem okul a kárhoztatásra; minél bölcsebbek, KÁTÉ
annál gonoszabbul vétenek; az ilyeneket kárhoztatja sz. Jakab
apostol mondása ezen szavakkal: „Ha keserű irigység van
í A
LELKIPÁSZTOROK SZÁMÁRA
bennetek, és visszavonás sziveitekben: ne dicsekedjetek, és
ne hazudjatok az igazság ellen. 2) Mert nem onnan felülről
I A

származó bölcseség ez, hanem földi, állati, ördögi. Mert a

hol az irigység és visszavonás, ott az állhatatlanság és minden
gonosz cselekedet. Az onnan felülről való bölcseség pedig
először tiszta, azután békeszerető, szerény, engedékeny, a
jókkal egyező, teljes irgalommal és jó gyümölcsökkel, nem
ítélő, tettetés nélkül való."
Midőn tehát Istent alázatos szívvel és töredelmes lélekkel
kérjük, hogy szorgalmunk és fáradozásunk törekvéseire ke¬
gyességének és irgalmának bőségét áraszsza, nehogy az egye¬
netlenség a hivő népet megzavarja, és hogy a béke köteléke
és a lélek szeretete által mindnyájan egyek legyünk, dicsérjük
és m agasztaljuk az egy ISTENI és a mi Urunkat JÉZUS
KRISZTUST, üdvözlünk titeket Tisztelendő Testvérek szent
csókban, és mindnyájatokra, nemkülönben egyházaitok minden
híveire apostoli áldásunkat szeretetteljesen adjuk.
Kelt gandulphi kastélyunkban Junius hó XVI-dik napján
MDCCLXI. pápaságunk III dik évében.
>) Márk. 9, 49. 2) Jak. 3, 14.
KIADVA v-(lik PIUS SZENTSÉGES ATYÁNK PARANCSÁRA.
BEVEZETÉS.
A lelkipásztoroknak az egyházban szükségessége-, tekintélye-,
kötelmei- és a keresztény tan főbb fejezeteiről.
1. Kérdés. Az ember magára hagyatva nem képes feltalálni az igazi
bölcseséget és az üdvösségre vezető biztos utat.
Az emberi ész és értelem úgy van alkotva, hogy, jóllehet sok¬
nak, mi az isteni dolgok ismeretéhez tartozik, vizsgálatára és meg¬
ismerésére nagy erőfeszítéssel és szorgalommal magától is eljuthat:
mégis azoknak legnagyobb részét, melyek által nyerhetjük el az örök
üdvöt, — pedig főképen ezért teremtetett és alkottatott az ember Isten
képére és hasonlatosságára — a természeti világosság erejével meg¬
ismerni és belátni nem képes. Mert, ámbár az apostol szerint: „a
mi Istenben láthatatlan, úgymint örökkévaló ereje és Istensége, világ-
teremtésétől fogva munkáiból érthető meg es látható": *) mégis „ama
titok, mely elvolt rejtve azelőtt minden nemzedéktől,“ 2) oly igen
felülmúlja az emberi értelmet, hogy, ha ki nem jelentetett volna a
szenteknek, kiknek Isten ki akarta jelenteni a pogány ok között e
dicsőséges titok gazdagságát, mi a Krisztus, semmi erőfeszítéssel sem
lett volna képes az ember ama bölcseségre emelkedni.

1) Rom. 1, 20. 2) Kolos?. 1, 20.

8 9
II. K Honnan van a hitnek ily felséges ajándoka.
Minthogy pedig „a hit hallásból vagyon," *) világos, mily
szükséges volt mindenkor az örök üdv elérésére a törvényes tanítónak
munkássága és hivatala; mert Írva vagyon: „Hogyan fognak hallani
tanító nélkül ? Hogyan tanítanak pedig, hacsak nem küldetnek ?“ 2)
És valóban a világ kezdete óta soha sem hagyta el övéit a felette
kegyes és jóságos Isten, hanem „sok rendben és sokféleképen szólott
az atyákhoz a próféták által," 9) és az idők körülményei szerint
megmutatta nekik az egyenes és biztos utat az örök boldogságra.
111. K. Krisztus a világra jött tamtam a hitet, melyet azután az
apostolok és utódaik terjesztettek.
„ (
Minthogy azonban Isten előre kijelentette, hogy elküldi „az
igazság mesterét" 4) világosságul a pogány oknak, hogy íulve a föld
végső határáig érjen, e napokban Fia által 5) szólott hozzánk, és az
égből a magasztos dicsőségből hangzó szózat által megparancsolá,
hogy mindenki „Őt hallgassa és parancsolatainak engedelmeskedjék." e)
Azután pedig az Isten fia „adott némelyeket ugyan, apostolokul, néme¬
lyeket pedig prófétákul, másokat pásztorokul és tani tökül, a kik az
élet igéjét hirdetnék," 7)— hogy ne legyünk többé habozó kisdedek,
s ne hajtassunk ide s tova a tudomány minden szelétől, hanem a
hit szilárd alapjához ragaszkodva, együtt épüljünk Isten lakhelyévé
a Szentlélekben. 8)
IW K. Hogyan kell az egyházi pásztorok szavait fogadni.
És nehogy valaki Isten igéjét9) az egyházi szolgáktól emberek
szavaiként, hanem, amint bizonyosan az, Krisztus igéjeként fogadja:
maga Üdvözítőnk oly nagy tekintélyt rendelt tulaj doni ttatiii* az ő
tanítói tisztöknek, hogy mondaná: „A ki titeket hallgat,'engem hallgat,
és a ki titeket megvet, engem vet meg;" 10) s ezt nemcsak azokról
akarta értetni, akikhez közvetlenül beszélt, hanem mindazokról is,
kik a tanítói hivatalban törvényes utódokként következnek, kiknek
megígérte, hogy velők leend a világ végéig. n)
l) 'Rum. 10, 17. 2) Rom. 10, 14, 15. 3) Zsid. !. 1. 4) Izai. 49, G.
5j Zsid. I, 2. 6) Pét. II. 1, 17. 7) Efez. 4, 11. 14. 8) Efez. 2, 22.
7. 9) Tess. I. 2, 13 10) Luk. 10, 16. ll) Mát. 28. 20.
V. A\ Moh!, az igazság kihirdetése után is szükséges, hogy a
lelki pásztorok Isten igéjét hirdessék.
Ámde ha Isten igéje hirdetésének az egyházban soha sem sza¬
bad megszűnni: bizonyára napjainkban még nagyobb szorgalommal
és buzgÓMie.r.id kell arra törekednünk, hogy a hívők a józan és rom¬
latlan tannal, mint az élet kenyerével tápláltassanak és megerősit-
tessonek; *) mert hamis próféták mentek szét a világba, kikről az Ur
igy szól: „Nem ktildém a prófétákat, és ők fntának; nem szólék
nekik, ők mégis profé tálának," 2) hogy különféle és idegen tanítá¬
sok ka.) megrontsák a keresztények lelkeit. s) A miben annyira ment
a : álániiak minden fortélyaival ellátott gonoszságuk, hogy már alig
ló! zjk bizonyos határok közé szorithatónak, és ha Üdvözítőnk ama
dicső ígéretére 4) nem támaszkodnánk, mely szerint oly erős alapra
építette egyházát, hogy a pokol kapui soha erőt nem vehetnek rajta:
igen kellene tartanunk, nehogy napjainkban, minden oldalról oly sok
ellenségtől szorongattatva, és oly sokféle gépekkel vivatva ésostro-
ínoitatva, megdőljön. Mert nem említve a legtekintélyesebb tarto¬
mányokat, melyek hajdan az őseiktől öröklött igaz katholika religiót
jámborul és szentül megőrizték, most pedig letérve az igaz ösvényről
éltévelyrdlck, és nyilván abban helyezik jámborságukat, hogy apáik
taiiilá ától messze eltértek: nincs jelenleg oly távol vidék, nincs oly
zári hely, nincsen a keresztény világban oly elrejtett zug, a hová
ezen ragály alattomosan befurakodni meg nem kisértette volna.
17. K. Az eretnekek főkép kátékkal törekedtek a keresztények
elméjét megvesztegetni.
Mert akik a hívek elméjét megvesztegetni tűzték feladatokul,
Im Iú.1 váll, hogy teljesen lehetetlen mindenkivel szóbeli értekezésbe
•11 r /k ed ni és mérges tanításukat füleikbe csepegtetni: ugyanahhoz
i mink ép fogván, sokkal könnyebben és messzebb terjesztették isten-
Irhűi iévtanaikat. Mert ama terjedelmes köteteken kívül, melyekkel
ii katholika vallást felforgatni törekedtek, (amelyektől azonban, mi¬
ni iíii nyilvános tévelyt tartalmaztak, nagyobb fáradság és szorgalom
m-lkiU is lehetett óvakodni,) számtalan kisebb könyvecskét is Írtak
• ■ /.n, melyekkel, mivel a jámborság színében jelentek meg, hihetet-
!• ii könnyűséggel szedték rá az együgyü vigyázatlan lelkeket.
■) dán. I. 4. 1. 2) Jer. 23. 21. 3) Zsid. 13. 9. 4) Mát. 16. 18.
 11
10
I rk mtetbe kell venniük és különösen szemelőtt tartaniok, hogy tudják,
F/7. IC A szent zsinat helyesen határozta, hogy a hamis próféták
nme kelljen mint végczélra minden szándékukat, fáradozásaikat es
ártalmas tanításai és iratai ellen síkra kell lépni.
(igyekezetüket irányozniok, és azt hogyan érhetik el és valósíthatják
Azért a trienti egyetemes zsinat atyái ezen nagy és veszedelmes meg legkönnyebben.
rósz ellen valamely hathatós orvosszert óhajtván alkalmazni, nem
A . IC Minthogy itt a lelkipásztorok oktatása czéloztatik, mire kell
tárták elégségesnek korunk tévtanai ellenében katholika hitünk főbb
nekik íőkép figyelniök, hogy tisztjöknek kellően megfeleljenek.
ágazatait meghatározni, hanem azonfelül föladatuknak ismerték a ke¬
resztény népnek a hit elemein kezdendő oktatására meghatározott
Tehát mindenekelőtt szükséges megemlékezniük, hogy a ke¬
mintát és rendszert készíteni, melyhez minden egyházban tartanák
resztény embernek minden tudománya ebben foglaltatik, vagy inkább,
magukat azok, a kik a törvényes lelkészi és tanítói hivatalt viselik.
mint Üdvözítőnk mondja: x) „Ez az őrök élet, hogy megismerjenek
téged egyedül igaz Istent, és a kit küldöttéi Jézus Krisztust,"
Vili. K. Szükséges volt, hogy a megirt sok kér. hittan daczára, a
Minél fogva az egyházi tanítónak főképen arra kell törekednie, hogy
közzsinat akarata szerint a romai pápa tekintélyével ellátott uj hit¬
a hívek szívből óhajtsák megismerni „Jézus Krisztust a megfeszí¬
elemző könyv kézbesittessék a lelkészeknek.
tettet," i) 2) s szilárdan meggyőződjenek, és legbensőbb szivbeli áhí¬
tattal és hittel higyék, hogy „nem is adatott más név az ég alatt
Jóllehet már sokan nagyon dicséretes jámborsággal és tudo¬
az embereknek, melyben nekünk üdvozülnünk kellenes) „mert ő
mányos készültséggel működtek az irodalom ezen ágában: az Atyák
engesztelő a mi bűneinkért." Minthogy pedig abból tudjuk meg, hogy
mindazonáltal igen üdvösnek találták, hogy a szent zsinat rendelé¬
megismertük őt, ha parancsait megtartjuk, 4) a második, ami a mon¬
séből oly könyv adassék ki, melyből a lelkészek, valamint mások
dottakkal legszorosabb kapcsolatban áll, egyszersmind azt is megmu¬
is, a kik tanításra hivatvák, a hívők épülésére biztos útmutatást ta¬
tatni, hogy a híveknek nem szabad tétlen és tunya életet élni: hanem
nulhassanak, hogy valamint egy az Isten, egy a hit, úgy egy legyen
„nekünk is úgy kell járnunk, mintő járt," 5) és „teljes buzgalommal
a hitbeli tanításnak, és a keresztény népnek a jámborság minden
követnünk az igazságot, hitet, szeretetet és békességét; 6) „mertÖn¬
kötelességeire való oktatásának közös szabálya és módja is.
magát adta érettünk, hogy minket megváltson minden gonoszságtól,
és magának kedves, tiszta népet készítsen, a jó cselekedetek köve¬
IX. IC Itt nincsen tüzetesen tárgyalva vallásunk minden hitágazata.
tőjét;" 7) mint az apostol a lelkipásztoroknak parancsolja, hogy a
De noha sok látszik ide tartozandónak, senki se gondolja, hogy népet azokra oktassák és buzdítsák.
Mivel pedig Urunk és Üdvözítőnk nemcsak tanította, hanem
a szent zsinatnak a keresztény hit minden ágazatát egy könyvbe
saját példájával meg is mutatta, hogy „a törvény és a próféták" 8)
foglalva részletesen kifejteni lett volna szándéka, mit azok szoktak
a szeretetben állanak; azután az apostol megerősítette, hogy „asze¬
tenni, kik az egyetemes vallási oktatás és tudomány előadását vették
retet a parancsolatnak végczéljaésa törvénynek teljesítése:" ^két¬
föladatokul; mert ez nemcsak végtelen munkába került, de a czélnak
séget nem szenved, mikép teljes buzgalommal leginkább arra kell
is épen nem felelt volna meg. Hanem mivel a lelkipásztorokat és a
törekedni, hogy a hívők Isten hozzánk való határtalan jóságának sze¬
papokat, a lelkek gondviselőit azon dolgok ismeretére akarta oktatni,
retőiére buzduljanak, és mennyei hévvel ama legfőbb és legtökéle¬
melyek különösen a lelkipásztori tiszt körébe tartoznak , s a hívek
tesebb jóhoz vonzódjanak, kihez ragaszkodni, hogy állandó és igazi
fölfogásához mérvék: azért itt csak azokat kívánta tárgyaltatni, melyek
boldogság, az fogja igazán érezni, a ki a prófétával elmondhatja:
o tekintetben a lelkipásztorokat, ha az isteni tanok nehezebb fejte¬
„mert mim vagyon az égben, és te kívüled mit akartam a földön?"10)
getésében kevésbé jártasok volnának is, jámbor törekvésükben se¬
gíthetik. Ezek igy lévén, a felvett tárgy rendje azt kívánja, hogy, i) Ján. 17. 3. 2) Kor. I. 2, 3. 3) Ap. 4 12. 4) Ján. I. 2. 8. 5)
mielőtt azok részletes tárgyalásához fognánk, melyek e tanítás össz- Ján. 1. 2. 6. 6) Tim. II. 2. 22 7) Tim. II. 14. 15. 8) Máth. 22. 40.
foglalatját képezik, megfejtsünk némelyeket, miket a lelkészeknek °J Tim. 1. 1. 5. és Rom. 13. 11. 10) Zsol. 72. ~5.
12
Ez ugyanis ama „jeles ut," melyet ugyanazon apostol jelelt ki, *)
midőn egész tanítása- és oktatásának czélját a szeretetre irányozta,
„mely soha meg nem fogyatkozik." Mert akár az adatik elő, a mit
hinni, akár a mit reményleni vagy cselekedni kell, úgy ajánlandó
mindebben az Urunk iránti szeretet, hogy mindenki belássa, hogy a
tökéletes keresztény erény minden művei egyedül a szeretetből ered¬
nek, és nem más czélra, mint a szeretetre irányzandók.
XI. K. Nem elegendő a lelkipásztoroknak a tanításban ama kettős
czélra figyelniök, hanem mindenkinek felfogásához is kell alkal-
mazkodniok.
Minthogy pedig bármely tárgy előadásában az előadás módjától
igen sok függ, bizonyára ez a keresztény nép oktatásában is igen
nagy fontosságú. Figyelembe veendő ugyanis a hallgatók kora, ész¬
tehetsége, szokása s állapota, hogy, a ki a tanítói tisztet teljesiti, „min¬
denkinek mindene legyen, hogy mindenkit az Üdvözítőnek megnyer¬
jen “ 2) és magát hű szolgának és sáfárnak bizonyíthassa, 8) mint jó
és lm szolga méltó legyen az Úrtól sokak fölé helyeztetni. 4) Ne is
vélje, mintha gondjára csak egyforma emberek volnának bízva, hogy
bizonyos előirt és meghatározott tanrendszer szerint oktathatna, és
az igaz jámborságra egyformán vezethetne mindenkit ; hanem miután
némelyek mintegy most született csecsemők, 5) mások Krisztusban
növekedni kezdenek, és ismét mások úgy szólva már érett kort értek
el: arra kell szorgalmasan ügyelnie, 6) kiknek való téj, és kiknek ke¬
ményebb eledel, 7) s mindegyiknek a hittudomány azon eledele nyúj¬
tandó, 8) mely a lelket szilárdítja, „mígnem mindnyájan eljutunk a
hitnek és az Isten fia ismeretének egységére, tökéletes férfikort élvén
Krisztus teljes korának mértéke szerint." S ezt az apostol, önma¬
gáról szólva, mindenki figyelmébe ajánlotta, midőn mondá: 9) a görö¬
göknek és idegeneknek, a bölcseknek és tudatlanoknak tartozom;
hogy t. i. azok, kik e tisztségre hivatvák, megértsék, hogy a hit¬
titkok és életszabályok előadásában tanításukat úgy kell alkalmazniok
a hallgatók eszéhez és belátásához, nehogy, inig az élesebb esziiek
lelkét szellemi eledellel táplálják, azalatt a csecsemőket éhen halni 10)
engedjék, mint kik kenyeret kérnek, és ne legyen, ki számukra
1) Kor. I. 18. 2) Kor. I 19 22. 8) Kor 1. 4. 2. 4) Máth. 25.
23. 5) Pét. 1. 2. 2. 6) Zsid. 5. 12. 7) Kor. I 3. 2. 8) Efez. 4. !3.
9) Rom. 1. 14. 10) Jer. Sir. 4. 4.
13
szegjen. Ne is lankadjon azért a tanítási buzgóság, mert némelykor
a hallgatót oly dolgokra is kell oktatni, melyek könnyebbeknek és
alsóbb rendüeknek látszanak, és különösen azok#által nem örömest
Ibjtegettetnek, kiknek elméje magasztos dolgok szemléletével foglala¬
toskodik, s azokban leli örömét. Mert ha maga az örök atyának böl-
csesége leszállott a földre, hogy testünk alacsonyságában a mennyei
életnek tanait velünk közölje: kit nem ösztönözne Krisztus szeretető
arra, hogy testvérei között gyermekké legyen, és gyermekeit ápoló
anyaként l) felebarátjának üdvét forrón óhajtsa; hogy, mint az apostol
önmagáról bizonyítja, 2) „nemcsak Isten evangeliomát, hanem saját
életét is kész legyen nekik adni."
XII. K. Miután Isten látható jelenlétét tőlünk elvonta, a lelkipászto¬
roknak az ő igéjét a szentirásból és hagyományokból kell meríteniök.
A híveknek előadandó összes tan az Isten igéjében foglaltatik,
mely a. szentirásra és hagyományokra oszlik. A lelkészek tehát
éjjel nappal ezen tárgyak fölötti elmélkedéssel foglalkozzanak, meg¬
emlékezvén szent Pálnak Timoteushoz tett intéséről, melyet hozzá-
jok intézettnek kell tartaniok mindazoknak, kikre a lelkek gondja
bízatott. Ezen intés pedig eképen szóll:8) „folytasd az olvasást, intést
és tanítást," 4)mert az Istentől ihletett minden irás hasznosa taní¬
tásra, feddésre, dorgálásra, az igazságban való oktatásra, „hogy tö¬
kéletes legyen az Isten embere, felkészülve minden 'jó cseleke¬
detre." De minthogy az Istentől kinyilatkoztatott igazságok számosak
és különfélék, melyek sem észszel könnyen fel nem foghatók, sem
pedig észszel fölfogva emlékezetben meg nem tarthatók: hogy, midőn
az oktatásra alkalom kínálkozik, kész és könnyű legyen azoknak ma¬
gyarázata , elődeink igen bölcsen a következő négy főrészre osztották
az iidvtannak egész tartalmát: az apostoli hitvallásra, a szentsé¬
gekre, a tízparancsolatra és az Ur imájára; mert mindaz, a mit a ke¬
reszténynek tudni kell, akár az Istennek ismeretére, akár a világnak
teremtésére és kormányzására vonatkozzék, akár pedig az emberi
nem megváltására, vagy a jók megjutalmazására és a gonoszok meg¬
büntetésére, az apostoli hitvallásban foglaltatik. Az isteni kegyelem
elnyerésének jeleit és eszközeit a szentségekről szóló tan terjeszti
elénk. A mi pedig a törvényeket illeti, melyeknek czélja a szeretet,
') Tbess. I. 2 7. 2) Thess. I. 2. 8. 3) Tim. I. 4. 13. 4) Titn
ii. 3. íe: i7.
 14
özek a tízparancsolatban adatnak elő. Végre a mit az embernek kí¬
vánni, remélleni és üdvösségesen kérni lehet, mindaz az Ur imájában
foglaltatik. Ebből ^ehát következik, hogy a szentirásnak ezen négy
általános főrésze megmagyaráztatván, alig leend valami hátra azok
megértésére, a miket keresztény embernek tudnia kell.
Hogyan kössék össze a lelkipásztorok az evangeliom ma-
gyarázatát a káté magyarázatával?
Czelszei ünek látszott tehát a lelkipásztorokat figyelmeztetni,
hogy mindenkor, midőn az evangeliomnak vagy a szentirásnak va¬
lamely helye felderítendő, azt tartsák szem előtt, hogy minden egyes
helynek tartalma az előbb megnevezett négy főrész valamelyikéhez
tartozik, azért ahhoz, mint a magyarázandó tan forrásához kellfordul-
niok. Ha például az advent első vasárnapi evangeliomot kell meg-
magyarázni: „Jelek lesznek a napban és holdban stb.,“ a mik ide
tartoznak, az apostoli hitvallásnak azon ágazatában vannak előadva:
„ Élj Ö vend megitélni az eleveneket es holtakat;" melyeket onnan át¬
vevőn a lelkipásztor, a hívőket egyszerre mind a hitvallásban, mind
az evangeliomban oktathatja.
Azeit tanításaiban és oktatásaiban azon szokást kövesse, hogy
mindent azon négy főczikkelyre vezessen vissza, melyekre, mint mon¬
dottuk, a szentirásnak egész lényege és foglalatja vonatkozik. Az
oktatásban azonban oly rendet tartson, mely a személyek és az időhöz
alkalmazottnak látszik. Mi, az atyák példáját követve, — a kik, ha az
embereket Krisztus számára megnyerni és tanában oktatni akarták, a
hitvalláson kezdették, — jónak láttuk előre bocsátani azok magya¬
rázatát, a mik a hitre vonatkoznak.
ELSŐ RÉSZ.
I. FEJEZET.
A hitről és az apostoli hitvallásról.
/ IC Mit értünk itt hit alatt és mennyire szükséges az üdvösségre.
Mivel a szentirásban sokféle értelemben fordul elő a hit, itt
inról van szó, melynek erejével igaznak tartjuk mindazt, mit Isten
Kinyilatkoztatott. Hogy pedig ez az üdvösség elérésére szükséges,
alaposan senki sem kételkedhetik; főkép miután írva vagyon: „Hit
nélkül lehetetlen Istennek tetszeni." l) Mert miután a czél, mely a
boldogságra az ember elé tűzetett, magasabb, hogysem az emberi
értelem erejével felfogható volna: annak ismeretét szükségképen
I déntől kellett nyernie. Ezen ismeret pedig nem más, mint maga a
bit, melynek ereje eszközli, hogy igaznak tartjuk azt, a mit a leg-
/,ontebb anyának, az egyháznak tekintélye Istentől kinyilatkozta-
tottnak bizonyit. Mert semmi kételkedés sem támadhat a hívekben
azokra nézve, miknek szerzőjük Isten, ki maga az igazság. 2) A miből
megértjük, mily nagy a különbség ezen Istenben helyezett hit és a
között, melylyel az emberi történelem irói iránt viseltetünk. A hit
pedig, jóllehet tág értelme van, s mind nagyságra, mind méltó¬
ságra különböző, (mert a szentirás ilyképen nyilatkozik róla: „Kis-
hitü, mért kétkedtél? 3) és: „Nagy a te hited," ismét: „Gyarapitsd
bitünket," 4) mégis: „a hit cselekedetek nélkül holt," 5) ugyszinte:
„hit, mely szeretet által működik:"6) mindazáltal eredetére nézve
egy, és a hit különböző fokainak meghatározási módja ugyanaz. Mily
áldásos pedig a hit és mennyi haszon háramlik belőle reánk, erről
az ágazatok magyarázatánál leend szó.
1) Zsid. 11. G 2) Ján. 14. 6. s) Mát. 14. 31. 4) Luk. 17. 5. 6)
Jak. 2. 20. 6) Gálát. 5. 6.
 16
II. IC Mikor és miokból szerkesztették az apostolok a hit tizenkét
ágazatát.
A miket tehát a keresztény embernek mindenekelőtt hinnie
kell, azok, miket a hit vezérei és tanítói, a szent apostolok, a Szent¬
iélektől ihletve, a hitvallásnak tizenkét ágazatában előadtak. Mert
midőn az Úrtól ama parancsolatot vették, hogy érette való küldeté¬
sékben eljárván, az egész világba szétmenjenek és hirdessék az
evangeliomot minden-teremtménynek*) jónak találták a keresztény
hitnek mintáját elkészíteni, hogy tudniillik mindnyájan egyformán
éreznének és tanítanának, 2) s hogy ne lennének azok között, a kiket
a hit egységére hívtak, szakadások, hanem tökéletesek legyenek
ugyanegy értelemben és ítéletben.
III. IC. Honnan a „hitvallás“ nevezete.
A keresztény hit és reménynek emez általuk szerkesztett
vallását pedig a szerzők symbolumnak nevezték, vagy azért,
mert különféle, az egyesek által közre hordott tételekből áll; vagy
mivel azzal mintegy ismérvvel és jellel éltek, melynek segítségével
az elpártolt és alattomosan becsúszott testvéreket, a kik az evange¬
liomot meghamisították, azoktól, a kik Krisztus zászlójához őszintén
esküdtek, könnyen megkülönböztethették.
1 V. IC Mennyire szükséges ezen hitvallás, és hány részre osztatik fel.
Hiszek Istenben.
Amellett, hogy sok adatik elő a keresztény vallásban a hí¬
veknek, a miket különösen vagy általában biztos és erős hittel kell
hinniök; mindenekelőtt mégis és szükségképen hinnünk kell mindnyá¬
junknak, mire mint az igazságnak alapjára és foglalatjára maga az
Isten tanított bennünket, úgymint: Isten lénye, egysége, s a három
személynek különsége, és ezeknek azon működései, melyek kiváló
módon nekik tulaj donittatnak. A lelkipásztor tanítsa tehát, hogy eme
titkokról szóló tan röviden az apostoli hitvallásban foglaltatik.
Mert mint elődeink, kik e tárgygyal szentül és szabatosan fog¬
lalkoztak, észrevették, három főrészre oszlik olyformán, hogy az
első részben az istenségnek első személye és a teremtésnek csodálatos
l) Mát. 28. 19. 2) Kor. I. 1. 10
17
müve iratik le; a másikban a második isteni személy és az emberi
nmn megváltásának titka; a harmadikban pedig a harmadik isteni
M/iMiiély, megszentelésünknek feje és kutforrása van különféle és igen
.ilkalmas tételekbe foglalva. Ezen tételeket pedig őseinktől gyak-
nm használt hasonlat szerint ágazatoknak nevezzük. Mert valamint
a 1 estnek tagjai izek (articulus) szerint különböztetnek meg, úgy ezen
Ilii vallásban is mindazt, a mit megkülönböztetve és a többitől el¬
riasztva kell hinnünk, helyesen és alkalmasan nevezzük ágazatnak
(ni liculusnak.)
II. FEJEZET.
Az apostoli hitvallásnak első ágazatáról.
, .Hiszek egy Istenben, mindenható atyában, mennynek és földnek
teremtöjében.
I. IC Az első ágazat röviden megmagyaráztatik.
E szavak értelme ez: erősen hiszem és minden kételkedés nél-
kiil vallom az Atya Istent, úgymint, a háromságnak első személyét,
ki mindenható erejével a mennyet és a földet és mindeneket, mik
ezekben vannak, semmiből teremtette, és a teremtetteket fentartja és
kormányozza; de nemcsak szívvel hiszem és szájjal vallom őt, hanem
teljes buzgalommal és kegyelettel törekszem is hozzá, mint a leg¬
nagyobb és legtökéletesb jóhoz. Ez tehát az első ágazatnak némi
rövid összefoglalása. De mivel majd minden egyes szóban nagy titkok
rejlenek, azért szükség, hogy azokat a lelki tanító szorgalmatosabban
fontolgassa, hogy a hivő nép, amennyire Isten engedi, félelem és
rettegéssel járuljon az ő fölsége dicsőségének szemléléséhez.
II. IC. Mit jelent e szó „hinni. “
Tehát e szó hinni itt nem annyit tesz, mint: vélni, gondolni,
sejteni, hanem a szentirás szerint a leghatározottabb egyetértést je¬
lenti, melynek folytán az ész a titkait kinyilatkoztató Istennel szi¬
lárdul és állhatatosan egyetért. Ennélfogva (ide vonatkozólag) az hisz,
a ki valamit minden kétségen kivíil bizonyosnak tart és róla meg¬
győződve vagyon. Ne is gondolja senki, hogy a hitbeli ismeret ke¬
vésbé biztos, mivel azokat, miket a hit, hogy higyük, elénk terjeszt,
3
18
szemmel nem láthatjuk; mert az isteni világosság, melynek segítsé¬
gével azokat felfogjuk, habár a dolgoknak világosságot nem kölcsönöz,
de bennünket róluk kételkedni nem enged. Mert „Isten, T) ki.a sö¬
tétségből .világosságot lövetni parancsolt, maga világositá meg szi¬
veinket,'" hogy az evangeliom ne legyen előttünk elrejtve, mint azok
előtt, kik elvesznek.
III. K. A hitvallásban előadottakat nem kell kíváncsian kutatni,
hanem egyszerűen elfogadni.
Már az eddig mondottakból következik, hogy, a ki a hitnek ezen
mennyei ismeretével bir, ment a kandi kutatási vágytól. Mert midőn
Isten nekünk meghagyó, hogy higyünk, nem .azt szabta elénk, nem
az ő végzéseinek kutatását s azok czélja és okának fürkészését, hanem
megingathatlan hitet parancsolt, mely eszközli, hogy elménk az örök
igazság ismeretén megnyugodjék. És valóban, miután az apostol bi¬
zonyítása szerint:2) „Az Isten igazságos, minden ember pedig hazug,8)
ha dölyfös és szemtelen embernek tartatik, ki komoly és bölcs férfi
állításának nem ád hitelt, hanem tovább sürgeti, hogy, a mit mondott,
okokkal vagy tanukkal be is- bizonyítsa: mily vakmerő sőt oktalan
lenne, ki hallván az Isten szavát, a mennyei és üdvös tannak okait
fürkészné? A hithez tehát nemcsak minden habozás, hanem minden
bizonyitási törekvés nélkül is kell ragaszkodni.
IV. K. Nem elegendő az üdvösségre hinni, hanem hitünket meg is
kell vallani.
De még azt is szükséges a plébánosnak megmagyaráznia, hogy
annak, a ki azt mondja: „hiszek," azonfelül, hogy elméje e legbensőbb
helyeslését nyilvánítja, a mi a hitnek belső cselekvénye, a mi
szivébe van zárva, hitének nyilvános megvallása által ki is kell mu¬
tatnia, és a legnagyobb buzgalommal nyilván vallani és hirdetnie.
Mert szükséges a h iveknek oly szellemmel birniok, minővel bírván,
a látnok mondható: 4) „Hittem, és azért szólottám;" utánozniok az
apostolokat, kik a nép fejedelmeinek igy feleltek: s) „Nem lehet,
hogy, a miket láttunk és hallottunk, ne beszéljük," és felbuzdulniok
szent Pálnak ama jeles mondásán: 6) „Nem szégyenlem az, evan-
geliomot, minthogy Istennek ereje az, minden hívőnek üdvözitésére;"
l) Kor. II. 4, 6. 3. 2) Rom. 3, 4. ®) Zsolt 115, 11. 4) Zsolt.
115, 10. 6) Apóst. Csel. 4, 20. ej Rom. 1, 16.
19
és végre mivel ez által erősittetik meg leginkább ezen mondatnak
igazsága: l) „Szívvel hiszünk az igazságra, szájjal pedig vallást te¬
szünk az üdvösségre."
V. K. A keresztény hit magasztossága.
.,Egy Istenben."
A mondottakból megismerhető a keresztény bölcseségnek mél¬
tósága és jelessége, és hogy mennyivel tartozunk az isteni jóságnak
mi, kiknek megengedtetett, hogy mintegy a hitnek fokain azonnal a
legmagasztosabb és legszükségesebb tárgy ismeretére juthassunk el.
VI. K. Mennyire különbözik az Istenről szóló keresztény bölcseség
az isteni dolgok bölcsészeti ismeretétől.
A keresztény bölcseség és a világ bölcsesége abban különböznek
nagyon egymástól, hogy ez ugyan egyedül a természeti világosság
vezérlete alatt az eredményektől és az érzékek alá eső dolgoktól las¬
sanként haladva előre, hosszú fáradalmak után csak alig szemléli azt,
a mi Istenben láthatatlan, és csak alig ismeri 'végre és érti meg
mindennek létokát s szerzőjét; — mig amaz az emberi elmét annyira
élesíti, hogy minden fáradság nélkül az egekbe emclkedhetik, és is¬
teni fény által megvilágositva először ugyan magát a világosság örök
forrását, azután pedig azokat, a mik alatta léteznek, szemlélheti, el-
annyira, hogy magunkat, amint az apostolok fejedelménél olvassuk,
legnagyobb szivbeli örömünkre 2) „a setétségből csodálandó világos¬
ságra hivatottaknak érezzük, és 3) hívén örvendünk kimondhatlan öröm¬
mel." Helyesen vallják tehát a hívek mindenekelőtt, hogy hisznek
Istenben, kinek felségét Jeremiás után 4) „megfoghatatlannak" mond¬
juk. „Minthogy, az apostol szerint, s) hozzájárulhatlan világosságban
lakik, kit az emberek közöl senki sem látott, de nem is láthat;"
mert midőn Mózessel beszélt, 6) „Nem lát engem, úgymond, az ember,
mig él." Mert arra, hogy lelkünk Istenhez, a legfenségesebb lényhez
eljuthasson, szükség, hogy az érzékektől tökéletesen elvonassék, mire
ez életben természetesen képesek nem vagyunk. Mindazonáltal az
apostol szerint: 7) „Az Isten nem hagyta magát bizonyság nélkül,
jót tevén az égből, esőt adván és termékeny időket, s eledellel és
*) Rom 10, 10. 2) Pét. I. 2, 9. 3) Pét. I. 1, 8. 4)Jerem. 32, 19.
»j Tim. 1. 6, 16. 6) Móz. II. K. 33, 20. 7) Apóst. Csel. 14, 16.
20
vigsággal betöltvén sziveinket." 8 ez bírta a világbölcseket arra,
hogy az Istenről semmi alávalót ne gondoljanak, és mindent, a mi testtel
biró, összetett és kevert, tőle lehetőleg eltávolítsanak. Nem különben
neki tulajdonították minden javak teljes bírását és bőségét olyképen,
hogy belőle mint a jóság és kegyesség örök és kimerithetlen forrásá¬
ból ömlik minden tökéletes jó az összes teremtett dolgokra és lényekre;
őt bölcsnek, az igazság forrásának és barátjának, igazságosnak, jóte¬
vőnek, és egyéb nevekkel illetik, melyek általa legfőbb és föltétien
tökéletesség fejeztetik ki; hatalmát mérhetetlen és végtelennek mon¬
dották, mely minden helyet betölt és mindenekre kiterjed. De sok¬
kal jobban és világosabban kitűnik ez a szentirásból, úgymint:
*) „Az Isten lélek;" továbbá: 2) „Legyetek tökéletesek, mint Atyá¬
tok tökéletes, ki mennyben van;", nemkülönben:3) „Mindenek födet-
lenek és kitárvák annak szemei előtt;" ismét: 4) „Oh Isten bölcse-
ségének és tudományának mélységes gazdagsága;" és: ö) „Az Isten
igaz;" azután: e) „Én vagyok az ut, igazság és élet; „mégis: 7) „Jobbod
telve igazságossággal;" továbbá: 8) „Felnyitod kezeidet és betöltesz
minden élő teremtményt áldással;" úgy szinte: 9) „Hová menjek lelked
elől és hová fussak színed elől," és „ha felmegyek az égbe, te ott
vagy, ha leszállók a pokolba, te jelen vagy. Ha szárnyaimul veszem
is a hajnalt, és a tenger végső határain lakom" stb., végre, „úgymond
az Ur: „Vájjon nem töltöm-e be az eget és a földet." 10)
Nagyszerű és magasztos mindaz, mit a világbölcsek a teremt¬
ményeket vizsgálva, az Isten természetét illetőleg, mint a szentirás
tekintélyével összhangzót és következtethetőt megismertek; azonban
az isteni tanítás szükségességét abból ismegismerjük, ha figyelembe vesz-
szük, hogy a hit, mint fölebb mondottuk, nemcsak azt eszközli, hogy,
amit a bölcsek is csak hosszas fáradozás által érhettek el, a műve¬
letlen és tapasztalatlan emberek előtt is azonnal felfogható és vi¬
lágos; hanem azt is, Hogy a tárgyak ismerete, melyet a hit által
nyerünk, sokkal szilárdabban és minden hibától tisztábban honol el¬
ménkben, mint ha lelkünk ugyanazon tárgyakat az emberig tudomány
érveivel támogatva fogná fel. De mennyivel magasztosadnak keil
tartanunk az isteni Fölség megismerését, melyre nem áltáljában
mindenkinek a természet szemlélése, hanem egyedül a hívőknek a
hit világa nyitott utat. Ez pedig a hitvallás ágazataiban foglaltatik,
l) Ján. 4, 24. 2) Mát. 5, 48. 3) Zskl. 4, 13. 4) Rom. II, 33. 5)
Rom. 3, 4. 6) Ján 14, 6. 7) Zsolt. 47, 11. 8) Zsolt. 144, 16. 9)
Zsolt. 133, 7. 8. 9. 10) Jerem. 23, 24.
21
melyek nemcsak az isteni lénynek egységét s a három személynek
megkülönböztetését fejtik ki előttünk, hanem azt is, hogy az ember
végczélja maga az Isten,1) kitől a mennyei és örök boldogság elnye¬
rését kell várnunk; szent Páltól ugyanis azt tanultuk, hogy2) „Isten
az őt keresőknek megjutalmazója." Mily nagyok, és vájjon olyanok-e
ezen javak, hogy emberi ismeret utján elérhetők, ugyanazon apostol
előtt régen ezen szavakkal fejezte ki Jezaiás próféta: 3) „Világkez¬
detétől nem hallották, sem füleikbe nem vették; szem nem látta
Isten kívüled, miket a téged váróknak készítettél."
VII. IC Vallani szükséges, hogy csak egy az Isten, nem több.
A mondottak szerint szükség azt is vallani, hogy csak egy az Isten
s nem több. Miután ugyanis Istennek legfőbb jóságot és tökéletes¬
séget tulajdonítunk, lehetetlen, hogy, a mi legfőbb és legtökéletesebb, töb¬
bekben meglegyen. Mert ha valakiben a legfelsőbből valami hiányzik,
azonnal tökéletlen, azért az isteni természet sem illeti őt meg. Ezt
pedig a szentirásnak sok helye bizonyítja, mert Írva vagyon: 4) „Hall¬
jad Izrael! ami Urunk Istenünk egyetlen Ur;" továbbá az Ur pa¬
rancsolatja: 6) „Idegen Isteneid ne legyenek énelőttem;" aztán int
a látnok által: 6) „Én vagyok első és utolsó, és kívülem nincs más
Isten." Az apostol is nyilván bizonyítja: 7) „Egy az Isten, egy a hit,
egy a keresztség."
Vili. K. Isten neve néha teremtett lényeknek tulajdonittatik, de
nem tulajdon értelemben.
Azonban ne tántorítson meg bennünket az, hogy a szentirás
„Isten" nevét néha alkalmazza a teremtett lényekre. Mert, hogy a
látnokokat és bírákat Isteneknek nevezte, az nem történt a pogányok
módja szerint, akik balgán és gonoszul több istent költöttek; hanem
bizonyos bevett beszédmód szerint valamely kiváló hatalmat vagy
működést akart kifejezni, mely Isten kegyelméből bízatott rájuk. A
keresztény hit tehát az Istent természetére, valóságára és lénye¬
gére egynek hiszi és vallja, amint az igazság megerősítésére a nicaeai
szent zsinat hitvallásában ki vagyon fejezve; sőt még magasabbra
emelkedve, az ő egységét úgy érti, hogy az egységet a háromságban és a
háromságot az egységben imádja: mely titokról kezdünk most szólni.
*) Zsid. 11, 6. 2) Kor. I. 2, 9. 3) Isai. 64, 4. 4) Moz. V. K. 6,
4. 5) Moz. II. K. 20, 3. 6) Isai. 44, 6. 7J Efez. 4, 5.
 23
22 elérni, sőt még gyanítani sem volt képes, azt az isteni kinyilat¬
koztatás az atya névvel kezdi nekünk megfejteni. E név t. i. azt
jelenti, hogy az Istenség egy lényegében nem csak egy személyt, ha¬
IX. K. Isten áltáljában minden ember, különösen pedig a keresz¬ nem a személyek megkülönböztetését kell hinnünk. Mert az Isten¬
tények atyjának neveztetik.
ségben három személy vagyon: az Atya, ki senkitől sem született;
a Fiú, a kit az Atya öröktől fogva nemzett; a Szentlélek, a ki az
Mert a hitvallásban következik: „atyában;" de minthogy e
Atyától és Fiútól szinte öröktől fogva származik. E szerint az Isten¬
név „atya" nemcsak egy tekintetben tulajdonittatik Istennek, azt kell
ségnek egy lényegében első személy az Atya, aki egyszülött Fiával
előbb kifejteni, e helynek melyik tulajdon értelme. Istent azok közöl
és a Szentlélekkel egy Ur és egy Isten, nem egy személynek, hanem
is, kiknek lelki setétségét a hit világa fel nem derítette, némelyek
egy lényegnek háromságában. De ezen három személy, minthogy
örök valóságnak tartották, a melytől a tárgyak létüket vették, és
(izekben valami különbözőt Vagy összenemegyezőt gondolni nem sza¬
gondviselése által mindenek kormányoztatnak. Valamint az emberi
bad, csak tulajdonságaik által különböznek. Az Atya ugyanis senkitől
dolgoktól vett hasonlat szerint azt, a kitől a család származik, és
sem született; a Fiú az Atyától született; a Szentlélek pedig mind¬
kinek bölcsesége s tekintélyével körmányoztatik, atyának nevezték;
kettőtől származik. És igy a három személyben egy lényeget és egy
igy történt, hogy az Istent, kit mindenek teremtőjének és kormány¬
valóságot vallunk, úgy hogy az igaz és örök Istenség vallásá¬
zójának ismertek el, atyának nevezték; ugyanazon elnevezéssel a
ban mind a személyek sajátságait, mind a lényegben az egységet,
szentirás is élt, midőn Istenről szólván a mindenség teremtését neki
mind a Háromságban az egyenlőséget istenfélőén és szentül tisztelni
tulajdonította; mert olvassuk: l) „Vájjon nem atyád-e ő, ki birt
kötelességünknek ismerjük. Mert hogy az Atyát első személynek
téged és alkotott és teremtett ?" és másutt: 2) „Vájjon nem egye-e
mondjuk, nem úgy kell érteni, mintha a Háromságban valamit előbbi
mindnyájunk atyja? Vájjon nemegy Isten teremtett-e minket ? "
vagy utóbbinak, nagyobb vagy kisebbnek gondolnánk, távol legyen
Azonban sokkal gyakrabban és mintegy saját elnevezéssel, főkép az
a hívek elméjétől ez istentelenség; mert a keresztény hit a három
újszövetségi szent könyvekben, Isten a keresztények atyjának mon¬
személyben ugyanazon örökkévalóságot, a dicsőségnek ugyanazon fel¬
datik, a kik „nem vették a szolgaság lelkét félelemre, hanem vették
ségét hirdeti. De az’ Atyát azért állítjuk igazán és minden ké¬
a fogadott fiák lelkét, melyben kiáltják:" 8) „Abba, Atyánk," 4)
telkedés nélkül első személynek, mert ő a kezdetnélküli ok, ki va¬
mert oly szeretetet mutatott hozzánk az Atya, hogy Isten fiainak ne¬
lamint az atyaság által különbözik, úgy az, hogy a Fiút öröktől
veztessünk és azok legyünk: 5) ha pedig fiai, örökösei is, az Istennek
fogva nemzette, főkép egyedül neki tulajdona; mert mikor.e hit¬
ugyan örökösei, Krisztusnak pedig örököstársai, a ki a sok atyafiak
vallásban az Isten és Atya neveket együtt ejtjük ki, mindany-
között elsőszülött,6) nem is szégyenei minket atyjafiainak nevezni."7)
nyiszor kijelentjük, hogy az Isten mindenkor egyszersmind Atya
Tehát akár a teremtés és gondviselés közös, akár pedig a lelki
is volt. De minthogy semmiben sem forgunk nagyobb veszélyben
örökbefogadás különös okát tekintsük, méltán vallják a hívek, hogy
vagy tévedhetünk inkább, mint ezen legmagasztosább és legnehezebb
hisznek Istenben mint atyában. tárgy megismerésében és megmagyarázásában: azért kötelessége a
lelkipásztornak figyelmeztetni a híveket, hogy a lényeg és személy
X. K. Mily titkok foglaltatnak az atyai névben, és az isteni személyek szavakat, melyek ezen titkot kifejezik, lelkiismeretesen meg kell tar¬
megkülönböztetéséről.
tani, és tudniok kell, hogy. a lényeg egy, a személyek pedig külön¬
böznek. De ezeket mélyebben kutatni nem szükség, megemlékezvén
De a plébános a híveket arra is tanítsa, hogy elméjöket az atya
az irás szavairól: „A fölségnek vizsgálója elnyomatik a dicsőségtől." *)
szó hallására a kifejtett fogalmakon kivül nagyobb titkokra is kell
Mert elegendő, s ez hitünk által bizonyos és kétségtelen, hogy Isten,
irányozniok. Mert a mi azon megközelithetleü iényességben, melyben
(a kinek nyilatkozataitól a hitelt megvonni a legnagyobb esztelenség
Isten lakik, rejtettebb és titkosabb, és a mit az emberi ész és értelem
*) Pcldb. 25, 27.
l) Moz. V. K~ 32, 1. 2) Maiak 2, iO. 3) Rom. 8, 15. 4)Ján 1.3, 1. „
5j Rom. 8, 17. 6) Rom. 8, 29. 7) Zsid. 2, 11.
24
és nyomorúság volna) így oktatott minket: „Tanítsatok, úgymond,
minden nemzetet, megkcresztelven okét az Atyának, 4 innak es a
Szentieteknek nevében." *) És ismét: „Hárman vannak, kik bizony¬
ságot tesznek az égben : az Atya, az Ige és a Szentlélek, és e bárom
egy.“ *) Imádja és kérje mégis szüntelen az Istent és Atyát, a ki
semmiből teremtett mindeneket, es mindent kellemesen elrendez,
„a ki nekünk hatalmat, adott Isten fiaivá lenni;" *) a ki a háromság
titkát az emberi észnek kinyilatkoztatta; mondom, aki ezeket Isten
kegyelméből hiszi, könyörögjön sziinetnélkül, hogy egykor „az örök
lakokba felvétetve" *) méltó legyen szemlélhetni, mikép lehet az
Atya Istennek termékenysége oly nagy, hogy magát szemlélve és
megismerve , magához hasonló és vele egyenlő Fiút szült; — és a
kettőnek teljesen azonos és egyenlő szeretető, az Atyától és Fiútól
származó Szentlélek, mikép köti össze a nemzőt és a neinzettot örök
és felbonthatlan kötelékkel, és végre mikép lehet az isteni három¬
ságban egy lényeg, és a három személy között tökéletes megkü¬
lönböztetés.
„Mindenhatóban."
XI. K. Mit kell itt a „mindenható" alatt érteni.
A szentirás számos elnevezéssel szokta Istennek legfőbb ha¬
talmát és végtelen felségét kifejezni, hogy kimutassa, mily lelkiis¬
meretességgel kell az ő legszentebb felségét tisztelnünk; de mindenek¬
előtt arra oktassa a lelkipásztor a népet, hogy Istennek leggyakrabban
mindenhatóság tulajdonittatik. Mert maga mondja magáról: „Én va¬
gyok a mindenható Ur.“ 5) Jákob is, midőn fiait Józsefhez küldi,
azt kívánta nekik: „Az én mindenható Istenem pedig tegye őt könyö¬
rületessé hozzátok. 6) Nemkülönben a titkos látások könyvében Írva
van: „Az Ur Isten, a ki van, volt és eljövendő, a. mindenható;“ 7)
másutt ismét szó vagyon „A mindenható Istennek nagy napjáról."8)
Többször ugyanaz körülírással is szokott kifejoztetni, s ide tartoznak
a helyek, hol mondatik: „Istennél semmi sem lehetetlen.“ °) „Vájjon
erőtlen-e az Ur keze? 10) Szintúgy: „A hatalom számodra készen
áll, ha akarod." u) Világos, hogy ezen különféle mondatokban ugyan¬
az van, ami az egy „mindenható" szóban foglaltatik. Ezen szó alatt
*) Math. 2h 19. Ján. I. 5, 7. 3) Bölcs. 8, 1. 4) Ján. 1, 12.
s) Moz. 1. K. 17, 1. 6) Moz. I. IC. 43, 14. 7) Titld. 1, 8. 8) Titkl.
16, 14. °) Luk. 1, 37. 10) Moz. IV. K. 11, 23. n) Bölcs. 12, 18.
25
azt értjük, hogy sem nem létezik, sem észszel és gondolattal nem
képzelhető semmi, a mit az Isten nem létesíthetne. Mert nemcsak
azt eszközölheti, a mi ugyan igen nagy dolog, de némileg mégis
gondolatunk körébe esik, hogy t. i. minden a semmiségbe sülyedjen
vissza, és hogy a semmiből egyszerre több világ álljon elő; hanem
sok nagyobb is áll hatalmában, a mit az emberi ész és értelem nem
is gyaníthat.
XII. K. Isten, bár mindenható, mégis sem nem vétkezhetik, sem
nem csalatkozhatik.
Ámbár pedig Isten mindenható, mindazáltal sem hazudnia, sem
csalnia vagy csalatkoznia, sem vétkeznie, sem megszűnnie, vagy valamit
nem tudnia nem lehet. Mert ezek oly lénynyel történhetnek, melynek
működése tökéletlen; Istenről pedig, kinek müve mindig tökéletes,
azért mondjuk, hogy ezeket nem teheti, mert ezeket tehetni a gyen¬
geség s erőtlenség tulajdona, nem pedig a legfőbb és határtalan ha¬
lalomé, melylyel ő bir. ügy hiszszük tehát az Istent mindenhatónak,
hogy mégis mindentől mentnek gondoljuk, a mi az ő tökéletes lé¬
nyegével a legszorosabb kapcsolatban nincsen, s ahhoz nem illik.
XIII. K. Miért tétetik a hitvallásban, Istennek egyéb elnevezéseit
mellőzve, egyedül mindenhatóságáról említés, és mi az abbanvaló
hitnek haszna.
A lelkipásztor mutassa meg, hogy helyesen és bölcsen történt,
midőn az apostoli hitvallás a többi, Istenről használt elnevezéseket
mellőzve, csak ez egyet szabja elénk, hogy higyük. Mert ha Istent
mindenhatónak ismerjük, szükség egyszersmind meghallanunk, hogy
ő mindent tud, az ő hatalmának és uralmának minden alá van vetve.
Minthogy pedig nem kételkedünk, hogy mindenható, ebből követ¬
kezik, hogy mindazt biztossággal higyük róla, mi nélkül őt min¬
denhatónak teljességgel nem gondolhatjuk. Azonfelül semmi sem
képes hitünket és reményünket annyira edzeni, mint ha erősen meg
vagyunk győződve, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Mert bár¬
mit kelljen továbbá hinnünk, legyen bár az nagy és csudálatra méltó,
és a dolgok rendjét és módját fölülhaladó, mégis az emberi ész az
Isten mindenhatóságának ismeretével bírván, könnyen és minden ké¬
telkedés nélkül elfogadja; sőt, minél fölségesebbek azok, a miket
az isteni kinyilatkoztatás tanít, annál nagyobb készséggel hiszi azokat.
4

2(5
Hu valami jót kell is reméliiüuk, az óhajtott tárgy íensege miatt a
lélek nem csügged el, sőt inkább felemelkedik és megerősödik, gyak¬
ran megemlékezvén, liogy a mindenható Istennek semmi sem lehe¬
tetlen. Azért főkép ezen hittel kell erősítve lennünk, mikor vagy
embertársaink java s hasznára valamely csodálatra méltó tetteket
szükség végbevinnünk, vagy könyörgéseinkkel Istentől valamit meg¬
nyerni akarunk. Hisz az egyikre maga az Üdvözítő tanított, midőn
az apostoloknak hitetlenségüket szemükre vetvén, mondá: „Ha annyi
hitetek leend, mint a mustár mag, és mondjátok e hegynek: menj
innét amoda, elmegyen, és semmi sem lesz nektek lehetetlen. “ *)
A másikról pedig igy tanúskodik szent Jakab: „Hittel kérje,
semmit sem kételkedvén; mert a ki kételkedik, hasonló a ten¬
ger habjához, mely a széltől indittatik és ide s tova hányatik.
Azért ne is vélje az olyan ember, hogy valamit .nyer az Űrtől." *)
Azonkívül sok hasznot és előnyt hajt nekünk e hit; különösen pedig
teljes szivbeli szerénységre és alázatosságra tanít; mert igy szól az
apostolok fejedelme: „Alázzátok meg magatokat az Isten hatalmas keze
alatt." •) Egyszersmind int bennünket, hogy ne remegjünk, mikor
nincs ok a félelemre, miután csak Istentől kell félnünk, kinek ha¬
talmában vagyunk magunk és mindenünk; mert igy szól Üdvözítőnk:
„Megmutatom nektek, kitől féljetek : Féljetek attól, ki, miután meg¬
ölt, hatalommal bir a gehennába vetni." 4) Továbbá ezen hit Istennek
hozzánk való végtelen jótéteményei megismerésére és magasztalására
is szolgál; ki Istent mindenhatónak tartja, nem lehet oly háladatlan,
|10o-v gyakran fel ne kiáltson: „Nagy dolgokat cselekedett nekem a
Hatalmas." 6)
XIV. K. A „mindenható" elnevezés nem úgy tulajdonittatik itt az
Atyának, hogy a Fiúról vagy a Szentiélekről is ne mondatnék.
De azért, hogy ez ágazatban az Atyát nevezzük mindenhatónak,
senki se jöjjön azon téves gondolatra, mintha ezen név úgy adatnék
neki, hogy egyszersmind a Fiúval és Szentlélekkel is közös nem volna.
Mert valamint Atya Istent, Fiú Istent, Szentlélek Istent, es mégsem
három, hanem csak egy Istent mondunk: úgy az Atyát, a Fiút és
Szentleiket egyképen mindenhatónak, és mégsem három, hanem csak
egy mindenhatót vallunk. De kiválólag az Atyát, nevezzük e néven,
») Mátth. 17, 19. *) Jak 1, ö. 7. *) Pét. 1. 5, 6. 4) Luk. 12, 5-
5) Luk. 1, 49.
27
a ki forrása minden kezdetnek, ép úgy, mint a Fiúnak, a ki az Atyá¬
ik örök Igéje, a bölcseséget, és a Szentseknek, mivel o^mind¬
kettőn k szeretető, a jóságot tulajdonítjuk; jóllehet ezen és hason!
Nevezések a katíiolika hitszabály szerint mind a három személyről
közösen használtatnak.
Mennynek és földnek teremtöjében.
XV. K. Hogyan és miért teremtette Isten a mennyet és földet.
Mennyire szükséges a hívőket előbb a niindenható l^i8^-
retére vezetni, kiviláglik azokból, miket a mindens^ég alkotfeárM keU
mondanunk. Ugyanis könnyebb ily nagyszerű műnek <fodáját ellu. ,
miután a Teremtő megmérhetlen hatalmáról semmi ke• «
többé Mert Isten a világot nem készítette bizonyos anyagból, hanem
semmiből teremtette, és ezt nem valami erőszak vág? szükségtől
kényszerítve, hanem önkényt és saját akaratából cselekedte, i em is
ösztönözte öt a teremtés müvére más ok, mint az, hogy a tiem m
lényeket jóságában részesítse. Mert Istennek, mint <™gáb^ le -
boldogabb valóságnak, semmire sincs szüksége, mikent Dávid mondj-
„Mondám az Urnák: Én Istenem vagy te, azért javaimra nincs szu -
Ké<md.“ l) Valamint pedig jósága által indíttatva „vitt vegbe min ,
amitakart:8) úgy, midőn mindeneket teremtett, ne“ ^
semmi kívüle létező mintát vagy előképet; hanem, mivel az ist n
értelem minden tárgyak mintaképét magában foglalja a le^agyo ^
művész ezt magában szemlélve és mintegy utánozva teiemtette kéz
detben a mindenséget a neki tulajdon legtöbb bölcseseggel és vég¬
telen hatalommal. Mert: „0 szólt és lettek; parancsolt és elote
mettek." s)
XVI. K. Mit kell itt a menny és föld alatt érteni V
\ menny és föld" neve alatt pedig mindent kell érteni, nnt
a menny és föld magában foglal. Mert azon mennyen kívül, melye
a próféta az ő „ujjai müvének" 4) nevez, a nap fényét, a hold es
etfyéb csillagok ékességét is létrehozta, és, hogy „jelű! legyenek; az
időkre és napokra és esztendőkre," 5) az ég tekernek oly határozott
és állandó pályát szabott, hogy azok folytonos keringésénél nincs
semmi gyorsabb, és azon gyorsaságnál semmi hataiozottab .
" Zsolt. 15,1. 2) Zsolt. 113, 3. 3j Zsolt. 148, 5. *) Zsolt. 8, 4.
5) Moz. 1. K. 1, 14
28
XV11. A szellemi menny, az az: az angyalok teremtéséről.
A mondottakon kívül Isten még szellemi természetet és szám¬
talan angyalt is teremtett semmiből, a kik körűié s neki szolgálná¬
nak, kiket azért kegyelmének és hatalmának csodálatos ajándokával
ruházott és ékesített fel. Mert, miután a szentirás úgy szél, hogy:
„az ördög nem állapodott meg az igazságban," *) világos, hogy ő és
a többi elpártolt angyalok létök kezdete óta Isten kegyelmével voltak
felruházva. Erre nézve szent Ágoston igy ir: „Jóakaratban, az az:
szűz.szeretetben, melylyel hozzá ragaszkodjanak, teremté Isten az
angyalokat, mind lényöket alkotván, mind kegyelmét osztván. Tehát
hinnünk kell, hogy a szent angyalok sohasem voltak jó akarat, azaz:
Isten iránti szeretet nélkül." l 2) A mi pedig értelmöket illeti, erre
nézve bizonyságot találunk a szentirás eme szavaiban : „Te pedig
Uram királyom bölcs vagy, mint bölcsesége vagyon Isten angyalának,
hogy érts a földön mindeneket." ») Hatalmat végre szent Dávid tu¬
lajdonit nekik eme szavaival: „Hatalmas erejűek, az ő igéjének cse¬
lekvői." *) S ez okból neveztetnek gyakran a szentirásban az Ur
erőinek és seregeinek." 5) Hanem, ámbár mindnyájan fel voltak éke¬
sítve mennyei adományokkal, mindamellett igen sokan közölök az
Istentől, atyjok és teremtőjöktől elpártolván, fenséges lakhelyeikből
letaszittatva, és a föld legsötétebb börtönébe záratva, kevélységükért
örökre bűnhődnek. Ezekről az apostolok feje igy ir: „Istennem ke¬
gyelmezett a vétkes angyaloknak, hanem a pokol lánczaival levonatva
a mélységbe vetette őket kínlódásra, hogy ott az ítéletre tartassanak."6)
XV111. K. A föld teremtéséről.
Megparancsoló pedig az Ur szavával, hogy: 7) „az állandóságra
alapított föld is elfoglalja állását a világ közepén," és véghez vitter
hogy a hegyek magasra emelkedtek, a völgyek pedig alászállottak
azon helyre, melyet nekik alapított; s hogy a vizek sokasága azt el
ne öntse, határt vont nekik, melyet nem fognak átlépni, s nem térnek
vissza a földet elborítani. Azután nemcsak fákkal és legkülönfélébb
növényekkel és virágokkal ruházta és ékesítette fel, hanem be is
népesité a földet, valamint előbb a vizeket és a levegőt, az állatok
számtalan nemeivel.
l) Jáu. 8, 44. 2) Sz. Ágost. Isten város K. 12 9 3) Király. II.
K. 14, 20. 4) Zsolt. 102, 20. s) Zsolt. 23, .0 45, 8. 5S, 6. 6) Pét.
II. 2, 4. 7) Zsolt. 103, 5. 8.
29
XIX. K. Az ember teremtéséről.
Végre a föld sarából embert teremtett, ki testére nézve úgy
volt alkotva és szervezve, hogy nem ugyan magának a természetnek
erejével, hanem Isten jótéteményéből haláltól és szenvedéstől ment
volt. Lelkét illetőleg pedig saját képére és hasonlatosságára képezé
őt, és szabad akaratot adott neki. Ezenkívül úgy mérsékelte szivének
érzelmeit és kívánságait, hogy az ész parancsának mindig engedel¬
meskedjenek. Ezekhez az eredeti igazság csodálatos ajándékát adta,
s azután a többi állatok urává rendelte. Mindezek ismeretét pedig a
plébánosok a hívek oktatása végett a teremtés szent történetéből
könnyen megszerezhetik.
XX. K. „A menny és föld" neve alatt minden láthatót és látha¬
tatlant értünk.
Ezeket kell tehát a világegyetem teremtésére vonatkozólag a
„menny és föld" szavak alatt érteni, amit röviden e szavakba foglalt
össze a látnok: „Tieid az egek, és tied a föld; a földkerekségét, s
a mi azt betölti, te alapítottad." *) De sokkal rövidebben is kife¬
jezték ezt a niceai szent zsinat atyái a hitvallás eme két szavával:
„láthatók és láthatatlanok." Mert minden, a mit a mindenség ma¬
gában foglal, és hitvallásunk szerint az Isten teremtett, vagy az ér¬
zékek alá esik, és láthatónak, vagy ésszel és értelemmel fogható fel,
és láthatlannak mondatik.
XXI. K. Az Istennek ereje által alkotott lények az ő kormányzása
és gondviselése nélkül fen nem állhatnak.
Azonban Istenben mint mindenek teremtőjében és szerzőjében
nem úgy kell hinnünk, mintha a létrehozottak a teremtés müvének
befejezése és bevégzése után az ő végtelen hatalma nélkül is fen-
állhattak volna. Mert valamint minden az ő végtelen hatalma, bölcse¬
sége és jósága által jött létre: úgy azonnal mégis semmisülnének a
teremtmények, hacsak az isteni gondviselés fölöttük folyton nem őr¬
ködnék, és őket azon erő által, melylyel kezdetben teremtette, fen
nem tartaná. Ezt bizonyítja a szentirás, midőn igy szól: „Hogyan
maradhatna meg valami, ha te nem akarnád? vagy, a mit te nem
szólítottál létre, megmaradhatna-e?" 2)
») Zsolt. 88, 12. 2) Bölcs. 11, 26.

30
XXII. K. Az Isten nem semmisíti meg kormányzása által a má¬
sodrendű okok hatását.
Az Isten az ő gondviselése által nemcsak fentart és kormányoz
minden létezőt, hanem azokat, a mik mozognak és működnek, a belső
erő által mozgásra és működésre úgy sarkalja, hogy a másodrendű
okok hatását nem gátolja ugyan, hanem megelőzi; mert az ő leg¬
titkosabb ereje kiterjed minden egyesre, és mint a Bölcs bizo¬
nyítja : „Elér az végtől végig erősen, és mindent kellemesen elren¬
dez.a * *) Ezért mondotta az apostol, midőn az athenabelieknek az
Istent hirdette, kit ismeretlenül tiszteltek: „Az Isten egyikünktől
sincs messze; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk." 2)
XXIII. K. A világ teremtését nem kell egyedül az Atyának tu¬
lajdonítani.
És ezek az első hitágazat magyarázatára elegendők, ha még
azt is emlékezetbe hozzuk, hogy a teremtés müve a szent és oszol-
hatlan Háromság minden személyével közös. Mert e helyen az apos¬
tolok tanítása szerint az Atyáról valljuk, 3) hogy ő a mennynek és
földnek teremtője; a szentirásban olvassuk a Fiúról: 4) „Mindenek
ő általa lettek;" s a Szentiélekről: 6) „És az Isten lelke lebegvala
a vizek fölött.," és másutt: 6) „Az Ur igéje által erősítettek meg,az
egek; és szája lélekzete által azok minden ereje."
m. FEJEZET.
Az apostoli hitvallásnak második ágazatáról.
És Jézus Krisztusban, ö egy fiában, mi Urunkban.
/. K. A második ágazatról és megváltásának hasznáról.
Hogy csodálatos és fölötte bőséges ama haszon, mely ezen
ágazatban való hitből és annak megváltásából az emberi nemre há¬
ramlóit, szent Jánosnak ezen bizonyságtétele is mutatja: „A ki vallja,
hogy Jézus az Isten fia, abban az Isten lakik és ő az Istenben;" 7)
») Bölcs. 8, 1. 2) Apóst. Csel. 17, 27. 28. 3) Apóst. Csel. 17,37.
*) Ján. 1, 3. B) Moz. I. K. i, 2. a) Zsolt. 32, 6. 7) Ján. I. 4, 15.
31
mutatja továbbá Krisztus Urunknak azon nyilatkozata is, melylyel
űz apostolok fejedelmét boldognak hirdette: >) „Boldog vagy Simon
Jónás fia, mert a test és vér nem jelentette ki ezt neked, hanem
Atyám, ki mennyekben vagyon." Mert ez üdvünk és megváltásunk
legszilárdabb alapja.
/ I. K. Miből lehet az ezen ágazatban kifejezett jótétemény nagyságát
leginkább megismerni.
De mivel ezen csodálatra méltó hasznosságnak gyümölcseit
leginkább ama fölötte boldog állapotnak elvesztéséből lehet megis¬
merni, melybe Isten az első embereket helyezte volt: gondoskodjék
a plébános arról, hogy a hívek a közös nyomorúság és bajok okát
megismerjék. Mert midőn Ádám Isten iránt engedetlen lett, és ezen
parancsot: a) „A paradicsomnak minden fájáról egyél, de a jó és
gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert a mely napon arról eszel,
halállal halsz meg," megszegte volna, ama legnagyobb nyomorúságra
jutott, hogy a szentséget és igazságosságot, melyben alkottatott, el¬
vesztette, és a többi bajoknak, melyeket atrienti zsinat bővebben ki¬
fejezett, alávettetett. Azért azt is elő kell adni, hogy a bűn és a
bűnnek büntetése nem állapodott meg Ádámban, hanem abból, mint
magból és okból joggal származott át minden utódjára.
III. K. Krisztuson kívül senki sem emelhette föl az emberi nemet.
Midőn tehát az emberi nem a méltóság legmagasb fokáról le¬
bukott, innen sem emberi sem angyali erővel semmi módon föl nem
emeltethetett s előbbi állapotába vissza nem helyeztethetett. Azért
a bukás és nyomoroknak csak egy gyógyszere maradt fen, hogy Isten
fiának végtelen hatalma felöltvén testünk gyarlóságát, a hűn vcgtelen
megbántását eltörölje, s minket Istennel saját vére által kiengeszteljen.
/ V. K. A megváltás hite nélkül senki sem üdvözülhetett, s azért a
világ kezdetétől gyakran történtek jövendölések Krisztusról.
Szükséges pedig, s mindig az volt, az embereknek a megváltás
hite és vallása az üdvösség elnyerésére, melyet az Isten már kez¬
detben kijelentett; mert az emberi nem amaz elitéltetésekoi, mely
») Matth. 16, 17. 2) Moz. I. K. 2, 16. 17.
32
a bitet, azonnal követte, a megváltás reménye is nyujtatott ama
szavakkal, melyekkel az ördögre mérendő csapást hirdette, mely őt
az emberi nem megváltása által érendi: „Ellenkezést vetek közötted
és az asszony között, a te ivadékod és az ő ivadéka között; ő meg-,
rontja fejedet, és te sarka után leselkedel*) és azután ez Ígéretet
gyakran megerősítette, és határozatát világosabban kijelentette kü¬
lönösen azon embereknek, a kik iránt kiváló jóakaratot kívánt mu¬
tatni; a többi között pedig Ábrahám pátriárkának többször kijelentvén
a titkot, világosabban különösen akkor nyilatkoztatta ki, midőn az,
Isten parancsának engedelmeskedve egyetlen fiát Izsákot feláldozni
akarta, mert igy szólt: 2) „Minthogy ezt cselekedted, és nem ked¬
veztél egyetlen egy fiadnak, megáldalak téged, és megsokasitom iva¬
dékodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger
partján vagyon; a te ivadékod bírni fogja ellenségeidnek kapuit, és
megáldatnak ivadékodban a föld minden nemzetségei, mivelhogy sza¬
vamnak engedelmeskedtél." Mely szavakból könnyen érthető vala,
hogy Ábrahám nemzetségéből fog származni az, ki minden, az ördög
rettenetes zsarnokságától megszabadulnak üdvöt szerzend. Ennek
pedig Isten fiának (test szerint Ábrahám maradékának) kellett lennie.
Nem sokára, hogy aj.z Ígéret emléke fentartassék, szövetséget kötött
az Ur Jákobbal, Ábrahám unokájával is; mert midőn az álmában
létrát láta a földön állani, melynek csúcsa az eget éré, és Isten an¬
gyalai fel és alá járának rajta, mint az irás bizonyítja: az Ur, a
létrára támaszkodva igy szólott hozzá: 3) „Én vagyok atyádnak Áb¬
rahámnak Ura Istene, és Izsák Istene; a földet, melyen alszol, neked
adom és ivadékodnak. És ivadékod annyi lesz, mint a föld pora.
Kiterjedsz napnyugotra és napkeletre, éjszakra és délre, és megál¬
datnak tebenned és ivadékodban a föld minden népei." Ezután sem
szűnt meg Isten Ígéretének felújított emlékével mind Ábrahám nem¬
zetségében, mind sok másokban a Megváltó reményét táplálni; mint¬
hogy a zsidó állam és vallás megállapítása után népe előtt ismer¬
tebb kezde lenni. Mert a néma tárgyak is jelentették, az emberek
is jövendölték, mely és minő javakat liozand nekünk a mi Üdvö¬
zítőnk és Megváltónk Jézus Krisztus. És a látnokok ugyan, kiknek
elméje mennyei világosságtól volt világítva, Isten fiának születését,
csodálatos müveit, miket mint ember munkált, tanítását, életét, tár¬
salgását, halálát, feltámadását, és egyéb titkait, mindezeket mint
l) Moz. I. K. 3, 15. 2) Moz. I. K. 22, 16. 17. 3) Móz. I. K. 28,
12 és köv.
33
jelenvalókat nyilván tauitván, a népnek megjövendölték úgy, hogy a
jövő és múlt idő közti különbséget nem tekintve, a látnokok jöven¬
dölései és az apostolok predikálása, a régi pátriárkák hite és a mienk
közt már semmi különbséget sem látunk. Most azonban ez ágazat
egyes részeiről kell szólnunk.
V. K. Jézus nevéről, és hogy ez egyedül Krisztusra illik.
Jézus, mely szó Üdvözítőt jelent, tulajdon neve annak, ki Isten
és ember; nem is esetleg, vagy az emberek Ítélete és akarata, ha¬
nem Isten végzése és parancsából adatott neki. Mert anyját Máriát
igy köszönte az angyal:1) „íme méhedben fogansz, és fiat szülsz, és
az ő nevét Jézusnak hívod." Azután pedig a szűz jegyesének Jó¬
zsefnek nemcsak megparancsolta, hogy a gyermeket e néven nevezze,
hanem ki is jelentette, miért kell igy neveztetnie ; mert úgymond:2)
„József Dávidnak fia! ne félj elvenni Máriát, a te feleségedet; mert
a mi őbenne fogantatott, a Szentlélektől vagyon; fiat szül pedig,
kit Jézusnak fogsz nevezni, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől."
VI. K. Nem ugyanazon okból adatott e név más embereknek is.
A szentirásban ugyan sok ily nevű fordul elő; mert ez volt
neve Nave fia Mózes utódjának, ki a Mózes által Egyptomból ki-
szabaditott népet az ígéret földére vezette, mi ettől megtagadtatok.
Ugyané néven neveztetett Josedech pap fia is. De mennyivel mél¬
tóbban neveztetik e néven a mi Üdvözítőnk, ki nem egy bizonyos
népnek, hanem minden kor valamennyi embereinek, és pedig nem éhség,
sem egyptomi vagy babyloni uralom által nyomottaknak, hanem a
halál árnyékában ülőknek, s a bűn és az ördög nyomasztó bilincsei¬
vel lekötötteknek világosságot, szabadságot és üdvöt adott, nekik a
mennyország jogát és örökségét megszerezte és őket az Atya Istennel
kiengesztelte. Őbennök Krisztus Urunk volt jelképezve, ki az em¬
beri nemet az említettük jótéteményekkel tetézte. A többi nevek,
melyek Isten fiára isteni előrendelésből alkalmazandók valának, mind
az egy Jézus névre vonatkoznak; mert, mig a többiek az üdvöt, me¬
lyet nekünk adandó vala, csak némi részben érintik, ez az emberi¬
ség közös üdvözitésének lényegét és okát magában foglalja.
1) Luk. 1, 3J. 2) Mát. 1, 20. 21.
5

34
VIT. K. Mit jelent a Krisztus név, és hányfélekép illik
Jézusunkra.
A Jézus névhez a Krisztus név is adatott, a mi fölkentet je¬
lent, és tiszteletet is, hivatalt is fejez ki, nem is egy állapotnak sa¬
játja, hanem sokakkal közös; mert a mi ősapáink fölkenteknek ne¬
vezték a papokat és királyokat, kiket Isten a tisztség méltósága
végett felkenetui parancsolt. Mert papok azok, kik a népet folytonos
imáikkal Istennek ajánlják, áldozatot mutatnak he Istennek, és a
népért könyörögnek. A királyokra pedig a népek kormányzása volt
bizva, főkép hozzájuk tartozik a törvények tekintélyét fenntar¬
tani , a jók életét védelmezni és a gonoszok vakmerőségét megtor-
lani. Mivel tehát e tiszt mindkettője Isten méltóságát látszik kép¬
viselni e földön, azért azok, kik vagy királyi, vagy papi tisztség
viselésére választattak, felkeuettok. Szokás volt a látnokokat is
felkenni, kik mint a halhatatlan Istennek tolmácsai és hírnökei a
mennyei titkokat jelentették ki nekünk, és az erkölcsök megjobbitá-
sára üdvös intések és jövendölésekkel buzdítottak. He midőn a mi
Üdvözítőnk Jézus Krisztus a világra jött, mind e barom személy,
úgymint: a látnok, a pap és a király hivatalát és kötelmeit magára
vállalta, és azért neveztetett Krisztusnak, s kelletett fel ama tisztek
viselésére nem ugyan valamely halandó közbejöttével, kanéul a
mennyei Atya erejével, nem földi kenettel, hanem szellemi olajjal;
t. i. midőn legszentebb lelke a Szentlélek telje, kegyelme és minden
ajándékainak nagyobb bőségével töltetett meg, mint azt valamely
más teremtett lény befogadhatta volna. És ezt világosan bizonyítja
a látnok, midőn magához az Üdvözítőhöz igy szól:1) „szereted az
igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot; azért kent töl téged az Isten,
a te Istened vigaság olajával társaid fölött." Ugyanezt ízaias is, és
sokkal világosabban bizonyítja e szavakkal:2) „Az Ur lelke éa-
rajtam, mivel fölként engem azür; a szelídeknek hirt vinni küldött
engemet.“ Tehát Jézus Krisztus a legnagyobb látnok es tanító volt,
ki minket Isten akaratára megtanított, s kinek oktatása áltál a föld
kereksége a mennyei atya ismeretére jutott, mely név őt kitünőbb
és nagyobb mértékben illeti meg; mivel mindnyájan, kik a látnok
névre méltóknak találtattak, az ő tanítványai voltak, és különösen
azért küldettek, hogy eme látnokot, ki mindenki üdvözitése végett
1) Zsolt. 44, 8 2j íz. 61, 1.
35
eljövendő vala, előre hirdessék. — Krisztus pap is volt, nem ugyan
ii/.mi rendszerint, melyből az ó szövetségben a Levi nemzetségit pa¬
link voltak; hanem a szerint, melyről Dávid látnok éneklé: *) „Te
i■ 1111 vagy mindörökké, Melkizedek rende szerint.." Mely tárgyról
Idmnritőleg értekezik az apostol2) a zsidókhoz irt levelében. Ezen¬
kívül Krisztust, nemcsak mint Istent, hanem mint embert és tér¬
in,.széfünk részesét, királynak is ismerjük, kiről az angyal mon-
.lotta: *) „Országiam fog Jákob házában mindörökké, és az ő or-
/,igának nem lesz vége." Krisztusnak ezen országa pedig szellemi
örökkétartó, s e földön kezdődik és a mennyben tökélyesül. És
valóban csodálatos gondviseléssel teljesíti királyi kötelmeit egyháza
iránt,. Ő maga kormányozza azt; őmaga védi az ellenség rohamai
ó.i cselei ellen; ő maga szab neki törvényeket; ő nemcsak szent-
rget, igazságot ad, hanem az állhatatosságra tehetséget és erőt
nyújt neki. Ámbár pedig ezen ország határai mind a jókat, mind
a roszakat magokban zárják, úgy hogy minden ember joggal
hozzá tartozik: mindazáltal a mi királyunk jóságát és kegyét leg¬
inkább azok tapasztalják, kik parancsai szerint-ártatlan és jámbor
• Mel. éluek. Ezen országot, pedig nem örökségi, vagy emberi jog-
| nyerte, habár a leghíresebb királyoktól származott: hanem király
volt azért, mivel Isten őrá, mint emberre mind azon hatalmat,
dicsőséget és méltóságot rá ruházta, a mit elfogadni az emberi ter¬
meszét képes. Tehát neki az egész világ kormányát átadta, és neki,
,i mi már kezdetét vette, az ítélet, napján minden teljesen és töké¬
letesen alá fog rendeltetni.
Ö egy fiában.
Vili. és IX. K. Hogyan kell Jézus Krisztust Isten egy
fiának hinnünk és vallanunk.
E szavakkal Jézusról magasztosb titkok terjesztetnek a hívek
elé hit és elmélkedés végett., hogy t,. i. Isten fia és igaz Isten,
mint az Atya, ki őt öröktől fogva szülte. Azonfelül őt az isteni
Háromság második személyének, a más kettővel tökéletesen egyen¬
lőnek valljuk; mert nem lehet az isteni személyekben semmi egyen¬
lőtlen és különböző, nincs s gondolni nem szabad, minthogy mind-
•) Zsolt. 109, 4. 2) Zsid. 5, 6. 3) tűk. 1, 32. 33.
36
nyájokban egy lényeget, akaratot, hatalmat ismerünk el; a mi a
sz. irás több helyéből kitetszik ugyan, hanem legvilágosabban mu¬
tatja szt. Jánosnak ama tanúsága:„Kezdetben vala az Ige és az
Ige Istennél vala, és Isten vala az Ige/4 Hanem midőn halljuk,
hogy Jézus Isten fia, nem földi vagy halandó értelemben kell gon¬
dolni származását, hanem állhatatosan kell hinnünk és a legnagyobb
lelki áhítattal tisztelnünk ama származást, mely által az Atya a
Fiút öröktől fogva szülte, mit észszel fölfogni és tökéletesen megérteni
semmiképen sem bírunk, s ezen titkok csodálatába mintegy elme¬
rülve, a látnokkal ismételnünk: 2) „Az ő nemzedékét ki fogja elbe¬
szélni.u Tehát hinnünk kell, hogy a Fiú egy természetű, egy ha¬
talmú és bölcseségü az Atyával, mint ezt világosabban valljuk a
niceai hitvallásban, mely igy szól: „És Jézus Krisztusban, az ő egy¬
szülött Fiában, ki az Atyától öröktől fogva született, Isten Istentől,
világosság világosságtól, igaz Isten igaz Istentől, született és nem
teremtetett, egy állatu az Atyával, ki által mindenek lettek." Mind¬
azon hasonlatokból pedig, melyek az örök nemzés módjának és* v
okának jelentésére fölhozatnak, az látszik a dolgot leginkább meg-
közeliteni, mely lelkünk gondolkodó tehetségétől vétetik; azért ne¬
vezi János Isten Fiát „Igének." Mert valamint a mi lelkünk, ön¬
magát némileg megismervén, saját képét állítja elé, melyet a theo-'
logusok „Igének" neveznek: úgy az Isten, a mennyire az emberieket
az isteniekkel össze lehet hasonlítani, megismervén önmagát, az
örök Igét szüli; ámbár üdvösb.azt ellogadui, a mit a hit terjeszt
elénk, és Krisztus Jézust tiszta szívvel valóságos Isten és valóságos
embernek hinni és vallani, ki mint Isten az Atyától minden idő
kezdete előtt., mint ember pedig időben született a szűz anyától Má¬
riától. És habár kettős születést ismerünk el, mindazonáltal csak
egy Fiúban hiszünk. Mert egy a személy, mely isteni és emberi
természettel bir.
X. K. Hogyan kell érteni azt, hogy Krisztusnak testvérei vannak
vagy nincsenek.
A mi isteni származását illeti, sem testvérei sem öröklőtársai
nincsenek, mivel ő az Atyának egyetlen Fia; mi 3) emberek pedig
kezeinek müve és készítménye vagyunk. De ha emberi származását
*) Ján. 1, 1. 2) Jz. 53, 8. 3) íz. 64, 8.
37
tekintjük, sokat nemcsak testvérnek nevez, hanem testvérül is fogad,
hogyl) vele együtt az atyai örökség dicsőségében részesüljenek;
azok t. i. kik Krisztus Urunkban hisznek, és a hitet, melyet szóval
vallanak, tettleg és a szeretet cselekedetei által nyilvánítják; azért
öt az Apostol a „sok2) atyafiak között elsőszülöttnek" nevezi.
Mi Urunkban.
XI. K. Krisztus mindkét természete szerint Urunknak neveztetik.
A sz. írásban sokféle mondatik Üdvözítőnkről, melynek egy
része világosan mint Istenre, a többi mint emberre illik rá; mivel
a különböző természetektől különböző tulajdonságokat nyert. így
jól mondjuk Krisztust mindenhatónak, öröktől valónak, végtelennek,
a mi az isteni természettől van. Viszont azt is mondjuk róla, hogy
szenvedett, meghalt, föltámadott, a mik kétségkívül az emberi ter¬
mészetre vonatkoznak. De ezeken kívül, mások mindkét természe¬
tére illenek, mint ez is, midőn e helyen öt Urunknak mondjuk. Ha
tehát e név mind a két természetre vonatkozik, méltán kell hirdet¬
nünk Urunknál:. Mert valamint örök Isten, mint az Atya, úgy
mindeneknek szinte ura is, mint az Atya; és valamint ö és az
Atya nem más és más Isten, hanem ép ugyanazon Isten, úgy szinte
ö és az Atya nem más és más Ur. De sok tekintetben, mint em¬
ber is, méltán neveztetik Urunknak. És pedig először is (mivel ő
a mi megváltónk volt, és minket bűneinktől megszabadított, jogo¬
san nyerte ezen hatalmat, hogy igazán Urunk lenne s
annak mondatnék). Mert igy tanít az Apostol3): „Megalázta
magát, engedelmes lévén mind halálig, és pedig a keresztnek haláláig,
eimekokáért az Isten is felmagasztalta őt, és oly nevet ajándékozott
neki, mely minden név fölött vagyon, hogy Jézus nevére minden
térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké, és a földalattiaké, és
minden nyelv vallást tegyen, hogy az Ur Jézus Krisztus az Atya
Istennek dicsőségében vagyon." És ő maga is föltámadása után
magáról mondja4): „Minden hatalom nekem adatott mennyben és a
földön." — Urnák mondatik azért is, mivel egy személyben két
természet, az isteni és emberi vagyon egyesülve; mert ezen csodá¬
latos egyesülésnél fogva megérdemlette, hogy, habár értünk nem
*) Zsid. 2, 12. 2) Rom. 8, 29. z) Filipp 2, 8-11. 4) Mát.
•8, 18.
38
halt. volna is meg, mégis Ura legyen általán ugyan minden terem¬
tett lénynek, különösen pedig a híveknek, kik neki engedelmeskednek,
és kiváló lelki buzgalommal szolgálnak.
XII, K, A keresztények, megvetve a sötétség fejedelmét, magokat
egészen Jézus Krisztusnak tartoznak szentelni.
Végre úgy oktassa a plébános a hivő népet, hogy belássák,
mily méltányos, hogy legfőkép mi, (kik Krisztustól vettük nevünket
s tőle neveztetünk keresztényeknek, és nem lehet nem tudnunk,
mily nagy jótéteményeiben részesültünk) főkép azért, mivel mindezt
az ő ajándékából értjük a hit által, méltányos, mondom, hogy ma¬
gunkat szolgákul örökre Megváltónknak és Urunknak átadjuk és
föláldozzuk. Ezt már, mikor megkereszteltettünk, a templom kü¬
szöbén megfogadtuk; mert kijelentettük, hogy az ördögnek és a vi¬
lágnak ellenemondunk, és magunkat Jézus Krisztusnak egészen át¬
adjuk. Ha tehát, hogy a keresztény harezosok közé felvétessünk,
ily szent és ünnepélyes vallomással ajánlottuk fel Urunknak ma¬
gunkat : mily büntetést érdemiünk, ha, miután az egyházba felvé¬
tettünk, Isten akaratját s törvényeit, az egyház kebelébe lépve meg¬
ismertük, s miután a szentségek malasztjában részesültünk, a világ
és az ördög parancsai s törvényei szerbit élünk nem különben,
mint ha a világhoz és az ördöghöz, nem pedig Krisztus Urunk és
Üdvözítőnkhöz szegődtünk volna, midőn megkereszteltettünk. De
kinek lelkét ne gyulasztaná fel a szeretet füzével ily nagy Urnák
hozzánk való ily kegyes és jó indulata ? ki minket, jóllehet mint saját
vérével megváltott szolgák hatalma és uralma alatt állunk, mégis
oly szeretettel karol át.,' hogy nem szolgáinak, hanem barátjainak
és testvéreinek nevez.1) Ez mindenesetre a legméltányosb, és nem
tudom, váljon nem-e valamennyi közt a legfőbb ok, a miért őt
örökké Urunknak ismerni, tisztelni és imádni tartozunk.
39
IV. FEJEZET.
A harmadik ágazatról.
Ki fogantaiéit Szentlélektöl, születék szűz Máriától.
I. K. Mit ad a harmadik hitágazat a híveknek elő, hogy higyék ?
Hogy az Isten a legnagyobb és- különös jótéteménnyel illette
az emberi nemet, midőn a legkegyetlenebb zsarnok szolgaságából
kiszabadította, a fönebbi ágazat magyarázatából megérthetik a hivek.
Ha pedig a czélt. és módot is figyelembe veszszíik, melylyol azt fő-
képen munkálni akarta, bizonyára semmi sem fog fenségesebbnek,
semmi dicsőbbnek látszani Istennek hozzánk való kegyessége- és
jóságánál. Azért ezen titok nagyságát, melyet a szentirás, mint
iidvösségütjí legfőbb czikkét gyakran elénk ad megfontolás végett,
a harmadik ágazat magyarázatánál kezdje a plébános fejtegetni, s
mutassa ki azon értelmét, mely szerint hiszszük és valljuk, hogy
ugyanazon Jézus Krisztus, a mi egyetlen Urunk, az Isten fia, midőn
a szűz méhében értünk az emberi testet fölvette, nem férfiútól,
mint egyéb emberek, hanem a természet rendén fölül a Szentlélek
ereje által fogantat ott, úgy, hogy ugyanazon személy maradván,
Isten, a mi öröktől fogva volt, emberré lett, a mi azelőtt nem
volt. Hogy pedig ezen szavakat igy kell érteni, világosan kitetszik
a konstantinápolyi sz. zsinat hitvallásából, mely igy szól: „Ki ér¬
tünk emberekért és a mi üdvösségünkért mennyekből leszállót!, és
a Szentlélek által szűz Máriából‘testet vett, és emberré lett.“ És
ugyanezt megmagyarázta sz. János evangélista is, ki maga az Ur
Üdvözítő ajkairól vette e magasztos titok ismeretét; mert, miután
az isteni Igének természetét eme szavakkal megmagyarázta volna:
„Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala, és Isten vala az
lge“, végül igy zárja be: „És az Ige testté Ion, és miköztünk la-
kozék.“x)
l) Ján. I 1. 14.
40
11. K. Az időbeni születés által Krisztusban a természetek semmi
tekintetben nem zavarodtak össze.
Az Ige ugyanis, mely az isteni természetnek alanya, úgy vette
föl az emberi természetet, liogy egy és ugyanaz az isteni és emberi
természet alanya és személye, minél fogva történt, hogy ezen cso¬
dálatos egyesülés mindkét természet működéseit és tulajdonságait
megtartotta, és mint sz. Leó1) ama nagy pápa mondja: „sem az
alsóbbat el nem nyelte a megdicsőülés, sem a felsőbbet nem kiseb¬
bítette a fölvevés."
111. IC Nem egyedül a Szentlélek vitte véghez a megtestesülés
müvét.
Mivel pedig a szavak magyarázását mellőzni nem kell, tanítsa
a plébános, hogy noha az Isten Fiát a Szentlélek ereje által fogan¬
tatoknak mondjuk: a megtestesülés titkát mégsem tdiesitette a
Szentháromságnak ezen egy személye. Mert ámbár csak*Fiú vette
fel az emberi természetet: mindazáltal a Szentháromságnak minden
személye, az Atya, Fiú és Szentlélek volt szerzője ezen titoknak;
mert a keresztény hit szabálya: hogy minden, a mit Isten magán
kívül a teremtett dolgokban müvei, mind a három személylyel kö¬
zös, egyik sem cselekszik többet, mint a másik, sem egyik a másik
nélkül. Hogy pedig az egyik személy a másiktól származik, ez az
egy mindegyikkel közös nem lehet; mert a Fiú csak az Atyától
születik, a Szentlélek pedig az Atyától és a Fiútól származik. Vi¬
szont akármi tőlük ered kivülök, mindazt a három személy minden
különbség nélkül cselekszi, és ily nemű a Fiú Isten megtestesülése
is. Ámbár mindez igy vagyon, mindazáltal azon dolgok közöl,
melyek minden személylyel közösek, mindegyiknek mást és mást
szokott tulajdonitani a szentirás; úgymint az Atyának a legnagyobb
hatalmat minden dolgok fölött, a Fiúnak a bölcseséget, a Szentlé-
leknek a szeretetet tulajdonítja. És mivel az isteni megtestesülés
titka Istennek irántunk kiváló és végtelen jóságát bizonyítja, ez ok¬
ból e működés kiválólag a Szentiéleknek tulaj donittatik.
*) Sz. Leó beszéd. 21. 2. f.
41
/1 . I\. Krisztus fogantatása nem ugyan egészen, de nagyobbrészt
mégis természetfölötti módon történt.
Ezen titokban némelyeket a természet rendén fölül, másokat
n természet ereje által eszközöltetnek értünk. Mert abban, hogy
Krisztus testét a szűz anya legtisztább véréből hiszszük képzettnek, az
emberi természetet ismerjük el, mivel minden emberi test közös
tulajdona, hogy az anya véréből képződik. A mi pedig mind a
természet rendét, mind az emberi felfogást túlhaladja, hogy, mihelyt
a Imldogságos szűz az angyal szavain megnyugodván mondá:1) „line
az Ur szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint," Krisztus
: zent séges teste azonnal megalakult, s vele az eszes lélek egyesült,
és igy azonnal tökéletes- Isten és tökéletes ember volt. Hogy pe¬
dig ez a Szentléleknek uj és csodálatos müve volt, azon senki sem
kételkedhetik, minthogy a természet rendje szerint semmi test sem
nyerhet emberi lelket a meghatározott időköz előtt. Ide járul még
uma legnagyobb csodálatra méltó, hogy, mihelyt a lélek a testtel
egyesittetett, maga az istenség is egybeköttetett a test és lélekkel;
I ellát a te4 mihelyt képrődött és meglelkesült, a testtel és lélekkel
az istenség is egyesült. Miből következik, hogy ugyanazon pilla¬
natban tökéletes Isten és tökéletes ember lett, és a legszentebb
Szűz igazán s tulajdon értelemben mondatik Isten és ember anyjá¬
nak, mivel ugyanazon pillanatban Istent és embert fogant méhében.
Ks pedig kijelentetett neki az angyaltól, midőn mondá:2) „íme
méhedben fogansz és fiat szülsz, és az ő nevét Jézusnak hívod; ez
nagy leszen, és a Magasságbeli Fiának fog hivatni"; és a követke¬
zés bebizonyította, a mit Izaias megjövendölt:3) „íme a Szűz mé-
liében fogan és fiat szül." Ugyanezt Erzsébet is, midőn Szentlélekkel
eltelve Isten Fiának fogantatását megérté, e szavakkal fejezte ki:4)
„Honnét vagyon ez nekem, hogy az én Uram anyja jöjjön hozzám."
Azonban valamint Krisztus teste a szeplőtelen Szűz legtisztább vé¬
réből, férfin közreműködése nélkül, mint főn mondottuk, hanem
csupán a Szentlélek ereje által képeztetett: úgy, mihelyt fogantatott,
az ő lelke a Szentléleknek bőséges teljét, és a kegyelmek teljes
bőségét nyerte. Mert, mint sz. János bizonyítja :5) „neki nem mérték
szerint," mint más embereknek, kik szentséggel és malaszttal éke-
‘) Luk. 1, 38. 2) Luk. 1,31. 32. 8) Íz. 7, 14. *) Luk. 1, 43.
6) Ján. 3, 34.
ö

42
sittetuek, „adja Isten a lelket," hanem minden kegyelmet oly bőven
öntött az ő leikébe, hogy *) „az ő teljességéből vettünk mi mind¬
nyájan. “
V. K. Krisztust nem lehet Isten fogadott fiának nevezni.
Mindazonáltal nem szabad Isten fiát fogadottnak nevezni, ha¬
bár azon szellemmel birt, . melylyel a szent emberek Isten fiaivá
fogadtatnak; mert természeténél fogva lévén Isten fia, reá a foga¬
dottság kegyelme vagy nevezete semmikép sem illik.
VI. K Mit kell ezen ágazat első részénél különösen fontolóra
venni.
Ezek azok, mik a fogantatás csodálandó titkáról kifejtendők
voltak, melyekből, hogy reánk üdvös haszon áradjon, főkép azt kell
a hiveknek emlékezetekben tartani, és gyakrabban fontolgatni, hogy
Isten az, a ki emberi testet vett fel, és oly módon lett emberré,
melyet sem észszel felfognunk, sem szavakkal kimagyaráznunk nem
lehet; és végre azért akart emberré lenni, hogy mi engberek Isten
fiaivá újra születnénk. Ezeket figyelmesen fontolgatván, mindazon
titkokat, melyek ezen ágazatban foglaltatnak, alázatos és hivő szivvel
higyék és imádják, s kíváncsian, a mi veszély nélkül alig történhe¬
tik, ne vizsgálják és fürkészszék.
„Születők szűz Máriától."
VII. K. Mit jelent, hogy „Krisztus szűz Máriától született."
Ez második része ezen ágazatnak, melyet a plébános szorgal¬
masan megmagyarázzon, minthogy a hivek hinni tartoznak, hogy
az Ur Jézus nemcsak fogantatott a Szentlélek ereje által, hanem
született is és a világra hozatott a szűz Máriától. E titokban való
hitet mily lelki öröm és vidámsággal kell fontolgatni, bizonyítja az
angyal szava, ki először hozta o világnak a legboldogitóbb üzenetet,
midőn mondá2): „íme nagy örömöt hirdetek nektek, mely leszen
minden népnek;" továbbá könnyen érthető a mennyei sereg énekéből,
melyet az angyalok zengtek: „Dicsőség a magasságban Istennek, és
lj Ján. !, G. ») Lek. -2, 10. 14.
43
a földön békesség a jóakarata embereknek," Itt kezdett teljesülésbe
menni egyszersmind Isten, Ábrahámnak tett ama legfenségesebb
Ígérete, kinek mondatott,*) „hogy egykor az ő magvában minden
nemzetek megáldatnak. “ Mert Dávid királytól származott Mária,
kit igazán Isten anyjának hirdetünk és tisztelünk, mivel azon egyént
szülte, ki Isten és ember volt egyszersmind.
Vili. K. Krisztus nem született a természet közönséges rende
szerint.
De valamint maga a fogantatás a természet rendét egészen
fölülmúlja: úgy a születésben csak istenit kell szemlélnünk. Azon¬
felül, a minél csodálatosbat mondani vagy gondolni sem lehet, anyától
születik az anyai szüzesség minden sérelme nélkül; és mikép azután
a zárt és lepecsételt sírból kijött, és2) zárt ajtókon a tanítványokhoz
bement; vagy, hogy attól, mit a természetben mindennap történni
látunk, el ne térjünk, mikép a nap sugarai az üveg tömör anyagát
áthatják, de össze nem törik, sem semmikép meg nem sértik; mon¬
dom, hasonló, sőt. fönségesebb módon jött ki Jézus Krisztus az anyai
méhből, alanyai szüzesség minden sérelme nélkül, úgy hogy az ő
sértetlen és örök szüzességét a legméltóbb dicséretekkel magasztal¬
juk. Ez pedig a Szentlélek ereje által létesült, ki az anyát a fiú
fogantatása és születésénél úgy sególyte, hogy neki termékenységet
is adott, örök szüzességét is megőrizte.
IX. K. Krisztus jogosan mondatik második Idámnak, és Mária
második Évának.
Az apostol Krisztus Jézust néha „utolsó Ádámnak3) szokta
nevezni, és az első Ádámmal összehasonlítani; mert valamint az
elsőben minden ember meghal, úgy a másodikban mindnyájan életre
támadnak, és valamint Ádám a természet rendét illetőleg az, emberi
nem atyja volt, ügy Krisztus a kegyelem és dicsőség szerzője. Ily
módon hasonlíthatjuk mi is a szűz anyát Évával össze ugv, hogy az
első Évához a második Éva, t. i. Mária hasonlít, mikép a második
Ádámot azaz Krisztust az első Ádámhoz hasonlítani megmutattuk.
*) Moz. I. K. 22, IS 2) Ján. 20, 10. 3) Kor. I. 15, 45. 22.
Rom. 5, 14.

44
Mert Éva átkot és halált hozott az emberi nemre, mivel a kígyónak
hitelt adott; és Isten jósága által történt, hogy Mária által, midőn
az angyalnak hitt, áldás és élet áradott az emberekre. Éva miatt
születünk „a harag fiai-vá“;*) Mária által Krisztus Jézust, nyertük, ki
által a kegyelem fiaivá újra születünk. Évának mondatott:* 2) „Fájda¬
lommal szülsz gyermekeket*; Mária e törvénytől föl volt mentve,
mint ki, a szűzi szemérem megőrzött sértetlenségével, minden fáj¬
dalom nélkül, mint fönebb mondottuk, szülte Jézust az Isten Fiát.
X. K. Mily előképek és jövendelésekkel jeleztetett. főkép Krisztus
fogantatásának és születésének titka.
Minthogy tehát oly nagyok és oly számosak a titkok e cso¬
dálandó fogantatásban és születésben, az isteni gondviseléssel meg¬
egyező volt, hogy azok számos előképek és jö vendelésekkel jelez-
tetnének. Azért a szent tanítók felfogása szerint ide tartozik sok,
mit a sz. irás különféle helyein olvasunk; különösen pedig a szen¬
tély amaz ajtaja, melyet Ezechiels) zárva látott; továbbá: „a
hegyből kéz nélkül kiszakadt kő,* mely, mint Dánielnél vagyon, 4)
nagy hegygyé lön, és betölté az egész földet*; azntáif*5) „Áron
vesszeje, mely Israel fejedelmeinek részei közt egyedül bimbózott
ki,* és „a csipkebokor,6) melyet Mózes égni és meg nem emésztetni
látott.* Krisztus születésének történetét terjedelmesen leírta az evan¬
gélista, azért nincs ok, hogy többet szóljunk róla, minthogy a plé¬
bános azt mindig olvashatja.
XI. K. A megtestesülés titkát a népnek gyakrabban elő kell adni,
és mily haszon háramlik reánk ennek fontolgatásából.
xVrra kell törekedni azonban, hogy ezen titkok, melyek ami7)
tanulságunkra írattak meg, a hívek szivébe és elméjébe legyenek
vésve; és pedig először azért, hogy ily nagy jótétemény meggondo¬
lására Istennek mint azok szerzőjének hálát adjanak; másodszor,
hogy az alázatosságnak eme kitűnő és kiváló példáját utánzás végett
állítsa szemeink elé. Mert mi lehet ránk nézve hasznosabb, és lel¬
künk kevélysége és gőgjének elnyomására alkalmasabb, mint annak
') Efez. 2, 3. 2) Moz. I. K. 3, 1G. 3) Ezek. 44, 2 *) Dán.
2, 34. 5) Moz. IV. K. 17, 8. 6) Moz. II. K. 3, 2. 7) Rom. 15, 4.
45
gyakori megfontolása, hogy Isten annyira megalázta magát, hogy
dicsőségét az emberekkel megosztaná, és az emberi erőtlenséget és
gyarlóságot felvenné; hogy Isten emberré lesz, és, az embernek
szolgál ama legfőbb és véghetétlen fölség, „kinek intésére," mint az
irás mondja, „az ég oszlopai reszketnek és félnek,"') és hogy a
földön született2) az, kit az angyalok az égben imádnak. Mit kell
tehát, midőn az Isten ezeket mi értünk műveli, mondom, mit kell
nekünk, hogy kedvében járjunk, cselekednünk? mily örömmel és
készséggel kell az alázatosság minden kötelmeit szeretnünk, elválal-
nunk,°és teljesítenünk? Gondolják meg aliivek, mily üdvösen oktat
bennünket a született Krisztus, mielőtt egyetlen szót ejtene. Szü¬
letik mint szegéuy; születik mint jövevény a szálláson; születik
silány jászolban ; születik tél közepén ; igy ir ugyanis sz. Lukács : 3)
„Lön pedig, midőn ott valának, elérkezék az idő, hogy szüljön,
és szülé az ő első szülött fiát, és betakará őt pólyákba, és a já¬
szolba fekteté, mert nem vala helyök a szálláson." Foglalhatta
volna-e az evangélista még csekélyebb szavakba az ég és föld
összes dicsőségét? Mert nem azt Írja, hogy nem volt hely a
szálláson, hanem hogy annak számára nem volt, la mondja:4)
„Enyém a földkereksége és annak teljessége." Ugyanezt más eván-
gelista is bizonyítja:5) „Tulajdonába jőve, de övéi be nem fogadták
őt." Midőn a hívek mindezeket szemügyre vették, egyszersmind
gondolják meg, hogy Isten erőtlen és gyarló testünket azért akarta
felvenni, hogy az emberi nemet a méltóság legmagasabb fokára
emelje. Mert az az egy is eleggé bizonyítja az embernek kiváló
méltóságát és jelességét, mely neki Isten kegyelméből adatott, hogy
ember volt az, ki egyszersmind valóságos és tökéletes Isten; úgy
hogy mi avval dicsekedhetünk, hogy Isten fia csontunk és testünk,
mit ama boldog szellemek nem tehetnek. „Mert az angyalokat,mint
az apostol Írja,6) sehol sem fogta fel, hanem Ábrahám ivadékát fel¬
fogta." Ezenkívül vigyáznunk kell, hogy legnagyobb kárunkra az ne
történjék meg, hogy valamint a bethlehemi szálláson nem volt szá¬
mára hely, hol születnék, úgy, midőn már testben többé nem szü¬
lőt ik, a mi szivünkben is helyt ne találhasson, hol szellemileg
szülessék. Ezt pedig, minthogy üdvünket szomjuhozza, felette
óhajtja; mert mint ő a Szentlélek ereje által, a természet íendén
i) Job. 26, 11. 2) Zsolt. 96, 8. 3) Luk. 2, 6. 7. *) Zsol. 49,
12. 5) Ján. 1, 11. •) Zsid. 2, 16.
4G
kívül lett emberré és született, és szent, sőt maga a szentség volt:
így kell nekünk is „nem l) a vérből, sem a test ösztönéből, hanem
az Istentől születnünk," és azután „mint uj teremtmény, az élet
újságában2) járnunk," ama szentséget és szivtisztaságot megőriznünk,
mely Isten lelke által újjászületett emberekhez főképen illik; ily
módon fogjuk minmagunkban kifejezni Isten fia ama sz. fogantatása
és születésének képét, melyet buzgó szívvel hiszünk, és hívén „Is¬
tennek 3) titokteljes, elrejtett bölcseségét" csudáljuk és imádjuk.
V. FEJEZET.
A negyedik ágazatról.
Kinzaték Pontos Pilátus alatt, megfeszitteték, raeghala és
elteraetteték.
I. K. A negyedik ágazat ismeretének szüksége, és annak tartalma.
Mennyire szükséges ezen ágazatnak ismerete, és mily szorga¬
lommal kell a plébánosnak arra törekednie, hogy a hívek az Ur
kínszenvedését minél gyakrabban vegyék fontolóra, az apostol ta¬
nítja, midőn mondja: 4) „hogy ő nem tud semmi mást, hanem csak
Jézus Krisztust, és pedig a megfeszítettet." Azért ezen tárgynál
minden szorgalmat és törekvést ki kell fejteni, hogy, a mennyire
csak lehet, megmagyaráztassék, és hogy a hívek ily nagy jótétemény
emlékezete által buzdittatva Isten irántunk való szeretetének és jó¬
ságának imádásába merüljenek. Hitünk tehát ez ágazat első részé¬
ben (mert a másodikról utóbb lesz szó) azt adja elénk, hogy Krisztus
urunk megfeszittetett, midőn Pontius Pilátus Tiberius császár ren¬
deléséből Judaea tartományt igazgatná; ugyanis: elfogatott, kicsu-
foltatott, méltatlanságok és kínzások különféle nemeivel illettetett,
végre keresztre feszittetett.
*) Ján. 1, 13. 2) Rom. 6, 4. *) Kor. 1. 2, 7. *) Kor. 1. 2, 2.
47
II. IC Krisztus lelke érezte a kinokat.
Ne is kételkedjék senki, hogy az ő lelke, mi annak érző ré¬
szét illeti, azon kínoktól ment nem volt; mert az emberi természetet
igazán felvevén, szükségkép lelkében is érezte a legkínosabb fájdal¬
mat; azért mondja: 1) „Szomorú az én lelkem mind halálig." Mert
jóllehet az emberi természet az isteni személylyel össze volt kötve,
mindazonáltal ezen egyesülés mellett ép úgy érezte a szenvedés ke¬
serűségét, mint ha az egyesülés nem is történt volna; mivel Jézus
Krisztus egy személyében mindkét természetnek, az isteni és embe¬
rinek tulajdonságai megmaradtak; és azért a mi szenvedni képes és
halandó volt, szenvedő képes és halandó maradt; ellenben a mi
szenvedni nem képes és halhatatlan vala, milyennek az isteni ter¬
mészetet ismerjük, a maga tulajdonságát megtartotta.
Ili IC Miért fejeztetik ki a hitvallásban, Judaea melyik hely¬
tartója alatt szenvedett Krisztus.
Hogy pedig e helyen oly gondosan látjuk megjegyezve, hogy
Jeztts Krisztus azon időben szenvedett, mikor Pontius Pilátus kor¬
mányozta Judaea tartományt, e tekintetben azt tanítsa a plébános,
hogy ez azért történt, mivel ily fontos és szükséges dolog ismerete
mindenki előtt világosabbá lesz, ha a történt dolognak ideje meg-
határoztatik, mit, amint olvassuk,2) Pál apostol is tett; aztán azért
is, mivel azon szavakkal tudtunkra adatik, hogy beteljesedett Üdvö¬
zítőnk ama jövendölése:3) „átadják őt a pogány oknak megcsúfolásra,
niegostorozásra és megfeszítésre."
IV. K. Nem esetleg történt, hogy Krisztus a keresztfán szenve¬
dett halált.
Hogy pedig épen a keresztfán szenvedett halált, ez is az isteni
végzésnek tulajdonitandó, hogy tudniillik a honnan a halál szárma¬
zott, onnan támadjon fel az élet. Mert a kígyó, mely a fán győzte
meg első szülőinket, a keresztfán győzetett le Krisztus által. E
t tekintetben több okot lehet felhozni, melyeket a sz. atyák bővebben
tárgyaltak, annak megmutatására, mily illő volt, hogy Üdvözítőnk
l) Mát. 26, 33. 2) Tini. I. 6, 13 3) Mát. 20, 19.

48
épen a kereszt-halált szenvedje. Azonban emlitse meg a plébános,
hogy elég, ha a liivek hiszik, hogy a halál e nemét azért válasz¬
totta az Üdvözítő, mivel az emberi nem megváltására csakugyan
legalkalmatosabb és legillőbb volt, valamint bizonyára egy sem le¬
hetett rútabb és méltatlanabb. Mert a kereszthalál a pogányoknál
mindig utálatosnak, gyalázat és szégyentelj esnek tartatott, valamint
Mózes törvényében is *) „átkozottnak mondatik, ki a fán függ."
V. K. Krisztus kínszenvedésének történetét gyakrabban kell felújí¬
tani a nép előtt.
A plébános ezen ágazat történetét, mely a sz. evángelistáktól
a legszorgalmasabban adatik elő, se mellőzze, hogy a hívek ama
titoknak legalább főbb fejezeteit, melyek hitünk igazságának meg¬
erősítésére szükségesebbeknek látszanak, ismerjék. Mert ezen ága¬
zaton, mint valamely alapon nyugszik a keresztény egély és hit, és
ha ez erős,, minden egyéb szilárdan áll. Mert ha valami nehézséget
szül az emberi elme és felfogásnak, bizonyára a kereszt titka min¬
denek közt a legnehezebbnek látszik, és alig foghatjuk föl, hogy üd¬
vünk a kereszttől, és attól függ, ki értünk a keresztre feszittetett.
I)e ebben az apostol tanítása szeriut Isten különös gondviselését
csodálhatjuk. 2) Mert „mivelhogy az Isten bölcseségében meg nem
ismerte Istent a világ az ő bölcseségo által, tetszett Istennek esz-
telenségnek látszó tanítás által üdvözíteni a hívőket." Azért nem
kell csodálni, ha a látnokok Krisztus eljövetele előtt, az apostolok
pedig az ő halála és föltámadása után annyira iparkodtak meggyőzni
az embereket, hogy ez a világ megváltója, és őket a megfeszített
hatalma és akarata alá vetni. Azért az Ur, mivel semmi az emberi
elme felfogásától távolabb nincs, mint a kereszt titka, mindjárt a
vétek után nem szűnt meg soha, mind jelek, mind a látnokok jö¬
vendölései által Fiának halálát kijelenteni. És hogy a jelek közöl
csak néhányat érintsünk, először Ábel, ki fivérének irigysége által
megöletett, azután Izsák áldozata, továbbá a bárány, melyet a zsi¬
dók, midőn Egyptomból kiköltözének, áldoztak, végre a réz kígyó,
melyet Mózes a pusztában fölállított, Krisztus Urunk szenvedésének
és halálának előjelei voltak. A mi pedig a látnokokat illeti, mily
sokan voltak, kik erről jövendöltek, sokkal ismeretesebb, hogy sem
l) Moz. V. K. 21, 23.
r
41
szükséges volna e helyen bővebben fejtegetni. De leginkább, hogy
Dávidot mellőzzük, ki a zsoltárokban megváltásunk legjelesebb tit¬
kait mind tárgyalta, Izaiás jövendölései oly jnyiltak és világosak,
hogy méltán el lehet mondani, hogy ő inkább megtörtént dolgot
adott elő, mint megtörténendőt jövendölt.
Megíiala és eltemettetek.
VI. K. Mit parancsol hinnünk ezen záradék:
„meghala és eltemettetek/"
Fejtse ki a lelkipásztor, hogy ezen szavak szerint azt kell
hinnünk, hogy Jézus Krisztus, miután megieszittetett, igazán meghalt
és eltemettetett. Nem is ok nélkül adatik ez a hiveknek külön
elő, hogy higyjék; mert voltak, kik tagadták, hogy a kereszten meg¬
halt. Az apostolok tehát ama tévely ellenébe állitandónak hitték
méltán e hittudományt, mely czikkely igazságáról semmi kételke¬
désnek helye nincs; mert az evangélisták mind megegyeznek abban,
hogy „Jézus kiadá lelkét." Azonfelül Krisztus, minthogy igazi és
valóságos ember volt, valóban meg is halhatott; akkor hal meg
pedig az ember, midőn lelke elválik a testtől. Azért, midőn azt
mondjuk, hogy Jézus meghalt, azt jelentjük, hogy az ő lelke elvált
testétől; de azt nem engedjük meg, hogy istensége is elvált testé¬
től ; sőt inkább állhatatosan hiszszük és valljuk, hogy lelke testétől
elválván, istensége mind testével a sirban, mind leikével a pokol
tornáczában folyton egyesülve volt. Az Isten Fiának pedig meg
kelle1) halnia, „hogy a halál által megrontsa azt, kinek a halálon
volt birodalma, tudniilik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, kik
a haláltól való félelem miatt teljes élőtökben kötelezve valának a
rabszolgaságra. “
VII. K. Krisztus nem akaratja ellenére és kényszerítve halt meg.
De különös volt Krisztus Urunkban, hogy akkor halt meg,
midőn maga akarta, és nem annyira idegen erőszak okozta, mint
önkénytes halállal múlt ki. Sőt nemcsak a halált, hanem halálának
helyét és idejét is maga határozta meg. Mert igy irt Izaias:2)
l) Zsid. 2, 10. 14, 15. 2) Isai. 53; 7.
7
 43
42
a/! is, hogy Isten meghalt, és a szűztől született. Mert, miután az
,,Feláldoztatott , mert ő akarta.'1 És ugyanezt mondta Urunk
istenség soha sem volt elválasztva a testtől, mely a sírba tétetett,
szenvedése előtt magáról: ') „Én leteszem életemet, hogy ismét
felvegyem. Senki sem veszi el tőlem, hanem én teszem le azt alaposan valljuk, hogy Isten eltemettetett.
magamtól, hatalmam vagyon annak letételére és ismét hatalmam
I \ K. Mit kell, Krisztus halálát és eltemetését illetőleg, leginkább
vagyon annak fölvételére." A mi pedig az időt és helyet illeti,
erre nézve ő maga mondta, midőn Herodes élete után leselke- figyelemre vennünk.
dék :2) ,.Mondjátok meg annak a rókának: íme én ördögöket űzök,
A temetés nemét és helyét illetőleg a plébánosnak elég az, a
és gyógyítok ma és. holnap, és harmad nap hevégzem. Mindaz-
mit a szent evangélisták följegyeztek. Kettőt pedig különösen meg
által még ma, holnap és a következő napon járnom kell; mert nein
kell jegyezni; először, hogy Krisztus teste a sírban egészen ép ma¬
veszhet el a próféta Jeruzsálemen kívül." Ő tehát semmit sem
radt,'miről a próféta igy jósolt1): „Nem eugedended, hogy szented
tett akarata nélkül vagy kényszerítve, hanem önkényt áldozta fel
romlást lásson." Másodszor: s ez az ágazat minden részéhez tarto¬
magát, és ellenségei elé menvéu mondta:3) „Én vagyok;" és ön¬
zik, hogy t. i. az eltemettetés, valamint a szenvedés és halál is,
kényt viselte el mindazon kínokat, melyekkel őt igazságtalanul és
Krisztus Jézusra mint emberre, és nem mint Istenre illik; mert
kegyetlenül illették, a minél ugyan semmi sem bírhat nagyobb erővel
szenvedni és meghalni csak az emberi természet sajátja; jóllehet
lelkünk érzelmeinek felkeltésére, mint midőn minden kínjait és
mindezek Istennek is tulajdonittatnak; mivel világos, hogy-helyesen
gyötrelmeit veszszük fontolóra. Mert ha valaki értünk oly kínokat
mondatnak azon személyről, ki tökéletes Isten és egyszersmind
szenved, a melyeket nem önkényt vállal el, hanem el nem kerülhet:
ezt bizonyára nem nagy jótéteménynek fogjuk tekinteni. De, ha a tökéletes ember volt.
halált, melyet elkerülhetett, egyedül érettünk örömmel vállalja el, ez
valóban oly nagy jótétemény, mely még a legháladatosabbat is kép¬ X. K. Mi módon kell Krisztus szenvedésének érdemét fontolóra
telenné teszi a hálának nemcsak kimutatására, de még érzésére is. vennünk.
És ebből ismerhetni meg Jézus Krisztusnak hozzánk való végtelen
Ezek megismertetése után Krisztus szenvedése és haláláról azo¬
és‘ kitűnő szeretetét, s az 8" isteni és mérhetlen érdemét.
kat fejtse ki a plébános, a melyekből a hívek ily titok mérhetlen-
Vili. K. Miért mondjuk, hogy Krisztus nemcsak meghalt, hanem ségét, ha nem is megérteni, legalább szemlélni képesek legyenek.
el is temettetett. És pedig először meg kell gondolni, ki az, ki mindezeket szenvedi.
Az ő méltóságát ugyanis sem szóval ki nem fejezhetjük, sem el¬
Midőn valljuk, hogy eltemettetett, ugyan nem állittatik, mint
mével meg nem foghatjuk. Sz. János2) „Igének mondja, mely
az ágazatnak oly része, mely valamely uj nehézséget okozna azon
Istennél vala." Az apostol nagyjelentásii szavakkal igy írja le:8)
kívül, a mi már haláláról elmondatott. Mert ha hiszszük, hogy
ő az, „kit Isten mindenek örökösévé rendelt, ki által a világot is
Krisztus meghalt, könnyen elhiszszük azt is, hogy eltemettetett. De
teremtette; ki az ö dicsőségének fénye és valójának képmása, es
ez azért adatott hozzá, először, hogy haláláról annál kevésbé lehes¬
hatalmának igéjével mindent töntart." Ez tehát „a bűnöktől meg
sen kétkedni; mivel arra, hogy valaki meghalt, legnagyobb érv az,
tisztulást eszközölvén, a Eölség jobbján ül a magasságban.“ Röviden
ha bebizonyítjuk, hogy teste eltemettetett; aztán, hogy a föltámadás
mindent összefoglalva : Jézus Krisztus mint Isten és ember szenved ;
csudája annál inkább nyilvánosságra jöjjön és szembe tűnjék. De
szenved a Teremtő azokért, kiket maga teremtett; szenved az Ur a
nemcsak azt hiszszük, hogy Krisztus teste eltemettetett, hanem e
szolgákért; szenved az, ki által az angyalok, az emberek, az egek
szavakkal legfőkép az adatik elénk hittárgyul, hogy Isten eltemet¬
és elemek teremtettek, az, mondom, „kiben,*) ki által és kitől van-
tetett, valamint'a kath. hitszabály szerint a leghelyesebben mondjuk

l) Ján. 10, 17. 18 2J Luk. 13, 32. 33. 3j Ján. 18, 3. ») Zsol. 15, 10. 2) Ján. I, 1. 3) Zsid. 1,2. 3 *) Rom. 11,36.
> /
 \
44
nak mindenek. Azért nem kell csudálnunk, ha az egész világépület
megrázkódott, midőn őrajta a szenvedések oly sok gyötrelme erőt
vön; mert, mint az irás mondja: „A föld megindula1) és a kő¬
sziklák megrepedének; sötétség is lön 2) az egész földön, és a nap
elsetétedék. “ Ha pedig a néma és érzéketlen dolgok is gyászolták
Teremtődök szenvedését, gondolják meg a hivek, mily könyekkel
kell nekik, mint ez 3) épület élő köveinek, fájdalmukat nyilvánitani.
XI. K. Miért akarta Krisztus a legnagyobb kínokat. szenvedni,
és mit kell tartanunk azokról, kik a kér. bitet vallván bűnökben
fetrengnek.
Most pedig a kinszenvedés okait is ki kell fejteni, hogy Isten
irántunk való szeretőiének nagysága és ereje annál inkább kitűnjék.
Ha tehát valaki aimak okát kutatja, hogy miért veté magát az
Isten Fia a legkinosabb szenvedés alá? legfőbb oknak az első szü¬
lőktől öröklött bűnön kívül ama gonoszságokat és vétkeket ismerendi,
melyeket az emberek a világ kezdetétől fogva a mai napig elkövettek
és ezentúl egész a világ végéig elkövetni fognak. Mert az Isten Fia,
a mi Üdvözítőnk szenvedése és halálával arra czélzott, hogy minden
idők bűneiért váltságot adjon, azokat eltörölje, és értök az Atyának
bőségesen és tetézve eleget tegyen. A dolog méltóságának növe¬
léséhez járul az is, hogy Krisztus nemcsak bűnösökért szenve¬
dett, hanem, hogy a bűnösök mind szerzői, mind végrehajtói is
voltak mindazon kinzásoknak, melyeket kiállott; mire az apostol
figyelmeztet bennünket, igy írván az zsidókhoz : 4) „Gondoljatok arra,
ki maga ellen a bűnösöktől ily ellenszegülést szenvedett, hogy el ne
fáradjatok, lelketekben elcsüggedvén. “ És ezen bűn részeseinek kell
tartanunk mindazokat, kik gyakrabban esnek bűnökbe; mert miután
bűneink inditák Krisztus Urunkat arra, hogy a kereszthalált elvi¬
selje : a kik bűnökben és gonoszságokban íetrengenek, a mennyiben
tőlük függ, valóban ismét5) keresztre feszitik Önmagokban Isten
liát, és csúfot űznek belőle. A mely bűn ránk nézve sokkal
súlyosabbnak tekinthető, mint a zsidókban, mivel ők, ugyanazon
apostol tanúsága szerint: 6) „Ha magismerték 'pina, soha a dicsőség
Urát meg nem feszítették volnami pedig, ámbár valljuk, hogy is¬
2) Mát. 27,51 2) Luk. 23, 44.45. 3) Pét. I. 2,5. 4) Zsid 22,
3. 5) Zsid. 6, 6. 6) Kor. I. 2, 8. ,
45
merjük öt, tetteinkkel mégis megtagadván mintegy erőszakot lát¬
szunk rajta elkövetni.
XII. K. Krisztus a Atyától és önmagától is adatott át.
Azonban a sz. irás bizonyítja, hogy Krisztus Urunk az Atyától
és önmagától is adatott át; mert Izáiásnál ezt mondja az Ur: *)
„Az én népem bűneiért vertem meg őtés kevéssel előbb ugyan¬
azon látnok, midőn Isten leikével eltelve, az Urat fájdalmak és se¬
bekkel megrakva látná, igy szól:2) „Mi mindnyájan, mint a juhok,
eltévelyedtünk, kiki az ő útjára térült; és az Ur őrá tette mind¬
nyájunk gonoszságát.“ A Fiúról pedig Írva van:3) „Ha életét adja
a bűnért, hosszú életű ivadékot lát.44 l)e ugyanezt nyomatékos!)
szavakkal is fejezte ki az apostol, midőn más részről meg akará
mutatni, mennyit lehet Isten véghetetlen könyörületessége és jósá¬
gától reménylenünk; mert igy szól:4) ..Ki még tulajdon fiának sem
kedvezett, hanem mindnyájunkért adta őt: hogy ne ajándékozott
volna ővéle nekünk mindeneket is?*‘
XIII. K. Krisztus a kínok keserűségét testében és lelkében
valósággal érezte.
Hátra van, hogy a plébános előadja, mily nagy volt a szen¬
vedés keserűsége; ámbár ha meggondoljuk:5) „hogy Urunk verítéke
lön mint a földre folyó vérnek csepjei, már akkor, midőn a gyöt¬
relmekre és kínzásokra gondolt, melyeket nem sokára elviselnie
kellett, úgy látszik, hogy azon fájdalmakhoz mit sem lehete már
adni. Azonban, ha a közelgő szenvedések meggondolása oly gyötrő
volt, mit'a véres veríték bizonyít: minőnek kell tartanunk a szen¬
vedést ? Bizonyos ugyanis, hogy Krisztus Urunk a legnagyobb testi
és lelki fájdalmaktól gyötörtetett. És pedig először nem,volt tes-
lének egy része sem, mely a legkinosabb fájdalmakat nem érezte
volna; mert mind kezei, mind lábai a kereszthez szegezhették, feje
I övisekkel koronáztatott, náddal veretett; arcza pökésekkel rutittatott
rí, arczul csapatott, egész teste megkorbácsoltatott. Ezenfelül min¬
den nemű és rangú emberek „egybegyűltek6) az Ur ellen és az ő
IMkentje ellen.“ Mert a pogányok és zsidók voltak a kinszenvedés
x) íz. 53, 8 2) Úgy 6. v. 3) Úgy. 10. v. 5) Rom. 8, 32.
Luk 22, 44. 6) Zsol. 2, 2.

46
tanácslói, okai és végrehajtói. .Tudás elárulta, Péter megtagadta, a
többiek mind elhagyták. A kereszthalálban pedig annak keserűsége
vagy gyalázatossága, vagy mindkettő felett siránkozzunk-e ? Va¬
lóban csúfosabb vagy keserűbb halálnemet kigondolni sem lehetett
annál, melylyel csak a leggonoszabb és legelvetemültebb embereket
szokták büntetni, és a melynél az égető fájdalom és kin érzetét a
kimúlás lassúsága még élesebbé tévé. Neveié továbbá a kínok
nagyságát Krisztus Jézus testének alkata és minősége is, mely,
miután a Sz. Lélek ereje által alkottatott, sokkal tökéletesebb és
gyengédebb szervezetű volt, mint más emberek testei; és azért
élesebb érző tehetséggel birt, és nehezebben is tűrte el mindazon
fájdalmakat. A mi pedig a lélek legbensőbb fájdalmát illeti, senki
sem kétkedhetik, hogy az Krisztusban a legnagyobb volt. Mert a
szenteknek, kik fájdalmakat és kínokat szenvedtek, adott Isten lelki
vigaszt, mely által megerősödve az égető kínokat nyugodt lélekkel
viselhették, sőt a kiuzatások közt többnyire benső örvendezés által
ragadtattak el; mert az apostol mondja:1) „Örülök a tiértetek való
szenvedésekben, és betöltőm az én testemben a Krisztus szenvedé¬
seinek mintegy elmaradott részét, az ő testéért, mi az anyaszent-
egyház"-; és másutt:2) „Elteltem vigasztalással, fölötte bővelkedem
örömmel minden szorongatásunk mellett." De Krisztus Urunk a
legkeserübb szenvedés poharát, melyet kiürített, semmi édességgel
sem enyhítette. Mert megengedte, hogy az emberi természet, melyet
fölvett, minden gyötrelmet élezzen, épen úgy, mintha csak ember,
és nem egyzzersmind Isten is lett volna.
XIV. Minő hasznokat és jókat szerzett különösen a kér. nép
számára Krisztus kínszenvedése.
Tüzetesen fejtse ki továbbá a plébános ama hasznokat és
jókat is, miket Urunk szenvedéséből nyertünk. Az Ur szenvedése
először is szabaditás volt a bűntől; mert, mint sz. Jánosnál talál¬
juk : 3) Szeretett bennünket és megmosott bűneinktől az ő vére
által," és az apostol mondja:*) „Megelevenített ővele együtt, meg¬
bocsátván minden vétketeket, eltörölvén az ellenünk szóló végzés
kéziratát, mely ellenünk bizonyított, és elvevén azt fölszegezé a ke¬
resztre." Továbbá kiragadott bennünket az ördög zsarnokságából;
») Kolossz. 1,24. 2) 11. Kor. 7, 4 s) Titk. 1,5. *) Kolossz. 2, 13.
47
mert maga az Ur mondja:1) „Most van az ítélet a világ fölött,
most e világ fejedelme kivettetik, és én, ha felmagasztaltatom a
földről, mindent magamhoz vonzok." Ezenkívül bűneink érdemlett
büntetését kiállotta. Továbbá, mivel Istennek kedvesebb és kelle-
metesebb áldozatot nem lehetett bemutatnia, az Atyával kibékített
bennünket, őt velünk kiengesztelte, és irántunk kegyessé tette. Végre
minthogy bűneinket eltörölte, megnyitotta számunkra mennyország
ajtaját is, mely az emberi nem közös bűne által bezáratott. És ezt
jelenti az apostol e szavakkal:2) „Bizodalmunk van bemenni a szen¬
télybe Krisztus vére által." Azonban az ó szövetségben sem hiányzott
e titok előjele és jelképe. Mert azok, kiknek megvitatott, hogy a
főpap halála előtt hazájokba vissza ne térjenek, azt jelképezték,
hogy senkinek3) sem nyílik ut, habár jól és jámborul élt is, a
mennyei hazába, mielőtt ama legfőbb és örök pap Krisztus Jézus
meghal; a mi megtörténvén a menny ajtai tüstént megnyíltak azok¬
nak, kik a szentségek által kiengeszteltetve, és hit, remény és szere¬
tettel bírván, az ő szenvedésének részesei lesznek.
XV. K. Honnan volt Krisztus szenvedésének azon ereje, hogy
számunkra ily nagy javakat érdemeljen.
A plébános azt is tanítsa, hogy mindezen nagy és isteni jók
Urunk'szenvedéséből áradtak ránk; és pedig először, mivel teljes
és minden tekintetben tökéletes elégtétel az, melyet Jézus Krisztus
az Atya Istennek a mi bűneinkért csodálatos módon adott. Mert
a. váltság, melyet értünk lefizetett, tartozásainkért nemcsak elég¬
séges és azokkal egyenlő volt, hanem messze fölül is haladta. To¬
vábbá az Isten előtt legkedvesebb áldozat volt, mely az Atya ha¬
ragját és neheztelését teljesen megengesztelte, midőn azt neki Fia
a kereszt oltárán felajánló. Ez elnevezéssel élt az apostol is, midőn
moudá: *) „Krisztus szeretett minket, és önmagát adta érettünk
Istennek kellemes illatú ajándékul és áldozatul." Ezenkívül váltság,
melyről szó van az apostolok fejedelménél:* 5) „Nem romlandó
aranyon vagy ezüstön váltattatok meg atyáitok által hagyomá¬
nyozott hiú életmódotoktól, hanem a Krisztusnak mint hiba nél¬
kül való szeplőtelen báránynak drágalátos vérén" ; és az apostol
luuitja:6) „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, miérettünk
») Jón. 12, 31. 2) Zsid. LO, 19. s) Muz. IV. K 30,25. *) Ef.
5, •„>. 5) 1 Pét. i, 18. 6) Gál. 3, 13.

48
átokká lévén." De ezen mérhetlen jótéteményeken kivül ama leliető
legnagyobb jótéteményben is részesültünk, hogy már magában ezen
egy kínszenvedésben a legfónségest példáit bírjuk minden erénynek;
mert nemcsak az igazságért szenvedett fájdalmakat, hanem a halál
felvállalásában türelmet, alázatosságot, rendkívüli szeretetet, szelíd¬
séget, engedelmességet és kiváló lelki állhatatosságot is mutatott
úgy, hogy igazán mondhatjuk, hogy Üdvözítőnk mindazon életsza¬
bályoknak, melyekre minket tanításának egész ideje alatt szóval ok¬
tatott, szenvedésének egy napja alatt adott kifejezést önmagában.
És ennyi Krisztus Urunk üdvhozó szenvedéséről és haláláról rövi¬
den elég. Vajha mindezen titkok szüntelen előttünk lebegnének,
hogy megtanulnánk az Úrral együtt szenvedui, meghalni és eltemet-
tetni; hogy azután levetvén a bűnnek minden szennyét, vele uj
életre támadva, végre egykor az ő kegyelméből és irgalmából méltók
lennénk a mennyei ország és dicsőség részeseivé tétetni.
VI. FEJEZET.
Az ötödik ágazatról.
Szállá alá poklokra, harmadnapon halottaiból föltámada.
I. K. Hogyan értendő ez ágazat első része.
Igen hasznos ugyan ismerni a mi Urunk Jézus Krisztus elte¬
mettetésének dicsőségét: azonban íontosabb a hivő népre nézve is¬
merni ama fényes diadalokat, melyeket a sátán legyőzése és a pokol
tornáczinak kiürítése által Vívott ki; ezekről és a feltámadásról
együtt kell szólnunk. Jóllehet ez különválva is helyesen tárgyal¬
ható, mi mégis a sz. atyák példáját követve, a poklokra való alá-
szállással össze véltük kapcsolandónak. Ez ágazat elíő részében
tehát elénk terjesztetik, hogy higyiik, hogy Krisztus halálakor az ő
lelke a poklokra szállt alá, és ott maradt mindaddig, mig teste a
sírban volt. E szavakkal pedig egyszersmind valljuk, hogy Krisz¬
tusnak ugyanazon személye akkor a pokolban is volt, s a sírban is
feküdt. Midőn pedig ezt mondjuk, senki sem csudálkozhatik; mivel,
49
mint már ismételve említettük, ámbár a lélek a testtől elvált, mind¬
az ál tál az istenség sem a lélektől, sem a testtől el nem vált soha.
II. K. Mit kell itt a „ pokol" szó alatt érteni.
Mivel azonban ezen ágazat taglalására legtöbb világot áraszt¬
hat, ha a plébános előbb előadja, mit kell e helyen a pokol szó
alatt érteni, szükséges megemlítenie, hogy. a „pokol" e helyen nem
sirt jelent, mint némelyek ép oly istentelenül, mint tudatlanul vél¬
ték. Mert a fönebbi ágazatban megtanultuk, hogy Krisztus Urunk
ettemettetett; miért ismételték volna tehát a szent apostolok a hit
közlésében ugyanazt más és pedig homályosabb kifejezéssel ? Hanem
a pokol szó azon elrejtett helyeket jelenti, melyekben azon lelkek
tartatnak, kik a mennyei boldogságot el nem nyerték. így hasz¬
nálták e szót sok helyen a sz. iratok is. Mert az apostolnál ol¬
vassuk :l) hogy a „Jézus" nevére minden, térd meghajol, a meny¬
nyieké, a földieké, a földalattiaké," (pokolbelieké) és az Apostolok
Cselekedeteiben sz. Péter bizonyltja: 2) hogy Krisztus Urunk feltá¬
madott, „feloldoztatván a pokol fájdalmaiból."
III. K. Hány olyan hely van, hol a boldogságból kizárt lelkek a
halál után tartatnak.
De ezen tartózkodási helyek nem mind egy és ugyanazon
neműek. Mert van egy felette rettenetes és sötét böitön, hol az
el kárhozottak lelkei a tisztátalan lelkekkel együtt örök és olthatlan
lángtól gyötörtetnek, a mely gehennának, mélységnek, és igazi érte¬
lemben pokolnak neveztetik. Ezenkívül van a tisztitó tűz, melyben
a jámborok lelkei meghatározott időig kinzatván megtisztittatnak,
hogy megnyíljék számukra az örök hazába vezető ut, hová semmi
türtőztetett be nem megy. Es pedig e tannak igazságáról, melyet
a szent zsinatok a sz. irás bizonyítékai es az apostoli hagyománj
^ által megerősítettnek nyilvánítottak, amiál szorgalmasabban es gyak¬
rabban kell a plébánosnak értekeznie, minthogy oly időket értünk,
melyekben az emberek az igaz tant nem akarják elfogadni. Végre
harmadik neme a tartózkodási helyeknek az, melybe a szentek lel¬
kei Krisztus eljövetele előtt befogadtattak, és ott minden fájdalom-
érzet nélkül, a megváltás boldog reménye által tápláltatva, békében
l) Fii. 2, 10. 2) Ap. Csel. 2, 24.
•8
i

tartózkodának. Tehát ezen jámborok lelkeit, kik Ábraháin kebelé¬
ben az Üdvözítőt várták, szabaditá meg Krisztus Uruuk, midőn a
poklokra alászállott.
IV. K. Krisztusnak lelke nemcsak hatalmilag, hanem valóban
alászállt a poklokra.
Nem kell azonban vélni, hogy úgy szállt alá a poklokra, hogy
csak az ő hatalma és ereje jutott volna oda, nem pedig lelke is;
hanem mindenesetre hinnünk kell, hogy maga az ő lelke valóban
és jelenlétileg alászállt a poklokra, a mit bizonyit Dávidnak ama
dönthetlen tanúsága: *) „Telkemet nem hagyod pokolban."
F. I\. Krisztus méltóságát a pokolba való alászállás nem kisebbité.
Ámbár pedig Krisztus alászállt a poklokra, ez az ő legfőbb
hatalmából nem vont le semmit, sem az ő szentségének fényét nem
szennyezte be sehuni folttal; sőt e cselekedete által inkább a leg¬
világosabban bebizonyult, hogy igaz mindaz, a mi az ő szentsége
felől hirdettetett, és hogy ő Isten fia, amint ezt azelőtt annyi
csodával is megmutatta. Mit könnyen meg fogunk érteni, ha össze-
hasonlitjuk azon okokat, melyek miatt Krisztus, és a melyek miatt
más emberek mentek azon helyre. Mert a többiek mindnyájan
foglyokként szálltak alá: Ő pedig „a halottak köze 2) mint szabad
és győző szállt alá a gonosz lelkek elűzésére, kik amazokat bűneik
miatt bezárva és megkötözve tárták. Ezenkivül a többiek mind, kik
alászálltak, részint a legkeserűbb büntetésekkel gyötörtetének, ré¬
szint pedig, ámbár egyéb fájdalmat nem éreztek, mindazáltal az Is¬
ten látásától megfosztva, és a várt boldog megdicsőülés reményével
későbbi időre utasítva, szenvedtek. Krisztus Uruuk pedig leszállt,
nem , hogy valamit szenvedjen, hanem hogy a szenteket és iga¬
zakat azon fogság szomorú terhétől megszabadítsa és őket szenve¬
désének gyümölcsében részesítse. Azért tehát, hogy a poklokra le¬
szállt, méltósága és hatalma épen semmit sem kisebbedet!..
VI. K. Miért akart Krisztus a poklokra alászállani.
Ezek kifejtése után elő kell adni, hogy Krisztus Urunk azért
l) Zsolt. 15, 10. *) Zsolt. 87, 6
51
szállt alá a poklokra, hogy a gonosz szellemeket martalékoktól
megfosztván, a börtönből kiszabadított sz. atyákat és a többi jám¬
borokat magával a mennybe felvigye; mit csodálatosan es a leg¬
nagyobb dicsőséggel teljesített. Mert az ő tekintete tüstént a leg¬
tisztább világot árasztotta a foglyokra, és az ő lelkeiket mérhetlen
gyönyör és örömmel töltötte be, kiket a várva várt boldogságban
is mely az Isten látásában áll, részesített. Mi által teljesült az,
mit a latornak e szavakkal Ígért: *) „Ma velem leszesz a paradi¬
csomban. “ A jámboroknak e megszabadítását Ozeás jóval előbb
ilykép jövendölte meg:2) „Halálod leszek óh halál! Fullánkod
leszek óh pokol!" Ezt jelenté Zakariás látnok is, midőn mondái )
„Te is a szövetség vére által bocsátód ki foglyaidat a veremből,
melyben nincs viz.“ Végre ugyanezt fejezte ki az apostol e szavak¬
kal:4) „Lefegyverezvén a fejedelemségeket és hatalmasságokat,
bátran körülhordozá őket, diadalmaskodván í ajtók önmaga áltál.
De hogy e titok nagy jelentőségét jobban felfoghassuk, gyakran meg
kell emlékeznünk arról, hogy nemcsak azon jámbor emberek nyerték
el az ő szenvedése által az üdvözséget, kik Urunk eljövetele után
születtek, hanem mind azok, kik őt Ádám óta megelőzték, mind kik
a. világ végéig leendeüek. Tehát a mennynek kapui, mielőtt ő meg¬
halt és feltámadott, senkinek sem nyíltak meg soha; hanem a jám¬
borok lelkei, elköltözvén az élők közöl, vagy Abrakára kebelébe vi¬
tettek, vagy pedig, kiknek valamit letörölniük s leróniok kellő,
mint most is történik azokkal, a tisztítóból y^ tüze által tisztultak
meg. Ezenkivül még azon okból szállt alá Krisztus Uiunk a po
lókra, hogy ott is, miként a mennyben és a földön, kinyilatkoztatna
az ő erejét és hatalmát, szóval: „hogy5) az ö nevére minden térd
meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a földalattiaké. Nem
csodálandó és bámulandó-e ebben az Isten legfőbb jósága az ember¬
nem iránt, ki értünk nemcsak a legkeserübb halált szenvedni, hai
nem a föld legalsóbb részeibe is be kívánt hatni, hogy az előtte
legdrágább lelkeket onnan kiragadva, a boldogságba átvezetné ?
VII. K. Az ötödik ágazat másik részének értelme.
Következik az ágazat másik része, melynek magyarázásában
mennyire kelljen fáradoznia a plébánosnak, az apostol eme szavai
>) Luk. 23, 43. *) Oseás 13, 14. 3) Zaeh. 9, 11. *j KqL 2,
15. 5) Fii. 2, 10.

52
mutatják: *) Emlékezzél meg, hogy az Ur Jézus Krisztus feltáma¬
dott halottaiból." Mert a mit Timoteusnak parancsol, azt kétség¬
kívül a többi lelkipásztoroknak is parancsolta. Az ágazatnak pedig
az az értelme: miután Krisztus Urunk a hétnek hatodik napján, a
kilenczedik órában a kereszten lelkét kiadta, és ugyanaz nap este
tanítványai által, kik Pilátus helytartó engedelmével az Ur testét a
keresztről levevén a közel kertben levő uj sírboltba tették, eltemet-
tetett: halála után harmadnapon, mely vasárnap volt, korán reggel
lelke testével ismét egyesült, és igy az, ki ama három napon halva
volt, az életre, melyből meghalván elköltözött, visszatért és feltá¬
madott.
VIII. K. Krisztus nem más erejével, mint egyéb emberek, hanem
saját erejéből támadt fel.
De a „feltámadás" szó alatt nem azt kell csupán érteni, hogy
Krisztus halottaiból feltámasztatott, mi sok mással is megtörtént;
hanem hogy saját ereje és hatalmából támadt fel, a mi benue sa-
játlagos és rendkivüli volt. Mert sem a természet nem engedi, nem
is adatott senkinek, hogy az ember a halálból saját erejével életre
kelhessen. Ez egyedül a legfőbb isteni hatalomnak tartatott fenn,
miként az apostol e szavaiból értjük:2) „Noha megfeszittetett erőt¬
lenségből, de él az Isten erejéből." Mely isteni erő, minthogy sem
Krisztus testétől a sírban, sem leikétől, midőn a poklokra alászállt,
soha elválasztva nem volt, mind a testben, hogy általa a lélekkel
ismét összekapcsoltathassék, mind a lélekben, hogy általa a testhez
ismét visszatérhessen, megvolt; minélfogva saját erejével föl is ele¬
venedhetett és halottaiból föltámadhatott. Ezt Dávid Isten leikétől
ihletve e szavakkal jövendölte meg: 8) „Megsegítette őt jobbja és az
ő szent kara." Továbbá maga az Ur szájának isteni vallomásával
erősítette:4) „Én leteszem életemet, hogy ismét fölvegyem, és ha¬
talmam vagyon letételére és ismét hatalmam vagyon annak fölvéte¬
lére." Ezen tan igazságának megerősítésére mondotta a zsidóknak
is:5) „Rontsátok el e templomot, s harmad napra fölállítom azt."
Ezt, jóllehet a kövekből nagyszerűen épült templomra értették, ői
bizonyára, mint az írás szavaival ugyanazon helyen ki van fejezve
!) 11. Tini. 2, 8. 2) II Kor. 13, 14. 8) Zsol. 97, 2. 4) Ján.
10, 17—18. 5) Ján. 2, 19.
53
testének templomáról mondotta. Ámbár pedig az írásban néha
olvassuk, *) hogy Krisztus Urunkat az Atya támasztotta fel, ez rá,
mint emberre alkalmazandó; miként az, midőn mondatik, hogy
saját erejével támadt föl, ismét mint Istenre illik.
IX. K. Hogyan mondjuk Krisztust a halottak elsőszülöttének,
holott tudjuk, hogy ő előtte mások is támadtak föl.
De Krisztusban az is kiváló volt, hogy ö mindenek közt
legelső részese volt a föltámadás ez isteni jótéteményének ; mert
az írásban mind „a halottak közöl elsőszülöttnek,“2) m™l »a
halottak elsőszülöttjének8) mondatik. És mint az apostolnál ta¬
láljuk:4) „Krisztus föltámadt halottaiból az elhunytak első zsen¬
géje. Mivelhogy ember által van a halál, ember által a ha¬
lottak föltámadása is; és amint Adómban mindnyájan meghalna ,
úgy Krisztusban mindnyájan megelevenittetnek. Mindazáltal kiki a
maga rendében: az első zsenge Krisztus, azután azok, kik Knsz-
tuséi.“ Mely szavak a tökéletes föltámadásról értelmezendok ,, mi
dőn a halál szükségessége egészen megszűnvén, halhatatlan eleire
ébredünk. És e nemben Krisztus Urunk foglalja el az e;lsó helyet.
Mert ha oly föltámadásról szólunk, melyre elkerülhetlenul ismét,
halál következik, vagyis az életre való visszatérésről: akkor Krisztus
előtt mások sokan támadtak föl, kik mégis mindnyájan oly módon
tértek vissza ez életbe, hogy ismét meg kelle halni ok; de Krisztus
Urunk legyőzvén és elnyomván a halált, úgy támadt föl, hogy tob
nem halhat meg, a mi ama világos bizonyítékkal is erősittetik ):
„Krisztus föltámadván halottaiból, már nem hal meg: a halál o-
rajta többé nem uralkodik."
X K. Hogyon és mi okból halasztotta Krisztus az ő föltámadását
harmad napra.
A mi pedig ez ágazathoz függesztetik: „harmad napon, ezt a
plébánosnak meg kell magyaráznia, nehogy a hívek azt véljék, hogy
Urunk azon egész három napon át a sírban volt; mert, mivel egy
egész természetes napon és a megelőző s következő napnak egy
részén át volt a sírban, azért igen helyesen van mondva, hogy
három nap feküdt a sírban, és harmad napon támadt föl; mert,
«) Ap. Cs 2, 24. 3, 15. 2) Kol. I, 18. 8) T«k. 1, 5-7.
1. Kor, 15, 20—23. *) Rom. 6, 9.
54
hogy istenségét kinyilatkoztassa, főltámadását. a világvégéig halasz¬
tani nem akarta; és ismét, hogy őt valóságos embernek és valóban
meghaltnak higyük, nem támadt föl mindjárt halála után, hanem
harmadik napon, mely időköz a valóságos halál bebizonyítására elég¬
ségesnek látszott.
XI. K. Miért adták a konstantinápolyi zsinat atyái ez ágazathoz e
záradékot: „az irás szerint.“
A konstantinápolyi első zsinat atyái e helyhez hozzáadták:
„az irás szerint," mit az apostoltól vevén, a hitvallásba azért vittek
át, mivel a föltámadás titkát ugyanazon apostol legszükségesebbnek
lenni tanította e szavakkal: *) „Ha Krisztus föl nem támadott,
hiábavaló akkor a mi predikálásunk , hiábavaló a ti hitetek is," és
„ha Krisztus föl nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; mert úgy
még bűneitekben vagytok. “ Azért szent Ágoston ez ágazatban való
hit fölötti álmélkodásában igy irt:3) „Nem valami nagy dolog hinni,
hogy Krisztus meghalt; ezt a pogány, zsidó és minden gonosz is
hiszi; ezt mindnyájan hiszik, hogy meghalt. A keresztények hite
Krisztus föltámadása; ezt tartjuk nagynak, hogy föltámadt, " Innen
van, hogy Urunk igen gyakran szólt föltámadásáról, és majd soha
sem beszélt tanitványival szenvedéséről a nélkül, hogy feltámadásáról
ne szólott volna. Azért, midőn mondá:s) „Az ember fiaapogányok
kezébe adatik és megcsufoltatik, megostoroztatik és megpökdöstetik,
és miután megostorozzák, megölik őt;“ végül hozzáadta: „és har¬
mad napra föltámad." És midőn a zsidók kívánták tőle, hogy va¬
lamely jellel és csodával erősítse meg tanítását, válaszolá:4 *) „hogy
nem fog nekik más jel adatni, mint Jónás prófétának jele; mert
valamint Jónás aczethal gyomrában három nap és három éjjel volt;
úgy, erősité, „leszen az ember fia a föld szivében három nap és
három éjjel." De hogy ez ágazat fontosságát és értelmét jobban
fölfoghassuk, hármat kell vizsgálnunk és megismernünk: először,
miért volt szükséges Krisztusnak föltámadnia; azután, mi a föltá¬
madás rendeltetése és czélja ; és mely hasznok és előnyök származtak
abból reánk.
l) I. Kor. 15, 14. 17 *) 120. Zsol. f. 3) Luk. 18, 32 és köv.
4) Mát. 12, 39. s k
55
XII. K. Mely okokból volt szükséges, hogy Krisztus feltámadjon.
A mi tehát az elsőt illeti, szükséges volt föltámadnia, hogy
Istennek igazságossága kitűnjék, a kitől leginkább kellett fölma-
gasztaltatni annak, ki neki engedelmeskedvén, lealáztatott és minden
gyalázattal illettetett. Ezen okot hozta föl az apostol, midőn a Fi-
lippiekhez mondá: „Megalázta magát engedelmes lévén mind ha¬
lálig, és pedig a keresztnek haláláig. l) Annakokáért az Isten is
fölmagasztalta őt." Ezenkívül, hogy hitünk megszilárduljon, mely
nélkül az ember az igazságban meg nem állhat. Mert arra, hogy
Krisztus az Isten fia, legnagyobb érvül tekintendő, hogy saját ere¬
jével támadt föl halottaiból. Azután, hogy reményünk tápláltassék
és föntartassék. Mert, miután Krisztus feltámadt, biztosan reméljük,
hogy mi is föl fogunk támadni; mert a tagoknak fejők állapotára
kell jutni. Mert az apostol igy látszik bezárni okoskodását, midőn
a Korinthusiak 2) és Tesszalonikaiakhoz irt. És Péter, az apostolok
fejedelme mondá:8) „Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus
Krisztus Atyja, ki az ő nagy irgalmassága által ujonan szült minket
élő reménységre a Jézus Krisztus halottaiból való föltámadása által,
a romolhatlan örökségre." Végre azért is szükséges volt az Ur
föltámadása, hogy a mi üdvözségünk és megváltásunk titka befejez¬
essék. Mert Krisztus halála által a bűntől szabadított meg ben¬
nünket, föltámadásával pedig ama legfőbb jókat szerezte vissza,
melyeket vétkezve vesztettünk el. Ezért mondta az apostol:4)
„Krisztus halálra adatott bűneinkért, és föltámadott megigazulá-
Hunkért." Hogy tehát az emberi nem üdvéből semmi se hiányozzék,
valamint meghaluia, úgy föltámadnia kellett.
XIII. K. Mily hasznok származnak Krisztus fóltáinadásából az
emberekre.
Az eddig mondottakból megérthetjük, mily nagy hasznot ho-
zott a híveknek Krisztus Urunknak föltámadása. Mert a föltáma¬
dásban ismerjük meg Istent halhatatlannak, dicsőséggel teljesnek, a
halál és ördög meggyőzőjének; a mit Krisztus Jézusról minden két¬
kedés nélkül hinnünk és vallanunk kell. Továbbá Krisztus föltá-
i) Fii. 2, 8—9. 2J Kor. 1. 15, 12 s. k. I. Tess. 4, 12.
*) Pét. 1. 1. 3. 4.4) Rom. 4, 25.
 49
56
a szentségben és igazságban megmaradjunk, és Istennek parancsait
madása nekünk is a test feltámadását szülte, részint, mivel ama
megtartsuk. Mert valamint az ő halálából nemcsak a bűnnek való
titok létoka volt, részint mivel az Ur példája szerint mindnyájunknak
meghalás példáját veszszük, hanem erőt is merítünk, hogy a bűnnek
föl kell támadni. Mert a test föltámadását illetőleg az apostol igy
meghaljunk : úgy az ő föltámadása erőt ad az igazság elérésére, hogy
tanúskodik: *) ,.Az ember által van a halál, ember által a halottak
azután jámborul és szentül szolgálván Istennek, az élet újságában
föltámadása is,“ Mert akármit Isten megváltásunk titkában véghez
járjunk, melyre feltámadunk. Mert Urunk legfőkép azt eszközölte
vitt, mindarra létesitő eszközképen Krisztus emberségével élt. Azért
az ő feltámadása által, hogy, kik előbb vele együtt holtak vol¬
az ő föltámadása mintegy eszköz volt a mi föltámadásunk munká-
tunk a bűnnek és a világnak, egyszersmind vele uj életmódra is
lására; példány képnek pedig mondható, mivel Krisztus Urunk föl¬
támadnánk.
támadása mindenek közt legtökéletesebb ; es valamint Krisztus teste
föltámadván a halhatatlan dicsőségre átváltozott: úgy a mi testeink,
melyek előbb gyengék és halandók voltak, dicsőség és halhatatlan¬ XV. K. Mily jelenségekből lehet észrevenni, hogy valaki lélek
sággal ékesítve fognak visszaállíttatni. Mert az apostol tanítása szerint Krisztussal feltámadott.
szerint:2) „Várjuk az Üdvözítőt, a mi Urunk Jézus Krisztust, ki
megújítja a mi alázatos testünket, hasonlóvá tevén az ő dicsőséges E feltámadásnak mely jeleire kell főkép figyelnünk, az apostol
testéhez." Ez mondható a bűnök halálában levő lélekről is, melynek, értésünkre adja; mert, midőn mondja: l) „Ha feltámadtatok Krisz¬
mikép legyen példányképe Krisztus föltámadása, ugyanazon apostol tussal, az ott félnivalókat keressétek, hol Krisztus vagyon az Isten
e szavakkal tanítja: *) „Valamint Krisztus föltámadt halottaiból az jobbján ülvén," világosan jelenti, hogy azok, kik az életet, tisztele¬
Atya dicsősége által: úgy mi is az élet újságában járjunk. Mert tet, nyugalmat, gazdagságot leginkább ott, hol Krisztus van, óhajtják
ha együvé oltattunk az ő halálának hasonlatossága szerint, feltᬠbírni, azok Krisztussal valóban feltámadtak; midőn pedig hozzá
madásával is úgy leszünk." És csekély közbevetés után mondja:* 4) adja:2) „Az ott fenn valókról elmélkedjetek, nem a földiekről":
„Tudván, hogy Krisztus halottaiból feltámadván, már nem hal meg, mintegy második ismertető jelet is függeszt hozzá, melynél fogva
a halál őrajta többé nem uralkodik. Mert hogy meghalt a bűnnek, megismerhessük, valljon Krisztussal valóban feltámadtunk-e ? Mert
egyszer halt meg; hogy pedig él, az Istennek él. így tartsátok ti valamint a testnek állapotját. és egészségét a szájíz szokta jelenteni,
is magatokat megholtakul a bűnnek, élőkül pedig az Istennek Jézus úgy, ha valaki mindabban:*) „A mi igaz, a mi tisztességes, a mi
Krisztusban." igazságos, a mi szent," kedvét találja, és a mennyei dolgok kelle¬
mességét lelke mélyében érezi: ez legerősb bizonyítékul szolgálhat
XIV. K. Mily példák veendők Krisztus feltámadásából. arra, hogy az, ki igy van hangolva, Krisztussal együtt uj és szel¬
lemi életre támadt.
Krisztus feltámadásából két példát kell vennünk. Az egyik,
hogy, miután a vétek szennyéből kitisztultunk, uj életmódot kezdjünk,
melyben az erkölcsök feddhetetlensége ártatlanság, szentség, szerénység, l) Kel. 3, 1. 2) Kol. 3, 2. *) Fii. 4, 8.
igazságosság, jótékonyság s alázatosság által tündököljék. A másik,
hogy azon életmódban állhatatosan megmaradjunk, hogy az Ur se¬
gélyével az igazság ösvényéről, melyre egyszer léptünk, le ne térjünk.
Az apostol szavai sem egyedül azt jelentik, hogy Krisztus feltáma¬
dása például állittatik elénk a feltámadásra; hanem azt is kifejezik,
hogy a feltámadásra képességet nyújt, s erőt és malasztot ad, hogy

>) I. Kor. 15, 21. *) Fii 3, 20. 8) Rom. 6, 4 s. k.

4) Rom. 6, 9 —H. 9
 51

tűnhetett, ámde azon erő, melylyel Krisztus boldog lelke birt, a

testet tetszése szerint mozdíthatta; a test pedig, mely már a meg¬
VII. FEJEZET. dicsőülésben részesült, a mozdító lélek parancsának könnyen enge¬
delmeskedett. S igy hiszszük, hogy Krisztus nemcsak úgy, mint
A hatodik ágazatról.
Isten, hanem úgy is, mint ember, saját erejével ment tol az égbe.

Felraene mennyekbe, ott ül a mindenható Atya Istennek

III. K. Mily értelemben mondatik az ágazat második részében,
jobbja felül.
hogy Krisztus az Atyának jobbján ül.
I. IC. Ez ágazat j elessége, és első részének értelme.
Az ágazat második részében ezek foglaltatnak : „Ül az Atyának
jobbján/ E helyen képletet, vagyis szócserét lehet észrevenni, a mi
Dávid látnok, midőn Isten leikével eltelve Urunk boldog és
gyakori a sz. írásban, midőn Istennek, a mi felfogásunkhoz alkal¬
dicsőséges mennybemenetelét szemlélné, mindenkit ama diadalnak
mazóban, emberi indulatokat és tagokat tulajdonítunk, holott lélek
legnagyobb vigsággal és örvendezéssel való megünneplésére buzdít
lévén, benne semmi testi sem gondolható. De mivel az emberi
azon szavakkal, midőn igy szól:1) „Minden nemzetek tapsoljatok
dolgokban nagyobb tiszteletet vélünk tulajdouittatni annak, ki jobb-
kézzel; örvendezzetek az Urnák vigaság szavával: fölment az Isten
felül helyeztetik, ugyanazt a mennyeiekre is alkalmazva, Krisztus
örvendezéssel/ Miből megértheti a plébános, hogy a legnagyobb
dicsőségének megmagyarázására, melyben mint ember minden egye¬
buzgalommal kell ezen titkot megmagyaráznia, és szorgalmatosán
bek fölött részesült, valljuk, hogy ő az Atyának jobbján vau. Az
rajta lennie, hogy a hivek azt nemcsak hit és elmével lógják fel,
hanem, amennyire lehetséges, az Ur segélyével annak tetteik és ülés pedig itt nem a test helyzetét és alakját jelenti, hanem a
királyi és legfőbb hatalomnak és dicsőségnek tartós és állandó bí¬
életűkben is kifejezést adni törekedjenek. A mi tehát a hatodik
rását, melyet az Atyától nyert, fejezi ki; erről mondja az apostol :*)
ágazat kifejtését illeti, a mely leginkább ezen isteni titokról szol,
„Feltámasztván őt halottaiból, és jobbjára helyezvén őt mennyekben
annak első részénél kell kezdeni és feltüntetni, mily nagy annak
minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uraság cs minden név
fontossága és jelentése. Szükséges ugyanis a hiveknek Krisztus Jé¬
fölött, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a kővetkezendőn
zusról azt is minden kételkedés nélkül hinniük, hogy az bevégezven
is, és mindent az ő lábai alá vetett." Mely szavakból kiviláglik,
és teljesítvén megváltásunk titkát, mint ember testestül lelkestől
hogy ezen dicsőség annyira sajátja és kizárólagos tulajdona az Urnák,
felment mennyekbe. Mert mint Isten mindig ott volt, minthogy
hogy semmi más teremtett lényt nem illethet. Azéit más helyen
istenségével mindent betölt.
bizonyítja:4) „Kinek mondotta valaha az angyalok közöl: Ülj az
II. K. Krisztus nemcsak istenségének hatalmával ment tel, hanem én jobbomra?"
emberségének erejével is.
IV. K. Miért kell Krisztus mennybemenetelének történetét a nép
Tanítsa pedig, hogy ön erejével ment, s nem idegen erő által előtt gyakrabban ismételni.
emeltetett fel, mint Illés,4) ki „tüzes szekéren vitetett mennybe/
vagy Habakuk*) látnok, vagy Fülöp szerpap, kik isteni erő által a Ez ágazat értelmét azonban terjedelmesebben fejtse ki a plé¬
levegőn keresztül vitetvén nagy földtéreken áthaladtak. Nem is egye¬ bános, a mennybemenetel története nyomán, melyet, sz. Lukács
dül mint Isten ment fel mennybe istenségének mindenható erejével, evangélista az Apostolok Cselekedeteiben bámulandó renddel irt le.
hanem mint ember is. Mert habár ez természetes erővel nem tör- Melynek magyarázásában először figyelembe kell venni, hogy a többi

ij Zsolt. 4(3, 2. 6 2) Kir. IV. 2, 11. *) Dán. 14, 35. *) Ef. 1, 20. s. k. 4) Zsid. 1, 13.
52
titkok mind a mennybemenetelre vonatkoznak mint végczélra, és
abban foglaltatik mindannyinak tökélyre vitele és bevégzettsége.
Mert valamint bitünk minden titka Urunk megtestesülésén veszi
kezdetét, úgy zarándokságát mennybemenetele zárja be. Ezenkívül a
hitvallás egyéb fejezetei, melyek Krisztus Urunkat illetik, az ö leg¬
nagyobb megaláztatására és megvettetésére mutatnak; mert ala¬
csonyabb és megalázóbbat gondolni sem lehet, mint hogy az Isten
fia értünk az emberi természetet és gyarlóságot felvette, és szen¬
vedni s meghalni akart. Ellenben az ő legfőbb dicsőségének és
isteni fölségének kijelentésére semmi nagyobbszerüt és csodálatra
méltóbbat mondani sem lehet, mint a mit a fönebbi ágazatban val¬
lunk, hogy halottaiból föltámadott, ebben pedig, hogy mennyekbe
ment, és az Atya Istennek jobbján ül.
V. K. Miért ment fel. Krisztus mennybe, s miért nem alapította
országát inkább a földön.
Ezek kifejtése után már azt kell szabatosan kimutatni, miért
ment fel Krisztus Urunk mennybe. Ugyanis: először azért ment
föl, mivel az ő testét, mely a feltámadásban a halhatatlanság dicső¬
ségével ajándékoztatok meg, nem ezen földi és homályos lakhely,
hanem az ég legmagasabb és legfényesebb laka illeti meg, és
pedig nemcsak azért, hogy az ő dicsőségének és országának, melyet
vérével érdemelt meg, birtokába jusson: hanem azért is, hogy
azokról gondoskodjék, mik üdvözségünket illetik; végre, hogy
tényleg bebizonyítsa, hogy országa* *) nem e világból való, mert
a világ országai földiek és mulékonyak, s nagy gazdagságon és
testi erőn alapulnak. Krisztus országa ellenben nem földi, mi¬
nőt a zsidók vártak, hanem szellemi és örök; s az ő hatalma
és kincsei is szellemiek, mint megmutatta maga, midőn lakását az
égben vette. Ezen országban azokat kell gazdagabbaknak és minden
javakban bővelkedőbbeknek tartani, kik szorgalmasabban keresik
azokat, a mik Istenéi. Mert sz. Jakab is bizonyítja, 2) hogy Isten
„a szegényeket választotta e világon, hogy a hitben gazdagok és
örökösei legyenek amaz országnak, melyet Isten az őt szeretőknek
ígért." De Urunk az ő mennybemenetelével azt is akarta eszközölni,
hogy mi őt fölmenőt gondolattal és vágygyal kisérnők. Mert va¬
lamint. halála és föltámadásával nekünk példát hagyott arra, hogyan
Ján. 1**’, 36 Jak. 2, 5.
53
kell meghalnunk és szellemileg föltámadnunk: úgy mennybemenete¬
lével tanít és oktat bennünket, hogy e földön lévén, gondolattal az
égbe emelkedjünk, „megváltván, hogy zarándokok *) és jövevények
vagyunk a földön és hazát keresők," hogy „a szentek polgártársai 2)
és Isten háznépe vagyunk"; mert, mint ugyanazon apostol mondja:3)
„a mi társalkodásunk mennyekben vagyon."
VI. K. Mely jótéteményekben részesültek az emberek Krisztus
mennybemenetele által.
Az Isten jósága által ránk árasztott kimondhatlan jóknak je¬
lentőségét és nagyságát pedig az apostol magyarázata 4) szerint már
jóval azelőtt megénekelte sz. Dávid e szavakkal:5) „Főimégy a
magasba, fogva viszed a fogságot, ajándékokat viszesz az emberek¬
nek" ; mert a tizedik napon elküldőtte a Szentleiket, kinek ereje
és bőségével betöltötte a hivek jelen volt sokaságát, és akkor való¬
ban teljesítette ama nagyszerű ígéreteket: 6) „Hasznosabb nektek,
hogy én elmenjek; mert, ha el nem megyek, a Vigasztaló nem jő
hozzátok; ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok." Az apostol
kijelentése szerint azért is ment föl mennybe,7) „hogy jelen legyen
most az Isten szine előtt miérettünk," és az Atyánál védői tisztet
viseljen. „Fiacskáim,"8) mondja sz. János, „ezeket irom nektek,
hogyne vétkezzetek; de ha valaki vétkezett is, van szószólónk
az igaz Jézus Krisztus, és ő engesztelő a mi bűneinkért." Nincs is
semmi, a miből a híveknek nagyobb örömet és lelki vidámságot
lehetne érezniök, mint az, hogy Jézus Krisztus ügyünk védőjévé és
üdvünkért közbenjáróvá rendeltetett, ki az örök Atya előtt legfőbb
kegyben és tekintélyben áll. Végre „helyet készített nekünk," a
mit, hogy tenni fog, szinte megígérte,9) és mindnyájunk nevében a
fő maga Jézus Krisztus vette birtokába a mennyei dicsőséget.
Mert mennybe menvén, a kapukat, melyek Ádám vétke által bezá¬
rattak, megnyitotta, s számunkra utat készített, melyen a mennyei
boldogságba eljutnánk : amint ezt maga az utolsó vacsorán tanít-
ványinak megjövendölte. Hogy pedig ezt tényleg is nyilván bebizo¬
nyítsa, a jámborok lelkeit, kiket a poklokból kiszabadított, magával
az örök boldogság lakába bevezette.
l) Zsid. 11, 13. 2, Ef. 2, 19. s) Fii. 3, 20. 4) Ef. 4. 8.
ft) Zsolt. 67, 19. 6) Ján 16, 7. 7) Zsid. 9, 24. 8) I Ján. 2, 1.
•) Ján. 14, 2.

