9001 Matematika I Példatár

ii
Készült az Óbudai Egyetemen az ÓE-9001 számú jegyzetszerződés keretein belül

2019-ben.
Szerkesztő: Dr. Kárász Péter

ISBN 978-963-449-161-3
Szerzők:
Dr. Hanka László Dr. Kárász Péter

adjunktus egyetemi docens
hanka.laszlo@bgk.uni-obuda.hu karasz.peter@nik.uni-obuda.hu
Dr. Kovács Judit Makó Margit

adjunktus mestertanár
kovacs.judit@kvk.uni-obuda.hu mako.margit@amk.uni-obuda.hu
Szabó László Attila

mestertanár
szabo.laszlo@kvk.uni-obuda.hu
A jegyzet LATEX 2ε szövegszerkesztővel készült.
A mű egyéni tanulmányozásra szabadon letölthető. Minden egyéb felhasználáshoz a

szerzők írásos engedélye szükséges.
ISBN 978-963-449-161-3
Óbudai Egyetem 2019 Hanka, Kárász, Kovács, Makó, Szabó

Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék iii
Előszó v
I. Feladatok 1
1. Elemi algebra 3
2. Komplex számok 9
3. Lineáris algebra 11
3.1. Mátrixok és determinánsok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
3.2. Térbeli vektorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
4. Egyváltozós valós függvények I. 19
5. Egyváltozós valós függvények II. 21
6. Számsorozatok 23
7. Függvények határértéke és folytonossága 25
8. A differenciálhányados értelmezése 29
9. Differenciálási szabályok 33
10.Függvényvizsgálat 37
11.Határozatlan integrál, integrálási módszerek 41
12.A határozott integrál 45
13.Az integrálszámítás néhány alkalmazása 53
14.Racionális törtfüggvények integrálása 61
II. Megoldások 63
15.Elemi algebra 65
iii
iv TARTALOMJEGYZÉK
16.Komplex számok 75
17.Lineáris algebra 83
17.1. Mátrixok és determinánsok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83
17.2. Térbeli vektorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89
18.Egyváltozós valós függvények I. 95
19.Egyváltozós valós függvények II. 107
20.Számsorozatok 113
21.Függvények határértéke és folytonossága 123
22.A differenciálhányados értelmezése 131
23.Differenciálási szabályok 141
24.Függvényvizsgálat 151
25.Határozatlan integrál, integrálási módszerek 167
26.A határozott integrál 177
27.Az integrálszámítás néhány alkalmazása 185
28.Racionális törtfüggvények integrálása 193

Előszó
Ez a példatár az Óbudai Egyetem Matematika I - Analízis I. című kurzusához készült.

Szorosan kapcsolódik a Metamatika I. jegyzet második kiadásához (ÓE. 2018., szerk.:
Dr. Galántai Aurél), a jegyzet kiegészítésének tekintendő. Célja hogy a jegyzetben foglalt
elméleti anyag alkalmazását bemutassa numerikus példákon keresztül, illetve lehetőséget
adjon a hallgatóknak az elméleti anyag mélyebb megértéséhez, a feladatmegoldási rutin
kialakításához. Felépítésében, a jegyzethez hasonlóan, követi a szorgalmi időszak 14 hetes
felépítését illetve heti bontásban a tárgy tematikáját. A feladatokat a szerzők sokéves
oktatói munkájuk során gyűjtötték. Nagy hangsúlyt fektettek a megoldási módszerek be-
mutatására a kidolgozott feladatokon keresztül, illetve arra is, hogy ne csak „standard”
feladatok szerepeljenek, hanem olyanok is, amelyek kissé több gondolkodást, vagy na-
gyobb rutint igényelnek. A példatárban szereplő összes feladat numerikus végeredményét
megtalálják a kötet végén. A MATLAB szoftver alkalmazása a tematika része, ennek
köszönhetően a szerzők minden fejezetben, számos esetben bemutatják a MATLAB al-
kalmazhatóságának lehetőségét a kitűzött matematikai problémák megoldásában.
A példatár 1., 8., 9. és 10. fejezetét Dr. Hanka László (ÓE BGK) írta, a 2., 4. és 5.
fejezet Dr. Kovács Judit (ÓE KVK), a 6. és 7. fejezet Szabó László Attila (ÓE KVK)
munkája, a 3., 11. és 14. fejezet szerzője Makó Margit (ÓE AMK), a 12. és 13. fejezeté
pedig Dr. Kárász Péter (ÓE NIK).
Budapest, 2019. szeptember 30.
v
Első rész
Feladatok
1
1. fejezet
Elemi algebra
A feladatok megoldásához szükséges alapvető ismeretek

Halmazműveleti azonosságok: kommutativitás, asszociativitás, disztributivitás, De Mor-
gan azonosságok.
A ∪ B = B ∪ A, A ∩ B = B ∩ A,
A ∪ (B ∪ C) = (A ∪ B) ∪ C, A ∩ (B ∩ C) = (A ∩ B) ∩ C,
A ∪ (B ∩ C) = (A ∪ B) ∩ (A ∪ C) , A ∩ (B ∪ C) = (A ∩ B) ∪ (A ∩ C) .
A1 ∩ A2 ∩ . . . ∩ An = Ā1 ∪ Ā2 ∪ . . . ∪ Ān ,
A1 ∪ A2 ∪ . . . ∪ An = Ā1 ∩ Ā2 ∩ . . . ∩ Ān .
A hatványozás azonosságai:
an
an ak = an+k , k
= an−k ha a 6= 0;
a
an
n
a
(ab)n = an bn , = n ha b 6= 0;
b b
n k nk
(a ) = a .
Polinomok maradékos osztása:
p(x) = h(x) · q(x) + m(x) ; m(x) foka < q(x) foka.
A binomiális tétel:
n
! ! ! ! !
n
X n n−k k n n n n−1 n n−2 2 n n
(a + b) = a b = a + a b+ a b +· · ·+ b .
k=0 k 0 1 2 n
A gyökvonás azonosságai:
√ √
n √ √n
r
a n
a
ab = n a b, n
= √
n
,
b b
q√
n
√ √
n
√ k
k
a= nk
a, ak = n a .
A logaritmus azonosságai:
x
loga xy = loga x + loga y, loga = loga x − loga y,
y
√ 1
loga xn = n · loga x, loga n x = · loga x.
n
3
4 1. FEJEZET. ELEMI ALGEBRA
Feladatok
1.1. Írja fel az alábbi halmazokat, nyitott illetve félig nyitott intervallumok egyesítése-
ként.
(a) R \ {0}; (g) [−3; 5] \ {1; 4};

(b) R \ {−1,2}; (h) [−2; +∞[ \ {2};
(c) R+ \ {1}; (i) ]−∞; 1[ \ {−3};
(d) R+
0 \ {3; 5}; (j) ]2; +∞[ \ {4; 6};
−
(e) R \ {−2; −1}; (k) R \ [−3; 1[ ;
(f) R−
0 \ {−5; −3}; (l) ]−5; +∞[ \ ]2; 4].
1.2. Igazolja az alábbi halmazalgebrai azonosságokat.
(a) A \ B = B \ A;
(b) (A ∪ B) \ C = (A \ C) ∪ (B \ C);
(c) A \ (B ∪ C) = (A \ B) ∩ (A \ C);
(d) A \ (B ∩ C) = (A \ B) ∪ (A \ C);
(e) A ∩ (B \ C) = (A ∩ B) \ C ;

(f) A ∪ (B ∩ C) = C ∪ B ∩ A;
(g) (A ∪ B) \ (C \ A) = A ∪ (B \ C);

(h) A ∩ A ∪ B = A ∩ B ;

(i) B \ B \ A = B ∩ A;
(j) (A \ B) ∪ (B \ A) = (A ∪ B) \ (A ∩ B);

(k) A ∪ B ∩ A = ∅;

(l) (B \ A) ∩ A \ A = A;
(m) (B \ A) ∪ (C \ A) = (B ∪ C) \ A;

(n) A \ B \ C = A \ C \ (B \ C);
(o) (A \ C) ∪ B = (A ∪ B) \ (C \ B);

(p) (A ∪ (B ∩ C)) ∩ A ∪ (B ∩ C) ∩ (B ∩ C) = ∅;
(q) (A × B) ∪ (C × D) ⊆ (A ∪ C) × (B ∪ D);
(r) (A × B) ∩ (C × D) = (A ∩ C) × (B ∩ D);
(s) A × (B \ C) = (A × B) \ (A × C);
(t) (A \ C) × (B \ D) ⊆ (A × B) \ (C × D).
1.3. A hatványozás azonosságainak és nevezetes azonosságoknak a felhasználásával adja

meg a következő racionális kifejezéseket a legegyszerűbb alakban.

5
x2 + 8x + 12 x + 3 x2 + 2x − 3
(a) ; (f) : ;
x2 + 3x − 18 x+2 (x − 1)2
x2 − 11x + 18 x−8 4x2 + 40x
(b) ; (g) · ;
x2 + 2x − 8 x2 − 2x − 48 x + 10
6x3 + 42x2 1 9x − 36
(c) ; (h) : ;
2x2 + 26x + 84 5x2 5x3 − 35x2
x3 − x2 − 42x x2 − 16 x2 + x − 90
(d) ; (i) · ;
2x2 − 20x + 42 9 − x x2 + 14x + 40
9x2 + 81x 10x2 − 20x 6x + 30
(e) ; (j) : .
x3 + 8x2 − 9x 40x − 80x 16x3 + 80x2
3 2
1.4. Az alábbi feladatokban végezze el a p(x) polinom q(x) polinommal történő maradé-
kos osztását, adja meg a h(x) hányados polinomot és az m(x) maradékot.
(a) p(x) = 4x3 + 2x2 + x − 3, q(x) = x − 3;

4 3 2
(b) p(x) = 3x + 2x − x − 2 x + 3, q(x) = x + 2;
3 2
(c) p(x) = 2x + x − x + 3, q(x) = x2 − x + 3;
(d) p(x) = 3x4 + 2x2 + 1, q(x) = x2 + 2x;
(e) p(x) = 2x4 + x3 + 3, q(x) = 2x3 + x;
(f) p(x) = 3x5 + 2x4 + x3 − x2 + 2x + 1, q(x) = x − 2;
(g) p(x) = 2x5 + x4 + x − 3, q(x) = x2 + 2x − 2;
(h) p(x) = 3x5 − 2x3 + 4x, q(x) = x2 + 5;
(i) p(x) = 2x5 − x4 + 3x2 , q(x) = 2 x − x3 ;
(j) p(x) = 3x6 + 2x4 − x3 − 3, q(x) = x3 + 2x − 1.
1.5. Oldja meg az alábbi magasabb fokú egyenleteket.
(a) x3 − 7x + 6 = 0;
(b) x3 − 4x2 − 4x + 16 = 0;
(c) x3 + 4x2 − 11x − 30 = 0;
(d) x3 − 5x2 + 8x − 6 = 0;
(e) x3 − 2x2 + 5x + 26 = 0;
(f) x4 − 6x3 + 5x2 + 24x − 36 = 0;
(g) x4 − 5x3 − 7x2 + 29x + 30 = 0;
(h) x4 − 10x3 + 37x2 − 62x + 40 = 0;
(i) x5 − 7x4 − 15x3 + 151x2 − 10x − 600 = 0;
(j) x5 + 6x4 − 27x3 − 176x2 + 36x + 720 = 0.
1.6. A binomiális tétel felhasználásával fejtse ki az alábbi hatványokat.

