Neveléstörténet Előadás

A NEVELÉSELMÉLET
NEVELÉSTÖRTÉNETI
ALAPJAI
DOC. DR MAJOR LENKE

lenkemttk@gmail.com
A NEVELÉSTÖRTÉNET
RENDSZERTANA
A neveléstörténet helye a
tudományok rendszerében
Társadalomtudományok  Pedagógia
A neveléstudomány fogalma mellett, illetve vele

párhuzamosan használjuk a pedagógia fogalmát is.
Ez a mindennapok során gyakrabban használt
kifejezés szélesebb körű fogalmat takar, mint a
neveléstudomány. Komplex fogalom, mert magába
foglalja a nevelés elméletét és gyakorlatát egyaránt.
A neveléstörténet helye a
tudományok rendszerében
Társadalomtudományok  Pedagógia
Általános pedagógia
Neveléselmélet
PEDAGÓGIA
Oktatáselmélet (didaktika)
Módszertanok
Neveléstörténet
Összehasonlító pedagógia
Gyógypedagógia
Iskolaszervezettan
Életkorok pedagógiája
Nevelési színterek pedagógiája

A neveléstörténet fogalma, tárgya, célja
• A pedagógiával összefüggő tudományterületek

csoportjai:
társadalom- természet-
orvostudomány
tudományok tudományok
műszaki humán jellegű

agrártudományok
tudományok tudományok
• A neveléstörténet a
pedagógia
tudományának az az kapcsolatok
ága, amely vizsgálja a

nevelés koronként
változó, fejlődő
kapcsolatrendszerét,
törvényszerőségeit, a nevelés-
nevelésre vonatkozó hatások
történet
törvények
elméletek egymásra
hatását, ezek
következményeit magára
a neveléstudományra és
legfőképpen az emberre
elméletek
és a társadalomra
vonatkoztatva.
• A neveléstörténet része a neveléstudományt alkotó

tudományterületek rendszerének, mert pedagógiai
jelenségeket vizsgál történeti módszerekkel.
• A neveléstörténet:
– a pedagógia szaktudománya
– a pedagógia segédtudománya
– a pedagógia határtudománya
– a történettudomány része
– a művelődéstörténet része
– a társadalomtörténet része
A neveléstörténet tárgya:
• a nevelési elméletek története
• a nevelés gyakorlatának története
• a nevelési intézmények története
• a neveléspolitika története
A NEVELÉSTUDOMÁNY
ALAPFOGALMAI
ALAPFOGALMAK
PEDAGÓGIA Magában foglalja a nevelés elméletét és gyakorlatát egyaránt.
Fogalma átfogja a tényleges, valóságos nevelési–oktatási–
képzési gyakorlatot.
NEVELÉS- A nevelés folyamatát, tartalmát, elveit, módszereit, színtereit,

ELMÉLET eredményei vizsgálatának kérdéseit tárgyalja.
NEVELÉS- A nevelési eszmények és intézmények, a nevelés-oktatás

TÖRTÉNET gyakorlatának, nevelés-és oktatáspolitikai törekvéseinek
alakulását kíséri végig a történelem különböző időszakaiban.
OKTATÁS A nevelésnek az a része, amely főként ismeretek elsajátítása, a

műveltség megszerzése, intellektuális képességek kialakítása
révén járul hozzá a személyiség fejlesztéséhez.
NEVELÉS Az a folyamat, amelyben egy külső személy által tudatos és

spontán módon irányított (gyermeki) tevékenységsorozat által
fejlődik az egyén képességrendszere, a hatások által kialakul az
értékrendszere, személyisége.
ALAPFOGALMAK
ISMERET A valóságra vagy annak valamely részére, témájára vonatkozó
tapasztalatok, általánosítások, fogalmak.
JÁRTASSÁG Megszerzett gyakorlottság, adott tevékenységben, szakterületen

elért alkalmazási tapasztalat.
KÉSZSÉG A motoros tevékenységek elvégzése során tanúsított

könnyedség, gyorsaság és pontosság mértéke. A tudatos
tevékenység automatizált komponense, ami a tevékenység
többszöri ismétlése során alakul ki.
KÉPESSÉG Bizonyos típusú vagy tartalmú tevékenység elvégzésére való

egyéni felkészültség, teljesítményszint, amely nevelésre és
gyakorlásra, illetve valamilyen adottságra vezethető vissza.
KOMPETENCIA A problémamegoldáshoz, bizonyos műveletek elvégzéséhez,

illetve társadalmi értelemben az emberi kapcsolatokhoz való
tárgyi hozzáértés.
ALAPFOGALMAK
KÉPZÉS Az a tevékenység, amelynek során az elsajátított ismeretek
gyakorlati alkalmazása segítségével kifejlesztjük az adott
területen szükséges jártasságokat, készségeket és
képességeket.
KÖZOKTATÁS Az élethez és a differenciált munkavégzéshez szükséges

ismeretanyagnak és annak átadásának állami kézben való
összpontosítása.
FELNŐTT- Döntően önkéntes, informális tanulás. A művelődési anyag

OKTATÁS tartalma, irányultsága, mennyiségének meghatározása a
résztvevő felnőtt igényei szerint történik, és általában kötetlen.
TÁVOKTATÁS Az atipikus tanulás olyan szervezése térben és időben, amikor a

közvetlen irányítással szemben a közvetett irányítás a domináns.
CSALÁD Gazdasági egységet alkotó egyének csoportja, akik vérségi

kapcsolatok, házasság vagy örökbefogadás révén kötődnek
egymáshoz.
ALAPFOGALMAK
KULTÚRA Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek
összessége, a művelődésnek valamely területe.
MŰVELŐDÉS Egész életen át tartó személyiségfejlődés, a kulturális javak,

értékek elsajátítása.
KREATIVITÁS Az önálló, új és értékes produktumok létrehozásához szükséges

feltételek együttese, az intelligencia kiegészítője.
ATTITŰD Szellemi beállítottság, viszonyulás valamihez. Tanult hajlamok,

az egyéni élet termékei, melyek a társadalmi környezet
közvetítésével alakulnak ki.
CURRICULUM Az a tantervtípus, amely a tanítás és tanulás tartalmain kívül

(KURRIKULUM) tartalmazza a tanulási célokat, a módszereket és a megvalósítás
eszközeit is. Alapvető jellemzője, hogy képes a tudományok
fejlődését követve folyamatos megújulásra.
ALAPFOGALMAK
TANÍTÁS Az oktatásnak a tanár (tanító) tevékenységén alapuló
formája, a tanulási folyamatok segítése, az
ismeretátadás, struktúraépítés irányítása.
TANULÁS Az elméleti és gyakorlati ismeretek, jártasságok és

készségek elsajátítása, a képességek kialakulása,
meghatározott viszonyulások, érzelmi és akarati
tulajdonságok, valamint a magatartás fejlődése.
TUDÁS Olyan ismeretek birtoklása, amelyben az ismeretek

egymásra épülnek és egymással meghatározott
kapcsolatban vannak.
FEJLŐDÉS Pszichológiai értelemben olyan rendezett, időbeni

alakulással rendelkező változási folyamat, amely
hozzájárul a személyiség kiteljesedéséhez, a potenciális,
rejtett vagy lappangó tulajdonságok kibontakozásához.
A NEVELÉSELMÉLET
NEVELÉSTÖRTÉNETI
ELEMEI
TÖRTÉNELMI KORSZAKOK
Legújabb
Újkor kor (1900-
(1492- napjainkig)
Középkor 1912)
(476-
1492/1517)
Ókor
(IV. évezred-
i.sz. 476)
Őskor
(2 millió-
2000 év)
NEVELÉS AZ
ÓKORI KELETEN
A nevelés ősi formái
 Törzsi keretek: az ismeretek forrása maga az élet
(mai etnografikus és kultúrantropológiai vizsgálatok)
 Természetes nevelési módszerek: játék, utánzás,

tapasztalás
A nevelés ősi formái
 Az intézményes nevelés legősibb nyomai: a sámán
vezette beavató táborok
 Az iniciáció (beavatás) nevelő funkciója: a törzs

fennmaradásának biztosítása  titkok átadása
(eredetmonda, istenek, rítusok, törvények,
harcmodor, hagyományok stb.)
Az intézményes nevelés kezdetei
 A világról szóló ismerethalmaz nagymértékű
gyarapodása  az írásbeliség szükségszerű
megjelenése
 az intézményes nevelés kialakulása
Sumer ékírás (Kr.e. 2600)

Az intézményes nevelés kezdetei
 A papság kulcsszerepe  ők a természetről, a
társadalomról és az emberről szóló ismeretek
birtokosai, a vallási hagyományok őrzői
 Társadalmi feladatuk: az ismeretek rögzítése,
gyarapítása, átörökítése  templomiskolák
Stonehenge (Kr.e. 2500-2300) Samas relief (Szippar, Kr.e. 900)

Mezopotámia nevelése
 Kétszintű írnokiskolák (Kr.e. 2000)

alsó szint: a „tábla háza”
felső szint: „a bölcsesség háza”
 Didaktikai módszerek: másolás,
fordítás, memoriter
 Fegyelmezés  fizikai bántalmazás
Ékírás-jelek Szerződéskő Gyakorlótábla

 Független értelmiségi réteg kialakulása (Kr.e.
1500 körül)  hatványozás, négyzet- és
köbgyökvonás, csillagászat, irodalom, költészet,
eposzok (pl. Gilgames)
Gilgames-töredék (montázs) Az özönvíz leírása akkád ékírással

 A legfontosabb foglalkozások: énekes, zenész,
ráolvasó, jós, pap, királyi írnok, jegyző, orvos stb.
 Udvari „apród” nevelés, „tanonc” nevelés
Előkelő udvaronc Főpap vagy király Harcosok babiloni falcsempén

 Gyermekfelfogás: a gyermek a jövő
letéteményese, törvényekkel védik: Hammurápi
(Kr.e.1750 körül): a hozomány a gyermeké
Hammurápi törvényoszlopa: csúcsrelief, sztélé (Louvre), írásminta
26
Egyiptom nevelése
 Az írnokok az államapparátust működtető értelmiségi
elit tagjai  kiválasztásukban döntő a tehetség és a
képzettség
 Az írnokok tevékenysége: adóbehajtás, ügyintézés,
bérfizetés, nyilvántartás, később gazdasági és
mérnöki feladatok is
Földművelés Írnok szobra Mocsaras terület hasznosítása

Egyiptom nevelése
 Az írnokképző iskolák módszerei: bemutatás,
utánzás, gyakoroltatás, tankönyvek, pozitív
motiváció (érvelés)
 Előmenetel: írnoktanonc, segédírnok, tisztviselő
(„megtalálja saját nevét”  25 év)
Írnoktanonc Írnokszerszámok Írnokmester

Egyiptom nevelése
 Felsőfokú oktatás: papi szemináriumok (Memphis,
Théba, Héliopolisz)  teológia +
természettudományok + művészetek
Egyiptomi istenek tisztelete Templomiskola (rekonstrukció)

Egyiptom nevelése
 Mérnöki iskolák: építőművészet, statika,
díszítőszobrászat, belsőépítészet
Abu Simbel Philai, Ízisz temploma

Egyiptom nevelése
 Orvosi iskolák: rendszeres anatómia, diagnosztika,
műtétek (kb. Kr.e. 1000-től)
Epekő-műtét Mumifikálás
Egyiptom nevelése
 Udvari nevelés: az előkelő származású fiúk részére
apródként, lányoknak művészetek
Királyi szolgálat Udvari zenészek

Egyiptom nevelése
 Gyermekfelfogás: védelem, szabad mozgás,
játékok, nevelés = a jövő építése
Egyiptomi család Játszó gyermekek

India nevelése
 Az Indus völgyében virágzó dravida kultúrának 
indoeurópai törzsek betörése vetett véget (Kr.e.
1500 körül)
 A hindu iskolarendszer és művelődés centrumában
az óind (szanszkrit) nyelven írt Védák álltak
A teremtő Brahma A Védák tanítása A pusztító Káli

India nevelése
 A hódítók kasztrendszert hoztak létre
 A brahmánok (bölcs papok) az állam irányítói:
9+12=21, óind Védák, szanszkrit nyelv, filozófia,
teológia, szaktudományok
Meditáló brahmán Brahmin-iskola Brahmán portréja

India nevelése
 A kszatriák (nemesek és katonák) az állam
védelmezői: 12+6=18, Védák válogatva, vallás,
filozófia, hadászat, jog, gazdaságtan,
államigazgatás
Kszatria katona Előkelők díszruhában Nemes hölgy

India nevelése
 A vaiszják (árja közrendűek) gazdálkodók,
kereskedők és iparosok:13+3=16, írás, olvasás,
számolás, fogalmazás, mesterségek
Állattenyésztő Kereskedő Gazdálkodó

India nevelése
 A súdrák (páriák, érinthetetlenek, a leigázott
őslakók milliói) nem tanulhattak, tisztátalan és
alantas munkákból éltek
India nevelése
 A buddhizmus
Sziddhárta (Kr.e. 560-480) a
kasztrendszert elutasítva
egységes 12 éves oktatást
vezetett be (népnevelés!)
Gautama Buddha megvilágosodása …és mai követői

India nevelése
 Gyermekfelfogás: nevelhető, fejleszthető.
Kína nevelése
 Az ókori Kína földrajzi sajátosságai miatt zárt világ
és sajátos kultúra, de nevelési és oktatási rendszere
ma is tanulságos
 A császárság a hagyományok tiszteletében és
megőrzésében látta a birodalom jövőjét
Peking, a Tiltott Város

Kína nevelése
 A hagyományok őrzésére állami iskolarendszer
épült ki, közhivatalnoki szerepet betöltő tanítókkal.
 Alapfokú ingyenes városi- és falusi iskolák: fiúk 5-10
éves korig, fő tárgy az írás, sok memoriter,
tradíció és erkölcsi norma
Játszadozó gyermekek Tanítómester

Kína nevelése
 Középfokú tandíjas járási iskolák: 10-14 éves
korig, fő tananyag az Öt Szent Könyv:
(1) Változások könyve, (2) Történelem könyve, (3)
Dalok könyve, (4)Rítusok könyve, (5) Évszakok Könyve
Konfucius A Dalok Könyve (Si csing) első oldala

