Branham - A Het Gyulekezeti Kor

A Hét Gyülekezeti
Kor Kifejtése
William Marrion Branham

Minden jog fenntartva ebben a känyvben. A William Branham Evangáliumi
Tàrsulat Kiadãjànak, vagy titkàrsàgànak kifejezett engedálye nálkèl nem
lehet ezt a känyvet eladni, çjra nyomni, màs nyelvre lefordâtani, sem
alapâtvànyok kárelmáhez felhasznàlni.
(A Hát Gyèlekezeti Kor Kifejtáse)

William Marrion Branham Testvár 1960. December 4-11-ig egy prádikàciã
sorozatot tartott annak árdekáben, hogy inspiràciãt kapjon ahhoz az
Èzenethez, amelyet ebben a känyvben leârt. Ezt kävetåen ät áven àt
szemályesen szerkesztette ezt a känyvet sok alkalommal mindaddig, mâg
1965. December 4.-án megindult a terjesztáse.
Ez a Magyar fordâtàs kiadva volt 2001-ben:
VOICE OF GOD RECORDINGS

P.O. Box 950, Jeffersonville, Indiana 47131 U.S.A.
A HÁT GYÈLEKEZETI KOR KIFEJTÁSE
A Hát Gyèlekezeti Kor rászletes tanulmànyànak,
valamint kèlänbäzå få tanâtàsoknak a bemutatàsa, a
Jelenásek Känyvánek Elså, Màsodik, ás Harmadik
fejezetáben foglaltak alapjàn.

* 534 / .% - /2% 4 )-% , /2$
WILLIAM MARRION BRANHAM
PÁL IRENEUS MARTIN COLUMBA LUTHER WESLEY
EFÉZUS SZMIRNA PERGAM. THIATIRA SÁRDIS FILADEL. LAODICEA

53-170 170-312 312-606 606-1520 1520-1750 1750-1906 1906- .
7 GYÜLEKEZETI KOR
TARTALOM JEGYZÁK
Rász Oldal
BEVEZETÁS
1. Jázus Krisztus Kinyilatkoztatàsa .................................... 1
2. A Pàthmãsi Làtomàs ........................................................ 31
3. Az Efázusi Gyèlekezeti Kor ............................................ 53
4. A Szmirnai Gyèlekezeti Kor ........................................... 95
5. A Pergamumi Gyèlekezeti Kor ....................................... 141
6. A Thiatirai Gyèlekezeti Kor ........................................... 195
7. A Sàrdisi Gyèlekezeti Kor .............................................. 225
8. A Filadelfiai Gyèlekezeti Kor ......................................... 269
9. A Laodiczeai Gyèlekezeti Kor ........................................ 301
10. A Korok Ässzefoglalàsa ................................................... 349

* 534 / .% - /2% 4 )-% , /2$
BEVEZETÁS
Noha ez a känyv a Jelenásek elså hàrom rászáben talàlhatã

kèlänfále få tanâtàssal is foglalkozik, (mint pl. az Istenság,
Vâzbemerâtás, stb.) mágis få támàja, a Hát Gyèlekezeti Kor
rászletes tanulmànyozàsa. Ez szèkságes a Jelenásek tovàbbi
rászeinek tanulmànyozàsàhoz ás megártásáhez, mivel a
Korokbãl jännek a Pecsátek, ás a Pecsátekbål jännek a
Trombitàk, ás a Trombitàkbãl jännek a Kelyhek. Mint egy
rãmai làmpàs elså âzben valã fellombanàsa, olyan hatalmas
kezdå megvilàgâtàssal vetták kezdetèket a Gyèlekezeti Korok,
amely nálkèl nem lehetett volna tovàbbi vilàgossàg. Mihelyt
azonban a Hát Gyèlekezeti Kor brilliàns ragyogàsa megadatott
Isten kinyilatkoztatàsa àltal, vilàgossàg, vilàgossàgot kävet
mindaddig, mâg az egász Jelenásek Känyve szálesre tàrul
csodàlã szemeink elått; mi pedig felápèlve ás megtisztâtva az
Çr Szelleme àltal, felkászèltènk az Å dicsåságes megjelenásáre,
azaz a mi Urunk, Megvàltãnk, az Egy Igaz Isten, Jázus Krisztus
megjelenásáre.
A känyv, ässzeàllâtàsa egyessszàm elså szemályáben

kászèlt, mivel ez egy èzenet az án szâvembål az emberek
szâváhez.
Kèlänäs figyelmet fordâtottam arra, hogy mindazon

neveket, câmeket nagy betækkel szedjèk, melyek az Istenságre
utalnak, valamint az ilyen szavak, mint Biblia, Iràs, ás Ige,
mivel ezt tartjuk egyedèl megfelelånek, amikor Isten
fennságárål, Szemályárål ás az Å Szent Igájárål beszálènk.
Imàdkozom, hogy Isten àldàsa legyen minden olvasãn; ás hogy

Isten Szelleme àltal mindenki egy kèlänleges vilàgossàgot
kapjon.

* 534 / .% - /2% 4 )-% , /2$
JÁZUS KRISZTUS KINYILATKOZTATÀSA 1
ELSÅ FEJEZET
JÁZUS A KRISZTUS
KINYILATKOZTATÀSA
1. Jázus Krisztus kijelentáse, a melyet adott náki az Isten,

hogy megmutassa az Å szolgàinak, a miknek meg kell lenniäk
hamar: Å pedig elkèldván azt az Å angyala àltal, megjelentá az
Å szolgàjànak Jànosnak,
2. A ki bizonysàgot tett az Isten Beszádárål ás Jázus
Krisztus bizonysàgtátelárål, mindenrål, a mit làtott.
3. Boldog, a ki olvassa, ás a kik hallgatjàk e prãfátàlàsnak
beszádeit, ás megtartjàk azokat, a melyek megârattak abban;
mert az idå käzel van.
4. Jànos a hát gyèlekezetnek, a mely Àzsiàban van:
Kegyelem náktek ás bákesság attãl, aki van, a ki vala ás a ki
eljävendå; ás a hát lálektål, a mely az Å kiràlyiszáke elått van;
5. Ás a Jázus Krisztustãl, a ki a hæ tançbizonysàg, a
halottak käzèl az elsåszèlätt, ás a fäld kiràlyainak fejedelme.
Annak, a ki minket szeretett, ás megmosott bennènket a mi
bæneinkbål az Å váre àltal,
6. Ás tett minket kiràlyokkà ás papokkà az Å Istenánek ás
Atyjànak: annak dicsåság ás hatalom mind äräkkän äräkká!
Àmen!
7. Âmá eljå a felhåkkel; ás minden szem meglàtja Åt, mág a
kik Åt àltal szegezták is; ás siratja Åt e fäldnek minden
nemzetságe. Çgy van, Àmen.
8. Án vagyok az Alfa ás az Omega, kezdet ás vág, ezt
mondja az Çr, a ki van ás a ki vala ás a ki eljävendå, a
Mindenhatã.
9. Án Jànos, a ki náktek atyàtokfia is vagyok, tàrsatok is a
Jázus Krisztus szenvedásáben ás kiràlysàgàban ás tærásáben, a
szigeten valák, a mely Pàthmãsnak neveztetik, az Isten
Beszádáárt ás a Jázus Krisztus bizonysàgtáteláárt.
10. Lálekben valák ott az Çrnak napjàn, ás hallák hàtam
megett nagy szãt, mint egy trombitàát,
11. A mely ezt mondja vala: Án vagyok az Alfa ás az Omega,
az Elså ás Utolsã; ás: A mit làtsz, ârd meg känyvben, ás kèldd el
a hát gyèlekezetnek, a mely Àzsiàban van, Efázusban,
Smirnàban, Pergàmumban, Thiatiràban, Sàrdisban,
Filadelfiàban ás Laodiczeàban.
12. Megfordulák azárt, hogy làssam a szãt, a mely velem
beszále; megfordulvàn pedig, làták hát arany gyetyatartãt;
2 A HÁT GYÈLEKEZETI KOR
13. Ás a hát gyertyatartã käzätt hasonlãt az Ember Fiàhoz,

bokàig árå ruhàba ältäzve, ás mellánál aranyävvel kärèlävezve.
14. Az Å feje pedig ás haja fehár vala, mint a fehár gyapjç,
mint a hã; ás szemei olyanok, mint a tæzlàng;
15. Ás a làbai hasonlãk valànak az izzã fányæ árczhez,
mintha kemenczáben tèzesedtek volna meg; a szava pedig
olyan, mint a sok vizek zçgàsa.
16. Vala pedig a jobb kezáben hát csillag; ás a szàjàbãl
kátálæ áles kard jå vala ki; ás az Å orczàja, mint a nap a mikor
fánylik az å erejáben.
17. Mikor pedig làttam Åt, leesám az Å làbaihoz, mint egy
holt. Ás reàm vetá az Å jobbkezát, mondvàn nákem: Ne fálj; Án
vagyok az Elså ás az Utolsã,
18. Ás az Álå; pedig halott valák, ás âmá álek äräkkän äräkká
Àmen, ás Nàlam vannak a pokolnak ás a halàlnak kulcsai.
19. Ârd meg, a miket làttàl ás a mik vannak ás a mik ezek
utàn lesznek;
20. A hát csillag tikàt, a melyet làttàl az Án jobb kezemben,
ás a hát arany gyertyatartãt. A hát csillag a hát gyèlekezet
angyala; ás a mely hát gyertyatartãt làttàl, az hát gyèlekezet.
BEVEZETÁS AZ ELSÅ RÁSZHEZ

Jel. 1:1-3. “Jázus Krisztus kijelentáse, amelyet Isten adott
náki, hogy megmutassa az Å szolgàinak, amiknek meg kell
lenniäk hamar; Å pedig elkèldván azt az Å angyala àltal,
megjelentá az Å szolgàjànak Jànosnak. Aki bizonysàgot tett az
Isten Beszádárål, mindenrål, amit làtott. Boldog, aki olvassa, ás
akik hallgatjàk e prãfátàlàsnak Beszádeit, ás megtartjàk
azokat, amelyek megârattak abban, mert az idå käzel van.”
A Jelenásek Känyvánek ârãja (ás nem a szerzåje) Szent
Jànos. A tärtánászek megegyztek abban, hogy áletánek utolsã
szakaszàt Efázusban álte le, noha ezen känyv megâràsànak
ideján Patmosz szigetán volt. Ez a känyv nem Jànos
álettärtánete, hanem Jázus Krisztus Kinyilatkoztatàsa a jävå
gyèlekezeti koraiban. A harmadik versben ez prãfátàlàsnak
van nevezve, ás ez az is valãban.
Ezt a känyvet àltalàban “Szent Jànos Kijelentásei” návvel
illetik, âgy azonban nem pontos. Ez Jázus Krisztus
Kinyilatkoztatàsa, melyet Jànosnak adott az ässzes korszakok
Keresztányei szàmàra. Ez a känyv az egyetlen az egász
Bibliàban, amelyet Maga Jázus ârt çgy, hogy szemályesen
megjelent az ârãnak.
Ez a Biblia utolsã känyve, azonban elmondja az
Evangálium rendeláseinek kezdetát ás vágát.
A kinyilatkoztatàsnak, gäräg megfelelåje “apocalypse”,

aminek jelentáse: “leleplezni”. Ezt a leleplezást täkáletesen
àbràzolja a szobràsz páldàja, amikor elkászâtett mævát leleplezi
a názåk elått. Ez egy koràbban elrejtett dolog felfedáse,
kinyilatkoztatàsa. A leleplezás nem csupàn Krisztus
Szemályánek a kinyilatkoztatàsa, hanem az Å JÄVÅBENI
MUNKÀINAK KINYILATKOZTATÀSA AZ ELJÄVENDÅ
HÁT GYÈLEKEZETI KORBAN.
A Szellem kinyilatkoztatàsànak a fontossàgàt egy igaz hâvå
szàmàra soha nem lehet tçlhangsçlyozni. A kinyilatkoztatàs
täbbet jelent szàmotokra, mint azt talàn gondolnàtok. Án
azonban nem csupàn errål a Kinyilatkoztatàs Känyvárål ás
rãlatok beszálek. MINDEN kinyilatkoztatàsrãl beszálek. Ez
márhetetlenèl fontos a gyèlekezetnek. Emlákeztek, amikor
Jázus a Màtá 16-ban ezt kárdezte tanâtvànyaitãl, “Engemet, az
Embernek Fiàt, Kinek mondanak az emberek? Åk pedig
mondànak: Námelyek Keresztelå Jànosnak, màsok Illásnek;
námelyek pedig Jeremiàsnak, vagy egynek a prãfátàk käzèl.
Monda nákik: Ti pedig Kinek mondotok Engem? Simon Páter
pedig felelván, monda: Te vagy a Krisztus, az álå Istennek Fia.
Ás felelván Jázus, monda náki: Boldog vagy Simon, Jãnànak
fia, mert nem test ás vár jelentette ezt meg náked, hanem az Án
mennyei Atyàm. De Án is mondom náked, hogy te Páter vagy,
ás ezen a kåsziklàn ápâtem fel az Án anyaszentegyhàzamat, ás a
pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” A rãmai
katulikusok azt mondjàk, hogy az egyhàz Páterre lett ápâtve.
Ez az àllâtàs azonban testi. Mikánt tudnà Isten az Å Egyhàzàt
egy ilyen ingatag emberre ápâteni, aki megtagadta az Çr
Jázust, ás käzben mág àtkozãdott is? Isten nem ápâtheti
Egyhàzàt egyetlen olyan emberre sem, aki bænben szèletett. Ás
olyan kävecske, vagy szikladarab sem volt, amely ott hevert,
mintha Isten megszentelte volna azon a helyen a talajt. Ás nem
is çgy van, ahogy a Protestànsok mondjàk, mely szerint az
Egyhàz Jázusra lenne ápâtve. Ez a KINYILATKOZTATÀS volt.
Olvassàtok çgy, ahogy ârva van: “Nem hçs ás vár
JELENTETTE ezt ki neked, HANEM AZ ÁN ATYÀM
JELENTETTE KI EZT NEKED ÁS ERRE A SZIKLÀRA
(KINYILATKOZTATÀS) FOGOM ÁPÂTENI AZ ÁN
EGYHÀZAMAT.” Az egyhàz Kinyilatkoztatàsra, az “Igy szãl
az Çr”-ra van ápâtve.
Mikánt tudta Àbel, hogy mit tegyen annak árdekáben, hogy
Istennek a megfelelå àldozatot kânàlja fel? Hit àltal vette a
várrål valã kinyilatkoztatàst. Kain nem kapott ilyen
kinyilatkoztatàst (noha parancsolatot kapott) ás âgy nem
mutathatta be a helyes àldozatot. Az Istentål szàrmazã
kinyilatkoztatàs okozta a kèlänbságet, ás az adott Àbelnek
äräk áletet. Ti azonban vehetitek azt, amit a pàsztor mond,
vagy amit a szeminàrium tanât, ás tanâthatjàk azokat
ákesszãlàssal is, mágis mindaddig mâg Isten ki nem jelenti

szàmotokra azt, hogy Jázus a Krisztus, ás hogy a vár tisztât meg
egyedèl, tovàbbà hogy Isten a ti Megvàltãtok, nos mindaddig
nincs äräk áletetek. Ezt csak a Szent Szellem kinyilatkoztatàsa
vágzi el.
Mondtam tehàt, hogy a Jelenásek Känyve Jázus kijelentáse,
ás arrãl, hogy mit tesz a hát kor gyèlekezeteiben. Ez egy
kinyilatkoztatàs, mivel maguk a tanâtvànyok sem tudtàk
ezeket a feljegyzett igazsàgokat. Elåzåleg mág nem lett nekik
kinyilatkoztatva. Emlákeztek arra, amikor a tanâtvànyok az
Apostolok Cselekedeteiben Jázushoz jättek, ás megkárdezták,
“Ebben az idåben fogod helyreàllâtani Izràel kiràlysàgàt?” Ás
az Çr âgy vàlaszolt, “Nem a ti dolgotok tudni az idåket vagy
alakalmakat.” Azok az emberek mág mindig azt gondoltàk,
hogy Jázusnak fäldi kiràlysàga lesz. Az Çr azonban egy
szellemi kiràlysàgot akart ápâteni. Ekkor azonban mág nem
beszálhetett nekik az Å abban elfoglalt helyárål, mert az Atya
mág nem nyilatkoztatta ki azt Neki. De most, az Çr halàla, ás
feltàmàdàsa utàn, ás az Å käzbenjàrãi szolgàlatànak ebben a
kèlänleges idejáben az Çr màr be tudja mutatni Jànosnak
Änmaga kinyilatkoztatàsàt, ás azt is, hogy az Å dicsåságe ás
jelenláte a gyèlekezetben mit jelent, ás mit tesz.
Ebben a kijelentásben az Çr elmodja nekènk, hogy mi lesz
az ärdäg váge. Elmondja, hogy mikánt fog bànni az ärdäggel, ás
hogy a kánkäves tãba fogja vetni. Kinyilatkoztatja azoknak a
gonoszoknak a vágát, akik Sàtànt kävetik. Ás Sàtàn gyæläli ezt.
Ászrevettátek màr, hogy Sàtàn a Biblia kát känyvát
mennyivel inkàbb gyæläli, mint az ässzes täbbit? Szabadelvæ
teolãgusokon ás àltudãsokon keresztèl szèntelenèl tàmadja a
I.Mãzes Känyvát ás a Jelenásek Känyvát. Ebben a kát
känyvben talàljuk meg Sàtàn eredetát, szärnyæ çtjait ás
pusztulàsàt. Ezárt tàmadja ezeket a känyveket. Gyæläli, ha
leleplezik, màrpedig ezekeben a känyvekben å pontosan olyan
szemálykánt van felfedve, amilyen valãjàban. Jázus ezt mondta
Sàtànrãl: “Neki semmije nincs Ánbennem, ás Nekem semmim
nincs åbenne.” Az ärdäg ezt màskápp szeretná bizonyâtani, de
mivel nem tudja, ezárt mindent elkävet, hogy az Igábe vetett
bizalmat rombolja. Ha azonban a Gyèlekezet nem ad hitelt
Sàtànnak, ás hisz az Ige Szellem àltal valã
kinyilatkoztatàsànak, akkor a pokol kapui sem
diadalmaskodhatnak felette.
Engedjátek meg, hogy ezen a helyen megemlâtsek egy pàr
dolgot a sajàt szolgàlatombãl, ha nem veszitek rossz náven.
Mindnyàjan tudjàtok, hogy ez az ajàndák az áletemben
termászetfeletti. Olyan ajàndák ez, amely àltal a Szent Szellem
fel tudja ismerni a betegságeket, az emberek szâvánek
gondolatait, ás màs elrelytett dolgokat is, melyeket csak Isten
tudhat, ás azutàn kijelenti nekem. Kâvànom, hogy ott
àllhatnàtok velem, ás làthatnàtok az emberek arcàt akkor,

amikor Sàtàn tudja, hogy le lesz leplezve. Termászetesen án
nem az emberekrål beszálek. Sàtàn az, aki fogva tartja åket az
å áletèkben lávå bænäk, käzäny, ás betegságek àltal. Làtnotok
kellene azokat az arcokat. Sàtàn tudja, hogy le lesz leplezve, ás
âgy a legkèlänäsebb vàltozàsok jelennek meg az emberek
àbràzatàn. Sàtàn fál. Tudja azt, hogy Isten Szelleme áppen
tudatni fogja az emberekkel az å cselekedeteit. Ez az, amiárt
oly nagyon gyæläli ezeket az ässzejäveteleket. Amikor nevek
vannak kijelentve, ás betegságek felfedve, akkor Sàtàn gyæläli
azt. Akkor hàt mirål is van szã? Ez nem gondolatolvasàs, nem
telepàtia, ás nem is boszorkànysàg. Ez a Szent Szellem àltal
valã KINYILATKOZTATÀS. Ez az egyetlen lehetåság, hogy án
megtudhatom azokat a dolgokat. Persze a testi gondolkodàs
mindennek fogja nevezni, csak nem a Szent Szellemnek.
Engedjátek meg, hogy egy màsik okàt is megmutassam
annak, amiárt Sàtàn gyæläli a Jázus Krisztus
Kinyilatkoztatàsànak Känyvát a gyèlekezetben. Tudja, hogy
Jázus Krisztus ugyanaz tegnap, ma ás minäräkká, ás hogy Å
nem vàltozik. Azt å sokkal jobban tudja mint a teolãgusoknak
kilencven szàzaláka. Tudja, hogy amint Isten vàltozhatatlan az
Å termászetáben, ugyançgy vàltozhatatlan az Å eljàràsaiban is.
Igy Sàtàn bizonyosan tudja, hogy Pènkäsdkor az eredeti
gyèlekezet Isten erejável felruhàzava (Màrk tizenhat
mækädásben) az Igaz Gyèlekezet, melyet Jázus Magàának vall.
Minden màs hamis. Ez âgy kell legyen.
Tartsuk tehàt szem elått a kävetkezåket. Krisztus az Igaz
Gyèlekezetben az Apostolok Cselekedeteinek folytatàsa. De a
Jelenásek Känyve azonban megmutatja, hogy az antikrisztus
szelleme milyen mãdon fog bejänni a gyèlekezetbe, hogy azt
bemocskolja, langyossà, formàlissà ás eråtelenná tegye. Ez a
Känyv leleplezi Sàtànt ás cselekedeteit (Isten nápánek
megkâsárelt elpusztâtàsa, ás Isten Igájánek kátságbevonàsa)
egászen addig, amâg a kánkäves tãba vettetik. Å kèzd az ellen.
Ki nem àllhatja. Tudja, hogy ha az emberek megkapjàk az
IGAZ GYÈLEKEZET IGAZ KINYILATKOZTATÀSÀT, ás
hogy mi å, ás merre tärekszik, valamint Å VÁGEZHETI A
NAGYOBB DOLGOKAT, akkor ez a Gyèlekezet egy
legyåzhetetlen hadsereg lesz. Ha az emberek igaz
kinyilatkoztatàst kapnak a keresztány gyèlekezet keretein belèl
munkàlkodã kát szellemrål, ás Isten Szelleme àltal meg tudjàk
kèlänbäztetni az antikrisztus szellemát, hogy azutàn ellene
àlljanak, akkor Sàtàn tehetetlen lesz elåttèk. Ugyanolyan
bizonyossàggal le lesz fegyverezve ma, mint amikor Krisztus
elleneàllt minden prãbàlkozàsànak a pusztàban. Igen, Sàtàn
gyæläli a kinyilatkoztatàst. Mi azonban szeretjèk. Ha
áletènkben igaz kinyilatkoztatàs van, akkor a pokol kapui sem
diadalmaskodhatnak felettènk, hanem mi å felettèk.
Emlákeztek, hogy ennek az èzenetnek a kezdetán

emlâtettem, hogy ez a Känyv, melyet tançlmànyozunk, Jázus
tányleges kinyilatkoztatàsa Änmagàrãl a gyèlekezetben, ás az
Å munkàjàrãl a jävåbeni korokban. Azt is emlâtettem, hogy a
Szent Szellemre van szèkság, hogy kinyilatkoztatàst adjon
nekènk, màskápp nem árthetjèk meg. Ha ezt a kát gondolatot
egyesâtjèk, akkor làtni fogjuk, hogy szokvànyos tançlmànyozàs
ás gondolkozàs nem lesz elegendå ahhoz, hogy szàmunkra
valãsàggà vàljon ez a Känyv. Sokkal inkàbb a Szent Szellem
mækädásáre van szèkság. Ez azt jelenti, hogy a Känyv
kinyilatkoztatàsàt az embereknek csak egy kèlänleges csoport
kaphatja meg. Prãfátai áleslàtàst igányel. Istentål valã hallàs
kápesságre lesz szèkság. Termászetfeletti tanâtàs kell, ás nem
csupàn egy tanulã, aki verset verssel hasonlât ässze, mág ha az
jã is. Egy titok azonban szèkságessá teszi a Szellem tanâtàsàt,
màskápp soha nem tisztàzãdik. Mennyire szèkságènk van arra,
hogy Istentål halljunk, kinyissuk änmagunkat ás
engedelmeskedjènk a Szellemnek, hogy hallhassunk ás
árthessèk.
Amint màr mondtam, ez a Känyv (Jelenásek) az Iràs
beteljesèláse. Ez pontosan jãl van elhelyezve az Iràs rendjáben;
a vágáre. Most màr làthatjuk, hogy miárt mondja hogy
àldottak, akik olvassàk, vagy halljàk. Isten kinyilatkoztatàsa
az, ami hatalmat ad nekènk az ärdäg felett. Ás azt làthatjuk,
hogy miárt lesznek àtkozottak azok, akik hozzàtesznek, vagy
elvesznek belåle. Ennek azonban âgy is kell lennie, hiszen ki az,
aki hozzàtehet, vagy elvehet az Isten täkáletes
kinyilatkoztatàsàbãl, ás käzben legyåzhetná az ellenságet? Ez
ilyen egyszeræ. Semmi nem olyan gyåzedelmes erå, mint az Ige
kinyilatkoztatàsa. Làthatjuk, hogy a harmadik versben egy
àldàs van kimondva mindazokra, akik kèlänleges figyelmet
fordâtanak erre a Känyvre. Çgy gondolom, hogy ez az Ã-
Szävetság papjainak szokàsàra utal, amikor reggelente
felolvastàk az Igát a gyèlekezet elått. Mivel sokan nem tudtak
olvasni, ezárt a papnak kellett felolvasni. Mindaddig, amâg az
Ige volt, addig az àldàs ott volt. Nem szàmâtott, hogy olvasva,
vagy hallgatva volt.
“Az idå käzel van.” Koràbban az idå mág nem volt käzel.
Az Isten bälcsesságáben, ás èdvrendjáben ez a hatalmas
kinyilatkoztatàs (noha Isten elått teljesen ismert volt)
mindezideig nem kerèlhetett nyilvànossàgra. Ilyen mãdon
azonnal megtanulhatunk egy alapelvet_az Isten
kinyilatkoztatàsa valamennyi kor szàmàra csak abban a
korban, ás a meghatàrozott idåben jähet. Pillantsunk Izràel
tärtánetáre. Isten kinyilatkoztatàsa Mãzeshez csak a
tärtánelemnek egy meghatàrozott idejáben jähetett, ás mág
konkrátabban akkor, amikor a náp Istenhez kiàltott. Jázus,
Maga az idåk teljesságáben jätt el, Å aki az Istenság teljes
Kinyilatkoztatàsa. Ás ebben a (Laodiczeai) korban Isten

kinyilatkoztatàsa az å megfelelå idejáben fog jänni. Nem fog
sem kásni, sem idå elått jänni. Gondoljatok erre ás jãl
figyeljetek, mert a vágidåben álènk.
ÈDVÄZLÁS
Jel. 1:4-6. “Jànos a hát gyèlekezetnek, amely Àzsiàban van:
Kegyelem náktek ás bákesság attãl, Aki Van, Aki Volt, ás Aki
eljävendå, ás a hát Szellemtål, amely az Å Kiràlyi száke elått
van. Ás a Jázus Krisztustãl, Aki a Hæ Tançbizonysàg, a
halottak käzèl az elsåszèlätt, ás a fäld kiràlyainak fejedelme.
Annak, Aki minket szeretett, ás megmosott bennènket a mi
bæneinkbål, az Å Váre àltal. Ás tett minket kiràlyokkà ás
papokkà, az Å Istenánek ás Atyjànak: Annak dicsåság ás
hatalom mind äräkkän äräkká. Àmen.”
Az Àzsia szã tánylegesen Kis-Àzsiàt jelenti. Ez egy
viszonylag kis terèlet, amelynek nagysàga kb. az amerikai
Indiana Àllamhoz hasonlã. Az ott lávå hát gyèlekezet a
jellemvonàsai miatt lett kèlän kiemelve az ässzes täbbi
gyèlekezet käzèl azárt, mert ugyanilyen jellemvonàsok fogjàk
jellemezni az elkävetkezå korokat ávszàdokkal kásåbb.
A Trãn elått lávå hát Szellem Az, Amely a hát hârnäkben
volt, ás âgy adta oda nekik szolgàlatukat arra a korra,
amelyben áltek.
Nos, mind ezek a kifejezásek, ‘Å Aki Van’, ‘Å Aki Volt’,
‘Aki Eljävendå’, a ‘Hæságes Tançbizonysàg’, a ‘Halottak käzèl
az Elsåszèlätt’, a ‘Fäld Kiràlyainak a Fejedelme’, az ‘Alfa ás
Omega’, ‘A Mindenhatã’, ezek mind EGY ÁS UGYANAZON
SZEMÁLYNEK elnevezásei, ás leâràsai, Aki az Çr Jázus
Krisztus, ás Aki megmosott bennènket a mi bæneinktål az Å
sajàt Váráben.
Az Isten Szelleme Jànosban ilyen mãdon fejezi ki Jázus
Krisztus Legfelsåbb Istenságát, ás felfedi az Istenságet, mint
EGY Istent. Ezen a táren ma van egy nagy hiba. Az, hogy egy
Isten helyett hàrom Isten van. Ez a kinyilatkoztatàs, melyet
MAGA Jázus adott Jànosnak, korrigàlja ezt a hibàt. Nem çgy
van, hogy hàrom Isten van, hanem egy Isten hàrom tisztságben.
EGY Isten van hàrom elnevezássel, Atya, Fiç, ás Szent Szellem.
Ez a hatalmas kinyilatkoztatàs a korai gyèlekezetnek megvolt,
ás ezekben az utolsã napokban vissza kell adatni a keresztelás
helyes szabàlyàval egyètt.
A modern teolãgusok persze nem ártenek velem egyet,
amint azt az egyik nagy Keresztány magazinban âgy
olvashatjuk. “Az a tanâtàs (a Hàromsàgrãl) az Ã-Szävetság
szâváben, ás magjàban van. Ugyançgy minden tekintetben
benne van az Çj-Szävetság szâváben, ás magjàban is. Az Çj-
Szävetság ápp çgy, mint az Ã-Szävetság szemben àll minden

olyan gondolattal, amely szerint täbb, mint egy Isten lenne.
Mágis az Çj-Szävetság ugyanolyan vilàgosan tanâtja, hogy az
Atya Isten, ás a Fiç Isten, ás hogy a Szent Szellem is Isten ás
hogy ez a hàrom NEM ugyanazon Szemály megjelenásei,
hanem åk hàrom szemály, akik igazi szemályes kapcsolatban
àllnak egymàssal. Itt van tehàt nekènk az a nagy tanâtàs a
Hàrom Szemály de egy Isten.”
Ezen tçl mág ezt is mondjàk, “Isten a Biblia szerint nem
csak egy szemály, hanem Å hàrom szemály egy Istenben. Ez a
Hàromsàg nagy titka.”
Biztos, hogy az. Hogy lehetne hàrom szemály egy Istenben?
Nem csupàn arrãl van szã, hogy erre nem talàlunk Bibliàt,
hanem azt is megmutatja, hogy hiànyzik az intelligens
kävetkeztetás. Hàrom kèlänbäzå szemály, noha azonos
tartalommal, hàrom istent alkot, vagy pedig a nyelv teljesen
elveszâtette jelentását.
Csak figyeljèk meg çjra ezeket az Igáket, “Án Vagyok az
Alfa ás az Omega, a Kezdet ás a Vág, azt mondja az Çr, Aki
Van, Aki Volt, ás Aki Eljävendå, a Mindenhatã.” Ez az
Istenság. Nem egyszeræen egy prãfáta, egy ember. Ez Isten. Ás
ez nem hàrom Istennek a kinyilatkoztatàsa, hanem az EGY
Istená, Aki a Mindenhatã.
Åk a gyèlekezet kezdetkor nem hittek hàrom Istenben.
Ilyenfále hitet nem talàlhatsz az apostolok käzätt. Az apostoli
korszak utàn tärtánt, hogy ez az elmálet bejätt, ás a Niceai
Tanàcs soràn tetták váglegessá, ás tanâtàssa. Az Istenságrål
szãlã tanâtàs kát irànyç szakadàst hozott látre Niceàban. Attãl
a szakadàstãl kát váglet szàrmazott. Az egyik tánylegesen
belekerèlt a täbb istenhitbe, miutàn hàrom Istenben hisznek,
mâg a màsik vonal unitàrius lett. Termásztesen ehhez bizonyos
idåre volt szèkság, de vágèl látrejättek, ás ma làtjuk ezeket. A
Jànoson keresztèl a gyèlekezetnek a Szellem àltal adott
Kinyilatkoztatàs azonban ez volt, “Án Vagyok az Çr Jázus
Krisztus, ás Án vagyok MINDAZ. Nincs senki màs Isten.” Az
Çr ezutàn ràtette pecsátját erre a kinyilatkoztatàsra.
Gondoljuk àt a kävetkezåket: Ki volt Jázus Atyja? A Màtá
1:18 ezt mondja, “Mària viselåsnek talàltatott a Szent
Szellemtål.” Jázus Maga azonban àllâtotta, hogy Isten az Å
Atyja. Isten az Atya, ás Isten a Szent Szellem, amikápp
gyakran kifejezzèk, az Atyàt ás a Szellemet EGY-á teszik. Ás
valãban çgy kell legyen, mert màskápp Jázusnak kát Atyja
lenne. Figyeljèk meg azt is, hogy Jázus azt mondta hogy Å ás
az Atya Egyek_ás nem kettå. Ez EGY Istent jelent.
Mivel mindez tärtánelmileg ás az Iràs szerint egyarànt âgy
igaz, az emberek szeretnák tudni, hogy honnan szàrmazik a
hàrom. Ez Krisztus utàn 325-ben vàlt fundamentàlis tanâtàssà a
Niceai Tanàcs alatt. Ez a hàromsàg kifejezás (amely

teljessággel ellentátes a Szentâràssal) Rãma sok istenságein
alapult. A Rãmaiaknak sok istenèk volt, akikhez imàdkoztak.
Ezen kâvèl az elådeikhez imàdkoztak, mint käzbenjàrãkhoz.
Csak egy lápás volt az egász ahhoz, hogy çj neveket adjanak a
rági isteneiknek, ás most màr szentek azok, hogy âgy inkàbb
Bibliainak tænjän. Ezen a mãdon mostmàr Jupiter, Vánusz,
Mars, stb. helyett van màr Pàl, Páter, Fatima, Kristãf, ás stb.,
stb. Åk nem tudtàk pogàny vallàsukat csupàn egy Istennel
megvalãsâtani, ezárt felosztottàk Åt hàrom rászre, valamint a
szentekbål csinàltak käzbenjàrãkat çgy, amint azt sajàt
elådeikbål is csinàltàk.
Azãta az emberek nem tudtàk felismerni, hogy csak egy
Isten van hàrom tisztsággel, vagy kinyilvànâtàssal. Tudjàk
ugyan, hogy az Iràs szerint egy Isten van, de azzal a
fantasztikus elmálettel prãbàlkoznak, hogy Isten olyan, mint
egy fèrt szålå; hàrom szemály, akik egyenlå mártákben
osztoznak ugyanazon Istenságbål. A Jelenásek känyváben
azonban vilàgosan ki van jelentve hogy Jázus “Az Aki Van,”
“Aki Volt,” ás “Aki Eljävendå.” Å az Alfa ás Omega, aminek
jelentáse hogy Å az “A-tãl Z-ig”, vagy MINDAZ. Å minden-a
Mindenhatã. Å a Sàron Rãzsàja, a Välgy Lilioma, a Fányes ás
Hajnalcsillag, az Igaz Àg, az Atya, a Fiç, a Szent Szellem. Å
Isten, Mindenhatã Isten. EGY ISTEN.
Az I. Tim. 3:16 mondja, “Ás minden versengás nálkæl nagy a
kegyesságnek eme titka: Isten megjelent testben,
megigazâttatott Lálekben, meglàttatott az angyaloktãl,
hirdettetett a Pogànyok käzt, hittek benne a vilàgon, felvitetett
Dicsåságbe.” Ez az, amit a Biblia mond. Semmit nem mond itt
az elså, vagy màsodik, vagy harmadik szemályrål. Azt mondja
azonban, hogy Isten megjelent testben. Egy Isten. Az EGY
ISTEN jelent meg testben. Ez màr el kellene hogy däntse a
vitàt. Isten eljätt emberi alakban. Ez azonban nem tette ÅT
MÀSIK ISTENNÁ. Å ISTEN VOLT, UGYANAZ AZ ISTEN. Ez
egy kinyilatkoztatàs volt akkor, ás az ma is. Egy Isten.
Menjènk vissza a Bibliàba, ás làssuk meg, hogy mi volt Å a
kezdetben annak a kinyilatkoztatàsnak megfelelålen, amit
Änmagàrãl adott. A nagy Jehova megjelent Izràelnek egy
tæzoszlopban. Mint a Szävetság Angyala a tæzoszlopban
lakozott, ás naponta vezette Izràelt. A templomban eljävetelát
egy nagy felhåvel jelentette be. Azutàn egy napon az Çr egy
szæzben szèletett testben lett kinyâlvànâtva, amely az Å
szàmàra kászâttetett. Az az Isten, Aki Izrael sàtrai felett
lakozott, most egy hçs-sàtrat vett fel Magàra, ás mint ember
lakozott az emberek käzätt. Å azonban UGYANAZ AZ ISTEN
volt.
A Biblia azt tanâtja, hogy ISTEN KRISZTUSBAN VOLT. A
TEST Jázus volt. Åbenne lakozott az Istenság minden
teljesságe TESTILEG. Semmi nem lehet vilàgosabb, mint ez.

Rejtály, az igaz. Azonban tányleges igazsàg-nem is lehet
vilàgosabb. Tehàt ha az Çr akkor nem hàrom szemály volt, çgy
ma sem lehet hàrom. EGY ISTEN: Ás ugyanaz az Isten testtá
lett.
Jázus azt mondta, “Istentål jättem, ás Istenhez megyek
(vissza).” Jànos 16:27-28. Ez pontosan az, ami tärtánt. Å eltènt a
fäldrål a halàla, temetáse, feltàmadàsa ás felemeltetáse àltal.
Azutàn Pàl talàlkozott Vele a Damaszkuszba vezetå çton, ás az
Çr âgy szãlt Pàlhoz, “Saul, Saul, miárt èldäzäl Engem?” Pàl âgy
vàlaszolt, “Ki Vagy Te Uram?” Az Çr, “Án Vagyok Jázus.” Az
Çr egy tæzoszlop, egy vakâtã fány volt. Å visszatárt pontosan
çgy, ahogy mondta. Vissza ugyanabban a formàban, amelyben
volt, mielått felvette a hçs-sàtrat. Ez pontosan az, ahogy Jànos
is làtta. Jànos 1:18: “Soha senki nem làtta Istent; az Egyszèlätt
Fiç, Aki az Atya kebeláben van, Az jelentette ki Åt.” Figyeljèk
meg, hogy hol mondja Jànos, hogy Jázus VAN. Å az Atya
kebelá-BEN van.
Lukàcs 2:11 mondja, “Mert szèletett náktek ma a Dàvid
vàrosàban egy Megmentå, Aki a Krisztus, az Çr.” Å
Krisztuskánt szèletett, ás nyolc nappal kásåbb, mikor
kärèlmetálták, Jázusnak nevezták pontosan çgy, ahogy az
angyal mondta nekik. Án Branhamnak szèlettem.
Megszèletásem utàn adtàk nekem a William nevet. Å
KRISZTUS volt, de itt lenn az emberek käzätt adtak Neki
egy nevet. A kèlså sàtrat, amelyet az emberek árzákeltek
Jázusnak hâvtàk. Å volt a Dicsåság Ura, a testben megjelent
Mindenhatã. Å Isten az Atya, Fiç, ás Szent Szellem. Å mind
ez.
Atya, Fiç, ás Szent Szellem ezek mind csak câmek. Ezek
nem nevek. Ezárt keresztelènk az Çr Jázus Krisztus Neváben,
mert ez egy náv, ás nem egy câm. Ez azoknak a câmeknek a neve
ápp çgy, mint amikor veszènk egy çjszèlätt fiçt, ás nevet
adunk neki. Ujszèlätt az ami å, fiç az å câme, azutàn nevet
adunk neki, John Henry Brown. Nem csupàn ‘Jázus Neváben’
keresztelènk. Ezerszàmra vannak Jázusok a vilàgon, ás màr
Jázus, a mi Megvàltãnk elått is voltak. De csak egy olyan van,
Aki Krisztuskánt szèletett, “az Çr Jázus Krisztus”
Az emberek çgy beszálnek Jázusrãl, mint Isten Äräkkávalã
Fiàrãl. Hàt nem ellentmondàs ez? Ki hallott màr egy ‘Fiç’-rãl,
aki äräkkávalã? Fiaknak van kezdetèk, ami azonban
Äräkkávalã, annak soha nem volt kezdete. Å az Äräkkávalã
Isten (Jehova) testben kinyilvànâtva.
A Szent Jànos Evangáliumban âgy mondja, “Kezdetben volt
az Ige ás az Ige Istennál volt, ás az Ige volt Isten. Ás az Ige
testtá lett ás lakozott käzättènk.” Å volt az Igaz ás Hæ
Tançbizonysàg az Atya äräkkávalã Igájárål. Å Prãfáta volt, âgy
azt tudta mondani, amit az Atya parancsolt Neki. Å azt

mondta, “Az Atyàm Bennem lakozik.” Ez az amit Jázus a
sàtor-hàz mondott, “az Atyàm Bennem lakozik.”
Istennek sok câmnevei vannak: ‘A mi Igazsàgunk’, a ‘Mi
Bákesságènk’, ‘Äräkká Jelenlávå’, ás ‘Atya’, ‘Fiç’, ‘Szent
Szellem’; Neki azonban csak egy emberi náv lett adva, ás ez
Jázus.
Ne zavarjon ässze bennènket az, hogy hàrom tisztságe, v.
hàromszoros kinyilvànâtàsa van Änmagàrãl. A fäldän Å
Prãfáta volt; a mennyben Å a Pap; a fäldre visszatárve Å a
Kiràlyok Kiràlya. “Å Aki Volt”_Ez Jázus, a Prãfáta. “Å Aki
Van”_Ez Å, a Fåpap, Aki käzbenjàràst vágez_Akit meg lehet
árinteni eråtelenságeink árzásável. “Aki Eljävendå”_Ez pedig
az eljävendå Kiràly. A fäldän Å volt az Ige_a Prãfáta. Mãzes
azt mondta Rãla, “Az Çr, a ti Istenetek hozzàm hasonlã
Prãfátàt fog tàmasztani, ás ha åk nem hallgatnak annak a
Prãfátànak a szavàra, akkor ki lesznek vàgva a náp käzèl.”
Figyeljèk meg Jázuson ezt a tányezåt. A fäldän Å Prãfáta
volt, Bàràny, ás Fiç. Ez nem tette Åt hàrommà. Ezek az Egyetlen
Szemály, Jázus kinyâlvànâtàsai, vagy szolgàlatai voltak.
Az Iràsnak van azonban egy nagyon kedvenc szakasza,
amelyrål a hàromssàgban hâvåk çgy gondoljàk, hogy bizonyâtja
àllâtàsukat, mely szerint az Istenságben täbb, mint egy
tányleges Szemály lenne. Jelenásek 5:6-8: “Ás làták a
kiràlyiszák ás a nágy lelkes àllat käzätt ás a venek käzätt egy
Bàrànyt àllani, mint egy megälättet, hát szarva, ás hát szeme
vala, ami az Istennek hát Lelke, amely elkèldetett az egász
fäldre. Ás eljäve, ás elvevá a känyvet a kiràlyiszákben èlånek
jobbkezábål. Ás amikor elvevá a känyvet, a nágy lelkes àllat, ás
a huszonnágy Ván leborula a Bàràny elått, mindeniknál hàrfàk
ás aranypoharak láván, jãillatokkal tele, amik a szentek
imàdsàgai.” Valãban, ezek a versek elkèlänâtve, çgy làtszik,
hogy àllitàsukat igazolja. De figyeltátek, hogy azt mondtan
ELKÈLÄNÂTVE. Názzátek meg azonban a Jelenásek 4:2-3-at,
ás 9-11-et, “Ás azonnal elragadtatàm Szellemben: ás âmá egy
kiràlyiszák vala letáve a mennyben, ás èle VALAKI a
kiràlyiszákben. Ás AKI èle, tekintetáre názve hasonlã vala a
jàspis ás sàrdius kåhäz; ás a kiràlyiszák kärèl szivàrvàny vala,
làtszatra smaragdhoz hasonlã. Ás amikor a lelkes àllatok
dicsåságet, tisztesságet ás hàlàt adnak Annak, Aki a
kiràlyiszákben èl, Annak, Aki äräkkän äräkká ál, leesik a
huszonnágy Ván Az elått, Aki a kiràlyiszákben èl, ás imàdja
Azt, Aki äräkkän äräkká ál, ás az å koronàit a kiràlyi szák elá
teszi, mondvàn, Máltã Vagy Uram, hogy vágy dicsåságet, ás
tisztesságet ás eråt; mert Te teremtettál mindent, ás a Te
akaratodárt vannak ás teremtettek.” Gondosan figyeljátek meg,
hogy a màsodik versben ezt mondja, “VALAKI” (nem kettå,
vagy hàrom, hanem EGY) szemály èlt a trãnon. A harmadik
versben azt mondja, “AKI” èlt (NEM akik) hasonlã vala a

jàspis kåhäz. A kilencedik versben a lelkes àllatok tisztesságet
adnak “ANNAK,” (nem azoknak). A tizedik versben a vánek
leborulnak “AZ” elått (egyesszàm). Máltã vagy “URAM” (nem
Uraim), a tizenegyedik versben ezt mondja, ás hogy ez a
VALAKI a Trãnon volt a “Teremtå”, Aki Jázus (Jànos 1:3), Å
pedig az Ã-Szävetság Jehova- Szellem-Istene (I. Mãzes 1:1)
Ne àlljunk meg azonban itt. Olvassuk el a Jelenásek 3:21-et,
“Aki gyåz, megadom annak, hogy az Án Kiràlyi Szákembe
èljän Velem, amint Án is gyåztem ás èltem az Án Atyàmmal az
Å Kiràlyi Szákáben.” Olvassuk el a Zsidã 12:2-t is: “Názván
Jázusra, a mi hitènk Szerzåjáre ás Bevágezåjáre, Aki az Elåtte
lávå äräm helyett, megvetve a gyalàzatot, keresztet szenvedett,
s az Isten kiràlyi szákánek jobbjàra èlt.” Figyeljèk meg, hogy
Jázus Szavai szerint, Änmaga, Aki a Jelenásek Känyvát ârta,
leèlt az Atyàval EGYÈTT a Trãnra. A Pàl-ban lávå Szellem
(Amely Krisztusnak a Szelleme, mert ez a prãfátàlàs Szelleme,
Amely àltal az Ige jän) azt mondja, hogy az Çr leèlt az Isten
JOBB KEZE felål. Amikor azonban Jànos odanázett, akkor
csak “EGY”-et làtott a trãnon. Ás majd csak a Jelenásek 5:6-8-
nàl làtjuk, (ás ez a Jelenásek 4:2-3 utàn jän idårendben) hogy a
“Bàràny” elveszi a Känyvet “ÅTÅLE” Aki a trãnon èl a Jel.
4:2-3, ás Jel. 4:9-10 szerint. Mi az tehàt? Ez az “EGY ISTEN”
titka. Å, (Jázus) Istentål jätt ki, ki lett nyâlvànâtva testben,
meghalt ás çjra feltàmadt, majd visszatárt az “Atya Kebelábe.”
Ahogy Jànos mondta, “Az egyszèlätt Fiç, Aki az Atya
kebeláBEN van, Å jelentette ki Åt.” Jàn. 1:18. Itt volt most az
idå Isten szàmàra (Messiàs), hogy visszajäjjän
Menyasszonyàárt, ás azutàn bemutatja (ismerttá teszi)
Änmagàt Izràelnek. Igy çjra làtjuk Istent elålápve, hogy fizikai
kapcsolatba lápjen az emberrel, mint a “Dàvid Fia, Kiràlyok
Kiràlya, ás Urak Ura, valamint a Pogàny Menyasszony
Vålegánye.” Ez NEM “kát” Isten, hanem egyszeræen EGY
ISTEN, kinyâlvànâtva az Å hatalmas hàrom tisztságát ás
megnevezását.
Az emberek tudtàk, hogy Å egy Prãfáta volt. Ismerták a
Messiàs jelát, amely csak a prãfátàn keresztèl jähetett. Jàn.
1:45-51, “Filep pedig Bethsaidàbãl, az Andràs ás Páter
vàrosàbãl valã volt. Talàlkozák Filep Nàtànaellel, ás monda
náki: Aki felål ârt Mãzes a tärványben, ás a prãfátàk,
megtalàltuk a Nàzareti Jázust, Jãzsefnek fiàt. Ás monda náki
Nàtànael: Nàzàretbål tàmadhat-á valami jã? Monda náki Filep:
Jer ás làsd meg! Làtà Jázus Nàtànaelt Åhozzà menni, ás monda
Å felåle: Imá egy igazàn Izràelita, akiben hamissàg nincsen.
Monda Náki Nàtànael: Honnan ismersz engem? Felele Jázus ás
monda náki: Mielått hâtt táged Filep, làttalak táged, amint a
fègefa alatt voltàl. Felele Nàtànael ás monda náki: Rabbi, Te
Vagy az Isten Fia, Te vagy az Izràel Kiràlya! Felele Jázus ás
monda náki: Hogy azt mondàm náked: Làttalak a fègefa alatt,

hiszel? Nagyobbakat làtsz majd ezeknál. Ás monda náki:
Bizony, bizony mondom náktek: Mostantãl fogva meglàtjàtok a
megnyâlt eget, ás az Isten angyalait, amint felszàllnak, ás
leszàllnak az ember Fiàra.” Az a kápesság, mellyel az emberek
szâv-gondolatait fel tudta ismerni, az Isten vàlasztottait
meggyåzte arrãl, hogy itt volt a Messiàs, az Isten felkent Igáje.
Zsidã 4:12, “Mert az Isten Igáje eleven, ás hatã, ás álesebb
minden kátálæ kardnàl, elhatol a láleknek ás szellemnek,
valamint az âzeknek ás velåknek megoszlàsàig, felismeri a
szâvek tartalmànak gondolatait.” (King James szerint_Ford.)
Amikor az asszony a kçtnàl hallotta, hogy az Çr felismerte
szâvánek gondolatait, kijelentette hogy prãfáta, ás utalt rà,
hogy a Messiàst ezen nagy kápesság àltal fogjàk ismerni. Jànos
4:7-26: “Jäve egy samàriabeli asszony vizet merâteni; monda
náki Jázus: Adj innom! (Az Å tanâtvànyai ugyanis elmentek a
vàrosba, hogy ennivalãt vegyenek). Monda azárt Náki a
samàriai asszony: hogy kárhetsz inni zsidã látedre án tålem, aki
samàriai asszony vagyok? Mert a zsidãk nem baràtkoznak a
samàriakkal. Felele Jázus ás monda náki: Ha ismernád az Isten
ajàndákàt, ás hogy Ki az, Aki ezt mondja náked: Adj innom!; te
kárted volna Åt, ás adott volna náked álå vizet. Monda náki az
asszony: Uram, nincs mivel merâtened, ás a kçt mály: hol
vennád tehàt az álå vizet? Avagy nagyobb vagy-á te a mi
atyànknàl, Jàkãbnàl, aki nákènk adta ezt a kutat, ás ebbål
ivott Å is, a fiai is ás jãszàga is? Felele Jázus monda náki:
Mindaz, aki ebbål a vâzbål iszik, ismát megszomjçhozik; Valaki
pedig abbãl a vâzbål iszik, amelyet án adok náki, soha äräkká
meg nem szomjçhozik; hanem az a vâz, amelyet án adok náki,
äräk áletre buzgã vâznek kçtfeje lesz åbenne. Monda náki az
asszony: Uram, add nákem azt a vizet, hogy meg ne
szomjçhozzam, ás ne jåjjek ide merâteni! Monda náki Jázus:
Menj el hâvd a fárjedet, ás jåjj ide! Felele az asszony ás monda:
Nincs fárjem. Monda náki Jázus: Jãl mondàd, hogy: nincs
fárjem; Mert ät fárjed volt, ás a mostani nem fárjed: ezt igazàn
mondtad. Monda náki az asszony: Uram, làtom, hogy te prãfáta
vagy. A mi atyàink ezen a hegyen imàdkoztak; ás ti azt
mondjàtok, hogy Jeruzsàlemben van az a hely, ahol imàdkozni
kell. Monda náki Jázus: Asszony, hidd el nákem, hogy eljå az
ãra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsàlemben
imàdjàtok az Atyàt. Ti azt imàdjàtok, amit nem ismertek; mi
azt imàdjuk, amit ismerènk: mert az èdvässág a zsidãk käzèl
tàmadt. De eljå az ãra, ás az most vagyon, amikor az igazi
imàdãk lálekben, ás igazsàgban imàdjàk az Atyàt: mert az Atya
is ilyeneket keres az Å imàdãiçl. Az Isten Lálek: ás akik Åt
imàdjàk, szèkság hogy lálekben ás igazsàgban imàdjàk. Monda
náki az asszony: Tudom, hogy Messiàs jå (Aki Krisztusnak
mondatik); mikor az eljå, megjelent nákènk mindent. Monda
náki Jázus: Án vagyok az, Aki veled beszálek.”
A Jelenásek 15:3-ban, “Ás åk ánekelták Mãzesnek, az Isten

szolgàjànak ánekát, ás a BÀRÀNY ánekát, mondvàn: Nagyok ás
csodàlatosak a Te cselekedeteid Urunk, Mindenhatã Isten;
igazsàgosak, ás igazak a Te çtjaid, Szentek Kiràlya.” Làtjàtok?
A BÀRÀNY, a Fåpap Aki tartja az Å várát, mint jãvàtátelt a
kegyelem kiràlyi szákán bæneinkárt, Å a Mindenhatã Isten. Ez
az Å jelenlegi tisztságe. Ez az amit Å tesz most, kåzbenjàr az Å
várável a mi bæneinkárt. Egy napon azonban a Bàrànybãl a
Jçda tärzsánek Oroszlànja lesz. Eråvel, ás dicsåsággel fog
megjelenni, hogy àtvegye Hatalmàt ás uralkodjon, mint Kiràly.
Å ennek a fäldnek eljävendå Kiràlya. Ez persze nem azt jelenti,
hogy most nem lenne Kiràly. Mert Å a mi Kiràlyunk, a Szentek
Kiràlya. Jelenleg ez egy szellemi Kiràlysàg. Nem ennek a
vilàgrendszernek rásze, mint ahogy mi sem ebbål a vilàgbãl
valãk vagyunk. Ez az oka, amiárt màs mãdon cselekszènk,
mint a vilàg. A mi polgàrsàgunk a mennyben van.
Çjjàszèletásènk vilàgànak Szellemát tèkräzzèk vissza, ahol
Jázus a Kiràly. Ezárt nem viselnek asszonyaink fárfiruhàzatot,
vagy nem vàgjàk le hajukat, ás nem hasznàljàk azokat a
kozmetikumokat ás egyebeket, melyeket a vilàg oly nagyon
szeret. Ezárt nem isznak, ás dohànyoznak fárfiaink, ás nem
folytatjàk áletèket bænben. A mi uralmunk a bænäk feletti
uralom ás ez a bennènk lakozã Krisztus Szellemánek ereje
àltal van. A fäldän minden kiràlysàg le lesz rombolva, de a
miánk megmarad.
Most mi az egy igaz Isten tisztságeirål ás kinyilvànâtàsairãl
beszáltènk, ás szemláltèk az Å dicsåságát a Biblia
tanulmànyozàsa käzben. Åt azonban nem lehet intellektuàlisan
megismerni. Åt a Kinyilatkoztatàsa àltal ismerjèk; Szellemi
kinyilatkoztatàs àltal. Ugyanez az Egy, Akit test szerint
Jázusnak ismerènk, visszament a tæzoszlopba. De Å megâgárte,
hogy çjra eljän, ás nápe käzätt fog lakozni a Szellem àltal.
Pènkäsd napjàn pedig a tæzoszlop lejätt, ás tæznyelvekre
oszlott mindegyikèkän. Mit cselekedett Isten? Felosztotta
Änmagàt a gyèlekezetben, odaadva Magàbãl egy rászt minden
fárfinek ás asszonynak. Å felosztotta Änmagàt az Å
gyèlekezetáben, ápp ahogy mondta hogy fogja. Jànos 14:16-23,
“Ás Án kárni fogom az Atyàt, ás Å fog adni nektek egy màsik
Vâgasztalãt, hogy Å veletek lakozzon äräkká. Mágpedig az
Igazsàg Szellemát: Akit a vilàg nem fogadhat be, mert nem
làtja Åt, sem nem ismeri Åt: De ti ismeritek Åt, mert Å veletek
lakozik, ás bennetek lesz. Nem hagylak benneteket vâgasztalàs
nálkèl, hanem eljäväk hozzàtok. Mág egy kis idå, ás a vilàg
nem làt Engem täbbet, de ti làttok Engem, mert Án álek, ás ti is
álni fogtok. Azon a napon fogjàtok tudni, hogy Án az
Atyàmban Vagyok, ás ti Ánbennem, ás Án tibennetek. Aki
megtartja a parancsolataimat, az szeret Engem: ás aki szeret
Engem, azt az Án Atyàm is szeretni fogja, ás Án is, ás
Kijelentem Magam annak. Jçdàs, nem az Iskàriãtes, azt
mondta: Uram, hogy van az, hogy Te nekènk jelented ki

Magad, ás nem a vilàgnak? Jázus âgy vàlaszolt: Ha valaki szeret
engem, az megtartja Szavaimat: ás az Án Atyàm is szeretni
fogja azt, ás mi åhozzà jävènk, ás nàla lakozunk.” Az Çr azt
mondta, hogy kárni fogja az Atyàt, Aki egy màsik Vâgasztalãt
kèld, Aki velèk volt (a tanâtvànyokkal), de mág NEM
BENNÈK. Ez volt Krisztus. Azutàn a huszonharmadik versben
Änmagàrãl, ás az Atyàrãl beszált, Å mondta, MI elfogunk
jänni. Ime tehàt itt vagyunk: “A Szellem eljän, Ugyanaz a
Szelleme Istennek, amely mint az Atya, ás mint a Fiç lett
kinyilvànâtva, ás mág sokakban is ki lesz nyilvànâtva” _EGY
ISTEN, Aki Szellem.
Ezárt nem jähet senki, hogy azt mondhassa hogy a pàpa a
szent ember, vagy a pèsäk szent ember, vagy a pap. A SZENT
EMBER Krisztus, a Szent Szellem bennènk. Hogy merászeli a
hierarhia kijelenteni, hogy a laikusok nem mondhatnak
semmit? Mindenkinek van valami mondanivalãja.
Mindenkinek van munkàja, ás szolgàlata. A Szent Szellem
eljätt Pènkäsdkor, ás mindenkiben felosztotta Magàt, hogy
beteljesedjen az, amirål Krisztus mondta, “Azon a napon majd
megtudjàtok, hogy Án az Atyàmban, ás ti Ánbennem, ás Án
tibennetek.” Jànos 14:20.
A Nagy Vagyok, a Mindenhatã Isten eljätt, mint Szellem,
hogy betältse az Å igazi gyèlekezetát. Neki joga van arra hogy
oda menjen, ahova akar, ás arra a szemályre, akire Å akar. Mi
nem csinàlunk magunk käzätt holmi “szent embereket”,
hanem az Çr egász igaz gyèlekezete szent, a Szent Szellem
jelenláte miatt. Å, a Szent Szellem, Aki szent, ás nem maga a
gyèlekezet.
Ez tehàt a kinyilatkoztatàs: Jázus Krisztus Isten. Az Ã-
Szävetság Jehovàja az Çj-Szävetság Jázusa. Akàrmennyire
prãbàlja valaki bizonyâtani, hogy HÀROM Isten lenne, az nem
megy. De ahhoz is a Szent Szellem àltal valã
kinyilatkoztatàsra van szèkság, hogy megártsèk azt az
igazsàgot, hogy Å Egy. Kinyilatkoztatàs kell, hogy làthassuk
azt hogy az Ã-Szävetság Jehovàja, az Çj-Szävetság Jázusa.
Sàtàn belopãdzott a gyèlekezetbe, ás megvakâtotta az
embereket erre az igazsàgra. Miutàn pedig megvakultak erre,
màr nem sok idå kellett, hogy a Rãmai Egyhàz megszènt az Çr
Jázus Krisztus Neváben keresztelni.
Bevallom, hogy a Szent Szellem kinyilatkoztatàsàra
valãban elengedhetetlenèl szèkság van, hogy làthassuk az
Istenságrål ezekben a napokban az igazsàgot, amikor annyira
elterjedt a Szentâràs elferdâtáse. De a diadalmas, gyåzelmes
gyèlekezet kinyilatkoztatàsra lett ápâtve, ás âgy elvàrhatjuk
Istentål, hogy feltàrja elåttènk az Å Igazsàgàt. Mindenesetre a
vâzkeresztsággel kapcsolatban nincs szèkságènk tányleges
kinyilatkoztatàsra. Ott van elåttènk, szemtål szembe.
Lehetságes volna egy percre is, hogy az apostolok eltárjenek az

Çr parancsolatàtãl, hogy kereszteljenek az Atyànak, a Fiçnak,
ás a Szent Szellemnek Neváben, ás azutàn szàndákos
engedetlenságben talàlhatnànk åket? Åk tudtàk, hogy mi volt a
Náv, ás az egász Szentâràsban nincs egy hely, ahol màs mãdon
kereszteltek volna, mint az Çr Jázus Krisztus Neváben. Màr
egy àtlagos ártelemmel làthatjuk, hogy az Apostolok
Cselekedetei a gyèlekezetet ârja le mækädáse käzben, ás ha åk
olyan mãdon kereszteltek, akkor az a megfelelå mãd. Ha çgy
gondoljàtok, hogy ez erås, akkor mit szãltok a kävetkezåhäz?
Mindenki, aki nem az Çr Jázus Krisztus Neváben lett
megkeresztelve, annak çjra kellett keresztelkedni.
Apostolok csel. 19:1-6, “Lån pedig azonkäzben, mâg Apollãs
Korinthusban volt, hogy Pàl, eljàrvàn a felsåbb tartomànyokat,
Efázusba árkezák: ás mikor námely tanâtvànyokra talàlt,
monda nákik: Vajon vettetek-á Szent Szellemet, minekutàna
hâvåkká lettetek? Azok pedig mondànak náki: Såt inkàbb azt
sem hallottuk, hogy ha vagyon-á Szent Szellem. Ás monda
nákik: Mire keresztelkedtetek meg tehàt? Azok pedig
mondànak: A Jànos keresztságáre. Monda pedig Pàl: Jànos
megtárásnek keresztságável keresztelt, azt mondvàn a nápnek,
hogy Aki Å utàna jävendå, abban higyjenek, tudniillik a
Krisztus Jázusban. Mikor pedig ezt hallàk,
megkeresztelkedánek az Çr Jázusnak Neváre. Ás amikor Pàl
reàjok vetette kezát, szàlla a Szent Lálek å reàjok; ás szãlànak
vala nyelveken, ás prãfátàlnak vala.” Ime itt van. Ezek a jã
emberek Efázusban hallottak az eljävendå Messiàsrãl. Jànos
prádikàlta Åt. Megvoltak keresztelve megtárásre, ás náztek
ELÅRE a Jázusba valã hitárt. Most azonban eljätt az idå, hogy
VISSZAtekintsenek Jázusra, ás megkeresztelkedjenek a bænäk
BOCSÀNATÀRA. Ideje volt venni a Szent Szellemet. Amikor
pedig megkeresztelkedtek az Çr Jázus Krisztus Neváben, Pàl
ràjuk vetette a kezát, ás a Szent Szellem szàllt ràjuk.
Ã, azok a dràga lelkek ott Efázusban nagyon kedves
emberek voltak; ás ha bàrkinek joga volt valaha änmagàt
biztonsàgban árezni, azok åk voltak. Figyeljèk meg milyen
messzire eljutottak. Egászen az eljävendå Messiàs elfogadàsàig
elmentek. Åk kászen àlltak az Çrra. De nem làtjàtok, hogy
mindezek ellenáre megtávesztetták Åt? Az Çr eljätt, ás elment.
Nekik szèkságes volt az Çr Jázus Krisztus Neváben
bemerâtkezni. Szèkságèk volt betältekezni a Szent Szellemmel.
Ha megkeresztelkedtènk az Çr Jázus Krisztus Neváben,
akkor Isten be fog tälteni bennènket az Å Szellemável. Ez az
Ige. Az Apostolok Cselekedete 19:6 a 2:38 beteljesèláse volt,
“Tárjetek meg ás keresztelkedjetek meg mindnyàjan a Jázus
Krisztusnak Neváben a bænäknek bocsànatjàra; ás veszitek a
Szent Szellem ajàndákàt.” Làtjuk, hogy Pàl a Szent Szellem
àltal pontosan azt mondta, amit Páter mondott a Szent Szellem
àltal. Ás ami el lett mondva, azt NEM LEHET megvàltoztatni.

Ugyanannak kell maradni Pènkäsdtål mindaddig, mâg az
utolsã vàlasztott be nem lett merâtve. Gal. 1:8, “De akàr mi,
vagy egy angyal a mennybål màs evangáliumot hârdet
szàmotokra, mint amit mi hârdettènk nektek, legyen àtkozott.”
Nos, náhànyan ti az Egysági felekezetekbål rosszul
kereszteltek. Ti çjjàszèletásre kereszteltek, mintha a vâzbe valã
alàmerâtás megmentene. Az çjjàszèletás nem vâz àltal jän; az a
Szellem munkàja. Az az ember, aki a Szent Szellem àltal adta
a parancsot, “Tárjetek meg, ás keresztelkedjetek meg, az Çr
Jázus Neváben,” nem azt mondta, hogy a vâz çjjàszèl. Inkàbb
azt mondta, hogy a vâz csupàn bizonyâtáka a “jã lelkiismeret
keresáse Isten irànt.” Ez mind. I.Páter 3:21: “Ami minket is
megtart most kápmàs gyanànt, mint keresztság, ami nem a test
szennyánek lemosàsa, hanem jã lelkiismeret keresáse Isten
irànt, a Jázus Krisztus feltàmadàsa àltal.” Án hiszem ezt.
Ha bàrkinek az a hamis ätlete tàmad, hogy a tärtánelem
egyáb màs vâzkeresztságet bizonyâthat, ás nem az Çr Jázus
Krisztus Neváben, annak azt tanàcsolnàm, hogy olvassa el a
tärtánelmet, ás làssa meg maga. A kävetkezåkben käzäljèk egy
olyan Keresztelásnek a feljegyzását, amely Rãmàban tärtánt
Krisztus utàn 100-ban, ás a TIME Magazin 1955. December 5-án
käzälte. “A diakãnus felemelte a kezát, ás Publius Decius
belápett a keresztelå ajtãn. Marcus Vasca a faàrçs derákigárå
vâzben àllt a medencáben. Mosolygott, mikäzben Publius
belegàzolt a medencábe, hogy mellá àlljon. ‘Credis?’ kárdezte.
‘Credo’, vàlaszolta Publius. ‘Hiszem, hogy èdvässágem
Jázustãl, a Krisztustãl jän, Akit Pontius pilàtus alatt keresztre
feszâtettek. Án Vele meghaltam, hogy Vele Äräkkevalã Áletem
legyen.’ Ezutàn erås karok tàmogatàsàt árezte, amint hàtra
engedte magàt a medencábe, ás hallotta fèláben Marcus
hangjàt_ ‘Bemerâtelek táged az Çr Jázus Neváben’_amint a
hideg vâz bezàrult felette.”
Egászen addig, amâg az Igazsàg el nem veszett (ás nem tárt
vissza az utolsã korig_azaz Niceàtãl a 20. szàzad fordulãjàig),
az Çr Jázus Krisztus Neváben kereszteltek. Most azonban
visszatárt az Igazsàg. Sàtàn nem tarthatja vissza a
kinyilatkoztatàst, ha a Szellem adni akarja azt.
Igen, ha hàrom Isten lenne, akkor egy Atyàra, egy Fiçra, ás
egy Szent Szellemre keresztelhetnál teljes joggal. De A
JÀNOSNAK ADOTT KINYILATKOZTATÀS szerint EGY
ISTEN van, ás az Å Neve ÇR JÁZUS KRISZTUS, ás EGY
Istenre, ás csak egyre keresztelènk. Ezárt keresztelt Páter azon
a mãdon Pènkäsdkor. Hænek kellett lennie a
kinyilatkoztatàshoz, amely, “Tudja meg Izràel egász hàza
bizonyosan, hogy Isten UGYANEZT A JÁZUST, Akit ti
megfeszâtettetek, MIND ÇRRÀ ÁS KRISZTUSSÀ TETTE.”
Ime Å, “AZ ÇR JÁZUS KRISZTUS.”
Ha Jázus ‘MIND’ Çr, ás Krisztus, akkor Å (Jázus), nem

lehet màs, mint “Atya, Fiç ás Szent Szellem” EGY Szemályben
megjelenve a testben. Å NEM “Isten hàrom szmályben, àldott
hàromsàg”, hanem EGY ISTEN, EGY SZEMÁLY hàrom få
câmmel, ás hàrom tisztság nyilvànâtja ki ezen câmeket.
Hallgassuk meg mág egyszer. Ugyan ez a Jázus “MIND Çr, ás
Krisztus.” Çr (Atya) ás Krisztus (Szent Szellem), Åk Jázus,
mert Å (Jázus) MINDKETTÅ (Çr ás Krisztus).
Ha ez nem mutatja meg nekènk az Istenság igaz
kinyilatkoztatàsàt, akkor semmi nem fogja. Az Çr NEM egy
màsik; Krisztus NEM egy màsik. Ez a Jázus az Çr Jázus
Krisztus_EGY ISTEN.
Fèläp egy napon ezt mondta Jázusnak, “Uram, mutasd meg
nekènk az Atyàt ás az elág nekènk.” Jázus vàlszolt, “Olyan
rágãta veletek Vagyok, ás mág nem ismertek? Aki Engem làtott,
az làtta az Atyàt, akkor miárt mondod, hogy mutassam meg az
Atyàt? Án ás az Atyàm Egy Vagyunk.” Egyszer idáztem ezt, ás
egy hälgy azt mondta, “Egy pillanat Branham Çr, än ás a
feleságe egyek.”
Azt mondtam, “De nem çgy.”
Azt mondta, “Tessák?”
Âgy azt mondtam neki, “Làt engem?”
Azt mondta, “Igen.”
Azt mondtam, “Làtja a feleságemet?”
Azt mondta, “Nem.”
Azt mondtam erre, “Isten egyságe màs termászetæ, mert az
Çr azt mondta, hogy mikor làttok Engem, làtjàtok az Atyàt.”
A prãfáta azt mondta, hogy estidåben vilàgossàg lesz. Az
ánekben âgy van megârva:
“Estidåben vilàgossàg lesz,
A dicsåságbe vezetå äsványt bizonyosan
megtalàljuk,
A vâziçtban, amely a ma vilàgossàga,
Eltemetve Jázus dràga Neváben.
Fiatalok ás idåsek, bànjàtok meg ässzes
bæneiteket, A Szent Szellem bizonyosan be
fog lápni,
Az esti vilàgossàg eljätt.
Tány, hogy Isten ás Krisztus Egy.”
Nem olyan rágen beszálgettem egy zsidã rabbival. Azt
mondta nekem, “Ti pogànyok nem szeletelhetitek fel Isten
hàrom darabba, ás nem adhatjàtok oda azt egy zsidãnak. Mi
ettål täbbet tudunk.”
Azt mondtam neki, “Áppen ez az Rabbi, mivel mi nem
vàgjuk fel Istent hàrom darabra. Te hiszel a prãfátàknak, igaz?”
Azt mondta, “Termásztesen igen.”

“Hiszed az Ásaiàs 9:6-ot?”
“Igen.”
“Kirål beszált a prãfáta?”
“A Messiàsrãl.”
Azt mondtam, “Milyen kapcsolatban lesz a Messiàs
Istennel?”
Azt mondta, “Å Isten lesz.”
Azt mondtam, “Igy van.” Àmen.
Nem teheted bele Istent hàrom szemálybe, vagy hàrom
darabba. Nem mondhatod egy zsidãnak, hogy van egy Atya,
egy Fiç, meg egy Szent Szellem. Azonnal elmondja neked, hogy
honnan ered ez az ätlet. A zsidãk tudjàk, hogy ez a tanâtàs a
Niceai Tanàcstãl ered. Nem is csoda, hogy çgy gçnyolnak
bennènket, mint bàlvànyimàdãkat.
Mi arrãl az Istenrål beszálènk, Aki nem vàltozik. A zsidãk
is ezt hiszik. De a gyèlekezet àtvàltoztatta az å vàltozàs nálkèli
Istenát EGY-bål HÀROMRA. De a vilàgossàg visszatár az esti
dagàlykor. Milyen feltænå, hogy ez az igazsàg akkor jätt el,
abban az ãràban amikor a zsidãk tárnek vissza Palesztinàba.
Isten ás Krisztus EGY. Ez a Jázus MIND ÇR, MIND PEDIG
KRISZTUS.
Jànosnak meg volt a kijelentás, ás JÁZUS volt a Kijelentás,
ás Å âgy mutatta be Magàt itt az Iràsban_“ÁN VAGYOK Aki
Volt, Aki Van, ás Aki Eljävendå, a Mindenhatã. Àmen.”
Ha tçl magas neked a kijelentás, akkor názzál fel ás keresd
Istent, hogy megmutassa. Ez az egyetlen mãdja, hogy
megárthessed. A kijelentásnek Istentål kell jännie. Soha nem
jän emberi, termásztes kápesság àltal, hanem a Szellem
felruhàzàsa folytàn. Emlákezetedbe vásheted az Iràst, ás noha
ez csodàlatos, de mágsem helyettesât. Istentål kapott kijelentás
kell hogy legyen. Az àll az Igáben, hogy senki nem mondhatja,
hogy Jázus a Krisztus, hanem csak a Szent Szellem àltal.
Venned kell a Szent Szellemet, ás azutàn, de csak azutàn
adhatja neked a Szellem a kijelentást, hogy Jázus a Krisztus:
Isten, a Felkent.
Senki nem tudja az Isten dolgait, hanem csak az Isten
Szelleme, ás az, akinek az Isten Szelleme kijelenti. A vilàgon
mindentål fontosabb nekènk Istentål kijelentást kárni.
Elfogadtuk a Bibliàt, elfogadtuk annak nagy igazsàgait, de a
legtäbb ember szàmàra nem valãsàgos, mivel a Szent Szellem
kijelentáse nincs ott. Az Ige nem lett megelevenâtve. A Biblia
azt mondja a II. Kor. 5:21-ben, hogy Isten igazsàga lettènk a
Jázus Krisztussal valã egyesèlásènk àltal. Megártettátek ezt?
Azt mondja, hogy MI ISTENNEK AMAZ IGAZSÀGA
VAGYUNK az àltal, hogy KRISZTUSBAN vagyunk. Azt

mondja, hogy Å (Jázus) BÆNNÁ lett ártènk. Nem azt mondja,
hogy bænäs lett, hanem BÆN lett ártènk azárt, hogy az Çrral
valã egyesèlásènk àltal Isten IGAZSÀGA legyènk. Ha
elfogadjuk a tányt (ás el is kell), hogy az Çr szã szerint BÆNNÁ
lett ártènk az Å helyettesâtáse àltal, akkor azt a tányt is el kell
fogadnunk, hogy mi az Çrral valã egyesèlásènk àltal Istennek
AMAZ IGAZSÀGA lettènk. Az egyik visszautasâtàsa jelenti a
màsik visszautasâtàsàt is. Az egyik elfogadàsa viszont a màsik
elfogadàsàt is jelenti. Màrpedig mi tudjuk, hogy a Biblia
mondja ezt. Ez nem tagadhatã. Ennek kijelentáse azonban
hiànyzik. Isten gyermekeinek täbbságe szàmàra ez nem
valãsàg. Ez csupàn egy jã vers a Bibliàban. De nekènk
szèkságes, hogy ÁLÅVÁ legyen szàmunkra. Ehhez azonban
kijelentás kell.
Hadd emlâtsek meg ezen a helyen valami olyat, ami
egyszerre meghäkkentå, de ugyanakkor segâteni is fog. Alig
akad olyan Biblia-tanulmànyozã, aki nem hiszi, hogy az Çj
Szävetság eredetileg gäräg nyelven ârãdott. Az ässzes nagy
Biblia-tanulmànyozã azt mondta, hogy Isten hàrom nagy
nemzetet adott a vilàg szàmàra, hàrom nagy käzremækädássel
az Evangálium árdekáben. Adta a Gärägäket ás àltaluk egy
univerzàlis nyelvet. Adta nekènk a Zsidãkat, akik adtàk
nekènk az igaz vallàst ás Isten igaz ismeretát a Megvàltã àltal.
Ás Isten adta nekènk a rãmaiakat, akik adtak nekènk egy
egyesèlt birodalmat tärványekkel, ás fåutak rendszerável. Igy
tehàt van nekènk igaz vallàsunk, van egy nyelv, hogy sok ember
szàmàra kifejezzèk, valamint kormànyzat ás utak, hogy
terjesszèk fizikailag. Ás tärtánelmileg názve ez pontosan
megfelelånek làtszik. Napjaink gäräg tudãsai pedig azt
mondjàk, hogy a bibliai idåszak gäräg nyelvezete annyira
täkáletes ás pontos, hogy ha a gäräg tanulmànyozã egy
kifinomult ás pontos nyelvtannal bâr, akkor å valãban pontosan
megismerheti azt, amit az Çj Szävetság tanât. Ez azonban nem
csupàn egy elmálet? Igaz ez? Nem çgy van tehàt, hogy az egyik
felekezethez tartozã hâres gäräg tudãs vitatkozik egy màsik
felekezethez tartozã gäräg tanulmànyozãval, ás, hogy az å
vitàjuk azonos gäräg szãra ás azonos nyelvtani szabàlyra
vonatkozik? Termásztesen errål van szã. Màr a pergàmumi
korban käzvetlenèl a 325-ben lávå niceai Tanàcs elått ált kát
nagy kutatã, Arius ás Athanasius, akik tanâtàsbeli csatàba
bonyolãdtak egy gäräg szã kapcsàn. Annyira hevessá, ás
vilàgmáretævá vàlt vitàjuk, hogy tärtánászek szerint a vilàg
megoszlott egy “dipthong” miatt (kát magànhangzã hangja
egyetlen szãtagban.) Ha tehàt a gäräg annyira täkáletes ás
Istentål rendelt, akkor miárt keletkeztek ilyen vitàk? Isten
bizonyàra nem vàrta el tålènk, hogy ismerjèk a gärägät?
Manapsàg is vannak vitàk a gäräggel. Vegyèk páldàul Dr.
McCrossan känyvát, “Krisztus megbánult gyèlekezete
àtvilàgâtva” câmmel. Ebben szàmtalan idázetet mutat be sok

hires gäräg nyelvászrål, ás sajàt megelágedásáre bebizonyâtja,
hogy a gäräg nyelvtan vàltozatlan szabàlyai däntåen igazoljàk a
Biblia azon tanâtàsàt, hogy egy ember az çjjàszèletást kävetåen
lesz Szent Szellemmel megkeresztelve. Azt is sâmàn àllâtja, hogy
az asszonyok àtvehetik a szãszáket, mivel a “prãfátàlni” szã
“prádikàlnit” jelent. De meggyåzätt-e màs gäräg tudãsokat is,
akik ugyanolyan tehetságesek, mint å? Soha. Csak annyit kell
tennènk, hogy olvassuk el az ellentátes àllàsponton lávå
kutatãk válemányát, ás hallgassuk meg az å tanult idázeteiket.
Persze nem csupàn az imánt elmondottak igazak, de
menjènk egy lápássel tovàbb. Manapsàg vannak olyan kutatãk
is, akik azt àllâtjàk, hogy az eredeti káziratok aràm nyelven
ârãdtak, amely Jázusnak, ás korànak nyelve is volt. Azt àllâtjàk,
hogy az emberek nem gärägèl beszáltek ás ârtak, amint azt
àltalàban feltátelezik. Tány, hogy tärtánászeink megoszlanak
ebben. Páldàul Dr. Schonfield, egy ragyogã kutatã
tanulmànyaiban sajàt meggyåzådásáre azt bizonyâtotta, hogy
az Çj Szävetság egy olyan nápnyelven lett ârva, melyet a kor
gärägèl beszálå emberei hasznàltak. A rendelkezásáre àllã
kèlänbäzå dokumentumokra alapozva száp keretet ápât fel
hitárål. Màs oldalrãl azonban van egy màsik hâres kutatã, Dr.
Lamsa, aki meg van gyåzådve arrãl, hogy az Çj Szävetság aràm
nyelven ârãdott, ás nem màs, mint a ragyogã tärtánász Toynbee
tàmassza alà àllâtàsàt, mely szerint az aràm, ás NEM A
GÄRÄG volt akkor a náp nyelve, âgy lehetságesnek làtszik,
hogy az Çj Szävetság elåszär aràm nyelven lett ârva.
Mielått azonban tçlsàgosan belebonyolãdnànk ebbe,
olvassuk el a King James fordâtàst ás Dr.Lamsa fordâtàsàt is.
Ärämènkre meglepå mãdon egyformànak talàljuk a szavakat,
ás âgy nincs kèlänbság valãjàban sem tartalomban, sem
tanâtàsban. Mág azt a kävetkeztetást is levonhatjuk, hogy Isten
megengedte ezen çjãlag felfedezett káziratoknak ás a màr
ismert âràsok legfrissebb publikàciãinak elánk tàràsàt azárt,
hogy bizonyâtsa a màr rendelkezásènkre àllã anyag
hitelesságát. Ás noha çgy talàljuk, hogy a fordâtãk csatàznak
egymàssal, de az Âràsok nem.
Ilyen mãdon làthatjuk màr, hogy nem alapozhatjuk
ártelmezásènket olyan nyelvkutatãk mályságes ismeretáre, akik
azt a nyelvet vizsgàljàk, melyen a Biblia ârva lett. De ha mág
mindig nem làtod, mert elmádre fàtyal lett borâtva hagyomàny
àltal, akkor itt van egy utolsã illusztràciã. Senki nem vonhatja
kátságbe azt, hogy Krisztus utàn 33-ban az âràstudãk,
farizeusok ás nagy tudãsok ismerták a nyelvtan pontos
szabàlyait ás azon szavak pontos jelentását, melyekben az Ã-
Szävetság ârva lett; mágis minden kivàlã ismeretèk ellenáre
elvátetták Isten megâgárt Igájánek kinyilatkoztatàsàt, melyet a
Fiçban nyâlvànâtott ki. Ott volt kijelentve az I. Mãzestål
Malakiàsig, egász fejezetek Náki ás Szolgàlatànak szentelve, ás

mágis leszàmâtva azon keveseket, akik a Szellem àltal meg
lettek vilàgâtva, teljesen elvátetták Åt.
Most pedig olyan kävetkeztetásre jutunk, melyet màr
megtalàltunk az Igáben. Bàrmennyire is hiszènk abban, hogy
megprãbàljuk megtalàlni a legrágibb ás legjobb káziratokat
annak árdekáben, hogy a lehetságes legkivàlãbb feljegyzáseket
kapjuk az Igárål, mágsem fogjuk megkapni annak igazi
jelentását az Iràsok tanulmànyozàsa, ás ässzehasonlâtàsa àltal,
bàrmennyire is åszinták vagyunk. ISTENTÅL VALÃ
KINYILATKOZTATÀSRA VAN SZÈKSÁG AHHOZ. EZ
PONTOSAN AZ, AMIT PÀL MONDOT, “EZEKET
PRÁDIKÀLJUK IS, NEM OLY BESZÁDEKKEL, MELYEKRE
EMBERI BÄLCSESSÁG TANÂT, HANEM A MELYEKRE A
SZENT LÁLEK TANÂT.” I. Kor. 2:15. Az igazi kijelentás az,
amikor Isten ártelmezi Sajàt Igáját çgy, hogy betartja azt, amit
megâgárt.
Senkit ne vezessenek fálre az àltalam mondottak, ás ne
gondoljàk, hogy án nem hiszek az Ige pontossàgàban, amint az
meg van ârva. Án hiszem, hogy ez a Biblia pontos. Jázus
teljessággel hitelesâtette az Ã-Szävetságet, amikor itt volt a
fäldän, ás az pontosan çgy ässze volt szerkesztve, mint az Çj-
Szävetságènk. Ne essènk távedásbe ezzel kapcsolatban, nekènk
ma meg van az Isten csalhatatlan Igáje, ás senki ne merászkedjen
elvenni belåle, vagy hozzàadni. De ugyanarra a Szellemre van
szèkságènk, Aki azt adta, hogy tanâtsa azt nekènk.
Oh, hogy mennyire szèkságènk van nekènk a Szellem àltal
valã kinyilatkoztatàsra. Nincs szèkságènk çj Bibliàra, sem çj
fordâtàsra, noha námelyik nagyon jã, ás án nem is vagyok
ellenèk, DE SZÈKSÁGÈNK VAN A SZELLEM
KINYILATKOZTATÀSÀRA. Ás hàla Istennek megkaphatjuk
mindazt, amire szèkságènk van, mert Isten ki akarja
nyilatkoztatni szàmunkra Igáját az Å Szelleme àltal.
Hadd kezdje Isten az Å Szelleme àltal adni nekènk a
folyamatos áletet adã ás hatákony kinyilatkoztatàst. Oh, ha a
gyèlekezet friss kinyilatkoztatàst kaphatna ás az àltal az álå
Ige kinyilvànâtàsàvà vàlna, nagyobb cselekedeteket tennánk ás
dicsåâtenánk Istent, a mi Atyànkat a Mennyben.
FELOLDOZVA A BÆN ALÃL

Jel. 1:5, “Neki, Aki szeretett benènket, ás megmosott
bennènket bæneinktål az Å Sajàt Váráben.” A “megmosott”
szã tánylegesen “feloldozott”-at jelent_“Feloldozott
bennènket bæneinktål az Å Sajàt Váráben.” Hàt nem
csodàlatos? De szellemi ártelmæek vagytok? Felfogtàtok ezt?
Ez az Å SAJÀT Váre, Amely teljesen feloldozott bennènket
bæneinktål. Ez nem emberi vár volt. Az Isten váre. Páter

Krisztus váránek nevezte. Pàl az Çr váránek ás Jázus váránek
nevezte. Nem hàrom szemályá, hanem EGY szemályá. Itt van
çjra a kinyilatkoztatàs, EGY Isten. A mindenhatã Jehova
Isten lejätt ás alkotott Magànak egy testet a szæzi szèlás àltal,
majd lakozott benne, hogy az Isten váre legyen, amely
megszabadât bennènket (teljesen feloldoz bennènket)
bæneinktål, ás szeplå nálkèl Änmaga elá àllât bennènket
tçlàradã, nagy ärämmel.
Szeretnátek egy Ã-Szävetsági mintakápet? Menjènk vissza
az Áden Kertjábe. Amikor az elså hârek felszàlltak a
dicsåságbe arrãl, hogy a fiç, Àdàm elveszett, akkor Isten
kèldätt egy angyalt? Kèldätt egy fiçt? Kèldätt egy hozzànk
hasonlãt? Nem, hanem eljätt ÄNMAGA, hogy az elveszett fiçt
megvàltsa. Hallelujah! Isten nem bâzta rà az Å èdvässágánek
tervát màsra. Å csak Änmagàban bâzott. Isten testtá lett, ás
käzättènk lakozott, valamint megvàltott bennènket
Änmagànak. “Isten váre” àltal vagyunk megmentve. Az
Äräkkávalã Isten lakozott egy halandã testben azárt, hogy
elvegye a bænt. Å Bàrànnyà lett azárt, hogy Várát kiontsa, ás
belápjen azzal a kàrpit mägá.
Gondoljuk meg. Mivel ez Isten váre, azárt täkáletes vár; ás
ha pedig a täkáletes vár feloldoz bennènket a bæn erejátål,
kätelákeitål, ás bemocskolàsàtãl, akkor ez a feloldozàs
täkáletes, ás teljes. Ennál fogva nincs kàrhoztatàs. “Kicsoda
vàdolja az Isten vàlasztottait? Isten az, Aki megigazât (igaznak
nyilvànât bennènket). Ki az, aki kàrhoztat? Krisztus az, Aki
meghalt^” Rãm. 8:33-34. Ime ez az, az Å halàla adta nekènk
a várt. A vár feloldozott bennènket. Most màr nincs
kàrhoztatàs. Hogyan is lehetne? Nincs semmi kàrhoztatni valã,
mert a vár feloldozott bennènket a bæntål. Szabadok,
bæntelenek vagyunk. Ne emberre figyelj, hanem figyelj az
Igáre. Szabad vagy a vár àltal.
Ne lágy çjra lekätäzve tradâciãk, hitvallàsok ás szervezetek
àltal. Ne lágy fálrevezetve olyanok àltal, akik tagadjàk az Ige
ereját ás tagadjàk, hogy Jázus megment, meggyãgyât, betält
Szent Szellemmel ás eråvel. Isten szabad emberei vagytok, az Å
Sajàt váre àltal feloldozva. Ha hiteteket mág mindig
hitvallàsokhoz ás felekezetekhez szabjàtok, akkor ez annak a
bizonyâtáka, hogy elveszâtettátek hiteteket az Igáben.
KIRÀLYOK ÁS PAPOK
Jel. 1:6, “Ás Å tett minket kiràlyokkà ás papokkà Istennek
ás az Å Atyjànak; Åneki dicsåság ás hatalom äräkkän äräkká!
Àmen.”
“Å tett bennènket!” Ãh, vannak bizonyos igazsàgok,
melyeket szèkságes hangsçlyoznunk. Ez az egyik käzèlèk. Å!
Å TETT BENNÈNKET! Az èdvässág az Çr munkàja. Az

èdvässág az Çrtãl van. Minden kegyelembål. Egy cál-árt
vàltott meg bennènket. Egy cálárt vett meg bennènket.
Kiràlyok vagyunk, szellemi kiràlyok. Oh, mi kiràlyok leszènk
az Çrral a fäldän, amikor Å a Trãnjàn èl. De most szellemi
kiràlyok vagyunk ás szellemi kiràlysàg fälätt uralkodunk. A
Rãm. 5:17-ben mondja, “Mert ha az egynek bænesete miatt
uralkodott a halàl az egy àltal; sokkal inkàbb az áletben
uralkodnak az egy Jázus Krisztus àltal azok, akik a
kegyelemnek ás az igazsàg ajàndákànak båvälkädásáben
rászesèltek.” Ás a Kol. 1:13-ban, “Aki megszabadâtott
bennènket a sätátság hatalmàbãl, ás àltal vitt bennènket az Å
szerelmes Fiànak orszàgàba (uralom).” Most, màris uralkodunk
Krisztussal, hatalmunk van a bæn, a vilàg, a test ás az ärdäg
felett. Kimutatja az Å dicsáretát ás dicsåságát; kimutatja
ÄNMAGÀT, mert ez Krisztus bennènk, jãkedvánek
hajlandãsàga ás cselekedete. Igen, valãban, màr most mennyei
helyekre lettènk èltetve Krisztus Jázusban.
“Ás tett bennènket papokkà.” Igen, papokkà Åneki,
bemutatva a megszentelt ajkak szellemi dicsáretát. Áletènket
az Çrnak nyçjtott ádes felajànlàskánt tältve. Imàdva Åt
Szellemben ás Igazsàgban. Käzbenjàrva, ás kárve. Papokkánt
ás kiràlyokkánt a mi Istenènknek. Nem csoda, hogy a vilàg
nem tetszik nekènk, ás jã cselekedetekben buzgolkodã, kèlänäs
náp vagyunk. Åbenne lettènk çjrateremtve, hogy Atyànkhoz
hasonlã gyermekek legyènk.
AZ ELJÄVENDÅ ISTEN
Jel.1:7, “Âmá, Å felhåkkel árkezik, ás minden szem meglàtja
Åt, ás azok is, akik àtszegezták; ás siratja Åt a Fäldnek minden
nemzetságe. Çgy van, Àmen.”
Å jän. Jázus jän. Az Isten jän. A Prãfáta jän. A Pap ás
Kiraly jän. A MINDEN MINDENEKBEN jän. Bizony, Uram
Jázus, jävel hamar. Àmen.
Å jän. Felhåkben árkezik, a dicsåság felhåiben, amint Åt a
Megdicsåèlás Hegyán làttàk, ás ruhàzata fánylett, amint Isten
ereje beburkolta. Ás MINDEN szem meg fogja Åt làtni. Ez
viszont azt jeleneti, hogy ez nem az Elragadtatàs. Ez az,
amikor az Çr eljän, hogy àtvegye az Å jogos helyát, mint Vilàg
Kormànyzã. Ez az, amikor azok akik àltal szegezták Åt
hitvallàsaikkal, ás felekezeti tanâtàsaikkal, gyàszolni fognak,
ás az ässzes náp sârni fog rettegásáben Å miatta, Aki az Ige.
Ez a Zakariàs 12:9-14 kinyilatkoztatott tärtánete. Zakariàs
ezt kb. 2500 ávvel ezelått prãfátàlta. Ennek beteljesedáse
kèszäbän àll. Figyeljetek. “Ás azon a napon lesz, hogy kász
leszek elveszteni minden pogànyt, akik Jeruzsàlemre
tàmadnak. A Dàvid hàzàra ás Jeruzsàlem lakosaira pedig

kiäntäm a kegyelemnek ás känyärèletesságnek Lelkát, ás Reàm
tekintenek, Akit àtszegeztek^” Akkor hàt mikor tár vissza a
zsidãkhoz az Evangálium? Amikor a Pogànyok napjainak váge.
Az Evangálium kászen àll a zsidãkhoz valã visszatárásre. Ãh,
bàrcsak elmondhatnák nektek valamit amely áppen most a mi
napjainkban kászèl tärtenni. Ez a nagy dolog, amely kászèl
tärtánni, àthozza a Jelenásek 11-et, ás felemeli azt a kát tançt,
kát prãfátàt, Mãzest ás Illást, ás visszafordâtja az Evangáliumot
a zsidãkhoz. Mi kászen àllunk erre. Minden a maga rendje
szerint van. Amint a zsidãk a pogànyokhoz vitták az èzenetet,
áppen çgy fogjàk a pogànyok vissza vinni a zsidãkhoz, ás eljän
az Elragadtatàs.
Most emlákezzènk arra, hogy mit olvastunk a Jelenásekben
ás Zakariàsnàl. Mindkettå käzvetlenèl a nyomorçsàg utàn jän.
Az Elsåszèlättek Gyèlekezete nem megy àt a nyomorçsàgon.
Mi ezt tudjuk. A Biblia tanâtja ezt.
Azt mondja, hogy abban az idåben Isten kiänti Szellemát
az Izràel hàzàra. Ez ugyanaz a Szellem, Amely a Pogànyokra
kiäntetett, az å napjaikban. “Ás Reàm tekintenek, Akit
àtszegeztek, ás siratjàk Åt, amint siratjàk az Egyetlen Fiçt, ás
keseregnek utàna, amint keseregnek az Elsåszèlätt utàn. Azon
a napon nagy siralom lesz Jeruzsàlemben, amilyen volt a
hadadrimmoni siralom a Megiddo välgyáben. Ás sâr a fäld;
nemzetságek ás nemzetságek kèlän; Kèlon a Dàvid hàzànak
nemzetságe, feleságeik is kèlän; Kèlän a Nàtàn hàzànak
nemzetságe, a feleságeik is kèlän^” ás mindenki a hàzakban
kèlän, amikor az Çr jän a dicsåság felhåiben a Màsodik
Eljävetelekor. Azok a zsidãk, akik àltalszegezták, meg fogjàk
Åt làtni, amint a màsik Iràshelynál mondja, “Hãl kaptad
azokat az ètáseket?” ás Å fogja mondani, “A baràtaim
hàzàban.” Nem csak azoknak a zsidãknak lesz az keserves idå,
akik visszautasâtottàk, mint Messiàst, hanem azoknak a
pogànyok käzèl megmaradottaknak is, akik visszautasâtottàk
Åt, mint ezeknek a napoknak a Megvàltãjàt.
Sâràs ás jajgatàs lesz. Az alvã szæzek jajgatni fognak. Åk
azokat a gyèlekezeteket jelkápezik, amelyek visszautasâtottàk,
hogy olajat vegyenek (a Szent Szellem szimbãluma) a
làmpàsaikba (a testet vagy az olaj tartãjàt jelkápezik), amâg
màr tçl káså lett. Nem arrãl volt szã, hogy åk nem lettek volna
jã emberek. Åk szæzek voltak, ás ez egy magas erkälcsi rendet
jelez. Nekik azonban nem volt olaj a làmpàsukban, ás ezárt åk
ki lettek vetve oda, ahol jajgatàs ás fogaknak csikorgatàsa volt.
Àbràzoljuk mindezt a Mãzes I. Känyvánek 45. rászábål,
ahol Jãzsef talàlkozik testváreivel Egyiptomban ás felfedi
änmagàt elåttèk. I. Moz.45:1-7, “Ás nem tartãztathatà magàt
tovàbb Jãzsef mindazok elått, akik kärèlätte àllànak ás
felkiàlta: Vezessetek ki minden embert, mellålem. Ás nem
marada senki nàla, mikor megismertetá magàt Jãzsef az å

atyjafiaival. Ás hangos sâràsra fakada, çgy hogy meghallàk az
Egyiptombeliek, ás meghallà a Fàraã hàznápe is. Ás monda
Jãzsef az å atyjafiainak: Án vagyok Jãzsef, ál-e mág az án
atyàm? Ás nem felelhetánek náki az å atyafiai, mert
megrettentek vala tåle; Monda azárt Jãzsef az å atyafiainak:
Jåjjetek käzelebb hozzàm! Ás käzelebb menánek. Akkor
monda: Án vagyok Jãzsef, a ti testváretek, kit eladtatok vala
Egyiptomban. Ás most ne bànkãdjatok, ás ne bosszankodjatok
azon, hogy engem ide eladtatok; Mert a ti megmaradàstokárt
kèldätt el engem Isten ti elåttetek. Mert immàr kát esztendeje
áhság van e fäldän, de mág ät esztendå van hàtra, melyben sem
szàntàs, sem aratàs nem lesz. Az Isten kèldätt el engem ti
elåttetek, hogy mâveljem a ti megmaradàsotokat a Fäldän, ás
hogy megmenthesselek titeket nagy szabadâtàssal.”
Hàt nem csodàlatosan megegyezik ez a Zakariàs 12-vel? Ha
a kettåt ässzeillesszèk, akkor pontban helyessen megárthetjèk.
Amikor Jãzsef nagyon fiatal volt, akkor gyælälták åt a
testvárei. Miárt gyælälták åt? Azárt, mert Szellemi volt. Å
kánytelen volt làtni azokat a làtomàsokat, ás àlmodni àlmokat,
valamint megfejteni azokat. Ez benne volt. Å nem tudott màst
kimutatni, mint ami benne volt. Ezárt, amikor testvárei
gyælälták åt, az ok nálkèl volt. Å azonban atyjànak szerette
volt. Apja egy prãfáta volt, ás megártette. Ezek Krisztus
täkáletes páldàzatàt adjàk. Isten, az Atya szerette a Fiçt, de a
testvárek (âràstudãk, ás farizeusok) gyælälták Åt, mert meg
tudta gyãgyâtani a betegeket, csodàkat tett, elåre megjelentette
a jävendåt, làtomàsokat làtott ás azokat megfejtette. Ez nem
volt ok arra, hogy gyælälják, mágis gyælälták, ás mint Jãzsef
testvárei, çgy åk is gyælälták Åt ok nálkèl.
Emlákezzènk, hogy Jàkãbnak azok a fiai milyen mãdon
bàntak Jãzseffel. Bedobtàk egy gädärbe. Elvetták sokszânæ
kabàtjàt, melyet apja adott neki, ás várbe màrtottàk azárt,
hogy apja azt gondolja, hogy valamely àllat älte meg a fiçt.
Eladtàk åt rabszolgakereskedåknek, akik Egyiptomba vitták,
ás ott çjra el lett adva egy fåembernek. A fåember feleságe
hamisan bebärtänäzte åt, de bizonyos idå utàn az å prãfátai
adottsàga a fàraã figyelmábe lett ajànlva, aki felemelte åt a
fàraã jobbjàra olyan hatalommal, ahogy senki nem jähetett a
fàraã elá, hacsak nem jätt Jozsef àltal.
Most pedig vizsgàljuk meg Jãzsef áletát, amâg Egyiptomban
volt, mert itt làtjuk åt çgy, mint Krisztus täkáletes páldakápát.
A fåember hàzànàl hamisan vàdoltàk, megbèntetták ás ok
nálkèl bebärtänäzták ápp çgy, mint Jázust. Ott a bärtänben
megfejtette a pohàrnoknak, ás a páknek az àlmàt, akik vele
voltak a bärtänben. A pohàrnok vissza lett àllâtva az áletbe, a
màsik azonban hàlàlra lett âtálve. Krisztus fogoly lett a
kereszten, Istentål ás emberektål elhagyatva. Mindkát
oldalànàl egy rablã volt_az egyik meghalt szellemi ártelemben,

de a màsiknak álet adatott. Figyeljèk meg azt is, hogy amikor
Jázus levátetett a keresztrål, akkor fel lett emelve a Mennybe,
ás most ott èl a nagy Jehova Szellemánek jobbjànàl; ás senki
nem jähet Istenhez, csak Àltala. EGY käzbenjàrã van Isten ás
az emberek käzätt, ás Å minden, amire szèkságènk van.
Nincsenek Màriàk, vagy szentek, csak Jázus.
Tovàbb folytatva ezzel a páldakáppel, melyet Jãzsefben
talàlunk, figyeljèk meg, hogy mindaz amit Egyiptomban tett,
jãl ment. Elså munkàja a fåemberrel jãl ment. Mág a bärtän is
àldàsos volt. Amikor Jázus visszatár, akkor a sivatag viràgozni
fog, mint egy rãzsa. Å a “Boldogulàs Fia.” Amikáppen egyetlen
kor sem viràgzott çgy, mint Jãzsef alatt, azonkáppen egy olyan
àldàs ideje árkezik el erre a Fäldre, amilyent a vilàg soha nem
ismert. Käzèlènk mindenki a sajàt fègefàja alatt èlhet,
nevethet, ärvendezhet ás äräkká álhet az Çr jelenlátáben. Az Å
jelenlátáben teljes äräm van ás az Å jobbjànàl gyänyäræság
äräkre. Dicsåság Istennek.
Figyeljèk meg tovàbba, hogy valahovà Jãzsef ment, ott
trombitàt szãlaltattak meg, hogy árkezását bejelentsák. Az
emberek kiabàltàk, “Hajtsatok tárdet Jãzsef elått!” Mindegy,
hogy valaki mit csinàlt áppen, de ha a trombita megszãlalt,
akkor tárdet kellett hajtania. Àrulhatott áppen valamit az
utcàn, ás áppen kinyçjtotta kezát a pánzárt, de meg kellett
àllnia tárdet hajtani, amikor a trombita szãlt. Ha az illetå
áppen egy elåadãmævász, vagy szinász volt, tevákenyságát be
kellett fejeznie, tárdát Jãzsef elått meg kellett hajtania, amikor
jelenláte trombitaszãval ki lett hârdetve. Ás egy napon minden
meg fog àllni az idåben, amikor Isten trombitàja szãlni fog, ás
a Krisztusban meghaltak feltàmadnak, ás äräkká fányes, száp
reggel fog hasadni. Akkor mindenek tárdet hajtanak, mert meg
van ârva, “Annakokàárt az Isten is felmagasztalà Åt, ás
ajàndákoza Náki oly Nevet, amely minden náv fälätt valã;
Hogy a Jázus Neváre minden tárd meghajoljon, mennyeieká,
fäldieká ás fäld alatt valãká. Ás minden nyelv vallja, hogy
Jázus Krisztus Çr az Atya Isten dicsåságáre.” Fil. 2:9-11
De figyeljènk meg egy màsik dicsåságes kinyilatkoztatàst
Jãzsefnek ebben a páldakápáben. Mialatt Jãzsef Egyiptomban
tartãzkodott, adatott neki egy pogàny menyasszony, ás àltala
kapott egy kát fiçbãl, Efraimbãl ás Manassábãl àllã csalàdot.
Jãzsef kárte apjàt, hogy àldja meg a kát fiçt. Jàkãb elá helyezte
åket çgy, hogy Manassá, az elsåszèlätt Jàkãb jobbjànàl, Efraim
pedig a baljànàl foglaljon helyet. Amint Jàkãb meg akarta
àldani åket, keresztezte kezeit çgy, hogy jobb keze a
fiatalabbra esett. Jãzsef felkiàltott, “Ne çgy, apàm, hiszen ez
az elsåszèlätt a jobb kezed felål.” Jàkãb azonban âgy szãlt,
“Isten tette keresztbe kezeimet.” Itt làthatjuk páldàzatban,
hogy az az àldàs, amely az elsåszèlättá volt (a zsidãk), àt lett
adva a fiatalabbnak (a pogànyok) az Çr Jázus Keresztje àltal

(keresztbe tett kezek.) Az àldàs a kereszt àltal jän. Gal.
3:13_14, “Krisztus vàltott meg minket a tärvány àtkàtãl,
àtokkà láván árettènk; mert meg van ârva: Àtkozott mindenki,
aki a fàn fègg: Hogy az Àbrahàm àldàsa Krisztus Jázusban
legyen a pogànyokon, hogy a Szellem âgáretát elnyerjèk hit
àltal.” Àbrahàm àldàsa a kereszt àltal jätt a Pogànyokra. A
zsidãk visszautasâtottàk a keresztet, ás ezárt Jázus megkapta a
Pogàny menyasszonyt.
Tárjènk most vissza Jãzsef tärtánetáre, amint talàlkozik
testváreivel. Emlákezzènk, hogy nem az ässzes testvár jätt el.
Jãzsef tudta ezt, ás ragaszkodott hozzà, hogy mindegyik testvár
jelenjen meg elåtte, màskápp nem fedhette fel änmagàt elåttèk.
Vágèl is elhoztàk a hiànyzãt, a kis Benjamint. A kis Benjamin
volt az, Jãzsef teljes testváre, aki tæzre lobbantotta lelkát.
Amikor pedig a mi Jãzsefènk, Jázus eljän ahhoz a náphez, akik
megtartottàk Isten parancsolatait, ás akik visszamentek
Palesztinàba, akkor Lelke tæzre fog lobbani. A kis Benjamin
jelkápezi a 144 ezer Izraelitàt az egász fäldrål, akik
visszamentek Palesztinàba az å megvàltàsukárt. Ott fognak
àllni kászen arra, hogy fogadjàk az Urat, Akinek igaz ismerete
äräk Álet. Azt fogjàk mondani, “Ez a mi Istenènk, Akire
vàrtunk.” Akkor meg fogjàk làtni Åt, Akit àtszegeztek.
Rámèlettel fognak kiàltani, “Honnak vannak ezek a csçnya
sebek? Hogyan tärtánt?” Ás åk sârni, jajveszákelni fognak,
minden nemzetság kèlän, mindenki kèlän fàjdalmas
agãniàban.
Hol lesz a Pogàny Gyèlekezet, mialatt Jázus megismerteti
Magàt testváreivel? Emlákezzènk, hogy Jãzsef menyasszonya a
kát gyermekkel a palotàban voltak, mert Jãzsef parancsolt,
“Mindenki hagyjon magamra; vigyetek ki mindenkit elålem.”
Igy hàt a Pogàny menyasszony el lett relytve Jãzsef
palotàjàban. Hovà fog menni a Pogàny Gyèlekezet az
elragadtatàsban? A palotàba. A menyasszony elvátetik a
Fäldrål. Elragadtatik a nagy nyomorçsàg elål, hogy
talàlkozzon az Çrral a levegåben. Hàrom ás fál ávig, mialatt
Isten megtorlã haragja ki van äntve, a Menyasszony a Bàràny
nagy Mennyegzåi Vacsoràjàn lesz. Azutàn az Çr vissza fog
tárni, menyasszonyàt “Atyjànak hàzàban” hagyva, amâg
megismerteti Änmagàt testváreivel. Áppen ebben az idåben az
antikrisztus szävetság, melyet a zsidãk kätättek Rãmàval, fel
lesz bontva. Rãma ás szävetságesei ekkor elkèldik csapataikat,
hogy elpusztâtsàk az ässzes Istenfálå, ás Igáhez ragaszkodã
zsidãt. Amikor azonban felvonulnak a vàros ellen, hogy
elpusztâtsàk, akkor megjelenik az ágen az Ember Fiànak jele,
Aki hatalmas seregeivel jän, hogy elpusztâtsa azokat, akik a
Fäldet pusztâtjàk. Miutàn visszaverte az ellenságet, Jázus jän,
ás bemutatja Magàt a 144 ezernek. Szabadâtàsànak hatalmas
cselekedeteit làtva, most megismerik ereját. Làtva sebeit is, ás

tudva, hogy mindaddig a pillanatig visszautasâtottàk Åt, ezek
arra kásztetik åket, hogy a rámèlet fàjdalmàban sârjanak ás
fáljenek ápp çgy, amint azt rágen ált testváreik tetták, amikor
Jãzsef elått àlltak, fálve attãl, hogy meg lesznek älve. De amint
Jãzsef mondta, “Ne bànkãdjatok. Minden rendben van. Isten
mindenben benne volt. Azárt tette, hogy áletet tartson meg.”
Áppen çgy fog Jázus bákesságet, ás szeretetet szãlni felájèk.
Miárt tagadtàk meg a zsidãk Jázust? Isten mindenben
benne volt. Ez volt az egyetlen mãdja, hogy a Pogàny
menyasszonyt kihozza. Azárt halt meg a kereszten, hogy
megtartsa a Pogàny Gyèlekezet áletát.
Ez a 144 ezer nem a Menyasszonyban van. A Jel. 14:4-ben,
åk szæzeknek hâvatnak, ás kävetik a Bàrànyt, ahovà csak megy.
Az a tány, hogy nem szennyezták be magukat asszonyokkal
mutatja, hogy åk eunukok (heráltek) [Màte 19:12] Az eunukok a
menyasszonyi szobàk årzåi voltak. Åk kiszolgàlãk voltak.
Figyeljèk meg, hogy åk nem a trãnon, hanem a trãn elått
vannak. Nem, åk nem a Menyasszonyban vannak, de ott
lesznek a dicsåságes milleniumi uralkodàsban.
Ezutàn làtjuk, hogy amikor Izràelnek ezek az utolsãi
csatlakoztak az Çr szeretetáhez, ás az ellenság el lett pusztâtva,
akkor Isten el fogja kászâteni az Å szent hegyát, az Å çj
Ádenkertját a menyasszony ás a kiszolgàlãk szàmàra, a Fäldän
eltältätt ezer áves nàszçtra. Amint Àdàm ás Áva a kertben
voltak, ás nem tältätták be az ezer ávet, most Jázus, a mi utolsã
Àdàmunk, ás az Å Ávàja (az Igaz Gyèlekezet) be fogja tälteni
Isten minden tervát.
Ãh, hogy a Biblia mikánt ismátli magàt. Jãzsef ás testvárei
jelenete ismátlás elått àll, mert Jázus jän hamar.
Ás mikäzben elhagyjuk Jãzsef páldàzatàt, van mág egy
dolog, amelyet figyelmetekbe szeretnák ajànlani ezzel a
vágidåvel kapcsolatban. Idázzèk fel, hogy amikáppen Jãzsef
testvárei elått àllt akkor, amikor Benjamin nem volt velèk,
akkor tolmàcson keresztèl beszált velèk, noha jãl ismerte a
zsidã nyelvet. Testváreihez egy masik nyelven szãlt. Tudtàtok
azt, hogy az eslå Pogàny Kor (az arany fej, a Babiloni Kor) egy
falra nyelveken ârt èzenettel jàrt le? Ez a jelenlegi Kor
ugyanolyan mãdon jàr le. A nyelvek båságe ezekben a
napokban egy tovàbbi bizonyâtáka annak, hogy a Pogànyok
Ideje lejàr, ás Isten visszafordul Izràelhez.
Az Çr hamarosan jän. Az Alfa ás Omega, a Prãfáta, Pap ás
Kiràly, a Minden Mindenekben, a Seregek Ura hamarosan
eljän. Bizony jävel Uram Jázus, az Egy ás Egyedèli Igaz Isten,
Jävel hamar!
* 534 / .% - /2% 4 )-% , /2$
PÀTHMÃSI LÀTOMÀS 31
MÀSODIK FEJEZET
A PÀTHMÃSI LÀTOMÀS
Jelenásek 1:9-20
Jànos Pàthmãs Szigetán

Jel. 1:9, “Án Jànos, aki náktek atyàtokfia is vagyok,
tàrsatok is a Jázus Krisztus szenvedásáben ás kiràlysàgàban ás
tærásáben, a szigeten valák, amely Pàthmãsnak neveztetik, az
Isten beszádáárt ás a Jázus Krisztus bizonysàgtáteláárt.”
A Jázus Krisztus Szemályánek Kinyilatkoztatàsàrãl adott
làtomàsok sorozatàt Jànos akkor kapta, amikor Pàthmãs
szigetán szàmæzetását tältätte. Ez a kis sziget kb. ätven km-re
fekszik Kis-Àzsia partjàtãl az Ágei Tengeren. Mivel sziklàs ás
kâgyãktãl, gyâkoktãl ás skorpiãktãl elàrasztott, ezárt kevás
kereskedelmi ártákkel bârt, âgy a Rãmai Birodalom bèntetå
telepnek hasznàlta, ahovà a legsçlyosabb bænäzåket, politikai
foglyokat, stb. kèldte.
Figyeljèk meg, hogy Jànos çgy nevezte meg magàt a
Keresztányek felá, mint testvárt a szenvedásben. Erre az
idåszakra esett, hogy a korai egyhàz nagy èldäztetáseken ment
àt. Nem csupàn “mindenètt ellene szãltak” vallàsuknak,
hanem magukat az embereket is bebärtänäzták, ás megälták.
Jànos, sok màs tàrsàhoz hasonlãan most rabsàgban szenvedett
az Isten Igáje, ás a Jázus Krisztus bizonysàgtáteláárt. Amikor
fogsàgba zàrtàk, hiàba prãbàltàk megälni çgy, hogy
huszonnágy ãràn àt olajban fåzták. A feldèhädätt, ás tehetetlen
tisztviselåk Pàthmos szigetáre szàmæzták, mint boszorkànyt.
Isten azonban vele volt, álete megtartatott, elhagyta a szigetet,
ás visszatárt Efázusba, ahol tovàbb folytatta, mint pàsztor,
egászen halàla idejáig.
A làtomàsok, melyeket Jànos kapott, kát áv idåszakàban
adattak_Kr.u. 95-tål 96-ig. Ezek az Igáben lávå làtomàsok
käzèl a leginkàbb figyelemre máltãak. Az egász känyv
szimbãlumokban van kifejezve, ás ezárt sok kritika, ás vita
tàrgyàt kápezi. Mindamellett magàn viseli az Isten pecsátját.
Ez teszi hitelessá, ás rendkâvèl ártákessá mindazok szàmàra,
akik olvassàk, vagy figyelnek szent lapjaira.
SZELLEMBEN AZ ÇRNAK NAPJÀN

Jel. 1:10, “Szellemben voltam (vagy Lálekben a Kàroli
szerint) az Çrnak Napjàn ás hallottam magam mägätt egy nagy
hangot, mint egy trombitàát.”
“Szellemben voltam.” Hàt nem gyänyäræ ez? Ã, án
szeretem ezt. Ezeket a szavakat hâvhatnànk âgy is, “A
Keresztányság álet egásze.” Ha Keresztánykánt szàndákozunk

álni, akkor az Å Szellemáben kell, hogy legyènk. Jànos nem
arrãl beszált, hogy sajàt szellemáben volt. Az nem hozta volna
ezeket a làtomàsokat. Az Isten Szelleme kellett hozzà. Isten
Szellemánek kell velènk is lenni, màskápp minden
eråfeszâtásènk hiàbavalã. Pàl mondta, “Imàdkozom a
Szellemben, ánekelek a Szellemben, ás álek a Szellemben.” Ha
van valami jã, amely hozzàm jän, annak a Szellem àltal
kinyilatkoztatottnak kell lennie, az Ige àltal megeråsâtve, ás
azon eredmányek àltal szemmellàthatãvà táve, amelyeket hoz.
Olyan biztosan, ahogy Jànosnak szèkságes volt a Szellemben
lennie ahhoz, hogy ezeket a hatalmas kinyilatkoztatàsokat
megkapja frissen Jázustãl, çgy nekènk is szèkságes a
Szellemben lennènk, hogy megártsèk a kinyilatkoztatàsokat,
amelyeket Isten nekènk adott az Å Igájáben, hogy azok àltal
áljènk, mivel ez ugyanaz a Szellem.
Názzèk meg ezt ilyen mãdon. Nagyon is sokan olvassàk a
Bibliàt, ahol ezt mondja az Ap.csel. 2:38-ban, “Tárjetek meg, ás
keresztelkedjetek meg mindnyàjan a Jázus Krisztusnak
Neváben a bænäknek bocsànatjàra; ás veszitek a Szent Szellem
ajàndákàt,” ás csak çgy, tovàbb mennek. Nem làtjàk. Ha làtnàk
a Szellembe valã bekerèlás àltal, akkor tudnàk, hogyha a Szent
Szellemet akarjàk venni, ahhoz elåszär szèkságes megtárni, ás
megkeresztelkedni az Çr Jázus Neváben, ás azutàn Isten màr
käteles betälteni az Å Igáját çgy, hogy betälti åket Szent
Szellemmel. Åk soha nem mennek be az Çr Szellemábe, mert
màskápp pontosan az tärtánne velèk, amit az Ige mond.
Imàdkozzatok Istenhez az Å Szelleme àltal valã
kinyilatkoztatàsàárt. Ez az elså lápás. Menjetek be a Szellembe.
Hadd hasznàljak egy màsik illusztràciãt. Tegyèk fel, hogy
gyãgyulàsra van szèkságetek. Mit mond az Ige? Persze mi ezt màr
szàmtalanszor olvastuk, de käzben nem mentènk be a Szellembe.
Kártèk Istentål az Å Szellemát azárt, hogy ennek valãsàgos
igazsàgàra megtanâtson bennènket? Mert ha igen, akkor hâvtuk
volna a váneket, megvallottuk volna bæneinket, megkentek volna,
imàdkoztak volna ártènk, ás ezzel kász is lenne. Esetleg nem jän
rägtän, de az Å Szellemáben az màr meg is tärtánt. Nincs màs
fellebbezási bârãsàg. Isten be fogja teljesâteni az Å Igáját. Ã,
nekènk szèkságes bemenni a Szellembe, ás aztàn dolgok tärtánni
fognak. NE MENJÈNK ÀT ELÅSZÄR A CSELEKEDETEKEN.
MENJÈNK BE A SZELLEMBE ÁS AZUTÀN MENJÈNK ÀT A
CSELEKEDETEKEN, ÁS NÁZZÈK, AMIT ISTEN TENNI FOG.
Megfigyeltátek màr valaha, hogy a vilàg mikánt megy bele
azon dolgok szellemábe, melyek a vilàgban vannak? Mennek az
å labdajàtákaikra, sportesemányeikre, ás tàncaikra. Åk
belápnek annak szellemábe. Nem çgy èlnek ott, mint falra
festett viràgok, vagy mint rági elszàradt vesszåk. Åk egybål
belápnek a dolgok árzásábe ás a dolgok rászává vàlnak. De, ã,
hogy mennyire gyælälik a Keresztányeket azárt, mert åk

bemennek az Isten Igájánek Szellemábe. Bennènket åk
fanatikusoknak ás szent-hempergåknek neveznek. Semmi
nincs, amit meg ne tennánek annak árdekáben, hogy
gyæläletèket, ás nemtetszásèket kimutassàk. Ti azonban ne
vegyetek errål tudomàst. Vàrhatjàtok, tudva hogy honnan jän.
Csak menjetek tovàbb ás menjetek be az imàdat Szellemábe.
A mi szellemènk tiszta. Friss. Valãsàgos. Jãzan ás komoly,
de mindazonàltal tele az Çr ärämável. A Keresztánynek ápp
çgy kellene dçskàlni ás ärämmel telve lenni az Çrban amikánt
a vilàg teszi, amikor âzlelgeti ás gyänyärkädik sajàt
kedvteláseiben. Mind a Keresztány mind a vilàg, emberi
lányek; mindkettånek árzásei vannak. A kèlänbság az, hogy a
Keresztányek szâve ás árzásei tisztàn a Dicsåság Ura, ás az Å
szeretete irànt lobog, mâg a vilàg a testát elágâti ki.
Most itt azt mondja, hogy Jànos Szellemben volt az Çr
Napjàn.
Ã, hàt igen, itt van egy olyan vers, amely valãban okoz egy
kis názeteltárást. Nem mintha szèkságes lenne, vagy kellene,
hogy okozzon, de náhànyan egyszeræen nem làtjàk, hogy az Ige
valãjàban mit mond.
Elåszär is talàlunk náhàny nagyszeræ embert, akik az Çr
Napjàt a Szabbat Napjànak hâvjàk, ás ez szàmukra a Szombat.
Azutàn ott vannak màsok, akik az Çr Napjàt Vasàrnapnak
hâvjàk, amely a hát elså napja. De hogyan lehetne egyik is, vagy
akàr a kettå ässzeadva is, amikor Jànos a Szellemben volt,
mikäzben kapta azokat a làtomàsokat kát áven àt. Ami
tánylegesen tärtánt, az az volt, hogy Jànos el volt ragadva a
Szellembe, ás àt lett vitetve az Çr Napjàba, amely mág majd
eljävendå. A Biblia beszál az Çrnak Napjàrãl, amelynek a
jävåben kell lennie, ás Jànos most làtja annak a jävåbeni napnak a
dolgait. Käzben azonban, csakhogy ártelmènket megnyugtassuk,
àllapâtsuk meg pontosan, hogy mi is ez a Szabbat ma.
A Szabbat, ahogy ezt az Çj Szävetságbål tudjuk, NEM egy
bizonyos napnak a megtartàsàt jelenti. Egyàltalàn semmilyen
parancsolatunk nincs arra, hogy a Szombatot tartsuk meg a
Szabbatnak, ás arrãl sincs parancsolatunk, hogy a hát elså
napjàt tartsuk meg, amely a Vasàrnap. Ime, itt van a
Szabbatnak az igazsàga, amely “nyugalmat” jelent. Zsid.4:8,
“Mert hogyha Jázus [Jãzsuá] nyugalmat adott nekik (vagy
nyugalmi napot), akkor nem beszált volna Å azutàn egy màsik
naprãl. Annakokàárt marad egy nyugalma (Szabbat
megtartàsa) az Isten nápánek. Mert aki bement az å
nyugalmàba, az megszænt a sajàt cselekedeteitål, amikáppen
Isten is megszænt a Sajàtjàtãl.” Hallottàtok a kulcs-szakaszt a
vers utolsã rászáben? “Isten megszænt a Sajàt cselekedeteitål.”
Isten Izràelnek oda adta a hetedik napot az å Szabbatjukra, az
Å Sajàt munkàjànak emlákáre, amely munka soràn az Çr

teremtette a vilàgot ás mindazt ami benne van, ás azutàn
megàllt teremteni. Megszænt az Å munkàit vágezni. Pihent. Az
nagyon jã volt, hogy Isten odaadta a Szabbat nyugalmàt az
embereknek, akik egy idåben mind egyètt voltak, ás âgy
mindnyàjan meg tudtak tartani egy bizonyos napot. Manapsàg
a fál vilàg vilàgosban van, mâg a màsik fele sätátságben, âgy
tehàt egyàltalàn nem mækädne. Ez azonban csak a termászeti
oldalrãl indokolja.
Názzèk meg, hogy mit tanât a Biblia errål a Szabbat
nyugalomrãl. “Mert aki bement az å nyugalmàba.” Ez a
bemenás nem csupàn bemenás, hanem bentmaradàs is a
nyugalomba. Ez egy ‘äräk nyugalom’, amelynek a hetedik nap
csupàn jelkápe. A ‘hát’ az beteljesedás. A ‘Nyolc’ çjra az ‘elså’
nap. Jázus feltàmadàsa a hát elså napjàn volt, ás akkor adott
nekènk äräk áletet ás äräk Szabbat-nyugalmat. Âgy làthatjuk,
hogy Isten miárt nem adhatott nekènk egy bàrmilyen bizonyos
napot a hátbål, mint Szabbatot (nyugalmat). Mi ‘bementènk’,
ás ‘benne maradunk’ a mi nyugalmunkban, amit Izràel nem
tudott megtenni, mivel az igazi valãsàgnak, amit mi álvezènk,
nekik csak az àrnyáka volt. Miárt mennánk vissza az
àrnyákhoz, amikor nekènk most meg van a valãsàg?
Hogy mikánt kapjuk meg ezt a nyugalmat, vagy folyamatos
Szabbatot, azt Jázus meghâvàsànàl làthatjuk. Å ezt mondta a
Màtá 11:28,29-ben, “Jåjjetek Hozzàm mindnyàjan, akik
megfàradtatok ás megterheltettetek, ás Án nyugalmat adok
nektek. Vegyátek fäl magatokra az Án igàmat, ás tanuljàtok
meg Tålem;^ás nyugalmat (vagy a Szabbat megårzását, nem
egy nap, hanem äräkkávalã álet, szabbat) talàltok a ti
lelkeiteknek.” Nem szàmât, hogy mennyi ideig fàradoztatok
bæneitek terhe alatt, akàr tâz, harminc, vagy ätven ávet, vagy
täbbet, jäjjetek a ti fàradt, kimerèlt áletetekkel, ás meg
fogjàtok talàlni az Å nyugalmàt (az igaz Szabbatot). Jázus
nyugalmat fog adni nektek.
Pontosan tehàt mi az a nyugalom, amelyet Jázus adni fog?
Ázs. 28:8-12, “Mert minden asztal telve undok okàdàssal, çgy
hogy hely sincs a nálkèl. Kit fog az Çr tudomànyra tanâtani? A
tanâtàst kivel árteti meg? A tejtål elszakasztottakkal-á, ás a
csecstål elvàlasztottakkal-á? Mivel parancsra çj parancs,
parancsra çj parancs, szabàlyra çj szabàly, szabàlyra çj
szabàly; itt egy kicsi, ott egy kicsi: Ezárt dadogã ajakkal ás
idegen nyelven fog szãlni e náphez. Å, Aki ezt mondà nákik: Ez
a nyugalom (Szabbat), hogy nyugtassàtok meg a megfàradottat
(vagy hogy tartsàk meg az Çr Szabbatjàt); ás ez a pihenás! Ás
nem akartàk hallani!” Ime pontosan itt van ez megprãfátàlva
Ázsaiàsnàl. Ás kb. 700 ávvel kásåbb beteljesedett Pènkäsdkor,
amikor åk mind betältekeztek a Szent Szellemmel pontosan
çgy, ahogy az meg lett mondva. Ez az igazi Szabbat, amely
meg lett âgárve. Âgy azutàn amikor åk be lettek tältve a Szent

Szellemmel, akkor megszæntek az å vilàgi cselekedeteiktål,
vilàgi tetteiktål, gonosz çtjaiktãl. A Szent Szellem gondjaiba
vette áletèket. Åk bementek a nyugalomba. Itt van a ti
nyugalmatok. Ez a ti Szabbatotok. Ez nem egy nap, sem egy áv,
hanem az äräkkávalãsàg, a Szent Szellemben valã betältás ás
àldàs àltal. Ez az, hogy ti megszèntäk, ás Isten teszi. Ez Isten
bennetek, Aki akar ás vágzi az Å jãkedve szerint.
Hadd tegyek mág egy megjegyzást a Szombatistàkrãl, akik
azt àllâtjàk, hogy mi a hát rossz napjàn gyælènk egybe, amikor
Vasàrnapnak, a hát elså napjàn tartjuk ässzejävetelènket. Ime
itt van az, amit Justin mondott a màsodik szàzadban.
“Vasàrnap mindenki ässzejävetelt tart, akik vàrosokban ás
falvakban laknak, ás felolvasnak egy rászt az apostolok
megemlákezáseibål, ás âràsaibãl mindaddig, amâg az idå
megengedi. Amikor a felolvasàs befejezådätt, az elnäk egy
elåadàsban intáseket ás buzdâtàsokat ad azárt, hogy azokat a
nemes dolgokat utànozza. Ezek utàn mi mindnyàjan felàllunk
käzäs imàra. Az ima vágán, amint leârtuk, kenyeret ás bort
tesznek elánk, majd hàlaadàs kävetkezik, amire a gyèlekezet
“Àmen”-nel vàlaszol. Azutàn a diakãnusok kiosztjàk
mindenkinek a rászát, a tàvollávåknek pedig elviszik a hàzàba.
Azutàn pedig a gazdagok, ás akik hajlandãak pánzbeni
hozzàjàrulàsukat adjàk szabad akaratuk szerint, ezt a gyæjtást
az elnäknál helyezták el, aki ebbål làtja el az àrvàkat,
äzvegyeket, foglyokat, szèkságben lávå idegeneket.” Âgy
làthatjuk, hogy azok akik azt àllâtjàk, hogy a korai gyèlekezet
folytatta a zsidã tradâciãt, ás âgy a hát utolsã napjàn gyæltek
ässze, hàt åk nagyon tàjákozatlanok abban, amit a tärtánelem
tánylegesen tançsât, ás ennálfogva nem máltãak a bizalomra.
Ã, bàrcsak az Çrhoz jännánek az emberek ás megtalàlnàk
ezt a nyugalmat. Minden szâvben van egy kiàltàs ezutàn a
nyugalom utàn, de a täbbság nem ismeri a vàlaszt. Âgy hàt
megprãbàljàk lecsillapâtani ezt a kiàltàst olyan vallàsos
elemekkel, mint bizonyos napok megtartàsa, vagy felekezeti
hitvallàsoknak, dogmàknak az elfogadàsa. Amikor azonban
ezekkel kudarcot vallanak, akkor sokan megprãbàlkoznak az
ivàssal, mulatozàssal ás mindenfále fizikai tçllápássel azt
gondolvàn, hogy a vilàgi ärämäk nyçjthatnak valamilyen
kielágèlást. De az ilyenekben nincs nyugalom. Åk
dohànyoznak ás tablettàkat szednek, hogy idegeiket
megnyugtassàk. Fäldi adagokban azonban nincs nyugalom.
Nekik Jázusra van szèkságèk. A mennyei gyãgyszerre van
szèkságèk, a Szellem nyugalmàra.
Aztàn a legtäbb käzèlèk gyèlekezetbe jàr vasàrnaponkánt.
Ez jã, de nekik mág ott sincs elkápzelásèk arrãl, hogy mikánt
käzeledjenek Istenhez ás hogyan imàdjàk Åt. Jázus azt mondta,
hogy az igaz imàdat Szellemben ás igazsàgban van, Jànos 4:24.
De milyen fajta imàdatot kaphatunk egy olyan gyèlekezetben,

amely annyira keveset tud Istenrål, hogy karàcsonykor egy
Mikulàst, hçsvátkor pedig tapsifèleseket tesz be? Honnan
vetták ezeket? A pogànyoktãl kaptàk ás azutàn a gyèlekezeti
tanâtàs rászává tetták. De ha valaki az Çrhoz fordul ás
betältekezik a Szent Szellemmel, akkor megszænik az ilyen
dolgoktãl. Lelkáben nyugalom lesz. Elkezd valãban álni, ás
Istent szeretni ás imàdni.
Menjènk most vissza a mi Âràsunkhoz. Mi tudjuk, hogy mi
nem az Çr Napja. Ha az nem Szombat, vagy Vasàrnap, akkor
mi az? Nos, fejezzèk ki a kävetkezå káppen. A ma az
bizonyosan nem az Çrnak Napja. Ez embernek a napja. Ember
tevákenyságe, ember cselekedete, ember gyèlekezete, az imàdat
emberi elkápzeláse, ember mindene, mert ez az ember vilàga
(kozmos). DE AZ ÇRNAK NAPJA ELJÄN. Igen, eljän. Csupàn
arrãl van szã, hogy Jázus Krisztus Kinyilatkoztatàsànak ebben
az idejáben Jànos felvátetett a Szellem àltal, ás àtvitetett a
Szellem àltal arra a Nagy Napra, amely eljävendå. Az Çrnak
Napja akkor van, amikor az emberek napjai váget árnek. E
vilàg orszàgaibãl akkor a mi Istenènk orszàgai lesznek. Az Çr
napja akkor van, amikor az âtáletek esnek, ás azutàn jän a
millenium. Jelenleg a vilàg azt csinàl a Keresztányekkel, amit
akar. Mindenfále gonosz nevekkel illeti ás kifiguràzza åket. Jän
azonban a nagy ás nevezetes nap, amikor sârni ás zokogni
fognak, mert eljän a Bàràny haraggal, hogy megâtálje a vilàgot.
Ez az, amikor az igazaknak meg lesz a napjuk az Çrral, mert a
gonoszok el fognak ágni, ás az igazak àtsátàlnak a gonoszok
hamujàn a milleniumba. Malakiàs 4:3, “Ás száttapodjàtok a
gonoszokat, ás porrà lesznek làbaitok nyomàsa alatt azon a
napon, amelyet Án szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.”
A HANG AMELY OLYAN MINT EGY TROMBITÀÁ
Jel. 1:10 “^Ás hallák hàtam megett nagy szãt, mint egy
trombitàát.” Jànos a Szellemben volt, ás amikor benne volt, å
làtta az Çr Jázus nagy, ás csodàlatos napjàt, ás az Å ässzes
szent hatalmàt. A jävå elkezdett kitàrulni, mert Isten áppen
tanâtani akarta. Jànos nem mondta, hogy az egy trombita volt.
Az olyan volt, mint egy trombita. Na màr most, amikor egy
trombitàt megfçjnak, akkor ott van valami sèrgåság. Ez olyan,
mint a hârnäk, a kiràly kèldättje, amikor a náphez jän. Å
megfçj egy trombitàt. Az egy sèrgås hâvàs. Az emberek
ässzegyælnek, hogy figyeljenek. (Izràel mindig trombitaszãra
volt ässzegyæjtve.) Valami fontos dolog kävetkezik.
“Figyeljetek erre.” Tehàt ennek a hangnak ugyanolyan
sèrgåssági felhâvàsa volt, mint a trombitànak. Tiszta ás erås
volt, valamint riasztã ás ábresztå. Ãh, bàrcsak çgy hallanànk
Isten hangjàt ma, mint egy trombitàt, mert az az ‘Evangálium
Trombitàja’, amely zengi a ‘Prãfácia Szavàt’ azárt, hogy

felhâvja figyelmènket, ás felkászâtsen bennènket arra, ami a
fäldre jän.
PARANCS AZ ÂRÀSRA
Jel. 1:11, “Amely ezt mondja vala: Án vagyok az Alfa ás az
Omega, az Elså, ás az Utolsã; ás: Amit làtsz, ârd meg känyvben,
ás kèldd el a hát gyèlekezetnek, amely Àzsiàban van,
Efázusban, Smirnàbàn, Pergàmumban, Thiatiràban,
Sàrdisban, Filadelfiàban ás Laodiczeàban.” Âme itt van. Az
Elså ás az Utolsã, az Alfa ás az Omega: ez MIND az. Az egy
igaz Isten. Az Isten Hangja ás Igáje. A valãsàg ás az igazsàg
käzel van. Milyen nagyszeræ dolog a Szellemben lenni. Ã, az
Isten jelenlátáben lenni, ás hallani Tåle^ “Amit làtsz, ârd le
egy känyvbe, ás kèldd el a hát gyèlekezethez.” Az a hang,
amely Isten Igáját az Áden Kertjáben, ás a Sinai Hegyen
harsogta, ás amely hang a Megdicsåèlás Hegyán täkáletes
dicsåságben szintán hallhatã volt, most mágegyszer felharsant,
ás ez alkalommal a hát gyèlekezethez szãlt egy teljes, ás vágså
kinyilatkoztatàssal Jázus Krisztusrãl.
“Ârd le a làtomàsokat, Jànos. Kászâts azokrãl feljegyzást
azoknak a koroknak, amelyek kävetkeznek, mert ezek olyan
igaz prãfáciàk, amelyeknek be KELL teljesednièk. Ârd le
ezeket, ás kèldd ki, ismertesd åket.”
Jànos felismerte azt a hangot. Ãh, ti fel fogjàtok ismerni
azt a hangot, amikor Å szãlât, ha az Ävái käzèl valãk vagytok.
AZ ARANY LÀMPATARTÃK
Jel. 1:12, “Megfordulák, hogy làssam a szãt, amely velem
beszále; megfordulvàn pedig, làták hát arany gyertyatartãt.”
Jànos nem azt mondta, hogy azárt fordult meg, hogy làssa azt,
akinek a szavàt hallotta, hanem megfordult, hogy làssa a szãt.
Ãh, nekem ez tetszik. Å megfordult, hogy làssa a szãt. A szã ás
a szemály egy ás ugyanaz. Jázus az IGE. Jànos 1:1-3,
“Kezdetben vala az Ige, ás az Ige vala az Istennál, ás Isten vala
az Ige. Ez kezdetben az Istennál vala. Minden Å àltala lett ás
Nàla nálkæl semmi sem lett, ami lett.” Ha valaha is eljutsz oda,
hogy valãban làtod az Igát, akkor Jázust fogod làtni.
Amikor Jànos megfordult, akkor làtta a hát arany
gyertyatartãt. Valãjàban azok àllãlàmpàk voltak. A 20. versnek
megfelelåen pedig azok a hát gyèlekezet: “a hát gyertyatartã,
amit làttàl, azok a hát gyèlekezet.” Annak árdekáben, hogy a
gyèlekezeteket kápviselják, aligha lehettek gyertyàk. Hiszen egy
gyertya csak egy ideig ág, ás azutàn leág. Elhal. Nincs belåle
semmi. Az àllãlàmpàk azonban egy olyan tartãs tulajdonsàggal
rendelkeznek, amely a gyertyàkban nem talàlhatã meg.
Ha akartok egy csodàlatos kápet kapni a làmpàrãl, akkor

olvassatok rãla a Zakariàs 4:1-6-ban, “Majd visszatáre az
angyal, aki beszál vala velem, ás felkälte engem, mint mikor
valaki àlmàbãl kältetik fel. Ás mondà nákem: Mi làtsz te? Ás
mondàm: Làtok âmá egy merå arany gyertyatartãt, teteján az
olajtartãja, rajta pedig annak hát szävátneke, ás a hát cså a
szävátnekekhez, amelyek a teteján vannak; Ás mellette kát
olajfa: az egyik az olajtartã jobb oldalàn, a màsik pedig annak
bal oldalàn. Ás felelák, ás mondàm az angyalnak, aki beszál
vala velem, mondvàn: Mik ezek, Uram? Ás felele az angyal, aki
beszál vala velem, ás mondà nákem: Hàt nem tudod-á, mik
ezek? Ás mondàm: Nem, Uram! Ás felele, ás szãla nákem,
mondvàn: Az Çrnak beszáde ez Zorobàbelhez, mondvàn: Nem
eråvel, sem hatalommal, hanem az Án ‘Lelkemmel!’ Azt
mondja a Seregeknek Ura.” Âme, itt van egy màsik làmpa tiszta
aranybãl. Ragyogva ág, mert båven van benne olaj, amelyet a
kát olajfàtãl kap, amelyek mindkát oldalàn àllnak. A kát fa
kápviseli az Ã ás az Çj Szävetságet, ás persze az olaj, a Szent
Szellemet jelkápezi, Aki egyedèl adhatja meg az Isten
vilàgossàgàt az embereknek. Az angyal, aki Zakariàshoz
beszált, annyit mondott valãjàban, mint, “ez, amit làtsz, azt
jelenti, hogy a gyèlekezet semmit nem tud vághez vinni a sajàt
hatalmàval, ás erejável, hanem csak a Szent Szellem àltal.”
Most vizsgàljuk meg ezt az àllãlàmpàt. Figyeljátek meg,
hogy van neki egy nagy edánye, vagy tartàlya, amely a
käzpontjàban van hát karnak, amelyek belåle àgaznak ki. Ez
az edány meg van tältve olivaolajjal, amely àtfolyik azon a hát
làmpabálen, amelyek a hát karban vannak elhelyezve. Ez
ugyanaz az olaj, amely a hát cså vágán ág ás vilàgossàgot ad. Ez
a vilàgosssàg soha nem aludt ki. A papok folyamatosan
äntätták az olajat a tartàlyba.
A làmpàt egy speciàlis mãdon gyçjtottàk meg. Elåszär, a
pap tèzet vett a szent oltàrrãl, amelyet eredetileg Isten tèze
gyçjtott meg. Elåszär is å azt a làmpàt gyçjtotta meg, amely az
edány teteján volt. Ezutàn å az elså làmpa làngjàval gyçjtotta a
màsodik làmpàt. A harmadik làmpa a màsodik làmpa tèzátål
kapta a tèzát, ás ugyançgy a negyedik a harmadiktãl, ás âgy
tovàbb mindaddig, mâg mind a hát làmpa nem ágett. Ez a szent
tæz az oltàrtãl, amint làmpàtãl làmpàra haladt, egy csodàlatos
jelkápe a Szent Szellemnek a Hát Gyèlekezeti Korban.
Pènkäsd eredeti kiäntáse (amely kiäntás käzvetlenèl a
Kegyelem Szákán èlå Jázustãl jätt) felruhàzza az Å
Gyèlekezetát mind a hát koron àt, ás täkáletesen bemutatja,
hogy Jázus Krisztus ugyanaz tegnap, ás ma, ás mindäräkká, az
Å lányegáben, ás çtjaiban soha meg nem vàltozã Isten.
A Jànos 15-ben Jázus azt mondta, “Án Vagyok a Szålåtå, ás
ti vagytok az àgak.” Å a få Szålåtå, amely az eredeti gyäkárbål
jän ki, az eredeti magbãl, amelyben az álet van. Na màr most, a
szålåtå nem hoz gyèmälcsät, hanem a szålåvesszåk. Figyeljátek

meg ezt: Vehettek egy citrusfàt, mint egy narancsfàt, ás
beolthattok abba egy grape-fruit-àgat, citromàgat, tangelãàgat
ás màs effáláket, ás mindazok az àgak nåni fognak. Azok a
beoltott àgak azonban nem fognak narancsot teremni. Nem
uram. A cirtomàg citromot fog teremni, a grapefruit-àg
grapefruitot fog teremni ás âgy tovàbb. Pedig azok az àgak a
fàban lávå áletbål fognak fejlådni. Ha azonban az eredeti fa
sajàt maga egy màsik àgat fog hajtani, akkor az egy narancsàg
lesz, ás narancsot fog teremni. Miárt? Azárt, mert az àgban lávå
álet ás a tärzsben lávå álet azonos, mâg ez a beoltott àgaknàl
nem âgy volt. Azoknak a beoltott àgaknak egy màs fajta áletbål
volt az eredetèk, egy màsik fàtãl, màs gyäkárbål, màsik
magbãl. Ãh, åk minden tovàbbi nálkèl gyèmälcsäket fognak
teremni, de nem fognak narancsot teremni. Nem tudnak, mert
nem az eredetibål vannak.
Ez az, ahogy a gyèlekezet van. A szålåtå meg lett metszve,
ás az àgak be lettek oltva. Beoltottak Baptista àgakat,
Metodista àgakat, Presbiteriànus àgakat, Pènkäsdi àgakat. Ás
azok az àgak teremnek Baptista, Metodista, Pènkäsdi ás
Presbiteriànus gyèmälcsäket. (Felekezeti magok, amelyekbål
åk a gyèmälcseiket termik.) Ha azonban a szålåtå valaha is egy
màsik àgat hajt, akkor az az àg pontosan olyan lesz, mint maga
a szålåtå. Ugyanolyan fajta àg lesz, mint amilyen Pènkäsdkor
termett. Nyelveken fog szãlni, prãfátàlni fog, ás benne lesz a
feltàmadott Jázus Krisztus ereje, ás jelei. Miárt? Azárt, mert
magànak a szålåtånek a termászetes eråforràsaibãl fejlådik.
Làtjàtok, az nem beoltva lett a szålåtåbe; az benne
SZÈLETETT, a szålåtåbe. Amikor azok a màsik vesszåk bele
lettek oltva, akkor az egász, amit tenni tudtak az volt, hogy
sajàt gyèmälcseiket teremják, mivel nem abbãl a szålåtåbål
szèlettek. Åk nem ismerik az eredeti áletet, sem az eredeti
gyèmälcsät. Nem ismerhetik, mert nem attãl szèlettek. Ha
azonban attãl szèlettek volna, akkor ugyanaz az álet, amely az
eredeti szàrban (Jázusban) volt, àtment volna rajtuk ás
megnyilvànult volna àltaluk. Jànos 14:12, “Bizony, bizony
mondom náktek, aki hisz Ánbennem, az is cselekszi majd azokat
a cselekedeteket, amelyeket Án cselekszem; ás nagyobbakat is
cselekszik azoknàl, mert Án az Án Atyàmhoz megyek.”
Felekezetek, amelyek ember àltal vannak igazgatva, nem
szèlethetnek Istentål; mert a Szellem az, ás NEM EMBER, Aki
áletet ad.
Milyen fellelkesâtå arra a hát làmpàra gondolni, amelyek
áletet ás vilàgossàgot szâvnak a få edány eråforràsàbãl, mivel
kanãcaik bele vannak màrtva. Minden gyèlekezeti kor hârnäke
itt àbràzolva van. Álete tæzben van a Szent Szellemmel.
Kanãca (álete) be van merâtve Krisztusba. Azon a kanãcon àt
magànak Krisztusnak az áletát szâvja, ás azàltal vilàgossàgot
ad ki a gyèlekezetnek. Milyen fajta vilàgossàgot ad? Ugyanazt

a vilàgossàgot, amely az elså làmpàban volt. Ás vágig minden
koron àt, az utolsã napok hârnäkánek jelenvalã idejáig ugyanaz
az álet, ás ugyanaz a vilàgossàg nyâlvànul meg egy álet àltal,
amely el van relytve Krisztussal Istenben.
Nem csupàn a hârnäkrål beszálhetènk âgy, hanem minden
igazi hâvå is dràmaian meg van itt rajzolva. Åk mindannyian
ugyanabbãl az eråforràsbãl tàplàlkoznak. Mindannyian
ugyanabba az edánybe lettek belemàrtva. Sajàt maguk
szàmàra meghaltak ás áletèk el van rejtve Krisztussal Istenben.
Åk be vannak pecsátelve a Szent Szellem àltal. Efázus 4:30, “Ás
ne szomorâtsàtok meg az Istennek Szent Szellemát, amellyel el
vagytok pecsátelve a megvàltàs napjàra.” Senki nem
ragadhatja ki åket az Çr kezábål. Az å áletèket nem lehet
megbabràlni. A làthatã álet ág, fánylik, vilàgossàgot, ás a Szent
Szellem megnyilvànulàsait adja. A belså, làthatatlan álet
Istenben van elrejtve, ás az Çr Igáje àltal van tàplàlva. Sàtàn
nem árintheti åket. Mág a halàl sem árintheti åket, mert a halàl
elveszâtette fullànkjàt; a sâr elvesztette gyåzelmát. Hàla legyen
Istennek, mert az å gyåzelmèk az Çr Jázus Krisztusban, ás Å
àltala van. Àmen ás àmen.
TÄBBÁ NEM A PAP

Jel. 1:13, “Ás a hát gyertyatartã käzätt hasonlãt az Ember
Fiàhoz, bokàig árå ruhàba ältäzve, ás mellánál aranyävvel
kärèlävezve.”
Itt àll Å, Aki hasonlã az Embernek Fiàhoz. Amint a dràgakå
a gyærære valã feleråsâtás àltal van ákesâtve, çgy van Å
megdicsåâtve a gyèlekezetek käzepette. Ez az Çr Napja; mert
Jànos nem çgy làtja Åt ott àllni, mint egy papot, hanem mint az
eljävendå Bârãt. Az arany äv täbbá màr nem a dereka kärèl van,
ahol a papnak kell viselnie, amikor Istennek szolgàl a
Legszentebb Helyen, hanem most màr a vàllai kärèl van, mivel
Å most màr nem a pap, hanem a BIRÃ. Most teljesedett be a
Jànos 5:22, “Mert az Atya nem âtál senkit, hanem àtadott minden
âtáletet a Fiçnak.” Szolgàlata àt lett adva. Váge a papsàgnak. A
prãfácia napjai befejezådtek. Å ott àll felältäzve, mint a BIRÃ.
SZEMÁLYÁNEK HÁTSZERES DICSÅSÁGE

Jel. 1:14-16, “Az Å feje pedig, ás a haja fehár vala, mint a
fehár gyapjç, mint a hã; ás a szemei olyanok, mint a tæzlàng. Ás
làbai hasonlãak valànak az izzã fányæ árchez, mintha
kemencáben tèzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a
sok vizek zçgàsa. Vala pedig a jobb kezáben hát csillag; ás a
szàjàbãl kátálæ áles kard jå vala ki; ás az Å orcàja, mint a nap,
amikor fánylik az å erejáben.”
Milyen mályrehatã ás megihletå volt Jázus megjelenáse

Jànos szàmàra, aki szàmæzetásben volt az Isten Igáje miatt, ás
âme, az ÁLÅ IGE most ott àll elåtte. Milyen egy megvilàgâtã
làtomàs, hiszen minden àbràzolã tulajdonsàgnak van egy
jelentåságe. Micsoda kinyilatkoztatàs ez, az Å dicsåságes
Lányárål.
1. Haja Fehár, mint a Hã
Jànos elåszär veszi ászre, ás emlâti az Å hajànak fehárságát.
Fehár volt, ás fányes, mint a hã. Ez nem az Å kora miatt volt.
Ãh, nem. A brilliànsan fehár haj nem a koràt jelzi, hanem a
tapasztalatàt, árettságát ás bälcsesságát. Az Äräkkávalã
Szemály nem äregszik. Istennek mi az idå? Az idå keveset
jelent Istennek, de a bälcsesság sokat. Ez olyan, mint amikor
Salamon Istentål bälcsesságet kárt, hogy Izràel nápát âtálni
tudja. Most Å jän, a fäld Bâràja. Å bälcsessággel lesz
megkoronàzva. Ez az, amit a fehár ás ragyogã haj jelez.
Názzátek meg ezt a Dàn. 7:9-14-ben, “Názám, mâg kiràlyi
szákek tátetánek, ás az Äreg Korç leèle, ruhàja hãfehár, ás
fejánek haja, mint a tiszta gyapjç; száke tèzes làng, Ennek
kerekei ágå tæz; Tæzfolyam foly ás jå vala ki az Å szâne felål;
ezerszer ezren szolgàlànak Náki, ás tâzezerszer tâzezren àllànak
elåtte; âtálåk èlánek le, ás känyvek nyittatànak meg. Názám
akkor a nagyzã beszádek hangja miatt, amelyeket a szarv
szãla; názám, mâg megäleták az az àllat, ás az å teste elvesze, ás
tæzbe vetteták megágetásre. A täbbi àllatoktãl is elváteták az å
hatalmok; de ideig-ãràig tartã álet adaták nákik. Làtàm
ájszakai làtàsokban, ás âmá az ágnek felhåiben, mint valami
Emberfia jåve; ás máne az Äreg Korçhoz, ás eleibe vivák Åt. Ás
ada Náki hatalmat, dicsåságet ás orszàgot, ás minden náp,
nemzet ás nyelv Náki szolgàla; az Å hatalma äräkkávalã
hatalom, amely el nem mçlik, ás az Å orszàga meg nem
rontatik.” Âme itt van. Dàniel làtta Åt a fehár hajjal. Å volt a
Bârã, Aki kinyitotta a känyveket ás azokbãl âtált. Dàniel làtta
Åt jänni felhåkben. Ez pontosan az, amit Jànos làtott.
Mindketten làttàk Åt, pontosan ugyançgy. Åk làttàk a Bârãt,
az Å bârãi ävável a vàllai kärèl, amint ott àll tisztàn, ás szentèl,
tele bälcsessággel, ás teljes mártákben kápesâtve arra, hogy
igazsàgban megâtálje a vilàgot. Hallelujah.
Mág a vilàg is megárti ezt a jelkápet, mert a rági idåkben
amikor a bârã megjelent, ás ässzehâvta a tärványszáket, akkor
fehár parãkàt, ás egy hosszç palàstot vett fel, melyek az å teljes
felhatalmazàsàt jelentetták (fejtål làbig árå palàst) arra, hogy
igazsàgot szolgàltasson.
2. Szemei mint a Tæz
Gondoljàtok el. Azok a szemek, amelyek a bànatnak ás
sajnàlatnak kännyeitål egykor el voltak homàlyosodva. Azok a
szemek, melyek szànalomtãl sârtak a Làzàr sârjànàl. Azok a
szemek, amelyek nem làttàk azoknak a gyilkosoknak a

gonoszsàgàt, akik Åt a keresztre akasztottàk, hanem
fàjdalmasan felkiàltott, “Atyàm, bocsàss meg nekik.” Most
azok a szemek egy tæznek làngjai, a Bârãnak a szemei, Aki meg
fog fizetni azoknak, akik visszautasâtottàk Åt.
Minden emberi árzelem käzèl, amelyeket Å kinyilvànâtott
akkor, amikor az Embernek Fiakánt megjelent, a legmályebb
az volt, hogy gyakran sârt. Mágis azonban a sâràs, ás a bànat
mägätt Å mág Isten volt.
Ugyanazok a szemek làtomàsokat làttak. Mályen
beletekintettek az emberek szâvábe, ás olvastàk az å
gondolataikat, ás ismerták az ässzes kèlänbäzå çtjaikat.
Halandã szemekbål làngolva Isten volt, Aki kiàltott azokhoz,
akik nem ismerták meg Åt annak, Aki Å volt: “^Ha nem
hiszitek, hogy Án Vagyok Å, akkor meghaltok a bæneitekben.”
Jànos 8:24. “Ha nem cselekszem az Atyàmnak cselekedeteit,
akkor ne higgyetek Nekem. De ha cselekszem (az Atyàm
cselekedeteit), noha nem hisztek Nekem, higgyetek legalàbb a
cselekedeteknek^” Jànos 10:37,38. Mint Jeremiàs rágen, Å is
sârã prãfáta volt, mert az emberek nem fogadtàk az Isten Igáját,
ás fálredobtàk a kinyilatkoztatàst.
A Bârãnak azok a tèzes, ás làngolã szemei most is feljegyzik
minden test áletát. Ide-oda befutjàk az egász fäldet, ás semmi
nincs, amit Å ne tudna. Ismeri a szâvek vàgyait, ás hogy ki mit
szàndákozik tenni. Semmi nincs elrejtve, ami nem lesz
kijelentve, mert mindenek meztelenek Åelåtte, Akivel nekènk
dolgunk van. Gondoljàtok meg, Å áppen most is tudja, hogy
mit gondoltok.
Igen, ott àll Å, mint Bârã, làngolã szemekkel, hogy kiszabja
az âtáletet. A kegyelem napja elmçlt. Ãh, bàrcsak bænbànatra
jutnànak az emberek, ás igazsàgban keresnák az Çr orcàjàt,
amâg mág van idå. Bàrcsak az Çr kebelát tennák pàrnàjukkà,
mielått mág a vilàg tæzben felbomlana.
3. Az Árclàbak.
“Ás làbai hasonlãk valànak az izzã fányæ árchez, mintha
kemencáben tèzesedtek volna meg.” A rázárcre a figyelemre
máltã kemányság jellemzå. Semmi olyan ismert anyag nincs,
amelynek hozzàadàsàval edzeni lehetne. Ez az árc azonban
amely az Çr làbàt jellemzi, mág inkàbb figyelemre máltã,
mivel kiàllta a tèzes kemence prãbàjàt, egy olyan prãbàt,
amelyen senki màs nem ment àt. Ás ez pontosan âgy van. Mert
az árc Isten Itáletát jelzi: egy âtáletet, amelyet Isten elrendelt,
ás vágrehajtott. Jànos 3:14-19, “Ás amikápen felemelte Mãzes a
kâgyãt a pusztàban, akkáppen kell az Ember Fiànak
felemeltetnie: Hogy valaki hiszen Åbenne el ne vesszen,
hanem äräk álete legyen. Mert çgy szerette Isten e vilàgot,
hogy az Å egyszèlätt Fiàt adta, hogy valaki hiszen Åbenne, el
ne vesszen, hanem äräk álete legyen. Mert nem azárt kèldte

az Isten az Å Fiàt a vilàgra, hogy kàrhoztassa a vilàgot,
hanem hogy megtartassák a vilàg Àltala. Aki hiszen Åbenne,
el nem kàrhozik; aki pedig nem hisz, immàr elkàrhozott,
mivelhogy nem hitt az Isten egyszèlätt Fiànak Neváben. Ez
pedig a kàrhoztatàs, hogy a vilàgossàg e vilàgra jätt, ás az
emberek inkàbb szeretták a sätátságet, mint a vilàgossàgot;
mert az å cselekedeteik gonoszak valànak.” IV.Mãzes 21:8,9:
“Ás monda az Çr Mãzesnek: Csinàlj magadnak tèzes kâgyãt,
ás tæzd fel azt pãznàra: ás ha valaki megmarattatik, ás
feltekint arra, áletben maradjon. Csinàla azárt Mãzes
rázkâgyãt, ás feltæzá azt pãznàra. Ás lån, hogy ha a kâgyã
valakit megmar vala, ás az feltekinte a rázkâgyãra, áletben
marada.” Izràel vátkezett. A bænt meg kellett âtálni. Ezárt
Isten megparancsolta Mãzesnek, hogy helyezzen el egy
rázkâgyãt egy pãznàra, ás az, aki rànázett, az megszabadult a
bæn bèntetáse alãl.
A pãznàn lávå rázkâgyã bænt jelkápezett az Áden Kertjábål,
ahol a Kâgyã Ávàt elcsàbâtotta, ás bænre kásztette. A ráz
âtáletrål beszál, amint az a rázoltàrban làthatã, ahol a bæn
bèntetáse az oltàron lávå àldozatban lett kitältve. Amikor Isten
megâtálte Izràelt a bæneiárt Illás napjaiban, akkor
visszatartotta az esåt ás a tèzes ágbolt olyannà lett, mint a ráz.
Ebben az àbràzolàsban làtjuk, hogy a pãznàn lávå kâgyã a màr
megâtált bænt árzákelteti, mert rázbål kászèlt, amely mutatja
az Isten âtáletát, amely màr ràszàllt a bænre. Azutàn, ha bàrki
felnázett a pãznàra helyezett kâgyãra, elfogadta annak
jelentåságát, az meggyãgyult, mert ez volt az Çr munkàja, vagy
szabadâtàsa.
A pãznàn lávå kâgyã annak a jelkápe, aminek Jázus a fäldre
jätt, hogy elvágezze. Å testtá lett azárt, hogy Magàra vegye az
Isten âtáleteit a bæn miatt. Az àldozati oltàr alapja tiszta ráz
volt, ás az jelkápezte a vilàg fundamentumànak megalapâtàsa
elått megält Bàrànyt. Az âtálet màr akkor Ràszàllt, amikor mág
nem voltak bænäsäk. Mivel az èdvässág (szabadâtàs)
teljessággel az Çrtãl van, âgy Å egyedèl taposta az Isten tèzes
haragjànak a borsajtãjàt. Palàstja karmazsinväräsre volt festve
a Sajàt várável. Isten igaz âtáletánek, ás haragjànak tèzes
kemencáje volt az Å rásze. Å az igaz szenvedett az
igazsàgtalanokárt. “Máltã Vagy, Ã Isten Bàrànya, mert Te
megvàltottàl bennènket a Sajàt váred àltal.” Å
megsebesâttetett vátkeinkárt, ás megrontatott
gonoszsàgainkárt, a bákesságènk bèntetáse Rajta volt, ás az Å
sebeivel gyãgyultunk meg. Az Çr Årà helyezte mindnyàjunk
gonoszsàgait. Çgy szenvedett, ahogy soha senki nem
szenvedett. Mág a kereszt elått nagy várcseppeket hullajtott
Testábål, mint verâtáket, amint az elåtte àllã nagy
megprãbàltatàs feletti halàlfálelme àltal a váre kèlänvàlt az Å
ereiben. Lukàcs 22:44, “Ás halàltusàban láván,

buzgãsàgosabban imàdkozott; ás az Å verâtáke olyan vala, mint
a nagy várcseppek, melyek a fäldre hullanak.”
De egy napon azok a rázlàbak a fäldän fognak àllni. Ás Å
lesz az egász fäld Bâràja, ás jogossàggal, täkáletessággel fogja
megâtálni az emberiságet. Ás azt az âtáletet nem lehet lesz
kikerèlni. Azt az igazsàgszolgàltatàst nem lehet elferdâteni.
Annak nem lesz vàltoztatàsa. Az, aki igazsàgtalan, az
igazsàgtalan marad; aki tisztàtalan, az tisztàtalan marad. A
Vàltozatlan Isten nem fog akkor megvàltozni, mert soha nem is
vàltozott, ás soha nem is fog. Azok a rázlàbak meg fogjàk
taposni az ellenságet. Elpusztâtjàk az antikrisztust, a
fenevadat, annak kápát, ás mindazt, ami gonosz az Çr
szemáben. Å le fogja rombolni azokat az egyhàzi rendszereket,
amelyek csak azárt vetták az Å Nevát, hogy megrontsàk annak
ragyogàsàt, ás az antikrisztussal egyètt meg fogja åket taposni.
Az ässzes gonosz, ateista, szabadgondolkodã, modernista,
liberàlis, åk mind ott lesznek. A halàl, pokol, ás a sâr mind ott
lesznek. Igen, ott. Mert amikor Å eljän, a känyvek
kinyittatànak. Ez az, amikor màr a langyos gyèlekezet ás az ät
balga szæzek is meg fognak jelenni. Az Çr el fogja vàlasztani a
juhokat a kecskáktål. Amikor Å eljän, akkor àt fogja venni az
orszàgot, mert az az Ävá, ás Åvele lesznek ezerszer tâzezren, az
Å Menyasszonya, akik jännek, hogy szolgàljanak Neki.
Dicsåság! Ãh, ez most, vagy soha. Tárjetek meg, amâg nem tçl
káså. Ábredjetek fel a halottak käzèl ás keressátek Istent, hogy
betältsän Szellemável mert màskápp eltávesztitek az äräk
áletet. Tegyátek ezt most, amâg mág van idå.
4. Hangja olyan Volt, mint Sok Vizek Zçgàsa.
Màrmost, mit jelkápeznek a vizek? Hallgassàtok ezt meg a
Jel. 17:15-ben, “â vizek, amiket làttàl,êmberek azok, ás
sokasàgok, nemzetek, ás nyelvek.” Az Çr hangja olyan volt,
mint a sokasàg zçgàsa, amikor beszálnek. Mi ez? Ez az âtálet.
Mert ez annak a tançskodã sokasàgnak a hangja, amely a
Szent Szellem àltal a korokon àt bizonysàgot tett Krisztusrãl,
ás prádikàlta az Å Evangáliumàt. Minden embernek a hangja
lesz az, amikor felemelkednek az âtáletre azok ellen a bænäsäk
ellen, akik nem akartàk elfogadni a figyelmeztetást. A hát
hârnäk hangja hangosan, ás tisztàn fog hallatszani. Azoknak a
hæságes prádikàtoroknak is, akik prádikàltàk Jázus megmentå
ereját, a Jázus Neváben tärtánå vâzkeresztságet, akik
prádikàltàk a Szent Szellem betältetását, ás ereját, ás akik
inkàbb àlltak az Igáárt, mint a sajàt áletèkárt; åk mind Jázus
Krisztus hangja a Szent Szellem àltal, vágig a korokon. Jànos
17:20, “De nemcsak å árettäk känyärgäk, hanem azokárt is,
akik az å beszádäkre hisznek majd Án Bennem.”
Gondolkoztatok màr valaha is azon, hogy milyen borzalmas
lehet annak, aki tehetetlenèl sodrãdik egy vâzesás felá?
Gondoljatok most a robajlàsra, amikor å käzeledik a biztos

vágzet felá. Ás pontosan âgy käzeledik az âtálet napja, amikor a
hangok sokasàgànak zçgàsa kàrhoztat benneteket, mert nem
figyeltetek addig, amâg tçl káså nem lett. Figyeljetek mindjàrt
ebben az ãràban. Mert ebben a pillanatban gondolataitok fel
vannak jegyezve a mennyben. Ott a gondolataitok hangosabban
beszálnek, mint szavaitok. Mint az a farizeus, aki olyan sokat
àllâtott a szàjàval, de nem figyelt az Çrra, ás âgy a szâve romlott
ás gonosz lett, amâg tçl káså nem lett, áppen most ez lehet
szàmodra is az utolsã hâvàs, hogy hallgasd az Igát, ás befogadd
azt az äräk áletre. Akkor màr tçl káså lesz, amikor az âtálet ás
vágzet hangjainak zçgàsàhoz käzeledsz.
De ászrevettátek màr, hogy a vâznek hangja milyen ádes, ás
nyugvã tud lenni? Án szeretek horgàszni, ás szeretem az olyan
helyeket felkeresni, ahol a vâz csärgedezve suttog. Hàtra
dålhetek, ás hallhatom, amint az bákesságet, ärämät, ás
elágedettságet beszál a szâvemnek. Mennyire boldog vagyok
azárt, hogy a nyugalom kikätåjáben lehetek lehorgonyozva, ahol
az Çr hangja bákesságet szãl, amint azt a vàlasztãvizek Igáje
kihirdette. Mennyire hàlàsnak kellene lennènk azárt, hogy
hallhatjuk szeretetánek, gondossàgànak, irànyâtàsànak ás
vádelmánek Hangjàt. Egy napon pedig hallani fogjuk ugyanazt
az ádes hangot, amint beszál, de nem âtáletkáppen, hanem
bennènket käszäntve, akiknek bænei el lettek engedve az Å váre
àltal, akiknek az álete Szellemmel tältätt, akiknek a jàràsa az
Igáben volt. Mi is lehetne dràgàbb annàl, mint hallani a sokasàg
èdväzlå hangjàt, ás kärèlvátetni azoktãl, akik hittek az äräk
áletben? Ãh, semmi ehhez hasonlã nincs. Imàdkozom azárt, hogy
meghalljàtok az Å hangjàt, ás hogy meg ne kemányâtsátek a
szâveteket, hanem fogadjàtok be Åt, mint a Kiràlyotokat.
Ãh, bàrcsak làtnàtok. Vizek voltak, amelyek elpusztâtottàk
a vilàgot, de ugyanazok a vizek megmentetták Noát, ás az egász
fäldet Noá szàmàra. Figyeljetek az Å hangjàra, a szolgàinak
hangjàra, amint bænbànatra ás áletre hâv.
5. Az Å Jobb Kezáben Hát Csillag volt.
“Ás az Å jobb kezáben hát csillag volt.” Nos termászetesen
mi màr tudjuk a huszadik versbål, hogy valãjàban mi az a hát
csillag. “Ás a hát csillag titka a hát gyèlekezet angyala
(hârnäke).” Na màr most, mi semmikáppen nem távedhetènk,
mivel Å Maga ártelmezi szàmunkra. Ez a hát csillag a hát
hârnäke, a hát egymàst kävetå gyèlekezeti kornak. Ezek náv
szerint nincsenek megnevezve. Åk csupàn çgy vannak
ismertetve, mint hát, minden kornak egy. Az Efázusi Kortãl
eddig a Laodiceai Korig mindegyik hârnäk az igaz èzenetet
hozta az embereknek, ás nem mulasztottàk el soha megtartani
az Isten Igáját az adott gyèlekezeti kor szàmàra. Mindegyik
tartotta magàt ahhoz. Åk àllhatatosak voltak hæságèkben az
eredeti vilàgossàghoz. Amikánt minden kor eltàvozott Istentål,
çgy az Çr hæságes hârnäkei visszafordâtottàk az adott

korszakot az Igáhez. Az å erejèk az Çrtãl volt, mert màskápp
soha nem tudtak volna szembeszàllni a dagàllyal. Åk az Çr
gondviselásánek bizotnsàgàban voltak, mert semmi nem
ragadhatta ki åket az Å kezábål, ás semmi nem tudta
elvàlasztani åket az Isten szeretetátål, legyen az betegság,
veszedelem, mezâtelenság, áhság, kard, álet vagy halàl. Åk
igazàn meghãdoltak az Çr elått, ás âgy megtartattak az Å
mindenhatãsàga àltal. Åk nem nyugtalankodtak az èldäztetás
miatt, ami az çtjukon tàmadt. A fàjdalmak ás a gçnyolãdàsok
csak tovàbbi okot szolgàltattak nekik arra, hogy Istennek
adjàk a dicsåságet azárt, mert máltãnak talàltattak arra, hogy
szenvedjenek Árte. Ás az Çr èdvässágáárt árzett hàlaadàsban
ágtek az Å áletánek vilàgossàgàval, ás visszatèkräzták szeretát,
tèrelmát, szelâdságát, mársákletát, gyengádságát, hæságát. Isten
pedig jelekkel ás csodàkkal tàmogatta åket. Vàdoltàk åket
azzal, hogy fanatikusok, szent-hempergåk. Megvetták, ás
nevetság tàrgyàvà tetták åket a szervezetek, de åk hæek
maradtak az Igáhez.
Most nem neház felàllni, ás hæságesen ragaszkodni egy
tantátelhez. Az kännyæ, mivel az ärdäg käzvetlenèl mägätte
àll. De az valami màs, ha Isten Igájáhez vagyunk hæek, ás
visszamegyènk ahhoz, amit az Ige eredetileg termett Pènkäsd
utàn.
Nem olyan rágen egy ember azt mondta nekem, hogy
szerinte a Rãmai Katolikus Egyhàz kell, hogy az igazi
gyèlekezet legyen, mivel hæ maradt ahhoz, amit hitt az ávek
hosszç soràn àt, ás folyamatosan nått, mikäzben nem vàltozott.
Ez egyàltalàn nem âgy van. Bàrmelyik gyèlekezet, amely mägätt
ott van a kärmàny, ás amelynek sajàt tantátele van, amelyik
egyàltalàn nem az Ige, ás nincs olyan megnyilvànult szolgàlata,
amely az ärdägät felzavarnà, az ilyen bizonyosan folytathatja.
Ez nem volt egy ismárv. Ha azonban arra a kis csoportra
gondoltok, amelynek tagjai kettá voltak færászelve,
oroszlànokkal lettek felfalatva, ás akik fætål-fàig lettek èldäzve,
ás hajtva, ás mágis hæek maradtak az Igáhez_ kátságtelen, hogy
ehhez Istennek kellett lennie. Ahogy åk tçlálták a hitnek
csatàjàt, ás mág mindig folytattàk: EZ a csoda.
Ás ez a vâgasz nem csak a hát gyèlekezet hârnäke szàmàra
van. Minden igaz hâvå az Isten kezáben van ás vehet az Å
szeretetábål ás erejábål, megkaphatja a teljes elånyát
mindannak, ami Isten egy hâvå szàmàra. Amit Isten a
hârnäknek ad, ás ahogy Å megàldja ás hasznàlja a hârnäkät, az
egy pálda Isten jãsàgàrãl, ás gondoskodàsàrãl minden hâvånek,
ás az Å teste MINDEN tagjànak. Àmen.
6. A Kátálæ Kard
“Ás az Å szàjàbãl egy kátálæ kard jätt ki” A Zsidã 4:12-ben,
“Mert az Istennek Beszáde álå ás hatã, ás álesebb minden
kátálæ fegyvernál, (kard) ás elhat a szâvnek ás láleknek, az