5
(a) (2x + 3y)4 ; 2

(c) x+ ;
5 x
(b) 3 x2 − 2 y ;
Hanka, Kárász, Kovács, Makó, Szabó Óbudai Egyetem 2019

!6 !8
2 1 3 1
(d) y +√ ; (g) x − 2 ;
y y
7 !6
√

(e) x2 − 2 ; 3 3
√ (h) x2 − .
x
!6 y
(f) +1 ;
y2
10
(i) Határozza meg √1 + x4 kifejtésében x13 és x40 együtthatóját.
x
8
1 1 1
(j) Határozza meg x
+ 3x2 kifejtésében x2
és x5
együtthatóját.
15
(k) Határozza meg a 3x2 + √1x hatvány kifejtésében a konstans tagot.

5 √ 12
(l) Határozza meg az x
− 3x hatvány kifejtésében a konstans tagot.
n
(m) Határozza meg az x + x2 hatványban az n kitevő értékét, ha a kifejtésben x3
együtthatója 10.
n
(n) Határozza meg az x − x32 hatványban az n kitevő értékét, ha a kifejtésben
a konstans tag 135.
n
1
(o) Adjon meg egy olyan kitevőt, amely esetén az x3 + √
3x hatvány kifejtésében
van konstans tag.
1.7. A gyökvonás azonosságainak és nevezetes azonosságoknak a felhasználásával adja

meg a következő irracionális kifejezéseket a legegyszerűbb alakban.
q √ q √ 2
(a) x− y + x− y ;
q√ √ 2q
(b) 5+4+ 4− 5 ;
√ √ 3
(c) x x − 2x ;
√ √ 3
(d) x y − y x ;
√ √
1+x+ 1−x
(e) √ √ ;
1+x− 1−x
√ √
x + x2 − 1 x − x2 − 1
(f) √ − √ ;
x − x2 − 1 x + x2 − 1
√ 2
!
x
(g) 1 + √ 2 : x + x − y 2 ;
x − y2
√
!
√ xy 2 + z √
(h) x+ √ 2 : y x + y xy 2 + z ;
xy + z
!
x+y x+y y x
(i) √ √ : √ + √ −√ ;
x+ y xy x − xy xy + y
√ ! !
√ y − xy x y x+y
(j) x+ √ √ : √ +√ −√ .
x+ y xy + y xy − x xy

7
1.8. A logaritmus azonosságainak felhasználásával bontsa fel az alábbi kifejezéseket.

! !
a2 b 3 10a − b2
(a) log √ ; (i) log ;
c 10ab2
√ !
!
ab4
(b) log ; a5 7 y 8
cd5 (j) log √
4
;
s z 2 u5
x23
(c) log ;
2

y5 (k) ln x3 ex ;
√
(d) log 2x · (x + 3)4 ; √
! (l) ln xe−2x ;
x−2
(e) log ; 3 √
(x + 4)3 (m) ln x2 e−x 3
y ;
√ 5
(f) log 4 x + 1 · x2 + 1 ;
2 −y

(n) ln xy 2 e2x ;
q
3
(g) log x5 y 2 z 9 ;

(o) lg x10 10−2x ;
4
x √

(h) log ; (p) lg x · 101−2x .
x+1
1.9. A logaritmus azonosságainak felhasználásával adja meg az alábbi kifejezéseket egyet-
len logaritmus segítségével.
(a) 10 log x + 9 log y − log 2 − 12 log z ;

(b) log 2 + log(x + 1) − 3 log(x + 2);
1
(c) 3
log x − log 5 − 23 log y ;
(d) ln x + x3 − ln 2;
(e) 3 ln x − x2 − ln 5 − 12 ln y ;
2
(f) ln x − 3 ln y + x − 2y ;
3
√
(g) 6 lg x + x − 2 lg y − y 2 .


2. fejezet
Komplex számok
2.1. Jelölje be az egységkörön az alábbi fokban megadott szögeket és a velük megegyező,

radiánban adott szögeket.
(a) 30◦ , 210◦ , 300◦ , 135◦ , 330◦ , 120◦ , 90◦ , 150◦ , 225◦ , 60◦ , 180◦ , 240◦ , 315◦ , 45◦ ,
270◦ , 360◦ ;
illetve
3π π 3π 5π 7π π π 4π π 2π 5π 7π 5π 11π
(b) , , , π, , , , 2π, , , , , , , , .
4 2 2 6 4 3 6 3 4 3 4 6 3 6
2.2. Adja meg az előző feladatban szereplő (és a 16.1. ábrán bejelölt pontokhoz tartozó)
szögek szögfüggvényeit számológép és függvénytáblázat használata nélkül.
2.3. Adja meg az alábbi kifejezések pontos értékét számológép és függvénytáblázat hasz-
nálata nélkül.
7π 11π

(a) sin 720◦ (b) cos − (c) tg(−480◦ ) (d) ctg
4 4
2.4. Adja meg az alábbi, algebrai alakban adott komplex számok valós részét, képzetes
részét, abszolút értékét és konjugáltját.
√
(a) z = 1 + 15j (c) z = −3 + 4j
(b) z = 2 − 3j (d) z = −5 − 12j
2.5. Adja meg az alábbi, trigonometrikus illetve exponenciális alakban adott komplex
szám abszolút értékét és argumentumát. Adja meg a szám valós részét, képzetes
részét, és konjugáltját is.
π
(a) z = 2 (cos 120◦ + j · sin 120◦ ) (b) z = 4ej·(− 6 )
2.6. Adottak a következő komplex számok:

√
√ √ 1 3
z1 = 2 + 2j, z2 = − j, és z3 = −3j.
2 2
(a) Ábrázolja a számokat közös komplex síkon.

(b) Adja meg az alábbi kifejezések értékét: Re(z3 ), Im(z2 ), |z1 |, z̄2 .
9
10 2. FEJEZET. KOMPLEX SZÁMOK
z1 z2 z3
(c) Végezze el a műveleteket: z1 + z2 , 2z1 − 3z3 , z1 z̄2 , (z2 )2 , , , .
z2 z3 z1
2.7. Adottak a következő komplex számok:
1 3π
z1 = (cos 120◦ + j · sin 120◦ ) , z2 = 4 (cos 210◦ + j · sin 210◦ ) , és z3 = ej· 2 .
2
(a) Ábrázolja a számokat közös komplex síkon.

(b) Adja meg az alábbi kifejezések értékét: arg(z3 ), arg(z2 ), Im(z3 ), |z1 |, |z2 |, |z3 |,
z̄1 , z̄3 .
(z2 )3 √ √
(c) Végezze el a műveleteket: z1 z2 , 2z1 z2 z3 , (z1 )10 , , z1 , 3 z 3 .
z1 z3
2.8. Adja meg az alábbi komplex számokat az előírt alakban:
11π
(a) z = 2ej 6 trignometrikus alakban;
(b) z = 6 (cos 300◦ + j · sin 300◦ ) exponenciális alakban;
(c) z = 2 (cos 390◦ + j · sin 390◦ ) algebrai alakban;
8π
(d) z = 4ej 3 algebrai alakban;
(e) z = 5 trigonometrikus és exponenciális alakban;
(f) z = −6 trigonometrikus és exponenciális alakban;
(g) z = 8j trigonometrikus és exponenciális alakban;
(h) z = −7j trigonometrikus és exponenciális alakban;
√
(i) z = −1 − 3j trigonometrikus és exponenciális alakban;
(j) z = 1 − j trigonometrikus és exponenciális alakban.
√
2.9. Adja meg a z = −8+8 3j algebrai alakban adott komplex szám komplex negyedik
gyökeit.

3. fejezet
Lineáris algebra
3.1. Mátrixok és determinánsok

3.1. Végezze el a mátrixokkal a műveleteket.
   
5 2 0
 
 
3 1 2 1  
(a) 1 − 2 · 3   1 
   
(e)  9 3 −1 2 ·  

6 1  2 
16 2 4 4
" # " # −1
5 −2 1 2 4 6 #3
(b) +
"
1 2 4 3 −1 2 1 −3
(f)
−2 1
 
2 1 " # 
2 0 1
 
−3 1 0

1   2 4 6
(c) · 1 2 · (g) −2 3 2 ·  0 2 1
1 2 3
  
2 
4 4 4 −1 5 0 −1 3
   n
2 4 " # 0 1 0
 2 1
(d) 6 1 ·

0 0 1 , ha n = 2, 3, . . .
(h) 

1 2
2 3 1 0 0
3.2. Írja föl az alábbi mátrixok transzponáltját.

" # " #
2 4 6 2 1
(a) (c)
1 2 3 1 2
2
 
 
2 4 6 −5 −1
(d)  
 
(b) 4 1 2 3  0 


3 −2 4 0 6
3.3. Adottak az A és B mátrixok:

" # " #
2 5 1 3 0 −1
A= , B= .
−3 1 2 4 2 2
Végezze el az alábbi műveleteket, ha lehet.
11
12 3. FEJEZET. LINEÁRIS ALGEBRA
(a) 3A + B (d) A · BT
(b) 2A − 5B (e) B · AT
(c) 4BT (f) AT · BT
3.4. Adottak az A, B és v mátrixok:

     
3 1 1 1 1 0 1
A = 1 0 1

, B = 0 −1 1

, 1 .
v= 
3 −1 2 0 0 2 2
Végezze el a kijelölt műveleteket, ha lehet.
(a) A · v (e) BT · A · 2v
(b) vT · A (f) det(A)
(c) vT · A · v (g) det(A · B)
(d) B · A − A · B (h) det(A) · BT
3.5. Oldja meg az egyenletrendszereket Gauss-módszerrel.