Kína nevelése
 Felsőfokú (mandarin) képzés: felkészítés a három
fokozatú állami versenyvizsga-rendszerre 
 járási vizsga (2 év): „virágzó tehetség” cím + egyszerű
közhivatal,
 tartományi vizsga (5 év): „kitűnő tehetség”
cím + magasabb hivatali tisztség,
 birodalmi vizsga (13 év): a „legkitűnőbb tehetség” cím +
magas udvari hivatal + előkelő házasság
Kína nevelése
 Vizsgaszabályok: motozás, zárt fülke, kötött idő,
csalóknak: örök hivatalvesztés
 Kína szellemi erősségei: a műveltség mellett a
hagyományok iránti tisztelet és a feljebbvalók iránti
feltétlen engedelmesség
Bölcsek kertje
Kína nevelése
 Gyermekfelfogás: a gyermek társadalmi érték, a
tanulás célja a hagyományok által meghatározott
jellemformálás
NEVELÉS AZ
ANTIK
KULTÚRÁBAN
Nevelés az antik kultúrában
 A görög műveltségnek domináns szerepe
van az európai kultúra fejlődésében.
 Az antik görögök legnagyobb érdeme,
 hogy a szellemi javak tömegét (egyiptomi,
babiloni, perzsa és zsidó civilizáció) saját
kultúrájukba tudták asszimilálni és
harmonikus szintézissé formálni.
A görög nevelés nagy korszakai
1. Az archaikus kor (Kr.e. XIII-VIII. sz.)  az ősi
mükénéi kultúrára épülő, egymástól elszigetelt
poliszokból álló arisztokratikus köztársaság
kialakulása.
2. A klasszikus kor (Kr.e. VIII-IV. sz.)  a

folyamatos fejlődésben tökéletesedő államrend és
gazdagodó kultúra kiemelkedő példái: Spárta és
Athén.
3. A hellenisztikus kor (Kr.e. IV-I. sz.)  a görög

kultúra kisugárzásának és szétterjedésének
időszaka Nagy Sándor világbirodalmától a római
hódításig.
Az archaikus kor nevelése
(Kr.e. XIII-VIII. sz.)
 A fiatal arisztokraták nevelésének összetevői:

példaadás, szemléletformálás, átélés, a hősökkel
való azonosulás.
 Az erkölcsöt az „areté”, vagyis a jó és igazságos
harc testesíti meg  az egyén érdekeit
maradéktalanul alá kell rendelnie a társadalom
céljainak.
 Hangsúlyos a testi szépség tisztelete, amely a

képszerű gondolkodáson alapul.
 Értelemi-, érzelemi- és erkölcsi nevelés valósul
meg az esztétikum segítségével.
 Tipikus tananyag: Homérosz: Iliász  Akhilleusz,
a rettenthetetlen hős (Kr.e. VIII. sz).
 A nevelő az élet: a család, a háborúk és a
népgyűlések
Homérosz Akhilleusz Az athéni Agora

A spártai nevelés
(Kr.e. VIII-IV. sz.)
 Spárta (Lakónia)  hódító görögök leigázták a

helóta őslakosokat.
 Katonai rendőrállam, állandó harckészültség, a
gyermek állami tulajdon (Taigetosz)
 A nevelést az egyéniség teljes elfojtásával járó
fanatizmus jellemezte.
A spártai nevelés
 A nevelőtáborokban kíméletlenség és brutalitás

uralkodott
 paidanomosz (gyermekfelügyelő), feltétlen
engedelmesség, durva testi nevelés, gyilkos
erőpróbák, lakonikus beszéd (a lényeget kevés
szóval, tömören, velősen, találóan kifejező)
 Költészet és zene: lelkesítő dalok, dicsőítő
énekek, gúnyversek.
Az athéni nevelés
(Kr.e. VII-V. sz.)
 Athént politikai és gazdasági stabilitás

jellemezte  Drakón, Szolón és Periklész törvényei
 Athén emberideálja: a leleményes poliszpolgár
(Odüsszeusz, Kr.e. VII. sz.)  az egyéniség
kifejeződése, szabad érvényesülés, harmonikus
életvitel
Drakón Szolón Periklész Odüsszeusz

Az athéni nevelés
(Kr.e. VII-V. sz.)
 A testi-szellemi harmóniát az esztétikum és az

etikum egysége szimbolizálta
 Általános a kultúra és a művészetek szeretete 
az attikai embert belső harmónia: „apollói derű” és
„dionüszoszi” szenvedély jellemzi
Az athéni nevelés
(Kr.e. VII-V. sz.)
 A nevelés tandíjas, költséges, de igen
színvonalas.
 A gyermeket egy rabszolga, a paidagogosz
kísérte a magántanítókhoz.
 Alapfokú oktatás (7 éves kortól) három
helyszínen:
 grammatikai iskola: írás, olvasás, számolás,
nyelvtan, irodalom
 kithara-iskola: költészet, zeneelmélet,
hangszerjáték, éneklés, tánctanítás
 palaisztra: testnevelés, tornagyakorlatok,
küzdősportok, könnyűatlétika
Az athéni nevelés
(Kr.e. VII-V. sz.)
 Középfokú oktatás (14-15 éves kortól)
 gümnaszion: tornacsarnok köré épült
előadótermek és könyvtárak  testedzés után
szellemi magasabb tanulmányok
 szümposzion  társas összejövetel, idősebb,
bölcsebb és tapasztaltabb polgárokkal folytatott
kötetlen beszélgetések
Palaisztra Gümnaszion
Az athéni nevelés
(Kr.e. VII-V. sz.)
 Felsőfokú képzés  filozófiai, retorikai és orvosi
iskolákban
 Nőnevelés: az athéni lányok többségét csak háztartási
és gazdasági ismeretekre tanították meg. Ékességük a
hallgatás, életterük az idegenek elől elzárt női lakosztály,
a günakeion volt.
Filozófiai iskola Günakeion

A hellenisztikus kor nevelése
(Kr.e. IV-I. sz.)
 A hellenizmus kora Nagy Sándor

uralkodásától (Kr.e. 336-323)
Egyiptom bukásáig (Kr.e. 30)
terjedt.
 A görög kultúra kisugárzásának,
szétterjedésének időszaka.
 A Hellén Világbirodalom egésze
magába szívta és asszimilálta a
görög civilizációt.
 A nevelés és oktatás
differenciálódáson és tartalmi
gazdagodáson ment keresztül.
(Kr.e. IV-I. sz.)
 Új „iskolatípusok” jelentek meg és a
tananyag is jelentősen módosult:
 az elemi oktatás színhelye a városi
didaszkaleion  olcsó képzés,
színvonalcsökkenés (didaszkalosz:
képesítés nélküli tanító, nagy létszám)
 középfokú oktatás: grammatikai iskola
 drága képzés, színvonalemelkedés
(grammatikosz: képzett irodalomtanár,
gazdag didaktikai eszköztár, kis létszám)
(Kr.e. IV-I. sz.)
 A gümnaszionok tovább működtek, kulturális

centrumként népművelést folytattak
 A felsőfokú képzés a filozófiai iskolákban (pl.
Szókratész, Platón, Arisztotelész), orvosi iskolákban
(Hippokratész) és szónoki iskolákban (Prótagorász,
Gorgiász) folyt.
Arisztotelész iskolája Szókratész tanítványai körében

A szofisták pedagógiája
 A szofisták (pl. Prótagorász, Gorgiász, Hippiász és
Anthiphón) vándortanítók voltak, s jó pénzért
tették közkinccsé „bölcsességüket”.
 Filozófiai hitvallásuk: „minden mértéke
az ember” (homo mensura).
 Pedagógiai célkitűzésük: sikeres
emberek nevelése.
Prótagorász  Tananyaguk: dialektika, retorika, reáliák
 Pedagógiai módszereik: dicséret, pozitív Gorgiász
motiváció (bértapsolók), szabálytanulás,
problémaközpontú gyakorlás.
 Érdemük: hittek a pedagógia erejében.
Antiphón Hippiász
Szókratész pedagógiája
 Szókratész (Kr.e. 470-399) a szofistákkal
szemben az örök erkölcsi értékek védelmezője.
 Ideálja a megismerő, gondolkodó és
cselekvő ember.
 Szókratész filozófiája szélsőségesen racionalista,
a megismerés forrása az emberi tudat 
mesteremberek és filozófusok különböző tudása
 Pedagógiai módszere a „bábáskodás”,
vagyis az induktív eljárások sorozatából álló,
kérdve kifejtő heurisztikus módszer.
 Érdeme: hitt az erény taníthatóságában.
Platón pedagógiája
 Platón (Kr.e. 428-348), Szókratész tanítványa,
egyedülálló pedagógiai rendszert alkotott.
 Filozófiai iskolát nyitott az athéni Akadémosz
parkban („akadémia”).
 Az „Állam” ás a „Törvények” c. dialógusaiban
rendszerbe foglalva tárgyalja a nevelés és az
oktatás kérdéseit.
 Utópisztikus Államában a filozófusok erénye a
bölcsesség, a katonák erénye a bátorság és a
dolgozók erénye a józanság.
 A Törvényekben a gyermekkor sajátosságaival
is foglalkozik: „a gyermeket játék és tréfa útján
vezesd fel a tudomány csarnokaiba”.
 Platón felismerése: a társadalom rendje a
nevelés útján tökéletesíthető, ezért a nevelés
a legfontosabb valamennyi állami ügy közül.
Arisztotelész pedagógiája 1.
 Arisztotelész (Kr.e. 384-322), Platón tanítványa,
Nagy Sándor nevelője.
 Filozófiai iskoláját az athéni Lükabétosz dombon
nyitotta meg (latinosított néven „líceum”).
 Kemény kritikának vetette alá kora nevelési
elképzeléseit (Athén  hasznosság/erény, melyik a
fontos? Spárta  állatias, romboló, Platón  államában
nincs jelentősége a családnak, felhígul a szeretet).
 Az ember boldogság felé vezető útját a
„Nikomakhoszi etika” c. művében fejti ki:
 A boldog ember erényesen él. Az erényeket az
ember természetes hajlamaiból fejleszthetjük ki
tevékenység útján.
 Az erények kétfélék: erkölcsiek (pl. bőkezűség,
önuralom, bátorság) és szellemiek (pl. okosság,
belátás, éleselméjűség).
Arisztotelész pedagógiája 2.
 Az erkölcsi erényeket szoktatás, a szellemieket
oktatás útján alakítjuk ki. E felfogásával Arisztotelész
túllép korának erkölcsi intellektualizmusán!
 Gyakorlati tanácsai: a gyermek nevelője személyes
életpéldájával igazolja az erények hasznosságát és
fokozatosan vezesse be őt a tudományokba és a
művészetekbe.
 Arisztotelész véleménye – akárcsak Platóné – az, hogy
a nevelést társadalmasítani kell, mert az egyént
nemcsak önmagáért neveljük, hanem az „állam
boldogsága” érdekében is.
Az ókori Róma nevelése
Római enteriőr (Gustav Boulanger, 1861)

Az ókori Róma nevelési eszményei
 jelentősen eltérnek a görög „kalokagathiától”,
vagyis a harmonikus és önzetlen műveltség
kialakításának elvétől,
 a nevelés feladata az állam céljainak szolgálata.
A római nevelés nagy korszakai
 A családi nevelés kora (Kr.e. VIII-IV sz.) 
Róma alapításától (Kr.e. 753) kb. nagyhatalommá
válásáig (Kr.e. 300 körül).
 Az intézményes nevelés kialakulása (Kr.e. IV-

II. sz.)  a birodalom növekedésétől Görögország
meghódításáig (Kr.e. 146).
 Az iskolarendszer szétterülése (Kr.e. II. -

Kr.u. V. sz.)  a köztársaság hanyatlásától és a
császárság felemelkedésétől a Római Birodalom
bukásáig (Kr.u. 476).
A családi nevelés kora
 A nevelés színterei: a család és a Fórum.

 A római család zárt egység: az apa teljhatalma és
az anya feltétlen tisztelete garantálja a belső
stabilitást.
 Édesanya nevelése (0-7): szeretet, hagyományok,
vallás, normák.
A családi nevelés kora
 Édesapa nevelése (7-17): írás, olvasás, számolás,

hagyomány, a XII táblás törvények, bátorság, virtus
 A nagykorúság elérése után (17) a Fórum és a
katonaság nevel: közélet és kiképzőtáborok
 A lányok nevelése kizárólag családi keretek között
történt
Az intézményes nevelés
kialakulása (Kr.e. VIII-IV. sz.)
 Görög hatás a nevelésben:
 alapfokon (7-12) a „ludus” mint tandíjas
magániskola megjelenése
 középfokon (12-17) grammatikai iskola 
a„grammaticus” közreműködésével latin és
görög költészet, irodalom
 felsőfokon retorikai iskola  szónoki
képzés, szélesebb műveltség.
Az intézményes nevelés
kialakulása (Kr.e. VIII-IV. sz.)
 A felsőfok kiegészül jogi iskolákkal (szászári
hivatalnokképzés) és filozófiai iskolákkal (udvari
elitképzés)
 Az ideális tisztviselőnek nyelvi képzettséggel,
„tudományos” ismeretekkel és szilárd erkölcsi
tartással kellett rendelkeznie.
Marcus Fabius Quintilianus
(Kr.e. 35-96)
 Hispániai származású római pedagógus, császári

udvari nevelő.
 Fő műve „A szónoki képzés tizenkét könyve”,
melyben részletesen kifejti pedagógiai elveit:
Marcus Fabius Quintilianus
(Kr.e. 35-96)
 ügyelni kell a nevelők minőségére (dajkák,

tanítók)
 már 7 éves kor előtt el kell kezdeni a tanulást
 azonos időben kell a betűk nevét, alakját és
hangzását megtanulni
 készítsünk játékokat a tanuláshoz
 csoportban tanítsunk, mert ennek nevelő hatása
felbecsülhetetlenül nagy
Összefoglalás
 A görög műveltségnek domináns szerepe van az
európai kultúra megalapozásában fejlődésében.
 Róma legyőzte ugyan Görögországot, de a görög
kultúra mégis meghódította Rómát.
Ugyanakkor a kalokagathia eszméje hasznosság
(birodalmi érdek) alá rendeződött.
 A görög-római intézményes nevelés és
iskolarendszer kialakította a legfontosabb
didaktikai-metodikai eszköztárat.
 Az antikvitás nagy pedagógusai kidolgozták az
alapvető nevelési koncepciókat.
 Felismerték, hogy a nevelés közügy, társadalmi
és politikai hatalom.
NEVELÉS A KÖZÉPKORI
EURÓPÁBAN
A császárkori Róma felbomlása
 Belső politikai harcok, a lakosság kizsákmányolása.
 Udvari fényűzés, pazarló életmód, erkölcsi züllés.
 Növekszik a társadalmi feszültség és az
elégedetlenség.
 Vallási válság  a görög-római istenek tekintélye
csökken.
 Ellenhatásként egyre szaporodnak és
megerősödnek az idegen (perzsa, föníciai,
egyiptomi) isteneket imádó titkos szekták.
Monoteizmus, kereszténység
 Jézus Krisztus, az Isten Fia (a Messiás) földi
születésével, életével, tanításával,
kereszthalálával és feltámadásával új fordulatot
vett a világ-, s szűkebb értelemben az európai
kultúra története.
 Az Evangélium terjedése  monoteizmus 
keresztény közösségek létrejötte.
A keresztényüldözés kora
 A császárság válasza: keresztényüldözés,
kegyetlen megtorlások (Caligula, Néró).
 Nagy Konstantin császár  „Milánói ediktum”
(313)  vallásszabadság, különleges keresztény
előjogok.
Caligula Néró Nagy Konstantin Milánói ediktum (ikon)