âzeknek ás a velåknek megoszlàsàig, ás megâtáli a gondolatokat
ás a szâvnek indulatait.” Az Å szàjàbãl jätt ki az áles kátálæ
kard, amely az ISTEN IGÁJE. Jel. 19:11-16, “Ás làtàm, hogy az
ág megnyâlt, ás âmá vala egy fehár lã, ás Aki azon èl vala,
hâvatik vala Hâvnek ás Igaznak ás igazsàgosan âtál ás
hadakozik. Ás az Å szemei olyanok, mint a tæzlàng; ás az Å
feján sok korona; az Å neve fel vala ârva, amit senki nem tud,
csak Å maga. Ás várrel hintett ruhàba vala ältäzve, ás a Neve
Isten Igájánek neveztetik. Ás mennyei seregek kävetik vala Åt
fehár lovakon, fehár ás tiszta gyolcsba ältäzve. Ás az Å szàjàbãl
áles kard jå vala ki, hogy azzal verje a pogànyokat; ás Å fogja
azokat legeltetni vasvesszåvel; ás Å nyomja a mindenhatã Isten
haragja hevánek borsajtãjàt. Ás az Å ruhàjàn ás tomporàn oda
vala ârva az Å neve: KIRÀLYOKNAK KIRÀLYA, ÁS
URAKNAK URA.”
Jànos 1:49, “Monda Náki Nàtànael: honnan ismersz engem?
Felele Jázus ás monda náki: Mielått hâtt táged Filep, làttalak
táged, amint a fègefa alatt voltàl.” Âme itt van. Amikor Å eljän,
akkor az Ige minden nemzet, ás minden ember ellen fog jänni.
Ás senki nem lesz kápes ellene àllni. Ki fogja mindazt
nyilatkoztatni, ami a szâvekben van, amint azt Nàtànaelnek
tette. Az Isten Igáje meg fogja mutatni, hogy ki cselekedte az
Isten akaratàt, ás ki nem. Minden ember titkos cselekedeteit
ismertetni fogja, ás azt is, hogy mit miárt tettek. Kettá fog
vàlasztani. Ez az, amit a Rãma 2:3-ban mond: “Vagy azt
gondolod, ãh ember, aki megâtáled azokat, akik ilyeneket
cselekszenek, ás te is azokat cselekszed, hogy te elkerèläd az
Istennek âtáletát?” Azutàn tovàbb megy, hogy elmondja, Isten
mikánt fogja megâtálni az embereket. Ott van az 5. verstål a 17.-
ig. A kemány, ás konok szâvek meg lesznek âtálve. A
cselekedetek meg lesznek âtálve. Az indâtákok meg lesznek
âtálve. Isten nem lesz semmire tekintettel; de mindenki az Ige
àltal lesz megâtálve, senki nem fog elmenekèlni attãl. Azok,
akik hallottàk, ás nem akartak odafigyelni, åk azàltal lesznek
megâtálve, amit hallottak. Azok, akik megnyugodtak abban azt
mondva, hogy åk hiszik, de nem álták azt, åk meg lesznek âtálve.
Minden titok nyilvànossàgra fog jänni ás a hàztetåkrål lesz
kiàltva. Ãh, akkor mi valãban megfogjuk árteni a tärtánelmet.
Az ässzes korokbãl egyetlenegy titok sem fog megmaradni.
De tudjàtok azt, hogy az Çr kinyilatkoztatja a fárfiak, ás
nåk szâvtitkait ebben a korban, amelyikben mi álènk? Ki màs
jelenthetná ki a szâvek titkait, ha nem az Ige Maga? Zsidã 4:12,
“Mert az Istennek Beszáde álå ás hatã, ás álesebb minden
kátálæ fegyvernál, (kard) ás elhat a szâvnek ás láleknek, az
âzeknek ás a velåknek megoszlàsàig, ás megâtáli a gondolatokat
ás a szâvnek indulatait.” Ez az Ige. Elvágzi azt, amire kèldve
lett, mert Az (az Ige) tele van eråvel. Ez ugyanaz a Szellem,
amely Jázusban (az Igáben) volt, ás most çjra jelen van a

gyèlekezetben, ebben az utolsã korban, mint egy utolsã jel,
amely megprãbàlja az embereket eltárâteni az âtálettål, mivel
azok, akik visszautasâtjàk Åt (az Igát), åk màr âtálet alà esnek,
mert çjbãl megfeszâtik Åt. Zsidã 6:6, “Ás elestek, ismát
megçjuljanak a megtárásre, mint akik änmaguknak feszâtik
meg az Istennek ama Fiàt, ás meggyalàzzàk Åt.”
Nos, Pàl azt mondta, hogy az Ige çgy eråben mint hangban
is jätt. A prádikàlt Ige valãjàban szemláltette änmagàt. Mint
egy làngolã ás vàgã kard behatolt az emberek lelkiismeretábe,
ás mint egy sebász szikáje kivàgta a betegságeket ás
megszabadâtotta a foglyokat. Mindenhol, ahovà azok a korai
hâvåk mentek, “prádikàltàk az Evangáliumot (az Igát), ás Isten
megeråsâtette az Igát jelekkel, amelyek kävetták åket.” A
betegek meggyãgyultak, az ärdägäk ki lettek æzve, ás åk çj
nyelveken szãltak. Ez volt az Ige mækädás käzben. Az Ige soha
nem vallott kudarcot a hâvå Keresztányek szàjàban. Ás ebben
az utolsã korban az Ige igaz menyasszonyàban ez eråsebb, ás
nagyobb, mint valaha. Ãh, kicsiny nyàj, te kicsiny kissebbság,
ragaszkodjatok az Igáhez, tältsátek meg a szàtokat ás szâveteket
Vele, ás egy napon majd Isten náktek adja az orszàgot.
7. Arca, Mint A Nap.
“Ás az Å orcàja, mint a nap, amikor fánylik az å erejáben.”
Màtá 17:1-13, “Ás hat nap mçlva magàhoz vevá Jázus Pátert,
Jakabot ás ennek testvárát Jànost, ás felvivá åket magokban
egy magas hegyre. Ás elvàltozák elåttäk, ás az Å orcàja ragyog
vala, mint a nap, ruhàja pedig fehár lån, mint a fányesság. Ás
âmá megjelenák ånákik Mãzes ás Illás, akik beszálnek vala
Åvele. Páter pedig megszãlalvàn, monda Jázusnak: Uram, jã
nákènk itt lennènk. Ha akarod, ápâtsènk itt hàrom hajlákot,
Náked egyet, Mãzesnek is egyet, Illásnek is egyet. Mikor å mág
beszál vala, âmá, fányes felhå borâtà be åket; ás âmá szãzat lån a
felhåbål, mondvàn: Ez az Án szerelmes Fiam, Akiben Án
gyänyärkädäm: Åt hallgassàtok. Ás a tanâtvànyok amint ezt
hallàk, arcra esánek ás igen megrámèlánek. Jázus pedig
hozzàjok menván, illetá åket, ás monda: Kelljetek fel ás ne
fáljetek! Mikor pedig szemeiket fälemelák, senkit sem làtànak,
hanem csak Jázust egyedèl. Ás mikor a hegyrål alàjävánek,
megparancsolà nákik Jázus mondvàn: Senkinek se mondjàtok
el amit làttatok, mâg fel nem tàmadt az Embernek Fia a
halàlbãl. Ás megkárdezák Åt a tanâtvànyai, mondvàn: Miárt
mondjàk tehàt az âràstudãk, hogy elåbb Illásnek kell eljånie?
Jázus pedig felelván, monda nákik: Illás bizony eljå elåbb, ás
mindent helyreàllât; De mondom náktek, hogy Illás immàr
eljätt, ás nem ismerák meg åt, hanem azt mâvelák vele, amit
akarànak. Ezenkáppen az Ember Fiànak is szenvednie kell
majd å tålèk. Ekkor megártetták a tanâtvànyok, hogy
Keresztelå Jànosrãl szãla nákik.”
Màr most, a Màte 16:28-ban, amely a Màtá 17:1-13-at elåzi

meg, Jázus azt mondta, “Âzok käzèl, akik itt àllanak,
vannak námelyek, akik nem kãstoljàk meg a halàlt, amâg meg
nem làtjàk az Emberenek Fiàt eljåni az Å orszàgàban.” Ás a
hàrom apostol áppen azt làttàk_az Çr màsodik eljävetelánek
rendját. Làttàk Åt ott a hegytetån àtvàltozva. Ruhàzata
làngolã fehár volt, ás arca vilàgâtott mint a delelån lávå nap. Ás
amikor az Çr megjelent, ott àllt Mãzes ás Illás kát oldalt. Ez
pontosan az, ahogy az Çr çjra el fog jänni. Bizony elåszär Illás
fog eljänni, ás visszafordâtja a gyermekek (a menyasszony)
szâvát az atyàk Apostoli Ige-Tanâtàsàhoz. Malakiàs 4:5-6, “Âmá,
Án elkèldäm náktek Illyást, a prãfátàt, mielått eljän az Çrnak
nagy ás fálelmetes napja. Ás az atyàk szâvát a fiakhoz fordâtja,
a fiak szâvát pedig az atyàkhoz, hogy el ne jåjjek ás meg ne
verjem e fäldet àtokkal.”
Izràel màr egy nemzet. Megalakult hadserege, hajãhada,
postarendszere, van lobogãja, ás mindaz ami egy nemzeti
láthez tartozik. De be kell mág teljesednie az Iràsnak, amely
ezt mondja, “êgy náp egyszerre szèletik-á?^” Ásaiàs 66:8.
Az a nap hamarosan eljän. A fègefànak règyeznie kell. Az
Izràeliek vàrjàk a Messiàst. Vàrnak Rà, ás az å vàrakozàsuk
beteljesedåfálben van. Izràel çjjà fog szèletni lelkileg, mert az
å Vilàgossàga ás Álete kinyilatkozãfálben van szàmàra.
A Jel. 21:23-ban, “Ás a vàrosnak nincs szèkságe a napra,
sem a holdra, hogy vilàgâtsanak benne; mert az Isten dicsåságe
megvilàgosâtotta azt, ás annak szävátneke a Bàràny.” Ez az Çj
Jeruzsàlem. A Bàràny ott lesz abban a vàrosban, ás az Å
jelenláte miatt nem lesz szèkság vilàgossàgra: A nap nem fog
ott felkelni ás sètni, mert Å Maga annak a Napja, ás a
Vilàgossàga. Azok a nemzetek, amelyek belejännek, az Å
vilàgossàgàban fognak jàrni. Nem ärèltäk, hogy az a nap
rajtunk van? Jànos làtta azt a napot eljänni. Bizony, Çr Jázus,
jävel hamar!
Malakiàs 4:1-3, “Mert âmá, eljän a nap, làngolã, mint sètå-
kemence, ás olyannà lesz minden kevály ás minden gonosztevå,
mint a pozdorja, ás megágeti åket az eljävendå nap, azt mondja
a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtok gyäkeret, sem àgat.
Ás feltàmad náktek, akik fálitek az Án Nevemet, az Igazsàgnak
Napja, ás gyãgyulàs lesz az Å szàrnyai alatt, ás kimentek ás
ugràndoztok, mint a hâzlalt tulkok. Ás száttapodjàtok a
gonoszokat, ás porrà lesznek làbaitok nyomàsa alatt azon a
napon, amelyet Án szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.”
Âme itt van çjra. A NAP sèt az å teljes erejável. Ãh, az Isten
Fiànak ereje sèt a hát arany gyertyatartã käzepán. Ott àll Å, a
Bârã, Az, Aki szenvedett ás meghalt ártènk. Å Magàra vette
Isten âtáletánek haragjàt. Å egyedèl taposta az Isten tèzes
haragjànak borsajtãjàt. Ahogy màr megàllapâtottuk, az Çr
hangja a bænäsäk szàmàra olyan, mint a vâzesásnek, vagy a
tajtákzã haboknak a hangja, amint halàlos hullàmaikkal

nekicsapãdnak a sziklàs partnak. De a szentek szàmàra az Å
hangja olyan, mint egy ádesen áneklå patak, amint lefekszel
nyugalomban, megelágedetten Krisztusban. Ragyogva rànk az
Å szeretetánek melegâtå sugaraival, az Çr ezt mondja, “Ne fálj,
Án vagyok, Aki Voltam, Aki Vagyok, ás Aki Eljävendå; Án
vagyok a Mindenhatã. Rajtam kâvèl nincs màs. Án vagyok az
Alfa ás Omega, az ÄSSZES.” Å a Välgy Lilioma, a Fányes ás
Hajnalcsillag. Az án lelkem szàmàra Å tâzezer legszebbje. Igen,
az a nagy nap kász a pârkadatra, ás az Igazsàg Napja feltàmad,
szàrnyai alatt gyãgyulàssal.
A GYÅZELMES KRISZTUS
Jel. 1:17-18, “Mikor pedig làttam Åt, leesám az Å làbaihoz,

mint egy holt. Ás reàm vetá az Å jobb kezát, mondvàn nákem:
Ne fálj; án Vagyok az Elså ás az Utolsã; Ás az Álå, pedig halott
valák, ás âmá álek äräkkän äräkká, Àmen; ás Nàlam vannak a
pokolnak, ás a halàlnak kulcsai.”
Egy emberi lány sem tudta volna elviselni ennek a
làtomàsnak a teljes hatàsàt. Ereje teljesen elhagyta, ás Jànos
leesett az Çr làbai elá, mint egy halott. De az Çr keze
szeretettel megárintette åt; ás az àldàs hangja azt mondta, “Ne
fálj. Ne lágy megijedve. Án vagyok az Elså ás az Utolsã. Án
vagyok Az, Aki Álek, pedig halott valák, ás âmá álek äräkkän
äräkká.” Mitål kellene itt fálni? Az âtálet, amely Ràszàllt a
kereszten, a sârban, ás amikor alàszàllt, ártènk volt. Elnyelte a
bænäk sebeinek teljes ereját, ás ezárt most màr nincs
kàrhoztatàsuk azoknak, akik Krisztus Jázusban vannak.
Làtjàtok most màr bizonyosan, hogy a mi “Ègyvádènk”, a mi
“Bârànk”. Å “Ègyvád” ás “Bârã” is egyben. Mint Bârãnak az
“ègy el van däntve”_be van fejezve. Ezárt nincs kàrhoztatàs.
Miárt kellene fálnie a gyèlekezetnek? Melyik âgáretát
mulasztotta el az Çr valaha is kinyilvànâtani elåttèk? Miárt
kellene, hogy fáljen bèntetástål, vagy halàltãl? Az mind le lett
gyåzve. Itt van a hatalmas hãdâtã. Itt van Å, Aki legyåzte mind
a làthatã, mind pedig a làthatatlan vilàgot. Nem çgy, mint
Nagy Sàndor, aki harminchàrom áves koràban legyåzte a
vilàgot, ás nem ismert màs utat, hogy tovàbbi hãdâtàsokat
tegyen, ás âgy aztàn meghalt egy bænäs, ás làzadã álet
àldozatakánt. Nem çgy, mint Napãleon, aki meghãdâtotta egász
Eurãpàt, de vágèl Waterloo-nàl megverták, Elba szigetáre
szàmæzták, hogy ott azutàn felismerhesse, hogy å maga le van
gyåzve. Krisztust azonban semmi nem tudta legyåzni. Å, Aki
alàszàllt, most mindenek fälá emelkedett, ás Neki adatott egy
olyan Náv, amely minden náv fälätt valã. Igen, Å legyåzte a
halàlt, a pokolt, ás a sârt, ás Nàla vannak azoknak kulcsai.
Amit Å megold, az meg van oldva, ás amit megkät, az meg van
kätve. Ezt nem lehet megvàltoztatni. Å elåtte nem volt hãdâtã,

ás nincs is màs Å mellette. Å egyedèl a Szabadâtã, Megvàltã. Å
az EGYETLEN Isten: ás “Çr Jázus Krisztus” az Å Neve.
“Ne fálj, Jànos. Ne fálj kicsiny nyàj. Minden, ami Án
vagyok, annak te äräkäse vagy. Az ässzes eråm a tiád. Az Án
mindenhatãsàgom a tiátek, amint käzättetek àllok. Nem azárt
jättem, hogy fálelmet ás kudarcot hozzak, hanem hogy
szeretetet, bàtorsàgot ás kápesságet. Minden erå Nekem
adatott, ás ez a tiátek, hogy hasznàljàtok. Ti szãljàtok az Igát ás
Án meg vágrehajtom azt. Ez az Án szävetságem, ás az soha nem
hibàzhat.”
A HÁT CSILLAG ÁS HÁT GYERTYATARTÃ

Jel. 1:20, “A hát csillag titkàt, amelyet làttàl az Án jobb
kezemben, ás a hát arany gyertyatartãt. A hát csillag a hát
gyèlekezet angyala (hârnäke), ás amely hát gyertyatartãt làttàl,
az hát gyèlekezet.”
Mi màr felfedeztèk ennek a kát titoknak az igazsàgàt. Ãh,
mi nem fedtèk fel azt, hogy ki ez a hát hârnäk, de az Isten
segâtságável, fel fogjuk, ás a titok el lesz vágezve. A hát kort mi
ismerjèk. Azok fel vannak sorolva az Igáben, ás foglalkozni
fogunk mindegyikkel çgy, hogy elárkezènk ehhez az utolsã
korhoz, amelyikben álènk.
De ennek a fejezetnek egy utolsã zàrã pillantàsàban mi
làtjuk Åt, amint ott àll az arany àllãlàmpàk käzätt, a hát
csillaggal a jobb kezáben. Ãh, milyen lálegzetelàllâtã làtni Åt
ott, az Å Legfelsåbb Istenságáben. Å a Bârã, a Pap, a Kiràly, a
Sas, a Bàràny, az Oroszlàn, az Alfa, az Omega, a Kezdet ás a
Vág, az Atya, Fiç, Szent Szellem, Å Aki Volt, Aki Van, Aki
Eljävendå, a Mindenhatã, a MINDEN MINDENEKBEN. Ott
van Å, a Szerzå ás a Bevágzå. Máltã a Bàràny! Å bizonyâtotta
máltãsàgàt, amikor megvàsàrolta èdvässágènket Sajàt Maga
àltal. Most Å ott àll minden erejáben ás dicsåságáben, ás
minden dolog àt van adva Neki, mint Bârãnak.
Igen, Å ott àll az àllãlàmpàk käzätt, a csilagokkal a
kezáben. Ájszaka van, mert ez az, amikor mi làmpàkat
szoktunk hasznàlni vilàgâtàsra, ás ez az, amikor a csillagokat
làthatjuk fányleni, ás a nap vilàgossàgàt visszatèkräzni. Ás
sätát van. A gyèlekezet hit àltal jàr a sätátságben. Az å Ura
elhagyta a fäldet, de a Szent Szellem mág vilàgât a
gyèlekezeten àt, ás vilàgossàgot ad ennek a rági bæntål
àtkozott vilàgnak. Ás azok a csillagok is az Çr vilàgossàgàt
tèkräzik. Az egyetlen vilàgossàg, amely nekik van, az Çr
vilàgossàga. Mennyire sätát van_lelkileg mennyire hideg van.
De amikor az Çr käzájèk jän, akkor vilàgos ás meleg van, ás a
gyèlekezet fel van hatalmazva, ás az Çr àltal teszi azokat a
cselekedeteket, amiket Å tett.
Ãh, bàrcsak vethetnánk egy pillantàst az Çrra, amint azt

Jànos tette. Milyen embereknek kellene lennènk, amikor
megàllunk Åelåtte azon a napon!
Ha mág nem adtad àt áletedet az Çrnak, akkor fordâtsd
szâvedet Istenhez ebben a pillanatban, ás tárdelj le ott, ahol
vagy, ás kárjál bocsànatot bæneidre, ás add àt az áletedet Neki.
Azutàn mi egyètt megkâsáreljèk megkäzelâteni a Hát
Gyèlekezeti Korszakot; ás amikor ezt tesszèk, akkor án
imàdkozom, hogy Isten segâtsen ennek a máltatlan szolgànak,
hogy felfedje az Å Igáját nektek.
EFÁZUSI GYÈLEKEZETI KOR 53
HARMADIK FEJEZET
AZ EFÁZUSI GYÈLEKEZETI KOR
Bevezetás a Gyèlekezeti Korokhoz

Annak árdekáben, hogy teljesen megártsátek a Gyèlekezeti
Korok èzenetát, szeretnám nektek elmagyaràzni azokat a
kèlänfále elveket, amelyek lehetåvá tetták szàmomra, hogy
megàllapâthassam a hârnäkäk neveit, a korok idåtartamàt, ás
màs egyáb tányezåket, amelyek ezekkel kapcsolatosak.
Mivel ez a tanulmàny a legkomolyabb volt azok käzèl,
amelyre mindeddig vàllalkoztam, ezárt sok napon àt kerestem
Istent a Szent Szellem sugalmazàsàárt. Ás csak azutàn
olvastam a Szentâràst a Gyèlekezeti Korokrãl, ás
beletemetkeztem sok olyan egyhàztärtáneti leâràsba, amelyeket
a legelfogulatlanabb tärtánászek ârtak, akiket fellelhettem.
Isten nem hagyta vàlasz nálkèl az imàmat, mert mialatt
olvastam az Igát ás a tärtánelmet, kápes lettem a Szent Szellem
àltal arra, hogy meglàssak kitàrulni egy rendszert, amely vágig
fut az ávszàzadokon àt, ás egyenesen belevezet ebbe a jelenlegi
korba, az utolsã napokba.
Az Çr àltal nekem adott kulcs, amely àltal kápes voltam
meghatàrozni mindegyik kor hârnäkát, az egy igen Szentâràsi.
Valãjàban a Biblia Alappilláránek is lehetne nevezni. Ez az a
kinyilatkoztatàs, hogy Isten soha nem vàltozik, ás hogy az Å
mãdszerei is olyan vàltozatlanok, mint Å maga. A Zsidã 13:8-
ban ezt mondja, “Jázus Krisztus ugyanaz tegnap, ás ma, ás
mindäräkká.” Prád. 3:14-15, “Tudom, hogy valamit Isten
cselekszik, az lesz äräkká, ahhoz nincs mit adni ás abbãl nincs
mit elvenni; ás az Isten ezt a vágre mâveli, hogy az Å orcàjàt
rettegják. Ami most tärtánik, rágen megvan, ás a mi
kävetkezik, immàr megvolt, ás az Isten visszahozza, ami
elmçlt.” Âme, itt van: egy vàltozatlan Isten, vàltozatlan
mãdszerekkel. Amit Å ELÅSZÄR tett, azt Neki tovàbbra is
tennie kell mindaddig, amâg az a LEGUTOLSÃ alkalommal
meg nincs cselekedve. Ebben soha nem lesz vàltozàs.
Alkalmazzuk ezt a Gyèlekezeti Korokra. Az a fajta ember, akit
Isten az elså kor szàmàra vàlasztott, ás az a mãd, ahogyan Isten
megnyilvànult annak az embernek a szolgàlatàban, ez mind
pálda lesz minden màs kor szàmàra. Amit Isten az elså
gyèlekezeti korban tett, azt Å minden màs korban is tenni
akarja.
Màr most, mi pontosan tudjuk az Igábål, amely a Szent
Szellem àltal lett feljegyezve, hogy az elså, vagyis az eredeti
gyèlekezet mikánt lett megalapozva, ás hogy Isten mikánt
nyilvànâtotta ki Magàt abban. Az Ige nem vàltozhat ás nem
vàltoztathatã, mert az Ige az Isten. Jànos 1:1, “Kezdetben vala
az Ige, ás az Ige vala az Istennál, ás Isten vala az Ige.” Annak

egy szavàt megvàltoztatni, amint azt Áva tette, bænt ás halàlt
hoz áppçgy, ahogy ezt a Jel. 22:18-19-ben mondja, “^Hogyha
valaki ezekhez hozzà tesz, e känyvben megârt csapàsokat veti
Isten arra; Ás ha valaki elvesz e prãfátàlàs känyvánek
beszádeibål, az Isten annak rászát eltärli az Álet Känyvábål, ás
a szent vàrosbãl, ás azokbãl, amik e känyvben megârattak.” Âgy
tehàt, amilyen a gyèlekezet Pènkäsdkor volt, az a szabvàny. Az
a minta. Nincs màs minta. Nem szàmât, hogy a tudãsok mit
mondanak, de Isten NEM vàltoztatta meg azt a mintàt. Amit
Isten Pènkäsdkor tett, azt Neki folytatnia kell mindaddig,
amâg a gyèlekezeti korok le nem zàrulnak.
Mág ha tudãsok azt is mondanàk nektek, hogy az apostoli
kornak váge van, el ne higgyátek. Egy ilyen àllâtàs kát okbãl is
hamis. Elåszär is hamis dolog azt feltátelezni, hogy nincsenek
màr apostolok csupàn azárt, mert az eredeti tizenkát apostol
màr halott. Egy apostol azt jelenti, ‘kèldätt’; ás manapsàg sok
kèldätt van, de åket misszionàriusoknak hâvjàk. Mindaddig,
amâg az emberek el vannak hâvva, ás ki vannak kèldve az Álet
Igájável, addig mág folyamatban van egy apostoli kor.
Màsodszor, åk çgy idázik a ‘Szent Szellem megnyilvànult
erejánek’ a koràt, mint amely màr váget árt, mivelhogy a Biblia
màr beteljesedett. Ez nem igaz. Mág egy olyan Szentâràshely
sem látezik, amely ilyent sejtetne, viszont sok màs meggyåzåen
màskápp àllâtja. Itt van a mi bizonyâtákunk arra, hogy mindkát
vàd hamis. Ap.csel. 2:38-39, “Páter pedig monda nákik: Tárjetek
meg ás keresztelkedjetek meg mindnyàjan a Jázus Krisztusnak
Neváben a bænäknek bocsànatjàra; ás veszitek a Szent Szellem
ajàndákàt. Mert náktek lett az âgáret ás a ti gyermekeiteknek,
ás mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhâv
magànak az Çr, a mi Istenènk.” A megâgárt erå, amellyel
Pènkäsdkor fel lettek ruhàzva, az “náktek (zsidãknak) lett, ás a
ti gyermekeiteknek (zsidãknak), ás mindazoknak, kik messze
vannak (pogànyok), valakiket csak elhâv magànak az Çr, a mi
Istenènk (mind zsidãkat, mind pedig pogànyokat).” Amâg az
Çr nem àll meg az elhâvàssal, addig a pènkäsdi èzenet ás erå
NEM FOG MEGSZÈNNI.
Amit a Gyèlekezet Pènkäsdkor birtokolt, az az å
elidegenâthetetlen joga. Eredetileg nàla volt az Isten tiszta
Igáje. Nàla volt a Szellem ereje, a Szent Szellem kèlänbäzå
jeleiben, csodàiban ás ajàndákaiban menyilvànulva. Zsidã 2:1-
4, “Annakokàárt annàl is inkàbb szèkságes nákènk a
hallottakra figyelmeznènk, hogy valaha el ne sodortassunk.
Mert ha az angyaloktãl hârdetett beszád erås volt ás minden
bæn ás engedetlenság (az Igánek) elvette igazsàgos bèntetását:
Mimãdon menekedènk meg mi, hogyha nem tärådènk ily nagy
idvessággel? Amelyet, miutàn kezdetben hârdetett az Çr, azok
akik hallottàk, biztosâtottak szàmunkra. Veläk egyètt
bizonysàgot teván arrãl az Isten, jelekkel meg csodàkkal ás

sokfále eråkkel s a Szent Szellemnek käzláseivel az Å akarata
szerint.” Az az eredeti gyèlekezet nem emberek àltal lett
szervezve. Azt a Szent Szellem irànyâtotta. Nem volt nagyon
nagy. Gyælälták ás megvetetták. Elnyomtàk. Halàlra èldäzták.
De hæságes volt Istenhez. Megmaradt az Ige eredeti mintàjànàl.
Nos, ne legyetek itt fálrevezetve. Amikor án azt mondtam,
hogy Isten ás az Å mãdszerei soha nem vàltoznak, akkor án
nem mondtam, hogy a gyèlekezet ás hârnäke nem vàltozhatna.
A gyèlekezet az nem Isten. Âgy hàt az vàltozhat. De amit án
mondtam az az, hogy mivel Isten vàltozatlan, ás mãdszerei is
vàltozatlanok, ezárt mi visszamehetènk a kezdethez ás
megnázhetjèk Isten elså ás täkáletes cselekedeteit ás azutàn a
minta utàn elbâràlhatjuk. Âgy tärtánik ez. Az Igaz Gyèlekezet
mindig megprãbàl olyan lenni, mint amilyen az eredeti volt
Pènkäsdkor. A mai Igaz Gyèlekezet meg fogja prãbàlni
megkäzelâteni a korai elså gyèlekezetet. Ás a gyèlekezetekhez
kèldätt hârnäkäk, mivel bennèk Istennek ugyanaz a Szelleme
van, tärekedni fognak arra, hogy Pàl apostolhoz käzelâtsenek.
Nem lesznek pontosan olyanok, mint å; de az igaz hârnäkäk
lesznek azok akik leginkàbb megkäzelâtik Pàlt, aki mentes volt
minden embertål, teljesen àt volt adva Istennek, egyedèl az
Isten Igáját käzälte, ás a Szent Szellemet eråben nyilvànâtotta
ki. Semmi màs nem helyettesâtheti. Nekènk az eredetibål kell
munkàlkodni. Ahogy az a nemzássel jàr, az Igaz Gyèlekezet
mindig az lesz, amely megprãbàlja kävetni a pènkäsdi alapâtãk
nyomdokait, ás hârnäke kävetni fogja Pàl apostolt, aki az elså
gyèlekezeti kor elså hârnäke volt. Ez ilyen egyszeræ, ás ilyen
csodàlatos.
Ezzel a kulccsal, amely ilyen egyszeræ, de mágis ilyen
csodàlatos, án kápes voltam, a Szent Szellem segâtságe àltal,
olvasni a Jelenásek Känyvát ás a tärtánelmi leâràsokat, ás âgy
megtalàlhattam azokban minden kort, mindegyik hârnäkät,
mindegyik kor idåtartamàt, ás hogy milyen rászt jàtszottak
egyenkánt az Isten szàndákàban Pènkäsdtål a korok
beteljesèlásáig.
Mivel most màr ártitek, hogy milyen mãdon bâràljuk el azt,
hogy milyen az Igaz Gyèlekezet (amilyen az Pènkäsdkor, ás az
apostoli korban volt, ahogy az Apostolok Cselekedeteinek
känyváben be van mutatva), âgy ugyanezt a szabàlyt
alkalmazhatjuk azárt, hogy meglàssuk, mikánt hibàzott a
gyèlekezet. Az alaphiba, vagy hibàk amelyek az elså
gyèlekezetbe beloptàk magukat, ás amelyek az Apostolok
Cselekedeteiben ás a Jelenásek Känyváben, valamint a
Levelekben is fel lettek fedve, egyre jobban ás jobban
szembeætåen megnyilvànulnak minden bekävetkezå korban,
amâg vágèl megárkezènk az igazsàg teljes elsätátâtásáhez az
utolsã, vagy a Laodiceai Korban.
Nos, ebbål az elså kulcsbãl, amelyet az Çrtãl kaptunk, jän

egy màsik ás kevásbbá csodàlatos igazsàg. Azt mondtam ugye,
hogy az Igaz Gyèlekezet mindig tärekedni fog arra, hogy olyan
legyen, mint amilyen az Apostolok Cselekedeteiben volt. Ez
pontosan âgy van. De mi felfedeztèk azt, hogy az Ige tanât egy
hibainvàziãrãl is, amelynek eredmánye az igazsàg teljes
elsätátâtáse lesz az utolsã napokban, käzvetlen az Çr
megjelenáse elått. Felmerèl most elmánkben a kárdás: hàt
elhagyja Isten az Äváit ás engedi, hogy a teljes becsapottsàg
àllapotàba essenek? Semmi esetre sem, mert az Iràs nagyon
vilàgosan mondja a Màtá 24:24-ben, hogy a ‘Vàlasztottakat’
NEM LEHET becsapni. “Mert hamis Krisztusok ás hamis
prãfátàk tàmadnak, ás nagy jeleket ás csodàkat tesznek,
annyira, hogy elhitessák, HA LEHET, mág a vàlasztottakat is.”
Hogyan tehàt? A vàlasz vilàgos elåttènk. Van egy Igaz
Gyèlekezet, ás van egy hamis gyèlekezet. Van egy Igaz Szålåtå,
ás van egy hamis szålåtå. De persze a hamis gyèlekezet, a
hamis szålåtå teste mindig meg fogja prãbàlni bitorolni az Igaz
Gyèlekezet àllàsàt, ás fenntartja azt az àllâtàsàt, hogy å, ás nem
a Vàlasztottak a valãdiak ás hitelesek. A hamis meg fogja
prãbàlni megälni az Igazat. Ez az, ahogy ez az Apostolok
Cselekedeteiben volt, ás ez az, ahogy a hát korban ez be lett
mutatva, ás ugyançgy ki lett jelentve a kèlänbäzå Levelekben.
Ez az, ahogy ez eddig volt. Ez az, ahogy ez most van. Ás ez az,
ahogy ez lesz. Ez nem vàltozhat.
Most legyènk nagyon ãvatosak, hogy ennál a pontnàl ässze
ne keverjèk a fogalmakat. Âgy fogjuk keresni az Igát ezárt,
hogy árványesâtsèk ezt az igányt. Menjènk vissza a kezdethez,
az I. Mãzes Känyváhez. Az Áden Kertjáben KÁT fa volt. Egy jã
volt; egy rossz volt. Az egyik ÁLETET, a màsik Halàlt termett.
Volt ott kát gyermek, akik eredetileg àldozatot mutattak be
Istennek. Hadd ismáteljem ezt meg, åk MINDKETTEN
àldoztak Istennek. I. Mãzes 4:3-5, “Lån pedig idå mçltàval,
hogy Kain ajàndákot vive az Çrnak a fäld gyèmälcsábål. Ás
Àbel is vive az å juhainak elså fajzàsàbãl ás azoknak
kävárságábål. Ás tekinte az Çr Àbelre ás az å ajàndákàra.
Kainra pedig, ás az å ajàndákàra nem tekinte^”. De az egyik
(Kain) gonosz volt, az å atyjàtãl (a Gonosztãl) volt, mâg Àbel
igaz volt az Çr elått. Ezutàn, volt kát gyermek ugyanazon
szèlåk testábål. Åk Izsàknak ás Rebekànak ikrei voltak. Az
egyik Isten vàlasztottja volt, ás a màsik elvetendå. Mindkettå
imàdta Istent. Minden egyes esetben az Isten-imàdat is
velejàrt. Minden esetben a gonosz gyælälte ás èldäzte az igazat.
Náhàny esetben a gonosz el is pusztâtotta az igazakat. De
figyeljátek. Åk egyètt lettek elèltetve. Åk egyètt áltek. Åk
mindketten igányt tartottak Istenre, ás imàdtàk Åt.
Ezek az illusztràciãk täkáletesen megrajzoljàk az Çr Jázus
Krisztus hasonlatàt, amikor azt mondta, hogy a mennynek
orszàga hasonlât ahhoz az emberhez, aki a jã magokat

elvetette, de utàna azonnal jätt az ellenság, ás konkolyt vetett
azok käzá a jã magok käzá. Nem Isten plàntàlta el azokat a
konkolyokat. Sàtàn èltette el a konkolyt käzvetlenèl az Isten jã
magjai käzá. Az a kát fajta palànta (ember), kát kèlänbäzå
magbãl, egyètt nävekedett. Mindkettå ugyanannak a fäldnek
tàperejábål rászesèlt, ugyanazt a napot, esåt, ás minden màs
kedvezmányt megosztottak, ás mindkettå le lett aratva, amikor
rà kerèlt a sor. Làtjàtok ezt? Soha ne feledjátek el ezeket az
igazsàgokat amint egyètt tanulmànyozzuk a gyèlekezeti
korokat, ás kásåbb a pecsáteket. Ás mindenekfelett ne
feledjátek el azt sem, hogy ebben az utolsã korban kerèl sor
arra, hogy a konkoly ässzekättetik a megágetásre, ás hogy az
kitaszâtja a bçzàt, amelyet az Çr csærbe fog takarâtani.
Szeretnám ezt a gondolatot tovàbbvinni, tehàt menjènk
tovàbb egy lápást. Tanulmànyoztàtok màr az ábredásek
tärtánetát? Nos, egy ábredás Isten mozgalmàt jelzi eråben. Ás
valahànyszor Isten mozdul, akkor Sàtàn is ott van, hogy
szintán mozduljon. Ez soha nem marad el. A nagy walesi
ábredás napjaiban (ás a legtäbb ember ezt nem tudja), az
elmegyãgyintázetek gyorsan megteltek, ás nagy
megnyilvànulàsa volt az ärdägi erånek azárt, hogy elvegye a
figyelmet Istentål. Le van ârva, hogy Wesley napjaiban az
emberek a legkèlänäsebb dolgokat tetták, amelyek
egyártelmæen a Sàtàntãl voltak, hogy âgy megkâsárelje
kigçnyolni az Isten jãsàgàt ás ereját. Luther napjaiban
megàllapâtottàk, hogy szolgàlatànak csodàja nem abban a
tányben volt, hogy sikeresen kifogàsolta a Rãmai Katolikus
Egyhàzat, hanem a csoda abban a tányben volt, hogy å
ápelmájæ ás jãzan tudott maradni a fanatikusok käzätt, akik
gyakran voltak betältve ás irànyâtva rossz szellemek àltal. Ás
ha ártesèltetek errål az utolsã napok szolgàlatàrãl, akkor
megfigyelhettátek a hamis ás gonosz szellemeknek ugyanazt az
invàziãjàt. Ennek âgy kellett lennie. Nos, án remálem ás bâzom
benne, hogy ti elággá lelki felfogàsçak vagytok ahhoz, hogy ezt
megárintsátek, ás profitàljatok belåle.
Csupàn azárt, hogy bepecsáteljèk ezt a kárdást az Igaz ás
a hamis szålåtårål, melyek ässzekeverik ás bemutatjàk a kát
szellemet, amelyek munkàlkodnak, názzènk bele az I. Jànos
4:1-4, ás a Jçdàs 3, 4, 12-be: “Szeretteim, ne higgyetek minden
szellemnek, hanem prãbàljàtok meg a szellemeket, hogy
Istentål vannak-á; mert sok hamis prãfáta jätt ki a vilàgba.
Errål ismerjátek meg az Isten Szellemát: valamely szellem
Jázust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentål van;
Ás valamely szellem nem vallja Jázust testben megjelent
Krisztusnak, nincsen az Istentål: ás az az antikrisztus
szelleme, amelyrål hallottàtok, hogy eljå; ás MOST e vilàgban
van MÀR. Ti az Istentål vagytok fiacskàim, ás legyåztátek
azokat; (antikrisztus szellemát) mert nagyobb az, (Isten

Szelleme) aki bennetek van, mint az, aki e vilàgban van.”
Jçdàs 3, 4, 12: “Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel
azon vagyok, hogy ârjak náktek a käzäs èdvässág felål,
kánytelen voltam, hogy intåleg ârjak náktek, hogy
tusakodjatok a hitárt, amely egyszer a SZENTEKNEK
adatott. Mert belopãzkodtak (ezek nem az AJTÃN mentek be
az akolba ás emiatt åk rablãk) VALAMI EMBEREK, (nem
szentek) akik rágen elåre beârattak ezen âtáletre,
ISTENTELENEK, kik a mi Istenènknek kegyelmát
bujàlkodàsra fordâtjàk, ás az egyedèli Urat, az Istent, ás a mi
Urunkat, a Jázus Krisztust megtagadjàk. Ezek szennyfoltok a
ti szeretetvendágságeiteken, tartãzkodàs nálkèl VELETEK
lakmàroznak, magokat hâzlaljàk^” Nem lehet tagadni
ezekkel az Igehelyekkel szemben, hogy az Igaz Gyèlekezet, ás
a hamis gyèlekezet ässze vannak fonãdva, mivel egyètt lettek
elèltetve, de kèlänbäzå magokbãl szàrmaznak.
Akkor hàt, án azt gondolom, hogy van valami màs is, amit
tudnotok kell. A hát gyèlekezet, amelyek Jànos àltal meg
vannak szãlâtva, Kis Àzsiàban vannak, ás mind Pogàny
gyèlekezetek. Å nem szãlt a Jeruzsàlemben lávå gyèlekezethez,
amely tçlnyomãrászt Zsidãkbãl àllt, ás talàn csak egy kevás
Pogàny volt benne. Ennek oka, hogy Isten elfordult a Zsidãktãl
a Pogànyokhoz. Âgy tehàt a gyèlekezeti korok egásze az, hogy
Isten a Pogànyokkal foglalkozik, ás kihâv käzèlèk egy Pogàny
Menyasszonyt Magànak. Ez a ‘Gyèlekezeti Korokat’ ás a
‘Pogànyok Teljesságánek Koràt’ egy ás ugyanazzà a dologgà
teszi. Ap.csel. 13:44-48, “A kävetkezå szombaton aztàn
majdnem az egász vàros egybegyæle az Isten Igájánek
hallgatàsàra. Mikor pedig làttàk a zsidãk a sokasàgot,
betelánek ârâgysággel, ás ellene mondànak azoknak, miket Pàl
mond vala, ellenkezve, ás kàromlàst szãlva. Akkor Pàl, ás
Barnabàs nagy bàtorsàggal szãlva mondànak: Szèkságes volt,
hogy elåszär náktek hârdettessák az Isten Igáje; de mivelhogy ti
megvetitek azt, ás nem tartjàtok máltãknak magatokat az äräk
áletre, âmá a Pogànyokhoz fordulunk. Mert âgy parancsolta
nákènk az Çr: Rendeltelek táged vilàgossàgul a Pogànyoknak,
hogy lágy èdvässágèkre a fäldnek száláig. A Pogànyok pedig
ezeket hallvàn, ärvendezánek, ás magasztaljàk vala az Çrnak
Igáját; ás akik csak äräk áletre vàlasztattak vala hâvánek.”
Rãm. 11:1-8, “Mondom tehàt: Avagy elvetette-á Isten az Å
nápát? Tàvol legyen; mert án is izràelita vagyok, az Àbrahàm
magvàbãl, Benjàmin nemzetságábål valã. Nem vetette el Isten
az Å nápát, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjàtok-á, mit
mond az Iràs Illásrål? amint känyäräg Istenhez Izràel ellen,
mondvàn: Uram, a Te prãfátàidat megälták, ás oltàraidat
leromboltàk; ás csak án egydèl maradtam, ás engem is halàlra
keresnek. De mit mond náki az Isteni felelet? Meghagytam
Magamnak hátezer embert, akik nem hajtottak tárdet a
Baàlnak. Ekkáppen azárt most is van maradák a kegyelembål

valã vàlasztàs szerint. Hogyha pedig kegyelembål, akkor nem
cselekedetekbål: kèlänben a kegyelem nem volna täbbá
kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekbål, akkor nem
kegyelembål: kèlänben a cselekedet nem volna täbbá
cselekedet. Micsoda tehàt? Amit Izràel keres, azt nem nyerte
meg: a vàlasztottak ellenben megnyerták, a täbbiek pedig
megkemányâttettek: Amint meg van ârva: Az Isten kàbultsàg
lelkát adta nákik; szemeket, hogy ne làssanak, fèleket, hogy ne
halljanak, mind e mai napig.”
Rãma 11:25-29, “Mert nem akarom, hogy ne tudjàtok
atyàmfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne hitessátek, hogy a
megkemányedás Izràelre názve csak rászben tärtánt, ameddig a
Pogànyok Teljesságe bemegyen. Ás âgy az egász Izràel
megtartatik, amint meg van ârva: Eljå Sionbãl a Szabadâtã, ás
elfordâtja Jàkãbtãl a gonoszsàgokat. Ás ez nákik az Án
szävetságem, midån eltärläm az å bæneiket: Az evangáliumra
názve ugyan ellenságek ti árettetek; de a vàlasztàsra názve
szerelmetesek az atyàkárt. Mert megbànhatatlanok az Istennek
ajàndákai ás az Å elhâvàsa.”
Ez a hát gyèlekezet, amelyek Kis-Àzsiàban helyezkedtek
el, bizonyos jellemvonàsokat hordoztak magukban abban a
hajdani idåben, amelyek a kásåbbi korok árett gyèmälcseivá
vàltak. Amelyek csupàn magpalàntàk voltak akkor ott, azok
kásåbb egy árett termásben jättek ki, áppçgy, ahogy Jázus
mondta, “Mert ha a zäldelå fàn ezt mâvelik, mi esik a szàraz
fàn?” Lukàcs 23:31
AZ ÈZENET AZ EFÁZUSI GYÈLEKEZETI KORHOZ

Jelenásek 2:1-7
Az Efázusi gyèlekezet angyalànak ârd meg: Ezeket mondja
Az, Aki az Å jobb kezáben tartja a hát csillagot, Aki jàr a hát
arany gyertyatartã käzätt:
Tudom a te dolgaidat, ás a te fàradsàgodat ás tærásedet, ás
hogy a gonoszokat nem szenvedheted, ás megkâsártetted
azokat, akik apostoloknak mondjàk magukat, holott nem azok,
ás hazugoknak talàltad åket;
Ás terhet viseltál, ás báketærå vagy, ás az Án Nevemárt
fàradoztàl ás nem fàradtàl el.
De az a mondàsom ellened, hogy az elså szeretetedet
elhagytad.
Emlákezzál meg azárt, honnát estál ki, ás tárj meg, ás az
elåbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljäväk
ellened, ás a te gyertyatartãdat kimozdâtom helyábål, ha meg
nem társz.
De az megvan benned, hogy a Nikolaitàk cselekedeteit

gyæläläd, amelyeket Án is gyæläläk.
Akinek van fèle, hallja mit mond a Szellem a
gyèlekezeteknek; A gyåzedelmesnek enni adok az Álet Fàjàrãl,
Amely az Isten paradicsomànak käzepette van.
A HIRNÄK
Az Efázusi gyèlekezet hârnäke (angyala) Pàl volt. Azt, hogy

å volt az elså Pogàny korszak hârnäke, nem lehet tagadni. Noha
Páternek lett megadva az a felhatalmazàs, hogy ajtãkat nyisson
a Pogànyok felá, mágis Pàlnak adatott hogy az å apostoluk ás
prãfátàjuk legyen. Å volt a Pogànyok Prãfáta-Hârnäke. Az a
prãfáta tisztságe, amely àltal megkapta a Pogànyok szàmàra
szãlã Ige teljes kinyilatkoztatàsàt, hitelesâtette åt, mint az å
apostoli hârnäkèk. Ezzel egyetártettek a Jeruzsàlemben lávå
täbbi apostolok is. Galata 1:12-19, “Mert án sem embertål
vettem azt, sem nem tanâtottak arra, hanem a Jázus Krisztus
kijelentáse àltal. Mert hallottàtok, mint forgolãdtam án egykor
a zsidãsàgban, hogy án felette igen hàborgattam az Isten
anyaszentegyhàzàt, ás pusztâtottam azt. Ás felèlmçltam a
zsidãsàgban nemzetembeli sok kortàrsamat, szerfelett
rajongvàn atyai hagyomànyaimárt. De mikor az Istennek
tetszett, Aki elvàlasztott engem az án anyàm máhátål fogva, ás
elhâvott az Å kegyelme àltal, hogy kijelentse az Å Fiàt
ánbennem, hogy hârdessem Åt a pogànyok käzätt: azonnal nem
tanàcskoztam testtel ás várrel, sem nem mentem Jeruzsàlembe
az elåttem valã apostolokhoz, hanem elmentem Aràbiàba ás
ismát visszatártem Damaskusba. Azutàn hàrom esztendå
mçlva fälmentem Jeruzsàlembe, hogy Pátert meglàtogassam, ás
nàla maradtam tizenät napig. Az apostolok käzèl pedig màst
nem làttam, hanem csak Jakabot, az Çr atyjafiàt.” Galata 2:2,
“Fälmentem pedig kijelentás kävetkeztáben ás elájäk adtam az
Evangáliumot, melyet hirdetek a Pogànyok käzätt, de kèlän a
tekintályeseknek, hogy valami mãdon hiàba ne fussak, avagy
ne futottam lágyen.” Galata 2:6-9 “A tekintályesektål pedig,
(bàrminåk valànak rágen, azzal nem tärådäm; Isten nem názi
az embernek szemályát): mert velem a tekintályesek semmit
sem käzältek; såt ellenkezåleg, mikor làttàk, hogy án reàm van
bâzva a kärèlmetáletlenság evangáliuma, mint Páterre a
kärèlmetálásá: (Mert Aki erås volt Páterben a kärèlmetálkedás
apostolsàgàra, bennem is erås volt a Pogànyok käzätt.) Ás
elismerván a nákem adatott kegyelmet, Jakab ás Káfàs, meg
Jànos, akik oszlopokul tekintetnek, bajtàrsi jobbjukat
nyçjtottàk nákem ás Barnabàsnak, hogy mi a pogànyok käzätt,
åk pedig a kärèlmetálkedás käzätt prádikàljunk.” Rãma 11:13.
“Mert náktek mondom a Pogànyoknak, amennyiben hàt án
Pogànyok apostola vagyok, a szolgàlatomat dicsåâtem.”
Pàl alapâtotta meg Efázusban a gyèlekezetet kärèlbelèl az

elså ávszàzad käzepán. Ez lehetåvá teszi szàmunkra azt, hogy
megàllapâtsuk az Efázusi Gyèlkezeti Kor kezdetánek dàtumàt;
kärèlbelèl Kr.u. 53-ban.
Az å szolgàlatànak mãdja adta meg a mintàt, amelyre az
ässzes jävåbeni hârnäknek tärekednie kellett, valãjàban pedig
Isten minden igaz szolgàlãja szàmàra mintàt ad, noha nem is ár
el olyan magaslatokat a prãfátai terèleten, mint Pàl. Pàl
szolgàlatànak hàrom fále minåságe volt, mely a kävetkezåk
szerint tagolãdott:
Elåszär is, Pàl teljessággel hæ volt az Igáhez. Attãl soha
nem tárt el, fèggetlenèl attãl, hogy mibe kerèlt. Galata 1:8-9.
“De ha szinte mi, avagy mennybål valã angyal hârdetne is
náktek valamit azon kâvèl, amit náktek hârdettènk, legyen
àtok. Amint elåbb mondottuk, most is ismát mondom: Ha
valaki náktek hârdet valamit azon kâvèl, amit elfogadtatok,
àtok legyen.” Galata 2:11, 14, “Mikor pedig Páter Antiãkhiàba
jätt, szemtål szembe ellene àllottam, mivel panasz volt rà.” “De
mikor làttam, hogy nem egyenesen jàrnak az Evangálium
igazsàgàhoz kápest, azt mondtam Páternek mindnyàjok elått:
Ha te zsidã látedre pogàny mãdra álsz ás nem zsidã mãdra,
mikánt kányszerâted a pogànyokat, hogy zsidã mãdra áljenek?”
I.Korinthus 14:36-37, “Avagy titåletek szàrmazott-á az Isten
Beszáde, avagy csak hozzàtok jutott el? Ha valaki azt hiszi,
hogy å prãfáta, vagy szellemi ajàndák rászese, vegye eszábe,
hogy amiket náktek ârok, az Çr rendeletei azok.”
Figyeljátek meg azt, hogy Pàl nem szervezett, hanem a
Szellemtål volt vezetve, amikáppen Isten Mãzesre szàllt azárt,
hogy kivezesse Izràelt Egyiptombãl. A Jeruzsàlemi tanàcs soha
nem kèldte ki Pàlt, ás felette semmilyen hatalmat, vagy
bâràskodàst nem gyakorolt. Isten, ás egyedèl Isten vágezte a
kèldást ás a vezetást. Pàl nem emberektål, hanem Istentål volt.
Galata 1:1, “Pàl, apostol (nem embertål, sem nem ember àltal,
hanem Jázus Krisztus àltal ás az Atya Isten àltal, Aki
feltàmasztotta Åt a halàlbãl);” Galata 2:3-5, “De mág a velem
lávå Titust sem kányszerâtetták a kärèlmetálkedásre, noha gäräg
volt. Tudniillik a belopãzkodott hamis atyafiakárt, akik
alattomban käzánk jättek, hogy kikámlelják a mi
szabadsàgunkat, mellyel bârunk a Krisztus Jázusban, hogy
minket szolgàkkà tegyenek: Kiknek egy pillanatra sem adtuk
meg magunkat, hogy az Evangálium igazsàga megmaradjon
szàmotokra.”
Màsodsorban, az å szolgàlata a Szellem erejáben volt ás
olyan mãdon mutatta be a mondott ás ârott Igát. I.Korithus 2:1-5,
“Án is, mikor hozzàtok mentem atyàmfiai, nem azárt mentem,
hogy nagy ákesszãlàssal, avagy bälcsessággel hârdessem náktek
az Isten bizonysàgtátelát. Mert nem vágeztem, hogy egyábrål
tudjak tikäztetek, mint a Jázus Krisztusrãl, mág pedig mint
megfeszâtettrål. Ás án eråtlenság, fálelem ás nagy rettegás käzt

jelentem meg tikäztetek. Ás az án beszádem ás az án
prádikàlasom nem emberi bälcseságnek hitetå beszádiben
àllott, hanem Szellemnek ás erånek megmutatàsàban: Hogy a ti
hitetek ne embernek bälcseságán, hanem Istennek ereján
nyugodják.” Apostolok Cselekedetei 14:8-10, “Ás Listràban èl
vala egy làbaival tehetetlen ember, aki az å anyjànak máhátål
fogva sànta volt, ás soha nem jàrt. Ez hallotta Pàlt beszálni: Aki
szemeit reà fèggesztván, ás làtvàn, hogy van hite arra, hogy
meggyãgyul, Monda nagy fennszãval: Àllj fel làbaidra
egyenesen! Ás felszäkätt ás jàrt.” Apostolok cselekedetei 20:9-12,
“Egy Eutikus nevæ ifjç pedig èl vala az ablakban, mály àlomba
merèlve: ás mivel hogy Pàl sok ideig prádikàla, elnyomvàn az
àlom àltal, alàesák a harmadik rend hàzbãl, ás halva váteták fäl.
Pàl pedig alàmenván, reàborula, ás magàhoz älelve monda: Ne
hàborogjatok; mert a lelke benne van. Azutàn fälmáne, ás
megszegá a kenyeret ás evák, ás sokàig, mind virradatig
beszálgetván, çgy indula el. Felhozàk pedig az ifjat elevenen, ás
felette igen megvigasztalãdànak.” Apostolok Cselekedetei 28:7-
9, “Annak a helynek a kärnyákán valànak pedig a sziget
fåemberánek, náv szerint Publiusnak mezei jãszàgai, aki
befogadvàn minket, hàrom napig nagy emberságesen vendágèl
làtott. Lån pedig, hogy a Publius atyja hideglelásben ás
várhasban betegen fekèvák. Kihez Pàl bemáne ás minekutàna
känyärgätt, kezeit reà vetve meggyãgyâtà åt. Minekutàna azárt
ez megtärtánt, egyebek is, akik betegek valànak a szigeten,
åhozzà jävánek ás meggyãgyulànak.” II.Korinthus 12:12,
“Apostolsàgomnak jelei megbizonyosodtak käzättetek sok
tærásben, jelekben, csodàkban ás eråkben is.”
Harmadsorban pedig, megvoltak neki az Istentål kapott
szolgàlatànak nyilvànvalã gyèmälcsei. II.Korinthus 12:11,
“Dicsekedván, balgataggà lettem; ti kányszerâtettetek reà. Mert
náktek kellett volna engem ajànlanotok; mert semmiben sem
vagyok alàbbvalã a få_få apostoloknàl, noha semmi vagyok.”
I.Korinthus 9:2, “Ha egyebeknek nem vagyok apostoluk, de
bizony náktek az vagyok, mert az án apostolsàgomnak pecsátje
az Çrban ti vagytok.” II.Korinthus 11:2, “Mert Isteni
buzgãsàggal buzgok ártetek; hisz eljegyeztelek titeket egy
fárfiçnak, hogy mint szeplåtlen szæzet àllâtsalak a Krisztus elá.”
Pàl eszkäz volt abban, hogy Pogàny juhok sokasàgàt hozza be;
tàplàlta åket, tärådätt velèk mindaddig, amâg igazsàgos
gyèmälcsäket nem hoztak ás fel nem kászèltek az Çrral valã
talàlkozàsra, mint a Pogàny menyasszonynak egy rásze.
A Jelenásek Känyve megadatàsànak idejekor a hagyomàny
szerint Pàl màr meghalt màrtârkánt, de Jànos tovàbb folytatta az
å helyán pontosan çgy, ahogy Pàl is tette az å szolgàlatànak
napjaiban. A Jelenásek Känyvánek megadatàsa elått tärtánt
halàla Pàlnak egyàltalàn nem semmisâtette meg azt a tányt, hogy
å volt az Efázusi Gyèlekezeti Kor hârnäke, mert minden egyes kor

hârnäke fèggetlenèl attãl, hogy mikor jelenik meg, vagy tàvozik,
az a szemály, aki befolyàsolja az adott kort Isten szàmàra egy Ige-
megnyilvànult szolgàlat àltal. Ez az ember Pàl volt.
EFÁZUS VÀROSA
Efázus vàrosa Àzsia hàrom legnagyobb vàrosànak egyike

volt. Gyakran nevezták a Keresztány hit harmadik vàrosànak,
amennyiben Jeruzsàlem volt az elså, Antiãkhia pedig a màsodik.
Nagyon gazdag vàros volt. Kormànyzata rãmai, nyelvezete
azonban gäräg volt. A tärtánászek çgy hiszik, hogy Jànos, Mària,
Páter, Andràs ás Fèläp mindnyàjan ebben a gyänyäræ vàrosban
lettek eltemetve. Pàl, aki az igazi hitet megalapâtotta ebben a
vàrosban, csupàn kärèlbelèl hàrom ávig pàsztorolt itt; amikor
azonban tàvol volt a nyàjtãl, akkor àllandãan, imàdsàgosan
tärådätt velèk. A gyèlekezet elså pèspäke Timãtheus volt.
I.Timãtheus 1:1-3, “Pàl, Jázus Krisztus apostola a mi megtartã
Istenènknek, ás Jázus Krisztusnak a mi remányságènknek
rendeláse szerint, Timãtheusnak, az án igaz fiamnak a hitben:
kegyelem, irgalmassàg ás bákesság Istentål, a mi Atyànktãl, ás
Krisztus Jázustãl, a mi Urunktãl. Amikáppen Maczedãniàba
menetelemkor kártelek táged, hogy maradj Efázusban, hogy
megmondjad námelyeknek, ne tanâtsanak màs tudomànyt.”
Magànak az Efázus návnek egy furcsa ässzetett jelentáse
van, “A cálbavett,” ás “A meglazult”. Ennek a kornak magas
tärekvásei, melyek a Szellem teljesságável kezdådtek,
“Istennek mályságável,” ás amely àltal åk cálbavetták Istennek
magas elhâvàsàt, most elkezdett helyet adni egy kevásbá
vigyàzã hozzààllàsnak. Jázus Krisztusnak egy kevásbá lelkes
kävetáse kezdett megnyilvànulni egy olyan baljãs elåjelkánt,
amely a jävendå korokban el fogja sèllyeszteni a gyèlekezetnek
nevezett fizikai jàrmævet a “Sàtàn mályságánek”
szärnyæságábe. Lazàvà vàlt ás sodrãdott. A kor màris
visszaesásben volt. Elhagyta elså szeretetát. Az Efázusi Korban
elèltetett parànyi mag egy napon fel fog nåni a távelygás
szellemává olyannyira, amâg a levegå valamennyi tisztàtalan
madara, àgai käzätt fog fászket rakni. Az emberi okoskodàs
szàmàra annyira àrtalmatlannak fog tænni az a kis palànta az
Çj Áva (az Çj Gyèlekezet) szemáben, hogy åt âgy çjra
megcsalja a Sàtàn. Az Efázusi Kor lehetåságet nyçjtott
szàmàra ahhoz, hogy elnyerje Isten legkivàlãbb ártákeit, ás egy
darabig diadalmaskodott is, de azutàn lazâtott ás abban a
vigyàzatlan pillanatban Sàtàn elèltette a vágromlàs magjàt.
Màr magànak Efázusnak a vallàsa täkáletesen jelkápezi ezt
az elså gyèlekezeti kort ás megadja az eljävendå korok
hangnemát. Elsåsorban, Dianànak ragyogã temploma, melyet
olyan sok áven àt ápâtettek ás amelynek szent tornàcaiban ott
lakozott Dianànak legfánytelenebb ás legfeltænásmentesebb

szobra, melyet valaki is elkápzelhetett. Itt å egyàltalàn nem
hasonlâtott azokhoz a szobraihoz, melyeket a täbbi
templomokban szenteltek neki. Å itt egyszeræen egy majdnem
alaktalan nåi figura volt, amely vágezetèl belesèllyedt abba a
fatämbbe, amelybål kifaragtàk. Kát karjàt kát egyszeræ
vasrçdbãl formàltàk meg. Hogy ez mennyire täkáletesen
rajzolja meg az elså korszakban felszabadult antikrisztus
szellemát. Itt å szabadon lett engedve az emberek käzätt de
mág nem vett fel olyan alakot, hogy az embereket
megriasztanà. A kát vasrçdbãl lávå kar azonban mutatta, hogy
szàndáka az Isten munkàjànak szátzçzàsa volt, amint
megkezdte a tàmadàst. Ás çgy tænt, hogy senki nem figyelt fel
rà vagy arra amit csinàl. Egy napon azonban ászre fogjàk
venni, amikor vaskarjainak “cselekedetei” “tanâtàssà” vàlnak,
tanâtàsa pedig egy birodalom tärványává.
A templomi szolgàlat rendje szintán nagyon
kinyilatkoztatã. Elåszär is ott eunuk papok voltak. Ez a steril
papsàg elåre jelezte egy olyan náp sterilitàsàt, akik el fognak
sodrãdni az Igátål, mert egy olyan náp, aki àllâtja hogy ismeri
Istent az Igátål fèggetlenèl, annak álete olyan meddå, mint a
herált eunuká. Màsodszor a templom hatàrain belèl ott voltak
azok a szæz papnåk, akik a templom vallàsi szertartàsait
vágezták. Ez elåre vetâtette azokat a napokat, amikor ceremãnia
ás forma, szertartàs ás cselekedetek veszik àt a Szent Szellem
helyát ás az Isten templomàt täbbá nem a karizmatikus
megnyilvànulàsok tältik be. Mindezek felett ott volt a fåpap,
aki politikai eråvel ás a nyilvànossàg befolyàsolàsàval
rendelkezett ás ilyen mãdon àbràzolta azt, amely màr
folyamatban volt, noha mág tçlsàgosan nem nyilvànult meg, az
az, hogy a gyèlekezet hamarosan àt lesz adva emberi
vezetásnek emberek terveivel ás emberek tärekváseivel, ás az
“âgy szãl a Szent Szellem” täbbá màr nem lesz álå valãsàg.
Mindezek alatt ott voltak a templomi rabszolgàk, akiknek nem
volt màs vàlasztàsuk, mint hogy engedelmeskedjenek a vallàsi
hierarchiànak. Mi màst jelentene ez, mint hogy käzeledik a nap,
amikor a hosszçruhàs papsàg politikai manåverekkel, àllami
segâtsággel, ás az Igánek ás Szellemnek tantátelekkel,
dogmàkkal ás emberi vezetássel valã felcserálásável,
rabszolgasàgra fogja kányszerâteni a laikusokat, mikäzben a
vezetåk hamis mãdon megszerzett gazdagsàgban pompàztak ás
álvezták piszkos ärämeiket, a szegány emberek pedig, akik felá
Isten szerint kellett volna szolgàlni, most szolgàkkà vàltak.
JÁZUS, AZ Å HIRNÄKE ÁS AZ Å GYÈLEKEZETEI
Jelenásek 2:1, “Êzeket mondja Az, Aki az Å jobb

kezáben tartja a hát csillagot, ás Aki jàr a hát arany
gyertyatartã käzätt.” Ez Å, Akirål ez lett mondva, “Ugyanez a

Jázus MIND Çr, MIND pedig Krisztus.” Itt van Å az Egy ás
Egyetlen Mindenhatã Çr Isten, ás Rajta kâvèl nincs màs. Itt
van Å az Èdväzâtå (“âz èdvässág az Çrtãl van”, Jãnàs 2:9,)
amint jàr a gyèlekezetek käzepette a hát koron àt. Ami Å az
elså korban volt, Å az minden korban. Minden hâvå szàmàra Å
Jázus Krisztus ugyanaz tegnap ás ma ás mindäräkká. Amit Å
egykor megtett, azt Å mág mindig teszi ás tenni fogja.
Most làthatjàtok, hogy Jázus egyedèl jàr az Å gyèlekezetei
käzätt. Senki màs nincs Vele. De valãjàban nem is lehet, mert
egyedèl Å vágezte el gyèlekezetánek èdvässágát, ás azt az Å
sajàt várável vàsàrolta meg, ás ezárt Å birtokolja azt. Å annak
Ura ás mestere. A gyèlekezet Neki ad minden dicsåságet ás ezt
a dicsåságet Å màssal nem osztja meg. Nincs Vele pàpa. Nincs
Vele bâboros. Nincs Vele Mària az Å fäldi testánek anyja. Nem
beszál ás nem fordul oda egy Atyàhoz, mert Å az Atya. Nem
fordul oda ás ad utasâtàsokat a Szent Szellemnek, mert Å Isten,
az äräk Szellem, ás ez az Å Álete, amely folyik ás lèktet a
gyèlekezetben ás adja annak áletát, ás Å nálkèle nincs álet. Az
èdvässág az Çrtãl van.
Senki nem volt ott Vele, amikor taposta a tèzes
kemencánek tèzes haragjàt. Nem màs volt, hanem Å, Aki ott
fègätt a kereszten ás Várát adta. Å a mi hitènknek Szerzåje ás
Bevágzåje. Å a mi èdvässágènk Alfàja ás Omegàja. Mi Neki
vagyunk eljegyezve ás nem màsnak. Mi nem a gyèlekezethez
tartozunk. Mi Åhozzà tartozunk. Az Å Igáje tärvány.
Tantátelek vagy dogmàk, rendelkezásek ás alkotmànyok
nincsenek rànk hatàssal. Igen, ez EGYEDÈL Jázus, Aki a
gyèlekezetek käzätt jàr. Isten van a gyèlekezetáben, Aki az Å
jãkedváben hajlandã ás cselekszik. Ezt soha ne feledjátek el.
Nektek csak egy käzässágetek van Istennel ás Istennek csak
egy käzässáge van veletek_ez JÁZUS, ás EGYEDÈL JÁZUS.
Itt van Å a hát csillaggal a jobb kezáben. A jobb káz, vagy
kar Istennek ereját ás hatalmàt jelzi. Zsoltàr 44:3, “Mert nem az
å fegyverèkkel szereztek fäldet, ás nem az å karjuk segâtett
nákik; hanem a Te jobbod, a Te karod, ás a Te orcàd
vilàgossàga, mert kedvelted åket.” A hatalom jobb kezáben a
hát csillag van, akik a Jelenásek 1:20, szerint a hát gyèlekezeti
hârnäk. Ez azt jelzi, hogy Istennek ereje ás felhatalmazàsa
minden kor szàmàra az Å hârnäkei mägätt van. Åk elåtärnek a
Szent Szellem tèzáben ás erejáben az Igável. Åk csillagok, mert
vilàgossàgot tèkräznek. Az a vilàgossàg, melyet tèkräznek az Å
vilàgossàga. Nekik nincs sajàt vilàgossàguk. Åk nem a sajàt
tèzèket gyçjtjàt meg, hogy az emberek az å szikràik
vilàgossàgàban jàrhassanak. Ásaiàs 50:11. Ájszaka van, mivel ez
az, amikor a csillagok elåjännek. Ez a bæn sätátságánek
ájszakàja, mert mindnyàjan (mágpedig az egász vilàg) vátkeztek
ás àllandãan hâjàval vannak az Isten dicsåságánek. Rãma 3:23.
Ez a hát hârnäk ismerteti meg Istent az emberekkel. Aki

åket befogadja, az Azt fogadja be, Aki åket kèldte. Jànos 13:20.
Åk az Çr megbâzàsa alapjàn szãlnak ás cselekednek. Å
mägättèk àll az Istenság teljes hatalmàval. Màtá 28:18-20, “Ás
hozzàjuk menván Jázus, szãla nákik, mondvàn: Nákem adatott
MINDEN HATALOM mennyen ás fäldän. Elmenván azárt,
tegyetek tanâtvànyokkà minden nápeket, megkeresztelván åket
az Atyànak, a Fiçnak ás a Szent Szellemnek neváben: Tanâtvàn
åket, hogy megtartsàk mindazt, amit Án parancsoltam náktek:
ás âme ÁN VELETEK VAGYOK MINDEN NAPON a vilàg
vágezetáig (a korok befejezådásáig).” Âgy åk itt vannak, tele a
Szent Szellemmel ás hittel, làngban az Isten tèzável, elåtartva
az igazsàg Beszádát, ás Å pedig ott àll, hogy tàmogassa åket. Ás
gondoljàtok el, hogy egyetlen kor egyetlen hâvåjánek sem
szèkságes âgy bànkãdni a szâváben, hogy “Ãh, bàrcsak ott
lehettem volna akkor az elså korban, amikor az apostolok
legelåszär ki lettek kèldve.” NINCS szèkság arra, hogy
visszanázzènk. NÁZZÁL FEL! Szemláld Åt, Aki áppen most
jàrkàl a gyèlekezetek käzätt vágig az ässzes korokon àt.
Szemláld Åt, Aki ugyanaz tegnap, ma ás mindäräkká; ás Aki
soha nem vàltozik meg sem lányegáben, sem az Å çtjaiban.
Ahol ketten, vagy hàrman ässzegyælnek az Å Neváben, Å ott
van käzättèk! Ás nem csupàn çgy van käzättèk, mint egy
änelágèlt szemlálå, vagy mint egy feljegyzást kászâtå angyal;
hanem Å çgy àll ott, hogy pontosan azt fejezi ki, ami Å_a
gyèlekezet szàmàra az Álet ás Gondoskodã ás minden jã
ajàndáknak Adãja. Hallelujah!
“Aki a hát arany gyertyatartã käzätt jàr.” Hogy mennyire
jelentåságteljesek ezek a beszádek, amikor a Szentâràs
fányáben szemláljèk åket, amely çgy àbràzolja Åt, mint
“Krisztust, Aki a mi Áletènk.” Mert valãban Krisztus a
gyèlekezet álete. Annak nincs màs álete. Nálkèle a gyèlekezet
egyszeræen csak egy vallàsos tàrsasàg, egy klub, vagy
embereknek semmitmondã ässzejävetele. Amint egy hulla
felákszerezve ás felältäztetve mág mindig egy hulla, ugyançgy
a gyèlekezet is fèggetlenèl attãl, hogy mi az å programja, vagy
hogy milyen bàjos eråfeszâtáseket árhet el, de Krisztus nálkèl
az szintán csak egy hulla. De soraiban Vele, ás ha Å motivàlja
azt, akkor mindenki szàmàra csodàlattà vàlik, mint az “Å
teste, teljesságe Å náki, aki mindeneket betält mindenekkel.”
Ás ápp ebben az ãràban Å ott jàr az utolsã kor arany
gyertyatartãjànak käzepette. Ami Å akkor volt, amikor az elså
korban jàrt, Å ugyanaz áppen most ebben az utolsã korban.
Jázus Krisztus UGYANAZ TEGNAP, ás MA, ás
MINDÄRÄKKÁ.
“A hát arany gyertyatartã.” A II. Mãzes 25:31-ben ezt
mondja, “Csinàlj gyertyatartãt is TISZTA aranybãl; VERT
aranybãl kászèljän a gyertyatartã; annak szàra, àga, császái,
gombjai ás viràgai ugyanabbãl legyenek.” Jázus Krisztus igazi

gyèlekezete, a menyasszony TISZTA aranyhoz van hasonlâtva.
A menyasszony igazsàga az Å igazsàga. A menyasszony
tulajdonsàgai az Å sajàt dicsåságes tulajdonsàgai. A
menyasszony szemályazonossàga az Çrban talàlhatã. Ami Å,
azt a menyasszonynak kell visszatèkräznie. Ami az Çrnak van,
azt a menyasszonynak kell kinyilvànâtania. A menyasszonyban
nincs hiba. Belèl ás kâvèl mindenètt dicsåságes. Å a kezdetátål
a vágáig az Çr munkàja, ás az Çr minden munkàja täkáletes.
Valãjàban a menyasszonyban van ässzegezve ás kinyilvànâtva
Istennek äräkkávalã bälcsesságe ás szàndáka. Hogyan foghatja
ezt fel valaki? Hogyan árthetná ezt meg? Noha nem tudjuk
megárteni, de hit àltal elfogadhatjuk, mert Isten szãlta ezt.
De nem csupàn az, hogy a gyertyatartã aranybãl van,
hanem VERT aranybãl van. Kázmæves vert aranybãl, annak
modellje szerint, amely Szellem àltal lett adva. Az å Uràn ás
Mesterán, Jázus Krisztuson kâvèl volt màr valaha is egy olyan
náp, amely âgy lett kiverve ás megtisztâtva, mint Jázus Krisztus
menyasszonya? Bizonyos, hogy å betälti azokat a
szenvedáseket, melyeket Krisztus maga mägätt hagyott. Javai
tänkre vannak táve. Álete veszedelemben van. Olyannà
tekintik, mint vàgãhâdi juhokat. Egász nap älik. Sokat szenved,
de mind ezekben nem àll bosszçt ás màsok szàmàra sem okoz
szenvedást. Máltã az Evangálium szàmàra Krisztusnak ez a
kedves menyasszonya. Ás amikáppen az arany alakâthatã, mâg
vele szemben a sàrgaráz ässzetärik az ètásektål, çgy Istennek
ez az aranya el fogja viselni az Çrárt valã szenvedását, ás nem
hajlik meg, nem tärik el ás nem pusztul el, hanem çgy
formàlãdik, mint egy szápságes dolog ás äräkkávalã äräm
ennek az áletnek a kâsártásei ás prãbài àltal.
KRISZTUS DICSÁRI AZ ÄVÁIT
Jelenásek 2:2, 3, “Tudom a te dolgaidat ás a te fàradsàgodat

ás tærásedet, ás hogy a gonoszokat nem szenvedheted, ás
megprãbàltad azokat, akik apostoloknak mondjàk magukat,
holott nem azok, ás hazugoknak talàltad åket, ás terhet
viseltál, ás báketærå vagy, ás az Án Nevemárt fàradoztàl ás nem
fàradtàl el.”
Milyen gyänyäræen dicsári ás helyesli az Èdväzâtå az Å
gyermekeit. Teljes beszàmolãt ad az å ragyogã szellemi
tulajdonsàgaikrãl ás viselkedásèkrål. Tudja, hogy van
gyengeság käzättèk, de mág nem kiàlt fel ellene. Hàt ez nem
ápp olyan, mint az Çr? Å tudja, hogy mikánt bàtorâtson
bennènket a helyes dolgokban ás mikánt bàtortalanâtson el
bennènket a helytelenekben. Itt mindannyian tanulhatnànk
egy jã leckát arrãl, hogy milyen mãdon vezessèk a gyèlekezetet
ás a csalàdjainkat. Ás mág inkàbb mindannyian
megtanulhatnànk egy jã leckát abban, hogy Isten

mindannyiunkkal pontosan ezen a mãdon bànik. Soha ne
legyetek elbàtortalanodva Istennek Szentjei, mert Isten nem
hàlàtlan, hogy elfelejtená a ti szeretetetek munkàlkodàsait.
Akàrmit teszènk, mág ha csak egy pohàr hideg vizet adunk
valakinek, annak is az Çrtãl jutalma ás àldàsa van.
“Tudom a te cselekedeteidet, munkàlkodàsodat ás a
tèrelmedet.” Amint az Å gyèlekezete käzätt jàr, çgy tudatàban
van az Å nápe szenvedáse, ás tärådik azzal. Amint az
Egyiptomban lávå fogsàg napjaiban volt, amikor az Çr
meghallotta az å kiàltàsukat, çgy Å, Aki soha nem vàltozik
meg, mág mindig meghallja az elnyomottak kiàltàsait, amint
käzättèk jàr. Maga a munkàlkodni szã egy kimerèltságet jelez,
amely elnyomàstãl van. Istennek a nápe nem csak a szeretet
munkàlkodàsàban cselekszik az Çrárt, hanem Åárte ärämmel
is szenved. Åk tèrelmesek az iga viselásáben. Ez az elså kor
nagy èldäztetást szenvedett. Kemányen kellett dolgoznia azárt,
hogy prádikàlja az Evangáliumot ás terjessze az igazsàgot. Az
áletben lávå magas elhâvàsuk az volt, hogy Istent szolgàljàk, ás
amikor az áletben lávå remányeik elfonnyadtak, akkor åk
tèrelmesek voltak ás àtadtak mindent Neki, Aki egy tartãs
jutalmat âgárt nekik a mennyben azokárt, melyeket itt a fäldän
feladtak Åárte.
Azt gondolom, hogy itt meg kellene àllnunk ás
foglalkoznunk kellene azzal a gondolattal, hogy Istennek a nápe
mindig èldäzve volt ás mindig èldäzve is lesz. Azt tudjàtok,
hogy az I. Mãzes Känyve (Genesis) a kezdetek känyve, ás amit
ott megkezdve talàltok, az vágig folytatãdni fog a Jelenásek
Känyván àt ás soha nem fog megvàltozni. Ott làtjuk, hogy Kain
èldäzte ás megälte Àbelt, azárt, mert, az utãbbi kedves volt Isten
elått. Azutàn làtunk egy täkáletes kápet Àbrahàmnak testi
fiàrãl, Ismàelrål, aki bosszantotta ás verekedett az âgáret fiàval
Izsàkkal. Ás ott volt Ázsau, aki gyælälte Jàkãbot ás meg is älte
volna, ha Isten nem láp käzbe. Az Çj Szävetságben ott talàljuk
Jçdàst, aki elàrulta Jázust, mâg az elså ávszàzad vallàsos rendjei
megprãbàltàk elpusztâtani a korai hâvåket. Ennek a vilàgnak a
gyermekei az ärdäg àltal irànyâtva gyælälik Istennek
gyermekeit, akiket a Szellem irànyât.
Nem szàmât, hogy egy Keresztány mennyire igaz ás
becsèletes a nyilvànossàg elått, ás hogy mennyire kedves az å
felebaràtjàhoz, semmi màst csak jãt cselekedve, de tegyen csak
vallàst Krisztusrãl, mint az å Èdväzâtåjárål ás ismerje el a
Szent Szellem ajàndákainak mækädását a nyelveken szãlàsban,
prãfáciàkban, a gyãgyulàsokban ás a csodàkban, ás akkor å
màr el lesz âtálve. Ennek a vilàgnak a szelleme gyæläli Istennek
a Szellemát, ás mivel az Çr Szellemát nem tudja legyåzni, ezárt
megprãbàlja elpusztâtani azokat az edányeket, akikben az
Igazsàg Szelleme lakozik.
Az èldäztetásek ás a prãbàk a Keresztány áletnek

termászetes ás normàlis rászei. Csak egyetlen dolog van, amit
ezekkel kapcsolatban tehetsz. Add àt mindent Istennek, ne
âtálj, ás hagyd azok kimenetelát ás vágså megâtálását Årà.
“A gonoszokat nem szenvedheted, ás megprãbàltad åket,
akik apostoloknak mondjàk magukat, holott nem azok, ás
hazugoknak talàltad åket.” Ezek az Efázusiak hitták, hogy
Isten nápánek szentnek kell lennie. Ennek a versnek
megfelelåen åk lápáseket tettek azárt, hogy megtartsàk a testet
a bæntål kovàsztalan àllapotban. Teljesen nyilvànvalã az, hogy
a hitehagyàs màr elkezdådätt. A bæn belápett a gyèlekezetbe.
Åk azonban engedelmeskedtek Pàl szavainak, amikor å azt
mondta, hogy tegyák fálre maguk käzèl a gonoszokat. Åk
elkèlänâtett emberek voltak. Kijättek a vilàgbãl ás most nem
akartàk megengedni, hogy a vilàg belápjen käzájèk. Nem
akartak napirendre tárni a gyèlekezetben lávå bænäk felett. A
szentság szàmukra nem csupàn egy fràzis, vagy egy
beszádforma volt; az egy áletmãd volt.
“Megprãbàltad azokat, akik apostoloknak mondjàk
magukat, holott nem azok, ás hazugoknak talàltad åket.” Ã, ez
aztàn egy tompa kijelentás. “Megprãbàltad åket, akik
apostoloknak mondjàk magukat.” Hàt ez nem elbizakodottsàg?
Milyen joga van egy nápnek megprãbàlni azokat, akik magukat
apostoloknak mondjàk? Ás hogyan prãbàljàk meg åket? Ãh, án
szeretem ezt. Itt van a Galata 1:8-ban, “De ha szinte mi, avagy
mennybål valã angyal hârdetne is náktek valamit azon kâvèl,
amit náktek (màr) hârdettènk, legyen àtkozott.” Az apostolok
voltak azok, akik elhoztàk az eredeti Igát az emberekhez. Az
eredeti Ige nem vàltozhatott meg, såt annak mág egy pontja,
vagy vesszåje sem. Pàl tudta, hogy Isten volt az, Aki hozzà
beszált, ezárt å ezt mondta, “Mág ha án jännák is ás
megprãbàlnák egy màsodik kinyilatkoztatàst adni,
megprãbàlnák egyetlen kis vàltoztatàst csinàlni abban, amit án
eredetileg adtam, akkor legyek àtkozott.” Làtjàtok, Pàl tudta,
hogy az elså kinyilatkoztatàs helyes volt. Isten nem adhat egy
elså kinyilatkoztatàst, majd azutàn egy màsodik
kinyilatkoztatàst. Ha megtenná, akkor Å megvàltoztatnà a
válemányát. Å adhat egy kinyilatkoztatàst ás azutàn tesz
hozzà, amint azt az Áden Kertjáben tette, amikor megâgárte a
Magot az asszonynak, ás azutàn kásåbb megjelälte, hogy a
Magnak Àbrahàmon àt kell jännie, ás azutàn kásåbb azt
mondta, hogy az ugyanazon várvonalon àt fog jänni Dàvidban.
Ez azonban ugyanaz a kinyilatkoztatàs volt. Csupàn mág täbb
informàciãt adott az embereknek azárt, hogy segâtsen nekik
elfogadni ás megárteni azt. Isten Igáje azonban nem vàltozhat
meg. A Mag pontosan çgy jätt, ahogy ki lett jelentve.
Hallelujah. Ás názzátek meg, hogy mit csinàltak azok a hamis
apostolok. Åk a sajàt beszádeikkel jättek. Azok az Efázusiak
ismerták az Igát, ahogy azt Pàl tanâtotta. Åk telve voltak a

Szent Szellemmel Pàl kezeinek ràtátele àltal. Åk belenáztek
azoknak a hamis apostoloknak a szemábe ás ezt mondtàk, “Ti
nem azt mondjàtok amit Pàl mondott. Ezárt ti hamisak
vagytok.” Ãh, ez tæzre lobbantja a szâvemet. Menjènk vissza az
Igáhez! Valãjàban nem te vagy az, aki megprãbàlod az
apostolt, a prãfátàt ás a tanâtãt, HANEM AZ IGE AZ, AMELY
MEGPRÃBÀLJA ÅKET. A napok egyikán fog jänni egy
prãfáta a Laodiceai Gyèlekezeti Korhoz ás ti tudni fogjàtok,
hogy å a valãdi Istentål kèldätt szemály, vagy nem. Igen, tudni
fogjàtok, mert ha å Istentål van, akkor Å PONTOSAN ÇGY
LESZ AZ IGÁBEN, AHOGY AZT ISTEN PÀLNAK IS ADTA.
ATTÃL AZ IGÁTÅL EGYETLEN PILLANATIG SEM FOG
ELTÁRNI, MÁG EGY PONTTAL SEM. Az utolsã korban,
amikor sok hamis prãfáta fog megjelenni, akkor figyeljátek ás
làssàtok meg, ahogy åk àllandãan mondjàk nektek, hogy ha ti
nem hisztek nekik ás annak amit åk mondanak, akkor el fogtok
veszni; amikor azonban az UTOLSÃ NAPOK PRÃFÁTÀJA
szânre láp, ás å igazàn az a prãfáta, akkor âgy fog felkiàltani,
“Tárjetek vissza az Igáhez, vagy màskápp elvesztek.” Å nem
egy magàn kinyilatkoztatàsra, vagy ártelmezásre fog ápâteni,
hanem az Igáre. Àmen ás Àmen!
Ezek a hamis apostolok azok a ragadozã farkasok, akikrål
Pàl beszált. Ezt mondta, “Amikor án eltàvozok, akkor åk
megprãbàlnak eljänni ás azt àllâtjàk, hogy az å
kinyilatkoztatàsuk egyenártákæ; az å szàndákuk azonban nem
az, hogy segâtsenek nektek, hanem hogy elpusztâtsanak.”
Apcsel. 20:27-32, “Mert nem vonogattam magamat, hogy
hârdessem náktek az Istennek teljes akaratàt. Viseljetek gondot
azárt magatokra ás az egász nyàjra, melyben a Szent Szellem
titeket vigyàzãkkà tett, hogy legeltessátek Istennek
gyèlekezetát, melyet az Å tulajdon várável vàsàrolt meg. Mert
án tudom azt, hogy az án eltàvozàsom utàn jånek tikäzátek
gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyàjnak. Såt ti magatok
käzèl is tàmadnak fárfiak, kik fonàk dolgokat beszálnek (az å
sajàt szavaikat ás elkápzeláseiket, ás nem az Istenát), hogy a
tanâtvànyokat maguk utàn vonjàk. Azárt vigyàzzatok,
megemlákezván arrãl, hogy án hàrom esztendeig ájjel ás nappal
meg nem szæntem kännyhullatàssal inteni mindenkit. Ás most,
atyàmfiai, ajànlak titeket az Istennek ás az Å kegyelmesságe
Igájánek, aki felápâthet ás adhat náktek äräkságet minden
megszenteltek käzt.”
Jànos is tudott rãluk, mert ezt mondta az I. Jànos 4:1-ben
“^mert sok hamis prãfáta jätt (màris) ki a vilàgba.” Az
antikrisztusi szellem màr beszivàrgott a gyèlekezetbe ás ezt
çgy tette, hogy ellene ment az Igánek. Nos, itt van az, ahol az
egász elkezdådätt. Áppen itt az elså gyèlekezeti korban. Åk
màris tagadtàk az Igát ás felàllâtottàk az å sajàt tantáteleiket ás
filozãfiàjukat az Ige helyett. Ez antikrisztusi, mert Jázus az

Ige. Anti-Igánek lenni azt jelenti, hogy anti-Jázusnak lenni.
Anti-Igánek lenni, az antikrisztusinak lenni, mert a Szellem ás
az Ige EGY. Ha te anti-Igei vagy, akkor neked antikrisztusinak
kell lenned. ÁS HA EZ AZ ELSÅ GYÈLEKEZETBEN
KEZDÅDÄTT, AKKOR ENNEK NÄVEKEDNIE KELL
EGÁSZ A VÁG-IG, AMIKOR ÀTVESZI A HATALMAT. Ás ez
pontosan az, amit ti làtni fogtok, amint az ässzes kort
vágigvesszèk. Valãban kicsikánt indul el az Efázusi Korban ás
nävekedik minden korban mindaddig, amâg az anti-Ige, az
antikrisztusi rendszer teljessággel àt nem veszi a hatalmat, ás
az Ige csalhatatlansàgàt megtagadjàk a hamis gyèlekezet
hamis apostolai.
Most kännyæ egy helytelen benyomàst kapni arrãl, amirål
beszálènk, mert án ezt ilyen eråsen hangsçlyozom. Çgy
hangozhat ez nektek, mintha ez az anti-Ige, ez az antikrisztusi
szellem az Igánek egy teljes megtagadàsa lenne ás a Bibliànak
egy olyan tagadàsa, amely annak visszautasâtàsàban
csçcsosodik ki. De nem âgy van. Nem ez a helyzet. Amirål szã
van, az a Jelenásek 22:18, 19, “Bizonysàgot teszek pedig
mindenkinek, aki e känyv prãfátàlàsànak beszádeit hallja:
hogy ha valaki ezekhez hozzàtesz, akkor e känyvben megârt
csapàsokat veti Isten arra; Ás ha valaki elvesz e prãfátàlàsnak
känyvánek beszádeibål, akkor az Isten annak rászát eltärli az
Álet känyvábål, ás a Szent Vàrosbãl, ás azokbãl, amik e
känyvben megârattak.” Csupàn EGYETLEN szãnak a
megvàltoztatàsàrãl van szã çgy, ha abbãl elvesznek, vagy
ahhoz hozzàtesznek. Ez Sàtànnak az eredeti trèkkje az Áden
Kertjábål. Å csupàn egyetlen kis szãt tett hozzà ahhoz, amit
Isten mondott. Az màr elág volt. Halàlt ás pusztulàst hozott. Ás
Efázusban ez pontosan ugyanaz volt. Csak egy szã hozzàtáve,
csak egy szã elváve abbãl, ás az anti-Ige, az antikrisztusi
szellem elkezdett viràgzani.
Felismertátek ezt most? Itt vannak çjra azok az
ikertestvárek. Çjra itt vannak azok a fàk, melyek ugyanazon a
fäldän nånek egymàs mellett, ugyanabbãl a tàplàlákbãl
rászásèlnek, ugyanazt az esåt isszàk, ás ugyanattãl a naptãl
kapjàk az àldàst. De åk ELTÁRÅ magtãl szàrmaznak. Az egyik
fa az Isten Igáje ÁRDEKÁBEN van pontosan çgy, ahogy Isten
adta azt, szereti ás engedelmeskedik annak. A màsik fa abbãl a
magbãl van, amely ellentátes az Isten Igájável ás ott vàltoztatja
meg azt, ahol áppen akarja. Behelyettesâti az å sajàt
tantáteleivel ás dogmàival az álå igaz Igát pontosan çgy, ahogy
Kain is tette, aki Àbel megälásável fejezte be. De ne fálj te
kicsiny nyàj. Maradj az Igável. Tartsd ezt az Igát te ás az ärdäg
käzätt. Áva nem ezt tette, ás ezárt å kudarcot vallott. Ás
amikor a gyèlekezet elpàrtol az Igátål, akkor a Sàtàn
sätátságánek mályságábe jut.
“Ás terhet viseltál ás báketærå vagy, ás az Án Nevemárt

fàradoztàl ás nem fàradtàl el.” Ez nagyjàbãl ugyanaz, ahogy a
màsodik versben lett mondva. De a màsodik versben a
cselekedet, munkàlkodàs ás a tèrelem a szentságes Igánek
megårzásábål szàrmazott, amely ràjuk lett bâzva. Ahogy åk az
ellenságet tàvol tartottàk. Micsoda egy bizalom voltak åk Pàl
szàmàra. Ebben a versben azonban az å èldäztetáseik,
prãbàik ás tèrelmèk Jázus àldott Neve miatt vannak.
Tudjàtok, ez egyàltalàn nem furcsa, mert az Ige ás a Náv az,
amely az ellenságet felhozza ellenènk, mint az àradatot. Az a
hatalmas Ige, amely gyãgyulàsokban, jelekben, csodàkban ás
màs demonstràciãkban, lett kinyilvànâtva kásztette a
Farizeusokat arra, hogy az igaz hâvåk halàlàt kävetelják. Ás most
ez a Náv, melyet a zsidãk gyælältek ás megvetettek, a kulturàltak
àltal gçnyolva van amint nevettek azt gondolva, hogy mikánt
lehet bàrki is annyira bolond, hogy egy olyan emberben higyjen,
aki meghalt ás çjra feltàmadott, most pedig leèlt a mennyben.
Tehàt itt voltak a vallàsos èldäzåk, a zsidãk, akik àtkoztàk ezt a
Jázust, Aki szàmukra egy hamis Messiàs volt; ás itt voltak a
täbbiek, akik jãkedvæen nevettek ás gçnyosan álcelådtek egy çj
isten Neván, Aki szàmukra mág csak isten sem volt.
Most itt van valami màs is, amely abban a korban
kezdådätt ás folytatãdni fog vágig a korokon àt, ás egyre
mályebb ás sätátebb lesz. Ez pedig az, hogy az emberek
megtagadjàk ezt a Nevet. Ez nem az igaz Efázusi Gyèlekezet
volt, amely ezt tette. Nem uram. Ezek a hamis apostolok
voltak. A kâvèl àllãk voltak azok, akik megprãbàltak bejänni
ás megfertåztetni a hâvåket. Az Efázusiak ismerták azt a Nevet
ás szeretták azt. Idázzèk fel az Efázusi Gyèlekezet eredetát.
Embereknek egy kicsiny csoportja, akik vàrtàk a Messiàst,
hallottàk hogy egy prãfáta, aki änmagàt a Messiàs
elåfutàrànak nevezte, megjelent Palesztina pusztàjàban ás
keresztelte az embereket a bænäknek bocsànatàra. Ezek,
azutàn elfogadtàk Jànosnak keresztságát. Amikor azonban Pàl
hozzàjuk jätt ás megmutatta nekik, hogy az a prãfáta meghalt,
ás hogy Jázus eljätt ás betältätte az Å áletát mint bænárt valã
àldozatot, ás hogy MOST a Szent Szellem eljätt ás be fog lápni
ás betält minden igaz-Jázusban, a Messiàsban-hâvåt. Amikor
åk ezt meghallottàk, akkor åk MEGKERESZTELKEDTEK AZ
ÇR JÁZUS NEVÁBEN, ás amikor Pàl ràjuk tette kezeit, akkor
betältekeztek a Szent Szellemmel. Åk tudtàk, hogy mit jelent
az Igánek engedelmeskedni, megkeresztelkedni az Å Neváben
(az Çr Jázus Krisztus Neváben) ás ezen a mãdon åk tudtàk,
hogy be fognak tältekezni a Szent Szellemmel. Te ezeket az
embereket nem tudtad volna megvàltoztatni. Åk ismerták az
igazsàgot. Apcsel. 19:1-7.
Åk ismerták annak a Návnek az ereját. Làttàk, hogy ez a
Náv olyan hatalmas volt, hogy mág a Pàl testárål elvitt
kätányeket is elkèldták a Jázus Neváben a szenvedå

emberekhez, ás âgy azok megszabadulhattak a betegságektål ás
mindenfále kãroktãl, ás gonosz szellemek ki lettek æzve. Ilyen
nyilvànvalãan csodàlatosan cselekedett ez a nagy Náv
olyannyira, hogy az Efázusban levå hitehagyott zsidãk
megkâsárelták azt ärdägäk kiæzásáre hasznàlni. Apcsel. 19:11-
17, “Ás nem käzänságes csodàkat cselekszik vala az Isten Pàl
keze àltal: Annyira, hogy a betegekhez is elvitták az å testárål a
keszkenåket, vagy kätányeket, ás eltàvozànak azoktãl a
betegságek ás a gonosz szellemek kimenánek belålèk.
Elkezdták pedig námelyek a lázengå zsidã ärdägæzåk käzèl az
Çr Jázus Nevát hâvni azokra, akikben gonosz szellemek
valànak, mondvàn: Kányszerâtènk titeket a Jázusra, Akit Pàl
prádikàl. Valànak pedig námelyek Skávànak, egy zsidã
fåpapnak fiai heten, akik ezt mâvelik vala. Felelván pedig a
gonosz szellem, monda: A Jázust ismerem, Pàlrãl is tudok; de ti
kicsodàk vagytok? Ás reàjok ugorvàn az az ember, akiben a
gonosz szellem vala, ás legyåzván åket, hatalmat vån rajtuk
annyira, hogy mezâtelen ás megsebesèlve szaladànak ki abbãl a
hàzbãl. Ez pedig tudtokra lån mindeneknek, mind zsidãknak,
mind gärägäknek, kik Efázusban laknak vala, ás fálelem szàlla
mindnyàjokra, ás magasztaltatik vala az Çr Jázusnak Neve.”
Åk ismerták azt az igazsàgos áletet, amely annak a Návnek
viselását kävette, mert aki az Çr Nevát vallja, tàvozzon el a
bæntål. Legyetek szentek ti, akik az Çr edányeit viselitek. Ne
viseljátek az Çrnak, a ti Isteneteknek Nevát hiàba. Ezek az
Efázusiak KERESZTÁNYEK voltak. Åk viseltek egy Nevet, ás
az a Náv Krisztus volt, Aki Istennek a Szelleme volt åbennèk,
ás Amely az å Uruk hàrmas Nevánek egyike volt.
“^Ás az Án Nevemárt fàradoztàl, ás nem fàradtàl el.”
Ezek a hâvåk nem Pàlárt, vagy egy szervezetárt fàradoztak. Åk
nem programoknak ás intázmányeknek voltak odaszentelve,
melyek àltal ártákes vagyonrászeket halmozhassanak fel. Åk az
Çrárt munkàlkodtak. Az Å szolgài voltak ás nem
zàlogosâtottàk el magukat szervezeteknek. Nem olyanok
voltak, akik vasàrnap elmentek a gyèlekezetbe ás beszáltek
arrãl a Návrål, azutàn pedig a hát tovàbbi rászáre elfelejtetták
azt. Åk ennek a Návnek nem csupàn a szàjukkal szolgàltak.
Nem uram. Az å áletèk volt odaadva.
Minden amit tettek, azt ebben a Návben tetták. Ebben a
Návben cselekedtek, de ha nem tudhattak ebben a Návben
cselekedni, akkor åk visszatartottàk magukat attãl a
cselekvástål. Ezek mennyei helyekre helyezett Keresztányek
voltak, kiknek viselkedáse az Çrban volt.
De a hamis szålåtå csoportja, amely ezt a Nevet meg akarta
rontani, ott lådärgätt, mint a sätátben lapâtã farkasok, vàrva
hogy bejusson ás leromboljon. A szentek azonban kiàlltàk a
prãbàt ás megtartottàk az Igát ás a Nevet.
ISTEN PANASZA
Jelenásek 2:4, “De az a mondàsom ellened, hogy az elså
szeretetedet elhagytad.” Ahhoz, hogy ezt megártsed, fel kell
ismerned azt, hogy a Szellem nem csupàn Efázus eredeti
szentjeihez beszál. Ez az èzenet az egász korhoz szãl, amely
kärèlbelèl 120 ávig tartott. Èzenete, tehàt, annak az
idåszaknak teljes generàciãjàhoz szãl. Nos, a tärtánelem
àllandãan ismátli änmagàt. Izràel nemzedákeiben mi làtunk
ábredást az egyik nemzedákben, hogy azutàn meglàssuk a tæz
elhalvànyodàsàt a kävetkezåben. A harmadik generàciãban a
paràzs talàn mág gyengán izzik, de a negyedikben màr nyoma
sincs az eredeti làngnak. Azutàn Isten çjra meggyçjtja a tèzet
ás ugyanez a folyamat megismátlådik. Ez egyszeræen annak az
igazsàgnak a megnyilvànulàsa, hogy Istennek nincsenek
unokài. Az èdvässág a termászetes szèletás àltal ápp çgy nem
äräklådik, mint ahogy nem igaz az apostolok utãdlàsa. Ez
nincs benne az Igáben. Igazàn çjjàszèletett hâvåkkel kezded, ás
amikor elárkezik a kävetkezå generàràciã, akkor åk täbbá màr
nem csupàn egyszeræ Keresztányek, hanem felvettek egy
felekezeti nevet ás most màr Baptistàk, Metodistàk, stb. Ás ez
pontosan az is, amik åk. Åk nem Keresztányek. Neked az Isten
akaratàbãl kell megszèletned, ás nem ember akaratàbãl ahhoz,
hogy èdväzèlj. De ezek az emberek mind ember akarata àltal
gyælnek most màr ässze. Án nem azt mondom, hogy náhànyan
käzèlèk nincsenek rendben Istennel. Egy percig sem mondom
ezt, de az eredeti tæz elhalt. Åk täbbá màr nem ugyanolyanok.
A heves vàgy, hogy Istennek tetszenek, a szenvedály, hogy
megismerják az Å Igáját, a kiàltàs azárt, hogy kinyçljanak
Szellemben, mindez kezd elhalvànyulni ás ahelyett hogy a
gyèlekezet làngban lenne Istennek tèzável, lehælt ás egy kicsit
formàlissà vàlt. Ez volt az, ami akkor ott Efázussal tärtánt. Åk
egy kicsit formàlissà vàltak. Az Istennek valã àtadottsàg
haldoklott ás az emberek nem tärådtek elággá azzal hogy az
Isten mit gondol felålèk, amint elkezdtek azzal tärådni amit a
vilàg gondol felålèk. A màsodik generàciã amint megárkezett
ugyanolyan volt, mint Izràel. Åk egy kiràlyt käveteltek azárt,
hogy olyanok legyenek mint màs nemzetek. Amikor azt
megtetták, akkor visszautasâtottàk Istent. De åk mágis
megtetták. Ez a gyèlekezet tärtánete. Amikor arra gondol, hogy
inkàbb a vilàghoz szabja magàt Isten helyett, akkor nemsokàig
tart, hogy làtod åket, amint abbahagynak dolgokat cselekedni,
melyeket koràbban megtettek ás elkezdenek olyan dolgokat
cselekedni, melyeket kezdetben nem tettek volna meg.
Megvàltoztatjàk ältäzkädási mãdjukat, àllàsfoglalàsaikat ás
viselkedásèket. Lazàvà vàlnak. Ez az amit az “Efázus” szã
jelent: ellazult_sodrãdàs.
Az ábredásnek ás halàlnak menetrendje soha sem vàltozik.
Áppen annyit kell tenned, hogy felidázd Istennek ezt a
legutãbbi mozgàsàt a Szellemben, amikor a fárfiak ás az

asszonyok çgy ältäzkädtek mint Keresztányek, gyèlekezetbe
jàrtak, egász ájjel imàdkoztak, elfoglaltàk az utcasarkokat ás
nem szágyellták a Szellem megnyilvànulàsait. Elhagytàk az å
rági halott gyèlekezeteiket ás otthonaikban, vagy rági raktàr
ápèletekben imàdtàk Istent. Nekik megvolt a valãsàg. De nem
telt el tçl sok idå, amâg elkezdtek elegendå pánzt szerezni
ahhoz, hogy ragyogã çj gyèlekezeti hàzakat ápâtsenek.
Látrehoztak egy kãrust ahelyett, hogy Istennek ánekeltek volna
åk maguk. A kãrust egyenruhàkba ältäztetták. Megszerveztek
egy mozgalmat ás ember àltal vezetták. Hamarosan elkezdtek
olyan känyveket olvasni, melyek nem alkalmasak az olvasàsra.
Felnyitottàk a sorompãkat ás bejättek a kecskák, majd àtvetták
a hatalmat. Az ärämkiàltàs elmçlt. A Szellem szabadsàga
eltænt. Ãh, åk tovàbb folytattàk formailag; a tæz azonban
elhalt ás mindaz ami maradt, az a hamu feketeságe majdnem.
Egy pàr perccel ezelått emlâtettem, hogy Jànos megártette
mi az, hogy szeretni Istent. A szeretetnek nagy apostola
bizonyàra làthatta, amikor a gyèlekezet kezdte elveszâteni
Istennek ama elså szeretetát. Az I. Jànos 5:3-ban ezt mondja,
“Mert ez az Istennek szeretete, hogy megtartjuk az Å
parancsolatait (az Å Igáját).” Egyetlen kicsiny eltárás az Igátål
egy lápásnyi eltàvolodàst jelentett Krisztustãl. Az emberek azt
mondjàk, hogy szeretik Istent, eljàrnak a gyèlekezetbe,
kiabàlnak, ärvendeznek ás ánekelnek is, ás nagy árzelmi
megtapasztalàsuk van. De amikor imàdatnak váge, akkor
figyeld meg ás làsd meg, hogy vajon benne vannak-e az
IGÁBEN, jàrnak-e benne, álnek-e benne. Ha àtmennek
mindazon täbbi dolgokon ás azutàn nem jàrnak az Igáben, akkor
mondhatjàk, hogy szeretik Istent, de áletèk azonban màst vall.
Kâvàncsi vagyok hogy Jànos nem làtott-e sokat ezekbål, mielått
meghalt; az emberek àllâtottàk hogy szeretik Istent, de az Å
Igájánek nem engedelmeskedtek. Ãh Efázusi Gyèlekezet, valami
tärtánik veled. Valaki megprãbàl az Igáhez vagy hozzàtenni,
vagy elvenni abbãl. De åk ezt olyan ravaszul teszik, hogy te nem
veszed ászre. Nem tesznek olyan nagy mozdulatot, hogy te ott a
nyilvànossàgban ászre vehetnád. Lepel alatt van ás árvelás, meg
emberi ártelem àltal hozzàk ás az uralkodni fog ha csak el nem
utasâtod. Menjetek vissza a Pènkäsdhäz, mielått tçl káså lenne!
De mint àltalàban lenni szokott, az emberek nem figyelnek
oda az Isten intásáre. Az ábredás tèze ami a szent Igáre van ápâtve
annyira csodàlatos, a Szellem megnyilvànulàsa pedig annyira
àldott, hogy egy kis fálelem belopakodik ás egy suttogàs a szâvben
ezt mondja, “Hogyan tudjuk megvádeni ezt az igazsàgot, ami
megvan nekènk? Mit tehetènk azárt, hogy ez az ábredás tovàbb
folytatãdjon?” Ez az, amikor az “antikrisztusi szellem” bejän ás
suttog, “Figyelj, neked most megvan az igazsàg, gondoskodj rãla,
hogy ne veszâtsd el. Szervezz ás àllâtsd fel tantáteleidet arrãl, amit
hiszel. Tedd be mindazt egy gyèlekezeti kázikänyvbe.” Ás

megcsinàljàk. Åk szerveznek. Hozzàtesznek az Igáhez. Ás
meghalnak áppçgy, ahogy Áva is meghalt, mert elfogadott Egy
helytelen szãt. Isten Igáje az, amely áletet hoz. Ás nem az szàmât,
amit mi az Igárål mondunk, hanem az, amit Isten mondott.
ISTEN FIGYELMEZTETÁSE
Jelenásek 2:5, “Emlákezzál meg azárt honnát estál ki, ás tárj
meg, ás az elåbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem,
hamar eljäväk ellened, ás a te gyertyatartãdat kimozdâtom
helyábål, ha meg nem társz.”
Isten azt mondja nekik, hogy EMLÁKEZZENEK.
Nyilvànvalã, hogy valami elhagyta az emlákezetèket. Valamit
elfelejtettek. Azt mondta nekik, hogy tárjenek vissza
ártelmèkben az å eredeti helyèkhäz. Az elså kor eredete Pènkäsd
volt. Åk elpàrtoltak attãl. Elfelejtetták annak dicsåságát ás
csodàjàt. Ideje volt visszatárni az elmáben ás azutàn a
valãsàgban. Vissza oda, ahol azt tudtàk mondani, “Mert nákem
az álet Krisztus.” Vissza ahhoz a tisztasàghoz, ahol Anàniàssal ás
Szafiràval bàntak. Vissza az Ákes Kapuhoz. Ãh, micsoda szágyen
elsodrãdni Istentål ás pàrtfogoi lenni azoknak a cselekedeteknek,
melyek bemocskoljàk az Å Nevát. Tàvozzon el mindenki a
bæntål, aki az Å Nevárål neveztetik ás tartsa edányát tisztàn Isten
szàmàra. Názzál arra, ami te egykor voltàl a szâvedben, ás
elmádben ás az áletedben. Azutàn menj vissza ahhoz.
Ás mi a visszaçt? Az çt a bænbànat çtja. Ha egy bænäsnek
bænbànat àltal kell Istenhez jàrulnia, akkor a langymelegnek
vagy a visszaesånek mág inkàbb bænbànatot kell gyakorolnia.
Tárjetek meg! Teremjetek megtáráshez illå gyèmälcsäket.
Bizonyâtsàtok az áletetek àltal. “Ha nem társz meg,” mondta
Isten, “akkor elmozdâtom a làmpatartãdat.” Biztosan. A
gyèlekezet ebben az àllapotban nem tud vilàgossàgot adni a
vilàgnak. Vilàgossàga sätátsággá vàltozott. Isten azutàn el
fogja venni hæságes hârnäkát ás hæságes pàsztorait ás magukra
hagyja åket, åk pedig tovàbb fognak menni beszálve a
keresztányságrål, de attãl megfosztva.
Tárjetek meg gyorsan! Ne tátovàzzatok! Nyilvànvalã, hogy
Efázus tátovàzott, mert áletánek idåszaka nem volt nagyon
hosszç. Isten dicsåságe sebesen csäkkent. Nem sokàig tartott,
amâg a vàros romokban hevert. Dicsåságes temploma egy
alaktalan tämeggá vàlt. Fäldje ingovànnyà lett, melyet vâzi
szàrnyasok foglaltak el; a nápesság eltænt egy kevás hitetlen
kivátelável, akik egy nyomorçsàgos kis faluban laktak. Mág
csak EGYETLEN keresztány sem maradt. A làmpa ki lett
szakâtva helyábål.
Most ez nem azt jelenti, hogy å nem tárhetett volna meg. Ez
nem azt jelenti, hogy mi nem tárhetènk meg. Megtárhetènk. De
ennek gyorsan kell tärtánnie. Ennek egy igaz szâvbål jävå

kiàltàsnak kell lennie Isten felá szomorçsàgban, ás akkor Isten
helyre fogja àllâtani. A dicsåság çjra jänni fog.
A NIKOLAITIZMUS MAGJA
Jelenásek 2:6, “De az megvan benned, hogy a Nikolaitàk
cselekedeteit gyæläläd, melyeket Án is gyæläläk.”
Nos, kátfále fogalom van azzal kapcsolatban, hogy mik
voltak a Nikolaitàk. Náhànyan azt mondtàk, hogy åk
hitehagyottak egy csoportja voltak, kiknek alapâtãja
Antiãkhiai Nicholas, egy prozelita volt, aki egyike lett a
jeruzsàlemi hát diakãnusnak. Pogàny ènnepeik voltak ás
nagyon szemármetlenek voltak viselkedásèkben. Azt
tanâtottàk, hogy az árzákiság felett valã uralkodàs árdekáben
egy szemálynek mindent meg kell tapasztalnia elåszär.
Termászetesen akkora szabadossàgnak adtak teret, hogy
lealjasodàsuk teljes volt. Âgy azutàn szàmukra azt a kát Ã
Szävetsági nevet alkalmaztàk, amely effále kicsapongàsokat
jelkápezett: Bàlàm ás Jázabel. Mivel Bàlàm megrontotta ás
ilyen mãdon meghãdâtotta a nápet, ezárt azt mondtàk, hogy
Nicholas is çgy tett. Ezt a csoportot àllâtãlag kiutasâtottàk
Efázusbãl ás åk Pergamoszban talàltak helyet a letelepedásre.
Ennek a hiedelemnek a problámàja azonban az, hogy nem
igaz. Ehhez abszolçt semmilyen tärtánelem nincs. Ez legjobb
indulattal is csak egy hagyomàny. Ilyen názåpontnak az
elfogadàsa az efázusi gyèlekezeti kort teljessággel
tärtánelminek tenná, semmilyen folyamatossàggal a mai
napon. Ez nem igaz, mert ami elkezdådik a korai
gyèlekezetben, annak folytatãdnia kell minden korban, amâg
vágèl Isten megàldja ás felmagasztalja, vagy pedig elpusztâtja a
kánkäves tãban mint tisztàtalan dolgot. Hogy ez a hagyomàny
tánylegesen a Szentâràs ellen van, csak názzátek meg
egyszeræen a Jelenásek 2:2-ben, ás làthatjàtok, hogy az Efázusi
Gyèlekezet NEM TUDTA ELSZENVEDNI a gonoszokat. Ilyen
mãdon nekik ki kellett åket tennièk, mert màskápp nem lett
volna ártelme azt mondani, hogy åk nem szenvedhetták åket.
Ha nem tetták ki åket, akkor elszenvedták åket. Most a hatodik
versben azt mondja, hogy åk gyælälták azok cselekedeteit. Âgy
ez a Nikolaita csoport az elså korszak rásze maradt ás csinàlta
az å cselekedeteit. A cselekedetek gyælälve voltak, de az
emberek nem voltak eråtleneknek nyilvànâtva. Ilyen mãdon
làtunk Efázusban olyan magokat, melyek folytatãdni fognak,
majd tanâtàssà fognak vàlni, amely egyenesen a tæznek
tavàban fog vágzådni.
Mik ezek a Nikolaitàk? Ez a szã kát gäräg szãbãl ered.
Nikaã, melynek jelentáse meghãdâtani, a màsik Laosz, melynek
jelentáse a laikusok. Egyszeræen fogalmazva, valaki olyan
valamit tett a korai gyèlekezetben, amely a laikusok

meghãdâtàsa volt. Ha a laikusok meg lettek hãdâtva, akkor
ahhoz kellett hogy legyen valamilyen “hatalom” amely azt
tette.
Mi volt az, amit Isten gyælält, ás ami a gyèlekezetben
tärtánt? Ami akkor tärtánt ás ma folytatãdik, az pontosan az,
amit a Nikolaita szã jelent. Az emberek valamilyen mãdon alà
voltak rendelve çgy, hogy az teljessággel ellentátes volt az Isten
Igájável.
Most annak árdekáben, hogy megkapjuk a valãsàgos
jelentását annak amelybe bele akarunk mályedni,
figyelmeztetnem kell benneteket arra, hogy mindig tartsàtok
emlákezetetekben, hogy a vallàs (vagy ha çgy tetszik a szellemi
dolgok) kát olyan rászbål àll, amelyek ässzefonãdnak, de olyan
ellentátesek, mint a fekete ás a fehár. A vallàs ás a szellemi
vilàg abbãl a kát fàbãl lett, melynek gyäkerei az Ádenben
voltak. Mind az Áletnek Fàja, mind pedig a Jã ás Gonosz
Tudàsànak Fàja ott àllt a kert käzepán ás semmi kátság nincs
affelål, hogy az å àgaik ässzefonãdtak egymàssal. Âgy az
Efázusi Gyèlekezetben megvan ugyanez a paradoxon. A
gyèlekezet jãbãl ás rosszbãl àll. Kát szålåtå alkotja a
gyèlekezetet. Åk olyanok, mint a bçza ás a konkoly, melyek
egymàs mellett nävekednek. Az egyik azonban az IGAZ. A
màsik pedig a HAMIS. Most Isten MINDEGYIKHEZ fog
szãlni, ás MINDEGYIKRÅL fog beszálni. A gyèlekezetnek
fogja åket nevezni. Ás csak a kivàlasztottak fogjàk igazàn
tudni, hogy melyik az igazi Szellem. Csak a vàlasztottak nem
lesznek becsapva. Màtá 24:24, “Mert hamis Krisztusok ás hamis
annyira, hogy elhitessák, ha lehetságes lenne, mág a
vàlasztottakat is.” Âgy egászen ott a korai gyèlekezetben (egy
nagyon rävid idåszakkal Pènkäsd utàn) a hamis szålåtå
kärbefonta magàt az Igazi Szålåtån ás mi megtalàljuk a
Nikolaitàknak ezeket a cselekedeteit. Ás ez a szellem
megtalàlhatã lesz, amint hadakozik az Igazi Szålåtåvel
szemben mindaddig, amâg Isten el nem pusztâtja. Most
felismertátek ezt?
Rendben van. Nos, mi volt ennek a gyèlekezetnek a
szellemi lágkäre? Elhagyta az elså szeretetát. Az Isten Igáje elså
szeretetánek elhagyàsa çgy lett kijelentve szàmunkra, hogy
elestek annak eredetátål, amely Pènkäsd volt. Vilàgosan
kifejezve ez azt jelenti, hogy ez a gyèlekezet abban a
veszályben volt, hogy elveszik a Szent Szellem vezetásátål, a
Szellem irànyâtàsàtãl. Pontosan ez tärtánt miutàn Mãzes
kivezette Izràelt Egyiptombãl. Isten çtja az volt, hogy
tæzfelhåvel, prãfátai kijelentássel, jelekkel ás csodàkkal,
Istentål kapott csodàkkal vezesse åket. Ezt ‘Isten àltal
kivàlasztott’, ‘Istentål rendelt’, ‘Isten àltal felkászâtett’, ás
‘Istentål kèldätt’ emberek àltal kellett vágrehajtani çgy, hogy

az egász tàbort a Szent Szellem mozgàsa uralja. Åk fellàzadtak
ás szabàlyoknak, meg tanoknak gyæjtemányát akartàk, hogy
azàltal menjenek. Azutàn egy kiràlyt akartak. Azutàn åk
pontosan olyanok akartak lenni, mint a vilàg ás teljes
hitehagyàsba, ás feledásbe kerèltek. Ez pontosan olyan, ahogy
az elså gyèlekezeti kor elkezdådätt ás ez egyre rosszabb ás
rosszabb lesz, mâg vágèl a Szent Szellem teljesen vissza lesz
utasâtva ás Istennek el kell pusztâtania a nápet.
Názzátek meg, hogy mikánt kezdådätt a korai
gyèlekezetben. Cselekedeteknek neveztetett. Azutàn egy
tanâtàssà vàlt. Ez lett a szabvàny. Ez lett a merev çt. Vágèl
àtvette a hatalmat ás Isten fálre lett läkve. Ãh ez olyan kicsiben
kezdådätt, olyan csendesen, olyan àrtalmatlanul. Olyan jãnak
làtszott. Olyan egászságesnek tænt. Azutàn megragadta ás mint
egy ãriàskâgyã kipráselte az utolsã lehelletet is ás megälte az
ässzes szellemiságet, ami a gyèlekezetben volt. Ãh, ez a hamis
szålåtå kärmänfont. Olyan mint egy vilàgossàg angyala, amâg
meg nem ragad táged. Most án el akarom mondani azt, hogy
hiszek a vezetásben. De nem az emberek vezetásáben hiszek.
Án a Szent Szellem vezetásáben hiszek, amely az Igán àt jän.
Azt is hiszem, hogy Isten embereket helyezett a gyèlekezetbe,
akik meg vannak ajàndákozva a Szellem àltal; ás åk rendben
tartjàk a gyèlekezetet. Án ezt hiszem. Azt is hiszem, hogy a
gyèlekezetet olyan emberek irànyâtjàk, akiket Isten kèld, hogy
vegyák àt a megbâzatàst. De ez az irànyâtàs AZ IGE ÀLTAL
VAN çgy, hogy valãjàban nem emberek irànyâtanak, hanem
ISTENNEK A SZELLEME, mert az Ige ás a Szellem EGY.
Zsidã levál 13:7, “Emlákezzetek meg a ti eläljàrãitokrãl, akik
szãlottàk náktek az Isten Beszádát ás figyelmezván az å áletäk
vágáre, kävessátek hitèket.”
De názzátek meg, hogy mi tärtánt akkor ott. A hamis
szålåtå kezdte megragadni ás azt tanâtani, hogy az ember àltal
valã vezetás helyes. Azt tanâtotta, hogy a gyèlekezetet
kormànyozni kell. Az emberek feletti irànyâtàst tanâtotta, de
ahelyett hogy Isten mãdjàn tetták volna, åk egyszeræen
àtvetták a hatalmat ás àtruhàztak minden szellemi eråt az å
sajàt kezeikbe ás azutàn elåjättek egy szent papsàggal, amely
Isten ás az emberek käzätt àll. Egyenesen visszamentek a rági
àroni rendszerhez. Antikrisztussà vàltak, mert tçladtak az Çr
käzbenjàràsàn ás helyábe tetták az å sajàtjukat. Isten gyælälte
ezt. Az Efázusiak is gyælälták ezt ás minden igaz hâvå is
gyælälni fogja. Nekènk teljesen vakoknak kellene lennènk
ahhoz, hogy ne làssuk ugyanennek a dolognak a
munkàlkodàsàt az ässzes korokon àt, ás áppen most ez az
ässzes käzèl a legrosszabb. Hogy mi volt az, az a szervezådás
volt. Az elvàlasztotta az embereket. Isten nápánek egynek
kellene lennie. EGY Szellem àltal vannak MINDNYÀJAN
belekeresztelve egy testbe ás MINDENKINEK a Szent Szellem

àltal kell mozognia ás MINDENKINEK rászt kell vennie az
Isten imàdatàban. Az emberek azonban kiemelkedást akartak,
âgy àtvetták az irànyâtàst, azutàn pèspäkäkbål bâborosok lettek
ás a câmek behelyettesâtásável åk figyelmen kâvèl hagytàk az
Isten Igáját ás az å sajàt tanâtàsaikat tanâtottàk. Elárták, hogy
az emberek engedelmeskedjenek nekik, mâg vágèl eljätt az idå
hogy az å imàdatuknak mãdja màr egyàltalàn nem
emlákeztetett a Pènkäsd utàni korai napokához. Ezek a
cselekedetek voltak az apostoli àtäräkâtás kezdetei. Az apostoli
àtäräklådástål egy kännyæ ás gyors lápás volt a “gyèlekezeti
tagsàghoz”, mint az èdväzâtå kegyelem eszkäzáhez. Az Ige
tantátellá lett redukàlva. Az antikrisztus az å szelleme àltal
uralkodott a gyèlekezeten.
Názzátek ezt meg ma. Ha elolvasnàtok az Apcsel. 2:4-et
olyan mãdon, ahogy námelyek cselekednek, akkor ilyen mãdon
olvashatnàtok, “Amikor Pènkäsd napja teljesen elárkezett,
akkor jätt egy pap ostyàval a kezáben ás ezt mondta,
‘Nyçjtsàtok ki a nyelveteket,’ ás ràhelyezte nyelvèkre az ostyàt,
å maga pedig ivott egy kis bort ás ezt mondta, ‘ti most vettátek a
Szent Szellemet.’” Hihetetlen? Ez pontosan az, ahovà a
Nicolaitizmus eljutott. Åk ezt mondjàk, “Ne foglalkozz azzal,
hogy mit mond az Isten Igáje. Te azt nem tudod megárteni. Azt
nekènk kell a szàmodra megmagyaràzni. Tovàbbà pedig a
Biblia mág nincs befejezve. Annak mág meg kell vàltoznia az
idåvel ás mi meg fogjuk mondani neked, hogy mik a
vàltozàsok.” Mennyire ellentátes ez az Isten Igájável, amely
nyomatákosan ezt àllâtja, “Legyen Isten Igaz, de minden ember
hazug,” amikor konfliktus van az igazsàggal. Ág ás fäld
elmçlnak, de Istennek EGYETLEN IGÁJE SEM FOG kudarcot
vallani. Tehàt az emberek olyan emberek àltal vannak vezetve,
akik azt feltátelezik magukrãl, amik åk nem. Azt àllâtjàk hogy
åk Krisztus helytartãi, pedig valãjàban amik åk az antikrisztus.
Itt van egy màsik szomorç tärtánet. Ez a vâzkeresztság
tärtánete. Jázus napjaiban ás Pènkäsd utàn åk vâzbe lettek
alàmerâtve. Ezt senki nem tagadhatja. Iskolàzott emberek azt
mondjàk, hogy mindaz amit åk tettek az volt, hogy vizet
äntättek ràjuk, mert kännyæ volt sok helyen kis lyukakat
talàlni vâzzel. Ás amikor vizet äntenek ràjuk, akkor åk ezt az
Atyànak, a Fiçnak ás a Szent Szellemnek neváben teszik,
mintha ezek a câmek valãdi nevek lennánek, ás mintha hàrom
Isten lenne egy helyett. De maradjàl csak meg ebben a
szervezådásben ás prãbàld meg prádikàlni az Çr Jázus Krisztus
Neváben valã bemerâtás igazsàgàt ás màr kint is leszel. Nem
vezethet táged Isten çgy, hogy mág mellá ott is tudj maradni.
Ez lehetetlen.
Nos, Pàl egy prãfáta volt, akit a Szent Szellem tanâtott. Ha
Pàl az Çr Jázus Krisztus Neváben keresztelt ás azt mondta,
hogy bàrki aki az å prádikàlàsàtãl eltárå mãdon tesz az

àtkozott, akkor ideje hogy felábredjènk ás meglàssuk, hogy a
gyèlekezetet màr nem a Szent Szellem vezeti, hanem a
Nikolaitàk. Apcsel. 20:27-30, “Mert nem vonogattam magamat,
hogy hârdessem náktek az Istennek teljes akaratàt. Viseljetek
gondot azárt magatokra ás az egász nyàjra, amelyben a Szent
Szellem titeket vigyàzãkkà tett az Isten anyaszentegyhàzànak
legeltetásáre, melyet az Å tulajdon várável szerzett. Mert án
tudom azt, hogy az án eltàvozàsom utàn jånek tikäzátek gonosz
farkasok, akik nem kedveznek a nyàjnak. Såt timagatok käzèl
is tàmadnak fárfiak, akik fonàk dolgokat beszálnek, hogy a
tanâtvànyokat maguk utàn vonjàk.”
Pàl làtta ezt käzeledni. De figyelmeztette åket ezzel a
ravasz papsàggal kapcsolatban, amely el fog jänni ás àtveszi a
hatalmat az å hamis tanâtàsaival. Tudta, hogy åk egy olyan
imàdàsi mãdot valãsâtanak meg, amely kizàrja a nápet a Szent
Szellem szolgàlatànak minden rászábål. Ás ma mág azok käzätt
is, akik àllâtjàk hogy szabadok, ás telve vannak a Szellemmel,
nincs tçl sok szabadsàg a laikusok käzätt, ás a legtäbb amit
làthatunk, az egy pàr olyan prádikàtor, akiknek van ihletett
prádikàciãjuk, mialatt a nyàj csupàn ott èl ás megprãbàlja azt
felszâvni. Ez egy tàvoli kiàltàs Pàltãl, aki azt mondta, hogy
amikor mindnyàjan ässzejännek, akkor mindenkinek megvan a
Szellem vezetáse, ás mindannyian rásztvesznek a Szellemi
imàdatban.
Ás a gyèlekezet testèlete soha nem tanulta meg ezt a leckát
a Szentâràsbãl, vagy a tärtánelembål. Valahànyszor Isten
megadja a Szent Szellemnek egy làtogatàsàt, ás az emberek
megszabadulnak, akkor egy idå utàn åk egyenesen
visszakätäzik magukat abba a dologba, amelybål kijättek.
Amikor Luther kijätt a Katolicizmusbãl, akkor az emberek egy
darabig szabadok maradtak. Amikor azonban å meghalt, akkor
az emberek egyszeræen elkezdták azt megszervezni, amit åk
çgy gondoltak, hogy Luther hitt, ás felàllâtottàk az å sajàt
tanaikat, elkápzeláseiket ás mindenkit kikäzäsâtettek, aki
velèk ellentáteset mondott. Egyenesen visszamentek a
Katolicizmusba egy kicsit màs formàban. Ás áppen ma sok
Lutherànus kászen àll arra, hogy teljesen visszamenjen.
Ãh igen! A Jelenásek 12-ben annak az äreg szajhànak sok
lànya volt. Ezek a lànyok ápp olyanok, mint az anyjuk.
Fálreteszik az Igát, megtagadjàk az Isten Szellemánek
munkàjàt, leigàzzàk a laikusokat ás lehetetlenná teszik
szàmukra hogy Istent imàdjàk, hacsak nem årajtuk, vagy az å
mãdszereiken keresztèl jännek, ami nem màs, mint a
hitetlenságnek magàtãl Sàtàntãl valã terve.
Hol, ãh hol àllunk szellemileg? A sätátság pusztasàgàban
vagyunk. Milyen messzire vàndoroltunk az elså gyèlekezettål.
Pènkäsd sehol nem làthatã ás az Ige nem talàlhatã. Apostoli
äräklådás, amely manapsàg tçlàrad, ez az Igáben nem

talàlhatã. Ez egy ember-alkotta talàlmàny. Fálreteszi
tärványtelenèl azt az igazsàgot, hogy ISTEN, ÁS NEM EMBER
helyezte el a gyèlekezetben az Å vezetåit. Páter mág csak nem is
volt Rãmàban. De åk hazudnak ás azt àllâtjàk, hogy ott volt. A
tärtánelem bizonyâtja, hogy nem volt ott. Vannak emberek, akik
olvastàk a tärtánelmet, de megràntjàk a vàllukat ás
visszamennek hogy egy hazugsàgot higyjenek. Hol
talàlhatjàtok meg ‘Krisztus helytartãjàt’ az Igáben? Senki nem
foglalja el az Å helyát, de ez mágis el lett kävetve ás az emberek
elfogadjàk. Hol talàlhatjàtok meg azt, hogy Isten elfogadja a
‘tovàbbi kinyilatkoztatàsokat,’ kèlänäsen olyan
kinyilatkoztatàsokat, melyek ellentátesek azzal, amely màr
megadatott? De mágis elfogadjàk ás abban nyugszanak. Hol
talàltok egy ‘purgatãriumot?’ Hol talàltok egy ‘misát’? Hol
talàltok olyat, hogy ‘pánzt fizetsz ás kikerèlsz a pokolbãl’? Ezek
nincsenek az Igáben, hanem emberek tetták bele az å sajàt
känyvèkbe ás ez àltal àtvetták a vezetást az emberek fälätt ás
fálelem àltal irànyâtjàk åket. Hol talàljàtok meg azt, hogy ‘van
hatalma embernek megbocsàjtani bæneinket, mintha å Isten
lenne’? “A ragadozã farkasok” alig elegendå erås kifejezás az å
leâràsukra. Nikolaitizmus. Szervezådás. Ember ember felett.
Tárjetek vissza Istenhez. Tárjetek meg, mielått tçl káså
lenne. Làssàtok meg a kázâràst a falon. Itáletet âr. Amikáppen a
szent edányek meg lettek szentságtelenâtve ás âgy az Isten
haragjàt vontàk magukra, çgy most a szent Ige meg lett
szentságtelenâtve, a Szellem meg lett szomorâtva, ás az âtálet itt
van, mágpedig az ajtãnàl. Tárjetek meg! Tárjetek meg!
Menjetek vissza Pènkäsdhäz. Vissza a Szent Szellem
vezetásáhez. Vissza az Isten Igájáhez, mert miárt halnàtok meg?
A SZELLEM HANGJA
Jelenásek 2:7, “Akinek van fèle, hallja meg, hogy mit mond
a Szellem a gyèlekezeteknek: A gyåzedelmesnek enni adok az
Áletnek Fàjàrãl, Amely az Isten paradicsomànak käzepette
van.”
“Akinek van fèle, hallja meg, hogy mit mond a Szellem a
gyèlekezeteknek.” Lehetságes, hogy milliãk halljàk ezeket a
szavakat, vagy olvassàk åket. De hànyan fognak figyelmet
fordâtani ràjuk? Ezt mi nem tudjuk. De az, aki odahajtja a fèlát
ás meg akarja tudni az igazsàg beszádeit, å çgy fogja talàlni,
hogy Istennek a Szelleme megvilàgâtja åt. Ha a fèled nyitva
van az Igáre, akkor Istennek a Szelleme valãsàgossà fogja tenni
szàmodra az Igát. Nos, ez a Szellemnek a munkàja. Án
tanâthatom neked az igazsàgot, de ha te nem nyitod meg
fèledet hogy azt meghalld ás a szâvedet hogy befogadd azt,
akkor te nem fogod megkapni a kinyilatkoztatàst.
Most figyeljátek meg, hogy azt mondja, hogy a Szellem szãl

a gyèlekezetekhez. Ez täbbes szàm, ás nem egyes szàm. A
Szellem Jànossal nem egy helyi Efázusi gyèlekezet szàmàra
âratta le ezt, ás nem is csupàn az elså kor szàmàra. Ez minden
gyèlekezeti kor szàmàra van. De ez a kezdetek gyèlekezete. Ás
âgy ez olyan, mint a Teremtás Känyve. Ami a Teremtás
Känyváben kezdådätt, az igaz marad a teljes Igán àt ás
vágezetèl a Jelenásek Känyváben fejezådik be. Ilyen mãdon ez
az Apostolok Cselekedetáben kezdådå gyèlekezet Istennek
modellje az ässzes korok szàmàra mindaddig, amâg befejezådik
a Laodiceai korban. Figyeljátek gondosan. Figyeljen minden
kor, mert ami itt tärtánik, az csupàn a kezdet. Az a kis fa,
amely el lett èltetve, nävekedni fog. Nävekedni fog a korokon
àt. Ez, tehàt egy èzenet minden keresztány szàmàra minden
egyes koron àt, amâg Jázus eljän. Igen az, mert ez a Szellem az
aki szãl. Àmen.
A MEGÂGÁRT JUTALOM
Jelenásek 2:7, “Â gyåzedelmesnek enni adok az Áletnek

Fàjàrãl, amely az Isten paradicsomànak käzepette van.” Ez a
jävåbeni jutalom az ässzes kor minden gyåzedelmes szàmàra.
Amikor elhangzott az utolsã hâvàs a csatàra, amikor
fegyvereink le lettek fektetve, akkor pihenni fogunk az Isten
paradicsomàban, ás az Áletnek Fàja lesz a mi rászènk äräkre.
“Az Áletnek Fàja.” Hàt nem gyänyäræ szãkáp ez? A
Teremtás Känyváben ez hàromszor van megemlâtve ás a
Jelenásek Känyváben is hàromszor. Mind a hat helyen ez
ugyanaz a fa ás pontosan ugyanazt a dolgot jelkápezi.
De mi az Áletnek a Fàja? Nos, elåszär is nekènk tudnunk
kell, hogy maga a fa mit jelent. A IV. Mãzes 24:6-ban, amikor
Bàlàm Izràelt àbràzolta, akkor å azt mondta, hogy åk “àloá
fàk, melyeket az Çr plàntàlt.” A fàk az egász Szentâràson àt
szemályekre utalnak çgy, mint az 1. Zsoltàrban. Ilyen mãdon
az Álet Fàjànak az Álet Szemályánek kell lennie, ás ez Jázus.
Nos, az Áden Kertjáben kát fa àllt annak käzepán. Az egyik
az Álet Fàja volt, a màsik pedig a Jã ás Rossz Tudàsànak Fàja
volt. Az embernek az Álet Fàja àltal kellett álnie; de nem volt
szabad árintenie a màsik fàt, mert màskápp meghal. Az ember
azonban rászesèlt a màsik fàrãl, ás amikor azt tette, akkor a
halàl beláhatolt az å bæne àltal ás elvàlasztãdott Istentål.
Nos, az a Fa ott akkor az Ádenben, az a Fa, amely az álet
forràsa volt, az Jázus volt. A Jànos Evangáliumban a
hatodiktãl a nyolcadik fejezetig bezàrãlag Jázus çgy mutatja
be Änmagàt, mint az äräk áletnek forràsàt. Änmagàt a
mennybål szàrmazã Kenyárnek nevezte. Arrãl beszált, hogy
Änmagàt odaadja, ás ha valaki eszik Belåle, akkor az soha nem
hal meg. Kijelentette, hogy Å ismerte Àbrahàmot, ás mielått

Àbrahàm lett, Å VOLT. Azt prãfátàlta, hogy Å Maga fog adni
nekik álå vizeket, hogyha valaki iszik abbãl, akkor soha nem
fog çjra megszomjazni, hanem äräkká álni fog. Çgy mutatta be
Änmagàt, mint a NAGY VAGYOK. Å az Álet Kenyere, az Álet
Kçtfeje, az Äräkkávalã, AZ ÁLET FÀJA. Å ott volt akkor az
Ádenben a kert käzepán ápp çgy, ahogy ott lesz az Isten
paradicsomànak käzepán.
Náhàny embernek olyan elkápzeláse van, hogy az a kát fa a
kertben csupàn kát tovàbbi ugyanolyan fa volt, mint az a
täbbi, melyeket Isten odahelyezett. De a gondos tanulmànyozã
tudja, hogy ez nem âgy van. Amikor Keresztelå Jànos azt
kiabàlta, hogy a fejsze minden fànak a gyäkeráre lett vetve,
akkor å nem egyszeræ termászetes fàkrãl beszált, hanem
szellemi elvekrål. Most az 1. Jànos 5:11-ben ezt mondja, “Ás ez
az a BIZONYSÀGTÁTEL, hogy Isten äräk áletet adott nekènk,
ás ez az álet az Å Fiàban van.” Jázus azt mondta a Jànos 5:40-
ben, “Ás nem akartok hozzàm jåni hogy áletetek legyen.” Igy a
bizonysàgtátel, Istennek az Igáje vilàgosan ás tisztàn àllâtja,
hogy az ÁLET, AZ ÄRÄK ÁLET a Fiçban van. Nincs màs
helyen. 1. Jànos 5:12, “Akiá a Fiç, azá az ÁLET; akiben nincs
meg az Isten Fia, abban az Álet SINCS meg.” Nos, minthogy a
bizonysàgtátelt nem lehet megvàltoztatni, sem elvenni, vagy
hozzàadni ahhoz, ezárt a bizonysàgtátel megàll, hogy AZ ÁLET
A FIÇBAN VAN^Mivel ez âgy van, ezárt A KERTBEN LÁVÅ
FA JÁZUS KELL HOGY LEGYEN.
Rendben van. Ha az Álet Fàja egy szemály, akkor a Jã ás
Rossz Tudàsànak Fàja SZINTÁN egy szemály. Màskápp nem
lehet. Ilyen mãdon az Igaz ás a Gonosz egymàs mellett àlltak az
Áden Kertjánek käzepette. Ezákiel 28:13a, “Ádenben, Isten
kertjáben voltàl (Sàtàn).”
Itt van az, ahol mi a ‘kâgyã magjànak’ igazi kijelentását
megkapjuk. Itt van az, ami az Áden Kertjáben valãjàban
tärtánt. Az Ige azt mondja, hogy Ávàt a kâgyã elàmâtotta. Åt a
kâgyã valãjàban elcsàbâtotta. Ezt mondja az I. Mãzes 3:1-ben,
“A kâgyã pedig ravaszabb vala minden mezei vadnàl, melyet az
Çr Isten teremtett vala.” Ez az àllat annyira käzeli volt az
emberi lányhez (ás mágis tisztàn àllat volt), hogy tudott
okoskodni ás beszálni. Å egy felegyenesedett lány volt ás
valahol a csimpànz ás az ember käzätt helyezkedett el, de az
emberhez käzelebb àllt. Annyira käzeli volt az emberhez, hogy
magja keveredhetett ás keveredett is az asszonyával ás âgy
åbenne megfoganhatott. Amikor ez megtärtánt, akkor Isten
megàtkozta a kâgyãt. Megvàltoztatott minden csontot a
testáben çgy, hogy kâgyãkánt kellett csçsznia. A tudomàny
mindent megprãbàlhat amit csak akar ás mágsem fogja
megtalàlni a hiànyzã làncszemet. Isten gondoskodott errål. Az
ember okos ás fel tud ismerni egy fajta rokonsàgot az ember ás
az àllat käzätt ás megprãbàlja bizonyâtani azt az evolçciãbãl.

Nincs semmifále evolçciã. Ember ás àllat azonban
ässzekeveredett. Ez egyike Isten azon titkainak, amely rejtve
maradt, de itt ki lett jelentve. Áppen ott tärtánt akkor az Áden
käzepán, amikor Áva elfordult az Álettål, hogy elfogadja a
Halàlt.
Figyeljátek meg, hogy mit mondott Isten nekik a kertben. I.
Mãzes 3:15, “Ás ellenságeskedást szerzek käzätted ás az asszony
käzätt, a te magod ás az å Magja käzätt, ás Az neked a fejedre
tapos, te pedig Annak sarkàt mardosod.” Ha hitelt adunk az
Igánek, hogy az asszonynak volt egy Magja, akkor a kâgyãnak
is bizonyosan kellett hogy legyen magja. Ha az asszony Magja
egy ember-gyermek volt az ember käzbenjàràsa nálkèl, akkor a
kâgyã magjànak ugyanolyan mãdon kell lennie, ás pedig, hogy
egy màsik hâmnek kell szèletnie emberi hâm käzbenjàràsa
nálkèl. Nincs olyan tanulmànyozã, aki nem tudja, hogy az
asszony magja Krisztus volt, Aki Isten käzbenjàràsa àltal jätt
emberi beavatkozàs nálkèl. Áppen olyan jãl ismert az is, hogy a
kâgyã fejánek megjävendält megtaposàsa valãjàban egy
prãfácia volt azt illetåen, amit Krisztus fog vágrehajtani Sàtàn
ellen a kereszten. Ott a kereszten Krisztus megtaposta Sàtàn
feját, mialatt Sàtàn mardosta az Çr sarkàt.
A Szentâràsnak ez a rásze kinyilatkoztatàs arrãl, ahogy a
kâgyã szã szerinti magja el lett vetve a fäldän, ápp çgy, ahogy
nekènk megvan Lukàcs beszàmolãja az 1. rász 26-35-ben, ahol
be van mutatva a pontos beszàmolã arrãl, ahogy az asszony
Magja fizikailag megnyilvànult emberi hâm käzbenjàràsa
nálkèl. “A hatodik hãnapban pedig elkèldeták Gàbriel angyal
Istentål Galileànak vàrosàba, amelynek neve Nàzàreth, egy
szæzhäz, aki a Dàvid hàzàbãl valã Jãzsef nevæ fárfiçnak volt
eljegyezve. A szæznek neve pedig Mària volt. Ás bemenván az
angyal åhozzà, monda náki: Ärèlj, kegyelembe fogadott! Az Çr
veled van, àldott vagy te az asszonyok käzätt. Az pedig làtvàn,
megdäbbene az å beszádán, ás elgondolkozák, hogy micsoda
käszäntás ez?! Ás monda náki az angyal: Ne fálj Mària, mert
kegyelmet talàltàl az Istennál. Ás âme fogansz a te máhedben,
ás szèlsz fiat, ás nevezed az Å Nevát JÁZUSNAK. Ez nagy
lászán, ás a Magassàgos Fiànak hâvattatik; ás Náki adja az Çr
Isten a Dàvidnak, az Å atyjànak kiràlyi szákát; ás uralkodik a
Jàkãb hàzàn mindäräkká; ás az Å kiràlysàgànak váge nem
lászen! Monda pedig Mària az angyalnak: Mimãdon lesz ez,
holott án fárfiat nem ismerek? Ás felelván az angyal monda
náki: A Szent Szellem szàll te reàd ás a Magassàgosnak ereje
àrnyákoz meg táged; azárt Ami szèletik is Szentnek hâvatik,
Isten Fiànak.” Amikáppen az asszony Magja szã szerint Isten
volt, amint látrehozta Änmagàt emberi testben, çgy a kâgyã
magja a szã szerinti mãdja annak, amit Sàtàn talàlt arra, hogy
å kápes legyen ajtãt nyitni änmagànak az emberi fajba. Sàtàn
szàmàra lehetetlen volt (mivel å csupàn egy TEREMTETT

szellem-lány) az, hogy änmagàt olyan mãdon látrehozza ahogy
Isten látrehozta Änmagàt, âgy a Teremtás beszàmolãja
elmondja, hogy mikánt produkàlta az å magjàt ás vezette be,
illetve beleinjektàlta änmagàt az emberi fajba. Idázzèk fel azt
is, hogy Sàtàn a ‘kâgyãnak’ van nevezve. Ez az å magja, illetve
injektàlàsa az emberi fajba, amirål mi beszálènk.
Mielått mág Àdàm testileg megismerte volna Ávàt, a kâgyã
màr elåtte megismerte åt. Ás aki abbãl szèletett, Kain volt.
Kain a “Gonosztãl” volt (attãl szèletett, fogantatott) 1. Jànos
3:12. A Szent Szellem Jànosban nem nevezhette Àdàmot a
“Gonosznak” (mert ez az, ami å lenne, ha Kaint å nemzette
volna), ás màs helyen pedig Àdàmot az “Isten Fiànak” nevezze,
ami å az volt teremtás àltal. Lukàcs 3:38. Kain jellemáben
olyannak mutatkozott, mint az å atyja, a halàl hozãja, egy
gyilkos. Az å teljes Istennel szemben valã ellenszegèláse,
amikor szemben àllt a Mindenhatãval az I. Mãzes 4:5, 9, 13, 14-
ben çgy mutatja be åt, mint aki jellemáben teljessággel
kèlänbäzik az embertål, ás çgy tænik, hogy felèlmçl minden
màs olyan beszàmolãt a Szentâràsban, amely a Sàtànnak
Istennel valã ässzeètkäzásárål szãl. “Kainra pedig ás az å
ajàndákàra nem tekintett, amiárt is Kain haragra gerjedt ás
feját lecsèggesztette. Ás monda az Çr Kainnak: Hol van Àbel, a
te atyàdfia? Å pedig monda: Nem tudom, avagy årizåje vagyok-
á án az án atyàmfiànak? Akkor monda Kain az Çrnak:
Nagyobb az án bèntetásem, hogysem elhordozhatnàm. Imá
elæzäl engem ma e fäldnek szânárål, ás a Te szâned elål el kell
rejtåznäm; bujdosã ás vàndorlã leszek a fäldän, ás akkor
akàrki talàl reàm, megäl engem.”
Figyeljátek meg az Isten feljegyzásánek pontos mãdjàt,
ahogy bemutatja Kain, Àbel, ás Sáth szèletását. I. Mãzes 4:1,
“Azutàn ismerá Àdàm az å feleságát Ávàt, aki fogan vala
máháben ás szèli vala Kaint, ás monda: Nyertem fárfiat az
Çrtãl. Ás ismát szèlá annak atyjafiàt, Àbelt.” I. Mãzes 4:25,
“Àdàm pedig ismát ismerá az å feleságát, ás az szèle náki fiat,
ás nevezá annak nevát Sáthnek^” HÀROM fiç szèletett
Àdàm KÁT testi ismeretságábål. Mivel a Biblia Isten täkáletes
ás pontos Igáje, âgy ez nem távedás, hanem egy feljegyzás a mi
megvilàgâtàsunkra. Mivel HÀROM fiç szèletett Àdàm KÁT
cselekedetábål, âgy POZITIVAN tudhatjuk, hogy abbãl a
hàrombãl az EGYIK NEM Àdàmnak a fia volt. Isten azárt
jegyezte fel ezt ezen a pontos mãdon, hogy megmutasson
nekènk valamit. A dolog igazsàga az, hogy Ávànak a máháben
KÁT fiç (iker) volt EGYMÀSTÃL ELKÈLÄNÈLÅ
megtermákennèlásbål. Ikreket hordott çgy, hogy Kain
fogantatàsa valamivel az Àbelá elått volt. Názzátek meg çjra
ezeket az IKREKET. Täkáletes jelkáp, mint mindig. Azok
szàmàra, akik çgy gondoljàk hogy ez nem lehetságes, hadd
legyen ismert az, hogy az orvosi feljegyzásek båvälkädnek

olyan esetekben, ahol asszonyok olyan ikreket hordoztak,
melyek kèlänàllã petákbål ás kèlänàllã megtermákenyâtásbål
voltak çgy, hogy a peták megtermákenyâtáse käzätt napok
teltek el, ás NEM CSAK IGY, hanem náhàny feljegyzás
bemutatja, hogy az ikrek kèlänbäzå fárfiak àltal lettek
foganva. Nem olyan rágen vilàgszerte nagy terjedelemben
foglalkoztak egy norvág asszonnyal, aki beperelte a fárját
azárt, hogy az tàmogassa åt ás ikreit, melyek käzèl az egyik
fehár, a màsik pedig fekete volt. Beismerte, hogy volt egy náger
szeretåje. A kát fogantatàs käzätt kärèlbelèl hàrom hát telt el.
A Texas àllambeli Beaumont vàrosàban 1963-ban szintán
feljegyeztek egy kettås szèletást, amelynál a teherbe esás
käzätt sok nap telt el, valãjàban olyan sok, hogy az asszony
majdnem meghalt az egyik gyerekkel a szèlás käzben.
Nos, miárt kellett ennek âgy lennie? Miárt volt az, hogy a
kâgyã magjànak ilyen mãdon kellett jännie? Az ember Isten
szàmàra lett teremtve. Az embernek Isten templomàvà kellett
lennie. Isten nyugalmànak (a Szent Szellemnek) helye az ember
volt, a templom. Apcsel. 7:46:51, “Ki kegyelmet talàlt az Isten
elått, ás känyärgätt, hogy hajlákot talàlhasson a Jàkãb
Istenánek. Salamon pedig ápâtett náki hàzat. De ama
Magassàgos nem kázzel csinàlt templomokban lakik, amint a
prãfáta mondja: A Menny Nákem èlåszákem, a fäld pedig az
Án làbaimnak zsàmolya: micsoda hàzat ápâthettek Nákem? Azt
mondja az Çr: Vagy melyik az Án nyugodalmamnak helye?
Nem az Án kezem csinàlta-e mindezeket? Kemány nyakç ás
kärèlmetáletlen szâvæ ás fèlæ emberek, ti mindenkor a Szent
Szellemnek ellene igyekeztek, mint atyàitok, ti azonkáppen.”
Sàtàn tudta ezt vágig. Å is ugyançgy az emberben akar
lakozni, ahogy Isten. Isten azonban fenntartotta Änmagànak
ezt a jogot. Sàtàn nem teheti meg azt. Egyedèl Isten jelent meg
emberi testben. Sàtàn azt nem tudta ás nem is tudja megtenni.
Neki nincs teremtå ereje. Sàtàn szàmàra az egyedèli mãd arra,
hogy vágrehajtsa azt amit tenni akart az volt, hogy belemenjen
a kâgyãba az Ádenben áppçgy, ahogy belement a gonosz
szellemek àltal a gadarai disznãkba. Isten nem megy bele
àllatokba; Sàtàn azonban bele tud ás bele is fog menni azárt,
hogy megtegye a magàát. Neki nem lehetett käzvetlenèl
gyermeke Áva àltal, ahogy azt Isten tette Mària àltal, âgy å
belement a kâgyãba ás azutàn elàmâtotta Ávàt. Elcsàbâtotta ás
âgy å àltala lett Sàtànnak egy helyettes gyermeke. Kain
hordozta Sàtàn teljes szellemi jellemvonàsait ás ugyanakkor a
kâgyã àllati (árzáki, testi) jellemvonàsait is. Nem csoda, hogy a
Szent Szellem azt mondta, hogy Kain a gonosztãl volt. Å attãl
volt.
Most meg szeretnák mutatni náhàny olyan bizonyâtákot,
amely megvan nekènk arra vonatkozãan, hogy egy hatàrozott
rokonsàg van ember ás àllat käzätt. Ez egy fizikai dolog.

Tudjàtok azt, hogy kivehetènk embriãsejteket egy mág meg
nem szèletett magzatbãl ás beleinjektàlhatjuk azokat emberi
lányekbe? Azutàn ezek a pajzsmirigy sejtek egyenesen oda
fognak menni az emberi pajzsmirigyhez, a vesesejtek
egyenesen oda fognak menni az emberi vesákhez. Felismeritek,
hogy ez mennyire däbbenetes? Valamely intelligencia irànyâtja
ezeket az àllati sejteket ás pontosan a megfelelå helyre teszi. Ez
az intelligencia elfogadja azokat a sejteket ás a pontosan
megfelelå helyre helyezi åket. Van egy rokonsàg àllat ás ember
käzätt. Åk nem tudnak ässzekeveredni ás szaporodni. Ez màr
ki lett prãbàlva. De akkor ott a kertben ez az ässzekeveredás
megtärtánt ás bizonyâtja ezt a mág mindig látezå vegyi
rokonsàg. Mert akkor ott az Ádenben a kâgyã egy
felegyenesedett lány volt. Käzel àllt az emberhez. Å majdnem
ember volt. Sàtàn kihasznàlta a kâgyã fizikai jellemvonàsait
arra, hogy àltala elàmâtsa Ávàt. Aztàn Isten elpusztâtotta a
kâgyãnak azt a mintàjàt. Egyetlen màs àllat sem tud keveredni
az emberrel. De a rokonsàg az mág megvan.
Most hogy eddig elárkeztènk, hadd prãbàljam meg
kikristàlyosâtani gondolkozàsotokat ebben a tàrgyban çgy,
hogy meglàthassàtok annak szèkságesságát, hogy miárt
mentènk bele a ‘kâgyã magja tanâtàsàba’. Azzal a tánnyel
kezdjèk, hogy a kert käzepán KÁT fa volt. Az Álet Fàja Jázus
volt. A màsik fa az hatàrozottan Sàtàn, a fa gyèmälcse
alapjàn, amely látrejätt. Most tehàt mi tudjuk, hogy mind a
kát fànak kapcsolata volt az emberrel, màskápp soha nem
lettek volna odahelyezve. Kellett hogy legyen egy rászèk az
Isten szuverán terváben ás szàndákàban az emberrel ás az
Çrral valã kapcsolatukban, màskáppen mi soha nem tudnànk
mindentudàst tulajdonâtani Istennek. Mindez igaz idàig, ugye?
Nos, az Ige nagyon hatàrozottan bemutatja, hogy Istennek a
szàndáka mág a fäld megalapâtàsa ELÅTT az volt, hogy
megossza az Å Äräkkávalã Áletát az emberrel. Efázus 1:4-11,
“Aszerint, amint Magànak kivàlasztott minket Åbenne a vilàg
teremtáse elått, hogy legyènk mi szentek ás feddhetetlenek Å
elåtte szeretet àltal: Eleve elhatàrozvàn, hogy minket a Maga
fiaivà fogad Jázus Krisztus àltal az Å akaratjànak jãkedve
szerint, Kegyelme dicsåságánek magasztalàsàra, amellyel
megajàndákozott minket ama szerelmesben. Akiben van a mi
vàltsàgunk az Å váre àltal, a bænäknek bocsànata az Å
kegyelmánek gazdagsàga szerint. Melyet nagy båsággel käzält
velènk minden bälcsessággel ás ártelemmel, Megismertetván
velènk az Å akaratjànak titkàt az Å jãkedve szerint, melyet
eleve elrendelt Magàba. Az idåk teljesságánek rendjáre názve,
hogy ismát egybeszerkeszt Magànak mindeneket a
Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind
amelyek e fäldän vannak; Åbenne, Akiben vettèk is az
äräkságet, eleveelrendeltetván Annak eleve elvágzáse szerint,
Aki mindent az Å akaratjànak tanàcsàbãl cselekszik.”

Jelenásek 13:8, “Annakokàárt imàdjàk åt (Sàtànt) a fäldnek
minden lakosai, akiknek neve nincs beârva az Áletnek
Känyvábe, amely a Bàrànyá, Aki megäletett e vilàg alapâtàsa
ãta.” Ezt az áletet azonban nem lehetett ás nem is akarta
megosztani semmilyen màs mãdon, mint azon a mãdon, hogy
“Isten megnyilvànul testben.” Ez volt az Å äräk ás eleve
elhatàrozott szàndákànak egy rásze. Ez a terv az Å kegyelme
dicsåságánek magasztalàsàra volt. Ez a Megvàltàs terve volt.
Ez az Èdvässág terve volt. Most figyeljetek gondosan. “Mivel
Isten az Å lánye szerint Èdväzâtå (megmentå), âgy szèkságes
volt, hogy eleve elrendeljen egy embert, akinek szèkságe lesz
megmentásre azárt, hogy Änmaga lányánek okot ás cált
adjon.” Ez szàz szàzalákosan igaz, ás Iràshelyek sokasàga
bizonyâtja ezt ugyançgy, ahogy a Rãmai levál 11:36. verse is
ràmutat, “Mert Åtåle, Åàltala, ás Åreà názve vannak
MINDENEK: Akiá legyen a DICSÅSÁG mindäräkká. Àmen.”
Az ember nem jähetett käzvetlenèl ás nem rászesèlhetett
käzvetlenèl az Álet Fàjàrãl a kert käzepán. Annak a Fànak
Äräkkávalã Álete elåszär testtá kellett hogy legyen. Mielått
azonban Isten feltàmaszthatott ás megmenthetett volna egy
bænäst, kellett hogy legyen Neki egy bænäs, akit feltàmaszt ás
megment. Az embernek el kellett esnie. Annak az elesásnek,
melyet Sàtàn okoz, kell hogy legyen teste azárt, hogy
látrehozza az elesást. Âgy Sàtànnak is testben kellett jännie. Å
azonban nem jähetett emberi testben, hogy az esást okozza
çgy, ahogy Krisztus emberi testben eljän azárt, hogy
helyreàllâtsa az elesetteket. Ott volt azonban egy àllat, a
kâgyã, amely annyira hasonlã volt az emberhez, hogy Sàtàn
oda tudott jutni ahhoz az àllathoz ás azon az àllaton keresztèl
el tudott jutni az emberi testhez ás elå tudta idázni az elesást,
ás ezàltal beleinjektàlta änmagàt az emberi fajba áppçgy,
ahogy Jázus is eljätt egy napon ás beleinjektàlta Änmagàt az
emberi fajba, emberi testekbe mágpedig a feltàmadàsnak
mártákáig, amelyben nekènk az Å megdicsåèlt testáhez
hasonlã testènk lesz. Ilyen mãdon az, amit Isten itt a kertben
kimunkàlt, az az Å eleve elrendelt terve volt. Amikor pedig
Sàtàn vágrehajtotta azt, ami szèkságes volt az Isten cáljàhoz,
akkor az ember nem tudott odajutni az Álet Fàjàhoz a
kertben. Bizonyos hogy nem. Nem volt itt az ideje. De egy
àllat (àllat okozta az elesást, nem? Legyen àllati álet kiontva)
lett váve ás váre ki lett ontva ás azutàn Istennek çjra volt
käzässáge az emberrel. Azutàn el kellett hogy jäjjän egy nap,
amikor Isten megjelenik testben ás az Å megalàzkodàsa àltal
helyreàllâtja az elesett embert ás az Äräk Álet rászesává teszi.
Ha màr ezt làtjàtok, akkor meg tudjàtok árteni a kâgyã
magjàt, ás tudni fogjàtok, hogy az nem alma volt, amit Áva
evett. Nem, az az emberiságnek lealacsonyodàsa volt, a mag
ässzekeveredáse àlattal.
Most án tudom, hogy amikor megvàlaszolunk egy kárdást,

akkor megjelenik egy màsik is ás az emberek megkárdeznek
engem, “Ha Áva âgy esett el, akkor mit tett Àdàm, amiárt Isten
Àdàmot okolja?” Ez egyszeræ. Istennek az Igáje äräkre le van
rendezve a mennyben. Mielått mág egy foltnyi csillagpor
alkotva lett volna az Ige (Istennek a tärványe) màr ott volt,
PONTOSAN ÇGY, AHOGY AZ A MI BIBLIÀNKBAN MEG
VAN ÂRVA. Nos, az Ige arra tanât bennènket, hogyha egy
asszony elhagyja a fárját ás elmegy egy màsik fárfivel, akkor å
egy hàzassàgtärå ás täbbá màr nem hàzas, a fárjánek pedig
nem szabad åt visszavennie. Ez az Ige igaz volt az Ádenben
çgy, amikáppen igaz volt akkor, amikor Mãzes leârta azt a
tärványben. Az Ige nem vàltozhat meg. Àdàm visszafogadta åt.
Tudta pontosan, hogy mit tesz, de mágis megtette. Az asszony
neki egy rásze volt, ás hajlandã volt magàra vàllalni annak
felelåságát. Nem akarta elengedni. Âgy Áva fogant tåle. Àdàm
tudta, hogy foganni fog. Pontosan tudta, hogy mi fog tärtánni
az emberi fajjal, ás eladta az emberi fajt a bænbe azárt, hogy
megmaradhasson neki Áva, mert szerette åt.
Âgy azutàn az a kát fiç megszèletett. Azok a fiak, akik
annak az emberi fajnak atyjai lennánek, amely áppen most
lett beszennyezve. Ás mit mond rãluk a feljegyzás? Olvassàtok
el a feljegyzást. Jçdàs 14, “Ezekrål is prãfátàlt vala Ánãk, aki
Àdàmtãl fogva a hetedik volt^” Az I. Mãzes Känyvánek 5.
rásze Ánãk szàrmazàsànak a fejezete. Âgy adja meg a
leszàrmazàst, 1. Àdàm, 2. Sáth, 3. Ánãs, 4. Kánàn, 5.
Mahalàlál, 6. Jàred, 7. Ánãk. Figyeljátek meg, hogy Kain nincs
megemlâtve. Àdàmnak a vonala Sáthen àt megy. Ha Kain
Àdàm gyermeke volt, akkor a szèletási jog tärványe meg
kellett volna hogy adja Kain szàmàra a jogot a vonalban. Azt
is ászre kell venni figyelmesen, hogy az I. Mãzes 5:3-ban azt
mondja, hogy “Ált pedig Àdàm 130 esztendåt, ás nemze fiat az
å kápáre ás hasonlatossàgàra, ás nevezá annak nevát
Sáthnek.” Sehol nem mondja azt, hogy Kain Àdàm
hasonlatossàgàban volt, pedig çgy kellett volna hogy legyen,
ha a fia volt, mert a szaporodàs tärványe nyomatákosan az,
hogy mindegyik az å hasonlatossàga szerint terem. Annak a
tánynek is hitelt kell adnunk, hogy mindkát szàrmazàsi
vonalban, az I. Mãzesben ás a Lukàcs Evangáliumàban Kain
hiànyzik. Ha Kain Àdàm fia volt, akkor az lett volna rãla
mondva valahol, hogy “Kain, aki Àdàmnak a fia volt, aki
pedig Istennek fia volt.” Nem ezt mondja, mert NEM LEHET
ezt mondani.
Persze a tanulmànyozãk màr rágen felàllâtottàk az emberek
kát vonalàt: az egyik a Sáthben talàlhatã Istenes vonal, a màsik
pedig a Kainban talàlhatã Istentelen vonal. Ás furcsa ugyan, de
igaz, hogy ugyanezek a tanulmànyozãk soha nem mondtàk el
nekènk azt, hogy mikánt volt az, hogy Kain olyan fajta szemály
volt, mâg Àbel ás Sáth a szellemi, Isteni vonalbãl voltak.