 
3x1 + 2x2 − x3 = −7


x1 + 2x2 − 3x3 − 2x4 = −1



(a) x1 + x2 + 2x3 = 5 −x1 − x2 + 2x3 + 2x4 = 2 

 (e)
2x1 − 3x2 + x3 = −4 4x1 + 2x2 − 2x3 + 2x4 = −2





 3x1 + x2 + 4x4 = 0 
x1 − 2x2 + x3 = 7 
 
x1 + 2x2 − 3x3 − 2x4 = −2

(b) 2x1 + x2 + 3x3 = 5 


−2x1 + x2 + 4x3 + x4 = 5 
 
x1 + 3x2 + 2x3 = −2

(f)

−x1 + 3x2 + x3 − x4 = 3 


x1 + 2x2 − 3x3 − 2x4 = −1

x1 + 7x2 − 5x3 − 5x4 = −1




−x1 − x2 + 2x3 + 2x4 = 2 
 
(c) x1 + x2 − x3 + 2x4 = 7 
2x1 + x2 − x3 + x4 = −1


x1 + 3x2 − x4 = 11 

 

2x1 + 2x2 − 2x3 + x4 = 0 

(g)
−x1 + x2 + 2x3 − 5x4 = −3


x1 + 3x2 − 3x3 − x4 = 5 
 
x1 + 2x2 − 3x3 − 2x4 = −1

 
−x1 − x2 + 2x3 + 2x4 = 2  x1 + x2 − 2x3 + 2x4 = 7 

(d)


2x1 + x2 − x3 + x4 = −1

 (h) 2x1 + 3x2 − x4 = 11
 
2x1 + 2x2 − 2x3 + x4 = 5  x1 + 2x2 + 2x3 − 3x4 = 4 
 
3.6. Oldja meg a homogén egyenletrendszereket Gauss-módszerrel.

 
x1 + 2x2 + 5x3 + x4 = 0


x1 + x2 − 2x3 + 4x4 = 0


 
x1 + 3x2 + 4x3 + 2x4 = 0 x1 + 3x2 − x3 − 2x4 = 0
 
(a) (b)
2x1 + x2 + 10x3 + 5x4 = 0

 2x1 + 6x2 − 2x3 − 4x4 = 0


 
−x1 + 3x3 + 2x4 = 0 −x1 + x2 + 5x3 − 3x4 = 0
 

3.1. MÁTRIXOK ÉS DETERMINÁNSOK 13
 
x1 − 2x2 + x3 − 4x4 = 0


x1 + 3x2 + x3 − x4 = 0


 
x2 − 3x3 + x4 = 0 2x1 + 6x2 + x3 − 2x4 = 0
 
(c) (d)
x1 − x2 − 2x3 = 0

 −2x1 − 3x2 − 2x3 + x4 = 0 

 
2x1 − x2 − 7x3 + x4 = 0 5x1 + 12x2 + 4x3 − 4x4 = 0
 
3.7. Számítsa ki a determinánsok értékét.
7 8 −3 4 −1 −6
(a) (c) (e)
2 3 2 7 4 3
7 6 2 −8 8 −5
(b) (d) (f)
5 4 2 3 −3 2
3.8. Számítsa ki a determinánsok értékét kifejtéssel.
3 1 5 4 0 5
(a) 7 −2 8 (c) 7 0 8
5 1 −2 −3 0 1
−2 1 3 3 −1 4
(b) 1 −2 5 (d) 7 2 8
2 3 −2 6 −2 9
3.9. Számítsa ki a determinánsok értékét sorokra illetve oszlopokra vonatkozó tételek

alkalmazásával.
1 5 1 1 1 1 1
(a) −2 8 3 1 −2 1 −1
(c)
−1 1 0 1 1 −2 1
1 −1 1 0
3 1 5 −1
3 1 5 7 −2 8 3
(d)
(b) 5 −2 1 5 1 −2 1
1 −1 1 8 2 3 0
3.10. Adja meg a paraméterek értékét úgy, hogy a determináns értéke 0 legyen.
a 1 5 2 1 5
(a) 2 −2 8 (b) 3 −2 b
4 1 −2 1 1 −2
3.11. Oldja meg az egyenletrendszereket Cramer-szabály alkalmazásával.

) 
3x1 + 2x2 = −4 3x1 + 2x2 − x3 = 4 
(a)


x1 + x2 = −1 (c) x1 + x2 = 2

2x1 − 3x2 − x3 = −2


3x1 + 2x2 − x3 = 11 

 )
(b) x1 + 4x2 + x3 = 4  4x1 + 2x2 = 8
(d)
2x1 − 6x2 − x3 = −2

3x1 + 5x2 = 2

 
2x + y + z = 0 


2x + y + z = 1 


(e) −x + y − z = −4 (f) −x + y − z = 2
 
x + 2y + 3z = −7 4x + 2y + 3z = −3
 
3.2. Térbeli vektorok

3.12. Adottak az a (5; −1; 3), b (−2; 6; 0), c (1; 2; 3) vektorok. Számítsa ki az alábbi vek-
torok koordinátáit.
(a) v1 = 2a − b − c (c) v3 = a + 5b − 2c
(b) v2 = −3a + 2b + c (d) v4 = 2b − 3c
3.13. Adottak az A (5; −1; 3), B (5; 6; 0), C (1; 2; 3) vektorok. Számítsa ki a következő vek-
torok hosszát és írja fel a velük egyirányba mutató egységvektorok koordinátáit.
−→ −−→
(a) AB (c) CB
−→ −−→
(b) AC (d) BC
3.14. Az ABC háromszög két csúcsa A (2; −1; 3), B (−2; 6; 1), súlypontja S (1; −2; 1). Ha-
tározza meg a C csúcs koordinátáit.
3.15. Egy szabályos hatszög középpontja K (4; 1; 4), két szomszédos csúcsa A (3; 1; 5),
B (3; 2; 4). Határozza meg a többi négy csúcs koordinátáit.
3.16. Döntse el, hogy az alábbi ponthármasok egy egyenesen vannak-e.
(a) A (4; 1; −1), B (5; 0; 3), C (7; −2; 7)

(b) A (−1; 0; 5), B (2; −1; 7), C (−3; 2; 1)
(c) A (1; 3; 2), B (−3; 1; 4), C (3; 4; 1)
3.17. A szögek kiszámítása nélkül döntse el, hogy hegyes-, tompa- vagy derékszöget zárnak
be az alábbi vektorpárok.
(a) a (5; −1; 3), b (−2; 6; 0) (c) a (5; −1; 3), b (2; 1; −3)
(b) a (2; −4; 1), b (2; 3; 7) (d) a (5; 1; 3), b (2; −1; 4)
3.18. Adottak az A (5; −1; 3), B (5; 6; 0), C (1; 2; 3) vektorok.
(a) Melyik az ABC háromszög legnagyobb szöge?

(b) Határozza meg az A csúcsból kiinduló súlyvonal és a BC oldal által bezárt
szöget.
(c) Számítsa ki az AB oldal AC oldalra eső merőleges vetületének hosszát.
(d) Számítsa ki a BC oldalhoz tartozó magasságvonal hosszát.
3.19. Milyen y értékre lesz az a (3; y; 5) vektor merőleges a b (2; −1; 4) vektorra?

3.2. TÉRBELI VEKTOROK 15
3.20. Az a (5; −1; 3) vektor hányszorosát kell a b (2; 1; 4) vektorhoz adni, hogy az eredő
merőleges legyen a b vektorra?
3.21. Számítsa ki annak a paralelogrammának a területét, amelyet az a (2; −1; 4) és a

b (−2; 6; 9) vektorok feszítenek ki.
3.22. Számítsa ki az alábbi háromszögek területét.
(a) A (4; 1; −1), B (5; 8; 3), C (7; −2; 7)

(b) A (−1; 0; 5), B (2; −1; 7), C (−3; 2; 1)
(c) A (1; 3; 2), B (−3; 1; 4), C (3; 4; 1)
3.23. Adjon meg olyan x vektort, amely merőleges az a (2; −3; 1) és a b (1; −2; 3) vekto-
rokra, továbbá a c (1; 2; −7) vektorral vett skaláris szorzata x · c = 10.
3.24. Komplanárisak-e az alábbi vektorhármasok?
(a) a (5; −1; 3), b (−2; 6; 0), c (1; 2; 3)

(b) a (3; −3; 1), b (−1; 4; 2), c (1; 5; 5)
(c) a (5; −4; 1), b (−2; 1; 1), c (−1; 2; 3)
3.25. Milyen x értékre lesznek az a (5; −1; 3), b (x; 6; 0), c (1; 2; 3) vektorok egysíkúak?
3.26. Számítsa ki az ABCD tetraéder térfogatát.
(a) A (4; 1; −1) , B (5; 8; 3) , C (7; −2; 7) , D (1; 4; 2)

(b) A (−1; 0; 5) , B (2; −1; 7) , C (−3; 2; 1) , D (−3; −1; 2)
3.27. Van-e olyan 0-tól különböző vektor, amely merőleges az a (1; 2; −2), b (5; −2; 4),
c (4; 2; −1) vektorok mindegyikére? Ha van ilyen vektor, akkor adja meg.
3.28. Írja fel az alábbi adatok által meghatározott egyenesek paraméteres és algebrai
egyenletrendszerét is.
(a) Adott a P (−2; 5; 1) pontja és a v (−1; 2; −3) irányvektora.

(b) Adott két pontja: A (3; 1; 2) és B (−1; 1; 3).
(c) Párhuzamos a k (0; 0; 1) vektorral és átmegy az A (5; 1; 4) ponton.
x−8 y z +9
(d) Párhuzamos az = = egyenessel és átmegy a P (3; −1; −2) ponton.
2 3 7
(e) Illeszkedik a P (6; −3; 4) pontra és merőleges az a (−2; 3; 1) és a b (2; 0; 1) vek-
torra.
(f) Keresztülmegy a P (1; 2; 5) ponton és párhuzamos az 5x − 3y + 2z − 7 = 0 és a
2x + 4y + 3z + 97 = 0 síkokkal.
3.29. Igazolja, hogy
(a) a P (6; −3; 4) pont illeszkedik az e : x = 15 − 2t, y = −43 + 5t, z = −22 + 3t

egyenesre;
(b) az e : x = 1 + t, y = 4 − t, z = 3 + 2t és az f : x = −1 + 2t, y = 7 − 3t, z = 4 − t
egyenesek egy síkban vannak;

(c) az e : x = 2+2t, y = −1−4t, z = 5+3t és az f : x−3 = −y −2 = z −3 egyenesek

kitérők.
3.30. Milyen k paraméterérték esetén lesz az e és f egyenes merőleges egymásra?

x + 2 −y z − 1 x−3 y −1 z −7
e: = = , f: = =
2 3 4 k 4 2
3.31. Adott az e és az f egyenes:

y +1 z +1
e: x−1 = = , f : x + 2 = y − 1 = z.
2 k
(a) Milyen k paraméterérték esetén metszi egymást a két egyenes?
(b) Adja meg a metszéspont koordinátáit.
(c) Írja fel a két metsző egyenes által meghatározott síkot.
(d) Milyen szögben metszik egymást az egyenesek?
3.32. Adott az A (1; 0; −1), B (2; 2; 1), C (1; 1; 1) háromszög.
(a) Írja fel a háromszög síkjának egyenletét.