54
VII. K. A kedvezmények, melyekben Krisztus mennybemenetele
által bennünket részesített.
A mennyei ajándékok ezen csodálatra méltó bőséget a hasznok
amaz üdvös sora követte; mindenekelőtt ugyanis hitünk érdeme
fölötte növekedett; mert a hit azon dolgokra terjed, melyek nem
láthatók, és az emberi ész és tudás körétől távol esnek. Azért, ha
az Ur tőlünk el nem távozott volna, hitünk érdeme kisebb volna;
mert Krisztus Urunk „boldogoknak" azokat mondja, ') „kik nem
láttak és hittek." Ezenkívül Krisztus mennybemenetele nap be¬
folyással bir reményünknek sziveinkben való megerősítésére is.
Mert miután hiszszük, hogy Krisztus mint ember felment meny-
nyekbe, és az emberi természetet az Atya Istennek jobbjáia
helyezte, nagy reményünk van, hogy mi, az ő tagjai is fel fogunk
oda menni, és ott fejünkkel egyesülni fogunk. Ezt maga az Ur e
szavakkal bizonyította:8) „Atyám! a kiket nekem adtál, azt aka¬
rom, hogy, a hol én vagyok, ők is velem legyenek." Végre azon
legnagyobb jótéteményt is vettük, hogy szeretőiünket az égbe ra¬
gadta és isteni szellemmel töltüzelte; mert tökéletesen igaz, ) hogy
ott a mi szivünk, a hol kincsünk.
Vili. K. Nem lett volna ránk nézve hasznos, ha Krisztus e
földön marad.
És valóban, ha Krisztus Urunk e földön járna, minden gondo¬
latunk magára az ember szemlélésére és társaságára volna irányozva,
és csak az embert tekintenek, ki velünk oly nagy jókat tesz, és
iránta némi földies kegyelettel viseltetnénk. Ellenben mennybe
menvén, szeretetünket szellemivé tette, és azt eszközölte, hogy, kit
most távollevőnek gondolunk, azt mint Istent imádjuk és szeressük.
Ezt pedig részint az apostolok példájából látjuk, kik, midőn az Ur
velők volt, mintegy emberi értelemben látszottak róla Ítélni: részint
pedig az Ur maga bizonyitá, midőn mondát*) „Hasznosabb nektek,
hogy én elmenjek." Mert ama tökéletlen szeretet, melylyel Krisztus
Jézust mint jelenlevőt szerették, az isteni szeretettől nyert tökéle¬
tességet, és pedig a Szentlélek eljövetele által; azért mindjárt hozzá
teszi: „Mert, ha el nem megyek, a Vigasztaló nem jő hozzátok."
•j Ján. 20,29 *) Ján. 17,24. s) Mát. 6, 21. *J Ján. 16,7.
55
IX. K. Krisztus mennybemenetele után igen terjedett az egyház.
Ide járul az is, hogy e földön terjesztő lakát vagyis az egy¬
házat, mely a Szentlélek erejével és vezerlete alatt igazgattatnek.
Annak pedig, mint az emberek közt egyetemesnek, őréül és főpap¬
jául Pétert az apostolok fejedelmét rendelő ; s azután adottl) „né¬
melyeket ugyan apostolokul, némelyeket pedig prófétákul, másokat
evangélistákul, másokat pedig pásztorokul és tanítókul," és igy az
Atya jobbján ülvén kinek kinek folyton különböző ajándékokat
osztogat. Mert az apostol bizonyítja, hogy,*) „kinekkinek közölünk
a kegyelem Krisztus ajándékozásának mértéke szerint adatott." S
végre, a mit fönebb a halál és föltámadás titkáról tanítottunk, ugyan¬
azt a mennybemenetelről is kell a híveknek gondolniok. Mert jól¬
lehet üdvünket és megvitatásunkat Krisztus szenvedésének kell kö¬
szönnünk, ki érdemeivel az igazaknak utat nyitott a mennybe: az o
mennybemenetele miudazáltal nemcsak példa gyanánt állíttatott elénk,
a miből fölfelé tekinteni és lélekben az égbe emelkedni tanuljunk;
hanem isteni erőt is kölcsönzött, melylyel azt véghez villessük.
VIII. FEJEZET.
A hetedik ágazatról.
Onnan löszén eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
/. K. Krisztusnak egyháza iránti három jótéteménye, és a
hetedik ágazat értelme.
A mi Urunk Jézus Krisztusnak az ő egyháza földiszitésére és
dicsőítésére kitűnő tiszte és jótéteménye három: a megváltás, a védés,
és az ítélet. Miután pedig a főnebbi ágazatokból tudjuk, hogy ő
az ő szenvedése és halála által az emberi nemet megváltotta, menny-
bemenetelével a mi ügyünket és védelmünket is mindörökre fölvál¬
lalta : következik, hogy ez ágazatban az ő ítélete adassék elő, mely
ágazatnak az az értelme és jelentése, hogy Krisztus Urunk amaz
utolsó napon az egész emberi nem fölött fog ítéletet tartani.
l) Efez. 4, II. *) Efez. 4, 7.

50
II. K. Krisztus eljövetele kétszeri.
Mert a sz. könyvek bizonyítása szerint az Isten fiának eljöve¬
tele kettő: az egyik, midőn üdvünkért testet vett fel, és a szűz
méhében emberré lett; a másik, midőn e világ végzetekor eljövend
minden embert megítélni. Ezen eljövetel a szentirásban az Ur
napjának neveztetik, melyről az apostol mondja: *) „Az Ur napja,
mint éjjel a tolvaj úgy jön el“; és az Üdvözítő maga:2) „Azt a
napot azonban vagy órát senki sem tudja." Es az utolsó iteleti e
nézve legyen elég az apostol ama bizonyságtétele : 3) „Mindnyájunknak
meg kell jelennünk a Krisztus itélőszéke előtt, hogy kiki elvegye
diját a testben, amint jót vagy gonoszát, cselekedett.* A sz. irás
tele bizonyítékokkal, melyek a plébánosnak önkent kínálkoznak, nem¬
csak bebizonyítására, hanem a hívek szemei elé is állítására, hogy
valamint az Ur azon napja, melyen emberi testet veend fel, a világ
kezdetétől fogva mindenkinek legnagyobb óhajtása volt, mivel azon
titokba helyezték megszabadulásuk reményét: úgy óhajtsuk már az
Isten fiának halála és mennybemenetele után a legégőbb vágygyal az
Ur másik napját:4) „Várván a boldog reménységet és a nagy
Isten dicsőségének eljövetelét."
III. K. Hányszor kell minden embernek megjelenni Krisztus
itélőszéke előtt.
A hitelemző plébánosnak két időpontot kell figyelembe ven¬
nie , melyekben mindenkinek meg kell jelenni az Ur szilié előtt,
hogy részletesen számot adjon minden gondolatairól, szavairól, cse¬
lekedeteiről, s végre a bírótól mindjárt megitéltessék. Az első akkor
van, midőn kiki közölünk az életből elköltözik. Mert tüstént Isten
itélőszéke elé állittatik, és ott mindenről a legigazságosabb vizsgálat
tartatik, a mit valaha cselekedett, mondott vagy gondolt. És ez
különös ítéletnek neveztetik. A másik pedig akkor lesz, midőn egy
napon és egy helyen minden ember egyszerre Isten itélőszéke elé
álland, hogy minden századbeli ember láttára és hallattára megtudja
kiki, mi határoztatok és ítéltetett felőle; mely ítéletnek kihirdetése
az istentelenek és gonoszokra nézve a büntetések és kínoknak nem leg¬
kisebb részét teendi; a jámborok és igazak ellenben abból nem csekély
l) Tess. 5,2. 2) Mát. 24,36. s) II. Kor. 5,10. 4) Tit. 2, 13.
57
jutalmat és hasznot nyerendenek, minthogy ki fog nyilvánulni, kiki
milyen volt az életben. Ez pedig közönséges ítéletnek mondatik.
IV. K. Miért volt szükséges, hogy a különös Ítélet után közönséges
következzék.
E részben szükség megmutatni, mi volt aka annak, hogy az
egyesek feletti különös Ítéleten kívül egy más az összes emberiség
feletti ítélet is tartatnék. Mert miután az emberek halála után is
életben vannak néha a fiuk, mint a szülők utánzói, fenmaradnak a
gyermekek és tanítványok, példáik, beszédeik, cselekedeteik kedvelői
és védői, mi által magok a megholtak jutalmának és büntetésének
is szükségkép növekednie kell; mivel ezen igen sokra kiterjedő ha¬
szon vagy kár nem érend előbb véget, mig a világ utolsó napja el
nem jő: igazságos volt, hogy a jó vagy gonosz cselekedetek és be¬
szédeknek ezen általános eredménye iránt tökéletes vizsgálat tartas¬
sák, a mi minden embernek közönséges megitéltetése nélkül nem
történhetett. Ide járul az is, hogy miután a jámborok jó hírneve
gyakran sértetik, a gonoszok pedig ártatlanság dicséretével halmoz-
tatnak: az isteni igazságosság természete kívánja, hogy a jámborok
az emberek előtt igazságtalanul elrabolt, becsületüket az összes em¬
beriség nyilvános gyülekezetében és ítéletében visszanyerjék. To¬
vábbá bármit cselekedtek ez életben a jók és gonoszok, miután azt
testeik nélkül nem cselekedtél*, szükségké])en következik, hogy a jó
vagy rósz tettek a testeket is illetik, melyek ama tettek eszközéül
szolgáltak. Tehát igen méltányos volt, hogy a testek az ő lelkeikkel
együtt az örök dicsőség megérdemlett jutalmában vagy büntetésében
részesüljenek, a mi sem minden ember föltámadása, sem közönséges
ítélet nélkül nem történhetik. Végre, minthogy bebizonyítandó vala,
hogy az emberek jó és balsorsában, melyek néha vegyesen érik a
jókat és gonoszokat, semmi sem történik és rendeltetik az Isten
végtelen bölcsesége és igazságossága nélkül: igazságos volt, hogy a
jövő életben nemcsak a jóknak jutalmak és a gonoszoknak bünte¬
tések rendeltessenek, hanem hogy ez nyilvános és közönséges Ítéletben
határoztassék el, hogy igy mindenki előtt minél ismeretesebbek és
világosabbak legyenek, és Isten igazságossága és gondviselése ma-
gasztaltassék mindenkitől, azon igazságtalan panasz helyett, melyre
néha a szent férfiak is mint emberek fakadni szoktak, midőn a go¬
noszokat bővolkedésben és tisztségekben fényleni láták. Mert a
10

58
látnok mondja:1) „Az én lábaim csaknem megtántorodtak; csak¬
nem elcsuszamodtak lépéseim, mert boszankod,tam a gonoszoki a,
látván a bűnösök békességétés kissé alább:2) „íme ők bűnösök
és bővelkednek a világon; gazdagságot nyertek; és mondám: Tehát
hiába igazultam meg szivemben, és mostam meg az ártatlanok közt
kezeimet, és ostoroztattam egész nap, és volt fenyíték részem reg¬
geltől.0 S ily panaszra sokan gyakran fakadtak. Szükséges volt
tehát, hogy közönséges ítélet tartassák, nehogy talán az emberek
mondják, hogy az Isten s) az ég sarkai körül járván, a földiekkel nem
gondol. Az igazságé kifejezése pedig joggal tétetett a keresztény hit
tizenkét ágazata egyikévé, hogy ha némelyek elméje az isteni gond¬
viselés és igazságosság felől kételkednék, ezen tan ismerete által
megerősittetnék. Ezenkívül az ítélet előadása által a jámborokat
vigasztalni, a gonoszokat rettenteni kellett, hogy megismervén Isten
igazságosságát, amazok el ne csüggedjenek, ezek a bűnöktől az
örök büntetés félelme és válása által visszatartassanak. Azért
Urunk s Üdvözítőnk, midőn az ntolsö napról szólt, kinyilatkoztatta,
hogy leend egykor közönséges ítélet, és le is irta azon idő közeledé¬
sének előjeleit, hogy, midőn azokat látandjuk, tudjuk, hogy közel a
világ vége; és azután, midőn mennybe felment, angyalokat küldött,
kik °az ő eltávozása miatt búslakodó apostolokat e szavakkal vi¬
gasztalnák:4) „Ez a Jézus, ki felvétetett tőletek az égbe, úgy jő
majd el, amint láttátok őt az égbe menni."
V. K. Krisztusnak mindkét természetére nézve adatott a hatalom
megítélni az emberi nemet.
Ám a sz. irás kimondja, hogy Krisztus Urunknak nemcsak
mint Istennek, hanem mint embernek is adatott az ítélet. Mert
jóllehet az ítélő hatalom a Sz. Háromság minden személyével közös,
mégis kiválóan a Fiúnak tulajdonítjuk azt, mivel a bölcseséget is
az ő sajátjának mondjuk. Hogy pedig mint ember fogja a világot
Ítélni, az Ur tanúsága erősiti, a ki mondja: ®) „Mikép az Atyának
élete vagyon önmagában, azonkép adta a Fiúnak is, hogy élete lo-
gyen önmagában, és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mi¬
vel ő az ember fia."
>) Zsolt. 72, 2. s) Úgy. 12. 13. 14. s) Job. 22, 14.
4) Ap. Cs. 1, 11. 5) Ján. 5, 26. s. k.
59
VI. K. Miért nem tulaj donittatik ezen Ítélet szintúgy az Atyának
vagy a Szentléleknek.
Tanít andja pedig, hogy leginkább azért fogja Krisztus Urunk
tartani az Ítéletet, hogy, mivel emberek felett kell ítélni, a hírét
testi szemeikkel láthassák, s a végzést, mely előterjesztetik, füleikkel
hallhassák, szóval, hogy azon ítéletet érzékeikkel fölfoghassák. S
azonkívül igen igazságos volt, hogy azon embert, ki az emberek
legigazságtalanabb Ítéletei által elítéltetett, utóbb mint mindenek
biráját Ítéletet tartani mindenek lássák. Ez okból az apostolok fe¬
jedelme, miután Cornelius házában a keresztény hit fő fejezeteit
kifejtette, és tanította volna, hogy Krisztus a zsidóktól keresztre
feszittetett és megöletett, harmad napon pedig az életre feltámadt,
hozzá adta:*) „És megparancsolá nekünk, hirdessük a népnek és
bizonyítsuk, hogy Ő az, ki Istentől az elevenek és holtak birájává
rendeltetett. “
VII. IC. Mely jelekből fog felismertetni a végítélet közeledése.
Ámde a sz. könyvek kimondják, hogy ezen három kiváló jel
fogja az ítéletet megelőzni: az evangélium hirdetése az egész föld
kerekségén, az elszakadás, az Antikrisztus; mert ezt mondja az
Ur:2) „Egész világon hirdettetni fog az ország ezen evangéliuma
bizonyságul minden nemzetnek; és akkor eljön a végzetés az
apostol int bennünket, nehogy valaki rászedjen minket:3) „mintha
közel volna az Ur napja; mert előbb az elszakadásnak kell jőni, s
a bűn emberének megjelenni," mintsem az Ítélet lenne.
VIII. IC. Hogyan történik az Ítélet, és mi módon fog mindenki
felett végzés hozatni.
Milyen leend pedig az Ítélet alakja és módja, könnyen megis¬
merhetik a plébánosok Dániel jóslataiból, a sz. evangéliumok és az
apostolnak tanitásából. Azonfelül e helyen szorgalmasabban ki kell
fejteni a végzést, melyet az itélőbiró ki fog mondani. Mert Krisztus
a mi Üdvözítőnk örvendve szemlélvén a jobbja felül álló jámborokat,
Így fogja az Ítéletet azok fölött a legnagyobb kegyességgel kimon¬
dani :4) „ Jőjetek Atyámnak áldottai, bírjátok a világ kezdetétől
l) Ap. Cs710, 42, 2) Mát. 24, 14. 3) Tess. II. 2, 2. s. k.
4) Mát. 25, 34.
 G1
GO
esetlenségünknek, ki bölesesége és emberszerptete által rajtunk né¬
nektek készített országot." Mely szavaknál hogy semmi örvende-
mileg segíthet: ugyan mily nagy leend az elkárhozottak nyomorú¬
tesebhet nem lehet hallani, belátandják, kik azokat a gonoszok eli¬
téltetésével összehasonlitandják, és elméjökbenmegfontolandják, hogy sága, kik ily nagy bajok közt soha sem válhatnak meg a gonosz
lelkek társaságától? Es ezen végzést a legigazságosabban hozandja
azon szavakkal a jámbor és igaz emberek a fáradalmaktól nyuga¬
a mi Urunk Üdvözítőnk a gonoszokra, úgymint kik az igaz irgal¬
lomra, a siralom völgyéből a legnagyobb örömre, a nélkülözésektől
masság minden cselekedeteit elhanyagolták, és az éhezőnek s szom-
örök boldogságra hivatnak, melyet a szeretet cselekedeteivel érdem¬
jazónak sem ételt sem italt nem nyújtottak, az utast be nem fo¬
lettek.
gadták, a meztelent nem ruházták, sem a foglyot és beteget meg
IX. K. A büntetések mely nemeivel fognak sujtatni a balfelül nem látogatták.
álló gonoszok. X. K. Az Ítélet tárgyára a hivő népet gyakrabban kell
emlékeztetni.
Azután azok felé fordulván, kik balfelül fognak állani, e sza¬
vakkal önteadi ki ellenök az ő igazságát: *) „Távozzatok tőlem
Ezek azok, a mikre a lelkipásztoroknak a hivő népet leggyak¬
átkozottak az örök tűzre, mely készíttetett az ördögnek és az ő
rabban kell emlékeztetniök. Mert ez ágazatnak igazsága hittel fel¬
angyalainak." Mert azon első szavakkal: „Távozzatok tőlem," a leg¬
fogva legnagyobb erővel bir a szív rósz kívánságainak fékezésére és
nagyobb büntetés jelentetik, melylyel a gonoszok sujtatni fognak,
az embereknek a bűnöktől való visszatartására. Ezért mondatott
midőn az Isten színe elöl a lehető legtávolabbra fognak eltaszittatni,
Sirák fia könyvében:l) „Minden cselekedeteidben emlékezzél meg
és semmi remény sem fogja többé őket vigasztalhatni, hogy egykor
utolsó dolgaidról, és örökké nem vétkezel." És valóban alig rohan
e nagy jótéteményt élvezendik. És ezt a hittudósok a veszteség
valaki oly hanyatt-homlok a bűnökbe, kit azon gondolat vissza ne
büntetésének nevezik, mivel t. i. a gonoszok pokolban az Isten lá¬
hívna a jámborság követésére, hogy egykor a legigazságosabb bíró
tásának fényét örökké nélkülözni fogják. A mi pedig hozzá tétetik:
előtt nemcsak minden tette és szava, hanem legtitkosabb gondola¬
„Átkozottak," szerfölött öregbiti azok nyomorát és szerencsétlenségét.
tairól is számot kell adnia, és azokért érdeme szerint bűnhődnie.
Mert, ha csak némi áldásra tartatnának méltóknak, miután
Az igaznak pedig szükségképen az igazság még nagyobb tiszteletére
az Isten látásától meg kell fosztatniok, ez valóban nagy vigaszul
kell ösztönöztetnie s a legnagyobb örömre ragadtatnia, habár szükség,
szolgálhatna nekik; de mivel semmi olyast nem várhatnak, mi sze-
megvettetós és gyötrelmek közt tengeti is életét, ha lelkében azon
reucsétlenségöket enyhítené: a legjogosabban sujtandja őket az isteni
napra gondol, melyen e nyomorteljes életnek küzdelmei után minden
igazság, midőn el fognak taszittatni, teljes elátkozással. Ezután kö¬
ember hallatára győztesnek fog nyilváníttatni, és a mennyei hazába
vetkezik: „az örök tűzre"; a büntetés e második nemét a hittudósok
befogadtatván isteni, még pedig örök megtiszteltetésekkel illettetni.
az érzés büntetésének nevezték: mivel a testi érzékekre hat, mint a
Végre inteni kell a híveket, hogy jámbor életet éljenek, az irgal¬
verésnél, ostorozásnál és a büntetések más súlyosabb nemeinél, me¬
masság cselekedeteit gyakorolják, hogy minél nagyobb lelki nyuga¬
lyek közt a tűz kínjai kétségkívül legnagyobb fájdalomérzést okoznak.
lommal várhassák az Ur ama nagy napjának közeledését, sőt, mint
A mely roszhoz midőn még az is járul, hogy örök ideig tart, ebből
fiákhoz illik, a legnagyobb vágyódással óhajthassák.
kitűnik, hogy az ellcárhozottak büntetése minden gyötrelemmel el¬
tetézve lesz. És ezt még inkább kifejezik azon szavak, melyek az
ítélet végső részében vannak: „mely készíttetett az ördögnek és az ') Sirák fia 7, 40.
ő angyalainak." Mert miután úgy vagyunk alkotva, hogy minden
bajt könnyebben viselünk, ha van részese és osztályos társa szeren-

') Mát. 25, 41.

62
IX. FEJEZET.
A nyolczadik ágazatról.
Hiszek Szentlélekben.
I. K. Mily nagy a Szentlélekben való hit szükségessége és haszna.
Eddig az, a mi a Sz. Háromság első és második személyét
illeti, tárgyaltatott, a mennyire a kitűzött tárgy természete kivánni
látszék; következik most, hogy megmagyaráztassék az is, a mi a
hitvallásban a harmadik személyről, vagyis a Szentiélekről mondatik.
Ennek megmagyarázására a lelkipásztorok minden tigyekezetet és
szorgalmat forditsanak, miután a keresztény embernek e részben ép
oly kevéssé szabad tudatlannak lennie, vagy helytelenül vélekednie
róla, mint más fönebbi ágazatokról. Azért nem tűrte az apostol,
hogy némely efezusiak a Szentlélek személye iránt tudatlanságban
legyenek, kiktől midőn kérdezte: E) „valljon vették-e a Szentleiket,M
s miután azok azt felelték volna, hogy „nem is tudják, ha van-e
Szentlélek,“ tüstént kórdé : „kiben vagytok hát megkeresztelve ?"
Mely szavakkal jelentette, hogy ezen ágazatnak szabatos ismerete a
kiveknek felette szükséges; a miből főkép azon hasznuk van, hogy,
midőn figyelmesen veszik fontolóra, hogy mindazt, a mivel birnak,
a Szentlélek ajándékából és jótéteményéből nyerték, önmagokról
szerényebben és alázatosabban kezdenek vélekedni, és minden re¬
ményűket Isten oltalmában helyezni; a mi a keresztény emberre
nézve első lépés a legfőbb bölcseségre és boldogságra.
11. K. A Szentlélek elnevezés nem illeti aJHáromság harmadik
személyét úgy, hogy másik kettőnek is ne tulajdonittathassék.
Ezen ágazat értelmezését tehát azon jelentés és fogalomtól
kell kezdeni, mely e helyen a Szentlélek szóban foglaltatik; mert
miután az igen helyesen mondatik egyenlőképen az Atyáról és Fiú¬
ról (mert mindenik lélek és szent, hisz Istent léleknek valljuk);
mivel továbbá e szóval az angyalok, és jámborok lelkei is jelen¬
1) Ap. Cs. 19, 2. s. k.
63
tetnek: vigyázni kell, hogy a nép a szó kétes jelentese által téve¬
désbe ne hozassák. Minélfogva azt kell tanitani, hogy ez ágazatban
a Szentlélek neve alatt a Sz. Háromság harmadik személye értetik,
amint az .ó szövetségi sz. Írásban néha, az uj szövetségiben pedig
gyakran vetetik; mert Dávid igy könyörög:1) „és Szentlelkedet ne
vedd el tőlem"; a Bölcseség könyvében olvassuk:2) „A te gondo¬
latodat ki fogja tudni, hanem ha te adsz bölcseséget, és küldöd
Szentlelkedet a magasságból?" és másutt:3) „Ő teremtette azt a
Szentlélek által." Az uj szövetségben pedig megkereszteltetni ren¬
deltetünk4) „az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében"; és
olvassuk, hogy a legszentebb Szíiz 5) „a Szentlélektől fogadott mé-
liében"; sz. Jánostól is Krisztushoz küldetünk ,6) „ki bennünket meg¬
keresztel a Szentlélekben"; és még igen sok más helyen is akad az
olvasó ama szóra.
III. K. Miért nem adatott a Sz. Háromság harmadik személyének,
szintúgy, mint a másik kettőnek, saját név.
De senki se csodálja, hogy a harmadik személynek, miként
az első és másodiknak, nem adatott saját név. Mert a második
személynek azért van saját neve, és azért mondatik Fiúnak, mivel
annak örök származása az Atyától tulajdonképen nemzésnek mon¬
datik, mint azt a fönebbi ágazatokban kifejtettük. Valamint tehát
ama származást nemzés szóval fejezzük ki, úgy a személyt, ki szár¬
mazik, tulajdonkép Fiúnak, és azt, a kitől származik, Atyának ne¬
vezzük. Minthogy pedig a harmadik személy létrehozásának tulajdon
név nem adatott, hanem lehelésnek és származásnak neveztetik:
következik, hogy a személy, ki létrehozatik, se birjon saját névvel.
Az ő származása pedig azért nem bir tulajdon elnevezéssel, mert a
neveket, melyek Istennek tulajdonittatnak, a teremtett dolgoktól
kénytelenittetünk kölcsönözni, melyekben mivel a természet és lényeg
közlésének más módját nem ismerjük, mint a mely a nemzés ereje
által történik: innen van, hogy a módot, mely által Isten szeretetének
erejével önmagát egészen közli, tulajdon elnevezéssel kifejezni nem
tudjuk. Azért a harmadik személy a közös Szentlélek névvel ne¬
veztetett, a mely, hogy őt leginkább megilleti, abból ismerjük meg,
») Zs 50, 13. 2) Bölcs. 9,19. * 8) Sirák. 1,9. *) Mát. 28, 29.
8) ügy. 1, 18—20. e) Jóu. 1, 33.

G4
mivel lelki életet önt belénk, és az ő legszentebb isteni fölségének
ihletése nélkül semmit sem tehetünk, mi az örök életre érdemes
volna.
IV. K. A Szentlélek az Atyával és Fiúval teljesen egyenlő hatalmú
és természetű Isten.
Azonban a sző jelentésének megmagyarázása után mindenek¬
előtt arra kell tanitani a népet, hogy a Szentlélek szintúgy, mint
az Atya és Fiú, Isten, velők egyenlő, ép úgy mindenható, örök, és
véghetetlen tökélyü, legfőbb jó, s legbölcsebb, és az Atyával és
Fiúval ugyanazon természetű. A mit eléggé mutat a „ben" szó¬
tagnak sajátsága, midőn mondjuk: „Hiszek Szentlélekben, mely
szócska jelentésének kifejezésére a Háromság mindegyik személyénél
használtatik. És ezt a sz. irás világos bizonyságai is megerősítik.
Mert, midőn Péter az Apostolok Cselekedeteiben mondta : *) „ Ananiás!
miért kisértette meg a sátán szivedet, hogy hazudj a Szentiéleknek ?“
azonnal igy szólt: „nem embereknek hazudtál, hanem Istennek."
Kit előbb Szentléleknek nevezett, azt mindjárt Istennek mondja. Az
apostol is a Korintusiakkoz irt levelében azt, a kit Istennek mon¬
dott, Szentléleknek értelmezi:2) „Különfélék," úgy mond, „a cselek¬
vések, de az Isten ugyanaz, ki mindent cselekszik mindenekben";
azután hozzá teszi: „Ezeket pedig mind ugyanazon egy lélek cse-
lekszi, osztagatván kinek kinek, amint akarja." Továbbá az Apostolok
Cselekedeteiben, a mit a látnokok az egy Istennek tulajdonítanak, ő
a Szentléleknek tulajdonítja. Izaiás ugyanis igy szólt: 8) „Hallám
az Ur szavát, ki azt mondá: Kit küldjék ? és mondá: Eredj és
mondd a népnek: vakítsd meg e nép szivét és füleit nehezítsd meg,
és szemeit zárd he, netalán lásson szemeivel és halljon füleivel."
Az apostol e szavakat idézvén igy szólt:4) „Jól mondotta a Szent¬
lélek Izaias próféta által." Azután, midőn az irás a Szentlélek
személyét az Atyával és Fiúval összekapcsolja, mint mikor paran¬
csolja, hogy a koresztségben az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek
neve használtassék, e titok igazsága felől semmi kételynek sem ma¬
rad helye. Mert, ha az Atya—Isten, és a Fiú—Isten, mindenesetre
meg kell vallanunk, hogy a Szentlélek, ki azokkal a tisztelet ugyan-
>) Ap. Cs. 5, 3. 4. *) I. Kor. 12, 6—11. 8) íz. 6, 8—10.
4) Ap. Cs. 28, 25.
07
azon fokán összekapcsoltatik, szintén Isten. Ide járul meg, hogy az,
ki valamely teremtett dolog nevében kereszteltetik meg, abból semmi
hasznot sem húzhat. „Valljon Pál nevében vagytok-e megkeresz¬
telve?" úgymond,1) megmutatni akarván, hogy az nekik az üdvösség
munkálásában mit sem fog használni. Minthogy tehát a Szentlélek
nevében kereszteltetünk meg, őt Istennek is kell vallanunk. De a
három személynek ugyanezen rendjét, mely szerint a Szentlélek
istensége megmutattatik, feltalálhatni mind János levelében:2)
„Hárman vannak, kik bizonyságot tesznek mennyben, az Atya, az
Ige és a Szentlélek, és e három egy"; mind a Sz. Háromságnak
ama kiváló dicséretében, melylyel az isteni dicsénekek és zsoltárok
végződnek: „Dicsőség az Atyának és Fiúnak és a Szentléleknek."
Végre, a mi leginkább szolgál ezen igazság megerősítésére, az, hogy
a sz. irás azokat, a miket isteni tulajdonokul hiszünk, a Szentlé¬
leknek is tulajdonítja. Azért templomi tiszteletet tulajdonit neki,
úgymint: midőn az apostol mondja:8) „Nem tudjátok-e, hogy a ti
tagjaitok a Szentlélek temploma?" hasonlóképen a „megszentelést4)
és megelevenitést, *) az Isten titkainak vizsgálásátfl) és a látnokok
általi szólást, ’) és a mindenütt jelenléteit,8) a mik mind csak az
istenségnek tulajdoníthatók.
V. K. Erősen hinnünk kell, hogy a Szentlélek szó az istenség
harmadik személyét, mint önmagától létezőt jelenti.
De a hívek előtt még azt is tüzetesen ki kell fejteni, hogy a
Szentlélek—Isten úgy, hogy őt az isteni természetben az Atyától és
Fiútól különböző, és önként létező harmadik személynek kell val¬
lanunk; mert, hogy az irás egyéb bizonyítékait mellőzzük, a ke-
resztség alakja, melyet Üdvözítőnk rendelt, a legvilagosabban mutatja,
hogy „a Szentlélek harmadik személy, ki az isteni természetben ön¬
maga által létezik, és a többitől különbözik." Mit az apostol szavai
is bizonyitnak, midőn mondja:9) „A mi Urunk Jézus Krisztus
malasztja, és az Isten szeretete, és a Szentlélek közöltetése legyen
mindnyájatokkal Ámen." Ugyanezt sokkal világosabban bizonyítják
pedig azon szavak, melyeket az első konstántinápolyi zsinatban az atyák
i) I. Kor. I, 13. 2) I. Ján. 5, 7. 3) 1. Kor. 6, 19. 4) I. Pót. I, 2.
s) Ján. 6, 64. °) 1. Kor. 2, 10. 7) II. Pét. 1,21. 8) Zsolt. 138, 7.
9) II. Kor. 13, 13.
11
68
Maczedonius istentelen eszeveszettségének megczáfolására adtak e
helyhez: „És a Szentietekben, az Úrban és elevenitőben, ki az
Atyától és Fiútól származik; ki az Atyával és Fiúval együtt imád-
tatik és dicsőittetik; ki szólott a látnokok által." Mivel tehát a
Szentlelke! Urnák vallják, az által kifejezik, mennyire fölülmúlja az
angyalokat, kik, ámbár legnemesebb lelkek, mégis Istentől vannak
teremtve. Mert az apostol bizonyítja, hogy azok mind *) „szolgáló
lelkek, szolgálatra küldetve azokért, kik az üdvözség örökségét el¬
nyerik. “ Megelevenítenek pedig azért nevezik, mivel a lélek inkább
él az Istennel való egyesülés által, mint a hogyan tápláltatik és
föntartatik a lélekkeli összeköttetés által a test. Mivel pedig a sz.
irás a léleknek emez Istenneli egyesülését a Szentléleknek tulajdo¬
nítja, világos, hogy a leghelyesebben neveztetik a Szentlélek meg¬
elevenítenek.
VI. K. A Szentléleknek az Atyától és Fiútól, mint egy létoktól
való származása fejeztetik ki.
A mi pedig következik: „Ki az Atyától és Fiútól származik,"
erre nézve oktatni kell a híveket/ hogy a Szentlélek az Atyától és
Fiútól, mint egy lótoktól, örök származás által származik. Ezt
ugyanis az egyházi hitszabály, melytől a kereszténynek eltérni nem
szabad, elénk adja, hogy higytik, és a szentiras és zsinatok tekintélye
megerősíti. Mert Krisztus Urunk, midőn a Szentiélekről szólott,
mondá:2) „Ő engem megdicsőit, mert enyémből vesz." Ugyanez ki¬
tűnik abból, hogy a sz. Írásban a Szentlélek néha Krisztus lelkének,
máskor az Atya lelkének neveztetik; majd az Atyától, majd a Fiútól
mondatik küldetni, hogy világosan jelentessék, hogy az Atyától és
Fintól egykép származik. „A kiben Krisztus lelke nincsen, az nem
övé, mondja sz. Pál3); és ugyanaz Krisztus lelkének nevezi, midőn a
Galatákhoz igy szól:4) „Kiküldötte Isten az ő Fiának lelkét szive¬
tekbe, ki azt kiáltja: Abba! Atya!" Sz. Máténál az Atya lel¬
kének neveztetik:5) „Nem ti vagytok, kik szólótok, hanem Atyátok
lelke"; az utolsó vacsorán pedig igy szólt az Ur:6) „A Vigasztaló,
kit én küldök nektek, az igazság Lelkét, ki az Atyától származik,
ő bizonyságot tesz félőlem." Ismét másutt ugyanazon Szentlelket
l) Zsid 1, 14. 2) Ján. 16, 14. 3) Rom. 8, 9 4) Gál. 4, 6.
5) Mát. 10, 20. 6) Ján. 15, 26.
69
az Atyától küldendőnek állítja, e szavakkal: *) „A kit az Atya az én
nevemben küld." Mivel pedig ezen szavakból a Szentlelek szánna-
zását ismerjük meg, világos, hogy az mindkettőtől származik. Ezek
azok, miket a Szentlélek személyéről elő kell adni.
VII. IC. Miután a Sz. Háromság müvei osztatlanok, miért
tulajdonittatnak némely működések és ajándékok különösen
a Szentléleknek.
Ezenkívül szükséges előadni, hogy vannak némely csodálatos
müvei és bő ajándékai a Szentléleknek, melyek tőle, mint a jóság
forrásától mondatnak eredni és kiáradni. Mert jóllehet a Sz. Há¬
romság müvei, melyek külsőleg létesülnek, a három személylyel
közösek: azok közöl mégis sok a Szentleloknek sajátul tulajdonitta-
tik, hogy megértsük, hogy azok Isten végtelen szeretetéből áradnak
reánk; mert miután a Szentlélek a szereteti© gyuladt isteni aka¬
rattól származik: érthető, hogy azon müvek, melyek különösen a
Szentléleknek tulaj donittatnak, Istennek hozzánk való végtelen szere¬
tetéből erednek. Ebből következik tehát, hogy a Szentlélek aján¬
déknak neveztetik; mert az ajándék szóval az jelentetik, a mi jó-
tevőleg és ingyen, a visszafizetés minden reménye nélkül adatik.
És azért bármely javak és jótétemények halmoztattak ránk Istentől,
(„mink vau pedig, a mit, mint az apostol mondja,2) „Istentől nem
vettünk“) jámbor és hálás szivvel el kell ismernünk, hogy azokat
a Szentlélek adománya és ajándékából nyertük.
VIII. IC. Melyek, milyenek és mily nagyok a Szentlélek
ajándékai.
Az ő ajándéka pedig többszörös; mert, hogy a világ terem¬
tését és a teremtett lények szaporítását és kormányzását mellőzzük,
melyekről az első ágazatban emlékeztünk, kevéssel előbb megmu¬
tattuk, hogy a megelevenités sajátkép a Szentléleknek tulajdonittatik,
s Ezekiel bizonyságtételével is erősittetik: „Lelket adok nektek, ‘
úgymond,3) „és élni fogtok." Mégis a Szentléleknek fő és kiválóan
saját müveit a látnok számlálja elő:4) „A bölcseség és értelem
lelkét, a tanács és erősség lelkét, a tudomány és ájtatosság lelket,
Ján. 4, 16. 2) 1. Kor. 4, 7. 3) Ezek. 37, 6. *) Isai.
11, 2. 3.

70
és az Ur félelmének lelkét"; melyek Szentlélek ajándékinak nevez¬
tetnek, néha pedig Szentlélek nevezet tulaj donittatik nekik. Azért
bölcsen int sz. Ágoston, x) hogy vigyázni kell, midőn a sz. Írásban
ezen szó Szentlélek emlittetik, hogy megítélhessük, valljon a Sz. Há¬
romság harmadik személyét, vagy annak ajándékait és működéseit
jelenti-e; mert e kettőt épen úgy meg kell egymástól különböztetni,
mint a teremtőt a teremtett dolgoktól különbözőnek hiszszük. És eze¬
ket annál szorgalmasabban ki kell fejteni, mivel a Szentlélek ezen
ajándékiból merítjük a keresztény élet szabályait, és azokból ismer¬
hetjük meg, ha bennünk van-e a Szentlélek. De egyéb bőséges
ajándékai fölött ama kegyelem magasztalandó, „mely minket iga¬
zakká tesz és megjelel2) az Ígéret Szentleikével, ki a mi örökségünk
záloga." Mert ez fűzi Istenhez a mi lelkünket a szeretet legszoro¬
sabb kötelékével, miből következik, hogy a jámborság forró vágyától
égve uj életet kezdjünk, és, „az isteni természet részeseivé lévén,3)"
Isten 4) fiainak neveztessünk és valóban azok legyünk.
X. FEJEZET.
A kilenczedik ágazatról.
Hiszek egy közönséges keresztény anyaszentegyfiázat.
1. K. Miért kell a kilenczedik ágazatot valamennyi közöl
leggyakrabban fejtegetni a népnek.
Mily nagy szorgalommal kell a lelkipásztoroknak gondoskod-
niok, hogy e kilenczedik ágazat igazságát a hívek előtt kifejtsék,
könnyen beláthatni, ha főleg két dolgot figyelembe veszünk. Elő¬
ször ugyanis sz. Ágoston bizonysága szerint5) a látnokok világosabban
és nyíltabban szóltak az egyházról, mint Krisztusról, mivel előre
látták, hogy arra nézve sokkal többen tévedhetnek és csalatkozhatnak,
mint a megtestesülés titkára nézve. Mert nem hiányozandottak
istentelenek, kik, utánozva a majmot, mely magát embernek képzeli,
azt vallanák, hogy egyedül ők katholikusok, és nem kevésbé gonoszul
*) A Szentbár. 15. 18. 19. f. 2) Efez 1, 13. 14. s) II. Pét. 1, 4.
I. Ján. 3, 1. 5) A 30. Zsoltár.
71
mint kevélyen erősitik, hogy a katholika anyaszentegyház egyedül
nálok van. Azután, ha valaki ezen igazságról lelkében erősen meg¬
győződött, az eretnekség félelmes veszélyét könnyen ki fogja kerülni.
Mert nem kell mindjárt eretneknek mondani, mihelyt valaki a hit
ellen vét, hanem azt, ki, megvetvén az egyház tekintélyét, gonosz
véleményeket makacs lélekkel ved. Mivel tehát lehetetlen, hogy
valaki eretnekség ragályával szennyezze be magát, ha azokat hiszi,
mik ez ágazatban, hogy higyiik, előadatnak: teljes buzgalommal arra
törekedjenek a lelkipásztorok, hogy a hívek megismervén ezen tit¬
kot, az ellenség cselfogásai ellen megerősítve, az igaz hitben sziláidul
megmaradjanak. Összefügg pedig ezen ágazat az előbbivel, meit
miután abban megmutattuk, hogy a Szentlélek minden szentség for¬
rása és osztogatója, ebben valljuk, hogy ő az egyházat szentséggel
ajándékozta meg.
II. K. Mit jelent az „egyház" nőve különösen, és mit általában.
Mivel az „egyház" (ecclesia) szót a latinok a görögöktől köl¬
csönözvén az evangélium kihirdetése után a szent tárgyakra vitték
át: ki kell fejteni, mi jelentése legyen e szónak. Jelent pedig e
szó összehívást; de az irók később gyülekezet helyett használták.
Nem is tesz különbséget, valljon azon nép az igaz Istennek vagy
hamis hitnek követője volt-e; mert az Apostolok Cselekedeteiben
az efezusi népről van írva, hogy, miután a tisztviselő a tömegeket
lecsillapitá, mondotta:* 1) „Ha pedig egyéb keresetetek vagyon, a
törvényes gyülekezetben (ecclesia) elvégződhetik." Ecclesianak mondja
az efezusi népet, Diana tisztelőjét. De nemcsak a pogány ok, kik
az Istent nem ismerték,* hanem a roszak és istentelenek gyülekezetei
is- neveztetnek néha ecclesianak. „Gyűlöltem," mond a látnok, 2) „a
gonosztevők gyülekezetét (ecclesia), és az istentelenekkel nem ülök."
Azután pedig a sz. iratok közönséges szokása szerint e szó csak a
keresztény társadalom, és a hívek gyülekezeteinek jelentésére hasz¬
náltatott , kik t. i. az igazság világosságára és az Isten ismeretére
hit által hivattak, hogy elhagyván a tudatlanság és tévelyek ho¬
mályát, az igaz és élő Istent jámborul és szentül tiszteljék, és neki
teljes szivökből hódoljanak; hogy az egész tárgyat egy szóval fe¬
jezzük ki: „Az egyház," mintsz. Ágoston mondja, „az egész világon
szétszórt hivő nép."8)
l) Ap. Cs. 19, 39. 2) Zsolt. 25, 5. s) 149. Zsoltár.

72
III. K. Mely titkok megfontolandó]?: főkép az egyház (ecclesia)
szóban.
Nem is csekélyek az e szóban foglalt titkok. Ugyanis mindjárt
a megkivásból, mit az „ecclesia" szó jelent, az isteni kegyelem jó¬
sága és fénye világlik ki, és belőle megértjük, bogy az egyház más
köztársaságoktól fölötte különbözik. Mert azok emberi észen és
okosságon alapulnak, ezt pedig az Isten bölcsesége és akarata ala¬
pította.* Mert ő hivott meg minket bensőleg a Szentlélek ihletése
által, ki az emberek sziveit megnyitja, külsőleg pedig a lelkipász¬
torok és tanitók fáradozása és munkássága által. Továbbá ezen
meghívásból mely czélnak kell elénk tűzve lenni, t. i. az örökkévalók
ismerete és birása, legjobban belátandja, ki meggondolja, miért
mondatott hajdan a törvény alá vetett hivő nép „synagogának."
Mert, mint sz. Ágoston tanitja, l) azért adatott neki e név, mivel a
barmok szokása szerint, melyekre inkább illik az összegyülekezés,
csak a földiekre és mulandókra nézett; Azért méltán mondatik a
keresztény nép, nem gyülekezetnek (synagoga), hanem egyháznak (ec¬
clesia) ; mert megvetvén a földi és múlandó dolgokat, csak az égiek
és örökkévalókat keresi.
IV. K. Mely neveken fordul elő a keresztények összesége leirva
a sz. Írásban.
Azonkívül sok, titokteljes név használtatott a keresztény köz¬
társaság kifejezésére; mert Isten házának is, épületének is nevezi az
apostol. „Ha késném," mondja Timoteushoz,2) „hogy tudjad, mint
kelljen foglalkoznod az Isten házában, mely az élő Isten anyaszeixt-
egyháza, az igazság oszlopa és erőssége." „Háznak" pedig azéit
mondatik, mert, úgy szólván, egy családot tesz, melyet egy családapa
igazgat, s melyben minden lelki jó közös. Mondatik Krisztus juhai
nyájának3) is, melyeknek Ő az ajtajok és pásztoruk. Mondatik
Krisztus jegyesének is; „Eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, mint
tiszta szüzet adni Krisztusnak," mondja az apostol a Korintusiak-
hoz.4) Ugyanő az Efezusiakhoz:6) „Férfiak, szeressétek feleségteket,
mint Krisztus is szerette az anyaszentegyházat." És a házasságról:6)
i) 77. és 81. Zsoltár. 2) 1. Tim. 3, 15. *) Ján. 10, 1. 4) H.
Kor. 11, 2. 5) FJ 5, 25. 6)‘ Ef. I, 3*?.
73
„Nagy titok ez," úgymond, „én pedig Krisztusra és az anyaszeut-
egyházra nézve mondom." Mondatik végre az egyház „Krisztus
testének," mint az Efezusiak *) és Kolosszaiaklioz 2) irt levelekben
található. És ezek mind nagy erővel bírnak a hívek felserkenté¬
sére, hogy magokat az Isten mérhetlen kegyességére és jóságára
méltókká* tegyék, ki őket kiválasztotta, hogy az Isten népe len¬
nének.
V. K. Az egyháznak kiválólag két része emlittetik, egyik a
diadalmaskodó, másik a küzdő.
Ezek kifejtése után szükséges lesz az egyháznak egyes részeit
elszámlálni, és az azok közötti különbségét előadni, hogy a nép
minél inkább felfogja az Isten előtt kedves egyház mivoltát, tulaj¬
donságait, ajándékait és kegyelmeit, s ez okból soha meg ne szűnjék
Isten legszentebb fölségét magasztalni. Az egyháznak pedig két fő
része van, melyek egyike diadalmaskodónak, másika küzdőnek mon¬
datik. A diadalmaskodó ama dicső és áldott serege a boldog tel¬
keknek, és azoknak, kik a világ, a test és a gonosz ördögön dia¬
dalmaskodva, ez élet bajaitól menten, az örök boldogságot élvezik.
A küzdő egyház pedig minden hivek gyülekezete, kik még e földön
élnek; mely küzdőnek azért neveztetik, mivel a legrettenetesebb
ellenségekkel, a világgal, testtel, sátánnal-folyton küzdenie kell. De
azért mégsem kell azt gondolni, hogy két egyház van; hanem
ugyanazon egyháznak, mint előbb mondottuk, két íésze vagyon,
melyek egyike előre haladt, és a mennyei hazát már elnyerte, másika
naponkint követi, inig valaha Üdvözítőnkkel egyesülve az örök bol¬
dogságban felleli nyugalmát.
VI. K. A küzdő egyházban kétféle emberek vannak, t. i. jók és
roszak.
Továbbá a küzdő egyházban kétfélék az emberek, jók és go¬
noszok ; és pedig a gonoszok ugyanazon szentségekben részesülnek,
ugyanazon hitet is vallják, de életök és erkölcsükre különböznek;
jóknak pedig az egyházban azokat mondjuk, kik nemcsak a hit
megváltása és a szentségek közössége, hanem a kegyelem lelke és
*) Ef. 1, 23. 2, Kolossz. 1, 18. 24.
74
a szeretet kapcsa által is egymás közt össze vannak csatolva és
kötve* a kikről mondatik: *) „Ismeri az Ur övéit." Sejthetik ugyan
az emberek is némely hozzávetésekből, kik azok, kik a jámbor
emberek ezen számához tartoznak; de biztosan legkevésbé sem
tudhatják. Azért nem kell azt gondolni, hogy Krisztus , a mi
Üdvözítőnk az egyház ezen részéről szólott, midőn minket az egy¬
házhoz utasított2) és megparancsolta, hogy engedelmeskedjünk neki.
Mert, miután az ismeretlen, ki tudhatja bizonyosan, kinek Ítéletéhez
kelljen folyamodni, és kinek tekintélye előtt meghajolni. Jókból és
gonoszokból áll tehát az egyház, miként ezt mind a sz. könyvek,
mind a sz. férfiak iratai bizonyítják. Ezen értelemben irvák az
apostol ama szavai:3) „Egy test és egy lélek."
VIL R. Az egyház látható, és mind jókat, mind roszakat foglal
magában.
Ez egyház pedig ismeretes, és a hegyre épített városhoz ha¬
sonló, mely minden oldalról szembe tűnik; mert,'miután neki min¬
denki engedelmeskedni tartozik, szükség, hogy mindenkitől ismer¬
tessék. Nem is egyedül jókat, hanem roszakat is foglal magában,
mint sok hasonlatban tanítja az evángelium; úgymint: midőn a
mennyek országát, vagyis a küzdő egyházat, hasonlónak4) mondja
a tengerbe eresztett hálóhoz; vagy „a földhöz,5 *) melybe konkoly
vettetett"; vagy „a szérűhöz,6) melyben a gabona a polyvával
együtt van; vagy „a tiz részint okos,7) részint oktalan szüzekhez."
De már sokkal előbb is „Noé bárkájában,"8) melyben nemcsak
tiszta, hanem tisztátalan állatok is voltak, találjuk ezen egyháznak
ábrázolását és előképét. Ámbár pedig a katkolika hit igazán és áll¬
hatatosan erősiti, hogy az egyházhoz jók és roszak tartoznak; a
hitnek ugyanazon szabályaiból ki kell a hívek előtt mégis fejteni,
hogy egészen különböző a két résznek viszonya. Mert miként a
szérűn a gabonával vegyes a polyva, vagy néha különfélekép elhalt
tagok kapcsolatban vannak a testtel: úgy roszak is találtatnak az
egyházban.
x) II. Tim. 2, 19. 2) Mát. 18, 17. 3) Ef. 4, 4. 4) Mát. 13, 47.
5) ügy. 24. 6, ügy. 3, 12. 7) Mát. 25, 1. 8) Moz. 1. K. 7, 1.
75
vili. IC. Kik nem tartoznak a küzdő egyházhoz.
Tnjien van, hogy csak háromféle emberek vannak belőle ki¬
zárva: először a hitetlenek, azután az eretnekek és szakad árok, vegre
a kiközösitettek. A pogányok ugyan, minthogy az egyházban soha
sem voltak, azt soha meg nem ismerték, sem a keresztény nép tár¬
saságában a szentségekben nem részesültek. Az eretnekek pedig és
szakadárok, mivel az egyháztól elszakadtak. Ezek úgy nem tartoznak
az egyházhoz, mint a szökevények a hadsereghez, melytől elpártoltak.
Mégsem kell tagadni, hogy az egyház hatalma alatt vannak, úgy¬
mint melyüket itélőszéke előidézi, bünteti és átokkal, sújtja. Végié
a kiközösitettek, minthogy az egyház Ítélete által kebeléből kizáratva,
annak közösségéhez nem tartoznak, mig meg nem térnek. A többi,
ámbár gonosz és bűnös emberek pedig kétségtelenül még az egy¬
házban vannak; és szorgosan figyelmeztetni kell a híveket, hogy ha
talán az egyház főpapjainak élete vétkes is, legyenek erősen meg¬
győződve, hogy azok mégis az egyházban vannak, s hatalmok azért
semmivel sem kisebbedik.
IX. K. Az egyház nevének különféle jelentése.
De a közönséges egyháznak részei is szoktak az egyház nevei el
jelentetni; úgymint: midőn az apostol „az egyházat említi, mely
Koriutusban, Galatiabau, Laodiccabau, Tesszalonikában van" ; a hívek
egyes családjait is nevezi* egyházaknak; mert „Prisca *) és Aqmlának
családi egyházát üdvözöltetni rendeli" ; hasonlókép más helyen: *)
„I<*en köszöntenek titeket," igy szól, „az Urban Aquila és Priseilla
az°ő' házokbeli gyülekezettel" (ecclesia). Filemonlioz3) is írván,
ugyanazon szavat használta. Néha az egyház neve alatt, annak elöl¬
járóit és pásztorait is értjük. „Ha nem hallgat rad,‘ mondja Kiisz-
tus,4) „mondd meg az anyaszentegyháznak," mely helyen az egyház
elöljáróit kell érteni. Sőt a hely is, hol a nép akár oktatás, akár
valamely szent dolog végett összejön, egyháznak neveztetik. Ezen
ágazatban pedig az egyház kiválólag a jók és roszaknak társaságát
együtt, nem is egyedül az elöljárókat, hanem azokat is jelenti, kik
engedelmeskedni tartoznak.
1) Rom. 16, 3. 5. *) I. Kor. 16, 19. 8) Filem. 1, 2.
*) Mát. 18, 17.
12

76
X. IC. Az igaz egyház ismertető jeleiről, és először miért
* mondatát egynek.
Továbbá a hívek elé kell adni ezen egyház azon tulajdonságait,
melyekből megismerhetni, Istennek mily nagy jótéteményében ré¬
szesültek azok, kik ezen egyházban születnek és neveltetnek. Tehát
első tulajdonsága az atyák hitvallásában adatik elő, hogy egy. Mert,
úgymond: *) „Egy az én galambom, egy az én szépem." Az em¬
berek oly nagy sokasága, ámbár mindenfelé el van terjedve,
mégis egynek neveztetik azon okokból, melyeket az apostol az Efe-
zusiakhoz intézett levelében irt meg:2) tanítván, hogy csak „egy az
Ur, egy a hit, egy a keresztség." Egy annak igazgatója és kor¬
mányzója is, a láthatatlan ugyan Krisztus, kit az örök Atya tett
„az egész egyház fejévé, mely az ő teste." s) A látható pedig az,
ki mint Péternek, az apostolok fejének törvényes utódja, a romai
széket bírja.
XI. K. Mit kell a romai pápáról, Krisztus egyházának látható
fejéről, tartani.
Minden sz. atyának egyező nézete és véleménye, hogy ezen
látható fő az egyház egységének létesítésére és fentartására szük¬
séges volt. Mit igen világosan belátott és megirt sz. Jeromos Jo-
vinián ellen4) ezen szavakkal: „Egy kiválasztatik, hogy fej ren¬
deltetvén , a szakadás alkalma elhárittassék"; és Damazushoz:5)
„Szűnjék az irigység, hátráljon a romai főhatalom utáni törökvés;
a halász utódjával, a kereszt tanítványával beszélek. Én elsőül
egyedül Krisztust követvén, Boldogságoddal, az az Péter székével
közösségben vagyok; tudom, hogy azon sziklára épült az egyház.
Mindaz, kié házon kívül eszi a bárányt, nincs megszentelve. Ha valaki
nincs Noé bárkájában, el fog veszni az özön idején." A mit sokkal előbb
íren, °) és Cyprián is helyben hagyott,7) ki az egyház egységéről szólván,
ezeket mondja: „Szóláz Ur Péterhez :8) „Én, Péter, mondom neked,
hogy te Péter vagy, és e kőszálon fogom építeni az én anyaszent-
egyházamat." Egyre építi az egyházat, és jóllehet föltámadása után
minden apostolnak egyenlő-hatalmat ad, és mondja:9) „Amint engem
l) Ének. 6, 8. 2, 13 2) Ef. 4, 5. 3) Ef. \, 22. 4) 1, *26.
5) 15. lev. 6) az eretn. ell, 3, 3. 7) ügy. 3, 2. 8) Mát. 16, 18.
9) Ján. 20, 21.
77
küldött az Atya, én is küldetek titeket; vegyétek a Szentlelke^ :
mégis, hogy az egységet kijelentse, ugyanazon egységnek kezdetet,
mely 'egytől ered, saját tekintélyével rendelte el sat." Azután mi-
levitai Optatus mondja: *) „Tudatlanság neked nem tulajdonítható,
ki tudod hogy Roma városában először Péternek adatott a püspöki
szék, melyben ült az apostolok fejedelme, Péter, hogy azon egyben
a szék egysége mindenkitől megismertessék, nehogy a többi apos¬
tolok mind külön székeket követeljenek magoknak; és igy szakadár
és lázadó lenne már az, ki a kiváló szék ellenében másikat állitna
fel “ Utána pedig sz. Vazul igy irt: 2) „Péter helyeztetett alapul,
mert mondotta: ») „Te vagy Krisztus az élő Isten fia," és viszont
hallotta, hogy ő kőszál; de jóllehet kőszál volt, mégsem volt ko-
szál oly értelemben, melyben Krisztus. Mert Krisztus valóban moz-
dithatlan kőszál, Péter pedig a kőszál által az. Mert Isten az o
méltóságait mások közt, osztja szét: pap, és papokat tesz; koszál es
kőszálat alkot; és a mik az övéi, szolgáinak ajándékozza." Vegre
pedig sz. Ambrus mondja: „Ha valaki azt veti ellen, hogy az egy¬
ház egy fővel és jegyessel Jézus Krisztussal megelégszik, és okivüle
másra nincs szüksége: kész a felelet. Mert miként Krisztus Urunk
az egyes szentségeknek nemcsak szerzője, hanem belső osztogatoja
is • fmert ő maga az, ki keresztel és feloldoz, és mégis ő embereket
tett a szentségek külső kiszolgáltatóivá) igy az egyházban, melyet
belső lélek által ő kormányoz, embert tett hatalma helyetteséül es
viselőjéül. Mert, miután .a látható egyháznak látható, fejre van
szüksége, Üdvözítőnk Pétert az egész hivő nép fejévé és pász¬
torává rendelte, midőn neki az ő jubainak legeltetését a leg¬
nyomatékosabb szavakkal ajánlotta, úgy, hogy akarta, hogy az, ki
utána következett, épen azon hatalommal bírjon az egesz egyház
igazgatására és kormányzására.
XII. K. Más okok is vannak, miért mondatik az egyház egynek.
Ezenkívül „Egy és ugyanaz a Lélek, mondja az apostol a Ko-
rintusiakhoz,4) ki a híveknek kegyelmet ad szintúgy , mint a lélek
a testi tagoknak életet." Mely egységnek megtartására midőn az
Efezusiakat intené, igy szól:6) „Igyekezvén főntartani a lelek egy¬
ségét a béke kötelékével, egy test és egy lélek." Mert valammt az
i) A Donatist. szak. 2, 2. *) 29. Besz. a töred. 3) Mát.
16, 16. *j 1. Kor. 12, 11. 5) Ef 4, 3.
 78
emberi test sok tagból áll, melyeket egy lélek éltet, mely a sze¬
meknek látást, a füleknek hallást és más érzékeknek különböző
erőket ad: úgy Krisztus titokteljes teste is, az egyház, sok hivőbői
van alkotva. „Ugyanaz a remény *) is, mint ugyanazon apostol
ama helyen bizonyítja, melyre hivattunk'“ ; miután mind ugyanazt t. i.
az örök és boldog életet reméljük. Végre egy a hit, melyet min¬
denkinek hinni és követni kell. „Ke legyenek köztetek szakadások,"
mond az apostol. 2) És egy a keresztség, mely a keresztény hitnek
szentsége.
XIII. K. Az egyház második ismertető jeléről, mely szerint
szentnek mondatik.
Az egyház második tulajdonsága, hogy szent; mit az apostolok
fejedelmétől tanulunk ama helyen:3) „Ti pedig választott nemzet¬
ség, szent nemzet." Szentnek mondatik, mivel Istennek van szen¬
telve és felajánlva ; mert igy szoktunk egyebeket is, jóllehet anyagiak,
szentnek mondani, ha isteni tiszteletre vannak szentelve és felajánlva.
Ilyenek az ó törvényben az edények, ruhák, oltárok; ugyanott az
elsőszülöttek is, kik a legfönségesebb Istennek aj állítattak, szenteknek
neveztettek. Ne is csodálkozzék azon senki, hogy az egyház szent¬
nek mondatik, jóllehet sok bűnöst foglal magában. Mert szenteknek
neveztetnek a liivek, kik az Isten népévé tétettek, és a kik a hit és a
keresztség fölvétele által Krisztusnak szentelték magokat, habár
sokban hibáznak, vagy nem teljesítik azokat, miket Ígértek ; valamint
azok is, kik valamely művészetet űznek, ha a művészet szabályait
meg nem tartják is, mégis művészeknek neveztetnek. Azért szent
Pál4) „megszentelteknek és szenteknek" nevezi a Korintusiakat, kik
közt bizonyosan voltak némelyek, kiket mint testieket, és sujtóbb
elnevezésekkel is, élesen megró. Szentnek mondandó azért is, mert
mint test. szent fejével, Krisztus Urunkkal, minden szentség forrá¬
sával össze van kötve, a kitől a Szentlélek kegyelmei és az isteni
jóság kincsei szótáradnak. Sz. Ágoston, ö) a látnok ama szavait ér¬
telmezvén: „Őrizd az én leltemet, mert szent vagyok," igen
jól mondja: „Bátran merje Krisztus teste is, merje azon egy
ember is, ki a föld határaitól kiált, az ő lejével és az ő feje alatt
l) Ef, 4, 4 2) I. Kor i, .0. 3) l. Pét. 2, 9 4) 1. Kor. 1, 2
5) 85. Zsoltár 5 5) Zs 86, 4. 5. 6) Ef. 2, 20. 7) ügy. 17.
79
mondani: szent vagyok; mert a szentségnek kegyelmet nyerte, a
keresztségnek és a^bünök megbocsátásának kegyelmét." Es kévéssé
utóbb: „Ha minden keresztény, és a Krisztusban megkereszte
bivek őt felöltötték, mint az apostol mondja:1) „A kik Krisztusban
vagytok megkeresztelve, mindnyájan Krisztusba öltöztetek"; na ag-
jaivá lettek az ő testének, és mondják, hogy ők nem szentek : igaz¬
ságtalanságot követnek el maga a fő ellen, kinek, tagjai szentek.
Ide járul még, hogy egyedül az egyház bírja a törvényes isteni ísz-
teletet az áldozatban, és a szentségek üdvös használatát, melyek,
mint az isteni kegyelem hathatós eszközei által Isten az igazi szent¬
séget eszközli, úgy, hogy a ki igazán szent, ezen egyházon kivü
nem lehet. Kitetszik tehát, hogy az egyház szent, és pedig szent,
mert teste Krisztusnak, ki azt megszenteli, s vérével megmossa.
XIV. K. Miként közönséges Krisztus egyháza.
Az egyház harmadik tulajdonsága az, hogy katholika azaz
közönségesnek neveztetik; mely elnevezés helyesen adatott neki,
mert mint sz. Ágoston bizonyítja: 2) Napkelettől elterjed napnyu¬
gatig egy hit fényében." Mert az egyház nincs, mint az emberi
köztársaságok, vagy az eretnekek gyülekezetei, csak egy ország ha¬
táraira vagy az emberek egy nemére szorítva; hanem minden embert,
legyen az barbár, vagy szittya, szolga vagy szabad, férfi vagy nő,
szeretettel ölel keblére. Azért írva van:s) „Megváltottál minket
Istennek a te véreddel minden nemzetség és nyelv, nép és nemzet
közöl, és Istenünknek királysággá tettél minket." Az egyházi61
mondja Dávid:4) „Kérjed tőlem, és neked adom a pogányokat
örökségül, és birtokul a föld határait" ; ismét:5) Megemlékezem
Ráhábról és iiabylonról, hogy megismerjenek engem"; és: „ember
született benne." Ezenkívül mind, kik Idámtól e napig voltak, és
kik leendenek, mig a világ állani fog, az igaz hitet valló liivek,
ugyanazon egyházhoz tartoznak, mely az apostolok alapjára6) ala-
pittatott és. a prófétákéra; kik mind azon szegletkőre Krisztusra,
ki mindkettőt egygyé tette, és békét hirdetett7) azoknak, kik közel,
és azoknak, kik távol vágynak, helyeztettek és alapittattak. Kö¬
zönségesnek mondatik azért is, mert mindenkinek, ki az örök üd-
i) Gál 3. 27. *) 242. Besz. s) Titk. 5, 9. s. k. *) Zsolt. 2, 8.
 80
vözséget el akarja nyerni, abban kell megmaradnia, ahhoz ragasz¬
kodnia, nem különben, mint kik a bárkába léptek, hogy az özönben
el ne veszszenek. Ezt tehát mint legbiztosabb szabályt kell fel¬
állítani, az igaz és hamis egyház megkülönböztetésére.
XV. K Miért mondatik Krisztus egyháza apostolinak is.
I)e az igaz egyházat megismerjük eredetéről is, melyet a ki¬
nyilatkoztatás szerint az apostoloktól vesz; minthogy tanítása az
igazság, mely sem nem uj, sem nem most keletkezett, hanem az
apostoloktól már régen taníttatott és az egész föld kerekségén el¬
terjesztetett. Miből következik, hogy senki sem kételkedhetik a
felől, hogy az eretnekek gonosz tanai messze eltérnek az igaz egyház
hitétől, minthogy az egyház tanításával, mely az apostoloktól hir-
dettetett, ellenkeznek. Azért, hogy mindenki megértse, melyik a
közönséges anyaszentegyház, az atyák isteni sugallatból a hitvallásban
hozzáadták : „apostoli." Mert a Szentlélek, ki az egyház fölött őr¬
ködik, azt nem más, mint az apostolok tiszte által kormányozza, ki
először ugyan az apostoloknak adatott, azután pedig Isten legfőbb
jóságából mindig megmaradt az egyházban.
A ÍZ. K. Az egyház a hit és erkölcstanban nem tévedhet.
De valamint ezen egy anyaszentegyház nem tévedhet a hit-és
erkölcstan előadásában, minthogy a Szentlélek kormányozza: úgy a
többieknek mindnyáj oknak, melyek az egyház nevet bitorolják, az
öidög lelke által vezéreltetvén, a tanítás- és az erkölcsökre nézve a
legveszélyesebb tévedésekben kell lenniök.
XVII. Kt Mely képek által volt ábrázolva kiválólag Krisztus
egyháza az ó szövetségben.
De mivel az ó szövetség képei nagy erővel bírnak a hívek
felébresztésére, és a legszebb dolgok emlékének visszaidézésére,
a miért főkép éltek velők az apostolok: ne mellőzzék a plébá¬
nosok az oktatásnak ezen részét se, mint a melynek nagy hasz¬
nai vannak. Ezek között pedig nagy jelentősége van Noé bárkájának,
mely egyedül azért építtetett isteni parancsolatra, hogy semmi ok
se maradjon a kételkedésre az iránt, hogy magát az egyházat je¬
lenti, melyet Isten úgy alkotott, hogy mindaz, ki abba a keresztség
81
által belép, az örök halálnak minden veszélye ellen biztos lehessen;
ki pedig azon kivül van, saját vétkei által veszszen el, mint történt
azokkal, kik a bárkába be nem fogadtattak. Más jelkép ama nagy
város Jeruzsálem, melynek nevével a sz. iratok gyakran jelentik az
anyaszentegyház^. Ugyanis egyedül csak abban szabadott Istennek
áldozatokat bemutatni, mert az.'Isten egyházában is egyedül, és azon
kivül sehol sem találfcatik igaz isteni tisztelet és igaz áldozat, mely
Istennek tetszhetnék.
XVIII. K. Miként tartozik a hitágazatokhoz a Krisztus egyházába
való hit.
Végre még azt is elő kell adni az egyházról, miként tartozik
a hitágazatokhoz, hogy hiszünk az egyházban. Meit jóllehet kiki
felfogja eszével és érzékeivel, hogy e földön létezik egyház vagyis
emberek gyülekezete, kik Krisztus Urunknak adták és szentelték
magokat, s ennek felfogására hit nem is látszik szükségesnek, miután
sem a zsidók, sem a törökök nem kételkednek róla,: mégis azon
titkokat, melyeket, hogy az Isten szent egyházában léteznek, 1 észint
már előadtuk , részint az egyházirend szentségében fogjuk kifejteni,
csak a hit által megvilágositott, nem pedig okokkal meggyő¬
zött ész értheti meg. Mivel tehát ezen ágazat, nem kevésbé, mint
a többi, a mi értelmünk tehetségét és erőit felülhaladja: a legjo¬
gosabban valljuk , hogy mi az egyház eredetét, tulajdonságait és
méltóságát nem emberi észszel fogjuk fel, hanem a hit szemeivel
tekintjük.
XIX. K. Melyek, mily számosak és nagyszerűek azok, miket hinni
köteleztetünk, hogy az egyházban léteznek.
Nem is emberek voltak ezen egyház alapitói, hanem maga a
halhatatlan Isten, ki azt a legerősebb kőszálra építette, a látnok
tanúsága szerint:1) „Maga alapította azt a felségesazért Isten
örökségének és népének neveztetik. A hatalom is, melyet nyert,
nem emberi, hanem Isten kegyelméből adatott. Azért, valamint
természeti erővel meg nem szerezhető, úgy csak hit által fogjuk
fel, hogy az egyházban vannak a mennyország kulcsai, és hogy neki
») Zs. 86, 5.

82
adatott át a hatalom a bűnöket megbocsátani, kiközösíteni, és
Krisztus valóságos testét megszentelni; azután, hogy a híveknek,
kik benne élnek, nincs1) itt maradandó városuk, hanem a jövendőt
keresik. Tehát szükségkép hinnünk kell, hogy van egy szent és
közönséges anyaszentegyház.
XX. K. Nem úgy kell hinnünk az anyaszentegyházba, mint az
Istenbe.
A Sz. Háromság három személyét, az Atyát, Fiút és Szent¬
leiket úgy hiszszük, hogy bennök helyezzük hitünket. Itt pedig
megváltoztatván a kifejezés alakját, mondjuk, hogy szent egyházat,
és nem szent egyházba hiszünk, hogy ezen változtatott szólásmód
által is megkülönböztessük Istent a mindenek alkotóját a teremtett
dolgoktól, és mindazon nagyszerű jótéteményeket, melyek az egy¬
házra áradtak, egyedül az isteni jóságnak tulajdonítsuk.
Szenteknek egyességét.
XXL K. Ezen ágazatnak végső záradékáról: Szenteknek
egyességét.
Midőn sz. János evángelista a hívőkhöz az isteni titkokról irt,
hogy miért oktatta őket azokban, ezen okát adta:2) „Hogy nektek
is, úgymond, társaságtok legyen velünk, és a mi társaságunk legyen
az Atyával és az ő Fiával Jézus Krisztussal." Ezen társaság a
szentek egy ességében áll, a melyről ezen ágazatban szó van. Vajha
pedig az egyházak elöljárói annak fejtegetésében Pál és más apos¬
tolok buzgalmát utánoznák! Mert ez nemcsak némi értelmezése a
fenebbi ágazatnak, és a leggyümölcsözőbb tan, hanem kimondja azt
is, mikép kelljen, használni a titkokat, melyek a hitvallásban foglal¬
tatnak. Mert mindent azért kell vizsgálni és megtanulni, hogy a
szentek ezen nagy és boldog társaságába felvétessünk, és felvétetve
a legállhatatösabban megmaradjunk,3) „örömmel hálát adván az
Atya Istennek, ki minket a szentek osztályrészére méltatott a vi¬
lágosságban."
l) Zsid. 13, 14. *) I.Ján. I, 3. *) Kol. 1, H. s. k.
83
XXII. K. Ezen résznek és annak megmagyarázása, miben áll a
szentek egyessége.
A híveket tehát mindenekelőtt arra kell oktatni, hogy ezen
ágazat annak, a mi az egy, szent, közönséges egyházról előre bo¬
csáttatott, mintegy némi megmagyarázása. Mert a Léleknek, ki
által az igazgattatik, egysége eszközli, hogy minden, a mi arra Hi¬
báztatott, közös. Ugyanis minden szentségnek gyümölcse az összes
híveket illeti; mely szentségek, mint szent kötelékek által Krisz¬
tussal összeköttetnek és csatoltatnak, és pedig kiváltképen a ke-
resztség által, melyen mint ajtón át az egyházba lépünk. Hogy
pedig a szentek ezen egyessége alatt a szentségek közösségét kell
érteni, az Atyák ezen szavakkal fejezik ki a hitvallásban; „Vallók
egy keresztséget." A keresztséget aztán mindenekelőtt az oltári-
szentség és utána a többi szentség követi; mert jóllehet ezen név
mindenik szentségre illik, minthogy Istennel kapcsolnak bennünket
össze, és abban részesítenek, kinek kegyelmét veszszük: mégis leg¬
inkább az oltár {szentségnek sajátja, hogy ezen közösséget létesíti.
XXIII. K. Az egyházban az érdemek közösek.
De más közösség is van az egyházban. Mert mindaz, a mit
ogyes jámborul és szentül cselekszik, a többit is illeti, és hogy hasz¬
nukra legyen, a szeretet eszközli, mely nem keresi a magáét.
Ezt bizonyítja sz. Ambrus tanúsága, ki a zsoltár ama helyét értel¬
mezvén:2) „Társa vagyok én minden téged félőnek," igy szól: „Mi¬
ként a tagot az egész test részesének, úgy mondjuk az Istent kap¬
csolatban lenni az őt fölökkel. " Azért Krisztus oly könyörgésmintát
szabott elénk, mely szerint mondjuk: „kenyerünket," nem pedig
„kenyeremet," és más hasonlókat is, nem csak magunkról, hanem
mindenkinek üdvéről és hasznáról gondoskodván. Már pedig a javak
ezen közössége a sz. Írásban3) az emberi test tagjainak találó hason¬
lata által gyakran bizony ittatik. Mert a testben sok tag van; de noha
sokan vannak, mégis egy testet alkotnak, melyben mindegyik kü¬
lönös, nem pedig mind ugyanazon szolgálatot végez. Nem is bir
mindegyik ugyanazon méltósággal, nem teljesít egyenlően hasznos
és díszes szolgálatokat, és egynek sincs saját, hanem az egész test-
x) I. Kor. 13, 5. 2) 8. Beszéd, a 118 Zsolt. 3) I. Kor. 12, 12. s. k.
13
 85
84
szükölködők nyomorának enyhítésére mindig serénynek és késznek
nek kényelme és haszna van elébe tűzve. Azután mind úgy össze¬
kell lennie. Mert ha az ily javakkal biró, látván felebarátját szű¬
illők és egymás közt úgy összekötvék, hogy, ha egyik fájdalmat
kölködni, azon nem segít, világos, hogy Isten szeretető ') nincs
érez, a természeti rokonság és közérzésnél fogva mindnyájan szinte
benne. A mi igy lévén, eléggé bizonyos, hogy azok, kik ezen szent
szenvednek ; ellenben ha egészséges, mindannyival közös a jólet azon
egyességben vannak, bizonyos boldogságot élveznek, és igazán el¬
érzete. Ugyanez szemlélhető az egyházban is, melyben jóllehet kü¬
mondhatják : *) „Mily kellemesek a te hajlékaid, erők Ura. Kíván¬
lönféle tagok vannak, t. i. a zsidók és pogányok különféle nemzetei,
kozik és eped lelkem az Ur tornáczai utánés: „Boldogok, kik a
szabadok és szolgák, gazdagok és szegények, mégis midőn megke-
te házadban laknak, Uram."
reszteltetnek, Krisztussal egy testté lesznek, melynek ő feje. Azon¬
felül ezen egyházban mindenkinek ki van jelölve saját tiszte. Mert
miként némelyek apostolokká, mások tanítókká, pedig mindenki a
közjóért van bemre rendelve: úgy „némelyek kötelessége elöljárónak
lenni és tanitani, másoké engedelmeskedni és alattvalónak lenni.
XI. FEJEZET.
XXIV. K. A bűnösök az egyházban a szellemi javakban nem
A tizedik ágazatról.
részesülnek. '

De ily sok és nagy, az Istentől vett kegyelmekben és javakban „A bűnöknek bocsánatát."

csak azok részesülnek, kik a kegyelem állapotában keresztény életet
élnek, igazak és Isten előtt kedvesek. A holt tagok ellenben, t. i. 1. IC Mily szükséges hinni, hogy az egyházban büubocsánat
a bűnökkel terheltek és az Isten kegyelméből kiesettek azon jótól vagyon.
ugyan meg nem fosztatnak, hogy ezen testnek tagjai legyenek. de,
minthogy meg vannak halva, azon szellemi haszonban, mely az igaz Senki sem kétolkedhetik, midőn látja, hogy ezen ágazat a bűnök
és jámbor emberekre háramlik, nem részesülnek. Mindazonáltal, megbocsátásáról a többi hitágazat közé van sorolva, hogy abban
minthogy az egyházban vannak, az elvesztett kegyelem és élet vissza¬ nemcsak isteni, hanem az üdvösség megszerzésére igen szükséges
szerzésében a lelkileg élők által segittetnek, és azon hasznokat él¬ titok is foglaltatik; mert előbb mondottuk, hogy az azokban való
vezik, melyeknek kétségtelenül nem részesei azok, kik az egyháztól szilárd hit nélkül, melyek a hitvallásban, hogy higyük, elénk ter¬
egészen el vannak szakasztva. jesztetnek, senki a keresztény jámborságra el nem juthat. De ha az,
minek magában mindenki előtt világosnak kell lenni, -némi bizonyit-
XXV. K. Az ingyen adott kegyelmek, és Istennek egyéb ajándékai ványnyal is megerősítendőnek látszik, elég leend az, mit Üdvözítőnk
az egész egyházzal közösek. kevéssel mennybemenetele előtt e tekintetben mondott, midőn tanit-
ványinak megérthetés végett az irás értelmét fejtegette: ) „Kellett,
És pedig nemcsak azon kegyelmek közösek, melyek az embe¬ úgymond, „Krisztusnak szenvedni és feltámadni halottaiból harmad
reket Isten előtt kedvesekké és igazakká teszik; hanem az ingyen napon, és hirdetni az ő nevében a megtérést és a bűnök bocsánatát
adott kegyelmek is, melyek közé számlaltatnak a tudomány, a jós¬ minden nemzetek közt, elkezdvén Jeruzsálemtől." Ha e szavakra a
tehetség, a nyelvek és csodák ajándéka és több eftelék; mely ke¬ plébánosok figyelmeznek, könnyen meg fogják érteni, hogy mind
gyelmek rósz embereknek is adatnak, nem magán, hanem közhaszon egyebeket, mik a valláshoz tartoznak, a hívek elé kell adniok, mind
tekintetéből az egyház épülésére. Mert a gyógyítás kegyelme nem pedig, hogy Urunk főkép ezen ágazatnak megmagyarázását fontos kö-
a miatt, ki avval" felruháztatott, hanem a betegnek meggyógyitása
végett adatott. És végre semmit sem bir az igazán keresztény ember,
•) Ján. 3, 17. 2) Zsolt. 83, 2. 3. 5. s) Luk. 24, 4Q. s. k.
mit minden egyebekkel közösnek nem kell tartania; minélfogva a

/
8(3
telességőkké tette. Tehát e helyet illetőleg a plébános tiszte leend,
tanítani, nemcsak, hogy a kath. egyházban bűnök bocsánata van;
melyről Izaiás jövendölte:1) „A meiy nép abban lakik, attól
elvétetik a gonoszság"; hanem hogy a hatalom is a bűnök megbocsá¬
tására abban létezik, melylyel, ha annak rende és Krisztus Urunktól
megszabott törvények szerint élnek a papok, hinnünk kell, hogy a
bűnök valóban megbocsáttatnak és elengedtetnek.
II. K. Miként bocsáttatnak meg az egyházban a bűnök.
S ezen bünbocsánatban , mihelyt hitvallást tevén a szent ke¬
resztsedet felveszszük, oly bőségesen részesülünk, hogy semmi sem
marad fönn akár a bűnből eltörlendő, legyen az aztán eredendő
vagy saját akarattal mulasztás vagy áthágás által elkövetett bűn,
akár a büntetésből kiállandó. Mindazonáltal a keresztség kegyelme
által mégsem szabadul meg senki a természet minden gyarlóságá¬
tól ; sőt inkább, minthogy mindenkinek az érzik iség indulatai ellen,
mely minket bűnökre ingerelni meg nem szűnik, küzdeni kell: alig
találkozik valaki, a ki oly szilárdul ellenálljon, vagy oly ébrenvőr-
ködjék üdve fölött, hogy minden sérülést kikerülhessen. Minthogy
tehát szükséges volt, hogy az egyházban legyen hatalom a bűnöket
máskép is megbocsátani, nemcsak a keresztség szentségében: reá
bízattak a mennyország kulcsai, melyek erejével bűneit megbocsát¬
hassa minden bűnösnek, ha élte végső napjáig vétkezett volna is.
A sz. írásban ennek legvilágosabb bizonyítékaival bírunk; mert sz.
Máténál igy szól az Ur Péterhez:2) „Neked adom a mennyek or¬
szága kulcsait, és a mit megkötendesz a földön, meg leszen kötve
mennyekben; és a mit föloldandasz a földön, föl leszen oldozva
mennyekben is." Ismét:8) „A miket megkötöztök a földön, meg
lesznek kötve mennyekben is, és a miket föloldoztok a földön, fel
lesznek oldozva mennyekben is." Sz. János is bizonyítja, hogy az
Ur, miután az apostolokra lehelt, mondotta: 4) „Vegyétek a Szent-
leiket, a kiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik,
és a kiknek megtartjátok, meg vannak tartva."
l) Isai. 33, 2 . 2) Mát. 1G, 19. 3) Úgy. 18, 18. *) Ján.
20, 22.
87
HL K. A bünbocsátási hatalom nincs bizonyos bűnökre és időre
szorítva.
Nem is kell vélni, hogy ezen hatalom a bűnök bizonyos ne¬
meire van szorítva; mert sem elkövetni, sem gondolni nem lehet
oly istentelen gonoszságot, melynek megbocsátására az anyaszent-
egyháznak hatalma nem volna; valamint senki oly istentelen és
gonosz nem lehet, hogy, ha vétkeit igazán megbánja, a bocsánat
biztos reményével nem bírna. De ugyanezen hatalom nincs is úgy
korlátozva, hogy csak valamely kiszabott időben szabadna azzal
élni; mert bármely órában akar a bűnös magába térni, nem szabad
őt elutasítani; mint tanította Üdvözítőnk, ki az apostolok fejedel¬
mének, midőn ez őt kérdezte, hányszor kell a bűnösnek megbocsá¬
tani, valljon hétszer-e? azt felelte:1) „Nem hétszer, hanem hetven-
hétszer.
IV. K. Nem minden kereszténynek adatott hatalom a bűnöket
megbocsátani.
De ha ezen isteni hatalomnak kezelőit tekintjük, akkor látni
fogjuk, hogy kisebb kiterjedésű. Mert Urunk nem mindenkinek,
hanem csak a püspököknek és papoknak adta ezen szent hivatal
hatalmát. Ugyanazt kell tartani e hatalom gyakorlásának módjára
nézve is; mert csak a szentségek által, ha azok alakja megtartatik,
bocsáthatók meg a bűnök ; másként pedig semmi jog som adatott
az anyaszentegyháznak a bünöktőli föloldásra. Miből következik,
hogy mind a papok, mind a szentségek a bűnök megbocsátására
mintegy eszközül szolgálnak, melyekkel maga Krisztus Urunk,
maga az üdv szerzője és osztogatója a bűnök megbocsátását és a
megigazulást bennünk eszközli.
V. K. Mily fönséges az anyaszentegyháznak adott bünbocsátási
hivatal.
Hogy pedig a hívek ezen mennyei kegyelmet, mely Istennek
irántunki különös könyörületességéböl az egyházra bízatott, jobban
tiszteljék, és használatához s kezeléséhez annál buzgóbb jámborság¬
gal járuljanak, iparkodjék a plébános e kegyelem méltóságát és
1) Mát. 18, 22.
88
nagyságát kimutatni. Ez pedig leginkább abból tetszik ki, ha
szorgalmasan kifejti, ki képes a bűnöket megbocsátani és a bűnö¬
söket igazakká tenni. Mert tudva van, hogy ezt Istennek ugyanazon
végtelen és mérhetlen hatalma eszközli, melyet a holtak feltámasz¬
tására és a világ teremtésére szükségesnek hiszünk. Ha pedig, mint
sz. Ágoston1) erősiti, nehezebb dolognak tartandó, gonoszból jám¬
borrá tenni, mint az eget és földet semmiből teremteni; miután
maga a teremtés csak végetlen hatalom által létesülhet: következik,
hogy sokkal inkább végetlen hatalomnak kell a bűnök megbocsá¬
tását tulajdonítani.
VI. K. Istenen kívül saját hatalmából senki sem bocsátja meg a
bűnöket.
Azért elismerjük, hogy teljesen igazak az ős atyák szavai,
melyekkel vallják, hogy egyedül Isten bocsátja meg az emberek
bűneit, s hogy ezen csodálandó tény forrása nem más, mint az ő
legfőbb jósága és hatalma. „Én vagyok,4 igy szól maga az Ur2)
a látnok által, „én magam vagyok, ki eltörlöm gonoszságaidat.4
Mert a bűnök megbocsátásánál ugyanazon viszony látszik lenni,
melyet a kölcsön vett pénz körül, szükséges szem előtt tartani.
Valamint t. i. a kölcsön vett pénzt a hitelezőn kívül senki más el
nem engedheti: úgy, mivel bűneink által egyedül Istennek vagyunk
adósai, amint naponkint igy imádkozunk:s) „Bocsásd meg a mi
vétkeinket,4 világos, hogy kívüle bűneinket senki más meg nem
bocsáthatja.
VII. K. Krisztus születése előtt egy halandónak sem adatott
bünbocsátási hatalom.
Ezen csodálandó és isteni hatalom pedig, mielőtt Isten emberré
lett, semmi teremtménynek sem adatott. Mindenek közt legelőször
Krisztus a mi Üdvözítőnk, mint ember, egyszersmind igaz Isten is
lévén, kapta e tisztet mennyei Atyjától. „Hogy tudjátok, úgymond,4)
miszerint az ember Fiának van hatalma e földön a bűnök megbo¬
csátására, igy szól az inaszakadtnak: „Kelj föl, vedd ágyadat és eredj
haza.4 Minthogy tehát emberré lett, hogy az embereknek bűneik
l) 72. ért. Ján. 2) Íz. 43, 25 3) Mát 6, 12. 4) Mát. 9, 6.
Márk. 2, 9.
89
bocsánatját megszerezze, mielőtt mennyekbe menne, hogy ott az
Isten jobbján örökké üljön, azon hatalmat az egyházban a püspö¬
köknek és áldozároknak adta; ámbár, mint előbb mondottuk, Krisztus
saját hatalmából, a többiek mint az ő szolgái bocsátják meg a
bűnöket. Azért, ha legfőképen csodálandók és tisztelendők, a mik
isteni erővel vitettek végbe, eléggé értjük, hogy ezen hatalom a
legbecsesebb, mely Krisztus Urunk kegyessége által adatott az
egyháznak.
VIII. K. Miből nyerik az emberek bűneik bocsánatját.
Azonban maga a mód is, mely szerint Isten a legkegyesb Atya
a világ bűneit eltörölni akarta, hatályosan fogja buzdítani a hívek
lelkeit e jótétemény nagyságának szemlélésére; mert egyszülött Fiá¬
nak vérével akarta gonoszságinkat lemosni, úgy hogy a büntetést,
mit vétkeink miatt megérdemlettünk, ő önkénytx) fizetné le, és a
gonoszokért az igaz Ítéltetnék el, a bűnösök helyett az ártatlan
szenvedné a legkeserűbb halált. Azért ha meggondoljuk, hogy 2)
„mi nem romlandó arany- s ezüstön váltattunk meg, hanem Krisz¬
tusnak mint szeplőtlen és hibanélküli báránynak drága vérével:4
könnyen be fogjuk látni, hogy ránk nézve misem lehet vidvösebb a
bünbocsátási hatalomnál, mely Istennek kimagyarázhatlan gondvise¬
lését és hozzánk való végtelen szeretetét bizonyítja. Ezen elmélkedésből
pedig szükségkép mindenkire legnagyobb haszon háramlik.
IX. K. Miből ismerjük meg leginkább a jótéteménynek nagyságát,
mely a kulcsok hatalmában adatik.
A ki Istent valamely halálos vétekkel megbántja, azonnal el¬
veszti minden érdemét, mit Krisztus halála és keresztje által szer¬
zett, és a paradicsomba való bemenettől, mely előbb zárva volt, de
Üdvözítőnk az ő szenvedésével mindenkinek megnyitott, teljesen el-
tiltatik. Mit ha meggondolunk, bizonyára lehetetlen, hogy az
emberi nyomornak megfontolása bennünket felettébb nyugtalanokká ne
tegyen. De ha e csodálandó hatalomra gondolunk, mely az egyháznak
Istentől adatott, és ezen ágazatbani hit által megerősítve hiszszük,
hogy mindenkinek tehetségében áll, hogy az isteni segélytől gyámo-
l) I. Pét. 3, 18. *) 1. Pét. 1, 18. s. k.

90
litfcatva méltóságának előbbi állapotába visszahelyeztessék : akkor leg¬
nagyobb örömmel és vigsággal örvendeni, és Istennek szünetlen
hálát adni köteleztetiiuk. És valóban, ha a gyógyszerek kedves és
kellemeseknek szoknak látszani, melyek nekünk az orvosi tudomány
és gondosság által készittetnek, midőn valamely súlyos betegségben
szenvedünk: mennyivel kellemesebbeknek kell lenni ama gyógysze¬
reknek, melyeket az isteni bölcseség a lelkek orvoslása, sőt az élet
visszaszerzése végett rendelt; főkép midőn az egészségnek bizonyára
nem kétes reményét, mint ama gyógyszerek, melyeket a testre
fordítunk, hanem a legbiztosabb egészséget szerzik meg azoknak,
kik meggyógyulni kívánnak.
A'. K. Miért és mi módon koll a keresztényeknek használni az
egyháznak a kulcsok hatalmában adott gyógyszereket.
Buzdítani kell tehát a híveket, miután ezen nagy és jeles
hivatal méltóságát megismerték, hogy azt saját hasznokra lelkiis¬
meretesen fordítani is törekedjenek. Mert a ki a hasznos és szük¬
séges dologgal nem él, lehetetlen azt nem gondolni, hogy azt meg¬
veti, főleg minthogy az Ur a bünbocsátási hatalmat a végből adta
az egyháznak, hogy ez üdvös gyógyszerrel mindnyájan éljenek.
Mert valamint keresztség nélkül senki semengesztelődhetik ki: úgy
mindenkinek, ki a keresztségnek halálos bűnök által elvesztett
kegyelmét vissza akarja nyerni, szükségkép a kiengesztelődós másik
neméhez, tudni illik a törödelem szentségéhez kell menekülnie.
Azonban e helyt inteni koll a híveket, nehogy a bocsánatnak ily
tágas lehetősége miatt, mely, mint előadtuk, semmi időhatárral sem
korlátoztatik, a vétkezésben könnyelmüebbek, vagy a megtérésben
késlelkedőbbek legyenok. Mert az első esetben, mint ezen isteni
hatalom becsmérlői és kisebbitöi méltatlanok, hogy Isten irántuk
irgalmas legyen; a másikban pedig igen kell tartani, nehogy a ha¬
láltól meglepettetvén hiába vallották legyen a bűnök bocsánatát,
melyet késlekedés és halogatás miatt méltán elvesztettek.
/
«
91
XII. FEJEZET.
A tizenegyedik ágazatról.
A testnek föltáraadását
I. K. Mennyire fontos e hitágazatról alapos ismerettel bírnunk.
Mily nagy ezen ágazat ereje hitünk igazságának megerősítésére,
mutatja legfőkép az, hogy a szentirásban a híveknek nemcsak
eléjök adatik, hogy higyék, hanem számos érvvel is erősittetik. Lát¬
ván, hogy ez a hitvallás egyéb czikkeire nézve nem történik, meg¬
érthető, hogy üdvünk reménye ezen mint legszilárdabb alapon nyug¬
szik. Mert miként az apostol okoskodik : *) „Ha nincsen halottak
föltámadása: úgy Krisztus sem támadott föl; ha pedig Krisztus fel
nem támadott: akkor hiábavaló a mi predikálásunk, hiábavaló a ti
hitetek is.“ A plébános tehát ennek megmagyarázásában annál na¬
gyobb szorgalmat és buzgóságot fejtsen ki, minél inkább törekednek
annak fölforgatásán az istentelenek. Mert hogy ez ismeretből nagy
és fontos hasznok áradnak a hívekre, nem sokára ki fogjuk mutatni.
II. K. Miért nevezik itt az apostoluk az emberek föltámadását a
test föltámadásának.
Mindenekelőtt azonban szükséges arra ttgyelmeznüuk, hogy
az emberek föltámadása ez ágazatban test föltámadásának neveztetik.
A mi ok nélkül nem történt. Mert az apostolok azt nkniiak ta¬
nítani, a mit szükségképen hinnünk kell, hogy a lélek halhatatlan.
Miért is, nehogy tán valaki azt a testtel együtt meghalni, s mind¬
kettőt életre föltámadni vélje, holott a szentirás számos helyéből
teljesen bizonyos, hogy a lélek nalhatatlan: ez okból csak a test
feltámadásáról tétetett emlités ez ágazatban. És habár a szentirásban
is a test gyakran az egész embert jelenti, mint Izaiásnál: •) „Min¬
den test széna,“ és sz. Jánosnál:s) „És az Ige testté lett:
mégis e helyen e szó a testet jelenti, hogy megértsük, miszerint a
két rész, létek és test közöl, melyekből az ember áll, csak az
1) I. Kor. 15, 13. 14. *) íz. 40, 6. s) Ján. 1, 14.
14
92
egyik, t. i. a test romlik meg és tér vissza a földbe, melyből al¬
kottatott ; a lélek pedig romlatlan marad. Mivel pedig senki az
életre föl nem támad, hacsak meg nem halt: ennélfogva a lélekről
valódi értelemben nem mondhatni, hogy föltámad. A test szó hasz¬
náltatott ama tévtan megczáfolása végett is, melyet az apostol éle¬
tében *) Hymenaeus és Pliiletus tanítottak, kik azt álliták, hogy
midőn a sz. Írásban föltámadásról van szó, ezt nem a testi, hanem
a szellemi föltámadásról kell érteni, mely által a bűn halálából ár¬
tatlan életre kelünk föl. így tehát kitetszik, hogy e szavakkal ama
tévely megezáfoltatik, és a test föltámadása állittatik.
Ili. Ií, Különösen mily védvekkel támogattatik a testek valódi
föltámadásáról szóló tan.
A plébánosnak azonban kötelessége ezen igazságot az ó és uj
szövetségből és az egyház-történelemből vett példákkal fölvilágosí¬
tani. Mert némelyeket az ó szövetségben Illés és Elizeus, másokat,
nem említve azokat, kiket Krisztus Urunk támasztott föl halottaiból,
az apostolok és sok mások támasztottak föl; ily soknak föltámadása
pedig ez ágazat tanítását megerősíti. Mert amint hiszszük, hogy sokan
föltámadtak : úgy hinnünk kell, hogy mindnyájan föl fogunk támadni.
Sőt a főhaszon, mit az efféle csodákból huznunk kell, az, hogy ezen
ágazatot erős hittel higyük. Sok bizonyíték van, melyeket a plé¬
bános, ha a sz. Írásban csak középszerűen jártas is, könnyen fölta¬
lálhat. Nevezetesebb helyek pedig, az ó szövetségben: Jóbnál,
midőn mondja, hogy2) „az ő testében látja meg Istenét, “ s Dániel¬
nél: 3) „azok közöl, kik alusznak a föld porában, némelyek örök
életre, és némelyek örök gyalázatra ébrednek föl; “ az uj szövet¬
ségben pedig azok, melyeket sz. Máté 4 *) az Urnák a Szadduczeusokkal
tartott vitatkozásáról ad elő; továbbá, miket az üdvirók az utolsó
Ítéletről felsorolnak. Végre ide tartoznak azok is, miket az apostol
a Korintusiak5) és Tesszalonikaiakhoz6) írván rendszeres beszéd¬
ben tárgyal.
IV. K. Mily hasonlatokkal lehet ezen igazságot megerősíteni.
Azonban, habár mindez a hit által bizonyos, mégis fölötte liasz-
l) II. Tim. 2, 17. s. k. 2) Jób. 19, 26. 3) Dán. 12, 2.
4j Mát. 22, 23. 5) I. Kor. 15, 12 6) I. Tessz. 4, 13.
1
93
nos vagy példákkal, vagy okokkal megmutatni, hogy az, mit a hit
élőnkbe ád, nem ellenkezik a természettel, vagy az emberi esz íel¬
fogásával. Ugyanis az apostol az őt kérdezőnek, hogyan támadnak
föl a halottak, igy felel:») „Balgatag! a mit elvetsz, nem éled fel,
hacsak előbb meg nem hal; és a mit elvetsz, nem a leendő testet
veted el, hanem pusztán a magot, t. i. a búzát vagy egyéb magot,
az Isten pedig annak testet ad, amint akarjaés alább mondja:
„Nemtelenségben vettetik el, dicsőségben támad föl.'* Hogy ugyan¬
azon hasonlathoz még sokat kapcsolhatni, bizonyítja szent Gergely :a)
„Mert a világosság, úgymond, naponkint mintegy meghalván, eltűnik
szemeink elől, és ismét mintegy fóltámadván visszatér; a fák el¬
vesztik lombjaikat, és ismét mintegy föléledvén kizöldülnek, és a
mag megrothadván elhal, és kicsirázván ismét életie kél.
V. K. Ez igazságot megerősítő véd vek.
Ezenkívül az egyházi Íróktól fölhozott okok elég alkalmasaknak
látszhatnak ugyanazon tárgy bizonyítására. És pedig először, mivel
a lelkek halhatatlanok, és mint része az embernek természeti von¬
zódással bírnak az emberi testhez: természetellenesnek kell tarta¬
nunk, hogy azok a testektől örökké elválasztva maradjanak. Mint¬
hogy pedig a mi a természettel ellenkező és erőszakolt, tartós nem
lehet: következetesnek látszik , hogy azok a testekkel ismét egye-
sittessenek; miből egyszersmind következik a testek leendő föltá¬
madása. Ugyanilyen érveléssel élt Üdvözítőnk, *) midőn a Szaddu-
czeusok ellenében a lelkek halhatatlanságából a testek föltámadására
vont következtetést. Mivel továbbá a legigazságosabb Isten a go¬
noszokat büntetéssel fenyegeti s a jóknak jutalmat Ígért, azok kö¬
zöl pedig igen sokan, mielőtt kiszabott büntetéseiket vennék, ezek
közöl a legnagyobb rész az erény jutalmazása előtt hal meg: azért
szükség a telkeknek a testekkel ismét egyesülniök, hogy a testek,
melyek az embernek a vétkezésben társai voltak, a lélekkel együtt
büntetessenek vagy jutalmaztassanak meg a gonoszságokért vagy
jó tettekért. E helyet kiváló gonddal tárgyalta aranyszáju szent Já¬
nos *) az Antiokiaiakhoz mondott beszédében. Ezért mondá szent
Pál apostol, a föltámadásról értekezvén:5) „Ha csak ez életben vau
») I. Kor. 15, 36. S. k. *) Erk., 14. k. 55. fej. *),„Mát. 22,31.
*) Rom. 1. *) 1. Kor. 15, 19.
94
reménységünk Krisztusban, minden embereknél nyomorultabbak
vagyunk. “ E szavakat azonban senki se értse a lélek nyomoráról,
mely, minthogy halhatatlan, habár a testek föl nem támadnának is,
a jövő életben mégis élvezhet 'boldogságot: hanem az egész em¬
berről értendők. Mert ha a testnek fáradalmaiért illő jutalmak nem
adatnának, úgy azok, kik, miként az apostolok, annyi nyomort és
ínséget szenvedtek ez életben, mindenek közt szükségképen a leg-
nyomorultabbak volnának. Ugyanezt sokkal világosabban tanítja a
Tesszalonikaiakhoz irt levelében e szavakkal:l) „Dicsekszünk az
Isten egyházaiban a ti béketüréstökért és hitetekért, melylyel min¬
den üldözést és viszontagságot szenvedtek, Isten igaz ítéletének je¬
léül, hogy méltóknak fogtok találtatni az Isten országára, melyért
szenvedtek is; mivel Istentől igazságos az, hogy szorongatással
fizessen azoknak, kik titeket szorongatnak, nektek pedig, kiket
szorongatnak, nyugodalommal velünk együtt, midőn az Ur Jézus meg
fog jelenni az égből az ő hatalmasságának angyalaival, a tűz láng¬
jában, boszut állván azokon, kik nem ismerik az Istent, és nem
engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangeliomának."
Ide járul még az is,% hogy az emberek, mig a lélek a testtől el van
választva, nem nyerhetik el a teljes és minden -jóban bővelkedő
boldogságot. Mert valamint minden az egésztől elválasztott rész
tökéletlen: úgy a lélek is, mely a testtel nincs egyesítve. Miből
következik a testek föltámadásának szüksége, hogy az a legfőbb
boldogságban mit se nélkülözzön. Ezen és több efféle okokat hozhat
föl a plébános a hiveknek ezen ágazat magyarázatában.
VI. K. Senki sem leend akkor, ki a halálnak és föltámadásnak ne
lenne részese.
Azonkívül szükséges leend gondosan megmagyarázni az apostol
tanítása szerint, kik fognak az életre föltámadni. Mert a Korintu-
siakhoz igy ir:2) „Amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy
Krisztusban mindnyájan megelevenittetnek. " Tehát mindnyájan,
gonoszok és jók minden különbség nélkül feltámadnak halottaikból,
(noha nem lesz mindnyájok jövő állapota egyenlő) 3) „kik jót csele¬
kedtek, az élet föltámadására, a kik pedig gonoszt cselekedtek, az
Ítélet föl támadására." Midőn pedig mondjuk: „mindnyájan," értjük
l) II. Tesszal. I, 4-8. 2) 1. Kor. 15, 22. s) Ján. 5, 29.
95
mind azokat, kik az Ítéletkor már halva lesznek, mind pedig azokat,
kik akkor fognak meghalni. Hogy pedig ezen állitést, mely erősiti,
hogy kivétel nélkül mindenki meghal, az egyház osztja, es hogy ez
az igazsággal megegyez, bizonyítja szent Jeromos;1) igy érez szent
Ágoston is. 2) Nem is ellenkeznek ezen állítással az apostolnak a
Tesszalonikaiakhoz irt szavai sem:8) „A halottak, kik a Krisztusban
vannak, először támadnak föl, azután mi, a kik élünk, kik meg¬
hagyatunk, együtt ragadtatunk el azokkal a felhőkbe Krisztus elé a
levegő égbe." Mert szent Ambrus, azokat magyarázván igy szól:
„Hirtelen ér utói a halál, és mintegy mély álom által, hogy a ki¬
költözött lélek egy pillanat alatt visszaadassék; mert ez elvetetvén,
meg fognak halni, hogy az Úrhoz jutván annak jelenléte által vissza¬
nyerjék a lelkeket, mivel az Úrral holtak nem lehetnek." Ugyanezen
állítást megerősíti szent Ágoston4) tekintélye Isten városáról iit
könyvében
VII. K. Az utolsó Ítéletkor az ember lelke tökéletesen ugyanazon
testet veszi fel.
Mivel pedig igen fontos erősen hinnünk, hogy ezen testünk és
épen az a test, mely mindegyikünknek tulajdona volt, habár elrot¬
hadt és porrá vált is, ugyanaz fog feltámadni: a plébános ezt is
tüzetesen magyarázza meg. Ez az apostol tanítása, midőn mondja :5)
„E rothatag testnek rothadatlanságba kell öltözni," mely szóval nyil¬
ván saját- testét jelenti. Job is igen világosan jövendölt erről: 6)
„És az én testemben látom meg Istenemet, kit én magam látok
meg, és az én szemeim nézik őt, és nem más." Ugyanez követ¬
kezik magának a föltámadásnak fogalmából; mert a föltámadás da-
maskusi János szerint7) visszahívás azon állapotra, melyből kiestél.
Végre, ha megfontoljuk, mi okból fog bekövetkezni a föltámadás, a-
mint ezt kevéssel előbb bizonyítottuk: akkor ezen igazságra nézve
senki többé kétségben nem lehet.
Vili. K. Mi okból rendelte Isten a test föl támadását.
A testek föltámadását pedig szükségesnek mondottuk azért:8)
') 119. L. 2) Isten város. 20, 20. 3) I Tesszal. 4, 15 köv.
4) Isten város. 20, 20. 5) I- Kor. 15, 53. 6) Job. 19, 26. s. k.
7) Az igaz liitr. 4, 27. 8) II. Kor. 5, 10.

9G
„Hogy kiki elvegye diját a testben, amint jót vagy gonoszát cse¬
lekedett." Az embernek tehát a testtel együtt fel kell támadnia,
melylyel Istennek vagy az ördögnek szolgált, hogy ugyanazon testtel
együtt nyerje el a győzelem koronáját és jutalmát, vagy szenvedje
a büntetéseket s a leggyötrőbb kinokot.
IX. K. A testek e halandó életben birt rútságukat nem fogják
felvenni.
Azonban nemcsak feltámad a test, hanem mindaz, a mi ter¬
mészetének mivoltához, és az ember disze s ékességéhez tartozik,
vissza fog állittatni. Kitűnő tanúságot olvasunk erről Szent Ágoston¬
nál: „Akkor, úgymond,1) semmi hiba nem fog lenni a testekben;
ha némelyek kövérek és vaskosak voltak, nem fogják a testnek
egész tömegét felvenni, hanem a mi azon testalkatot fölülmúlja,
fölöslegesnek fog tekintetni; és viszont, a mit vagy betegség vagy
az öregség a testben elrontott, Krisztus által isteni erővel helyre
fog állittatni, úgymint: ha némelyek elsoványodva szikárok voltak;
mivel Krisztus nemcsak testünket állítja vissza, hanem mindazt,
mi ez életnek nyomora által tőlünk el vétetett." És más helyen
ugyanaz: „Az ember nem nyeri vissza azon haját, melylyel birt,
hanem a mely diszéül szolgáland, ama mondat szerűit: 2) „Fejetek
hajszálai is mind meg vannak számlálva,“ „melyek az isteni böl-
cseség szerint visszaadandók. “ Különösen pedig a tagok, mivel az
emberi természet valójához tartoznak, együtt mind visszaadatnak.
Mert kik vagy születésüktől fogva vakok, vagy valamely betegség
által vesztették el szemök világát, a sánták, csonkák, és akármely
tagjaikban nyomorékok, ép és tökéletes testtel fognak feltámadni.
Mert különben a lélek vágya, mely a testtel való egyesülést óhajtja,
épen nem elégittetnék ki; pedig kétségkívül hiszszük, hogy az ő
kívánsága a föltámadáskor be fog töltetni. Azonfölül tudjuk, hogy
a föltámadás szintúgy, mint a teremtés, Isten kiváló müvei közé
tartozik. Valamint tehát a teremtéskor Istentől minden tökéletesnek
alkottatott: úgy állítanunk kell, hogy a föltámadáskor is igy leend.
Nem is egyedül a vértanukról kell ezt vallani, kikről sz. Ágoston
ekkép tanúskodik:s) „Nem leendenek ama tagok nélkül; mert
l) Isten városáról 22. 19 — 21. Enehir. 89- és köv. 2) Mát.
10, 30. 3) 132. Besz. 20. fej.
97
azon csonkítás szükségkép a test hiánya lenne, és a lefejezetteknek
fej nélkül kellene feltámadniok; mindazonáltal meglesznek ugyanazon
tagjaik részein az arany és drágakő fényességét fölülmúló helyei a
pallosnak, miként Krisztus sebeinek helyei is; ugyanezt a gono¬
szokról is a legbizonyosabban mondhatni, habár azok tagjaikat vét¬
kük által vesztették is el. Mert minél több taggal fognak bírni, a
fájdalmak annál égetőbb kínjai gyötrendik őket. Azért tagjaik
visszaállítása nem boldogságukra, hanem nyomorúságuk és Ínségükre
fog szolgálni, minthogy a jutalmak nem a tagoknak, hanem a sze¬
mélynek tulajdonittatnak, kinek testével kapcsolatban vannak. Mert
azoknak, kik bünbánatot tartottak, jutalomra; azoknak ellenben,
kik azt megvetették, bünhődésre lesznek visszaadva." Ha a plébá¬
nosok ezeket figyelmesen megfontolják, nem fognak hiányt szenvedni
sem tárgy sem szavakban, melyekkel a hívek lelkeit áhítatra kelt¬
hetik és buzdíthatják, hogy ez élet terheit s nyomorait meggon¬
dolván, a föltámadásnak ama boldog dicsőségét, mely az igazak és
jámboroknak készítve van, epedve várják.
X. K. Milyenek lesznek az emberek testei feltámadásuk után.
Következik már, hogy értsék meg a hívek, noha a test lénye¬
gét tekintve ép az és ugyanazon testnek kell is halottaiból feltá¬
madni, mely azelőtt meghalt: hogy mégis egészen más és
különböző lesz ennek állapota. Mert, hogy egyebeket mellőzzünk,
legfőkép abban fognak a föltámadók testei mind, önmagoktól külön¬
bözni , hogy mig azelőtt a halál alá voltak vetve, föltámadásuk
után, a jók és gonoszok különbsége nélkül, halhatatlanságot nyernek.
X természetnek eme csodálandó visszaállítását Krisztusnak dicső
győzelme érdemiette, melyet a halál fölött kivívott, miként a
szentirás bizonyítékai tanítják. Mert Írva van: *) „Megrontja a
halált mindörökre"; és máshol:2) „Halálod leszek, oh halál!" mit
magyarázván az apostol igy szól:8) „Az utolsó ellenseg pedig, ki
megrontatik, a halál lesz" ; és sz. Jánosnál olvassuk : *) „halál többé
nem leszen." Legkivált pedig illő volt, hogy Krisztus Urunk érdeme,
mely a halál uralmát megdöntötte, Ádám vétkét hasonlithatlanul
fölülmúlja. Ugyanaz megegyező volt az isteni igazsággal is, hogy
a jók a boldog életet örökké élvezzék, a gonoszok pedig örök kínokat
i) ízűi. 25, 8. 2) Ozeás 13, 14. *) I. Kor. 15, 26 *) Titk.
Jelen 21, 4.
98
szenvedvén „keresnék l) a halált, de meg nem találnák, kívánnának
meghalni, de futna tölök a halál. “ És e halhatatlanság közös leend
a jókkal és gonoszokkal.
XI. K. Mily adományokkal lesznek fólékesitve a boldogok testei
a föltámadás után.
Azonföltil a szenteknek feltámadt testei némely kitűnő és jeles
ékességekkel fognak birni, melyeknél fogva sokkal nemesebbek le¬
endőnek, mint azelőtt bármikor voltak. Ezek közt főbbek ama
négy, melyek az atyáktól az apostol tanításából jegyeztettek fel, és
tulajdonságoknak neveztetnek. Azok elseje a szenvedhetlenség, azaz :
azon ajándék és adomány, mely eszközli, hogy semmi bajt sem szen¬
vedhetnek és semmi fájdalom és baj nem érheti őket. Mert sem
a hidegség nagysága, sem a láng hősége, sem a vizek árja nem
árthat nekik. „Rothadásra, úgymond az apostol, 2) vettetik el, rot-
hadatlanságban támad fel.“ Hogy pedig a skolasztikusok szenved-
hetlenségnek, nem pedig romlatlánságnak nevezték, oka az volt,
hogy kifejezzék, a mi a megdicsőült testnek sajátja. Mert a szen¬
vedhetlenség nem közös tulajdonuk a kárhozottakkal,, kiknek testei,
habár romolhatlanok, mégis éghetnek és fázhatnak, és különféle kí¬
nokat szenvedhetnek. Ez után következik a fényesség, melynél
fogva a szenteknek testei fényleni fognak, mint a nap; ugyanis Üd¬
vözítőnk sz. Máténál bizonyítja:3) „Az igazak fényiem fognak
mint a nap, az ő Atyjok országában." S hogy erről senki se kétel¬
kednék, a maga színváltozásának példájával bizonyította. * *) Ezt az
apostol majd dicsőségnek, majd fényességnek nevezi mondván: s)
„Megújítja a mi alázatos testünket, hasonlóvá tévén az ő dicsőséges
testéhez; “ és ismét: „Nemtelenségben vettetik el, dicsőségben tá¬
mad fel. “e) E dicsőségnek látta némi képét Israel népe is a pusz¬
tában, midőn „Mózes arcza.“ 7) Istennel való beszélgetés és jelenléte
miatt annyira fénylett, hogy Israel fiai rá sem tekinthetőnek. E
fénylés pedig bizonyos fényözön, mely a lélek legnagyobb boldogsá¬
gából a testre árad úgy, hogy ez mintegy közlése ama boldogság¬
nak, melyet élvez a lélek, valamint maga a lélek is az által bol¬
dog, mivel az isteni boldogságnak egy része reá árad. De ezen
i) Titk. Jel. 9, 6 2) I. Kor. 15, 42. *) Mát. 13, 43.
*) Mát i 7, 2. 5) Fii. 3. 21. 6) I. Kor. 15, 43. 7) Mózes 11. K.
34, 29. II. Kor. 3, 7.
99
tulajdonsággal nem mindenki egyenlően ékesittetik föl, mint az első¬
vel; a szentek testei mind egyenlőkép szenvedhetlenek lesznek, de
nem fognak ugyanazon fénynyel birni; mivel, mint az apostol bizo¬
nyítja :') „Más a nap fényessége, más a hold fényessége, s más a
csillagok fényessége; még a csillag is különböző a csillagtól fényes¬
ségre : igy a halottak föltámadása is.“ Ez adománynyal egybe van
kötve az, mely könnyűségnek neveztetik, melynél fogva a test a
most rá súlyosodé tehertől meg fog szabadulni, és a legkönnyebben,
merre csak a lélek akarja, akkép mozoghat, hogy ama mozgásnál
gyorsabb semmi sem lehet; miként ezt sz. Ágoston2) az Isten
városa czimü könyvében, és sz. Jeromos3) Izaiást magyarázva vi¬
lágosan tanították. Ezért mondta az apostol:4) „Erőtlenségben
vettetik el, erőben támad fel." Ezekhez járul még, a mi finomság¬
nak neveztetik, melynek erejével a test egészen a lélek malma alá
vettetik, neki szolgál és akaratát teljesiti; a mi az apostolnak ama
szavaiból világok ki: „Állati testB) vettetik el, lelki test támad
fel.“ Ezek körülbelül a főbb pontok, melyek ez ágazat magyarázá¬
sakor előadandók.
XII. K. Mily haszna van a hívekre a feltámadás ily nagy
titkainak.
Hogy pedig a hívek tudják, mily hasznot húzhatnak ennyi
és ily nagy titkok ismeretéből: először is szükség kijelenteni, hogy
Istennek legnagyobb hálaadással tartoznak, ki elrejtette ezeket a
bölcsek elől, e) és kinyilatkoztatta a kisdedeknek. Mert hány jeles
bölcseségü vagy kitűnő tudományu férfiú volt egészen vak ezen oly
annyira bizonyos igazságra nézve. Mivel tehát azokat nekünk ki¬
nyilatkoztatta, kik azok megértésére el nem juthatánk, illő, hogy az
ő legfőbb jóságát és kegyét örök dicsérettel magasztaljuk. Továbbá
ez ágazat fölötti elmélkedésből ama nagy haszon is háramlik, hogy
tudnillik azoknak halálakor, kik velünk rokonság vagy barátság
által vannak egybekötve, mind másokat, mind minmagunkat könnyen
vigasztalandjuk. Tudjuk, hogy az apostol is élt a vigasztalás e
nemével, midőn a Tesszalonikaiakhoz 7) az alvókról irt. Sőt minden
egyéb nyomor és sauyaruságokban is a leendő feltámadásnak meg-
») 1. Kor. 15, 41. 2) Isten vár. 13. 18. és 20. köv. 3) Jerom.
12. k. 40 fej. 4j I. Kor. 15, 43. 8) 1. Kor. 15, 44. «) Máté. 11,25.
7) Thessz. 4, 12. s. köv.
15
100
gondolása a fájdalom legnagyobb enyhülését fogja szerezni, miként
sz. Job * *) példájából tanuljuk, ki szomorodott és busongó szivét
egyedül azon reménynyel vigasztalta, hogy egykor a föltámadáskor
meglátandja Urát Istenét. Azonkivül ez által lehet a hiveket leg-
hathatósabban buzdítani, hogy jámbor, feddhetlen és minden bün-
mocsoktól teljesen tiszta életet élni legnagyobb buzgósággal törö-
kedjenek. Mert ha meggondolják, hogy ama nagy gazdagság, mely
a föl támadást követni fogja, nekik készíttetett: könnyen az erény és
jámborság gyakorlatára íognak édesgettetni. Viszont a szív gerje-
delmeinek elfojtására és az embereknek a gonosztól elvonására mi¬
sem bírhat nagyobb erővel, mint ha gyakrabban arra intetnek, mily
roszak és kínok várnak a gonoszokra, „kik amaz utolsó napon az
Ítélet foltámadására fognak eljönni."2)
XHI. FEJEZET.
*
A tizenkettedik ágazatról.
Örök életet.
I. K. Miért tétetett e hitágazat a legutolsó helyre, és mennyire
hasznos ezt a népnek gyakrabban megmagyarázni.
A sz. apostolok, a mi vezéreink, a hitvallást, melyben hitünk
összege foglaltatik, az örök életről szóló ágazattal akarták bezárni
és befejezni, mind azért, mivel a test föltámadása után a híveknek
nincs egyéb, mit várniok kellene, az örök élet jutalmánál; mind pe¬
dig, hogy ama tökéletes, és minden javakkal elárasztott boldogság
szüntelen szemünk előtt lebegne, és megtanülnók, hogy elménket és
minden gondolatunkat arra irányozzuk. Miért is a plébánosok a hí¬
vek oktatásakor soha se mulaszszák el az örök élet jutalmainak elő¬
terjesztése által ezek kedélyét feltüzelni, hogy bármit, még a leg-
sulyosabbakat is, miket a keresztény névért elviselendőknek tanitot-
Jób. 19, 26. s. k. *) Ján. 5, 29.
101
tak, könnyűnek, sőt kellemesnek tartsanak, és az Isten iránti enge¬
delmességre hajlandóbbak és készebbekké váljanak.
II. K. Mit jelent itt az örök élet?
De mivel e szavakban, melyek itt boldogságunk kifejezésére
használtatnak, igen sok titok rejlik, azokat úgy kell megmagyarázni,
hogy, a mennyire kinek kinek felfogása engedi, mindnyájan megért¬
hessék. Figyelmeztetni kell tehát a hiveket, hogy e szavak „örök
életet," nem annyira az élet örök tartását, melyben az ördögök és a
gonosz emberek is részesülnek, hanem inkább az örök tartósságban
ama boldogságot jelenti, mely az üdvözültek óhaját betölti. így érté
ezt amn törvénytudó is, *) ki Urunk Üdvözítőnktől az evangéliumban
kérdezte, mit kelljen cselekednie, hogy az örök életet elnyerje;
mintha mondta volna: miket kell cselekednem, hogy ama helyre, hol
tökéletes boldogságot élvezhetni, eljussak? Ezen értelemben veszi
ezen szavakat a szentirás is, mint sok helyen láthatni.
III. K. Miért neveztetik ama legfőbb boldogság őrök életnek.
Ama legfőbb boldogság leginkább azért neveztetett igy, ne¬
hogy valaki azt gondolja, hogy az testi és múlandó dolgokban, me¬
lyek örökké tartók nem lehetnek, áll. Mert maga e szó boldogság
nem fejezhette ki eléggé azt, a miről szó van, főkép minthogy vol¬
tak némely álbölcseségtől fölfuvalkodott emberek, kik a legfőbb jót
azon dolgokban helyezők, melyek az érzékek tárgyai. Mert ezek el¬
enyésznek és megszűnnek, a boldogságot pedig semmi időhatár sem
korlátozza, sőt inkább e földiek távol vannak az igazi boldogságtól,
melytől legmeszebb távozik az, a ki a világ szeretetén s vágyain
csügg. Mert írva van;2) „Ne szeressétek e világot, sem azokat,
mik e világban vannak. A ki e világot szereti, nincs abban az
Atyának szeretető"; és alább: „E világ elmúlik és az ő kívánsága. “
A plébánosok tehát ezeket a hívek elméjébe vésni gondosan töre¬
kedjenek, hogy a mulandókat megvessék, és belássák, hogy ez életben,
hol nem polgárok, hanem jövevények8) vagyunk, a boldogságot el
nem érhetjük. Jóllehet már itt is joggal mondatunk boldogoknak a
reménység által, ha „lemondván *) az istentelenségről és a világi kiván-
*) Luk. 18, 18. 2) I. Ján. 2, 15. 17. *) I. Pét. 2, 11.
*) Titk. 2, 12. köv.

102
Ságokról, józanul, igazán, és ájtatosan élünk e világon, várván a
boldog reménységet, és a nagy Isten a mi Üdvözítő Jézus Krisz¬
tusunk dicsőségének eljövetelét.“ Mivel ezeket igen sokan, kik1) ön¬
magukat bölcseknek tartották, nem értették, és a boldogságot ez
életben keresendőnek gondolták, esztelenekké lettek, és a legnagyobb
nyomorra jutottak. De ezenkivül e szó jelentéséből „örök életet"
azt is tanuljuk, hogy az egyszer elnyert boldogság sóba sem veszt¬
hető el, mint némelyek hibásan vélekedtek. A boldogság ugyanis
minden jók összege, minden rósz vegyitóke nélkül, s mivel az
ember vágyait egészen betölti, szükségképen az örök életben áll;
mert lehetetlen a boldognak forrón nem kívánnia, hogy ama jókat,
miket már elnyert, örökké élvezhesse. Azért ha e bírás állandó és
biztos nem volna, szükségképen a félelem igen nagy gyötrelmei
szorongatnák.
IV. K. Az örök boldogság sem szóval, sem emberi észszel fel
nem fogható.
Hogy mily nagy lesz az üdvözöltek boldogsága, kik a mennyei
hazában élnek, s hogy azt csak is ők s kivülök senki más föl nem
foghatja, eléggé bizonyítják magok a szavak, midőn boldog életről
szólunk. Mert ha valamely dolog jelentésére oly szóval élünk, mely
sok mással közös: könnyen belátjuk, hogy nincs rá szó, mely azon
dolgot teljesen kifejezné. Mivel tehát a boldogságot oly szavakkal
fejezzük ki, melyek épen úgy illenek a boldogokra, mint mindenkire,
kik örökké élnek: ez nekünk érvül szolgálhat arra, hogy valamely
fensőbb és jelesebb dolog az, mintsem hogy annak értelmét tulajdon
névvel teljesen kifejezhetnők. Mert habár a szentirásban ezen mennyei
boldogság jelentésére igen sok más szó is használtatik, milyenek:
Isten-, Krisztus-, mennyek országa, paradicsom, szent város, uj Je-
rusalem, az Atyának háza: mindazonáltal világos, hogy azok egyike
sem elégséges az ő nagyságának kifejezésére. Miért is a plébánosok
a nekik e helyen kínálkozó alkalmat el ne szalaszszák, hogy a hí¬
veket ama nagy jutalmakkal, melyek az örök élet elnevezéssel je¬
lenetnek, a jámborság, igazság és a keresztény egély minden kötel¬
meire buzdítsák. Mert tudva van, hogy az életet a legnagyobb jók
Rom. 1, 22.
103
közé szoktuk számítani, miket a természettől veszünk. Már pedig
leginkább ezen jó alatt értjük a boldogságot, hogy örök eletrol
szólunk. Ha e silány és ínséges életnél, mely annyi és oly kulontele
nyomoroknak alá van vetve, hogy igazabban halálnak lenne mondandó,
mit sem szeretünk inkább, s mi sem lehet sem kedvesebb, sem kelleme¬
sebb : mily hévvel, mily erőfeszítéssel kell akkor amaz örök életet
keresnünk, melyben minden rósz nélkül, minden jónak tökéletes es
teljes voltát együtt találjuk fel ? Mert a szent atyák tanítása sze¬
rint az örök élet boldogsága minden bajtól való mentességben es
minden jónak elnyerésében áll. A bajokat illetőleg elég \ilágosak
a sz. Írás bizonyítékai; mert Írva van a Jelenések könyvében: )
„Nem éheznek és nem szomjuhoznak többé,, a nap sem éri őket,
sem valami hőség"; és ismét:2) „És letöröl Isten minden könyhul-
latást az ő szemeikről, és halál többé nem leszen, sem bánat, sem
jajgatás, sem fájdalom nem lesz többé; mert az előbbiek elmúltak."
A boldogok dicsősége pedig mérhetlen, és a tartós öröm és gyönyö¬
rök nemei megszámlálhatlanok lesznek. Mivel tehát ezen dicsőség
nagyságát elménk föl nem foghatja, sem szivünk semmiképen nem
érezheti, szükség, hogy mi abba, az Urnák örömébe8) menjünk,
hogy azzal elárasztatván szivünk vágyát teljesen betöltsük.
V. IC A javak moly nemeit fogják különösen élvezni a
boldogultak.
Jóllehet pedig, mint szent Ágoston*) írja, úgy látszik, hogy
könnyebb a roszakat, miktől mentek leszünk, mint a jókat és gyö¬
nyöröket, miket élvezni fogunk, megszámitni: mégis rajta kell len¬
nünk, hogy, a mi a híveket ama legfőbb boldogság elnyerésének
vágyára buzdíthatja, röviden és világosan megmagyarázzuk. Mindenek¬
előtt pedig ama különböztetést kell tennünk, melyet tekintélyes egy¬
házi íróktól vettünk; azok t. i. kétféle jókat különböztetnek meg,
melyeknek egyike a boldogság lényegéhez tartozik, másika a bol¬
dogság következménye. Azért érthetőség végett azokat lényeges,
ezeket pedig mellékes jóknak nevezték.
i) Titk. Jel. 7, 16. *) Titk. Jel. 21, 4. *) Mát. 25, 21.
4) 127. Beszéd.

104
VI. K. Miben áll az örök boldogság lényeges és főoka.
A teljes boldogság pedig, melyet közönségesen lényegesnek
lehet nevezni, abban áll, hogy Istent látjuk, szépségében gyönyör¬
ködünk, ki minden jóság és tökéletesség forrása és kezdete. „Ez
pedig az örök élet, mondja Krisztus Urunk,') hogy megismerjenek
téged, egyedül igaz Istent, és a kit küldöttéi, Jézus Krisztust;" e
mondatot látszik magyarázni szent János, midőn mondja: *) „Sze-
relmesim! most Isten fiai vagyunk, de még nincs kijelentve, milyenek
leszünk. Tudjuk azonban, midőn ő megfog jelenni, hasonlók leszünk
hozzá. Mert látni fogjuk őt, amint vagyon." Mert kifejezi, hogy
a boldogság kettőből áll: mind, hogy Istent látni fogjuk, a mi¬
lyen természetében és lényegében, mind pedig, hogy mintegy istenek
leszünk. Mivel, a kik Istennel élnek, habár tulajdon lényegüket
megtartják is, mindazonáltal bizonyos csodálandó és majdnem isteni
alakot öltenek fel, úgy hogy inkább istenek, mint embereknek
látszanak.
VII. K. Hogyan öltik fel a boldogok Isten képét és némileg
természetét.
Hogy pedig miért történik ez igy, abból világlik ki, mivel minden
egyes dolog vagy az ő lényege vagy hasonlata és képe által ismerhető
meg. De mivel Istenhez semmi sem hasonló , hogy e hasonlóság
segélyével annak tökéletes ismeretére juthatnánk: következik, hogy az
ő természetét és lényegét senki sem láthatja, hacsak ugyanezen is¬
teni lényeg velünk össze nem köti magát. És ezt jelentik az apos¬
tolnak ama szavai: s) „Most tükör által homályban látunk, akkor
pedig színről szinre." Mert midőn mondja: „homályban," sz. Ágoston4)
ezt az Isten megismerésére használt hasonlatról magyarázza. Mit sz.
Dénes 6) is nyíltan bizonyít, midőn állítja, hogy az alábbvalók ha¬
sonlatosságából nem lehet a felebbvalókét megismerni: Mert vala¬
mely testi dolog hasonlatosságából nem lehet a testnélkülinek lé¬
nyegét és minőségét’ megismerni, minthogy a dolgok hasonlatosságai
szükségkép kevésbé anyagiak, s inkább szellemiek, mint magok a
tárgyak, melyeknek képét viselik, mint ezt minden ismereteinknél
könnyen tapasztaljuk. Mivel pedig lehetetlen, hogy valamely terem-
») Ján. 17, 3. *) I. Ján. 3, 2. 1. Kor. 13, 12.
Szenthár. 15, 9. *) Az isteni névr. I. f.
105
tett dolog hasonlatossága szinte oly tiszta és szellemi legyen, mint
maga az Isten: következik, hogy az isteni lényeget semmiféle ha¬
sonlatosságból sem lehet teljesen megismernünk. Ide járul az is,
hogy minden teremtett tárgy tökéletességének bizonyos határai van¬
nak. Az Isten ellenben végtelen, és semmi teremtett lény hason¬
latossága az ő mérhetlenségét meg nem közelítheti. Azért az isteni
valóság megismerésének azon egyetlen módja marad, hogy az ma¬
gát velünk összekapcsolja, és értelmünket rendkívüli módon fel¬
emelje, s ekkép természetének mivoltát szemlélni alkalmasakká
tegyen.
Vili. K. A boldogok a dicsőség tényétől megvilágosittatnak, és
Isten látását mindnyájunknak teljes reménynyel kell várnunk.
Ezt pedig a dicsőség fénye által fogjuk elérni, mivel ama
fénytől megvilágítva, Istent az „igaz világosságot1) az ő világossá¬
gával látjuk." Mert a boldogok Istent mindig színről szilire szem¬
lélendő, és ezen mindenek közt legnagyobb és legfelségesebb ado¬
mánynál fogva az isteni lényeg részeseivé lévén, valódi és teljes
boldogságot élveznek; melyet nekünk is hinnünk kell, mint az
Atyák hitvallásában meg van határozva, hogy mi azt Isten jóságából
csalhatlanul reméljük a szerint: „Várom a holtak föltámadását és
a jövö örök életet."
IX. K. Hasonlatban fejeztetik ki, a boldogságban az ember az
Istennel mikép egyesül.
Valóban isteniek ezek, és sem szóval ki nem fejezhetők, sem
gondolattal fel nem foghatók. Azonban e boldogságnak némi képét
láthatjuk azokban is, a mik érzékeink alá esnek. Mert valamint a
vas tüzbe vettetvén izzó lesz, és habár lényege nem változik, mégis
valami másnak, tudnillik tűznek, látszik: szintúgy azok is, kik ama
mennyei dicsőségbe bocsáttattak, Isten szeretetetol lángolván úgy lesz¬
nek áthatva, hogy, habár nem szűnnek meg azok lenni, a mik, mégis
mondhatni, hogy sokkal inkább fognak különbözni azoktól, kik ez
életben vaunak, mint az izzó vas attól, mely a tűz hevétől áthatva
nincsen. A dolgot tehát röviden egybefoglalva: ama legfőbb és
A !) Zsolt. 35, 10.

106
tökéletes boldogságot, melyet lényegesnek nevezünk, Isten bírásában
kell helyeznünk. Mert mi hiányozhatik a tökéletes boldogságból
annak, ki a legjobb és legtökéletesb Istent bírja ?
X. K. Melyek ama mellékes jók, melyekkel a boldogok bővelkedni
fognak.
Ahhoz azonban még némely, minden boldogulttal közös ékes¬
ségek is fognak járulni, melyek, minthogy az emberi ész előtt
kevésbé ismeretlenek, kedélyünket hathatósabban is indítják s buz¬
dítják. Ilyenek azok, melyekről látszik szólam az apostol a Romai¬
akhoz Írván: l) „Dicsőség pedig és tisztesség és béke minden jót
cselekvőnek"; mert dicsőséget csakugyan élvezendnek a boldogok,
s pedig nem csupán azt, melyet lényeges, vagy az ő természetével
leginkább egybekapcsolt boldogságnak lenni állítottunk: hanem azt
is, mely azon tiszta és világos tudomásban áll, melylyel mindegyik
a másiknak kitűnő és jeles méltóságáról fog birni. Továbbá mily
nagy leend azon tisztelet, mely nekik Istentől adatik, midőn többé
nem hivatnak Isten szolgái, hanem barátai, 2) testvérei és fiainak.
Azért Üdvözítőnk legszeretotteljesebb és legmegtisztelőbb szavakkal
igy szólitandja választottad:s) „Jöjjetek Atyámnak áldottai! bírjátok
a néktek készített országot;" hogy méltán fölkiálthatni:4) „Igen
tiszteletre méltók a te barátid, Isten!" Sőt dicséretekkel is fognak
Krisztus Urunktól a mennyei Atya és az ő angyalai előtt halmoz¬
tatok Azonfelül ha a természet adta s minden emberrel közös
vágygyal óhajtunk bölcs férfiaktól tiszteltetni, mivel őket erényünk
legjobb tanúinak tekintjük: mennyire növekedendik a boldogok dicső¬
sége az által, hogy egyik a másik iránt legnagyobb tisztelettel fog
viseltetni.
XI. li. Mennyi jóval fognak a boldogok amaz örök hazában
bővelkedni.
Nem volna vége az örömök elszámlálásának, melyekkel a bol¬
dogok dicsősége tetézve leend, s azokat még képzelnünk sem lehet.
») Rom 2, 10. * *) Jáu. 15, 14. és 20, 17. Rom. 8, 14.
*j Mát. 25, 34 4) Zsolt. 138, 17.
107
De arról legyenek meggyőződve'a hívek, hogy mindazok, a mik
nekünk ez életben kedvesek vagy kellemesek, akár az elme tudás¬
körébe, akár a test tökéletes alkatához tartozzanak, azokkal mind
bővelkedni fog az égiek boldog élete; jóllehet az az apostol szerint
valami fensőbb módon, „melyet1) szem nem látott, fül nem hallott,
sem az ember szivébe fel nem hatott," fog történni. Mert a test,
mely azelőtt durva és anyagi volt, miután mennyben, letéve a ha¬
landóságot, szellemivé lett, többé semmi élelemre sem szorul; a lélek
pedig a dicsőség örök éldeletével, melylyel ama nagy vendégség szer¬
zője „odamenvén2) szolgál nekik," a legnagyobb gyönyörrel fog
eltelni. A becses ruhák vagy a test királyi ékei után pedig ki
vágyódhatnék, midőn ezekre semmi szükség nem leend, s mindnyájan
halhatatlansággal s fénynyel övezve, és az örök dicsőség koronájával
lesznek ékesitve ? Ha pedig az emberi boldogsághoz kényelmes és
fényes lakhely birtoka is tartozik: mit lehet magánál a mennynél^
mely Isten dicsőségétől mindenünnen ragyog, nagyobbat és magasz-
tosabbat gondolni ? Azért a látnok, midőn ama lakhely szépségét
szemei elé állitá, és ama boldog lakhelybe eljutni felette kívánkoz¬
nék , igy szól:3) „Mily kellemesek a te hajlékaid, erők Ura! kí¬
vánkozik és eped lelkem az Ur tornáczai után, szivem és testem
örvendeznek az élő Istenben." És hogy ez legyen a hívek érzelme,
ez mindenek közös kívánsága, a plébánosnak nemcsak forrón óhaj¬
tani, de egész buzgalommal törekedni is kell.
XII. K. A boldogok nem részesülnek ugyanazon
jutalmakban.
Mert „Atyám házában, úgymond az Ur,4) sok lakóhely va¬
gyon," melyekben kisebb nagyobb jutalmak, amint kiki érdemli,
fognak osztogattatok Mert5) „a ki szűkén vet, szűkén is arat, és
a ki áldással vet, áldással is arat." Miért is a hívek nemcsak
buzditandók ama boldogságra, hanem ezen boldogság elnyerésének
legbiztosabb módjára is gyakrabban figyelmeztetendők, hogy a hit
és szeretekben bővelkedve, az imádságban és a szentségek üdvös
fölvételében állhatatosak léven, embertársaik iránt a jótékonyság
i) I. Kor. 2, 9. 2) Luk. 12, 37. 3) Zsolt. 83, 2. 4) Ján.
14, 2. 5) II. Kor. 9, 6.
16

408
minden cselekedeteit gyakorolják. Mert igy Isten irgalmassága
által, ki ama boldog dicsőséget az őt szeretőknek készítette, egy¬
kor teijesiilend, a mit a látnok jövendölt: *) „És az én nepem
a béke szépségében fog lakni, és a biztosság hajlékaiban, és bőséges
nyugalomban."
MÁSODIK RÉSZ.
I. FEJEZET.
A szentségekről általában.
1. K. A plébános fő gondot fordítson a szentségekről szóló tan
előadására.
Nolia a keresztény tanítás minden részé tudományt es szór-
galmat igényel: de a szentségekről szóló tan , mely mind Isten
parancsából szükséges, mind pedig igen nagy hasznú, a plébánosban
különös tehetséget és gondosságot kíván, hogy annak alapos és
gyakori előadása által a hívek képesíthessenek a legkitűnőbb és leg¬
szentebb dolgok méltó és üdvös vételére, és az áldozárok az isteni
tilalom ama szabályától el ne térjenek: *) „Ne adjátok a szentet
ebeknek, és ne hányjátok gyöngyeiteket a sertések elé."
II. K. Mit jelent, e szó: „szentség."
Mindenekelőtt tehát, mivel a szentségekről általában kell
szólnunk, magának a szónak jelentésén és fogalmán szükséges
kezdeni, és különféle jelentését megmagyarázni, hogy könnyebben
megértsük, melvik e helyen e szónak valódi ertelme. Azeit figyel¬
meztetni kell a hiveket, hogy a szentség szót, melyet itt tárgyalunk,
íz. 32, 18. *) Mát. 7, 6.
\
109
máskép használták a világi, és máskép a szent irók. Mert amazok
a szentség szó alatt ama kötelezettséget akarták jelenteni, midőn
eskü által bizonyos szolgálatra köttetünk le; honnan azon eskü,
mely által a katonák az állam hű szolgálatára kötelezik magokat,
katonai szentségnek neveztetett. És úgy látszik, hogy náluk, e
szónak ez volt leggyakoribb jelentése. Ellenben a latin atyáknál,
kik az isteni dolgokról Írtak, a szentség szó bizonyos szent dolgot
jelent, mely el van rejtve, amint a görögök is ugyanazon dolog
jelentésére titok szóval éltek. Hogy a szentség szót ezen értelemben
kell venni, kitetszik az Efezusiakhoz irt levélből: *) „Tudtunkra
adá akaratának titkát" ; azután Timoteushoz : 2) „Nagy a kegyesség
titka" ; továbbá a Bölcseség könyvében olvassuk : *) „Nem tudják
az Isten titkait." Ezen és sok más helyből kiviláglik, hogy a
szentség nem mást, mint szent, elrejtett és titkos dolgot jelent.
Ezért a latin tudósok azt hitték, hogy bizonyos, érzékeink alá eső
jeleket, melyek a kegyelmet, mit munkálnak, egyszersmind jelentik
és mintegy szemeink elé állítják, alkalmasan lehet szentségnek ne¬
vezni; habár sz. Gergely nézete szerint* 4) azért is mondathatnak
szentségeknek, mivel az isteni erő anyagi tárgyak leple alatt tit¬
kosan munkálja az üdvösséget. Ne is gondolja senki, hogy e szó
csak nem rég használtatik az egyházban; mert a ki szent Jeromost
és Ágostont olvasta, könnyen befogja látni, hogy régi egyházi Íróink
a szóban levő dolog jelentésére igen gyakran a szentség szóval,
néha pedig jel, vagy titkos jel, vagy szent jel kifejezéssel is éltek.
S ennyi elég a szentség szóról, mely ugyan az ó szövetségi szer¬
tartásokra is illik, melyekről a lelkésznek nem szükséges rendsza¬
bályokat adni, minthogy azok az evangeliomi törvény és kegyelem
által eltöröltettek.
7/7. K. Mit jelent tulajdonképen a katholikus íróknál a
szentség szó.
A szónak eddig adott fogalmán kívül azonban figyelmesen ki
kell kutatni a dolog lényegét és természetét is, és a híveknek
megmagyarázni, mi a szentség. Mert senki sem ketkedhetik, hogy
a szentségek ama dolgok neméhez tartoznak, melyekkel az üdvösség
és megigazulás munkáltatik. Jóllehet pedig sok mód van, melyek e
») Efez. 1,9. *) 1. Tim. 3, 16. *) Bölcs. 2, 22.
4) Szt. Gerg.
110
dolog kifejtésére alkalmasak és használhatóknak látszanak : azt
azonban érthetőbben és világosabban semmi sem fejezi ki, mint a
sz. Ágostontól származott értelmezés, melyet azután az összes sko¬
lasztikus tudósok követtek : „A szentség, úgymond,1) szent dolognak
jele," vagy mint más szavakkal, de ugyanazon értelemben mondatik:
„A szentség látható jele a mi megigazulásunkra rendelt láthatatlan
kegyelemnek. "
IV. K. Az érzékek alá eső dolgok felosztása, és mit kell a
„jel" szó alatt érteni.
Hogy ezen értelmezés annál világosabb, legyen, a lelkészek
kötelessége annak egyes részeit megmagyarázni, és különösen előadni,
hogy az érzékeink alá eső összes dolgoknak két neme van. Néme¬
lyek azért vetettek föl, hogy valamit jelentsenek; mások nem más
dolog jelentése, hanem önmagok miatt használtattak, s ezekhez szá¬
mi thatni majd minden dolgot, mely a természetben létezik. Az
első nemhez a dolgok nevei, az irás, zászlók, képek, kürtök és sok
más effélék tartoznak. Mert ha a szavaktól azok jelentését elveszed,
megszűnt az ok, mely miatt a szavak használtatnak. Ezeket ne¬
vezzük tulajdon értelemben jeleknek. Mert szent Ágoston2) azt
mondja jelnek, mi a dolgon kívül, melyet érzékeink elé állít, azt
is eszközli, hogy abból más dolog ismeretét nyerjük; mint a nyom¬
ból, melyet a földön látunk, könnyen következtetünk az átmenőre,
kinek nyomai meglátszanak.
V. K. Megmutattatik, hogyan kell a szentségeket a jelek közé
számítani.
Az előadottakból világos, hogy a szentség a dolgok azon ne¬
méhez tartozik, melyek azért rendeltettek, hogy valamit jelent¬
senek; mivel jelképben és hasonlatban azt jelenti nekünk, a mit
Isten leikeinkben érzékeink által meg nem fogható erejével munkál.
A keresztség ugyanis, hogy a mondottakat példában tegyük szem-
lólhetőkké, jelenti, hogy midőn meghatározott és ünnepélyes szavak
kimondása mellett külsőleg vízzel leöntetünk, bensőleg a Szentlélek
ereje által a vétek minden szennye és undoksága eltöröltetik, és
lelkünk a mennyei megigazulás felséges ajándékával gazdagittatik
x) Isten város. 10, 5. 2) A kér. tan. 2, 1.
\
111
és ékesittetik; a testnek ama leöittése, mint alább annak helyén
megmagyarázzuk, egyszersmind azt eszközli is a lélekben, a mit je¬
lent. De a szentirásból is világosan kitetszik, hogy a szentséget a
jelek közé kell számítani. Mert az apostol a körülmetélésről, az
ó szövetség szertartásáról (szentségéről), mely Ábrahámnak a min¬
den hívők atyjának meghagyatott, igy ir a Romaiakhoz:1) „És a
körülmetélés jelét vette, mint pecsétjét a hit igazságának. Ls egy
más helyből, midőn állítja, 2) hogy mi mindnyájan, „kik megkeresz¬
teltettünk Krisztus Jézusban, az ő halálában kereszteltettünk meg,"
láthatni, hogy a keresztség ezt jelenti t. i. hogy, mint ugyan¬
azon apostol mondja:3) „Eltemettettünk vele együtt a keresztség ál¬
tal a halálba." Nem is csekély haszna leend, ha a hivő nép meg¬
érti, hogy a szentségek a jelekhez tartoznak; mert igy könnyebben
meggyőződik*, hogy az, a mit jelentenek, magokban foglalnak és
munkálnak, szent és fönséges, és megismervén azok szent voltát,
annál inkább fog az Isten hozzánk való jóságának tiszteletére és^
imádására buzdulni.
VI. K. Hányfélék a jelek.
Ezután meg kell magyarázni e szavakat „szent dolognak,"
melyek az értelmezésnek második részét teszik. Hogy ez jól sike¬
rüljön, kissé részletesebben kell előadnunk azokat, miket sz. Ágoston
a jelek különféleségéről elmésen és tüzetesen tárgyalt. Némely jelek
ugyanis természetieknek mondatnak, melyek önmagokon kivül más
dolognak ismeretét (mi, mint fenebb bizonyítottuk, minden jellel
közös) keltik föl bennünk, például a füst, melyből azonnal tűzre kö¬
vetkeztetünk. És e jelet azért kell természetinek nevezni, mivel a
füst nem akaratunk szerint jelenti a tüzet, hanem a dolog termé¬
szetéből származik, hogy ha valaki csak füstöt lát, egyszersmind a
lappangó tűznek természete és ereje is eszébe jut és reá gondol.
Más jelek pedig nem természetiek, hanem az emberektől határoz¬
talak meg és találtattak ki, hogy egymás közt beszélhessenek, és
érzelmeiket másoknak kifejezhessék, és viszont mások nézetét és
szándékait megérthessék. Mily különbözők és sokfélék ezek, onnan
tűnik ki, mivel némelyek a szemek, igen sok a fülek, és mások
egyéb érzékek körébe tartoznak. Mert midőn valakinek intünk, és
x) Rom. 4, il. 2) Rom. 6, 2. s) Rom. 6, 4.
112
például zászló-fölemeléssel valamit tudtul adunk: eléggé bizonyos,
hogy ama jeladás csak a szemekre hat, valamint a kürtök, sípok és
hárfák zengése, mely nemcsak gyönyörködtetés, hanem többnyire
jeladásra használtatok; a fülek ítélete alá esik; kiváltképen ezen
érzékkel fogjuk föl a szavakat is, melyek a lélek legbensőbb gon¬
dolatainak kifejezésére legnagyobb erővel bírnák. Azonban az eddig
felsorolt jeleken kívül, melyek a mondottak szerint az emberek köz-
megegyezése és akaratából állapíttattak meg, mások Istentől ren¬
deltettek,- melyek azonban, hogy nem egyfélék, mindenki elismeri.
Mert némely jeleket Isten csak azért ajánlott az embereknek, hogy
valamit jelentsenek, vagy valamire emlékeztessenek; milyenek voltak
a tisztulási törvények, a kovásztalan kenyér, és sok más, melyek a
mózesi isteni tisztelet szertartásaihoz tartozának. Másokat pedig az¬
ért rendelt az Isten, hogy nemcsak jelentő, hanem eszközlő erővel is
bírnának; és eléggé világos, hogy a jelek ez utóbbi neméhez kell
az uj szövetség szentségeit számítani. Mert ezek Istentől rendelt, s nem
az emberektől feltalált, jelek, melyekről kétségkívül hiszszük, hogy
valamely szent dolgot, melyet jelentenek, eszközük is.
VII. K. Mit kell érteni a szentség értelmezésében a „szent
dolog “ alatt.
Azonban, valamint a jelek sokfélék, úgy a „szent dolgot" sem
kell egyfélének tartani. A mi már a szentség adott értelmezését
illeti, az egyházi Írók a „szent dolog" szó alatt Isten kegyelmét
értik, mely minket megszentel és minden isteni erények képességével
földiszit. Mert méltán hitték, hogy a szent dolog elnevezése a kér
gyelemnek felel meg tulajdonképen, minthogy annak üdvös hatása
által a mi lelkünk Istennek szenteltetik és vele egybeköttetik.
Vili. K. A szentségnek bővebb értelmezése, és hogyan különbözik
az egyéb szent jelektől.
Azért, hogy kimerítőbben megmagyaráztassék, mi a szentség,
tanítani kell, hogy az érzékek alá eső dolog, mely Isten rendelésé¬
ből a megszentelést és megigazulást nemcsak jelenti, hanem munkálja
is; miből, amint kiki könnyen beláthatja, következik, hogy a szentek
képei, keresztek és más effélék, jóllehet szent dolgok jelei, azért
szentségnek mégsem mondandók. Ezen tan igazságát pedig könnyű
minden szentség példájával igazolni, ha valaki azt, mit fönebb a
113
keresztségről említettünk, más szentségre is alkalmazni akarná,
midőn mondtuk, hogy a testnek amaz ünnepélyes leöntése jelenti s
eszközli is a szent dolgot, mely bensőleg a Szentlélek ereje által
történik. Sőt e titkos jeleknek, melyek Istentől rendeltettek, az is
kiváló sajátsága, hogy az Urnák rendeléséből nem csak egy bizonyos
dolgot, hanem többet is jelentenek. Ez minden egyes szentségben
fölismerhető, melyek nemcsak megszentelésünket és megigazulásun-
kat, hanem azonkívül két más, magával a megszenteléssel összefüggő
dolgot jelentenek ; tudniillik Krisztusnak a Megváltónak szenvedését,
mely a megszentelés oka, és az örök életet s mennyei boldogságot,
mely megszentelésünknek czélja. Minthogy ez minden szentségnél
látható, méltán tulajdonítottak a szent tudósok minden egyes szent¬
ségnek hármas jelentést, részint, mivel valamely múlt dologra emlé¬
keztet, részint valamely jelenlevőt jelent és mutat, részint valamely
jövőt előre hirdet. Nem is kell gondolni, mintha ezt csak ők ta¬
nítanák, s egyszersmind a szentirás bizonyítékai is nem erősítenék;
mert, midőn az apostol mondja:1) „Mind, a kik megkereszteltettünk
Krisztus Jézusban, “az ő halálában kereszteltettünk meg," világosan
bizonyítja, hogy a keresztséget azért kell jelnek nevezni, mivel az
Ur szenvedése és halálára emlékeztet bennünket. Azután, midőn
mondja:2) „Mert eltemettettünk vele együtt a keresztség által a
halálba, hogy valamint Krisztus föltámadott halottaiból az Atya
dicsősége által, úgy mi is az élet újságában járjunk," ezen szavak¬
ból kiviláglik, hogy a keresztség jel, mely jelenti a belénk öntött
mennyei kegyelmet, mely adomány által képesittetünk, hogy uj életet
kezdvén az igaz jámborságnak minden kötelmeit könnyen és öröm¬
mel teljesítsük. Végül, midőn hozzá adja:3) „Mert ha együvé ol-
tattimk az ő halálának hasonlatossága szerint, feltámadásával is úgy
leszünk" , világos, hogy a keresztség az örök életnek is, melyet az
által el fogunk nyerni, világos jelentésével bir De a jelentésnek ezen
fölhozott különféle nemein és módjain kívül gyakran történik, hogy a
szentség nem csak egy jelenlevő dolgot, hanem többet is mutat és
jelent. Ezt pedig könnyen megértik azok, kik a legszentebb oltári-
szentségről elmélkednek, mely az Ur valóságos teste és vérének
jelenlétét, nem különben a kegyelmet, melyet a szent titkokban tisztán
részesülők nyernek, jelenti. A mondottakból tehát érveket meríthet¬
nek a lelkipásztorok, hogy bebizonyítsák, mily nagy az istenség ha-
Rom. 6, 3. 2) Rom. 6, 4. 3) Rom. 6, 5.

114
talma, s hány titok teljes csoda rejlik az uj szövetség szentségeiben,
hogy mindenkit meggyőzzenek, hogy azokat a legnagyobb áhítattal
kell tisztelni és felvenni.
JA’. K. Miért volt szükséges a keresztényeknél szentségeket
rendelni.
Azonban a szentségek kellő használatának tanítására mi sem
lehet alkalmasabb, mint gondosan előadni az okokat, melyek miatt
szükséges volt szentségeket rendelni. Több okot szoktak számláim,
melyek közöl első az emberi elme gyengesége; mert természetünk
hozza magával, hogy az észszel és értelemmel felfogható dolgok is¬
meretére senki sem juthat el máskép, mint azok által, melye ' va¬
lamely érzék alá esnek. Hogy tehát azokat, melyek Isten titkos
ereje által munkáltatnak, könnyebben felfoghassuk, ugyanazon alko¬
tója a mindenségnek a leghölcsehhen rendelte, hogy hozzánk való
jóságából magát az erőt bizonyos, érzékek alá eső jelekkel ismer¬
tesse meg. Mert mint aranyszáju sz. János *) igen jól monda, ha
az ember anyagi testtel nem bírna, akkor magok a jók is pusztán es
minden lepel nélkül adattak volna; minthogy pedig a lelek a
testtel össze van kapcsolva, igen is szükséges volt, hogy érzékek alá
eső dolgok segélyével élne azok megértésére. A második ok pedig
az, hogy lelkünk nem könnyen hajlik azoknak hívesére, a nnk ne¬
künk Ígérteinek. Ezért Isten a világ kezdetétől fogva, a miket
művelni elhatározott, szavakkal. ugyan a leggyakrabban szokta kije¬
lenteni ; néha pedig, midőn valamit határozott, a minek nagysága
az ígéret hitelét csökkenthétté volna, a szavakhoz más jeleket is
kapcsolt, melyek néha mintegy csodásnak látszának. így midőn
Isten2) Mózest Izrael népe megszabadítására küldte, s ez még a
parancsadó Isten segélyében sem bízván félt, „nehogy nagyobb teher
tétetnék reá, mint elviselhetne, vagy nehogy a nép az isteni jöven¬
döléseknek és szavaknak hitelt ne adna: az Ur az ő ígéretét külön¬
féle jelekkel erősítette meg. Valamint tehát az ó szövetségben Isten
cselekedett, hogy valamely nagy ígéretnek hitelét jelekkel bi¬
zonyítaná: úgy az uj szövetségben is Krisztus a mi Üdvözítőnk,
midőn nekünk bűneink bocsánatát, mennyei kegyelmet, a Szentlélek
közlését ígérte, a szemek és érzékek alá eső némely jeleket ren-
l) 82 Beszéd. Mát. f. 2) Móz. II. K. 3. s. k.
I
115
delt, melyekkel mintegy záloggal lekötve birnók őt, és igy hűségéről
ígéreteiben soha se kételkednénk. A harmadik ok volt, hogy azok
sz. Ambrus *) szerint, mint segéd eszközök és az evangéliumi Sza¬
maritánus gyógyszerei szolgálnának a lelkek egészségének vagy
visszaszerzésére vagy megvédésére. Mert a Krisztus szenvedéséből
származó erőt, vagyis a kegyelmet, melyet ő a kereszt oltárán szá¬
munkra kiérdemelt, a szentségek által mintegy csatornán át kell
ránk árasztani, különben senki sem remélheti ,az üdvösséget. Azért
a legkegyesebb Ur, szava és Ígérete által biztosított szentségeket
akart az egyházban hagyni, melyek által kételkedés nélkül hinnők
szenvedésének gyümölcsét velünk valóban közöltetni, ha közölünk
mindenki ama gyógymódot ájtatosan és szentül használja. Ide járul
még a negyedik ok is, mely miatt a szentségek rendelése szüksé¬
gesnek látszhatik, hogy t. i. némi jegyül és jelül szolgálnának, me¬
lyekből a híveket meg lehetne ismerni, főkép miután, mint szent
Ágoston is irja,2) semmi emberi társaságnak, akár az igaz, akár
tévhit nevezete alatt mintegy egy testbe összeolvadni nem lehet,
hacsak valamely látható jelek kötelékével nem füzetnek össze.
Mindkettőt eszközük tehát az uj szövetség szentségei, melyek mind a
keresztényeket a hitetlenektől megkülönböztetik, mind magokat a
híveket némi szent kötelékkel egymás közt összefűzik. Azonkívül
a szentségek rendelésének más, igen alapos okát is lehet kimutatni
az apostol e szavaiból:8) „Szívvel hiszünk az igazságra, szájjal
pedig vallást teszünk az üdvösségre." Mert a szentségek által az
emberek előtt hitünket megvallani és nyilvánítani látszunk. Azért
midőn a keresztséget felveszszük, nyilvánosan bizonyítjuk, hogy ama
víznek ereje által, melylyel a szentségben leöntetünk, a lélek szel¬
lemi megtisztulását eszközöltetni hiszszük. Azután nagy erővel
bírnak a szentségek nemcsak a hitnek szivünkben fölkeltése és meg¬
erősítésére, hanem a szeretet gyulasztására is, melylyel egymást
szeretni tartozunk, minthogy a szent titkok közössége eszünkbe jut¬
tatja, hogy a legszorosabb kötelékkel egybekapcsolva, és egy test
tagjai vagyunk. A mi végre a keresztény jámborság gyakorlatában leg¬
többre becsülendő, szelídítik és fékezik az emberi ész kevélységét, és min¬
ket alázatosságra szoktatnak, midőn magunkat érzéki elemek alá vetni
kényszerülünk, hogy engedelmeskedjünk Istennek, kitől előbb hüt-
*) Sz. Amb.aszents. I. 5 4. f. 2) Sz. Ágost. Faust, ellen. 1
19. 11. f. 8) Rom 10, 10.
17
11G
lenül elpártoltunk, az anyagi világnak szolgálván. Ezek azok, miket
a szentség nevezete, természete és rendeléséről a Invek előtt meg¬
magyarázni leginkább szükséges; minekutána ezeket tüzetesen ki¬
fejtette a lelkipásztor, azután szükséges előadni, miből áll minden
egyes szentség, melyek részeik, és azonfölül mely szertartások es
ünnepélyességekkel vannak összekötve.
X. K. Az egyes szentségek alkató részei.
Először tehát meg kell magyarázni, hogy az érzéki tárgy,
mely fönebb a szentség meghatározásában előfordult, nem csupán
egy, habár hinnünk kell, hogy egy jelet képez. Mert kettő, a miből
minden szentség áll; ezek egyike az anyag minőségevei bír, es elem¬
nek neveztetik, másika az alak jelentésével, és közönségesen igenek
mondatik. Mert igy tanultuk ezt az atyáktól. E tekintetben is¬
meretes és mindenki előtt tudva sz. Ágoston ama bizonyságtétele: )
Az elemhez járul az ige, és szentség lesz." Tehát az érzéki dolog
alatt mind az anyagot vagy elemet, mint a keresztség szentségében
a vizet a bérmálásban a krizmát, az utolsó kenetnél az olajat értik,
melyek mind a látás alá esnek; mind pedig a szavakat, melyek az
alak minőségével birnak, és a halláshoz tartoznak. Az apostol mind¬
kettőt világosan kifejezi, midőn mondja:2) „Krisztus szerette az
egyházat, és önmagát adta érette, hogy azt megszentelje megtisztít¬
ván a yiznek fürdőjével az élet igéje által." Ezen helyen ki van
fejezve a szentség anyaga és alakja. --
XI. K. Miért adattak az anyaghoz az igék.
Az anyaghoz kelle adni az igéket, hogy a véghezviendö dolog
jelentése nyiltabb és világosabb legyen. Mert világosan a szavaknak
van minden jelek közt legnagyobb erejök, és, ha azok hiányzanak,
egészen homályos lesz, mit jelent és mutat a szentségek anyaga.
Mert amint a keresztségnél láthatni, minthogy a víz úgy hivesito
mint tisztitó sajátsággal bir, és mindkét dolognak lehet jelképé, ha¬
csak szavak nem adatnak hozzá, valaki tán velekedes^utján elha¬
tározza, hogy a keresztségben melyiket jelenti a kettő kozol, de
róla semmi bizonyosat nem állíthat; ha pedig szavak alkalmaztatnak,
azonnal értjük, hogy tisztitó erővel és jelentéssel bír.
i) Sz. Ág. £0. Ért. Ján. ev. 9) Efez. 5, 25 s. k.
117
XII. K. Az uj szövetségi szentségek fensége.
A mi szentségeink pedig az ó szövetségi szentségeket igen
fölülmúlják abban, hogy ezek kiszolgáltatásánál, a mennyire tudjuk,
semmi megbatározott alak nem használtatott; azért igen bizonyta¬
lanok és homályosak is voltak; a mieink pedig meghatározott igék¬
ből álló alakkal birnak, úgy hogy, ha attól eltérés történik, a szentségnek
helye nincs; és azért igen világosak és semmi kétséget sem tűrnek.
Ezek tehát a részek, melyek a szentségek természetéhez és lénye¬
géhez tartoznak, és a melyekből szükségképen áll minden egyes
szentség.
XIII. K. Minő a szentségek szertartásainak ereje és természete.
Ezekhez járulnak a szertartások, melyeket hinnünk kell, hogy
vétek nélkül elhagyni ugyan nem lehet, hacsak a szükség mást
nem parancsol: mégis ha valamikor elhagyatnak, mivel a dolog
természetéhez nem tartoznak, a szentség valódi lényegéből mit sem
vészit. És méltán folytonos szokás volt az egyházban kezdettől fogva,
hogy a szentségek némely ünnepélyes szertartásokkal szolgáltattak
ki. Mert mindenekelőtt illő volt a szent titkok iránt oly vallási
tiszteletet tanusitani, hogy a szentet szentül használni látszassunk.
Azonfölül a szertartások azokat, miket a szentség munkál, még in¬
kább föltüntetik és mintegy szemeink elé állítják, és ezen dolgok
szentségét mélyebben nyomják a hivek leikébe. Továbbá azok Jel-
méjét, kik látják és szorgalmasan megfigyelik azokat, a fensőbb
dolgok fölötti elmélkedésre emelik, és bennük a hitet és szeretetet
fölkeltik; azért minél nagyobb gondot és szorgalmat kell forditani
arra, hogy a hivek a szertartások jelentését, melyekkel minden
szentség végeztetik, megismerjék és megértsék.
XIV. K. Hány szentség van a katholika egyházban.
Ezután a szentségek számát kell kifejteni, mely ismer ét¬
nek bizonyára ama haszna leend, hogy a nép annál nagyobb
áhítattal forditja összes lelki erőit Isten különös jóságának dicsére¬
tére és magasztalására, minél több, Istentől adott segédszerét látja
az üdvösség és boldog élet elnyerésének. Tehát a katholika egyház
szentségeinek száma hét, mint a szentirásból kitetszik, s az atyák
hagyományából reánk szállott, és a zsinatok tekintélye bizonyltja.