Tányszeræen Kainnak kellett volna szelleminek, Àbelnek pedig
kevásbbá szelleminek lennie, Sáthnek meg mág kevásbbá
szelleminek, ás âgy tovàbb vágig a vonalon, mivel valamennyi
elkävetkezendå nemzedák mindinkàbb tàvolabbra kerèlt
Istentål. De nem, Kain olyan gonoszkánt jelenik meg, ahogy
mág soha senki nem lett àbràzolva, hiszen hevesen ellene
szegèlt Istennek ás az Igánek.
Nos, legyen ez ismert: a Szentâràs nem jàtszik a szavakkal.
Ami ott van a Feljegyzásben, az a felkent szemek szàmàra van
ott azárt, hogy làssàk. Egy cálbãl van ott. Az Igáben ezt
mondja, az I. Mãzes 3:20, “Nevezte vala pedig Àdàm az å
feleságát Ávànak; mivelhogy å lett anyja minden álånek.” De
soha egyetlen Iràshely sem mondja azt, hogy Àdàm minden
álåknek az atyja. Ha ez a szèkságszeræ kävetkezmány nem lett
odahelyezve az I. Mãzes 3:20-ba, akkor miárt lett megemlâtve
az, hogy Áva mindeneknek anyja, ás egyetlen szã sincs
Àdàmrãl? Tány az, hogy noha Áva minden álåk anyja, Àdàm
azonban nem volt minden álåk atyja.
Az I. Mãzes 4:1-ben Áva ezt mondta, “Nyertem fárfiat az
Çrtãl.” Å nem tulajdonâtotta Àdàmnak Kain atyasàgàt. Az I.
Mãzes 4:25-ben azonban ezt mondja Áva, “^mert rendelt
çgymond ánnákem (a King James fordâtàsç Biblia
szerint,_ford.) az Isten MÀS MAGOT ÀBEL HELYETT, akit
megäle Kain.” Å nem azt mondta, hogy Isten ADOTT neki egy
màsik magot_mert az Krisztus lett volna, mert Å ADVA LETT.
Ez a fiç, Sáth RENDELVE lett Àbel helyett. Áva elismeri az å
fiàt, aki Àdàm àltal jätt; å most nem ismeri el Kaint, mert å a
kâgyã àltal jätt. Amikor azt mondja Áva, hogy egy MÀSIK
MAGOT Àbel helyett, akkor azt mondja, hogy Kain
kèlänbäzätt Àbeltål, mert ha åk ugyanattãl az apàtãl lettek
volna, akkor ezt kellett volna hogy mondja, “Lett adva nekem
MÁG TÄBB MAG.”
Án nem mindent hiszek el, amit olvasok, de az bizonyosan
furcsa dolog, hogy az ÁLET câmæ magazin 1963. màrcius 1-ei
szàma pszicholãgusokrãl szàmol be, mint akik pontosan
ugyanazt a dolgot mondjàk, mint amit mi tàrgyalunk. Most án
tudom, hogy nem minden pszichiàter egyezik meg egymàssal,
de âme itt van. A kâgyãktãl valã fálelem nem egy tudatos
viszolygàs, hanem tudatalatti. Ha ez egy termászetes fálelem
lenne, akkor az emberek ápp olyan boldogan ás elbævälten
àllnànak a gorilla ás az oroszlàn ketrece elått is. Az emberek
tudatalatti gondolatai ott tartjàk åket mereven bàmulva a
kâgyãkra. A kâgyãk vonzereje tudatalattien szexuàlis. Hogy ez
âgy volt a korokon àt, az làthatã az embereknál nemzedákrål
nemzedákre amint ugyanazon a dolgon àtmennek. A kâgyãk
mindig is viszolyogtatãan vonzãak voltak ás azok is lesznek. A
kâgyã mindig jelkápezte mindazt ami jã ás ami rossz is. A
hâmvesszå szimbãluma volt a korokon àt. Pontosan çgy, ahogy

az Ádenkerti leâràsban mi çgy talàljuk, hogy a kâgyã a
szenvedályes gonosznak a megszemályesâtåje.
Majdnem egyetemesen elterjedt a kèlänbäzå kulturàlatlan
tärzsek käzätt, hogy a kâgyã ässzefèggásbe van hozva a
szexszel ás gyakran azzal kapcsolatban imàdjàk. A szexolãgia
tanulmànya sokfále formàban felfedi ezt. Most án szeretnám
tudni, hogy honnan vetták ezt ezek az emberek tudva azt, hogy
åk iskolàzatlanok, ás soha nem olvastàk a Bibliàt. De áppçgy,
ahogy a vâzäzän tärtánete ismert az egász vilàgon, çgy az
ember elesásánek eme igazsàga is ismert. Åk tudjàk, hogy mi
tärtánt ott az Ádenben.
Áppen most itt valaki meg akarja kárdezni tålem ezt:
Mondta Isten Ávànak, hogy figyeljen a kâgyãra, màskápp a
kâgyã elcsàbâtja åt? Most figyeljetek, Istennek semmit nem kell
mondania arrãl, ami tärtánni fog. Csak ismerjátek fel a tärtánet
lányegát. Å egyszeræen megadta az Igát. Azt mondta, hogy ne
vegyenek rászt az ISMERETBEN. Vegyenk rászt az ÁLETBEN.
AZ ÁLET AZ ISTEN IGÁJE VOLT. HALÀL VOLT MINDAZ,
AMI NEM AZ ISTEN IGÁJE VOLT. Áva megengedte, hogy
EGYETLEN IGE meg legyen vàltoztatva, ás pontosan akkor
Sàtàn megkaparintotta åt. Isten mondhatta volna azt, hogy
“Ne szedjál täbb gyèmälcsät a fàkrãl, mint amennyit meg
tudsz enni.” Sàtàn mondhatta volna, “Figyelj, ez teljesen
rendben van. Tudod, ha tçl sokat szedsz, akkor meg fog
rothadni. De van itt egy mãdszer arra, hogy megårizzèk a
gyèmälcsät ás ugyanakkor te annyit szedhetsz, amennyit csak
akarsz. Tehàt làtod, hogy meg lehet neked a te sajàt utad is ás
ugyanakkor Istennek az çtja is.” Az ärdäg megragadta volna åt
ápp ott. Az aki bænäs a tärvány EGYETLEN pontjàban, az
megszegte az EGÁSZ tärványt. Ne bolondozzatok az Igável.
Pontosan ez az, ami az Efázusi Korban tärtánt mielått váget árt
çgy Krisztus utàn 170. kärèl.
Ás mit termett az a fa? Az Ismeret Fàja halàlt termett. Kain
megälte az å testvárát, Àbelt. A gonosz megälte az igazat. Ez
látrehozott egy mintàt. Ez a minta meg fog maradni minden
dolgok helyreàllâtàsàig, ahogy ezt a prãfátàk megmondtàk.
Az Ismeret Fàja okos embereket termett; hâres embereket.
De az å çtjuk a halàl çtja. Isten nápe egyszeræ, de szellemi
ártelmæ, akik Isten felá ás a termászet felá hajlanak, nyugodtan
mævelik a fäldet, ás inkàbb az igazsàggal tärådnek, mint sem a
gazdasàggal. A kâgyã magja hatalmas kereskedelmet hozott,
csodàlatos talàlmànyokat, de mindezekkel halàl jän. Az å
puskaporuk ás atombombàik älnek a hàborçban; bákeidåben
pedig az å mæszaki talàlmànyaik, mint amilyen az autã, täbb
embert megälnek bákeidåben, mint amennyit a hàborçs
talàlmànyok elpusztâtanak a bajok idejáben. A halàl ás a
pusztâtàs az å munkàlkodàsaik gyèmälcsei.
De åk vallàsosak. Åk hisznek Istenben. Åk olyanok, mint

az å atyjuk az ärdäg, ás az å elådjèk, Kain. Mindketten hittek
Istenben. Jàrnak gyèlekezetbe. Keverednek az igazakkal çgy,
amint a konkoly keveredik a bçzàval. Mikäzben ezt teszik,
megrontanak ás látrehozzàk a Nikolaita vallàst. Szãrjàk az å
márgeiket teljes eråvel azárt, hogy elpusztâtsàk Istennek a
magjàt, áppçgy ahogy Kain megälte Àbelt. Nincs Istenfálelem
az å szemeik elått.
Isten azonban nem veszât el egyet sem az Äváibål.
Megtartja åket mág a halàlban is, ás megâgárte, hogy az utolsã
napon fel fogja åket tàmasztani.
BEFEJEZÁS
“Â gyåzedelmesnek enni adok az Álet Fàjàrãl, amely az

Isten paradicsomànak käzepette van.” Micsoda egy megragadã
gondolat ez. Az Álet Fàja az Áden Kertjáben, Melyhez nem
lehetett käzeledni Àdàm elesáse miatt, ás most oda van adva a
gyåzedelmesnek. Az ärzå Kárub làngolã kardja hèvelyábe lett
helyezve. Addig azonban nem lett hèvelyábe táve, amâg pengáje
váressá nem lett a Baràny várátål. Elmálkedjènk egy kicsit
ezen az igazsàgon, amint megszemláljèk azt, hogy miárt lett
megtagadva ez a Fa Àdàmnak ás az å leszàrmazottainak, most
azonban çjra meg lett engedályezve.
Isten szàndáka az Å teremtmánye, az ember szàmàra az,
hogy kifejezze az Å Igáját. A Teremtásben Àdàmnak oda lett
adva az Ige, hogy azàltal áljen. Egy olyan álet, amelyet az Ige
àltal álnek az a kifejezett Ige lenne. Ez igaz ugye? De Àdàm az
Ige àltal ált? Nem, mert neki MINDEN Szã àltal kellett volna
álnie, ás å kudarcot vallott abban, hogy minden Szãra
odafigyeljen. Azutàn tàmadt Mãzes. Micsoda egy nagy ás
hatalmas fárfi volt å. De å is kudarcot vallott abban, hogy
minden Szã àltal áljen, ás ez a prãfáta, az eljävendå Nagy
Prãfáta elåkápe hibàzott haragjàban ás nem engedelmeskedett
az Igánek. Ás ott volt Dàvid is, Izràel nagy kiràlya, egy Isten
szâve szerint valã ember. Å hàzassàgtärás àltal vallott kudarcot,
amikor meg lett kâsártve. De vágèl az idåk teljesságáben eljätt
Egy, a Fej, mágpedig Jázus, Akinek szintán meg kellett
kâsártetnie azárt, hogy làthatãvà legyen hogy Å MINDEN Szã
àltal fog-e álni, amely Istennek szàjàbãl szàrmazott. Ott Sàtàn
le lett gyåzve. Mert itt volt Egy, Aki a “Meg van ârva” àltal ált,
ás Istennek ama Mestermæve gyåzätt az Isten Igájánek
visszatèkräzáse àltal. Azutàn ez a Täkáletes kinyilvànâtott oda
lett adva a keresztre, mint Istennek Täkáletes Bàrànya a
täkáletes àldozatárt. Ás a ‘fàn’ elvette a sebeket halàlra azárt,
hogy mi Åàltala ás Åmiatta ehessènk az Álet Fàjàrãl, ás azutàn
az ingyen adott Álet kápessá tegyen bennènket arra, hogy
gyåzzènk ás kifejezzèk Istennek az Igáját.
Ás most ezeknek az Isten Fiainak, akik Åàltala gyåznek

oda van adva az Isten paradicsomànak elåjoga, ás Jázus
Krisztus àllandã käzässáge. Nem lesz täbbá semmilyen
elvàlasztãdàs Tåle. Ahovà Å megy, oda megy az Å
menyasszonya is. Ami az Ävá, azt megosztja az Å szeretteivel
egy käzäs-äräkság kapcsolatàban. A titkos dolgok ki lesznek
jelentve. A sätát dolgok vilàgossà lesznek táve. Çgy fogunk
ismerni, ahogy mi is ismerve vagyunk. Ás olyanok leszènk,
mint Å. Ez a gyåzå äräkságe, aki gyåzätt a Bàràny váre àltal ás
a Jázus Krisztusrãl szãlã bizonysàgànak Igájáárt.
Mennyire vàgyakozunk azutàn a nap utàn, amikor a gärbe
utak mind ki lesznek egyenesâtve, ás mi Vele leszènk vág nálkèl
valã idåben. Hadd siessen az a nap a megjelenásável, mi pedig
siessènk engedelmeskedni az Å Igájánek, ás azàltal
bizonyâtjuk, hogy máltãk vagyunk arra, hogy osztozzunk az Å
dicsåságáben.
gyèlekezeteknek.” Mennyire tragikus az, hogy ez az elså kor
nem figyelt oda a Szellemre. Helyette emberre figyelt. De hàla
Istennek, az utolsã korban fel fog tàmadni egy csoport, az
utolsã nap Igaz Menyasszonya, ás å figyelni fog a Szellemre.
Azon a nagy sätátságnek napjàn a vilàgossàg vissza fog tárni a
tiszta Ige àltal ás mi vissza fogunk tárni a Pènkäsd erejáhez,
hogy çjra käszäntsèk az Çr Jázus Krisztust.
SZMIRNAI GYÈLEKEZETI KOR 95
NEGYEDIK FEJEZET
A SZMIRNAI GYÈLEKEZETI KOR
Jelenásek 2:8-11
“Ás a Szmirnai gyèlekezet angyalànak ârd meg; Ezeket a

dolgokat mondja az Elså ás az Utolsã, Aki halott volt, ás ál:
Tudom a te cselekedeteidet, a nyomorçsàgodat, ás a
szegányságedet, (de gazdag vagy) ás tudom azoknak a
kàromlàsàt, akik azt mondjàk, hogy åk Zsidãk, ás nem azok,
hanem åk a Sàtàn zsinagãgàja.
Ne fálj azoktãl a dolgoktãl melyeket te szenvedsz: âme, az
ärdäg náhànyatokat bärtänbe fog zàrni, hogy
megprãbàltassatok; ás tâz napig lesz nyomorçsàgotok: lágy hæ
mindhalàlig, ás neked adom az álet koronàjàt.
Akinek van fèle, hallja hogy mit mond a Szellem a
gyèlekezeteknek: aki gyåz, annak nem àrt a màsodik halàl.”
BEVEZETÁS
Annak árdekáben, hogy felfrissâtsem az elmáteket, çjra ki

szeretnám emelni, hogy mikáppen talàltuk meg a hârnäkäk
neveit a kèlänbäzå korok szàmàra. Isten az Å szuverán
akaratàban gondoskodott arrãl, hogy az Çj Szävetság
gyèlekezetánek tärtánete ne vesszen el ugyançgy, ahogy Å
Izràel tärtánetárål is gondoskodott, hogy az ne vesszen el olyan
mãdon, hogy belehelyezte azt a Bibliàba, ás megeråsâtette azt
ma kázirattekercsek sokasàgàval, agyagedányek ás egyáb
kászâtmányek àltal, melyeket a rágászek felfedeztek ás
ártelmeztek. Nekènk valãjàban megvan a Biblia tärtánetánek
egy folyamatos beszàmolãja az elså oldaltãl egászen mostanàig.
Âgy a tärtánelem olvasàsa àltal mi felismerhetjèk, hogy a
kèlänbäzå korokban mely ember, vagy emberek voltak a
legkäzelebb Isten eredeti mintàjàhoz, Pàl Apostolhoz. Azokat
kell megvizsgàlni, akiket Isten felhasznàlt arra, hogy az Å
nápát visszahozza az Igazsàg Igájáhez. Azutàn ezek käzèl lesz
egy minden korra, aki a legtisztàbban kiemelkedik çgy, mint a
legkäzelebbi az Ige mintàjàhoz ás erejáhez. Ez lesz a hârnäk. A
korokat szintán a tärtánelem tanulmànyozàsa àltal talàlhatjuk
meg. Valakinek egyszeræen el kell olvasnia a korokat çgy,
ahogy az a Jelenásek Känyváben talàlhatã, ás ez mind
täkáletesen ässzeillik a tärtánelemmel, ahogy ennek
VALÃJÀBAN LENNIE IS KELL. Mivel a gyèlekezeti korokat
Isten elåre megjävendälte ás azok àllapotàt kijelentette, akkor
szèkságszeræ, hogy a tärtánelem, amely azutàn kävetkezik çgy
alakul, ahogy azt a Biblia bemutatja. Ez ilyen
egyszeræ_azonban az egyszeræság a kulcs az Igáhez. Most

mindezekben án nem egyszeræen egy tanulmànyozã ás
tärtánász voltam, hanem tärekedtem arra, hogy egy Szellemi
mentalitàsç ember legyek, ás ez csupàn az Isten Szellemánek
hatàrozott jãvàhagyàsàval volt, hogy án az adott fárfiakat
kivàlasztottam. Ez olyannyira igaz, amint Isten ismeri az án
szâvemet.
A HIRNÄK
Mikäzben a mi Istenènktål kapott szabàlyt alkalmaztuk

valamennyi kor hârnäke kivàlasztàsàban, habozàs nálkèl
kijelentjèk, hogy erre a pozicâãra az Çr Irenaeust magasztalta
fel. Å annak a nagy szentnek ás hitharcosnak, Polycarpnak volt
a tanâtvànya. Ás kátságtelen, hogy amikor å ennek a nagy
embernek a làbainàl èlt, akkor å megtanulta azt a Keresztány
kegyelmet, amely az å odaszentelt áletábål àradt, mert
Polycarp valamennyi kor egyik igazàn legkivàlãbb szentje volt,
amikor azt egy hibàtlan álet fányáben szemláljèk. Emlákezni
fogtok sajàt olvasmànyotokbãl, hogy Polycarp màrtârhalàlt
szenvedett. Tçlsàgosan äreg volt a menekèlásre, ás tçl åszinte
ahhoz, hogy megengedte volna hogy egy màsik szemály rejtse el
åt ás azutàn amiatt bèntetást szenvedett volna, å inkàbb
änmagàt adta halàlra. De mielått azt megtette, engedályt kárt
ás kapott arra, hogy kát ãra hosszàn àt imàdkozzon az å Çrban
levå testváreiárt, a kormànyzãárt, ellenságeiárt ás
fogvatartãiárt. Mint valamennyi kor nagy szentjei, ás mint aki
egy jobb feltàmadàst kâvànt, å szilàrdan megàllt, ás
visszautasâtotta azt, hogy megtagadnà az Urat, âgy azutàn
tiszta lelkiismerettel halt meg. Egy oszlophoz àllâtottàk (sajàt
kárásáre nem kätätták oda) ás âgy a tèzet meggyçjtottàk. A tæz
elhajolt az å testátål ás megtagadta azt, hogy árintse åt. Ezutàn
àtszçrtàk egy karddal. Amiutàn ez megtärtánt, vâz ämlätt az
oldalàbãl ami elfojtotta a tæzet. Szellemát tánylegesen làttàk,
amint elhagyta kebelát egy fehár galamb alakjàban. Mindezen
nagy bizonysàgok ellenáre is, Kijelentå Jànosnak ez a
tanâtvànya nem volt elág harcos a Nikolaita rendszerrel
szemben, mert å maga hajlott a szervezådás felá, nem ismerte
fel, hogy a käzässág utàni igány ás az ami egy jã tervnek názett
ki annak árdekáben hogy Isten munkàjàt elåmozdâtsa, az
valãjàban az ellenságnek csak egy trèkkje volt.
Irenaeussal ez nem çgy volt. Å harcolt a szervezådás
valamennyi formàjàval szemben. Maga az å álettärtánete is,
amelyben az Urat szolgàlta, a Szent Szellemben valã sok
megnyilvànulàst mutatta; ás az Ige szokatlan tisztasàggal lett
tanâtva ás ässzhangban annak eredeti elåâràsàval.
Käztudomàsç volt, hogy az å Franciaorszàgban lávå
gyèlekezetei käzätt ott voltak a Szellemnek ajàndákai, mert a
szentek szãltak nyelveken, prãfátàltak, halottakat

tàmasztottak fel, ás gyãgyâtottàk a betegeket a hitnek imàja
àltal. Å làtta a veszályát a szervezett testváriság valamennyi
fajtàjànak a vánek, pàsztorok ás a täbbi käzätt. Szilàrdan
kiàllt egy egyesèlt, Szellemmel-betältätt, ajàndákokat
megnyilvànâtã helyi gyèlekezet mellett. Isten pedig becsèlte,
hiszen az Isten ereje megnyilvànult a szentek käzätt.
Az å Istensággel kapcsolatos megártásáben is vilàgos volt.
Ás mivel Polycarpnak tanâtvànya volt, aki viszont Szent
Jànosnak a tanâtvànya volt, âgy biztosan tudhatjuk, hogy ebben
a támàban olyan täkáletes tanâtàsa volt, amennyire csak
lehetságes. A Nicea Elåtti Atyàk elså Kätetánek 412. oldalàn
ezt az àllâtàst olvassuk tåle az Istenságet illetåen. “Az ässzes
täbbi kifejezásek ugyançgy az egy ás ugyanazon lány câmát
hozzàk ki, aki az Erå Ura, az Çr, Mindenek Atyja, a
Mindenhatã Isten, a Magassàgos, a Teremtå, az Alkotã, ás
ilyenek, ezek pedig nem kèlänbäzå egymàst kävetå lányek
nevei ás câmei, hanem egy ás ugyanazon szemályá.” Vilàgosan
hangsçlyozta, hogy ezek csupàn olyan câmek, mint a Sàron
Rãzsàja, a Fányes ás Hajnalcsillag, a Tâzezer Legszebbje, stb.
Ás hogy nincs is màs, mint EGY Isten. Az å Neve az Çr Jázus
Krisztus.
Âgy az å Igáhez valã szigorç ragaszkodàsàval, az Âràs
csodàlatos megártásável, ás az Isten erejánek a szolgàlatàn valã
jelenlátável, å a megfelelå vàlasztàs a kor szàmàra.
Ässzesságáben sajnàlatos, hogy a täbbi korok hârnäkeiben nem
volt meg a gyèmälcsäknek, erånek ás a Szent Szellemben ás az
Igáben valã vezetásnek ilyen mártákæ egyensçlya.
SZMIRNA
Szmirna vàrosa egy kissá ászakra volt Efázustãl a Szmirna
äbäl tàjànàl. Rendkâvèl ragyogã kikätåje miatt exportjàrãl
hâres kereskedelmi käzpont volt. Megkèlänbäztetett volt
szãnoki, filozãfiai, orvosi, tudomànyos iskolài ás ragyogã
ápèletei miatt is. Sok zsidã ált itt ás åk keseræen ellenezták a
Keresztányságet, ebben mág a rãmaiakat is tçlszàrnyaltàk.
Valãjàban Polycarpnak, Szmirna elså pèspäkánek
màrtârhalàlàt a zsidãk okoztàk, ás fel van jegyezve, hogy a
zsidãk meggyalàztàk az å szent napjukat (a Szombatot) azárt,
hogy fàt hozzanak a temetási màglyàjàra.
A Szmirna szã jelentáse, “keseræ,” ás ez a mirha szãbãl
ered. A mirhàt a halottak bebalzsamozàsàra hasznàltàk. Âgy mi
ennek a kornak a neváben egy kátszeres jelentåságet talàlunk.
Ez egy halàllal tältätt keseræ kor volt. A gyèlekezet keretein
belèl lávå kát szålåtå tovàbb sodrãdott egymàstãl egy nävekvå
keseræsággel a hamis szålåtå rászárål az igaz szålåtå irànyàba.
A halàl nem csupàn a hamis szålåtå magja volt, hanem mág az
igazi szålåtåbe is bekçszott egy bánultsàg ás tehetetlenság,

mivel åk màr elsodrãdtak a Pènkäsd utàni elså pàr áv
hamisâtatlan igazsàgàtãl; ás egyetlen igazi hâvå sem lehet
eråsebb ás szellemileg egászságes ás álå, mint amilyen az å
ismerete ás ragaszkodàsa az Isten tiszta Igájáhez, amint ez
làthatã az Ãszävetság sok páldàjàban. A szervezådás gyorsan
nävekedett, megeråsâtve ás fokozva a tagsàg halàlàt, mert a
Szent Szellem vezetáse el lett tàvolâtva, ás az Igát
tantátelekkel, dogmàkkal ás ember-kászâtette rituàlákkal
helyettesâtetták.
Amikor Izràel tärványtelen szävetságre lápett a vilàggal, ás
hàzassàg àltal käzässáget alkotott, vágèl eljätt a nap, amikor
gyåzätt a vilàg, ás Babilon elhurcolta Istennek nápát fogsàgba.
Most amikor fogsàgba mentek, akkor nekik papsàguk volt,
templomuk ás az Ige. Amikor azonban visszajättek, akkor volt
nekik rabbi, a farizeusok teolãgiai rendje, zsinagãga ás a
Talmud. Ás amikor Jázus eljätt, akkor åk annyira romlottak
voltak, hogy az Çr åket az å atyjuktãl, az ärdägtål valãnak
hâvta, ás tette ezt azon tány dacàra, hogy åk Àbrahàmtãl voltak
test szerint. Ebben a korban mi ugyanezt a dolgot làtjuk
megtärtánni. Azonban, amikáppen ‘az egász Izràel’ nem Izràel,
hanem egy kicsiny csoport kápezte az igazi Szellemi
izràelitàkat, çgy mindig lesz az igazi Keresztányeknek egy
kicsiny csoportja, Krisztusnak a menyasszonya mindaddig,
amâg Å el nem jätt az Äváiárt.
Ebben a vàrosban kát hâres templom volt. Az egyik
templomot Zeusz imàdàsàra emelták, a màsikat pedig Cybele
imàdàsàra. Ás e kát templom käzätt volt talàlhatã a rágmçlt
idåk leggyänyäræbb çtja, melyet Arany Çtnak hâvtak.
Szàmomra ez egy pogànysàgba valã tovàbbi bemenetelt
àbràzol, amely màr az elså korban elkezdådätt, de látezáse
csak Rãmàban lett ismert. Az isten ás istennå kát templomànak
ässzekapcsolãdàsa a Mària-kultusz magja, amelyben Màriàt
Isten anyjànak nevezik, ás tiszteletet, câmeket, ás eråket kap,
amely àltal å egyenrangçsàgot kap Jázus Krisztussal. Az Arany
Çt, amely ässzekapcsolja åket, az annak a mohãsàgnak az
àbràzolata, amely a Nikolaita szervezåket arra kásztette, hogy
ässzekapcsoljàk az àllamot ás a gyèlekezetet, mert åk tudtàk,
hogy gazdagsàg ás erå lett felkânàlva nekik. Amikánt az
Efázusi Kor csupàn a mag àgya volt a tragikus Pergàmumi
Kornak, amely mág a jävåben volt, çgy ez a Szmirnai Kor volt
az eså, a nap, ás a tàplàlák, amely biztosâtotta azt a gonosz
romlàst, amely meg fogja eråsâteni a gyèlekezetet
bàlvànyimàdàsban, ami szellemi paràznasàg, amelybål å soha
nem fog felemelkedni. A halàl àthatotta åt a gyäkerektål az
àgakig, ás azok akik rászesává lettek, azok rásztvettek a
keseræságbål ás a halàlbãl.
Ez a kor Krisztus utàn 170-312-ig tartott.
ÈDVÄZLÁS
Jel. 2:8, “Ezeket mondja az Elså ás az Utolsã, Aki halott

volt ás ál.”
“Az Elså ás az Utolsã, Aki halott volt ás ál.” Nos, ezek nem
egy embernek a szavai. Egy puszta ember (ha å beszálhetne a
sârbãl), ezt mondanà “Án vagyok az elså ás az utolsã, aki áltem
ás halott vagyok.” Az elså dolog, ami egy emberrel tärtánik,
hogy megszèletik (ál) ás az utolsã dolog, ami megtärtánik vele,
hogy meghal. Tehàt ez nem egy ember beszáde. Ez Istenság. Az
ember (Àdàm) vette az áletet ás azt halàllà vàltoztatta. De ez az
EMBER (Jázus) vette a halàlt ás azt álettá vàltoztatta. Àdàm
vette az àrtatlansàgot ás azt bænässággá vàltoztatta. Ez a
Szemály vette a bænässáget ás azt igazsàggà vàltoztatta. Àdàm
vette a paradicsomot ás azt egy szärnyæ kietlen pusztasàggà
vàltoztatta; de ez a Szemály visszajän azárt, hogy a
pusztulàstãl ràzkãdã ás imbolygã fäldet visszavàltoztassa egy
màsik Ádenná. Àdàm vette az Istennel valã käzässágnek ás
ärämnek áletát ás azt egy szellemi sätátságnek sivatagàvà
vàltoztatta, amely látrehozta az ässzes bænt, erkälcsi romlàst,
fàjdalmat, szenvedást, kàpràzatot ás romlàst, melyek az
emberek lelkán belèl harcolnak. De ez a Szemály az ässzes
tragikus halàlbãl ás lealacsonyodàsbãl, amely betältätte az
emberiságet, elåhozta az igazsàgnak ás szápságnek áletát çgy,
hogy amikápp a bæn valamikor uralkodott a halàlra, ápp çgy
most az emberek uralkodhassanak az igazsàgban az Egy
Krisztus Jázus àltal; ás nem çgy ahogy a bæn volt, noha az
valãban borzalmas volt, de most sokkal inkàbb uralkodik az Å
ajàndáka, az äräk áletre.
Ás âme itt van Å, amint azok käzätt jàr, akiket Å
megvàltott, mágpedig az Å gyèlekezete käzätt. Ás mik voltak
azok, akik meg lettek vàltva? Nem olyanok voltak sokan, mint
Pàl, gyilkosok ás bemocskolãk? Nem olyanok voltak sokan
mint a haldoklã gonosztevå, rablãk ás embergyilkosok?
Mindannyian az Å kegyelmánek trãfeài. Mindannyian a
halàlbãl lettek visszahozva. Mindannyian Krisztus Jázusban,
az Çrban lettek ÁLÅVÁ táve.
Kâvàncsi vagyok, hogy ászrevettátek-e az elså korhoz szãlã
èdväzlást ás azutàn azt amely ehhez a korhoz szãl. Csak
tegyátek ässze åket. “Ezeket mondja Å, aki az Å jobb kezáben
tartja a hát csillagot ás a gyèlekezetek käzätt jàr. Ezeket a
dolgokat mondja az Elså ás az Utolsã, Aki halott volt ás ál.” Ez
egy ás ugyanaz a szemály. Ás Å tudatja velènk, hogy a
gyèlekezet az Ävá. Amikáppen a gyèmälcs magja a gyèmälcs
käzepán van, çgy Å, a Kiràlyi Mag is a gyèlekezet käzepette
van. Amikáppen egyedèl a magban van álet, çgy Å az áletnek
szerzåje a gyèlekezet szàmàra. Jàràsa jelzi az Å fàradhatatlan
gondoskodàsàt irànta. Å a Fåpàsztor, amint vigyàz az Äváire.
Ez az Å joga, mert Å vàsàrolta meg a gyèlekezetet az Å sajàt

várável. Ez a vár Istennek a váre. Az, Aki a gyèlekezet
tulajdonosa, Isten, maga Isten. Å az ‘Elså ás az Utolsã.’ Ez a
câm äräkkávalãsàgot jelent. Å halott volt ás ál. Å fizette ki az
àrat, ás âgy ävá az Isten templomànak egyedèli tulajdonjoga. Å
igazgatja azt. Å van imàdva abban. Rossz náven vesz
mindenkit, aki àt akarnà venni az Å Uralmàt ás hatalmàt.
Kátságtelen, hogy azárt mutatja be Änmagàt valamennyi kor
szàmàra Istenságkánt, hogy figyelmeztesse ás vâgasztalja a
nápet. A hamis szålåt figyelmezteti, ás az igazi szålåt
vâgasztalja. Ez az EGYETLEN IGAZ MINDENHATÃ ISTEN.
Hallgassàtok Åt ás áljetek.
A KOR ÀLLAPOTAI
Jelenásek 2:9, “Tudom a te cselekedeteidet ás
nyomorçsàgodat, ás szegányságedet, (de te gazdag vagy) ás
tudom azoknak a kàromlàsàt, akik azt mondjàk hogy åk
zsidãk, de nem azok, hanem åk a Sàtàn zsinagãgàja.”
Ennek a kornak kulcsa kátságtelenèl a nyomorçsàg. Ha
volt nyomorçsàg az elså korban, akkor most egy fokozott
nyomorçsàg van megjävendälve vágig a màsodik koron.
Kátságtelen, hogy Pàl kävetkezå szavai a Keresztány tämegek
szàmàra lettek vonatkoztatva, akàrhol is voltak a vilàgban ás
minden korban. Zsidã 10:32-38, “De emlákezzetek a koràbbi
napokra, melyekben, miutàn meg lettetek vilàgosâtva, sok
szenvedásteljes kèzdelmet àllottatok ki, midån egyfelål
gyalàzàsokkal ás nyomorgattatàsokkal nyilvànossàg elá
hurcoltak titeket, màsfelål tàrsai lettetek azoknak, akik âgy
jàrtak. Mert a foglyokkal is egyètt szenvedtetek, ás vagyonotok
elrablàsàt ärämmel fogadtàtok tudva, hogy nektek jobb ás
maradandã vagyonotok van a mennyekben. Ne dobjàtok el hàt
bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert bákesságes
tærásre van szèkságetek, hogy az Isten akaratàt cselekedván
elnyerjátek az âgáretet. Mert mág vajmi kevás idå, ás aki
eljävendå, eljå ás nem kásik. Az igaz pedig hitbål ál. Ás aki
meghàtràl, abban nem gyänyärkädik a lelkem.”
A kedves szâvæ emberek puszta tàrsâtàsa az igazi hâvåkkel
halàlt hozhat cserábe az å kedvesságèkárt.
Most a Mindenhatã Çr Isten azt mondja, “TUDOM.” Âme
itt van Å, amint az Å nápe käzepette jàr. Âme itt van Å a nyàj
Fåpàsztora. De visszatartja Å az èldäztetást? Meggàtolja a
nyomorçsàgot? Nem, nem teszi. Å egyszeræen ezt mondja,
“TUDOM a te nyomorçsàgodat_egyàltalàn nem vagyok
käzämbäs a te szenvedásed irànt.” Micsoda egy botrànykå ez
olyan sok ember szàmàra. Amikánt Izràel, çgy åk is azon
tænådnek, hogy Isten valãban szereti-e åket. Hogyan lehet
Isten igazsàgos ás szeretå, ha csak çgy ott àll ás figyeli, amint
az Å nápe szenved? Ez az amit åk a Malakiàs 1:1-3-ban

kárdeztek, “Az Çr Igájánek terhe Izràel ellen, Malakiàs àltal.
Szerettelek titeket, azt mondja az Çr. Ás ti azt mondjàtok:
Miben szerettál minket? Avagy nem atyjafia vala-á Ázsau
Jàkãbnak? Azt mondja az Çr: Jàkãbot pedig szerettem Ázsaut
ellenben gyælältem ás az å hegyeit pusztàvà tettem, äräkságát
pedig pusztai sakàlokávà.” Làtjàtok, åk nem tudtak ràjänni az
Isten szeretetáre. Azt gondoltàk, hogy a szeretet semmilyen
szenvedást nem jelent. Azt gondoltàk, hogy a szeretet egy
babàt jelent szèlåi gondoskodàssal. Isten azonban azt mondta,
hogy az Å szeretete “kivàlasztã” szeretet volt. Az Å
szeretetánek bizonyâtáka a KIVÀLASZTÀS_tehàt nem szàmât
hogy mi tärtánt, de az Å szeretete azàltal a tány àltal lett
igazàn bebizonyâtva, hogy åk ki lettek vàlsztva az èdvässágre
(mert Isten táged az èdvässágre vàlasztott ki a Szellem
megszenteláse ás az igazsàgban valã hit àltal). Lehet, hogy àtad
táged a halàlnak, ahogy azt Pàllal is tette. Àtadhat táged a
szenvedásnek, ahogy azt Å Jãbbal is tette. Ez az Å elåjoga. Å
szuverán. De mindezeknek cáljuk van. Ha nem lenne Neki egy
cálja, akkor Å a meghiçsulàsnak ás nem a bákesságnek szerzåje
lenne. Az az Å cálja, hogy miutàn szenvedtènk egy darabig,
azutàn legyènk täkáletessá, megalapozottà, megeråsädättá ás
meggondolttà. Amint Jãb mondta, “Å eråt tesz belám.” (Jãb
23:6b) Tudjàtok, Å Maga is szenvedett. Engedelmesságet azon
dolgok àltal tanult, melyeket elszenvedett. Valãjàban azon
dolgok àltal lett täkáletessá táve, melyeket Å elszenvedett.
Zsidã 5:8-9, “Àmbàr Fiç, megtanulta azokbãl, amiket
szenvedett az engedelmesságet: ás täkáletesságre jutvàn, äräk
idevesság szerzåje lett mindazokra názve, akik Neki
engedelmeskednek.” Vilàgos nyelvre lefordâtva, Jázusnak ama
jelleme szenvedás àltal lett täkáletessá. Ás Pàl szavainak
megfelelåen Å a szenvedásnek egy mártákát hagyta a
gyèlekezetre, hogy åk is, mialatt az Istenben lávå hitèk àltal
szenvednek Árte, eljussanak a täkáletesság helyáre. Miárt
akarja Å ezt? Jakab 1:2-4, “Teljes ärämnek tartsàtok atyàmfiai,
mikor kèlänfále kâsártásekbe estek, tudvàn hogy a ti
hiteteknek megprãbàltatàsa kitartàst szerez. A kitartàsban
pedig täkáletes cselekedet legyen, hogy täkáletesek ás ápek
legyek minden fogyatkozàs nálkèl.”
Miárt szemláli tátlenèl? Ennek oka a Rãma 8:17-18-ban
van, “Ha pedig gyermekek, äräkäsei Istennek, äräkäs tàrsai
pedig Krisztusnak; ha ugyan Vele egyètt szenvedènk, hogy
Vele egyètt is dicsåèljènk meg. Mert azt tartom, hogy amiket
most szenvedènk, nem hasonlâthatãk ahhoz a dicsåsághez,
mely nákènk megjelentetik.” Ha nem szenvedènk Vele, akkor
nem uralkodhatunk Vele. Szenvedned kell azárt, hogy
uralkodj. Ennek oka pedig az, hogy jellem, egyszeræen soha
nem jän látre szenvedás nálkèl. A jellem az egy GYÅZELEM,
ás nem egy ajàndák. Egy jellem nálkèl valã ember nem
uralkodhat, mivel a jellemet nálkèläzå erå sàtàni. De a

jellemmel egyètt valã erå alkalmas az uralkodàsra. Ás mivel Å
azt akarja, hogy mi az Å trãnjàn is ugyanazon alapon
osztozzunk, ahogy Å gyåzätt ás leèlt az Å Atyjànak trãnjàra,
akkor nekènk is gyåznènk kell, hogy leèljènk Vele. Ás az a
kis ideiglenes szenvedás, amelyen most àt kell mennènk, nem
máltã az ässzehasonlâtàsra azzal a hatalmas dicsåsággel,
amely ki lesz jelentve bennènk, amikor Å eljän. Ãh, micsoda
kincsek vannak eltáve azok szàmàra, akik hajlandãak belápni
az Å kiràlysàgàba sok nyomorçsàg àltal.
“Ne rámèljetek meg attãl a tæztål, amely prãbàltatàs vágett
tàmadt käztetek.” Ez az, amit Páter mondott. Furcsa dolog,
hogy Isten azt akarja, hogy mi egy keresztányi jellemet
fejlesszènk ki, amely szenvedásen àt jän? Nem uram. Ás
nekènk mindannyiunknak vannak prãbàink. Fiakkánt
mindannyian meg vagyunk prãbàlba ás dorgàlva. Egy sincs,
aki ne menne àt ezeken. Az a gyèlekezet, amely nem szenved ás
nincs megprãbàlva, az nem bârtokolja ezt_az nem Istentål van.
Zsidã 12:6, “Mert akit szeret az Çr, azt megdorgàlja,
megostoroz mindent, akit fiàvà fogad. Ha pedig fenyâtás nálkèl
valãk vagytok, melyben mindenek rászesèltek, akkor korcsok
vagytok ás nem fiak.”
Nos, ezt a Szmirnàban lávå kèlänleges àllapotot minden
kor szàmàra alkalmazni kell. Egyetlen kor sem mentes ettål.
Nincs olyan igaz hâvå, aki mentes ettål. Ez Istentål van. Ez az
Isten akarata. Ez szèkságes. Szèkságes, hogy az Çr
megtanâtson bennènket arra az igazsàgra, hogy nekènk
szenvednènk kell ás hogy abban olyanok legyènk mint
Krisztus. “A szeretet hosszçtærå ás kedves.” Màte 5:11-12,
“Boldogok vagytok, ha szidalmaznak ás hàborgatnak titeket ás
minden gonosz hazugsàgot mondanak ellenetek Ánárettem.
Ärèljetek ás ärvendezzetek, mert a ti jutalmatok båságes a
Mennyekben: mert âgy hàborgattàk a prãfátàkat is, akik
elåttetek voltak.”
A felhås egek ás viharos áletek nem az Isten
nemtetszásánek jelei. Ugyançgy a fányes ág ás a csendes vizek
nem az Å szeretetánek ás tetszásánek jelei. Az Å tetszáse
mindannyiunk szàmàra csupàn AMA SZERELMESBEN VAN.
Az Å szeretete kivàlasztã, amit Å szàmunkra a vilàg
megalapâtàsa elått eltett. Szeret Å bennènket? Ãh igen. De
akkor honnan tudjuk? Azárt fogjuk tudni, mert Å IGY
MONDTA, ás kinyilvànâtotta, hogy szeret bennènket, mert
Änmagàhoz hozott ás adott nekènk az Å Szellemábål ás
elhelyezett bennènket mint fiakat. Ás hogyan fogom án
bebizonyâtani az án szeretetemet Å irànta? Çgy, hogy hiszem
azt amit Å mondott, ás ärämteli mãdon viselkedek azon prãbàk
käzepette, melyeket Å az Å bälcsesságáben megenged, hogy
megtärtánjenek.
“Tudom a te szegányságedet (de te gazdag vagy):” Âme itt

van çjra. Názzátek Åt, amint fel ás alà jàr az Å Gyèlekezetánek
käzepette. Mint egy atya, çgy tekint le az Å csalàdjàra. Å a
sajàt hàztartàsànak a Feje. Å a gondoskodã. Å a vádelmezå. De
mágis názi az å szegányságèket. Ãh, hogy mennyire
megbotrànkozik ezen egy tanulatlan hâvå. Hogyan kápes názni
Isten az Å sajàtjait a szèkság idejáben, ás käzben nem àllâtja le
az egászet_miárt nem ad ás halmozza el åket mindenfále
anyagiakkal?
Itt van az, ahol neked çjra hinned kell az Isten
szeretetáben, jãsàgàban ás bälcsesságáben. Ez szintán
szèkságes. Emlákezzetek arra, hogy Å figyelmeztetett, “Ne
aggodalmaskodjatok a holnap felål hogy mit fogtok enni, vagy
mit fogtok felvenni. Jãl tudja a ti Atyàtok, hogy mire van
szèkságetek. Å aki ältäzteti a liliomokat ás tàplàlja a
verebeket, sokkal täbbet fog ártetek tenni. Ezek a fizikai
dolgok a ti áleteteknek nem az igazi alapvetå szèkságei, mert
egy ember álete nem azokbãl a dolgokbãl àll, amiket å birtokol.
Keressátek inkàbb az Isten orszàgàt ás az Å igazsàgàt, ás
minden anyagi szèkság meg lesz adva nektek.” Istennek a nápe
nem anyagias hajlamç. Åk Krisztus-hajlamçak. Åk nem azokat
a kincseket keresik, amelyek lent vannak; åk a fentieket
keresik. Teljessággel igaz, hogy a Keresztányek täbbságe NEM
jãmãdç. Inkàbb a szegány oldalon vannak. Âgy volt ez Jázus
napjaiban is. Igaz volt ez Pàl napjaiban is, ás âgy kellene lennie
ma is. Ãh, ez nem tçlsàgosan igaz ma, mivel a Laodiceai Kor a
hatalmas jãlátnek kora, ahol a szellemiesság kritáriuma
gyakran a fäldi javak båságáben van. Tyæ, hogy a gyèkezet
mennyire gazdag javakban. De mennyire szegány a
Szellemben. “Boldogok vagytok ti szegányek, mert tiátek az
Isten orszàga. Istennek az orszàga NEM evás ás ivàs.” Az nem
anyagi. Az BENNÈNK van. A gazdag ember Istenben gazdag,
ás nem a vilàgi dolgokban.
“Ãh,” kiàlt a Szellem, “Án làtom a te szegányságedet.
Làtom a szèkságedet. Nem tçl sok van neked, ha egyàltalàn
van, amivel dicsekedhetnál. Ami volt neked, azt elvetták tåled.
Ärämmel feladtad a tulajdonaidat, cseráben az äräkkávalã
dolgokárt. Rajtad nevetnek. Gçnyolnak táged. Nincsenek
anyagi forràsaid, melyekre tàmaszkodj. De mindezek ellenáre
te gazdag vagy. A te biztonsàgod Åbenne van, Aki a te pajzsod
ás tçlàradãan nagy jutalmad. A te orszàgod mág ezutàn fog
eljänni. De az el fog jänni. Ás az egy äräkkávalã lesz. Igen, Án
tärådäm a te prãbàiddal ás bàntãdàsaiddal. Tudom, hogy
mennyire neház boldogulni. De Án mindezekre emlákezni
fogok, amikor visszatárek, hogy igányeljelek táged, mint az Án
sajàtomat, ás azutàn Án megjutalmazlak táged.”
Most itt semmi ellenvetás nincs a gazdag emberekkel
szemben, mert Isten meg tud menteni egy gazdag embert is.
Isten náhàny gyermeke gazdag. De a pánz egy olyan csapda

lehet, nem csak azok szàmàra, akiknek az megvan, hanem
azoknak is akiknek az nincs. Egászen rágen ott az elså korban
Jakab felkiàltott azokhoz, akik nagyra becsèlták a gazdag
embereket, “Az Çr Jázus Krisztus hitát ne szemályvàlogatàssal
gyakoroljàtok.” Ott a szegányek megprãbàltak hâzelegni a
gazdagoknak azárt, hogy segâtságet kapjanak inkàbb, mintsem
Istenben bâztak volna. “Ne tegyátek ezt,” mondja Jakab. “Ne
tegyátek ezt. A pánz az nem minden. Nem a pánz a vàlasz.” Ás
ma sem az a vàlasz. Ma täbb gazdagsàgunk van, mint valaha,
ás mágis kevesebb van elárve Szellemben. Isten nem pánzzel
mækädik. Å a Szelleme àltal mozog. Ás a Szellemnek ez a
mozgàsa csak egy az Igánek odaszentelt álethez jän.
A SÀTÀN ZSINAGÃGÀJA
Jelenásek 2:9b, “Ismerem azoknak a kàromlàsàt, akik azt

mondjàk, hogy åk zsidãk ás nem azok, hanem åk a Sàtàn
zsinagãgàja.”
Itt van egy vers, amely figyelemre máltã gondolatot hordoz,
ás nem csupàn azárt, mivel tartalmàban nagyon kèlänäs,
hanem azárt is, mert gyakorlatilag meg van ismátelve egy täbb
mint ezer ávvel kásåbbi korban.
Jelenásek 2:9, “Ismerem a cselekedeteidet, a
nyomorçsàgodat, ás szegányságedet (de te gazdag vagy) ás
ismerem azoknak a kàromlàsàt, akik azt mondjàk hogy åk
zsidãk, ás nem azok, hanem åk a Sàtàn zsinagãgàja.” Elåszär
is, a zsidãk szã nem a zsidã náp vallàsàt ârja le. Ez csupàn a
jçdabeli nápre utal ás ugyanaz a preciz jelentáse van, mintha
án azt mondanàm, hogy án âr szèletásæ vagyok. Ezek az
emberek azt mondtàk, hogy åk tánylegesen zsidãk, szèletás
àltal valãdi zsidãk. De åk hazugok voltak. Åk nem voltak
zsidãk a szèletásèk àltal, ás a vallàs àltal sem voltak zsidãk.
Ha mindez igaz, akkor mik voltak åk? Åk olyan becsapott
emberek voltak, akik màr a gyèlekezet rásze voltak. Åk a
hamis szålåtåhäz tartoztak.
Åk nem az igazi gyèlekezettål voltak, hanem a hamis
gyèlekezettål, mert Isten azt mondta, “åk a Sàtàn
zsinagãgàja.” Nos, a zsinagãga szã nem ugyanaz a szã, amelyet
mi a gyèlekezetre hasznàlunk. A Bibliàban a gyèlekezet
jelentáse, “a kihâvottak”, illetve az “ässzehâvottak”. A
Zsoltàros azt mondta ezekrål a kivàlasztott emberekrål, hogy
“àldott az az ember, akit TE KIVÀLASZTASZ, ás ARRA
KÁSZTETED, hogy käzeledjen Hozzàd, hogy a Te
tornàcaidban lakozzon.” Zsoltàr 65:5. A zsinagãga jelentáse
azonban, “ässzejävetel, vagy gyèlekezás.” Ez lehet jã is, vagy
rossz is, de ebben az esetben ez rossz, mert ezek azok, akiknek
az ässzejävetel nem Istentål, hanem sajàt maguktãl van.

Ázsaiàs azt mondta rãluk, “Åk bizonyosan ässzegyælnek, de
NEM ÀLTALAM: aki ässzegyælik ellened, az elesik teàltalad.”
Ásaiàs 54:15. Ás mivel ezek bizonyosan az igazi szålåtå ellen
voltak, âgy Isten egy napon pusztâtàsban vágez velèk.
Most miárt van nekènk egy keverák náp a gyèlekezet
keretein belèl, ás åk zsidãknak hâvjàk magukat? Ennek oka ez:
Tekintve, hogy åk hazugok voltak, ezárt åk bàrmely àllâtàst
megtehettek, amit csak kâvàntak. Mondhattak amit csak
akartak, çgy mintha az valãsàg lenne, ás azutàn ragaszkodhattak
hozzà. Ás ebben az esetben åk szemályèkben egy nagyon erås
gondolattal hazudhattak. Hàt nem çgy volt, hogy a korai
gyèlekezet majdnem, ha nem teljesen zsidãkbãl àllt, ás ez åket az
Çr testánek eredeti tagjàvà tette? A tizenkát apostol zsidã volt ás
kásåbb az apostolok vagy zsidãk, vagy prozelitàk voltak. Ilyen
mãdon azutàn ha az emberek eskèdtek arra, hogy åk zsidãk,
akkor ez nekik elåjogot ás igányt adott az eredetiságre. Mondjàl
egy hazugsàgot. Ragaszkodjàl hozzà. Ne foglalkozzàl tánnyel
meg tärtánelemmel. Csak mondjad ás mondjad tovàbb a nápnek
ás hamarosan az emberek el fogjàk azt fogadni.
Most megragadtatok itt valamit? Nem ugyanez a szellem
van ma a gyèlekezetben? Nincs ott egy olyan csoport, amely azt
àllâtja, hogy åk az eredeti ás az igazi gyèlekezet ás hogy
èdvässág csak åbenne talàlhatã? Nem azt àllâtjàk åk, hogy
nàluk vannak az orszàg kulcsai amelyeket Pátertål kaptak?
Nem azt àllâtjàk, hogy az å elså pàpàjuk Páter volt, ás hogy å
Rãmàban lakott, amikor ABSZOLÇT SEMMI TÄRTÁLNELMI
TÁNY NEM TÀMASZTJA AZT ALÀ? Mág az å
legiskolàzottabb ás legtäbbet tudã kävetåi is hiszik az å
hazugsàgait. A Sàtàn zsinagãgàja! Ás ha Sàtàn az å atyja, å
pedig a hazugsàgok atyja, akkor nem kèlänäs az, hogy azok
akik az å zsinagãgàjàban vannak, åk is hazugok.
Vizsgàljuk meg a kàromlàs gondolatàt. Ezek a Sàtàn
zsinagãgàjàbãl valãk nem kàromoltàk Istent ebben az esetben
(noha kimondàs nálkèl errål van szã), hanem åk az igaz
gyèlekezetet kàromoltàk. Biztosan. Amikáppen Kain èldäzte ás
megälte Àbelt azárt mert å (Kain) a gonosztãl volt, ás
amikáppen a halott formàlis jçdeai kävetåk (Jázus azt mondta,
hogy åk az å atyjuktãl, az ärdägtål voltak) megprãbàltàk
elpusztâtani a keresztányeket az elså kor elså pàr áváben, most
ugyanez a csoport (a hamis szålåtå) mág eråsebben megkâsárli
elpusztâtani az igazi hâvåket a màsodik korban. Az antikrisztus
szelleme nävekedik.
Az a csoport, amely lápásrål lápásre olyan lassan hatolt be
a gyèlekezetbe az å CSELEKEDETEI àltal (Nikolaitizmus),
täbbá màr nem fál a felfedástål, hanem nyâltan meg van
szervezve az å sajàt ässzejävetelánek csoportjàban ás ellene
megy az igaz gyèlekezetnek leplezetlen ellenságeskedássel.
Nos, amikor án azt mondom, hogy ez egy szervezett

antikrisztusi gyèlekezet volt, akkor án nektek a hiteles
tärtánelembål valã igazsàgot adom. Az elså Rãmàban alapâtott
gyèlekezet (melynek tärtánetát a Pergamumi korban fogjuk
lekävetni) màr hazugsàggà vàltoztatta az Isten igazsàgàt çgy,
hogy a pogàny vallàst keresztány nevek ás jelentásek
felhasznàlàsàval vezette be. A màsodik kornàl màr annyira
pogàny volt, (noha azt àllâtotta hogy å az igaz gyèlekezet,)
hogy Polycarp 1500 márfäldet tett meg nagyon idås korban
azárt, hogy visszafordulàsárt esedezzen velèk. Åk azonban nem
akartàk azt. Szilàrd hierarchiàjuk ás szilàrd szervezådásèk
volt, ás az Igátål valã teljes eltàvozàs. Ez aztàn a Sàtàn
zsinagãgàja, tele kàromlàssal, amelyben màr benne voltak a
Nikolaitizmus tanâtàsànak magjai, ás amely rävidesen a sàtàni
vallàs tányleges szákhelye ás ereje lesz. Ás ez pontosan âgy van,
mivel a Jelenásek 2:9b NEM azt mondja, hogy ezek az emberek
a Sàtàn zsinagãgàjàbãl valãk, hanem azt mondja, hogy ÅK A
SÀTÀN ZSINAGÃGÀJA.
Az antikrisztusnak ez a szelleme nem çj. Ez nem valami
olyan, ami ápp most jätt a gyèlekezeti korokba. Ez jelen volt
vágig. Annak árdekáben, hogy egy vilàgos megártásènk legyen
arrãl, hogy mikáppen mækädik ez, ás hogy mikáppen megy
Isten ellen ás veszi àt a hatalmat a gyèlekezetben, názzèk meg
az Ã Testamentumot ás làssuk meg ezt ott. Vizsgàljuk meg ezt
a szellemet, amint ez Izràelben megnyilvànult, amikor kijätt
Egyiptombãl, hogy å legyen a gyèlekezet a pusztàban.
Ápp çgy, ahogy a korai gyèlekezet a Szent Szellem tiszta
szolgàlata alatt kezdådätt jelekkel ás csodàkkal, ás olyan
megnyilvànulàsokkal, mint a prãfáciàk, nyelvek ás
magyaràzatok, bälcsesság, ismeret ás gyãgyâtàs, çgy Izràel
napjaiban is, amikor elhagytàk Egyiptomot, åk az Isten
Szellemánek vezetáse alatt voltak, amely megnyilvànult
ajàndákokban. Isten volt az emberek vezetåje. Valãjàban Å
volt a Kiràlyuk. Å volt az Atya-Kiràly. Çgy gondoskodott
Izràelrål, ahogy egy ember gondoskodik az å csalàdjàrãl.
Tàplàlta åket, megharcolta csatàikat, elsimâtotta neházságeiket
ás lerendezte problámàikat. Egyszeræen szorgoskodott felettèk.
Åk voltak az egyetlen nemzet, amely szàmàra Å volt az igaz
Isten. Egy napon azonban kezdtek kärbenázni, ás làttàk a
filiszteusokat, meg a täbbi nemzeteket, akik felett kiràlyok
voltak. Ez megragadta szemeiket ás elhatàroztàk, hogy
emberivá kellene tenni a vezetásèket, âgy åk egy kiràlyt
akartak. Nos, Isten Änmaga akarta emberivá tenni a vezetást
az Çr Jázus Krisztus Szemályáben, de åk Elásiettek. Sàtàn
ismerte az Isten tervát, âgy belehelyezte az emberek szâvábe azt,
hogy elåzzák meg Istent (az Igát).
Amikor käzeledtek Sàmuelhez ás kiràlyt kártek tåle, akkor
Sàmuel annyira megdäbbent, hogy majdnem megàllt a
szâvveráse. Isten vezette az Å nápát ezen az odaszentelt, Iràs

àltal igazolt prãfátàn àt, ás å árezte, hogy vissza lett utasâtva.
Ässzegyæjtätte az embereket ás esedezett hozzàjuk, hogy ne
forduljanak el Istentål, Aki çgy hordozta åket mint
gyermekeket, jãszerencsássá tette ás megàldotta åket. De åk
ragaszkodtak elkápzelásèkhäz. Azt mondtàk Sàmuelnek. “Te
soha nem voltàl helytelen a vezetásben. Soha nem voltàl
tisztesságtelen az anyagi ègyeidben. Mindent megtettál azárt,
hogy megtarts bennènket az Çr Igájánek vonalàban. Mi nagyra
ártákeljèk a csodàkat, a bälcsesságet, Istennek az ellàtàsàt ás
vádelmát. Mi hiszènk abban. Mi szeretjèk azt. Ás a
tovàbbiakban sem akarunk análkèl lenni. Csupàn arrãl van
szã, hogy egy kiràlyt akarunk, hogy å vezessen bennènket a
csatàban. Nos persze, amikor kimegyènk a csatàba, mág
mindig az a szàndákunk, hogy a papok menjenek eläl, Jçda
pedig kävesse åket, mi pedig megfçjjuk a trombitàkat,
kiabàlunk ás ánekelènk. Mi nem szàndákozunk ebbål semmit
leàllâtani. DE MI EGY KÄZÈLÈNK VALÃ KIRÀLYT
AKARUNK, HOGY VEZESSEN BENNÈNKET.”
Ás Isten ezt mondta Sàmuelnek. “Tudod, åk nem táged
utasâtottak vissza, hanem ENGEM utasâtottak vissza, hogy ne
uralkodjam felettèk.”
Hogy ez mennyire tragikus volt. Kevássá ismerták fel azt,
hogy amikor åk arra kárták Istent, hogy engedje meg nekik,
hogy olyanok legyenek mint a vilàg täbbi rásze, akkor åk Åt
utasâtottàk vissza, mert Isten rendelkezett çgy, hogy az Å nápe
a vilàgtãl eltárå mãdon viselkedjen. Åk nem a vilàgbãl vannak
ás nem çgy náznek ki mint a vilàg, ás nem çgy cselekednek
mint a vilàg. A vilàg szàmàra meg vannak feszâtve, ás a vilàg is
meg van szàmukra feszâtve. 2 Korinthus 6:17-18, “Annakokàárt
menjetek ki käzèläk ás szakadjatok el, azt mondja az Çr, ás
tisztàtalant ne illessetek: ás Án magamhoz fogadlak titeket. Ás
leszek náktek Atyàtok, ás ti lesztek fiaimmà ás leànyaimmà,
azt mondja a Mindenhatã Çr.”
Tudjàtok, az egyetlen kèlänbság Izràel ás a nemzetek täbbi
rásze käzätt Isten volt. Tegyátek Istent fálre, ás Izràel olyan
lett, mint a täbbi nemzet. Amikor Sàmson levàgta az å hajàt,
akkor olyan lett mint bàrmely màs ember. Tegyátek a Szent
Szellem vezetását fálre ás a gyèlekezet SEMMI MÀS MINT A
VILÀG, AMELYHEZ ISTEN NEVE HOZZÀ VAN
RAGASZTVA. A vilàg ás a gyèlekezet mind ugyanabbãl a
rägbål vannak, áppçgy, ahogy Jàkãb ás Ázsau ugyanazon
szèlåktål voltak, de Istennek a Szelleme teszi a kèlänbságet.
Az semmit nem szàmât, ha te Keresztánynek nevezed
magad. Ezt bàrki megteheti. A kárdás csupàn az, hogy benned
van-e Istennek a Szelleme, vagy nem, mert a Szellem nálkèl te
hitehagyott vagy; nem az Ävá vagy. Àmen.
Nem olyan rágen megkárdeztem egy hälgyet, hogy å

Keresztány-e. Azt mondta nekem, “Tudatom ännel, uram, hogy
án minden este elágetek egy gyertyàt.” Hàt ennek meg mi käze
van ahhoz? Án Metodista vagyok, án Baptista vagyok, án
Pènkäsdi vagyok. Ezeknek semmi käzèk nincs ahhoz. Ez a
Szent Szellem, vagy elpusztulsz.
Nos, egászen rágen ott az elså gyèlekezetben elkezdådätt,
hogy az emberek gondolkodni kezdtek ás árvelni, hogy milyen
mãdon tudnàk Istent megjobbâtani. A Nikolaitàk cselekedetei
kezdták megmutatni magukat. Azutàn formàlãdott egy csoport.
Elsodrãdtak az Ige mintàjàtãl. Minden amire szèkság van,
hogy csak vàltoztass meg egy szãt, ás a kevás kovàsz azutàn
megkeleszti az egász tásztàt. Aki a tärványt egy ponton
megszegi, az bænäs az egászben. Áva csupàn egy szãt
vàltoztatott meg. Az màr elág.
Ás amikor az a Sàtàn-käzpontç csoport megformàlãdott,
elkezdte gyælälni ás tàmadni az igaz hâvåket, ás àllâtottàk, hogy
åk (az idegenek) voltak az Isten gyèlekezete.
Figyeljátek meg, ahogy a szervezådás gyæläletet
eredmányez. Elpusztâtja a käzässáget. Keseræságet okoz. Ez az,
amit a mirrha jelent. Ez az, amivel Szmirna tele volt. Keseræság.
A keseræság gyäkere sokakat megront. Ás âgy egyre täbb ás täbb
bemocskolàs jätt be. Minden kor árezte annak sebeit.
A Szmirna gyèlekezet messzire elsodrãdott az eredetitål.
Hibriddá vàlt. Çgy hibridizàlta magàt, ahogy azt Áva is tette.
Tudjàtok, hogy a hibrid az, ami kát páldàny ässzekeveredásábål
jän látre. Az eredmány täbbá màr nem tiszta mint az eredeti. Az
egy korcs. Nos, amikor Áva megengedte, hogy az àllat elvegyâtse
magjàt az ävável (Ávàával), akkor az asszony látrehozott egy
Kain nevezetæ teremtmányt, amely nem tiszta ember volt. Å a
GONOSZTÃL volt. Figyeljátek meg azt, hogy å mennyire
kèlänbäzätt Àbeltål. Figyeljátek meg azt is, hogy mennyire
kèlänbäzätt Sáthtål. Å gyælälte Istent, ás nem
engedelmeskedett az Igánek, hanem èldäzte ás megälte az
igazat. Å felemelte magàt az Isten Igáje fälá.
A gyèlekezet is eltàvozott attãl, ami å eredetileg volt. Å egy
hibrid. Azaz a návleges gyèlekezet egy hibrid. Az emberek azt
mondjàk, “Án Baptista vagyok.” Ez a kezdetben nem âgy volt.
“Án Metodista vagyok.” A kezdetben az nem âgy volt. Az Isten
egyenes Igáje helyett, a gyèlekezetben lávå Szellemmel
betältätt emberek helyett, akiket a Szellemtål kapott kijelentás
vezetett, most ezek helyett tantátelek, rendeletek, ás a tanult
emberek tanult talàlgatàsai vannak. A kijelentás helyát tanulàs
vette àt. A hitet árvelás helyettesâtette. A Szent Szellem
spontàn dicsáretánek helyát programok vetták àt. Kezdetben ez
nem âgy volt. Az egász faj megvàltozott. Egy hibrid
gyèlekezettá vàlt.
Most amikor a gyèlekezet hibridizàlva lett, akkor tiszta

Keresztányeket fog eredmányezni? Nem tud. Az az álet, illetve
mag, amely Keresztányeket szèl meg, az nincs bennèk. Hasonlã
hasonlãt hoz látre. A Baptista mág täbb baptistàt hoz látre ás
åk çgy viselkednek, mint baptistàk. A Metodistàk metodistàkat
hoznak látre ás åk çgy viselkednek, mint a metodistàk.
Egyikèk sem az Isten ereje àltal ismert, de nem is lehet, hiszen
az nincs is ott. Åk az Isten ceremãniàlis imàdata àltal
ismerttek, ás tantáteleik, meg dogmàik àltal.
Beszálve a hibridrål. Ismeritek a vilàg leghâresebb
hibridját? Koroktãl fogva velènk van. Ez az äszvár. A szamàr
ás a lã keresztezáse. Furcsa egy fajta àllat. Änmagàt nem tudja
szaporâtani. Nincs benne olyan álet, amely azt megtehetná.
Àmde munkàrãl beszálve. Å jobban dolgozik a lãnàl vagy a
szamàrnàl is. De figyeljátek csak meg az å termászetát. Å
makacs ás soha nem bâzhatsz benne. Å täkáletes kápe a hibrid
vallàsnak. Egy keresztezás az igazsàg ás a sätátság käzätt, mert
a lã az igaz hâvå jelkápe, ás a szamàr az igazsàgtalannak kápe.
Keverd åket ässze, ás van neked egy steril, formàlis vallàsod.
Abban nincs meg az álet magja. Halott. Tud beszálni az
igazsàgrãl, de azt nem tudja produkàlni. Käzepette nincs ott
Isten, de mágis ässzegyælik ás Istenrål beszál, ás egász idå alatt
kävetkezetesen megtagadja az eråt. Åk megtagadjàk az Igát
magànak az Çrnak Neváben. Ás szàmukra soha nincs remány.
Felismertátek azt, hogy szervezett vallàsnak soha nem volt
ábredáse? Soha! Mihelyt szerveztek meg is haltak. Soha täbbá
nem jähetnek vissza. Nem uram. Án ezt meg tudom nektek
mutatni jelkápben. A II. Mãzes 13:13-ban, “De a szamàrnak
minden elså fajzàsàt bàrànnyal vàltsd meg; ha pedig meg nem
vàltod, szegd meg a nyakàt.” Az embernek is minden
elsåszèlättát megvàltsd a te fiaid käzèl.” Làtjàtok, a szamarat
meg lehet vàltani. Jázus Krisztus váràldozata àltal minden
nyomorult bænäst meg lehet vàltani, vagy pedig ha
visszautasâtja Krisztust, akkor änmaga is vissza lesz utasâtva.
De egy äszvárt nem vàltasz meg. Szàmàra nincs megvàltàs.
Szàmàra nincs vár. De nem is lehet, mivel az äszvár a
gyèlekezetbe menekèl, mâg a szamàr a várbe. Az äszvárnek
“nincs magja” åbenne, amely megelevenedhetne, de a
szamàrnak van magja.
Nos, ápp egy pàr háttel ezelått olvastam egy vezárcikket.
Igen, ez egy çjjà nem szèletett èzletember vezárcikke volt; nem
egy Keresztány. Azt mondta, hogy megdäbbent a
gyèlekezeteken. Nem tudta åket megárteni. Professzorokkal
tältätt szeminàriumaik vannak, akik az Isten Igáját tanâtottàk
azárt, hogy megsemmisâtsák azt. Most azutàn ez az ember ezt
nem tudta megárteni. Ez åt megdäbbentette. Azt mondta, hogy
meg tudja árteni az ateistàt, vagy a kommunistàt, vagy a
szabad gondolkodãt, vagy ha bàrki màs teszi ezt. De amikor
maga a gyèlekezet semmisâti meg az Isten Igáját, akkor ez

egyenártákæ az elåre megfontolt gyilkossàggal. IME ITT VAN
A TI HIBRID VALLÀSOTOK. ÁBREDJ FEL AMERIKA,
MIELÅTT TÇL KÁSÅ LENNE.
Amikor a gyèlekezet eltár az Igátål, akkor az bàrmit hinni
fog. Olyan, mint Áva. Amikor Kain megszèletett, akkor å azt
mondta, “Kaptam egy embert az Çrtãl.” Most felismeritek azt,
hogy ezt å komolyan âgy gondolta? Azt gondolta, hogy å kapott
egy embert az Çrtãl. Tudjàtok, amikor å be lett csapva çgy,
hogy Sàtànnak a szavàt vette Isten Igáje helyett, akkor å màr
çgy gondolta, hogy amit csak mond, az helyes. Ha å azt
mondta, hogy kapott egy embert Istentål, akkor neki volt egy
ember Istentål. Isten azonban tärványeket helyezett az Å
univerzumàba. Egy jã mag csak jã gyèmälcsät teremhet, ás a
gonosz mag csak gonosz gyèmälcsät teremhet. Most mindegyik
mag, noha kèlänbäznek, mágis ugyanabbãl a fäldbål
rászesèlnek, tàplàlkoznak, nedvesságet kapnak, ás napsètást is,
de a maga neme szerint fog teremni. Figyeljátek meg a Kain
vonalànak tärtánetát. Figyeljátek meg a Sáth vonalànak
tärtánetát. Csak egyetlen kèlänbság van käzättèk_az eredeti
mag. Semmi màs.
Ha käzelebbrål megvizsgàljàtok Ávànak ezt az àllâtàsàt,
akkor fel fogjàtok ismerni, hogy täbb ártelme volt neki, mint
azt a legtäbben feltátelezik. A fiçt å nem Sàtànnak
tulajdonâtotta, mert azt åt egyenlåvá tette volna Istennel.
Mària máháben csak Isten tudott petát teremteni. Sàtàn azt
nem tudta megtenni. Áva ezt tudta. Sàtàn csak elferdâteni tud.
Âgy megcsalta åt a rossz maggal. Az volt a kâgyã magja, amely
Kaint látrehozta. Àdàm magja volt az, amely Àbelt ás Sáthet
látrehozta. Azok a magok mind ugyanazon a folyamaton
mentek àt, de a gyermekek kèlänbäztek, mivel åk kèlänbäzå
magokbãl voltak.
Áva hitte, hogy Kain Istentål volt. Å elfogadta az ärdäg
hazugsàgàt çgy, mint Istennek igazsàgàt. Ez pontosan
ugyanaz, ami nekènk most is van. A gyèlekezetek az igazsàg
forràsaivà emelik fel magukat, de az igazsàg nincs bennèk; de
az å àltaluk nemzett gyermekek eskèsznek ràjuk ás mág älnek
is azárt, hogy fenntartsàk hibàjukat.
Ha azt gondolod, hogy ez tçlzàs, akkor olvasd el a II.
Timãtheus 3. rászát ás a 4. rász elså ät versát. II. Timãtheus 4:1-
5, “Kárlek azárt az Isten ás Krisztus Jázus szâne elått, aki âtálni
fog álåket ás holtakat az Å eljävetelekor ás az Å orszàgàba.
Hârdesd az Igát, àllj elå vele alkalmatos, alkalmatlan idåben,
ints, feddj, buzdâts teljes báketærássel ás tanâtàssal. Mert lesz
idå, mikor az egászságes tudomànyt el nem szenvedik, hanem a
sajàt kâvànsàgaik szerint gyæjtenek maguknak tanâtãkat, mert
viszket a fèläk; ás az igazsàgtãl elfordâtjàk az å fèläket, de a
mesákhez odafordulnak. De te jãzan lágy mindenekben,
szenvedj, az evangyálista munkàjàt cselekedd, szolgàlatodat

teljesen betältsd.”
Amikor a gyèlekezet megengedte magànak azt, hogy
eltàvozzon az eredetitål çgy mint Àdàm ás Áva, akkor beàllt a
halàl.
Nincs benne erå. Borzalommà vàlt. Abban a percben,
amikor a gyèlekezet elmozdult a formalitàs ás a ceremãnia
felá, meg a papsàg felá olyan mãdon hogy a szolgàlãkat egy
csoportba szervezte, amely csoport a vezetást a Szent
Szellemtål ás az Å Igájátål elkèlänâtve hatàrozta el, abban a
pillanatban a halàl belápett ás å kezdett megbetegedni, amikor
pedig megbetegedett, akkor àtvàltozott az embereknek egy
eråtelen csoportjàvà, akiknek egyetlen fegyvere a vitatkozàs
volt. A Szellemben semmit nem tudott produkàlni, mert az å
remányságe programokra, ás nem az Çr Igájáben valã hitre
ápèlt. Åk programot vetettek, ás âgy programot arattak.
Elferdèlást vetettek, ás âgy elferdèlt gyermekeket arattak.
Ha Isten dolgaival babràlsz, akkor pontosan azt fogod
learatni, amit beinjektàltàl. Az embernek ezt màr a
termászetbål meg kellene tanulnia. Hozzàbabràlt a
termászethez. Beleinjektàlta sajàt elkápzeláseit a termászetbe
ás çjra rendezte a molelulàkat, stb, ás most aratja a forgãszelet.
Csak názzátek meg, hogyan tenyásztetták a csirkáket. Olyan
magasan tenyásztett, hogy az màr egy tojãgáp, amely änmagàt
tojja ki. Tàplàláknak nem megfelelå, puha ás gyenge eledel. A
hçsba amit eszènk, anyagokat injektàlnak, aminek
kävetkeztáben az emberi test annyira megvàltozik, hogy az
asszonyok kezdenek keskenyedni csâpåben ás szálesedni
vàllban, a fárfiak pedig áppen ellenkezåleg. Most ha te a
termászettel bolondozva kapsz egy szärnyæságet, ás az visszaèt,
akkor mi fog tärtánni, ha az igazsàgot àtvàltoztatod
hazugsàggà? Az a vàlasz, hogy kitenyásztesz egy antikrisztust,
a vallàsnak egy istentelen rendszerát, ami annyira el van
ferdâtve, hogy màr nem çgy náz ki ás nem azt termi amit az
eredeti. Az egyetlen vàlasza Istennek egy ilyen helyzetre, a
tæznek tava.
Ez a szegány, Szmirna Kor haldokolt. Amikor pedig
meghalt, soha täbbá nem jätt vissza. Egyetlen kor sem jän
vissza täbbá. Egyetlen ábredás nem jän vissza täbbá. Nem
lehet benne Istennek az álete termászetes nemzás àltal. Egy
felèlrål valã çjjà teremtásre van szèkság. Ez az utolsã kor a
pènkäsdi ábredás tèzável kezdådätt, ás åk egyenesen
visszaszervezták. Ahelyett, hogy vetták volna az Igát, åk sajàt
elkápzeláseiket vetták, ás ápp azt tetták, amit minden kor is
tett_szertartàs känyvvel helyettesâtetták az Igát. Csak lápjál ki
a szertartàs känyvän kâvèlre, ás názd meg hogy mi tärtánik.
Kiraknak, testvárem. Ás èldäzni fognak táged, ás Istent
hibàztatjàk. Ás hogy åk mennyire szeretik az å szervezetèket.
Nem csoda. Åk màsodgeneràciãs pènkäsdiek, ás mivel

Istennek nincsenek unokài, âgy åk csupàn az å atyjuknak
gyermekei, akik tantáteleik ás imàdàsi formalitàsuk àltal
ismertek. Åk tudnak beszálni arrãl, ami volt, de åk azt nem
tudjàk produkàlni. Valamikor megvolt nekik a villàmlàs, de
mindaz ami megmaradt, az nem sokkal täbb mint
mennydärgás. De engedd csak, hogy beszáljenek neked az å
mozgalmuk dicsåságárål. Åk azt fogjàk mondani, “Igen uram,
akarom hogy tudd, hogy ez egy olyan mozgalom, amit nem
ember kezdett el. Ez spontàn mãdon jätt. A Szellem leszàllt az
egász vilàgra. Igen uram, nekènk megvan az, ami nekik
pènkäsdkor volt. Ez nem emberektål, hanem Istentål volt.”
AKKOR MIÁRT NEM TARTOTTÀK MEG AZT AZON A
MÃDON? HA ISTEN KEZDTE EL AZT, AKKOR HOGYAN
LEHETSÁGES HOGY ISTEN NEM TUDTA AZT
MEGTARTANI ÁS BEFEJEZNI? Ha a kezdethez Isten nem ârt
kázikänyvet a tantátelekhez ás formulàkhoz ás dogmàkhoz,
akkor nekik ezt milyen jogon kellett megtenni? Isten kiäntätte
az Å Szellemát a Baptistàkra, Metodistàkra, Nazaránusokra,
Adventistàkra, Presbiteriànusokra, a Testvárekre, az Isten
Gyèlekezetáre (nehàny âgy nevezett) stb. Mindezek a testvárek
kèlänbäzå tanâtàsokon, rendelkezáseken, gyèlekezeti
kázikänyveken stb. lettek felnevelve. Isten mindazokat oldalra
säpärte; Å megsemmisâtette az å hatàrozati teãriàjukat, ás
helyreàllâtotta a Szellem ajàndákait, bebizonyâtva, hogy Å
ugyanaz tegnap, ma ás mindäräkká. De megtanultàk a
pènkäsdiek az å leckájèket a szervezásrål? Nem uram.
Egyenesen çjra szerveztek ás megârtàk az å sajàt
szävegkänyveiket, rendeleteiket ás gyèlekezeti
szertartàskänyvèket, käzässági känyveiket stb., elmájèkben
egyetlen elkápzelássel, ami az, hogy bizonyâtsàk, hogy most åk
minden igazsàgot birtokolnak, minden vàlaszt ismernek, ás
ennálfogva åk az Isten elitjei, akik ismerik az utat ás meg
tudjàk azt mutatni màsoknak is, mint Isten kijelält vezetåi. De
nekik az nincs meg. Åk ugyançgy hibridizàltàk magukat, mint
azok a csoportok amelyekbål kijättek. Ha åk a
menyasszonyban akarnak lenni, akkor ugyançgy ki kell
jännièk, ahogy az å elådeik is tetták.
Olyanok åk mint az ässzes täbbi. Az ábredásnek váge.
Megprãbàlnak álni egy nevet, de halottak. Szervezetet
vàlasztottak, mikäzben egász idå alatt az Isten Szellemárål
beszálnek. Beszálnek a Szent Szellem bizonyâtákàrãl. Azt
azonban elfelejtik, hogy az ärdäg is tud nyelveken szãlni. Bàbel
teljes zærzavara käzättèk van, ás åk azt az Isten Szellemánek
hâvjàk. Mágegyszer çjra azt làtjuk, hogy az ember mondja
Istennek, ahelyett hogy Isten mondanà az embernek.
Most esetleg az a kâvànsàgod tàmad, hogy leszidjàl engem
itt azárt, amit mondtam. Rendben van. Åk Pènkäsdiek ás
Teljes Evangáliuminak hâvjàk magukat. Bizonyâtsàk be.

Pènkäsdkor a tæz eljätt felhåben ás eloszlott mindannyiuk
felett, mint egy nyelv, ás mindannyiukra ràszàllt. Hol van a
tæz? Åk nyelveken szãltak pènkäsdkor ás az emberek akik
figyelták, megártetták azt. Hol van ez? A hâvåk egász sokasàga
çgy cselekedett, mint egy csalàd. A pènkäsdiek áppen annyira
meg vannak osztva, mint bàrmely màs csoport a
tärtánelemben. Senki nem mert csatlakozni a korai
gyèlekezethez, hanem csak akit Isten hozzàadott. Most annyi
kecske van käzättèk, mint bàrmelyben. Azt àllâtjàk, hogy teljes
Evangáliumiak, de nem tudjàk bebizonyâtani. Gyèlekezeteik
olyan èresek eråtål, mint bàrmelyik màs. Ha åk teljes
Evangáliumiak, akkor jobb ha elismerjèk, hogy a Biblia
távedett amikor leârja azokat a teljes Evangáliumi embereket
Pènkäsdkor. Ezt áneklik, “Egy nagy vàltozàs tärtánt bennem.”
Nekik igazuk van. De a vàltozàs nem a jobb irànyba tärtánt.
Ideje visszatárni Istenhez. Van egy nevèk, hogy álnek, de
halottak. A nyelvek nem bizonyâtákai az ábredásnek. Az a
halàlnak a bizonyâtáka. A nyelvek kihârdetták annak
bizonyâtákàt, hogy a zsidãk szertartàsos vallàsossàgànak váge,
ás hogy egy çj korszak kezdådätt. A nyelvek ma lecsängetik a
fèggänyt a Pogàny gyèlekezeti korokra, ás az Evangálium
visszamegy a zsidãkhoz. Emberek çgy beszálnek a nyelvekrål
mint ami egy nagy Szellemi mozgalmat harangoz be. Åk
helytelenèl ártelmezik. Az igazsàg az, hogy ez ârja meg a
vágezetát minden ember elkápzeláseinek, programjainak ás
orszàgainak, ás Istennek orszàgàt harangozza be. Ábredjetek
fel Istennek nápe. Ábredjetek fel.
Ha nem gondolod, hogy ez igaz, akkor csak figyelj erre. Az
egász vilàgon àt mind a pènkäsdi, mind pedig a fundamentàlis
csoportokban szervezik az èzletembereket. Åk eläzänlätták a
szãszákeket az Istentål kapott elhâvàs nálkèl.
Emberhalàszoknak ás az Isten mozgalma alapâtãinak nevezik
magukat, ás azt mondjàk, hogy az Efázus 4:10-13 szolgàlati
ajàndákai, melyeket Isten adott a gyèlekezetnek, nem sikerèlt,
âgy åk veszik àt. Âgy mi egyenesen a prãfácia beteljesedásánek a
käzepán vagyunk, amely Kãrá tagadàsànak van nevezve, ás åk
mág csak nem is tudjàk, hogy åk tältätták ezt be. Vakon
mennek tovàbb, mikäzben a megtapasztalàsokat prádikàljàk
igazsàgkánt. Hadd känyärèljän rajtuk az Isten. Bàr nyâlnànak
meg a szemeik, mielått mág tçl káså. Ãh, figyeljetek ràm.
Mikor kápesâtett egy embert valaha is lelki vezetå szerepre a
pánz presztizs, tàrsadalmi vezetás, èzleti kápesság, vagy valãdi
elmebeli vitázság, vagy pedig ezek mikor adtak bàrmilyen sçlyt
az Isten Igájáhez? Ás amikor bàrmilyen mãdon az anyagisàg ás
az emberi ártákek kezdenek el çgy mutatkozni, mint olyan
käzeg, amely àltal Isten munkàlkodik ás nem EGYEDÈL a
Szent Szellem àltal, akkor mi Isten ellen harcolunk, ás nem
Åárte.
Nos, án szeretnám, ha ennek itt most nyoma maradna. Án

nem a gyèlekezetben lávå vánek ellen beszálek. Nem uram. Ás
egy ván lehet olyan szegány, amennyire valaki valaha is volt,
vagy a leggazdagabb ember a vilàgon mindaddig, amâg å a
szâváben ás a cselekedeteiben ván. Nem haboznák beiktatni
bàrkit vánnek, vagy diakãnusnak akinek megvannak a valãdi
Szellemi kápesâtásei fèggetlenèl az å pánzègyi, vagy
tàrsadalmi pozâciãjàtãl. De amikor làtod a tàrsadalmi, vagy
pánzègyi szerkezetet bejänni a gyèlekezetbe, amely a nápet
bàrmely mãdon megosztja_akkor ez nem Istentål van. Ez az
idånek egy màsik jele ebben a fizikailag gazdag, de Szellemben
megszegányedett Laodiceai Korban, amelyben mi most álènk.
“Tudom a te szegányságedet.” Ászrevettátek azt, hogy az å
szegányságèk ässzekapcsolãdott a Sàtàn zsinagãgàjàval
ugyanabban a versben? Igen, a gazdag ás erås szervezet az,
akinek megvan a gazdagsàga, ás åk mindig kiszorâtjàk azt a
kicsiny nápet, amely Istent szolgàlja. Amikor Istennek a
Szelleme bevonul az emberek szâvábe, akkor ki az, aki elhagyja
az ápèleteket ás a tulajdonokat? A kicsiny nyàj mindig veszât a
nagy szervezetekkel szemben. Ás azutàn hovà mennek az
emberek? Otthonokban, äreg raktàrápèletekben, pincákben
imàdjàk Istent, áppçgy, ahogy akkor tetták, amikor lementek a
katakombàkba.
Ezek az emberek szegányek voltak ennek a vilàgnak a
javaiban. Bizonyàra. De åk gazdagok voltak a Szellemben.
“Tudom az å kàromlàsukat.” Nos, itt nem az a gondolat
van, hogy ezek a hazugok Istent kàromoljàk, noha ez
kátságtelenèl çgy van. Hanem åk az igaz gyèlekezetet
kàromoljàk. Ez mindig âgy van. A jeruzsàlemi zsidãk
kàromoltàk a gyèlekezetet a kezdetben. A pogàny sokisten-
hitæek ugyançgy tettek. Ha bàrkirål gonoszul fognak beszálni,
az mindig az igaz mag lesz. Nárã napjaiban a Keresztányeket
hibàztattàk minden balsorsárt_mág Rãma leágásáárt is. A
kommunista orszàgokban a kicsiny nyàj mindig elså azok
käzätt, akiket ki kell ârtani, noha nagysàgban valãjàban
jelentáktelenek. Noha a Keresztányek kedves ás hæ emberek
akik csak jãkat tesznek, åk mindig èldäzve lesznek vágig, a
fizikai megsemmisâtásig.
Ez azárt van âgy, mert åk szemrehànyàst jelentenek az
istentelenek szàmàra. Mint egy fàjã hèvelykujj, çgy kitænnek a
gonoszok elått. Ás noha az igazak nem szàndákoznak bàntani a
gonoszoknak, hanem csak jãt akarnak tenni, mágis kivátel
nálkèl bonyodalomban talàljàk magukat, ahogy a Keresztelå
Jànos esetáben volt Herãdessel. Hiszen Jànos nem akarta sem
Herãdest, sem az å feleságát bàntani, hanem meg akarta
menteni åket Istennek haragjàtãl. Ezt nem csupàn alaposan
fálreártetták ás teljesen ellene àlltak, hanem Jànost azárt mág
halàlra is adtàk. Ás mindazokárt a jã dolgokárt, melyeket
Istennek a nápe tesz, åk mágis nyilvànos szágyenre ás halàlra

adatnak. Bizonyos, hogy valamilyen aljas erå kell, hogy az
emberek mägätt legyen, ás âgy annyira lelkiismeret nálkèl
legyenek, hogy gonosszal vàlaszolnak azok szàmàra, akik
nekik jãt tettek. Igen, van ilyen erå. Ez Sàtàn. A vàlasz a
kävetkezå versben van.
A TÂZ ÁVI NYOMORÇSÀG

Jelenásek 2:10, “Semmit ne fálj azoktãl, amiket szenvedned
kell: âmá a Sàtàn egynáhànyat ti käzèletek a tämläcbe fog
vetni, hogy megprãbàltassatok; ás lesz tâz napig valã
nyomorçsàgtok. Lágy hâv mindhalàlig, ás náked adom az
áletnek koronàjàt.”
Valahànyszor az Çr ezeket a szavakat hasznàlja hogy “Ne
fálj”, akkor käzel van egy ässzeètkäzás, amely nagy veszályt,
szenvedást ás ânságet foglal magàba. Most Å ezt nem egy
tompa, kurta mãdon mondja hogy “Jän a nyomorçsàg.” Ez
megijesztene valakit. Hanem mint egy anya, aki mielått
lekapcsolja a villanyt, gyengáden âgy szãl a gyermekáhez, hogy
meg ne rámèljän, “Most ne fálj, mert a vilàgossàg ki fog aludni
ás sätát lesz. De emlákezzál, hogy án itt vagyok veled.” Âgy az
Çr ezt mondja, “Ne fálj embertål, vagy attãl amit veled tehet.
Án veled vagyok, ás az Án kegyelmem elegendå szàmodra.
Amikor àthaladsz a vizeken, akkor azok nem fognak
beborâtani táged. Mág a halàlban sem szenvedsz vereságet. Te
täbb vagy mint hãdâtã.”
A nagy apostol Pàl tudta tapasztalatbãl ezeknek a
szavaknak a valãsàgàt, ás ezt ârta a Rãma 8:35-39-ben,
“Kicsoda szakaszt el bennènket a Krisztus szerelmátål?
Nyomorçsàg, vagy szorongattatàs, vagy èldäzás, vagy áhság,
vagy meztelenság, vagy veszedelem, vagy fegyver-á? Amint meg
van ârva, hogy: Teáretted gyilkoltatunk minden napon; olybà
tekintenek, mint vàgã juhokat. De mindezekben felettább
diadalmaskodunk, Azàltal, Aki minket szeretett. Mert meg
vagyok gyåzådve, hogy sem halàl, sem álet, sem angyalok, sem
fejedelemságek, sem hatalmassàgok, sem jelenvalãk, sem
kävetkezendåk, sem magassàg, sem mályság, sem semmi màs
teremtmány nem szakaszthat el minket az Istennek
szerelmátål, mely vagyon a mi Urunk Jázus Krisztusban.”
Nem, nekènk nem kell fálni. Az Å szeretete elæz minden
fálelmet.
Most figyeljátek meg, hogy mit mond Å itt, “A Sàtàn
egynáhànyat ti käzèletek a tämläcbe fog vetni, hogy
megprãbàltassatok.” A zsidãk csinàltàk azt ápp akkor. A
pogàny papok csinàltàk azt ápp akkor. A kormànyzãk, akik
megprãbàltak hâzelegni a nyilvànossàgnak, mivel az emberek
szeretták az aránàt, âgy a Keresztányek ezreit a halàlba dobtàk,
oroszlànok ás gladiàtorok àltal elpusztâtva åket. Mi käze van

ehhez az ärdägnek? Miárt kell åt hibàztatni? Ah igen, de
mindezek mägätt az ärdäg gyælälete van. Å mindezek mägätt
van, mivel gyæläli Istent. Amit Isten a sajàt szâváre helyezett,
azt Sàtàn megprãbàlja megsemmisâteni. De figyeljetek. Itt van
egy kis megvilàgâtàs. Ha Sàtàn van a zsidãk mägätt, akik a
Keresztányeket tärványszákre vetik, akkor a zsidãk nem Isten
vallàsàbãl, hanem az ärdägábål vannak. Gyèlekezásèk is a
Sàtàn zsinagãgàjàtãl van. Ás ha a Rãmai Katolikus Egyhàz
hâvåk sokasàgàt älte meg a Sätát Korban, ás minden korban,
akkor åk is az ärdägtål vannak ás Sàtànhoz tartoznak.
Ás ha te ezt megdäbbentånek talàlod, akkor csak vàrd meg,
amâg a Jelenásek 13. prãfáciàja beteljesedik. Feltænåen igaz,
hogy az Amerikai Egyesèlt Àllamok van ebben a fejezetben.
Màr maga a tizenhàrmas szàm is jelkápe ennek a nemzetnek.
Tizenhàrom teleppel kezdådätt. Zàszlajàn tizenhàrom csillag
ás tizenhàrom csâk van. Ás itt van az å vágzete a tizenharmadik
fejezetben. Ebben a kápmàsban, amely ebben a fejezetben van
megemlâtve talàlhatã annak a fenevadnak az ässzes
gonoszsàga, mely åelåtte volt. Amikáppen a fenevad feltàmadt
a Niceai Tanàcsnàl, çgy a kápmàs ki fog jänni az Egyhàzak
Vilàgtanàcsàbãl az ässzes istentelen ás sàtàni eråvel, hogy
kitältse az ärdäg haragjàt Istennek igaz szålåtåjáre. Az ässzes
ärdägi ravaszsàgnak ás kegyetlenságnek egy ismátelt
vágrehajtàsa lesz ez.
Azok, akik harcolnak az Isten alàzatosaival, gçnyoljàk ás
megsemmisâtik åket_csak hadd csinàljàk. Ás tenni fogjàk. Ás
mindezeket Istennek, ás a vallàsnak Neváben. De åk hazudnak.
Åk nem Istentål vannak. Åk az å atyjuktãl, az ärdägtål valãk.
Åk a MINDEN ember elleni cselekedeteik àltal felfedik
magukat abban, amik åk. Csak hadd szervezzenek, ás tagadjàk
meg a kicsiny nyàjat. Âgy csupàn mág jobban felfedik mindenki
szàmàra, hogy åk az ärdägtål valãk. Åk a hamis szålåtå_az a
szålåtå, amely gyilkol. Az å gyæläletèk bizonyâtja, hogy kik åk.
Åk a Nikolaita antikrisztusi gyèlekezet.
“Tämläcbe lesznek vetve.” Igen, tärványszák elá vetik åket,
hamisan vàdoljàk, megprãbàljàk ás bebärtänzik åket. Ás
persze mindezt a vallàsnak, tisztesságnek, ás a gyalàzatos
becsèletesságnek neváben. Mindent jãszàndákbãl tesznek. Ez
engem a Legfelsåbb Bârãsàgnak däntásáre emlákeztet, az
iskolàkban lávå imàval ás Biblia olvasàssal kapcsolatban. De
ki van e mägätt? Sàtàn. Ez csupàn egy màsik dèhäs kitärás
Istennel szemben.
“Tâz napig tartã nyomorçsàgod lesz.” Itt van egy prãfácia.
Ez egyçttal megadja a Szmirnai Kor álettartama
meghatàrozàsànak eszkäzát is. Diocletian az ässzes csàszàr
käzèl a legkegyetlenebb, egy rámèlet kampànyt indâtott az
Isten szentjei ellen, ás ha Isten irgalma nem láp käzbe, akkor
kitärält volna minden hâvåt. Ez a tärtánelem legváresebb

esemánye volt ás tâz ávig tartott (a Jelenásek 2:10b tâz napja)
302-312-ig.
“Lágy hæ mindhalàlig.” Itt nem azt mondja, hogy lágy hæ a
halàlig, hanem mindhalàlig. Lehetságes, hogy
bizonysàgtáteledet a sajàt váreddel kell bepecsátelned. Ezrek
ás milliãk haltak meg az ässzes korokon àt. Åk hitben haltak
meg. Çgy ahogy Antipàs, a hæ vártanç, åk nem tartottàk
áletæket dràgànak mindhalàlig. Gyakorta çgy gondoljuk, hogy
majdnem lehetetlen màrtârnak lenni. De merászkedjènk
felidázni azt, hogy az àltalunk naponta hasznàlt hit azárt, hogy
Krisztus Jázusban diadalmaskodjunk, ez ugyanaz a hit, amely
tàmogatta Polycarpot ás az ässzes màrtârt. A legfelsåbb hit
legfelsåbb kegyelmet fog adni a legfelsåbb ãràra. Àldott legyen
Isten äräkre!
“Odadom náked az áletnek koronàjàt.” Mivel mág egy
pohàr hideg vâz sem veszâti el jutalmàt, melyet az Çr Neváben
adtak, milyen nagy lesz annak a jutalma, aki az å áletát
màrtârkánt adja az Çr Jázus Neváárt. Talàn kaphatunk egy kis
elkápzelást, ha ässzehasonlâtjuk ezt a koronàt azzal a
koronàval, amelyet futãversenyen nyernek. Az I. Korinthus
9:24-ben Pàl ezt mondja, “Nem tudjàtok-á hogy akik
versenypàlyàn futnak, mindnyàjan futnak ugyan, de egy veszi
el a jutalmàt? Çgy fussatok, hogy elvegyátek.” Az olympiai
verseny nyertesánek adott korona olajàg fæzáre volt. De az a
korona, amelyet egy màrtârnak adnak, ás amelyrål itt a
Jelenásek Känyváben szã van, ez a kiràlyi korona. Jázus ezt az
álet koronàjànak hâvja. Az egyik korona azok szàmàra van,
akik kèzdättek; a màsik pedig azok szàmàra, akik adtak. Mind
a kát korona romolhatatlan. Nem fognak megromlani. A vilàgi
álet versenyánek nyertesei hamarosan el fogjàk veszâteni a
vilàg tapsviharànak ärämát. Az å dicsåságèk kudarcot fog
vallani. De azoknak megadatik az álet koronàja, akik áletèket
odaadjàk Istenárt, vagy çgy, hogy naponta kèzdenek, vagy
várèket ontjàk, mint ami az å áletèk koronàzã àldozata.
Tçlsàgosan kevás idå van ràszànva az Isten äräkkávalã
jutalmai szàmàra. Isten jutalmàt tçl kevásre becsèlik. Ha
hiszènk a test feltàmadàsànak valãsàgàban, ás egy valãsàgos
äräkkávalã orszàgban, akkor nekènk a mennyben kellene
lefektetni ezeket a jã kincseket, melyek a hæságes szentek
rendelkezásáre vannak.
A GYÅZELEM JUTALMA
Jelenásek 2:11, “Akinek van fèle, hallja, mit mond a

Szellem a gyèlekezeteknek. Aki gyåz, annak nem àrt a màsodik
halàl.”
Nos, a Szellem mág egyszer az ässzes korhoz beszál. Ez az

èzenet ma áppçgy a megvâgasztalàsunkra van, ahogy az ässzes
täbbi korokban megvâgasztalta a mi testváreinket. Ás Å azt
mondja nekènk, hogy a màsodik halàl nem àrt nekènk.
Mindnyàjan tudjuk, hogy a màsodik halàl a tæznek tava.
Jelenásek 20:14, “A pokol pedig ás a halàl vettetánek a tæznek
tavàba. Ez a màsodik halàl, a tæznek tava.” Termászetesen ez
azt jelenti, hogy mindazok a tæznek tavàba lettek vetve, akik
benne voltak. Most azutàn án szeretnák itt valamit
megmutatni nektek. Kátságtelen, hogy ez sok embert arra fog
kásztetni, hogy az án furcsa tanâtàsomat kommentàljàk. De án
itt az Isten Igájánek felhatalmazàsàn àllok ás tagadom azt,
hogy a hitetlen egy äräkkávalã pokolba megy ás ott
äräkkávalãsàgra ág. Elåszär is a pokol vagy a tæznek tava,
vagy akàrhogy is hâvod, nem äräkkávalã. Hogyan is lehetne,
ha volt kezdete? A Màtá 25:41-ben azt mondja, hogy “az äräk
tæz az ärdägnek ás az å angyalainak lett elkászâtve.” Most ha
kászâtve lett, akkor az nem kezdet nálkèl valã volt. Ha pedig
volt kezdete, akkor nem lehet äräkkávalã. Persze esetleg
ingadozhatsz az ‘äräk’ szã elkápzeláse felett. Ennek a szãnak
a jelentáse azonban “koroktãl korokig” ás kèlänbäzå
jelentásek vannak hozzàcsatolva. Az I. Sàmuel 3:13-14-ben
Isten azt mondta Sàmuelnek, hogy Áli hàzàt äräkre âtálni
fogja, ás hogy åk täbbá “äräkre” nem fognak àldozatot
bemutatni, mint az Çr papjai. Ás az I. Kiràlyok 2:27-ben
Salamon kidobta Áli utolsã leszàrmazottjàt a papsàgbãl. Ez
nágy, vagy täbb generàciã volt. Most làthatjàtok, hogy az
“äräk” nem egyezik meg az “äräkkávalãval”, illetve azzal,
amelynek nem volt kezdete, sem váge. Itt ebben az esetben az
äräk szã jelentáse “az eltænás pontjàig.” Pontosan ez az, ami
tärtánt. Åk eltæntek.
Názzátek meg a “pusztulàs” szãt a II. Thesszalonika 1:9-
ben, “Akik meg fognak lakolni äräk pusztulàssal.” Gärägben a
“pusztulàs” hatàrozottan megsemmisâtást jelent. Ás a
“pusztulàs” szã NEM pusztâtàst jelent. Nos, “a pusztâtàs” azt
jelenti, hogy valami tovàbb ás tovàbb hanyatlik. Âgy hàt mit
jelenthet az äräk megsemmisèlás? Nem azt jelenti, hogy
àllandãan megsemmisèl, màskápp a “pusztâtàs” szãt tenná a
“pusztulàs helyábe”. Azt jelenti, hogy elpusztâtani a vágpontig.
Befejezni.
Most esetleg szeretnád tudni, hogy mikor hasznàlhatod az
“äräkkávalã” szãt, ás ne çgy, ahogy tanâtva lettènk. Ez
kännyæ. Amikor Istenre vonatkozik, akkor ez azt jelenti, hogy
nincs kezdete, sem váge, valamint äräkká tart ás soha meg
nem szænik. Ás amikor äräkkávalã áletrål beszálsz, akkor
tartsd eszedben, hogy ez az Isten álete. “Ás ez az a
bizonysàgtátel, hogy äräk áletet adott nákènk az Isten ás ez az
álet az Å fiàban van. Akiá a Fiç, azá az álet.” Nos tehàt csak
az Isten fiainak van äräkkávalã álete, az a fajta álet, amelynek

soha nem volt kezdete, de mindig volt. Ez âgy van. Van
benned áppen most valami, ami äräkkávalã_kezdet ás vág
nálkèl. Ez az Istennek Szelleme. Ez Magànak Istennek egy
rásze. Ez az Istennek álete.
Hogyha egy bænäs a pokolba fog menni ás azutàn ugyançgy
szenved, ahogy te a Mennybe mász ás álvezed a Mennyet, akkor
neki ugyanaz a fajta álete van, amely màr neked megvan.
Nos, akkor lehetnek mág olyanok, akik azt mondjàk, hogy
az äräk álet az Isten gyermekeinek a jãlátát jelenti. Az å
jãlátèk, ás álvezetèk az, ami kockàn forog. Màs oldalrãl, a
bænäs elmegy az å bæntetásáre, ás âgy aztàn mi leredukàljuk a
màsodik halàlt a bæntetásnek ás helynek dolgàvà. Az
äräkkávalã álet a Mennyet jelenti, az äräkkávalã bæntetás
pedig a pokolt. Meglepådnál embereken akik ezt hiszik ás
teolãgussà lettek felmagasztalva. De tudjàtok hogy ez mit hoz
látre? Ez az äräkkávalã áletet fäldrajzi hellyá teszi a Szemály
helyett. Az äräkkávalã álet Isten_az Çr Jázus Krisztus. Hogy
mikánt tudott valaki olyan dolgot gondolni, hogy az
äräkkávalã álet az egy helynek a kárdáse, azt nem tudom
felfogni. Ha csak ràgondolok, màr remegek.
Nem uram. Az äräkkávalã áletnek csak egy fajtàja van.
Istennál van az. Ha bennènk van Isten, akkor nekènk
äräkkávalã Áletènk van Åbenne, ás Åàltala.
Âgy hàt làtjàtok, hogy az äräkkávalã, illetve äräk szavakat
kèlänbäzå mãdon lehet alkalmazni, de amikor az Istenre
vonatkozik, láván Å az, ami, akkor ennek egy jelentáse van. Ez
az Istennek idåtartama. Ezt semmilyen màs dologhoz nem
vonatkoztathatod ilyen mãdon. Csak egyedèl Isten äräkkávalã,
ás mivel Å ál, mi is Vele álènk.
Most senki ne mondja azt, hogy án nem hiszek a tæznek
tavàban ás a bæntetásben. Án hiszek. Azt nem tudom, hogy
mennyi ideig fog tartani, de vágèl el lesz tàvolâtva. A Jelenásek
21:8-ban azt mondja, hogy az ott emlâtett bænäsäknek rászèk
lesz a tæznek tavàban. A szãnak igazi ártelmezáse azonban nem
‘rászèk’ hanem ‘idejèk’. Làtjàtok, âme itt van.
Tehàt a gonoszok be lesznek vetve a pokolba (Hàdes vagy
Sir) a pokol pedig a tæznek tavàba. Elvàlasztva Istentål. Hogy
az milyen borzalmas dolog lesz.
Az igazakkal azonban nem çgy lesz. Nekik nem kell fálni.
Åk meg lettek vàltva Isten àltal. Åk az Å kebelán vannak. Åk a
gyåztesek. Ás ki az, aki gyåz? Az, aki hiszi, hogy Jázus a
Krisztus.
Miárt fog ez a gyåztes, ez a hâvå megmenekèlni, ás az äräk
áletnek, meg a mennyei boldogsàgnak birodalmàba bemenni?
Mert Jázus kifizette az àrat, hogy megvàltson bennènket a

bæntål. Å betältätte az elvàlasztãdàsnak rászát, ás mi akik
tàvol voltunk, most käzelvalãkkà lettènk a vár àltal.
Ás åk soha nem mennek a kàrhozatra. Åk soha nem lesznek
a tæznek tavàban. Åk soha nem fognak elveszni, mert Å egyet
sem fog elveszteni. A megvàltottaknak egyike sem lesz màshol,
mint ahol Jázus van.
Tudjàtok azt hogy miárt van ez âgy? Àbràzolni fogom ezt
szàmotokra. Van egy kisfiam, Jãzsef. Å nekem egy rászem,
mindegy, hogy mi tärtánik. Ha án egy gazdag ember lennák,
akkor a legrosszabb amit tehetnák vele, hogy kizàrnàm åt az
äräkságbål, de semmi nincs, amit tehetnák, hogy valaha is
megtagadjam åt. Nem tudom, mert å nekem egy rászem. Âme,
vegyènk egy várvizsgàlatot. Hasonlâtsuk ässze az å várát az
enyámmel. Az bizonyâtja, hogy Jãzsef az án fiam. Å az enyám.
A várvizsgàlat az, amely megmutatja, hogy te Istenhez
tartozol, vagy nem.
Nem tudok nem gondolni arra az idåre, amikor kint
Coloràdãban fajtiszta Herefordokat legeltettem. Be kellett
vinnènk azokat a marhàkat kormànyzati vizsgàlatra, ha
kormànyzati legelån akartuk åket legeltetni. De egyetlen olyan
àllatot sem engedtek be, amelynek nem volt ott a fèlán a
várcâmke. A câmke jelezte, hogy fajtiszta volt. A legelå-åräk,
akik àtnázták åket, egyszer sem názták meg a bályegeket.
Egyszeræen csak a câmkát názták, hogy megàllapâtsàk a helyes
várt. Hallelujah. Ha az a megfelelå vár, akkor annak helyesnek
kell lennie.
Tudjàtok, Isten letekintett ás kijelentette, “Az a lálek amely
vátkezik, meghal. Az el van vàlasztva Tålem. Nem käzeledhet
Hozzàm.” Tudjuk, hogy mindnyàjan vátkeztek ás hâjàval
vannak az Isten dicsåságánek. Ez azt jelentette, hogy
mindnyàjan meghaltak, mindnyàjan elszakadtak, ás eljän az az
idå, amikor mág az a kis parànyi álet is ki lesz oltva, ás
mindennek váge lesz. De Isten szeretetbål vett egy àllatot, ás
annak áletát odatette a bænäs áletánek helyáre.
Az Ã-Testamentumban a bænäs egy bàrànyt hozott. Ràtette
kezát a bàrànyra, mialatt a pap elvàgta a bàràny torkàt. Árezte
a várzást ás hallotta a bágetást. Árezte, amint a test halàlba
merevedett. Làtta a tæzre hintett vár fèstját felemelkedni
Istenhez. Tudta, hogy a bàràny az å helyát foglalta el. Tudta,
hogy a bàràny álete az äváárt lett elveszâtve. De annak a
bàrànynak az álete àllati álet volt ás âgy az nem jähetett vissza
a bænäsre, hogy åt tisztàvà tegye. Âgy å a bæn irànti ugyanolyan
vàggyal tàvozott. Elmájáben bænnel tàvozott, majd egy ávvel
kásåbb visszajätt ás ugyanazárt a dologárt àldozott.
De az Çj-Testamentumban ez nem âgy van. A mi haldoklã
Bàrànyunk Istennek a Fia, Aki az Å várát adta vàltsàgdâjul
sokakárt. Mi hit àltal odamegyènk ás ràhelyezzèk kezeinket

erre a Bàrànyra_làtjuk Åt a váres sebekkel, felszaggatott
hàtàval, ás a kegyetlen tèskákkel, amint feltápták
szemäldäkát_árezzèk az Å fàjdalmàt, ás halljuk amint âgy
kiàlt, “Án Istenem, Án Istenem, miárt hagytàl el Engem?” Ás
mi tärtánt? Az az álet, amely eltàvozott a megtärt vársejtekbål,
visszatárt a bænbànãra. Az az álet, amely Åbenne volt,
visszajätt rànk. Çgy tàvozunk onnan, hogy täbbá nincs
vàgyunk a bænre, ás most màr egy gyæläletènk van a test
cselekedetei ás vàgyai irànt.
Názzènk magunkra. Mi az áletènk? Csupàn egy kicsiny
sejt, amely a mi apànktãl jätt. A nånek nincs meg a
hemoglobin. Å a petát hozza látre; å az inkubàtor. A vár
azonban a hâmbål jän. Ezárt veszi fel az asszony a fárfi nevát.
A gyermekek is az å nevát veszik fel. Az anya inkubàtora a
gyermekeinek amelyeket neki szèl.
Ez az, ami tärtánt a mi megvàltàsunkárt. A Szent Szellem
ràszàllt Màriàra, ás szèlt egy Fiçt, ás Åt Jázusnak nevezte. A
nagy Teremtå lejätt ás bæneinkárt àldozattà lett. Az Å váre
Istennek a váre volt. Ez pontosan az, ami volt. Istennek a váre
ki lett ontva, ás a Szellem elhagyta Åt, amikor halàltusàban
meghalt. Azutàn UGYANAZ AZ ÁLET (SZELLEM) visszajätt
azárt, hogy a bænbànã bænäsben lakozzon ás åt szabaddà
tegye. A bænäs nem jätt vissza ávrål ávre, àldozatrãl àldozatra,
mert nem volt rà szèkság. EGY àldozat àltal egyszer s
mindenkorra å szabaddà lett a bænnek uralmàtãl, ás vette
Krisztus áletát, amely àltal uralkodik diadalban a bæn felett,
vilàg felett, a test ás az ärdäg felett.
Ezt Isten tette. Å tett mindent. Å kiàltott fel a bæn àtkàban
lávå vilàghoz, “Án adok nektek egy jelet. Egy szæznek
gyermeke lesz. Egy szæz foganni fog ás egy Fiçt szèl. Ez lesz a
ti jeletek. Ez egy äräkkávalã jel lesz. Amit å vilàgrahoz, az
Immànuel lesz, velènk az Isten.”
Isten lejätt egy vársejtben, nem ember àltal, hanem a
Szent Szellem àltal, ás a szæznek máháben fel lett ápâtve egy
sàtor a halàl cáljàra. Az asszonynak Magja bejätt azárt, hogy
Å meg legyen sebesâtve ás bennènket èdvässágre hozzon.
Amikor a Szent Szellem ràszàllt Màriàra, akkor Å annak
máháben megalkotta azt a sejtet, amely sokszorozãdott ás a mi
Urunk testává lett. Az a sejt teremtve lett. Az volt az Isten
Teremtásánek a Kezdete. Ez az Aki Jázus. Ás ez a Szent be
lett tältve Szent várrel, mágpedig Istennek a várável. Az a
sàtor megszèletett. Felnått emberrá lett. Elment a Jordànhoz
ás ott Jànos megmosta az Àldozatot a Jordànnak nevezett
folyãban. Amikor az a Kedves Àldozat feljätt a vâzbål, akkor
Isten jätt ás lakozàst vett Åbenne, betältve Åt márták nálkèl a
Szellemmel. Ás amikor Å meghalt ás kiontotta az Å várát,
akkor Istennek a täkáletes álete felszabadult, hogy

visszatárjen a bænäsre, aki elfogadja Krisztust, mint az å
Megvàltãjàt.
Ã, milyen meglepå ez. Jehova, megszèletve sâr egy
tràgyacsomã felett. Jehova megszèletett egy szalmajàszolban.
Itt van a ti äräkkávalã jeletek a bèszkák ás felfuvalkodottak ás
àlintellektuàlisak szàmàra, akik kifejlesztetták sajàt
teolãgiàjukat, ás megtagadtàk az Istennek igazsàgàt. Jehova
Isten, egy sârã csecsemå egy bæzäs istàllãban. Azutàn azt
gondoljuk, hogy jogunk van bèszkánek lenni, feltartani az
orrunkat, kritizàlni, ás çgy viselkedni, mintha valakik lennánk.
Itt van a ti valãdi jeletek. Ez az igazi. Jehova, aki jàtszik mint
egy fiç. Jehova, aki egy àcsmæhelyben dolgozik. Jehova, amint
megmossa a halàszok làbàt.
“Án adok nektek egy jelet,” mondta Isten. “Nem a fehár
gallárç papsàgnak a jelát. Nem a gazdagsàgnak ás hatalomnak
jelát. Ebben a jelben nincs semmi olyan, amit ti akarnàtok,
vagy amit megfelelånek talàlnàtok. De ez egy äräkkávalã jel.
Ez egy mindentål nagyobb jel.” Jehova, amint az udvaron àll
megsebezve ás várezve a homlokàn lávå tèskáktål, arca
lekäpve, kigçnyolva ás semmivá táve. Jehova megvetve ás
visszautasâtva, meztelenèl lãgva a kereszten, mialatt a
kápmutatãk gçnyoltàk ás arra äsztäkálták, hogy jäjjän le a
keresztrål. Jehova haldokolva. Jehova imàdkozva ás semmi
nem tärtánik. Azutàn Jehova meghal. Ez a jel most minden
ember szàmàra. Màs ilyen nincs. Ez a nagy jel.
Azutàn sätátság jätt a fäldre. Betetták Åt egy sârba. Ott
fekèdt Å azalatt a hàrom nap, hàrom ájjel alatt, mâg vágèl egy
fäldrengás szátràzta az ájszaka sätátságát ás Å elåjätt. Jehova
elåjätt. Jehova felemelkedett a magassàgba. Azutàn Jehova
visszatárt, hogy az Å gyèlekezetáben lakozzon. Jehova
visszajätt hatalmas zçgã szállel ás tæznek làngjaival. Jehova
visszajätt azárt hogy az Å gyèlekezete käzätt jàrjon ás
felhatalmazza az Å nápát. Mág egyszer eljätt Jehova, ás ez
alkalommal azárt, hogy az Å nápáben maradjon. Ás Jehova
çjra gyãgyâtja a betegeket, feltàmasztja a halottakat, ás
kinyilvànâtja Magàt a Szellem àltal. Jehova visszajätt
nyelveken szãlva, ás megadva a vàlszt a magyaràzatban.
Jehova lejätt ás Å feltàmasztotta a prostituàltat azárt, hogy
täbbá ne vátkezzen. Lejätt a rászeghez, akinek az arca kärèl
legyek dängtek, amint äntudatlanul fekèdt a csatornàban.
Igen, Jehova eljätt, hogy testben megnyilvànuljon, ás testen
keresztèl megnyilvànuljon. Jehova eljätt_Isten bennènk, a
dicsåság remányságe.
Igen, Jázus eljätt ás kiontotta az Å várát ás a foglyokat
szabaddà tette. Eljätt, ás megmentette az Å elveszett bàrànyait.
Äräkkávalã áletet adott nekik, ás åk soha nem vesznek el. Å

egyet sem fog elveszâteni käzèlèk, hanem feltàmasztja åket az
utolsã napon.
Hallelujah, a màsodik halàl nem àrthat nekik. Felettèk
annak nincs hatalma. Mert åk a Bàrànyái, ás kävetik Åt
akàrhovà is megy.
A SZENT SZELLEM MINDEN KORBAN
Jelenásek 2:11, “Akinek van fèle, hallja meg, hogy mit

mond a Szellem a gyèlekezeteknek.” Egyetlen olyan
gyèlekezeti kor sincs, ahol ez a vers ne lenne megemlâtve.
Minden egyes kornak megvan ugyanaz a figyelmeztetáse az
emberek szàmàra. “Akinek van fèle, hallja meg, hogy mit
mond a Szellem.” Az azonban teljesen lehetetlen, hogy minden
ember meghallja azt, amit a Szellem mond a kèlänbäzå korok
szàmàra. I. Korinthus 2:6-16, “Bälcsesságet pedig a täkáletesek
käzätt szãlunk; àm de nem e vilàgnak, sem e vilàg veszendå
fejedelmeinek bälcsesságát; Hanem Istennek titkon valã
bälcsesságát szãljuk, azt az elrejtetett, melyet äräktål fogva
elrendelt az Isten a mi dicsåságènkre; Melyet e vilàg fejedelmei
käzèl senki sem ismert, mert ha megismerták volna, nem
feszâtetták volna meg a dicsåság Uràt; Hanem, amint meg van
ârva: amiket szem nem làtott, fèl nem halott, ás embernek szâve
meg sem gondolt, amiket Isten kászâtett az Åt szeretåknek.
Nekènk azonban az Isten kijelentette az Å Szelleme àltal: mert
a Szellem mindeneket vizsgàl, mág az Istennek mályságeit is.
Mert kicsoda tudja az emberek käzèl az ember dolgait,
hanemha az embernek szelleme, amely åbenne van?
Azonkáppen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az
Istennek Szelleme. Mi pedig nem e vilàgnak szellemát vettèk,
hanem az Istenbål valã Szellemet; hogy megismerjèk azokat,
amiket Isten ajàndákozott nákènk. Ezeket prádikàljuk is, nem
oly beszádekkel, melyekre emberi bälcsesság tanât, hanem
amelyekre a Szent Szellem tanât; szellemiekhez szellemieket
szabvàn. Árzáki ember pedig nem foghatja meg az Isten
Szellemánek dolgait: mert bolondsàgok náki; meg sem ártheti,
mivelhogy szellemikáppen âtáltetnek meg. A szellemi ember
azonban mindent megâtál, de å senkitål sem âtáltetik meg. Mert
ki árte fel az Çrnak ártelmát, hogy megoktathatnà Åt?
Bennènk pedig Krisztus ártelme van.” Màtá 13:13-16, “Azárt
szãlok velèk páldàzatokban, mert làtvàn nem làtnak, ás
hallvàn nem hallanak, sem nem ártenek. Ás beteljesedák rajtok
Ásaiàs jävendäláse, amely ezt mondja: Hallvàn halljatok, ás ne
ártsetek; ás làtvàn làssatok, ás ne ismerjetek: Mert
megkäváredett e nápnek szâve, ás fèleikkel nehezen hallottak,
ás szemeiket behunytàk, hogy valami mãdon ne làssanak
szemeikkel ás ne halljanak fèleikkel, ás ne ártsenek szâvèkkel,
ás meg ne tárjenek, ás meg ne gyãgyâtsam åket. A ti szemeitek

pedig boldogok, hogy làtnak; ás a ti fèleitek, hogy hallanak.”
Jànos 8:42-44, “Monda azárt nákik Jázus: Ha az Isten volna a ti
atyàtok, szeretnátek Engem: mert Án az Istentål szàrmaztam ás
jättem; mert nem is Magamtãl jättem, hanem Å kèldätt Engem.
Miárt nem ártitek az Án beszádemet? Mert nem hallgatjàtok az
Án szãmat. Ti az ärdäg atyàtãl valãk vagytok, ás a ti atyàtok
kâvànsàgait akarjàtok teljesâteni. Az emberälå volt kezdettål
fogva, ás nem àllott meg az igazsàgban, mert nincsen åbenne
igazsàg. Mikor hazugsàgot szãl, a sajàtjàbãl szãl; mert hazug,
ás hazugsàg atyja.” Ezekbål az Iràshelyekbål nyilvànvalã, hogy
senki ember änmagàtãl nem hallhatja meg Istent. Az arra valã
kápesságet Isten kell hogy adja neki. Màtá 16:17, “Ás felelván
Jázus, monda náki: Boldog vagy Simon, Jãnànak fia, mert nem
test ás vár jelentette ezt meg náked, hanem az Án mennyei
Atyàm.” Ha ezeket a verseket ässzerakjuk, akkor làtjuk, hogy
az embereknek csupàn egy csoportjuk van, ás az egy nagyon
kèlänleges embercsoport, akik kápesek meghallani azt, amit a
Szellem mond valamennyi korban. Egy kèlänleges csoport az,
amely megkapja a kijelentást minden kor szàmàra. Ez a
csoport Istentål van, mert az a csoport, amelyik nem hallhatja,
az nem Istentål van. (Jànos 8:42-44.) Az a csoport, amely tudja
hallani ás hallja is azt, amit a Szellem mond, ás annak
kijelentását megkapja, ez a csoport az I. Korinthus 2:6-16-ban
van leârva. Åk azok, akikben megvan az Istennek a Szelleme.
Åk azok akik Istentål szèlettek. Åk be vannak keresztelve az
Çr Jázus Krisztus testábe, az Å Szelleme àltal. Åk meg vannak
keresztelve a Szent Szellem àltal.
Annak árdekáben, hogy mág tovàbb kibontsuk azt, amit
áppen mondtunk, ás mellette màs Iràshelyeket is hasznàljunk,
melyeket gondolatainkban kellene tartanunk akkor, amikor
arrãl beszálènk, hogy ki az, aki meg van keresztelve a Szent
Szellemmel, názzèk meg, hogy mit mondott Jázus a Jànos 6:45-
ben, “Meg van ârva a prãfátàknàl: ÁS MINDNYÀJAN Istentål
tanâtottak lesznek.” De lapozzunk el az Ásaiàs 54:13-hoz,
ahonnan ez az idázet szàrmazik, ás ahol ezt mondja, “Ás ässzes
gyermekeid az Çrtãl tanâtottak lesznek.” Az ÄSSZES ami
Istentål van, Istennek a GYERMEKEI. Ilyen mãdon a
bizonyâtáka Isten igaz gyermekánek lenni, (akire a Szellem
ràszàllt ás benne lakozik) ismát ki van fejezve çgy, mint az akit
a Szent Szellem tanât az Igáre.
Most kezdheted làtni azt, hogy a nyelveken szãlàs miárt
nem bizonyâtáka a Szent Szellemmel valã keresztságnek.
Egyetlen egy korban sem azt mondja, hogy “akinek nyelve van,
mondja meg, hogy mit mond a Szellem.” Ez fálre teszi a
nyelveken szãlàst, annak magyaràzatàt, a prãfáciàt, stb. mint
bizonyâtákot. A bizonyâták annak MEGHALLÀSA, amit a
Szellem mond. A Szellem beszál. Igen, a Szellem tanât. Ez
pontosan az, amit Jázus mondott, hogy Å tenni fog amikor

eljän. Jànos 14:26, “Å mindenre megtanât benneteket, ás
mindent eszetekbe juttat, amit Án mondtam nektek.” Ás ez
pontosan az, ami tärtánt. Ez az, ahogy az Evangáliumok ârva
lettek. Azok az emberek a Szent Szellem àltal felidázták az å
emlákeikben azokat a Beszádeket, amit Jázus szãlt. Ez az,
amiárt az Evangáliumok annyira pontosak. Azok täkáletesek.
A Szellem azonban nem csupàn minden dolgot eszèkbe
juttatott, hanem mág tovàbb is tanâtotta åket abban az
igazsàgban, ami màr nekik megvolt. Ez az, ahogy Pàl
megkapta az å kijelentáseit. Ezzel kapcsolatban ezt mondta,
“Tudtotokra adom pedig atyàmfiai, hogy az az evangyáliom,
melyet án hârdettem, nem ember szerint valã; mert án sem
embertål vettem azt, sem nem tanâtottak arra, hanem a Jázus
Krisztus kijelentáse àltal.” Gal. 1:11-12. Åt a Szent Szellem
tanâtotta.
Egy napon, amikor Jázus a fäldän volt, egy bizonyos
fontos ember eljätt hogy meglàtogassa Åt. Ez az ember azt
mondta, “Rabbi, mi tudjuk, hogy te egy Istentål kèldätt
tanâtã vagy.” De figyeljátek meg, hogy Jázus fálbeszakâtotta
åt. Odafordult Nikodámushoz ás azokat a szavakat, melyeket
szãlt âgy lehetne kifejezni, “Án NEM vagyok tanâtã. Án a
bænárt valã Àldozati Bàràny vagyok. Án teszem lehetåvá az
çjjàszèletást az Án Szellemem àltal. De van egy Eljävendå,
Aki a Tanâtã. Å a Szent Szellem.” Amikor Jázus a fäldän volt,
akkor Å çgy jätt, mint a Bàràny, ás mint a Prãfáta. Amikor
azonban visszajätt a gyèlekezetre az Å Szelleme àltal, akkor
Å a Tanâtãvà vàlt.
Ás minden kor szàmàra mi ugyanazt az igazsàgot halljuk.
gyèlekezeteknek.” De csak egy Szellemmel betältätt ember
hallhatja meg az adott kor szàmàra adott kijelentást. Senki
màs nem hallhatja. Nem uram. Nem hallhatjàk, mert pontosan
ez az, amit Pàl mondott az I. Korinthus 2:6-16-ban.
Most ez fel kellene hogy vidâtson benneteket. Van egy
nagyon kèlänäs tanâtàs a levegåben, amely sok fálreártást, ás
neház árzáseket okoz. Mert amikor a pènkäsdiek azt mondjàk,
hogy neked KELL szãlnod nyelveken, màskápp nem lettál
megkeresztelve a Szent Szellemmel, akkor vagy megtagadnak
olyan nagy embereket mint Knox, Moody, Taylor, Goforth ás
màsokat, hogy åk nem vetták a Szent Szellemet, vagy pedig azt
àllâtjàk, hogy azok titkon beszáltek nyelveken, ás nem voltak
tudatàban annak, hogy mi tärtánik. Nos, ez nem igaz. Nem
uram. Ez egy nagy hiba. A nyelveken szãlàs nem a Szent
Szellemmel valã betältättságnek bizonyâtáka. Ez egyszeræen az
I. Korinthus 12-ben emlâtett kilenc megnyilvànulàsnak egyike.
Nincs olyan Iràshely, amely azt mondja, hogy te a Szent
Szellemet nyelveken szãlva veszed, vagy hogy a Szent
Szellemet nyelveken szãlàs àltal veszed. Azt azonban mondja,

hogy “Miutàn betältekeztek a Szent Szellemmel, szãltak
nyelveken,” kásåbb pedig azt mondja, hogy åk prãfátàltak.
Manapsàg sok ember käzätt magàtãl ártetådånek van
tekintve az, hogy mindenki, aki àllâtja hogy nyelveken szãlàs
àltal vette a Szent Szellemet, az egy valãdi Szellemi nyelven
beszál. Ez azonban nem âgy van, mert sok ember egy ismert
nyelven beszál, de egy helytelen szellem befolyàsa alatt. Most
mondjuk, hogy mi egy ässzejävetelen vagyunk, ás minden
ember szãl nyelveken. Honnan tudhatod azt, hogy melyik nyelv
van a Szellemtål, ás melyik van az ärdägtål? Voltam a
bàlvànyimàdãk käzätt, ahol az å varàzslãik várt ittak egy
emberi koponyàbãl, nyelveken szãltak ás megmagyaràztàk, ás
prãfátàltak. Mág ârni is tudnak nyelveken. Most ha nyelveken
szãlàs a bizonyâtáka a Szent Szellem vátelánek, akkor minden
nyelvnek Istentål kellene lennie. De a nyelveken szãlàs
bizonyâtákàt vallã emberek beismerták, hogy van hamis ás
igazi nyelveken szãlàs, hiszen Istennek van az igazi, Sàtànnak
pedig a hamis. Âgy tehàt az án kárdásem, “Ki tudja, hogy
melyik a valãdi? Ki ártette a nyelvet ahhoz, hogy megtudja,
hogy mi lett szãlva? Kinek van meg a felismerás ajàndáka arra,
hogy tudja?” Most amikor mi megkapjuk ezeket a vàlaszokat,
akkor lesz nekènk valami, amin tovàbbmegyènk, addig
azonban talàlgatnunk kell a nyelvek forràsàt. Most azutàn
làthatjàtok, hogy ha a nyelveken szãlàs bizonyâtákàt
tàmasztjàtok alà, ás nem tudjàtok hogy mi lett mondva, akkor
vágèl elárkeztek egy olyan helyre, ahol minden egyes nyelvnek
Istentål kell lennie. Ez azutàn odavezetne bennènket, hogy
elhigyjèk, hogy az ärdäg nem tud nyelveken szãlni. Ez nem âgy
van; nem, egy percig se. Bàrmely kèlfäldän lávå igaz
misszionàrius tudja igen jãl, hogy az ärdägäk beszálnek màs
nyelveken, ás án tapasztalatbãl ugyanezt tudom.
Pènkäsdi teolãgusok elismerik, hogy nincs nekik
semmilyen Szentâràs szerinti bizonyâtákuk arra, hogy az
emberek nyelveken szãlnak, amikor keresztelve vannak a
Szent Szellem àltal. Elismerik, hogy åk erre az Apostolok
Cselekedeteiben bemutatott tapasztalatokbãl kävetkeztetnek,
ahol az emberek ätbål hàrom alkalommal szãltak nyelveken.
Ás a Szentâràs bizonyâtáka nálkèl azt is àllâtjàk, hogy kátfajta
nyelveken szãlàs van. Az egyik az a nyelv, amit akkor szãlsz,
amikor veszed a Szent Szellemet, ás ez a ‘bizonyâták’, mâg
kásåbb ha hiszel, akkor veheted a nyelveken szãlàs ajàndákàt,
amely àltal gyakran szãlhatsz. Azonban, mondjàk åk, ha
egyszer màr szãltàl nyelveken a Szent Szellem vátelánek
bizonyâtákakánt, akkor esetleg çjra màr soha nem fogsz szãlni.
Mág egyszer çjra nagyon szeretnánk tudni, hogy ez hol
talàlhatã az Igáben. Ha pedig nincs benne, akkor Isten ezt nem
szãlta, ás jaj annak, aki hozzàtesz az Igáhez. Van azonban
valami az Igáben errål a támàrãl, amit åk teljesen figyelmen

kâvèl hagynak. I. Korinthus 13. Ez pedig embereknek ás
angyaloknak nyelvát emlâti. Ezek pedig ismert ás ismeretlen
nyelvek lennánek. Modern pènkäsdiek ezt àllâtjàk, hogy åk
vehetik a Szent Szellemet çgy, hogy ismeretlen, vagy angyali
nyelven szãlnak. Åk a szekeret kätik a lã elá, mert az
Apostolok màsodik rászáben az emberek egy olyan täkáletes
dialektusban beszáltek, melyet mág a hitetlenek is hallottak ás
ártetták.
Most ha Isten hallgat, akkor jobb ha mi is hallgatunk. De
ha Å szãl, akkor jobb, ha mi is szãlunk, ás azt mondjuk, amit Å
màr mondott. Å elmondta nekènk a bizonyâtákot, illetve azt,
hogy mi fog tärtánni, miutàn megkeresztelkedtènk a Szent
Szellemmel, ez pedig az lesz, hogy eljän hozzànk a Tanâtã ás
megtanât velènk minden igazsàgot. De ez a Tanâtã egy BELSÅ
tanâtã, ás nem egy kèlså tanâtã. Ha a Szellem nem lett volna
bent, akkor te nem hallottad volna az igazsàgot, ás nem
fogadtad volna azt be kijelentás àltal mág akkor sem, ha a nap
minden percáben azt hallottad volna. Ez volt a belèl lakozã
Szellemnek jele Pàl napjaiban. Azok, akik betältekeztek a
Szent Szellemmel, åk hallottàk az Igát, elfogadtàk azt ás
azàltal áltek. Azok, akikben nem volt meg a Szellem, åk csupàn
çgy hallottàk azt, mint testi emberek, åk rossz ártelmezást
adtak neki ás bænbe mentek.
Minden korban, (ás minden kor a Szent Szellemnek a
kora az igaz hâvå szàmàra)_mondom, minden korban ugyanaz
volt a bizonyâták. Akikben megvolt a Szellem, a Tanâtã, åk
hallottàk az Igát, ás a bennèk lávå Szellem vette az Igát, ás
megtanâtotta azt (kijelentette) szàmukra; ás åk voltak az a
csoport, amely hallotta a hârnäkät ás az å èzenetát, vette azt
ás álte azt.
Án tudom, hogy nagy a kâsártás arra, hogy utaljunk
pènkäsdnek napjàra, ás arra a napra is, amikor a Szent
Szellem leszàllt Kornálius hàzàban ás azutàn çgy mutatta be
azt a kát azonos megtapasztalàst, mint a Szent Szellemmel
valã Keresztság bizonyâtákàt. De a hallgatãk mind a kát
alkalommal ártetták a nyelveken szãlàst. Ez egy tàvoli kiàltàs a
mai modern pènkäsdi ässzejävetelek bàbeli zærzavaràtãl. Ás ha
ez nem lenne elág arra, hogy ràvegyen bennènket az effále
okoskodàsok elhagyàsàra, akkor mit teszènk, ha
ässzetalàlkozunk azzal a tánnyel, hogy olyan emberek, akik
soha nem szãltak nyelveken, de mágis megvan az å áletèkben a
màsik nyolc megnyilvànulàs, olyanok mint a bälcsesság
beszáde, szellemek felismeráse, ismeret beszáde, hit, gyãgyâtàs
ás mág csodatevás is? Ás ez a megfigyelás mág árdekesebb
annak fányáben, hogy a nyelveken szãlàs a kilenc ajàndák
käzèl a legkisebb; âgy amikor làtjuk, hogy emberek nem
szãlnak, ás soha nem is szãltak nyelveken, ás mágis nagyobb
ajàndákokat hasznàlnak, mint azok akik szãlnak nyelveken,

akkor az ilyen tanâtàsokat mág teljesebben figyelmen kâvèl kell
hagynunk, mint elåtte.
Âgy hàt làthatjàtok, hogy nem engedhetjèk meg magunknak
azt, hogy olyat mondjunk, amit a Biblia nem mondott. Amikor
az Iràs arra tanât bennènket hogy a Szent Szellem munkàja, ás
az Àldott Szemály megnyilvànulàsa az, hogy elhozza minden
kor igazsàgàt az adott kor igaz magja szàmàra, akkor tudjuk,
hogy a Szellemnek benne kell lakoznia a szemályben, màskápp
nem fogadhatja be az adott idåre szãlã igazsàgot. Àmen. Ez
pontosan helyes. Ás ha ezek a korok bàrmit is kihoznak, akkor
az bizonyos, hogy ezt az igazsàgot kihozzàk ás hordozzàk.
Most mielått elhagynànk ezt a támàt, nagyon vilàgosan ki
akarom fejezni azt, hogy mi a Szent Szellem Keresztságe az
Igánek megfelelåen. Ez nem án szeritem van, ás nem te
szerinted. Ennek az “Igy szãl az Çr” szerint kell lennie,
màskápp hamisan vagyunk vezetve. Àmen.
Elåszär is figyeljátek meg, hogy az án ässzejäveteleimen,
amikor befejeztem egy evangálizàciãs szolgàlaton a
prádikàlàst, vagy valamilyen tanâtàsi èzenetet, akkor kivetem
a hàlãt, ás vàlaszra invitàlom az embereket. Megkárem åket,
hogy jäjjenek elåre ás vegyák a Szent Szellemet. A pènkäsdi
baràtaim, amikor halljàk ezt tålem, akkor azt hiszik, hogy án
arra hâvom az embereket, hogy jäjjenek elåre, ás
keresztelkedjenek meg a Szent Szellemmel, mert åk màr çjjà
vannak szèletve. Âgy amikor felkárem azokat, akik be vannak
tältekezve a Szellemmel hogy jäjjenek ás foglalkozzanak
azokkal, akik vàlaszoltak a Szellem váteláre valã felhâvàsra,
akkor ezek a dràga lelkek elåresietnek, ás olyan mãdon
foglalkoznak az emberekkel, mint hogy biztatjàk åket, hogy
engedjenek Istennek ás higgyenek a nyelveken szãlàs
árdekáben. Ez nagymártákæ zavarodottsàgot okozott, ás án el
szeretnám mondani nektek pontosan, hogy mi a szàndákom.
Azt akarom, hogy a bænäs jäjjän elåre, ás szèlessen çjjà, ami a
Krisztus testábe valã bekeresztelás a Szent Szellem àltal, ez
pontosan az, ami pènkäsdkor tärtánt, amikor a gyèlekezet
çtjàra lett indâtva. Màs szavakkal a Szellemtål valã szèletás a
Szent Szellemmel valã igazi megkeresztelkedás. Ez egy ás
ugyanaz.
Most felismerem, hogy ez itt egy pillanatra zavarã lesz,
minthogy legtäbb ember tudja, hogy án egy baptista
prádikàtorkánt lettem beiktatva, ás szilàrdan kijelentettem,
hogy a baptistàk eltávesztetták ezt, amikor azt mondjàk, hogy
veszed a Szent Szellemet AMIKOR hiszel, mert ez nem âgy van.
Te veszed Åt “MIÃTA hittál.” Apcsel. 19:2-6. “Monda nákik:
vajon vettetek-á Szent Szellemet, minekutàna hâvåkká lettetek?
Azok pedig mondànak náki: såt inkàbb azt sem hallottuk, hogy
ha vagyon-á Szent Szellem. Ás monda nákik: mire
keresztelkedtetek meg tehàt? Azok pedig mondànak: a Jànos

keresztságáre. Monda pedig Pàl: Jànos megtárásnek
keresztságável keresztelt, azt mondvàn a nápnek, hogy Aki å
utàna jävendå, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus
Jázusban. Mikor pedig ezt hallàk, megkeresztelkedánek az Çr
Jázusnak neváre. Ás mikor Pàl reàjok vetette kezát, szàlla a
Szent Szellem åreàjuk: ás szãlnak vala nyelveken, ás
prãfátàlnak vala.” Âme itt van. Pàl azt kárdezte, “Vettátek
MINEKUTÀNA, NEM AMIKOR hittetek.” Ás ez nagy
kèlänbság itt, mert MIUTÀN hiszènk, utàna vesszèk. Efázus
1:13. egy pontos szãbeli ismátláse annak, ami Efázusban tärtánt
az Apcsel. 19. szerint, “Akiben ti is bâztatok, MIUTÀN
hallottàtok az igazsàgnak Beszádát, a ti èdvässágetek
Evangáliumàt: Akiben, MIUTÀN hittetek, (nem amikor
hittetek) el is lettetek pecsátelve az âgáretnek Szent
Szellemável.” Most itt van az, amit mondani akarok.
Modernistàink käzèl tçl sokan, ás mág az (çgynevezett)
fundamentalistàink käzèl is tçl sokan hisznek az èdvässágre
çgy, hogy azt egy bizonyos meghatàrozott idåre teszik amit sok
esetben çgy hâvnak, hogy “däntáshozàs”, ás ezt çgy hâvjàk,
hogy Krisztus elfogadàsa, vagy çjjàszèletás. Nos, Krisztust
elfogadni azt jelenti, hogy elfogadni az Å Szellemát. Elfogadni
az Å Szellemát azt jelenti, hogy çjjàszèletni. Elfogadni az Å
Szellemát, azt jelenti, hogy megkeresztelkedni a Szent
Szellemmel. Àmen. Ezek az emberek hisznek. Ez csodàlatos.
De åk ott megàllnak. Te akkor veszed a Szent Szellemet,
MIUTÀN hiszel. Ez mindig âgy volt, ás âgy is lesz. Az
çtbaigazâtàsnak legelså szavait Páter mondta Pènkäsdkor,
amikor azt mondta, “Tárjetek meg ás keresztelkedjetek meg
mindnyàjan Jázus Krisztus Neváben a bænäknek bocsànatàra
ás veszitek a Szent Szellem ajàndákàt, mert náktek szãl az
âgáret, a ti gyermekeiteknek, ás mindenkinek akik messze
vannak, ás mindazoknak, akiket az Çr a mi Istenènk elhâv.”
Ezek a rendelkezásek käzvetlen vàlaszkánt árkeztek
Pátertål arra vonatkozãlag, ami Pènkäsdkor tánylegesen
tärtánt. Az tärtánt, hogy Isten a Jãel szerint kiäntätte minden
testre a megâgárt Szent Szellemet. Nem lett kiäntve, illetve
megadva azelått az idå elått. Ez volt az. De mostantãl kezdve
ENNEK bænbànat àltal, ás az Çr Jázus Krisztus Neváben valã
megkeresztelkedás àltal kellett jännie, ás azutàn Isten màr
käteles volt betälteni azokat, akik jättek. Páter, vagy
bàrmelyik az apostolok käzèl soha nem azt mondta, hogy “Çjjà
kell szèletned, ás azutàn Szellemmel betältekezni.”
Hogy ez a Szent Szellem váteláre vonatkozã
megtapasztalàs mintàja, figyeljátek meg gondosan a kävetkezå
alkalmat, amikor a Szellem ràszàllt az emberekre. Apostolok
cselekedetei 8:5-17, “Azutàn Filep bement Samària vàrosàba, ás
prádikàlta nekik a Krisztust. A sokasàg pedig egy szâvvel-
lálekkel figyelmeze azokra, amiket Filep mondott hallvàn ás

làtvàn a jeleket, melyeket cselekedák. Mert sokakbãl, akikben
tisztàtalan lelkek voltak, nagy hangon kiàltva kimenánek, sok
gutaètätt ás sànta pedig meggyãgyula, ás lån nagy äräm abban
a vàrosban. Egy Simon nevæ ember pedig màr elåbb gyakorolta
abban a vàrosban az ärdägi tudomànyt ás elàmâtotta Samària
nápát, magàt valami nagynak àllâtvàn: Kire mindnyàjan
figyeltek, kicsinytål nagyig, mondvàn: ez az Istennek ama nagy
ereje! Azárt figyeltek pedig rà, mert sok idån àt az ärdägi
mesterságekkel elàmâtotta åket. De miutàn hittek Filepnek, aki
az Isten orszàgàra ás Jázus Krisztus neváre tartozã ärvendetes
dolgokat hârdeti vala, megkeresztelkedánek mind a fárfiak,
mind az asszonyok. Ás Simon maga is hæn, ás
megkesztelkedván Fileppel tarta: ás làtvàn, hogy jelek ás nagy
eråk lesznek, àlmálkodik vala. Mikor pedig meghallottàk a
Jeruzsàlemi apostolok, hogy Samària bevette az Isten Igáját,
elkèldák azokhoz Pátert ás Jànost: kik mikor lementek,
känyärägtek árettèk, hogy vegyenek Szent Szellemet: mert mág
senkire azok käzèl nem szàllott rà, csak meg voltak keresztelve
az Çr Jázus Neváre. Akkor kezeiket reàjuk veták, ás vånek
Szent Szellemet.” A 12. versnek megfelelåen, ÅK HITTÁK AZ
IGÁT. Azutàn meg lettek keresztelve az Çr Jázus Neváben. De
mindezek ellenáre, a 16. versnek megfelelåen, åk MÁG NEM
VETTÁK A SZENT SZELLEMET. Csak akkor vetták a Szent
Szellemet, MIUTÀN hittek ás helyesen megkeresztelkedtek. Ez
az a pontos minta, amint azt Páter az Apcsel. 2:38-39-ben
bemutatja.
Egy màsik olyan Iràshely, amely csodàlatos vilàgossàgot
vet erre, a Galata 3:13-14-ben talàlhatã, “Àtkozott mindenki,
aki a fàn fègg: hogy az Àbrahàm àldàsa Krisztus Jázusban
legyen a pogànyokon, hogy (arra a cálra, hogy) a Szellem
âgáretát elnyerjèk hit àltal.” Most semmi esetre nem lehet azt
mondani, hogy “Az Àbrahàm àldàsa” az çjjàszèletás, ás a
“Szellem âgárete” a Szent Szellem Keresztságe kát kèlänàllã
esemány lenne. Mert a Szentâràs âgy olvashatã: “Jázus meghalt
a kereszten, ás a halàlnak, meg feltàmadàsnak segâtságável
Àbrahàm àldàsa ràszàllt a Pogànyokra, elhagyva a zsidãkat.
Ez azárt tärtánt, hogy a Szellem a Pogànyok rendelkezásáre
àllhasson.”
A megártáse ezeknek amiket áppen elmondtam az a
letisztàzàsa annak az oknak amiárt a tanulãk nem talàltak soha
olyan helyet, ahol Pàl ezt mondta volna, “Szèlessetek çjjà, ás
AZUTÀN tältekezzetek be Szent Szellemmel.” Åk feltátelezták,
hogy âgy van, ás sajàt ártelmezásèket tetták hozzà, mellyel azt
mondattàk, DE AZ IRÀS NEM MONDJA EZT. Jázus sem
mondta ezt soha. Názzátek meg a Jànos 7:37-39-et, ás olvassàtok
most megártássel. “Az ènnepek utolsã, nagy napjàn Jázus felàllt
ás âgy kiàltott; Ha valaki szomjçhozik, jäjjän Hozzàm, ás igyon.
Aki hisz Ánbennem, amint az Iràs mondta, az å bennsejábål álå

vâznek folyãi fognak ämleni. (De ezt Å a SZELLEMRÅL
mondta, Melyet azok, akik Åbenne hisznek, venni fognak: mert
a Szent Szellem mág nem adatott meg: mivel Jázus mág nem
dicsåèlt meg.) Most itt fálreárthetetlenèl ás hangsçlyozottan azt
mondja, hogy a hâvå amikor hitben Jázushoz jän ás iszik, akkor
belåle álå vizeknek folyãi fognak ämleni. Ez pedig ezt a
megtapasztalàst Pènkäsdre helyezi. Most mialatt ezt a
gondolatot emlákezetènkben tartjuk, olvassuk a Jànos 4:10. ás
14. verseket. “Ha ismernád Istennek az ajàndákàt, ás azt hogy
Ki az aki hozzàd beszál, hogy Adj Nekem inni: akkor te kárted
volna Åt, ás Å adott volna neked álå vizet. De aki abbãl a vâzbål
iszik amelyet Án adok neki, az soha nem szomjçhozik meg:
hanem az a vâz, amelyet Án adok neki, az åbenne äräk áletre
fakadã vâznek kçtfejává lesz.” Ugyanaz az álå vâz van
megemlâtve, de ez alkalommal nem folyãnak van nevezve,
hanem àrtázi kçtnak. Ez az, ahol az emberek a hibàt elkävetik.
Mivel ez kçtnak ás folyãnak van nevezve, åk azt gondoljàk,
hogy az egyik helyen ez a Szellem àltal adott äräk álet, mâg a
màsik helyen, ahol az egy folyãnak van nevezve, (egy nagy
dinamizmusra utalva), hogy ennek kell a Szellemnek lennie,
amely most az eråvel valã felruhàzàsra van adva. De nem âgy
van. Ez egy ás ugyanaz. A Szellem az, amely áletet ás eråt ad, ás
amely Pènkäsdkor jätt.
De mi okozta ezt a fálreártást? A vàlasz, “A
MEGTAPASZTALÀS.” Mi megtapasztalàsok alapjàn, ás nem
az Ige alapjàn jàrunk. Tegyátek fálre a megtapasztalàst, mint a
ti máråzsinãrotokat. Csak egyetlen fèggåãn van, csak egyetlen
vonalzã, ás az az IGE. Most figyeljetek nagyon, ás ragadjàtok
meg ezt. Páter azt mondta, “Tárjetek meg, ás keresztelkedjetek
meg a Jázus Krisztusnak Neváben a bænäk bocsànatàra, ás
veszitek a Szent Szellem ajàndákàt.” Pàl azt mondta, “Vettátek
a Szent Szellemet MIÃTA hisztek?” A mi problámànk egásze
áppen itt van. Az emberek megbànjàk az å bæneiket,
megkeresztelkednek vâzben, DE NEM MENNEK TOVÀBB, ÁS
NEM VESZIK A SZENT SZELLEMET. TE A SZENT
SZELLEM VÁTELE FELÁ HISZEL. A Jázusba vetett hit egy
lápás a megfelelå irànyba, ami a Szent Szellem felá van. De az
emberek megàllnak ott. Addig mennek, amâg a vâz van, ás
azutàn megàllnak. Åk hisznek, ás azutàn megàllnak. A Biblia
nem azt mondja, hogy te akkor veszed AMIKOR hiszel. Hanem,
“vettátek a Szent Szellemet MIÃTA hittetek?” A pontos ás szã
szerinti fordâtàs âgy szãl: “Vettátek, minekutànna elåzåleg
hittetek, a Szent Szellemet?” Az emberek hisznek ás azutàn
megàllnak. Nem akkor veszed a Szent Szellemet, amikor hiszel
Å-BENNE ás amikor bænt vallottàl. Te tovàbbmász ás veszed a
Szent Szellemet. Làtjàtok ezt? Ez az ami helytelen a mi
fundamentalistàinkkal. Nincs erejèk, mert käzvetlenèl
Pènkäsd elått megàllnak.
Olyanok åk, mint Izràel gyermekei, akik kijättek

Egyiptombãl, ás megàlltak käzvetlenèl az Âgáret Fäldje elått.
Most Izràelnek azok a gyermekei Egyiptomot kb. kátmilliãan
hagytàk el. Mindnyàjan egyètt utaztak, mindannyian làttàk
Istennek csodàit, mindannyian ugyanabbãl a mannàbãl ás a
megvert sziklàbãl jävå vâzbål rászesèltek, mindannyian
ugyanazt a felhåt kävetták nappal ás ugyanazt a tæzoszlopot
ájszaka, de CSAK KETTEN árták el az Igáret Fäldját. CSAK
KETTEN VOLTAK IGAZ, ILLETVE VALÃDI HIVÅK. Ez
pontosan âgy volt, mivel az Ige elmondja nekènk, hogy a
täbbiek meghaltak a hitetlenság miatt; ás åk a hitetlenság
miatt nem láphettek be. (Zsidãk 3:19) Ás mivel hogy ez âgy van,
ás csupàn KETTEN LÁPTEK BE, akkor a täbbiek nem voltak
igaz hâvåk. Mi tette a kèlänbságet? Ketten megmaradtak az
Igánál. Amikor a tâz kámnek inàba szàllt a bàtorsàga Kàdes
Barneànàl, akkor Jãzsuá ás Kàleb nem ingadoztak, mert åk
hitták az Igát ás azt mondtàk, “Mi täbb mint kápesek vagyunk
arra, hogy elfoglaljuk a fäldet.” Tudtàk, hogy megtehetik, mert
Isten azt mondta, “Án odaadtam nektek a fäldet.” Miutàn
mindazok az Izràeliek làttàk Istennek az ereját, jãsàgàt ás
szabadâtàsàt, åk mágsem láptek be a nyugalomba, ami a Szent
Szellemnek a jelkápe. Âgy most màr làthatjàtok, hogy nagyon
kevesen fognak hinni vágig, az Isten Szellemánek váteláig.
Rendben van, idàig màr eljutottunk. Most tovàbb akarok
menni, ás amikor ezt teszem, tudom, hogy árzáseket fogok
felkorbàcsolni. De ez valami, amiárt án nem vagyok felelås. Án
Istennek, az Å Igájánek, ás azoknak az embereknek vagyok
felelås, akikhez Isten engem kèldätt. Nekem mindabban
hæságesnek kell lennem, amit Å ad nekem, hogy mondjam.
A Jànos 6:37, ás 44, ezt mondja, “Mindenki, akit az Atya
Nekem ad, Hozzàm fog jänni; ás aki Hozzàm jän, Án azt
semmikáppen nem utasâtom el. Senki nem jähet Hozzàm, ha az
Atya nem vonja åt: Ás Án åt feltàmasztom az utolsã napon.”
Jànos 1:12-13, “Ás akik Åt befogadtàk, azoknak Å hatalmat
adott, hogy Isten fiaivà legyenek, mágpedig azoknak, akik az Å
neváben hisznek, akik nem vártål, sem nem a testnek
akaratàtãl szèlettek, ás nem ember akaratàtãl, HANEM
ISTENTÅL SZÈLETTEK.” Efázus 1:4-5, “Amikáppen Å
kivàlasztott bennènket Åbenne a vilàg megalapâtàsa elått,
hogy mi szentek ás feddhetelenek legyènk Åelåtte. Szeretet
àltal eleve elhatàrozta, hogy minket a Maga fiaivà fogad Jázus
Krisztus àltal az Å akaratjànak jãkedve szerint.” Most análkèl,
hogy tçlsàgosan belebonyolãdnànk az Isten korlàtlan
hatalmassàgànak támàjàba, (mert ez änmagàban egy känyvet
igányelne), hadd mutassak itt most rà ezen versek alapjàn,
hogy Jázus Krisztus ugyançgy vàlasztja az Å sajàt
menyasszonyàt, ahogy a fárfiak vàlasztjàk az å
menyasszonyukat manapsàg. Ma a menyasszony nem dänti el
egyszeræen azt, hogy egy bizonyos fárfit fárjáèl fogad. Nem

uram. A vålegány az, aki dänt ás egy bizonyos asszonyt
menyasszonyàul vàlaszt. (Jànos 15:16, “Nem ti vàlasztottatok
Engem; hanem Án vàlasztottalak benneteket.”) Most Isten
Igájánek megfelelåen a menyasszony ki lett vàlasztva a vilàg
megalapâtàsa elått. A menyasszonynak ezt a kivàlasztàsàt
Änmagàban hatàrozta el. Efázus 1:9. Ás a Rãma 9:11-ben ezt
mondja, “Hogy az Isten szàndáka a kivàlasztàst illetåen
megàlljon.” Ezt semmilyen màs mãdon nem olvashatod. Isten
szâvánek szàndáka, äräkkávalã szàndáka az volt, hogy az Å
SAJÀT vàlasztàsa szerint vegyen egy menyasszonyt, ás ez a
szàndák Änmagàban volt, ás mivel Å äräkkávalã, ezárt ez a
vilàg megalapâtàsa elått el lett rendelve.
Most figyeljetek nagyon ás làssàtok meg ezt. Mielått mág
egy foltnyi csillagpor volt; mielått mág Isten Isten volt (Isten az
imàdatnak a cálja, ás senki nem volt mág ott, aki Åt imàdta
volna, âgy Å abban az idåben csak lehetságesen volt Isten.) ás Å
csak mint äräkkávalã Szellem volt ismert, a menyasszony màr
benne volt az Å gondolataiban. Igen, benne volt. A
menyasszony látezett az Å gondolataiban. Ás mi a helyzet
Istennek azokkal a gondolataival? Azok äräkkávalãak, nem?
Istennek äräkkávalã gondolatai! Hadd kárdezzelek meg
benneteket, “Az Isten gondolatai äräkkávalãak?” Ha ezt
làthatjàtok, akkor sok dolgot fogtok làtni. Isten vàltozhatatlan
mind lányegáben, mind pedig viselkedásáben. Mi ezt màr
tanulmànyoztuk ás bebizonyâtottuk. Isten vágtelen az Å
kápesságeiben, ezárt Neki, mint Istennek mindentudãnak kell
lennie. Ha pedig Å mindentudã, akkor Å nem most tanul, ás
mág Änmagàval sem tart tanàcsot, ás Å soha nem tesz hozzà az
Å ismeretáhez. Ha Å hozzà tud tenni az Å ismeretáhez, akkor Å
nem mindentudã. A legtäbb, amit mondhatnànk, hogy Å majd
mindentudã lesz. De ez nem Iràs szerint valã. Å
MINDENTUDÃ. Neki soha nem volt semmirål egy çj
gondolata, mert az Å ässzes gondolatai mindig is meg voltak,
ás mindig meg is lesznek, ás màr a kezdettål fogva tudja a
váget, mert Å Isten. ILYEN MÃDON ISTENNEK A
GONDOLATAI ÄRÄKKÁVALÃAK. AZOK VALÃSÀGOSAK.
Nem egyszeræen olyanok mint egy ember àltal kászâtett
tervrajz, amelyet egy napon valãsàggà ás alakkà vàltoztatnak,
hanem azok màr valãsàgosak ás äräkkávalãak, ás Istennek
rászei.
Názzátek meg, hogy ez mikánt mækädik. Istennek mindig is
meg voltak az Å gondolatai Àdàmrãl. Àdàm, mint az Å
gondolatai, mág nem lett kifejezve. A Zsoltàrok 139:15-16, ad
nektek errål egy kis elkápzelást, “Nem volt elrejtve elåtted az
án csontom, mikor titokban formàltattam ás idomâtattam
mintegy a fäld mályáben. Làttàk szemeid az án alaktalan
testemet, ás känyvedben ezek mind be voltak ârva: a napok is,
amelyekben formàltatni fognak; holott egy sem volt mág meg

käzèlèk.” Amint mondtam, ez nem Àdàmrãl lett megârva, de
ad nektek egy elkápzelást ás ismeretet arrãl, hogy a gondolat
ott volt az Å elmájáben, ás hogy az a gondolat äräkkávalã volt,
ás azt ki kellett fejezni. Âgy amikor Àdàm meg lett formàlva a
fäld poràbãl ás Isten megteremtette az å szellemi lányát, akkor
Àdàm Isten kifejezett gondolatàvà lett, ás azok az äräkkávalã
gondolatok most ki lettek nyilvànâtva.
Mehetnánk vágig az ávszàzadokon. Talàlunk egy Mãzest,
egy Jeremiàst, egy Keresztelå Jànost, ás mindegyikèk Isten
äräkkávalã gondolatainak kifejezásei voltak a maguk idejáben.
Azutàn eljutunk Jázushoz, a LOGOSZHOZ. Å volt a täkáletes
ás teljes kifejezett GONDOLAT ás Å lett çgy ismerve, mint az
Ige. Ez az, ami Å, ás mindäräkká LESZ IS.
Most azt mondja, hogy “Å vàlsztott ki bennènket ÅBENNE
(Jázusban) a vilàg megalapâtàsa elått.” Ez azt jelenti, hogy mi
ott voltunk ÅVELE Istennek az elmájáben ás gondolataiban a
vilàg megalapâtàsa elått. Ez a kivàlasztottak szàmàra egy
ÄRÄKKÁVALÃ minåságet ad. Te ettål nem tudsz elszakadni.
Hadd szçrjak be ide egy gondolatot. Mág a mi termászetes
szèletásènk is a kivàlasztàson alapul. A nåi petefászek sok-sok
petát hoz látre. De miárt van az, hogy egy bizonyos idåben egy
bizonyos pete jän le, ás nem egy màsik? Ás azutàn a hâm
spermàk käzèl minden ismert ok nálkèl egy bizonyos sejt
kapcsolãdik a petáhez, mâg a täbbiek, melyek ugyanolyan
kännyedán kapcsolãdhattak volna, vagy arra egy jobb
lehetåságèk kânàlkozott volna, de mágsem tettek çgy, hanem
elpusztultak. Mindezek mägätt van egy intelligencia,
màskáppen mi hatàrozza meg azt, hogy a baba fiç, vagy làny,
szåke, barna, vilàgos, vagy sätát szemæ lesz, stb. Mindezekkel a
gondolatokkal az elmátekben gondoljatok Jãzsuára ás Kàlebre.
Nem mondta Jázus a Jànos 6:49-ben, hogy “A ti atyàitok
mannàt ettek a pusztàban ás meghaltak?” Azok a szèlåk akik
meghaltak, szèkságszeræen azoknak az embereknek az åsatyjai
voltak, akikhez Jázus beszált. Åk elpusztultak, noha termászet
szerint benne voltak az Isten kivàlasztàsàban çgy, mint Jãzsuá
ás Kàleb Szellemileg.
De menjènk tovàbb. Ezek a kivàlasztottak Istennek nem
csupàn äräkkávalã gondolatai voltak, akiknek testben ki
kellett fejezådnièk az å megfelelå idejèkben, hanem ugyanezek
a kivàlasztottak egy màsik návvel is nevezve vannak. Rãma
4:16, “Azárt hitbål, hogy kegyelembål legyen; hogy erås legyen
az âgáret az egász magnak; nemcsak a tärványbål valãnak,
hanem az Àbrahàm hitábål valãnak is, aki mindnyàjunknak
atyànk.” Rãma 9:7-13, “Sem nem mindnyàjan fiak, akik az
Àbrahàm magvàbãl valãk; hanem: Izsàkban neveztetik náked a
te magod. Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az
âgáret fiait tekinti magul. Mert âgáretnek beszáde ez: Ez idå
tàjban eljäväk, ás Sàrànak fia lesz. Nem csak pedig, hanem

Rebeka is, ki egytål fogant máháben, Izsàktãl a mi atyànktãl:
(mert mikor mág meg sem szèlettek, sem semmi jãt vagy
gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kivàlasztàs szerinti
vágzáse megmaradjon, nem cselekedetekbål, hanem az
elhâvãtãl;) Megmondatott náki, hogy: a nagyobbik szolgàl a
kisebbiknek. Mikáppen meg van ârva: Jàkãbot szerettem,
Ázsaut pedig gyælältem.” Galata 3:16, “Az âgáretek pedig
Àbrahàmnak adattak ás az å magvànak. Nem mondja: ás a
magvaknak, mint sokrãl; hanem mint egyrål. Ás a te
magodnak, aki a Krisztus.” Galata 3:29, “Ha pedig Krisztusái
vagytok, tehàt az Àbrahàm magva vagytok, ás âgáret szerint
äräkäsäk.” A Rãma 4:16. szerint çgy talàljuk, hogy Isten egy
Biztos Igáretet adott Àbrahàm ÄSSZES magjànak, Pàl pedig
änmagàt ás az ässzes hâvåt ez alà a megjelålás alà helyezi, mert
azt mondja, “Àbrahàmnak, aki MINDNYÀJUNK atyja.”
Ezutàn tovàbbmegy nem csupàn leszækâtve ezt a
meghatàrozàst, hanem inkàbb vágárványesâtve azt, mivel a
Galata 3-ban å a MAGOT (egyes szàm) Jázussal azonosâtotta,
ás çgy szàmâtotta a “gyermekek magjàt”, mint az âgáret
gyermekeit, az âgáretet pedig çgy, mint aminek a
“kivàlsztàshoz” van käze, illetve “az Isten kivàlsztàsàhoz.” Ás
ez pontosan az, amit mi mondunk. Ezek azok, akik a Kiràlyi
Magbãl valãk, ás Istennek kivàlasztottai; Åk az eleve
elrendeltek, az Isten àltal elåre ismertek, ás åk benne voltak
Istennek elmájáben, ás az Å gondolataiban. Nagyon vilàgosan
megfogalmazva, Krisztusnak Igaz Menyasszonya benne volt
Istennek az elmájáben äräkká, noha mindaddig nem lettek mág
kifejezve, amâg valamennyi meg nem jelent a meghatàrozott, ás
elrendelt idåszakban. Amint minden tag elåjätt, çgy az KI
LETT FEJEZVE, ás elfoglalta helyát a testben. Âgy ez a
menyasszony szã szerint a MONDOTT IGE MAG
MENYASSZONYA. Ás noha meghatàrozàsàban nånemæ, mágis
“Krisztus testánek” is nevezve van. Ez nagyon nyilvànvalã,
hogy âgy kell neveztetnie, mert a menyasszony Åbenne lett
eleve elrendelve, ás ugyanabbãl a forràsbãl jätt, ás äräkkávalã
volt Åvele, ás most kinyilvànâtja Isten egy sok tagbãl àllã
testben, amikáppen egykor Isten EGY TAGBAN volt
kinyilvànâtva, mágpedig a mi Urunk, Jázus Krisztusban.
Most azutàn mi eljutunk itt egy vágkävetkeztetásre.
Amikáppen az äräkkávalã Logosz (Isten) a Fiçban volt
kinyilvànâtva, ás Jázusban lakozott az Istenság teljesságe
testileg, ás ez az Äräkkávalã maga az Atya volt testben
megnyilvànulva, ezàltal pedig elnyerte a Fiçsàg câmát, áppen
çgy mi, akik äräkkávalãak voltunk az Å gondolataiban, ás
amikor sorra kerèltènk, akkor a sok tagbãl àllã, Mondott Ige
Maggà lettènk testben kinyilvànâtva, ás ezek az äräkkávalã
gondolatok most testben megnyilvànulva Istennek a fiai,
áppçgy, ahogy nevezve vagyunk. MI NEM AZ
ÇJJÀSZÈLETÁS ÀLTAL VÀLTUNK MAGGÀ, HANEM MI

MAGOK VOLTUNK, ÁS EZÁRT SZÈLETTÈNK ÇJJÀ, MERT
CSAK A KIVÀLASZTOTTAK TUDNAK ÇJJÀSZÈLETNI.
Mivel mi MAG VOLTUNK, âgy ez az oka annak, hogy meg
lehettènk elevenâtve. A MAGTALANSÀGBAN nincs semmi
ami megelevenedhetne.
Tartsàtok ezt gondosan az emlákezetetekben. Most vegyèk
a kävetkezå lápást. A megvàltani szã azt jelenti, hogy
visszavàsàrolni. Visszaàllni az eredeti tulajdonoshoz. Isten az
Å halàla àltal, a kiontott vár VISSZAVÀSÀROLTA AZ Å
SAJÀTJÀT. Å visszavàsarolta a Mondott Ige Mag
Menyasszonyàt. “Az Án juhaim halljàk az Án hangomat (az
Igát) ás åk kävetnek Engem.” Te mindig is bàràny voltàl. Te
soha nem voltàl egy disznã, vagy egy kutya, amely bàrànnyà
lett vàltoztatva. Az ugyanis lehetetlen, mivel minden fajta álet
ugyanazt a fajtàt hozza látre, ás nincs vàltozàsa a
páldànyoknak. Amikáppen mi Istennek gondolataiban voltunk
ás azutàn ki lettènk fejezve testben, çgy el kellett hogy
árkezzen egy nap, amikor mi meghallottuk az Å hangjàt (az
Igát), ás amikor hallottuk azt a hangot, akkor ràjättènk, hogy a
mi Atyànk hâv bennènket, ás felismertèk, hogy mi Istennek a
fiai vagyunk. Mi hallottuk az Å hangjàt ás çgy kiàltottunk fel,
ahogy a tákozlã fiç is, “Ments meg engem, Ãh Atyàm. Án
visszatárek Hozzàd.”
Istennek egy fia hosszç ideig mehet, mielått felismeri, hogy
å egy fiç. Valãjàban sok igaz Keresztány olyan, mint annak a
kis sasnak a tärtánete, amely egy tyçk alatt lett kikeltve. Ti
tudjàtok, hogy a sas az igaz hâvånek egy jelkápe. Nos, egy
paraszt elvett egy sasnak a fászkábål egy tojàst ás odahelyezte
azt egy tyçk alà. A megfelelå idåben minden tojàs kikelt a tyçk
alatt. A kiscsirkák ragyogãan boldogultak az anyatyçkkal, de a
kis sas nem tudott megbirkãzni a kotyogàssal ás a
szemátcsomãban valã álelem utàni kapirgàlàssal. Valahogy
ugyan sikerèlt a megálhetását biztosâtania, de nagyon ässze
volt zavarodva minden dologban. Egy napon azonban egászen
fentrål a levegåbål az anyasas amely a tojàst tojta, ászrevette a
fäldän a kis sast. Hatalmas sebesággel elindult lefelá, ás teljes
hangerejável vijjogott fel, hogy repèljän fel ás talàlkozzon vele.
Az mág soha nem hallott egy saskiàltàst elåtte, de amikor az
elså vijjogàst meghallotta, akkor valami felbolydult benne, ás
sãvàrgott hogy kitärjän åfelá. De fált megprãbàlni. Az anya
çjra kiàltott neki, hogy emelkedjen fel a szálben ás kävesse åt.
Å visszakiàltott, hogy fál. Az anya mág egyszer hâvta, ás
kiàltott, hogy prãbàlja meg. Szàrnyaival verdesve felkèzdätte
magàt a levegåbe, ás az å anyjànak kiàltàsàra vàlaszolva
elszàrnyalt a kák ágbe. Làtjàtok, å mindig sas volt. Egy kis
ideig çgy viselkedett, mint egy csirke, de nem tudott
megelágedni. Amikor azonban meghallotta a nagy sasnak
hangjàt, akkor elárkezett az å sajàt helyáre. Ás ha Istennek egy

igaz fia egyszer meghallja a Szellem kiàltàsàt az Ige àltal,
akkor å ugyançgy fel fogja ismerni azt, hogy ki å, ás odarohan
a Nagy Prãfáta Sashoz, hogy äräkká Vele èljän a mennyei
helyeken Krisztus Jázusban.
MOST JÄN A MI DIADALMAS CSÇCSKÄVÈNK a Szent
Szellem Keresztságável kapcsolatban. Galata 4:4-7, “Mikor
pedig eljätt az idånek teljesságe, kibocsàtotta Isten az å Fiàt,
aki asszonytãl lett, aki tärvány alatt lett, hogy a tärvány alatt
levåket megvàltsa, hogy elnyerjèk a fiçsàgot. Minthogy pedig
fiak vagytok, kibocsàtotta az Isten az Å Fiànak Szellemát a ti
szâveitekbe, aki ezt kiàltja: Abba, Atya. Azárt nem vagy täbbá
szolga, hanem fiç; ha pedig fiç, Istennek äräkäse is Krisztus
àltal.” Âme itt van. Jázus Krisztus megnyilvànult, meghalt a
kereszten, ás elvágezte a Megvàltàst (visszaàllâtotta az eredeti
tulajdonos szàmàra a vàsàrlàs eszkäze àltal, illetve hogy
kifizette az àrat) ás ezàltal ELHELYEZETT BENNÈNKET,
MINT FIAKAT. Å nem fiakkà tett bennènket, mert mi màr az
Å fiai voltunk, hanem elhelyezett bennènket, mint fiakat; mivel
mindaddig, amâg mi a vilàgban voltunk, a testben, addig
minket nem lehetett az Å fiaikánt elismerni. Minket az ärdäg
tartott fogsàgban. De mi annak ellenáre fiak voltunk. Ás
hallgassàtok meg ezt: ÁS MIVEL FIAK VAGYTOK, AZÁRT
ISTEN ELKÈLDTE AZ Å FIÀNAK SZELLEMÁT A TI
SZIVETEKBE, AKI ÀLTAL ÂGY KIÀLTOTOK, ATYÀM,
ATYÀM.” Kikre szàllt le a Szellem pènkäsdkor? A fiakra. Ás
Korintusban? A fiakra, mialatt åk HALLOTTÀK AZ IGÁT.
Mi a Szent Szellem Keresztságe? Ez az, amikor a Szellem
Bemerât táged Krisztusnak a testábe. Ez az çjjàszèletás. Ez
Istennek a Szelleme, amikor bejän ás betält táged, miutàn te
bænt vallottàl, (màr hallottad az Å Igáját) ás
megkeresztelkedtál vâzben, mint a jã lelkiismeretnek keresáse
Isten irànt.
Amit mi ápp az imánt bemutattunk, azt sokkal kännyebb
lenne mindenki szàmàra megárteni, ha mindenki hinná az
Istenság egyságánek tanâtàsàt. Mivel az Istenságben nem hàrom
szemály van, hanem EGY. Ilyen mãdon mi NEM çgy vagyunk
çjjàszèletve, hogy elåszär bejän a Jázus Áletánek Szelleme, ás
azutàn erre kävetkezåen jän be a Szent Szellem, hogy nekènk
eråt adjon. Ha ez igaz lenne, akkor miárt nem tiszteljèk az
Atyàt azàltal, hogy nem adunk Neki rászt a mi teljes
èdvässágènkben, mert ha az èdvässág az Çrtãl van, ás mellette
mág hàrom Çr van, akkor Å (az Atya) szintán kell hogy tegyen
valamit. De bizonyosan làtni lehet, hogy Jázus ezt nagyon
vilàgossà tette, hogy Å, ás egyedèl Å volt az, Aki Isten, ás Å, ás
egyedèl Å az, Aki bejän a hâvåbe. A Jànos 14:16, azt mondja,
hogy az Atya el fog kèldeni egy màsik Vâgasztalãt. De a 17. vers
azt mondja, hogy Å (Jázus) lakozik velèk ás kásåbb Neki
kellene BENNÈK lennie. A 18. versben azt mondja, hogy Å fog

eljänni hozzàjuk. A 23. versben, amikor a tanâtvànyokhoz
beszált, ezt mondta, “Mi (az Atya ás a Fiç) hozzà fogunk
jänni.” Ilyen mãdon az Atya, a Fiç ás a Szent Szellem
mindnyàjan bejännek egy idåben, mert EZ EGY SZEMÁLY,
amint magàban foglalja az Istenságet. Az eset Pènkäsdkor
kävetkezett be. A Szellemnek nincs kát eljävetele, hanem csak
egy. A baj az, hogy az emberek nem ismerik a valãdi igazsàgot,
ás åk Jázusban egyszeræen a bænäk bocsànatàárt hisznek, de
soha nem mennek tovàbb, hogy vegyák a Szellemet.
Mielått lezàrom ezt a támàt, tudom, hogy van egy kárdás a
gondolataitokban. Azt akarjàtok tudni, hogy án hiszek-e az
elåre látezás tanâtàsàban. Án ugyançgy nem hiszek a lelkek
elåre látezásánek mormon tanâtàsàban, mint ahogy nem hiszek
a lelkek reinkarnàciãjàban ás a lálekvàndorlàsban sem.
Legyetek itt ãvatosak ás làssàtok meg ezt. Nem a szemály az,
amely äräkre elåre elrendelve Istentål jän, HANEM AZ IGE,
ILLETVE A MAG. Errål van szã. Egászen rágen ott, tçl
messzire ahhoz, hogy az emberi ártelem felfoghatnà, az
Äräkkávalã Isten az Å äräkkávalã gondolataival elgondolta ás
elhatàrozta. “JÀKOBOT SZERETTEM, DE ÁZSAUT
GYÆLÄLTEM, (Rãma 9:13) ÁS MÁG MEG SEM SZÈLETTEK,
SEM JÃT, SEM GONOSZT MÁG NEM TETTEK.” Làtjàtok, a
GONDOLAT volt az, ás azutàn az a gondolat ki lett fejezve, ás
Isten visszavàsàrolta Jàkãbot, mert egyedèl Jàkãb volt a MAG.
Egyedèl Jàkãbban volt meg a mag; ez volt az, amiárt å tisztelte
a szèletási jogot, ás Istennek a szävetságát. Ha te igaz mag
vagy, akkor meg fogod hallani az Igát; a Szellem be fog táged
merâteni Krisztusnak a testábe, betält ás felhatalmaz táged, ás
azutàn te venni fogod a napjaid ás korod szàmàra szãlã Igát.
Làtjàtok tehàt, hogy az igazi bizonyâták mennyire vilàgossà
vàlik akkor, amikor az Ige ki van jelentve a szàmotokra?
Figyeljátek meg azt is, hogy Jázus volt a Kiràlyi Mag. Å egy
emberi testben ált. Amikor a Szellem szãlâtotta Åt (a
Megnyilvànult-Ige Gondolatot), akkor Å elment a Jordànhoz ás
ott megkeresztelkedett a vâzben. Az Igánek valã engedelmesság
àltal a Szent Szellem ràszàllt ás a hang ezt mondta, “Ez az Án
szerelmes Fiam, Åt hallgassàtok.” A hang nem azt mondta,
hogy “Ez lett az Án Fiam,” Jázus màr a Fiç VOLT. A Szent
Szellem Åt, ama Fiç àllàsba helyezte be mindannyiunk elått.
Azutàn ilyen mãdon betältekezve (ás ugyanez a mãdszer
maradt Pèkäsdkor ás azutàn is mindig), Å egy bemutatott
eråvel jàrt, Istenrål ás Istentål a teljes kijelentást váve azokra a
napokra.
Most mi folytonosan azt mondtuk, hogy a Szent
Szellemmel valã megkeresztelkedás igazi bizonyâtáka a hâvå
szàmàra az, hogy veszi az arra a korra szãlã Igát, amelyben å
ál. Hadd mutassam ezt meg nektek nagyon vilàgosan.
A Jelenásek 2. ás 3. fejezetáben bemutatott Hát Kor magàba

foglalja a Pogànyok Teljesságánek teljes idåszakàt, illetve azt
az egász idåt, amelyben Isten a Pogànyokkal foglalkozik
èdvässágre. Kivátel nálkèl minden egyes korban ugyanazt a
dolgot mondja az èzenet nyitàsakor ás zàràsakor valamennyi
kor szàmàra. “Az (efázusi, szmirnai, pergamumi, tiatirai,
szàrdiszi filadelfiai, laodiceai) hârnäknek ârd meg: Ezeket a
dolgokat mondja Å, stb. stb.”Âkinek van fèle (egyes szàm)
hallja meg, hogy mit mond a Szellem a gyèlekezeteknek.”
Figyeljátek meg itt, hogy Jázus (a Szellem àltal) MINDEN
korban CSAK EGY szemályhez fordul az Igável kapcsolatban
az adott kor szàmàra. Minden kor szàmàra csak EGY hârnäk
kapja meg azt, amit a Szellem mondani akar a kor szàmàra, ás
ez az EGY HIRNÄK a kèldätt az igaz gyèlekezethez. Isten
kápviseletáben beszál kijelentás àltal a “gyèlekezetek”-hez, az
igazihoz ás a hamishoz is. Az èzenet azutàn mindenkihez ki
van sugàrozva. Annak ellenáre azonban, hogy mindenki
szàmàra sugàrozva van, akik az èzenet hatãsugaràba kerèlnek,
az èzenetet egyenkánt csak egy bizonyos arra minåsâtett
csoport fogadja be, egy bizonyos mãdon. Ennek a csoportnak
minden egyes szemálye olyan, akinek megvan az a kápesságe,
hogy meghallja azt, amit a Szellem mond a hârnäkän keresztèl.
Azok, akik halljàk, åk nem az å sajàt magàn ártelmezásèket
veszik, nem is egy olyan csoport, amely az å kollektâv
kijelentását veszi, HANEM MINDEN EGYES SZEMÁLY
HALLJA ÁS ELFOGADJA AZT, AMIT A HIRNÄK MÀR
ISTENTÅL MEGKAPOTT.
Most ne gondoljàtok ezt kèlänäsnek, hogy ez a helyzet,
hiszen Pàl fektette le ezt a mãdszert az Istennek keze alatt.
Egyedèl Pàlnak volt meg az å napjainak teljes
kinyilatkoztatàsa, ás ez nyilvànvalãvà vàlt a täbbi apostollal
valã talàlkozàsa àltal is, akik elismerták, hogy Pàl volt a
Pogànyok Prãfáta-Hârnäke azon napok szàmàra. Figyeljátek
meg az Igáben valã tányleges àbràzolàs àltal azt is, hogy
amikor Pàl Àzsiàba kâvànt menni, akkor Isten megtiltotta neki,
mert a bàrànyok (az Å gyermekei) Macedãniàban voltak, ás åk
(a macedãniak) meg fogjàk hallani azt amit a Szellem mondani
akar Pàlon àt, mâg az Àzsiàban lávå emberek nem fogjàk
meghallani.
Minden egyes korban nekènk ugyanez a minta. Ez az,
amiárt a vilàgossàg egy Isten àltal adott hârnäkän àt jän egy
bizonyos terèletre, ás azutàn attãl a hârnäktål szãrãdik szát a
vilàgossàg a täbbiek szolgàlatàn àt, akik hæságesen tanâtva
lettek. De persze azok käzèl, akik kimennek, nem mindenki
tanulja meg azt, hogy mennyire szèkságes, hogy CSAK azt
szãljàk, amit a hârnäk szãlt. (Emlákezzetek arra, hogy Pàl
figyelmeztette az embereket arra, hogy csak azt mondjàk, amit
å mondott, I. Korinthus 14:37, “Ha bàrki azt gondolja
änmagàrãl, hogy å prãfáta, vagy szellemi, akkor vegye

tudomàsul, hogy azok a dolgok melyeket án nektek ârok, azok
AZ ÇR PARANCSOLATAI. Mi? Istennek az Igáje tåletek jätt
ki? Vagy csak hozzàtok jätt?”) Åk hozzàtesznek itt, vagy
elvesznek emitt, ás az èzenet màr hamarosan nem tiszta, ás az
ábredás elhal. Mennyire figyelnènk kell arra, hogy EGY hangot
halljunk, hiszen a Szellemnek csak egy hangja van, amely
Istennek a hangja. Pàl figyelmeztette åket arra, hogy azt
mondjàk, amit å mondott, áppçgy, ahogy Páter is tett.
Figyelmeztette åket arra, hogy MÁG Å (PÀL) SEM
vàltoztathatott meg egy szãt sem abbãl, amit å kijelentás àltal
adott. Ãh, hogy mennyire fontos meghallani Istennek a hangjàt
az Å hârnäkán àt, ás azutàn azt mondani a gyèlekezeteknek,
ami nekik adva lett.
Remálem, hogy most màr kezditek ezt làtni. Most talàn meg
tudjàtok árteni azt, hogy miárt nem ártek egyet a
fundamentalistàkkal ás a pènkäsdiekkel. Nekem az Igáhez kell
ragaszkodnom azon a mãdon, ahogy az Çr azt kijelentette.
Most nem árintem az egászet. Ahhoz egy kèlän känyvre lenne
szèkság, de az Çr segâtságável mindezekben a támàkban mi sok
prádikàciãt, hangszalagokat ás èzeneteket fogunk venni azárt,
hogy segâtsènk nektek megárteni ás ässzeilleszteni az egász
Szentâràst.
“Akinek van fèle, hallja meg, hogy mit mond a Szellem
valamennyi kor gyèlekezetei szàmàra.” Minden korban ugyanaz
volt a kiàltàs. Halljàtok meg, hogy mit mond a Szellem. Ha te
Keresztány vagy, akkor vissza fogsz tárni arra, amit a Szellem
tanât, azaz ennek a kornak az Igájáhez. Minden kor hârnäke azt
az Igát fogja prádikàlni. Minden friss ás igazi ábredás azárt lesz,
mert az emberek visszatárnek az å koruk szàmàra adatott
Igáhez. Minden kor szàmàra ez a szemrehànyàs, “Elhagytàtok
Istennek az Igáját. Tárjetek meg, ás jäjjetek vissza az Igáhez.” A
Biblia elså känyvátål (a Teremtás Känyvátål) kezdve az utolsã
känyváig (a Jelenásek känyváig) Isten nemtetszásánek csak egy
oka van_hogy elhagytàk az Igát; ás kegyei visszaszerzásáre csak
egy orvossàg van_vissza az Igáhez.
Az Efázusi Korban, ás ebben a korban is, tovàbbà minden
korban, amit szemlálènk, làtni fogjuk, hogy ez igaz. Az utolsã
korban pedig, amely a mi korunk, az Ige elsätâtását fogjuk
talàlni, a teljes hitehagyàst, amely a nagy nyomorçsàgban fog
vágzådni.
Ha te igaz mag vagy, ha igazàn meg vagy keresztelve a
Szent Szellemmel, akkor jobban fogod ártákelni az Å Igáját,
mint a te szèkságes fizikai tàplàlákodat, ás arra fogsz
vàgyakozni, hogy MINDEN Ige àltal álj, amely Istennek
szàjàbãl szàrmazik.
Ez az án åszinte imàm mindannyiunk szàmàra; hadd
halljuk meg azt, amit a Szellem hoz az Igábål szàmunkra ma.
PERGAMUMI GYÈLEKEZETI KOR 141
ÄTÄDIK FEJEZET
A PERGAMUMI GYÈLEKEZETI KOR
Jelenásek 2:12-17.
A Pergamumbeli gyèlekezet angyalànak ârd meg: Ezt

mondja Å, Akinál a kátálæ áles kard van:
Tudom a te dolgaidat, ás hogy hol laksz, ahol a Sàtàn
kiràlyi száke van; ás az Án Nevemet megtartod, ás az Án
hitemet nem tagadtad meg Antipàsnak, az Án hæságes
màrtâromnak napjaiban sem, aki megäletett nàlatok, ahol a
Sàtàn lakik.
De van valami kevás panaszom ellened, mert vannak ott
nàlad, akik a Bàlàm tanâtàsàt tartjàk, aki Bàlàkot tanâtotta,
hogy vessen botrànykävet az Izràel fiai elá, hogy egyenek a
bàlvànyàldozatokbãl, ás paràznàlkodjanak.
Âgy azok is nàlad vannak, akik a Nikolaitàk tanâtàsàt
tartjàk, amit gyæläläk.
Tárj meg, ha pedig nem, ellened megyek hamar, ás vâvok
azok ellen szàmnak kardjàval.
Akinek van fèle, hallja meg, hogy mit mond a Szellem a
gyèlekezeteknek: a gyåzedelmesnek enni adok az elrejtett
mannàbãl ás adok annak egy fehár kävecskát, ás a kävecskán
çj ârott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja.
PERGAMOSZ
Pergamum (egy åsi náv) Mysiàban helyezkedett el, egy

hàrom folyã àltal äntäzätt terèleten, melyek käzèl az egyik
kapcsolatban volt a tengerrel. Àzsia egyik legelåkelåbb
vàrosakánt àbràzoltàk. A kultçra vàrosa volt, melynek
Alexandria utàn a màsodik legnagyobb känyvtàra volt. Ennek
ellenáre ez a nagy bænäk vàrosa volt, àtadva Aesculapius
imàdatànak kicsapongã ceremãniài szàmàra, akit åk egy álå
kâgyã formàjàban imàdtak, melyet a templomban tartottak ás
tàplàltak. Ebben az äntäzätt ligeteknek, käzsátànyoknak ás
parkoknak gyänyäræ vàrosàban ált az odaszentelt hâvåknek
egy kicsiny csoportja, akiket nem bolondâtott el a szápságnek
làtszata, ás akik visszaborzadtak attãl a sàtàni imàdattãl,
amely betältätte azt a helyet.
A KOR
A Pergàmumi Kor kärèlbelèl hàromszàz ávig tartott
Krisztus utàn 312-606-ig.
A HÂRNÄK
Felhasznàlva a mi Istentål kapott szabàlyunkat valamennyi

kor hârnäkánek a kivàlasztàsàra, ás ez pedig, mi azt a szemályt
vàlasztjuk, akinek a szolgàlata leginkàbb megfelel az elså
hârnäk, Pàl szolgàlatànak, âgy habozàs nálkèl kijelentjèk, hogy
a pergamumi hârnäk Martin. Martin 315-ben szèletett
Magyarorszàgon. Áletánek munkàssàga azonban
Franciaorszàgban volt, ahol pèspäkkánt dolgozott Tours
vàrosàban ás a-kärèl. 399-ben halt meg. Ez a nagy szent egy
màsik csodàlatos Keresztánynek, az ârorszàgi Szent Patricknak
volt a nagybàtyja.
Martin çgy tárt meg Krisztushoz, mikäzben hivatàsos
katonakánt szolgàlt. Mialatt mág ebben a foglalkozàsban
teványkedett, egy nagyon figyelemremáltã csoda tärtánt.
Feljegyezták, hogy abban a vàrosban, ahol Martin
àllomàsozott, egy koldus fekèdt betegen az utcàn. A tál hidege
täbb volt, mint amit å elviselhetett, mivel nagyon szegányesen
volt ältäzve. Senki nem figyelt az å szèkságeire mindaddig,
amâg Martin arra nem jàrt. Làtva a szegány ember àllapotàt, ás
mivel nem volt egy kèlän ruhàzata, âgy levette az å
felsåkabàtjàt, kettá hasâtotta a kardjàval, ás kärbeburkolta azt
a fagyàs szálán levå emberen. A tåle telhetå legjobb mãdon
ellàtta, majd tovàbbment az çtjàn. Aznap ájszaka az Çr Jázus
megjelent neki egy làtomàsban. Ott àllt, mint egy koldus ás
Martin fál kabàtjàba volt beburkolãzva. Beszált hozzà ás ezt
mondta, “Noha Martin csak egy katekista, de å mágis
felältäztetett Engem a ruhàjàba.” Attãl az idåtål kezdve
Martin teljes szâvábål tärekedett, hogy az Urat szolgàlja. Álete
csodàk sorozatàvà vàlt, melyek Isten ereját nyilvànâtottàk ki.
Miutàn elhagyta a katonasàgot ás a gyèlekezet egyik
vezetåjává vàlt, felvett egy nagyon harcos àllàspontot a
bàlvànyimàdàssal szemben. Kivàgatta a ligeteket, lerombolta a
szobrokat, ás az oltàrokat. Amikor cselekedetei miatt
szembekerèlt a pogànyokkal, akkor ugyanolyan mãdon hâvta
ki åket, amint Illás a Baàl prãfátàit. Felajànlotta, hogy kässák
egy fa alsã oldalàhoz çgy, hogy amikor azt kivàgjàk, akkor az
szátnyomnà åt, ha csak Isten käzbe nem lápne, ás el nem
fordâtanà a fàt, mialatt zuhan. A fortályos pogànyok
odakätäzták åt egy fàhoz, amely egy hegynek oldalàn nått ki,
ás âgy biztosâtva volt, hogy a gravitàciã termászetes vonzàsa a
fa dålását çgy fogja látrehozni, hogy az szátnyomja åt. Áppen
amikor a fa elkezdett zuhanni, Isten hegynek fälfelá
kärbelendâtette azt minden termászetes tärvánnyel ellentátben.
A menekèlå pogànyok szát lettek nyomva, amikor a fa
náhànyukra ràzuhant.
A tärtánászek elismerik, hogy legkevesebb hàrom
alkalommal feltàmasztott halottakat a Jázus Neváben levå hit
àltal. Egy alkalommal egy halott csecsemåárt imàdkozott.