(b) Határozza meg az AB oldalhoz tartozó magasság egyenesét.
(c) Hol lesz a magasság talppontja?
(d) Írja fel a C ponton áthaladó súlyvonal egyenesének paraméteres egyenletrend-
szerét.
3.33. Az e egyenes áthalad az A (1; −1; 1) és a B (−2; 1; 2) ponton. Az f egyenes irány-

vektora v (−2; 0; 2) és illeszkedik a P (1; 1; −1) pontra.
(a) Metszők-e ezek az egyenesek? Ha igen, írja fel a közös síkjukat.

(b) Számítsa ki mindkét egyenes metszéspontját az S : x + y = 1 síkkal.
(c) Milyen távol van a két egyenes közös pontja ettől az S síktól?
3.34. Határozza meg annak a síknak az egyenletét, amely
(a) keresztülmegy a P (1; 0; −1) ponton és párhuzamos az S : 6x+3y+2z=6 síkkal;

x − 1 −y
(b) merőleges az e : = = z +1 egyenesre és illeszkedik a P (3; 2; 5) pontra;
2 3
y z
(c) párhuzamos az f : x = = egyenessel és illeszkedik az S1 : y = 3x + 5 és az
7 8
S2 : z = 2x − 1 síkok metszésvonalára;
(d) az x, y, z koordinátatengelyeket rendre a −4, 5, 7 értékeknél metszi;
(e) az A (−3; 7; 6) és a P (1; −5; 0) pontokat összekötő szakasz felezőmerőleges sík-
ja.
3.35. Adott az A (2; −1; 4), B (−1; 0; 3), C (3; −1; 0) és D (1; 1; 2) pont.
(a) Egy síkban vannak ezek a pontok?

(b) Írja fel az A és a B pontokon átmenő e egyenes egyenletét.

(c) Írja fel az A, B és C pontokon átmenő S sík egyenletét.

(d) Milyen távol van a D pont az e egyenestől?
(e) Milyen távol van a D pont az S síktól?
3.36. Számítsa ki az S1 : 2x − 3y + 6z = 14 és az S2 : 4x − 6y + 12z + 21 = 0 párhuzamos

síkok távolságát.
3.37. Mekkora a hajlásszöge

x − 1 2y z +1
(a) az e : = =− és az f : x = t, y = 2t − 3, z = −5 egyenesnek;
3 5 3
(b) az e : x = 2t − 5, y = −t + 1, z = 3t − 6 egyenesnek és az S : 2x + y − 3z + 5 = 0
síknak?
3.38. Határozza meg

x+3 y −2 z +1
(a) az e : = = egyenes és az S : x−2y+z +15 = 0 sík közös pontját;
3 −1 −6
(b) az S1 : 2x + y − 5z + 3 = 0 és az S2 : x − y + 2z = 0 síkok metszésvonalát;
(c) az S1 : 3x + 2y − z − 12 = 0 és az S2 : − 2x + y + 3z − 1 = 0 síkok hajlásszögét.
3.39. Tükrözze a P (2; 4; −3) pontot
(a) a Q (1; 3; 7) pontra;

(b) az e : x = 2y = 2z egyenesre;
(c) az S : x − 2y + 5z = 0 síkra.
3.40. Tükrözzük a P (1; 2; −3) pontra
(a) az e : x = 2t − 5, y = −t + 1, z = 3t − 6 egyenest;
(b) az S : 2x + y − 5z + 3 = 0 síkot.


4. fejezet
Egyváltozós valós függvények I.
4.1. Melyik a helyes válasz az alábbi kérdéseknél?
(a) Mi a függvény definíciója?

Adott A és B nemüres halmazok és f hozzárendelési szabály esetén azt mond-
juk, hogy f függvény az A halmazról a B halmazba, ha . . .
(A) . . . f B minden eleméhez A pontosan egy elemét rendeli.
(B) . . . f A minden eleméhez B legalább egy elemét rendeli.
(C) . . . f A minden eleméhez B pontosan egy elemét rendeli.
(b) Mi a kölcsönösen egyértelmű leképezés definíciója?
Adott A és B nemüres halmazok és az A halmazról a B halmazba leképező f
függvény esetén azt mondjuk, hogy f kölcsönösen egyértelmű leképezés az A
halmazról a B halmazra, ha . . .
(A) . . . f A különböző elemeihez B különböző elemeit rendeli, valamint bár-
mely B halmazbeli elem képe valamely A halmazbeli elemnek.
(B) . . . f B különböző elemeihez A különböző elemeit rendeli, valamint bár-
mely B halmazbeli elem képe valamely A halmazbeli elemnek.
(C) . . . bármely B halmazbeli elem képe valamely A halmazbeli elemnek.
(c) Mi az egyváltozós függvény definíciója?
Az f függvény egyváltozós, ha . . .
(A) . . . értelmezési tartománya részhalmaza a valós számok halmazának.
(B) . . . értékkészlete részhalmaza a valós számok halmazának.
(C) . . . értelmezési tartománya a valós számok halmaza.
(d) Melyik állítás igaz az alábbiak közül?
(A) Minden valós függvény képhalmaza a valós számok halmaza.
(B) Minden valós függvény értékkészlete a valós számok halmaza.
(C) Minden valós függvény értelmezési tartománya a valós számok halmaza.
4.2. Ábrázolja az alábbi függvényeket. Adja meg az értelmezési tartományukat, tengely-

metszetüket és az értékkészletüket.
19
20 4. FEJEZET. EGYVÁLTOZÓS VALÓS FÜGGVÉNYEK I.
(a) f (x) = 2x + 20 (d) f (x) = −x2 + 6x (g) f (x) = −x2 + 6x − 5

(b) f (x) = 4 − x (e) f (x) = x2 + 1
(c) f (x) = 5x (f) f (x) = 2x2 + 4x
4.3. Állapítsa meg az alábbi polinomok fokát és főegyütthatóját.
(a) f (x) = −x2 + 9x − 3 (c) f (x) = −6x5 + 9x3 + 45x

(b) f (x) = 9x2 − 4x4 + 8x + 2 (d) f (x) = −3x + 4x3 + 8x2
4.4. Az alábbi racionális törtfüggvények esetén adja meg az értelmezési tartományt és a

tengelymetszeteket. Határozza meg a legmagasabb fokú tagok hányadosát.
x2 − 1 2−x x2
(a) f (x) = (c) f (x) = (e) f (x) =
1−x x2 (x + 1)2
x−2 x3 1−x
(b) f (x) = 3 (d) f (x) = (f) f (x) =
x 3x + 2 1+x
4.5. Vázolja fel az alábbi exponenciális függvényeket.
(a) f (x) = ex (b) f (x) = −ex (c) f (x) = e−x
4.6. Oldja meg az egyenleteket a valós számok halmazán.
(a) ex = 0 (c) ex = e (e) (x + 1) e2x = 0

x−1
(b) ex = 1 (d) e2x = e3 (f) −x = 0
e
4.7. Vázolja fel az alábbi logaritmusfüggvényeket.
(a) f (x) = ln x (b) f (x) = lg x
4.8. Oldja meg az egyenleteket a valós számok halmazán.
(a) ln x = 0 (c) ln x = 2
(b) ln x = 1 (d) ln x = −3
4.9. Ábrázolja az alábbi függvényeket. Adja meg az értelmezési tartományukat, tengely-

metszeteiket és az értékkészletüket.
π
(a) f (x) = arcsin(x + 1) (c) f (x) = arctg(x − 1) +
2
(b) f (x) = −π + arccos x

5. fejezet
Egyváltozós valós függvények II.
5.1. Melyik a helyes válasz az alábbi kérdésnél?

Legyen az f függvény kölcsönösen egyértelmű leképezés Df és Rf között. Az f
függvény inverze az az f −1 függvény, . . .
(A) . . . amelynek értelmezési tartománya Df −1 = Rf , és amelyre (f −1 ◦ f )(x) = x.

(B) . . . amelynek értelmezési tartománya Df −1 = R, és amelyre (f −1 ◦ f )(x) = x.
(C) . . . amelynek értelmezési tartománya Df −1 = Rf , és amelyre (f ◦ f )(x−1 ) = x.
5.2. Melyik függvényre melyik megállapítások igazak?
(a) f (x) = 3x3 (A) szigorúan monoton növekvő

(b) g(x) = −x2 (B) alulról korlátos
(c) h(x) = (x + 2)2 (C) felülről korlátos
(d) i(x) = sin x (D) korlátos
(e) j(x) = cos x (E) periodikus
(f) k(x) = tg x (F) páros
(g) `(x) = ctg x (G) páratlan
x
(h) m(x) = e (H) monoton csökkenő
x
1
(i) n(x) = 2 (I) konvex
(j) p(x) = ln x (J) konkáv
(k) q(x) = arcsin x (K) szigorúan monoton csökkenő
(l) r(x) = arctg x (L) monoton növekvő
f
5.3. Adja meg az f + g, f − g, c · f , f · g, , g,
g f
f (g(x)), g(f (x)), f (f (x)) és g(g(x))
függvényeket.
(a) f (x) = x4 , g(x) = ex , c=5

(b) f (x) = x3 , g(x) = ln x, c = −1
√
(c) f (x) = 3x − 2, g(x) = x, c = −2
1
(d) f (x) = cos x, g(x) = x2
, c=3
21
22 5. FEJEZET. EGYVÁLTOZÓS VALÓS FÜGGVÉNYEK II.
5.4. Képezze az f (g(x)), g(f (x)), f (f (x)) és g(g(x)) függvényeket az f (x) = x2 és g(x) =
=sin x függvényekből. (Csak a képleteket adja meg, az értelmezési tartományt nem.)
Van a keletkezett függvények között azonos? Ha igen, melyek?
5.5. Vázolja fel és jellemezze az alábbi függvényeket az alábbi szempontok alapján: értel-
mezési tartomány, tengelymetszetek, monotonitás, szélsőértékek, konvexitás, infle-
xiós pontok, értékkészlet, egyéb tulajdonságok (paritás, korlátosság., periodicitás).
(a) f (x) = 1 + sin x (d) f (x) = ln(−x)

√
(b) f (x) = x + 1 − 2
1
(c) f (x) = 3ex+2 (e) f (x) = 1 +
x2

6. fejezet
Számsorozatok
6.1. Adja meg az alábbi sorozat első 5 tagját. A MATLAB segítségével ábrázolja a sorozat
első 10 tagját.
2 1 n

(a) an = (c) cn = 2n (e) en = −
n 2
n
1 3n − 3
(b) bn = 3n 2 (d) dn = (f) fn =
2 2n + 4
6.2. Adjon meg képlettel és rekurzív módon is egy olyan sorozatot, amelynek első öt
tagja a következő.
(a) (an ) = {4, 7, 10, 13, 16, . . . } (b) (bn ) = {5, 9, 17, 33, 65, . . . }
6.3. A bank két százalék kamatot fizet a pénzünk után, és mi minden év elején, kamat-
fizetés után, 200 000 forintot fizetünk be a számlánkra, egészen a tizedik év elejéig.
Mekkora összeg áll rendelkezésünkre a tizedik év végén? Ábrázolja, hogy az egyes
évek végén mekkora tőke áll rendelkezésünkre.
6.4. Adottak az alábbi, a sorozatok n-edik elemét meghatározó képletek.
– Vizsgálja meg a sorozatot monotonitás szempontjából.