A korai keresztény nevelés jellemzői
 A hit erősítése és az akarat fejlesztése

(a világtól való elfordulás, aszkétizmus).
 Aranyszájú Szent János (347-407)  a
családi nevelés jelentősége (jó erkölcs,
humánum).
 Szent Jeromos (349-420)  keresztény
leánynevelés, erény és imádság.
 Kathekéta iskolák: hitoktató képzés a
II. századtól, a leghíresebb Alexandriában,
képzési idő 2-3 év.
Keleti- és nyugati egyházatyák
 Keleti iskolák: a klasszikus műveltség
értékesebb elemeit (platóni ideák,
kalokagathia, római virtus) a
kereszténységbe integrálják.
 Nyugati iskolák: a klasszikus

műveltséget többnyire elutasítják, mert
félnek a pogány erkölcsök romboló
hatásától. A görög-római irodalmat zárt
könyvtárakban őrzik.
Szent Ágoston (Augustinus, 354-430)
nevelési elvei
 Mindkét énünk erényeit, vagyis a „lelki
ember” bölcsességét (sapientia) és a
„testi ember” tudását (scientia)
egyaránt Isten akaratának
megismerésére és megértésére kell
fordítanunk.
 Az ókori műveltség gondosan válogatva
megismerhető, hogy segítse a Szentírás
tanulmányozását.
 A nevelés fontos eszköze a motiváció:
„Többet ér a tudás kötetlen vágya, mint a
szükség félelmetes szabálya.”
A középkori iskolarendszer kialakulása
 A szerzetesi alapműveltség: olvasás

(lectura) és liturgikus ének (cantus).
 VII-VIII. századtól híres kolostori
iskolák, gazdag egyházi- és világi
könyvtárakkal (pl. Canterbury és York).
 Nagy Károly művelődési programja (IX.
sz. eleje): a kolostori-, a plébániai- és
a székesegyházi iskolák hármas
rendszere.
Kolostori (monasztikus) iskolák
 Belső iskola (schola interna): a szerzetes papok
nevelése a klauzúrán belül.
 Külső iskola (schola externa): a világi papok
képzése (világi klerikusképzés).
 Kialakul a mai iskolára is jellemző didaktikai-
metodikai hagyomány:
osztályok/tanulócsoportok, tananyag,
oktatási/nevelési módszerek, tantárgyak,
tankönyvek, tervezett haladás (tanterv).
Kolostori (monasztikus) iskolák
 Komplex tantárgyak jöttek létre az
ókori „hét szabad művészet”, továbbá a
teológiai- és a praktikus ismeretek
összeolvasztásából:
 Grammatika: latin nyelvtan, helyesírás,
kiejtés, hangsúlyozás.
 Diktámen: fogalmazás, alapvető jogi
ismeretek, a levelezés és az oklevélírás stiláris
szabályai, a verselés művészete.
 Kompútusz: a számokkal kapcsolatos
ismeretek összessége, vagyis számtan,
geometria, csillagászat, naptárkészítés,
földrajz, sőt az emberi testről szóló
ismeretanyag is ide tartozott.
A falusi plébániai iskolák
 feladata az elemi szintű klerikusképzés,
 tananyaga: olvasás (lectura), liturgikus ének
(cantus) és alapvető teológiai ismeretek (válogatott
szentírási szövegek, hitigazságok, morális
alapismeretek, egyszerű liturgia).
 célja a papi szolgálaton keresztül a nép folyamatos
nevelése.
A székesegyházi (katedrális) iskolák
 feladata a magasabb szintű klerikus-utánpótlás
biztosítása és a püspöki széktemplom (a katedrális)
ünnepélyes liturgiájának végzése
 tananyaga:
 alsó fokú ismeretek (lectura, cantus), majd
 középfokú ismeretek (komplex tantárgyak)
nyújtása és
 magasabb fokú szaktudományok művelése
(teológia,
filozófia, jogi- és orvosi ismeretek).
 A teljessé váló klerikus műveltség hármas
rendszere később az egyetemek létrejöttét
segítette elő.
Középkori egyetemek
 Az „universitas” hallgatók és tanárok szabad
egyesülete  középkori neve: „studium
generale” (a tanulmányok teljessége).
 Az első egyetemek:
 1088 Bologna: középpontban a jog, a rektort az
egyetemi polgárok választják.
 1100 Párizs: középpontban a teológia, a
rektort a tanári kar választja.
Középkori egyetemek
 Tipikus egyetemi stúdiumok:
 filozófiai kar, fokozatai: baccalaurea, licentia és
magister (képzési idő kb. 6 év)
 szaktudományos karok: teológia, jog,
orvostudomány, a nyerhető fokozat: doctor
(képzési idő 5-7 év).
Bologna, könyvtár Sorbonne, könyvtár

Középkori világi nevelés
 Lovagi nevelés
 A lovag a hűbérúr (és a feudum) szolgálatában álló
nemesi származású lovas katona.
 A lovagi ideál: testi erő és harcedzettség, valamint
nagylelkűség, az elesettek gyámolítása és a női
nem feltétlen tisztelete.
 Képzés a főúri udvarokban, a valós élet keretei
között (lovagi tornák, vadászatok,
fegyvergyakorlatok és a lovagi műveltség elemei.
 „A hét lovagi készség”: lovaglás, úszás, nyilazás,
vívás, vadászat, sakkozás és éneklés.
 A nemesi leánynevelés „tananyaga”:
 a feudális udvarház gazdasági vezetése,
 a várúr távollétében a várvédelem irányítása,
 jó modor, illemszabályok.
Középkori világi nevelés
 A városi polgárság iskolái
 A városi plébániai iskolák a XIII. századtól
kezdődően a városi polgárság (hivatalnokok,
kereskedők, iparosok) igényeit is kielégítik.
 Az iskola vezetője az iskolarektor (rector scholae),
tanárai a magisterek (magister scholae) voltak.
Többnyire segédtanítót (praeceptor) is alkalmaztak.
 A városi plébániai iskolák tananyaga:
1.) alapvető latin grammatika
2.) praktikus ismeretek (jog, pénzügy, könyvelés,
kereskedelem)
3.) anyanyelvi írás-olvasás
4.) komplex ismeretkörök (a dictamen és a
computus (számolás) egyes elemei)
A magyar intézményes nevelés
kezdetei
 A magyar iskolahálózat kiépülése
 Szent István király államalapító
tevékenysége (kereszténység, feudális
államszervezet).
 Kiemelt egyházi feladat az iskolahálózat
megteremtése: bencés kolostorok alapítása
(monasztikus iskolák).
 Érsekségek (esztergomi, kalocsai) és
püspökségek alapítása (katedrális iskolák).
 Plébániai iskolák (falusi papképzés)
 A főúri nevelés az udvari klerikusok feladata
(lovagi kultúra, lovagi erények)
Az első magyar egyetemek
 Pécs (1367, Nagy Lajos király): A kiemelkedő
színvonalú székesegyházi káptalani iskolák közül
elsőként a pécsi kapott egyetemi rangot. 
bolognai minta, 2 kar (jogi, orvosi), sajnos 1390
körül visszaalakult katedrális iskolává.
Az első magyar egyetemek
 Óbuda (1395, Zsigmond király): Második
egyetemünknek mind a négy kara kiépült, de
1414 után ez is megszűnt. A rövid működés
valószínű oka a tudós tanárok hiánya, a szűkös
anyagi lehetőségek és a nyugati egyetemek jelentős
vonzereje.
Kereszténység és gyermekvédelem
 Az Egyház nagyon sokat tett a gyermekek
védelmében, hiszen a gyermek teológiai
értelemben nem különbözik a felnőttől: Isten
lélekkel felruházott teremtménye.
 Mérhetetlenül sokszor hangzott el a szószékekről
az intés: a szülők óvják a gyermek életét,
állandóan felügyeljék, a munkában kíméljék stb.
 A „kitett” gyermeket kolostorba kell vinni és
Isten szolgálatára nevelni.
 Az első árvaházat Dateo, milánó érseke hozta
létre a VIII. században.
 Az első világi gyermekvédelmi törvényt a XIII.
századi Angliában alkották meg.
A középkor gyermekfelfogása
 Az antik hagyományok alapján gyermekkor határát
öt-hat esztendős korban szabták meg, ettől
kezdve a gyermek fiatal felnőttnek számított.
 Nem sokra becsülték a gyermekkort,
gyermekábrázolást a képzőművészet a XII.
századig nem ismert.
 A gyermeket „tökéletlen lénynek” tekintették,
akit a nevelés által kell „megtörni” és értékesebbé
tenni.
 Más vélemények szerint a magas halandóság miatt
a szülők gyermekeiket igyekeztek érzelmileg
távol tartani maguktól.
 Az Egyház folyamatos népnevelő tevékenysége
nyomán e mélyen gyökerező szokások lassan
megváltoztak, és a XIII. századra a szülő-gyermek
kapcsolat érzelemmel telítődött, humanizálódott.
A RENESZÁNSZ ÉS A
HUMANIZMUS
PEDAGÓGIÁJA
A reneszánsz: korstílus és
civilizációs stílus
 A reneszánsz az európai művelődés
történetének 1300-tól 1600-ig terjedő
szakasza.
 Nemcsak művészeti stílusirányzat, hanem
„életérzés”, korstílus, civilizációs stílus is
egyben.
 A reneszánsz kor stílusváltozásai az antik
irodalom és művészet alkotásainak
újrafelfedezésével függnek össze.
 A reneszánsz humanizmus világképváltozás:
centrális helyzetbe kerül maga az
ember, valamint annak tudománya és
művészete.
A humanisták mozgalma
 A humanisták alapvető törekvései:
 az antik világ irodalmának és művészetének
keresztény szellemű újraértelmezése,
 az európai kultúra átformálása,
 az embertudományok fejlesztése,
 a literátus réteg kiművelése,
 humanista nézőpontú társadalomkritika
gyakorlása.
 Elvetik a lelketlen és erőszakos

fegyelmező módszereket és a züllött,
részeges tanítók durvaságait.
 „Elvetik az öncélú memoritereket, a
meddő nyelvi stúdiumokat és az üres
szónoki fordulatokat.
A városi plébániai iskolák
tananyagának módosulása
 A reneszánsz elején (trecento):
 1. szint: elemi latin írás-olvasás (anyanyelvű
oktatás mellett).
 2. szint: részletes egyházi latin nyelvtan (latin
tannyelv).
 3. szint: a latin nyelvű középkori irodalom
tanulmányozása.
 A reneszánsz végén (cinquecento):