Elizeushoz hasonlãan å is ràfekèdt a babàra, ás imàdkozott.
Visszatárt az áletre ás egászságre. Egy màsik alkalommal
hâvtàk, hogy segâtsen egy testvár megszabadâtàsàn, akit
elvittek, hogy megälják a nagy èldäztetás idejáben.
Megárkezásekor azonban a szegány ember màr halott volt.
Felakasztottàk egy fàra. Teste álettelen volt, szemei pedig ki
voltak dèlledve. Martin azonban levette åt, ás amikor
imàdkozott, az ember vissza lett hozva áletre ás az å ärvendezå
csalàdjàhoz.
Martin soha nem fált az ellenságtål, fèggetlenèl attãl hogy
ki volt az. Ilyen mãdon egy alkalommal szemályesen akart
talàlkozni egy gonosz csàszàrral, aki sok Szent Szellemmel
betältätt szent halàlàárt volt felelås. A csàszàr nem
engedályezte a meghallgatàst, ezárt Martin elment, hogy
talàlkozzon a csàszàrnak egy baràtjàval, Damasussal, aki
Rãmànak egy kegyetlen pèspäke volt. A pèspäk azonban mivel
a hamis szålåtånek egy návleges keresztánye volt, nem akart
käzbenjàrni. Martin visszament a palotàba, de ekkor a kapuk
màr be voltak zàrva ás nem akartàk åt beengedni. Arcra borult
az Çr elått ás imàdkozott azárt, hogy be tudjon menni a
palotàba. Hallott egy hangot, amely azt parancsolta neki, hogy
àlljon fel. Amikor çgy tett, akkor làtta, hogy a kapuk sajàt
maguktãl kinyâltak. Besátàlt az udvarba. A gågäs uralkodã
azonban nem akarta a feját felá fordâtani, ás beszálni hozzà.
Martin çjra imàdkozott. Hirtelen egy tæz csapott ki a
trãnszákbål ás a boldogtalan csàszàr sebesen felugrott.
Bizonyos, hogy az Çr megalàzza a gågäst ás felmagasztalja az
alàzatost.
Akkora volt az å buzgãsàga az Çr szolgàlatàban, hogy az
ärdäg nagyon felbåszèlt. Az igazsàg ellenságei gyilkosokat
báreltek, hogy megälják Martint. Titkon a hàzàhoz jättek, ás
amikor meg akartàk älni, å kihçzta magàt ás szabaddà tette
torkàt a kard elått. Amikor elårelendèltek, Istennek az ereje
hirtelen visszaverte åket a szobàn àt. Annyira àthatotta åket a
szent ás fálelmetes lágkär, hogy nágykázlàb màszva
känyärägtek bænbocsànatárt, amiárt megkâsárelták elvenni az
áletát.
Amikor az Çr feltænå mãdon hasznàl embereket, akkor åk
tçlsagosan gyakran felfuvalkodnak ás gågässá vàlnak. De
Martinnal nem âgy volt. Å Istennek mindig egy alàzatos
szolgàja maradt. Egy este, amikor a szãszákre kászèlådätt, egy
koldus jätt az å tanulmànya käzben ás ruhàt kárt tåle. Martin
odairànyâtotta a koldust a vezetå diakãnusàhoz. A
felfuvalkodott diakãnus megparancsolta neki, hogy tàvozzon.
Erre å visszament, hogy beszáljen Martinnal. Martin felàllt ás
odaadta a koldusnak az å sajàt finomszävetæ käntäsát, ás
elrendelte a diakãnusnak, hogy hozzon neki egy màsik käntäst,
amely gyengább minåságæ volt. Aznap este, amikor Martin

prádikàlta az Igát, Istennek a nyàja egy làgy fehár izzã fányt
làtott a szemálye kärèl.
Az bizonyos, hogy ez egy nagy ember volt, ás egy igaz
hârnäke annak a kornak. Semmi màsra nem vàgyãdott, csak
hogy Istennek kedvezzen å egy nagyon odaszentelt áletet ált.
Soha nem tudtàk prádikàlàsra kásztetni addig, amâg elåszär
nem imàdkozott ás nem volt egy olyan szellemi àllapotban,
hogy a Szent Szellem àltal Istennek a teljes tanàcsàt tudja, ás
àtadja a Mennybål. Gyakran megvàrakoztatta az embereket,
amâg a teljes bizonysàgárt imàdkozott.
Ha valaki csupàn Martinrãl ás az å hatalmas szolgàlatàrãl
tud, akkor çgy gondolhatja, hogy a szentek èldäztetáse
csäkkent. De nem âgy volt. Åket az ärdäg mág mindig
pusztâtotta a gonoszok eszkäzein àt. Oszlopokhoz kätve
megágetták åket. Fejjel lefelá fàhoz szägelták åket, ás vad
kutyàkat eresztettek ràjuk, hogy azok tápják az å testèket ás
beleiket, ás âgy az àldozatok egy borzalmas szenvedás àltal
haltak meg. Vàrandãs mamàkbãl babàkat táptek ki ás
odadobtàk åket a disznãk elá. Asszonyok kebleit levàgtàk, ás
arra kányszerâtetták åket, hogy kiegyenesedve àlljanak, mialatt
minden szâvdobannàsra kilävelt a vár, amâg åk halàlba
merevedtek. A tragádia mág nagyobb volt, ha arra gondolunk,
hogy ez nem egyedèl a pogànyok cselekedete volt, hanem
sokszor az çgynevezett Keresztányek okoztàk, akik çgy
árezták, hogy Istennek tetszå dolgot cselekednek, amikor
elpusztâtjàk a keresztnek ezeket a hæságes katonàit, akik
kiàlltak az Ige ás a Szent Szellem irànt valã engedelmesságben.
Jànos 16:2, “A gyèlekezetekbål kirekesztenek titeket; såt eljän
az idå, hogy aki äldäkäl titeket, mind azt hiszi, hogy Isteni
tiszteletet cselekszik.” Màtá 24:9, “Akkor nyomorçsàgra adnak
majd benneteket, ás megälnek titeket ás gyæläletesek lesztek
minden náp elått az Án Nevemárt.”
A jelek ás csodàk, meg a Szellem ereje àltal Martin valãban
igazolva volt, mint annak a kornak a hârnäke. De nem csupàn
egy nagy szolgàlattal volt megajàndákozva, hanem å maga is
äräkre hæ maradt az Isten Igájáhez. Harcolt a szervezetek ellen.
A magas käräkben lávå bænäkkel szembeszegèlt. Diadalra
vitte az igazsàgot szãban ás cselekedetekben, ás a Keresztány
gyåzelemnek teljes áletát álte meg.
Egy áletrajzârã âgy ârt rãla. “Soha senki nem làtta åt
dèhäsnek, zavarodottnak, szomorçnak, vagy nevetve. Å mindig
ugyanolyan volt, ás valahogy çgy názett ki, mint aki tçl van a
halandãsàgon, ás arcàn egy fajta mennyei ärämät hordozott.
Krisztuson kâvèl soha semmi màs nem volt az ajkàn, szâváben
pedig csak jàmborsàg, bákesság ás szànalom. Gyakran zokogott
mág becsmárlåinek a bæneiárt is, akik åt a nyugalmàban ás
tàvollátáben vipera ajkakkal ás márgezett nyelvekkel
tàmadtàk. Sokan gyælälták åt olyan erányekárt, amely nekik

nem volt meg ás azt nem tudtàk utànozni; ás ã jaj! az å
legelkeseredettebb tàmadãi pèspäkäk voltak.”
KÄSZÄNTÁS
Jelenásek 2:12b, “Ezt mondja Az, Akinál a kátálæ áles kard

van.”
A harmadik gyèlekezeti kor èzenete kezd megjelenni. A
“Krisztus az Å gyèlekezetánek käzepette” feltàrulã
dràmàjànak harmadik jelenete kezd kinyilatkoztatni. A
trombitàhoz hasonlã hanggal a Szellem bemutatja a Pàratlan
Szemályt, “Akinál a kátálæ áles kard van!” Milyen hatalmasan
kèlänbäzik ez a bemutatàs attãl az idåtål, amikor Pilàtus
bemutatta Istennek a Bàrànyàt, Aki gçnyos bâborpalàstba volt
ältäzve, megverták, tävissel megkoronàztàk ás ezt mondtàk,
“Âme a ti Kiràlyotok!” Most a kiràlyi palàstban ás dicsåsággel
megkoronàzva àll ott a feltàmadott Çr, ‘Krisztus, Istennek az
ereje.’
Ezekben a szavakban, hogy ‘Akinál a kátálæ áles kard van’,
van az Istenságnek egy màsik kinyilatkoztatàsa. Az Efázusi
Korban idázzátek fel, hogy Å çgy volt megjelenâtve, mint a
Vàltozhatatlan Isten. A Szmirnai Korban çgy làtjuk Åt, mint
az EGYETLEN IGAZ Istent, ás mint Akin kâvèl nincs màs.
Most ebben a Pergamumi Korban az Å Istenságárål egy tovàbbi
kinyilatkoztatàs van, amint Å tàrsâtva van az áles kátálæ
karddal, amely Istennek az Igáje. Zsidã levál 4:12, “Mert
Istennek az Igáje eleven ás hatã ás álesebb minden kátálæ
kardnàl, amely elhatol a láleknek ás szellemnek, valamint az
âzeknek ás velåknek megoszlàsàig, ás felismeråje a
gondolatoknak ás a szâvek tartalmànak.” Efázus 6:17, “Ás
vegyátek a Szellem kardjàt, amely Istennek az Igáje.” Jelenásek
19:13, ás 15a, “Ás Å várrel àztatott ruhàba volt ältäzve: ás az Å
neve az Isten Igájánek hâvatik. Ás az Å szàjàbãl egy áles kátálæ
kard jå elå.” Jànos 1:1-3, “Kezdetben volt az Ige, ás az Ige
Istennál volt ás az Isten volt az Ige. Ugyanez (az Ige) kezdetben
Istennál volt. Mindenek Åàltala lettek teremtve ás Ånálkèle
semmi nem volt teremtve.” 1. Jànos 5:7, “Hàrman tesznek
bizonysàgot a Mennyben: az Atya, az Ige ás a Szent Szellem, ás
ez a hàrom EGY.”
Most làthatjuk az Å kapcsolatàt az Igável. Å AZ IGE. Ez
az, Aki Å. AZ Å NEVÁBEN LÁVÅ IGE.
A Jànos 1:1-ben, ahol ezt mondja, “Kezdetben volt az Ige,”
az eredet, amelybål mi az ‘Ige’ fordâtàsàt kapjuk a ‘Logosz’
melynek jelentáse ‘a gondolat, illetve fogalom.’ Ennek kettås
jelentáse van, ‘gondolat’ ás ‘beszád’. Most a kifejezett gondolat
az ‘szã’, illetve ‘szavak’. Hàt nem csodàlatos ez, ás gyänyäræ?
Jànos azt mondja, hogy Isten elkápzeláse Jázusban volt

kifejezve. Pàl pedig ugyazezt a dolgot mondja a Zsidã levál 1:1-
3-ban, “Minekutànna az Isten sok rendben ás sokfálekáppen
szãlott hajdan az atyàknak a prãfátàk àltal, ez utolsã idåkben
szãlott nákènk az Å Fia (a Logosz) àltal, Akit tett mindennek
äräkäsává, Aki àltal a vilàgot is teremtette, Aki az Å
dicsåságánek visszatèkräzáse, ás az Å valãsàgànak kápmàsa,
Aki hatalma Szavàval fenntartja a mindenságet, Aki minket
bæneinktål megtisztâtvàn èle a Felságesnek jobbjàra a
magassàgban.” Isten Jázus Krisztus szemályáben lett kifejezve.
Jázus volt Istennek a Kifejezett Kápmàsa. Ás a Jànos 1:14-ben
çjra ezt mondja, “Ás az Ige testtá lett ás käzättènk lakozott.”
Istennek maga a lánye testtá lett ás käzättènk lakozott. A nagy
Szellem-Isten, Akihez senki nem käzelâthetett, Akit senki nem
làthatott, ás nem szemlálhetett, most testben tàborozott, ás az
emberek käzätt lakozott, kifejezve Istennek a teljesságát az
emberek szàmàra. Jànos, 1:18, “Az Istent soha senki nem làtta;
az egyszèlätt Fiç, Aki az Atya kebeláben van, Az jelentette ki
Åt.” Isten, Aki alkalmankánt felhå àltal, vagy tæzoszlop àltal
nyilvànâtotta ki az Å jelenlátát çgy, hogy fálelem tàmadt az
emberek szâváben; ez az Isten, Akinek szâv jellemzåi csak
beszádek kinyilatkoztatàsa àltal lettek ismerttá táve a
prãfátàkon keresztèl, most Immànuellá vàlt (Isten velènk)
Änmagàt kijelentve. A “kijelenteni” szã gäräg eredetibål van
kiváve, melyet gyakran çgy ártelmezènk mint exegázis, ami azt
jelent, hogy alaposan megmagyaràzni, ás vilàgossà tenni. Ez az,
amit az Álå IGE, Jázus tett. Å elhozta Istent hozzànk, mert Å
Isten volt. Å olyan täkáletes tisztasàggal nyilatkoztatta ki
szàmunkra Istent, hogy Jànos ezt mondhatta Rãla az I. Jànos
1:1-3-ban, “Ami kezdettål fogva vala, Amit hallottunk, (a
Logosz jelentáse beszád) Amit szemeinkkel làttunk, Amit
szemláltènk, ás kezeinkkel illettènk, az Áletnek Igájárål. (Ás az
Álet megjelent ás làttuk ás tançbizonysàgot teszènk Rãla ás
hârdetjèk náktek az Äräk Áletet, Amely az atyànàl vala ás
megjelent nákènk;) amit hallottunk ás làttunk, hârdetjèk
náktek, hogy náktek is käzässágetek legyen velènk, ás pedig a
mi käzässágènk az Atyàval ás az Å Fiàval, a Jázus Krisztussal.”
Amikor Isten igazàn ki lett jelentve, akkor Å ki lett nyilvànâtva
a testben. “Aki Engem làtott, az làtta az Atyàt.”
Most az elåbb a Zsidã levál 1:1-3-ban mi megjegyeztèk,
hogy Jázus Istennek a kifejezett kápmàsa volt. Å Isten volt,
amint kifejezte Änmagàt emberben az ember szàmàra. De van
mág valami màs felismerni valã is ezekben a versekben,
kèlänäsen az elså ás màsodik versekben. “Minekutàna az Isten
sok rendben ás sokfálekáppen szãlott hajdan az atyàknak a
prãfátàk àltal, ez utolsã idåkben szãlott nákènk az Å Fia
àltal.” Szeretnám, ha ászrevennátek, hogy a Bibliàtoknak
margãjàn làthatã egy helyesbâtás. Az “àltal” szã nem helyes
fordâtàs. Ennek “BAN”-nak kellett volna lennie. Nem “àltal”-
nak. Helyesen tehàt âgy olvashatã “Isten szãlt hajdan az

atyàkhoz a prãfátàkBAN az Ige eszkäze àltal.” I. Sàmuel 3:21b,
“Mert az Çr kijelentette Magàt Sàmuelnek Silãban az Çr Igáje
àltal.” Ez täkáletesen bemutatja az I. Jànos 5:7-et, “A Szellem
ás az Ige EGY.” Jázus kinyilatkoztatta az Atyàt. Az Ige
kinyilatkoztatta az Atyàt. Jázus volt az Álå Ige. Dicsåság
Istennek, Å mág ma is az Álå Ige.
Amikor Jázus a fäldän volt, akkor Å ezt mondta, “Nem
hiszitek azt, hogy Án az Atyàban vagyok, ás az Atya
Ánbennem? A beszádeket, amelyeket nektek szãlok, nem
Magamtãl szãlom; hanem az Atya, Aki Bennem lakozik, Å
vágzi a cselekedeteket.” Jànos 14:10. Itt teljesen nyilvànvalãan
be van mutatva az, hogy Istennek täkáletes megnyilvànulàsa a
Fiçban, a Benne lakozã Szellem àltal volt, megnyilvànâtva
Igáben ás cselekedetekben. Ez pontosan az amit mi mindvágig
tanâtottunk. Amikor a menyasszony vissza fog tárni, azárt,
hogy az Ige menyasszonya legyen, akkor ugyanazokat a
cselekedeteket fogja produkàlni, melyeket Jázus is produkàlt.
Az Ige Isten. A Szellem Isten. Åk mind EGY. Az egyik nem
munkàlkodhat a màsik nálkèl. Ha valakinek igazàn megvan az
Isten Szelleme, akkor neki meglesz az Istennek az Igáje. Ez az
ahogy a prãfátàkkal is volt. Nekik megvolt az Istennek bennèk
lakozã Szelleme, ás az Ige hozzàjuk jätt. Ez az ahogy Jázussal
is volt. Åbenne volt a Szellem márták nálkèl ás az Ige Hozzà
jätt. (Jázus elkezdett tenni is ás TANITANI is. Az Án tanâtàsom
nem az Án sajàtom, hanem az Atyàá, Aki elkèldätt Engem.
Apcsel. 1:1; Jànos 7:16.)
Emlákezzetek most arra, hogy Keresztelå Jànos az å
napjainak mind prãfátàja, mind pedig hârnäke is volt. Å be volt
tältekezve a Szent Szellemmel az å anyjànak máhátål kezdve.
Amikor keresztelt a Jordànban, akkor Istennek az Igáje (Jázus)
hozzà jätt. Az Ige mindig az igazàn Szellemmel-tältätthäz jän.
Ez a bizonyâtáka a Szent Szellemmel valã betältättságnek. Ez
az, amit Jázus mondott, hogy bizonyâták lesz. Å ezt mondta,
“Ás Án kárni fogom az Atyàt ás Å el fogja kèldeni szàmotokra
a Vâgasztalãt, hogy Å veletek maradjon äräkre. Mágpedig az
igazsàgnak a Szellemát, Akit a vilàg nem fogadhat be.” Nos, mi
tudjuk hogy mi az Igazsàg. “A Te Igád Igazsàg.” Jànos 17:17b.
Ás çjra a Jànos 8:43-ban “Miárt nem ártitek az Án beszádemet?
Mert nem hallgathatjàtok az Án Szãmat.” Ászrevettátek azt,
hogy Jázus azt mondta, hogy a vilàg nem fogadhatja be a Szent
Szellemet? Nos ezekben a versekben áppen azt olvastam, hogy
åk az Igát sem tudtàk befogadni. Miárt? Mert a Szellem ás az
Ige egy, ás ha neked megvan a Szent Szellem çgy mint a
prãfátàknak, akkor az Ige hozzàd fog jänni. Te azt be fogod
fogadni. A Jànos 14:26-ban, “De a Vâgasztalã, Aki a Szent
Szellem, akit az Atya el fog kèldeni az Án Nevemben, Å
MEGTANÂT benneteket minden dologra, ás minden dolgot
eszetekbe fog juttatni, amit Án mondtam nektek.” Itt çjra azt

talàljuk, hogy az Ige Istennek Szelleme miatt jän. Çjra a Jànos
16:13-ban “De amikor eljå Å, az Igazsàgnak Szelleme (az Ige),
akkor Å elvezárel benneteket minden igazsàgra. (A Te Igád
Igazsàg), ás nem Änmagàtãl fog szãlni: hanem amit Å hall (az
Isten Igáját), azt fogja Å beszálni (az Igát) ás meg fogja nektek
mutatni az eljävendå dolgokat.” (A Szellem hozza a Prãfácia
Szavàt). Szeretnám, ha nagyon figyelmesen felismernátek azt,
hogy Jázus nem azt mondta, hogy a Szent Szellemmel valã
megkeresztelkedás bizonyâtáka a nyelveken szãlàs, a
magyaràzat, a prãfátàlàs, vagy kiabàlàs ás tàncolàs. Å azt
mondta, hogy az lesz a bizonyâták, hogy te az IGAZSÀGBAN
leszel; te benne leszel a te korod szàmàra szãlã Istennek
Igájáben. A bizonyâták az Ige fogadàsàval van ässzefèggásben.
I. Korinthus 14:37, “Ha valaki azt hiszi, hogy å prãfáta,
vagy szellemi ajàndák rászese, akkor vegye eszábe, hogy amiket
náktek ârok, az Çr rendeletei azok.” Most làtjàtok ezt. A belèl
lakozã Szellem bizonyâtáka az volt, hogy elismerták ás
KÄVETTÁK azt, amit Istennek a prãfátàja adott az å kora
szàmàra, amint a gyèlekezetet rendbe tette. Pàlnak ezt kellett
mondania azok felá, akik azt àllâtottàk, hogy van egy màsik
kinyilatkoztatàs, hogy (36-os vers) “Avagy titåletek
szàrmazott-á az Isten Beszáde? Avagy csak hozzàtok jutott el?”
A Szellemmel betältätt Keresztány hâvå bizonyâtáka nem az,
hogy látrehozza az igazsàgot, (az Igát), hanem az, hogy
elfogadja az igazsàgot (az Igát), ás hiszi azt, valamint
engedelmeskedik annak.
Ászrevettátek a Jelenásek 22:17-ben, “Ás a Szellem ás a
Menyasszony azt mondjàk, Jävel_ás aki hallja mondja, Jävel.”
Làtjàtok, a menyasszony ugyanazt az Igát mondja, amit a
Szellem. Å az Igánek a menyasszonya bebizonyâtva, hogy neki
megvan a Szellem. Minden egyes gyèlekezeti korban ezeket a
szavakat halljuk, “Akinek van fèle, hallja meg, hogy mit mond
a Szellem a gyèlekezeteknek.” A Szellem adja az Igát. Ha
neked megvan a Szellem, akkor te hallani fogod a te korod
szàmàra szãlã Igát çgy, ahogy azok az igaz Keresztányek
vetták az å koruk szàmàra szãlã Igát.
Megártettátek ezt az utolsã gondolatot? Megismátlem,
minden gyèlekezeti kor ugyanezzel az intássel vágzådik.
“Akinek van fèle, hallja meg (egy egyán) hogy mit mond a
Szellem a gyèlekezeteknek.” A Szellem adja az Igát. Ånàla van
minden kor szàmàra az igazsàg. Minden kornak megvoltak az å
sajàt kivàlasztottjai, ás az a kivàlasztott csoport mindig
‘hallotta a szãt,’ elfogadta azt ás âgy bizonyâtottàk, hogy
bennèk volt a Mag. Jànos 8:47, “Ás aki Istentål van, az hallja
Istennek a Beszádeit. Ti azonban nem halljàtok, mert ti nem
Istentål vagytok.” Åk visszautasâtottàk az Igát (Jázust) ás az Å
Beszádeit az Å napjaik szàmàra, de az igaz mag befogadta az
Igát, mert åk Istentål voltak. “Ás a Te ÄSSZES gyermekeid

Istentål lesznek tanâtva.” (A Szent Szellemtål) Ásaiàs 54:13.
Jázus ugyanezt a dolgot mondta a Jànos 6:45-ben. EGYNEK
LENNI AZ IGÁVEL, ez bizonyâtja azt, hogy Istentål vagy, ás
be vagy tältekezve a Szent Szellemmel. Nincs màs ismertetå
jel.
De mi a nyelvekenszãlàs, a magyaràzat, ás a täbbi ajàndák?
Ezek megnyilvànulàsok. Ez az, amit az Ige tanât. Olvassàtok
ezt el az I. Korinthus 12:7-ben, “Mindenkinek azonban
haszonra adatik a Szellemnek MEGNYILVÀNULÀSA
(kijelentáse_ford.).” Azutàn Pàl megnevezi ezeket a
megnyilvànulàsokat.
Most jän ez a nagyon jã kárdás, amelyet tudom, hogy ti
mindannyian nagyon szeretnátek megkárdezni. A
megnyilvànulàs miárt nem bizonyâtáka a Szent Szellemmel
valã megkeresztelkedásnek, hiszen te bizonyosan nem tudnàd
kinyilvànâtani a Szent Szellemet, hacsak nem lennál, igazàn
Szellemmel betältve? Most án bàrcsak azt mondhatnàm, hogy
ez âgy helyes, mert nem szeretnám megsárteni az embereket,
illetve nem szeretnák ràtaposni az å tanâtàsaikra; de án nem
lennák Istennek egy igaz szolgàja, ha nem mondanàm el nektek
Istennek a teljes tanàcsàt. Ez âgy van, ugye? Csak vessènk egy
kis pillantàst Bàlàmra. Å vallàsos volt, imàdta Istent. Ártette
az àldozàsnak ás az Istenhez valã käzeledásnek megfelelå
mãdjàt, de å nem volt egy Igaz Mag prãfáta, mert elfogadta az
igazsàgtalànsàgnak bárát, ás ami mindennál rosszabb,
belevezette Istennek a nápát a paràznasàgnak ás
bàlvànyimàdàsnak bæneibe. De ki merná tagadni, hogy
Istennek a Szelleme megnyilvànult rajta keresztèl az egyik
teljessággel legfontosabb prãfáciànak csodàlatos rászeiben,
melyet a vilàg valaha is làtott? De neki soha nem volt meg a
Szent Szellem. Akkor hàt most mit gondoltok Kajafàsrãl, a
fåpaprãl? A Biblia azt mondja, hogy å megprãfátàlta azt, hogy
az Çr mikánt fog meghalni. Mi mindnyàjan tudjuk, hogy
semmifále feljegyzás nincs arrãl, hogy å be lett volna tältve a
Szellemmel, illetve vezetve lett volna a Szellemmel çgy, mint
az a dràga äreg Simeon, vagy mint az Annànak nevezett ádes
szent. De neki mágis megvolt a Szent Szellemnek valãdi
megnyilvànulàsa. Mi ezt nem tagadhatjuk. Tehàt akkor hol van
a megnyilvànulàs, mint bizonyâták? Az nincs ott. Ha te igazàn
be vagy tältekezve Istennek a Szellemável, akkor neked
meglesz a te áletedben az IGÁNEK a bizonyâtáka.
Hadd mutassam meg nektek azt, hogy mennyire mályen
árzem ás ártem ezt az igazsàgot az Istentål nekem adott
kinyilatkoztatàs àltal. Most mielått án ezt elmondom, mág ezt
szeretnám mondani. Sokan käzèletek hiszik, hogy án egy
prãfáta vagyok. Án nem mondom, hogy az vagyok. Ti
mondtàtok ezt. De mindannyian tudjuk, hogy azok a
làtomàsok, melyeket Isten ad nekem, SOHA NEM HIBÀZNAK.

EGYETLEN EGYSZER SEM. Ha bàrki be tudja bizonyâtani
nekem azt, hogy egyetlen làtomàs valaha is hibàzott, akkor án
arrãl tudni akarok. Most hogy idàig kävettetek engem, âme itt
van a tärtánetem.
Sok ávvel ezelått, amikor elså âzben kerèltem kapcsolatba a
pènkäsdi emberekkel, akkor án ott voltam az å egyik sàtoros
ässzejävetelèkän, ahol jelen voltak a nyelveken szãlàsnak,
nyelveken szãlàs magyaràzatànak, ás a prãfáciàknak sok
megnyilvànulàsai. Kèlänäsen kát prádikàtor esetáben ez a
nyelveken szãlàs ás magyaràzata sokkal inkàbb megnyilvànult,
mint a täbbi testváreknál. Án igen álveztem a szolgàlatokat, ás
igazàn árdekeltek a kèlänbäzå megnyilvànulàsok, mert
valahogy sugàrzott belålèk a valãsàgossàg. Åszinte vàgyam volt
az, hogy a lehetå legtäbbet megtanuljak ezekrål az
ajàndákokrãl, ezárt elhatàroztam, hogy beszálni fogok ezekrål a
kát fárfival. Istennek bennem lakozã ajàndákàn keresztèl meg
akartam ismerni az elså ember szellemát, hogy vajon igazàn
Istentål volt, vagy sem. Az ádes ás alàzatos testvárrel valã rävid
beszálgetás utàn án tudtam, hogy å egy valãdi, szilàrd
Keresztány volt. Å valãsàgos volt. A màsik fiatal ember
egyàltalàn nem olyan volt, mint az elså. Å dicsekedå ás bèszke
volt, ás amikor beszáltem vele, akkor egy làtomàs haladt el a
szemeim elått, ás làttam hogy å egy szåke hälggyel volt
meghàzasodva, de jelenleg egy barnàval ált ás tåle kát gyermeke
volt. Ha valaha is látezett kápmutatã, akkor å az egyik volt.
Most hadd mondjam el nektek azt, hogy meg voltam
rendèlve. De hogy is ne lettem volna? Itt volt kát fárfi, akik
käzèl az egyik egy valãdi hâvå volt, a màsik pedig egy bænäs
utànzã. DE MÁGIS MINDKETTEN MEGNYILVÀNITOTTÀK
A SZELLEM AJÀNDÁKAIT. Fel voltam kavarodva ettål a
zærzavartãl. Otthagytam az ässzejävetelt, hogy megkeressem
Istent a vàlaszárt. Elmentem egyedèl egy titkos helyre, ás ott
imàdkoztam az án Bibliàmmal ás vàrtam Istenre vàlaszárt.
Nem tudtam, hogy a Szentâràsnak áppen melyik rászát
olvassam, ezárt talàlomra kinyitottam a Bibliàt valahol a
Màtánàl. Olvastam egy darabig, azutàn letettem a Bibliàt. Egy
pillanat mçlva a szál befçjt a szobàba ás àtforgatta a Biblia
lapjait a Zsidã leválhez, a hatodik fejezethez. Azt
vágigolvastam ás kèlänäsen a Zsidãkhoz szãlã levál 6:4-9 furcsa
versei gyakoroltak ràm benyomàst, “Mert lehetetlen dolog,
hogy akik egyszer megvilàgosâttattak, megâzlelván a mennyei
ajàndákot, ás rászesei lettek a Szent Szellemnek, ás megâzlelták
az Istennek jã Igáját ás az eljävendå vilàgnak eråit, ás elestek,
hogy ismát megçjuljanak a megtárásre, mint akik änmaguk
feszâtik meg az Istennek ama Fiàt, ás meggyalàzzàk Åt. Mert a
fäld amely beitta a gyakorta reà hullã esåt ás hasznos fèvet
terem azoknak akikárt mæveltetik, àldàst nyer Istentål; amely
pedig täviseket ás bojtorjànokat terem, megvetett ás käzel van

az àtokhoz, annak váge megágetás. De tifelåletek szerelmeseim,
ezeknál jobb ás idvesságesebb dolgokrãl vagyunk
meggyåzådve, ha âgy szãlunk is.”
Bezàrtam a Bibliàt, letettem ás elmálkedtem egy darabig ás
mág tovàbb imàdkoztam. Mág mindig nem volt meg a
vàlaszom. Çjra kinyitottam a Bibliàt cáltalanul, de nem
tudtam olvasni. Hirtelen çjra befçjt a szobàba a szál, ás a
lapok mág egyszer odafordultak a Zsidã levál 6. rászáhez ás ott
is maradtak, amikor megszènt a szál. Çjra elolvastam azokat a
szavakat, ás mikor vágeztem, akkor Istennek a Szelleme bejätt
a szobàba ás án egy làtomàst szemláltem. A làtomàsban làttam
egy legtisztàbb fehárbe ältäzätt fárfit, aki bement egy frissen
szàntott fäldre ás magot vetett. Fányes nappal volt, ás a vetás
reggel tärtánt. De káså ájszaka, miutàn a fehárbe ältäzätt
magvetå eltàvozott, egy feketábe ältäzätt fárfi jätt ás
lopakodva mág tovàbbi magokat vetett oda, ahovà a fehárben
lávå fárfi màr vetett. Napok teltek el_a nap ás az eså
megàldotta a fäldet; egy napon pedig megjelent a gabona-
termás. Hogy az mennyire ragyogã volt. De egy nappal kásåbb
megjelentek a konkolyok.
A bçza ás a konkoly egyètt nävekedtek. Ugyanannak a
fäldnek ugyanabbãl a tàplàlákàbãl rászesèltek. Ugyanabbãl a
napbãl ás esåbål ittak.
Azutàn egy napon az ág rázzá vàltozott, ás a näványek
elkezdtek lekonyulni, hogy meghaljanak. Hallottam, amint a
bçzàk felemelták fejèket, ás Istenhez kiàltottak esåárt. A
konkolyok szintán felemelták az å hangjukat ás känyärägtek
esåárt. Aztàn az ág elsätátedett ás eljätt az eså, ás a bçzàk most
màr eråvel telve çjra felemelták az å hangjukat ás imàdattal
âgy kiàltottak fel, “Dicsåság az Çrnak.” Ás csodàlkozàsomra
hallottam, hogy az çjjàáledt konkolyok szintán feltekintettek,
ás ezt mondtàk, “Hallelujah!”
Akkor án megtudtam a sàtoros ässzejävetelnek ás a
làtomàsnak az igazsàgàt. A Magvetånek ás a Magnak páldàzatàt
a Zsidã levál hatodik rászábål, ás a Szellemi ajàndákok
nyilvànvalã megnyilvànulàsàt egy vegyes hallgatãsàg
käzätt_minden csodàlatosan vilàgossà vàlt. A fehárbe ältäzätt
magvetå az Çr volt. A feketábe ältäzätt magvetå pedig az ärdäg
volt. A szàntãfäld volt a vilàg. A magok voltak az emberek, a
kivàlasztottak ás a hitehagyottak. Mindkettå ugyanabbãl a
tàplàlákbãl, vâzbål ás napbãl rászesèlt. Mindkettå imàdkozott.
Mindkettå segâtságet kapott Istentål, mert Å felhozza napjàt ás
esåt ad a jãra ás a gonoszra is. Ás noha mind a kettånek
megvoltak ugyanazok a csodàlatos àldàsai, ás mind a kettånek
megvoltak ugyanazok a csodàlatos megnyilvànulàsai, DE MÁG
MINDIG OTT VOLT AZ A NAGY KÈLÄNBSÁG, HOGY ÅK
KÈLÄNBÄZÅ MAGOKTÃL SZÀRMAZTAK.
Itt volt a Màtá 7:21-23-ra valã vàlasz is. “Nem mindenki,

aki ezt mondja Nákem: Uram, Uram, megyen be a mennyek
orszàgàba: hanem aki cselekszi az Án mennyei Atyàm akaratàt.
Sokan mondjàk majd Nákem ama napon: Uram, Uram, Nem a
Te Nevedben prãfátàltunk-á, ás nem a Te Nevedben æztènk-á
ärdägäket, ás nem cselekedtènk-á sok hatalmas dolgot a Te
Nevedben? Ás akkor vallàst teszek majd nákik: Sohasem
ismertelek titeket; tàvozzatok Tålem ti gonosztevåk.” Jázus
nem tagadta, hogy åk megcselekedták azokat a hatalmas
cselekedeteket, melyeket csak a Szent Szellem vágezhetett el az
embereken keresztèl. De azt tagadja, hogy valaha is ismerte
volna åket. Ezek nem visszaesett hâvåk voltak. Ezek gonoszok,
çjjà nem szèletettek, hitehagyottak voltak. Ezek Sàtàn magjai
voltak.
Ás âme itt van. Te NEM àllâthatod azt, hogy a
megnyilvànulàsok annak bizonyâtákai, hogy Szellemtål vannak
szèletve, vagy Szellemmel vannak betältve. Nem uram. Án el
fogom ismerni azt, hogy az igazi megnyilvànulàsok a Szent
Szellemnek a bizonyâtákai, amint hatalmas dolgokat
cselekszik, de annak NEM bizonyâtáka, hogy az adott egyán be
lenne tältve Szellemmel, mág akkor sem, ha az adott egyánnál
a megnyilvànulàsoknak egy båságe jelenik meg.
A Szent Szellem vátelánek bizonyâtáka ma ugyanaz, mint
ami akkor volt a mi Urunk napjaiban. Ez pedig az igazsàg
Igájánek elfogadàsa azon napok szàmàra, melyekben te álsz.
Jázus soha nem a cselekedetek fontossàgàt hangsçlyozta çgy,
ahogy az Ige fontossàgàt tette. Å tudta, hogy ha az embereknál
ott van az IGE, akkor a cselekedetek kävetni fogjàk azt. Ez a
Biblia.
Nos, Jázus tudta, hogy a Pergamumi Korban lesz egy
borzalmas elsodrãdàs az Igátål, amely a Pàtmoszi-szigeti
làtomàstãl mág kátszàz ávnyi tàvolsàgra volt. Az Çr tudta,
hogy ez az elsodrãdàs åket a Sätát Korokba valã bemenetelre
fogja kásztetni. Å tudta, hogy az a mãd, ahogy az ember
eredetileg eltárt Istentål, az çgy tärtánt, hogy elåszär elhagyta
az Igát. Ha te elhagyod az Igát, akkor elhagytad Istent. Ezárt Å
a Pergamumban lávå gyèlekezetnek ás valãjàban az ässzes
korok gyèlekezeteinek çgy mutatja be Änmagàt, hogy “Án
vagyok az Ige. Ha ti Istenságet akartok magatok käzätt, akkor
èdväzäljátek ás fogadjàtok az Igát. Soha ne engedjetek bàrkit,
vagy bàrmit magatok ás az Ige käzá jutni. Ez, amit Án adok
nektek (az Igát), ez Änmagam kinyilatkoztatàsa. ÁN VAGYOK
AZ IGE. Emlákezzetek erre!”
Kâvàncsi vagyok, hogy az Ige elágságes hatàssal van-e rànk
sorainkban. Hadd adjak itt nektek egy gondolatot. Hogyan
imàdkozunk? Mi Jázus Neváben imàdkozunk nem? Minden ima
az Å Neváben van, màskápp nincs vàlasz. Mágis az I. Jànos
5:14-ben nekènk az van mondva, hogy “Ás ez az a bizalom,
amellyel Åhozzà vagyunk, hogy ha kárènk valamit az Å

akarata szerint, akkor Å meghallgat minket. Ás ha tudjuk hogy
meghallgat bennènket, akàrmit kárènk, tudjuk, hogy
megvannak a káráseink, amelyeket kárènk Åtåle.” Most mi
megkárdezzèk, “Mi az Istennek akarata?” Csak EGYETLEN
mãdja van annak, hogy megtudjuk az Å akaratàt, ez pedig
ISTENNEK AZ IGÁJE àltal van. Jeremiàs Siralmai 3:37,
“Kicsoda az, aki szãl ás meglesz, ha nem parancsolja az Çr?”
Ime itt van. Ha nincs meg az Igáben, akkor te nem kaphatod
meg. Tehàt mi nem kárhetènk, ha nincs meg az Igáben, ás nem
känyäräghetènk ás nem kárhetènk, ha az nem az Å Neváben
van. Âme itt van çjra. JÁZUS (ez a Náv) az IGE (az Å akarata).
Te nem vàlaszthatod el Istent ás az Igát. Åk EGY.
Most tehàt ez az Ige, melyet Å hàtrahagyott a nyomtatott
lapokon, az Å rásze akkor, amikor te azt hit àltal elfogadod egy
Szellemmel betältätt áletbe. Å azt mondta, hogy az Å Igáje álet.
Jànos 6:63b. Ez azonban pontosan az, ami Å: Jànos 14:6, “Án
vagyok az Çt, Igazsàg ás az Álet.” Rãma 8:9b, “Akiben nincs
meg a Krisztusnak a Szelleme, az nem az Ävá.” Âme itt van, Å a
Szellem ás Å az Álet. Ez pontosan az, ami az Ige; ez pontosan
az, ami Jázus. Å az Ige. Âgy amikor egy Szellemtål szèletett,
Szellemmel betältätt ember hitben veszi szâvábe az Igát,
ràhelyezi azt az å ajkaira, nos hàt ez ugyanaz, mintha Maga az
Istenság szãlna. Minden hegynek el kell tàvoznia. Sàtàn nem
àllhat meg azelått az ember elått.
Ha a gyèlekezet akkor rágen abban a harmadik korban
csupàn ragaszkodott volna az álå Igánek a
kinyilatkoztatàsàhoz az å soraikban, akkor Istennek az ereje
nem halvànyodott volna el çgy, amint ez azokban a Sätát
Korokban tärtánt. Ás áppen ma, amikor a gyèlekezet hitben
visszatár az Igáhez, akkor mi kátság nálkèl elmondhatjuk, hogy
Istennek a dicsåságe ás Isten csodàlatos cselekedetei çjra ott
lesznek az å gyèlekezete käzepette.
Egyik este, amikor kerestem az Urat, a Szent Szellem azt
mondta nekem, hogy vegyem fel a tollat ás ârjak. Amint
megragadtam a tollat, hogy ârjak, akkor a Szent Szellem adott
nekem egy èzenetet a gyèlekezet szàmàra, ezt meg szeretnám
osztani veletekÊz az Igável ás a menyasszonnyal
kapcsolatos.
“Âme itt van az, amit megprãbàlok nektek elmondani. A
szaporodàs tärványe az, hogy minden páldàny az å sajàt fajtàja
szerint terem, mágpedig a Teremtás känyvánek 1. rásze
tizenegyedik verse szerint, “Ás Isten azt mondta, Hajtson a fäld
gyenge fèvet, maghozã fèvet, gyèmälcsfàt, amely gyèmälcsät
hozzon az å neme szerint, amelyben legyen náki magva e
fäldän. Ás çgy lån.” Amilyen álet a magban volt, az megjelent a
näványben ás azutàn a gyèmälcsben. Ugyanez a tärvány
vonatkozik ma a gyèlekezetre. Amilyen mag elkezdte a
gyèlekezetet, az meg fog jelenni ás olyan lesz, mint az eredeti

mag, mert ugyanaz a mag. Ezekben az utolsã napokban az igazi
Menyasszony-Gyèlekezet (Krisztus magja) el fog árkezni a
Csçcskåhäz, ás å lesz a szupergyèlekezet, egy szuperfaj, amint
käzeledik Åhozzà. A menyasszonyban lávåk annyira hasonlãak
lesznek Åhozzà, egászen amâg maga az Å kápmàsa lesznek. Ez
azárt van, hogy egyesèljenek Vele. Åk egyek lesznek. Åk
magànak az álå Isten Igájánek a megnyilvànulàsai lesznek. A
felekezetek nem teremhetik ezt meg, (rossz a mag). Åk sajàt
tantáteleiket ás dogmàikat fogjàk látrehozni, melyet az Igável
kevertek. Ez a keresztezás egy hibrid termáket hoz látre.
Az elså fiç (Àdàm) Istennek a mondott mag-Igáje volt.
Adva lett neki egy menyasszony azárt, hogy szaporodjon. Ez
az, amiárt neki a menyasszony adva lett, hogy szaporâtsa
(reprodukàlja,-fordâtã) änmagàt; hogy Istennek egy màsik fiàt
hozza látre. De a menyasszony elesett. Å keresztezás àltal esett
el. A fárjánek halàlàt okozta.
A màsodik Fiç (Jázus) szintán Istennek a mondott Mag-
Igáje volt, ás Neki is adatott egy menyasszony, amint Àdàmnak
is. Mielått azonban feleságèl vehette volna, ez a menyasszony is
elesett. Å is Àdàm feleságáhez hasonlãan prãbàra lett táve, hogy
hiszi-e Istennek az Igáját ás ál, vagy pedig kátelkedik az Igáben
ás meghal. Å kátelkedett. Elhagyta az Igát. Å meghalt.
Az Ige igaz magjànak kicsiny csoportjàbãl Isten meg fogja
ajàndákozni Krisztust egy szeretett menyasszonnyal. A
menyasszony az Çr Igájánek a szæze. Å szæz, mivel nem ismer
semmilyen ember alkotta tantáteleket, vagy dogmàkat. A
Menyasszony tagjai àltal ás rajtuk keresztèl mindaz be fog
teljesedni, amit Isten megâgárt, hogy kinyilvànuljon a szæzben.
Az âgáret szava szæz Màriàhoz jätt. De az âgáret Beszáde Å
Maga volt azárt, hogy kinyilvànuljon. Isten kinyilvànult. Å
Maga cselekedett akkor ás betältätte az Å sajàt âgáretánek
Beszádát a szæzben. Egy angyal volt az, aki elhozta neki az
èzenetet. De az angyal èzenete Istennek az Igáje volt. Ásaiàs
9:6. Å akkor betältätte mindazt, ami Rãla meg volt ârva, mert a
szæz elfogadta az Å Igáját sajàt maga szàmàra.
A szæz menyasszony tagjai szeretni fogjàk Åt, ás birtokolni
fogjàk az Å potenciàlis lehetåságeit, mert Å az å fejèk ás
minden erå az Çrá. Åk engedelmeskednek Neki çgy, amint
testènk tagjai engedelmeskednek a mi fejènknek.
Figyeljátek meg az Atyànak ás a Fiçnak harmãniàjàt. Jázus
soha nem tett semmit mindaddig, amâg az elåszär meg nem lett
mutatva neki az Atya àltal. Jànos 5:19. Ennek a harmãniànak
kell most láteznie a Vålegány ás az Å menyasszonya käzätt. A
Vålegány megmutatja az Å menyasszonyànak az Å áletánek
Igáját. A menyasszony elfogadja azt. Soha nem kátelkedik
abban. Ennálfogva semmi nem àrthat neki, mág a halàl sem.
Mert ha a mag el lett èltetve, akkor a vâz çjra feltàmasztja azt.

Âme itt van ennek a titka. Az Ige benne van a menyasszonyban
(amint az Màriàban benne volt). A menyasszonynak
Krisztusnak az ártelme van, mert å tudja, hogy mit akar az Çr
elárni az Igável. Å teljesâtti az Igánek parancsàt az Å neváben
mert nàla van az “âgy szãl az Çr.” Azutàn az Igát megelevenâti
a Szellem ás az beteljesedik. Çgy, mint egy olyan mag, amely el
lett èltetve ás meg lett äntäzve, ás azutàn elárkezik a teljes
aratàsig, ilyen mãdon betältve cáljàt.
A menyasszonyban lávåk csak az Å akaratàt cselekszik.
Senki nem kásztetheti åket màsra. Nàluk van az ‘âgy szãl az
Çr,’ egyáb esetben csändben maradnak. Åk tudjàk, hogy
Istennek kell bennèk lennie, Aki a cselekedeteket vágzi, ás
betälti az Å sajàt Igáját. Az Çr nem teljesâtette be az Å ässzes
munkàjàt, mialatt a fäldi szolgàlatàban volt, ezárt Å most a
menyasszonyban ás azon keresztèl munkàlkodik. A
menyasszony tudja ezt, mivel az Çr szàmàra mág nem volt ott
az idå arra, hogy bizonyos dolgokat megtegyen, melyeket Neki
most kell megtennie. De az Çr most be fogja tälteni a
menyasszonyon keresztèl azt a munkàt, amelyet Å erre a
konkrát idåre hagyott.
Most àlljunk meg çgy, mint Jãzsue ás Kàleb. A mi âgáret
fäldènk làthatãvà vàlik ugyançgy, ahogy az äváká is làthatãvà
vàlt. Nos, a Jãzsuá náv jelentáse “Jehova-Megmentå”, ás å
kápviseli a vágidåk vezetåját, aki el fog jänni a gyèlekezethez
ugyançgy, ahogy Pàl is eljätt, mint az eredeti vezetå. Kàleb
jelkápezi azokat, akik hæságesen megmaradtak Jãzsuával.
Emlákezzetek arra, hogy Isten çgy kezdte el Izràelt, mint egy
szæzet az Å Igájável. De åk valami màst akartak. Ugyanâgy tett
az utolsã napok gyèlekezete. Figyeljátek meg azt, hogy Isten
nem mozgatta Izràelt, illetve nem engedte åt bemenni az âgáret
fäldjáre mindaddig, amâg az nem az Çr sajàt kijelält ideje volt.
Nos, az emberek talàn nyomàst gyakorolhattak volna Jãzsuára,
a vezetåre ás ezt mondhattàk volna, “A fäld a miánk, menjènk
ás vegyèk azt el. Jãzsuá, te màr teljesen befejezted, biztos hogy
màr elveszâtetted a kèldetásedet, neked màr nincs meg az az
eråd, ami koràbban volt. Te rágebben hallottàl Istentål ás
tudtad Istennek az akaratàt, ás gyorsan cselekedtál. Valami
nincs rendben veled.” Jãzsuá azonban egy Istentål kèldätt
prãfáta volt ás ismerte Istennek az âgáreteit, ás ezárt å vàrt
azokra. Egy teljesen vilàgos däntásre vàrt Istentål, ás amikor
eljätt az idå a mozgàsra, akkor Isten belehelyezte a teljes
vezetást Jãzsuának a kezeibe, mert å megmaradt az Igánál.
Isten bâzhatott Jãzsuában, a täbbiekben azonban nem. Ez
ugyanâgy fog megismátlådni ezekben az utolsã napokban.
Ugyanaz a probláma, ugyanazok a nyomàsok.
Vegyèk azt a páldàt, amelyet Mãzesben làtunk. Isten
hatalmasan felkent prãfátàjànak egy kèlänäs szèletáse volt,
mivel a megfelelå idåben szèletett arra, hogy Àbrahàm magjàt

megszabadâtsa Egyiptombãl. Å soha nem maradt Egyiptomban
azárt, hogy azokkal az Iràsokrãl vitatkozzon, ás hogy a
papokkal veszekedjen. Elment a pusztàba mindaddig, amâg az
emberek el nem kászèltek arra, hogy befogadjàk åt. Isten
elhâvta Mãzest a pusztàban. A vàrakozàs nem Mãzes rászárål
volt, hanem a náp miatt, akik mág nem voltak kászek arra,
hogy befogadjàk åt. Mãzes azt gondolta, hogy az emberek meg
fogjàk árteni, de azok nem ártetták.
Azutàn ott van Illás, akihez az Çr Igáje jätt. Amikor
elvágezte az igazsàg prádikàlàsàt, ás az a csoport akkor ott,
amely az amerikai Jázabel csoportnak az elåfutàra, nem
fogadta el az Igát, akkor Isten lehâvta åt a szântárrål, ás
csapàssal sçjtotta azt a nemzedáket azárt, mert
visszautasâtottàk a prãfátàt ás azt az èzenetet, amelyet Isten
adott. Isten kihâvta åt a pusztàba ás mág a kiràlynak sem akart
visszajänni. Azok, akik megprãbàltàk åt ràbeszálni, meghaltak.
Isten azonban szãlt az Å hæságes prãfátàjàhoz làtomàs àltal.
Elåjätt a rejtekhelyárål, ás visszahozta az Igát Izràel szàmàra.
Azutàn eljätt Keresztelå Jànos, Krisztus hæságes elåfutàra,
napjainak hatalmas prãfátàja. Å nem apjànak iskolàjàba ment,
ás nem is a farizeusok iskolàjàba_å nem ment egyetlen
felekezethez sem, hanem kiment a pusztàba, ahovà åt Isten
hâvta. Ott maradt mindaddig, amâg az Çr vissza nem kèldte åt
az èzenettel, âgy kiàltva, ‘Käzel van a Messiàs.’
Most vegyènk itt egy Szentâràs szerinti figyelmeztetást.
Hàt nem Mãzesnek napjaiban volt, akit Isten igazolt, hogy
felàllt Kãrá ás ellene àllt a hatalmas prãfátànak? Vitatkozott
Mãzessel, ás azt àllâtotta, hogy å ugyanannyit kapott Istentål
arra, hogy vezesse a nápet ás hogy màsok is ugyançgy
rászesèltek Isten kinyilatkoztatàsàbãl, mint Mãzes. Å tagadta
Mãzes felhatalmazàsàt. Most azok az emberek akkor ott,
miutàn hallottàk az igaz Igát, ás nagyon jãl megismerták azt a
tányt, hogy Isten igazolt egy igaz prãfátàt, nos án azt
mondom, hogy azok az emberek elestek Kãráárt ás az å
ellentmondàsaiárt. Kãrá nem egy Szentâràs szerinti prãfáta
volt, de az emberek vezetåikkel egyètt nagy szàmban utàna
mentek. Ugyançgy, mint a mai napok evangálistài az å
aranyborjç terveikkel, çgy mint Kãrá. Åk jãl náznek ki az
emberek szemáben, ugyançgy, ahogy Kãrá jãl názett ki akkor.
Nekik vár van a homlokukon, olaj a kezèkän, ás tæzlabdàk
vannak az emelványen. Engedik az asszonyprádikàtorokat,
megengedik, hogy az asszonyok levàgjàk a hajukat, nadràgot
ás rävidnadràgot viseljenek, ás figyelemen kâvèl hagyjàk az
Isten Igáját az å sajàt tantáteleik ás dogmàik miatt. Ez
megmutatja, hogy milyen fajta mag van bennèk. De nem az
egász náp fordult Mãzes ellen, ás hagyta el Istennek az Igáját.
Nem. A vàlasztottak vele maradtak. Ugyanez a dolog
tärtnánik çjra ma. Sokan elhagyjàk az Igát, de náhànyan

annàl maradnak. Emlákezzetek azonban a bçzànak ás a
konkolynak a páldàzatàra. A konkolyt ässze kell kätni
megágetásre. Ezek a hitehagyott gyèlekezetek egyre jobban ás
jobban ässzekättetnek felkászâtve Isten âtáletánek e tèzáre. A
bçza azonban ässze lesz gyæjtve a Mester szàmàra.
Most szeretnám, ha itt nagyon figyelmesek lennátek ás
meglàtnàtok ezt. Isten megâgárte azt, hogy a vágidåkben a
Malakiàs 4. be fog teljesedni. Âgy kell hogy legyen, mert ez
Istennek a Szellemtål megelevenâtett Igáje, amelyet Malakiàs
prãfáta szãlt. Jázus utalt rà. Áppen akkor lesz, mielått Krisztus
eljänne màsodszor. Addig az idåig mâg Jázus eljän, az egász
Szentâràsnak be kell teljesèlnie. A Pogànyok korszaka annak
utolsã gyèlekezeti koràban lesz, amikor Malakiàsnak a hârnäke
eljän. Å helyes lesz az Igável. Venni fogja az egász Bibliàt a
Teremtás Känyvátål a Jelenásek Känyváig. A kâgyã magjàval
fogja kezdeni ás tovàbb fogja vinni a kásåi eså hârnäkáig. A
felekezetek azonban vissza fogjàk åt utasâtani.
Ennek âgy kell lennie, mivel a tärtánelem megismátli magàt
Akhàb idejábål. Izràel tärtánete Akhàb kiràly alatt áppen itt
tärtánik Amerikàban, ahol Malakiàs prãfáta megjelenik. Amint
Izràel elhagyta Egyiptomot azárt, hogy szabadsàgban imàdja
Istent, ás kitaszâtotta az åslakãkat, feltàmasztott egy nemzetet
olyan nagy vezetåkkel, mint Dàvid, stb, azutàn pedig
odahelyezett a trãnra egy Akhàbot, aki mägätt Jázabel volt,
hogy irànyâtson, mi pedig ugyanâgy cselekedtènk Amerikàban.
Åsatyàink elindultak erre a fäldre azárt, hogy szabadsàgban
áljenek ás imàdjàk Istent. Elæzták az åslakãkat ás elfoglaltàk a
fäldet. Olyan hatalmas emberek mint Washington ás Lincoln
tàmadtak, de egy idå utàn olyan szegányes kaliberæ emberek
kävetták ezeket a máltã embereket, hogy hamarosan egy Akhàb
lett beleèltetve az elnäki szákbe, mägätte egy Jázabellel, hogy
irànyâtsa åt. Ilyen idåben kell eljännie a Malakiàs hârnäkánek.
Azutàn a kásåi esåben el fog árkezni a Kàrmel hegyi eråprãba.
Most figyeljátek ezt gondosan azárt, hogy meglàssàtok az
Igáben. Jànos volt a Malakiàs 3. elåfutàra. Å plàntàlta el a
korai esåt ás napjainak szervezetei visszautasâtottàk åt. Jázus
eljätt ás megvolt Neki a Megdicsåèlás hegyi eråprãbàja.
Krisztus màsodik elåfutàra a kásåi eså szàmàra fog vetni. Jázus
lesz a feltàràs a felekezetek, tantátelek käzätt, mert Å el fog
jänni azárt, hogy alàtàmassza az Å Igáját ás elvigye az Å
menyasszonyàt az elragadtatàsban. Az elså eråprãba Kàrmel
hegye volt; a màsodik a Megdicsåèlás Hegye, a harmadik pedig
a Sion Hegye lesz.
Mãzes, Illás, ás Jànos furcsa viselkedáse, amikor
visszahçzãdtak az emberektål elkèlänèlásbe, sokakat
zavarodottsàgban hagytak. Nem ismerták fel azt, hogy ez azárt
volt, mert az å èzenetèk vissza lett utasâtva. A mag azonban el
lett vetve, az èltetás befejezådätt. Kävetkezett az âtálet.

Betältätták rendeltetásèket, mint egy jel az emberek szàmàra,
âgy tehàt kävetkezett az âtálet.
Hiszem a Jelenásek 13:16 szerint, hogy a menyasszonynak
abba kell hagynia a prádikàlàst, mivel a fenevad käveteli a jelet
a kázen, vagy a homlokon, hogy meglegyen az engedály a
prádikàlàsra. A felekezetek fel fogjàk venni a jelet, màskápp
kányszerâtve lesznek arra, hogy abbahagyjàk a prádikàlàst.
Azutàn a Bàràny el fog jänni az Å menyasszonyàárt ás meg
fogja âtálni a nagy paràznàt.
Most emlákezzetek arra, hogy Mãzes egy bizonyos munkàra
szèletett, de nem vágezhette azt a munkàt mindaddig, amâg
meg nem kapta az ajàndákokat, amelyek kápessá tetták åt a
munka elvágzásáre. Ki kellett mennie a pusztàba ás ott vàrnia
kellett; Istennek volt egy kijelält ideje. Kellett hogy legyen ott
a trãnon egy bizonyos Fàraã, az embereknek pedig kiàltaniuk
kellett az álet kenyárárt, mielått Isten visszakèldhette åt. Az
igaz a mi napjainkra is.
De mi van nekènk ezekben a mi napjainkban? Sokan
cselekednek jeleket, mâg vágèl nekènk van egy jelkereså
nemzedákènk, akik keveset, vagy semmit nem tudnak az
Igárål, illetve Isten Szellemánek igaz mozgàsàrãl. Ha várt,
olajat ás tèzet làtnak, akkor màr boldogok; az nem szàmât,
hogy mi van az Igáben. Åk tàmogatni fognak bàrmely jelet,
mág az Iràsnak ellentmondãakat is. Isten azonban
figyelmeztett bennènket ezekre. Azt mondta a Màtá 24-ben
hogy az utolsã napokban a kát szellem annyira hasonlâtani fog
egymàshoz, hogy csak maguk a Vàlasztottak tudjàk
megkèlänbäztetni egymàstãl, mert csak egyedèl åk nem
lesznek becsapva.
Hogyan kèlänbäztetheted meg a szellemeket egymàstãl?
Csak add nekik oda az Ige prãbàjàt. Ha nem az Igát szãljàk,
akkor åk a gonosztãl vannak. Amikáppen a gonosz becsapta az
elså kát menyasszonyt, çgy å meg fogja prãbàlni becsapni
ezekenek az utolsã napoknak a menyasszonyàt is, azàltal hogy
keresztezådásre prãbàlja åt kásztetni tantátelek àltal, vagy
pedig hogy egyszeræen forduljon el az Igátål bàrmely jelhez,
amely megfelel neki. Isten azonban soha nem helyezte a jeleket
az Ige elá. A jelek az Igát kävetik çgy, mint amikor Illás azt
mondta az asszonynak, hogy elåszär neki sèssän egy pogàcsàt
az Çr Igájánek megfelelåen. Amikor å çgy cselekedett, ahogy az
Ige mondta, akkor a megfelelå jel jätt. Gyere elåszär az Igáhez,
ás utàna figyeld a csodàt. A mag-Igát a Szellem tälti be
energiàval.
Hogyan tudja az Istentål kèldätt bàrmely hârnäk az Igánek
csupàn egy rászát hinni, náhàny rászát pedig megtagadni?
Istennek igaz prãfátàja ezekben az utolsã napokban az egász
Igát fogja hârdetni. A felekezetek gyælälni fogjàk åt. Szavai

talàn olyan álesek lesznek, mint amilyenek Keresztelå Jànos
szavai voltak, aki viperàknak nevezte åket. Az eleve
elrendeltek azonban hallani fogjàk, ás kászek lesznek az
elragadtatàsra. Àbrahàm Kiràlyi Magja olyan hittel, mint
amilyen Àbrahàmá volt, ragaszkodni fog az Igáhez a hârnäkkel
egyètt, mert åk egyètt vannak eleve elrendelve.
Az utolsã napok hârnäke Istennek kijelält idejáben fog
megjelenni. Ez most a vágidå, amint mindenki tudja, mivel
Izràel az å hazàjàban van. Most a hârnäk bàrmikor el fog jänni
a Malakiàsnak megfelelåen. Amikor làtjuk åt, akkor å az
Igánek lesz odaszentelve. Å jelezve lesz (az Igáben ki lesz
mutatva. Jelenásek 10:7.) ás Isten fogja igazolni az å szolgàlatàt.
Å az igazsàgot fogja prádikàlni çgy, ahogy azt Illás is tette ás
kászen fog àllni a Sion hegyi eråprãbàra.
Sokan fálre fogjàk åt árteni, mert åk egy bizonyos mãdon
lettek tanâtva a Szentâràsra, melyet åk igazsàgnak tekintenek.
Amikor a hârnäk ellene megy annak, akkor åk nem fognak
hinni. Mág náhàny igaz szolgàlã is fálre fogja árteni åt, mivel a
csalãk olyan sokmindent neveztek Isten igazsàgànak.
De ez a prãfáta el fog jänni, ás amikáppen az elså eljävetel
elåfutàra kiàltott, “Âme Istennek a Bàrànya, aki elveszi a vilàg
bæneit”, áppçgy å is kátságtelenèl fel fog kiàltani, hogy “Âme
Istennek a Bàrànya eljän a dicsåságben.” Å ezt fogja tenni,
mert áppçgy, ahogy Jànos a kivàlasztottak szàmàra az igazsàg
hârnäke volt, ugyançgy ez a szemály is az utolsã hârnäke a
kivàlasztottaknak, ás az Igátål-szèletett menyasszonynak.”
KRISZTUS DICSÅITI A GYÈLEKETET
Jelenásek 2:13, “Tudom a te cselekedeteidet, ás hogy hol

laksz, ahol a sàtàn kiràlyi száke van; ás az Án Nevemet
megtartod, ás az Án hitemet nem tagadtad meg Atipàsnak, az
Án hæ bizonysàgomnak napjaiban sem, aki megäleták nàlatok,
ahol a Sàtàn lakik.”
“Tudom a te cselekedeteidet.” Ezek azonos szavak, melyek
mind a hát hârnäk felá ki lettek mondva valamennyi korban az
Isten nápáre vonatkozãan. Amint ezek a szavak szãlva vannak
a kát szålåtå felá (az igaz ás a hamis felá), ärämät ás
boldogsàgot fognak hozni az egyik csoportban lávå szâvek
szàmàra, de a màsik csoportban lávåk szâvábe rámèletet
kellene hogy okozzon. Mert noha mi kegyelem àltal
èdväzèlènk cselekedetek nálkèl, mágis az igazi èdvässág olyan
cselekedeteket illetve tetteket fog teremni, melyek kedvesek
Isten elått. I. Jànos 3:7, “Gyermekeim, senki el ne hitessen
benneteket; aki az igazsàgot CSELEKSZI (cselekszik), az igaz,
amikánt Å is igaz.” Ha ez a vers valamit is jelent egyàltalàn,
akkor ez azt jelenti, hogy amit az ember TESZ, å AZ. Jakab

3:11, “Vajon a forràs ugyanabbãl a nyâlàsbãl csärgedezhet-á
ádest ás keseræt” Rãma 6:2, “Akik meghaltunk a bænnek, mi
mãdon álnánk mág abban?” Màtá 12:33-35, “Vagy legyetek jã
fàk, ás teremjetek jã gyèmälcsät, vagy legyetek romlott fàk, ás
teremjetek romlott gyèmälcsät; mert gyèmälcsárål ismerik meg
a fàt. Márgeskâgyãknak fajzatai, mi mãdon szãlhattok jãkat,
holott gonoszok vagytok? Mert a szâvnek teljesságábål szãl a
szàj. A jã ember az å szâvánek jã kincseibål hozza elå a jãkat;
ás a gonosz ember az å szâvánek gonosz kincseibål hozza elå a
gonoszokat.” Most ha egy ember az Igátål szèletett (Mint akik
çjonnan szèlettetek nem romlandã magbãl, de
romolhatatlanbãl, Istennek Igáje àltal, amely ál ás megmarad
äräkká. I. Páter 1:23.) akkor å az Igát fogja megteremni. Az å
áletánek gyèmälcsei, illetve cselekedetei annak a fajta magnak,
vagy áletnek a termákei lesznek, amely åbenne van. Az å
cselekedetei ennálfogva Szentâràs szerintiek lesznek. Ãh,
micsoda egy vàdbeszád lesz ez az igazsàg a Pergamumi Kor
ellen. Ott àll a Pàratlan Szemály, ás kezáben van az áles kard a
kát állel, Istennek az Igáje. Ás az az Ige fog megâtálni
bennènket az utolsã napon. Valãjàban az Ige áppen most is
âtál, mert Å a gondolatoknak ás a szâvek tartalmànak a
felismeråje. Kettáhasâtja a testit a szellemitål. Az bennènket
álå levelekká tesz, melyeket minden ember olvas ás ismer az
Istennek dicsåságáre.
“Tudom a te cselekedeteidet.” Ha egy ember fál, hogy
esetleg nem kedves Isten elått, akkor tältse be az Igát. Ha egy
ember szeretná tudni, hogy fogja-e hallani azokat, hogy “Jãl
cselekedtál jã ás hæságes szolgàm”, akkor tältse be Istennek az
Igáját az å áletábe, ás akkor bizonyosan fogja hallani azokat a
dicsárå szavakat. Akkor az igazsàg Beszáde volt az elåfeltátel;
most is ez az elåfeltátel. Nincs màs szabvàny; nincs màs
máråzsinãr. Amikáppen a vilàg az egy Krisztus Jázus àltal lesz
megâtálve, ápp çgy az Ige àltal lesz megâtálve. Ha egy ember
tudni akarja, hogyan náz ki, akkor tegye azt, amit Jakab
javasol: “Názzen bele Isten Igájánek a tèkrábe.”
“Tudom a te cselekedeteidet.” Amint Å ott àllt az Igável ás
vizsgàlta az å áletèket annak a tervrajznak a fányáben, melyet
szàmukra kiterâtett, akkor nagy mártákben ärèlnie kellett,
mert åk ugyançgy, mint a täbbi elåttèk lávåk elviselták az
igazsàgtalanok èldäzását, ás mág mindig ärämmel
ragaszkodtak az Çrhoz. Noha idåkäzänkánt neház volt az Urat
szolgàlni, de åk mágis szolgàltàk ás imàdtàk Åt Szellemben ás
Igazsàgban. A hamis szålåtåvel azonban ez nem âgy volt.
Sajnos åk megtagadtàk azt az áletet, amely az Igáre van ápâtve
ás most åk egyre tàvolabb ás tàvolabb kerèltek az igazsàgtãl.
Cselekedeteik tettek bizonysàgot arrãl a mályságrål, amelybe
sèllyedtek.
AZ ÁN NEVEMET MEGTARTOD
“Kihez mehetnánk? Egyedèl Nàlad vannak az äräk áletnek
beszádei!” Åk akkor kitartottak; åk most is kitartottak, de nem
azzal a vágzetszeræ rettegássel, mint olyan emberek, akik egy
meddå áletet álnek. Åk az Çr erejáben tartottak ki a Szellemnek
azzal a bizonysàgàval, hogy åk az Çrban egyek. Ävák volt a
bænäk megbocsàtàsànak biztos tudata ás a ‘Keresztányság’
nevát az ahhoz valã bizonysàggal viselták. Ismerták ás szeretták
azt a Nevet, amely minden náv felett valã. Tárdeik meghajoltak
arra a Návre. Nyelveik megvallottàk azt. Amit csak tettek, azt az
Çr Jázus Neváben tetták. Megnevezták azt a Nevet ás eltàvoztak
a gonosztãl ás amikor elfoglaltàk helyèket, akkor åk most el
voltak kászèlve arra, hogy meghaljanak azárt a Návárt, mivel
bizonyosak voltak egy jobb feltàmadàsban.
Vidd el magaddal Jázus Nevát,
Szomorçsàgnak ás bànatnak gyermeke.
Az ärämät ás vâgasztalàst fog adni neked.
Vigyed azt azárt ahovà csak mász.
Dràga Náv, Ãh hogy milyen ádes.
A fäld remánye ás a menny äräme.
Màr a màsodik ávszàzadban ezek a szavak, hogy “Atya, Fiç
ás Szent Szellem” sokak szàmàra ‘Hàromsàgot’ jelentettek, ás a
sokistenhitæ ätlete a hàrom Istenrål, tanâtàssà vàlt a hamis
gyèlekezetben. Màr nem sokàig tartott, amâg fálre tetták a
Nevet, amint az tánylegesen ebben a korban tärtánt meg, ás
helyábe az EGY NAGY ISTEN câmeit helyezták, amely az Çr
Jázus Krisztus NEVÁT helyettesâtette. Mialatt a sokasàg
elhagyta hitát ás magàhoz älelte a hàrmassàgot, valamint az
Istenság câmeit hasznàlva keresztelt, addig a Kicsiny Nyàj mág
mindig Jázus Krisztus Neváben keresztelt ás ilyen mãdon
ragaszkodott az igazsàghoz.
Tekintve, hogy olyan sokan megbecstelenâtetták Istent, Åt
hàrom Istenná vàltoztattàk ás az Å kedves Nevát câmekre
vàltoztattàk, kárdezhetná valaki, hogy a jelek ás csodàk,
melyek egy ilyen nagy Nevet kävetnek, mág mindig jelen
voltak-e a náp käzätt. Azok a jelek valãban hatalmasan ás
csodàlatosan megnyilvànultak, de az biztos, hogy nem a hamis
szålåtåben. A Martinhoz hasonlã emberek hatalmasan voltak
hasznàlva, ás Isten bizonysàgot tett rãluk jelek, csodàk ás a
Szent Szellem ajàndákain keresztèl. Ez a Náv mág mindig
olyan hatàsos volt, mint valaha ás az is marad ott, ahol a
szentek tisztelik Åt az Igán ás hiten keresztèl.
NEM TAGADTAD MEG AZ ÁN HITEMET

Az Apcsel. 3:16-ban, amikor Pátert megkárdezták, hogy az a
hatalmas csoda hogyan tärtánt a nyomorákkal az Ákes
kapunàl, akkor å ezt âgy magyaràzta, “Ás az Å (Jázus) Neváben

lávå hit àltal lett ez az ember (a koràbban nyomorák) erås, igen
az a hit, amely Å (Jázus) àltala (tåle) adatott neki (ennek az
embernek) ez a täkáletes egászság mindannyiotok
jelenlátáben.” Làtjàtok, âme itt van. Jázus Neve, ás Jázus Hite
hozta látre a csodàt. Páter ugyançgy nem àllâtotta azt, hogy ez
az å sajàt emberi hite volt, mint ahogy azt sem àllâtotta, hogy
ez az å sajàt neváben volt. Å azt mondta, hogy Jázus Neve
abban a hitben hasznàlva, amely Jázustãl volt, vágezte el e
nagy munkàt. Ez az a hit, amelyrål az Çr a Jelenásek 2:13-ban
beszált. Ez az Å hite volt. Ez nem hit volt ÅBENNE. Hanem ez
az Å SAJÀT hite volt, melyet Å a hâvåknek adott. Rãma 12:3,
“Amint az Isten adta minden embernek (az elså versnek
megfelelåen ezek az emberek TESTVÁREK) a hitnek
mártákát.” Efázus 2:8, “Mert kegyelembål èdväzèltäk hit àltal,
ás ez (a Hit) nem tåletek van, hanem ez Istennek az ajàndáka.”
Ás azt is mondja a Jakab 2:1-ben, hogy “Testváreim,
(figyeljátek meg, hogy å is TESTVÁREKHEZ beszál) a mi
Urunk Jázus Krisztus hite (nem a mi Benne lávå hitènk, hanem
az Ävá) ne szemályvàlogatàssal legyen nàlatok.” (Ez a King
James Biblia fordâtàs szerint van_fordâtã.)
Ebben a Pergamumi Korban, ahol az emberek
elemberiesâtetták az èdvässáget çgy, hogy elfordultak attãl az
igazsàgtãl mely szerint “Az èdvässág az Çrtãl
van,”_fálredobtàk a kivàlasztàs tanâtàsàt ás szálesre tàrtàk a
gyèlekezetek ajtajàt, ás az å käzässágèket mindazok szàmàra,
akik alàârtàk az å tanaikat ( az Igável sose tärådj), a
lealacsonyodàsnak ebben a gyors koràban mág mindig ott
voltak azok a kevesek, akiknál megvolt a mi Urunk Jázus
Krisztus hitánek a mártáke, ás åk ezt a hitet nem csupàn az
erå cselekedeteiben hasznàltàk, hanem ellene àlltak azoknak,
akik azt merászelták àllâtani, hogy åk egyszeræen egy
gyèlekezethez valã csatlakozàs àltal èdväzèltek. Åk tudtàk,
hogy senki nem hihetett igazàn äräk áletre ás az Isten
igazsàgàra Magànak az Çr Jázus Krisztus hitánek mártáke
nálkèl. Amikáppen a mai gyèlekezet tele van olyan ártelmi
hâvåkkel, akik tàmogatjàk a szæztål valã szèletást, a kiontott
várt, a gyèlekezetbe valã jàràst ás az Çrvacsora vátelát, ás
egyàltalàn nincsenek çjjàszèletve, ápp âgy ebben a harmadik
korban ugyanez volt a probláma. Az emberi hit nem volt elág
akkor, ás most sem elág. Magànak az Isten Fiànak hitáre van
szèkság azárt, hogy belehulljon az ember szâvábe, hogy âgy
befogadhassa a dicsåság Uràt a nem emberi káz àltal kászâtett
templomba.
Ez egy álå hit volt. “Án az Isten Fiànak hite àltal álek.” Pàl
nem azt mondta, hogy å az Isten FiàBAN lávå hit àltal ál. Az
Isten Fiànak hite volt az, amely neki áletet adott ás megtartotta
åt abban, hogy Keresztány gyåzelemben áljen.
Nem, åk azt nem tagadtàk, hogy az èdvässág

termászetfeletti a kezdettål a vágáig. Åk áletben tartottàk az
Çr Nevánek ás az Å Hitánek igazsàgàt, ás az Çr megàldotta ás
máltãnak nyilvànâtotta åket.
ANTIPÀS, AZ ÁN HÆSÁGES MÀRTIROM
Ezzel a testvárrel kapcsolatban nincs màs feljegyzás az

Igáben, vagy bàrmely vilàgi tärtánelemben. Az azonban
bizonyos, hogy szèkságtelen hogy legyen. Täbb mint elegendå
az, hogy åt az Çr elåre ismerete ás tudta. Täbb, mint elegendå
làtni az å Çr irànti hæságát, amely fel lett jegyezve az álå
Igáben. Å egy Keresztány volt. Neki megvolt Jázusnak a Neve.
Neki megvolt a mi Urunk Jázus Krisztusnak a hite, ás azok
käzá tartozott, akik azàltal áltek. Å vàlaszolt Jakabnak a
szavaira, “A mi Urunk Jázus Krisztusnak a hite ne
szemályvàlogatàssal legyen nàlatok.” (King James fordâtàs
szerint_fordâtã.) Telve Szent Szellemmel ás hittel çgy, mint
Istvàn å senkivel nem kivátelezett, ás senkitål nem fált; ás
amikor kihârdetták a halàlt mindazok felett, akik ezt a Nevet
vetták ás Jázus Krisztus hitáben jàrtak, akkor å azok mellett
foglalt àllàst, akik nem fordultak vissza. Igen, å meghalt, de
Àbelhez hasonlãan å bizonysàgot kapott Istentål (hiszen az å
neve meg van ârva az Igáben), ás noha halott, mágis az å hangja
mág beszál az Isten Feljegyzásánek oldalain. Egy màsik
hæságes màrtâr àt lett helyezve az å nyugalmàba. Sàtàn
azonban akkor sem diadalmaskodott ugyançgy, ahogy nem
diadalmaskodott akkor sem, amikor megälte a Bákesság
Fejedelmát, mert amikáppen Sàtàn ki lett fosztva a kereszten,
áppen çgy most Antipàsnak a váre mág täbb szàzhoz fog
felkiàltani, akik felveszik az å keresztjèket ás kävetik az Urat.
AHOL A SÀTÀN SZÁKHELYE VAN
Annak oka, hogy ez a Szellem dicsárå beszádánek rásze az,

hogy ezek a keresztnek bàtor katonài legyåzták Sàtànt az å
sajàt trãnhelyiságánek a käzepette. A csatàt megnyerták Jázus
Neve ás Hite àltal käzvetlenèl a sätátság vezetåinek a
tàboràban. Micsoda egy hatalmas dicsáret. Mint Dàvidnak
hatalmas emberei, akik megtàmadtàk az ellenság tàboràt azárt,
hogy Dàvidnak szomj-oltã vizet hozzanak, ugyançgy a hitnek
ezek az ãriàsai megtàmadtàk Sàtàn fäldi erådâtmányánek a
birodalmàt ás a prádikàlàs ás buzdâtàs àltal elhoztàk az
èdvässág vizát azokhoz, akik a halàl àrnyákàban áltek.
Nos, amennyire ezek a szavak a Sàtàn trãnjàt ás birodalmàt
illetåen az Isten dicsáretánek rászei az Å kivàlasztottjai felá, çgy
ezek tánylegesen elåkászâtetták a szânteret a gonosz
kàrhoztatàsàra, amely fåhatalmat nyert a gyèlekezetben.
PERGAMOSZ: Sàtàn Trãnja ás Lakãhelye. Sokak szàmàra

ezek a kifejezásek inkàbb csupàn kápszeræ àbràzolàsok,
mintsem valãban tärtánelmiek. Ezek azonban bizonyosan
valãdiak ás a tärtánelem ezt bizonyâtja. Pergamosz valãban
Sàtànnak a trãnja ás lakãhelye volt. Ez pedig ilyen mãdon
tärtánt:
Pergamosz eredetileg nem az a hely volt, ahol Sàtàn (ami
az emberi ègyeket illeti) lakozott. Az å fåhadiszàllàsa mindig
Babilon volt szã szerint ás kápletesen is. Babilon vàrosa volt
az, ahol a sàtàni imàdat eredete volt. I. Mãzes 10:8-10, “Khçs
nemzá Nimrãdot is: ez kezdett hatalmassà lenni a fäldän. Ez
hatalmas vadàsz volt az Çr elått. Az å birodalmànak kezdete
volt Bàbel, Erekh, Akkàd ás Kàlnáh a Sineàr fäldán.” I.
Mãzes 11:1-9, “Mind az egász fäldnek pedig egy nyelve ás
egyfále beszáde vala. Ás lån mikor kelet felål elindultak vala,
Sineàr fäldán egy siksàgot talàlànak ás ott letelepedánek. Ás
mondànak egymàsnak: jertek, vessènk táglàt ás ágessèk ki jãl;
ás lån nákik a tágla kå gyanànt, a szurok pedig ragasztã
gyanànt. Ás mondànak: jertek, ápâtsènk magunknak vàrost ás
tornyot, melynek teteje az eget árje, ás szerezzènk magunknak
nevet, hogy el ne száledjènk az egász fäldnek szânán. Az Çr
pedig leszàlla, hogy làssa a vàrost ás a tornyot, melyet
ápâtenek vala az emberek fiai. Ás monda az Çr: âmá e náp
egy, ás az egásznek egy a nyelve, ás munkàjànak ez a kezdete;
ás bizony semmi sem gàtolja, hogy vághez ne vigyenek
mindent, amit elgondoltak magukban. Nosza szàlljunk alà, ás
zavarjuk ott ässze nyelvèket, hogy meg ne ártsák egymàs
beszádát. Ás elszálesztá åket onnan az Çr az egász fäldnek
szânáre; ás megszænánek ápâteni a vàrost. Ezárt nevezák annak
nevát Bàbelnek; mert ott zavarà ässze az Çr az egász fäldnek
nyelvát, ás onnan szálesztá el åket az Çr az egász fäldnek
szânáre.”
Babilon eredeti neve Bàbel. Jelentáse ässzezavaràs. Szã
szerint Khçsnàl, Khàm fiànàl kezdådätt, de a hatalomnak ás
ragyogàsnak orszàgàvà az å fia, Nimrãd alatt lett, aki hatalmas
vadàsz volt. Nimrãd a Teremtás känyvánek tizenegyedik rásze
beszàmolãjànak ás a vilàgi tärtánelemnek is megfelelåen
hàrom dolgot kezdett el megvalãsâtani. Egy erås nemzetet
akart ápâteni, melyet meg is tett. Terjeszteni akarta sajàt
vallàsàt, melyet meg is tett. Egy nevet akart szerezni sajàt
maga szàmàra, melyet szintán megvalãsâtott. Eredmányei olyan
monumentàlisak voltak, hogy Babilon kiràlysàgàt aranyfejnek
nevezták a vilàg ässzes kormànyzatai käzätt. Hogy vallàsa
vezetå szerephez jutott, ezt az a tány mutatja, hogy a Szentâràs
azt teljesen Sàtànnal azonosâtja az Ásaiàs 14. rászáben, ás a
Jelenásek känyvánek 17-18. rászeiben. A tärtánelem àltal pedig
be tudjuk bizonyâtani, hogy elàrasztotta az egász vilàgot, ás
hogy å a bàlvànyimàdàs minden rendszeránek, valamint a
mitolãgia támàjànak alapja, noha az istenek nevei

kèlänbäznek a fäld kèlänbäzå rászein, az emberek
nyelvezetánek megfelelåen. Az, hogy änmagànak ás kävetåinek
egy nevet alkotott, minden kátságet kizàrãan igaz, mivel
mindeddig, amâg ez a jelen kor folytatãdik (amâg Jázus ki nem
nyilatkoztatja Änmagàt az Å testváreinek) åt fogjàk imàdni ás
tisztelni, bàr a Nimrãdtãl eltárå náv alatt, ás egy olyan
templomban, amely kissá eltár attãl, amelyben åt eredetileg
imàdtàk.
Mivel a Biblia nem foglalkozik rászletesen màs nemzetek
tärtánelmável, âgy szèkságes lesz kikutatni a rági vilàgi
feljegyzáseket annak árdekáben, hogy megkapjuk vàlaszunkat
arra, hogy mikánt vàlt Pergamosz Babilon sàtàni vallàsànak
szákhelyává. Az informàciãk få forràsa az egyiptomi ás gäräg
kultçra feljegyzáseiben lesz. Ennek oka az, hogy Egyiptom az å
tudomànyàt ás matematikàjàt a Kàldeusoktãl kapta, mâg
Gärägorszàg ezeket Egyiptomtãl kapta. Mivel a papok fel
voltak hatalmazva arra, hogy ezeket a tudomànyokat tanâtsàk,
ás mivel ezeket a tudomànyokat a vallàsnak egy rászekánt
hasznàltàk, âgy mi màr tudjuk a kulcsot ahhoz, hogy mikánt
nyerte el a babiloni vallàs az å ereját ebben a kát orszàgban. Az
szintán igaz, hogy amikor egy nemzet kápes volt legyåzni egy
màsik nemzetet, akkor a kellå idåben a leigàzã vallàsa a
leigàzott vallàsàvà vàlt. Jãl ismert tány az, hogy a gärägäknek
ugyanazok a jeleik voltak az Àllatävre, mint a babilãniaknak;
tovàbbà azt talàltàk az åsi egyiptomi feljegyzásekben, hogy a
gärägäknek az egyiptomiak adtàk àt az å täbb istenhitæ
ismereteiket. Ilyen mãdon Babilonnak titkai nemzetrål
nemzetre terjedtek mindaddig, amâg azok megjelentek
Rãmàban, Kânàban, Indiàban ás mág Ászak, meg Dál-
Amerikàban is az imàdatnak ugyanazt az alapjàt talàljuk.
Az åsi tärtánelem megegyezik a Bibliàval abban, hogy ez a
babiloni vallàs a legnagyobb valãszânæság szerint a fäld korai
nápeinek nem az eredeti vallàsa volt. Ez volt az elså abban,
hogy elsodrãdjon az eredeti hittål; änmagàban azonban nem az
eredeti volt. Olyan tärtánászek mint Wilkinson ás Mallett
däntåen bebizonyâtottàk az åsi dokumentumokbãl, hogy
egykoron a fäld minden nápe EGY ISTENBEN, a legfelsåbben,
az äräkkávalãban, a làthatatlanban hitt, Aki az Å szàjànak
beszádável szãlâtott minden dolgot látezásre, ás hogy Å
jellemáben szeretå, jã ás igaz volt. Mivel azonban Sàtàn
mindent meg fog rontani amit csak tud, âgy mi felismerjèk åt,
amint megrontja az emberek ártelmát ás szâvát çgy, hogy azok
visszautasâtjàk az igazsàgot. Amikáppen å mindig megkâsárelt
imàdatot kapni çgy, mintha å Isten lenne, nem pedig Istennek
szolgàja ás teremtmánye, âgy å elvonta az imàdatot Istentål
azon cálbãl hogy azt änmagàhoz vonja ás âgy fel legyen
magasztalva. Az bizonyos, hogy elárte azt a vàgyàt, hogy
elterjessze vallàsàt az egász vilàgon. Ezt Isten hitelesâtette a

Rãmaiak Känyváben, “Amikor megismerták Istent,
mindazàltal Åt nem mint Istent dicsåâtetták mindaddig, amâg
hiàbavalãkkà lettek az å elkápzeláseikben, ás szâvèknek
sätátságán àt egy megrontott vallàst fogadtak el, mâg vágèl åk
teremtmányeket ás nem a Teremtåt imàdtàk.” Emlákezzetek
arra, hogy Sàtàn Isten teremtmánye volt (a Hajnalnak Fia).
Ilyen mãdon azt talàljuk, hogy ahol egykor az igazsàg volt
elhintve az emberek käzätt,åk pedig mindannyian
ragaszkodtak ahhoz az egy igazsàghoz, ott kásåbb eljätt egy
nap, amikor egy nagy csoport elfordult Istentål ás elterjesztette
az imàdàsnak egy ärdägi formàjàt az egász vilàgon. A
tärtánelem bizonysàgot tesz arrãl, hogy a Sám tärzsábål valãk,
akik megàlltak a vàltozatlan igazsàg mellett, åk szilàrd
ellentátben àlltak a Khàm tärzsábål valãkkal, akik elfordultak
az igazsàgtãl az ärdäg hazugsàgàhoz. Nincs idå arra, hogy
belemerèljènk ennek a megvitatàsàba; csupàn be lett mutatva
azárt, hogy meglàssàtok azt, hogy kát vallàs volt, ás csak kettå,
a gonosz vallàs pedig vilàgmáretævá vàlt.
Babilonban az egyistenhit àtalakult täbbistenhittá. Az
ärdäg hazugsàga ás az ärdäg titkai felemelkedtek Istennek
igazsàga ás Istennek titkaival szemben ebben a vàrosban.
Sàtàn valãban ennek a vilàgnak istenává vàlt ás imàdatot
csikart ki azokbãl, akiket becsapott, ilyen mãdon elárve azt,
hogy åk elhigyják, hogy å igazàn az Çr.
Az ellenság täbbistenhitæ vallàsa a hàromsàg tanâtàsàval
kezdådätt. Egászen az åsrági mçltban volt az, amikor az “egy
Isten hàrom szemályben” elkápzelás látrejätt. Milyen kèlänäs,
hogy modern teolãgusaink ezt nem vetták ászre; nyilvànvalã
azonban, hogy áppçgy becsapta åket Sàtàn, mint az å
elådeiket, âgy åk mág mindig hàrom szemályben hisznek az
Istenságben. Csak egy helyet mutassanak nekènk a
Szentâràsban, ahol bàrmilyen felhatalmazàsa van ennek a
tanâtàsnak. Hàt nem furcsa, hogy mialatt Khàm
leszàrmazottjai tovàbbmentek az å sàtàni imàdatuk çtjàn,
amely magàba foglalta a hàrom Isten alapvetå felfogàsàt, mâg
ugyanakkor semmilyen nyoma nincs a Sám leszàrmazottjai
käzätt annak, hogy ilyen dolgot hittek volna, vagy pedig hogy a
szertartàsos imàdatnak akàr a jelkápát is belefoglaltàk volna?
Hàt nem furcsa, hogy a zsidãk hitták azt, hogy “Halljad ãh
Izràel, az Çr a te Istened EGY Isten”, ha hàrom szemály lenne
az Istenságben? Àbrahàm, Sámnek leszàrmazottja a Teremtás
18. rászáben csak EGY Istent làtott kát angyallal.
Most hogyan volt ez a hàromsàg kifejezve? Ezt åk egy
egyenlå oldalç hàromszäggel fejezták ki ugyançgy, amint azt
ma Rãmàban is teszik. Kèlänäs, de a zsidãknak nem volt ilyen
elkápzelásèk. Most kinek van igaza? A zsidãknak-e, vagy pedig
a babilãniaknak? Àzsiàban a hàrom isten egyben,
täbbistenhitæ elkápzeláse egy hàromfejæ szoborban lett

kifejezve, melynek egy teste volt. Hàrom intelligenciakánt van
kifejezve. Indiàban az å szâvèk szerint çgy fejezták ki åt, mint
egy isten, hàrom alakban. Most ez valãban egy jã modern-napi
teolãgia. Japànban van egy nagy Buddha hàrom fejjel, amely
olyan, mint amilyent az elåbb àbràzoltunk. De mindenek
käzätt a legmeglepåbb az, amely Istennek a hàromsàgi
elkápzelását egy olyan hàrmas formàban mutatja be, mint: 1.
Egy äreg embernek a feje, amely Istent, az Atyàt jelkápezi. 2.
Egy kär, amely a titkokban “Magnak” van jelezve, amely
azutàn a Fiçt jelenti. 3. Egy madàrnak szàrnyai, ás farka
(galamb). Itt volt az Atyànak, Fiçnak ás a Szent Szellemnek
tanâtàsa, hàrom szmály az Istenságben, egy igazi hàromsàg.
Ugyanezt làthatjàtok Rãmàban. Most hadd kárdezzem meg
çjra azt, hogy nem kèlänäs, hogy az ärdägnek ás az å
imàdãinak valãjàban täbb igazsàg lett kinyilatkoztatva, mint a
hit atyjànak (Àbrahàmnak) ás az å leszàrmazottainak? Hàt
nem furcsa, hogy Sàtàn imàdãi täbbet tudtak Istenrål, mint
Istennek gyermekei? Nos ez az, amit a modern teolãgusok
megprãbàlnak nekènk mondani amikor åk egy hàromsàgrãl
beszálnek. Mostantãl kezdve csak emlákezzetek erre az egy
dologra: ezek a feljegyzásek tányek ás ez egy tány_Sàtàn egy
hazug ás a hazugsàgok atyja, ás å bàrmikor is jän, bàrmilyen
vilàgossàggal, az mág mindig hazugsàg. Å egy gyilkos. Az å
hàromsàgrãl valã tanâtàsa pedig sokakat elpusztâtott ás el fog
pusztâtani mindaddig, amâg Jázus el nem jän.
A tärtánelemnek megfelelåen nem sokàig tartott, hogy egy
vàltozàs látre jäjjän ilyen fogalomra mint egy Atya ás egy Fiç
ás a Szent Szellem. Sàtàn egyszerre csak egy lápássel
tàvolâtotta el åket az igazsàgtãl. Az Istenságrål kialakâtott
fogalom most ez volt: 1. Az äräk atya, 2. Istennek a Szelleme
megtestesèlve egy EMBERI anyàba. (Elgondolkoztat ez
benneteket?) 3. Az Isteni Fiç, a megtestesèlás gyèmälcse, (az
asszony magja).
Az ärdäg azonban nem elágedett. Å mág nem árt el sajàt
maga szàmàra egy imàdatot, csupàn egy käzvetett mãdon.
Ezárt aztàn mág tàvolabb viszi az embereket az igazsàgtãl. Az
å titkain keresztèl kinyilatkoztatja az embereknek azt, hogy
mivel a nagy làthatatlan atya Isten nem tärådik az emberek
ègyeivel, hanem åket illetåen csendben marad, ezárt ebbål az
kävetkezik, hogy åt jãl lehet csendben is imàdni. Valãjàban ez
azt jelenti, hogy amennyire csak lehetságes, hacsak nem
teljesen figyelmen kâvèl kell åt hagyni. Ez a tanâtàs is elterjedt
az egász vilàgon, ás áppen manapsàg làthatod Indiàban azokat
a templomokat a nagy teremtå szàmàra, a hallgatã isten
szàmàra, ás ezek megdäbbentåen kevás szàmban vannak.
Mivel nem volt szèkságes imàdni a teremtå-atyàt, ezárt
aztàn termászetes volt, hogy az imàdat àtlendèlt az “Anya ás
Gyermekánek” imàdatàba, mint akik az imàdat tàrgyai.

Egyiptomban az anyànak ás fiçnak ugyanez a kombinàciãja
volt, akiket Isisnek ás Osirisnak hâvtak. Indiàban ez Isi ás Iswara
voltak. (Figyeljátek meg mág a nevek hasonlãsàgàt is.) Àzsiàban
ez Cybele ás Deoius voltak. Rãmàban ás Gärägorszàgban
ugyanâgy tärtánt. Ás Kânàban is. Most kápzeljátek el náhàny
rãmai katolikus misszionàrius meglepetását, amikor beláptek
Kânàba ás megtalàltak ott egy Madonnàt ás Gyermekát, amint
fánysugarak sugàroznak a gyermek fejábål. A szobrot
nyugodtan kicserálhetták volna eggyel a Vatikànbãl náhàny
arcvonàsok kèlänbságtål eltekintve.
Most illendå szàmunkra felfedezni az eredeti anyàt ás
gyermekát. Babilon eredeti istennå-anya Semiramis volt, akit
Rheànak hâvtak a keleti orszàgokban. Karjàban å egy fiçt
tartott, aki annak ellenáre, hogy csecsemå volt, magasnak,
eråsnek, csinosnak ás kèlänäsen az asszonyok szàmàra
elragadãnak volt àbràzolva. Az Ezákiel 8:14-ben å Tammuznak
van nevezve. A klasszikus ârãk käzätt å Bacchus-nak volt
nevezve. A Babiloniak szàmàra å Ninus volt. Ami a tányt
árthetåvá teszi az az, hogy å mint karon èlå csecsemå van
bemutatva, de mágis mint egy nagy ás hatalmas ember van
àbràzolva, aki mint “Fárj-Fiç” ismert. A câmek egyike az
“Anya Fárje” volt, Indiàban pedig, ahol a kettåt çgy ismerik,
mint Iswara ás Isi, å (a fárj) egy csecsemåkánt van bemutatva
az å sajàt feleságánek a keblán.
Azt, hogy ez a Ninus a Biblia Nimrãdja, hatàrozottan
megeråsâthetjèk çgy, ha ässzehasonlâthatjuk a tärtánelmet a
Teremtás känyvánek beszàmolãjàval. Pompeius azt mondta,
hogy “Ninus, Assiria kiràlya megvàltoztatta az åsi mársákelt
áletmãdot a hãdâtàsra valã vàgya àltal. Å VOLT AZ ELSÅ,
AKI SZOMSZÁDAI ELLEN HÀBORÇT FOLYTATOTT.
Meghãdâtott minden nemzetet Assiriàtãl Lybiàig, mivel azok
az emberek nem ismerták a hadviselás mãdjàt.” Diodorus azt
mondja, “Ninus volt a legåsibb Assiriai kiràly, akit a
tärtánelem megemlât. Mivel harci beàllâtottsàgç volt, ezárt sok
fiatalembert kemányen kikápzett a hadviselás mãdjaira.
Babylãniàt hatalma alà gyærte, amikor mág nem is volt olyan
vàros, hogy Babylon.” Ilyen mãdon mi làtjuk, hogy ez a Ninus
kezdett el naggyà lenni Babylonban, megápâtette Bàbelt ás
meghãdâtotta Assiriàt çgy, hogy annak kiràlya lett, azutàn
pedig tovàbb folytatta hatalmas terèletek bekebelezásável,
ahol az emberek kápzetlenek voltak a hàborçt illetåen, ás
mársákelt mãdon áltek, amint azt Pompeius mondta. Most a
Teremtás känyvánek 10. rászáben, ahol Nimrãd kiràlysàgàrãl
beszál, ezt mondja, “Kiràlysàgànak kezdete pedig Bàbel,
Erekh, ás Akkàd valamint Kalne voltak a Sineàr fäldján. Arrãl
a fäldrål ment el Assur ás megápâtette Ninivát, meg Kalàht
stb.” A fordâtãk azonban egy hibàt kävettek el akkor, amikor
Assurt çgy fordâtottàk le, mint egy fånevet, amikor pedig az

egy ige, ás a Kàldeusi nyelvben ennek jelentáse ‘eråssá tenni.’
Ilyen mãdon ez Nimrãd, aki miutàn eråssá lett, (megalapozta
kiràlysàgàt çgy, hogy felápâtette a vilàg elså hadseregát, melyet
å a gyakorlatozàs ás a vadàszat szigoràval kápzett ki) tçlment
Sineàr fäldján az å erås hadseregável ás leigàzta a nemzeteket,
majd megápâtett olyan vàrosokat, mint Ninive, melyet årãla
neveztek el, mivel mág manapsàg is a vàros romjainak egy få
rászát Nimrãudnak hâvjàk!
Miutàn felfedeztèk, hogy ki volt Ninus, âgy most szèkságes
azt is felfedeznènk, hogy ki volt az å apja. A tärtánelem szerint
ez Bell volt, Babylon alapâtãja. (Most itt szèkságes
megjegyeznènk azt, hogy Bell a vàrost abban az ártelemben
alapâtotta, hogy å kezdte el az egász mozgalmat, de a fia, Ninus
volt az, aki megeråsâtette azt ás annak elså kiràlya volt stb.) A
Szentâràsnak megfelelåen azonban Nimrãdnak apja Khçs volt:
“Khçs pedig nemzette Nimrãdot.” Nemcsak ez van âgy, hanem
çgy talàljuk, hogy Khàm nemzette Khçst. Nos, az egyiptomi
kultçràban Bell Hermesnek volt nevezve, a Hermes jelentáse
pedig “KHÀMNAK A FIA.” A tärtánelemnek megfelelåen
Hermes a bàlvànyimàdàsnak a nagy prãfátàja volt. Å volt a
magyaràzãja az isteneknek. Egy màsik náv, amely àltal å mág
nevezve volt, Merkçrius volt. (Olvassàtok el az Apostolok
cselekedete 14:11-12-t)
Hyginus azt mondja errål az istenrål, aki vàltozatosan çgy
volt ismert mint Bell, Hermes, Merkçrius, stb. “Sok koron àt az
emberek Jove kormànyzàsa alatt áltek (nem a rãmai Jãve,
hanem a Zsidãk Jehovàja, a zsidãk pedig megelåzták a rãmai
tärtánelmet) vàrosok ás tärványek nálkèl, valamint
mindannyian egy nyelvet beszáltek. Ezutàn azonban Merkçrius
(Bell, Khçs) ártelmezte az emberek nyelveit (ahonnan egy
ártelmezåt Hermeneutesnek neveztek) ugyanez az egyán
osztotta szát a nemzeteket. Azutàn elkezdådätt a
viszàlykodàs.” Ebbål làthatã, hogy Bell vagy Khçs, Nimrãdnak
az apja volt eredetileg a nápvezár, aki elvezette az embereket
az igaz Istentål ás mint az “istenek magyaràzãja” arra
bàtorâtotta az embereket, hogy egy màsik vallàsi formàt
vegyenek fel. Bàtorâtotta åket arra, hogy folytassàk a torony
ápâtását, melyet az å fia tánylegesen meg is ápâtett. Ez a
bàtorâtàs volt az, amely az ässzezavaràst ás az emberek
megosztàsàt látrehozta çgy, hogy å “magyaràzã, ás
ässzezavarã” is volt.
Khçs, tehàt, volt a täbbistenhitæ rendszer atyja, ás amikor
emberek lettek istenkánt imàdva az emberek àltal, akkor å lett
termászetesen az istenek atyja. Nos, Khçst Bellnek nevezták.
Bell pedig a rãmai mitolãgiàban Jànus volt. Çgy van
àbràzolva, mint akinek kát arca van, a kezáben pedig egy botot
hordott, amellyel ässzezavarta ás “szátszãrta” az embereket.
Ovid azt ârja, hogy Jànus änmagàra vonatkozãan ezt mondta,

“az åsäk engem Kàosznak neveztek.” Ilyen mãdon mi
felismerjèk, hogy a Biblia Khçsa, az egyistenhit elleni eredeti
làzadã Bellnek, Belusnak, Hermesnek, Jannusnak, stb. volt
nevezve a hajdani emberek käzätt. Azt àllâtotta, hogy
kijelentáseket ás magyaràzatokat hoz az istenektål az emberek
szàmàra. Mialatt ezt tette, felgerjesztette Isten haragjàt arra,
hogy szátszãrja az embereket, viszàlyt ás ässzezavaràst hozva
käzájèk.
Most eddig a pontig mi làtjuk azt, hogy honnan jätt a
täbbistenhit, illetve a sok istenek imàdàsa. Ászrevettátek-e
azonban azt is, hogy egy Khçsnak nevezett ember emlâtását is
megtalàljuk, akinek az “istenek atyja” câmet adtàk?
Ászrevettátek itt az åsi mitolãgiàk rági támàjàt, hogy az istenek
änmagukat emberekkel azonosâtjàk? Ez az, ahonnan az elådäk
imàdata ered. Âgy tehàt hadd vizsgàljuk meg a tärtánelmet
azárt, hogy meglàthassuk az elådäk imàdatàt. Nos, az felszânre
lett hozva, hogy Khçs vezette be az atyànak, fiçnak ás
szellemnek hàrom isten imàdatàt. Hàrom istennek, melyek
mind egyenlåek voltak. Å azonban tudott az asszony eljävendå
magjàrãl, ezárt szèkságes volt, hogy az asszony ás az å
eljävendå magja bejäjjenek a kápbe. Ez akkor lett beteljesâtve,
amikor Nimrãd meghalt. Az å feleságe Semiramis, istenná tette
åt, ás ilyen mãdon änmagàt a fiçnak anyjàvà, meg az
isteneknek anyjàvà is tette. (Pontosan çgy, ahogy a rãmai
gyèlekezet istenná tette Màriàt. Åk azt àllâtjàk, hogy Mària
bæn nálkèl volt, ás hogy Istennek az Anyja.) Å (Semiramis)
Nimrãdot “Zerãashtànak” nevezte, amelynek jelentáse “az
asszony megâgárt magja.”
De nem tçl sok idå telt el addig, amâg az asszony kezdett
täbb figyelmet magàra vonni, mint a fiç, ás hamarosan å volt
az, aki olyan mãdon volt àbràzolva, mint aki làbai alà taposta
a kâgyãt. “A menny kiràlynåjánek” nevezták åt ás istenivá
tetták. Ápp çgy, ahogy ma, amikor Màriàt, Jázusnak az anyjàt
felemelták a halhatatlansàgba, ás ápp most 1964.
szeptemberáben a Vatikàn tanàcs megkâsárel Màriànak egy
olyan minåságet adni, amely nincs meg neki, mivel çgy
szeretnák nevezni åt, hogy “Mària, a Mediatrix,” “Mària,
Minden Hâvånek az Anyja,” illetve “A Gyèlekezet Anyja”. Ha
volt valaha is babyloni elåimàdat egy vallàsban, akkor ez a
Rãmai Egyhàznak a vallàsa.
Nem csak az elådäk imàdata keletkezett Babylonban,
hanem a termászetnek imàdata is. Babylonban volt az, hogy az
istenek a nappal, a holddal, stb. voltak azonosâtva. A få tàrgy a
termászetben a nap volt, amelynek vilàgossàgot ás meleget adã
tulajdonsàgai voltak, ás az ember szàmàra çgy jelenik meg,
mint egy tæzlabda a mennyekben. Ilyen mãdon a få isten a
napisten volt, akit åk Baalnak neveztek. Gyakran çgy
àbràzoltàk a napot, mint egy làngkärt, ás a làng kärèl

hamarosan megjelent egy kâgyã. Nem tartott sokàig, amâg a
kâgyã a napnak egy szimbãlumàvà vàlt, ás ennek
kävetkeztáben imàdtàk. Âgy Sàtàn szâvánek vàgya teljesen
elkászèlt. Çgy imàdtàk åt, mint Istent. Trãnja meg lett
alapozva. Rabszolgài meghajoltak elåtte. Ott Pergamoszban åt
egy álå kâgyã formàjàban imàdtàk. A Jã ás Rossz Tudàsànak
fàja, melyet most egy álå kâgyã alakjàban jelkápeztek, nem
csak Ávàt csapta be, hanem az emberiság däntå täbbságát is.
Hogyan vàlt azonban Pergamosz Sàtànnak szákhelyává, ha
Babylon volt a szákhely? Erre a vàlasz çjra a tärtánelemben
van. Amikor Babylon elesett a Mádekkel ás a Perzsàkkal
szemben, akkor a pap-kiràly, Attalus elmenekèlt a vàrosbãl ás
Pergamoszba ment az å papjaival ás szent titkaival. Ott å
felàllâtotta kiràlysàgàt a rãmai birodalmon kâvèl, ás
gyarapodott az ärdäg gondviseláse alatt.
Ez egy nagyon rävid ässzefoglalàsa volt a babyloni vallàs
ás annak Pergamoszban valã megjelenásánek. Kátságtelen,
hogy sok kárdás nem lett megvàlaszolva, ás az is kátságtelen,
hogy sokkal täbbet lehetett volna mondani annak árdekáben,
hogy megvilàgâtson bennènket, de itt nem az a szàndákunk,
hogy a tärtánelmet tanulmànyozzuk, hanem inkàbb az, hogy
segâtságáre legyen az Ige tanulmànyozàsànak.
A KORHOLÀS
Jelenásek 2:14-15. “De van valami kevás panaszom ellened,

mert vannak ott nàlad, akik a Bàlàm tanâtàsàt tartjàk, aki
Bàlàkot tanâtotta, hogy vessen botrànykävet az Izràel fiai elá,
hogy egyenek a bàlvànyàldozatokbãl, ás paràznàlkodjanak. Âgy
vannak nàlad is, akik a Nikolaitàk tanâtàsàt tartjàk, amit
gyæläläk.”
Ebben a Pergamumi Korban az Çr kát olyan tanâtàst
korhol, melyeket Å gyæläl: 1. Bàlàmnak a tanâtàsàt, aki
bàlvànyimàdàst ás bænäs kicsapongàsokat hozott Izràelbe,
Baàl-Peornàl, ás 2. A Nikolaitàk tanâtàsàt, amely az Efázus
Korban mág csak cselekedetek volt. Egyesâtsátek ezt a
korholàst azzal a tánnyel, hogy az Çr Pergamoszt çgy
hangsçlyozta ki, mint ami Sàtànnak a szákhelye, ás âgy màr
nagyon kännyæ ás megfelelå azt a kävetkeztetást levonni, hogy
Babylonnak a vallàsa valamilyen káppen ässzekeverdett a
Keresztánysággel.
Nos, ez nem csupàn egy feltátelezás, hanem egy olyan
tärtánelmi tány, melyet be fogunk bizonyâtani çgy, hogy
visszamegyènk a tärtánelembe çgy kärèlbelèl Krisztus utàn
36-ba, majd onnan elárkezènk a Krisztus utàn 325-ben lávå
Nicenei Tanàcshoz. Amikor a Keresztányek (fåleg a szèletett
zsidãk) szát lettek szãrva Jeruzsàlembål, akkor mindenhovà

elmentek prádikàlva az Evangáliumot, kèlänäsen a
zsinagãgàkba. Âgy hàrom áven belèl, illetve kb. Krisztus utàn
36-ban az Evangálium eljutott Rãmàba Junia ás Andronikus
àltal, akik a Rãmai levál 16:7. szerint apostolok voltak. A
munka täbb áven àt viràgzott ott, mindaddig, amâg a zsidãk
käzätti àllandã civakodàs Claudius Csàszàrt arra nem
kásztette, hogy kiutasâtsa åket Rãmàbãl. A zsidãknak a
vàrosbãl valã kiæzásável a kicsiny gyèlekezet gerince
gyakorlatilag megtärt. Talàn mág a vánek is zsidãk voltak, ás
âgy el kellett mennièk. Nem ègyelt senki a nyàjra, ás mivel az
Ige nem volt mág leârva irànyadãkánt, âgy nagyon kännyæ volt
ennek a kicsiny nyàjnak elsodrãdni, illetve elàrasztãdnia az
akkori napok filozãfusai ás pogànyai àltal. A zsàkmànyra leså
ragadozã farkasokkal, ás az antikrisztus felszabadâtott
szellemável mi felismerjèk a tärtánelembål, hogy ez a kis
Rãmàban lávå gyèlekezet remánytelenèl visszaesettá vàlt, ás
elkezdte bevezetni a pogàny szertartàsokat Keresztány câmek
alatt.
Mivel a szàmæzetás idåszaka 13 ávig tartott, âgy az
alapâtãk, Junia ás Andronikus nem jättek vissza Krisztus utàn
54-ig. Kápzeljátek el az å eliszonyodàsukat, amikor egy
gyèlekezetet talàltak Keresztány câmekkel, amely szànalmasan
pogàny volt. Oltàrok voltak a gyèlekezetben, amelyikre
tämjáneket helyeztek ás pogàny szertartàsokat ènnepeltek. A
gyèlekezet megàllapâtott vezetåit nem lehetett megkäzelâteni,
âgy azokkal a kevesekkel, akik megprãbàltak hæságesek
maradni, egy çj gyèlekezetet kezdtek, vagyis Rãmànak a
Màsodik Gyèlekezetát. Isten kegyelmesen munkàlkodott
käztèk jelekkel ás csodàkkal çgy, hogy megindult a harmadik
gyèlekezet. Ás noha az Eslå Gyèlekezetet elâtálták azárt, mert
pogàny, ás NEM Keresztány az å imàdàsàban, de mágsem adta
fel az å câmát, hanem megmaradt ás MÁG MINDIG Rãmànak
az Elså Gyèlekezete MARADT_a Rãmai Katolikus Egyhàz.
Nos, sokunknak az a táves elkápzeláse van, hogy bàrki ás
mindenki, aki änmagàt Keresztánynek nevezi, az ärdäg
cálpontjàvà lesz, ás ennek kävetkeztáben a kormànyzati
zsarnoksàg cálpontjàvà lesz. Ez azonban nem âgy van. Ez az
eslå gyèlekezet çgy elkezdett látszàmban gyarapodni ás
sokasodni, hogy a csàszàr ás a kormànyzat kèlänbäzå
tisztságviselåi valãjàban pàrtfogoltàk ezt a gyèlekezetet
politikai okokbãl. Âgy amikor a Rãmàban lávå Elså Gyèlekezet
vezetåi megkèlänbäztetett bànàsmãdban talàltàk magukat,
megragadtàk az alkalmat arra, hogy a kormànyzatot az igaz
hâvåk ellen fordâtsàk, ás kävetelják azok èldäztetását, ha åk
nem jännek àt az å nyàjukba. Rãma Elså Gyèlekezetánek egyik
ilyen pèspäke Anicetus volt aki a màsodik ávszàzadban ált, ás
kortàrsa volt Polycarpnak. Amikor a tiszteletre máltã Polycarp
meghallotta, hogy Rãma Elså Keresztány Gyèlekezete

belemerèlt a pogàny szertartàsokba ás megrontotta az
Evangálium igazsàgàt, akkor å elment oda, hogy vàltozàsárt
esedezzen nàluk. Làtta åket, amint apostolokrãl ás szentekrål
elnevezett szobrok elått leborultak. Làtta åket, amint gyertyàt
gyçjtanak ás tämjánt ágetnek az oltàron. Làtta åket, amint a
zsidã Pàskhàt a Hçsvát neve alatt ènnepelták, ahol felemelták
a korong alakç kenyeret, amely a napistent tisztelte, azutàn
pedig kiäntätták a bort, mint az isteneknek valã italàldozatot.
Ez a koros szent azonban, aki 1500 márfäldet utazott, nem
tudta feltartãztatni az å alàmerèlásèket. Isten szãlt rajta
keresztèl ápp mielått tàvozott, “Efraim meghàzasodott az å
bàlvànyaival, hagyd åt bákán”, Hãseàs 4:15. Polycarp soha
täbbá nem tárt vissza.
Anicetus utàn Rãma gonosz pèspäke Victor volt. Å mág
täbb pogàny ènnepet ás szertartàst vezetett be az Elså
Gyèlekezetbe, ás meg is prãbàlt mindent annak árdekáben,
hogy ràbeszálje az igaz Keresztány gyèlekezeteket arra, hogy
egyesèljenek ugyanazokkal az elkápzelásekkel. Mivel nem
tettek çgy ahogy kárte, ezárt ràvette a kormànyzati
hivatalnokokat arra, hogy èldäzzák a hâvåket, bârãsàg elá
ràngassàk, ás bärtänbe vessák åket, ás hogy sokak szàmàra mág
halàlos âtáleteket is kiosszanak. Gonosz cselekedeteinek egy
ilyen páldàja talàlhatã a tärtánelemben, ahol Callistus
(Victornak a baràtja) ràbeszálte Septimus Severus Csàszàrt
arra, hogy Thessalonikàban megäljän 7000-et azárt, mert ezek
az igaz hivåk a Hçsvátot az Çr Jázusnak megfelelåen
ènnepelták ás nem az Astarte imàdat szerint.
A hamis szålåtå màr kezdte haragjàt kiänteni az álå Isten
ellen çgy, hogy megälte a kivàlasztottakat ápp çgy, ahogy
elådje Kàin megälte Àbelt.
Az igaz gyèlekezet tovàbbra is megprãbàlta az Elså
Gyèlekezetet megtárásre kásztetni. Az azonban nem akart.
Nävekedett máretben ás befolyàsban. Àllandã kampànyokat
kezdtek el azárt, hogy rossz hârát keltsák az igaz magnak. Azt
àllâtottàk, hogy åk ás egyedèl åk az Çr Jázus Krisztusnak igazi
kápviselåi, ás azzal a tánnyel hencegtek, hogy Rãmàban åk
voltak az eredeti gyèlekezet, ás hogy egyedèl åk voltak az Elså
Gyèlekezet. Valãban åk voltak Az Elså Gyèlekezet, ás
VALÃBAN ÅK IS AZOK.
Ilyen mãdon a harmadik gyèlekezeti kor idåszakàban
nekènk màr kát gyèlekezetènk van, akik ugyanazt a nevet
viselik, de käzättèk keseræ kèlänbság van. Az egyik elhagyta
az igazsàgot, meghàzasodott a bàlvànyokkal, ás nincs benne
álet. Hibridizàlta änmagàt ás a halàlnak jelei, (nem az áletá)
kävetik a nyomdokàt. Sok tagsàggal erås. A vilàg kedveli åt. A
màsik pedig egy kis èldäzätt csoport. Å azonban käveti az Igát,
a jelek pedig kävetik åt. A betegek meggyãgyulnak ás halottak
vannak feltàmasztva. Å ál az Istennek Áletável ás Igájável. Nem

a sajàt áletát szereti, hanem ragaszkodik az Çr Neváhez ás az Å
hitáhez mág a halàlig is.
Âgy azutàn a hivatalos Rãma borzasztã èldäztetáse ràszàllt
az igaz hâvåkre mindaddig, amâg Konstantin szânre nem lápett
ás engedályezte a szabad vallàsi imàdatot. Çgy tænik, hogy kát
oka van annak, amiárt ez a szabadsàg engedályezve lett.
Elåszär is a kèlänbäzå jã csàszàrok nem engedták meg az
èldäztetást, de miutàn åk elmentek, akkor olyanok kävetták
åket, akik älták a Keresztányeket. Ez annyira ártelmetlen volt,
hogy vágèl nyilvànos figyelmet kapott az, hogy a
Keresztányeket bákán kellene hagyni. A màsodik ás a
legfigyelemremáltãbb ok az volt, hogy Konstantin elått egy
nagyon neház csata àllt, annak árdekáben, hogy àtvehesse a
birodalom ellenårzását. Egy ájszaka àlmàban megjelent elåtte
egy fehár kereszt. Çgy árezte, hogy ez szàmàra egy jel volt arra,
hogy ha a Keresztányek imàdkoznak szàmàra a gyåzelemárt,
akkor å meg fogja nyerni a csatàt. Szabadsàgot âgárt nekik
arra az esetre, hogy ha gyåzni fog. Gyåzätt, ás âgy az imàdat
szabadsàga engedályezve lett Krisztus utàn 312-ben a Nantesi
rendeletben.
Ez az èldäztetástål ás a halàltãl valã szabadsàg azonban nem
volt annyira ragyogã, mint ahogy annak tænt. Most màr
Konstantin volt a pàrtfogã. Pàrtfogãkánt valã árdeklådáse
azonban valahogy täbb volt, mint egy egyszeræ megfigyelåá,
mivel çgy däntätt, hogy a gyèlekezetnek szèkságe van az å
segâtságáre, annak ègyeiben. Làtta åket, hogy nem ártenek egyet
kèlänbäzå dolgokban, melyek käzèl az egyikben árintett volt
Arius, Alexandria pèspäke, aki kävetåit arra tanâtotta, hogy
Jázus nem igazàn Isten volt, hanem egy kisebb lány, akit Isten
teremtett. A Nyugati Gyèlekezet az ellenkezå názetet vallotta ás
åk hitták, hogy Jázus magànak Istennek a lányege volt, ás ahogy
åk mondtàk, ‘egyenrangç az Atyàval’. Ilyen dolgokkal, ás a
pogàny szertartàsoknak az imàdatba valã betolakodàsàval a
csàszàr látrehâvta 325-ben a Nicenai Tanàcsot azzal a
gondolattal, hogy ässzehozza az ässzes csoportokat ott, ahol azok
àt tudjàk hidalni az å názeteltáráseiket, ás egy käzäs ártelemre
tudnak jutni, ás âgy mind egyek lehetnek. Hàt nem kèlänäs az,
hogy noha ez Konstantinnal kezdådätt, de mágsem halt meg,
hanem nagyon is álå ma çgy, mint az “Egyhàzak Vilàgtanàcsa”?
Ás ahol neki nem sikerèlt igazàn elárnie azt, ott ez sikerèlni fog
ezekben a napokban az äkumenikus mozgalom àltal.
Nos, az àllamnak ez a beavatkozàsa a gyèlekezetbe egy
bolond dolog, mivel a vilàg nem árti sem az Igáben talàlhatã
igazsàgot, sem pedig a gyèlekezet çtjait. Nos, maga az a
däntás, melyet a tanàcs kihozott arrãl, hogy Ariusnak nem volt
igaza, kát áv mçlva vissza lett vonva a csàszàr àltal, ás az a
hamis tanâtàs sok áven àt az emberek nyakàba lett varva.
Azt azonban teljesen elåre tudta az Çr, hogy a gyèlekezet

ás az àllam ässze fognak jänni. Maga a Pergamosz náv azt
jelenti, hogy “alaposan ässzehàzasodva”. Az àllam ás a
gyèlekezet pedig valãban ässzehàzasodtak; a politika ás a
vallàs egyesèltek. Ennek az egyesèlásnek a leszàrmazottai
kävetkezetesen a legborzasztãbb hibridek voltak, melyet a
vilàg valaha is làtott. Az igazsàg nincs bennèk, de Kàinnak (az
elså hibridnek) minden gonosz tulajdonsàgai ott vannak.
Nem csak az àllam ás a gyèlekezet lápett hàzassàgra ebben
a korban, hanem a babyloni vallàs is hivatalosan csatlakozott
az Elså Gyèlekezethez. Sàtànnak most màr volt bejàràsa a
Krisztus Neváhez ás Istenkánt trãnra emeltetett imàdatban.
Käzponti segâtsággel a gyèlekezetek olyan gyänyäræ ápèleteket
äräkältek, melyekben fehár màrvàny oltàrok, ás eltàvozott
szentek szobrai sorakoztak. Ás áppen ebben a korban van,
amikor a “Jelenásek Känyvánek 13:3 fenevada halàlra lett
sebezve: (a pogàny Rãmai Birodalom) çjra áletre ás hatalomra
kelt, mint a “Szent Rãmai Birodalom”. Rãma fizikai
nemzetkánt nagy várveszteságeket szenvedett, ás hamarosan
teljesen ki is fog szenvedni; most màr azonban ez nem
szàmâtott, mivel az å vallàsi birodalma a vilàg csçcsàn fogja åt
tartani çgy, hogy belèlrål kormànyoz, mikäzben kâvèlrål ez
nem fog meglàtszani.
Hadd mutassam meg nektek ennek a dolognak a fontos
Szentâràs szerinti igazsàgàt, mert nem szeretnám, ha bàrki azt
gondolnà, hogy án a sajàt kinyilatkoztatàsomat käzläm_amely
nem talàlhatã meg a Szentâràsban. Dàniel 2:31-45, “Te làtàd ã
kiràly, ás âmá egy nagy káp; ez a káp, amely hatalmas vala ás
kivàlã az å fányesságe, elåtted àll vala, ás az àbràzata
rettenetes volt. Annak az àllãkápnek, feje tiszta aranybãl,
melle ás karjai ezèstbål, hasa ás oldalai rázbål, làbszàrai
vasbãl, làbai pedig rászint vasbãl, rászint cserápbål valànak.
Názed vala, amâg egy kå leszakada káz árintáse nálkèl, ás
letärá azt az àllãkápet vas-ás cseráp làbairãl, ás darabokra
zçzà azokat. Akkor eggyá zçzãdák a vas, cseráp, ráz, ezèst ás
arany, ás lånek mint a nyàri száræn a polyva, ás felkapà azokat
a szál, ás helyäket sem talàlàk azoknak. Az a kå pedig, amely
leètá az àllãkápet nagy heggyá lån, ás betältá az egász fäldet.
Ez az àlom, ártelmát is megmondjuk a kiràlynak. Te, ãh,
kiràly! Kiràlyok kiràlya, kinek az egek Istene birodalmat,
hatalmat, eråt ás dicsåságet adott; ás valahol emberek fiai,
mezei àllatok ás ági madarak lakoznak, a te kezedbe adta
azokat, ás çrrà tett táged mindezeken: te vagy az aranyfej. Ás
utànad màs birodalom tàmad, alàbb valã mint te; ás egy màsik,
egy harmadik birodalom, rázbål valã, amely az egász fäldän
uralkodik. A negyedik birodalom pedig erås lesz, mint a vas;
mert mikánt a vas száttär ás ässzezçz mindent; bizony mint a
vas pusztât, mind amazokat szátzçzza ás elpusztâtja. Hogy
pedig làbakat ás ujjakat rászint cserápbål, rászint vasbãl

valãnak làttàl: a birodalom kátfelá oszol, de lesz benne a
vasnak erejábål, amint làttad, hogy a vas elegy volt az
agyagcseráppel. Ás hogy a làba ujjai rászint vas, rászint cseráp;
az a birodalom rászint erås, rászint pedig tärákeny lesz. Hogy
pedig vasat elegyèlve làttàl agyagcseráppel: azok emberi mag
àltal vegyèlnek ässze, de egymàssal nem egyesèlnek, minthogy
a vas nem egyesèl a cseráppel. Ás azoknak a kiràlyoknak
idejáben tàmaszt az egek Istene birodalmat, mely soha äräkká
meg nem romol, ás ez a birodalom màs nápre nem szàll àt
hanem szátzçzza ás elrontja mindazokat a birodalmakat, maga
pedig megàll äräkká. Minthogy làttad, hogy a hegyrål kå
szakad vala le káz árintáse nálkèl, ás szátzçzà a vasat, rezet,
ezèstät ás aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a kiràlynak,
ami majd ezutàn lászen; ás igaz az àlom, ás bizonyos annak
ártelme.” Ebben ki van nyilatkoztatva a jävånek, ás a mág be
nem teljesedett tärtánelemnek egy pontos beszàmolãja, amely
meg lett jävendälve, hogy a fäldre jän a Dàniel idejátål kezdve
addig, amâg Jázus el nem jän hogy uralkodjon, mint Dàvidnak
a Fia. Ez “A Pogànyok Idejekánt” ismert. Ezen belèl nágy
tärtánelmi szakasz van, melyek valamennyi szakaszban az
uralkodã birodalom àltal lettek ismerttá: a Babyloni, a Mád-
Perzsa, a Gäräg, ás a Rãmai birodalmak. A legnagyobb ás
legteljesebb a babyloni volt, amely az arany fejkánt volt
jelkápezve. Dicsåságben a kävetkezå a Mád-Perzsa birodalom
volt, amely a tärtánelem bizonyosàga szerint kevásbá volt
dicsåságes, ás amely ezèst mellel ás karokkal volt jelkápezve.
Azutàn kävetkezett a Gäräg kor, melynek kiràlya a vilàg àltal
valaha is ismert legbrilliànsabb katonai vezetå volt, âgy annak
megfelelåen çgy volt jelkápezve, mint ráz has ás oldal. Kevásbá
volt dicsåságes, mint a kát elåzå. Vágezetèl jätt az utolsã
kiràlysàg, amely a Rãmai Birodalom volt, ás amely làbszàr ás
làbkánt volt jelkápezve. Mialatt azonban az elåzå kiràlysàgok
tiszta fámekkánt voltak jelkápezve, (tiszta arany, ezèst ás ráz)
çgy ez a birodalom csak a làbszàrakban volt tiszta vas, hiszen
amikor a làbakhoz árt, akkor az a vasnak ás agyagnak
keveráke volt, a fám ás a fäld pedig egyszeræen nem keveredik
ässze ás nem hoz látre àllandãsàgot ás kitartàst. De nem csak
ez van âgy, hanem az a legmeglepåbb, hogy ez az utolsã
birodalom (a rãmai) ki fog tartani az å kèlänäs ‘kevert
àllapotàban’ egászen addig, amâg Jázus visszajän.
Ennek a vas Rãmai Birodalomnak (a vas hatalmat ás nagy
pusztâtã eråt jelent az ellenfállel szemben) kát få rászbål kellett
àllnia. Ás ez bizonyosan âgy volt, mert a birodalom szã szerint
kettászakadt_Keletire ás Nyugatira. Mindkettå hatalmas volt,
szátmorzsolva mindent maguk elått.
Amikáppen azonban minden birodalom dicsåságe ás ereje
kudarcot vall, çgy ez a birodalom is elkezdett elesni. Âgy Rãma
elesett. A pogàny Csàszàri Rãma täbbá màr nem volt vas.

Szátmorzsolãdott. Halàlra lett sebezve. Rãma most màr nem
tudott uralkodni. Mindennek váge volt. Legalàbbis a vilàg âgy
gondolta. De mennyire távedett a vilàg, mert a fej (Rãma)
annak ellenáre, hogy meg lett sebesâtve, de nem halàlra lett
megsebesâtve. (A Jelenásek 13:3. Wuest fordâtàsa szerint, “Az
egyik feje pedig çgy tænt, hogy halàlosan meg lett sebesâtve, a
torka fel lett hasâtva. Az å halàlos csapàsa pedig meggyãgyult.
Az egász vilàg pedig elcsodàlkozva kävette a Vad Fenevadat.”)
Az emberek figyelik Rãmàt. Figyelnek Itàlia nemzetáre. Ás
amint názik, nem ismerik fel azt, hogy Rãma az å szigorç
hatàraival ott, ahol a pàpànak egy tányleges uradalmi terèlete
van, amely szã szerint nemzet egy nemzetben, nagykävetei
vannak, ás nagykäveteket fogad. A PÀPAI HAMIS
KERESZTÁNY RÃMA (ezt mág äräk vàrosnak is
nevezik_hogy ez mennyire Istenkàromlã) MOST A VALLÀS
ÀLTAL MÁG ÈGYESEBBEN IRÀNYIT, MINT AMIKOR A
POGÀNY CSÀSZÀRI RÃMA A TISZTA VAS EREJÁVEL
IRÀNYITOTT. Rãma egy çj áletfogytig tartã bárleti szerzådást
vett fel akkor, amikor Konstantin ässzekapcsolta a
gyèlekezetet ás az àllamot, ás eråvel tàmogatta az egyesèlást.
Az a szellem, amely a pogàny Rãmàt motivàlta, ugyanaz a
szellem, amely most a hamis Keresztány Rãmàt is motâvàlja.
Làthatjàtok, hogy ez âgy van, mivel most màr tudjàtok, hogy a
negyedik birodalom soha nem szænt meg látezni; csupàn kèlså
szerkezetáben vàltozott meg.
Amint a Nicenai Tanàcs àtlendâtette Rãma politikai ereját
a gyèlekezetnek, çgy názett ki, hogy nincs hatàra annak ahovà
ez az Elså Keresztány Gyèlekezet el ne menne. A Keresztány
náv, amely eredetileg èldäztetást hozott, most az èldäzåk
nevává vàlt. Ebben a korban volt az, hogy a Hippobeli
Augustine (354-430) kiadta azt a rendeletet, hogy a
gyèlekezetnek szèkság esetán eråt kellene ás KELL alkalmazni
azárt, hogy gyermekeit visszahozza az akolba, valamint azt
àllâtotta, hogy az Isten Igájável harmãniàban van megälni az
eretnekeket ás a hitehagyottakat. A Donatistàkkal lávå
vitàjàban ezt ârta^ “Valãjàban jobb az, ha az embereket az
Istenimàdatra tanâtàs àltal vezetjèk, mintsem hogy a
bæntetástål, vagy a fàjdalomtãl valã fálelem àltal lennánek arra
ràkányszerâtve, de ez nem azt jelenti, hogy mivel az elåzå
mãdszer jobb embereket hoz látre, ezárt azokat, akik nem
engedelmeskednek, mellåzni kell. Mert sokaknak elånyáre
szolgàlt (amint mi bebizonyâtottuk ás naponta bizonyâtjuk is a
tányleges megtapasztalàsok àltal) az, hogy elåszär fálelem ás
fàjdalom àltal lettek kányszerâtve azárt, hogy kásåbb
befolyàsolhassa åket a tanâtàs, hogy azutàn cselekedetekben is
kävethessák azt, amit màr szãban megtanultak^mâg azok
jobbak, akik szeretet àltal vannak vezetve, àm bizonyosan
täbben vannak azok, akik fálelem àltal vannak nevelve. Mert

ki szerethetne jobban bennènket, mint Krisztus, Aki letette
Áletát a juhokárt? De mágis, miutàn egyedèl az Å beszádei àltal
hâvta Pátert ás a täbbi apostolt, amikor elárkezett oda, hogy
Pàlt hâvja, akkor nem csak az Å hangjàval kányszerâtette åt,
hanem mág a fäldhäz is csapta az Å erejável; ás azárt, hogy
eråszakkal behozhassa azt, aki a hitetlenság sätátságánek
käzepán tombolt, a szâv vilàgossàga kâvànata árdekáárt az Çr
elåszär megverte åt a szemek fizikai vaksàgàval. Ennek okàárt
a gyèlekezet miárt is ne hasznàlna eråt arra, hogy elveszett
fiait a visszatárásre kányszerâtse? Maga az Çr mondta,
‘Menjetek ki az utakra ás az äsványekre, ás kányszerâtsátek
åket arra, hogy bejäjjenek.’ Annakokàárt ha az az erå, amelyet
a Gyèlekezet kapott Isteni rendelkezás àltal a maga megfelelå
idejáben a kiràlyok vallàsos jellemán ás hitán keresztèl, ha
tehàt ez legyen az az eszkäz amely àltal az utakon ás az
äsványeken lávå_vagyis az eretnekek ás a szakadàrok-be
legyenek kányszerâtve, akkor ne hibàztassuk a kányszerâtást.”
A vár utàni szomjçsàg rohamosan nävekedett. A
Spanyolorszàgban lávå hamis szålåtå ràbârta most Maximus
Csàszàrt arra, hogy käzremækädjän az igaz hâvåk
megtàmadàsàban, akiknál megvolt az Ige, a jelek ás a csodàk.
Âgy azutàn Ithacus Pèspäk (385) Trevesbe hozatott náhàny
Priscillianistàt. Boszorkànysàggal ás erkälcstelensággel
vàdolta åket, ás sokan käzèlèk ki is lettek vágezve. A Toursi
Màrtin ás a milàni Ambrose tiltakoztak ez ellen, de hiàba
känyärägtek az èldäzás befejezásáárt. Amikor az èldäzás
tovàbb folytatãdott, akkor ez a kát pèspäk megtagadta a
käzässáget Hydatus pèspäkkel ás màs åhozzà hasonlãkkal.
Kèlänäs elmondani azt, hogy a Trevesben lávå zsinat helyeselte
a gyilkossàgokat.
Ettål az idåtål kezdve, ás kèlänäsen a Sätát Korokon àt
làtni fogjuk, hogy a testnek gyermekei èldäzik ás pusztâtjàk a
Szellemnek gyermekeit, noha mind a kettå azt àllâtja, hogy
ugyanaz az Atyjuk áppçgy, ahogy az Ismàelnek ás Izsàknak az
esetáben is volt. A szellemi romlàs sätátságe mályèlni fog, ás az
Isten igaz vilàgossàga halvànyulni fog mindaddig, amâg szàm
szerint màr nagyon sàpadtan izzik. Istennek az âgárete azonban
igaz marad, “A vilàgossàg a sätátságben vilàgât, ás a sätátság
nem tehet semmit ellene.”
Nos, mindezidàig mág nem hoztam ki azt a pontot a
tärtánelemben, amelyet megâgártem, hogy árinteni fogok,
áspedig Nimrãd vallàsànak ás a Keresztány vallàsnak az
ässzekeveredását. Emlákezzetek arra, hogy Attalus Babylonbãl
Pergamoszba menekèlt ás felàllâtotta kiràlysàgàt, a Rãmai
Birodalom hatãsugaràn kâvèl. Az ávek soràn viràgzott, ás
ennek a vilàgnak az istene tàplàlta åt. Pap-kiràlyok sora
kävette Attalust egászen III. Attalus uralkodàsàig, amikor csak
az Isten korlàtlansàgban ismert okok miatt Rãmàra

hagyomànyozta a kiràlysàgot. Julius Cázàr azutàn àtvette
mind a fizikai, mind pedig a szellemi kiràlysàgot is, mivel a
babyloni vallàs Pontiff Maximusa (fåpapja_Ford.) lett, ás
ennálfogva pap-kiràly volt. Ez a câm àtszàllt a kävetkezå
csàszàrokra egászen III. Maximus idejáig, aki visszautasâtotta
azt. A Stevens Tärtánelem feljegyzáseinek megfelåen ekkor
volt az, hogy a pàpa àtvette azt a vezetást, melyet a csàszàr
visszautasâtott, ás mág ma is van a vilàgon egy fåpap, ás å
valãban Pontiff Maximus. Hàrom csçcsç koronàja van ás
Rãmàban lakozik. A Jelenásek 17-ben pedig Isten Pergamoszra
täbbá màr nem çgy utal, mint a Sàtàn szákhelyáre, ás azt sem
mondja, hogy ez az, ahol a Sàtàn lakozik. Nem, a trãnhelyiság
täbbá màr nem Pergamoszban van, hanem ez a TITOK
Babylon. Ez nem Babylonban, hanem a TITKOK Babylonban
van. Ez egy hát hegyen lávå vàrosban van. Ennek a feje
antikrisztus, mivel elbitorolta Krisztusnak a poziciãjàt, Aki az
egyedèli käzbenjàrã, ás Aki egyedèl bocsàthat meg bænäket.
Igen, Pontiff Maximus velènk van ma.
A NIKOLAITÀK TANITÀSA
Jelenásek 2:15, “Âgy vannak nàlad is, akik a Nikolaitàk

tanâtàsàt tartjàk, amit gyæläläk.”
Emlákezzetek arra, hogy án az Efázusi Korban kiemeltem
azt, hogy a Nikolaita szã kát gäräg szãbãl ered: Nikao,
amelynek jelentáse legyåzni, ás a Lao, amelynek jelentáse a
laikusok. A Nikolaita jelentáse tehàt: “legyåzni a laikusokat.”
Most ez miárt olyan borzasztã dolog? Ez azárt borzasztã, mivel
Isten soha nem helyezte bele az Å gyèlekezetát egy kivàlasztott
vezetåság kezeibe, akik politikai ártelemben mozognak. Az Çr
az Å gyèlekezetát Istentål-rendelt, Szellemmel-betältätt, Igát-
álå emberek gondjaira bâzta, akik çgy vezetik az embereket,
hogy åket az Igável tàplàljàk. Nem vàlasztotta kettá az
embereket osztàlyokra çgy, hogy a tämegeket egy szent papsàg
vezesse. Az igaz, hogy a vezetásnek szentnek kell lennie, de
azutàn az egász gyèlekezetnek is. Tovàbbà egyetlen hely sincs
az Igáben arra, hogy papok, szolgàlãk, vagy hasonlãk jàrnànak
käzben Isten ás az emberek käzätt, ás arra sincs hely, hogy åk
kettá lennánek vàlasztva az Çr imàdatàban. Isten azt akarja,
hogy mindenki egyètt szeresse ás szolgàlja Åt. A Nikolaitizmus
ezeket a rendelkezáseket megsemmisâti ás helyettèk elvàlasztja
a szolgàlãkat az emberektål, a vezetåket pedig szolgàk helyett
legfåbb urakkà teszi. Most ez a tanâtàs az elså korban
valãjàban, mint egy cselekedet kezdådätt. Çgy tænik, hogy a
probláma kát szãban helyezkedik el: ‘vánek’ (presbiterek) ás
‘felvigyàzãk’ (pèspäkäk). Noha a Szentâràs megmutatja, hogy
täbb ván is van minden gyèlekezetben, mágis náhànyan
elkezdták (käzättèk Ignatius is) azt tanâtani, hogy a pèspäki

tisztság gondolata egy kiemelkedást, illetve felhatalmazàst ás
irànyâtàst jelentett a vánek felett. Most a dolog igazsàga az,
hogy a ‘ván’ szã azt jelzi, hogy ki a szemály, mâg a ‘pèspäk’ szã
ugyanannak az embernek a tisztságát jelzi. A ván, az az ember.
A pèspäk az embernek a tisztságe. A ‘ván’ szã mindig
egyszeræen egy embernek az Çrban lávå idårendi koràra utalt,
ás fog is utalni. Å egy ván, ás nem azárt, mert å arra ki lett
vàlasztva, vagy hogy arra lett felszentelve, stb., hanem azárt,
mert å IDÅSEBB. Tapasztaltabb, kápzettebb, ás nem egy
çjonc, megbâzhatã a tapasztalatai miatt ás az å Keresztány
tapasztalatànak hosszadalmas bizonyâtáka miatt. De nem, a
pèspäkäk nem ragaszkodtak Pàl leveleihez, hanem åk inkàbb
Pàlnak abbãl az idåbål valã beszàmolãjàra hivatkoztak,
amikor å a váneket Efázusbãl Miletusba hâvta az Apostolok
Cselekedetánek 20. rászáben. A 17. vers feljegyzáse azt àllâtja,
hogy “váneket” hâvott ás azutàn a 28. versben åk felvigyàzãnak
voltak nevezve (pèspäkäk). Ás ezek a pèspäkäk (kátságtelenèl
politikai megfontolàsbãl ás hatalom utàni vàgybãl)
ragaszkodtak ahhoz az àllâtàshoz, hogy Pàl azt az ártelmezást
adta, hogy a ‘felvigyàzãk’ täbbek voltak, mint egy helyi ván,
akinek hivatalos kápesságe csak az å sajàt gyèlekezetáben volt.
Szàmukra most egy pèspäk az volt, aki kiterjesztett
hatalommal rendelkezett sok helyi vezetå felett. Egy ilyen
felfogàs sem a Szentâràsnak, sem pedig a tärtánelemnek nem
felelt meg, de ennek ellenáre mág egy Polycarp formàtumç
ember is hajlott az ilyenfále szervezådás felá. Âgy az, ami
cselekedetkánt kezdådätt az elså korban, egy szã szerinti
tanâtàssà lett táve, ás ez mág ma is âgy van. A pèspäkäk mág
ma is azt àllâtjàk, hogy hatalmuk van az embereket irànyâtani
ás çgy bànni velèk, ahogy nekik tetszik, valamint a
szolgàlatban odahelyezni åket, ahovà akarjàk. Ez megtagdja a
Szent Szellem vezetását, Aki ezt mondta, “Vàlasszàtok el
Nekem Pàlt ás Barnabàst arra a munkàra, amelyre Án elhâvtam
åket.” Ez anti-Ige, ás anti-Krisztus. Màte 20:25-28, “Jázus pedig
elåszãlâtvàn åket, monda: Tudjàtok, hogy a pogànyok
fejedelmei uralkodnak azokon, ás a nagyok hatalmaskodnak
rajtok. De ne âgy legyen käzättetek; hanem aki käzättetek nagy
akar lenni, legyen a ti szolgàtok; ás aki käzättetek elså akar
lenni, legyen a ti szolgàtok. Valamint az embernek Fia nem
azárt jätt, hogy Náki szolgàljanak,hanem hogy Å szolgàljon, ás
adja az Å áletát vàltsàgçl sokakárt.” Màtá 23:8-9 “Ti pedig ne
hivassàtok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a
Krisztus; ti pedig mindnyàjan testvárek vagytok. Atyàtoknak
se hâvjatok senkit a fäldän; mert egy a ti Atyàtok, Aki a
mennyben van.”
Annak árdekáben, hogy ezt mág jobban megvilàgâtsam,
hadd magyaràzzam el a Nikolaitizmust ezen a mãdon.
Emlákezzetek arra, hogy a Jelenásek 13:3-ban ezt mondja, “Ás
làttam, hogy egy az å fejei käzèl mint halàlos sebbel

megsebesâttetett; de az å halàlos sebe megyãgyâttaták; ás
csodàlvàn az egász fäld kävette a fenevadat.” Most mi tudjuk
azt, hogy a megsebesâttetett fej a pogàny Rãmai Birodalom
volt, a nagy politikai vilàghatalom. Ez a fej çjra feltàmadt,
Mint a “Rãmai Katolikus szellemi birodalom.” Most figyeljátek
ezt meg gondosan. Mit tett a politikai pogàny Rãma, ás mi volt
az å sikereinek alapja? Å “megosztott ás uralkodott”. Ez volt
Rãmànak a magja_megosztani ás uralkodni. Vas fogai táptek
ás faltak. Akit å száttápett ás felfalt, az nem tudott çjra
feltàmadni çgy, mint amikor elpusztâtotta Karthàgãt, ás
bevetette sãval. Ugyanez a vasmag bennemaradt akkor, amikor
feltàmadt mint a hamis gyèlekezet, ás eljàràsmãdja ugyanaz
maradt_oszd meg ás uralkodj. Ez a Nikolaitizmus, ás Isten
gyæläli ezt.
Most ez egy nagyon jãl ismert tärtánelmi tány, hogy amikor
ez a hiba belopakodott a gyèlekezetbe, akkor az emberek
elkezdtek versengeni a pèspäki tisztságárt azzal az
eredmánnyel, hogy ez a poziciã az iskolàzottabb, anyagilag
fejlådå ás politikai hajlamç embereknek lett odadva. Az
emberi tudàs ás programok kezdták àtvenni az Istentål valã
bälcsesságnek helyát, ás a Szent Szellem täbbá màr nem
irànyâtott. Ez valãban egy tragikus gonosz volt, mert a
pèspäkäk elkezdták àllâtani, hogy a tovàbbiakban màr nem egy
àtlàtszã Keresztány jellemre volt szèkság az Igánek, vagy a
szertartàsoknak a szolgàlatàhoz a gyèlekezetben, mivelhogy az
alkotãelemek ás a ceremãniàk szàmâtanak. Ez lehetåvá tette a
gonosz emberek (csàbâtãk) szàmàra, hogy megszaggassàk a
nyàjat.
Egy olyan ember-alkotta tanâtàssal, amely a pèspäkäket
egy olyan helyre emelte fel, amely nem egyezett meg a
Szentâràssal, a kävetkezå lápás osztàlyozott câmek kiosztàsa
volt, amely egy vallàsos hierarchiàvà ápèlt hiszen hamarosan
ársekek voltak a pèspäkäk felett, ás bâborosok az ársekek
felett, azutàn pedig harmadik Boniface idejáben màr egy pàpa
volt mindenek felett, egy Pontiff.
A Nikolaita tanâtàsnak ás a Keresztányságnek a
Babylonizmussal valã egybeolvasztàsànak nettã eredmánye az
kellett hogy legyen, amit Ezákiel làtott a 8. rász 10. versáben,
“Bementem azárt, ás làttam, ás âme az çtàlatos csçszã-màszã
àllatoknak ás barmoknak mindenfále kápei ás Izràel hàzànak
minden bàlvànyai valànak bevásve a falon käräskärèl.”
Jelenásek 18:2, “Ás kiàlta teljes erejábål, nagy szãval
mondvàn: Leomlott, leomlott a nagy Babylon, ás lett
ärdägäknek lakhelyává, minden tisztàtalan szellemek
tämläcává, ás minden tisztàtalan ás gyælälságes madàrnak
tämläcává, mert az å paràznasàga haragjànak boràbãl ivott
valamennyi náp.”
Most ez a Nikolaita tanâtàs, ez a szabàly, melyet a

gyèlekezetben megalapâtottak, nem egyezett meg tçl jãl sok
emberrel, hiszen olvashattàk náhàny kegyes szemálynek egyes
leveleit, vagy az Igárål ârt tanulmànyait. Ezárt hàt mit tett a
gyèlekezet? Kizàrta az igaz tanâtãkat, ás elágette a
kázirattekercseket. Ezt mondtàk, “Az Ige olvasàsàhoz ás
megártásáhez kèlänleges kápzettságre van szèkság. Hiszen
vágèl is maga Páter mondta, hogy sok dolog, melyet Pàl ârt,
nehezen árthetå.” Miutàn elvetták az Igát az emberektål,
hamarosan arra kerèlt a sor, hogy az emberek csak arra
figyeltek, amit a pap mondott, ás azt tetták, amit å mondott
nekik. Åk ezt Istennek ás az Å szent Igájánek nevezták.
Àtvetták a hatalmat az emberek elmáje ás álete fälätt, ás åket a
zsarnoki papsàg szolgàivà tetták.
Most ha bizonyâtákot akartok arra, hogy a Katolikus
Egyhàz käveteli az emberek áletát ás elmáját, akkor csak
hallgassàtok meg X. Theodosius rendeletát. A Theodosius Elså
Rendelete.
Ez a rendelet käzvetlenèl akkor lett kibocsàtva, miutàn åt
Rãmànak Elså Gyèlekezete megkeresztelte. “Mi hàrom csàszàr
azt akarjuk, hogy alattvalãink àllhatatosan ragaszkodjanak
ahhoz a vallàshoz, melyet Szent Páter tanâtott a Rãmaiaknak,
melyet a hagyomàny hæságesen megårzätt ás melyet most
pontiff, a rãmai Damasus is vall Páterrel, Alexandria
pèspäkável egyètt, aki az apostoli szentságnek egy embere, az
apostolok intázmányánek megfelelåen ás az Evangálium
tanâtàsa szerint; higyjènk az Atyànak, a Fiçnak ás a Szent
Szellemnek egy Istenságáben, akik a Szent Hàromsàgnak
egyenlå fennságei. Parancsoljuk, hogy ennek a hitnek a kävetåi
Katolikus Keresztányeknek legyenek nevezve; minden màs
vallàsnak ártelmetlen kävetåit megbályegezzèk a gyalàzatos
eretnek návvel, ás megtiltjuk az å titkos ässzejäveteleiknek,
hogy a gyèlekezet nevát felvegyák. Az Isteni igazsàgossàg
kàrhoztatàsa mellett nekik mág szàmâtaniuk kell a mi sçlyos
bæntetásènkre is, melyet a mi mennyei bälcsesság àltal vezetett
felhatalmazàsunk megfelelånek tart kiszabni^”
Az a tizenät bèntetå tärvány, melyet ez a csàszàr
kibocsàtott, annyi ávre megfosztotta az evangálistàkat minden
joguktãl arra, hogy vallàsukat gyakoroljàk, kizàrta åket
minden polgàri tisztságbål, ás bèntetásekkel, lefoglalàsokkal,
szàmæzetássel ás náhàny esetben mág halàllal is fenyegette åket.
Tudjàtok mit? Mi egyenesen ebbe az irànyba haladunk ma.
A Rãmai Katolikus Egyhàz änmagàt az Anya-egyhàznak
nevezi. Änmagàt az elså, illetve az eredeti gyèlekezetnek hâvja.
Ez teljessággel helyes. Å Rãmànak az az eredeti Elså
Gyèlekezete volt, amely visszaesett ás bænbe ment. Å volt az
elså, amely szervezett. Å benne voltak talàlhatãk a
Nikolaitizmusnak cselekedetei ás azutàn pedig a tanâtàsa.