– Vizsgálja meg a sorozatot korlátosság szempontjából. Amennyiben létezik, ad-
jon meg egy alsó és egy felső korlátot.
– Döntse el a sorozatról, hogy konvergens-e.
– Amennyiben létezik (akár tágabb értelemben vett) határértéke, adja azt meg.
n
1 1 − n2

(a) an = 4 + (f) fn = √
10 n+1
n
1

(b) bn = − +2 (g) gn = (n − 2)3
3
√
(c) cn = (−1)n−1 · 3 n (h) hn = 3n−2

3, ha n prímszám;
(i) in = (−3)n−2

(d) dn = −3
3 − n , egyébként.

√ √ 3n − 3
(e) en = 2n + 3 − 2n (j) jn =
2n + 4
23
24 6. FEJEZET. SZÁMSOROZATOK
n+1

n
2 (l) `n = lg
(k) kn = ,
n
ahol n > 3 n+6
3
6.5. Állapítsa meg az alábbi sorozatok határértékét.

n 3n 8n
1 1

(a) an = 1 + (b) bn = 1 −
3 4n
6.6. Állapítsa meg az alábbi sorozatok határértékét.
5
2
n − 34 3n8 + 4n4 + 28n
(a) an = (d) dn =
6 + 4n2 − n4 4n − 6n8
3n3 − 3 5n7 − 3n4 + 2n2
(b) bn = (e) en =
2n + 4 2n5 + 4n2 − n6
s
3n7 − 4n5 + 3100n n6 − 2n
(c) cn = (f) fn = , ahol n > 2
n71 − 4000 n5 − n
6.7. Adjon meg egy olyan sorozatot, amely
(a) sem alsó, sem felső korláttal nem rendelkezik;
(b) monoton, de nem konvergens;
(c) konvergens, de nem monoton;
(d) korlátos, de nem konvergens és nem monoton;
(e) monoton, korlátos és konvergens;
(f) nem monoton, nem korlátos és nem konvergens;
(g) határértéke +∞, de nem monoton;
(h) három torlódási pontja van és nem korlátos.
6.8. Adottak az alábbi, a sorozatok n-edik elemét meghatározó képletek. Számítsa ki a
MATLAB segítségével a sorozatok határértékét.
4n−1 q q
4 − 5n

(a) an = (b) bn = (n + 2) (n + 3)− (n − 2) (n − 3)
3n + 4 √ √ √
(c) cn = 2n 2n + 3 − 2n
6.9. Határozzon meg az alábbi konvergens sorozatok esetén egy n0 küszöbszámot, amely-
től kezdve a sorozat minden tagja a határérték adott, ε sugarú környezetébe esik.
4n + 6
(a) an = , és ε = 10−2 ;
8n − 2
4n
(b) bn = 3n , és ε1 = 10−2 , majd ε2 = 10−6 .
2 + 11
n+2
7
6.10. Határozza meg, hogy az an = sorozat tagjai hányadik tagtól kezdve nagyob-
5
bak, mint a K = 10 000 érték.
n2 − 100
6.11. Határozza meg, hogy az an = sorozat tagjai hányadik tagtól kezdve kiseb-
4−n
bek, mint a k = −100 érték.

7. fejezet
Egyváltozós valós függvények

határértéke és folytonossága
7.1. Számítsa ki az alábbi határértékeket.
(a) lim (3x − 5) 1 + 2x

x→2 (m) lim ±
x→−2 x2 + 4x + 3
(b) lim1 (9x − (3x − 5))
x→ 2 x2 + 5x + 6
(n) lim
x→−3 x4 − 9x2
(c) limπ cos 2x
x→ 3 x2 − 6x + 8
x−4 (o) lim 2
x→4 x + x − 20
(d) lim
x→3 x − 2
4x − 3x2
x−4 (p) lim 5
x→0 x − 6x3 + x
(e) lim±
x→2 x − 2
x2 − 6x + 8
4 (q) lim ± 2
(f) lim± 3 x−7 x→−5 x + x − 20
x→7
3
(g) lim+ ln x2 − 4 (r) lim ± 2
x→2 x→−3 x + 4x + 3
3 x2 + 5x + 6
(h) lim± 1 (s) lim 4
x→1 e −11−x x→0 x − 9x2
√ √
x − 64 9 + 3x − 9 + 2x
(i) lim √ (t) lim
x→64 x−8 x→0 x
x−1 |x| + 3
(j) lim± (u) lim
x→ 2 3 − 2x
3 x→3 |x| − 3
3 1 1

(k) lim (v) lim +
x→3 (x − 3)4 x→2 x − 2 8 − x3
!
π 2

x2 − 16 (w) lim x − · cos
(l) lim x→ π2 2 x − π2
x→−4 x + 4
7.2. Számítsa ki az alábbi határértékeket.

x−1

(a) lim (c) lim −x5 + 99 000x + 89
x→±∞ 3 − 2x x→±∞
2
(b) lim 3x2 + 2x − 6 (d) lim
x→±∞ 3x + 4
x→±∞
25
26 7. FEJEZET. FÜGGVÉNYEK HATÁRÉRTÉKE ÉS FOLYTONOSSÁGA
5 − 2x (3 − 7x)19 · (3x − 6)21

(e) lim (i) lim
x→±∞ 3x + 4 x→±∞ (2x + 5)41
x2 + 1 √
(f) lim± 5
x5 − 4x
x→5 55x (j) lim
x2 + 5x
x→±∞ 2+x
(g) lim cosπx
x→±∞ 3x2 − 20 (k) lim √
x→+∞ x
4
(h) lim (l) lim+ th (ln 2x)
x→±∞ (2x + 5)4
x→0
7.3. Döntse el az alábbi függvényekről, hogy folytonosak-e. Ha nem, akkor állapítsa meg,
hogy értelmezési tartományuk mely pontjaiban nem folytonosak, illetve folytonossá
tehetők-e.
q
(a) f (x) = x − [x], ahol [x] az x egészrésze.
|(x + 3) · (x2 − 1)| , ha x 6 1;


(b) f (x) =
|(x − 2) · (x − 1)| , ha x > 1.


x2 − 8x − 48

, ha a kifejezés értelmezett;


(c) f (x) =  2x2 − 32
 1, ha x = −4.


x2 + 6x + 5



(d) f (x) =  x2 + 8x + 15
 3,

egyébként.
7.4. Határozza meg az alábbi függvények vízszintes és függőleges aszimptotáit. A MAT-

LAB segítségével ábrázolja közös koordinátarendszerben a függvényt és aszimpto-
táit.
2 − 3x 1−x
(a) f (x) = (c) f (x) =
x−1 x2 + x − 6
x+3 4
(b) f (x) = 2 (d) f (x) = 2x
x −4 e −2
7.5. Adottak az f , g függvények, (g az f úgynevezett ferde aszimptotája).
Igazolja a MATLAB segítségével, hogy lim (f (x) − g(x)) = 0. Ábrázolja a két
x−→±∞
függvényt közös koordinátarendszerben.
3x2 − 4x + 4 3
(a) f (x) = g(x) = x + 1
2x − 4 2
−x2 + x + 5
(b) f (x) = g(x) = −x + 3
x+2
7.6. Vizsgálja meg MATLAB segítségével, hogy az alábbi függvényeknek a megadott
helyen létezik-e határértéke, és ha igen, adja meg azt.
3x − x2 1

(a) f (x) = , x0 = 3. (b) g(x) = x · sin a −∞-ben.
x−3 x

27
√
1 1

x
(c) h(x) = · sin , x0 = 0. (e) `(x) = a ∞-ben.
x x 100 · ln x
x
(d) k(x) = (sin x)e , x0 = 0.


8. fejezet
A differenciálhányados értelmezése
A feladatok megoldásához szükséges alapvető ismeretek

A derivált ekvivalens definíciói:
f (x) − f (x0 ) f (x0 + h) − f (x0 )
f 0 (x0 ) = lim = lim ,
x→x0 x − x0 h→0 h
ahol h = x − x0 .
Az érintőegyenes egyenlete:
e(x) = f 0 (x0 ) (x − x0 ) + f (x0 ) .
Függvény lineáris közelítése:
f (x) ≈ f (x0 ) + f 0 (x0 ) (x − x0 ) .
Bevezetve a szokásos dx = x−x0 , df = f 0 (x0 ) dx és ∆f = f (x)−f (x0 ) jelöléseket, a lineáris

közelítést az alábbi formában is megadhatjuk:
f (x0 + dx) ≈ f (x0 ) + f 0 (x0 ) dx.
Átrendezéssel az alapvető
∆f ≈ df = f 0 (x0 ) dx
formulát kapjuk.
Hibaszámítás esetén a fenti lineáris approximációs formulát alkalmazzuk, azonban a dx
abszolút hibát értelmezés szerint pozitívnak tekintjük. Ekkor a számított érték abszolút
hibájának becslése:
|∆f | ≈ |df | = |f 0 (x0 )| dx.
A jobb- illetve baloldali derivált definíciója rendre a következő:
f (x) − f (x0 ) f (x0 + h) − f (x0 )

f+0 (x0 ) = lim+ = lim+ ;
x→x0 x − x0 h→0 h
f (x) − f (x0 ) f (x0 + h) − f (x0 )
f−0 (x0 ) = lim− = lim− .
x→x0 x − x0 h→0 h
29
30 8. FEJEZET. A DIFFERENCIÁLHÁNYADOS ÉRTELMEZÉSE
Feladatok
8.1. A derivált definíciója alapján határozza meg az alábbi függvények differenciálhánya-
dosát a megadott pontban.
(a) f (x) = 2x2 − 5x + 6, x0 = 2. (k) f (x) = 6 log2 x, x0 = 4.