 1. szint: ugyanaz, de magasabb színvonalon.
 2. szint: új szellemű, humanista grammatika.
 3. szint: az antik klasszikus szerzők művei 
kialakul a humanista városi iskola, a humán
gimnázium prototípusa.
Rotterdami Erasmus (1469-1536)
 Németalföldi humanista, hatalmas életműve az
antik kultúra és a középkori keresztény
irodalom szintézisének diadala.
 Latin és görög humanista szellemű nyelvkönyveket
írt, valamint a gyermeknevelés problémáit
vizsgálta.
 „A tanulás, az elemzés és a magyarázat
módszere” (1512) c. tanulmányában
tanagyag- tervezetet közöl és didaktikai
tanácsokat ad.
 „A gyermek korai erkölcsös és tudományos
nevelése” (1529) a legjelentősebb pedagógiai
műve: a reneszánszra jellemző gyermekkép
és nevelési stílus vonásainak pontos
megfogalmazása: figyelembe veszi az életkori
sajátosságokat és bizalomra épülő
pedagógiai kapcsolatot tart helyesnek.
Juan Luis Vivés (1492-1540)
 Erasmus spanyol tanítványa a neveléstörténet első
didaktikai szintézisét alkotta meg.
 „A tanulmányok rendszere vagy a keresztény
nevelés” c. művében az oktatás folyamatát két
periódusra bontja:
 0-14 év  nyelvek tanulása + érzékszervi ismeretszerzés
 15-25 év  tudományok tanulása + szellemi
ismeretszerzés
 Az oktatási folyamatnak a nevelés végső céljára kell
irányulnia, tehát előre meg kell tervezni.
 Fontosnak tartja a gyermek készségeinek, hajlamainak és
jellemvonásainak ismeretét: ezzel a pszichológiai
szempont jelentőségét elsőként fogalmazza meg a
nevelés történetében.
 Nézőpontja szerint a gyermek folyamatos
megfigyelése a pedagógus legfontosabb szakmai
tevékenysége.
Michel de Montaigne (1553-1592)
 Késő-reneszánsz francia humanista, nevelési
eszménye az „inkább talpraesett, mint tudós
ember”.
 „Esszék” c. 1580-1588 között íródott művében
fontosnak tartja az értelmes tanulást, az
önálló gondolkodást és a társas kapcsolatok
módszeres kiépítését.
 Elutasítja a kényeztetést, de az erőszakon alapuló
nevelési módszereket is kárhoztatja.
 Erasmushoz hasonlóan lényegesnek tartja a gyermek
illendő viselkedésre és erkölcsös magatartásra
nevelését.
 Következetesen szemlélteti, hogy az ártatlan
gyermek erkölcsi védelemre szorul.
A reneszánsz gyermekképe
 A reneszánszban is folytatódó középkori
hagyomány szerint a gyermeket hét éves kora
előtt nem tartották értékes lénynek, utána pedig
„kis felnőttként” kezelték.
 Az emberibb bánásmód igénye többnyire
jámbor óhaj, illetve egyes nevelőkre korlátozódó
elszigetelt jelenség maradt csupán.
 A reneszánsz idején még nem fedezték fel a
gyermekkor sajátos értékeit.
 A reneszánsz humanisták gondolkodása szerint a
gyermekkor az ártatlanság kora – ezért
védeni kell.
Pedagógia a XVII. században
 A XVII. század jelentős változásokat hozott úgy a
természettudomány fejlődésében, mint a
pedagógiai szemléletben.
 Az új induktív kutatómódszer, az empíria (Francis
Bacon, 1561-1626) és a ráció (René Descartes, 1596-
1650) következetes alkalmazása az iskola világában is
éreztette hatását.
 A klasszikus latin nyelvű stúdiumok mellett egyre
Bacon határozottabban fogalmazódott meg a praktikus- és a
természettudományos ismeretek oktatása iránti
igény.
 A felnőttek világa egyre inkább érdeklődve fordult a
nevelés és az oktatás kérdései felé, sőt néhányan a
tudományos tevékenység rangjára emelték a
pedagógiai munkát (pl. Comenius).
 Egyre inkább úgy tekintettek a gyermekre,
mint egy sajátos törvényszerűségekkel
rendelkező, figyelmet és törődést igénylő
individuumra.
Descartes
Pedagógia a XVII. században
 Empirizmus: görög eredetű szó, jelentése:
tapasztalat.
 A 17. században megjelenő filozófiai nézet, amely
szerint az ismeretekre csak tapasztalataink
segítségével tehetünk szert.
 A tudomány a megfigyeléseken, illetve a kísérleteken
alapszik.
 Az empirizmus az önálló tudománnyá fejlődés
alapfeltétele volt
 A 18. század a „nevelés évszázada”. Szinte minden
filozófus, író foglalkozott pedagógiai kérdésekkel. A
gyermek eredendően jó, a nevelésnek
társadalomformáló szerepe van.
 A felvilágosodás időszakában fejlődött ki:
 tapasztalati-induktív eljárás (Francis Bacon);
 matematikai alapokon nyugvó, a deduktív
levezetéseket előnyben részesítő racionalizmus
(René Descartes);
 az érzelmek szerepe (Blaise Pascal).
JOHANNES AMOS
COMENIUS
PEDAGÓGIÁJA
Johannes Amos Comenius
(1592-1670)
 Fő műve a „Didactica Magna”
 Az embernek a tanulás által értelmi
képzettségre, erkölcsi fejlettségre és vallásos
érzületre kell szert tennie.
 Mélyen hitt abban, hogy a társadalom bajai a
nevelés által orvosolhatók.
 A gyermekkori nevelhetőség soha vissza nem
Comenius térő alkalom.
 A nevelést nyilvános iskolai oktatás keretében,
képzett tanítókra kell bízni.
 Főbb didaktikai-metodikai elvei:
 a szemléletesség elve
 a tudatosság elve
 a rendszeresség elve
 a következetesség elve
 a tananyag koncentrikus bővítésének elve.
Johannes Amos Comenius
(1592-1670)
 Négylépcsős iskolarendszert vázolt fel, 6-6
esztendeig tartó képzéssel:
 kisgyermekkor iskolája: anyai öl;
 gyermekkor iskolája: nyilvános népiskola,
anyanyelvi iskola;
 serdülőkor iskolája: a latin iskola, vagyis
gimnázium;
 az ifjúkor iskolája: az akadémia és külföldi
utazások
 Comenius „forradalma” a szemléltetés, a

valóságos világ megismerése (szenzualista
pedagógia);
 a tanulókra közvetlenül érzékszerveiken
keresztül kell hogy hasson a külvilág.
 Az oktatás egy egész életen át történő folyamat
mindenki számára.
A PEDAGÓGIA ÖNÁLLÓ
TUDOMÁNNYÁ VÁLÁSA
Jean-Jaques Rousseau
(1712-1778)
 Felvilágosodás kori filozófus, író, zeneszerző. Az
oktatás célja Rousseau szerint az életre való
nevelés, amit egy nevelő úgy tud teljesíteni,
hogy rámutat a helyes útra.
 Fontosnak tartotta az apa szerepét a nevelésben
– nézeteinek viszont ellentmond, hogy öt saját
gyermekét lelencházba adta, lemondva a
nevelésükről.
 A gyermeki fejlődés szakaszait négy periódusra
osztotta:
 a test nevelése (születéstől a beszédig)
Rousseau  az érzékszervek nevelése (2 éve kortól 12

éves korig)
 értelmi nevelés (12 éves kortól 15 éves
korig)
 erkölcsi nevelés (15 esztendős kortól a
házasságkötésig)
Johann Heinrich Pestalozzi
(1746-1827)
A SZÍV, A KÉZ ÉS A FEJ NEVELÉSE
o Pestalozzi nagyra tartotta a gyermeküket nevelő
édesanyákat, a nevelés legfontosabb körének a
családot tartotta.
o Először intézményesítette a munkára nevelést, de
mellette nem hanyagolta el az oktatást sem. Kézzel
fogható hasznot hozó gyakorlati tevékenység
segítségével készítette fel a gyerekeket a paraszti
életformára.
o Minden új ismeretet az előzőekhez kell kapcsolni.
o Pedagógiája egyedülálló volt a maga nemében.
Elsősorban gyakorló nevelőként dolgozott, de elvei,
eszméi világméretű visszhangot váltottak ki.
o Számos reformpedagógiai mozgalom vezethető vissza
az ő szellemi örökségéhez.
A pedagógia önálló
tudománnyá válása
 A pedagógia önálló tudománnyá válásához tehát a
következő események teremtettek alapokat:
 a felvilágosodás gondolatvilága (ész és tapasztalat
primátusa: Descartes és Bacon),
 Rousseau műveinek pedagógiai vonatkozásai és az
azok nyomán megjelenő pedagógiai mozgalmak,
 a 18. század második felétől egyre jobban
felgyorsuló szociális, gazdasági és politikai
változások (a megerősödő polgárság
nevelésigénye)
 Ezeknek a széleskörű társadalmi-szellemi
áramlatoknak a hatására a 18. század második felében
megjelent az igény az új tudomány
létrehozására.
 Ebben az időszakban az oktatáselméleti (didaktikai)
kérdéseket az általános pedagógia tárgyalta,
elsősorban azzal a céllal, hogy a pedagógusképzés
számára a tanításhoz általános módszertani
iránymutatást nyújtson.
JOHANN FRIEDRICH
HERBART
PEDAGÓGIÁJA
Herbart tudományos pedagógiai
rendszere
 Johann Friedrich Herbart (1776-1841) porosz
pedagógus, königsbergi egyetemi tanár, az első
tudományos pedagógiai koncepció
megalkotója.
 Nevelési és oktatási rendszerét
 a német filozófiára és
 az angol pszichológiára alapozta.
 Herbart a nevelés céljait Immánuel Kant
filozófiai etikájából vezette le. Az erkölcsi nevelés
eszméi és a pedagógiai cselekvés területei:
 a belső szabadság eszméje (erkölcsi belátás)
 a tökéletesség eszméje (a következetes cselekvés)
 a jóakarat eszméje (mások érdekeinek
respektálása)
 a jog eszméje (érdek és jóakarat harmóniája)
 a méltányosság eszméje (jó és rossz elkülönítése)
rendszere
 Herbart megalkotta az képzettársítás
pedagógiai fogalmát: értelmezésében a
„képzet” (asszociáció) a tanulás
eredménye, a lélek önfejlesztő munkája.
 Herbart nevelésfelfogása:
 a nevelés erkölcsi eszmék
megvalósítására irányuló céltudatos,
tervszerű és szervezett pedagógiai
hatások összessége (tkp. normatív
pedagógia).
rendszere
 A nevelés három herbarti szakasza:
 kormányzás (kisgyermek, állandó felügyelet)
 oktatás (gyermek, képzetállomány növelése)
 vezetés (ifjú, oktatás és erkölcsi nevelés)
 Herbart tantervelmélete az érdeklődés körei

szerint megszervezett:
 „a megismerés köre” (ismeretek): empirikus,
spekulatív és esztétikai érdeklődésre irányuló
tárgyak,
 „a részvét köre” (emberi kapcsolatok):
szimpatikus, szociális és vallási-erkölcsi
érdeklődésre irányuló tárgyak.
rendszere
 Herbart didaktikai rendszerét a „formális fokozatok”
rendszerében fejti ki.
 A képzetek kialakításának két lépcsőfoka van:
 1. elmélyedés (a dolgok tanulmányozása),
 2. eszmélkedés (az összefüggések megértése)
 Mindkettőnek van egy
 statikus (nyugvó, befogadó jellegű) és egy
 dinamikus (haladó, aktivitást igénylő) szakasza.
1. ELMÉLYEDÉS 2. ESZMÉLKEDÉS
STATIKUS DINAMIKUS STATIKUS DINAMIKUS

rendszere
 A tanár végigvezeti a növendéket az ismeretszerzés
törvényei által megszabott úton, vagyis a logikus
gondolkodás módszeres (formális) fokozatain:
  a világosság foka (statikus elmélyedés)
  az asszociáció foka (dinamikus elmélyedés)
  a rendszer foka (statikus eszmélkedés)
  a módszer foka (dinamikus eszmélkedés)
statikus dinamikus statikus dinamikus

elmélyedés elmélyedés eszmélkedés eszmélkedés
VILÁGOSSÁG ASSZOCIÁCIÓ RENDSZER MÓDSZER
új információk régi és új összefüggések a felismerések

befogadása és információk megértése és gyakorlati
elemzése kapcsolása rögzítése alkalmazása
Herbart munkásságának
értékelése
 Herbart a pedagógia történetének egyik
legnagyobb hatású, ugyanakkor legvitatottabb
személyisége.
 Szilárd filozófiai alapokon nyugvó neveléstant
dolgozott ki, melyben a nevelés célját az etika,
a hozzá vezető utat a pszichológia szabja meg.
 Herbart oktatásmódszertana és tantervelmélete
„poroszos” rendet vitt a különböző tanítási
szokásokra épülő, gyakran esetleges és
ötletszerű pedagógiai munkába.
 Herbart tudományos igényű pedagógiai
rendszere nem tévesztendő össze a kemény
és gyakran erőszakra épülő ún. „poroszos
pedagógiával”!
Wilhelm von HUMBOLDT
• Német kultuszminiszter a 19. században. Reformokat
kívánt létrehozni a rosszul szervezett német iskolákban, és
rendet teremteni az oktatásban.
• A berlini egyetem megalapítója (1810). Az intézmény
már alapításakor az oktatást és a kutatást eggyé ötvöző
egyetem mintája volt.
• Humboldt bevezette a mechanikus tanítási módszert,
ami nagy sebességgel terjedt el. Alkalmas volt ugyanis
segíteni a központilag irányított állami iskolarendszert a
lakosság fegyelmezésében, amire a kialakuló ipari
társadalomnak szüksége volt. Humboldt tevékenysége így
kiterjedt az egész világra.
• A pedagógia a fegyelmezés, a rend eszközévé vált.
Wilhelm von HUMBOLDT
A humboldti (továbbfejleszett Herbarti) pedagógia lényege:
• tanterv, tanmenet, tananyag, szigorú órarend;

• merev padokban ülő és csendben figyelő diákok;
• a katedra magasából letekintő, fegyelmező, uralkodó
tanító;
• erkölcsös, fegyelmezett állampolgárok nevelése, akik
alávetik magukat az állam érdekeinek.
HERBART KÖVETŐI HERBART ELLENZŐI
‒ herbartiánusok ‒ „poroszos” iskola
‒ rendet teremtett a ‒ lexikális tudás, mechanikus
felvilágosodás „összevisszasága” tanulás, uniformizálás,
után: tudományos rendszert fegyelmezés, tekintélyelvűség,
alkotott hiányközpontú értékelés
‒ tiszteli a gyermeket ‒ mesterséges tantárgyi
‒ illeszkedik a kor (német) rendszerek, valóságtól
hivatali precizitásra törekvő, elvonatkoztatott ismeretanyag
erkölcsös, állampolgári ‒ nem követi a gyermeki
eszméihez megismerés folyamatát
Herbart német és magyar követői
 Wilhelm Rein (1847-1929) magas szinten foglalta
össze és fejlesztette tovább Herbart módszertanát
és tízkötetes pedagógiai lexikont is szerkesztett.
 Otto Willmann (1839-1929) herbarti német
didaktika legjelentősebb alakja, a kultúra javainak
megőrzésére és fejlesztésére alkalmazva növelte a
herbartiánus pedagógia értékteremtő lehetőségeit.
 Kármán Mór (1843-1915) hozta Herbart
módszerét a pesti egyetemre.
 Weszely Ödön (1867-1935) Rein pedagógiáját az
értékelmélet irányában fejlesztette tovább.
 Prohászka Lajos (1897-1963) Wilmann (és
Spranger) szellemében alkotta meg a magyar
kultúrpedagógiát.
Otto WILLMANN (1839-1929)
• A herbarti utat követő német didaktika legjelentősebb
alakja, a munkaiskola képviselője.
• A felnövekvő generációkat képessé kell tenni arra, hogy a
nemzedékek során felhalmozott műveltséget tovább
ápolják és gyarapítsák.
• Alapvető különbséget tesz az oktatás és a művelés
között.
• Az oktatás szűkebb kategória, csak ismereteket ad, az
embernek csak egyik oldalát, az értelmét fejleszti. A
művelés ezzel szemben a teljes személyiséget alakítja.
Otto WILLMANN (1839-1929)
• Az oktatandó tananyagot három csoportra
osztotta:
1. a műveltség alapvető (fundamentális) elemei:
a legrégebbiek, s egyúttal legalkalmasabbak a
képességek kibontakoztatására. Ide tartoznak a
klasszikus nyelvek és irodalmuk, a matematika, a
vallástan és a filozófia;
2. a műveltség járulékos (akcesszórikus) elemei:
ezek nem annyira a képességeket fejlesztik, inkább
ismereteket nyújtanak: a történelem, a földrajz, a
természetrajz, a természettan és a kémia tartozik
ebbe a csoportba;
3. a műveltség képességfejlesztő elemei: ének,
zene, rajz, kézimunka, torna.
Herbart kritikája
Konsztantyin Dimitrijevics Usinszkij
 Az orosz felvilágosodást képviselő liberális nemesség –
Herbart pedagógiáját elutasítva – igen sokat tett a 19.
századi orosz népnevelés és iskolafejlesztés területén.
 Konsztantyin Dimitrijevics Usinszkij (1824-1871)