Senki nem tagadja, hogy å egy anya. Å egy anya, ás leànyokat
hozott látre. Nos, egy làny az egy asszonybãl jän ki. Egy
asszony skarlàtba ältäzve èl Rãmànak hát dombjàn. Å egy
szajha ás leànyokat szèlt. Ezek a leànyok azok a protestàns
gyèlekezetek, melyek belåle jättek ki, ás azutàn visszamentek a
szervezådásbe ás a Nikolaitizmusba. A leàny-gyèlekezeteknek
ez az Anyja kurvànak van nevezve. Ez egy olyan asszony, aki
hætlenná lett az å hàzassàgi fogadalmàhoz. Istennel kätätt
hàzassàgot ás azutàn elment paràznàlkodni az ärdäggel ás az å
paràznasàgaiban olyan leànyokat hozott látre, akik ápp
olyanok mint å. Ez az anya ás leànya kombinàciã anti-Ige,
anti-Szellem ás ennek kävetkeztáben anti-Krisztus. Igen,
ANTIKRISZTUS.
Most mielått mág tçl messzire elmennák, meg akarom
emlâteni azt, hogy ezek a korai pèspäkäk azt gondoltàk, hogy åk
az Ige felett vannak. Azt mondtàk az embereknek, hogy åk meg
tudjàk bocsàtani bæneiket, ha azokat megvalljàk. Ez soha nem
az igazsàg volt. A màsodik ávszàzadban elkezdtek csecsemåket
megkeresztelni. Valãjàban çjjàszèletási keresztságet
gyakoroltak. Nem csoda, hogy az emberek ässze vannak
keveredve manapsàg. Ha åk akkor a pènkäsdi esemányhez
olyan käzeli idåszakban annyira ässze voltak keveredve, akkor
åk most egy nagyon kátságbeejtå àllapotban vannak, mivel
immàr käzel 2000 áv telt el az eredeti igazsàg ãta.
Ãh, Istennek Gyèlekezete, csak egyetlen egy remány van.
Menjetek vissza az Igáhez ás maradjatok annàl.
BÀLÀM TANÂTÀSA
Jelenásek 2:14, “Vannak ott nàlad, akik a Bàlàm tanâtàsàt

tartjàk, aki Bàlàkot tanâtotta, hogy vessen botrànykävet az
Izràel fiai elá, hogy egyenek a bàlvànyàldozatokbãl ás
paràznàlkodjanak.”
Nos, nektek egyszeræen nem lehet meg a gyèlekezetben a
Nikolaita rendszer análkèl, hogy ez a màsik tanâtàs is be ne
jäjjän. Tudjàtok, ha Istennek az Igáját ás a Szellemnek a
mozgàsàt mint az imàdat eszkäzát fálreteszitek (akik Engem
imàdnak, azoknak Engem Szellemben ás igazsàgban kell
imàdniuk), akkor helyette kell hogy adjatok az embereknek
egy màsik helyettesâtå imàdati formàt, a helyettesâtás pedig
çgy hangzik, hogy Bàlàmizmus.
Ha meg akarjuk árteni azt, hogy az Çj Szävetsági
gyèlekezetben mi a Bàlàm tanâtàsa, akkor jobb ha
visszamegyènk ás megnázzèk, hogy mi volt az az Ãszävetsági
gyèlekezetben, ás azt alkalmazzuk a harmadik kor szàmàra,
azutàn pedig elhozzuk a jelen idåbe.
A tärtánet Mãzesnek a negyedik känyváben, a 22. rásztål a

25. rászig talàlhatã. Most mi tudjuk, hogy Izràel Istennek a
kivàlasztott nápe volt. Åk voltak napjaik pènkäsdi hâvåi. Åk a
vár alatt vettek menedáket, mindnyàjan megkeresztelkedtek a
Väräs tengerben, azutàn pedig kijättek a vizekbål a
Szellemben tàncolva ás ánekelve a Szent Szellem energiàja
alatt, mialtt Miriam a prãfátanå, jàtszott a csärgådobjàn. Nos,
az utazàsnak egy bizonyos ideje utàn Izràelnek ezek a
gyermekei Moàbhoz árkeztek. Ti emlákeztek, hogy ki volt
Moàb. Å Lãtnak a fia volt az å egyik sajàt lànyàtãl, Lãt pedig
Àbrahàmnak az unokaäccse volt, âgy Izràel ás Moàb rokonok
voltak. Szeretnám, ha làtnàtok ezt. A Moàbitàk ismerták az
igazsàgot, akàr annak megfelelåen áltek, akàr nem.
Âgy hàt Izràel elárkezett Moàbnak a hatàraihoz ás
hârnäkäket kèldätt a kiràlyhoz, azt mondvàn, “Mi testvárek
vagyunk. Hadd menjènk àt a ti fäldeteken. Ha nápènk, vagy
àllataink bàrmit megesznek, vagy megisznak, akkor mi azárt
boldogan fizetni fogunk.” Bàlàk Kiràly azonban nagyon
izgatott lett. Annak a Nikolaita csoportnak feje nem akarta a
gyèlekezetet àtengedni annak jeleivel, csodàival ás a Szent
Szellemnek kèlänfále megnyilvànulàsaival, ás ahogy arcuk
ragyogott Istennek a dicsåságátål. Ez tçlsàgosan kockàzatos
volt, mivel elveszâthette az å sokasàgànak náhàny tagjàt. Âgy
hàt Bàlàk megtagadta Izràel àtengedását. Valãjàban olyan
nagy volt az å tålèk valã fálelme, hogy elment egy Bàlàmnak
nevezett bárenc prãfátàhoz, ás felkárte arra, hogy käzbenjàrjon
å ás Isten käzätt, ás arra kárje a Mindenhatãt, hogy az àtkozza
meg Izràelt, ás âgy tehetetlenná tegye. Mivel pedig Bàlàmnak
erås vàgya volt arra, hogy rásztvegyen a politikai ègyekben, ás
nagy emberrá vàljon, âgy å ezt nagy ärämmel vàllalta. Mivel
azonban Istenhez kellett käzelednie, ás Tåle meghallgatàst
kellett kapnia ahhoz, hogy a nápet megàtkozza, hiszen magàtãl
azt nem tudta megtenni, âgy elment, hogy megkárdezze Istent,
hogy kaphat-e engedályt arra. Most ez nem áppen olyan, mint a
Nikolaitàk, akik manapsàg velènk vannak? Åk mindenkit
megàtkoznak, aki nem az å çtjukon jàr.
Amikor Bàlàm engedályt kárt Istentål arra, hogy
elmehessen, akkor Isten visszautasâtotta åt. Ãh, az csâpett!
Bàlàk azonban tovàbbra is ragaszkodott, nagyobb jutalmat ás
tisztesságet âgárve. Âgy hàt Bàlàm visszament Istenhez. Nos, egy
vàlasz Istentål elág kellett volna hogy legyen. De nem az änfejæ
Bàlàmnak. Amikor Isten làtta az å fonàksàgàt, akkor azt
mondta neki, hogy keljen fel ás menjen. Å gyorsan felnyergelte
a szamaràt ás elment. Neki ászre kellett volna vennie, hogy ez
egyszeræen Istennek a megengedå akarata volt, ás hogy akkor
sem tudta volna megàtkozni åket, ha hçsszor elment volna, ás
hçsszor megprãbàlta volna. Hogy az emberek mennyire
hasonlãak Bàlàmhoz ma! Åk hàrom Istenben hisznek, hàrom
câmben keresztelkednek meg a NÁV helyett, ás Isten mágis

elkèldi ràjuk a Szellemet, ahogy Bàlàmra is elkèldte, azutàn
åk tovàbbmennek ás azt hiszik, hogy täkáletesen rendben
vannak ás ekkor åk valãjàban täkáletes Bàlàmitàk. Làtjàtok,
ez a Bàlàm tanâtàsa. Akkor is menj tovàbb. Csinàld a te sajàt
utadon. Åk ezt mondjàk, “Hàt Isten megàldott bennènket.
Ennek rendben kell lennie.” Án tudom, hogy Å megàldott
benneteket. Azt án nem tagadom. De ez ugyanaz a szervezeti
çt, melyet Bàlàm is vàlasztott. Ez az Isten Igájável valã
szembeszegèlás. Ez hamis tanâtàs.
Âgy hàt Bàlàm vadul ment lefelá az çton mindaddig, amâg
egy Istentål kèldätt angyal meg nem àllt az çtjàba. De ez a
prãfáta (pèspäk, ársek, èlnäk, elnäk ás fåfelvigyàzã) annyira
meg volt vakulva a Szellemi dolgok irànt, a tisztelet, dicsåság
ás pánz utàni vàgya miatt, hogy nem làthatta a kivont karddal
ott àllã angyalt. Å ott àllt azárt, hogy gàtolja az årèlt prãfátàt.
A kis szamàr làtta åt ás ide-oda håkält mindaddig, mâg vágèl
odanyomta Bàlàm làbàt a kåfalhoz. A szamàr megàllt ás nem
akart tovàbbmenni. Nem tudott. Ezárt Bàlàm leugrott ás
elkezdte åt verni. Ekkor a szamàr elkezdett beszálni Bàlàmhoz.
Isten megengedte, hogy a szamàr egy nyelven szãljon. Ez a
szamàr nem hibrid volt; å eredeti mag volt. Ezt mondta a
megvakâtott prãfátànak, “Hàt nem a te szamarad vagyok, hàt
nem hordoztalak hæságesen?” Bàlàm âgy vàlaszolt, “Igen, igen,
te az án szamaram vagy ás hæságesen hordoztàl engem
mostanàig; ás ha nem tudlak tovàbbmenásre kányszerâteni,
akkor megällek^ Hæha! Hàt mi ez, beszálni egy szamàrhoz?
Ez furcsa, azt hiszem, hogy hallottam a szamarat beszálni ás án
vàlaszoltam neki.”
Isten mindig beszált nyelveken. Beszált Belsazàr
ènnepságán ás azutàn Pènkäsdkor. Å ezt ma çjra teszi. Ez egy
figyelmeztetás a hamarosan eljävendå âtáletre.
Ezutàn az angyal làthatãvà vàlt Bàlàm szàmàra. Azt
mondta Bàlàmnak, hogyha a szamàr nem lett volna, akkor å
most meghalt volna azárt, mert kâsártette Istent. Amikor
azonban Bàlàm megâgárte, hogy visszamegy, akkor tovàbb lett
kèldve azzal a figyelmeztetássel, hogy csak azt mondja, amit
Isten adott neki.
Âgy Bàlàm lement ás felàllâtott hát oltàrt a tiszta àldozati
àllatok szàmàra. Megält egy kost, jelezve azzal a Messiàs
eljävetelát. Tudta, hogy mit kell tennie az Istenhez valã
käzeledás árdekáben. Neki täkáletesen megvoltak a
mechanikài; dinamika azonban nem volt; ugyançgy ahogy ma.
Nem làtjàtok ezt Nikolaitàk? Izràel ott volt lent a välgyben, ás
ugyanolyan àldozatot mutatott be, ugyanazokat a dolgokat
tette, de csak egyikèket kävetták a jelek. Csak az egyikèk sorai
käzätt volt ott Isten. A formasàggal sehovà nem juttok. A
Szellem megnyilvànulàsànak a helyát az nem foglalhatja el. Ez
az, ami Niceànàl tärtánt. Åk Bàlàmnak a tanâtàsàt vetták fel,

ás nem Istennek a tanâtàsàt. Ás åk elbotlottak; igen åk elestek.
Halott emberekká vàltak.
Miutàn az àldozat el lett kászâtve, Bàlàm kászen àllt arra,
hogy prãfátàljon. Isten azonban ässzekätätte a nyelvát ás nem
tudta megàtkozni åket. Å megàldotta åket.
Bàlàk nagyon dèhäs volt, de semmi nem volt, amit Bàlàm
tehetett volna a prãfáciàval kapcsolatban. Azt a Szent Szellem
szãlta. Âgy Bàlàk azt mondta Bàlàmnak, hogy menjen le a
välgybe ás názze meg az å hàtsã rászeiket, hogy nincs-e
valamilyen lehetåság arra, hogy megàtkozhatnà åket. Az a
taktika, amelyet Bàlàk hasznàlt, ugyanaz a taktika, melyet
manapsàg is hasznàlnak. A nagy felekezetek letekintenek a kis
csoportokra, ás bàrmit amit käzättèk talàlnak hogy pletykàt
terjesszenek, åk azt kihozzàk ás kikiàltjàk. Ha a modernek
bænben álnek, akkor senki nem mond arrãl semmit; de kerèljän
csak egy a kivàlasztottak käzèl bajba, ás minden çjsàg
keresztèlmennydärgi azt az orszàgon. Igen, Izràelnek
megvoltak az å hatsã (testi) rászei. Volt olyan oldaluk, amely
nem volt dicsáretre máltã; de täkáletlenságeik ellenáre az Isten
cálja àltal, amely kivàlasztàson àt, kegyelembål munkàlkodik
ás nem cselekedetek àltal, NEKIK MEGVOLT NAPPAL A
FELHÅ, ÁJSZAKA PEDIG A TÆZOSZLOP, OTT VOLT
NÀLUK A MEGVERT SZIKLA, A RÁZKIGYÃ ÁS A JELEK
ÁS CSODÀK. Åk igazolva voltak_nem änmagukban, hanem
Istenben.
Isten egyàltalàn nem tisztelte azokat a Nikolaitàkat az å
filozãfiai, jogtudomànyi ás orvosi fokozataikkal, az å ässzes
ragyogã szervezeteikkel, meg a legkivàlãbbal, amivel ember
dicsekedhetne; Izràel irànt azonban volt tisztelete, mert megvolt
neki az igazolt Ige käzättèk. Az biztos, hogy Izràel nem názett ki
tçl fányezettnek, amint áppen hirtelen menekèlássel kijättek
Egyiptombãl, de å mágis egy àldott náp volt. Mindaz, amit täbb
mint 300 áven àt ismert, az a nyàjak legeltetáse, a szàntãfäldek
mæveláse ás a halàlfálelemben lávå rabszolgasàg volt az
Egyiptomiak alatt. Most azonban å szabad volt. Egy àldott náp
volt az Isten korlàtlansàgàn keresztèl. Az bizonyos, hogy Moàb
lenázte åt. Az ässzes täbbi nemzetek is lenázták. A szervezet
mindig lenázi a szervezetlent ás vagy szervezådásbe viszi åket
hatàrozat àltal, vagy elpusztâtja åket, ha nem akarnak jänni.
Most valaki esetleg megkárdezhet engem, “Branham
Testvár, mibål gondolod azt, hogy Moàb szervezett volt, Izràel
pedig nem? Honnan veszed ezt az ätletet?” Án ezt ápp innen a
Bibliàbãl veszem. Mindez itt jelkápezve van. Minden, ami az
Ã-Szävetságben van egy tärtánet formàjàban, az a mi
figyelmeztetásènkre van megârva azárt, hogy abbãl
tanulhassunk. Âme ápp itt van a IV. Mãzes 23:9-ben “A sziklàk
tetejárål làtom åt, ás a hegyekrål szemlálem åt; âme ez a náp
EGYEDÈL fog lakozni ás NEM LESZ A NEMZETEK KÄZÁ

SZÀMITVA.” Âme itt van. Isten letekint a sziklàk tetejárål, de
nem egy välgybe, ahol Å a gyenge pontjaikat keresná, ás
kàrhoztatnà åket. Isten azon a mãdon làtja åket, ahogy Å làtni
akarta åket_a szeretetnek ás irgalomnak magaslatàrãl. Åk
EGYEDÈL lakoztak ás nem voltak szervezve. Nem volt
kiràlyuk. Volt egy prãfátàjuk, ás abban a prãfátàban benne
volt Isten a Szellem àltal; ás az Ige a prãfátàhoz jätt ás az Ige
az emberekhez ment. Åk nem tartoztak az ENSZ-hez. Nem
tartoztak az Egyhàzak Vilàgtanàcsàhoz, a Baptistàkhoz, a
Presbiteriànusokhoz, az Isten Ässzejävetelánek csoportjàhoz,
vagy bàrmely màs csoporthoz. Nem volt rà szèkságèk, hogy
hozzàjuk tartozzanak. Åk Istenhez csatlakoztak. Nekik nem
volt szèkságèk tanàcsra egyetlen tanàcstãl sem_nàluk volt az
“Âgy szãl az Çr”. Hallelujah!
Most azon tány ellenáre, hogy Bàlàm ismerte az Istenhez
valã käzeledás megfelelå mãdjàt, ás elå tudott idázni az Çrtãl
egy kinyilatkoztatàst, egy kèlänleges eråvel valã felruhàzàs
àltal, de å mindezek ellenáre egy pèspäk volt a hamis
csoportban. Hiszen mit tett å most annak árdekáben, hogy
elnyerje Bàlàk kegyeit? Kigondolt egy olyan tervet, amelyben
Isten kányszerâtve volt, hogy Izràelre halàlt márjen. Áppçgy,
ahogy Sàtàn tudta, hogy elàmâthatja Ávàt (åt egy testi bænre
kásztetheti), ás ilyen mãdon elárte azt, hogy Isten kimondta a
halàlos âtáletet a bæn ellen, çgy Bàlàm is tudta azt, hogy ha
Izràelt bænre tudja vinni, akkor Isten kánytelen halàlos
âtáleteket kiosztani ràjuk. Âgy kitervelt egy mãdot arra, hogy åk
àtjäjjenek ás csatlakozzanak a bænhäz. Meghâvãkat kèldätt ki,
hogy jäjjenek àt a Baàl-Peor ènnepságre (gyertek àt ás
imàdjàtok Istent velènk). Nos, Izràel kátságtelenèl làtta az
Egyiptomiak ènnepeit, âgy çgy árezták, hogy az nem olyan
nagy baj, ha elmegyènk ás csupàn szátnázènk ás esetleg egyètt
eszènk az emberekkel. (Kèlänben is, mi baj lenne egy testvári
käzässággel? Nekènk szeretni kell åket, nem, màskápp hogyan
nyerhetnánk meg åket?) Ha kedvesek vagyunk, az nem àrt
senkinek_legalàbbis åk âgy gondoltàk. Amikor azonban azok a
szexis moabita asszonyok elkezdtek tàncolni ás levetkåzni,
mikäzben kärbesuhantak rock-and-roll-t ás twist-tet jàrva, a
testi vàgy feltàmadt az izràeliekben ás åk hàzassàgtärásre
lettek csàbâtva, Isten pedig haragjàban megält negyvenkátezret
käzèlèk.
Ás ez az, amit Konstantin ás az å utãdai tettek Niceàban ás
Nicea utàn. Åk meghâvtàk Istennek a nápát az ässzejävetelre.
Amikor pedig a gyèlekezet leèlt enni, azutàn felkelt jàtszani
(gyèlekezeti formàkban, szertartàsokban, ás pogàny
ènnepeken valã rásztvátel, melyek Keresztány szertartàsok
szerint vannak elnevezve), màr csapdàba is esett; paràznasàgot
kävetett el. Isten pedig kisátàlt.
Amikor bàrki elfordul Istennek az Igájátål ás egy

gyèlekezethez csatlakozik ahelyett, hogy venná a Szent
Szellemet, akkor az az ember meghal. Halott! Ez az, ami å. Ne
csatlakozzatok gyèlekezethez. Ne menjetek bele
szervezettságbe ás ne vegyetek fel tantáteleket, hagyomànyokat,
vagy bàrmit, ami az Igánek ás a Szellemnek a helyát foglalja el,
mert kèlänben meghaltok. Mindennek váge. Halottak vagytok.
Äräkkávalãsàgra el vagytok vàlasztva Istentål!
Ez az ami azãta is minden korban megtärtánt. Isten
megszabadâtja a nápet. Åk kijännek a vár àltal,
megszentelådnek az Ige àltal, àtmennek a keresztság vizein ás
betältekeznek a Szellemmel; egy idå utàn azonban az elså
szeretet kihèl ás valakinek eszábe jut az az ätlet, hogy nekik
szervezni kellene annak árdekáben, hogy megårizzák
änmagukat ás nevet szerezzenek änmaguk szàmàra, ás màr
vissza is szervezik magukat a màsodik nemzedákben, náha pedig
màr az elått. Täbbá màr nincs meg nekik Istennek a Szelleme,
csupàn az imàdatnak egy formàja. Åk halottak. Hibridizàltàk
magukat tanokkal ás formàkkal, álet pedig nincs bennèk.
Âgy azutàn Bàlàm elárte, hogy Izràel hàzassàgtärást
kävessen el. Tudjàtok azt hogy a fizikai paràznasàg ugyanaz a
szellem, amely a szervezett vallàsban van? Án azt mondtam,
hogy a paràznasàg szelleme a szervezás szelleme. Ás minden
paràznànak a kánkäves tãban lesz a helye. Ez az, amit Isten
gondol a szervezásrål. Igen, uram, a szajha ás az å lànyai a
kánkäves tãban lesznek.
A felekezetek nem Istentål vannak. Soha nem voltak ás soha
nem is lesznek. Ez egy helytelen szellem, amely kettávàlasztja
Istennek a nápát hierarchiàra ás laikusokra; ennálfogva pedig ez
egy helytelen szellem, amely elvàlasztja az embereket az
emberektål. Ez az, amit a szervezetek ás a felekezetek tesznek.
Mikäzben szerveznek, elvàlasztjàk änmagukat Istennek az
Igájátål, ás szellemi hàzassàgtärásbe hozzàk magukat.
Most figyeljátek meg, hogy Konstantin kèlänleges
ènnepeket adott az embereknek. Ezek rági pogàny ènnepek
voltak olyan çj nevekkel, melyeket a gyèlekezetbål, vagy
náhàny esetben Keresztány szertartàsokbãl vett, majd
megbecstelenâtetták azokat pogàny ceremãniàkkal. Konstantin
vette a napisten imàdatàt, ás àtvàltoztatta azt Isten Fiànak
imàdatàra. A december 21-ánek ènnepláse helyett, amely az a
nap volt, amelyiken a napisten ènnepát ènnepelták, åk àtteták
azt december 25-áre, ás azt Isten Fiànak szèletásnapjàvà
nevezták el. Mi azonban tudjuk, hogy Å àprilisban szèletett,
amikor megjelenik az álet, nem pedig decemberben. Azutàn
pedig vetták Astartánek ènnepát, ás azt Hçsvát ènnepánek
nevezták, amelyben a Keresztányeknek az Çr halàlàt ás
feltàmadàsàt kellene ènnepelnièk. Valãjàban ez Astartánek
egy pogàny ènnepe volt.
A gyèlekezetben oltàrokat helyeztek el. Szobrokat tettek

be. Odaadtàk az embereknek az åàltaluk elnevezett apostolok
hitvallàsàt, amit azonban te nem tudsz megtalàlni a Bibliàban.
Tanâtottàk az emberekkel az elådäk imàdatàt, ás ezàltal a
Rãmai Katolikus Egyhàzat a vilàg legnagyobb spiritiszta
egyhàzàvà tetták. Minden tisztàtalan madàr benne volt ebben a
ketrecben. Azutàn itt vannak a Protestànsok, akik az å
szervezeteikkel ugyanazt teszik.
Bàlvànyoknak àldozott dolgokat ettek. Most án nem azt
mondom, hogy ez valãban azt jelentená, hogy åk szã szerint a
bàlvànyoknak àldozott hçsokat etták. Hiszen annak ellenáre,
hogy a jeruzsàlemi tanàcs az ilyenek ellen szãlt, Pàl azonban
nem tulajdonâtott tçl sok jelentåságet neki, mivel kimondta,
hogy a bàlvànyok semmik. Ez csupàn egy lelkiismereti ègy
volt, amely csak akkor nem volt megengedve, hogyha az
megbotrànkoztatott egy gyengább testvárt. Tovàbbà ennek a
kinyilatkoztatàsnak a Pogànyokhoz van käze, nem pedig a
zsidãkhoz, minthogy ezek a pogàny gyèlekezetek. Án ezt
ugyanabban a vilàgossàgban làtom, ahogy az Çrnak beszádeit,
“Ha nem eszitek az Án testemet, ás nem isszàtok az Án
váremet, akkor nincs bennetek álet. Nemcsak kenyárrel ál az
ember, hanem minden Igável, amely Istennek szàjàbãl
szàrmazik.” Làthatjàtok, hogy az evás valãjàban egy szellemi
ártelemben valã rászvátel. Âgy amikor ezek az emberek
meghajoltak a szobrok elått, gyertyàkat gyçjtottak, pogàny
ènnepeket hasznàltak, bæneiket embereknek vallottàk meg
(mindezek a dolgok pedig az ärdäg vallàsàhoz tartoznak),
akkor åk az ärdäggel vettek rászt, nem pedig az Çrral. Åk
bàlvànyimàdàsban voltak, akàr elismerták ezt, akàr nem.
Beszálhetnek amit csak akarnak, hogy az oltàrok ás a
tämjánezåk csak azárt vannak nekik, hogy az Çr imàira
emlákeztessák åket, vagy bàrmit is gondolnak åk, hogy jelent;
azt is mondhatjàk, hogy amikor a szobor elått imàdkoznak, az
csak a hangsçly kedváárt van; ás hogy amikor åk a papnak
valljàk meg bæneiket, akkor åk azt valãjàban Istennek teszik
az å szâvèkben, ás amikor mondjàk, hogy a pap megbocsàt
nekik, akkor å azt csupàn az Çr Neváben teszi; mondhatnak
amit csak akarnak, de åk a jãl ismert babyloni, sàtàni
vallàsnak rászesei, bàlvànyokhoz csatlakoztak, ás szellemi
paràznasàgot kävettek el, ami halàlt jelent. Åk halottak.
Âgy a gyèlekezet ás az àllam meghàzasodtak. A gyèlekezet
ässzekapcsolãdott a bàlvànyokkal. Az àllam erejável a hàtuk
mägätt åk most çgy árezták, hogy “Eljätt a kiràlysàg ás Isten
akarata rà lett kányszerâtve a fäldre.” Nem csoda, hogy a
Rãmai Katolikus Egyhàz nem vàrja az Çr Jázus visszajävetelát.
Åk nem milleniumistàk (az ezeráves kiràlysàgot vàrãk_Ford.).
Nekik màr megvan itt az å milleniumuk. A pàpa màr most
uralkodik, Isten pedig uralkodik åbenne. Âgy amikor az Çr
åszerintèk eljän, az akkor kell hogy legyen, amikor az çj ág ás

çj fäld elkászèlnek. Åk azonban helytelenek. A pàpa a hamis
gyèlekezetnek a feje, ás lesz egy millenium, de mialatt az
folyik, å nem lesz abban benne. Å valahol màshol lesz.
FIGYELMEZTETÁS
Jelenásek 2:16, “Tárj meg: ha pedig nem, ellened megyek

hamar, ás vâvok azok ellen szàmnak kardjàval.”
Mi màst mondhatna Å? Eltekinthet Isten azoknak a
bænátål, akik az Å Nevát hiàba viselták? Csak egyetlen mãdon
lehet kegyelmet kapni a bæn ãràjàban, TÁRJ MEG. Valld meg,
hogy hibàs vagy. Gyere Istenhez bocsànatárt, ás Istennek a
Szellemáárt. Ez Istennek egy parancsa. Az engedetlenság halàl,
mert Å ezt mondta, “Hadakozni fogok ellened, az Án szàmnak
kardjàval.” A fenevad hadakozott a szentekkel, Isten viszont
hadakozni fog a fenevaddal. Azok, akik az Igável szemben
harcoltak, egy napon fel fogjàk ismerni, hogy az Ige harcol
ellenèk. Nagyon komoly dolog elvenni, vagy hozzàadni az Isten
Igájáhez. Mert azok akik megvàltoztattàk azt ás azt csinàltak
vele, ami nekik megfelelt, mi lesz az å vágèk, ha nem halàl ás
pusztulàs? Istennek a kegyelme azonban mág mindig âgy kiàlt
“Tárj meg.” Ãh, milyen ádesek a bænbànatnak a gondolatai.
Semmit nem hozok az án kezemben, hanem egyszeræen a Te
keresztedhez simulok. A szomorçsàgomat hozom. Megbànom
azt, hogy az vagyok, ami vagyok, ás amit tettem. Most pedig a
vár az, semmi màs, mint Jázusnak a váre. Mi lesz ez? Bænbànat,
vagy a halàlnak a kardja? Ez tåletek fègg.
A JUTALMAK
Jelenásek 2:17, “Akinek van fèle hallja meg, hogy mit mond
a Szellem a gyèlekezeteknek. A gyåzedelmesnek enni adok az
elrejtett mannàbãl, ás adok annak fehár kävecskát, ás a
kävecskán çj ârott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki
kapja.”
Minden kor minden èzenete egy serkentást nyçjt a hâvå
szàmàra, ás arra bàtorâtja, hogy gyåztes legyen ás azàltal meg
legyen jutalmazva az Çrtãl. Ebben a korban a Szellem a rejtett
mannàt ás egy fehár kåre ârott çj nevet âgár.
Nos, mivel valamennyi èzenet az ‘angyalhoz’ van
irànyâtva_(egy emberi hârnäk), ezárt az å osztàlyrásze egy
nagyon nagy felelåság, de ugyanakkor egy csodàlatos
megtiszteltetás is. Ezeknek az embereknek Isten kèlänleges
âgáreteket tesz, amint az a tizenkát apostol esetáben is volt,
akik tizenkát trãnon èlve âtálik meg Izràel tizenkát tärzsát.
Azutàn emlákezzetek arra, hogy Pàlnak egy kèlänleges âgáret
lett adva: az, hogy az å napjaiban mutassa be a menyasszony

nápát Jázusnak, II. Korinthus 11:2, “Mert Isteni buzgãsàggal
buzgok ártetek; hisz eljegyeztelek titeket egy fárfiçnak, hogy
mint szeplåtlen szæzet àllâtsalak a Krisztus elá.” Ugyanâgy lesz
minden olyan hârnäkkel, aki hæságes volt az å ãràjànak ás
korànak Igájáhez. Âgy lesz az utolsã napokban is. Ugyanaz a
kèlänleges jutalom lesz, amely Pàlnak is lett adva. Azt
gondolom, hogy a legtäbben käzèletek emlákeztek arra, amikor
azt mondtam, hogy mindig fáltem a halàltãl, hogy talàlkozom-
e az Çrral, ás hogy Å elágedett lesz-e velem, mivel án olyan
sokszor csalãdàst okoztam Neki. Nos, án ezen gondolkoztam
egy reggel, amikor az àgyban fekèdtem, ás hirtelen
elragadtattam egy nagyon kèlänäs làtomàsban. Kèlänäsnek
mondom, mivel täbb ezer làtomàsom volt, de egyszer sem tènt
çgy, hogy elhagytam volna a testem. De ott án elragadtattam;
visszanáztem, hogy megnázzem a feleságemet, ás làttam a
testemet, amint åmellette fekèdt. Azutàn a legcsodàlatosabb
helyen talàltam magam, amit valaha is làttam. Ez egy
paradicsom volt. Áletemben a legszebb ás legboldogabb
emberek sokasàgàt làttam ott. Mindannyian fiatalnak náztek
ki_çgy tizennyolctãl huszonegy áves korig. Nem volt egyetlen
åsz hajszàl, rànc vagy bàrmely eltorzulàs käzättèk. A
fiatalasszonyoknak mind derákig árå hajuk volt, a fital
emberek pedig annyira szápek ás eråsek voltak. Ãh, hogy
milyen fogadtatàsban rászesâtettek engem. Àtäleltek, ás engem
az å dràga testvárèknek neveztek, ás àllandãan azt mondtàk
nekem, hogy åk mennyire boldogok azárt, mert làtnak engem.
Amint csodàlkoztam, hogy kik ezek az emberek, az egyik
mellettem ezt mondta, “Ezek a te náped.”
Annyira el voltam csodàlkozva, hogy megkárdeztem “Ezek
mind Branhamok?”
Å ezt mondta, “Nem, hanem ezek a te megtártjeid.” Azutàn
ràmutatott egy hälgyre ás ezt mondta, “Názd meg azt a fiatal
hälgyet, akit te egy pillanattal ezelått csodàltàl. Å 90 áves volt,
amikor te megnyerted åt az Çrnak.”
Án ezt mondtam, “Ãh Istenem, ás ha án arra gondolok,
hogy ez az amitål án fáltem.”
Az ember ezt mondta, “Mi itt nyugszunk, amâg vàrjuk az
Çr eljävetelát.”
Án âgy vàlaszoltam, “Án szeretnám làtni Åt.”
Å ezt mondta, “Te mág nem làthatod Åt; de Å hamarosan
eljän ás akkor Å elåszär tehozzàd fog jänni, ás te meg leszel
âtálve annak az Evangáliumnak megfelelåen, melyet
prádikàltàl ás mi a te alattvalãid leszènk.”
Án ezt mondtam, “Azt akarod mondani, hogy án
mindezekárt felelås vagyok?”
Å ezt mondta, “Mindenkiárt. Te egy vezetånek szèlettál.”

Án megkárdeztem, “Mindenki felelås lesz? Mi a helyzet
Szent Pàllal?”
Å âgy vàlaszolt nekem, “Å az å napjai szàmàra lesz felelås.”
“Nos,” mondtam, “án ugyanazt az Evangáliumot
prádikàltam, amelyet Pàl is.” Ás a sokasàg âgy kiàltott fel, “Mi
azon nyugszunk.”
Igen, án làthatom azt, hogy Isten egy kèlänleges jutalmat
fog adni az Å hârnäkeinek, akik hæságesen vágrehajtottàk azt a
felelåságet, amit Å helyezett ràjuk. Ha åk vetták az adott kor
szàmàra az Ige kinyilatkoztatàsàt, ás azt hæságesen prádikàltàk
az å napjaikban, ás álták is azt amit prádikàltak, åk egy nagy
jutalmat fognak kapni.
Most ezzel a gondolattal az elmátekben názzátek meg çjra
ezt a verset. “Oda fogom adni neki az elrejtett mannàt.” Mi
mindnyàjan tudjuk, hogy a manna az angyal-eledel volt; ez az
volt, amit Isten Izràel szàmàra lekèldätt a fære az å
vàndorlàsuk idejáben. Az täkáletes eledel volt. Bàmulatos volt,
ahogy azok a kis átelgämbäcskák åket täkáletes egászságben
tartottàk. Senki sem betegedett meg. Ez mind az volt, amire
nekik szèkságèk volt. Amikor a szävetságlàda elkászèlt, akkor
åk tettek abba ebbål a mannàbãl. Azutàn betetták a làdàt a
fèggäny mägá ás csak a fåpap merászelhetett käzeledni ahhoz,
ás akkor neki àldozati várre volt szèkságe. A mennybål valã
Kenyár, melyet a manna jelkápezett, egy napon lejätt a
mennybål ás Álettá vàlt mindazok szàmàra, akik hisznek
Benne. Ezt mondta, “Án vagyok az álet kenyere. Án vagyok az
az álå kenyár, amely a Mennybål szàllt alà, ha bàrki eszik
ebbål a kenyárbål, az äräkká fog álni.” Amikor Å elment,
akkor hàtrahagyta nekènk az Å Igáját, “Nem csak kenyárrel ál
az ember, hanem minden Igável, amely Istennek szàjàbãl
szàrmazik.”
Az Å Igáje volt a kenyár. Az volt az a täkáletes manna,
amely ha egy ember azàltal ál, akkor soha meg nem hal.
Käzvetlenèl az atyàk halàla utàn azonban çgy tènt, hogy senki
nem ismeri a pontos igazsàgot ás rävid idån belèl çgy tænt,
hogy ez a manna elrejtettá vàlt az emberek szàmàra. Isten
azonban elkezdte minden korban visszaadni kinyilatkoztatàs
àltal azt, amely el volt rejtve mindeddig az utolsã napokig a
Jelenásek 10:7, szerint, egy prãfáta fog jänni ás kinyilatkoztatja
az ässzes titkot, azutàn pedig az Çr el fog jänni. Nos, án
mondom, hogy minden korban a hârnäkäk vetták az elrejtett
igazsàgot. De åk nem csupàn a maguk szàmàra vetták azt.
Hanem ez ugyanolyan, mint amikor a tanâtvànyok fel lettek
kárve arra, hogy szolgàljanak fel a sokasàgnak kenyeret ás
halakat; Jázus adta oda nekik a megtärt eledelt, åk azonban
tovàbbadtàk azt az embereknek. Isten az Å elrejtett mannàjàt
a gyåzteseknek adja oda. Màskápp nem lehet. Å nem adnà oda

kincseit azoknak, akik gorombàn visszautasâtjàk azt, ami màr
ki lett jelentve.
Amit án valamennyi kor hârnäkárål mondtam, akik
Istentål kaptak valamennyit az eredeti pènkäsdi igazsàgbãl,
ezek a dolgok mind jelkápezve vannak az Ã-Szävetságben,
ahol Mãzesnek meg lett parancsolva, hogy vegyen magàhoz
kát liternyi mannàt, tegye be azt egy arany edánybe a szentek
szentjánek kàrpitja mägá. Oda minden nemzedáknek a
fåpapja àldozati várrel láphetett be. Akkor å vehetett egy kis
rászt ebbål a mannàbãl (mivel az nem romlott meg), ami rásze
volt az eredetinek, majd megette azt. Most minden korban az
Çr hârnäke az adott kor szàmàra Istentål kapott
kinyilatkoztatàst arra a meghatàrozott idåszakra. Amikor a
hârnäk meg lett vilàgosâtva az igazsàg àltal, akkor å ezt az
igazsàgot elvitte a náp szàmàra. Azok pedig, akiknek a
Szellem megnyitotta a fèlát, hallottàk az igazsàgot, hitták azt
ás álták azt.
Most azutàn itt van az elrejtett mannàbãl valã jävåbeli
rászesèlásnek a gondolata is. Án azt gondolom, hogy ez Jázus
Krisztusnak az eljävendå äräk korokban lávå
kinyilatkoztatàsànak az äräk rászvátele lesz. Màskáppen
hogyan kezdhetnánk el megismerni az Å sajàt Lányánek
kikutathatatlan gazdagsàgait? Mindaz, ami utàn
vàgyakoztunk, hogy megismerjèk, ässzes megvàlaszolatlan
kárdáseink, mindezek ki lesznek nyilatkoztatva. Ez Krisztustãl
lesz, Aki a mi áletènk, amit mi elfogadtunk. Ãh, náha mi azt
gondoljuk, hogy amikor egy kicsit megtudunk Rãla ás az Å
Igájárål itt lent, akkor ez annyira jã, hogy bennènket
megärvendeztet; egy napon azonban, amikor testènk
àtvàltozik, akkor az Ige ás Å azzà lesz, amirål mi soha nem is
àlmodtunk, hogy lehetságes.
Azt is mondja itt, hogy Å a gyåzedelmesnek adni fog egy
fehár kävet, ás abban (nem azon) a kåben egy çj nevet, melyet
csak a tulajdonosa ismer. Most egy çj návnek az ätlete ismerås.
Àbràm àt lett vàltoztatva Àbrahàmmà, Szàrai Sàràvà, Jàkãb
Izràellá, Simon Páterrá, Saul pedig Pàllà. Ezek a nevek vagy
vàltozàst hoztak látre, vagy pedig a vàltozàsárt lettek adva.
Àbràm ás Szàrai csak akkor lettek elkászâtve arra, hogy
fogadjàk az eljävendå fiçt, amikor az å nevèket az Çr
megvàltoztatta. Jàkãb esetáben neki gyåznie kellett, ás azutàn
lett å fejedelemnek nevezve. Simon ás Saul esetáben, amikor åk
elfogadtàk az Urat, akkor jätt el az å vàltozàsuk. Ma pedig
nekènk az ässzes igaz hâvåknek vàltozàsok lettek a
neveinkben. Mi Keresztányek vagyunk. Ez mindannyiunk
szàmàra egy käzárthetå náv. Egy napon azonban lesz nekènk
egy màsik àtvàltozàsunk; bizonyosan fogunk kapni egy çj
nevet. Lehetságes, hogy ez a náv volt a mi igazi ás eredeti
nevènk beârva az Álet Känyvábe, amely a Bàrànyá a vilàg

megalapâtàsàtãl kezdve. Å ismeri a nevet, de mi nem. Egy
napon az å jãkedve szerint mi is meg fogjuk ismerni.
Egy fehár kå. Hogy mennyire gyänyäræ. Itt egy màsik káp
van arrãl, ahogy a szentek kàrpãtlàst kapnak Istennek a
kezábål az å fäldän lávå prãbàikárt. Tudjàtok azt, hogy
Konstantin utàn a hamis gyèlekezet kápes volt belemerâteni
kezát az àllami kincstàrba, ás ezàltal csodàlatos ápèleteket
emeltek, melyek tele voltak száp szobrokkal. Ezek a fehár
màrvànybãl kászèlt szobrok valãjàban rãmai bàlvànyok
voltak, melyeket mint szenteket neveztek el çjra. A
gyèlekezetek ás berendezáseik kivátelesen szápek voltak,
áppçgy, ahogy ez ma is làthatã. Isten azonban nem volt velèk.
Hol volt Isten? Å az Å szentjeivel volt valamilyen kis
otthonban, vagy egy barlangban, vagy valamilyen vad hegyi
terèleten, ahol åk elrejtåztek a hamis gyèlekezeti tagok elål.
Nekik nem voltak gyänyäræ ápèleteik, palàstba ältäztetett
kärèsaik, ragyogã ruhàik, ás màs vilàgi vonzãerejèk. De most
ebben a kèlänleges âgáretben az ässzes kor igaz hâvåi szàmàra
Isten kijelentette azt, hogy nagy gyänyäræságnek ás äräkkávalã
idåtartamnak jutalmait fogja adni nekik. Csak názze le a
gazdag a szegányt. Csak adjanak nagy ässzegeket a
gyèlekezetnek azárt, hogy a gyèlekezet az adakozãt
viszonzàsul megtisztelje egy màrvànytàblàval, vagy valamilyen
szoborral, melyet nyilvànosan àllâtanak fel tiszteletèkre, hogy
mindenki tapsolhasson. Egy napon Isten, Aki mindent làt ás
tud, mág egyszer meg fogja dicsárni az äzvegyet azárt, mert
mindenát odaadta, mág ha az csak kát fillár is volt, ás Å Maga
fogja megjutalmazni a menny kincseivel.
Igen, elrejtett manna ás egy çj náv egy fehár kåben. Hogy
mennyire jã az Çr hozzànk, amiárt ilyen csodàlatosan
megjutalmaz bennènket, mi pedig annyira máltatlanok
vagyunk. Ãh, án mindig kászen akarok lenni arra, hogy tegyem
az Å akaratàt, ás a mennyben gyæjtsek kincseket.
THIATIRAI GYÈLEKEZETI KOR 195
HATODIK FEJEZET
A THIATIRAI GYÈLEKEZETI KOR
Jelenásek 2:18-29.
A Thiatirabeli gyèlekezet angyalànak pedig ârd meg: Ezt

mondja az Isten Fia, Akinek szemei olyanok, mint a tæzlàng, ás
Akinek làbai hasonlãk az izzã fányæ árchez:
Tudom a te dolgaidat, ás szeretetedet, szolgàlatodat, ás
hitedet ás tærásed, ás hogy a te utolsã cselekedeteid täbbek az
elsåknál.
De van valami kevás panaszom ellened, mert megengedted
amaz asszonynak, Jázabelnek, aki magàt prãfátànak mondja,
hogy tanâtson ás elhitesse az Án szolgàimat, hogy
paràznàlkodjanak, ás a bàlvàny àldozatokbãl egyenek.
Adtam náki idåt is, hogy megtárjen az å
paràznàlkodàsàbãl; ás nem tárt meg.
Âme Án àgyba vetem åt, ás azokat, akik vele
paràznàlkodnak, nagy nyomorçsàgba, ha meg nem tárnek az å
cselekedeteikbål.
Ás az å fiait megäläm halàllal; ás megtudjàk a gyèlekezetek
mind, hogy Án vagyok a vesák ás szâvek vizsgàlãja; ás
mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint.
Náktek pedig azt mondom ás mind a täbbi
Thiatirabelieknek is, akiknál nincsen e tudomàny, ás akik nem
ismerik a Sàtàn mályságeit, amint åk nevezik: nem vetek
reàtok màs terhet,
Hanem ami nàlatok van, azt tartsàtok meg addig, amâg
eljäväk.
Ás aki gyåz, ás aki mindvágig megårzi az Án
cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogànyokon;
Ás uralkodik rajtok vasvesszåvel, mint a fazekas edányei
száttäretnek; amikáppen Án is vettem az Án Atyàmtãl:
Ás adom annak a hajnalcsillagot.
Akinek van fèle, hallja hogy mit mond a Szellem a
gyèlekezeteknek.
THIATIRA
Tärtánelmileg Thiatira vàrosa volt a legkevásbbá
figyelemre máltã a Jelenásek känyvánek hát vàrosa käzèl.
Myssia ás Iãnia hatàrain helyezkedett el. Sok folyãval volt
kärèlváve, de azok tele voltak piãcàkkal. Legdicsáretesebb
jellemvonàsa az volt, hogy anyagilag jãmãdç volt, amely a
fazekasok, bårmunkàsok, szävåmunkàsok, ruhafeståk,

dâszruha kászâtå munkàsok, stb. ipartestèleteinek volt
käszänhetå. Ebbål a vàrosbãl szàrmazott Lydia, a bâbor kelme
àrusâtã. Å volt Pàl elså eurãpai megtártje.
Nos, annak az oka hogy a Szellem ezt a vàrost vàlasztotta,
mint amelyik màr tartalmazta a negyedik kor szellemi alkotã
rászeit, az ennek a vàrosnak a vallàsa volt. Thiatira få vallàsa
Apollã Tyrimnaios imàdata volt, amely ässzekapcsolãdott a
csàszàrt imàdã kultusszal. Apollã a nap isten volt, aki
hatalmàban a màsodik volt az å apja, Zeusz utàn. Å mint a
‘gonosz elhàrâtãja’ volt ismert; vallàsi tärványek ás vezeklásek
felett elnäkält (a vezeklás jãvàtátelt, helytelen cselekedeteknek,
vagy bænäknek kàrpãtlàsàt jelentette.) Plàtã ezt mondta rãla,
“Å magyaràzza az embereknek a templomoknak, àldozatoknak
ás az istenságek felá valã szolgàlatoknak intázmányeit, valamint
azokat a szertartàsokat, melyek a hallàlal ás az álet utàni láttel
àlltak kapcsolatban.” Å käzälte az å ‘jävårål valã’ ismeretát ás
az å ‘atyjànak akaratàt’ az emberek felá a prãfátàkon ás a
szãcsäveken keresztèl. Thiatiràban ez a szertartàs egy prãfátanå
àltal volt levezetve, aki egy hàrom làbç száken èlt ás onnan
käzälte az èzeneteket, mialatt transzban volt.
Ennek a vallàsnak a befolyàsa jelentákeny volt. Rettenetes
ereje nem csupàn a titkok birodalmàban rejlett, hanem abban
a tányben is, hogy senki nem tartozhatott az ipartestèletekhez,
amely az emberek szàmàra megálhetást biztosâtott, ha nem
tartoztak az Apollã templomànak imàdãihoz. Bàrki, aki
visszautasâtotta azt, hogy csatlakozzon ezekhez a
bàlvànyimàdã ènnepekhez, ás kicsapongã orgiàkhoz, az ki volt
rekesztve ezekbål az elså ávszàzadbeli egyesèletekbål. Annak
árdekáben, hogy valaki rászesèlhessen a tàrsadalmi ás
kereskedelmi áletbål, neki egy gyakorlã pogàny
bàlvànyimàdãnak kellett lennie.
Nagyon figyelemre máltã az, hogy maga a Thiatira náv
jelentáse “Uralkodã Nå.” Ilyen mãdon ezt a kort egy olyan
uralkodã erå jellemzi, amely känyärtelenèl elàraszt, meghãdât
mindent, ás zsarnoki mãdon irànyât. Nos, egy uralkodã nå az a
legnagyobb àtok a vilàgon. A legbälcsebb ember, akit a vilàg
valaha is làtott, Salamon volt, ás å ezt mondta, “Fordâtàm án
magamat ás az án szâvemet a bälcsesságnek ás az okoskodàsnak
tudàsàra, kutatàsàra, ás keresásáre; azonkáppen, hogy
megtudjam a bolondsàgnak gonoszsàgàt ás a távelygásnek
balgatagsàgàt. Ás talàltam egy dolgot, AMELY
KESERVESEBB A HALÀLNÀL; TUDNIILLIK AZ OLYAN
ASSZONYT, akinek a szâve olyan, mint a tår ás a hàlã, kezei
pedig olyanok, mint a kätelek. Aki Isten elått kedves, az
megszabadul attãl; A BÆNÄS pedig megfogattatik attãl. Làsd,
ezt talàltam, azt mondja a prádikàtor; mikor gyakorta nagy
szorgalmatossàgal keresám a megfejtást, amit az án lelkem
folyton keresett, ás nem talàltam. Ezer käzèl egy embert

talàltam; de asszonyt mind ezekben nem talàltam.” Prádikàtor
7:25-28. Pàl ezt mondta, “A tanâtàst pedig nem engedem meg az
asszonynak, sem hogy URALKODJON.” Az Áden Kertjátål
kezdve az asszony àllandãan ás sikeresen megprãbàlta àtvenni
az irànyâtàst a fárfi felett, ás áppen ma ez egy asszonyvilàg,
Amerika istennåjável, aki egy mezâtelen nå. Amint az ágbål
leeså nåi bàlvàny (emlákezzetek arra, hogy az å karjai
vasrudakbãl voltak) jellemezte az elså, illetve az Efázusi Kort,
çgy az å ereje megnått mindaddig, mâg vágèl teljes hatalmat
nyert, amely hatalmat az å vas jellemável birtokolt.
Most egy asszony nem arra van, hogy egy vas jelleme
legyen. Neki a Szentâràsnak megfelelåen engedelmeskednie
kell a fárfinek. Ez neki meg van parancsolva. Az az asszony,
aki igazàn nå, ás mindene nå, az ilyen jellembål lesz. Nem egy
làbtärlå. Egyetlen valãdi fárfi sem teszi a nåt làbtärlåvá. A nå
azonban hatalom alatt akar lenni, ás nem akar uralkodni a
fárfi felett, mivel a hàz feje a fárfi. Ha a nå felbontja azt a
kápet, melyet Isten kászâtett szàmàra, akkor å el van ferdèlve.
Minden fárfi, aki megengedi hogy az asszony àtvegye a
hatalmat, az szintán felbontotta ezt a kápet, ás å is el van
ferdèlve. Ez az, amiárt egy asszony NEM VISELHETI AZT,
AMELY EGY FÁRFIHEZ TARTOZIK, VAGY NEM
VÀGHATJA LE A HAJÀT. Az asszony soha nem viselhet olyan
ruhàzatokat, melyek egy fárfihez tartoznak, ás nem vàghatja le
a hajàt. Amikor mágis megteszi, akkor eråszakosan behatol a
fárfi uralmàba, ás àtveszi a hatalmat, ás elferdâti änmagàt.
Amikor pedig egy asszony odatolakodik a szãszákhez, melyrål
MEG VAN PARANCSOLVA NEKI, HOGY NEM TEHETI,
akkor å megmutatja, hogy milyen szellemtål van. Egy uralkodã
asszony az antikrisztus ás åbenne a Rãmai Katolikus Egyhàz
magjai vannak, mág akkor is, ha å ezt olyan vehemensen
tagadja. Amikor azonban AZ IGÁRE KERÈL A SOR, Isten
legyen igaz, minden ember szava pedig legyen hazugsàg. Àmen.
Menjènk vissza a kezdethez. Az eredeti fizikai teremtásben,
ahogy azt mi ma tudjuk, Isten mindent pàrokban teremtett,
fárfit ás nåt. Ott volt kát csirke_a kakas ás a tyçk. Ott volt kát
szarvasmarha, a tehán ás a bika. Ás âgy tovàbb, vágig a
vonalon. Amikor azonban az emberre kerèlt a sor, akkor csak
egy volt. Åk nem pàrban voltak. Àdàm Istennek a kápáre lett
teremtve. Å Istennek egy fia volt. Istennek fiakánt åt nem
lehetett megkâsárteni, ás âgy nem eshetett el. Az lehetetlen lett
volna. Ezárt aztàn Isten vette az embernek egy melláktermákát
azárt, hogy elåidázze az elesást. Az asszony soha nem lápett ki
frisskánt Isten kezábål çgy, mint Istennek egy igazi termáke. Å
az emberbål lett látrehozva. Amikor pedig Isten elåidázte azt,
hogy az asszony látre legyen hozva az emberbål, akkor ez az
asszony eråteljesen eltárt a täbbi nåstánytål, melyeket az Çr
teremtett. Å elcsàbâthatã volt. A teremtásben egyetlen màs

nåstány sem tud erkälcstelen lenni; az emberi nåstányt
azonban majdnem mindig meg lehet árinteni. Ás ez az åbenne
lávå gyengeság tette lehetåvá Sàtàn szàmàra azt, hogy
elcsàbâtsa åt a kâgyã àltal, ás âgy az asszonyt egy nagyon
kèlänäs helyzetbe hozta Isten ás az Å Igáje elått. Az asszony
egyik oldalrãl minden käzänságes, tisztàtalan ás çtàlatos
dolgoknak a jelkápe, a màsik oldalrãl pedig å minden olyan
dolognak is jelkápe, melyek tisztàk, szápek, ás szentek, mint a
Szellemnek ás Isten àldàsainak a tàrhàza. Egyik oldalrãl å
szajhànak van nevezve, aki rászeg az å paràznasàgainak
boràtãl. Màsik oldalrãl å Krisztus Menyasszonyànak van
nevezve. Egyik oldalrãl å Titok Babylonnak van nevezve,
amely çtàlatos Isten elått; màsik oldalrãl pedig å az Çj
Jeruzsàlemnek, a mi anyànknak van nevezve. Egyik oldalrãl å
annyira tisztàtalan, gonosz, ás kicsapongã hogy å vágezetèl a
tæznek tavàba lesz vetve, mint ami az egyetlen megfelelå hely
az å szàmàra; a màsik oldalrãl pedig å a mennyekig fel van
magasztalva, mint aki osztozik Istennek a trãnjàn, mint amely
az egyedèli megfelå hely az ilyen kiràlynå szàmàra.
Ás ebben a Thyatirai Gyèlekezeti korban å egy URALKODÃ
NÅ. Å a Titok, Babylon. Å a nagy szajha. Å Jázabel, a hamis
prãfátanå. MIÁRT? Azárt, mert az igazi nå engedelmeskedik
Istennek. Krisztus az å feje. Neki nincs màs szava, csak az Çrá,
nincs màs gondolata, csak az Çrá, nincs màs vezetáse, csak az
Çrá. De mi a helyzet ezzel a gyèlekezettel? Å kivetette az Igát,
elpusztâtotta a Bibliàkat ás a kegyesnek máltã tanulmànyait. Å
megälte azokat, akik az igazsàgot prádikàltàk. Àtvette a
hatalmat kiràlyok, fejedelmek ás nemzetek felett_irànyâtja a
hadseregeket, ás ragaszkodik ahhoz az àllâtàsàhoz, hogy å a
Krisztus igaz teste, ás hogy az å pàpài Krisztusnak a helyettesei.
Åt teljesen elcsàbâtotta az ärdäg olyannyira, amâg vágèl å lett
màsoknak a csàbâtãja. Å a Sàtànnak a menyasszonya, ás
látrehozta az å fattyç-gyermek vallàsait.
Vágig az egász Sätát Korokon àt å uralkodott. Täbb mint
kilencszàz ávig rabolt ás pusztâtott. Megälte a mævászeteket,
elpusztâtotta a tudomànyokat, ás semmi màst nem hozott látre,
mint halàlt mindaddig, mâg vágèl az Igazsàg vilàgossàga
majdnem teljesen eltàvozott, ás a vilàgossàgnak màr csupàn
puszta szelete maradt meg. Majdnem teljesen megszænt ämleni
az olaj ás a bor; annak ellenáre azonban, hogy å uralta a vilàg
kiràlysàgait, ás azt àllâtotta, hogy minden ember åbenne talàlja
meg a polgàrsàgàt, mágis volt egy kicsiny csoport, akik
Istenhez tartoztak, ás az å polgàrsàguk a mennyben volt, ás
åket ez az asszony nem tudta elpusztâtani. Isten megtartotta
kicsiny nyàjàt; nem lehetett åket elpusztâtani. Rãmànak ez a
Gyèlekezete annyira pogàny ás gonosz volt, mint Athàlia
kiràlynå, aki megprãbàlta elpusztâtani az ässzes kiràlyi magot,
ás ez majdnem sikerèlt is neki, ISTEN AZONBAN

MEGÅRZÄTT EGYET, ás belåle mág täbb hæságes is elåjätt.
Ugyanâgy Isten megårzätt egy kicsiny nyàjat ebben a hosszç,
sätát ájszakàban, ás az å igazsàgukbãl vágèl kiemelkedett egy
Luther.
Mindenki, aki bàrmit is tud egyàltalàn a Rãmai Katolikus
Egyhàzrãl ás az å imàdàsi formàjukrãl, az megmondhatja, hogy
Thiatirànak ezt a vàrosàt a Szellem miárt vàlasztotta arra,
hogy àltala mutassa be a Sätát Korokban lávå gyèlekezetet.
Âme itt van käzvetlenèl a mi szemeink elått.
A KOR
A Thiatirai Kor az ässzes käzèl a legtovàbb tartott,
kärèlbelèl 900 ávig, 606-tãl 1520-ig.
A HÂRNÄK
A gyèlekezet màr rágen kát csoportra lett osztva, a

nyugatira, ás a keletire. Idårål idåre tàmadt egy reformàtor,
vagy az egyik, vagy pedig mind a kát csoportban ás egy ideig a
gyèlekezet valamely szeletát egy mályebb käzässágbe vezette
Istennel. Ilyen ember volt a nyugati oldalon Assisi Ferenc.
Igazàn sikeres volt egy ideig, mâg vágèl munkàjàt elnyomta
Rãmànak hierarchiàja. A lyoni Páter Waldo, egy kereskedå, aki
lemondott az å vilàgi áletárål, å nagyon aktâv lett az Çr
szolgàlatàban ás sokakat vont Åhozzà; munkàjàban azonban
meg lett hiçsâtva, ás a pàpa kikäzäsâtette. Sem a nyugati, sem
pedig a keleti csoportokban nem volt egy olyan ember, aki
lehetåság szerint ennek a kornak hârnäke lehetett volna,
amikor ezt a Szentâràs vilàgossàgàban vizsgàljuk. Volt
azonban kát fárfi a Brit-szigeteken, akiknek az Igáben ás
cselekedetekben lávå szolgàlata kiàllhatta az igazsàg prãbàjàt.
Åk Szent Patrick ás Szent Columba voltak. Columba volt az,
akire a sors, mint hârnäkre esett.
Noha a Thiatirai Kor hârnäke Szent Columba volt, szeretnák
mág egy kis idåt Szent Patrick áletável eltälteni, mivel ez
nekènk pálda árdekæ, ás azárt, hogy megvàlaszoljuk azt a hazug
rãmai àllâtàst, mely szerint Szent Patrick jobban tagja lett volna
Rãmànak ápp mint ahogy Jeanne d’Arc is. Patrick Szent Màrtin
lànytestváránek szèletett Bonavern kisvàrosàban a Clyde folyã
partjàn. Egy napon, mikäzben jàtszott a parton az å kát
leànytestvárável, kalãzok jättek ás elraboltàk
mindhàrmãnjukat. Hogy a lànytestvárek hova kerèltek, azt
senki nem tudja, Patrickot azonban (az å neve Succat volt)
eladtàk Ászak-Irorszàgban egy tärzsfånäknek. Feladata a
disznãk årzáse volt. Ennek árdekáben å kutyàkat idomâtott.
Kutyài annyira jãl be voltak idomâtva, hogy käzelrål ás tàvolrãl
sok ember jätt, hogy megvegye åket. Magànyàban å Istenhez

fordult ás âgy èdvässáge lett. Azutàn jätt hozzà a sèrgetå vàgy
arra, hogy megszäkjän ás visszatárjen az å szèlei otthonàba.
Kigondolt egy olyan tervet, amely az å idomâtãi kápesságát
nagyon hasznosâtotta. Megtanâtotta a kutyàkat arra, hogy
ràfekèdjenek, befedezzák a testát ãvatosan, ás ne mozduljanak
addig, amâg parancsot nem kapnak. Âgy azutàn egy napon,
amikor a tulajdonosa täbb kutyàt eladott, Patrick
megparancsolta a kutyàknak, a kutyafalka vezetåjánek
kivátelável, hogy ugorjanak be a csãnakba. A falka vezetåje,
melynek å azutàn adott egy titkos jelet, elfutott ás megtagadta
azt, hogy a csãnakba szàlljon. Mialatt a mester ás a vàsàrlã
megkâsárelták elkapni a kutyàt, Patrick beszàllt a csãnakba, ás
jelt adott a kutyàknak arra, hogy fedezzák be åt. Azutàn egy
sâppal visszahozta a kutyafalka vezetåját a csãnakba, ás az egász
falka tetejáre èlt. Mivel Patrick sehol nem volt làthatã, âgy a
vàsàrlã vitorlàt bontott, ás kiment a nyâlt tengerre. Miutàn
Patrick megbizonyosodott arrãl, hogy a kapitàny màr
tçlsàgosan messze volt ahhoz, hogy visszatárjen, akkor egy
màsik jelt adott a kutyàknak, amely åket fákezhetetlen
csaholàsra äsztänäzte. Ekkor elåbçjt ás megmondta a
kapitànynak, hogy ha nem teszi åt partra az otthonànàl, akkor
parancsol a kutyàkank, hogy tovàbbra is fákezhetetlenèl
viselkedjenek ás àtveszi a hajã parancsnoksàgàt. A kapitàny
azonban egy Keresztány volt, ás amikor meghallotta a fiç
tärtánetát, akkor boldogan tette åt parta az å otthonànàl. Otthon
Patrick elment Biblia iskolàba, majd visszatárt Ârorszàgba, ahol
az Igánek ás Istennek ereje àltal sok jellel ás csodàval kâsárve
ezreket nyert meg az Çrnak. Soha nem jàrt Rãmàban, ás soha
nem is lett Rãma àltal megbâzva. A dolog igazsàga az, hogy
amikor Rãma vágèl megvetette a làbàt a szigeten, ás amikor
làttàk, hogy az idå megfelelå, akkor megältek täbb mint 100 000
Keresztányt, akik abbãl az eredeti csoportbãl nåttek ki az ávek
folyamàn, amely az Çrhoz tárt Szent Patrick alatt.
Kärèlbelèl 60 ávvel Szent Patrick halàla utàn Columba
megszèletett Donegal Tartomànyàban, Ászak-Ârorszàgban
Fergus kiràlyi csalàdjàban. Å egy brilliàns ás odaszentelt
Biblia tanulmànyzã lett, aki kâvèlrål ismerte a Szentâràs
legnagyobb rászát. Isten egy hallhatã hangon hâvta el åt
misszionàriusnak. Miutàn meghallotta Istennek a hangjàt,
semmi nem tudta åt megàllâtani, ás az å csodàkkal teljes
szolgàlata sok tärtánászt arra indâtott, hogy azt àllâtsàk, hogy
käzvetlenèl az apostolok nyomdokàban jàrt. Annyira nagy volt
az å szolgàlata az azt kävetå termászetfeletti jelekkel, hogy
náhànyan (kèlänäsen a Rãmàban álå tanulmànyozãk) azt
gondoltàk, hogy a beszàmolãk tçlzottak.
Az egyik missziãs çtjàn, amint käzeledett egy fallal
kärèlvett vàroshoz, çgy talàlta, hogy a kapuk elzàrtàk utjàt.
Felemelte hangjàt imàban azárt, hogy Isten lápjen käzbe ás

engedje meg neki az emberekhez valã bejutàst azárt, hogy
prádikàljon. Amikor azonban imàdkozott, az udvari varàzslãk
elkezdták åt zaklatni hangoskodàsaikkal. Ekkor å elkezdett
ánekelni egy zsoltàrt. Amint ánekelt, Isten megnävelte
hangjànak ereját annyira, hogy az elfojtotta a pogànyok
kiabàlàsait. Hirtelen a kapuk sajàt maguktãl felpattantak. Å
belápett ás prádikàlta az Evangáliumot, sokakat megnyerve âgy
az Çrnak.
Egy màsik alkalommal, amikor å szintán ki lett zàrva egy
falubãl, amint elfordult, hogy tàvozzon, akkor a fåember fia
hirtelen nagyon eråsen lebetegedett, egászen a halàlig. Gyorsan
Szent Columba utàn mentek, ás visszahâvtàk åt. Amikor
elimàdkozta a hitnek imàjàt, a fiç azonnal meggyãgyult. Ekkor
a falu megnyâlt az Evangálium hârdetáse szàmàra.
Az a tiszta Evangálium, melyet Columba ás munkatàrsai
prádikàltak, elterjedt az egász Skãcia terèletán, âgy azt
Istenhez fordâtotta. Àtämlätt Ârorszàgba, ás Ászak-Eurãpàba
is. Az å Evangálium terjesztásánek eszkäze az volt, hogy
tizenkát ember egynek vezetáse alatt ment be egy çj terèletre,
majd szã szerint felápâtettek egy Evangálium-käzpontç vàrost.
A tizenkát ember käzätt voltak àcsok, tanâtãk, prádikàtorok,
stb, akik mindannyian csodàlatosan jàratosak voltak az
Igáben ás a szentèl valã álásben. Ezt a kicsiny telepet egy
fallal vetták kärèl. Ezeket az elkerâtett helyeket hamarosan
kärèlvetták a tanulmànyozãk ás az å csalàdjaik az å sajàt
otthonukbãl, akik tanultàk az Igát ás felkászèltek arra, hogy
kimenjenek ás az Urat szolgàljàk, mint misszionàriusok,
vezetåk ás prádikàtorok. A fárfiak szabadon
meghàzasodhattak, noha sokan nem tetták meg annak
árdekáben, hogy annàl jobban szolgàljàk Istent. Mentesek
maradtak az àllami segâtságtål, ás ilyen mãdon elkerèlták a
politikàt. Ahelyett, hogy màs vallàsokat tàmadtak volna, åk
inkàbb az igazsàgot tanâtottàk, mert hitták, hogy az igazsàg
elegendå fegyver arra, hogy elárják azt a vágcált, melyet Isten
tartogatott szàmukra. Åk teljessággel fèggetlenek voltak
Rãmàtãl.
Szent Columba volt az alapâtãja egy nagy Biblia iskolànak
Hy szigetán (Skãcia partjàtãl dálnyugatra). Amikor å odament,
akkor a sziget annyira meddå ás sziklàs volt, hogy nem
teremhetett mindannyiuk szàmàra elegendå álelmet. Columba
azonban az egyik kezável magot vetett, mialatt a màsikat
feltartotta imàban. Ma ez a vilàg egyik legtermákenyebb
szigete. Errål a Biblia käzpontç szigetrål hatalmas
tanulmànyozãk jelentek meg, akik Istennek bälcsesságável ás
erejável voltak felruhàzva.
Amikor Isten eme nagy szolgàjànak tärtánetát olvastam, ás
azokat a csodàlatos cselekedeteket, melyeket å tett, akkor
elszomorodott a szâvem arra a gondolatra, hogy a pàpai

hatalom az irànti vàgyàban, hogy a karmaiba vonjon minden
embert, eljätt ás vágèl is megrontotta ezeket a missziãs
terèleteket ás tänkre tette az igazsàgot, ami Columba àltal lett
tanâtva.
ÈDVÄZLÁS
Jelenásek 2:18, “Ezt mondja az Isten Fia, Akinek szemei
olyanok, mint a tæzlàng ás Akinek làbai hasonlãak az izzã
fányæ árchez.”
A Thiatirai Kor szàmàra az Istenság kinyilatkoztatàsa az,
hogy Jázus Istennek a Fia. Egykor az Å testánek napjaiban Åt
Embernek Fiakánt ismerták. Ezutàn azonban mi Åt täbbá màr
nem test szerint ismerjèk. Å täbbá màr nem az Embernek Fia,
nem a Nagy Prãfáta, Aki Änmagàban gyæjtätte ässze az ässzes
prãfáciàkat. Az Egyszèlätt vissza kerèlt az Atyànak kebelábe.
Most mi Åt a feltàmadàs ereje szerint ismerjèk. Å feltàmadott
ás Magàhoz vette az Å hatalmas ereját ás mindenek felett van
az Å sajàt dicsåságánek dicsáretáárt. Dicsåságát Å nem osztja
meg màssal. A gyèlekezet felett valã vezetását Å nem adja àt
egyetlen embernek sem.
Å letekint Thiatiràra, ás itt ebben a vàrosban ás ebben a
negyedik korban Å làtja, hogy az a tisztesság, amely csak
egyedèl Åt illeti, most màsra lett ràruhàzva. Szemei haragnak
ás âtáletnek tèzável lobognak, amikor làtja, hogy Apollãt çgy
tisztelik, mint Istennek a Fiàt, amikor pedig csak Å egyedèl az
Atya Egyszèlättje. Milyen szärnyæ kell hogy legyen az Å âtálete
a Thiatirai Kor vallàsàn, amelyben a gyèlekezeti tagok az isten
fiànak pogàny imàdãikánt (Apollã Zeusznak a fia) egy emberi
uralkodãt magasztalnak fel az imàdatra, melyben åket az
àllam hatalma tàmogatja. Mert ez pontosan az, amit Å làtott. A
Rãmai Katolikus Egyhàz teljesen belemerèlve a Napisten
(Apollã) szertartàsain alapulã bàlvànyimàdatba, felmagasztalt
egy embert tányleges istensággá (pàpa) a gyèlekezet ás az àllam
hàzassàgàn keresztèl. Hiszen Thomas Aqinas ás Alverus
Pellagius ezt fogalmaztàk meg ás ezt àllâtottàk: “A Pàpa azok
szàmàra, akik åt azzal a bizonyos szellemi szemmel názik çgy
tænik, hogy nem egy ember, hanem Isten. Hatalmànak
nincsenek hatàrai. Amit csak akar helyesnek nyilvànâthat ki, ás
bàrkitål elveheti jogait çgy, ahogy az neki tetszik. Ennek az
egyetemes hatalomnak a kátelkedáse az èdvässágbål valã
kizàràsàhoz vezet. A gyèlekezet nagy ellenságei azok az
eretnekek, akik nem akarjàk viselni az igaz engedelmesság
igàjàt.”
“Egy käzbenjàrã van Isten ás az emberek käzätt, az ember
Krisztus Jázus (Istennek a Fia).” I. Timãteus 2:5. Rãma pàpàja
azonban megvàltoztatta az Igát. Å ezt âgy mondja, “egy
käzbenjàrã Isten ás ember (nem emberek) käzätt.” Âgy most å

käzbenjàr a käzbenjàrã ás az emberek käzätt. Màs käzbenjàrã
azonban nincs, mint a Fiç. A pàpa az èdvässáget a rãmai
egyhàzon keresztèl hârdeti. Isten Fiàn kâvèl azonban nincs
èdvässág. Nem csoda, hogy ezek a szemek tèzes âtáletben
làngolnak. Nem csoda, hogy làbai olyanok, mint a ráz, amikor
kászen àll arra, hogy puderrá ás porrà tapossa ennek a
vilàgnak gonosz kiràlysàgait. Hàla legyen Istennek ezekárt az
erås ráz làbakárt. Ezek a làbak àtmentek ártènk az âtáleten.
Ezek most a mi fundamentumunk, mivel amit Å elnyert, az
mind a miánk. Mi Åbenne, Jázusban az Isten Fiàban vagyunk
azonosulva.
Ebben a korban vagyunk tançi a Mohamedànizmus
megjelenásánek, amely tagadta az Isten Fiàt, ás halàlt mondott
ki mindazokra, akik magukat Keresztányeknek nevezták.
Ebben a korban volt az is, amikor a hamis gyèlekezet
bemocskolta a Mindenhatã Isten elså parancsolatàt, majd
gyorsan nekilendèlt, hogy megszegje a màsodik parancsolatot
is, mivel pàpàjàt Jázus Krisztus helyáre teszi, ás a
bàlvànyimàdatot egy olyan mártákben árványre láptette, hogy
halàlt jelentett azok szàmàra, akik nem adtak helyet a
gyèlekezetben a szentkápek szàmàra. Egyedèl Theodora
Csàszàrnå alatt 842-867-ig täbb mint 100 000 szentet ältek meg
azárt, mert åk a szobrokat ártáktelennek nyilvànâtottàk.
Bizonyos, hogy ennek a kornak meg kell tárnie, vagy
elveszât mindent. Ott àll a dicsåság Ura, Isten, maga az Isten-az
Å Igáje fálre van dobva, szemálye vissza van utasâtva, emberi
kezek ás emberi szâvek azonban nem tàvolâthatjàk el Åt. Csak
tagadjàk meg Åt, Å azonban hæ marad. “Ne fálj te kicsiny nyàj;
tetszett a ti Atyàtoknak, hogy nektek adja a kiràlysàgot.
Amikor pedig eljäväk ráz làbakkal ás làngolã szemekkel, akkor
Án megfizetek; az âtálet az Enyám, Án vissza fogok fizetni,”
mondja az Çr.
A DICSÁRÅ BESZÁD
Jelenásek 2:19, “Tudom a te dolgaidat, ás szeretetedet,

szolgàlatodat ás hitedet, ás tærásedet, ás hogy a te utolsã
cselekedeteid täbbek az elsåknál.”
Âme itt çjra ugyanazokat a bevezetå megjegyzáseket
talàljuk, “Tudom a te cselekedeteidet.” Istennek a Fia Maga
azt mondta, “Higgyetek Nekem magukárt a cselekedetekárt.”
Mialatt a fäldän volt, Å a sajàt cselekedeteire fektette a
hangsçlyt. Azok a cselekedetek, melyeket Å tett, Istentål
voltak elrendelve azárt, hogy hitet ábresszenek Åbenne.
Szolgàlatànak ez egy nagy rásze volt. Az Å Szent Szelleme Pàl
apostolban ezt mondta, “Mert az Å alkotàsa vagyunk,
teremtetván Àltala a Krisztus Jázsuban jã cselekedetekre,

amelyeket elåre elkászâtett az Isten, hogy azokban jàrjunk.” Ef.
2:10. Ezek a cselekedetek azárt voltak, hogy Åbenne hitet
ábresszenek, amint ezek bemutatjàk az Åhozzà valã viszonyt,
melyet Pàl çgy àbràzolt, hogy “Åbenne teremtetván.”
Nos, a cselekedetek soha nem fogjàk elfoglalni az Istenben
lávå hitnek helyát a mi èdvässágènkárt. Cselekedeteink
azonban be fogjàk mutatni a mi Åbenne màr elhelyezett
hitènket. A jã cselekedetek nem fognak megmenteni
benneteket, hanem azok egy megmentett áletbål fognak
elåjänni, mint az Çrnak lávå gyèmälcsäk. Án hiszek a jã
cselekedetekben. Mág ha egy ember nincs is megmentve, neki
akkor is jã cselekedeteket kellene cselekednie ás a tåle telhetå
legtäbbet megtennie. Ami az Isten szemáben borzasztã az az,
hogy ha az emberek gonosz cselekedeteket tesznek, ás azutàn
azt mondjàk, hogy åk az Çr akaratàt cselekszik. Ez az, amit a
pèspäkäk, pàpàk ás a rãmai hierarchia tettek. Åk ältek,
csonkâtottak, ás mindenfále gonoszsàgot cselekedtek az Çrnak
Neváben. Åk pontosan az ellenkezå áletet álták, mint amit az
Ige tanât. Ezekben a gonosz napokban azok az igaz hâvåk çgy
vilàgâtottak a sätát helyeken, mint egy fány, amint åk
folyamatosan jãkat cselekedtek; hiszen åk az àtkot àldàssal
viszonoztàk, ás az igazsàgot cselekedták Istennek a
tisztesságáre akkor is, ha azárt sokan meghaltak.
Ebben a versben az Çr dicsári az Å gyermekeit azárt, mert
åk egy megvàltozott áletet áltek. Cselekedeteik egy belèl
lakozã çj Szellemrål tettek bizonysàgot. Az emberek làttàk az
å jã cselekedeteiket, ás dicsåâtetták Istent. Igen uram, ha te egy
Keresztány vagy, akkor te helyesen fogsz cselekedni.
Cselekedeteid meg fogjàk mutatni azt, hogy szâved rendben
van. Ás ez nem valami szânlelás lesz, mivel te az Çr akaratàt
fogod cselekedni akkor is, amikor senki màs, csak Isten làt
táged, ás akkor is az Å akaratàt fogod cselekedni, ha az az
áletedbe kerèl.
“Tudom a te szeretetedet, szolgàlatodat, hitedet ás
tèrelmedet.” Figyeljátek meg azt, hogy az å szeretetèk a
‘cselekedetek’ ás a ‘szolgàlat’ käzá lett helyezve. Ás ez a
megfelelå hely erre, mivel szeretet nálkèl a mi cselekedeteink
nincsenek elfogadva Isten elått, tovàbbà szolgàlatunk sem. Pàl
a Korinthusiakhoz szãlva ezt mondta, “Szeretet nálkèl semmi
vagyok, ás bàrmit is teszek, annak nincs haszna, hogy ha az
nem szeretetben van táve.” Most ápp itt làthatjàtok azt, hogy
ezek a hâvåk nem a Nikolaitàk osztàlyàban voltak, akik az
èdvässág eszkäzáèl tetták cselekedeteiket, vagy pedig azárt,
hogy åket az emberek dicsárják. Åk cselekedeteiket Istennek a
szeretetábål tetták, amely ki lett äntve szâvèkbe a Szent
Szellem àltal. Ez a szâvèkben lávå szeretet Istennek a szeretete
volt az Å sajàtjai irànt. Jázus ezt mondta, “Errål ismerjen meg
benneteket minden ember, hogy ti az ÁN tanâtvànyaim

vagytok, hogy szeretitek egymàst.” A pogànyok, akik làttàk a
korai Keresztányek áletát, ezt mondtàk, “Názzátek, hogy
mennyire szeretik egymàst.” Jànos ezt mondta, “Mindenki, aki
szeret az Istentål szèletett.” I. Jànos 4:7.
Án itt szeretnák egy figyelmeztetást tenni. Az utolsã
napokkal kapcsolatban azt mondja, hogy a gonoszsàg
tçlàradàsa miatt sokak szeretete meghidegèl. A Laodiczeai,
illetve az utolsã korban az änszeretet, valamint az anyagi
dolgoknak szeretete veszi àt az Isten igaz szeretetánek helyát.
Nekènk årizkednènk kell a bæn erejátål ezekben az utolsã
napokban. Olyan sokak szàmàra annyira neházzá vàlik a
helyzet, mert åk nem ismerták fel ezeknek az utolsã napoknak
a szellemát. Ideje, hogy käzeledjènk Istenhez, ás engedjèk,
hogy betältse áletènket az Å szeretetável, vagy ha nem, akkor
árezni fogjuk az utolsã napok gyèlekezetánek hidegságát, ás
ebbål fakad az Isten igazsàgànak visszautasâtàsa, amely
egyedèl kápes segâteni nekènk.
Azokban a sätát ás fálelmetes ávekben az igazi szålåtå
megtartotta az å Isten irànti szeretetát ás a testvárek irànti
szeretetát. Isten åket ezárt dicsárte.
“Tudom a te szolgàlatodat.” Jázus ezt mondta, “Az aki
mindenkitål a legnagyobb, å mindenki szolgàja.” Egy bälcs
ember megjegyzást fæzätt ehhez a mondàshoz. Âme itt van az,
amit å mondott, “Csak a tärtánelem fogja bizonyâtani ezt a
kijelentást.” Ennek az embernek igaza volt. A tärtánelem
valamennyi nagy emberei szolgàk voltak. Akik azt kävetelták,
hogy nekik szolgàljanak; akik elnyomtak; akik mindig azt
keresták, hogy åk legyenek a fej, åk a szágyenbe sèllyedtek.
Isten mág azokat a gazdagokat is elâtáli, akik az å
gazdagsàgukat nem helyesen hasznàltàk. Názzetek bele
azonban a tärtánelembe, ás azt fogjàtok talàlni, hogy az
igazàn nagyok azok voltak, akik màsok felá szolgàltak. A
tärtánelem soha nem áljenezheti azokat, akik szàmàra sokat
tettek, hanem äräkre azokat fogja dicsárni, akik màsok
szàmàra tettek sokat. Most alkalmazzuk ezt magunkra.
Áppçgy, ahogy az Embernek Fia sem azárt jätt, hogy Neki
szolgàljanak, hanem azárt, hogy szolgàljon, ugyançgy nekènk
is azt a páldàt kell kävetni. Làssuk Åt, amint meghajtja
Magàt az apostolok làbai felett ás megmossa az å fàradt ás
piszkos làbaikat. Å ezt mondta, “Nem tudjàtok, hogy mit
teszek, de ezutàn fogjàtok tudni. Amit azonban làttok hogy
teszek, azt nektek is tennetek kell.” Å szolgàvà lett azárt,
hogy Isten felmagasztalhassa Åt a legmagasabb magaslatokra.
Egy napon pedig a szentek âtáletekor meg fogjuk hallani Åt,
amint ezt mondja, “Jãl cselekedtál jã ás hæságes SZOLGÀM,
menjál be a te Uradnak ärämábe.” Neház mindig szolgànak
lenni. Azok azonban, akik àldoznak, ás akik màsokárt vannak
felàldozva, åk egy napon az Çrral fognak èlni az Å trãnjàn.

Minden meg fogja árni akkor. “Munkàlkodjunk a Mesterárt
hajnaltãl napestig, Beszáljènk az Å csodàlatos szeretetárål ás
gondoskodàsàrãl, Ás amikor a mi egász áletènknek váge van,
munkànk a fäldän el lett vágezve, Ás amikor návsor olvasàs
lesz odàt, akkor án ott leszek.”
“Ismerem a te hitedet.” Most Å itt nem azt mondja, amit a
Pergamoszi gyèlekezetben mondott, hogy “megtartottad az ÁN
hitemet.” Most Å nem az Å hitárål beszál, hanem dicsári åket
az å hæságèkárt. Amikor pedig ezt teszi, akkor megemlâti az å
‘tèrelmèket’ is. Nos, a hæság ás a tèrelem egyètt jàrnak.
Valãjàban a tèrelem a hæság eredmánye, mert ezt mondja a
Jakab 1:3-ban “A ti hitetek megprãbàltàsa tèrelmet hoz látre.”
Teljessággel semmilyen màs mãd nincs arra, hogy tèrelmet
nyerjènk el. Ennek a mi hitènk megprãbàltatàsa àltal kell
jännie. Rãma 5:3, “A nyomorçsàg tèrelmet hoz látre.” Hogy
Isten milyen nagyra ártákeli a mi tèrelmènknek ezt a
kimutatàsàt, azt a Jakab 1:4-ben làthatjuk, “Legyen azonban a
tèrelemnek täkáletes cselekedete, hogy ti täkáletesek ás
teljesek legyetek, semmiben sem szenvedve hiànyt.” [A King
James fordâtàs szerint_ford.] Isten akarata szàmunkra, a
Täkáletesság. Ez a täkáletesság pedig a tèrelem_vàrni Isten
akaratàra ás vàrni Istenre. Ez a jellem fejlådásánek a
folyamata. Hogy Isten mennyire dicsárte a Sätát Koroknak
ezeket a szentjeit. Tèrelmesen, mint a mászàrszákre vezetett
bàrànyok, åk szeretettel, ás hæságesen szolgàltàk Istent. Ennyi
volt minden, amit åk az áletbål akartak, csak hogy
szolgàljanak az å Uruknak. Milyen nagy kellett hogy legyen az
å jutalmuk.
“Tudom a te cselekedeteidet; ás hogy az utolsãk täbbek,
mint az elsåk.” Ez bizonyàra figyelemre máltã. Amint a kor
sätátságe nävekedett; amint a màrtârok kitèntetási návsora nap
mint nap hosszabbra nått, åk annàl kemányebben dolgoztak,
annàl jobban szolgàltak ás hitèk nått. Milyen tragikus volt az,
hogy az Efázusi Korban a szeretet elhalvànyodott. Ás valãban
semmi nincs emlâtve a täbbi korokban a szeretetnek nävekedå
munkàlkodàsàrãl; ebben a korban, minden kor käzèl a
legsätátebben azonban åk az Urat mág inkàbb szolgàltàk.
Hogy micsoda egy lecke ez. Nincs megszænáse ennek az Çr
irànt valã kegyelmes szeretet szolgàlatnak, hanem annak
inkàbb a nävekedáse van. Ez a titok. Hadd prãbàlja meg az
ellenság meghiçsâtani a mi szolgàlatunkat az Çr
felá_vàlaszunk a nävekedå szolgàlat. Amikor a bàgyadtak
fálelemben kiabàlnak, akkor itt az ideje, hogy kikiàltsuk a
gyåzelmet.
“Tudom a te cselekedeteidet, ás hogy az utolsãk täbbek,
mint az elsåk.” Nos, amint mi màr mondtuk, ez a kor a Sätát
Kornak van nevezve, mivel ez a tärtánelemnek valãban a
legsätátebb idåszaka volt. Ez III. Ince pàpa kora volt, aki azt
àllâtotta, hogy å “Krisztusnak a helytartãja_a legfelsåbb
fejedelem a gyèlekezet ás a vilàg felett,” aki az INKVIZICIÃT
látrehozta, mely az å irànyâtàsa alatt täbb várt ontott, mint
bàrmely màs idåben a Reformàciãt kiváve. Ez volt a
Kegyencnåuralomnak a szajhàk uralmànak a kora. III.
Sagariusnak volt egy szeretåje, ás “megtältätte a pàpai kãrust
szeretåkkel ás fattyç fiakkal, a pàpai palotàt pedig rablãk
barlangjàvà vàltoztatta.” III. Anastasiust Marãzija, Sagarius
szeretåje halàlra fojtotta. XI. Jànos Marãzijànak tärványtelen
fia volt. XII. Jànos Marãzijànak volt az unokàja, ás å
“äzvegyeket ás szèzeket eråszakolt meg, majd egy asszony
feldèhädätt fárje hàzassàgtärás aktusàban megälte.” Ez a
Pàpai Egyhàzszakadàs kora volt, mivel a pàpàknak kát
vonala (az egyik Avignonbãl, a màsik pedig Rãmàbãl
uralkodva) àtkozta egymàst ás harcolt egymàssal. Ezek a
pàpàk nem csupàn erkälcstelen szexuàlis cselekedetekben
voltak bænäsek (tucatnyi tärványtelen gyermeknek voltak
atyjai, ás szodomizmust kävettek el stb.), hanem abban is
bænäsek voltak, hogy papi tisztságeket àrusâtottak a legtäbbet
fizetånek.
Ez volt az a kor, amikor a vilàgossàg nagyon halvànyan
izott, de mágis az a kevás hivå mág àllhatatosabban
munkàlkodott, amint a sätátság nävekedett mindaddig, amâg a
kor váge felá sokan szânre láptek, hogy reformokat kâsáreljenek
meg. Munkàlkodàsuk annyira heves volt, hogy åk kävezták ki
az eljävendå reformàciã çtjàt. Ennek okàárt mondja az Ige a
korral kapcsolatban, “a te utãbbi (a kornak váge) cselekedeteid
täbbek, mint az elsåk.”
A Thiatira szãnak kèlänbäzå jelentásei vannak, melyek
käzätt ott van a “Folyamatos Àldozat”. Sokan çgy hiszik, hogy
ez egy prãfácia a Mise hasznàlatàt illetåen, amely Krisztus
àldozatànak egy folyamatos bemutatàsa. Ez egy kivàlã
gondolat, de az is lehet, hogy ez az Çr igaz hâvåinek áletáben ás
munkàlkodàsàban lávå folyamatos àldozat.
Az bizonyos, hogy ezek a Thiatirai szentek a termás krámje
voltak, telve a Szent Szellemmel ás hittel, jã cselekedetekre
teremtve, bemutatva az Çr dicsáretát, ás sajàt áletèket
änmaguk szàmàra nem tartottàk kedvesnek, hanem
mindenèket odaadtàk az Çrnak, mint egy ádes àldozatot.
A DORGÀLÀS
Jelenásek 2:20, “De van valami kevás panaszom ellened, mert

megengedted (eltæräd) amaz asszonynak, Jázabelnek, aki magàt
prãfátànak mondja, hogy tanâtson ás elhitesse az Án szolgàimat,
hogy paràznàlkodjanak ás a bàlvàny àldozatokbãl egyenek.”
Most ettål a verstål án szeretnám ha leugranàtok a 23.

vershez ás meglàtnàtok annak a nagy igazsàgnak a
bizonyâtákàt, melyet án mindvágig a ti figyelmetekbe hoztam.
“Ás az å fiait megäläm halàllal; ás megtudjàk a gyèlekezetek
mind, hogy Án vagyok a vesák ás a szâvek vizsgàlãja.” Án
mindvágig azt mondtam, hogy valãjàban kát gyèlekezet látezik,
noha a Szellem mindkettåjèkhäz szãl valamennyi korban,
mintha åk egyek lennánek. Itt vilàgosan az van àllâtva, hogy
gèlekezetek vannak, ás áppen olyan vilàgosan àllâtja azt is, hogy
ezek käzèl a gyèlekezetek käzèl náhàny teljesen nyilvànvalãan
NEM tudja azt, hogy Å az, Aki a vesáket ás a szâveket vizsgàlja.
Az Çr be fogja bizonyâtani nekik, hogy ez âgy van. Most akkor
mely gyèlekezetek lesznek azok, melyek nem tudjàk ezt az
igazsàgot? Termászetesen ez a hamis szålåtånek csoportja, mivel
az igaz hâvåk bizonyosan tudjàk azt, hogy az âtálet Isten hàzànàl
kezdådik el, ás mivel åk Istenfálåek, âgy åk megâtálik magukat
azárt, hogy ne legyenek megâtálve.
Most miárt nevezi Isten ezeket a gyèlekezeteket az Å
gyèlekezeteinek, noha azok, a hamis szålåtå? A dolog
igazsàga az, hogy åk Keresztányek. De åk nem a Szellemnek
a Keresztányei. Åk a testnek a Keresztányei. Åk a Nevet
hiàba viselik. Màrk 7:7, “Hiàba imàdnak azonban Engem,
amikor emberek tanâtàsait ás parancsolatait tanâtjàk.” De åk
valãban Keresztányek, hiszen mi màs lehetnánek? Egy
Mohamedàn az egy Mohamedàn. Ez az å vallàsa fèggetlenèl
attãl, hogy mikánt áli azt, mivel elmáletáben helyeseli azt,
amit a Koràn tanât. Ugyanezen a mãdon egy Keresztány az
egy Keresztány mindaddig, amâg egyesèl azzal a tánnyel, hogy
Jázus az Istennek Fia, szæztål szèletett, megfeszâtetták,
meghalt ás çjra feltàmadott, ás hogy Å az emberiság
Èdväzâtåje, stb. (Valãjàban a Laodiczeai Korban lesznek
olyanok, akik magukat Keresztánynek nevezik azárt, mert
helyeslik Jázus ragyogã tulajdonsàgait, mikäzben megtartjàk
maguknak azt a jogot, hogy tagadjàk az Å Istenságát. A
Keresztány Tudomàny kävetåi ezt màr megtetták ugyançgy,
mint az a sokasàg, akik egy Szociàlis Evangáliumot
hârdetnek.) Å egy návleges Keresztány ás a gyèlekezethez
tartozik. Å azonban nem egy IGAZ, illetve egy Szellemi hâvå.
Ez a fajta hâvå az, aki bele lett keresztelve Krisztusnak a
testábe, ás az Å tagja. Isten rendelkezáse azonban az, hogy a
konkoly egyètt nå a bçzàval, ás åket nem szabad kigyomlàlni.
Ez Istennek a parancsa. Az å ässzekättetásèknek ás
megágettetásèknek a napja el fog jänni; de mág nem most.
Ilyen mãdon a Szellem ehhez a kevert csoporthoz szãl. Egyik
oldalrãl az Çr dicsár, a màsik oldalrãl pedig dorgàl. Elmondta
azt, hogy mi a helyánvalã az igaz hâvåvel kapcsolatban. Most Å
figyelmezteti a hamis szålåtåt arra, hogy mit kell tennie ahhoz,
hogy megigazultan àllhasson meg az Çr elått.
AMAZ ASSZONY JÁZABEL
Jakab apostol megmutatta nekènk azt az irànyt, melyet a

bæn vesz. Jakab 1:14, 15, “Hanem mindenki kâsártetik, amikor
vonja ás ádesgeti a tulajdon kâvànsàga. Azutàn a kâvànsàg
megfoganvàn bænt szèl; a bæn pedig teljesságre jutvàn halàlt
nemz.” Most ez pontosan annak a kápe, ami a gyèlekezeti
korokban tärtánik. Amint a bæn semmi màsban mintsem egy
árzásben kezdådätt, çgy a halàl is a gyèlekezet szàmàra a
Nikolaitàknak egyszeræ, kevássá felismert cselekedeteivel
kezdådätt. A cselekedetekbål pedig az egy tanâtàsba ment àt. A
tanâtàsbãl pedig magàhoz älelte az àllam hatalmàt ás a
pogànysàg bevezetását. Most ebben a korban ez àtmegy az å
sajàt prãfátanåjábe (tanâtã) âgy pedig tovàbb utazik mindaddig,
mâg änmagàt a tæznek tavàban nem fogja talàlni, mivel ez
pontosan az, ahol vágzådni fog, a màsodik halàlban.
Most Istennek az egász kiàltàsa ez ellen a negyedik kor ellen
ennek a prãfátanånek, Jázabelnek a kàrhoztatàsàban talàlhatã.
Annak árdekáben pedig, hogy pontosan megártsèk azt hogy az
Çr miárt kàrhoztatja åt ennyire, meg kell hogy keressèk az å
tärtánetát a Bibliàban, ás mikor megtalàljuk hogy mit tett å
akkor ott, akkor tudni fogjuk, hogy mi tärtánik ebben az idåben.
Az elså ás nagyon fontos dolog amit Jázabelrål megtanulunk
az az, hogy å NEM Àbrahàmnak egy lànya, ás az å Izràel
tärzseibe valã beiktatàsa nem is egy olyan szellemi befogadàs,
mint amilyen Ruthnak, a Moabitànak esetáben volt. Nem uram.
Ez az asszony Etbaàlnak, Sidon kiràlyànak volt a lànya. (I.
Kiràlyok 16:31), aki Astartának volt a papja. Çgy nyerte el a
trãnt, hogy meggyilkolta elådját, Phelest. Âgy azonnal làtjuk,
hogy å egy gyilkosnak volt a lànya. (Ez bizonyosan emlákeztet
bennènket Kainra.) Annak a mãdja pedig, ahogy å Izràelnek
egy rászáve vàlt, az nem azon a szellemi csatornàn tärtánt,
melyet Isten elrendelt a pogànyok bejutàsàra; å azonban
Akhàbbal, Izràel tâz tärzsánek a kiràlyàval tärtánt HÀZASSÀG
àltal jätt be. Nos, ez az egyesèlás, amint mi làttuk, nem volt
Szellemi; ez politikai volt. Âgy ennek az asszonynak, aki a
bàlvànyimàdàsba volt beleàztatva, a legkevásbbá sem volt
vàgya arra, hogy az Egy Igaz Isten imàdãjàvà vàljon, hanem
inkàbb azzal a käzismert szàndákkal jätt, hogy elfordâtja Izràelt
az Çrtãl. Nos, Izràel (a tâz tärzs) màr tudta azt, hogy mit jelent
az aranyborjçkat imàdni, eddig azonban mág nem lettek
kiàrusâtva a bàlvànyimàdàs szàmàra, mivel Isten volt imàdva ás
Mãzesnek a tärványe volt elismerve. Akhàbnak Jázabellel
tärtánt hàzassàgànak idejátål kezdve azonban a bàlvànyimàdàs
halàlos mãdon haladt elåre. Amikor ez az asszony annak a
templomnak a papnåjává lett, melyet å Astartának (Vánusnak)
ás Baàlnak (a napistennek) àllâtott, akkor Izràel elárkezett
áletánek krâzispontjàhoz.
Ezt emlákezetènkben tartva most elkezdhetjèk làtni azt,

hogy Istennek a Szelleme mit mutat be ebben a Thiatirai
Korban. Âme itt van.
Akhàb meghàzasodott Jázabellel ás ezt å, mint egy politikai
manåvert tette azárt, hogy megeråsâtse ás biztosâtsa
kiràlysàgàt. Ez pontosan az, amit a gyèlekezet is tett akkor,
amikor meghàzasodott Konstantin alatt. Åk mindketten
politikai okokbãl kerèltek ässze, noha egy szellemi lágkärt
tettek hozzà. Most engem senki nem tud meggyåzni arrãl, hogy
Konstantin egy Keresztány volt. Å egy pogàny volt azzal, ami
çgy názett ki, mintha Keresztány kellákek lettek volna. Fehár
kereszteket festett a katonàk pajzsaira. Å volt a Columbus
Lovag rendnek szerzåje. Egy keresztet tetetett a Szent Szãfia
templomànak csçcsàra, ás ezzel elkezdett egy tradâciãt.
Konstantin ätlete volt az, hogy mindenkit ässzegyæjtsän, a
pogànyokat, a návleges Keresztányeket, ás az igaz
Keresztányeket. Egy ideig pedig çgy názett ki, mintha sikeres
lenne, hiszen a valãdi Keresztányek eljättek azárt, hogy
meglàssàk, hogy vajon visszavihetnák-e azokat, akik
elsodrãdtak az Igátål. Amikor azonban làttàk, hogy nem tudjàk
åket visszavinni az igazsàghoz, akkor kánytelenek voltak
szakâtani a politikai testèlettel. Amikor aztàn ezt megtetták,
akkor elnevezták åket eretnekeknek, ás èldäzták åket.
Hadd emlâtsem meg most itt azt, hogy ugyanez a dolog
tärtánik áppen most. Az emberek mindannyian ässzegyælnek.
Ârnak egy olyan Bibliàt, amely mindenkinek megfelel, akàr
zsidã, akàr Katolikus, vagy Protestàns. Nekik megvan az å
sajàt Nicánei Tanàcsuk, de åk ezt Äkumenikus Tanàcsnak
nevezik. Ás tudjàtok, hogy mindezek a szervezetek ki ellen
harcolnak? Az igaz Pènkäsdiek ellen. Án nem arra a
szervezetre gondolok, melyet Pènkäsdinek neveznek. Án
azokra gondolok, akik azárt Pènkäsdiek, mert åk be vannak
tältekezve a Szent Szellemmel ás megvannak käzättèk a jelek
ás az ajàndákok, mert igazsàgban jàrnak.
Amikor Akhàb meghàzasodott Jázabellel politikai okokbãl,
akkor å eladta a szèletási jogàt. Ha te csatlakozol egy
szervezethez, akkor eladod a szèletási jogodat testvárem, akàr
akarod ezt hinni, akàr nem. Minden olyan Protestàns csoport,
amely valaha is kijätt ás azutàn visszament, eladta az å
szèletási jogàt, amikor pedig te eladod a szèletási jogodat,
akkor ápp olyan vagy, mint Ázsau_sârhatsz ás bænbànatot
tarthatsz mindenárt, de az neked semmi jãt nem fog jelenteni.
Csak egyetlen dolog van, amit megtehetsz, ás ez az, hogy
“Fussatok ki käzèlèk Án nápem, ás fejezzátek be az å bæneiben
valã rászvátelt!” Most ha çgy gondolod, hogy nincs igazam,
akkor csupàn vàlaszolj erre az egy kárdásre. Meg tudja-e
nekem mondani bàrmely álå ember azt, hogy volt-e olyan
gyèlekezet, vagy Istennek mozdulàsa, ahol egy ábredás volt,
azutàn pedig szervezådásbe mentek ás felekezettá vàltak, majd

pedig visszatártek? Olvassàtok el a ti tärtánelmeteket. Egyet
sem talàlhattok_mág csak egyet sem.
Izràel szàmàra az volt az ájfáli ãra, amikor csatlakozott a
vilàghoz ás elhagyta a Szellemit a politikàárt. Niceànàl az
volt az ájfáli ãra, amikor a gyèlekezet ugyanazt a dolgot
megtette. Ez az ájfáli ãra most, amikor a gyèlekezetek
ässzegyælnek.
Nos, amikor Akhàb meghàzasodott Jázabellel, akkor å
megengedte neki, hogy elvegye az àllami pánzt ás kát hatalmas
hàzat ápâtsen Astarte ás Baàl imàdatàra. Az egyik, amely
Baàlnak lett emelve, elág nagy volt ahhoz, hogy az egász Izràel
eljäjjän ás abban imàdja åt. Amikor pedig Konstantin ás a
gyèlekezet ässzehàzasodott, akkor å adott a gyèlekezetnek
ápèleteket, oltàrokat, ás szobrokat àllâtott fel, ás megszervezte
a hierarchiàt, amely màr formàlãdott.
Amikor Jázabel megkapta a mägätte lávå àllam hatalmàt,
akkor ràkányszerâtette vallàsàt a nápre ás megälte Istennek a
prãfátàit ás papjait. Annyira elromlott a helyzet, hogy Illás, az
å napjainak hârnäke azt gondolta, hogy å az egyedèli, aki
megmaradt; Istennek azonban volt mág tovàbbi 7000, akik nem
hajtottàk meg tárdeiket Baàl elått. Ás áppen most odakint azok
käzätt a Baptista, Metodista, Presbiteriànus stb. felekezetek
käzätt vannak náhànyan, akik ki fognak jänni ás visszatárnek
Istenhez. Szeretnám ha tudnàtok, hogy án most sem vagyok ás
soha nem is voltam az emberek ellen. A felekezet az_a
szervezådás rendszere az, amely ellen án vagyok. Ellene kell
hogy legyek, mivel Isten gyæläli azt.
Most àlljunk csak meg egy percre itt ás ismáteljèk àt azt,
amit kibontottunk a Thiatiràban lávå imàdattal kapcsolatban.
Án azt mondtam, hogy åk Apollãt (aki a napisten volt) imàdtàk
a csàszàrral egyètt. Nos, ez az Apollã a ‘gonosz elhàrâtãjànak’
volt nevezve. Å elfordâtotta a gonoszt az emberektål.
Megàldotta åket ás szàmukra å egy valãdi isten volt. Neki
kellett tanâtania a nápet. Magyaràzta az imàdatot, a templomi
szertartàsokat, az istenek felá valã szolgàlatokat, az
àldozatokat, ás a halàl utàni halàlt ás áletet. Az a mãd, ahogy å
ezt tette, az egy prãfátanån keresztèl volt, aki extàzisban èlt
egy hàromlàbç száken. Istenem! Làtjàtok ezt? Itt van a
Jázabelnek nevezett prãfátanå ás å tanâtja az embereket.
Tanâtàsa pedig elàmâtja Istennek szolgàit, ás åket paràznasàg
elkävetásáre kászteti. Most a paràzanasàg jelentáse
‘bàlvànyimàdàs’. Ez az, ami annak szellemi jelentáse. Ez egy
illegàlis egyesèlás. Mind Akhàb, mind pedig Konstantin
egyesèláse illegàlis volt. Mind a ketten szellemi paràznasàgot
kävettek el. Minden paràzna a tæznek tavàban fogja vágezni.
Isten mondta âgy.
Most azutàn a Katolikus Gyèlekezet (a gyèlekezet az egy

nå, az egy asszony) megtagadja Istennek az Igáját. A pàpa, aki
egy szã szerinti Apollã egy modern verziãban, arra tanâtotta az
embereket, hogy csatlakozzanak a bàlvànyokhoz. A Rãmai
Gyèlekezet most egy hamis prãfátanåvá vàlt az emberek
szàmàra, mivel elvette az Çr Igáját az emberektål, ás odaadta a
sajàt elkápzeláseit, mint hogy mibål àll a bænäknek bocsànata,
mik hozzàk az Istennek àldàsait; a papok pedig olyan messzire
elmentek, hogy màr kategãrikusan azt àllâtjàk, hogy nekik nem
csupàn az áletben, hanem a halàlban is van hatalmuk. Sajàt
maguktãl azt tanâtjàk, hogy van egy purgatãrium, te azonban
ezt nem talàlhatod meg az Igáben. Azt tanâtjàk, hogy az imàk,
misák, ás a pánz ki fog táged hozni a purgatãriumbãl a
mennybe. Az egász rendszer, amely az å tanâtàsàn alapul,
hamis. Nem Isten kinyilatkoztatàsànak a biztos alapjàn àll az
Å Igájáben, hanem az å sajàt ärdägi igazsàgtalansàgànak
sodrã, sèllyedå homokjàn.
A gyèlekezet a szervezådásbål egyensen a felekezetbe
ment, onnan pedig a hamis tanâtàshoz. Ez âgy van. A Rãmai
Katolikusok nem hiszik azt, hogy Isten az Å Igájáben van.
Nem uram. Ha hinnák, akkor bænbànatot kellene tartaniuk,
ás vissza kellene hàtràlniuk, åk azonban azt mondjàk, hogy
Isten az Å egyhàzàban van. Ez az àllâtàs azonban a Bibliàt a
Katolikus Egyhàz tärtánetává tenná. De ez nem âgy van.
Názzátek meg, hogy csupàn a vâzkeresztsággel mit tettek.
Fálretetták, mint Keresztány Keresztságet, ás azt câmeknek
egy pogàny keresztságává tetták. Hadd mondjak el nektek egy
tapasztalatot, amely nekem egy katolikus pappal volt. Egy
làny, akit án egyszer megkereszteltem, katolikussà lett, ás âgy
a pap el akart beszálgetni velem rãla. Megkárdezett, hogy
milyen fajta keresztságe volt. Elmondtam neki, hogy án åt
Keresztány Keresztsággel kereszteltem meg, amely az án
ismereteim szerint az egyedèli fajta. Eltemettem åt vâzben az
Çr Jázus Krisztus Neváben. A pap megjegyezte felám, hogy
egykor a Katolikus Gyèlekezet ezt tette. Án azonnal
megkárdeztem åt, hogy mikor tette ezt a Katolikus
Gyèlekezet, mivel án olvastam az å tärtánelmèket ás nem
tudtam megtalàlni azt, amit å mondott. Å elmondta nekem,
hogy ez a Bibliàban volt talàlhatã, ás hogy Jázus szervezte
meg a Katolikus Gyèlekezetet. Megkárdeztem tåle, hogy azt
gondolja-e, hogy Páter valãban az elså pàpa volt. Å
nyomatákosan azt mondta, hogy Páter volt az. Megkárdeztem
tåle, hogy a misák azárt vannak-e latin nyelven mondva, hogy
biztosâtsa azt, hogy azok helyesek ás hogy soha nem vàltoznak
meg. Å azt mondta, hogy ez âgy van. Mondtam neki, hogy án
azt gondoltam, hogy åk màr messzire elvàndoroltak attãl, ami
nekik a kezdetben volt, ás tudattam vele, hogy ha a Katolikus
Gyèlekezet valãban hitt az Apostolok cselekedeteinek
känyváben, akkor án egy rágimãdi katolikus vagyok. Å azt
mondta nekem, hogy a Biblia, az a Katolikus Gyèlekezet

feljegyzáse ás hogy Isten a gyèlekezetben van. Án nem
ártettem vele egyet, mivel Isten az Å Igájáben van. Isten
legyen igaz, ás minden ember pedig legyen hazug. Ha elveszel,
vagy hozzàteszel a Känyvhäz, akkor Isten megâgárte, hogy Å
csapàsokat fog adni azok szàmàra, akik hozzàtesznek, ás
elveszi az å rászèket az Áletnek Känyvábål, ha ki mernek
vonni abbãl valamit. Jelenásek 22:18, 19.
Hadd mutassam meg azt, hogy a Rãmai Katolikus Egyhàz
mikánt hiszi azt, hogy Isten a gyèlekezetben van az Ige helyett.
Âme itt van egy kivonat 23. Jànos Pàpa naplãjàbãl.
“Tapasztalataim a Pàpakánt eltältätt hàrom áv alatt, miãta
‘fálelemben ás rettegásben’ elfogadtam ezt a szolgàlatot az Çr
Akaratànak valã tiszta engedelmesságben, amely nekem zàrt
èlásen a Bâborosok Szent Kollágiumàn keresztèl lett àtadva,
tançskodnak erre az irànyelvre ás ez egy meghatã ás
maradandã ok szàmomra hogy hæ legyek hozzà; teljes bizalom
Istenben ás mindabban, ami a jelent illeti, a jävåt illetåen
pedig täkáletes nyugalom.” Ez a pàpa azt àllâtja, hogy Isten a
gyèlekezeten àt szãlt kinyilatkoztatva az Å akaratàt. Hogy ez
mennyire hamis. Isten az Å Igájáben van ás az Ige àltal szãl
kinyilatkoztatva az Å akaratàt. Ez a pàpa azt is àllâtotta, hogy
teljes bizalommal volt az emberek szavai irànt, ennálfogva
pedig nyugalommal engedelmeskedett. Annyira gyänyärænek
hangzik, de annyira hamis. Ápp çgy, mint az Áden Kertjáben
lávå elferdâtás.
Most menjènk àt ide a Jelenásek 17-re ás názzèk meg ezt az
asszonyt, a gyèlekezetet, aki hamis prãfáciàkbãl, nem pedig
Istennek az Igájábål ál. Az 1-så versben Isten åt a nagy
szajhànak nevezi. Miárt szajha å? Azárt, mert å
bàlvànyimàdàsban van. Ugyanabban a dologban foglyul ejtette
az embereket. Mi a gyãgymãd a bàlvànyimàdàsra? Istennek az
Igáje. Ilyen mãdon ez az asszony azárt szajha, mert elhagyta az
Igát. Ott èl sok vizeken, amely emberek sokasàgàt jelenti.
Ennek bizonyosan a hamis gyèlekezetnek kell lennie, mivel
Istennek a gyèlekezete kicsi_kevesen vannak akik megtalàljàk
azt.
Figyeljátek meg, hogy milyennek náz ki å Istennek a
szemiben, fèggetlenèl attãl, hogy az emberek szàmàra
mennyire csodàlatosnak náz ki, ás hogy mennyire
filozãfikusnak hangzik. Å szennyesen rászeg az å
paràznasàgaitãl. Most å a màrtârok várátål volt rászeg. Ápp
çgy, mint Jázabel, aki megälte a prãfátàkat ás a papokat,
elpusztâtotta Istennek a nápát, akik nem hajoltak meg ás nem
imàdtàk Baàlt. Ás ez pontosan az, amit a Katolikus Egyhàz
tett. Megälták azokat, akik nem hajoltak meg a pàpai
rendelkezásek elått. Azok akik Istennek az Igáját akartàk az
emberek beszádei helyett, halàlra lettek adva, ás àltalàban
kegyetlen mãdszerekkel. Ez a gyèlekezet azonban, amely a

halàllal foglalkozott, änmaga halott volt ás ezt nem tudta. Nem
volt benne álet ás soha nem kävetták åt jelek.
IDÅ A MEGTÁRÁSRE
Jelenásek 2:21, “Adtam náki idåt is, hogy megtárjen az å
paràznàlkodàsàbãl; ás nem tárt meg.” Tudjàtok azt, hogy ez a
gyèlekezet valãjàban gonoszabb volt, mint Akhàb? Tudjàtok
azt, hogy å bænbànatot tartott egy idåre ás csendesen jàrt Isten
elått? Ti ezt nem mondhatjàtok el a Rãmai Katolikus
Egyhàzrãl. Bizony hogy nem. Å soha nem tartott bænbànatot,
hanem makacsul elpusztâtott bàrkit ás mindenkit, aki
megprãbàlt segâteni neki hogy megtárjen. Ez tärtánelem. Nos,
Isten nem csak hârnäkäket tàmasztott folyamatosan minden
kor szàmàra, hanem náhàny csodàlatos segâtåt is tàmasztott
ezek hârnäkäk szàmàra. Minden kor szàmàra adott náhàny
csodàlatos Istennek emberát, ás åk mindent megtettek amit
csak tudtak, hogy a gyèlekezetet visszahozzàk Istenhez. Az
biztos, hogy Isten adott neki alkalmat ás segâtságet arra, hogy
megtárjen. Megtárt å valaha is ás megmutatta az å gyèmälcsei
àltal, hogy megtette? Nem uram. Soha nem tette, ás soha nem is
fogja. Å rászeg. Elveszâtette árzákeit a szellemi dolgokban.
Most ne legyetek megzavarva, ás ne kezdjátek el azt
gondolni, hogy Rãmànak Gyèlekezete megbànta volna a
szentek lemárszàrlàsàt azárt, mert megkâsárel egyesèlni a
Protestànsokkal çgy, hogy tantáteleit ässzeegyezteti a
Protestàns Tantátelekkel. Egyetlen egyszer sem kárt elnázást ás
nem mondta azt, hogy helytelen volt a tämeggyilkossàgai
miatt. Ás nem is fogja megtenni. Ás nem szàmât, hogy mennyire
bàrsonyosnak ás ádesnek tænik ebben a bizonyos idåben, de å
mág fel fog kelni, hogy äljän, mert a gyilkossàg ott van az å
gonosz ás megtáretlen szâváben.
AZ ITÁLET A SZAJHA ELLEN KIHÂRDETVE

Jelenásek 2:22-23, “Âme Án àgyba vetem åt, ás azokat, akik
vele paràznàlkodnak, nagy nyomorçsàgba, ha meg nem tárnek
az å cselekedeteikbål. Ás az å fiait megäläm halàllal; ás
megtudjàk a gyèlekezetek mind, hogy Án vagyok a vesák ás
szâvek vizsgàlãja; ás mindenkinek megfizetek a ti
cselekedeteitek szerint.”
Micsoda? Ennek az asszonynak vannak gyermekei? Ás å egy
szajha? Ha errål van szã, hogy neki gyermekei voltak az å
kurvàlkodàsai àltal, akkor neki tæzzel kell megágnie, amint azt
az Ige mondta. Ez pontosan igaz. Ez az å váge, mivel tæzzel fog
megágni. Az å váge a tæznek tava. De àlljunk csak meg, ás
gondolkozzunk el egy pillanatra ezek felål a gyermekek felål.
Egy asszony az, akibål a gyermekek kijännek. Nyilvànvalã,

hogy ennek az asszonynak voltak gyermekei, akik belåle jättek
ki, de ugyanazt tetták, amit å is tett. Mutassatok nekem
egyetlen olyan gyèlekezetet, amely valaha is kijätt egy
szervezådásbål ás amely nem ment vissza azonnal abba.
Egyetlen egy ilyen sincs. Egyetlen egy sem. A Lutherànusok
kijättek, ás azutàn azonnal visszaszervezådtek, ma pedig egy
hçron pendèlnek ezzel az äkumenikus mozgalommal. A
Metodistàk kijättek, ás egybål visszaszervezådtek. A
Pènkäsdiek kijättek ás egybål visszaszervezådtek. Lesz
azonban mág egy kijävetel, ás dicsåság Istennek azárt, hogy åk
nem fognak visszaszervezådni, mert åk ismerik az igazsàgot.
Ez a csoport lesz az utolsã napoknak a menyasszonya.
Most azt mondta itt, hogy ennek a szajhànak voltak
gyermekei. Most mik voltak ezek? Åk lànyok voltak, mivel åk
gyèlekezetek voltak ápp çgy, ahogy å is. Most van itt egy nagyon
árdekes rászlet. Jázabelnek ás Akhàbnak volt egy lànyuk. Ez a
làny meghàzasodott Jãràmmal, Jãsafàtnak a fiàval, ás a II.
Kiràlyok 8:16-ban ezt mondja, hogy “Jãràm az å apãsànak çtjain
jàrt.” Ezàltal a hàzassàg àltal egyenesen belement a
bàlvànyimàdàsba. Az Istent-fálå ás Isten-imàdã Jçdeàt
bàlvànyimàdàsba vitte. Ez pontosan az, amit mindezek a làny
gyèlekezetek tettek áppçgy, ahogy án erre ràmutattam nektek.
Az igazsàgban kezdenek, belehàzasodnak a szervezådásbe ás
elhagyjàk az Igát a tradâciãk, tantátelek, stb. miatt. Most hadd
ártessem ezt meg. A Zsidã levál 13:7-ben ezt mondja,
“Engedelmeskedjetek azoknak, akik irànyâtanak benneteket,
akik, szãltàk felátek Istennek a Beszádát.” [A King James
fordâtàs szerint_ford.] Az Ige az, amely irànyât bennènket ás
nem emberek. Most egy fárfi mint fárj, az asszonynak a feje. Å
irànyâtja az asszonyt. De a gyèlekezet is egy asszony, ás az å
irànyâtãja az Ige. Jázus az Ige. Ha a gyèlekezet visszautasâtja az
Igát, ás egy màsik vezetåt fogad el, akkor å egy hàzassàgtärå.
Most nevezzetek meg nekem egy olyan egyhàzat, amely nem
adta fel az Igát tradâciãkárt ás tantátelekárt. Åk mindannyian
hàzassàgtäråk_mind az anya, mind pedig a lànya.
Mi lesz a szajhànak ás az å gyermekeinek a bæntetáse? Nos,
ez kátszeres lesz. Elåszär is az Çr ezt mondta, “Àgyba fogom
vetni åt.” A 22. vers utolsã rászánek megfelelåen ez a
nyomorçsàgnak, illetve a nagy nyomorçsàgnak az àgya lesz. Ez
pontosan az, amit Jázus mondott a Màtá 25:1_13-ban. Ott volt tâz
szæz. Ät bälcs volt, ät pedig bolond. Az ät bälcs szæznek volt
olaja (a Szent Szellem), de a màsik ätnek nem volt. Amikor
elhangzott a kiàltàs, hogy “Âme jän a Vålegány,” akkor az ät
bolond szæznek szaladnia kellett, hogy olajat keressen, mialatt
az ät bälcs szæz bement a mennyegzåre. Az ät kâvèl maradt a
nagy nyomorçsàgban. Ez az, ami mindazokkal tärtánni fog, akik
nem mennek fel az elragadtatàsban. Ez az, ami a szajhàra ás az å
lànyaira fog jänni. Màsodszor pedig azt mondja az Çr, hogy meg
fogja älni åket halàllal vagy, ahogy egy szã szerinti fordâtàs
mondja, “Legyenek halàllal halàlra adva.” Ez egy furcsa
kifejezás. Mi mondhatnànk azt, hogy “legyen egy ember halàlra
adva akasztàs, villamosszák, vagy valamilyen màs mãd àltal.”
Ez azonban ezt mondja, “Legyenek halàllal halàlra adva.” Maga
a halàl az å halàluk oka. Most szeretnám, ha ezt tisztàn làtnàtok,
ás ezárt çjra venni fogom Jázabel lànyànak az àbràzolàsàt,
amikor behàzasodott Jçdànak a hàzàba, ás ezàltal egyenesen a
bàlvànyimàdàsba vitte azt, amivel Istent arra kásztette, hogy
àtadja Jçdàt a halàlnak. Ez az, amit Bàlàm is tett. Tehàt itt volt
Jázabel az å pogànysàgàval. Odaàt ott van Jçda, amint
megfelelå mãdon imàdja Istent ás az Ige alatt ál. Âgy Jázabel
hàzassàgra adja az å lànyàt Jãràmmal. Abban a percben, amikor
ez megtärtánik, Jãràm elåidázi, hogy az emberek
bàlvànyimàdãkkà vàljanak. Abban a percben, amikor
megtärtánt a hàzassàg, Jçda meghalt. Bejätt a szellemi halàl.
Abban a percben, amikor Rãmànak elså gyèlekezete szervezett,
akkor meghalt. Abban a percben, amikor a Lutherànusok
szerveztek, a halàl bejätt ás åk meghaltak. Utoljàra jättek a
Pènkäsdiek ás szerveztek. A Szellem eltàvozott, bàr åk ezt nem
hiszik. De a Szellem eltàvozott. Ez a hàzassàg halàlt hozott.
Azutàn eljätt az Istenság Egyságánek a vilàgossàga. Szerveztek
ás åk is meghaltak. Miutàn pedig Istennek a tèze leszàllt 1933-
ban az Ohiã Folyãnàl, akkor egy gyãgyâtã ábredás vágigsäpärt a
vilàgon, de soha nem ment àt egyetlen szervezeten sem. Isten a
Pènkäsdi csoportokon kâvèl ment, ás a szervezeteken kâvèl, ás
amit Å a jävåben tenni fog, az is a szervezeteken kâvèl lesz. Isten
nem tud munkàlkodni a halottakon keresztèl. Å csak az ÁLÅ
tagokon keresztèl tud munkàlni. Ezek az álå tagok Babilonon
kâvèl vannak.
Tehàt làtjàtok, hogy eljätt a “Halàl”, illetve a
“Szervezådás”, ás a gyèlekezet meghalt, illetve hogy
vilàgosabb legyen, a halàl lett a bentlakã ott, ahol räviddel
elåtte csak az ÁLET uralkodott. Amikánt a kezdeti Áva halàlt
hozott az emberiság szàmàra, çgy most a szervezådás hozott
halàlt, mivel a szervezådás a kettås megrontãnak, a
Nikolaitizmusnak ás a Bàlàmizmusnak a termáke, melyet a
Jázabel prãfátanå hârdetett. Most Ávànak meg kellett volna
ágnie a kâgyãval egyètt az å borzasztã cselekedetèkárt. Àdàm
azonban käzbeavatkozott, gyorsan magàhoz vette, ás âgy å meg
lett mentve. Amikor azonban ez a sàtàni vallàs megtette a
korok teljes pàlyàjàt, akkor senki nem lesz, aki
käzbeavatkozna, ás å meg lesz ágetve az å csàbâtãjàval egyètt,
mivel a szajha, az å gyermekei, az antikrisztus ás Sàtàn, åk
mind a tæznek tavàban fogjàk megtalàlni az å helyèket.
Ápp itt án meg fogom elåzni änmagamat, ás talàn meg
kellene åriznem ezt az utolsã korban lávå èzenet szàmàra, de ez
áppen most annyira megfelånek tænik, mivel annyira vilàgosan

foglalkozik a szervezådássel, ás azzal, hogy mi fog tärtánni azon
keresztèl. Ás án figyelmeztetni akarlak benneteket. Jelenásek
13:1-18, “Ás làták egy fenevadat feljåni a tengerbål, amelynek
hát feje ás tâz szarva vala. Ás az å szarvain tâz korona, ás az å
fejein a kàromlàsnak neve. Ás a fenevad, amelyet làták, hasonlã
vala a pàrduchoz, ás az å làbai, mint a medváá, ás az å szàja,
mint az oroszlàn szàja; ás a sàrkàny adà az å ereját annak, ás az
å kiralyi szákát ás nagy hatalmat. Ás làtàm, hogy egy az å fejei
käzèl mint egy halàlos sebbel megsebesâttetett; de az å halàlos
sebe meggyãgyâttaták; ás csodàlvàn az egász fäld kävetá a
fenevadat. Ás imàdàk a sàrkànyt, aki a hatalmat adta a
fenevadnak; ás imàdàk a fenevadat, ezt mondvàn: Kicsoda
hasonlã a fenevadhoz? Kicsoda viaskodhatik åvele? Ás adaták
náki nagy dolgoknak ás kàromlàsoknak szãlã szàja; ás adaták
náki hatalom, hogy cselekedják negyvenkát hãnapig. Megnyità
azárt az å szàjàt Isten ellen valã kàromlàsra, hogy szidalmazza
az Å Nevát ás az Å sàtoràt, ás azokat, akik a mennyben laknak.
Az is adaták náki, hogy a szentek ellen hadakozzák, ás åket
legyåzze; ás adaták náki hatalom minden nemzetságen, nyelven
ás nápen a fäldnek minden lakosain, akiknek neve nincs beârva
az Áletnek Känyvábe, amely a Bàrànyá, Aki megäletett, e vilàg
alapâtàsa ãta. Ha van fèle valakinek, hallja! Ha valaki fogsàgba
visz màst, å is fogsàgba megy; ha valaki fegyverrel äl, fegyverrel
kell annak megäletni. Itt van a szentek bákesságes tæráse ás
hite. Azutàn làták màs fenevadat feljåni a fäldbål, akinek kát
szarva vala, a Bàrànyához hasonlã, de çgy szãl vala, mint a
sàrkàny; ás az elåbbi fenevadnak minden hatalmassàgàt
cselekszi åelåtte; ás azt is cselekszi, hogy a fäld ás annak lakosai
imàdjàk az elså fenevadat, amelynek halàlos sebe meggyãgyult
vala; Ás jeleket tesz, annyira, hogy tèzet is hoz alà az ágbål a
fäldre, az emberek làttàra. Ás elhiteti a fäldnek lakosait a
jelekkel, amelyek adatànak náki, hogy cselekedje a fenevad
elått; azt mondvàn a fäld lakosainak, hogy csinàljàk meg a
fenevadnak kápát, aki fegyverrel megsebesâttetett vala, de
megelevenedett. Ás adaták náki, hogy a fenevad kápábe áletet
adjon, hogy a fenevad kápe szãljon is, ás azt mâvelje, hogy
mindazok, akik nem imàdjàk a fenevad kápát, megälessenek.
Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel ás nagyokkal,
gazdagokkal ás szegányekkel, szabadokkal ás szolgàkkal, hogy
az å jobbkezèkre, vagy a homlokukra bályeget tegyenek; ás
hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak
akin a fenevad bályege van, vagy neve, vagy nevánek szàma. Itt
van a bälcsesság. Akinek ártelme van, szàmlàlja meg a fenevad
szàmàt; mert emberi szàm: ás annak szàma hatszàzhatvanhat.”
Ez a fejezet megmutatja a Rãmai Katolikus Egyhàz
hatalmàt ás azt, amit å a szervezådásen keresztèl tenni fog.
Emlákezzetek arra, hogy ez a hamis szålåtå. Hadd nevezze csak
az Çrnak Nevát, de azt csak hazugsàgbãl teszi. Vezetáse nem
az Çrtãl, hanem a Sàtàntãl van. Vágezetèl teljesen a

fenevaddal azonosul. A skarlàt fenevadon lovagolã szajha
vilàgosan megmutatja, hogy az å ereje az eråszak istene
(Sàtan), nem pedig a mi Istenènk, az Çr Jázus Krisztus.
A 17. versben nyomatákosan bemutatja azt, hogy ez az
asszony a fäld kereskedelmánek egy teljes ellenårzását el fogja
nyerni, mivel tåle fèggetlenèl senki nem vàsàrolhat, ás nem
adhat el. Ez a Jelenásek 18:9-17-ben van igazolva, amely
megmutatja az å kiràlyokkal, fejedelmekkel, kereskedåkkel, ás
mindazokkal valã ässzefonãdàsàt, akiknek Rãmàhoz ás az å
kereskedelmáhez käzèk van.
A Jelenásek 13:14-ben mi megtudjuk, hogy a fenevad
kiterjeszti befolyàsàt azon a kápen keresztèl, amely az å
szàmàra lett kászâtve. Az elkászâtett káp egy vilàgmáretæ
äkumenikus tanàcs, amelyben az ässzes szervezådätt
gyèlekezet ässze fog jänni a Rãmai Katolikusokkal (åk ezt
áppen most teszik). Teljesen lehetságes az, hogy ez az egyesèlás
azárt fog látrejänni, hogy megàllâtsa a kommunizmus hatalmàt.
Mivel azonban a kommunizmus Nabukkodonozorhoz
hasonlãan azárt lett tàmasztva, hogy megágesse a szajhànak
testát, âgy Rãma le lesz gyåzve ás el lesz pusztâtva. Figyeljátek
meg azt, hogy ahovà csak ment a rãmai gyèlekezet, oda a
kommunizmus kävette. Ennek âgy kell lennie. Ás hadd
figyelmeztesselek most benneteket arra, hogy ne kezdjátek azt
gondolni, hogy a kommunizmus egyedèl a ti ellenságetek. Nem
uram. A Katolikus Egyhàz is az, såt mág inkàbb az.
Most olvassuk el a Jelenásek 13:1-4-et, ás hasonlâtsuk ezt
ässze a Jelenásek 12:1-5-tel. Jelenásek 13:1-4, “Ás làták egy
fenevadat feljåni a tengerbål, amelynek hát feje ás tâz szarva
vala, ás az å szarvain tâz korona, ás az å fejein a kàromlàsnak
neve. Ás e fenevad, amelyet làták, hasonlã vala a pàrduchoz, ás
az å làbai, mint a medváá, ás az å szàja, mint az oroszlàn szàja;
ás a sàrkàny adà az å ereját annak, ás az å kiràlyi szákát, ás
nagy hatalmat. Ás làtàm, hogy egy az å fejei käzèl mint egy
halàlos sebbel megsebesâttetett; de az å halàlos sebe
meggyãgyâttaták; ás csodàlvàn, az egász fäld kävetá a
fenevadat. Ás imàdàk a sàrkànyt, aki a hatalmat adta a
fenevadnak; ás imàdàk a fenevadat, ezt mondvàn: Kicsoda
hasonlã e fenevadhoz? Kicsoda viaskodhatik åvele?” Jelenásek
12:1-5, “Ás làttaták nagy jel az ágben: egy asszony, aki a napba
vala felältäzve, ás làbai alatt vala a hold, ás az å fejáben
tizenkát csillagbãl korona; aki terhes vala, ás akarvàn szèlni,
kiàlt vala, ás kânlãdik vala a szèlásben. Làttaták màs jel is az
ágben, ás âme vala egy nagy veres sàrkàny, akinek hát feje vala,
ás tâz szarva, ás az å fejeiben hát korona; ás a farka utàn vonszà
az ág csillagainak harmadrászát, ás a fäldre vetá azokat; ás àlla
az a sàrkàny a szèlå asszony elá, hogy mikor szèl, annak fiàt
megegye. Ás szèle fiç-magzatot, aki vasvesszåvel legeltet
minden nemzetet; ás ragadtaták annak fia Istenhez ás az Å

kiràlyi szákáhez.” Sàtàn ás az å sàtàni vallàsa benne van mind
a kát fenevadban. A Jelenásek 14-ben az a fenevad, amely
halàlra lett sebezve, de çjra ál, az a csàszàri pogàny Rãma,
amely elesett a barbàrok tàmadàsa miatt, de çjra ál, ás ezàltal
elvesztette az å ideiglenes hatalmàt. A pàpai Rãmàban
azonban çjra visszanyerte. Làtjàtok ezt? Az a nemzet, amely
mindent ässzezçzva uralkodott, ás amely a valaha ismert
legeråsebb birodalommà vàlt, vágezetèl halàlra lett sebezve.
Hatalma fizikailag eltènt, ami a hadseregek, stb. àltal valã
uralmat illeti. Konstantin alatt azonban å çjra áletre kelt,
mivel a pàpai Rãma àtitatta az egász vilàgot, hatalma pedig
abszolçt. Kiràlyokat ás kereskedåket hasznàl fel, ás az å
halàlos vallàsàban ás anyagi erejáben çgy uralkodik, mint
ennek a jelen kornak az istennåje. Å az a sàrkàny is, amely ott
àllt vàrva, hogy elnyelje a fiçgyermeket. Herãdes megprãbàlta
megälni az Çr Jázust, de kudarcot vallott. Kásåbb Jázust
megfeszâtetták a rãmai katonàk, de most Å fel lett ragadva a
trãnhoz.
Most azzal egyètt, amit áppen elmondtam, idázzátek fel
Dànielnek a làtomàsàt. Az àllãkáp utolsã rásze, az utolsã
vilàghatalom a làbakban volt. Az vas ás agyag volt. Làtjàtok, a
vas a Rãmai Birodalom. Most azonban ez täbbá màr nem
szilàrd vas. Agyag van hozzà keveredve. Azonban ott van ás
vilàgi ègyeket irànyât mind a demokratikus, mind pedig a
zsarnokibb nemzetekben. A rãmai egyhàz benne van minden
nemzetben. Bele van keveredve mindegyikbe.
Hadd adjak itt nektek egy kis valamit a vasrãl ás az
agyagrãl. Emlákeztek arra, amikor Hruscsov az asztalt
csapkodta cipåjável az Egyesèlt Nemzetekben? Nos, ott ät
keleti ás ät nyugati nemzet volt jelen. Hruscsov a Keletet
kápviselte, Eisenhower Elnäk pedig a Nyugatot. Az orosz
nyelvben a Hruscsov agyagot jelent, az Eisenhower pedig vasat
jelent. A vilàg kát få vezetåje, a vas ás agyag làbaknak kát nagy
làbujja ott volt egymàs mellett. Mi mindeneknek a vágán
vagyunk.
A 4. versben ezt kárdezi, “Kicsoda kápes hàborçzni a
fenevaddal?” Most a vilàgban jelen van náhàny nagy náv. Van
náhàny hatalmas nemzet, de áppen most Rãma adja meg az
alaphangot. A pàpa van a vezetåi èlásen. Hatalma pedig
nävekedni fog. Senki sem tud hadakozni ellene.
6. vers “Ás megnyitotta szàjàt kàromlàsra.” (Emberek
parancsolatait tanâtva, änfejæ, felfuvalkodott, ärämäknek
szeretåje, akinál megvan a kegyesságnek làtszata, de annak
ereját megtagadja.) Å kàromolta Istennek a
Nevát_megvàltoztatva ezt a Nevet câmekká ás megtagadta azt,
hogy màskápp tegyen.
7. vers, “Ás adatott neki, hogy hadakozzák a szentekkel.”

Èldäztetás_halàl az igaz hâvåkre ás mindenkire az Çr Neváben
annak árdekáben, hogy Istennek a Neve kàromoltassák,
áppçgy, ahogy ez Oroszorszàgban van, amiatt, amit a katolikus
vallàs tett ott.
8. vers, “Ás az egász fäld lakosai (mindazok, akiknek nevei
nem lettek beleârva az Álet Känyvábe, amely a Bàrànyá, Aki
megäletett a vilàg megalapâtàsa ãta) fogja imàdni åt.”
Hàla legyen Istennek, hogy a bàrànyok nem fogjàk åt
imàdni. A kivàlasztottakon kâvèl mindenki be lesz csapva. Åk
azonban nem lesznek becsapva. Hiszen åk halljàk a Pàsztor
hangjàt ás kävetik Åt.
Most azutàn làssàtok meg ezt, amit megprãbàltunk nektek
bemutatni. A halàlnak ez a magja amely az elså korban
kezdådätt_a szervezådásnek ez a magja, vágezetèl felnått
abban a fàban, amelyikben minden tisztàtalan madàr fászkelt.
Azon àllâtàsai ellenáre amely szerint å az áletnek adãja, å a
halàlnak adãja. Az å gyèmälcse HALÀL. Akik belåle
rászesèlnek, åk halottak. Az a hatalmas vilàg-egyhàzi rendszer,
amely azzal bolondâtja el a vilàgot, hogy åbenne van fizikai ás
szellemi èdvässág, becsapja ás elpusztâtja a sokasàgot. Å
azonban nem csupàn egy megszemályesâtett halàl, hanem maga
ez a halott däg-teremtmány is halàllal lesz halàlra adva, amely
a tæznek tava. Ã, bàrcsak, ászrevennák az emberek azt, hogy
mi lesz az å vágèk ha benne maradnak. “Fussatok ki belåle,
hiszen miárt halnàtok meg?”
A VÁGSÅ FIGYELMEZTETÁS
Jelenásek 2:23, “Ás az å fiait megäläm halàllal; ás

megtudjàk a gyèlekezetek mind, hogy Án vagyok a vesák ás
szâvek vizsgàlãja; ás mindeniteknek megfizetek a ti
cselekedeteitek szerint.”
Isten a szâvet názi. Ez soha nem vàltozott meg. Ás soha nem
is fog megvàltozni. Itt ugyançgy, mint minden koron àt kát
csoport van, mindkettå hârdeti az å Istentål kapott kijelentását
ás az å Istennel valã käzässágát. “Istennek fundamentuma
azonban biztosan àll, melynek ez a pecsátje, hogy az Çr ismeri
az Äváit.” 2. Timãtheus 2:19. “Az Çr a vesáket vizsgàlja.” A
‘vizsgàlni’ szã jelentáse az, hogy ‘nyomon kävetni’, vagy
‘lekävetni’. Isten nyomon käveti a mi gondolatainkat
(vesáinket); Å tudja azt, hogy mi van a szâvènkben. Làtja a mi
cselekedeteinket, melyek annak a hatàrozott megnyilvànulàsai,
ami bennènk van. A szâvbål szàrmazik mind az igazsàg, mind
pedig a gonoszsàg. Indâtákaink, szàndákaink_mindezek
ismerttek az Å szàmàra, mivel minden cselekvást figyel. Ás
minden cselekvás, minden szã âtáletre lesz hozva akkor, amikor
szàmot kell adnunk áletènkrål. A hamis szålåtå elått nem volt

Istenfálelem, ás ezárt åk dràgàn meg fognak fizetni. Mindenki,
aki az Å Nevát nevezi, áljen çgy, ahogy szentekhez illik. Az
embereket esetleg elbolondâthatjuk, az Urat azonban soha nem
fogjuk elbolondâtani.
AZ IGÁRET AZOKBAN A SÄTÁT NAPOKBAN
Jelenásek 2:24-25. “Náktek pedig azt mondom ás mind a

täbbi Thiatirabelieknek is, akiknál nincsen e tudomàny, ás
akik nem ismerik a Sàtàn mályságeit, amint åk nevezik: Nem
vetek reàtok màs terhet, hanem ami nàlatok van, azt tartsàtok
meg addig, mâg eljäväk.” Most mielått belemegyènk az
âgáretbe, hadd mutassam meg nektek çjra azt, hogy a
gyèlekezet çgy, ahogy azt a Szellem mondja ebben a
Känyvben, kát szålåtåbål àll, melyek çgy alkotjàk, hogy àgaik
ässzefonãdnak. “Náktek pedig azt mondom ás mind a täbbi
Thiatirabelieknek is, akiknál nincsen e tudomàny.” Âme itt van.
Az Çr a kát csoporthoz beszál. Az egyiknál megvan a tanâtàs (a
tudomàny_ford.), a màsiknàl pedig nincs. Ott vannak åk
szátszãrãdva a nemzetek käzätt, ás mindegyikèk tanâtàsa
ellentátes a màsikával. Az egyik Istentål van ás ismeri az Å
mályságeit, a màsik pedig a Sàtàntãl van, ás ismeri a Sàtànnak
a mályságeit.
“Täbb terhet nem teszek ràd.” A teher szã sçlyt, vagy
nyomàst jelent. A Sätát Korok nyomàsa az volt, hogy vagy
meghajolsz, vagy pedig megtärsz. Meghajolsz, vagy meghalsz.
Ez volt az inkvizâciã, a sàtàni imàdatot tàmogatã
birodalomnak a hatalma. Legyál szervezve, vagy pedig fizess
az áleteddel. Minden kornak megvoltak az å nyomàsai. Páldàul
az utolsã kornak egy nagy terhe a gazdagsàgnak, ás a csendes
áletnek a nyomàsa, ás çgy tænik, hogy nem illènk bele egy ilyen
komplex korban az ideges feszèltságekkel álni. Çgy náz ki,
hogy ennek a negyedik kornak egy vilàgosan meghatàrozott
terhe volt. Ez pedig az volt, hogy tagadja meg Rãmàt, ás àlljon
ki az Ige mellett mág a halàlig is.
“Åk nem ismerták Sàtànnak a mályságeit.” Çgy tænik,
hogy ezt a verset kihagytàk a kommentàrok, mivel nem voltak
kápesek ràjänni arra, hogy milyen tanâtàsra, illetve milyen
megtapasztalàsokra utal ez a kifejezás. Valãjàban egyszeræ
dolog megtudni azt, hogy mit jelent. Tudjuk meg elåszär azt,
hogy mi Istennek a mályságe, ennek ellentátje pedig igaz lesz
Sàtànnak a mályságáre. Az Efázus 3:16-ban ez àll, “Hogy Å
adja meg nektek az Å dicsåságe gazdagsàga szerint azt, hogy
hatalmasan megeråsädjetek a belså emberben az Å Szelleme
àltal; hogy Krisztus lakozzon hit àltal a szâvetekben; azárt,
hogy meggyäkerezzetek ás meg legyetek alapozva szeretetben
ás felfoghassàtok az ässzes szentekkel egyètt, hogy mi a
szálesságe, a hosszçsàga, a mályságe ás a magassàga; ás hogy

megismerjátek Krisztusnak a szeretetát, amely felèlmçl
minden ismeretet, hogy beteljesedhessetek Istennek egász
teljesságável.” [A King James szerint_ford.] Most ezeknek a
verseknek megfelelåen, amikor egy ember megtapasztalja az å
áletáben Istennek a mályságát, akkor ez az åbenne lakozã Isten
Szellemánek tányleges szemályes megtapasztalàsa, ártelme
pedig meg lett vilàgosâtva az Igán keresztèl Istennek
bälcsesságe ás ismerete àltal. Sàtànnak a mályságe azonban
abban fog àllni, hogy å megprãbàlja ezt lerombolni. Å mint
mindig, meg fogja kâsárelni azt, hogy Istennek eme valãsàgàt
helyettesâtse valamivel. Hogyan fogja å ezt megtenni? Elveszi
Istennek igaz ismeretát_lerombolja az Igát çgy, hogy az å sajàt
beszádát helyezi oda, “Isten valãban azt mondta?” Ezutàn
helyettesâti a szemályes Krisztust a mi szellemènkben. Meg
fogja ezt tenni, ahogy arra kásztette Izràelt, hogy ugyanezt
tegye; egy emberi lány àltal, aki Isten helyett, mint kiràly
uralkodott. Az ujjàszèletás megtapasztalàsa vissza lesz
utasâtva a gyèlekezethez valã csatlakozàs árdekáben. Sàtànnak
a mályságei beláptek abba a korba. Belåle pedig látrejättek
Sàtàn mályságánek a gyèmälcsei, melyek hazugsàgok,
gyilkossàgok, ás borzalmas bæntányek.
A JUTALMAK
Jelenásek 2:26-29, “Ás aki gyåz, ás aki mindvágig megårzi

az Án cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogànyokon; ás
uralkodik rajtuk vasvesszåvel, mint a fazekas edányei
száttäretnek; amikáppen Án is vettem az Án Atyàmtãl: ás adom
annak a hajnalcsillagot. Akinek van fèle hallja, hogy mit mond
a Szellem a gyèlekezeteknek.”
“Aki gyåz, ás aki mindvágig megårzi az Án
cselekedeteimet.” Ez nagyon nyilvànvalã a Szellemnek a
cselekedetekre vonatkozã megjegyzáseibål, hogy az Çr
megprãbàlja meglàttatni az Äváivel az Å igazsàgos
cselekedetekre vonatkozã válemányát. Nágy alkalommal emlâti
a cselekedeteket. Most pedig Å azt mondja, hogy az aki tovàbb
cselekszi hæságesen az Çr cselekedeteit vágig, annak hatalom
adatik a nemzetek felett, ás å egy olyan erås, kápes ás
hajlâthatatlan uralkodã lesz, aki annyira hatalmasan meg tud
bârkãzni minden helyzettel, hogy mág a legelszàntabb ellenság
is meg fog tärni, ha çgy szèkságes. Az å hatalommal valã
uralkodàsànak a bemutatàsa olyan lesz, mint magàá a Fiçá. Ez
nagyon meghäkkentå. Názzèk meg azonban ezt az âgáretet a
kor fányáben. A hatalmas Rãma az àllam tàmogatàsàval,
kiràlyokat, hadseregeket ás tärványhozãkat alkalmazva
ässzetär ás szátmorzsol mindent maga elått. Milliãkat megält,
ás áhes arra, hogy tovàbbi milliãkat is megäljän, akik nem
akarnak meghajolni elåtte. Tekintet nálkèl èltet fel kiràlyokat,

vagy ledänti åket amikor csak tudja. Igen, az å beavatkozàsa
valãjàban màr nemzetek elesását is látrehozta, mivel
elhatàrozta, hogy Istennek vàlasztottjait elpusztâtja.
Cselekedetei az ärdäg cselekedetei, mert çgy gyilkol ás
hazudik, mint å. Eljän azonban egy nap, amelyen az Çr ezt
fogja mondani, “Hozzàtok elám az Án ellenságeimet, ás äljátek
meg åket.” Akkor az igazak egyètt lesznek az å Urukkal,
amikor az Å igazsàgos felhàborodàsa leszàll az
Istenkàromlãkra. Az Çrral a dicsåságbenárkezå igazak el
fogjàk pusztâtani azokat, akik elpusztâtottàk a fäldet, ás
letaroltàk Istennek a szentjeit. Ez volt az arcok
odafordâtàsànak ás a borzalmas nyomorçsàgoknak a kora; de
eljän egy nap, amikor az igazsàg uralkodni fog, ás ki fog
megàllni annak tèzáben, ás lesz biztonsàgban? Csak az Çrnak
megvàltottjai.
“Ás Án odaadom annak a hajnalcsillagot.” A Jelenásek
22:16, ás a 2 Páter 1:19. szerint Jázus a Hajnalcsillag. “Án
vagyok Dàvidnak gyäkere ás àga, a fányes ás hajnalcsillag.”
“Amâg a nap hajnalodik ás a hajnalcsillag feltàmad a ti
szâvetekben.” Ennálfogva a Szellem egy âgáretet tesz Änmagàra
vonatkozãan a Sätát Kor kivàlasztottjai szàmàra, ás azutàn az
eljävendå korok szàmàra.
Amint azt màr kijelentettèk, Jázus Änmagàt mindenkor
hârnäkável azonosâtja. Åk Tåle kapjàk az Ige kinyilatkoztatàsàt
minden idåszak szàmàra. Ez az Ige-kinyilatkoztatàs kihozza
Istennek vàlasztottjait a vilàgbãl, ás beviszi egy teljes
egyesèlásbe Jázus Krisztussal. Ezek a hârnäkäk csillagoknak
vannak nevezve, mivel åk a Fiçnak, mágpedig Jázusnak
kälcsänzätt, illetve visszatèkräzätt fányável vilàgâtanak. Azárt
is csillagoknak vannak nevezve, mert åk a ‘vilàgossàg
hordozãi’ ájszaka. Ilyen mãdon åk a bæn sätátságáben Istennek
vilàgossàgàt hozzàk el az Å nápáhez.
Ez a Sätát Kor. Kèlänäsen sätát, mivel az Çr Igáje
majdnem teljesen el van rejtve az emberek elål. A Magassàgos
ismerete majdnem megszænt. A halàl legyåzte a hâvåk hatalmas
szàmàt mindaddig, mâg vágèl soraik meg lettek tizedelve.
Istennek dolgai ebben a korban a legalacsonyabb apàlyban
vannak, ás çgy tænt, hogy Sàtàn biztosan le fogja gyåzni
Istennek a nápát.
Ha valaha is szèkságe volt egy nápnek âgáretre, hogy
àtälelje azt a fäldet, ahol nincs ájszaka, akkor ez a Sätát Korok
nápe volt. Ás ez az, amiárt a Szellem megâgári nekik a
hajnalcsillagot. Elmondja nekik, hogy a Få Csillag, mágpedig
Jázus, Aki olyan Vilàgossàgban lakozik, amelyhez senki nem
käzelâthet, az eljävendå kiràlysàgban az Å sajàt szemályes
jelenlátável fogja megvilàgâtani åket. Täbbá màr nem a
csillagokat (hârnäkäket) fogja felhasznàlni arra, hogy a
sätátságben vilàgossàgot adjanak. Maga Jázus lesz Az, Aki

szemtål szembe fog velèk beszálni, amikor megosztja velèk az
Å kiràlysàgàt.
A hajnalcsillag az, amely làthatã akkor, amikor a nap
fánye elkezd vilàgâtani. Amikor a mi Napunk (Jázus) eljän,
akkor täbbá màr nem lesz szèkság a hârnäkäkre; Å Maga fogja
elhozni nekènk az Å bàtorâtã èzenetát; amikor pedig Å
uralkodik az Å kiràlysàgàban, mi pedig az Å jelenlátáben
álènk, akkor az Igánek vilàgossàga egyre fányesebb ás
fányesebb lesz a mi täkáletes napunkon.
Mi màst kâvànhatnànk mág Maga Jázus felett? Hàt nem Å a
minden, mágpedig a Täkáletes Minden?
Akinek van fèle, az hallja meg, hogy mit mond a Szellem a
gyèlekezeteknek. Àmen. Çgy legyen Çr Isten, a Te Szellemed
àltal hadd halljuk a Te igazsàgodat.
SÀRDISI GYÈLEKEZETI KOR 225
HETEDIK FEJEZET
A SÀRDISI GYÈLEKEZETI KOR
Jelenásek 3:1-6.
A Sàrdisbeli gyèlekezet angyalànak is ârd meg: Ezt mondja

Az, Akinál van az Istennek hát Szelleme ás a hát csillag: Tudom
a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy álsz ás halott vagy.
Vigyàzz, ás eråsâtsd meg a täbbieket, akik halãfálben
vannak; mert nem talàltam a te cselekedeteidet Isten elått
teljeseknek.
Megemlákezzál azárt, hogyan vetted ás hallottad; ás tartsd
meg ás tárj meg. Hogyha tehàt nem vigyàzol, elmegyek hozzàd,
mint a tolvaj ás nem tudod, mely ãràban megyek hozzàd.
De van Sàrdisban egy kevás neved, azoká, akik nem
fertåztetták meg a ruhàikat: ás fehárben fognak velem jàrni;
mert máltãk arra.
Aki gyåz, az fehár ruhàkba ältäzik; ás nem tärläm ki annak
nevát az Álet Känyvábål ás vallàst teszek annak nevárål az án
Atyàm elått, ás az Å angyalai elått.
Akinek van fèle, hallja, mit mond a Szellem a
gyèlekezeteknek.
SÀRDIS
Sàrdis az åsi Lydiànak volt a fåvàrosa. A Lydiai uralkodãk
kezábål àtkerèlt a Perzsàkhoz, onnan pedig Nagy Sàndorhoz.
Nagy Antiochus kirabolta. Azutàn Pergàmosz kiràlyai
kävetkeztek az uralkodàsban mindaddig, amâg a Rãmaiak àt
nem vetták a hatalmat. Tibárius idejáben fäldrengásek ás
csapàsok miatt elhagyatottà lett. Ma romoknak nagy halmaza
ás lakatlan.
Ez a vàros egykor nagyon fontos volt kereskedelmi
szempontbãl. Plinius azt mondta, hogy a gyapjçfestást itt
talàltàk fel. A gyapjçfestásnek ás a szånyegszävásnek volt a
käzpontja. Ezen a terèleten tetemes mennyiságæ ezèst ás arany
volt talàlhatã, ás azt mondjàk, hogy arany pánzárme elåszär itt
lett verve. Rabszolga piaca is volt.
Ennek a vàrosnak a vallàsa Cybele istennånek szennyes
imàdata volt. A templom masszâv romjai mág ma is làthatãak.
Idázzátek fel azt, hogy a Pergamumi Korban án emlâtettem,
hogy az “anyànak ás fiànak” babyloni elkápzeláse, melyeket
Semiramiskánt ás Ninuskánt ismertek, Àzsiàban Cybellává ás
Deoiussà lett. A kát kitalàlt szemályehez csatolt tulajdonsàgok
nagyon felvilàgosâtãak, amikor egymàs mellett szemláljèk åket.
A fárfi szemály volt a nap isten; a nåi szemály volt a hold

istennå.
A fárfi szemály volt az ágnek ura; a nåi szemály volt az ág
kiràlynåje.
A fárfi szemály volt a jãsàgnak ás igazsàgnak
kinyilatkoztatãja; a nåi szmály volt a gyengádságnek ás
irgalomnak kinyilatkoztatãja.
A fárfi szemály volt a käzbenjàrã; a nåi szemály volt a
käzvetâtå nå.
A fárfi szemály rendelkezett azzal a kulccsal, amely nyitja
ás zàrja a làthatatlan vilàg kapuit; a nåi szemály azonos
kulccsal hasonlãan tesz.
A fárfi szemály çgy van, mint a halàl bâràja; a nåi szemály
pedig, mint aki àll az å oldalànàl.
A fárfi szemály miutàn megäletett, feltàmadt ás
felemeltetett a mennybe; a nåi szemályt a fiç vitte oda testileg.
Nos, Rãmàban ugyanennek az istennek a mi Urunk câmei
lettek adomànyozva: å Isten Fiànak van nevezve, mâg az
asszony Isten anyjànak.
Most ez az, amit mi akkor ott megtalàltunk a màsik kát
korban, ahol az ‘anyànak ás fiànak’ elkápzeláse olyan
iszonyatos mártáket ältätt. De most figyeljátek meg azt, hogy
ápp çgy, ahogy az akkor Babilonban volt, hogy a fiç imàdata
elkezdett veszâteni erejábål az anya imàdatànak javàra, çgy az
asszony szã szerint elkezdte elfoglalni a fiç helyát. Mi azt
làtjuk ebben a korban, hogy Szàrdis pogàny imàdata az
asszony imàdata volt. Ez Cybele egyedèl, nem pedig Cybele ás
Deoius. Az anya szã szerint elfoglalta a Fiç helyát, ás fel lett
ruhàzva az Istenság árdemeivel. Az ässzes, amit tennènk kell,
az az, hogy àtfutjuk az å kèlänbäzå câmeit, ás felidázzèk
azokat a kedves tulajdonsàgokat, melyeket a Rãmai Egyhàz
adomànyozott Màriànak, ás âgy megártjèk, hogy ennek a
kornak a vallàsa honnan ered.
Kát dolog valãban eråsen megdäbbentett engem akkor,
amikor beletekintettem Cybelánek ebbe az imàdatàba. Az
egyik az a tány volt, hogy ez az asszony egy olyan kulcsot
hordott mint Jànus, amely neki ugyanazt a hatalmat adta, mint
Jànusnak, (kulcs a mennybe, a fäldre ás a titkokhoz) a màsik
pedig az a tány volt, hogy az imàdãk addig korbàcsoltàk
magukat, amâg a vár ki nem serkent a testèkbål, amely dolgot
ma is teszik a katolikusok, akik çgy árzik, hogy åk az Çrhoz
hasonlãan szenvednek.
Az a tány, hogy ez a pàpai Rãmàval valã elså valãdi
szakâtàsnak a kora amely tánylegesen sikeres volt,
kátságtelenèl arra kásztette a Jázabel prãfátanåt, hogy
megszilàrdâtsa ás hangsçlyozza az å Màriaimàdatànak
tanâtàsàt hatàrozott ellentátben a protestànsokkal, akik

megtagadjàk az å bàrmely rászesèlását az Èdvässág terváben,
kiváve azt a kegyet Istentål, hogy szæzkánt ki lett vàlasztva
arra, hogy megszèlje a Kisdedet. Amikor Luther
kikristàlyosâtotta a hit àltal valã megigazulàs tanâtàsàt, akkor
åk ragaszkodtak a cselekedetekhez, vezekláshez, imàdsàgokhoz
ás màs a Szentâràssal ellentátes eszkäzäkhäz. Ás amint a
megszabadult Keresztányek dicsåâtetták a Fiçt, çgy a Rãmai
Katolikusok fokoztàk Màriànak istenâtását mindaddig, mâg
vágèl a huszadik szàzad làtta (ellentátben a legtäbb
magasrangç Rãmai teolãgussal), hogy Pius Pàpa szã szerint
felmagasztalta Màriàt a megdicsåèlásre egy feltàmadott
testben. Ez a tanâtàs teljessággel az a babyloni tanâtàs,
amelyben a fiç testileg felviszi az anyàt a mennybe.
Nem csoda, hogy ez az ätädik kor egyenesen tovàbbmegy a
täbbi korokkal ás mindig âgy fog tenni, amâg a tæznek tavàban
nem vágzi, ahol a szajha ás az å gyermekei megäletnek a
màsodik halàlban. Âme itt van a Màriaimàdat, Cybelánek az
imàdata. Mellesleg tudtàtok azt, hogy Cybele volt az az
Astarte, akinek Jázabel volt a papnåje ás aki arra kásztette
Izràelt, hogy elbukjon a buja szertartàsok àltal, melyet å
vezetett? Igen, ez az aki å volt a Bibliàban.
A KOR
A Sàrdisi, vagy ätädik gyèlekezeti kor 1520-tãl 1750-ig

tartott. Àltalàban ezt a Reformàciã Korànak nevezik.
A HÂRNÄK
Ennek a kornak a hârnäke az ässzes korok legjobban

ismert hârnäke. Å volt Luther Màrton. Luther Màrton egy
làgy termászetæ brilliàns tudãs volt. Jogàsznak tanult, amikor
egy käzeli baràtjànak hosszadalmas betegságe, majd halàla
arra kásztette åt, hogy álete szellemi àllapotàt illetåen
komolyan elgondolkozzon. 1505-ben Erfurtban belápett az
Àgostoni szerzetesi rendbe. Ott filozãfiàt tanult ás azonkâvèl
Istennek az Igáját is. Szigorç vezeklå áletet ált, de az ässzes
kèlså cselekedet sem tudta elæzni bæntudatàt. Ezt mondta,
“Halàlra kânoztam magam azárt, hogy bákesságre jussak
Istennel, de sätátságben voltam, ás nem talàltam a
bákesságet.” Rendjánek árseki helynäke Staupitz segâtett neki
abban, hogy belàssa azt, hogy èdvässáge inkàbb egy belså
munka megtapasztalàsa kell hogy legyen, mintsem egy
szertartàs. Ezzel a bàtorâtàssal tovàbb kereste Istent. Kásåbb
pappà vàlt. Eddig mág nem volt èdvässáge. Az Igánek ás a
màr meglávå nagy teolãgiai munkàknak mohã ás nagy
tanulmànyozãja lett. Kivàlasztottàk tanâtãnak ás
prádikàtornak az å ismerete mályságáárt ás nagy

åszinteságáárt. Egy änmagànak tett fogadalom teljesâtáse
cáljàbãl Rãmàba ment. Ott å az egyhàznak elåârt cselekedetek
haszontalansàgàt làtta, melyeknek èdvässáget kellett hozniuk,
Istennek az Igáje pedig szâven talàlta, “Az igaz ember pedig
hit àltal ál.” Çtban hazafelá, ennek az Iràshelynek az
evangáliumi igazsàga elàrasztotta ártelmát ás bæneitål
szabaddà lett táve, ás beleszèletett Istennek az orszàgàba.
Hamarosan ezutàn elåláptetták Teolãgus Doktorrà, ás
megbâztàk azzal, hogy “egász áletát odaszentelje arra, hogy a
Szent Iràst tanulmànyozza, hæságesen magyaràzza ás
vádelmezze.” Ezt meg is tette, ás olyan hatàssal, hogy az å
szâve ás a kärèlätte lávåk szâve mályen rägzâtve lett az Igánek
igazsàgàban. Az Ige hamarosan nyâlt konfliktusba kerèlt a
gyèlekezeti tantáteleknek ás tanâtàsànak fálrevezetáseivel.
Âgy amikor X. Leã pàpa lett, John Tetzel pedig
bænbocsànatokat àrult, akkor Luthernek nem volt màs
vàlasztàsa, mint hogy felàlljon ez ellen a Szentâràs ellenes tan
ellen. Elåszär a szãszákrål mennydärgätt ellene, azutàn pedig
megârta az å hâres 95 tázisát, melyet 1517 oktãber 31-án
odaszägelt a Kastály Gyèlekezet ajtajàra.
Rävid idå alatt Námetorszàg làngban àllt, ás a reformàciã
beindult. Most hadd emlákezzènk meg arrãl, hogy Luther
Màrton nem az egyedèli volt, aki tiltakozott a Rãmai Katolikus
Egyhàz ellen. Å egy volt a sok käzèl. Màsok megtagadtàk a
pàpàknak az å sajàt maguknak adomànyozott ideiglenes ás
szellemi hatalmukat, ás mág a pàpàk käzt is voltak kisebb
ideiglenes reformok. Igen, sokan voltak màsok is, akik
felvetetták a kárdáseket, de Luther esetáben Istennek ideje
megárett egy hatàrozott mozgalomra, amely a gyèlekezet
helyreàllâtàsànak a kezdete volt a Szent Szellemnek egy sokkal
kásåbbi idåpontban lávå kiàrasztàsàhoz.
Nos, Luther Màrton maga egy árzákeny, Szellemmel
betältätt Keresztány volt. Å hatàrozottan az Igánek az embere
volt, mert nem csupàn mályságes szenvedálye volt arra, hogy
tanulmànyozza azt, hanem arra is, hogy mindenki szàmàra
rendelkezásre bocsàssa azárt, hogy mindnyàjan azàltal
álhessenek. Lefordâtotta az Çjszävetságet, ás odaadta a
nápnek. Ezt a fàradsàgos munkàt änmaga vágezte el çgy,
hogy egy szakaszt mág hçsszor is kijavâtott. Magakärá
gyæjtätt egy csoport zsidã tudãst, ás lefordâtotta az
Ãszävetságet.
Luthernek ez a monumentàlis munkàja mág mindig az a
mæ, amelyen Námetorszàgban a Szentâràsnak minden
kävetkezå munkàja nyugszik.
Å egy hatalmas prádikàtora ás tanâtãja volt az Igánek, ás
azt bizonygatta kèlänäsen a nyilvànos magaslat elså áveiben,
hogy egyedèl az Ige a däntå kritárium. Âgy ellene volt az

èdvässág eszkäzáèl megnevezett cselekedeteknek, ás az
çjjàszèletás eszkäzáèl megnevezett keresztságnek. Krisztus
käzbenjàràsàt tanâtotta embertål fèggetlenèl, mint ami az
eredeti ás pènkäsdi felfogàs volt. Sokat imàdkozã ember volt,
ás megtanulta azt, hogy minnál täbb munkàt kellett elvágeznie
ás minnál ágetåbben szorâtotta az idå, annàl täbb idåt adott
Istennek imàban azárt, hogy kielágâtå eredmányeket
biztosâtson. Tudta, hogy mit jelent az ärdäggel harcolni, ás azt
mondtàk, hogy Sàtàn egy napon làthatãan megjelent neki, å
pedig a tintatartãt nekihajâtotta âgy megparancsolva neki, hogy
tàvozzon. Màsik alkalommal kát fanatikus jätt hozzà azárt,
hogy ràbârjàk arra, hogy csatlakozzon hozzàjuk a papoknak ás
a Bibliàknak a szàmæzásáben. Å felismerte a bennèk lávå
szellemet, ás elkèldte åket.
Fel van jegyezve Luther Màrton doktorrãl a Sauer fále
Tärtánelem 3. Kätetánek 406. oldalàn, hogy å “egy prãfáta volt,
evangálista, nyelveken szãlã, nyelveken szãlàst magyaràzã egy
szemályben, aki a Szellemnek mind a kilenc ajàndákàval fel
volt ruhàzva.”
Ami az å szâvát felgerjesztette a Szent Szellem àltal, ás ami
az a kicsiny zäld hajtàs volt, ami azt jelezte, hogy az igazsàg
visszatár a gyèlekezethez, ahogy az Pènkäsdkor ismert volt, az
a megigazulàs tanâtàsa volt: kegyelembål valã èdvässág
cselekedetektål fèggetlenèl. Án felismerem azt, hogy Luther
doktor nem csupàn a megigazulàst hitte ás prádikàlta, azonban
ez volt az å få támàja, minthogy valãban ennek is kellett hogy
legyen, mivel ez az Ige igazsàgànak alaptanâtàsa. Å äräkre çgy
lesz ismert, mint Isten kezáben lávå eszkäz, aki ezt az igazsàgot
çjjàálesztette. Å volt az ätädik hârnäk, èzenete pedig ez volt
“AZ IGAZ EMBER HIT ÀLTAL ÁL.” Mi bizonyosan
elismerjèk azt, hogy å tudta ás tanâtotta azt, hogy nekènk
hitbål hitbe kell jàrni. Az å csodàlatos megártáse Istennek a
korlàtlansàgàrãl, kivàlasztàsàrãl, eleve elrendelásárål ás màs
igazsàgokrãl åt az Igáben egy nagy embernek mutatjàk, án
azonban çjra mondom, ahogy a tärtánászek is mondjàk, hogy
Isten åt arra hasznàlta, hogy az embereket Istennek szintjáre
hozza a cselekedetek ellen_ “Az igaz ember hit àltal ál.”
Nos, amint án màr emlâtettem, ezt a kort a tärtánászek
Reformàciã Idåszakànak nevezták. Ez pontosan helyes. Ez az,
ami az volt. Az kellett hogy legyen, mivel Luther Màrton egy
reformàtor volt, nem pedig prãfáta. Most án tudom, hogy a
tärtánelemkänyv åt prãfátànak nevezi, de az nem jelenti azt,
hogy a tärtánelemkänyvnek igaza van, mivel nincs Luther
Màrtonrãl olyan feljegyzás, amely åt Isten igaz prãfátàjakánt
minåsâtená ennek a szãnak hatalmas Szentâràs szerinti
ártelmáben. Å egy ragyogã tanâtã volt a Szellemnek náhàny
megnyilvànulàsaival az å áletáben ás mi ezárt dicsárjèk Istent.
Âgy å nem volt kápes visszavezetni a gyèlekezetet az egász

igazsàghoz, ahogy azt egy olyan ember, mint Pàl apostol
megtette, aki mind apostol, mind pedig prãfáta is volt.
Most amint az idå tovàbbhaladt, mi egy nagy vàltozàst
talàlunk abban a mãdban, ahogy å azokat az ègyeit
irànyâtotta, melyekbe bele volt merèlve. Kezdetben å nagyon
làgy, fálelem nálkèli, ás tèrelmes volt, ás àllandãan Istenre vàrt
a problámàk megoldàsaiban. Kásåbb azonban ãriàsi szàmban
kezdtek jänni az å zàszlãja alà. Szàndákaik nem voltak igazàn
szellemiek. Nekik inkàbb politikai indâtákaik voltak. Åk meg
akartàk tärni a pàpa igàjàt. Nem tetszett nekik, hogy pánzt
kèldjenek Rãmàba. Fanatikusok jelentek meg. Hamarosan
olyan politikai ègyekbe ás däntásekbe lett ràngatva, melyek
valãjàban a gyèlekezet ävezetán kâvèl voltak, kiváve azt hogy,
imàdsàg, prádikàlàs ás viselkedás àltal egy olyan szintet kell
felàllâtani, melyre odafigyeljenek az emberek. Ezek a politikai
problámàk odàig tornyosultak, mâg vágèl bele lett kányszerâtve
egy az urak ás a parasztok käzätti käzbenjàràs tarthatatlan
pozâciãjàba. Däntásei annyira helytelenek voltak, hogy felkelás
tärt ki, melyben täbb ezer ember meg lett älve. Åt a jãszàndák
vezette, de amikor megengedte azt, hogy çjra belegabalyodjon
egy Egyhàz-Àllam Evangáliumba, akkor neki forgãszelet
kellett aratnia.
De mindezek ellenáre Isten felhasznàlta Luther Màrtont.
Ne mondja senki azt, hogy szàndákai helytelenek voltak.
Mondjuk inkàbb azt, hogy megâtáláseiben kudarcot vallott. Az
igazsàg az, hogy ha a Lutherànusok vissza tudnànak tárni az å
tanâtàsàhoz ás çgy szolgàlnàk Istent, ahogy ez a kedves testvár
szolgàlta Åt, akkor ezek az emberek bizonyàra a becsèletáre ás
dicsáretáre vàlnànak a nagy Istennek ás Èdväzâtånek, Jázus
Krisztusnak.
ÈDVÄZLÁS
Jelenásek 3:1, “Ezeket mondja Å, akinál Istennek a hát

Szelleme ás a hát csillag van.”
Mág egyszer çjra, amint az elåzå nágy korokban a Szellem
kinyilatkoztatja a mi kedves Urunkat szàmunkra çgy, hogy
bemutatja az Å csodàlatos tulajdonsàgait. Ez alkalommal Å a
gyèlekezet käzepette àll, ás mi çgy làtjuk Åt, mint Azt, Akinál
ott van Istennek a hát Szelleme ás a hát csillag. Mi tudjuk,
hogy ki az a hát csillag, de meg kell hogy talàljuk azt, hogy
mire utal a hát Szellem.
Ugyanez a kifejezás nágy alkalommal talàlhatã meg a
Jelenásek Känyváben. Jelenásek 1:4, “A hát Szellemtål, melyek
az Å trãnja elått vannak.” Jelenásek 3:1, “Ezeket mondja Å,
Akinál a hát Szellem van.” Jelenásek 4:5, “A kiràlyi szákbål
pedig villàmlàsok ás mennydärgásek ás szãzatok jånek vala ki.