2 3 8
(b) f (x) = + 2 , x0 = 1. (l) f (x) = 3 , x0 = −2.
x x x
√
(c) f (x) = 3 x − 5 x; x0 = 4. (m) f (x) = 2 sin 5x, x0 = π/3.
√
(d) f (x) = 2 x3 + 5x, x0 = −2. (n) f (x) = 3 x − 2, x0 = 11.
(e) f (x) = 4 cos 2x, x0 = π/4. (o) f (x) = x4 − x24 , x0 = −1.
(f) f (x) = 6 sin 3x, x0 = π/12. (p) f (x) = 3 cos 4x, x0 = −π/3.
x 2x
(g) f (x) = 8 ln x, x0 = 2. (q) f (x) = 4 · 3 + 3 · e , x0 = −1.
(h) f (x) = 2 log10 x, x0 = 100. (r) f (x) = 3 ln x + 5 log2 x, x0 = 1.
√
(i) f (x) = 5 · 2x , x0 = 1. (s) f (x) = 4 3 x, x0 = 27.
(j) f (x) = x2 − ex , x0 = 2. (t) f (x) = 5 tg x, x0 = π/4.
8.2. Határozza meg az alábbi függvények érintőegyenesének az egyenletét a megadott

pontban.
√
(a) f (x) = 5 − x2 , x0 = 1.
(b) f (x) = arctg 2x, x0 = 0.
!
x2 − 2x + 1
(c) f (x) = ln , x0 = 0.
x2 + x + 1
cos x
(d) f (x) = 4 ctg x − 2 , x0 = π/2.
sin x
√3
(e) f (x) = x − 1, x0 = 2.
x3 + 2x2
(f) f (x) = , x0 = −2.
(x − 1)2
√
(g) f (x) = (x − 1) 3 x + 2, x0 = 6.
(h) f (x) = arcsin x2 , x0 = 12 .
1
(i) f (x) = 2 x , x0 = 2.
2x √
(j) f (x) = 2 , x0 = 2.
x +1
8.3. Számítsa ki a következő függvényértékeket közelítőleg lineáris közelítés alkalmazá-
sával egy alkalmasan választott függvény megfelelő pontjához tartozó érintőegyene-
sének felhasználásával.
π

(a) 2,12 (e) sin − 0,02
3
(b) ln 1,3
2π

√ (f) cos + 0,01
(c) 4,2 3
√
(d) e1,3 3
(g) 28

31
π

(h) 4,23 (j) tg − 0,1
1 4
(i)
2,2
8.4. Végezze el a számított érték hibájának becslését a hibaszámításra a bevezetőben

közölt formula segítségével.
(a) Egy gömb D átmérőjét mérjük dD hibával. Számítsa ki a gömb térfogatát és

becsülje meg a térfogat hibáját, ha D = 10cm és dD = 1mm.
(b) Egy kocka élhosszúságát mérjük, a kapott eredmény a=(20 ± 0,1) cm. Számítsa
ki a kocka felszínét és becsülje meg a felszín hibáját.
(c) Egy szabadon eső pontszerű test esetén mérjük a megtett utat, amely h =
= (10 ± 0,2) m-nek adódik. Számítsa ki a szabadesés t időtartamát és becsülje
meg annak hibáját. A szabadesés g gyorsulása legyen g = 9,81 sm2 .
(d) Egy ohmikus fogyasztót 50V feszültségű egyenáramú áramforrásra kapcsolunk.
Mérjük a fogyasztón áthaladó I áramerősséget, amely I = (2 ± 0,01) A-nek adó-
dik. Számítsa ki a fogyasztó R ellenállását és becsülje meg az ellenállás hibáját.
(e) Egy f = 25cm fókusztávolságú homorú gömbtükör esetén mérjük a pontszerű
tárgy t tárgytávolságát, amely t = (40 ± 0,3) cm. Számítsa ki a kép k távolságát
és becsülje meg a képtávolság hibáját.
8.5. Az alábbi feladatokban számítsa ki a megadott függvény adott pontbeli egyoldali

deriváltjainak értékét.
(a) f (x) = |sin x|; x0 = 0.

 1
 e , ha x 6= 0;
x
(b) f (x) = x0 = 0.
 0, ha x = 0;
(c) f (x) = x2 − 5x + 6 ; x1 = 2; x2 = 3.

 x (1 − x2 ) , ha x 6= 0;
|x|
(d) f (x) =  x0 = 0.
1, ha x = 0;

 x, ha x ≤ 0;
(e) f (x) = √ x0 = 0.
 3 x4 ln x, ha x > 0;
 1
1+ex ,

 ha x < 0;
(f) f (x) = q √ x0 = 0.
3
1 + x4 , ha x ≥ 0;



 2x, ha x < 0;
(g) f (x) = √ x0 = 0.
 ln 1 + 5 x7 , ha x ≥ 0;
(h) f (x) = |2x − 2|; x0 = 1.

√ √
(i) f (x) = sin x2 ; x1 = 0, x2 = π.

1
 1 , ha x 6= 0;
(j) f (x) = 1+e x x0 = 0.
 0, ha x = 0;


9. fejezet
Differenciálási szabályok
Bevezetésként összefoglaljuk a deriválási szabályokat és felsoroljuk az elemi függvények

deriváltjait.
Alapműveletekre vonatkozó differenciálási szabályok
(cf )0 = cf 0 ,
(f + g)0 = f 0 + g 0 ,
(f − g)0 = f 0 − g 0 ,
(f g)0 = f 0 g + f g 0 ,
(f gh)0 = f 0 gh + f g 0 h + f gh0 ,
!0
1 g0
=− ,
g g2
!0
f f 0g − f g0
= .
g g2
Az összetett függvény differenciálási szabálya
(f ◦ g)0 = (f 0 ◦ g) g 0 ,
(f ◦ g ◦ h)0 = (f 0 ◦ g ◦ h) (g 0 ◦ h) h0 .
A logaritmikus differenciálás szabálya
f0
!
g 0 g 0
(f ) = f g ln f + g .
f
Az elemi függvények deriváltja
c0 = 0, x0 = 1,
(xα )0 = αxα−1 , (α ∈ R) ,
0 x 0 x
exp x = (e ) = exp x = e ,
exp0a x = (ax )0 = expa x · ln a = ax ln a, (a > 0, a 6= 1) ,
33
34 9. FEJEZET. DIFFERENCIÁLÁSI SZABÁLYOK
1 1
ln0 x = , (x > 0) , log0a x = , (x > 0, a > 0, a 6= 1) ,
x x ln a
0
sin x = cos x, cos0 x = − sin x,
1 1
tg0 x = , (cos x 6= 0) , ctg0 x = − 2 , (sin x 6= 0) ,
cos2 x sin x
1 1
arcsin0 x = √ , (−1 < x < 1) , arccos0 x = − √ , (−1 < x < 1) ,
1 − x2 1 − x2
1 1
arctg0 x = , arcctg0 x = − .
1 + x2 1 + x2
Feladatok
9.1. Az alapműveletekre vonatkozó differenciálási szabályok felhasználásával határozza
meg az alábbi függvények derivált függvényét.
13 2 3 5
(a) f (x) = + 7x13 (l) f (x) = − 2+ 4
x7 x x x
x3 − 10x2 cos x − sin x
(b) f (x) = (m) f (x) =
sin x + 2x tg x + 3x
√ √ √ √
(c) f (x) = x + 3 x + 4 x 2x x
√ (n) f (x) =
(d) f (x) = 4x x4 4 x ctg x
2 1 3x 3
5
3 √4
√
(e) f (x) = + 2 + (o) f (x) = √3
− x 3 + x5
x x 5 x2
2
x − 5x + 7 (p) f (x) = (x − 10x ) (cos x + ln x)
(f) f (x) = 2
x +x+7 1
(g) f (x) = 5x cos x (q) f (x) =
sin xex
(h) f (x) = (x + 1) tg x 2
(r) f (x) = x √
(i) f (x) = x2 ctg x − 1 3 x cos x
√ q√
x 4
(j) f (x) = (s) f (x) = x 5 · x3
tg x q√
4
(k) f (x) = cos x tg x x3 − 1 (t) f (x) = x 5 + x3
9.2. Az összetett függvény deriváltjára vonatkozó differenciálási szabály felhasználásával

határozza meg az alábbi függvények derivált függvényét.
q√
(a) f (x) = sin 2x sin2 x (g) f (x) = x2 + 1 + 2x2
(b) f (x) = (3x − 7)10 s
√ 3 1 − x3
(h) f (x) =
(c) f (x) = 5 ln x2 + x3 + 10 1 + x3
1 1

cos 3x sin(2x + 3)
(d) f (x) = − (i) f (x) = cos − sin 2
2 4 x x
−3x
(e) f (x) = 5e cos(4x − 2) tg2 2x
(j) f (x) = ctg x2 −
1 √
!12 3
(f) f (x) = √ + x
x (k) f (x) = 3sin 2x

35
x (x + 2)2

(l) f (x) = ln ln (w) f (x) = tg

2 (x + 3)2
(m) f (x) = ln (2x + 3)2
3
x
cos(2x + 5)
(n) f (x) = 10 ln x (x) f (x) =
(x + 2) (x + 3)
(o) f (x) = cos sin2 x s
sin x − 1
tg2 x (y) f (x) = ctg
(p) f (x) = sin x + 1
tg x2 √ 2
x (cos(ln x) + sin(ln x)) (z) f (x) = e sin(x +x)
(q) f (x) = √ √
2 3 4
1 (aa) f (x) = x2 − 5 x3 − 10
(r) f (x) = ln x2 + 1 − 4
√
x + 1 cos x2 − 3 · 2x
4 2
(ab) f (x) =
(s) f (x) = ln x + 1 + x ln(tg(sin x))
√
4x3 +1 34x ctg x2
(t) f (x) = 52x+
(ac) f (x) = √
(u) f (x) = 3cos
2 x e2x − 5 x
π sin x
q
1−x
2
(v) f (x) = e 1+x (ad) f (x) = cos ctg +
4 2
9.3. A logaritmikus deriválás szabályának felhasználásával számítsa ki az alábbi függvé-
nyek deriváltját.
(a) f (x) = xx (f) f (x) = (x + tg x)ln x

2
(g) f (x) = (cos x)x
2
(b) f (x) = xx
(c) f (x) = xe
x
(h) f (x) = (x + ex )sin x
√ ctg x
(d) f (x) = (2x )x (i) f (x) = x
x+sin x
(e) f (x) = (sin x)cos x (j) f (x) = x2
9.4. Az arkusz függvények deriválási szabályának felhasználásával határozza meg az aláb-

bi függvények derivált függvényét.
!
(a) f (x) = cos(2 arccos x) 1
(f) f (x) = arcsin √
x
sin 3x

(b) f (x) = arcsin
1

2 (g) f (x) = arccos ln x −
! x
x2 − 1 x
(h) f (x) = arcctg(2 tg x)
(c) f (x) = arccos 2
x +1
sin x + 1

(i) f (x) = arcsin
cos x − 1

(d) f (x) = arctg tg2 x s !
ex
2

(j) f (x) = arctg
(e) f (x) = arctg ex ex + 1
9.5. Határozza meg az alábbi függvények magasabb rendű derivált függvényét a meg-
adott rendben. A deriválás rendjét n jelöli.