118
XV. K. Miért nincs sem több, sem kevesebb szentség.
Miért nincs pedig sem több, sem kevesebb szentség, azon dolgokból
is, melyek hasonlatképen az anyagi életből a szellemire vitetnek át,
némi valószínűséggel bizonyítható be. Mert az embernek az eleire,
az élet fentartására, s annak a maga és az állam haszna szenn
intézésére e hét látszik szükségesnek, hogy t. i. szülessék, növe¬
kedjék és táplálkozzék; ha megbetegült, meggyógyuljon; az erők
gyengesége felüdittessék; azután, a mi az államot illeti, hogy legye-
nek folyton elöljárók, kiknek tekintélye és parancsa szerint igazgat-
tassék- és végre magzatok törvényes nemzése által önmagát és az
emberi nemet föntartsa. Minthogy ezek, miként eléggé kitűnik
azon létnek, melynél fogva a lélek Istenben él, megfelelnek, azokból
a szentségek száma könnyen érthető. Az első ugyanis a kei esz -
ség, mintegy a többiek ajtaja, mely által Krisztusban újra szüle¬
tünk. Azután a bérmálás, mely munkálja, hogy az isteni kegyelemben
növekedjünk és erősödjünk; mert a már megkeresztelt apostoloknak,
mint sz. Ágoston l) bizonyítja, mondá az Ur:2) „Maradjatok a
városban, mig nem felruháztattok erővel a magasságból.“ To¬
vábbá az oltáriszentség, melylyel mint valóban mennyei eledele
lelkünk tápláltatik és fentartatik. Erről mondta ugyanis üdvözí¬
tőnk: ®) „Az én testem bizonynyal étel, és az én vérem bizonynyal
ital." Negyedik helyen következik a töredelem szentsége, melynek
segélyével az elvesztett egészség helyre állíttatok, miután a bűn által
megsebesittettünk. Azután pedig az utolsó kenet, mely által a bű¬
nök maradványai eltöröltetnek, és a lelki erők felujulnak; mert sz.
Jakab e szentségről szólván, azt mondja:4) „És ha még bűnökben
volna, megbocsáttatnak neki." Következik az egyházirend, mely
által hatalom adatik a szentségek kiszolgáltatására és minden szent
foglalkozás teljesítésére. Végül ide tartozik a házasság, hogy a férfi
és nő törvényes és szent szövetségük által Isten imádására és az
emberi nem fentartására gyermekeket nemzzenek, és azokat istenesen
neveljék.
*) Sz. Ág. 265. L. a) Luk. 24, 49. *) Ján. 6, 56. \) Jak.
5, 15.
119
XVI. K. Nem egyenlő minden szentségnek szükségessége és
méltósága.
Legfőkép pedig megjegyzendő, hogy habár minden szentség
isteni és csodálatos erővel bir, mégsem bírnak mind. hasonló és
egyenlő szükségességgel vagy méltósággal, sem egy és ugyanazon
jelentőséggel. Van köztük három, melyek, habár nem egyenlőképen,
mégis a többieknél szükségesebbeknek mondatnak. Mert hogy a
keresztség mindenkinek feltétlenül szükséges, Üdvözítőnk e szavakkal
jelentette ki: l) „Ha ki ujonan nem születik vízből és Szentlélekből,
nem mehet be az Isten országába." A töredelem szentsége pedig
csupán azoknak szükséges, kik a keresztség után valami halálos bűnt
követtek el; mert az örök hárhozatot el nem kerülhetik, hacsak az
elkövetett bűnt igazán meg nem bánják. Azonkívül az egyházi¬
rend, jóllehet nem minden egyes híveknek, de az egész egyháznak
mindenesetre szükséges. Ha pedig a méltóságot tekintjük a szent¬
ségeknél, az oltáriszentség a többieket szentségben, a titkok száma
és nagyságában jóval fölülmúlja. Mindezeket könnyebben megfogjuk
érteni, midőn azokat, a mik az egyes szentségekhez tartoznak, annak
helyén meg fogjuk magyarázni.
XVII, K. Kitől vannak ezen szent és isteni titkok, és tulajdonképen
ki szolgáltatja ki azokat.
Ezek után lássuk, kitől vettük ezen szent és isteni titkokat;
mert kétségkivüli, hogy valamely kitűnő ajándék méltósága annak,
kitől maga az ajándék jött, méltósága és jelessége által fölötte nö¬
vekszik. E kérdés magyarázata semmi nehézséggel sem jár. Mert
miután Isten az, ki az embereket megigazulttá teszi, a szentségek pedig
a megigazulás elnyerésének csodálandó eszközei: világos, hogy az
egy és ugyanazon Istent kell Krisztusban a megigazulás és szent¬
ségek szerzőjéül ismernünk. Azonfelül a szentségek a lélek bense-
jéig ható erővel és hatással birnak. Mivel pedig egyedül Istennek
áll hatalmában az emberek szive és elméjébe hatni, innen egy¬
szersmind kiviláglik, hogy a szentségeket maga az Isten Jézus
Krisztus által rendelte, valamint biztosan és állhatatosan hinnünk
kell, hogy azokat bénsőleg ő szolgáltatja is ki. Mert szent János
l) Ján. 3, 5.

120
állítja, hogy felőle nyerte ezen bizonyítékot, midőn így szól:1) „A ki
engem küldött vízzel keresztelni, az mondotta nekem: A kire látod
aLelket leszállani és rajta maradni, az az, ki Szentlélekben keresztel/
XV111. K. Kiknek szolgálatával él Isten a szentségek kiszol¬
gáltatásánál.
Jóllehet pedig Isten a szentségek szerzője és kiszolgáltatója,
mindazonáltal azokat nem angyalok, hanem emberek által akarta
az egyházban kiszolgáltatni; mert a sz. atyák szakadatlan hagyo¬
mánya bizonyítja, hogy a szentségekhez ép ngy szükséges a kiszol¬
gáltatók tiszte, mint az anyag és alak.
XIX. K. A kiszolgáló az ő gonoszsága által a szentségi kegyelem
hatását nem akadályozhatja.
S ezen kiszolgálók, minthogy ama szent ténykedésnél nem a
magok, hanem Krisztus személyét viselik, akár jók akár gonoszok
legyenek, csak azon alakot és anyagot használják, melyet Krisztus
rendeléséből a katholika egyház azok kiszolgáltatásánál mindenkor al¬
kalmazott, a szentségeket igazán foganatosítják és kiszolgáltatják, úgy
hogy a kegyelem hatását semmi sem akadályozhatja, hacsak azok fölve¬
vői önmagukat nem fosztják meg oly nagy jótól és ellene nem ál¬
lanak a Szentléleknek. Hogy pedig ez mindig bizonyosnak és kétség¬
telennek tartatott az egyházban, sz. Ágostén a Donatisták2) ellen
irt vitatkozásaiban a legvilágosabban bebizonyította. Ha a szentirás-
ban is keresünk bizonyítékokat, halljuk magának az apostolnak sza¬
vait: „Én, úgymond,3) ültettem, Apollo Öntözte, de Isten adta a
növekedést. Azért sem a ki ültet, valami, sem a ki öntöz, hanem a ki
növekedést ad, az Isten/ Mely helyből eléggé megérthetni, hogy va¬
lamint a fáknak nem árt az ültetők gonoszsága: úgy mások bűne miatt
nem lehet semmi fogyatkozásuk azoknak, kik rósz emberek hivatalos¬
kodása által lettek Krisztusba oltva. Azért, mint sz. János evangéliuma
nyomán a sz. atyák tanították, Judás Iskariotes is többeket keresz¬
telt, mégsem olvassuk azok egyikéről sem, hogy ismét megkeresz-
teltetett volna; azért helyesen írja sz. Ágoston:4) „Judás keresztelt,
i) Ján. 1, 33. 2) Sz. Ágost, a Donatist. ell. vitatk. 3 k.
10. f. 4. k. 4. f. 5. k. 19. f. 3) I. Kor. 3, 6. s. k. 4) Sz. Ág.
5. Értek, Ján. /
121
és Judás után nem történt uj keresztség; János keresztelt, és János
után feladatott a keresztség; mert a Judás által feladott „Krisztus
keresztsége“ volt; a János által feladott pedig „Jánosé/ Nem Ju-
dást Jánosnak, hanem Krisztus keresztségét, habár Judás adta fel,
igen helyesen elébe teszszük János keresztségének, habár János adta
is fel/
XX. K. Mit kell azokról tartani, kik tisztátalan lelkiismerettel szol¬
gálják ki a szentségeket.
A lelkipásztorok és a szentségek egyéb kiszolgálói, midőn eze¬
ket hallják, ne gondolják, hogy elégséges, ha az erkölcsök feddhet-
lenségére és az öntudat tisztaságára nem gondolván, csak arra ügyel¬
nek, mikép kell a szentségeket illően kiszolgáltatni; mert jóllehet
erre nagy gondot kell fordítani, mindazonáltal ebben még nem fog¬
laltatik minden, a mi azok kiszolgáltatásához tartozik. Arra kell
tehát folyton gondolniok, hogy a szentségek az isteni erőt, mely
bennök van, soha sem vesztik el, de az azt tisztátlanul kiszolgálókra
örök veszélyt és halált hoznak. Mert a szentet, mire sokszor és
igen sokszor kell figyelmeztetnünk, szentül és istenesen kell kezelni.
Mint írva van a látnoknál:T) „A bűnösnek mondja az Isten: Miért
hirdeted te igazságaimat, és veszed szádba szövetségemet ? holott te
gyűlölted a fegyelmet. “ Ha bűntől fertőzött embernek illetlen snem
szabad az isteni dolgokról beszélni, mennyivel nagyobb annak go¬
noszsága, ki számos vétkeinek tudatában nem irtózik a szent titko¬
kat mocskos szájjal foganatositni, vagy undok kezeibe venni, illetni,
másoknak nyújtani és kiszolgáltatni ? Főkép miután szent Dénesnél2)
írva van, hogy gonoszoknak a jeleket, (mert igy nevezi a szent¬
ségeket) illetni sincs megengedve. A szt. dolgok kiszolgáltatói tehát
mindenekelőtt szentségre törekedjenek, tisztán járuljanak a szent¬
ségek kiszolgáltatásához, és úgy gyakorolják magokat a jámborság¬
ban, hogy azok gyakori kiszolgáltatása és használata által Isten
segítségével napról napra több kegyelmet nyerjenek/
XXL K. A szentségek két fő hatásáról.
Már most ezek megmagyarázása után elő kell adni, melyek a
szentségek hatásai; mert ez a szentség meghatározására, melyet fönebb
*) Zsolt. 49, 16 2) Sz. Dén. a sz. korm. 1. f.

122
adtunk nem csekély világosságot látszik árasztani. Ilyen pedig kü¬
lönösen kettő van. Ugyanis az első helyet méltán -on kegyelem og-
lalia el melyet a szt. Íróktól használt néven megszentelonek neve
S mert igv tanított bennünket nyilván az apostol,*) nndon mondja
hogy Krisztuf szerette az egyházat és önmagát adta érte, hogy azt
megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az elet igeje áltál.
Mi módon munkálja pedig a szentség e nagy és csoc
hogy sz. Ágoston2) jeles mondása szerint, a víz lemossa a testet és
a szívre hat, ezt ugyan emberi ész és értelemmel meg n o vetségi szentségeknek hatása fenségesebb és jelesebb, mint hajdan az
hatni Mert kétséget nem szenved, hogy érzéki dolog saját terme-
S,-„0,y erővel nem bír, bog, a léleKre bathaeson. De bt
Ml megismerjük, bog, a mindenható Isten ereje van a seb -
ségek ben, mel, Utal «t esaMik, a mit magok a természetes dől-
gok önerejökkel nem tehetnek.
XXII. K. Hogyan jelentettek ki az egyház kezdetén csodálatosan
a szentség hutásai.
Azért hogy a hívek leikeiben e hatásról soha semmi kétel¬
kedésnek helye ne lenne, a szentségek kiszolgáltatása kezdeen
csodajelekkel ^akarta a jóságos Isten nyilvánítani azt, a mit bensoleg
munkálnak hogy állhatatosan himlők, bensoleg mindig eszköze
Zni Tokai, habár érzéki felfogásunktól igen távol volnának. Hogy
tehát no említsük, hogy Üdvözítőnknek a Jordá.nban megk^szU-
tetésekor az ég megnyílt, és a Szentlelek galamb kepeben alászall ,
Etetéseikre: hogy midőn az üdv forrásában megmosatok,
az ő kegyelme lelkűnkbe öntetik ; hogy ezt, mondom, ne említsük,
(mert MM . HmMt mtat *
Lém vonatkozik) nem ol.aosuk-e bog, nndon Mm
apostolok a Szentlelke! elnyerek, k, áltál azntin a ht
hirdetése és Krisztus dicsőségéért! veszélyek elviseléseié serényebb
és bátrabbakká lettek, akkor*) „lön hirtelen az égből mintegy se¬
besen jövő szélnek zúgása, és elosztott nyelvek joleuének meg nekik
mint a tüzlángV" Ebből érthető volt, l*ogy a bérmálás szentség- e
nekünk u^vanazon lélek és ugyanazon erők adatnak, hogj By
"S és ördögnek, tudniillik a mi örökös ellenségeinknek
bátran ellen mondhassunk és állhassunk. Es ezen csodák, vala-
i) Efez. 25. s. k. *) Sz. Ág. 80. Értekéjén. *) Ap. Csel.
2, 2. s. k.
123
hányszor az apostolok e szentségeket kiszolgáltatták, az egyház első
korában egy ideig láthatók voltak, inig a hit erősbülése és megszi¬
lárdulása után megszűntek.
XXIII. K. Mennyivel nagyobb az uj szövetségi szentségek fensége,
mint az ó szövetségieké.
Azokból tehát, miket a szentségeknek első hatásáról, tudniillik
. a megszentelő kegyelemről előadtunk, az is kitetszik, hogy az uj szö¬
ó törvény szentségeié volt, melyek, mivel erőtlen *) és tehetetlen ele¬
mek voltak, a fertőzötteket2) a testf s nem a lélek megtisztulására
szentelék meg. Azért csak jelképeiül rendeltettek ama dolgoknak,
melyeket a mi szentségeink munkálnak. Ellenben az uj törvény
szentségei, melyek Krisztus oldalából áradnak, „ki *) a Szentlélek
által önmagát szeplőtelenül Istennek feláldozta, megtisztítják lelkiis¬
meretünket a holt cselek vényektől az élő Istennek szolgálatára," és
igy Krisztus vérének ereje által megszerzik ama kegyelmet, melyet
jelentenek. Azért ha ezeket az ó törvény szentségeivel összehason¬
lítjuk, nemcsak nagyobb hatásunknak, hanem bővebb hasznuaknak
és szentségre fenségesebbeknek is találjuk.
XXIV. K. Mely szentségek nyomnak lelkűnkbe jelleget, és mi
a jelleg.
A szentségeknek másik, nem ugyan mindannyinak közös, ha¬
nem csak háromnak, a keresztség, bérmálás s az egyházirendnek
tulajdon hatása a jelleg, melyet lelkűnkbe nyomnak. Mert midőn
az apostol mondja:4) „Ki fölként bennünket Isten, az, ki meg is
pecsételt minket, és a lélek zálogát adta sziveinkbe," e szóval: „meg¬
pecsételt," világosan fejezte ki a jelleget, melynek tulajdona valamit
megjelelni. A jelleg tehát mintegy a lélekre nyomott jel, mely
soha le nem töröltethetik és örökké rajta marad, melyről szent
Ágostonnál ®) írva van: „Vagy talán a keresztények szentségei ke-
vesbet tehetnek, mint azon testi jel, melylyel tudniillik a katona
megjegyeztetik ? mert az az elhagyott hadiszolgálathoz visszatérő
katonára újólag nem nyomatik, hanem a régi ismertetik el és ha-
gyatik helyben."
*) Gál. 4, 9. *) Zsid. 9, 13. 3) Zsid. 9, 14. 4) II. Kor. 1,
21. s. k. 5) Sz. Ág. 6. Ért. Ján. cs 1, U. Cresc. ell. 1. 30.
18
124
** %
XXV. K. Mi a jelleg hatása, és miért nem szabad azon szent¬
ségeket ismételni, a melyek jelleget nyomnak a lélekre.
E jelleg pedig eszközli, részint, hogy alkalmasokká leszünk va¬
lamely szent dolognak megkezdésére és véghezvitelére, részint, hogy
bizonyos jel által egymástól megkülönböztetünk. És ugyan a ke-
resztség jellege által mindkettőt nyerjük, hogy más szentségek fel¬
vételére alkalmasokká leszünk, és azonfelül általa megkülönböztetik
a hivő nép a pogányoktól, kik nem hisznek. Ugyanez a bérmálás
és az egyházirend jellegében is fölismerhető; ezek elseje által
mint Krisztus harczosai az ő nevének nyilvános megváltására, és
védelmére, és a bennünk rejlő ellenség s a gonosz lélek kisértései
ellen felfegyverkezünk és felkészülünk, és egyszersmind azoktól, kik
imént kereszteltetvén meg, mintegy újszülött csecsemők, megkülön¬
böztetünk ; a másik pedig nemcsak a szentségek létesítésének és
kiszolgáltatásának hatalmát foglalja magában, hanem azoknak, kik
ily hatalommal föl vannak ruházva, a többi hívektől való különbö¬
zését is mutatja. Tartsuk meg tehát a katholika egyház szabályát,
mely arra tanít, hogy e három szentség jelleget nyom a lélekre, és
soha sem ismételhetek. Ezeket kell a szentségekről általában előadni.
XX VI. K. Mily módon érik el a lelkipásztorok, hogy a nép a
szentségeket nagyra becsülje, és áhítattal éljen velők.
E tárgy kifejtésében a lelkipásztorok egész erővel töreked¬
jenek főkép kettőt elérni. Először, hogy a hívek értsék, mily
tisztelet, hódolat és becsülésre méltók ezen isteni és mennyei
adományok; a második pedig, hogy azokkal, minthogy a leg¬
kegyesebb Istentől mindenek közös üdvére adattak, ájtatosan és
buzgalommal éljenek, és a keresztény tökéletesség utáni, vágytól
úgy gyuladozzanak, hogy, főkép ha a töredelmesség és oltáriszent-
ség legüdvösebb használását egy ideig nélkülözik, azt nagy ká¬
rukra lenni véljék. Ezeket pedig könnyen elérhetik a lelkipász¬
torok, ha azokat, miket a szentségek isteni eredetéről és hatá¬
sáról fönebb mondottunk, a híveknek gyakrabban előadják: előszói,
hogy azok a mi Urunk s Üdvözítőnktől, kitől csupán csak leg¬
tökéletesebb származhatik, rendeltettek; továbbá, hogy midőn ki¬
szolgáltatnak, a szivünk rejtekeit átható hatalmas Szentlélek Isten
van jelen; azután csodálandó és biztos erővel bírnak a lelkek
megorvoslására; s végre, hogy azok által az Ur kinszenvedésenek
125
mérhetlen kincsei reánk árasztatnak. Utoljára pedig mutassák meg,
hogy az egész keresztény épület a szegletkő legszilárdabb alapján
nyugszik ugyan, de, hacsak az Isten igéjének hirdetése és a szent¬
ségek használatával mindünnen nem támogattatnék, felette félni le¬
het, nehogy nagy részben megingattatván, összeomolj ék; mert vala¬
mint a szentségek által vétetünk föl az életre, úgy azokkal, mint
valamely étellel tápláltatunk, föntartatunk, növekedünk.
II. FEJEZET.
A keresztség szentségéről.
I. K. Miért hasznos a keresztségről szóló tant a híveknek
gyakran előadni.
Azokból, a miket eddig a szentségekről általában előadtunk, kitű¬
nik, mily szükséges mind a keresztény hit tanainak felfogására, mind a
jámborság gyakorlására tudni azokat, a miket azok mindegyikéről a
katholika egyház, hogy higyük, elünkbe ad; s ha valaki az apostol
iratait szorgalmasabban olvassa, kétségkívül meg fog győződni, hogy a
keresztség tökéletes ismerete a híveknek fölötte szükséges; mert ama
titok emlékét nemcsak gyakran, hanem nyomatékos és ihletteljes
szavakkal fölujitja, isteniségét szivökre köti, és abban Megváltónk
halálát, eltemettetését, és feltámadását mind szemlélés, mind követés
végett szemeik elé állítja. Azért a lelkipásztorok soha fölösleges
szorgalmat és törekvést e szentség tárgyalására nem fordíthatnak.
II. K. Mikor kell a keresztségről főkép szólnia a plébánosnak.
Azért azon napokon kívül, melyeken ősi szokás szerint a ke-
rosztség isteni titkai kiváltkép magyarázandók, úgymint: Husvét és
Pünkösd szombatján, mikor az egyház e szentséget a legnagyobb
áhitat és kiváló ünnepélyességgel szokta kiszolgáltatni, még más na¬
pokon is keressenek alkalmat e tárgyról szólam. És erre nézve
különösen azon idő látszik igen alkalmasnak, midőn néha a kereszt¬
ség kiszolgáltatásánál észreveszi a híveket nagy számmal seregleni
össze; mert akkor sokkal könnyebb leend, ha nem lehetne is min-

126
(len, e szentséghez-tartozó fejezetet tárgyalni, legalább egyet kettőt
előadni, minthogy a hívek az e tárgyról szóló tant, melyet hallanak,
egyszersmind a keresztség szent szertartásaiban kifejezve látják, és
áhítattal s figyelemmel szemlélik. Innét van aztán, hogy kiki azok
által, miket másokon végkezVÍtetni lát, figyelmeztetvén, megemléke¬
zik, 'minő fogadást tett Istennek, midőn a keresztséget fölvette, és
egyszersmind megfontolja, valljon élete és magaviseleté olyan volt¬
éi milyent maga a keresztény név vallása igér. Hogy tehát az elő-
adandók világosan megmagyaráztassanak, ki kell fejteni, milyen a
keresztség természete és lényege, azonban előre bocsátván e szó
jelentésének magyarázatát.
III. K. Mit jelent tulajdonkép a baptismus (keresztség) szó.
Kiki tudja, hogy a baptismus (keresztség) görög szó, mely
habár a szentirásbaú nemcsak a szentséggel egybekötött leöntést,
hanem a leöntésnek minden nemét, mely néha szenvedésre vitetett
át, jelenti: mindazáltal az egyházi íróknál nem jelenti a testnek
bárminő leöntését, hanem azt, mely a szentséggel összeköttetik, s a
szavak meghatározott alakja nélkül nem szolgál tátik; ez értelemben
használták leggyakrabban az apostolok is Krisztus Urunk rende-
léséből.
IV. K. Mily szavakkal fejezték ki ezen kívül az atyák a szentségi
leöntést.
A szent atyák más szavakat is használtak ugyanezen dolog-
jelentésére Bizonyítja sz. Ágoston,1) hogy a hit szentségéitek
neveztetik, mivel az azt fölvevők a keresztény egély összes hitét
vallják. Mások pedig e szentséget megvilágositásnak nevezték,
mivel sziveink a keresztségben vallott hit által megvilagittatnak.
Mert az apostol is igy szól: 2) „Emlékezzetek vissza a régi napokra,
melyekben megvilágosittatván, a viszontagságok nagy harczában szen¬
vedtetek" ; jelentvén tudniillik az időt, melyben megkereszteltettek.
Azonkívül arany szájú sz. János azon beszédében, melyet a megke¬
reszteltekhez tartott, majd megtisztulásnak, mivel a keresztség
által megtisztulunk a régi kovásztól, hogy uj tésztává legyünk; majd
temetésnek, majd ültetésnek, majd Krisztus keresztjének nevezi,
Aj Sz. Ág' 98. L. 8. 2) Zsid, 10, 32.
127
mindezen elnevezéseknek okát a Romaiakhoz irt levélből kivehetni.
Miért nevezte pedig sz. Dénes *) a legszentebb parancsok kez¬
detének, világos; mivel e szentség mintegy ajtó, melyen a keresz¬
tény élet közösségébe lépünk, és engedelmeskedni kezdünk az isteni
parancsoknak. Ezeket kell röviden kifejteni a nevet illetőleg.
V. K. A keresztség meghatározása.
A mi e tárgy meghatározását illeti, habár a szent Írókból
többfélét lehet felhozni, mindazáltal legalkalmasabb és találóbbnak
látszik az, melyet Urunk szavaiból sz. Jánosnál, és az apostolnak az
Efezusiakhoz irt leveléből lehet kivenni; mert minthogy az Üdvö¬
zítő 2) azt mondja: „Ha ki ujonan nem születik vízből és Szentié¬
lekből, nem mehet be az Isten országába," az apostol pedig, midőn
az egyházról szól:8) „Megtisztítván a víznek fürdőjével az élet
igéje által:" következik, hogy jól és találóan igy határozható meg:
a keresztség az újjászületés szentsége a viz és az ige által. Mert
természet szerint Ádámtól mint harag fiai születünk, a keresztség
által pedig Krisztusban a könyörületesség fiaivá újra születünk;
ugyanis 4) „hatalmat adott az embereknek, hogy Isten fiaivá legyenek,
azoknak, kik az ő nevében hisznek; kik nem a vérből, sem a test
ösztönéből, sem a férfiú akaratából, hanem az Istentől születtek."
VI. K. Hogyan létesül a keresztség szentsége.
Azonban akármely szavakkal fejtessék is ki a keresztség ter¬
mészete, meg kell tanítani a népet, hogy e szentség a leöntés által
létesül, melyhez szükségkép Urunk s Üdvözítőnk rendeléséből meg¬
határozott szavak adatnak; miként ezt a sz. atyák mindig taní¬
tották. Ezt erősiti sz. Ágoston ama világos bizonyítéka:5) „Az
elemhez járul az ige, és szentség lesz." S erre annál gondosabban
szükséges figyelni, nehogy a hívek ama tévelybe essenek, miszerint
azt gondolják, amint közönségesen mondatik, hogy maga a viz, mely
a keresztség kiszolgáltatása végett a keresztkutakban tartatik, teszi
a szentséget. Mert csak akkor lehet szó a keresztség szentségéről,
mikor a vízzel az Úrtól rendelt szavak alkalmazása mellett valakinek
*) Sz. Dón. a sz. korín. 2. f 2) Ján. 3, 5 3) Efez. 5, 26.
4j Ján. 1, i >. s. k. 5) Sz. Ág. 80. ért. Ján.
128
leöntetésére élünk. Mivel pedig már kezdetben, midőn általában
szólottunk a szentségekről, mondva volt, bogy minden szentség anyag¬
ból és alakból áll: azért a lelkipásztornak meg kell magyarázni a
keresztségnek mind anyagát, mind alakját.
VII. K. Mi a keresztségnek tulaj donképeni anyaga.
E szentség anyaga vagy eleme tehát minden természetes viz,
legyen az tenger vagy folyó, tó vagy kút, avagy forrás vize, mely
minden melléklet nélkül víznek szokott mondatni. Mert az Üdvö¬
zítő is tanította:1) „Ha ki ujonan nem születik vízből és Szentiélek¬
ből, nem mehet be az Isten országába"; az apostol is mondja:2)
hogy az egyház a viz fürdőjében tisztult meg; és sz. János levelé¬
ben olvassuk:3) „Hárman vannak, kik bizonyságot tesznek a földön,
a Lélek, a viz, és a vér;" s ezt a szentirásnak más bizonyítékai is
erősitik.
VIII. K. Megmagyaráztunk szent Máténak a tűz keresztségéről
szóló helye.
A mit pedig keresztelő sz. János4) mondott, hogy el fog jönni
az Ur, ki „Szentlélekkel és tűzzel" keresztel, azt bizonyára semmi¬
kép sem lehet a keresztség anyagáról érteni, hanem vagy a Szent¬
lélek belső munkálására, vagy nyilván ama csodára vonatkozik, mely
Pünköst5) napján történt, „midőn a Szentlélek az égből" az apos¬
tolokra „tűz alakjában" leszállóit; a miről más helyen Krisztus
Urunk megj ö vendölé;6) „János ugyan vízzel keresztelt, ti pedig
Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni e néhány nap múlva."
IX. K. Mely jelképek és jövendölésekkel lön a keresztség vizének
ereje kimutatva.
A szentirásból tudjuk, hogy az az Úrtól részint képek, részint
a látnokok jövendölései által van előtüntetve; mert a vízözön, mely
által a világ megtisztult, mivel az emberek gonoszsága nagy volt a
földön, és a szívnek minden gondolata gonoszra volt irányozva, e víznek
volt képe és hasonlata, amint megmutatja az apostolok fejdelme első
l) Ján. 3, 5. 2) Efez. 5,26. 8) I Ján. 5,8. 4) Mát. 3, 11.
*) Ap. Csel. 2, 1. 6) Ap. Csel. 1, 5.
129
levelében. Hogy a vörös tengeren való átkelés is ugyanezen vizet je¬
lentette , megmagyarázta sz. Pál a Korintusiakhoz irt levelében. J)
Hogy mellőzzük a syriaiNámán2) fürdését, s a gyógy tónak8) csoda¬
erejét, és sok más effélét, melyek, hogy e titok jelképei voltak, kön¬
nyen felismerhetni. A mi pedig a jövendöléseket illeti, senki sem
kétkedhetik, hogy „ama viz," melyhez Izaiás látnok4) oly bőkezűen
minden szomjuhozót hí, vagy melyet Ezekiel6) lélekben a temp¬
lomból látott fakadni, továbbá „ama forrás, melyet Dávid háza és
Jeruzsálem lakói számára a vétkezőnek és havi kórságosnak megmo-
sására" készítettnek jövendölt Zakariás, 6) a keresztség üdvhozó vi¬
zének jelentése- és kifejezésére vonatkozik.
A. K. Miért akart Isten a keresztséghez inkább vízzel, mint más
anyaggal élni.
Mennyire megegyező volt pedig a keresztség természetével és
hatásával, hogy a viz rendeltetnék tulajdonképi anyagául, sz. Jeromos
Oceanushoz Írván több okkal megmutatta. A mi pedig ide tartozik,
a lelkipásztorok legfőkép azt hozzák fel, hogy mivel e szentség kivétel
nélkül mindenkinek szükséges volt az élet elnyerésére, azért a viz
anyaga, mely mindig kéznél van, és mindenki könnyen megszerezheti,
legalkalmasabb volt. Azután a viz leginkább kifejezi a keresztség ha¬
tását. Mert a viz valamint a mocskokat lemossa: úgy a keresztség
erejét és hatását, mely által a bűn szennye eltöröltetik, legjobban
kimutatja. Ide járul, hogy valamint a viz a testek lehűtésére leg¬
alkalmasabb: úgy a keresztség a gerjedelmek lánghevét nagy
mérvben lelohasztja.
XI. K. Miért vegyittetik az egyszerű és természetes vízhez
krizma.
Azt pedig meg kell jegyezni, hogy noha egyszerű viz, melyhez
semmi sincs vegyítve, alkalmas anyag e szentség létesítéséhez, va¬
lahányszor tudniillik szükség követeli e szentség kiszolgáltatását:
mindazonáltal az apostolok hagyománya szerint a katholika egy¬
házban mindig szokásban volt, hogy midőn ünnepélyes szentartások
közt szolgáltatik ki a keresztség, szent krizma is vegyittessék hozzá,
l) I. Kor. 10, 1. 2) Kir. IV. K. 5, 14. 8) Ján. 5, 2. 4) Izai.
55, 1. 5) Ezek. 47, 1. °) Zak. 13, í.

130
mi által a keresztig hatása még inkább kijelentetik. Arra is meg
kell tanítani a népet, hogy habár néha kétség lehet, valljon ez vagy
az valóságos viz-e, milyent a szentség létesítése kíván: mindazon¬
által bizonyosnak kell tartani, hogy a keresztség szentsége semmi-
képen sem létesülhet soha más anyaggal, mint természetes vízzel.
XII. K. Miért kell a keresztség tökéletes alakját különbség nélkül
minden híveknek világosan megmagjalázni.
Miután azonban a két rész közöl, melyekből a keresztsének
állani kell, egyik, tudniillik az anyag gondosan meg lön magyarázva,
ugyanazon gonddal törekedjenek a lelkipásztorok az alakot is elő¬
adni, mely a szentségnek másik nélkülözhet része E szentség
magyarázására pedig annál nagyobb gondot és szorgalmat kell for-
ditaniok, mivel ezen szent titok ismerete nemcsak már magában
felette gyönyörködtetheti a híveket, a mi különben az isteni dolgok
minden ismereténél közönségesen megtörténik, hanem mivel ezen
ismeret a majdnem naponkénti használatra is fölötte kívánatos.
Mert gyakran fordul elő eset, amint annak helyén bővebben ki¬
fejtjük, mikor szükséges, hogy valaki a nép kozol, s eggya'ia
asszonyok szolgáltassák ki a keresztséget: innen van, hogy ? szokták hagyni, azért, mivel a kiszolgáltató megnevezését nem tar¬
nélkül minden híveknek ismerniük és tudmok kell azokat,
szentség lényegéhez tartoznak.
XIII. K. E szentségnek tökéletes és föltétien alakja.
Azért világos és nyílt szavakkal, melyeket mindenki könnyen
megtanulhasson, adja elő a lelkipásztor, hogy a keresztségnek oke-
letes és föltétien alakja ez: „En téged keresztellek az Atyának,
Fiúnak és Szentiéleknek nevében." Mert Urunk és üdvözítőnk így
tanított, midőn az apostoloknak Máténál parancsolta:l) ^lmenvén
tanítsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén okét az Atyának és
Fiúnak és Szentseknek nevében." E szóból pedig: „megkeresztel¬
vén," a katholika egyház Istentől ihletve igen jól megértette hogy
e szentség alakjában a kiszolgáltató cselekvésének kifejezve kell len¬
nie; a mi akkor történik, mikor mondatik: „en téged keresztellek.
S mivel a kiszolgáltatokon kívül mind annak személyét, a la megko-
reszteltetik, mind a fő okot, mely a keresztséget létesíti, szükséges
volt kifejezni: azért ama névmás „téged," és az isteni személyeknek
l) Mát. 28, 19.
131
megkülönböztetett nevei hozzá adatnak úgy, hogy a szentség fol¬
té tlen alakja e most magyarázott szavakban foglaltatik: „Én téged
keresztellek az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében." Mert
nem egyedül a Fiúnak személje, kiről János1) írja: „Ez az, ki
keresztel," hanem a Sz. Háromságnak minden személye együtt mun¬
kálkodik a keresztség szentségénél. Hogy pedig mondatik : „nevében,"
és nem „neveikben," ez világosan kifejezi a Sz. Háromságnak egy
természetét és istenségét. Mert a név nem a személyekre vonat¬
kozik ; hanem az isteni lényeget, erőt és hatalmat jelenti, mely egy és
ugyanaz a három személyben.
XIV. K. Valljon a keresztség alakjában minden szó egykép
szükséges-e ?
De ezen alakban, melyet teljes és tökéletesnek bizonyítottunk,
meg kell jegyezni, hogy némelyek elkerülhetlenül szükségesek, me¬
lyek ha kihagyatnak, a szentség nem létesülhet; mások ellenben
nem oly szükségesek, hogy a szentség meg ne állana, ha hiányza¬
nak; ilyen e szó: „én," melynek jelentése benne van a „keresztellek"
szóban. Sőt a görög egyházban változtatott szólásmód szerint el
tották szükségesnek; innét van, hogy a keresztségben ezen alakkal
élnek: „Megkereszteltetik Krisztus szolgája az Atyának, Fiúnak
és Szentléleknek nevében." Hogy pedig mégis jól szolgáltatják
ki a szentséget, kitűnik a florenczi zsinat határozatából és értel¬
mezéséből, minthogy ama szavakkal eléggé kifejeztetik, a mi a ke¬
resztség valójához tartozik, tudniillik a leöntés, mely akkor valóban
megtörténik.
XV. K. Hogyan kereszteltek az apostolok Krisztus nevében.
Ha volt is idő, midőn az apostolok2) csak az Ur Jézus Krisz¬
tus nevében kereszteltek, meg kell győződve lennünk, hogy ezt ők
a Szentlélek sugallatából tették, hogy az ujonan keletkezett egyház
kezdetén a hirdetés Jézus Krisztus neve által ünnepélyesebb lenne,
és az ő isteni és végtelen hatalma annál inkább dicsőittetnék. Azután,
a dolgot mélyebben vizsgálván, könnyen megértjük, hogy azon alak¬
ban ama részek közöl, melyeket maga az Üdvözítő határozott meg.
Ján. \, 33. 2) Ap. Csel. 38. és 8, 12.
19
132
egy sem hiányzik; mert a ki Jézus Krisztust mond, egyszersmind az
Atya személyét, ki által megkenetett, és a Szentlelket, kiben meg-
kenetett, jelenti.
XVI. K. Hinnünk kell, hogy az apostolok Krisztus nevében, a Sz.
Háromság másik két személyének elhallgatásával, soha sem
kereszteltek.
Mindazonáltal, ha sz. Ambrus *) és Vazul nagy tekintélyű
atyákat követjük, méltán kételkedhetünk, hogy az apostolok ily alak¬
kal valakit kereszteltek volna; mivel ők a Jézus Krisztus nevébeni
keresztséget úgy magyarázták, hogy ama szavakkal az a keresztség
jelentetik, mely nem Jánostól, hanem Krisztus Urunktól rendeltetett;
ámde az apostolok a közönséges és bevett alaktól, mely a három
személy megkülönböztetett neveit tartalmazza, el nem tértek. S ezen
szólásmóddal Pál is élt a Galatákhoz irt levelében, midőn mondja :2)
„Kik Krisztusban vagytok megkeresztelve, mindnyájan Krisztusba
öltöztetek," hogy jelentené, hogy Krisztus hitében kereszteltettek meg,
de nem más alakkal, mint a melyet ugyanazon Üdvözitóuk es Urunk
megtartatni parancsolt. A híveket tehát, az anyagot és alakot ille¬
tőleg, melyek a keresztség lényegéhez kiváltkép tartoznak, ennyire
tanítani élég leend.
XVII. K. Miképen kell az újjászületés e titkában a leöntésnek
történni.
Minthogy pedig e szentség kiszolgálásában a törvényes leöntés
módját is szükséges megtartani: azért a lelkipásztorok e részben ad¬
ják elő, és röviden magyarázzák meg, hogy az egyház általános szo¬
kása és használata által el van fogadva, hogy a keresztséget három¬
féleképen lehet kiszolgáltatni. Ugyanis, kik e szentséget föl akarják
venni, vagy vízbe mártatnak, vagyviz öntetik rájok, vagy vízzel meg-
- hintetnek. E szertartások közöl bármelyik tartatik is meg, hinnünk
kell, hogy a keresztség valóban kiszolgáltatik; mert a keresztségben
a víz a lélek megtisztulásának jelentésére használtatik, melyet esz¬
közöl. Azért a keresztséget „mosásnak" nevezi az apostol. 3) A mo-
Ambr. a Szenti. í, 3. Váz. a Szenti 12 f. 2) Gál. 3, 27.
») Tit. 7, 5. Efcz. 5, 26.
133
sás pedig épen úgy megtörténik, ha valaki vízbe mártatik, mint az
ős időktől sokáig szokás volt az egyházhan, mint ha vagy vízzel le¬
öntetik, mit most mindennapi használatban látunk, vagy meghinte-
tik, mint Péter l) tett, midőn „egy napon három ezer" embert té¬
ritett az igaz hitre és keresztelt meg.
XVIII. K. Egyszeri leöntés kivántatik-e, vagy háromszori.
Akár egy, akár háromszori leöntés használtatik, különbséget
nem tesz. Mert az egyházban mindkét módon mind azelőtt valóban
kiszolgáltatott, mind most is kiszolgáltatik, amint nagy szent Ger¬
gelynek Leanderhez irt leveléből eléggé kitűnik. A híveknek mégis
meg kell tartani azon szertartást, melyet kiki saját egyházában lát.
XIX. K. Miért öntetik le a keresztségnól különösen a fő.
Különösen pedig szükséges arra figyelmeztetni, hogy a testnek
nem akármely részét, hanem különösen a főt, melyben minden, mind
belső, mind külső érzékek működnek, kell leönteni, és attól, a ki
keresztel, a szentség szavai, melyek az alakot képezik, nem a leöntés
előtt vagy után, hanem ugyanakkor, mikor maga a leöntes végez¬
tetik, mondandók ki. Ezek megmagyarázása után szükséges azon-
fólül tanítani és a hivek emlékezetébe hozni, hogy a keresztség,
valamint a többi szentségek is, Krisztus Urunktól rendeltetett.
XX. K. Valljon Krisztus a keresztséget szenvedése előtt vagy
után rendelte-e.
A lelkipásztorok azt is gyakran tanítsák és kifejtsék, hogy a
keresztségre nézve két különböző időt kell megjegyezni: az egyiket,
midőn azt Üdvözítőnk rendelte, a másikat, midőn annak fölvétele
parancsoltatott. A mi már az elsőt illeti: tudjuk, hogy e szentséget
az Ur akkor rendelte, midőn Jánostól megkereszteltetvén a víznek
megszentelő erőt adott. Mert nazianzi sz. Gergely 2) és sz. Ágos¬
ton 3) bizonyítják., hogy a víznek ujjászületesi erő akkor adatott a
szellemi vagyis örök életre. És emez más helyen igy ir: *) „Mióta
Krisztus a vízbe mártatott, azóta a viz mindeu vétket lemos." És
másutt:5) „Megkereszteltetik az Ur, uem szorulván megtisztulásra,
») Apóst. Csel. 2, 41. 2) Sz. Gerg. 38 besz. 3) Sz. Ágost,
136. besz. App. ell. *) Sz. Ag. 135. bcsz. Ap. ell. 6) Ugyanott.
134 135

hanem tiszta testének érintése által megtisztítván a vizet, hogy XXIL K. Mily tiszteletben kell tartani a keresztség szentségét.
tisztító erővel bírjon. “ És erre nézve legnagyobb érvül az szolgál¬
hatott, hogy akkor a Sz. Háromság, kinek nevében a keresztség ki¬ Ezekből, ha a lelkipásztoroktól pontosan elöadatnak, a hivek
szolgáltatok, istenségének jelenlétét nyilvánította. Mert az Atyᬠe szentség legnagyobb méltóságát bizonyosan megismerik és leg¬
nak szava1) hallatszott, a Fin személye jelen volt, és a Szent¬ bensőbb lelki áhitattal tisztelik; főkép, ha meggondolják, hogy ama
lélek galamb képében alászállott; azonfölül megnyilt az ég, hova a kiváló és dús adományok, melyek Krisztus megkereszteltetésekor
keresztség által már eljuthatunk. Ha valaki tudni kívánja, mi mó¬ csodajelek által nyilvánittattak, mindenkinek, mikor megkeresztel-
don adatott a viznek annyi és oly isteni erő az Úrtól, ez ugyan az tetik, a Szentlélek legbensőbb ereje által adatnak és osztogattatnak.
emberi értelem körén kivül esik. Azt pedig eléggé fölfoghatjuk, Mert valamint, ha a mi szemeink is, miként Elizeus szolgájával*)
hogy az Ur fölvevén a keresztséget, az ő legszentebb és legtisztább történt, megnyílnának, úgy hogy a mennyeieket szemlélhetnek, alig
testének érintése által a vizet a keresztség üdvös használatára meg¬ gondolhatni oly tompa elméjűt, kit a keresztség isteni titkai a legna-
szentelte ; mindazáltal hinnünk kell, hogy e szentség, habár a szen¬ • gyobb bámulatra ne ragadnának: miért ne hinnők tehát ugyanennek
vedés előtt rendeltetett, mégis a szenvedéstől, mely Krisztus minden bekövetkezését, ha a lelkipásztorok e szentség kincseit úgy fejtik ki,
cselekedetének czélja volt, vette erejét és hatását. hogy a hivek azokat, ha nem is testi szemekkel, de igenis a hit
fénye által megvilágositott ész erejével szemlélhetik ?
XXL K. Mikor lett a keresztség törvénye az emberekre nézve
kötelező. XXTII. K. Kik szolgálhatják ki a keresztséget.

De a másik időpontot illetőleg, tudniillik mikor hozatott Továbbá nemcsak hasznos, hanem szükséges is előadni, kik
a keresztség fölvételéről törvény, sem lehet kételynek helye. szolgálhatják ki e szentséget,, részint, hogy azok, kikre e tiszt fő¬
Mert a szent irók megegyeznek abban, hogy azon időtől fogva, kép bizvavan, azt szentül és istenesen törekedjenek kezelni; részint,
midőn az Ur, föl támadása után az apostoloknak megparancsolta :2) hogy senki, mintegy saját körét átlépvén, más tulajdonába idétlenül
„Elmenvén tanítsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén őket az ne avatkozzék vagy dölyfösen be ne rontson, miután az apostol2)
Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében," lett minden emberre szerint mindenben rendet kell tartani. Azért meg kell tanítani a
nézve, kik az örök életet elnyerni akarják, a keresztségről szóló híveket, hogy a kiszolgálóknak három rendje van, és pedig első
törvény kötelező. Kitűnik ez az apostolok fejének bizonyitékából, helyre teendők a püspökök és áldozárok, kiknek hatalom adatott,
midőn mondja:s) „Ujonan szült minket élő reménységre a Jézus hogy tulajdon joggal, nem valami rendkívüli felhatalmazással gya¬
Krisztusnak halottaiból való föltámadása által"; valamint Pálnak korolják e tisztet. Mert az apostolokban nekik parancsolta az Ur:
ama helyéből is, hol az egyházról szól:4) „Önmagát adta érette; „Elmenvén kereszteljétek;" noha a püspökök, hogyanép oktatásának
hogy azt megszentelje, megtisztítván a viznek fürdőjével az élet fontosabb gondját elhagyni ne kényszerüljenek, a keresztség kiszolgálta¬
igéje által;" mert mindkettő a keresztség kötelezését azon időre, tásának tisztét az áldozárokra szokták bízni. Hogy pedig az áldozárok
mely Urunk halálát követte, látszik visszavinni, úgy hogy épen nem tulajdon joggal végzik e ténykedést, úgy hogy a püspök jelenlétekor
kétkedhetünk, hogy az Üdvözitőnek ama szavai is : 5) „Ha ki ujo¬ is kiszolgálhatják a keresztséget, kitűnik az atyák tanításából és
nan nem születik vizből és Szentiélekből, nem mehet be mennyek az egyház gyakorlatából. Minthogy ugyanis a béke és egység szent¬
országába," ugyanazon időre vonatkoztak, mely a szenvedés után sége — az oltáriszentség megszentelésére rendeltettek: illő volt, hogy
vala bekövetkezendő. hatalom adassák nekik mindazok kiszolgálására, melyek által kikr
a béke és egységnek szükségképen részese lehet. Azért ha az
*) Mát. 3, 16. köv. Márk. 1, 9. köv. Márk. 3, 21. köv.
2) Mát. 28, 19. 3) 1. Pét. 1, 3. 4) Efez. 5, 25. köv.
5) Jáu. 3, 5. l) Kir. IV. K 6, 17. a) I. Kor. 14, 40.
 137
136
XXV. K. Miért alkalmaztatnak, azokon kívül, a kik keresztelnek,
atyák némelykor azt mondották, hogy az áldozároknak a püspök en¬ az újjászületés titkainál keresztszülék.
gedetnie nélkül keresztelni nem szabad: ezt, úgy látszik, azon ke-
resztségről kell érteni, mely az év bizonyos napjain ünnepélyes
A kiszolgálókon kívül, kik az eddig mondottak szerint a ke-
szertartások közt szokott kiszolgáltatni A kiszolgálók közt második
resztséget föladják, mások is vannak, kik a katholika egyház leg¬
helyen vannak a szerpapok (diaconok,) kiknek hogy a püspök vagy
régibb szokása szerint a szent és üdvös leöntés végzésénél al¬
áldozár engedelme nélkül e szentséget nem szabad kiszolgálni, bi¬
kalmaztatni szoknak. Ezek most keresztszüléknek, előbb pedig
zonyítják a sz. atyák számos tételei. Az utolsó helyet azok fog¬
az egyházi íróktól közönségesen felvevőknek, jótállóknak vagy keze¬
lalják el, kik szükség esetében ünnepélyes szertartások nélkül ke¬
seknek mondattak. Ezeknek tisztéről, minthogy majd minden vi- ‘
resztelhetnek ; ide sorolandó mindenki a népből is, akár férfi, akár
lágit illet, tüzetesen kell a lelkipásztornak szólnia, hogy a hívek
nő, bármely felekezethez tartozzanak. Mert mind a zsidóknak, mind
megértsék, mik szükségesek legfőképen annak illő betöltésére. Min¬
a hitetleneknek, mind az eretnekeknek megengedtetett szükség ese¬
denekelőtt pedig szükséges megmagyarázni, mi okból alkalmaztattak
tében e tiszt teljesítése; csak szándékuk legyen, azt mivelni, mit a
a keresztségnél a szentség kiszolgálóin kívül keresztszülék és föl¬
katholika egyház efféle kiszolgáltatásnál mivel. Ezeket pedig nem¬
vevők is. Hogy ez teljes joggal történt, mindenki belátja, ha
csak az ős atyák *) és zsinatok számos határozatai bizonyítják, ha¬
meggondolja, hogy a keresztség lelki újjászületés, mely által Isten
nem a trienti szent zsinat kiközösítéssel bünteti azokat, kik állítani
fiaivá születünk. Mert erről mondja sz. Péter: *) „Mint most
merik, hogy a keresztség, mely az eretnekektől az Atyának, Fiú¬
született kisdedek, észszerű, hamisítatlan tejet kívánjatok." Valamint
nak és Szentléleknek nevében adatik fel, azon szándékkal, azt csele¬
tehát mindenki, e világra jővén, dajkára és nevelőre szorul, kiknek
kedni, a mit az egyház cselekszik, nem valódi keresztség. S ebben
segélye és gondja által felneveltessék és a tudományokban s hasznos
Urunk legfőbb jóságát és bölcseségét méltán bámuljuk. Mert miután
ismeretekben oktattassék: úgy szükséges, hogy azok is, kik a ke¬
e szentséget mindenkinek szüksógképen fel kell venni, valamint
resztség vize által lelki életet kezdenek élni, valakinek liivségére
anyagul a vizet rendelte, melynél semmi sem lehet általánosabb: úgy
és bölcseségére bízassanak, kitől a keresztény vallás parancsait
annak kiszolgálásától sem akart senkit elzárni; ámbár, amint mondva
megtanulhassák, és jámbor életre oktattassanak, s igy Krisztusban
volt, nem mindenkinek szabad az ünnepélyes szertartásokat alkal¬
lassanként növekedjenek, mig végre Isten segélyével tökéletes
mazni, nem mintha a szertartások és ünnepélyességek nagyobb mél-
férfiakká legyenek; főkép, minthogy a plébániák köz gondjait viselő
tóságuak volnának; hanem mivel kevésbé szükségesek, mint a szentség.
lelkipásztoroknak annyi idejök nem marad, hogy a gyermekeknek a
hitben való magán oktatására is gondot fordíthatnának. Ezen ősi szo¬
XXIV. K. Mily rendet kell a híveknek a keresztelésnél tartani.
kásnak pedig kitűnő bizonyítékát bírjuk sz. Dénestől, a ki azt mondja:*)
„Szent vezéreinknek (mert igy nevezi az apostolokat) eszökbe jutott
Azonban ne gondolják a hívek, mintha e tiszt mindenkinek
és jónak látták a csecsemőket ama szent szokás szerint fölvenni,
különbség nélkül meg volna engedve úgy, hogy a kiszolgálókra
hogy a gyermek természetszerinti szülői őt valamely, az isteniekben
nézve nem kellene bizonyos rendet tartani. Mert, ha férfiak vannak
tudós nevelőnek átadnák, ki alatt mint szellemi atya és a szent
jelen, nő, egyházi jelenlétekor világi, áldozár jelenlétében növen¬
üdvösség fölvevője alatt, töltené a gyermek életének hátra levő ré¬
dékpap a keresztség kiszolgáltatásának jogát ne igényelje. Mind-
szét." Ugyanezt Higinius *) tekintélye is megerősíti.
azáltal a bábákat, kik keresztelni szoktak, kárhoztatni nem lehet, ha
néha oly férfi jelenlétekor, a ki e szentség kiszolgáltatásában épen
nem jártas, e tisztet, mely különben inkább a férfit illetné, ők tel¬
*) I. Péter. 2, 2. *) Sz. Dén. a sz. korín. 7. f *) Hig. Páp.
jesítik.

l) Trient. Zsiu. 7. ül. 4. f. a kér.

 138
XXVI. K. A keresztség által támadt lelki rokonság a házasságot
gátolja és felbontja.
Azért a szent egyház igen bölcsen rendelte, hogy nemcsak az,
a ki keresztel, a keresztelttel, hanem a keresztszülő is azzal, kit a
keresztvízre tart, és annak törvényes szülőivel rokonságba jön úgy,
hogy ezek közt törvényes házassági frigy nem köttethetik, és a kö¬
tött felbontatik.
XXVII. K. Melyek a keresztszülék kötelmei, és mily kellékekkel
kell birniok.
% szabad magokra vállalni, hogy annál inkább kitűnjék, mennyire kü¬
Ezenkívül szükséges a híveket megtanítani, mik a keresztszü¬
lének kötelmei. Mert e tiszt oly hanyagul kezeltetik az egyházban,
h°§y e foglalkozásnak csak üres neve maradt, és mennyi szent
rejlik abban, még sejteni sem látszanak az emberek. Azért a ke-
resztszülek általában mindig arra gondoljanak, hogy kiváltkép le
vannak kötelezve, lelki gyermekeiket mindenkor rájok bízottakul
tekinteni, és azokban, a mik a keresztény élethez tartoznak, rájok
szorgalmasan ügyelni, hogy azok egész életűkben olyanoknak mu¬
tassák magokat, milyenek hogy leendnek, ünnepélyes szertartással
ígérték. Halljuk, mit ir e tárgyról sz. Dénes, midőn a kereszt¬
apának szavait hozza fel: l) „ígérem, hogy a gyermeket, midőn
szent öntudatra jön, szorgalmas buzdításaim által arra vezetendem,
hogy teljesen megvesse az ellenkezőket, az istenieket pedig, miket
igér, vallja és munkálja." Ugyanezt mondja sz. Ágoston is:2)
„Titeket mind férfiakat, mind asszonyokat, kik gyermekeket tartot¬
tatok a keresztvízre, mindenekelőtt intlek, ne feledjétek, hogy Isten
előtt kezességet vállaltatok azokért, kiket a szent forrásból kie¬
meltetek." És valóban igen illő, hogy a ki valamely hivatalt
elvállalt, annak szorgalmas teljesítésében soha ki ne fáradjon, és a
ki magát más nevelője és védőjének vallotta, ne tűrje, hogy el¬
hagyatva legyen az, kit gondja és vedelnie alá fogadott, valamig
az segélyére és oltalmára szorul. Mire kell pedig a.lelki gyer¬
mekeket oktatni, röviden egybefoglalja sz. Ágoston, midőn a kereszt¬
szülék eme hivataláról szól: 3) „Inteniök kell őket, úgymond, hogy
a tisztaságot megőrizzék, az igazságot kedveljék, és a szeretetet
*) Sz. Dén. a sz. korín* 2) Sz* Ág. 105. f. V. sz. 3) Ugyanott.
139
megtartsák; és mindenekelőtt a hitvallásra és az Ur imádságára, vala¬
mint a tízparancsolatra és a keresztény vallás fő elemeire tanítsák
meg őket.
XXVIII. K. A keresztszülői tisztre mindenkit különbség nélkül
nem kell bocsátani.
Ezekből könnyen átlátjuk, az emberek mely nemére nem kell
bízni e szent gyámság kezelését; azokra t. i. kik azt vagy híven
nem akarják, vagy serényen és pontosan nem tudják betölteni. A
miért is a természetes szüléken kívül, kiknek e gondnokságot nem
lönbözik a lelki nevelés a testitől, főleg az eretnekeket, zsidókat,
hitetleneket teljesen el kell tiltani e tiszttől, úgymint kik minden
gondolatjokat és gondjokat arra fordítják mindig, hogy a hit igaz¬
ságát hazugságokkal elhomályosítsák, és minden keresztény jámbor¬
ságot megsemmisítsenek.
XXIX. K. Mily számmal kell lenni a keresztszüléknek.
A trienti zsinatl) azt is elrendelte, hogy a keresztelendőt ne
több, hanem csak egy, akár férfi, akár nő, vagy legfelebb egy férfi
s egy nő tartsa a keresztvízre; részint, mivel a fegyelmi s oktatási
rendet a sok tanító megzavarhatná, részint, mivel gondoskodni kel¬
lett, nehogy többek közt támadjon oly lelki rokonság, mely az
emberi társaságnak a házasság köteléke által széles!) kiterjedését az
emberek között akadályozná.
XXX. K. A keresztség az üdvösségre mindenkinek szükséges.
De valamint a többi, eddig kifejtett dolgok ismerete a hívekre
nézve leghasznosabbnak tartandó : úgy mi sem látszhatik szüksége¬
sebbnek, mint őket megtanítani, hogy minden ember elé szabta az
Ur a keresztség törvényét úgy, hogy, hacsak a keresztség kegyelme
által Istenben újra nem születnek, örök nyomorra és enyészetre
nemzetnek szüleiktől, akár hívők, akár hitetlenek legyenek azok.
gyakrabban kell tehát a lelkipásztoroknak megmagyaráztok, a mit
l) Trient. zsin. 24. ül. 20. fej.
20
140
az üdvirónál olvasunk: „Ha ki ujonan nem születik vízből és
Szentiélekből, be nem mehet Isten országába. " *)
XXXI. K. A csecsemőket szükségkép meg kell keresztelni.
Hogy e törvény nemcsak a felnőttekről, hanem a csecsemő
gyermekekről is értendő, s hogy ezt az apostoli hagyománybői vette
az egyház, az atyák egyező véleménye s tekintélye erősiti. Ezen¬
kívül hinnünk kell, hogy nem akarta Krisztus Urunk a keresztség
szentségét és kegyelmét a gyermekektől megtagadni, kikről mondá :2)
„Engedjétek a kisdedeket és ne gátoljátok őket hozzám jönni, mert
ilyeneké a mennyeknek országa"; „kikets) megölelt, kikre kezeit
tévé, kiket megáldott." Továbbá midőn olvassuk, hogy „Pál egész
családot megkeresztelt," 4) eléggé kitűnik : hogy az üdvözítő kereszt¬
vízzel a családhoz tartozó gyermekek is leöntettek. Továbbá
ajánlja ama szokást különösen a körülmetélés, mely a keresztség
előképe volt. Mert nincs, a ki nem tudná, hogy a gyermeket nyol-
czad napon körül szokták metélni. És a kiknek a test kézzel tör¬
tént körülmetélése a „test bőrének elmotszésében" használt, a ke¬
resztség, mely „Krisztusnak nem kézzel történt körülmetélése," hogy
használ, világos. Végre, mint az apostol tanítja: „ha egynek bűne
által a halál uralkodott az egy által: annál inkább fognak az élet¬
ben az egy Jézus Krisztus által uralkodni, kik a fegyelem, ajándék, és
megigazulás bőségét veszik."6) Ha tehát Ádám bűne miatt a gyer¬
mekek a származásból bűnt vontak magokra, annál inkább nyerhetnek
Krisztus Urunk által kegyelmet s megigazulást, hogy uralkodjanak
az életben; ez pedig a keresztség nélkül semmikép sem történhetik.
Azért tanítsák a lelkipásztorok, hogy a csecsemőket szükségkép meg
kell keresztelni, s azután lassanként a gyönge kort a kér. vallás
parancsival valódi jámborságra kell kiképezni. Mert, mint jelesen
mondta a bölcs: „Az ifjú az ő útja szerint, midőn megvénül, sem
távozik attól." a)
XXXII. K. A csecsemők a keresztségben lelki kegyelmet nyernek.
Nem is szabad kételkedni, hogy a hit ajándékát megnyerik,
midőn leöntetnek, nem, mintha értelmük beleegyezésével hinnének,
l) Ján. 3, 5. *) Mát. 19, 14. s) Márk, 10, 16. *) I. Kor.
1, 16. 6) Rom. 5, 17. °) ,
Pókláb. 22 6.
141
hanem mivel a szülék hitével, ha a szülék hívők ; ha pedig nem
azok, hogy sz. Ágoston * l) szavaival szóljunk, a szentek összes tár¬
saságának hitével erősittetnek meg. Mert helyesen mondjuk, hogy
a keresztségre felajállítatnak mindazok részéről, kiknek tetszik, hogy
felajánltassanak, és kiknek szeretető által a Szentlélek egyességébe
fogadtatnak.
XXXIII. K. A csecsemők keresztségét nem kell halogatni.
Hathatósan kell inteni a híveket, hogy gyermekeiket, mihelyt
veszély nélkül lehet, az egyházba vitessék és ünnepélyes szertartás
közt megkereszteltessék. Mert, mivel a esecsemő gyermekeket ille¬
tőleg az üdvösség megszerzésére nincs más mód, mint hogy meg¬
kereszteltessenek : könnyen érthető, mily súlyos bűnnel terhelik
magokat, a kik engedik, hogy a szentség kegyelmét tovább nélkülöz¬
zék, mintsem azt a szükség kívánja, főkép miután őket gyönge ko¬
ruk miatt majdnem számtalan életveszély fenyegeti.
XXXIV. K. Hogyan kell a felnőtteket a keresztség előtt oktatni.
Az ősrégi egyház szokása bizonyítja, hogy más bánásmódot
kell alkalmazni azoknál, kik felserdült kornak, és eszük tökéletes
használatával bírnak, a kik t. i. hitetlenektől származnak. Mert eléjök
kell ugyanis terjeszteni a kér. hitet, és őket minden igyekezettel
annak elfogadására buzditni, édesgetni, meghívni. Hogyha az Úr¬
istenhez térnek, akkor inteni kell őket, hogy az egyháztól megha¬
tározott időn túl a keresztség szentségét ne halaszszák. Mert, miután
írva van: 2) „Ne késsél megtérni az Úrhoz, s ne halogasd azt
napról napra," meg kell őket tanitani, hogy a tökéletes megtérés a
keresztség általi újjászületésben áll; azonkívül minél későbben já¬
rulnak a keresztséghez, annál tovább kell nélkülözniük a többi
szentségekben való részesülést és azok kegyelmét, melyek által pedig
a kér. vallás gyakoroltatik, mivel a keresztség nélkül senki előtt
sem állhat azokhoz nyitva az ut; továbbá, hogy a legnagyobb ha¬
szontól is megfosztatnak, melyet a keresztségből huzunk; ugyanis
nemcsak minden előbb elkövetett vétkek mocskát és szennyét tel¬
jesen lemossa és eltörli a keresztvíz, hanem isteni kegyelemmel
») Sz. Ág. 9S. lev. 2) Sirák fia 5, 8.
142
ékesít fel bennünket, melynek erejével és segélyével ezentúl a bű¬
nöket is kerülhetjük, az igazságot és ártatlanságot megőrizhetjük,
miben, amint könnyen belátja mindenki, az egész kereszténv
élet áll.
XXXV. K. A felnőtteknél a keresztséget halasztani kell.
Mindezeknek daczára az egyház a keresztség szentségét nem
szokta ezeknek mindjárt föladni, hanem bizonyos időre elhalasztan-
dónak rendelte. Mert ezen elhalasztás nincs egybekötve azon veszély-
lyel, mely, mint fönebb mondottuk, a gyermekeket fenyegeti; mivel
azoknak, a kik már eszükkel élnek, a keresztség felvételének szándéka
s eltökélése, és a roszul töltött élet fölötti bánat elég leend a ke¬
gyelemre es megigazulásra, ha valamely hirtelen eset gátolná, hogy az
üdvhozó vízzel leöntethessenek. Ellenben némely előnyökkel látszik
bírni az elhalasztás. Mert először, mivel az egyháznak szorgal¬
masan kell gondoskodni arról, hogy e szentséghez senki se járuljon
ál és színiéfct szándékkal, azok akarata, kik megkeresztelkedni
kívánnak, jobban megvizsgáltatok és kiismertetik. Miért is régi
zsinati határozatok léteznek, hogy azok, kik a zsidók közöl a kath.
hitre térnek, mielőtt a keresztség nekik föladatnék, néhány hónapig
a hittanulók közt legyenek; azalatt a hit tudományában, melyet
vallaniok kell, és a kér. élet rendeletéiben tökéletesebben oktattatnak.
Azonfólül nagyobb vallásos tisztelet kölesÖnöztetik a szentségnek,
ha csak a Hús vét és Pünkösd meghatározott napjain veszik fel ünne¬
pélyes szertartással a keresztséget.
XXXVI. K. A keresztség a felnőtteknél nem mindig halasztandó.
De néha igazságos és szükséges okból nem szabad a keresztség
idejét elhalasztani, úgymint: ha életveszély látszik beállani, s főleg
ha azokat kell megkeresztelni, kik a hittitkokat már tökéletesen
megtanultak. Hogy igy cselekedett Fülöp és az apostolok feje¬
delme, eléggé tudva van; mert az egyik Kandaces királynénak1)
kamarását, a másik Iíorneliust minden késedelem nélkül megkeresz¬
telte, mihelyt megvallották, hogy a hitet elfogadják.
*) Apóst. Cselek. 8, 36. s. köv. 10, 47. s. köv.
143
XXXVII. K. Mily készülettel kell lenni a megkeresztelendonek.
Ezenkívül elő kell adni, s a népnek megmagyarázni, mily ké¬
születtel kell bírni a megkeresztelendőknek. Mindenekelőtt tehát
szükséges, hogy akaratuk és szándékuk legyen a keresztséget fel¬
vonni ; mert, minthogy a keresztségben mindenki meghal a véteknek,
s uj életmódot és szabályt választ: méltányos, hogy a keresztség
senkinek se adassák fel akarata ellenére, vagy vonakodása daczára,
hanem csak azoknak, kik önkényt és készséges lélekkel veszik fel
azt. Miért is úgy találjuk, hogy a szent hagyomány szerint mindig
szem előtt tartatott: senkinek fel nem adni a keresztséget, a nélkül,
hogy előbb megkérdeztetnók: akar-e megkereszteltetni. Azt sem
kell gondolni, mintha a csecsemő gyermekekben hiányoznék az
akarat; mivel világos az egyház akarata, mely helyettük a fogadást
teszi.
XXXVHL K. Az eszteleneket mikor lehet, mikor nem lehet
megkeresztelni ?
Azonkívül az esztelenek- és őrjöngőket, kik egykor észszel
bírtak ugyan, de későbben megőrültek, úgymint kiknek akkor akaiatuk
nincs a keresztséget felvenni, hacsak életveszélyben nem forognak,
nem kell megkeresztelni; ha pedig életveszély fenyeget, ha szán¬
dékukat nyilvánították, mielőtt megőrültek, meg kell őket keresz¬
telni; ha pedig ezt nem tették, a keresztség feladásától tartózkodni
kell. És igy kell ítélni az alvókról is. Hogyha pedig az előbbiek
soha sem voltak az ész birtokában, úgy hogy eszökkel soha sem
éltek, azokat az egyház tekintélye és szokása szerint, az egyház hi¬
tében ép úgy meg kell keresztelni, mint a gyermekeket, kik észszel
nem bírnak.
XXXIX. K. Mi kívántatik még a keresztség felvételére.
Azonban a szándékon kivül, melylyel a keresztséget fel¬
venni kívánjuk, a hit is ép úgy, mint ezt az akaratról mondtuk,
szükséges a szentség kegyelmének elnyerésére. Mert Urunk és
Üdvözítőnk tanította: x) „A ki hiszen és megkeresztelkedik, az
(hívŐzül." Szükséges továbbá, hogy mindenki elkövetett vétkei és
l) Márk. 16, 16.
 V
144
Ininös élete felett bánkódjék, s eltökélje ezentúl minden bűntől tar¬
tózkodni. Mert a ki úgy kérné a keresztséget, hogy e mellett a
vétkezési szokásról nem akarna lemondani, mindenesetre elutasítandó
lenne. Mert mi sem ellenkezik annyira a keresztség kegyelmével
és hatásával, mint azok gondolkodása és szándéka, kik a vétkezéssel
felhagyni nem akarnak. Mivel tehát a keresztséget azért kell kér¬
nünk, hogy *) Krisztusba öltözzünk és vele összekapcsoltassunk : két¬
séget nem szenved, hogy méltán visszautasítandó a szent leöntéstől az,
kinek eltökélett szándéka a vétkek- és bűnökben maradni, kiváltképen
mivel azok közöl, a mik Krisztus- és az egyházhoz tartoznak, semmit
sem kell hiába fölvenni, és eléggé értjük, hogy a keresztség, ameg-
ígazulás és üdvösség kegyelmét tekintve, gyümölcstelen leend abban,
ki2) a test és nem a lélek szerint szándékozik járni; ámbár, a mi a szent¬
séget illeti, annak lényégét, minden kétség nélkül tökéletesen elnyeri,
csak, midőn kellően megkereszteltetik, szándéka legyen azt elnyerni,
a mit az anyaszentegyház kiszolgáltat. Miért is az apostolok fejedelme
ama nagy ember-tömegnek , mely — mint az irás mondja3) —
megtörődve szivében kérdezte tőle s a többi apostoloktól, mit
kelljen cselekednie, imigyen válaszolt: „Tartsatok bünbánatot és
keresztelkedjék meg kiki közületek," és másutt: „Bánjátok meg
úgymond 4) bűneiteket, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek
a ti vétkeitek. “ Sz. Pál is, a Romaiakhoz Írván,5) világosan meg¬
mutatja,, hogy annak, a ki megkeresztelkedik, teljesen meg kell
halni a véteknek ; azért int bennünket,6) hogy „ne tegyük tagjainkat
a bűn által a gonoszság fegyvereivé:“ hanem mutassuk maguukat,
„mint megholtak a bűnnek, élők pedig az Istennek."
XL. Mily hasznos ezekről értekezni.
Ha a hívek ezeket gyakran fontolgatják, először is az Isten
legfőbb jóságát csodálni kényszerülnek, ki őket érdemök nélkül,
egyedül irgalma által indíttatva, a keresztség oly kiváló s isteni jó¬
téteményével megajándékozta; azután midőn szemeik elé állítják,
mennyire bünnélküli életet kell élni azoknak, kik ily nagy ajándékkal
ékesittettek fel: könnyen belátandják, hogy az is különösen megkiván-
tatik a keresztény embertől, hogy naponkint oly szentül és istenesen
törekedjék élni, mintha ép az nap nyerte volna el a keresztség
*) Gál 3, < 7. 2) Rom. 8, 4. 3) Apóst. Csel. 2, 37. s. k.
4) Apóst. Csel. 3, 19. 6) Rom. 6. s. k. 6) ügy. 13.
145
szentségét és kegyelmét. Azonban a kedélyeknek felbuzditására,
hogy az igazi jámborságra törekedjenek, mi sem használ többet,
mint ha a lelkipásztorok alaposan kifejtik, melyek a keresztség
hatásai.
XL1. K. Mi a keresztségnek fő hatása.
Mivel tehát gyakran kell értekezni ezekről, hogy jobban
belássák a hívek, hogy a méltóság legmagasabb fokára helyezvék,
és ne is engedjék magukat arról ellenségük fondorlatai, vagy bár¬
mely megtámadása által bármikor is letaszittatni: azt kell először
előadni, hogy a bűn, akár az első szüléinktől való származásból
eredett;, akár önmagunk által elkövetett legyen az, habár oly
iszonyatos volna, is,, hogy képzelni is alig lehetne, e szentség
csodálatos ereje által megbocsáttatik és elengedtetik. Ezt pedig
régen megjövendelte Ezekiel, ki által igy szól az Ur Isten:1)
„tiszta vizet öntök rátok és megtisztultok minden förtelmetektől.“
Es az apostol a Korintusiakhoz, a bűnök hoszas elsorolása után
hozzá tette:2) „Ezek voltatok ugyan, de megmosattatok, de meg¬
szenteltettetek." S hogy ezen tant az egyház mindenkor tanította,
világos. Sz. Ágoston ugyanis a kisdedek keresztségéről irt könyvében
imigyen szól: „A test nemzésével csak az eredendő bűn származik,
de a lélek újjászületésével nemcsak az eredendő, hanem a személyes
bűnök megbocsátása is történik." És sz. Jeromos Óceánhoz: „A
koresztségben — úgymond — minden bűn elengedtetett." És hogy
o tárgyról többé senki se kételkedhessél*:, egyéb zsinatok határozata
után a trienti sz. zsinat is ugyanazt nyilvánította, midőn átokkal
sújtotta mindazokat, kik másképen mernének érezni, s kik nem átal-
lanák azt állítani, hogy, habár a vétkek a keresztségben megbocsát¬
tatnak, tökéletesen mégsem töröltetnek el, vagy gyökerestül nem
irtatnak ki, hanem csak, úgy szólván, lenyesetnek, úgy hogy a'vétkek
gyökerei a lélekhez tapadva még megmaradnak. Mert, hogy ugyan¬
azon sz. zsinat szavaival éljünk, az ujjászülöttekben mit sem gyűlöl
az Isten, mivel semmi kárhoztatandó nincs azokban, kik a keresztség
által valóban eltemettettek Krisztussal a halálba; kik nem a test
szerint járnak, hanem levetvén a régi embert, és újba, ki Isten sze-
l) Ez. 36, 25. 2) I. Kor. 6, 11.
 146
rint teremtetett, öltözvén, ártatlanok , szeplőtlenek , tiszták, nem
bünhődők, és Istennek kedvenczei lettek.
XL11. K. Bün-e a megkereszteltekben a rósz kívánság.
Be kell ugyan vallani , mint ugyanazon helyen maga a zsinat
tekintélye által lön elhatározva, hogy fönmarad a megkereszteltekben
a rósz kívánság vagy a büninger; de ez a valóságos bűn természe¬
tével nem bir. Mert sz. Ágoston Ítélete szerint is:1) „A megke¬
resztelt kisdedekben a kívánság vétkessége eltöröltetik, a küzde¬
lemre fönhagyatik.“ És ugyanaz bizonyítja másutt:2) „A kívánság
- vétkessége megszűnik a keresztségben, de a gyarlóság fönmarad."
A rósz kívánság ugyanis, mely a bűntől van, nem más, mint a lé¬
leknek az észszel, természeténél fogva ellenkező vágyakodása, mely
gerjedelem azonban, ha az akarat beleegyezésével vagy hanyagsá¬
gával nincs egybekötve, a bűn valódi természetétől igen távol van.
És midőn sz. Pál mondja:3) „A rósz kívánságot nem ismerém,
hacsak a törvény nem mondaná: Bűnre ne kívánjad," eme szavai
alatt nem magát a kívánságot, hanem az akarat romlottságát akarta
értetni. Ugyanezen tant előadja sz. Gergely is, igy Írván: 4) „Ha
vannak, kik azt mondják, hogy a bűnök a keresztségben csak felü¬
letesen bocsáttatnak meg: van-e hitetlenebb e tanitmánynál ? hisz
a hit szentsége által a lélek a vétkektől gyökerestül megtisztítva,
egyedül Istenhez ragaszkodik." S ennek megmutatására Üdvözítőnk
bizonyítékával él, ki sz. Jánosnál imigyen szól:5) „Ki megmosa¬
tott, nincs szüksége, kivéve, hogy lábait mossa meg, hanem az egé¬
szen tiszta."
XLIII. IC Ismét megmutattatik, hogy a keresztség által
minden bűn eltöröltetik.
Ha valaki e dolognak világos hasonlatát s .előképét akarja
szemlélni, állítsa maga elé [ a sziriai bélpoklos Naamannak 6)
történetét, a ki, miután Jordán vizében hétszer megfürdött, az írás
bizonyítása szerint úgy kitisztult a bélpoklosságból, hogy teste gyer¬
meki testnek látszott. Azért a keresztség tulajdonképeni hatása
I) Sz. Á&. a bűn. bocs. 2,4. 2) Sz. Ágost. Elvv. 1, 15.
8) Rom. 7, 7. 4) Sz. Gerg. Lev. 11. köny. 45. lev. 5) Jan. 13, 10.
6) Kir. IV. K. 5, I. s. k.
147
minden blin megbocsátásában áll, akár származás, akár magunk
vétsége által háramlóit is az reánk; és hogy ezért rendelte Urunk
s Üdvözítőnk, az apostolok fejedelme, hogy egyéb bizonyítékokat
elhallgassunk, legvilágosabb szavakkal fejezte ki, midőn azt mondta: x)
„Tartsatok bünbánatot, és keresztelkedjék meg kiki közőletek Jézus
Krisztus nevében a bűnök bocsánatára."
•
XLIV. K. Valamint a bűn, úgy a bűn büntetése is elengedtetik.
Továbbá a keresztségben nemcsak a bűnök bocsáttatnak meg,
hanem a bűnök és gonoszságok minden büntetéseit is kegyelmesen
elengedi az Isten. Mert ámbár minden szentséggel közös az, hogy
általuk Krisztus Urunk kínszenvedésének érdeme közöltetik: mind-
azáltal egyedül a keresztségről mondotta az apostol,2) hogy mi
áltála Krisztussal halunk meg és temettetünk el; s azért az egyház
is mindig tanította, hogy a szentség legnagyobb sérelme nélkül nem
történhetik, hogy arra, a ki a keresztségben kiengesztelendő, oly
jámbor cselekedetek szabassanak, melyeket a szent atyák szokott
néven elégtéti cselekményeknek hívtak. S nem is ellenkeznek az
itt mondottak az ősrégi egyház ama szokásával, mely hajdan a
zsidóknak, midőn megkereszteltettek, meghagyta, hogy negyven
napig szünet nélkül böjtöljonek. Mert e rendelet nem tartozott az
elégtételhez, hanem, a kik a szentséget felvették, ez által arra in¬
tettek, hogy a szentség méltósága iránti tiszteletből egy ideig szünet
nélkül böjt és imádságra szenteljék magokat.
XLV. K. Az ujan megkeresztelt nem szabadul meg a polgári
büntetésektől.
De ámbár bizonyosnak kell tartanunk, hogy a keresztségben
a bűnök büntetései elengedtetnek: mindazáltal azon bünteté¬
sektől, melyeket valamely nagy bűntény miatt polgári Ítélet követ¬
keztében kell kiállani, senki sem szabadul meg, oly formán, hogy a
halálra méltó a keresztség által a törvényszabta büntetéstől fel volna
mentve; jóllehet igen dicsérendő lenne azon fejedelmek vallásos
kegyelete, kik azon büntetést is megbocsátnák és elengednék a go¬
nosztevőknek, hogy Isten dicsősége az ő szentségeiben annál inkább
tündökölnék.
x) Apóst. Csel. 2, 38. 2) Rom. 6, 3.
21
148
XLVI. K. A keresztségben az ez élet utáni büntetések is.
elengedtetnek.
Ezen kivül a kcresztség az ez élet lefolyta utáni mindazon
büntetésektől való megszabadulást is eszközli, melyek az eredeti
bűnt követik; az Ur halálának érdeme által történt ugyanis, hogy
ezekben részesülhetünk. A kcresztség által pedig, mint fönebb
mondottuk? vele halunk meg. „Mert, mint az apostol moudja, *) ha
halálának hasonlatossága szerint beoltatván vele egyesülünk, a fel¬
támadásban is részesei leszünk."
XLV1I. K. A keresztség által miért néni adatik azonnal vissza a
romlatlan természet állapota.
Ha kérdezné valaki: miért nem szabadulunk meg a keresztség
után a bajoktól e halandó életben is, és miért nem emeltetünk a
szent keresztség ereje által az élet ama tökélyfokára, melyre Ádám
az emberiség ősatyja a bűn előtt helyezve volt: a válasz erre az
leend, hogy ez leginkább két okból történt. Ezek elseje az, hogy
nekünk, kik a keresztség által Krisztus testével kapcsoltattunk össze
s az ő tagjaivá váltunk, több dicsőség nem vala engedendő, mint
mennyi magának főnknek adatott. Mivel tehát Krisztus Uiunk,
bár léte kezdetétől fogva a malaszt és igazság teljével birt, még¬
sem tette le előbb az emberi természet gyarlóságát, melyet felvett,
mint a szenvedés kínait s a halált kiállotta, s azután a halhatatlan
élet dicsőségére föltámadott: ki fogna csodálkozni, ha látja, hogy a
hívők, kik a keresztség által már elnyerték a mennyei megigazulás
kegyelmét, mégis halandó és gyarló testtel vannak felruházva, hogy,
miután Krisztusért sok fáradalmat kiállottak, és meghalván újra az
életre visszahivattak, valahára méltók legyenek, hogy Krisztussal
örök életet éljenek ? A másik ok pedig, mely miatt bennünk a
keresztség után a test gyengesége, a betegség, a fájdalmak érzése,
a kívánság ingere meghagyatik, az, hogy bírjunk t. i. az erénynek
mintegy magvával és anyagával, melyből azután a dicsőség teime-
kenyebb gyümölcsét és bőségesebb jutalmát nyernők. Mert ha bé¬
kés lélekkel viseljük az élet minden bajait, és a szív gonosz indu¬
latait Isten segélyével az ész uralma alá vetjük, biztos reménynyel
kell lennünk, hogy, ha az apostollal2) jó harczot harczolunk, a
») Rom. 6, 5. 2) Tim. '4, 7. s k.
149
pályafutást be végezzük, a hitet megtartjuk, az igazság eltett koro¬
náját is megadja nekünk azon napon az Ur, az igaz biró! S úgy
látszik, igy tett az Ur Izrael fiaival is, kiket, ámbár az egyiptomi
szolgaságtól, Pharaót és ennek hadát a tengerbe fullasztva, meg¬
szabadított: mégsem vezetett be azonnal az Ígéret ama boldog
földére; hanem előbb sok és különféle balesetekben gyakorolt; s
azután, midőn a megígért föld birtokába eresztett, a többi bennla¬
kókat kiforgatta ugyan ősi lakhelyeikből, némely nemzeteket pedig
hátrahagyott, melyeket ki nem irthattak, hogy az Isten népének
folyton alkalma legyen a vitézség és bátorság kifejtésére. Ehhez
járul, hogy, ha a keresztség által az égi adományokon kivül, me¬
lyekkel a lélek diszittetik fel, testi javak is adatnának, méltán le¬
li etne kételkedni, valljon sokan nem inkább a jelen élet előnyeit
mint a jövőnek reménylett dicsőségét keresve, járulnának-e a ke-
resztséghez; holott nem ezen ál és bizonytalan, ’) látható — liá¬
néul, a valódi, örök — láthatlan — javakat kell mindig a keresz¬
tény embernek szemei előtt tartani.
XLVI1I. K. Ez élet nyomorai közt az ujjászülöttek nincsenek
valódi lelki örömtől megfosztva.
Emellett azonban az élet nyomorteljes állapota még sincs gyö¬
nyörök és örömek nélkül. Mert nekünk, kik már a keresztség által,
mintegy 2) szőlővesszők Krisztusba oltattunk, mi lehet kellemesebb
és kívánatosabb, mint vállainkra véve a keresztet öt mint vezérünket
követni, semmiféle munkában ki nem fáradni, s veszély által vissza
nem tartóztatni, hogy az Isten mennyei hívásának jutalmáért3)
minden igyekezettel azon fáradozzunk, hogy némelyek a szüzesség
babérját, mások a tanítás és hithirdetés koronáját, némelyek a
vértanuság pálmáját, mások az erények egyéb díszeit nyerhessék el
az Úrtól? Mely kitűnő diszjeleket egyikünk sem nyerhetné cl,
hacsak magunkat előbb e nyomorteljes életpályán nem gyakoroltuk,
és a csata tüzét győztesen ki nem állottuk volna.
XLIX.K. Mit szerez a keresztség az embernek a bűn és büntetés
elengedésén kivül.
De visszatérve a keresztség hatásaira, ki koll fejteni, hogy a
») 1. Kor. 4, 18. 2) Ján. 15, 5. 3) Fii 3, 14.
150
szentség ereje által nemcsak a valóban legnagyobbnak mondandó
bajoktól megszabadulunk, hanem kitűnő javak és ajándékokkal is
tetéztetünk. Lelkünk ugyanis isteni kegyelemmel telik el, mely
által megigazulván és Isten fiaivá lévén, az örök üdvnek is örökö¬
sivé leszünk. Mert mint írva van: l) „Ki hiszen és megkeresztel-
kedik, az üdvözül," és hogy az egyház 2) a viz fürdőjében tisztult
meg az élet igéje által," az apostol bizonyítja. A kegyelem pedig,
mint a trienti zsinat3) mindenkinek átok büntetése alatt hinni ren¬
delte, nemcsak az, moly által a bűnök megbocsátása történik; ha¬
nem a lélekben maradó isteni minőség, és mintegy bizonyos fény és
világosság, mely leikeink minden mocskát lemossa, s magokat a
lelkeket szebbekké s fenségesebbekké teszi. Világosan következik
ez a szentirásból, midőn a kegyelmet kiöntetni mondja, s a Szent¬
lélek zálogának szokta nevezni.
L. K. Az isteni kegyelemhez, mely a keresztség által belénk
öntetik, adatnak, mint követői, az erények.
Ehhez adatik legfényesebb kísérete mindazon erényeknek, me¬
lyek a lélekbe a kegyelemmel fensőbb módon öntetnek. Miért is
midőn az apostol4) Titusnak mondja: „Üdvözített minket az ujo-
nan születésnek fürdője, s a Szentlélektől származó megújítás által,
kit kiönte ránk bőségesen a Jézus Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek
általa," sz. Ágoston ama szavakat:5) „bőségesen kiönte," megma¬
gyarázván igy szól: „a bűnök bocsánatára t. i. és az erények
bőségére."
LI. K. A keresztség által Krisztussal egy testté leszünk.
Azután a keresztség által Krisztussal, a fővel, mintegy tagjai
össze is köttetünk és kapcsoltatunk. Valamint tehát a főből ered
az erő, mely által a test egyes részei foglalkodásaik pontos telje¬
sítésére indíttatnak: úgy ömlik Krisztus Urunk teljéből mindazokra,
kik megigazulnak, isteni erő és kegyelem, mely minket a keresztény
jámborság minden kötelmeire alkalmasokká tesz.
*) Márk. 16, 16. 2) Ef. 5, 26. 3) Trient. zs. 6 ül. a meg-
igaz. 11. f. 4) Tit. 3, 5. s. k. 5) Sz. Ágost. Jegyz. az id. h.
151
LIL K. Honnan van az, hogy a keresztségben annyi erénynyel
halmozottak oly késedelmesek a jámborság gyakorlásában.
Ne is csodálja senki, ha mi, ámbár az erények oly nagy bő¬
ségével vagyunk felruházva s felékitve, mégis csak nagy nehézséggel
és fáradsággal kezdjük, vagy bizonyára végezzük a jámbor és erényes
cselekedeteket; mert ez nem azért történik, mintha amaz erények,
melyekből magok a cselekedetek származnak, az Isten jótétemé¬
nyéből nekünk nem ajándékoztalak volna : hanem mivel a keresztség
után hátra maradt a kívánság leghevesebb küzdelme a lélek ellen,
de e küzdelemben elcsüggedni vagy leggyőzetni keresztény emberhez
nem illik ; mert Isten kegyességében bízva a legnagyobb remény¬
nyel kell lennünk, hogy a mik1) tiszták és igazságosok és szentek,
a jámbor élet naponkinti gyakorlata által könnyük és kellemeseknek
is fognak látszani. Örömest elmélkedjünk ezekről, éber lélekkel
tegyük ezeket, hogy a béke Istene a) velünk legyen.
Lili. K. A keresztségben eltörölhetlen jegy nyomatik
(a lélekre).
Azonkívül a keresztség által jegygyei jeleltetünk meg, melyet
a leiekből soha sem lehet kitörölni; s erről itt elég ennyi, mivel a
fönebb mondottakból, midőn a szentségekről általában volt szó,
eleget lehet ide alkalmazni.
LI V. K. A keresztséget ismételni nem szabad.
Mivel pedig a jelleg hatásából és természetéből azt határozta
az egyház , hogy a keresztség szentsége semmikép se ismételtessék:
gyakran és szorgalmasan kell a lelkipásztoroknak erre inteni a hí¬
veket, nehogy valamikor tévelyekbe vezettessenek. Ezt tanította az
apostol, mondván:3) „Egy az Ur, egy a hit, egy a keresztség."
Azután midőn a Romaiakat inti,4) hogy meghalván a keresztség
által Krisztusban, őrizkednének, nehogy a tőle nyert életet elvesz¬
tenék, midőn mondja:5) „Mert mivel Krisztus meghalt a bűnnek,
csak egyszer halt meg:" azt látszik világosan jelenteni, hogy, vala¬
mint ő újra meg nem halhat, úgy nekünk sem szabad a keresztség
l) Fii. 4, 8. a) II. Kor. 13, 12. s) Ef. 4, 5. 4) Rom. 6,
2. s. k. 5) Ugyanott. 10.

152
által újra meghalnunk. Azért az anyaszentegyház is nyíltan vallja,
hogy csak egy keresztséget hisz. S hogy ez a dolog természetével
és az észszel igen megegyezik, abból tetszik ki, mivel a keresztség
lelki újjászületés. Valamint tehát a természet erejénél fogva csak
egyszer nemzetünk és jövünk a világra; és, mint sz. Ágoston1)
mondja: „a méhbe nem lehet ismét visszatérni" : úgy egy a lelki
születés is, s a keresztséget ismételni nem szabad.
LV. K. Nem ismételtetik a keresztség azokon, kik bizonyos
föltétel közbevetésével öntetnek le.
Ne is gondolja senki, hogy az egyház ismétli a keresztséget,
midőn valakit, kiről bizonytalan, megkereszteltetett-e vagy
sem, ily szavak alakját használva önt le: „Ha meg vagy keresz¬
telve, ismételve nem keresztellek meg, de ha még nem vagy meg¬
keresztelve, én tégedet keresztellek az Atyának és Fiúnak és Szent¬
iéleknek nevében." Mert nem lehet mondani, hogy igy istentelenül
ismételtetik, hanem hogy föltétesen szentül adatik fel a keresztség.
LVI. K. A föltétes keresztséget nem szabad különbség nélkül
bármikor használni.
E tárgyban gondosan kell mégis némelyekre ügyelni a lelki-
pásztoroknak, melyekben majd mindennap a szentség legnagyobb
sérelmével vétség történik. Mert nem hiányzanak, kik azt gon¬
dolják, hogy semmi bűnt sem követhetnek el, ha akárkit válogatás
nélkül ama hozzáadással keresztelnek meg; azért- ha csecsemőt
visznek hozzájuk, szükségtelennek tartják megkérdezni, leöntetett-e
az már előbb, hanem mindjárt feladják neki a keresztséget; sőt,
ámbár bizonyosan tudják, hogy otthon feladatott a keresztség, még¬
sem kételkednek a szent leöntést az egyházban ünnepélyes szertartás
közben föltótelesen ismételni, mit ugyan szentségtörés nélkül nem
tehetnek, s ama szenynyel mocskitják be magokat, melyet az egy¬
házi irók törvényszeríitlenségnek hivnak. Mert a keresztség amaz
alakja Sándor pápa 2) rendelete szerint csak azoknál engedtetik meg,
kikről a dolog gondos megvizsgálása után kétség marad főn, ha
érvényesen vettók-e föl a keresztséget; máskép pedig soha sem
*) Sz. Ágost. 11. Ért. Ján. 2) 2. f. X. a keíeszts. III. 42.
153
szabad a keresztséget még ama hozzáadással is valakinek újólag
feladni.
LVII. K. Mi az utolsó haszon, melyben a keresztség által része¬
sülnek az emberek.
A keresztség többi hasznai között mintegy utolsó az, a melyre
a többi mind vonatkozni látszik, hogy t. i. a mennyországnak elébb
a, bűn miatt zárt ajtaját mindegyikünknek kinyitja. Azokat pedig, a
mik bennünk a keresztség ereje által történnek, világosan megérthetni
azokból, a mik az üdviratok szerint az Üdvözítő megkeresztelésében
történtek. Az egek ugyanis megnyiltak, és a Szentlélek galamb
képében Krisztus Urunkra leszállván megjelent. Mi által az jelen¬
tetett, hogy azoknak, a kik megkereszteltetnek, az isteni Fölség
kegyajándékai adatnak, s az egek kapuja megnyittatik; nem ugyan,
hogy megkereszteltetésök után tüstént, hanem alkalmasb időben
menjenek ama dicsőségbe, midőn menten minden nyomortól, melyek
a boldog élettel össze nem férnek, a halandó állapot helyett halha¬
tatlanságot nyerendnek. S ezek ime a keresztség gyümölcsei, me¬
lyek, ha ugyan a szentség erejét tekintjük, kétségkívül minden¬
kivel közösek; ha pedig azt nézzük, mily lelki hangulattal járult
egyik vagy másik annak fölvételéhez, mindenesetre be kell valla¬
nunk, hogy több vagy kevesebb égi kegyelem és gyümölcs háramlik
egyikre, mint a másikra.
LV1IL K. Mi a keresztség szertartásainak ereje és haszna.
Hátra van most világosan és röviden megmagyarázni, hogy
miket kell a szentség könyörgései, szokásai és szertartásairól elő¬
adni. Mert, a mire az apostol, !) a nyelvek adományát illetőleg,
figyelmeztetett, midőn azt mondta: „gyümölcsteán az, ha nem értik
a hívek, a mit valaki mond": majd ugyanaz alkalmazható a szer¬
tartásokra is. Mert azon dolgok képét és jelentését viselik ma¬
gukon, melyek a szentségben végbe vitetnek. Ha a hivő nép ama
jelek értelmét és jelentését nem tudja, nem nagy haszna leend a
szertartásoknak. Arra kell tehát törekedni a lelkipásztoroknak, hogy
azokat a hívek értsék, és erősen meggyőződjenek, hogy, habár
kevésbé szükségesek is? mégis igen nagyra kell azokat becsülni,
*) 1. Kor 14, 2. s. k.

154
s nagy tiszteletben tartani. Eléggé tanúsítja ezt mind szerzőik
tekintélye, kik kétségkívül a szent apostolok voltak, mind a czél,
melyért a szertartásokat alkalmaztatni akarták. Mert világos, hogy
igy a szentség nagyobb vallásossággal és kegyelettel szolgáltaik ki,
s mintegy szemeink elé állíttatnak ama kitűnő s jeles ajándékok,
melyek abban foglaltatnak, s a hivek leikébe mélyebben bevésetuek
az Isten végtelen jótéteményei.
LIX. K. Hányfélék a keresztség szertartásai.
Mindazon szertartások és könyörgések, melyekkel az egyház a
keresztség kiszolgálásában él, három osztályba sorozandók, hogy a
lelkipásztorok azok magyarázatában bizonyos rendet tarthassanak, és,
a mit előadandnak, a hallgatók könnyebben emlékezetükben tart¬
hassák. Az első osztályba azok tartoznak, melyek, mielőtt a ke-
resztkuthoz járulnánk, fordulnak elő; a másodikba azok, melyek al¬
kalmaztatnak, midőn a keresztkuthoz járultunk; a harmadikba azok,
melyek már a keresztség végezte után szoknak hozzáadatni.
• gyaráztatnak.
LX. K. Mikor kell a keresztséghez szükséges vizet bevett
szertartással megszentelni.
Mindenekelőtt tehát a keresztséghez szükséges vizet kell el¬
készíteni. Megszenteltetik pedig a keresztkut a titkosértelmü kenet
olajának hozzáadásával. Nem is szabad ezt bármikor tenni, hanem
ősi szokás szerint némely ünnepnapokat kell bevárni, melyek méltán
mindenek közt legnevezetesebbek és legszentebbeknek tartandók,
melyeknek előnapjain szenteltetik meg a keresztvíz; ezen napokon
szokott kiszolgáltatni is a keresztség az ős egyház szokása szerint,
hacsak a szükség mást nem parancsolt. Ámbár pedig jelenleg az
egyház az élet közös veszélyei miatt ama szokást megtartandónak
nem rendelte: mégis ama szokást a legnagyobb hűséggel máig meg¬
tartotta, hogy husvét és pünkösd nagy ünnepein szenteli meg a ke¬
resztvizet.
LXL K. A megkeresztelendők miért nem bocsáttatnak mindjárt
az egyházba?
% mivel titkos értelműek, saját és fenséges jelentéssel bírnak. Mert,
A vizszentelésen kívül egyebek is megmagyarázandók, a mik
a keresztséget megelőzik. A megkeresztelendők ugyanis az egyház
155
ajtajához vitetnek vagy vezettetnek, de a bemenettől eltiltatnak,
mivel méltatlanok az Úr házába lépni, mig a legundokabb szolgaság
igáját le nem vetik, és magukat egészen Krisztus Urunk és az ő
legigazságosabb uralma alá nem adják.
LXII. K. Miért kérdeztetnek a megkeresztelendők, hogy mit
kérnek, és miért oktattatnak.
Azután pedig megkérdezi a pap, mit kérnek az egyháztól. A
mit megértvén, először oktatja őket a keresztény hit tudományában,
melyet a keresztségben vallaniok kell; ez pedig hitelemzés által
történik, s azon senki sem kétkedhetik, hogy ez oktatási szokás Urunk
Üdvözítőnk parancsából származik, miután maga parancsolta az
apostoloknak: l) „Menjetek az egész világra, s tanítsatok minden
népeket, megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek
nevében, tanítván megtartani mindazokat, a miket csak parancsoltam
nektek." Miből megérthetni, hogy a keresztséget nem szabad előbb
kiszolgáltatni, míg vallásunknak legalább fő hitágazatai meg nem ma¬
LXI1L K. Az egyház ős intézkedése szerint hogyan kell a
tudatlanabbakat oktatni.
Mivel pedig a hitelemzés sok kérdezgetésből áll, ha felserdült
korú, a ki oktattatik, a kérdésekre önmaga felel; ha pedig cse¬
csemő, helyette rendszerint a keresztszülő felel, s teszi az ünnepélyes
fogadást.
LXIV. IC Miben áll az ördögűzés (exorcismus) ?
Következik az ördögűzés, mely az ördög kiűzésére s az ő
hatalmának megdöntésére szent és vallásos szavak és imádságokkal
történik.
LXV. IC Miért tetetik a megkeresztelendő szájába só.
Ezek után következnek más szertartások, melyek egyenkint,
*) Mát. 28, 19.
22
156
midőn annak, ki a keresztségre vitetik, szájába só tétetik, világosan
az jelentetik, hogy az a hit tudománya s a kegyelem ajándéka által
el fogja érni, hogy a bűnök rothadtságától megóvatik, és a jó cse¬
lekedeteket megizleli, s az isteni bölcseség eledelével táplálkozik.
LXVI. K. Mit jelent a test több részén alkalmazott keresztjei.
Ezenkivül kereszt-jellel jelöltetik a homlok, a szemek, a mell,
a vállak, a fülek ; melyek mind azt jelentik, hogy a keresztség titka
által a megkeresztelt érzékei kinyílnak és megerősülnek, az Isten
befogadására, és az ő parancsainak megértésére és megtartására.
LXVII. K. Miért kenetnek meg az orr és a fülek nyállal.
Azután pedig orra s fülei nyállal megkenetnek, s azonnal a
keresztkuthoz bocsáttatik, hogy, valamint visszanyerte szeme világát
az evangeliomi vak, T) kinek megparancsolta az Ur, hogy sárral be¬
kent szemeit Silóé vizével mossa le: úgy értenék meg, hogy a szent
leöntés azon erővel bir, iiogy az értelmet a mennyei igazság megis¬
merésére megvilágositja.
LXV111. K. Mit jelent az ördögnek ellemnondás, melyet a
megkeresztelendő a hitvallás letétele előtt tesz.
Ezek végeztével a keresztkuthoz érkeznek, és ott egyéb szer¬
tartások használtatnak, melyekből a keresztény vallás összege tűnik
ki. A pap ugyanis háromszor kérdi a megkeresztelendőt: „Ellene
mondasz-e az ördögnek, és minden cselekedetinek, és minden pom¬
páinak?'* Az pedig, vagy nevében a keresztszülő mindenik kérdésre
válaszolja: „Ellene mondok." A ki tehát Krisztushoz akar állani,
mindenekelőtt szentül és vallásosan meg kell fogadnia, hogy az ör¬
dögöt és a világot elhagyja, s minden időben mindkettőt, mint leg¬
gonoszabb ellenségét, utálni fogja. Azután magánál a keresztkutnál
megállapodva, ekkép kérdi a pap: „Hiszesz-e a mindenható Atya
Istenbe?" Kinek ő válaszolja: „Hiszek." És igy azután a többi
hitágazatról kérdeztetve, hitét ünnepélyes vallással nyilvánítja ki.
Világos, hogy ezen két Ígéretben a keresztény törvény egész összege
és tanitmánya foglaltatik.
l) Ján. 9, 6. s. k,
%
157
LXIX. K. Miért kérdeztetik attól, ki már már megkeresztelendő,
ha akar-e megkereszteltetni.
Midőn pedig már a keresztséget ki kell szolgáltatni, azt kérdi
a pap a megkeresztolendőtől: Akarsz-e megkereszteltetni ? mire
maga, vagy, ha csecsemő, nevében a keresztszülő igent mondván, az
Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében az üdvszerző kereszt¬
vízzel leönti. Mert valamint az ember maga akaratjából engedelmes-
kedvén a kígyónak, méltán elkárhoztatott: úgy az Ur csak önkénytes
harczost akart felvenni övéi számába, hogy az isteni parancsoknak
önkényt engedelmeskedve az örök életet elnyerje.
LXX. K. A megkeresztelt feje miért kenetik meg azonnal
krizmával.
Miután a keresztség már feladatott, a pap a megkeresztelt feje
tetejét krizmával megkeni, értésére adván, hogy azon naptól fogva
a fővel, Krisztussal, mint tag összekapcsoltatott, és testébe oltatott;
és azért a keresztény Krisztustól, Krisztus pedig a krizmától ne¬
veztetik. Mit jelent pedig a krizma, sz. Ambrus bizonyítása szerint
eléggé megérthető a pap által akkor mondatni szokott imákból.
LXXI. K. Mit jelent a fehér ruha vagy fehér kendő, mely a
megkereszteltnek nyuj tátik.
Azután fehér ruhát ád a pap a megkereszteltre, mondván:
„Vedd ezen fehér ruhát, és tisztán vidd azt a mi Urunk Jézus
Krisztus itélőszéke elé, hogy örök életed legyen." A csecsemőknek
pedig, kik ruházatot nem használnak, ugyanazon szavakkal fehér
kendő nyuj tátik. Mely jelkép által a szent atyák jelentetni tanítják
mind a feltámadás dicsőségét, melyre a keresztség által születünk,
mind ama tisztaságot és szépséget, melylyel a vétkek mocskainak
lemosása után a lélek a keresztségben ékesittetik, mind az ártat¬
lanságot és feddhetlenséget, melyet a megkereszteltnek egész életén
át meg kell őriznie.
l) Sz. Áinbr. a szents. 2, 7. és 3, 1.
158
LXXII. K. Mit jelent az égő viaszgyertya, melyet a
megkeresztelt tart ?
S azután égő viaszgyertya adatik kezébe, mely azt jelenti, hogy
a szeretet által felgyulasztott hitet, melyet a keresztségben nyert, a
jó cselekedetekre való törekvés által táplálnia s növelnie kell.
LXXII 1. K. Miért és mily nevet kell a megkereszteltnek adni.
Végül pedig név adatik a megkereszteltnek, melyet olyantól
kell kölcsönözni, a ki kitűnő lelki jámborsága s vallásossága miatt
a szentek sorába iktattatott. Mert igy könnyen megtörténik, hogy
a név hasonlatossága által mindenki az erény és szentség követésére
buzdittatik, s egyszersmind azt, kit utánozni törekszik, kéri is és
tőle remélli, hogy szószólója leend mind testi mind lelki jólétének
védelmére. Azért feddésre méltók, a kik oly szorgalmasan hajhász-
szák és adják a gyermekeknek a pogányoknak, s kivált azoknak
neveit, kik mindenek közt legistentelenebbek voltak; mert ebből
kivehetni, mennyire becsülik a kér. jámborság utáni törekvést, kik
az istentelen emberek emlékében annyira látszatnak gyönyörködni,
hogy a hivők füleit mindünnen ily pogány nevek hangzásával akarják
elárasztani.
LXXI V. K. Azoknak foglalata, a mik a keresztség titkairól
mondattak.
Ha a keresztség szentségéről ezeket megmagyarázandják a
lelkipásztorok, majd semmi sem fog mellőzöttnek látszani azokból,
a mik ez ismerethez leginkább tartoznak. Megmutattuk ugyanis, mit
jelent maga a keresztség neve, mi annak természete, lényege, to¬
vábbá, mely részekből áll. Mondtuk: ki rendelte, kik a szentség
szükséges kiszolgálói, és kiket kell mintegy nevelőkül a megkeresz¬
telt gyengeségének támogatására alkalmazni. Előadtuk azt is, kik¬
nek és mily lelkülettel bíróknak kell a keresztséget kiszolgáltatni,
mi annak ereje és hatása, végül mely szokások és szertartások al-
kalmaztatnak, a mennyire a kitűzött czél igényelte, elég bőven meg
volt magyarázva. Emlékezetükben tartsák a lelkipásztorok, hogy
főleg azért szükséges ezeket előadniok, hogy a hívek szüntelen min¬
den gondjukat és gondolatokat arra fordítsák, hogy híven meg-
159
tartsák azokat, miket a keresztség felvételekor szentül és vallásosan
fogadtak, és oly életet éljenek, mely a kér. név legszentebb meg¬
váltásához illő.
III. FEJEZET.
A bérmálás szentségéről.
I. IC. Miért kell leginkább mai nap magyarázni a bérmálás
erejét.
Ha valamikor szükséges volt a lelkipásztoroknak szorgalmat
fordítani a bérmálás szentségének magyarázatára: bizonyára most
szükséges azt, amint csak lehet, felvilágosítani, midőn az Isten
anyaszentegy házában e szentséget sokan egészen elmulasztják, igen
kevesen vannak pedig, kik abból az isteni kegyelem azon gyümölcsét
törekednének huzni, melyet huzniok kellene. Azért e szentség termé¬
szete, ereje s méltóságáról, majd Pünkösd napján, melyen leginkább
szokott kiszolgáltatni, majd más napokon is, midőn a lelkipásztorok
alkalmasnak Ítélik, úgy kell oktatni a híveket, hogy megértsék,
hogy azt nemcsak nem kell elhanyagolni, hanem a legnagyobb áhí¬
tattal és vallásossággal felvenni, nehogy ön hibájokból és legna¬
gyobb kárukra ez isteni jótétemény számukra hiába adatott legyen.
II. K. Miéit nevezte az egyház e szentséget confirmatio v i.
megerősítésnek.
De hogy nevétől kezdjük, azt kell tanítani, hogy az egyház
azért nevezi e szentséget megerősítésnek, mivel, a ki meg van ke¬
resztelve, midőn a püspöktől szent krizmával megkenetik amaz ün¬
nepélyes szavak hozzáadása mellett: „Én téged megjelellek a ke¬
reszt 'jelével, és megerősitlek az üdvösség krizmájával az Atyának
és Fiúnak és Szentiéleknek nevében,“ hacsak a szentség foganatét
más valami nem gátolja, az uj kegyelem ereje által erősebb, és igy
Krisztus tökéletes lrarczosa kezd lenni.

160
III* K. A bérmálás valódi szentsége az uj szövetségnek.
A bérmálást mindenkor igazi és valódi szentségnek ismerte a
katk. egyház, amint mind Melkiades *) pápa, mind több más szent
és legrégibb pápa is világosan bizonyitja. Sz. Kelemen2) e tanit-
mány igazságát nyomósb mondással nem erősíthette. Azt mondja
ugyanis: „Mindenkinek sietni kell haladék nélkül újjászületni az
Istennek, és azután megjelöltetni a püspöktől, az az a Szentlélek
hétszeres ajándékát elvenni, miután bizonyára nem lehet tökéletes
keresztény az, ki megvetésből és készakarva, nem pedig szükségtől
késztetve mulasztja el e szentséget, amint sz. Pétertől vettük, és a
többi apostolok az Ur parancsára tanították." Ugyanezen hitet taní¬
tásukkal megerősítették, mint rendeleteikből látható, Orbán, Fábián,
Özséb romai pápák, kik ugyanazon lélekkel eltelve Krisztusért
véröket ontották.
IV. K. A szent atyák, kik említést tesznek e szentségről.
Ehhez járul továbbá a szent atyák megegyező tekintélye, kik
között areopagi Dénes3) athéni püspök miután elmondta volna,
mikép kell e szent kenetet készíteni és használni, igy szól: „A
megkereszteltet tisztasággal összeillő ruhába öltöztetik a papok,
hogy a főpaphoz vezessék; az pedig a szent és valóban isteni ke¬
nettel megjelölvén a megkereszteltet, a legszentebb egyességnek ré¬
szeséve teszi." Caesariai Özséb 4) is annyit tulajdonított e szentségnek,
hogy nem kételkedék kimondani, hogy az eretnek Novatus azért nem
érdemelte meg a Szentlelket, mivel súlyos betegségben kereszteltetvén
meg, a krizma jelével nem jelöltetett meg. De e tárgy legvilágosabb
bizonyítékait bírjuk mind sz. Ambrustól5) ama könyvében, melyet
a felavatandókról irt, mind sz. Ágostontól a donatista Petilián6)
levelei ellen kiadott könyveiben, kik mindketten annyira meg voltak
győződve e szentség kétségtelen igazságáról, hogy azt a szentirás
helyeivel is tanítják és megerősítik. Azért az egyik ugyan az apos¬
tol7) ama szavait: „Meg ne szomoritsátok az Istennek szent Lel¬
két, kiben megjelöltettetek," a másik pedig, a mit a zsoltárokban8)
*) Sz. Melkiad. a spany. püsp. lev. 2) Sz. Kel. 4. lev.
s) Sz Déli. a sz. korín 2 f. 4) Lásd. egyház, tört. 6 k. 43.
ő) Sz. Ambr. a felav. k. 7. f. és a szents. 2. f. 6j Sz. Ág. Petili.
lev. ell. 2. köny. 104. 7) Ef. 4, 30. 8) Z«olt 13~‘, 2.
161
olvasunk: „Mint a főn a kenet, mely lefoly a szakállra, Aaron
szakállára," és ugyanazon apostol ama mondását: l) Az Istennek
szeretető kiöntetett a mi szivünkben a Szentlélek által, ki adatott
nekünk," a bérmálás szentségére vonatkozónak állítja.
V. K. Horniét kell származtatni a szentségek közti különbséget.
Ámbár pedig Melkiades2) mondása szerint a keresztség a
bérmálással a legszorosabb összefüggésben van: mindazáltal nem
azonegy szentségnek, hanem a másiktól igen is különbözőnek kell
tartanunk. Tudva van ugyanis, hogy a kegyelemnek, melyet egyes
szentségek nyújtanak, és az érzékek alá eső dolognak, mely magát
a kegyelmet jelenti, különbözése teszi azt, hogy különféle s külön¬
böző szentségek vannak. Mivel tehát a keresztség kegyelme által
az emberek uj életre születnek, a bérmálás szentsége által pedig, a
kik már születtek, férfiakká válnak, elhagyván 3) a gyermekes dol¬
gokat" : eléggé kitetszik, hogy, a mennyire különbözik a természetes
életben a születés a növekedéstől, annyira különböznek egymástól a
keresztség, mely az újjászületés erejével bir, és a bérmálás, melynek
ereje által a hívek növekednek és teljes lelki erőhöz jutnak. To¬
vábbá mivel uj és külön szentségre van szükség, midőn a lélek va¬
lamely uj nehézségbe ütközik: könnyen beláthatni, hogy, valamint
értelmünknek a hitre való képesítése végett a keresztség kegyelmére van
szükségünk: úgy fölötte hasznos a hívek lelkeit más kegyelemmel
megerősíteni, hogy az igaz hit megváltásától a büntetések, kínzások
s a halál semmi veszélye vagy félelme által vissza ne rettentesse¬
nek. Mivel pedig ez a bérmálás szent krizmája által történik, nyil¬
ván következik, hogy a szentség lényege különböző a keresztségétől.
Azért Melkiades4) pápa a közöttük létező különbséget kimerítő be¬
széddel fejtegeti, igy Írván: „A keresztségben az ember a katonás¬
kodásra fölvétetik, és a bérmálásban a küzdelemre fölfegyvereztetik.
A keresztségben a Szentlélek teljességet nyújt az ártatlanságra; a
bérmálásban pedig tökélyt szolgáltat a kegyelemre. A keresztségben
újjászületünk az életre, a keresztség után megerősittetünk a harczra.
A keresztségben leöntetünk, a keresztség után megerősittetünk. Az
újjászületés önmagától megmenti a keresztségetbékében fölvevőket,
*) R mi. 5, 5. a) Melk. a spany. orsz. püsp lev. 3) I. Kor.
13, 11. 4) Melk. fon. idéz. lev.
1G2
a bérmálás fölfegyverez és elkészit a küzdelmekre." De ezt már
nemcsak más zsinatok tanították, hanem fókép a trienti szent zsi¬
nat határozta meg, úgy, hogy erről már nemcsak máskép érezni
nem, de még kételkedni sem löket.
VI. K. Ki a bérmálás szentségének szerzője.
Valamint fönebb megmutattuk, mily szükséges általában min¬
den szentségről tanitni, kitől vette eredetét: úgy ezt a bérmálásról
is szükséges előadni, hogy a híveket e kegyszer szentsége inkább
meghassa. Magyarázzák meg tehát a lelkipásztorok, hogy Krisztus
Urunk nemcsak szerzője volt, hanem szent Fábián ') romai pápa
bizonyítása szerint még a krizma használatát és a szavakat is,
melyeket a katk. egyház annak kiszolgáltatásában használ, ő paran¬
csolta. A mit könnyen be is bizonyíthat azoknak, kik a bérmálást
szentségnek vallják; mivel minden szent titok fölülhaladja az em¬
beri természet erőit, és nem is rendeltethetik mástól, mint az
Istentől. De már arról kell szólni, melyek részei, s pedig először
az anyagról.
VII. K. Mi e szent titok anyaga.
Ez kiizmának neveztetik; ezen görögből átvett nevet, habár
vele a világi irók mindennemű kenetet jelentenek is, mindazáltal
azok, kik az isteni dolgokról írnak, általános szokás szerint csak
azon'kenetre alkalmazzák, mely a püspök ünnepélyes megszentelése
által olaj és balzsamból készíttetik. Azért két érzéki dolog össze-
vegyitve teszi a bérmálás anyagát, s ezen különböző dolgoknak
összetétele valamint a Szentlélek sokféle kegyelmét jelenti, mely a
megbérmáltaknak adatik, úgy magának a szentségnek fenségét is
eléggé mutatja. Hogy pedig ez az anyaga e szentségnek, mind az
anvaszentegyház s a zsinatok *) mindenkor tanították, mind szent
Dénes8) és igen sok más nagy tekintélyű atyától, főkép szent Fá¬
bián4) pápától tudjuk, a ki erősiti, hogy az apostolok a krizma
összetételét az IJrtól vették és hagyták reánk.
l) Sz. Fáb. púp. a kel. püsp 2. lev. *) Laod. zsin. 48, f.
11. Kart. 8 f *) Si. Dcn. a sz. korín. 4 f. 4) Sz. Fáb. főn.
id. lev.
163
Vili. K. Mit jelent a bérmálás anyagában az olaj.
De nem is lehetett volna semmi más anyag alkalmasabb,
mint a krizma, annak jelentésére, a mi e szentség által végbe vitetik.
Mert az olaj, mely kövér, és természeténél fogva terjed és szétfoly,
a kegyelem teljét fejezi ki, mely a Szentlélek által a főről, Krisz¬
tusról másokra kiárad és kiömlik, mint „a kenet, *) mely lefoly
Aáron szakállára, ruhája széléig,“ mert „fölkente2) őt az Isten a
vigaság olajával társai fölött"; és „az ő teljességéből 8) mindnyájan
kaptunk."
IX. K. Mire emlékeztet itt az olajjal vegyített balzsam.
A balzsam pedig, melynek illata fölötte kellemes, mit jelentene
mást, mint hogy a hívek, midőn a bérmálás szentsége által tö-
kéletesittetnek, minden erények illatával bővelkednek úgy, hogy
mondhatják az apostollal:4) „ Krisztusnak Isten előtt kellemes
illatát terjesztjük." A balzsam azonkívül azon erővel bir, hogy, a
mi meg van vele kenve, a rothadástól megőrzi; s ez ezen szentség
hatásának jelentésére igen alkalmasnak látszik, minthogy kétségtelen,
hogy a hívek lelkei a bérmálásban nyert mennyei kegyelemmel el¬
készíttetvén, könnyebben megóvhatók a vétkek ragályától.
X. K. Miért szükséges, hogy a krizmát a püspök megszentelje.
Továbbá a krizmát ünnepélyes szertartások közt megszenteli
a püspök; mert a szent élete és dicső vértanusága által neve¬
zetes Fábián pápa tanúsága szerint : igy tanította Üdvözítőnk
az utolsó vacsorán, midőn a krizma készitésmódját ajánlotta az
apostoloknak; ámbár az észből is meg lehet mutatni, miért kellett
ennek igy történni. Más szentségekbe?! ugyanis többnyire úgy ren¬
delte Krisztus azok anyagát, hogy egyszersmind szentséget is tulaj¬
donított neki; mert a vizet nemcsak anyagául rendelte a kereszt-
ségnek, midőn mondá:5) „Ha ki ujonan nem születik vízből és
Szentiélekből, be nem mehet Istennek országába": hanem, midőn
önmaga megkereszteltetett, végbevitte, hogy a viz azután megszentelő
erővel bírna. Azért mondja aranyszáju szent János:6) „A ke-
l) Zsolt. 132, 2. 3. * 2) Zsolt. 44, 8. s) Ján. 1, 16. 4) II. Kor.
2, 15. 5) Ján. 3, 5. 6) Aranysz. sz. Ján. 10. f.. ÍV szak. az átv.
23

164
resztviz a hívek bűneit le nem moshatná, ha az TJr testének érintésé
által meg nem szenteltetett volna. “ Mivel tehát az Ur a bérmálás
ez anyagát maga a gyakorlat és használattal nem szentelte meg:
szükséges, hogy szent és vallásos imákkal szenteltessék meg; s nem
is tartozhatik amaz elkészítés máshoz, mint a püspökhöz, ki e
szentség rendes kiszolgálójává rendeltetett.
XI. IC. E szentség alakja.
Meg kellend ezenkívül magyarázni a másik részt is, melyből
a szentség áll, az alakot t. i. és az igéket, melyek a szent megke-
nésnél használtatnak, és figyelmeztetni a hiveket, hogy e szentség
fölvételénél, különösen akkor, midőn azokat kimondatni hallják, lel¬
kűkben jámborságra, bitre és vallásosságra bóduljanak, hogy semmi
se szolgálhasson az égi kegyelemnek akadályul. A bérmálás alakja
tehát e szavakból áll: „Én téged megjelellek a kereszt jelevei, es
meo’erősitlek az üdvösség krizmájával az Atyának es Fiúnak es
Szentléleknek nevében.“ Ha pedig az igazsághoz okot is keresünk,
ugyanazt könnyű bebizonyítani. Mert a szentség alakjának mindaz
magában kell foglalnia, a mi magának a szentségnek termeszetet es
lényegét kifejezi.
XII. K. Mikép bizonyittatik be, hogy ez tökéletes alakja e
szentségnek.
Leginkább e hármat kell a bérmálásban tekintetbe venni: az
isteni hatalmat, mely, mint főok a szentségben működik; azután a
lelki s szellemi erőt, mely a hi veknek a szent megkenes által nyuj-
tatik az üdvösségre; végre a jelet, melylyel meg az jelöltetik, a u
a kér. harczosok küzdelmébe fog bocsátkozni. S az ekot elegge
kifejezik ama szavak: „Az Atyának és Fiúnak es Szentieteknek
nevében “ melyek utolsó helyen állanak; a másodikat azok: „meg-
erősitlek az üdvösség tornájával," melyek középet! vannak; a
harmadikat, melyek az alak kezdetén helyezvék: „En teged meg¬
jelellek a kereszt jelével" ; ámbár, ha okokkal nem lehe is m g
mutatni, hogy ez igazi és föltétel nélküli alakja e szentségnek a kath.
egyház tekintélye, melynek tanitókara által mindig így taníttattunk,
erről kételkedni nem enged.
165
XIII. K. Ki a bérmálás szentségének tulajdonképeni kiszolgálója.
Azt is adják elő a lelkipásztorok, kikre bízatott főkép e szent¬
ség kiszolgáltatása. Mert, miután sokan vágynak, a kik, mint a
látnoknál1) van, futnak, pedig nem küldetnek: szükséges előadni,
kik annak igaz és törvényes kiszolgálói, hogy a hivő nép a bérmálás
szentségében és kegyelmében részesülhessen. A szentirás bizonyítja
tehát, hegy e szentség kiszolgáltatására rendes hatalommal egyedül
a püspök bir. Mert az Apostolok Cselekedeteiben2) olvassuk, hogy,
midőn Samaria bevette volna az Isten igéjét, elküldék hozzájuk
Pétert és Jánost, kik imádkozának érettök, hogy elvennék a Szent-
leiket ; mert még senkire közülök nem szállott vala, hanem csak
megkereszteltettek. Láthatni e helyen, hogy, a ki megkeresztelte
őket, mivel csak szerpap volt, nem birt hatalommal őket megbéi-
málni, hanem e tiszt felsőbb kiszolgálóknak t. i. az apostoloknak
tartatott főn. Sőt ugyanaz tűnik ki mindenütt, a hol csak említés
van e szentségről a szentirásban. Ennek bebizonyítására a szent
atyáknak, és Orbán, Özséb, Damaz, Incze, Leó pápáknak legvilágosabb
bizonyítékai sem hiányzanak, amint rendeleteikből kitetszik. Szent
Ágoston3) is keserűen panaszkodik az egyiptomiak és alexandriaiak
megromlott szokása fölött, kiknek papjai a bérmálás szentségét ki¬
szolgálni merészkedtek. Hogy pedig jogosan történt, hogy e tiszt a
püspökökre bízatott, következő hasonlatossággal világosíthatják fel a
lelkipásztorok. Valamint ugyanis a házak építésénél, habár a ra¬
gaszt, meszet, fát és a többi anyagot a kézművesek, mint alsóbb
rendű mesterek készítik és illesztik is össze, a mű kivitele mégis
az építészhez tartozik: ép úgy szükséges volt, hogy e szentség is,
mely által a lelki épület mintegy befejeztetik, senki más, csak a
főpap által szolgáltassák ki.
XIV. K. Miért alkalmaztatnak a bérmálásban bórmaszülők, és
minő lelki atyafiság származik a bérmálásból.
De bérmaszülő is alkalmaztatik, amint a keresztségben, a fó-
nebb mondottak szerint történik. Mert ha azoknak, kik viadori
küzdelemre készülnek, szükségük van valakire, a kinek mestersége
*) Jer. 23, 21. *) Apóst. Csel. 8, 14. 3) Sz. Ágost, az ó és
uj szövets. kérd. 101. kérd.
166
s tanácsa által megtanittassanak, mily vágásokkal és megtámadá¬
sokkal semmisíthetik meg ellenfelüket, önmaguk épen maradván:
mennyivel inkább szükséges a vezető és intő a liiveknek, midőn a
bérmálás szentsége által mintegy legerősebb fegyverekkel védve és
felkészülve, a lelki liarezba bocsátkoznak, melynek jutalmául az örök
üdv van kitűzve. Helyesen alkalmaztatnak tehát e szentség kiszol¬
gáltatásához is bérmaszülők, kikkel ugyanazon lelki atyafiság szárma¬
zik, mely, mint fönebb, a keresztségnél alkalmazandó keresztszülékről
szólván, mondottuk, a törvényes házassági szövetséget akadályozza.
XV. K. A bérmálás szentsége elkerülhetlenül nem szükséges, de
azért nem kell elmulasztani.
Mivel pedig gyakran megesik, hogy a hivek e szentség felvé¬
telében vagy hirtelenkedő sietséggel, vagy gondatlan hanyagsággal
és késodelmezéssel élnek, (mert azokról, kik az istentelenség azon
fokára vetemednek, hogy azt megvetni s utálni merészük, szólni
sem érdemes) azt is elő kell terjeszteniük a lelkipásztoroknak: kik,
mily korúak, mily, jámborságra törekvéssel felkészülve legyenek azok,
a kiknek a bérmálás feladandó. És főkép ki kell emelniök, hogy e
szentség nem oly szükséges, hogy nélküle üdvözülni nem lehetne.
Ámbár pedig nem szükséges, elmulasztani mégsem kell; sőt inkább
gondosan kerüljük, nehogy e szentségteljes dologban, mely által az
isteni adományok oly bőven árasztatnak reánk, valamely hanyag¬
ságot kövessünk el. Mert, a mit Isten általán mindenki megszente¬
lésére rendelt, arra mindenkinek legbuzgóbban törekedni is kell.
XVI. K. Megmutattatok, hogy a bérmálás szentségét mindenkinek
fel kell venni.
Sz. Lukács, midőn a Szentlélek ama csudálatos kiömlését le¬
írja, igy SZ(íl: l) »És lön hirtelen az égből mintegy sebesen rohanó
szélnek zúgása, és betöltő az egész házat", és némi közbevetés után:
„és heteiének mindnyájan Szentlélekkel." Mely szavakból megért¬
hetni, hogy a bérmálás szentsége, mely ama naptól vette kezdetét,
minden hivekhez tartozik; mert ama ház az anyaszeiitegyház töké¬
letes előképe volt. S ez magának a szentségnek czéljából is könnyen
kivehető. Mert azokat kell a szent krizmával megerősíteni, a kiknek
*) Apóst. Csel. 2, 2.
167
lelki gyarapodásra van szükségük, és a kik a keresztény vallás teljes
állapotába vezetendők. Ez pedig mindenkire igen hasznos; mert
valamint a természet rende az, hogy, a kik születnek, felserdüljenek,
és teljes korra jussanak, habár néha nem egészen éri is el mindezt:
úgy mindnyájunk anyja, a kath. egyház forrón óhajtja, hogy azok¬
ban, kiket a keresztség által ujjászült, a keresztény ember alakja
tökéletesen ki legyen nyomva. Mivel pedig ez a titkosértelmü meg-
kenés szentsége által történik, világos, hogy az a hiveket mind
egyaránt illeti.
XVII. K. Mily korban kell a keresztényeket e szentséghez
bocsátani.
Erre nézve szem előtt kell tartani, hogy a keresztség után
mindenkinek fel lehet ugyan adni a bérmálás szentségét, de mégis
jobb, ha ez nem történik, mielőtt a gyermekek eszük használatával
bírnak. Miért, ha a tizenkettedik év nem látszik is bevárandónak,
bizonyára illő e szentséget a 7-ik évig elhalasztani. Mert a bér¬
málás nem rendeltetett, mint az üdvösségre szükséges, hanem hogy
ereje által legjobban gyakorolva és felkészülve legyünk, ha Krisztus
hitéért küzd énünk kell; mely harezra ugyan senki sem itélendi al¬
kalmasoknak a gyermekeket, kik eszükkel még nem élnek.
XVIII. K. Hogyan kell a már korosbaknak e szentséghez
elkészülniök.
Ezekből tehát következik, hogy azoknak, a kiket már felserdült
korukban kell megbérmálni, ha e szentség kegyelmét és ajándékait
elnyerni óhajtják, nemcsak hittel és jámborsággal birniok, hanem
elkövetett súlyosabb bűneiket is szívből meg kell bánniok. Azért
arra kell törekedni, hogy bűneiket előbb meg is gyónják, és a lel¬
kipásztorok buzdítása által böjtölésre és egyéb jámbor cselekedetek
gyakorlására indíttassanak, s arra intessenek, hogy meg kell újítani
az ős egyház azon dicsérendő szokását, mely szerint csak éhgyo¬
morral Tevék fel e szentséget. Mire a hívők kétségkívül könnyen
rábírhatok lesznek, ha e szentség ajándékait és csodálandó hatásait
megértendik.
 169
168
XXL K. A bérmálás ereje azokból magyarázandó, a mik az
XIX. K. Melyek a bérmálás hatásai.
apostolokkal történtek.
Azért adják elő a lelkipásztorok a bérmálásnak a többi szent¬
Ha a lelkipásztorok e szentség isteni hatását akarják meg¬
séggel közös ama tulajdonságát, hogy uj kegyelmet nyújt, hacsak a
mutatni, (hogy pedig ez a kivők leikeinek megindítására legnagyobb
felvevő részéről valamely akadály közbe nem jön. Mert, amint meg¬
mutattuk, e szent és titkosérteim ti jelek olyanok, melyek a ke¬ erővel' birand, kételkedni nem lehet) elég leend előadni, mi töitént
magokkal az apostolokkal. Azok ugyanis a kínszenvedés • előtt \ agj
gyelmet jelentik és munkálják; a miből következik, hogy a bűnöket
is elengedi és megbocsátja; mivel a kegyelmet a bűnnel egyetemben ideje alatt oly gyengék és félénkek voltak, hogy, midőn az ür meg¬
fogatott, tüstént szétfutottak; Péter pedig, ki az egyház kősziklájának
még képzelni sem lehet. De ezeken kivül, melyek a többivel kö¬
és alapjának jeleltetett ki, s legnagyobb állhatatosságot és kitűnő
zösöknek tekintendők, első tulajdona a bérmálásnak, hogy a ke-
resztség kegyelmét tökélyesiti. Mert a kik a keresztség által ke¬ lelki nagyságot tanúsított, egy nőcske szavára megrettenve, nem
egyszer vagy kétszer, hanem háromszor eltagadta, hogy Jézus
resztényekké lettek, mint most született csecsemők még gyengék és
Krisztusnak tanítványa; és a feltámadás után mindnyájan a zsidóktól
erőtlenek; s azután a krizma szentsége által a test, világ és ördög
való félelem miatt otthon bezárkózva voltak. De piinköst napján a
minden rohamai ellen erősbekké lesznek, s lelkűk a hitben tökéle¬
tesen megedződik a mi Urunk ,kezus Krisztus nevének megvallására Szentlélek oly nagy erejével teltek el mindnyájan, hogy, midőn a
rájok bízott evangéliumot nemcsak zsidóországban, hanem az egész
s dicsőítésére, honnét maga a név is kétségkívül vetetett.
világon rendületlenül és szabadon hirdetnék, mit sem tartottak na¬
gyobb szerencsének, minthogy „méltóknak* találtaiménak ») Krisztus
XX. K. Honnét van a bérmálás neve.
neveért bántalmat, bilincseket, kínzásokat, kereszthalált szenvedni.

Mert a bérmálás neve, mint némelyek nem kevésbé tudatlanul,

XXII. K. A bérmálás jelleget nyom a lélekre, és ismételni nem
mint istentelenül koholták, nem onnét származik, mivel hajdanában,
szabad.
kik mint csecsemők kereszteltettek meg, midőn már felserdültek,
a püspök elé vezettettek, hogy a keresztségben elfogadott keresztény
Továbbá azon ereje van a bérmálásnak, hogy jepet nyom a
hitet megerősítenék, úgy hogy a bérmálás nem különböznék a hit-
tanitástól; mely szokásról semmi kifogástalan bizonyítékot felhozni lélekre; innen van, hogy semmikép sem szabad ismételni, a mit
fönebb a keresztségről is megjegyeztünk, és az egyházirend szent¬
nem lehet. Hanem onnét vetetett e név, mivel e szentség ereje
ségéről is maga helyén bővebben ki fogunk fejtem. Ha tehát ezeket
által az Isten megerősíti bennünk azt, a mit a keresztségben munkálni
gyakran és kimeritőleg megmagyarázaudják a lelkipásztorok, alig
kezdett, és bennünket a keresztény szilárdság tökélyére emel. De
történhetik, hogy a hívek, e szentség méltóságát és hasznát megis¬
nem egyedül megerősíti, hanem növeli is, a mit Melkiades *) igy
mervén, nagyobb szorgalommal ne törekedjenek azt szentül és áhí¬
bizonyít: „A Szentlélek, ki a keresztség vize fölé üdvhozón lebo¬
tattal fölvenni. Hátra van most, hogy némelyeket a szokások és
csátkozik, a keresztvizben teljességet nyújt az ártatlanságra, a bér¬
szertartásokról is röviden érintsünk, melyekkel e szentség kiszol¬
málásban gyarapodást ad a kegyelemre." Továbbá nem egyszerűn
gáltatásában a kath. anyaszentegyház él; mely magyarázat nagy
növeli, hanem csodálatosképen növeli. Igen szépen jelentette s fe¬
hasznát belátandják a lelkipásztorok, ha visszamennek azokra, a
jezte ki ezt a szentirás a ruházat képes kifejezésével; mert igy szólt
az Üdvözítő, midőn e szentségről beszélt: 2) „Maradjatok a város¬ mik előbh, midőn e tárgyról volt szó, mondattak.
ban, miglen erővel fel nem Hibáztattok a magasból."
Apóst. Csel. 5? 41.

Melkiad. páp. a spaay. püsp. lev. 2) Luk. 24, 49.

170
XXIII. K. Miért keuetik meg a megbérmálandók homloka
keresztalakban.
A kik tehát sz. krizmával megbérmáltatnak, homlokukon ke¬
netnek meg. E szentség által ugyanis a Szentlélek a hívők lelkeibe
kiömlik, és bennök az erőt és bátorságot növeli, hogy a lelki harez-
ban férfiasán küzdeni, és leggonoszabb elleneiknek képesek legyenek
ellenállani. A mi által jolentetik, hogy semmi félelem vagy szé¬
gyenből — mely indulatok jelei leginkább a homlokon szoknak
mutatkozni — sem szabad a keresztény név bátor megváltásától
visszarettenniük. Azonkívül ama jegyet, mely által a keresztény
egyebektől ép úgy, mint a katona bizonyos jelek által másoktól,
különbözik, a test nemesebb részére kellett nyomni.
XXIV. K. Mikor adatik fel leginkább e szentség.
De Isten egyházában az is ünnepélyes vallásossággal rnegtar-
tatik, hogy leginkább pünköstkor adatik föl e szentség; mivel kü¬
lönösen e napon erősittettek és szilárdittattak meg az apostolok a
Szentlélek ereje által, és hogy ez’ isteni tény emléke figyelmeztesse
a híveket, mely és mily nagy titkokot kell e szent kenésben meg-
fontolniok.
XXV. II. A püspök miért üti arczon a megbérmáltat, és miért
esd számára bókét.
Azután pedig a megkentet és megbérmáltat, hogy megemlé¬
kezzék, hogy neki bátor harczosként készen kell lennie Krisztus
nevéért minden viszontagságot törhetlen lélekkel elviselni, a püspök
kezével gyöngén arczon üti. Végül pedig áldást ad neki, hogy
megértse, hogy a mennyei kegyelem teljességét és hókét nyert, mely
fölülhalad minden értelmet. l) És ez azok foglalata, a miket a lel¬
kipásztornak a bérmálás szentségéről nem annyira puszta szavak és
beszéddel, mint lángoló buzgósággal kell megmagyaráznia, hogy azok
a hívek leikébe és legbensőbb gondolataiba oltassanak.
‘) Fii. 4, 7.
171
IV. FEJEZET.
Az oltáriszentségröl.
1. II. Miért kell az oltáriszentség titkait legnagyobb tisztelettel
kezelni és fogadni.
Valamint mindazon szent titkok között, melyeket nekünk
Urunk Üdvözítőnk, mint az isteni kegyelem legbiztosb eszközeit,
ajánlott, egy sincs a legfölségesb oltáriszentséggel összehasonlítható:
úgy semmiféle gonoszságért Istentől sulyosb büntetéstől nem tart¬
hatni, mint ha a hívek a legszentebb dolgot, vagy inkább azt, a
mi magát a szentség szerzőjét és forrását íoglalja magában, áhitat
és vallásosság nélkül kezelik. Ezt az apostol nemcsak bölcsen be¬
látta, hanem világosan figyelmeztetett is rá bennünket. Mert miután
kijelentette, mily súlyos bűnbe esnek azok, kik az Ur testét meg
nem különböztetik, mindjárt hozzátette:l) „Azért van köztetek sok
beteg és erőtlen, és sokan alusznak." Hogy tehát a hivő nép, mi¬
után megértette, hogy e mennyei szentségnek isteni tiszteletet kell
tulajdonitni, mind a kegyelom bőséges gyümölcseit vegye, mind az
Isten legigazságosabb haragját elkerülje, a logszorgalmasabban meg
kell magyarázni a lelkipásztoroknak mindazt, a mi annak méltóságát
leginkább felderítheti.
II. II. Miért és mikor rendeltetett az oltáriszentség.
Szükséges leend e tárgyban, hogy sz. Pál2) apostol példáját
követve, ki megvallotta, hogy, a mit az IJrtól vett, s) a koiinthusi-
aknak átadta, mindenekelőtt e szentség szerzését magyarázzák meg
a híveknek. Hogy pedig a dolog igy történt, világosan kiderül az
üdviróból: „Mert midőn az Ur szerette övéit, mindvégig szerette
őket," mely szeretetnek valamely isteni és csodálatos zálogát adandó,
tudván, hogy eljött már órája, hogy e világból az Atyahoz menjen,
megfoghatlan szándékkal, mely minden természeti rendet és állapotot
fölülmúl, eszközölte, hogy övéitől soha távol no lenne. Ugyanis,
midőn tanítványaival a húsvéti bárány vacsoráját ülné, hogy az elő-
') I. Kor. H, 2D. 2) I. Kor. 11, 23. s) Ján. 13, 1.
24

172
kép az igazságnak, az árnyék a testnek adna helyet, „veve a ke¬
nyeret l) és Istennek hálát adván megáldá, s megszegé, s adá
tanitványinak mondván: Vegyétek és egyétek: Ez az én testem,
mely érettetek adatik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. H
sonlóképen vévé a kelyket is, minekutána vacsoráit, mondvto: „Ez
a kehely az uj szövetség az én véremben. Ezt cselekedjetek, vá
hányszor iszszátok, az én emlékezetemre."
111. Miért neveztetik e szentség hálaadó áldozatnak (euchanstia.)
Mivel pedig a szent irók e csudálandó szentség méltóságát es
fönségét egy szóval semmikép sem vélték kifejezhetni, több névvel
törekedtek azt kifejezni. Néha ugyanis euchanstrának nevezik ;mey
szavat jó kegyelemmel vagy hálaadással lehet kitenni Helyesen
mondatik jó kegyelemnek, részint, mivel az orok életet előre hirdeti,
melyről iíva van:2 *) „Isten mulasztja az örök élet;" részint mivel
Krisztus Urunkat, ki az igazi kegyelem, és minden kegyelem f
rása, magában foglalja. De nem kevésbé helyesen mondjuk hál -
adásnak; mert midőn e legtisztább áldozatot bemutatjuk, naponkint
végtelen hálát adunk Istennek minden jótéteményeiért, s főleg ke
gyelmé oly kitűnő ajándékáért, melyet nekünk e szentségben nyújt.
De e név azokkal is igen jól megegyez, a miket —mint olvassuk
Krisztus Urunk e titok szerzésében miveit. Mert ^evén a kenyeret
megszegte és hálát adott." Dávid is, e titok nagysága fölött elmél¬
kedvén, mielőtt amaz éneket zengené : *) „Emlékét s^rzett csoda¬
tetteinek az irgalmas és könyörülő Ur, eledelt adott az ot félokne ,
hálaadást bocsátott előre, midőn mondá:*) „Dicséret es dicsosc0
az ő cselekedete."
IV. Miért neveztetik e szentség részesülésnek, miért beke és
szeretet szentségének.
Gyakran „áldozat" néven is fordul elő, mely titokról nem
sokára bővebben fogunk szólni. Hivatik azonkívül részesülésnek;
mely szó nyilván az apostol azon helyéből van veve, hol így sz . )
i) Mát. -6, 20. 28. Luk. 22, 19. s. k. Márk. 14, 22 j. Kor.
II, 24. s. k. *) Rom. 6, 23. s) Zsolt. 110, 4. 4) 3. v. J I. Eo .
10, 16
173
„Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, nem a Krisztus testében való
részesülés-e" ? Mert mint Damascen l) magyarázta, e szentség
minket Krisztussal összekapcsol és testének s istenségének részesivé
tesz, s bennünket egymással ugyanazon Krisztusban kibékít és
összefűz, és, úgy szólván, egy testté összesít. Azért a béke és sze¬
retet szentségének is neveztetik, hogy belátnék, mily méltatlanok a
keresztény névre, a kik ellenségeskedésben élnek, és hogy a gyii-
lölségeket, egyenetlenségeket és czivakodásokat, mint a legutálatosb
ragályt, minden áron ki kell küszöbölni a hívek közöl, főleg, miután
vallásunk naponkénti áldozatával megvalljuk, hogy semmit sem őri¬
zünk gondosabban, mint a békét és szeretetet.
V K. Miért mondatik o szentség utieledelnek és vacsorának.
De a szent íróktól gyakran utieledelnek is neveztetik, részint,
mivel lelki eledel, melylyel ez elet vándorlásában tápláltatunk, ré¬
szint, mivel az örök dicsőségbe s boldogságba vezető útra megerősít.
Azért látjuk megtartatni a kath. egyház ős rendeletét, hogy senki a
hívek közöl e szentség nélkül ez életből ki ne költözzék. S a leg¬
régibb atyák, az apostol tekintélyén indulva, néha vacsorának is ne¬
vezték az oltáriszentséget, mivel Krisztus Urunk az utolsó vacsora
amaz üdvhozó titkában szerzetté.
VI. K. Az oltáriszentséget étel vagy ital vétele után elkészíteni,
- vagy magához venni nem szabad.
Azért nem is szabad evés vagy ivás után az oltáriszentséget
elkészíteni vagy magához venni; mert az apostoloktól üdvösen be¬
hozott ama szokás, hogy csak éhgyomorral vennők magunkhoz, mint
a régi irók följegyezték, folyvást megtartatott és megőriztetett.
VII. K. Az oltáriszentség valóságos szentség.
Megmagyarázva lévén már a név jelentése, ki kell fejteni, hogy
ez valóságos szentség, és egy azon hét közöl, melyeket az anya-
szentegyház vallásos tiszteletben tartott. Mert, midőn a kehely
megszentelése végbemegy, hittitkának mondatik. Azonkívül, hogy a
sz. íróknak, kik azt mindig a valóságos szentségek közé számlálan-
*) Dam Ján. az igaz hitr. 4. k. 13. f.

174
dónak tartották, majd számtalan bizonyítékait mellőzzük, ugyanaz
kitűnik magából a szentség tulajdonságából és természetéből. Van¬
nak ugyanis benne külső és érzékek alá eső jelek. Bir azután a
kegyelem jelentésével és hatásával. Azonkívül, hogy Krisztus szer¬
zetté, sem az üdvirók, sem az apostol nem hagynak kétséget háti a.
Miután mindezek egyesülnek a szentség valóságának megerősítésére,
más érvekre bizonyára nincs szükség.
Vili. K. Sok van e szentségben, a mire a szentség neve rá illik.
De gondosan szemök előtt tartsák a lelkipásztorok, hogy sok
van e titokban, a minek a szent Írók némelykor szentség nevet
adtak. Mert néha mind az átváltozás, mind a vétel, gyakran pedig
maga az Ur teste és vére is, mely az oltáriszentsegben foglaltatik,
szentségnek szokott neveztetni. Sz, Ágoston l) ugyanis azt mondja,
hogy e szentség kettőből áll, t. i. az elemek látható színéből, és
magának a mi Urunk Jézus Krisztusnak láthatlan testéből és véié-
ből. És ekkép állítjuk, hogy e szentséget imádnunk kell, t. i. az
Ur testét és vérét értvén. Világos azonban, hogy mindezek nem
tulajdon értelemben mondatnak szentségnek. E név igazi és töké¬
letes jelentésével pedig magok a kenyér- és bor- színek bírnak.
IX. K. Hogyan különbözik az oltáriszentség minden más
szentségtől.
Mennyire különbözik e szentség minden többitől, könnyen
beláthatni. Mert a többi szentségek az anyag használata által lé¬
tesülnek, midőn t. i. valakinek kiszolgáltatnak. A keresztség ugyanis
szentséggé lesz, midőn az ember vizzel valóban leöntetik; de az
oltáriszentség létesítésére elég magának az anvagnak átváltozása;
szentség lenni meg nem szűnik, habár a sze^énczében föntartatik.
Azután más szentségek létesítésénél az anyagnak és elemnek más
természetre változása nem történik; mert a keresztség vize, vagy a
krizma olaja, midőn ama szentségek kiszolgáltatnak, a viz és olaj
előbbi természetét nem vesztik el: az oltáriszentségben pedig, a mi
az átváltozás előtt kenyér és bor volt, az átváltozás után valósá¬
gosan az Ur testének és vérének lényege.
i) Sz. Ágost. id. h. 48. 11. sz. az átv.
175
X K. Az oltáriszentség kettős anyaga nem tesz két szentséget.
Ámbár pedig kettő az elem, kenyér t. i. és bor, melyekből
az egész oltáriszentség létesül, mindazáltal az egyház tekintélye áltál
taníttatva valljuk, hogy nem több, hanem csak egy a szentség;
mert máskép a szentségek hetes száma, mint mindig taníttatott, és
a lateráni, florenczi s trienti zsinatoktól meghatároztatott, meg nem
volna. Mert e szentség kegyelme által egy titokszerti test létesülvén,
egynek kell lenni magának a szentségnek, hogy a dologgal, melyet
müvei, megegyezzék, és pedig egynek, nem, mivel egyedes, hanem
mivel egy dolog jelentésével bir. Valamint ugyanis az etel es ital,
mely két különböző dolog, csak egy czélra használtatnak, hogy t. i.
a testi erőket fölujitsák: úgy kell, hogy azoknak a szentség két kü¬
lönböző színe megfelelő legyen, mely a lelki eledelt jelenti, mely
által a lélek tápláltatok és felüdittetik. Azért mondá az Ur Üdvö¬
zítő : *) „Az én testem bizonynyal étel, és az én vérem bizonynyal
ital.u De szorgalmasan meg kell magyarázni, mit jelent a oltári¬
szentség, hogy a hívek szemeikkel látván a szent titkokat, az isteni
dolgok fölötti szemlélődéssel egyszersmind lelkűket is táplálják.
XI. K. Mely dolgok jelentése foglaltatik e szentségben.
Három az, a mi nekünk e szentség által jelentetik. Az első
Krisztus Urunk kinszenvedése, mely már megtörtént; mert ő maga
tanította:2) „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre," és az apostol
mondotta:8),, Valahányszor eszitek e kenyeret és iszszátok e kely-
het, az Ur halálát hirdetitek, a mig eljő.“ A második az isteni és
mennyei kegyelem, mely a jelenben e szentség által a lélek táplálására
és fenntartására nyujtatik. Mert valamint a keresztség által uj életre
születünk, a bérmálás által megerősittetünk, hogy a sátánnak ellen¬
állhassunk, és Krisztus nevét nyilván megvallhassuk: úgy az oltári¬
szentség által tápláltatunk és föntartatunk. A harmadik, a mi a
jövendőre vonatkozik, az örökké tartó öröm és dicsőség gyümölcse,
melyet Isten Ígérete szerint a mennyei hazában nyerünk el. E há¬
rom tehát, melyek a jelen, múlt, és jövő idő különbsége szerint
különbözők, a szent titkok által úgy ábrázoltatok, hogy az egész
*) Ján. 6, 56. 2) Luk. 22, 19. 8) I Kor. il, 26.

176
szentség, ámbár különböző elemekből áll, ezek mindegyikének kife¬
jezésére mint egy dolog jelentésére vonatkozik.
XII. K. Mi e szentség anyaga, és milyen kenyeret kell az
átváltoztatáshoz használni.
De mindenekelőtt e szentség anyagát kell ismerniök a lelki-
pásztoroknak, mind azért, hogy ők azt kellően létesíthessék, mind,
hogy a hívek is intessenek, mit jelképez az, és az általa jelentett
dolog iránti buzgalomtól, és vágytól lángoljanak. Kétféle tehát e
szentség anyaga: az egyik búzából készült kenyér, a miről először
lesz szó; a másikról utóbb kell szólnunk. Mert Krisztus Urunk,
mint Máté, l) Márk,2) és Lukács8) üdvirók tanítják, kezeibe vévé
a kenyeret, megáldá és megszegő mondván: „Ez az én testem."
Jánosnál4) is kenyérnek nevezte önmagát Üdvözítőnk, midőn mondá:
„Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá." Mivel
pedig a kenyérnek különféle nemei vannak, vagy, mivel anyagra
különböznek, miután az egyik búzából, a másik árpából vagy hü¬
velyesekből és egyéb földi gyümölcsökből készült, vagy mivel kü¬
lönféle minőségűek (mert az egyikhez kovász kevertetik, a másik
pedig egészen kovásztalan) a mi az elsőt illeti: az Üdvözítő szavai
bizonyítják, hogy a kenyérnek búzából kell készíttetni; mert kétség¬
telen, hogy, midőn közbeszédben általában kenyér emlittetik, buza-
kenyér értetik. Kiderül ez az ó szövetség jelképéből is. Az Ur
ugyanis megparancsolta,5) hogy az áldozati kenyerek, melyek e
szentséget jelképezték, lisztlángból készíttessenek.
XIII. K. Az oltáriszentséghez kovásztalan kenyér veendő.
De valamint semmiféle más, mint csak a buzakenyér, nem
alkalmas anyaga e szentségnek, mint az apostoli hagyomány tanítja,
és a katholika egyház tekintélye bizonyítja; úgy azokból is, miket
Krisztus Urunk cselekedett, könnyű megérteni, hogy kovásztalannak
kell lennie. Mert ő 6) maga a kovásztalanok első napján, melyen
semmi kovászosat nem volt szabad a zsidóknak otthon tartaniok,
szerezte és rendelte e szentséget. Ha valaki János üdviró tekin-
l) Mát. 26, 26. 2) Márk. 14, 22. 3) Luk. 22, 19. 4) Ján.
6, 41. 5) Moz. 111 K. 24, 5. 0) Mát 26, 17.
177
télyét veti ellen, ki mindezeket a husvét ünnepe előtt történteknek
említi: l) ez ellenvetés könnyen megoldható. Mert a mely napot a
többi üdviró a kovásztalanok első napjának nevezett, mivel csütörtökön
este kezdődtek a kovásztalanok ünnepei, mikor Üdvözítőnk a hus-
vétet megülte: ugyanazt a napot János husvét előtti napnak írja,
mivel ő a természetes napnak tartamát, mely napkeltével kezdődik,
tartotta főkép följ egy zendőnek. Azért aranyszáju sz. János 2) is a
kovásztalanok első napját azon napra magyarázza, melynek estén
kovásztalanokat kellett enni. De a kovásztalan kenyér megszen¬
telése mennyire megegyező a lelki feddhetlenséggel és tisztasággal,
melylyel a híveknek e szentséghez kell járulniok, tanítja az apostol,
midőn mondja:8) „Tisztítsátok ki a régi kovászt, iiogy uj tészták
legyetek, amint hogy kovásztalanok vagytok. Mert a mi húsvéti
bárányunk, Krisztus feláldoztatok; azért lakozzunk nem a régi ko-
vászszal, sem a gonoszság és álnokság kovászával, hanem a tisztaság
és igazság kovásztalanaival."
XIV. K. A kovásztalan kenyér az oltáriszentséghez nem elkerül-
hetlenül szükséges.
De e tulajdonságot mégsem kell annyira szükségesnek tartani,
hogy, ha a kenyér nélkülözné, a szentség nem létesülhetne; mert a
kenyér mindkét neme bir a kenyér igaz és saját lényegével és ne¬
vével ; ámde senkinek sem szabad magán tekintélylyel vagy inkább
vakmerőséggel egyháza dicséretes szokását megváltoztatni. S ezt
tenni annál kevésbé van megengedve a latin szertartásu papoknak,
kiknek azonfölül a romai pápáktól4) parancsolva van, hogy csak
kovásztalannal végezzék a szent titkokat. És ezt kifejteni a szentség
egyik anyagáról elég; de azt még megjegyezvén, hogy nincs meg¬
határozva, mennyi anyagot kell e szentség létesítéséhez használni,
miután azok számát sem lehet pontosan meghatározni, kiknek vagy
lehet, vagy kell részesülniök a szent titkokban.
XV. K. Mily anyagot kell használni az Ur vérévé való
átváltoztatásra.
Hátra van, hogy e szentség másik anyagáról és eleméről
*) Ján. 13, 1. 2) Aranysz. sz. Ján. 81. besz. Mát. 8) I. Kor.
5, 7. s. k. 4) 14. f. X. a sz. miseáld. III. 41.

178
szóljunk. Ez pedig a szőlőből sajtolt bor, melyhez kevés viz ve-
gyittetik. Mert, hogy bort használt az Ur Üdvözítő e szentség
szerzésében, a kath. egyház mindig tanította, minthogy maga
mondta: *) „Már nem iszom e szőlőtermésből az napig.“ E helyre
vonatkozólag aranyszáju sz.János azt mondja:*) „a szőlőtermésből,
uo'y mond, mely bizonyára bort, nem vizet hozott létre, “ hogy mv i
előre megczáfolni látszatnék azok tévéijét, a kik e titkokban csak
vizet véltek használatidénak.
XVI. K. E szentségben a bor vízzel vegyítendő.
Vizet pedig Isten egyháza a borhoz mindig vegyitett; először
mivel, hogy igy tett Krisztus Urunk, mind a zsinatok tekintélye,
mind * sz. Cyprián3) bizonyitéka erősiti; azután, mivel e vegyítés
által az ő oldalából kifolyó vérnek és viznek emléke ujittatik fel.
Végre, mivel a viz 4) mint a Titkos Jelenések könyvében olvassuk,
a népet jelenti, azért a borral vegyitett viz a hivő népnek Krisz¬
tussal, a fővel való összeköttetését ábrázolja. Es ezt az apostoli
hagyományból mindig megtartotta az anyaszentegybaz.
XVII. K. Föltétlenül nem szükséges vizet használni, és a viz
mennyisége kisebb legyen, mint a boré.
De ámbár a viz bozzávegyitésének oly fontos okai vannak,
hogy azt halálos bűn nélkül elmulasztani nem szabad: mégis meg¬
állhat a szentség, ha az hiányzanék. Azt azonban tekintetbe kell
venni a papoknak, hogy valamint a szent titkokban a borhoz szükség
vizet alkalmazni: úgy csak keveset kell beleönteni. Mert az egy¬
házi irók véleménye és Ítélete szerint az a viz borrá változik. Miért
erről Honor 5) pápa igy ir: „Veszélyes visszaélés csúszott be vi¬
dékeiden, hogy t. i. nagyobb viz— mint bormennyiség használtaink
az áldozatban; holott az egyetemes egyház észszerű szokása szerint
sokkal több bort, mint vizet kell használni.u E szentségnek tehát
csak ezen két eleme van, és méltán lön több rendelet 6) által szen-
*) Mát. 26, 29. Márk. 14, 25. *) Arauysz. sz. Ján. 82 besz.
Mát. 3) Sz. Cypr. 63. Lev. *) Jel. K. 17, 15. 5) Hon. pap. 13.
f X. a sz. miseáld. 111. 41. e) 1. f. az átvált. 2. kül.
179
tesitve, hogy a kenyéren és boron kívül mást, mit némelyek tenni
nem rettegtek, np szabadjon fölajánlani. De már lássuk, a kenyér
és bor e két jelképe mily alkalmasok azon dolgoknak, melyek tit¬
kaiul hiszszük és valljuk, jelentésére.
XV111. K. Mennyi és mily nagy dolgokat jelentenek e szentségben
a kenyér és bor jelképei.
Először Krisztust jelentik, mint a ki igazi élete az emberek¬
nek ; mert maga mondja az Ur: *) „Az én testem bizonynyal étel,
és az én vérem bizonynyal ital. “ Mivel tehát Krisztus Urunk teste
az örök élet eledelét nyújtja azoknak, kik az ő szentségét tisztán és
szentül veszik magukhoz, azért helyesen készíttetik el főkép azon
dolgokból, melyek által az élet föntartatik, hogy könnyen megért¬
hessék a hívek, hogy Krisztus drágalátos teste s vérének vétele
által a lélek és az elme kielégittetik. Magok ezen elemek is nem
kevéssé szolgálnak arra, hogy az emberek megismerjék, hogy Urunk
teste és vére valósággal jelen van e szentségben. Mert miután a
kenyeret és bort a természet erejénél fogva naponként tapasztaljuk
emberi testté és vérré átváltozni: e hasonlat által könnyebben in-
dittatkatunk arra, hogy higyük, hogy a kenyér és bor lényege a
mennyei áldás által Krisztus valóságos testévé s valóságos vérévé
változik át. Az elemek e csodálatos átváltozása némileg annak áb¬
rázolására is szolgál, a mi a lélekben végbemegy. Valamint ugyanis,
ámbár külsőleg a kenyéren és boron semmi változás nem látszik,
azok lényege mégis Krisztus testévé és vérévé valósággal átváltozik:
úgy, jóllehet rajtunk misem látszik megváltozva, bensőleg mégis az
életre megújulunk, midőn az oltáriszentségben az igaz életet vesz-
szük. Ehhez járul, hogy, mivel az egyház egy teste 2) sok tagból
van összetóve, semmi által sem tűnik ki inkább amaz összeköttetés,
mint a kenyér és bor elemei által. A kenyér ugyanis sok magból
készül, és a bor sok szőlőszemből jő létre; és igy azt jelentik, hogy,
ámbár sokan vagyunk, ez isteni titok kapcsa által legszorosban
ősszekapcsoltatunk, és mintegy egy testté leszünk.
l) Ján. 6, 56. 2) 1. Kor. 12, 12.
25
180
XIX. K. Mely alakot kell használni a kenyér átváltoztatására.
Következik most, hogy az alakról szóljunk, melyet a kenyér
átváltoztatására használni kell; nem azért ugyan, hogy e titkok,
hacsak a szükség nem sürgeti, a kiveknek előadassanak, (mert nem
szükséges, hogy azok, a kik a szent rendeket föl nem vették, ezekre
oktattassanak) hanem, nehogy a papok az alak nem tudása miatt e
szentség elkészítésében rutul hibázzanak. Tehát sz. Máté *) és sz.
Lukács üdvirók, és az apostol is tanitja, hogy az alak ez: „Ez az
én testem." Mert irva van: „Midőn pedig vacsoráitanak, veve
Jézus a kenyeret, megáldá és megszegő, és adá tanitványinak, és
monda: Vegyétek és egyétek, ez az én testem." Mivel tehát az
átváltoztatás ez alakját használta Krisztus Urunk, a kath. egyház is
szüntelen ezzel élt. Mellőznünk kell e helyen a sz. atyák bizony¬
ságtételeit, miket elszámlálni igen hoszas volna, valamint a florenczi
zsinat határozatát is, mely mindenki előtt ismeretes és tudva van;
főleg miután az Üdvözitő ama szavaiból:2) „Ezt cselekedjétek az
én emlékezetemre," ugyanezt lehet kivenni. Mert a mit az Ur tenni
parancsolt, nemcsak arra koll érteni, a mit tett, hanem azokra is,
a miket mondott; és leginkább azon szavakra értendő, melyek
nem egyedül a létesités, hanem jelentés okáért is használtattak. I)e
az észből is könnyű erről meggyőződni. Mert az alak az, a mi kifejezi
azt, a mi e szentségben végbevitetik. Minthogy pedig e szavak je¬
lentik és fejezik ki azt, a mi végbemegy, t. i. a kenyérnek Urunk
valóságos testévé átváltozását: következik, hogy az alakot ép e sza¬
vak teszik; ez értelemben veendő az üdvirónak *) ama mondása:
„megáldá." Mert úgy látszik, hogy akkép kell érteni^ mintha
mondta volna: „vevén a kenyeret, megáldá mondván: Ez az en
testem."
XX. K. A szavak, melyek az egyház szokása szerint az átváltoz¬
tatásra használtatnak, nem mind szükségesek.
Mert ámbár az üdviró ama szavakat *): „Vegyétek és egyétek,"
előre tette: mégis világos, hogy azokkal nem az anyag átváltoztatása,
hanem csak vétele jelentetik. Azért a papnak mindenesetre ki kell
M Mát. 2G, 2G. Luk 22, 19. I. Kor. 11. 24. *) Luk. 22,19.
3) Mát. 20, 26. *J Mát. 26, 23. Márk. 14, 24. Luk. 22, 20.
181
ugyan mondani, de a szentség létesítésére nem szükségesek; vala¬
mint a test és vér átváltoztatásánál a „mert" kötszó is kimondatik;
mivel máskép az következnék, hogy e szentséget, ha senkinek sem
kell kiszolgáltatni, nem szabadna, vagy nem is lehetne létesitni;
holott épen nem lehet kételkedni, hogy a pap, kimondván az anya-
szentegyház szokása és rendelete szerint az TJr szavait, a kenyér al¬
kalmas anyagát valóságosan átváltoztatja, habár megtörténik is
azután, hogy senkinek sem szolgáltatók ki az oltáriszentség.
XXI. K. Mi az alak a vérré való átváltoztatásban.
A mi pedig a bornak, mely e szentség másik anyaga, átvál¬
toztatását illeti, a fönebb emlitettük okból szükséges, hogy a pap
annak alakját tudja és értse. Bizton kell tehát hinnünk, hogy az
eme szavakban foglaltatik: „Ez *) az én véremnek kelyhe, az uj
és örök szövetségül, a hit titka, mely érettetek és sokakért fog
kiontatni a bűnök bocsánatára." E szavak közöl több a szentirásból
van véve, némelyek pedig az egyházban apostoli hagyományból tar¬
tattak meg. Mert, midőn mondatik: „ez kelyhe," sz. Lukács és az
apostol irta meg; a mi pedig következik: „az én véremnek, vagy
az én vérem az uj szövetségül, mely érettetek és sokakért fog ki¬
ontatni a bűnök bocsánatára," részint sz. Lukács, részint sz. Máténál
olvasható. Végre azon szavakra: „örök," és „hit titka," a szent
hagyomány, a kath. igazság értelmezője és őre tanított bennünket.
XXII. K. Megmutattatik, hogy ez az átváltoztatás valódi alakja.
De senki sem kételkedhetik ez alak fölött, ha e helyen is
figyelembe veszi, a mit előbb a kenyér átváltoztatásánál alkalmazott
alakról mondottunk. Mert kétségtelenül ama szavakban foglaltatik
ez elem alakja, melyek a bor lényegének az Ur vérévé való átvál¬
toztatását jelentik. Minthogy tehát ama szavak ezt nyíltan kifejezik,
világos, hogy más alakot állítani nem szabad. Azonkívül pedig ki¬
fejezik az Ur kínszenvedésekor kiontott vér némely csodálatos hasz¬
nait, melyek fökép e szentséghez tartoznak. Az első a végnélküli
örökségbe való bemenetel, mely az uj és örök szövetség jogánál
fogva szállott ránk. A másik a megigazulásra való eljutás a hit
titka által; mert Jézust2) az Isten engesztelőül rendelte az ő vé-
l) 1. Kor. 2, 25. 2) Rom. 3, 25.