Ás hát tæzlàmpàs ág vala a kiràlyi szák elått, amely az Istennek
hát Szelleme.” Jelenásek 5:6, “Ás làták a kiràlyi szák ás a nágy
lelkes àllat käzätt ás a Vánek käzätt egy Bàrànyt àllani, mint
egy megälättet, hát szarva ás hát szeme vala, ami az Istennek
hát Szelleme, amely elkèldetett az egász fäldre.”
Elåszär is mi azt bizonyosan tudjuk, hogy ezek a versek
nem egy çj ás ellentátes tanâtàsok a Jànos 4:24a. tanâtàsàval
szemben, “az Isten (egy) Szellem.” Ez azonban olyan, mint az I.
Korinthus 12:8-11, amelyben mi EGY Szellemet talàlunk, amely
Änmagàt KILENC mãdon nyilvànâtja ki. Ilyen mãdon mi
tudjuk azt, hogy Istennek a hát Szelleme azt jelenti, hogy ez
egy ás ugyanaz a Szellem, amely hátfále mãdon jelenik meg.
Most a Jelenásek 4:5-ben ugyanez a hát Szellem az Çr elått lávå
‘tæzlàmpàsnak’ van nevezve. Mivel Jànos mindig csak Ã
Szävetsági szimbãlumokat hasznàlt a Jelenásek känyváben,
ezárt mi àtmegyènk az Ãszävetsághez, ás megtalàljuk a
Páldabeszádek 20:27-bål azt, hogy “az ember szelleme az Çrnak
làmpàsa.” Çgy talàljuk, hogy ez a hát Szellem az emberrel van
tàrsâtva. Keresztelå Jànos a Jànos Evangálium 5:35-ben ‘ágå
vilàgossàgnak’ volt nevezve, melyet valãjàban egy ‘ágå
làmpàsnak’ kellett volna fordâtani. Çjra a Jelenásek 5:6-ban a
hát Szellem çgy van azonosâtva, mint hát szem. A Zakariàs
4:10-ben, “Mert akik csçfoltàk a kicsiny kezdetet, ärèlni
fognak, ha meglàtjàk Zorobàbel kezáben az ãn kävet. Hát van
ilyen, az Çrnak szemei ezek”. Az teljesen nyilvànvalã, hogy az
‘ezek’ szã emberekre utal. Ilyen mãdon mi làtjuk, hogy az
Çrnak szemei ebben az esetben emberek_termászetesen åk
felkent fárfiak, tele Szent Szellemmel, mert Istennek
szolgàlatai nem az ember erejáben hanem a Szent Szellemnek
erejáben vannak. Ha a mi Szentâràs szerinti felfedezáseinket
ässzetesszèk, akkor nyilvànvalã, hogy Istennek a hát Szelleme
ugyanannak a Szent Szellemnek a folyamatos szolgàlatàra
utal, amely hát ember áletáben volt jelen, akikkel Isten nagyon
szorosan azonosâtja Änmagàt. Åk az Å szemei, ás åk az Å
làmpàsai. Hogy ki ez a hát ember, azt kännyen meglàthatjuk,
mivel a kävetkezå kifejezás åket hát csillagnak nevezi, melyek
szàmunkra màr çgy ismerttek, mint a hát kor hát hârnäkei.
Hogy ez mennyire gyänyäræ. Tudjàtok, a csillagnak ájszaka
vilàgossàgot kell tèkräznie, mivel a nap eltænt. Ápp âgy a
hârnäk (aki egy csillagkánt van jelkápezve) valamennyi kor
szàmàra a Fiç vilàgossàgàt kellett hogy tèkräzze. Åk ezt
mindannyian a Szent Szellem àltal tetták.
Pàl volt az elså hârnäk ás å azt mondta a Galata 1:8-ban,
hogy ha bàrmely angyal, bàrmely hârnäk, bàrmely plábànos,
vagy mindegy hogy ki å_ha bàrmely màs evangáliumot
prádikàlt attãl mint amit Pàl prádikàlt, az legyen àtkozott. Pàl
tudta, hogy tàvozàsa utàn ragadozã farkasok fognak bejänni. Å
tudta, hogy maga Sàtàn is meg tud jelenni çgy, mint a

vilàgossàg angyala, ás âgy mennyivel inkàbb az å szolgàlãi.
Ezárt å figyelmeztet arra, hogy ez az Evangálium mindig
ugyanaz lesz. Nos, Pàl a Jázus Neváben keresztelt, ás çjra
keresztelt ott, ahol az emberek nem ilyen mãdon lettek
alàmerâtve. Å helyre àllâtotta a gyèlekezetet, tanâtotta a
Szellem ajàndákainak helyes hasznàlatàt ás megeråsâtette azt,
hogy azoknak a gyèlekezetben kell maradniuk, amâg Jázus el
nem jän. Âgy a kävetkezå hârnäkäk, az ässzes tovàbbi hat
hârnäkäk ugyanazon Szent Szellem àltal, ugyanattãl a tæztål
ágve Jázus Krisztus Evangáliumànak ugyanazt a fányát fogjàk
adni, ás a jelek fogjàk kävetni åket. Megfelelt ezeknek
Irenaeus? Igen. Ás Màrtin? Igen. Ás Columba? Igen. Ás Luther
Màrton? Bizonyosan. Ás Wesley? Bizony hogy igen, neki egy
nagy szolgàlata volt, ás mág az å lovàárt is imàdkozott, hogy az
meggyãgyuljon, ás meg is gyãgyult. Âme itt van. Hát gyèlekezeti
kor ás hát hârnäk, akik hasonlãak voltak, Pàl pedig àtkot
jelentett ki mindenkire, aki azt mondta hogy å egy hârnäk, de
akinek egy màsfále evangáliuma volt, ás egy màsfále
vilàgossàgban ált.
Nos, az án utolsã kijelentásem bizonysàgot tesz az Ige täbbi
rászável? Igen. Az Igáben azt mondja, hogy ha bàrki ember
hozzàtesz ehhez a känyvhäz, vagy elvesz belåle, å csapàsokat
kap ás meg lesz âtálve az Isten âtálete àltal. Isten ezt mondta,
“Ebben a känyvben megârt csapàsokat fogom hozzàadni, vagy
elveszem az å rászát az Áletnek Känyvábål.” Jelenásek 22:18.
Âgy mi làtjuk, hogy a Hát Szellem valãjàban Istennek Egy
Szellemáre utal, amely kimunkàlja az Isten Igájánek akaratàt
a kèlänbäzå nemzedákekben. Án szeretnám ezt az Igábål
àbràzolni. Istennek a Szelleme hatalmasan rajta volt Illásen.
Azutàn ugyanaz a Szellem ràszàllt Elizeusra kátszeres
hatákonysàggal. Azutàn ávszàzadokkal kásåbb ugyanaz a
Szellem, Amelyet mi Illás Szellemánek nevezènk, azárt, hogy
àbràzolja Annak szolgàlatàt, visszajätt Keresztelå Jànosra.
Egy napon ugyanaz a Szellem ugyanazon fajta szolgàlat àltal
azonosâtva rà fog szàllni egy emberre a Pogàny gyèlekezeti
kor váge szàmàra. Çjra: a Szentâràs azt mondja, hogy Isten
felkente a nàzàreti Jázust Szent Szellemmel ás hatalommal, ás
Å szertejàrt jãkat cselekedván, meggyãgyâtva mindenkit, akik
az ärdäg elnyomàsa alatt voltak. Amikor Jázus elment, akkor
Å azt mondta a tanâtvànyoknak, hogy maradjanak ott
Pènkäsdig, amikor ugyanaz a Szellem, amely Årajta volt,
vissza fog jänni ás ràjuk szàll ás betälti åket. Azutàn a
‘kihâvott’ test (a gyèlekezet) az Çr helyett lesz a fäldän,
àtváve az Å helyát. Ás mivel ugyanaz a Szellem, Amely
Åbenne volt bennèk is lesz, âgy åk ugyanazokat a
cselekedeteket meg fogjàk tenni. Ás minden ember, aki igazàn
Jázus Krisztusnak a Teste (az igazi gyèlekezet) ki fogja
nyilvànâtani ugyanazokat a cselekedeteket, melyeket Jázus ás

a pènkäsdi gyèlekezet is tett, mivel ugyanaz a Szellem lesz
bennèk. Bàrmely màs gyèlekezet, melynek nincs meg a
Szellem, ás annak kinyilvànâtàsai, annak Isten elått kell
szàmot adnia.
Azt is mondja itt, hogy ez a hát csillag, illetve a hát kor hát
hârnäke az Çr kezáben vannak. Å tartja åket. Ti azonnal
tudjàtok, hogy ha åk az Çr kezáben vannak tartva, akkor åk
kapcsolatban àllnak az Å erejável. Ez az, amit a káz jelez. Ez
Istennek az ereját jelzi! Ás Istennek a hatalmàt. Käzèlèk egy
sem az å sajàt erejáben ás felhatalmazàsàban jätt. Ez az, amit
Pàl mondott. Senki ne merászelje. Isten felhatalmazàsàra ás a
Szent Szellem erejáre van szèkság. Az Evangálium Istennek a
felhatalmazàsa àltal ás a Szellem erejáben van prádikàlva.
Ezek az emberek mind a Szent Szellem àltal voltak
felhatalmazva. Åk mind bàtran szembeszàlltak a vilàggal. Åk
ezt megtehetták. Åk telve voltak Istennel. Åk Isten àltal voltak
KÈLDVE, illetve felhatalmazva, ás NEM sajàt maguk, vagy
màs emberek àltal.
Most neki az volt meg, ami a vilàgnak nem lehetett meg.
Jázus azt mondta, hogy amikor Å elmegy, akkor elkèldi az Å
Szellemát, Melyet a vilàg nem fogadhat be. Ez âgy van. A vilàg,
illetve a vilàgrendszerek nem fogadhattàk Åt be. Ez az, ami a
szervezådás_az vilàgrendszer. Mutassatok nekem egy olyan
vilàgrendszer gyèlekezetet, amely telve van a Szent
Szellemmel. Án azt làtni akarom. Ha tudtok nekem mutatni
egy olyan gyèlekezetet, akkor ti az Igáben távedást talàltok.
Nem uram. Ezek käzèl a hârnäkäk käzèl egyetlen egy sem
szervezet. Vagy ki lettek táve, vagy pedig kimentek, mert
elâtálte åket a szervezådás bæne. Hogyan lenne lehetságes az,
hogy a Szent Szellem egy szervezådásben van, amikor a
szervezådás az, amely elfoglalja a Szellem helyát, a felekezetek
pedig elfoglaljàk az Igánek helyát? Emlákezzetek arra, hogy “a
szervezådás” az “HALÀL”. Ez egyszeræen nem lehet màs
mãdon. Ha a vilàg àtveszi a hatalmat, akkor a Szellem
eltàvozik.
Igen, a Szellem az nem hát Szellem, hanem EGY. Å mindig
ugyanaz lesz ás ugyançgy fog cselekedni. A hát hârnäknál pedig
ugyanaz a Szellem lesz ás ugyanazt az Igát fogjàk tanâtani, ás
ugyanaz a hatalmuk lesz. Ha pedig a gyèlekezet az igaz
gyèlekezet, akkor annak meglesz ugyanaz a Szellem ás az Ige,
ás az erånek azok a cselekedetei, melyek nekik Pènkäsdkor
voltak. A megtapasztalàsok szempontjàbãl az egy pènkäsdi
gyèlekezet lesz; ás lesznek ott nyelveken szãlàsok, a nyelveken
szãlàsok magyaràzatai, prãfáciàk ás gyãgyulàsok. Isten
käzättèk lesz ás Isten ki fogja jelenteni Änmagàt käzättèk,
ahogy azt mindig is tette. Hallelujah! Ás å szervezás NÁLKÈLI
lesz. Ezt ne felejtsátek el.
Most làthatjuk azt, hogy Jázus Krisztus kinyilatkoztatja

Änmagàt a korokon àt az Å Szelleme àltal a hârnäkäkben. A
hârnäkäk olyanok, mint amilyen Mãzes volt Izràel gyermekei
felá. Amikáppen neki megvolt a kinyilatkoztatàs az å napjai
szàmàra, çgy valamennyi hârnäknek megvolt Istentål, az å
napjai szàmàra a kinyilatkoztatàsa ás szolgàlata. Âgy amikor
làtjuk, hogy a hârnäkäk az Å kezáben vannak, akkor làtjuk,
hogy az Çr azonosâtja Änmagàt ezekkel az emberekkel ás
megadja nekik az Å ereját. Az nem elág, hogy az Çr tàrsâtotta
Änmagàt az egász gyèlekezettel, melyet akkor làttunk, amikor
Å a hát arany làmpatartã käzätt àllt. Mág az sem elág, hogy
làtjuk az efázusiakhoz ârt levál negyedik rászáben leârt ätfále
szolgàlatot (apostolokat, prãfátàkat, tanâtãkat, evangálistàkat,
pàsztorokat). Hiszen minden korban a gyèlekezet eltávelyedik,
ás ez nem csupàn a laikusokra vonatkozik, hanem a papi
csoportra is_a pàsztorok ápp çgy helytelenek, mint a juhok.
Ekkor Isten Ämagàt jelenti meg a szântáren, mint a Fåpàsztor
ennek a hát embernek a szolgàlatàban azárt, hogy
visszavezesse az Å nápát az igazsàghoz ás az igazsàg tçlàradã
erejáhez. Isten az Å nápáben van_az Å ässzes nápáben, hiszen
ha valakiben nincs meg Krisztusnak a Szelleme, akkor az nem
az Ävá. Å pedig az Ige. Ez az Ige lesz az embereken felismerve.
Az Çr azonban egy kèlänleges irànyâtàst helyezett bele ezekbe
az Å sajàt kivàlasztàsa szerint lávå emberekbe ás az Å sajàt
akaratànak elhatàrozott tanàcsa àltal. Åk megjelennek egyszer
minden egyes korban. Ugyanaz a Szellem van bennèk. Micsoda
egy tàvoli kiàltàs ez Rãmànak az eretnekságátål. Nekik van egy
sajàt kivàlasztàsuk szerinti emberèk_egyik a màsik
utàn_egyik sem produkàlja Istennek az ereját_egyik sem
marad meg Istennek az Igájáben_mindegyik kèlänbäzik attãl,
amelyik elåtte volt ás azt tesz hozzà, amit csak kâvàn, mintha å
lenne az Isten. Isten abban nincs benne. Å azonban benne van
az Å hârnäkáben, ás az akiben benne van Istennek a teljesságe,
az kävetni fogja a hârnäkät çgy, ahogy a hârnäk az Çrnak
kävetåje az Å Igáje àltal.
“Akinál ott van Istennek a hát Szelleme ás a hát csillag.”
Jelenásek 3:1. Amikáppen az Çr azonosâtotta Änmagàt az
emberrel a megtestesèlásben, çgy Å çjra azonosâtja Änmagàt
az emberrel az Å Szelleme àltal, amely az emberben van. “Ezek
az Enyámek,” mondja az Çr. A hát Szellemmel betältätt hârnäk
az Çrá. Åk el lehetnek utasâtva. Åk kátságbe lehetnek vonva.
Valã igaz, hogy az emberi ártelem szàmàra åk esetleg mág csak
nem is náznek ki alkalmasnak_ennek ellenáre åk az å koruk
hârnäkei. Isten felhasznàlt egy Àbrahàmot (å hazudott), Å
felhasznàlt egy Mãzest (å làzadt), egy Jãnàst (å
engedetlenkedett), egy Sàmsont (å vátkezett), egy Dàvidot (å
gyilkolt). Å felhasznàlt egy Jãzsuát is, ás egy Jãzsefet is. Azok
pedig, akiknek komoly hiànyossàgai voltak, szàmbelileg
messze felèlmçljàk azokat, akiknek tärtánetei täkáletesnek
náznek ki. ÅK MIND AZ ÇRÁ VOLTAK ÁS MA IS AZOK. Ezt

senki nem merászeli tagadni. Å a Szent Szellem àltal, ás azon
keresztèl hasznàlta fel åket, melyet belájèk helyezett. Az å
Mesterèknek àlltak, vagy estek. Ás bennèk lett vágrehajtva
Istennek a szuverán akarata. Csak hadd prãbàlja meg ezt
càfolni a kèlså tärtánelem, de ez akkor is megàll. Az
Äräkkávalã Isten mág mindig az arany làmpatartã käzätt jàr ás
elkèldi az Å hârnäkeit az Å Szelleme àltal ás az Igável minden
kor nápe szàmàra.
AZ ELÂTÁLÁS
Jelenásek 3:1b, “Tudom a te cselekedeteidet, hogy az a te
neved hogy álsz ás halott vagy.” Jelenásek 3:2b, “Mert nem
talàltam täkáleteseknek a te cselekedeteidet Isten elått.” Most
itt valãban van egy nagyon furcsa dolog. Minden korban a
szellem eddig a pontig elåszär dicsárte az ässzes igaz hâvåt,
azutàn pedig elâtálte a hamis szålåtåt. Ebben az idåszakban
azonban nyilvànvalã, hogy annyira semmibe vetták az Urat ás
az Å Igáját, hogy az egász èzenet az ätädik kor szàmàra
kàrhoztatàstãl cseng.
“Ismerem a te cselekedeteidet.” Mik voltak ezek a
cselekedetek, melyek felszàlltak az Çr elá ás az Å nemtetszását
okoztàk? Nos, ti tudjàtok azt, hogy minden kor àtfedássel volt
a kävetkezå korra, ás âgy nekènk megvan a folyamatossàga a
negyedik kor cselekedeteinek àt az ätädik korba. Amint ti jãl
tudjàtok, ezek a cselekedetek a kävetkezåek voltak:
1. A Szent Szellem irànyâtàsa emberi hierarchiàval lett
helyettesâtve.
2. Istennek tiszta Igáját ás annak minden ember szàmàra
ingyen valã hasznàt eltàvolâtottàk, ás azokat tantátelekkel,
dogmàkkal, gyèlekezeti rendelkezásekkel, stb. helyettesâtetták.
3. A Szellemben ás a Szellem Ajàndákaiban valã imàdatot,
ás mindazt, ami a szentek igazi käzässágáhez tartozik,
fálredobtàk liturgiàkárt ás szã szerinti bàlvànyimàdàsárt,
pogàny ènnepekárt, stb.
4. A Mària-imàdatnak nagyobb helyet tulajdonâtottak a
Keresztány imàdatban mindaddig, mâg vágèl tánylegesen
magànak kävetelte az Istenságnek helyát, a Fiç pedig el lett
tàvolâtva az å mindenek felett valã magasztos helyárål azárt,
hogy tàmogasson egy pàpànak nevezett embert, aki änmagàt
Krisztus helytartãjànak nevezte.
Akik harcoltak ez ellen a borzalmas antikrisztusi
gyèlekezet ellen, åk el lettek pusztâtva. Azok pedig, akik
megmaradtak nàla, åk a gyèlekezet szàmàra elzàlogosâtva
talàltàk magukat akàr parasztok, akàr kiràlyok voltak. Áletèk
nem a sajàtjuk volt, de Krisztusá sem volt, hanem åk testèkkel,
lelkèkkel ás szellemèkkel Rãma Egyhàzàhoz tartoztak. Åk

beszáltek Krisztusnak a várárål, de åk èdvässágèket pánzzel
vàsàroltàk meg, ás a bænäknek bocsànatàt vagy arannyal, vagy
pedig vezeklássel vettek meg. Käzèlèk a gazdagabbak egy
boldog helyzetbe kerèltek akkor, amikor X. Leo Pàpa
megengedte nekik azt, hogy megvàsàroljàk a mág el sem
kävetett bæneik bænbocsànatàt, hogy âgy åk kännyæ
lelkiismerettel megtervezhessák az å borzalmas
bæncselekmányeiket, azutàn pedig tovàbb folytassàk annak
vágrehajtàsàban tudva azt, hogy a pàpa màr elengedte az å
bæneiket. Istennek az Igáje vissza lett tartva tålèk, âgy ki
tudhatta az igazsàgot! Mivelhogy az igazsàg csak az Igábål jän,
âgy az emberek be lettek zàrva a Rãmai Egyhàz tämläcábe,
vàrva a halàlt, a halàl utàn pedig az âtáletet. De a nagy szajha,
aki rászeg volt a màrtârok várátål, az âtáletre pedig egyàltalàn
nem gondolt, vadul tovàbb tàmolygott, hogy megälje az
embereket mind szellemi, mind pedig fizikai halàllal.
Most a negyedik kor váge felá, amely ugyanakkor az ätädik
kornak a kezdete is volt, Konstantinàpolynak a täräkäk àltal
valã lerohanàsa, Keletrål a tanult tudãsokat Nyugatra
kásztette az å gäräg kázirataikkal. Az Igánek a tisztasàga ás az
igaz hâvåknek a tanâtàsai ilyen mãdon el lettek terjesztve. Ás
nemcsak ezek a ragyogã tanâtãk voltak nagyon fontosak,
hanem azok a talàlmànyok is fel lettek fedezve, melyek a mi
modern nyomtatãinknak alapjaivà lettek, ás amelyek lehetåvá
tetták a känyvek elåàllâtàsàt. Âgy mi azt talàljuk, hogy a Biblia
utàni nagy áhságet ás vàgyat ki lehetett elágâteni. Isten
tàmasztott sok hatalmas embert, akik käzèl Luther csak az
egyik volt. Kàlvin ás Zwingli kát tovàbbi vilàgâtã test volt, ás
rajtuk kâvèl mág sokkal, sokkal täbben is voltak, akik nem
olyan ismerttek. Noha azonban mindez nem volt hiàbavalã,
Istennek a hatalmas munkàja valãjàban mágis áppen ezek àltal
az emberek àltal lett akadàlyozva. Egyik oldalrãl páldàul åk
NEM ellenezták a Nicánei Tanàcsnak Egyhàz-Àllam
hàzassàgàt, hanem valãjàban tàmogattàk az egyesèlást. Az
Evangálium àllami vádelmát èdväzälták, noha arra nem volt
Ige. Ás noha làthatjuk azt, hogy “az ember haragja dicsári
Istent” olyan esetekben, mint amikor Nyolcadik Henrik
elfogadta a reformàciãt, ás visszautasâtotta a pàpai hatalmat,
mágis egy tàvoli kiàltàs volt mindez Pènkäsdnek igazsàgàtãl ás
egy mindenhatã Isten vádelmátål.
Annak ellenáre, hogy Luther àllandãan tanâtott a helyi
gyèlekezetek dolgaiba valã kèlså beavatkozàs ellen, å mágsem
volt kápes megtisztâtani az emberek elmáját a gyèlekezeti
kormànyzàsnak “pèspäki, árseki” felfogàsàtãl. Ilyen mãdon,
noha a gyèlekezet tett egy lápást a megfelelå irànyba, de mágis
báklyãban maradt, ás âgy rävid idå alatt çjra bärtänbe lett
zàrva ugyanabban a tämläcben, melybål megprãbàlt kiszäkni.
Az çtàlatos cselekedeteknek a pohara mág nem volt

egászen tele. Luther az å helytelen megâtálásán àt nem csupàn
csatàra ingerelte az embereket, azàltal pedig egy nagy sokasàg
halàlàt is okozta; hanem Zwingli kävetåi bärtänbe èldäzták a
kegyes Hubmeyer doktort, ás bàr a bärtän nem âtálte åt
màglyàra, de az èldäzás valãjàban nagy mártákben felelås volt
az å tæz àltal valã halàllàárt. Kàlvin pedig nem kevesebbet tett,
mivel kävetelte Servetus bezàràsàt, aki az Istenságnek egyságát
felfogta ás tanâtotta. Az Àllam azutàn bârãsàg elá àllâtotta ezt a
testvárt, ás Kàlvin däbbenetáre màglyàn elágetták.
Ha volt valaha is a felekezeti buzgãsàgnak egy korszaka,
akkor az ebben a tragikus idåben volt. Comenius szavai
sokmindent leârnak errål a korszakrãl. Comanius ârta az “EGY
DOLOG SZÈKSÁGES” câmæ mævet. Å a vilàgot egy
labirintushoz hasonlâtja ás megmutatja azt, hogy a kiçt az, ha
elhagyjuk a szèkságtelen dolgokat ás az egyetlen szèkságes
dolgot vàlasztjuk_Krisztust. A tanâtãk nagy szàma, mondja å,
okozza a szektàk nagy sokasàgàt, melyek szàmàra màr
hamarosan nem lesz täbb nevèk. Minden gyèlekezet änmagàt
tartja az igazinak, vagy legalàbbis annak a legtisztàbb,
legigazibb rászánek, mialatt a legkeseræbb gyælälettel èldäzik
egymàst. Megbákálásre käzättèk nincs remány; az
ellenságeskedásre kibákâthetetlen ellenságeskedássel
vàlaszolnak. A Bibliàbãl kovàcsoljàk az å eltárå tantáteleiket;
ezek az å erådâtmányeik ás vádåbàstyàik, melyek mägá
elsàncoljàk magukat, ás minden tàmadàsnak ellene àllnak. Án
nem akarom azt mondani, hogy a hitnek ezek a
megvallàsai_hiszen elismerhetjèk, hogy a legtäbb esetben ezek
azok_änmagukban rosszak lennánek. Azzà vàltak azonban,
mivel ezek az ellenságeskedás tèzát tàplàljàk; csak ha egászen
fálretennánk ezeket, akkor lenne lehetságes munkàhoz làtni,
hogy begyãgyâthassuk a Gyèlekezet sebeit. “A szektàknak
ehhez a labirintusàhoz ás a kèlänbäzå megvallàsokhoz egy
màsik tartozik; a vitatkozàs szeretete^Mit nyernek àltala?
Àltala el lett màr intázve egyetlen viszàly is? Soha. Azok szàma
csak nävekedett. Sàtàn a legnagyobb àlokoskodã; å mág soha
egyetlen szãharcban sem lett legyåzveÎsteni szolgàlatokban
àltalàban az emberek szavait jobban lehet hallani, mint
Istennek az Igáját. Mindenki çgy cseveg, ahogy neki tetszik,
vagy tanult ártekezásekkel ás màsok válemányánek a
càfolatàval èti agyon az idåt. Az çjjàszèletásrål, ás arrãl, hogy
mikánt kell egy embernek Krisztusnak hasonlatossàgàra
àtvàltoznia annak árdekáben, hogy az Isteni Termászet
rászesává legyen (2. Páter 1:4), ezekrål alig esik szã. A kulcsok
hatalmàbãl a Gyèlekezet màr majdnem elveszâtette a megkätå
ereját, ás màr csak a feloldozàs ereje maradÂ
szakramentum, ami az egyság, szeretet ás a Krisztusban valã
áletènk szimbãlumárt lett adva, a legkeseræbb konfliktusok, a
kälcsänäs gyælälkädásek, ás a szektàzàs käzpontjainak okàvà
lett táve^Räviden szãlva tehàt a keresztányság egy

labirintussà lett. A hit fel lett szabdalva ezer kis rászre, táged
pedig eretnekká tesznek, ha azok käzèl nem fogadsz el
egyet^Mi segâthet? Csak egyetlen egy dolog szèkságes,
visszatárni Krisztushoz, Krisztusra tekinteni, mint az egyedèli
Vezetåre, ás az Å nyomdokaiban jàrni, fálretáve minden màs
utat mindaddig, amâg mindnyàjan el nem árjèk a cált, ás a
hitnek egyságáre nem jutunk (Efázus 4:13). Amikáppen a
mennyei Mester mindent a Szentâràs alapjàra ápâtett, çgy
nekènk is el kellene hagynunk a mi kèlänleges
megvallàsainknak minden sajàtossàgait ás meg kellene
elágednènk Istennek kinyilatkoztatott Igájável amely
mindannyiunkhoz tartozik. A Bibliàval a kezènkben âgy
kellene hogy felkiàltsunk: Án hiszem azt, amit Isten
kinyilatkoztatott ebben a Känyvben; engedelmesen meg fogom
tartani az Çr parancsolatait; azt remálem, amit Å megâgárt.
Keresztányek, hajtsàtok ide a fèleteket! Csak egy álet van, a
Halàl azonban ezernyi formàban jän felánk. Csak egy Krisztus
van, de ezernyi Antikrisztus^Âgy te tudod, Ã Keresztányság,
hogy mi az egyetlen szèkságes dolog. Vagy visszatársz
Krisztushoz, vagy a pusztulàsra mász mint az Antikrisztus. Ha
bälcs vagy ás álni akarsz, akkor kävesd az Álet Vezetåját.
De ti Keresztányek ärvendezzetek abban, hogy
elragadtattok^, halljàtok meg a ti Mennyei Vezetåtäknek
szavait, ‘Jäjjetek Ánhozzàm.’Êgy hanggal vàlaszoljatok,
‘Çgy legyen, jävènk.’”
Most án ápp az imánt azt mondtam, hogy ez az idåszak
hatalmas nävekedást adott a felekezeti szellemnek. Ha valaha
is fel lett mutatva az a Korinthusi hozzààllàs, hogy “Án Pàlá
vagyok, án Káfàsá,” akkor az most volt. Itt voltak
Lutherànusok, Huszitàk, Zwingli csoportja, stb. A Testnek
ilyen szátforgàcsoltsàga szànalmas volt. Åk egy nevet áltek, de
halottak voltak. Az biztos, hogy halottak voltak. Abban a
percben meghaltak, amikor szerveztek. A nagy csoportok
szerveztek, ás ässzekätätták magukat hàzassàgban az
àllammal. Ez megtette. Nekik vágèk volt. Itt voltak azok a
Lutherànusok, akik kritizàltàk a Rãmai Egyhàzat. Åk ismerták
a politikai ás szellemi egyesèlásnek igazsàgtalansàgàt_ennek
ellenáre Luther (mint amikor Pátert kibillentetták a zsidãsâtãk)
egyenesen tovàbbment, ás Isten helyett az àllamot tette a hit
vádelmezåjává. Ez az elså olyan hâres felekezet, mely a
szajhàbãl jätt ki, mikor azonban Luther meghalt, màr nem
sokàig tartott az, hogy olyan hierarchiàja legyen, mint annak,
aki ellen harcolt. Mikor a màsodik nemzedák szânre lápett,
Istennek ez a mozgàsa egyenesen visszatárt az å anyja szàrnyai
alà. Visszament ás mág csak nem is tudta azt. Åk sajàt nevèket
vetták fel az Çr Neve fälá. Az å sajàt nevèket is álták. Ás ma az
ässzes felekezet ugyanazt a dolgot teszi. Åk a sajàt nevèket
álik, nem pedig az Çr Jázus Krisztus Nevát. Ez kännyen

làthatã, mivel minden gyèlekezetet az å imàdatànak mãdja
alapjàn ismerènk, de ezek käzèl egyet sem Istennek az ereje
àltal. Âme itt van a ti prãbàtok. Szeretnám, ha most itt
felismernátek azt, hogy ebben az idåszakban nem voltak meg a
jelek ás csodàk käzättèk. Åk feladtàk Istennek a hatalmàt az
àllam hatalmàárt. Ragaszkodtak az å sajàt nevèkhäz; nevèket
naggyà tetták. Ez volt az a rági szellem, amely mindenkit az å
nyàjàba akart bejuttatni. Ma a Baptistàk azt akarjàk, hogy a
Metodistàk jäjjenek àt a Baptistàkhoz. A Metodistàk meg
akarjàk tárâteni a Presbiteriànusokat. A Pènkäsdiek pedig
mindegyiket akarjàk. Mindegyik azt àllâtja, hogy å nyçjtja a
legtäbbet, ás a legnagyobb remányságet kânàlja_valamifále
ajtãt a mennybe, vagy legalàbbis egy utat a mág båvälkädåbb
belápásre. Hogy mindez mennyire tragikus.
Ez a felekezeti szellem minden felekezettel megârattatja
azok kázikänyveit, tantáteleik tanâtàsàt, felàllâtotta
tisztságeiket, ás gyèlekezeti kormànyzataikat, azutàn pedig
mindegyik az àllâtja, hogy å ás egyedèl å szãl igazàn Istenárt,
mivel å van erre a leginkàbb minåsâtve. Nos, hàt ha ez nem
pontosan az, amit a pàpa ás a Rãmai Egyhàz csinàl! Egyenesen
ott vannak çjra az å anyjukkal, a szajhàval, ás nem tudjàk.
Mikäzben lezàrjuk ászreváteleinket ezzel a verssel
kapcsolatban, hogy “az a neved hogy álsz ás halott vagy,” nem
tudom elág nyomatákosan hangsçlyozni azt szàmotokra, hogy
ezt a kort, noha ez hozta el a reformàciãt, Isten mágis a
legszigorçbban megdorgàlta ahelyett, hogy dicsárte volna,
mivel ez a kor VETETTE EL A FELEKEZETEK MAGJÀT,
AMELY EGYENESEN VISSZASZERVEZÅDÄTT A
SZAJHÀBA, miutàn Isten megnyitotta a menekèlás ajtajàt.
Amikor a Katolikus Egyhàztãl valã eltàvolodàs megtärtánt,
akkor az nem volt egászáben igazàn Szellemi, hanem inkàbb
politikai. A legtäbb ember azárt vette fel a Protestantizmust,
mivel ahogy án àllâtottam, åk gyælälták a Rãmai rendszer
politikai ás anyagi kätelákát. Âgy ahelyett, hogy ez egy nagy
Szellemi mozgalom lett volna a Szent Szellem befolyàsànak
valamennyi ismertetåjelável, mint amikor Isten tisztàn
Szellemi eszkäzäket hasznàlt arra, hogy vágrehajtsa az Å
tervát Pènkäsdkor, ez inkàbb valãban egy olyan MUNKA
VOLT, AMELYBEN AZ EMBER HARAGJA DICSÁRTE
ISTENT, az eredmányek pedig pàrhuzamosak voltak Izràel
tärtánetável, amikor å elhagyta Egyiptomot ás a pusztàban
vàndorolt, de mágsem ment be a Kànaàn Fäldjáre. Sok minden
el lett árve azonban, mivel Rãma igàja rászben megtärt ás az
emberek most vehetták Istennek az Igáját ás engedhettek a
Szellem befolyàsànak análkèl, hogy olyan nagy fálelemben
kellett volna lennièk, mint koràbban. Ez megnyitotta az ajtãt
az ezutàn kävetkezå nagy misszionàrius kor szàmàra.
Thiatira Jázabelánek azonban nem volt kedve feladni az

embereken valã befolyàsàt, ás âgy làtjuk, amint az å Atàlia
leànya felemeli feját a Sàrdisi Korban azzal a remánnyel, hogy
kápes lesz elfojtani az igaz magot az å szervezási terveivel.
A FIGYELMEZTETÁS
Jelenásek 3:2, “Vigyàzz ás eråsâtsd meg a täbbieket, akik

halãfálben vannak; mert nem talàltam a te cselekedeteidet
Isten elått teljeseknek.”
Bàrcsak azt lehetne mondani, hogy a Sàrdisi Kor egy
helyreàllâtàs volt a reformàciã helyett. Án ezt nem mondhatom.
Az Ige nem nevezi ezt helyreàllâtàsnak, de az bizonyos, hogy
reformàciãnak nevezi. Ha helyreàllâtàs lett volna, akkor ez a kor
egy màsik Pènkäsdi kor lett volna. De nem az volt. A legtäbb
amit el lehetne mondani, hogy “Eråsâtsd meg azt, ami
megmaradt, ami halãfálben van.” Itt valami hiànyzott. Ã, igen,
biztos hogy hiànyzott. Ennek a kornak megvolt a megigazulàs,
de hiànyzott a megszentelådás ás a Szent Szellemmel valã
Keresztság. Ez az, ami Isten eredeti terve volt. Ez az, ami nekik
Pènkäsdkor megvolt. Åk meg voltak igazulva, meg voltak
szentelådve ás be voltak tältve a Szent Szellemmel. Nos, most
figyeljetek ràm, a megigazulàs ás megszentelådás abbãl a cálbãl
van, hogy megkeresztelkedhessetek a Szent Szellemmel. Ez az
oka annak, hogy van egy gyèlekezet. Ez Istennek a temploma
betältve Istennel, mágpedig a Szent Szellemmel. Ugyanaz a
Szellem, amely Jázusban volt mialatt Å itt volt a fäldän ás Amely
àltal Å azokat a hatalmas cselekedeteket tette, melyeket tett,
visszajätt Pènkäsdkor a gyèlekezetre azárt, hogy åk is
ugyanazokat a cselekedeteket tegyák, amelyeket Å is tett. Ennek
a kornak nem voltak meg azok a cselekedetek. Ã, nekik megvolt
az ârott Ige, (de nem a kinyilatkoztatott Ige). Ez volt a reformàciã
idåszaka. De ne fálj te kicsiny nyàj, mondta Isten, “Án helyre
fogom àllâtani,” ez a reform pedig annak a kezdete lesz. Az Çr
(az Å âgáretánek megfelelåen) vissza fogja hozni a gyèlekezetet
Sàtànnak abbãl a mályságábål amely a Sätát Korokban volt,
Istennek a Mályságáhez, amely nekik Pènkäsdkor ás a
gyèlekezet látezásánek elså náhàny áveiben megvolt.
Most legyetek figyelmesek, ás ártsátek meg ezt. Azt mondja
ebben a màsodik versben, melyet olvastam, “Mert nem
talàltam a te cselekedeteidet täkáletesnek Isten elått.”
Tudjàtok azt, hogy valãjàban mi a jelentáse annak, hogy ‘nem
täkáletes’? Ez az, hogy ‘betältetlen’. Ez a kor egy betältetlen
kor volt. Ez a visszatárásnek csupàn a kezdete volt. Ez az,
amiárt án azt mondtam, hogy a Biblia ezt Reformàciãnak
nevezte_nem pedig helyreàllâtàsnak. A megigazulàs
tanâtàsàval kezdådätt, ami azt jelentette, hogy az èdvässág
egászáben Istentål van. Ã, hogy Luther mikánt prádikàlta
Istennek szuverenitàsàt ás a kivàlasztàst. Å tudta, hogy mindez

kegyelembål van. Å elvàlasztotta a gyèlekezetet a papi
hierarchia uralmàtãl. Lerombolta a bàlvànyokat. Kidobta a
papoknak valã gyãnàsokat. Elâtálte ás árványtelennek
nyilvànâtotta a pàpàt. Az csodàlatosan jã volt, ahogy å
elkezdte, Isten azonban azt mondta 1500 ávvel azelått, hogy
“Luther, te el fogsz dolgokat kezdeni, de a te korod mindazt
betältetlennek fogja làtni, mert Án ezt kásåbbre hagyom.”
Hallelujah, a mi Istenènk uralkodik! Å a kezdettål ismeri a
váget. Igen, Luther az Å hârnäke volt. Ha a hibàkat vizsgàljuk,
akkor ez nem çgy názett ki. Volt azonban egy Jãnàsnak
nevezett ember, ás neki is voltak hibài az áletben. Å egy
prãfáta volt, noha te ás án talàn nem akarnànk ezt mondani
annak alapjàn, ahogy å cselekedett. Isten azonban ismeri az
Äváit, ás Neki megvan az Å çtja ápp çgy, ahogy Jãnàssal is
megvolt. Az Çrnak megvolt az Å çtja Lutherrel ebben a
korban, ás meg is lesz Neki az Å çjta egászen a beteljesèlásig.
Nos, ez egy betältetlen kor volt. Ez a reformàciãnak a kora
volt. Viszont ez az, ahogy ezt Isten akarta. Szeretnám ezt
àbràzolni nektek olyan mãdon, ahogy ezt án megtettem egy
csodàlatos Lutherànus testvárnek is, aki Nyugaton elnäke egy
nagyon ragyogã szeminàriumnak. Meghâvott engem magàhoz,
hogy egyètt ebádeljènk, ás hogy beszáljek neki a Szent
Szellemet illetåen. Sok dologgal kapcsolatban tanàcstalan volt
ás ezt mondta nekem, “Mi van nekènk Lutherànusoknak?”
Án ezt mondtam, “Nos, nektek megvan Krisztus.”
Å ezt mondta, “Mi akarjuk a Szent Szellemet. Gondolod,
hogy nekènk megvan Az?”
Án ezt mondtam, “Potenciàlisan, mivel ti hisztek Annak.”
Å ezt mondta, “Mit ártesz azalatt, hogy potenciàlisan? Mi
áhesek vagyunk Isten utàn. Mi olvastunk egy känyvet
Pènkäsdrål, ás a Szellem ajàndákairãl, âgy náhànyan käzèlènk
àtrepèltènk Kaliforniàba, hogy talàlkozzunk a szerzåvel.
Mikor odaárkeztènk, akkor å elmondta nekènk, hogy noha å
ârta a känyvet, de mág sincsenek meg neki az ajàndákok. Most
amikor làttuk az ajàndákok mækädását a te szolgàlatodban,
akkor beszálni akartunk veled, mert neked tudnod kell valamit
ezekrål.”
Nos, ennek a testvárnek a szeminàriuma kint van vidáken
ás azt a helyet sok hektàrnyi megmævelt fäld veszi kärèl,
amelyen a tanulãk dolgozhatnak, ás ezàltal fizetik az å
fåiskolai bárèket. Èzemei is vannak, melyek a farmmal
pàrhuzamosan mækädnek ás tovàbbi munkahelyeket
biztosâtanak. Âgy hàt annak árdekáben, hogy àbràzoljam az án
esetemet, felhasznàltam az å szàntãfäldjeit, ás ezt mondtam,
“Volt egy ember, aki elment az å sajàt fäldjáre, hogy bçzàt
èltessen. Kihçzta a fatärzseket, megtisztâtotta a kävektål,
felszàntotta ás elboronàlta, azutàn pedig elèltette az å bçzàjàt.

Minden reggel kinázett a szàntãfäldre; egy reggel azonban a
puszta fäld helyett szàmtalan kis szàlakat làtott, amint
megjelentek. Ezt mondta, “Dicsåság Istennek az án
bçzafäldemárt.” Azutàn án megkárdeztem åt, “Volt màr az
embernek bçzàja?”
Å ezt mondta, “Nos, egy mãdon igen.”
Án ezt mondtam, “Potenciàlisan, igen; ás ezek voltatok ti a
Lutherànusok a reformàciã ideján, kihajtottàtok a
gabonaszàrat, làtod? A bçza elkezdett nåni. (Miutàn elrothadt
a fäldben a Sätát Korok alatt.) Náhàny bètyäk utàn száp nagy
szàrak lettek, egy napon pedig megjelent egy selymes kalàsz.
Ez a selymes kalàsz letekintett a levelekre, ás ezt mondta,
“Nektek äreg formàlis Lutherànusoknak nincs semmitek.
Názzetek mirànk, mi vagyunk a tenyásztåk, a nagy
misszionàriusok. A mi napjaink a misszionàriusi korszak.” A
kalàsz kor volt a Wesley Kor. Åk voltak a legnagyobb
misszionàriusok, ás mág bennènket is tçlszàrnyaltak a mi
korunkban. Mit tett az a kor? Szátszãrãdtak, mint a viràgpor a
szellåben.
“Most mi a kävetkezå lápás? Logikailag mi çgy gondoljuk,
hogy ez a magnak a megformàlãdàsa ás az aratàs_egy
befejezett ciklus. De nem âgy van. Van mág egy màsik szakasz.
Ez a szakasz pedig az, amikor a burok, illetve a hèvely
formàlãdik azárt, hogy befedezze a magot. Ez pedig pontosan
az, ami ebben a Szellemi ciklusban tärtánt. A huszadik szàzad
fordulãjàn, a Laodiczeai Kor kezdetekor egy olyan szálesen
elterjedt hit volt, hogy a Szent Szellem pontosan ugyançgy
szàllt le, mint Pènkäsdkor. Az emberek nyelveken szãltak ás
azt àllâtottàk, hogy meg lettek keresztelve a Szent Szellemmel,
melynek bizonyâtáka a nyelvekenszãlàs. Án azonban sokszor
kisátàltam a bçzamezåkre, ás ott káså nyàron letáptem a
bçzànak fejeit, ás szátdärzsältem azokat a kezemben, hogy
náhàny maghoz jussak, amikor meglepetásemre NEM VOLT
OTT A BÇZÀNAK SEMMILYEN MAGJA A HÈVELYBEN,
NOHA AZ VALÃBAN BIZONYOSAN ÇGY NÁZETT KI,
MINTHA OTT LENNE A BÇZA. Ez egy täkáletes kápe az
çgynevezett pènkäsdi mozgalomnak. Ás hogy ez egy
bizonyâtott tány, az abban talàlhatã, hogy ezek az emberek
EGY TANITÀSON SZERVEZÅDTEK ás egyenesen
visszakätäzták magukat çgy, ahogy az elåttèk lávå szervezådás
is tette, âgy bebizonyâtva azt, hogy ahelyett hogy åk a valãdi
mag lennánek, åk a hèvely, illetve a vádåburkolat voltak a
bçzamag szàmàra, melynek mág el kellett jännie. Ez a hèvely
szakasz volt az a veszályidåszak, melyrål Jázus beszál a Màtá
24:24-ben, “hogy becsapjàk magukat a vàlasztottakat is, ha
lehetságes lenne.” Ãh, az emberek çgy árezták, hogy ez a
burok, az çgynevezett Pènkäsdi Kor volt az igazi mag. Ez
azonban csupàn a hordozãnak bizonyult, hogy àtvigye az áletet

abba a korba, amelyben az igazi helyreàllâtàs eljän, ás a
Bçzamenyasszony megnyilvànul abban az eråben, melyrål
Ezákiel beszált a 47:2-5-ben, ‘Ás kivitt engem az ászaki kapu
çtjàn, ás elhordoza engem a kâvèl valã çton a kèlså kapuhoz,
mely napkeletre náz, ás âmá, a vâz ott foly vala ki a jobb oldal
alãl. Mikor kimáne az a fárfiç napkelet felá, máråzsinãrral a
kezáben, máre ezer singet; ás àtvitt engem a vizen, a vâz bokàig
árt vala. Ás máre ismát ezret, ás àtvitt engem a vizen, a vâz
pedig tárdig ár vala. Ás máre ismát ezret, ás àtvitt engem, s a
vâz derákig ár vala. Ás máre mág ezret, s vala olyan folyã, hogy
àt nem meheták rajta, mert magas vala a vâz, megçszni valã
vâz, folyã, mely meg nem làbolhatã.’
“Ás az a mãd, ahogy ez el lett vágezve, ez Istennek täkáletes
akarata ás programozàsa volt. A Lutherànusoknak megvolt a
Szent Szellem potenciàlisan, a megigazulàs alatt; a
Metodistàknak is megvolt Az potenciàlisan a megszentelådás
alatt, ma pedig Az vissza lett hozva egy helyreàllâtàsban_a
Szent Szellem itt van.”
“Vigyàzz, ás eråsâtsd meg a täbbieket, akik halãfálben
vannak.” Most a “vigyàzz” ás “eråsâtsd meg” szavakban
kifejezett ártelem a kävetkezå. A vigyàzni szã nem csupàn az
ábrenlátet tartalmazza, hanem az áberságet is. Annàl aki
màskápp van, behatol a veszály ás a vesztesság. A megeråsâteni
szã täbbet jelent, mint csupàn eråt adni, ennek jelentáse
lerägzâteni ás megalapozni az àllandãsàg szàmàra. Ez a kát
parancsolat arra utal, ami megmaradt az IGAZSÀG-bãl, amely
maga “halãfálben” van. A Szellemnek ez a kifejezáse çgy jän
elám, mint egy àbràzolàs. Rabszolgàknak egy teljes fizikai ás
erkälcsi kätelákben lávå csoportja felkelt ás elmenekèlt az å
fogvatartãitãl (ás valãban ez az, amit a Sàrdis szã jelent: a
menekèltek). Åk èldäzve vannak ás az å nagy ás dicsåságes
elånyèk màr majdnem teljesen el van veszve. Nem lettek
visszahurcolva, de ässzesságáben majdnem csak annyit lehet
mondani, hogy åk elmenekèltek_nem tisztàn menekèltek, mint
azok a náhànyak, az Igánek megfelelåen. Szabadsàgukbãl
sokat elveszâtettek. Most az Çr azt mondja, “ti lehetságesen
màr visszatártetek a fogsàgba; figyeljetek oda arra, hogy ne
menjetek vissza. A visszamenetel elkerèláse árdekáben
legyetek áberek, ás mindig maradjatok elåvigyàzatosak a ti
fogsàgotok dolgait illetåen, màskápp mindent elveszâtetek.
Eråsâtsátek meg most magatokat abban, ami megmaradt
nektek egy olyan mãdon, hogy tartãsan alapozzàtok meg azt,
ami megvan nektek, ás âgy legyetek bebiztosâtva a jävåbeni
veszteságek ellen. Ez lesz a ti lehetåságetek arra, hogy
betältsátek azt, amit nem tältättetek be.” Ennek ellenáre
tovàbbmentek åk? Nem uram. Nem figyeltek oda a Szellem
hangjàra, ás âgy egy màsik kor is fogsàgba kerèlt, ás âgy Isten
màs olyan szemályeket tàmasztott, akik vágre fogjàk hajtani az

Å akaratàt. Isten elmellåzte a Lutherànus felekezetet çgy,
ahogy a täbbieket is, ás åk soha nem fognak visszajänni.
Istennek tovàbb kellett mennie ás egy çj korban tovàbbi
igazsàgokat ás mág egy kicsit täbb helyreàllâtàst kellett hoznia.
ITÁLET
Jelenásek 3:3, “Megemlákezzál azárt, hogyan vetted ás

hallottad; ás tartsd meg, ás tárj meg. Hogyha tehàt nem
vigyàzol, elmegyek hozzàd, mint a tolvaj, ás nem tudod, hogy
mely ãràban megyek hozzàd.”
Szeretnám felolvasni ennek a versnek egy màsik (Wuest)
fordâtàsàt, “Emlákezzál meg ennálfogva Arrãl, hogy milyen
mãdon vetted (az igazsàgot, mint àllandã letátet) ás amilyen
mãdon hallottad (azt,) vádelmezd (azt,) ás mindjàrt vàltozzon
meg az ártelmed.” Nagyon nyilvànvalã ebbål a versbål, hogy
Isten igazsàgot adott nekik, mint àllandã letátet. Az el lett
fogadva ás visszavonhatatlanul az ävák. Most majd meglàtjuk
hogy mit fognak azzal tenni, vajon figyelembeveszik-e vagy
sem. Ás ez az igazsàg. Nekik oda lett adva az egász
Evangálium alapigazsàga, “Az igaz ember hit àltal ál”, “Az
èdvässág az Çrtãl van.” Åk hallottàk a Biblia igazsàgàt,
amely lerombolta Rãmànak tanâtàsait, ás minden pàpai
hatalmat semmivá tett. Ismerták azt az igazsàgot, hogy a
gyèlekezet nem èdväzât. Ártetták az Çr vacsoràt.
Vilàgossàguk volt a vâzkeresztsággel kapcsolatban. Kidobtàk
a szobrokat. Igazsàg? Nos, nem volt kor, amelyben täbb
ember lett volna, hogy annyi vilàgossàgot szátszãrjon.
Elegendå vilàgossàguk volt ahhoz, hogy teljessággel
nagyjavâtàst vágezzenek a rági rendszeren, vagy hogy frissen
elkezdják, ás engedják, hogy Isten vezesse åket, vonalrãl
vonalra, ás szabàlyrãl szabàlyra. Åk elfogadtàk az igazsàgot.
Akartàk azt, ás meghallgattàk. A kárdás azonban az volt,
hogy mikánt hallgattàk azt? Azárt hallgattàk, hogy arra
ápâtsenek, vagy pedig ugyanazzal a hozzààllàssal hallgattàk,
mint a sok gäräg_azárt, hogy vitatkozzanak, ás elmáleteket
alkossanak rãla? Nyilvànvalã, hogy az igazsàg gazdag Igáját
egy tudomànyos mãdon hallgattàk inkàbb, mintsem
gyakorlati megnyilvànulàs árdekáben, hiszen Isten ezt illetåen
az elmánek egy megvàltozàsàt kävetelte. Ha ez Istennek az
Igáje, ami valãban az, akkor annak engedelmeskedni kell. Az
engedelmesság elmulasztàsa âtáletet fog hozni. Amikor a szent
templom årzåit aludva talàltàk, akkor megverták åket,
ruhàikat pedig elágetták. Mit fog tenni az Çr azokkal, akik
ellanyhultak az årkädásben?
“Çgy fogok jänni hozzàd, mint egy tolvaj.” Az åsi Sàrdist
àllandãan gyätärták a banditàk, akik a hegyekbål csaptak le,
ás kifosztottàk az embereket. Âgy aztàn åk nagyon jãl tudtàk,

hogy mit mondott a Szellem az Çrnak tolvajkánt valã
eljävetelárål. Egyedèl a virrasztàs ás a felkászèlás lesz
elegendå arra, hogy kászen legyènk az Å eljäveteláre. Most mi
tudjuk azt, hogy ez az èzenet a hamis szålåtå szàmàra van,
mivel az Çr eljävetele çgy lesz, mint Noá napjaiban volt. A
nyolc megmentett nagyon jãl tudatàban volt a kèszäbän àllã
vâzäzännek, ás ezárt felkászèltek ás megmenekèltek. Az
Istentelenek vilàga azonban el lett säpärve. Noha åk naponta
kapcsolatban voltak az igazzal, ás hallottàk az igazsàgot,
fálresäpärták mindaddig, amâg màr tçl káså volt. Abban az
åsrági idåszakban lávå teljessággel testi emberek jelkápezik a
mai návleges Keresztányeket, kiknek álete telve van fäldi
dolgokkal, ás olyan mártákæ ärämèket lelik azokban, hogy màr
nincs vàgyãdàsuk a Szellemi dolgok irànt, ás egyàltalàn
nincsenek tudatàban, sem felkászèlve az Çr megjelenásáre.
A DICSÁRÅ BESZÁD
Jelenásek 3:4, “De van Sàrdisban egy kevás neved, azoká,

akik nem fertåztetták meg a ruhàjukat: ás fehárben fognak
Velem jàrni; mert máltãk arra.”
Persze a ‘nevek’ jelentáse ‘emberek,’ amint azt az
Apostolok Cselekedetánek 1:15. versáben mondja a felså
hàzban lávåkkel kapcsolatban, “a nevek szàma ässzesen çgy
szàzhçsz volt.” (King James fordâtàs szerint_fordâtã).
Szàmomra azonban ez messze tçlmegy azon, hogy csupàn
embereket jelezne; kihozza azt az igazsàgot, amely minden
korban be van mutatva, melyet szàmunkra a mi Urunk szãlt
nagy nyomatákkal. Ez pedig ez: ezeknek a koroknak a
gyèlekezeti rendszere kát szålåtåbål àll, az igazbãl ás a
hamisbãl. Isten az Å sajàt, szuverán cáljàbãl ässzetette åket, ás
gyèlekezetnek nevezi åket. Názzátek meg ebben a korban,
ahogy az Çr megdorgàlta åket ezt mondvàn, “a gyèlekezetnek,
amely”_nem pedig “gyèlekezeteknek, melyek” Sàrdisban
vannak,_hanem egy kalap alà vette åket_ “a gyèlekezet,
amely”^ “Ismerem a te cselekedeteidet^hogy te halott
vagyâ te cselekedeteid beteljesâtetlenek^” Azutàn pedig
az Çr âgy folytatja_ “Nàlad (ennál a Sàrdisban lávå
gyèlekezetnál) van egy kevás ember, akik helyesek, nem pedig
helytelenek, mint a täbbság. Ezek tiszta ruhàzatban jàrnak, ás
máltãak Hozzàm.” Most ezek az emberek, akik Istennek igaz
szentjei voltak, “åk mindnyàjan az Çr kedváben” jàrtak.
Ruhàzatuk tiszta volt. Tudjàtok, hogy azokban a napokban a
ruhàk vágigsäpärták az utakat ás ässzeszedták a piszkot ás
szennyezådást. Ezek vigyàztak arra, hogy mikáppen jàrjanak,
hogy a vilàg ne szennyezze be åket. Åk a Szellemben voltak ás
a Szellemben jàrtak. Åk szentek ás hiba nálkèl valãk voltak az
Çr elått. Âgy betältätták az å cáljukat, mivel ez az, amit az

Efázus 1:4 mond, hogy Istennek a cálja szàmunkra, “hogy
legyènk szentek ás feddhetetlenek Åelåtte.”
Most ebbål a versbål, amely megmutatja, hogy Istennek a
vàlasztottjai egy “Kevás Náv,” vilàgosan làthatjàtok azt, amit
errål a korrãl tanâtottunk. Ez kàotikus volt. BETÄLTETLEN
volt. Rengeteg mãdon fel volt szabdalva ás Isten majdnem az
egászet megdorgàlta. Gyenge ás beteg volt, kászen àllt a
halàlra. Nem az a dicsåságes korszak volt, amilyenná a testi
ártelmæ Protestàns tärtánászek megprãbàltàk ezt tenni. Egy
räpke pillantàssal màr làtni lehetett, hogy èszkäs, nyamvadt,
leveleitål megfosztott ás gyèmälcstelen volt, eltekintve náhàny
eldeformàlãdott ás kukacos gyèmälcstål, melyek gyorsan
leestek a fäldre. De àlljatok csak meg egy pillanatra! Názzátek
meg käzelebbrål. Ott fent a teteján, a napnak fányáben volt
náhàny ‘elså zsenge’_egy ‘Kevás Náv’_melyek täkáletesek
voltak Åbenne, mivel Tåle szèlettek, Vele voltak betältve, ás
Vele jàrtak az Å Igáje àltal.
Hàla legyen Istennek azokárt a ‘kevesekárt’.
“Ás åk Velem fognak jàrni.” Ez az, amit Isten mond, hogy
azoknak adomànyozza, akik åszintán jàrnak. Ez az å
äräkságèk rásze, melyet az Çr szàmukra fenntartott. Ha
hajlandãak voltak Vele jàrni a fàradozàsokon ás az álet
kelepcáin àt, ás Neki tisztesságáre voltak, akkor az Çr meg
akarta jutalmazni åket. Å nem felejti el a mi szeretetènk
munkàlkodàsàt. Isten mindig meg fog bennènket jutalmazni a
Neki tetszå eråfeszâtáseinkárt.
Igen, åk a vilàgon àt jàrtak, de abban nem vettek rászt.
Nem engedták, hogy a vilàg rendszerei legyåzzák åket. Amikor
a kor nagyhâræ nevei engedtek az àllam kedveskedásánek ás
inkàbb a politikai felfogàst vàlasztottàk, mintsem a Szellemi
felfogàst, ás çtban voltak a vilàg felá, akkor ezek a kevesek
kiàlltak Istennek Igáje mellett, ás ezàltal tisztelták az Urat.
Most Å viszonzàsul tiszteli åket. Mivel Vele fognak jàrni
fehárben. A fäldän azonosâtottàk magukat Åvele ás most az Çr
azonosâtani fogja Änmagàt velèk az Çj Jeruzsàlemben. Ás
milyen csodàlatos lesz ez az azonosâtàs! Engem ez
megärvendeztet ás mág sâràssal is eltält, ha ràgondolok az Çr
leereszkedásáre, hiszen figyeljátek meg azt, hogy Å a szentektål
nem eltárå szânben van ältäzve, amint ezt a fäldi vezetå tenná.
Nem, åk olyanok, mint Å; ás Å olyan, mint åk. Åk olyanok,
mint Å, áppçgy, ahogy Jànos mondta: mert “åk làtjàk Åt,
ahogy Å van.”
“Mert åk máltãak.” Felismeritek azt, hogy Ki mondja ezt?
Ez Jázus, Aki Maga a Máltã. Å az Egyetlen, Aki máltãnak
talàltatott arra, hogy kivegye a känyvet Annak kezábål, Aki a
trãnon èl. Most pedig ez a Máltã azt mondja az Å szentjeinek,
“Máltãak vagytok.” Itt van ez a Szemály, az Egyetlen, Aki

alkalmas arra, hogy âtáljen, (ás valãban minden âtálet Neki van
àtadva), ás Å ezt mondja, “Máltãak vagytok.” Ezek a szavak
olyan megdäbbentåek, mint a Rãmai levál 8:33b szavai, “Isten
azt mondja, hogy án igaz vagyok.” (a Way fále fordâtàs) Ott
Isten igazsàgossàgànak fehár vilàgossàgàban halljàtok meg
Jázus ádes hangjàt, amint ezt mondja, “Ezek az Enyámek. Åk
igazak. Åk máltãak. Åk Velem fognak jàrni fehárben.”
AZ IGÁRET A GYÅZTESEKNEK
Jelenásek 3:5. “Aki gyåz, az fehár ruhàkba ältäzik; ás nem

tärläm ki annak nevát az Álet Känyvábål, ás vallàst teszek
annak nevárål az Án Atyàm elått ás az Å angyalai elått.”
“Aki gyåz, az fehár ruhàkba ältäzik.” Ez valãjàban a 4. vers
ismátláse, melyben utalàs van azon kevesekre, akik nem
szennyezták be az å ruhàjukat. Nekènk ávekkel ezelått volt egy
mondàsunk, amely kátságtelenèl ebbål a versbål lett váve. Ez
pedig âgy hangzott, “Tartsd tisztàn a szoknyàdat.” Ez ezt
jelentette: Ne keveredj bele bizonytalan dolgokba; màsok bele
fognak keveredni, te pedig esetleg kâsártve leszel arra, hogy
belekeveredj, vagy valaki esetleg megprãbàlhat táged
belekeverni; de te maradj tàvol tåle çgy, hogy utadat
elirànyâtod attãl. Nos, Isten meg fogja jutalmazni azokat, akik
kävetik ezt a tanàcsot. Fehárbe lesznek ältäzve áppçgy, ahogy
Å is fehárbe van ältäzve. Páter, Jakab, ás Jànos làttàk Åt a
Megdicsåèlás Hegyán ás az Å ruhàzata olyan fehár volt, mint a
fány. Ez az, ahogy a szentek is ältäzve lesznek. Ruhàzatuk
nagyon feháren fog fányleni.
Tudjàtok, hogy mi a vágidåben álènk. Ebben a korban lesz
az, hogy a gyèlekezetek ässze fognak gyælni. Amikánt pedig åk
áppen most ellenårzik a vilàgpolitikàt, çgy hamarosan
ellenårizni fogjàk a vilàg pánzègyeit. Azutàn pedig ha te nem
tartozol a gyèlekezetek vilàgszervezetáhez, akkor nem fogsz
tudni vàsàrolni, vagy eladni. Mindent el fogsz veszâteni. Azok,
akik igazak maradnak Isten szàmàra, ás tisztàn tartjàk
ruhàzatukat a gyèlekezeti rendelásek ‘vilàgrendszeránek’
szennyezådásátål, åk fizikailag ki lesznek fosztva. Szàmukra
egy nagy kâsártás lesz felkânàlva azárt, hogy belápjenek.
Prádikàtorok fognak belápni azzal a kifogàssal, hogy åk
Istennek szolgàlnak az antikrisztusi fenevad-rendszer keretein
belèl. Åk be fogjàk adni a derekukat a hierarchia
kedveskedáseinek ás hâzelgáseinek. Az emberek pedig kävetni
fogjàk ezeket a hamis pàsztorokat egyenesen a lemászàrlàsra.
Az âtáletkor azonban åk mind mezâtelennek lesznek talàlva. Åk
nem fogjàk megkapni azokat a fehár ruhàkat, nem is fognak az
Çrral jàrni. Nem jàrhatsz a vilàg foltos ruhàiban fogva itt az
ärdäg kezát, ás azutàn elvàrd, hogy Istennel legyál. Ideje, hogy
felábredjènk ás meghalljuk Isten kiàltàsànak a hangjàt,

“Gyertek ki belåle (a szervezett vallàsbãl) Án nápem, hogy ne
legyetek rászesei az å bæneinek, hogy ne kapjatok az å
csapàsaibãl.” Àmen. Isten szãl. Kerèljátek el ennek a vilàgnak
a vallàsait çgy, mint a csapàsait. Hagyjàtok abba a vilàggal
valã egyèttjàràst, ás fehárâtsátek meg ruhàitokat a megtárás ás
a Bàràny váre àltal. De tegyátek ezt most, hiszen holnap màr
esetleg tçl káså lehet.
“Ás aki gyåz, annak nevát nem fogom kitärälni az Álet
Känyvábål.” Çjra elárkeztènk az Igánek egy nagyon neház
rászáhez. Az Ärmányistàk ás a Kàlvinistàk felèletesen
szemlálve ezt a verset, arra hasznàljàk, hogy megfeleljen az å
cáljaiknak. Az Ärmányistàk ki fogjàk hârdetni, hogy ez a vers
bizonyosan árványtelenâtti a Jànos 6:37-44-et, “Minden, amit
nákem àd az Atya, Án hozzàm jå; ás azt, aki hozzàm jå,
semmikáppen ki nem vetem. Mert azárt szàllottam le a
mennybål, hogy ne a Magam akaratàt cselekedjem, hanem
annak akaratàt, Aki elkèldätt Engem. Az pedig az Atyànak
akarata, Aki elkèldätt Engem, hogy amit nákem adott, abbãl
semmit el ne veszâtsek, hanem feltàmasszam azt az utolsã
napon. Zçgolãdànak azárt a zsidãk Åellene, hogy azt mondà:
Án vagyok az a kenyár, amely a mennybål szàllott alà. Ás
mondànak: Nem ez-á Jázus, a Jãzsef fia, akinek mi ismerjèk
atyjàt ás anyjàt? Mi mãdon mondja hàt ez, hogy: A mennybål
szàllottam alà? Felele azárt Jázus, ás monda nákik: ne
zçgolãdjatok egymàs käzätt! Senki nem jähet Ánhozzàm,
hanemha az Atya vonja azt, Aki elkèldätt Engem; Án pedig
feltàmasztom azt az utolsã napon.” Az ärmányizmus az
Atyànak akaratàt nem egy szuverán szàndákkà teszi, hanem
csupàn egy änelágèlt kâvànsàggà, amint az Çr visszahçzãdik
azárt, hogy megnázze, hogy minden ember mit csinàl az Å jã ás
kegyelmes ajàndákaival, ás mág az äräk álettel is.
A Kàlvinistàk nem làtjàk ezt. Åk ebben a versben a
szenvedå ás megterhelt szenteknek adott erås vâgasztalàst
làtnak, mely szerint midegy az, hogy mennyire gonoszak az
idåk, mennyire borzasztãak az èldäzásek, mivel az a gyåztes,
aki “hiszi, hogy Jázus a Krisztus,” ás annak neve nem lesz
kiváve a känyvbål. Náhànyan azt is mondjàk, hogy az “Áletnek
ez a Känyve” nem az “Áletnek Känyve, amely a Bàrànyá.” De
mint àltalàban, amikor valaki egy verset felèletesen szemlál,
akkor å egy felèletes megártássel jelenik meg.
Egy návnek az Isten feljegyzáseibål valã eltàvolâtàsànak a
lehetåságe täbbet kâvàn, mint egy felszânes tanulmàny, mert
egászen mostanàig a legtäbb tanulmànyozã pusztàn arra a
kävetkeztetásre jutott, hogy Isten csak az ujjàszèletetteknek
nevát helyezi be az Áletnek Känyvábe, amely a Bàrànyá, az å
ujjàszèletásèkkor; ás ha bàrmely okbãl el kell tàvolâtani azt a
nevet, akkor a feljegyzásnek a helye egyszeræen olyan ères lesz,
mint amilyen akkor volt, mielått a náv oda lett helyezve. Ez

szàz szàzalákosan ellentátes azzal, mint amit az Ige valãjàban
tanât.
Tanulmànyunknak màr a kezdetán hadd legyen ismert az,
hogy NINCS EGYETLEN olyan Iràshely sem, amely azt
tanâtja, hogy Isten jelenleg àllâtja ässze a nevek feljegyzását.
Mindez a vilàg megalapâtàsa elått lett elvágezve, amint arra
räviden ràmutatunk. Ezenkâvèl nem is annak a kárdásárål van
szã, hogy mi az embereknek egyszeræen kát olyan csoportjàval
kerèlnánk kapcsolatba, melyek käzèl mindkettåjèknek
megvolt a lehetåságe arra, hogy elfogadja az äräk áletet, ahol
az egyik csoport elfogadta azt, ás âgy az å nevèk bele lett
helyezve a feljegyzásbe, mâg a täbbiek visszautasâtottàk azt, ás
ezárt az å nevèk nem lett belehelyezve. A Szentâràs alapjàn
tánylegesen meg fogjuk mutatni azt, hogy azoknak sokasàga,
akik mág csak nem is szèlettek çjjà, be fognak menni az äräk
áletbe. Bàrmennyire furcsàn is hangozhat ez, de az biztos, hogy
igaz. Azt is meg fogjuk mutatni, hogy van az embereknek egy
olyan csoportja, akiknek neve bele lett helyezve a feljegyzásbe
a vilàg megalapâtàsa elått, ÁS AKIKNEK NEVÁT
SEMMILYEN KÄRÈLMÁNYEK KÄZÄTT NEM LEHET
ELMOZDÂTANI ONNAN; viszont azt is meg fogjuk mutatni,
hogy van egy màsik csoport is, AKIKNEK NEVE RAJTA
VOLT A FELJEGYZÁSEN A VILÀG MEGALAPÂTÀSA
ELÅTT, ÁS NEVÈK MÁGIS EL LESZ TÀVOLÂTVA.
Elåszär is nincs semmilyen alapja azoknak az àllâtàsoknak,
melyek szerint az ‘Álet Känyve, amely a Bàrànyá’ nem ugyanaz
a känyv lenne, mint az ‘Áletnek a Känyve’. Az Áletnek Känyvát
lehet hâvni az Álet Känyvánek, amely a Bàrànyá, vagy az Álet
Känyvánek, amely Krisztusá, vagy áppen a Te Känyved-nek ás
az Álåk Känyvánek. Csak nevek vannak beleârva. Jelenásek
13:8, “Annakokàárt imàdjàk åt, (a fenevadat) a fäldnek minden
lakosai, akiknek neve nincs beârva az Áletnek Känyvábe, amely
a Bàrànyá, aki megäletett e vilàg alapâtàsa ãta.” Jelenásek 17:8,
“A fenevad, amelyet làttàl, volt ás nincs; ás a feneketlen
mályságbål jå fel, ás megy a veszedelemre. Ás a fäld lakosai
csodàlkoznak (akiknek neve nincs beârva az Áletnek Känyvábe
e vilàg alapâtàsa ãta) làtvàn a fenevadat, amely vala ás nincs,
noha van.” Jelenásek 20:12-15, “Ás làtàm a halottakat,
nagyokat ás kicsinyeket àllani az Isten elått; ás känyvek
nyittatànak meg, majd egy màs känyv nyittaták meg, amely az
Áletnek Känyve; ás megâtáltetánek a halottak azokbãl, amik a
känyvekbe voltak ârva, az å cselekedeteik szerint. Ás a tenger
kiadà a halottakat, akik åbenne voltak, ás a halàl ás a pokol is
kiadà a halottakat, akik ånàluk voltak; ás megâtáltetánek
mindnyàjan az å cselekedeteik szerint. A pokol pedig ás a halàl
vettetánek a tæznek tavàba. Ez a màsodik halàl, a tæznek tava.
Ás ha valaki nem talàltatott beârva az Áletnek Känyvábe, a
tæznek tavàba vetteták.” Làthatjàtok azt, hogy noha màs

känyvek is meg vannak emlâtve, de mindig EGY olyan känyvre
van utalàs, Amely neveket tartalmaz. A Jelenásek Känyváben
ez az ‘Áletnek Känyvánek, amely a Bàrànyá’, vagy az ‘Áletnek
Känyvánek’ van nevezve.
Most hol van elhelyezve ez a känyv? Lukàcs 10:17-24,
“Visszatárve pedig a hetven tanâtvàny ärämmel, mondvàn:
Uram, mág az ärdägäk is engednek nákènk a Te Neved àltal! Å
pedig monda nákik: làtàm a Sàtànt, mint a villàmlàst lehullani
az ágbål. Âmá adok náktek hatalmat, hogy a kâgyãkon ás
skorpiãkon tapodjatok, ás az ellenságnek minden ereján; ás
semmi nem àrthat náktek. De azon ne ärèljetek, hogy a
szellemek náktek engednek; hanem inkàbb azon ärèljetek,
hogy a ti neveitek fel vannak ârva a mennybe. Azon ãràban
ärvendeze Jázus Szellemáben, ás monda: hàlàkat adok Náked
Atyàm, mennynek ás fäldnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a
bälcsek ás ártelmesek elål, ás a kisdedeknek megjelentetted.
Igen Atyàm, mert âgy volt kedves Te elåtted. Mindent Nákem
adott az Án Atyàm: ás senki nem tudja, hogy kicsoda a Fiç,
csak az Atya; ás hogy kicsoda az Atya, hanem csak a Fiç, ás
akinek a Fiç akarja megjelenteni. Ás a tanâtvànyokhoz
fordulvàn, monda å magoknak: boldogok a szemek, amelyek
làtjàk azokat, melyeket ti làttok. Mert mondom náktek, hogy
sok prãfáta ás kiràly kâvànta làtni, amiket ti làttok, de nem
làttàk; ás akartàk hallani azt, amiket ti hallotok, de nem
hallottàk.” Az Áletnek Känyve hatàrozottan a Mennyben van
elhelyezve, ás a nagy Fehár Trãn âtáletekor fog megjelenni.
Ezekben a versekben Jázus azt mondta, hogy az å NEVEIK a
mennyben lettek felârva. Åk be lettek ârva az Áletnek
Känyvábe, mert ez az, ahol nevek vannak elhelyezve. Jázus a
hetvenhez beszált (17. vers) de szãlt a tizenkettåhäz is (23. vers).
Ezek mindannyian ärvendeztek afelett, hogy az ärdägäk
engedelmeskednek nekik a Jázus Neváben. Krisztus vàlasza az
volt, hogy “Ne azon ärvendezzetek, hogy a szellemek
engedelmeskednek nektek, hanem inkàbb azon, hogy nevetek
be van ârva a mennybe (az Álet Känyvábe).” Figyeljátek meg itt
azt, hogy Jçdàs egyike volt azoknak, akik ärdägäket æztek ki
Jázusnak a Neváben, de mi tudjuk, hogy å egy ärdäg, a
veszedelem fia volt. Jànos 6:70-71, “Felele nákik Jázus: Nem Án
vàlasztottalak-á ki titeket, a tizenkettåt? Ás egy käzèletek
ärdäg. Ártette pedig Jçdàs Iskàriãtest, Simonnak a fiàt, mert ez
akarta åt elàrulni, noha egy volt a tizenkettå käzèl.” Jànos
17:12, “Mikor velèk valák a vilàgon, Án megtartottam åket a Te
Nevedben; akiket Nákem adtàl, megåriztem, ás senki el nem
veszett käzèlèk, csak a veszedelemnek fia, hogy az Âràs
beteljesèljän.” Jànos 13:10-11, 18, “Monda náki Jázus: aki
megfèrdätt, nincs màsra szèkságe, mint a làbait megmosni,
kèlänben egászen tiszta; ti is tisztàk vagytok, de nem
mindnyàjan. Tudta ugyanis, hogy ki àrulja el åt; azárt mondà:
Nem vagytok mindnyàjan tisztàk! Nem mindnyàjatokrãl

szãlok; tudom Án, hogy kiket vàlasztottam el; hanem hogy
beteljesedják az Âràs: Aki Velem ette a kenyeret, a sarkàt
emelte fel Ellenem.” Most ha egy nyelv jelent valamit is
egyàltalàn, akkor nekènk el kell ismernènk, hogy Jçdàst Jázus
vàlasztotta (Jànos 13:18), de å nem volt tiszta. (Jànos 13:10-11),
Jçdàst szintán az Atya adta Jázusnak. Jànos 17:12. (hadd
jegyezzèk itt meg azt, hogy a “kivàlasztàs” ás az adàs
egymàsnak pontos megfelelåi çgy, mint Mãzesnek ás a
Fàraãnak, Jàkãbnak ás Ázsaunak àbràzolàsakor, hiszen noha
Ázsau ás a Fàraã mindketten elåre ismerve voltak, åk azonban
a haragra lettek eleve elrendelve, mâg Mãzesnek ás Jàkãbnak a
váge a megdicsåèlás volt. Az I. Páter 2:8-9a bemutatja mind a
hitehagyottakat, mind pedig a kivàlasztottakat, “Akik
engedetlenek láván, megètkäznek az Igáben, amire rendeltettek
is. Ti azonban egy vàlasztott nemzetság vagytok.”) Jçdàs a
tizenkettåhäz volt szàmolva ás valãjàban rásze volt velèk
Pènkäsdät megelåzå szolgàlatban. Apostolok Cselekedete 1:16-
17, “Atyàmfiai, fárfiak, szèkság volt betelni annak az Âràsnak,
melyet megjävendält a Szent Szellem Dàvid szàja àltal Jçdàs
felål, aki vezetåjèk lån azoknak, akik megfogtàk Jázust. Mert
mikäzánk szàmlàltatott, ás elnyerte ennek a szolgàlatnak az
osztàlyrászát.” Az a rász, melyet Jçdàs kapott a tizenkettå
käzätt ás azutàn elveszâtett, nem volt kisebb ártákæ a màsik
tizenegy szolgàlatàhoz kápest, ás nem is egy olyan idegen
ärdägi szolgàlat volt, amely a täbbiek szolgàlatai käzá lett
volna behelyezve. Apostolok Cselekedetei 1:25, “Hogy elnyerje
az osztàlyrászát e szolgàlatnak ás apostolsàgnak, melyrål
eltávelyedák Jçdàs, hogy az å sajàt helyáre jusson.” Jçdàs, egy
ärdäg, elveszâtett egy Isten àltal adott Szent Szellem
szolgàlatot, majd megälte magàt, ás ELMENT AZ Å SAJÀT
HELYÁRE. Az å neve benne volt mág az Áletnek Känyváben is.
De az å neve ki lett tärälve.
Most mielått mág tovàbb folytatjuk ezt a gondolatot
Jçdàsrãl, menjènk vissza az Ãszävetsághez ás názzèk meg,
hogy Isten hol tette meg ugyanezt a dolgot. Az I. Mãzes
Känyvánek 35:23-26. versei szerint Jàkãbnak a fiai szàm szerint
tizenketten voltak, nevek pedig ezek voltak: Rçben, Simeon,
Lávi, Jçda, Izsakhàr, ás Zebulon; Jãzsef ás Benjàmin; Dàn ás
Naftali; Gàd ás Àser. Ennek a tizenkát fiçnak a
leszàrmazottaibãl lett Izràelnek tizenkát tärzse azzal a
kèlänbsággel, hogy Jãzsefnek nem volt rãla elnevezett tärzse,
mivel Istennek gondviselásáben tizenhàrom tärzsnek kellett
lennie, ás Jãzsef kát fiànak adatott meg az a tisztesság, hogy a
tizenkettåt tizenhàromra vigye. Ti persze tudjàtok azt, hogy ez
azárt volt szèkságes, mivel Lávi el lett vàlasztva a papsàgra
Isten szàmàra. Âgy amikor Izràel elhagyta Egyiptomot, Isten
pedig odadta nekik a pusztàban a sàtrat, akkor mi çgy
talàljuk, hogy Lávinek a tärzse szolgàlt a tizenkát tärzs felá,
melyeknek neve Rçben, Simeon, Izsakhàr, Jçda, Zebulon,

Benjàmin, Dàn Naftali, Gàd, Àser, Efraim ás Manasse voltak.
A sereg rendelkezáse nevezte åket âgy a IV. Mãzes 10:11-28-ban.
Jãzsefrål ás Lávirål nincs emlâtás. Amikor azonban megnázzèk
a Jelenásek 7:4-8-at, ahol ezt mondja “szàznegyvennágyezer az
Izràel fiainak MINDEN tärzsábål elpecsátelve,” ás âgy nevezi
meg åket: Jçda, Rçben, Gàd, Àser, Naftali, Manasse, Simeon,
Lávi, Izsakhàr, Zebulon, Jãzsef, Benjàmin. Visszatárènk a
tizenkát tärzshäz, akik käzätt Lávi ás Jãzsef is meg van
nevezve, Dàn ás Efraim azonban hiànyoznak.
Most felmerèl az a kárdás, hogy miárt lett ez a kát tärzs
kitärälve? A vàlasz az V. Mãzes 29:16-20-ban van “Mert ti
tudjàtok, hogy mikáppen laktunk Egyiptomnak fäldján, ás
mikáppen jättènk àltal a nemzetek käzätt, akiken àltaljättetek;
ás làttàtok az å undoksàgaikat, ás bàlvànyaikat: fàt ás kävet
ezèstät ás aranyat, amelyek nàlok vannak: Vajha ne lenne
käzättetek fárfi vagy asszony, nemzetság vagy tärzs, akinek
szâve elforduljon e napon az Çrtãl, a mi Istenènktål, hogy
elmenjen ás szolgàljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne
käztetek máreg ás èrämtermå gyäkár, ás ha lesz, aki hallja ez
eskèváses kätásnek Igáit, ás boldognak àllâtja magàt az å
szâváben, ezt mondvàn: Bákesságem lesz nákem, ha a szâvem
gondolata szerint jàrok is, hogy a rászeg ás a szomjas egyètt
vesszenek: nem akar majd az Çr annak megbocsàtani, såt
felgerjed akkor az Çrnak haragja ás bçsulàsa az ilyen ember
ellen, ás ràszàll arra minden àtok, amely meg van ârva e
känyvben, ás eltärli az Çr annak nevát az ág alãl.” Itt ki van
hârdetve az àtok a bàlvànyimàdàs, illetve a szellemi
paràznasàg ellen. Annak a tärzsnek a neve, amely a
bàlvànyimàdàshoz fordul, ki lesz tärälve. Ás annak a kát
tärzsnek a tärtánete, melynek neve a bàlvànyimàdàs miatt ki
lett tärälve, az I. Kiràlyok 12:25-30-ban talàlhatã “Jeroboàm
pedig megápâtá Sikemet az Efraim hegyán, ás abban lakák; ás
onnát kimenván, ápâtá Pánuelt. Ás monda Jeroboàm az å
szâváben: Majd visszatár ez orszàg a Dàvid hàzàhoz; ha felmegy
a náp, hogy àldozatot tegyen Jeruzsàlemben az Çrnak hàzàban;
e nápnek szâve az å uràhoz, Roboàmhoz, a Jçda kiràlyàhoz
hajol, ás engem megälnek, ás visszatárnek Roboàmhoz, a Jçda
kiràlyàhoz. Tanàcsot tartvàn azárt a kiràly, csinàltata kát
aranyborjçt, ás monda nákik: Sok náktek Jeruzsàlembe
felmennetek, âmhol vannak a te isteneid, ãh Izràel, akik táged
kihoztak Egyiptomnak fäldábål. Ás az egyiket helyheztetá
Báthelbe, a màsikat pedig Dànba. Ás e dolog nagy bænnek lett
az okozãja, mert a náp felment az egyik elá egászen Dànig.”
Hãseàs 4:17, Efraim csatlakozott az å bàlvànyaihoz: hagyd hàt
magàra!
Figyeljátek meg kèlänäsen azt, hogy a bàlvànyimàdàsárt
valã bèntetás az volt, hogy a tärzsnek neve ki lett tärälve az ‘ág
alãl.’ V. Mãzes 29:20. Nem azt mondja, hogy a ‘ágben’ lesz

kitärälve, hanem az ág alãl. Ás ez pontosan az, ami, mivel most
Izràel visszatárt Palesztinàba, ás az Çr hamarosan el fog
pecsátelni käzèlèk 144 000-ret. De ebbål a szàmbãl Dàn ás
Efraim hiànyoznak.
Jelenásek 7:4-8, “Ás hallàm a megpecsáteltek szàmàt:
szàznegyvennágyezer, az Izràel fiainak MINDEN
nemzetságábål elpecsátelve. A Jçda nemzetságábål tizenkátezer
elpecsátelt vala; a Rçben nemzetságábål tizenkátezer
elpecsátelt; a Gàd nemzetságábål tizenkátezer elpecsátelt; az
Àser nemzetságábål tizenkátezer elpecsátelt; a Nafthali
nemzetságábål tizenkátezer elpecsátelt; a Manassá
nemzetságábål tizenkátezer elpecsátelt; a Simeon
nemzetságábål tizenkátezer elpecsátelt; a Lávi nemzetságábål
tizenkátezer elpecsátelt; az Izsakhàr nemzetságábål
tizenkátezer elpecsátelt; a Zebulon nemzetságábål tizenkátezer
elpecsátelt; a Jãzsef nemzetságábål tizenkátezer elpecsátelt; a
Benjàmin nemzetságábål tizenkátezer elpecsátelt.” (Figyeljátek
meg azt, hogy Dàn ás Efraim hiànyoznak.) Most ezzel názzèk
meg a Dàniel 12:1-et, amely erre a szàznegyvennágyezerre utal,
melyek a hatodik pecsát alatt, ás a Nagy Nyomorçsàg ideje
alatt, illetve Jàkãb szenvedásánek ideje alatt lettek
elpecsátelve. “Ás abban az idåben felkál Mihàly, a nagy
fejedelem, aki a te náped fiaiárt àll, mert nyomorçsàgos idå
lesz, amilyen nem volt attãl fogva, hogy náp kezdett lenni,
mindez ideig. Ás abban az idåben megszabadul a te náped: AKI
CSAK BEÂRVA TALÀLTATIK A KÄNYVBEN.”
A nyomorçsàg ezen idåszaka utàn azonban, (a millenium
alatt,) amint ez làthatã az Ezákiel 48:1-8-ban ás 22-29-ben, mi
mágegyszer çjra viszontlàtjuk a tärzseket az Isteni rendnek
megfelelåen. Attãl az idåtål kezdve azonban, amikor Efraim ás
Dàn csatlakoztak a bàlvànyokhoz, åk meghaltak ás ezek a
tärzsek täbbá nincsenek elismerve. Most án felismerem azt,
hogy Jeruzsàlem elpusztâtàsa ãta a tärzsek ässzes feljegyzásei
elvesztek çgy, hogy senki nem tudja bizonyosan megmondani,
hogy melyik tärzsbål valã, ISTEN AZONBAN TUDJA. A nagy
Isten, aki visszaviszi Izràelt Palesztinàba, pontosan tudja, hogy
minden igaz Izraelita melyik tärzsbål valã ás az ässzes
ässzegyæjtätt szàznegyvennágyezerbål Dàn ás Efraim
hiànyozni fognak.
Itt vannak Izràel tärzsei. Ezákiel 48:1-8. ás 22-29, “Ezek a
nemzetságek nevei: az ászaki hatàron a Hetlãntãl Hamàthig
vezetå çt mentán Hatzar-Ánonig Damaskus hatàràn, ászak
felá, Hamàth mentán, ás pedig legyen az ävá a keleti ás nyugati
oldal: Dàn, egy rász. Ás Dàn hatàra mellett a keleti oldaltãl a
nyugati oldalig: Àser, egy rász. Ás Àser hatàra mellett a keleti
oldaltãl a nyugati oldalig: Nafthali, egy rász. Ás Nafthali
hatàra mellett a keleti oldaltãl a nyugati oldalig: Manasse, egy
rász. Ás Manasse hatàra mellett a keleti oldaltãl a nyugati

oldalig: Efraim, egy rász. Ás Efraim hatàra mellett a keleti
oldaltãl a nyugati oldalig: Rçben, egy rász. Ás Rçben hatàra
mellett a keleti oldaltãl a nyugati oldalig: Jçda, egy rász;. Ás
Jçda hatàra mellett a keleti oldaltãl a nyugati oldalig legyen,
stb. Tovàbbà a Lávitàk tulajdonàtãl ás a vàros tulajdonàtãl
fogva, mely käzepán van annak, ami a fejedelemá, a Jçda
hatàra ás Benjàmin hatàra käzätt a FEJEDELEMÁ legyen. Ás
a täbbi nemzetságek: a keleti oldaltãl a nyugati oldalig:
Benjàmin, egy rász. Ás Benjàmin hatàràn a keleti oldaltãl a
nyugati oldalig: Simeon, egy rász. Ás Simeon hatàràn a keleti
oldaltãl a nyugati oldalig: Izsakhàr, egy rász. Ás Izsakhàr
hatàràn a keleti oldaltãl a nyugati oldalig: Zebulon, egy rász.
Ás Zebulon hatàràn a keleti oldaltãl a nyugati oldalig: Gàd,
egy rász. Ás Gàd hatàràn a dáli oldalon dál felá legyen, stb.
Egy màsik àbràzolàs, melyet vehetnánk, ez Izràelnek a
tärtánete, amikor elhagyta Egyiptomot, hogy a Kànaàn fäldjáre
menjen. Isten szàndáka ebben a korban az volt, hogy KIhozza
Izràelt, ás hogy BEvigye åket, ás ennek eredmányekánt Åt
szolgàljàk. Âgy amikor elhagytàk Egyiptomot, akkor åk
MINDANNYIAN kijättek az àldozati bàràny váre alatt;
MINDANNYIAN àtmentek a keresztság vizein a Väräs-
tengerben: MINDANNYIAN álvezták a hatalmas csodàkat;
MINDANNYIAN ettek a mannàbãl; MINDANNYIAN ittak a
sziklàbãl; ás mindabban, ami a nyâlvànvalã kèlså àldàsokat ás
megnyilvànulàsokat illette, åk MINDANNYIAN egyenlå
mãdon rászesèltek azokbãl. Amikor azonban elárkeztek
Moàbhoz, akkor azok akik csatlakoztak Baàl-Peãr
ènnepságáhez, åk mind meghaltak. Tetemeik elhullottak a
pusztàban, mivel ott tärtánt az, hogy visszautasâtottàk Istennek
az Igáját ás Attãl elfordultak. Most ez az, amirål a Zsidã levál
6:1-9. beszál, amely olyan gondosan ki lett hozva a Pergamumi
Korban. Te nem jàrhatsz az Igánek csupàn egy rászável, hanem
az ÄSSZES Igát venned kell. Vannak emberek, akik làthatãlag
majdnem szàz szàzalákig rásztvesznek Isten dolgaiban. Åk
olyanok, mint Jçdàs. Csak egyedèl Jázus tudta pontosan, hogy
milyen fajta szemály volt Jçdàs. Âgy eljätt a nap, amikor Jçdàs
pontosan azt tette, amit Izràel is tett Baàl-Peãrnàl.
Elhatàrozta, hogy csatlakozni akar a hamis szålåtå
eråihez_hogy beláp az anti-Igei, anti-Krisztusi vallàs pánzègyi
ás politikai szervezådásábe, ás ezt meg is tette. Å el lett
bolondâtva! A màsik tizenegy tanâtvàny azonban nem. Åket
nem lehetett, mivel åk maga a kivàlsztottak käzèl valãk voltak.
Âgy amikor Jçdàs elhagyta ás elàrulta az Urat, akkor az å neve
el lett tàvolâtva az Álet Känyvábål. (Jelenásek 22. 19.)
Most biztos vagyok abban, hogy felismertátek azt, hogy
azok akiknek neve benne volt az Álet Känyváben, åk rászei
voltak azon napok vallàsi rendjánek, mely az igaz Isten ás az Å
imàdata kärá ässzpontosult, noha åk nem az igazsàgnak

(Igánek) megfelelåen imàdtàk. Mint Jçdàs, çgy åk sem mentek
teljesen vágig. Názzátek meg, hogy Jçdàst Isten vàlasztotta. Å
oktatva lett az igazsàgban. Rászesèlt a titkok ismeretábål.
Adatott neki az erånek egy szolgàlata, melyben å gyãgyâtotta a
betegeket, ás ärdägäket æzätt a Jázus Neváben. Amikor
azonban elárkezett a szânek feltàràsa, akkor å kiàrusâtotta
magàt aranyárt, ás politikai eråárt. Nem ment el Pènkäsdig,
hogy vegye Istennek a Szellemát. Hâjjàval volt a Szellemnek.
Ne essetek itt távedásbe, egy olyan szemály, aki igazàn meg lett
keresztelve a Szent Szellemmel Krisztusnak a testábe, ás vette
a Szellem teljesságát, å EGÁSZ ÇTON AZ IGÁBEN LESZ. Ez
a bizonyâtáka annak, hogy valaki meg lett keresztelve a Szent
Szellemmel. Jçdàs kudarcot vallott. Sokan vallanak kudarcot
ápp ott. Amikor pedig nem mennek tovàbb az Igáben, akkor az
å nevèk kivátetik az Álet Känyvábål.
Annak árdekáben, hogy mág jobban megvilàgâtsam egy
návnek az Álet Känyvábål valã eltàvolâtàsàt, ki kellene hogy
terjesszèk gondolatainkat Izràelre Mãzes napjaiban. II. Mãzes
32:30-34, “Ás màsnap monda Mãzes a nápnek: Nagy bænt
kävettetek el, most azárt felmegyek az Çrhoz, talàn kegyelmet
nyerhetek a ti bæneiteknek. Megtáre azárt Mãzes az Çrhoz, ás
monda: Kárlek! Ez a náp nagy bænt kävetett el: mert aranybãl
csinàlt magànak isteneket. De most bocsàsd meg bænèket; ha
pedig nem: tärälj ki engem a Te Känyvedbål, Melyet ârtàl. Ás
monda az Çr Mãzesnek: Aki vátkezett Ellenem, azt tärläm ki
az Án Känyvembål. Most azárt eredj: vezesd a nápet ahovà
mondottam náked: âmá, Angyalom megy elåtted: ás az Án
làtogatàsom napjàn ezt az å bænèket is meglàtogatom.” Täbb
mint nyilvànvalã az, hogy nevek lettek ás nevek lesznek
eltàvolâtva az Álet Känyvábål mielått mág idå täbbá nem lesz.
Ezen a bizonyos helyen ez a bàlvànyimàdàs miatt volt áppçgy,
mint amikor Dàn ás Efraim elveszâtetták jogaikat mint tärzsek,
mivel aranyborjçkat imàdtak. Mindenkinek a neve el lett
tàvolâtva az Álet Känyvábål, akik bàlvànyokat imàdtak.
Amikor Izràel visszautasâtotta Istennek a vezetását a
tæzoszlopban, azutàn pedig odafordult az aranyborjç
imàdàsàhoz, akkor neveik el lettek tàvolâtva az Álet
Känyvábål. II. Mãzes 32:33 (Aki vátkezett Ellenem, azt fogom
kitärälni az Án Känyvembål.) Ha az ilyen bàlvànyokhoz valã
fordulàs a nevek eltàvolâtàsànak bèntetását kävetelte az Álet
Känyvábål, akkor az hogy Izràel visszautasâtotta Jázus
Krisztust mint Messiàst, ugyanilyen szigorç âtáletet fog
kävetelni. Ás ez pontosan âgy van. A 69. Zsoltàrban, amely
bemutatja Jázus megalàztatàsàt, ezt mondja a 22-29. versekig,
“Såt, átelemben márget adnak vala, ás szomjçsàgomban
ecettel itatnak vala Engem. Legyen az å asztaluk elåttèk
tårrá, ás a bàtorsàgosoknak hàlãvà. Setátèljenek meg az å
szemeik, hogy ne làssanak; ás az å derekukat tedd

mindenkorra roskataggà. Äntsd ki a Te haragodat reàjuk, ás a
Te haragodnak bçsulàsa árje utãl åket. Legyen az å palotàjuk
puszta, ás az å hajlákukban ne legyen lakos; mert akit Te
megvertál, azt èldäzik ás a Tåled sçjtottak fàjdalmàt szãljàk
meg. Szedd ässze àlnoksàgaikat, ás a Te igazsàgodra ne
jussanak el. Tärältessenek ki az Álåk Känyvábål ás az igazak
käzá ne irattassanak.” Amikor a Zsidãk ott visszautasâtottàk
Jázust, akkor Istennek egy szã szerinti elfordulàsa volt tålèk
a Pogànyokhoz. Apostolok Cselekedetei 13:46-48. “Akkor Pàl
ás Barnabàs nagy bàtorsàggal szãlva mondànak: szèkságes
volt, hogy elåszär náktek hârdettessák az Isten Igáje; de
mivelhogy ti megvetitek azt, ás nem tartjàtok máltãknak
magatokat az äräk áletre, âmá a Pogànyokhoz fordulok. Mert
âgy parancsolta nákènk az Çr: rendeltelek táged vilàgossàgul
a Pogànyoknak, hogy lágy èdvässágèkre a fäldnek száláig. A
Pogànyok pedig ezeket hallvàn, ärvendezánek ás magasztaljàk
vala az Çrnak Igáját; ás akik csak äräk áletre vàlasztattak
vala, åk hâvánek.”
Ez alatt nem azt kell árteni, hogy Izràel tärzseibål täbb náv
màr nem lesz az Áletnek Känyváben, hiszen sokan käzèlèk (de
nem tämegek) a kivàlsztàs elván àt benne lesznek a Pogàny
gyèlekezeti korban, ás bejännek Jázus Krisztus testábe, ilyen
mãdon megmutatva, hogy nevèk valãban benne maradt az Álet
Känyváben. Ás azt is meg fogjuk mág mutatni, hogy az ätädik
pecsátnek megfelelåen a màrtârhalàlt szenvedett zsidãk
sokasàga fog mág fehár ruhàkat ás äräk áletet kapni az Çrtãl.
A szàznegyvennágyezer is el lesz pecsátelve az Å eljävetelekor
bebizonyâtva, hogy az å nevèk sem lett kitärälve. De
amikáppen annyira pontosan be van mutatva a 69. Zsoltàrban
az, hogy a gonoszok, illetve Krisztus igazsàgtalan
visszautasâtãi, ás az Å nápánek elpusztâtãi azok, kiknek neve el
lett tàvolâtva.
Amikáppen Izràel (Istennek vàlasztott nápe) täbbságben
eljàtszotta az Álet Känyváben lávå jogait, amikor
visszautasâtotta Jázust, çgy a Pogàny gyèlekezet täbbságe is
kàrhozatra fog jutni neveiknek az Álet Känyvábål valã
eltàvolâtàsànak eredmányekáppen, mivel az Igát
visszautasâtjàk, ás ezàltal belápnek a vilàg äkèmenikus
mozgalmàba, amely a fenevadnak àllâtott káp.
Làtni kell itt egy màsik pontot is. A Nagy Fehár Trãn-
âtáletben az embereknek egy kettávàlasztàsa lesz. Meg lesz
nyitva az Áletnek Känyve ás egy màsik känyv is. Màtá 25:31-46,
“Mikor pedig eljå az embernek Fia az Å dicsåságáben, ás Åvele
mind a szent angyalok, akkor beèl majd az Å dicsåságánek
kiràlyi szákábe. Ás elábe gyæjtetnek mind a nápek, ás
elvàlasztja åket egymàstãl, mikánt a pàsztor elvàlasztja a
juhokat a kecskáktål. Ás a juhokat jobb keze felål, a kecskáket
pedig a bal keze felål àllâtja. Akkor ezt mondja a Kiràly a jobb
keze felål àllãknak: Jertek, Án Atyàmnak àldottai, äräkäljátek
ez orszàgot, amely szàmotokra kászâttetett a vilàg megalapâtàsa
ãta. Mert áheztem, ás ennem adtatok; szomjçhoztam, ás innom
adtatok; jävevány voltam, ás befogadtatok Engem; mezâtelen
voltam, ás megruhàztatok; beteg voltam, ás meglàtogattatok;
fogoly voltam, ás eljättetek Hozzàm. Akkor felelnek majd Náki
az igazak, mondvàn: Uram, mikor làttuk, hogy áheztál, ás
tàplàltunk volna? Vagy szomjçhoztàl, ás innod adtunk volna?
Ás mikor làttuk, hogy jävevány voltàl, ás befogadtunk volna?
Vagy mezâtelen voltàl ás felruhàztunk volna? Mikor làttuk,
hogy beteg vagy fogoly voltàl, ás Hozzàd mentènk volna? Ás
felelván a Kiràly, azt mondja majd nákik: Bizony mondom
náktek, amennyiben megcselekedtátek eggyel emez Án
legkisebb atyàmfiai käzèl, Ánvelem cselekedtátek meg. Akkor
szãl majd az Å bal keze felål àllãkhoz is: Tàvozzatok Tålem, ti
àtkozottak, ez äräk tæzre, amely az ärdägnek ás az å
angyalainak kászâttetett. Mert áheztem, ás nem adtatok ennem;
szomjçhoztam, ás nem adtatok innom; jävevány voltam, ás nem
fogadtatok be Engem: mezâtelen voltam, ás nem ruhàztatok
meg Engem; beteg ás fogoly voltam, ás nem làtogattatok meg
Engem. Akkor ezek is felelnek majd Náki, mondvàn: Uram,
mikor làttuk, hogy áheztál, vagy szomjçhoztàl, vagy hogy
jävevány, vagy mezâtelen, vagy beteg, vagy fogoly voltàl, ás
nem szolgàltunk volna Náked? Akkor felel majd nákik,
mondvàn: Bizony mondom náktek, amennyiben nem
cselekedtátek meg eggyel eme legkisebbek käzèl, Ánvelem sem
cselekedtátek meg. Ás ezek elmennek majd az äräk
gyätrelemre; az igazak pedig az äräk áletre.”
Jelenásek 20:11-15, “Ás làták egy nagy fehár kiràlyi száket,
ás Åt, Aki rajta èl, Akinek tekintete elål eltænák a fäld ás az
ág, helyèk nem talàltaták. Ás làtàm a halottakat, nagyokat ás
kicsinyeket àllani az Isten elått; ás känyvek nyittatànak meg,
majd egy màs Känyv nyittaták meg, amely az Áletnek Känyve;
ás megâtáltetánek a halottak azokbãl, amik a känyvekbe
voltak ârva, az å cselekedeteik szerint. Ás a tenger kiadà a
halottakat, akik åbenne voltak; ás a halàl ás a pokol is kiadà
a halottakat, akik ånàluk voltak; ás megâtáltetánek
mindnyàjan az å cselekedeteik szerint. A pokol pedig ás a
halàl vettetánek a tæznek tavàba. Ez a màsodik halàl, a
tæznek tava. Ás ha valaki nem talàltatott beârva az Álet
Känyváben, a tæznek tavàba vetteták.” Ennál az âtáletnál ott
lesznek mind az igazak, mind pedig az igazsàgtalanok. Ezt âgy
mondja. EZEK AZ IGAZAK NEM A MENYASSZONY
LESZNEK, MIVEL A MENYASSZONY EGYÈTT ÈL AZ
ÇRRAL AZ ÂTÁLETBEN. I. Korinthus 6:2-3, “Nem tudjàtok-á,
hogy a szentek a vilàgot âtálik meg? Ás ha ti âtálitek meg a
vilàgot, máltatlanok vagytok-á a legkisebb dolgokban valã
âtáletekre? Nem tudjàtok-á, hogy angyalokat fogunk âtálni,
nemhogy áletszèkságre valã dolgokat?’ Jelenásek 3:21, “Aki

gyåz, megadom annak, hogy az Án kiràlyi szákembe èljän
Velem, amint Án is gyåztem, ás èltem az Án Atyàmmal az Å
kiràlyi szákáben.” Làtjàtok tehàt azt, hogy a menyasszony az
Çrral van a trãnban. Amikáppen a menyasszonynak kell
megâtálnie a vilàgot, çgy az âtáletbe egyètt kell èlnie neki az
Çrral. Ez pontosan az, amit Dàniel làtott. Dàniel 7:9-10,
“Názám, mâg kiràlyi szákek tátetánek, ás az Äregkorç leèle,
ruhàja hãfehár, ás fejánek haja, mint a tiszta gyapjç. Száke
tèzes làng, Ennek kerekei ágå tæz; Tæzfolyam folyik ás jå vala
ki az Å szâne felål; ezerszer ezren szolgàlànak Náki, ás
tâzezerszer tâzezren àllànak elåtte; âtálåk èlánek le, ás känyvek
nyittatànak meg.” Làtjàtok, ez ugyanaz a jelenet, mivel az
ezerszer ezrek, akik Náki szolgàlnak, åk a menyasszony,
hiszen ki szolgàl a fárjánek, ha nem a feleságe?
Most felmerèl az a kárdás, hogy miárt vannak az âtáletben
ezek az igazak? Nincs màs hely, ahol åk megjelenhetnek,
hiszen csak kát feltàmadàs van, ás mivel åk nem tudtak jogot
nyerni az elså feltàmadàsra, âgy nekik a màsodik
feltàmadàsban kell megjelennièk, amely az âtáletre valã
feltàmadàs. Azok, akik jogot nyernek az elså feltàmadàsra, (a
menyasszony) nincsenek benne az âtáletben. Jànos 5:24,
“Bizony, bizony mondom náktek, hogy aki az Án Beszádemet
hallja ás hisz Annak, Aki Engem elbocsàtott, äräk álete van;
(vagyis, hogy a hâvå el is fogadta az äräk áletet, mely most
màr a birtokàban van) ás nem megy a kàrhozatra (valãjàban
azt mondja, hogy nem megy az âtáletre), hanem àltalment
(váglegesen) a halàlbãl az áletre.” Figyeljátek meg azonban
gondosan, hogy mág egy màsik csoportnak is kellett lenni
Jázus ártelmáben, akik egy bizonyos feltàmadàskor äräk áletet
fognak kapni. Åk azt a feltàmadàskor fogjàk megkapni,
MIVEL NEM KAPTÀK MEG AZT ELÅZÅLEG ÇGY, MINT
MENYASSZONY TAGJA. Jànos 5:28-29, “Ne csodàlkozzatok
ezen: mert eljå az ãra, amelyben MINDAZOK, akik a
koporsãkban vannak, meghalljàk az Å Szavàt, ás kijånek;
akik a jãt cselekedták, az álet feltàmadàsàra; akik pedig a
gonoszt mævelták, a kàrhozat feltàmadàsàra.” Most mi
mindnyàjan tudjuk, hogy a Jànos 5:28-29, NEM AZ
ELRAGADTATÀS, mivel abban az idåben csak a Krisztusban
elhunytak fognak feltàmadni a sârokbãl az álå
menyaszonnyal, aki mág a fäldän van. I. Thesszalonika 4:16-
17, “Mert Maga az Çr riadãval, arkangyal szãzatàval ás Isteni
harsonàval leszàll az ágbål: ás feltàmadnak elåszär akik
meghaltak volt a Krisztusban: azutàn mi, akik álènk, akik
megmaradunk, elragadtatunk azokkal egyètt a felhåkän az
Çr elábe a levegåbe; ás ekkáppen mindenkor az Çrral
leszènk.” A Jànos 5:28-29-ben azonban azt mondja, hogy a
sârbãl MINDANNYIAN elå fognak jänni. Ez ugyanaz a
feltàmadàs, amelyrål a Jelenásek 20:11-15-ben van szã,
amelyben A HALOTTAK lettek az Çr elá àllâtva, ás meg

lettek âtálve az å cselekedeteik szerint, ás mindazok, akiknek
neve nem volt benne az Áletnek Känyváben, åk a tæznek
tavàba lettek vetve.
Most szembe kerèlènk azzal a kárdássel, hogy miárt kellene
nekik äräk áletet adni az âtáletkor, amikor çgy tænik, hogy a
Levelek perdäntåen kiemelik azt, hogy egy szemálynek
birtokolnia kell Krisztusnak a Szellemát, vagy màskáppen
elveszik. Noha ez âgy làtszik, de nekènk mágsem szabad
kátságbe vonnunk Jázusnak a Szavait, Aki nagyon
hangsçlyozottan bemutatja, hogy az Áletnek Känyváben
talàlhatãak olyanok, akik vagy az àltalànos feltàmadàs elått
fognak äräk áletet kapni, vagy pedig utàna. Pàl nem kerèlte ki
ezt az igazsàgot, hiszen nagyon vilàgosan ezt mondja a Filippi
levál 3:11-ben, “Ha valami mãdon eljuthatnák a halottak
feltàmadàsàra.” Nos, ez az àllâtàs nagyon kèlänäs. Mi
mindnyàjan tudjuk, hogy MINDANNYIAN ott leszènk a
feltàmadàsban, akàr akarjuk ezt, akàr nem. Mindenki fel fog
tàmadni. Âgy Pàl aligha mondhatta ezt, hogy ha “VALAMI
MÃDON eljuthatnák a halottak feltàmadàsàra.” A dolog
igazsàga az, hogy å nem ezt mondja. A szã szerinti olvasat âgy
hangzik, “Ha valami mãdon eljuthatnák a halottak käzèl valã
‘kijävå-feltàmadàsra’”. Ez nem az àltalànos, illetve a màsodik
feltàmadàsra valã eljutàs, hanem az elså feltàmadàsra valã
eljutàs, melyrål ezt mondja, “Boldog ás szent, akinek rásze van
az elså feltàmadàsban: ezeken nincs hatalma a màsodik
halàlnak; hanem lesznek az Istennek ás a Krisztusnak papajai,
ás uralkodnak Åvele, ezer esztendeig.” Az elså feltàmadàsnak
semmi käze nincs a màsodik halàlhoz. Az ezer áv vágán lesz az,
amikor MIND A TÄBBI halottak çjbãl álni fognak. Ás azon a
napon lesznek olyanok, akik elåjännek az äräk áletre, valamint
olyan màsok, akik a màsodik halàlba lesznek elragadva. Most
nekènk nem kell talàlgatnunk azok felål, akik a màsodik
feltàmadàsban kapnak áletet. Ez nekènk meg lett mondva,
hogy az áletet åk azon az alapon kapjàk, hogy kedvesek ás jãk
voltak az “Atyàmfiaihoz.” Akik feltàmadtak, ás a tæznek
tavàba lettek vetve, azárt lesznek âgy kezelve, mert gonoszul
bàntak az “Atyàmfiaival.” Mivelhogy ez Istennek az Igáje, âgy
mi egyszeræen elfogadjuk ezt. Itt nincs árvelás, hanem a
tányeknek egyszeræ àllâtàsa.
A tovàbbi megvilàgitàs árdekáben figyeljátek meg
kèlänäsen a Màtá 25:31-46, szavait. Itt nem azt mondja, hogy a
pàsztor szã szerint elvàlasztja a juhokat a kecskáktål, hanem
azt, hogy AMINT egy pàsztor elvàlasztja a juhokat a
kecskáktål. Az idånek ebben a bizonyos társágáben ezek nem
juhok (hiszen ez a Fehár Trãn Itálet). A juhok az Çr aklàban
vannak, åk meghallottàk az Å hangjàt (az Igát) ás kävetták Åt.
NEKIK MÀR ÄRÄK ÁLETÈK VAN ÁS NEM MEHETNEK AZ
ITÁLETRE. Ezeknek azonban NINCS äräk áletèk, ás ezárt åk

ott vannak az âtáleten. Nekik meg van engedve az, hogy
BEMENJENEK az äräk áletre. Viszont milyen alapon lápnek
be az äräk áletre? Bizonyosan nem abbãl a tánybål, hogy nekik
màr megvan az Çr álete, mint a menyasszonynak, hanem azárt
veszik azt, mert kedvesek voltak az Çr testváreihez. Åk nem az
Çr testvárei: ez åket Jázussal tàrsäräkäsnek tenná. Åk NEM
äräkäsei semmi màsnak, csak az áletnek. Nem äräkälnek trãnt,
stb. az Çrral. AZ Å NEVÈKNEK BENNE KELLETT LENNIE
AZ ÁLET KÄNYVÁBEN, ÁS ONNAN NEM LETT
ELTÀVOLÂTVA. Most az Isten nápe irànt mutatott szeretetèk
miatt åk el vannak ismerve ás èdväzèlnek. Kátságtelen, hogy
åk szolgàltak ás segâtettek Isten gyermekeinek. Talàn çgy, mint
Nikodámus ás Gamàliel, åk is kiàlltak a gyermekek mellett a
bajok idejáben.
Ha ez çgy tænik hogy “helyreàllâtàs” làtszatot kelt, akkor
most figyeljetek gondosan, mivel a gonoszok NINCSENEK
helyreàllâtva, hanem a tæznek tavàba vannak vetve. A sok
megältnek neve szintán benne volt az Áletnek Känyváben; de
azok ki lettek tärälve, mivel elmulasztottàk tisztelni Istennek a
nápát, akik a kinyilvànâtott Ige voltak (álå levelek) az å napjaik
szàmàra.
Most legyènk itt nagyon vilàgosak. Ezek nem azok a
nemzetek, melyek megâtáltetnek ás bemennek a milleniumba
(az ezeráves kiràlysàgba_Ford.) azárt, mert befogadtàk ás
segâtetták a zsidãkat. Ez nagyon vilàgos ezeknek a verseknek a
vágeredmányábål. “Ás ezek (a gonoszok) el fognak menni az
äräk âtáletre (a tæznek tavàba), az igazak azonban äräk áletre.”
Nincs feljegyzás KÁT felàllâtott âtáletrål, ahol a gonoszok a
tæznek tavàba vettetnek. Csupàn a fenevad ás a hamis prãfáta
vannak megâtálve a nagy nyomorçsàg vágán. Nem, mivel ez a
Fehár Trãn âtálet, ás åk megâtáltetnek azok szerint, amik a
känyvekben vannak megârva.
A màsodik feltàmadàs az, ahol az “oltàr alatt lávå lelkek”-
nek, amint ez az ätädik pecsátben van bemutatva (Jelenásek
6:9-11) fehár ruhàk ás persze äräk álet lesz adva, màskápp nem
lenne ártelme a fehár ruhàknak. “Ás mikor felnyitotta az
ätädik pecsátet, làtàm az oltàr alatt azoknak lelkeit, akik
megälettek az Istennek Beszádáárt ás a bizonysàgtátelárt,
amelyet kaptak. Ás kiàltànak nagy szãval, mondvàn: Uram, Te
szent ás igaz, meddig nem âtálsz mág, ás nem àllasz bosszçt a
mi várènkárt azokon, akik a fäldän laknak? Akkor adatànak
azoknak egyenkánt fehár ruhàk; ás mondaták nákik, hogy mág
egy kevás ideig nyugodjanak, amâg beteljesedik mind az å
szolgatàrsaiknak, mind az å atyjokfiainak szàma, akiknek meg
kell äletnièk, amint åk is megälettek.” Most figyeljátek meg
kèläsen azt, hogy az oltàr alatt levåk käzèl egyet sem a Jázus
bizonysàgtáteláárt ältek meg. Ezek nem olyanok voltak, mint
Antipàs, akit azárt ältek meg, mert megtartotta az Çr Nevát.

Ezek nem olyan ujjàszèletettek, kiknek birtokàbàn van az äräk
álet. Åk a feltàmadàsban jelennek meg, ás kapnak áletet azárt,
mert megàlltak az Igán. Figyeljátek meg azt is, ahogy ezek
bosszçárt kiàltanak. Åk nem lehetnek a menyasszony
anyagàbãl. A menyasszony odafordâtja az arcàt, ás âgy kiàlt fel,
“Bocsàss meg nekik Atyàm, mert nem tudjàk, hogy mit
tesznek.” Ezek Zsidãk. Azok kell hogy legyenek, mivel åk az
ätädik pecsátben vannak, az pedig a negyedik pecsátben van,
amikor a Pogàny menyasszony felmegy az elragadtatàsba.
Tehàt ezek a Zsidãk nem az Çr Szellemátål szèlettek. Mág azt
sem hiszik, hogy Jázus a Messiàs. Mivel azonban åket Isten
vakâtotta meg a Pogànyok árdekáben, âgy Isten adott nekik
äräk áletet azon az alapon, hogy noha nem tudtak az Çrhoz
jänni, de mágis igazàn hæságesek voltak mind ahhoz az Igáhez,
melyet csak ismertek, ás meg is haltak azárt, amint a sokasàg
meghalt Hitler, Sztàlin, stb. alatt, ás mág mindig fognak
meghalni.
A màsodik feltàmadàs az, amelyben az ät bolond szæz
felemelkedik. Figyeljátek meg azt, hogy åk szèzek voltak.
Nekik nem volt meg a Szent Szellem, âgy elmulasztottàk azt,
hogy a menyasszonyban legyenek, mâg az ät bälcs szæz,
akiknek volt olajuk, rászesává lettek a menyasszonynak. Mivel
azonban ezek az emberek egy elvàlasztott, Isten-szeretå náp
voltak, ás megprãbàltak az Igáben maradni annak megfelelåen,
amit åk tudtak, valamint segâtságáre voltak az Çr munkàjànak,
ezek fel fognak emelkedni az idå vágán. Åk el fogjàk
mulasztani a milleniumot, melyrål kezdhetitek làtni ezen
igazsàgok àltal, hogy sokkal fontosabb ás csodàlatosabb, mint
azt mi valaha is gondoltuk, vagy hittèk volna.
Mindezeknek az embereknek neve benne volt az Áletnek
Känyváben ás nevèk benne is maradt. Viszont kiknek nevei
nem maradtak ott? A vilàgszervezet gyèlekezeteihez
tartozãknak nevei, akik a menyasszony ellen harcoltak, lesznek
azok, kiknek nevei el lesznek tàvolâtva. Ezek azok, akik ki
fognak esni. Åk a tæznek tavàba lesznek vetve.
Menjènk most tovàbb egy lápássel, mielått azonban ezt
megtennánk, tekintsèk àt esetènket ezidàig. Elåszär is mi
nagyon bizonyosan tudjuk azt, hogy Istennek a szàndáka a
kivàlasztàsban àll. Ez Änmagàban volt elhatàrozva. Istennek
szàndáka volt az, hogy elåhozzon egy Änmagàhoz hasonlã
nápet, amely az Ige Menyasszonya legyen. A menyasszony
ÅBENNE lett kivàlasztva a vilàg megalapâtàsa elått. Elåre
ismerve ás szeretve volt mág mielått valaha is elå lett volna
hozva a fäldre a korokon àt. Meg lett vàltva az Çr váre àltal
ás SOHA nem mehet kàrhozatra. Soha nem lehet benne az
âtáletben, mivel bænt nem lehet tulajdonâtani neki. Rãmai
levál 4:8, “Boldog ember az, akinek az Çr bænt nem
tulajdonât.” A menyasszony viszont valãban ott lesz az Çrral

az Å âtálåtrãnjàn, megâtálve a vilàgot ás mág az angyalokat is.
Az å neve (tagjainak ässzes neve) be lett ârva az Álet
Känyvánek egy szakaszàban, amely a Bàrànyá, a vilàg
megalapâtàsa elått. Màsodszor pedig van egy màsik osztàly.
Az å nevèk szintán benne van az Áletnek Känyváben, ás åk a
màsodik feltàmadàsban fognak felemelkedni. Ilyenek a
bolond szæzek, ás azok az igazak melyekrål szã van a Màtá
25-ben. Ebben az osztàlyban vannak azok is, akik nem
imàdjàk a fenevadat, illetve nem merèlnek bele az
antikrisztusi rendszerbe, hanem meghalnak az å hitèkárt, mág
akkor is, ha nincsenek benne a menyasszonyban, mert nem
szèlettek çjjà. Åk azonban elå fognak jänni a màsodik
feltàmadàsban, ás bemennek az äräk áletre. Harmadsorban
ott vannak a hatàrszáli Keresztányek, amilyeneket Izràelben
làtunk, amikor kijättek Egyiptombãl. Ezeknek neve benne
volt az Áletnek Känyváben ás cselekedeteik meg lettek ârva a
känyvekben. Ezek kudarcot vallottak az Istennek valã
engedelmesságben, ás hâjàval voltak a Szellemnek, noha mág
jelek ás csodàk is voltak käzättèk, mágis neveik el lesznek
tàvolâtva az Áletnek Känyvábål. Ebben a csoportban lesznek
az olyanok, mint Jçdàs, akik noha teljesen hâjàval vannak a
Szellemnek, de vallàsosak, lesznek megnyilvànulàsok az
áletèkben, a känyvekben is benne voltak, de nem az ÇRBAN
lettek kivàlasztva. A Bàlàmhoz hasonlãak is ebben a
csoportban lesznek. Negyedszer ás vágezetèl itt vannak azok,
akiknek nevei soha nem voltak, vagy soha nem is lesznek
beleârva a känyvekbe. Ilyenek talàlhatãak a Jelenásek 13:8-
ban ás a Jelenásek 17:8-ban, “Annakokàárt imàdjàk åt a
fäldnek minden lakosai, akiknek neve nincs beârva az Áletnek
Känyvábe, amely a Bàrànyá, Aki megältett e vilàg alapâtàsa
ãta. A fenevad, amelyet làttàl, volt ás nincs; ás a mályságbål
jå fel, ás megy a veszedelemre. Ás a fäld lakosai
csodàlkozànak (akiknek neve nincs beârva az Áletnek
Känyvábe e vilàg alapâtàsa ãta) làtvàn a fenevadat, amely
vala ás nincs, noha van.” Jázus azt mondta, hogy egy
bizonyos csoport be fogja fogadni azt, aki a sajàt neváben
jätt. Ez a valaki az antikrisztus. Ez pedig pontosan az, amit a
Jelenásek 13:8 ás 17:8-ban mond. Ezek Istentål lettek rendelve,
de nem a kivàlasztàsra. Ezzel a csoporttal pedig olyanok
vannak, mint amilyen a Fàraã. Ezt mondja rãla, “Áppen ebbål
a cálbãl tàmasztottalak táged. A haragnak edányei a
pusztulàsra elåkászâtve.” Rãmai levál 9:17 ás 22. Ezek käzèl
egy sem lett belehelyezve az áletnek feljegyzáseibe. Án nem
azt mondom, hogy rãluk nincs feljegyzás. Kátságtelen, hogy
van rãluk náhàny fále feljegyzás, de NEM AZ ÁLETNEK
FELJEGYZÁSEIBEN. Látezásèk cáljàval foglalkoztunk
räviden e känyvnek tovàbbi rászáben, de adhatunk mág kát
tovàbbi Iràshelyet. Páldabeszádek 16:4, “Az Çr a gonoszt a
bèntetásnek napjàra teremtette.” Jãb 21:30, “A gonosz meg

van årizve a pusztâtàs napjàra, a haragnak napjàn azonban
elå lesz hozva.” [King James-fordâtàs szerint, _fordâtã.]
Mivel az Igánek ez a rásze nehezen felfoghatã az emberi
ártelem szàmàra, âgy hit àltal kell elfogadni ás hinni. Náhànyan
meg fognak botrànkozni azon, amit bemutattam, mivel
elmulasztjàk megárteni Istennek a szuverenitàsàt, amely
bemutatja, hogy ISTEN, ISTEN, mivel pedig Å Isten, âgy senki
nem däntheti meg az Å tanàcsait, illetve nem hiçsâthatja meg
az Å akaratàt ás szàndákàt: mivel azonban Å mindenhatã,
MINDEN ègyben kormànyoz ás azt teszi, amit csak akar az Å
ässzes teremtmányável, mivel mindnyàjan az å jãkedváre lettek
teremtve. Ennálfogva, amint Pàl mondja, “Ha pedig Isten vehet
egy agyag gyuradákot, ás ugyanabbãl a gyuradákbãl
tisztesságre valã edányt kászât, egy màsik edányt pedig
becstelenságre, akkor ki botrànkozhat meg, ás ki kiàlthat Å
ellene?” Mi nem tagadhatjuk azt, hogy Neki joga van egyedèl a
teremtás alapjàn megtenni ezt. Å azonban mág tovàbbment,
hiszen a Rãmai levál 14:7-9 szerint nekènk megcàfolhatatlan
bizonyâtákunk van arrãl, hogy Jázus kifizette az egász vilàg
vàsàrlàsi àràt, ennálfogva pedig Å azt tehet a Sajàtjàval, amit
csak akar. “Mert käzèlènk senki nem ál änmagànak, ás senki
nem hal meg änmagànak: mert ha álènk, az Çrnak álènk; ha
meghalunk, az Çrnak halunk meg. Azárt akàr áljènk, akàr
haljunk, az Çrái vagyunk. Mert azárt halt meg ás tàmadott fel
ás elevenedett meg Krisztus, hogy MIND A HALOTTAKNAK,
MIND PEDIG AZ ÁLÅKNEK URA LEGYEN.” (Itt
tulajdonossàgra, NEM pedig kapcsolatra utal). Ez a Jànos 17:2-
ben is be van mutatva, “Amikánt Te hatalmat adtàl Náki
MINDEN TESTEN, hogy äräk áletet adjon mindennek, amit
Náki adtàl.”
Nos, ha mi mindentudàst tulajdonâtunk Istennek, akkor azt
is el kell fogadnunk, hogy Å bälcsesságben ás igazsàgban is
täkáletes. A kivàlasztàsnak ás a hitehagyàsnak ez a terve
Istennek a bälcsesságe, amely ki van nyilatkoztatva minden
korban ápp çgy, ahogy ezt az Efázus 1:3-11-ben is mondja,
“Àldott legyen az Isten, ás a mi Urunknak, Jázus Krisztusnak
Atyja, Aki megàldott minket minden Szellemi àldàssal a
mennyekben a Krisztusban, aszerint, amint Magànak
kivàlasztott minket Åbenne vilàg teremtetáse elått, hogy
legyènk mi szentek ás feddhetetlenek Åelåtte szeretet àltal,
eleve elhatàrozvàn, hogy minket a Maga fiaivà fogad Jázus
Krisztus àltal az Å akaratjànak jãkedve szerint, kegyelme
dicsåságánek magasztalàsàra, amellyel megajàndákozott ama
Szerelmesben. Akiben van a mi vàltsàgunk az Å váre àltal, a
bænäknek bocsànata az Å kegyelmánek gazdagsàga szerint,
melyet nagy båsággel käzält velènk minden
BÄLCSESSÁGGEL ás ártelemmel, megismertetván velènk az å
akaratjànak titkàt az Å jãkedve szerint, melyet eleve elrendelt

Magàban, az idåk teljesságánek rendjáre názve, hogy ismát
egybeszerkeszt Magànak mindeneket a Krisztusban, mind
amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e fäldän
vannak; Åbenne, Akiben vettèk is az äräkságet, eleve
elrendeltetván Annak eleve elvágzáse szerint, Aki mindent az Å
akaratjànak tanàcsàbãl cselekszik.” Ilyen mãdon, ha Isten çgy
tervezte, hogy vannak olyanok, akinek a neve bele van
helyezve az Álet Känyvánek egy szakaszàba, amely a Bàrànyá,
tovàbbà azokat nem lehet kitärälni, mivel azok az Å
menyasszonyànak nevei, akkor ezt nekènk el kell fogadni. Ha
azt is àllâtja, hogy vannak olyanok, kiknek neve benne volt az
Álet Känyvánek feljegyzásáben, viszont Isten elåre ismeretáben
nekik el kellett esnièk, ás âgy nevèket el kellett tàvolâtani,
akkor ezt nekènk el kell fogadni. Ha pedig vannak olyanok,
kiknek neve SOHA nem lett belehelyezve az álet feljegyzásábe,
akkor nekènk ezt is el kell fogadni. Ás ha vannak olyanok,
akik az äräk áletre a Fehár Trãn âtálet utàn fognak belápni
egyedèl azon az alapon, hogy jãk ás kedvesek voltak Istennek
kivàlasztottjaihoz, akik az Å testvárei, akkor mi nem tudunk
màst, mint elfogadni ezt. HISZEN KI ISMERI AZ ÇR
ÁRTELMÁT, HOGY ÅT OKTATHATNÀ? Inkàbb
engedelmeskedjènk hitben Neki, Aki a mi Atyànk, ás áljènk.
Annak árdekáben, hogy mág vilàgosabban megártsèk ezt a
támàt, most bälcs dolog lesz megkäzelâteni ezt a gyèlekezetnek
àllàspontjàbãl a korokon àt. Mindezidàig mi az egyánek
neveiknek eltàvolâtàsànak kategãriàjàban gondolkoztunk.
Most nem az egyáneket akarjuk megszemlálni, hanem a
gyèlekezetben kápviselt csoportokat. Ennek árdekáben mi a
gyèlekezetet a korokon àt a bçzaèltetványhez fogjuk
hasonlâtani. Egy bçzamag azárt van elèltetve, hogy a bçzànak
egyetlen magja szaporodjon ás sokasodjon egy bizonyos
folyamaton àt, egy bizonyos idåszak alatt. Az az egy mag el fog
halni, de mialatt elhal, az az álet amely benne volt, fel fog
emelkedni a näványbe, amely viszont az áletnek viselåje, vagy
hordozãja lesz, ás aminek vissza kell tárnie az eredeti voltàra
egy megsokszorozãdott formàban. Jázus a nagy Kiràly Mag
meghalt. A Pàratlan Szemály, Aki a gyèlekezet álete, ott àll a
gyèlekezet käzepette mind a hát gyèlekezeti kor szàmàra, ás
adja az Å áletát a gyèlekezetnek (amely a hordozã, illetve a
viselå) abbãl a cálbãl, hogy maga az Å álete Åhozzà hasonlã
testekben szaporodjon a feltàmadàsban. A feltàmadàskor lesz
az, hogy a Kiràlyi Mag sok kiràlyi magokat fog làtni, melyek
Åhozzà hasonlâtanak, ás åk áppen olyanok lesznek, amilyen Å
is, mivel Jànos ezt mondja, “Åhozzà hasonlãak leszènk.” Ez az,
amire Keresztelå Jànos utalt, amikor azt mondta, hogy Jázus
be fogja gyæjeteni a bçzàt a csærbe. Ez az a feltàmadàs, ahol
azok a megvàltottak, akik äräk áletre lettek kivàlasztva,
bejännek.
Most azutàn ennek a bçzaèltetványnek a feljegyzáse,

melynek cálja az, hogy szaporâtsa az eredeti magot
sokszorozãdott formàban, ez a feljegyzás az ÁLETNEK A
KÄNYVE. Megismátlem: ennek a bçza-näványnek a tärtánete,
illetve a feljegyzáse az Áletnek a Känyve, ás ennek az Álet
Känyvnek egy rásze az ÄRÄK ÁLETNEK A FELJEGYZÁSE.
(Az Álet Känyvánek egy szakasza.) Ez meggyåzåen làthatã
akkor, ha megvizsgàlunk egy bçza-näványt. A bçzamag el van
vetve. Hamarosan làthatã a hajtàs. Ez azonban mág nem a
bçza. Azutàn egy szàrrà nå. Ez mág nem bçza. Az álet ott van,
de nem a bçza. Azutàn a szàrnak a vágán ott van egy kis nyàrs,
amely kikèldi a kalàszt. Màr egy bçzanävány, de mág nem a
bçza. Azutàn a nävány be lesz porozva, ás mi làtjuk nävekedni
a hèvelyt. Ez hatalmasan çgy náz ki mint a bçza, de ez mág
nem a mag. Ezutàn formàlãdik a bçza a burokban. Most màr
visszatárt ahhoz, ami eredetileg volt. Most aratàsra kerèl a
megárett bçza.
Jázus Krisztus meghalt. Odaadta az Å áletát. Ennek az
áletnek vissza kellett jännie a gyèlekezetre, ás sok Åhozzà
hasonlã fiçt kellett a dicsåságre hoznia a feltàmadàsban.
Amikáppen azonban a bçza magjànak kell hogy legyen egy
hordozãja azárt, hogy látrehozza a megsokszorâtott bçzamagot,
áppçgy kellett hogy legyen egy gyèlekezet, amely Krisztus
áletánek a hordozãja lesz. Amikáppen a levál, a szàr, a kalàsz
ás burok a mag hordozãi voltak, de NEM a mag maga, çgy a
gyèlekezet testèlete a korokon àt az igaz MAGNAK volt a
hordozãja, noha nem maga a Mag. Ez az, amiárt azt
mondhatjuk, hogy az Áletnek a Känyve az EGÁSZ BÇZA
näványe.
Vegyèk àt ezt çjra. Itt van az eredeti mag, amely el lett
èltetve. Ez látrehozta a hajtàst. Ez nem az volt. Látrehozta a
szàrat. De ez sem az volt. Itt jännek a hèvelyek, melyekben a
bçza formàlãdik. Ez mág nem az. Azutàn megjelenik a kalàsz.
EZUTÀN A VIRÀGPOR RÀHULLIK AZOKRA A
TERMÅKRE. A NÄVÁNY EGY RÁSZE MEGELEVENEDIK.
AZ EREDETI MAGBÃL VALAMI, AMELY FELJÄTT A
NÄVÁNY TÄBBI RÁSZÁN ÀT, ÀTVÀLTOZIK MAGGÀ. Miárt
nem lett maggà az egász nävány? Mert erre a cálra lett
teremtve. A näványnek csak egy rásze mehet vissza azárt, hogy
mag legyen, mivel A BÇZA NÄVÁNYNEK csak egy rásze AZ
ÄRÄK ÁLET BÇZA.
Megtalàljàtok ennek a täkáletes elåkápát Izràelben, amikor
elhagyta Egyiptomot. Kijättek çgy jã kátmilliãan.
MINDANNYIAN megmenekèltek az àldozati vár àltal.
MINDANNYIAN meg lettek keresztelve a Väräs Tengerben;
MINDANNYIAN feljättek a vâzbål álvezve a Szent Szellem
megnyilvànulàsait ás àldàsait; MINADANNYIAN angyal
eledelt ettek; MINDANNYIAN ittak a sziklàbãl, amely åket
kävette. Mágis nagyon kevásnek kivátelável åk semmi màs nem

voltak, mint azoknak a gyermekeknek a hordozãi, akiknek
åket kellett kävetnièk ás bemennièk a Kànaàn fäldjáre. Az
egász Isràel NEM Izràel. Ás egy nagyon kicsiny kisebbság
kivátelável mindannyiuknak ki lett tärälve a neve az Áletnek
Känyvábål.
Nekènk ma ugyanez a helyzet a gyèlekezetben. Nevek
lesznek kitärälve az Áletnek Känyvábål. Az Äräk Álet
Känyvábål egyetlen náv sem lesz kitärälve, mivel ez egy màsik
feljegyzás, noha ezt az Áletnek Känyve tartalmazza. EZ PEDIG
A FELJEGYZÁS: ISTEN ÄRÄK ÁLETET ADOTT NEKÈNK,
ÁS EZ AZ ÁLET AZ Å FIÀBAN VAN. AKIÁ A FIÇ, AZÁ AZ
ÁLET (ÄRÄK) AKIBEN PEDIG NINCS MEG A FIÇ, ANNAK
NINCS (ÄRÄK) ÁLETE. Azok pedig, akikben megvan az álet,
ÅBENNE voltak a vilàg megalapâtàsa elått. ÅBENNE
LETTEK KIVÀLASZTVA A VILÀG MEGALAPÂTÀSA
ELÅTT. A NAGY KIRÀLY MAG, Jázus Krisztus el lett
plàntàlva (meghalt) ás az az álet, amely Åbenne volt, feljätt a
bçzanäványen àt ás szaporâtja magàt a bçzamagok
sokasàgàban çgy, hogy azokban ugyanaz az álet van, ás
olyanok mint az Eredeti, mivel åk a Szellem àltal az eredetiek.
Most màr làthatjuk azt, hogy miárt a megvàltott (az eredeti
tulajdonos àltal visszavàsàroltak) menyasszony (a menyasszony
benne volt az Çrban, áppçgy, ahogy Áva benne volt Àdàmban)
‘tagjànak-neveit’ soha nem lehet kivenni a feljegyzásbål. A
menyasszony rásze az Çrnak. Å ott van a trãnban. Åt soha nem
lehet âtálni. A menyasszonyban mindenki az Çrnak egy tagja,
ás Å egyet sem veszât el. Ez azonban nem âgy van az Álet
Känyváben lávå “ässzest” illetåen. Hiszen käzättèk mág
olyanok is vannak, mint Jçdàs stb., akiknek rásze van a
feljegyzásben, de neveik el lettek tàvolâtva. Làthatjuk azokat,
akik jännek az utolsã napokban ás miutàn csodàlatos
cselekedeteket tettek, Jázus azt fogja mondani nekik, hogy
soha nem ismerte åket. Ez nem azt jelenti, hogy Å nem tudott
rãluk. Az Å mindentudàsa kizàrja ezt; viszont nem voltak elåre
ismerve çgy, mint a menyasszonyban; ás çgy sem voltak elåre
ismerve, mint akik a màsodik feltàmadàsban az igazak käzätt
vannak. Åk nem hoztak gyèmälcsät (mivel az Igán kâvèl
voltak_nem maradtak meg abban) ennálfogva pedig halàlra
lettek âtálve. Azutàn pedig, ahogy ezt màr az elåzåekben
megmutattuk, ott vannak azok, akik kiàlltak a menyasszony
mellett, ás annak segâtságáre ás vigasztalàsàra voltak. Ezeknek
a neve bennemarad az Áletnek Känyváben ás bemennek az
äräk áletre. Vágezetèl itt vannak olyanok, mint a Fàraã,
akiknek a neve soha nem vot benne az Áletnek Känyváben, ás
ezek is a tæznek tavàba lesznek vetve.
Ilyen mãdon a bçzànak a magja, amely egy nävánnyá lett
az aratàs szàmàra, ez a gyèlekezet feljegyzáse. Ás áppçgy,
ahogy nem az egász bçzanävány a bçzamag, ás amikáppen nem

az egász nävány van felhasznàlva az aratàsban, çgy van a
gyèlekezettel is:_az egász gyèlekezet nem a menyasszony, ás
nem is az egász kap äräk áletet, hanem annak egy RÁSZE lesz
begyæjtve a csærbe, ás annak egy RÁSZE lesz megtartva azárt,
hogy belápjen az äräk áletre, a màsodik feltàmadàsban, ás
annak egy RÁSZE, amely pelyvànak van szàmâtva, a tèznek
tavàban lesz megágetve. Ez pedig pontosan az, amit Keresztelå
Jànos ás Jázus mondott, hiszen Jànos azt mondta, hogy a bçza
a csærbe kerèl, a pelyva pedig megág. Jázus ezt mondta,
“Kässátek ässze a konkolyt ás azutàn gyæjtsátek be a bçzàt.”
Az äkumenikus mozgalom ässze fogja kätni a konkoly
gyèlekezetet, mivel ELÅSZÄR a konkolynak kell
ässzekättetnie, ás bàr az å vágèk a megágetás, mágsem
ágettetnek meg az å ässzekättetásèkkor, hanem meg lesznek
årizve egy kásåbbi idåpontra, amely az ezeráves orszàglàsnak a
váge, illetve a màsodik feltàmadàs. Amikor pedig a konkoly
ässze lesz kätve, akkor megtärtánhet az elragadtatàs ás ez
valahol a konkoly ässzekätáse ás az antikrisztus megjelenáse
käzätt lesz. Akkor jän el az a nap, amikor MINDANNYIAN
egyètt fognak àllni çgy, ahogy azt Dàniel làtta. Ott lesz a
Kiràly az Å menyasszonyvàl, elåttèk pedig ott lesz az a
sokasàg, akik meg lesznek âtálve. Igen. MINDANNYIAN ott
vannak. Minden känyv megnyittatik. El lesz vágezve
MINDENKINEK egy vágzå elrendezáse. Az aratàs valãban
elmçlt. Az egykor kinyitott känyvek be lettek zàrva.
Erre az idåre lezàrva ezt a támàt, hadd utaljak arra az
àllâtàsra, melyet e táma megkezdásekor tettem, amikor azt
mondtam, hogy egyetlen Iràshely sem beszál arrãl, hogy az Çr
a nevek feljegyzását JELENLEG àllâtanà ässze. Ez valãban âgy
van. Van azonban egy Iràshely, amely egy jävåbeni
ässzeàllâtàsra mutat rà. Ez pedig a nyolcvanhetedik Zsoltàrban
van. Ez a Zsoltàr az Çrrãl beszál, Aki felârja mindazoknak a
nevát, akik Sionban szèlettek. Semmikáppen nem
feltátelezhetjèk azt, hogy Istennek vàrnia kell a koroknak,
vagy az idåszakoknak a vágáig, hogy Sionnal foglalkozzon
annak árdekáben, hogy megtudja hogy kik fognak ässzesen
Sionban szèletni. Ez çjra kizàrnà Istennek a mindentudàsàt. Å
bizonyosan tudja, hogy kikbål àll ez a szàm. Akkor hàt mi ez?
Ez nem egyszeræen az az àtdolgozott lajstrom, melyben Isten
egyszeræen elhelyezi az çj feljegyzásben azokat a neveket,
melyek megmaradtak a màsodik feltàmadàs utàn ás Sionra
vonatkoznak? De igen, ez biztosan az.
“Ás Án megvallom az å nevát az Án Atyàm ás az Å angyalai
elått.” Návsor olvasàs a mennyben! “Ha egy ember meghal,
akkor fog å çjra álni? Az elrendelt idåmnek minden napjaiban
vàrakozni fogok mindaddig, amâg az án àtvàltozàsom eljän. Te
szãlâtani fogsz, ás án vàlaszolni fogok Neked; Te vàgyakozni
fogsz a kezeidnek alkotàsa utàn.” [A King James

szerint_fordâtã] A Nagy Pàsztor nevèkän szãlâtja az Å juhait.
Istennek teremtå hangja elåszãlâtja åket a porbãl, illetve
àtvàltoztatja az å atomjaikat áppçgy, mintha nem merèltek
volna àlomba. Ez az elragadtatàs. Ez a Bàrànynak ás az Å
menyasszonyànak nagy Mennyegzåi Vacsoràja.
Az elragadtatàs azonban nem az egyedèli návsor olvasàs.
Ott a màsodik feltàmadàsnàl, a nagy Fehár Trãn âtáletnál
nevek lesznek megvallva az Atya ás az Å angyalai elått. Nos,
nekem azt mondtàk azok akik tudjàk, hogy egy emberi fèl
szàmàra a legádesebb hang az adott szemály nevánek a hangja.
Hogy az emberek mennyire szeretik az å neveiket a
nyilvànossàg elá vinni. Hogy åk mennyire szeretik az
áljenezást. De egyetlen fäldi hang sem fogja olyan ádesen
kiejteni a te nevedet, mint ahogy Istennek a hangja, hogyha a
te neved benne van az Áletnek Känyváben ás ott is marad
azárt, hogy ki legyen nyilatkoztatva a szent angyalok elått.
Micsoda egy nap lesz az, amikor meghalljuk Jázusnak a
hangjàt, amint ezt mondja, “Atyàm, åk megvallottàk az Án
Nevemet az emberek elått az å fäldi zaràndoklàsuknak
napjaiban. Most Án megvallom az å nevèket Te elåtted ás az
ässzes mennyei angyalok elått.”
gyèlekezeteknek.” A Szellem mág egyszer çjra szãlt. Mág
egyszer çjra àttekintettèk azt a feljegyzást, amit a Szellem
mondott egy màsik kornak. Ás mi ezt a feljegyzást helyesnek,
pontosnak talàltuk. Egy màsik kor is elmçlt ás beteljesedett
pontosan çgy, ahogy ezt Å mondta hogy lesz. Micsoda egy
vâgasztalàs ez szàmunkra, akik remáljèk, hogy benne leszènk
az utolsã napok menyasszonyàba, hiszen ettål szâvènk
ärvendezve ugràl, mert Å hæságes ás beteljesâti az Å ässzes
âgáretát. Ha Å hæságes ás igaz volt a Sàrdisi korban levåkhäz,
akkor Å áppçgy igaz erre a mi korunk szàmàra is. Ha åket az
Çr kegyelme ás hatalma elfogadja ás ajànlja, akkor minket is.
Menjènk el azárt a täkáletesságig, ás talàlkozzunk az Çrral a
levegåben, ás legyènk äräkká Vele.
FILADELFIAI GYÈLEKEZETI KOR 269
NYOLCADIK FEJEZET
A FILADELFIAI GYÈLEKEZETI KOR
Jelenásek 3:7-13.
A Filadelfiabeli gyèlekezet angyalànak is ârd meg: Ezt

mondja a Szent, az Igaz, Akinál a Dàvid kulcsa van, Aki
megnyitja ás senki be nem zàrja, ás bezàrja ás senki meg nem
nyitja:
Tudom a te dolgaidat (âmá adtam elådbe egy nyitott ajtãt,
amelyet senki be nem zàrhat), hogy kevás eråd van, ás
megtartottad az Án Beszádemet, ás nem tagadtad meg az Án
Nevemet.
Âmá Án adok a Sàtàn zsinagãgàjàbãl, azok käzèl, akik
zsidãknak mondjàk magukat ás nem azok, hanem hazudnak;
âmá azt mâvelem, hogy azok eljäjjenek ás leboruljanak a te
làbaid elått, ás megtudjàk, hogy Án szerettelek táged.
Mivel megtartottad az Án báketærásre intå Beszádemet, Án
is megtartalak táged a megprãbàltatàs ideján, amely az egász
vilàgra eljå, hogy megprãbàlja e fäld lakosait.
Âmá eljäväk hamar: tartsd meg ami nàlad van, hogy senki el
ne vegye a te koronàdat.
Aki gyåz, oszloppà teszem azt az Án Istenemnek
templomàban, ás täbbá onnát ki nem jå; ás felârom åreà az Án
Istenemnek Nevát, ás az Án Istenem vàrosànak Nevát, az Çj
Jeruzsàlemát, amely az ágbål szàll alà az Án Istenemtål, ás az
Án çj Nevemet.
Akinek van fèle, hallja meg, hogy mit mond a Szellem a
gyèlekezeteknek.
FILADELFIA
Filadelfia szàzharmincät kilomáterre fekèdt Sàrdistãl

dálkeletre. Ez volt Lydiàban a màsodik legnagyobb vàros.
Täbb hegyre ápèlt egy hâres szålåtermelå vidáken. Pánzármái
Bachus feját àbràzoltàk ás egy Baccantánek alakjàt (aki
Bachusnak papnåje). A vàros lakossàga zsidãkbãl, zsidã
eredetæ Keresztányekbål ás a pogànysàgbãl megtártekbål àllt.
A vàros gyakori fäldrengásektål szenvedett, de látezásánek
idåszaka mágis a leghosszabb volt a Jelenásek Känyvánek hát
vàrosa käzèl. Valãjàban a vàros mág mindig látezik az Alasehir
täräk náv alatt, melynek jelentáse Istennek a vàrosa.
A pánzármáken lávå àbràk arra engednek kävetkeztetni,
hogy a vàros istenságe Bachus volt. Most Bachus ugyanaz a
náv, mint Ninus, vagy Nimrãd. Å a ‘sârànkozã’, noha rãla

legtäbben käzèlènk a tivornyàzàssal ás a rászegeskedássel
kapcsolatban gondolunk.
Micsoda egy megvilàgâtàst hoz ez a mi elmánkbe. Itt van
egy pánzárme, melynek egyik oldalàn isten van, a màsik
oldalàn pedig a papnå, vagy a prãfátanå. Most dobjunk fel egy
pánzármát. Szàmât az, hogy melyik oldalàval esik le? Nem
uram, hiszen az mág mindig ugyanaz a pánzárme. Ez a rãmai
vallàs Jázusa ás Màriàja.
Mi azonban nemcsak Rãmàra gondolunk. Nem, hiszen
nemcsak a nagy szajha van. Bizony hogy nem; hiszen å az å
paràznasàgai àltal anya lett. Lànyai most ugyanannak a
pánzverdánek az ármái. A pánzármánek egyik oldalàn åk
megrajzoltàk Jázusnak az imàdatàt, a màsik oldalàn pedig ott
van az å papnåjèk, vagy a prãfátanåjèk is, ás å ârja a
tantáteleit, dogmàit, tanait ás eladja az embereknek èdvässág
neváben, azt àllâtva, hogy nàla ás egyedèl csak nàla van az igaz
vilàgossàg.
Mennyire figyelemremáltã az a tány, hogy ezt a kort a
pánzárme jellemzi. Mivel az anya ás lànyai mindannyian
megvàsàroljàk az å çtjukat a mennybe. A pánz ás nem a vár a
megvàsàrlàsi àr. A pánz ás nem a Szellem az az erå, mely åket
elåremozdâtja. Ennek a vilàgnak az istene (a mammon)
megvakâtotta az å szemeiket.
Ègyleteik azonban hamarosan a halàlban fognak vágzådni,
mivel ez az a kor, ahol a Szellem âgy kiàlt fel, “Âmá eljäväk
hamar.” Çgy legyen, jävel hamar Çr Jázus!
A KOR
A Filadelfiai Gyèlekezeti Kor 1750-tål çgy kb. 1906-ig

tartott. Ezt a kort a vàros nevánek jelentáse alapjàn a Testvári
Szeretet Korànak nevezták, minthogy a Filadelfia jelentáse
“testvárek szeretete”.
A HÂRNÄK
Ennek a kornak a hârnäke kátság nálkèl John Wesley volt.
John Wesley Epworthban szèletett 1703. jçnius 17-án ás egy
volt Sàmuel ás Susanna Wesley tizenkilenc gyermeke käzèl.
Apja az Angol Egyhàz kàplànja volt; valãszânæbb azonban,
hogy John ártelmánek vallàsi fordulata inkàbb az å anyjànak
páldaártákæ áletán alapult, mintsem apjànak teolãgiàjàn. John
brilliàns tanulã volt. Akkor tärtánt, amikor Oxfordban volt,
hogy å ás Charles rásztvettek egy olyan csoportban, melynek
tagjai szellemileg azt gyakoroltàk, hogy Istent annak alapjàn
imàdjàk, hogy az igazsàgot gyakorlati megtapasztalàs alapjàn
álik inkàbb, mintsem hogy tanâtàsokat àllâtanànak fel

mártákèl. Megfogalmaztàk a cselekedeteknek egy szellemi
çtmutatãjàt, mint pl. adakozni a szegányeknek, làtogatni a
betegeket, ás a bebärtänzätteket. Ezárt åket Methodistàknak
nevezták ás màs egyáb gçnyos câmeket adtak nekik. Nos, John
elággá àt volt itatva azzal a làtàsàval, hogy a vilàg nápeinek
szèkságe van a vallàsra, ás ezárt elment Amerikàba
(Georgiàba) az indiànok käzá misszionàriusnak. Çtban
Amerika felá ràjätt, hogy a hajãnak sok utasa Morva volt. Mály
benyomàst gyakorolt rà az å szelâdságèk, bákesságèk ás
minden kärèlmányek käzätt meglávå bàtorsàguk. Georgiàban
lávå munkàlkodàsa az änmegtagadàs ás a kemány munka
ellenáre kudarc volt. Visszatárt Angliàba, âgy kiàltva fel,
“Elmentem Amerikàba, hogy megtárâtsem az Indiànokat, de ã!
Ki fog engem megtárâteni?”
Otthon Londonban çjra talàlkozott a Morvàkkal. Peter
Boehler volt az, aki megmutatta neki az èdvässágre vezetå utat.
Igazàn ujjàszèletett, testváránek Charlesnak legnagyobb
nemtetszásáre ás nyilvànvalã haragjàra, aki nem tudta
megárteni azt, hogy egy ilyen szellemi ember mint John mikánt
àllâthatja azt, hogy koràbban å nem volt rendben Istennel. Nem
sokkal kásåbb azonban Charles is èdvässáget kapott
kegyelembål.
Wesley most elkezdte prádikàlni az Evangáliumot
Londonnak a szãszákein, melyekkel koràbban màr kapcsolata
volt; hamarosan azonban kiutasâtottàk. Ebben az idåben tärtánt
az, hogy az å rági baràtja George Whitefield segâtságáre volt,
mivel meghâvta Johnt, hogy jäjjän ás segâtsen neki prádikàlni a
mezåkän, ahol ezrek hallgattàk az Igát. Wesley elåszär
kátelkedett abban, hogy a szabadban kellene prádikàlnia ápèlet
helyett, amikor azonban meglàtta a tämegeket, ás az
Evangálium mækädását a Szellemnek erejáben, akkor teljes
szâvável odafordult az ilyen prádikàlàshoz.
A munka hamarosan olyan máreteket ältätt, hogy kezdett
kikèldeni sok laikust, hogy prádikàljàk az Igát. Ez çgy názett
ki, mint Pènkäsdnek a pàrhuzama, ahol a Szellem embereket
emelt fel hatalommal, hogy prádikàljàk ás tanâtsàk az Igát
majdnem egyik naprãl a màsikra.
Heves ellenàllàs alakult ki munkàjàval szemben, de Isten
vele volt. A Szellemnek mækädáse hatalmasan kinyilvànult, ás
a bæntudati ábredásnek gyakran olyan szelleme ragadta meg az
embereket, hogy kiment belålèk az erå, ás leestek a fäldre,
nagy szomorçsàggal sârva a bæneik miatt.
Wesley rendkâvèl erås ember volt. Azt mondta magàrãl,
hogy nem emlákezik arra, hogy szèletáse ãta akàr egy negyed
ãràra is levertságet árzett volna. Hat ãrahosszànàl nem aludt
täbbet naponta; idåben felkelt azárt, hogy elkezdjen prádikàlni

ät ãrakor gyakorlatilag szolgàlatànak minden napjàn; egyetlen
nap alatt nágy alkalommal prádikàlt, ás âgy egy áv alatt
àtlagban täbb mint 800 prádikàciãja volt.
Sok ezer kilomátert utazott kärzeti lovasaival egyètt, akik
elvitták az Evangáliumot käzelre ás tàvolra. Valãjàban Wesley
7400 Km-t utazott lãhàton ávente.
Hitt Istennek az erejáben ás nagy hittel meg csodàlatos
eredmányekkel imàdkozott a betegekárt.
Sok ässzejävetele làtta a Szent Szellem ajàndákainak
megnyilvànulàsait.
Wesley nem kedvelte a szervezeteket. Tàrsainak volt egy
“Egyesèlt Tàrsasàga” akik “embereknek olyan tàrsasàga volt,
akiknál megvolt a kegyesságnek formàja, ás keresták annak
ereját is, ás akik azárt egyesèltek, hogy egyètt imàdkozzanak,
vegyák a buzdâtàsnak Igáját, ás hogy vigyàzzanak egymàsra
szeretetben, ás hogy segâthessenek egymàsnak èdvässágèk
kimunkàlàsàban.” A belápåk szàmàra egyetlen feltátel az volt,
hogy azok käzá tartozzanak, “akiknek vàgyuk volt
megmenekèlni az eljävendå haragtãl, ás megszabadulni
bæneiktål.” Amint az idå elårehaladt, szigorç szabàlyokat
dolgoztak ki azárt, hogy azokat änfegyelmezásre hasznàlhassàk
a lelkèk javàra. Wesley felismerte azt, hogy halàla utàn a
mozgalmat szervezhetik ás Istennek a Szelleme elhagyja åket a
halott formàkban. Egy alkalommal megjegyezte azt, hogy nem
attãl fál, hogy a Metodista náv eltænik a fäldrål, hanem attãl,
hogy a Szellem szàrnyra kap.
Áletánek ideje alatt hatalmas gazdagsàgra tehetett volna
szert; ezt azonban å nem tette. Kedvenc mondàsa a pánzzel
kapcsolatban ez volt: “Vegyál el mindent amit tudsz, takarâts
meg mindent amit tudsz, ás adjàl mindent amit tudsz.” Milyen
furcsa lenne Wesleynek ha visszajänne, ás làtnà azt a
felekezetet, amely ma a Metodista nevet viseli. Åk
gazdagok_nagyon gazdagok. John Wesleynek az álete ás ereje
azonban màr hiànyzik.
Azt is meg kellene mág emlâteni, hogy Wesley sohasem
vàgyakozott arra, hogy egy munkàt felekezeti, vagy
szektariànus alapra ápâtsen. Noha hitáben ärmányista volt, de
nem akarta elvàlasztani magàt a testvárektål a tanâtàsok
alapjàn. Å Jakabnak egy jã jelältje volt: Äräk áletát a hitre ás
cselekedetekre, illetve az áletnek megálásáre alapozta inkàbb,
mintsem hogy egyszeræen elfogadni egy tantátelt, vagy egy
tanâtàsi àllâtàst.
John Wesley 88 áves koràban halt meg çgy szolgàlva Istent,
ahogy kevás ember merná mág elgondolni is, hogy kävethetná.
AZ ÈDVÄZLÁS
Jelenásek 3:7, “A Filadelfiabeli gyèlekezet angyalànak is