Locke és Rousseau gondolatai nyomán haladva többre
becsülte a tantervi praktikumot és a gyermeki
önállóságot, mint a barokkos tananyagot és domináns
tanári irányítást. Gyermekközpontú tankönyvei
forradalmat jelentettek az orosz pedagógia
történetében.
Oktatásantropológia
Herbart kritikája
o Jól ismerte a német és angol pszichológusok munkáit, s
ezeket felhasználta pedagógiai tárgyú műveiben.
o Oroszországban ő hívta fel a figyelmet első ízben
a pszichológia és pedagógia tapasztalati alapokra
helyezésének szükségességére.
o Azt vallotta, hogy a nevelés-művelés nem fejeződik be az
Pedagógiai munkái iskolás évek múltával, az önnevelés folytatódik az egész
életen át.
o Az oktatást a nevelés alapvető eszközének tartotta,
megkülönböztetve annak képző és nevelő funkcióját.
o A gyakorlati pedagógia szempontjából is jelentős a
munkája: olvasókönyvei, tankönyvei valóságos forradalmat
Gyermekvilág jelentettek az orosz pedagógia történetében.
Herbart kritikája
o a következő didaktikai alapelveket sorolta fel:
1. kellőidejűség (mindent a maga idejében kell tanítani)
2. fokozatosság
3. szerves összefüggés (összefüggő ismeretrendszer
elsajátítására kell törekedni)
4. folytonosság
5. az elsajátítás szilárdsága
Mesék a vak lóról 6. világosság (érthetőség)
7. tanulói öntevékenység
8. a túl nehéz és túl könnyű tananyag mellőzése (vagyis
a tananyag optimális fejlesztő jellege)
9. erkölcsösség
10. hasznosság
A csalafinta macska
Herbart kritikája
Lev Nyikolajevics Tolsztoj
 Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910) orosz író
Rousseaut követve a „szabad nevelés” lelkes híveként
tiltakozott mindennemű „idomítás” ellen.
 Tolsztoj a pedagógiát tapasztalati tudománynak tartotta.
Elvont magyarázatok helyett a gyermeki kutatást és
kísérletezést helyezte a tanulási tevékenység
középpontjába.
 Munkássága a reformpedagógiai irányzatok
megtelepedését segítette elő Oroszországban.
Gyermek- és ifjúkor Tolsztoj iskolája Jasznaja Poljana Érdekes történetek Gyermekmesék

A NEVELÉSTUDOMÁNY
FEJLŐDÉSMODELLJEI
A neveléstudomány
fejlődésmodelljei
o A 19.-20. században a neveléstudomány fejlődésmodelljeinek
egymástól elkülönülő, regionális formái alakultak ki.
Angolszász nyelvterület,
Kontinentális modell
Egyesült Államok
• klasszikus német filozófia • empirikus szemlélet

• dogmatizmus, erős elméleti • a tanulás kutatása, magatartás
alapozás fejlesztése
• követelményelvű, normatív • neveléslélektani,
szemlélet nevelésszociológiai nézet
• porosz felfogás • gyakorlati, szakmai, politikai
• diszciplináris, zárt rendszer igények alakítják
• központosítás, állami irányítás • decentralizáltság
A neveléstudomány fejlődését
meghatározó irányzatok
o A 19. század végének, és a 20. század elejének két
meghatározó irányzata:
o pozitivizmus: a tudományos megismerést, a
pozitív, valóságos, vagyis kizárólag tapasztalati
szinten egyértelműen megragadható, megfigyelhető,
pontosan mérhető, illetve számszerűsíthető tényeket
veszi figyelembe.
o pragmatizmus: amerikai eredetű irányzat,
legjelesebb képviselője John Dewey
o a tanulás a világgal kölcsönhatásban lezajló
tapasztalat;
o a tapasztaltakon kívül nincs más „felsőbb igazság”;
o középpontjában a „tapasztaló gyermek” áll;
o a tanulás a tanulási környezet alakítása által segíthető.
John Dewey (1859-1952)
iskolamodellje
o Dewey az oktatás teljes körű reformját követeli. Elveti a
herbarti oktató iskolát, amelyben a tanuló passzív
szemlélődő marad, aki gondolkodásra alig kényszerül,
mechanikusan írja leckéit, és magolja a tananyagot.
o Felismeri, hogy az iskola és az otthon közötti szakadék

egyre mélyebb lett: a családi minták hiánya, a szokások
változása. A szülők az iskolára ruháznak át bizonyos
nevelési feladatokat.
o Az iskolának közvetítenie kell a társadalmi életet, a

társadalmilag hasznos képességeket és készségeket kell
kialakítani. Az iskola feladata összefogni a heterogén
társadalmi környezetből bekerülő, és a különböző erkölcsi
értékeket képviselő tanulókat.
iskolamodellje
ÜZLETI
ÉLET,
TERMELÉS
TUDOMÁNY
(kutatás,
egyetem)
ISKOLA OTTHONI
KÖRNYEZET
TERMÉSZET
(kert, park)
iskolamodellje
A PROJEKTMÓDSZER ELSŐ FORMÁJA
o A tanár feladata átértelmeződik. Nagyobbrészt a tervezésre kell

koncentrálnia, a nevelés mikéntjére és hogyanjára.
o Dewey iskolája kölcsönhatásban kíván működni az otthonnal, a
természetes környezettel, a termeléssel (az üzemmel), és a
tudománnyal (az egyetemmel).
o Iskolájában a földszinten helyezi el az ebédlőt, a műhelyeket, és a
könyvtárat, amelyek az otthonnal és a termeléssel való
kapcsolatot teremtik meg.
o Nincs hagyományos tanterem, a munka laboratóriumokban és a
műhelyekben folyik. A tanulók hiányos ismereteiket
kiegészíthetik az iskolai könyvtárban, múzeumban.
o A testi és a szellemi munka közötti különbség eltűnik, a gyakorlat
mindig megelőzi az elméletet. A tanulók maguk választják meg
a munkatevékenységüket, így az iskola mellőzi a hagyományos
osztálykereteket, az általános ismereteket közlő órákat.
o Középpontba kerül a kézimunka, a varrás, a főzés, az iskolán kívül
pedig a kirándulások.
A gyermektanulmány
o Az irányzat a 19. század utolsó évtizedeiben
indult Amerikából.
o Az új irányzat lényege az, hogy a pedagógiát a
megfigyelésen, empírián alapuló pszichológiai
törvényszerűségek alapján képzeli el szemben a korábbi
időszakok filozófiai alapú nevelési elméletekkel.
o A megelőző korok pedagógiái a felnőtt világ normáira,
tudására és erkölcsére alapoztak, a gyermektanulmány
viszont a gyermek megismerését tekintette a nevelés
előfeltételének.
o A gyermekre vonatkozó empirikus és leíró jellegű
tanulmányozás önálló tudományos diszciplínává fejlődött,
ez lett a pedológia.
o A gyermektanulmány Európában két egymástól eltérő
irányú fejlődést indított el a pedagógiában: funkcionális
pedagógia és kísérleti pedagógia.
Funkcionális pedagógia
o A nevelés során összhangba kell hozni a gyermek
aktuális érdeklődését, lelki funkcióit a jövőbeni
hasznos tudás és képességek megszerzésével.
o A gyermek gyermekiségéből adódóan más fejlődési

körülményeket igényel, mint a felnőtt.
o A gyermek természetes érdeklődése funkcionális,

szellemi és biológiai fejlődésének alapja, ezért erre kell
alapozni az oktatást és a nevelést.
Kísérleti (experimenátlis)
pedagógia
o A kísérleti lélektan és a gyermektanulmány
eredményeire épített új pedagógia a kísérleti
pedagógia.
o Megteremtése két német pszichológus, a
gyermektanulmányozó Wilhelm A. Lay (1862-
1926) és Ernst Meumann (1862-1915) nevéhez
fűződik.
Wilhelm Lay Ernst Meumann Paja Radosavljević

pedagógia
o Wilhelm Lay (1862-1926):
o felfogása szerint minden szellemi működés motorikus
jelenség;
o a test szenzomotorikus készülék, a gondolkodás pedig
mozgási folyamat;
o ezért a nevelésben-oktatásban nagy gondot kell fordítani
a mozgások fejlesztésére.
o Ernst Meumann (1862-1915):
o a kísérleti pedagógia nem más, mint empirikus pedagógiai
kutatás, amely a tapasztalati kutatás minden eszközét
(tömeges vizsgálatok, kísérlet, megfigyelés, mérés, ankét,
matematikai statisztika stb.) a pedagógiai vizsgálódás
szolgálatába állítja;
o legfőbb módszere a pedagógiai kísérlet;
o a pedagógiai kísérletnek célja, hogy a különböző pedagógiai
módszereket és taneszközöket pontosan ellenőrzött
körülmények között próbáljuk ki, és így közvetlenül
határozhassuk meg didaktikai értéküket.
pedagógia
o Pavle Paja Radosavljević (1879-1958):
o Tanulmányait előbb Zomborban, Eszéken majd
Bécsben folytató pszichológus, pedagógus.
o Korszerű, a kísérleti pszichológiával foglalkozó nézetei
miatt Belgrádban nem kapott katedrát, így Amerikába
vándorolt. Később a New York-i egyetemen védte
meg második doktori értekezését.
o Ezernél is több pedagógiai és pszichológiai témájú
munkát jelentetett meg, amellyel nagyban hozzájárult
a kísérleti pedagógia és a gyermektanulmány
fejlődéséhez.
o A behaviorizmus előfutárának is tekinthetjük az
emlékezés-felejtés témakörében végzett kutatási
eredményei révén.
Német szellemtudományi
irányzatok (kultúrpedagógia)
o Vallják: az emberi világ jelenségei, történeti
beágyazottsága nem vizsgálható analóg módon, a
természettudományok eszköztárával (empirikus módon,
tapasztalatokra hagyatkozva).
o Az ISMERETELMÉLET, ÉLETFILOZÓFIA szemléletét

követik: a kulturális világ értelmére kell koncentrálni,
annak céljait kell feltárni.
o A szellemi vonatkozások felértékelése, a történelmi-

kulturális képződmények meghatározó szerepe jellemzi.
o Az egyén az adott kor társadalmi-kulturális örökségétől

függ
Német szellemtudományi
irányzatok (kultúrpedagógia)
KULTÚRPEDAGÓGIA
kulturális javak,
alkotás, szellemi erők
kibontakozása
REFORMPEDAGÓGIA
gyermeki
mindenhatóság,
korlátlan
önkibontakozás
Munkaiskola
 A 20. század elején jelentkező reformmozgalom.
 A tanulók passzivitása helyett (tankönyviskola) a
cselekedtetést, az aktivitást helyezték előtrébe.
 A gyermekek fejlődés-lélektani sajátosságainak
és életszükségleteinek figyelembe vételét
tartották fontosnak.
 Nem a passzív befogadásra, mechanikus
ismétlésre és emlékezetbe vésésre építettek,
hanem a gyerek pszichikus képességeinek
fejlődésére, érdeklődésének alakulására, s az
ezen alapuló önálló szellemi munkájára.
 Így került be a "munka" fogalma a pedagógiába.
Georg Kerschensteiner (1854-1932)
 Német pedagógus, a munkaiskola gyakorlatának első
elméleti megalapozója.
 A nevelés célja a jellemes ember, a hasznos
állampolgár létrehozása, amit a munkavégzés
segítségével igyekezett elérni.
 Az iskolának a jövendő hivatásra kell előkészítenie a
gyermekeket, s mivel az emberek többsége fizikai
munkát végez, a tömegek iskolájának erre kell
alkalmassá tenni növendékeit.
 A munka közös tevékenységet, együttműködést
feltételez. A kooperatív cselekvés, együttmunkálkodás
fejleszti a gyerekben a személyes felelősségvállalás
képességét, megtanul bekapcsolódni a munkába,
segítséget nyújtani a rászorulóknak. Így válik a munka
az erkölcsi-szociális nevelés eszközévé.
Georg Kerschensteiner (1854-1932)
 A munkaközösségekben sajátították el a gyerekek az
állampolgári élethez szükséges szokásokat,
készségeket.
 A munkavégzés folyamatát a következő fázisokra
tagolta:
1. a feladat tudatosítása
2. tervek elkészítése
3. a tervek, elképzelések megvalósítása
4. az elkészült mű értékelése
A 19. század tömegmozgalmainak
hatása a pedagógiára
 Munkásmozgalom Marx és Engels nyomán a
proletariátus védelmében kibontakozó irányzat,
mely többek között általános, kötelező és
ingyenes iskoláztatást követelt a
munkásosztály gyermekei számára.
Munkás-agitátor Esti iskola