182
rében való bit által, hogy igaz legyen ő, és megigazulttá tegye azt,
ki Jézus Krisztusé a hit által. A harmadik a bűnök bocsánata.
XXIII. K. A vérré való átváltoztatás alakja megmagyaráztatik.
Mivel pedig az átváltoztatás e szavai titokteljesek, és a tárgynak
legalkalmasabban megfelelnek, szükség azokat szorgalmasabban fon¬
tolóra venni. Tehát azt: „ez az én véremnek kelyhe," igy kell
érteni: ez az én vérem, mely e kehelyben foglaltatik. Helyesen es
alkalmasan történik a kehely említése a vérnek, mint a hivek ita¬
lának, átváltoztatásakor; mert a vér nem eléggé látszatnék ily italt
jelenteni, ha valamely edényben nem volna. Következik azután:
„az uj szövetségé," ami annak jelentése végett adatott hozzá, hogy
Krisztus Urunk vére nem jelképben, mint az ó szövetségben történt,
(mert erről az apostolnak a zsidókhoz*) irt levelében olvassuk,
„hogy a szövetség vér nélkül nem köttetett meg") hanem igazán és
valóságosan adatik az embereknek; a mi az uj szövetségre vonat¬
kozik. Azért mondja az apostol:2) Krisztus „azért az uj szövetség
közbejárója, hogy halálát közbevetvén, a hivatottak a végnélküli
örökség ígéretét elnyerjék." Azon szó pedig: „őrök," a végnélküli
örökségre vonatkozik, mely Krisztus Urunknak, az örök végrendel¬
kezőnek halála által jogosan szállt ránk. A mi utána jő: „a hit
titka," nem a dolog igazságát zárja ki, hanem azt jelenti, hogy erős
hittel kell hinnünk azt, a mi elrejtve és a szemek érzékétől távol
van. De itt e szavaknak értelme különbözik attól, melylyel akkor
birnak, midőn a keresztségre is alkalmaztatnak. Mert, hogy Krisztus
vérét a bor színe alatt elrejtve szemléljük a hit által, a hit titkának
mondatik. A keresztséget pedig, mivel a kér. hit teljes megvallását
foglalja magában, mi a hit szentségének, a görögök a hit titkának
méltán nevezik. Ámbár más okból is mondjuk az Ur vérét a hit
titkának, mivel t. i. főkép ebben ütközik az emberi ész legtöbb ne¬
hézségre és akadályra, midőn a hit, hogy higyük, elénk adja, hogy
Krisztus Urunk az Istennek valóságos fia, Isten és ember egy¬
szersmind, meghalt érettünk; ezen halált ugyanis a ver szentsége
jelenti.
l) Zskl. 9, 18 2) Zsid. 9, 15.
183
XXIV. K. Miért tetetik különösen a vérré való átváltoztatásnál a
halál említése.
Azért helyesebben emlittetik meg e helyen, mint a testté való
átváltoztatásnál, az Ur kínszenvedése, e szavakkal: x) „Mely kion-
tatik a bűnök bocsánatára." Mert a külön megszentelt vér az Ur
kínszenvedésének, halálának és szenvedése nemének szemeink elé
állítására nagyobb hatással és jelentőséggel bir. Azon szavak pedig,
melyek hozzáadatnak: „érettetek és sokakért," Máté- és Lukácstól,
külön külön vannak véve, melyeket mégis az Isten lelke által ve¬
zérelt anyaszentegyház összekapcsolt; s a kínszenvedés gyümöl¬
csének és hasznának kifejezésére szolgálnak. Mert ha annak ha¬
tását tekintjük, be kell vallanunk, hogy az Üdvözítő mindenek
üdvéért ontotta vérét; ha pedig a hasznot, melyet belőle az emberek
húznak, gondoljuk meg, könnyen megértjük, hogy azon haszon nem
mindenkire, hanem csak sokakra háramlik. Midőn tehát azt mon¬
dotta: „érettetek," vagy a jelenvoltakat jelentette, vagy a zsidó
népből kiválasztottakat, milyenek voltak, Judást kivéve, a tanít*
vány ok, kikkel beszélt. Midőn pedig hozzátette: „sokakért," a töb¬
bieket, a zsidók és pogányok közöl kiválasztottakat akarta értetni.
Helyesen történt tehát, hogy nem az mondatott: „mindenkiért,"
minthogy e helyen csak gyümölcséről volt szó a kínszenvedésnek,
mely az üdvösség gyümölcsét csak a kiválasztottaknak hozta. És
erre vonatkoznak az apostol ama szavai:2) „Krisztus egyszer áldoz¬
tatok föl, hogy sokak bűneit elvegye," és a mit az Ur Jánosnál
mond:8) „Én őérettök könyörgök, nem a világértkönyörgök, hanem
azokért, kiket nekem adtál, mert ők tieid." Az átváltoztatás ezen
szavaiban igen sok más titok is rejlik, melyeket a lelkipásztorok
az isteni dolgok fölötti szüntelen elmélkedés és szorgalom által
Isten segítségével önmagukból is könnyen kitalálandnak.
XX F. K. Nem kell e szentségben az érzékek után Ítélni.
De térjünk már azon dolgok megmagyarázására, melyeket a
híveknek nem tudni semmikép sem szabad. Mivel tehát figyel¬
meztet az apostol, hogy igen nagy bűnt követnek el azok,4) „kik
meg nem különböztetik az Ur testét": azt tanítsák főkép a lelki-
pásztorok, hogy az észt és értelmet minden igyekezettel szükség
l) Mát 26, 28. f) Zsid. 9, 28. 8) Ján. 17, 9. 4) I. Kor. 11, 29.
 185

184 Vidor l) a szent életű és nagytudományu férfiú, jelesen irta, hogy

elvonni az érzékektől. Mert ha a hivek e szentségben csak azt Krisztus teste- és vérének valósága fölött, mivel mind magának
hiszik foglaltatni, mit érzékeikkel felfognak, szükségképen a leg¬ az Urnák vallomása, mind pedig hitünk szerint az ó teste bizony¬
nagyobb istentelenségbe esnek; mivel a kenyér és bor színén kívül, nyal étel, semmi kétség sem marad fönn. De azonkívül egy másik
szemeikkel, tapintattal, szaglással, ízléssel semmi mást nem erezvén, helyet is ki kell fejteni a lelkipásztoroknak, melyből világosan megért¬
azt tartandják, hogy csak kenyér és bor van e szentségben. Gon¬ hetni, hogy az Ur valóságos teste és vére foglaltatik az oltáriszont-
doskodni kell tehát, hogy a bivek elméje, a mennyire csak lehet, ségben. Mórt az apostol, miután megemlítette, hogy az Ur a kenyeret
az érzékek ítéletétől elvonassék, és Isten végtelen erejenek és hatul- és a bort megáldotta, s a szent titkokat apostolainak nyújtotta, hozzá¬
teszi : *) „Vizsgálja meg azért magát az ember, és úgy egyék azon
mának szemléletére indíttassák.
kenyérből, és igyék azon kehelyböl. Mert a ki méltatlanul eszik és
iszik, ítéletet eszik és iszik magának, meg nem különböztetvén az
XXVI. K. A titokszerü átváltoztatás ereje által mi müveltetik
Ur testét." Már ha e szentségben, mint az eretnekek mondogatják,
kiválólag e szentségben.
semmi más tiszteletre méltó nem foglaltatnék Krisztus kínszenve¬
désének emlékén és jelképén kívül: mi szükség lett volna oly fontos
Hármat kell leginkább csodálni és tisztelni, a mi, mint a szavakkal inteni a híveket, hogy vizsgálják meg magokat? Mert az
katb. egyház minden kétkedés nélkül hiszi és vallja, e szentségben ítélet ama kemény hangja által azt nyilvánította az apostol, hogy
az átváltoztatás szavai által eszközöltetik. Az első az, hogy Krisztus istentelen gonoszságot követ el az, a ki tisztátalanul vevén ma¬
Urunk valóságos teste, és pedig ugyanaz, mely szűztől születvén, gához az Ur testét, mely az oltáriszentségben titkon rejlik, azt az
mennyben az Atya jobbján ül, e szentségben jelen van. A második eledel egyéb nemétől meg nem különbözteti; a mit fonebb is ugyan¬
az, hogy semmi sem marad meg benne az elemek lényegéből, ámbár azon levélben bővebben megmagyarázott az apostol e szavakkal: *)
mi sem látszhatik az érzékekkel ellenkeződnek és megfoghatatla- „Az áldás kelylie, melyet megáldunk, nem a Krisztus vérében való
nabbnak. A harmadik, a mit mindkettőből könnyű következtetni, részesülés-e ? és a kenyér, melyet megszegünk, nem az Ur testében
noha az átváltoztatás szavai úgyis eléggé kifejezik, az, hogy a mel¬ való részesülés-e ?“ Mely szavak Krisztus Urunk testének és vérének
lékesek, miket vagy a szemek látnak, vagy más érzékek fognak tel, valóságos lényegét jelentik. A szentirás e helyeit magyarázzák meg
megfelelő tárgy nélkül, némi csodálatos és kimagyarázhatlan módon tehát a lelkipásztorok, s különösen emeljék ki, hogy azokban semmi
vannak jelen. Mert láthatni ugyan a kenyérnek és bornak minden kétség vagy bizonytalanság nem marad fen, főleg minthogy ezeket
mellékeseit, melyek azonban semmi lényeghez nem tapadnak, hanem az Isten egyházának legszentebb tekintélye magyarázta meg.
önmagukban léteznek; miután a kenyér és bor lényege az Ur testévé
változik úgy, hogy a kenyér és bor lényege tökéletesen megszűnik. XXV111. K. Hogyan kell Krisztus egyházának tanítását a szent¬
irás értelméről, és az Ur testének az oltáriszentségben valóságos
XXVII. K. Megmutattatik a szentirásból, hogy Krisztus valóságos jelenlétéről megismerni.
teste van a szentségben.
E tanítás ismeretére kétféle utón s módon juthatunk el. Az
De hogy rendet tartsunk, törekedjenek a lelkipásztorok kifej¬ első az, ha a szent atyákhoz folyamodunk, kik az egyház kezdetétől
teni, mily érthetők és világosak Üdvözítőnk szavai, melyek az ö fogva s azontúl minden időben kitűntek, és az egyház tanításának
valóságos testének a szentségben jelenlétét bizonyítják. Mert, midőn legjobb tanúi. Ezek pedig tökéletes egyetértéssel mindnyájan vilá¬
mondja: „Ez az én testem, ez az én vérem," mindenki, ha ugyan gosan tanították e hitágazat igazságát; de mivel fáradságos munka
józan észszel bir, beláthatja, mit kell alatta értenünk, főleg mint¬
hogy az emberi természetről van szó, mely, hogy Krisztusban való¬ l) Sl. Vid. a Szenthár. 8. K. *) I Kor. 11, 28. *j 1. Kor. 10, 10.
ságosan megvolt, a kath. hit senkit sem hagy kételkedni; úgy hogy

18G
lenne bizonyságtételeiket egyenként mind elősorolni, elég leend né¬
hányat megjegyezni, vagy inkább kijelelni, melyekből könnyen Ítél¬
hetni a többiről. Először is tehát sz. Ambrus nyilvánítsa hitét, ki a
titkokba avatandókról irt könyvében bizonyítja,l) hogy e szentségben
Krisztus valóságos teste vétetik, amint valóságos test született a szűz¬
től; és hogy ezt erős hittel kell hinni. És másutt2) azt tanítja, hogy
az átváltoztatás előtt kenyér van ott, az átváltoztatás után pedig
Krisztus teste. Halljuk a másik, nem csekélyebb hitelességű és tekin¬
télyű tanút, aranyszáju sz. Jánost, ki ugyan sok más helyen is vallja
s tanítja ez igazságot, de különösen a GO-dik homiliájában azokról,
kik a szent titkokat tisztátlanul veszik magukhoz, úgy szinte a 44-
és 45-dik homiliában sz. János üdviratáról; igy szól ugyanis: „En¬
gedelmeskedjünk az Istennek, és ne mondjunk ellen, habár gondo¬
latinkkal vagy szemeinkkel ellenkezni látszik, a mi mondatik; mert
az ő szava csalhatatlan, a mi érzékünk könnyen félre vezettetik."
Ezekkel tökéletesen megegyeznek, a miket sz. Ágoston, a kath. hit
legbuzgóbb védője mindig tanított, különösen pedig a 33. zsoltár
czimének magyarázatában; azt Írja ugyanis: „Önmagát kezeiben
hordozni embernek lehetetlen, és egyedül Krisztusra lehet alkal¬
mazni; mert ő saját kezeiben hordozta magát, midőn saját testét
nyújtva mondá: „Ez az én testem." S ezenkívül Cyrill, Justin és
Irén is a 4-ik könyvben sz. Jánosról, oly világosan erősiti, hogy az
Ur valóságos teste vagyon e szentségben, hogy szavait semmi csalfa
vagy cselvető magyarázgatások által sem lehet elhomályositni. Ha
a lelkipásztorok az atyákból más bizonyítékokat is kívánnak, könnyű
lesz szent Dénost, Yidort, Jeromost, Damascént és sok mást hozzá
adni, kiknek erről szóló igen fontos bizonyítékait tudós és jámbor
emberek szorgalma s fáradsága által ősszegyüjtetve mindenütt ol¬
vassuk.
XXIX. K. Hányszor lön kárhoztatva egyházi zsinatokon az ellenkező
vélemény.
Van még egy másik ut, melyen az anyaszentegyház Ítéletét
azokra nézve, a mik a hithez tartoznak, kinyomozhatni t. i. az el¬
lenkező tanitmánynak és véleménynek kárhoztatása. Tudva van
pedig, hogy a hit Krisztus valóságos testének az oltáriszentségben
l) Sz Ámbr a felav. 9. f. 2) Sz. Ámbi. az áld. 4. 4.
187
jelentéséről az egész egyházban mindenkor annyira el volt terjedve,
és minden hívőtől közakarattal el volt fogadva, hogy, midőn ezelőtt
ötszáz (most már 800) évvel Berengár azt tagadni merészelte, s
csak jelét állította ott jelen lenni, mindjárt a vercellaei zsinaton,
mely IX. Leó tekintélyével hivatott össze, mindenki ítéletével
kárhoztatva, tévelyét önmaga átokkal sújtotta; ki utóbb, midőn
ugyanazon istentelen esztelenségre visszatére, három más zsinaton
kárhoztatva lett, a toursin és két romain, melyek egyikét II. Miklós,
a másikat VII. Gergely pápa hívta össze. Ez ítéletet később
III. Incze a láteráni nagy zsinaton megerősítette; utóbb pedig a
florenczi és trienti zsinatok által ugyanazon igazságban való hit
nyíltabban kifejeztetett és megállapíthatott. Ha tehát ezeket szor¬
galmasan megmagyarázzák a lelkipásztorok, (nem szólva azokról,
kik tévelyektől megvakítatva mitsern gyűlölnek inkább, mint az
igazság világát) mind a gyöngéket megerősíthetik, mind a jámborok
lelkeit legnagyobb örömmel és gyönyörrel tölthetik el; főkép miután
a hívek épen nem kételkedhetnek, hogy a többi hitczikkely közt az
ebben való hit is foglaltatik. Mert midőn Istennek minden dolog
fölötti legfőbb hatalmát hiszik és vallják, szükségkép hinniök kell,
hogy nem hiányzott nála hatalom e legnagyobb mü végbevitelére
sem, melyet az oltáriszentségben csodálunk és tisztelünk. Továbbá
midőn hiszik a kér. kath. anyaszentegyházat: szükségkép hinniök
kell egyszersmind, hogy az igaz tan eme szentségről az, a melyet
kifejtettünk.
XXX. K. Ezen titok fönségéből megmutattatok, mily nagy a küzdő
egyház méltósága.
De valóban semmi sincs, a mi a jámborok örömét és lelki
hasznát még növelhetné, midőn e legmagasztosabb szentség méltó¬
ságát szemlélik. Mert először is megértik, mily nagy az evangéliumi
törvény tökélye, mely valósággal bírja azt, a mi a mózesi törvény
idejében csak jelek és előképek által ábrázoltatok. Azért Istentől
ihletve mondta sz. Dénes,*) hogy egyházunk középen áll a zsinagóga
és a mennyei Jerusalem között, és azért mindkettőnek részese. S
valóban soha sem csodálhatják a hívek eléggé az anyaszentegyháznak
tökéletességét, és az ő dicsőségének magasságát, minthogy közte s
l) Sz. Déa. a sz, korín. 5. f.
2tí
 189
188
által mondunk e szentségben leírni; minthogy ugyanis ama szavak
a mennyei boldogság között csak egy fok látszik létezni. Mert
mindazt létesitik, a mit jelentenek, az egyházi írók azt mondották
közös tulajdonunk a mennybeliekkel, hogy mindketten közöttünk
a szentségben a szentség erejéből lenni, a mi a szavak alakja által
birjuk Krisztust, az Istenembert ; de, ezen egy fokkal különbözünk
fejeztetik ki; tanították tehát, ha megtörténnék, hogy valami a
tőlük, ők a jelenlevőnek boldog látását élvezik, mi a jelenlevőt, és
többi dolgoktól egészen el volna különítve, csak az lenne a szent¬
szemeink érzékétől mégis távollevőt, a szent titkok csodálandó leple
ségben, a mit az alak kifejezne, a többi nem. Mások pedig a szent¬
alatt rejtőzködőt erős és állhatatos hittel imádjuk. Azonkivül a
ségben foglaltatnak, mivel össze vannak kapcsolva azon tárgyakkal,
liivek e szentségben Krisztusnak, a mi Üdvözitőnknek legtökélete¬
melyeket az alak kifejez; mert, minthogy az alak, mely a kenyér
sebb szeretetét tapasztalják; mert leginkább illett jóságához, hogy
átváltoztatására használatik, az Ur testét jelenti, midőn mondatik :
a természetet, melyet tőlünk vett, tőlünk soha el ne vonja, hanem,
„Ez az én testem": maga Krisztus Urunk teste a szentség ereje
a mennyire lehet, köztünk lenni és velünk társalogni akarjon ; úgy
által lééiül az oltáriszentségben. De mivel a testtel a vér, lélek
hogy minden időben igaznak s tulajdon értelemben veendőnek lát¬
és istenség össze van kapcsolva: ez is mind meglesz a szentségben,
szatnék ama mondása : l) „Gyönyörűségem az emberek fiaival
nem ugyan az átváltoztatás ereje által, hanem mint azok, mik a
lenni." testtel egyesülve vannak. És ezek közvegyületesen (ex concomi-
tantia) mondatnak lenni a szentségben, s világos, hogy ily módon
XXXI. K. A csontok, idegek és a mi csak az ember tökéletessé¬
az egész Krisztus a szentségben van. MeTt ha két tárgy egymás
géhez tartozik, az istenséggel együtt itt valóságosan jelen vannak.
közt igazán összekapcsoltatik, a hol az egyik van, szükségkép ott
Továbbá meg kell e helyen magyarázniuk a lelkipásztoroknak, kell lenni a másiknak is. Következik tehát, hogy az egész Krisztus
hogy nemcsak Krisztus valóságos teste, s a mi csak a test valódi ugyannyira foglaltatik mind a kenyérnek mind a bornak szinében,
lényegéhez tartozik, úgymint: a csontok és idegek, hanem az egész hogy valamint a kenyér színében nemcsak a test, hanem a vér is,
Krisztus foglaltatik e szentségben. Szükség pedig tanitniok, hogy és az egész Krisztus valóságosan jelen van: úgy viszont a bor szi¬
e szó Krisztus, neve az Isten és embernek, t. i. azon egy személy¬ nében nemcsak a vér, hanem a test és az egész Krisztus valósá¬
nek, kiben az isteni és emberi természet egyesülve van. Azéit mind gosan benfoglaltatik.
a két lényeget, és a mik a két lényeg következményei, az istenséget
XXXIII. K. Miért történik az oltáriszentségben kettős átváltoztatás.
és az egész emberi természetet, mely a leiekből, és a test minden
részeiből, s vérből is áll, magaban foglalja, melyeket mind a szent¬
De ámbár ezeknek igazságáról minden hivőnek bizonyosnak és
ségben jelenlenni hinnünk kell. Minthogy ugyanis a mennyben az
tökéletesen meggyőződve kell lenni: teljes joggal lön mégis ren¬
egész emberség egy személyben és alanyban egyesülve van az isten¬
delve, hogy külön két átváltoztatás történjék. Először azért, hogy
séggel, nem szabad azt gondolni, hogy a test, mely a szentségben
az Ur kínszenvedése, melyben a vér a testtől elvált, jobban kife¬
jelenvan, ugyanazon istenségtől el van választva. jeztessék, a miért az átváltoztatásban a vér kiontásáról emlékezünk.
Azután igen illő volt, hogy, mivel a szentséggel lelkünk táplálására
XXXII. K. A vér, lélek és istenség nem akkép vannak az
kelle élnünk, az mint étel és ital szereztetnék, melyek, mint tudva
oltáriszentségben, mint Krisztus teste*.
van, teszik a test teljes táplálékát.
Azonban erre nézve jegyezzék meg a lelkipásztorok, hogy
XXXIV. K. Az egész Krisztus mind a két szilinek minden
mindezek nem ugyanazon módon vagy erő által foglaltatnak e
részecskéjében jelen van.
szentségben. Mert vannak, a miket az átváltoztatás ereje és hatása
De azt sem kell mellőzni, hogy nemcsak mind a két szin
alatt, hanem mind a két szin minden részecskéjében az egész Krisztus
l) Pélchib. 8, 31.

190
foglaltatik. Mert sz. Ágoston igy ir: *) „Mindegyik veszi Krisztus
Urunkat, és mindenik részecskében egészen van; nem is fogyatkozik
meg egyesek által, hanem egészen adja magát mindegyiknek," Es ezt
azonfölül az evangélistákból is könnyű következtetni. Mert nem
kell hinni, hogy minden egyes kenyérdarabot a szavak külön alak¬
jával áldott meg az Ur, hanem ugyanazzal egyszerre az egész
kenyeret, mely a szent titkok végzésére, és az apostolok közti ki¬
osztásra elég leendett; a mi, hogy a kehelylyel történt, kitetszik
ama szavaiból:2 3) „Vegyétek és oszszátok el közietek." Az eddig
előadottaknak az a czélja, hogy mutassák meg a lelkipásztorok, hogy
az oltáriszentségben Krisztus valóságos teste és vére foglaltatik.
XXXV. K. Az átváltoztatás után e szentség anyagának lényegéből
semmi sem marad főn.
Ezek után, a miről második helyen kell szólni, azt is tanítsák,
hogy a kenyér és bor lényege e szentségben az átváltoztatás után
nem marad főn. Ez pedig, ámbár méltán legnagyobb csodálkozást
kelthet: mégis azzal, a mi előbb meg Ion mutatva, szükségkép ösz-
szefüggésben áll. Ha ugyanis az átváltoztatás után a kenyér és bor
színe alatt Krisztus valóságos teste van, szükségképen következik,
hogy ez, mivel ott előbb nem volt, vagy helyváltoztatás, vagy te¬
remtés, vagy más dolognak azzá való átváltozása által történt. Már
pedig tudva van, mikép lehetetlen , hogy Krisztus teste a szent¬
ségben úgy legyen, mint egyik helyről a másikra költözött; mert
akkor az történnék, hogy mennyei lakhelyétől távol lenne, minthogy
semmi sem mozdul, hacsak a helyet, melyből kimozdul, el nem
hagyja. Még kevésbé hihető, sőt nem is gondolható, hogy Krisztus
teste teremtetik. Tehát csak az marad fen, hogy a szentségben az
által van az Ur teste, mivel a kenyér azzá változik; miből szük¬
ségkép következik, hogy a kenyérnek lényege fen nem marad.
XXX VI. K. A zsinatok által helybehagyott átváltoztatás a
szentiráson alapszik.
Ez októl indíttatva az atyák és eleink e hitágazat igazságát a
nagy láteráni és florenczi zsinaton világos határozatokkal megerő-
1) Sz Ágost. lásd. 75. 77. í 11. kül. az átv. 2) Luk. 22,
191
siteték; a trienti zsinatl) pedig tüzetesebben igy határozta meg:
„Ha valaki azt állítja, hogy a legszentebb oltáriszentségben meg¬
marad a kenyér és bor lényege a mi Urunk Jézus Krisztus testével
és vérével együtt, átok legyen." Könnyű volt ezeket kivenni az
irás bizonyságtételeiből; először, mivel e szentség szerzésében maga
az Ur mondá: „Ez az én testem;" mert e szó: „ez" azon érte¬
lemmel bir, hogy a jelenlevő tárgynak egész lényegét jelenti. Ha
a kenyér lényege fenmaradna, semmikép sem látszhatnék igazsággal
mondatni: „Ez az én testem." Továbbá igy szól Krisztus Urunk
Jánosnál:2) A kenyér, melyet én adandó vagyok, az én testem a vi¬
lág életéért," a kenyeret t. i. az ő testének nevezvén. És kevessel
utóbb hozzá tette: „Ha nem eszitek az ember fiának testét, és
nem iszszátok az ő vérét, nem leszen élet tibennetek"; és ismét:
„Az én testem bizonynyal étel, és az én vérem bizonynyal ital."
Minthogy tehát oly világos és érthető szavakkal testét kenyérnek és
valóságos eledelnek, és vérét valóságos italnak nevezte: eléggé ki¬
jelentette, hogy a szentségben a kenyér és bor lényege fen nem
marad.
XXX VIJ. A. Hogyan ismerték el az atyák e szentségben az
átváltozást.
S hogy ez volt mindenkor a szent atyák megegyező tanítása,
könnyen belátandja, a ki irataikat forgatja. Sz. Ambrus s) ugyanis
ekképen ir : „Azt mondod talán, az én kenyerem közönséges ; de ezen
kenyér kenyér a szentség szavai előtt; mihelyt végbemegy a megáldás,
a kenyérből Krisztus teste lesz" ; minek könnyebb megmutáthatá¬
sára azután különféle példákat és hasonlatokat hoz föl. Másutt
pedig,4) mid n ama szavakat magyarázná: „Mindent,5) a mitakart
azUr, megtett mennyben és a földön," igy szól: „Ámbár a kenyér
és bor alakja látszik, mindazáltal a megszentelés után semmi mást,
mint Krisztus testét és vérét, nem kell hinni." S majdnem ugyanazon
szavakkal fejtegetvén e mondást sz. Vidor, tanítja, hogy ámbár
külsőleg kenyérnek és bornak látszik, valósággal mégis az Ur teste
és vére.
*) Trient z.sin. 18. ül. az oltárisz- 2. f. 2) Ján. 6, 52
3) Sz. Ámbr a szents 4. k. 4. f 4) Sz. Ámbr. 74. f. 11 kül. az
17. atv. 5) Zsolt. 134, 6.
192
XXXVIII. IC Hogyan mondatik az oltáriszentség az átváltoztatás
után is kenyérnek.
De említsék meg itt a lelkipásztorok, hogy nem kell csodálni,
ha az oltáriszentscg az átváltoztatás után is kenyérnek hivatik;
mert e néven részint azért szokott az oltáriszentseg neveztetni, mi¬
vel kenyér színével bir, részint mivel a testet tápláló es nevelő
természetes erejét, mely a kenyérnek tulajdona, tovább is megtaitja.
Hogy pedig a szentirásban úgy szoktak neveztetni a tárgyak, a
miknek látszanak, eléggé mutatja, a mi Moyses első könyvében l)
mondatik: „Három férfi jelene meg Ábrahámnak," holott három
angyal volt; és „az a kettő," kik az apostoloknak Krisztus Uiunk
mennybemenetelekor megjelentek, noha angyalok voltak, „férfiaknak
mondatnak.a)
XXXIX. K. Hogyan történik a lényegeknek oly csodálatos
átváltozása.
Mindenesetre igen nehéz e titok magyarázása, mindamellett
törekedjenek a lelkipásztorok azoknak, kik az isteni dolgok isme¬
retében nagyobb előmenetelt tettek, (mert a még gyengébbeknél tai-
tani lehetne, hogy a tárgy nagysága által elnyomatnak) törekedjenek,
—* mondom, — e csodálatos átváltozás módját előadni, mely úgy
történik, hogy a kenyér egész lényege isteni erő által Krisztus
testének egész lényegévé, és a bor egész lényege Krisztus vérének
egész lényegévé változik át, Urunk minden változása nélkül. Meit
Krisztus sem nem születik, sem nem változik, vagy növekedik,
hanem lényegében egészen megmarad. E titkot tejtegetven sz. Am¬
brus, igy szól.:5) „Látod, mily munkáló Krisztus igéje. Ha tehát
oly nagy erő rejlik az Ur Jézus igéjében, hogy létezni kezdenek, a
mik nem léteztek, a világ t. i.: mennyivel inkább munkálja, hogy
h*gy0)i0k, a mik voltak, és másra változzanak? Ez eitelemben
írnak más ősrégi és igen tekintélyes atyák is. Így sz. Ágoston. )
„Valljuk, hogy az átváltozás előtt kenyér és bor, mit a természet
képezett; az átváltozás után pedig Krisztus teste és vére, mit az
áldás szentelt meg." Damascen:6) „A test valósággal egyesülve
*) Moz. h K. 18, 2 2) Apóst Csel. 1, 20. 3 *) Sz. Ámbr.
a szeuté. 4. könyv. 4. f. Sí lásd. 41. 11 szak. az átv,
5) Damask $z. Ján. 4. könyv. 13. f. az igaz hit
193
van az istenséggel, a sz. Szűztől való test ; nem mintha maga a
fölvett test leszállana mennyből, hanem mivel maga a kenyér és
bor Krisztus testévé s vérévé átváltozik."
XL. K. E bámulatos átváltozás találóan neveztetett átlénye-
gülésnek.
E csodálatos átváltozást tehát, mint a trienti *) szent zsinat
tanította, helyesen és tulajdon értelemben nevezte a kath. anya-
szentegyház átlényegülésnek. Mert valamint a természetes szárma¬
zás, mivel benne az alak változik, helyesen és tulajdonképem érte¬
lemben mondható átalakulásnak: úgy, mivel az oltáriszentségben
egyik dolog egész lényege más dolognak egész lényegébe megy át,
az átlényegülés szót helyesen és bölcsen találták ki őseink.
XLI. IC Az átlényegülésnek és a helynek módját, hol Krisztus e
szentségben van, kíváncsian kutatni nem kell.
Azonban, a mit a szent atyák igen gyakran ismételtek, figyel¬
meztetni kell a híveket, hogy kíváncsian ne kutassák, mikép tör¬
ténhetik ama változás; mert sem meg nem foghatjuk, sem a
természet változásaiban vagy magában a dolgok teremtésében erre
példát nem bírunk. Hanem azt, hogy mi, hit által kell megérteni;
azt pedig, „hogyan" történik, igen kíváncsian nem kell kutatni.
Nem csekélyebb Óvatosságot kell használni a lelkipásztoroknak azon
titok fejtegetésében is, hogyan van Krisztus teste a kenyér legkisebb
részecskéjében is egészen: mert soha sem kell ily vitatkozásokba
bocsátkozni; de ha mégis ezt a keresztény szeretet kívánja, legelső
gondjuk legyen a hivek lelkeit ama mondással megerősitni *): „Is¬
tennél semmi sem lehetetlen."
XLII. K Krisztus teste az oltáriszentségben nem úgy van,
mint térben.
Azután pedig tanítsák, hogy Krisztus Urunk e szentségben nincs
úgy, mint térben; mert a hely magokat a tárgyakat követi, amint
bizonyos nagysággal bírnak; Krisztus Urunkat pedig e szentségben lenni
mondjuk nem nagyság, vagy kicsinység szerint, a mi a mennyiségre
l) Trient. zsin. 13 ül. 4. szab. 2) Luk 1, 37.

194
vonatkozik, hanem lényegileg. Mert a kenyér lényege Krisztus
lényegévé, nem nagysággá, vagy mennyiséggé változik. Azon pedig
senki sem kételkedik, hogy a lényeg ép úgy henne van a kicsiny,
mint a nagy térben ; mert mind a levegő lényege s egész természete
ép úgy benne van a levegő kicsiny, mint nagy részében, mind a
víznek egész természete a kis edényben nem kevésbé, mint a nagy
folyamban szükségkóp benne van. Mivel tehát a kenyér lényegének
helyébe Urunk teste lép, meg kell vallani, hogy épen akkep van a
szentségben, mikép a kenyér lényege az átváltoztatás előtt; hogy
pedig nagy vagy kicsiny mennyiség alatt van-e, a dologhoz epen
nem tartozik.
A'Lili. K. E szentségben semmi lényeg nincs, melyhez a kenyér
és bor mellékesei tapadnának.
Hátra van a harmadik, a mi e szentségben nagynak és cso-
dálandónak látszik, de ezt a másik kettő megmagyarázása után már
könnyebben tárgyalhatják a lelkipásztorok ; hogy t, 1. a kenyér es
bor sziliéi e szentségben minden tárgy nélkül léteznek. Ugyanis
miután a fönébbiekben megmutattuk, hogy az Ur teste és vére va¬
lóságosan van a szentségben, úgy hogy többé a kenyeres bornak
semmi lényege fen nem marad, mivel ama mellékesek Krisztus
teste és véréhez nem ragadhatnak: következik, hogy a termesze
rendjén fölül, semmi tárgyra nem támaszkodva, önmagokban álla¬
nak.' Ez volt mindenkor a kath. egyház folytonos és állandó taní¬
tása, mely könnyen megmutatható azon bizonyítékok tekintélyévé
is, melyekkel fönobb világosan ki lön mutatva, hogy az oltánszent-
ségben a kenyérnek és bornak semmi lényege nincsen.
XLl V. K. Miért akarta Krisztus, testét és vérét a kenyér és bor
szilié alatt adni.
Azonban semmi sem illőbb a liivek jámborságához, mint,
mellőzve az elmés kérdéseket, e csodálandó szentség fenségét tisz¬
telni és imádni; s azután Istennek legfőbb gondoskodását ismerni
föl abban, hogy a legszentebb titkokat a kenyér és bor színe alatt
rendelte kiszolgáltatni. Mert, miután az emberi természet általában
visszaborzad az emberi test evésétől vagy vér ivásától: legbölcsebben
rendelte, hogy legszentebb teste és vére azon dolgoknak, a kenyer-
195
nek t. i. és bornak színe alatt adassák nekünk, melyeknek minden¬
napi és közönséges eledelével leginkább élünk. Ehhez járul meg
azon két haszon is, melyeknek egyike az, hogy megszabadultunk a
hitetlenek rágalmaitól, melyeket könnyen ki nem kerülhetnénk, ha
az Urat saját színe alatt látszatnánk enni; a másik pedig az, hogy
midőn az Úr testét és vérét úgy veszszük magunkhoz, hogy az ő va¬
lósága az érzékek alá nem esik, ez igen hasznos a hitnek lelkűnk¬
ben növelésére, melynek sz. Gergely ‘) ismert mondása szerint nincs
érdeme ott, hol az emberi ész nyújt tapasztalatot. Az eddig előa¬
dottakat pedig csak nagy óvatossággal kell a hallgatók felfogása és
az idő szükségletei szerint megmagyarázni.
XLV. K. Mi jót nyernek, kik az Ur testében és vérében
méltókép részesülnek.
A mi pedig e szentség csodálatos erejéről és hasznairól mond¬
ható, nincs oly osztálya a híveknek, kiknek ezeknek tudása hasznos,
sőt legszükségesebb nem volna. Mert leginkább azért kell a hívek¬
nek tudniok azokat, a mik e szentségről oly bőven adatnak elő,
hogy az oltáriszentség hasznát belássák. Mivel pedig annak végtelen
hasznai s gyümölcsei szóval ki nem magyarázhatók, egyik vagy
másik helyet kell a lelkipásztoroknak tárgyalniok, hogy kimutassák,
a lelki jókuak mily nagy bősége s gazdagsága foglaltatik ama szent
titkokban. Ezt pedig némileg úgy érendik el, ha minden szentség
erejét és természetét kifejtvén, az oltáriszentséget forráshoz, a töb¬
bit csermelyekhez hasonlitják. Mert valósággal és szükségkép min¬
den kegyelem forrásának mondandó, mivel magát a mennyei ke¬
gyelmek és ajándékok forrását, és minden szentség szerzőjét Krisztus
Urunkat csodálatos módon magában foglalja; a melyből mint for¬
rásból árad a többi szentségre minden, a mi jót és tökéletest bírnak.
Az isteni kegyelem e forrásából tehát következtethetők a legbősé¬
gesebb ajándékok, melyek e szentségből reánk áradnak.
XLVI. K. A mely hasznokat a kenyér és bor a testnek, azokat
szerzi a léleknek az oltáriszentség.
Hasznos leend vizsgálni a kenyér és bor természetét is, melyek
e szentség jelképei. Mert a mely hasznokat szerez a testnek a ke-
l) Sz. Gergely 26, besz. az evang.
27

196
nvér és bor, azokat mind megszerzi a lélek üdvére és vigaságára, s
pediff jobb és tökéletesebb módon, az oltáriszentség. Mert e szentség
nem°megy át a mi lényegünkbe, mint a kenyér és bor; hanem mi
változunk át némikép az ő természetévé, úgy, hogy helyesen alkal¬
mazható e helyre sz. Ágoston ') azon mondása: .Felnőttek eledele
vagyok • növekedjél, és eendesz engem; de nem változtatsz azzá, a
mi° vagy, mint tested étkét, hanem te változol azzá, a mi én va¬
gyok."
xXVII. K. Hogyan adatik e szentség által a kegyelem.
Ha „Jézus Krisztus által lett a kegyelem és igazság, *) a
lélekre is szükségkép be kell folynia, ha tisztán és szentül veszi azt,
ki önmagáról mondá:») „A ki eszi az én testemet, és iszsza az
én véremet, énbennem lakik, és én őbenne." Mert a kik áhítattal
és vallásos buzgósággal veszik magokhoz e szentséget, ketsegkivu
mry veszik magokba az Isten Fiát, hogy élő tagokként az o testébe
oltatnak; mert Írva van:*) „a ki engem eszik, ő is él énerettem ;
ismét: „a kenyér, melyet én adandó vagyok, az én testem a világ
életéért." Mely helyet magyarázva sz. Cynll, így _ szól:) „Az
isteni Ige egyesítvén magát saját testével azt eltetove tette. o
volt tehát hozzá, hogy csodálatos módon egyesülne testeinkkel az o
szent teste és drágalátos vére által, miket éltető áldásban veszünk
a kenyérben és borban. “
XLVI11. K. A bűnökkel terhelt és meghalt ember az olt.áriszent-
ség vétele által nem ébred uj életre, habár e szentség kegyelmet
szerezni mondatik.
Azonban, midőn az oltáriszentség kegyelmet szerezni mon¬
datik, szükség megjegyezni a lelkipásztoroknak, hogy ezt nem úgy
kell érteni, mintha nem volna szükség előre szert tenni a kegyelemie
annak, a ki e szentséget valóban haszonnal akarja magához venni.
Mert valamint a holt testeknek semmit sem használ a természetes
eledel: szintúgy tudva van, hogy a léleknek, mely szellemileg nem e ,
sem használnak a sz. titkok; és azért a kenyér és bor színével bírnak,
annak jelentésére, hogy a léleknek nem életre hozása, hanem elet-
l) Szt Ágost. elvv. 7. Könyv. 10. f. 2) Ján. 1, 17. ®) Ugyanott
6, 57. *) Ugyanott 56 és 52 v. *) Sz. Cyrill Jánr. 4. k. ö. t.
197
ben tartása végett rendeltettek. De ez azért mondatik, mivel az első
kegyelem is, (melylyel mindenkinek bírnia kell, mielőtt az oltári-
szentséget szájjal érinteni merné, nehogy Ítéletet egyék és igyék) sen¬
kinek sem adatik, hacsak épen e szentséget lelki vágygyal és kíván¬
sággal magához nem veszi. Mert minden szentségnek czélja, és az
egyházi egység és összeköttetésnek jelképe; s az egyházon kívül ke¬
gyelemben senki sem részesülhet.
XL1X. K. Hogyan tápláltatik és növekedik a lélek ezen lelki ele¬
del által.
Mivel továbbá, valamint a test a természetes eledel által nem¬
csak föntartatik, hanem növekedik is, és az ízlés naponkint uj
gyönyört és élvezetet talál benne: úgy az oltáriszentség eledele
is nemcsak fentartja a lelket, hanem erőt is ad neki, és eszközli,
hogy a lélek az isteni dolgokban nagyobb élvezetet talál. Ezért
helyesen és méltán mondatik, hogy e szentség kegyelmet szerez;
mert joggal hasonlíthatni a mannához, melyben „minden iz édessége"
érezhető vala.1)
L. K. Az oltáriszentség által a kisebb bűnök megbocsáttatnak.
Hogy pedig az oltáriszentség által megbocsáttatnak és elenged¬
tetnek a kisebb bűnök, melyek bocsánandóknak neveztetnek, kétel¬
kedni nem lehet. Mert valamit a lélek a kívánság heve által el¬
vesztett, midőn valamely csekély dologban kissé hibázott, mindazt
az oltáriszentség, ama kisebb vétkeket eltörölvén, visszaszerzi; vala¬
mint (hogy tovább is a felvett hasonlattal éljünk) a mi a termé¬
szetes belső melegség erejéből naponkint levonatik es elvesz, azt
a természetes eledel által lassankint visszaadatni és kipótoltatni
érezzük. Azért méltán mondta e mennyei szentségről sz. Ámbrus *):
„Ezen mindennapi kenyér mindennapi gyengeségünk orvoslására
vétetik." Azonban ezeket azon bűnökről kell érteni, melyeknek ér¬
zése és gyönyöre a lelket meg nem indítja.
LI. K. E szentség által a lélek a jövendő roszaktól is megőriztetik.
Azonfölül azon erő is rejlik a sz. titkokban, hogy a vétkektől
*) Bölcs. 16, 20. 2) Sz. Ámbr. a szents. 15. 4. f.
198
tisztán és épen, s a kísértetek rohamától menten tart bennünket,
és mintegy mennyei gyógyszerrel előkészíti a lelket, nehogy valamely
halálthozó szenvedély mérge által könnyen bemocskoltassék vagy
megrontassék. Es ez okból is, mint sz. Cyprian l) bizonyítja, ősi
szokás volt a kath. egyházban, hogy, midőn hajdan a hívek a kér.
név megváltásáért a zsarnokok által közönségesen kinzatásokra s
halálra hurczoltatának, nehogy a fájdalmak keserűsége által legyő-
zetve, az üdvös küzdelemben eltántorodnának, a püspökök az Ur
testének és vérének szentségét nyújtották nekik. De a rendetlen
testi kéjt is fékezi és elnyomja; mert, midőn a szeretet tüzet a
lélekben jobban felgyulasztja, a kívánság hevét szükségkép eloltja.
LII. K. Hogyan nyílik e szentség által ut az örök dicsőségbe.
Végre, hogy e szentség minden hasznát és jótéteményét egy
szóba foglaljuk össze, azt kell mondanunk, hogy az oltáriszentség
legnagyobb erővel bir az örök dicsőség megszerzésére; mert írva van*):
„A ki eszi az én testemet, és iszsza az én véremet, örök élete vagyon,
és én feltámasztom őt az utolsó napon." E szentség kegyelme által
ugyanis a hívek, inig ez életben élnek, a lelkiismeret legnagyobb
békéjét és nyugalmát élvezik; azután, majd mikor elközeleg az é-
letből való elköltözésük idéje, annak ereje által megerősödve az
örökké tartó dicsőségbe és boldogságba szállnak fel, mint Illés, *)
„a ki a hamuban sült czipó erejével jára az Isten hegyéig Horebig."
Mindezt bővebben fejtsék ki a lelkipásztorok, ha vagy szt. János
6. fejezetét magyarázandják, melyben e szentség sokféle gyümölcsei
adatnak elő, vagy Krisztus Urunk csodálandó tetteit tárgyalván
megmutatandják, hogy, ha joggal és méltán boldogoknak tartjuk
azokat, akik őt mint halandót hajlékukba fogadták, vagy a kik ruhája
vagy szegélye érintése által egészségüket visszanyerték: sokkal
boldagabbak és szerencsésebbek vagyunk mi, kiknek leikébe halha¬
tatlan dicsőséggel felékesitve betérni kegyeskedik, hogy annak min¬
den sebét meggyógyítsa, és azt a legbőségesebb adományokkal föl-
ékesitve magával összekapcsolja.
l) Sz. Cypr. 54. lev. *) Ján. 6, 55. s) Kir. III. K.
19, 8.
199
Lili. K. Hányfélekép részesülünk az Ur testében és vérében.
Azt is előkeli adni, kik részesülhetnek az oltáriszentségnek
imént említett nagy hasznaiban, és hogy a részesülésnek nem egy
módja van csak, hogy a hivő nép a fensőbb kegyelmekért tanuljon
jobban buzogni. Helyesen és bölcsen különböztették meg tehát
elődeink, mint a trienti zsinatban l) olvassuk, e szentség vételének
háromféle módját. Némelyek ugyanis a szentséget magukhoz veszik
csak mint bűnösök, kik a szt. titkokat tisztátalan szájjal és szívvel
venni nem rettegnek, kikről mondja az apostol, 2 3) hogy „méltatlanul
eszik és iszszák az Ur testét." Ezekről sz. Ágoston igy ir: *) „A
ki nem marad Krisztusban, és kiben nem marad Krisztus, kétség¬
kívül nem eszi annak testét lelkileg, ámbár testileg és láthatólag
fogai közé veszi a test és vér szentségét." A kik tehát ily állapot¬
ban veszik a szt. titkokat, nemcsak semmi hasznot nem húznak
belőlük, hanem maga az apostol 4) tanúsága szerint „ítéletet esz¬
nek és isznak maguknak." Mások pedig csak lelkileg mondatnak
magukhoz venni az oltáriszantséget, t. i. azok, a kik vágy s kíván¬
ság szerint eszik ama nekünk adott mennyei kenyeret, élő hittel
lángolva, „mely a szeretet által munkálkodik; 5) s abból, ha nem
is minden, de bizonyára igen nagy hasznokat nyernek. Vannak
végre mások, a kik szentségileg és lelkileg veszik az oltáriszentsé-
get, kik, miután az apostol tanítása szerint ö) „előbb megvizsgálták
magukat," és menyegzős ruhával felékesitve járultak ez isteni asz¬
talhoz, az oltáriszentségből az előbb említett legbőségesebb gyü¬
mölcsöket nyerik. Világos tehát, hogy legnagyobb és mennyei ja¬
vaktól fosztják meg magokat azok, a kik, ámbár az Ur|teste szent¬
ségének vételére is elkészülhetnének, elegendőnek tartják a szent
áldozásban csak lelkileg részesülni.
LIV. K. Megmutattatik, hogy, mielőtt valaki az oltáriszentséghez
járul, lelkét el kell készitnie.
Következik annak előadása, hogyan kell a híveknek lelkileg
elkészülve lenniük, mielőtt az oltáriszentségnek igazi vételéhez já¬
rulnak. És először is annak kitüntetésére, hogy ezen előkészület
igen szükséges, Üdvözítőnk példáját kell felhozni. Mielőtt ugyanis
0 Trient. zsin. 13. ül. az oltárisz 8 f. 2) I. Kor. 11, 29
3) Sz. Ágost. 26. ért. Ján. 4) I. Kor. 11, 29. 5) Gálát. 5, 6 6) I
Kor. li, 28.
7 • *

200
az apostoloknak drágalátos teste és vére szentségét adná, l) „ámbár
már tiszták voltak, megmosá lábaikat* annak jelentésére, hogy leg¬
nagyobb gondot kell arra fordítanunk, hogy semmi se hiányozzék
részünkről a legnagyobb lelki tisztaság s ártatlanságra, midőn a
szent titkokhoz akarunk járulni. Azután pedig értsék meg a hívek,
hogy valamint, a ki tiszta és elkészült lélekkel veszi magához az
oltáriszentséget, a mennyei kegyelem legdusabb ajándékival éke-
sittetik: úgy ellenben, ha készületlenül veszi magához, nemcsak
semmi hasznát nem veszi, hanem legnagyobb kárát is vallja. Mert a
legjobb és legüdvösebb dolgoknak az a sajátsága, hogy, midőn annak
idején élünk velők, leghasznosabbak; időn kívül pedig veszedelmet
és romlást okoznak. Nem kell tehát csodálni, hogy az Isten leg¬
nagyobb és legkitűnőbb ajándékai is, ha jól rendezett lélekkel fo¬
gadtatnak, a mennyei dicsőség elnyerésére legnagyobb segélyünkre
szolgálnak; ha pedig azokra méltatlanokká teszszük magunkat, örök
halált hoznak ránk. Ezt bizonyítja az Ur frigyszekrényének példája.
Mert a frigy szekrénye,2) „a melynél becsesebbel nem birt a zsidó
nép, a kinek is általa legnagyobb és számtalan jótéteményeket
adott az Ur, a filiszteusoktól el vitet vén, pusztító döghalált és örök
gyalázattal összekötött nyomort okozott nekik. így az eledelek is, ha
a szájból egészséges gyomorba szállnak, a testet táplálják és fen-
tartják; ha pedig megromlott nedvekkel telt gyomorba bocsát¬
tatnak, terhes betegségeket okoznak.
LV. K. Hogyan kell a lelket az oltáriszentséghez elkészíteni.
Először is tehát azon előkészületet tegyék a hívek, hogy
megkülönböztessék az asztalt az asztaltól, e szentet más közönsé¬
gesektől, e mennyei kenyeret a közönségestől. És ez történik, mi¬
dőn erősen hiszszük, hogy jelen van valóságos teste és vére az
Urnák, „kit imádnak égben 3) az angyalok;* kinek intésére 4) az
ég oszlopai reszketnek és félnek; kinek 5) dicsőségével teljes az
ég és föld.* Ez teszi t. i. „megkülönböztetni az Ur testét,*6) mire
az apostol intett; azonban e titok nagyságát tisztelni kell inkább,
mint vitatkozásokban annak igazságát, kíváncsian vizsgálni. A másik
igen szükséges előkészület pedig az, hogy mindenki kérdezze meg
önmagát, békében van-e másokkal, igazán és leikéből szereti-e fele¬
lj Ján. 13, 5. s. k. 2) Kir. I. K. 5. 3) Zsolt. 96, 8. 4) Job.
26, 11. 6) lzai. 6, 3. 6)I. Kor. 11, 29.
201
barátit. „Ha l) azért ajándékodat az oltárra viszed, és ott eszedbe
jut, hogy atyádfiának van ellened valamije, hagyd ott ajándékodat
az oltár előtt, és menj előbb megbékülni atyádfiával, és akkor el¬
jővén ajáld föl ajándékodat.* Azután lelkiismeretünket kell szorgal¬
masan megvizsgálnunk, nehogy valamely halálos bűnnel legyünk
beszennyezve, melyért penitentziát szükség tartani, hogy előbb a töre-
delern és gyónás gyógyszerével eltöröltessék. Mert a tríenti sz.
zsinat 2) elhatározta, hogy senkinek sem szabad, a kit halálos
btin tudata nyugtalanít, bármennyire látszassák is önmaga előtt
megtörődöttnek, magához venni az oltáriszentséget, mielőtt, ha van
gyóntatóatya, szent gyónás által meg nem tisztult. Azonkívül lel¬
kűnkben csendesen fontoljuk meg, mily méltatlanok vagyunk arra,
hogy az Ur ez isteni jótéteményben részesítsen. Azért a századossal^
kiről maga az Üdvözítő állította, 3) „hogy nem talált ennyi hitet Iz¬
raelben,* szívből mondjuk: „Uram! nem vagyok méltó, hogy hajlékomba
jöjj. "Továbbá vizsgáljuk meg magunkat, ha igazán mondhatjuk-e Péter¬
rel4): „Uram, te tudod, hogy szeretlek téged.* Mert megkell emlé¬
keznünk, hogy, „a ki 5) menyegzős ruha nélkül telepedett le az Ur
vendégségében, sötét börtönbe vettetve, örökkétartó büntetésekre
kárhoz tattatott.
LVI. K. A ki áldozni akar, testére is kell némi figyelmet for¬
dítania.
De nemcsak lelki, hanem testi előkészület is szükséges. Mert
éhgyomorral kell a szt. asztalhoz járulnunk, úgy, hogy legalább az
előtte való napnak éjfélétől azon időpontig, melyben az oltáriszent¬
séget veszszük, épen semmit sem ettünk vagy ittunk légyen. To¬
vábbá ily nagy szentség méltósága azt is megkívánja, hogy a házasok
néhány napig a feleségükkel való együtthálástól tartózkodjanak,
Dávid 6) példája által figyelmeztetve, ki, midőn „a főpaptól az ál¬
dozati kenyereket vala elfogadandó, megvallá, hogy három nap óta
mind ő mind szolgái tiszták nejeik társaságától.* Ezek körülbelül
azok, mikre leginkább kell vigyázni a híveknek, hogy magokat a
szent titkok üdvös vételére előkészítsék. Mert a többi, a mire e tárgy¬
ban figyelni kell, könnyen ezen fejezetekre vonható.
I) Mát. 5, 23. 24. 2) Trient. zsin. 13. ül. az oltárisz. 11.
szab. 3) Mát. 8, 10. és 8. 4) Ján. 21, 17. 5) Mát. 22, 11. 6) Kir,
1. K. 21,. 5.
202
LVII. IC. Mimién keresztény köteles évenkint legalább egyszer
az oltáriszentséget magához venni.
Nehogy pedig némelyek e szentség vételére talán restek le¬
gyenek, mivel fölötte terhesnek és nehéznek tartják magokat oly
nagy előkészület alá vetni: gyakorta kell figyelmeztetni a hiveket,
hogy mindenkit kötelez ama törvény, hogy az oltáriszentséget magához
vegye. Azonfólül elrendelte az egyház, hogy, a ki évenkint legalább
egyszer, hnsvétkor nem áldozik, az egyházból kizárassék.
LVIII. IC. Hányszor és mikor kell az oltáriszeutséghez járulni.
De épen ne tartsák elegendőnek a hivek e rendeletnek hódol¬
va évenkint csak egyszer venni magukhoz az Ur testét; hanem
tudják meg, hogy gyakrabban kell ismételni az oltáriszentségben való
részesülést. Azonban általános szabályt fölállítani nem lehet: valljon
ez havonkint vagy hetenkint,, avagy naponkint hasznosabb-e? De
mégis legbiztosabb szent Ágoston azon szabálya *): „Úgy élj, hogy
naponkint magadhoz vehesd." Azért a plébános kötelessége gyakran
inteni a hiveket, hogy valamint szükségesnek tartják naponkint
táplálékot adni a testnek: szintúgy a lélek e szentséggel való na¬
ponkint táplálásának és élelmezésének gondját el ne hanyagolják;
mert világos, hogy a léléknek nem kevésbé szükséges a lelki, mint
a testnek a természetes eledel. Igen hasznos lesz pedig e helyen
ismételni azon fölötte nagy és isteni jótéteményeket, melyeket, mint
fönebb megmutattuk, az oltáriszentségben való részesülés által nye¬
rünk. Azon előképet is föl lehet hozni, hogy *) „naponkint kellett
a testi erőket a mannával fölüditeni;“ valamint a sz. atyák bizo-
nyitékait is, kik e szentség gyakori vételét szerfölött ajánlják.
Mert nem egyedül szent Ágostonnak véleménye: *) „Naponkint
vétkezel, naponkint vedd magadhoz," hanem, a ki szorgalmasan
figyel, könnyen belátandja, hogy ez volt nézete mindazon atyáknak,
kik erről írtak.
LIX. IC. Bebizouyittatik, hogy hajdan az egyházban gyakori áldo¬
zás volt szokásban.
Hogy volt egykor idő, midőn a hivek naponkint vették az
*) Sz. Ágost. 84. besz. App. ell. 2) Móz. II. K. 16 4. és k.
8) Sz. Ágost. fen. idéz. besz.
203
oltáriszentséget, azApostolok Cselekedeteiből tudjuk. *) Mert mind¬
azok, kik akkora keresztény hitet vallották, az igaz és őszinte
szeretettől annyira lángoltak, hogy szünet nélkül imádságra s egyéb
jámbor cselekedetekre szentelvén magukat, az Ur teste szent tit¬
kainak vételére naponkint készen találtattak. E szokást később, mivel
elhanyagoltaim látszott, Anaklet, 2) igen szent életű vértanú és
pápa némileg fölujitotta; megparancsolta ugyanis, hogy az oltárszol¬
gák, kik a miseáldozaton jelen valának, áldozzanak, és ezt az
apostolok rendeletének állította. Sokáig megvolt az egyházban azon
szokás is, hogy a pap a miseáldozat végeztével, miután az oltári¬
szentséget magához vette, a jelen volt nép felé fordulva, e szavak¬
kal hivta meg a hiveket a szent asztalhoz: „Jőjetek testvérek ál¬
dozni." A kik akkor készen voltak, legnagyobb áhítattal magukhoz
vették a szent titkokat. Midőii pedig később a szeretet és jámbor¬
ság annyira meghidegült, hogy a hivek igen ritkán járultak az ál¬
dozáshoz: megparancsolta Fábián pápa, * 8) hogy mindenki évenkint
háromszor, karácsonkor, husvétkor és pünkösdkor, vegye magához
az oltáriszentséget; mit később több zsinat, főleg pedig az első
agathói megerősített. Midőn végre annyira jutott a dolog, hogy
nemcsak nem teljesítették ama szent és üdvös vételt, hanem több
évre is elhalasztották az oltáriszentségben való részesülést: a láte-
ráni zsinat elhatározta, hogy minden hivő legalább egyszer, husvét¬
kor vegye magához az Ur testét; a kik pedig ezt elhanyagolnák,
az egyházba való bemenettől eltiltassauak.
LX. K. Az eszükkel még nem élő gyermekeknek az oltáriszentsé¬
get nem kell nyújtani.
De jóllehet ezen, Isten és az egyház tekintélyével szentesített
törvény minden hívőre kiterjed: kiveendők mégis azok, kik gyönge
koruk miatt eszök használatával meg nem élnek. Mert ezek sem
nem tudják az oltáriszentséget a profán és közönséges kenyértől
megkülönböztetni, sem az annak vételére szükséges lelki jámbor¬
sággal és vallásossággal nem bírhatnak. És az Krisztus Urunk
rendeletével is ellenkezni látszik; mert azt mondja: *) „Vegyétek
és egyétek. “ Eléggé világos pedig, hogy a csecsemők nem alkalma¬
sak arra, hogy vegyék és egyék. Némely helyeken ősi szokás volt
*) Ap. Csel. 2, 42. •) Sz. Anakl. 2. Iev. *) Sz. Fábián. Vi-
dorh lev. 4) Mát 26, 26.
28
204
ugyan, hogy a csecsemőknek is nyújtották az oltáriszentséget;
minda’záltal mind a föuebb mondott, mind egyéb, a keresztény
jámborsághoz igen illő okok miatt, az egyház rendeletiből e szokás
már régen megszűnt.
LXI. K. Mily korban kell a gyermekeknek a szent titkokat nyúj¬
tani.
Mily korban kelljen nyújtani a gyermekeknek a szent titkokat,
senki sem határozhatja meg jobban, mint a szülék és a pap, kinek
bűneiket meggyónják; mert hozzájok tartozik megvizsgálni ' a
gyermekektől kitudakolni: valljon e csodálatos szentség némi ismere¬
tével birnak-e, és vételét kivánják-e?
LX11. K. Az őrülteket néha szabad az áldozáshoz bocsátani.
Azonkívül az őrülteknek, kik ez állapotban az ajtatosság éi-
zetével nem bírnak, nem kell nyújtani a szentségeket: ámbár, ha
a megőrülés előtt jámbor és istenfélő lelki akaratot nyilvánítottak,
a karthágói zsinat *) rendeleté szerint éltük végén ki lehet nekik
szolgáltatni az oltáriszentséget, csak hányás, vagy más tiszteletlenség
és illetlenség veszélyétől ne kelljen tartani.
LXIII. K. A világiaknak nem kell mindkét szín alatt áldozniok.
A mi pedig az áldozási szertartást illeti, adják elő a plébá¬
nosok, hogy az anyaszentegyház törvénye tiltja az oltáriszentséget
az egyház különös engedélye nélkül mindkét szin alatt venni, ki-
vévén a papokat, midőn az Ur testét a szent miseáldozatban meg¬
szentelik. Mert, mint a trienti zsinat8) megmagyarázta, ámbár
Krisztus Urunk az utolsó vacsorán e legméltóságosabb szentséget
a kenyér és bor színe alatt szerzetté s nyújtotta az apostoloknak:
de ebből nem következik, mintha az Ur Üdvözítő azon törvényt
hozta volna, hogy a szent titkokat minden hívőnek mindkét szín
alatt kell kiosztani. Mert önmaga Urunk, midőn e szentségről szó¬
lott, gyakran csak az egyik sziliről tett említést, mint, midőn mondd:3)
') Karth. IV. zsin. 76. szab. 2) Trient. zsin. 21. ül. az áldoz.
1 3. f. 1—3. szab. 3) Jáu. 6. 52. 59.
„Ha valaki e kenyérből eszik, örökké él;“ és: „A kényéi, melyet
én adandó vagyok, az én testem a világ életéért;“ ismét: „A ki e
kenyeret eszi, örökké él.“
LX1V. K. Azon okok, melyekből az egyház csak az egyik szin
használatát engedte meg.
Tudva van pedig, hogy sok és igen fontos okok bírták az egy¬
házat arra, hogy különösen ezen, egy szin alatt való áldozási szo¬
kást nemcsak jóváhagyta, hanem határozatilag is megerősítette.
Mert először arra kellett leginkább vigyázni, hogy az Ur vére a
földre ne öntessék; a mit pedig elkerülni nem lett volna könnyű,
ha nagy néptömeg jelenlétében kellett volna azt kiosztani. Azon¬
kívül, mivel szükség, hogy az oltáriszentség a betegek számára min¬
dig készen legyen, igen kellett tartani, nehogy, ha továbbra föu-
tartatnék, a bőrszín megeczetesüljön. Igen sokan vannak továbbá,
kik a bornak izét, sőt még szagát sem állhatják ki. Nehogy tehát
az, a mit lelki üdv végett kell adni, a testi egészségnek ártson,
igen bölcsen rendelte az egyház, hogy a hívek csak a kenyér színe
alatt áldozzanak. A többi okokhoz járul még az is, hogy több tar¬
tomány a bor igen nagy hiányában szenved, s más helyről sem le¬
het azt tetemes költségek nélkül, és máskép, mint igen hosszú és
nehéz utakon szállítani. Azután, a mi mindenek közt leginkább
tartozik a dologhoz, meg kellett czáfolni azok tóvelyét, kik tagadták,
hogy mindenik szin alatt egészen van jelen Krisztus; hanem azt
állították, hogy a kenyér színe alatt csak a vérnélküli test, a bor
színe alatt csak a vér foglaltatik. Hogy tehát a katholika hit igaz¬
sága mindenkinek jobban szeme elé állíttassák, igen bölcs rende¬
lettel az egyik, t. i. kenyér szine alatt való áldozás hozatott be.
Egyéb okokat is gyűjtöttek össze, kik e tárgyról értekeztek; melye¬
ket, ha szükségesnek látják, fölhozhatnak a plébánosok. Mái most
a kiszolgálóról kell értekeznünk, hogy semmit se mellőzzünk abból,
a mi e szentségrőli tanításhoz látszik taitozni.
LXV. K. E szentség tulajdonképeni kiszolgálója a pap.
Elő kell tehát adni, hogy egyedül a papoknak adatott hata¬
lom az oltáriszentséget elkészíteni, s a híveknek kiosztani. Hogy
pedig az egyházban mindig megtartatott azon szokás, hogy a hivő
206
nép a papoktól vette a szentségeket, a szent cselekményeket végző
papok pedig önmagukat áldoztatták meg, a trienti sz. zsinat * *) ki¬
mondta, s egyszersmind megmutatta, iiogy e szokást, mint az apos¬
toli hagyományból számlázottat, lelkiismeretesen meg kell tartani,
főleg miután ennek világos példáját Krisztus Urunk hagyta nekünk
hátra, ki szent testét mind megáldotta, mind az apostoloknak sa-
játkezüleg nyújtotta. I)e hogy mindenkép legyen gondoskodva ily
nagy szentség méltóságáról, nemcsak egyedül a papoknak adatott a
kiszolgálási hatalom, hanem törvény által meg is tiltotta az egyház,
hogy senki se merje, ha föl nincs szentelve, a szent edényeket,
kendőket es más eszközöket, melyek annak megszenteléséhez szük¬
ségesek, használni, vagy érinteni, hacsak valami nagy szükség közbe
nem jönne.
LXVI. K. Az oltáriszentséget a rósz papok is megszentelhetik és
kiszolgáltathatják.
Ebből mind magok a papok, mind a töbtyi hivek megérthetik,
mily nagy vallásossággal és szentséggel kell bírni azoknak, kik az
oltáriszentségnek megszenteléséhez, kiszolgálásához, vagy vételéhez
járulnak; ámbár az oltáriszentségről is áll, a mi fönebb a többi
szentségről volt mondva, hogy t. i. érvényesen szolgáltatnak ki a
rósz papok által is, ha kellően megtartatnak, a mik azoknak tö¬
kéletes lenyegehez tartoznak. Mert hinnünk kell, hogy mindezek
nem a kiszolgálók érdemen alapulnak, hanem Krisztus Urunk erejé¬
vel es hatalmával művelteinek. Ennyit kell az oltáriszentségről,
mint szentségről előadni. Hátra van még most megmagyarázni, mit
kell róla mondani, mint áldozatról, hogy megértsék a plébánosok,
mit kelljen e titokról, mint a szent zsinat 2) meghagyta, vasár¬
napokon és ünnepeken a hivő népnek különösen előadniok.
LXV11. K. Az oltáriszentség, mint az uj szövetség tulajdon áldo¬
zata, Isten előtt legkedvesebb áldozat.
Mert e szentség nemcsak a mennyei kincsek tára, melylyel, ha
jól használjuk, Isten kegyelmét és szeretetét szerezzük meg ma¬
*) Trient. zsin. 13. ül. az oltárisz. 10. szab. 2) Trient. zsin.
22. ül. 8. f, a szent miseáld.
207
gunknak: hanem azon kiváló tulajdonnal is bir, hogy általa a ve¬
lünk müveit végtelen jótéteményekért neki némi hálát adhatunk.
Mily kedves és tetsző pedig Isten előtt ez áldozat, ha kellően s
törvényszerűen mutattatik be, kitűnik a következőből. Ha ugyanis az
ó szövetség áldozatai, melyekről Írva van: *) „Áldozatot és ajándé¬
kot nem akartál,“ és ismét: 2) „Mert ha kedvelnéd, bizonyára ál¬
dozatot adtam volna, de az égő áldozatokban nem gyönyörködöd
annyira tetszettek az Urnák, hogy az Írás bizonyságtétele szerints)
az Isten „megérzé a gyönyörűség illatát,“ azaz: előtte kedvesek és
kellemesek voltak: mit kell hinnünk azon áldozatról, melyben azt
áldozzuk és ajánljuk föl, kiről kétszer hallatszott a mennyei szózat:4)
„Ez az én szerelmes fiam, kiben nekem kedvem telik?" E titkot
tehát szorgalmasan magyarázzák meg a plébánosok, hogy, mikor a
hivek az isteni tiszteletre összegyűlnek, figyelmesen és vallásosan ta¬
nulják megfontolni a szent cselekményeket, melyeken jelen vannak.
LXV1I1. K. Mely okokból rendelte Krisztus Urunk az oltáriszent-
Főleg pedig azt tanítsák, hogy két okból rendelte Krisztus
az oltáriszentséget. Az egyik az, hogy lelkűnknek menny ei táplálé¬
kul szolgáljon, mely által lelki életünket megoltalmazhatnék és
fentarthatnók; a másik, hogy az egyháznak szüntelen való áldozata
legyen, mely által bűneink eltöröltetnének, és a vétségeink által
gyakran súlyosan megbántott mennyei Atya haragból irgalomra,
az igazságos büntetés szigorából kegyességre indíttatnék. Ennek elő¬
képét és hasonlatosságát szemlélhetni a húsvéti bárányban, melyet mint
áldozatot és titkot szoktak Izrael fiai fölajánlani és megenni. Nem is
adhatta volna Üdvözítőnk, midőn önmagát a kereszt oltárán az Atya
Istennek föláldozandó vala,irántunki végtelen szeretetének fényesebb
jelét, mint midőn látható áldozatot hagyott nekünk hátra, mely ál¬
tal azon véres áldozat, melynek kevéssel utóbb egyszer mindenkorra
a kereszten kellett bemutattatnia, megujittatnék, és annak emléke
a világ végéig mindennap, az egész világon elterjedt egyház által
legnagyobb haszonnal ünnepeltetnék.
*) Zsolt. 39, 7. 2) Zsolt, 50, lk •) Móz. 1. K. 8, 21.
4) Mát. 3, 17.
208
LXIX. K. Hogyan különbözik a szentség az áldozattól.
E két fogalom azonban igen különbözik egymástól; a szentség
ugyanis az átváltoztatás által vitetik végbe; az áldozatnak lényege
pedig abban áll, hogy fölajánltassék, S azért az oltáriszentség, midőn
az urtartóban (pyxis) van, vagy a beteghez vitetik, szentség tulaj¬
donságával bir, nem áldozatéval. Azután azoknak, kik a szent ostyát
magukhoz veszik, az érdem alapját és mindazon hasznokat mint
szentség szerzi meg, melyeket fönebb megemlítettünk; de mint
áldozat, nem egyedül érdem, hanem elégtétel erejével is bir. Mert
valamint Krisztus Urunk kínszenvedése által helyettünk érdemeket
szerzett és eleget tett: úgy a kik ez áldozatot, mely által velünk
egyesülnek, fölajálják, az Ur kínszenvedésének gyümölcseit kiérdem¬
lik, és eleget tesznek.
LXX. K. Mikor rendeltetett ezen uj szövetségi áldozat.
Ez áldozat rendelése felöl semmi kétséget sem hagyott hátra
a trienti szent zsinat; *) mert kijelentette, hogy Krisztus Urunk az
utolsó vacsorán rendelte azt; s egyszersmind átokkal sújtotta azokat,
kik azt állítják, hogy valóságos és tulajdonképeni áldozat nem mu¬
tattatok be Istennek, vagy hogy áldozatot bemutatni nem tesz egye¬
bet, mint hogy Krisztus eledelül adatik.
LXXI. K. A szenteknek vagy akármely teremtménynek áldozatot
bemutatni nem szabad.
Azonban azt sem mulasztotta el gondosan megmagyarázni,
hogy az áldozat egyedül Istennek mutattatok be. Mert ámbár szo¬
kott az egyház néha a szentek emlékére s tiszteletére misézni: de
azt tanította, hogy nekik nem mutattatok be az áldozat, hanem
egyedül Istennek, ki a szenteket halhatatlan dicsőséggel koronázta
meg. Azért a pap sem szokta soha is mondani: „Fölajánlom neked
ez áldozatot, Péter vagy Pál,“ hanem, midőn egyedül az egy
Istennek mutatja be az áldozatot, hálát ad neki a boldog vér¬
tanuk fényes győzelméért, és pártfogásukat úgy kéri ki, hogy ők
értünk közbenjárni kegyeskedjenek a mennyben, kiknek emlékeze¬
tét üljük a földön.
*) Trieut. zsin. 22. ül. 1. f. és I. 2. szab.
209
LXX 11. IC. Honnan merittetik az uj szövetségi áldozatról és pap¬
ságról szóló tan.
Azt pedig, mit ez áldozat igazságáról tanított a katli. egyház,
az Ur szavaiból vette, midőn azon utolsó éjen e szent titkokat az apos¬
toloknak ajánlván, mondá: l) „Ezt cselekedjéíek az én emlékeze¬
temre. “ Mert őket, mint a szent zsinat meghatározta, akkor pa¬
pokká rendelte, s megparancsolta nekik, hogy ők és a papi hiva¬
talban utódaik az ő testét feláldozzák és bemutassák. Eléggé bizo¬
nyítják ezt az apostolnak a korinthusiakkoz irt szavai is, midőn igy
szól: 2) „Nem ihatjátok az Ur kelyhét, és az ördögök poharát; nem
lehettek részesek az Ur asztalában, és az ördögök asztalában."
Mert valamint az ördögök asztala által azon oltár értendő, melyen
nekik áldozat mutattatott be: úgy az Ur asztala is (hogy az apos¬
tol szavaiból valószínű okoskodással vonjunk következtetést) mást
nem jelenthet, mint azon oltárt, melyen áldozat mutattatott be
az Urnák.
LXXIII. IC. Mely előképek és jövendölések által jelentetett külö¬
nösen ezen áldozat.
Ha az ó szövetségben ezen áldozat előképeit és jóslatait ke¬
ressük, legelőször is igen világosan jövendölt róla Malakiás eme
szavakkal: 3) „Napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a nem¬
zetek között, és minden helyen áldozni fognak, és tiszta áldozatot
bemutatni az én nevemnek, úgymond a seregek Ura." Azonkívül
ezen áldozat mind a törvény hozatala előtt, mind utána is az áldo¬
zatok különféle nemei által előre jelentetett. Mert mindazon jókat,
melyeket azon áldozatok jelentettek, egymaga ezen áldozat, mint
mindannyinak tökélye és befejezése magában foglalja. De mégis
semmiben sem láthatni képét jobban kifejezve, mint Melkizedek
áldozatában. Mert az Üdvözítő önmagát Melkizedek rende szerint
örökre rendelt papnak nyilvánítván, testét és vérét az utolsó vacso¬
rán a kenyér és bor színe alatt az Atya Istennek föláldozta.
>) Luk. 22, 19.. I. Kor. 11, 24 s. k. 2) 1. Kor. 10, 20. 21.
3) Maiak. 1, li.
*
210
LXXIV. K. A misében ugyanazon áldozat vitetik végbe, mely a
kereszten bemutattatott.
Egy és ugyanazon áldozatnak valljuk tehát és tartjuk azt,
mely a misében végbe vitetik, s mely a kereszten bemutattatott;
valamint egy és ugyanaz a föláldozandó is t. i. Krisztus Urunk,
a ki önmagát csak egyszer áldozta fel véres áldozatul a kereszt
oltárán. Mert a véres és vérnélküli áldozat nem két, hanem csak
egy áldozat, melynek bemutatása, miután az Ur azt parancsolta:
„Ezt cselekedj étek az én emlékezetemre," az oltáriszentségben
naponkint megujittatik.
\
LXXV. K. Mindkettőnek áldozó papja is egy.
De az áldozó pap is egy és ugyanaz, t. i. Krisztus Urunk;
mert a kiszolgálók, kik az áldozatot bemutatják, nem a maguk,
hanem Krisztus személyét viselik, midőn az ő testét és vérét meg¬
áldják. Ezt magának az átváltoztatásnak szavai is mutatják. Mert
nem mondja a pap: „Ez Krisztus teste," hanem: „Ez az én tes¬
tem," t. i. Krisztus Urunk személyét viselve a kenyér és bor lényegét
Krisztus teste és vére valóságos lényegévé, s a bor lényegét Krisztus
teste s vére valóságos lényegévé változtatja át.
LXX VI. K. A mise nemcsak dicsőitő, hanem engesztelő áldozat is.
Ezek igy lévén, kételkedés nélkül kell tanitni, a mit a szent
zsinat l) is kifejtett: hogy a szent miseáldozat nemcsak dicsőitő és
hálaadó áldozat, vagy csupán emlékezete a kereszten bemutatott ál¬
dozatnak , hanem valóságos engesztelő áldozat is, mely az Istent
velünk kiengeszteli, s irántunk irgalmassá teszi. Ha tehát tiszta
szívvel, élő hittel és vétkeink fölötti legbensőbb fájdalommal
áldozzuk és ajánljuk föl e legszentebb áldozatot: nem kételkedhe¬
tünk, hogy „irgalmasságot 2) nyerendünk az TJrtól, és kegyelmet
alkalmas segítségre;" mert ezen áldozat illatában annyira gyö¬
nyörködik az Ur, hogy a kegyelem és törödelem ajándékát ado¬
mányozván, vétkeinket megbocsátja. Azért könyörög ünnepélyesen
*) Trient. zsin. 22. ül. 2. f. és 3. szab. 2) Zsid. 4, 16.
211
az egyház is ekkép: l) „Valahányszor ezen áldozat emlékezete
ünnepeltetik, mindannyiszor üdvünk felujittatik," t. i. a véres ál¬
dozatnak legbőségesebb gyümölcsei e vérnélküli áldozat által reánk
áradnak.
LXXVII K. A miseáldozat haszna az elhunytakra is kiterjed.
Azután pedig a plébánosok e szentségnek azon erejét is adják
elő, hogy nemcsak az áldozatot bemutatónak és magához vevőnek
használ, hanem minden hívőnek, akár velünk élnek a földön, akár
már elhunytak az Urban, de még bűneikért teljesen ki nem szen¬
vedtek. Mert kétségtelen apostoli hagyomány szerint nem cseké¬
lyebb haszonnal aj állítatik fel ezekért, mint az élők bűnei, bün¬
tetései, elégtételei, s mindennemű nyomorúságai s szorongattatá-
saiért.
LXXVIII K. Semmiféle misét, mely az egyház közszokása szerint
tartatik, sem kell magán misének nevezni.
Ebből könnyen beláthatni, hogy minden misét közösnek kell
tartani, mint a melyek az összes hívek köz hasznát és üdvét czélozzák.
LXXIX. K. Mi a czélja ezen áldozat szertartásainak.
De ezen áldozat sok és pedig igen jeles és ünnepélyes szer¬
tartással bir, melyek közöl egyet sem kell fölöslegesnek vagy ha¬
szontalannak tartani; hanem mind arra czéloznak, hogy részint ezen
nagy áldozat méltósága jobban kitűnjék, részint a hívek az üdvö¬
zítő titkok szemlélése által azon isteni dolgok fölötti elmélkedésre
buzdittassanak, melyek az áldozatban elrejtvek. De nem szükség
erről többet szólnunk, részint, mivel a tárgy bővebb magyarázatot
látszik igényelni, mintsem a jelen oktatás czéljával megegyező vol¬
na, részint, mivel közkézen íorog majd nem számtalan könyv és
magyarázat, melyeket e tárgyról jámbor és tudós férfiak Írtak össze.
Legyen tehát elég, hogy Isten segítségével* az eddigiekben főbb feje¬
zeteit megmagyaráztuk azoknak, mik az oltáriszentségre úgy is,
mint szentségre, úgy is, mint áldozatra vonatkoznak.
1) A püok, ul IX. vasáru, titk. im.
29

212
V. FEJEZET.
A penitentziatartás szentségéről.
I. IC. A penitentziatartásról szóló tant pontosan és gyakran elő kell
adni a keresztény hallgatóknak.
Valamint az emberi természet gyarlósága és gyengesége min¬
denki előtt ismeretes, s azt mindenki könnyen tapasztalja önmagán:
szintúgy mindenkinek szükség tudnia, mennyire szükséges a törö-
delem szentsége. Ha a szorgalmat, melyet a plébánosoknak minden
egyes tárgyra forditaniok kell, a tárgyalt dolognak nagysága és fon¬
tosságához szükség mérlegelni: bizonyára be fogjuk vallani, hogy e
szentség magyarázatára fölösleges szorgalmat alig fordíthatnak;
sőt e szentségről még kimerítőbben szükség értekezni, mint a ke-
resztségről; mivel a keresztség csak egyszer szolgáltatok ki, és ismé¬
telni nem lehet; atörödelem pedig mindannyiszor szükségkép ismét-
lendő, valahányszor ja keresztség után vétkezünk. Mert a trienti
zsinat mondja, *) hogy a törödelem szentsége nem kevésbé szük¬
séges az üdvösségre a keresztség után elesetteknek, mint a ke¬
resztség a még újjá nem szülötteknek; és szent Jeromos 2)
azon ismeretes mondását, hogy a törödelem második mentő-
deszka, mindazok, kik utána az isteni dolgokról Írtak, általában
elfogadták. Valamint ugyanis hajótöréskor az élet megmenté¬
sére egyetlen eszköz van hátra, ha talán a hajótörésből valamely
mentő-deszkát lehet megragadni: szintúgy kétségbe kell esni annak
üdve fölött, a ki a keresztségben nyert ártatlanság elvesztése után
a törödelem deszkájához nem menekül. Ez pedig nem egyedül a
lelkipásztorok, hanem a többi hívek buzdítására is legyen mondva,
nehogy a szükségesebb dolgokbani gondatlanság miatt feddést érde¬
meljenek. Mert először is, megemlékezve a közös gyarlóságról,
buzgón okajtaniok kell, hogy isteni segélylyel gyámolittatva botlás
és elesés nélkül haladhassanak az Ur utján. Ha pedig néha meg¬
botlanak, az Isten legnagyobb kegyességére függesztve szemeiket,
ki mint jó pásztor juhai sebeit bekötözni s meggyógyítani szokja,
a törödelem eme legüdvösebb gyógyszerét máskorra ne halaszszák.
*) Trient. zsin. G. ül. a megig. 14. f. és 14. ül. a tor. 2. f.
2) Sz. Jerora. Izai. 3 fej
213
II. IC A „törödelem" szónak különféle jelentései.
Hogy pedig magára a dologra térjünk, e név különböző je¬
lentését és fogalmát kell előbb meghatároznunk, nehogy valaki a
szó kétértelműsége által tévelybe vezettessék. Mert némelyek a
törödelmet elégtételnek veszik. Mások a kát. hit tanitmányától
messze eltérve, mivel azon véleményben vannak, hogy a törödelem
a múltra nem vonatkozik, azért nem egyébnek, mint uj életnek
tekintik. Tanitni kell tehát, hogy e név különféle jelentéssel bír.
Először azokról használtatik e szó (poenitentia,) kiknek valami nem
tetszik, a mi azelőtt tetszett, nem tekintve, jó vagy rósz volt-e az.
így bánkódnak mindazok, kik a világ, nem Isten szerint szomor-
kodnak;1) ilyen bánat nem üdvöt, hanem halált hoz. A második tö¬
rödelem az, midőn valaki az elkövetett bűn fölött, mely pedig az¬
előtt tetszett, nem Istenért, hanem önmagáért érez bánatot. A har¬
madik az, midőn nemcsak az elkövetett vétek miatt lelkünk leg¬
belsőbb érzelmével bánkódunk, vagy ama bánatnak némi külső je¬
lét is adjuk, hanem ezen bánatot egyedül Istenért érezzük. A tö¬
rödelem mindezen említett nemével megegyez a törödelem szó. Mi¬
dőn pedig a szentirásban olvassuk, hogy2) „Isten valamit megbán,"
világos, hogy ez átvitt értelemben mondatik; mert az emberek szo¬
kásaival megegyező szójárást használ a sz. irás, midőn azt mondja,
hogy Isten elhatározta, valamit megváltoztatni; mintha ő is úgy
tenne, mint az emberek, kik, ha valamit megbánnák, azt minden
ügyekezettel megváltoztatni törekszenek. Ily értelemben mondatik:
„Megbánta,3) hogy embert teremtett;" és másutt:4) „hogy Sault
királylyá tette."
HL K. Mi különbség van a törödelem jelentései között.
De a törödelem ezen jelentései között nagy különbség vagyon.
Az elsőt ugyanis bűnnek kell tartani; a második a felébiedt és
nyugtalankodó léleknek némi elfogódása; a harmadik erény is, szent¬
ség is, és csak ezen értelemben van itt róla szó. S előszói ugyan
mint erényről kell róla szólnunk; nemcsak azért, mivel a lelkipász¬
toroknak a hivő népet az erény minden nemére kell oktatniok, hanem
azért is, mivel ezen erény cselekményei képezik mintegy az anyagot,
A) 11. Kor. 7, 10. 2) Mosfc I. K. 6,6. 3) Ugyanott. 4) Kir. I. K, 15, 11.
*

214
melyből a törödelem szentsége áll; és hacsak előbb helyesen nem
értjük a törödelem erényét, a szentség mivolta is szükségkép is¬
meretlen marad.
IF. K. Mi a belső törödelem.
Miért is mindenekelőtt buzdítani s inteni kell a híveket, hogy
minden erőfeszítéssel és igyekezettel törekedjenek a lélek belső bá¬
natára, melyet erénynek mondunk; a mely nélkül amannak, mely
külsőleg alkalmaztató, igen kevés haszna leend. A belső bánat
pedig az, ha lelkűnkből Istenhez térünk, és elkövetett vétkeinket
utáljuk és gyűlöljük: s egyszersmind igazán és erősen felteszszük, hogy
az élet rósz szokáűt és gonosz cselekedeteinket megjavítjuk, azon re¬
ményben, hogy Isten irgalmából bocsánatot nyerünk. Ezt pedig bá¬
nat és szomorúság, mely némi nyugtalanság és elfogódás, és sokak¬
tól szenvedésnek mondatik, mint kísérő társ követi, mely a vétek
utálásával karöltve jár. Azért a sz. atyák közöl többen a töröde¬
lem fogalmát ily lelki fájdalommal határozzák meg.
V. K. A hit nem része a törödelemnek.
Ámde abban, a ki bünbánatot tart, a hitnek meg kell előzni
a bünbánatot; mert senki Istenhez nem térhet, a kinek hite nin¬
csen. Miből következik, hogy a hitet épen nem lehet helyesen a
törödelem részének mondani.
VI. K. A lélek belső törödelmét erénynek kell tartani.
Hogy pedig a belső törödelem, mint fönebb mondók, az eré¬
nyek sorába tartozik, világosan kitetszik több, a törödelemről ho¬
zott parancsból. Mert a törvény csak oly cselekedeteket parancsol,
melyeknek teljesítése erénynyel jár. Továbbá senki sem tagadhatja,
hogy bánatot érezni, a mikor, a hogyan és a miért kell, erény. Hogy
pedig ez kellően történjék, a töredelem erénye eszközli. Mert meg¬
történik néha, hogy az emberek csekélyebb fájdalmat éreznek el¬
követett vétkeik fölött, mintsem kellene; sőt, mint bölcs Salamon *)
írja, vannak, kik örvendeznek, midőn gonoszt cselekszenek; ismét
mások a szomorúságban és táj dalomban annyira elmerülnek, hogy
>) Példab. 2, 14.
215
üdvük felől teljesen kétségbe is esnek; ilyennek látszik Kain, mi¬
dőn igy szól:1) „Nagyobb az én gonoszságom, hogysnn bocsánatot
érdemeljek;11 és bizonyára ilyen volt Judás, *) ki megbánva tettet,
kötéllel vesztette el életét és lelkét. Hogy tehát a bánatban mér¬
tékét tarthassunk, a törödelem erénye által segittetünk.
Vll. K. Mily érzéssel kell annak birnia, a kinek igazi bánatja van.
Ez azokból is kitetszik, a mikre mint czélra kell törekedni
annak, ki igazán bánja bűnét. Első törekvése t. i. az, hogy a bűnt
megszüntesse, és a lélek minden hibáját és szennyét lemossa. A
második az, hogy az elkövetett bűnökért Istennek eleget tegyen, a
mi világosan az igazságra vonatkozik. Mert ámbár Isten és az em¬
berek között tulajdon értelemben vett igazsági viszonynak helye
nem lehet, miután végtelenül különböznek egymástól: bizonyos
mégis, hogy vau némi igazságosság, milyen van az atya és fiai, az
ur és szolgái között. A harmadik az, hogy az ember Isten kegyel¬
mébe visszatérjen, kinek haragját és gyűlöletét vonta magára a bűn
utálatossága által. Mindezek eléggé bizonyítják, hogy a törödelem
erény.
Vili. K. Mily fokokon emelkedhetni a törödelem isteni erényére.
De azt is elő kell adni, mily fokokon lehet ezen isteni erényre
fölemelkedni. Először tehát az Isten irgalma megelőz bennünket,
és sziveinket magához téríti; a miért igy könyörgött a látnok . )
„Téríts minket magadhoz Uram, és megtérünk.11 Azután e világos¬
ság által megvilágosittatva, a hit által lélekben Istenhez törekszünk.
Mert, mint az apostol bizonyítja:4) „Az Istenhez járulónak hinnie
kell, hogy ő van, és az őt keresőknek megj utal utazója." Erre kö¬
vetkezik a félelem érzete, s a büntetések keserűségének meggondo¬
lása a vétkektől elvonja a lelket. S erre látszanak vonatkozni Izaias
ama szavai:5) „Mint a ki fogant, mikor a szüléshez közelget, kí¬
nosan kiált fájdalmaiban: olyanok lettünk." Ide'járul még az Is¬
tentől nyerendő irgalom reménye, mely által tölbatoriltatva eltökél¬
jük életünket és erkölcseinket megjobbitaui. Végre sziveink szere-
tetre gyuládnak, melyből amaz önzéstelen félelem, a jámbor és
') Móz I. K. 4, 13. 2) Mát. 27, 3. 3) Jetem. Sir. 5, 21.
4) Zsid. 11, 6. 5) Íz. 26, 17.
216
szerető fiáknak sajátja származik; és igy egyedül attól félvén, ne¬
hogy Isten fölségét valamiben megsértsük, a vétkezési szokást egé¬
szen elhagyjuk. Ezek tehát ama fokok, melyeken a töredelem fen¬
séges erényére eljuthatni.
IX. K. Mi a törödelem erényének legfőbb gyümölcse.
Ezen erényt valóban isteni és mennyei erénynek kell tartani,
melyért t. i. a szentirás mennyországot ígér. Mert szent Máténál
írva van: T) „Tartsatok bünbánatot, mert elközelget mennyeknek
országa;" és Ezekielnél:2) „Ha az istentelen bünbánatot tart min¬
den bűneiről, melyeket cselekedett, és megőrzi minden paran¬
csomat , és ítéletet és igazságot cselekszik, élvén élismét má¬
sutt:3) „Nem akarom az istentelen halálát, hanem, hogy meg¬
térjen az istentelen az ő útjáról, és éljen." Hogy ezt az örökké-
tartó boldog életről kell érteni, mindenki beláthatja.
X K. Mit kell tartani a külső töredelemről, és miért tette azt
Krisztus szentséggé.
A külső töredelemről pedig tanítani kell, hogy abban áll a
szentség, és némely külső érzékek alá eső jelekkel bir, melyekkel
az jelentetik, a mi ben a lélekben végbe megy. Mindenekelőtt pe¬
dig meg kell magyarázni a híveknek, miért történt az, hogy Krisz¬
tus Urunk a töredelmet a szentségek közé akarta számíttatni. En¬
nek oka pedig mindenesetre az volt, hogy annál kevésbé kételked¬
hessünk a bűnök bocsánatán, melyet megígért az Isten, midőn
mondá: „Ha bünbánatot tart az istentelen" stb. Mert igen nagy
bizonytalanságban kellene lennünk belső töredelinünk felől, mivel
senki azokra nézve, a miket cselekszik, saját Ítéletére biztosan nem
támaszkodható. Azért ezen aggályunkon segítendő, a töredelem
szentségét rendelte az Ur, hogy bíznánk, mikép a pap föloldozása
által bűneink megbocsáttatnak, és a hit által, melylyel a szentségek
erejében méltán kell bíznunk, lelkiismeretünk megnyugtattatok.
Mert nem máskép kell venni a bűneinket törvényszerüleg elengedő
papnak szavát, mint Krisztus Urunkét, ki azt mondá az inasza-
kadtnak:4) „Bízzál fiam! megbocsáttatnak neked a te bűneid." Mivel
l) Mát. 4, 17. 2) Ez. 18, 21. 3) Ez. 33, ti. 4) Mát. 9,2.
217
továbbá senki sem nyerheti el az üdvösséget máskép, mint Krisz¬
tus által, és az ő kínszenvedésének jótéteményeiből: illő és leg¬
hasznosabb volt ránk nézve ily szentség szerzése, melynek ereje s
hatása által Krisztusnak ránk kifolyó vére a keresztség után elkö¬
vetett bűneinket lemossa, s igy megismernek, hogy a kiengesztelés¬
nek jótéteményét egyedül Üdvözítőnknek köszönjük.
XI. K. A törödelem hogyan valóságos szentsége az uj szövetségnek.
Hogy pedig a törödelem szentség, könnyen megmutathatják a
lelkipásztorok ekképen. Valamint ugyanis a keresztség szentség, mi¬
vel minden bűnt, és főleg az eredendőt eltörli: ép úgy a törödelem,
mely a keresztség után akarattal vagy cselekedettel elkövetett min¬
den bűnt eltöröl, valóságos és tulajdonképeni szentségnek mondandó.
Továbbá, a mi fő, mivel azok, a mik külsőleg részint a penitentzia-
tartó, részint a pap által végbemennek, azokat jelentik, a mik ben-
sőleg történnek a lélekben: ki tagadhatja, hogy a töredelem a szent¬
ség igazi és tulaj donképeni jelentésével bir, miután a szentség szent
dolog jele, a bűnös pedig, ki bünbánatot tart, tettel és szóval vi¬
lágosan kifejezi, hogy lelkét a bűn undokságától elvonta; s egy¬
szersmind azokból, miket a pap cselekszik és mond, a bűnöket,
megbocsátó Isten irgalmát is könnyen megismerjük. Világosan je¬
lentik ezt az Üdvözítő ama szavai: 1) „Neked adom a mennyek or¬
szága kulcsait, és a mit föloldandasz a földön, fel leszen oldozva
mennyekben is." Mert a pap szavai által kifejezett feloldozás a
bűnök bocsánatját, melyet a lélekben eszközöl, jelenti.
XII. K. A törödelem szentségét ismételni lehet.
De nem egyedül arra kell oktatni a híveket, hogy a töredo-
lem a szentségekhez, hanem arra is, hogy azokhoz tartozik, melye¬
ket ismételni lehet. Mert Péter ama kérdésére : hétszer kell-e a
vétket megbocsátani, azt válaszolta az Ur: 2) „Nem mondom neked:
hétszer, hanem hetvenhétszer." Azért ha olyan emberekkel van
dolgunk, kik az Isten végtelen jóságában és kegyességében bizal-
matlankodni látszatnak : lelkűket megerősitni s az isteni kegyelem
reményére kell serkenteni. Könnyen elérhetni ezt részint ezen és
más helyek megmagyarázásával, melyek a szentirásban nagy számmal
l) Mát. 16, 19 2) Mát. 18, 22.

218
fordulnak elő, részint azon érvekkel és okokkal, melyeket arany-
száju sz. Jánosnak „az elesettekről," és sz. Ambrusnak „a töröde-
^inről" irt könyvéből vehetni.
XIII. K. Mi és milyen a törödelem anyaga.
Mivel pedig semmit sem kell inkább ismerni a hivő népnek,
mint e szentség anyagát: szükség előadni, hogy e szentség a töb¬
bitől leginkább abban különbözik, hogy a többi szentség anyaga
valamely természetes, vagy mesterseggel készült dologi atöiödelem
szentségének pedig mintegy anyaga, (quasi matéria,) mint a trienti
zsinat l) kijelentette, a penitentziatartőnak cselekedetei, t. i. a bá¬
nat, gyónás és elégtétel, melyek, a mennyiben a vezeklőben a szent¬
ség teljességére, s a bűnök teljes és tökéletes bocsánatára isteni
Rendeletből kivántatnak, e tekintetben a törödelem részeinek mon¬
datnak. De nem azért nevezi a szent zsinat e cselekményeket
„mintegy anyagnak," mintha a valóságos anyag jelentésével nem
bírnának; hanem azért, mivel nem olyan anyag, mely külsőleg al¬
kalmaztatnék, mint a viz a keresztsegben, és a krizrna a bérmá¬
lásban. Midőn pedig magok a bűnök is e szentség anyagának mon¬
datnak, ha a dolgot jól megfontoljuk, belátandjuk, hogy ez az előb¬
bitől épen nem különbözik. Mert valamint a ,tüz anyagának mondjuk
a fát, mely a tűz ereje által megemésztetik: úgy a bűnök, melyek
a törödelem által eltöröltetnek, helyesen neveztethetnek e szentség
anyagának.
XIV. K. A törödelem szentségének alakja.
De az alak kifejtését sem kell elmulasztani a lelkipásztorok¬
nak, mivel e dolognak ismerete a hivek lelkeit e szentség kegyel¬
mének legnagyobb hatósággal fogadására serkenti. Az alak pedig
ez: „Én tégedet feloldozlak;" a mi kitetszik nemcsak azon szavak¬
ból:2) „A miket feloldoztok a földön, fel lesznek oldozva mennyek¬
ben is," hanem magának Krisztus Urunknak tanításából, melyet az
apostoloktól vettünk. És mivel a szentségek azt kifejezik, a mit
munkálnak, s ama szavak: „lhi tégedet feloldozlak," azt jelentik,
hogy e szentség kiszolgáltatása által a bűnök bocsánata eszközöltetik:
') Trient, zsiii. 14. ül, a töred. 3 f. 2) Mát. 18, 18.
219
világos, hogy ez a törödelem tökéletes alakja. Mert a bűnök mint¬
egy bilincsek, melyekkel kötve tartatnak a lelkek, és melyekből a
töredelem szentsége által feloldoztatnak. A mit nem kevésbé iga¬
zán mond ki a pap azon emberről is, a ki a tökéletes bánat ereje
által, hozzájárulván a gyónás kívánsága, már bűnei bocsánatát nyerte
Istentől.
XV. K. Mi hasznuk van a szentség alakjához adott könyörgéseknek.
Azonkívül több könyörgés adatik hozzá, nem mintha szüksé¬
gesek volnának az alakhoz, hanem hogy azok eltávolíttassanak, a mik
a szentség erejét és foganatát, annak hibája miatt, kinek kiszolgál¬
tatok, gátolhatnák.
XVI. K. Mennyire különbözik Krisztus papjainak hatalma a bűn
poklosságának megítélésében az ó szövetség papjainak hatalmától.
Azért a bűnösök végtelen hálával tartoznak Istennek, ki oly
nagy hatalmat adott az egyházban a papoknak. Mert nem, mint
hajdan az ó törvényben a papok bizonyítványukkal csak azt jelen¬
tették ki, hogy valaki a bélpoklosságtól megtisztult: *) mert az egy¬
házban nem egyedül arra adatott hatalom a papoknak, hogy valakit
a bűnöktől feloldozottnak jelentsenek ki, hanem mint Isten szolgái
valóságosan feloldoznak; a mit maga az Isten, a kegyelem és igaz¬
ság szerzője és atyja eszközöl.
XVII. K. Mily magaviselettel és mily szertartásokkal kell a bűn¬
bánóknak igazi szándékukat bebizonyítani.
Gondosan tartsák pedig meg a hivek a szertartásokat is, me¬
lyek e szentségnél szokásban vannak; igy leend, hogy elméjükben
jobban megmarad, a mit e szentség által nyertek, hogy t. i. mint
szolgák a legkegyelmesebb úrral, vagy inkább mint fiák a leg¬
jobb atyával kiengesztelődtek, és egyszersmind könnyebben meg-
értendik, mit kelljen cselekeduiök azoknak, a kik ily nagy jótéte¬
ményért hálásoknak és róla megemlékezóknek akarják, (akarni pedig
mindenkinek kell) mutatni magukat. Mert a ki bűneit bánja, az
alázatos és törődött lélekkel leborul a pap lábaihoz, úgy hogy, midőn
l) Móz. 111. Fi. 13, 9.
30

ily alázatosan viseli magát, könnyen beláthatja, hogy a kevélység
gyökerét, melyből mindazon bűnök, melyeket sirat, eredtek és szü-
Í"ettek, ki kell irtania. A papban pedig, a ki fölötte mint törvényes
lirő ítél, Krisztus Urunk személyét és hatalmát tiszteli. Mert a
pap valamint a többi, úgy a töredelem szentségének kiszolgáltatá¬
sában is Krisztus tisztét teljesíti. Azután bűneit úgy számlálja el
a bűnbánó, hogy a legnagyobb és legszigorúbb büntetésre méltónak
vallja magát, és esedezve kéri bűnei bocsánatát. Mindezek régisége
felől kétségtelen bizonyítékok találhatók sz. Dénesnél. l)
XVIII. K. Melyek a töredelem szentségének fő hasznai.
De valóban mi sem léend hasznosabb a híveknek, és mi sem
szülend bennük nagyobb készséget a töredelemre, mint ha gyakran
megmagyarázzák a plébánosok, mily nagy hasznot huzunk belőle.
Mert be fogják látni, hogy a töredelemről igazán el lehet mondani,
hogy gyökerei ugyan keserűek, de gyümölcsei a legkellemeteseb-
bek. A torödelem minden ereje tehát abban áll, hogy minket az
Isten kegyelmébe visszahelyez, és vele legnagyobb barátság által
összeköt. E kieugesztelödést néha a jámbor embereknél, kike szent¬
séghez szentül és istenesen járulnak, a lelkiismeret legnagyobb bé¬
kéje, a lélek legnagyobb örömével együtt szokja követni. Mert
nincs oly nagy és undok bűn, mely a töredelem szentsége által,
nemcsak egy Ízben, hanem ismételve és többször is el nem töröl¬
tetnék. Erről igy szól az Ur a látnok által: 2 3 *) „Ha az istentelen
bünbánatot tart minden bűneiről, melyeket cselekedett, és megőrzi
minden parancsomat, és Ítéletet s igazságot cselekszik: élvén él,
és nem hal meg; semmi gonoszságáról, melyeket cselekedett, nem
emlékezem meg." És sz. János:8) „Ha megváltjuk bűneinket, hiv
ő és igaz, hogy megbocsássa nekünk vétkeinket;" és kevéssel u-
tóbb, 4) semmiféle bűnt ki nem véve, igy szól: „Ha valaki vétke¬
zett is, van szószólónk az atyánál, az igaz Jézus Krisztus; és ő en¬
gesztelő a mi bűneinkért; nemcsak a mieinkért pedig, hanem az
egész világéiért."
l) Lá*d ftreop. Dón. 8. lev. 1. czik. 2J Ezek. 18, 21. s küv
3) Sz. Ján. 1. Lev. 1. 9. 4) Ugyanott 2, 1. s k.
221
XIX. Mikép mondatik, hogy némely hírnök meg nem bocsát¬
tathatnak.
A szentiráshan olvassak ugyan, hogy némelyek 11,1111 nyeltek
az Úrtól irgalmat, ámbár azt kérve kertek; (le tudjuk, hogy ez
azért történt, mivel nem igazán és nem lelkűkből bánták bűneiket.
Azért, midőn a szentiráshan, vagy a sz. atyáknál olyan kifejezések
fordulnak elő, melyekkel azt látszatnak állítani, hogy némely bű¬
nök meg nem bocsáttathatnak, úgy kell azokat magyarázni, hogy a
bocsánat igen nehéz megnyerését értsük. Mert. valamint gjégjit
katlannak mondatik valamely betegség, ha a beteg oly állapotban
van, hogy undorral fordul el az üdvös gyógyszertől: úgy van né¬
mely neme a bűnnek, mely sem meg nem bocsáttatik, sem el nem
engedtetik, mivel az üdv tulajdonképem gyógyszerét, az Isten kegyel¬
mét, visszautasítja. Ily értelemben mondta sz. Ágoston. ) „0 y
nagy azon bűn mocska, midőn valaki Istennek Krisztus kegyelme
általi megismerése után a testvériség ellen küzd, és |maga a ma¬
tat ellen irigységre gyulád, hogy nem bírja magát a bocsánat¬
kérésig megalázni, jóllehet a bűnt megismerni és megvallam rósz
öntudata kényszeríti."
XX. K. Töredelem nélkül senki sem nyerheti bűnei bocsánatát.
De hogy a töredelemre visszatérjünk, azon erő, hogy a bűnö¬
ket eltörli, annyira sajátja, hogy töredelem nélkül a bűnök bocsá¬
natát semmikép sem lehet elnyerni, sőt még remélni sem. Mert
írva van:2) „Ha bünbánatot nem tartotok, mindnyájan hasonlóképen
elvesztek." Ezt a súlyosabb és halálos bűnökről mondá az Ur, jól¬
lehet a kisebb vétkeknek is, melyek bocsáuandóknak mondatnak,
szükségük van a bünbánat. bizonyos nemére. Mert azt mondja sz.
Ágoston : •) „Mivel van bizonyos töredelem, mely a bocsánandó bű¬
nökért megy végbe naponkint az egyházban, valóban haszontalan
volna az, ha a bocsánandó bűnök torödelem nélkül megbocsáttat¬
hatnának. “
XXI. A töredelemnek kiegészítő részei.
De mivel azokról, a mik némileg lényegesek, nem elég álta-
i) Sz. Ágost. I. K. az Ur hegyi besz 2-2. f. *) Luk. '.3, 3
*) Lásd sz. Ágost 265. lev. 351. besz. 3. f.

222
lánosan szólni: igyekezzenek a lelkipásztorok egyenkint előadni
azokat, a mikből az igaz és üdvhozó töredelem mivoltját megérthetik
a hivek. Tulajdonsága pedig e szentségnek, hogy az anyag és ala¬
kon kifftl, melyek minden szentséggel közösek, még, mint fönebb
mondtuk, oly részekkel is bir, melyek mintegy az egész és teljes
töredelmet teszik, t. i. a bánat, gyónás és elégtétellel; melyekről
aranyszáju sz. János *) igy szól: „A töredelem készteti a bűnöst
mindennek örömmel való elviselésére; szivében bánat, szájában gyó¬
nás, testében teljes alázat, vagyis üdvös elégtétel." E részek pedig
a részek azon neméhez tartozóknak mondatnak, melyek valamely
egész képzésére szükségesek; mert valamint az ember teste több
tagból, kezekből, lábakból, szemekből és egyéb ily részekből áll,
melyek valamelyike ha hiányzik, méltán tökéletlennek látszik, tö¬
kéletesnek pedig, ha egy sem hiányzik: azonkép a töredelem is e
három részből áll, úgy, hogy jóllehet lényegét illetőleg a bánat és
gyónás, melyek által az ember megigazul, elegendő: mindazáltal,
hacsak a harmadik rész, t. i. az elégtétel is hozzá nem járul, a tö¬
kéletességből valami mindenesetre hiányzik. Azért e részek annyira
össze vannak kapcsolva egymás közt, hogy a töredelmesség a gyó-
nási s elégtéti szándékot és föltétet magában foglalja, a gyónást a
bánat és elégtéti akarat, az elégtételt pedig a két másik megelőzi.
XXIL K. Mily összefüggésben van a töredelem e három része.
E három résznek pedig azon okát adhatjuk, hogy gondolattal,
szóval és cselekedettel követtetnek el Isten ellen a bűnök. Illő volt
tehát, hogy, midőn magunkat az egyház hatalma alá vetjük, a mi¬
vel a legszentebb isteni fölséget megbántottuk, ugyanazzal töreked¬
jünk haragját megengesztelni, s a bűnök bocsánatát tőle megnyerni.
De ugyanazt más bizonyítékkal is lehet megerősíteni. A töredelem
ugyanis némi kárpótlás a bűnökért, mely annak akaratjából ered, a
ki vétkezett, és Istentől rendeltetett, ki ellen a bűn elkövettetett.
Azért mind a kárpótlási akarat megkivántatik, a miben áll főkép a
töredelmesség, mind szükség, hogy a penitentziatartó a pap Ítélete
alá vesse magát, mint ki Krisztus személyét viseli, hogy a bűnök
nagysága szerint büntetést szabhasson reá; a miből mind a gyónás,
mind az elégtétel czélja és szükségessége kitetszik.
x) Aranysz. sz. Ján. 1. besz. a töred
223
XXIII. K. Mit értünk itt tulajdonképen a töredelmesség alatt.
Mivel pedig e részek erejét és természetét szükséges előadni
akiveknek: mindenekelőtt a bánaton kell kezdeni, és ezt szorgalma¬
san megmagyarázni; mert a lélek soha sem lehet bánat nélkül, mi¬
dőn előbbi vétkeinkről megemlékezünk, vagy midőn valamely vét¬
ket elkövetünk. Ezt az atyák a trienti zsinaton igy határozzák
meg:1) „A bánat lelki fájdalom és megutálása az elkövetett vét¬
keknek, azon szándékkal, hogy többé nem vétkezünk. “ S kevéssel
utóbb a bánat módjáról liozzátoldatik: „Úgy készít elő a bűnök
bocsánatára, ha az isteni irgalomban való bizalommal és azon szán¬
dékkal van egybekötve, hogy teljesitjük a többit, a mi e szentség
érvényes felvételére megkivántatik.“ E határozatból tehát megér¬
tendő a hivek, hogy a bánat lényege nem áll egyedül abban, hogy
valaki vétkezni megszűnjék, vagy eltökélje magában, uj életmódot
kezdeni, vagy azt már el is kezdte: hanem, hogy főleg roszul foly¬
tatott életét utálja, és érette eleget tenni törekedjék. Leginkább
erősittik ezt a szentek ama feljajdulásai, melyekre a szentirásban
oly gyakran találunk. „Elfáradtam—úgymond Dávid — 2) fohászkodá¬
somban, megöntözöm minden éjjel ágyamat;“ és: „Meghallgatta az
Ur könyörgésemet;“ és ismét egy másik:3) „Elgondolom előtted
minden esztendőmet lelkem keserűségében." Ezen és hasonló fel-
jajdulásokat bizonyára az előbbi élet heves gyűlölete és a bűnök
utálata sajtolta ki.
XXI V. K. Miért nevezték a zsinat atyái a bánatot fájdalomnak.
Mivel pedig a bánat fájdalomnak mondatott, inteni kell a hí¬
veket, hogy ne gondolják, mintha ama fájdalmat a test érezné. Mert
a bánat az akarat müve. És sz. Ágoston4) bizonyítja, hogy a fáj¬
dalom a töredelem kísérője, nem maga a töredelem. Hanem a bűn utá¬
latát és gyűlöletét fájdalomnak nevezték az atyák, részint, mivel a
szentirás igy használja; azt mondja ugyanis Dávid:5) „Meddig tar¬
tok még tanácsot lelkemben, fájdalmat szivemben naponkint?" ré¬
szint, mivel a fájdalom a lélek érzéki részében, melyben a kívánság
gyökere rejlik, magából a bánatból származik, úgy hogy nem hely-
*) Trient. zsin. 14. ül. a tör. 4. f. 2) Zsolt. 3, I- 9. 8) Íz.
3% 15. 4) Sz. Ágost. 351. besz. 1. f. *) Zsolt. 12, 2.

224
telenül flStároztatott meg a bánat fájdalom által, mivel fájdalmat
okoz, és annak jelentésére a vezeklők ruhájokat is meg szokták vál¬
toztatni. Erről az Ur sz. Máténáll) azt mondja: „Jaj neked Ko-
rozaim! jaj neked Betszaida! mert ha Tyrusbau és Szidonban tör¬
téntek volna a csodák, melyek tibennetek történtek, régen szőrzsák¬
ban és hamuban tartottak volna bünbáuatot."
XXV. K. Miért nevezik a hittudósok a bűn utálatát közönségesen
töredelmességnek.
Helyesen neveztetett pedig a bűn utálata, melyről szólunk, a
fájdalom erejének kifejezésére töredelmességnek, a hasonlatot a testi
dolgoktól véve, melyek kővel vagy más keményebb anyaggal ap¬
róra töretnek, hogy e szóval kijelentetnék, hogy a kevélység által
megkeményedett szivünk a töredelem ereje által megtöretik. Azéit.
semmi más fájdalom, akár a szülék vagy gyermekek halála, akár
más szerencsétlenség okozta volna, o néven nem neveztetik, ha¬
nem csak azon fájdalomnak tulajdon neve, melyet az Isten kegyel¬
mének és az ártatlanságnak elvesztése miatt érzünk.
XXVI. K. Mely szavakkal szokott még a bűn utálata kifejeztetni.
De más szavakkal is szokják ugyanazon dolgot jelelni; ugyanis
szivbeli bánatnak is mondatik, mivel a szentirás a szív szót gyak¬
ran akarat helyett használja. Mert valamint a szívből veszik kez¬
detüket a testi mozgások: úgy az akarat a lélek minden többi erőit
vezérli és igazgatja. Szivtörődésnek is hivatik a szent atyáktól, kik
a töredelmességről irt könyveiket is szivtörődésről czimezték. Vala¬
mint ugyanis késsel vágatnak fel a feldagadt sebek, hogy a bezáit
méreg kifolyhasson: úgy a szivek mintegy a töredelem késével fel-
hasittatnak, hogy kivethessék a biin halálos mérgét; azért szivszag
gatásuak is mondta Joel látnok. *) „Térjetek hozzám úgymond —
teljes szivetekből, böjttel, sírással, és szaggassátok meg sziveiteket."
XXVII. K. Miért kell a büuök fölötti fájdalomnak, mely töredel¬
mességnek mondatik, igen nagy és hevesnek lennie.
Hogy pedig legnagyobb fájdalmat kell érezni az elkövetett
l) Sí. Mát. 11, 21. 2) Joel 2. 12. 13.
225
bűnök fölött, úgy, hogy nagyobbat még gondolni sem lehet, kön¬
nyen megmutathatni következő okokkal. Mivel ugyanis a tökéletes
bánat a szeretet műve, mely a fiúi félelemből származik: világos,
hogy a szeretet és bánat ugyanazon természettel birnak. Mivel pe¬
dig a szeretet, melylyel az Istent szeretjük, a legtökéletesebb sze¬
retet : következik, hogy a bánatnak is a lélek leghevesebb fájdal¬
mával kell egybekötve lennie. Mert valamint mindenek fölött kell
szeretni az Istent, úgy mindenek fölött kell utálnunk azokat, a mik
bennünket az Istentől elidegenítőnek. Azt is meg kell itt jegyeznünk,
hogy a szentirásban ugyanazon kifejezéssel jelentetik a szeretet és
bánat nagysága. A szeretetről mondatik: *) „ Szeressed a te Uradat
Istenedet teljes szivedből." A bánatot illetőleg pedig igy kiált az
Ur a látnok 2) által: „Térjetek hozzám teljes szivetekből." Ha azon¬
kívül, valamint az Isten legfőbb jó mindazok között, [melyeket sze¬
retnünk kell, úgy a bűn legnagyobb rósz mindazok közt, melyeket az
embernek gyűlölni kell: következik, hogy, a mely okból az Istent
mindenek fölött szeretendőnek valljuk, azon okból a bűnt is minde¬
nek felett utálnunk kell. Hogy pedig az Isten szeretető előbbre te¬
endő mindennél, úgy, hogy még az élet megtartása végett sem sza¬
bad vétkezni, világosan tanítják az Ur ama szavai: *) „A ki atyját
vagy anyját inkább szereti, mint engem, nem méltó hozzámés:4)
„A ki életét meg akarja tartani, elveszti azt." De azt is meg kell
jegyezni, hogy valamint sz. Bernárd 6) tanúsága szerint a szeretet
semmi mód és határ közé nem szorittatik (mert — úgymond ö — az
Isten szeretetének módja, őt mód nélkül szeretni:) úgy a bűn utála¬
tának módját sem határozhatjuk meg. Legyen ezenkívül nemcsak leg¬
nagyobb, hanem leghevesebb, szóval tökéletes, és zárjon ki minden
gyávaságot és tunyaságot. Mert írva van Mózes V. könyvében :6) „És
mikor keresni logod a te Uradat Istenedet, megtalálod őt, ha teljes
szivedből keresed és telkednek teljes keserűségéből;" és Jeremiás¬
nál:7) „Kerestek engem és megtaláltok, midőn teljes szivetekből ke¬
restek, és megtaláltatom tőletek, úgymond az Ur."
XXVIII. K. Nem szűnik meg igazi lenni a töredelem, ha a
vétkek fölött érzett fájdalom nem tökéletes is.
Azonban ha azt el nem érhetjük is, hogy a bánat tökéletes
l) Móz. V. K.Ü, 5. 2) Joel 2, 12. 3) Mát. 10, 37. 4) Ugyanaz
lö, 25. 5) Sz. Bern. az Isten szer. könyv. 1. f. °) Móz. V. K. 4
29. 7) Jerem 29, 13. 14.
226
legyen,'“mindazáltal hathatós és igazi lehet. Gyakran megtörténik
ugyanis, hogy az érzékek alá eső dolgok inkább hatnak reánk,
mint a szellemiek. Innét némelyek nagyobb fájdalmat éreznek gyer¬
mekeik elhalása, mint vétkeik rútsága fölött. Ép úgy kell akkor
is Ítélni, midőn a fájdalom keserűségét könyek nem kisérik; melyek
pedig a töredelemhen igen kiváuatosak es ajáulandók. Találó erre
nézve sz. Ágoston ama mondása:l) „Nem bírod, — úgy mond
a kér. szeretet bensőségét, ha gyászolsz a test fölött, melyből el-
szállott a lélek, a lélek fölött pedig, melytől eltávozott az Isten,
nem gyászolsz." Erre vonatkoznak továbbá Üdvözitőnknek fenebb
idézett szavai: * *) „Jaj neked Korozaim! jaj neked Bethszaida! mert
ha Tyrusban és Szidonban történtek volna a csodák, melyek tiben-
netek történtek, régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűn-
bánatot." De erre nézve elég bizonyítékul szolgál a niniveieknek,
továbbá Dávidnak, a bűnös nőnek, s az apostolok fejének világos
példái, kik mind sűrű könyek közt kérvén Isten irgalmát, megnyer¬
ték bűneik bocsánatát.
XXIX. K. A töredelmesség a halálos bűnökre egyenkint kiter¬
jesztendő.
A híveket azonban főkép arra kell inteni és buzdítani, hogy
minden halálos bűn fölött külön töredelmes bánatot indítsanak ma¬
gokban. Ezekiás ugyanis ekkép Írja le a bánatot, midőn mondja.
„Átgondolom előtted minden esztendőmet lelkem keserűségében. )
Mert minden évet átgondolni annyi, mint a bűnöket egyenkint meg¬
vizsgálni, hogy azokat szívből megbánjuk. Továbbá Ezeklelnél is
ezeket olvassuk: „Ha az istentelen bünbánatot tart minden bűnéből,
élvén él."4) És ily értelemben mondja sz. Ágoston: „Fontoljameg
a bűnös vétke minőségét, tekintettel a helyre és időre, a különb¬
ségre és személyre." s)
XXX. K. Néha elég általában megutálni bűneinket.
E miatt azonban ne essenek kétségbe a hívek az Isten jó¬
sága és kegyessége fölött; mert ő, miután forrón óhajtja üdvünket,
nem késik vétkeinket megbocsátani, hanem atyai szeretettel öleli a
') Sz. Ágost. 65. besz. 6. f. 2) Mát. 11, 21. 8) íz. 3s, 15.
*) Ezek. 1 , 21. 5) Sz. Ágost, az ig és ál. tör. K 14. f.
227
bűnöst, mihelyt az magába száll, s bűneit általában utálja, melye¬
ket máskor, midőn tehetségében állatid, egyenkint emlékezetébe
idézni s megutálni szándékozik, és igy az Úrhoz tér. Mert a lát¬
nok által parancsolja, hogy ezen reményben legyünk, midőn mondja:
„Az istentelennek istentelensége nem árt neki, a mely nap megtér
istentelenségéből." *)
XXXí. K. Mik szükségesek leginkább az igazi töredelmességhez.
Ezekből tehát ki lehet venni, az igazi bánatra mik szüksége¬
sek leginkább; a mikre a hivő népet tüzetesen kell tanítani,
hogy mindenki megértse, mikép szerezheti azt meg, és zsinórmér¬
téke legyen, mely szerint megítélheti, mily távol van ezen erény
tökélyétől. Először ugyanis szükséges, hogy minden elkövetett bű¬
nünket utáljuk és bánjuk, nehogy, ha csak némelyek fölött bánkó¬
dunk, költött vagy tettetett, és nem üdvös töredelemre gerjedjünk.
Mert, mint sz. Jakab apostol mondja; „Ha valaki az egész törvényt
megtartja, de egyben vétkezik, mindenikben vétkes lett."2) Másod¬
szor megkivántatik, hogy a bánattal gyónás- és elégtételi szándék
legyen kapcsolatban, a mikről később annak helyén leend szó. Har¬
madszor szükséges, hogy a penitentziatartónak erős és állhatatos szán¬
déka legyen életét megjobbitani. Ezt világos szavakkal tanítja a
látnok: „Ha az istentelen bünbánatot tart minden bűneiről, me¬
lyeket cselekedett, és megőrzi minden parancsomat, és Ítéletet, és
igazságot cselekszik: élvén él, és nem bal meg; semmi gonoszsá¬
gáról, melyet cselekedett, nem emlékszem meg;" ®) s kevéssel utóbb:
„És mikor az istentelen kitér istentelenségéből, melyet cselekedett,
és ítéletet és igazságot cselekszik, az ő lelkét megtartja életben;"4)
és alább: „Térjetek meg, úgymond, és tartsatok bünbánatot min¬
den gonoszságtokról, és nem leszen romlástokra a gonoszság. Ves¬
sétek el magatoktól minden törvényszegésteket, melyeket cseleked¬
tetek, és szerezzetek magatoknak uj szivet és uj lelket."s) Ugyan¬
ezt parancsoló Krisztus Urunk is a házasságtörésen kapott asszony¬
nak: „Menj, igy szólt, és többé ne vétkezzél;" ®) s hasonlóan az
inaszakadtnak, kit a gyógytónál meggyógyított: „íme, úgy mond,
meggyógyultál; többé ne vétkezzél. “ 7)
*) Ezek. 33, 12. 2) Jak. 2, 10. 3) Ezek 18, 21. 22. *) 27.
v. 5) 30. 31. v. «) Jáu. 8, 11. 7) Ján. 5, 14.
31

228
XXXI1 K. Megmutattatok, hogy atöredelmességhez megkívántatok
az elkövetett bűn fölötti bánat, és erős fogadás jövőben a bűnt
kerülni.
De maga a természet és az ész is nyíltan bizonyítja hogy a
töredelmességre ama kettő leginkább szükséges: az elkövetett bún
fölötti bánatot, i. s az elhatározás és ovakodás, hogy ezentúl semmi
[w el nem követünk. Mert ha valaki barátjával, kit valamikep
megbántott, ki akar eng.rat.lMni, szükség megbánnia a barátjával
éreztetett méltatlanságot és sérelmet, es jovor, gondyn évakodjék
nehogy a barátságot valamikép megsértem látszasssek; se kettov
egyesülve kell lennie az engedelmességnek. Az ember u?ams mind
a lermészeti és isteni, mind pedig az emberi törvénynek, melyek¬
nek alájok van vetve, engedelmeskedni tartozik Azért ha a to-
redelmező valakitől valamit erőszak- vagy csalfasággal elvett az
vissza kell adnia; ép Így vagy némi hasznos szolgálattal vagy
szívességgel eleget tegyen annak, kinek becsülete vagy t . -
szóval vagy tettel vétkezett. Mert általánosan el van fogadj a
mit sz. Ágostonnál olvasunk: „A bűn meg nem bocsáttatik, ha ■
elvett jószág vissza nem adatik. “ *)
XXXIII. K. Meg kell bocsátanunk másoknak, ha bocsánatot
akarunk nyerni.
Egyebek közt, melyek a töredelmességhez igen szükségesek,
nem kevésbé szorgosan és szükségképen kell gondoskodni, h.
mindazon méltatlanságokat, melyeket mástól szenvedünk, elenged-
iük s megbocsássuk. Mert Urunk Üdvözítőnk így int es szólít lel
^Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő bűneiket, mennyei
Atyátok nektek is megbocsátja vétkeiteket; ha pedig meg nem
tátotok az 'embereknek, a ti Atyátok sem bocsátja meg nektek
bűneiteket. “*) Ezek azok, miket a bünbánatban a híveknek szel
előtt kell tartaniuk. Egyebek, miket a lelkipásztorok - ezt illető¬
leg - fölemlíthetnek, eszközük ugyan, hogy a bunbánat a ma a
nemében tökéletesebb és teljes legyen: annyira szükségeseknek
azonban azokat még sem kell tartani, hogy nélkulok a toredelem
igazi és üdvös nem lehetne.
') Sz. Ágost. 153. lev. 6 f. *) Mát. 6, 14. 15.
229
XXXIV. K. A töredelmességnek tulajdonképeni ereje és haszna.
Minthogy azonban a lelkipásztoroknak nem szabad megelé¬
gedniük azok előadásával, melyek az üdvösségre szükségesek, ha¬
nem egyszersmind minden lehető gonddal és ügyekezettel arra koll
törekedniök, hogy a hívek életöket és cselekedeteiket az eléjök
adott mód szerint intézzék: igen hasznos leend a töredelmesség
erejét és hasznát többször előterjeszteni. Miután ugyanis a jám¬
borság sok egyéb cselekedetei, mint a jótékonyság a szegények
iránt, a böjt, imádság, és egyéb ilyen szent és jámbor cselekedetek,
az emberek Hibája miatt, kiktől származnak, Istennél néha tetszésre
nem találnak: maga a töredelmesség bizonyára előtte nem kedves
és nem tetsző soha sem lehet. Mert azt mondja a látnok: „A töredel¬
mes és alázatos szivet oh Isten! nem veted meg.“ l) Sőt, hogy
azonnal vétkeink bocsánatát nyerjük Istentől, mihelyt szivünk tö¬
redelmességre gerjed, más helyen ugyanazon látnok ama szavai bi¬
zonyítják: „Mondtam, megvallom magam ellen hamisságomat az
Urnák: és te megbocsátottad vétkem istentelenségét." *) S ezt pél¬
dázatban látjuk a tiz bélpoklosban,s) kik az Üdvözitőtől a papok¬
hoz küldetve, mielőtt oda érnének, megszabadultak a bélpoklossag-
tól. Ebből érthető, hogy az igazi töredelmességnek (melyről fönebb
szóltunk) azon erejd van, hogy általa Istentől minden vétkeink bo¬
csánatát tüstént megnyerjük.
XXXV. II. Mikép lehet a tökéletes bánatot megszerezni.
Igen hasznos leend a hivek leikéinek felbuzditására, ha némi
módot adandnak elő a lelkipásztorok, mely szerint a töredelmességre
kiki szert tehet. Azért intsék őket, hogy mindnyájan gyakran meg¬
vizsgálván lelkiismeretöket, kutassák ki, megtartották-e az Isten és
az egyház parancsait. Ha valaki magát valamely bűnben vétkes¬
nek találandja, azonnal vádolja magát, s esdve kérjen az Úrtól bo¬
csánatot, és időt arra, hogy bűneit meggyónhassa, és azokért eleget
tehessen, különösen pedig az isteni kegyelem segélye- és védel¬
meért könyörögjön, nehogy jövőben ugyanazon vetkekbe essék, me¬
lyeknek elkövetése miatt erősen bánkódik. Törekedjenek továbbá
a lelkipásztorok a hívekben a bűn legnagyobb utálatát felkelteni.
>) Zsolt. 50, 19. *) Zsolt. 31, 5. *) Luk. 17, 14.
230
részint, mivel annak untloksága és rútsága végnélküli, részint mivel
ránk igen nagy károkat és nyomort hoz. Mert elvonja tőlünk Isten
kegyességét, kitől legnagyobb jókat vettünk, s még nagyobbakat is
várhattunk és nyerhettünk volna, s egyszersmind a legnagyobb fáj¬
dalmak örökké tartó kínaival gyötrő örök halálra kárhoztat ben¬
nünket. Ennyit a bünbánatról; térjünk már most át a gyónásra,
mely a penitentziatartás második részét teszi.
XXXVI. K. Mily jeles a gyónás, és mily szükséges volt a ke¬
resztények üdvére annak rendelése.
Mily gondot és szorgalmat kell a lelkipásztoroknak ennek
magyarázatára forditaniok, könnyen érthető abból is, hogy a jám¬
borok közös meggyőződése szerint, valami szent, jámbor és vallásos
az egyházban Isten végtelen jóságából még létezik, nagy részben a
gyónásnak köszönhető, úgy annyira, hogy senki sem csodálkozhatok,
hogy az emberi nem ellensége, midőn a kath. hitet gyökerestül ki
akarja irtani, istentelenségének szolgái és csatlósai által a kér. erény
eme várát törekszik minden erővel ostromolni. Először tehát ki
kell fejteni, hogy a gyónás rendelése nekünk igen hasznos, sőt szük¬
séges is volt. Mert jóllehet igaz, hogy a tökéletes bánat által a
vétkek eltöröltetnek: de ki nem tudja, hogy annak oly nagynak,
keserűséggel telinek s forrónak kell lennie, hogy a fájdalom kese¬
rűsége a vétkek nagyságához mért és megfelelő legyen? De mivel
a bánat e fokát csak kevesen érik el: csak keveseknek lehetne ez
utón bűneik bocsánatát reményleni.
XXXVII. IC A gyónás a töredelmességet tökéletesíti.
Azért szükséges volt, hogy legkegyelmesebb Urunk könnyebb
móddal segítsen az emberek közös üdvén; a mit csodálandó böl-
cseséggel véghez vitt, midőn a mennyország kulcsait az egyházra
bízta. Mert a kath. hit tanítása szerint mindenkinek hinnie és áll¬
hatatosan vallania kell, hogy annak, ki oly lelki állapotban van,
mely szerint elkövetett bűnei fölött bánkódik, s egyszersmind fel¬
teszi magában, ezentúl többé nem vétkezni, habár nem érez is bű¬
nei fölött oly bánatot, mely a bocsánat megnyerésére elégséges volna,
midőn vétkeit a papnak kellően meggyónja, a kulcsok hatalmánál
fogva minden vétke elengedtetik s megbocsáttatik, úgy hogy méltán
231
mondották elődeink, a legszentebb férfiak, hogy az egyház kulcsai¬
val a mennyek ajtói megnyittatnak. S erről senki sem kételked-
lietik, miután a florenczi zsinat*) határozatikig kimondá, hogy a tö-
redelem gyümölcse a bünöktőli feloldozás. Mily hasznos a gyónás,
ezeken kívül még abból is érthető, hogy azoknak, kik vétkes életet
élnek, a tapasztalás szerint semmi annyit nem használ erkölcseik
megjobbitására, mint ha néha titkos gondolataikat, szavaikat, min¬
den cselekedeteiket okos és hu barátjok előtt feltárják, a ki őket
tettel és tanácscsal segitni képes. Épen igy azokra nézve, kiket bű¬
neik öntudata furdal, nagyon üdvösnek kell tartani, hogy a pap
előtt, ki Krisztus Urunk helyettese, s kit a legszigorúbb törvény
örökös hallgatásra kötelez, lelkűk betegségeit és sebeit föltárják;
mert azonnal kész gyógyszerekre találnak, a melyek némi mennyei
erővel bírnak nemcsak a jelen betegség meggyógyitására, hanem a
léleknek olyatén megerősítésére, hogy ezentúl nem könnyen esik
hasonló betegségbe s nyavalyába. De a gyónás azon hasznát sem
szabad hallgatással mellőzni, mely a társadalomra nagy fontosság¬
gal bir. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy, ha a szent gyónás a kér.
rendszerből kizáratnék, titkos és undok bűnökkel teljes lenne min¬
den, melyeket azután, és más sokkal nagyobbakat is, a bűn szo¬
kása által megromlott emberek nyilván sem szégyenlenek elkövetni.
Mert a megváltás szégyene zabolázza a vétkezést vágyat és vakmerő¬
séget, és fékezi a gonoszságot. De miután a gyónás hasznát kifej¬
tették a lelkipásztorok, annak természetét és erejét kell megma¬
gyaráznak.
XXX VIII. IC A szent gyónás fogalma és természete.
A gyónást tehát úgy határozzák meg, hogy az a bűnökről való
vádolás, mely a szentséghez tartozik, s azért történik, hogy a kul¬
csok hatalmánál fogva bocsánatot nyerjünk. Helyesen monda¬
tik pedig vádolásnak, mivel a bűnöket nem úgy kell elszámlálni,
mintha gonoszságunkkal kérkednénk, mint teszik azok, kik örülnek,
ha gonoszát cselekszenek ; sőt úgy sem kell azokat elbeszélni, mint
mikor valamely történt dolgot a henye hallgatók mulattatására
adunk elő. Hanem vádoló szívvel úgy kell előszámlálni, hogy azo¬
kat magunkon megbüntetni is kívánjuk. Meggyónjuk pedig a bü-
*) IV. Jenő határ.

232
nőket bocsánat nyerés végett, mert ezen ítélet felette különbözik a
főbenjáró vétségek körüli törvényszéki vizsgálatoktól, melyeknél a
vallomást büntetés és balál, nem a bűntől fölmentetés, és a vétség
elengedése követi. A sz. atyák is ezen értelemben, habár más sza¬
vakkal, határozták meg a gyónást; igy például, midőn sz. Ágoston
mondja:1) „A gyónás az, mely által a titkos hetegseg a bocsánat
reményében felfödöztetik és szent Gergely :a) „a gyónás a bűnök
megutálása; “ mind a két mondat könnyen visszavihetö arra, a mit
a fenebbi meghatározás foglal magában.
XXXIX. K. Miért és mikor rendelte Krisztus a gyónást.
Ezek után, a mi mindenek közt a legfontosabb, tanitsák a
plébánosok, és adják elő a híveknek, hogy e szentséget Krisztus
Urunk, ki mindeneket jól és pedig egyedül üdvünkért cselekedett,
az ő legnagyobb jósága és irgalmából rendélé. Mert feltámadása
után az egy helyre gyülekezett apostolokra rájok lehelt mondván: )
Vegyétek a Szentleiket, a kiknek megbocsátjátok bűneiket, meg¬
bocsáttatnak nekik; és a kiknek megtartjátok, meg vannak tartva.
XL. K. A sz. irás más helyeiből is kitetszik, hogy a gyónást
Krisztus rendelé.
Minthogy tehát az Ur a lelkiatyáknak hatalmat adott a bű¬
nök megtartására és megbocsátására, világos, hogy okét erre nezve
birákká is tette. S ezt látszott jelenteni az Ur, midőn az aposto¬
lokat megbízta, *) hogy a halottaiból feltámasztott Lázárt az ot
övező kötelékekből kioldják. Sz. Ágoston ugyanis így magyarázza
e helyet:5) „A papok — úgy mond — már többet tehetnek, töb¬
bet engedhetnek a gyónóknak, kiknek a vétket megbocsátják. Az
Ur ugyanis a már feltámasztott Lázárt maguk az apostolok által a
tanítványoknak adta át, hogy őt feloldozzák, jelentvén, hogy a fel¬
oldozta hatalma az áldozároknak adatott. “ Ide tartozik az is, hogy
azoknak, kik az utón a bélpoklosságból kitisztultak, megparancsold )
hogy mutassák meg magukat a papoknak, és vessék alá azok ite-
létének.
i) Lásd sz~ Ágost. 29. besz. 5. f 2) L sz. G«rg, 40. bőm.
Jan. 11ii, 14i*.
az öYang. 33,*J T'Jan.orv20,0022 0126. *1 ) Ián . ° ) Sz. Ágost. SZ
; o
igaz és ál tőre. könyv. 10 f. 6) Luk. 17, 14.
233
XL1. K. Az Ur szavaiból kitetszik, hogy a gyónást szükségkép
a lelkiatya előtt kell teljesíteni, és hogy az apostolok utódai bírák.
Minthogy tehát a bűnök föloldozása és megtartásának hatal¬
mát az Ur az áldozároknak adta, világos, hogy azok azon ügyben
birákul is rendeltettek. De minthogy — amint ezt a trienti sz.
zsinat bölcsen megjegyzi, l) semmiféle ügyben sem lehet igazi Íté¬
letet hozni, és az igazság mérlegét egyensúlyban tartani, midőn a
vétségekre büntetések szabatnak, hacsak teljesen nem ismerjük és
át nem látjuk az ügyet: következik, hogy a bűnbánóknak a gyó¬
násban a pap előtt egyenkint minden vétket fel kell tárniok. Ta¬
nitsák tehát a lelkipásztorok ezeket, miket a trienti sz. zsinat meg¬
határozott, s a kath. egyház szakadatlanul tanitott. Mert ha figyel¬
mesen olvassuk a sz. atyákat, mindenütt a legvilágosabb bizonyíté¬
kokra akadunk, melyek megerősítik, hogy ezen szentség Krisztus
Urunktól rendeltetett, és hogy a sz. gyónás törvénye evangéliumi
törvénynek tartandó, melyet ők e két görög szóval: exornologesis
és exagoreusis fejeznek ki. Ha még az ó szövetség jelképeit is te¬
kintjük, kétségkívül a bűnök megváltására látszatnak tartozni az
áldozatoknak ama különféle nemei, melyek a különféle bűnök el¬
törlése végett a papoktól bemutattattak.
XL1I. K. Mily haszonnal csatolt az egyház némely szertartásokat
a sz. gyónáshoz.
Valamint azonban tanítani kell a híveket, hogy a gyónás
Urunk és Üdvözítőnktől rendeltetett: úgy figyelmeztetni is szüksé¬
ges, hogy némely szokások és ünnepélyes szertartások az egyház
tekintélyével adattak hozzá, melyek, habár nem tartoznak is a szent¬
ség lényegéhez, annak méltóságát mindazáltal jobban kitüntetik, és
a gyónók lelkeit áhítatra gyulasztván, Isten kegyelmének könnyebb
elnyerésére előkészítik. Mert midőn födetlen fővel a pap lábaihoz
borulva, földre szegzett tekintettel, könyörgésre kulcsolt kezekkel
és a kér. alázatosság más efféle jeleit adva, — melyek a szentség lé¬
nyegéhez nem tartoznak, — bűneinket, meggyónjuk, ezekből vilá¬
gosan értjük, hogy mind a szentségben mennyei erőt kell felismer-
l) Trient. zsin. 14. ül. a töred. 5 f.
234 235

mink, mind az isteni irgalmasságot a legnagyobb buzgósággal kell tenni. Először is tehát a láteráni zsinat határozatából, mely igy
keresnünk és kérnünk. kezdődik:1) „Mindkét nemből mindenki," kitetszik: hogy senkit
sem kötelez a gyónás törvénye, mig azon kort el nem érte, mely¬
XL11L K. Kik halálos vétekkel vannak terhelve, gyónás nélkül ben eszével élhet. Mindazáltal azon kor az évek bizonyos számá¬
üdvösséget nem nyerhetnek. val nincs meghatározva, hanem általános szabályul kell tekinteni,
hogy a gyermek azon időtől fogva köteleztetek a gyónásra, mikor a
Senki se gondolja, hogy a gyónást az Ur rendelte ugyan, úgy jó és rósz között különbséget tud tenni, és elméje képes a gonoszra.
mindazáltal, hogy annak szükségét ki nem mondotta volna. Mert Mert midőn kiki azon életkorra jut, melyben örök üdvösségéről
úgy értsék a hívek, hogy a ki halálos bűn terhe alatt görnyed, a gondolkodnia kell, akkor tartozik bűneit a papnak meggyónni, miu¬
töredelem szentsége által kell a szellemi életre visszatérnie; s ezt tán máskép senki üdvösséget nem reménylhet, a ki bűnökben van.
az Ur által a legszebb hasonlatban látjuk kifejezve, midőn e szent¬ Mily időben kelljen pedig leginkább gyónni, az imént említett szab¬
ség kiszolgáltatásának hatalmát a mennyország kulcsának nevezé. ványban meghatározta az egyház; parancsolja ugyanis, hogy a hívek
Mert valamint bizonyos helyre senki be nem mehet annak segítsége mindnyájan évenkint legalább egyszer gyónják meg bűneiket.
nélkül, kire a kulcsok bízattak: úgy érthetjük, hogy senki sem bo-
csáttatik a mennyországba, hacsak az ajtót a papok, kiknek hű¬ XL V. K. Hányszor kell a kereszténynek e jótéteménynyel élnie.
ségére bízta az Ur a kulcsokat, ki nem nyitják. Mert máskép
semmi haszna sem volna az egyházban a kulcsoknak, és hiába til¬ De ha megfontoljuk, mit kíván üdvösségünk, valahányszor
tana el valakit a menny ajtajától az, kinek a kulcsok hatalma ada¬ vagy halálos veszedelemben forgunk, vagy valamely oly dologhoz
tott, ha a bemenet más utón is nyitva állna. Ezt sz. Ágoston igen akarunk fogni, melynek kezelése nem illik a vétekkel fertőzött em¬
jól fogta fel, midőn igy szól: l) „Senki se gondolja, — titkon az Ur berhez, úgymint: midőn a szentségeket vagy kiszolgáljuk vagy fel-
előtt tartok bünbánatot; Isten tudja, hogy nekem megbocsásson, veszszük, mindannyiszor a gyónást el nem kell mulasztanunk. Ugyan¬
mit cselekszem szivemben. Tehát ok nélkül mondatott: a miket ezt kell tenni akkor is, midőn félni lehet, hogy valamely elkövetett
feloldoztok a földön, fel lesznek oldva mennyben is ? tehát Isten bűnt elfelejtenénk. Mert nem lehet oly bűnöket meggyórmi, me¬
egyházának ok nélkül adattak a kulcsok ?“ S ily értelemben nyilat¬ lyekre nem emlékezünk, s nem is nyerjük az Úrtól bűneink bocsá¬
kozott sz. Ambrus 2) is a töredelemről irt könyvében, midőn a No- natát, hacsak azokat a töredelem szentsége a gyónás által el nem
vatiánok eretnekségét megczáfolá, kik azt álliták, hogy a hatalom törli.
a bűnöket megbocsátani egyedül az Urnák tartaték fönn. álljon
_ igy szól — ki tiszteli jobban Istent: az-e, ki parancsait meg¬ XLVI. K. Minden vétket egyenkint el kell számlálni a gyónásban.
tartja, vagy az, ki ellenszegül? Isten parancsolta nekünk, bog}/ az
ő szolgáinak engedelmeskedjünk; a kiknek midőn engedelmeske¬ Mivel pedig a gyónásban sokra kell vigyázni, melyek részint
a szentség lényegéhez tartoznak, részint nem oly igen szükségesek:
dünk, egyedül Istennek adunk tiszteletet."
azért ezekről tüzetesen kell szólani. S nem szűkölködünk könyvek
és fejtegetésekben, melyekből könnyű ezek magyarázatát kölcsönözni.
XLl V. K. Mily korban és időtájban kell gyónni.
Mindenekelőtt pedig azt tanítsák a plébánosok, hogy a gyónásban

Minthogy pedig legkevésbé sem lehet kételkedni, hogy a arra kell ügyelni, hogy az egész és teljes legyen, mert minden ha¬

gyónás törvényét az Ur hozta és rendelte, következik, hogy lássuk, lálos bűnt fel kell íödözni a pap előtt. Mert a bocsánandó bűnöket,

kik, mily korban, és az év melyik szakában tartoznak annak eleget melyek bennünket Isten kegyelmétől nem fosztanak meg, s a

l) IV. Iáter. zsin. 21. szab.

*) Sz. Ágost 39?. besz. 3 f. 2) Sz. Ámbr. a töred. I. 2.
32
 237
236
neje, rokona, vagy valamely fogadalom által Istennek szentelt sze¬
melyekbe gyakrabban esünk, jóllehet helyes és hasznos azokat is meg-
mély volt-e az ? Mert ezek a bűnöknek különféle nemeit teszik,
gyónni, minta jámborok szokása mutatja: mégis vétek nélkül mel¬
úgy, hogy az elsőt egyszerű paráználkodásnak, a másodikat házas¬
lőzhetni, s értök máskép is sokfélekép eleget lehet tenni. De a
ságtörésnek, a harmadikat vérfertőztetésnek, s a negyediket szentség-
halálos bűnöket, — mint már említők — egyenkint elő kell sorolni,
törésnek nevezik az egyházi tanítók. A lopás is a bűnök közé szá¬
habár legtitkosabbak, és olyanok is, miket a tiz parancsnak csak
mítandó; de ha valaki egy aranyat lop, mindenesetre kisebb bűnt
két utolsója tilt. Mert sokszor megtörténik, hogy azok jobban meg-
követ el, mint az, ki száz, kétszáz, vagy igen nagy mennyiségű
sebzik a lelket, mint a melyekkel az emberek nyilván és tartózko¬
aranyat, főkép pedig, ha az egyház pénzét lopta el. Ugyanez áll a
dás nélkül szoktak vétkezni. Ezt határozta a trienti sz. zsinat, s
hely és időre nézve is, s ezekről számos könyvből sokkal ismere¬
igy tanította mindenkor a kath. egyház, amint a sz. atyák biz0‘
tesebbek a példák, mint hogy azokat szükség volna felemlítenünk.
nyitékaiból kitetszik. SzeutÁmbrusnál ugyanis ezt találjuk: *) „Senki
Ezeket tehát, mint mondottuk, szükséges előadni; a melyek pedig
meg nem igazulhat a bűntől, ha meg nem gyónja a bűnt." Szent
a bűn gonoszságát nagy mértékben nem növelik, azokat vétek nél¬
Jeromos is ugyanezt erősiti, midőn a Prédikátor könyvét fejteget¬
kül el lehet hallgatni.
vén, ekképen szól:2) „Ha valakit a kígyó, az ördög titkon megmart,
és más valaki tudta nélkül a bűn mérgével bemocskitott, ha hall¬
XLV1I1. K. Azon gyónást, melyben valamely halálos bűn szán¬
gat, és töredelmet nem tart, sem sebét testvére vagy orvosa előtt
dékosan elhallgattatik, ismételni kell.
fölfedezni nem akarja: az orvos, ki meggyógyíthatná, nem segíthet
rajta.“ Ezenkívül sz. Cyprián az elesettekről mondott beszédében
De a gyónáshoz annyira szükséges, hogy teljes és egész legyen,
ugyanezt tanítja, e szavakkal: „Jóllehet sem a bálváuyok előtt nem
— amint előbb mondottuk — hogy, a ki azok közöl, a miket elő
áldoztak, sem iratban hitöket meg nem tagadták, minthogy mégis
kell számlálni, némelyeket szántszándékkal elhallgat, és csak né¬
arról gondolkodtak, gyónják meg azt is töredelmesen az Isten papjai
melyeket gyónik meg: nemcsak semmi hasznot nem húz azon gyó¬
előtt.“ Végre ez közös véleménye és meggyőződése az összes egy-
násból, hanem azonfelül uj bűnnel is terheli magát. S nem is le¬
házi tanítóknak. het a vétkek ilyetén elsorolását a szentség lényegével biró gyónásnak
nevezni; sőt a bűnösnek a gyónást ismételni, és magát azon bűn¬
XLV1I. K. Midőn valaki gyónik, a vétkek körülményeit is szük¬
ről is vádolni kell, hogy a szentség méltóságát a gyónás tettetésé¬
ség előadni.
vel megsértette.
A gyónásban a legnagyobb gondot és szorgalmat kell kifejte¬
nünk, minőt a legfontosabb ügyekben szoktunk használni, és min¬ XLIX. K. A gyónást, melyben feledékenységből vagy nem vétkes
den törekvésünket oda kell irányoznunk, hogy lelkünk sebeit meg¬ gondatlanságból valami elmaradt, ismételni nem szükséges.
gyógyítsuk, és a bűn gyökereit kitépjük. Nem is csupán a halálos
bűnöket kell elszámlálni: hanem minden egyes bűn körülményeit De ha más okból látszik a gyónás hiányosnak, vagy mivel a
is, melyek a gonoszságot vagy nagyobbitják, vagy kisebbítik. Mert bűnbánó némely bűnöket elfelejtett, vagy mivel lelkiismeretének
némely körülmények oly súlyosak, hogy a bűn halálos volta egye¬ rejtekeit nem vizsgálta át elég pontosan, de akarata volt, hogy min¬
dül azokból tetszik ki, azért mindezeket mindig meg kell gyónni. den bűneit teljesen meggyónja: nem leend szükséges gyónását is¬
Mert ha valaki embert ölt, ki kell fejteni, valljon az egyházi volt-e, mételnie; hanem elég leend, ha bűneit, melyekről megfeledkezett,
vagy pedig világi ? Hasonlóképen ha nőszemélylyel vétkezett, szüksé¬ miután eszébe jutnak, máskor meggyónja a papnak. Erre nézve
ges, hogy nyilvánítsa: a házassági köteléktől szabad, vagy másnak mindazáltal szükség megvizsgálni, ha talán nem igen gondatlanul
és felületesen kutattuk-e lelkiismeretűnket, és nem hanyagul idéz¬
*) Sz. Ámbr. az ódont, könyv. 14. f. 2) Sz. Járom. 10 f. tük-e vissza emlékezetünkbe az elkövetett bűnöket, úgy, hogy mél-
238
tán látszassák, hogy azokra visszaemlékezni nem is akartunk; mert,
lia ez történt, a gyónást mindenesetre meg kell újítani.
L. K. A gyónásnak egyszerűnek, világosnak, ás nyíltnak kell lenni.
Ezenkívül gondoskodni kell, hogy a gyónás világos, egyszerű
és nyilt legyen, nem pedig mesterkélten összeállított, mint némelyek
tesznek, kik inkább életmódjokat látszatnak elbeszélni, mint bűnei¬
ket. meggyónni ; mert a gyónásnak olyannak kell lenni, hogy a pap
előtt olyanoknak tüntessen fel bennünket, milyeneknek minmagun-
kat ismerjük, s a bizonyost bizonyosnak, a kétségest kétségesnek
mutassa. Ha vagy a bűnöket nem soroljuk el, vagy afenforgó do¬
logtól eltérő beszédeket szövünk közbe: világos, hogy gyónásunkban
eme kellék hiányzik.
LI. K. A gyónásnak okosnak és szemérmesnek kell lenni.
Igen ajánlandó továbbá a dolgok kifejtésében okossággal és
szemérmetességgel élni. Mert nem kell hasztalanul szaporítani | a
szavakat, hanem, a mik az egyes vétkek természete és lényegéhez
tartoznak, röviden, szerénységgel karöltve járó szavakkal kell előadni.
LIL K. A gyónás nem történhetik küldött vagy levél által.
Mind a gyónónak, mind a lelkiatyának szorgosan kell gondos¬
kodnia, hogy beszédjük a gyónásban titkosan történjék. Innen van,
hogy általán senkinek sem szabad bűneit meggyónni akár izenet,
akár levél által, mert igy már titkosan tenni semmit sem lehet.
Lili. K. A keresztény embernek gyakran gyónni hasznos.
De semmi se feküdjék annyira szivükön a híveknek, mint,
hogy a bűnök gyakori meggyónása által lelkűket iparkodjanak meg¬
tisztítani; mert, midőn valakit halálos bűn terhel, mi sem lehet
neki üdvösebb, a sok, életét fenyegető veszély miatt, mint bűneit
tüstént meggyónni; mert, habár valaki hosszú életet Ígérhetne is
magának, valóban undokság volna, midőn a testet és ruházatot oly
gondosan iparkodunk szennyéből kitisztítani, legalább annyi gonddal
nem lenni, hogy a lélek fénye a vétek legrutabb szennyétől el ne
homály osodj ék.
239
L1V. K. Hányféle hatalommal kell e szentség kiszolgálójának fel¬
ruházva lennie.
De már e szentség kiszolgálójáról kell szólnunk. Hogy az a pap,
kinek rendszerinti vagy megbízott föloldozási hatalma vagyon, eléggé
kitűnik az egyházi határozatból; mert, a kinek e tisztet kell telje¬
sítenie, szükség nemcsak rendi, hanem hatósági hatalommal is bír¬
nia. E tisztről jeles bizonyságot szolgáltatnak az Urnák sz. János¬
nál előforduló ama szavai:1) „A kiknek megbocsátjátok bűneiket,
megbocsáttatnak nekik, és a kiknek megtartjátok, meg vannak tartva;"
mert bizonyos, hogy ezek nem mindenkinek, hanem csak az apos¬
toloknak mondattak, kiknek ezen tisztben az áldozópapok utódaik.
S ez nagyon megegyező a dolog természetével is; mert miután
minden kegyelem, melyet e szentség által nyerünk, Krisztustól a
főtől árad a tagokra: méltán azoknak kell azt Krisztus titokszerü
testének, t. i. a híveknek kiszolgálni, kik egyedül bírnak hatalom¬
mal Krisztus valóságos testének megszentelésére, főkép, miután a
hívők épen a penitentziatartás szentségével tétetnek alkalmatosakká
és méltókká az oltáriszentség vételére. Hogy pedig mily lelkiis¬
meretességgel t artaték fen a legrégibb egyházban a rendszerinti pap¬
nak joghatósága, könnyen érthető a régi atyák határozataiból, melyek¬
kel tiltatik, nehogy valamely püspök vagy pap másnak egyházkö¬
rében valamely tisztet merészeljen teljesíteni, azon egyházi kör elöl¬
járójának engedélye nélkül, vagy ha'nagy szükség kényszeríteni nem
látszatnék. S épen igy rendelkezett az apostol2) is, midőn Titus-
nak megparancsolá, hogy minden egyes városban papokat rendeljen,
kik t. i. a híveket a tanítás és a szentségek mennyei eledelével
táplálnák és nevelnék.
L V. K. Szükség esetében minden pap minden bűnöst fololdozhat.
Mindazáltal, ha halál veszedelme forog fen, és a bűnösnek
saját papja nem lehet jelen, nehogy ily esetben valaki elveszszen,
mint a trienti zsinat3) tanítja, Isten egyházában minden papnak
szabad nemcsak a bűnök akármily neme alól, akármily hatalom¬
mal bir is, sőt még a kiközösítés köteléke alól is feloldozni a bűnöst.
l) Ján. 20, 23. 2) Tit. i, 5. 3) Trient. zsin. a penitentzia.
14 Ül. 7. f.

240
LVI. K. Mily gyóntatóatyát válaszszon kiki, a kinek üdve szivén
fekszik.
Továbbá a rendi és hatósági hatalmon kiviil, a mik elkerül-
hetlenül szükségesek, főkép megkívántatok e szentség kiszolgálójá¬
ban mind a tudomány és műveltség, mind pedig az okosság ; mert
biró és orvos egyszersmind. A mi az elsőt illeti, kétségkívül ene
nem csekély ismeretek kívántainak, hogy nemcsak a bűnöket vizs¬
gálni, és azok különféle nemeiből mindenkinek sorsa s állásához
képest megítélni tudja, melyek halálosak, melyek bocsánandók. A
mennyiben pedig orvos, legnagyobb okosságra is van szüksége. Mei
szorgosan gondoskodnia kell, hogy a betegnek oly, gyógyszere
két rendeljen, melyek alkalmasaknak látszatnak a lélek meggyo-
gyitására és jövőre a betegség ereje ellen megóvására. Ebből meg¬
érthetik a hívek, hogy mindenkinek legnagyobb törekvéssel a,zon
kell lennie, hogy oly gyóntató atyát válaszszon, kit feddhetlen elet,
tudomány és bölcs ítélet ajánlanak; s a ki jól tudja, nnly fontos
és jelentékeny azon tiszt, melyet visel, s mily büntetés illik min¬
den egyes bűnre, s kiket kell vagy fóloldozni, vagy megkötni.
LVI1. K. Soha, sem szóval sem jellel nem szabad nyilvánítani
azokat, a mik a gyónásban mondattak.
Mivel pedig mindenki forrón kívánja, hogy vétkei és rútságai
titokban maradjanak: figyelmeztetni kell a híveket, hogy nincs okuk
attól tartani, hogy a miket a gyónásban fölfödöztek, a lelkiatya va¬
lakinek valamikor kijelenti, vagy abból rájok valamikor valamely
veszély háramolhatik. Mert az egyházi törvények a legkemenyebb
büntetést szabták azon papokra, kik örökös és lelkiismeretes hall¬
gatással titokbaii nem tartják mindazon bűnöket, melyeket nekik
valaki meggyónt. Azért a láter. nagy zsinatban olvassuk: »Mm-
denkép óvakodjék a pap, nehogy szóval, vagy jellel, vagy m s
egyéb módon a bűnöst elárulja/*
LV1II. K. Mikre kell leginkább vigyáznia a papnak mások gyó¬
násainak kihallgatásában.
De már a dolog rende kívánja, hogy miután a kiszolgálóról
szólottunk némely főbb fejezeteket fejtsünk ki, melyek a gyónás
241
használatát és teljesítését közelebbről érdeklik. Mert sokan a hívek
közöl, kik közönségesen alig várhatják, hogy ama napok, melyek
az egyházi törvényben a gyónásra rendeltettek, elmúljanak, a ke¬
resztény kötelességtől oly távol vaunak, hogy alig emlékeznek vét¬
keikre, melyeket a lelkiatyának meg kellene gyónuiok, egyebekre
pedig, melyek az isteni kegyelem elnyerésére kétségkívül legnagyobb
hatással bírnak, épen nem ügyelnek. Mivel tehát azok üdvéről egész
buzgalommal kell gondoskodni, mindenekelőtt azt vizsgálják a lelki¬
atyák a gyónóban: ha van-e bűnei fölött töredelmes bánata, és
bir-e eltökélett és határozott akarattal ezentúl a vétkektől tartózkodni.
Hogyha ily érzéssel látják a gyónót eltelve, intsék és hathatósan
buzdítsák, hogy ily nagy és kiváló jótéteményért Istennek legna¬
gyobb hálát adjon, és tőle a mennyei kegyelem segélyét kérni soha
meg ne szűnjék, mely által megerősittetve és védve, a gonosz kí¬
vánságoknak könnyen ellenállhat, és azokat elfojthatja. Inteni
is kell őt, hogy egy napot se engedjen elmúlni a nélkül, hogy
Urunk szenvedésének titkairól némileg ne elmélkednék, és annak
követésére és legbensőbb szeretetére ne buzdítaná s tüzelné magát.
Mert ezen elmélkedés által éri el, hogy a sátán minden kisértései
ellen napról napra biztosabbnak érzendi magát. Mert nem más
az oka, hogy a csekély kísértetektől is oly hamar legyőzetünk,
minthogy a mennyei dolgok feletti elmélkedés által az isteni sze¬
retet tüzét éleszteni nem törekszünk, melylyel a lélek felujulhatna
és erőt nyerhetne. Ha pedig a lelkiatya észre veszi, hogy az, a ki
gyónni akar, bűneit nem bánja úgy, hogy valóban megtörődöttnek
mondathatnék: iparkodjék a töredelmesség kívánságát benne fölkel¬
teni, hogy ezután e kitűnő ajándék vágyától égve, azt az Isten
irgalmától kérni, és esdeni elhatározza. Különösen elfojtandó né¬
melyek kevélysége, kik gonoszságaikat némi mentegetődzéssel vagy
védeni vagy kisebbíteni törekszenek. Mert például, midőn valaki
vallja, hogy a haragtól hevesebben elragadtatott: ez izgatottság
okát rögtön másra tolja, kitől, mint panaszolkodik, előbb bántalmat
szenvedett. Inteni kell tehát, hogy ez felfuvalkodott szívre, és bű¬
nének nagyságát vagy kevésbe vevő vagy épen nem ismerő em¬
berre mutat; aztán az ilyetén mentegetődzés inkább nagyobbitja,
mint kisebbíti a vétket. Mert a ki tettét igy törekszik igazolni,
azt látszik vallani, hogy ő akkor fog béketüréssel élni, midőn sen¬
kitől sem bántalmaztatik; a minél bizonyára keresztény emberhez
méltatlanabb semmi sem lehet. Mert midőn fökép azon kellene
242 243

sajnálkoznia, ki őt megbántotta: mégis nem a bűn gonoszsága miatt szükség megjegyezni, hogy senki sem bir oly jeles emlékezettel,
háborodik fel, hanem felebarátjára haragszik: és midőn legjobb al¬ melynél fogva minden tettére, szavára és gondolatára visszaemlékez¬
kalma van Istent béketürésével tisztelni, és felebarátját szelidsége zék: azért a híveknek semmi által sem kell elriasztatniok a lelki¬
által megjavítani, az üdvös alkalmat kárhozatára fordítja. Még ve¬ atyához való visszatéréstől, ha oly vétek jut eszökbe, a melyet
szélyesebbnek tekintendő azok hibája, kik némi oktalan szégyentől előbb föl nem említettek. Ezeket és még több efféléket kell a
akadályoztatva, bűneiket megvallani nem merik. Ezekbe tehát buz¬ lelkiatyáknak a gyónásban szem előtt tartaniok. Most térjünk a
dítás által bátorságot önteni, és figyelmeztetni kell őket, hogy nincs türedelem harmadik részére, mely elégtételnek neveztetik.
ok félni bűneik megvallásától, s hogy senki sem csodálkozhatik, ha
értésére esik, hogy az emberek vétkeznek; miután ez mindnyájunk LIX. K. Mit jelent az elégtétel általában, s mit a gyónás
közös nyavalyája és az emberi gyarlóság tulajdona. Vannak mások, anyagában.
kik, vagy mivel bűneiket, ritkán szokták meggyónni, vagy mivel
Először tehát az elégtétel nevét s jelentését kell kifejteni.
semmi gondot s figyelmet nem fordítottak gonoszságaik megvizsgá¬
Mert innét vettek a kath. egyház ellenségei bő alkalmat egyenetlen¬
lására, sem elkövetett bűneiket, a gyónásban előadni, sem azt eléggé
ségre s czivakodásra a keresztény nép legnagyobb kárával. Az elég¬
nem tudják, hogyan kell e kötelesség teljesítéséhez fogni; ezeket
tétel tehát valamely tartozásnak egész lerovása; mert, a mi elég,
mindenesetre szigorun meg kell dorgálni, főkép megtanítani, hogy,
abban mi sem látszik hiányzani. Azért, midőn a bocsánat-nyerés¬
mielőtt valaki gyóntatóatyához járul, egész erővel azon kell lennie,
ről van szó, eleget tenni annyit jelent, mint valakinek annyit tenni,
hogy bűnei felett törödelemre gerjedjen; ezt pedig semmiképen sem
a mennyi a felháborodott léleknek a méltatlanság megtorlására elég
teheti, hacsak azokat emlékezetébe vissza idézve egyenkint megis¬
lehet. S igy az elégtétel nem egyéb, mint a máson elkövetett sé¬
merni nem törekszik. Azért ha a lelkiatya ily embereket teljesen
relemnek kiegyenlítése. A mennyire pedig ide tartozik, a hittudó¬
készületleneknek talál, nyájas szavakkal bocsássa el magától, és
sok az elégtétel nevét azon kiegyenlítés jelentésére használták, mi¬
buzdítsa őket, hogy bűneik kinyomozására némi időt fordítsanak, és
dőn az ember elkövetett bűneiért Istennek valamikép eleget tesz.
ezután térjenek vissza. Hogy ha talán erősítenék, hogy ők erre
nézve minden törekvést és szorgalmat felhasználtak, mivel a lelki¬
LX. K. Hány fokozata vagyon azon elégtételnek, mely a bűnért
atya fölötte tarthat, nehogy egyszer elbocsáttatva, vissza nem jön¬
némi kárpótlást foglal magában.
nek : ki keli őket hallgatni, főleg ha életök megjobbitására némi
törekvést mutatnak, és arra birhatók, hogy hanyagságukat megvált¬
Minthogy e tekintetben sokféle fokozat lehetséges, innen van,
ják, s azt máskor pontos és szorgalmas vizsgálat által kipótolni
hogy az elégtétel különféle értelemben vétetik; és pedig első sleg¬
ígérjék; ebben mindazáltal nagy óvatosság szükséges. Mert ha a
jelesebb az, melylyel bűneink minősegéhez képest mindaz, a mivel
hallott gyónásból belátja, hogy a gyónónak sem a bűnök elszámlá-
tartozunk, tetézve lefizettetik, habár az Isten a legszigorúbb igaz¬
lásában szorgalma, sem azok megutálásában bánata épen nem hiány¬
ság szerint akar is velünk cselekedni. Ezen elégtétel az, mely Istent
zott, Kioldozhatja. Ha pedig benne mindkettőt hiányzani tapasztalja,
irántunk kiengesztelte s kegyessé tette, s ezt egyedül Krisztus Urunk¬
tanácsolja és javasolja neki, hogy, mint fönebb volt mondva, na¬
nak köszönjük, ki a keresztfán bűneinkért a váltságbért lefizetvén,
gyobb gondot fordítson lelkiismerete megvizsgálására, és lehető leg¬
az Istennek teljesen eleget tett. Mert semmi teremtett lény sem
nagyobb nyájassággal bánván vele, bocsássa el. Minthogy pedig
bírhatott akkora becscsel, hogy bennünket ily nagy tartozástól meg¬
néha megtörténik, hogy az asszonyok, az előbbi gyónásban vala¬
szabadíthatna, s amint sz. János bizonyítja: „Ö engesztelő a mi
mely bűnről megfeledkezvén, nem mernek a gyóntatóatyához is¬
bűneinkért; nemcsak a mieinkért pedig, hanem az egész világéiért.al)
mét visszatérni, mivel félnek, nehogy vagy a nép előtt nagy isten-
telenség gyanújába essenek, vagy különös vallásosság dicséretét haj-
hászni látszassanak: gyakran, majd nyilván, majd négyszemközt 1) Ján. I. lev. 2, 2.
33
244
Ez tehát teljes és bőséges, minden ez életben elkövetett bűnök
nagyságának teljesen és tökéletesen megfelelő elégtétel; melynek
erejéből az emberek cselekedeteinek Isten előtt legnagyobb becsük
van, s nélküle semmi érdemük sem volna. Ide látszatnak vonat¬
kozni Dávid szavai is, ki miután magában fontolgatva, felkiáltott:
„Mit adjak vissza az Urnák mindazokért, miket nekem adott ?“ 1)
ezen elégtételen kiviil, melyet ő kehely névvel jelölt, semmi egye¬
bet nem találhatott méltónak annyi s oly nagy jótéteményekhez,
azért hozzá teszi: „Az üdvösség kelyhét veszem, és az Ur nevét
segitségül hivom.“ Az elégtételnek második neme az, mely kánoni
_ törvény szerinti — elégtételnek is neveztetik, s bizonyos időhez
szabva vitetik végbe. Ugyanis az ősrégi egyházban szokássá vált,
hogy a penitentziatartóknak, midőn bűneiktől feloldoztatnak, vala¬
mely büntetés szabassék, mely büntetésnek kiállása elégtételnek
szokott neveztetni. Ugyanezen névvel neveztetik a büntetésnek akár-
mely neme is, melynek a bűnökért, nem ugyan mint a lelkiatyától
föladott, hanem önkéntesen felvállalt s minmagunk ellen szabott
büntetésnek alávetjük magunkat. Ez azonban épen nem tartozik a
töredelemhez, mint szentséghez, hanem csak az teszi a szentség ré¬
szét, melyről mondottuk, hogy a pap meghagyásából rovandó le
Istennek a bűnökért, azon erős és eltökélt akarattal, hogy jövőben
a bűnt minden erőnkből kerülni fogjuk. Mert némelyek igy hatá¬
rozták meg: „Eleget tenni annyit tesz, mint Isten iránt kellő tisz¬
telettel viseltetni.44 Hogy pedig Isten iránt senki kellő tisztelettel
nem viseltethetik, hacsak föl nem teszi magában, minden bűnt ke¬
rülni, eléggé világos. És: „eleget tenni annyi, mint a bűn okát ki¬
irtani, és sugallatainak sziveinket ki nem tárni.44 Ezen értelemben
mások az elégtételt kitisztításnak mondották, mely által lemosatik
minden mocsok, mely a bűn szennye által a lélekre ragadt, s az
ideiglenes büntetésektől, melyek alá valánk vetve, fölmentetünk.
Ezek igy lévén, könnyű leend a híveket meggyőzni, mily szükséges,
hogy a penitentziatartók ez elégtételben magokat gyakorolják.
LX1. K. Az őrök büntetés elengedésével, mely a vétek megbocsá¬
tását követi, nem mindig engedtetik el az ideiglenes büntetés.
Tanítani szükség a híveket, hogy kettő az, a mi a bűnt követi:
a vétség és a büntetés; s ámbár a vétség megbocsátásával mindig
l) 115. zsolt. 12. 13.
245
elengedtetik egyszersmind az örök halál büntetése is a pokolban:
mindazáltal nem mindig történik, mint a trienti sz. zsinat kijelenti,
hogy az Ur a bűnök maradványait s a bűnökért köteles ideiglenes
büntetést elengedje. Ennek világos példái találhatók a szentirásban:
Mózes I. könyv. 3. rész. Mózes IV. könyv. 12 és 22. rész. és sok
más helyen. A legvilágosabb s legjelesebb Dávid példája, a kinek
noha Náthán1) azt mondotta: „Az Ur is elvette bűnödet; nem
fogsz meghalni:44 mégis önkéntesen a legsúlyosabb büntetések alá
vetette magát, Isten irgalmáért éjjel nappal igy könyörögvén: „Moss
meg engem mindinkább gonoszságomból, s bűnömből tisztíts meg
engem; mert elismerem gonoszságomat, s bűnöm előttem vagyon
mindenkoron.44 a) Ezen szavakkal azt kérte az Úrtól, hogy ne csak
a gonoszságot, hanem a gonoszságért tartozó büntetést is engedje
el neki, s a bűn maradékaitól kitisztítva, a tisztesség és épség előbbi
állapotába helyezze vissza. S ámbár ezeket legbuzgóbb könyörgé¬
sekkel kérte, az Ur mégis mind a házasságtörésben nemzett fiának,
mind Absolonnak, kit különösen szeretett, elpártolásával és veszté¬
vel büntető, és még más büntetésekkel és csapásokkal is megláto-
gatá őt, melyekkel előbb fenyegette. így Mózes II. könyvében is
Isten Mózes kérésére a bálványimádó népnek megbocsátott ugyan,
mindamellett fenyegető, hogy ama förtelmes gonoszságért súlyos
büntetésekkel fogja megbüntetni; és maga Mózes leendőnek bizo-
nyitá, hogy azt az Ur legszigorúbban megboszulandja egész a har¬
mad s negyed izig. s) Hogy pedig ezeket a sz. atyák is mindenkor
tanították a kath. egyházban, az ő tekintélyük legvilágosabban
erősiti.
LXII. K. Miért nem enged el Isten az embernek a töredelem
szentsége által annyit, mint a keresztség által.
Mi okból történt pedig, hogy a penitentziatartás szentségében
nem engedtetik el minden büntetés épen úgy, mint a keresztségben,
jelesen magyarázza a trienti sz. zsinat következő szavakkal:4) „Az
isteni igazságosság mivolta követelni látszik, hogy máskép fogad¬
tassanak tőle kegyelembe azok, kik a keresztség előtt tudatlanság¬
ból vétkeztek ; s máskép azok, kik már egyszer az ördög s a bűn
*) Kir. II. könyv. 12, 13. 2) 50. zsolt. 4, 5. 8) Mózes. II.
K. 32, 14. 34. 4) Trient. zsin. 14. ül. 8. f.
246 247

rabszolgasága alól fölszabadíthatva, és a Szentlélek ajándékát el¬ járultak a töredelem szentségéhez, úgy meglágyultak, hogy igaz tö¬
nyerve, az Isten templomát tudva megszentségteleniteni, s a Szent- redelmes bánatra indultak. Később azonban a régi fegyelem szi¬
leiket megszomoritani nem irtóznak. S az isteni jósághoz méltó, gora annyira alább szállott, s a szeretet úgy meghidcgült, hogy
hogy bűneink ne bocsáttassanak meg minden elégtétel nélkül, ne¬ már többnyire a liivek a bűnök bocsánatának elnyerésére semmi
hogy alkalmat véve, a bűnöket csekélyeknek tartván, mintegy a belső lelki fájdalmat és szivbeli bánatot sem tartanak szükségesnek,
Szentlélek megsértésével és kisebbítésével nagyobbakba essünk, ha¬ hanem elegendőnek vélik, ha bánatot mutatnak.
ragot vonván tejünkre a harag napján. Mert kétségkívül hatható¬
san visszatartanak a bűntől, s mintegy fékeznek ezen elégtételi LX1V. K. A penitentziatartás által Krisztushoz hasonlítunk.
büntetések, és jövőre óvatosabbak s vigyázóbbakká teszik a pe-
Azután pedig ily büntetések szenvedése által azt érjük el,
nitentziatartókat. “ Azonfelül mintegy bizonyítványai azon bánatnak,
hogy Jézus Krisztusnak, a mi fejünknek, abban, a miben önmaga
melyet az elkövetett bűnök fölött érzünk; s ekkép elégtétel adatik
szenvedett *) s megkisértetett, képét és hasonlatosságát viseljük.
az egyháznak, melyet bűneinkkel súlyosan megbántottunk. Mert,
„Mert mi lehetne rútabb, amint sz. Bernát 2) mondá, mint tövis¬
amint sz. Ágoston mondja: „A töredelmes és alázatos szivet az Ur
sel koronázott fő alatt elkényeztetett tagnak lenni. “ Mert az apos¬
nem veti meg."1) Azonban, mivel többnyire kinek kinek lelki fáj¬
tol tanúsága szerint *) „Krisztusnak örökös társai vagyunk, ha vele
dalma mások előtt rejtve vagyon, és sem szavak, sem bármely más
együtt szenvedünk;" s mint más helyen irta:4) „Ha vele együtt
jelek által mások tudomására nem jut, az egyház elöljáróitól helye¬
meghalunk, vele együtt élünk is; ha szenvedünk, együtt ország¬
sen tűzetnek ki bűnbánati időszakok, hogy az anyaszentegyháznak,
iunk is."
melyben magok a bűnök megbocsáttatnak, elégtétel adassák.
LX V. K. Mikép van a bűnnél helye az igazságnak az Isten irgal¬
LXII1. K. Hogyan használnak másoknak a ránk mért büntetések
massága mellett.
Azonkívül penitentziatartásunk példái másokat oktatnak, mikép
Szent Bernát5) is azt állítja, hogy kettő található a bűn¬
kelljen életüket intézniök, s a jámborságot követniük. Mert, midőn
ben : a lélek vétsége és sebe ; a vétség ugyan Isten irgalma által
mások a bűneinkért reánk mórt büntetéseket szemlélik, belátják,
eltöröltetik, de a bűnök sebeinek begyégyitására igen szüksé¬
hogy nemcsak egész életükön át legnagyobb vigyázattal kell lenniük,
ges a töredelem szentségének gyógyszerét alkalmazni. Mert vala¬
hanem előbbi magokviseletét is megkell javitniok. Azért igen bölcs szo¬
mint a seb begyógyitása után is némely sebhelyek maradnak, me¬
kás volt az egyházban, hogy, ha valaki nyilvánosan követettel nagy
lyeket szinte gyógyítani kell: ép úgy a lélekben a vétség megbo¬
bűnt, nyilvános vezeklés alá vettetek, hogy a többiek a félelem ál¬
csátása után a bűn maradványai, melyek fenmaradnak, eloszlatan-
tal visszariasztatva, ezután szorgalmasabban kerüljék a bűnt; a mi
dók. Ezt nyíltan erősiti aranyszáju sz. János 6) állítása, midőn igy
néha a titkos bűnök miatt is, ha súlyosabbak valának, meg szokott
szól: „Nem elég a nyilat a testből kihúzni, hanem a nyíl ejtette
történni. De a nyilvánosoknál, mint mondottuk, mindig szokásban
seb is begyógyítandó ; épen igy a lélekben is a bűn bocsánatának
volt, hogy, a kik azokat elkövették, fel nem oldoztattak, mig nyil¬
megnyerése után a hátrahagyott sebet a töredelem által kell be¬
vános vezeklés alá nem vetették magokat. A lelkészek pedig az¬
gyógyítani. “ Mert sz. Ágoston7) igen gyakran int, hogy a töre-
alatt Istenhez imákat intéztek azok üdvéért, s nem szűntek meg a
delemben e kettőt tekintetbe kell venni: az Isten irgalmát és igaz-
vezeklőket inteni, hogy ők is hasonlókép cselekedjenek. E tekintet¬
ben igen nagy volt sz. Ambrusnak 2) gondossága és szorgoskodása,
*) Zsid. 2, 18. 2) Sz. Bern. 5. besz. mind. szentek. s) Ttom.
kinek könyeire, mint mondják, igen sokan, kik kemény szivvei
8, 17. 4) Tinioth. II. 11, 12. 5) Sz. Bern. az Ur vaoser. be-z.
6) Ar. sz. Ján. 80. hóm. az antioch. nép. 7) Sz A-go-s-t. az 50.
*) Sz. Ágost. Encliir. 65 f. 2) Paulin. sz. Árabr élet. Zsolt ár r.