(a) f (x) = x5 − sin 2x, n = 2. x2

(g) f (x) = , n = 2.
(b) f (x) = cos 4xe3x , n = 2. log2 x
√
(c) f (x) = ex + x2 , n = 2.
1
(h) f (x) = sin3 x2 , n = 3.
(d) f (x) = (ex + 1) 3 , n = 3.
√
(e) f (x) = x2 + 1, n = 3. (i) f (x) = x2 e3x , n = 3.
1
(f) f (x) = √ n = 5. (j) f (x) = x3 ln(x + 1), n = 4.
1−x
A mérnöki gyakorlatban gyakran előkerül egy függvényosztály: a hiperbolikus függvé-

nyek osztálya. Elsőként megadjuk ennek definícióját, deriváltját, legfontosabb tulajdon-
ságait, végül pedig kitűzünk feladatokat hiperbolikus függvényekre vonatkozólag.
Az exponenciális függvényből az alábbi értelmezéssel származtatott alábbi függvénye-
ket hiperbolikus függvényeknek nevezzük. A szinusz hiperbolikusz, koszinusz hiperboli-
kusz, tangens hiperbolikusz és kotangens hiperbolikusz függvény értelmezése rendre az
alábbi:
ex − e−x ex + e−x
sh x = ; ch x = ;
2 2
sh x ex − e−x ch x 1 ex + e−x
th x = = x −x ; cth x = = = x −x .
ch x e + e sh x th x e − e
9.6. Bizonyítsa be a hiperbolikus függvényekre vonatkozó alábbi azonosságokat.
(a) sh 2x = 2 sh x ch x ch 2x + 1
(f) ch2 x =
(b) ch 2x = ch2 x + sh2 x 2
(c) ch2 x − sh2 x = 1 1
2 th x (g) th2 x = 1 −
(d) th 2x = ch2 x
1 + th2 x
ch 2x − 1 1
(e) sh2 x = (h) cth2 x = 1 +
2 sh2 x
9.7. Bizonyítsa be a hiperbolikus függvényekre vonatkozó alábbi deriválási szabályokat.
(a) sh0 x = ch x 1 1
(c) th0 x = (d) cth0 x = −
(b) ch0 x = sh x ch2 x sh2 x
9.8. Határozza meg az alábbi hiperbolikus függvények deriváltfüggvényét.

(a) f (x) = sh cos x + x2 (f) f (x) = x3 th 2x
(b) f (x) = ch x2 + sh 2x
ch x
(c) f (x) = cth ex (g) f (x) =
√ x + sh x
(d) f (x) = ch 5x sh x
q
(e) f (x) = ch log x + x3 (h) f (x) = sh x + log2 x

10. fejezet
Függvényvizsgálat
10.1. Oldja meg az alábbi szöveges szélsőérték feladatokat.
(a) Egy egyenes folyóparton k = 40m hosszú kerítéssel szeretnénk elkeríteni egy
téglalap alakú telket három oldalról úgy, hogy a téglalap egy oldala párhuzamos
a parttal, két oldala merőleges, és a folyópart oldalán nem állítunk kerítést.
Milyen méretű a telek, ha a területe maximális?
(b) Határozza meg az adott k kerületű téglalapok között a maximális területű
téglalap oldalainak hosszát.
(c) Határozza meg az adott t területű téglalapok között a minimális kerületű tég-
lalap oldalainak a hosszát.
(d) Határozza meg az R sugarú körbe írt téglalapok között a maximális területű
téglalap oldalainak hosszát. (A téglalap minden csúcsa illeszkedik a körívre.)
(e) Határozza meg az R sugarú félkörbe írt téglalapok között a maximális területű
téglalap oldalainak hosszát. (A téglalap egy oldala illeszkedik az átfogóra, két
csúcsa pedig illeszkedik a körívre.)
(f) Határozza meg az R sugarú körbe írt egyenlő szárú háromszögek között a
maximális kerületű háromszög oldalainak hosszát.
(g) Határozza meg az R sugarú gömbbe írt maximális térfogatú egyenes körhenger
alapkörének r sugarát és h magasságát.
(h) Határozza meg az R sugarú gömbbe írt maximális térfogatú forgáskúp alapkö-
rének r sugarát és h magasságát.
(i) Határozza meg az R sugarú gömbbe írt egyenes körhengerek közül azt, amely
palástjának felszíne maximális.
(j) Egy felül nyitott, négyzetes hasáb alakú, V űrtartalmú kádat készítünk acélle-
mezből. Milyen méretek esetén lesz minimális az anyagszükséglet?
(k) Adott V térfogatú egyenes körhengerek között melyiknek minimális a teljes
felszíne?
(l) Ellipszisbe írjunk maximális területű téglalapot úgy hogy a téglalap oldalai
2 2
párhuzamosak a kis- és nagytengellyel. Az ellipszis egyenlete xa2 + yb2 = 1.
(m) Határozza meg az y = x2 egyenletű parabola azon pontját, amely a legközelebb
van az A 2; 12 ponthoz.
37
38 10. FEJEZET. FÜGGVÉNYVIZSGÁLAT
2
(n) Határozza meg az x2 − y 2 = 1 hiperbola azon pontját, amely legközelebb van
az A (3; 0) ponthoz.
(o) Határozza meg az a (1; 2) ponton áthaladó azon egyenes meredekségét, amely
az első síknegyedből minimális területű háromszöget metsz ki.
(p) Adott R sugarú gömb köré írható forgáskúpok között határozzuk meg a mini-
mális térfogatú kúp m magasságát és alapkörének r sugarát.
(q) Egy épületben két d szélességű folyosó merőlegesen keresztezi egymást. Ha-
tározzuk meg annak a létrának a maximális hosszúságát, amelyet vízszintes
helyzetben, élére állítva át tudunk vinni az egyik folyosóról a másik, rá merő-
leges folyosóra.
(r) Azon téglatestek között, amelyek térfogatának mérőszáma a felszín mérőszá-
mának kétszerese, melyiknek legkisebb a térfogata?
(s) Egy húrtrapéz rövidebbik alapja és szárai a hosszúságúak. Határozzuk meg
ezen trapézok között a maximális területű trapéz szögeit.
(t) Határozzuk meg az adott b oldalélű szabályos négyoldalú gúlák között a maxi-
mális térfogatú gúla a alapélét, m magasságát és V térfogatát.
10.2. Számítsa ki a következő határértékeket a Bernoulli-L’Hospital szabály alkalmazásá-

val.
x − arctg x (x + 1) ln(1 + x) − x
(a) lim (n) lim
x→0 x3 x→0 ex − x − 1
ln x x20 − 2x + 1
(b) lim √ (o) lim 30
x→+∞ x x→1 x − 2x + 1
sin x − x cos x tg x − x
(c) lim (p) lim 3
x→0 sin3 x x→0 ln (1 + x)
10
x − 10x + 9
(d) lim 5 esin x − ex
x→1 x − 5x + 4 (q) lim
x→0 sin x − x
1

2
(e) lim − ctg x (r) lim sin x · ln(ctg x)
x→0 x2 x→0
(f) lim+ xx

2 √
x→0 (s) lim x ln arctg x
x→+∞ π
(g) lim (sin x)tg x 2
x→π/2 (t) lim xn e−x
x→+∞
√ 1
√ √
x + x2 + 1 ln x

(h) lim (u) lim π − 2 arctg x x
x→+∞ x→+∞
ln(cos x) ln(tg x)
(i) lim (v) lim
x→0 ln(cos 3x)
x→π/4 ctg 2x
ln(x2 − 8)
1 1

(j) lim 2 (w) lim −
x→3 2x − 5x − 3 x→0 x arcsin x
ln(1 + x) − x 1 1

(k) lim (x) lim − 2
x→0 tg2 x x→0 x2 sin x
arctg(x − 1) 1 1

(l) lim+ √ 2 (y) lim − x
x→1 x +x−2 x→0 x e −1
!
x arcsin(x2 ) 1 1
(m) lim (z) lim − 2
x→0 x cos x − sin x x→0 x arctg x x

39
1
(aa) lim+ (1 + x)ln x

x→0 (ad) lim 3x2 + 3x x
x→+∞
(ab) lim+ (arcsin x)tg x
x→0
sin x
(ac) lim (π − 2x)cos x 1
π−
x→ 2
(ae) lim+
x→0 x
10.3. Végezze el az alábbi függvények teljes vizsgálatát: Határozza meg a zérushelyeket,
tengelymetszetet, paritást, határértékeket, ahol szükséges, monoton szakaszokat,
lokális szélsőértékeket. Határozza meg a konvex, konkáv szakaszokat, inflexiós pon-
tokat. Vázolja a függvény grafikonját és adja meg a függvény értékkészletét.
(a) f (x) = −x3 + 6x2 − 9x, x ∈ R.

4 2
(b) f (x) = x − 6x , x ∈ R.
2
(c) f (x) = (x − 1) (x + 2), x ∈ R.
8x
(d) f (x) = − 2 , x ∈ R.
x +4
2x2
(e) f (x) = 2 , x ∈ R.
x +6
(f) f (x) = (x − 2) ex−2 , x ∈ R.
(g) f (x) = (x + 1)2 e−(x+1) , x ∈ R.
(h) f (x) = x3 ex , x ∈ R.
2
(i) f (x) = x2 + 2 e−x , x ∈ R.

(j) f (x) = ln x2 + 2x + 2 , x ∈ R.
2
(k) f (x) = x2 + , x ∈ R \ {0}.
x
1
(l) f (x) = 2 , x ∈ R \ {−5; 2}.
x + 3x − 10
x−3
(m) f (x) = , x ∈ R \ {2}.
(x − 2)2
3x4 + 1
(n) f (x) = , x ∈ R \ {0}.
x3
e−x
(o) f (x) = , x ∈ R \ {1}.
1−x
1
(p) f (x) = x2 e− x , x ∈ R \ {0}.
2
(q) f (x) = x ln x, x ∈ R+ .
x
(r) f (x) = , x ∈ R+ \ {1}.
ln x
ln(x2 )
(s) f (x) = , x ∈ R \ {0}.
x
1 1

(t) f (x) = 2 ln 2 , x ∈ R \ {0}.
x x


11. fejezet
Határozatlan integrál, integrálási

módszerek
11.1. Határozza meg az alábbi függvények határozatlan integrálját.