A 19. század tömegmozgalmainak
hatása a pedagógiára
 Nőmozgalom a nők társadalmi helyzetének
megváltoztatását tűzte ki célul. Az emancipációs
törekvések pedagógiai hatása a nők
iskoláztatása és a koedukáció területén volt
jelentős.
Biciklis hölgyek 1890 körül Feminista újság, 1910 Leánygimnáziumi osztály 1920 körül
Az életreform-mozgalmak
 A 20. század pedagógiai reformmozgalmait a kor
társadalmi, gazdasági, kulturális és mentalitásbeli
változásaival együtt kell megérteni.
 A reformpedagógia a társadalmi elidegenedés
ellenkultúrájának része, amelyben életmód- és
testkultúra-mozgalmak, természet- és
környezetvédelmi irányzatok, öltözködési reformok,
vegetáriánus- és természetgyógyászati elképzelések,
vagyis életreform-mozgalmak jelentik.
Az életreform-mozgalmak
 A különböző életreform-mozgalmak valamiféle
„gyógyulást” keresnek: be akarják gyógyítani a
technikai civilizáció által az emberi lélekben és a Földön
ütött sebeket.
 E mozgalmak gyakran pedagógiai köntösben
jelennek meg (pl. a Montessori- és a Waldorf-
pedagógia.
A szent óra – Ludwig Fahrenkrog festménye, 1918 Waldorf pedagógia – euritmia óra
REFORMPEDAGÓGIÁK
A reformpedagógiák szakaszai
I. szakasz II. szakasz III. szakasz
• Kezdetek: a 19. • A reform- • A reform-

század utolsó pedagógiák pedagógiák
évtizedeitől az világ- bírálata és
első mozgalommá újrafelfedezése
világháborúig fejlődésének a második
időszaka világháború
után
A reformpedagógiák I. szakasza
A reformpedagógiák első szakasza a 19. század utolsó

évtizedeitől az első világháborúig tartó fejlődési periódus.
Jellegzetes vonása a gyermeki egyéniség, önállóság,

szabadság kibontakozásának minél teljesebb elősegítése volt a
hagyományos iskola szerkezetének, belső világának,
tananyagának radikális átalakítás útján.
Jellegzetes képviselők, irányzatok:

• A hagyományos iskola kritikája (Ellen Key)
• Természettudományos, biológiai-antropológiai koncepciók
(Maria Montessori, Ovide Decroly, Adolphe Ferrière)
A reformpedagógiák II. szakasza
A világháborút követő időszakban a reformpedagógiai

mozgamak új vonásokkal gazdagodtak. Megjelent a a
közösségi életforma megteremtésének igénye és
megkezdődött a törekvés világmozgalommá
szerveződésre.
Jellegzetes képviselők, irányzatok:

• Waldorf pedagógia (Steiner)
• Dalton-terv (Parkhurst)
• Winnetka-terv (Washburne)
• Jena-terv (Petersen)
• Munkaiskola (Kerschensteiner, Freinet)
• Elméleti pedagógia:
• kultúrpedagógia (Dilthey, Spranger)
• szociálpedagógia (Durkheim, Natorp)
• morálpedagógia (Foerster)
• A nagy pszichológiai iskolák hatása (behaviorizmus, alaklélektan,
pszichoanalízis, Jung, Adler, Piaget)
A reformpedagógiák III. szakasza
• Az ötvenes években visszaszorult a gyermek-központúság

(hidegháború, Sputnyik-sokk).
• A legtöbb támogatást a matematika és
természettudományok fejlesztésére fordították (Új
matematika, Dienes Zoltán)
• Megerősödött a pozitivista-behaviorista és a technológia
irányította, curriculum-fejlesztésre irányuló pedagógiai
gondolkodás (Skinner-féle programozott oktatás,
rendszerszerű gondolkodás, IKT eszközök elterjedése,
team-oktatás, információ-és tananyagrobbanás,
"mastery-learning" stb.).
• Az iskola egyre kevésbé szolgálta a személyiség fejlesztését.
• A hatvanas évek végén megkezdődött a szabad és nyitott,
alternatív iskolák alapítása.
A reformpedagógiák 1. szakasza:
A KEZDETEK
Cecile Reddie és a „New School”
 A reformpedagógia első teljesen kidolgozott
európai iskolamodelljét Cecile REDDIE (1858-
1932) hozta létre az angliai Abbotsholme-ban
„Új Iskola” néven (1889).
 Didaktikája az önálló tanulói kísérletezésre
épült és benne a hasznosság dominált.
Jellegzetességei:
 Rugalmas napirend: délelőtt közös tanulmányi
munka, délután szabadon választott művelődési
tevékenységek.
 Önkormányzati munka: iskolaállam szabadon
választott parlamenttel és szavazáson alapuló
döntésekkel.
 Új tanár-diák kapcsolat: a tanár a diák
segítőtársa, idősebb barátja, aki a háttérből
támogatja (facilitálja) a diák önálló
tevékenységét.
Ellen Key radikális iskolakritikája
 Ellen KEY (1849-1926) svéd liberális
tanítónő radikális nézetei szélesítették ki a
reformpedagógiai mozgalmat.
 „A gyermek évszázada” című, 1900-ban
megjelent művében (új évszázad, új ember)
szélsőségesen provokáló módon támadta a
hagyományos pedagógiát:
 A nevelés legnagyobb titka az, hogy „nem
nevelünk”.
 A hagyományos iskola kiöli a gyermek
természetes tudásvágyát, megfigyelő-
képességét, önállóságát.
 Az iskolát a gyermekhez kell méretezni,
figyelembe véve annak igényeit, életkori
sajátosságait.
 Az „új ember” nevelésére „új iskolát” kell
szervezni (Nietzsche hatás).
 A nevelés feladata az, hogy a gyermek számára
„szép, új világot” hozzon létre, ahol
szabadon mozoghat.
Ellen Key radikális iskolakritikája
 Igazán hatékony nevelés a családban
lehetséges.
 Biztosítani kell a gyermek és az anya
kiegyensúlyozott helyzetét a
társadalomban.
 Az anyaság a nő legalapvetőbb
hivatása.
Montessori iskolareformja
 Maria MONTESSORI (1847-1952) olasz
orvosnő, filozófus, pszichológus és pedagógus,
a legjelentősebb reformpedagógiai
koncepció megalkotója.
 Az 1898-as első olasz tanügyi
kongresszuson felszólalva fejtette ki
pedagógiai nézeteit. Elképzeléseit a miniszter
és a pápa is támogatta.
 Első iskolája, a „Casa dei bambini” 1907-ben
nyílt meg. Pedagógiája nemzetközi
viszonylatban is jelentős, New Yorktól Delhiig
számos tanítóképzőt állított fel és tanítványai
segítségével világszerte több ezer iskolát
hozott létre.
 Oktatási elképzeléseit aktív taneszköz-
használatra épülő játékpedagógiája,
nevelésfilozófiáját a holisztikus szemléletű
kozmikus nevelése jellemzi.
Montessori kozmikus pedagógiája
 Nevelésfilozófiai összetevői: keresztény
teológia + evolúciós elmélet + ökológiai
szemléletmód.
 Az ökológiai egyensúly a geoszféra és a
bioszféra egysége, melynek fenntartásáért az
ember is felelős.
 Az Univerzumban a természet- és az
emberi kultúra evolúciója szoros
kapcsolatban áll egymással, melyet Isten
„teleologikus kozmikus terve” szabályoz.
 Az evolúciós folyamatban az ember felelős
döntéseit intelligenciájával és erkölcsiségével
oldja meg. E szerepkörre a kozmikus
nevelés készíti fel.
Montessori játékpedagógiája
 A nevelés az öntevékenységhez nyújtott
segítség.
 Sok száz színes és ötletes taneszközt
tervezett:
 a fejlesztő eszköz célja a „figyelem
polarizációja”,
 fázisai: az „előkészítés”, a „nagy munka” és a
„visszafordulás a környezet felé”
 eredménye az „elmélyült individuális
tevékenység”.
 A gyermeki lélek „szenzibilis fejlődési
szakaszai”:
 „abszorbeáló lélek” (0-6 év, érzékszervi
tapasztalat)
 „szociális embrió” (7-12 év, szociális irányban is
extrovertáló intelligencia)
 „szociális újszülött” (12-18 év, önálló döntések,
erkölcsiség)
A Montessori metodikája
 Montessori pedagógiája az egyéni munkára
épül. Az individuális munkát a közös
beszélgetések ellensúlyozzák.
 A tanár indirekt szerepköre „szervező-irányító”
jellegű, feladata a gyermeki munka segítése.
 Montessori pedagógiai szabadsága
szisztematikus szabadság, melynek korlátai
az iskola belső rendje, és maguk a taneszközök.
 A taneszközök jellemzői az esztétikus forma,
az aktivizáló jelleg és az észlelési hibák
ellenőrizhetősége.
 Sajátos tevékenységforma a csendgyakorlat,
mely pótolja a szüneteket.
 A haladás egyéni ütem és napi/heti terv
szerint történik, nagy a cselekvési, mozgási- és
választási szabadság. Számjegyes értékelés
nincs.
Montessori bírálói
Bírálói legtöbbször a túlzott naturalista-pozitivista szemléletet, a
gyermeki kreativitás visszafogását (sablonizálás), a túlságosan
didaktikus környezetet kifogásolták.
o Sergius Hessen: Montessorit korlátolt szenzualista és

naturalista állásfoglalás jellemzi, s ez az egyoldalú szempont
akadályozta meg abban, hogy a gyermeki játékban rejlő
filozófiai lényeget megértse.
o William Stern: Montessori az érzékszerveket elszigetelve
gyakoroltatja, pedig a megfigyelési gyakorlatok helyes útja a
természetes egész.
o Eduard Spranger: A gyermek igazi világa a játékos képzelet,
ezáltal képes a világot megérteni. A nevelésnek ehhez kell
alkalmazkodnia. Montessori ezzel szemben nem a képzeletet
tartja a legfontosabbnak, hanem a valóságnak megfelelő
tevékenységet.
o Martha Muchow: Montessori egyoldalú naturalista-pozitivista
szemléletből kiindulva nem tartja fontosnak a nevelés
lényegének filozófiai megvilágítását.
A TÖREKVÉS
VILÁGMOZGALOMMÁ
SZERVEZŐDÉSE
A Waldorf-iskola filozófiai alapjai
 A Waldorf-iskolák pedagógiai koncepciója
Rudolf STEINER (1861-1926) sajátos
antropozófiai elképzelésein alapul, melynek
hátterében a kor egyik divatos okkult
filozófiai irányzata, a teozófia áll.
 A teozófia („isteni bölcsesség”) eredetileg
ősi gnosztikus metafizikai tanítás, amely
Isten titkainak kifürkészésére irányul.
 Az antropozófia a teozófia embertana,
Steiner új „szellemtudománya”, amelynek
hiányoznak az egzakt tudományos alapjai.
 Általa az ember egyfajta magasabb „lelki
képességeket” kifejlesztve, a „szellemi
látás” révén „érzékfeletti tudást”
szerezhet a világ és az ember lényegéről (A
gyermek nevelése szellemtudományi
szempontból, 1907).
Az antropozófia mint
szellemtudomány
o Pedagógiai elképzeléseinek megvalósítására
1919-ben a stuttgarti Waldorf-Astoria
cigarettagyár iskolájában kapott lehetőséget.
o Az emberközpontú nevelés művészetét kívánta
megvalósítani. A többi reformpedagógussal
ellentétben ő a filozófiára építi elméletét
(szellemi megismerés).
o Minden gyermek számára igyekszik
megteremteni azokat a feltételeket, amelyek az
érzelmi biztonságukat és a szellemi
szabadságukat biztosítják.
o Tiszteletben tartotta a gyermekek, a diákok és
szülők vallásos és egyéb meggyőződését,
valamint az eltérő nemzeti kultúrák
sajátosságait.
← Az első Waldorf Iskola

Az antropozófia emberképe
 A steineri antropozófia 21 éves korig négy
egymásra épülő, hét éves periódusban
képzeli el az ember biológiai-szellemi
fejlődését, amelyhez igazodnak a Waldorf
óvodában és iskolában a nevelési
periódusok is:
 a fizikai test (0-7 év) kialakulása az
élettelen anyagi világgal való kapcsolatot
jelenti, a világ érzékszervi befogadása
 az étertest (7-14 év) a példakövetés,
ébtudat, világtudat kialakulása
 az asztráltest (14-21 év) az érzelmi élet
hordozója, autonóm ítéletalkotás, fogalmi
gondolkodás jellemzi
 az „én” test (21-28 év) az értelem által
válik az ember a földi létezés tökéletes
formájává, alakul ki az emberi teljesség.
A Waldorf-iskola nevelési
koncepciója
 A Waldorf-iskola jellegzetességei:
• 12 évfolyamos iskola.
• A tananyag 1-8. osztályig lineárisan
koncentrikus.
• Epochális oktatás (tömbösített tananyag)
• A gyerekeknek nincsenek tankönyveik, a füzetbe
dolgozva készülnek el az egyéni tankönyvek.
• Az iskolában szóbeli értékelés van, nincs bukás.
Bizonyítvány
• A szülőkkel való együttműködésre alapoz, a
szülők, tanárok és gyerekek szabad egyesülete.
Installáció
A diákok által írt saját tankönyvek