248
ságát; irgalmát, melylyel a bűnöket s az azokért tartozó őrök
büntetéseket elengedi; igazságát, mely szerint ideigtartó büntetések¬
kel fenyiti meg az embereket.
LXV1. K. A penitentziatartás által elkerüljük az Istentől nekünk
készített büntetéseket.
Végre a penitentziatartásnak magunktól felvállalt büntetése
elejét veszi az Istentől készített fenyítésnek és ellenünk elrendelt
büntetéseknek. Ezt tanítja az apostol, midőn igy szól: „Hogyha
mi magunkat megitéluők, bizonyára nem Ítéltetnénk meg; midőn
pedig Ítéltetünk, az Úrtól fenyittetünk, hogy e világgal el ne kár¬
hoztassunk. “ *) Ha ezek jól megmagyaráztalak a híveknek, majd¬
nem lehetetlen, hogy a töredelem cselekedeteire hathatósan ne ser¬
kentessenek.
LXVI1. K. Honnan van, hogy cselekedeteink érdemmel is, elég¬
tétellel is bírnak.
Mily nagy légyen pedig hatása, kitűnik abból, hogy az egész
Krisztus Urunk szenvedésének érdemétől függ. Ótölenyerjük egyszers¬
mind jó cselekedeteinkkel azon két legnagyobb jót, melyek egyike az,
hogy a halhatatlan dicsőségnek jutalmát érdemeljük, úgy hogy egy
pohár fris víz sem marad jutalom nélkül, ha azt az ő nevében ad¬
juk ; másika, hogy bűneinkért eleget teszünk.
LXVIII. K. A mi elégtételünk nem homályositj a el Krisztus
elégtételét és érdemét.
De az Krisztus Urunknak logtökéletesebb és teljesebb elégté¬
telét épen nem homályositja el; sőt ellenkezőleg sokkal tisztább
és főnségesb fénybe helyezi. Mert Krisztus kegyelme annál bősé-
gesbnek látszik, minthogy nemcsak azokban részesülünk, a miket ő
egyedül, hanem azokban is, a miket ő, mint fő a tagokban, a szent
és jámbor emberekben érdemlett és véghezvitt. így történik, hogy
a jámborok igaz és jó cselekedetei oly nagy becscsel és érdemmel
bírnak. Mert Krisztus Urunk, mint fő a tagokra, és mint szőlőtő
a vesszőkre, folytonosan árasztja kegyelmét azokra, kik vele szeretet
l) I. Kor. 11, 31. s. k
249
által egybekapcsolva vannak. Ezen kegyelem pedig jó cselekede¬
teinket mindig megelőzi, kíséri és követi, s nélküle érdemet sze¬
rezni, és Istennek eleget tenni semmikép sem vagyunk képesek. S
igy történik, hogy az igazaknak semmi sem hiányzik, minthogy
cselekedeteikkel, melyeket Isten segítségével visznek végbe, mind
az isteni törvénynek az emberi s halandó természethez mérten ele¬
get tehetnek, mind az örök életet, melyet t. i. elnyernek, ha e vi¬
lágból Isten kegyelmében múlnak ki, kiérdemelhetik. Mert isme¬
retes Üdvözítőnk ama mondása: „Mind, ki e vízből iszik, ismét
szomjuhozik; a ki pedig iszik ama vízből, melyet én adok neki,
nem fog szomjukozni mindörökké; hanem a viz, melyet én adok
neki, őbenne szökőkút vize lesz az örök életre." *)
LXIX. K. Mi szükséges főképen ahhoz, hogy valamely cselekedet
elégtételi erővel bírjon.
De az elégtételhez főkép kettő kívántatik. Az első az, hogy,
a ki eleget tesz, megigazult és Isten barátja legyen. Mert azon
cselekedetek, melyek nem a hitből és szeretetből származnak, semmi¬
kép sem lehetnek kedvesek Isten előtt. A második az, hogy oly
cselekedeteket vállaljunk fel, melyek természetűknél fogva fájdal¬
mat és kellemetlenséget okoznak ; minthogy ugyanis elkövetett bűnein¬
kért kárpótlások, és, mint sz. Cyprian vértanú a) mondja : váltságdíjak
lévén a bűnökért: szükség, hogy némi keserűséggel legyenek össze¬
kötve. Ámbár nem mindig történik, hogy, a kik magokat ily terhes cse¬
lekedetekben gyakorolják, fájdalmat érzenek. Mert gyakran vagy a
szenvedés megszokása, vagy az Isten iránt lángoló szeretet esz¬
közli, hogy, a miket elviselni igen nehéz, nem is érezzük. De azért
azon cselekedetek elégtéti erejöket el nem vesztik; mert saját¬
juk az Isten fiainak, oly szeretettel s kegyelettel lángolni iránta,
hogy legkeseriibb dolgokkal terheltetve, vagy majdnem semmi kel¬
lemetlenséget sem éreznek, vagy mindent legnagyobb örömmel is
tűrnek.
LXX K. Hányfélék az elégtételi cselekedetek.
Azonban adják elő a lelkipásztorok, hogy az elégtételnek
minden neme főkép e háromra vihető vissza: az imádság, böjtölés
*) Ján. 4, 13. 2)Sz. Cypr. 55. lev.
250
és alamizsnára, mint a melyek károm jónak : a lelki, a testi s az
ugy nevezett külső javaknak felelnek meg, melyeket mind az Isten¬
től nyertünk. Semmi sem lehet pedig alkalmast) s hathatóst) a vét¬
kek gyökereinek kiirtására. Mert, miután „minden,1) ami e világon
van, a test vagy a szemek kívánsága, vagy az élet kevélysége,"
mindenki beláthatja, hogy a betegség eme három oka ellen ugyan¬
annyi gyógyszer, az elsőnek t. i. a böjtölés, a másodiknak az ala¬
mizsna, a harmadiknak az imádság leghelyesebben tétetik ellenébe.
Továbbá, ha azokat tekintjük is, kik vétkeinkkel megbántatnak,
könnyen érthető, miért áll minden elégtétel főkép e háromból.
Ezek pedig: az Isten, felebarátunk és minmagunk. Azért az Istent
imádsággal engeszteljük ki, felebarátunknak alamizsnával teszünk
eleget, minmagimkat pedig böjttel sanyargatjuk.
LXX1. K. Azon szenvedések, melyek az embert külsőleg érik,
birnak-e elégtételi erővel.
Mivel pedig sok és különféle nyomor és baj nehezedik reánk
az életben, azért tökép arra tanitandók a hivek, hogy azok, kik
béketüréssel viselik az Istentől reájok bocsátott bajokat és viszon¬
tagságokat, bőséges anyagot nyernek elégtételre és érdemszerzésre;
a kik pedig kedvetlenül s ellenszegülve tűrik az ily büntetést, az
elégtétel minden gyümölcsét elvesztik, s a bűnöket igazságosan bo-
szuló Istennek fenyítését és büntetését viselik.
LXXll. K. Teljesítheti valaki az elégtételt s annak minden
részeit más helyett.
Az Isten legfőbb jósága s kegyessége legnagyobb dicséretek¬
kel s hálaadásokkal magasztalandó, mivel az emberi gyarlóságnak
megengedé, hogy egyik a másikért eleget tehet; a mi ugyan a tö-
rödelem ezen részének különös sajátsága. Mert valamint, a mi a
gyónást illeti, senki sem képes más helyett bánkódni vagy gyónni:
ugy, a kik Isten kegyelmében vannak, más helyett leróhatják,
a mivel az tartozik Istennek. Így történik, hogy mintegy egyesség
szerint „az egyik 2) a másiknak terhét viselni" látszik. E felől nem
is kételkedhetik senki a hivek közöl, minthogy az apostoli hit-
*) Ján, I. ’l, 16. 2) Gál. 6, 2.
251
vallásban a szenteknek egyességét valljuk. Mert midőn mindnyájan
ugyanazon keresztséggel lemosatva Krisztusban újjá születünk,
ugyanazon szentségekben részesülünk, főkép pedig Krisztus Urunk
ugyanazon teste s vérének eledelével s italával táplál tatunk: ez
legvilágosabban bizonyítja, hogy mindnyájan ugyanazon testnek tag¬
jai vagyunk. Valamint tehát a láb nemcsak maga, hanem a sze¬
mek érdekében is teljesiti tisztét; viszont, hogy a szemek látnak,
nemcsak magok, hanem minden tagnak közös hasznára tartozik:
ugy az elégtétel kötelmei is közöttünk közöseknek tekintendők. Ez
azonban nem áll minden kivétel nélkül, ha mindazon hasznokat te¬
kintjük, melyek abból származnak; mert az elégtételi cselekedetek
egyszersmind gyógyszerek s némi orvoslások, melyek a penitentzia-
tartónak a lélek rósz indulatainak megorvoslására rendeltetnek; pe¬
dig világos, hogy ezen haszonban épen nem részesülnek azok, kik
nem önmaguk tesznek eleget. Ezeket kell tehát a penitentziatartás
három részéről, a bünbánat-, gyónás- s elégtételről bőven és vilá¬
gosan megmagyarázni.
LXX1II. K. Feloldozandó-e az, ki az elvitt jószág visszaállítását
meg nem ígéri.
A lelkiatyák főkép arra vigyázzanak, hogy a bűnök meg-
vallását kihallgatván, mielőtt a bűnöst vétkeitől feloldoznák, ha
talán az felebarátjának jószágában vagy becsületében valamit ártott,
vétke minőségéhez képest tetézett elégtétellel kipótolja; mert sen¬
kit sem szabad feloldozni, mig meg nem Ígéri, hogy mindenkinek
a magáét vissza fogja adni. De mivel sokan vannak, kiknek, noha
készségesen Ígérik, hogy kötelességeknek eleget teendenek, mégis
feltett s elhatározott akaratjok ígérőtöket sohasem teljesíteni: azok
mindenkép kényszeritendök, hogy a visszatérítést teljesítsék; és
gyakran lelkökre kötendők az apostol ama szavai: „A ki lopott, már
ne lopjon, hanem inkább munkálkodjék kezeivel, azt dolgozván, a
mi jó, hogy legyen, miből adni a szükölködőknek. x)
LXXIV. K. Mily elégtétel szabandó a penitentziatartóra.
Az elégtétel büntetésének kiszabásában pedig semmit se ha¬
tározzanak önkényük szerint, hanem mindent igazsággal, okossággal
l) Efez. 4; 28.
34

252
és jámborsággal kell intézniük. S hogy e mértékkel látszassanak
a bűnöket mérlegelni, s a töredelmezők vétkeiknek nagyságát an¬
nál inkább felismerjék: hasznos leend néha tudtokra adni, mily bün¬
tetések rendeltettek némely vétkekre a régi, úgy nevezett töredelmi
szabványok határozatából. Tehát az elégtétel módját általában a bűn
minősége határozza meg. De az elégtételnek minden neme közöl
legalkalmasabb, a töredelmezőknek meghagyni, hogy bizonyos számú,
s meghatározott napot imádságra szenteljenek, és minden, főkép pe¬
dig az Urban kimúlt kivekért Istenhez könyörögjenek. Inteni is
kell őket, hogy a lelkiatyától rendelt elégtétek cselekedeteket gyak¬
ran önkényt is felvállalják és ismételjék, s úgy viseljék magokat,
hogy mindazoknak pontos teljesítése után is, a mik a töredelem
szentségéhez tartoznak, a töredelem erényében magokat gyakorolni
soha meg ne szűnjenek. Ha néha a nyilvános botrány miatt nyil¬
vános vezeklést is kellene rendelni, habár a penitentziatartó vissza¬
riadna, s tőle felmentést kérne is, nem kell könnyen engedni neki:
hanem rábeszélni szükség, hogy,a mik mind neki, mind másoknak
üdvösségére szolgálatidnak, készséges és vidám leiekkel vállalja fel.
Ezeket a töredelem szentségéről s annak egyes részeiről úgy kell
előadni, hogy a hívek azokat nemcsak teljesen megértsék, hanem
Isten segítségével tettleg igazán, s lelkiismeretesen teljesíteni is
készek legyenek.
VI. FEJEZET.
Az utolsó kenet szentségéről.
1. K. Miért kell a lelkipásztoroknak gyakrabban szólniok a hí¬
vekhez az utolsó kenet szentségéről.
Midőn a sz. irás tanítja: *) „Minden cselekedeteidben emlé¬
kezzél meg utolsó dolgaidról, és örökké nem vétkezel," ezzel mint¬
egy intetnek a lelkipásztorok, semmi alkalmat el nem mulasztani
a°hivő nép intésére, hogy a halálról elmélkedjék. Minthogy pedig
az utolsó kenet szentségével amaz utolsó nap emlékezete egybe van
*) Sirák fia könyv. 7, 40.
253
kötve: könnyen érthető, hogy gyakran kell róla oktatást tartani,
nemcsak azért, mivel azon dolgok titkait, melyek üdvünkhöz tar¬
toznak, kifejteni és megmagyarázni igen szükséges; hanem azért is,
mivel a hívek megemlékezvén, hogy minden embernek meg kell
halnia, rósz kívánságaikat fékezni fogják, minek az lesz eredménye,
hogy a halál félelme kevésbé fogja őket nyugtalanítani, sőt az Is¬
tennek buzgó hálát aduak, ki, mint a keresztség szentsége által
utat nyitott nekünk az igaz életre, úgy, hogy ez életből kiköltözvén,
utunk az égbe biztosabb lenne, az utolsó kenet szentségét rendelte.
II. K. Miért neveztetik ezen szentség utolsó kenetnek.
Hogy tehát azok, a mik magyarázatára szükségesebbek,
szintén ugyanazon renddel, melyet a többi szentségeknél követtünk,
adassanak elő: először azt kell kifejteni, hogy ezen szentség azért
neveztetik utolsó kenetnek, mivel minden szent kenések közt,
melyeket Üdvözítő Urunk egyházára bízott, utolján szolgáltatandó
ki. Azért ezen kenet elődeinktől a betegek kenete szentségének,
és az elköltözők szentségének is neveztetett, mely elnevezésekkel
a hívek utolsó órájukra emlékeztetnek.
III. K. Hogyan egyez az utolsó kenettel a szentség valódi fogalma.
Mindenekelőtt kitejtendő, hogy a szentség valódi fogalma az
utolsó kenettel megegyez. Ez pedig világosan kitetszik, ha azon
szavakra figyelmezünk, melyekkel sz. Jakab apostoll) ezen szent¬
ség törvényét kihirdette. „Beteg valaki közöletek? hivassa el, úgy¬
mond, az egyházi szolgákat, és ezek imádkozzanak felette, megken¬
vén őt olajjal az Ur nevében, és a hitből jött imádság megszaba¬
dítja a beteget, s megkönnyebbiti őt az Ur, s ha még bűnökben
vagyon, megbocsáttatnak neki." Mert midőn az apostol a bűnöket
megbocsáttatni állítja, ezzel a szentség lényegét és természetét nyil¬
vánítja. Hogy pedig ez volt a kath. anyaszentegyház folytonos ta¬
nítása az utolsó kenet szentségéről: mind több más gyülekezet bi¬
zonyítja, mind pedig a trienti zsinatbau*) kijelentetett, úgy, hogy
») Sz. Jakab. 5, 14. 15. *) Trient. zsin. 14. ül. az ut. ken.
2. szab.
254
kiközösitési büntetést szabott azokra, kik máskép tanítani vagy érezni
merészkednek. I. Tncze l *) is igen ajánlja a híveknek e szentséget.
IV. K. Minthogy több kenés történik, szentséget is többet kell-e
azokban állítani.
Azért a lelkipásztorok állandóan tanítsák, hogy az utolsó
kenet valóságos szentség, és nem több, hanem csak egy, habár
több kenés által szolgáltatók ki, melyek mindegyikénél tulajdonimák
és különös alak alkalmazandó. Egy pedig, nem részeinek egybe-
függése, melyek elválaszthatlanok volnának, hanem tökéletessége
által; milyenek mindazok, a mik több dologból állanak. Mert va¬
lamint a ház, mely sok és különböző anyagból van összeállítva,
csak egy alakban jő tökéletességre: úgy ezen szentség is, ámbár
több dologból és szóból létesül, mindazáltal csak egy jel, s egy do¬
lognak, melyet jelent, hatásával bir. Azonkívül adják elő a lelki-
pásztorok, melyek e szentségnek részei, úgymint: az elem és az ige;
mert ezek sz. Jakabtól nem mellőztettek; *) melyek mindegyikében
saját titkok észlelhetők.
I'. K. Mi az utolsó kenet anyaga.
Eleme vagy anyaga tehát, mint a zsinatok, s különösen a
trienti3) elhatározta, a püspöktől megszentelt olaj, t. i. nem akár-
mely zsíros és kövér anyagból, hanem egyedül az olajfa bogyóiból
sajtolt nedv. Ezen anyag pedig igen alkalmas annak jelentésére,
a mit a szentség ereje bensőleg a lélekben eszközöl; mert vala¬
mint az olaj a test fájdalmai enyhítésére igen hasznos: úgy a szent¬
ség ereje a lélek szomorúságát és fájdalmát enyhíti. Azonkívül az
olaj visszaállítja az egészséget, vidámságot szerez, és világításra
tápanyagul szolgál; sőt a fáradt test erőinek visszaszerzésére is
nagyon alkalmas. Mindezek azt jelentik, mit eszközöl a betegben az
isteni erő ezen szentség kiszolgáltatása által. Ennyi elég az anyagról.
VI. K. Ezen szentség alakja.
Ezen szentség alakját pedig az ige és azon ünnepélyes ima
1) 1. Incze. 1. lev. 8. f. 2) Sz Jak. 5, 14. 8) Trient.
zsin. 14. ül. az utol. ken. 1. f.
teszi, melyet a pap az egyes kenéseknél alkalmaz, midőn mondja:
„Ezen kenés által bocsássa meg neked Isten, mit a szemek, fülek
és az érzés hibája által vétkeztél. “ Hogy pedig ez teszi igazi és
tulajdonképeni alakját ezen szentségnek, kijelenti sz. Jakab apostol,
midőn *) mondja : „és imádkozzanak fölötte, es a hitből jött imád¬
ság megszabadítja a beteget. “ A miből kiderül, hogy az alak ima¬
ként mondandó ki; ámbár az apostol ki nem fejezte, különösen
mely szavakba foglalandó. Azonban azt az atyák kétségtelen ha¬
gyománya utján örököltük, hogy minden egyház megtartja az alak
azon modorát, melylyel mindnyájuk anyja és tanítója, a romai egy¬
ház él; mert, ámbár némelyek néhány szót felcserélnek, midőn e
helyett: „Isten bocsássa meg neked," ezt is: „engedje el," vagy:
„nézze el," néha ezt is: ^gyógyítsa meg," alkalmazzák: mindaz¬
által, mivel értelme nem változik, világos, hogy ugyanazon alak
mindenütt lelkiismeretesen megtartatik.
VII. K. Miért van ezen szentség alakja ima-alakba foglalva.
Azonban senki se csudálja, hogy, mig más szentségek alakja
vagy egyenesen kijelenti, a mit eszközöl, mint midőn mondjuk:
„Én keresztellek téged," vagy „megjelöllek a kereszt jelével ;" vagy
mintegy parancsolólag hangzik, mint midőn az egyházirend szentsé¬
gének feladásánál mondatik: „Vegyétek a hatalmat:" az egy utolsó
kenet alakja imaként mondatik ki. Ez ugyanis igen méltán ren¬
deltetett igy; mert, miután ezen szentség rendeltetése az, hogy a
szellemi kegyelmen kívül, melyet nyújt, a betegek egészségét is
visszaállítsa; mivel pedig nem mindig következik be, hogy a bete¬
gek a nyavalyából felgyógyuljanak: azért az alak imaként monda¬
tik, hogy Isten jóságából kinyerjük azt, a mit a szentség ereje ál¬
landóan és rendesen eszközölni nem szokott. Használtatnak pedig
tulajdon szertartások ezen szentség kiszolgáltatásában is, de azok
legnagyobb része imákból áll, melyekkel a pap a beteg üdvéért
könyörög; mert nincs szentség, mely annyi imával végeztetnék, és
pedig méltán, minthogy főkép akkor szükség áhitatos imádsággal
segíteni a híveket. Azért mind más jelenlevőknek, mind főkép a
lelkipásztoroknak szívből kell kérni az Istent, s a betegnek életét
és üdvét teljes buzgalommal irgalmába ajánlani.
256
VIII. Á^. Ki a szerzője ezen szentségnek.
De miután megmutattuk, hogy az utolsó kenet igazán s tulaj¬
donképen a szentségek számába tartozik: ebből az is következik,
hogy Krisztus Urunktól rendeltetett, mit később Jakab apostol a
híveknek tudtul adott és kihirdetett. Ámde maga az Üdvözítő ezen
megkenésnek némi példáját adni látszott, midőn tanítványait ket-
tenkint maga előtt kíildé; mert azokról az evangéliumban Írva va¬
gy on: l) „És kimenvén, hirdetik vala, hogy bünbánatot tartsanak,
és sok ördögöt özének ki, és sok beteget kenőnek meg olajjal, és
meggyógyitának.“ Mely kenetről hinnünk kell, hogy nem az apos¬
tolok gondolták ki, hanem az Ur parancsolta; nem természetes erő¬
vel bírt, hanem titkos jelentésű volt, inkább a lélek megorvoslá-
sára, mint a test gyógyítására rendeltetve; amint sz. Dénes, sz.
Ambrus, aranyszáju sz. János és nagy Gergely is állítják, úgy, hogy
semmi kétséget nem szenved, hogy ezt a kath. egyház hét szent¬
sége egyikéül kell legnagyobb áhítattal fogadnunk.
IX. K. Kiknek adandó fel az utolsó kenet.
Továbbá megtanitandók a hívek, hogy, ámbár ezen szentség
mindenkit illet, mindazáltal némelyek kivétetnek, kiknek nem kell
kiszolgálni. És pedig először kivétetnek az egészséges és erős test¬
tel bírók; mert, hogy azok nem részesitendők az utolsó kenetben,
mind az apostol tanítja, midőn mondja: „Valaki beteg közőletek?“
mind az ész bizonyítja; mert azért rendeltetett, hogy nemcsak a
léleknek, hanem a testnek is gyógyszerül szolgáljon. Minthogy pe¬
dig csak azoknak van sziikségök gyógyszerre, a kik betegek: azért
e szentség csak azoknak adandó tel, kik oly veszélyes betegségben
látszatnak lenni, hogy éltük utolsó napja bekövetkezésétől lehet
félni. Azonban súlyosan vétkeznek azok, kik a beteg megkenését
addig halasztják, mig a felgyógyulás minden reményét vesztve, ön¬
tudatát és érzékeit nélkülözni kezdi; mert bizonyos, hogy a szent¬
ség bőségesb kegyelmének elnyerésére igen hasznos, ha a beteg ak¬
kor kenetik meg a szent olajjal, midőn még ép eszmélettel és ész¬
szel bir, és hittel s áhitatos akarattal járulhat a szentséghez. Azért
gondjok legyen rá a lelkipásztoroknak, hogy ezen, ámbár magában
# ségben, midőn a beteg ugyanazon veszélyben van, csak egyszer kell
l) Márk. 6, 12. 13.
257
mindenkor üdvös mennyei gyógyszert mégis leginkább akkor alkal¬
mazzák, midőn azt az orvoslandóknak áhítata és isteni félelme ál¬
tal még hasznosabbnak látandják. Tehát senkinek, a ki súlyos be¬
tegségben nincs, az utolsó kenet szentségét feladni nem szabad,
habár életveszély elé megy is, mint: a ki veszélyes tengeri útra
készül, vagy csatába indul, a hol bizonyos halál vár reá; vagy ha
a halálra Ítélt a vesztőhelyre vitetnék is. Azonkívül mindazok,
kik az ész használatával nem bírnak, ezen szentség felvételére nem
alkalmasak; és a gyermekek, kik nem követnek el bűnt, melynek
maradványai ezen szentség gyógyszere által volnának orvoslandók;
úgy az esztelenek és őrjöngök, kivéve, ha néha az ész használatát
visszanyerik, és akkor vallásos érzület jelét adják, és kérik, hogy
a szent olajjal megkenettessenek. Mert a ki születésétől fogva észszel
és értelemmel soha sem birt, azt nem szabad megkenni; ellenben
megkenendő a beteg, ha, miután még ép észszel bírva ezen szent¬
ségben részesülni kívánt, utóbb őrültségbe s őrjöngésbe esik.
X. K. A testnek mely részeit kell megkenni.
A testnek nem minden részét kell megkenni, hanem csak
azokat, melyeket a természet az embernek mintegy az érzékek szer¬
veiül adott: a szemeket a látás, a füleket a hallás, az orrot a szag¬
lás, a szájt az ízlés vagy a beszéd, a kezeket a tapintás miatt, a
mely ámbár az egész testben egyenlőkép elterjed, mindazáltal azon
részben legélénkebb. A megkenés ezen módját az egész egyház
megtartja, és ezen szentség természetével is leginkább megegyez;
mert gyógyszer gyanánt van. És mivel a testi betegségekben, ha¬
bár az egész test szenved, mégis csak azon részre alkalmaztatik
a gyógyszer, a melyből mint kútfőből és forrásból a nyavalya ered:
azért nem az egész test, hanem azon tagok kenetnek meg, a me¬
lyekben leginkább rejlik az érzés tehetsége; a lágyékok is, mint a
gyönyör és kéj székhelye; továbbá a lábak, mint a menés és moz¬
gás eszközei.
XI. K. Az utolsó kenetet lehet ismételni.
Ezeket illetőleg meg kell tartani, hogy ugyanazon egy beteg-
a kenetet feladni. Hogyha ezen kenet felvétele után a beteg fel-
258
gyógyul: annyiszor lehet rá alkalmazni ezen szentség segélyét, a
hányszor azután oly életveszélybe esik. Ebből kitetszik, hogy azon
szentségekhez számítandó, melyeket, ismételni lehet.
XII. K. Mily áhítattal és készülettel kell ezen szentséget fölvenni.
Minthogy pedig mindenkép gondoskodni szükséges, nehogy e
szentség kegyelmét valami akadályozza, azzal pedig semmi sem
ellenkezik inkább, mint valamely halálos bűn: azért megtartandó
a katholika egyház szokása, hogy az utolsó kenet felvétele előtt a
penitentziatartás és az oltáriszentség kiszolgáltassák. S ezután tö¬
rekedjenek a lelkiatyák rábírni a betegeket, hogy oly bizalommal
fogadják a lelkiatyától a szent kenetet, milyennel szoktak az apos¬
tolokhoz folyamodni azok, kik tőlük gyógyulást reménylettek. Min¬
denekelőtt pedig a lélek üdvét kell kérni, azután a test egészségét
azon föltétellel: „Ha az örök dicsőség elnyerésére hasznos leend."
Nem is kételkedhetnek a hívek, hogy azon szent és ünnepélyes
imákat, melyeket a lelkész nem a maga nevében, hanem az egy¬
házat s a mi Urunk Jézus Krisztust képviselve használ, az Isten
meghallgatja. S főkép ezzel buzditandók, hogy ezen üdvös kenet
szentségének áhitatos és vallásos fölvételére annál nagyobb gondot
fordítsanak, minél nehezebb harcz közelit, s minél inkább hanyat-
lani látszatnak a lelki és testi erők.
XIII. K. Ki a kiszolgálója ezen szentségnek V
Ki légyen az utolsó kenet kiszolgálója, ugyanazon apostoltól
tudjuk, ki az Ur törvényét kihirdette; mert azt mondja: „Hívja a
papokat," mely névvel nem azokat jelenti, kik korosabbak, amint a
trienti zsinat*) bölcsen kifejté, vagy a kik a nép között előkelőb¬
bek: hanem a püspököktől kezeik íöltevese által törvényesen föl—
szentelt papokat. Tehát az áldozópap tisztje e szentség kiszolgál¬
tatása. Mindazáltal az anyaszentegyház határozata szerint nem
minden áldozópapnak, hanem a tulajdon lelkipásztornak, ki jogha¬
tósággal bir, vagy a kinek az e tisztség végzésére hatalmat ad,
szabad ezen szentséget kiszolgálni. Azt pedig főkép figyelembe kell
venni, hogy az áldozópap e kiszolgáltatásnál, amint a többi szent¬
l) Trient zsin. 14. ül. az utols. ken. 3. f. 4. szab.
259
ségnél is történik, Krisztus Urunkat és az auyaszentegyházat, annak
jegyesét képviseli.
XIV. K. Mely hasznok háramlanak az emberekre ezen szentség
fölvételéből ?
Pontosan kifejtendők a hasznok is, melyeket e szentségből
nyerünk, hogy, ha semmi egyéb nem édesgetheti a híveket annak
fölvételére, legalább maga a haszon vonzza őket, miután természe¬
tünk majd mindent saját hasznunk szerint mérlegelni. Fejtsék ki
azért a lelkipásztorok, hogy ezen szentség által kegyelemben része¬
sülünk, mely a bűnöket, főleg a kisebbeket, vagy, mint közönséges
néven neveztetnek, a bocsánandókat eltörli; mert a halálos bűnök a
töredelem szentségében bocsáttatnak meg. Mert ezen szentség ki-
válólag nem a nagyobb bűnök megbocsátására rendeltetett, ezt
ugyanis csak a keresztség és a töredelem szentsége eszközük. Má¬
sik haszna a szent kenetnek, hogy a lelket a bűnök által okozott
lankadtságtól és erőtlenségtől, és a bűnnek minden többi maradvá¬
nyaitól megszabadítja. Ezen orvoslásra pedig legalkalmasabbnak
tartandó azon idő, midőn súlyos betegségben szenvedünk, és éle¬
tünk vége közelget. Mert az ember természetében fekszik, hogy
az emberi dolgokban mitől sem fél annyira, mint a haláltól; ezen
félelmet pedig fölötte növeli az elkövetett vétkek öntudata, főleg
midőn lelkiismeretünk súlyos vádja gyötör bennünket, amint Írva
vagyon: „Bűneik öntudatában félve jőnek elő , és ellenök lépnek
föl gonosz tetteik." l) Továbbá fölötte aggasztó azon gondolat, hogy
nem sokára az Isten itélőszéke elé kell állnunk, a hol rólunk leg¬
igazságosabb ítélet fog hozatni, amint megérdemeljük. És gyakran
megtörténik, hogy a hívek ezen félelemtől módnélkül nyugta-
lanittatnak. Semmi sem teheti pedig a halált csendesebbé, mint
ha a szomorúságot elvetjük, és az Ur eljövetelét vidám lélekkel
várjuk, és készek vagyunk letéteményiinket, bármikor tetszenék is
neki azt visszakövetelni tőlünk, örömest visszadni. Hogy tehát a
hívek elméje ezen aggodalomtól megmeneküljön, s lelkűk áhitatos
és szent örömmel teljék el, az utolsó kenet szentsége eszközli.
Azonkívül mást is nyerünk általa, a mi méltán mindenek közt leg¬
fontosabbnak tekinthető. Mert ámbár az emberi nem ellensége,
*) Bölcs. 4? 20.
35
260
mig élünk, soha som szűnik meg vesztünkre s kárhozatunkra töre¬
kedni: mindazáltal soha sem feszíti meg jobban erejét, hogy tel¬
jesen tönkre tegyen, és, ha lehet, az isteni irgalmasság reményétől
megfoszszon, mint midőn az élet utolsó napját látja közelíteni.
Azért ezen szentség a híveknek fegyvert es erőt nyújt, melylyel az
ellenség erejét s támadását visszaverhetik, és neki vitézül ellenáll¬
hatnak” mert a beteg lelke az isteni jóság reménye által meg¬
könnyebbül, és bátorságot nyer, s az által megerősittetve nyugod¬
tan tűri a betegség minden nehézségeit, és magának az utána le¬
selkedő sátánnak fortélyát és ravaszságát könnyebben kijátsza. Eh¬
hez járul végre, ha ugyan üdvösségünkre szolgál, a test egészsége
is. Ha a betegek ezt napjainkban nem mindig nyerik vissza, ezt
nem a szentség hibájának, hanem inkább azon oknak kell tulaj-
donitani, hogy nagy része azoknak, kik a sz. kenetet felveszik vagy
kiszolgálják, kevésbé szilárd hittel bírnak. Mert az evangélista bi¬
zonyítja, hogy az TJr övéinél nem sok csodát miveit: „az ő hitlen-
ségök miatt." *) Ámbár helyesen mondhatni azt is, hogy a ke¬
resztény religió, mióta mintegy mélyebb gyökeret vert az emberek
sziveiben, az ötféle csodák támaszara kevesbe szóiul, mint hajdan
az egyház kezdetén szükségeseknek látszottak. Mindamellett hat¬
hatósan kell itt a hitet ébreszteni, mert akármi történjék a test
egészségét illetőleg Isten akarata s határozata szerint, a híveknek
azon biztos reményre kell támaszkodniok, hogy ezen szent olaj ere¬
jével a lelki üdvöt elérik, s ha az életből kiköltözésök bekövetke¬
zik, ama magasztos Ígéret gyümölcsét veendik, melyről Írva vagyon:
„Boldogok a halottak, kik az Urban halnak meg." 2) Ezeket az
utolsó kenet szentségéről röviden adtuk ugyan elő, de ha ezen fe¬
jezetet a lelkipásztorok bővebben és kellő szorgalommal kifejten¬
dő, kétkedni nem lehet, hogy a liivek ezen tanításból az isteni
félelem bőségesebb gyümölcsét lógják nyerni.
*) Mát. 13, 58 2) Sz. .Ján. Jel. l'í, 13.
• Istennek személyét képviselik: világos, hogy az ő foglalkozásuknál
261
VIII. FEJEZET.
Az egyházirend szentségéről.
7. K. Miért szükséges, hogy a lelkipásztorok az egyházirendről
szóló tant a népnek szorgalmatosán megmagyarázzák.
Ha valaki a többi szentség természetét és mivoltát- szorgal¬
matosán vizsgálja, könnyen be fogja látni, hogy azok mind úgy
függnek az egyházi rendtől, hogy a nélkül vagy épen nem lehet
azokat létesíteni s kiszolgáltatni, vagy minden ünnepélyes díszt, val¬
lásos szertartást és tiszteletet nélkülözni látszatnak. Azért szükség,
hogy a lelkipásztorok a szentségekről szóló tant tárgyalván, az egy¬
házirendről is szólaui szorosb kötelmöknek tartsák. Mert ama fej¬
tegetés igen hasznos leend mindenekelőtt nekik magoknak, azután
másoknak, a kik egyházi életre léptek, végre a híveknek is. Önma¬
goknak; mert e tárgy kifejtésével foglalatoskodva hathatósan ösztö-
nöztetnek a kegyelem fölélesztésére, melyet e szentségben nyertek;
másoknak, kik az Ur örökségébe hivattak, részint, hogy ugyanazon
jámbor igyekezettől lelkesüljenek, részint pedig, hogy azon dolgok
ismeretét megszerezzék, melyekkel ellátva könnyebben utat készít¬
hessenek magoknak a magasabb tokokra; a többi híveknek pedig,
először ugyan, hogy megtanulják, mily tiszteletre érdemesek az egy¬
ház szolgái, azután, mivel sokszor megtörténik, hogy sokan vannak
jelen, a kik még kisdedkoru fiaikat előre egyházi szolgálatra szánták,
vagy a kik magok önkéntes elhatározásból akarjak azon életnemet
választani; már pedig illő, hogy ezek ismerjék azokat, a mik ez
életpályához főkép tartoznak.
II. K. A papi rend minden földi méltóságnál fönségesebb.
Mindenekelőtt tehát figyelmeztetni kell a híveket, mily nagy
ezen intézmény jelessége s fönsége, ha legfőbb fokát, a papságot
tekintjük. Mert miután a püspökök és áldozárok az Istennek mint¬
egy tolmácsai s hírnökei, kik az ő nevében a földön Isten tői vé¬
nyére és erkölcsi parancsaira oktatják az embereket, és magának
nagyobbat gondolni sem lehet; azért méltán neveztetnek nemcsak
X
262
angyaloknak, kanom isteneknek is, mivel a halhatatlan Istennek erejét
és felségét képviselik közöttünk. Jóllehet pedig minden időben leg¬
nagyobb méltósággal bírtak, mindazáltal az uj szövetségi papok mél¬
tósága minden egyebekét fölülmúlja. Mert a hatalom, mely nekik
adatott mind a mi Urunk teste- és vérének megáldása- és fölál¬
dozására, mind a bűnök megbocsátására, az emberi észt s értelmet
is fölülhaladja, nem hogy valami hozzá hasonlót és vele egyenlőt
lehetne találni a földön.
III. K. Kik tartatnak a papságra és az egyházi tisztekre Istentől
hivatottaknak
Továbbá valamint az Üdvözítőt az Atya, az apostolokat és
tanítványokat Krisztus Urunk küldötte az egész világra: úgy na¬
ponkint küldetnek a papok ugyanazon hatalommal felruházva:*)
„A szentek teljes kiképzésére, a szolgálat munkájára, Krisztus tes¬
tének épülésére." Azért e nagy tiszt terhét senkire meggondolatla¬
nul nem kell tenni, hanem csak azokra, kik azt feddhetlen élet,
tudomány, vallásosság és bölcseség által el tudják viselni. Ne is
vegye senki magának e tisztet, hanem „a ki2) Istentől hivatik,
mint Áron." Istentől hivatottaknak pedig azok mondatnak, kik az
egyház törvényes szolgáitól hivattatnak; mert, a kik ezen tisztbe
elbizakodva lépnek és betolakodnak, kétségkívül ezeket értette az
Ur, midőn azt mondá:8) „Nem küldém a prófétákat, és ők fu-
tának;" ily embereknél szerencsétlenebb és nyomorultabb, Isten
egyházára veszélyesebb semmi sem lehet.
IV. K. Kik lépnek hívatlanul a szent rendbe, és nem az ajtón az
egyházba.
Hanem mivel minden végliezviendő tettben sok függ attól,
minő czélt tűzött valaki maga elé, (mert, ha a legjobb czél van
kitűzve, minden helyesen fog menni): azért a szent rendekre lépni
akarókat mindenekelőtt arra kell inteni, hogy semmit e nagy czél-
hoz méltatlant magok elé ne tűzzenek; és ezt annál szorgalma¬
sabban kell tárgyalni, minél súlyosabban szoktak a hívek napjaink¬
ban e tekintetben vétkezni. Mert némelyek oly czélból lépnek ezen
*) Ef. 4, 12. 2) Zsid. 5, 4. 3) Jerem. 23, 21.
263
életpályára, hogy az élelmükre és ruházatukra szükségeseket meg¬
szerezzék, úgy, hogy a nyereségen kívül semmi mást sem látszat¬
nak a papságban keresni, épen úgy, mint mások akármely mocskos
mesterségben. Mert ámbár az apostol szavai l) szerint maga a ter¬
mészet és Isten törvénye kívánja, hogy, a ki az oltárnak szolgál,
az oltárról éljen: mindazáltal haszonért és nyereségért járulni az
oltárhoz a legnagyobb szentségtörés. Másokat a tisztelet és nagyra-
vágyás vezet a papi rendbe; ismét mások azért akarnak fölszentel¬
tetni, hogy kincsekben bővelkedjenek. A mi kitetszik abból, hogy,
hacsak valamely gazdag egyházi javadalmat nem nyernek, az egy¬
házi rendre nem is gondolnak. Ezek azok, kiket az Üdvözítő bé¬
reseknek nevez,2) és kikről Ezekiel azt mondja:8) „Önönmago¬
kat legeltetik, nem a nyájat;" kiknek szemtelensége és gazsága
nemcsak a papi rendre vet nagy homályt, úgy, hogy a hívek már
nem is képzelhetnek utálatra és megvetésre méltóbb valamit: ha¬
nem azt is okozza, hogy magok nem mást nyernek a papságból,
mint Judás az apostoli tisztből, mely örök kárhozatot hozott rá.
Ellenben azokról méltán mondhatni, hogy az ajtón lépnek az egy¬
házba, kik Istentől törvényesen hivatva az egyházi tiszteket egye¬
dül azért vállalják fel, hogy Isten dicsőségét előmozdítsák.
V. K. Micsoda tekintetben kell más embereket felülmulniok, s kö¬
zölök kitünniök azoknak, kik magokat a szent rendek által az
egyháznak szentelték.
De mindamellett ezt nem úgy kell venni, mintha ezen tör¬
vény mindenkinek egyformán nem szólana. Mert az emberek azért
teremtettek, hogy Istent tiszteljék, mit különösen teljes szivökből,
teljes lelkűkből s minden erejökből kell tenniök a híveknek, kik a
keresztség kegyelmében részesültek. Azonban a kik az egyháziren¬
det föl akarják venni, kell, hogy feltegyék magokban, hogy nem¬
csak mindenben Isten dicsőségét fogják keresni, (mert ez minden¬
kinek, különösen pedig a híveknek közös kötelességük:) hanem hogy
bizonyos egyházi tisztre- alkalmazva, azt szentségben és igazságban
teljesítsék. Mert valamint a hadseregben minden katona hódol a
hadvezér parancsának, mindazáltal közöttük egyik százados, másik
hadnagy, mások más tisztségeket viselnek: úgy, ámbár mindenkinek
l) 1. Kor. 9, 13. 2) Ján. 10, 13. 3) Ezek. 34, 2. 3.

2(34
teljes erejéből jámborságra és ártatlanságra kell törekednie, mi ál¬
tal Isten leginkább tisztelteik, mégis azoknak, kik az egyházi-
rendbe avatvák, némely tiszteket és ténykedéseket kell teljesitniök
az egyházban. Mert mind a sz. áldozatot magokért es másokéit
bemutatják, mind Isten törvényét fejtegetik, s annak készséggel s
örömmel megtartására intik a híveket és oktatják; a Krisztus Urunk
által rendelt szentségeket, melyekkel adatik es neveltetik minden
kegyelem, kiszolgáltatják; szóval a legnagyobb s legfönségesebb
tisztet gyakorolják. Ezek kifejtése után fogjon a plébános azok ma¬
gyarázásához, melyek e szentségnek sajátai, hogy a hívek, kik az
egyházi rendbe felvétetni kívánnak, megtanulják, minemü tisztségre
hivatnak, és mily nagy hatalom adatott Istentől az egyháznak és
szolgáinak.
17. K. Hányféle az egyházi hatalom.
Az pedig kétféle: úgymint az egyházi rend, s a joghatóság
hatalma. A rendi hatalom Krisztus Urunk valóságos testére vo¬
natkozik a legméltóságosabb oltáriszentségben. A joghatósági hata¬
lom pedig egészen Krisztus titokteljes testere vonatkozik. Mert
ahhoz tartozik a keresztény népet kormányozni, oktatni és az őrökké
tartó mennyei boldogságra vezetni.
VIL K. Mire terjed ki a rendi hatalom.
A rendi hatalom pedig nemcsak az oltáriszentség megszen¬
telésének hatalmát és erejét foglalja magában, hanem a hivek lel¬
keit annak vételére előkészíti és méltókká teszi, s mindazokat ösz-
szesiti, a mik bármikép az oltáriszentséghez tartoznak. Erre nézve
több bizonyítékot lehet fölhozni a szentirásból, de a legjelesebb s
legnyomatékosabbak azok, melyeket sz. Jánosnál*) és sz. Máté¬
nál *) olvasunk. Urunk ugyanis igy szól: „Amint engem küldött
az Atya, én is küldetek titeket. Vegyétek a Szentlelket; a kiknek
megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik; és akiknek meg¬
tartjátok, meg vannak tartva;" és: „Bizony mondom nektek, a mi¬
ket megkötöztök a földön, meg lesznek kötve mennyben is; és a
miket fóloldoztok a íöldön, föl lesznek oldva mennyben is." Ezen
T) Ján. 20, 21—23 2) Mát. 18, 18.
265
helyek a lelkipásztoroktól a sz. atyák tanítása s tekintélye szerint
kifejtetve, az igazságot legfényesebb világosságba fogják helyezni.
VIII. K. Krisztus papsága a természet törvénye, sőt a Mózes
törvénye szerinti papságnál is fönségesebb.
E hatalom pedig végtelenül fölülhaladja azt, mely a termé¬
szet törvényében a szent dolgok kezelésére adatott némely embe¬
reknek. Mert azon kornak is, mely az Írott törvényt megelőzte,
szükségképen kellett papsággal s lelki hatalommal bírnia, miután
tudva van, hogy törvénynyel birt. Mert az apostolT) tanúsága sze¬
rint e kettő úgy össze van forrva, hogy az egyik megváltoztával a
másiknak is szükségképen meg kell változnia. Minthogy tehát az
emberek természeti ösztönüknél fogva belátták, hogy az Istent tisz¬
telni kell: következetes volt, hogy minden államban az áldozatok
és isteni tisztelet intézésére némelyek rendeltettek, kiknek ha¬
talma lelkinek nevezteték. E hatalom Izrael népénél sem hiány¬
zott; mely jóllehet méltóságra fölülhaladta azt, melylyel a termé¬
szet törvényében voltak felruházva a papok, mindazáltal az evan¬
géliumi törvény lelki hatalmánál sokkal alsóbb rendűnek tartandó.
Mert ez mennyei, és az angyalok minden erejét is túlhaladja: nem
is a mózesi papságtól, hanem Jézus Krisztustól veszi eredetét: a)
„ki nem Áron szerint volt pap, hanem Melkizodek rende szerint."
Mert az, ki legfőbb hatalommal birt a kegyelmek osztogatására s
a bűnök megbocsátására, ezen hatalmat, ámbár hatásra nézve kor¬
látozva s a szentségekhez kötve, egyházának hagyta; azért annak
gyakorlására bizonyos kiszolgálók rendeltettek és ünnepélyes szer¬
tartással fölszenteltettek; és ezen fölszentelés egyházirend szentsé¬
gének, vagy papszentelésnek mondatik.
IX. Ií. Mi az egyházirend, és miért neveztetik az egyházi tiszt¬
kedés egyházirendnek.
A szent atyák pedig azért használták e szót, melynek igen
tágos értelme van, hogy Isten szolgáinak méltóságát és fönségét
jelentenék. Mert a rend, ha tulajdon értelmét és jelentését veszszük,
felsőbb és alsóbb dolgok elhelyezését teszi, melyek egymás közt
alkalmasak, hogy egyik a másikra vonatkozzék. Minthogy tehát e
l) Zsid. 7, 12. 2) Zsid. 7. 11.

tisztségben sok fok és különféle foklalkozás vagyon, s minden ha¬
tározottan el van osztva és helyezve, úgy látszik, helyesen és talá¬
lóan neveztetett rendnek.
A’. K. Az egyházirend valóságos szentség.
Hogy pedig az egyházirend az egyház többi szentségei közé
tartozik, a trienti sz. zsinat a már többször megemlitett okkal erő¬
siti meg; mert miután a szentség szent dolognak jele, az pedig, a
mi ezen fölszentelésben külsőképen történik, azon kegyelmet és ha¬
talmat jelenti, mely annak adatik, a ki fölszenteltetik: nyilván kö¬
vetkezik, hogy az egyházirend igazán és tulajdonképen szentségnek
mondandó; azért a püspök , midőn a kehelyt a borral és vízzel,
s a tányérkát a kenyérrel nyújtja a fölszentelendőnek, azt mondja:
„Vedd az áldozat bemutatásának hatalmát." Mely szavakkal az egy¬
ház folytonos tanítása szerint hatalom adatik az oltáriszentség meg-
áldására, ha az anyag nem hiányzik, jelleg nyomatván a lélekre,
kegyelemmel Összekapcsolva ama tisztnek rendes es törvényszerű
teljesítésére; a mit e szavakkal fejez ki az apostol:1) „Intlek, hogy
gerjeszd föl az Isten rnalasztját, mely benned vagyon az én kezeim¬
nek rádtétele által. Mert nem adta nekünk Isten a félelemnek, ha¬
nem az erőnek s szeretetnek és józanságnak lelkét. "
XI. K. Miért vau az egyházban több rende a kiszolgálóknak.
Mivel pedig, hogy a sz. zsinat 2) szavaival éljünk, ily magasz¬
tos papság szolgálata isteni dolog, azért, hogy minél méltóbban és
nagyobb tisztelettel gyakoroltathassák, illő volt, hogy az egyház
rendezettebb intézkedése szerint több és különböző rendjei legye¬
nek a kiszolgálóknak, kik az áldozópapságnak kötelességből szol¬
gálnának, éspedig úgy rendezve, hogy, a kik a hajnyiréssel már meg¬
jelöltettek, a kisebb rendek által emelkedjenek a nagyobbakra.
XII. K. Hány rendfokozata van az egyházi szolgáknak, és hogyan
vannak közönségesen felosztva.
Meg kell tehát magyarázni, hogy e rendek száma hét, mint a
kath. egyház mindig tanította; neveik pedig ezek: ajtónálló, olvasó,
1) II. Tim. 1, 6. 7. 2) Triont. zsin. 23. ül. az egybázir. 2. f.
267
ördögűző, gyertyavivő, alszerpap, szerpap, áldozár. Hogy pedig a szol¬
gák ezen száma helyesen van igy meghatározva, kitűnik azon szolgála¬
tokból; melyek a szent miseáldozathoz és az oltáriszentség végzésére
vagy kiszolgáltatására, a miért fökép rendeltettek, szükségeseknek lát¬
szatnak. Ezek közöl némelyek nagyobb vagy szent, mások pedig
kisebb rendeknek mondatnak. A nagyobb vagy szent rendek: az ál¬
dozópapság, szerpap- és alszerpapság; a kisebbek közé ezek soroz¬
tainak: gyertyavivők, ördögűzők, olvasók és ajtónállók; ezekről
egyenkint fogunk röviden szólani, hogy a lelkipásztoroknak forrásuk
legyen, melyből főkép oktassák azokat, kiket valamely rendbe föl-
avatandóknak tudnak.
XIII. K. Mit jelent a pilis (hajkorona) és a klerikus nevezet.
Kezdeni pedig a papi haj nyírásén kell, és előadni, hogy az
némi előkészület a rendek fölvételére. Mert valamint a kereszt-
ségre ördögűzés, a házasságra eljegyzés által szoktak előkészíttetni
az emberek: úgy, midőn a hajnyiréssel Istennek szenteltetnek, mint¬
egy ut nyittatik nekik az egyházirend szentségére. Mert kijelente¬
tik, milyennek kell lennie, a ki a sz. rendeket föl akarja venni;
mivel a „klerikus" nevezet, mely először akkor adatik neki, abból
származott, hogy az Ur kozd lenni része és öröksége, hasonlólag
azokhoz, kik Izrael népében az isteni tiszteletre voltak rendelve;
kiknek az Ur megtiltotta részt adni az Ígéret földén, midőn igy
szól: x) „Én vagyok a te részed és örökséged." És ámbár ez min¬
den hívőnek szól, mégis kiválólag azokra illik, kik magokat Isten
szolgálatára szentelték.
Ar7F. K. Miért jelöltetnek meg a klerikusok fejükön kör-pilissel.
Meguyiretik pedig a haj kör alakjára s hasonlatosságára,
melyet mindig kell viselni, és, amint valaki azután felsőbb rendfo¬
kozatra lép, a kör-alak szélesebbre nyirendő. Hogy pedig ez az
apostolok hagyományából származik, tanítja az egyház, mert e meg-
nyirési szokásról említést tesznek areopagi Dénes, Ágoston, Jero¬
mos, ősrégi és nagy tekintélyű atyák. Mondják, hogy először az
apostolok fejedelme hozta be ezen szokást azon korona emlékére,
x) Móz. IV. K. IS,
36
268
mely tövisekből fonva Üdvözítőnk fejére tétetett, hogy igy, a mit
a gonoszok Krisztus meggyalázására és kínzására gondoltak ki, azzal
az° apostolok az ő díszére és dicsőségére élnének, s egyszersmind
kijelentenék, hogy az egyház szolgáinak arra kell törekedniök, Krisztus
Urunk képét s alakját mindenben viselni. Ámbár némelyek azt
állítják, hogy ezen jel a királyi méltóságot jelenti, mely kiváltke-
pen megilletni látszik azokat, kik az Ur szolgálatára hivattak. Mert
hogy az* a mit Péter apostol a hívekről mond: l) „Ti választott
nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok," kiválólag s tu¬
laj donképeni értelemben az egyházi szolgákra vonatkozik, könnyen
érthető; ámbár vannak, kik azt állítják, hogy a kör alakja, mely
minden alaknál tökéletesebb, vagy a klerikusok által fölvállalt tö¬
kéletesebb életet jelenti, vagy a földi dolgok megvetését, és a lé¬
leknek minden emberi gondtóli mentességét fejezi ki, minthogy a
haj, mint valami fölösleges a testen, lenyiretik.
X V. K. Mi az ajtónállók foglalkozása.
A hajnyirés után első fokozat az ajtonálloság. Tiszte a temp¬
lom ajtóját s kulcsait őrizni, és a bemenettől azokat eltávolítani,
kiknek abba belépni meg vala tiltva. A sz. miseáldozatnál is szol¬
gált, vigyázván, nehogy valaki kelleténél közelebb lépjen az oltár¬
hoz,' és°az isteni tiszteletet végző papot zavarja. Más hivatalok is
voltak reábizva, mint kitűnik azon szertartásokból, melyek fölszen¬
telésénél szoktak használtatni. Mert a püspök, átadván annak, kit
ajtóőrré akar tenni, az oltárról vett kulcsokat, igy szól: „Úgy cse¬
lekedjél, mint számot adandó Istennek azokról, mik e kulcsokkal
fölzáratnak. “ Hogy pedig ezen rendnek az ős egyházban nagy volt
méltósága, abból tűnik ki, a mi napjainkban van szokásban az egy¬
házban. Mert a kincstárnoki hivatal, mely egy a kincstár őrzésé¬
vel, mely az aj tó őrökhöz tartozott, maiglan is a kitünőbb egyházi
foglalkozások közé számittatik.
A FI. K. Mi a kötelessége az egyházban az olvasónak.
A rend második fokozata az olvasó hivatala. Kötelessége a
templomban az ó és uj szövetségi könyveket tiszta és érthető szóval
l) I. Pét. 2, 9.
269
olvasni; különösen pedig azokat, melyek éjjeli zsoltározás alkal¬
mával szoktak olvastatni. Kötelessége volt még a híveket Krisztus
religiójának elemeire oktatni. Azért a püspök a fölszenteléskor a
nép jelenlétében átadván neki azon könyvet, melyben az e hivatalra
vonatkozók foglaltatnak, azt mondja: „Vedd, és buzogj Isten igé¬
jéért, és részed leend, ha tisztedet híven és hasznosan betöltendőd,
azokkal, kik Isten igéjét jól kezelték kezdet óta."
XVII. K. Mi a teendőjök az ördögűzőknek.
A harmadik az ördögűzők rendje, kiknek hatalom adatott az
Ur nevét segítségül hívni azok fölött, kik a tisztátalan lelkektől
megszállva vannak; azért a püspök fölavattatásukkor átnyújtja
nekik a könyvet, mely az ördögűzéseket tartalmazza, ezen szavak¬
kal : „Vedd át, és vésd emlékezetedbe, és legyen hatalmad kezeidet
rájok tenni a megszállottakra, mind a megkereszteltekre, mind a
hitujonczokra. “
XVIII. K. Mik a gyertyavivők kötelességei.
Azok közt, melyek kisebb s nem szent rendeknek neveztet¬
nek, negyedik és utolsó a gyertya vivők rendje. Kötelességük a
nagyobbrendü egyház szolgákat, az alszerpapokat és szerpapokat az
oltárnáli szolgálatban kisérni és segítségükre lenni. Azonkívül a
gyertyát viszik és tartják a szent mise alatt, különösen pedig, mi¬
kor az evangélium olvastatik; innen gyertyavivőknek is mondatnak.
Midőn pedig felszenteltetnek, a püspök ezen szertartásokkal szokott
élni. Legelőször hathatósan intvén őket kötelességökre, átnyújt ne¬
kik egyenkint egy egy gyertyát, mondván: „Vedd át e gyertyatar¬
tót a gyertyával, és tudd, hogy te fogadtattál föl az Ur nevében
az egyház világitó szereinek meggyújtására." Azután pedig az
üres edénykéket, melyekben az áldozatnál bor és viz szolgálta¬
ik, nyújtván igy szól: „Vedd át’ez edénykéket bor és viz szolgálta¬
tására Krisztus vérévé való változtatásra az Ur nevében."
XIX. K. Mi az alszerpapnak tisztje, s mily szertartások használ¬
tatnak fölszentelésében.
Ezen kisebb s nem szent rendek által, melyekről eddig szóltunk,
270
törvényszerű nt és följutás nyílik a nagyobb es szent rendekre.
Ezek első fokán az alszerpap áll; kinek kötelessége, mint már neve
mutatja, a szerpapnak az oltárnál szolgálni; ugyanis a sz. miseál¬
dozathoz szükséges szent ruhákat, edényeket, kenyeret és bort neki
kell előkészíteni. Ma a püspöknek és áldozópapnak vizet nyújt,
mikor kezét mossa a sz. misében. A sz. leczkét is, a mit régen-
ten a szerpap tett, az alszerpap olvassa, és tanúként szolgai a mise
alatt, és vigyáz, nehogy valaki a miséző papot zavarja. Ezeket,
melyek az alszerpapnak tisztéhez tartoznak, azon ünnepélyes szer¬
tartásokból lehet érteni, melyek fölszenteltetésében előfordulnak. A
püspök ugyanis mindenekelőtt figyelmezteti az ezen rendhez kötött
örökös önmegtartóztatási törvényre, s kijelenti, hogy senki az al-
szerpapság rendére nem bocsáttathatok, hacsak ezen kötelezettséget
önkényt el nem fogadja; azután, a letenye ünnepélyes elmondása
után, előszámlálja s meggmagyarázza az alszerpapnak kötelmeit és
tisztjét. Ezek végeztével mindenik fölszentelendő a püspöktől ugyan
a kelyhet s a szentelt tányérkát, a főesperestől pedig, hogy tudja,
hogy ő a szerpapnak hivatalában segédje, veszi a borral és vízzel
telt edénykéket, a medenczével és kendővel együtt a kezek meg¬
törésére; miközben a püspök ezeket mondja: „Lássátok, mily tiszt¬
ség ruháztatik rátok ; azért intlek titeket, hogy úgy viseljétek magato¬
kat, hogy Istennek tetszhessetek. " Ehhez járulnak még más imák.
Végre, miután a püspök az alszerpapot a szent öltönyökkel földi-
szité, melyek mindenikénél különös igék és szertartások használtat¬
nak, átadja neki a sz. leczkék könyvét, igy szólván: „Vedd a sz.
leczkék könyvét, s legyen hatalmad azokat az Isten sz. egyházában
fölolvasni mind az élőkért, mind a holtakért."
XX. K. Mi a szerpap tiszte.
A szent rendek második fokán a szerpap áll, kinek tiszte to¬
vább terjed, és mindenkor szentebbnek tartatott; mert az ő köte¬
lessége a püspököt folyton követni, a beszéd alatt mellette állani, s
őt, vagy az áldozópapot, midőn miséz, vagy más szentségeket kiszol¬
gál, segíteni, és a szentmiseáldozat alatt az evangéliumot fölolvasni.
Hajdanában pedig gyakran figyelmeztette a híveket, hogy a misére
vigyázzanak; és a mely egyházakban szokásban volt az úrvacsorát
két szin alatt venni, az Ur szent vérét kiszolgálta. Azontúl a szer¬
papra volt bízva az egyházi javak kiosztása is, hogy kinek kinek
271
az élelemre szükségeseket kiadja. A szerpaphoz, mint a püspök
szeméhez tartozik még ügyelni, a városban kik élnek jámbor és
vallásos, kik ellenkező életet, kik járnak el annak idején a misére
és sz. beszédre, s kik nem, hogy a püspök mindezekről értesittetve,
mindenkit vagy külön buzdíthasson és inthessen, vagy nyilván fedd-
hessen, korholhasson, amint iidvösebbnek itélendi. A hitujonczok
neveit is neki kell felolvasnia, és azokat, kik az egyházirendbe ava-
tandók, a püspök elé állítani. Szabad neki ezeken kívül a püspök
s áldozár távollétében az evangéliumot megmagyarázni, de nem
emelt helyről, hogy ezt tulajdon tisztéhez nem tartozni mindenki
értse.
XXL K. Kiket kell a szerpapságra választani.
Mily nagy szorgalmat kell arra fordítani, nehogy méltatlan
jusson az egyházirend eme fokára, megmutatta az apostol, midőn
Timoteushoz irt levelében1) a „diakónusának magaviseletét s fedd-
hetlenségét és erényességét fejtegeti. Ugyanezt eléggé jelentik a
szertartások s ünnepélyességek, melyekkel a püspöktől fölszentel¬
tetnek. Ugyanis több s buzgóbb imákkal él a püspök a szerpap ,
mint az alszerpap fölszentelésénél, s más öltönynyel díszíti föl.
Ezenkívül rá teszi kezeit. Ugyanezt, amint olvassuk, az aposto¬
lok3) is tették, midőn az első szerpapokat rendelték. Végre átadja
neki a misekönyvet ezen szavakkal : „Vedd a hatalmat az evangé¬
liumot Isten egyházában fölolvasni mind az élőkért, mind a holta¬
kért az LTr nevében."
XXIL K. Mily nagy az áldozópapságnak méltósága.
A harmadik, és minden sz. rendek legfőbb foka az áldozópap¬
ság. Kik erre érdemesittettek, azokat a régi atyák kétfélekép szok¬
ták nevezni; néha t. i. presbytereknek —• a mi görögül „öreget" je¬
lent, nemcsak a kor érettsége miatt, a mi ezen rendre igen szük¬
séges, hanem még inkább a komolyság, tudomány és bölcseség
miatt; mert, amint írva van:3) „az öregség tiszteletre méltó,
nem a hosszú idővel jár, sem az esztendők számával, hanem az
# ember értelme az ősz haj, és az élemedett kor a hibanélküli élet."
1) Tim. 1. 3, 8 -10. 2) Apóst. Cs. 0, 6. 3) Bölcs. 4, 8.9.

272
Nolia pedig áldozarnak nevezik, részint azért, mivel Istennek van¬
nak szentelve, részint, mivel hivatásuk a szentségeket kiszolgálni
és a szent s isteni dolgokat kezelni.
XXIII, K. Hányféle mind az uj, mind az <5 törvénybeli papság.
Hanem mivel a szentirásban kettős papságról van szó, egy
belső, s egy külsőről: azért a kettő között különbséget kell tenni,
hogy a lelkipásztorok megmagyarázhassák, melyikről van itt szó.
A mi tehát a belső papságot illeti, a hivek mindnyájan, miután
meg vannak keresztelve, papoknak mondatnak, kiváltképen pedig
az igazak, kik Isten lelkét bírják, és az isteni malaszt ajándéka
által Jézus Krisztusnak a legfőbb papnak élő tagjaivá lettek; mert
ezek szeretettől lángoló hittel szivök oltárán lelki áldozatokat mu¬
tatnak be Istennek; melyekhez tartoznak minden jó és erényes cse¬
lekedetek, melyeket Isten dicsőségére végeznek; azért olvassuk a
titkos jelenések könyvében: 1) „Krisztus megmosott bűneinktől az
ő vére által, és minket királysággá és papokká tett Istennek és az
ő atyjának." Ez értelemben mondja az apostolok fejedelme:2) „Ti is
mint élő kövek, épüljetek föl rajta lelki házul, szent papságul lelki
áldozatok bemutatására, melyek kedvesek Isten előtt Jézus Krisztus
által." És sz. Pál buzdít bennünket:8) „Adjátok elő a ti testete¬
ket élő, szent, s Istennek kedves áldozatul, s igy a ti szolgálatotok
okos legyen." Dávid is már hajdan igy szólt:4) „Áldozat Istennek
a kesergő lelek; a töredelmes es alázatos szivet, oh Istenem! nem
veted meg." Hogy ezek mind a belső papságra vonatkoznak, könnyű
átlátni, A külső papság pedig nem a hívők összeségének, hanem
bizonyos férfiak tulajdona, kik a törvényes kézrátétel és a sz. egy¬
ház ünnepélyes szertartásai szerint beiktatva s Istennek szenteltetve,
valamely tulajdon és szent szolgálatra rendeltetnek. A papság ezen
különbsége az ó szövetségben is föltalálható ; mert, hogy Dávid a
belsőről szólott, fölebb láttuk; a külsőt illetőleg pedig, mindenki
tudhatja, mily sok parancsot adott az Ur Mózesnek és Áronnak.
Azonfelül az egész Levi nemzetséget a templom szolgálatára ren¬
delte, s törvényileg megtiltotta, nehogy más törzsbeli ama tiszt¬
ségbe tolakodjék. Azért Oziás 5) király, bélpoklossággal büntettetvén
D Sz. Ján. Jel. 1, 5. 6. 2) Pét. 1. 2, 5. 3) Rom. 12 1 asz. Írásban sokszor juhok pásztorainak neveztetnek, kiknek hivatalát
s k. 4) Zsolt. 50, 10 5) Krén. II. 26, 19.
273
az Úrtól, mivel a papi hivatalt bitorolta, kevélysége és szentség-
töréséért súlyosan lakolt. Mivel tehát a papság ugyanazon különb¬
ségét az evangéliumi törvényben is föl lehet találni, azért értésökre
kell adni a híveknek, hogy itt a külső papságról van szó, mely bi¬
zonyos embereknek adatott; mert csak ez tartozik az egyházirend
szentségéhez.
XXIV. X. Mik az áldozópapoknak tulajdonképi foglalkozásaik.
Tehát az áldozárnak tiszte Istennek áldozatot mutatni be, s a
szentségeket kiszolgálni, amint a fölszentelósi szertartásokból kitű¬
nik. A püspök t. i. midőn valakit áldozárrá szentel, először ugyan
kezeit minden jelenlevő áldozárral együtt rá teszi, azután vállaira
illesztvén a stólát, azt mellén keresztbe teszi; miáltal jelentetik,
hogy a pap erőt nyer a magasból, hogy Krisztus Urunk keresztjét
s Isten törvényének kellemes igáját elviselni, s azt nemcsak szó¬
val, hanem szent s erényes életpéldájával is tudja magyarázni.
Azután kezeit megkenvén sz. olajjal, átnyújtja a kelyhet a borral, s
a tányérkát a kenyérrel, mondván: „Vedd a hatalmat Istennek ál¬
dozatot bemutatni, és misét mondani mind az élőkért, mind a holta¬
kért." Ezen szavak és szertartásokkal Isten és az ember között
tolmácscsá és közbenjáróvá rendeltetik, a mi az áldozár kiváló fog¬
lalkozásának tartandó. Végre kezeit ismét fejére tevén, azt mondja:
„Vedd a Szentlelket, a kiknek megbocsátod bűneiket, meg lesznek
bocsátva; s a kiknek megtartod, meg lesznek tartva," és átadja
neki azon mennyei hatalmat a bűnök megbocsátására és megtartá¬
sára, melyet az Ur tanítványainak adott. Ezek tehát az áldozópapi
rend tulajdon s kiváltképeni tisztjei.
XXV. K. Ámbár egy az áldozópapi rend, mindazáltal nem egy az
áldozópapok fokozata.
Ámbár csak egy az áldozópapi rend, mindazáltal több méltó¬
sági s hatalmi foka van. Az első azoké, kik egyszerűen áldo-
zárokuak hivatnak, kiknek foglalkozásait fejtegettük. A második
a püspököké, kik egyes püspökségek élén állanak, hogy nemcsak az
egyház többi szolgáit, hanem a híveket is igazgassák , s azok üd¬
véről legnagyobb éberséggel és szorgalommal gondoskodjanak. Azért
274
s kötelességét leírja sz. Pál az Efezusiaklioz *) tartott beszédében,
mint az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk. Péter, 2) az aposto¬
lok fejedelme is,'a püspökök hivataláról szóló szabályt hagyott hátra,
mely szerint ha a püspökök iutézendik cselekedeteiket, kétségkívül
jó pásztorok lesznek, s olyanoknak fognak tartatni is. De a püs¬
pökök „főpapoknak" is neveztetnek, a pogáuyoktól kölcsönzött név¬
vel, kik papi fejedelmeiket főpapoknak szokták nevezni. A liaima-
dik fok az érsekeké, kik több püspök fölött állanak, es metiopo-
litáknak is neveztetnek, mivel azon városok főpapjai, melyek mint¬
egy azon tartomány anyáinak tekintetnek. Azért magasb íanggal
s terjedelmesebb hatalommal bírnak, mint a püspökök, jóllehet a
rendre nézve a püspököktől nem különböznek. A negyedik fokon
állanak a pátriárkák, vagyis első s legfőbb atyák. Hajdan az egész
egyházban a romai pápán kívül csak négy pátriárka volt, de méltó¬
ságra nem mind egyenlők; mert a konstántinápoli, ámbár mind¬
annyinál későbben emeltetett ezen méltóságra, mindazáltal a biro¬
dalom felsége miatt elsőbb helyet foglalt. Ezután következett az
alexandriai, kinek egyházát az apostolok főnökének parancsára Márk
evangélista alapította. Harmadik az antiokiai, hol először Péter
székelt. Az utolsó helyen állott a jeruzsálemi, mely egyházat Ja¬
kab, Krisztus rokona igazgatta. Mindezeken kívül a kath. egyház
mindig tisztelte a római pápát, kit alexandriai Cyrill az efezusi zsi-
natou°fő püspöknek, az egész földkerekség atyjának s pátriárkájá¬
nak nevezett. Minthogy t. i. Péternek az apostolok fejedelmének
székén ül, ki, mint tudva van, azon egész haláláig ült: azért benne
a méltóság legmagasb fokát és a joghatóság teljét, melyet nem zsi¬
nati vagy más emberi intézményekből, hanem Istentől nyert, is¬
meri el. Ugyanazért minden híveknek, püspököknek s a többi fő¬
papoknak, bármily hivatallal s hatalommal legyenek főiruházva,
atyja és kormányzója, az összes egyháznak feje, mint Péter utódja,
Jézus Krisztus valóságos és törvényes helyettese. Ezek szerint ta¬
nítsák a lelkipásztorok, melyek az egyházi rendek és fokozatok ki¬
váló hivatalai és tisztségei, s ki ezen szentség kiszolgálója.
XXVI. K. Ki törvényes kiszolgálója az egyházirend szentségének.
Tudva vau, hogy annak kiszolgáltatása a püspököt illeti, a
mit a sz. írás tekintélyével, kétségtelen hagyománynyal, az összes
') Apóst. Csel. 20, 28. *) Póter. I 5, 2.
275
sz. atyák tanúsága, a zsinatok határozatai, az egyház gyakorlata s
szokásával igen könnyű, lesz bebizonyítani. Ámbár pedig némely
apátoknak meg van engedve, a kisebb és nem szent rendeket néha
föladni, mindazáltal senki sem kételkedhetik, hogy ez a püspöknek
tulajdon tiszte; kinek egyedül szabad, s kívüle senkinek a többi
rendeket, melyek nagyobbaknak s szenteknek neveztetnek, feladni.
Mert alszerpapokat, szerpapokat s áldozárokat egyedül a püspök
szentel; püspökök pedig, az apostolok hagyománya szerint, mely az
egyházban mindig megőriztetett, három püspöktől szenteltetnek.
XXVII. K. Miért kívántatik az egyházi rendekre fölavatandókban
kitűnő jámborság.
Most annak kifejtése következik, kik alkalmasak ezen szent¬
ségre, különösen pedig az áidozárságra, és azokban főkép mik ki¬
válhatnak. Ebből ugyanis könnyű lesz meghatározni, mire kell vi¬
gyázni a többi rendek föladásánál, mindeniknek tiszte és méltósága
szerint. Hogy pedig ezen szentség körül a legnagyobb gondosság
szükséges, onnan tűnik ki, mert a többi szentség azok megszentel-
tetésére és hasznára nyújt mulasztót, kik azokban részesülnek, de
a kik a szent rendekbe avattatnak, azért nyerik a mennyei kegyel¬
met, hogy az ő szolgálatukkal az egyházról és [igy minden ember
üdvéről gondoskodva legyen; miből megérthetjük, miért történnek
a fölszentelések csak meghatározott napokon, melyeken az egyház
legrégibb szokása szerint ünnepélyes böjtök vannak parancsolva,
hogy t. i. a hivő nép ájtatos és sz. imákkal a szent dolgok oly
kezelőit nyerje Istentől, kik ily fönséges tiszt hatalmának helyes és
az egyház hasznával kezelésére alkalmatosak legyenek.
XX Vili. K. Mily erkölcsi és életieddhetlenség kívántatik a föl¬
szentelendőben.
Mindenekelőtt tehát igen szükséges, hogy, a ki áldozópappá
szentelendő, erkölcsös és feddhetlen élete ajánlja, nemcsak azért,
mivel, ha valamely halálos vétekben fölszentelteti, vagy engedi ma¬
gát íölszenteltetni, uj és pedig igen nagy bűnnel terheli lelkét; ha¬
nem azért is, mivel az erény s ártatlanság világával kell mások
előtt járnia. Azért fejtsék ki a lelkipásztorok, mit parancsol
37
276
az apostol Titusnak és Timoteusnak, *) s egyszersmind jelentsék ki,
hogy azon testi liibák, melyek miatt valaki az ó törvényben Isten
parancsa szerint az oltár szolgálatából kizáratott, az uj törvényben fő-
kép a lelki hibákról értendők. Azért az egyházban azon szent szo¬
kást megtartatni látjuk, hogy a felszentelendők előbb a penitentzia-
tartás szentségével lelkiismeretűket megtisztitani törekednek.
XXIX. K. Minő és mily nagy tudomány kívántatik az áldozárban.
Azonfelül a papban nemcsak azon ismeretet kell megkívánni,
mely a szentségek kezelésére és kiszolgáltatására szükséges, hanem
a sz. irás ismeretével is bírnia kell annyira, hogy a népet a ke¬
resztény hit titkaira s Isten törvényének parancsaira tanítani, az
erényre és jámborságra buzdítani, s a bűnöktől elvonni képes le¬
gyen. Az áldozárnak ugyanis kettős tiszte van; az egyik, hogy a
gondjára bízott népet az üdvösségre szükséges dolgokban és intéz¬
ményekben oktassa. Mert Malakiás tanúskodása2) szerint; „A pap
ajkai őrzik a tudományt, a törvényt az ő szájából kérdezik, mert
ő a seregek Urának angyala. “ Ha tehát ezek közöl az elsőnek kel¬
lőleg eleget tehet középszerű tudományossággal bírva: a másik bi¬
zonyára nem valamely közönséges, hanem inkább kitűnő tudományt
kíván; ámbár minden papban egyaránt a titkos dolgoknak legala¬
posabb tudománya nem kívántatik, hanem a minő a fölvállalt köte¬
lességnek és tisztnek teljesítésére kinek kinek elégséges.
XXX. K. Kiket kell az áldozópapság méltóságából kizárni.
Gyermekeknek pedig, őrjöngök vagy eszelősöknek, mivel az
ész használatával nem bírnak, ezen szentséget nem kell föladni,
ámbár hinnünk kell, hogy, ha ilyeneknek adatnék is föl, a szentség
jellege lelkűkre nyomatnék. Hogy pedig az életkor mely évét kell
minden egyes rendnél bevárni, könnyen meg lehet tudni a trienti
sz. zsinat3) határozataiból. Kivétetnek a szolgák is; mert azt, ki
nem önálló, hanem másnak hatalma alatt van, nem kell isten szol¬
gálatára szentelni. Törvényszerütlenek továbbá a vérontók és gyil¬
kosok ; mert ezeket az egyház törvénye az egyházirendből kizárja.
*) Tit. 1. — I. Tini, 3. 2) Maiak. 2, 7. s) Tríent. zsiu. 23.
ül, 12. f. a ref.
277
Továbbá a fattyuk és mindazok, kik törvényes házasságból nem szár¬
maztak. Mert illő, hogy azokban, kik a szent szolgálatra választatnak,
semmi olyas ne találtassák, a mi miatt mások előtt megvetésre vagy
lenézésre méltóknak látszassanak. Végre azok is elutasitandók, kik
valamely jelentékeny testi hiba miatt idomtalanok vagy bénák,
mert ezen rútság és fogyatkozás megütközést is szül, és a szent¬
ségek kiszolgáltatását is szükségképen akadályozza.
XXXI. K. Melyek e szentség fő hatásai.
Mindezek kifejtése után hátra van, hogy a lelkipásztorok ezen
szentség hatásait adják elő. Jóllehet az egyházirend szentsége, mint
fönebb mondottuk, főképen az egyház javára és díszére szolgál,
mégis bizonyos, hogy a fölszenteltnek lelkében is a megszentelés
malasztját eszközli, mely által alkalmassá és képessé lesz tisztének
kellő teljesítésére, s a szentségek kiszolgáltatására; mint a kereszt-
ség kegyelme által is mindenki alkalmassá lesz a többi szentségek
fölvételére. Világos továbbá, hogy ezen szentségben más kegye¬
lem is adatik, t. i. azon kitűnő hatalom, mely a legméltóságosabb
oltáriszentségre vonatkozik; az áldozópapban ugyan teljes és töké¬
letes, mint ki egyedül létesítheti az oltáriszentségat; a többi alsóbb
rendű szolgákban pedig kisebb, vagy nagyobb, amint kiki szolgála¬
tánál fogva többé vagy kevésbé közelit az oltárhoz. És ezen ha¬
talom lelki jellegnek mondatik, mivel a főiszenteltek bizonyos, lei¬
kökbe nyomott belső jellel a többi hívektől megkülönböztetnek, és
Isten szolgálatára avattatnak föl; erre látszik czélozni az apostol,
midőn Timoteushoz igv ir:l) „Ne hanyagold el a kegyelmet, mely
benned vagyon , mely neked adatott a profétálás által az egyházi
szolgák kézfoltétele által.“ És másutt:2) „Intlek, hogy gerjeszd
föl az Isten malasztját, mely benned vagyon az én kezeimnek rád-
tétele által." Ez elég az egyházirend szentségéről; mert csak a
főbb fejezeteket akartuk a lelkipásztorok elé terjeszteni, melyek
anyagul szolgáljanak a hivek tanításában, s a keresztény jámbor¬
ságra való vezetésében.
lj I. Tim. 4, 14. 2) II. Tina. I, 6.

278
VIII. FEJEZET.
f
A házasság szentségéről.
7. K. Miért kell a lelkipásztoroknak szorgalmatosán ügyelni arra,
hogy a kereszténv nép a házasság mivoltát es szentséget ismerje ?
Minthogy a lelkipásztorok feladata a keresztény nép boldog
és tökéletes életére törekedni, fölötte ohajtaniok kellene, a mit az
apostol kívánt, igy Írván a Korintknsiakhoz :*) „Akarnám, hogy mind¬
nyájan úgy lennétek, mint én,“ t. i. hogy mindnyájan a megtaitéz-
tatás erényét követnék; mert a hívekre nézve mi sem lehet na¬
gyobb boldogság e földön, mint ha a lélek a világ semmiféle gond¬
jától sem zavartatva, lecsillapítván s megfékezvén minden testi kéjt,
a jámborságra törekvésben és a mennyeiek fölötti elmélkedésben
nyugszik meg. De mivel „mindenkinek, ugyanazon apostol tanú¬
sága szerint, tulajdon ajándéka van Istentől, egynek ugyan^ igj ,
másnak pedig amúgy,“ és a házasság nagy s fenséges ajándékok¬
kal van fölékesitve úgy, hogy igazán és tulajdonképen a kath. egy¬
ház többi szentségei közé számláltatik, és Urunk a menyegző ün¬
nepélyességét saját jelenlétével tisztelte meg: eléggé kitűnik, hogy
a házasságról szóló tant elő kell adni, annál inkább, miután tudjuk,
hogy mind sz. Pál, mind az apostolok fejedelme nemcsak a házasság
méltóságáról, hanem kötelmeiről is több helyen tüzetesen Írtak.
Mert a Szentlélektől ihlettetve igen jól értették, mily nagy s mennyi
haszon származik a keresztény társadalomra, ha a hívek a házas¬
ság szentségét megismerik, és sértetlenül megőrzik; ellenben azt
nem tudva vagy elhanyagolva igen sok és nagy nyomorúság és kár
háramlik az egyházra. Mindenekelőtt tehát ki kell fejteni a há¬
zasság mivoltát és jelentőségét; mert a bűnök sokszor a jónak lát¬
szatát viselvén, szükség megakadályozni, nehogy a hívek a házas¬
ság álarczával megcsalattatva, lelkűket undoksággal s elvetemedett
bujasággal mocskolják be; azért e dolog kifejtése okáért a szó je¬
lentésén kell kezdenünk.
*) I. Kor. 7, 7.
279
II. K. Miért fejeztetik ki ama sz. kapocs ezen szavakkal: matri-
monium, conjugium, nuptiae?
„Matrimonium“-nak azért mondatik, mivel a nőnek főkép
azért kell férjhez mennie, hogy anyává legyen, vagy, mivel mag¬
zatot foganni, szülni, nevelni az anya tisztje. „Conjugium"-nak is
neveztetik, mivel a törvényes nő a férfival úgy szólván egy jármot
vesz magára. Ezenkivül „nuptiae"-nek, mert sz. Ambrus1) sze¬
rint a lányok szemérmetesség okáért beleplezték magokat; a mivel
egyszersmind jelentetett, hogy férjeiknek magokat alávetni, s nekik
engedelmeskedni tartoznak.
111. K. Mi a házasság.
A hittudósok megegyező véleménye szerint igy határoztatok
meg: „A házasság férfi és nőnek, mint törvényszerű személyeknek
házassági összeköttetése, felbonthatatlan életkö zösségre." Hogy ezen
fogalmazás részei érthetők legyenek, szükség kifejteni, hogy, ámbár
a tökéletes házasságban mindez megvan: t. i. a belső beleegyezés,
a külső, szavakkal kijelentett szerződés, a lekötelezés és kötelék,
mely azon szerződésből származik, és a hitvesek közösülése, miál¬
tal a házasság bevégzett lesz: mindazáltal ezek közöl semmi sem
tartozik tulajdonképen a házasság mivolta és lényegéhez, mint azon
lekötelezés és kapocs, mely ezen szóval „összeköttetés" fejeztetett ki.
Hozzá adatik pedig „házassági," azért, mivel a szerződések egyéb
nemei, melyekkel férfiak és nők vagy pénzért’, vagy más jutalomért
egymás kölcsönös segélyzésére magokat lekötelezik, a házasság fo¬
galmától távol vannak. Azután mondatik: „mint törvényszerű sze¬
mélyeknek," mert a kik a törvények által a házasságtól eltiltatnak,
házasságra nem léphetnek, és, ha lépnek, házasságuk nem érvényes.
Mert például, a kik negyedik fokig vérrokonságban vannak, és az
ifjú a tizennegyedik, a leány a tizenkettődik év előtt, mivel ez a
törvényekben megállapított kor, törvényes házasság kötésére nem
alkalmasak. Ami pedig az utolsó helyen áll: „fölbonthaflan életkö¬
zösségre," ez a föloldhatatlan kötelék természetét fejezi ki, nielylyel
a férj és feleség összeköttetnek.
l) Sz. Ámbr. 1. könyv. Ábrahánir. 9. fi
280
IV. K. Miben áll iőképen a házasság lényege.
Ezekből kitűnik, hogy a házasság mivolta és lényege ama kö¬
telékben áll. Mert ha ezt más jeles férfiak meghatározásai a bele¬
egyezésbe látszatnak helyezni, mint, midőn a házasságot a férfi és
nő közti megegyezésnek mondják: ezt úgy kell venni, hogy maga
a beleegyezés a házasság létesítő oka, mint az atyák a florenczi
zsinatban tanították. l) Mert a lekötelezés és kötelék csak a bele¬
egyezés és szerződésből származhatik.
V. K. Milyen beleegyezés szükséges a házasságban, és hogyan kell
azt kijelenteni.
Hanem mindenekelőtt szükséges, hogy a beleegyezés a jelen
időre vonatkozó szavakkal fejeztessék ki. Mert a házasság nem
egyszerű átadás , hanem kölcsönös szerződés ; és innen van, hogy
csak egyiknek beleegyezése a házasság megkötésére elégséges nem
lehet, hanem a beleegyezésnek a kettő között kölcsönösnek kell
lenni. Már pedig világos, hogy a kölcsönös beleegyezés kijelenté¬
sére szavak szükségesek; mert ha a, csak benső megegyezésből
minden külső kijelentés nélkül házasság jöhetne létre: akkor ebből
az is következni látszatnék, hogy, midőn ketten, kik egymástól
távol levő s különböző helyeken vágynak, a házasságba beleegyez¬
nek, mielőtt akaratát egyik a másiknak vagy levél vagy hírnök ál¬
tal kijelentette volna, igazi és érvényes házasságban volnának össze¬
kötve ; a mi mégis mind az észszel, mind a sz. egyház szokása és
határozataival ellenkezik.
VI. K. A kölcsönös megegyezés, ha a jövőre vonatkozó szavakkal
fejeztetik ki, nem létesíti a házasságot.
Helyesen van pedig mondva, hogy a beleegyezésnek a jelen
időre vonatkozó szavakkal kell kifejeztetnie; mert, a melyek a jövő
időt jelentik, a házasságot nem kötik meg, hanem Ígérik. Azután,
a mi leendő, még nem létezik; a mi pedig nem létezik, csekély vagy
semmi szilárdsággal és állandósággal sem bir. Azért senki házassági
joggal még nem bir azon asszony iránt, kit nőül venni igér ; nem is
*) IV. Jenő. a flór. zsin.
281
teljesítette azonnal, amit tenni Ígért, ámbár köteles szavát tartani; s
ha nem teszi, szószegőnek Ítéltetik. Ellenben a ki házassági frigy által
mással összeköttetik, ha utóbb megbánja is, mimlazáltal a megtörtén¬
tet megváltoztatni s érvénytelenné és meg nem történtté nem te¬
heti. Minthogy tehát a házassági lekötelezés nem puszta ígéret,
hanem olyan átruházás, melylyel a férfi a nőnek, és viszont a nő
a férfiúnak valósággal, jogot ad testéhez: azért szükséges, hogy a
házasság a jelen időt jelentő szavakkal köttessék, melyeknek ereje
a kimondás után is megmarad, és a férjet s feleséget feloldhatat¬
lan kötelékkel összekötve tartja.
VII. K. Ha szemérem vagy más akadály miatt a beleegyezés sza¬
vakkal ki nem fejeztetik, intés és más jelek pótolják a szavakat.
He a szavak helyett intés es más jelek, melyek a benső meg-
egyezést világosan jelentik, elegendők lehetnek a házssságra, sőt
maga a üallgatagság is, midőn a leány szemérmetességből nem fe¬
lel, hanem helyette a szülők beszélnek.
Vili. K. Az igazi házasságra az elhálás nem kívántatik.
Ezek szerint tehát fejtsék ki a lelkipásztorok a hívek előtt,
hogy a házas iág mivolta és lényege a kapocsban és lekötelezésben
áll, s a beleegyezésen kívül, ha az a mondott mód szerint jelente¬
tett ki, hogy igazi házasság legyen, az elhálás szükségképen nem
kívántatik; mert kétségtelen, hogy első szüléink is a bűn elköve¬
tése előtt, mikor, a sz. atyák tanúsága szerint, köztük testi közösü¬
lés nem történt, igazi házasság által voltak összekötve. Azért mon¬
dották a sz. atyák, hogy a házasság nem az elhálás, hanem a bele¬
egyezés által jő létre, a mit sz. Ambrus *) is ismételt „a szüzek¬
ről" irt könyvében.
IX. K. Hányfélekép tekinthető a házasság.
Ezek kifejtése után meg kell magyarázni, hogy a házasság
két szempontból tekintendő. Mert vagy mint természetes össze¬
köttetést, (mivel a házasságot nem az emberek találták föl, hanem
a természet,) vagy mint szentséget kell tekinteni, melynek mivolta
l) Sz. Ámbr. a szii/.ekr. könyv. G. f.
282
a természetiek állapotát fölülkaladja. És mivel a kegyelem a ter¬
mészetet tökéletesíti, („mert nem előbbi a lelki, hanem az állati,
azután a lelki:") *) a dolog rendje kívánja, hogy előbb a házasság-
ságról, a mennyiben természeti és a természet rendéhez tartozik,
szóljunk; azután fejtsük ki azokat, melyek reá mint szentségre
vonatkoznak.
X. K. Ki szerzője a házasságnak, a mennyiben a természet rendé¬
hez tartozik.
Mindenekelőtt tehát arra kell tanítani a híveket, hogy a há¬
zasságot Isten rendelte; mert Írva van Mózes első könyvében: *)
„Férfiúvá és asszonynyá teremté őket, és megáldá őket Isten, és
mondá: növekedjetek és sokasodjatok;" és:*) „Nem jó az ember¬
nek egyedül lennie, teremtsünk neki hozzá hasonló segítőt;" és ke¬
véssel" alább:4) „Ádámnak nem találtatok hozzá hasonló segítő.
Bocsáta azért az Ur Isten mély álmot Ádámra, és mikor elaludt
vala, vön egyet az ő oldalcsontjaiból, és húst tön helyébe. Es az
TJr Isten az oldalcsontot, melyet Ádámból vett vala, asszonynyá al-
kotá, és vivé őt Ádámlioz. És mondá Ádárn: Ez mostan csont az
én csontaimból, és hús az én busómból; ez férfiúinak hivatik, mert
férfiúból vétetett. Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját,
és feleségéhez ragaszkodik; és lesznek ketten egy testben." Ezek
bizonyítják, amint azt az Ur maga Máténál5) kifejezi, hogy a há¬
zasság Istentől rendeltetett.
XI. K. A házasság, mint a természet rendéhez tartozik, és főkóp
mint szentség föl nem bontható.
De Isten a házasságot nemcsak rendelte, hanem, mintatrienti
sz. zsinat,6) kijelenti, örök és fölbonthatatlan kötelékkel is ellátta;
mivel az Üdvözítő igy szól:7) „Amit Isten egybekötött, ember el
ne válaszsza." Mert, ámbár a házassággal, a mennyiben a termé¬
szet rendéhez tartozik, megegyező, hogy föloldhatatlan legyen : mégis
fökép ilyen mint szentség, miből egyszersmind mindenben, a mi a
természet törvényénél fogva sajátja, a legfőbb tökélyre jut. Azonfelül
l) 1 Kor. 15, 46. 2) Moz I. K. 1,27. 28. *) Ugyanott. 2,
18. *) Móz. 1 K. 2, 20 s. k 5) Mát. 19, 4. s k. 6) Trient.
zsin. 24. ül. bevez. 7) Mát. 19, 6.
283
mind a gyermek-nevelés kötelmével, mind a házasság egyéb hasz¬
naival ellenkezik, hogy köteléke föloldható legyen.
XII. K. Minden ember nem köteleztetik házasságra lépni.
A mit pedig az Ur mondott: *) „Növekedjetek és sokasodja¬
tok," arra vonatkozik, hogy a házasság rendeltetésének czélját je¬
lentse ki, nem pedig, hogy minden embert kötelezzen; mert most,
miután az emberi nem elszaporodott, nemcsak semmi törvény
nem kény szerit feleséget venni, hanem igen ajánltatik a szüzeség,
s miudenkinek javasoltatik a sz. írásban, mint a házas életnél fen¬
ségesebb, magában tökéletesebb és szentebb. Mert Urunk Üdvözí¬
tőnk igy tanított:*) „A ki fölfoghatja, fogja föl;" és az apostol*)
azt mondja: „A szüzekről nincs parancsolatom az Úrtól; hanem
tanácsot adok, úgymint a ki irgalmasságot nyertem, hogy hiv legyek."
XIII. K. Miért kell férfiúnak és nőnek összeadatni.
De ki kell fejteni, mily okokból kell férfinak és nőnek őssze-
adatni. Az első tehát maga a természeti ösztön által kívánt társa¬
sága a különböző nembelieknek, kölcsönös segélyezés reményében
létesítve, hogy egyik a másiktól segittetve az élet kellemetlenségeit
könnyebben viselni, s az öregség fogyatkozásait eltűrni tudja. A má¬
sik ok a nemzési vágy, nem annyira ugyan azért, hogy a javaknak
és gazdagságnak örökösei legyenek, mint inkább, hogy az igaz hit
és vallásnak tisztelői neveltessenek; a mi, hogy főkép czéljuk volt
a sz. pátriárkáknak, midőn feleséget vettek, eléggé kitűnik a szent-
irásból. Azért az angyal, midőn Tóbiást megtanította, hogyan tá¬
volíthatja el a gonosz lélek hatalmát, igy szóla:*) „Megmutatom
neked, kik azok, kiken erőt vehet az ördög. Mert a kik úgy há¬
zasodnak, hogy az Istent maguktól és elméjokból kirekesztik, és
fajtalanságukat úgy követik, mint a ló és öszvér, kiknek nincs ér¬
telműk : azokon van hatalma az ördögnek." Azután hozzá teszi:
„Vedd el a szüzet az Ur félelmével, a fiák szeretetétől viseltetvén
inkább, mint bujaságtól, hogy Ábrahám ivadékában áldást nyerj a
fiákban." És ez volt egyszersmind az ok, miért rendelte Isten
l) Móz. I. K. I, 28. J) Mát. 19, 12. *) I. Kor. 7, 25. *) Tob.
6, 16. 17, 22. /
38
284
285
kezdettől fogva a házasságot. Azért igen nagy azok bűne, kik a
hogy Krisztus Urunk azon legszorosabb egyesülésnek, mely közte
házas életben orvosszerekkel vagy a méhbefogadást akadályozzák,
és egyháza közt létezik , és irántunk végtelen szeretetének bizo¬
vagy a magzatot elhajtják; mert ezt embergyilkos gonosz összees¬
nyos jelét adná: e nagy titok méltóságát főkép a férfiú és nő ezen
küvésnek kell tartani.
sz. összeköttetése által nyilvánította. S hogy ez igen helyesen tör¬
tént igy, onnan érthető, hogy minden emberi egyesülés között egy
XIV. X. Miért rendeltetett a házasság a bűn elkövetése után.
sem kapcsolja az embereket annyira össze, mint a házasság köteléke,
A harmadik ok, mely az első szülő bukása után a többi mely által a férj és feleség a legnagyobb szeretettel és jóakarattal vannak
okokhoz járult, midőn az igazságnak, melyben az ember teremte¬ egymásnak lekötelezve; és innen van, hogy a sz. irás Krisztus és
tett, elvesztése miatt a kivánság a józan észszel ellenkezni kezdett; egyháza ezen isteni összeköttetését gyakran a házasság hasonlatá¬
hogy t. i. a ki gyöngeségét ismeri, s a test küzdelmét viselni nem val állítja szemeink elé.
akarja, a bujaság bűnének elkerülésére a házasság gyógyszerével
éljen. Erről igy ir az apostol:1) „A paráznaság eltávoztatásáért XVI. K. Miképen igazi szentsége az uj törvénynek a házasság.
mindenkinek tulajdon felesége legyen, és mindenkinek tulajdon férje
Hogy pedig a házasság szentség, az egyház, az apostol tekin¬
legyen." És kevéssel utóbb, miután tanította volna, hogy néha az
télyére támaszkodva, mindig bizonyosnak és kétségtelennek tartotta;
imádság végett a házassági tartozást mellőzni kell, hozzá teszi:
mert igy ir az Efezusiákhoz:T) „A férfiaknak úgy kell szeretniük
„Azután ismét keljetek össze, hogy ne kisértsen titeket a sátán
feleségöket, mint önön testöket. Ki feleségét szereti, önmagát sze¬
ha meg nem tartózkodnátok." Ezek tehát azon okok, melyek va¬
reti ; mert soha senki a maga testét nem gyűlöli, hanem táplálja
lamelyikét mindenkinek szem előtt kell tartani, a ki áhítattal s val¬
és |ápolja azt, mint Krisztus is az anyaszentegyházat; mert az ő
lásossággal, mint a szentek fiaihoz illik, akar házasságra lépni. Ha
testének tagjai vagyunk az ő húsából és csontjaiból. Ezért az em¬
pedig ezen okokhoz mások is járulnak, melyektől indíttatva az em¬
ber elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és ketten
berek házasságokat kötnek, és a feleség választásában egyiket a
egy testté lesznek. Nagy titok ez, én pedig Krisztusra és az anya-
másiknál inkább tekintik, milyenek: örökös utáni vágy, gazdagság,
szentegyházra mondom." Mert, hogy ezen szavait: „Nagy titok ez,"
szépség, fényes származás, lelki összhangzás: ily okok épen nem
a házasságról kell érteni, arról senki sem kételkedhetik ; hogy t. i.
kárhoztatandók; mivel a házasság szentségével nem ellenkeznek.
a férfiú és nőnek összeköttetése, melynek Isten a szerzője, azon
Mert Jákobot sem kárhoztatja a sz. irás azért, hogy Rákéit, szép¬
legszentebb köteléknek, melylyel Krisztus Urunk egyházával össze¬
ségétől vonzatva, Liának eléje tette. Ezeket kell előadni a házas¬
kapcsoltatok, szentsége, azaz: szent jelvénye.
ságról, a mennyiben természeti összeköttetés.

XV. K. Miért emelte Krisztus a házasságot szentségi méltóságra.

XVII. K. Mikép bizonyittatik be sz. Pál szavaiból , hogy a
házasság szentség.

Meg kell magyarázni, hogy, a mennyiben szentség, mivolta

És hogy ez igazi és tulajdon értelme azon szavaknak, meg¬
sokkal fönségesebb és egészen magasb czélra vonatkozik. Valamint
mutatják a régi sz. atyák, kik azon helyet magyarázták; igy ma¬
ugyanis a házasság, mint természeti kötelék, kezdettől fogva az em¬
gyarázta a trienti sz. zsinat is. 2) Tudjuk tehát, fiogy az apostol a
beri nem szaporítására rendeltetett: úgy utóbb szentség méltósá¬
férjet Krisztussal, a feleséget az egyházzal hasonlítja össze; a férj3)
gára emeltetett, hogy az igaz Isten és Üdvözítő Krisztusnak tisz¬
feje a nőnek, mint Krisztus az egyháznak; és innen van, hogy a
teletére és imádására nemzetség származnék és neveltetnék. Mert,

x) Ef. 5/28—32. 2) Trient. zsin. 24. ül. a házass. a bevez

l) I. Kor. 7, 2.
és 1. szab. s) Efez. 5, 23. 24. 25.
286
férj feleségét szeretni, és viszont a feleség férjét szeretni és
tisztelni tartozik. Mert Krisztus szerette egyházát, és érette átadta
magát; és ismét, mint ugyanazon apostol mondja, az egyház alá
van vetve Krisztusnak. Hogy pedig ezen szentség kegyelmet is je¬
lent és ad, a miben áll leginkább a szentség mivolta, a zsinat ama
szavai fejezik ki: „A kegyelmet pedig, mely ama természetes sze-
retetet tökéletesitené, és a fölbonthatlan egyességet megerősítené, s
a házas feleket megszentelné, maga Krisztus, a tiszteletre méltó
szentségek szerzője s tökéletesitője, saját szenvedésével érdemelte
ki számunkra." Azért tanítani kell, hogy ezen szentség kegyelme
eszközli, hogy a férj és feleség a kölcsönös szeretet kapcsa által
egybekötve, egymással megelégedjenek, idegen és tilos szerelmeket
s elhálást ne keressenek, hanem mindenben *) „tiszteletes legyen a
házasság és szeplőtlen a házas ágy."
XVIII. K. Mennyire különbözik az uj szövetségi házasság a ter¬
mészet, vagy Mózes törvénye szerinti házasságtól.
De mennyire fölülhaladja a házasság szentsége azon házas¬
ságokat, melyek a törvény előtt vagy után szoktak köttetni, abból
lehet megismerni, hogy ámbár a pogányok a házasságban valami
istenit létezni véltek, és azért az önkényes elhálásokat a természet
törvényével ellenkezőknek, továbbá a megszeplősitést, házasságtörést
és egyéb nemeit a bujaságnak büntetendőknek tartották: mindaz-
által az ő házasságaik nem bírtak szentség erejével. A zsidók ugyan
szentebbül szokták megtartani a házassági törvényeket, és kétséget
sem szenved, hogy azoknak házassága szentebb volt. Minthogy t. i.
ígéretet nyertek, hogy minden nemzet Ábrahám ivadékában fog
megáldatni:2) méltán sz. kötelességnek tekinték, fiakat nemzeni, a
választott nép sarjadékát terjeszteni, melyből Krisztus Urunk Üd¬
vözítőnk emberi természetére nézve származandó vala; de azon
házasságok is a szentség igazi mivoltát nélkülözték.
XIX. K. A házasság sem a természeti törvény alatt a bűn elkö¬
vetése után, sem Mózes törvénye alatt nem tartotta meg isteni
eredetének fönségét.
Ide járul, hogy, akár a természet törvényét a bűn után, akár
') Zsid. 13, 4. *) Móz. 1. K. 22, 18.
287
Mózes törvényét tekintsük, könnyen észre veszsziik, hogy a házasság
első eredetének fenségéből s tisztességéből kiesett. Mert a természet
törvényének uralma alatt sokat találunk az ős atyák közöl, kik egy¬
szerre több feleséget vettek. Azután pedig Mózes törvényében meg
volt engedve,1) a feleséget, ha ok volt reá, elbocsátani, elválás¬
levelet adván neki; az evangéliumi törvény mind a kettőt eltö¬
rölte, 2) és a házasságot régi méltóságába visszahelyezte. Mert,
hogy a többnejüség a házasság természetével ellenkezik, (ámbár
némely ős atyákat nem lehet vádolni, mivel Isten engedelméből
vettek több feleséget) kijelentette Krisztus Urunk ama szavakkal:3)
„Ezért elhagyja az ember atyját és anyját, és feleségéhez ragaszko¬
dik, és ketten egy testté lesznek." És aztán hozzá adja: „Azért
már nem kettő, hanem egy test." Mely szavakkal világosan érté¬
sünkre adta, hogy a házasság Istentől úgy rendeltetett, hogy csak
kettőnek, és nem többnek összeköttetéséből álljon. A mit másutt is
világosan tanított, igy szólván:4) „A ki elbocsátja feleségét, és mást
vészén, házasságtöréssel vét ellene. És ha az asszony elhagyja férjét,
és máshoz megyen, paráználkodik." Mert ha a férfiúnak szabadna
több feleséget venni, épen semmi ok sem volna, miért kellene őt
házasságtörőnek inkább tartani, ha azon feleségén kívül, ki már há¬
zában van, mást venne, mint, ha 'az előbbit elbocsátván, mással kelne
össze. Ebből megérthetjük, miért történik, hogy, ha valamely hi¬
tetlen, nemzete szokása szerint több feleséget vett, midőn az igaz
hitre tér , az egyház parancsa szerint a többit mind el kell bocsátnia,
és csak az elsőt tarthatja meg, mint igazi és törvényes feleségét.
XX. K. A házasság köteléke az elválás által föl nem oldható.
De Krisztus Urunk ugyanazon tanúságából könnyen bebizonyít¬
ható, hogy a házasság kötelékét semmi elválás fel nem bonthatja.
Mert, ha az elválás-levél által a nő a férj iránti kötelezettségtől
fölmentetnék, szabadna neki minden házasságtörés bűne nélkül más
férjhez menni. Ámde az Ur világosan kimondja:6) „aki elbo¬
csátja feleségét, és mást vészén, paráználkodik ; és a ki férjétől el¬
bocsátottat vészén, paráználkodik." Tehát világos, hogy a házasság
kötelékét semmi más, csak a halál szakasztja szét; ugyanezt erősiti
l) Móz. V. K. 24, 1. 2) Mát. 19, 9. 3, Mát. Í9. 5. 6,
4) Márk 10, 11. 12. 6) Luk. 16, 18,

288
az apostol is, igy szólván; 1) „Az asszony kötve van a törvényhez,
a meddig férje él; hogyha férje meghal, fölszabadul; menjen férjhez,
a kihez akar, csakhogy azUrban." És ismét:*) „Azoknak pedig, kik há¬
zasságban vannak, nem én parancsolom, hanem az Ur, hogy a fe¬
leség el ne váljék férjétől. Hogyha elválik, házasság nélkül ma¬
radjon, vagy béküljen meg férjével." Ezen választást pedig Pál
apostol azon nőnek engedte meg, ki törvényes ok miatt hagyta el
férjét, hogy vagy félj nélkül maradjon, vagy béküljen ki férjével.
Mert az anyaszentegyház épen nem engedi meg a férjnek és fele¬
ségnek, hogy fontosabb ok nélkül egymástól elváljanak.
XXL K. Miért hasznos a házasság teljes fölbonthatlansága.
Hogy pedig valaki tulszigorunak ne tartsa a házassági tör¬
vényt, mivel t. i. soha semmi okból föl nem bontható, ki kell fej¬
teni a vele összekötött hasznokat. Mindenekelőtt tudják meg az
emberek, hogy a házasságkötésekben az erényességet és lelki össz¬
hangzást kell inkább tekintetbe venni, mint a gazdagságot és szép¬
séget; hogy ezáltal a társadalomról legjobban van gondoskodva,
kételkedni nem lehet. Azonfelül, ha az elválás a házasságot fői¬
bontaná, az egyenetlenség okai, melyeket a békesség és szemérem
régi ellensége naponkint szolgáltatna az embereknek, soha sem
hiányzanának. Most pedig, ha meggondolják a hivek, hogy, noha a
házassági együttélést és társalgást nélkülözik is, mindazáltal a há¬
zassági kapocs által lekötve vannak, és minden reménytől meg
vannak fosztva más feleséget vehetni: ez eszközli, hogy a haragban
és egyenetlenkedésben mérsékelni szokták magokat. Ha néha el¬
válnak is, nejök nélkül sokáig el lenni nem tudnak, s barátaik ál¬
tal könnyen kibékittetnek, s az együttlakásra visszatérnek.
XXII. K. Az el váló-levél által egymástól elkülönítettek ismét
összemehetnek.
De e helyen nem kell elhallgatniok a lelkipásztoroknak sz.
Ágoston üdvös intését. Ő t. i. megmutatandó a híveknek, hogy
feleségeikkel, kiket házasságtörés miatt elbocsátottak, ha azok bűnö¬
ket megbánták, készeknek kell lenniök a kibékülésre, igy szól:8)
*) 1. Kor 7, 39. 2) Ugyanott 10. 11. v. 3) Sz. Ágost 2
könyv, a házasságtör. 6. és 9. f.
289
„Miért ne fogadja vissza a hivő férj feleségét, kit az egyház vissza¬
fogadott ? vagy miért ne bocsásson meg a feleség a házasságtörő,
de töredelmes férjnek, kinek Krisztus is megbocsátott," Mert, mi¬
dőn a sz. irás l) „bolondnak" nevezi azt, ki „a házasságtörő 'fele¬
séget megtartja," ezt azon nőről érti, a ki, miután vétkezett, bűnét
megbánni és a megkezdett undokságot elhagyni nem akarta. Ezek¬
ből tehát kitűnik, hogy a hivek házasságai tökéletességre és fen¬
ségre mind a pogányok, mind a zsidók házasságait igen fölülha¬
ladják.
XXIII. K. Mely hasznok származnak e szentségből a házasokra.
Azonkívül elő kell adni a híveknek, hogy három java van a
házasságnak : a magzat, a hűség, és a szentség; ezek ama kelle¬
metlenségeket kárpótolják és enyhítik, melyeket az apostol ezen
szavakkal jelent:a) „Az ilyeneknek testi gyötrelmök leszen," és
eszközük, hogy a testi közösülés, mely a házasságon kiviil méltán
kárhoztatandó, tisztességgel van összekötve. Az első jó tehát a
„magzat," vagyis a gyermekek, kik igazi és törvényes feleségtől
származnak; mert azt annyira becsülte az apostol, hogy igy szólna: 8)
„Üdvozülni fog" a nő wa fiák szülésé által." S ezt nem egyedül a
nemzésről, hanem a gyermekek istenfélő neveléséről s a jámbor¬
ságra vezetéséről is kell érteni. Amint az apostol azonnal hozzá
teszi: „ha megmarad a hitben." Azért int a szent-írás:4) „Vannak
fiaid? oktasd őket és hajtsd meg őket gyermekségüktől." Ugyan¬
azt tanítja az apostol is, s ezen oktatás legszebb példáit adják a
szentirásban Tóbiás, Job és más sz. ős atyák. Melyek legyenek
pedig a szülők és gyermekek kötelmei, a negyedik parancsban bő¬
vebben ki leend fejtve.
XXIV. K. Mit jelent a házassági hűség, s hogyan kell azt meg¬
tartani.
Következik a „hűség," mely második java a házasságnak;
nem azon képesítés az erényre, melylyel fölruháztatunk, midőn a
keresztséget felveszszük; hjmem bizonyos hivség, melylyel kölcsönö¬
sen a férj felesége, és a feleség férje iránt magát lekötelezi úgy, hogy
D Példab. 18, 2? 2) 1. Kor. 7, 28. 8) 1. Tini. 2, 15. 4) Si-
rák Fia K. 7. 25.
290 291

egyik a másiknak hatalmat ád teste fölött, s a házasság szent szö¬

társának nevezte mondván:1) „Az asszony, kit társul adtál nekem;"
vetségét soha meg nem sérteni Ígéri. Ez könnyen kivehető azon
azért történt, mint némelyek a sz. atyák közöl tanították, hogy az
szavakból, melyeket ős atyánk mondott,1) mikor Évát feleségül
nem a férfi lábaiból, hanem oldalából alkottatott; valamint fejéből sem
nyeré, melyeket aztán Krisztus Urunk az evangéliumban helyben
képeztetett, hogy tudja, hogy a férjnek nem úrnője, hanem inkább
hagyott:*) „Ezért elhagyja az ember atyját és anyját, és feleségéhez
alá van vetve a férjnek. Továbbá illik, hogy a férj mindig tisztességes
ragaszkodik, és ketten egy testté lesznek;" és az apostol ama he¬
munkával foglalkozzék, mind azok megszerzése végett, a mik a csa¬
lyéből :3) „Az asszonynak nincs saját testén hatalma, hanem a fér¬
lád föntartására szükségesek, mind a lusta henyélés elkerülésére,
fiúnak ; hasonlóképen pedig a férfiúnak sincs tulajdon testén ha¬
melyből majd minden bűn származik ; végre köteles családját he¬
talma, hanem az asszonynak." Azért méltán szabott az Ur legszi¬
lyesen igazgatni, a családtagok erkölcseit javítani, az egyeseket kö¬
gorúbb büntetéseket az ó törvényben a házasságtörőkre ezen házas¬
telmeik betöltésére szorítani.
sági hivség megszegése miatt. Továbbá a házassági hűség megkí¬
vánja, hogy a férj és feleség különös, szent és tiszta szeretettel le¬
XXVIl. K. Miben áll a feleségnek kötelessége.
gyenek egymáshoz fűzve, és ne úgy szeressék egymást, mint a
házasságtörők, hanem mint Krisztus szerette egyházát; mert ezen
Viszont a feleség kötelességei a következők, melyeket az apos¬
szabályt Írja elénk az apostol, midőn mondja:4) „Férfiak! szeres¬
tolok fejedelme elszámlál, mondván:*) „Az asszonyok férjöknek en¬
sétek feleségteket, mint Krisztus is szerette az anyaszentegyházat," ki
gedelmeskedjenek, hogy, a kik nem hisznek is az igének, az asszo¬
azt bizonyosan nem a maga előnye miatt, hanem csak jegyesének
nyok magaviseleté által ige nélkül meguyeressenek, látván istenfélő
hasznát tekintve, karolta át ama végtelen szeretettel.
tiszta élteteket. Kiknek ne külső hajdiszben, vagy aranyviseletben
vagy öltözékben legyen ékességök, hanem az elrejtett, belső ember,
XXV. K. Mit jelent a szentség, midőn a házasság javai közé
a csendes és szerény léleknek romlatlansága az, mi igen becses az
számittatik.
Isten színe előtt. Mert igy ekesitek magokat régenten a szent es
Istenben bizó asszonyok is, engedelmesek leven tulajdon ferjöknek.
A házasság harmadik java „szentségnek" mondatik, t. i. a há¬
Mint Sára engedelmes volt Ábrahámuak, urának hiván őt." Főgond-
zasság köteléke, mely soha sem bontható föl; mert, mint az apostol
jok legyen továbbá gyermekeiket vallásosan nevelni, és a házi dol¬
mondja:5) „Az Ur parancsolta, hogy a feleség el ne váljék férjé¬
gokról szorgalmatosán gondoskodni. Otthon örömest tartózkodja¬
től. Hogyha elválik, házasság nélkül maradjon, vagy béküljen meg
nak, hacsak szükség nem kényszeríti őket kimenni, és ezt soha se
férjével. És a férj el ne bocsássa 'feleségét." Mert ha a házasság,
tegyék a férj engedelme nélkül. Azután, a miben all íőkép a há¬
mint szentség, Krisztusnak egyházávali egyesülését jelenti: szükség,
zassági szövetség, műidig emlékezetekben tartsák, hogy Isten után
hogy, valamint Krisztus az egyháztól soha el nem szakad, úgy a
senkit sem kell inkább szeretniök s többre becsülniök feijüknel,
feleség férjétől, a házasság kötelékét illetőleg, el ne választathassák.
kinek mindenben, a mi a keresztény jámborsággal nem ellenkezik,
Hogy pedig e szent szövetség békésen s könnyebben megőriztessék,
kedvére járni és a legnagyobb készséggel engedelmeskedni is tar¬
elő kell adni a férj és feleség kötelmeit, melyek sz. Páltól és Pé¬
tertől, az apostolok fejedelmétől leírattak. toznak.

XXVI. K. Melyek a férjnek fő kötelmei. XXVIII. K. Mit kell tartani a házasság szertartásairól.

A férj kötelessége tehát feleségével barátságosan és tisztessé¬ Ezek kifejtése után helyén leeud, hogy a lelkészek megmagya¬
gesen bánni; mire nézve meg kell emlékeznie, hogy Ádám Évát rázzák azon szertartásokat is, melyeket a házasságkötésnél megkell

») Móz. 1. K. 2, 24. *) Mát. 19, 5. *) 1. Kor. 7, 4. *) Ef. *) Móz. I. K. 3, 10. *) I. Pét. 3, 1. ésköv.
5, 25. 5) I. Kor. 7, 10. 11. 39

292
tartani; melyekről itt tüzetesen értekezni fölösleges volna, miután
a trienti sz. zsinatl) bőven és pontosan meghatározta azokat, a
mik ez ügyben főkép megtartandók, s ezen határozat a lelkipász¬
torok előtt ismeretlen nem is lehet. Elég legyén tehát inteni őket,
hogy az ezen tárgyra vonatkozókat törekedjenek a sz. zsinat taní¬
tásából megtanulni, s azokat szorgalmatosán magyarázzák meg a
hiveknek.
XXIX. K. A titkos házasságok érvénytelenek.
Főleg pedig, nehogy az ifjak és leányok , kiknek Ítélő tehet¬
ségük fölötte gyönge szokott lenni, a házasulásoknak álneve által
megcsalattatva, vigyázatlanul rut szerelmi szövetségekre lépjenek:
igen gyakran meg kell magyarázni, hogy azok sem igazi, sem ér¬
vényes házasságoknak nem tartandók, melyek nem a plébános, vagy
más, maga a plébánostól vagy rendes pásztortól erre fölhatalmazott
pap jelenlétében és bizonyos számú tanuk előtt köttetnek.
XXX. K. A házassági akadályokat is illő előadni.
De a házassági akadályokat is meg kell magyarázni; mely
tárgyat több tekintélyes és nagy tudományu férfiak, kik a bűnök¬
ről és erényekről irtanak, oly szorgalmatosán kifejtették, hogy könnyű
leend kinek kinek azokat, a miket irataikban hátrahagytak, ide al¬
kalmazni, annál inkább, minthogy a lelkészeknek úgy szólván soha
sem kell azon könyveket kezökből letenniök. Olvassák tehát fi¬
gyelmesen mind ezen oktatásokat, mind pedig a sz. zsinat határo¬
zatait 2) a házassági akadályokról, melyek vagy lelki atyafiságból,
vagy a köztisztesség törvényéből, vagy a paráználkodásból származ¬
nak, és gondjuk legyen ezekre a híveket is oktatni.
XXXI. IL Mily készülettel kell lenniök, a kik házasságra lépnek.
Ezekből kitetszik, hogyan kell a hiveknek elkészülve lenniök,
midőn házasságot kötnek. Meg kell gondolniok, hogy nem emberi,
hanem isteni dologhoz fognak, melyhez a szívnek különös feddhet-
lensége s jámborsága szükséges, mint az ó törvénybeli atyák példái
*) Trient. zsin. 24. ül. a házass, reform, határ. 2) Ugyan¬
ott 2—4. f.
293
eléggé mutatják, kik, ámbár az ő házasságaik szentség méltóságával
nem bírtak, mindazáltal azok iránt mindenkor legnagyobb vallásos¬
sággal és szent tisztelettel viseltettek.
XXXI1. K. A szülék beleegyezését a házasságkötésbe ki kell kérni.
A többi közt pedig főkép inteni kell a gyermekeket, hogy
szüleik vagy azok iránt, a kiknek felügyelete s hatalma alatt van¬
nak, oly tisztelettel legyenek, hogy azok tudtán kívül, vagy épen
ellenökre s beleegyezésük nélkül házasságra ne lépjenek. Mert az
ó szövetségben látjuk, hogy a fiák házasságát mindig az atyák in¬
tézték ; kiknek akaratát ez ügyben, hogy főkép tekintetbe kell
venni, az apostol is jelenteni látszik e szavakkal: *) „A ki házas¬
ságra adja szűz leányát, jól cselekszik; de a ki nem adja, jobban
cselekszik. “
XXXIII. K. Mit kell előadni a házassági tettre nézve.
Hátra vau azon része, mely a házassággal élést illeti; a mi¬
ről úgy szóljanak a lelkipásztorok, hogy egyetlen szót se ejtsenek
ki, mely a hívek füleit sérthetné, a jámbor lelkeket megbotránkoz¬
tathatná, vagy nevetést gerjeszthetne. Mert valamint az Hr beszé¬
dei tiszták:*) úgy igen illendő, hogy a keresztény nép tanítója is
oly szólásmóddal éljen, a mely különös komolyságot s feddhetlen-
séget mutasson. Azért kettőre kell különösen oktatni a híveket,
hogy t. i. nem a testi gyönyör és kéj miatt kell a házassági köte¬
lességet teljesíteni, hanem azon határok között kell azzal élni, me¬
lyeket, mint fönebb megmutattuk, az Ur elénk szabott. Mert illő
megemlékezni az apostol intéséről: s) „A kiknek feleségük vagyon,
úgy legyenek, mintha nem volna;“ valamint sz. Jeromos szavai¬
ról:4) „A bölcs férfiúnak értelemmel kell szeretni nejét, nem szen-
vedélylyel; fékezze kéjrohamait, nehogy vaktában vezettessék a kö¬
zösülésre. Semmi sem utálatosabb, mint feleségét házasságtörő
asszony gyanánt szeretni. “
i) I Kor. 7, 38. *) Zsol. i I, 7. •) 1 Kor. 7, 29. 4) Sz.
Jer. Jovini. ©11. 1, 49.
294
XXXIV. K. A házasfeleknek néha meg kell magokat tartóztatni
a házassági kötelességtől.
Mivel pedig minden jót buzgó imával kell Istentől kérni, má¬
sodszor arra is szükség tanitani a híveket, hogy néha, midőn Isten¬
hez imádkoznak és könyörögnek, a házassági tartozást nélkülözzék;
s ezt főkép tartsák meg legalább három nap az oltáriszentség vétele
előtt, a negyvennapi szent böjt alatt pedig gyakrabban, mint elő¬
deink helyesen és szentül parancsolták. Mert igy tapasztalaudják,
hogy a házasság javai Isten kegyelméből napról napra növekedni
fognak; jámborságra törekedvén nemcsak földi életök békés és
csöndes leend, hanem az Isten jóságából elnyerendő örök élet igaz
és állandó reményét is, „mely meg nem szégyenit," * *) táplálhatják.
HARMADIK RÉSZ.
I. FEJEZET.
Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól.
1. K. Megmutattatik, hogy a tízparancsolat minden parancsok
összege.
Szent Ágoston azt írjaa) a tízparancsolatról, hogy^ az min¬
den törvénynek összege és rövid foglalata. Jóllehet Isten sokfélekép
szólott, mindazáltal Mózesnek csak két kötáblát adott, melyek a
jövendő szövetség tábláinak a frigyszekrényben mondatnak; t. i.
Istennek minden egyéb parancsai, ha szorgosan vizsgáljuk, és jól
értjük, azon tiz parancson, melyek e két táblára írattak, függnek,
amint maga e tiz parancs ama kettőn t. i. Isten és felebarátunk
szeretetének parancsolatán, melyeken az összes törvény és a pró¬
féták függnek. s)
l) Rom. 5, 5. 2) Sz. Ágost. Moz. 11. K. f. 140. ke'rd.
•) Máté 22, 40
295
II K. Miért kell a lelkipásztoroknak főkép a tiz parancsolatot jól
tudni és megmagyarázni.
Minthogy tehát az egész törvénynek összege, a lelkipásztorok
éjjel nappal róla elmélkedjenek, nemcsak, hogy- életüket szerinte
intézzék, hanem a reájok bízott népet is azUr törvényére oktassák.
Mert „a pap ajkai őrzik a tudományt, és a törvényt az ő szájából
kérdezik, mert ő a seregek Urának angyala;" T) a mi főkép az uj
törvénybeli lelkipásztorokra vonatkozik, kik Istenhez közelebb lévén,
„az Ur lelke által fényesebben és fényesebben," 2) kell, hogy átvál¬
tozzanak; s minthogy Krisztus Urunk őket világosságnak nevezé,
az ő tulajdonképi kötelességük, hogy a sötétségben levőknek vilá¬
gosságai, a balgatagok tanítói, a gyermekek mesterei3) legyenek,
és „ha valaki bűnre ragadtatik," 4) ők, kik lelkiek, az olyat, oktas¬
sák. A gyónásban is bírák, s a bűnöknek neme és módja szerint
ítéletet hoznak : azért, ha tudatlanságukkal mind magoknak mind má¬
soknak ártani nem akarnak, abban legnagyobb éberséggel, s az is¬
teni parancsok magyarázásában gyakorlottsággal kell birniok, hogy
ezen isteni szabály szerint bármely cselekedetről, és kötelesség elmu¬
lasztásáról ítéletet hozhassanak, és, miként az apostol mondja:5) a
„józan tanítást" adják elő, t. i. azt, mely minden tévelytől ment, s
a lélek betegségeit, vagyis a bűnöket orvosolja, hogy a nép Isten
előtt kedves és jó cselekedetek követője legyen. Ezen fejtegetések¬
ben a lelkipásztor azokat adja elő, a mikkel a híveket a törvény
iránt engedelmességre indíthatja.
III. K. Ki szerzője a tízparancsolatnak, és a természet tör¬
vényének.
A többek közt pedig, a mik az embereket e törvény parancsai¬
nak megtartására ösztönözhetik, legnagyobb erővel bir az, hogy e
törvény szerzője az Isten. Mert jóllehet „az angyaloktól kiszolgál¬
tatottnak" 6) mondatik, mindazáltal nem kételkedhetni, hogy szer¬
zője maga az Isten; miről elég világos bizonyságot tesznek nem¬
csak magának a törvényhozónak szavai, melyeket alább meg fogunk
magyarázni, hanem a szentirásnak számtalan helyei is, melyekre a
*) Maiak. 2, 7. 2) II. Kor. 2, IP. 8) Rom. 2, 19. és köv.
4) Gál. 6, 1. 5) II. Tim. 4, 3. 6) Gál. 3, 19.
296
lelkipásztoroknak nem lesz nehéz rátalálni. Mert mindenki érzi az
Istentől szivébe irt törvényt, mely szerint a jót a rosztól, a becsü¬
letest a becstelentől, az igazat a nem igaztól meg tudja különböz¬
tetni ; mely törvény minthogy lényegére és mivoltára attól, mely
Írva vau, nem különbözik, ki az, ki tagadni merészelje, hogy vala¬
mint a bensőnek, úgy az Írott törvénynek szerzője az Isten? Azért
tanitáni kell, hogy ezen, a rósz erkölcsök s lolytonos romlottság
által már majdnem elhomályosult isteni világosságot, midőn Isten
Mózesnek törvényt adott, inkább nagyobb fénybe helyezte, mint uj
törvényt hozott, nehogy a nép Mózes törvényének fölfiiggesztését
hallván, talán azt gondolja, hogy e törvények őt nem kötelezik.
Mert kétséget nem szenved, hogy e parancsoknak nem azért kell
engedelmeskedni, mivel Mózes által adattak, hanem mivel minden¬
kinek szivébe vannak írva, s Krisztus Urunktól kifejtettek és meg-
erősittettek.
VI. K. Mikép buzdíthatja a népet a törvény megtartására maga a
törvény szerzője.
Azonban legtöbbet basznál s a meggyőződésre nagy erővel
birand annak meggondolása, hogy Isten az, ki a törvényt hozta1
kinek bölcsesége és igazsága felől nem kételkedhetünk, sem az ő
végtelen erejét és hatalmát ki nem kerülhetjük. Azért, midőn Isten
a próféták által a törvény megtartását, parancsolta, magát Ur Isten¬
nek nevezé, s maga a tízparancsolat kezdetén1) igy szól: „En
vagyok a te Urad Istenedés másutt:2) „Ha Ur vagyok, hol a
félelem irántam ?“
V. K. Mily nagy jótétemény, hogy Istentől törvényt nyertünk.
De nemcsak Isten parancsainak megtartására, hanem hálada-
tosságra is fogja a hívek sziveit indítani az, hogy Isten az ő aka¬
ratát, mely üdvösségünkre czéloz, kijelenté. Azért a szentirás nem
egy helyen a legnagyobb jótéteményt kitüntetvén, inti a népet, hogy
saját méltóságát s az Ur jótéteményét ismerje meg, mint Mózes V.
könyvében: *) „Ez, úgymond, a ti bölcseségtek s értelmetek a népek
előtt, hogy hallván mind e parancsokat, mondják: íme a bölcs és
l) Mózes II. K. 20, 2. 2) Maiak. 1, 6. 3) Móz. V. K. 4,6.
297
értelmes nép, a nagy nemzet;* és ismét a zsoltárban:l) „Nemcse¬
lekedett igy semmi más nemzettel, és azoknak nem jelentette ki
ítéleteit.*
VI. K. Miért adta Isten oly nagy fenséggel törvényeit hajdan az
Israel népének.
Ha pedig a lelkipásztor a törvény hozásának körülményeit is a
szentirás tekintélyével kimutatandja, könnyen megértik a hívek, mily
áhítattal s alázattal kell Isten törvényét tisztelni; mert három nap¬
pal a törvény kihirdetése előtt 2) Istennek parancsából mindenkinek
meghagyatott, hogy öltönyeiket megmossák, feleségeiktől tartózkod¬
janak , hogy minél tisztábbak és készültebbek legyenek a törvény
elfogadására, hogy „a harmadik napon* megjelenjenek. Azután a
hegyhez vezettetve, honnan az Ur Mózes által a törvényeket adandó
volt, egyedül Mózesnek mondatott, hogy menjen tol a hegyre, hová
Isten a legnagyobb fölséggel leszállott, s a helyet dörgés, villámlás,
tűz és sürü felhőkkel körülvevő, s Mózessel beszélni kezdett és
neki a törvényeket átadta, mit az isteni bölcseség nem más okból
tett, mint hogy bennünket intene, hogy az Ur törvényét tiszta s alá¬
zatos szívvel kell fogadni, s ha parancsait meg nem tartjuk, az is¬
teni igazságtól kiszabott büntetések várakoznak reánk.
Vll. K. Hogyan teljesíthetik az emberek az oly nagy rettentessél
hirdetett törvényt, s hogy mi sem könnyebb a szeretetnél.
Sőt mutassa meg a lelkipásztor, hogy a törvény parancsait
nem nehéz teljesíteni, a mit szent Ágostontól vett ezen érvvel is
megmutathat, a ki azt mondja: „Ugyan hogyan mondhatni, hogy
lehetetlen az embernek szeretni; szeretni, mondom, a jótevő te¬
remtőt, a szeretetteljes atyát, sőt tulajdon testét is , testvéreiben ?
Már pedig, „A ki3) szeret ... az a törvényt betölté.* Azért nyíl¬
tan bizonyítja sz. János4) apostol, hogy Isten parancsai nem ne¬
hezek; mert szent Bernát *) bizonysága szerint az embertől semmit
igazságosabban, nagyobb méltányossággal, nagyobb haszonnal nem
lehetett volna követelni. Azért Istennek legfőbb jótékonyságát cso-
l) 147. zsolt. 20 2) M >■/.. II. K 19,0. és köv. 3) Rom. 13, S.
*) I. Jáu. 5, 3. 5) S/. Bern. az Isten szeret, i f.
298
dálván sz. Ágoston, l) igy szólitá magát az Istent: „Mi az ember, hogy
tőle szerettetni kívánsz? s ha nem teszi, iszonyú büntetésekkel fe¬
nyegeted? Vagy nem elég nagy büntetés-e, ha nem szeretlek?“ Ha
valaki azt hozná föl mentségül, hogy természeti gyengesége akadá¬
lyozza Istent szeretni: tanitni kell, hogy Isten, ki szerettetni kí¬
ván, a szeretet erejét az ő Szentlelke által sziveinkbe önti;*) e jó
Lélek pedig az azt kérőknek a mennyei Atyától adatik, 3) úgy, hogy
méltán könyörge szent Ágoston:4) „Add meg, a mit parancsolsz,
és parancsolj, a mit akarsz." Minthogy tehát Isten segítsége, tő¬
kép Krisztus Urunk halála után, mely által e világ fejedelme ki¬
vettetett , velünk van: nincs ok, hogy valakit a dolog nehézsége
elijeszszen; mert semmi sem nehéz annak, a ki szeret.
Vili. K. Köteleztetik-e szükségképen minden ember a törvény
megtartására.
Továbbá az ugyanerrőli meggyőződés eszközlésére igen hasz¬
nos leend megmagyarázni, hogy a törvénynek szükségképen enge¬
delmeskedni kell, tokép minthogy napjainkban találtattak, kik go¬
noszul és önmaguk nagy kárával nem rettegtek azt állítani, hogy a
törvény, akár könnyű, akár nehéz legyen, az üdvösségre nem szük¬
séges. Kiknek gonosz és istentelen állítását a plébános a szent-
irás bizonyítékaival czáfolja meg, főkép azon apostoléval, kinek te¬
kintélyével azok az ő gonoszságukat védelmezni törekszenek. Mit
mond tehát az apostol?5) „A körülmetéltetés semmi, a körülme-
téletlenség is semmi, hanem az Isten parancsainak megtartása éi
valamit." Midőn pedig ezen állítását másutt6) ismétli, s azt mondja,
hogy csak az uj teremtmény Krisztusban ér valamit: ebből élt¬
jük, hogy ő „Krisztusban uj teremtménynek" azt nevezi, a ki Isten
parancsait megtartja. Mert a ki Isten parancsait ismeri és meg¬
tartja, az szereti Istent, miként maga az Ur bizonyítja sz. János¬
nál:7) „Ha valaki engem szeret, az az én beszédemet megtartja."
Mert ámbár az ember megigazulhat, s roszból jóvá lehet, mielőtt
a törvénynek egyes parancsait külső tettek által teljesítené . mind-
azáltal lehetetlen, hogy az, a ki koránál fogva eszével élni képes,
M Sz. Ágost, vallom. 1. k. 5. f. 2) Rom. 5,5. 3) Luk. 11,
13. 4) Sz. Ágost, az állhat, ajándék 53 f. 5) I. Kor. 7, 19. ) Uál.
6, i5. 7) Ján. 14; 21.
299
gonoszból igazzá legyen, ha Isten minden parancsainak megtartására
készséges akarattal nem bir.
IX. K. Mily hasznok származnak az Isten törvényének meg¬
tartásából.
Végre, hogy a plébános semmit el ne hagyjon, a mi által a
hivő nép a törvény betöltésére indittathatik: mutassa ki, mily bősé¬
gesek és édesek gyümölcsei, a mit könnyen bebizonyíthat azokból,
a mik a tizennyolczadik zsoltárban Írva vannak; mert abban Isten
törvényének dicséretei énekeltetnek, melyek legnagyobbika az, mely
Isten dicsőségét és fenségét sokkal inkább kitünteti, mint azt ékes-
ségök és rendjök által magok az égi testek teszik, melyek amint
minden, még a legvadabb nemzeteket is csodálásukra ragadják, úgy
eszközük, hogy a mindenség alkotójának és szerzőjének dicsőségét,
bölcseségét és hatalmát megismerjék. S az Ur *) törvénye ugyan
a lelkeket Istenhez téríti; mert az ő utait, s Istennek legszentebb
akaratát a törvény által megismervén, lábainkat az Ur utaira irá¬
nyozzuk. De mivel egyedül az Istent félők igazán bölcsek, a tör¬
vénynek még az is sajátja, hogy bölcseséget ad a kisdedeknek.
Azért igaz örömökkel s az isteni titkok megismerésével, továbbá
kimondhatlan gyönyörrel és jutalmakkal halmoztatnak el mind ez
életben, mind a jövendőben azok, kik az Isten törvényét megtartják.
X. K. Minthogy mindenek Isten akaratát teljesitik, méltányos, hogy
az ember ugyanazon akaratot kövesse.
Azonban a törvényt nem annyira saját liaszmr^ it kell meg¬
tartanunk, mint inkább Isten kedvéért, ki a törvényben az emberi
nemnek az ő akaratát nyilatkoztatá ki, melyet, minthogy minden
teremtmény követ, sokkal méltányosb, hogy az ember engedelmes¬
kedjék neki. Azt sem kell elhallgatni, hogy főkép azáltal mutatta
ki irántunk kegyességét s végtelen jóságának gazdagságát, hogy
ámbár minden jutalom nélkül kényszerithetett volna bennünket di¬
csőségének szolgálatára, mindazáltal saját dicsőségét a mi hasz¬
nunkkal akarta egybekapcsolni, hogy, a mi az embernek hasznos,
ugyanaz Istennek dicsőségére lenne. Minthogy tellát az a legnagyobb
*) 18. zsolt. 8.
40
300
és legkitűnőbb, azért tanítsa a plébános, a mit a látnok utolján *)
mondott: „azokmegőrzésében nagy megjutalmazás van." Mert nem¬
csak azon áldások igértettek nekünk, melyek inkább a földi bol¬
dogságra látszatnak vonatkozni, hogy 2) áldottak leszünk a város¬
ban, áldottak a mezőben, „hanem3) bőséges jutalom mennyekben,"
és „jó és tömött, megrázott és kifolyó mérték"4) tétetett el, me¬
lyet jámbor és igaz cselekedetek által érdemiünk Isten irgalmának
segélyével. „Én5) vagyok a te Urad Istened, ki téged kihoztalak
Egyiptom földéről, a szolgasság házából. Idegen Isteneid íie le¬
gyenek énelőttem. Faragott képet ne csinálj magadnak, s a többi."
XI. K. Miért kötelez Mózes törvénye minden korszakbeli embere¬
ket, s mely alkalommal hirdettetett ki Israel fiainak.
Ámbár ezen törvényt a hegyen a zsidóknak adta az Ur, mind-
azáltal, minthogy természetileg már sokkal előbb mindenkinek szi¬
vébe volt vésve és jegyezve, s azért az Ur mindenkitől megtartatni
akarta: igen hasznos leend ama szavakat, melyekkel Mózes szol¬
gálata s tolmácsolása mellett a zsidóknak kihirdettetett, és Israel né¬
pének titokteljes történetét szorgalmasan fejtegetni. Beszélje el
először, miként minden, az ég alatt levő nemzetek közöl Isten
egyet kiválasztott, mely Ábrahámtól származott, kit Kánáán földén
vándorul akart hagyni, s ámbár annak bírását megígérte neki,
mégis mind ő, mind utódai négyszáz évnél tovább kóboroltak,
mielőtt a megígért földön letelepednének; vándorlásukban azonban
soha meg nem szűnt rólok gondoskodni. Ők ugyan átmentek6)
„egyik nemzettől a másikhoz, s egyik királyságból egy másik nép¬
hez," mindateá^*11, soha meg nem engedő, hogy azoktól valami mél¬
tatlanságot széhvedjenek; sőt a királyokat megbüntető. Mielőtt
pedig Egyiptomba költöztek volna, oly férfiút küldött előre, kinek
okossága által mind ők, mind az Egyiptomiak az éhségtől meg-
mentetnének. Egyiptomban pedig oly kegyességgel viseltetett hoz-
zájok, hogy daczára Fáráó ellenkezése s vesztökre törekvésének
csudálatos módon szaporodnának; a midőn igen sanyargattatnának,
s rabszolgákként a legnehezebb munkával terlieltetnének, Mózest
adá nekik vezérül, a ki őket hatalmas kézzel kivezetné. Főkép ezen
l) 18. Zsolt. 12. 2) Móz. V. K. 28, 3. 3) Mát. 5, 12. 4) Luk.
6, 38. 5) Móz. Ií. K 20, 2. 6) 104. zsolt. 13.
301
kiszabaditásról tesz említést az Ur a törvény kezdetén, o szavak¬
kal: l) „Én vagyok a te Urad Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom
földéről, a szolgaság házából,"
XII. K. Miért választattak a zsidók Isten népévé.
Ezekből pedig a plébánosnak leginkább azt kell kiemelni,
hogy Isten minden nemzetek közöl egyet kiválasztott, melyet saját né¬
pének nevezett, s melytől megismertetni s tiszteltetni akart; nem
mintha a többit igazságban és számban felülmúlná, mint a zsidókat
figyelmezteté Isten, 2) hanem mivel Istennek magának úgy tetszett,
hogy inkább csekély számú és tehetetlen nemzetet öregbítene és gazda¬
gítana, hogy hatalma és jósága mindenki előtt annál ismeretesb és
kitünőbb lenne. Azért ilyen lévén azon emberek állapotja, „hozzá-
jok ragaszkodott,3) és őket szerette," úgy, hogy az ég és föld ura
lévén nem szégyenlé azok Istenének neveztetni, mi által a többi
nemzeteket versenyzésre indítaná, hogy a zsidók boldogságát meg¬
ismervén, minden ember az igaz Isten tiszteletére térne; miként
szent Pál4) is bizonyítja, hogy a nemzetek boldogságának meggondo¬
lása és Isten igaz ismerete által, melyre őket megtanitá, buz¬
dítja követésre testi atyjafiait.
XIII. K. Miért kellett a zsidóknak sokáig és sokat szenved-
niök, mielőtt törvényt vettek.
Tanítsa azután a híveket, miként Isten azért engedé, hogy a
zsidók atyái sokáig vándoroljanak, s utódaik is a legkeményebb szol¬
gasággal nyomassanak és gyötörtessenek, hogy megtanulnék, mikép
Isten barátjai csak azok lehetnek, a kik a világnak ellenségei és
vándorok a földön, tehát Isten barátságába könnyebben felvetetünk,
ha a világgal semmi közünk nincsen; továbbá, hogy Isten tisztele¬
tére térvén, megértenék, mennyivel boldogabbak azok, a kik Isten¬
nek, mint a kik a világnak szolgálnak, a mire figyelmeztet ben¬
nünket a szentirás, midőn igy szól:5) „Mindazáltal szolgálni fognak
neki, hogy az én szolgálatomnak és a földi ország szolgálatának
különbségét megtudják." Továbbá fejtse ki, hogy Isten Ígéreteit
T) Móz. II. K. 20, 2. 2) Móz. V. K. 7, 7. 3) Móz. V.K. 10,
15. 4) Rom. 11, 14. B) Krónik. II. K. 12, 8.
 302
több mint négyszáz év után teljesítette, hogy ama nép hittel és
reménynyel tápláltatnék. Mert Isten azt akarja, hogy hívei tőle
mindenkor függjenek, s minden reményűket az ő jóságába helyez¬
zék, mint az első parancs magyarázatában kifejtendjük.
K1V. K. Miért adatott a törvény azon helyen és időben.
Végül jelelje ki a helyet es időt, melyben Israel népe ezen
törvényt vette; miután t. i. Egyiptomból kivezettetve, a pusztába
jött, hogy az uj jótétemény emlékével indíttatva, és a helynek, melyen
járt kelt, zordonságától elborzadva, a törvény elfogadására alkalma¬
tosaivá tetetnék. Mert az emberek leginkább azokhoz vonzódnak,
kiknek jótékonyságát tapasztalták, es Isten oltalmához folyamodnak,
midőn minden emberi segítségtől megfosztatva látják magokat. A
miből érthető, hogy a hívek a mennyei tan elfogadására annál haj¬
landóbbak, minél inkább elvonják magokat a világ csábjai s a test
gyönyöreitől; amint a prófétánál * *) írva van: „Kit tanít ő isme¬
retre ? és kivel érteti meg a hallott dolgot ? a tejtől elválasztot-
takkal, az emlőtől elszakasztot,takkal.“
n. FEJEZET.
Az első parancsról.
„Én vagyok a te Urad Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom
földéről, a szolgaság házából."
I. K. Mit jelent e bevezetés, és mely titkok foglaltatnak benne.
A plébános azon legyen tehát, s a mennyire lehet, eszközölje,
hogy a hivő nép mindenkor emlékezetében tartsa e szavakat: „Én
vagyok a te Urad Istened;“ melyekből megértsék, hogy törvény-
hozojok maga a teremtőjök, a kitől mind teremtettek, mind fentar-
tatnak és méltán mondják:2) „Ő az Ur a mi Istenünk, és mi az
o legelőjének pepe vagyunk, s kezének juhai." E szavakra való
eber es gyakori megemlékezés oly erővel birand, hogy a hívek a
') Izai. 28, 9. *) 94 zsolt. 7.
303
törvény tiszteletére készebbekké tetessenek, s a bűntől tartózkodja¬
nak. A mi pedig következik: „ki téged kihoztalak Egyiptom földé¬
ről, a szolgaság házából,” ámbár "csak az Egyiptomiak uralmától
megszabadított zsidókra látszik illeni: mindazáltal, ha az egész üdv¬
rendszer benső mivoltát tekintjük, sokkal inkább a keresztényekre
vonatkozik, kik nem az egyiptomi szolgaságból, hanem a bűnnek
országa,*) s a sötétség hatalmából ragadtattak ki Istentől, és sze¬
retett fiának országába vitettek át. E jótéteménynek nagyságát
szemlélvén Jeremiás, megjövendölő:2) „íme eljőnek a napok, ngy
mond az Ur, és nem mondják többé: Él az Ur! ki Israel fiait ki¬
hozta az éjszaki földről, és minden egyéb földről, melyekre kive¬
tettem őket; mert visszahozom saját földükre, melyet atyáiknak
adtam. íme én sok halászt küldök, úgymond az Ur, és kihalász-
szák őket,” s igy tovább. Mert a legkegyelmesebb atya az ő Fia
által a fiakat, kik szétszórva voltak, egybegyüjté, hogy már nem
mint a bűnnek, hanem az igazságnak szolgái, „szolgáljunk a) neki
szentségben és igazságban őelőtte minden napjainkban.”
II. K. A tizparancs bevezetésének mily hatással kell a hívekre
lennie.
Azért a hívek minden kísértet ellen paizsul használják az
apostolnak 4) ama mondását: „A kik már meghaltunk a bűnnek,
mikép éljünk mégis abban?” már nem vagyunk magunkéi, hanem
azéi, ki érettünk meghalt s föltámadott; ő a mi Urunk Istenünk, a
ki tulajdon vérével szerzett meg magának bennünket; hogyan vét¬
kezhetünk Urunk Istenünk ellen, s feszíthetjük őt újra keresztre ?
Azért mint igazán szabadok, és pedig azzal a szabadsággal, melylyel
Krisztus szabadított meg minket, amint5) tagjainkat az igazságta¬
lanság szolgálatára adtuk, úgy adjuk azokat most az igazság szol¬
gálatába, a megszenteltetésre.
„Idegen Isteneid ne legyenek; énölőttera.”
Hl. K. Mit parancsol és tilt ezen első parancs.
Tanítsa a plébános, hogy a tízparancsolatban első helyen
’) Kolosa. 1, 13. *) Jer. 16, 14 és fcöv 3) Luk 1, 74. 75.
*) Rom. 6, 2. 6) Rom. 6, 19.

304
állanak azok, a mik Istenre, másodikon pedig azok, e mik feleba¬
rátunkra vonatkoznak; mert azoknak, a miket felebarátunknak
teszünk, indoka az Isten; mert felebarátunkat úgy szeretjük
Isten parancsa szerint, ha Istenért szeretjük ; azok pedig az
első táblán vannak megírva. Mutassa ki továbbá, hogy az idézett
szavak kettős parancsot foglalnak magokban; az egyik parancsoló,
a másik tiltó. Mert, midőn mondatik: „Idegen Isteneid ne legye¬
nek énelőttem,“ azon értelem van vele összekapcsolva: Engem mint
igaz Istent tisztelj, idegen isteneknek tiszteletet ne tulajdoníts.
IV. K. Miként foglaltatik e parancsban hit, remény, és szeretet.
Az elsőben pedig a hit, remény, és szeretet parancsa foglal¬
tatik. Mert midőn az Istent állandónak, változhatlannak, mindig
ugyanannak lenni mondjuk, őt minden csalárdság nélkül hűséges¬
nek helyesen valljuk; homiét az ő Ígéreteibe bízva teljes hitet és
tekintélyt kell neki tulajdonítanunk. A ki pedig az ő mindenható¬
ságát , kegyességét, és jótékonyságra készségét és hajlandóságát
meggondolja: teheti-e, hogy minden reményét őbenne ne helyezze?
S ha jóságának és szeretettnek reánk árasztott gazdagságát vizs¬
gálja, lehet-e őt nem szeretnie? Innét ama bevezetés, innét a be¬
fejezés, melylyel Isten, valamit meghagyva s parancsolva, él a sz.
írásban: „Én vagyok az Ur.“
V. K. Megmagyaráztatok e törvény, a mennyiben nemleges.
A parancs második része pedig ez: „Idegen Isteneid ne le¬
gyenek énelőttem;a mely beszédmóddal a törvényhozó nem azért
élt, mintha ezen értelem a parancs igenlegességéből eléggé ki nem
tűnt volna, ily módon: „Engem tisztelj mint egy Istent; mert ha
Isten, csak egy; hanem azoknak vaksága miatt, kik hajdan mago¬
kat az igaz Isten tisztelőinek vallották, mégis több Istent tisztel¬
tek; milyenek magok a zsidók között is igen sokan voltak, a kik,
miként Illés szemökre vet-é, *) „kétfelé sántikáltak;“ mint a Szama-
riaiak is tettek, kik Israel Istenét s a pogány ok isteneit is tisztelték.
VI. K. Miként kell e parancsot mindannyi közt legfőbbnek tartani.
Ezeket kifejtvén hozzá kell adni, hogy e parancs valamennyi
között első s legnagyobb, nemcsak rendre, hanem ok, méltóság, és
1) Kir. 111. K. IS 21.
305
jelességre is. Mert Istent részünkről végtelenül nagyobb szeretet
és tekintély illeti, mint bármely urat vagy királyt. Ő teremtett
bennünket, ő tart fen, általa tápláltattunk anyánk mellében, s on¬
nan e világra jöttünk; ő nyújtja nekünk az életre s táplálásra szük¬
ségeseket.
VII. Kik szegik meg főkép e parancsot.
Vétkeznek pedig e parancs ellen, a kik hit- remény- és sze¬
retettel nem bírnak; kiknek vétke messze terjed. Mert ezek közé
számláltatnak, a kik eretnekségbe esnek, kik nem hiszik azokat,
amiket az anyaszentegyház, hogy higyük, elünkbe ad; kik az ál¬
moknak, madárjóslatoknak, s más hiábavalóságoknak hitelt adnak;
kik üdvösségük reményét elvetik s az Isten jóságában nem bíznak;
kik csak a kincsekben, testi egészségek és erejökben bíznak; a
miket bővebben kifejtettek azok, kik a bűnökről és gonoszságokról
Írtak.
Vili. K. E parancscsal nem ellenkezik a tisztelet, melylyel az
egyház bevett szokása szerint a szenteket tiszteljük.
Azonban e parancs magyarázatában azt is tüzetesen ki kell
fejteni, hogy a szenteknek, angyaloknak, s ama boldog lelkeknek,
kik a mennyei dicsőségben örvendeznek, tisztelete és segítségül hí¬
vása, vagy testeik és hamvaiknak tisztelete is, mely a katholika
egyházban mindig szokásban volt, e törvénynyel nem ellenkezik.
Mert ki volna oly esztelen, hogy, mivel a király tiltja, nehogy va¬
laki magát királynak adja ki, vagy királyi tiszteletet s hódolatot
fogadjon el, ebből azt következtetné, hogy a király az ő tisztvise¬
lőit tisztelteim nem akarja? Mert ámbár a keresztények, az ó szö¬
vetségi szentek példája szerint, az angyalokat imádni mondatnak, is:
mindazáltal nem azon tiszteletet adják nekik, melyet Istennek tu¬
laj donitnak. Ha olvassuk, hogy néha az angyalok ellenezték, hogy
őket tiszteljék az emberek, világos, hogy ezt azért tették, mivel azon
tisztelettel nem akartak tiszteltetni, a mely egyedül Istent illeti.
IX. K. Megmutattatok a széni írásból, hogyan szabad a szent angya¬
lokat tisztelni.
Mert ugyanazon Szentlélek, ki azt mondja: *) „Egyedül Istennek
l) I. Tim. 1, 17.
 306
tisztelet és dicsőség," parancsolta, hogy szüleinket és az öregeket
tiszteljük. A Szent férfiak is, kik egy Istent tiszteltek, mégis „a
királyokat," miként a szentirásban van, „imádták," az az: leborulva
tisztelték. Ha a királyok, kik által Isten a világot kormányozza,
ily nagy tisztelettel illettetnek: az angyaloknak, kiket Isten az ő
szolgáivá választott, s kiket nemcsak egyházának, hanem a többi
dolgoknak kormányzásában is használ, s kiknek segítsége naponkint a
legnagyobb lelki és testi veszélyektől őriz meg bennünket, habár nem
látjuk is őket, nem kell-e annál nagyobb tiszteletet adnunk, minél
inkább felülmúlják ama boldog lelkek méltósággal magokat a ki¬
rályokat? Ehhez járul a szeretet, melvlyel irántunk viseltetnek,
melytől ösztönöztetve azon tartományokért, melyek reájok bízattak,
mint a szeutirásból kitetszik, esedeznek; és hogy ezt azokért is te¬
szik, kiknek őrangyalai, kétséget sem szenved; mert könyörgésein¬
ket s könyeinket Istennek bemutatják. Azért taniiá az Ur az evan¬
géliumban, hogy meg nem kell botránykoztatui a kisdedeket, „mert
angyalaik mennyekben mindenkor látják Atyám arczát, ki mennyek¬
ben vagyon." *)
\
X. K. Bebizonyittatik a szeutirásból, hogy a szent angyalokat se¬
gítségül kell hini.
Segítségül kell hiúi őket, részint, mivel Istent szüntelen lát¬
ják, részint, mivel üdvünk reájok bizott oltalmát örömmel teljesí¬
tik. E segítségül hívásról vaunak szentirási bizonyítékok. Jákob2)
ugyanis az angyalt, kivel küzdött, kéri, sőt kényszeríti is, hogy
áldja meg őt; mert kimondja, hogy addig el nem bocsátja, mig ál¬
dását nem veszi; s ezt nemcsak attól kívánta, a kit látott, hanem
attól is, kit épen nem látott, midőn igy szólott:*) „Az angyal, ki
engem minden gonosztól megszabadított, áldja meg e gyermekeket."
XI. K. A szentek segítségül hívása, s ereklyéik tisztelete Isten
tiszteletével nem ellenkezik.
Ezekből az is kitűnik, hogy az Urban elhunyt szenteknek
tisztelete és segítségül hívása, és ereklyéiknek s hamvaiknak tisz¬
teletben tartása által Isten dicsőségé nemcsak nem kisebbedik, hanem
l) Mát 18, 10. *) Móz. 1. K. 32, 26. *) Móz. I. K. 48. 16.
307
annál jobban növekszik, minél inkább ébreszti, erősiti és serkenti
az emberek reményét a szentek utánzására; s e tiszteletet a ni-
caeai. második, a gangrai és a trienti zsinatok, valamint a római
pápák tekintélye megerősítik.
XII. K. Mily okokra kell főkép alapítani a szentek segítségül
hívását.
Hogy pedig a plébános ezen igazság elleneit megczáfolni ké¬
pes legyen: olvassa leginkább szent Jeromost Vigilantius ellen, és
damaskusi szent Jánost. kiknek bizonyításához járul, a mi fő, az
apostoloktól vett, s az Isten egyházában mindenkor megtartott s meg¬
őrzött szokás; s ki kívánna e tekintetben erősebb s fényesebb ér¬
vet a szentirásnál, mely a szentek dicséreteit csudalaudoan magasz¬
talja?'Mert némely szentekről fönséges dicséreteket olvasunk. ‘)
Kiknek dicséreteit midőn a szontirás magasztalja, hogyan tagadnák
meg tőlük különös tiszteletöket az emberek ? Sőt meg azért is kell
őket tisztelni és segítségül hívni, mivel az emberek üdvéért szü¬
net nélkül esedeznek, s Isten az ő érdemök s kedvükért, velünk sok jót
tesz. Mert, ha „öröm van mennyben egy megtérő bűnös fölött,"*)
nemde segíteni fogják a mennyei lakók a vezeklőket is ? nemde, ha
őket kérjük, a bűnök bocsánatát is megnyerik, s számunkra Isten
kegyelmét is eszközük ?
XIII. K. Megmutattatik, hogy a szentek segítségül hívása nem az
isteni segedelem iránti bizalmatlanságitól s a hit gyengeségéből
származik.
Ha valaki a szentek pártfogását fölöslegesnek mondaná, mint
némelyek mondják is, minthogy Isten pártfogás nélkül is meghall¬
gatja kéréseinket: ez istentelen állítást könnyű megczáfolni szent
Ágoston3) azon mondásával, hogy Isten sokat nem ad meg köz¬
benjáró és esedező segítsége és szolgálata nélkül. Ezt erősítik Abi-
meleknek4) és5) Jób barátainak jeles példái, kiknek bűneit csak
Ábrahám és Jób könyörgésére bocsátá meg. Ha podig az is íel-
hozatik, mikép a hit hiányára és gyengeségére mutat, ha mi a
’j Jézus Sirák fia könyv. 44—50. *, Luk. 15, 7, *) Sz.
Ágost. 149. kérd. Móz. 11. K. f. *) Móz. 1 K. 20, 17. s) Job.
42, 8.
41
 szenteket szószólókul és pártfogókul használjuk: mit fognak felelni
a százados *) példájára, ki különös dicséretet nyert hitéért az Úrtól
holott a zsidók véneit az Üdvözítőhöz küldé, hogy tőle bete<* szol¬
gájának meggyógyitását kiesdekelnék.
A/T. A. A szentek segítségül hívása nem ellenkezik azon tannal,
mely szerint Krisztus az egyedüli közbenjáró.
Azért midőn valljuk, hogy egy a közbenjáró, Krisztus Urunk,
a ki t. í. egyedül engesztelt ki bennünket a mennyei Atyával sa¬
ját. vére által, s a ki, „miután az örök váltságot megszerezte “ *) be-
menvéu egyszer a szentélybe, érettünk közbenjárni meg nem szű¬
nik : abból mindazáltaj semmikép sem következik, hogy a szentek
pártfogását kérni nem szabad. Mert, ha a szentek segedelmével
nem szabad élni azért, mivel Jézus Krisztus egyedüli pártfogónk:
soha sem tette volna az apostol,3) hogy az élő atyafiak imáival
oiy nagy buzgalommal kívánjon Istennél segittetni; mert az élők
könyörgései a közbenjáró Krisztusnak dicsőségét és méltóságát nem
kevésbé csökkentenék, mint a mennyei szentek esedezése.
A 1. A. Megmutattatik, miből tűnik ki az ereklyék hatása, és mily
nagy erővel s hathatóssággal bírnak.
De kit nem győznek meg mind a tiszteletről, melylyel a
szentek iránt tartozunk, mind a pártfogásról, melyet érettünk‘gya¬
korolnak, azo sírjaiknál történt csodák, a vakok, bénák, sánták, va^y
bármely tagjaikban hibásoknak meggyógyulása, a holtaknak feltá¬
masztása, az ördögök kiűzetése az emberekből? melyekről szent
Ambrus és Ágoston, leghitelesb tanuk, nem, mint hallottakról
mint sokan, nem, mint olvasottakról, mint igen sok nagy tekin¬
télyű férfiak, hanem mint látottakról tesznek bizonyságot'irataik¬
ban. Röviden: ha a szentek ruhái, kendői, árnyékai, inig ők ez élet¬
ben voltak, a betegségeket megszüntették, s az erőt visszaadták : ki
merne tagadni, hogy Isten a szenteknek hamvai, csontjai s e^yéb
maradványai által mindezeket csodálatosan miveli? Kitűnt ez ama
l) Mát. 8, 10. 2) Zsid. 9, 12. és 7, 25. *) Rom. 15, 30
Efez. 6, 18. 19. I. Tessz. 5, 25. és II. Tessz. 3, 1. 2.
300
holttest példájából, mely esetleg Elizeus l) sírjába tetetvén, azonnal
újra feléledt, mihelyt annak testével érintkezésbe jött.
XVI. K. A következő szavak nem külön, hanem az előbbiekkel
együtt egy parancsot képeznek.
A mi pedig következik: „Faragott képet ne csinálj magadnak,
se valami hasonlatosságot arról, a mi ott fen az égben, vagy itt
len a földön, vagy a vizekben vagyon a föld alatt. Ne imádjad
azokat, se ne tiszteljed ; mert én vagyok a te Urad Istened, erős,
boszuálló, megbüntetvén az atyák gonoszságát fiaikban," stb. ezt né¬
melyek más parancsnak vélvén, a két utolsó mondatot egy parancs¬
nak vették; de szent Ágoston, 2) az utóbbi szavakat elválasztván,
azokat az első parancshoz tartozni állitá; mely nézetet, minthogy
az egyházban nevezetes, készséggel elfogadjuk. Jóllehet önkényt
szembe tűnik az igazi ok, mely szerint illő volt, hogy mindenkinek
jutalma és büntetése az első parancshoz kapcsoltassák.
XVII. K. E parancscsal nem ellenkezik a képeknek az egyházban
bevett használata.
Ne is vélje senki, hogy ezen parancs által a festés, taragás
vagy vésés művészete egészen tiltatik; mert a szentirásbau olvas¬
suk, hogy Isten meghagyásából készíttettek a Kerubok3) s a réz
kígyó4) képei és alakjai. Tehát úgy kell magyaráznunk, hogy a
képek azért tiltottak el, nehogy az alakokat, mint isteneket tisz¬
telvén, ezáltal isten tisztelete rövidséget szenvedjen.
XVHL K. Hogyan sértethetik meg főképen Isten a képek tisz¬
telete által.
Kétségtelen pedig, hogy, e parancsot illetőleg, Istennek fel¬
sége főleg kétfélekép igen megsértetik : először, ha a bálványok és
képek Isten gyanánt tiszteltetnek, vagy, ha azt hiszi valaki, hogy
azokban valamely istenség vagy erő van , mely miatt azokat tisz¬
telni kell, vagy, hogy tőlük valamit kérjünk, vagy, hogy a képekbe
l) Kir. IV. K. 13, 21. 2) Sz. Ágost. 7i. kérd. Móz. II. K. f
3) Kir. III. K. 6, 23. 4) Móz IV. K. 21, 9.
310
bizalmat helyezzünk, mint hajdan a pogányok tettek, kik reményü¬
ket a bálványokba helyezék, mit a szentirás mindenütt megró;
másodszor, ha valaki az istenség alakját valamely művészet által
előállítani törekszik, mintha testi szemeinkkel látni, vagy sziliekkel
és alakokkal ábrázolni lehetne. „ Istent, " miként damaskusi szent
János l) mondja: „a ki láthatlan, kinek teste nincs, ki határokkal
körül nem vehető, sem semminemű alakkal le nem ábrázolható, ki
fejezhetné ki?" A mi bővebben kifejtetik a nicaeai második zsinat
által. Jelesen mondja tehát az apostol, hogy „a halhatatlan Isten
dicsőségét2 3) a halandó ember, sőt a madarak, négylábúak és csúszó¬
mászók képmásával cserélték föl;" mert mindezeket Isten gyanánt
tisztelték, midőn képeiket fölállították. Azért a zsidók, kik a borjú
alakja előtt kiáltozák: *) „Ezek a te isteneid, Israel, kik téged ki¬
hoztak Egyiptom földéről," bálványimádóknak neveztettek, mivel
„dicsőségöket4) a szénaevő borjú hasonmásával felcserélték."
XIX. K. Mi az értelme a parancs ezen utolsó részének.
Midőn tehát az Ur az idegen istenek tiszteletét megtiltotta volna,
hogy a bálványozást egészen eltörölje, az istenség képének érczből
öntését, vagy bármely anyagból készítését eltiltotta; a miről szól¬
ván Izaias,f) azt mondja: „Kihez teszitek hasonlóvá az Istent, vagy
micsoda képmást állitatok neki?" Hogy pedig e parancsnak ez az
értelme, a szent atyák iratain kívül, kik ezt igy magyarázzák, mi¬
ként a hetedik zsinatban kijelentetett, eléggé kitetszik Mózes Y. köny¬
vének 6) azon szavaiból, midőn Mózes a népet a bálványimádástól
elvonni akarván, mondá: „Nem láttatok semmi hasonlatosságot az
napon, melyen nektek az Ur szólott Hóreben a tűz közepéből.“ x\
mit azért mondott a legbölcsebb törvényhozó, nehogy valamely hiba
által tévútra vezettetve, az istenség alakját képeznék, s az Isten
iránt köteles tiszteletet teremtménynek tulajdonitanák.
XX. K. E parancsot nem szegik meg, a kik a Szentháromság
személyeit ábrázolják.
Mindazáltal nem kell gondolni, hogy a vallás s az Isten tör¬
vénye ellen vétkezik, a ki a Szentháromság valamely személyét,
*) Dam sz. Ján. 4. k. az igaz. hitr. 16. f. 2) Rom. 1. 23.
3) Móz. 11. K. 32, 8. 4) 105. zsolt. 20. ö) Izai. 40, 18. 6) Móz.
V. K. 4, 15.
311
kik mind az ó, mind az uj szövetségben megjelentek, bizonyos
jelekkel ábrázolja; mert senki sem oly tudatlan, hogy ama
képpel az istenséget higyje kifejeztetni; hanem fejtse ki a lelki-
pásztor, hogy azokkal némely tulajdonságok, vagy cselekmények je¬
löltetnek, melyek Istennek tulajdonittatnak;: például, midőn Dániel¬
nél l) „az ős öreg trónon ülve festetik, ki előtt a könyvek felnyit-
tatának," ezzel Isten örökkévalósága s végtelen bölcsesége jelente¬
tik , melylyel az embereknek minden gondolatait es cselekedeteit
látja, hogy azokról Ítéletet, hozzon.
XXL K. Hogyan rajzoltatnak az angyalok.
Az angyalok emberi alakban és szárnyakkal festetnek, hogy
megértsék a hívek, mily hajlandók az emberi nem iránt, s mily
készek az Ur parancsainak teljesítésére. „Mert mindnyájan *) szol¬
gáló lelkek, szolgálatra küldetve azokért, a kik az üdvösség örök¬
ségét elnyerik."
XXII. K. A galambról, melynek alakjában festetik a Szentlélek.
Hogy pedig „a galambnak alakja, s a tüzes nyelvek" az
evangéliumban s Apostolok Cselekedeteiben a Szentiéleknek minő
tulajdonságait jelentik, sokkal ismeretesebb, mint hogy bővebben
kellene magyarázni.
XXI11. K. Krisztusnak s a szenteknek képeit rajzolni és tisz¬
telni kell.
Minthogy pedig Krisztus Urunk, az ő szentséges és legtisz¬
tább anyja s a többi szentek emberi természettel fölruházva em¬
beri alakkal bírtak: képeiknek rajzolása és tisztelete nemcsak meg¬
tiltva nem volt e parancs által, hanem még szent, és a hálás szív
legbiztosb jelének is tartatott mindenkor; a mit nemcsak az apos¬
toli kor emlékei, hanem az egyetemes zsinatok, s oly sok szent
tudós atyák egyértelmű iratai is erősítenek.
1J Dán. 7, 9. 10. 2) Zsid. 1, 14.