ârd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, Akinál a Dàvid kulcsa
van, Aki megnyitja ás senki be nem zàrja, ás bezàrja ás senki
meg nem nyitja.”
Ãh, hogy mennyire csodàlatosak ezek a szavak. Hogy
mennyire fennságes màr maga a hangzàsuk. Milyen megragadã
dolog elgondolni azt, hogy mindezeket a tulajdonsàgokat egy
szemályre lehet vonatkoztatni. Ki merászelne ilyen dolgokat
mondani änmagàrãl, ha nem Jázus Krisztus, a Dicsåság Ura?
Án azt hiszem, hogy ezen csodàlatos leârã kifejezásek pontos
magyaràzatàhoz a kulcs a kilencedik versben talàlhatã. “Âmá
Án adok a Sàtàn zsinagãgàjàbãl azok käzèl, akik zsidãknak
mondjàk magukat ás nem azok, hanem hazudnak; âmá azt
mâvelem, hogy azok eljäjjenek ás leboruljanak a te làbaid elått,
ás megtudjàk, hogy Án szerettelek táged.” Án azárt mondom,
hogy ez a vers a kulcs, mert ez a zsidãkkal foglalkozik, akik
änmagukat mindig Isten gyermekeinek nevezták mindenki màs
kizàràsàval. Åk megfeszâtetták ás megälták az Çr Jázus
Krisztust. Szärnyæ tettèk sajàt várèket az å sajàt fejèkre vonta
ávszàzadokon keresztèl. Mindezt azárt, mert visszautasâtottàk
Jázust, mint az å Messiàsukat, Aki valãban az is volt.
Szàmukra Å nem az Eljävendå, vagy Dàvidnak a Fia volt;
szàmukra Å Belzebub volt, vagy valamilyen igazsàgtalan
szemály, aki csak pusztulàsra máltã. De nem âgy van. Å
valãban Immànuel volt, Isten testben megnyilvànulva. Å
valãban Messiàs. Az bizonyos, hogy Å pontosan olyan, ahogy
most bemutatja Änmagàt. Âme itt van Å UGYANAZ A
JÁZUS_Jázus Krisztus ugyanaz tegnap, ma ás mindäräkká. A
Szent Szemály a làmpatartãk käzätt ugyanaz a Jázus, Aki
Galilea partjainàl jàrt, Aki meggyãgyâtotta a betegeket, Aki
feltàmasztotta a halottakat, ás Aki a megcàfolhatatlan
bizonyâtákok ellenáre meg lett feszâtve ás megälták. Å azonban
çjra feltàmadt ás leèlt a Fennságesnek jobbjàra a magassàgba.
A zsidãk Åt akkor nem szentnek nevezták. Most sem
nevezik Åt szentnek. Å azonban a SZENT. Zsoltàrok 16:10,
“Mert nem hagyod Lelkemet a seolban; nem engeded, hogy a
Te SZENTED rothadàst làsson.”
Åk a tärvány szerint keresták az igazsàgukat, ás
nyomorçsàgosan kudarcot vallottak, mivel a tärvány àltal egy
test sem igazul meg. A tärvány àltal egy ember sem lesz
szenttá. A szentság az Çrtãl van. I. Korinthus 1:30, “TÅLE
vagytok pedig ti a Krisztus Jázusban, Aki bälcsesságèl lån
nákènk Istentål, ás igazsàgul, szentságèl ás vàltsàgul.” II.
Korinthus 5:21, b, “Hogy mi Istennek igazsàga legyènk
Åbenne.” Vagy Krisztus volt, vagy pedig pusztulàs, åk pedig
elpusztultak, mivel visszautasâtottàk Åt.
Annak a kornak az emberei pedig áppçgy mint ma

ugyanazt a hibàt kävetták el. Amikáppen a zsidãk a zsinagãga
imàdati formàba menekèltek, çgy a Filadelfiai Korban åk is a
gyèlekezetbe menekèltek. Nem az szàmât, hogy csatlakozunk
egy gyèlekezethez. Az álet nem a gyèlekezetben van. Az álet
Krisztusban van. “Ez pedig a bizonysàg, hogy Isten äräk
áletet adott nekènk, ás ez az álet az Å Fiàban van. Akinál
megvan a Fiç, annak álete van, ás akinek nincs meg a Fiç,
annak nincs álete.” Az ember a Szellem àltal lesz szenttá. A
Szentságnek Szelleme az, amely feltàmasztotta Jázust a
halàlbãl ás amely bennènk lakozik ás bennènket az Å
szentságável tesz szenttá.
Âme ott àll Å, a SZENT. Ás mi is Vele fogunk àllni
felältäzve az Å igazsàgàban, ás szentèl az Å szentságável.
Nos, ez a kor a hatodik kor. Istennek a szemáben az idå
lezàràshoz käzeledik. Å hamarosan vissza fog jänni.
Hamarosan meg fog jelenni a kiàltàs, amikor Å eljän, “Ás aki
fertelmes, legyen fertelmes ezutàn is; ás aki igaz, legyen igaz
ezutàn is; ás aki szent, szenteltessák meg ezutàn is.” Jelenásek
22:11b.
Ãh, án annyira boldog vagyok azárt, hogy az án szentságem
nem tålem van. Boldog vagyok azárt, hogy Krisztusban vagyok
az Å nekem tulajdonâtott igazsàgànak ässzes csodàlatos
tulajdonsàgaival, igen, ezeket å adta àt nekem. Àldott legyen
Isten äräkká!
“Ezeket mondja Å, Aki igaz.” Nos, ez az ‘igaz’ szã egy
nagyon csodàlatos szã. Ez nem csupàn abban az ártelemben
jelent igazat mint ami a hamis ellentátje. Ez egy elkápzelásnek
a Täkáletes Megvalãsâtàsàt fejezi ki çgy, mint ami ellentátes
annak Rászleges Megvalãsâtàsàval. Páldàul felidázzèk azt,
amikor Jázus ezt mondta a Jànos 6:32-ben, “Nem Mãzes adta
nektek a kenyeret a mennybål; hanem az Án Atyàm adja
nektek az igazi kenyeret a mennybål.” Jànos 15:1, “Án vagyok
az igazi szålåtå.” Zsidã levál 9:24, “Mert nem kázzel csinàlt
szentálybe, az igazinak csak màsolatàba ment be Krisztus,
hanem magàba a Mennybe, hogy most Isten szâne elått
megjelenják árettènk.” I. Jànos 2:8, “Mert a sätátság szènni
kezd, ás az igaz vilàgossàg màr fánylik.”
Minthogy ez a szã valãban egy Täkáletes Megvalãsâtàst
fejez ki a Rászleges Megvalãsâtàs elkápzelásável szemben çgy,
ahogy ezekben a versekben àbràzolva van, âgy most màr
megárthetjèk çgy, mint soha elåtte az antijelkáp
szembeàllâtàsàt a jelkáppel, ás a valãsàg szembeàllâtàsàt az
àrnyákkal. Vegyèk most a mennybål valã manna páldàjàt.
Isten angyalkenyeret kèldätt a mennybål Izràel szàmàra. Az a
kenyár azonban nem elágâtette ki åket. Az csupàn egy napra
volt jã. Akik azt megetták, a kävetkezå napon çjra
megáheztek. Ha hagytak belåle, akkor az megromlott. Jázus

azonban a mennybål valã IGAZI kenyár, mâg a manna csupàn
egy jelkáp volt. Aki pedig eszik ebbål a KENYÁRBÅL, amely
a Mennybål jätt, az soha nem lesz áhes çjra. Nem lesz täbbá
szèkságe arra, hogy visszajäjjän, ás çjra egye. Abban a
pillanatban, amikor rászesèlt belåle, äräk álete lett. Itt
valãban VALÃSÀG volt. Täbbá màr nincs szèkság egy
àrnyákra. Nincs szèkság egy rászleges èdvässágre. Itt van
ennek az EGÁSZE. Ápp çgy, ahogy Jázus Istennek nem egy
rásze; Å ISTEN.
Senki nem tagadhatta, hogy Izràelnek volt vilàgossàga. Åk
voltak az egyetlen olyan náp, akiknek vilàgossàguk volt
nemzetkánt. Akkor volt az, amikor Egyiptom annyira sätát
volt, hogy árezni lehetett. Az izràelitàk otthonaiban azonban
vilàgossàg volt. Most azonban eljätt az igazi vilàgossàg. A vilàg
vilàgossàga Jázus. Mãzes ás a prãfátàk elhoztàk a vilàgossàgot
az Âràs àltal a Messiàsra vonatkozãan. Âgy Izraelnek volt
vilàgossàga. Most azonban a vilàgossàg Beteljesèláse
elárkezett, ás ami csupàn izzã Ige volt, az most elåtärt Istennek
a Fányesságáben, az Å nápe käzätt kinyilvànâtva. Amikáppen a
tæzoszlop vilàgossàgot adott ájszaka ás az csodàlatos volt, most
azonban vilàgossàg ás álet nyilvànult meg testben, az
Istenságnek teljesságáben.
Izràelnek a väräs èszåt kellett vennie ás azt kellett
megàldoznia a bænäknek eltärlásáárt. Egy áven àt a bænäsnek
bænei be lettek fedezve. Ez a befedezás azonban nem tudta
elvenni a bæn utàni vàgyat. Az nem egy täkáletes àldozat volt.
Az egy àrnyák volt mindaddig, amâg a valãdi el nem jätt. Âgy
tehàt az az ember minden ávben àldozott ás minden ávben
visszatárt, mivel neki a bæn irànt mág mindig megvolt ugyanaz
a vàgya. Az àllatnak az álete jãvàtátel volt az å bæneiárt, de
mivel az ami ki lett äntve az egy àllatnak a váre volt, ás egy
àllatnak az álete lett odaadva, ezárt az az álet nem szàllhatott
vissza az emberre. Ha az visszatárt volna az emberre, mágsem
árt volna sokat. Amikor azonban Krisztus, a täkáletes helyettes
lett odaadva, ás az Å váre lett kiontva, akkor az az álet amely
Krisztusban volt, visszatárt a bænbànã bænäsre, ás mivel az az
álet Krisztusnak a täkáletes álete volt, aki bæntelen ás igaz
volt, ezárt hàt a bænäs szabadon jàrhatott, mivel neki nem volt
màr vàgya a bæn utàn. Jázusnak az álete szàllt vissza rà. Ez az,
amirål a Rãma 8:2 beszál, “A Krisztus Jázusban lávå álet
Szellemánek tärványe megszabadâtott engem a bænnek ás
halàlnak tärványábål.”
De a zsidãk akkor ott Jázus idejáben nem akartàk
elfogadni ezt az àldozatot. A bikàknak ás kecskáknek a váre
semmit nem tett täkáletessá. Az egykor Istennek elrendelt
mãdszere volt. Most azonban miutàn Krisztus megjelent a
testben, ás az Å sajàt váránek kiontàsa àltal fálretette a
bænäket ás Änmaga felàldozàsa àltal täkáletessá tett

bennènket. A zsidãk azt nem akartàk elfogadni. Mi a helyzet
azonban a Filadelfiai Korral, ás igen, a täbbi korokkal is?
Valãban elfogadtàk åk ezt a Krisztusban lávå valãsàgot? Nem
uram. Noha Luther elhozta a megigazulàsnak igazsàgàt, ennek
ellenáre a Rãmai Egyhàz ás annak keleti màsa az Orthodox
Egyhàz mág mindig a cselekedetekhez ragaszkodott. Nos, a
cselekedetek azok szápek, de azok nem èdzäzâtenek táged.
Azok nem tesznek táged täkáletessá. Vagy Krisztus, vagy
pusztulàs. Ás mág csak nem is Krisztus ÁS cselekedetek.
Hanem egyedèl Krisztus. Ez a kor kezdte el az Ärmányizmus
áveit, akik nem çgy hisznek Krisztusban mint a
VALÃSÀGBAN. Nem azt ánekelik, hogy “Semmi, hanem csak
a Vár,” hanem errål ánekelnek, hogy “Semmi hanem csak a vár
ÁS az án sajàt viselkedásem.” Nos, án hiszek a jã
viselkedásben. Ha te meg vagy mentve, akkor te igaz mãdon
fogsz cselekedni. Mi ezt màr àtvettèk. De hadd mondjam el
most nektek azt, hogy az èdvässág az NEM Jázus ás PLUSZ.
Hanem az èdvässág EGYEDÈL Jázus. AZ ÈDVÄSSÁG AZ
ÇRTÃL VAN. A kezdetátål a vágáig ez mind ISTEN. Hadd
legyen az Å álete ánbennem. Hadd legyen az Å váre, amely
megtisztât engem. Hadd legyen az Å Szelleme, amely betält
engem. Hadd legyen az Å Igáje az án szâvemben ás szàmban.
Hadd legyenek az Å sebei, melyek meggyãgyâtanak engem.
Hadd legyen Jázus ás Egyedèl Jázus. Nem igaz cselekedetek
àltal, melyeket án cselekedtem. Nem uram. Krisztus az án
áletem. Àmen.
Án çgy árzem, hogy csak egyszeræen tovàbb ás tovàbb
folytathatnàm ezekkel az igazsàgokkal kapcsolatban, de án
mág egy tovàbbi gondolatot akarok nektek adni. Ez azzal a
csodàlatos ánekkel kapcsolatos, melyet A.B. Simpson ârt.
“Egykor az az àldàs volt,
Most ez az Çr.
Egykor az az árzás volt,
Most ez az Å Igáje.
Egykor az Å Ajàndáka volt, melyet án
akartam.
Most viszont magàt az Adãt.
Egykor án gyãgyulàst kerestem,
Most azonban Åt Magàt Egyedèl.
Minden Mindenben äräkre,
Jázust fogom ánekelni.
Minden Jázusban,
Ás Jázus minden.”
Nincs semmi ebben az áletben, bàrmennyire is kielágâtå
lenne, ás akàr ilyen jã ás akàrmilyen ragyogã lehetne az, de te
az ässzes täkáletesságnek egász ässzegzását Krisztusban fogod
megtalàlni. Åmellette minden a lányegtelenságbe fakul.
“Å, Akinál megvan Dàvidnak a kulcsa.” Ez a csodàlatos

kifejezás az elåzå kifejezást käveti ás abbãl jän elå, “Å aki
igaz.”_Krisztus, a Täkáletes Megvalãsâtàs szembeàllâtva a
Rászleges Megvalãsâtàssal. Âme itt van. Mãzes Istennek egy
prãfátàja volt, viszont Jázus (Mãzessel ässzehasonlâtva)
Istennek A Prãfátàja volt. Dàvid (egy Isten sajàt szâve szerint
valã ember) Izràel kiràlya volt, Jázus azonban a Nagyobb
Dàvid, a Kiràlyok Kiràlya ás az Urak Ura, Isten maga Isten.
Most Dàvid a Jçdànak tärzsábål szèletett, amelybål egyetlen
pap sem jätt, de å mágis evett a kitett kenyerekbål, melyek a
papok szàmàra voltak fenntartva. Å volt az ellenságet legyåzå
nagy harcos, aki megszilàrdâtotta a nápet; kiràlykánt å a
trãnon èlt. Å egy prãfáta volt. Å Krisztusnak egy csodàlatos
elåkápe volt. Most az Ázsaiàs 22:22-ben ezt mondja, “Ás a
Dàvid hàzànak kulcsàt az Å vàllàra fogom helyezni; âgy amit Å
kinyit, azt senki nem zàrja be; ás amit Å bezàr, azt senki nem
fogja kinyitni.” A Szellem hasznàlja ezt az Ã szävetsági utalàst
az Çr Jázus Krisztusra ás az Å gyèlekezetben lávå szolgàlatra
vonatkãzan. Amit Dàvidnak a kulcsa jelzett abban az idåben,
az csupàn àrnyák volt, amely most van beteljesedve Jázusban,
amint Å a làmpatartãk käzätt àll. Ennek a mi Urunkkal kell
kapcsolatban lennie az Å feltàmadàsa UTÀN, nem pedig az Å
fäldi zaràndoklatàval van kapcsolatban. Mire mutat ez a kulcs?
A vàlasz a kulcs HELYZETÁBEN van. Az NEM az Å kezáben
van. Azt Å nem a nyakàban viseli. Az nem màs embereknek a
kezábe lett belehelyezve, màskápp ez a vers nem mondhatnà
azt, hogy EZT A KULCSOT EGYEDÈL Å
HASZNÀLJA_MIVEL EGYEDÈL Å NYIT ÁS ZÀR, ÁS
SENKI EMBERNEK nincs joga ahhoz, csak Magànak
Jázusnak. Âgy van ez? De hol van ez a kulcs? EZ A KULCS AZ
Å VÀLLÀN VAN. De mi käze van ehhez a VÀLLNAK?
Olvassuk el az Ásaiàs 9:6-ot, “Ás a kormànyzàs az Å vàllain
lesz.” De mit jelent ez? A vàlasz ez. Ez a kifejezás, hogy “a
kormànyzàs az Å vàllain lesz” a keleti hàzassàg ceremãniàbãl
ered. Amikor a menyasszony àt lett adva a vålegánynek, akkor
a menyasszony leveszi az å fàtylàt, ás ràhelyezi azt a vålegány
vàllàra, ás ezen a mãdon nem csupàn azt fejezi ki, hogy å a
vålegánynek uralma alatt van_hogy tehàt å àtadta jogait a
vålegánynek_azaz hogy a vålegány a fej_hanem azt is
jelkápezi, hogy a vålegány viseli a felelåságet ás a gondokat ás
hogy NEKI ÁS EGYEDÈL NEKI_SENKI
MÀSNAK_SEMMILYEN MÀS EMBERNEK_SEMMILYEN
MÀS HATALOMNAK_NINCS SEMMILYEN JOGA ÁS
FELELÅSÁGE. Ás ez, szeretteim, a Dàvidnak KULCSA.
Mivelhogy Isten Szuverán, ás Å elåre tudta Isteni rendelkezás
àltal pontosan azt, hogy kik lesznek az Å menyasszonyàban. Å
vàlasztotta a menyasszonyt. Nem a menyasszony vàlasztotta
Åt. Å hâvta el a menyasszonyt. Nem a menyasszony jätt sajàt
magàtãl. Å halt meg a menyasszonyárt. Å mosta meg a
menyasszonyt az Å sajàt váráben. Å fizette ki az àrat a

menyasszonyárt. A menyasszony Åhozzà ás csak egyedèl
Åhozzà tartozik. A menyasszony teljesen àt van adva az Çrnak
ás az Çr elfogadja ezt az elkätelezettságet. Az Çr a
menyasszonynak a feje, mivel Krisztus az Å gyèlekezetánek a
feje. Amikáppen Sàra Àbrahàmot Çrnak nevezte, áppçgy a
menyasszony boldog azárt, mert Krisztus az å Ura. Az Çr
beszál, a menyasszony pedig engedelmeskedik, mivel å ebben
gyänyärkädik.
Figyeltek azonban az emberek erre az igazsàgra?
Becsèlták åk az Å Szemályát, Akinek egyedèl van meg a
teljes szuverán felhatalmazàsa az Å gyèlekezete felett? Án azt
mondom, hogy “NEM”. Hiszen a gyèlekezetet minden korban
a hierarchia kormànyozta_egy papsàg_egy apostoli
àtäräklás_bezàrva az irgalomnak ás kegyelemnek ajtajàt
mindazokra akikre å akarta, ás ahelyett, hogy a
gyèlekezetnek a szeretetát ás felelåsságát feltátelezte volna,
helyette haszonleså vàggyal kizsàkmànyolta ás elpusztâtotta
azt. A papsàg luxus mãdon ált, mialatt a szegány gyèlekezet a
visszaálásnek a pelyvàjàval tàplàlkozott. Ás egyetlen kor sem
tett màskánt. Mindegyik lekätätte magàt a szervezådáshez ás
a kormànyzàst emberekre tette rà, a gyèlekezetet pedig
àtadta annak a kormànyzàsnak. Ha az emberek fel mertek
làzadni, akkor åket brutàlis mãdon elnyomtàk ás kivetetták.
Minden felekezetben ugyanez a szellem van. Mindegyik
felekezet eskèszik arra, hogy a gyèlekezet kormànyzàsànak a
kulcsa nàla van. Minden felekezet azt àllâtja, hogy å nyitja
meg az ajtãt. Ez azonban nem igaz. Jázus ás egyedèl Jázus az.
Å helyezte be a tagokat a Testbe. Å ruhàzza fel åket az å
szolgàlataikkal. Å àllâtja a gyèlekezet rendelkezásáre az
ajàndákokat. Å gondoskodik rãla, ás vezáreli åt. A gyèlekezet
az Çr egyedèli tulajdona, az Çrnak pedig nincs màs mint a
gyèlekezet.
A valãsàgtãl micsoda egy tàvoli kiàltàs ez a gyèlekezeti
kor, amelyben mi most álènk. Egy napon pedig hamarosan
ezek az emberek, akik áppen most a gyèlekezet árdekáben
akarnak beszálni, fel fognak kelni az äkumenikus
mozgalomban azárt, hogy felàllâtsanak egy álå antikrisztust az
å szervezeteiknek csçcsàra, amely az Urat eltàvolâtja, ás mi Åt
(Krisztust) a gyèlekezeten kâvèl fogjuk talàlni, amint ezt
mondja, “Âmá az ajtã elått àllok ás zärgetek; ha valaki
meghallja az Án szãmat ás megnyitja az ajtãt, bemegyek ahhoz
ás vele vacsoràlok, ás å Ánvelem.” Jelenásek 3:20.
De hadd mondjam ezt. A mi Urunk nem szenvedett
vereságet. Emberek azt àllâtjàk, hogy åk nyitjàk ki az ajtãt
Istenhez, ás åk zàrjàk azt be, åk azonban hazugok. Mindazok,
akiket az Atya Åneki adott, azok Åhozzà fognak jänni, ás aki
Åhozzà jän, azokat Å semmilyen mãdon nem veti ki; Å EGYET
SEM FOG elveszâteni käzèlèk. Jànos 6:37-39. Amikor pedig a

Krisztus testánek utolsã kivàlasztott tagja bejän, akkor a mi
Urunk meg fog jelenni.
Dàvidnak a kulcsa. Hàt Dàvid nem Izràelnek a kiràlya
volt_az egász Izràelá? Jázus pedig nem Dàvidnak a Fia azon
tány szerint, hogy Å Dàvidnak a trãnjàn fog èlni a
milleniumban ás uralkodni ás kormànyozni fog az Å äräkságe
felett? De bizonyosan. Âgy hàt Dàvidnak a kulcsa jelzi azt, hogy
Jázus az, Aki be fogja hozni a milleniumot. Å, Akinál ott
vannak a halàlnak ás a pokolnak kulcsai, fel fogja tàmasztani
az Å sajàtjait, hogy åk osztozzanak az Å igazsàgos
uralkodàsàban a fäldän.
Hogy milyen csodàlatos az, hogy a mi Urunknàl megvan
minden vàlasz. Bizonyos, hogy Åbenne vannak Istennek
minden âgáretei beteljesedve. Az bizonyos, hogy mivel mi
Åbenne vagynuk, ezárt mi äräkäsei vagyunk annak, amit Å
megvàsàrolt a szàmunkra.
Igen, Å ott àll, a Dicsåság Ura. Egykor mint az Atya, Å
kärbe volt váve angyalokkal, arkangyalokkal, kárubokkal,
szeràfokkal, ás a mennynek ässzes seregeivel, akik âgy
kiàltoztak, “Szent, Szent, Szent a Seregek Çr Istene.” Olyan
volt az Å szentságe, hogy senki nem käzelâthetett Åhozzà. Most
azonban mi làtjuk Åt a gyèlekezetben, amint megosztja az Å
szentságát velèk mindaddig, amâg mi Åbenne Istennek
igazsàgàvà nem lettènk. Igen, ás Å ott àll, “Jázus, a Täkáletes
Minden,”_a Välgy Lilioma, a Fányes ás Hajnalcsillag, a
Tâzezrek Legszebbje, az Alfa ás Omega, Dàvidnak Gyäkere ás
Àga, Atya, Fiç ás Szent Szellem_a Minden Mindenben. Ásaiàs
9:6, “Mert szèletik nákènk egy Gyermek, adatik nekènk egy
Fiç: ás a kormànyzàs az Å vàllàn lászen: ás az Å Neve hivatik
Csodàlatosnak, Tanàcsosnak, A Hatalmas Istennek, Az
Äräkkávalã Atyànak, A Bákesság Fejedelmánek.” Åbenne
täkáletes beteljesedás van. Noha egykor mi nem becsèltèk Åt,
de most mi szeretjèk Åt, kibeszálhetetlen ärämmel, ás telve
dicsåsággel. Å ott àll a gyèlekezet käzepette, ás mi az Å
dâcsáretát fogjuk ánekelni, mert Å a Hatalmas Hãdâtã a
gyèlekezet felett a fej, amely az Å menyasszonya. Å vàsàrolta
meg a menyasszonyt. Az Å tulajdona. A menyasszony az Ävá ás
egyedèl az Ävá ás Å tärådik vele. Å a mi kiràlyunk, ás mi
vagyunk az Å orszàga, az Å äräkkávalã tulajdona.
Most emlákezzetek arra, hogy a 7. vers kezdetekor án azt
mondtam, hogy a 9. vers segâteni fog nekènk megárteni ezt.
Remálem, hogy ti làttàtok azt, hogy mire gondoltam. Jázus çgy
mutatta be Änmagàt, minthogy Å a szent, igaz (illetve az
egyedèli valãsàg) Akinál ott van Dàvidnak a kulcsa, Aki
kinyitotta ás bezàrta. Ás ez pontosan igaz. Ezek a kifejezásek
täkáletesen àbràzoljàk Åt. A zsidãk azonban az Å napjaiban
visszautasâtottàk Åt, ás mindazt, ami Å. Åk visszautasâtottàk
az Å Megvàltãjukat ás mindazt, amit Å jelentett nekik. Ás a

návleges Keresztányek most ugyanezt tetták. Åk pontosan azt
tetták, amit a zsidãk is. A zsidãk megfeszâtetták Åt, ás azutàn
ellene fordultak az igazi hâvåknek. A návleges Keresztányek
megfeszâtetták Åt çjra ás ellene fordultak az igaz
gyèlekezetnek, hogy elpusztâtsàk azt. Isten azonban igaz ás Å,
Aki mindenek felett van, vissza fog tárni, ás amikor Å
visszatár, akkor meg fogja mutatni azt, hogy Ki az egyedèli
Uralkodã. Ás amint Å bebizonyâtja Magàt a vilàgnak, ás az
egász vilàg meghajlik az Å làbainàl, akkor az egász vilàg meg
fog hajlani a szentek làbainàl, bizonyâtva ezàltal, hogy a
szenteknek igazuk volt abban, amennyiben megàlltak az Çrral.
Legyen àldott Isten äräkre!
A NYITOTT AJTÃ KORA
Jelenásek 3:8, “Tudom a te cselekedeteidet: âme Án elád

helyeztem egy nyitott ajtãt ás azt senki nem zàrja be: mert
neked kevás eråd van ás megtartottad az Án beszádemet, ás
nem tagadtad meg az Án Nevemet.”
Ennek a versnek az elså kifejezáse, “Tudom a te
cselekedeteidet,” elemezve van a vers tovàbbi rászáben, mert
az å cselekedeteiknek volt käzèk ‘a nyitott ajtãhoz’, ‘a kevás
eråhäz’, ás ‘az Igáhez ás a Návhez.’
Annak árdekáben, hogy megártsèk ennek a jelentásnek a
gazdagsàgàt, amely bele van foglalva ebbe, hogy “âme Án egy
nyitott ajtãt helyeztem elád, ás senki nem zàrja be,” ennek
árdekáben tehàt nekènk fel kell idáznènk azt, amit mi azzal
kapcsolatban mondtunk, hogy minden kor àtfut a màsik korba.
Van egy àtfedás, egy beolvadàs, illetve egy egymàsba mosãdàs,
mintsem hogy egy hirtelen váge ás áles kezdete lenne a
koroknak. Ez a kor kèlänäsen belefolyik a kävetkezå korba. Ás
ez a kor nem csupàn hogy belefolyik az utolsã korba, hanem az
utolsã kor sok tekintetben egyszeræen tovàbbfolytatja a
hatodik kort. A hetedik kor (egy nagyon rävid kor) magàba
gyæjti egy gyors munkàban valamennyi kornak minden
gonoszsàgàt, ugyanakkor pedig Pènkäsdnek minden valãsàgàt
is. Amikor a Filadelfiai Kor màr majdnem befutotta az å
pàlyàjàt, akkor a Laodiczeai Kor gyorsan bejän ás hozza mind
a konkolyt, mind pedig a bçzàt az aratàsra, “Elåszär kässátek
ässze a konkolyt megágetásre; a bçzàt azonban gyæjtsátek
ässze az án csærämbe.” Màtá 13:30. Kárlek benneteket arra,
hogy emlákezzetek, a Sàrdisi Kor kezdte el a reformàciãt,
amelynek mindaddig folytatãdnia kell, amâg a Pènkäsdkor
elèltett mag vágig nem megy az èltetásnek, äntäzásnek,
tàplàlàsnak, stb. teljes ciklusàn, mâg vágezetèl egyenesen
vissza nem tár az eredeti maghoz. Mialatt ez tärtánik, a
konkoly, amely el lett èltetve, àt kell hogy menjen az å
ciklusàn ás szintán le kell arattatnia. Ez pontosan az, melyet

mi làtunk megtärtánni. Ha csupàn az ávszakokra gondoltok,
akkor ti errål egy nagyon jã kápet kaphattok. Az a nävány,
amelyet ti làttok nävekedni teljes eråben nyàron, az hirtelen
megjelenik magkánt. Pontosan nem tudjàtok megmondani,
hogy mikor lett a nyàr åsszá_az csupàn egyszeræen beleolvadt.
Ez az, ahogy a korok is vannak, ás kèlänäsen ez az utolsã kát
kor.
Ez az a kor, amelyhez Jázus ezt mondja, ‘GYORSAN
eljäväk’, 11. vers. Ez a kifejezás az utolsã kort egy nagyon rävid
korrà teszi. A Laodiczea a gyors munkànak a kora. Ez rävidre
lett szabva.
Most mi kèlänäsen a NYITOTT AJTÃRA fogjuk helyezni a
hangsçlyt, melyet senki nem zàrhat be. Elåszär is án çgy
szeretnák ràmutatni a nyitott ajtãra, mint amely ennek a
kornak a hatalmas misszionàriusi eråfeszâtását jelzi. Pàl az Çr
szàmàra valã çj misszionàriusi eråfeszâtást nyitott ajtãnak
nevezte. II. Korinthus 2:12, “Tovàbbà, amikor án Troàszba
jättem, hogy prádikàljam Krisztus Evangáliumàt, ás egy ajtã
lett kinyitva szàmomra az Çr àltal.” Âgy mi làthatjuk az
iràshelyek ässzehasonlâtàsa àltal, hogy ez a nyitott ajtã az
Evangálium legnagyobb terjedását jelezte, melyet a vilàg
valaha is làtott.
Szeretnám, ha làtnàtok itt valamit. Isten hàrmakban
mækädik, nem? A harmadik Pergamumi Korban volt az,
amikor a gyèlekezet ässzehàzasodott az àllammal. A
Nikolaitàk cselekedetei a Nikolaitàk tanâtàsàvà lettek. Az a
kor volt a hamis szålåtå szàmàra a NYITOTT AJTÃ. Amikor az
az àllamnak erejável lett tàmogatva, akkor az valãjàban egy
vilàgi rendszer lett mág akkor is, hogyha a Keresztány nevet
viselte. Ezárt çgy terjedt, mint a pusztâtã tæz. Most azonban
hàrom korral kásåbb, a hitnek egy hosszç ás kemány harca
utàn, âme itt jän a NYITOTT AJTÃ az igazsàg szàmàra. Az Çr
Igájánek van most a napja. Persze az ätädik kor àllâtotta fel a
szânterát ennek a hatalmas mozgàsnak, minthogy az a kor
adott nekènk kutatàsokat, gyarmatosâtàst, känyveknek
nyomtatàsàt, stb.
Csodàlatos lett volna, hogyha ez a ‘nyitott ajtã’ azt az Isteni
mãdjàt kävette volna Pènkäsdnek, amely a Zsidã levál 2:1-4-ben
lett bemutatva, “Annakokàárt annàl is inkàbb szèkságes
nákènk a hallottakra figyelmeznènk, hogy valaha el ne
sodortassunk. Mert ha az angyaloktãl hârdetett Beszád erås volt,
ás minden bæn ás engedetlenság elvette igazsàgos bèntetását:
Mimãdon menekedènk meg mi, hogyha nem tärådènk ily nagy
èdvässággel? Amelyet miutàn kezdetben hârdetett az Çr, azok,
akik hallottàk, biztosâtottak szàmunkra. Veläk egyètt
bizonysàgot teván arrãl az Isten jelekkel meg csodàkkal ás
sokfále eråkkel a Szent Szellemnek käzláseivel az Å akarata
szerint.” Most ti tudjàtok, hogy ez a minta, mivel Jázus Maga

mondta âgy. Màrk 16:15-20, “Ás monda nákik: Elmenván e száles
vilàgra, hârdessátek az evangáliumot minden teremtásnek. Aki
hiszen ás megkeresztelkedik, èdväzèl: aki pedig nem hiszen,
elkàrhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek kävetik: az
Án Nevemben ärdägäket æznek; çj nyelveken szãlanak.
Kâgyãkat vesznek fel; ás ha valami halàlost isznak, meg nem àrt
nákik: betegekre vetik kezeiket, ás meggyãgyulnak. Az Çr azárt,
minekutàna szãlott vala nákik, felviteták a mennybe ás èle az
Istennek jobbjàra. Azok pedig kimenván, prádikàlànak
mindenètt, az Çr egyètt munkàlvàn veläk, ás megeråsâtván az
Igát a jelek àltal, amelyek kävetik vala. Àmen.”
Az Çr nem azt mondta nekik, hogy menjenek el az egász
vilàgra, ás alpâtsanak Biblia iskolàkat; sem azt nem mondta
nekik, hogy irodalmat bocsàssanak ki. Most ezek a dolgok
ragyogãak, de amit Jázus mondott nekik hogy tegyák, az az
volt, hogy PRÁDIKÀLJÀK AZ EVANGÁLIUMOT_
ragaszkodjanak az IGÁHEZ_ás azutàn a jelek kävetni fogjàk
åket. A legelså bevezetáse annak, amely nekènk van annak
tekintetáben, hogy milyen mãdon legyen az Istennek Orszàga
prádikàlva, az az, amikor az Çr kikèldte a tizenkettåt. A Màtá
10:1-8-ban az Çr ezen a mãdon bâzta meg åket, ás âgy adott
nekik utasâtàst, “Ás elåszãlâtvàn tizenkát tanâtvànyàt, hatalmat
ada nákik a tisztàtalan szellemek felett, hogy kiæzzák azokat, ás
gyãgyâtsanak minden betegságet, ás minden eråtelenságet. A
tizenkát apostol nevei pedig ezek: elså Simon, akit Páternek
hâvnak ás Andràs, az å testváre; Jakab, a Zebedeus fia, ás Jànos
az å testváre; Filep ás Bertalan; Tamàs ás Màtá a vàmszedå;
Jakab, az Alfeus fia ás Lebbeus akit Taddeusnak hâvtak; Simon
a kananita ás Jçdàs az Iskàriãtes, aki el is àrulta åt. Ezt a
tizenkettåt kèldte ki Jázus, ás megparancsolta nekik, mondvàn:
Pogànyok çtjàra ne menjetek, ás Samaritànusok vàrosàba ne
menjetek be: Hanem menjetek inkàbb Izràel hàzànak
eltávelyedett juhaihoz. Elmenván pedig prádikàljatok,
mondvàn: Elkäzelâtett a mennyeknek orszàga. Betegeket
gyãgyâtsatok, poklosokat tisztâtsatok, halottakat tàmasszatok,
ärdägäket æzzetek. Ingyen vettátek, ingyen adjàtok.” Az a
szolgàlat, melyet az Çr adott nekik, az valãjàban az Å sajàt
szolgàlatànak megosztàsa volt velèk, mivel ezt mondja a Màtá
9:35-38-ban, “Ás kärèljàra vala Jázus a vàrosokat mind, ás a
falvakat, tanâtvàn azoknak zsinagãgàiban, ás hârdetván az Isten
orszàgànak evangáliumàt, ás gyãgyâtvàn mindenfále betegságet,
ás mindenfále eråtelenságet a náp käzätt. Mikor pedig làtta vala
a sokasàgot, känyärèletesságre indula rajtok, mert el voltak
gyätärve, ás szátszãrva, mint a pàsztor nálkèl valã juhok. Akkor
monda az Å tanâtvànyainak: Az aratnivalã sok, de a munkàs
kevás. Kárjátek azárt az aratàsnak Uràt, hogy kèldjän
munkàsokat az Å aratàsàba.”
Most sok embernek az az elkápzeláse, hogy a mi Urunk

Jázus csak az apostoloknak adta ezt a szolgàlatot, âgy azutàn
amikor åk meghaltak, akkor váge lett a szolgàlatnak. Ez
azonban nem âgy van. Mi itt a Lukàcs 10:1-9-ben azt talàljuk,
hogy az Çr az Å fäldi lakozàsànak napjaiban màr elkezdte
adni az erånek szolgàlatait az Å sajàtjainak, “Ezekutàn pedig
rendele az Çr màsokat is, hetvenet ás elkèldá azokat
kettåkánt az Å orcàja elått minden vàrosba ás helyre, ahovà Å
menendå vala. Monda azárt nákik: Az aratnivalã sok, de a
munkàs kevás; kárjátek azárt az aratàsnak Uràt, hogy kèldjän
munkàsokat az Å aratàsàba. Menjetek el: âmá Án elbocsàtlak
titeket, mint bàrànyokat a farkasok käzá. Ne hordozzatok
erszányt, se tàskàt, se sarut; ás az çton senkit ne
käszäntsetek. Valamely hàzba bementek, elåszär ezt
mondjàtok: bákesság e hàznak! Ás ha lesz ott valaki
bákesságnek fia, a ti bákesságtek azon marad; ha nem,
tireàtok tár vissza. Ugyanazon hàzban maradjatok pedig, azt
eván ás ivàn, amit åk adnak; mert máltã a munkàs az å
jutalmàra. Ne jàrjatok hàzrãl-hàzra. Ás valamely vàrosba
bementek, ás befogadnak titeket, azt egyátek, amit elåtäkbe
adnak: ás gyãgyâtsàtok a betegeket, akik ott lesznek, ás
mondjàtok nákik: Elkäzelâtett hozzàtok az Isten orszàga.”
Ki merná tagadni Fèläp hatalmas szolgàlatàt? Ki
merászelná tagadni Ireneusnak, Màrtinnak, Columbànak,
Patricknak ás màs szàmtalan sokasàgnak hatalmas
szolgàlatait, akiken rajta volt Istennek kenete?
Igen. A Biblia mãdja a nyitott ajtã igazi mãdja. Ás án ehhez
hozzà akarom tenni az án sajàt bizonysàgomat. Annak oka,
hogy ezt nekem meg kell tennem az, mivel án bizonyossàggal
csak arrãl beszálhetek, amit Isten az án sajàt áletemben is tett.
Tehàt ha megbocsàtotok nekem egy szemályes megjegyzást itt,
akkor án elmondom nektek azt, hogy mibål tudom án
bizonyosan azt, hogy Jázus ugyanaz tegnap, ma ás mindäräkká,
ás hogy Istennek ereje mág mindig rendelkezásáre àll azoknak,
akik hisznek ás elfogadjàk.
Dál-Afrikàban lávå misszionàrius utam alatt, Isten annyira
megàldotta, hogy amikor án Durbinba árkeztem, akkor az
egyedèli hely, amely befogadhatta az embereket, az egy
hatalmas versenypàlya volt, amely a vilàgon a màsodik
legnagyobb. A tämeg magasan szàzezer felett volt. Annak
árdekáben, hogy megtartsàk a tärványt ás a rendet, nekik
kerâtáseket kellett felàllâtani azárt, hogy elvàlasszàk egymàstãl
a kèlänbäzå tärzseket. Täbb szàz rendårt helyeztek el annak
árdekáben, hogy a tämeget lecsendesâtsák. Ezek az áhes lelkek
nagyon sok márfäldrål jättek. Rhodásia kiràlynåje egy 27
vagonbãl àllã vonatszerelvánnyel árkezett, mely tele volt
afrikai bennszèlättekkel. Mezåkän ás hegyeken kèzdätták àt
magukat çgy, hogy hàtukon hoztàk sok-sok márfäldän àt
szeretteiket, akiknek segâtságre volt szèkságèk. Az egász orszàg

fel volt zavarva a hatalmas cselekedetek àltal, melyeket a
Szent Szellem nyilvànâtott ki.
Egyik dálutàn, amikor án elkezdtem szolgàlni, akkor a sok
ezer Mohamedàn käzèl az egyik asszony odajätt az
emelványhez. Amint megàllt elåttem, akkor a Mohamedànok
käzätt álå egyik misszionàrius elkezdett csendben känyärägni
az Çrhoz, “Ãh, ezárt a dràga lálekárt. Ãh, ezárt a dràga
lálekárt.” Å màr ávek ãta odaàt volt, ás a sajàt
bizonysàgtátelánek megfelelåen å mág csupàn EGY
Mohamedànt làtott, aki elfogadta Jázus Krisztust, mint
Megvàltãjàt. Åk eredetileg Mádã-Perzsàk voltak, akiknek a
tärványei nem vàltoznak. Åket nagyon neház megnyerni. Çgy
tænik, hogy ha “egyszer egy Mohamedàn, akkor mindig is
Mohamedàn marad” ez egy ilyen tärvány käzättèk. Nos tehàt,
amint ez az asszony elåttem àllt, akkor án elkezdtem beszálni
hozzà, ás az ässzes sok ezerhez a fordâtãn keresztèl. Án ezt
mondtam, “hàt nem çgy van, hogy a misszionàriusok beszáltek
nektek egy JÁZUSRÃL, aki azárt jätt, hogy megmentsen
benneteket?” Làtnotok kellett volna az embereket, amint
egymàsra náztek, amikor án ezt mondtam. Amikor pedig åk
çgy vàlaszoltak, hogy igen âgy van, akkor án tovàbb folytattam
ilyen mãdon, “De olvastak nektek a misszionàriusok ebbål a
Känyvbål (ás án feltartottam a Bibliàmat szàmukra, hogy
làssàk) hogy ugyanez a Jázus egy hatalmas gyãgyâtã volt, ás
hogy Å az Å nápáben ált a korokon àt mindaddig, mâg vágèl
çjra eljätt, hogy Magàhoz fogadja åket? Elmondtàk åk nektek,
hogy azárt mivel ugyanaz a Szellem van bennèk, amely
Jázusban is volt, ezárt hàt åk kápesek ugyanazokat a hatalmas
cselekedeteket tenni, melyeket Jázus is tett? Elmondtàk åk
nektek, hogy ti meggyãgyulhattok ápp çgy, ahogy èdvässáget is
nyerhettek? Hànyan szeretnák käzèletek làtni ugyanezt a
Jázust, amint lejän käzánk, ás megcselekszi ugyanazokat a
dolgokat, melyeket Å megtett akkor, amikor Å itt a fäldän volt
hosszç idåvel ezelått?” Åk mindannyian akartàk ezt. Ez egy
olyan dolog volt, melyben åk bizonyosan megegyeztek.
Azutàn án tovàbb folytattam, “Ha Jázus az Å Szelleme
àltal meg fogja tenni azt, amit megtett akkor, amikor a fäldän
volt, akkor ti hinni fogjàtok az Å Beszádát?” Ás itt volt ez a
Mohamedàn asszony elåttem. A Szellem elkezdett mozogni
rajtam keresztèl.
Ezt mondtam neki, “Most te tudod, hogy án nem ismerlek
táged. Án mág csak nem is tudok a te nyelveden beszálni.” Az
asszony elismerte ezt. Án ezt mondtam, “Ami a te gyãgyulàsodat
illeti, te tudod, hogy án nem tudlak meggyãgyâtani. Te azonban
ma dálutàn hallottad az èzenetet ás megártettál engem.” Az å
indiai fordâtãja vàlaszolt neki, ás az asszony azt mondta, hogy
megártette, mivel å olvasta az Çjszävetságet.
Nos, a Mohamedànok Àbrahàmnak a leszàrmazottai. Åk

Egy Istenben hisznek. Åk azonban visszautasâtjàk Jázust,
amint a ki Istennek a Fia, ás ehelyett åk Mohamedet veszik,
mint az Å prãfátàjàt. Åk azt mondjàk, hogy Jázus soha nem
halt meg, ás nem tàmadott fel. Nekik ezt az å papjaik tanâtjàk,
ás åk azt hiszik.
Án ezt mondtam, “Jázus azonban meghalt ás çjra
feltàmadott. Å elkèldte az Å Szellemát vissza a gyèlekezetbe. Az
a Szellem, amely Åbenne volt, az ugyanaz a Szellem most a
gyèlekezetben, ás meg tudja tenni, ás meg is fogja tenni azt, amit
Jázus is megtett. Å ezt mondta a Jànos 5:19-ben, “A Fiç nem
tehet semmit Magàtãl, hanem amit Å làt, hogy az Atya megteszi:
mert mindaz amit Å tesz, azt a Fiç is megteszi ugyançgy.” Most
tehàt, ha Jázus eljän ás kinyilatkoztatja nekem, hogy mi a te
bajod, illetve miárt vagy itt_ha Å el tudja nekem mondani hogy
mi a te mçltad, akkor te hihetsz bizonyosan a jävåt illetåen?”
Az asszony ezt mondta a tolmàcson keresztèl, “Igen, akkor
án tudok hinni.”
Án ezt mondtam, “Rendben van, Å ezt tegye meg.”
Azok a Mohamedànok feszèlten figyeltek. Mindannyian
elårehajoltak, hogy làssàk, hogy mi tärtánik.
Ezutàn a Szent Szellem beszált, “A te fárjed egy alacsony,
erås testalkatç ember ás fekete bajusza van. Neked kát
gyermeked van. Kärèlbelèl hàrom nappal ezelått voltàl az
orvosnàl, ás ott megvizsgàlt táged. Neked a máhedben van egy
cisztàd.”
Az asszony meghajtotta a feját, ás ezt mondta, “Ez igaz.”
Án megkárdeztem åt, “Hogy van az, hogy te ánhozzàm, egy
Keresztányhez jättál? Miárt nem mentál oda a te Mohamedàn
prãfátàdhoz?”
Ezt mondta, “Án azt gondolom, hogy te segâthetsz nekem.”
Án ezt mondtam, “Án nem tudok segâteni neked, de ha te
elfogadod Jázust Krisztust, mint a te Megvàltãdat, akkor Å,
Aki most itt van, ás mindent tud rãlad, Å segâteni fog neked.”
Az asszony ezt mondta, “Án elfogadom Jázust, mint az án
Megvàltãmat.” Ez megtette a hatàsàt. Az asszony meggyãgyult,
ás kärèlbelèl tâzezer mohamedàn jätt Jázushoz azon a napon,
mivel az Evangálium mind Beszádben, mind pedig eråben
prádikàlva volt. Isten soha nem mondta azt, hogy egy ember
harminc áven àt munkàlkodjon, ás azutàn semmit ne arasson.
Å megadta nekènk az Igánek, ás az erånek nyitott ajtajàt, ás ez
az, amit nekènk hasznàlnunk kell. Ez az, ami Pàlnak az å nagy
ás hatákony szolgàlatàt adta. I. Korinthus 2:4, “Ás az án
beszádem ás az án prádikàlàsom nem emberi bälcsesságnek
hitetå beszádiben àllott, hanem Szellemnek ás erånek
megmutatàsàban.”
Figyeljetek most ràm. Ugyanez çt alatt tärtánt, hogy

amikor án áppen beszàlltam a repèlågápbe New Salisburyban,
Rhodásiàban, akkor làttam egy nágybål àllã csoportot amerikai
çtlevállel. Odamentem hozzàjuk, ás ezt mondtam, “Èdväzläm
änäket, làtom hogy amerikai çtlevelèk van. Utaznak
valahova?”
A fiatalember vàlaszolt nekem, “Nem, mi mindannyian
misszionàriusok vagyunk itt.”
“Milyen ragyogã” vàlaszoltam. “Sajàt maguktãl vannak,
vagy valamilyen szervezettel dolgoznak?”
“Metodistàk vagyunk. Wilmore, Kentucky-bãl vagyunk”
mondta å.
“Hàt ez majdnem az án kertem hàtuljàban van,”
vàlaszoltam.
“Csak nem az a Branham Testvár vagy, aki onnan jän?”
Án ezt mondtam, “Igen, az vagyok.” Ez besãzott neki. Täbb
szãt màr nem mondott_ás az a mãd, ahogy å ás az a hàrom
làny egymàsra názett oda ás vissza. Âgy án ezt mondtam, “Csak
egy percre fiam, szeretnák mindnyàjatokkal beszálni náhàny
alapelvrål, mivel mi mindnyàjan Keresztányek vagyunk, ás egy
nagy cálbãl vagyunk itt. Ti azt mondjàtok, hogy mind a nágyen
màr kát áve itt vagytok. El tudjàtok mondani Jázus Neváben,
hogy rà tudnàtok mutatni az ujjatokkal egyetlen lálekre, akirål
tudjàtok, hogy ti megnyertátek åt az Çrnak?” Åk ezt nem
tudtàk megtenni.
“Án nem akarom megsárteni az árzáseiteket lànyok,”
mondtam, “de nektek mindnyàjatoknak otthon kellene
lennetek segâteni a ti anyàtoknak az edánymosàsban. Nektek
nincs keresnivalãtok a szolgàlatban, ha nem vagytok
betältekezve a Szent Szellemmel, ás ha nem az igaz
Evangáliumot prádikàljàtok a Szent Szellem erejánek
bemutatàsàval. Ha ti nem làtjàtok azokat az eredmányeket,
melyeket Jázus mondott hogy meglesznek, akkor az azárt van,
mivel ti nem az igaz Evangáliumot prádikàljàtok.”
Hadd menjek egy lápássel tovàbb, ás hadd mutassam meg
nektek azt, hogy milyen mãdon lehetnek a dolgok a missziãs
terèleten. Án nem azt mondom, hogy mindig âgy van, de attãl
tartok, hogy tçlsàgosan gyakran âgy. Mialatt án ugyanezen az
utazàson voltam, ás kärbeutaztam Durbint a polgàrmesterrel,
làttam egy bennszèlättet, aki a nyakàban egy cádulàt viselt ás
egy bàlvànyt vitt. Megkárdeztem a baràtomat, hogy mire
szolgàl az a cádula, å pedig azt mondta, hogy amikor egy
bennszèlätt elfogadta a Keresztányságet, akkor egy câmkát
ragasztottak rà. Ez engem nagyon meglepett, mivel itt volt egy
ember, aki magàt Keresztánynek nevezte, ás käzben egy
bàlvànyt viselt, âgy megkárdeztem, hogy milyen mãdon lehet ez.
Å ezt mondta, “Tudok beszálni az å nyelván. Menjènk àt,

ás beszáljènk vele.”
Âgy mi odamentènk ás a polgàrmester tolmàcsolt. Án
megkárdeztem a bennszèlättet, hogy vajon Keresztány-e. Å
megeråsâtette, hogy az biztos, hogy å Keresztány. Azutàn án
megkárdeztem, hogy miárt viseli a bàlvànyt, hogyha å
Keresztány. Å azt vàlaszolta, hogy az egy olyan bàlvàny,
melyet az å apja viselt, ás ràhagyta. Amikor án elmondtam
neki, hogy egyetlen Keresztánynek sem szabadna bàlvànyokat
viselnie, akkor å azt vàlaszolta, hogy ez a bàlvàny nagy
hasznàra volt az å apjànak. Án kâvàncsi voltam, hogy milyen
mãdon, ás å azt mondta, hogy egy napon amikor az å apjàt egy
oroszlàn kävette, akkor å csinàlt egy tèzet, ás beszált a
bàlvànyhoz azon a mãdon, ahogy åt a boszorkàny doktor
megtanâtotta. Az oroszlàn eltàvozott. Án tàjákoztattam åt, hogy
a tæz volt az, amitål az oroszlàn elment, mivel a tæz minden
vadàllatot megijeszt. Soha nem fogom elfelejteni az å vàlaszàt.
Ezt mondta, “Hàt az çgy van, hogy ha Amoyah (a Szellem)
kudarcot vall, akkor ez a bàlvàny soha nem vall kudarcot.”
(Az afrikai evangálizàciãnak rászletes beszàmolãja az “Egy
Prãfáta meglàtogatja Afrikàt” câmæ känyvben talàlhatã.)
Ez kärèlbelèl az az ässzes erå, amely a Keresztány
sokasàgban van, mivel az Ige åhozzàjuk nem a Pènkäsd eredeti
nyitott ajtaja àltal lett elhozva.
Most tárjènk vissza a Filadelfiai Kor nyitott missziãs
ajtajàhoz. Ennek a kornak nem volt meg az erånek az a nyitott
ajtaja, melynek meg kellett volna lennie. Figyeljátek meg
ugyanebben a versben, melyben az Çr ezt a nyitott ajtãt emlâti.
Å ezt mondja, “Neked kevás eråd van.” Ez âgy van. A
Szellemnek EREJE hiànyzott ebben a korban. Az Igát jãl
prádikàltàk. Az nagyon megfelelå volt arra, hogy a lelkeket
bälccsá tegye az èdvässágre. Istennek az a nagy ereje azonban,
amely bemutatta az Çr hatalmas cselekedeteit, amely
kinyilatkoztatta az Å karjàt az Ävái árdekáben, hiànyzott ás
csak egy szátszãrt, kevás csoportban volt jelen. De dicsåság
legyen Istennek azárt, hogy az nävekedett ás gyarapodott
tovàbb, ami nekik a Reformàciãban megvolt.
Ebben a korban volt az, amikor megjelent az az ember, akit
mi gyakran a missziãk atyjànak nevezènk. William Carey, egy
falusi cipász, aki az angliai Moultonban lávå Kèlänäs Baptista
Gyèlekezetet pàsztorolta, hatalmasan felràzta az embereket,
amikor errål prádikàlt, “az apostolok szàmàra adott parancs,
hogy tanâtsanak minden nemzeteket, kätelezå minden utànuk
kävetkezå szolgàlãk szàmàra, az egász vilàg vágezetáig, mivel a
tàrsulã âgáret egyenlå mártákben szãl.” Åt tàmadtàk a
Kàlvànistàk, akik a kivàlasztàs tanâtàsànak egy olyan
szálsåságáig elmentek, hogy azt àllâtottàk, hogy mindenki,
akinek èdväzèlnie kell, az èdväzèlni FOG, ás hogy a

misszionàrius munka az a Szellemnek munkàja ellen van.
Adrew Fuller azonban segâtett Careynek a prádikàciãja àltal,
ás çgy, hogy tàmogatàsokat szervezett. Olyan nagy volt a
hatàsuk, hogy megalakult egy tàrsasàg arra, hogy terjessze az
Evangáliumot minden nemzethez 1792-ben. Ez a tàrsasàg
kikèldte Careyt, akit Isten nagyon megàldott az Indiàban lávå
lelkek megmentásáben. 1795-ben egy feltàmadã Keresztányság
látrehozta a Londoni Misszionàriusi Tàrsasàgot, melyrål mi
nagyon jãl tudjuk, hogy täbb milliã fontot ässzegyæjtättek, ás
sokezer misszionàriust elkèldtek az ávek soràn azárt, hogy åk
beteljesâtsák az Çrnak kâvànsàgàt. Istennek a Szelleme
mozgott, ás ezeknek az åszinte hâvåknek a kiàltàsa nagyon jãl
lehetett az, hogy “Màs Juhaim is”.
“Án egy nyitott ajtãt helyeztem elád.” Szeretnám megnázni
çjra ezeket a szavakat. Ez alkalommal, noha án nem akarom
åket kizàrni a missziãzàsbãl, de án mágis egy olyan gondolatot
fogok felátek käzälni, amely mályen benne van az utolsã
korban. Amint án azt màr àllâtottam, ez a kor beleolvad az
utolsã korba. Ebben a korban volt az, amikor Jázus ezt
mondta, “Gyorsan eljäväk” (11. vers), ás az utolsã korban az Çr
“a dolgot bevágezi ás rävidre metszi igazsàgban; mivel
rävidesen vágez az Çr a fäldän.” Rãmai levál 9:28. Figyeljátek
meg azt, hogy a Jelenásek 3:8-ànak verse mit àllât_ “nyitott
ajtã_kevás erå, Ige, Náv.” A nyitott ajtãnak mind a hàromhoz
käze van. Nos tehàt, mit jelez az ajtã? A Jànos 10:7-ben ezt
mondja “Ezutàn Jázus çjra ezt mondta nekik, Bizony, bizony
mondom náktek, ÁN VAGYOK A JUHOK AJTAJA.” Ez âgy is
van: AZ ÁN VAGYOK a juhok ajtaja. Most ez nem csupàn csak
egy száp kifejezás. Ez valãjàban çgy is van. Figyeljátek meg a
Jànos 10-ben, amikor Jázus ezt a páldàzatot adja, akkor Å
Änmagàt a pàsztornak nevezi. Azutàn Å Änmàgàt az ajtãnak is
nevezi. Ás ez az, ami a pàsztor a juhok szàmàra. Å valãjàban az
å ajtajuk.
Amikor án odaàt voltam Keleten, akkor án làttam, hogy
ájszakàra a pàsztor ässzegyæjti az å juhait. Å behelyezi åket az
akolba. Azutàn megszàmolja åket. Amikor megbizonyosodott
arrãl, hogy mindegyik megvolt, akkor lefekèdt az akol nyitott
ajtajàban, ás âgy szã szerint az akol ajtajàvà lett. Senki nem
mehetett be, vagy ki hacsak nem rajta keresztèl. Å volt az ajtã.
A kävetkezå napon, amint egy baràtommal dzsippel utaztunk,
akkor án megfigyeltem hogy egy pàsztor elkezdte bevezetni
nyàjàt a vàrosba. A forgalom azonnal megàllt çgy, hogy a
juhok àtmehettek. Most a Keleten lávå vàrosok nem olyanok,
mint az itteniek. Mi az ässzes ártákesâtási tevákenyságènket
belèl tartjuk; ott azonban çgy van, mint egy nagy
mezågazdasàgi piac, ahol az ässzes termák ott van a jàrdàkon
azárt, hogy az arra jàrãk làtni tudjàk, ás vàsàrolni tudjanak.
Án ezt gondoltam, “Ãh Istenem, ez az, ahol a làzadàs kezdådik.

Vàrjàl csak, amikor ezek a juhok meglàtjàk ott kint az ässzes
eledelt. Amint azonban a pàsztor elårement, akkor azok a
juhok pontosan az å nyomdokàt kävetták. Åk megnázták
mindazokat a termákeket, de egyetlen juh sem árintette meg
egyiket sem. Ãh, bàrcsak tudtam volna az å nyelvèket, mert
akkor án magam àllâtottam volna le a forgalmat, hogy
prádikàljak nekik egy èzenetet arrãl, amit áppen làttam.
Amikor ti juhok vagytok, melyek a Nagy Pàsztorhoz
tartoznak, akkor ti pontosan az Å lápáseit fogjàtok kävetni
áppçgy, ahogy azok a juhok is tetták. Te nem leszel arra
kâsártve, hogy odafordulj valamilyen nagy gyèlekezeti
viràgokhoz, vagy hogy meghallgass valamilyen doktori
fokozatçnak, filozãfiai tudomànyok doktorànak, vagy jogi
tudomànyok doktorànak a hangjàt, hanem te a Pàsztorral fogsz
kitartani. A Biblia azt mondja, hogy a juhok ismerik az Å
hangjàt, ás åk kävetik ÅT, egy idegennek a hangja azonban
åket menekèlásre ás futàsra fogja kásztetni azárt, hogy utàna
fussanak az igazi Pàsztor utàn. Dicsåság legyen Istennek.
Nem ez volt azonban minden, amit án odaàt làttam, ás
tanultam. Egy napon án elgondolkoztam azokon az embereken,
akiket ott kint a mezåkän làttam, amint åk terelgetták a
kèlänbäzå fajta àllatokat. Az egyik náhàny malacot gondozott,
a màsik náhàny kecskát, a harmadik teváket, a negyedik
äszváreket, stb. Âgy án megkárdeztem egy baràtomat aki ott ált
arrãl, hogy mikánt nevezik ezeket az embereket. “Ãh,”
vàlaszolt, “åk pàsztorok.” (Ez angolul ‘juhàsz’_forditã).
Án ezt nem tudtam felfogni. Ezt mondtam, “Csak nem azt
akarod mondani, hogy åk MINDANNYIAN pàsztorok. Hiszen
a pàsztorok csak juhokat terelgetnek nem?”
“Nem,” vàlaszolta, “egy pàsztor az egy csordàs, illetve egy
legeltetå âgy tehàt mindenki aki àllatokat legeltet, az egy
pàsztor.”
Nos, ez meglepett engem. Án azonban ászrevettem egy
kèlänbságet ezek käzätt a csordàsok ás azok käzätt a pàsztorok
käzätt, akik a juhokrãl gondoskodtak. Amikor eljätt az
ájszaka, akkor az ässzes täbbi pàsztor kinthagyta a szabadban
az àllatait, kiváve a juhoknak pàsztoràt, ás hazamentek. A
juhàsz elvitte magàval az å juhait, ás bevezette åket az akolba,
ás azutàn lefekèdt ás âgy a juhok ajtajàvà vàlt. Ãh, dicsåság
legyen Istennek azárt, mert a mi Pàsztorunk soha nem hagy el
bennènket. Amikor eljän az ájszaka, akkor án az Å aklàban
akarok lenni. Án az Å gondjaiban akarok lenni.
Most tehàt mi làthatjuk azt, hogy JÁZUS AZ AJTÃ. Å a
juhok ajtaja. Ás vegyátek ászre azt, hogy Å most AZ AJTÃ
NYITÀSÀRÃL BESZÁL. Mi ez, ha nem az Å
kinyilatkoztatàsa? Ás a Kinyilatkoztatàs kinyâlik azárt, hogy
nekènk Eråt hozzon ás hogy megvilàgâtsa nekènk az Igát ás

hogy megdicsåâtse az Å Nevát. A kát utolsã kor käzepette volt
az, hogy Jázus Krisztus Istenságánek a Kinyilatkoztatàsa
kiviràgzott elåttènk. Igen, mi tudtuk azt, hogy Å Isten.
Màskápp hogyan lehetett volna Å a mi Megvàltãnk? De azt
tudni, hogy Å az EGYETLEN ISTEN, ILLETVE EGYEDÈLI
ISTEN, hogy Å az Alfa ás az Omega, hogy ez a “Jázus MIND
ÇR MIND PEDIG KRISZTUS_ÁS EZ ÅT ÇR JÁZUS
KRISZTUSSÀ, ATYA, FIÇ ÁS SZENT SZELLEMMÁ TESZI,
MIND EGY SZEMÁLYBEN_ez elveszett az elså gyèlekezeti
korokban, de mi most ezt çjra làtjuk. Annak a
kinyilatkoztatàsa, hogy KI VOLT Å, most visszatárt. Valã igaz,
hogy az Istenság az nem egy hàrom-szemályæ Isten egy
szemályisággel, mivel szemályiságre van szèkság ahhoz, hogy
szemály legyen. Ha EGY szemályiság van, akkor csak egy
szemály van. De åk, akik hàrom szemályben hisznek, nekik
hàrom-isten Istenságèk van, ás âgy vátkesek az elså parancsolat
megszegásáben.
Most azonban az Istenságnek kinyilatkoztatàsa visszatárt.
Most az igaz gyèlekezet felápèlhet eråben çjra. Az ässzes
eddigi idå utàn å vágezetèl tudja azt, hogy Ki az å Ura. Mi çjra
az ÇR JÁZUS NEVÁBEN KERESZTELÈNK áppçgy, ahogy åk
azt Pènkäsdkor tetták.
Hadd mondjak el nektek egy Istentål kapott àlmot, melyet
án a hàromsàg keresztságável kapcsolatban kaptam. Ez nem
egy làtomàs volt, hanem egy àlom. Tudjàtok, án bizonyos
vagyok abban, hogy a gyèlekezeti korok àldàsainak egyike az,
hogy àlmokat kapunk a Szent Szellem àltal, áppçgy, mint
ahogy valaki làtomàsokat kap. Ez egy szombat hajnalban volt,
kb. 3 ãrakor. Áppen felkeltem azárt, hogy Jãzsefnek vizet
hozzak. Amikor çjra lefekèdtem, akkor azonnal elaludtam, ás
ezt az àlmot àlmodtam. Làttam egy embert, akinek àllâtãlag
apàmnak kellett volna lennie. Å egy nagy, erås testalkatç
ember volt. Làttam egy asszonyt is, akinek anyàmnak kellett
volna lennie, de nem çgy názett ki, ápp çgy, ahogy az az ember
sem hasonlâtott apàmra. Ez a fárfi nagyon goromba volt az å
feleságáhez. Nàla egy hàromszäg alakç nagy bot volt.
Tudjàtok, amikor vesztek egy ränkät, ás egyik vágáre
felàllâtjàtok, majd azt egy fejszável kettáhasâtjàtok, akkor az
egy olyan hàromszäg fále alakç tæzifàt kápez. Ez is olyan volt.
Ez az ember vette ezt a botot, ás ezzel ètätte az asszonyt, majd
le is ètätte vele. Amint å ott fekèdt sârva, akkor ez a fárfi
kärbejàrta åt a mellát kidèllesztve, ás arcàn egy olyan bèszke
ás dicsekedå kifejázás volt, jelezve, hogy neki igen nagy
bèszkeságe, ás megelágedettságe volt abban, hogy verte ezt a
szegány kis asszonyt. Valahànyszor az asszony megprãbàlt
felkelni, akkor a fárfi ètätte åt. Nekem nem tetszett az, amit å
csinàlt, amikor azonban arra gondoltam, hogy leàllâtsam åt,
akkor ezt gondoltam, “án nem tudom legyåzni ezt az embert_å

tçl nagy. Azutàn pedig neki kellene az án apàmnak lennie.”
Lent a bennsåmben azonban án tudtam, hogy å nem az án
apàm, ás azt is tudtam, hogy senkinek nincs joga âgy bànni egy
asszonnyal. Odamentem ás megragadtam åt a gallárjànàl, ás
megfordâtottam åt, ás ezt mondtam, “Neked nincs jogod âgy
verni åt.” Amikor pedig án ezt mondtam, akkor az án izmaim
megnåttek, ás çgy náztem ki, mint egy ãriàs. Ez az ember làtta
ezt ás akkor å megijedt tålem. Án ezt mondtam, “Ha mág
egyszer ràcsapsz akkor velem gyælik meg a bajod.” Å habozott
çjra megètni az asszonyt, ás akkor az àlom elhagyott engem.
Az àlom utàn án azonnal felábredtem. Elgondolkoztam
azon, hogy milyen furcsa volt. Csodàlkoztam, hogy miárt
àlmodtam errål az asszonyrãl, amikor hirtelen eljätt az Çr, ás
Istennek jelenláte tudatossà vàlt szàmomra, ás az àlom
magyaràzata eljätt hozzàm Tåle. (Most ti emberek tudjàtok azt,
hogy án a ti àlmaitokat nem csupàn pontosan ártelmeztem;
hanem sok, sok alkalommal elmondtam nektek azt is, hogy mit
àlmodtatok, mág mielått ti elmondtàtok volna nekem.) Az
asszony a mai vilàgban lávå gyèlekezet, egyhàzat jelkápezte.
Án egyenesen ebbe a zavarodottsàgba szèlettem bele_abba,
amelyben a gyèlekezet talàlhatã. Neki egy fajta anyànak
kellett volna lennie (å paràznàknak anyja.) Fárje a felekezetek,
melyek uraljàk åt. A hàromszägletæ bot a hamis hàromsàg
keresztságe a hàromsàgra. Valahànyszor az asszony elkezdett
felemelkedni (ez azt jelenti, hogy a gyèlekezetek elkezdták
elfogadni az igazsàgot) akkor az a fárfi çjra leètätte åt azzal a
hamis tanâtàssal. Å olyan nagy volt, hogy án elåszär fáltem
tåle, de amikor ellene mentem, akkor çgy talàltam, hogy
nekem nagy ás hatalmas izmaim vannak. Ezek HIT IZMOK
VOLTAK. Az àlom vágkifejlete ez volt, “mivel Isten velem van,
ás Å nekem ilyen eråt tud adni, akkor hadd àlljak án fel a
gyèlekezet árdekáben a vilàg felekezeti hatalmàval szemben
azárt, hogy elárjem, hogy ne èsse åt tovàbb.”
Most án nem prãbàlok felápâteni egy tanâtàst egy àlmon.
Nem is prãbàlok megeråsâteni semmilyen tanâtàst, melyen án
àllok egy àlom àltal. Az Istenság egyságe az I. Mãzes 1:1, versátål
kezdve vágigmegy a Jelenásek känyve 22:21-ig. Az emberek
azonban meg lettek vakâtva a hàromsàgnak egy Szentâràssal
ellenkezå dogmàja àltal, ás ez a dogma olyan egyetemesen el van
fogadva, hogy majdnem lehetlen megprãbàlni meglàttatni az
“Egy Isten Szemályt”. Ha az emberek nem tudjàk meglàtni az
Istenságnek IGAZSÀGÀT, hanem ellene harcolnak; akkor åk az
igazsàg täbbi rászát sem làthatjàk meg soha, mivel A
KINYILATKOZTATÀS AZ MAGA JÁZUS KRISZTUS AZ Å
GYÈLEKEZETÁBEN ÁS AZ Å CSELEKEDETEI A
GYÈLEKEZET KÄZEPETTE A HÁT KOR SZÀMÀRA.
Megártetták ezt? Most án bizonyos vagyok hogy ti ártitek.
“Neked egy kevás eråd van, ás megtartottad az Án

Beszádemet ás nem tagadtad meg az Án Nevemet.” Most mi
màr emlâtettèk azt, hogy milyen mãdon tárt vissza az erå. Az
visszatárt. Az inkvizâciã ereje elenyászett. Emberek elhagytàk
az å szèlåfäldjèket, ás az imàdatnak szabadsàgàt kävetelták. A
hierarchiànak igàja meg lett tärve. A kormànyzatok bälcsnek
talàltàk azt, ha nem harcolnak egymàssal szemben. Valãjàban
jãakaratç emberek, de szegányesen vezetett emberek
hajlandãak voltak hàborçt viselni az å vallàsi jagaikárt. Talàn
a vallàsos erå legnagyobb bemutatàsa ebben a korban az a tány
volt, hogy noha Franciaorszàg elesett a forradalomban, de a
nagy Wesley ábredás tàvol tartotta a forradalmat Nagy-
Britànniàtãl, ás megårizte åt arra, hogy Isten kezáben eszkäz
legyen sok dicsåságes áven àt.
Az Ige prádikàlàsa soha nem volt nagyobb. Amikor Sàtàn
fellàzâtotta az å szabadon gondolkozã csapatàt, ás amikor a
kommunizmus elkezdåi is feltàmadtak, ás amikor a liberàlis
teolãgusok terjesztetták az å szennyes àruikat, akkor Isten a
hitnek hatalmas harcosait tàmaszotta fel, ás a Keresztány
irodalomnak, tanâtàsnak ás prádikàlàsnak legnagyobb munkài
jättek ki ebbål az áràbãl. Soha nem voltak hasonlã
prádikàtorok ás tanâtãk ás soha nem is lesznek. A Spurgeonok,
a Pàrkerek, McClarensek, az Edwardok, a Bunyanok, a
Mèllerek, a Brainardok, Barnesek, a Bishopsok, mindezek
ebbål az áràbãl jättek. Åk prádikàltàk, tanâtottàk ás ârtàk az
Igát. Åk dicsåâtetták az Çr Nevát.
A HAMIS ZSIDÃK ITÁLETE
Jelenásek 3:9, “Âmá Án adok a Sàtàn zsinagãgàjàbãl, azok

käzèl, akik zsidãknak mondjàk magukat, ás nem azok, hanem
hazudnak; âmá azt mâvelem, hogy azok eljäjjenek, ás
leboruljanak a te làbaid elått, ás megtudjàk, hogy Án
szerettelek táged.”
Most mi azonnal ászrevehetjèk, hogy a hamis zsidãknak,
illetve hamis hâvåknek ez a problámàja màr a màsodik korban
is látezett. Ezek, akik hamisan zsidãknak nevezták änmagukat,
màr megjelentek käzvetlenèl az elså kornak elså kiäntetáse
utàn, most pedig çjra megjelennek a reformàciã utàn kävetkezå
màsodik korban. Ez aligha váletlen. Valãjàban ez nem egy
váletlen. Ez Sàtànnak egy alapelve. Ez az alapelv az, hogy
szervezni ás azt àllâtani, hogy åk az eredetiek, ás ennálfogva
feljogosâtva lenni kèlänleges jogokra ás elåjogokra. Hadd
mutassam ezt meg nektek. Ott akkor a Szmirnai Korban azok
az emberek hazudtak ás azt mondtàk, hogy å valãjàban zsidãk
(illetve hâvåk), amikor åk egyártelmæen nem azok voltak. Åk a
Sàtàn zsinagãgàja voltak. Åk Sàtàn szervezett csoportja voltak,
mivel abban a korban volt az, amikor mi làttuk annak
kezdtetát, hogy emberek a szolgàlatban egy jogosulatlan

vezetåságet vesznek el az å szolgàlã testváreik felett. (Pèspèkäk
vannak megyákbe àllâtva a vánek fälá). A kävetkezå dolog amit
mi làttunk az volt, hogy a harmadik korban volt egy hatàrozott
hely, melyet âgy neveztek: “Sàtan kiràlyiszáke.” Az a kor adta
meg nekènk a gyèlekezetnek ás àllamnak hàzassàgàt. A
gyèlekezet a mägätte lávå àllami hatalommal fizikailag szã
szerint legyåzhetetlen volt. Isten azonban megtärte ereját az
àllami hatalom dacàra ás a reformàciã nagy vilàgossàgot
hozott. De mi tärtánt? A Lutherànusok szerveztek ás
ässzekapcsolãdtak çjra az àllammal, ás mi làtjuk çjra Sàtànnak
zsinagãgàjàt megnyilvànulni ebben a hatodik korban. Most
persze ez a zsinagãga csoport nem fogja azt mondani, hogy åk a
Sàtàntãl vannak. Nem uram. Åk azt mondjàk, hogy Istentål
vannak. De åk hazudnak. Mert az, aki igaz zsidã (ez az amit åk
àllâtanak) az, aki belèl az_a Szellemben. Âgy azutàn ha åk
hamis zsidãk, akkor ez azt jelenti, hogy åk olyanok, mint
melyekrål Jçdàs 19. beszál, “NINCS bennèk a Szellem.” Isten
gyermekei a Szellemtål szèlettek. Ezeknek nincs meg a Szellem
ás ennálfogva åk NEM Istennek a gyermekei ás nem szàmât,
hogy åk milyen hevesen tiltakoznak ezellen, ás hogy milyen
mártákben prãbàljàk åk bebizonyâtani, hogy åk Istennek a
gyermekei. Åk HALOTTAK. Åk a szervezådásnek a gyermekei,
ás az igaz gyèmälcsäk hiànyoznak. Åk az å sajàt tantáteleikre,
dokmàikra ás tanâtàsaikra vannak ápâtve, ás az igazsàg nincs
bennènk, mivel åk sajàt tanàcsaikat Istennek Igáje fälá
helyezták.
Hadd mutassam meg nektek azt, amit án megprãbàlok
mindvágig tanâtani a kát szålåtåvel kapcsolatban, melyek kát
kèlänbäzå szellemtål szàrmaznak. Vegyèk Jázusnak ás
Jçdàsnak páldàjàt most. Jázus Istennek a Fia volt. Jçdàs a
veszedelemnek fia volt. Isten belelápett Jázusba. Sàtàn
belelápett Jçdàsba. Jázusnak egy Szent Szellemmel teljes
szolgàlata volt, mivel “ahogy Isten felkente a nàzàreti Jázust
Szent Szellemmel ás hatalommal: Aki szertejàrt jãkat
cselekedván, meggyãgyâtva mindenkit, akik az ärdäg
elnyomàsa alatt voltak; mert Isten Vele volt.” Apostolok
cselekedete 10:38. Ezt mondja, “Mert å (Jçdàs) hozzànk
szàmlàltatott ás RÁSZT kapott ebbål a szolgàlatbãl,” Apcsel.
1:17. Màtá 10:1, “Ás amikor az Çr Magàhoz hâvta tizenkát
tanâtvànyàt, akkor Å hatalmat adott nekik a tisztàtalan
szellemek felett, hogy kiæzzák azokat, ás hogy
meggyãgyâtsanak mindenfále betegságeket ás mindenfále
eråtelenságet.”
Az a szellem, amely Jçdàsban volt, vágig egyètt ment Jázus
szolgàlatàval. Azutàn åk mindketten a kereszthez árkeztek.
Jázus a keresztre lett fèggesztve, boldogan odaadva az Å Áletát
a bænäsäkárt, majd az Å Szellemát Istennek ajànlotta. Az Å
Szelleme Istenhez ment, ás azutàn ki lett äntve a gyèlekezetbe

Pènkäsdkor. Jçdàs azonban änmagàt akasztotta fel ás az å
szelleme visszatárt Sàtànhoz, de Pènkäsd utàn ugyanaz a
szellem, amely Jçdàsban volt, visszatárt a hamis szålåtåre ás
egyètt nävekedik az igaz szålåtåvel. De figyeljátek meg azt,
hogy Jçdàs szelleme soha nem ment el Pènkäsdig. Soha nem
ment oda, hogy vegye a Szent Szellemet. Azt nem tudta. Miárt
ment azonban Jçdàs szelleme? Az az arany erszányárt ment.
Hogy az mennyire szerette a pánzt. Mág mindig szereti a pánzt.
Hogyha az szertejàr Jázusnak a Neváben, ás hatalmas dolgokat
cselekszik, ás nagy ässzejäveteleket tart, ás mág mindig täbb
pánzt, ás täbb ápèletet, ás täbb iskolàzottsàgot csinàl, meg
mindent egy anyagi felfogàssal. Csak figyeljátek meg azt a
szellemet, amely årajtuk van, ás ne legyetek elbolondâtva.
Jçdàs szertejàrt çgy, mint a tizenkettå egyike ás å is csodàkat
tett. Å azonban NEM birtokolta Istennek a Szellemát, mint az
å sajàtjàt. Neki volt egy szolgàlata. Å soha nem ment oda
Pènkäsdhäz, mivel å nem igaz mag volt. Å nem volt Istennek
igaz gyermeke. Nem, uram. Ás ez most is ápp âgy van Sàtànnak
a zsinagãgàjàban. Ne legyetek elbolondâtva. Ti nem lesztek
elbolondâtva, hogyha ti maga a kivàlasztottak käzèl vagytok.
Jázus azt mondta, hogy ti nem lesztek elbolondâtva.
Igen, ezek az emberek azt mondjàk, hogy åk Keresztányek,
de nem azok.
“Azt fogom vágezni, hogy åk eljännek ás imàdnak táged a
te làbaidnàl, ás hogy megtudjàk, hogy Án szerettelek táged.” I.
Korinthus 6:2, “Hàt nem tudjàtok, hogy a szentek âtálik meg a
vilàgot?” Nem csupàn tizenkát apostol lesz tizenkát trãnon,
amint megâtálik Izràelnek tizenkát tärzsát, hanem a szentek is
meg fogjàk âtálni a vilàgot. Ez lesz az, amikor azok akik
àllâtjàk, hogy åk Istenhez tartoznak ás àllâtjàk, hogy Isten
szereti åket, åk pontosan rà fognak jänni arra, hogy ki Istennek
a gyermeke, ás hogy kit szeretett a Fiç. Igen, az a nap eljän,
amikor ez ki lesz nyilvànâtva. Azok, akik most uraljàk a vilàgot
egy mártákben, ás akik az utolsã kor alatt fel fogjàk ápâteni a
fenevadnak a kápát, amely àltal åk tánylegesen uralni fogjàk a
vilàgot, åk egy napon meg lesznek alàzva, amikor Jázus eljän
az Å szentjeivel, hogy megâtálje a vilàgot igazsàgban. Ez
pontosan az, amit mi a Màtá 25-ben làtunk, amikor
“Mindazok” akik elmulasztottàk az elså feltàmadàst, ott
fognak àllni a Bârã ás az Å menyasszonya elått.
A DICSÁRET ÁS AZ IGÁRET
Jelenásek 3:10, “Mivel te megtartottad az Án tèrelmemnek

beszádát, azárt Án szintán meg foglak årizni táged a
kâsártásnek ãràjàtãl, amely az egász vilàgra el fog jänni, hogy
megprãbàlja azokat, akik a fäldän lakoznak.”
Mit árt az Çr azalatt, hogy az “Å tèrelmánek beszáde?”

Zsidã levál 6:13-15. “Mert az Isten, mikor âgáretet tett
Àbrahàmnak, mivel hogy nem eskèdhetett nagyobbra,
Änmagàra eskèdätt. Mondvàn: Bizony megàldvàn megàldalak
táged ás megsokasâtvàn megsokasâtalak táged. Ás ekkáppen
bekesságes tærå láván, megnyerte az âgáretet.” Làtjàtok tehàt,
hogy a Szellem az Isten Igájárål beszál, amely nekènk lett
adva. Az Ige beteljesedásáre valã vàràs tèrelmet kävetel
áppçgy, mint Àbrahàmnak esetáben. Å kitartott, mintha làtta
volna Åt, Aki làthatatlan. Å tèrelmes volt, ás azutàn vágèl az
Ige beteljesedett. Ez az a mãd, ahogy Isten tanâtja az Å nápát
tèrelemre. Nos, ha Å az Igáját abban a pillanatban betältená
fizikai megnyilvànulàsok àltal, amikor te imàdkoztàl, akkor te
soha nem tanulnàl tèrelmet, hanem inkàbb mág
tèrelmetlenebbá vàlnàl az álettel. Hadd mutassam meg nektek
ezt az igazsàgot mág teljesebben àbràzolva. Zsidã levál 11:17,
“Hit àltal àldozta meg Àbrahàm Izsàkot, prãbàra tátetván, ás
az egyszèlättet vitte àldozatul å, aki az âgáreteket (Istennek az
Igáját) nyerte.” Âme itt van: Àbrahàm akkor lett megprãbàlva,
MIUTÀN å megkapta az Igáretnek Igáját. A legtäbben azt
gondoljàk, hogy mihelyet mi imàdkozunk Jázus Neváben
Istennek jã âgáretei felett, akkor nem lehet prãba. Itt azonban
azt mondja, hogy Àbrahàm meg lett prãbàlva, miutàn å
megkapta az âgáretet. Ez pontosan helyes annak megfelelåen,
amit a Zsoltàros ârt Jãzsefre vonatkozãlag. 105:19,
“Mindazideig, amâg szava beteljesedett. Az Çr Beszáde
megprãbàlta åt.” Isten ad nekènk tçlàradãn nagy ás dràga
âgáreteket. Å megâgárte, hogy betälti azokat. Ás Å be fogja
tälteni. De attãl az idåtål kezdve, amikor imàdkozunk, addig
az ideig, amâg megkapjuk a vàlaszt, nekènk meg kell
tanulnunk azt, hogy tèrelmet kapjunk a mi lelkènkbe, mivel
csak tèrelemben birtokolunk áletet. Segâtsen nekènk Isten
megtanulni ezt a leckát áppçgy, mint ahogy mi tudjuk, hogy
ennek a hatodik kornak a nápe tèrelmet tanult. Mi olvastuk
ezen nagy Keresztányek áletánek tärtánetát; micsoda ellentátet
làtunk mi az å áletèk, ás a mi áletènk käzätt, mivel åk annyira
tèrelmesek, ás nyugodtak voltak, ma pedig mi mindannyian el
vagynuk hatalmasodva tèrelmetlensággel ás sietsággel.
Az Çr tovàbb folytatja, ás ezt mondja nekik, “Mivel te
vetted az Án Beszádemet ás álted azt, ás ezàltal tèrelmessá
vàltàl, ezárt Án meg foglak årizni táged a kâsártásek ãràitãl,
melyek a vilàgra fognak jänni, hogy megprãbàljàk azokat, akik
a fäldän lakoznak.” Most itt mi çjra làtjuk a kát kor àtfedását;
mivel ennek az âgáretnek a Pogàny idåszak vágáhez van käze,
amely a Nagy Nyomorçsàgban csçcsosodik ki.
“Án megårizlek táged a kâsártásnek ãràjàtãl, amely az egász
vilàgra el fog jänni azárt, hogy megprãbàlja azokat, akik a
fäldän laknak.” Ez a vers nem egy kihârdetáse annak, hogy az
igaz gyèlekezet bele ás àt fog menni a nagy nyomorçsàgon. Ha

erre gondolt volna, akkor azt is mondta volna. De ez ezt
mondta, “Án megårizlek táged a kâsártásnek ãràjàtãl.” Ez a
kâsártás pontosan olyan, mint az Ádenben lávå kâsártás. Az egy
nagyon hâvogatã vàllalkozàs lesz, amely käzvetlen ellentátben
lesz felàllâtva Istennek megparancsolt Igájável, de az emberi
okoskodàs àllàspontjàbãl az nagyon helyes lesz, ás annyira
megvilàgâtã ás áletet adã, hogy elbolondâtja a vilàgot. Csak
maguk a vàlasztottak nem lesznek elbolondâtva. A kâsártás a
kävetkezåkápp fog jänni. Az äkumenikus mozgalom, amely
elkezdådätt, ás ami olyan gyänyäræ ás àldott alapelvnek làtszik
(betältve Krisztus imàjàt, hogy mi mindnyàjan legyènk egyek)
ez vágèl politikailag annyira eråssá lesz, hogy nyomàst
gyakorol a kormànyzatra azárt, hogy arra kásztessen
mindenkit, hogy csatlakozzon hozzà akàr käzvetlenèl, akàr
pedig çgy, hogy ragaszkodjanak azokhoz az alapelvekhez,
melyek tärványbe lettek iktatva annak árdekáben, hogy
egyetlen embercsoport sem legyen tányleges gyèlekezetkánt
elismerve, ha nincs ennek a tanàcsnak uralma alatt käzvetlen,
vagy käzvetett mãdon. Kicsiny csoportok el fognak veszâteni
szabadalmakat, elåjogokat, stb. mindaddig, mâg åk
elveszâtenek minden tulajdont, ás szellemi jogot az
emberekhez. Páldàul áppen most, hogy ha egy helyi szolgàlãi
tàrsasàg nem hagyja jãvà, akkor sok vàrosban, ha nem a
legtäbben senki nem bárelhet vallàsi szolgàlatokra ápèletet.
Ahhoz, hogy a fegyveres eråknál, vagy kãrhàzakban, stb.
lelkász lehessen valaki, màr majdnem kätelezå, hogy el legyen
ismerve mint megfelelå a hàromsàgi äkumenikus csoportoktãl.
Amint ez a nyomàs nävekedik, ás fog, annàl nehezebb lesz
ellene àllni, mert az ellenàllàs az elåjogok elvesztását fogja
jelenteni. Ás olyan sokan lesznek megkâsártve arra, hogy egyètt
menjenek velèk, mivel azt fogjàk árezni, hogy jobb Istent
nyilvànosan szolgàlni az ilyen szervezådás keretein belèl, mint
Istent nem szolgàlni egyàltalàn nyilvànosan. Åk azonban
távednek. Az ärdäg hazugsàgàt elhinni azt jelenti, hogy
Sàtànnak szolgàlni mág akkor is, ha te åt Jehovànak akarod
nevezni. A vàlasztottak azonban nem lesznek becsapva.
Tovàbbà a vàlasztottak nem csupàn meg lesznek årizve,
hanem amint ez a mozgalom “A FENEVADNAK ÀLLITOTT
KÁPPÁ VÀLIK,” a szentek akkor màr elmennek az
elragadtatàsban. Ás ez a kis ärämteli ás megnyerå mozgalom,
amely az Áfázusban lávå käzässágben kezdådätt, a Sàtàn
szärnyæságává fog vàlni, amely megrontja ás megtáveszti az
egász vilàgot. Mivel a Rãmai Katolikusok ás a Protestànsok
rendszeránek egyhàza azàltal, hogy ässzekapcsolãdik,
ellenårizni fogja az egász vilàgrendszernek gazdagsàgàt, ás az
egász fäldet bele fogja kányszerâteni az å vallàsi csapdàjàba,
vagy megäli åket, ás megvonja tålèk a vàsàrlàsnak ás
eladàsnak elåjogàt, amely àltal åk megálhetást biztosâtanànak.
Ez egyszeræen lesz vágrehajtva, mivel a paràzna lànyai

mindannyian vissza fognak menni hozzà. Käzben Rãma màr
megszerezte majdnem az ässzes aranyat. A zsidãknàl vannak
az utalvànyok ás az egász papâr. A megfelelå idåben a paràzna
el fogja pusztâtani a jelen napoknak pánzrendszerát çgy, hogy
bevonja az ässzes papârt, ás aranyat fog kävetelni. Arany
nálkèl a rendszer ässzeesik. A zsidãk csapdàba fognak kerèlni
ás szävetságre kányszerèlnek, a paràzna egyhàz pedig àt fogja
venni az egász vilàg irànyâtàsàt.
AZ Å SAJÀTJAIHOZ SZÃLÃ IGÁRET
Jelenásek 3:11-12, “Âmá eljäväk hamar: tartsd meg ami

nàlad van, hogy senki el ne vegye a te koronàdat. Aki gyåz,
oszloppà teszem azt az Án Istenemnek templomàban, ás täbbá
onnát ki nem jå; ás felârom åreà az Án Istenemnek Nevát, ás az
Án Istenem vàrosànak Nevát, az çj Jeruzsàlemát, amely az
ágbål szàll alà az Án Istenemtål, ás az Án çj Nevemet.
Nekènk nem szèkságes kommentàlnunk azt a gondolatot,
hogy az Çr gyorsan eljän. Mi ezt tudjuk, mivel mi az utolsã
napoknak vágán álènk ugye? Å azonban tovàbbmegy ás ezt
mondja, “Tartsd meg azt mi nàlad van azárt, hogy senki ne
vegye el a te koronàdat.”
A nagy bajok idejánek käzepette van az, amikor Jázus
eljän. Ás az Å eljävetelável van egy feltàmadàs. Sokaknak kell
elåjänni a porbãl ás feltàmadni azokkal, akik álnek, de az Å
visszajäveteláre vàrnak. Ás ezeknek koronàk adatnak. Miárt?
Azárt, mert åk Istennek a Fiai. Åk kiràlyok Vele. Åk Vele
uralkodnak. Ez az amit a korona jelez_uralkodàs Magàval a
Nagy Kiràllyal. Ez az âgáret mindazok szàmàra, akik Åvele
egyètt szenvednek itt a fäldän_mindazok szàmàra, akik
tèrelmesen kitartottak tudva azt, hogy Isten az Igazsàgos Bârã
fogja megjutalmazni åket. Åk akik mindent feladtak Åárte, ás
mindent àtadtak Neki, åk le fognak èlni Vele az Å trãnjàn ás
osztozni fognak az Å dicsåságes kiràlysàgàban.
Ãh, nekènk mindnyàjunk szàmàra van most itt egy èzenet.
Ez az, hogy tartsuk meg_tartsunk ki. Ne adjuk fel. Vegyèk fel
Istennek teljes fegyverzetát_hasznàljunk minden fegyvert,
melyet Å adott nekènk_hasznàljunk minden rendelkezásènkre
àllâtott ajàndákot, ás názzènk elåre ärämmel, mivel minket Å
fog megkoronàzni, Aki a Kiralyok Kiràlya ás az Urak Ura.
Most Å nem csupàn koronàkat ad, hanem Å azt mondja
hogy ezek a menyasszonyban lávåk lesznek Isten templomàban
az oszlopok. De mi Istennek a temploma? Jázus az Å testárål
beszált, mint ami a templom. Ás az volt. Az volt Istennek a
temploma. Most azonban mi vagyunk az Å teste, az igaz
gyèlekezet Istennek a temploma a bennènk lávå Szent Szellem
àltal. Most Å a gyåzteseket a templomban oszloppà fogja tenni.

De mi az az oszlop? Egy oszlop az valãjàban az alapnak egy
rásze, mert az tartja a felápâtmány szerkezetát. Dicsåság
Istennek, ez behelyezi a gyåzteseket egyenesen az apostolokkal
ás a prãfátàkkal egyètt, mivel ezt mondja az Efázus 2:19-22-
ben, “Azárt immàr nem vagytok jäveványek ás zsellárek,
hanem polgàrtàrsai a szenteknek ás cseládei az Istennek. Kik
fälápâttettetek az apostoloknak ás prãfátàknak alapkäván,
láván a szegletkå Maga Jázus Krisztus, Akiben az egász ápèlet
száp renddel rakattatvàn nevekedik szent templommà az
Çrban; Akiben ti is egyètt ápâttettetek Isten hajlákàvà a
Szellem àltal.” Igen, a 22. vers azt mondja, hogy mi egyètt
lettènk ápâtve åvelèk. Minden az AJTÃN (Jázuson) ment àt ás
rásze ennek a testnek, illetve templomnak. Most amikor Isten
belehelyez egy embert a templomba çgy mint egy oszlopot ás åt
annak az alapcsoportnak rászává teszi, akkor mit tesz Å? Å
megadja neki az Igárål ás Änmagàrãl lávå kinyilatkoztatàst,
mivel ez volt az pontosan, ami az apostoloknak ás a
prãfátàknak megvolt. Màtá 16:17. Ott å az Igáben van. Ott àll å.
Senki nem tudja åt kitenni.
Tènådjènk el a “gyåztes” szãn. Jànos felteszi a kárdást, “Ki
az aki gyåz?” Ás a vàlasz azonnal visszaárkezik, “Aki hiszi,
hogy Jázus a Krisztus.” Å nem azt mondja, hogy a gyåztes az
aki hisz ‘EGY’ Jázusban, ás ‘EGY’ Krisztusban, hanem aki
hiszi azt, hogy Jázus A KRISZTUS_EGY szemály_nem kettå.
Ez a szemály az, aki az Çr Jázus Krisztus Neváben lett
megkeresztelve.
Isten itt a menyasszonyrãl beszál. Akartok làtni egy màsik
kápet rãla? Ez pedig a Jelenásek 7:4-17-ben van, “Ás hallàm a
megpecsáteltek szàmàt: szàznegyvennágyezer az Izràel fiainak
minden nemzetságábål elpecsátelve. A Jçda nemzetságábål
tizenkátezer elpecsátelt vala; a Rçben nemzetságábål
tizenkátezer elpecsátelt; a Gàd nemzetságábål tizenkátezer
elpecsátelt; az Àser nemzetságábål tizenkátezer elpecsátelt; a
Nafthali nemzetságábål tizenkátezer elpecsátelt; a Manassá
nemzetságábål tizenkátezer elpecsátelt; a Simeon
nemzetságábål tizenkátezer elpecsátelt; a Lávi nemzetságábål
tizenkátezer elpecsátelt; az Izsakhàr nemzetságábål
tizenkátezer elpecsátelt; a Zebulon nemzetságábål tizenkátezer
elpecsátelt; a Jãzsef nemzetságábål tizenkátezer elpecsátelt; a
Benjàmin nemzetságábål tizenkátezer elpecsátelt. Azutàn
làtàm ás âmá egy nagy sokasàg, amelyet senki meg nem
szàmlàlhatott, minden nemzetbål ás àgazatbãl, ás nápbål ás
nyelvbål; ás a kiràlyi szák elått ás a Bàràny elått àllnak vala
fehár ruhàkba ältäzve, ás az å kezeikben pàlmaàgak; ás
kiàltanak nagy szãval, mondvàn: az èdvässág a mi Istenènká,
Aki a kiràlyi szákben èl ás a Bàrànyá. Az angyalok pedig
mindnyàjan a kiràlyi szák, a Vánek ás a nágy lelkes àllat kärèl
àllnak vala, ás a kiràlyi szák elått arccal leborulànak, ás

imàdàk az Istent, ezt mondvàn: Àmen: Àldàs ás dicsåság ás
bälcsesság, ás hàlaadàs ás tisztesság ás hatalom ás erå a mi
Istenènknek mindäräkkän äräkká, Àmen. Akkor felele egy a
Vánek käzèl, ás monda nákem: ezek, akik a fehár ruhàkba
vannak ältäzve, ki ás honnan jättek? Ás mondák náki: Uram, Te
tudod. Ás monda nákem: ezek azok, akik jättek a nagy
nyomorçsàgbãl, ás megmostàk az å ruhàikat, ás
megfehárâtetták ruhàikat a Bàràny Váráben. Ezárt vannak az
Isten kiràlyi száke elått; ás szolgàlnak Náki ájjel ás nappal az Å
templomàban; ás Aki a kiràlyi szákben èl, kiterjeszti sàtoràt
felettèk. Nem áheznek täbbá, sem nem szomjçhoznak täbbá;
sem a nap nem tæz ràjuk, sem semmi håság: mert a Bàràny, Aki
a kiràlyi száknek käzepette van, legelteti åket, ás a vizeknek
álå forràsaira viszi åket; ás eltäräl Isten az å szemeikrål
minden kännyet.” Jázus eljätt. Å elpecsáltete a 144.000-et. Å
kivett mindegyik tärzsbål 12.000-et. De van egy màsik csoport
is, amely nem tartozik bele ebbe a 144.000-be, melyeket a 9_18.
versekben làttunk. Kik åk? Åk a menyasszony, amely a
Pogànyok käzèl lett kiváve. Åk az Çr trãnja elått vannak ájjel
ás nappal. Åk az Urat szolgàljàk a templomban. Å az Çrnak
kèlänleges tärådásei. Åk az Çr menyasszonya.
A menyasszony odamegy, akàrhol is a Vålegány van. A
menyasszonyt soha nem fogja elhagyni az Çr. A manyasszony
sem fogja soha elhagyni az Çr oldalàt. Az Çrral fog osztozni a
trãnon. Å meg lesz koronàzva az Çr dicsåságável ás
tisztesságável.
Án rà fogom ârni az Án Istenemnek Nevát ás az Án Istenem
vàrosànak a Nevát. Mi Istennek a Neve? Nos hàt, Å volt Isten
velènk, illetve Immànuel, ez azonban nem az Å adott neve volt.
“Ás nevezed az Å Nevát Jázusnak.” Jázus ezt mondta, “Án az
Án Atyàmnak Neváben jättem, ás ti nem fogadtatok be
Engem.” Ennálfogva Istennek a Neve JÁZUS, mert ez az a Náv,
amelyben Å eljätt. Å az ÇR JÁZUS KRISZTUS. Ás egy asszony
milyen nevet vesz fel, amikor å meghàzasodik egy fárfivel? Å a
fárje nevát veszi fel. Az Çr Neve lesz az, amely a
menyasszonynak adatik, amikor az Çr magàhoz veszi åt.
Jelenásek 21:1-4, “Ezutàn làták çj eget ás çj fäldet: mert az
elså ág ás az elså fäld elmçlt vala: ás a tenger täbbá nem vala.
Ás án Jànos làtàm a szent vàrost, az çj Jeruzsàlemet, amely az
Istentål szàlla alà a mennybål, elkászâtve, mint egy fárje
szàmàra felákesâtett menyasszony. Ás hallák nagy szãzatot,
amely ezt mondja vala az ágbål: Âmá az Isten sàtora az
emberekkel van, ás velèk lakozik, ás azok az Å nápei lesznek,
ás Maga az Isten lesz velèk, az å Istenèk. Ás az Isten eltäräl
minden kännyet az å szemeikrål: ás a halàl nem lesz täbbá; sem
gyàsz, sem kiàltàs, sem fàjdalom nem lesz täbbá, mert az elsåk
elmçltak.” Milyen csodàlatos. Istennek minden csodàlatos
âgáretei beteljesedtek. Mindennek váge lesz. A vàltozàs teljessá

lett táve. A Bàràny ás az Å menyasszonya äräkre letelepedtek
Istennek teljes täkáletesságeiben. Megrajzolni ezt? Ki kápes
erre? Senki. Elgondolni ezt? Àlmodni errål? Olvasni azt, amit
az Ige mond errål? Igen, mi mindezt megtehetjèk, de mi annak
csak egy vágtelenèl kicsiny rászát tudhatjuk mindaddig, amâg
az valãsàggà nem vàlik az elså feltàmadàsban.
“Ás Án årà fogom ârni az Án ÇJ Nevemet.” Az Án Çj
Nevemet. Amikor MINDEN çjjà lesz, akkor az Çr Magàra fog
venni egy çj Nevet ás az a Náv a menyasszonynak is Neve lesz.
Hogy mi az a Náv, azt senki nem merászelheti kitalàlni. Annak
a Szellem kinyilatkoztatàsànak kell lennie olyan hatàrozottan
megadva, hogy senki ne merje tagadni azt. Az viszont
kátságtelen, hogy az Çr ezt a kinyilatkoztatàst arra a napra
fogja meghagyni, amikor Å kâvànja azt a Nevet bemutatni.
Elegendå tudni azt, hogy az csodàlatosabb lesz, mint amit mi
valaha is elkápzelhetnánk.
AZ UTOLSÃ FIGYELMEZTETÁS A KOR SZÀMÀRA
Jelenásek 3:13, “Akinek van fèle, hallja meg, hogy mit

mond a Szellem a gyèlekezeteknek.” Minden kor ugyanezzel a
figyelmeztetássel vágzådik. Ez az àllandã kárelem arra, hogy a
gyèlekezetek hallgassanak az Çr hangjàra. Ebben a korban a
kárelem mág sèrgetåbb mint az elmçlt korokban, mert ebben a
korban az Çrnak eljävetele valãban elkäzelâtett. A kárdás talàn
felmerèl, “Ha mág van egy màsik kor is ezutàn, akkor miárt
van a sèrgetás?” A vàlasz ebben van. Az utolsã kor egy rävid
kor lesz_a beteljesâtásnek egy gyors munkàja. Ás nem csupàn
ez van âgy, hanem mindig emlákezni kell arra, hogy Istennek
szemeiben az idå nagyon gyorsan mçlik; igen, ezer áv az csak
egy nap. Ás ha Å egy pàr ãràn belèl jän çgy, ahogy Å az idåt
tekinti, akkor Å bizonyàra minden sèrgetássel figyelmeztet
minket, ás az Å hangjànak àllandãan a mi szâvènkben kell
csengnie azárt, hogy kászen legyènk az Å eljäveteláre.
Ãh, a vilàgban olyan sok hang van_olyan sok probláma ás
szèkság kiàlt figyelemre; de soha nem lesz egy olyan fontos
hang, amely annyira máltã az odafigyelásre, mint a Szellemnek
a hangja. Âgy tehàt, “Akinek van fèle, az hallja meg, hogy mit
mond a Szellem a gyèlekezeteknek.”
LAODICZEAI GYÈLEKEZETI KOR 301
KILENCEDIK FEJEZET
A LAODICZEAI GYÈLEKEZETI KOR
Jelenásek 3:14-22-ig
A Laodiczeai gyèlekezet angyalànak is ârd meg: Ezt

mondja az Àmen, a hæ ás igaz bizonysàg, az Isten
Teremtásánek kezdete;
Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem
háv; vajha hideg volnàl, vagy háv.
Âgy, mivel làgymeleg vagy, sem hideg, sem háv, kivetlek
táged az Án szàmbãl.
Mivel ezt mondod; Gazdag vagyok, ás meggazdagodtam, ás
semmire nincs szèkságem; ás nem tudod, hogy te vagy a
nyomorçlt ás a nyavalyàs ás szegány ás vak ás mezâtelen:
Azt tanàcsolom náked, hogy vágy Tålem tæzben prãbàlt
aranyat, hogy gazdaggà lágy; ás fehár ruhàkat, hogy ältäzeted
legyen, ás ne làttassák ki a te mezâtelenságednek rçtsàga; ás
szemgyãgyâtã ârral kend meg a te szemeidet, hogy làss.
Akiket Án szeretek megfeddem ás megfenyâtem: lágy
buzgãsàgos azárt, ás tárj meg.
Âme az ajtã elått àllok ás zärgetek; ha valaki meghallja az
Án szãmat ás megnyitja az ajtãt, bemegyek ahhoz ás vele
vacsoràlok, ás å Ánvelem.
Aki gyåz, megadom annak, hogy az Án kiràlyi szákemben
èljän Velem, amint Án is gyåztem ás èltem az Án Atyàmmal az
Å kiràlyi szákábe.
gyèlekezeteknek.
A VÀROS, LAODICZEA
A Laodiczea náv, amelynek jelentáse “emberek jogai”, nagyon

käzismert náv volt, ás täbb màs vàrosnak is elnevezáse volt
abban a korban, kiràlyi hälgyek irànti tiszteletbål, akiket
szintán âgy neveztek. Ez a vàros Kis-Àzsiàban az egyik
legfontosabb, ás pánzègyileg legviràgzãbb vàros volt. Hatalmas
mártákæ gazdagsàgot gyèjtättek ässze tekintályes polgàrai.
Szákhelye volt egy nagy orvosi iskolànak is. Lakossàga hâres
volt a mævászetek ás a tudomànyok tekintetáben. Mivel 25
màsik vàrosnak megyei szákhelye volt, ezárt gyakran
metropolisznak is nevezták. A pogàny istenság neve akit itt
imàdtak Zeusz volt. Koràbban valãjàban Diopolisnak (Zeusz
Vàrosa) nevezták ezt a vàrost istenèk irànti tiszteletbål. A
negyedik ávszàzadban egy fontos egyhàzi tanàcsot tartottak itt.

A gyakori fäldrengásek vágèl azt eredmányezták, hogy teljesen
elnáptelenedett.
Hogy mennyire megegyeztek a jellemzåi ezzel az utolsã
korral, amelyet reprezentàl, ás amelyben most álènk. Páldàul,
åk is egy istent imàdtak, Zeuszt, aki az isteneknek fåje ás atyja
volt. Ez elåre vetâti a XX. sz-ban meglávå ‘egy Isten,
mindnyàjunk atyja’ vallàsos felfogàst, amely az emberek
testváriságát mutatnà be, ás áppen napjainkban vonja ässze a
protestànsokat, katolikusokat, zsidãkat, hindukat, stb., azzal a
felfogàssal, hogy az imàdat kälcsänäs formàja meg fogja
nävelni az egymàs irànti szeretetèket, megártásèket, ás
gondoskodàsukat. Jelenleg áppen a katolikusok ás a
protestànsok azon fàradoznak,_ás valãjàban sok
sikerrel_hogy egyesèlásèkkel páldàt mutassanak màsok felá a
kävetásre. Ugyanezt a hozzààllàst làthatjuk az Egyesèlt
Nemzetek Szervezetáben, amikor a vilàg vezetåi
visszautasâtottak minden egyáni Szellemi felfogàst az
Istenimàdatban, ezzel szemben azt javasoltàk, hogy minden
elkèlänâtett felfogàst fálre kell tenni azzal a remánnyel, hogy
egyszer minden vallàs egy szintre lesz hozva, mivel hogy
mindegyik ugyanarra a cálra tärekszik ás mindegyiknek
ugyanaz a szàndáka, ás alapjàban mindegyik igaz.
Figyeljèk meg a Laodicea náv jelentását, ‘az emberek
jogai’, vagy ‘az emberek igazsàga’. Volt-e valaha a
tärtánelemben a XX. sz-hoz hasonlã egyhàzi kor, amelyben
MINDEN nemzet kävetelt egyenlåságet tàrsadalmilag ás
pánzègyileg? Ez a kommunistàk kora, ahol minden embernek
egyenlånek kellene lennie, noha ez csak elmáletben van âgy.
Tovàbbà ez a kor a politikai pàrtok kora is, akik änmagukat
Keresztány Demokratàknak, Keresztány Szociàlistàknak, ás
Keresztány Käzjãláti Szävetkezásnek stb. hâvjàk. A mi liberàlis
teolãgusaink elmálete szerint Jázus is egy szocialista volt, ás a
Szellem vezetáse alatt àllã korai egyhàz valãjàban
szocializmust gyakorolt, ezárt nekènk akkáppen kellene
cselekednènk.
Amikor az åsäk Laodiceàt metropoliszkánt emlegetták,
akkor ez elårevetâtáse volt a jelenlegi egy vilàgkormànyzat
felfogàsànak. Mikor arra gondolunk, hogy ez a vàros egy nagy
egyhàzi tanàcs helyszâne volt, akkor làtjuk elårevetâtett
àrnyàkàt a jelenlegi äkumenikus mozgalomnak, amelyben
hamarosan làtni fogjuk, amint az ‘çgynevezett’ Keresztányek
ässzesereglenek. Valã igaz, hogy az egyhàz ás àllam, vallàs ás
politika ässzefonãdnak. A konkoly ässzekättetik. A gabona
hamarosan kászen àll a magtàrba gyèjtásre.
Ez a fäldrengásek vàrosa volt, amelynek gyakorisàga
vágezetèl el is pusztâtotta. Ez az utolsã kor, çgy fog vágzådni,
hogy Isten megràzza az egász vilàgot, amely eltávelyedett azárt,
hogy a nagy paràznàval szerelmeskedjen. Nem csupàn a

vilàgrendszerek fognak felmorzsolãdni, hanem az egász fäld
meg lesz ràzva, ás azutàn megçjâtva Krisztus ezeráves uralma
szàmàra.
A vàros gazdag volt, felruhàzva gazdagokkal. Ez tele volt
kulturàval. Tudomànyban is nagyon båvälkädätt. Mennyire
hasonlât ez a napjaink koràhoz. Az egyhàzak gazdagok. Az
imàdat csodàlatos ás formàlis, de hideg ás halott. A kultçra ás
a pedagãgia vette àt a helyát a Szellem-adta Igánek, a hit
helyábe pedig odalápett a tudomàny olyan mãdon, hogy az
emberek a materializmus àldozatàva lettek.
Mindenfále tulajdonsàgàban çgy talàljuk, hogy az åsi
Laodicea çjjàszèletett a XX. sz-beli Laodiceai Korban.
Kâvànjuk, hogy Isten irgalma àltal mindazok, akiknek van
fèlèk a hallàsra, jäjjenek ki belåle, hogy ne legyenek rászesei
azok bæneinek ás az azzal kapcsolatos âtáletnek.
A LAODICEAI KOR
A Laodiceai Kor a XX. sz. fordulãja kärèl kezdådätt, talàn

1906-ban. Vajon meddig fog tartani? Engedjátek meg, hogy
mint Isten szolgàja, akinek rengeteg làtomàst adott az Isten,
amelyek käzèl soha egyetlen egy sem hibàzott, hogy egy
jävendälást mondjak (nem azt mondtam, hogy prãfátàlok,
hanem elårejelzást adok) hogy ez a kor kb. 1977-ben váget fog
árni. Ha megengeditek ezt a szemályes megjegyzást, án ezt a
jävendälást egy 1933 jçniusàban kapott vasàrnap reggeli hát
làtomàs sorozatra alapozom. Az Çr Jázus szãlt hozzàm, ás azt
mondta, hogy az Çr eljävetele elkäzelâtett, de mielått eljän, hát
lányeges esemánynek kell bekävetkeznie. Án mindezeket
leârtam ás mág azon a reggelen käzältem is a gyèlekezettel az
Çr kinyilatkoztatàsàt. Az elså làtomàs azt mutatta, hogy
Mussolini meg fogja tàmadni Etiãpiàt ás az el fog esni, “a làbai
alatt”. Bizonyos, hogy a làtomàs sok visszatetszást vàltott ki, ás
náhàny ember nagyon dèhäs lett, amikor elmondtam ás nem is
akartàk elhinni. Mágis pontosan çgy tärtánt. Mussolini
bemasârozott a modern fegyvereivel ás gyåzätt. Az åslakãknak
mág csak esályèk sem volt. A làtomàs azonban azt is elmondta,
hogy Mussolininek borzalmas váge lesz, çgy, hogy sajàt nápe
fordul ellene. Ez pontosan çgy tärtánt meg, ahogy el lett
mondva.
A kävetkezå làtomàs megmondta elåre, hogy egy Adolf
Hitler nevezetæ osztràk lesz Námetorszàg diktàtora, ás hogy å
az egász vilàgot hàborçba fogja taszâtani. A làtomàs
megmutatta a Siegfried-vonalat is ás azt, hogy az amerikai
csapatok szàmàra milyen borzalmas idå lesz, amâg azt àttärik.
Azutàn làttam, hogy Hitlernek titokzatos váge lesz.
A harmadik làtomàs a vilàgpolitika birodalmàba tartozott,

minthogy megmutatta nekem azt, hogy hàrom nagy IZMUS fog
látezni, Fasizmus, Nàcizmus ás Kommunizmus, az elså kettåt
azonban el fogja nyelni a harmadik. A hang âgy
figyelmeztetett: “FIGYELD OROSZORSZÀGOT, FIGYELD
OROSZORSZÀGOT. Tartsd rajta szemeidet ászaknak a
kiràlyàn.”
A negyedik làtomàs egy nagy fejlådást mutatott a
tudomànyokban, amely a màsodik vilàghàborç utàn fog
beindulni. A làtomàs csçcspontja egy mæanyag buboráktetejæ
autã volt, amely csodàlatos autãpàlyàn futott, tàvvezárlás
alatt, ás käzben az embereket làttam benneèlni amint egy
bizonyos jàtákot jàtszottak idåtältás káppen, ás az autãnak
nem volt kormànykereke.
Az ätädik làtomàs korunk erkälcsi problámàjàval volt
kapcsolatos ás fåleg az asszonyok kärá ässzpontosult. Isten
megmutatta nekem, hogy az asszonyok a szavazati jog
megadàsa àltal kezdenek kilápni az åket megilletå helyzetbål.
Azutàn pedig le fogjàk vàgni a hajukat, amely azt jelentette,
hogy täbbá màr nincsenek a fárfiak hatalma alatt, hanem vagy
egyenlå jogokat kävetelnek, vagy náhàny esetben attãl täbbet
is. Az asszonyok fárfiruhàkat kezdenek viselni, azutàn pedig
kezdenek egyre kevesebb ruhadarabokat viselni, amâg vágèl az
utolsã káp amit làttam, egy meztelen asszony volt, aki elått
mindässze egy fègefalevál tâpusç kätányke volt. Ebben a
làtomàsban làttam a borzalmas perverzitàst, ás erkälcsi
romlàst, amely az egász vilàgra kiterjed.
Azutàn a hatodik làtomàsban tàmadt Amerikàban egy
igen-igen gyänyäræ, de kegyetlen asszony. Å az embereket
teljes hatalmàban tartotta. Az án hitem szerint ez a Rãmai
Katolikus Egyhàz felemelkedását jelentette, noha azt is
tudtam, hogy ugyanakkor lehetett ez egy bizonyos asszony
szânre lápáse is Amerikàban, aki nagy hatalmat kap az
asszonyoknak megadott szavazati jogon keresztèl.
Az utolsã ás a hetedik làtomàsban egy rendkâvèl borzalmas
robbanàst hallottam. Amikor megfordultam ás odanáztem,
akkor semmi màst nem làttam, csak kràtereket, gädräket ás
fèstälgå romokat egász Amerika-szerte.
Ennek a hát làtomàsnak az alapjàn ás ugyanakkor
figyelembe váve az utolsã ätven áv gyors vàltozàsait is amelyek
vágigsäpärtek az egász vilàgon, ÁN AZT JÃSOLOM (nem
prãfátàlom), hogy mindezek a làtomàsok 1977 kärèl be fognak
kävetkezni. Bizonyàra sokan çgy árzik, hogy ez egy felelåtlen
kijelentás Jázus azon szavainak a tèkráben, amely szerint,
“senki nem tudja a napjàt, sem az ãràjàt”, mágis fenntartom az
àllâtàsomat mág harminc áv utàn is, mivel Jázus NEM azt
mondta, hogy senki ember nem tudhatja az ávet, hãnapot, vagy
a hetet, amelyikban az Å eljävetelánek be kell kävetkezni.
Ezárt megismátlem, ás komolyan hiszem ás fent is tartom

àllàspontomat, mint olyan szemály, aki Isten Igájánk privàt
tanulmànyozãja, valamint Isteni inspiràciãra is hivatkozom,
amikor azt àllâtom, hogy 1977 elhozhatja a vilàgrendszerek
vágát ás belápènk a milleniumba.
Hadd kárdezzek meg most valamit. Van valaki, aki be tudja
bizonyâtani, hogy a làtomàsok käzèl bàrmelyik nem igaz? Vagy
nem teljesedett be valamennyi? Igen, mindegyik beteljesedett,
vagy áppen most van a beteljesedás folyamatàban. Mussolini
sikeresen megtàmadta Etiãpiàt, ás azutàn elesett ás mindent
elveszâtett. Hitler elkezdett egy hàborçt, amelyet nem tudott
befejezni ás vágèl titokzatos mãdon meghalt. A kommunizmus
mind a kát IZMUST legyåzte. A mæanyag buborákautãt màr
megápâtetták, ás most màr csak az utaknak egy jobb hàlãzatàra
vàr. Az asszonyok pedig màr majdnemhogy meztelenek ás
napjainkban felsårász nálkèli fèrdåruhàkat viselnek. Ás ápp a
napokban làttam egy magazinnak a câmoldalàn ugyanazt a
ruhàt, amely a làtomàsban is volt (ha ugyan ruhànak
nevezheted). Egy mæszàlas àtlàtszã ruhaanyagbãl volt hàrom
megsätátâtett folttal, amelyek käzèl kettå a mellnál volt egy
kicsiny terèleten ás azutàn alul mintegy kis kätány a harmadik.
A Katolikus Egyhàz felemelkedåben van. Volt màr egy
katolikus elnäkènk, ás semmi kátság, hogy lesz màsik is. Mi
maradt mág hàtra? Semmi màs, mint a Zsidã 12:26. “Kinek szava
akkor megrendâtette a fäldet, most pedig âgáretet tesz,
mondvàn: Mág egyszer megràzom nemcsak a fäldet, hanem az
eget is.” Mág egyszer Isten meg fogja ràzni a fäldet, ás azzal
egyètt minden olyan laza dolgot, amely megràzhatã. Azutàn
pedig meg fogja çjâtani. Ápp az elmçlt màrciusban, 1964-ben,
tärtánt az alaszkai nagy fäldrengás, amely az egász vilàgot
megràzta, noha egyensçlyàbãl nem billentette ki. De Isten
figyelmeztette a nápeket ezzel a rengássel arra, hogy hamarosan
egy nagyobb dolgot fog cselekedni. Teljesen meg fogja ràzni ezt
a bæntål àtkozott vilàgot testvárem ás testvárnåm, ás csak
egyetlen egy hely van, amely kiàllhatja ezt a megràzkãdtatàst ás
ez pedig az Çr Jázus nyàjàban van. Ás án addig känyärgäm
nektek, ameddig mág Isten iragalma rendelkezásre àll a
szàmotokra, hogy adjàtok àt a teljes áleteteket maradák nálkèl
Jázus Krisztusnak, Aki mint a hæságes Pàsztor megment titeket,
gondoskodik rãlatok ás bemutat benneteket hibàtlanul a
dicsåságben, kibeszálhetetlen ärämmel.
A HÂRNÄK
Nagyon kátelkedem abban hogy igazàn felismerte e

valamely korszak az Istentål hozzà kèldätt hârnäkät, kivátel az
elså korszak amelyben Pàl volt a hârnäk. Ás mág abban a
korszakban sem ismerták sokan hogy ki volt å valãban.
A mostani kor amelyben mi álènk nagyon rävid lesz. Az

esemányek gyorsan fognak peregni. Tehàt ennek a Laodiczeai
Kornak a kèldättje itt kell hogy legyen most, de lehet hogy mág
nem ismertèk fel. Azonban biztosan eljän az idå majd amikor
ràismernek. Most án ezt betudom bizonyâtani mert a
Szentâràsban le van ârva a szolgàlata.
Elåszär is, ez a hârnäk egy prãfáta lesz. Egy prãfáta
hivatàsàval fog å rendelkezni. Prãfátai szolgàlata lesz. Az Ige
lesz a szolid alapja mert ha å prãfátàl vagy làtomàst làt, mindig
az “Igáhez kapcsolãdik” ás MINDIG be is kävetkezik. Igazolva
lesz majd mint egy prãfáta az å pontossàga vágett. A
bizonyâtáka annak hogy å egy prãfáta megtalàlhatã a Jelenásek
10:7-ben, “Hanem a hetedik hârnäk szavànak napjaiban, mikor
trombitàlni kezd, akkor elvágeztetik az Isten titka, a mint
megmondotta az Å szolgàinak a prãfátàknak.” Most ez a
szemály, aki ebben a versben egy ‘angyalnak’ neveztetik a King
James fordâtàs-ban NEM egy mennyei lány. A hatodik
trombitàlã angyal, aki egy mennyei lány, kärèl van ârva a
Jelenásek 9:13-ban, ás a hetedik is hasonlã rendben a Jelenásek
11:15-ben. Azonban ez a Jelenásek 10:7-ben a hetedik-korszak
hârnäke ás az egy ember, ás hozza az èzenetet Istentål, ás az å
èzenete ás szolgàlata bevágezi az isteni titkokat amint Isten
tudtul adta szolgàinak, a prãfátàknak. Isten çgy bànik ezzel az
utolsã hârnäkkel mint egy prãfátàval MERT Å PRÃFÁTA. Ez az
ami Pàl volt az elså korszakban, ás az utolsã kornak is van egy
hasonlãja. Àmãs 3:6-7, “Ha megharsan a kèrt a vàrosban, nem
riad-á meg a náp? Vajon lehet-á baj a vàrosban, amit nem az Çr
szerezne? Mert semmit nem cselekszik az án Uram, az Çr, mâg
meg nem jelenti titkàt az Å szolgàinak, a prãfátàknak.”
Az utolsã-idåk periãdusàban lett kijelentve a Jázus hát
mennydärgáse. Jelenásek 10:3-4, “Ás kiàlta nagy szãval, mint
amikor az oroszlàn ordât; ás mikor kiàlta, megszãlaltatà a hát
mennydärgás az å szavàt. Ás mikor a hát mennydärgás
megszãlaltatta az å szavàt, le akaràm ârni; ás az ágbål szãzatot
hallák, amely ezt mondà nákem: Pecsáteld be, amiket a hát
mennydärgás szãla, ás azokat meg ne ârd.” Amit azok a
mennydärgásek mondtak senki sem tudja. Nekènk azonban meg
kell tudnunk. Ás a kinyilatkoztatàsra prãfátàt fog hasznàlni
mert Istennek nincs màs çtja käzälni az Å Szentâràsànak
kijelentását hanem csak prãfáta àltal. Az Ige mindig prãfáta
àltal jätt ás çgy is fog maradni. Hogy ez Isten tärványe
nyilvànvalã mág az a Szentâràs felèletes kutatàsa alapjàn is. Ez
a vàltozatlan Isten vàltozatlan çton àllandãan elkèldte az Å
prãfátàjàt minden korszakban amelyben a náp eltárt az Isten
rendeletátål. Mind a náp mind pedig a teolãgusok eltártek az
Igátål, Isten mindig elkèldte az Å szolgàjàt ehhez az
emberekhez (de nem a teolãgusokhoz) azon cálbãl hogy a hamis
tanâtàst helyreàllâtsa ás a nápet vissza vezesse Istenhez.
Tehàt mi làtjuk hogy a hetedik-korszak hârnäke eljän, ás å

prãfáta.
Nem csak azt talàljuk itt a Jelenásek 10:7-ben hogy a
hârnäk eljän, hanem az Ige beszál arrãl is, hogy Illás eljän Jázus
visszatáráse elått. Màtá 17:10-ben, “Ás megkárdezák Åt az Å
tanâtvànyai, mondvàn: Miárt mondjàk tehàt az âràstudãk, hogy
elåbb Illásnek kell eljännie?” Ás Jázus mondà, “Illás bizony eljå
elåbb, ás mindent helyreàllât.” Mielått a mi Urunk visszatár,
Illásnek el kell jänni a helyreàllâtàs munkàjàval a
gyèlekezetben. Ez amit Malakiàs 4:5 mond, “Âmá Án elkèldäm
náktek Illást, a prãfátàt, mielått eljän az Çrnak nagy ás
fálelmetes napja. Ás az atyàk szâvát a fiakhoz fordâtja, a fiak
szâvát pedig az atyàkhoz, hogy el ne jåjjek ás meg ne verjem e
fäldet àtokkal.” Abszolçt kátságkâvèli Illásnek el kell jännie
Jázus eljävetele elått. Kèlänleges munkàt kell elvágeznie. Ez a
munka Malakiàs 4:6-nak az a rásze ami ezt mondja: “a fiak
szâvát pedig az atyàkhoz fogja fordâtani.” Mi arrãl ismerjèk
meg kèlänleges munkàjàt abban az idåben mert azt a rászt màr
elvágezte amely ezt mondja, “å fogja az atyàk szâvát a fiak felá
fordâtani,” amikor Illásnek a szolgàlata Keresztelå Jànosban
volt. Lukàcs 1:17, “Ás az Å elåtte fog jàrni az Illás Lelkável ás
erejável, hogy az atyàk szâvát a fiakhoz tárâtse, ás az
engedetleneket az igazak bälcsesságáre, hogy kászâtsen az
Çrnak täkáletes nápet.” Keresztelå Jànos az å szolgàlatàban
“az atyàk szâvát a fiakhoz fordâtotta.” Mi tudjuk ezt mert Jázus
mondta çgy. De azt nem mondta hogy a fiak szâve az atyàkhoz
fordult. Ennek mág meg kell tärtánnie. Az utolsã-nap
gyermekeinek a szâve vissza fog fordulni a Pènkäsdi atyàkhoz.
Jànos az atyàkat kászâtette elå Jázusnak a fiak nyàjàba
fogadàsàárt. Most ez a prãfáta akire ràszàllt Illás Szelleme
elkászâti a fiakat Jázusnak visszafogadàsàra.
Jázus Keresztelå Jànost Illásnek nevezte. Màtá 17:12, “De
mondom náktek, hogy Illás immàr eljätt, ás nem ismerták meg
åt, hanem azt mâvelák vele, amit akarànak.” Azárt nevezte
Jànost Illásnek, mert ugyanaz a Szellem amely Illásen volt
Jànosra szàllt, áppçgy mint a Szellem Elizeusra szàllt Akhàb
kiràlysàga utàn. Most mág egyszer visszajän az a Szellem egy
màsik fárfira mielått Jázus visszatár. Å prãfáta lesz. Å igazolva
lesz Istentål olymãdon. Bàr Jázus, Änmaga, nincs itt testben
hogy igazolja åt, (mint Jànost) de a Szent Szellem àltal fog
megtärtánni çgy hogy ennek a prãfátànak a szolgàlatàt nagy ás
csodàlatos megnyilatkozàs kâsári. Mint egy prãfáta, minden
kinyilatkoztatàsa igazolva lesz, mert minden kijelentás be fog
teljesedni. Az erånek csodàlatos tettei fognak vágbemenni a
hitbeli parancsàra. Akkor az èzenet elåjän amit Isten az Igábål
adott neki hogy visszafordâtja a nápet az igazsàghoz ás az igazi
Isten erejáhez. Náhànyan hallgatni fognak rà, de a täbbság
egyenesen a formasàgba fut ás elutasâtjàk åt.
Mivel ez a Jelenásek 10:7 prãfáta hârnäke ugyanaz fog lenni

mint Malakiàs 4:5-6 ezárt termászetáben å olyan lesz mint Illás
ás Jànos. Mindketten elkèlänèlve voltak szemben az elfogadott
vallàssal azokban a napokban. Mindketten a pusztasàg
emberei voltak. Mindketten csak akkor cselekedtek mikor
nàluk volt az “Âgy szãl az Çr,” egyenesen Istentål
kinyilatkoztatàs àltal. Mindketten ostoroztàk a vallàsos
rendeleteket ás a vezetåket az å napjaikban. De nem csak
azokat ostoroztàk, hanem azokat is akik romlottak voltak ás
màsokat megrontottak. Ás megjegyezendå, hogy mindketten
sokat prãfátàltak az erkälcstelen asszonyok ás az å çtjaik ellen.
Illás Jázabel ellen kiàltott, ás Jànos megdorgàlta Herãdiàst,
Fèläp feleságát.
Noha å nem lesz nápszeræ, de Istentål igazolva lesz. Amint
Jázus hitelesâtette Jànost, ás a Szent Szellem hitelesâtette
Jázust, mi elvàrhatjuk hogy az a fárfi mindenekelått hitelesâtve
lesz Szellem àltal, Aki az å áletáben olyan eråtetteket
cselekszik amelyek vitathatatlanok ás màshol nem talàlhatãk;
ás Jázus Änmaga, visszatáráse hitelesâteni fogja åt, amint Å
Jànost hitelesâtette. Jànos bizonysàgot tett Jázus
eljävetelárål_ás çgy fog ez a fárfi is, mint Jànos, bizonysàgot
tenni arrãl hogy Jázus eljän. Ás Krisztus visszajävetele be fogja
bizonyâtani hogy ez a fárfi valãban elåfutàra volt az Å màsodik
eljävetelánek. Ez lesz az utolsã bizonyâtáka annak hogy
valãban ez a Malakiàs 4 szerinti prãfáta, mivel a Pogàny
korszak vágán meg fog jelenni Jázus, Änmaga. Aztàn màr
nagyon káså lesz azok szàmàra akik åt megvetetták.
Amint bemutattuk az utolsã-napnak a prãfátàjàt, hadd
tisztàzzuk tovàbb ás vegyèk szemègyre hogy a prãfáta Màtá
11:12, szerint Keresztelå Jànos volt, akirål szã van Malakiàs
3:1-ben, “Âmá, elkèldäm Án az Án kävetemet, ás megtisztâtja
elåttem az utat, ás mindjàrt eljän az å templomàba az Çr, Akit
ti kerestek, ás a Szävetságnek Kävete, Akit ti kâvàntok; âmá,
eljän, azt mondja a Seregeknek Ura.” Màtá 11:1-12, “Ás lån,
mikor elvágezá Jázus a tizenkát tanâtvànynak adott utasâtàst,
elmáne onnan, hogy tanâtson ás prádikàljon azoknak
vàrosaiban. Jànos pedig, mikor meghallotta a fogsàgban a
Krisztus cselekedeteit, elkèldván kettåt az å tanâtvànyai käzèl,
Monda Náki: Te vagy-á az, Aki eljävendå, vagy màst vàrjunk?
Ás felelván Jázus, monda nákik: Menjetek el ás jelentsátek
Jànosnak, amiket hallotok ás làttok: A vakok làtnak, ás a
sàntàk jàrnak; a poklosok megtisztulnak, ás a siketek hallanak;
a halottak fältàmadnak, ás a szegányeknek Evangálium
hirdettetik; Ás boldog, aki Án bennem meg nem botrànkozik.
Mikor pedig azok elmentek vala, szãlni kezde Jázus a
sokasàgnak Jànosrãl: Mit làtni mentetek ki a pusztàba?
Nàdszàlat-á, amit a szál hajtogat? Hàt mit làtni mentetek ki?
Puha ruhàba ältäzätt embert-á? Âmá akik puha ruhàkat
viselnek, a kiràlyok palotàiban vannak. Hàt mit làtni mentetek

ki? Prãfátàt-á? Bizony, mondom náktek, prãfátànàl is
nagyobbat. Mert å az, akirål meg van ârva: Âmá Án elkèldäm az
Án kävetemet a Te orcàd elått, aki megkászâti elåtted a Te
utadat. Bizony mondom náktek: az asszonyoktãl szèlättek
käzätt nem tàmadott nagyobb Keresztelå Jànosnàl; de aki
legkisebb a mennyeknek orszàgàban, nagyobb nàlànàl.”
Mindez màr megtärtánt. Màr bekävetkezett. Elmçlt. De most
azonban figyeljèk meg Malakiàs 4:1-6-ban, “Mert âmá, eljän a
nap, làngolã, mint a sètå-kemence, ás olyannà lesz minden
kevály ás minden gonosztevå, mint a pozdorja, ás megágeti åket
az eljävendå nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem
hagy rajtok gyäkeret sem àgat. Ás feltàmad náktek, akik fálitek
az Án Nevemet, az Igazsàgnak Napja, ás gyãgyulàs lesz az Å
szàrnyai alatt ás ugràndoztok, mint a hizlalt tulkok. Ás
száttapodjàtok a gonoszokat, ás porrà lesznek làbaitok
nyomàsa alatt azon a napon, amelyet Án szerzek, azt mondja a
Seregeknek Ura. Emlákezzetek meg Mãzesnek, az Án
szolgàmnak tärványárål, amelyet rendeltem å àltala a Hãreben,
az egász Izraelnek rendelásekèl ás âtáletekèl. Âmá, Án elkèldäm
náktek Illást a prãfátàt, mielått eljän az Çrnak nagy ás
fálelmetes napja. Ás az atyàk szâvát a fiakhoz fordâtja, a fiak
szâvát pedig az atyàkhoz, hogy el ne jåjjek ás meg ne verjem e
fäldet àtokkal.” Làtjàtok, käzvetlenèl ENNEK az Illásnek a
megárkezáse utàn, a fäld meg lesz tisztâtva tæz àltal ás a
gonoszok hamuvà ágnek. Termászetesen, ez NEM tärtánt meg
Jànos idejáben (az akkori Illás napjàn). Az Isten Szelleme
amint jävendälte Malakiàs 3:1-ben a hârnäk jävetelát (Jànost),
nem màs volt mint megismátláse az Å elåzetes prãfáciai
kijelentásánek amit Ásaiàs 40:3-ban kijelentett, çgy hàrom
szàzaddal koràbban, “Egy szã kiàlt: A pusztàban kászâtsátek
az Çrnak çtàt, äsványt egyengessetek a kietlenben a mi
Istenènknek.” Most Jànosrãl szãlt mind a kettå Ásaiàs ás
Malakiàs a Szent Szellem àltal, Màtá 3:3-ban, “Mert ez az,
akirål Ásaiàs prãfáta szãlott, ezt mondvàn: Kiàltã szã a
pusztàban: Kászâtsátek az Çrnak çtjàt, ás egyengessátek meg
az Å äsványeit.” Âgy mi làtjuk ezeket a Szentâràsbãl hogy a
prãfáta Malakiàs 3-ban, ki Jànos volt, NEM volt a Malakiàs 4
prãfátàja, bàr mindkettån Jànoson ás az utolsã-nap prãfátàjàn
ugyanaz a Szellem nyugodott meg amely Illásen volt.
Most ez a Malakiàs 4 ás Jelenásek 10:7 hârnäke kát dolgot
fog tenni. Az elså: Malakiàs 4 alapjàn a fiak szâvát az atyàkhoz
fogja fordâtani. A màsodik: Megjelenti a hát mennydärgás
titkàt a Jelenásek 10. szerint amely a hát pecsátbe van foglalva.
Ezek a ‘titkos-igazsàgok’ Istentål kijelentve visszafogjàk
fordâtani a fiak szâvát a Pènkäsdi atyàkhoz. Pontosan çgy.
Azonban fontoljuk meg ezt is. Ez a prãfáta-hârnäk az å
termászetáben ás modoràban olyan lesz mint Illás ás Jànos volt.
A prãfáta-hârnäk napjàban a náp olyan lesz mint Akhàb, ás

Jànos napjàban. Mivel “CSAK A GYERMEKEKNEK” szâve
lesz visszafordâtva, azárt is csak a gyermekek hallgatnak rà.
Akhàb napjaiban csak 7.000 igazi Izraelita mag talàltatott.
Jànos napjaiban is csak kevesen voltak. A tämeg mindkát
korban paràznàlkodàsban ás bàlvànyimàdàsban ált.
Mág egy hasonlatot szeretnák tenni a Laodiczeai prãfáta-
hârnäk ás Jànos käzätt, a prãfáta-hârnäk aki Jázus elså
eljävetele elått eljätt. A Jànos napjaiban álå emberek
ässzetávesztetták åt a Messiàssal. Jànos 1:19-20, “Ás ez a Jànos
bizonysàgtátele, amikor a zsidãk papokat ás lávitàkat
kèldättek Jeruzsàlembål, hogy megkárdezzák åt: Kicsoda vagy
te? Ás megvallà ás nem tagadà; ás megvallà, hogy: Nem án
vagyok a Krisztus.” Most ennek az utolsã-nap prãfáta-
hârnäknek olyan ereje lesz az Çr elått hogy täbben åt
ässzetávesztik majd az Çr Jázussal. (Az utolsã idåben lesz egy
olyan szellem a vilàgban aki náhànyat megtáveszt hogy ezt
higgyák. Màtá 24:23-26 “Mert hamis Krisztusok ás hamis
annyira, hogy elhitessák, ha lehet, a vàlasztottakat is. Âmá eleve
megmondottam náktek. Azárt ha azt mondjàk majd náktek:
Âmá a pusztàban van; ne menjetek ki. Âmá a belså szobàban; ne
higyjátek.”) De ti el ne higyjátek azt. Å nem Jázus Krisztus. Å
nem Isten Fia. Å EGY A TESTVÁREK KÄZÈL, EGY
PRÃFÁTA, EGY HÂRNÄK, EGY ISTEN SZOLGÀJA. Åneki
nincs szèkságe nagyobb tisztesságre mint Jànosnak aki kiàltã
szã volt, “Án nem vagyok Å, DE Å UTÀNAM JÄN.”
Mielått lezàrnànk a Laodiczeai Korszak hârnäkárål szãlã
rászt, kát gondolatot szemègyre kell vennènk. Elså, ez a
korszak csak EGY Prãfáta-Hârnäkkel rendelkezik. Jelenásek
10:7, mondja, “Mikor å (egyesszàm) elkezd szãlni.” Egy korban
sem fordult elå hogy Istennek kát nagy prãfátàja volt egyszerre.
Å elkèldte Ánokot (egyedèl); Å elkèldte Noát (egyedèl); Å
elkèldte Mãzest (akinál egyedèl volt az Ige bàr màsok
prãfátàltak); Keresztelå Jànos jätt EGYEDÈL. Ezen az utolsã
napon lesz egy PRÃFÁTA (nem egy prãfátanå_bàr ebben a
korban täbb asszony tart igányt arra hogy Istentål kap
kijelentást mint fárfi), ás a csalhatatlan Ige mondja hogy å (a
prãfáta) fogja megjelenteni a titkokat az utolsã-idå nápánek, ás
å fogja visszafordâtani a fiak szâvát az atyàkhoz. Námelyek azt
mondjàk hogy Isten nápe kolleltâv kinyilatkoztatàs àltal jän
egybe. Tessák bebizonyâtani ezt az àllâtàst. Ez egy sivàr,
semmis felfogàs Jelenásek 10:7-tel szemben. Most án nem
tagadom hogy ebben az utolsã korban az emberek prãfátàlni
fognak ás a szolgàlatuk helyes lehet ás lesz. Nem tagadom hogy
lesznek prãfátàk is, mint Pàl napjaiban mikor ott volt “egy
Agabusz, egy prãfáta ki elåàllt ás prãfátàlt egy áhinságrål.”
Beleegyezem hogy çgy van. DE AZONBAN TAGADOM A
CSALHATATLAN IGE ALAPJÀN HOGY EGYNÁL TÄBB FÅ

PRÃFÁTA-HÂRNÄK VAN AKI MEGJELENTENÁ A
TITKOKAT AMIK AZ IGÁBEN FOGLALVA VANNAK, ÁS
AKINEK A SZOLGÀLATA VOLNA HOGY A GYERMEKEK
SZÂVÁT AZ ATYÀKHOZ FORDÂTSA. “Âgy szãl az Çr” az Å
csalhatatlan Szava àll, ás àllni fog ás bebizonyul. Csak egy
prãfáta-hârnäke van ennek a kornak. Màr az emberi
tapasztalat alapjàn tudja mindenki, hogy ahol sok a náp
megoszlanak a válemányek egy få tanâtàsnak mág a csekály
pontjaiban is amikhez mindannyian ragaszkodnak. Kinek van
meg akkor a távedhetetlenság ereje ami vissza lesz àllâtva
ebben az utolsã korszakban, hisz ebben az utolsã korszakban
meg fog nyilvànulni a Tiszta Ige Menyasszony? Ez azt jelenti
hogy mi mág egyszer megkapjuk az Igát amint täkáletes volt, ás
amint täkáletesen megártetták Pàl napjaiban. Án megmondom
kinál lesz meg. Egy prãfáta lesz az, aki ugyançgy igazolva lesz,
såt mág alaposabban meg lesz eråsâtve mint bàrmelyik prãfáta
a màsik korszakokban Ánoktãl a mai napig, mert ennál a
fárfinàl lesz a csçcskå prãfáciai szolgàlat, ás Isten ki fogja
mutatni åt. Åneki nincs szèkságe hogy magàárt szãljon, hanem
Isten fog árte szãlni a jel hangja àltal. Àmen.
A màsodik gondolatot is meg kell szâvlelnènk ugyanis,
hogy a hát gyèlekezet korszaka áppçgy az antikrisztusi
szellemmel is kezdådätt meg mint a Szent Szellemmel is, Akit
äräkre àldanunk kell. I. Jànos 4:1, “Szeretteim, ne higyjetek
minden láleknek, hanem prãbàljàtok meg a lelkeket, ha
Istentål vannak-á; mert sok hamis prãfáta jätt ki a vilàgra.”
Ászrevettátek? Azonos az antikrisztusi szellem a hamis
prãfátàkkal. A korszakok hamis prãfátàkkal kezdådtek ás
hamis prãfátàkkal is vágzådnek. Termászetesen hogy lesz egy
VALÃDI HAMIS PRÃFÁTA a szã szoros ártelmáben, errål az
emberrål szã van a Jelenásekben. De azonban mielått å
megjelenik sok hamis prãfáta lesz elåtte. Màtá 24:23-26, “Ha
valaki ezt mondja akkor náktek; Âmá, itt a Krisztus, vagy
amott; ne higyjátek. Mert hamis Krisztusok ás hamis prãfátàk
tàmadnak, ás nagy jeleket ás csodàkat tesznek, annyira, hogy
elhitessák, ha lehet, a vàlasztottakat is. Âmá eleve
megmondottam náktek. Azárt ha azt mondjàk majd náktek:
Âmá a pusztàban van; ne menjetek ki. Âmá a belså szobàkban;
ne higyjátek.” Ezek a hamis prãfátàk fel vannak tèntetve
minekènk a kèlänbäzå helyeken a Szentâràsban. II. Páter 2:1-2,
“Valànak pedig hamis prãfátàk is a náp käzätt, amikáppen ti
käztetek is lesznek hamis tanâtãk, akik veszedelmes
eretnekságeket fognak becsempászni, ás az Urat, Aki
megvàltotta åket, megtagadvàn, änmagokra hirtelen
veszedelmet hoznak. Ás sokan fogjàk kävetni azoknak
romlottsàgàt; akik miatt az igazsàg çtja kàromoltatni fog.” II.
Timãtheus 4:3-4, “Mert lesz idå, mikor az egászságes tudomànyt
el nem szenvedik hanem a sajàt kâvànsàgaik szerint gyæjtenek
magoknak tanâtãkat, mert viszket a fèlèk; Ás az igazsàgtãl

elfordâtjàk az å fèlèket, de a mesákhez odafordulnak.” I.
Timãtheus 4:1, “A Lálek pedig nyilvàn mondja, hogy az utolsã
idåben námelyek elszakadnak a hittål, hitetå lelkekre ás
gonosz lelkek tanâtàsaira figyelmezván.” Most minden esetben
megfigyelhetitek, hogy a hamis prãfáta olyan aki az Igán kâvèl
àll. Ápp ahogyan megmutattuk azt, hogy az ‘antikrisztus’
jelentáse ‘anti-Ige,’ âgy jännek ezek a hamis prãfátàk hogy
elferdâtsák az Igát, olyankápp magyaràzzàk meg amint
megfelel az å ärdägi árdekeiknek. Ászrevettátek hogy azok az
emberek akik màsokat fálrevezetnek a nápet szorosan
magukhoz kätik fálelem àltal? Åk azt mondjàk hogyha a náp
nem teszi azt amit åk mondanak, vagy ha åk elhagyjàk åket,
akkor pusztulàs fogja árni åket. Åk hamis prãfátàk, mert az
igazi prãfáta az embert az mindig az Igáhez vezeti ás åket Jázus
Krisztushoz käti ás å nem mondja a nápnek hogy fálje åt vagy
fáljen attãl amit å mond, de fáljen attãl, amit az Ige mond.
Figyeljátek meg hogy ezek az emberek mint Jçdàs mindig
pánzre vàgynak. Ràszednek titeket hogy adjatok el mindent
amitek van ás adjàtok nekik ás az å fondorlataikárt a pánzt. Åk
täbb idåt szentelnek a gyæjtásnek mint az Igánek. Azok akik
lelki ajàndákkal prãbàlkoznak mækädni hasznàlni fognak egy
olyan ajàndákot amely a hibahatàràn àll ás azutàn pedig pánzt
kárnek árte, ás elhanyagoljàk az Igát ás erre azt mondjàk hogy
Istentål van. Ás az emberek elmennek hozzàjuk, elviselik åket,
ás tàmogatjàk åket, ás hisznek ånekik, azonban nem tudjàk
hogy ez a halàl çtja. Igen, az orszàg tele van testi utànzãkkal.
Az utolsã napon megprãbàljàk utànozni a prãfáta-hârnäkät.
Skávànak a hát fia is megkâsárelte Pàlt utànozni. A
jävendåmondã Simon is megkâsárelte Pátert utànozni. Ezek a
megszemályesâtásek testiek lesznek. Åk nem lesznek kápesek
azt cselekedni amit az igaz prãfáta cselekszik. Mikor å azt
mondja hogy az ábredás elmçlt, akkor åk mágis kärèlmennek
ás nagy kijelentásekrål beszálnek, hogy ami a nápnek van az
pontosan jã ás hogy Isten mág nagyobb ás csodàlatosabb
dolgokat fog cselekedni a náp käzätt. Az emberek ezeknek
bedålnek. Ugyanazok a hamis prãfátàk azt fogjàk àllâtani hogy
az utolsã nap hârnäke nem teolãgus, azárt nem kell
meghallgatni åt. Åk nem lesznek kápesek azt cselekedni amit a
prãfáta cselekszik; åk nem lesznek igazolva Istentål mint az
utolsã nap prãfátàja, de szãàradatukban ás vilàgszerte
käzismertságèk ráván inteni fogjàk a nápet hogy ne
hallgassanak arra a fárfira (hârnäkre) ás åk azt fogjàk mondani
hogy å hibàsan tanât. Åk azonban pontosan çgy futkosnak
mint az å atyàik, a Farizeusok, akik az ärdägtål voltak, mert
azt àllâtottàk hogy Jànos valamint Jázus távedást tanâtott.
Most ugyan miárt ellenkeznek ezzel az igazi prãfátàval a
hamis prãfátàk ás keverik rossz hârbe az å tanâtàsàt? Mert åk
hæek maradnak a formàkhoz mint az atyàik mikor ellenàlltak
Mikeàsnak Akhàb ideján. Åk nágyszàzan voltak ás åk

mindnyàjan egyetártásben voltak; ás mivel åk mind ugyanazt
mondtàk, âgy elàmâtottàk a nápet. De EGY prãfáta_csak
egy_volt helyes ás az ässzes täbbi hamis volt mert Isten CSAK
EGYRE bâzta a kinyilatkoztatàst.
Årizkedjetek a hamis prãfátàktãl, mert åk ragadozã
farkasok.
Ha kátelkedtek mág mindig ebben kárjátek Istent, hogy
tältsän be az Å Szellemável ás vezessen titeket, MERT AZ
IGAZI KIVÀLASZTOTTAKAT NEM LEHET
FÁLREVEZETNI. Megártettátek? Senki sem táveszthet meg
titeket. Pàl sem tudott volna megtáveszteni egy vàlasztottat
sem, ha å hamis lett volna. Az elså Efázusi Korszakban a
vàlasztottakat nem lehetett megtáveszteni mert åk
megvizsgàltàk a hamis apostolokat ás prãfátàkat, hazugnak
talàltàk åket ás kivetetták. Hallelujah. Az Å juhai halljàk az Å
hangjàt ás kävetik ÅT. Àmen. Án ezt hiszem.
AZ ÈDVÄZLÁS
Jelenásek 3:14, “Ezeket mondja az Àmen, a Hæságes ás Igaz
Bizonysàg, az Isten teremtásánek Kezdete.”
Ã, hàt nem a legcsodàlatosabb leâràsa ez a mi szeretett
Urunknak ás Megmentånknek, Jázus Krisztus
tulajdonsàgainak? Ezek a szavak majdhogynem arra
kásztetnek engem, hogy felkiàltsak. A valãsàgnak olyan
szellemát hozzàk az án szâvembe. Màr csupàn olvasva åket, ás
análkèl, hogy vàrnák a Szellem alapos kinyilatkoztatàsàra, ás
màr izgatottà tesz.
Jázus itt Änmagàrãl ad egy leâràst az utolsã korra
vonatkozãan. A kegyelem napjai elfogyãban vannak. Az Çr az
elså ávszàzadbãl egyenesen beletekintett a XX.sz.-ba, ás
mindent elmondott nekènk a korokkal kapcsolatosan. Mielått
mág felfedná szàmunkra az utolsã kor jellemzåit, ad nekènk
egy utolsã pilantàst az Å kegyes, ás mindenek felett valã
Istenságáre. Ez az Änmagàrãl adott kinyilatkoztatàs pilláre.
Azt mondja az “ÀMEN”. Jázus Isten Àmenje. Jázus az Isten
“Çgy legyen”-je. Az Àmen valamely vágså, befejezett dologra
utal. Ezenkâvèl jãvàhagyàst jelez. Uralkodã âgáretre mutat.
Vàltozhatatlan âgáretet jelent. Az Isten pecsátját jelzi.
Szeretnám, ha gondosan megfigyelnátek most ás làssatok
valami igazàn ádes, ás gyänyäræ dolgot. Amint màr emlâtettem,
ez az Çrnak Änmagàrãl adott vágidejæ kijelentáse. Amikor a
kegyelem napjai lezàrulnak, akkor rävidesen ezutàn jän a
millenium, igaz? Olvassuk el tehàt egyètt az Ásaiàs 65, 16-19-ig.
“Hogy aki magàt àldja e fäldän, àldja magàt az igaz Istenben,
ás aki eskèszik e fäldän, eskèdják az igaz Istenre, mert
elfeldván a rági nyomurçsàgok, ás mert elrejtvák szemeim elål.

Mert âmá, çj egeket ás çj fäldet teremtek, ás a rágiek ingyen
sem emlâttetnek, mág csak ászbe sem jutnak; hanem ärèljetek,
ás ärvendjetek azoknak mindäräkká, amelyeket Án teremtek;
mert âmá, Jeruzsàlemet igazsàggà teremtem, ás az å nápát
ärämmá. Ás vâgadok Jeruzsàlem fälätt, ás ärvendek nápem
fälätt, ás nem hallatik täbbá abban siralomnak ás kiàltàsnak
szava.” Ezek a sorok az çj Jeruzsàlemrål szãlnak. Ez a
millenium. De amikor bemegyènk a milleniumba, figyeljèk
meg, hogy mit mond az Çr arrãl, hogy Å egy bizonyos
karakteræ Isten, 16.vers, “Hogy aki magàt àldja e fäldän, àldja
magàt az igaz Istenben”. Igen, ez igaz, azonban a helyes
fordâtàs nem “igaz Isten”. Az “ÀMEN Istene”. Tehàt âgy
olvassuk akkor, “Àldja magàt az ÀMEN Istenben, ás aki
eskèszik e fäldän, eskèdják az ÀMEN Istenre, mert elfeledvák
a rági nyomorçsàg, ás mert elrejtvák szemeim elål. Mert âmá, çj
egeket ás çj fäldet teremtek, ás a rágiek ingyen sem
emlâttetnek, mág csak ászbe sem jutnak. Hanem ärèljetek ás
ärvendjetek azoknak mindäräkká, amelyeket Án teremtek,
mert âmá Jeruzsàlemet vâgassàggà teremtem, ás az å nápát
ärämmá. Ás vâgadok Jeruzsàlem fälätt, ás ärvendek nápem
fälätt, ás nem hallatik täbbá abban siralomnak ás kiàltàsnak
szava,” Hallelujah. Itt van tehàt az Ã Szävetság Jehovàja, aki
az “Àmen Istene”. Itt van az Çjszävetság Jázusa, “az Àmen
Istene.” Halljad ã Izràel, az Çr a te Istened, EGY Isten. Itt çjra
làthatjuk azt, hogy az Ãszävetság Jehovàja az Çjszävetság
Jázusa. “Halljad ã Izràel, az Çr a te Istened, EGY Isten.” Az
Çjszävetságben tehàt nem egy MÀSIK Isten lett
kinyilatkoztatva, hanem AZ EGY ÁS UGYANAZON ISTEN
tovàbbi kinyilatkoztatàsa. Krisztus nem azárt jätt le, hogy
Änmagàt ismertesse meg. Å nem azárt jätt, hogy a Fiçt
nyilatkoztassa ki. Å azárt jätt, hogy az Atyàt ismertesse meg ás
jelentse ki. Å sohasem beszált kát Istenrål; Å egy Istenrål
beszált. Ás most, ebben az utolso korban, mi visszatárènk az
Istenságnek az egász Bibliàban lávå legfontosabb ás pillár
kinyilatkoztatàsàhoz, azaz hogy, JÁZUS ISTEN, Å ÁS AZ
ATYA EGYEK: CSAK EGY ISTEN VAN, ÁS AZ Å NEVE AZ
ÇR JÁZUS KRISZTUS.
Å az Àmen Istene. Å sohasem vàltozik meg. Amit Å tesz, az
sohasem vàltozik. Å kimondja, ás az szilàrdan megàll. Å
elvágzi, ás az äräkre el van vágezve. Senki sem vehet el abbãl,
ás senki sem tehet hozzà ahhoz, amit Å mond. Çgy legyen.
Àmen. Çgy legyen. Hàt nem vagytok boldogok, hogy egy ilyen
Istent imàdtok? Hiszen mindig pontosan tudhatjuk, hogy
hànyadàn àllunk Åvele, minden pillanatban. Å az ÀMEN Isten,
ás nem vàltozik meg.
“Ezeket mondja az ÀMEN.” Nekem tetszik ez. Azt jelenti,
hogy amit Å mondott, az vágleges. Azt jelenti, hogy amit Å
mondott, az elså korban, ás a màsodikban ás valamennyi

korszakban, az Å sajàt igazi gyèlekezetárål ás a hamis
szålåtårål, az mind pontosan çgy van, ás nem fog
megvàltozni. Azt jelenti ez, hogy amit az Çr elkezdett a
Teremtás känyváben, azt Å be fogja fejezni a Jelenásek
känyváben. Neki ezt muszàly megtenni, mert Å az Àmen, AZ
ÇGY LEGYEN. Most màr çjra làthatjuk azt, hogy miárt
gyæläli annyira az ärdäg a Teremtásnek ás a Jelenáseknek a
känyveit. Az ärdäg gyæläli az igazsàgot. Tudja, hogy az
igazsàg gyåzni fog. Tudja, hogy mi lesz az å váge. Ás
mennyire hadakozik å ez ellen. Mi azonban a nyerå oldalon
vagyunk. Mi (ezalatt egyedèl azokat ártem, akik az Å
Igájáben hisznek), az Àmen oldalàn vagyunk.
“Ezeket mondja a Hæságes ás Igaz Bizonysàg.” Most
szeretnám megmutatni nektek, hogy án mit talàlok a
“hæságes” szã gondolatàban. Tudjàtok, hogy gyakran
beszálènk a nagy ás vàltozatlan Istenrål, Akinek az Igáje
sohasem vàltozik meg. Ás amikor ilyen mãdon beszálènk
Årãla, akkor gyakran olyan kápet kapunk Rãla, amely
làtszãlag olyannà teszi Åt, mintha nagyon szemálytelen Isten
lenne. Çgy tænik belåle, mintha Isten miutàn megteremtette
az egász univerzumot ás azokat a tärványeket melyek ahhoz
tartoznak, ás azutàn mintha visszavonult volna ás egy nagy
szemálytelen Istenná vàlt volna. Olyan, mintha Isten kászâtett
volna az elveszett emberiság szàmàra egy utat az èdvässághez,
amely çt maga a kereszt, ás azutàn, amikor Krisztus halàla
jãvàtátelt gyakorolt a mi bæneinkárt, ás az Å feltàmadàsa
adott nekènk egy nyitott ajtãt Åhozzà, akkor Isten karba tette
volna az Å kezeit, ás hàtralápett volna. Olyan ez, mintha mi
lányegáben egy olyan hatalmas Teremtåben hinnánk, Aki
miutàn teremtett, elveszâtette az Å szemályes árdeklådását a
teremtmányei irànt. Most án arrãl beszáltem, ahogyan
tçlsàgosan sok ember hajlamos gondolkozni. Ez azonban egy
helytelen gondolkozàs, mert Isten ÁPPEN MOST IS
KORMÀNYOZZA AZ EMBEREK ÈGYEIT. Å TEREMTÅ IS
ÁS FENNTARTÃ IS EGYBEN. Kolossá 1:16-17. “Mert Åbenne
teremtetett minden, ami van a mennyekben ás a fäldän,
làthatã ás làthatatlanok, akàr kiràlyi szákek, akàr urasàgok,
akàr fejedelemságek, akàr hatalmassàgok; midenek Åàltala ás
Åreà názve teremtettek. Ás Å elåbb volt mindennál, ás minden
Åbenne àll fenn.” Å egy szuverán Isten. Az Å sajàt tanàcsa
àltal hatàrozta el az èdvässágnek a tervát, a sajàt
vàlasztottaira názve, akiket Å elåre ismert. A Fiç meghalt a
kereszten, hogy lefektesse az Èdvässágnek eszkäzát, a Szent
Szellem pedig gondosan vágrehajtja az Atya akaratàt. Å
ebben a pillanatban is minden dologban munkàl az Å sajàt
akaràtànak szàndáka szerint. Å mindennek benne van a kellås
käzepáben. Benne van az Å gyèlekezete käzepette. Ez a nagy
Teremtå, Megmentå-Isten hæságesen munkàl az ävái käzätt
áppen most, mint a juhok nagy Pàsztora. Màr az Å látezáse is

az Äváiárt van. Szereti åket, ás gondoskodik rãluk. Szemei
mindig rajtuk vannak. Amikor az Ige ezt mondja, hogy “a ti
áletetek el van rejtve Krisztussal Istenben”, akkor ez
pontosan azt jelenti, amit mond. Ã, án olyan boldog vagyok,
hogy az án Istenem hæságes marad. Å igaz marad Änmagàhoz,
ás nem fog hazudni. Å hæ marad az Igájáhez, ás ki fog àllni
mellette. Igaz mihozzànk is, ás egyikènket sem fogja
elveszâteni, hanem feltàmaszt bennènket az utolsã napon. Án
boldog vagyok, hogy az Å hæságáben nyugodhatom. Filippi
1:6. “Meg láván gyåzådve arrãl, hogy Aki elkezdte bennetek a
jã dolgot, elvágezi a Krisztus Jázusnak Napjàig.”
“Å az igaz bizonysàg.” Tehàt ez a szã, hogy igaz, ez
ugyanaz, amelyet a Jelenásek 3:7-ben olvastunk. Emlákeztek,
hogy az ‘igaz’ nem çgy szerepel, mint ami a ‘hamisnak’ az
ellentátje. Ettål gazdagabb, sokkal mályebb ártelme van. Ez
täkáletes megvalãsâtàst fejez ki a rászleges megvalãsâtàssal
ellentátben. A Filadelfiai Korban az Çr eljävetele käzelâteni
kezdett. Micsoda nagy szeretetet fejezett ki az a korszak az
Çrárt. Ez emlákeztet engem az I. Páter 1:8. csodàlatos szavaira,
“Akit, noha nem làttatok, szerettek; Akiben, noha most nem
làtjàtok, de hisztek Benne, kibeszálhetetlen ás dicsåèlt
ärämmel ärvendeztek.” Mi is egyètt ärvendezènk velèk. Nem
làttuk Åt, de áreztèk Åt. Most ismerjèk Åt, amennyire csak a
mi korlàtozott árzákeink megengedik azt. Egy napon azonban
szemtål szembe meg fogjuk làtni. Ez pedig a mi korunkra
vonatkozik. Az Çr eljän ennek a kornak a vágán. A rászleges
megvalãsâtàs TÄKÁLETES MEGVALÃSÂTÀSSÀ,
BETELJESEDETT MEGVALÃSULÀSSÀ VÀLIK. Hallelujah!
Tèkär àltal homàlyosan náztènk, de hamarosan szemtål
szembe fogjuk làtni. Dicsåságrål dicsåságre jàrtunk, de
hamarosan mindez a dicsåságben lesz; ás az Å
DICSÅSÁGÁBEN MI RAGYOGNI FOGUNK. OLYANOK
LESZÈNK MINT Å, CSODÀLATOSAN OLYANOK, MINT
JÁZUS A MI ISTENI MEGMENTÅNK! Hàt nem csodàlatos
ez? Teljesek vagyunk Benne. Ás ez igaz. Å nem hazudna
nekènk errål. Ás egy napon megvàltozunk, àtvàltozunk az
atomjainkban. Felvesszèk a halhatatlansàgot. Mindnyàjan
elnyeletènk az Áletben. Ás akkor ELÁRJÈK A
MEGVALÃSÂTÀST.
“Å a Hæságes ás Igaz Bizonysàg.” Gondolkozzunk el most a
‘bizonysàg’ szãn. Ez a szã a ‘màrtâr’ szãbãl ered. A Biblia szãl
Istvànrãl, Antipàsrãl, ás màs màrtârokrãl. Åk màrtârok voltak;
de ugyanakkor bizonysàgok is. Jázus egy hæságes màrtâr volt. A
Szent Szellem bizonyâtja ezt. A Szellem bizonysàgot tesz errål.
A vilàg gyælälte Jázust. Megälte Åt. Isten azonban szerette Åt,
ás Å az Atyàhoz ment. Annak a bizonyâtáka, hogy Å az
Atyàhoz ment az, hogy eljätt a Szent Szellem. Ha Jázust nem
fogadta volna az Atya, akkor a Szellem nem jätt volna el.