Közel a természethez
Helen Parkhurst (1887-1973)
DALTON-TERV
 Helen Parkhurst amerikai pedagógus, iskolaalapító, a
reformpedagógia egyik nagy alakja, John Dewey és
Maria Montessori követője volt.
 Újításait 1920-ban a Massachusetts állambeli Dalton
vezették be először, innen a név: Dalton-terv.
 A modell megszüntette a gyermekek zárt osztály-
szerkezetét, s az ehhez kötődő osztálymunkát.
Szakkabineteket alakítottak ki a matematika,
a földrajz, a természettudományok, a történelem, stb.
számára, s berendezték azokat a szükséges
eszközökkel (könyvek, térképek, képek, kísérleti
eszközök).
 Az oktatási folyamat a tanulók érdeklődéséhez és
egyéni fejlődési lehetőségeihez, haladási üteméhez
igazodott.
Helen Parkhurst (1887-1973)
DALTON-TERV
 A gyerekek minden egyes tárgyból feladatlapot kaptak, melyen
szerepelt az elvégzendő feladat és annak várható időtartama.
 A gyerekek önállóan végezték munkájukat, természetesen a fent
említett eszközök igénybevételével. Közben a szakkabinet
tanárától és egymástól is segítséget kérhettek. A feladat
elvégzése után vizsgázhattak, s újabb feladatot vállalhattak.
 A tanulók teljesítményeiket folyamatosan ellenőrizhették
tanulmányi táblázatuk alapján.
 Főleg a délelőttök voltak önálló munkára szánva, délutánonként
csoportos foglalkozásokat tartottak a tehetség tárgyak mentén
(testedzés, zene, rajz, kézműves munka) vagy önkormányzati
tevékenységet végeztek.
Napjainkban is számos Dalton-iskola működik világszerte, gyakran

más vagy újabb reformpedagógiai koncepciókkal ötvözve. A Dalton-
iskolák nemzetközi szervezetbe tömörültek, konferenciákat tartanak.
Carleton Washburne (1889-1968)
WINNETKA-TERV
 Carleton Washburne oktatási reformját Chicago egyik
külvárosában, Winnetkában valósította meg.
 Két alapvető egységre bontotta a tananyagot:
1. Általános ismeretekre, melyek a
továbbtanuláshoz szükségesek (ide tartozott az
írás, olvasás, számolás, földrajzi, történelmi, ipari,
gazdasági stb. ismeretek).
 Az általános ismeretek oktatása során meghatároztákaz
ismeretek osztályonként elérendő tudásszintjét,
mindenki saját ütemének megfelelően önállóan vagy
csoportosan sajátított el, és az az elért eredményeket
tesztekkel ellenőrizték.
Carleton Washburne (1889-1968)
WINNETKA-TERV
2. Alkotó és csoportmunkák, amelyek oktatása
során az egyes tevékenységformák kiválasztása a
gyermekek egyéni érdeklődésén alapult.
Ilyen tevékenységformák voltak a viták,
megbeszélések, részvétel az iskolai
önkormányzatban és a különböző bizottságokban,
színjátszás, iskolai folyóirat szerkesztése,
kézimunka, rajz, testnevelés, zene stb.
 Washburne iskolájában is megszűnt a tanár
hagyományos vezető és irányító szerepe, sokkal inkább
az egyéni és közösségi munka szervezője, a
tevékenykedő gyermek tanácsadója, segítője lett.
Peter Petersen (1884-1952)
JÉNA-TERV
 Peter Petersen, a Jénai Egyetem professzora volt,
1927-ben mutatta be iskolakoncepcióját.
 Pedagógiai koncepciója a korszak
reformpedagógiai törekvéseinek összefoglaló
szintéziseként értelmezhető.
 A modell elemei között a játékpedagógiának,
Montessori aktív eszközpedagógiájának, a
Waldorf-pedagógia epochális rendszerének,
Kilpatrick projektmódszerének és Kerschensteiner
munkaiskolájának jellegzetességei is megtalálhatók.
 Petersen koncepciójára az egyéni alkotás
jellemző.
 Pedagógiai elveit a „Nagy Jena-terv” című
háromkötetes, tudományos igényű munkájában
fejtette ki teljes részletességgel.
A Jena-Plan pedagógiai
modellje
 Az iskolakoncepció jellemzői:
 közösségi dimenziókban
elgondolt individuális nevelés
 három életkori évet átfogó
alapcsoportok
 bukás nincs, de a
követelményeket teljesíteni kell
 Kellemes belső terek,
csoportszobák
 ritmikus hetirend
 művelődési alapformák:
beszélgetés, játék, munka,
ünnep
A Jena-Plan pedagógiai
modellje
 domináns munkaforma az
egyéni- és a csoportmunka
 az epochális ismeretblokkok
feldolgozásának formája a
beszélgető-kör és a tanfolyam
 Az iskolakoncepció az
önművelődés folyamataira épül
Beszélgető-kör  A pedagógus
csoportvezetőként
tevékenykedik, legfontosabb
szerepe a motiváció
fenntartása és a
segítségnyújtás (facilitáció)
Csoportmunka
OKTATÁS-GAZDASÁGTANI
SZEMPONTOK
A reformpedagógiák fejlődésének
harmadik szakasza
o A második világháború után az Európa-szerte megkezdődő
demokratizálási folyamat egy időre aktuálissá tette a
reformpedagógia gondolatvilágát. A háborút követően a
Montessori-pedagógia továbbra is megőrizte világmozgalom
jellegé, sőt a Waldorf-iskolák terjedésének is újabb hulláma
indult meg. A negyvenes évek végéig a Jena-plan iskolák
fellendülése és a Dalton-terv népszerűsége jellemző.
o Az ötvenes évek elejétől a hidegháború (1947 és 1991 közötti
időszak, rivalizálás az USA és a Szovjetúnió között) megerősödésével
párhuzamosan Európában és az Egyesült államokban egyaránt
visszaszorul a gyermekközpontúság.
o Ezt a folyamatot az első szovjet szputnyik fellövését követő
(1957) ún. „szputnyiksokk” tetőzte, amely felgyorsította és
nemzeti üggyé tette az iskolarendszer reformját, amelynek
tendenciái a reformpedagógia szemléletmódjával szöges
ellentétben álltak.
harmadik szakasza
o A Szputnyik-válság megrázta az Egyesült Államokat, így
rövid időn belül egész sor kezdeményezéssel éltek:
• új képzési programok indultak be, egy új
mérnöknemzedék megalapozására
• a kampány egyik emlékezetes eredménye az „Új
Matematika” ötlete
• drámai módon megnövekedett a tudományos
kutatások állami támogatása
harmadik szakasza
o Az ötvenes években hasonló folyamatok indultak meg szinte
valamennyi fejlett ipari országban.
o Az iskolaügy iránti megújuló érdeklődést már nem elsősorban
nevelési, hanem oktatás-gazdaságtani szempontok
határozták meg.
o Az oktatásügy ezt követő világméretű előtérbe kerülésének
hátterében az esélyegyenlőség elve és az emberi tőke
különböző gazdasági elméletei húzódtak meg.
o Az új oktatási reform középpontjába a produktum került. Az
oktatási folyamat legfontosabb szabályozó tényezője a
tanterv (curriculum) lett.
o A tanterv-fejlesztési mozgalom nyomán megerősödött a
pozitivista-behaviorista pedagógiai gondolkodás (Bloom
taxonómiája, Skinner programozott oktatáselmélete).
Az Új Matematika
o Az Új Matematika egy komplex matematikatanítási
kísérlet, melynek kezdeményezője Dienes Zoltán
(1916-2014) volt.
o Az új tanterv kapcsán a tanítók számára órákra bontott
tanmenet-javaslatot, tanítói kézikönyvet készítettek,
amelyek a pedagógusok matematikai, módszertani
felkészítését szolgálták.
o Rádiós és televíziós továbbképzés-sorozatok, folyóirat-
cikkek, előadás-sorozatok, alkalmi előadások szolgálták a
tartalmi és szakmódszertani továbbképzést.
o A tanulók számára munkafüzeteket,
feladatgyűjteményeket, tankönyveket készítettek.
o A minisztérium minden, az új tantervbe bekapcsolódó
osztály számára biztosított néhány alapvető taneszközt:
színesrúd-készletet, logikai játékot, Dienes-készletet, sík-
és térmértani modellező készletet.
Az Új Matematika
o Dienes Zoltán a XX. század matematikatanítási reformjainak
világszerte egyik legismertebb, legnagyobb hatású alakja.
o Csodálatos képességének lényege az volt, hogy a játékok nyelvére
tudta lefordítani a matematika jelentős részét.
o A Dienes játékokat játszva gyerekek és felnőttek szinte észrevétlenül
kerültek közelebb a matematikai gondolkodáshoz.
harmadik szakasza
o Pedagógiai forradalom: az ötvenes évek végén a
tudományos-technikai fejlődés igényével párhuzamosan
megindult az oktatás szervezei kereteinek, tartalmának,
módszereinek átalakítása.
o Az új mozgalom elemei:
• programozott oktatás (curriculum-szemlélet)
• oktatógépek, audiovizuális eszközök terjedése
• új oktatástechnológia
• a matematika és a természettudományos oktatás
fellendülése
• team-oktatás
• mastery-learning.
o A tantervi és módszertani forradalom hatását felerősítette a
technikai forradalommal együttjáró információ- és
tananyagrobbanás.
harmadik szakasza
o Az Egyesült Államokban a hatalmas mennyiségi változások
ellenére az iskola minőségét tekintve konzervatív maradt,
egyre kevésbé szolgálta a személyiség fejlődését.
o Ez az állapot, valamint a politikai feszültségek (vietnami
válság, fegyverkezési verseny, néger polgárjogi mozgalom)
vezettek el a hatvanas évek végén a nagy
diáklázadásokhoz.
o A hetvenes évektől számos új módszerrel kísérleteztek a
színvonal emelése érdekében. Legtöbbször figyelembe vették
a helyi igényeket, ami azonban ötletszerű újításokhoz
vezetett, kockára téve az iskolák színvonalát.
o Egyre inkább szükségessé vált egy országos szintű tanterv
bevezetése, amelynek célja nem a minimális teljesítmény
elérése.
harmadik szakasza
o Európában a hetvenes években számos alternatív iskola
jelent meg, amelyek abban különböztek a tradicionális
reformpedagógiai irányzatoktól, hogy nem hivatkoztak egyetlen
alapító munkásságára. Nem egy tradicionális irányzatot
követtek, hanem a saját elképzeléseik és igényeik szerint
alakították ki az iskolakoncepciót. Azonos elveik közé tartoztak:
az egyenjogúság, az esélyegyenlőség, a „zöldek” politikai
gondolatai, a liberális nevelésfelfogás, a pszichoanalízis, az
együttműködésen alapuló problémamegoldás.
o Az alternatív iskolák közös szerveződési formái: a tanári
szerep változása, a tér elrendezése, a tanítás módszere,
csoportbontás, értékelési módszerek.
o A volt szocialista országokban a kelet-európai változások
nyomán megkezdődött a különböző reformpedagógiai
irányzatok (Waldorf, Freinet, Montessori) adaptációja.
A NEVELÉSELMÉLET
MAGYARORSZÁGI FEJLŐDÉSE
A 20. SZÁZADBAN
A didaktika magyarországi fejlődése
• 1849-es oktatási rendelet: bevezeti a német egyetemi
modellt (humboldt-modell)
1849 • tanítóképzés: német, osztrák tankönyvek adaptációi
• szakemberek képzése
• korszerű tudományos (pedagógiai) kutatás iránti igény
1870 • kialakul a tudományos elit és a szakmai professzió
• Magyar Pedagógiai Társaság

• Magyar Pedagógia: az általános érvényű neveléselmélet
fóruma. Általa megszilárdul a tudományos infrastruktúra
1892 (első szerkesztő: Csengeri János, jelenlegi szerkesztő:
Csapó Benő)
• A századforduló környékén a neveléstudomány fő

központjai a budapesti, a kolozsvári, a szegedi és a
1900 debreceni egyetemen jöttek létre.
A magyar katolikus nevelés
domináns alakjai és szervezetei
 A 20. század első felében a katolikus
pedagógia fénykorát élte, ekkor
bontakozhatott ki az a szellemiség, mely
Magyarországot a két világháború között
kulturális nagyhatalommá tette.
Rajeczky Benjámin
 Pedagógus gondolkodók: Szilasy
János, Lubrich Ágost, Kármán Mór,
Fináczy Ernő, Weszely Ödön, Prohászka
Lajos…
 Kultúrpolitikusok: Klebelsberg Kunó,
Kornis Gyula, Teleki Pál, Hóman Bálint
Lajos…
 Tanító szerzetesrendek: bencések, ciszterciek,
Kornis Gyula ferencesek, piaristák, jezsuiták, premontreiek,
angolkisasszonyok, szegény iskolanővérek,
szathmári irgalmas nővérek…
Kármán Mór herbartiánus
törekvései
 KÁRMÁN Mór (1843-1915) neveléstudós,
1885-től a pesti egyetem magántanára.
 Herbart pedagógiáját ő hozza a pesti
tanárképző tanszékre.
 Célja: az erkölcsi eszmék megvalósítása
az etika és a pszichológia segítségével.
 A gyermek fejlesztésének főbb irányai:
testi nevelés (ápolás, gyakorlás), értelmi
nevelés (tanulás, művelődés), erkölcsi
nevelés (vezetés, fegyelmezés).
 Hozzá fűződik a középiskolai
tanárképzés átszervezése és
megerősítése.
Weszely Ödön neveléselmélete
 WESZELY Ödön (1867-1935)
neveléstudós, 1910-től magántanár.
 Dilthey nyomán haladva a nevelést a
kultúra átszármaztatásának tartja.
 Az erkölcsi nevelést az ideális-reális
értékrendszerek összefüggéseiből
vezeti le: igaz-jó-szép  szükséges-
hasznos-kellemes.
 Az ideális értékek dedukciója a
pedagógiai tervezés, indukciója a
nevelés feladatait rejti magában.
A neveléstudomány fejlődésmodelljei a
19. század végén és a 20. század elején
Egyesült
Kontinentális Angolszász
Államok
erős
központosítás decentralizáltság
decentralizáltság
erős állami nincs állami önkormányzatok,

befolyás befolyás magánszféra
reform-
herbarti eszmék, pozitivizmus, pedagógiák,
filozófiai alapok pragmatizmus tudományos
megfigyelés
A neveléstudományi irányzatok
Magyarországon
Magyarországon a neveléstudomány területi fejlődésének
mindhárom szemlélete érződött (időszakonként eltérő
arányban), és a két világháború között két fő irányzat
alakult ki belőlük:
„HIVATALOS”, szovjet hatás