XXIV. X. Miben áll a képeknek törvényszerű használata az
egyházban.
Azután magyarázza meg a plébános, hogy nemcsak szabad az egy¬
házban képeket tartani, s azok iránt tiszteletet és hódolatot tanú¬
sítani, minthogy az irántuk mutatott tisztelet a képben ábrázoltra
háramlik: hanem egyszersmind jelentse ki, hogy ez a híveknek legna¬
gyobb javáramai napig szokásban volt, miként danraskusi sz. János¬
nak a képekről irt könyvéből, s a hetedik egyetemes, vagyis a második
niceai zsinatból kitetszik. Minthogy azonban az emberi nemzetnek
ellensége cseleivel és ármánykodásaival még a legszentebb intéz¬
ményt is megrontani törekszik, ha netalán a nép, e tárgyat illető¬
leg, némi hibát követett volna el, a plébános a trienti zsinat ha¬
tározatát követve iparkodjék, amennyire tőle telik, azt jóvá tenni, és
adandó alkalommal magyarázza meg a népnek magát a határoza¬
tot; *) továbbá a tudatlanokat, s a kik a képeknek valódi jelentését
nem ismerik, tanítsa meg, hogy a. képek rendeltetése a két szö¬
vetség történetének megismerése s emlékének gyakori fölujitása,
hogy az isteni jótétemények emlékezete által fölserkentve, Isten
tiszteletére s szeretettre élénkebben felbuzduljunk. Végre mutassa
meg, hogy a szentek képei is a templomokban azért függesztetnek
ki, hogy őket tiszteljük, és példájok által indíttatva, az ő életűket
és erkölcseiket utánozzuk.
„Én vagyok a te Urad Istened, erős, bosználló, megbüntetvén
az atyák gonoszságát fiaikban harmad és negyed iziglen
azoknál, kik engem gyűlölnek; és irgalmasságot csele¬
kedvén ezeriglen azokkal, kik engem szeretnek, és
megtartják parancsaimat “2)
XXV. K. E függelék nem csupán az első parancshoz tartozik.
E parancs utolsó részében kettőt kell szorgalmasan kifejteni:
az első az, hogy, habár az első parancs megszegésének legsulyosabb
bűne, és az embereknek annak elkövetésére való hajlandósága miatt
helyesen adatik elő itt a büntetés: mindazáltal minden parancsnak
*) Trieut. zsin. 25. ül. a szent. scg. hiv. 2) Móz II. K. 20, 5.
313
közös függeléke; mert minden törvény büntetés és jutalom által
buzdítja az embereket a parancsok megtartására. Innét vannak
Istennek ama gyakori és számos Ígéretei a szentirásban. Ugyanis,
hogy az ó szövetségnek majd számtalan bizonyítékait mellőzzük,
az evangéliumban Írva van:1) „Ha az életre be akarsz menni, tartsd
meg a parancsolatokat;" és másutt:2) „A ki Atyám akaratját cse-
lekszi, ki mennyekben vagyon, az megyen mennyeknek országába;"
továbbá: *) „Minden fa, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik
és tűzre vettetik;" ismét:4) „A ki atyjafiára haragszik, méltó az
Ítéletre;" még másutt: 5) „Ha pedig meg nem bocsátatok az em¬
bereknek, a ti Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket."
XXVI. K. A megszegőkre itt szabott büntetéseket egyenlőkép
kell-e a testieknek és tökéleteseknek szivekre kötni.
A második az, hogy egészen máskép kell a tökéleteseket,
máskép a testieket e függelékre tanítani. Mert a tökéleteseknek,
kik Isten Leikétől vezettetnek, s neki készséges és vidám lélekkel
engedelmeskednek, a legörvendetesebb üzenet gyanánt, és az isteni
akarat irántok való jó hajlamának nagy bizonyítékául szolgál; mert
abban fölismerik az irántuk legszerotetteljesb Istennek gondosko¬
dását, ki az embereket majd jutalmakkal, majd büntetésekkel az ő
tiszteletére es imádására úgy szólván kényszeríti; fölismerik irán¬
tuk végtelen kegyességét, ki nekik parancsolni, és közremuukálásuk-
kal az isteni név dicsőítésére élni akar; de nemcsak felismerik,
hanem erősen reményük is, hogy, midőn parancsolja, a mit akar,
eiőt is adand parancsainak teljesithetésére. Ellenben a testiekre
nézve, kik a szolgaság leikétől még nem szabadultak meg, és in¬
kább a büntetések félelme, mint az erény szeretetéből tartózkodnak
a bűntől, azon függelék értelme terhes és keserű. Azért jámbor
intésekkel bátorítani és a törvény teljesítésére mintegy kézen fogva
kell őket vezetni Ezeket tartsa a plébános szemei előtt, mikor
valamely parancs magyarázására alkalom nyílik.
*) Mát. 1!), i 7. •) Mát. 7, 21. s; ügy.,nőtt. 3, 10. “) Ugyan¬
ott 5, 22. 5) Ugyanul(. (>, 15.
314
XXVII. K. Miről kell e szavaknál: „Én erős Isten vagyok,*
elmélkedni.
Azonban mind a testieknél, mind a lelkieknél főkép kettőt
kell ösztönül használni, a mik ép ezen függelékben foglaltatván, az
embereket leginkább serkentik. Mert, midőn az Isten „erősnek*
mondatik , ezt azért kell gondosabban kifejteni, mivel a testi em¬
ber, ki az isteni fenyegetés félelmétől kevésbé indittatik, gyakran
különféle módokat gondol ki, melyek szerint Isten haragját kike¬
rülhesse, és a kiszabott büntetést elkerülhesse; a ki pedig szilárdul
meg van győződve, hogy az Isten erős, az a nagy Dáviddal azt
mondja:1) „Hová menjek a te lelked élői? és hová fussak szi¬
lied elől?* Amaz az isteni Ígéretekben néha kételkedvén, az ellen-
ség erejét oly nagynak hiszi, hogy magát az ellenállásra képtelennek
véli. Ellenben a szilárd és rendithetlen hit, mit sem tétovázván,
mivel az isteni erőn és segítségen alapszik , az embereket fölemeli
és megerősíti; mert igy szól;2) „Az Ur világosságom és szabadu¬
lásom, kitől féljek?*
XXV111. K. Mit jelent, midőn Isten magát boszuállónak is mondja.
A másik ösztön pedig maga az isteni boszuállás. Az emberek
ugyanis néha azt gondolják, hogy Isten az emberi dolgokkal nem
törődik, még azzal sem, megtartjuk-e törvényét, vagy elhanyagol¬
juk. Ebből rendetlen élet származik. Midőn pedig Istent boszu¬
állónak hiszszük, ennek meggondolása könnyen kötelességeink ha¬
tárai közt tart bennünket.
XXIX. K. Minemü boszuállás tulajdonítandó Istennek.
A boszuállás pedig, mely Istennek tulaj donit tátik, nem lelki
felháborodást jelent, hanem azon isteni szeretetet és kegyességet,
melynél fogva a lelket nem engedi magától büntetlenül elszakadni;
a kik pedig tőle elpártolnak, elveszti. Tehát az Isten boszuállása
az ő legnyugodtabb és legtisztább igazsága, melylyel a hamis vé¬
lemények és gonosz kívánságok által megvesztegetett lélek elvette¬
tik, és az Istennel való egyesüléstől, mint házasságtörő, elmozdittatik.
l) 138. zsolr. 7. 2) 26. zsolt. 1.
315
De Istennek ezen boszuállását a legkellemesebb és legédesebbnek
tapasztaljuk, midőn ép ezen boszuállásból tűnik ki legfőbb és meg-
foghatlan jóindulata irántunk. Mert sem forróbb szeretet nincs
az emberek között, sem nagyobb és bensőbb egyesülés, mint azoké,
kik házasság által vannak összekötve. Tehát mily nagyon szeret
bennünket, kimutatja Isten, midőn magát gyakran jegyeshez, vagy
férjhez hasonlítván, boszuállónak nevezi. Azért tanítsa e helyen
a plébános, hogy az embereknek annyira kell az Isten tisztelete és
imádásáért buzogniok, hogy inkább buzgólkodóknak, mint szeretők¬
nek méltán mondathassanak, annak példája szerint, ki önmagáról
mondja:1) „Buzgósággal buzgólkodtam a seregek Ura Istenéért;*
sőt magát Krisztust kövessék, kiről írva van:2) „A buzgóság há¬
zadért megemészt engem.*
XXX. K. Mi az értelme az itt tett fenyegetésnek.
A fenyegetés értelme pedig úgy magyarázandó, hogy Isten
nem fogja büntetlenül hagyni a bűnösöket, hanem vagy mint atya
meg fény itendi, vagy mint biró keményen és szigorúan megbünte-
tendi őket. Mózes egy más helyen, erre utalva, mondja:3) „És
tudjad, hogy a te Urad Istened az erős és hiv Isten, ki megőrzi a
szövetséget és irgalmat az őt szeretőknek, és azoknak, kik meg¬
tartják parancsait, ezer iziglen; és megfizet mindjárt az őt gyűlö¬
lőknek;“ és Józue:4) „Nem szolgálhattok, úgymond, „az Urnák; mert
az Isten szent, és erős boszuálló, és meg nem engedi bűneiteket
és vétkeiteket. Ha az Urat elhagyjátok, és idegen Isteneknek
szolgáltok, elfordul, és megsanyargat titeket, és elveszt.*
XXXI. K. Hogyan bünteti meg Isten az atyák gonoszságát fiaik¬
ban harmad és negyed iziglen.
A népet pedig figyelmeztetni kell, hogy a fenyegetés bünte¬
tése kiterjed az istentelenek és gonosztevők harmad és negyed izére;
nem, mintha az utódok elődeik bűneiért mindig lakolnának, hanem,
habár azok és fiaik büntetlenül maradnak is, Isten haragját és bün¬
tetését minden utódjok kikerülni nem fogja. Amint Jozias királylyal
l) Kir. 111. K. 19, 14. 2) Zsolt. 68, 10. Ján. 2, 17. 3) Móz.
V. K. 7, 9. 4) Jozs. 24, 19. 20.
42
316
történt. 1) Isten ugyanis ennek kitűnő jámborságáért megkegyelme¬
zett, és megengedte, hogy békében szálljon ősei sírjába, hogy ne látná
a bekövetkező idők sanyaruságait, melyek nagyatyja, Manaszszes
istentelensége miatt következendettek Judára és Jeruzsálemre: de
halála után utódait elérte az Isten büntetése, 2) úgy hogy még Jo-
ziás fiainak sem kegyelmezett.
XXXII. K. Miképen egyeznek e szavak Ezekiel szavaival.
Hogy pedig a törvény eme szavai nem ellenkeznek a látnok
ama mondatával:8) „A mely lélek vétkezik, az hal meg," világo¬
san mutatja sz. Gergely tekintélye, 4) minden többi régi sz. atyák¬
kal megegyezőleg; ő ugyanis mondja: „A ki gonosz atyja istente-
lenségeit utánozza, annak gonoszságában is részes ; a ki pedig atyja
gonoszságát nem utánozza, annak bűne nem fog neki beszámíttatni. * *
A miből következik, hogy a gonosz apának gonosz fia nemcsak
saját bűneiért, melyeket hozzá adott, hanem atyja bűneiért is lakói,
midőn atyja vétkeit, melyekért, hogy Isten haragszik, tudja, még sa¬
ját gonoszságával is szaporítani nem irtózik. És igazságos , hogy a
ki a szigorú biró alatt a gonosz atyának nyomdokit követni nem
fél, kényszerittessék a jelen életben a gonosz atya bűneiért is bűn¬
hődni. Azután említse meg a plébános, mennyire felülmúlja Isten
igazságát az ő jósága és irgalmassága. Haragszik Isten harmad
negyed Ízig, könyörületességét pedig az ezeredilne is kiterjeszti.
XXXIII. K. Az isteni parancsok mely megszegői tartatnak Isten
gyűlölőinek.
Azáltal pedig, hogy mondatik: „Azoknál, kik engem gyű¬
lölnek, “ a bűn nagysága jelentetik. Mert mi gonoszabb és utálato¬
sabb, mint magát a legfőbb jóságot, a legfőbb igazságot gyűlölni ?
Ez pedig minden bűnösre illik; mivel, valamint az, „ki5) az Isten
törvényeit tudja és azokat megtartja, Istent szereti:" úgy arról, ki
az Ur törvényét megveti és parancsait meg nem tartja, méltán el¬
mondhatni, hogy Istent gyűlöli.
*) Kron. II. K. 34. 2) Kir. IV. K. 23, 26. 3) Ezek. 18, 4.
*) 8z Gerg. erköl. K. 15, 21. 5) Ján. 14, 21.
317
XXXIV. K. Mit jelent az: „irgalmasságot cselekedvén azokkal,
kik engem szeretnek."
E zármondat pedig: „és azokkal, kik engem szeretnek," a
törvény megtartásának módját és okát tanítja; mert szükség, hogy
azok, kik Isten törvényét megtartják, ugyanazon szeretet és készsé¬
ges odaadás által, melylyel Isten iránt viseltetnek, indíttassanak
iránta engedelmességre; a mik ezentúl minden egyes parancsnál
meg fognak emlittetni.
III. FEJEZET.
I
A második parancsról.
A te Urad Istened nevét hiába ne vegyed. ’)
I. K. Miért hozott Isten különös törvényt az ő nevének tiszteletéről*
Jóllehet az isteni törvény első parancsában, melyben pa-
rancsoltatik, hogy Istent ájtatosan és szentül tiszteljük, ez a má¬
sodik szükségképen benne foglaltatik, (mert a ki tiszteltetni akar,
megkívánja, hogy őt legfőbb szóbeli tisztelettel illessük, és az el¬
lenkezőt tiltja; mit az Urnák Malakiásnál mondott ama szavai is
világosan jelentenek:2) „A fiú tiszteli atyját, és a szolga az őurát;
ha tehát én atya vagyok, hol az én tiszteletem?"): mindazáltal Isten
a tárgy fontossága miatt az ő isteni és szentséges nevének tiszte¬
letéről külön törvényt hozni, s azt határozott és világos szavakkal
elénk szabni akart.
II. K. Mily gondot kell a plébánosoknak e parancs megmagyará¬
zására fordítani ok.
A miből mindenekelőtt maga a plébános beláthatja, hogy épen
nem elég e dologról általánosságban szólani, hanem e tárgygyal
huzamosban szükség foglalkoznia, és mindazokat, a mik e fejtege-
') Móz. II. K. 20, 7. 2) Maiak. 1, 6.
318
léshez tartoznak, érthetőleg, világosan és tüzetesen meg kell ma¬
gyaráznia a híveknek. E gondosságot pedig módfelettinek nem kell
tartani; mert vannak, kik a hibák sötétségétől annyira megvakitvák,
hogy azt, kit az angyalok dicsőítenek, nem irtóznak káromolni.
Mert az egyszer hozott törvény által vissza nem riasztatnak, hogy
Isten felségét minden nap, sőt majdnem minden órában és pilla¬
natban a legszemtelenebbül kisebbíteni ne merészeljék. Mert ki nem
tapasztalja, hogy minden esküvéssel erősittetik? minden gonoszki-
vánásokkal és átkozódásokkal teljes? annyira, hogy alig van, a ki
akár valamit elad, akár vesz, vagy bármely üzletet visz, ki esküvéssel
nem élne, és az Isten legszentebb nevével még a legcsekélyebb és
haszontalan dologban is ezerszer vakmerőén vissza ne élne. Annál
nagyobb gondot és szorgalmat kell tehát a plébánosnak arra for¬
dítania, hogy a híveket gyakran emlékeztesse, mily nagy és utála¬
tos gonoszság ez.
HL K Mit parancsol, és mit tilt e második parancs.
E parancs magyarázatában először megjegyzendő, hogy azzal,
a mit a törvény tilt, azok megparancsolása is egybe van kapcsolva,
a miket az embereknek teljesiteniök kell. Mindkettőt pedig külön
kell előadni; először ugyan az előadandók könnyebb kifejtése vé¬
gett, mit parancsol a törvény; azután azt is, mit tilt. A miket
parancsol, ezek: hogy Isten nevét tisztelni és arra szentül kell es¬
küdni. Viszont, a miket tilt, ezek: hogy senki Isten'nevét meg ne
vesse, senki azt hiába ne vegye, sem arra akár hamisan, akár üiába,
vagy vakmerőén ne esküdjék.
IV. K. Mit értünk itt az Isten neve alatt.
Tehát azon részt illetőleg, melyben parancsoltatik, hogy Isten
nevét tiszteljük, figyelmeztesse a plébános a híveket, hogy Isten
neve alatt nem a betűket és szótagokat, vagy épen egyedül a ma¬
gában puszta szót kell érteni, hanem meg kell fontolni, mit fejez
ki azon szó, mely az egy állatu és három személyü Istenségnek minden¬
ható és örökkévaló felségét jelenti. Ezekből pedig világosan kitűnik,
hogy hiábavaló némely zsidók balhiedelme, mely szerint Istennek
leirt nevét kimondani nem merik, mintha ama négy betűben, és nem
a dologban állana az istenség mivolta. Ámbár pedig egyes számban
319
mondatik: „Isten nevét ne vedd:" ezt nem egy bizonyos névről,
hanem mindannyiról kell érteni, melyek Istennek tulaj doni ttatnak;
mert sok név adatott az Istennek, úgymint: mindenható Ur, seregek
Ura, királyok királya, az erős, és több ilyenek, melyek a szont-
irásban olvashatók, melyek mind egyenlő s ugyanazon tisztelettel
bírnak. Továbbá ki kell fejteni, hogyan adatik meg Isten nevének
a köteles tisztelet. Mert a keresztény népnek, ki Isten dicséretet
szünet nélkül zengedezni tartozik, az üdvösségre leghasznosabb és
legszükségesebb dolgot nem szabad nem tudnia,
V. K. Mikor tiszteljük és becsüljük Isten nevét.
Noha sokféle módja van az isteni név dicséretének, mindaz-
által mindannyinak lényege és súlya azokban látszik összponto¬
sulni, a melyekről ezennel szó leend. Tehát először dicsérjük az
Istent, midőn őt mindenki előtt bátran Istenünknek és Urunknak
valljuk, és Krisztust üdvünk szerzőjének ismerjük és hirdetjük is.
Továbbá midőn Isten igéjét, melylyel az ő akarata hirdettetik,
szentül és szorgalmasan hallgatjuk, róla folytonosan elmélkedünk,
azt szorgalmatosai! tanuljuk, vagy olvasás vagy hallgatás által, amint
kinekkinek személyéhez, vagy tisztéhez alkalmas és megegyező. To¬
vábbá becsüljük és tiszteljük Isten nevét, midőn kötelességből és
áhítatból Isten dicséretét zengjük, és neki mindenekért, a jókért,
mint a roszakért benső hálát adunk. Mert igy szól a látnok: l)
„Áldjad én lelkem az Urat, és ne feledd el semmi adományát."
És előttünk van Dávidnak igen sok zsoltára, melyekben Isten iránti
kiváló áhítattal igen szépen énekli az ő isteni dicséreteit. Előttünk
a béketürés ama csodálandó példája Jób, ki jóllehet igen nagy és
iszonyú nyomorba esett, mindazáltal Istent csüggedetlen és törhet-
len lélekkel dicsérni soha meg nem szűnt. Azért mi is, midőn lelki és
testi kínoktól gyötörtetünk, midőn nyomorok és viszontagságoktól
szorongathatunk, azonnal minden törekvésünket és lelki erőnket Isten
dicséretére fordítsuk, Jobbal mondván:2) „Áldassék az Ur neve."
VI. K. Még máskép hogyan teljesíthetjük e parancsot.
Nem kevésbé tiszteljük Isten nevét, ha az ő segélyét biza¬
lommal kérjük, hogy vagy szabadítson meg bennünket a bajoktól,
l) Zsolt 2, 2. 2) Job. 1, 21.
 320
vagy azok erélyes elviselésére állhatatosságot és erőt adjon. Mert
ezt kívánja az Ur, mondván: *) „Hijj segítségül engem a szoron¬
gass napján, és megmentelek, és tisztelni fogsz engem;" ily se¬
gítségül hívásnak sok más helyen is, íőleg pedig a 1G. 43 és 118-ik
zsoltárokban kitűnő példái találtatnak. Azonkívül tiszteletet tanú¬
sítunk Isten neve iránt, midőn az igazság megerősítése végett Is¬
tenre hivatkozunk; mely mód a fönebbiektől igen különbözik. Mert,
a miket fönebb elszámláltunk, saját természetüknél fogva oly jók
és kívánatosak, hogy az emberre nézve semmi boldogitóbb, semmi
kívánatosabb nem lehet, mintha azok serény teljesítésében magát
éjjel nappal gyakorolja. „Áldom az Urat minden időben, úgymond
Dávid, 2) az ő dicsérete szájamban lesz mindenkoron." De az es¬
küvés, noha magában véve jó, mindazáltal gyakori használata épen
nem dicsérendő.
VII. K. Miért nem helyeslendő az eskü gyakori használata.
E különbség oka pedig az, mivel az eskü csak azért rendel¬
tetett, hogy az emberi gyarlóságnak némi orvosszere lenne, és szük-
* séges eszköz annak megerősítésére, a mit mondunk. Mert vala-
mint a gyógyszer alkalmazása, hacsak nem szükséges, nem használ
a testnek, gyakori használata pedig veszélyes is: épen úgy, hacsak
fontos és igazságos ok nem kívánja, esküvel élni nem üdvös. Ha
gyakrabban használtatik, nemcsak hogy nem használ, sőt ^inkább
nagy kárt okoz. Azért igen jól tanítja aranyszáju szent János,s)
hogy nem a világ kezdetén, hanem már későbbi idejében, midőn a
széliében elterjedt gonoszság az egész földkerekséget elárasztotta
volna, és mi sem maradott saját helyén és rendében, hanem a dol¬
gok nagy zavarában minden össze vissza keveredett, és, a mi min¬
den roszak közt legnagyobb, az emberek majd mindnyájan a bál¬
ványok utálatos szolgálatára vetemedtek: végre akkor, tehát jóso¬
kára, vált az emberek közt szokássá az esküvés. Mert, miután az
emberek ily nagy igazságtalansága és gonoszsága mellett senki sem
volt' könnyen rábírható, hogy szavoknak hitelt adjon, Istent hitták
bizonyságul.
1) Zsolt. 49, i5. 2) Zsolt. 33, 2. 3) Ar. sz. Ján. 2. hóm.
321
Vili. K. Miben áll az eskü lényege, és mit tesz tulajdonképen
esküdni.
Mivel pedig a parancs e részében főkép arra kell megtanitani
a híveket, hogy az esküt jámborul és szentül kell használniok:
azért először elő kell adni, hogy „esküdni" nem mást tesz, mint
Istent bizonyságul hívni, a szavak bármely alakjában és fogalmazá¬
sával történjék az. Mert: „Isten a tanúm," vagy„ Istenemre," ugyan-
egyet tesznek. Az is esküvés, midőn erősítésül a teremtett dol¬
gokra esküszünk, mint: Isten szent evangeliomára, a keresztre,
a szentek ereklyéire és nevére, s több effélékre. Ámde ezek ma¬
gokban véve az eskünek nem szereznek valamely tekintélyt vagy erőt,
hanem ezt maga az Isten eszközli , mert azon dolgokban az
ő isteni fölségének fénye tündöklik. Miből következik, hogy az evan¬
géliumra esküvők magára Istenre esküsznek, kinek igazsága az evan¬
géliumban foglaltatik és kijelentetik; hasonlókép azok is, kik a
szentekre esküsznek, kik Isten templomai, s az evangéliumi igaz¬
ságban hittek s azt engedelmes tiszteletben tartották, és a pogány ok
s nemzetek közt széliében elterjesztették.
IX. K. Azon esküformáról, mely átkozódás által történik.
Ugyanaz áll azon esküről, mely átkozódás által történik;
milyen sz. Pál ama mondata:1) „Az Istent hívom bizonyságul az
én lelkemre;“ mert ezzel az ember Istennek, mint a hazugság
megboszulójának Ítélete alá veti magát. De azért nem tagadjuk,
hogy ezen formák közöl némelyek úgy tekinthetők, mint eskü ere¬
jével nem bírók; mindazáltal hasznos azokat, miket az esküről
mondottunk, ezeknél is megtartani, és ugyanazon szabály és zsinór-
mérték szerint intézni.
X. K. Hányféle az eskü.
Az eskünek két neme van: az egyik állító eskünek ne¬
veztetik; t. i. midőn valamit a jelen vagy elmúlt dologról lelki-
ismeretesen erősítünk, mint az apostol a Galatákhoz irt levelében :2)
„íme Isten bizonyságom, hogy nem hazudok." A másik pedig
ígérő eskünek mondatik, melyhez fenyegetések adatnak, a jövő időre
l) II Kor. 1, 23. 2) Gál. 1, 20.
322
vonatkozik, midőn bizonyosan Ígérjük és erősítjük, hogy valami
úgy fog történni; ilyen Dávid esküje,*) ki feleségének Betsábeának
„Urára Istenére" esküvén megígérő, hogy annak fia Salamon leend
az ország örököse, és fog helyébe következni.
XI. K. Hány kelléke van a törvényes eskünek.
Ámbár az eskühöz kétségkívül elég az Istent tanuúl hini,
mégis, hogy az helyes és szent legyen, sokkal több kívántatik, a
miket gondosan meg kell magyarázni. Azokat pedig sz. Jeromos
tanúsága szerint röviden elszámlálja Jeremiás, mondván: l 2) „És igy
esküszöl: Él az Ur ! bizonyosságban, és Ítéletben, és igazságban,"
mely szavakkal valóban röviden és összevontan mindazt egybefog¬
lalta, a mi a tökéletes eskühöz szükséges, t. i. a bizonyosságot, íté¬
letet és igazságot.
• XII. K. Mikor esküszünk bizonyosságban.
Az eskünél tehát első helyen áll a „bizonyosság," t. i. hogy
mind az, a mi állittatik, igaz legyen , mind pedig, a ki esküszik,
azt olyannak tartsa, nem vakmerőén vagy alaptalan következtetés,
hanem a legbizonyosabb érvektől indíttatva. Az eskü másik neme
is, melylyel valamit Ígérünk, épen úgy megkívánja a bizonyossá¬
got; mert a ki valamit ígér, késznek kell lennie, hogy annak ide¬
jén azt valósággal teljesítse, és Ígéretét beváltsa. Mert istenfélő
férfiú soha sem igérendi olyannak teljesítését, a mit Isten legszen¬
tebb törvényeivel és akaratával ellenkezni vél; hanem, a mit ígérni
és esküvel erősíteni szabad, ha megígérte, soha sem fogja meg¬
másítani, hacsak talán az a dolog lényeges változtával olyanná nem
lett, hogy már, ha szavát beváltani és Ígéretét megtartani akarná,
Isten haragját és megbántódását vonná magára. A bizonyosság
szükségességét pedig az esküvőben Dávid is bizonyítja ama sza¬
vaival: 3) „Ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg."
XIII. K. Ki esküszik Ítéletben, és miért nem kell a gyermekektől
esküt kívánni.
A második helyen áll az „Ítélet;" mert az esküt nem vakmerőén
l) Kir. 111. K. 1, 30. 2) Jer. 4, 2. 3) Zsolt. 14, 4.
323
és meggondolatlanul, hanem megfontolva és meggondolva kell hasz¬
nálni. Tehát a ki esküdni akar, mindenekelőtt jól gondolja meg,
valljon a szükség kényszeriti-e őt rá, vagy nem; és az egész dol¬
got gondosan fontolja meg, ha olyan-e, hogy az eskü szükségesnek
látszassák. Azonkívül tekintetbe vegye az időt, figyeljen a helyre,
és sok egyebet, a mi a dologgal összefüggésben van, vegyen szem¬
ügyre; nem gyűlölet, nem szeretet, vagy valamely szenvedélytől,
hanem egyedül a dolog fontossága és szüksége által indittassék.
Mert e megfontolás és gondos figyelés előre bocsátása nélkül az
eskü bizonyára elhamarkodott és vakmerő leend. Ilyen azok isten¬
telen bizonyítása, kik a legjelentéktelenebb és haszontalan dolgok¬
ban minden ok és megfontolás nélkül, csak szokásból esküsznek.
Ezt tapasztaljuk majd naponkint az eladók és vevőknél; mert
azok, hogy minél drágábban adhassanak el, ezek pedig, hogy mi¬
nél olcsóbban vehessenek, az árut esküvel vagy dicsérni vagy ócsá¬
rolni nem irtóznak. Mivel tehát Ítélet és okosság is szükséges, a
-gyermekek pedig koruk miatt oly éles belátásra és kíilönböztetésre
nem képesek: azért rendelé szent Kornél*) pápa, hogy a gyerme¬
kektől felserdült koruk vagyis 14-ik évük előtt eskü ne kiván-
tassék.
XIV. K. Mikor esküszünk igazságban.
Utolsó az „igazság," mely főkép az Ígéreteknél kívántatik
meg; azért ha valaki valami igazságtalant és erkölcstelent igér, az
mind az esküvés által vétkezik, mind az Ígéret betöltése által bűnt
bűnre halmoz. Ilyen az evangéliumban Herodes király példája, ki
könnyelmű esküjével lekötve, tánczoló leányának keresztelő szent
János 2) fejét táncza jutalmául adá. Ilyen volt a zsidók esküje is,
kik, mint az Apostolok Cselekedeteiben3) olvassuk, megesküdtek,
hogy addig mit sem Ízlelnek, mig Pált meg nem ölik.
XV. K. Mely érvekből tetszik ki főleg, hogy az eskü néha szabad.
Ezeknek ilyetén kifejtése után semmi kétségnek nincs helye,
hogy biztosan esküdhetik, a ki mindezeket megtartja, és ezen föl¬
tételekkel, mint némi erődökkel körülveszi esküjét. Ezt okokkal
l) Korn. páp. 16. f. XXII. 5. kérd. 2) Mark. 6. 3) Apóst.
Csel. 23, 12.
43
324
is könnyű bebizonyítani. Mert „az Ur törvénye," mely „hiba nélkül
való1)" és szent, ezt parancsolja:*) „Féljed a te Uradat Istene¬
det, és egyedül neki szolgálj, és az ő nevére esküdjél;" és Dávid¬
nál írva van:8) „Dicsértetni fognak mindnyájan, kik rája esküsz¬
nek." Azonkívül a szentirás bizonyítja, hogy magok az egyház
fényei, a legszentebb apostolok is éltek némelykor esküvel; amint
kitűnik az apostol leveleiből. Sőt néha magok az angyalok is es¬
küsznek; ugyanis szent János evangélista a Titkos Látások köny¬
vében írja:4) hogy az angyal megesküdött arra, „ki él örökké."
S a mi több: maga az Isten az angyalok Ura is esküszik, és az 6
szövetségben Isten sok helyen Ígéreteit esküvel erősiti, mint Áb¬
rahámnak5) és Dávidnak, ki Isten esküjéről följegyzé:6) „Megeskü¬
dött az Ur, és nem bánja meg; te pap vagy mindörökké Melkizedek
rendje szerint."
X VI. K. Megmutattatik, hogy a helyesen tett eskü dicséretre méltó.
Nem is nehéz belátni, miért dicséretre méltó az eskü, ha va¬
laki az egész dolgot figyelmesen megfontolja, és mind eredetét,
mind czélját szemügyre veszi. Mert az eskü a hitből származik,
melylyel az emberek Istent minden igazság szerzőjének hiszik, a ki
sem meg nem csalattathátik, sem másokat meg nem csalhat; „ki¬
nek 7) szemei előtt mindenek fedezetlenek -és nyilvánvalók;" ki
végre minden emberi dolgokról csodálandó gondviselésével intézke¬
dik, és a világot kormányozza. Tehát e hittel felruházva hívják
az emberek Istent az igazság tanújául, kinek hitelt nem adni isten-
telenség és gonoszság leend.
XVII. K. Az eskü czélja a perlekedések és czivakodások meg¬
szüntetése.
A mi pedig czélját illeti, az eskü arra való, és egyenesen
arra czéloz, hogy az emberek igazságát és ártatlanságát bebizonyítsa,
és a perlekedések és czivakodásoknak véget vessen; mint az apos¬
tol is tanítja a zsidókhoz 8) irt levelében.
T) Z-olt. 1-, 8. 2) Móz. V. K. 6, 13. 3) Zsolt. 62, 12.
4) Sz. Ján. Jel. M), 6. 5) Zsid. 6, 17. 6) Zsolt. 109, 4. 7) Zsid.
4? 13. 8) Zsid. 6, 16.
325
XVIII. K. Mily tekintetben tiltotta meg Krisztus az esküt.
Ez állítással nem is ellenkeznek Üdvözítőnk ama szavai sz.
Máténál: l) „Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: hamisan ne
esküdjél; teljesítsd pedig az Urnák esktivéseidet. Én pedig mon¬
dom nektek, hogy teljességgel ne esküdjetek; sem az égre, mert
Istennek királyiszéke; sem a földre, mert az ő lábai zsámolya;
sem Jeruzsálemre, mert nagy király városa; fejedre se esküd¬
jél, mert egy hajszálat sem változtathatsz fejérré vagy feketévé.
Legyen pedig a ti beszédetek: úgy úgy, nem nem; valami pedig
ezeknél több, az a gonosztól vagyon." Mert hogy e szavakkal az
eskü általában és közönségesen kárhoztattatnék, nem lehet állítani,
miután már fönebb láttuk, hogy maga az Ur és az apostolok több¬
ször esküdtek; hanem a zsidók ferde ítéletét akará az Ur meg-
czáfolni, kik elhitették magokkal, hogy az esküvésben a hazugságon
kívül mit sem kell kerülni. Azért a legcsekélyebb és jelentékte¬
lenebb dolgokban mind magok igen gyakran esküdtek, mind mások¬
tól esküt kívántak. E szokást korholja és roszalja Üdvözítőnk, és
tanítja, hogy az eskütől teljességgel tartózkodni kell, hacsak a szük¬
ség nem kívánja.
XIX. K. Mily értelemben mondá Krisztus, hogy, a mi az igazság
egyszerű állításánál több, a gonosztól vagyon.
Az eskü az emberi gyarlóság miatt rendeltetett, és valóban a
gonosztól származik; mivel vagy az esküvőnek állhatatlanságát,
vagy annak makacsságát jelenti, ki miatt esküszünk, ki, hogy higy-
jen, máskép rá nem bírható. Mindazáltal a szükséges eskü ment¬
séget érdemel. Mert midőn Üdvözítőnk mondja:2) „Legyen a ti
beszédetek: úgy, úgy; nem nem:" e szólásformával eléggé kijelenti,
hogy az eskü használatát a mindennapi és csekély dolgokban tiltja.
Azért főkép arra int bennünket az Ur, hogy ne legyünk szerfelett
hajlandók és készek az esküvésre; és ezt szorgalmasan kell taní¬
tani, és a nép emlékezetébe vésni. Mert mind a szentirás tekin¬
télye, mind a szent atyák bizonyításai szerint az esküvés túlságos
megszokásából számtalan rósz származik. Bölcs Sirák könyvében
Írva vagyon:3) „Szád ne szokjék esküvésre, mert sokan elesnek az-
l) Mát. 5, 33—37. aj Mát. 5, 37. s) Sirák fia K. 23,*9. 12.
326
által.* Ismét: „A sokat esküvő férfiú gonoszsággal telik meg, és
nem távozik el házától a csapás.* Többet lehet e tárgyról olvasni
sz. Vazull) és szent Ágostonnak a hazugság ellen irt könyveiben.
Eddig a parancsoltakról, most pedig a tiltottakról szóljunk.
XX. K. Miért oly nagy bűn a hamis és vakmerő eskü vés.
Isten nevét hiába venni tilos; mert nyilvánvaló, hogy súlyos
bűnnel terheli magát, aki nem megfontolva, hanem meggondolatla¬
nul járul jaz esküvéshez. Hogy pedig ez igen súlyos vétek, azon
szavak is bizonyítják: „Istenednek nevét hiába ne vegyed;* mintha
okát adná, miért oly vétkes és istentelen e gonoszság; t. i. azért,
mivel annak felsége kisebbittetik, kit Istenünknek és Urunknak
vallunk. Tehát ezen törvény által tiltatik, nehogy az emberek ha¬
misan esküdjenek. Mert a ki oly nagy gonoszságtól, hogy Istenre
hamisan hivatkozzék, vissza nem retten, az Ister ellen iszonyu
méltatlanságot követ el; mivel őt vagy tudatlansággal bélyegzi,
midőn azt véli, hogy ő valamely dolog igazságát nem ismeri, vagy
épen gonoszságot és rósz indulatot, tulajdonit neki, mint ki a ha¬
zugságot tanúskodásával kész volna megerősíteni.
XXL K. Hogyan esküsznek hamisan, a kik esküvel igaznak
bizonyítják, a mi igaz.
Nemcsak az esküszik hamisan, a ki, a mit nem igaznak tud,
esküvel igaznak állítja, hanem az is, ki esküvel igaznak állítja azt,
a mi magában véve igaz, de ő hamisnak tartja. Mert a hazugság
azért lóvén hazugság, mivel az értelem és benső meggyőződés elle¬
nére mondatik ki: világos, hogy az ilyen valóban hazudik és ha¬
misan esküszik.
XXII. K. Miképen vétkezik az, a ki esküvel bizonyítja a nem
igazat, a mit igaznak vél.
Hasonlókép hamisan esküszik az, a ki arra esküszik, amit
igaznak vél, és mégis valósággal nem igaz, ha tehetsége szerint
minden gondot és szorgalmat nem használt az egész dolog meg¬
ismerésére és kipuhatolására. Mert jóllehet az ő beszéde meggyő¬
ződésével megegyezik, mégis e parancs ellen vétkezik.
*) Sz. Vazul. 14. zsoltr. besz
327
XXIII. K. Hogyan vétkezik, a ki nem teljesiti, a mit esküvel
vagy fogadással ígért.
Ugyanazon bűn részesének tartandó, a ki magát valaminek tel¬
jesítésére esküvel kötelezi, holott annak teljesitese vagy nem volt.
szándékában, vagy, ha volt is, a megigértet tettleg nem teljesiti.
A mi azokról is áll, kik, a mire Isten előtt magokat fogadással
kötelezték, azt meg nem tartják.
XXIV. K. Hogyan vétkezik, a ki halálos bűnre, vagy az evangé¬
liumi tanácsok ellen esküvel kötelezi magát.
Továbbá e parancs ellen vétkezik, a ki nem igazságban es¬
küszik, mely az eskü három kellékének egyike. Azért a ki esküvel
valamely halálos bűn elkövetésére p. o. gyilkosságra kötelezi ma¬
gát, vétkezik e parancs ellen, habár komolyan és őszintén szól, és
esküjében megvan a bizonyosság, mint, első kellék. Ezekhez kell
számítani az eskü azon nemeit, melyek némi megvetésből erednek,
midőn valaki esküszik, hogy nem követendi az evangéliumi taná¬
csokat, milyenek a nőtlenségre és szegénységre ösztönzők; meit
jóllehet senki sem tartozik azokat szükségkép követni, de ha valaki
megesküszik, hogy e tanácsoknak engedelmeskedni nem akar, az
esküvése által az isteni tanácsokat megveti és megsérti.
XX V. K. Vétkezik, a ki alaptalan gyanitás után indulva esküszik.
Azonkívül megsérti e törvényt, és az „ítélet* ellen vétkezik,
ki arra esküszik, a mi bizonyos, és a mit ő olyannak is tart, de
némi alapnélküli és távolról vett gyanitás által indíttatva; mert,
noha ily eskünél megvan a bizonyosság, mindazáltal némileg ha¬
misság is lappang benne ; mert a ki ily meggondolatlanul esküszik,
a hamis esküvés nagy veszélyében forog.
XXVI. K. A ki hamis istenekre esküszik, halálosan vétkezik.
Hamisan esküszik továbbá, a ki hamis istenekre esküszik.
Mert mi ellenkezőbb az igazsággal, mint a hazug és költött iste¬
nekre igaz Isten gyanánt hivatkozni.
 >■
328
XXVII. K. A ki Isten igéjét vagy félremagyarázva, vagy hiába¬
valóságra használva, tiszteletlenséggel illeti, vétkezik.
Mivel pedig a szentirás, midőn a hamis esküt tiltja, igy szól: A)
„Meg ne szentségtelenitsd a te Istened nevét," tiltatik a hanyag¬
ság, melyet kerülni kell mindazokban, melyek iránt ezen parancs
tekintélyéből tisztelettel tartozunk: milyen az Isten igéje, melynek
fenségét nemcsak a jámborok, hanem néha az istentelenek is tisz¬
telik, mint a Bírák könyvében 2) Eglonról, a Moabiták királyáról
föl van jegyezve. Isten igéjét pedig a legnagyobb méltatlansággal
illeti, ki a szentirás igaz és valódi értelmétől eltérve az istentele¬
nek tanai és tévelyeire csigázza; mely gonoszságra figyelmeztet
bennünket az apostolok fejedelme ama szavakkal8) „Melyekben
némelyeket nehéz megérteni, miket a tudatlanok és állhatatlanok
meghamisítanak, mint egyéb Írásokat is, a magok veszedelmére."
Továbbá undok és piszkos mocskokkal szennyeztetik be a szentirás,
midőn annak szavait és mondatait, melyeket teljes tiszteletben kell
tartani, mindenféle világias dolgokra csigázzák az elvetemült em¬
berek, t. i. bohóságokra, mesékre, hiábavalóságokra, hizelkedésekre,
rágalmakra, jóslatokra, gunyiratok, és más effélékre; mely gonosz¬
ságnak megfenyitését parancsolja a trienti szent zsinat. 4)
XXVIII. K. Hogyan vétkeznek, kik ínségeikben Istent segítségül
nem hívják.
Továbbá valamint azok tisztelik az Isten, kik nyomoraikban
segítsége és oltalmáért könyörögnek: úgy Istentől a köteles tiszte¬
letet megtagadja az,ki őt segítségül nem hívja; az ilyeneket korholja
Dávid, midőn mondja:6) „Az Urat nem hitták segítségül; ott re¬
megtek félelemmel, hol nem volt félelem."
XXIX K Mindezen vétkek közt legsúlyosabb az Istennek és
szentéinek káromlása.
De sokkal utálatosabb gonoszsággal terhelik magokat azok, kik
Isten legszentebb nevét, melyet minden teremtménynek magasztalni
A) Móz. III. K. 19, 12. 2) Bírák. 3, 20. 3) II. Pét. 3, 16.-
Trient. zsin. 4. ül. a sz. könyv. kiad. és haszn. 5) Zsolt. 13, 5.
329
s mindenek fölött dicsőíteni kell, mint az Istennel uralkodó szen¬
tek nevét is, tisztátalan és mocskos szájjal káromolni és átkozni
merészük; mely bűn oly iszonyatos és borzasztó, hogy néha a
szentirás, ha a káromlásról van szó, az „áldás" szót használja. l)
XXX. K. Miért függesztettek e parancshoz némely fenyegetések.
Mivel pedig a büntetés és bünhődés félelme a vétkezési sza¬
badságot erősen fékezni szokja: azért a plébános, hogy az embere¬
ket jobban megindítsa, és őket e parancs megtartására könnyebben
rábírja, annak második részét, és mintegy függelékét gondosan ma¬
gyarázza meg ; mert: *) „Az Ur nem tartja ártatlannak azt, ki Ura
Istene nevét hiába veszi." És pedig először mutassa meg, miként
igen fontos okból történt, hogy ezen parancshoz fenyegetések kap¬
csoltattak ; mert ebből mind a bűn nagyságát, mind Istennek ke¬
gyességét megismerhet]ük, ki, mivel az emberek vesztében nem
gyönyörködik, nehogy haragjába és neheztelésébe essünk, ezen üd¬
vös fenyegetésekkel ijeszt bennünket, hogy igy inkább jóakaratát,
mint haragját tapasztaljuk. Ezt sürgesse a lelkipásztor, s minden
igyekezetét arra fordítsa, hogy a nép a bűn nagyságát megismerje,
s azt szívből megutálja, és annak kerülésében nagyobb gondot s
óvatosságot használjon. Mutassa meg azonkívül, mennyire hajlandók
az emberek e bűn elkövetésére, úgy hogy nem lett volna elég a
törvényt hozni, ha fenyegetések is nem adattak volna hozzá. Mert
majdnem hihetetlen, mily nagy haszonnal jár ennek meggondolása;
mivel valamint semmi sem ártalmasabb a gondatlan lelki biztos¬
ságnál : úgy saját gyengeségünk ismerete igen sokat használ. Azután
azt is fejtse ki, hogy Isten nem szabott meghatározott büntetést;
hanem csak általában fenyegetődzik, hogy, a ki e bűnt elköveti,
büntetlenül nem maradand. Azért azon különféle büntetések, me¬
lyekkel naponkint sujtatunk, e bűnre, kell, hogy emlékeztessenek
bennünket. Mert ezekből könnyen következtethetni, hogy az em¬
berek azért esnek a legnagyobb nyomorokba, mivel e parancsnak
nem engedelmeskednek. Miket szem előtt tartván, valószínű, hogy
jövőben óvatosabbak leendenek. Azért a hivek szent félelemmel
eltelve, egész buzgalommal kerüljék ezen bűnt; mert ha az utolsó
l) Kir. III. K. 21, 13. Job. 1, 11. 2, 9. 2) Móz. II. K.
10, 7.
330
Ítéletkor minden haszontalan szóért számot kell adni,*) mit mond¬
junk a legsúlyosabb bűnökről, melyek az isteni névnek nagy meg¬
vetését foglalják magokban.
IV. FEJEZET.
A harmadik parancsról.
„Megemlékezzél, hogy a szombat napot megszenteljed. Hat
nap munkálkodjál, és tedd meg minden dolgaidat. A
hetedik napon pedig a te Urad Istened szombatja va¬
gyon; ne tégy akkor semmi dolgot, se te, se fiad és
leányod, se szolgád és szolgálód, se marhád, se a jöve¬
vény, ki kapudon belül vagyon. Mert hat nap alkotta az
Ur az eget és földet, a tengert és mindazt, a mi azok¬
ban vagyon; de a hetedik napon megnyugodott; azért
áldotta meg az Ura szombat napot és megszentelte azt. “2)
I. K. Mi parancsoltatok a híveknek e harmadik parancs által.
A törvénynek e parancsa által ama külső tisztelet, melylycl
Istennek tartozunk, gondosan és rendszeresen meghatároztatok; mert
ez az előbbi parancsnak mintegy gyümölcse, mivel a kit benső ér¬
zelmekkel ájtatosan tisztelünk, a hit és reménytől, melyet benne
helyezünk, indíttatva, lehetlen külső tisztelettel nem tisztelnünk s
neki hálát nem adnunk. S minthogy ezeket azok, kik a világi dol¬
gokkal vannak elfoglalva, nem könnyen teljesíthetik, bizonyos idő
határoztatott meg, mikor azokat kényelmesen lehet teljesitni.
II. K. Miért kell a plébánosnak különösen törekednie, hogy a hívek
azt, a mi itt parancsoltatok, folytonosan emlékökben tartsák.
Minthogy tehát e parancs olyan, mely csodálandó gyümölcsöt
hoz: azért nagyon szükséges, hogy a plébános annak magyarázására
») Mát. 1'2, 36, 2j Móz. II. K. 20, 8—11.
331
a legnagyobb szorgalmat fordítsa. Buzgalmának felgyulasztására
pedig nagy erővel bir a parancsnak első szava: „Megemlékezzél."
Mert valamint a hívek e parancsról megemlékezni tartoznak, ngy
a lelkipásztornak kötelessége azt majd intve, majd oktatva gyakran
emlékezetükbe hozni. Hogy pedig mennyire hasznos a hívekre
nézve e parancs betöltése, kitetszik abból, hogy azt pontosan telje¬
sítvén, a törvény többi parancsainak megtartására könnyebben ve¬
zettetnek. Mert midőn a többi között, miket ünnepeken tenni tar¬
toznak, az Isten igéjének hallgatására a templomban összesereglenek,
az isteni törvényekre megtanittatva, egyszersmind az Ur törvényé¬
nek teljes szivükből megőrzésére indíttatnak. Azért gyakran paran¬
csoltatok a szentirásban „a szombatnak megünneplése és tisztelete,"
mint Mózes II. III. és V. könyvében; valamint Izaiás, Jeremiás és
Ezekiel prófétáknál látható; mely helyeken mindenütt szó van a
szombat tiszteletéről szóló ezen parancsról.
111. K. Miként kell a fejedelmeket az egyház elöljáróinak gyámo-
litására inteni.
A fejedelmeket és felsőbbségeket pedig inteni és buzdítani
kell, hogy főleg azokban, a mik Isten ezen tiszteletének meg¬
tartására és öregbítésére szolgálnak, az egyház elöljáróit tekintélyűk¬
kel segéljék, és megparancsolják, hogy a nép az egyházi férfiak
rendeletének engedelmeskedjék. A mi pedig e parancs magyarázatát
illeti, szorgalmasan tanítani kell a híveket, miben egyez meg o
parancs a többivel, s miben különbözik azoktól. Mert ilyképen
megismerik az okát, miért nem a szombatot, hanem a vasárnapot
ünnepeljük és szenteljük meg.
IV. K. Mikép különbözik e parancs a tízparancsolat többi tör¬
vényeitől.
Bizonyosnak látszik tehat ama különbség, hogy a tizparancs
többi parancsai természetiek és állandók, és semmikép sem változ¬
tathatók; innét van, hogy jóllehet Mózes törvénye eltöröltetett,
mégis mindazon parancsokat, melyek a két táblán foglaltatnak, meg¬
tartja a keresztény nép; a mi nem azért történik, mivel Mózes úgy
parancsolta, hanem azért, mivel a természettel megegyeznek, mely
az embereket azok megtartására ösztönzi. Ezen, a szombat meg-
44
332
szenteléséről szóié parancs pedig, ha a meghatározott időt tekintjük,
nem változhatlau és állandó, hanem változó; nem is az erkölcsökre,
hanem a szertartásokra vonatkozik; nem természeti, mert nem a
természet tanított vagy vezetett bennünket arra, hogy ép azon, és
nem más napon adjuk meg istennek a külső tiszteletet, hanem azon
időtől, mikor Israel népe Fáraó szolgaságából kiszabadittatott, ünne¬
pelte a szombat napot.
F. K. A szertartási törvények Krisztus halálakor eltöröltetvén, a
szombat is, a mennyiben szertartási volt, eltöröltetett.
Az idő pedig, mikor a szombat ünneplésének meg kellett
szűnnie, ugyanaz, midőn a többi zsidó isteni tisztelet és szertartá¬
sok megszüntetendők valáuak, t. i. Krisztus halálakor. Mert azon
szertartások mintegy árnyképei lévén a világosság és igazságnak,
szükséges volt, hogy a világosságnak és igazságnak, Jézus Krisztus¬
nak eljövetelével eltávolíttassanak ; a miről szent Fái a Galaták-
hoz, ') midőn a mózesi szertartás követőit korholná, igy ir: „A
napokat megtartjátok, és hónapokat, az időket és esztendőket; fél¬
telek titeket, ne talán hiába munkálkodtam legyen közietek." Ez
értelemben irt a Kolosszaiakhoz is. 2) S ennyit a különbségről.
VI. K. Hogyan egyez meg a harmadik parancs a többi kilenczczel.
Megegyez pedig e parancs a többivel nem a mód és szertar¬
tásokra nézve, hanem mivel valamit tartalmaz, a mi az erkölcsökre
s a természeti törvényre vonatkozik. Mert Isten tisztelete és imá-
dása, mely e törvénynyel parancsoltatik, a természeti törvényből
származik, mivel a természettől van, hogy néhány órát azokra szen¬
teljünk, a mik Isten tiszteletéhez tartoznak. A mi kitetszik abból,
hogy minden nemzetnél bizonyos meghatározót, és pedig közös szün¬
napokat találunk, melyek a szent és isteni dolgok végzésére voltak
szentelve. Mert az embernek természeti sajátja, hogy szükséges
dolgainak végzésére bizonyos időt fordit, mint a testi nyugalomra,
alvásra, s egyéb ilyesfélékre; s valamint a testnek, úgy a termé¬
szet ugyanazon törvényénél fogva történt, hogy a léleknek is en¬
gedjen némi időt, mikor az Istenrőli elmélkedés által fölüdüljön; s
>) Gál. 4, 10. 1!. 2) Kolossz. 2, 1G.
333
igy, minthogy szükséges valamely időrész, melyben az isteni dol¬
gokat végezzük, és Istennek a köteles tiszteletet megadjuk, ez bi¬
zonyára az erkölcsi parancsokhoz tartozik.
VII. K. A szombat helyett a vasárnapnak megszentelését ren¬
delték az apostolok.
Azért azt rendelték az apostolok, hogy a hét nap kö¬
zöl az első szenteltessék az isteni tiszteletre, melyet az Ur nap¬
jának neveztek. Mert sz. János») is az „Ur napját*. emliti a Tit¬
kos Jelenések könyvében; az apostol2) is „a hét első napjára, mely
a vasárnap, mint aranyszáju szent János értelmezi,*) rendelte az
alamizsnaszedést, hogy értsük, mikép a vasárnap már akkor meg¬
ünnepeltetett az egyházban. Hogy pedig a hívek tudják, mit kell¬
jen az nap tenniök, s mely cselekedetektől tartózkodtok, szükséges,
hogy a plébános az egész parancsot, mely helyesen négy részre
osztható, szorgalmasan szóról szóra magyarázza meg.
VIII. K. Mi hagyatik meg itt általában e szóval: „Megemlékezzél."
Először tehát áltáljában adja elő, mi hagyatik meg e szavak¬
kal: „Megemlékezzél, hogy a szombat napot megszenteljed." A pa¬
rancs elejére a „Megemlékezzél" szó helyesen tetetett, azért, mivel
e nap megszentelése a szertartásokhoz tartozik; mire a népét figyel¬
meztetni kellett, minthogy a természet törvénye, habár Istent bi¬
zonyos időben vallási szertartással tisztelendőnek tanítja, mindazáltal
nem határozta meg, mely napon kelljen ennek különösen történnie.
Azonkívül tanítani kell a hiveket, hogy azon szavakból megérthet¬
jük, hogyan kell az egész héten át dolgainkat végeznünk; úgy 1.1.,
hooy a/? ünnepet mindenkor szemünk előtt tartsuk, mely napon,
minthogy tetteink és cselekedeteinkről Istennek mintegy számot
kell adnunk’, oly dolgokat szükség végeznünk, melyek sem Isten
ítélete által nem helytelenittetnek, sem nekünk, mint írva van, 4)
„szivünk fohászkodására .és furdalására" nem szolgálnak. Végre azt
tanuljuk, a mit bizonyára meg kell jegyeznünk, hogy t. i. nem fog¬
nak hiányzani alkalmak, midőn e parancsról- megfeledkezünk,
vagy másoknak, kik azt elhanyagolják, példájától, vagy látványosságok
*) Sz. Ján. Titk. Jel. 1, 10. 2) 1. Kor. 16 2. 3) Ar. sz.
Ján. 43. besz. a Kor. I. lcv. f. 4) Kir. 1. k. 25, 31.
 334
és mulatságok szeretőiétől elcsábittatva, mik e nap szent és vallásos
megélésétől igen gyakran elvonnak bennünket. De már térjünk át
arra, mi a szombat jelentése.
IX. IC. Mit jelent a szentirásban a szombat és szombatozás.
Ha a héber szét „szombat" magyarul értelmezzük, szünetetje-
lent. Azért szombatozni magyarul annyit tesz, mint megszűnni s
megnyugodni, mely értelemben a szombat névvel a „hetedik nap"
jelöltetett; mivel „Isten," elvégezvén, s befejezvén a világegyete¬
met, minden müvétől, melyet tett, „megnyugodott;" igy nevezi e
napot az Ur Mózes II. könyvében. *) Utóbb pedig nemcsak a hete¬
dik nap, hanem annak méltósága miatt maga a hét is e néven ne¬
veztetett; ez értelemben mondá a farizeus szent Lukácsnál: *) „két¬
szer böjtölök hetenkint." Ennyit a szombat jelentéséről.
X. IC. Mily értelemben mondatnak a hívek a szombatot meg¬
szentelni.
A szombat megszentelése a szentirásban a testi munkák és
foglalkozásoktól való szünetet jelent, miként világosan kiderül a pa¬
rancs következő szavaiból: „Ne tégy semmi dolgot." De nem
egyedül azt jelenti; mert különben elég lett volna Mózes V. köny¬
vében3) mondani: „Tartsd meg a szombat napot;" hanem, mivel
ugyanott hozzá adatik: „ hogy azt megszenteljed," e szó mutatja, hogy
a szombat vallási és istenes cselekedetekre és szent foglalkozásokra
szentelt nap. Azért a szombat napot teljesen és tökéletesen úgy
üljük meg, ha áhitatossági és vallási tartozásainkat Isten iránt
teljesitjük , ez az igazi „szombat," melyet Izaiás4) „gyönyörűségnek"
nevez, minthogy az ünnepek az Urnák s a jámbor embereknek
mintegy gyönyörűségeik. Azért ha a szombatnak vallásos és szent
tiszteletéhez az irgalmasság cselekedetei járulnak, bizonyára sok és
nagy lesz a jutalom, melyben ezért részesülünk.
XI. K. Mi a fönebbi szavak igaz értelme.
Tehát e parancs valódi és tulajdon értelme arra czéloz, hogy
az ember mind testileg, mind lelkileg elkészülve legyen, hogy
12 *) Izí‘58^13 2°? 10' 2) Luk‘ 18; 12‘ 3) MÓZ- V’ K’ 5’
335
bizonyos meghatározott időben a testi foglalkozás és munkával fel¬
hagyva, Istent ájtatosan tisztelje és imádja.
XII. K. Mii jelent a parancs második része.
A parancs második része pedig azt jelenti, hogy a hetedik
nap istenileg rendeltetett az Isten tiszteletére; mert igy van meg¬
írva: „Hat nap munkálkodjál, és tedd meg minden dolgaidat; a
hetedik napon pedig a te Urad Istened szombatja vagyon." E sza¬
vak értelme az, hogy a szombatot mint az Urnák szenteltet tekint¬
sük, s neki e napon vallási kötelességeinket lerójuk, és a hetedik
napot az Ur megnyugvása jelének ismerjük.
XIII. K. Miért volt hasznos a zsidóknak bizonyos napot, és ép a
hetediket határozni meg vallási kötelességeik teljesítésére.
E nap pedig azért rendeltetett az isteni tiszteletre, mivel a
tudatlan népnek nem volt hasznos saját tetszése szerint választhatni
az időt, nehogy az egyiptomiak isteni tiszteletét utánozná. Azért a
hét nap közöl az utolsó választatott Isten tiszteletére; ez pedig
titokteljes dolog. Azért az Ur azt Mózes II. könyvében *) és Eze-
kielnél2) jelnek mondja: „Azon legyetek tehát," úgymond, „hogy
szombatomat megtartsátok; mert ez jel közöttem és közöttetek a ti
nemzedékeitekben, hogy tudjátok, mikép én vagyok az Ur, ki ti¬
teket megszentellek."
XIV. K. Minek volt jele a szombat ünneplése.
Jel volt tehát, azt jelentő, hogy az embereknek magokat Is¬
tennek kell szentelni, s iránta szentül viseltetni, minthogy nap is
szenteltetett neki; mert e nap azért szent, mivel az embereknek
akkor főkép szent és vallásos dolgokkal kell foglalkozniok. Jele
továbbá s mintegy emlékszobra e csodálandó teremtett mindenség-
nek. Azonkívül Israel fiait emlékeztető jel volt, mely által intetve
megemlékeznének, hogy Isten segítsége által oldattak fel, és szaba-
dittattak ki az egyptomi szolgaság terhes igája alól, mit az Ur' ezen
szavakkal jelentett ki: „Emlékezzél meg, hogy te is szolgáltál
Egyiptomban, és kihozott onnan téged a te Urad Istened erős kézzel
1) Móz. II. K. 31, 13. Ezek. 20, 12.

336
és kinyújtott karral; annakokáért parancsolta neked, hogy meg¬
tartsd a szombat napot." *) Végre jele mind a lelki, mind a mennyei
szombatnak.
XV. K. Melyik a keresztény nép lelki szombatja.
A lelki szombat pedig némi szent és titokszerü nyugalomban
áll; midőn t. i. az ó ember Krisztussal eltemetve, az életre meg-
ujittatik, s magát a keresztény jámborság cselekedeteiben buzgón
gyakorolja. Mert azoknak, kik „egykor sötétség" valának, „most
pedig világosságok az Urban, úgy kell járniok, mint világosság fiai¬
nak," minden jóságban, szentségben és igazságban, s nem „részt
venniök a sötétség gyümölcstelen cselekedeteiben."2)
XVI. K. A boldogoknak is van szombatjok.
A mennyei szombat pedig, mint szent Cyrill, 3) az apostolnak
ama helyét: *) „Hátra van tehát még a nyugodalom az Isten né¬
pének," magyarázván mondja: azon élet, a melyben Krisztussal
élvén, minden jót élvezendünk, miután a bűn gyökerestül kiirtatott
volna, a szerint:5) „Nem leszen ott oroszlán, sem gonosz vad nem
jár azon," hanem leszen ott tiszta ut, „és szent útnak hivatik."
Mert a szentek lelke Isten látásában minden jót megnyer. Azért
inteni és buzditani kell a hiveket e szavakkal: „Siessünk bejutni
ama nyugodalomba."6)
XVII. K. A zsidóknak a hetedik napon kivül más ünnepeik
is voltak.
A hetedik napon kivül a zsidó népnek még más, isteni tör¬
vény által rendelt ünnepei és szent napjai is voltak, melyeken a
legnagyobb jótétemények emlékezete megujittatnék.
XV1IL K. Miért szentelték az apostolok az isteni tiszteletre a
hétnek első napját, és nem a hetediket.
Tetszett pedig az Isten egyházának a szombat nap tiszteletét
és ünneplését áttenni a vasárnapra. Mert valamint azon napon tűnt
l, Móz. V. K. 5, 15. 2) Efez. 5, 8. és köv. 3) Sz. Cyrill.
4. k. Jánosr. 4. 6. f. 4) Zsid. 4/ 9. 5) íz. 35. 9 6) Zsid. 4, 11.
337
fel először a világosság a föld kerekségén, úgy Megváltónknak, ki
az örök életre nekünk utat nyitott, föltámadása által, mely azon
napon történt, életünk a sötétségből világosságra visszahozatott; azért
az apostolok az Űrnapjának akarták neveztetni. Megértjük továbbá
a szentirásból, miért szent e nap, mivel e napon vette kezdetét a
világ teremtetése, e napon adatott az apostoloknak a Szentlélek.
XIX. K. Miért járultak a keresztényeknél a vasárnaphoz más
ünnepek.
Azonban az egyház keletkeztétől, s a következő időkben az
apostolok és szent eleink más ünnepeket is rendeltek, hogy Isten
jótéteményeinek emléke ájtatos és szent tiszteletben tartatnék. Azok
között legnevezetesebbek azon napok, a melyek megváltásunk titkai
emlékére szenteltettek; továbbá, a melyek a boldogságos szűz
anyának, az apostolok és vértanuknak, s a Krisztussal uralkodó többi
szenteknek vannak szentelve; kiknek győzödelmében Isten jósága
és hatalma dicsőittetik, neki köteles tisztelet adatik, s a hivő nép
az ő követésökre buzdittatik.
XX. K. Hogyan ösztönöz e parancs a henyélés kerülésére.
S minthogy e parancs megtartására nagy hatással bir annak
azon része, mely e szavakban van kifejezve: „Hat nap munkálkod¬
jál, a hetedik nap pedig Isten szombatja;" a plébános ama részt
szorgalmasan megmagyarázni tartozik. Mert e szavakból kivehető,
hogy a hiveket inteni kell, hogy életöket tétlenségben és röstségben
ne töltsék, hanem inkább, megemlékezvén az apostol szaváról, *)
igyekezzenek dolgaikban eljárni, és kezeikkel munkálkodni, amint ő
parancsolta. Ezenkivül e parancsban azt parancsolja az Ur, hogy
hat nap alatt dolgainkat végezni iparkodjunk; nehogy a hétnek más
napjain teendők- és végzendőkből valami az ünnepre halasztassék,
s igya lélek az isteni dolgok gondjától és buzgalmátólelvonattassék.
XXL K. Mi van tiltva főkép az ünnepeken.
Azután a parancs harmadik részét kell kifejteni, mely némi¬
leg leirja, miként kell a szombatot megszentelnünk; főkép pedig
*) I. Tessz 4, 11.
 338
kifejti, mily cselekedetek varrnak e napon tiltva. Azért mondja az
Ur: „Ne tégy akkor semmi dolgot, se te, se fiad és leányod, se
szolgád és szolgálód, se marhád, se a jövevény, ki kapudon belül
vagyon.“ Mely szavakkal először arra oktattatunk, hogy mindazt,
a mi az isteni tiszteletet gátolhatja, mindenesetre kerüljük. Mert
könnyen belátható, hogy minden szolgai munka tiltatik, nem azért
ugyan, mintha természeténél fogva illetlen vagy rósz volna, hanem
mivel elménket az isteni tisztelettől, mely a parancsnak czélja, el¬
vonja; mennyivel inkább kell tehát a híveknek a bűnt kerülniök,
mely nemcsak a lelket az isteni dolgok iránti buzgalomtól elvonja,
hanem Isten szeretetétől teljesen megfoszt bennünket.
XXII. K. Az Isten tiszteletéhez tartozó külső cselekedetek nem
tiltatnak szombaton.
Azonban azon cselekedetek és munkák nem tiltatnak, melyek
az isteni tisztelethez tartoznak, habár szolgaiak is; mint az oltárt
rendezni, a templomokat valamely ünnep végett földisziteui, s több
ilyesek. Azért mondá az Ur, *) hogy a papok a templomban meg¬
szegik a szombatot, és vétek nélkül vannak.
XXIII K. Szükségből némely szolgai munkák is megengedtetnek
az ünnepeken.
E törvény által még azon dolgok végzése sem tiltatik, me¬
lyekből, ha az ünnep miatt elmulaszthatnának, kár következnék; mit
az egyházi tötvények is megengednek. Sok mást is, hogy szabad
tenni ünnepeken, kijelentette az Ur az evangéliumban, miket a lelki-
pásztor sz. Máté- és Jánosnál könnyen feltalálhat.
XXIV. K. Miért akarta az Ur, hogy a vonósmarhák nyugodjanak.
Hogy pedig semmi se mellőztetnék, a minek végzése a szom¬
batnak megszentelését gátolná, a vonósmarhákról is emlités tetetett;
mert az állatoknak e neme által akadályoztatnak az emberek a
szombat megszentelésében. Mert ha szombat napon valamely munkának
végzésére vonósmarha használata kívántatik, ahhoz az ember segít¬
sége is szükséges, ki a vonósmarhát igazgassa; mert az maga nem
*) Mát. 12, 5.
339
végezheti a munkát, hanem az embernek, ki azt véghezviszi ■ segít¬
ségére szolgál. Ámde e napon senkinek sem szabad dolgozni, te¬
hát a barmoknak sem, melyeknek segítségével az emberek arra él¬
nek. E parancs szelleme tehát arra is czéloz, hogy, miután Isten
akarja, hogy az emberek a marhákat a munkától megkíméljék, bi¬
zonyára annál inkább kell őrizkedniük, nehogy embertelenül bánja¬
nak velők, melyeknek segítségével és munkásságával élnek.
XX V. K. Mely cselekedetekben kell főkép gyakorolniok magokat
a keresztényeknek ünnepeken.
Azt se mulaszsza el a lelkipásztor szorgalmasan kifejteni, mely
dolgokkal és cselekedetekkel kell a keresztényeknek ünnepeken fog-
lalkozniok. Ilyenek: hogy Isten házába menjünk, s ott valódi s
áhitatos lelki figyelemmel legyünk jelen a szent miseáldozaton, az
egyház isteni szentségeit, melyek üdvösségünkre rendeltettek, lelki
sebeink orvoslására gyakran használjuk. Mert a keresztény ember¬
nek semmi sem lehet hasznosb és üdvösb, mint ha bűneit a pap¬
nak gyakran meggyónja; a mire buzdíthatja a népet a lelkipásztor,
azokból vevén ennek megmutatására módot és okokat, amika peni-
tentziatartás szentségéről a maga helyén előadattak és meghagyat¬
tak. Ne is egyedül ezen szentséghez járulásra buzdítsa a népet,
hanem szorgosan s gyakran intse arra is, hogy a legméltóságosb
oltáriszentséget gyakran magokhoz vegyék. Továbbá figyelmesen
és szorgalmasan kell a híveknek a szent beszédet hallgatniok;
mert mi sem illetlenebb s valóban mi sem oly méltatlan, mint
Krisztus igéjét megvetni, vagy hanyagul hallgatni. Nem külön¬
ben ismételve és buzgón imádkozzanak , s isteni dicséreteket zen-
gedezzenek a hívek, s fő gondjuk legyen, hogy, a mi a keresztény
életre tartozik, szorgalmasan megtanulják, és serényen gyakorolják
magokot azon kötelességekben, melyek a jámborsághoz tartoznak,
a szegények és szükölködőknek alamizsnát osztogatva, a betegeket
látogatva, a szomorúakat s fájdalomtól lesujtottakat jámborul vi¬
gasztalva. Mert miként szent Jakabnál1) írva van: „A tiszta és
szeplőtelen isteni tisztelet az Isten s Atya előtt ez : meglátogatni
az árvákat és özvegyeket az ő szorongatásaikban. “ A mondottakból
könnyen kivehető, mik követtetnok el e parancs szabálya ellen.
l) Sz. Jak. 1, 27
45
340
XXVI. K. Miért volt szükséges bizonyos napokat rendelni az
isteni tiszteletre.
A plébános gondja legyen továbbá, hogy mintegy kéznél le¬
gyenek az okok és érvek, melyekkel főkép arra inditsa a népet,
hogy a parancs törvényét legnagyobb buzgalommal és pontos szor¬
galommal megtartsa. Erre nézve legtöbbet ér az, ha t. i. a
nép elismeri, sőt belátja, mily méltó és észszerű, hogy bizonyos
meghatározott napjaink legyenek, melyeket egészen Istentiszteletére
fordítsunk, s Urunkat, a kitől végtelen és száintalán jótéteménye¬
ket vettünk, megismerjük, tiszteljük és magasztaljuk. Mert ha meg¬
parancsolta volna, hogy neki naponkint vallásos tiszteletet adjunk,
nemde velünk közlött legnagyobb és számtalan jótéteményihez ké¬
pest mindenkép rajta kellene lennünk, hogy parancsának serény és
készséges szivvel engedelmeskedjünk? Minthogy pedig most az ő
tiszteletére csak kevés nap van rendelve, nincs ok, miért lennénk
e kötelesség teljesítésében hanyagok és tunyák, melyet a legsúlyo¬
sabb vétek nélkül elmulasztanunk nem lehet.
XXVII. K. Mily haszon háramlik azokra, kik e parancsot serényen
teljesitik.
Továbbá mutassa meg a plébános, mily nagy e parancs ha¬
tása, minthogy azok, kik azt kellően megtartják, Isten szine előtt
lenni, s vele társalogni látszatnak. Mert valamint imádkozva az
Isten fölségét szemléljük és vele beszélünk : úgy a lelki tanításokat
hallgatva Isten szavát halljuk, mely füleinkbe jut azok által, akik
az isteni dolgokról jámborul és szentül szónokolnak; s az oltár ál¬
dozatában jelenlévő Krisztus Urunkat imádjuk. E hasznokban pe¬
dig leginkább azok részesülnek, kik e parancsot szorgalmasan meg¬
tartják.
XXVIII. K. Mit kell ellenben azokról tartani, kik e törvényt
egészen elhanyagolják.
A kik pedig e törvényt egészen elhanyagolják, azok, minthogy
Istennek s az anyaszentegyháznak nem engedelmeskednek, s annak
parancsára nem hallgatnak, mind Istennek, mind a szent törvényeknek
ellenségei; a mi kitetszik abból, mivel e parancs olyan, hogy min¬
den erőfeszítés nélkül meg lehet tartani. Minthogy Isten nem szab
134
elénk terhes dolgokat, melyeket, az ő kedvéért felvállalnunk kellene,
hanem azt parancsolja, hogy ünnepeken megnyugodjunk, és a földi
gondoktól szabadok legyünk: nagy vakmerőségre mutat e parancs
törvényét el nem fogadni. Például legyenek előttünk a büntetések,
melyeket Isten azokra mért, kik azt megszegték, miként Mózes IV.
könyvéből *) érthető. Nehogy tehát Istennek ezen megbántásába
essünk, hasznos leend gondolatban gyakran ismételni azon szót: „Meg¬
emlékezzél," s azon nagy hasznokat és jókat megfontolni, melyeket,
miként fönobb előadatott, az ünnepek megszenteléséből nyerünk; és
sok más efféléket, mikről a jó és szorgalmas lelkipásztor, miként
a körülmények kivánandják, bőven és terjedelmesen értekezhetik.
V. FEJEZET.
A negyedik parancsról.
Atyádat és anyádat tiszteljed, hogy hosszú életű lehess a
földön, melyet a te Urad Istened ád tenéked.
1. K. Mily méltósággal bir e parancs, s hogyan egyez meg a
fönebbiekkel.
Mig az előbbi parancsok legfőbb hatással és méltósággal bír¬
nak, azok, a melyeket most tárgyalunk, mint igen szükségesek, méltán
a legközelebbi helyen állanak. Mert amazok czélul folytonosan az
Istent tekintik, ezek felebarátunk szeretetére tanitanak bennünket,
ámbár közvetve Istenhez, a végczélhoz vezetnek, a kiért szeretjük
felebarátunkat is. Azért Krisztus Urunk l 2) az Isten és felebarátunk
szeretetéről szóló ama két parancsot egyenlőnek mondotta. Alig
lehet kimondani, mily nagy haszna van e tárgynak, minttiogy nem
csak bőséges és kitűnő gyümölcsöket hoz , hanem jelül is szolgál,
melyből az első parancs iránti engedelmesség és tisztelet kiviláglik.
„A ki nem szereti felebarátját, úgymond szent János,.3) a kit lát:
Istent, akit nem lát, hogyan szeretheti?" Hasonlóan ha a szülőket,
l) Méz. IV. K. 15, 35. 2) Mát, 2>, 39. Márk. 12, 31. 3) 1.
Jáu. 4, 20.
342
kiket^Isten szeriüt szeretni tartozunk, nem tiszteljük és becsüljük,
midőn majdnem mindig szemeink előtt vannak: Isten, a legfőbb
és legjobb atya iránt, kit nem láthatunk, mily tisztelettel és be¬
csüléssel fogunk viseltetni ? Ebből látható, hogy a két parancs egy¬
mással megegyez.
II. K. Mily messze kiterjed e parancs ereje, s mennyire segittetnek
e parancs által a szülék.
E parancs hatása pedig igen messze kiterjed; mert azokon
kivül, kik minket nemzettek, vannak még sokan, kiket szülék gya¬
nánt tartozunk tisztelni, hatalom vagy méltóság, haszon vagy vala¬
mely kitűnő állás és tiszt tekintetéből. Azonkívül könnyíti a szülék
és elöljárók kötelességét. Mert fő gondjuk lévén, hogy, akik hatal¬
muk alatt vannak, illően és az isteni törvénynyel megegyezőleg él¬
jenek: igen könnyű leend e gond, ha mindnyájan belátják, hogy
Istennek rendelése és intése szerint a szüléket legfőbb tisztelet il¬
leti; minek teljesithetésére szükséges ismerni ama különbséget,
mely az első és második tábla parancsai közt létezik.
111. K. A törvény parancsai miért osztattak két táblára.
Először tehát ezeket fejtse ki a plébános; s mindenekelőtt
említse fel, hogy a tízparancsolat két táblára vésetett, melyek el¬
sején, miként a szent atyáktól vettük, ama három foglaltatott, a
melyek már kifejtettek, a többi pedig a másik táblára volt vésve.
S ez elosztás ránk nézve igen alkalmas volt, hogy a parancsok
minőségét maga a rend különböztetné meg; mert mindaz, a mi a
szentirásban isteni törvény által parancsoltaik vagy tiltatik, a két
osztály egyikéből származik; mert minden kötelességben vagy az Isten,
vagy az emberek iránti szeretet czéloztatik. És az Isten iránti szeretetet
ugyan a három első parancs tanítja; a mi pedig az emberek össze¬
köttetésére es társaságára vonatkozik, a többi hét parancsban fog¬
laltatik. Azért nem ok nélkül történt azon megkülönböztetés, hogy
némely parancsok az első, mások a második táblához tartoznak.
/k. K. Miként foglaltatik az Isten iránti szeretet a három első pa¬
rancsban, s a felebarát iránti szeretet a többiben, és mely különbség
van közöttük.
Mert a három fönebbi parancsban, melyekről szólottunk, az
343
anyag, melyet tárgyalnak, az Isten, az az: a legfőbb jó; a többi¬
ben pedig felebarátunk java. Azokban legfőbb, ezekben az azt meg¬
közelítő szeretet van kitűzve; azok a czélra, ezek pedig azokra vo¬
natkoznak, a mik a czélra eszközül szolgálnak. Azonkívül Isten
szeretete független; mert Istent önmagáért, nem másért, mindenek
fölött kell szeretni; ellenben felebarátunk szeretete Isten szereteté-
ből származik, s mint biztos szabályhoz, ahhoz alkalmazandó. Mert
ha szüleinket szeretjük, urainknak engedelmeskedünk, elöljáróinkat
tiszteljük: mindezt főkép azért kell tennünk, mivel Isten az ő te-
remtőjök, és őket mások fölé helyezte, kiknek közreműködésével a
többi embereket kormányozza és oltalmazza ; s mivel ő parancsolja,
hogy őket tiszteljük, ezt azért kell tennünk, mivel e tiszteletre
maga az Isten méltatja őket. Innét van, hogy a tisztelet, melylyel
szüléink iránt viseltetünk, inkább Istennek, mint embereknek lát¬
szik tulajdonittatni. Mert szent Máténál, *) midőn az elöljárók iránti
engedelmességről van szó, igy olvassuk: „A ki titeket befogad,
engem fogad be;“ s az apostol az Efezusiakhoz *) irt levelében a
szolgákat oktatván igy szól: „Szolgák, engedelmeskedjetek testi urai¬
toknak félelemmel és rettegéssel, szivetek egyenességében, mint
Krisztusnak; nem szemre szolgálván, mint embereknek kedveske-
dők, hanem mint Krisztus szolgái. “
V. K. Hogyan van, hogy az Isten iránti szeretetnek határa nincs,
a felebaráti szeretet pedig határok közé van szorítva.
Ide járul, hogy Isten semmi becsüléssel, áhítattal és tisztelet¬
tel eléggé méltán nem illettetik, iránta a szeretet vég nélkül nőhet, s
azért szükség, hogy szeretetünk iránta naponkint buzgóbb legyen;
kit saját parancsa szerint3) teljes szivünkből, teljes lelkűnkből, s
minden erőnkből tartozunk szeretni. Ellenben a szeretetnek, melylyel
felebarátunkat átkaroljuk, megvannak a maga határai; mert az Ur4)
azt parancsolja, hogy felebarátunkat úgy szeressük, mint minma-
gunkat. Ha valaki e határokat átlépi úgy, hogy Istennek s fele¬
barátjának egyenlő szeretetet tulajdonit, az igen nagy bűnt követ
el. „Ha ki hozzám jő, úgymond az Ur,5) és nem gyűlöli atyját és
anyját, feleségét és fiait, atyjafiait és nővéreit, sőt még önön lelkét
l) Mát. 10, 40. l 2) Efez. 6, 5. 6. 3) Móz. V. K. 6, 5. Luk.
10, 27. 4) Mát. 22, 37. 5) Luk 14, 26

344
is, nem lehet az én tanitványom ;" ugyanily értelmű az is:1) „Hadd
temessék a holtak az ő halottaikat,“ midőn egyvalaki először atyját
el akará temetni, s azután követni Krisztust; a minek még világo¬
sabb magyarázata van szent Máténál:2) „Ki atyját és anyját inkább
szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. "
VI. K. Miként kell a szüléket szeretni, s mi okból nem kell nekik
néha engedelmeskedni.
Semmi kétséget sem szenved, hogy a szüléket hőn kell
szeretni és tisztelni; de a kegyelethez mindenekelőtt szükséges,
Isten, mint mindenek atyja és teremtője iránt legfőbb tisztelettel és
hódolattal viseltetni, s a halandó szüléket azért szeretni, hogy a
szeretet összes ereje a mennyei és örök atyára háramolj ék. Ha néha
a szülék parancsai Isten parancsaival ellenkeznek: kétséget nem
szenved, hogy a gyermekek szüleik kivánatának elébe tartoznak tenni
Isten akaratát, megemlékezvén amaz isteni mondatról:8) „Tnkább
kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek."
VII. K. E parancsban mit jelent tulajdonkép e szó: „tisztelni."
Ezek kifejtése után a plébános a parancs szavait értelmezze,
és először azt, mit tesz „tisztelni." Ez ugyanis annyit tesz, mint
valaki felől tiszteletteljesen gondolkodni, s az ő tulajdonait mind
nagyra becsülni. E tisztelethez tartoznak: a szeretet, becsülés, en¬
gedelmesség és hódolat. Szándékosan tetetett pedig a törvénybe e
szó: tisztelet, és nem szeretet vagy félelem, habár a szüléket fölötte
kell szeretni és félni; mert, a ki szeret, nem mindenkor becsül és
tisztel; a ki fél, nem szeret mindig: de a ki valakit szivéből tisztel,
azt szereti és féli is. Ha ezeket a plébános megmagyarázta, azután
szóljon az atyákról, s kik azok, a kik e néven neveztetnek.
Vili. K. Kik értetnek itt az atya név alatt.
Mert noha a törvény főkép azon atyákról szól, kik minket
nemzettek, mindazáltal e név másokra is vonatkozik, kikre a tör¬
vény szintén czélozni látszik; miként több szentirási helyből könnyen
következtetjük. Azokon kivül tehát, kik minket nemzettek, másféle
atyák is vannak a szentirásban, (mint előbb érintettük,) kiknek
x) Luk. 9, 60. 2) Mát 10, 37. 3) Apóst Csel. 5, 29.
345
mindegyikét saját tisztelet illeti. És pedig először az egyházi elöl¬
járók, lelkipásztorok és papok „atyáknak" mondatnak, amint az
apostoltól tudjuk, ki a Korintusiakhoz ‘) Írván, igy szól: „Nem
azért irom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint ked¬
ves fiaimat intelek. Mert ha tízezer tanítótok van is Krisztusban,
de nincs sok atyátok; mert Krisztus Jézusban az evangélium által
én nemzettelek titeket." És Jézus Sirák fia könyvében*) írva van:
„Dicsérjük a dicső férfiakat és atyáinkat nemzedékeikben." Azután
azok, kikre vagy uralkodás, vagy fölsőség vagy hatalom bízatott,
kik a társadalmat kormányozzák, „atyáknak" neveztetnek. így
Nárnánt 3) szolgái „atyjoknak" hívták. Továbbá „atyákénak mond¬
juk azokat, a kiknek gondoskodására, hivségére, jámborságára,
s bölcseségére bízatnak mások; milyenek a gyámatyák és gond¬
nokok, nevelők és tanítók. Azért Illést és Elizeust a [próféták
tanítványai4) „atyjoknak" hívták. Atyáknak mondjuk végre az
öregeket és aggokat, azokat is tisztelni tartozunk. S a plébános
fő szabályul tekintse, megmagyarázni, hogy az atyákat, akár-
mely osztályba tartozzanak, főleg pedig azokat, kiktől születtünk,
kikről főkép szól az isteni törvény, tisztelni tartozunk.
IX. K. Miért tartoznak a keresztény gyermekek testi szüleiket
kiválólag tisztelni.
Mert a halhatatlan Istennek mintegy ábrázolatai, s benuök
származásunk képét szemléljük; tőlük vettük az életet; őket hasz¬
nálta Isten arra, hogy nekünk lelket és értelmet adjon; általok ve¬
zettettünk a szentségekhez, ők oktattak a vallásra, emberi és polgári
miveltségre, ők tanítottak az erkölcsi tökéletességre és szentségre.
Tanítsa pedig a plébános, hogy e parancsban méltán van kifejezve
az „anya" név, hogy az ő jótéteményeit és érdemeit irántunk meg¬
fontoljuk, mily gonddal és aggodalommal hordozott méhében, s mily
fáradtság s kínnal szült s nevelt fel bennünket.
X. K. Hogyan tisztelteinek a testi szülék.
A szüléket továbbá úgy kell tisztelni, hogy a nekik adott tisz¬
telet szeretetből s lelkünk legbensöbb érzelméből látszassék fakadni;
‘) I. Kor. 4, 14. *) Sirák fia K. 44, 1. B) Kir. IV. K. 5,
13. 4) Kir. IV. K. 2, 12. és 13. 14.
346
e kötelességgel leginkább azért tartozunk irántok, mivel úgy von¬
zódnak hozzánk, hogy érettünk semmi fáradtságtól, erőfeszítéstől,
semmi veszélytől vissza nem rettennek, és semmi kedvesebben nem
esketik nekik, mint ha szerettetve érzik magokat gyermekeiktől, ki¬
ket fölötte szeretnek. József, l) ámbár Egyptomban tisztelet s te¬
kintélyre a királyhoz legközelebb állott, atyját, midőn Egyiptomba
jött, tisztelettel fogadta; és Salamon 2) hozzá jövő anyja előtt fel¬
kelt , s őt tisztelettel üdvözölvén, királyiszékén jobbjára ültette.
Vannak még a tiszteletnek más kötelességei is, melyekkel a szülék
iránt tartozunk. Mert akkor is tiszteljük őket, midőn Istent alá¬
zatosan kérjük, hogy sorsuk szerencsés és boldog legyen; az em¬
berek előtt nagy kedvességben és becsülésben részesüljenek; Isten¬
nek s a mennyei szenteknek kedvesek legyenek. Tiszteljük továbbá
a szüléket, ha nézeteinket az ő véleményök s akaratukhoz alkal¬
mazzuk; 4mint Salamon tanácsolja:3) „Hallgasd fiam, úgymond,
atyádnak oktatását, és ne hagyd el anyád törvényét, hogy kegye¬
lem adassák fejedre, és aranyláncz nyakadba." Ilyenek szent Pál4)
intései is: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szülőiteknek az Urban;
mert ez kötelesség ;“ ismét:") „Gyermekek, engedelmeskedjetek szü¬
lőiteknek mindenekben; mert ez kellemes az Ur előtt." Ezt erősi¬
tik a legszentebb emberek példái is. Mert Izsák, 6) midőn atyjától
az áldozatra megkötöztetnék, illedelmesen és minden ellenszegülés
nélkül engedelmeskedett, s a Kekabiták, 7) nehogy valamikor [eltér¬
jenek atyjok tanácsától, a bortól magokat mindenkor megtartóztat¬
ták. Hasonlóképen tiszteljük a szüléket, ha jó cselekedeteiket s eré¬
nyeiket utánozzuk. Mert legtöbbre azokat látszatunk becsülni, a
kikhez minél inkább hasonlók lenni akarunk. Tiszteljük még szü¬
leinket, ha tanácsukat nemcsak kikérjük, hanem követjük is.
XI. K. Miként kell szükségben levő szülőinknek segítségekre
lenni, és főleg halálos veszedelemben.
Hasonlóképen, ha segítségükre vagyunk, ellátván őket az élel¬
mekre és ruházatukra szükségesekkel; a mit megerősít Krisztus
tanúsága, ki, a farizeusok gonoszságát gáncsolván,8) mondá: „Miért
*) Móz. I K. 46, 29. 2) Kir. III. K. 2, i9. 3) Péidab. 1,
8. 9. 4) Efez. 6, J. 5) Kolossá. 3, 20. °) Móz. I. K. 22, 9.
7) Jer. 35, 5. s k. s) Mát. 15, 3. ós k.
347
hágjátok ti is át az Isten parancsolatát a ti hagyomány tok miatt ?
Mert az Isten mondotta: Atyádat és anyádat tiszteljed; ós: A ki
atyját vagy anyját átkozza, halállal haljon meg. Ti pedig mond¬
játok: A ki atyjának vagy anyjának azt mondja: Mindaz, mi tőlem
felajánltatik, neked is használ, és nem tiszteli atyját vagy anyját,
és meghiúsítjátok az Isten parancsát a ti hagyománytok miatt."
És a tisztelet kötelességeit szüléink iránt mindenkor tartozunk ugyan
teljesíteni, de leginkább akkor, mikor veszélyesen betegek; mert
azon kell lennünk, hogy semmit el ne mulaszszanak, a mi vagy a
bűnök meggyónásához, vagy a többi szentségekhez tartozik, melye¬
ket a keresztény embernek halála közeledésekor felvennie kell, s
gondunk legyen arra, hogy őket jámbor s vallásos emberek gyakran
meglátogassák, kik vagy az elcsüggedteket megerősítsék, s tanács¬
csal segéljék, vagy a kellőleg lelkesülteket a halhatatlanság remé¬
nyére buzdítsák, hogy elméjöket az emberi dolgoktól elfordítván,
egészen Istenre irányozzák. így leend, hogy a hit, remény és sze¬
retet boldogító kíséretében, s a vallás oltalma alatt a halált nem¬
csak nem rettegendőnek, minthogy kikerülhetlen; hanem, mivel utat
nyit az örökkévalóságba, ohajtandónak is tekintsék.
XII. K. Hogyan tiszteljük a megholt szüléket.
Végre még megholt szüléinknek is tiszteletet adunk, ha el-
temettetésökről gondoskodunk, ha ünnepélyes engesztelő szertartást
rendezünk, ha nyughely őket emlékjellel feldíszítjük, ha szokásos és
évfordulati áldozatokat tartatunk, ha hagyatékaikat szorgosan tel¬
jesítjük.
XIII. K. Hogyan kell tisztelni a püspököket és papokat.
Azonban nemcsak azokat kell tisztelni, kiktől születtünk, ha¬
nem másokat is, kik atyáknak hivatnak, mint a püspökök és papok,
királyok, fejedelmek és elöljárók, gyámnokok, gondviselők, tanítók,
öregek, s több ilyenek; mert méltók, hogy szeretetünk, engedel¬
mességünk és segítségünk gyümölcsét élvezzék, de egyik a másik¬
nál inkább. A püspökökről és más lelkipásztorokról igy van meg¬
írva:1) „A jól foglalkozó egyházi szolgák kettős tiszteletre érde-
mesittessenek ; főképen, kik az igében és tanításban munkálkodnak."
l) I. Tiin. 5, 17.
46
348
Mily nagy bizonyságát adták szeretőtöknek az apostol iránt a Ga-
laták ? kiknek az jóakaratukról jeles tanúbizonyságot adott: 1)
„Bizonyságot teszek felőletek, bogy, ha lehetett volna, szemeiteket
kivájtátok s nekem adtátok volna."
XIV. K. Hogyan kell a papokat a táplálásukra szükségesekkel
ellátni.
Sőt a papokat azokkal is el kell látni, a mik az élet szük¬
ségeire megkivántatnak. Azért mondja az apostol:2) „Ki vitézkedik
valaha maga zsoldjáu?“ És Jézus Sirák fiánál Írva van:3) „Tartsd
tiszteletben a papokat, és tisztítsd meg magadat a lapoczkák ado¬
mányával. Adj részt nekik, amint megparancsoltatott neked, a zsen¬
gékből és a tisztulásért való áldozatból." Irántuk engedelmességet
is parancsol az apostol, 4) mondván : „Engedelmeskedjetek elöljárói¬
toknak, és hódoljatok nekik ; mert ők őrködnek, mint a kik szá¬
mot fognak adni lelkeitekért." Sőt Krisztus Urunk még azt is meg¬
parancsolta, hogy a gonosz pásztoroknak is engedelmeskedjünk,
midőn mondja:6) „Mózes székén ülnek az Írástudók és farizeusok.
Azért a miket mondanak nektek, mind tartsátok meg és cseleked-
jétek; de az ő tetteik szerint ne cselekedjetek; mert moudják, és
nem cselekszik."
XV. IC Megmutattatik, hogy a világi tisztviselőknek tisztelet
adandó.
Ugyanazt kell mondani a királyok, fejedelmek, tisztviselők, s
mindazokról, kiknek hatalma alatt vagyunk. Hogy pedig mily tisz¬
telet, becsülés. és hódolat illeti őket, bőven kifejti az apostol a
Komaiakhoz irt levelében: 6) a kikért még imára is int bennün¬
ket. 7) És szent Péter:8) „Engedelmesek legyetek, úgymond, min¬
den emberi teremtménynek az Istenért: akár a királynak, mint
legfőbbnek, akár a helytartóknak, mint általa küldötteknek." Mert,
ha nekik tiszteletet adunk, az Istenre háramlik; mert az emberek
tiszteletére érdemes a méltóságnak kitűnő foka, mivel az isteni ha¬
talmat képviseli, melyben Istennek gondviselését is tiszteljük, ki a
') Gál 4, 15. 2) I. Kor. 9, 7. 3) Sirák fia K. 7, 33.
*) Zaid. 13, 17. 5) Mát. ~3, 2. 3. ö) Rorn. 13. r. 7) 1. Tim.
2, 2. 8) 1. Pét. 2, 13.
349
közjóról való gondoskodást rájok bizta, és velők hatalmának szolgái
gyanánt él.
XVI. K. Miért kell engedelmeskedni még a rósz világi tisztvise¬
lőknek is, és mikor nem kell.
Mert nem az emberek roszaságát vagy gonoszságát, ha ilye¬
nek a tisztviselők, hanem a bennök levő isteni tekintélyt tiszteljük,
úgy, hogy, a mi tán csodálatra méltónak látszik, habár irántunk
ellenséges és rósz akarattal viseltetnek, vagy kiengesztelhetlenek is,
mégsem elégséges ok arra, hogy tőlük a tiszteletet megtagadjuk.
Mert Dávid is nagy szolgálatokat tett Saulnak, jóllehet az őt ül¬
dözte; mire e szavakkal czéloz: l) „A béke gyűlölőkkel békességes
vagyok." Ellenben valamit gonoszul vagy méltatlanul parancsolnak,
minthogy azt néma hatalomból, hanem igazságtalanságból s rósz lelkü-
ségből teszik, épen nem kell nekik engedelmeskedni. Miután ezeket
egyenkint kifejté a lelkipásztor, végre emelje ki, mily nagy és méltó
jutalom van Ígérve azoknak, kik Istennek ezen parancsát megtartják.
XVII. IC A szülék iránti engedelmességért mily jutalom van
Istentől kitűzve.
A legnagyobb jutalom a hosszú élet; mert méltók, hogy minél
tovább élvezzék azon jótéteményt, melynek emlőket folytonosan
megőrzik. Minthogy tehát, a kik szüleiket tisztelik, azok iránt há-
ladatosak, kiktől az életet és világosságot nyerték: jogosan és mél¬
tán örvendnek hosszú életnek. Ehhez kapcsolandó az isteni Ígéret¬
nek világos kifejtése; mert nem egyedül az Örök és boldog, hanem
e földi élet szerencséje is igértetik; mely értelmet kifejezi sz. Pál,
midőn igy szól:2) „Az ájtatosság mindenre hasznos, Ígérete lévén
a jelen és jövendő élet felől."
XVIII. K. Mennyire becsülendő itt a hosszú élet ígérete.
E jutalom pedig sem nem csekély, sem nem megvetendő, noha
a legszentebb férfiak, mint Jób, Dávid és Pál a halált kívánatosnak
tartották, s a nyomorúsággal és szegénységgel küzdő embereknek
az élet hosszúra terjedése kellemetlen is; mert e szavaknak hozzá-
l) 119 Zsolt, 7. 2) I. Tim. 4, 8.
350
adása; „melyet a te Urad ád teneked," nemcsak bosszú időt az
életre, hanem nyugalmat, békességet, s épséget ígér megelégedett
életre. Mert Mózes V. könyvében l) nem egyedül azt mondja: „Hogy
hosszú ideig élj," hanem azt is hozzá teszi: „hogy jól legyen dol¬
god," a mi aztán az apostoltól ismételtetett.
XIX. K. A kik szüleiket tisztelik, hogyan részesülnek ezen parancs
jutalmában, habár hamar elhalnak is.
E javak pedig azoknak készítvék, kiknek kegyeletét Isten meg¬
jutalmazza. Mert különben az isteni Ígéret hűsége és következe¬
tessége szenved, minthogy néha azoknak, kik szüleik iránt nagyobb
tisztelettel viseltettek, élete rövidebb; kikkel ez vagy azért történik,
mert rólok igy legjobban van gondoskodva, mivel az életből előbb
kimúlnak, mintsem az erény és kötelesség utjától eltántorodnának ;
mert elragadtatnak,2) nehogy a gonoszság értelmöket megváltoz¬
tassa, s a tettetés lelkűket megcsalja; vagy mivel a veszedelem és
általános felfórgattatás közeledtével kiszólittatnak az életből, hogy
a közös Ínséget kikerüljék. „Mert a gonoszság színe elől vetetik el
az igaz," úgymond a próféta;8) mi azért történik, nehogy vagy eré¬
nyük, vagy üdvök veszélyeztessék, midőn a halandókra vétkeik bün¬
tetését bocsátja az Isten, vagy nehogy a szomorúság napjaiban ro¬
konaik s barátaik Ínsége felett keserű fájdalmat érezzenek. Azért
méltán félni lehet akkor, midőn a jó emberek kora halállal ragad¬
tatnak el.
XX. A. Mily büntetések érik azokat, kik e parancsot megszegik.
S valamint azoknak, kik szüleik iránt kegyelettel viseltetnek,
jámborságuk jutalma és gyümölcse kitüzetett Istentől: úgy a
hálátlan s gonosz gyermekekre a legkeményebb büntetések várakoz¬
nak. Mert írva van:4) „A ki atyját vagy anyját átkozza, halállal hal¬
jon meg;" és:5) „A ki atyját megszomoritja, és anyját elűzi, gya¬
lázatos és boldogtalan;" és:6) „Ki atyját vagy anyját megátkozza,
annak szövétneke eloltatik a sötétségnek közepette;" és:7) „A sze¬
met, mely megcsufolja atyját, és lenézi anyja szülését, vájják ki a
*) Móz. V. K. 5, 16. 2) Bölcs. 4, 11. 3) Izai. 57, 1. 4) Móz.
II. K. 21, 17. 5) Péld .9, 26. «) Péld. 20, 20. 7) Péld. 30, ;7.
patakok hollói, és egyék meg a sasok fiai." A kik szüleiket mél¬
tatlansággal illették, azok közöl, miként olvassuk, sokan voltak,
kiknek megboszulására Isten haragja felgyuladt. Mert nem hagyá
megboszulatlanul Dávidot, hanem fellázadásának méltó büntetését
vévé Absolon, l) kit bűneiért három lándzsadöféssel 'büntetett meg.
Azokról pedig, kik a papoknak nem engedelmeskednek, írva van:1)
„A ki kevélységből nem akar engedelmeskedni a pap parancsának,
ki az időben szolgálja a te Uradat Istenedet, és a biró végzésének:
haljon meg azon ember."
XXT. K. Hogyan tehetik főkép méltókká magokat a szülék az
Istentől parancsolt tiszteletre.
S valamint az isteni törvény parancsolja, hogy a gyermekek
szüleiket tiszteljék, nekik engedelmeskedjenek és hódoljanak : úgy
a szüléknek kötelességéhez és tisztéhez tartozik, hogy gyerme¬
keiket szent és erényes életre vezessék, s nekik jó példát adjanak,
hogy igya vallásra raegtunittatva és kiképeztetve Istent szentül és fedd-
hetlenül tiszteljék; mikép Zsuzsánna szüleiről olvassuk.8) Azért
intse a lelkipásztor a szüléket, hogy az erényesség, igazság, mér¬
tékletesség , szerénység és szentség példaképéül szolgáljanak gyer¬
mekeiknek ; s különösen hármat kerüljenek, a mikben gyakran szok¬
tak botlani: először, hogy gyermekeik ellen fölötte szigorúan se ne
szóljanak, se ne cselekedjenek, mit az apostol a Kolosszaiakhoz irt
levelében igy hagy meg:4) „Atyák! ne ingereljétek boszuságra fiai¬
tokat, hogy el ne csüggedjenek;" mert attól lehet tartani, hogy
mindentől félvén, ingatagok s csüggedt lelküek lesznek. Azért hagyja
meg nekik, hogy a fölötte nagy szigorúságot kerüljék, s inkább akar¬
ják gyermekeiket megjavítani, mint megboszulni.
XXII. K. A szülék gyermekeik iránt igen engedékenyek ne legye¬
nek, se szerfölött ne törekedjenek, hogy nekik igen nagy örökséget
hagyhassanak.
Továbbá, ha valamely hiba történt, mely miatt feddoni és bün¬
tetni szükséges, a gyermekeknek semmit engedékenységből hanyagul
l) Kir. II K. 18, 14 2) Móz. V. K. i 7, 12. 3) Dán. 13,3.
4) Kolossz. 3, 21.
352
el ne engedjenek; mert a gyermekeket gyakran a szüléknek mód¬
nélküli gyöngédsége és engedékenysége rontja el. Azért a hanyag
engedékenységtől rettentse őket Heli főpap l) példájával, ki, mivel
fiai iránt nagyon engedékeny volt, szörnyű halállal büntettetett.
Yégre, ami legundokabb, gyermekeiknek nevelésében és oktatásában
fonák utat ne válaszszanak; jnert igen sokan minden gondjokat és
törekvésöket egyedül arra fordítják, hogy gyermekeiknek kincseket,
pénzt, tetemes és terjedelmes örökséget hagyjanak; őket nem a val¬
lásra, jámborságra, a hasznos ismeretek megszerzésére, hanem fös¬
vénységre s a családi javak gyarapítására serkentik; gyermekeiknek
becsületével s üdvével nem törődnek, csak pénzesek s gazdagok le¬
gyenek; lehet-e ennél valami gyalázatosabbat mondani vagy gon¬
dolni ? így történik, hogy azokra nem annyira gazdagságot, mint
inkább vétkeiket s gonoszságaikat hagyományozzák; kiknek végre
nem az égbe, hanem a pokol örök kínaira szolgálnak vezérekül.
Azért oktassa a lelkipásztor a szüléket a keresztény élet szabályaira,
és serkentse őket Tóbiás 2) példájának követésére, hogy igy gyerme¬
keiket az Isten tiszteletére és szent életre jól megtanítván, azoktól
a szeretet, tisztelet és engedelmesség bőséges gyümölcseit is ve¬
hessék.
VI. FEJEZET.
Az ötödik parancsról.
Ne ölj.
I. K. Mi a gyümölcse és haszna azon tannak, mely ezen parancsban
foglaltatik.
Ama nagy boldogság, mely a békeszerető embereknek van
kitűzve, „mert Isten fiainak bivattatnak,“s) kell, bogy a lelkipász¬
torokat hathatósan buzdítsa e parancs értelmének szorgalmas és
tüzetes fejtegetésére a hivek előtt; mert az emberek akaratának
összeegyeztetésére nincs hathatósb mód, mint ha ezen parancs tör¬
vénye jól kifejtetvén, mindenkitől úgy, amint szükséges, szentül
l) Kir. I. K. 4. f. a) Tob. 4. r. 3) Mát. 5, 9.
353
megtartatik; mert akkor reményleni lehet, hogy a legnagyobb lelki
összhangzás által összekapcsolt emberek az ((gyefél tést és békessé¬
get gondosan megőrzik. De mennyire szükséges e parancsot meg¬
magyarázni, abból tűnik ki, hogy az egész földnek általános olöntetése
után főkép ez egyet tiltotta meg Isten az embereknek, mondván:
„Lelketek vérét *) követelni fogom minden oktalan állatok kezéből
és az ember kezéből." Az evangéliumban is azon törvények közt,
melyeket az Ur kifejtett, ez az első, melyről szent Máténál igy van
megírva:4) „Mondatott a régieknek: Ne ölj," és a többi, a mi o
tárgyról ugyanazon helyeu még megemlittetik. Azonfelül e paran¬
csot a hiveknek figyelemmel s örömest kell liallaniok. Mert ha
hatását tekintjük, mindenkinek élete oltalmára szolgál; minthogy
ama szavakkal: „Ne ölj," a gyilkosság teljességgel tiltatik. Azért
mindenkinek oly lelki örömmel kell azt fogadnia, mint ha Isten
haragjának fenyegetése és más büntetések alatt uévszerint volna
megtiltva, nehogy valaki közölök megsértessék. Azért valamint o
parancs hallása mindenkire nézve kedves, úgy a parancs által til¬
tott bűn kerülésének szükségkép kellemesnek kell lenni.
11. K. Mi tiltatik és mi paraucsoltatik e parancs által.
Midőn pedig az Ur e törvény jelentését megmagyarázá, meg¬
mutatta, hogy kettő foglaltatik benne: az egyik, a mi tiltatik, hogy
ne öljünk; a másik, a mi parancsoltatik, hogy békés barátsággal és
szeretettel karoljuk át ellenségeinket, mindenkivel békében éljünk, s
végre minden kellemetlenséget béketüréssel viseljünk.
III. K. A vadak busával élni, s az állatokat megölni szabad.
A gyilkosság tilalmát illetőleg, mindenekelőtt szükséges meg¬
magyarázni, melyek az ölés azon nemei, a melyek e parancs által
nem tiltatnak. Mert az állatokat megölni nem tiltatik; mivel, ha
Isten az állatok busával élést az embereknek megengedő, azokat
megölni is szabad; a miről szent Ágoston 3) igy szól: „Midőn hall¬
juk, ne ölj, azt sem a növényekről nem értjük, mivel semmi érzés¬
sel nem bírnak, som az oktalan állatokról, mivel velünk semmi
kapcsolatban nincsenek."
l) Móz. 1. K. 9, 5. 2j Mát. 5, 21. s) i. Ágost, az Ur
város. 1, 20.
354
IV. K. Az itélőszékeknek szabad az embereket halálra ítélni és
, elveszteni.
A gyilkolás más megengedett neme az, mely azon lelsőséget
illeti, kinek élet és halál fölött hatalom adatott, melylyel a tör¬
vények értelme s Ítélete szerint a gonosztevőket megbünteti, s az
ártatlanokat védelmezi; mely tiszteben ha igazságosan jár el, nem¬
csak gyilkosságot nem követ el, sőt inkább ezen isteni törvénynek,
mely által a gyilkosság tiltatik, igenis engedelmeskedik. Mert e
törvénynek kitűzött czélja levéli az emberek élete és biztosságáról
gondoskodni: a felsőbbségektöl, mivel ők a gonosztettek törvényes
megboszulói, kiszabott büntetések arra czéloznak, hogy a vakmerő¬
ség és erőszak büntetések által megzabolyáztatván, az emberek élete
biztos legyen. Azért mondja Dávid:1) „Korán kiirtom a föld min¬
den bűnöset, s az Ur városából mind elvesztem a gonoszul cse¬
lekvőket. “
V. K. Azok sem gyilkosok, a kik igazságos háborúban ölnek.
Azért azok sem vétkeznek, kik igazságos háborúban, nem öl-
döklési vágyból vagy kegyetlenségből, hanem egyedül a közjóért
való buzgalomból az ellenség életét elveszik. Vannak továbbá olyan
gyilkolások is, melyek egyenesen Isten parancsára történnek. Levi
fiai, kik egy napon sok ezer embert megöltek, nem vétkeztek; e
gyilkolás után igy szólt hozzájok Mózes: 2) „Ti ma kezeiteket az
Urnák szenteltétek. “
VI. K. Ezen parancs ellen nem vétkezik, a ki valakit véletlenül
öl meg.
E parancs ellen még az sem vétkezik, aki nem akarva és szán¬
dékosan , hanem esetlegesen embert öl; miről Mózes, V. könyvé¬
ben3) igy irt „A ki megöli felebarátját akaratlanul, es bebizonyo-
dik, hogy tegnap és tegnapelőtt semmi gyülölsége nem volt ellene,
hanem elment vele egyenes szívvel az erdőre fát vágni, és a fa¬
vágásban a fejsze kiszaladt kezéből, és a nyeléből kiesett vas ba¬
rátját éri és megöli: az a három város egyikébe fusson és éljen."
i) 190. zsoli. 8 2) Móz. 11. K. 32, 29. 8) Móz V. K. 19, 4. 5.
355
Ezen ölések olyanok, melyek, minthogy sem akaratból, sem szánt-
szándékból nem történnek, azért a bűnök közé egyáltalán nem szá¬
míttatnak. A mit megerősít szent Ágoston mondata:1) „Mert távol
legyen, úgymond, hogy, a miket jó czélból, vagy mint megenge¬
dettet teszünk, ha belőlök akaratunkon kívül valami rósz'következik,
nekünk beszámíttassanak. “
VII. K. Mikor gyilkos az, a ki esetlegesen ölt meg valakit.
Ezt illetőleg mindazáltal két okból lehet vétkezni: az egyik
az, ha valaki igazságtalan dologgal foglalkozva embert öl, például,
ha valaki a terhes asszonyt megöklözné vagy megrugná, miből idét¬
len szülés következnék, az ugyan a megütőnek akaratán kívül történ¬
nék, de nem vétke nélkül, minthogy neki semmikép sem szabadna
a terhes asszonyt megütni. A másik az, ha mindent szemügyre
nem vévén, hanyagságból s óvatosság hiányából öl meg valakit.
Vili. K. Saját életünk védelinezése végett is szabad mást megölni.
Ez okból, ha valaki életének védelme végett minden óvatosság
daczára embertársát megöli, világos, hogy ezen törvény ellen nem
vét. S ezen most említett gyilkolások olyanok, melyek a törvény
e parancsában nem foglaltatnak; ezek kivételével a többi mind til¬
tatik, akár a gyilkos, akár a ki meggyilkoltatik, vagy a meggyil¬
kolás módja tekintetik.
IX. K. Senkinek sem szabad magán tekintélyénél fogva ölni.
Mert a mi azokat illeti , kik gyilkosságot követnek el, egyál¬
talán senki sincs kivéve, sem a gazdagok, sem a hatalmas emberek,
sem az urak, sem a szülék, hanem minden személy válogatás és kü¬
lönbség nélkül mindenkinek tiltatik az ölés.
X. K. Nincs senki, kire e törvény védelme ki ne terjedne.
Ha pedig azokat tekintjük, a kik meggyilkoltatnak, o törvény
mindenkire kiterjed: s nincs oly alacsony és megvetett sorsú em¬
ber, ki e törvény védelme alatt nem állana. De önmagát megölni
J) Sz. Ágost. 47. lev.
47
356
som szabad senkinek is, minthogy élete fölött senki oly hatalommal
nem bir, hogy magát önkénye szerint megölhesse; azért e törvény
szavai nem azt tiltják: „Mást meg ne ölj,“ hanem egyszerűen:
„Ne ölj.“
XI. K. Hányfélekép történik e parancs megszegése.
Ha pedig a gyilkosság elkövetésének sokféle módját tekintjük,
egy sincs kivéve. Mert nem egyedül sajátkezüleg, késsel, kővel,
bottal vagy kötéllel és méreggel nem szabad senkinek valakit éle¬
tétől megfosztani, hanem tanácsosai, közbenjárással, segítséggel vagy
bármily más módon általában tiltatik azt tennie. E tekintetben
szerfölött nagy volt a zsidóknak sziikkeblüsége és oktalansága, kik
azt liivék, hogy e parancsot megtartják, csak kezeiket tartsák vissza
a gyilkolástól. I)e a keresztény embernek, ki Krisztus magyará¬
zatából tudja, hogy e törvény szellemi, mely t. i. parancsolja, hogy
ne csak kezeink legyenek tiszták, hanem lelkünk is szeplőtlen és
feddhetlen, épen nem elégséges, a mivel azok bőven eleget tenni
véltek; mert az evangéliumból tudjuk, hogy még haragudni sem
szabad senkire, mert igy szól az Ur: *) „Én pedig mondom nektek,
hogy minden, a ki atyjatiára haragszik, moltó az iteletre; a ki pe¬
dig mondja atyjafiának: rákká, méltó a főtörvéuyszékre; a ki pedig
mondja: bolond, méltó a gehenna tüzére.“
XII. K. Hogyan vétkezik, vagy nem vétkezik valaki a harag által.
Mely szavakból világos, hogy, a ki felebarátjára neheztel, ha¬
bár a haragot szivébe zárva tartja is, nem ment a vétektől; a ki
pedig haragjának valamely jelét adja, az súlyosan vétkezik; de sok¬
kal inkább vétkezik az, a ki felebarátjával keményen bánni, sőt
szidalmazni nem átallja. Ez pedig akkor áll, midőn neki a haragra
semmi oka sincs. Mert az Isten és törvények által megengedett
ok a haragra az, ha azokat, kik uralmunk s hatalmunk alatt vágy¬
nak, büntetjük, midőn okot adnak rá. Mert a keresztény ember
haragjának nem a testi érzékekből, hanem a Szentlélektől kell ereduie,
mert illő, hogy „a Szentlélek templomai 2)“ legyünk, kikben Jézus
Krisztus lakik.
') Mát 5, 22. 2) 1. Kor. tí, 19.
XIII. K. Hogyan tartják meg az emberek e törvényt tökéletesen,
s mily sokan vétkeznek ellene.
Ezenkívül még sokat tanított, az Ur, a mi e törvény tökéletes
megtartásához tartozik; milyenek:1) „Ne álljatok ellene a gonosz¬
nak; hanem a ki megüti jobb arczodat, fordítsd neki a másikat is,
és annak, ki veled pörbe akar szállani és köntösödet elvenni, engedd
neki a palástot is, és ha valaki téged kényszerít ezer lépésnyire,
menj el vele még kétannyira." A már felsoroltakból észre lehet
venni, mily hajlandók az emberek azon vétkekre, mélyeké parancs
által tiltatnak, s mily sokan találtatnak, kik, ha kézzel nem is, de
szivökben gyilkosságot követnek el.
XIV. K. Mennyire kárhoztatja Isten a szentirásban a gyilkosságot.
S minthogy ezen veszélyes betegség ellen a szentiiásban gyógy¬
szerek rendeltettek, a plébános kötelessége azokra a híveket szor¬
galmasan megtanítani; melyek közt leghathatósb az, hogy megértsék,
mily iszonyú bűn a gyilkosság. A mi kitűnik a szentirásnak igen
sok és nyomós bizonyítékaiból. Mert a szentirásban *) Isten a
gyilkosságot annyira utálja, hogy kimondja, miként még az álla¬
tokon is megboszulandja az ember megölését, s az oktalan állatot,
mely embert sért meg, megöletni parancsolja; nem is más okból
akarta, hogy az emberek a vértől irtózzanak, mint hogy az iszonyú
embergyilkolástól mind szivöket, mind kezöket mindenkép megtar¬
tóztatnák.
XV. K. Mily nagy gonoszság a gyilkosság, az észből mutattatik meg.
Mert az embergyilkosok az emberi nemnek, sőt magának a
természetnek legelkeseredettebb ellenei, kik, a mennyiben rajtok áll,
Istennek összes müvét felforgatják, midőn megölik az embert, a
kiért Ő miudeut, a mik léteznek, teremtett; sőt, midőn Mózes I.
könyvében 3) tiltatik az embert megölni, mivel Isten saját képére
és hasonlatosságára teremtette : Isten ellen szörnyű méltatlanságot
követ el az, s mintegy erőszakos kézzel őt látszik megtámadni, ki
az ó kópét megsemmisíti. Ezt lelkének isteni ihletében megfontolván
») Mát. 5, 39. s k. 2) Méz. 1. K 9, 5. *) Ugyanott 6 v.
 358
Dávid, a legkeserübb panaszra fakadt a vérontó emberek ellen, ama
szavakkal: ‘) „Lábaik gyorsak a vérontásra." S nem is mondá egy¬
szerűen: „ölnek," hanem vért „ontanak," mely szavakat amaz
iszonyú gonoszság nagyságának, s az ő szörnyű kegyetlenségöknek
kimutatására használta. S hogy különösen kijelentené, mily rohanva
ragadtatnak némi ördögi ösztöntől e gonoszságra, azért mondá:
„Gyorsak lábaik."
XVI. IC. Mit parancsol Isten e parancsban.
Azok pedig, a miket Krisztus Urunk e parancsban megtar¬
tatni parancsol, oda czéloznak, hogy mindenkivel békében legyünk;
mert, e helyet magyarázván, Így szóla:2) „Ha ajándékodat az ol¬
tárra viszed, és ott eszedbe jut, hogy atyádfiának van ellened va¬
lamije: hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, és menj előbb meg-
békülni atyádfiával, és, akkor eljővén, ajánld fel ajándékodat," s a
többi. Ezek megmagyarázásában fejtse ki a lelkipásztor, hogy ki¬
vétel nélkül mindenkit szeretni kell; a mire e parancs magyaráza¬
tában, mennyire csak lehet, buzdítsa a híveket, mivel a felebaráti
szeretet erénye ebből tűnik ki leginkább. Mert, midőn e parancs
által agyülölség nyiltan tiltatik, mivel, „ki atyjafiát gyűlöli, ember¬
gyilkos az," *) bizonyára következik, hogy a szeretet parancsoltatik.
XVII. K. Melyek a szeretetnek azon kötelességei, melyek e pa-
rancsolatban foglaltatnak.
S midőn e törvény által a kegyelet és szeretet parancsoltatik,
parancsolatnak egyszersmind mindazon kötelmek és cselekedetek,’
melyek a szeretet következményei. „A szeretet tűrő, úgymond sz.
Pál ) apostol. Megparancsoltatik tehát nekünk a béketürés, mely¬
ben lelkeinket bírni fogjuk, amint az Üdvözítő 5) tanítja. Továbbá
a szeretetnek kísérője és társa a jótékonyság; mert a szeretet „ke¬
gyes." e) A kegyességnek és jótékonyságnak erénye pedig messze
kiterjed, s tiszte leginkább a körül forog, hogy a szegényeknek a
szükségeseket megszerezzük, az éhezőknek ételt, a szomjuhozóknak
italt adjunk, a mezteleneket ruházzuk, s minél inkább segedelmünkre
szorul valaki, annál nagyobb bőkezűséggel legyünk iránta.
J 13. zsolt 3. Mát. 5, 23. 24. 2) I. Ján. 13, 15. *) I.
Kor. 13, 4. *) Luk. 21, 19. •) I. Kor. 13, 4. ’
359
XVIII. K. A szeretet minden kötelmei között legtökéletesebb az
ellenség szeretető.
A jótékonyság és jóság e kötelességei, melyek már magokban
dicsők, még dicsőbbekké lesznek, ha az ellenség iránt gyakoroltat¬
nak; mert azt mondja az Üdvözítő:1) „Szeressétek ellenségeiteket,
jót tegyetek azokkal, kik gyűlölnek titeket;" erre int az apostol is
e szavakkal: 2) „Ha éhezik ellenséged, tápláljad őt; ha szomjuho-
zik, adj italt neki; mert ezt cselekedvén, tüzes szenet raksz fejére.
Ne hagyd magadat meggyőzeim a gonosztól, hanem jóval győzd
meg a gonoszt." Végre ha a szeretetnek, mely kegyes, törvényét
tekintjük, uiegértendjiik, hogy azon törvény által mindazon köteles¬
ségek gyakorlása meghagyatik, melyek a szelídség1, gyöngédség s
egyéb ilyféle erényekhez tartoznak.
XIX. K. Miből tűnik ki leginkább a felebaráti szeretet, mely itt
parancsoltatik.
Ámde mindezen kötelességek között legjelesb, szeretettel leg-
teljesb, a melyben illő magunkat leginkább gyakorolnunk, az, hogy
a szenvedett méltatlanságokat csendes lélekkel megbocsássuk és el¬
engedjük; a mire, mint előbb mondottuk, gyakran int és buzdít a
szentirás, midőn nemcsak boldogoknak mondja azokat, kik igy cse¬
lekszenek, hanem erősiti, hogy bűneiknek bocsánatát is nyerik Is¬
tentől; a kik pedig ezt tenni elmulasztják, vagy épenséggol vona¬
kodnak, azt meg nem nyerik. De minthogy a boszuvágy az emberi
szívbe mintegy bele van oltva, azért szükség, hogy a lelkipásztor
ne csak tanítsa, hanem teljesen meggyőzze a híveket, hogy a ke¬
resztény ember a méltatlanságokat elfeledni és megbocsátani tar¬
tozik. S minthogy ép erről a dologról gyakran tesznek említést a
szent irók, azoktól kérjen tanácsot azok keményszivüségének meg-
czáfolására, kik makacs és megátalkodott szívvel boszut szomjaznak.
Ismerje azon igen fontos és a tárgyhoz legalkalmasabb érveket,
melyeket azon atyák szentül használtak.
XX. K. Főkép mely okokkal kell a gylilölséget elnyomni, s a
híveket a bántalmak elfeledésére bírni.
Főleg pedig e hármat kell megmagyarázni. Először: hogy az,
l) Mát. 5, 44. 2) Rom. 12, 20. 21.
360
a ki magát megbántottak véli, leginkább arról gyözessék meg,
hogy az, a kin boszut kiván állani, nem volt fő oka a kárnak vagy
bántalomnak. így cselekedett ama csodálatra méltó Jób, ki a sza-
baei emberektől, a kaldeusoktól és a sátántól nagyon megkárosit-
tatván, mindezt nem tekintve, mint igaz és istenfélő férfiú helyesen
és szentül e szavakkal élt:1) „Az Ur adta, az ür elvette." Azért
ama béketürő férfin szavai és példájából győződjenek meg a ke¬
resztények arról, a mi kétséget nem szenved, hogy mindaz, a mit
ez életben szenvedünk, az Úrtól származik, a ki minden igazságnak
és irgalmasságnak atyja és szerzője.
XXL IC A kik bennünket üldöznek, Istennek szolgái és segédei,
habár azt rósz akaratból teszik.
Nem is büntet bennünket, mint elleneit, hanem, a mi az ő
végtelen jóságára mutat, mint gyermekeit javit és fényit. S való¬
ban, üa jól szemügyre veszszük , az emberek ily dolgokban nem
egyebek , mint Istennek szolgái s mintegy segédei, s noha az em¬
ber gyűlölhet valakit gonoszul, s annak roszat kívánhat, de Isten
megengedése nélkül semmikép sem árthat neki. Ez okból József2)
fivéreinek gonosz tanácsait, és Dávid3) Szemei bántalmait, békével
tűrte. E dologhoz igen alkalmas azon érvelés is, melyet arany szájú
szent János4) nyomósán és tudományosan kifejtett: hogy t. i. kiki
önmagától sértetik meg; mert, a kik azt vélik, hogy méltatlanság¬
gal illettettek, ha a dolgot minden oldalról jól megfontolják, bizo¬
nyára belátandják, hogy másoktól semmi méltatlanságot vagy kárt
nem szenvedtek; mert, habár az, a mivel megsértetnek, külsőleg
megtörténik, mindazáltal leginkább magok sértik meg magokat, mi¬
dőn lelkűket gyülölséggel, boszuvágygyal és irigységgel rutul be¬
szennyezik.
XXII. K. Mily jók érik azokat, kik a bántalmakat örömest meg¬
bocsátják.
A második pont két fő hasznot foglal magában, melyek azokat
illetik, kik Isten kedvéért a bántalmakat örömest megbocsátják; az
első az, hogy Isten az idegen vétkek megbocsátóinak megigéré,
/) Jób. 1, 21. 2) Móz. I. K. 45, 4. és k. 3) Kir. II. K. 16,
10. és k. 4) Ar. sz. Ján. k. hogy mindenki önmag, sértetik meg.
361
hogy ők is bűneik bocsánatát fogják nyerni; mely ígéretből vilá¬
gosan kitűnik, mily kedves előtte a jámborságnak ezen cselekedete.
A másik haszon az, hogy némi fönségre és tökéletességre jutunk;
mivel a bántalmak elengedése által némileg hasonlók leszünk Isten¬
hez, „ki1) napját felkelti a jókra ésroszakra; és esőtád az igazaknak
és gonoszoknak."
XXIII. K. Mely és mennyi kár származik ellenségeink gyülöléséből.
Végre azon károkat kell kifejteni, melyek akkor érnek ben¬
nünket , ha a rajtunk elkövetett bántalmakat meg nem bocsátjuk.
Azért azoknak, kik ellenségeiknek megbocsátani nem akarnak, ál¬
lítsa szemeik elé a lelkipásztor, hogy a gyülölség nemcsak nagy
vétek, hanem a vétkezés tartóssága által még inkább megrögzik;
mert midőn az, kinek leikébe ez indulat befészkeli magát, ellensé¬
gének vérét szomjazza, a boszuállás reményével telve éjjel nappal
folytonosan némi rósz lelki nyugtalanságban van, úgy, hogy a gyilkosság
vagy más gonosz cselekedet gondolatával soha sem látszik felhagyni.
Innét van, hogy az ilyent vagy épen nem, vagy csak legnagyobb
fáradtsággal lehet rábírni, hogy a bántalmakat vagy teljesen meg¬
bocsássa, vagy legalább részben elengedje; azért méltán hasonlitta-
tik a sebhez, melybe a lándzsa bele törött.
XXIV. K. Megmutattatok, hogy agyülölségből sok vétek származik.
Továbbá sok rósz és vétek van, melyek a gyülölség bűnéhez,
mintegy lánczhoz fűződnek. Azért e tekintetben igyszól sz. János:2)
„xV ki gyűlöli atyjafiát, sötétségben vagyon, és sötétségben jár, és
nem tudja, hová megyen; mert a sötétség megvakitotta szemeit."
Azért szüksógkép gyakran elesik. Mert lehetlen, hogy valaki annak
szavait vagy tetteit helyeselje, a kit gyűlöl. Innét támadnak a vak¬
merő és gonosz Ítéletek, harag, irigység, rágalom s több effélék,
melyekbe azok is bele vonatnak, kiket rokonság vagy barátság köt
hozzájok. Azért gyakran megesik, hogy egy vétekből sok más szár¬
mazik, s méltán mondatik az „ördög" vétkének, minthogy az „gyil¬
kos" volt kezdet óta. Azért az Isten Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus,
midőn a farizeusok életére törnének, azokat „az ördög atyától va¬
lóknak" 3) nevezé.
lj Mát. 5, 45. 2) Ján. 2, 11. 3) I. Ján. 8. 44.

oG2
XXV. K. A gyülölség vétke elleni gyógyszerek.
De a mondottakon kívül, melyekből e bűn megutálására oko¬
kat vehetni, más, és pedig igen alkalmas gyógyszerek is adatnak
elő a szentirásban. És pedig első és leghathatósb gyógyszer Üd¬
vözítőnk példája, melynek követését kell magunk elé [kitűznünk.
Mert ő, noha a bűnnek legkisebb gyanúja sem eshetett rá, mindaz-
által megostoroztatván, tövissel megkoronáztatváu, s végre keresztre
feszittetvén, ama szeretetteljes imára fakadt:1) „Atyám, bocsáss meg
nekik; mert nem tudják, mit cselekesznek.“ Kinek, mint az apos¬
tol bizonyítja,2) „ránk hintett vére jobban szól, mint Ábelé." A
másik gyógyszert pedig Jézus Sirák fia adta elé, hogy t. i. a ha¬
lálra s az ítélet nagy napjára gondoljunk. „Emlékezzél meg, úgy¬
mond, 8) „utolsó dolgaidról, s örökké nem vétkezel;" mely mondat
arra megy ki, mint ha mondaná: gondold meg gyakran és igen gyak¬
ran, hogy nem sokára meg fogsz halni: következőleg, mivel akkor kí¬
vánatos, sőt igen szükséges leend rád nézve, Istennek végtelen ir¬
galmát megnyerni, azért azt már most és szüntelen szemeid elé kell
állítanod. Mert igy leend, hogy szivedből ama rut boszuvágy kiol¬
tassák, minthogy Isten irgalmának megnyerésére alkalmasb és hat¬
hatós!) szert nem találsz, mint a bántalmak elfeledését és a szeretetet
azok iránt, kik téged vagy a tieidet tettel vagy szóval megbántották.
VII. FEJEZET.
A hatodik parancsról.
Ne paráználkodjál4)
I. K. Mire czéloz e parancs, s hogyan kell a lelkipásztoroknak
tárgyaluiok.
Minthogy a férj és feleség közti kötelék a legszorosabb, s
mindkettőre nézve semmi kedvesebb nem lehet, mint tapasztalni,
hogy egymás iránt kölcsönös és kiváló szeretettel viseltetnek; ellenben
*) Luk. 23, 34. 2) Zsid. 12, 24. 3) Sirák fia K. 7, 40.
*) Móz. J1 K. 20, 14.
363
semmi sem fájdalmasabb, mint érezni, hogy a köteles es törvényes
szeretet tőlük másra vitetik át: azon törvény után, mely az ember
életét a gyilkosság ellen védi, helyesen és rendszerideg következik
ez, mely a paráznaság vagyis házasságtörésről szól, hogy a házas¬
ságnak azon szent és tisztességes összeköttetését, melyből a szere¬
tet nagy bősége szokott származni, senki házasságtörés bűnével meg¬
sérteni vagy szétszakasztani ne merészelje. Mindamellett e tárgy
kifejtésében igen óvatos és körültekintő legyen a plébános, s leple¬
zett szavakkal említse a dolgot, melyhez mérséklet illik inkább,
mint bőbeszédűség. Mert attól lehet tartani, nehogy, ha hosszasan
s igen bőven iparkodik fejtegetni, mily módon térnek el az emberek
e törvény parancsától, talán azon dolgok elbeszélésére tévedjen,
melyekből inkább anyag szolgáltalak a bujaság felgerjesztésére, mint
mód annak megfékezésére.
II. K. Mik parancsoltainak o törvényben.
De mivel e parancsban sok foglaltatik, a miket mellőzni nem
szabad, azokat annak helyén fejtsék ki a lelkipásztorok. Két részből
áll tehát; az első határozott szavakkal tiltja a házasságtörést; a
másodiknak az az értelme, hogy gondunk legyen a lélek és test
tisztaságára.
III. K. Mi tiltatik itt a házasságtörés vagy paráznaság neve alatt.
Hogy pedig a tanítást azon kezdjük, a mi tiltatik: a házas¬
ságtörés a törvényes házas-ágy megsértése, akár idegen, akár tulaj¬
don legyen az. Mert, ha a térj valamely szabad növel vetkezik,
tulajdon házas-ágyát szennyezi be; ha pedig szabad férfi más nejé¬
vel közösködik, a házasságtörés szennyével más házas-agya mocs-
koltatik be. A házzasságtörés e tilalmában pedig szent Ambrus ')
és Ágoston2) tanúságaik szerint minden benne foglaltatik, a mi
illetlen és szemérmetlen. Hogy ezen értelemben veendők e szavak,
kivehető mind az ó, mind az uj szövetségi szentirásból; mert a há¬
zasságtörésen kivid a bujaság más nemeire is büntetések vannak
szabva Mózes törvényében.
*) Sz. Ámbr. Ábraháiur. 1. 4. 2) Sz. Ágost. 71. kérd. Móz.
II. K. f.
48
364
IV. K. A bujaságnak a szentirásban előszámlált különféle nemei.
Mózes I. könyvében x) írva van Judás Ítélete menye fölött.
Mózes V. könyvében 2) kitűnő ama törvény, hogy Israel leányai kö¬
zöl senki ne legyen kéjhölgy. Továbbá olvassuk Tóbiásnak, 3) fiához
tett amaz intését: „Óvd magadat, fiam, minden paráznaságtól.“
Jézus Sirák fia4) is: „Szégyellj étek, úgymond, „aparázna asszonyra
való tekintést." Az evangeluinban is Krisztus Urunk5) azt mondja,
hogy a szívből erednek „a házasságtörések és paráznaságok, melyek
az embert megfertőztetik. " Sz. Pál apostol pedig e bűnt gyakran
kemény szavakkal kárhoztatja:6) „Ez az Isten akarata, úgymond,
a ti megszenteléstek, hogy megtartóztassátok magatokat a parázna¬
ságtól;" és:7) „Fussatok a paráznaságtól;" ismét:8) „Ne társal-
kodjatok a paráznákkal." „A paráznaság pedig, úgymond9) s bár¬
mely tisztátalanság, vagy fösvénység ne is emlittessék közöttetek;"
és:10) „Séma paráznák, sem a házasságtörők, sem a férfiakkal bu-
jálkodók, sem a puhák nem fogják bírni Isten országát."
V. IC. Miért emlittetik e parancsban főleg a házasságtörés.
Főleg pedig a házasságtörés azért tiltatik határozottan, mivel
az undokságon kívül, mely a mórtékletlenség egyéb nemeivel közös
tulajdona, igazságtalanság bűne is van hozzá kötve, nemcsak a fe¬
lebarát, hanem a polgári társaság ellen is. Az is bizonyos, hogy, a
ki a bujaság’más nemeitől nem tartózkodik, könnyen házasságtörésre
is vetemedik. Azért könnyen érthető, hogy a házasságtörés tilalma
a tisztátalanság és szemérmetlenség minden nemére, mely által a
test megfertőztetik, kiterjed; sőt, hegye parancs minden benső tisz¬
tátalan kívánságot tilt, magának a törvénynek, melyet szelleminek
ismerünk, értelme is jelenti, Krisztus Urunk is tanítja, mondván:11)
„Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne paráználkodjál. En
pedig mondom nektek, hogy mindaz, ki asszonyra néz, őt megkíván¬
ván, már paráználkodott vele szivében." Ezek azok, miket a hívek
előtt nyilván előadandóknak vélünk; ezekhez adván meg azokat,
l) Móz 1 K. 38, 24. 2) Móz V. K. 23, 17. 3) lob. 4, 13.
4) Sirák fia K. 41,21.25. B) Mát. 15, 19. 6) 1. Tesszal. 4, 3, 7) 1.
Kor. 6, 18. 8) I. Kor. 5, 9. 9) Efez. 5, 3. l0) 1. Kor. 9, 9.10.
ll) Mát. 5, 27. 28.
miket a trienti sz. zsinatl) a házasságtörők s azok ellen határo¬
zott, kik kéjhölgyeket és ágyasokat tartanak; mellőzvén a szemér¬
metlenség és bujaságnak sok más és különféle nemeit, melyekről
mindenkit, mint az idő és ^személyek körülményei kívánják, külön
kell intenie a lelkipásztornak. Most azoknak kifejtése következik,
a mik parancsoltainak.
VI. IC. Azokon kívül, a mik tiltatnak, mi parancsoltatok itt, mint
szükségkép megtartandó.
Tanítani és hathatósan inteni kell tehát a híveket, hogy a
szemérmetességet és megtartóztatást minden buzgalommal megőriz¬
zék, a test és lélek minden szennyétől tisztán tartsák magokat,
megszentelésüket az Isten félelmében végezvén be. Főkép pedig
arra kell őket emlékeztetni, hogy, jóllehet a tisztaság erénye job¬
ban tündöklik azokban, kik a szüzességnek ama szép és igazán is¬
teni fogalmát szentül és lelkiismeretesen megtartják: mindazáltal
azokat is megilleti, kik vagy nőtelen életet élnek, vagy házasságban
lévén, a tilos kéjtől tisztán és szenny nélkül megőrzik magokat.
VJ 1. K. Mire kell annak főkép gondolnia, a ki kéjvágyát meg
akarja zabolázni.
Mivel pedig a sz. atyák sokat írtak, a mik a. tisztátalan kí¬
vánságok fékezésére, s a kéjvágy zabolázására tanítanak bennünket,
törekedjék a plébános azokat a népnek szabatosan kifejteni, s meg¬
magyarázásukra nagy szorgalmat fordítson. Ezek pedig részint olya¬
nok, melyek gondolaton, részint, melyek cselekedeten alapulnak. A
gondolaton alapuló óvszer főleg annak megismerésében áll, mily
nagy ezen blin undoksága és veszélyessége; mit belátván, könnyebb
leend azt megutálni. Veszélyességét pedig abból lehet megismerni,
mivel e vétek miatt kifizetnek s számkivettetnek az emberek az
Isten országából, a mi minden rósz között legnagyobb. Ezen csapás
minden bűnnel közös ugyan; ezen véteknek pedig sajátsága az, hogy
a paráználkodók tulajdon testök ellen vétkeznek, az apostol szerint,
ki igy ir: *) „Fussatok a paráznaságtól; mert minden bűn, melyet
az ember cselekszik, a testen kívül vagyon; a ki pedig paráználkodik,
r) Trient. zsin. 24. ül. 8. fej. a házass, reform 2) I. Kor.
6, 18.