Olvassuk el a Jànos 16, 7-11-ig, “De Án az igazat mondom
náktek: jobb náktek, hogy Án elmenjek: mert ha el nem
megyek, nem jå el hozzàtok a Vâgasztalã: ha pegid elmegyek,
elkèldäm Azt, tihozzàtok. Ás Az, mikor eljå, megfeddi a vilàgot
bæn, igazsàg, ás âtálet tekintetáben: Bæn tekintetáben, hogy
nem hisznek Ánbennem; ás igazsàg tekintetáben, hogy Án az
Án Atyàmhoz megyek, ás täbbá nem làttok Engem; âtálet
tekintetáben pedig, hogy e vilàgnak fejedelme megâtáltetett.” A
Szent Szellem jelenlátánek amely Jázust helyettesâti itt a
fäldän, ebben a vilàgban bizonyâtja azt, hogy Jázus igazsàgos
volt, ás az Atyàhoz ment. A Jànos 14, 18-ban azonban ezt is
mondja, “Nem hagylak titeket ÀRVÀKUL, eljäväk
tihozzàtok.” Az Çr elkèldte a Vâgasztalãt. Å VOLT A
VIGASZTALÃ. Å jätt vissza SZELLEMBEN az igazi
gyèlekezetre. Å a hæságes ás igaz BIZONYSÀG a gyèlekezet
käzepette. Egy napon azonban vissza fog jänni çjra testben. Be
fogja bizonyâtani azt, hogy Ki az egyedèli bälcs
hatalmassàg_Å az, Jázus Krisztus a Dicsåság Ura.
Hæságes ás Igaz Bizonysàg, Teremtå ás Fenntartã,
Täkáletes Megvalãsâtàs, Isten Àmenje.
Ã mennyire szeretem Åt, mennyire imàdom Åt, Jázust, az
Isten Fiàt.
Az èdväzlásnek ezen rászánál szeretnám lezàrni
gondolataimat II. Korinthus 1:18-22 szavaival, “De hæ az Isten,
hogy a mi beszádènk hozzàtok nem volt igen ás nem. Mert az
Isten Fia Jázus Krisztus, Akit käztetek mi hârdettènk, án ás
Silvànus ás Timãtheus, nem volt igen ás nem, hanem az igen
lett Åbenne. Mert Istennek valamennyi âgárete Åbenne lett
iganná, ás Åbenne lett Àmenná az Isten dicsåságáre miàltalunk.
Aki pedig minket tiveletek egybe Krisztusban megeråsât ás
megken minket, az Isten az; Aki el is pecsátelt minket, ás a
Szellemnek zàlogàt adta a mi szâveinkbe.”
“Az Isten teremtásánek Kezdete”. Ez az, amit az Çr Jázus
mond Magàrãl. Ezek a szavak azonban nem áppen azt jelentik
szàmunkra, amikáppen azok csengenek. Ha csupàn çgy
vennánk azokat, ahogy hangzanak, akkor sok ember
(valãjàban emberek nagy sokasàga) azt az elkápzelást kapja,
mintha Jázus lett volna Isten elså teremtmánye, ás ilyen
mãdon alacsonyabb rangba helyeznák Åt, mint Maga az
Istenság. Azutàn ez az elså teremtmány teremtette volna az
univerzum ässzes täbbi rászát, ás mindazt, amit az tartalmaz.
Ez azonban nem âgy van. Tudjàtok, hogy ez nem kapcsolãdik
az egász Biblia ässzeságável. Az Ige âgy hangzik, “Å a
KEZDÅJE vagy SZERZÅJE az Isten teremtásánek.” Nos, mi
tudjuk teljes bizonyosàggal, hogy Jázus Isten, maga az Isten.
Å a Teremtå. Jànos 1, 3, “Minden Åàltala lett, ás Nàla nálkèl
semmi sem lett, ami lett.” Å az, Akirål az Ige mondja az I.
Mãzes 1,1-ben “Kezdetben Isten teremtette az eget ás a

fäldet.” Ugyanâgy mondja a II. Mãzes 20, 11-ben, “Mert hat
napon teremtá az Çr az eget ás a fäldet, a tengert ás mindent,
ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovák.”
Làtjàtok tehàt, hogy semmi kátság affelål, hogy Å a Teremtå.
Å volt a teremtåje egy BEFEJEZETT FIZIKAI
TEREMTÁSNEK.
Most màr bizonyàra làthatjuk, hogy mit jelentenek ezek a
szavak. Bàrmely màs ártelmezáse ezeknek azt jelentená, hogy
Isten teremtette Istent. Hogyan lehetett volna Istent teremteni,
ha Å Maga a teremtå?
Most azonban Å ott àll a Gyèlekezet käzepette. Amikor
ott àll, ás felfedi azt, hogy Ki Å ebben az utolsã korban,
akkor Å âgy nevezi meg Änmagàt “Az Isten teremtásánek
Szerzåje”. Ez egy MÀSIK TEREMTÁS. Ez a gyèlekezettel
kapcsolatos. Ez Änmagàrãl egy speciàlis megjelälás. Å az
egyhàz TEREMTÅJE. A mennyei Vålegány megteremtette az
Å sajàt menyasszonyàt. Mint Isten Szelleme, Å lejätt ás
teremtett szæz Mària máháben sejteket, amelybål az Å teste
megszèletett. Szeretnám ezt megismátelni. Å teremtette
azokat a sejteket Mària máháben a teste szàmàra. A Szent
Szellem szàmàra nem volt elegendå az, hogy egyszeræen áletet
adjon egy emberi petesejtnek, amelyet Mària szolgàltatott. Az
bænäs emberi lány lett volna aki a testet látre hoznà. Akkor
nem az “Utolsã Àdàm” lett volna látrehozva. Az Çrrãl ez van
megârva “Âme egy testet alkottàl (màrmint az Atya)
szàmomra.” Isten (ás nem Mària) szolgàltatta azt a testet.
Mària volt az emberi inkubàtor, ás å hordozta ki a Szent
Gyermeket, ás meg is szèlte. Å Isten-ember volt. Å Isten Fia
volt. Å az ÇJ teremtásbål szàrmazott. Ember ás Isten
talàlkozott ás ässzekapcsolãdott; ennek a fajnak Å volt az elså
tagja. Ennek az çj fajnak Å a feje. Kolossá 1,18. “Ás Å a feje a
testnek, az egyhàznak: Aki a kezdet, elsåszèlätt a halottak
käzèl; hogy mindenekben Å legyen az elså.” II. Korinthus 5,17
“Azárt ha valaki Krisztusban van, çj teremtás az; a rágiek
elmçltak, âme çjjà lett minden.” Itt làthatjuk, hogy noha az
ember A RÁGI RENDBÅL valã volt, illetve rági teremtásbål,
most azonban a KRISZTUSSAL VALÃ EGYESÈLÁSBEN,
Isten ÇJ TEREMTÁSÁVÁ vàlt. Efázus 2, 10 “Mert az Å
alkotàsa vagyunk, TEREMTETVÁN àltala a KRISZTUS
JÁZUSBAN jã cselekedetekre.” Efázus 4, 24, “Ás felältäzzátek
amaz çj embert, mely Isten szerint teremtetett igazsàgban, ás
valãsàgos szentságben.” Ez az Çj Teremtás nem a rági
teremtmány felçjâtàsa, mert akkor nem lehetne çj
teremtmánynek nevezni. Ez azonban pontosan az, amit az
mond, “ÇJ TEREMTMÁNY.” Ez egy màsik teremtmány,
eltárå a rágitål. Az Çr a tovàbbiakban màr nem test szerint
foglalkozik velènk. Ez volt az, ahogy Izràellel bànt.
Kivàlasztotta Àbrahàmot, ás Àbrahàmtãl az Isteni Izsàki

vonalon àt Izràel nemzetát. Most azonban minden fajbãl,
tärzsbål, ás nemzetbål elhatàrozta az çj teremtást. Ennek a
teremtásnek Å az elså tagja. Å Isten volt emberi formàba
teremtve. Jeleneleg pedig az Å Szelleme àltal sok fiakat
teremt Änmagànak. Isten a Teremtå, teremt Änmaga szàmàra
egy rászt az Å teremtásábål. Ez Isten igazi kinyilatkoztatàsa.
Ez volt az Å szàndáka. Ez a szàndák a kivàlasztàs àltal äntätt
formàt. Ez az oka annak, hogy az Çr lenázhetett àt egász az
utolsã korig, amikor màr mindennek váge lesz, ás làtta
Änmagàt mág mindig az egyhàz käzepette, mint Isten Çj
Teremtásánek szerzåját. Az Å Szuverán hatalma hozta ezt
látre. Az Å sajàt rendelete àltal vàlasztotta ki ennek az Çj
Teremtásnek a tagjait. Å elåre eldäntätte åket a gyermeki
äräkbe fogadàsra, az Å akaràtànak jãkedve szerint. Az Å
mindentudàsa, ás mindenhatãsàga àltal hozta ezeket látre.
Màskáppen hogyan tudhatta volna azt, hogy ott fog àllni az
egyhàz käzepette, ás dicsáretet vesz az Å testváreitål, hogyha
mindezt Å nem biztosâtotta volna elåre? Az Çr mindeneket
elåre tudott, ás Å mindent kidolgozott az Å tudàsànak
megfelelåen azárt, hogy az Å szàndáka, ás jãkedvánek akarata
el legyen vágezve. Efázus 2:11: “Åbenne, Akiben vettèk is az
äräkságet, eleve elrendeltetván annak eleve elvágzáse szerint,
Aki mindent az Å akaratjànak tanàcsàbãl cselekszik.”
Hallelujah! Hàt nem ärèltäk, hogy Åhozzà tartoztok?
A LAODICZEAI KORHOZ SZÃLÃ ÈZENET
Jelenásek 3, 15-19-ig “Tudom a te dolgaidat, hogy te sem

hideg nem vagy, sem háv; vajha hideg volnàl, vagy háv. Âgy
mivel làgymeleg vagy, sem hideg, sem háv, kivetlek táged az Án
szàmbãl. Mivel ezt mondod: gazdag vagyok, ás
meggazdagodtam, ás semmire nincs szèkságem; ás nem tudod,
hogy te vagy a nyomorçlt ás a nyavalyàs ás szegány ás vak ás
mezâtelen: azt tanàcsolom náked, hogy vágy Tålem tæzben
megprãbàlt aranyat, hogy gazdaggà lágy; ás fehár ruhàkat,
hogy ältäzeted legyen, ás ne làttassák ki a te mezâtelenságednek
rçtsàga; ás szemgyãgyâtã ârral kend meg a te szemeidet, hogy
làss. Akiket Án szeretek, megfeddem ás megfenyâtem: lágy
buzgãsàgos azárt, ás tárj meg.”
Amint ezeket egyètt olvastuk, biztos, vagyok benne, hogy
ászrevettátek azt, hogy a Szellem egyetlen kedves dolgot sem
mondott errål a korrãl. Az Çr kát vàdat mond ás kihârdeti az Å
vágzását ràjuk.
(1) Jelenásek 3:15,16 “Tudom a te dolgaidat, hogy te sem
hideg nem vagy, sem háv; vajha hideg volnàl, vagy háv. Âgy,
mivel làgymeleg vagy, sem hideg, sem háv, kivetlek táged az Án
szàmbãl.”
Gondosan meg fogjuk vizsgàlni ezeket. Azt mondja az Ige,

hogy ez a Laodiczeai gyèlekezeti kor csoportja langyos. Ez a
langyossàg Isten bèntetáset vonja maga utàn. Ez a bèntetás
pedig az lesz, hogy az Çr kikäpi åket az Å szàjàbãl. Ez az a
pont, ahol nem szeretnák eltávelyedni çgy, ahogy azt nagyon
sok ember teszi. Åk rendkâvèl bälcstelenèl azt mondjàk, hogy
Isten ki tud käpni minket az Å szàjàbãl, ás ez azt bizonyâtanà,
hogy nincsen igazsàg abban a tanâtàsban, amely a szentek
kitartàsàrãl beszál. Szeretnám most helyben kijavâtani a
gondolkozàsotokat. Elåszär is ezek a versek nem egy
szemályhez szãlnak. Ezek a gyèlekezethez szãlnak. Az Çr a
gyèlekezethez beszál. Tovàbbà ha az Igát emlákezetènkben
tartjuk, akkor felidázhetjèk, hogy sehol sem olvashatjuk azt,
hogy mi Istennek a SZÀJÀBAN lennánk. Mi az Å tenyerábe
vagynuk metszve. Bennènket az Çr a kebeláben hordoz.
Egászen rágen, mág az ismeretlen korok elått mi màr az Å
gondolatàban voltunk. Mi az Å nyàja vagyunk, az Å legelåján,
de sohasem voltunk az Å szàjàban. Mi van hàt akkor az Çr
szàjàban? Az Ige van az Å szàjàban. Màtá 4, 4 “Å pedig felelván,
monda: meg van ârva: nem csak kenyárrel ál az ember, hanem
minden Igável, amely Istennek szàjàbãl szàrmazik.” Az Igánek
tehàt a mi szànkban is kellene lennie. Azt is tudjuk, hogy az
egyhàz az Å teste. Azárt van itt a fäldän, hogy àtvegye az Çr
helyát. Mi lesz akkor a gyèlekezetnek szàjàban? Az IGE. I.
Páter 4, 11 “Ha valaki szãl, mintegy Isten Igáit szãlja”. II. Páter
1, 21 “Mert sohasem ember akaratàbãl szàrmazott a prãfátai
szã; hanem a Szent Szellemtål indâttatva szãlottak az Istennek
szent emberei.” Akkor tehàt mi a baj az utolsã napoknak ezen
nápável? ELTÀVOLODTAK AZ IGÁTÅL. TÄBBÁ MÀR NEM
BUZGÃLKODNAK AZÁRT. LANGYOSAK AZ IGÁVEL
KAPCSOLATBAN. Mindjàrt be is fogom ezt bizonyâtani.
A Baptistàknak megvannak az å tantáteleik ás dogmàik az
Igán alapulva, ás senki sem rendâtheti meg åket. Åk azt
mondjàk, hogy a csodàknak apostoli napjai màr elmçltak, ás
nincs olyan, hogy a Szent Szellemmel valã keresztság,
amelynek a hitet kell kävetnie. A Metodistàk azt mondjàk
(szintán àllâtva, hogy az Igán àllnak), hogy nincsen vâzbe
merâtás (a fräcskälás, az nem bemerâtás) ás, hogy a
megszentelådás az valãjàban a Szent Szellem keresztság. A
Krisztus Gyèlekezete nevæ felekezet azt hârdeti, hogy a
bemerâtás az egyben çjjàszèletás, ás tçlsàgosan sok esetben az
tärtánik, hogy szàraz bænäs lemerèl, ás nedves bænäs bukkan
elå. Ennek ellenáre àllâtjàk, hogy tanâtàsuk az Igáre alapul.
Menjènk vágig a vonalon, ás eljutunk a Pènkäsdiekhez. Meg
van nàluk az Ige? Adjàl nekik egy Igei tesztet, ás názd meg.
Majdnem minden alkalommal el fogjàk adni az Igát egy
árzásárt. Ha valaki produkàl valamilyen megnyilvànulàst, mint
pl. olaj ás vár ás nyelveken szãlàs, vagy egyáb jeleket, akàr
benne van az Igáben akàr nincs, vagy akàr megfelelå mãdon
van ártelmezve az Igábål vagy sem, mágis a nagy täbbság bedål

neki. De mi tärtánt akkor az Igável? Az Ige fálre lett táve, ezárt
Isten ezt mondja, “Mindnyàjatok ellen fogok fordulni. Ki
foglak käpni benneteket a szàmbãl. Ez a vág. Mivel a hát
gyèlekezeti korbãl hátben semmi màst nem làttam, mint azt,
hogy az emberek täbbre becsèlik a sajàt szavaikat az
Enyámtål. Ezárt ennek a kornak a vágán kikäplek benneteket
az Án szàmbãl. Ezzel mindennek váge lesz. Termászetesen
beszálni fogok. Igen itt vagyok a gyèlekezet käzepette. Isten
Àmenje, a hæságes ás igaz ki fogja nyilatkoztatni Änmagàt ás
ez AZ ÁN PRÃFÁTÀM ÀLTAL LESZ.” Igen, ez âgy van.
Jelenásek 10, 7 “Hanem a hetedik hârnäk szavànak napjaiban,
mikor trombitàlni kezd, akkor elvágeztetik az Istennek titka,
amint megmondotta az Å szolgàinak a prãfátàknak.” Âme itt
van. Az Çr elkèld egy igazolt prãfátàt. Elkèld egy prãfátàt
majdnem kátezer áv utàn. Elkèld valakit, aki olyan tàvol van a
szervezetektål, az iskolàzottsàgtãl, ás a vallàsos vilàgtãl, hogy
áppçgy mint a hajdani Keresztelå Jànos ás Illás, å is csak
Istentål fog hallani, ás nàla lesz “Az âgy szãl az Çr”, ás Istenárt
fog szãlni. Å Isten szãcsäve lesz ás å, AMINT AZ KI VAN
JELENTVE A MALAKIÀS 4,6-ban, VISSZA FOGJA
FORDÂTANI A GYERMEKEK SZÂVÁT AZ ATYÀKHOZ. Å
vissza fogja hozni az utolsã napnak vàlasztottjait, ás azok oda
fognak figyelni egy igazolt prãfátàra, aki a pontos igazsàgot
fogja mondani, amikáppen Pàl is ezt tette. Å helyre fogja
àllâtani az igazsàgot çgy, ahogy az a rágieknál is volt. Ás a vele
lávå vàlasztottak azokban a napokban azok lesznek, akik
igazàn megnyilvànâtjàk az Urat, ás az Å teste lesznek az Å
hangja lesznek, ás az Å cselekedeteit fogjàk cselekedni.
Hallelujah! Làtjàtok?
A gyèlekezet tärtánetánek rävid idejæ vizsgàlata be fogja
bizonyâtani azt, hogy mennyire pontos ez a gondolat. A Sätát
Korban az Ige majdnem teljesen elveszett az emberek szàmàra.
Isten azonban elkèldte Luthert az IGÁVEL. Abban az idåben a
Lutherànusok Istenárt szãltak. De mivel szerveztek, ezárt a
tiszta Ige çjra elveszett mivel a szervezådás dogma ás
tantátelek felá hçz, ás nem pedig az egyszeræ Ige felá. Täbbá
màr nem tudtak Istenárt szãlni. Azutàn Isten elkèldte Wesley-
t, ás å volt az Ige hangja az å napjaiban. Azok az emberek, akik
elfogadtàk az å Istentål kapott kinyilatkoztatàsàt, lettek az álå
levelek, akiket az å generàciãik ässzes embere olvasott ás
ismert. Amikor azonban a Metodistàk elbuktak, Isten
tàmaszott màsokat, ás âgy ment ez áveken àt egászen addig,
amâg ezekben az utolsã napokban çjra màs emberek lakjàk a
fäldet, akik az å kèldättjèk vezetáse alatt lesznek a vágså kor
vágså hangjai.
Igen uram. A gyèlekezet täbbá màr nem Isten “szãcsäve”.
A sajàt maga szãcsäve. Ezárt Isten ellene fordul. Isten ässze
fogja zavarni az utolsã idåk gyèlekezetát a prãfátàn ás a

menyasszonyon keresztèl, mivel Isten hangja bennèk lesz.
Igen, ez pontosan âgy van, mivel a Jelenásek utolsã rászánek 17.
verse azt mondja, “A Szellem ás a menyasszony mondjàk
jävel.” Mág egyszer çjra a vilàg käzvetlenèl fog hallani
Istentål, amint az pènkäsdkor is volt. Persze termászetesen az
Ige-menyasszony ugyançgy vissza lesz utasâtva, mint az elså
korszakban.
Most Å kikiàltott ehhez az utolsã korhoz, “Nàlatok van az
Ige. Täbb Bibliàtok van, mint valaha, ennek ellenáre semmit
nem tesztek az Igáárt, kiváve, hogy felszabdaljàtok ás
darabokra metálitek azt, kiváve belåle magatoknak azt amit
akartok, ás kihagyva azokbãl azt, ami nem tetszik nektek. Nem
árdekel benneteket az, hogy ÁLJÁTEK az Igát, hanem hogy
vitassàtok azt. Jobban szeretnám, hogy lennátek inkàbb
hidegek, vagy forrãk. Ha hidegek lennátek ás
visszautasâtanàtok azt, çgy mág elviselnám. Ha hãfehár forrãn
izzanàtok azárt, hogy megismerjátek annak igazsàgàt ás áljátek
azt, Án dicsárnálek titeket ezárt. De amikor egyszeræen
veszitek az Án Igámet ás nem tisztelitek azt, Án is viszonzàsul
meg kell hogy tagadjam a ti tiszteláseteket. Kikäplek
benneteket a szàmbãl, mert hànyingarem van tåletek.”
Mindenki tudja nagyon jãl, hogy a langyos vâz az, amely
hànyingert okoz a gyomorban. Ha valakinek hànytatã szerre
van szèkságe, akkor a langyos vâz az egyik legjäbb innivalã. A
langyos gyèlekezet Isten rosszullátát okozta, ás ezárt Å
kijelentette, hogy kikäpi azt. Ez arra emlákeztet bennènket,
hogy mikáppen árezhette magàt az Çr käzvetlenèl a vâzäzän
elått, igaz?
Ã, Isten inkàbb elviselná, ha a gyèlekezet hideg, vagy forrã
lenne. Mindennál jobb azonban az lenne, ha a gyèlekezet buzgã
forrã lenne. Ez azonban nem âgy van. Elhangzott a vágzás. A
gyèlekezet täbbá màr nem kápviseli Isten hangjàt a vilàgban. Å
azt àllâtja hogy kápviseli, de az Isten azonban azt mondja, hogy
nem.
Ã, Istennek mág mindig van egy hangja a vilàg nápáhez,
áppen ahogy Å adott egy hangot a menyasszonynak. Ez a hang
a menyasszonyban van, amint azt màr mondtuk, ás mág täbbet
is fogunk errål kásåbb beszálni.
(2) Jelenásek 3,17_18. “Mivel ezt mondod: gazdag vagyok,
ás meggazdagodtam ás semmire nincs szèkságem; ás nem
tudod, hogy te vagy a nyomorult ás a nyavalyàs ás szegány ás
vak ás mezâtelen: azt tanàcsolom náked, hogy vágy Tålem
tæzben megprãbàlt aranyat, hogy gazdaggà lágy; ás fehár
ruhàkat, hogy ältäzeted legyen, ás ne làttassák ki a te
mezâtelenságednek rçtsàga; ás szemgyãgyâtã ârral kend meg a
te szemeidet, hogy làss.”
Vizsgàljuk meg ezen versek elså kifejezását, “mert azt

mondod.” Làtjàtok, åk beszálnek. Åk çgy beszáltek, mint Isten
szãcsäve. Ez pontosan azt bizonyâtja, amit mondtam, hogy a 16.
17. versek jelentenek. De noha åk ezt mondjàk, az mág nem
jelenti azt, hogy igaz. A Katolikus Egyhàz azt mondja, hogy
Istenárt beszál, ás àllâtjàk, hogy az å egyhàzuk az Çr biztos
hangja. Hogy mikáppen lehet bàrki szellemileg ennyire gonosz,
az täbb, mint amit án el tudok kápzelni, de åk azt produkàljàk,
amilyen mag åbennèk van, ás mi tudjuk, hogy honnan jätt ez a
mag, igaz?
A Laodiczeai gyèlekezet azt mondja, “Án gazdag vagyok,
ás megnävekedtem a javakban, ás nincs szèkságem semmire.”
Ez volt az å änártákeláse. Sajàt magàra názett, ás ez az, mit
làtott. Azt mondta, “gazdag vagyok”, ami azt jeleneti, hogy å
gazdag e vilàgnak dolgaiban. A Jakab 2, 5-7-tel szemben
dicsekedik, “Halljàtok meg szeretett atyàmfiai, avagy nem az
Isten vàlasztotta-á ki e vilàg szegányeit, hogy gazdagok
legyenek hitben, ás äräkäsei az orszàgnak, amelyet azoknak
âgárt, akik Åt szeretik? Ti pedig meggyalàztàtok a szegányt.
Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak-á rajtatok, ás nem åk
hurcolnak-e titeket a tärvány elá? Nem åk kàromoljàk-á azt a
száp Nevet, amelyrål neveztettek?” Án azonban NEM azt
akarom mondani, hogy egy gazdag szemály nem tudna szellemi
lenni, de mindnyàjan tudjuk azt, hogy az Ige çgy mondja, hogy
azok kevesen vannak. A szegányek azok, akik täbbságben
vannak az igaz gyèlekezet testáben. Amikor viszont a
gyèlekezet megtelik gazdagsàggal, akkor csak egy dolgot
tudunk; “Ikàbãd” lett kiârva a templom kapujàra! Ás ezt nem
tagadhatjuk, mert ez az Ige.
Nos, beszálve a gyèlekezetben lávå gazdagsàgrãl_hàt
sohasem volt a gazdagsàgnak ekkora megnyilvànulàsa. A
csodàlatos szentályek szàmbelileg çgy megsokszorozãdtak,
mint mág soha azelått. A kèlänbäzå csoportok egymàssal
versengenek, hogy ki tudja a legnagyobb ás legszebb ápèletet
megápâteni. Ezenkâvèl ápâtenek oktatàsi käzpontokat,
amelyeknek àra felbecsèlhetetlen milliãkban, ás ezek az
ápèletek hetente csupàn egy vagy kát ãràra vannak hasznàlva.
Ez azonban mág nem lenne olyan borzalmas dolog, ha nem
vàrnàk azt, hogy ha gyermekeik egy kis idåt tältenek ebben az
oktatàsi látesâtmányben, akkor az helyettesâti azokat a kápzási
ãràkat, amelyeket otthon kellett volna adni nekik.
A pánz beämlätt a gyèlekezetbe, amâg a kèlänbäzå
felekezeteknek most màr rászványeik, ártákpapârjaik, gyàraik,
olajkutjaik, ás biztosâtàsi tàrsasàgaik vannak. Beàramoltattàk
a pánzèket szociàlis ás nyugdâj alapokba. Ez ugyan jãl cseng,
mágis a lelkászek rászáre csapdàvà vàlt, mert ha çgy däntenek,
hogy elhagyjàk a csoportott annak árdekáben, hogy täbb
vilàgossàgot kapjanak, vagy hogy Istent jobban tudjàk
szeretni, akkor szàmukra elveszik a nyugdâj. A legtäbben nem

bârjàk ki ezt a nyomàst, ás âgy ott maradnak a befolyàsolã
csoportnàl.
Ne felejtsèk el azonban, hogy ez az utolsã kor. Tudjuk hogy
ez az utolsã kor, mivel Izràel visszament Palesztinàba. Ha
hiszènk abban, hogy az Çr valãban eljän, akkor szèkságszeræ
làtnunk, hogy valami nincs rendben azokkal, akik olyan
hatalmas mãdon ápâtkeznek. Valaki azt gondolhatnà, hogy
ezek az emberek azt tervezik, hogy äräkká itt maradnak, vagy
pedig hogy Jázus eljävetele mág sok szàz ávig vàrat magàra.
Tudjàtok hogy a vallàst manapsàg çgy ismerik, mint ami
egy nagy èzlet? Ez egy abszolçt tány, èzleti menedzsereket
àllâtanak a gyèlekezetbe hogy a pánzègyekrål gondot
viseljenek. Ez lenne az, amit Isten kâvàn? Hàt nem arra tanât
bennènket az Çr Igáje az Apostolok Cselekedetánek
känyváben, hogy hát Szent Szellemmel teljes ás hittel teli fárfi
szolgàlt az Çrnak èzleti ègyekben? Bizonyàra làthatjàtok azt,
hogy Isten miárt szãlt âgy, “TI mondjàtok, hogy gazdagok
vagytok; Án sohasem mondtam ezt.”
Vannak ràdiãprogramok, TV programok, ás szàmos egyhàzi
tärekvásek, amelyek milliã ás milliã dollàrokba kerèlnek. A
gazdagsàg ämlik, ás ämlik az egyhàzba, ás a tagsàg a pánznek
arànyàba nävekedik, a munka azonban nincs elvágezve, ahogy
az vágezve lett akkor, amikor mág nem volt pánz, ás az
emberek egyedèl csak a Szent Szellemtål kapott kápesságekre
tàmaszkodtak.
Fizetett prádikàtorok, fizetett segâtåk, fizetett zenei
szolgàlattevåk, ás kápzåk, fizetett kãrusok, fizetett gondnokok,
programok, ás szãrakoztatã mæsorok-ás ez mind nagy
ässzegekbe kerèl, mágis mindezek ellenáre az erå csäkken.
Igen, a gyèlekezet valãban gazdag, az erå azonban nincs ott.
Isten a Szelleme àltal, nem pedig a pánz ás a tehetságek
mártáke szerint munkàlkodik a gyèlekezetben.
Most meg szeretnám nektek mutatni, hogy milyen ärdägivá
lett ez a pánz utàni buzgãsàg. A gyèlekezetek mindent
elkävettek, a tagsàg, kèlänäsen a gazdagok szàmànak
nävelásáárt. Mindenfále felkiàltàsok hangzanak, hogy a vallàst
vonzãvà tegyák olyan mãdon, hogy a gazdagok ás kulturàltak,
valamint mindazok, akiknek vilàgi presztizsèk van, bejäjjenek
ás aktâvan rásztvegyenek a gyèlekezetben. Hàt ennyire nem
tudjàk megárteni azt, hogyha a szellemiság kritáriuma a
gazdagsàg lenne, akkor a vilàgnak Isten màr megvan, Isten
teljesen megvan a vilàgnak, ás a gyèlekezetnek meg nem lenne
semmi abbãl?
“Te azt mondod, hogy megnävekedtem a javakban.” Ez szã
szerint azt jelenti, hogy ‘nekem szellemi gazdagsàgom van.’ Ez
çgy cseng, mintha a millenium màr elárkezett volna arany
utcàkkal, ás Isten jelenlátável. De kâvàncsi vagyok, hogy ez

valãjàban âgy van-e. Vajon a gyèlekezet igazàbãl gazdag Isten
szellemi dolgaiban? Vizsgàljuk meg ennek a XX. Sz.-beli
Laodiczeai dicsekedását az Ige fányáben.
Ha a gyèlekezet valãban gazdag lenne Szellemileg, akkor
annak befolyàsa árezhetå lenne a käzässági áletben. De
valãjàban milyen fajta áletet álnek a käzäságben ezek az
çgynevezett szellemi ás befolyàsos emberek? Kint a
kèlvàrosokban, kint a felsåbb rátegek kerèleteiben båven van
feleság-cserebere, prostituciã, gyermekbandàk, bulik ás
borzalmas pusztâtàsok a tulajdonokban. Az erkälcstelenság
soha nem làtott mártákben nått, szabad szerelem, kàbâtãszer-
álvezás, szerencsejàták, lopàs, ás a gonosz minden fajtàja. Ás a
gyèlekezet tovàbb àllâtja, hogy milyen jã ez a generàciã, ás
hogy a gyèlekezetek telve vannak, ás hogy mág a missziãs
terèleteken álå bennszèlättek is mennyire jãl reagàlnak az
ärämhârre. A gyèlekezet azonban àtirànyâtotta az embereket az
orvosokhoz, kèlänäsen a pszicholãgusokhoz. Hogy ennek
ellenáre miárt àllâthatja azt, hogy Szellemileg gazdag, azt el
nem tudom kápzelni. Ez ugyanis nem igaz. Tänkrementek, ás
mág csak nem is tudjàk.
Vessènk egy jã pillantàst magunk kärá. Vizsgàljuk meg az
embereket, amint elmennek mellettènk. Azokban a
tämegekben, amelyeket làtunk, felfedezhetènk-e olyanokat,
akiknek Keresztány kinázetèk van? Figyeljèk meg, hogy
mikánt ältäznek, hogyan cselekednek, hallgassuk meg mit
beszálnek, ás názzèk meg, hova jàrnak. Bizonyàra kellene,
hogy valamifále bizonyâtákàt làssuk az çjjàszèletásnek azok
käzätt akiket làtunk elhaladni. Sajnos azonban nagyon
kevesen vannak. Ennek ellenáre manapsàg a fundamentàlis
egyhàzak azt àllâtjàk nekènk, hogy milliãkat segâtenek
èdvässágre, ás mág be is tältekeznek a Szellemmel. Valãban
Szent Szellemmel? Nevezhetènk-e olyan asszonyokat Szent
Szellem àltal betältättnek, akik bodrosra vàgott hajjal
jàrkàlnak parànyi rävidnadràgokban ás nadràgokban,
melltartãkban ás feszes alsãnemækben, ás mindnyàjan
Jázabelhez hasonlãan kifestve. Ha ezek lennánek azok, akiket
szerány ás illendå ältäzetæ Keresztány asszonyoknak hâvunk,
akkor nem mernák ràgondolni, hogy milyen lenne egy illetlen
kinázet.
Termászetesen tudom, hogy nem az asszonyok diktàljàk a
divatot. Az Hollywood. Figyeljenek azonban hälgyeim, az
èzletekeben mág mindig lehet kapni ruhaanyagokat ás
varrãgápeket. Nem kätelesek azt megvàsàrolni, ami az
èzletekben van, ás azutàn ezzel a kifogàssal álni. Ez most egy
halàlosan komoly dolog, amelybe belemályedek. Nem
olvastàtok az Iràsban, hogy ha egy fárfi gonosz kâvànsàggal a
szâváben tekint egy asszonyra, akkor å immàr paràznasàgot
kävetett el azzal a szâváben? Ás tegyèk fel, hogy ti olyan mãdon

ältäztetek fel, hogy ezt okozzàtok? Ez benneteket az å
bænpartnerává tesz, mág akkor is, hogyha efelål teljes
tudatlansàgban lennátek, ás igaz szèzek lennátek, akinek
nincsenek ilyen kâvànsàgai. Isten mágis felelåságre von
benneteket, ezárt, meg lesztek âtálve.
Termászetesen tudom hälgyeim, hogy nem szeretitek ezt a
fajta prádikàlàst, azonban testvárnåm halàlosan helytelenèl
gondolkozol, ha akkáppen cselekszel. A Biblia megtiltja a
hajatoknak levàgàsàt. Isten fejfedåkánt adta azt.
Megparancsolta szàmotokra, hogy hosszan viseljátek. Ez a ti
dicsåságetek. Amikor levàgjàtok a hajatokat, akkor
kijelentettátek, hogy elhagytàtok a fárjetek vezetását. Mint
Áva, azonkáppen ti is kisátàltatok, ás sajàt utatokra tártetek.
Van màr vàlasztãi jogotok. Àtvettátek a fárfiak munkahelyát.
Most màr nem asszonykánt jàrtok. Meg kellene tárnetek, ás
visszatárni Istenhez. Ás ha mindez mág nem volt elággá rossz,
akkor a nåk nagy sokasàga kitalàlta azt az ätletet, hogy
àtvehetitek a szãszáket, ás az egyhàzi tisztságeket, amelyeket
Isten fárfiak szàmàra, ás csak egyedèl a fárfiak szàmàra tartott
fenn. Ã, án most egy fàjã pontot árintettem igaz? Akkor
mutassatok nekem egyetlen egy helyet a Bibliàban, ahol Isten
valaha is asszonyt rendelt volna arra, hogy prádikàljon, vagy
hogy hatalmat gyakoroljon a fárfi felett, ás akkor bocsànatot
fogok kárni tåletek. Sehol nem talàlhatjàtok annak
ellenkezåját, amit mondok. Igazam van, mivel az Igán ás az
Igáben àllok. Ha Szellemileg gazdagok lennátek, akkor
tudnàtok, hogy ez az igazsàg. Semmi màs nem lehet igaz, csak
az Ige. Pàl ezt mondta, “Megtiltom, hogy az asszony tanâtson,
vagy hatalmat gyakoroljon a fárfi felett.” Nem talàlhatunk egy
helyet sem az Efázus 4-ben leârt ät szolgàlat käzèl, amelyet ha
gyakorolnànak, akkor nem vennánek hatalmat a fárfiak felett.
Hälgytestváreim, jobban teszitek, ha az Igáre figyeltek. Az nem
Isten Szelleme volt egy Szellemmel tältätt áletben
megnyilvànulva, amely azt mondta nektek, hogy prádikàljatok,
mivel a Szellem ás az Ige EGY. Åk ugyanazt a dolgot mondjàk.
Valaki elkävetett egy hibàt. Valaki el lett bolondâtva.
Ábredjetek fel, mág mielått tçl káså lesz. Sàtàn becsapta Ávàt,
a ti anyàtokat; å most a leànyokat bolondâtja. Isten legyen a ti
segâtságetekre.
“Nincs szèkságem semmire” Hàt ha valaki azt mondja,
hogy “nincs szèkságem semmire”, akkor ugyançgy
mondhatnà azt is, hogy “nekem mindenem megvan,” vagy
mondhatnà, “most màr nem akarok täbbet, mivel teljesen jãl
vagyok lakva.” Kifejezhetitek ezt a gondolatot çgy, ahogy ti
akarjàtok, de minden azt a tányt fogja mutatni, hogy a
gyèlekezet änelágèlttá lett. Elágedettá vàlt azzal, amije van.
Vagy azt gondolja, hogy mindene megvan, vagy elág van neki.
Ás ez pontosan az, amit napjainkban talàlunk. Melyik az a

felekezet, amely nem àllâtanà, hogy ÅNÀLA van a kijelentás,
az erå ás az igazsàg? Hallgassàtok meg a Baptistàkat, ás nekik
mindez megvan. Hallgassàtok meg a Metodistàkat, ás nekik is
mindez megvan. Hallgassàtok meg a Krisztus Gyèlekezete
nevezetæ käzässáget, ás rajtuk kâvèl mindenki rossz çton van.
Azutàn názzátek meg, mit mondanak a Pènkäsdiek, ás nàluk
van a teljesság teljesságe. Åk bizonyàra tudjàk, hogy án az
igazat mondom felålèk, mivel kázirataik käzèl egyik sem
fejez ki màst. Åk olyan szápen leârtak mindent, ás odatetták
rà az å neveiket, ás âgy bevágeztek mindent. Istennek màr
nem is marad semmi. Ás ott vannak azok, akik egyszeræen
nem ãhajtanak semmi täbbet. Åk nem hisznek a
gyãgyâtàsban, ás nem akarjàk azt, noha ez benne van az
Igáben. Azutàn ott vannak azok, akik nem akarjàk venni a
Szent Szellemet mág akkor sem, ha Isten megnyitnà az
egeket, ás jelet mutatna.
Mindnyàjan azt mondjàk, ás megprãbàljàk bizonyâtani is,
hogy nàluk van minden, vagy elág van nekik. Azonban ez lenne
az igazsàg? Hasonlâtsàtok ässze ezt a XX.sz.-i gyèlekezetet az
elså ávszàzad gyèlekezetável. Rajta. Tegyátek meg. Hol van az
erå? Hol van a szeretet? Hol van a megtisztâtott gyèlekezet,
amely ellene àllt a bænnek, ás hit àltal Jázus felá ment. Hol van
az egyság? Nem talàlhatjuk sehol. Ha a mostani gyèlekezetnek
mindaz megvan amire szèkságe van, akkor azok a rágiek az
Apcsel.-ben, miárt kártek täbbet Istentål, ás azt mintha nekik
semmièk nem lett volna, noha sokkal täbb volt nekik mint
ezeknek ma?
ISTEN DIAGNÃZISA
Az tehàt, amit Isten làtott, teljessággel kèlänbäzätt attãl,

amit åk mondtak, hogy làtnak. Åk azt mondtàk, hogy
gazdagok voltak ás Szellemben båvälkädtek. Åk màr
megárkeztek. Semmire nem volt szèkságèk. Isten azonban
màskápp làtta. Å ezt mondta, “Ti nem tudjàtok azt, hogy
nyomorçltak, nyomorçsàgosak, szegányek, vakok ás
mezâtelenek vagytok.” Hogyha az emberek ebben az àllapotban
vannak, kèlänäsen ha meztelenek, ás NEM TUDJÀK AZT,
akkor valami borzalmasan nincs rendján. Bizonyàra kell
valaminek tärtánni. Nem arrãl lenne-e szã, hogy Isten
megvakâtotta szemeiket, amint azt a zsidãkkal is tette? Az
Evangálium visszatárne a zsidãkhoz? A tärtánelem ismátli
magàt? Án azt mondom, hogy igen.
Isten azt mondja, hogy ez a Laodiczeai Kor “nyomorçlt”.
Ez a szã kát gäräg szãbãl ered, amelyeknek jelentáse ‘kitartàs’
ás ‘prãba.’ Ennek azonban semmi käze azokhoz a prãbàkhoz,
melyek az igaz Keresztány áletáben vannak, hiszen Isten çgy
ârja le azt a Keresztányt aki prãbàban van, mint “àldott” ás

hozzààllàsa pedig äräm, ellentátben ez a leâràs itten,
“nyomorult, ás nyomorçsàgos”. Milyen furcsa. Ebben a
korban amely båvälkädik, minden táren elårehaladàsban van,
hogyan lehetnek akkor prãbài? Ez valãban furcsa; azonban
ebben a lehetåságekkel teli korban, amikor mindenkinek
olyan sokja van, ás ahol mág sokkal täbb van amit birtokolni
lehetne, a talàlmànyok, melyek munkàinkat segâtik, ás az a
sok dolog, melyek arra szolgàlnak, hogy álvezetet nyçjtsanak
szàmunkra, mágis HIRTELEN szellemi betegságekkel talàljuk
magunkat szemben, melyeknek olyan nagy a mártáke, hogy
rámèletbe ejtik a nemzetet. Amikor mindenkinek boldognak
kellene lennie, amikor valãjàban làtszãlag semmi ok nincs a
boldogtalansàgra, akkor milliãk szednek nyugtatãkat
ájszakàra, serkentå tablettàkat reggel, orvosokhoz rohannak,
intázmányeket keresnek fel, ás megprãbàljàk elfojtani
ismeretlen fálelmeiket alkohol fogyasztàsàval. Igen, ez a kor
dicsekszik a vilàgi javak hatalmas kászleteivel, az emberek
azonban kevásbbá boldogok, mint valaha. Ez a kor dicsekszik
a szellemi vâvmànyaival, de az emberek kevásbbá biztosak
änmagukban, mint valaha is. Ez a kor egy jobb erkälcsi
ártákkel dicsekszik, ás romlottabb, mint bàrmelyik kor a
vâzäzän ãta. Beszálnek az ismereteikrål ás a tudomànyrãl,
mágis minden táren egy vesztes csatàban harcolnak, mivel az
emberi ártelem, lálek ás szellem nem tudja felfogni vagy
felvenni a versenyt mindazokkal a vàltozàsokkal, amelyek a
fäldre jättek. Egy generàciãn belèl a lovaskocsi korszakbãl
àtmentènk az ærkorszakba, ás mindezekre bèszkák vagyunk,
ás dicsekedènk felålèk; belèl azonban sätátság ás èresság
uralkodik, amely gyätrådve kiàlt onnan, ás egy
ISMERETLEN OK MIATT az emberi szâvek fálelemmel
bukdàcsolnak, ás a vilàg çgy el van sätátedve, hogy bàtran
nevezhetjèk ezt a kort az idegbajosak korànak. Dicsekszik, de
azt semmivel nem tudja alàtàmasztani. Bákát kiàlt, de sehol
nincs báke. Kiàltozza, hogy mindenbål nagy mennyiságe van,
ás mágis egy kielágâtetlen tèznek vàgya ág benne! “Nincs
bákesság”, ezt mondja az án Istenem a gonosznak.
“Nyomorçsàgosak”. Ez azt jelenti, hogy szànalomra
máltãak. Szànalomra máltãak? Åk megvetik a sajnàlatot. Åk
telve vannak bèszkesággel. Kárkednek azzal, amijèk van. Az
viszont, amit birtokolnak, nem àllja ki az idå prãbàjàt. Åk
futãhomokra ápâtettek, mintsem az Isten Igáje kijelentásánek
sziklàjàra. Hamarosan jän a fäldrengás. Hamarosan eljän Isten
haragjànak vihara az âtáletben. Akkor azutàn hirtelen
pusztulàs jän, ás az å ässzes testi kászèlådáseik ellenáre åk
mágis kászèletlenek lesznek arra, ami a fäldre jän. Åk azok,
akik minden vilàgi eråfeszâtáseik ellenáre valãjàban
ellenkezásben vannak, ás azt nem is tudjàk. Åk valãban
sajnàlatra máltãak. Sajnàljàtok azokat a szegány embereket,
akik benne vannak ennek az utolsã idåknek äkumenikus

mozgalmàban, mivel åk ezt Isten mozdulàsànak hâvjàk, amikor
ez a Sàtàntãl van. Sajnàljàtok azokat, akik nem ismerik a
szervezådás àtkàt. Sajnàljàtok azokat, akiknek olyan sok
gyänyäræ imahàzaik, parãkiàik vannak, ás olyan ragyogãan
kápzett kãrusaik, ás a jãmãdnak ilyen bemutatàsa, valamint az
imàdatnak olyan nyugodt, ás tiszteletre máltã formàja.
Sajnàljàtok, ás ne irigyeljátek åket. Menjènk vissza rági
ápèletekhez, vissza a hiànyosan megvilàgâtott helyiságekhez,
pincákhez, ás vissza a vilàgbãl kevesebbhez, ás Istenbål
täbbhäz. Sajnàljàtok azokat, akik olyan nagy dolgokat
àllâtanak, ás oly sokat beszálnek ajàndákaikrãl. Árezzetek
iràntuk çgy, mint szànalom tàrgyai irànt, mert hamarosan
haragnak tàrgyai lesznek.
“Åk szegányek.” Persze termászetesen ez Szellemi
szegányságet jelent. Amikor ez a kor lezàrulãban van, akkor az
egyik jel az, hogy nagyobb ás jobb gyèlekezeti hàzaik vannak,
egyre täbb emberrel, ás egyre täbb megnyilvànulàssal,
amelyekrål azt feltátelezik, hogy a Szent Szellem
demonstràciãi. Azonban a zsçfolt oltàrok, a mækädásben lávå
Szellem ajàndákai, a kitænå megjelenás nem az Istentål valã
vàlasz, hiszen mindazok, akik az oltàrokhoz jàrulnak, nagyon
ritkàn maradnak meg, hogy Istennel jàrjanak, ás amikor a nagy
kampànyok befejezådnek, hol vannak mindazok, akik lejättek
a padsorok käzätt? Meghallgattak egy embert, odafigyeltek egy
felhâvàsra, bejättek a hàlãba, de åk nem halak voltak, hanem
teknåsbáka mãdjàn visszamàsztak az å sajàt vizeikhez.
Azutàn itt van ez a sok nyelveken szãlàsrãl valã
beszád_azt gondoljàk rãla, hogy ez a Szent Szellembe valã
megkeresztelkedás bizonyâtáka, ás az emberek çgy gondoljàk,
hogy egy hatalmas ábredás kellås käzepán vagyunk. Az
ábredásnek azonban váge. Amerika utolsã esálye 1957-ben volt.
A nyelveken szãlàs pedig Isten jele a kèszäbän àllã
veszedelemrål ugyançgy, ahogy az Belsazàr babiloni kiràly
ènnepságán volt, amikor megjelent a falon egy âràs, màs
nyelven. Nem tudjàtok, hogy sokan fognak jänni az utolsã
napon, ás azt mondjàk, “Uram, Uram, hàt nem tettènk sok
csodàlatos dolgot a Te Nevedben, çgy, hogy mág ärdägäket is
æztènk ki?” Ás az Çr azt fogja mondani, “Tàvozzatok Tålem, ti
gonoszsàgot cselekvåk, mert soha nem ismertelek benneteket.”
Màtá 7, 22-23. Jázus azt mondta, hogy ezek gonoszsàgot
cselekvåk voltak. Mágis, talàlkozhatsz olyan emberrel, aki jän
ás imàdkozik a betegekárt, megjelenâti az olajat, ás a várt a
gyèlekezetben, jän a prãfácia, ás mindenfále termászetfeletti,
az emberek pedig ässzegyælnek kärèlätte, ás eskèsznek rà,
hogy å az Çrtãl van, habàr ez a szemály valãjàban a vallàsbãl
egy pánzpanamàt csinàl, ás bænben ál. Az å egyedèli vàlaszuk
erre, az a teljesen Biblia ellenes, hogy “mivel eredmányeket
produkàl, ezárt Istentål kell hogy legyen.” Mennyire

borzalmas. Mennyire szegány valãjàban ez a kor az Isten
Szellemáben, ás ezek a szegány nyomorçsàgtãl sçlytott
emberek mág csak nem is tudjàk ezt.
“Vak ás meztelen vagy.” Ez màr valãban kátságbe ejtå.
Mikánt lehet valaki vak, ás meztelen, ás mág csak nem is tudja?
Mágis a Biblia azt mondja, hogy åk vakok, ás meztelenek, ás nem
veszik ászre. A vàlasz az, hogy åk szellemi vakok, ás szellemi
mezâtelenek. Emlákszènk arra, amikor Elizeust ás Gáhàzit
kärèlvette a szâriai hadsereg? Idázzèk vissza, hogy Elizeus Isten
ereje àltal vaksàggal verte meg åket. Ennek ellenáre az å
szemeik szálesre ki voltak tàrva, ás làttàk, hogy merre mennek.
A vaksàg nagyon kèlänäs volt abban az ártelemben, hogy
bizonyos dolgokat tudtak làtni, de màs olyan dolgokat, mint pl.
Elizeus, a szolgàja, ás Izràel tàboràt nem tudtàk làtni. Amit ez a
szâriai hadsereg làthatott, az nem volt az å hasznukra. Amit
viszont nem làttak, az meghozta szàmukra a fogsàgot. Mit jelent
ez most a mi szàmunkra? Ez pontosan azt jelenti, amit jelentett
annak ideján Jázus fäldi szolgàlatàban. Å megprãbàlta
megtanâtani velèk az igazsàgot, de åk nem akartak odafigyelni.
Jànos 9, 40-41. “Ás hallàk ezeket námely farizeusok, akik Vele
valànak, ás mondànak Náki: Avagy mi is vakok vagyunk-á?
Monda nákik Jázus: Ha vakok volnàtok, nem volna bænätäk;
àmde azt mondjàtok, hogy làtunk: azárt a ti bænätäk
megmarad.” A mostani kor hozzààllàsa pontosan olyan, mint
akkor volt. Az embereknek minden megvan. Åk mindent
tudnak. Åket màr nem is lehet tanâtani. Hogyha az igazsàgnak
egy pontja felmerèl az Igábål, ás valaki megprãbàlja elmondani
az å válemányát egy màsik szemálynek, aki ellenkezå
válemányen van, akkor a hallgatã oda se figyel annak
árdekáben, hogy meghallgatnà, hanem csupàn annyira figyel,
hogy megcàfolhassa az elmondottakat. Most szeretnák kárdezni
egy åszinte kárdást. Az Âràs ellenkezhet az Âràssal? A Biblia
ellentmond a Bibliànak? Lehet-e Isten Igájáben kát olyan
tanâtàs, amely ellentátes a màsikkal? NEM. EZ NEM
LEHETSÁGES. Isten emberei käzèl azonban hànynak van
nyitva a szeme e felá az igazsàg felá? Az án tudomàson szerint
mág egy szàzalákot sem ári el azoknak a szàma, akik
megtanultàk volna, hogy a TELJES Âràs Istentål adatott, ás az
EGÁSZ hasznos tanâtàsra, a helyreigazâtàsra, a jobbâtàsra, stb.
Ha az egász Âràs âgy adatott, akkor minden vers ässze fog
illeszkedni, ha erre esályt adunk. Hànyan hisznek azonban a
kivàlasztàsra valã elåre elrendelásben, ás a kàrhozatra valã
elåâtálásben? Azok, akik nem hisznek, fognak figyelni? Nem,
nem fognak. Ennek ellenáre mindez a kát fogalom benne van az
Igáben, ás semmi sem fogja megvàltoztatni. Arra azonban nem
fognak idåt szakâtani, hogy tanuljanak rãla, ás hogy ezen
tanâtàsok igazsàgàt megbákáltessák màs igazsàgokkal, amelyek
ellenkezånek tænnek. Ezzel szemben befogjàk a fèlèket,
csikorgatjàk a fogukat, ás kiesnek. Ennek a kornak a vágán egy

prãfáta fog jänni, de åk mindarra, amit å mondani ás tenni fog,
vakok lesznek. Annyira biztosak abban, hogy helyes çton
vannak, de vaksàguk miatt mindent elveszâtenek.
Isten azt mondja rãluk, hogy meztelenek, ás vakok is. Nem
tudok semmi hasonlã tragikus dolgot elkápzelni, mint egy olyan
embert, aki vak, meztelen, ás mindezt nem tudja. Erre csak egy
vàlasz van_ez a szemály ártelmán kâvèl van. Å immàr mályen
benne van a tudatzavarban. Kápesságei eltæntek, ás szellemi
amnázia àllt be. Mi màst jelenthetne ez? Azt jelenti ez, hogy a
Szent Szellem eltàvozott ettål az utolsã idåk gyèlekezetátål? Azt
jelentheti-e, hogy az emberek kivetetták Istent az å ártelmèkbål
olyan mártákben, ahogy az tärtánik a Rãma 1,28-ban leârtak
szerint. “Ás amikáppen nem máltattàk az Istent arra, hogy
ismeretäkben megtartsàk, azonkáppen odaadta åket az Isten
máltatlan gondolkozàsra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek.”
Bizonyàra çgy tænik, hogy valami ehhez hasonlã tärtánt. Itt
vannak az emberek, akik azt mondjàk, hogy åk Istentål vannak,
ismerik Istent, ás az Å Szent Szelleme bennèk van, ás ennek
ellenáre åk meztelenek, vakok, ás nem is tudjàk. Åk MÀR BE
VANNAK CSAPVA. BENNÈK A ROSSZ SZELLEM VAN. A
VÀLASZTOTTAKAT NEM LEHET BECSAPNI, DE AZ
NYILVÀNVALÃ, HOGY EZEK A TÄBBIEK BE LETTEK
CSAPVA. Ezek azok, akik vakkà lettek, mivel visszautasâtottàk
Isten Igáját. Åk azok, akik meztelenre vetkåztek azàltal, hogy
elhagytàk Isten gondoskodàsàt ás vádelmát, ás az å sajàt
èdvässágèknek egyáni çtjàt kezdták ápâteni, amely az å Bàbel-
tornyuk, a szervezådásek àltal. Ã, hogy mennyire száp ás
csodàlatos ältäzetben tænnek fel a sajàt szemeikben,
megformàlvàn az å käzgyæláseiket, ás tanàcsaikat, stb. Isten
azonban mindezt lehçzza rãluk, ás åk meztelenek maradnak,
mivel ezek a szervezådásek åket az antikrisztus tàboràba
vezette, bele a konkolynak mezejábe, käzvetlenèl az å
ässzekätásèk ás megágetásèk helyáre. Åk valãban szànalom
tàrgyai. Igen, inkàbb sajnàljuk åket, figyelmeztessèk åket,
kárleljèk åket, ás åk mindennek ellenáre mennek a sajàt
pusztulàsuk çtjàra, haragosan elhàrâtva minden olyan
kâsárletet, amely az å megmentásèkre szolgàlna a pokol tèzábål.
Valãban nyomorçsàgosak, de ezt nem tudjàk. Megkemányedtek
ás remánytelenná vàltak, ás abban dicsekednek, amely
valãjàban az å szágyenèk. Kihâvãak az Igável szemben, de egy
napon meg lesznek azàltal âtálve, ás ki fogjàk fizetni az Ige
vàdiratànak fálelmetes àràt.
A KOROK VÁGSÅ TANÀCSA
Jelenásek 3, 18-19. “Azt tanàcsolom náked, hogy vágy Tålem

tæzben megprãbàlt aranyat, hogy gazdaggà lágy; ás fehár
ruhàkat, hogy ältäzeted legyen, ás ne làttassák ki a te

te szemeidet, hogy làss. Akiket Án szeretek, megfeddem ás
megfenyâtem: lágy buzgãsàgos azárt, ás tárj meg.”
Isten tanàcsa rävidre van fogva. Az egyenesen a tàrgyra tár.
Å az egyetlen remányságre irànyâtja az utolsã idåk
gyèlekezetát. Ez a remányság ÄNMAGA. Ezt mondja az Çr,
“Jäjj Hozzàm, ás vágy.” Nyilvànvalã, hogy “a vágy Tålem”
kifejezás azt jelenti, hogy a Laodiczeai gyèlekezet egyàltalàn
nem Jázussal kereskedik annak árdekáben, hogy Isten
Kiràlysàgànak Szellemi termákeit megvàsàrolnà. Az å
ègyleteik nem lehetnek Szellemiek. Åk gondolhatjàk ugyan
hogy azok, de hogyan lehetnánek? Az å käzättèk lávå
cselekedetek hatàrozottan nem olyanok, amirål Pàl beszál,
“Mert Isten az, Aki munkàlja bennetek mind az akaràst, mind
a munkàlàst, jãkedvábål.” Filippi 2, 13. Akkor mi van ezzel a
sok gyèlekezettel, iskolàkkal, kãrhàzakkal, missziãs
vàllalkozàsokkal, stb? Isten nincs bennèk mindaddig, mâg åk
felekezeti magbãl ás szellembål valãk, nem pedig az Isten
Szellemánek magjàbãl.
“Vágy Tålem tæzben prãbàlt aranyat, hogy gazdag lágy.”
Ezen kor nápánek van båven aranya, de nem a jãfajtàbãl.
Olyan arany ez, amellyel emberi áleteket vàsàroltak, ás
pusztâtottak el. Ez olyan arany amely elhajlâtotta ás elferdâtette
az emberi jellemet, mivel annak szeretete minden
gonoszsàgnak gyäkere. Jelenásek 18, 1-14, “Ás ezek utàn làták
màs angyalt leszàllani a mennybål, akinek nagy hatalma vala.
Ás a fäld fánylett annak dicsåságátål. Ás kiàlta teljes erejábål,
nagy szãval mondvàn: leomlott, leomlott a nagy Babilon, ás lett
ärdägäknek lakhelyává, minden tisztàtalan szellemnek
tämläcává, ás minden tisztàtalan ás gyælälságes madàrnak
tämlåcává. Mert az å paràznasàga haragjànak boràbãl ivott
valamennyi náp, ás a fäldnek kiràlyai åvele paràznàlkodtak, ás
a fäldnek kalmàrai az å dobzãdàsànak erejábål
meggazdagodtak. Ás hallák màs szãzatot a mennybål, amely
ezt mondja vala: Fussatok ki belåle Án nápem, hogy ne
legyetek rászesek az å bæneiben, ás ne kapjatok az å
csapàsaibãl. Mert az å bænei az ágig hatottak, ás
megemlákezett az Isten az å gonoszsàgairãl. Fizessetek çgy
náki, amint å fizetett náktek, ás kátszerrel kettåztessátek meg
náki az å cselekedetei szerint; amely pohàrbãl itatott,
ugyanabbãl kátannyit tältsetek náki. Amennyire dicsåâtette
magàt ás dobzãdott, annyi kânnak ás gyàsszal fizessetek náki;
mert ezt mondja az å szâváben: çgy èläk, mint kiràlynáasszony,
ás nem vagyok äzvegy, ás semmi gyàszt nem làtok. Ennek
okàárt egy nap jånek åreà az å csapàsai: a halàl, a gyàsz ás az
áhság; ás tæzzel ágettetik meg; mert erås az Çr, az Isten, Aki
megbènteti åt. Ás siratjàk åt, ás jajgatnak årajta a fäld
kiràlyai, akik vele paràznàlkodtak ás dobzãdtak, mikor az å

ágásánek fèstját làtjàk, nagy tàvol àllva az å kânjàtãl valã
fálelem miatt, mondvàn: Jaj, Jaj, te nagy vàros Babilon, te
hatalmas vàros, hogy egy ãràban jätt el âtáleted. A fäld
kalmàrai is siratjàk ás jajgatjàk åt, mert az å àruikat immàr
senki nem veszi; arany ás ezèst, ás dràgakå ás gyängy, ás gyolcs
ás bâbor, ás selyem ás skàrlàt cikkeket; ás minden timfàt ás
minden elefàncsont edányt, ás dràga fàbãl ás rázbål ás vasbãl
ás màrvànykåbål csinàlt minden edányt; ás fahajat ás
illatszereket, ás kenetet ás tämjánt ás bort ás olajat, ás
zsemlyelisztet ás gabonàt, ás barmokat ás juhokat, ás lovakat
ás kocsikat, ás rabokat ás emberek lelkeit. Ás a gyèmälcs, amit
a te lelked kâvànt, eltàvozott tåled, ás minden ami ânyes ás
pompàs, eltàvozott tåled, ás täbbá azokat meg nem talàlod.” Ez
pontosan az utolsã idåk szervezett egyhàza, mivel a negyedik
versben ezt mondja, “Jäjjetek ki käzèle ÁN NÁPEM.” Az
elragadtatàs mág nem tärtánt meg. A menyasszony mág nem
ment el, amikor ezek a borzalmas viszonyok, ebben a gazdag ás
hamis egyhàzban fennàllnak.
Van azonban Istennek aranya. I. Páter 1,7. “Hogy a ti
kiprãbàlt hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendå, de tæz
àltal kiprãbàlt aranynàl.” Isten aranya tehàt az a Krisztusi
karakter, amelyet a nyomorçsàg tèzes kemencáje hoz látre. Ez
a jãfajta arany.
Milyen fajta aranya van azonban a mai egyhàznak? Olyan
vilàgi aranya van, amely elpusztul. Å gazdag. Änelágèlt. A
gazdagsàgot tetták a szellemiság få ismertetåjeggyává. Isten
àldàsànak bizonyâtáka, a tanâtàs helyesságe, stb. most màr
azon alapul az å rászèkre, hogy mennyi gazdag ember van
abba bevonva.
“Jobb ha jättäk mág mielått tçl káså lesz”, azt mondja az
Çr, “ás vàsàroljatok Tålem tæzben prãbàlt aranyat, ás akkor
igazàn gazdagok lesztek.” Ezt megártettèk? Most figyeljetek
egy kicsit, “Meztelenèl (fizikailag) jättènk a vilàgba, de
meztelenèl (szellemileg) NEM fogjuk azt elhagyni.” Ã nem,
valamit fogunk vinni magunkkal. Ás ez a valami lesz MINDAZ,
amit magunkkal vihetènk, semmivel nem kevesebbet, ás nem
täbbet. Çgy, hogy jobban tesszèk, ha valãban vigyàzunk ás
odafigyelènk arra, hogy olyan valamit vigyènk magunkkal,
amely elfogadhatãvà tesz bennènket Isten elått. Akkor tehàt
mit fogunk magunkkal vinni? Magunkkal fogjuk vinni a
KARAKTERÈNKET testvárem, ez az, amit magunkkal fogunk
vinni. Akkor tehàt milyen karaktert fogsz te magaddal vinni?
Olyan lesz ez mint az ÄVÁ, Akinek jelleme a szenvedásnek ás
nyomorçsàgnak tèzes kemencájáben lett formàlva, vagy pedig
a te karaktered olyan lesz, mint ennek a Laodiczeai nápnek
jellemtelenságe? Ez mindnyàjunktãl szemályesen fègg, mivel
azon a napon minden ember a sajàt terhát fogja vinni.
Azt mondtam, hogy Laodiczea vàrosa egy gazdag vàros

volt. Arany pánzármáket kászâtettek, melynek mindkát oldalàn
feliratok voltak. Az arany pánzármák az adott kort
jellemezták_azàltal egy viràgzã kereskedelem látezett. Ma
velènk van a kátfejæ aranyárme. Mi kivàltjuk änmagunkat, ás
bevàsàroljuk änmagunkat. Az egyhàzban megprãbàljuk
ugyanezt vágrehajtani. Megvàsàroljuk magunkat a bænbål, ás
bevàsàroljuk magunkat a mennybe_legalàbbis âgy mondjuk.
Isten azonban nem mondta ezt.
Az egyhàznak olyan fenomenàlis gazdagsàga van, hogy
bàrmely adott idåben àtveheti az egász vilàg kereskedelmi
rendszerát, ás valãban, az Egyhàzak Vilàgtanàcsànak egyik
vezetåje nyiltan azt prãfáltàlta, hogy az egyhàz az elårelàthatã
jävåben meg kellene, megtudja ás meg is fogja ezt tenni. Az å
aranybãl kászèlt Bàbel-tornyuk azonban le fog dålni. Csak a
tæzben prãbàlt arany fog kitartani.
Ás ez az, amit az egyhàz àllandãan tett, az ässzes korokon
àt. Elhagyta Isten Igáját, ás vette sajàt tantáteleit, ás dogmàit;
szerveztek, ás csatlakoztak a vilàghoz. Ilyen mãdon meztelenná
lett ás Isten meg fogja âtálni az å bujasàgàt. Az egyedèli çt
arra, hogy kikerèljän ebbål a fálelmetes helyzetbål az, hogy
engedelmeskedik az Çrnak, ás visszatár az Å Igájáhez.
Jelenásek 18, 4, “Fussatok ki Án nápem käzèlèk.” II. Kor. 6, 14-
18-ig. “Ne legyetek hitetlenekkel felemàs igàban; mert mi
szävetságe van igazsàgnak ás hamissàgnak? Vagy mi käzässáge
a vilàgossàgnak a sätátsággel? Ás egyezságe Krisztusnak
Báliàllal? Vagy mi käze hâvånek hitetlenhez? Vagy mi
egyezságe van Isten templomànak bàlvànyokkal? Mert ti az álå
Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta:
Lakozom bennèk, ás käzättèk jàrok; ás leszek nákik Istenäk, ás
åk Án nápem lesznek. Annakokàárt menjetek ki käzèläk, ás
szakadjatok el, azt mondja az Çr, ás tisztàtalant ne illessetek;
ás Án Magamhoz fogadlak titeket, ás leszek náktek Atyàtok, ás
ti lesztek fiaimmà, ás leànyaimmà, azt mondja a Mindenhatã
Çr.” Van egy àra azoknak a ruhàzatoknak, ás ez az
elvàlasztãdàs àra.
“Ás kend meg a szemeidet szemgyãgyâtã ârral, hogy làss.”
Az Çr nem azt mondja itt, hogy meg kell vegyátek ezt a
szemgyãgyâtã kenåcsät. Ã nem. A Szent Szellemen nincs semmi
fále àrcádula. “A tärvány cselekedeteibål kaptàtok-á a
Szellemet, avagy a hit hallàsàbãl?” Gal. 3:2. A Szent
Szellemben valã keresztság nálkèl sohasem lehetnek megnyâlva
a szemeink az Isten Igájánek igaz Szellemi
kinyilatkoztatàsaira. Egy olyan ember akiben nincs a Szent
Szellem, az vak Isten, ás az Å igazsàgainak tekintetáben.
Amikor án erre a szemkenåcsre gondolok, amely megnyitja
az emberek szemeit, akkor nem tudok nem visszaemlákezni
arra az idåre, amikor kicsinyfiç voltam Kentucky-ban. A
testvárem ás án a padlàson aludtunk egy szalmazsàkon. A

hàznak rásein keresztèl a huzat befçjt. Esetenkánt tálen
annyira hideg volt, hogy amikor reggel felábredtènk, a
szemeink annyira àtdermedtek, hogy begyulladtak, ás
beragadtak. Sârtunk anyànk utàn, ás å amikor feljätt, hozott
magàval forrã mosãmedvezsârt, ás bedärzsälte vele a
szemeinket mindaddig, mâg ez a megkemányedás elmçlt ás çjra
làthattunk. Tudjàtok manapsàg ennek a generàciãnak az
egyhàzàban szärnyæ hideg huzatok fçjnak, ás nagyon fálek,
hogy az å szemeik valahogy teljesen lefagytak, ás vakkà lettek
mindazok irànt, amit Isten tartogat a szàmukra. Szèkság van
az Isten Szellemánek forrã olajàra, hogy megnyâljanak a
szemeik. Ha nem veszik Isten Szellemát, akkor tovàbb fognak
menni ás Isten ereját programokkal helyettesâtik, az Igát pedig
tantátelekkel. A mai egyhàz látszàmban mári a sikert, ás nem
gyèmälcsäket keres. A teolãgiai doktorok bezàrtàk a hât ajtajàt
ás megtiltottàk mindenkinek, hogy belápjen. Åk maguk sem
mennek be, de màsokat sem engednek be. Az Å teolãgiàjuk
valamilyen pszicholãgiai âràs szävegkänyvábål valã, amelyet
valamilyen hitetlen ârt. Van azonban egy olyan pszicholãgiai
szävegkänyv, amelyre mindnyàjunknak szèkságe van; az a
Biblia. Isten àltal ârãdott, ás Isten pszicholãgiàjàt tartalmazza.
Nincs szèkságed valamilyen doktorra, hogy megmagyaràzza
azt neked. Vedd a Szent Szellemet, ás engedd, hogy Å vágezze a
megmagyaràzàst. Å ârta a Känyvet, ás Å el is tudja mondani
neked, hogy mi van abban, ás hogy az mit jelent. I. Kor. 2, 9-16
“Hanem, amint meg van ârva: amiket szem nem làtott, fèl nem
hallott ás embernek szâve meg sem gondolt, amiket Isten
kászâtett az Åt szeretåknek. Nekènk azonban az Isten
kijelentette az Å Szelleme àltal: Mert a Szellem mindeneket
vizsgàl, mág az Istennek mályságeit is. Mert kicsoda tudja az
emberek käzèl az emberek dolgait, hanemha az embernek
szelleme, amely åbenne van? Azonkáppen az Isten dolgait sem
ismeri senki, hanemha az Istennek Szelleme. Mi pedig nem e
vilàgnak szellemát vettèk, hanem az Istenbål valã Szellemet;
hogy megismerjèk azokat, amiket Isten ajàndákozott nekènk,
ezeket prádikàljuk is, nem oly beszádekkel, melyekre emberi
bälcsesság tanât, hanem amelyekre a Szent Szellem tanât;
szellemiekhez szellemieket szabvàn. Árzáki ember pedig nem
foghatja meg az Isten Szellemánek dolgait: mert bolondsàg
náki; meg sem ártheti, mivel hogy Szellemikáppen âtáltetnek
meg. A Szellemi ember azonban mindent megâtál, de å senkitål
sem âtáltetik meg. Mert ki árte fel az Çrnak ártelmát, hogy
megoktathatnà Åt? Bennènk pedig Krisztus ártelme van.”
Ha mindazok a dolgok, amelyekkel szemben a Szellem
felkiàlt, igazak errål a korrãl, akkor szèkságènk van valakire,
aki eljäjjän ás szânre lápjen, amint azt Keresztelå Jànos tette,
ás olyan kihâvàst intázzen az egyhàzhoz, amilyen mág soha
elåtte nem volt. Ás ez pontosan az, ami erre a korra el fog
árkezni. Egy màsik Keresztelå Jànos fog eljänni, ás ugyançgy

fog felkiàltani, amint azt az elså elåfutàr tette. Tudjuk hogy å
ezt fogja tenni, mivel ezt làthatjuk a kävetkezå versben.
“Akiket szeretek, azokat megdorgàlom, ás megfenyâtem:
lágy buzgãsàgos azárt, ás tárj meg.” Jel. 3:19. Ez ugyanaz az
èzenet, amely Keresztelå Jànosnak is volt, amikor felkiàltott a
Farizeusok, Sadduceusok, ás pogànyok vallàsos pusztàjàban,
“TÁRJÁL MEG!” Akkor nem volt màs çtiràny; jelenleg sincs
màs çtiràny. Az Istenhez valã visszajutàsra nem volt màs mãd
akkor, ás manapsàg sincs màs mãd. Ez pedig, TÁRJÁL MEG.
Vàltoztasd meg a te ártelmed. Forduljàl meg. TÁRJÁL MEG,
mert miárt halnàl meg?
Vizsgàljuk meg az elså kifejezást, “akiket Án szeretek.” A
gäräg eredetiben a hangsçly az “Án” szemályes návmàson van.
Az Çr nem azt modja, ahogyan sokan árzik hogy mondanà,
“akik szeretnek ENGEM”. Nem uram. Sohase prãbàljuk meg
azt, hogy Jázust ebben a versben az emberi szeretet
TÀRGYÀVÀ tegyèk. Nem! Hanem ezek AZOK AZ EMBEREK,
AKIKET ISTEN SZERET. A kárdás az Å szeretete, ás NEM a
miánk. Ezàltal çjra çgy talàljuk magunkat, hogy dicsekedènk
az Çr èdvässágáben, az Å akaratàban, ás terváben, ás ezàltal
mág inkàbb megeråsädènk az Isten Szuverenitàsànak tanâtàsa
igazsàgàban. Pontosan çgy, ahogy az Çr a Rãma 9,13-ban
mondta. “Jàkãbot szerettem.” Azt jelentená ez mindezek utàn,
hogy mivel az Çr CSAK ENNYIT szeretett, akkor Å olyan
änelágèlt lenne, hogy elvàrnà azoknak a szeretetát is akik mág
csak nem is käzelâtenek Hozzà? Semmi esetre sincs ez âgy,
mivel az Çr kijelentette ezt is a Rãma 9,13-ban, “Ázsaut
gyælältem”. A 11. versben pedig a Szellem merászen kikiàltja,
“Mert mikor mág meg sem szèlettek, sem jãt vagy gonoszt nem
cselekedtek, HOGY AZ ISTENNEK KIVÀLASZTÀS SZERINT
VALÃ VÁGZÁSE MEGMARADJON, nem cselekedetekbål,
hanem az elhâvãtãl.” Ez a szeretet tehàt “Kivàlasztã Szeretet”.
Ez az Çr szeretete az Å kivàlasztottjai irànt. Ás az Å szeretete
fèggetlen EMBERI ÁRDEMEKTÅL, mert azt mondja az Ige,
hogy az Isten vágzáse a kivàlasztàsban àll, ami pedig pontosan
ellentátje a cselekedetnek, vagy bàrmi olyannak, ami az
emberben magàban van. Mert “MÁG MIELÅTT A
GYERMEKEK MEGSZÈLETTEK VOLNA” az Çr MÀR ezt
mondta, “Jàkãbot szerettem, Ázsaut pedig gyælältem.”
Ás az Çr most ezt mondja az Äváinek, “Akiket szeretek,
AZOKAT MEGDORGÀLOM, ÁS MEGFENYÂTEM.” A
megdorgàlni azt jelenti, hogy megfeddni. A megfeddás pedig,
‘felfedni valamit a helyesbâtás szàndákàval.’ A fenyâtás nem
bèntetást jelent. Azt jelenti, hogy, “fegyelmezni azárt, mert az
adott szemály megjobbâtàsa a cál.” Ez pontosan ugyanaz, amit
a Zsidã 12:5-11-ben talàlunk, “Ás elfeledkeztetek-á az intásrål,
amely náktek mint fiaknak szãl: Fiam, ne vesd meg az Çrnak
fenyâtását, se meg ne lankadj, ha Å dorgàl táged: mert akit

szeret az Çr, megdorgàlja, megostoroz pedig mindent, akit
fiàvà fogad. Ha a fenyâtást elszenveditek, akkor veletek çgy
bànik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiç az, akit meg nem
fenyât az apa? Ha pedig fenyâtás nálkèl valãk vagytok, melyben
mindenek rászesèltek, korcsok vagytok, ás nem fiak. Aztàn, a
mi testi apàink fenyâtettek minket, ás becsèltèk åket; avagy
nem sokkal inkàbb engedelmeskedènk-á a szellemek Atyjànak,
ás álènk? Mert àm azok kevás ideig, tetszásäk szerint
fenyâtettek; Å pedig javunkra, hogy szentságáben rászesèljènk.
Bàrmely fenyâtás ugyan jelenleg nem làtszik ärvendetesnek,
hanem keservesnek, àmde utãbb az igazsàgnak bákesságes
gyèmälcsável fizet azoknak, akik àltala gyakoroltatnak.”
Ezàltal elánk tàrul az Isten szeretete. Az Çr szeretetben
kâvàn sajàt magànak egy csalàdot, fiaknak csalàdjàt_fiakat
Änmagàhoz hasonlãan. Åelåtte fekszik az egász emberiság
mint EGYETLEN agyagcsomã. Ugyanazon agyagbãl az Çr
kászât edányeket a tisztesságre ás a tisztesságtelenságre. Az
ELVÀLASZTÀS az Å sajàt vàlasztàsa lesz. Azutàn ezek a
kivàlasztottak, akik az Çr Szellemátål szèlettek, mindaddig
kápezve lesznek az Çr àltal, amâg az Å àbràzatàhoz hasonlãvà
nem lesznek, a fäldän valã jàràsukban. Az Çr hosszçtærássel,
gyengádsággel, ás irgalommal KORHOL. Àtszägezett kezável
pedig FENYÂT. Esetenkánt ez a Fazakas meg kell fogja az
edányt, amelyiken munkàl, ás alaposan ässzetärje azárt, hogy
ujjà tudja ápâteni pontosan az Å kâvànsàga szerint. EZ
AZONBAN SZERETET. EZ AZ ÇR SZERETETE. AZ Å
SZERETETÁNEK MÀS MÃDJA NINCS. NEM LEHET.
Ã kicsiny nyàj, ne fáljetek. Ez a kor gyorsan lezàrul. Ás
amint ez tärtánik, azok a konkolyok ässzekättetnek, ás
amikáppen az a hàrom szàlç kätál nem szakâthatã el kännyen,
azonkáppen hatalmas hàromszoros ereje lesz, politikai, fizikai,
ás szellemi (sàtàni), ás Krisztus menyasszonyàt megkâsárelik
elpusztâtani. A menyasszony szenvedni fog ugyan, de ki fogja
bârni. Ne fáljetek azoktãl a dolgoktãl, amik a fäldre jännek,
mert “Az Çr szerette az Äváit, vágig szerette åket.” Jànos 13,1.
“Lágy buzgãsàgos azárt, ás tárjál meg.” Ennek a hamis
egyhàznak van buzgãsàga; efelål ne legyetek kátságesek. Az å
buzgãsàguk szã szerint a zsidãk buzgãsàgàval egyenlå, Jànos
2,17, “A te hàzadhoz valã fáltå szeretet [buzgãsàg_Ford.]
emászt Engem.” Ez azonban rossz buzgãsàg. Ez az å sajàt
maguk ápâtette hàzuk irànt valã buzgãsàg. Ez a sajàt
tantáteleik, dogmàik, szervezeteik, ás sajàt igazsàguk irànt
van. Sajàt elkápzeláseik miatt fálretetták az Igát. Elhagytàk a
Szent Szellemet, ás embereket tettek sajàt vezetåikká.
Fálretetták az Äräk Áletet, mint Szemályt, ás ahelyett jã
cselekedeteket, vagy mág áppen egyhàzhoz valã hasonulàst is
tetták jã cselekedetek helyábe.
Isten azonban màsfále buzgãsàgot kár. Ez az a buzgãsàg,

amely âgy kiàlt: “HIBÀS VAGYOK.” Ki fogja azonban azt
mondani, hogy neki nincs igaza? Mi az, amelyre az ässzes
felekezet ápâtve van?_azt àllâtjàk, hogy åk az eredetiek, ás
hogy ez Istentål van, _azt, hogy nekik van igazuk.
MINDENKINEK azonban nem lehet igaza. Såt az a valãsàg,
hogy EGYIKNEK SINCS igaza. Åk fehárre meszelt sârok telve
halott emberek csontjaival. Nincs bennèk álet. Nincs
igazolàsuk Istentål. Isten sohasem fedte fel Magàt bàrmely
szervezådásben. Åk azt mondjàk, hogy igazuk van, mert åk
azok, akik ezt mondjàk, ez azonban, hogy ezt mondjàk, az nem
teszi igazzà ezt az àllâtàst. Szèkságèk van az Istentål igazolt
“Âgy szãl az Çr-ra”, ez azonban nincs meg nekik.
Ennál a rásznál hadd mondjam ezt. Án nem hiszem, hogy
Isten csak a hamis egyhàzat hâvnà megtárásre. Ebben a versben
az Çr az Å vàlasztottjaihoz beszál. Azoknak is szèkságes
bizonyos megtárás. Az Çrnak mág sok gyermeke van azokban a
hamis egyhàzakban. Ez azok, akikrål az Efázus 5,14. beszál,
“Serkenj fäl, aki aluszol ás tàmadj fel a halàlbãl, ás felragyog
tenáked a Krisztus.” Az aludni nem azt jelenti, hogy halott
valaki. Ezek a halottak käzätt alszanak. Kâvèl vannak ott a
halott felekezetekben. Egyètt sodrãdnak azokkal. Isten kiàlt
hozzàjuk, “ÁBREDJETEK FEL! Tárjetek meg a ti
bolondsàgotokbãl.” Åk ott vannak az ässzes befolyàsukkal,
odaadott idejèkkel, ás pánzèkkel, ás valãjàban odaadva az å
áletèket ennek az antikrisztusi szervezådásnek, käzben egász
idå alatt çgy gondoljàk, hogy rendben vannak. Szèkságes, hogy
megtárjenek. Kätelezå megtárni. Szèkságes, hogy
megvàltoztassàk ártelmèket, ás az igazsàg felá forduljanak.
Igen, ez az a kor, amely szàmàra a leginkàbb szèkságes,
hogy megtárjen. De meg is fog? Vissza fogja hozni az Igát? Fel
fogja emelni çjra a Szent Szellemet az emberek áletánek
trãnjàra? Fogja-e çgy tisztelni Jázust, mint az EGYEDÈLI
Megvàltãt? Án azt mondom, hogy nem fogja, mivel a kävetkezå
versek e kor zàràsànak egy borzasztã ás megdäbbentå
igazsàgàt fedi fel.
KRISZTUS A GYÈLEKEZETEN KIVÈL

Jel. 3,20-22-ig, “Âmá, az ajtã elått àllok ás zärgetek; ha
valaki meghallja az Án szãmat ás megnyitja az ajtãt, bemegyek
ahhoz ás vele vacsoràlok, ás å Ánvelem. Aki gyåz, megadom
annak, hogy az Án kiràlyi szákemben èljän Velem, amint Án is
gyåztem, ás èltem az Án Atyàmmal az Å kiràlyi szákáben.
Akinek van fèle, hallja, mit mond a Szellem a
gyèlekezeteknek.”
Ezek kärèl a versek kärèl egy nagy zavarodottsàg
uralkodik, mivel olyan sok szemályi munkàs hasznàlja ezt a
szemályes evangálizàciãiban, mintha bizony Jázus ott àllna

minden bænäs szâvánek ajtaja elått, ás kopogna bebocsàtàsárt.
Ezutàn azt mondanàk, hogyha a bænäs megnyitotta az ajtãt,
akkor az Çr bejän. Ez a vers azonban nem egyáni bænäsäkhoz
beszál. Ennek az èzenetnek van egy ässzesâtáse ugyançgy,
amikáppen valamennyi korhoz szãlã èzeneteknek is van. A 22.
vers âgy szãl, “Akinek van fèle, hallja meg, hogy mit mond a
Szellem a GYÈLEKEZETEKNEK”. Ennek folytàn tehàt ez az
èzenet az utolsã kor gyèlekezetáhez szãl. Ez a Laodiczeai
gyèlekezet àllapota akkor, amikor annak váge käzeledik. Ez
nem egy szemályes èzenet egy szemályhez; ebben a Szellem
elmondja nekènk azt, hogy hol van Jázus. KRISZTUS
ELHAGYTA A GYÈLEKEZETET. Dehàt nem ez a logikai
eredmánye vagy váge annak, amikor az Igát fálreteszik, ás
helyábe tantátelt tesznek, a Szent Szellemet pedig helyettesâtik
pàpàkkal, pèspäkäkkel, elnäkäkkel, tanàcsàdãkkal, stb., ás a
Megmentåt fálreteszik munkaprogramok, gyèlekezethez valã
csatlakozàs, vagy valamilyen egyhàzi rendszerhez valã
hasonulàs miatt? Mennyivel lehetne mág täbb rosszat tenni az
Çr ellen? Ez a hitnek elhagyàsa! Ez az elesás! Ez a nyitott ajtã
az antikrisztus szàmàra, mivel amikor Valaki eljätt az Å
Atyjànak Neváben (Jázus), ás Åt nem fogadtàk, hanem
visszautasâtottàk, akkor el fog jänni màsvalaki az å sajàt
neváben (hazug, szinlelå) ás azt åk el fogjàk fogadni, Jànos 5,43.
A bænnek embere, a kàrhozat fia veszi àt az uralmat.
A Màtá 24, jeleket emlât az ágen, amelyek az Jázus
eljävetelát megelåzik az utolsã napokban. Nem tudom,
ászrevettátek-e az egyik ilyen jelet, amely nem rág teljesedett
be, ás amely àbràzolja azt az igazsàgot, amelyrål áppen
beszáltènk. Ez az igazsàg az, hogy Jázus kävetkezetesen fálre
lett táve mindaddig, amâg az utolsã korban, az egyhàzon
kâvèlre lett táve. Emlákezzènk arra, hogy az elså gyèlekezeti
korban az igazsàgnak majdnem teljes käre volt jelen a
gyèlekezetben. Volt azonban egy kicsiny hiba, amelyet az Ige a
Nikolaitàk cselekedeteinek nevezett, ás ez beàrnyákolta egy
kicsit a kärt. Azutàn a kävetkezå korban mág täbb sätátság
lopakodott be, egász addig, amâg a vilàgossàg gämbje màr
kevásbbá izott, ás a sätátság mág inkàbb elfedte a kärt. A
harmadik korban mág inkàbb csäkkent, ás a negyedik korszak,
amely a Sätát Korszak volt, abban a vilàgossàg majdnem
teljesen eltænt. Most gondoljatok erre. A gyèlekezet a Krisztus
visszasugàrzã fányáben vilàgât. Az Çr a NAP. A gyèlekezet a
HOLD. Âgy tehàt ez a fánylabda maga a hold. Az elså korban
lávå teliholdbãl elkezdett csäkkenni ás a negyedik korra màr
csak egy nagyon kicsiny szelet vilàgâtott. Az ätädik korban
azonban elkezdett çjra nåni. A hatodik korszakban egy nagy
lápást tett elåre a nävekedásben. A hetedik korszaknak egy
rászáben mág mindig nävekedett, amikor hirtelen megàllt, ás
lecsäkkent majdnem egy semmiságre, âgy a vilàgossàg helyett a
1 2
3 4
5 6
The total eclipse of the moon as the Pope visited Jerusalem.

hitehagyàs sätátságe volt, ás a kornak a vágán megszènt a

vilàgâtàs, mert a sätátság eluralkodott. Krisztus most a
gyèlekezeten kâvèlre kerèlt. Âme itt van az ágen lávå jel. A
holdnak utolsã fogyatkozàsa teljes fogyatkozàs volt. Hát
szakaszban csäkkent teljes sätátságre. A hetedik szakaszban
bekävetkezett a teljes sätátság, amikor a rãmai pàpa (VI.Pàl)
Palesztinàba utazott, hogy egy szent kärutat tegyen
Jeruzsàlemben. Å volt az elså olyan pàpa, aki valaha is
Jeruzsàlembe utazott. A pàpa neve VI. Pàl. Pàl az elså hârnäk
volt ás ez az ember ezen a náven szerepel. Figyeljèk meg, hogy
å a VI., illetve ez az embernek a szàma a Bibliàban. Ez a tány
täbb mint váletlen. Ás amikor Jeruzsàlembe ment, akkor a
hold, illetve a gyèlekezet teljes sätátságbe ment. Ás ez az. Ez a
vág. Ez a generàciã nem mçlik el amâg mindezek be nem
teljesednek. Bizony Çr Jázus, jäjj hamar!
Most màr làthatjuk, miárt volt kát szålåtå, az egyik igaz, a
màsik hamis. Làthatjuk azt is most, hogy miárt volt
Àbrahàmnak kát fia, az egyik a test szerint (aki èldäzte
Izsàkot) ás a màsik, az Igáret szerint. Most màr azt is làthatjuk,
hogy ugyanazon szèlåkbål kát fiç szèletett, mint ikrek, az
egyikèk ismerte ás szerette az Isten dolgait, a màsik pedig
szintán sokmindent ismerve ugyanabbãl az igazsàgbãl, de
mágsem ugyanabbãl a Szellembål valã volt, ás ennek okàárt
èldäzte azt a gyermeket, aki vàlasztott volt. Isten nem a
kàrhozat kedváárt kàrhoztat. Å a vàlasztott kedváárt
kàrhoztatott. A VÀLASZTOTTAK NEM èldäzhetik a
vàlasztottakat. A VÀLASZTOTTAK NEM bànthatjàk a
vàlasztottakat. A kàrhozottak azok, akik èldäzik ás pusztâtjàk
a vàlasztottakat. Ã, ezek a kàrhozottak vallàsosak. Åk okosak.
Åk a Kain vonalbãl valãk, amely a kâgyã magja. Åk ápâtik az å
Bàbel-tornyukat, vàrosaikat, birodalmaikat, ás käzben
folyamatosan Istent hâvjàk, Årà hivatkoznak. Åk gyælälik az
igazi magot, ás mindent megtesznek azárt, (mág az Çr Neváben
is) hogy elpusztâtsàk Isten vàlasztottait. Åràjuk azonban
szèkság van. “Mi a pelyva a bçzànak?” Ha nincs pelyva, nincs
bçza. A vágán azonban mi fog tärtánni a pelyvàval? El fog ágni
olthatatlan tæzzel. Ás mi lesz a bçzàval? Hovà kerèl az? Az be
lesz gyæjtve az Å magtàràba. Ott lesz ahol Å van.
Ã Isten vàlasztottjai, figyeljetek. Tanulmànyozzàtok
gondosan. Vigyàzzatok. Fálelemmel ás rettegássel vigyátek
vágbe a ti èdvässágeteket. Tàmaszkodjatok Istenre, ás legyetek
eråsek az Å hatalmàban. A ti ellenságetek az ärdäg szertejàr
áppen most, mint ordâtã oroszlàn, keresve, hogy kit nyeljen el.
Figyeljetek imàdkozva, ás legyetek àllhatatosak. Ez a vágidå.
Mind az igazi, mind pedig a hamis szålå beáráse kävetkezik, de
mielått mág a bçza megárne, elåtte azok a megárett konkolyok
ässze kell hogy kättessenek a megágetásre. Làtjàtok, åk
mindnyàjan csatlakoznak az Egyhàzak Vilàgtanàcsàhoz. Ez
pedig az ässzekätáse. Ezutàn hamarosan jän a bçzànak a

csærbe gyæjtáse. Áppen most azonban a kát szellem munkàl a
kát szålåtåben. Fussatok ki a konkoly käzèl. Kezdjetek el
gyåzedelmeskedni, hogy dicsáretre máltãnak talàltassatok a ti
Uratok elått, ás alkalmasnak arra, hogy Åvele egyètt
uralkodjatok.
A GYÅZTESEK TRÃNJA
Jelenásek 3,21, “Aki gyåz, megadom annak, hogy az Án

kiràlyi szákemben èljän Velem, amint Án is gyåztem ás èltem
az Án Atyàmmal az Å kiràlyi szákáben.”
De mit kell nekènk legyåzni? Ez a termászetes kárdás ami
itt felmerèlhet bennènk. Ez azonban ennek a versnek nem a
tányleges gondolata, mivel nem annyira az a lányeg, hogy MIT
kell nekènk legyåzni, hanem sokkal inkàbb az, hogy
HOGYAN. Ez logikus, hiszen sokat szàmât-e az, hogy MIT kell
legyåznènk mindaddig, amâg tudjuk, hogy HOGYAN
gyåzhetènk?
Ha egy gyors pillantàst vetènk azokra az Igehelyekre,
amelyek az Çr Jázus gyåzelmát mutatjàk, akkor rägtän
ràjävènk ennek az àllâtàsnak igazsàgàra. A Màtá 4-ben, ahol
Jázust az ärdäg megkâsárti, azt làtjuk, hogy az Çr az Ige àltal
gyåzätt a Sàtàntãl valã szemályes kâsártásben, ás csakis az Ige
àltal. A hàrom få kâsártás mindegyikáben, amelyek pontosan
megfeleltek az Áden-kerti kâsártásnek, a test kâvànsàga, a
szemek kâvànsàga, ás az álet kárkedáse, Jázus mindegyik
esetben az Ige àltal gyåzedelmeskedett. Áva a Sàtàn szemályes
kâsártásánek hatàsàra elesett, mivel elmulasztotta hasznàlni az
Igát. Àdàm käzvetlen engedetlenságbe esett az Igável. Jázus
azonban az Ige àltal gyåzätt. Ás most rägtän hadd mondjam el,
hogy ez az egyetlen mãdja annak, hogy gyåztesek legyènk, ás
ugyançgy egyedèl ezen a mãdon tudhatjuk meg, hogy
gyåzènk-e, mivel az Ige NEM hibàzhat.
Figyeljèk meg çjra, hogy Jázus milyen mãdon gyåzätt a
vallàs vilàgrendszereivel szemben. Amikor Å ismátelten, çjra
ás çjra zaklatva lett az Å napjaiban álå teolãgusok àltal, akkor
àllandãan az Igát alkalmazta. Å csak azt beszálte, amit az Atya
adott Neki, hogy beszáljen. Soha egyetlen alkalom sem volt,
amikor a vilàg nem lett volna teljesen ässzezavarva az Å
bälcsesságe àltal, mivel ez Isten bälcsesságe volt.
Az Çr az Å sajàt szemályes áletáben is amikor Änmagàval
vâvãdott, akkor az Isten Igájánk valã engedelmesság àltal
gyåzedelmeskedett. A Zsidã 5,7. ezt mondja, “Ki az Å testánek
napjaiban känyärgásekkel ás esedezásekkel, erås kiàltàs ás
kännyhullatàs käzben jàrult ahhoz, Aki kápes megszabadâtani
Åt a halàlbãl, ás meghallgattatott az Å Istenfálelmáárt: Àmbàr
Fiç, megtanulta azokbãl, amiket szenvedett az

engedelmesságet; ás täkáletesságre jutvàn, äräk idvesság
szerzåje lett mindazokra názve, akik Neki engedelmeskednek.”
Ás minek engedelmeskedett az Çr? Az Isten Igájánek.
Ezenkáppen egyetlen szemály sem lesz azok käzätt, aki az
Çr Jázus Krisztus trãnjàn fog èlni, aki nem álte az Igát.
Imàitok, båjtäláseitek, bænbànàsaitok_ás bàrmilyen dolog
amit Isten felá nyçjtotok_ezek käzèl egyik sem fogja
szàmotokra megadni a trãnon valã èlás elåjogàt. Ez a jog csak
az IGE Menyasszonyàá lesz. Ugyançgy, amikáppen a kiràly
megosztja trãnjàt a kiràlynåvel, mivel a kiràlynå egyesèlt vele,
azonkáppen csak azok fognak a trãnon èlni, akik az Igátål
szèlettek, amikáppen az Çr is az Igábål van.
Idázzèk fel azt, amikor vilàgosan megmutatkozott az
egyhàzi korokon àt az a tány, hogy amikánt Àdàm ás Áva
elestek, mivel elhagytàk az Igát, ugyançgy az Efázusi Kor is
elesett azàltal, hogy enyhán elfordult az Igátål, ás minden kor
folyamatosan elfordult mindaddig, amâg vágezetèl làtjuk, hogy
a Vilàg Egyhàzrendszere teljessággel visszautasâtja az Igát. Ez
a Laodiczeai Kor az Ige elsätâtásáben vágzådik, ás ezàltal az Çr
tàvozàsàt okozza a käreibål. Å kâvèl àll, ás hâvja az Äváit, akik
az Igánek valã engedelmesság àltal kävetik Åt. A Szellemnek
egy rävid, ás hatalmas demostràciãja utàn ez a kicsiny ás
èldäzätt csoport el fog tàvozni, hogy az Çr Jázussal legyen.
A POGÀNY KOROK BETELJESÈLÁSE

Ez a kor az utolsã a hát gyèlekezeti korok käzèl. Ami
elkezdådätt az elså vagy Efázusi Korban, annak teljes
megvalãsulàsa kell hogy eljäjjän az aratàssal egyètt, az utolsã
vagy Laodiczeai Korban. A kát szålåtå meg fogja hozni vágså
gyèmälcseit. A kát szellem bevágzi megnyilvànulàsait az å
vágså àllomàsaikban. A magvetás, az äntäzás ás a nävekedás,
mindezeknek váge lesz. A nyàr befejezådik. A sarlã megkezdi
az aratàst.
A tizenättål tizennyolcig valã versekben, amelyeket az
elåbbiekben tanulmànyoztunk, rejtåzik a beárett hamis
szålåtånek, hamis szellemnek, ás hamis gyèlekezeti
embereknek igazi kápe. “Tudom a te dolgaidat, hogy te sem
hideg nem vagy, sem háv; vajha hideg volnàl, vagy háv. Âgy,
mivel làgymeleg vagy, sem hideg, sem háv, kivetlek táged az
Án szàmbãl. Mivel ezt mondod: gazdag vagyok, ás
meggazdagodtam, ás semmire nincs szèkságem; ás nem tudod,
hogy te vagy a nyomorçlt ás a nyavalyàs ás szegány ás vak ás
mezâtelen: azt tanàcsolom náked, hogy vágy Tålem tæzben
megprãbàlt aranyat, hogy gazdaggà lágy; ás fehár ruhàkat,
hogy ältäzeted legyen, ás ne làttassák ki a te
te szemeidet, hogy làss.” Soha szavak nem ejtettek ki ezektål

kemányebb korholàst, ás soha mág bèszkább ás arogànsabb
vallàsos emberek nem szolgàltak rà jobban erre. A 21. versben
azonban, “Aki gyåz, megadom annak, hogy az Án kiràlyi
szákembe èljän, amint Án is gyåztem ás èltem az Án
Atyàmmal az Å kiràlyi szákábe,” itt talàljuk az igazi szålåt, az
igaz Szellemet, az igaz gyèlekezet nápát, akik fel lettek
magasztalva Istennek sajàt trãnjàra a legmagasabb dicsárettel
dicsárve, melyet valaha is adtak egy alàzatos, ás àllhatatos
Szellemi csoportnak.
Keresztelå Jànos szavai, aki olyan pontosan bejelentette a
Krisztus viszonyàt az igazi ás a hamis gyèlekezettel, most
beteljesednek. Màtá 3,11-12, “Án ugyan vâzzel keresztellek
titeket megtárásre, de Aki utànam jå, eråsebb nàlamnàl,
Akinek sarujàt hordozni sem vagyok máltã; Å Szent
Szellemmel ás tæzzel keresztel majd titeket. Akinek szãrãlapàt
van az Å kezáben, ás megtisztâtja az Å száræját; ás az Å
gabonàjàt csærbe takarâtja, a polyvàt pedig megágeti
olthatatlan tæzzel.” Krisztus, a Nagy Aratã, most learatja a
fäld gyèmälcseit. Begyæjti a gabonàt a csærbe azàltal, hogy
eljän az Äváiárt, ás Magàhoz fogadja åket äräkre. Azutàn pedig
çjra visszatár, hogy elpusztâtsa a gonoszokat, olthatatlan
tæzzel.
A konkolyok titka ás a gabonànak a titka most szintán
beteljesedik a Màtá 13, 24-30-ig szerint. “Hasonlatos a
mennyeknek orszàga az emberhez, aki az å fäldábe jã magot
vetett; de mikor az emberek alusznak vala, eljäve az å ellenságe
ás konkolyt vete a bçza käzá, ás elmáne. Mikor pedig
felnevekedák a vetás, ás gyèmälcsät terme, akkor meglàtszák a
konkoly is. A gazda szolgài pedig elåàllvàn, mondànak náki:
Uram, avagy nem tiszta magot vetettál-e a te fäldedbe? Honnan
van azárt benne a konkoly? Å pedig monda nákik: Valamely
ellenság cselekedte azt. A szolgàk pedig mondànak náki:
akarod-á tehàt, hogy elmenván, ässzeszedjèk azokat? Å pedig
monda: nem, mert amikor ässzeszeditek a konkolyt, azzal
egyètt netalàn a bçzàt is kiszaggatjàtok. Hagyjàtok, hogy
egyètt nåjän mind a kettå az aratàsig, ás az aratàs ideján azt
mondom majd az aratãnak: szedjátek ässze elåszär a konkolyt,
ás kässátek kávákbe, hogy megágessátek; a bçzàt pedig
takarâtsàtok az Án csærämbe.”
A gabona ás a konkoly, amelyek az elså kortãl kezdve
mostanàig egymàs mellett nävekedtek, most aratàsra kerèlnek.
Amit Nicea elhatàrozott hogy elvágez, most vágèl megtärtánik.
A szervezådásek minden erejável, a hamis gyèlekezet most
levetkåzi az igazsàgnak minden ruhàzatàt, ás a politika
hatalmàval çjra megeråsâti magàt az àllam tàmogatàsàval
egyètt, ás megindul, hogy äräkre eltärälje az igazi hâvåket.
Azonban mág mielått elvágezhetná az å gyàva tervát, a gabona
betakarâttatik. Täbbá màr nem fog egymàs mellett nåni a

gabona, ás a konkoly. Nem fogja täbbá megkapni Isten àldàsàt
a konkoly, a gabona jelenláte miatt, hiszen a gabona eltàvozik,
ás Isten haragja kiäntetik a 6. pecsát alatt, ás ezàltal elárkezik
a gonoszokra a teljes pusztulàs váge.
Nem sokkal ezelått azt mondtam, hogy a hamis szålåtå
teljes beárásre kerèl ebben a korban. Gyèmälcsei a teljes
árettságre jutnak. Ez âgy is van. Ez a gonosz-szellemæ egyhàz,
telve gonoszsàggal, ki lesz nyilatkoztatva, çgy, mint az a
mustàrmag, amely egy nagy fàvà nävekedik, amelyen a levegå
szàrnyasai fászkelnek. Ott lesz az å fejánál az antikrisztus, a
gonoszsàg titka. Mindez igaz. Ás ha ez igaz, akkor annak is
igaznak kell lennie, hogy a Menyasszony-Gyèlekezet is felnå az
árettságre, ás az å árettságe azonosâtàs lesz a Çrral az Ige láván,
ás az å feje Aki el fog jåni hozzà, az Istenság Titka lesz, amely
valãjàban Krisztus. Ás amint a hamis egyhàz az å ässzes
merász ás ärdägi erejável, politikai erejável, fizikai eråvel, ás a
sätátságnek erejável felvártezve ellene megy ennek az igaz
szålånek, akkor az igazi szålå a Szellemnek ás az Igánek
teljesságável, az erånek ugyanazokat a cselekedeteit fogja
cselekedni, melyeket Jázus is tett. Ás amikor ez a menyasszony
käzeledik az å Szegletkäváhez, ás az Ige àltal olyannà lesz mint
Å, akkor Jázus eljän, ás âgy a menyasszony ás a Vålegány
egykánt egyesèl äräkre.
Ezen dolgoknak amiket elmondtam nektek, immàr
làthatãak a megnyilvànulàsai mindenfelá. A konkoly
äkumenikus mozgalma tányleges. Azonban az is egy tány, hogy
az utolsã kor prãfátàjànak el kell hozni egy èzenetet Istentål,
amely az Çr màsodik eljävetelánek elåfutàra lesz, mivel az å
èzenete àltal lesz a gyermekek szâve visszafordâtva a Pènkäsdi
atyàkhoz, ás az Ige helyreàllâtàsàval el fog árkezni az erånek a
helyreàllâtàsa is.
Milyen áletbe vàgãan fontos idåk ezek, amelyekben most
álènk. Mennyire elåvigyàzatosaknak kell lennènk azárt, hogy
hæek maradhassunk ehhez az Igáhez, ás semmit ne vegyènk el
ebbål, ás ne tegyènk hozzà, mert az aki ott szãl, ahol Isten nem
szãlt, az Åt teszi hazuggà. Ami az án ártelmemben van
kèlänäsen, ez a kävetkezå: A mi ávszàzadunk fordulãja kärèl
az Isten irànt valã áhság, amely a Filadelfiai Korban
keletkezett, látrehozott egy felkiàltàst Isten Szelleme irànt. Ás
amikor erre a kiàltàsra Isten çgy felelt, hogy a nyelveken
szãlàsok, nyelvek magyaràzatai, ás a prãfátàlàsok
kijelentáseinek ajàndákàt kèldte el, akkor felnått egy csoport
azonnal, ás egy olyan tanâtàssal àllt elå, amely eråsen Isten
Igáje ellen valã, azt àllâtottàk, hogy a nyelveken szãlàs a
bizonyâtáka annak, hogy valaki meg van keresztelve a Szent
Szellemmel. A nyelveken szãlàs messze van a bizonyâtáktãl.
Ezek kinyilatkoztatàsai a Szent Szellemnek, de nem
bizonyâták. Ezen tanâtàs hamissàgàt nemcsak abban làtjuk,

hogy az Âràs nem igazolja, hanem abban is, hogy azok akik ezt
a tanâtàst kävetták, azonnal szervezådni kezdtek ezen tanâtàs
alapjàn, ás bebizonyâtottàk magukrãl, hogy nem àlltak az
igazsàgban amint åk szeretták volna, hogy az emberek azt
higyják. Ã ez nagyon jãl názett ki. Çgy tænt, mintha a Pènkäsd
tárt volna vissza. Azonban bebizonyâtotta, hogy ez nem az volt.
Nem is lehetett, mivel szervezådätt. Ez halàl, nem pedig álet.
Annyira käzel volt a valãsàghoz, hogy nagy sokasàg lett
becsapva. Ha azonban nem ez volt a valãdi, akkor mi volt ez?
Ez a hèvely, vagy pelyva volt. A zäld ás finom làgy formàjàban
çgy tænt, mintha valãsàgos dolog lett volna. De amikáppen ha
valaki kimegy a mezåre, ás megnázi azt ami pontosan çgy náz
ki mint a bçza, ás mágis csak a hèvely, (mert a gabona mag
mág nem formàlãdott ki) âgy ez mág csak a làgy burok volt, ami
çgy náz ki kâvèlrål, mint az eljävendå, valãsàgos mag. Az
eredeti Pènkäsdi gabona magnak vissza kellett tárnie az utolsã
korban. Eltemetták Nicaeàban. Elkezdett kihajtani Sàrdisnàl.
A Filadelfiai gyèlekezeti korban megteremte a kalàszt, ás a
Laodiczeabeli korban be kellett, hogy árjen. Addig azonban
nem tárhetett vissza az eredetihez, amâg az Ige helyre nem lett
àllâtva. A prãfáta mág nem árkezett el a szântárre. De annak az
idånek megfelelåen, amelyben mi most a Laodiczeai Korban
jàrunk, a ‘Prãfáta-Hârnäknek,’ amely a Jelenásek 10,7-ben van
megjelälve, immàr valahol jelen kell lennie. Mág egyszer itt
kell hogy legyen az “Igy szãl az Çr”, kászen megnyilvànulni
csalhatatlan igazolàssal. Ilyen mãdon az Igazi Mag az árás
idåszakàban van, ás EZUTÀN KÄVETKEZIK AZ ARATÀS.
Aratàsi idå. Igen, aratàsi idå. Az a kát szålå, amelyek
egyètt nåttek, ás àgaikkal mág ässze is fonãdtak, most
elvàlasztàsra kerèlnek. Azoknak a szålåknek a gyèmälcsei,
amelyek olyan száles vàltozatossàggal jelentek meg, most
kèlänbäzå csæräkbe lesznek betakarâtva. A kát kèlänbäzå
szellem el fog menni az å kèlänàllã vágcáljuk felá. Most màr itt
az ideje, hogy odafigyeljènk arra a vágså hâvàsra, amely csak a
Bçza Menyasszonyhoz szãl, ‘Fussatok ki Án nápem käzèlèk,
hogy ne legyetek rászesei az å bæneiknek, hogy ti (a bçzamag)
ne kapjatok azoknak (a konkolynak) csapàsaibãl (a nagy
nyomorçsàg, amely a hatodik pecsátben ás a Màtá 24-ben van
leârva)’.
A SZELLEM UTOLSÃ FELSZÃLÂTÀSA
Jelenásek 3:22, “Akinek van fèle, hallja, mit mond a

Szellem a gyèlekezeteknek.”
Ez az UTOLSÃ felszãlâtàs. Täbb nem lesz. A trãn helye fel
lett àllâtva. A Tizenkát alapzat le van fektetve. Az aranyutcàk
ki lettek kävezve. A gigantikus gyängyäkbål kászèlt kapuk ott
àllnak. Piramishoz hasonlãan àll a nagyon csodàs ás dicsåságes

vàros. A mennyei lányek akik segâtettek elåkászâteni figyelik
leheletvisszafojtva, mert az olyan dicsåsággel ragyog ás csillog
amely nem fäldi. Szápságánek minden csiszolt felèlete a
meglepå irgalom tärtánetárål ás Jázus szeretetárål beszál. Az
egy elkászâtett vàros egy elkászâtett náp szàmàra. Å csak a
lakosaira vàr, hogy ärämèkben az utcàin jàrkàljanak. Igen, ez
az utolsã hâvàs. Egy màsik korszakban a Szellem nem fog täbbá
szãlni. A korszakok elmçltak.
De hàla Istennek, ebben a pillanatban, ez a korszak mág
nem mçlt el. Å mág mindig kiàlt. Ás az Å kiàltàsa nem hangzik
csak az emberek szellemi fèlábe az Å Szelleme àltal, hanem
mág egyszer van egy prãfáta az orszàgban. Isten mág egyszer
kinyilatkoztatja az igazsàgot amint Å tette Pàlnak. A hetedik
hârnäk napjaiban, a Laodiczeai Korszak napjaiban, a hârnäk
kijelenti Isten titkait amik Pàlnak is ki voltak jelentve. Å ki
fogja mondani, ás mindazok akik befogadjàk a prãfátàt az å
sajàt neváben megkapjàk a prãfáta szolgàlatànak jãtákony
hatàsàt. Ás akik hallgatjàk åt àldottak lesznek ás az utolsã nap
menyasszonyànak rászává lesznek a Jelenásek 22:17-ben, “Ás a
Szellem ás a menyasszony ezt mondjàk: Jävel.” A bçzamag
(Menyasszonyi Bçza) amely Nicea ideján a fäldbe hullott,
visszatárt ás ismát eredeti Ige Maggà lett. Àldva legyen az Çr
äräkre. Igen, hallgassatok Istenènk hitelesâtett prãfátàjàra aki
eljän ebben az utolsã korszakban. Amit å mond az Istentål, a
menyasszony is mondja. A Szellem a prãfáta ás a menyasszony
ugyanazt mondja. Ás amit åk mondanak az màr mondva lett az
Igáben. Åk most azt mondjàk, “Gyertek ki käzèlèk most ás
kèlänèljetek el tålèk.” A kiàltàs elhangzott. A kiàltàs mág
mindig hallatszik. Meddig fog mág kiàltani a hang? Mi nem
tudjuk, de egy dolgot tudunk azonban, hogy nem tart sokàig
mivel ez az utolsã korszak.
gyèlekezetnek. A Szellem szãlt. A nyugovãra hajlã nap eltænik
a gyèlekezeti korszakokbãl az äräkkávalãsàgba. Aztàn
mindennek váge lesz. Aztàn àm nagyon káså lesz jänni. De ha
valahol ebben a sorozatban Isten az Å Szelleme àltal
foglalkozott veled, akkor fordulj most Hozzà bænbànatban ás
add àt Neki az áleted hogy az Å Szelleme àltal elnyerhesd az
äräk áletet.
* 534 / .% - /2% 4 )-% , /2$
A KOROK ÄSSZEFOGLALÀSA 349
TIZEDIK FEJEZET
A KOROK ÄSSZEFOGLALÀSA
Annak a tánynek käszänhetåen, hogy a mi tanulmànyunk

azoknak a Szentâràs-helyeknek egy versrål versre valã
bemutatàsa volt, melyek a hát korra vonatkoznak, ezárt mi nem
àllâtottuk fel az egyhàznak egy folyamatos tärtánelmi mintàjàt
çgy, ahogy azt nekènk meg kellett volna tenni. Ennálfogva a mi
cálnuk az, hogy most vegyèk ezt a fejezetet, ás az Efázusi Korral
kezdve kâsárjèk nyomon az egyhàzat az ässzes koron àt,
valamint annak tärtánetát çgy, ahogy az Jànosnak meg lett
adva Istennek Szelleme àltal. Nem fogunk çj anyagot hozzàadni
ahhoz kápest, mint ami màr megvan nekènk.
Tanulmànyainkbãl màr megtudtuk azt, hogy a Jelenásek
känyvánek nagy rásze teljesen fálre lett ártve azárt, mivel elåtte
nem tudtuk azt, hogy az ebben a känyvben szereplå
‘gyèlekezet’, amelyhez szãlva is lett, nem a tiszta “eklázsiàra”, a
‘kivàlasztottakra,’ ás nem ‘Krisztus testáre’, a ‘menyasszonyra’
utal, hanem az emberek egász testèletáhez szãl, akik
Keresztányeknek vannak nevezve, akàr igazak åk, akàr csupàn
návlegesek. Amikáppen az egász Izràel NEM Izràel, çgy minden
Keresztány SEM Keresztány. Âgy mi megtanultuk azt, hogy a
gyèlekezet kát szålåtåbål àll, az igazbãl ás a hamisbãl. A kát
szålåtåt kátfajta szellem vezeti; az egyiknek megvan a Szent
Szellem, mâg a màsik az antikrisztus szellemável van
felruhàzva. Mindkettå azt àllâtja, hogy ismeri Istent, ás hogy
Isten is ismeri åt. Mindkettå azt àllâtja, hogy Isten árdekáben
szãl. Mind a kettå hisz bizonyos nagyon alapvetå igazsàgokat,
màsokban pedig eltár. Mivel azonban mind a kettå viseli az
Çrnak nevát, mivelhogy Kereszt-ánynek [angolul ez
Krisztusi_Fordâtã] vannak nevezve, ás ilyen náv viselás àltal
nyilvànvalãan azt àllâtjàk, hogy käzässágèk van az Çrral (Isten
ezt hàzassàgnak nevezi), âgy Isten most mind a kettåt felelåsnek
tartja Änmaga irànyàban, ás ezárt mind a kettåhäz szãl.
Tovàbbà mi megtanultuk azt is, hogy az a kát szålåtå
egymàs mellett nävekedik a korok vágáig, amikor mind a kettå
elári az árettságet ás mind a kettå le lesz aratva. A hamis
szålåtå nem fogja legyåzni ás elpusztâtani az igaz szålåtåt, de
ugyanakkor az igaz szålåtå sem lesz kápes a hamis szålåtåt egy
èdväzâtå kapcsolatra segâteni Jázus Krisztussal.
Mi felfedeztèk azt a legmeghäkkentåbb igazsàgot, hogy a
Szent Szellem ràszàllhat ás rà is szàll az ujjà nem szèletett
hamis szålåtå Keresztányekre ás hatalmasan megnyilvànul
kèlänbäzå jelekben, áppçgy, ahogy Jçdàsnak is volt egy
hatàrozott szolgàlata a Szent Szellemben, noha å maga
ärdägnek lett kijelentve.
Ezeket az alapelveket emlákezetènkben tartva, kezdjèk el

most nyomon kävetni az egyhàzat a kèlänbäzå hát koron àt.
A gyèlekezet szèletáse Pènkäsdkor volt. Amikáppen az elså
Àdàmnak frissen adva lett egy menyasszony Istennek a kezábål,
ás az egy rävid idåszakig megrontatlan volt, ugyançgy
Krisztusnak is az utolsã Àdàmnak is adva lett tisztàn ás frissen
egy menyasszony Pènkäsdkor; ás å is elvàlasztott ás
megrontatlan volt egy bizonyos ideig. “Ás egyebek käzèl nem
merászelt senki sem hozzàjuk csatlakozni” (Apcsel 5:13.) ás “Az
Çr pedig minden napon szaporâtja vala a gyèlekezetet az
èdväzèlåkkel.” Apcsel. 2:47. Hogy ez meddig folytatãdott, azt
nem tudjuk, de egy napon áppçgy, ahogy Sàtàn megkâsártette
ás elcsàbâtotta Ávàt, çgy a gyèlekezet is meg lett rontva az
antikrisztus szellemánek belápásável. “Ás ez az antikrisztus
szelleme, amelyrål ti màr hallottàtok hogy el fog jänni, ás most
màr a vilàgban van.” I. Jànos 4:3. Jázus pedig ezt mondta az Å
menyasszonyàt illetåen az elså korban, “De van valami
panaszom ellened, mivel elhagytad az elså szeretetedet.
Emlákezzál meg annakokàárt arrãl, hogy honnan estál el ás
tárjál meg.” Jelenásek 2:4-5. A gyèlekezet az elså korban màr
egy ‘elesett asszony volt’. Amikáppen Sàtàn mág Àdàm elått
Ávàhoz jutott, áppçgy most a Sàtàn elcsàbâtotta a gyèlekezetet,
Krisztusnak a menyasszonyàt mág a ‘Bàràny mennyegzåi
vacsoràja elått.’ Ás mi volt konkrátan a gyèlekezet käzepette,
amely az elesást okozta? Mi màs, ha nem a Jelenásek 2:6, “A
NIKOLAITÀK CSELEKEDETEI.” Màr az elså kor eltárt attãl,
hogy Isten tiszta Igáját kävette volna. Åk elfordultak Istennek
azon kävetelásátål, hogy a gyèlekezet teljessággel az Çrtãl
fèggjän (teljesen Istentål fèggve az Å Igájánek beteljesâtásáre a
kezdettål a vágig, emberi irànyâtàstãl fèggetlenèl), ettål tehàt
åk eltártek a Nikolaitizmushoz, amely egy emberi irànyâtàs
szervezását jelenti a gyèlekezeten belèl, amely ugyanazt jelenti,
mint amit minden kormànyzat is tesz, azaz tärványeket hoz az
emberekre. Åk pontosan ugyanazt tetták, amit Izràel. Åk az
emberi kormànyzàs hasznossàgàt vetták az Ige ás a Szellem
helyett.
Belápett a halàl. Honnan tudjuk ezt? Hàt nem halljuk a
Szellem hangjàt, amint az elså korban mindenki szàmàra
felhangzott, akik hallani akartàk, amint Å âgy szãlt, “Aki gyåz,
annak enni adok az Álet Fàjàrãl, amely az Isten
paradicsomàban van.” A gyèlekezet màr tçlsàgosan mályen
teleszâvta magàt a halàlnak fàjàbãl (illetve a felekezeti hamis
szålåtåbål) akiknek váge a tæznek tava. Most azonban
nincsenek làngolã kardç kárubok azárt, hogy årizzák az
Áletnek Fàjàt. Isten most nem tàvozott el çgy a gyèlekezet
käzèl, ahogy Å az Ádenbål eltàvozott. Ãh, nem, Å mindig ott
lesz az Å gyèlekezete käzepette a vágså korig. Ás addig az ideig
Å mindenki felá szãl, hogy jäjjenek.
Most kárek mindenkit, hogy legyènk itt ãvatosak. Ez az

èzenet annak a gyèlekezetnek az angyalàhoz, amely
Efázusban van, nem a tányleges helyi Efázusi gyèlekezethez
szãlã èzenet. Ez a KORHOZ szãlã èzenet. Ás abban a korban
megvolt az igazsàgnak magja, ás a hibànak magja is pontosan
ugyançgy, ahogy az a bçzànak ás a konkolynak páldàzatàban
be lett mutatva. A gyèlekezeti korok a szàntãfäld, ás abban
van bçza ás konkoly is. A hamis gyèlekezet szervezett, ás
humanizàlta az irànyâtàst ás az Igát, ás harcolt az igaz
Keresztányek ellen.
A konkoly mindig hatalmasabban viràgzik mint a bçza,
vagy màs kultçrnäványek. A konkoly gyèelekezet gyorsan
nävekedett ebben az elså korban. Viszont a bçzagyèlekezet is
viràgzott. Az elså kor váge felá a Nikolaitàk cselekedetei ott
viràgzottak a helyi hamis szålågyèlekezetekben egy nävekedå
kâsárlettel arra, hogy kiterjesszák befolyàsukat, tçl az å sajàt
testèkän. Befolyàsuk árezhetå volt az igaz gyèelekezetben is,
hiszen olyan emberek, mint a tiszteletre máltã Polycarp,
änmagukat pèspäkäknek nevezták, ás ezzel olyan tiszteletet
adtak a câmnek, mely nem volt az Igánek megfelelå. Szintán
ebben a korban volt, hogy az igaz gyèlekezet elveszâtette az å
elså szeretetát. Ez a szeretet çgy volt jelkápezve, mint
menyasszonynak ás vålegánynek szeretete az å hàzassàgukban,
ás hàzas áletèk korai áveiben. Volt ennek a teljes szeretetnek ás
az Istennek valã àtadottsàgnak egy lehæláse.
De figyeljátek meg azt, hogy a Jelenásek 2:1 çgy ârja le az
Çr Jázust, mint aki az Å gyèlekezete käzepette van, ás az Å
hârnäkeit jobb kezáben tartja. Mivel ez a menyasszony elesett,
ás mivel a testèleti gyèlekezet most màr az igaznak ás
hamisnak egy keveráke, de Å azárt nem hagyja el azt. Ez az
Ävá. Ás a Rãma 14:7-9 szerint ez pontosan âgy van. “Mert
käzèlènk senki nem ál änmagànak, ás senki nem hal
änmagànak: mert ha álènk, az Çrnak álènk; ha meghalunk, az
Çrnak halunk meg. Azárt akàr áljènk, akàr haljunk, az Çrái
vagyunk. Mert azárt halt meg ás tàmadott fel, ás elevenedett
meg Krisztus, hogy mind holtakon, mind pedig álåkän
uralkodják.” A kereszten Å megvàsàrolta az emberek EGÁSZ
vilàgàt. Åk az Ävái. Å az Ura álåknek ás holtaknak. (Ami
persze a tulajdonjogot illeti, NEM PEDIG a käzässáget.) Ás Å
ennek a testnek käzepette jàr, amelyen belèl ott van az álet ás
halàl.
Ami az elså korban el lett èltetve, az fejlådni fog a màsodik
korban, ás az ässzes täbbi korban mindaddig, amâg el nem ári
az árettságet ás az aratàst. Âgy a Szmirnai Korban mi a testèleti
gyèlekezet tärtánetánek egy nagyobbodàsàt ás megvilàgâtàsàt
vàrjuk a Szellem kinyilatkoztatàsàn keresztèl.
Ebben a korban a hamis szålåtå gyælälete nävekedik.
Tudjàtok, åk (9. vers) elvàlasztottàk änmagukat az igaznak
tàrsasàgàtãl. Åk kimentek käzèlèk. Åk hazugok voltak. Åk

annak nevezták magukat, ami åk nem. Isten azonban
elpusztâtotta åket? Nem. “Hagyjàtok åket bákán, ás mindkettå
eljut az aratàsig.”
“De Urunk, åket el kellene pusztâtani, mivel åk
elpusztâtjàk a Te nápedet. Åk megälik åket.”
“Nem, hagyjàtok åket bákán. De az Án menyasszonyomnak
Án ezt mondom, ‘Lágy hæságes a halàlig. Szeress Engem mág
jobban’”.
Bizonytalansàg nálkèl megtudjuk, hogy ez a hamis szålåtå
Sàtànnak a szålåtåje. Az å ässzejävetelèk tåle (Sàtàntãl) van.
Åk Istennek Neváben talàlkoznak, ás azt hazudjàk, hogy åk
Krisztusái. Prádikàlnak, tanâtanak, keresztelnek, imàdjàk
Istent, rásztvesznek kèlänbäzå szertartàsokon, melyeket
Krisztus adott a gyèlekezetnek, de åk nem Istentål vannak.
Mivel azonban åk azt mondjàk hogy Tåle vannak, ezárt Isten
åket felelåsnek fogja tartani ás mindegyik korban beszál rãluk
ás hozzàjuk. Åk bennènket pontosan Bàlàmra emlákeztetnek.
Neki megvot a prãfátai tisztságe. Å ismerte az Istenhez valã
megfelelå käzeledást, ahogy az a tiszta àllatok àldozatàban van
bemutatva. Å azonban nem volt egy igaz IGEPRÃFÁTA, mert
amikor Isten azt mondta neki, hogy ne menjen el Bàlàkot
megtisztelni jelenlátável, å mágis kereste az elmenetelt, mivel
åt az arany ás presztizs utàni vàgy motivàlta. Âgy hàt Isten
elengedte åt. Istennek täkáletes akarata helyet adott Istennek
megengedå akaratànak Bàlàm “szâve vàgya” miatt. Isten
lányegáben ezt mondta, “Folytasd.” Isten azonban
megvàltoztatta az Å válemányát? Nem uram. Istennek megvolt
a Maga çtja, Bàlàm menetelátål fèggetlenèl. Bàlàm nem
nullàzta le Istennek az akaratàt. Istennek megvolt az Å çtja
fèggetlenèl attãl. Bàlàm volt az, aki veszâtett az Ige elmellåzáse
miatt. Ma pedig nekènk ugyanez a dolog van.
Asszonyprádikàtorok, szervezådásek, hamis tanâtàsok, stb. ás
az emberek imàdjàk Istent, megnyilvànulnak a Szellemben, ás
egyenesen tovàbbmennek çgy, ahogy Bàlàm is ás azt àllâtjàk,
hogy Isten szãlt hozzàjuk, mág akkor is, amikor az elvett
kèldetás ellentátes a kinyilatkoztatott Igável. Án pedig nem
fogom tagadni azt, hogy Isten szãlt hozzàjuk. Ez azonban ápp
çgy volt, mint amikor Å szãlt Bàlàmhoz màsodszor. Mivel
tudta, hogy Bàlàm az å sajàt szâve vàgyàt akarta az Ige fälätt,
az Çr pedig megadta azt neki, de mindvágig megvolt az
ÇRNAK AZ Å SAJÀT çtja; ápp âgy ma is, Isten azt mondja az
embereknek, hogy menjenek elåre az å sajàt szâvèk vàgyàban,
mivel åk màr visszautasâtottàk az Igát. ISTENNEK AKARATA
AZONBAN ATTÃL FÈGGETLENÈL EL LESZ VÁGEZVE.
Àmen. Remálem, hogy ti ezt làtjàtok. Ez nem csak abbãl fog
sokat tisztàzni, ami làthatã az ässzes korokban, hanem
kèlänäsen segâteni fog ebben az utolsã korban, amelyben olyan
sok megnyilvànulàs, ás kèlså àldàsok vannak, amikor pedig az

egász idåszak annyira ellene van Istennek “Ige àltal-
kinyilatkoztatott-akaratàval.”
Ha valaha is kapott egy kor hangosan ás tisztàn egy
èzenetet, akkor ez a kor kapott. Az Ãszävetság igazsàga volt, ás
ma is az, hogy “A szolgàlã fia bàntani fogja a szabad
asszonynak fiàt mindaddig, amâg a szolgàlã fia ki nem lesz
vetve.” Ez tudatja velènk azt, hogy Sàtànnak gyælälete ás
Istenkàromlàsa az igaz Keresztányek ellen egy olyan csoporton
àt lesz kibocsàtva, melyek návlegesek, hamis Keresztányek, ás
mindez addig fog nävekedni, amâg Isten ki nem gyomlàlja a
hamis szålåtåt a Laodiczeai Kor vágán.
A harmadik kor kinyilatkoztatta a prãfátàlàs Szelleme
àltal, hogy a vilàgi gyèlekezet meg fogja valãsâtani a
Nikolaitizmust, mint egy tanâtàst. A papsàg szátvàlàsa a
laikusoktãl a Bibliànak attãl az igazsàgàtãl, hogy a vánek (a
helyi nyàj pàsztorai) az Ige àltal irànyâtjàk a nyàjat, àtment a
“Nikolaitàk cselekedeteibe”, amelyben a papsàg rangsorba
helyezte magàt egymàs felett, azutàn pedig, ez a Szentâràs
ellenes formula egy olyan papsàggà formàlãdott amely a
papsàgot az ember ás Isten käzá helyezte, ás âgy a papsàgnak
bizonyos jogokat adott, mialatt tagadtàk a laikusok szàmàra
Istentål adott jogokat. Ez bitorlàs volt. Ebben a korban vàlt
tanâtàssà. Çgy lett megalapozva a gyèlekezetben, mint
Istennek a bizonyos beszáde, amely valãjàban nem az volt. A
papsàg azonban ezt Isten Igájánek nevezte, ás ennálfogva ez a
tanâtàs antikrisztus volt.
Mivel az emberi kormànyzàs az tisztàn ás igazàn politika,
ezárt a gyèlekezet belegabalyodott a politikàba. Ezt a
belemerèlást èdväzälte egy diktàtor-csàszàr, aki
ässzekapcsolta a gyèlekezeti politikàt az àllami politikàval, ás
eråszakkal megalapâtotta a hamis gyèlekezetet (Sàtàn hamis
vallàsàt), mint az igaz vallàst. Ás a kèlänbäzå csàszàrok
kèlänbäzå rendeletein keresztèl mi çgy talàljuk, hogy a hamis
gyèlekezet az àllam erejável mág mohãbban pusztâtja az igaz
szålåtåt.
Szomorç ezt mondani, de az igaz szålåtå nem volt áppen
teljesen mentes ettål a tanâtàstãl. Ezalatt án nem azt ártem,
hogy az igaz szålåtå valaha is megalapozta volna a Nikolaita
elkápzelást, mint egy tanâtàst. Szã sincs rãla. A halàlnak kis
fárge azonban folyamatosan szâvta az igaz szålåtåt abban a
remányben, hogy az eleshet. Mág az igaz gyèlekezeten belèl is
olyan fárfiak, akiket Isten hâvott el felvigyàzãkánt, egy kicsit
täbbre tartottàk a câmet, mint csupàn egy helyi felelåságet. Ez
màr nem Pàlnak az a tiszta megártáse volt, amely most a
gyèlekezetben látezett. Mivel Pàl ezt mondta, “Ás åk Istent
dicsåâtetták ánbennem.” Mindegy, hogy milyen felhatalmazàsa
volt Pàlnak, å azonban az embereket mindig Istenre
irànyâtotta, Akitål minden felhatalmazàs van. A papsàg

figyelme azonban mindig Isteni Vezetás PLUSSZ EMBERI
vezetásen àllt, âgy pedig tiszteletet adtak ott, ahol a tisztelet
nem volt jogos, âgy azutàn mi çgy talàljuk, hogy a gyèlekezet
megszeplåsädätt a humanizmussal. A Nikolaitizmus
megalapozàsàval_apostoli àtäräklás_behelyezett
szolgàlãk_megvàlasztott pàsztorok, stb. innen màr csak egy
lápás volt a hamis gyèlekezet szàmàra ahhoz, hogy a
Bàlàmizmusban folytassàk. A ‘Sàtàn mályságáhez’ vezetå
màsodik lápás most màr teljesen folyamatban volt.
Ez a màsodik lápás Bàlàmnak a tanâtàsa volt, (ez a
Jelenásek 2:14-ben van àbràzolva) amelyben Bàlàm arra
tanâtotta Bàlàkot, hogy botrànykävet vessen Izràel gyermekei
elá egy ‘egyesâtett ässzejävetel’ àltal. Itt a vendágek kát olyan
tovàbbi dolgot tesznek meg, melyek ellentátesek Istennek az
Igájável. Emlákezzetek arra, hogy Bàlàknak segâtságre volt
szèkságe az å kiràlysàga megtartàsàhoz. Å korànak
legdominànsabb szellemi alakjàt hâvta meg, aki Bàlàm volt.
Bàlàm adta azt a tanàcsot, amely Izràelt csapdàba ejtette, ás
elpusztâtotta. Ez elåszär is az volt, hogy javasolta, hogy
mindnyàjan jäjjenek ässze, ás beszálják meg a dolgokat,
egyenek egyètt, ás simâtsàk el a dolgokat. Vágèl is egymàsnak a
megártáse egy fontos dolog. Amikor ezt elárted, akkor
haladhatsz onnan. A kävetkezå lápás az egyètt valã imàdat
lesz, ás persze egy kis nyomàs a vendáglàtãtãl, màr arra
kászteti a vendágeket, hogy sokkal tovàbb menjenek, mint azt
akartàk. Most ez nem csupàn ott tärtánt akkor Istennek
Ãszävetsági gyèlekezetável, hanem ez megtärtánt az
Çjszävetság gyèlekezetável is, mivel volt egy csàszàr, akinek
Bàlàkhoz hasonlãan segâtságre volt szèkságe ahhoz, hogy
biztosâtsa kiràlysàgàt. Âgy hàt Konstantin meghâvta a návleges
Keresztányeket, Rãmànak elså Keresztány Gyèlekezetát, hogy
segâtsenek neki maga mägá gyæjteni a Keresztányeket,
minthogy åk egy igen nagy testèlet voltak. Ennek eredmánye a
325-ben lávå Niceai Tanàcs volt. Ott a Keresztányek, mind az
igazak, mind pedig a návlegesek, ässzejättek Konstantin
meghâvàsàra. Az igaz Keresztányeknek semmi keresnivalãjuk
nem lett volna ott az ässzejävetelen. Annak ellenáre, hogy
Konstantin mindannyiukat egyesâteni tudta, a valãdi hâvåk
mágis tudtàk, hogy nem megfelelå helyen vannak, ás ezárt
tàvoztak. Azoknak azonban, akik maradtak, Konstantin adott
az àllami kincstàrbãl, valamint azzal egyètt politikai ás fizikai
eråt is. Az emberek be lettek vezetve a bàlvànyok imàdàsàba,
ás a spiritizmusba, mivel a szentek neveit viselå szobrok lettek
behelyezve az ápèletekbe, az embereket pedig arra tanâtottàk,
hogy legyenek käzässágbe a halotakkal, illetve hogy
imàdkozzanak a szentekhez, amely pedig nem täbb ás nem
kevesebb, mint spiritizmus. Mivel az a tàplàlák, amelyre egy
embernek igazàn szèkságe van, az Istennek Igáje, ahelyett
azonban åk tantáteleket, dogmàkat, ás szertartàsokat adtak,

melyet az àllam is áletbe láptetett, ás mindenek felett lett nekik
adva hàrom isten, az Egy Igaz Isten ässzetett hàrmas nevável,
ás az Çr Jázus Krisztus Neváben valã keresztelás helyet adott a
hàrom câmben valã pogany keresztelásnek.
Az igaz hâvåknek nem lett volna szabad odamenni. Åk màr
sok igazsàgot elveszâtettek, most pedig elveszâtetták az
Istenságnek megártását is, ás elhagytàk a nevet câmekárt a
vâzkeresztságben.
Most figyeljátek meg nagyon gondosan Bàlàmnak ezt a
tanâtàsàt. Mindenek felett figyeljátek meg azt, hogy ez a
romlott papsàgnak egy elåre megfontolt manåvere volt arra,
hogy magukhoz kätäzzák az embereket çgy, hogy åket elåre
megfontoltan a hitetlenság bænábe vezetik. A Nikolaita
tanâtàs a papsàg romlàsa volt, amint åk politikai hatalmat
kerestek egymàs käzätt, mâg a Bàlàmizmus az emberek
alàvetáse az å tantáteli ás imàdati rendszerèknek azárt, hogy
megragadjàk åket. Most figyeljátek meg ezt gondosan. Mi volt
az, amely az embereket a návleges gyèlekezethez kätätte, ás
azàltal elpusztâtotta åket? Ez a tantáteleknek, ás dogmàknak
a gyèlekezeti tanokba valã formàlàsa volt. Ez a Rãmai
Katolikus Egyhàz tanâtàsa volt. Nekik nem az igaz tàplàlákot
adtàk, az Igát. Nekik az a tàplàlák lett adva, amely a
bàlvànyimàdàsbãl eredt, a babiloni pogànysàg becsomagolva
Keresztány meghatàrozàsokban. Ás ugyanez a szellem ás
tanâtàs most minden Protestàns käzätt ott van, ás ezt
FELEKEZETNEK nevezik. A Nikolaitizmus az szervezådás, a
gyèlekezet vezetásánek humanizàlàsa, ás azàltal a Szellemnek
fálretátele. A Bàlàmizmus az felekezetizmus, amely a Biblia
helyett a gyèlekezeti kázikänyvet veszi. Ás ápp ebben az
ãràban sokan Isten nápe käzèl beleestek a felekezetizmus
tårábe, ás Isten âgy kiàlt hozzàjuk, “Gyertek ki belåle Án
nápem, hogy ne legyetek rászesei az å bæneinek, ás hogy ne
kapjatok az å csapàsaibãl.” Làtjàtok tehàt, hogy åk
tudatlanok. Ha azonban az elragadtatàs megtärtánne ebben a
pillanatban, akkor a tudatlansàg nem lenne felmentå ok
Istennek âtálete alãl azárt, hogy åk a helytelen sorokban
vannak.
Az antikrisztusi szellem megnyilvànulàsa az, hogy a papsàg
szervezi magàt egy rangsorral a màsik fälá mindaddig, amâg åk
egy elnäkben csçcsosodnak ki, teljesen mindegy, hogy milyen
csodàlatosnak ás szèkságesnek názhet ki. Ez nem màs, mint
emberi okoskodàs, amely elfoglalja az Ige helyát. Ás bàrmely
szemály, aki benne van a szervezett felekezetekben, az
egyenesen benne van az antikrisztusi rendszer käzepáben. Most
hadd mondjam ezt, ás hadd tegyem ezt nagyon vilàgossà. ÁN
NEM AZ EMBEREK ELLEN VAGYOK. ÁN A RENDSZER
ELLEN VAGYOK.
Az àllam ás a gyèlekezet egyesèlásável elå lett kászâtve a

szântár a Sätát Korok szàmàra. Ás valãban çgy 1000 áven àt a
gyèlekezet belement a sätátság mályságábe, ás megismerte
Sàtànnak mályságeit. Amikor bàrmely vallàsos náp magàhoz
äleli mind a Nikolaitizmust, mind pedig a Bàlàmizmust, ás
tàmogatàskánt megvan nekik a politikai, pánzègyi ás fizikai
hatalom, akkor csak egyetlen iràny van, amerre åk mehetnek. Ez
az iràny pedig egyensen a Jázabel tanâtàsba megy. Most miárt
mondjuk ezt? Mivel amikáppen mi kihangsçlyoztuk a negyedik
kor tanulmànyàban azt, hogy Jázabel egy sidoni volt, Etbàlnak a
lànya, aki pedig Astarte kiràly papja volt. Å egy gyilkos volt. Ez
az asszony meghàzasodott Akhàbbal (Izràel Kiràlyàval)
politikai haszonárt. Az asszony azutàn leuralta a náp vallàsàt, ás
meggyilkolta a Lávitàkat, ás olyan templomokat àllâtott,
amelyben å az embereket Astarte (Vánusz) ás Baàl (a napisten)
imàdatàra kásztette. Å formàlta meg a tanâtàst ás papjaival
tanâtotta azt, azok pedig elfogadtattàk a náppel. Âgy tehàt ti
làthatjàtok pontosan azt, ami a návleges egyhàz volt a Sätát
Korokban. Åk teljesen elhagytàk Istennek az Igáját, ás csupàn az
Istenságnek neveit ás câmeit, meg egy pàr Szentâràs szerinti
alapelvet hagytàk meg. Elcsavartàk azt, amit a Bibliàbãl vettek
ki, çgy hogy megvàltoztattàk annak jelentását. Pèspäki iskolàik,
stb. hatalmas szerzådáseket ârtak, pàpàik pedig änmagukat
csalhatalannak nyilvànâtottàk ki ás azt mondtàk, hogy åk
Istentål kaptak kinyilatkoztatàst, ás hogy Istenkánt szãlnak a
náphez. Mindezek azutàn a papoknak lettek megtanâtva, akik
elhitetták azokat az emberekkel megfálemlâtás àltal. Az egyet
nem ártás halàlt, vagy kikäzäsâtást jelentett, amely esetenkánt
rosszabb volt a halàlnàl. Most màr ez az egyhàz volt egy biztos
hanggal, amely gyåzätt, ás megvadulva a hatalomtãl åk a
màrtârok várát ittàk mindaddig, mâg vágèl az igaz Keresztányek
màr majdnem ki lettek ârtva, ás màr alig maradt Ige, ás a Szent
Szellemnek egy kicsiny megnyilvànulàsa. Az igaz szålåtå
azonban kèzdätt, ás tçlálte. Isten hæságes volt a kicsiny nyàjhoz
ás annak dacàra, amit Rãma tehetett az å testèk ellen, de Rãma
nem tudta megälni bennèk a Szellemet, ás az Igazsàg
vilàgossàga tovàbb vilàgâtott, melyet a Szent Szellem ás az erå
tàmogatott.
Ez most egy jã hely arra, hogy egy megvilàgâtã ászrevátelt
tegyènk. Figyeljátek. A Nikolaitàk cselekedetei ás tanâtàsai,
Bàlàmnak tanâtàsa, ás a hamis prãfátanånek, Jázabelnek
tanâtàsa nem hàrom szellemet foglal magàban, illetve nem
hàrom szellemi alapelvet. Ez a hàrom csupàn ugyanannak a
szellemnek kèlänbäzå megnyilvànulàsa, amint az mályságrål
mályságre jàr. Ami minden, az a szervezådásnek antikrisztusi
szelleme az å hàrom kèlänbäzå szakaszàban. Amikor a papsàg
elvàlasztotta magàt, ás szervezådätt, akkor elnyomtàk az
emberek çgy, hogy belevezetták, ás belekätäzták åket is a
szervezådásbe. Ez a szervezådás azokon a tantáteleken ás
dogmàkon alapult, melyeket az emberek tanâtottak Istennek

tiszta Igáje helyett. Szertartàsoknak ás ceremãniànak nävekedå
rászt adtak az imàdatban, ás hamarosan ez az egász rendszer
egy aktâv ás ärdägi erå volt, amely mindent megtett azárt, hogy
ellenårizzen szãnoki meggyåzás, vagy szã szerinti eråszak àltal.
Energiàjàt az å sajàt hamis prãfáciàibãl nyerte, nem pedig
Istennek Igájábål. Ez most teljessággel antikrisztusi volt, noha
Krisztus Neváben jätt.
Miutàn çgy tænt, hogy vágtelen idå telik el, amelyben az
Igazsàgnak meg kell halnia, emberek kezdtek tiltakozni a
Rãmai Katolikus Egyhàz gonoszsàgàval szemben, mivel
teljesen elkápzelhetetlen volt az, hogy Isten benne lehetne ilyen
tanâtàsokban, ás ilyen viselkedásekben. Ezeket a tiltakozàsokat
vagy nem vetták figyelembe, ás âgy elhaltak a figyelem hiànya
miatt, vagy pedig elnyomta azokat Rãma. Utàna azonban Isten
az Å szuverán kegyelmáben elkèldätt egy Luther Màrton
nevezetæ hârnäkät azárt, hogy elkezdjen egy reformàciãt. Å egy
olyan csçcsponton munkàlkodott, ahol a Rãmai Katolikus
Egyhàznak màr olyan sok kätál lett adva, hogy màr kászen àllt
änmagàt felakasztani. Âgy amikor Luther hit àltal valã
megigazulàst prádikàlt, akkor az igaz szålåtå sok ávszàzad
utàn elåszär elkezdett nävekedni egy csodàlatos mãdon. Amint
a návleges gyèlekezet àllami hatalmat hasznàlt a tàmogatàsra,
most az àllami hatalom elkezdett ellene folyni. Ás ez az, ahol
Luther elkävette az å hibàjàt, ás az igaz hâvåk is. Megengedták,
hogy az àllam tàmogassa åket. Âgy ez a kor nem ugrott ki
tçlsàgosan messzire az Igáben. Hàla legyen Istennek azárt,
hogy elment addig, ameddig elment, mivel azonban politikai
hatalomra tàmaszkodott nagy mártákben, ezárt ez a kor
szervezådásben vágzådätt, ás ez a csoport, amely Luther
nemzedákáben kitärt a hamis szålåtåbål, most visszatárt, hogy
a paràzna lànyàvà vàljon, mivel egyenesen belement a
Nikolaitizmusba, ás a Bàlàmizmusba. Ezen az idåszakon belèl
sok aprã csoport is volt, ás annak bizonyâtàsàra, hogy milyen
meszire kerèltek az igaz magtãl, elegendå csupàn elolvasni a
tärtánelmet, ás meglàthatjàtok, hogy milyen mãdon èldäzták
egymàst, ás náhàny esetben mág a halàlra is. De volt ott
käzättèk egy náhàny náv, áppen çgy ahogy minden korban is
van.
Mi ärvendezènk ebben a korban ezárt az egy dologárt. A
reformàciã elkezdådätt. Az nem egy feltàmadàs volt, hanem
egy reformàciã. De nem is volt helyreàllâtàs. A bçzànak magja
azonban, amely Niceànàl elhalt, ás megrodhadt a Sätát
Korokban, most felkèldte az igazsàgnak egy hajtàsàt, jelezve,
hogy valamikor a jävåben a Laodiczeai Kor vágán, ápp mielått
Jázus eljän, a gyèlekezet vissza fog tárni oda, ahol å çjra a
Bçza Mag Menyasszony lesz, mialatt a konkoly le lesz aratva,
ás meg lesz ágetve a tæznek tavàba.
Mivel az ätädik kor az Igánek nagy elhintását hozta a

nyomtatàs àltal, ezárt a hatodik kor gyorsan hasznot hçzott
abbãl. Ez a kor volt a helyreàllâtàsnak màsodik szakasza, ás
ahogy mi ezt màr koràbban àllâtottuk, ez volt a kalàsznak
kora. Az iskolàzàs nävekedett. Ez volt az intellektuàlis
embereknek kora, akik szeretták Istent, ás szolgàltàk Åt.
Misszionàriusok szaporodtak, ás az Ige elterjedt az egász
vilàgra. Ez volt a testvári szeretetnek kora. Ez a nyitott ajtãnak
egy kora volt. Ez volt az utolsã hosszç idåtartalmç kor, ás
ezutàn fog jänni a Laodiczeai Kor, amely egy rävid lesz.
Az igaz szålåtå viràgzott ebben a korban çgy, mint
egyikben sem, ha szàmokra gondolunk otthon, ás kèlfäldän. Ez
a kor szent embereket hozott elå. Az igaz szålåtå terjeszkedett,
ás a hamis szålåtå visszavonult. Akàr merre ment az igaz
szålåtå, Isten vilàgossàgot, ás áletet, valamint boldogsàgot
adott. A hamis szålåtå megmutatkozott annak, ami volt:
sätátság, nyomorçsàg, szegányság, tudatlansàg, ás halàl.
Amikáppen pedig a hamis szålåtå az å hatalmànak napjaiban
nem tudta megälni az igaz szålåtåt, ugyançgy az igaz szålåtå
most nem tudta visszavinni a hamis szålåtåt Jázus Krisztushoz.
A hamis szålåtå azonban elsàncolta magàt, ás vàrakozva az
utolsã kor utolsã rászáre, amikor å mindent vissza fog nyerni
magànak, kiváve egy kicsiny nyàjat, akik a vàlasztottak,
Istennek igaz szålåtåje.
De milyen szomorçvà tesz bennènket az, amikor
felismerjèk, hogy Istennek minden nagy mozgalma (ás sok ilyen
volt) elmulasztotta elvetni a Nikolaitàk tanâtàsàt, mivel åk
mindannyian szerveztek, ás meghaltak. Azutàn åk belementek a
felekezetekbe, hogy a szellemi halottakat a tàplàlák nálkèli
legelåkän tartsàk. Kevássá tudtàk ugyan, de valamennyi
csoport meg lett fertåzve ugyanazzal a hibàval, ás amikor az
ábredásnek tèze leágett, akkor gyåzätt a szervezådás, ás az
emberek felekezetekká vàltak. Åk csupàn návleges
Keresztányek voltak, noha mindegyik csoport ugyanazt a
bizonysàgot àllâtotta, mint a Rãmai Katolikus Egyhàz, hogy åk
helyesek, az ässzes täbbi pedig helytelen. A szântár igazàn elå
lett kászâtve a lànyok szàmàra, hogy visszamenjenek haza az
utolsã korban, vissza Rãmàhoz, az anya tyçk alà.
Ás âgy mi elárkeztènk az utolsã korhoz: a Laodiczeai
Korhoz. Ez a mi korunk. Mi tudjuk, hogy ez az utolsã kor,
mivel a zsidãk visszatártek Palesztinàba. Mindegy, hogy
milyen mãdon kerèltek oda; åk ott vannak. Ás ez az aratàsi
idå. Mielått azonban lehetne egy aratàs, elåtte kell hogy legyen
egy árás, mindkát szålåtånek az áráse.
A Lutherànus Kor a tavaszidå volt. A Wesley Kor a
nävekedás nyara volt. A Laodiczeai Kor az aratàsi idå a
konkoly ässzegyæjtásáre, ässzekätásáre, ás megágetásáre;
valamint a bçza csærbe gyæjtásánek ideje az Çr szàmàra.
Aratàsi idå. Ászrevettátek màr azt, hogy az aratàsi idåben,

noha van az árásnek egy valãdi felgyorsulàsa, mágis annak
kävetkeztáben van a nävekedásnek egy lelassulàsa, mâg vágèl
nincs màr nävekedás? Hàt ez nem pontosan az, amit mi most
làtunk? A hamis szålåtå sokasàgot veszât el a kommunizmus
szàmàra, ás màs kèlänbäzå hitfajtàk szàmàra. Szàmuk nem
nävekedik çgy, ahogy åk szeretnák hogy mi gondoljuk. Màr
nem tudja çgy megragadni az embereket mint rágen, ás oly sok
esetben a gyèlekezetbe jàràs csak egy làtszat. Ás az igaz
szålåtå? Mi a helyzet vele? Å nävekedik? Hol vannak azok a
nagy szàmok, akik àllandãan jännek az ábredási
ässzejävetelekre, ás vàlaszolnak az oltàrhoz hâvàsra?
Legtäbben käzèlèk nem csupàn árzelmileg käzeledtek, vagy
pedig inkàbb valamilyen fizikait kâvàntak, mintsem azt ami
igazàn Szellemi? Hàt ez a kor nem olyan, mint amelyben Noá
belápett a bàrkàba, ás az ajtã be lett zàrva, de Isten mágis vàrt
az âtálettel hát napon àt? Azokban a csendes napokban
valãjàban senki nem tárt Istenhez.
De ez mágis az aratàsi idå. Ebben a korban azutàn szânre
kell lápni azoknak, akik a bçzàt ás konkolyt árásre viszik. A
konkoly màr nagyon gyorsan árik a romlott tanâtãk alatt, akik
az embereket elfordâtjàk az Igátål. De a bçzànak is árnie kell.
Ás az å szàmàra Isten elkèldi a Prãfáta-Hârnäkät olyan igazolt
szolgàlattal, hogy a vàlasztottak åt elfogadjàk. Åk çgy fognak
hallgatni rà, mint az elså gyèlekezet hallgatott Pàlra, ás ez a
gyèlekezet az Igáben fog árni mindaddig, mâg vágèl az Ige
Menyasszonyàva vàlik, ás hatalmas cselekedetek lesznek
talàlhatãak benne, melyek mindig kâsárik a tiszta Igát ás a
tiszta hitet.
A hamis gyèlekezet csoportjai egyesèlni fognak a
gyèlekezetek vilàgtanàcsàban. Az egyhàzaknak ez a
vilàgtanàcsa A FENEVADNAK ÀLLITOTT KÁP. Jelenásek
13:11-18, “Azutàn làták màs fenevadat feljåni a fäldbål, akinek
kát szarva vala, a bàrànyához hasonlã, de çgy szãl vala, mint a
sàrkàny; Ás az elåbbi fenevadnak minden hatalmassàgàt
cselekszi åelåtte; ás azt is cselekszi, hogy a fäld ás annak
lakosai imàdjàk az elså fenevadat, amelynek halàlos sebe
meggyãgyult vala; Ás nagy jeleket tesz, annyira, hogy tèzet is
hoz alà az ágbål a fäldre, az emberek làttàra. Ás elhiteti a
fäldnek lakosait a jelekkel, amelyek adatànak náki, hogy
cselekedje a fenevad elått; azt mondvàn a fäld lakosainak,
hogy csinàljàk meg a fenevad kápát, aki fegyverrel
megsebesâttetett vala, de megelevenedett. Ás adaták náki, hogy
a fenevad kápábe lelket adjon, hogy a fenevad kápe szãljon is,
ás azt mâvelje, hogy mindazok, akik nem imàdjàk a fenevad
kápát, megälessenek. Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel ás
nagyokkal, gazdagokkal ás szegányekkel, szabadokkal ás
szolgàkkal, hogy az å jobb kezèkre, vagy a homlokukra
bályeget tegyenek; Ás hogy senki se vehessen, se el ne adhasson

semmit, hanem csak akin a fenevad bályege van, vagy neve,
vagy nevánek szàma. Itt van a bälcsesság. Akinek ártelme van,
szàmlàlja meg a fenevad szàmàt; mert emberi szàm ás annak
szàma hatszàzhatvanhat.” Most emlákezzetek arra, hogy a
Csàszàri Pogàny Rãma volt az, amely kard àltal elesett. Å
azonban meggyãgyult halàlos sebábål, amikor csatlakoztt
Rãmànak návleges Keresztány egyhàzàhoz, valamint egymàsba
foglalta a pogànysàgot ás Keresztányságet, ás ezàltal å lett a
Szent Rãmai Birodalom, amelynek addig kell kitartania, amâg
Jázus el nem jän, ás el nem pusztâtja åt. Rãma azonban nem
egyedèl megy. Leànyai vele vannak, ás teljes hatalmat fog
àtvenni az Egyhàzak Vilàgtanàcsa àltal. Náhàny ember
szàmàra ez talàn merásznek tænik, de valãjàban mindenki
szàmàra nagyon vilàgos làtni ezt, mivel áppen most az
egyhàzak màr irànyâtjàk a politikàt, ás a megfelelå idåben
pontosan ki fog nyilvànulni az, hogy milyen nagy ez az
irànyâtàs. Ez az äkumenikus mozgalom Rãmàval fog vágzådni
az álán mág akkor is, ha az emberek ezt nem ezen a mãdon
kápzelták. Ez âgy van, mivel a Jelenásek 17:3-6-ban azt àllâtja,
hogy a paràzana, a Titok Babilon rajta èl a fenevadon. Å
irànyâtja az utolsã, illetve negyedik birodalmat. Ez a Rãmai
Egyhàz teszi ezt. Ez a vilàgegyhàzi rendszer az å Rãmàja alatt
irànyâtani fog, ás ez a káp (az egyhàzi rendszer) engedelmes
lesz Rãmànak, mivel Rãma ellenårzi a vilàg aranyàt. Âgy
minden embernek a vilàgegyhàzi rendszerhez kell tartoznia,
vagy pedig az elemek irgalmàra lesz bâzva, mivel åk nem
vàsàrolhatnak ás nem àrulhatnak a fenevad jele nálkèl a
kezèkän, vagy a fejèkän. Ez a fejen lávå jel azt jelenti, hogy
nekik el kell fogadniuk a vilàgegyhàzi rendszer tanâtàsàt,
amely a hàromsàg, stb., a kázen lávå jel pedig azt jelenti, hogy
tenni a vilàgegyhàz akaratàt. Ezzel a nagy hatalommal az
egyhàzi rendszerek èldäzni fogjàk az igaz menyasszonyt. Ez a
káp meg fogja prãbàlni visszatartani a menyasszonyt a
prádikàlàstãl ás a tanâtàstãl, stb. A menyasszony szolgàlãinak
meg lesz tiltva az, hogy vigasztaljanak ás megadjàk az
igazsàgot az emberek szàmàra, akiknek arra szèkságèk van.
Mielått azonban az antikrisztus (szemályesen) àtvenná az
egyhàzak teljes vilàgrendszerát, az igaz gyèlekezet el lesz
vátetve errål a vilàgrãl azárt, hogy az Çrral legyen. Isten el
fogja ragadni az Å menyasszonyàt a Bàràny nagy Hàzassàgi
Vacsoràjàra.
Most mivel ez a zàrã fejezet annak árdekáben lett megârva,
hogy nyomonkävessèk a kát gyèlekezetet ás a kát szellemet
Pènkäsd ãta az å betetåzásèkig, ezárt mi arra fordâtjuk ezt a
vágså idåt, hogy megmutassuk ezt a Laodiczeai Korban.
Ez a kor áppen a huszadik szàzad fordulãja utàn
kezdådätt. Minthogy ennek azon kornak kellett lennie,
amelyben az igaz gyèlekezet vissza fog tárni arra az àllapotra,

hogy az a menyasszony legyen, ami Pènkäsdkor volt, ezárt mi
tudjuk, hogy szèkságszeræen kell hogy legyen a dinamikus
erånek egy visszatáráse is. A hâvåk árezták ezt az å
szellemèkben, ás elkezdtek kiàltani Istenhez egy olyan çj
kiäntetásárt, amilyen az elså ávszàzadban is volt. Ami çgy tænt,
mint vàlasz, az çgy árkezett, hogy sokan elkezdtek nyelveken
szãlni, ás megnyilvànâtani a Szellem ajàndákait. Ezutàn az a
hit terjedt el, hogy ez valãban a rágãta vàrt HELYREÀLLÂTÀS
volt. De ez nem az volt, mivel a kásåi eså csak a korai eså utàn
jähet, amely a tavasz, illetve a TANÂTÀS esåje. A kásåi eså
azutàn az ARATÀSI eså. Hogyan lehetne ez a valãdi dolog,
amikor a Tanâtàs Esåje mág nem jätt el? A Prãfáta-Hârnäk, akit
azárt kellett kèldeni, hogy TANÂTSA az embereket, ás hogy
visszafordâtsa a gyermekek szâvát a Pènkäsdi atyàkhoz, å mág
nem jätt el. Âgy az, amirål azt gondoltàk hogy helyreàllâtàs ás a
vágså megelevenâtás az elragadtatàsra, az mág nem jätt el.
Ebben benne volt az igazsàgtalanoknak egy keveráke, akik
rászvátelesek voltak a Szellemi àldàsnak ás a Szent Szellemben
valã megnyilvànulàsnak, amint mi ezt folyamatosan
hangsçlyoztuk nektek. Ebben volt ärdägi erå is, amikáppen
emberek voltak ärdägäk irànyâtàsa alatt, de mágis çgy tænt,
hogy senki nem ismeri ezt fel. Azutàn pedig bebizonyâtva azt,
hogy ez nem a VALÃDI volt, ezek az emberek (mág mielått a
màsodik nemzedák megjelent volna) szerveztek ás megârtàk az
å Szentâràs ellenes tanâtàsaikat, ás felápâtetták sajàt
kerâtáseiket çgy, ahogy mindegyik csoport is tette åelåttèk.
Emlákezzetek arra, hogy mialatt Jázus a fäldän volt, Jçdàs
is ott volt. Mindkettå kèlänbäzå szellemtål jätt ás a halàl àltal
mindkettå elment az å sajàt helyáre. Krisztusnak Szelleme
kásåbb visszajätt az igaz gyèlekezetre, Jçdàsnak szelleme
pedig visszajätt a hamis gyèlekezetre. Ez ápp itt van a
Jelenásek 6:1-8-ban, “Ás làtàm, ás âmá egy fehár lã, ás a rajta
èlånál âjj vala; ás adaták náki korona; ás kijäve gyåzve, ás hogy
gyåzzän. Ás mikor a màsodik pecsátet felnyitotta, hallàm, hogy
a màsodik lelkes àllat ezt mondà: jäjj ás làsd. Ás elåjäve egy
màsik, veres lã, ás aki azon èle megadaták annak, hogy a
bákesságet elvegye a fäldrål, ás hogy az emberek egymàst älják;
ás adaták annak egy nagy kard. Ás mikor felnyitotta a
harmadik pecsátet, hallàm, hogy a harmadik lelkes àllat
mondà: jäjj ás làsd. Làtàm azárt, ás âmá egy fekete lã; ás annak
aki azon èle egy márleg vala a kezáben. Ás hallák a nágy lelkes
àllat käzèl szãzatot, amely ezt mondja vala: a bçzànak márcáje
egy dánàr, ás az àrpànak hàrom márcáje egy dánàr; de a bort ás
az olajat ne bàntsd. Ás mikor felnyitotta a negyedik pecsátet,
hallàm a negyedik lelkes àllat szavàt, amely ezt mondja vala:
jäjj ás làsd. Ás làtàm, ás âmá egy sàrga szânæ lã; ás aki rajta èle,
annak a neve halàl, ás a pokol käveti vala azt; ás adaták
azoknak hatalom a fäldnek negyedrászán, hogy äljenek
fegyverrel ás áhsággel ás halàllal, ás a fäldnek fenevadai àltal.”

Názzátek meg, hogy mikánt jätt vissza Jçdàsnak szelleme, mint
egy fehár lovon èlå lovas. Az fehár volt. Annyira hasonlâtott a
valãdihoz, ápp çgy, ahogy Jçdàs käzel volt Jázushoz. Egy
korona adatott neki (a fehár lovasnak). Hogyan? Az a szellem
most màr a Nikolaita rendszer vezetåjáben volt, ás å most egy
hàromàgç koronàval megkoronàzott pàpa volt, aki Istenkánt
èlt az å templomàban, ás magàt Krisztus helyettesánek
nevezte. Ha a Krisztus helyettese azt jelenti, hogy ‘Krisztus
helyett’, illetve ‘Istennek helyán,’ vagy ‘Isten árdekáben’, akkor
a pàpa änmagàt a Szent Szellemnek nevezte, vagy pedig
megfosztotta a Szent Szellemet a hivatalàtãl, ás Helyette
cselekedett. Ezt åbenne Jçdàsnak szelleme tette. Làtjàtok,
hogy milyen mãdon hãdâtott_kiment hãdâtva ás hogy hãdâtson.
Krisztus ezt nem tette. Az egyedèliek, akik Åhozzà jättek, åk
màr eleve el lettek rendelve az Atya àltal. Ás âgy ment tovàbb
ás tovàbb az a szellem, mâg vágèl egy napon az igazàn egy
emberben lesz megtestesèlve, aki az Egyhàzak
Vilàgtanàcsànak feje lesz, ápp çgy, ahogy mi ezt mondtuk. Ás
az å aranya àltal (emlákezzetek arra, hogy Jçdàsnàl volt az
erszány) å az egász vilàgot irànyâtani fogja, ás az az
antikrisztusi rendszer mindent tulajdonàba fog venni, ás meg
fog prãbàlni mindenkit irànyâtani. Jázus azonban vissza fog
jänni, ás elpusztâtja mindannyiukat az Å eljävetelánek
fányesságável. Ás az å vágèk a tæznek tavàban lesz.
De mi a helyzet az igaz maggal? Çgy fog tärtánni, amint azt
áppen mondtuk. Istennek nápe el fog kászèlni az Igazsàg
Beszáde àltal, amely ennek a kornak hârnäkátål fog szàrmazni.
Åbenne lesz Pènkäsdnek a teljesságe, mivel a Szellem fogja
visszavinni egyenesen az embereket oda, ahol åk kezdetkor
voltak. Ez az “Âgy szãl az Çr.”
Ez az “Âgy szãl az Çr”, mivel ez az, amit a Jãel 2:23-26
mond, “Ti is, Sionnak fiai! ärvendezzetek, ás vâgadozzatok az
Çrban, a ti Istenetekben; mert megadja náktek az esåt igazsàg
szerint, ás korai ás kásei esåt hullat náktek az elså hãnapban.
Ás megtelnek a csæräk gabonàval, ás båven äntik a sajtãk a
mustot ás az olajat. Ás kipãtolom náktek az esztendåket,
amelyeket tänkretett a szäcskå, a cserebogàr, ás a hernyã, ás a
sàska; az Án nagy seregem, amelyeket reàtok kèldättem. Ás
esztek båven, ás megelágesztek, ás magasztaljàtok az Çrnak, a
ti Isteneteknek Nevát, Aki csodàlatosan cselekedett veletek, ás
soha täbbá nem pironkodik az Án nápem.” Most itt azt mondja,
hogy Isten “helyre fogja àllâtani.” A Lutherànus Kor nem
àllâtotta helyre az egyhàzat; az a reformàciãt kezdte el. A
Weslyan Kor nem àllâtotta helyre. A Pènkäsdi Kor nem
àllâtotta helyre. Istennek azonban helyre kell àllâtania, mivel Å
nem tagadhatja meg az Å Igáját. Ez a Gyèlekezetnek nem a
feltàmadàsa; ez a “Helyreàllâtàs.” Isten vissza fogja vinni a
Gyèlekezetet egyensen a kezdet Pènkäsdjáhez. Most figyeljátek

meg, hogy a 25. versben elmondja, hogy miárt van szèkság a
helyreàllâtàsra. A szäcskå, a cserebogàr, a hernyã ás a sàska
mindent megevett a gyäkáren kâvèl, ás ápp csak egy kis szàrat
hagyott. Most azt mondjàk, hogy mindezek a fárgek egy ás
ugyanazon lányek kèlänbäzå szakaszokban. Ez âgy is van. Ezek
az antikrisztusi szellem a szervezetekben, felekezetekben ás a
hamis tanâtàsban megnyilvànulva a korokon àt. Ás az a
szegány kis gyäkár, meg szàr helyre lesz àllâtva. Isten nem çj
gyèlekezetet fog elèltetni, hanem az Å eredeti èltetványát
visszaviszi az eredeti maghoz. Å ezt çgy fogja tenni, amint az a
23. versben van leârva, mágpedig a tanâtàs, illetve a “korai” eså
àltal. Utàna fog eljänni az aratàsi eså, illetve az elragadtatàsi
hit.
Âgy tehàt áppen ebben a pillanatban mi a Màte 24:24 teljes
beteljesèlásáben vagyunk “olyannyira, hogy ha lehetságes
lenne, mág magukat a vàlasztottakat is becsapnà.” Ás ki az, aki
meg fogja prãbàlni becsapni magukat a vàlasztottakat? Nos, az
antikrisztus szelleme “hamis felkentekben” ezekben az utolsã
napokban. Ezek a hamisak màr eljättek a “Jázus Neváben” azt
àllâtva, hogy åket Isten kente fel az utolsã napok szàmàra. Åk a
hamis Messiàsok (felkentek). Åk azt àllâtjàk, hogy åk prãfátàk.
Åk azonban egyek az Igável? Soha. Åk vagy hozzàtettek, vagy
elvettek abbãl. Senki nem tagadja, hogy Istennek Szelleme
rajtuk ajàndákokban van kinyilvànulva. De ápp çgy mint
Bàlàm, nekik mind megvan az å sajàt programjuk, felkárásèket
pánzárt teszik, ajàndákokat gyakorolnak, de megtagadjàk az
Igát, vagy pedig mellåzik azárt, mert fálnek hogy az
ellentmondàs lecsäkkenti az å esályèket a nagyobb
nyeremányre. Åk azonban èdvässáget ás szabadulàst hârdetnek
Istennek ereje àltal ápp çgy, mint Jçdàs, egy olyan szolgàlattal,
melyet Krisztus adott. Mivel azonban åk helytelen mag, ennek
kävetkeztáben bennèk egy helytelen szellem van, amely vezeti
åket. Vallàsoak? Ãh Istenem! Åk tçlragyogjàk a vàlasztottakat
abban az eråfeszâtásben ás buzgãsàgban, ez azonban
Laodiczeai, ás nem Krisztustãl van, mivel ez nagy tämegekre
náz, nagy programokra, ás ijesztå jelekre käzättèk. Åk
prádikàljàk Krisztus màsodik eljävetelát, viszont megtagadjàk
a prãfáta-hârnäk árkezását, noha az eråvel ás jelekkel, valamint
igaz kinyilatkoztatàsokkal mindannyiukat tçlszàrnyalja. Ah,
igen, az utolsã napokban ez a hamis szellem annyira käzel van
a valãdihoz, hogy csak az Igátål valã eltáráse àltal lehet
megkèlänbäztetni, ás amikor az tetten van árve, hogy anti-Ige,
akkor ez visszatár ahhoz az árvhez, amelyet mi màr
megmutattunk hogy hamis: “Nekènk vannak eredmányeink,
nem? Nekènk Istentål kell lennènk.”
Most mielått lezàrnànk, án szeretnám ezt a gondolatot
käzälni. Mindvágig mi az eltemetett Bçza Magrãl beszáltènk,
azutàn feljå kát hajtàs, azutàn a kalàsz, azutàn az igazi szem.

Ezen náhànyan csodàlkozhatnak, ha mi azt mondtuk, hogy a
Lutherànusoknak nem volt meg a Szent Szellem csupàn azárt,
mert åk alapszintæ megigazulàst tanâtottak. Ez talàn
megdäbbentene náhànyat a Methodistàkkal kapcsolatban, stb.
Nem uram, mi nem mondjuk azt. Mi nem az egyánekrål, illetve
az emberekrål beszálènk, hanem a KORRÃL. Luthernek
megvolt Istennek a Szelleme, az å kora azonban nem a teljes
helyreàllâtàsnak kora volt egy màsik olyan kiäntás àltal, mint
az a kezdetben volt. Ugyanez volt Wesley-vel, Booth-al, Knox-
al, Whitefield-el, Braihard-al, Jonathan Edwards-al, Meuller-
el, stb. Bizonyos, hogy åk telve voltak a Szent Szellemmel.
Igen, åk bizonyosan telve voltak. De az a kor, amelyben åk
mindannyian áltek, az nem a helyreàllâtàsnak kora volt, ás
egyik kor sem volt az, csak ez az utolsã kor, a teljes
hitehagyàsnak kora. Ez a hitehagyàsnak kora, ás ez a
helyreàllâtàs kora, ez a befejezett kär kora. Ezzel mindennek
váge.
Âgy mi lezàrjuk a Hát Gyèlekezeti Korokat azzal, hogy csak
azt mondjuk, amit a Szellem mondott minden korhoz, “Akinek
van fèle, az hallja meg, hogy mit mond a Szellem a
gyèlekezeteknek.”
Án åszintán hiszem, hogy Istennek Szelleme beszált
hozzànk, ás nem csupàn a korok igazsàgàt tanâtotta velènk,
hanem Å hæságesen munkàlkodott a szâvekkel, hogy azok
Åhozzà tárjenek. Ez az oka minden prádikàlàsnak ás
tanâtàsnak, mert az Ige prádikàlàsàban ás tanâtàsàban van az,
hogy a juhok meghalljàk Istennek a hangjàt ás kävetik Åt.
Egy pillanatig sem hozok egy èzenetet azárt az
emberekhez, hogy åk engem kävessenek, vagy hogy åk az án
gyèlekezetemhez csatlakozzanak, vagy hogy valamilyen
käzässáget ás szervezådást kezdjenek. Án ezt soha nem tettem,
ás most sem fogom. Nekem az ilyen dolgokban nincs
árdekeltságem, de Istennek dolgaiban ás nápáben árdekelve
vagyok, ás ha csupàn egyetlen dolgot el tudok árni, akkor án
elágedett leszek. Ez az egy dolog az, hogy làssak megalapozva
egy igaz szellemi käzässáget Isten ás emberek käzätt, amelyben
az emberek Krisztusban çj teremtássá vàlnak, betältekeznek az
Å Szellemável, ás az Å Igáje szerint álnek. Án mindenkit
meghâvnák, känyärägnák, ás figyelmeztetnák arra, hogy halljàk
meg az Å hangjàt ebben az idåben, ás hogy adjàtok àt a ti
áleteteket teljesen Neki, áppçgy, ahogy án a szâvemben bâzom
abban, hogy mindenemet àtadtam Neki. Isten àldjon meg
benneteket, ás ärvendeztesse meg a ti szâveteket az Å
eljävetele.
* 534 / .% - /2% 4 )-% , /2$
#OPYRIGHTNOTICE
!LLRIGHTSRESERVED4HISBOOKMAYBEPRINTEDONAHOMEPRINTERFOR
PERSONAL USE OR TO BE GIVEN OUT FREE OF CHARGE AS A TOOL TO SPREAD
THE'OSPELOF *ESUS#HRIST4HISBOOKCANNOTBESOLDREPRODUCEDON
A LARGE SCALE POSTED ON ANY WEBSITE OTHER THAN WWWBRANHAMORG
STOREDINARETRIEVALSYSTEMTRANSLATEDINTOOTHERLANGUAGESORUSED
FORSOLICITINGFUNDSWITHOUTTHEEXPRESSWRITTENPERMISSIONOF 6OICE
/F 'OD2ECORDINGS
&ORMOREINFORMATIONORFOROTHERAVAILABLEMATERIALPLEASECONTACT
6/)#%/&'/$2%#/2$).'3
0/"/8*%&&%23/.6),,%).$)!.!53!
WWWBRANHAMORG

Branham - A Het Gyulekezeti Kor

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Branham - A Het Gyulekezeti Kor

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A Hét Gyülekezeti

William Marrion Branham

(A Hát Gyèlekezeti Kor Kifejtáse)

VOICE OF GOD RECORDINGS

William Marrion Branham

EFÉZUS SZMIRNA PERGAM. THIATIRA SÁRDIS FILADEL. LAODICEA

1. Jázus Krisztus Kinyilatkoztatàsa .................................... 1

2. A Pàthmãsi Làtomàs ........................................................ 31

3. Az Efázusi Gyèlekezeti Kor ............................................ 53

4. A Szmirnai Gyèlekezeti Kor ........................................... 95

5. A Pergamumi Gyèlekezeti Kor ....................................... 141

6. A Thiatirai Gyèlekezeti Kor ........................................... 195

7. A Sàrdisi Gyèlekezeti Kor .............................................. 225

8. A Filadelfiai Gyèlekezeti Kor ......................................... 269

9. A Laodiczeai Gyèlekezeti Kor ........................................ 301

10. A Korok Ässzefoglalàsa ................................................... 349

Noha ez a känyv a Jelenásek elså hàrom rászáben talàlhatã

A känyv, ässzeàllâtàsa egyessszàm elså szemályáben

Kèlänäs figyelmet fordâtottam arra, hogy mindazon

Imàdkozom, hogy Isten àldàsa legyen minden olvasãn; ás hogy

William Marrion Branham

1. Jázus Krisztus kijelentáse, a melyet adott náki az Isten,

13. Ás a hát gyertyatartã käzätt hasonlãt az Ember Fiàhoz,

BEVEZETÁS AZ ELSÅ RÁSZHEZ

A kinyilatkoztatàsnak, gäräg megfelelåje “apocalypse”,

ákesszãlàssal is, mágis mindaddig mâg Isten ki nem jelenti

àllhatnàtok velem, ás làthatnàtok az emberek arcàt akkor,

Emlákeztek, hogy ennek az èzenetnek a kezdetán

Kinyilatkoztatàsa. Ás ebben a (Laodiczeai) korban Isten

Szävetság ápp çgy, mint az Ã-Szävetság szemben àll minden

Niceai Tanàcs alatt. Ez a hàromsàg kifejezás (amely

teljesságe TESTILEG. Semmi nem lehet vilàgosabb, mint ez.

azt tudta mondani, amit az Atya parancsolt Neki. Å azt

versben azt mondja, “AKI” èlt (NEM akik) hasonlã vala a

monda náki: Hogy azt mondàm náked: Làttalak a fègefa alatt,

A Jelenásek 15:3-ban, “Ás åk ánekelták Mãzesnek, az Isten

mondta: Uram, hogy van az, hogy Te nekènk jelented ki

Lehetságes volna egy percre is, hogy az apostolok eltárjenek az

àltal. Ás ami el lett mondva, azt NEM LEHET megvàltoztatni.

Ha Jázus ‘MIND’ Çr, ás Krisztus, akkor Å (Jázus), nem

Azt mondta, “Termásztesen igen.”

VAGYUNK az àltal, hogy KRISZTUSBAN vagyunk. Azt

àtvilàgâtva” câmmel. Ebben szàmtalan idázetet mutat be sok

Malakiàsig, egász fejezetek Náki ás Szolgàlatànak szentelve, ás

FELOLDOZVA A BÆN ALÃL

bæneinktål. Ez nem emberi vár volt. Az Isten váre. Páter

Å TETT BENNÈNKET! Az èdvässág az Çr munkàja. Az

tàmadnak. A Dàvid hàzàra ás Jeruzsàlem lakosaira pedig

marada senki nàla, mikor megismertetá magàt Jãzsef az å

oldalànàl egy rablã volt_az egyik meghalt szellemi ártelemben,

adva a fiatalabbnak (a pogànyok) az Çr Jázus Keresztje àltal

cselekedeteit làtva, most megismerik ereját. Làtva sebeit is, ás

Jànos Pàthmãs Szigetán

SZELLEMBEN AZ ÇRNAK NAPJÀN

Keresztányság álet egásze.” Ha Keresztánykánt szàndákozunk

hogy mennyire gyælälik a Keresztányeket azárt, mert åk

Å Sajàt munkàjànak emlákáre, amely munka soràn az Çr

meg lett âgárve. Âgy azutàn amikor åk be lettek tältve a Szent

De milyen fajta imàdatot kaphatunk egy olyan gyèlekezetben,

A HANG AMELY OLYAN MINT EGY TROMBITÀÁ

Trombitàja’, amely zengi a ‘Prãfácia Szavàt’ azárt, hogy

Ha akartok egy csodàlatos kápet kapni a làmpàrãl, akkor

szålåtå nem hoz gyèmälcsät, hanem a szålåvesszåk. Figyeljátek