• hagyományőrző, filozófiai-elméleti
alapokon nyugvó
• Fináczy Ernő, Prohászka Lajos
Új „NYUGATI” pedagógia
• kísérleti alapokon nyugvó,
gyermekközpontú
• Nagy László, Nagy Sándor
Fináczy Ernő
(1860-1935)
o A Pesti Egyetem pedagógiai tanszékének
vezetője 1901-től.
o A herbarti pedagógia követője, a normatív
neveléstudomány képviselője volt.
o Szerinte az oktatás célja a vallásos erkölcs
kialakítása.
o A neveléstudomány elméleti és gyakorlati
kérdéseivel egyaránt foglalkozott.
o A neveléstörténet-írás első jeles képviselője.
o A neveléstudomány három alapozó
diszciplínáját dolgozta ki: neveléselmélet,
neveléstörténet, didaktika.
o Ötkötetes Neveléstörténete a 20. század
egyik legnagyobb pedagógiai munkája.
Prohászka Lajos
(1897-1963)
o Ugyancsak a Pesti Egyetem pedagógiai tanszékén
oktatott.
o Elsősorban Spranger pedagógiája hatott rá
(pszichés fejlődés = „belenőni” az objektív kultúra
világába).
o A magyar kultúrfilozófiai pedagógia legnagyobb
alakja volt: „a pedagógiának nem a gyerekből,
hanem a műveltség fogalmából kell kiindulnia”.
o Pedagógiai munkássága nagyszabású erőfeszítés
volt a kultúra lényegének megragadására.
o A neveléstudományt filozófiai rangra emelte,
művelődésbölcseletként fogta fel.
o Kultúrfilozófiai, pedagógiai tartalmú
szemináriumokat, előadásokat tartott, rendszeresen
látogatta az egyetem gyakorló középiskoláját
Nagy László
(1857-1931)
o A budai tanítóképző intézet pedagógia és lélektan
tanára volt.
o A kísérleti lélektan és a gyermekpszichológia
kérdéseivel foglalkozott, empirikus kutatásokat
folytatott.
o A magyar gyermektanulmányi mozgalom
vezetőjeként nagy szerepet játszott
reformpedagógiai elképzelések magyarországi
elterjesztésében.
o A Gyermek című folyóirat szerkesztője volt.
o Kapcsolódott a tradícionális didaktikához, de
továbbfejlesztette azt, és elismerte a kísérleti-
reformpedagógia módszerét
Nagy Sándor
(1916-1994)
o A magyar pedagógiai oktatás és kutatás meghatározó
egyénisége volt az 1980-as évekig.
o Behatóan ismerte a nyugati és a szocialista országok
pedagógiai irányzatait is.
o Didaktikáját poszt-herbartiánus alapokra építette
felhasználva a két világháború közti nagy elődök
(Prohászka Lajos, Fináczy Ernő) felfogásának egyes
elemeit is.
o A Magyar Pedagógia szerkesztője volt (ahogy
Prohászka és Fináczy is) 1961-1985 között.
Magyar reformpedagógiai műhelyek
a két világháború között
 Domokos Lászlóné „Új Iskolája”
 1915-től 1949-ig Budán működött a Nagy László
segítségével kidolgozott 8 osztályos iskolai
program, a pszichológiai háttér és a módszertan
a gyermektanulmányi mozgalomhoz kötődik.
A Ferenc-rendi Mária Missziósnővérek
„Montessori-óvodája”
 1912-ben jött létre a rend Hermina úti zárdájában,
az első nővéreket maga Montessori képezte ki.
 Bélaváry-Burchard Erzsébet „Montessori-
iskolája”
 Az 1928-tól 1941-ig működő elemi iskola kizárólag
Montessori didaktikai módszereit alkalmazta.
 Az alapító 1942-ben belépett a kommunista pártba,
Burchard Erzsébet majd 1945 után minisztériumi osztályvezetőként
újjászervezte a magyar óvodai rendszert.
Magyar reformpedagógiai műhelyek
a két világháború között
 Göllner (Nagy) Mária Waldorf-iskolája”
 1926 és 1932 között működött az első magyar
Waldorf-iskola, főként német állampolgárságú
tanárokkal.
 1933-ban – a náci hatalomátvétel után – a német
hatóságok megvonták a munkavállalási
engedélyeket.
 Nemesné Müller Márta „Családi Iskolája”
 Az 1915 és 1943 között működő reformiskola
tevékenységalapú koncepciójára az amerikai
Winnetka- plan gyakorlata volt hatással.
 Az oktatás módszertani szempontból a
projektmunkához kötődött.
 Dolch Erzsébet szegedi „Kerti Iskolája”
 A tevékenység-központú közösségi iskola 1936-tól
1940-ig működött, programját Várkonyi Hildebrand
szegedi professzor dolgozta ki.
Magyar oktatásügy a 2.
világháború után
Harc az iskoláért
 Az ország újjáépítésében és a demokratikus társadalmi
rend megteremtésében a világi és az egyházi erők
egymás mellett álltak.
 A reformelképzelések nem valósulhattak meg: a
kommunisták a szovjet nevelési minták alapján
megszervezett 8 osztályos általános iskola és az
arra épülő 4 évfolyamos középiskola mellett
döntöttek, minden mást megszüntettek (1948).
 Az 1946/47. tanévben még sokszínű
iskolarendszer létezett Magyarországon. 1241
óvoda, 7000 elemi, 364 polgári iskola, 173
gimnázium és 129 szakképző működött. Ennek több
mint a fele felekezeti irányítás alatt állt.
Harc az iskoláért
 A totalitárius hatalomra törő baloldali erők már 1946-
ban támadásokat intéztek az egyházi iskolák ellen.
1948-ban - „a fordulat évében” - a csalással hatalomra
jutott kommunisták az egyházi iskolák államosítása
mellett döntöttek.
 Az 1950. szeptember 7-én kelt 34. sz.
törvényerejű rendelet – négy kivétellel –
megvonta az összes szerzetesrend működési
engedélyét.
 Bár a bencések, a piaristák, a ferencesek és az
iskolanővérek 40-40 fővel tovább működhettek, de
a több mint tízezer szerzetest eltiltottak hivatásától
Iskolaügy az ötvenes évek elején
 Óvodák
 „Az óvoda feladata a gyerekek szocialista szellemű nevelése”
(Kisdedóvási törvény, 1953).
 Általános iskolák
 A közvetítendő ideológia a marxizmus-leninizmus, az elméleti
pedagógiai háttér Makarenko és mások munkái: cél a
diktatórikus államhatalom kielégítése.
 Középiskolák
 Kiszorítják az értelmiséget, megjelennek a
„gyorstalpalók”, bevezetik a kötelező orosz nyelvet.
 Felsőoktatás, pedagógusképzés
 Lecserélik a professzorokat, létrehozzák a
tanárképző főiskolákat, a hallgatók több mint
kétharmada munkás-paraszt származású (1955).
 A felelős értelmiség és az egyetemi ifjúság építő kritikáit
a kommunista hatalom könyörtelenül megtorolta.
Kádár „Népköztársasága”
 A Szovjetunió által létrehozott magyar bábkormány
feje Kádár János lett.
 1957 márciusában létrehozták a Kommunista Ifjúsági
Szövetséget (KISZ), megerősítették az Úttörőket (az
ifjúság fokozott ideológiai nevelése).
 1959 szeptemberétől létrejöttek a 2 éves felsőfokú
óvónőképző és a 3 éves felsőfokú tanítóképző
intézetek.
 A tanárképző főiskola képzési ideje 4 év lett.
 A Magyar Úttörők Szövetsége 1946. június 2-án alakult
meg. Az úttörőmozgalom alapvető feladata az volt, hogy az
iskolás gyermekeket "a párt iránti szeretetre és hűségre,
proletár nemzetköziségre" nevelje.
 A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) a
Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúsági szervezete volt 1957
és 1989 között. A szovjet típusú politikai átnevelő
intézményrendszer fontos elemét képezte. Átszőtték a
közép- és felsőoktatást, tagjainak jelentős része párttag lett.
Pedagógia a 60-as években
 1961-ben nagyszabású oktatási reformra került sor
 Az „értelmiségi túltermelődés” miatt a
középiskolásokat a munka világa felé igyekeztek
irányítani.
 Bevezették az 5+1-es oktatási formát, ahol a hét hatodik
napját gyárban fizikai munkával kellett tölteni.
 1965-ben megszüntették az 5+1-es rendszert és
létrehozták a szakközépiskolát.
 A demográfiai hullám miatt felduzzadt létszámú
általános iskolások jelentős részét a 3 éves
szakmunkásképző intézetekbe „terelték”.
Pedagógia a 70-es években
 Az 1972-es oktatáspolitikai határozat igyekezett a
pedagógiai szakmai szempontok és a párt céljai között
összhangot teremteni.
 A túlterhelés kiküszöbölésére csökkentették a
tananyagot.
 Rugalmas kerettanterv kidolgozását irányozták elő.
(Bővítették a tanár pedagógiai mozgásterét.)
 Részben korszerűsítették a tankönyveket.
 Növelték az ideológiai nevelés hatékonyságát.
 E párthatározat végül is elősegítette az iskolaügy belső
modernizációját.
 A hetvenes évektől kezdve tágabb teret kaptak a
didaktikai kutatások és az iskolakísérletek, de csak
korlátozottan befolyásolták a közoktatást.
Pedagógia a 80-as években
 1981-ben bevezetik az ötnapos munkahetet,
az iskolákban megjelenik a 6. és 7. óra.
 Zsolnai József oktatáskutató 1985-ben
szervezte meg a nyelvi-irodalmi-kommunikációs
nevelés, vagyis a „Zsonai- módszer” alapján
működő iskoláját.
 Az „értékközvetítő iskola” modellje a tanulói alkotó
kreativitás kibontakoztatására és a tehetség tudatos és
módszeres fejlesztésére épül.
 Engedélyezik alternatív pedagógiai programok
indítását.
 1988-ban létrejön az Alternatív Közgazdasági
Gimnázium, 1989-ben pedig a solymári Waldorf
óvoda.
Iskolaügy a rendszerváltás után
 A rendszerváltás után, 1993-ban új oktatási
törvény születik.
 Megjelennek a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok.
 Iskolafenntartó lehet állam, egyház, alapítvány,
magánszemély.
 1995-ben elkészül a Nemzeti Alaptanterv (NAT).
Az ezredforduló meghatározó
neveléstudósai és alapművei
Bábosik István
21
0
Falus Iván
Pukánszky Béla
További fontos alapművek
További fontos alapművek

Neveléstörténet Előadás

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Neveléstörténet Előadás

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A NEVELÉSELMÉLET

DOC. DR MAJOR LENKE

A neveléstudomány fogalma mellett, illetve vele

Nevelési színterek pedagógiája

• A pedagógiával összefüggő tudományterületek

műszaki humán jellegű

ága, amely vizsgálja a

• A neveléstörténet része a neveléstudományt alkotó

NEVELÉS- A nevelés folyamatát, tartalmát, elveit, módszereit, színtereit,

NEVELÉS- A nevelési eszmények és intézmények, a nevelés-oktatás

OKTATÁS A nevelésnek az a része, amely főként ismeretek elsajátítása, a

NEVELÉS Az a folyamat, amelyben egy külső személy által tudatos és

JÁRTASSÁG Megszerzett gyakorlottság, adott tevékenységben, szakterületen

KÉSZSÉG A motoros tevékenységek elvégzése során tanúsított

KÉPESSÉG Bizonyos típusú vagy tartalmú tevékenység elvégzésére való

KOMPETENCIA A problémamegoldáshoz, bizonyos műveletek elvégzéséhez,

KÖZOKTATÁS Az élethez és a differenciált munkavégzéshez szükséges

FELNŐTT- Döntően önkéntes, informális tanulás. A művelődési anyag

TÁVOKTATÁS Az atipikus tanulás olyan szervezése térben és időben, amikor a

CSALÁD Gazdasági egységet alkotó egyének csoportja, akik vérségi

MŰVELŐDÉS Egész életen át tartó személyiségfejlődés, a kulturális javak,

KREATIVITÁS Az önálló, új és értékes produktumok létrehozásához szükséges

ATTITŰD Szellemi beállítottság, viszonyulás valamihez. Tanult hajlamok,

CURRICULUM Az a tantervtípus, amely a tanítás és tanulás tartalmain kívül

TANULÁS Az elméleti és gyakorlati ismeretek, jártasságok és

TUDÁS Olyan ismeretek birtoklása, amelyben az ismeretek

FEJLŐDÉS Pszichológiai értelemben olyan rendezett, időbeni

 Természetes nevelési módszerek: játék, utánzás,

 Az iniciáció (beavatás) nevelő funkciója: a törzs

Sumer ékírás (Kr.e. 2600)

Stonehenge (Kr.e. 2500-2300) Samas relief (Szippar, Kr.e. 900)

 Kétszintű írnokiskolák (Kr.e. 2000)

Ékírás-jelek Szerződéskő Gyakorlótábla

Gilgames-töredék (montázs) Az özönvíz leírása akkád ékírással

Előkelő udvaronc Főpap vagy király Harcosok babiloni falcsempén

Hammurápi törvényoszlopa: csúcsrelief, sztélé (Louvre), írásminta

Földművelés Írnok szobra Mocsaras terület hasznosítása

Írnoktanonc Írnokszerszámok Írnokmester

Egyiptomi istenek tisztelete Templomiskola (rekonstrukció)

Abu Simbel Philai, Ízisz temploma

Királyi szolgálat Udvari zenészek

Egyiptomi család Játszó gyermekek

A teremtő Brahma A Védák tanítása A pusztító Káli

Meditáló brahmán Brahmin-iskola Brahmán portréja

Kszatria katona Előkelők díszruhában Nemes hölgy

Állattenyésztő Kereskedő Gazdálkodó

Gautama Buddha megvilágosodása …és mai követői

Peking, a Tiltott Város

Játszadozó gyermekek Tanítómester

Konfucius A Dalok Könyve (Si csing) első oldala

2. A klasszikus kor (Kr.e. VIII-IV. sz.)  a

3. A hellenisztikus kor (Kr.e. IV-I. sz.)  a görög

 A fiatal arisztokraták nevelésének összetevői:

 Hangsúlyos a testi szépség tisztelete, amely a

Homérosz Akhilleusz Az athéni Agora

 Spárta (Lakónia)  hódító görögök leigázták a

 A nevelőtáborokban kíméletlenség és brutalitás

 Athént politikai és gazdasági stabilitás

Drakón Szolón Periklész Odüsszeusz

 A testi-szellemi harmóniát az esztétikum és az

Filozófiai iskola Günakeion

 A hellenizmus kora Nagy Sándor

 A gümnaszionok tovább működtek, kulturális