366
tulajdon teste ellen vétkezik." A mi azért inondatik, mivel testével
méltatlanul bánik, midőn annak szentségét megsérti; miről igy ir
szent Pál a Tesszalonikaiakhoz: *) „Ez, úgymond, az Isten akarata, a
ti megszeuteléstek, hogy megtartóztassátok magatokat a parázna-
ságtól, hogy tudja mindenitek bírni az ő edényét szentségben és
tisztességben, nem a kívánság ösztöne szerint, mint a pogányok is,
kik nem ismerik az Istent." Azután, a mi még roszabb, ha a ke¬
resztény ember a kéjhölgygyel rutul összeadja magát, tagjait, melyek
Krisztuséi, a kéjhölgy tagjaivá teszi; mert azt mondja szent Pál:2)
„Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a Krisztus tagyjai ? Elszakaszt-
ván tehát Krisztus tagjait, parázna tagjaivá tegyem-e ? Távol legyen.
Nem tudjátok-e, hogy, a ki paráznához ragaszkodik, egy testté le¬
szen vele?" Azonfölül a keresztény ember, mint ugyanő bizo¬
nyítja, s) „a Szentlélek temploma," melyet megsérteni annyit tesz,
mint a Szentleiket belőle kiűzni.
VIII. K. Miből lehet megismerni a házasságtörés iszonyuságát.
A házasságtörés bűnében pedig nagy igazságtalanság rejlik. Mert
ha, mint az apostol mondja, 4) a házasok egymás hatalma alatt van¬
nak, úgy hogy „egyiknek sincs hatalma" s joga „tulajdon testén,"
hanem kölcsönösen mintegy szolgálatra vannak egymásnak leköte¬
lezve, úgy, hogy a férjnek neje akaratához, s viszont a nőnek férje
intéséhez s akaratához kell alkalmazkodnia: bizonyára nagy igaz¬
ságtalanságot követ el az, ki testét, melyhez másnak van joga,
attól, kihez kötve van, elszakasztja. És mivel a becstelenség félelme
mind azokra, a mik parancsoltainak, hathatósan ösztönzi, mind a
tiltottaktól erősen visszariasztja az embereket: fejtse ki a plébános,
hogy a házasságtörés nagy undokság bélyegét süti az emberekre.
Mert a szentirás tanítja: s) „Ki házasságtörő, a szívnek fogyatkozása
miatt elveszti lelkét. Szégyent és gyalázatot gyűjt magának, és
gyalázata nem töröltetik el." Ezen bűn nagysága könnyen érthető
a büntetés szigorúságából is; mert a házasságtörők az ó szövetség¬
ben 6) az Úrtól adott törvény szerint megköveztettek.
l) 1. Tessz. 4, 3 5. 2) 1. Kor. 6, 15. 16. 3) I. Kor. 6, 19.
4) I Kor. 7, 4. s) Példab. 6, 32 6) Móz. III K. 20, 10. Jozs.
8, 5.
367
IX. K. Minő büntetések szokták a bujaságot többnyire követni.
Sőt egynek bujasága miatt néha nemcsak a bűn elkövetője,
hanem egész város is eltöröltetett, mint a Szikemitákról ‘) olvassuk.
Az isteni büntetés sok példáját említi a szentirás, melyeket a plé¬
bános a híveknek az undok bujaságtól elrettentésére összegyüjthet;
ilyenek: Sodorna s a többi vég városoknak elpusztulása, 2) a pusz¬
tában Moáb leányaival bujálkodó Izraeliták büntetése, s) a Benja-
miták kiirtatása. 4) A kik pedig a halált elkerülik, azon elviselhet-
len kínok és büntetések gyötrelmeitől, melyekkel gyakran sujtatnak,
meg nem menekülhetnek; mert lelkileg úgy megvakulnak, s ez a
legnagyobb büntetés, hogy sem az Istenre, sem becsületökre, sem
méltóságukra, sem végre gyermekeikre és életükre nem tekintenek,
• * s ennek következtében oly tehetetlenekké s haszontalanokká válnak,
hogy semmi fontosat rájok bízni nem lehet, s majd semmifele tiszt
teljesítésére sem alkalmatosak. Erre például szolgálnak Dávid5) és
Salamon,e) kiknek elseje, miután házasságtörésbe esett, egyszerre
egészen megváltozván, legszelídebből kegyetlenné lett, úgy hogy
Uriást, ki neki nagy szolgálatot tett, halálnak áldozta; a másik, mi¬
dőn egészen az asszonyokkal való kéjelgésbe merült volna, úgy el¬
fordult az Isten igaz vallásától, hogy „idegen Isteneket imádna."
Elveszi tehát, mint Ozeas 7) mondja, e bűn az ember értelmét, és
gyakran megvakitja őt. Most térjünk át azon óvszerekre, melyek
cselekedetben állanak.
X. K. Mely módokkal ingereltetnek az emberek a bujaságra,
melyeket főkép kell kerülniük.
Ezek közt első az, hogy a henyélést szorgosan kerüljük, mely¬
ben midőn Sodorna lakosai, mint Ezekiel 8) írja, hivalkodva elme¬
rültek, hanyatt-homlok rohantak az undok fajtalanság ama legocs-
mányabb bűnébe. Ezután a részegséget kell gondosan kerülni. „Meg-
elégitettem őket, úgymond a látnok, 9) és paráználkodnak," mert a
telt és jóllakott has fajtalanság szülője. Ugyanezt jelenté az Ur
ama szavakkal: I0) „Vigyázzatok magatokra, nehogy elnehezedjék
*) Móz. I K 34. 2) Móz. I. IC. 19. 3) Móz. IV. K. 25.
*) Birák. K. 20. *) Kir. II. K. 11. 9) hlir. 111. KM. 7) Öze.
4, 1!. 8) Ezek. i6, 49. 8) Jer. 5, 7. 10) Luk. 21, 34.
308
szivetek mámor és részegség által." Ugyanezt az apostol is:1)
„Meg ne részegedjetek borral, melyben bujaság vagyon." De leg¬
inkább a szemek szokták a szivet bujaságra ingerelni, mire vonat¬
kozik Krisztus Urunk ama mondása: 2) „Ha szemed megbotránkoz¬
tat téged, vájd ki azt, és vesd el magadtól." Gyakran szólnak erről
továbbá a látnokok is; mint Jób:3) „Szövetséget kötöttem szemeim¬
mel, hogy ne is gondolnék szűzre." Végtére a szemek Önzetlensé¬
géből származott roszaknak sok, majdnem számtalan példái vannak,
így vétkezett Dávid,4) igy Szichem királya;5) ily módon vétkeztek
ama vének is, Zsuzsánna rágalmazói. 6)
XI. K. A túlságos női pipere, az ocsmány beszédek, s a bujaság
egyéb ingerlői kerülendők.
Továbbá a testnek keresettebb felékesítése, mely a szemeket
ingerli, gyakran nem csekély alkalmat szolgáltat a bujaságra; azért
int Jézus Sirák fia:7) „Fordítsd el arczodat a fel ez i f r áz ott asszony¬
tól." Ha tehát a nők hajlandók a túlzott cziirálkodásra, nem leend
fölösleges, ha a plébános arra is némi szorgalmat fordít, hogy őket
néha intse és feddje szent Péternek erre vonatkozó igen nyomós
szavaival:8) „Az asszonynak ne a külső hajdiszben, vagy arany vi¬
seletben, vagy Öltözékben legyen ékessége." így szól szent Pál is:9)
„Nem fodoritott hajakkal, vagy arany nyal, vagy gyöngyökkel, vagy
drága Öltözékkel;" mert sok arany s drága gyöngygyei díszített
asszony elvesztette a lélek és a test ékességeit. A bujaság ezeu
izgató szerét, mely az öltözet ékesitéséből származik, követi a má¬
sik, a tisztátalan és ocsmány beszéd; mert a trágár szavak égő
szövétnekként lángra gyújtják az ifjak kebleit. Mert „megvesztegetik
a jó erkölcsöket a gonosz beszélgetések," úgymond az apostol; 10)
mivel ugyanezt nagy mértékben okozzák az enyelgő és olvadozó éne¬
kek és tánezok, azoktól is szorgosan kell óvakodni. Ide tartoznak
az erkölcstelen és szerelmes modorban irt könyvek is, melyeket
szintúgy kerülni kell, mint azon képeket, melyek valamely rútságot
ábrázolnak, minthogy bennök a rut csábításokra s az ifjú keblek
felingerlésére igen nagy erő rejlik. De főkép gondoskodjék a ple-
l) Efez. 5, 18. 2) Mát. 5, .9. 3) Job. 31, t. 4) Kir. II.
K. 11, 2. 6) Moz. I. K. 34, 2. 6) Dán 13, 8. 7) Jézus Sirák
fia K. 9, 8. *} 1. Péti 3, 3. °) I. Tini. 2, 9. l0) I Kor. 15, 33.
bános, hogy ezekre nézve a trienti sz. zsinattóll) hozott jámbor és
vallásos határozatok szentül megtartassanak. Ha az eddig megem¬
lítetteket mind nagy szorgalommal és gonddal kerüljük, a bujaság¬
nak majd minden anyaga eltávolittatik.
XII. K. A gyónás, oltáriszentség, s más istenes dolgok használata
a tisztaság megőrzésére szükséges.
Azonban erejének elnyomására legtöbbet használ a gyónás és
áldozás; továbbá a folytonos és áhitatos imák, alamizsnával és böjttel
összekapcsolva. Mert a tisztaság Isten ajándéka, melyet az igazán
kérőktől nem tagad meg, nem is enged bennünk erőnk fölött ki¬
sértetni.
XIII. K. A tisztaságra törekvőnek testét fékeznie kell.
A testet pedig nemcsak böjtökkel, és fökép azokkal, melyeket
az anyaszentegyház rendelt, hanem virrasztás, ájtatos buosujárások,
s másfele sanyargatásokkal is kell edzeni, s az érzékek kívánságait
megfékezni; mert ezekben s hasonló dolgokban áll leginkább a
mértékletesség erénye. Ezen értelemben ir sz. Pál a Korintusiak-
hoz:2) „Mindaz, ki küzdésben tusakodik, megtartóztatja magát; és azok
ugyan, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig hervadatlant."
És alább: „Sanyargatom testemet, és szolgálat alá vetem, nehogy,
midőn másokat tanítok, enmagam elvettessem." És más helyen:8)
„A testet ne ápoljátok a kívánságok szerint."
VIII. FEJEZET.
A hetedik parancsról.
Ne orozz. 4) *
1. K. Ezeu parancs haszna és a két előbbivel összefüggése.
Hogy régi szokás az anyaszentegyházban ezen parancs értelmét
és mivoltát a hallgatók szivére kötni, mutatja az apostolnál azok
x) Trient. zsin 25 ül. a sz. képekr. hat. 2) I. Kor. 9, 25. 27.
3) Rom. 13, i4. 4) Móz. 11. K. 20, 15.
 370
mogtoddése, kik másokat elrettenteni iparkodtak azon bűnöktől, me¬
lyekkel maguk elárasztva voltak; mert, úgymond, ') „Ki mást ta¬
nítasz magadat nem tanítod; hirdeted, hogy ne lopjanak, és lopsz.“
A paiancs ezen sürgetése által nemcsak a kornak gyakori vétkét
megjavították, hanem a viszályokat és perlekedéseket is, és a bajok
egy b okait, melyek a lopásból szoktak származni, megszüntették.
Minthogy azon vétkekben és a vétkek káros következményeiben és
büntetéseiben a mi korunk is sajnosán szenved: a plébánosok, a
szent atyák és a keresztény tudomány mesterei példája szerint sür¬
gessek e törvény megtartását, és gyakran szorgalmasan fejtegessék
ezen parancs mivoltát és értelmét. Tevékenységüket és szorgalmu¬
kat mindenekelőtt arra fordítsák, hogy Istennek az emberiség iránti
végtelen szüreteiét megismertessék, ki nemcsak testünket s éle¬
tünket, és hírnevünket s becsületünket azon két tilalommal: „Ne
Paráználkodjál,“ mintegy védfegyverrel oltalmazza; hanem
külső javainkat s birtokunkat is mintegy őrizettel megerősíti és vé¬
delmezi ezen parancscsal: „Ne orozz."
II. A. Mi az értelme ezen parancsnak.
l'J szayaknak nem más az értelme, mint az. melyet fönebb
előadtunk, midőn más parancsolatokról szólottunk: hogy t. i. Isten
ezen javainknak, melyek az ő oltalma alatt állanak, akárkitől el-
vitetését vagy megsértését tiltja. Minél nagyobb az isteni törvény
ezen jótéteménye, annál nagyobb háladatossdggal kell viseltetnünk
a jótétemény szerzője, Isten iránt. És mivel mind a hálaérzetre,
mind annak tanúsítására legjobb mód adatik elénk, hogy a paran¬
csokat necsak szívesen elfogadjuk, hanem tettleg is teljesítsük: a
híveket ezen parancs betöltésére buzdítani s tüzelni kell. 11 parancs
is, mint az előbbiek, két részre oszlik; melyek közöl az első, mely
a lopást tiltja, világosan ki van fejezve; a másiknak, mely azt pa¬
rancsolja, hogy felebaiátunk iránt jóakarattal s jótékonysággal vi¬
seltessünk, érteimé s mivolta az előbbiben elrejtve s beburkolva
oglaltatik. Iitlóbb tehát az elsőről szólandunk: „Ne orozz."
III. K. Mit akar itt a törvényhozó a lopás szóval kifejezni.
Éne nezve meg kell jegyezni, hogy a lopás alatt nemcsak
1) Kom 2, 21.
371
valaminek a tulajdonos akarata elleni titkos elvitele, lianem valamely
idegen jószágnak a tulajdonos tudtára, de akarata ellen való birása
is értetik; különben azt kellene állítani, hogy, a ki a lopást tiltja, az
erőszakkal s igazságtalanul elkövetett rablásokat nem roszalja, ho¬
lott igy ir az apostol:1) „Sem a ragadozók nem fogják bírni az
Isten országát;" kikkel, ugyanazon apostol szerint,2) minden viszonyt
és társalgást kerülni kell. Mindazáltal a rablás, mivel a tárgy el¬
viteléhez erőszak is járul, nagyobb vétek, mint a lopás, s nagyobb
gyalázatot okoz.
IV. K. Midőn Isten itt minden idegen jószág igazságtalan bitorlását
tiltani akarja, miért említi a lopást, és nem a rablást.
De nem kell csodálkozni, hogy az isteni törvény parancsa a
gyengébb lopás, s nem a rablás szóval van kifejezve; mert ez azon
fontos okból történt, mivel a lopás köre tágasabb, és többre kiter¬
jed, mint a rablás, melyet csak azok követhetnek el, kik másoknál
hatalmasbak és erősebbek. Azonban mindenki beláthatja, hogy, mi¬
dőn ugyanazon nemű kisebb vétkek kizáratnak, a nagyobb gonosz¬
ságok is tiltatnak.
V. K. Elszámoltatnak a tágasb értelemben vett lopás nemei.
Az idegen javaknak igazságtalan birása és használata különb¬
féle nevekkel jeleltetik azok különbfélesége szerint, a mik a tulajdo¬
nos tudta nélkül s akarata ellen vitetnek el. Mert, ha magán em¬
bertől magán jószág vetetik el, „lopásnak" neveztetik; ha közvagyon
lopatikel, „közvagyonorzásnak" mondatik; „emberrablásnak" nevez¬
tetik, ha szabad egyén, vagy másnak szolgája rabszolgaságba hur-
czoltatik; ha pedig szent dolog vitetik el, „szentségtörésnek" ne¬
veztetik, mely istentelen s gaz tett annyira szokássá vált, hogy az
isteni szolgálatra, vagy az egyház szolgáinak, vagy a szegényeknek
használatára jámborul és bölcsen rendelt javak egyesek kívánságai¬
nak s ártalmas kényeinek kielégítésére fordittatnak.
VI. K. Nemcsak azok szegik meg e parancsot, kik idegen javakat
tettleg bírnak.
De az isteni törvény magán a lopáson, az az: a külső cselekedeten
I. Kor. 6, 10. 2) I. Kor. 5, 11.
49
 372
kívül a lopási szándékot és akaratot is tiltja. Mert szellemi törvény,
mely a szívre mint a gondolat és szándék forrására tekint. „Mert a
szívből erednek a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések,
paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok;" úgy mond azUr
szent Máténál. *)
VII. K. Miből ítélhetjük meg főkép a lopás súlyos voltát.
Mily súlyos bűn legyen a lopás, eléggé mutatja maga a ter¬
mészet és józan ész; mert ellenkezik az igazsággal, mely minden¬
kinek a magáét megadja. Mert a javak ama felosztásának és kijelölé¬
sének, mely már kezdet óta a nemzetek törvénye által megállapittatott,
és isteni s emberi törvények által is megerősittetett., érvényesnek
kell lennie, hacsak az emberi társadalmat felforgatni nem akarjuk,
hogy kiki bírja azt, a mihez jogosan jutott. Mert, mint az apostol mond¬
ja:2) „Sem a tolvajok, sem a fösvények, sem a ragadozók nem
fogják bírni az Isten országát.“ Azontúl u gonoszság ártalmas*
ságát és iszonyuságát az azt kisérő számos következmények is mu¬
tatják. Mert belőle sokszor másokról vakmerő és meggondolatlan
ítéletek származnak, gyűlölködések, ellenségeskedések, s néha az
ártatlanok legkegyetlenebb kárhoztatása következik.
Vili. IC Az elvitteket szükségképen vissza kell téríteni.
Mit mondjunk azon kötelességről, mely Istentől mindenkinek
parancsol tátik, hogy eleget tegyen annak, kitől valamit elvett? „Mert
a bűn meg nem bocsáttatik, úgymond szent Ágoston, 3) ha az el*
vitt jószág vissza nem adatik." Mily nehézséggel jár ezen vissza¬
térítés, midőn valaki megszokta idegen jószágból gazdagodni, azon¬
kívül, hogy mindenki mind mások példájából, mind saját érzéséből
megítélheti, kitetszik Habakuk látnok tanúságából:4) „Jaj annak,
ki sokasitja azt, a mi nem övé; és meddig? csak sűrű sarat gyűjt
magára." Az idegen javak bírását sűrű sárnak nevezi, melyből csak
nehezen tudnak az emberek kivergődni s kibontakozni. A lopásnak
pedig annyi neme van, hogy azokat elsorolni igen nehéz. Azért
elég legyen e kettőről, a lopás és rablásról szólanunk, melyekre
l) Mát. 15, 19. 2) I. Kor. G, 10. 3) Sz. Ágost. 153. lev.
6. f. 4) Hab. 2, 6.
mindazok, a mikről még szólandunk, mint főre vonatkoznak. Azért a
plébánosok minden gondja és törekvése arra legyen irányozva, hogy
azokat meggyülöltessék s a hivő népet ez istentelen gonoszságtól
elriaszszák. De térjünk át e bűn különbféle nemeire.
IX. K. Melyek a lopás fő nemei, s kik számítandók a tolvajok közé.
Tehát azok is tolvajok, kik a lopott jószágot megveszik, vagy
az akármiként találtat, elfoglaltat vagy eltulajdonitottat megtartják;
azt mondja ugyanis sz. Ágoston: „Ha találtad és vissza nem adtad,
raboltad. l)“ Ha a jószág tulajdonosát épen nem lehet feltalálni, a
szegények hasznára fordítandó. Ki a 'visszatérítésre nem bírható,
világosan bizonyítja, hogy, ha tehetné, mindenünnen mindent elvinne.
Ugyanazon biiunel terhelik magokat, kik az adás és vevésben csa¬
lárdsággal vagy kétértelműséggel élnek; ezek csalárdságát megbo-
szulandja az Ur. Súlyosabban s igazságtalanabbul vétkeznek a lopás
ezen nemében azok, kik hamisított és romlott áruczikkeket jók es
épek gyanánt adnak el; s a kik a vevőket a fontban, mértékben,
vagy számításban és rőfben megcsalják. Mert Mózes V. könyvében
írva van:2) „Ne legyen zsákodban különféle mérték;" és III. köny¬
vében: *) „Ne cselekedjetek valami igazságtalant az ítéletben, a
rőfben, fontban, mértékben. Igaz mérleg és igaz font, igaz véka
és igaz meszelj legyen köztelek.“ És más helyen:4) „Utálatosság
az Urnái a kétféle iont; az álnok mérleg nem jó." Világos tolvaj-
ságot követnek el a munkások és kézművesek is, kik az egész s tel¬
jes bért követelik azoktól, kiknek a rájok bízott munkát nem az
igazság és kötelezettség szerint teljesítették. Nem különböznek a
tolvajoktól a hütelen cselédek és felügyelők; sőt roszabbak a külső
tolvajoknál, mivel a tolvaj cseléd elől a házban semmit lepecsételni
vagy elzárni nem lehet. Továbbá lopást látszatnak elkövetni, kik
költött vagy szinlett szavakkal, vagy szegénység álarcza alatt pénzt
csikarnak ki, kiknek bűne annál súlyosabb, mivel a lopást hazug¬
sággal tetézik. A tolvajok számába tartoznak azok is, kik valamely
köz° vagy magán tisztséget elvállalván, arra semmi vagy csekély
gondot fordítanak, kötelességöket elhanyagolják, s csak a bért és
fizetést tekintik. A lopások nagy számát, melyeket az ügyes, s
i) Sz. Ágost. 178. besz. 8. f. 2) Móz. V. K. 15, 13. s) Móz.
III. K. 19, 35. 36. 4) Példab. £0, 23.
 374
minden pénzhez játhatást médot ismerő kapzsiság talált ki, elsorolni
hosszas, s, mint mondottuk, igen nehéz volna,
X. IC Melyek a rablás nemei, s kik nevezendők rablóknak.
E vétek második fő neméről, a rablásról kell tehát szólni; de
előbb intse a plébános a kér. népet, hogy megemlékezzék az apos¬
tol ama mondásáról:1) „A kik gazdagok akarnak lenni, kisértetbe
esnek és az ördög tőrébe." Se él ne feledkezzék soha ezen pa¬
rancsról:2) „Mindeneket, a miket akartok, hogy cselekedjenek nektek
az emberek, ti is cselekedjetek nekik." Arra is szüntelenül gon¬
doljanak:3) „A mit nem akarsz, hogy más neked cselekedje, óva¬
kodjál, nehogy azt valamikor másnak cselekedjed." A rablás fogalma
tehát messzebbre terjed ; mert, kik a munkásoknak a megígért bért
ki nem adják, ragadozók, kiket szent Jakab következő szavakkal
In fel bűn bánatra: 4) „Most már gazdagok! sírjatok, ordítván rátok
következő nyomoruságtokon.“ A bünbánat okát is hozzá csatolja:
„mert íme a munkások, kik tartományaitokat aratták, általatok csa¬
lárdul letartott bére folkiálta, és azok kiáltása a seregek Urának
füleibe hatott." A ingadozás ezen neme Mózes III.5) és V.8) köny¬
vében, Malakiásnál,7) és Tóbiásnál8) igen nagyon roszaltatik. A in¬
gadozás bűnében részesek, kik az egyház elöljárói és tisztviselőinek
járó illetékeket, adót, vámot, tizedet s más efféléket meg nem ad¬
ják, vagy elsikkasztják és eltulajdonítják.
XI. IC. Az uzsoráskodás nem más, mint ingadozás, és igen
nagy bűn.
Ide tartoznak az uzsoráskodók is, a ingadozás legszenvedélye-
fe*b ?•irgalmatlanabb űzői, kik az ügyefogyott népet az uzsora által
kifosztják és tőnkre juttatják. Uzsora pedig az, a mi a kölcsönzött
tokén es kamaton felül vetetik; akár pénz legyen, akár valami más,
a mi pénzén vehető vagy a szerint becsülhető. Mert Ezekielnél igy
van megírva:9) „Uzsorát és többet nem vészén;" és az UrLukács¬
nál:10) „Kölcsönözzetek, semmit vissza nem várván." Ezen bűn
- , l h 9' l Ma> 7, 12. 3) Tob. 4, 16. *) Jakab.
a’ í’ 4s l uÓZ' 11 ’ K« 19, 13> 6) Móz- v K- 24> 14 7) Maiak.
3, 5. ) Tob. 4, 15. 9) Ezek. 18, 17. 10j Luk. 6, 35.
37 r>
mindenkor igen nagy gonoszságnak tekintetett, még a pogányoknál
is leggyülöletesebb vala. Innen ama mondás: l) Mit tesz uzsorás-
kodni? Mit mást, mint gyilkolni!" Mert a kik uzsoráskodnak, ugyan¬
azt kétszer adják el, vagy azt adják el, a mi nem létezik.
XII. K. A megvesztegetett birák, s a hitelezők megcsalni
ragadozást követnek el.
Ragadozást követnek el a megvesztegethető birák is, kik Íté¬
leteiket áruba bocsátják, s pénz és ajándékok által megnyeretve
a szegények és szűkölködik legigazságosabb ügyeit megbuktatják.
A hitelezők megcsalói, s az adósságot eltagadók, s a kik a fizetés
idejének kitűzése mellett magok vagy mások hitelére veszik az áru¬
kat, de szavukat meg nem tartják, szinte ingadozásban részesek»
kiknek vétkük annál nagyobb, mivel a kereskedők tőlük rászedet¬
vén s megesalatván, a társadalom nagy kárára mindent drágábban
árulnak. Ezekre látszik alkalmazhatnak Dávid ama mondása: *)
„Kölcsön vesz a bűnös, és nem fizeti meg."
XIII. K. A gazdagok, kik zálogot vevén a szegényeket elnyomják,
a rablókhoz számláltatnak.
Mit mondjunk azon gazdagokról, kik a kölcsön adottat a fi¬
zetni nem tudóktól szigorúan követelik, s Isten tilalma ellenére zá¬
logul veszik azokat is, a mik a test védelmére szükségesek? Azt
mondja ugyanis az Isten:3) „Ha zálogul ruházatot veszesz feleba¬
rátodtól, napnyugat előtt add vissza neki; mert az egyetlen öltözék,
mivel testét födi, és nincs egyebe, miben háljon. Ha hozzám felkiált,
meghallgatom öt, mert irgalmas vagyok." Ezek szigorú követelését
ragadozásnak, sőt épen rablásnak méltán nevezzük.
XIV. K. Kik a gabonát Ínség idején visszatartják, ragadozók.
A sz. atyák a ragadozók közé sorozzák azokat is , kik szűk
termés idején a gabonát visszatartják, és azt okozzák, hogy az élel¬
mezés miattuk drágább és nehezebb lesz; a mi egyéb, a táplálásra
és élet föntartására szükségesekről is áll; ezeket sújtja Salamon azon
l) Sz. Ámbr. 14. f. Tobiásr. 2) Zsolt. 36, 21. 3) Móz. II.
K 2*, 26. 27.
 376 377

átka; ') „Ki elrejti a gabonát, átkoztatik a néptől." Ezeket, bű¬ XVI. K. Mit kell tartani az alamizsnákról, melyek itt burkoltan
neikre emlékeztetvén, nyíltabban feddjék meg a plébánosok, s előt¬ szintén parancsoltainak.
tük ezen bűnök büntetéseit bővebben fejtegessék. Ennyit a tiltot¬
takról; most a parancsoltakra térjünk át, melyek között' első helyen E parancsnak pedig az az értelme, hogy a szegények és szü-
all az elégtétel vagy visszatérítés. „Mert a bűn meg nem bocsát- kölködőkön könyörüljünk, terheiket s ínségüket vagyonunk s te¬
tátik, lm az elvitt jószág vissza nem téríttetik."2) hetségünk szerint könnyitsük. Mivel e tárgyat igen gyakran óh tü¬
zetesen kell fejtegetni, azért a plébánosok sz. Uyprián, aranys/ájn
sz. János, nazianzi sz. Gergely s másoknak, kik az alamizsnáiéi
A V. K. Kik köteleztetnek a visszatérítésre.
jelesen írtak, könyveiből szedjék ki azokat, melyekkel o kötelossé-
göknek eleget tehetnek. Mert buzdítani kell a híveket, hogy azokon,
De mivel nemcsak, a ki lopott, annak, a kitől lopott, azt visszaté¬
kik mások irgalmából kénytelenek élni, gondosan és készséggel se¬
rítem tartozik, hanem azonkívül mindazokat, kik a lopásban részesek
gítsenek. Egyszersmind meg kell mutatni, mily szükséges az ala-
voltak, kötelezi a visszatérítés törvénye: ki kell fejteni, kik azok, kik
mizsnálkodás ; hogy t. i. valóban s tettleg legyünk adakozók a szü-
ezen elégtételt vagy visszatérítési kötelesség alól ki nem bújhatnak.
kölködők iránt, azon igen fontos okból, mivel az Isten az alamizsnál-
Ezek pedig több osztályba tartoznak; az elsőt a lopást parancsolók te¬
kodás kötelmét elmulasztókat s elhanyagolókat az utolso Ítélet napján
szik, kik nemcsak társai s szerzői a bűnnek, hanem a tolvajok e ne¬
el fogja átkozni s az örök tűzre kárhoztatni; azokat pedig, kik a
meben a legelvetemültebbek is. A második osztályba tartoznak, kik
szükölködőkkel jót tesznek, dicsérettel halmozva bevezetendi a meliy-
szándékra az elsőkhöz hasonlók, tehetségre különbözők, de a tol-
uyei hazába. Mindkét Ítéletet kifejezte Krisztus Urunk: ■) ,Jöjjetek
vajság ugyauazon fokán állanak, kik, minthogy parancsolniok nem
Atyámnak áldottai! bírjátok a világ kezdetétől nektek készített or¬
lehet, tanácscsal és biztatással ösztönzik a tolvajokat. A harmadik
szágot;" és: „Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre."
osztályhoz tartoznak azok, kik a tolvajokkal egyetértenek. A ne¬
gyedik osztályhoz tartoznak, kik a lopásban részesek, s abból hasz¬
XVII. K. Mikópeu kell a híveket az alamizsnálkodásra serkenteni.
not is húznak, ha haszonnak nevezhető, a mi őket, ha magukba
nem szállanak, örök kárhozatba dönti; kikrőligy szól Dávid:*) „Ha
Ezenkívül használják fel a papok a meggyőzésre alkalmas
tolvajt láttál, vele futottál." A tolvajok ötödik osztályát azok teszik,
mondatokat; mint:2) „Adjatok, és adatik nektek." Hozzák föl Isten
kik, noha a lopást megakadályozhatnák, nemcsak hogy ellene nem
Ígéretét, melynél bőségesbet s nagyobbszerüt gondolni sem lehet: )
állanak s elejét nem veszik, hanem inkább eltűrik s megengedik
^Nincsen senki, a ki elhagyta házát stb. — a ki száz annyit no
azok féktelenségét. A hatodik osztályt azok képezik, kik bizonyosan
nyerjen most ez időben,— és a más világon örök életet." legyek
tudják, hogy lopás történt és hol történt, de be nem jelentik, hanem
hozzá, a mit Krisztus Urunk mondott: 4) „Szerezzetek magatoknak
szinlik, mintha nem tudnák. Az utolsó osztály mind magában fog¬
barátokat a hamisság mámmonájából, hogy, mikor megfogyatkoztok,
lalja a lopások elősegitőit, őreit, a tolvajok pártolóit, és a kik ne¬
befogadjanak titeket az örök hajlékba." Ezen szoros kötelesség ré¬
kik menhelyet, szállást adnak ; azok mindnyájan a megkárositottak-
szeit0 is magyarázzák meg, hogy, a kik a szükölködőknek, életük
nak eleget tenni kötelesek, s ezen elkerülhetlen kötelességre hatha¬
fentartására nem adakozhatnak, legalább kölcsönözzenek a szegények
tósan buzditandók. E vétektől a lopást helyeslők s dicsérők sem
nek, Krisztus Urunk rendelete szerint:5) „Kölcsönözzetek, semmit
egészen mentek; sőt e bűntől még a gyermekek és nők sem tiszták,
vissza nem várván." E tett boldogító voltát kifejezi sz. Dávid: ")
a kik atyjaiktól vagy férjeiktől pénzt oroznak el.
„Boldog ember, ki könyörül és kölcsön ád.“
*) Példab. II, 26. 2) Sz. Ágost. 153. lev. 6 f 3) 40
zsolt. 18. !) Mát. 25, 24. 41. *) Luk. G, 38. a) Márk. 10, 29. 30.
4) Luk. lü, 9. 6) Luk 6, 35. °) HL zsolt. 5.
 378
XVIII. K. Dolgoznunk kell, hogy alamizsnát adhassunk s a
henyélést kerüljük.
A keresztény jámborsághoz tartozik, ha máskép tehetségünk¬
ben nem áll segíteni azokon, kik, hogy megélhessenek, mások kö-
nyörületességére szorulnak, már a henyélés elkerülése végett is fá¬
radtsággal s kezünk munkájával szerezni meg azokat, mikkel a
szűkölködik ínségét enyhíthetjük. Erre mindenkit saját példájával int
az apostol a Tesszalonikaiaklioz irt levelében: l) „Mert magatok tud¬
játok, miként kelljen minket követnetek;" és ugyanazokhoz:2)
„Igyekezzetek csendességben élni, és dolgaitokban eljárni, és mun¬
kálkodni kezeitekkel, amint parancsoltuk nektek;" és az Efezusiak-
hoz:3) „A ki lopott, már ne lopjon, hanem inkább munkálkodjék
kezeivel, azt dolgozván, a mi jó, hogy legyen, miből adni a szü-
kölködőknek. “
XIX. K. Takarékosan kell élni, hogy mások Ínségét enyhíthessük.
Takarékosan is kell élni, és mások javait kímélni, hogy ter-
hökre vagy alkalmatlanságukra ne legyünk; mely mértékletesség
az apostolokban mind, de leginkább szent Pálban tündöklik, ki igy
ir a Tesszalonikaiakhoz: 4) „Mert emlékeztek atyámfiai, a mi mun¬
kánkról és fáradalmunkról, miként éjjel nappal munkálkodván, hogy
valakit közőletek meg ne terheljünk, hirdettük köztetek az Isten
evangéliumát." És ugyanazon apostol más helyen:5) „Munkával és
fáradtsággal éjjel nappal dolgozván, hogy köztetek senkit ne ter¬
helnénk. “
XX. K. Mily okokkal kell a keresztény népet a lopás megutálására
s a jótékonyság gyakorlására vezetni.
Hogy a hivő nép ezen gonosz tettek minden nemeitől irtózzék,
hasznos leend, ha a plébánosok a látnokokból s a többi szent köny¬
vekből idézik a lopások és rablások kárkoztatását s azon szörnyű
fenyegetéseket, melyeket Isten ezen bűnök elkövetői ellen tett. Árnoz
látnok igy kiált fel:6) „Halljátok ezt, kik megrontjátok a szegényt,
és kiszívjátok a föld szükölködőit, mondván : Mikor múlik el az uj
■ \
*) II. Tessz. 3, 7. ®) I. Tossz. 4, dl. ?) Efez. 4, 28. 4) I.
Tessz. 9. 5J II. Tessz. 3, 8. 6) Ámoz. 8; 4. és k.
379
hold, hogy eladjuk az árut, és a szombat, hogy [felnyissuk a ga¬
bonatárt? hogy kisebbé tegyük a mértéket, és felemelhessük árát,
és hamis mérleget • vegyünk elé." Több ily értelmű hely található
Jeremiásnál, a Példabeszédek és Jézus Sirák fia könyvében. Nem
is lehet kételkedni, hogy a bajoknak, melyek a kort sújtják, magvai
nagyrészt ez okokban rejlenek. Hogy pedig a keresztények megszokják
a szükölködők és koldusok iránt bőkezűséget, s jótékonyságot tanúsítani,
a mi e parancs második részéhez tartozik, terjeszszék elő a plébá¬
nosok azon bőséges jutalmakat, melyeket Isten a jótevőknek s ada¬
kozóknak mind ezen, mind a más világon adni igér.
XXL K. Mit kell azokról tartani, kik lopásaikat és szentség-
töréseiket hiú ürügygyei mentegetik.
Mivel pedig vannak, kik lopásaikat mentegetik is: figyelmez-
tetendők, hogy Isten vétküknek semminemű mentségét be nem veszi;
sőt ily mentegetődzés nemcsak nem kisebbitendi, hanem igenis öreg-
bitendi a bűnt. íme, a nagyok oktalan fényűzése, kik vétköket
enyhíteni vélik, ha azt állítják, hogy nem birvágyból vagy fösvény¬
ségből vetemednek mások javainak elragadására, hanem családjaik
s őseik tekintélyének föutartása végett,, kiknek hírneve és méltósága
csökkennék, ha idegen javak nem járulnának töntartásához. Eze¬
ket veszélyes tévedésökből ki kell szabadítani, s nekik megmutatni,
hogy csak egy mód van a vagyon és kincs és az ősök dicsőségének
fentartására és öregbítésére, ha Isten akaratjának hódolnak, haaző
parancsait megtartják; ellenben, ha azokat megvetik, a legerősebb
alapra fektetett s legjobban rendezett gazdaság is megsemmisül, a
királyok királyiszékeikről s a méltóság legmagasb fokáról csakhamar
letaszittatuak, s Istentől gyakran igen jelentéktelen emberek, kik
előttük legnagyobb gyűlöletben állottak, hivatnak helyükbe. Hihe¬
tetlen, mennyire haragszik Isten ezekre; miről tanúskodik Izaiás,
kinél Istennek ama szavai olvastatnak:1) „Fejedelmeid hitetlenek
és az orzók társai; mindnyájan szeretik az ajándékokat, és az ado¬
mányok után járnak. Azért mondja a seregek Ura Istene, Izrael
hatalmasa: Hah! vigasztalást szerzek az ellenem szegülőkön, és bo- ^
szut állok ellenségeimen, és ellened fordítom kezemet, es kiolvasz¬
tom egészen salakodat."
l) Izai. 1, '<.3—2G.
50

3 80
XXII. K. Hogyan kell azoknak felelni, kik azt állítják, hogy ké¬
nyelem miatt kényszerülnek idegen javak elragadására.
Vannak, kik már nem a fényt és hírnevet, hanem a kényel¬
mes!) és díszesebb életmódot hozzák fel okul; ezek megczáfolandók
s megtanitandók, mily istentelen azoknak mind tettök, mind beszé¬
dük, kik a kényelmet eléje teszik Isten akaratának és dicsőségének,
kit parancsai elhanyagolásával szerfölött megbántunk. S hogyan is
lehetne a lopás kényelem szülője, holott a legnagyobb kellemetlen¬
ségek követik? „Mert a tolvajra, úgymond Jézus Sirák fia, •) gyalázat
jön és bánat." De tegyük föl, hogy nem éri kellemetlenség: ámde
megbecsteleniti a tolvaj Isten nevét, ellenszegül legszentebb akara¬
tának, s üdvös parancsait megveti. E forrásból ered minden tévely,
minden gonoszság, minden istentelenség.
X'XIII. K. Mit kell azoknak mondani, kik 'lopásaikat, azzal men¬
tegetik, hogy a gazdagokat fosztják ki, vagy hogy a tolvajlást
megszokták.
Sőt találkoznak néha olyanok is, kik azt állítják, hogy nem
vetkeznek, midőn a gazdagoktól és tehetősebbektől valamit elvesz¬
nek, mivel azok ezen elvétel által kárt nem szenvednek, sőt meg
sem érzik. Valóban nyomorult és veszedelmes inentegetődzés! Má¬
sok azt vélik, hogy elégséges mentségökre szolgál, mivel úgy meg¬
szokták a lopást, hogy ezen szándékot és cselekvésmódot egykönnyen
el nem hagyhatják; ezeknek, ha ;az apostolra nem hallgatnak, ki
igy szól:*) „A ki lopott, már ne lopjon," akarva nem akarva az
örök büntetéseket meg kell szokniok.
XXIV. K. Mit kell továbbá azoknak mondani, kik mentségül azt
hozzák fel, hogy alkalom vagy boszuvágy vitte őket a lopásra.
Némelyek azzal mentegetődznek, hogy kínálkozó alkalommal
vették el a másét; mert az ismert közmondás szerint: a ki nem
tolvaj, az alkalom azzá teszi. Ezeket gonosz véleményüktől azon
indokkal kell eltéríteni: hogy a gonosz kívánságoknak ellen kell
állani. Mert ha mindent tettleg véghez kellene vinni, a mire az
*) Jézus Sirák fia K. 5, 17. *) Efez. 4, 28.
381
erős vágy ösztönöz: a bűnöknek és gonosz tetteknek vége és határa
nem volna. Eölötte utálatos tehát azon mentség, vagy inkább a
legnagyobb zabolátlanság és igazságtalanság bevallása. Mert a ki azt
mondja, hogy azért nem vétkezik, mivel nincsen alkalma a vétke¬
zésre, mintegy bevallja, hogy minden kínálkozó alkalommal kész
vétkezni. Mások azt mondják, hogy boszuból lopnak, mivel rajtok is
ugyanazon igazságtalanságot követték el; ezeknek igy kell válaszolni:
először senkinek sem szabad boszut állani; azután senki som lehel
saját ügyében biró; és még kevésbé szabad másokat büntetni azo¬
kért, a miket nem ők követtek el.
XXV. K. Mit kell azoknak mondani, kik azért lopnak, hogy
adósságaiktól szabaduljanak.
Végre némelyek eléggé kimentve és igazolva hiszik a lopást
azáltal, hogy adóssággal lévén terhelve, különben attól meg nem
szabadulhatnak, hacsak a lopottal nem törlesztik; kiknek meg kell
mutatni, hogy nincsen súlyosabb adósság, és a mely inkább nyomja
az emberiséget, mint azon adósság, melyről az Ur imádságában na ¬
ponkint megemlékezünk: ’) „Bocsásd meg nekünk a mi vétkeinket"
(a latinban: adósságainkat); azért a legnagyobb esztelenség többel
akarni tartozni az Istennuek, vagyis a bűnöket szaporítani, hogy, a
mivel az embereknek tartozik, letörleszsze; és kisebb baj börtönbe
vettetni mint a pokol örök kínaira kárhoztattatni ; sokkal nagyobb
rósz Isten, mint az emberek által Ítéltetni el; továbbá hogy könyörögve
Isten segedelme s kegyességéhez kell fordulni ok, kitől, a mire sziik-
sé^ök van, megnyerhetik. Vannak még másféle mentségek is, me¬
lyekre az értelmes és kötelességökben szorgalmasan eljáró plébá¬
nosok könnyen megfelelhetnek, hogy végre a nép jó cselekedetek
követője legyen.
«) Mát. 6, 12,
382
IX. FEJEZET.
A nyolczadik parancsról.
Hamis tanúságot ne szólj a te felebarátod ellen. *) .
I. K. Mily haszna van ezen parancsnak.
Mily hasznos sőt szükséges e parancsot mind szorgalmasan
kifejteni, mind a belőle folyó kötelességre figyelmeztetni, sz. Jakab
tekintélye tanítja ezen szavakkal:*) „A ki szavában nem hibáz, az
tökéletes férfiú." Továbbá: „A nyelv kicsiny tag ugyan, de-nagy
dolgokat visz végbe: ime egy csekély tűz mily nagy erdőt gyújt
fel," s a mik következnek ugyanazon értelemben. Ezekkel kettőre
intetünk: először, hogy ezen a nyelv által elkövetett bűnnek igen
nagy köre van; a mit a látnok ama mondása is megerősít:*) „Min¬
den ember hazug," úgy hogy ez csaknem az egyedüli bűn, mely
minden emberrel közösnek látszik. Másodszor, hogy belőle meg-
számlálüatlan sok rósz származik, mivel a rósz nyelvű ember vétke
által sokszor a vagyon, becsület, az élet és a lélek üdve veszendőbe
megy, vagy a megsértetté, mivel a bántalmakat türelemmel viselni
nem tudja, hanem haragtól elragadtatva megboszulja; vagy pedig
a sértőé, mivel kárliozatos szégyenérzetből és a becsületrőli ferde
fogalomból visszariadva rá nem bírható, hogy a megbáutottnak ele¬
get tegyen. Azért inteni kell a hiteket, hogy legnagyobb buzgó-
sággal adjanak hálát Istennek ezen üdvös parancsért: „hamis tanú¬
ságot ne szólj felebarátod ellen;" melylyel nemcsak nekünk tiltatik
másoknak sérelmet okozni, hanem az iránta köteles engedelmesség
által mások bántalmaitól is védve vagyunk.
II- A'. Mi az értelme ezen parancsnak.
De ezen parancs magyarázásában ugyanazon utón és mód sze¬
rint kell haladnunk, mint a többiekben haladtunk; hogy t. i. két
törvényt különböztessünk meg benne : egyiket, mely a hamis tanú¬
ságot tiltja; másikat, mely parancsolja, hogy minden tettetést és
csalárdságot kerülve szavainkat s tetteinket az igazsághoz szabjuk.
*) Móz. II. K. 20, 16. *) Jak. 3, 2. 5. 3) 115. zsolt. 11.
E kötelességre az apostol eme szavakkal inti az Efezusiakat: ')
„Igazságot cselekedvén a szeretethet), mindenütt növekedjünk abban.
III. K. Mi tiltatik főkép e parancsban.
E parancs első részének az az értelmo, hogy, noha a hamis
tanúság által mindaz jelentetik, a mi másokról, akár j«'», akar rósz,
komolyan állittatik, akár a törvényszék előtt, akár azon kívül: meg'*
főleg ama tanúság tiltatik, mely a törvényszék előtt hamisan, es¬
küvel erősittetve tetetik. A tanú ugyanis Istenre esküszik , s az
i<ry tanuskodónak és Isten nevére hivatkozónak szava b-giiagyn • >
hitellel és nyomatékkai bir. Mivel tehát e bizonyságt •tel karos,
azért főkép tiltatik; mert a megesketett tanukat, hacsak törvényes
kifogások által ki nem záratnak, vagy gonoszságuk és istoutolciiHö-
gük nem nyilvánságos, még maga a bíró sem vetheti vissza, "ig
miután isteni törvény parancsolja,*) hogy „két vagy báróin ami
vallomásán álljon az egész dolog." De,.hogy * bivek e pa.anesnl
teljesen értsék, ki kell fejteni, mit jelent e szó „lolebnrál," ki ellen
hamis tanúságot tenni teljességgel nem szabad.
IV. K. Mit jelent itt a „felebarát" szó.
Felebarátunk pedig, mint Krisztus Urunk tanításából *) kive¬
hetni, mindaz, ki segélyünkre szorul, akár rokon, akár idegen, akin
hazánkfia, akár külföldi, akár barátunk, akár ellenségünk legyen ;
mert nem kell azt. gondolni, hogy az ellenségek ellen szabad ha¬
mis tanúságot tenni; hisz az Ur Isten parancsából őket szeletei
tartozunk. Sőt, mivel kiki önmagának némikép felebarátja (pro-
ximus), senkinek sem szabad önmaga ellen hamis tanúságot, tenni;
s a kik ezt teszik, önmagukra szégyen és gyalázat bélyegét, sutven,
mind magokat, mind az egyházat, melynek tagjai, megsértik; mint
azok, kik magokat megölik, ártanak a társadalomnak. Mert szent
Ágostonnál 4) olvassuk: „Csak a fonák felfogásunk vélhettek, hogy
nincs megtiltva bárkinek önmaga ellen hamis tanúságot tenni, mi
val a parancsban hozzá van téve: „felebarátod ellen." l>e azért, ha
valaki önmaga ellen hamis tanúságot, tesz, ne gondolja, hogy e huu-
*> Efez. 4, 15. 2J Mát. 18, 16. *) Luk. 10,29. k. '*)
Ágost. Isten városár* k 20. f.
384
tői ment; mert, a ki szeret, a felebaráti szeretet szabályát önmaga
szeretetétől veszi.
V. IC Felebarátunk javára hamis tanúságot tenni, vagy hazudni
nem szabad.
De mivel felebarátunknak hamis tanúsággal ártani tiltatik,
azért senki se gondolja az ellenkezőt megengedettnek, hogy hamis
esküvel annak részére, kivel születés vagy vallás köt egybe, vala¬
mely hasznot vagy előnyt eszközölni szabad. Mert senkinek hazugság és
csalás, még kevésbé hamis eskü által hasznára törekednünk nem
szabad. Azért sz. Ágoston a hazugságról Creseentiushoz * *) Írván,
az apostol szerint tanítja, hogy a hazugságot a hamis tanúsághoz kell
sorozni, habár valakinek hamis dicséretére történik is. Mert ama
helyet, magyarázván:2) „Akkor mi Istennek hamis bizonyságaiul
tartatnánk, mint a kik bizonyságot tettünk Isten ellen, hogy feltá¬
masztotta Krisztust, kit nem támasztott fel, ha a halottak fel nem
támadnak :" „Hamis tanúságnak nevezi az apostol, úgymond, ha va¬
laki Krisztusról hazudik, habár olyat is, a mi az ő dicséretére lát¬
szik szolgálni."
VI. K. Mennyi rósz származik a másnak javára tett hamis
tanúságból.
Igen gyakran megtörténik az is, hogy, a ki egyiknek kedvez,
a másiknak árt. Bizonyára tévedésbe ejtetik a biró, midőn néha,
hamis tanuktól rászedetve, az igazság ellen az igazságtalanság részére
kénytelen határozni és Ítélni. Néha az is megtörténik, hogy, a ki
ügyét valakinek hamis tanúsága által a törvényszéken megnyerte,
és ezért büntetés nem érte, az igazságtalan győzelem fölött örvend¬
vén, megszokja a hamis tanuk félfogadását és alkalmazását, kiknek
segélyével mindahhoz, a mit megkíván, eljuthatni reméli. Ez pedig
mind magára a tanúra nézve igen rósz; mert attól is, kit esküjével
támogatott és segített, csalónak és hamisan esküvőnek tartatik, mind
maga, mivel a gonoszság kívánsága szerint sikerült, az istentelen-
ségben és vakmerőségben naponkint gyakorlottabbá és megrögzöt¬
tebbé válik.
*) Sz. Ágost. Crescenfc. a hazugságr. 12 és k. f. *) I. Kor.
15, 15.
385
VI1. K. E parancsban mindazok vétkei, kik az ítéletekhez járulnak,
s általában minden hazugság tiltatik.
Valamint tehát a tanuknak, úgy a vádlóknak, vádlottaknak,
védőknek, meghatalmazottaknak, képviselőknek, ügyvédeknek, és
mindazoknak, kik a bírói ítéletre befolyással vannak, tiltatik az ál¬
nokság, hazugság és hamis esküvés. Végre tilt Isten minden tanú¬
bizonyságot nemcsak az itélőszéken, hanem azon kívül is, mely inas¬
nak kárt vagy sérelmet okozhatna. Mózes III. könyvében *) ugyanis,
hol e parancsok ismételtetnek, ezeket olvassuk: „Ne lopjatok, ne
hazudjatok, se senki meg ne csalja felebarátját ,tó *ugy, hogy kétel¬
kedni nem lehet, hogy Istentől o parancs által minden hazugság
tiltatik és kárhoztattad; a mit világosan bizonyít Dávid:*) „gyű¬
lölöd mind, kik gonoszságot cselekszenek, elveszted mind, kik ha¬
zugságot szólnak."
Vili. K. E parancs a rágalmazás bűnére is kiterjed.
E parancs által pedig nemcsak a hamis tanúság, hanem az utá¬
latos rágalmazási hajlam és szokás is tiltatik, mely romlottságból,
alig hihető, mennyi és mily nagy bajok és károk származnak. E
vétket, másról titokban rágalmazókig és kisebbitőleg szólani, a szont-
irás mindenütt kárhoztatja. Dávid mondja:*) „.ezzel nem
eszem;" és szent Jakab:4) „Ne rágalmazzátok egymást atyámfiai."
De nemcsak parancsok, hanem példák is vannak a szentirásban,
melyekből a bűn nagysága kitűnik. Mert Ámán5) is koholt go¬
noszságokkal annyira felingerelte a zsidók ellen Asverus királyt,
hogy azon nemzetbeliekct mind megöletni parancsolta. Ilyetén pél¬
dákkal tele van a szent történet, melyek felemlitésére gondjok le¬
gyen a lelkipásztoroknak, hogy a híveket ezen istentelenségtől el¬
rettentsék.
IX. K. Kiket kell a rágalmazók közé sorolni.
Hogy pedig e bűn minőségét, mely által valaki rágalmaztad,
teljesen megismerjük, tudni kell, hogy az ember becsülete nemcsak
a felhozott rágalom által sértetik, hanem a vétségek nagyítása
l) Mdz. Hl. K. 19, II. *) 5 zsolt 7. *) 100. zsolt. 5,
4) Jak. 4, 11. *) Észt. 13.
 386
és sokasitása által is, és ha az, a mit valaki titokban követett el,
a mi tudomásra jővén, a jó liirre nézve ártalmas és rut: ha azt
valaki ott, akkor és azoknak kibeszéli, a kiknek tudni nem szük¬
séges, az ilyen méltán kisebbitőnek és rágalmazónak mondatik.
Azonban nincs nagyobb becsmérlés, mint azoké, kik a kath. tant
és annak hirdetőit kisebbítik. Hasonló vétket követnek el azok,
kik a hamis tanok és tévelyek tanitóit magasztalják.
X. K. Kik a rágalmazót hallgatják, vagy a barátok közt viszálykodást
támasztanak, rágalmazók.
Ezek számába tartoznak és vétkében részesek azok is, kik a
kisebbítő és rágalmazó emberekre hallgatván, a gyalázókat meg nem
feddik, hanem velők örömest egyetértenek. Mert 'nehéz meghatá¬
rozni , írják sz. Jeromos 1 *) és Bernát, a) rágalmazni vagy a rágal¬
mazót hallgatui, a kettő között melyik kárhozatosabb; mert nem
lennének rágalmazók, ha nem találtatnának, kik rájok hallgatnak.
Ezekhez tartoznak, kik ravaszságuk által az embereket egymástól
elidegenítik, egymás ellen ingerük, és a viszályok hintegetésében
fölötte gyönyörködnek, úgy, hogy a legszorosb kapcsokat és viszo¬
nyokat hazug beszédek által szétszakítván, a legbizalmasb barátokat
örök ellenségeskedésre és legyverfogásra bírják. E ragályt igy kár¬
hoztatja az Ur:s) „Ne légy rágalmazó, se árulkodó a nép között."
Ilyenek voltak többen Saul tanácsosai közöl, kik jó indulatát Dá¬
vidtól olidegeniteni és a királyt ellene felingerelni törekedtek.
XI. K. E törvény által a hizelkedés is tiltatik.
Végre vétkeznek e részben a nyájaskodó emberek és hizelke-
dők, kik nyájassággal és színlelt dicséretekkel beveszik azok füleit
és sziveit, kiknek kegye, pénze, és tisztelete után sóvárognak, mint
a látnoknál olvassuk:4) „a gonoszt jónak, és a jót gonosznak" mond¬
ván, kiknek kerülésére és körünkből eltávolítására int Dávid e sza¬
vakkal:5) „Az igaz feddjen meg engem irgalmasságban, és dor¬
gáljon meg engem; de a bűnösök olaja ne kenje az én fejemet."
Mert noha ezek felebarátokat épen nem rágalmazzák, mindazáltal
neki igen ártanak, mivel még vétkeit is dicsérvén, okot szolgáltatnak
l) Sz. Jerom. 52. 1. 2) Sz. Bern. Jenő pápáh. 2. 13. s) Móz
Ili. K. 19, 16. 4) íz. 5, 20. 5) 140. zsolt. 5.
387
a, bűnökben élte végéig való megmaradásra. E nemben pedig go¬
noszabb ama hizelgés, mely a felebarát, káráia és veszedelmére tö¬
rekszik. így Saul, midőn Dávidot a íiliszteusok dühe és fegyverének
akará kitenni, hogy megölnék, e szavakkal hizelgett neki:1) „Íme
nagyobbik leányom Merob, öt adom neked feleségül; csak légy erős
férfiú, és harezolj az Ur hadaiban." így a zsidók Krisztus Urunkat
csalárd szavakkal szólították:9) „Mester! tudjuk, hogy igazmondó
vagy, és az Isten útját igazságban tanítod."
XII. K. A barátok hogyan hizeíegnek ártalmasán veszélyesen
beteg barátjuknak.
Sokkal ártalmasabb a barátok, atyafiak és rokonok beszéde,
melyet néha hizelgőleg intéznek azokhoz, kik halálos betegségben
lévén, már haldoklanak, midőn azt állítják, hogy még nincs mit
félnie a haláltól; midőn biztatják, hogy vig és jókedvű legyen, és
őt bűnei meggyónásától, mint legleverőbb gondolattól elrettentik;
végre midőn elméjét elfordítják a végső veszedelemnek, mely igeu
is jelen van, meggondolásától és elmélkedésétől. Azért mindenféle
hazugságot kerülni kell, de legfőképeu azt, mely valakinek nagy kárt
okozhat. A legistentelenebb hazugság pedig az, midőn valaki a val¬
lás ellen, vagy a vallás felől hazudik.
XIII. K. E parancs ellen vétkeznek a gunyiratok szerzői, a
tréfából vagy haszon végett hazudók és a képmutatók is.
Továbbá azon gyalázások és becsmérlésekkel is igen megbán-
tatik Isten, melyek az úgy nevezett gunyiratok és más efféle mél¬
tatlanságok által követtetuek el. Azonkívül a tréfás vagy hasznos
hazugság, habár senkinek sem kárára, sem hasznára nincs, mindaz¬
által bizonyára illetlen; mert az apostol igy int bennünket:*) „el¬
hagyván a hazudságot, kiki szóljon igazat." Mert abban a gyakori
és terhesebb hazugságra nagy hajlandóság rejlik, és a tréfahazug¬
ságok által szoknak rá az emberek a hazudásra; miáltal azon gya¬
núba esnek, hogy nem igazmondók. Azért, hogy szavok hitelre
találjon, szüntelen esküdniök kell. Végre e parancs olső részében
kárhoztattatik a tettetés, és pedig nemcsak a színlelt szavak, hanem
*) Kir. I. K. i8, 17. a) Mát. 22, 16. 3) Ef. 4, 25.
51
 388
az ily tettek is vétkesek; mivel mind a szavak, mind a tettek némi
jegyei és jelei azoknak, a mik kinek kinek szivében vannak; ez ok¬
ból az Ur a farizeusokat korholván, gyakran képmutatóknak nevezi.
Es ennyit a parancs első részéről, mely tilalmat foglal magában.
Most fejtsük ki, mit parancsol az Ur a második részben.
A/f. A. Mi parancsoltatik e törvény második részében a köz¬
törvénykezést illetőleg.
A parancs eltelnie es czélja az, hogy az itélethozás igazságo¬
san és a törvények szerint gyakoroltassák, és az emberek el ne fog¬
lalják és bitorolják a törvénykezést; mert, mint az apostol Írja, ')
nem szabad más szolgáját Ítélni, nehogy a dolog és ügy ismerete
nélkül hozzanak Ítéletet. Ily bűnt követett el a papok és Írástudók
tanácsa, kik szent Istvánt elitélték; ugyanazon bűnbe estek a fi-
lippiek elöljárói, kikről az apostol mondja: *j „Nyilván, törvényte¬
lenül megveretvén minket, romai embereket, tömlöczbe vetettek, és
most alattomban küldenek el minket." Vigyázzanak, hogy az ár¬
tatlanokat el ne Ítéljék, vagy a gonosztevőket fel ne mentsék, meg¬
vesztegetés vagy kegy, gyűlölet vagy szeretet által ne vezettessenek.
Mert Mózes a véneket, kiket a nép biráivá rendelt, igy inti:8)
„Hallgassátok meg őket, és a mi igaz, azt Ítéljétek, akár polgár
legyen az, akár idegen. Semmi különbség ne legyen a személyek¬
ben, úgy hallgassátok meg a kicsinyt, mint a nagyot, és senki sze¬
mélyére ue tekiutsetek, mert Isten ítélete az."
AT. K. A vádlottaknak, midőn a törvényes hatóság által kér-
deztetuek, hazudni nem szabad.
A vádlottak és gonosztevőktől pedig Isten megkívánja, hogy
az igazat megváltják, midőn a törvénykezés rendén kérdeztetnok.
Mert azon megvallás Isten dicsérete és dicsőségének bizonyítása és
némi hiidetése, Jozsuo mondása szerint, ki Acliaut az igazságnak
megvallására intvén, mondá:*) „Fiam! adj dicsőséget Izrael Urának
Istenének."
A f 1. A. Miben áll a tauuk kötelessége.
De mivel e parancs legfőképeu a tanukat érdekli, a plebáno-
i
18. 17. o“j„,‘W Al>U“' C*el- * 37' •» M“- V K '•
389
soknak ezekről is szorgalmasan kell értekezniük. Mert a parancs
lényege az, hogy nemcsak tiltja a hamis tanúságot, hanem az igaz¬
ságnak kimondását is parancsolja. Mert az emberi dolgokban igen
nagy haszna van az igaz tanúságnak, mivel számtalan dolog van,
melyeket mi nem tudhatunk, hacsak tanuk vallomásaiból meg nem
ismerjük. Azért semmi sem szükségesebb, mint a tanúságok igaz¬
sága azon dolgokban, melyeket mi magunk nem tudunk, holott tud¬
nunk szükséges. Erre vonatkozik sz. Ágoston ama mondása: ') „a
ki az igazságot eltitkolja, és a ki hazugságot sziíl, mindkettő vét¬
kezik; az, mivel használni nem akar, ez, mivel ártani kíván." Azon¬
ban néha szabad az igazat elhallgatni, de a törvényszéken kívül;
mert a törvényszék előtt, midőn a tanú a bírótól törvényesen kér-
deztetik, az igazat mindenesetre ki kell nyilvánítani. Itt azonban
a tanuknak ovakodniok kell, nehogy emlékezetükben szerfölött biza¬
kodván, amit bizonyosan nem tudnak, mint bizonyost állítsák. Hátra
van, hogy szóljunk a védnökök és ügyvédekről, azután a vádlókról,
és végre a kereső felekről.
XVII. K. Hogyan teljesíthetik kötelességüket az ügyvédek és az
ügyviselők.
Ezek segélyüket és védelmeket szükség idején ne vonják meg az
emberektől, és a szükölködöket ingyen védelmezzék ; továbbá igaz¬
ságtalan ügyek védelmezését fel ne vállalják, se a pereket méltat¬
lansággal ne nyújtsák, se fösvénységgel ne táplálják. A mi fárado¬
zásuk és munkájuk bérét illeti, azt az igazság és méltányosság szeriut
határozzák meg.
XVIII. K. A kereső felek és vádlók miképen nem teljesitik jól
kötelességüket.
A kereső feleket pedig és a vádlókat inteni kell, nehogy va¬
lakinek szeretetböl vagy gyülölségből, vagy más indulatból, igazság¬
talan bevádolás által kárt okozzanak. Végre ez isteni parancs minden
jámbor embernek szól, hogy a gyülekezetekben és társas körökben
mindig igazán és meggyőződésből beszéljenek, semmit ne mondjanak,
ami mások becsületét sérthetné, meg azok felől se, kiktől megsértve
*) Sz. Ágost 80. f. XI. t. 3. kérd.
 390
és bántalmazva érzik magokat, minthogy szükség mogomlékezniök,
hogy azokkal oly viszonyban és összeköttetésben vannak, mint ugyan¬
azon test tagjai.
XIX. K. Mi médon lehet a keresztényekkel a hazugság utálatos¬
ságát megismertetni.
_ Hogy pedig a hivek a hazugság bűnét nagyobb készséggel ke¬
rüljék, terjeszsze eléjük a plébános e bűn súlyosságát és rútsá¬
gát. Mert a szent iratokban ') a hazugság atyjának az ördög ne¬
veztetik. Mert az ördög, mivel az igazságban meg nem állott,
hazug és a hazugság atyja. Hozza fel ezen gonoszság távoztatása
végett a károkat, melyek a hazugságot követik, és minthogy szán^
talanok, a károk és nyomorok forrásait és okait adja elő. És először
is, mily igen megbántja Istent, és mily nagy gyűlöletét- vonja ma¬
gáin a hamis es hazug ember, Salamon ama bizonyítékával világo¬
sítsa fel:2) „E hatot gyűlöli az Tír, és a hetediket utálja lelke: a
kevély szemeket, a hazug nyelvet, az ártatlan vért ontó kezeket, a
gonosz gondolatokat forraló szivet, a gonoszra sietve futó lábakat, a
hazugságokat beszélő hamis tanút és azt, ki az atyafiak közé vissza¬
vonásokat hint“ stb. Ki biztosítja tehát azt, ki Isten előtt oly
gyűlöletes, hogy legsúlyosabban ne bűnhődjék.
XX. K. Mely károkat okoznak a hazugságok az emberi társa¬
dalomnak.
Továbbá, mint sz. Jakab mondja,3) mi gyalázatosabb és utá¬
latosabb, mint ugyanazon nyelvvel, melylyel az Istent és Atyát di¬
csérjük, átkozni az embereket, kik Isten képére és hasonlatosságára
teremtettek, úgy, hogy a forrásból azonegy nyíláson édes és keserű
víz fakad ? Mert, a mely nyelv előbb Istent dicséré és magasztalá,
az utóbb, mennyire tőle függ, hazugság által őt gyalázattal és tisz¬
teletlenséggel illeti. Azért a hazugok a mennyei boldogság bírásából
kizáratnak. Mert midőn Dávid Istentől kérdené:4) „Uram! ki fog
lakni a te hajlékodban?" válaszoló a Szentlélek: „Ki igazat szól
szivében, ki nem cselekszik álnokságot nyelvével." A hazugság azon
*) Jón. 8, 44. 2J Példab. K. 6, 16. és k. *) Jak. 3, 9.
•) 14. zsolt. 1. 3.
391
igen nagy kárral is jár, hogy ezen lelki betegség majdnem gjo-
gyithatlan. Mert, miután a bűn, mely igazságtalan vád emelése,
vagy a felebarát hírneve s becsületének kisebbítése által követtetett
el, meg nem bocsáttatok, hacsak a rágalmazó annak, kit, rágalmazott,
az igazságtalanságért eleget nem tesz, ezt pedig igen nehéz teljesíteni
azoknak , kiket, mint fönebb megjegyeztük, a szégyen és tekintély
némi bal fogalma visszarettent: nem kételkedhetünk, hogy, a ki ama
bűnben van, a pokol örök büntetésére van ítélve. Mert senki se
reméllje, hogy a rágalmakért és kisebbítésekért bocsánatot nyerhet,
ha előbb eleget nem tesz annak, kinek tekintélyén és hírnevén vagy
nyilván a törvényszék előtt, vagy magán és családi körökben csor¬
bát ejtett. Azonfelül e kár igen tágas körű és másokra is kiterjed,
mivel az álnokság és hazugság által a bizalom és igazság, az emberi
társaság legszorosabb kötelékei, felbomlanak, melyek megszűntével
az életben legnagyobb rendetlenség következik, úgy, hogy az embe¬
rek mitsem látszatnak különbözni az ördögöktől. Továbbá tanítsa
a plébános, hogy kerülni kell a fecsegést, melynek kerülése egyéb
bűnöktől is megőriz, a hazugság ellen is hathatós óvszer, mely bűn-
tői a fecsegőkuek nehéz őrizkedniük.
XXL K. A hazugságok hiú mentségei megczáfoltatnak.
Végül ragadja ki a plébános tévedésükből azokat, kik üres sza-
vakkal mentegetik magokat, és a hazugságot az okosság példájával
védelmezik, melynek szerintük szokása annak idején hazudni. Ezek¬
nek azt mondja, s ez tagadhatlan, hogy* *) a test okossága halál.
Intse a hallgatókat, hogy bajaik és szorongattatásaikban Istenben
bízzanak, s a hazudós fortélyához ne folyamodjanak. Mert, kik o
menedéket használják, nyíltan kijelentik, hogy inkább saját okossá¬
gukban bíznak, mint Isten gondviselésébe helyezik reményüket. A
kik hazugságuk okát azokra hárítják, kiktől hazugság által megcsalat-
tak: ezeket oktatni kell, hogy az embernek nem szabad boszut ál¬
lam, 2) sem a roszért roszszal fizetni, hanem inkább a roszat jóval
kell meggyőzni; s ha szabad volna is ily visszafizetés, mindazáltal
senkinek sem hasznos saját kárával állani boszut; már pedig a leg¬
nagyobb kár, melyet a hazugság által vallunk. Azokat, kik az emberi
természet gyengeségét és gyarlóságát hozzák fel, figyelmeztetni kell
*) Rom. 8, 6. 2) Rom. 12, 19. 21.
392
ama kötelességre, hogy isteni segélyéit könyörögjenek, és az emberi
természet gyengeségének ne engedjenek. Kik a szokást vetik ellen,
azokat inteni kell, hogy, ha a hazugságot megszokták, iparkodjanak,
hogy az igazmondás ellenkező szokását tegyék sajátjokká, főleg mi¬
vel, a kik gyakorlat és szokásból vétkeznek, súlyosabban vétkeznek,
mint mások.
XXII. K. Mások hazugsága miatt nem kell hazudni.
És mivel vannak, kik mentségül másokra hivatkoznak, kikről
állítják, hogy többnyire hazudnak és hamisan esküsznek, azokat
ilykép kell ama véleményből kivetkőztetni : hogy a roszakat nem
utánozni, hanem feddni és javítani kell; ha pedig magunk is hazu¬
dunk, más feddésére és javítására szavunknak csekély hatása van.
Másokat, kik azzal védik magokat, hogy igazat szólva gyakran
kárt vallottak, igy czáfolják meg a lelkipásztorok: hogy ez nem
mentség, hanem vád, minthogy a keresztény embernek kötelessége
bárminő kárt vallani inkább, mint hazudni.
XXIII. K. Sem a tréfás, sem a hasznos hazugság nem szabad.
Még két osztálya van azoknak, kik hazugságaikat mentegetik;
azoké, kik azt moudják, hogy tréfából, és azoké, kik haszon végett
hazudnak, mint, kik sem venni, sem eladni jól nem tudnak, hacsak
hazugsággal nem élnek. Mindkét osztálybelieket hibájokból ki kell
venni. És pedig az elsők el vonathatnak e bűntől, ha eléjök adatik,
hogy e nemben a vétkezési szokást növeli a hazugság gyakorisága,
s egyszersmind szivükre köttetik, hogy minden haszontalan szóról
számot kell adniok; ') az utóbbiak pedig keményebben is megdor-
gálandók, kiknek mentegetődzésében önmaguk terhes vádolása rejlik,
melylyel kimutatják, hogy előttük épen nincs hitele és tekintélye
Isten ama szavainak:*) „Keressétek először az Isten országát és az
ő igazságát, és ezek mind hozzáadatnak nektek."
l) Mát. 1 *. 36 *) Mát. 6, 23.
393
X. FEJEZET.
A kilenczedik és tizedik parancsról.
Felebarátod1) házát ne kívánjad, se feleségét ne kívánjad,
se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, se
semmit, a mi övé.
I. K. Miképeu látszik a kilenczedik és tizedik parancs a többi
nyolczat magában foglalni.
E két utolsó parancsot illetőleg mindenekelőtt azt kell meg¬
jegyezni, hogy úgy szólván a módot szabják elénk, mely szerint
a többi parancsot megtartsuk. Mert a mi e szavakkal parancsolta-
tik, oda czéloz, hogy, ha valaki a törvény fönebbi parancsait meg¬
tartani törekszik, legfőkép azon legyen, hogy ,,ne kívánjon;a
mivel, a ki nem kíván, az sajátjával megelégszik, másé után nem
sovárog, mások szerencséjén örvend, a hallhatatlan Istent dicsőíti,
neki benső hálát ad, a szombatot megtartja, az az: állandó nyugal¬
mat élvez, és az elöljárókat tiszteli, végre senkit sem tettel, sem
szóval, sem semmi egyéb módon meg nem sért. Mert minden rosz-
nak gyöke és magva a rósz kívánság; kik attól túzeltetnek, nyakra
főre rohannak a gaztettek és bűnök minden nemébe. Ezeket szem
előtt tartván, mind a plébános azok előadásában, a melyek követ¬
keznek, szorgalmasabb, mind a hívek meghallgatásában figyelme¬
sebbek fognak lenni.
II. K. Hogyan különbözik egymástól e két parancs.
Azonban, noha e két parancsot egybekapcsoltuk, azért, mivel
tárgyuk nem elütő, és egyképen lehet előadni: mindazáltal a plé¬
bános mind ösztönözve mind intve együttesen, vagy külön tárgyal¬
hatja azokat, mint neki alkalmasabbnak látszik. Ha pedig a tiz
parancs fejtegetéséhez fog, mutassa ki, miben áll a különbség e két
parancs között, és miben különbözik egyik kívánság a másiktól;
mely különbséget sz. Ágoston 2) Mózes II. könyve fölötti kérdések
l) Móz. II. K. 20, 17. 2) Sz. Ágost. 71. kérd.
 394
395
czimii könyvében kifejti. Mert ezek egyike csak azt tekinti, mi hasznos,
sával főkép arról akart gondoskodni, nehogy kívánságainkkal mi¬
mi előnyös; másika kéj és gyönyörökre törekszik. Ha tehát valaki
magunk sértenők meg magunkat; a mi könnyen megtörténendett,
birtokot vagy házat kíván meg, az inkább nyereséget és hasznot,
ha mindent megkivánnuuk és óhajtanunk szabad és megengedett volna.
mint gyönyört hajhász; ha pedig más feleségét kívánja meg, nem
Tehát ezen, a megkivánást tiltó törvénynyel Isten arról gondos¬
haszon, hanem kéjvágytól tüzeltetik.
kodott, hogy a kívánságok ingerei, melyek által minden ártal¬
masra szoktunk izgattatni, e törvény ereje által némiképen eltorn-
III. K. Valljon a hatodik es hetedik parancs kifejezte-e eléggé
pit.tatván, kevésbé zaklassanak bennünket, és igy a kívánságok amaz
azt, a mi e két utolsóban foglaltatik.
alkalmatlan ösztönzésétől megszabadulva, több időnk legyen az áhitat
és vallás ama sok es nagy kötelmeinek teljesítésére, melyekkel
l'j parancsok azonban két tekintetben voltak szükségesek; elő¬
maga Isten iránt tartozunk.
ször, hogy a hatodik és hetedik parancs értelme kifejtessék. Mert,
noha a teimeszetes esz is belátja, hogy a házasságtörés tilalma által
V. K. Az isteni és emberi törvényeknek mily különbsége tűnik ki
a más felesége bírásának kívánsága is tiltatik, (mert, ha megkívánni
e két parancsból.
szabadna, bírni is szabad volna:) miudazáltal a zsidók közöl igen
sokan, a bűntől elvakittatva, nem juthattak azon meggyőződésre,
De nemcsak arra tanít berniünket e törvény, hanem azt is ki¬
hogy azt Istentől megtiltottunk hinnék; sőt még Isten eme törvé¬
mutatja, hogy Isten törvénye olyan, melyet nemcsak a kötelességek
nyének hozása és kihirdetése után is sokan, kik a törvénv magya¬
külső teljesítése által, hanem a szív benső érzelmével is meg kell
rázóinak vallálc magokat, azon hibában voltak. A mit megérthetni
tartani. És az isteni s emberi törvények közti különbség abban
az Ur ama szavaiból sz. Máténál: l) „Hallottátok, hogy mondatott
áll, hogy ezek megelégesznek a külső dolgokkal, azok pedig, mivel
a régieknek: no paráználkodjál; én pedig mondom nektek," stb.
Isten a szivet vizsgálja, magának a szívnek szeplőtlen és őszinte
Másodszor szükséges e két parancs, mivel némelyek megkülönböz¬
tisztaságát és romlatlanságát kívánják. Tehát az isteni törvény mint¬
tetve és kifejtetve tiltatnak, a mik a hatodik és hetedikben kifejtve
egy tükör, melyben természetünk fogyatkozásait szemléljük. Azért
meg nein tiltatának. így például: a hetedik parancs megtiltotta,
mondotta az apostol:1) „A kívánságról nem tudtam volna, ha a
nehogy valaki a másét igazságtalanul megkívánja, vagy elragadni
törvény nem mondaná: ne kívánjad," Minthogy t. i. a kívánság,
törekedjék; ez pedig tiltja, hogy semmikép se kívánja, habár jo¬
vagyis a bűn gyúszere, mely a bűntől vette eredetét, folytonosan
gosan és törvényesen hozzá juthat ahhoz, a minek elnyeréséből fe¬
lebarátjának kárát látja következni. bennünk lappang, ebből ismerjük meg, hogy bűnben születtünk;
azért esdve folyamodunk ahhoz, ki egyedül törölheti el a bűn
szennyét.
11. A. Minő és mily nagy jótéteményé Istennek, melyben e
törvény parancsa által részesülünk.
VI. K. Mily kívánság nem tiltatik itt, és mi a kívánság.
He mielőtt a parancs magyarázásához fognánk, mindenekelőtt
E parancsok mindegyike pedig a többivel abban megegyezik,
ana kell ligyelmeztetui a híveket: hogy e parancs nemcsak arra
hogy részint valamit tilt, részint parancsol. A mi a tilalmat illeti,
tanít, hogy vágyainkat fékezzük, hanem Istennek hozzánk való vég¬
nehogy valaki a véteknélküli kívánságot némileg bűnnek gondolja,
telen kegyességét is ismerjük meg. Mert midőn a törvénv fönebbi
mint midőn a lélek a test ellen kíván, *) vagy az Isten igazságait
parancsaival mintegy némi védvekkel vett körül bennünket, nehogy
minden időben óhajtja, mint Dávid *) epedve óhajtotta: magyarázza
valaki magunkat vagy a mienket megsértse: e parancs hozzáadá-
meg a plébános, milyen kívánság az, melyet e törvény parancsa
*) Mát, 5, 27. i8.
*) Rom. 7, 7. *) Gál. 5, 17. 8) 118. zsolt. 20.
52
306
szerint kerülni szükséges. Azért tudni kell, hogy a kívánság némi
fölgerjedése és ereje a léleknek, melytől ösztönöztetve az emberek
kedves dolgok után sóvárognak, a melyeket nem bírnak. És vala¬
mint szivünk egyéb gerjedelmei nem mindig roszak: úgy a kívánság
sem tartandó mindenkor bűnnek. Azért magában véve nem rósz,
ba ételt vagy italt kívánunk, vagy midőn fázunk, melegedni, vagy
ellenkezőleg, midőn melegünk van, bütözni kívánunk. És a kíván¬
ság ezen tehetsége ugyan Istentől a természet utján oltatott belénk;
de első szüléink vétke által történt, hogy az, a természet határain
tulcsapván, annyira megromlott, hogy gyakran azok megkivánására
izgattatik, melyek a lélekkel és észszel ellenkeznek.
VJ1. K. Különösen mely hasznokat szerez az embernek a józan
észszel megegyező kívánság.
Sőt e tehetség, ha mérsékelt, és határai közt marad, gyakran
nem csekély hasznot is hajt; mert először azt eszközli, hogy foly¬
tonos imával Istenhez forduljunk és esedezve kérjük tőle, a mit leg¬
inkább óhajtunk; mert az imádság óhajtásunk tolmácsa. Hogyha
ezen nem rósz kivánási tehetség nélkül volnánk, Isten egyházában
gyérebb volna az ima. Továbbá eszközli, hogy Isten adományai
előttünk becsesebbek; mert minél hevesebben kívánunk valamit,
annál kedvesebb és kellemesebb az nekünk, midőn megnyerjük.
Azután maga a gyönyör, melyet az óhajtott tárgy bírásából érzünk,
Isten iránt buzgóbb hálára indít bennünket. Ha tehát szabad va¬
lamikor kívánni, meg kell vallanunk, hogy nem minden kívánság tilos.
Vili. K. Hogyan nevezi az apostol a kívánságot.
És jóllehet sz. Pál1) a kívánságot bűnnek nevezte, mindaz-
által azon értelemben kell venni, melyben Mózes *) szólott, kinek
bizonyítékára hivatkozik; mint magának az apostolnak szavaiból ki¬
tetszik. Mert azt a Galatákhoz irt levelében a test kívánságának
nevezi:s) „Lélek szerint járjatok, úgymond, úgy a test kívánságát
véghez nem viszitek. “
l) Rom. 7, 7. 2) Mo., 11. K. 20, 17. 8) Gál. 5, 16.
397
IX. K. Mely kívánság az, a mely itt épen nem tiltatik, és
nem bűn.
Tehát ama természetes és mérsékelt kívánság, moly határain
túl nem hág, nem tiltatik, s annál kevésbé a jámbor lélek ama
szellemi vágya, melylyel azok kiváuására indíttatunk, a mik a
testtel ellenkeznek. Sőt erre buzdít bennünk a szent,írás: *) „Kíván¬
játok az én beszédeimet;" és: „Jöjjetek át mindnyájan hozzám, kik
engem kívántok." *)
X. K. Mely kívánság van itt megtiltva.
E tilalom által tehát nem maga a kívánás tehetsége, melyet
mind jóra, mind roszra lehet használni, hanem a gonosz kívánság
használata, mely a test kívánságának és a bűn gyúszerenek nevez¬
tetik, s ha a lélek beleegyezését bírja, mindig a bűnök közé szá¬
mítandó, tiltatik teljességgel. Tehát csak azon rósz kívánság tiltatik,
melyet az apostol *) a test kívánságának nevez, t. i. a kívánság ama
gerjedelmei, melyek az ész által nem korlátoltatnak, es az Istentől
kijelölt határok közt. nem maradnak.
XI. K. Miből lehet megismerni, hogy a kívánság bűn.
E kívánság kárhoztattatik, részint, mivel roszat kíván, mint
házasságtörést, részegséget, gyilkosságot és más eiléle gonosz tette¬
ket, melyekrőt igy szól az apostol:*) „Ezek pedig reánk nézve jel¬
képül történtek, hogy ne kívánjunk, mint azok kívántak; részint,
mivel, noha a dolgok természetileg nem roszak, de más résziéi vau
ok, mely miatt azokat kívánni nem szabad; ilyenek azok, melyek¬
nek bírását Isten vagy az egyház tiltja. Mert nem szabad azokat
megkívánnunk, a miket bírnunk epen nem szabad; milyenek voltak
hajdan az ó törvényben az arany és ezüst, melyekből a bálványok
öntve valának, miknek megkivánását megtiltja az Urs) Mózes V.
könyvében. Továbbá ezen vétkes kívánság azért tiltatik, mivel
máséi, a mik megkívántainak, mint a ház, szolga, szolgáló, mező,
feleség, ökör, számár és sok egyéb; melyek, minthogy máséi, az
isteni törvény megkivánásukat tiltja; és az ily dolgok kívánása rósz,
*) Bölcs. K. 6, 12. *) Jézus Sirák fia K. 24, 26. 3) Gál.
5, 16. *) I. Kor. 10, 6. s) Móz. V. K. 7, 25.
 398
és a legnagyobb bűnök közé számittatik, midőn megkivánásnkhoz a
lélek beleegyezése járul.
XII. K. Miben áll főképeu a kívánság vétkessége.
Mert a bűn természetét akkor ölti magára, midőn a lélek a
rósz kívánságoktól ösztönöztetve, a gonosz dolgokban gyönyörködik,
és ezekbe vagy beleegyezik, vagy ellenök nem áll. Ezt sz. Jakab, *)
a bűn kezdetet es elohaladását fejtegetvén, e szavakkal tanítja:
„Kiki saját kívánságától vouzatva és kecsegtetve kisérttetik; azután
a kívánság, ha egyszer fogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha véghez-
vitetik, halált okoz."
XIII. IC. Mi a két utolsó parancs értelme.
Midőn tehát e törvény igy óv bennünket: „ne kívánjad," e
szavaknak az az értelme, hogy az idegen javak megkivénásától őriz¬
kedjünk; mert az idegen javak megkivánásának szomja mérhetlen
és végtelen, és soha ki nem elégittetik, mint írva van:2) „A fös¬
vény nem telik be pénzzel;" erről Izaiásnál írva van:*) „Jaj nektek,
kik házhoz házat ragasztotok, és mezőhöz mezőt foglaltok." De az
egyes szavak magyarázatából e bűn undokságát és nagyságát köny-
nyebben megismerendjük.
XIV. IC Mit kell ezen parancs szövegében a ház szó alatt érteni.
Azért fejtse ki a plébános, hogy a „ház" szó nemcsak a helyet,
melyben lakunk, hanem az egesz örökséget jelenti, mint a sz. irók be¬
szédmódjából és szokásából kitetszik. Mózes II. könyvében* 4) írva
van, hogy a bábákna.k Isten házat epite. E mondás azt jelenti, hogy
vagyonukat növelte és szaporította. E magyarázatból tehát kitet¬
szik, hogy ezen parancsban tiltatik, nehogy a kincsek után kapzsian
sóvárogjunk, és mások birtokát, hatalmát, becsületét irigyeljük, ha¬
nem állapotunkkal, akármilyen legyen az, akár alacsony, akár ki¬
tűnő, megelégedjünk. Végre tudnunk kell, hogy más dicsőségének
megkivánása is tiltatik, mert ez is a „házhoz" tartozik.
*) Jak, 1, (4. 15. 2) Jézus Sirák tía K. 5, 9 *) Íz 5 8
4) Móz. II. K. I, 21. ' ‘
399
XV. K. Mit jelentenek az ökör és szamár szavak.
A mi pedig következik: „se ökrét, se szamarát," azt jelenti,
hogy nemcsak azokat, a mik jelentékenyek, mint a ház, fényes szár¬
mazás és hirnév, ha ezek máséi, megkívánnunk nem szabad: hanem
a csekélyeket sem, akár lelkes, akár lelketlen dolgok.
XVI. K. Mily szolgákról szól ezen parancs.
Azután következik : „se szolgáját," a mit mind a rabszolgák¬
ról, mind egyéb szolgákról kell érteni, kiket, valamint másnak
egyéb jószágát, kivánnunk nem szabad. A szabad embereket pedig,
kik saját akaratukból szolgálnak, vagy bérért szegődve, vagy sze¬
retet és hódolattól indíttatva, semmikép sem szabad, sem szavakkal,
sem kecsegtetéssel, sem Ígéretekkel, sem jutalmakkal megveszte¬
getni és bujtogatni, hogy azokat elhagyják, kikhez magok önként
szegődtek: sőt még, ha azon idő előtt, meddig azok szolgálatában
lenni Ígérkeztek, tőlük eltávoznak, e parancs szerint inteni kell, hogy
hozzájok mindenesetre visszatérjenek.
XVII. K. Miért emlittetik meg e parancsban is a felebarát.
Hogy pedig e parancsban a felebarát megemlittetik, az arra
czéloz, hogy kitűnjék azon emberek bűne, kik a határos szántóföl¬
deket, vagy a szomszéd házakat, vagy más effélét, a mi az övékkel
határos, megkívánni szokják. Mert a szomszédságot, mely a barát¬
sághoz tartozik, a kívánság bűne a szeretedből gyülölségre változtatja.
XVIII. K. Nem sértik meg e törvényt, a kik felebarátok eladó
javait igazságos áron megvenni kívánják.
E parancsot legkevésbé nem sértik meg azok, kik felebarátok
eladó javait megvenni kívánják, vagy igazságos áron megveszik;
mert azok nemcsak meg nem sértik felebarátjukat, hanem inkább
nagy segítségére vannak, mivel neki a pénz nagyobb előnyére és
hasznára leend, mint azon javak, melyeket áruba bocsát.
XIX. K. Hogyan értendő a tizedik parancs a felebarát feleségének
meg nem kívánásáról.
Az idegen javak meg nem kívánásáról szóló parancs után egy

400
másik következik, mely tiltja, nehogy más feleségét megkívánjuk;
mely tö.i vény nyel nem egyedül ama kéj vágy tiltatik meg, mely ly el
a házasságtörő más feleségét megkívánja, hanem az is, melytől
indíttatva valaki más nejét feleségül venni kívánja; mert azon kor¬
ban, midőn a váláslevél meg volt engedve, könnyen megtörténhetett,
hogy, a ki egyiktől elbocsáttatott, azt más feleségül vette. De ezt az
Ur megtiltotta, hogy se a férjek feleségeik elhagyására ne ingerei¬
tekének, se a feleségek férjeik iránt engedetlenek és daczosak ne len¬
nének, úgy, hogy ez okból mintegy kényszerittetnének a férjek őket
elbocsátani. Most pedig súlyosabb e biin, miután az asszonyt, ha¬
bár férjétől elbocsájtatott, másnak nem szabad elvenni előbb, mint
a férj halála után. Tehát a ki más feleségét megkívánja, egyik
kívánságból könnyen a másikba esik; mert vagy a férj halála, vagy
házasságtörés után sovárog. És ez oly asszonyokról is áll, kik más¬
sal vannak eljegyezve; mert ezeket sem szabad megkívánni, mivel
azok, kik a szerződést fölbontani törekszenek, megsértik az adott
szó szentségét. És valamint azt, ki mással házasságra kelt, meg¬
kívánni épen nem szabad: úgy azt, ki Isten tiszteletére és szolgá¬
latára van szentelve, feleségül kívánni semmikép sem szabad.
XX. K. Ezen törvény ellen nem vétkezik, a ki oly asszonyt kér
feleségül, kinek férjét holtnak gondolja.
Ha pedig valaki a nőt, kinek férje van, mivel férjetlennek
gondolja, feleségül kívánja, de, ha tudná, hogy férjnél van, házas¬
ságra nem óhajtaná, a mi, mint olvassuk, Fáraóval*) és Abimelekkel
megtörtént, kik Sárát feleségül nyerni óhajták, mert őt férjezettnek
épen nem, hanem Ábrahám nővérének, nem feleségének gondolák:
az bizonyára, ki ily lelkülettel bir, e törvény ellen nem látszik
vétkezni.
XXI. K. Azokon kívül, a mik tiltatnak, mik parancsoltainak ezen
törvény által.
Hogy pedig a lelkipásztor kijelölhesse a gyógyszereket, melyek
a kívánság vétkének elhárítására alkalmasok, fejtse ki a parancs
második részét, mely abban áll, hogy, ha kincsekkel bővelkedünk,
l) Móz. I. K. 12 és 20.
401
szivünkkel azokhoz ne ragaszkodjunk, s a jámborság és isteni dolgok
szeretetéből azokról lemondani készek legyünk, s a pénzt örömest
fordítsuk a szegények nyomorának enyhítésére; ha pedig szűkölkö¬
dünk, a nyomort türelmes és vidor lélekkel viseljük. És ugyan ha
javaink osztogatásában bőkezűséggel élünk, az idegen javak utáni
vágyakat elnyomjuk. A szegénység dicséretéről és a gazdagság
megvetéséről pedig könnyű lesz a lelkipásztornak a szentirásból és a
szent atyákból sok adatot gyűjteni, és a hivő népnek előadni. To¬
vábbá ezen törvény által parancsoltaik, hogy égő vágygyal és leg¬
főbb törekvéssel óhajtsuk, hogy az történjék, nem, a mit mi kívá¬
nunk, hanem a mit Isten akar, mint az Ur imádságában kifejez¬
tetik. l) Az Isten akarata pedig főkép az, hogy mi kiváltképen
megszenteltessünk, és lelkünket szeplőtelenül s minden szennytől
tisztán és épen megőrizzük, és gyakoroljuk magunkat azon lelki
és szellemi kötelességekben, melyek a testi érzékekkel ellenkez¬
nek; s ezek kívánságait megfékezvén, az ész és lélek vezetése alatt
jámborul éljünk; és a mely érzékek még a kívánságokat és szen¬
vedélyeket táplálják, leginkább azoknak erejét nyomjuk el.
XXII. K. Mit kell a keresztényeknek főkép megfontolniok,
hogy a rósz kívánság erejét megfékezzék.
De a kívánságok tüzének eloltására igen sokat használ az is,
ha azon rósz következményeket, melyek azokból származnak, meg¬
gondoljuk. Az első rOüZ következmény pedig az, hogy, ha a kíván¬
ságoknak engedünk, lelkűnkön a biin legnagyobb erővel és hata¬
lommal uralkodik. Azért int az apostol:2) „Ne uralkodjék a bűn
a ti halandó testetekben, hogy kívánságainak engedelmeskedjetek.a
Mert valamint, ha a kívánságoknak ellentállunk, a bűn ereje meg¬
törik: úgy, ha azoktól legyőzetünk, az Urat birodalmából kiűzzük,
és helyébe a bűnt vezetjük be. A második rósz következmény to¬
vábbá az, hogy a kívánságból, mintegy forrásból ered minden bűn,
mint sz. Jakab3) tanítja. Ugyanezt mondja sz. János4) is: „Mind,
a mi e világon vagyon, a test. kívánsága, a szemek kívánsága és az
élet kevélysége.“ A harmadik rósz következmény abban áll, hogy
ezen kívánságok a lélek józan Ítéletét elhomályosítják. Mert az
l) Mát. 0, 10. 2) Rom. 6. 12. 8) Jak. 1, 14. 4) I Ján.
2, 16.
402

emberek a kívánságok homályától elvakittatva, mindent helyesnek

és jónak tartanak, a mi után vágyódnak. Azonkívül a kívánság
ereje elnyomja az Isten igéjét, melyet ama nagy magvető, az Isten
telkeinkbe hintett. Mert szent Márknál*) Írva van: „Olyanok is
vannak, melyek a tövisek közé vettetnek; ezek azok, kik az igét NEGYEDIK RÉSZ.
hallják, de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága, és egyebek
megkivánása belopódzván, elfojtják az igét, és gyümölcstelenné
I. FEJEZET.
teszik.*

XXIII. K. Kik esnek leginkább a kívánságok tőrébe. Az imáról, s fökép annak szükségességéről.

A kik pedig a rósz kívánság ereje alatt leginkább szenvednek, 7. K. Hogyan kell Istenhez imádkozni.
s azért a lelkipásztortól e törvény megtartására szorgosabban ser-
A hivő nép üdvére igen szükséges a lelkipásztori tiszt es hi¬
kentendők, azok, a kik becstelen játékokban gyönyörködnek, vagy
vatal betöltésében az ima sürgetése, melynek hasznát és módját
kik a játékkal mértékletlenül visszaélnek; továbbá a kereskedők,
sokan nem fogják tudni, na a lelkipásztor jámbor és hü szorgalom¬
kik ínséget és a gabona drágaságát óhajtják, és rósz néven veszik,
mal elő nem adja. Azért a plébános fő gondja arra legyen irányozva,
hogy kivülök mások is vannak, kik eladnak vagy vesznek, hogy ők
hogy ájtatos hallgatói megértsék, miért es hogyan kell Istenhez
minél drágábban adhassanak és olcsóbban vehessenek. E részben
imádkozni. A szükséges imának minden kellékeit magaban foglalja
azok is vétkesek, kik mások szükölködését óhajtják, hogy igy vagy
azon isteni minta, melyre Krisztus Urunk az apostolokat, s azok és
eladás, vagy ve vés által nyerhessenek. Vétkeznek a katonák is, kik
utódaik által azután mindazokat, kik a keresztény hitet fölveendették,
háborút kívánnak, hogy rabolhassanak; hasonlóképen az orvosok,
mégtanittatni akarta; melynek szavait es értelmet úgy szivünkbe és
kik betegségeket, a törvénytudók, kik nagy és számos peres ügyet
emlékezetünkbe kell vésnünk, hogy tétovázás nélkül tudjuk. Hogy
óhajtanak; azután a kézművesek, kik nyereségvágyból mindenben,
pedig a lelkipásztorok útmutatással bírjanak a híveknek az imádság
a mi az élelem- és az élet szükségeihez tartozik, drágaságot kí¬
ezen módjára megtanításában, előadjuk itt a szükségesebbeket, azon
vánnak, hogy ebből nagyobb hasznot meríthessenek. Ezenkívül sú¬
írókból véve, kiknek e nemben való tudománya és bősége különö¬
lyosan vétkeznek e részben azok, kik mások dicséretét és dicsőségét
sen dicsértetik; a többit, ha szükséges leend, ugyanazon kútfőkből
szomjuhozzák és kívánják, mások hírnevének nem minden kisebbí¬
meríthetik a lelkipásztorok.
tése nélkül, főkép, ha tunya és semmirevaló emberek; mert a jó
hir és dicsőség az erénynek és szorgalomnak, nem pedig a renyhe- 77. K. Az ima használata az üdvösségre szükséges.
ségnek vagy tudatlanságnak jutalma.
Először is tehát ki kell fejteni, mily szükséges az ima, mely¬
1) Márk. 4, 18. 19. nek törvénye nem egyedül tanácsképen adatott, hanem kötelező pa¬
rancs erejével is bir. A mit Krisztus Urunk e szavakkal fejezett
ki:1) „Szükséges mindenkor imádkozni.w Az ima ezen szükségességét
maga az anyaszentegyliáz is kijelenti az Ur imádságának azon mint-
egy bevezetésével:2) „Üdvösséges rendelet által figyelmeztetve, es is¬
teni tanítás által oktattatva, bátorkodunk mondani. “ Minthogy tehát az
\

*) Luk. 18, 1. 2) A romai misekönyv szavai.

53

404
ima a keresztényeknek szükséges vala, és a tanítványok öt kérék:1)
„Uram! taníts minket imádkozni:" az Isten tia imamintát adott ne¬
kik, s reményt nyújtott azok megnyerésére, a mikért könyörögnek.
És ő maga példával ment elő az imádkozásban, melyet nemcsak
folytonosan gyakorolt, hanem abban egész éjeket is töltött. 2) Mely
kötelességre utóbb az apostolok el nem mulaszták megtanítani azo¬
kat, kik Jézus Krisztus bitére tértek. Mert mind sz. Péter3) és
János4) gondosan intik arra az ájtatos híveket, mind az apostol,
fontosságáról megemlékezve, több helyen figyelmezteti a kereszté¬
nyeket az ima üdvös szükségességére.
III. K. Hogyan lehet az embereket leginkább e szükséges köte-
4 lesség megismerésére bírni.
Azonfölül oly sok, a lélek és test védelmére megkivántató
jóra és előnyre van szükségünk, hogy szükségkép’az imához kell
fordulnunk, mint a mely szükségeink legjobb tolmácsa, és megnye¬
rője azoknak, a mikre szükségünk van. Mert Isten senkinek sem¬
mivel sem tartozván, nincs más mód, mint, a mire szükségünk van,
tőle imával kérni, melyet, mint szükséges eszközt adott nekünk
annak megnyerésére, a mit óhajtunk.
VI. K. Semmi más mód nincs szükségeinken segíthetni, mint az
ima által.
Főképen, mivel tudjuk, hogy vannak, a miket csak annak se¬
gedelmével lehet megnyerni. A szent imának ugyanis azon kitűnő
ereje van, hogy leginkább az által űzetik ki a gonosz lélek. Mert
van az ördögöknek oly faja, mely nem űzetik ki, csak imádság és
böjtölés által.5) Azért jeles ajándékok nagy kincsétől fosztják meg
magokat azok, kik az ájtatos és gyakori imádkozást szokásba és
gyakorlatba nem veszik. Mert nemcsak kellő, hanem folytonos ima
szükséges annak megnyerésére, a mit óhajtunk. „Mert, mint szent
Jeromos mondja:6) „írva van: minden kérőnek adatik;" ha tehát
neked nem adatik, azért nem adatik, mert nem kérsz; „kérjetek
tehát, és adatik nektek."
l) Luk. íl, 1. 2) Luk. 6, 12. s) 1. Pét. 3, 7. és 4, 7.
4) 1. Ján. 3, 22. és 5, 14. 16. 5) Mát. 17; 20. °) Sz. Jer. Mát.
7. fej f.
405
II. FEJEZET.
Az ima hasznosságáról.
I. K Mi az imának első gyümölcse.
Ezen szükségesség pedig legkellemesebb haszonnal jár^ mely
legbőségesebb gyümölcsöket terem; melyeknek bőségét találandják
a lelkipásztorok a sz. íróknál, ha szüksége^ leend azokat a hívekkel
közölni. Mi a sok közöl néhányat szemeltünk ki, melyeket itt elő¬
adni alkalmasnak véltük. Tehát az első gyümölcs, melyben az ima
által részesülünk, az, hogy az imádsággal az Istent tiszteljük; mivel az
ima a hitnek némi bizonysága, mely a szent-írásban tömjénnel ha-
sonlittatik össze. „Jusson tehát," igy szól a látnok, l) „imádságom
mint a jó illatszer a te színed elé." Azért ekképen Isten iránt alá¬
rendeltségünket valljuk, kit minden jó szerzőjének ismerünk és hir¬
detünk, kiben egyedül bízunk, kiben boldogságunk és üdvünk egye¬
düli erősségét és menedékét bírjuk. E gyümölcsre azon szavakkal
is intetünk:*) „Hijj segítségül engem a szorongatás napján; meg¬
mentelek, és tisztelni fogsz engem."
II. K. Miben áll a második haszon, melyet az imádság által
nyerünk.
Az imából igen bőséges és kellemes haszon származik, midőn
Isten imádságunkat meghallgatja; mert, sz. Ágostén mondása sze¬
rint, s) az ima a mennyország kulcsa. „Mert az ima, úgymond, fel¬
száll, és az Isten könyörületessége leszáll. Jóllehet mély a föld,
magas az ég, mégis meghallja az Isten az ember kérését." Az ima
ezen gyakorlata oly nagy erővel és haszonnal bir, hogy általa a
mennyei ajándékok bőségét nyerjük. Mert mind a Szentlelket szá¬
munkra vezérül lés segédül megnyeri, mind a hit. megtartását és
tisztaságát megőrzi, s a büntetések elkerülését, a kísértetekben is¬
teni segedelmet, és az ördög fölött győzelmet szerez. Valóban az
ima az Örömnek bő forrása. Azért mondá az Ur:4) „Kérjetek és
megnyeritek, hogy örömötök teljes legyen."
l) 140. zsolt. 2. 2) 49. zsolt. 15. 3) Sz. Ágost. 47. besz.
App. ell. 4) Ján. 16, 24.
 406
III. K. Az isteni fölség mindig meghallgatja az ájtatos imát.
Kétséget sem szenved, hogy Isten a buzgó imát meghallgatja,
mint kitűnik a szentirás számos helyeiből, melyek közöl, minthogy
általában ismeretesek, példakép csak azokat érintjük, melyek Izáiás-
nál olvashatók. „Mert akkor, úgymond,1) könyörgesz, és az Ur
meghallgat, kiáltasz, és mondja: ime jelen vagyokés ismét:*)
„És leszen, mielőtt kiáltsanak, én meghallgatom; és még mikor
szólanak, meghallom." Azok példáit pedig, kik Istentől meghall¬
gattattak, minthogy majdnem megszámlálhattalak és ismeretesek,
elhallgatjuk.
IV- K- Miért nem nyerjük meg néha, a miket kérünk.
Azonban megtörténik néha, hogy, a mit Istentől kérünk, meg
nem nyerjük, ügy vau; de akkor leginkább gondoskodik rólunk
az Isten, \agy, mivel inas nagyobb vagy bővebb adományokkal aján¬
dékoz meg bennünket, vagy, mivel, a mit kérünk, nekünk sem nem
szükséges, sem nem hasznos; sőt tán fölösleges és káros hatású
lehetne, ha megadná. „Mert némelyeket, igy szól szent Ágoston,3)
megtagad az Isten könyörületességből, miket megád haragból."
Némelykoi az is megtörténik, hogy oly szórakozottan és hanyagul
imádkozunk, miként magunk sem figyelünk azokra, a miket mon¬
dunk. Mivel pedig az ima az elmének Istenhez fölemelése, ha ima
közben a lélek, melynek Istenre kell irányozva lenni, tétováz, és az
ima szavai minden buzgóság és ájtatosság nélkül figyelmetlenül mon¬
datnak: az ilyen imádkozás üres hangját keresztény imának hogyan
mondhatjuk ? Azért épen nem lehet csodálni, ha Isten akaratunkat
nem teljesíti, minthogy hanyag és figyelmetlen imádkozásunkkal ki¬
jelentjük, hogy magunk sem akarjuk, a mit kérünk, vagy olyasmit
kérünk, a mi ránk nézve káros lenne.
V• K• A kellően kérnek, többet nyernek, mint kérnek.
Ellenben azoknak, kik figyelemmel és buzgón imádkoznak, sok¬
kal több adatik Istentől, mint a mennyit kérnek; a mit az apostol
is bizonyít az Efezusiakhoz 4) irt levelében, és a tékozló fiúról szóló
fej. 4j IfsV ^ RlÍ* 65’ 24' S) SZ* ^s°st- 13()' lev* ,4*
407
példázatban l) is kijelentetik, ki kedvezőbb fogadtatást nem is várt,
és igen megelégedett volna, ha atyja őt béres szolgául befogadandotta;
ámbár Isten nem egyedül a kérőkre, hanem a jólelküekre is egy¬
aránt árasztja kegyelmét, nemcsak adományainak bősége, hanem
azok gyors megadása által is. Ezt bizonyítja a szentirás, midőn
azon mondással él:*) „A szegények kívánságát- meghallgatta az
Ur." Mert a szükölködők benső és néma óhajait meghallgatja az
Isten, be sem várván kérésüket.
VI. K. Miben áll az imának harmadik haszna.
Ehhez járul azon haszon is, hogy az imádság által a lelki
erényeket nemcsak gyakoroljuk, hanem növeljük is, kiváltkép pedig
a hitet. Mert valamint azok kellő módon nem imádkoznak, kik
Istenben nem hisznek; (mert „miképen hívhatják, úgymond,8) azt
segítségül, a kiben nem hittenek ?"): úgy a hívek, minél buzgóbban
imádkoznak, annál nagyobb és erősebb bitók van az isteni gondos¬
kodásba és gondviselésbe, mely leginkább azt kívánja tőlünk, hogy
azokat, a mikre szükségünk van, eléje terjesztvén, érettük könyö¬
rögjünk.
VII. K. Miért akarja Isten, hogy ima által kérjük, holott tudja,
mire van szükségünk.
Isten bőségesen megadhatna nekünk mindeneket, a nélkül,
hogy azokat kéruők, sőt rájok csak gondolnánk is, mint az oktalan
állatokat is az életre szükségesekkel ellátja: azonban a jótevő atya
azt akarja, hogy fiai őt kérjék; azt akarja, hogy naponkint kérvén,
nagyobb bizalommal kérjünk; azok megadása által, a miket kérünk,
naponkint inkább akarja tanusitani és hirdetni hozzánk való jóté¬
konyságát.
Vili. K. Hogyan gyakoroljuk az ima által Isten iránti szeretetünket.
Öregbit-tetik a szeretet is; mert mindazon jók és hasznok szer¬
zőjének, melyeket bírunk, őt ismervén, a tőlünk telhető legnagyobb
szeretettel viseltetünk hozzá, és valamint a szeretők beszélgetés és
társalgás által még nagyobb szeretetre gyuládnak: úgy a jámbor
emberek, Istenhez imádkozván és jótékonyságát kérvén, minél
l) Luk. 15. *) 9. zsolt. 17. 8) Rom. 10, 14
408
gyakrabban, úgy szólván, beszélgetnek vele, minden egyes imánál
annál nagyobb őrömmel eltelve, lángolóbb szeretőiére és tiszteletére
buzdulnak.
IX. K. A gyakori ima által mind az isteni kegyelemre méltókká
leszünk, mind az alázatosságra és az ördög elleni fegyverekre
szert teszünk.
Azért akarja, hogy az imához gyakran folyamodjunk, hogy, a
mit óhajtunk, buzgósággal kérve, folytonos és buzgó íkérés által
méltókká legyünk azon jótétemények megnyerésére, melyeknek el¬
fogadására előbb szivünk üressége és korlátozottsága miatt alkal¬
matlanok valánk. Azonkívül akarja, hogy megismerjük és tettleg
tanúsítsuk, a mi kétségen fölül áll, hogy a mennyei kegyelem se¬
gedelme nélkül, saját működésünk által semmit el nem érhetünk,
és azért teljes szívvel az imára támaszkodunk. Azonfelül az ima
igen hathatós fegyver az emberi nem halálos ellensége ellen. Mert
azt mondja sz. Vidor:1) „Az ördög és^az ő fegyverei ellen imával
kell küzdenünk.“
X. K. Miben áll az imából származó negyedik haszon.
Továbbá az imából azon kitűnő hasznot nyerjük, hogy, jól¬
lehet a velünk született gyarlóság fogyatkozásából a roszra és a kéj
különféle kívánságaira hajlandók vagyunk, mégis lélekben hozzá
emelkedhetünk: hogy, midőn őt kérjük és ajándékait megérdemelni
törekszünk, az ártatlanság óhajtását nyerjük, és a bűnök kerülése
által minden szennytől megtisztittassunk.
XI. K. Mi az imának utolsó haszna.
Végre sz. Jeromos2) állítása szerint, az ima mérsékli Isten
haragját. Azért mondá Isten Mózesnek:8) „Hagyj engem." ki imád¬
ságával akadályozá őt, midőn a népet meg akará büntetni. Mert
semmi sem csillapítja Isten haragját, vagy a gonoszok megbünteté¬
sében nem hátráltatja, s a boszutól annyira el nem vonja, mint a
jámbor emberek imái. / konyságának gazdagságát mindenki megismeri, ha látással és észszel
*) Sz. Vid. a 65. zsoltárr. *j Sz. Jerom. Jer. magyaráz. 7.
f. 16 v. #) Móz. II K. 32, 10.
409
III. FEJEZET.
Az ima részeiről és fokozatairól.
I. K. Melyek a keresztény ima részei.
A keresztény ima szükségességének és hasznának kifejtése
után a hivő népnek még tudni szükséges, hány és mely részekből
áll az ima; mert, hogy az ezen kötelesség teljes voltához tartozik,
bizonyítja az apostol, ki Timotheushoz irt levelében az ájtatos és
szent imára buzdítván, az ima részeit gondosan előszámlálja. „Kér¬
lek azért, úgymond,x) hogy mindenekelőtt legyenek könyörgések,
imádságok, kérések, hálaadások minden emberekért." Mivel pedig
ezen részek közt némi finom különbség létezik: ha annak kifejtését
a népre nézve hasznosnak vélik a lelkipásztorok, kútfőül a többi
közt sz. Vidort és Ágostont használják.
II. K. A könyörgésről és hálaadásról.
Minthogy pedig az imának két fő része van, t. i. a kérés és
hálaadás, melyekből mint forrásból folynak a többiek: ezeket épen
nem véltük mellőzendőknek. Mert Istenhez járulunk, hogy őt tisz¬
telettel és imádással illetvén, vagy tőle valamit nyerjünk, vagy neki
azon jótéteményekért, melyekkel jóvoltából folyton diszittetünk és
gazdagittatunk, hálát adjunk. Az imának ezen két legszükségesebb
részét maga az Isten fej ezé ki Dávid által ama szavakkal:2) „Hijj
segítségül engem a szorongatás napján; megmentelek, és tisztelni
fogsz engem." Mennyire szükségünk van Isten bőkezűségére és jó¬
tékonyságára, mindenki belátja, ha az emberek ínségét és nyomo¬
rúságát szemügyre veszi.
111. K. Istennek minden ember iránti jótékonysága és bőkezűsége
hirdettetik.
Istennek az emberi nem iránti kegyes hajlandóságát és jóté¬
bir. Mert akármerre irányozzuk szemeinket, akárhová fordítsuk
x) I. Tini. 2, 1. 2) 49. zsolt. 15.
 410
figyelmünket, mindünnen az isteni jótékonyság és kegyesség csodá¬
landó fénye tűnik elénk. Mert mije van az embernek, a mi Isten
bőkezűségéből nem származott volna ? és ha minden az ő adománya
és jóságának ajándéka: miért nem tiszteli mindenki tehetsége sze¬
rint dicséretekkel a legjóságosabb Istent, s miért nem mutatja be
neki háláját? De mindkét kötelesség, t. i. Istentől valamit kérni, s
neki hálát adni, sok fokozattal bir, melyek közöl egyik a másiknál
magasabb és tökéletesebb. Hogy tehát a hivő nép necsak imádkoz¬
zék, hanem az ima kötelességét legjobban teljesítse, terjeszszék elő
a lelkipásztorok az imádkozás legjobb és tökéletes módját, és arra
a legnagyobb szorgalommal buzdítsák a híveket.
IV. K. Melyik az imádkozásnak legjobb módja, és a kérésnek
legfensőbb foka.
De melyik az imádkozás legjobb módja, és a kérés legfensőbb
foka? az t. i. melylyel a jámborok és igazak élnek, kik az igaz hit
szilárd alapjára támaszkodva, az elmélkedés és imádság némely lép¬
csőin oda jutnak, hogy Isten végtelen hatalmát, megmérhetlen jó¬
ságát és bölcseségét szemlélhetik; egyszersmind biztos reményt
táplálnak, hogy mindazokat, a miket jelenben kérnek, mindazon ki-
magyarázhatlan javak bőséget megnyerik, melyeket Isten azoknak
Ígért, kik az isteni segélyt ájtatosan és szívből kérik. Ezekkel mint
két szárnynyal égbe emelkedve a lélek, égő buzgósággal az Istenhez
jut, kit a hála és dicséret minden tiszteletével magasztal, mivel
‘tőle végtelen jótéteményekkel halmoztatok; egyszersmind különös
bizalommal és tisztelettel, mint egyetlen fiú szeretett atyjának, té¬
továzás nélkül előterjeszti, a mire szüksége van. Ezen imádkozási
módot a szentirás „kiönteni" szóval fejezi ki. Mert igy szól a lát¬
nok: *) „Kiöntöm színe előtt imádságomat, és szorongatásomat el¬
beszélem előtte;" mely szónak az a jelentése, hogy, aki imádkozik,
semmit se hallgasson, semmit se titkoljon el, hanem mindent tárjon
ki, bizalommal folyamodván a legszeretőbb atyának, Istennek színe
elé. Mert erre int bennünket a mennyei tan azon szavakkal: *)
„Öntsétek ki előtte sziveiteket;" és:3) „Vesd az Urra gondodat."
A kérésnek ezen fokára czéloz sz. Ágoston, midőn Enchiridion czimü
könyvében igy szól:4) „A mitahit hisz, a remény és szeretet kéri."
l) 141. zsult. 3 2) 61. Zsolt. 9. s) 54. zsolt, *23. 4) Sz. Ágost.
Enchir. 7. f.
411
V. K. Melyik az imádságnak második neme.
A második fokon állanak azok, kik halálos bűnökkel terhelve,
mégis azon hit által, mely holtnak mondatik, törekszenek tölkelni
és Istenhez emelkedni, de az elhalt erők és a hit nagy gyöngesége
folytán a földtől fölemelkedni nem tudnak; mindazáltal bűneiket
megismervén, és azoknak tudata és bánatától gyötörtetve, alázatosan
és törődötten penitentziát tartván, ezen igen nagy távolságból kérik
Istentől bűneik bocsánatát és a békét. Ezek imádságát befogadja
Isten; mert imájokat meghallgatja, sőt a könyörületes Isten az ilye¬
neket legbarátságosabban hívja magához: „Jöjjetek, úgymond, f) hoz¬
zám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok, és én meg¬
nyugtatlak titeket." Ezen emberek számából volt azon vámos,*) ki,
midőn szemeit sem bátorkodnék az égre emelni, „mégis, mint mon¬
datik, inkább megigazulva méné ki a templomból, mint a farizeus."
VI. K. Mely fokon áll a kérők harmadik neme.
Továbbá azok osztálya van, kik még eddig a hit világosságához
el nem jutottak: de az isteni jóság a természet csekély világát ben-
nök meggyujtván, hathatósan buzdittatnak az igazság keresésére és
óhajtására, melynek megismertetését buzgó imával kérik; ezeknek
törekvéseit, ha szándékukban megmaradnak, az Isten irgalmassága
nem veti meg. Mint Kornclius százados példájával megerősítve
látjuk.3) Mert az isteni jóság ajtaja senkinek sincs zárva, ki azt
szívből keresi.
VII. K. Kik állnak a kérők között a legalsó fokon.
Az utolsó fokon azok állanak, kik nemcsak bűneiket és go¬
noszságaikat meg nem bánván, hanem még a bűnökre bűnöket hal¬
mozván, mégsem szégyellik sokszor Istentől bűneik bocsánatját kérni,
melyekben meg akarnak maradni. Kiknek hasonló körülmények
közt még embertársaiktól is vakmerőség volna bocsánatot kérni.
Ezek imáját nem hallgatja meg Isten; mert igy van megírva An-
tiokusról:4) „És ez a gonosz könyörge az Úrhoz, kitől irgalmassá¬
got nyerendő nem vala." Azért, kik azon nagy nyomorban vannak,
l) Mát II, 28. 2) Luk. 18, 10. s k. s) Apóst. Csel. 10.
4) Makkab U. K. 9, 13.
54
 41‘1
412
javait szükségből kérjük; mely kérésmód Istenre irányoztatok. Mert
hathatósan kell inteni, hogy a vétkezéssel felhagyván, igazán és szabad nekünk imával kérnünk, a miket mind Jakab mind Salamon
szívből térjenek Istenhez. kértek, amaz ekképen: *) „Ha kenyeret adand nekem ételül, és tu¬
bát öltözetül, az Ur lesz nekem Istenem;" Salamon pedig e sza¬
vakkal:2) „Csak élelmemre add meg a szükségeseket."

IV. K. Hogyan kell a gazdagságot és más testi javakat használ¬

IV. FEJEZET.
nunk, ha azokkal Isten kegyelméből bírunk.
Azokról, a miket kérni kell. Minthogy pedig nekünk Isten jósága az élelemre és ruházatra
szükségeket megadja, illő, hogy az apostol azon intésétől megemlé¬
/. IC Mit kell Istentől kérni. kezzünk:8) „A kik vesznek, mintha nem bírnának, és a kik élnek
a világgal, mintha nem élnének; mert elmúlik a világ alakja." Is¬
Mivel az egyes kéréseknél a maga helyén ki leend fejtve, mit
mét:*) „ha bővelkedtek gazdagsággal, sziveteket ahhoz ne tegyétek,"
kell kérnünk, és mit nem, elég lesz a hívőket általában figyelmez¬
melynek hogy csak gyümölcse es használata a mienk, de ugj, hog^
tetni, hogy, a mik jók és igazságosak, kérjék az Istentől; nehogyi
azt másokkal megoszszuk, magától Istentől tanultuk. Ha egész¬
ha valamit, a mi nem illik, kérnének, azon felelettel utasittassanak
ségnek örvendünk, ha a többi külső és testi javakkal bővelkedünk,
vissza: * l) „Nem tudjátok, mit kértek." A mit pedig hünteleniil
megemlékezzünk, hogy azért adattak nekünk; hogy mind Istennek
kívánni lehet, kérni is szabad. Amint bizonyítják az Urnák bőséges
könnyebben szogálbassunk , mind felebarátunknak azokkal segedel¬
Ígéretei:2) „A mit akartok, kérjetek, és meg lesz nektek." Mert
mére lehessünk.
azt ígéri, hogy mindent meg fog adui.
V. K. Hogyan kell az ész és tudomány javait kérni.
II. IC Mit kell először és önmagáért kérni Istentől.
Az ész javait és díszeit is szabad kérni, milyenek a művésze¬
tek és tudományok, de csak azon feltétellel, ha Isten dicsőségére
Azért mindenekelőtt kívánságunkat és óhajtásunkat úgy sza¬
és üdvösségünkre szolgálaudnak. A mit pedig magában, minden
bályozzuk , hogy legfőbb törekvésünk és óhajunk Istenre, mint a
hozzáadás és feltétel nélkül kell óhajtanunk, keresnünk és kívánnunk,
legfőbb jóra legyen irányozva. Azután kivánjuk, melyek bennünket
az, mint fenebb említettük, az Isten dicsőségé, s azután mindaz, ami
Istennel leginkább összekapcsolnak; a melyek pedig tőle elszakasz-
bennünket ama legfőbb jóval egyesíthet, mint a hit, Isten félelme és sze¬
tanak vagy az elszakasztásra némileg okot szolgáltadnak, törekvésünk
retető; melyekről bőven szólanduuk az egyes kérések fejtegetésében.
és óhajtásunktól eltávolitaudók. Ebből érteni lehet, hogyan kell a
többit, a mi jónak mondatik, azon legfőbb és tökéletes jó szerint
mind óhajtani, mind Istentől a mi atyánktól kérni. V. FEJEZET.

III. IC. Hogyan kell a testi s külső javakat Istentől kérni. Kikért kell imádkozni.
I. K. Nincs senki e világon, a kiért Istenhez imádkozni nem szabadna.
Az úgy nevezett testi és külső javak, úgymint az egészség,
erő, szépség, gazdagság, tisztelet , dicsőség, minthogy gyakran al¬ Miután a hivő nép megtanulta, miket kell kérnie, megtaní¬
kalmat és tápot nyújtanak a bűnre, (ez okból jámborul és üdvösen tandó, kikért kell imádkoznia. Az ima pedig kérésből és hálaadásból
nem kérhetők:) azok kérését úgy korlátozzuk, hogy az élet ezen
l) Móz. I K. 28, 20. 21. x) Péhlab 30, 8. *) 1. Kor. 7,
30. 31. *) 61. zsolt. II.
*) Mát. 20, 22. 2) Ján. 15, 7.
414
áll; azért előbb a kérésről szóljunk. Imádkoznunk kell teliát min¬
denkiért az ellenségeskedés , nemzetiség vagy vallás minden kü¬
lönbsége nélkül. Mert akár ellenség, akár idegen vagy hitetlen
legyen, felebarátunk, kit mivel Isten parancsa szerint szeretnünk
kell, következik, hogy érte imádkozni is tartozunk, minthogy az ima
a szeretet kötelme; erre vonatkozik az apostol amaz intelme: !)
„Kérlek benneteket, hogy minden emberért mondassanak imák.“ S
ezen imában először azok kérendők, a mik a lélek üdvére tartoz¬
nak, s aztán, a mik a testére.
II. K. Kikért kell főkép imádkozni.
Az ima e kötelmét legelőször a lelkipásztorokért kell teljesí¬
tenünk, mire az apostol saját példájával int bennünket ; mert igy
ir a Kolosszaiakhoz, *) hogy imádkozzanak érette, hogy az Isten
megnyissa neki a beszéd ajtaját; igy ir a Tesszalonikaiakhoz s) is.
Azonkívül az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk:4) „Az anyaszent-
egyház pedig szüntelen könyörög vala. Péterért." Mely kötelességre
szent Vazul által is figyelmeztetünk az Erkölcsökről*) czimü köny¬
veiben. Azokért imádkoznunk kell, úgymond, kik az igazság igéjé¬
nek elöljárói. Másodszor, ugyanazon apostol szerint, imádkoznunk
kell a fejedelmekért. Mert mindenki tudja, mily hasznosak a köz¬
jóra az istenfélő és igazságszerető fejedelmek. Kérni kell tehát Istent,
hogy, a kik a többi emberek fölött vannak, olyanok legyenek, a
milyeneknek lenniök kell. Akadunk szent emberek példáira, melyek
arra intenek, hogy a jók és jámborokért is imádkozzunk. Mert
ezeknek is szükségük van mások imádságára, a mi Istentől vau
rendelve, hogy, érezvén, mikép szükségük van a gyengébbek imáira,
kevélységre ne vetemedjenek.
III. K. Megmutattatik, hogy ugyanazt saját ellenségeinkért, s az
anyaszent egyház elleneiért is kell tennünk.
Azonkívül megparancsolá az Ur, hogy imádkozzunk azokért, 6)
„a kik üldöznek és rágalmaznak bennünket." S z. Ágoston7) bizonyí¬
tása által is erősittetik, hogy az apostoloktól öröklött szokás azokért,
kik az egyházhoz nem tartoznak, imádkozni és könyörögni, hogy a
l) 1. Tini. 2, 1. 2) Kolossz. 4, 3. 3) I. Tessz. 5, -5. 4) Ap.
Csel. 12, 5. 6),Sz. Váz. Erkölcs, könyv. 56. szab. 5, f. 6) Mát.
5; 44. 7j Sz. Ágost. 109. lev 2. f.
415
hitetleneknek hit ajándékoztassék, a bálváuyimádók az istentelenség
tévelyéből megszabadittassanak, a zsidók a lelki sötétség eloszlatása
után az igazság világosságát megismerjék, az eretnekek kijózanod¬
ván a katholika tanitmány szabályait megtanulják, a szakadárok az
anyaszentegyházzal, melynek egységétől elpártoltak, az igaz. szeretet
köteléke által összefüződve ismét egyesüljenek. Hogy mily erővel
birnak ily emberekért a szívből fakadó imák, kitűnik azon minden
rangú emberek számos példáiból, kiket Isten naponkint a. setétség
hatalmából kiragadva, szeretett Fiának országába átvisz, és a harag
edényeiből a könyörületesség edényeivé tesz. Hogy ebbeu legtöbb
hatása van a jámborok könyörgésének, senki sem kételkedhetik, ha
józan felfogással bir.
IV. K. Hogyan lehet ezen jótéteményt a holtakra is kiterjeszteni.
Az imák pedig, melyek a holtakért mondatnak, hogy a tisz-
titóhely tüzéből kiszabaduljanak, apostoli tanításból származtak,
miről bővebben szólottunk, midőn a miseáldozatról értekeztünk.
>
V. K. Azoknak, kik halálos vétket követnek el, mások imája
nem használ.
Azokra nézve pedig, kik halálosan vétkeznek, az imáknak és
könyörgéseknek alig vau valami haszna. Mindazáttal a keresztény
szeretet követeli, hogy azokért is imádkozzunk, és kényeinkkel tö¬
rekedjünk Istent irántok megengesztelni.
VI. K. Mikép kell érteni a szentirásban előforduló átkokat.
Az átkok pedig, melyekkel a szent emberek az istentelenek
ellen élnek, a sz. atyák magyarázatai szerint vagy azoknak megjö¬
vendölése, a mik rajtok beteljesülendők valának, vagy pedig a bűn
ellen használtattak, hogy, az emberek mentessége mellett, a bűn meg¬
semmisüljön,
VII. K. Miben áll a hálaadás.
Az imának második részében legnagyobb hálát adjunk Isten¬
nek az ő isteni és számtalan jótéteményeiért, melyekkel az emberi
nemet mind mindig elhalmozta, mind naponkint elhalmozza. Ezen
416
hálaadási tisztet pedig főkép a szentekért teljesítjük, mely által
Istennek különösen dicséretet adunk azok győzelméért és diadaláért,
melyet az ő jóságából minden belső és külső elleneiken kivívtak.
VITT. K. Azon üdvözletek között, melyeket Istennek a szentekért
adunk, melyik áll első helyen az egyházban.
Ide tartozik az angyali üdvözlet amaz első része, midőn imául
élünk vele: „Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Ur teveled, ál¬
dott vagy te az asszonyok között. “ Mert Istent legtöbb dicséretek
és hálaadásokkal magasztaljuk, hogy a szent szüzet a mennyei aján¬
dékok teljével felruházta, és magának a szűznek azon különös sze¬
rencse fölött örömünket fejezzük ki. Ezen hálaadáshoz pedig Isten
szentegyháza méltán imát, és Isten szent anyjának segítségül hívását
is kapcsolta, melylyel ájtatosan esdve hozzá folyamodunk, hogy
nekünk bűnösöknek közbenjárása által Istent kiengesztelje, s mind
a jelen, mind az örök életre szükséges jókat megnyerje. Nekünk
tehát, Éva száműzött maradékinak, kik e siralom völgyében lakunk,
a könyörületesség.anyját és a hivő nép szószólóját segítségül kell
hívni, hogy érettünk bűnösökért esedezzék, és imádságunk által
segedelmet és pártfogást nyerni tőle, kinek, hogy mind Isten előtt
kitűnő érdemei vannak, mind készséges akarattal bir, az emberi ne¬
men segíteni, istentelenség és gonoszság nélkül senki kétségbe nem
onhatja.
/
VI. FEJEZET.
Kihez kell imádkozni.
I. K. Kihez intézendő főkép az imádság.
Hogy pedig Istenhez kell imádkozni, s az ő nevét segítségül
hívni, maga az ember szivébe vésett természeti szó is hirdeti, nem¬
csak a szentirás tanítja, melyben Istent igy halljuk parancsolni: l)
„Hijj segítségül a szorongatás napján;'4 de Isten neve alatt a három
személyt kell érteni.
l) 49. zsolt. 15
417
11. K. Kell-e a Krisztussal uralkodó szenteket is segítségül hívni.
Isten után a mennyben levő szentekhez folyamodunk segélyért,
kikhez, hogy imádkozni is kell, Isten egyházában annyira bizonyos,
hogy e fölött a jámboroknak kételkedniük sem lehet. Minthogy e
tárgy a maga helyén külön kifejtetett, mind a lelkészeket, mind a
többieket oda utaljuk. Azonban, hogy a tudatlanok minden hibás
felfogástól megóvassanak, hasznos leend a híveket megtanítani ezen
segítségül hívás különbségére.
1JI. K. Másképen hívjuk segítségül az Istent, s másképen a
szenteket.
Mert nem egykép hívjuk Istent és a szenteket segítségül.
Istent ugyanis kérjük, hogy önmaga vagy a jókat adja meg, vagy
a roszaktól szabadítson meg; a szentektől pedig, mivel Isten előtt
kedvesek, kérjük, hogy pártfogásukba vegyenek, s Istentől nyerjék
meg számunkra azokat, a mikre szükségünk van. Azért kétféle, egy¬
mástól különböző kérési mintát használunk; Istenhez ugyanis tulaj¬
donképen igy szólunk: „Irgalmazz nekünk, hallgass meg minket
a szenthez: „könyörögj érettünk.“
IV. K. Hogyan kérhetjük a szentektől, hogy rajtunk könyörüljenek.
Ámbár a szentektől is lehet némi más módon kérni, hogy
rajtunk könyörüljenek; mert igen könyörületesek, kérhetjük tehát
őket, hogy állapotunk nyomoraitól meghatva Isten előtti kedvessé¬
gük által segítségünkre legyenek. Mire nézve mindenkinek szer¬
fölött óvakodnia kell, nehogy, a mi Istennek sajátja, másnak is tu¬
lajdonítsa; sőt, midőn valaki valamely szentnek képe előtt az Ur
imádságát mondja, érezze, hogy attól azt kéri, hogy vele imádkozzék,
s részére kérje azokat, a mik az Ur imádságában foglaltatnak, $
végre Istennél az ő tolmácsa és közbenjárója legyen. Mert, hogy
e tisztet teljesítik, tanítja szent János 1) apostol a Titkos Jelenések
könyvében.
l) Titk. Jel. 8, 3 és k.

418
VII. FEJEZET.
A szükséges előkészületről.
/. K. Főleg mely erényekkel kell a lelket elkészíteni az imára.
A szentirás mondja: *) „Imádság előtt készítsd el lelkedet,
és ne légy, mint az Istent kisértő ember. “ Mert kisérti az Istent,
ki, inig jól imádkozik, roszul cselekszik, és mig Istennel beszél,
lelke az imádságtól távol van. Minthogy tehát igen fontos, ki mi¬
lyen lélekkel imádkozik Istenhez, terjeszszék a lelkészek a jámbor
hallgatók elé az imádság utait. Első lépés tehát az imádsághoz a
valóban alázatos és leereszkedő lélek leend, és a bűnöknek meg¬
ismerése, melyek miatt, ki Istenhez közelit, értse meg, hogy nem¬
csak nem méltó, hogy Istentől valamit nyerjen, hanem még arra
sem, hogy imádkozva az ő színe elé járuljon. Ezen előkészületről
igen gyakran tesz említést a szentirás, mely azt mondja:2) „Az
alázatosak imádságát tekintetbe veszi, és nem veti meg azok kö¬
nyörgését;* ismét:3) „A magát megalázónak imádsága áthatja a fel¬
hőket.* De a tanult lelkipásztorok számtalan helyre fognak emlé¬
kezni, melyek ugyanazon értelmet fejezik ki; azért többnek úgyis
fölösleges megemlítését mellőzzük. Csak ama két, már másutt érin¬
tett példát, mivel igen ide illők, itt sem hallgatjuk el. Mindenki
előtt ismeretes ama vámos, 4) ki távol állván, nem merte szemeit a
földről fölemelni. Ismert ama bűnös nő is,5) ki bánattól indíttatva
könyeivel áztatta Krisztus Urunk lábait. Mindkettő bizonyítja,
mily nagy súlyt kölcsönöz az imának a keresztény alázatosság.
Azután bűneink meggondolásából bizonyos aggály származik, vagy
legalább némi fájdalomérzet a felett, hogy azokat megbánni nem
tudjuk. Ez mindkettő, vagy legalább az egyik szükséges a peni-
tentziatartóban, hogy bocsánatot nyerjen.
II. K. Mely bűnöket kell leginkább kerülnie, a ki haszonnal akar
imádkozni.
De mivel vannak némely bűnök, melyek leginkább akadályoz¬
zák, hogy Isten az imádságban tett kérésünket teljesítse, úgymint:
1j Jézus Sirák fia K, 18, *3. 2) 101. Zsolt. 18. 8) Sirákfia
K. 35, 2i. 4) Luk 18, 13. 5) Luk 7, 38.
419
a gyilkosság és erőszak: azért e kegyetlenségtől és erőszaktól tar¬
tózkodni kell. Ezen gonoszságról igy szól Isten Izaiás által: l)
„Mikor kiterjesztitek kezeiteket, elfordítom szemeimet rólatok, és
akármely sokszor imádkoztok, nem hallgatlak meg; mert kezeitek
vérrel boritvák.* Kerülni kell a haragot és viszálkodást; mert ezek
is nagyban gátolják imáink meghallgattatását. Ezekről mondja az
apostol:2) „Hivatalom szerint azt rendelem, hogy a férfiak akár¬
mely helyen összegyülekezvén, nyilván imádkozhassanak, de vétkes
cselekedetektől tiszta kezeket emelvén fel boszuálló és vérengző in¬
dulat nélkül.u Vigyáznunk kell továbbá, nehogy valaki iránt kien-
gesztelhetlenek legyünk a bántalomért; mert, ily lelkülettel bírván,
Istent nem indíthatjuk imáinkkal arra, hogy nekünk megbocsásson.
„Mert mikor felállótok az imádkozásra,* mondja ő maga, 3) bocsás¬
satok meg, ha van valaki ellen nehezteléstok;* és: 4) „Ha ti meg
nem bocsátótok az embereknek, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja
meg nektek bűneiteket.* Őrizkednünk kell továbbá, nehogy érzé¬
ketlenek és embertelenek legyünk a szükölködők iránt. Mert az ily
emberek ellen van megírva:5) „A ki bedugja füleit a szegény kiál¬
tására, ő is kiáltani fog, de nem hallgattatik meg.* Mit mondjunk
a kevélységről ? mely, mennyire bántja az Istent, bizonyítják e sza¬
vak :6) „Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosaknak pedig
nyújtja kegyelmét.* Mit az Isten törvényének megvetéséről, mely
ellen igy szól Salamon:7) „A ki elfordítja füleit, hogy ne hallja a
törvényt, annak imádsága utálatos leszen.* Mely szavak azonban
nem zárják ki a könyörgést valamely elkövetett sérelemért, gyilko-
kolás, harag, a szegények iránti érzéketlenség, kevélység, Isten igé¬
jének megvetése, és végre a többi vétkekért, ha azoknak bocsána¬
tát kérjük.
IIL K. Az Istenben helyezett hitről, mely az imához szükségesnek
tartatik.
A léleknek ezen előkészületéhez is szükséges a hit, mely ha
hiányzik, a legjobb Atyának sem mindenhatóságáról, sem irgalmas¬
ságáról nincs ismeretünk, pedig innen ered az imádkozó bizalma ;
mint Krisztus Urunk maga tanitá mondván:8) „Mindeneket, valamiket
l) I a. 1, 15. 2) I. Ti in 2, 8. s) Mark. II, 25. 4) Mát.
6, 15. 5) Póldab. 21, 13. °j Jak. 4, 6. 1. Pét. 5, 5. 7) Péidab.
28, 9. 8) Mát. 21, 22.
55
420
kérendetek hittel imádkozván, megfogtok nyerni." Ily hitről mondja
sz. Ágoston Urunk szavai lelett: *) „Ha a hit hiányzik, az ima el¬
vesz." A fő tehát a jól imádkozásra, mint már mondva volt, hogy
a hitben erősek és szilárdak legyünk, mit az apostol az ellenkező¬
ből bizonyít mondván:2) „Miképen hívhatják azt segítségül, kiben
nem hittenek." Hinnünk kell tehát, hogy imádkozhassunk, és a
hitben, melylyel üdvösen imádkozunk, meg ne fogyatkozzunk. Mert,
a hit imádkozik, az ima pedig eszközli, hogy minden kételkedés
megszűnvén, állhatatos és erős legyen a hit. Ezen értelemben inté
sz. Ignácz azokat, kik imával Istenhez közelitnek: „Ne kételkedjél
az imádságban; boldog, ki nem kételkedik." Azért a hitnek és a
megnyerés biztos reményének legnagyobb hatása van annak elnye¬
résére, a mit Istentől kérünk, mint sz. Jakab tanítja: s) „Bizalom¬
mal kérjen minden kételkedés nélkül."
1 V. K. Mi ébresztheti bennünk a hitet, hogy megnyerjük, a miket
az imában kérünk.
Sok van, a mikbe a kérés ezen kötelmében bizalmunkat kell
helyeznünk. Ilyen az Istennek ismert akarata és jósága irányunkban,
midőn atyának akar neveztetni, hogy magunkat az ő fiainak ismer¬
jük. Ide tartozik majd végtelen száma azoknak, kik Istent megkér¬
lelték. Továbbá a mi legnagyobb pártfogónk, ki mindig velünk van,
Jézus Krisztus, kiről igy szól sz. János:4) „Ha valaki vétkezett is,
van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus; és ő engesztelő
a mi bűneinkért." Úgyszintén Pál apostol:5) „Krisztus Jézus, ki
meghalt, sőt ki fel is támadott, ki az Isten jobbján vagyon, ki köz¬
ben is jár érettünk." Ismét Timoteushoz: ®) „Mert egy az Isten,
egy a közbenjáró is az Isten és emberek között, az ember Krisztus
Jézus." Majd a Zsidókhoz:7) „Azért mindenben hasonlónak kellett
lennie atyafiaihoz, hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten
előtt." Azért habár mi méltatlanok vagyunk valaminek megnyeré¬
sére: mégis Jézus Krisztus, a mi legjobb közbenjárónk és pártfo¬
gónk érdemei által remélnünk és erősen bíznunk kell, hogy Isten
mindent megad nekünk, a mit őáltala kellően kérünk.
') Sz. Ágost. 115 besz. 1 f. 2) Run. 10, 14 *) Jak. 1, 6
4) 1. Ján. 2, 1 2. *) Rom. S. 34. 6) I. Tim 2, 5. 7) Zsid. 2, 17.
421
V. K. Imáink szerzője a Szentlélek.
Végre imánk szerzője a Szentlélek, kinek vezetése alatt kell,
hogy imáink meghallgattassanak. Mert a *) fogadott fiák lelkét vet¬
tük', melyben kiáltjuk: „Abba, Atya;" ezen lélek pedig segíti
gyarlóságunkat és tudatlanságunkat az ima eme gyakorlatában. Sőt
az apostol szerint: 2) „Maga a lélek könyörög érettünk kimondhat-
lan fohászkodásokkal. “
VI. K. Hogyan kell a hitben segittetnünk Isten jótéteményeinek
megnyerésére.
Ha némelyek néha ingadoznak, s nem érzik magokat a hitben
elég erőseknek: éljenek az apostolok mondásával:3) „Uram! öreg¬
bítsd bennünk a hitet," és ama vakéval:4) „Segíts az én hitetlen¬
ségemen." De leginkább akkor nyerünk meg Istentől mindent, a
mit kivárniuk, ha hittel és reménynyel telve, minden gondolatunkat,
cselekedetünket és imádságunkat Isten törvénye és akaratához al¬
kalmazzuk. „Ha énbennem maradtok," úgymond,B) „és az én igéim
tibennetek maradnak : a mit akartok, kérjetek, és megleszen nek¬
tek." Azonban arra, hogy kérelmünket Isten meghallgassa, mint
előbb mondók, fökép szükséges a vett sérelmek elfeledése, a jó aka¬
rat és jótékonyság felebarátaink iránt.
VIII. FEJEZET.
Hogyan kell imádkozni.
I. K. Hogy a népet az imádkozás legjobb módjára oktatni kell,
és mit tesz lélekben és igazságban imádkozni.
Igen sok függ attól, hogyan élünk a szent imával; mert ám¬
bár az ima jó és üdvös, mindazáltal, ha jól nem alkalmaztatik,
semmit sem használ; mert gyakran nem nyerjük el azt, a mit ké¬
rünk, azon okból, mint szent Jakab mondja,6) mivel roszul kérjük.
*) Rom. 8, 15. 2J Roin. 8, 26 3, Luk. 17, 5. 4) Márk. 9,
23. 5) Ján. 15, 7. 6) Jak. 4, 3.
 422
Azért tanítsák meg a lelkészek a hivő népet mind a magán, mind
a nyilvános ima legjobb módjára. A keresztény ima szabályait
Krisztus Urunk tanításából tudjuk. Tehát „lélekben és igazság-
ban“ l) kell imádkozni. Mert a mennyei Atya olyanokat keres, kik
őt lélekben és igazságban imádják; ilyképen pedig az imádkozik ,
ki benső és buzgó szivbeli áhítattal imádkozik; a mely szellemi
imával a szóbelit nem zárjuk ki. Azonban méltán azon imának tu¬
lajdonítunk elsőséget, mely buzgó lélekből fakad, melyet Isten ki
az emberek legtitkosabb gondolatait is ismeri, hall, ha szájjal nem
nyilvánittatik is. Meghallgatta azon Annának, 2) ki Sámuel anyja
volt, benső imáit, kiről olvassuk, hogy csak sírva és csak ajkait
mozgatva imádkozott. így imádkozott Dávid is ; mert igy szól: 3)
„Neked szólott szivem, az én arczom téged keresett.«° Ilynemű
példákra gyakran találnak, kik a sz. könyveket olvasgatják.
II. K. Miben áll a szóbeli imának legfőbb haszna.
A szóbeli imának pedig saját hasznossága és szükségessége
van Mert a lélek buzgalmát gyulasztja, és az imádkozó vallásos¬
ságát táplálja; a miről sz. Ágoston Próbához igy irt:4) „Némelykor
szavakkal és más jelekkel élénkebben serkentjük magunkat ama
szent vágy öregbítésére." Néha lelkünk égő vágya és áhítata kény-
szent szavakkal kifejezést adni érzelmünknek; mert ha a lélek
örömtől áradozik, illő, hogy a nyelv is örvendjen, és valóban méltó,
hogy oly tetézett lelki és testi áldozatot tegyünk, mint az apostolok
szoktak imádkozni, miként az Apostolok Cselekedeteiből és az após-
tol több helyéből tanuljuk.
Hl. K. A magán imában nem oly szükségesek a szavak, mint a
nyilvánosban.
Az imádkozásnak két módja vau, a magán és nyilvános ima;
a magán imával élünk, hogy a benső buzgóságot és áhítatot elő¬
mozdítsa; a nyilvános imában, mely a hívek vallásosságának táp¬
lálására rendeltetett, bizonyos és meghatározott időben a szavak
használata nem mellőzhető.
130. Íl3£t' 23' ’’ KÍrIK' '• ■> 26. zíolt. 8. •) Sz. Ágost.
423
IV. K. Lélekben egyedül a keresztények imádkoznak, és a hosszas
imákat nem kell kerülniük.
E szokást pedig, lélekben imádkozni, mely a keresztények sa¬
játja, a hitetlenek épen nem gyakorolják; kikről igy szól Krisztus
Urunk: *) „Imádkozván sokat ne szóljatok, mint a pogányok, kik
azt vélik, hogy az ő sok szószaporitásukban hallgattatnak meg. Ne
legyetek azért hozzájok hasonlók; mert tudja Atyátok, mi szükségtök
vagyon, minekelőtte kéritek őtet.“ Ámbár pedig a sok beszédüséget
tiltja, mindazáltal a hosszas imákat, melyek a lélek égő és tartós
áhitatából fakadnak, nemcsak nem kárhoztatja, sőt saját példájával
is buzdit bennünket ezen imára, úgymint ki nemcsak éjeket töltött
imádságban, hanem ugyanazou szavakat háromszor ismételte. 2)
Annyi azonban áll, hogy a szavak puszta hangoztatása Istent meg
nem inditja.
V. K. A képmutatók imáit megveti az Ur.
A képmutatók sem imádkoznak lélekből, kiknek példájától
visszariaszt bennünket Krisztus Urunk, midőn mondja:3) „Midőn
imádkoztok, ne kövessétek a képmutatókat, kik a gyülekezetekben
és az utczák szegletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy láttassa¬
nak az emberektől. Bizony mondom nektek, hogy elvették jutal¬
mukat. Te pedig, mikor imádkozol, menj bt' hajlékodba, és ajtó-
betéve imádjad Atyádat rejtek ben; és Atyád, ki belát a rejtőkbe,
megfizet neked.“ A hajlék, melyről itt szó van, az ember szivét
jelenti; melybe nem elég belépni, hanem szükséges azt be is zárni,
nehogy kívülről a lélekbe nyomuljon és folyjon valami, mi által az
ima tisztasága megzavartathatik; mert a mennyei Atya, ki minden¬
kinek érzelmét és titkos gondolatait látja, az imádkozó kérelmét
akkor teljesiti.
VI. K. Ha kérésünk azonnal nem teljesítetik, azért az áhitat eme
gyakorlatával nem kell felhagyni.
Az imához továbbá szükséges az állhatatosság, melynek mily
nagy legyen hatása, Isten ama biró példájából bizonyítja,4) ki, ámbár
l) Mát. 6, 7. 8. 2) Mát. 26 3) Mát. 6, 5. 6. *) Luk. 18,
2. és köv.
 425
424
jót tenni avval, ki más könyörületességéből él, és még sem segít
sem az Istent nem félte, sem az embereket nem tisztelte, az özvegy
felebarátján és testvérén, azt merné mondani, hogy szeretettel bir V
állhatatossága és türelme által meggyőzetve, annak kérését teljesí¬
vagy hogvan kérheti Isten segélyét az, kiben nincs szereteti hacsak,
tette. Tehát állhatatosan kell Istent kérni, és nem követni azokat,
midőn bűnei bocsánatát kéri, egyszersmind szeretetért is nem esd
kik egyszer kétszer imádkozván, ha meg nem nyerik, a mit kérnek,
Isten előtt. Azért Istentől van rendelve, hogy az emberek üdvén
az imában kifáradnak; mert ezen kötelességben nincs helye a ki¬
eme hármas gyógyszer által legyen segítve. Mert midőn a vétekkel
fáradásnak, mint Krisztus Urunk és az apostol példája tanítja. Ha
vagy istent bántjuk meg, vagy felebarátunkat sértjük, vagy ma¬
néha akaratunk abban megfogyatkoznék, kérjünk Istentől erőt az
gunknak ártunk: a szent imával kiengeszteljük Istent; az alamizsna
állhatatosságra.
által eleget teszünk az embereken ejtett sérelmekért; a böjtölés
VII. K. Krisztus megparancsolá, hogy, ha valamit a mennyei által pedig saját életünk szennyét töröljük el. S habár mindenik
a bűnök minden egyes neme ellen hasznos, mégis különösen az em¬
Atyától kérni akarunk, az ő nevében kérjük.
lített bűnök ellen hathatósak.
Azt is akarja az Isten Fia, hogy az ő nevében intézzük az
Atyához imádságunkat; melynek az ő érdeme és pártfogónk1 ked¬
vessége oly erőt kölcsönöz, hogy a mennyei Atyától meghallgattatik.
Mert ő maga mondja szent Jánosnál: l) „Bizony, bizony mondom
IX. FEJEZET.
nektek, ha mit kérendetek az Atyától az én nevemben, megadja
nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és
Az Ur imádságának előszaváról.
megnyeritek, hogy örömötök teljes legyen;" és ismét:2) „Akármit
kértek az Atyától az én nevemben, megcselekszem azt."
Mi atyánk, ki vagy mennyekben.
Vili I\. Az imában a szentek buzgalmát kell utánozni, és a
kéréshez hálaadást kapcsolni. I. K. Miért akarta Krisztus, hogy ezen ima kezdetén az atya,
nem pedig az ur vagy bíró nevét használjuk.
Utánozzuk ama forró buzgóságot, melylyel a szentek imádkoz¬
tak. A kéréshez pedig hálaadást is kapcsoljunk, az apostolok pél¬ Minthogy a keresztény imának Krisztustól tanított ezen alakja
dája szerint, kik eme szokást folytonosan megtartották; mint az azon sajátsággal bir, hogy, mielőtt kéréseinket és könyörgéseinket
apostolnál látható. megkezdenék, bevezetésül bizonyos szavakkal kell élnünk, melyek¬
kel Istenhez áhítattal közeledvén, azt egyszersmind bizalmasabban
IX. K. Hogy az ima buzgó és. hatályos legyen, böjtölést és
tehessük: a lelkész kötelessége azokat külön és világosan megma¬
alamizsnálkodást kell hozzá csatolni.
gyarázni, hogy a jámbor nép örömmel járuljon az imához, és értse,
hogy atyjával Istenével beszélend. A bevezetés, ha a szavakat
Az imához böjtölést és alamizsnálkodást kell csatolnunk. A
veszszük, igen rövid; ha pedig a dolgot tekintjük, igen fontos és
böjtölés bizonyára a legszorosabb összeköttetésben áll az imával;
titokteljes. Az első szó, melylyel Isten parancsa és rendeletéből
mert kik étellel és itallal töltözve vannak, azok elméje annyira el
élünk ezen imában, az „Atya." Mert ámbár Üdvözítőnk ezen isteni
van nyomva, hogy sem Istenre gondolni, sem az imádság tartal¬
imát más szóval is kezdhette volna, mely több fenséget fejezendő
mára vigyázni nem képesek. Továbbá az alamizsnálkodás is szoros
ki, mint például: Teremtő, vagy Ur: ezeket mégis mellőzte, melyek
viszonyban van az imával. Mert ki az, ki, midőn tehetségében áll
egyszersmind félelmet önthetnének belénk, és azt használta, mely
az imádkozókat és Istentől valamit kérőket szeretetre és bizalomra
1) Ján. 16, 23. 24. a; Ján. 14, 13.
42(5
gerjeszti. Mert mi lehetne kellemes!) az atyai névnél? mely kegyes¬
séget és szere tetet jelent.
II. K. Melyik az első ok, melynél fogva itt méltán atyának
nevezzük az Istent.
Mely okokból illeti az Istent az atyai nevezet, arra nézve bő
anyagot szolgáltat a hivő nép oktatására a teremtés, kormányzás és
megváltásról szóló tan. Mert Isten az embert saját képére teremt¬
vén, a többi teremtményeket pedig azzal nem ékesítvén, ezen külö¬
nös kitüntetésért, melylyel az embert feldíszítette, méltán nevez¬
tetik a szentirásban minden ember, még pedig nemcsak a hívők,
hanem a hitetlenek atyjának is.
III. K. Melyik a második ok, melynél fogva Isten az emberek
atyjának mondatik.
Okot vehetünk a világ kitűnő kormányzásából is, mert az
emberek jólétéről gondoskodván és intézkedvén, őrködése és gond¬
viselése által atyai szeretetét nyilvánítja. Hogy pedig ezen ok ki¬
fejezésében az Istennek atyai gondoskodását az emberek felett jobban
megismerjük, az angyalok őrizetéről, kiknek oltalma alatt vannak
az emberek, szükség röviden szólani.
1V. K. Isten gondviselése által bízatott az angyalokra ama feladat,
hogy az emberi nemet őrizzék.
Az isteni gondviselés által bízatott az angyalokra ama fel¬
adat, hogy az emberi nemet őrizzék, és az egyes emberek segítsé¬
gére legyenek, nehogy valamely nagyobb baj érje őket. Mert va¬
lamint a szülék gyermekeik mellé, ha járatlan és veszélyes utat
kell tenniök, kísérőket és a veszély ellen oltalmazókat rendelnek:
úgy a mennyei Atya is ez utunkban, melyen a mennyei hazába tö¬
rekszünk, mindegyikünk mellé angyalt rendelt, hogy azoknak segélye
és őrködése által védetve, az ellenségtől vetett alattomos tőröket
kikerülhessük, s az ellenünk intézett irtózatos megtámadásokat
visszaverhessük, és az ő vezetésük alatt az egyenes utón haladjunk,
hogy álnok ellenségünk valamely elénk vetett csellel azon útról,
mely a mennybe vezet, bennünket le ne téríthessen.
427
F* K. Mely érvekből tűnik ki világosan ama haszon nagysága,
mely az emberekre az angyalok őrizetéből háramlik.
Mily haszna van pedig az Isten ezen gondoskodásának és gond¬
viselésének az emberek felett, melynek tiszte és teljesítése az an¬
gyalokra bízatott, kik természetükre nézve az Isten és emberek
között állanak: kitetszik ama példákból, melyek bőségesen fordulnak
elő a szentirásban, s bizonyítják, hogy Isten jóságából sokszor tör¬
tént, hogy az angyalok az emberek szemeláttára csudálatos dolgokat
miveitek), melyekből megtanulnók, hogy az angyalok, a mi üdvünk
őrei, számtalan oly dolgot müveinek a mi hasznunkia és üdvünkre,
melyeket nem láthatunk. „Káíael angyall) ki Istentől ada¬
tott Tóbiás mellé utitársul és vezetőül, el- és visszakisérte őt sér¬
tetlenül, segélyére is volt neki, nehogy az iszonyú hal elnyelje, és
megtanitá, mily erő rejlik ama hal mája-, epéje- és szivében. Az
ördögöt elűzte, s megakadályozván és megkötvén hatalmát, véghez
vitte, hogy Tóbiásnak ne árthasson. Megtanította az ifjút a házas¬
ság igazi és törvényes jogára és használatára. Tóbiás atyjának el¬
vesztett szemevilágát visszaszerezte.
VI. K. Az angyalról, ki sz. Pétert a börtönből kiszabadította.
Azon angyal is, 2) az apostolok fejedelmének megszabaditója,
bő anyagot szolgáltat a jámbor nép oktatására az angyalok gon¬
doskodásának és őrizetének bámulandó hasznáról, ha a lelkészek el
fogják mondani, hogy az angyal a börtön sötétségét megvilágositá,
és Pétert oldalán érintvén', felkelté, bilincseit feloldá, békéit szét¬
zúzd, intvén őt, hogy keljen fel, vevén saruit és többi ruháját kö¬
vesse őt; ha előadandják, hogy ugyanazon angyal Pétert akadály
nélkül kivezette az őrök közt, és végre feltárván az ajtót szabad¬
ságba helyezte. Ilyetén példákkal, mint már mondottuk, telve a
szentirási történelem; melyekből felismerjük, mily nagy azon jóté¬
temények száma, melyeket Isten az angyalok közbenjárása és kül¬
döttsége által nyújt az embereknek, nemcsak valamely magán ügy¬
ben küldvén őket, hanem már születésünk óta gondviselésünket
rájok bízván, és minden egyes ember üdvének őrizetére rendelvén
őket. Eme tan szorgalmas kifejtéséből azon haszon fog következni,
1) Tob. 12, 3. 2j Apóst. Csel. 12.
 429
428
a fold a te munkádban, fáradtsággal eszel abból eleted minden
hogy a hallgatók lelkei felbátorodnak, és Istennek irántunk tanú¬
napjain; töviseket és bojtorványokat terem neked és a fold véle¬
sított atyai gondoskodása és gondviselésének megismerésére és tisz¬
ményeit eszed-/ midőn őket az Edenből kifizetni latod, és olvasod,
teletére buzdittatnak*
hogy az Éden bemenetéhez tüzes és kétélű kardot tartó Kerül) ál¬
líttatott, hogy a visszamehetés minden reménye megsemmisüljön;
VII. K. Miből ismerhetik meg a hivek Istennek atyai gondosko¬
midőn őket a bántalomért boszutálló Istentől belső és külső bajok¬
dását az emberek felől.
kal bűntetteim látod: nem gondolod-e, hogy veszve van az ember,
Dicsőítse és magasztalja a lelkész e helyen Isten jóságának nem hiszed-e, hogy nemcsak az isteni segélytől meg van fosztva,
nagyságát az emberi nem iránt; mert noha nemünk és a vétek első hanem még minden bántalomuak oda van vettetve? Es mégis az
szülőjétől kezdve mai napig számtalan bűnökkel és gonoszságokkal isteni harag és boszu ily nagy jelei között Isten irántunki szerel¬
bántottuk meg őt: mégsem vonja meg tőlünk szeretetét, és nem tének némi világa tűnt fel. Mert olvassuk:‘) „Készítő^ “pedig az
szűnik meg rólunk különösen gondoskodni. Kiről, ha valaki azt Ur Isten Ádátnnak és feleségének bőrköntösöket, es felöltöztető
gondolja, hogy az emberekről elfeledkezik, esztelen az, és a legméltat¬ őketa mi bizonyára legnagyobb bizonyitéka volt annak, hogy Isten
lanabb sértést követi el isten ellen. Haragszik Isten Israelre, e az embereket soha sem fogja elhagyni. Ama mondat igazságát is,
nép káromlása miatt, mely azt gondolá, hogy Istentől elhagyatott. hogy Isten szeretetét nem meríti ki az emberek méltatlankodása,
Mert Mózes II. könyvében Írva van: l) „Az Urat kisértették mond¬ kifejezte Dávid ama szavakkal: *) „Visszatartja-e haragjában az ő
ván, köztünk van-e az Ur, vagy nincsen;" és Ezekielnél haragszik irgalmasságát.“ Ezt nyilvánitá Habakuk is, midőn Istenhez így
Isten ugyanazon népre, mert azt mondá: 2) „Az Ur nem lát minket, szólt -3) „Mikor haragszol, az irgalmasságról emlékezzél meg. Mi-
az Ur elhagyta a földet." Ezen tekintélyek visszariaszthatják a hí¬ keas pedig Így nyilatkozott:*) „Ki hasonló hozzád Isten! ki elve¬
veket amaz istentelen véleménytől, mintha Isten az emberekről szed a gonoszságot, és a te örökséged maradékainak bűnét, elhall¬
megfeledkezhetnék. Erre nézve halljuk, miképen panaszkodott Israel gatod? Nem bocsátja rá többé az ő haragját, mert irgalmasságban
népe Isten ellen Izaiásnál, és miképen czáfolta meg Isten annak telik kedve." Valóban úgy van; midőn magunkat egészen elveszve
esztelen panaszát egy szeretetteljes hasonlattal, melyben ez mon¬ és az isteni segélytől megfosztva lenni gondoljuk, épen akkor keres
datik:3) „Mondá Sión: elhagyott azUr engem, és az Ur elfeledke¬ fel bennünket és gondoskodik rólunk Isten végtelen jóságánál fogva ;
zett rólam. Kinek viszonzá az Ur Isten: Valljon elfeledkezhetik-e mert a haragban visszatartja az igazság fegyverét, s nem szűnik
az asszony magzatáról, hogy ne könyörüljön az ő méhe fián ? és meg irgalmának kimeritketlen kincseit ránk árasztani.
hogyha elfeledkeznék is, én mégsem feledkezem el rólad."
IX. K. Melyik a harmadik mód, mely szerint Isten atyai szere-
VIII. lí. Első szülénk példájával mutattatok meg Isten jósága tetének jótéteményét az emberi nemre halmozza.
irántunk.
Nagy fontossággal bir tehát Istennek az emberi nem iránti
Ámbár ez a felhozottakból elég világosan kiderül, mindazáltal kiváló szeretete és oltalma kitüntetésére a teremtés és kormányzás.
a hívek teljes meggyőzésére, hogy Isten az emberekről soha sem Mindazáltal az emberiség megváltásának müve annyira kitűnik e
feledkezik meg, soha sem vonja el tőlük atyai szeretetét, a lelkészek két előbbi felett, hogy legkegyelmesebb Istenünk és atyánk vég¬
a dolgot az első emberek világos példájából bizonyítsák be, kiket, telen jóságát irántunk ezen harmadik jótéteménynyel tetézve ki¬
midőn Isten parancsának megvetése és áthágása után keményen vᬠmutatta. Tudassa tehát a lelkész lelki gyermekeivel, es vesse
dolt atni, és ama borzasztó ítélettel kárhoztattatni hallod: *) „Átkozott szivökbe Istennek eme logmagasztosb szeretetét irántunk, hogy

l) Móz. II. K. 17, 7. 2) Ezek. 8, 12. 3) Izaiás 49, 14. és r) Móz. 1. K. 3,21. 2) 76. zsolt. 10. 3) Hab. 3,2. 4) Mik. 7, 18.
köv. 4) Móz. 1. K. 3, 17. 18.
 430
431

megértsék, miként a megváltás által csodálatos módon Isten fiaivá

midőn az Ur keze ránk nehezedik, l) azt nem ellenséges indulatból
lettek;') „mert hatalmat adott nekik," úgymond sz. János, „hogy
cselekszi az Ur, hanem büntetve gyógyít, és az Istentől eredő csa¬
Isten fiaivá legyenek;" és: „az Istentől születtek." Miért is a ke-
pás gyógyszer. Megbünteti ugyauis a bűnösöket, hogy a fenyítés
resztség, melyet a megváltás első záloga- és emlékéül bírunk, az
által megjavítsa, és a jelen büntetéssel az örök kárhozattól meg¬
újjászületés szentségének neveztetik; mert ebben születünk Isten
szabadítja. Mert meglátogatja2) ugyan vesszővel gonoszságainkat,
fiaivá; hisz az Ur maga mondja: 2) „Mi a testtől születik, test az;
és vereségekkel bűneinket, irgalmasságát azonban nem veszi el tő¬
mi a leiekből születik, lélek az;“ és: „szükség ujonan születnetek."
lünk. Azért inteni kell a híveket, hogy az ilyen fenyítésben Isten¬
így Péter apostol is:8) „Újra születtetek, nem romlandó ivadékból
nek atyai szeretetet ismerjék fel, és tartsák emlékei ötökben, és hordják
hanem rothadatlanból az élő Istennek igéje által."
nyelvükön a türelmes Job ama mondatát:8) „Mert ő sebesit és
orvosol; megver, és az ő kezei gyógyítanak;" és mondják, a mit
X. K. Istennek különös jótéteményéből a megváltás által Istene
Jeremiás az Izrael népének képében mond: 4) „Megfenyítettél
fiaivá lettünk.
engem, és én tanultam, mint a szilaj tinó. Téríts meg engem, és
A megváltás ereje által a Szentleiket is megnyertük,'és az megtérek; mert te vagy az én Uram Istenem;" hogy szemeik előtt
Isten kegyelmére is érdemesittottünk. Ezen ajándék által Isten lebegjen Tóbiás példája, ki a vakságban Isten atyai kezének csa¬
fiaivá fogadtatunk; mint sz. Pál apostol a Romaiakhoz irá:4) Mert pását érezvén, igy kiáltott fel:6) „Áldalak téged Uram, Izrael Istene!
nem vettétek ismét a szolgaság lelkét félelemre, hanem a fogadott mert te fenyitettél, és te gyógyítottál meg engem."
fiák lelkét vettétek, melyben kiáltjuk: „Abbá, Atyánk!" Ezen fiúvá
fogadás erejét és hatását sz. János ily módon fejti ki:5) „Lássátok, XII. K. A híveket meg kell győzni, hogy Isten rólunk soha meg
minő szeretetet mutatott hozzánk az Atya, hogy Isten fiáinak ne- nem feledkezik.
veztesstink, és azok legyünk."
Főkép óvakodniok kell a híveknek, nehogy, ha valamely kel¬
Xí. K. A keresztények, kik már Isten fiaivá lettek, az atyai lemetlenség éri, vagy csapás sújtja őket, azt gondolják, hogy az Isten
szeretet annyiszor tapasztalt kimutatása után mivel tartoznak tudta nélkül történik; mert ő maga mondja:6) „Egy hajszál sem
viszont az Atyának. vesz el fejetekről." Sőt vigasztalják magokat amaz isteni mondat¬
tal, mely a Titkos Jelenések könyvében foglaltatik:7) „Én, a kit
Ezeket kifejtvén, arra kell emlékeztetni a hivő népet, mivel
szeretek, azt megdorgálom és fenyitem;" nyugodjanak meg az apos¬
tartozik viszont ő Istennek, a szeretetre legméltóbb atyának, hogy
tolnak a zsidókhoz intézett buzdításában:8) „Fiam! ne vesd meg az
megértse, mily szeretetet és fiúi kegyeletet, mily engedelmességet és
Ur fegyelmét, és ne csüggedj el, midőn dorgáltatol; mert a kit
tiszteletet szükség tanúsítania teremtője, kormányzója és megvál¬
szeret az Ur, megsanyargatja; megfenyít minden fiat, kit magához
tója iránt, s mily hittel és .bizalommal kell őt segítségül hívnia
fogad. Hogyha a fegyelmen kívül vagytok, akkor tattyak vagytok,
Azonban azok tudatlanságának eloszlatására és hibás vélemények
és nem fiák. Testi atyáink fegyelemben tartottak, és becsültük
útbaigazítására, kik egyedül a kedvező szerencsét és boldog élet¬
őket: nem inkább kell-e engedelmeskednünk a lelkek Atyjának,
pályát tekintik bizonyítékul arra, hogy Isten szeretettel viseltetik
hogy éljünk?"
hozzánk, ellenben midőn szerencsétlenségekkel és csapásokkal lá¬
togat bennünket az Isten, ezt ellenséges indulata és tőlünk egészen
l) Job 19, 21. 2) 8\ zsolt. 33. és k. 3) Job. 5, 18.
elidegenűlt isteni akarata jeléül veszik: meg kell mutatni, hogy,
4) Jerem. 31, 18' 6) Job. 11, 17 °f Luk. 21, IS 7) Titk. Jel.
3, 19. *) Zsul 12, 5.
8, .J* -u L!Vf:3-c-7- ’> '■™ >■ *>• •> *»•
432
„Mi atyánk.“
XIII. K. Miért kell itt az Istent többséget jelentő szóval
atyánknak neveznünk.
Midőn mindegyikünk az Atyát segítségül hívjuk, és atyánknak
nevezzük, ezzel arra taníttatunk, hogy az isteni fiuváfogadás ajándoka-
és jogából szükségképen következik, hogy a hívek mindnyájan test¬
vérek, és egymást testvérileg kell szeretniök. „Ti pedig, *) úgymond,
mindnyájan atyafiak vagytok. Mert egy a ti Atyátok, ki mennyek¬
ben vagyon.“ Azért az apostolok is leveleikben a híveket mind test¬
véreknek nevezik. Ebből még az a szükséges következtetés is foly,
hogy az Isten fiaivá fogadás által a hívek nemcsak egymással állanak
testvéri kapcsolatban, hanem, mivel az Isten egyszülött fia ember,
egyszersmind az ő testvérinek is neveztetnek, és azok is. Mert
az apostol a Zsidókhoz intézett levelében, midőn az Isten fiáról
szólna, igy irt:2) „Nem szégyenli őket atyafiainak nevezni, mond¬
ván: hirdetni fogom nevedet atyámfiainaka mit Dávid Krisztus
Urunkról már oly régen megjövendölt.s) Maga Krisztus is igy
szól az evangélistánál az asszonyokhoz: 4) „Menjetek, jelentsétek meg
atyámfiainak, hogy Galileába menjenek; ott meglátnak engem."
Tudvalevőleg ezt akkor mondotta, miután már halottaiból feltámad¬
ván halhatatlanságba öltözött, nehogy valaki azt gondolja, hogy ezen
testvéri rokonság feltámadása és mennybemenetele által megszűnt;
mert Krisztus feltámadása ezen összeköttetést és szeretetet nemcsak
föl nein bontotta, sőt tudjuk, hogy ama felség és dicsőség trónjá¬
ról, midőn majd az egész emberi nemzet felett Ítéletet fog tartani,
a hívek „legkisebbjeit" is „testvér" névvel fogja nevezni.5)
XIV. K. Hogyan számíttatnak a hívek Krisztus testvérei közé.
Hogyan is ne volnánk „Krisztus testvérei," holott az ő örö¬
köstársainak mondatunk? Mert ő maga „az elsőszülött, ki mindenek
örökösévé rendeltetett," °) mi pedig másod szülöttek s az ő örökös¬
társai vagyunk a mennyei adományok mértéke és a szeretet nagy¬
sága szerint, mely által a Szentlélek szolgái és segédtársaivá leszünk,
kinek vezérlete alatt az erényre és üdvös cselekedetekre indíttatunk
l) Mát. 23, 8. 9. 2j Zsid. 2, 11. 12. 3) 21. zsolt. 23.
4) Mát. 28, 10. 5) Mát. 25, 40. 6) Zsid. 1, 2.
433
és buzdittatimk, hogy az ő kegyelmében bízva, üdvünkért bátran
csatára keljünk, s azt jól és kitartással bevégezve, és életpályánk
megfutása után elnyerjük a korona igazságos jutalmát, melyameny-
nyei Atyától mindazoknak készíttetett, kik ugyanazon pályán ha¬
ladnak. „Mert," úgymond az apostol,l) „nem igazságtalan az Isten,
hogy elfeledkeznék a ti jótékonyságtokról és szerelmetekről."
XV. K. Hogyan kell egymásért imádkoznunk és mindenkit
kölcsönösen mint testvért becsülnünk.
Mennyire szívből kell kimondanunk ezen szavat „mi atyánk,"
kijelenti aranyszáju sz. János,2) ki Istenről azt mondja, hogy szí¬
vesen hallja a keresztényt, ha nemcsak magáért, hanem másért is
imádkozik; mert magáért imádkozni a természet követelése, másért
a kegyelet adománya; magáért a szükség készti, másért a testvéri
szeretet buzdítja. Ezekhez még azt csatolja: kedvesebb Isten előtt
azon imádság, melyet a testvéri szeretet ajánl, mint az, mely szük¬
ségből mondatik. Az üdvös imának ezen fontos tárgyát illetőleg
inteni és buzdítani kell a lelkipásztornak a híveket minden kor-,
nem-, vagy állás különbsége nélkül, hogy ezen közös testvéri viszony¬
ról megemlékezvén nyájasan és testvérileg viseljék magokat, és
büszkén egyik a másiknál fölebbvalónak ne tartsa magat. Mert
habár az Isten egyházában különbözők a hivatalfokozatok, a foko¬
zatok- és hivataloknak ezen kiilönlélesége a testvéri viszony össze¬
köttetését föl nem oldja; valamint az emberi testben a tagok kü¬
lönbféle tiszte és működése épen nem teszi, hogy a testnek e vagy
ama része a tagnak tisztét és nevét elvesztené.
XVI. K. Mely okokból vannak a keresztények ily szoros össze¬
köttetés kapcsa által összefűzve.
Képzeld azt, a ki királyi hatalommal bir; ha ugyan hivő, nem
testvére-e mindazoknak, kik a keresztény hit egységében foglaltat¬
nak? Bizonyára az. S miért? Mert nem más Isten az, kitől a gaz¬
dagok és királyok nyerték létölöket, mint az, kitől a szegények és
királyok hatalma alatt levők vannak, hanem egy Istene, Atyja és
Ura mindenkinek. Tehát mindnyájunk szellemi eredetének egy a
*) Zsid. 6, 10. 2) Aranysz. sz. Ján. 14. besz
434
fensége, egy méltósága, egy származásának fénye, minthogy mind¬
nyájan ugyanazon leiekből, és a hit ugyanazon szentségéből születtünk
Isten fiaivá és ugyanazon örökség örököstársaivá. Mert nem más
Krisztus Istenök a gazdagok és hatalmasoknak, mint a szegények
és alacsony sorsuaknak; nem más szentségekkel avattattak be, sem
pedig a mennyek országának más örökségét nem várják. Mindnyájan
testvérek vagyunk, és mint az apostol az Efezusiakhoz mondja: *)
„Krisztus testének tagjai vagyunk, úgy szólván az ő húsából és
csontjaiból valók." Ugyanazt mondja az apostol a Galatákkoz is:a)
„Mindnyájan Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusban való hit által.
Mert valakik a Krisztusban megkeresztelkedtetek, Krisztusba öltöz¬
tetek fel. Többé nincsen arra tekintet, valljon zsidó-e vagy görög,
szolga-e vagy szabados, férfiu-e vagy asszony valaki? mert ti mind¬
nyájan a Krisztus Jézusban egyek vagytok." Ezt pedig jól meg¬
kell a lelkipásztoroknak magyarázniok és tüzetesen tárgyalniok;
mert ezen igazság nem kevésbé alkalmas a szegény és megvetett
emberek megerősítésére és felbuzditására, mint a gazdagok és ha¬
talmasok kevélységének megfékezésére és elnyomására. Azért, hogy
az embereknek eme hibája megorvosoltatnék, az apostol a testvéri
szeretetet sürgeté és a híveknek szivökre köté.
XV1L K. Miről kell a kereszténynek elmélkednie, midőn az
imának ama kezdetét „Mi atyánk" kimondja.
Midőn tehát ez imát intézended Istenhez, óh keresztény! em¬
lékezzél meg, hogy mint fiú járulsz atyádhoz, az Istenhez. Azért,
mikor az imát kezded, s kimondod: mi Atyánk, gondold meg, mily
magasra emelt téged az Istennek végtelen jósága, ki nem akarta,
hogy hozzá, mint szolga urához, késztetve és félve lépj, hanem mint
fin atyjához önkényt és bizalmasan járulj. Minek tudása és meg¬
gondolására fontold meg, mily buzgósággal és áhítattal kell imád¬
koznod. Mert törekedned kell, hogy olyannak mutasd magadat, mi¬
lyennek illik lenni Isten fiának, azaz: hogy imád és cselekedeteid
méltók legyenek az isteni származáshoz, melyre téged Isten kegyelme
méltatni akart. E kötelem teljesítésére buzdít az apostol, midőn
mondja:3) „Legyetek azért Istennek követői, mint szerelmes fiák,"
hogy méltán el lehessen rólunk mondani, amit az apostol a Tessza-
l) Efez. 5, 30. 2) Gál. 3, 26—28. 3) Efez. 5, 1.
435
lonikaikhoz irt: l) „Ti mindnyájan a világosságnak és napnak fiai
vagytok."
„Ki vagy mennyekben."
XVIII. K. Minthogy Isten mindenütt jelen van, hogyan mondatik,
hogy lakhelye különösen az égben vagyon.
Mindenki előtt, ki Istenről helyesen gondolkodik, tudva van,
hogy Isten mindenütt, minden helyen jelen van, a mit nem úgy
kell érteni, mintha ő részekre osztva egyik részszel egyik, a má¬
sikkal a másik helyet foglalná el és töltené be. Mert az Isten lélek,
és felosztás alá nem efcik. Ki is merné Istent, mintha tért fog¬
lalna, valamely hely határai közé szorítani, holott ö maga mondja
magáról:2) „Valljon az eget és földet nem én töltöm-e be?" A
mit ismét úgy kell érteni, hogy Isten az eget, földet és mindazt, a
mit az ég és föld magokban foglalnak , erejével és hatalmával át¬
karolja; nem pedig, hogy ö valamely hely által korlátoltatik. Mert
jelen van Isten mindeneknek, vagy mint azok teremtője, vagy mint
a teremtettek fentartója; semmi hely, semmi határok által úgy kor¬
látolva és meghatározva nincs, hogy mindenütt mind mivoltára,
mind hatalmára nézve jelen ne volua. A mit sz. Dávid e szavakkal
fejez ki:3) „Ha felmegyek az égbe, te ott vagy." Ámbár pedig
mindenütt és mindenben jelen van az Isten, és határokkal, mint
mondottuk, korlátolva nincs: mégis gyakran emliitetik a szentirás-
ban, hogy lakhelye mennyben vagyon; ez azonban azért történik,
mert az ég, melyet látunk, a világnak legnemesebb része, és rom¬
latlan marad, erőre, nagyságra, szépségre a többi testeket fölülha¬
ladván, és meghatározott s állandó mozgásokkal bírván. Hogy tehát
Isten az embereket az ő végtelen hatalmának és felségének, mely
leginkább az ég müveiből tűnik ki, szemlélésére buzdítaná, ez okból
mondja a szentirásban, hogy az égben lakik. Sőt, amint van, gyak¬
ran kijelenti, hogy nincs a világnak oly része, melyet Isten lénye¬
gével és hatalmával át nem karolna.
XIX. K. Minő elmélkedés! tárgyat szolgáltat a híveknek azon
részecske,: „Ki vagy mennyekben."
Azonban a hívek e gondolatnál necsak mindenek közös Atyjának,
l) I. Tessz. 5, 5. 2) Jerem 23, 24. 3) 138. zsolt. 8.
57
436
hanem egyszersmind az égben uralkodó Istennek képét is állítsák
szemeik elé, hogy, midőn imádkoznak, megemlékezzenek, hogy el¬
méjüket és lelkűket az égre kell emelniük, s a mennyi reményt
és bizalmat ünt beléjük az atyai név, ugyanannyi keresztény aláza¬
tosságra és áhítatra buzdítsa őket magasztos természete és isteni
méltósága Atyánknak, ki mennyekben vagyon. Mely szavak eléjük
is szabják az imádkozóknak, mit kell kérniük. Mert minden ké¬
résünk, mely az élet kellékeire és szükségeire vonatkozik, hiábavaló
és keresztényhez méltatlan, hacsak mennyei javakkal nincs üssze-
kütve, és azon czélra nem irányoztatik. Azért buzdítsák a lelkészek
a jámbor hallgatókat az ima eme módjára, és intésüket az apostol
tekintélyével támogassák: l) „ Annakokáért, ha feltámadtatok Krisztus¬
sal, az ottfenn valókat keressétek, hol Krisztus vagyon az Isten
jobbján ülve. Az ottfenn valókról elmélkedjetek, nem a földiekről.“
X. FEJEZET.
Az Ur imádságának első kéréséről.
Szenteltessék a te neved.
l.K. Miért kezdjük kéréseinket az Isten nevének megszenteltetésével.
Mit és mily renddel kell kérnünk Istentől, maga isteni mes¬
terünk és mindnyájunk Ura tanította és parancsolta. Mert az imád¬
ság kívánságunk és óhajtásunk hirdetője és tolmácsa lévén, helyesen
és észszerűen akkor kérünk, ha a kérések sora a kérendő tárgyak
rendét küvoti. Az igazi szeretet pedig int bennünket, hogy egész
belsőnket és minden igyekezetünket Istenre irányozzuk, a ki, mivel
egyedül önmagában való legfőbb jó, méltán legfőbb és kiváló sze¬
retettel szeretendő. Nem lehet pedig szívből s egyedül szeretni
Istent, hacsak az ő tiszteletét és dicsőségét minden tárgynak és
lénynek eléje nemteszszük. Mert minden jónak, melylyel akár mi, akár
mások bírnak, egy szóval minden, a mi jónak neveztetik, tőle szár¬
mazván, a legfőbb jó előtt háttérbe kell vonulnia. Azért, hogy az
l) Kolossz. 3, l. 2.
437
imádság rendet tartana, az Üdvözítő a legfőbb jóért való kérést a többi
kérések elsejévé és fejévé tette, értésünkre adva, hogy mielőtt azo¬
kat kérnők, melyek nekünk vagy felebarátunknak szükségesek, azo¬
kat kell kérnünk, a mik az Isten dicsőségére szolgálnak, és azok utáni
vágyunkat és óhajtásunkat eléje terjesztenünk. Ekképen eleget te-
endünk a szeretet kötelmének, mely arra tanít, hogy mind inkább
szeressük Istent mimagunknál, mind pedig előbb azokat kérjük, a
miket Istennek kívánunk, és azután, a miket mimagunknak óhajtunk.
II. lí. Miért volt szükséges itt az Isten nevének megszenteltetését
kérni, holott az isteni természet semmi által sem növekedhetik,
sem semmire szüksége nem lehet.
És minthogy az óhajtás és kérés olyasmire vonatkozik, a mit
nélkülözünk, az Istenhez pedig, vagyis az ő természetéhez semmi
sem járulhat, sem isteni lényege, mely kifejezhetlen módon minden
tökéletességgel teljes, semmi által nem növekedhetik: érthetjük,
hogy ezeken kívül vannak azok, miket Istentől magának Istennek
kérünk, és az ő külső dicsőségéhez tartoznak. Mert óhajtjuk és
kérjük, hogy Isten neve ismertebb legyen a nemzetek előtt, hogy
az ő országa terjedjen, hogy naponkint többen hódoljanak az isteni
fölségnek; mely három: a név, ország, hódolat nem tartoznak Is¬
tennek belső javaihoz, hanem kívülről vetetnek.
III. K. Miként kell érteni ezen első kérést, és mely óhajokat akar
Krisztus ezen kéréssel az Atya Istennek általunk fölajánltatni.
Hogy pedig ezen kérések értelmét és jelentését teljesen föl¬
fogjuk: a lelkipásztornak kötelessége leend a hivő népet figyelmez¬
tetni, hogy azon szavak: „Miképen mennyben, úgy a földön is,“ a
három első kérés mindegyikére alkalmazhatók, úgymint: „Szentel¬
tessék a te neved, miképen mennyben, úgy a földön is;“ továbbá:
„Jöjjön a te országod, miképen mennyben, úgy a földön is;“ s ha¬
sonlókép: „Legyen a te akaratod, miképen mennyben, úgy a földön
is.“ Midőn pedig kérjük, hogy az Isten neve megszenteltessék, azt
értjük, hogy az isteni névnek szentsége és dicsősége Öregbedjék. E
helyen figyelmeztesse és tanítsa a plébános az ájtatos hallgatókat,
hogy Üdvözítőnk nem azt mondja, hogy ugyanazon módon szentel¬
tessék meg a földön, miként mennyben; az az: hogy a földi meg-
438
szenteltetés kiterjedésére egyenlő legyen a mennyeivel, (mert ez
semmikép sem lehetséges) hanem hogy az szeretetből és a lélek
legbensőbb buzgalmából történjék.
IV. IC. Hogyan szenteltethetik meg általunk Isten neve, mely
magában szent.
Jóllehet teljeseu igaz, hogy Istennek neve magában véve nem
szorul megszenteltetésre, mivel úgyis szent és rettenetes, *) mint
maga Isten természeténél fogva szent, s hozzá semmi szentség,
melylyel öröktől fogva nem bírna, nem járulhat: mindazáltal, mivel
a földön sokkal kisebb iránta a tisztelet, minta mely őt megilleti, sőt
némelykor káromlásokkal és istentelen szavakkal sértetik, azért
óhajtjuk és kérjük, hogy dicséretekkel, tisztelettel és dicsőítéssel
magasztaltassék, azon dicséretek, tisztelet és dicsőítés példájára,
melyek neki az égben adatnak, az az: hogy tisztelete és dicsőítése
elménk-, szivünk- és szájunkban legyen úgy, hogy őt minden, mind
külső, mind belső tisztelettel illessük, és a legfölségesb, szent és
dicsőségteljes Istent, a lensőbb és mennyei lakosokat utánozva, tel¬
jes tisztelettel illessük. Mert mint a mennyeiek a legszebb össz-
hangzásban dicsőtik és magasztalják Istent: úgy kérjük, hogy úgyauaz
történjék a földön is, és minden nemzet megismerje, tisztelje és
imádja Istent, hogy a halandók között egyáltalán senki se találkoz¬
zék, ki a keresztény hitet íöl ne venné, és magát egészen Istennek
szentelve ne hinné, hogy a szentségnek minden forrása őtőle ered,
és semmi sem tiszta vagy szent, a mi az isteni név szentségéből
nem származik.
V. IC. Hogyan lehet Isten neve szent a hitetlenekben.
Mert az apostol bizonyítja, hogy az egyház megtisztittatott 2)
„a víznek fürdőjével, az élet igéje által.“ Az életnek igéje pedig az
Atyának, hiúnak es Szentieleknek nevét jelenti, melyben megke¬
reszteltetünk és megszenteltetünk. Minthogy tehát senki kien-
gesztelődésben, tisztaság- és tökéletességben nem részesülhet, ha
fölötte Isten neve segítségül nem hivatik: óhajtjuk és Istentől kér¬
jük, hogy az egész emberi nem az utálatos hitetlenségnek sötétségéből
*) ÜO. zsolt. 10. 2J Efez. 5, 26.
439
kibontakozva, s az isteni fénynek sugaraitól megvilágosittatva, ezen
névnek erejét megismerje, úgy, hogy abban keresse az igazi szent¬
séget, s a keresztség szentségét a szent és megoszolhatlan Három¬
ság nevében fölvéve, magának Istennek jobbja által a szentség teljes
mértékét érje el.
VI. K. Hogyan szenteltethetik meg Isten neve a bűnösökben.
Sőt óhajtásunk és kérésünk azokra is kiterjed, kik gonosz
tettekkel és vétkekkel befertőztetve, a keresztségben visszanyert tisz¬
taságot és az ártatlanság öltönyét elvesztették; minek következése,
hogy e száuandókban a tisztátalan lélek újra felüté tanyáját. Óhajt¬
juk tehát és kérjük az Istentől, hogy azokban is szenteltessék meg
az ő neve, hogy szivökbe szállva és észre térve, a törödelem szent¬
sége által a régi ártatlanságot visszaszerezzék, és Istennek tiszta és
szent templomul és lakhelyül szolgáljanak.
VII. IC. Miképen szentelheti meg minden ember önmagában
Isten nevét.
Végre kérjük, hogy Isten világosítsa meg mindenek elméjét,
hogy beláthassák, mikép,1) „minden jó adomány és minden tökéletes
ajándék a világosság atyjától szállva alá“ reánk Istentől származik;
minek következtében a mértékletességet, igazságot, életet, üdvöt,
végre a léleknek és testnek minden külső, lényeges és üdvös javait
annak köszönjék, kitől, miként az egyház hirdeti, minden jó szár¬
mazik. Ha a nap világosságával, ha a többi csillagok mozgásuk és
futásuk által használnak az emberi nemnek, ha a minket köröző
levegőt szivjuk, ha a föld a vetemények és gyümölcsök bőségével
táplálja életünket, ha a hatóságok fáradozása által nyugalomban és
békében élünk: mind ezekben, mind más számtalan ily jóban Isten
végtelen kegyessége által részesülünk. Sőt azokat is, a miket a
bölcsészek másodrendű okoknak neveznek, Isten keze csodálatoské¬
pen szerzett és a mi hasznunkra alkalmazott müveinek kell te¬
kintenünk, melyekkel nekünk javait osztogatja és bőségesen ki¬
árasztja.
l) Jakab. I, 17.
 441
440
a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket,
VIII. K. Miképen szenteltetik meg Isten neve főkép a kath. és dicsőítsétek Atyátokat, ki mennyekben van;" és az apostolok
egyház elismerése és tisztelete által. feje: ’) „A ti magatok viselete a pogányok között jó lcgyon, hogy
a jó cselekedetekből megismervén titeket, dicsőítsék az Istent."
E kérés lényege pedig főképen abban áll, hogy mindenek el¬
ismerjék és tiszteljék Jézus Krisztus legszentebb jegyesét és a mi
anyánkat, az egyházat, melyben egyedül létezik azon bőséges és
kiapadhatlan forrás a bűnök minden mocskainak letörlésére és ki¬ XI. FEJEZET.
engesztelésére, melyből az üdv és megszentelés minden szentsége
merittetik, melyeken, mint némi égi csatornákon át öntetik belénk A második kérésről.
Istentől a megszentelésnek harmata és kenete; egyedül ahhoz és
Jöjjön a te országod.
azokhoz, kik ölében és kebelében vannak, tartozik amaz isteni név¬
nek segitségül hivása, mely egyedül „adatott az embereknek az ég I. K. Isten országának hirdetése mily gyakran ajánltatik a
alatt, * * I.) melyben üdvözölnünk kell." szentirásban.
A mennyei ország, melyet e második kérésben kérünk, olyan,
IX. K. Mikép szennyezik be napjainkban a keresztények Isten nevét. hogy az evangélium egész hirdetése arra vonatkozik és azon végződik.
Mert kér. sz. János is azon kezdé a bünbánatra buzdítását, midőn
Azonban a plébánosok különösen emeljék ki, hogy a jó fiú¬ mondá: 2) „Tartsatok biinbánatot, mert elközelgetett mennyeknek or¬
nak kötelessége nemcsak szóval kérni atyját az Istent, hanem tettel
szága;" az emberi nem Üdvözítője sem másunnan vévé tanításának
és cselekedettel is törekedni, hogy rajta az Isten nevének megszen-
kezdetét, és amaz üdvös beszédében, melylyel a hegyen a boldog¬
teltetése meglátszassék. Vajha ne találtatnának, kik, inig imával
ság utait jeleié ki tanitványinak, mint beszédének felvett tárgyán a
Isten nevének ezen megszenteltetését folytonosan kérik, cselekede¬
mennyek országán kezdé; mert: „Boldogok, úgymond,3) a lelki
teikkel , a mennyiben rajtok áll, a^t megsértik és beszennyezik;
szegények, mert övék a mennyek országa." Sőt az őt visszatartóz¬
kiknek hibájából néha Isten maga is szidalmaztatik. Ezek ellen
tatni akarónak is azon okot hozá föl*) az elutazás szükségességére:
mondja az apostol: 2) „Az Isten neve káromoltatik ti miattatok a
„Más városoknak is kell hirdetnem az Isten országát, mert azért
pogány ok között;" és Ezekielnél8) olvassuk: „És eljutván a pogányok
küldettem." Azután ugyanazon ország hirdetését parancsolta az apos¬
közé, kikhez mentenek, megfertőztették az én szent nevemet, mikor
toloknak ; 5) és annak, ki atyját eltemetni akart menni, feleié:6)
az mondatott felőlük: Ez az Ur népe, és az ő földéről jöttek ki."
„Te menj és hirdesd az Isten országát." Miután pedig halottaiból
Mert, a milyen azoknak élete és erkölcsei, kik a hitet vallják, a
föltámadott volna, ama negyven napon át, mely alatt az apostolok¬
szerint szokott a tudatlan tömeg magáról a vallásról és a vallás
nak megjelent,7) az Isten országáról beszélt. Azért a lelkipász¬
szerzőjéről Ítélni. Azért, a kik a fölvett keresztény vallás szerint
torok a második kérésnek e pontját gondosan tárgyalják, hogy a
élnek és annak szabálya szerint intézik imájukat és cselekedeteiket,
hívek megértsék, mily nagy ezen kérés jelentősége és szükségessége.
bő alkalmat nyújtanak másoknak a mennyei Atyának nevét dicsérni
s teljes tisztelettel és dicsőítéssel magasztalni. Mert nekünk maga 11. K. Mit foglal magában e második kérés.
az Ur tette kötelességünkké, hogy kitűnő erényes cselekedetekkel
buzdítsuk az embereket Isten nevének dicsőítésére és magasztald- A dolog alapos és tüzetes kifejtését pedig igen fogja könnyíteni
sára, midőn igy szól hozzánk az evangélistánál:*) „ügy világoskodjék annak meggondolása, hogy, noha e kérés kapcsolatban áll a többiekkel,

I. Pét 2, 12. 2) Miit. 3, 2. 3) Mát. 5, 3. *) Luk. 4,

*) Apóst. Csel 4, i 2 *) Rjiu. 2, 24 *) Ezek. 36, 20. 43. 5) Mát. 10, 7. °) Luk, 9, 60. 7) Ap. Csel. 1, 3.
*) Mát. 5, 16.

442
mindazáltal azt a többitől elválasztva is parancsolta az Ur hasz¬
nálni, hogy, a mit kérünk, a legnagyobb buzgalommal keressük;
mert így szól: *) „Keressétek először Isten országát és az ő igaz¬
ságát, és ezek mind hozzá adatnak nektek." És pedig ezen kérés¬
ben a mennyei ajándékok oly telje és bősége toglaltatik, hogy min¬
denre kiterjed, melyek a testi és lelki élet föntartására szükségesek.
Méltónak tartanók-e a királyi névre, a kinek nincs gondja azokra,
miken az ország üdve alapszik? ha pedig az emberek országuk jól¬
létéről gondoskodnak, elképzelhetjük, mily nagy gond és előrelátás¬
sal oltalmazza a királyok királya mind életét, mind üdvét az em¬
bereknek. Tehát Isten országának e kérésében benfoglaltatnak
mindazok, mikre e zarándokolás vagy inkább számkivetésben szük¬
ségünk van, miket megadni Isten kegyelmesen megígért*; mert
mindjárt hozzá tévé : „és ezek mind hozzáadatnak nektek. ‘ Melyekkel
bizonyára kijelenté, hogy ő azon király, ki az emberi nemnek min¬
dent bőven és gazdagon osztogat, kinek véghetetlen jóságáról el¬
mélkedvén, éneklé Dávid : 2) „ Az Ur igazgat engem, és semmi hiával
nem leszek. “
III. K. Mit kell azoknak cselekedni, kik ezen kérés gyümölcsét
elnyerni kívánják.
Azonban nem elég buzgón kérni az Isten országát, ha bélé¬
sünkhöz mint eszközt nem alkalmazunk mindent, a mivel Isten
országa kerestetik és fel talál tátik. Mert azon öt balgatag szűz is
buzgón könyörgött ugyan mondván:3) „Uram Uram! nyisd meg
nekünk:" mindazáltal, mivel kérésüknek támasza hiányzott, kizárat¬
tak; nemis méltatlanul, mert Isten szájából jött amaz ítélet:4)
„Nem minden, a ki mondja nekem: Uram, Uram! megyen be
mennyeknek országába."
1V. K. Mely okokkal kell Isten országának óhajtását fölkelteni
az emberekben.
Azért a lelkipásztorok a szentirásnak bőséges forrásaiból me¬
ntsék azokat, mik a hívekben a mennyország utáni vágyat és tö¬
rekvést fölkeltsék, ez élet nyomorteljes voltát szemeik elé állítsák,
l) Mát. 6, 33. 2) 22. zsolt. 1. 3) Mát. 25, II . 4) Mát. 7, 21.
443
s őket arra bírják, hogy körültekintés és megfontolás utján elis¬
merjék ama legfőbb boldogságot és kimagyarázhatlan jókat, melyek¬
kel Istennek a mi Atyánknak örök háza bővelkedik. Mert számüzöttek
vagyunk, és pedig azon helynek lakói, hol az ördögök tartózkodnak,
kiknek ellenünk való gyülölsége semmikép sem szelídíthető; mert
az emberi nemzet ellen kiengesztelhetlenek és kérlelhetienek. Hát
még a házi s belső harczok, melyeket a test és lélek, az anyag és
szellem egymás közt folyton vínak ? melyekben, hogy el ne essünk,
szünet nélkül félnünk kell; nemcsak félni, sőt azonnal elesnénk,
ha Isten jobbjával nem gyámolittatnánk. Az apostol is, a bajoknak
sokaságát érezvén, igy kiáltott föl: l) „Én szerencsétlen ember! ki
szabadit meg engem e halálnak testéből."
V. K. Mily nagy az embernek nyomorúsága, kimutattatik egyéb
dolgoknak az emberrel összehasonlításából.
Jóllehet nemünk ezen szerencsétlensége önmagában fölis¬
merhető, mindazáltal egyéb lények és teremtett dolgok összeha¬
sonlításából könnyebben megérthető. Azokban, akár észnélküliek,
akár érzéknélküliek legyenek is, ritkán tapasztaljuk, hogy valamely
lény tulajdon foglalatosságától, érzékétől, vagy ösztönétől eltérne úgy,
hogy az eléje tűzött s jmeghatáimott czélt eltévesztené. Ezt ta¬
pasztaljuk a mezei vadaknál, az úszóknál, a madaraknál úgy, hogy
a dolog bizonyításra nem szorul. Nemde, ha fölnézesz az égre,
tökéletesen igaznak találod, a mit Dávid mondott: 2) „Uram a te
igéd mennyben örökké megmarad." Az ugyanis szakadatlan moz¬
gásban és örökös forgásban van úgy, hogy az Isten által kiszabott
törvénytől legkevésbé sem tér el. Ha a földet és az egész minden-
séget tekinted, könnyen belátod, hogy vagy épen semmit, vagy csak
igen keveset változnak. De a szerencsétlen emberi nem igen gyak¬
ran elesik; ritkán követi azokat, a miket helyesen gondolt, s leg-
többnyire félben hagyja és megveti az elkezdett jó cselekedeteket;
a legjobb szándék, mely csak most tetszett, rögtön nem tetszik, és
azt elvetve, utálatos és veszedelmes tanácsokra vetemedik.
VI. K. Mi a legfőbb oka minden njomoruságnak.
Mi tehát az oka ezen állhatatlanságnak és nyomornak ? Bi¬
zonyára az isteni sugallat megvetése. Mert elzárjuk füleinket Isten
l) Rom. 7, 24. 2) 118. zsolt. 89.
58
444
intései előtt, nem akarjuk szemeinket azon világosságra emelni,
melyet Isten előttünk hordoz, sem a mennyei Atya üdvös paran¬
csaira nem hallgatunk. Azért a plébánosok arra törekedjenek, hogy
mind a bajokat a hivő nép szemei elé állítsák, mind pedig a bajok
okait feltüntessék, és a gyógyszerek hasznosságát bebizonyítsák.
Mindezekre nem fog nekik hiányzani az anyag, melyet legszen¬
tebb férfiak, aranyszáju sz. János és Ágoston irataiból, leginkább
pedig azokból meríthetnek, a miket a hitvallás fejtegetésénél mon¬
dottunk. Mert van-e oly istentelen ember, ki ezeket megismervén,
az Isten megelőző malasztjának segedelmével, a tékozló fiúnak pél¬
dájára, T) ne igyekeznék fölkelni, fölegyenesedni, és a mennyei ki¬
rálynak s atyának színe elé járulni?
VII. K. Mit jelent a szentirásban az Isten országa.
Miután megmagyarázták, milyennek kell lenni a hívek kö¬
nyörgésének, hogy sikere legyen, fejtsék ki, mi legyen az, a mit e
szavakkal Istentől kérünk, főkép, mivel e szónak „Isten országa"
sok jelentése van, melyeknek meghatározása mind a szentirás meg¬
értésére hasznos, mind ezen pontnak fölfogására szükséges. Az Isten
országának tehát közhasználatos, a szentirásban is gyakran előfor¬
duló jelentése nemcsak ama hatalomra, melylyel az emberek és
teremtmények mindensége fölött bir, hanem a gondviselésre is ki¬
terjed, melylyel mindeneket igazgat és kormányoz. „Mert kezében
van, úgymond a látnok,2) a föld minden határa." Mely határok
alatt azok is értetnek, a mik a földnek és egyéb dolgoknak benső
részeibe rejtve vannak. Ezen értelemben nyilatkozott Mardokeus
ama szavakkal:3) Uram Istenem, mindenható király! mert minde¬
nek a te birodalmadban vannak helyezve, és nincs, ki akaratod el¬
len állhasson. Mindenek Ura vagy, és nincs, ki ellenálljon fölsé-
gednek."
VIII. K. Krisztus országa milyen a jámborokra nézve.
Isten országa továbbá a gondviselés azon kiváló és különös
módját is jelenti, melylyel Isten a jámbor és szent embereket ol¬
talmazza és róluk gondoskodik. Istennek e tulajdon és kitűnő
l) Luk. 15, 20. 2) 94. zsolt. 4. 3) Észt. 13, 9. 11.
445
gondoskodásáról mondja Dávid: l) „Az Ur igazgat engem, és semmi
hiával nem leszek;" továbbá Izaiás:2) „Az Ur a mi királyunk; ő
szabadit meg minket." Jóllehet Istennek ezen királyi hatalma alatt
ez életben, amint fönebb mondottuk, kiválólag a szent és jámbor
emberek állanak: mindazáltal Krisztus Urunk maga mondotta Pi¬
látusnak, hogy országa nem e világból3) való, vagyis, hogy eredetét
nem e világtól vette, mely, amint teremtetett, úgy el is fog enyészni;
mert az említett módon uralkodnak a császárok és királyok, köz¬
társaságok, vezérek és mindazok, kik vagy az emberektől fölkérve
és megválasztva kormányozzák a városokat és tartományokat, vagy
erőszak és bitorlás által ragadták magukhoz a hatalmat. Krisztus
Urunk ellenben, mint a látnok mondja, Istentől rendeltetett ki-
rálylyá, 4) kinek országa, az apostol kifej ezése szerint, az igazság;
mert igy szól:5) „Az Isten országa az igazság, béke és öröm a
Szentlélekben."
IX. K. Mily módon uralkodik Krisztus az ő hívei fölött.
Uralkodik pedig rajtunk Krisztus Urunk a benső erények : a
hit, remény és szeretet által, mely erények által az országnak mint¬
egy részei és sajátságos módon Istennek alattvalóivá leszünk, az ő
szolgálatára és tiszteletére szenteltetünk, hogy, mint az apostol
mondja:6) „Ugyanazért élek én, de már nem én, hanem Krisztus
él énbennem:" úgy mi mondhassuk: „Uralkodom én, de már nem
én, hanem Krisztus uralkodik énbennem." Igazságnak pedig azért
mondatik azon ország, mivel Krisztus Urunknak igazsága által ala-
pittatott. És ezen országról igy szól az Ur szent Lukácsnál:7)
„Istennek országa bennetek vagyon." Mert jóllehet Krisztus Urunk
mindazokban uralkodik a hit által, kik szent anyánknak; az egy¬
háznak ölében és kebelében vannak: kiválólag azonban azokon ural¬
kodik, kik élő hit- remény és szeretettel felékesitve, mint tiszta és
élő tagok szolgálnak Istennek; és ezekről mondatik, hogy bennök
van az isteni kegyelem országa.
X K. Krisztus Urunk dicsőségének országáról.
Isten országa pedig a dicsőség országa is, melyről Krisztus
l) 22. zsolt. 1. 2) íz. 33, 22. 8) Jón. 18, 36. 4) 2. zsolt.
6. 5) Rom. 14. 17, «) Gálát, 2, 20. 7j Luk. 17, 21.
 446
Urunk sz. Máténál igy szól: *) „Jöjjetek atyámnak áldottai, birjátok
a világ kezdetétől nektek készített országot." Azon országot kérte
tőle sz. Lukácsnál a lator, bűneit töredelmesen megismervén, mi¬
dőn mondá:a) „Újam! emlékezzél meg rólam, midőn országodba
jutsz." Ezen országról3) sz. János is tesz említést: „Ha ki ujonan
nem születik vízből és Szentiélekből, nem mellet be Isten országába."
Említi az apostol is az Efezusiakhoz 4 5) irt levelében: „Semmi pa¬
ráznának vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, a mi a bálványok
szolgálata, nincs örökségé Krisztus és Isten országában." Ugyanarra
vonatkozik Krisztus Urunknak a mennyek országáról mondott8)
néhány hasonlata. .
XI. K. Krisztus dicsőség és kegyelem országának természete és
különbségéről.
Szükséges azonban előbb a kegyelem országáról szólani; mert
lehetetlen, hogy valakiben Isten dicsősége uralkodjék, hacsak benne
az ö kegyelme ném uralkodik. A kegyelem pedig, magának az Üd¬
vözítőnek tanítása szerint, 6) „szökőkút vize az örök életre." A di¬
csőséget pedig minek nevezendjük, mint teljes és tökéletes kegye¬
lemnek? mert mig e gyarló és halandó testben vagyunk, e sötét
zaráudokolás és számkivetésben tévedezve, gyámoltalanul az Úrtól
távol vagyunk, gyakran megbotlunk és elesünk, elvetvén a kegye¬
lem országának segélyét, melyre támaszkodtunk; midőn pedig a di¬
csőség országának, a mely tökéletes, világossága fénylendik előttünk,
szilárdul és erősen fogunk állani; mert minden fogyatkozás, minden
baj megszűnik, minden gyöngeség megerősíti étik, végre az Isten
maga fog lelkűnkben és testünkben uralkodni. E tárgyat bővebben
kifejtettük az apostoli hitvallásban, midőn a test föitámadásáról
szülöttünk.
XII. K. Mit kérünk tehát főkép Istentől e kérésben.
Tehát ezeknek kifejtése után, melyekből Isten országának kö¬
zönséges jelentése tűnik ki, meg kell mutatni, mit jelent tulajdon¬
képen e kérés. Azt kérjük pedig Istentől, hogy Krisztus országa,
*) Mát. 25, 34. z) Luk. 23, 42. s) Ján. 3, 5. 4) Efez. 5
5. 8) Mát. 13, 24. s k. 6) Ján. 4, i4.
447
t. i. az egyház terjedjen; hogy a hitetlenek és zsidók Krisztus
Urunk hitére és az igaz Isten ismeretének elfogadására térjenek,
és a szakadárok s eretnekek az igazságra és Isten egyházának egyes-
ségére, a melytől elszakadtak, visszatérjenek, hogy beteljesedjék es
valósuljon, a mit Izaiás szája által mondott az Ur: l) „Szélesítsd
ki sátorod helyét, és hajlékaid kárpitait terjeszd ki, — hosszabitsd
meg köteleidet és szegeidet erősítsd meg; mert jobbra és balra el¬
hatsz, — mert az uralkodik rajtad, ki téged teremtett." S ismét:2)
„És a népek a te világosságodban járnak, és a királyok a neked
támadott fényességben. Emeld föl köröskörül szemeidet és lássad,
mindezek egybegyülnek, hozzád jönnek: a te fiaid messzünnen jőnek»
és leányaid minden oldalról indulnak."
XIII. K. Mit kérünk itt másodszor.
Minthogy pedig vannak az egyházban, kik Istent szóval vall-
ván,' tettel tagadván,s) elferdített hitet tauusitanak, kikben a bűn
miatt az ördög lakik, és mint tulajdon házaiban uralkodik: azért
kérjük, hogy azokhoz is jöjjön el az Isten országa, mely által, a
a bűnök homályának szétoszlása után, az isteni világosság sugarai¬
tól megvilágittatva, Isten fiainak előbbi méltóságába visszahelyez¬
tessenek; hogy a mennyei Atya országából minden eretneket és
szakadárt eltávolitva, a botrányokat és a gonoszságok okait meg¬
szüntetve, megtisztítsa az egyház szérűjét, hogy Istent ájtatos és
szent tisztelettel illetve, nyugalmas és csendes békét élvezzen.
XIV. K. Mit kérünk ugyanezen kéréssel harmadszor.
Végre azt kérjük, hogy Isten egyedül éljen, egyedül uralkod¬
jék bennünk; hogy ne legyen helye a halálnak, hanem, hogy az
Krisztus Urunk győzelme által elnyelettessók, ki ellenségeink min¬
den uralmát széttépve és szétszórva, hatalmával és erejével minde¬
neket saját uralma alá hajtson.
XV. K. E kérés tekintetéből mit kell a keresztényeknek főkép
tenniök és megfontolniok.
A plébánosoknak pedig gondjuk legyen, amint már e kérésnek
1) Íz. 54, 2. 3. 5. 2) íz. 60, 3. 4. 3) Tit. 1, 16.
448
czélja is követeli, oktatni a híveket', mily gondolatokkal és elmél¬
kedésekkel kell elkészülniük arra, hogy kéréseiket Istenhez ájtatosan
intézhessék. Először is intendik őket, hogy fontolják meg az Üd-
vözitőtől használt ama hasonlat jelentését és értelmét:1) „Hasonló
mennyeknek országa a szántóföldön elrejtett kincshez, melyet ha
megtalált az ember, elrejti, s azon való örömében, elmegyen és el¬
adja minden vagyonát, és megveszi azt a szántóföldet." Mert
a ki Krisztus Urunknak gazdagságát ismeri, a végett mindent meg¬
vet , az előtt a vagyon, kincs és hatalom silányság; mert ama
legfőbb kincsesei semmi összehasonlításba nem jöhet, sem vele
szemben meg nem állhat. Azért a kik annak becsét megismerik,
fölkiáltanak az apostollal:2) „Mindent kárnak tartok és szemétnek
tekintek, hogy Krisztust megnyerjem." Ez azon evangéliumi igaz
gyöngy,3) melyért, a ki összes javainak eladásából bejött pénzét
kiadja, örök boldogságot élvezend.
XVI. K. Mily kívánatos Krisztus országa most a kegyelem, s a
jövőben a dicsőség által.
Oh mi szerencsések! ha Krisztus Jézus oly nagy világosságot
árasztana ránk, hogy láthatnék az isteni kegyelem ama gyöngyét,
melylyel övéiben uralkodik (mert mind mindenünket, mind magun¬
kat is eladnék, hogy azt megszerezzük;) mert akkor bizton mond¬
hatnék végre:4) „Ki szakaszt el minket Krisztus szeretetétől." Ha
pedig tudni akarjuk, mily kitűnő a dicsőség országának magasztos¬
sága, halljuk felőle a látnok és az apostol egyező szavát és kife¬
jezését:5) „Szem nem látta, fül nem hallotta, sem az ember szi¬
vébe föl nem hatott, amit Isten azoknak készített, kik őt szeretik."
XV11. K. Az alázatosságról, melyet ezen és más kérésekben
tanúsítanunk kell.
Annak megnyerésére pedig, a mit kérünk, igen hasznos leend
meggondolni, mik vagyunk, t. i. Ádámnak a paradicsomból méltán
kiűzött és számkivetett maradéki, kiknek méltatlansága és gonosz¬
sága Isten legnagyobb gyűlöletét és örökké tartó büntetéseket követel.
l) Mát. 13, 44. 2) Filipp. 3, 8. 8) Mát. 13, 46. 4) Rom.
8, 35. 5) íz. 64, 4. I. Kor. 2, 9.
Azért szükséges, hogy törődött és alázatos szivüek legyünk. Imánk
is keresztény alázattal teljes legyen, s magunkban épen nem biza¬
kodva, mint ama vámos, ‘) folyamodjunk az Isten irgalmasságához,
és mindent kegyolmességének tulajdonítva, neki örök hálát mond¬
junk, ki az ő lelkét ajándékozta nekünk, melyben bizva felkiáltani
bátorkodunk:2) „Abba, Atyánk."
XVIII. K. Mennyire kell törekednünk, hogy egykor a mennyek
országát elnyerjük.
Arra is gondunk legyen, mit kell cselekedni s mit ellenben
kerülni, hogy a mennyek országába eljuthassunk; mert nem henyé¬
lésre vagy tétlenségre hivattunk Istentől, sót ellenkezőleg azt
mondja:* 8) „Mennyeknek országa erőszakot szenved, és az erőszako¬
sak ragadják el azt;" és: „Ha4) be akarsz az életbe menni, taitsd
meg a parancsolatokat." Nem elég tehát Isten országát kei ni, hanem
magunknak is törekednünk és munkálkodnunk kell; mert szükség,
hogy Isten kegyelmének segédei és kiszolgálói legyünk, azon utón
haladva, mely az égbe vezet. Isten, ki megígérte, hogy folyton ve¬
lünk leend, soha sem hagy el minket, úgy, hogy csak azon egyre
kell vigyáznunk, hogy Istent és minmagunkat el ne hagyjuk. Es
pedig az egyház ezeu országában Istenéi mindazok, mikkel mind
az emberek életét oltalmazza, mind az örök üdvet eszközli, a lát¬
hatatlan angyali seregek szintúgy, mint a szentségeknek mennyei
erővel teljes látható ajándéka. Ezekben oly hatalmas támaszt nyer¬
tünk Istentől, hogy nemcsak legdühösebb ellenségeinknek uralmától
mentek lehetünk, hanem magát a zsarnokot is és az ő gonosz po¬
roszlóit legyőzhetjük és eltiporhatjuk.
XIX. K. E kérés befejezése, és annak más, rövid magyarázata.
Azért végre buzgón kérjük Isten Lelkét, hogy eszközölje ben¬
nünk, mikép mindent az ő akarata szerint cselekedjünk; hogy az
ördög országát rontsa le, hogy ama nagy napon fölöttünk semmi
hatalma ne legyen; hogy győzzön és diadalmaskodjék Krisztus; az
ő törvényei az egész íöldkereksegen tiszteletben legyenek, parancsai
i) Luk. 18, 13. 2) Rom. 8, 15. 3) Mát. 11, 12. 4) Ugyan¬
ott. 19, 17.

450
megtartassanak; senki őt el ne árulja, se el ne hagyja; hanem úgy
éljenek mindenek, hogy az isteni király színe előtt habozás nélkül
megjelenhessenek, és az öröktől fogva nekik készített mennyország
birtokába juthassanak, hol Krisztusssal élvezzék az örökké tartó
boldogságot.
XII. FEJEZET.
A harmadik kérésről.
Legyen a te akaratod.
1. K. Miért következik mindjárt az Isten országának kérése után,
hogy legyen az ő akarata.
Mivel azt mondja Krisztus Urunk: *) „Nem minden,'a ki
mondja nekem: Uram, Uram! megyen be mennyeknek országába;
hanem a ki Atyám akaratát cselekszi, ki mennyekben vagyon, az
megyen be mennyeknek országába:" mindenkinek, ki ama mennyei
országba be kiván jutni, kérnie kell Istentől, hogy legyen az ő aka¬
rata. Azért tetetett e kérés ide, mindjárt a mennyország kérése után.
11. K. Mily módon foghatjuk fel e kérés valódi értelmét.
Hogy pedig megértsék a hívek, mily szükséges nekünk, a
miért e kérésben könyörgünk, és mily sok üdvös ajándékban része¬
sülünk annak megnyerése által: mutassák ki a plébánosok, mily
sok nyomorúság és Ínség áradott az emberi nemre az első szülék
bűne által.
III. IC Miféle bajokat hozott az emberi nemre első szülénk vétke.
451
mint az ő boldogsága szerzője és szülője után annál kitünőbb és
jelesb volt, mivel észszel és itélőtehctséggel birt. De mig ezen
természetileg velők született szeretctet. a többi, észszel nem biró
teremtmények megtartották, melyek valamint kezdetben természe¬
tileg jóknak teremtettek, úgy azon állapotban és minőségben meg¬
maradtak s maiglan is megvannak: a szerencsétlen emberi nem irányát
eltévesztette; mert nemcsak az eredeti igazságnak azon javait veszté
el, melyekkel Istentől természetének lényegén fölül elhalmoztaték
és felékesitteték, hanem elhomályositá a szivébe oltott kiváló tö¬
rekvést is a jóra. l) „Mind elhajlottak, úgymond a látnok, mind¬
nyájan haszontalanokká lettek; nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen
egy sincs." Mert 2) „az ember szivérzései és gondolatai hajlandók
a gonoszra ifjúságától," elannyira, hogy innét könnyen megérthetni,
hogy senki sem képes önmagától üdvösét gondolni, hanem mindenki
hajlandó 3) a roszra, és az emberek rósz kívánságai megszámlálhat-
lanok, miután hajlanak és égő vágygyal ragadtatnak a haragra, gyü-
lölségre, kevélységre, nagyravágyásra s majd mindenféle roszra.
IV. K. Ámbár sok nyomorral van elhalmozva az ember, állapotát
mégsem ismeri.
Jóllehet folyton küzdünk ezen bajokkal, mindazáltal nemünk
legnagyobb szerencsétlensége abban áll, hogy azok között igen sok
van, a mi nekünk rosznak sem látszik; a mi az emberek nagy nyo¬
morúságára mutat, kik, a vágyak és kívánságoktól megvakítatva,
nem látják be, hogy, a miket üdvösöknek vélnek, legtöbbnyire kár-
hozatosak; sőt inkább amaz ártalmas roszakra, mint valami óhaj¬
tandó és kívánatos jóra ragadtatnak; azoktól pedig, a mik valóban
jók és tisztességesek, mint veszedelmesektől visszaborzadnak. E bal
véleményt és ferde Ítéletet kárhoztatja Isten, midőn igy szól:4)
„Jaj nektek, kik a gonoszt jónak mondjátok, és a jót gonosznak, a
sötétséget világossággá tevén és a világosságot sötétséggé; a keserűt
édessé tevén, és az édeset keserűvé."

Mert Isten a teremtett lényekbe
ját javuknak óhajtását, úgy hogy némi
nék és kívánnák végczéljokat, melytől,
jő, soha el nem térnek. Kezdetben az
l) Mát. 7, 21.
kezdettől fogva beoltotta sa¬
természeti hajlammal keres¬
ha külső akadály közbe nem
emberben ezen vágy az Isten
V. K. Miként állítja szemeink elé a szentirás ezen nyomorúságunkat.
Azért a szentirás, hogy szemeink elé állítsa nyomorúságunkat,
1) 52. zsolt 4. 2) Móz. 1. K. 2, 21. s) Rom. 7, 19. s k.
4) íz. 5, 20.
59
452
azokkal hasonlít bennünket össze, kik az ízlés ép érzékét elvesz¬
tették ; minek következtében az egészséges eledelt megvetik, s az
ellenkezőt kívánják. Összehasonlít továbbá a betegekkel; mert va¬
lamint azok, míg a betegségből föl nem gyógyulnak, az egészséges
emberek tisztét és kötelmeit nem végezhetik : úgy mi Istennek
kedves cselekedeteket az isteni kegyelem segélye nélkül nem tel¬
jesíthetünk.
Fi. K. A természet megromlott állapotában mily nagy az emberek
erőtlensége arra, hogy valami jót tehessenek.
Ha ezen állapotban valamit tehetünk is, mind csekély az, és
a mennyei boldogság elnyerésére kevés vagy épen semmi fontosság¬
gal sem bir. De Istent méltólag szeretni és tisztelni, nagyobb és
fenségesebb valami, mintsem mi földhöz tapadtak azt emberi
erővel elérhetnők, hacsak az isteni kegyelem által nem segit-
tetünk.
Fii. K. Az isteni dolgokban épen hasonlók vagyunk a gyer¬
mekekhez.
Az emberi nem nyomorult állapotának kifejezésére igen alkal¬
mas amaz összehasonlítás is, melylyel hasonlóknak mondatunk a
gyermekekhez, kik magokra hagyatva, meggondolatlanul kezdenek
mindenbe; gyermekek vagyunk, mondom, és oktalanok, hiábavaló
beszédre és haszontalan cselekedetekre vetemedök, ha az isteni se¬
gélytől elhagyatunk. Mert igy dorgál bennünket a bölcs:1) „Med¬
dig szeretitek kicsinyek a gyermekséget, meddig kívánják a bolon¬
dok azt, mi nekik ártalmas. “ És az apostol2) igy int: „Ne legyetek
gyermekek értelemre nézve." Mindamellett nagyobb hibában és
tévedésben forgunk, mint ama gyermekkor, mely csak az emberi
okosság nélkül van, melyhez azonban idővel önmagától eljuthat,
mig mi az isteni bölcseséget, mely az üdvösségre szükséges, hacsak
Isten nem vezérel és nem segít, meg nem szerezhetjük; mert ha
Isten segélye nincs velünk, az igazi jókat elvetve, önkényt rohanunk
a veszedelembe.
1j Példab 1, 22. 2) I. Kor. 14, 20.
453
vili. K. Ily nagy roszak ellen minő gyógyszer foglaltatik e
kérésben.
És ha valaki a lelki vakságtól Isten által megszabadittatva,
az emberek ezen nyomorúságát belátja, erzekeinek fásultsága meg¬
szűnvén, észreveszi a tagoknak törvényét, fölismeri az érzékiségnek
a lélekkel ellenkező kívánságait, és megfontolja természetünknek
roszra való hajlandóságát: lehetetlen, hogy ily nagy baj ellenében,
mely a természet bűnös volta miatt nyom bennünket, a legnagyobb
szorgalommal alkalmas gyógyszert ne keresne, és amaz üdvös rend¬
szabályt ne óhajtaná, mely szerint a keresztény embernek életét
intéznie és alkalmaznia kell. Ez tehát az, a miért könyörgünk,
midőn igy kérjük az Istent: „Legyen a te akaratod." Mert midőn
az engedelmességet megtagadva, és Isten akaratát megvetve, ezen
nyomorúságokba estünk: Isten e nagy bajok ellenében azon egye¬
düli gyógyszert adta nekünk, hogy egykoron az Isten akarata sze¬
rint, melyet vétkezve megvetettünk, éljünk, s minden gondolatunkat
és cselekedetünket ahhoz mérjük. Mit, hogy elérhessünk, esedezve
kérjük Istentől: „Legyen a te akaratod."
IX. K. A megigazultaknak is, kik már Istennek engedelmeskednek,
kell ezen kéréssel élniök.
Ezt pedig azoknak is buzgón kell kerniök, kiknek lelkében
már uralkodik az Isten, és kik az isteni világosság sugaraitól már
megvilágositvák, mely kegyelem jótéteményéből Isten akaratának
hódolnak. Ámde ha ily állapotban vannak is, mégis saját kíván¬
ságaik ellenkezők, az érzékekbe oltott roszra való hajlam miatt,
úgy, hogy, ha ilyenek vagyunk is, mindazáltal nagy veszély fenye¬
get itt bennünket mimagunk részéről, nehogy félrevezettetvé és el-
csábittatva a „kívánságoktól, melyek1) tagjainkban harczolnak,“
újólag letérjünk az üdvösség útjáról. E veszélyre figyelmezte¬
tett Krisztus Urunk ama szavakkal:a) „Vigyázzatok és imádkoz¬
zatok, hogy kisértetbe ne essetek; a lélek ugyan kész, de a test
erőtlen."
‘) Jak. 1, 14. *) Mát. 26, 41.
 454
X K. A rósz kívánság, melyet tökéletesen kiirtani ugyan senki
sem képes, még a megigazultakban is megvan.
Mert nem áll az embernek hatalmában, még annak sem, ki
Isten kegyelme által megigazult, testi kívánságait úgy lecsillapítani,
hogy azok soha többé föl ne támadjanak; mivel t. i. az Isten ke¬
gyelme meggyógyítja ugyan a meglazultak lelkét, de nem testét
is, melytől irta az apostol: *) „Mert tudom, hogy nem lakik én-
bennem, az az: testemben, a jó." Mert mihelyt az első ember az
eredeti igazságot, melylyel, mint valamely fékkel, igazgattalak kí¬
vánságai, elvesztő: az esz tovább nem birá azokat az engedelmes¬
ségben úgy megtartani, hogy meg ne kívánnák azokat, a mik az
észszel is ellenkeznek. Azért írja az apostol, hogy a bűn, az az: a
bűnnek élesztője, az ember ama részében lakik, értésünkre adván,
hogy .az nem ideiglenesen, vendégképen tér be hozzánk, hanem,
mig élünk, mint testünknek lakósa, állandóan megmarad tagjaink
hajlékában. Azért belső és külső elleneinktől szünet nélkül ostro-
moltatva, könnyen beláthatjuk, hogy Istenhez kell segítségért folya¬
modnunk, és kérnünk, hogy teljesedjék bennünk az ő akarata. Most
már e kérés értelmét kell a híveknek kifejtenünk.
Xi. K. Mily értelemben vetetik e kérésben Isten akarata.
Mellőzvén itt sokat, a miket Isten akaratáról tudós férfiak
hasznosan és bőven fejtegetnek, azt mondjuk, hogy itt az akarat az
úgy nevezett akarat-nyilvánulás, vagyis a helyett vetetik, a mit
Isten tennünk parancsolt vagy tiltott. Azért itt az akarat szó ma¬
gában foglalja mindazt, a mi a mennyei boldogság elnyerésére tar¬
tozik, akár a hitre, akár pedig az erkölcsökre vonatkozik; végre
mindazt, a mit Krisztus Urunk önmaga vagy egyháza által tennünk
paiancsol vagy tilt. Mely akaratról ekkép nyilatkozik az apos¬
tol. „Azéit ne legyetek oktalanok, hanem értsétek meg, mi az Isten
akarata." 2)
X/7. X Mi a harmadik kórós értelme.
Midőn tehát kérjük: „Legyen a te akaratod," a mennyei
Atyától mindenekelőtt azon képességet kérjük, hogy az isteni pa-
l) Rom. 7, 18. 2j Efez. 5, 17.
rancsoknak engedelmeskedhessünk, s neki szentségben és igazságbaji
szolgálhassunk minden napjainkban; hogy mindent az ő tetszése és
akarata szerint tegyünk, hogy tiszteletben tartsuk azon kötelessé¬
geket, melyeket a szentirásban figyelmünkbe ajánl; hogy az ő ve¬
zetése alatt és segítségével mindent teljesítsünk, a mi azokhoz illő,
kik nem a • test ösztönéből, hanem Istentől születtek, követven
Krisztus Urunk példáját, „ki engedelmes lett a halálig, és pedig a
keresztnek haláláig;" l) hogy készek legyünk bármit is kiállani in¬
kább, mint az ő akaratától csak legkevésbé is eltérni.
XIII. K. Kik lángolnak főképen leghöbb buzgalommal és
szeretettel azokért, a miket itt kérünk.
Nincs pedig senki, ki forróbb buzgalommal és szeretettel lán¬
golna e kérés iránt, mint az, a kinek megadatott azoknak legfőbb
méltóságát belátni, kik Istennek engedelmeskednek. Mert az föl¬
fogja e mondat elvitázhatlan igazságát, hogy: Istennek szolgálni és
neki engedelmeskedni, annyi, mint uralkodni. „Ki Atyám akaratát
cselekszi, ki mennyekben vagyon, az az én atyámfia és húgom és
anyám."1) úgymond az Ur; az az: a szeretet és jóakarat minden
kötelékei a legszorosabban fűznek ahhoz engemet. Alig van a szent
férfiak között, ki e kérés felséges ajándékát buzgalommal ne kérte
volna Istentől, és mindnyájan kitűnő ugyan, de igen sokszor külön¬
féle imádsággal éltek; kik közöl a bámulandó és kellemes zengzetü
Dávidot különfélekép látjuk azt kérni. Mert majd igy szól: „Vajha
utaiin a te igazságaid megőrzésére lennének intézve;"3) majd pe¬
dig: „Vezess engem parancsaid ösvényére, mert kedvelem azt."4)
Némelykor igy: „Lépteimet igazgasd beszéded szerint, és ne ural¬
kodjék rajtam semmi igazságtalanság." 5) Ide tartoznak ama szavai
is: „Adj értelmet nekem, hogy megtanuljam parancsaidat. ítéle¬
teidre taníts meg engem. Adj értelmet, hogy tudjam bizonyságai¬
dat." 6) Sokszor ugyanazon értelmet más szavakkal tárgyalja s fejezi
ki. E helyek figyelemre méltók, s a híveknek megmagyarázandók, hogy
mindnyájan megértsék, mily sok fontos és üdvös dolgok foglaltat¬
nak ezen kérés első részében.
l) Filipp. 2, 8. 2) Mát. 12, 50 3) 11*. zsolt. 5. 4) 118.
zsolt. 35. 6) Ugyanott 133. v. 6) Ugyanott. 73 v. 10S. zsolt.
125

456
XIV. K. Mit. jelentünk még e kéréssel.
Második helyen, midőn kérjük: „legyen a te akaratod," a test
cselekedeteinek megutálását fejezzük ki, melyről Írja az apostol: *)
„Nyilvánvalók pedig a test cselekedetei, melyek ezek: paráznaság,
tisztátalanság, szemtelenség, bujaság" stb. és:2) „Ha a test szerint
éltek, meghaltok;" s kérjük az Istent, hogy ne engedje azokat ten¬
nünk, a miket az érzékek, a kívánság és gyarlóság sugallanak’, ha¬
nem hogy akaratunkat az ő akaratához szabjuk. Távol vannak ezen
akarattól a kéjekbe merült emberek, kiknek szive és gondolkozása
a földiekhez tapad. Mert a kívánságtól hanyatt homlok ragadtat¬
nak annak bírására, a mit megkívántak, és a rósz kívánság ama
gyümölcsében helyezik a boldogságot, úgy, hogy boldognak mondják
azt, a ki, akármit kíván, elnyeri. Mi ellenben azt kérjük Istentől,
hogy, mint az apostol mondja: *) „a testet ne ápoljuk a kívánságok
szerint," hanem hogy legyen az ő akarata.
XV. K. Jobb, azt kívánni, hogy az történjék meg, a mit Isten
akar, mint az, a mit mi kívánunk.
Jóllehet nem könnyen szánjuk rá magunkat, hogy azt kérjük
Istentől, hogy kívánságainkat ne teljesítse; mert a lélek ezen elha¬
tározása nehézséggel jár; mivel, azt kérvén, minmagunkat némileg
gyűlölni látszunk, a mit is bolondságnak mondanak azok, kik egé¬
szen a testhez ragaszkodnak. De mi bolondoknak neveztetni örö¬
mest viseljük Krisztusért, ki azt mondja:4) „A ki utánam akar
jönni, tagadja meg önmagát;" főkép mivel tudjuk, hogy sokkal jobb
azt kívánni, a mi helyes és igazságos, mint elérni azt, a mi az
észszel, az erénynyel, Isten törvényeivel ellenkezik. És valóban
roszabb helyzetben van az, a ki eljut ahhoz, a mit vaktában és a
kéj ösztönéből megkívánt, mint az, a ki meg nem nyeri azt, a mit
jól óhajtott.
X VI. K. Azokat sem kell kérni Istentől, a mik a jámborsághoz
nem tartoznak.
De nemcsak azt kérjük, hogy ne adja meg Isten, a mit önkényt
kívánunk, midőn kívánságunk nyilván rósz: hanem hogy azt se adja
>) Gál, 5, 19. 2) Rom. 8, 13. s) Rom. 13, 14. 4) Mát. 16. 14.
457
meg, a mit a világosság angyalát színlelő ördög tanácsa- és sugal¬
latából néha mint jót kérünk. Egészen helyesnek és szeretettel
teljesnek látszék az apostolok fejedelmének ‘) ama buzgalma, melylyel
az Urat a halálra menés szándokáról lebeszélni ügyejfszett: s mégis
keményen megdorgálá őt az Ur, mivel emberi érzelmektől, s nem
isteni bölcseségtől vezéreltetett. Mi lehetett volna az Urra nézve
látszólag szeretettel teljesebb ama kívánságnál, melylyel a szent
férfiak Jakab 2) és János a szamaraikra neheztelve, mivel a mes¬
ternek szállást adni nem akartak, tőle kérték, hogy ama kemény
szivüeket és emberteleneket égi tűzzel vesztené el ? De Krisztus
Urunk megfeddette őket, mondván: „Nem tudjátok, minő lelküek
vagytok ? Az ember fia nem jött lelkeket veszteni, hanem üdvö¬
zíteni." s)
XVII. K. Midőn azok, a miket kívánunk, a természet föntartására
tartoznak, főkép úgy kell azokat kérni, hogy teljesedjenek, ha
Isten akarja.
Nemcsak akkor kell pedig kérnünk Istent, hogy legyen meg
az ő akarata, midőn, a mit kívánunk, rósz, vagy rosznak látszik:
hanem akkor is, midőn tettleg nem rósz, úgymint: mikor az akarat
a természet amaz első hajlamát követi, hogy kívánja azokat, mik a
természet föntartására szolgálnak, és visszautasítja, a mik azzal el¬
lenkezőknek látszanak. Azért, midőn ilyesmit kérni akarunk, mond¬
juk lélekből: „legyen a te akaratod!" kövessük őt magát, kitől az
üdvösséget s az üdvösség tanitmányát nyertük, ki, jóllehet a kínok
és keserű haláltól természetes félelemmel visszaborzadott, mindaz-
által a legnagyobb kínoktól való iszonyodásban saját akaratát az
Atya Isten akarata alá veté, mondván: „Ne az én akaratom, hanem
a tied legyen." *)
XVIII. K. Minthogy Isten segítsége nélkül a bűnt nem kerül¬
hetjük, e kérésben azt is kérjük.
De annyira meg vau romolva az emberi nem, hogy ha el¬
nyomjuk és Isten akarata alá vetjük is a kívánságot, mégis Isten
segítsége nélkül, melylyel a gonosztól védelmeztetünk, és a jóra
*) Mát. 16, 22. és k. *) Luk. 9, 54. 3) Ugyanott 55. 56.
4) Luk.. 22, 42.
 458
vezettetünk, a bűnöket kerülni nem bírjuk. Azért e kéréshez kell
folyamodnunk, s Istent kérnünk, hogy ő maga végezze be bennünk,
a mit megkezdett; nyomja el a kívánság szilaj gerjedelmeit, hajtsa
az ész uralma alá a kívánságokat, s alkalmazzon végre bennünket
egészen az ő akaratához. Kérjük egyszersmind, hogy az egész föld
kereksége jusson el Isten akaratának megismerésére, hogy az isteni
titok, mely a századok és nemzetségektől el volt rejtve, ismeretes
és nyilvánvaló legyen mindenek előtt.
Miképen mennyben, ngy a földön is.
XIX. K. Mit jelent e záradék.
Továbbá ezen engedelmesség alakját és meghatározását kér¬
jük, hogy t. i. az ama szabály szerint intéztessék, melyet az ég¬
ben mind a szent angyalok megtartanak, mind a mennyei lelkek
többi kara követ; hogy valamint ők önkényt s legnagyobb örömmel
engedelmeskednek az isteni fólségnek, úgy mi Isten akaratának,
amint maga leginkább akarja, örömmel hódoljunk.
XX. K. Istennek nem jutalomért, hanem az ő szeretetéből kell
engedelmeskedni.
S ama szolgálat és buzgalomban, melyet Isten iránt muta¬
tunk, végtelen szeretetet és kitűnő hódolatot kiván tőlünk az Isten,
hogy, habár a mennyei jutalmak reményével szenteljük is egészen
neki magunkat, mégis azért reméljük azokat, mivel az isteni föl-
ségnek tetszett, hogy azon reménységet tápláljuk. Azért egész re¬
ményünk az Isten iránti szereteten alapuljon, ki szeretetünk jutal¬
mául az örök boldogságot rendelé. Mert vannak, kik szívesen
szolgálnak valakinek, de csak a jutalomért, melyre szeretőtöket
irányozzák. Vannak továbbá, kik csak szeretet- és tisztelettől in¬
díttatva, annak, kit szolgálnak, egyedül jóságára és erényére tekin¬
tenek, melynek meggondolása és csodálásából boldognak tartják
magokat, hogy szolgálatukat neki szentelhetik.
XXL K. Ugyanezen záradék egyéb értelmezései.
Amaz ellentét: „Miképen mennyben, úgy a földön is,“ ezt is
jelenti. Mert nekünk leginkább arra kell törekednünk, hogy Isten
459
iránt engedelmesek legyünk, mint a boldogok léikéiről mondottuk,
kiknek dicséretét az ő hódolatteljes engedelmességükért ama zsol¬
tárban zengi Dávid:1) „Áldjátok az Urat minden erősei; ti szolgái,
kik az ő akaratját cselekszitek. “ Ha valaki sz. Cyprián2) szerint
magyarázva e záradékot, azt mondja: „mennyben* az az : a jók és
jámborokban; a „földön" azaz: az istentelenekben és gonoszakban:
mi az ő véleményét is helybenhagyjuk, hogy az „ég“ alatta lelket,
a „föld" alatt pedig a testet kell érteni, hogy mind mindenek, mind
minden mindenben Isten akaratának hódoljanak.
XXII. K. Mikép foglaltatik e kérésben hálaadás is.
E kérés hálaadást is tartalmaz. Mert az ő legszentebb aka¬
ratát tiszteljük, és legnagyobb örömtől áthatva dicsőítjük és mar
gasztaljuk az ő müveiért, mivel bizonyosan tudjak, hogy mindeneket
jól cselekedett. Mert miután tudjuk, hogy Isten mindenható: szük¬
ségkép következik, hogy mindenek létet az ó akaratából számlá¬
zottnak értjük. Midőn pedig őt egyszersmind a legfőbb jónak ál¬
lítjuk, mint valóban az, ezzel megvalljuk, hogy minden müve jó,
miután mindeneket ő maga saját jóságában részesített. Ha mindenben
Isten szándékát föl nem fogjuk, mégis minden kételyt és habozást
félre tevén, mindenben az apostollal valljuk: hogy „megvizsgálhat-
lanok az ő utai." 3) De főkép még azért is tiszteljük Isten akaratát,
mivel a mennyei világosságra méltatott bennünket. Mert „minket
a sötétség hatalmából kiragadván, általvitt az ő szerelmes Fiának
országába." 4)
XXIII. K. Mit kell e kérésből elmélkedésre fordítani.
De, hogy utoljára megmagyaráztassók, a mi e kérésről való
elmélkedéshez tartozik: vissza kell térnünk arra, a mit elején meg¬
érintettünk, hogy a népnek e kérés kifejezésében törődött és alázatos
szivünek kell lennie, megfontolván a kívánságoknak az Isten aka¬
ratával ellenkező, a természetben rejlő erejét; meggondolván, hogy
őt e tekintetben minden teremtmények fölülmúlják, melyekről Írva
van: „Mindenek szolgálnak neked;"5) s oly nagy gyengesége, hogy
i) 102. zsolt. -21. 2) Sz. Cypr. az Ur imáds. 3) Rom. 11.
33. *) Ivolossz. 1, 13. 5) 118. zsolt. 91.
60
. 460
semmi, Isten előtt kedves dolgot nemcsak be nem végezhet, de iiem
is kezdhet, hacsak Isten segítsége által nem gyámolittatik. Mivel
pedig, mint mondottuk, nincs semmi fölségesebb és jelesebb, mint
Istennek szolgálni s az ö törvénye és parancsai szerint élni: a kér.
emberre nézve lehet-e kívánatosabb, mint az Urutain járni, semmit
sem nem gondolni, sem nem cselekedni, a mi Isten akaratával el¬
lenkeznék? Hogy pedig ezt sajátjává tegye, s a mellett híven meg¬
maradjon: állítsa szemei elé a sz. könyvekből azok példáját, kiknek,
mivel törekvéseiket Isten akaratához nem alkalmazták, minden
kedvök ellen történt.
XXIV. K. Mily nagy hasznot huzhatunk ezen kérés fölött való
elmélkedésből a békességes életre.
Végül inteni kell a híveket, hogy nyugodjanak meg Isten egy¬
szerű és főltétlen akaratában; a ki méltóságán alóli helyzetben lát¬
szik lenni, tűrje békével sorsát, ne lépjen ki sorából, hanem azon
hivatásban maradjon meg, melyre hivatott, s vesse alá saját ítéletét
Isten akaratának, ki jobban gondoskodik rólunk, mint magunk ki-
vánhatnók. Ha családi bajok, ha testi betegség, ha üldözések, vagy
más viszontagságok és kellemetlenségek nyomnak bennünket: le¬
gyünk erősen meggyőződve, hogy ezek közöl semmi sem érhet ben¬
nünket Isten akarata nélkül, mely legfőbb oka mindennek; azért
nem kell szerfölött megindulnunk, hanem csüggedetlen lélekkel vi¬
selnünk, mind azt rebegvén: „Legyen az Ur akarata," s felkiáltván
szent Jóbbal: „Amint az Urnák tetszett, úgy lön; legyen áldott az
Ur neve." l)
XIII. FEJEZET.
A negyedik kérésről.
Mi kenyerünket mindennapit adjad nekünk ma.
7. K. Mily rend van tartva az Ur imádságában.
A negyedik kérés és a többi következő, melyekkel a lélek Is
testnek szükségeseket tulajdonkép és névszerint kérjük, a fentebbi
1) Job I, 21.
461
kérésekhez járulnak. Mert az Ur imádsága oly rendet és módot
tart, hogy az isteni dolgok kérését követi az azokért való könyör¬
gés, a mik a test és az élet fentartására tartoznak. Mert \alamint
az embereknek végczélja az Isten: úgy az emberi élet javai ép
azon viszonyban vannak az isteniekkel.
II. K. Miért szabad a földi élet javait Istentől kívánni és kérni.
Melyeket ugyan azért kell kívánni és kérni, vagy, mivel az is¬
teni rend úgy kívánja, vagy, mivel az isteni jók elnyerésére, azokia
mint segédeszközökre szükségünk van, hogy általok támogattatva, a
kitűzött czélboz eljussunk, mely a mennyei Atya országában és di¬
csőségében, és azon parancsok tiszteletében és megtartásában áll,
melyekről tudjuk, hogy Isten akaratát fejezik ki. Azért e kérés
egész tartalmát és értelmét az Istenre és az ő dicsőségére kell
irányoznunk.
III. K. Mily czélból és hogyan kell az ideig tartó javakat kérni-
Kötelessége tehát a lelkipásztornak a hívekkel megértetni,
hogy, midőn azokat kérjük, a mik a földi javak élvezetére és hasz¬
nálatára vonatkoznak, óhajtásunkat és kérésünket Isten útmutatásá¬
hoz kell szabnunk, s attól semmi részre el nem térnünk. Mert
abban, a mit az apostol ir: l) „Mit és miképen imádkozzunk, nem
tudjuk," leginkább hibázunk a földi és múlandó dolgok ezen kéré¬
sénél. Azért e javakat úgy kérjük, amint kell, nehogy valamit hely¬
telenül kérvén, Istentől azon feleletet nyerjük: „Nem tudjátok, mit
kértek." a) Biztos jel pedig annak megítélésére, melyik kérés helyes,
s melyik nem, a kérőnek szándéka és czélja. Mert a ki a földieket,
úgy kéri, hogy azokat igazi jóknak tekinti, és azokban, mint óhaj¬
tott czélban megnyugodva, semmit mást nem kíván: kétségkívül
nem úgy imádkozik, mint kell. „Mert, úgymond sz. Ágoston, nem
kérjük a mulandókat, mint jókat, hanem mint szükségeseket. )
Az apostol is a Korinthusiakhoz irt levelében tanítja, hogy mindent,
a mi az élet szükségleteihez tartozik, az Isten dicsőségére kell
«) Rom. 8, 26. *) Mát. 20, 22. 8) Sz. Ágost. 9. k. az Ur-
nak hegyi besz. 46. f.
462
irányozni. „Akár esztek, úgymond, akár isztok, akár valami mást
miveitek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek/' *)
IV. K. Mennyi s mily nagy előnyökkel birt az ember az ártat¬
lanság állapotában.
De hogy lássák a hivek, mily nagy e kérés szükségessége:
említsék meg a lelkipásztorok, mily igen szükségesek a külső dol¬
gok a táplálásra és az élet fentartására, a mit jobban meg fognak
érteni azoknak összehasonlításából, a mik nemünk ősatyjának, s ké¬
sőbb a többi embereknek az életre szükségesek voltak. Mert jól¬
lehet neki az ártatlanság fenséges állapotában, a melyből mind ő,
mind az ő bűne által minden utóda kiesett, az erő visszaszerzésére
eledelre volt szüksége: mindazáltal az ő és a mi élet-szükségeink
közt nagy különbség létezik. Mert ő nem szorult volna ruházatra
a test befödése, nem lakásra menhely, nem fegyverekre védelem,
nem gyógyszerekre egészsége végett, nem sok egyébre, melyek ne¬
künk a természet gyengesége és gyarlósága miatt szükségesek.
Elég leendett a halhatatlan életre azon gyümölcs, melyet az életnek
áldott fája az ő vagy utódai fáradtsága nélkül nyújtott volna. Nem
is leendett az ember tétlen az éden annyi gyönyörei között; mert
Isten munkálkodás végett helyezte a gyönyörűség ama lakába: de
semmi foglalkozás neki terhes, és semmi kötelesség teljesítése kel¬
lemetlen nem lett volna. Az áldott kertek műveléséből a legza¬
matosabb gyümölcsöket élvezhette, munkája és reménye soha sike-
retlen nem maradott volna.
V. K. Mennyi rósz követte Ádám törvényszegését.
Ámde az utódok nemcsak az élet fájának gyümölcsétől fosz¬
tattak meg, hanem ama rettenetes Ítélet is kimondatott reájok:
„Átkozott a föld a te munkádban; fáradtsággal eszel abból életed
minden napjain; töviseket és boj torvány okát terem az neked, és a
föld veteményeit eszed; arezod verítékével eszed a kenyeret, mig-
len visszatérsz a földbe, melyből vetettél: mert por vagy, és porrá
leszesz." 2) Velünk tehát ellenkezője történt azoknak, a mik neki
és utódainak osztályrészök leendett, ha Ádám Isten parancsának
I. Kor. 10, 31. 2) Móz. I. K. 3, 17-19.
463
engedelmeskedett volna. Ekkép minden felfordult, s a legroszabbra
változott minden. A miben az a legsajnosabb, hogy a legnagyobb
költség, fáradozás, izzadás igen gyakran gyümőlcstelen, midőn a ve¬
tés ki nem kel, vagy a fölsarjadzó vad füvek elnyomják, vagy a
köd-, szél-, jégeső-, aszály-, ragyától ütve és letarolva elvesz, hogy
az egész évi munka csekély időközben az ég vagy a föld valamely
csapása által semmivé tetetik. És mindez iszonyatos vétkeink kö¬
vetkezménye, melyek miatt Isten tőlünk elfordulva, nem adja ál¬
dását munkánkra; hanem megmarad a rémületes Ítélet, melyet kez¬
detben kimondott reánk.
VI. K. Az emberek munkálkodni tartoznak, hogy szükségeiket ki¬
elégítsék, de, ha Isten nem kedvez, hasztalanul munkálkodnak.
Azért a lelkipásztorok e hely kifejtésére nagy gondot fordít¬
sanak, és értessék meg a hivő néppel, hogy az emberek saját vét-
kök miatt esnek ezen szorultságba és nyomorúságba; hogy megértsék,
mikép izzadni s dolgozni kell ugyan azok megszerzésében, a mik
az életre szükségesek: de ha Isten meg nem áldja munkánkat, csa¬
lóka leend minden remény és hasztalan minden iparkodás. Mert
„Sem a ki ültét, valami1, sem a ki öntöz, hanem a ki növekedést
ad, az Isten;" l) és: „Ha az Ur nem építi a házat, hiába munkál¬
kodnak, kik azt építik." 2)
VII. K. Kérni kell Istent, hogy adja meg azokat, a mikre
szükségünk van; a mit bőségesen teljesít.
A lelkipásztorok kötelessége tehát előterjeszteni: hogy majd¬
nem számtalan az, a mi nélkül vagy elveszítjük, vagy nyomorogva
tengetjük életünket. Mert a kér. nép a dolgok ezen szükségét s a
természet gyarlóságát megismervén, kényszerítve leend a mennyei
Atyához folyamodni, s tőle földi és mennyei javakat esdve kérni.
Követni fogja ama tékozló fiút, s) a ki, midőn a távol tartomány¬
ban szűkölködni kezdett, és senki sem találtatott, ki éhségének
csillapítására neki bárcsak a sertések eledeléből is adna, végtére
magába szállva, belátta, hogy a bajok ellen, melyekkel küzdött,
sehol sem kereshet gyógyszert, mint atyjánál. És nagyobb bizalommal
T) I. Kor. 3, 7. 2) 126. zsolt. 1. *) Luk. 15.

464
is járuland az imádsághoz a hivő nép, ha Isten jóságára gondolván
megemlékezik, hogy az atyai fülek mindenkor nyitvák a gyermekek
kéréseire. Mert midőn int, hogy kenyeret kérjünk, megígéri, hogy
bőven fog adni azoknak, kik helyesen kérnek. Mert tanítva, hogyan
kérjünk, int, intve serkent, serkentve ígér, Ígérve a bizonyos meg¬
nyerés reményét kelti föl bennünk.
Vili. IC Mit értünk a kenyér alatt, s mi e kérés értelme.
A hivek szivének felinditása és felbuzditása után, ki kell fej¬
teni, mit kérünk e kérésben, mindenekelőtt, mit jelent az a kenyér,
melyet kérünk. Tudni kell tehát, hogy a szentirásban a „kenyér"
alatt többféle értetik ugyan, de főleg e kettő: először mindaz, a
mit élelemben és dolgokban testünk és életünk fentartására fordí¬
tunk; azután minden, a mi nekünk kegyelemből a szellem és lélek
életére és üdvére adatott. A sz. atyák tekintélye szerint e kérésben
azokat kérjük, a mik nekünk a földi életre szükségesek.
IX. K Megmutattatik, hogy Istentől múlandó javakat kérni lehet.
Azért épen nem kell azokra hallgatni, kik azt állítják, hogy
a kér. embernek nem szabad Istentől ez élet földi javait kérni.
Mert ezen tévelyt a sz. atyák összhangzó tanításán kívül igen sok,
mind ó, mind uj szövetségi példa megczáfolja. Jákob ugyanis fo¬
gadalmat tevén, igy imádkozék: l) „Ha velem leend az Ur, és meg-
őrizend engem az utón, melyen járok, és kenyeret .ad ételül, és
ruhát öltözetül, és szerencsésen visszatérendek atyám házához: az
Ur lesz nekem Istenem, és ez a kő, melyet emlékjelül állítottam,
Isten házának fog neveztetni, és mindannak, amit nekem adandasz,
tizedét neked ajánlom föl." Salomon is ez élet biztos segédszerét
kéré, midőn igy könyörgött: 2) „Szegénységet és gazdagságot ne adj
nekem, csak élelemre add meg a szükségeseket." Sőt maga az
emberi nem Üdvözítője azokat kérni parancsolja, mikről senki sem
tagadhatja, hogy a test szükségeihez tartoznak. „Imádkozzatok, s)
úgymond, hogy futástok ne legyen télben vagy szombaton." Mit
mondjunk sz. Jakabról, ki azt mondja:* 4) „Szomorkodik valaki kö¬
zéletek? imádkozzék. Csendes szívvel vagyon? énekeljen." Mit az
l) Móz. I. köny. 28, 20. a) Példab. 30, 8. *) Mát. 24, 20.
4) Jak. 5, 13.
465
apostolról, ki igy szól a Romaiakhoz: !) „Kérlek titeket, atyámfiai!
a mi Urunk Jézus Krisztus által, és a Szentlélek szeretetne által,
segítsetek engem az Istenhez érettem való imádságtokban, hogy
megszabadhassam a hitetlenektől, kik Júdeábán vannak." Minthogy
tehát mind Istentől meg van engedve a híveknek az emberi dolgok
ezen segédszereit kérni, mind ezen tökéletes imaalakra Krisztus
Urunk tanított: arra nézve sem lehet kétség, hogy ez a kérés egy
a hét közöl.
X. K. Mi értetik itt a „kenyér" alatt a test szükségére tartozó.
Továbbá „mindennapi" kenyeret kérünk', vagyis az élet fen¬
tartására szükségeseket, úgy, hogy a kenyér neve alatt mind a test
befödözésére elegendő ruházatot, mind a táplálásra elégséges eledelt
értjük, akár kenyér , akár hús, akár hal, vagy bármi más legyen.
Mert látjuk, hogy Elizeus a) ezen kifejezéssel élt, midőn a királyt
inté, adatna kenyeret az ássziriai katonáknak, kiknek azután külön¬
féle étel adaték. Tudjuk, hogy Krisztus Urunkról is Írva van, hogy
bement egy fő fárizeus házába szombaton kenyeret enni, *) mely
szóval mind az jelentetik, a mi az ételhez, mind a mi az italhoz
tartozik. E kérés tökéletes jelentésére nézve még megjegyzendő:
hogy a „kenyér" e nevezete alatt nem fölösleges és válogatott, ha¬
nem csak szükséges, egyszerű élelmet és ruházatot kell érteni;
mint az apostol irá:4) „Eledelünk lévén és ruházatunk, azokkal
elégedjünk meg.;" és Salamon szerint, mint már mondva volt: *)
„Csak élelemre add meg a szükségeseket."
XI. K. Miért nem kérünk itt egyszerűen kenyeret, hanem
kenyerünket.
Ezen mértékletességre és takarékosságra intetünk azon szóval
is, mely közvetlenül következik; meri midőn kenyerünket mondjuk,
azon kenyeret szükségünkre, nem pazar tobzódásra kérjük; mert
nem azért mondjuk: „mi kenyerünket," mintha azt saját erőnkből
Isten segedelme nélkül szerezhetnek meg; mert Dávidnál®) olvas¬
suk: „Mindnyájan tőled várják, hogy eledelt adj nekik idejében; te
l) Rom. 15, 30. 2) Kir. IV. K. 6, 22. 23. *) Luk. 14, 1.
4) I. Tim. 6, 8. a) Péld. 50, 8. 103. zsolt. 27.
466
adván nekik, gyűjtenek, felnyitván kezedet, minden betelik jóval;"
és másutt:1) „Mindenek szemei tebenned biznak Uram, és te adsz
eledelt azoknak alkalmas időben;" hanem mivel szükséges, és a
mindenek Atyjától, a minden teremtményéről gondoskodó Istentől
adatott nekünk.
XII. K. Fáradtsággal kell a kenyeret megszereznünk, melyet kí¬
vánunk, midőn a mi kenyerünket kérjük.
A mi kenyerünknek neveztetik azért is, mivel jogosan, s nem
igazságtalanság, csalárdság, vagy lopás által kell megszereznünk;
mert a miket rósz utón módon szerzünk, azok nem mieink, hanem
másokéi, s igen sokszor vészteljes azoknak vagy megnyerése, vagy
bírása, vagy bizonyára elvesztése. Ellenben, a látnok szavai szerint,
a jámborok becsületes és fáradtságos szerzeményével békés nyuga¬
lom s nagy boldogság jár karöltve. „Mivel kezeid munkáját eszed,
boldog vagy, úgymond, és jól lesz dolgod." 2) Azoknak pedig, kik
igazságos munkával keresik az élelmet, jótékonyságának gyümölcsét
ígéri az Ur, mondván: „Kiárasztja az Ur áldását pinczéidre és ke¬
zeid minden munkáira, és megáld téged." 3) Nem is egyedül azt
kérjük az Istentől, hogy azzal élhessünk, a mit jóságának segítsé¬
gével, izzadással és erőfeszítéssel szereztünk, mert az mondatik iga¬
zán mienknek: hanem józan értelmet is kérünk, hogy a jól szer¬
zettekkel jól és okosan is élhessünk.
Mindennapit.
XIII. K. Miért adatik hozzá ezen szócska is: „mindennapit."
E szó is a mértékletesség és takarékosság azon fogalmát fe¬
jezi ki, melyről csak előbb szólottunk. Mert nem sokféle és vá¬
logatott ételt kérünk, hanem azt, mely a természet szükségét ki¬
elégítse, hogy megszégyenüljenek azok, kik közönséges étellel s
itallal meg nem elégedvén, válogatott étkek és italok után áhítoznak.
Hasonlókép e szóval „mindennapit" megfeddetnek azok, kik ellen
Izaiás ama rettentő fenyegetéssel él:4) „Jaj nektek, kik házhoz házat
ragasztotok, és mezőhöz mezőt foglaltok a hely véghatáráig; valljon
l) 144. zsolt. 15. 2) 127. zsolt. 2. 8) Móz. V. K. 28, 8.
4) Íz, 5, 8.
•467
ti egyedül fogtok-e lakni a föld közepett." Mert klelégittethetlen
ezen emberek kívánsága, a kikről írja Salamon: x) „A fösvény nem
telik be pénzzel;" a kikre vonatkozik még az apostol mondása is:2)
„A kik gazdagok akarnak lenni, kisértetbe esnek és az ördög tő¬
rébe." Mindennapinak mondjuk továbbá a kenyeret, jnivel vele az
éltető nedv megújítására élünk, mely a természetes melegség ereje
által naponkint fölemésztetik. Végre e szócska azt is értésünkre
adja, hogy szüntelen kérnünk kell, hogy Isten tiszteletében és sze-
retetében megmaradjunk, s teljesen győződjünk meg, amint igaz
is, hogy éltünk és üdvünk Istentől függ.
•
Adjad nekünk.
XIV. K. Mit jelent e két szó: „adjad nekünk."
Kiki be fogja látni, mennyi anyagot nyújt e két szó a hívek
buzdítására, hogy az Isten végtelen hatalmát áhítattal és szentül
tiszteljék és imádják, kinek hatalmában vannak mindenek, és utá¬
lattal forduljanak el a sátán amaz istentelen kérkedésétől:3) „Nekem
adattak mindenek, a kinek akarom, annak adom." Mert az adot¬
takat egyedül Isten akarata tartja meg és gyarapítja.
XV. K. Miért kell a gazdagoknak e szavakkal élni, habár
mindennel bővelkednek is.
De kérdhetné valaki: miért kell a gazdagoknak a mindennapi
kenyeret kérni, holott mindennel bővelkednek? Azoknak nem azért
kell igy imádkozni, hogy adassanak meg nekik, a miket Isten jó¬
ságából bőven bírnak, hanem hogy, a mivel bővelkednek;, el ne
veszítsék. Azért ebből, mint az apostol" írja, tanulják meg a gaz¬
dagok:4) „Hogy fönhéjázók ne legyenek, és reményeket ne helyez¬
zék a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, ki nekünk
mindent bőven ád táplálkozásunkra. Aranyszáju sz. János e kérés
szükségének ezen okát adja, nemcsak hogy félelmünk meglegyen,
hanem hogy azt az Ur kezéből vegyük, mely a mindennapi kenyérnek
egészséges és oly üdvös erőt adván, eszközli, hogy mind az étek a
testnek használjon, mind a test a léleknek szolgáljon. 5)
x) Predi. 5, 9. *j l. Tim.6,9. 3) Luk. 4, 6. 4) I. Tini. 6, 17.
5) Arany sz. sz. Ján. 14 besz.
61

468
XVI. K. Miért mondjuk: „adjad nekünk," és nem: „adjad nekem."
De mi az oka, hogy a többes számban mondjuk: „adjad ne¬
künk," nem pedig: „adjad nekem." Azért, mivel a kér. szeretet
sajátsága, hogy kiki nemcsak önmagáról gondoskodik, hanem még
felebarátjáért is szorgoskodik, és saját haszna keresésében másról
is megemlékszik. Ide járul, hogy azon adományok, melyeket Isten
valakinek ád, nem azért adatnak, hogy azokat egyedül az birja, vagy
azokban tobzódva éljen, hanem, hogy másokkal megoszsza, a mi a
szükségen felülmarad. Mert szent Vazul és Ambrus szerint: ') „A
kenyér, melyet magadnál visszatartasz, az eliezok kenyere , a me
zitélének ruházata, melyet elzársz; a nyomorultak megváltása és
megszabadítása ama pénz, melyet a földbe rejtesz."
Ma.
XVII. Mit jelent az ide csatolt szócska „ma."
E szócska közös gyarlóságunkra figyelmeztet. Mert kiki bízik
magában, hogy legalább az egy napra szükséges élelmi szereket megsze¬
rezheti, habár alig reményű is saját erejéből megszerezhetni hosszabb
időre az életre szükségeseket. Azonban Isten még ezen önbizalomra
sem jogosít föl bennünket, miután megparancsold, hogy az egyes
napokra is tőle kérjük az eledelt. A miboT szükségkép következik,
hogy, mivel a mindennapi kenyérre mindnyájunknak szükségé van,
az Ur imádságát mindennap imádkoznia kell mindenkinek. Ennyit
a kenyérről, mely szájjal vétetve, a testet táplálja és feutartja; a
mely közös lévén a hívőkkel és hitetlenekkel, a jámborokkal és go¬
noszokkal, Isten jóságából, *) „ki az ő napját fölkelti a jókra és
gonoszokra, és esőt. ád az igazaknak és hamisaknak," mindenkinek
adatik.
XVIII. K. Mit kell itt a lelki kenyér alatt érteni, mely szinte
benfoglaltatik e kérésben.
Hátra vau még a lelki kenyér, melyet szinte kérünk itt. Mely-
lyel jelentetnek mindenek, a mik ez életben a szellem és lélek üd¬
vére és javára szükségesek. Mert valamint sokféle az étek, melylyel
i) Sz. Váz. Luk 12. i8. bes . 2) Mát. 5, 45.
469
a test tápláltatik és fentartatik: úgy nem egyféle az eledel, mely
a szellemet és lelket élteti; mert az Isten igéje is eledele a leiek¬
nek. A bölcs ugyanis Így szól:1) ..Térték, egyétek az én kenyeremet,
és igyátok a bort, melyet nektek elegyítettem." Midőn pedig Isten
az embereket az igétől megfosztja, a mit akkor szók tenni, mi¬
kor vétkeink által súlyosabban megbántatik: éhséggel mondatik
sújtani az emberi nemet. Mert Ámosznál olvassuk:3) „Éhséget
bocsátók a földre; nem a kenyér éhségét, sem a viz szomjúságát,
hanem az ür igéje hallásáét." Valamint pedig a közel halálnak
biztos jele az, midőn az ember gyomra az eledelt be nem veszi,
vagy a bevettet meg nem tarthatja: úgy méltán kételkedni lehet
azok üdvéről, kik Isten igéjét nem keresik, vagy ha előttük van,
el nem fogadják, és azon káromló szavakra fakadnak Isten ellen: )
Távozzál tőlünk; tudni sem akarjuk irtaidat." A lélek ily dühé¬
ben és az elme ilyetén vakságában vannak azok, kik megvetvén
törvényszerű elöljáróikat, a kath. püspököket és áldozárokat, s a
romai sz. egyháztól elszakadván, az Isten igéjét elferdítő eretnekek
tanításához szegődnek.
XIX. K. Az igazi természetfölötti kenyérről, a mely Krisztus
Urunk.
Már pedig a kenyér Krisztus Urunk, a lélek eledele; mert
maga mondja magáról: *) „Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből
szállottam alá." Hihetetlen, mily gyönyörrel és vigsággal árasztja
el e kenyér a jók lelkeit akkor, midőn a földi bajokkal es viszon¬
tagságokkal leginkább küzdenek. Például szolgál nekünk az apos¬
tolok sz. kara, kikről Írva van:5) „És azok örvendezve ménének el
a gyülekezet elől." Ilyen példákkal telvék a szentek eleterol szóló
könyvek; és a jóknak ezen benső örömeiről igy szól az Isten: )
„A győzelmesnek elrejtett mannát adok." ^
XX. K. Krisztus az oltáriszentségben valósággal jelen van, s azért
tulajdonképen mondatik „a mi kenyerünknek."
Főkép pedig a mi kenyerünk maga az Ur Krisztus, ki az ol¬
táriszentségben lényegileg foglaltatik. Szeretetének ezen kimagya-
‘) PéldT 5. 2) Áuaos. 8, 11. 3) Job. 21, 17. 4) Ján 6,
41. ®) Apóst. Csel. 5, 41. 6) Titk. Jel. 17.
470
rázhatlan zálogai az Atyához visszatérendő adta nekünk, melyről
mondá: *) „A ki eszi az én testemet, és iszsza az én véremet, én-
bennem lakik, és én őbenne.* 2) „Vegyétek és egyétek; ez az én
testem.,, Azokat, a mik a hivő nép hasznára szolgálandanak, azon hely¬
ről vehetik a plébánosok, hol külön e szentség mivolta és lényege
tárgyaltatik. Azért mondatik pedig e kenyér „mienknek,* mivel csak
a hivőké, vagyis azoké, kik a hittel egybekapcsolván a szeretetet, a
töredékéin szentségével a bűnök szennyeit lemossák; kik megemlé¬
kezvén, hogy Isten íiai, az isteni szentséget a tőlük kitelhető leg¬
nagyobb s legszentebb tisztelettel veszik magokhoz és imádják.
ArA/, K. Miért mondatik az oltáriszentség a mi mindennapi
kenyerünknek.
Annak pedig, hogy miért mondatik mindennapinak, kettős oka
\an. egyik az, mivel a kér. egyház szent titkaiban mindennap
fölaj ál tátik Istennek, és kiszolgáltatik az áhítattal és szentül kérők¬
nek ; a másik: mivel mindennap kell venni, vagy legalább úgy élni,
hogy, a mennyire lehetséges, naponta méltóan vehessük magunkhoz.
A kik ellenkezőleg vélekednek, s azt mondják, hogy a lélek ezen
üdvös eledelevei csak hosszú időközben kell élni, hallják, mit mond
sz. Ambrus:3) „Ha mindennapi kenyér, miért veszed csak éveii-
kint magadhoz?*
XXIL K. Hogyan kell magunkat viselnünk, ha a kért kenyeret
azonnal meg nem nyerjük.
De e kérésben főkép arra buzditandók a hívek, hogy, midőn
mind őszöket, mind szorgalmukat jól alkalmazzák az élethez szük¬
ségesek megszerzésére, a dolog kimenetelét bízzák Istenre, és óhaj¬
tásukat vessék alá az ő akaratának, „ki az igazat nem hagyja örökké
ingani.“ 4) Mert vagy megadja Isten, a miket kérünk, vagy nem
adja meg, és az kétségtelen bizonyítéka leend, hogy az, a mit Isten
a jámboroktól megtagad, sepa nem üdvös, sem nem hasznos ; mert
neki nagyobb gondja van üdvösségökre, mint önmagoknak. E pont
felvilágosítására kifejthetik a plébánosok azon okokat, melyeket
sz. Ágoston Próbához irt levelében jelesen összegyűjtött.*
l) Ján. 6, 57. 2) I. Kor. 11, 24 3) Sz. Ámbr. 5 k. a szánts
4. f. V 54. z*0it. 23
471
XXI11. K. Miről való elmélkedésre ajánlkozik itt alkalom.
Utolsó az leend e kérés tárgyalásában, hogy a gazdagok em¬
lékezzenek meg, vagyonukat s gazdagságukat Istennek köszönni, és
gondolják meg, hogy azért áldattak meg azon javakkal, liogy azok¬
ból a szegényeknek is juttassanak. Ez értelemmel megegyeznek, a
miket az apostoll) Timoteushoz irt első levelében mond, honnan
számos isteni parancsot idézhetnek a plébánosok ezen pontnak hasz¬
nos és üdvös fölvilágositására.
XIV. FEJEZET.
Az ötödik kérésről.
És bocsásd meg nekünk a mi vétkeinket, miképen mi is
megbocsátunk ellenünk vetetteknek.
I. K. Krisztus szenvedéséből folyt minden bűneink bocsánata.
Ámbár oly sok, a mi Istennek határtalan bölcseséggel és jó¬
sággal párosult végtelen hatalmát hirdeti, hogy, bárhová fordítsuk
szemeinket és gondolatunkat, véghetetlen hatalmának és jóságának
legbizonyosb jeleire találunk: mindazáltal semmi sincs, a miből
véghetetlen szeretető és csodálandó kegyessége irántunk jobban ki¬
tűnnék, mint Jézus Krisztus szenvedésének megmagyarázhatni titka,
melyből ama kiapadhatlan forrás ered a bűnök szennyének lemosá¬
sára, melylyel Isten vezetése és kegyelméből megmosatni és kien¬
gesztelte! ni óhajtunk, midőn tőle azt kérjük: „bocsásd meg nekünk
a mi vétkeinket.*
II. K. Mit foglal magában ezen ötödik kérés.
Eme kérés némileg azon javak összegét foglalja magában,
melyekkel Krisztus Jézus tetézte az emberi nemet. Mert azt ta-
nitá Izaiás: „Megbocsáttatik, 2) úgymond, Jákob házának gonosz¬
sága; és ez leszen minden gyümölcse, hogy elvétetik az ő bűne.*
1) 1. Tim. 6, 17. 19. *) íz. 27, 9.

472
Ezt bizonyító, Dávid is, boldogoknak hirdetvén azokat, kik azon
üdvös gyümölcsben részesülhettek, e szavakkal: *) Boldogok, kiknek
megbocsáttattak gonoszságaik. “ Azért a lelkészeknek pontosan s
szorgalmasan ki kell jelelni és megmagyarázni e kérés értelmét,
melyet a mennyei élet elnyerésére oly nagy fontossággal bírónak
ismerünk.
111. K. Hogyan különbözik itt a kérés módja attól, moly a
fönebbiekben volt.
Uj módja kezdődik itt a kérésnek. Mert eddig Istentől nem¬
csak örökkétartó és lelki jókat, hanem múlandó, ez életre tartozó
javakat is kértünk: most pedig tőlünk távoztatni kérjük mind a
lelki, mind a testi roszakat, mind ezen, mind az örök élet bajait.
11. K. Mik kívántainak meg abban, ki bünbocsánatot, akar nyerni.
De mivel annak megnyerésére, a mit kérünk, megkivántatik,
hogy kellőleg kérjünk: előadandónak látszik, hogyan kell elkészülve
lenniök azoknak, kik Istentől azt kérni akarják. A lelkészek fel¬
adata leend tehát a népet oktatni, hogy annak, ki azért akar ese¬
dezni, mindenekelőtt szükséges vétkét megismernie, azután azt
éreznie és megbánnia, végre teljes meggyőződéssel lennie, hogy
Isten kész megbocsátani a bűnösöknek , ha az említett lelkülettel
és készülettel bírnak, nehogy a bűnök keserű emlékét és megisme¬
rését a bocsánatfelőli kétségbeesés kövesse, mint egykor Kain és
Júdásbán, kik Istent csak boszulónak és büntetőnek, nem egyszers¬
mind kegyesnek és irgalmasnak képzelték. E kérésnél tehát oly
érzülettel kell bírnunk, hogy bűneinket bánkódva beismervén, Isten¬
hez mint atyához, nem pedig mint bíróhoz folyamodjunk, kérvén
őt, hogy velünk ne igazsága, hanem irgalmassága szerint cselekedjék.
V. K. Mely okokkal indittatik az ember bűneinek beismerésére.
Bűneink beismerésére könnyen indíttatunk, ha magára Istenre
figyelünk, ki erre int bennünket a szentirásban. Mert Dávidnál
írva van: *) „Mindnyájan elhajlottak, miudegyütt hasztalanokká lettek;
nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs." Hason értelemben
’) 31. zsolt. 1. 2) 14. zsolt. 3.
473
szól Salamon:l) „Nincs igaz ember a földön, ki jót cselekedjék, és
ne vétkezzék." Ide tartozik2) az is: „Ki mondhatja: tiszta az én
szivem, tiszta vagyok a bűntől?" Ugyanezt írja sz. János,*) hogy az
embereket elrettentse az önhittségtől. „Ha azt mondjuk, hogy nincs
vétkünk, magunkat csaljuk meg, és igazság bennünk nincs." És
Jeremiás:4) „És mégis mondod: Büntelen és ártatlan vagyok én,
azért forduljon el tőlem a te haragod. íme én törvénybe szállók
veled, azért, hogy azt mondod: nem vétkeztem." Mindezek mon¬
datait ugyanaz, ki általuk szólott, Krisztus Urunk megerősíti ezen
elénk szabott kéréssel, melylyel bűneinket bevallani parancsolja.
Ezt máskép magyarázni tiltja a milevi5) zsinat tekintélye ekképen:
„Tetszett, hogy az, a ki az Ur imádsága ama szavai felől, midőn
mondjuk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket," azt állítja, hogy azokat
a szentek alázatosságból, nem pedig igazán mondják, átok legyen."
Ki tűrné Ugyanis az imádkozót, és nem embereknek, hanem
Istennek hazudót, ki szájjal bocsánatért könyörög, és szivében azt
mondja, hogy bűnei, melyek ueki megbocsáttassanak, nincsenek ?
VI. K. Hogyan gerjesztetik föl a szívben a bűn megismerése után
a keserű bánat és az igaz töredelmesség.
A vétkek szükséges megismerésében nem elég felületesen
visszaemlékezni azokra; mert szükséges, hogy azok emléke keserű
legyen, a szivet átjárja, a lelket furdalja és égő bánatra gerjeszsze.
Azért e helyet szorgalmasan tárgyalják a lelkipásztorok, hogy a
hívek necsak emlékezzenek vétkeik és gonoszságaikra, hanem meg¬
törődve és bánattal emlékezzenek azokra, hogy, midőn a lelkisme-
ret furdalását érzik, forduljanak atyjokhoz Istenhez, esedezve kérvén
tőle, hogy a bűnök szúró töviseit kitépje. Nem is egyedül a bűnök
rútságát kell a hívekkel megismertetni, hanem az emberek mél¬
tatlanságát és undokságát is, kik, noha semmi sem vagyunk, mint
romlandó test, mint legnagyobb rútság, megfoghatatlan módon meg¬
bántani merészeljük azt, ki minket teremtett, megváltott, számta¬
lan és végtelen jótéteményekkel halmozott.
>) Pred. 7, 21. 2j Péld 20, 9 *) Ján. 1, 9. 4) Jer. 2.
33. 5) Milev. zsin II 8. f.
474
475

VII. K. Hogyan esünk a vétek által az ördög legsúlyosabb szomorúság és gyötrelem minden gonosztevő ember lelkének." Mert
szolgaságába. noha a bűn elkövetése megszűnt, mindazáltal a bűn szennye és vét¬
sége fönmarad, melyet -Isten fenyitő haragja mindig követ, mint
Mi oka, hogy atyánktól Istentől, ki a legfőbb jó, elpártolván, az árnyék a testet.
a vétek rut zsoldja által az ördögnek nyomorúságos rabságába vet¬
jük magunkat? Mert ki sem lehet fejezni, mily kegyetlenül ural¬ IX. K. A bűnök rósz következéseit átlátván, hogyan kell törede-
kodik az ördög azokon, kik Isten kellemes igáját lerázván, s a sze¬ lemre térnünk.
retet kötelekét, melylyel lelkünk Istenhez, atyánkhoz kapcsoltatik,
Midőn tehát Dávid a bűn sebző fulánkját érzené, bűnei bo¬
széttépvén, a legkegyetlenebb ellenhez pártoltak, ki „a világ feje¬
csánatának kérésére gerjedt, kinek mind példaadását a bünbánatban,
delmének, *) és2) „a sötétség uralkodójának" és3) „királynak a ke¬
mind oktatását ötvenedik zsoltárából adják elő a lelkipásztorok a
vélység minden fiai fölött" neveztetik a szentirásban. Azokra pedig,
híveknek, hogy igy, a látnokot követve, mind a bánat érzetére,
kik az ördög zsarnoksága alatt vannak, igen jól illenek Izaiás*)
vagyis az igaz törödelemre, mind a bocsánat reményére oktattassa-
ama szavai: „Mi Urunk Istenünk! minket urak birtak te kívüled."
nak. Mily hasznos ezen oktatási mód, hogy a bűnökből tanuljuk
meg a bánatot, bizonyítja Istennek ama beszéde Jeremiásnál, *) ki,
Vili. K. Mennyi roszat hoz a bűn a lélekre.
midőn Israelt bünbánatra buzdítaná, inté őt, hogy fontolja meg
azon roszakat, melyek a vétket követik. „Tudjad és lássad, úgy¬
Ha a szeretet szétszakított frigye nem indít meg bennünk,
mond, mily rósz és keserű, hogy elhagytad a te Uradat Istenedet,
indítsanak meg legalább a nyomorok és viszontagságok, melyekbe
és hogy nincs nálad az én félelmem, úgymond a seregek Ura Istene."
a vétek által esünk. Mert megsértetik a lélek szentsége, melyről
Kikben a beismerés és bánat ezen szükséges érzete hiányzik, azok
tudjuk, hogy Krisztusnak van eljegyezve. Megszentségtelenittetik
Izaiás,2) Ezekiel,3) Zakariás 4) látnokoknál „keményszivüek"- „kő-
az Ur ama temploma is, melynek megfertőztetöiről mondja az
szivüek"- és „gyémántszivüeknek" neveztetnek. Mert olyanok, mint
apostol:s) „Ha pedig valaki az Isten templomát megfertőzted, el¬
a kő, semmi bánattal meg nem lágyulnak, az életnek, vagyis az
veszti azt Isten." A bűn megszámlálhatlan roszat okoz az ember¬
üdvös megismerésnek semmi érzetével nem bírnak.
nek, mely, majdnem végtelen ragályt ekkép ecseteli Dávid: ®) „Nincs
épség testemben a te haragod színe miatt; nincs nyugalma cson-
X. K. A bűn beismerése és megutálása után mily elmélkedéssel
taimnak bűneim színe miatt." Kijelenti, t. i. a csapás ezen nagyságát,
kell a bocsánat megnyerésének reményére gerjedni.
mikor bevallja, hogy semmi része sem ment a bűn ragályától. Mert
a vétek mérge csontjait átjárta, vagyis az észt és akaratot, a lélek
Nehogy a nép vétkei nagyságától elijesztve, a bocsó uat-nyerhetés
legszilárdabb részeit rontotta meg. Ezen messzeterjedő ragályt je¬
felől kétségbeessék, a lelkészek föladata leend őt reményre buzdítani
lenti a szentirás, midőn a bűnösöket sántáknak, vakoknak, némák¬
a következő okokkal: hogy Krisztus Urunk mind az egyháznak ha¬
nak, siketeknek, és minden tagjaikban bénáknak nevezi. De a bá¬
talmat adott a bűnök megbocsátására, mint az apóst, hitvallás czik-
naton kívül, melyet mintegy a bűnök gonoszsága következtében
keiben ki van fejtve, mind pedig e kéréssel tanítja, mily nagy Isten
érzett, Dávidot még inkább nyugtalanná Isten haragja, melyet a
jósága és kegyessége az emberi nem iránt; mert ha Isten hajlandó
vétek miatt maga ellen fölgerjedve lenni értett. Mert a gonoszok
és kész nem volna a törödelmes bűnösöknek vétkeiket megbocsátani,
harczban vannak Istennel, kiknek gonoszságai által végtelenül meg¬
nem szabta volna elénk ezen kérési módot: „Bocsásd meg a mi
bántatok; mert azt mondja az apostol:7) „Harag és boszonkodás,
vétkeinket." Szilárd lélekkel kell tehát hinnünk, hogy atyai irgal-

*) Ján 14, 30. 2) Efez 6, 12. s) Job. 41, 25. «) Izai.

26, 13. B) 1. Kor. 3, 17. 6) 37. zsolt. 4, 7) Rom. 2, 8. 9. «) Jer. 2, 19. 2) Izai. 46, 12. 3) Ezek. 33, 23. *) Zik. 7, 14
02
 476
másságát nem vonja meg tőlünk az, ki azt e kéréssel kérnünk
parancsolta.
XL K. Ha penitentziát tartunk, Isten könnyen elengedi bűneinket.
i Ilyen tartozás volt, melyről Krisztus Urunk szólott a látnok által:2)
Mert bizonyára ezen kérésnek az az értelme, hogy Isten az
igaz penitentziát tartóknak örömest megbocsát. Mert Isten az, ki
ellen az engedelmesség megtagadásával vétkezünk, kinek, a meny¬
nyire tőlünk függ, bölcs végzését megzavarjuk, kit megbántunk, kit
szóval és tettel megsértünk. De ő egyszersmind legkegyesebb atya,
ki, mivel megbocsáthat, nemcsak nyilvánította, hogy ezt akarja, ha¬
nem az embereket ösztönzi is, hogy tőle bocsánatot kérjenek, és
megtanitá, mily szavakkal tegyék azt. Azért kétséget nem szenved,
hogy az ő segítségével hatalmunkban áll Isten kegyelmét vissza¬
szerezni; és mivel ezen tudat, hogy az isteni akarat hajlandó a
megbocsátásra, a hitet öregbiti, a reményt táplálja, s a szeretetet
gyulasztja: hasznos leend e pontot néhány isteni bizonyítékkal és
oly emberek példáival erősitni, kik penitentziát tartván, legnagyobb
gonoszságaik bocsánatát nyerték Istentől. Mivel e tárgyat, mennyire
lehetséges volt, ezen kérés bevezetésében és az apostoli hitvallás azon
részében, mely a bűnök bocsánatáról szól, kifejtettük: onnan vehe¬
tik a lelkészek azokat, a mik e helyen szükségeseknek fognak lát¬
szani ; a többit a szentirásból merítsék.
XII. K. Mit jelent e kérés azon kifejezése: „vétkeinket," (a latin
szerint: adósságainkat.)
Továbbá ugyanazon rendszert kövessék, melyet a többi kéré¬
sekben jónak láttak, hogy a hívek megértsék, mit jelentenek itt a
„tartozások," nehogy e szó kétes értelmében fenakadva, Istentől
mást kérjenek, mint kérni kell. Mindenekelőtt pedig szükség tudni,
hogy nem azt kérjük, hogy engedtessék el nekünk a teljes szivünk¬
ből, teljes lelkűnkből és teljes elménkből való szeretet, melylycl
Istennek bizonyára tartozunk, s a mely tartozás lefizetése az üd¬
vösségre szükséges. Minthogy továbbá a tartozás nevezete alatt az
engedelmesség, tisztelet, iinádás s a többi efféle kötelmek is foglal¬
tatnak. azt sem kérjük, hogy azokkal többé ne tartozzunk; hanem
azt kérjük, hogy szabadítson meg a vétkektől. Mert igy értelmezte
477
sz. Lukács,1) ki a tartozás helyett vétek szóval élt, azért, mert an¬
nak elkövetése által Isten ellen vétkezünk, és tartozó büntetések
alá esünk, melyeket vagy elegettéve, vagy szenvedve rovunk le.
„A mit nem ragadtam el, meg kell fizetnem." Isten igéjének ezen
értelméből nemcsak az tűnik ki, hogy adósok, liánéin hogy a fize¬
tésre képtelenek is vagyunk, minthogy a bűnös maga erejéből ele¬
get semmikép sem tehet.
XIII. K. Mivel a bűnös magától képtelen eleget tenni, hogyan
lehet a vétek által okozott tartozásért eleget tenni.
Az Isten irgalmasságához kell tehát folyamodnunk, melynek
mivel hasonló igazság felel meg, melyhez Isten igen ragaszkodik,
könyörgéssel és a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének párt¬
fogásával kell élnünk, mely nélkül solia senki bűnei bocsánatát
meg nem nyerte, melyből mint forrásból eredett az elégtétel min¬
den ereje és oka. Mert ama váltságbér, melyet Krisztus Urunk a
kereszten lefizetett, és velünk a szentségek tettleges vagy óhajtás
és vágygyali vétele által közöltetik, oly nagy értékű, hogy szá¬
munkra megnyeri és kieszközli, a mit e kéréssel kérünk, hogy bű¬
neink megbocsáttassanak. x
XIV. K. Itt mind a boosánandó, mind a halálos bűnök elengedé¬
séért és megbocsátásáért imádkozunk.
E helyen nemcsak a csekély és bocsánandó bűnök megbocsá¬
tását, hanem a terhes és halálos bűnökét is kérjük; mely kérésnek
a bűnök nagysága súlyt nem ad, hanem azt, mint már mondva volt,
a tettlegesen vagy legalább vágygyal felvett penitentziatartás szent¬
ségétől nyeri.
XV. K. Nem ugyanazon okból mondjuk: „a mi vétkeinket,"
melyből „a mi kenyerünket" kérjük.
Egészen máskép mondjuk: „vétkeinket," mint előbb „a mi
kenyerünket" mondottuk. Mert azon kenyér a mienk, mivel Isten
kegyelméből adatik nekünk; „a vétkek" pedig mieink, mivel azok
*) Luk. 11, 4. 2) 68. zsolt. 5.
478
vétsége bennünk van; mert akaratunkból származnak, és a vétkek
természetével nem bírnának, ha akaratszerintiek nem volnának. Mi
tehát a vétséget viselve és megvallva, Istennek vétkeink kiengesz¬
telésére szükséges kegyességét kérjük. A miben mentegetedzéssol
nem élünk, sem az okot másra nem hárítjuk, mint az első embe¬
rek Ádám és Éva. !) Magunk ítéljük meg magunkat, ha szivünkbe
szállunk, a látnok ama könyörgését 2) használván: „Ne hagyd szi¬
vemet gonosz cselekedetekre hajlani, hogy mentegessem bűneimet. “
XVJ. K. Miért kérjük a többes számban: „bocsásd meg nekünk
a mi vétkeinket."
Nem is mondjuk bocsásd meg nekem, hanem „nekünk;" mi¬
vel a testvéri viszony és szeretet, mely minden embert összefűz,
követeli tőlünk egyenkint, hogy felebarátink közös üdvéről szorgos¬
kodva, mikor magunkért imádkozunk, azokért is könyörögjünk. Ezen
imádkozási módot, melyet Krisztus Urunk tanított, azután Isten
egyháza bevett és állandóan megőrizett, mind magok az apostolok
gondosan megtartották, mind, hogy mások is használják, sürgették.
Ezen lángoló buzgóságnak és vágynak pedig, a felebarátink üdvéért
való könyörgésben kitűnő példája van mindkét szövetségben, Mó¬
zesben és Pálban, kik közöl az első igy könyörgött Istenhez: 3)
„De bocsásd meg nekik e vétket, vagy, ha ezt nem cselekszed, tö¬
rölj ki engem a te könyvedből;" a másik pedig imigyen:4) „Meri
én magam kivántam átokká lenni Krisztustól az én atyámfiáiért. “
Miképen mi is megbocsátunk ellenünk vetetteknek.
XVII. lí. Hogyan kell érteni ezen szavakat: „miképen mi is
megbocsátunk ellenünk vételieknek,“
Ama szó: „miképen," kétfélekép érthető; mell hasonliti'is ér¬
telmével is bir, midőn t. i. Istentől kérjük, bogy, valamint mi a mél¬
tatlanságokat és sérelmeket megbocsátjuk azoknak, a kiktől meg¬
sértettünk, úgy ő bocsássa meg nekünk vétkeinket,. De ■azonIVdiil
feltételt is jelent; mely értelemben magyarázza Krisztus Urunk ama
tételt:®) „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő bűneiket,
l) Móz. I. K. 3, 12. 13. *) 140. zsolt. 4. *) Móz. II. K.
32, 31. 32. *) Rom. 9, 3. 5) Mát. 6, 14. 15.
479
mennyei Atyátok nektek is megbocsátja vétkeiteket. Ha pedig meg
nem bocsátótok az embereknek, a ti Atyátok sem bocsátja meg
nektek bűneiteket." Azonbau mindkét értelem magában foglalja a
megbocsátásnak ugyanazon szükségességét, hogy, ha Istentől bű¬
neink bocsánatát akarjuk nyerni, mi is bocsássunk meg azoknak,
kiktől méltatlanságot szenvedtünk. Isten ugyanis annyira kívánja
tőlünk a bántalmak elfeledését és a kölcsönös szeretőtől., bogy azok
ajándékait s áldozatait, kik ki nem békülnek, utálja és elveti.
XVIII. IC Megmutattalak, hogy a sérelmek megbocsátása mind a
természet törvényeivel, mind Krisztus parancsaival megegyez.
A természet törvénye is parancsolja, hogy olyanok legyünk
mások iránt, mint a milyeneknek azokat óhajtjuk irányunkban, úgy
hogy valóban a legarczátlanabb az, a ki Istentől kéri, hogy gonosz¬
sága büntetését engedje el, mig ő maga felebarátja ellen ellenséges
szívvel viseltetik. Azért a megbocsátásra készeknek és hajlandók¬
nak kell lenni azoknak, kik méltatlanságokkal illettettek, minthogy
ezt mind ezen kérés sürgeti, mind Isten parancsolja sz. Lukács¬
nál: l) „Ha vétkezik ellened atyádfia, dorgáld meg őt; és ha meg¬
bánja, bocsáss meg neki. És ha napjában hétszer vétkezik ellened,
és napjában hétszer tér hozzád, mondván: Bánom! bocsáss meg
neki;" és sz. Máté*) evangeliomában ekkép: „Szeressétek ellensé¬
geiteket;" s mivel az apostol8) és őelőtte Salamon1) irá: „Ha éhe¬
zik ellenséged, adj enni neki; ha szomjuhozik, adj neki vizet inni;"
és sz. Márk®) evangélistánál Írva van: „És mikor felálltok imád¬
kozásra, bocsássatok meg, ha van valamitek valaki ellen, hogy a
ti Atyátok, ki mennyekben vagyon, megbocsássa nektek bűneiteket."
XIX. K. Mily okokkal inditaudók az emberek engedékenységre,
melyet Isten itt követel.
De mivel a megromlott természet hibája miatt semmi sem
esik nehezebben az embernek, mint megbántójának a méltatlansá¬
gokat elengedni: azért a lelkészek minden lelki és elmebeli tehet¬
ségűket arra fordítsák, hogy a hívek sziveit ezen, a kér. embernek
*) Luk 17, 3. 4. 2) Mát. 5, 44. *) Rom. 12, 20. 4) Péld.
25, 21. ®) Márk 11, 25.
 481

480 magokat elhatározni, hogy a sérelmeket felejtve, elleneiket szeressék,

azért ezen kérés ama feltételétől, melyről szó volt, visszariadva, az
annyira szükséges kegyességre és irgalmassságra indítsák és haj¬
Ur imádságával nem élnek: hogy azokat ezen veszélyes hibából kira¬
lítsák. Hozzák föl az isteni törvényeket, melyekben Isten parancsolja,
gadják, e két okot hozzák fel a lelkipásztorok. Ugyanis ezen imád¬
hogy ellenségeinknek bocsássunk meg. Hirdessék, a mi kétségtelen,
ságot a hívek közöl mindenki az egész egyház nevében mondja,
hogy az emberek hathatósan tanúsítják, hogy Isten fiai, ha a bán-
melyben szükségkép találtatik néhány istenfélő, kik adósaiknak azon
talmakat könnyen megbocsátják, és ellenségeiket szívből szeretik.
tartozásokat, melyek itt emlittetnek, elengedték. Ehhez járul, hogy
Mert abból, ha ellenségeinket szeretjük, bizonyos hasonlóság tűnik
Istentől azt kérvén, egyszersmind kérjük mindazt, a mi annak meg¬
ki atyánkkal az Istennel, a ki az iránta legellenségesebb s öt bán¬
nyerésére azon kéréshez szükségkép tartozik. Mert kérjük mind a
talmazó emberi nemmel, Pia halálával az örök kárhozattól megsza¬
bűnök bocsánatát, mind az igaz töredelem ajándékát; kérjük, hogy
badítván, kibékült. Ezen buzdítás és oktatás zárszava pedig Krisztus
benső bánatra gerjedhessünk; kérjük, hogy a bűnöket megutálni és
Urunk ama parancsa legyen, melyet legnagyobb becstelenség és veszély
azokat a lelkiatyának igazán és töredelmesen meggyónni tudjuk.
nélkül mellőznünk nem lehet:l) „Imádkozzatok üldözőitekért és rágal¬
Minthogy tehát nekünk is meg kell bocsátanunk azoknak, kik kárt
mazóitokért, hogy fiai legyetek Atyátoknak, ki mennyekben vagyon."
vagy valami roszat okoztak: mikor imádkozunk, hogy Isten nekünk
bocsásson meg, egyszersmind kérjük, hogy adjon tehetséget megbo¬
XX. K. Hogyan kell azokkal bánni, kik a bántalinak emlékét
csátani azoknak, kiket gyűlölünk. Azért, a kiket azon hm és vét¬
szivükből egészen kitörölni nem tudják.
kes félelem nyugtalanít, nehogy e kéréssel Istent magok ellen még
Ámde a lelkésznek itt nem mindennapi eszélyességre van szük¬ inkább fölingereljék, azon véleménytől elijeszteni, s ellenkezőleg
sége, nehogy valaki e parancs nehézségét és szükségességét meg¬ buzdítani kell őket az imádság gyakori használatára, melylyel aty-
ismerve, üdve felöl kétségbe essék. Vannak ugyanis, a kik megértvén, joktól Istentől kérjék, hogy oly lelkületet adjon nekik, hogy meg-
hogy a méltatlanságokat el kell felejtniök, s azokat, kiktől meg¬ bántóiknak megbocsássanak, s ellenségeiket szeressék.
bántalak, szeretni tartoznak: ezt óhajtják s erejükhöz képest meg
is teszik; de érzik, hogy a bántalmak emlékét egészen kitörölni XXII. K. Mit kell annak tennie, ki óhajtja, hogy a bűnök bocsá¬
nem képesek. Mert a szivben fenmaradnak az ellenségeskedés némi natáról szóló kérés reá nézve gyümölcsöző legyen.
nyomai; azért a lelkiismeret erős hullámaitól hányattatnak, attól
Hogy azonban kérésünknek haszna legyen, először meg kell
tartván, hogy az ellenségeskedéssel nem hagyván föl, őszintén és
gondolnunk, hogy Istennek könyörgünk és tőle kérünk bocsánatot,
igazán nem engedelmeskednek Isten parancsának. Itt tehát a lel¬
melv csak a töredelmes bűnösnek adatik; azért azon szeretettel és
készek a test és lélek ellenkező törekvéseit fejtsék ki, hogy amaz
buzgósággal kell bírnunk, mely a penitentziatartókhoz illő; azokhoz
a boszuállásra, emez a megbocsátásra hajlandó ; innét közöttük örö¬
pedig igen illő, hogy saját bűneiket és gonoszságaikat mintegy sze¬
kös harcz és czivódás létezik. Bizonyítsák tehát be, hogy az üd¬
meik elé állítva, megsirassák. Ezen gondolattal összekapcsolandó
vösség felől épen nem kell kétségbe esni, habár a megromlott
jövőben kerülése azoknak, a mik alkuimul szolgálták a bűnre, és
természet kívánságai az észnek ellene mondanak s vele ellenkezés¬
a mik atyánknak Istennek megbántását okozhatják. Ily lelkülettel
ben vannak is, csak a lélek a bántalmak megbocsátására való kész¬
volt Dávid, *) midőn mondá: „És bűnöm előttem vagyon minden¬
ségben és akaratban s a felebaráti szeretetben megmaradjon.
koron;" és másutt:*) „Megöntözöm minden éjjel ágyamat, megáz¬
XXI. K. A kikben a boszuvágy még megvan, bűn nélkül mond¬ tatom fekfőhelyemet könyhullatásaimmal." Továbbá gondoljon kiki
hatják és tartoznak is mondani az Ur imádságát. azoknak lángoló buzgósággal teljes imádságára, kik könyörgéseikkel

Ha pedig találkoznának némelyek, kik, mivel nem tudják *) 50. zsolt. 5. 2) 6. zsolt, 7.

l) Mát. 5, 44. 45.

 482
Istentől bűneik bocsánatát nyerték; mint: azon vámosra, ki szégyen
és bánattal eltelve, távol állván és szemeit a földre szegezve mellét
véré, mondván:1) „Isten! légy irgalmas nekem bűnösnekvala¬
mint a bűnös nőre,2) ki megállván hátul Krisztus lábainál, köny-
hullatással áztatá, hajával torié, és csókolgatá lábait; végre Péter,1)
az apostolok fejedelmére, „ki kimen vén keservesen sira."
XXIII. K. Melyek a fő gyógyszerek a lélek sebeinek rneg-
gyégyitására.
Azután meg kell gondolni, hogy minél gyengébbek s a lelki
betegségekre, az az: a bűnökre hajlandóbbak az emberek, annál
több s gyakoriabb gyógyszerekre van szükségök. A .beteg lélek
gyógyszerei pedig a penitentziatartás és az oltáriszentség. Azért
ezekkel igen gyakran éljen a hivő nép. Továbbá az alamizsna, mint
a szentirás tanítja, hathatós orvosság a lelki sebek gyógyítására.
Azért kik e kérést jámborul akarják használni, erejűkhez képest le¬
gyenek jótevők az ügyefogyottak iránt; mert, mily nagy hatással
bír a bűnök szennyének eltörlésére, bizonyítja Tóbiásnál Isten sz.
angyala Ráfáel, midőn igy szól:4) „Az alamizsna megszabadít a
haláltól, és az az, a mi megtisztít a bűnöktől, és irgalmasságot s
örök életet szerez.“ Bizonyítja Dániel, ki Nabukodonozor királyt
igy inté:5) „Bűneidet váltsd meg alamizsnákkal, és gonoszságaidat
a szegényekhez való irgalmassággal." Legjobb módja pedig az ada¬
kozásnak és irgalmasság tanúsításának a bántalmak elfelejtése és a
jó akarat azok iránt, kik vagyonodat, becsületedet, vagy testedet,
avagy a tieidét megsértették. A ki tehát Istennél irgalmasságot
kíván nyerni, az áldozza fel magának az Istennek saját ellenséges¬
kedéseit, s engedjen el minden megbántást, és ellenségeiért örömest
imádkozzék, minden alkalmat megragadván azokkal jót is tenni. De
mivel e tárgyat kifejtettük, midőn a gyilkosságról szólottunk, oda
utaljuk a lelkipásztorokat, kik azonban e kérést azzal fejezzék be,
hogy sem nem lehet, sem nem képzelhető nagyobb igazságtalanság,
mint ha az, ki embertársai iránt kegyetlen, úgy, hogy senkihez sze¬
lídséggel nem viseltetik, mégis azt kívánja, hogy iránta Isten kegyes
és irgalmas legyen.
Luk. Í8, 13. Ugyanott 7, 37. s k. 3) Mát. 26, 75.
4j Tob. 12, 9. B) Dán. 4, 24.
483
XV. FEJEZET.
A hatodik kérésről.
És ne vigy minket a kísérteibe.
I. K. Mily nagy a veszély, nehogy a bűnök bocsánatának meg¬
nyerése után a vétekbe ismét visszaessünk.
Kétségtelen, hogy az Isten fiai a bünbocsánat elnyerése után,
midőn Isten imádására és tiszteletére gyuladva, a mennyei haza után
sóvárognak, és az isteni fölség iránt a kegyelet minden kötelességét
teljesítvén, egészen az ő atyai akaratán és gondviselésén csüggnek: az
emberi nem ellensége akkor annál inkább minden fortélyt kigondol
ellenök, minden fegyvert fölhasznál, melyekkel őket ostromolja, úgy,
hogy félni lehet, nehogy eltökélésüket megingatva és megváltoztatva,
ismét visszaessenek a bűnökbe, és sokkal roszabbakká váljanak,
mint azelőtt voltak. Kikre méltán alkalmazható az apostolok fe¬
jének mondása: *) „Jobb lett volna nekik meg nem ismerni az igaz¬
ság útját, mintsem a megismerés után eltérni a nekik adott szent
parancsolattól."
II. K. Hogyan akart Krisztus bennünket ezen kéréssel a legra¬
vaszabb ellenség cselei ellen megerősíteni.
Azért Krisztus Urunktól e kérés parancsát vettük, hogy na¬
ponkint Istennek ajánljuk magunkat, és az ő atyai gondviselése és
oltalmáért könyörögjünk, épen nem kételkedvén, hogy, ha az isteni
pártfogás elhagy, a legravaszabb ellenség tőreibe keveredünk. Nem
is egyedül ezen imádság szabályában parancsolta, Istentől kérni,
hogy ne engedjen minket kisértetbe esni, hanem ama beszédben is,
melyet halála előtt a sz. apostolokhoz intézett, midőn őket tiszták¬
nak mondván,2) ezen kötelességre intette:3) „Imádkozzatok, hogy
kisértetbe ne essetek." Krisztus Urunk ezen intése is fontos köte¬
lességül rója a lelkészekre, a híveket ezen kérés gyakori használa¬
tára buzdítani, hogy, mivel az ellenség, az ördög az embereknek
óránkint annyi veszélyt készít, Istent, ki egyedül képes azokat el¬
távoztatok, szüntelen kérjék: „Ne vigy minket a kisértetbe."
*) II. Pét. 2, 21. 2) Ján. 13, 10. 3) Mát. 26, 41.
63
 *
484 485

III. K. Főleg mely okokból érthetik meg az emberek ezen kérés másságok ellen, a világ uralkodói ellen e sötétségben, a gonosz
szükségességét. lelkek ellen a levegőben."

Megismerendi pedig a hivő nép, mennyire szüksége van
isteni segítségre, ha saját gyengeségét és tudatlanságát meggon¬
dolja; ha megemlékezik Krisztus Urunk ama mondatáról:1) „A lélek
ugyan kész, de a test erőtlen;" ha megfontolja, mily terhes és veszélyes
bukásoknak vannak az emberek kitéve az ördög incselkedése miatt,
ha a mennyei jobb segítsége nem gyámolitja őket. Lehet-e az em¬
beri gyengeségnek világosabb példája, mint az apostolok szent kara,
kik, mig előbb rettenthetlen bátorsággal bírtak, mindjárt az
ijedtségre, az Üdvözítőt 2) elhagyván, szétfutottak? De még neve¬
zetesebb az apostol-főnök példája, ki mind kitűnő bátorsága, mind
ezen V. K. Mily nagyok az ördögnek támadásai ellenünk, szent Pál
mondatából mutattatik meg.
Mert a benső harczokhoz járulnak az ördögök külső megtá¬
madásai és benyomásai, kik bennünket mind nyilván megtámadnak,
mind alattomos módon befolynak lelkünkre, úgy, hogy alig vagyunk
képesek tőlük őrizkedni. Az apostol „fejedelmeknek" is nevezi őket
első természetök jelessége miatt, mert természetüknél fogva az embere¬
ket és minden egyéb, érzék alá eső teremtett lényeket fölülmúlnak;
„hatalmasságoknak" is mondja, mert nemcsak természeti erőre, ha¬

Krisztus Urunk iránt kiváló szeretető megvallása mellett, mig ke¬ nem hatalomra is kitűnnek; a sötétség „uralkodóinak" is hívja őket;
véssel előbb magában bizakodva, igy szólott:®) „Ha meg kell is mert nem a világos és fényes világon uralkodnak, vagyis a jókon és
halnom veled, nem tagadlak meg téged," egy asszonyka szavára jámborokon, hanem a homályoson és sötéten, vagyis azokon, kik a
megrettenve, tüstént esküvel erősité, hogy nem ismeri az Urat. T. vétkes és bűnös élet szennye és sötétségétől megvakítatva, a sö¬
i. a lélek legnagyobb készsége mellett hiányzott benne a szükséges tétség fejedelmében, az ördögben gyönyörködnek. Továbbá „gonosz
erő. Már ha a szent férfiak az emberi természetnek, melyben bíz¬ lelkeknek" is nevezi az ördögöket; mert van testi, van lelki go¬
tak, gyarlósága miatt terhesen vétkeztek, mitől nem kell tartani noszság is. A testi gonoszság felgyulasztja a vágyat az érzéki kéjre és
azoknak, kik azoknak szentségétől igen távol vannak ? gyönyörökre. A lelki gonoszságot pedig a gonosz törekvések és rósz
kívánságok teszik, melyek a lélek nemesb részéhez tartoznak,
IV. K. Mily és mennyi kisértetek veszélyeinek van az emberek s a többinél annyival roszabbak, mennyivel felsőbb és jelesebb
élete kitéve. maga az ész és értelem. Minthogy a sátán ezen gonoszsága leg¬
inkább arra czéloz, hogy bennünket mennyei örökségünktől meg-

Azért adja elő a lelkipásztor a hivő népnek azon küzdelme¬ foszszon, azért mondá az apostol: „a levegőben." A miből meg¬

ket és veszélyeket, melyekben folytonosan forgunk, mig e halandó érthetni, hogy nagy az ellenségek ereje, fáradhatlan törekvése,

testben élünk, a rósz kívánság, világ és ördögtől mindenfelől ostro- irtózatos és határtalan gyülölsége ; hogy örökös harczot viselnek elle¬
moltatva. Mit tehet bennünk a harag, mit a kívánság, ki az, ki nünk, úgy hogy velők soha béke, soha fegyverszünet nem lehet.
saját kárával nem kénytelen tapasztalni? Ki nem nyugtalanittatik
ezen ösztönök által? Ki nem érzi ezen tövisek szúrásait? Kit nem VI. K. Mily nagy az ördög merészsége és gonoszsága a kisértésre.
éget ezen benső tűz? És pedig oly különfélék a csapások, oly sok¬
félék a támadások, hogy igen nehéz veszélyes sebet nem kapni. És Mily vakmerők pedig, bizonyítja a sátán szava a látnoknál: *)
ezen elleneken kívül, melyek velünk együtt laknak és élnek, vannak „Fölmegyek az égbe." Megtámadta az első embereket a paradi¬
még azon kérlelhetlen ellenségek, melyekről Írva van:4) „Mert nem csomban; megrohanta a látnokokat; megkísértő az apostolokat, hogy,
(csak) a test és vér ellen kell tusakodnunk, hanem a fejedelmek és hatal- mint az evangélistánál mondja az Ur:2) „Megrostálja őket, mint a
búzát." Sőt még Krisztus Urunk előtt sem pirult el. Azért az ő
l) Mát. 26, 41. *) Ugyanott 26, 56. ®) Ugyanott 26, 35.
4) Efez. 6, 12. l) Izá. 14, 13. 2) Luk. 22, 31.
48G
kielégitlietlen vágyát és végtelen törekvését kifejezte sz. Prior, *)
midőn mondá: „A ti ellenségtek, az ördög, mint ordító oroszlán
körüljár, keresvén, a kit elnyeljen." Ámde nemcsak egy sátán ki¬
sérti az embereket, hanem néha egyeseket seregesen rohannak meg
az ördögök. A mit megvallott az ördög, mely Krisztus Urunktól
kérdeztetve, hogy mi neve, feleié:l 2 *) „Sereg az én nevem," t. i. az
ördögök sokasága, mely azon szerencsétlent gyötrévala; és egy más¬
ról Írva vagyon:3) „Magával más hét lelket vészén, magánál go¬
noszabbakat, és bemenvén, ott laknak."
VII. K. Miért háborgatják az ördögök inkább a jámborokat,
mint a gonoszokat.
Sokan vannak, kik, mivel az ördögök incselkedéseit és táma¬
dásait épen nem érzik, az egész dolgot csalásnak tartják ; kik hogy
az ördögöktől nem ostromoltatnak, épen nem lehet csodálni, miután
önkényt meghódoltak nekik. Nincs bennök jámborság, nincs szere¬
tet, nincs a kér. emberhez méltó erény. Innen van, hogy egészen
az ördög hatalmában vannak, és semmi kisértés nem szükséges el-
tántorittatásukra, miután saját beleegyezésükkel már sziveikben tar¬
tózkodik. Ellenben, kik a földön mennyei életet élve magokat Istennek
szentelték: azok érzik leginkább a sátán támadásait, azokat gyűlöli
legelkeseredettebben, azok ellen minden pillanatban lest hány. Telve
a szentirás szent férfiak példájával, kiket éberségök daczára vagy
erőszakkal, vagy csalárdsággal megejtett. Ádám, Dávid, Salamon és
mások, kiket nehéz volna előszámlálni, tapasztalák az ördögök erő¬
szakos rohamait és ravasz fortélyait, melyeknek emberi észszel vagy
erővel ellenállani lehetetlen. Ki gondolja tehát magát elég biztosnak
önmagára hagyatva? Azért ájtatosan és buzgón kell Istentől kérni,
hogy ne hagyjon minket kisértetni azon felül, 4) a mit elviselhetünk,
sőt a kisértettel erőt is szerezzen, hogy elviselhessük.
Vili. K. Az ördögök nem kisérthetik az embereket, amint és
a meddig akarják.
Itt azonban lelkesíteni kell a híveket, ha némelyek lelki gyar¬
lóságból vagy a dolog nem tudásából az ördögök hatalmától rettegnek,
l) I. Pét. 5, 8. 3) Márk. 5, 9. 3) Mát. 12, 45. 4) 1. Kor.
10, 13.
487
hogy akisértetek hulláimtól hányattatva, az imádság ezen kikötőjébe
meneküljenek. Mert a sátán annyi hatalma és megatalk jdottsága,
és nemünk iránti halálos gyűlölete mellett sem kísérthet és zaklat¬
hat bennünket, amint és a meddig akar, hanem minden hatalma
Isten akaratától és engedőimétől függ. Igen ismeretes Job pél¬
dája, kiről ha Isten nem mondotta volna az ördögnek:*) „íme, a
mivel bir, mind kezedben vagyon," a sátán semmijét sem érinthette
volna; ellenben, ha az Ur hozzá nem tette volna: „csak iá magára
ki ne nyújtsd a te kezedet," az ördög egy csapására semmivé lett
volna fiaival és vagyonával együtt. De az Ördög hatalma úgy meg
van szorítva, hogy Isten engedelme nélkül még azon seitéseket sem
szállhatta volna meg, melyekről az evangélisták Írnak.
IX. K. Mit értünk a „kisértés" szó alatt, s hogyan kisértetünk
Istentől.
De ezen kérés értelmének felfogására szükség megmagyarázni,
mit jelent itt a „kisértés" szó, és mit: „kisértetbe vitetni." Kisérteni
ugyanis annyit tesz: mint próbát tenni azzal, a ki kisértetik, hogy
belőle kicsalván, a mit kívánunk, az igazat, kipuhatoljuk. Ezen ki-
sértési mód Istenre nem illik. Mert mi az, a mit Isten nem tudna?
„Mindenek födetlenek és kitárvák, 2) úgymond, annak szemei előtt."
Más neme a kisértésnek az, midőn tovább haladva, más kerestetik,
jó vagy rósz oldalról; jó oldalról, mikor valakinek erénye azért ki¬
sértetik meg, hogy annak kitünése és elismerésével az ilyen juta¬
lomban és tiszteletben részesüljön, s az ő példája másoknak köve¬
tésre szolgáljon, és általa mindenek Isten dicsőítésére buzdittassanak.
Mely kisértési mód egyedül méltó Istenhez. Ily kisértés példája
fordul elő Mózes V. könyvében:3) „Kisért benneteket a ti Uratok
Istenetek, hogy kinyilvánuljon, valljon szeretitek-e őt, vagy nem?"
Ily értelemben mondatik Isten övéit kisérteni akkor is, midőn őket
szükölködéssel, betegséggel s a nyomorúság egyéb nemeivel sújtja;
a mit béketürésök kitüntetése végett tesz, és hogy másoknak a kér.
kötelemre példányul szolgáljanak. Ez értelemben olvassuk Ábrahám
megkisértetését, hogy fiát föláldozza,4) mely tette által az en¬
gedelmesség és béketürés kiváló példájává lön az emberek örök
l) Job. 1, 12 2) Zsid. 4, 13. 3) Móz V. K 13, 3.
*) Móz. I. K. *0.
 488
emlékezetére. Ugyanazon értelemben mondatik Tóbiásról:1) „Mivel
kedves valál az Istennél, szükséges volt, hogy a kisértet megpró-
báljon téged."
A. K. Hogyan tósérti az ördög az embereket.
Koszra kísértetnek az emberek, mikor a vétekre és kárhozatra
hajtatnak; a mi az ördög tulajdon tiszte. Mert ő azért kisérti az
embereket, hogy őket rászedje és veszedelembe ejtse. Azért a sz.
írásban*) „kisértőnek" mondatik. Ezen kisértésekben pedig majd a
benső ösztönöket ingerelve, a lélek vágyait és indulatait használja
segédül, majd kívülről támadva meg bennünket, külső dolgokkal él,
vagy kedvezőkkel, hogy felfuvalkodottakká, vagy ellenkezőkkel, hogy
elcsüggedőkké tegyen; néha küldönczök és futárokul használja a
gonosz embereket, főleg az eretnekeket, kik a ragály tanszékén
ülve a gonosz tanok halálos magvait hintegetik, hogy azokat, kik
már magoktól hajlandók a roszra, s az erény és gonoszság közt
semmi választást és különbséget nem tesznek, ingadozókká tegyék
és veszélybe sodorják.
XI. K. Mikép mondatik valaki „kísérteibe vitetni."
Kisértetbe vitetni mondatunk, mikor a kisértet által legyőze-
tünk. Kétfélekép vitetünk pedig kisértetbe: először, mikor hely¬
zetünket elhagyva, azon roszba rohanunk, melyre valaki kisértve
sarkal bennünket. De Istentől ekképen senki sem vitetik kisértetbe;
mert Isten a vétket nem akarja, sőt inkább gyűlöli azokat:8) „Kik
gonoszságot cselekesznek." így sz. Jakabnál is Írva van:4) „Senki
ne mondja, midőn kisértetik,hogy Istentől kisértetik; mert Isten...
roszra senkit sem kisért." Továbbá bennünket kisértetbe vinni mon¬
datik, a ki, noha önmaga nem kisért, sem megkisértetésünkre okot nem
ad, mindazáltal kisérteni mondatik, mivel, habár megakadályozhatná,
nehogy az történjék, vagy, hogy a kísértetektől legyőzettessünk, meg
nem' gátolja. Ekképen Isten megengedi ugyan a jókat és jámbo¬
rokat kiséltetni, mindazáltal kegyelmével gyámolitani meg nem
szűnik. Néha mégis Isten igazságos és titkos ítélete folytán, gonosz
tetteink következtében, magunkra hagyatva elesünk.
*) ^ob. 12, 13. *) Mát. 4, 3. s) 5. Zsolt. 7. 4) Jak. 1, 13.
489
XII. K. Isten jótéteményei néha kisértetbe visznek bennünket.
Továbbá Isten bennünket kisértetbe vinni mondatik, midőn az
ő jótéteményeivel, melyeket az üdvösségre adott nekünk, romlá¬
sunkra visszaélünk, s az atyai vagyont, mint ama tékozló fiú, *) elpa¬
zaroljuk, „tobzódva élve," kívánságainknak hódolván. Azért elmond¬
hatjuk, mit az apostol2) a törvényről mondott: „ügy találtaték,
hogy a parancs, mely életre adatott, nekem halálomra lett." Alkal¬
mas példa erre Ezekiel 8) tanúsága szerint Jeruzsálem, melyet Isten
mindenféle ékességgel gazdagon feldiszitett, úgy, hogy Isten ugyan¬
azon látnok által mondá: „Mert tökéletes voltál az én ékszerem
által, melyet rád adtam vala;“ s mégis azon isteni ajándékokkal
elhalmozott város nemcsak a vele annyi jót tett és tevő Isten iránt
hálaadó nem volt, és a mennyei jótéteményekkel a boldogság meg¬
szerzésére, mely czélra nyerte azokat, nem élt, hanem inkább az
Isten mint atya iránt legnagyobb hálátlansággal, a mennyei javak
reményét és gondolatát elvetve, csak a jelen bővelkedést tobzódva
és gonoszul élvezé; a miről Ezekiel ugyanazon fejezetben bővebben
értekezik. Azért ép ilyen hálátlanok Isten iránt azok, kik a jó tet¬
teknek Istentől nyert bőséges eszközeit, ő nem akadályozván, a bű¬
nökre fordítják.
XIII. K. Mikép értendők a szentirás szavai, midőn az embereket
Istentől megkisértetni mondja?
De a szentirás ama szokását szükség gondosan figyelembe
venni, mely szerint néha Istennek megengedését azon szavakkal je¬
lenti, melyek, ha tulajdon értelemben vetetnek, Istenben mintegy
cselekvést fejeznek ki. Mert Mózes II. könyvében olvassuk:4)
„Megkeményitem Fáraó szivét;" Izaiásnál5) pedig: „Vakítsd meg
e nép szivét;" és a Romaiakhoz igy ir az apostol:6) „Azért Isten
a gyalázat indulataira s elvetemült gondolataikra hagyá őket."
Ezen és más hasonló helyeken Istennek nem cselekvéséről, hanem
megengedéséről van szó.
*) Luk. 15, 13. 2) Rém. 7, 10. *) Ezek. 16, 14. 4) Móz.
II. K. 7, 3. *) Izai. 6, ÍO. 9) Rom. 1, 26. 28.

* 490
XIV. K. Az imádság ezen részében nem azt kérjük, hogy minden
kisértettől egészen mentek legyünk, hanem, hogy a kísértetekben
Istentől el ne hagyattassunk.
Ezek kifejtése után nem leend nehéz megérteni, mit kérünk
az imádság e részében. Mert nem azt kérjük, hogy épen ne kísér¬
tessünk; mert az ember élete folytonos harcz e földön. És ez hasz¬
nos és üdvös az emberi nemnek; mert a kísértetekben magunkat,
az az : erőnket megismerjük, azért meg is alázzuk magunkat Isten
hatalmas keze alatt, s férfiasán küzdve, várjuk a dicsőség hervad-
hatlan koronáját. „Mert * l) a ki bajvivásban küzd is, nem koronáz¬
tató meg, hacsak szabály szerint nem küzd," és, mint szent Jakab
mondja:2) „Boldog ember, ki a kisértést kiállja, mert, ha hűnek
találtatik, elnyeri az élet koronáját, melyet Isten az őt szeretőknek
igére." Ha némelykor elleneink kisértéseitől szorongathatunk, nagy
vigaszul szolgáland azon gondolat, hogy „főpapunk ®) olyan, ki szá-
nakodhatik erőtlenségünkön, ki megkisértetctt mindenben." Mit ké¬
rünk tehát itt? Nehogy az isteni oltalomtól elhagyatva, a kísérte¬
tekbe vagy megcsalatva beleegyezzünk, vagy legyőzetve azoknak
engedjünk ; hogy Isten kegyelme velünk legyen, mely, midőn saját
erőnk elhagy, a bajokban megújítson és erősítsen.
XV. K. Hogyan kell kisérteteinkben Istentől segítséget kérnünk.
Azért mind áltáljában a kísértetekben Isten segítségét kell
kérnünk, mind különösen, midőn egyes kisértettől gyötörtetünk, az
imában kell menedéket keresnünk; mint Dávidról olvassuk, hogy a
kisértet minden nemében cselekedett; mert a hazugság ellen*) igy
könyörgött: „Ne vesd el szájamból soha az igazság igéjét;“ a fös¬
vénység ellen ekkép:5) „Hajtsd szivemet a te bizonyságaidra, és
nem a fösvénységre." Ez élet hiúságai és a kívánságok ingere
ellen pedig ezen imával élt:8) „Fordítsd el szemeimet, hogy no
lássanak hiúságot." Azt kérjük tehát, hogy a kívánságoknak ne
engedjünk, a kisértetek elviselésében el ne lankadjunk, az Ur útjáról
le ne térjünk, hogy mind a viszontagságban, mind a szerencsében a lelki
egyensúlyt és állhatatosságot megtartsuk, és Isten egyetlen részün¬
ket se hagyja oltalma nélkül. Végre kérjük, hogy: T) „a sátánt
tiporja össze lábaink alatt."
*) II. Tim. 2, 5. 2) Jak. 1, 12. 3) Zsid. 4, 15 *) 118.
zsolt. 43 6) Ugyanott 36. 8) Ugyanott 37. 7) Rom. 16, 20.
• 491
XVI. K. Hogyan és kinek segítségével lehet a kisérteten
győzedelmeskedni.
Hátra van, hogy azokra buzdítsa a lelkipásztor a híveket, a
miket ezen kérésben leginkább szükség meggondolni és fontolóra
venni; amiben legjobb mód az leend, ha meggondolván, mily nagy
az emberi gyarlóság, saját erőnkben nem bízunk, és üdvünk minden
reményét Isten jóságába helyezve, az ő pártfogásában bízva, még a
legnagyobb veszedelmek között is bátorságot tanúsítunk, főkép meg¬
gondolván, mily sokakat mentett ki Isten a sátán tátongó torkából,
kik e reménvnyel és bátorsággal felruházva voltak. "V álljon a gonosz
asszony lángoló szerelmével üldözött Józsefet a legnagyobb vesze¬
delemből kiragadva, nem emelte-e a dicsőség polczára ? *) Avagy
a sátán szolgáitól ostromolt Zsuzsánnát ép akkor, midőn az igaz¬
ságtalan halálitélet rajta már már végrehajtandó vala, nem tartá-e
meg sértetlenül? Nőm is csoda; „mert szive, úgymond,2) bízik
vala az Urban." Kitűnő Job dicsérete és dicsősége, ki a világ,
test és ördög felett diadalmaskodott. Igen sok ilyen példa van,
melyekkel a plébános ama reményre és bizalomra serkentheti a
jámbor népet.
XVII. K. Küzdelmünk vezére Krisztus, társai a szentek mindnyájan;
kik ezeket nem követik, esztelenek.
Azt is gondolják meg a hívek, ki légyen vezérök az ellenség
kisérteteiben, t. i. az Ur Krisztus, ki e viaskodásban győzedelmeske¬
dett. Ö legyőzte az ördögöt. Ö az az erősebb, *) ki jővén meggyőzte
az erős fegyverest, és mind fegyverétől, mind zsákmányától meg¬
fosztotta. A világ fölött kivívott győzelméről írva van sz. János¬
nál:*) „Bízzatok, én meggyőztem a világot." A Jelenések köny¬
vében 5) pedig győzedelmeskedő oroszlánnak mondatik, ki mint
diadalmas méné ki, hogy győzzön, mert a győzelemben követőinek
is erőt adott a győzedelemre. Az apostolnak a Zsidókhoz irt levele tele
szent férfiak győzedelmeivel, „kik8) hit által meggyőzték az orszá¬
gokat ... az oroszlánok torkát bedugták" stb. Ezen véghezvitt tetteket
olvasva, ama győzelmekre gondoljunk, melyeket hit-, remény-, és
l) Móz. I. K. 39. 2J Dán. 13, 35. s) Luk. II, 12. *) Ján.
16, 33. 5) Tilk. Jel. 5, 5. 6, 2. 8) Zsid. 11, 33.
64
492
A,n>
szeretőiben kitűnő emberek az ördög elleni külső és belső küzdel¬
mekben naponta kivívnak,, melyek oly számosak és dicsők, hogy,
ha azokat szemeinkkel láthatnék, mindennél gyakoribbnak és dicsőr
ségesbnek itélnők; mely ellenségek legyőzetéséről igy irt szent Já¬
nos: x) „írok nektek ifjak! mert erősek vagytok, és az Isten igéje
megmarad bennetek, és a gonoszt legyőztétek. "
XV111. K. Hogyan győzhetjük le az ördögöt.
Az ördög pedig nem restség, alvás, részegség, lakmározás, ké-
jelgés által győzetik le, hanem imádság, munka, virrasztás, böjtö¬
lés, megtartóztatás, tisztaság által. „Vigyázzatok és imádkozzatok,"
úgymond az Ur, 2) „hogy kisértetbe ne essetek." Kik ezen fegy¬
vereket használják azon küzdelemre, megszalasztják az elleneket;
mert,3) „a kik ellenállnak az ördögnek, elfut az tőlük." Azonban
a szenteknek fölemlített győzelmeiben senki magának ne tessék,
senki önmagában ne bizakodjék, hogy saját erejével képesnek higye
magát az ördög kisértései és támadásainak legyőzésére. Természetünk
és az emberi gyarlóság erre nem képes.
XIX. K. Hogyan adatik nekünk Istentől erő a győzelemre.
Azon erő, melylyel az ördög poroszlóit legyőzzük, Istentől
adatik, ki „karjainkat olyanokká teszi, mint a rézij;"4) kinek se¬
gítsége által „az erősek kézija5) meggyőzetett, és az erőtlenek
felöveztettek erősséggel;" ki nekünk a szabaditás oltalmát adja;
kinek jobbja fölemel minket; ki6) „kezeinket harczra tanítja és
ujjainkat hadakozásra," úgy hogy egyedül Istennek, kinek oltalmával
és segítségével győzhetünk, kell a győzelemért hálát adnunk, mint
tett az apostol, midőn igy szólt:7) „Istennek legyen hála, ki ne¬
künk győzedelmet adott a mi Urunk Jézus Krisztus által." A győ¬
zelem ugyanazon szerzőjét hirdeti ama mennyei szózat a Jelenések
könyvében:8) „Most lett az üdvösség és erő, a mi Istenünk or¬
szága, és az ő Krisztusának hatalma; mert levettetett a mi atyánk¬
fiái vádolója, és ők legyőzték. azt a Bárány vére által." Krisztus
Urunknak a világ és test fölött kivívott győzelmét bizonyítja ugvan-
\) I. Ján. 2, 14. 2) Mát 26, 41. 3) Jak. 4, 7. 4) 17. zsolt.
35. 5) Kir. I. K. 2, 4. 6) 13. zsolt. 1. 7) 1. Kur 15, 57 8)Titk.
Jel. 12, 10. il.
493
.* •
azon könyvnek következő helye:1) „Ezek a bárány ellen harczolnak,
a bárány legyőzi őket." Ennyit a győzelem okáról és módjáról.
XX. K. Melyek a győzők jutalmai ama szellemi harczban.
Minek kifejtése után figyelmeztessék a lelkipásztorok a híveket
az Istentől a győzőknek készített koronákra és az örök jutalmak
bőségére. Mire nézve a Titkos Jelenések könyvéből hozzanak fel
isteni biznnyitékokat: 2) „A ki győzedelmes leend, nem sértetik meg
a második haláltól;" és másutt:3) „A ki győzedelmes leend, egy
fehér ruhába öltöztetik, és nem törlőm ki nevét az élet könyvéből,
és megvallom nevét Atyám előtt és az ő angyalai előtt." És ke¬
véssel utóbb maga a mi Urunk Istenünk igy szól Jánoshoz:4) „A
ki győzedelmes leend, oszlopul teszem őt az én Istenem templo¬
mában , és többé ki nem megyen." Továbbá igy szól:5) „A ki
győzedelmes leend, együtt fog ülni velem az én királyiszékemben;
amint én is győzödelmet nyertem , és Atyámmal az ő királyiszé¬
kébe ültem." Végül, miután a szentek dicsőségét, s a javak örökké
tartó teljét, melyeket az égben élvezni fognak, előszámlálta volna,
hozzátevé: 6) „A ki győzedelmes leend, bírni fogja mindezeket."
XVI. FEJEZET.
A hetedik kérésről.
De szabadíts meg a gonosztól.
I. K. Az előbbi kérésekben semmi sincs, a mit ez magában nem
foglalna.
Ezen utolsó kérés, melylyel Isten Fia ezen isteni imát bezárá,
mindannyinak összefoglalása, melynek erejét és fontosságát kimuta¬
tandó, ép azon kérési záradékkal élt, midőn az életből elköltözendő
mennyei atyjához az emberek üdvéért igy imádkozék:7) „Kérlek,
l) Titk. Jel. 17, 14. 2) Titk. Jel. 2, 11. 8) Ugyanott 3, 5.
4y Ugyanott 12. v. 5j Ugyanott 21. v. °) Ugyanott 21, 7. 7) Ján.
17, 15.
494
óvd meg őket a gonosztól." Tehát ezen kérési alakban, melyet mind
parancsával elénk adott, mind példájával megerősített, mintegy ki¬
vonatban röviden összefoglalta a többi kérések lényegét és módját.
Mert ha azt, a mi e kérésben foglaltatik, megnyerjük, szent Cyp-
rián *) szerint semmi sem marad, a mit még kérni kelljen; mivel
egyszerre Isten oltalmát kérjük a gonosz ellen, melyet megnyerve,
az ördög és világ minden incselkedései ellen védve és biztosítva
vagyunk. Minthogy tehát e kérés oly nagy fontosságú, mint már
emlitve volt, a lelkésznek nagy szorgalommal kell azt a hívek előtt
fejtegetnie. A közelebbitől pedig abban különbözik ezen kérés, hogy
amazzal a bűn távoztatását, ezzel a büntetéstől való megszabadit-
tatást kérjük.
//. K. Mi sürget minket ezen könyörgéssel Istenhez folyamodni.
Azért már nem szükséges figyelmeztetni a hivő népet, mennyi
bajjal és nyomorral küzd egyrészt, s mennyire szüksége van más¬
részt a mennyei segítségre. Mert mily nagy és sok Ínségnek van
kitéve az emberi élet, ha nem tekintjük is, hogy e tárgyat mind
világi, mind egyházi irók bőven kifejtették, alig van, ki azt a maga,
vagy mások tapasztalásából ne tudná. Mert mindenki beismeri, mit
a béketürés példája Job emlékül hagyott:2) „Az asszonytól szüle¬
tett ember rövid ideig élvén , sok nyomorúsággal telik el; ki mint
a virág kinyílik és eltiportatik, elfut, mint az árnyék, és soha sem
marad meg ugyanazon állapotban." Hogy pedig egy nap sem mú¬
lik el, melynek saját baja és kellemetlensége nem volna, bizonyítja
Krisztus Urunk ama mondása:8) „Elég a napnak az ő baja." Ám¬
bár az emberi élet állapotát fejezi ki Krisztus Urunk amaz intése,
melylyel minket4) „keresztjét naponta felvenni, s őt követni tanított.
Valamint tehát mindenki érzi, mily terhes és veszélyes ez élet: úgy
a hivő népet könnyű leend meggyőzni, hogy a gonosztól való meg¬
szabadítást Istentől kell kérni; főkép minthogy semmi által sem
indíttatnak az emberek az imádságra inkább, mint a jelenlevő vagy
fenyegető viszontagságoktól való megszabadittatás kívánsága és re¬
ménye által. Mert az ember természetében fekszik, hogy a veszély
idején Istenhez folyamodik segítségért. A miről igy szól az irás:5)
„Töltsd be arczájokát gyalázattal, hogy keressék Uram! a te nevedet."
*) Sz. Cypr. az Ur imádságáról. 8) Job. 14, 1. 2. 8) Mát.
6, 34. 4) Luk. 9, 23. 5) 82. zsolt. 17.
495
III. K. Hogyan kell Istentől a veszélyek és viszontagságok
elhárítását kérni.
De ha azt úgy szólván önkényt teszik az emberek, hogy a
veszedelmekben és bajokban Istent segítségül hívják : bizonyára arra,
miképen tehetik azt kellően, szorgosan tanitandók azoktól, kiknek
hűségére és bölcseségére van bízva üdvük. Vannak ugyanis, kik
Krisztus Urunk parancsa ellen az imát visszás renddel használják.
Mert a ki megparancsolta, hogy1) „a szorultság napján" hozzá me¬
neküljünk, ugyanaz az imának rendét is meghatározá; mert akará,
hogy, mielőtt kérnők, hogy szabadítson meg a gonosztól, kérjük,
hogy az Isten neve megszenteltessék, és az ő országa eljöjjön, és a
a többiért is esedezzünk, melyeken mint megannyi lépcsőn át jut¬
hatni el ide. De némelyek, ha fejők, oldaluk vagy lábuk fáj, ha a
gazdaságban kárt szenvednek, ha elleneik részéről fenyegetés vagy
veszély áll előttük, éhség, háború, dögvész idején az Ur imája kö¬
zépső lépcsőinek elhagyásával csak azt kérik, hogy e roszaktól sza¬
badhassanak meg. De ezen szokással ellenkezik Krisztus Urunk
parancsa:8) „Keressétek először az Isten országát." A kik tehát
kellően imádkoznak, midőn a viszontagságok, bajok és roszak el¬
hárításáért könyörögnek, ezt Isten dicsőségére viszik vissza. így
Dávid azon kéréséhez:8) „Uram! haragodban ne büntess engem,"
hozzá tévé az okot. melylyel megmutató, mennyire óhajtja Isten di¬
csőségét, midőn mondá: „Mert nincs a halottak között, ki megem¬
lékeznék rólad; a koporsóban valljon ki fog dicsérni téged ?“ Ugyanaz,
midőn kéré Istent, hogy áraszsza rá irgalmát, hozzá adá:4) „Meg¬
tanítom a törvényszegőket utaidra, s a bűnösök hozzád megtérnek."
Az imádság ezen üdvös módjára mind a látnok példája szerint buz¬
dítani kell a hivő népet, mind egyszersmind megtanítani, mily nagy
különbség van a hitetlenek és a keresztények imádsága között.
1 V. K. A hitetlenek és keresztények nem egyenlőkép kérik, hogy
a gonosztól megszabadhassanak.
Azok is forrón kérik Istentől, hogy a betegségekből és sebek¬
ből kigyógyulhassanak, hogy a jelenvaló vagy fenyegető bajokat
kikerülhessék; de azon megszabadittatás fő reményét a természet vagy
') 49. zsolt. 15. 8) Mát. 6, 33. 3) 6 zsolt. 2. 6 4) 50.
zsolt. 15.
496
emberi szorgalom által szerzett gyógyszerekbe helyezik; sőt a
gyógyszert, akárki adja nekik, habár bűvészet vagy kuruzslás, vagy
ördögi mesterséggel van is az készitve, minden meggondolás nélkül
használják, csak némi remény legyen a felgyógyuláshoz. Egészen máskép
tesznek a keresztények, kiknek a betegségekben és minden bajban
legfőbb menedékük és oltalmuk az Isten, egyedül őt ismerik és
tisztelik minden jó szerzőjének és szabaditój oknak; a gyógyzzerekben
rejlő erőt illetőleg pedig bizonyosnak tartják, hogy az Istentől van,
és annyiban hiszik a betegre nézve hasznosaknak, a mennyiben
Isten akarja. Mert Isten adta az orvosságot az emberiségnek, hogy
azzal a betegségeket gyógyítaná. Azért mondatik Sirák fia könyvé¬
ben:1) „A Fölséges teremtó földből a gyógyszereket, és az okos
ember nem iszonyodik azoktól." A kik tehát Jézus Krisztust kö¬
vetik, nem a gyógyszerekbe helyezik az egészség visszanyerésé¬
nek legfőbb reményét, hanem főkép Istenben, az orvosság szerző¬
jében biznak.
V. K. Hogyan kell a betegségekben egyedül Istenben bízni, ki igen
sokakat a legnagyobb veszélyektől megszabadított.
Azért a szentirás is 2) megfeddi azokat, kik az orvosságban
bízva, Istentől nem kérnek segítséget; sőt, a kik Isten törvénye
szerint élnek, minden szertől tartózkodnak, melyről tudva van,
hogy Istentől nem rendeltetett a gyógyításra. Ha azon gyógyszerek
használatától a felgyógyulást biztosan remélhetik is, mindazáltal
azoktól, mint kuruzslás és ördögi mesterségtől irtóznak. Arra pedig
buzdítani kell a híveket, hogy Istenben bízzanak. Mert azért pa-
rancsolá a jóságos Atya a rosztól való megszabadittatást kérni, hogy
ép abban, a mit parancsolt, a meguyerés reményét is birnók. Sok
példa van erre nézve a szentirásban, hogy, a kik okokkal nem bir-
hatók reményre, a példák sokasága által bízni kényszerittessenek.
Ábrahám, Jákob, Loth, József, Dávid, mint az isteni jóság világos
tanúi állanak szemeink előtt. Az uj szövetségi szentirás oly sokat
számlál elő, kik a legnagyobb veszélyekből az áhitatos ima e reje
által menekültek ki, hogy a példák megemlítése fölösleges. Elég
leend tehát nekünk a látnok ama mondása, mely a leggyengébbet is
megerősítheti:8) „Az igazak, úgymond, kiáltottak, és az Ur meg¬
hallgatta őket, és minden szorongatásokból kiszabadította őket."
A) Sirák fia K. 38, 4. 2) Krón. II. K. 16, 12. *) 33. zsolt. 18.
497
VI. K. Mi értetik itt a „gonosz" szó alatt, és mi az értelme
ezen kérésnek.
Következik e kérés értelme és foglalata, hogy a hívek meg¬
értsék, mikép mi itt épen nem azt kérjük, hogy minden gonosztól
megszabadittassunk. Mert vannak, a mik közönségesen roszaknak
tartatnak, noha hasznosak azoknak, kik azokat szenvedik; mint
„amaz ösztön," mely az apostolnak adatott, l) hogy Isten kegyel¬
mének segítségével „az erő erőtlenségben tökély esülj ön." Ezek, ha
hatásuk ismerve van, legnagyobb gyönyörrel töltik el a jámborokat,
nemhogy azok eltávolítását kérnék Istentől. Tehát csak azon ro-
szaktól kérünk megszabadittatni, melyek a léleknek semmi hasznára
sem lehetnek; a többitől nem, csak valamely üdvös hasznuk legyen.
* VII. K. Hány és mily nemei vannak a gonosznak, melyektől
megszabadittatni kívánunk.
E szónak tehát bizonyára az a jelentése, hogy a bűntől illeg¬
sz abadittatva, a kisértetnek veszélyétől is, a belső és külső roszak-
tól megmentessünk; hogy viz, tűz és villámtól mentek legyünk; a
jég vetéseinknek ne ártson; az élelmiszerek drágasága, forradalmak
és háborúk által ne sanyargathassunk; kérjük az Istent, hogy tő¬
lünk a nyavalyákat, döghalált és pusztítást eltávolítsa; hogy bi¬
lincsektől, börtön, száműzetés és árulástól, elleneink kelepczéjétől
s egyéb roszaktól megmentsen, melyektől az emberi élet leginkább
szokott irtózni és nyomatni; végre hogy a bűn és gonoszság minden
okát elfordítsa. De nemcsak ezeknek, melyek közmegegyezés sze¬
rint roszak, eltávoztatását kérjük, hanem azokét is, melyeket majd
mindenki jóknak tart, mint a gazdagságot, tiszteletet, egészséget,
erőt, magát az életet; kérjük, mondom, nehogy ezek roszra s lel¬
künk vesztére szolgáljanak. Kérjük továbbá Istent, hogy hirtelen
halál ne érjen; hogy Isten haragját ellenünk föl ne ingereljük; hogy
azon büntetéseket, melyek a gonoszokra várakoznak, elkerüljük;
hogy a tisztitóhely tüzében ne kínlódjunk, melytől, hogy mások is
megszabaduljanak, szeretetteljesen és áhitatosan kérjük. E kérést
mind a misében, mind a letenyében Így értelmezi az egyház, hogy
t. i. azzal a múlt, jelenvaló és jövendő roszak elhárításáért kö-
nyörgiink. »
1) 11. Kor. 12, 7. 9.
498
Vili. K. Isten mind a fenyegető roszakat elfordítja, mind a
jelenvalóktól néha csodálatosan megszabadít.
Isten jósága pedig nem egy képen ment meg bennünket a go¬
nosztól; mert a fenyegető bajokat megakadályozza; így szabadit-
tatott meg, mint olvassuk, a nagy Jákob az ellenségektől, kiket a
Szikemiták megöletése lázita ellene; mert Írva van: *) „Az Isten
rettenete fogá el a körülfekvő városokat, és nem merék űzőbe venni
az elköltözőket. " És ugyan mindazon boldogok, kik Krisztus Urunk¬
kal mennyben uralkodnak, Isten segítsége által minden gonosztól
mentek; minket pedig, kik még zarándokok vagyunk, nem akar
minden bajtól megmenteni; de némelyekből kiszabadit. Azonban
minden gonosztól való megszabadittatásként szolgálnak ama vigasz¬
talások, melyeket Isten néha azoknak nyújt, kik balsors által suj-
tatnak. Ezekkel vigasztalá magát a látnok, midőn igy szóla: *)
„Szivem fájdalmainak sokasága között a te vigasztalásaid örvendez¬
tették az én telkemet." Továbbá Isten a gonosztól megszabadítja
az embereket, midőn őket a legnagyobb veszélyben), melybe jutot¬
tak, épen és sértetlenül megtartja; mint az irás szavai szerint mind
az égő kemenczébe vettetett iljakkal, s) mind Dániellel 4) megtör¬
tént, kit az oroszlánok nem bántottak, valamint az ifjakat sem
sértette meg a láng.
IX. K. Az ördög itt gonosznak mondatik, mivel a gonosz vétkének
szerzője, és a gonosz büntetésének sürgetője.
Nagy szent Vazul, aranyszáju sz. János és sz. Ágoston taní¬
tása szerint is gonosznak mondatik főkép az ördög, mivel az em¬
berek vétkének, az az: gonoszságának és bűnének szerzője volt,
kit is Isten a bűnök és gonoszságok miatt veendő büntetésekre esz¬
közül használ; mert Isten bocsátja az emberekre azon roszakat,
melyeket a bűn miatt szenvednek. Ez az értelme a szentirás ama
szavainak :5) „Jön-e a városra veszedelem, melyet az Ur nem kül¬
dött?" és ismét:6) „Én az Ur, és nincs más, ki világosságot hozok
elé, és sötétséget teremtek, békességet szerzek, és roszat idézek
elé." Gonosznak mondatik az ördög azért is, mivel, ámbár semmikép
l) Móz. I K. 35, 5. 2) 93. zsolt. 19. 8) Dán. 3, 21. 4) Dán.
6, 22. 5) Amos. 3, 6. 6) íz. 45, 6. 7.
499
sem sértettük meg, mégis folytonos hadat visel ellenünk, s halálos
gyűlölettel üldöz bennünket. Ámbár, ha a hit fegyverébe öltözve
és az ártatlanság paizsával vagyunk védve, nem árthat is nekünk,
mégsem szűnik meg külső roszakkal kisérteni, és minden tőle ki¬
telhető módon nyomorgatni. Azért kérjük Istent, hogy szabadítson
meg a gonosztól.
X. K. Miért kérjük az egyes, nem pedig a többes számban, hogy
szabadittassunk meg a gonosztól.
Azért mondjuk pedig: „a gonosztól," nem: a „gonoszoktól," mi¬
vel azon roszakat, melyek felebarátunktól háramlanak ránk, annak
tulajdonítjuk mint szerzőnek és ösztönzőnek. Azért is nem kell fe¬
lebarátinkra haragudnunk, hanem a haragot és gyűlöletet az ördög
ellen kell fordítanunk, kitől az emberek a bántalom elkövetésére
ösztönöztetnek. Ha felebarátod valamivel megbántott, midőn atyád¬
hoz Istenhez imával járulsz, kérjed őt, hogy necsak téged szaba¬
dítson meg a gonosztól, az az: azon sérelmektől, melyekkel feleba¬
rátod illet, hanem magát felebarátodat is mentse ki az ördög hatal¬
mából, kinek ösztönzése által vezettetnek roszra az emberek.
XI. K. Hogyan kell a roszakat viselnünk, ha tőlük azonnal meg
nem szabadittatunk is.
Végre tudni kell, hogy, ha könyörgésünk és kérésünk daczára
sem szabadittatunk meg a roszaktól, békességes tűréssel kell azokat
viselnünk, meggondolván, mikép Istennek tetszik, hogy azokat tü¬
relmesen szenvedjük. Azért ne boszankodjunk vagy bánkódjunk,
ha Isten kéréseinket meg nem hallgatja; hanem mindent az ő tet¬
szésére és akaratára hagyjunk, megfontolván, hogy az hasznos, az
üdvös, a mi Istennek tetszése szerint történik, nem pedig, a mi
nekünk máskép látszik.
XII. K. Mily sok és nagy haszon háramlik ránk a viszontagságokból.
Végre oktatni kell a híveket, hogy, mig e földön élnek, ké¬
szeknek kell lenniök a bajok és viszontagságok minden nemét nem¬
csak nyugodt, hanem örvendező szivvel is viselni. „Mert mindnyájan,"
úgymond az irás:1) „kik ájtatosan akarnak élni Krisztus Jézusban
*) JI. Tim. 3, 12.
65
500
üldözést fognak szenvedni;" ismét: x) „Sok háborúság által kell be¬
mennünk az Isten országábamégis:2) „Nem ezeket kellett-e szen¬
vedni Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?“ Mert va¬
lamint nem méltányos, hogy a szolga nagyobb legyen uránál: úgy
sz. Bernát3) véleménye szerint nem szép, hogy a tagok kényesek
legyenek a tövissel koronázott fő alatt. Követésre méltó Uriás fen¬
séges példája, ki, midőn Dávidtól hazamenésre intetnék, igy szóla: *)
„Az Isten szekrénye, és Izrael és Juda sátorokban laknak, s én
házamba menjek ?“ Ha ezen okokkal és elmélkedésekkel elkészülve
fogunk az imádsághoz, el fogjuk érni, hogy, valamint ama három
ifjú a ..tüztöl érintetlen maradott, úgy mi is sértetlenül megtartatunk
a környező fenyegetések és körülözönlő roszak között; mindenesetre,
mint a Makkabeusok,5) a balsors csapásait és szenvedéseit bátran
viseljük. A sérelmekben és szenvedésekben követendjük a sz. apos¬
tolokat, kik, megostoroztatván, igen örültek, 6) „minthogy méltókká
lettek Jézus nevéért gyalázatot szenvedni." így mi ekkép lelkesülve
legnagyobb lelki gyönyörrel fogjuk zengeni:7) „Ok nélkül üldöznek
engem a fejedelmek, de csak beszédeidtől fél az én szivem. Örvon-
dek én beszédeiden, mint a ki sok zsákmányt talál."
XVII. EEJEZET.
Az Ur imádságának „Ámen" záradékáról
1. K. Mily jelentése és haszna van e szócskának.
E szavat szent Jeromos8) Máté evangéliumának magyaráz illá¬
ban az Ur imádsága pecsétjének nevezi; amint az is. Azért, valamint
előbb figyelmeztettük a hiveket az előkészületre, melyet, mielőtt az
Ur imádságához fognak, tenniök kell: úgy most szükségesnek fali¬
juk, hogy az ima záradékának és végének okát és jelentését is meg¬
ismerjék. Mert nem kevesb az imádságot ájtatosan végezni, mini.
jól kezdeni. Tudja tehát a hivő nép, hogy sok és bőséges a haszon,
Ap. Csel. 14, 21. *) Luk. 24, 26. 3) Sz. Bern. 5. bősz.
mind szentekr. 4J Kir. II. K. 11, 11. 5) Makk. I. K. 2, 16. és
k. 6) Ap. Cs. 5, 40. és k. 7) 118. zsolt. 161. és k. 8) Sz. Jár.
l. K. 6. f.
501
melyet az Ur imádságának záradékából nyerünk: de mindannyi kö¬
zött legbőségesebb és örvendetesebb haszon azoknak megnyerése, a
miket kértünk; mint fönebb eléggé kifejtettük. Az imának ezen utolsó
része által pedig nemcsak azt nyerjük meg, hogy imádságunk meg-
liallgattatik, hanem némi nagyobbakat és magasztosabbakat is, mint¬
sem szavakkal ki lehetne fejezni.
IT. K. Mely jók háramlanak az emberekre az imádságból.
Minthogy az emberek az imádság által Istennel beszélgetnek,
mint sz. Cyprián * l) mondja, az isteni Felség kimagyarázliatlan mó¬
don közelebb van az imádkozóboz, mint a többihez, kit azonfelül
különös adományokkal ékesit, úgy hogy, akik az Istent buzgón ké¬
rik, némileg összehasonlíthatók a tűzhöz közelítőkkel, kik, ha fáznak,
fölmelegiilnek, ha melegek vau, izzadnak: úgy azok, Istenhez já¬
rulván, az áhitat és hit mértéke szerint buzgóbbakká válnak; mert
lelkűk Isten dicsőségére buzdul, értelmek csodálandóképen megvi-
lágosittatik, s igy isteni adományokkal tetéztetnek. Mert a szent-
irásban áll:2) „Megelőzted őt az édesség áldásaival." Például szol¬
gál mindenkinek ama nagy Mózes, s) ki, az Istennel való összejövetel
és beszélgetéstől visszatérvén, némi isteni fénynyel tündöklött, úgy
hogy Izrael fiai szemeibe és arczára nem nézhetének. Valóban, kik
oly nagy buzgósággal imádkoznak, Isten jóságát és fenségét csodá-
datosan élvezik. „Reggel eléd állok, igy szól a látnok, 4) és nézek,
mert nem vagy te gonoszságot kedvelő Isten." Minél inkább tudják
ezeket az emberek, annál nagyobb tisztelettel és áhítattal dicsőítik
Istent, annál örvendetesebben érzik is, mily kedves az Ur, és mily
igazán boldogok mind, kik benne bíznak, s ama tündöklő világos¬
ságtól körülvéve átlátják, mily parányi az ő alacsonyságuk, és mily
nagy az Isten fensége. Mert sz. Ágoston5) szabálya szerint: „Ha
ismerlek téged, ismerem magamat." Azért saját erejökben nem bíz¬
ván, egészen Isten jóságára hagyják magokat, épen nem kételkedvén,
hogy az őket amaz atyai és csodálatos szeretettel ölelvén, bőségesen
megad nekik mindent, a mi az életre és üdvösségre szükséges;
azért szívvel érezhető, imádságban kifejezhető legnagyobb hálával
fordulnak Istenhez, mint a nagy Dávidról olvassuk, ki, midőn igy
l) Sz. Cypr. az Ur itnáds. 2) 20 zsolt. 4. 3) Móz. II. K.
34, 35. 4) 5. zsolt. 5. 5) Sz. Ágost, magánbesz. 2 k. 1. f.
 502
503
. •* ”Szabadlts meg engem minden üldözőimtől, és dolatoknak, melyekről szólottunk. Ugyanis oly gyakori volt az
ments meg engem/ így fejezé be: „Hálát adok az ... u/. ő
igazsága szerint, és zengeni fogok a felséges Ur nevének." Üdvözítő ajkain e zsidó szó, mikép tetszett a Szentseknek, liogy
Isten egyházában föntartatnék; mely szónak némileg ez az értelme:
„Tudd meg, hogy imád meghallgattatottmert azt fejezi ki, mintha
III. K. Mikép történik, hogy a szentek imájokat félelemmel
Isten válaszolna, és jó reménynyel bocsátaná el azt, ki, a mit kí¬
kezdve, örvendezéssel fejezik be.
ván , imádságával megnyerte. Ezen értelmezést megerősítette Isten
egyházának folytonos szokása mely a szent miseáldozatban, mi¬
fíWemmefwl06 “s“n“"ek/J* ***%*, melyetek
élelemmel teljes, befejezése jó remény és örömmel áradozik- de
dőn az Ur imádsága mondatik, nem az oltárszolgákra, kiknek e
.szavakat: „szabadíts meg a gonosztól," mondaniok kell, bízta az
6 CS0dálat0san kitűnnek magának Dávidnak imái' M.-. i
„Ámen" szócska kimondását, hanem magának az áldozópapnak tar¬
midőn félelemtől zaklattatva Így kezde imádkozni: 2) „Sokan támadnak
totta fen, ki, mint tolmács Isten és az emberek között, felel a nép¬
en"’^;eS;e^ftirdják-lelkeninek: ^ “eki -badnlásaaz í nek, hogy Isten az imát meghallgatta.
b!"m 1“egierüSlUetve s örömmel eltelve nem sokára utána tévé-*,
„Nem felek az engem környezd nép ezreitől." Más zsoltárban is
V. K. Miért mondja az „Áment" más imádságokban az oltárszolga,
mét miután nyomorúságát megsiratta volna, végre, Istenben bízva"
ebben pedig az áldozópap.
hihetetlenül örvend az örökké tartó boldogság reményével «) De
6 Ti Dgm0nd’ békességbea alszom és megnyugszom" Mii De e szokás nem közös minden imával, minthogy t,i. a többiben
^ kodban, és a szolgák tiszte „Ament" felelni; hanem az Ur imádságának tulajdona.
haragodban ne doigálj meg engem." Elképzelhető, mily reszketés
Mert más imákban csak beleegyezést és óhajtást jelent; ebben fe¬
és félelem közt mondá a látnok ezeket. Ellenben mily bizalom¬
lelet, hogy Isten az imádkozó kérését meghallgatta.
teljes és örvendező lélekkel a következőket:*) „Távozzatok tőlem
Sa Tz’nmmdrájan’ kÍk g°n0SZS^0t cse'ekesztek; mert meghall-’ I/. K. Az „Ámen" szó különféleképen magyaráztad k.
fát ff sírásom szavait." Midőn pedig Saul haragja s boszn-
«
meért^D6 ’ w 7 , alá;atosan és töredelmesen esedeze Isten segedel- És az „Ámen" szót sokan különféleképen magyarázzak. A
íy j I;; steu a te uevedben szabadíts meg engem és a le hetven magyarázó „legyen“-nel fordította; mások: „igazán Aquila:
i°Íbe‘!nlté j meg e.Qgem és mégis ugyanazon zsoltárban vidáman „híven" szóval fejezte ki; de mindegy, akár igy, akár úgy fordít¬
és bizalommal hozzátéve:*) „íme! az Isten segít engem és az
suk, csak a mondott értelemben vegyük, mily szerint az áldozó¬
olta mazója lelkemnek." A ki tehát az imához folyamodik hit és
pap erősítését jelenti, hogy megadatott, a miért könyörögtünk; mely
reménynyel vertezve járuljon atyjához, az Istenhez, s legkevésbé
éltelem mellett tanúskodik az apostol a Korín tusiakhoz írva: *)
se kétkedjék, hogy, a mire szüksége van, megnyerheti. ^
„Mert Isten valamennyi ígérete „ugy“ van őbenne; azért is mon¬
IV. K. Mily értelemben használtató itt végül az „Ámen" szócska, dunk őáltala „Ament“ Istennek a mi dicsőségünkre." E szócska,
es a misében kimondása a papnak tartatik főn. melyben az eddig tett kérések némi megerősítése foglaltatik, hoz¬
zánk is van alkalmazva; mivel figyelmesekké tesz, midőn imádko¬
zunk ; mert gyakran megtörténik, hogy imádkozás közben különfélo
, Az imádságának ezen utolsó szavában pedig „Anion"
sok, úgy szólván némi magvai foglaltatnak azon okoknak és gon- gondolatoktól zavartatva szórakozottakká válunk. De e szócskával
legnagyobb buzgósággal kérjük, hogy minden meglegyen, az az:
megadassák, a miket előbb kértünk; vagy inkább, belátván, hogy
a ^ \ ^.3<dta 2' z®0*1 2. 3. *) 7 v 4) 4. zsolt. 9.
) 6. z*olt. 2. «) 9. v. ■>) 52. zsolt. 3. *) 6. v. '
l) II. Kor. 1, 20.
 504

már mindent megnyertünk, s az isteni segítség jelenvaló hatását

érezvén, a látnokkal zengjük:1) „íme! az Isten segít engem, és az
Ur oltalmazna lelkemnek.“ Nem is lehet kételkedni, hogy Isten
ne hajolna az ő fián ik nevére és azon szóra, melylyol az igeu gyak¬
ran élt, ki, mint az apostol mondja,*) mindenkor „meghallgattatott
az ő hódolatáért.
FEJEZETEK MUTATÓJA.
>) 83. zsolt. 6. 2) Zsid. 5, 7.

Lap.
A XIII. Kelemen pápa levele. 1
Bevezetés a lelkipásztoroknak az egyházban szükségessége-,
i i - i í -jl i í • _t-A 4,— 7

Első Rész.
L Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról.15
II. Fej. Az apostoli hitvallás első ágazatáról.17
% III. Fej. A második ágazatról.30
IV. Fej. A harmadik ágazatról.39
V. Fej. A negyedik ágazatról.46
VI. Fej. Az ötödik ágazatról.48
VII. Fej. A hatodik ágazatról.50
VIII. Fej. A hetedik ágazatról.55
IX. Fej. A nyolczadik ágazatról.62
X. Fej. A kilenczedik ágazatról.70
t XI. Fej. A tizedik ágazatról.85
XII. Fej. A tizenegyedik ágazatról.91
XIII. Fej. A tizenkettődik ágazatról.100

Második Rész.
I. Fej. A szentségekről áltáljában.108
II. Fej. A keresztség szentségéről.125
III. Fej. A bérmálás szentségéről.159
IV. Fej. Az oltáriszentségről.171
✓
V. Fej. A töredelom szentségéről.212
VI. Fej. Az utolsó kenet szentségéről.252
VII. Fej. Az egyházirend szentségéről.261
Vili. Fej. A házasság szentségéről.278
Harmadik Rész.
I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól . 299
II. Fej. Az első parancsról.302
IIL Fej. A második parancsról ..317
506

Lap.
IV. Fej. A harmadik parancsról.330
V. Fej. A negyedik parancsról.341
VI. Fej. Az ötödik parancsról ..352
VII. Fej. A hatodik parancsról.362
VIII. Fej. A hetedik parancsról.369
IX. Fej. A nyolczadik parancsról.382
X. Fej. A kilenczedik és tizedik parancsról.393

3íegyedik Rész.
I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről . . . 403
II. Fej. Az ima hasznosságáról.405
III. Fej. Az ima részeiről és fokozatairól.409
IV. Fej. Azokról, a miket kérni kell. 412
V. Fej. Kikért kell imádkozni.413
VI. Fej. Kihez kell imádkozni. 416
VII. Fej. A szükséges előkészületről.418
VIII. Fej. Hogyan kell imádkozni.421
IX. Fej. Az Ur imádságának bevezetéséről.425
X. Fej. Az Ur imádságának első kéréséről.436
XI. Fej. A második kérésről.441
XII. Fej. A harmadik kérésről.450
XIII. Fej. A negyedik kérésről.460
XIV. Fej. Az ötödik kérésről .471
XV. Fej. A hatodik kérésről.483
XVI. Fej. A hetedik kérésről.493
XVII. Fej. Az Ur imádságának vég záradékáról.500