√ 1
Z Z q
3 2
(a) 3x + 4x − 5x + 12 dx (f) x
2e + x5 x− dx
2
1 + x2
Z
2+x Z
(b) dx (g) (5 sin x − 3 cos x + 8) dx
x
Z
√ 1
Z
(c) 8x4 − x + dx (h) (3ex + 2 · 5x − 4 · 7x ) dx
x !
Z
8x3 − 4x2 + 6x + 3 Z
3 5 4
!
(d) dx (i) −√ + √ dx
x3 1+x 2
1 − x2 x2 − 1
√
3 √ !
Z
4 − 3 x2 + 6 x Z
1
(e) √ dx (j) dx
x3 2
sin x · cos2 x
11.2. Feladatok az Z
F (ax + b)
f (ax + b) dx = +C
a
alakú függvények integrálására.
√ 3 ! 1
Z
x
Z
(a) 7x − 2 + 5 − dx (f) dx
2 16 + x2
x
Z 8 Z
3
(b) + 1 dx (g) 2
dx
4 x + 4x + 5
Z
1 1 2
Z
9
(c) + + dx (h) dx
x + 3 2x + 3 2 − 5x x − 6x + 18
2
Z Z
x+3 3x−4
(d) 5 +5 dx (i) (sin 3x + cos(2x − 4)) dx
Z
1 Z
(e) dx (j) 4 cos2 x + 3 dx
1 + 9x2
11.3. Feladatok az
Z
f α+1 (x)
f 0 (x) · f α (x) dx = +C (ahol α 6= −1)
α+1
41
42 11. FEJEZET. HATÁROZATLAN INTEGRÁL, INTEGRÁLÁSI MÓDSZEREK
Z 11 Z
2 3
(a) x x +1 dx (e) sin x · cos3 x dx
Z √ ln2 x
Z
(b) x 3x2 − 1 dx (f) dx
x
3 cos x
Z Z
1
(c) √ dx (g) dx
3
2 2 + sin x x · ln3 x
Z √ Z
arctg5 x
(d) ex 2 + ex dx (h) dx
1 + x2
11.4. Feladatok Z
f 0 (x)
dx = ln|f (x)| + C
f (x)
Z
x Z
1
(a) 2
dx (e) dx
5x + 1 2
sin x · ctg x
Z
2x + 3 32x+1
Z
(b) dx (f) dx
x2 + 1 32x − 7
Z
x2 − x
Z
5
(c) dx (g) 2
dx
2x3 − 3x2 (1 + x ) arctg x
Z
sin 2x
Z
4
(d) dx (h) dx
6 + cos 2x x (5 − 2 ln x)
11.5. Feladatok Z
f (g(x)) g 0 (x) dx = F (g(x)) + C
Z √
(a) 2x · cos 2x dx e x
Z
(d) √ dx
x
√
ex
Z Z
(b) x2 + 2x x3 + 3x2 dx (e) dx
cos2 (ex )
Z
1 Z
3
(c) sin(ln x) dx (f) 2ctg x · 2 dx
x sin x
11.6. Feladatok parciális integrálásra.
Z Z
x
(a) (2x + 1) e dx (g) arctg x dx
Z Z
(b) (x + 3) e3x dx (h) 3x2 − 2 ln3 x dx
Z Z
(c) (5x + 3) cos 2x dx (i) x · lg x dx
Z Z
(j) e2x sin 3x dx

(d) 3x2 − 5 sh x dx
Z
x
Z
x3
(e) dx (k) √ dx
sin2 x 1 + x2
Z Z
(f) 3x2 + 2x arctg x dx (l) ch x · cos x dx

43
11.7. Integrálás új függvény bevezetésével.

√
Z
1 Z
cos x + 2
(a) √ √ 5 dx (d) √ dx
x (1 + x) x+2
√
Z 3
x Z
e3x
(b) √ dx (e) dx
5+x 3 x 1 + e6x
Z
x2 + x + 1 Z
3e2x
(c) √ dx (f) dx
2 x−1 3ex + 1
11.8. Vegyes feladatok.
Z √ Z
3
1 + tg x (e) 4x · 3x dx
(a) dx
cos2 x Z
Z
ctg6 x (f) e3x cos x dx
(b) 2 dx
sin x
Z Z
x
(c) 2
x · sin x + 3 dx (g) √dx
x−23
Z
etg x Z √
(d) dx (h) sin 2x + 3 dx
cos2 x


12. fejezet
A határozott integrál
Ebben a fejezetben határozott integrálok kiszámítása a feladat, alapvetően a Newton–

Leibniz-tétel alkalmazásával. Segítségként felidézzük ezt az alapvető tételt.
Newton-Leibniz tétel: Legyen F (x) az f (x) függvény (integrandus) egy tetszőleges
primitív függvénye az [a; b] intervallumon. Ha az f függvény integrálható az [a; b] inter-
vallumon, akkor ezen intervallumra vonatkozó határozott integrálja a következő módon
számítható:
Zb
f (x) dx = [F (x)]ba = F (b) − F (a) .
a
Használja fel az integrálási szabályok határozott integrálokra vonatkozó alábbi válto-

zatait:
Zb b
1

f (cx + d) dx = F (cx + d) , (c 6= 0) ;
a
c a
Zb #b
f α+1 (x)
"
α 0
f (x) f (x) dx = , (α 6= −1) ;
a
α+1 a
Zb
f 0 (x)
dx = [ln|f (x)|]ba ;
a
f (x)
Zb
f (g(x)) g 0 (x) dx = [F (g(x))]ba ;
a
Zb Zb
(∗) 0
f (x) g (x) dx = [f (x) g(x)]ba − f 0 (x) g(x) dx;
a a
−1(b)
gZ
Zb
(∗∗) f (x) dx = f (g(t)) g 0 (t) dt.
a g −1(a)
Különösen az utóbbi két szabály esetén hangsúlyozzuk a következőt. A parciális integ-

rálás szabályának (*) alkalmazásakor nem szabad elfelejteni, hogy az integrált rész már
a primitív függvény része, így a határokat a Newton–Leibniz-tétel szerint ebbe a tag-
ba helyettesíteni kell. A helyettesítéses integrálás szabályának (**) alkalmazásakor pedig
ne feledjük, hogy ha helyettesítünk, akkor az új változó szerint elvégezve az integrálást,
az általános esetben a határok módosulnak. Nagy hiba, ha ekkor az eredeti határokat
helyettesítjük a primitív függvénybe.
45
46 12. FEJEZET. A HATÁROZOTT INTEGRÁL
Feladatok
12.1. A Newton-Leibniz tétel segítségével számítsa ki az alábbi határozott integrálokat.
Z2 Z4
3 1
(a) x dx (o) dx
x
−1 2
Z1 Z2
√ 1
(b) 3
x dx (p) dx
2x − 1
−1 1
Z1
Z2 √ x2
(c) 3
x dx (q) dx
1 + x6
0
−1
Ze2
Z4 1
1 (r) dx
(d) √ dx x ln x
3
x e
1
Ze3
Z2 1
2
(s) dx
(e) x − 2x + 3 dx x ln x
e2
1
Zπ
Z1 (t) sin2 x dx
3 2
(f) x − 2x + x − 1 dx −π
−1 Zπ
Z1 √ √ (u) cos2 x dx
3
(g) x + x2 dx −π
π
0 Z3
Zπ (v) tg4 x dx
(h) sin x dx π
6
0
√
Z2
Z3
1 (w) sh3 x dx
(i) dx 0
1 + x2
√1 Z1
3 1
(x) dx
1
2
4x2 + 4x + 5
Z
1 0
(j) √ dx Z4
1 − x2 x2 + 3
− 12 (y) dx
x−2
3
Z0
1 Z−1
(k) dx x+1
cos2 x (z) dx
− π4 x2 (x − 1)
−2
Z9 √ Z3
(l) 3
x − 1 dx 1
(aa) dx
2 x2 − 2x − 8
2
Z2 Z2
(m) ex dx 2x − 1
(ab) dx
1
2x + 1
0
Z2 Z1
x x2 + 3x
(n) 2 dx (ac) dx
(x + 1) (x2 + 1)
0 0

47
π
Z1
1 Z3
x
(ad) √ dx (at) dx
2
x + 2x + 2
0 π
sin2 x
4
Z2
1 Z3
(ae) √ dx
3
2 + 3x − 2x2 (au) ln x dx
4
1
Z4 Z2
1
(af) √ dx (av) x ln x dx
1+ x
0
1
Z9 √
x 1
(ag) √ dx Z2
x−1 (aw) arcsin x dx
4
Z4 0
1 Zπ
(ah) √ dx
1 + 2x + 1 (ax) x3 sin x dx
0
Z2 1 0
e x2 π
(ai) dx Z2
x3
1 (ay) e2x cos x dx
Ze 0
cos(ln x)
(aj) dx Ze
x
1 (az) sin(ln x) dx
Ze
1 0
(ak) dx
x 1 + ln x 2 Z2
1
(ba) |1 − x| dx
Z1 √
0
(al) 4 − x2 dx Zπ
0
√
3
(bb) sin x dx
Z1
1 −π
(am) dx
ex + e−x Zπ
0 2
(bc) ex sin x dx
π/4
Z −π
(an) cos3 x dx π
Z2
0
1 (bd) cos2 x + x2 sin x dx
3
−π
Z
(ao) ch2 3x dx 2
0 Z1
Z2
π (be) cos x th x dx
1 −1
(ap) dx
1 + sin x + cos x Z1
0
π
4
(bf) ex + e−x tg x dx
Z
1 −1
(aq) dx
1 + 2 sin2 x Z3
π
0
x

Z1 (bg) x sin 5x + cos + tg3 x dx
2
−x 3
(ar) xe dx −π
3
0 π
Z3
Z1 2x7 − x5 + 2x3 − x + 1
(as) xe −x2
dx (bh) dx
−π
cos2 x
0 3

Z2 Z1 √
x2
(bi) xe dx (by) x15 1 + 3x8 dx
0 0
π
Z1 √ Z2
2
(bj) x 1 − x2 dx (bz) sin x sin 2x sin 3x dx
0 0
Zln 2√ Zln 2
(bk) ex − 1 dx (ca) sh4 x dx
0
0
Zln 2 Z2
(bl) xe−x dx (cb) x2 ln x dx
0
1
Zπ
Zn
(bm) x sin x dx (cc) xn ln x dx, n ∈ N+
0
1
π
Z4 √
Z3
(bn) x sin 2x dx (cd) x arctg x dx
0
0
Z2π
Z1
(bo) x2 cos x dx 12
(ce) x 2 − x2 dx
0
0
Z1
Z1 √
(bp) arccos x dx
(cf) arcsin x dx
0
0
Z3 √ Zπ
(bq) arctg x dx
(cg) ex cos2 x dx
1
0
Ze
1 Ze
(br) √ dx
x 1 + ln x (ch) |ln x| dx
1
1
Z1 2x e
e + 2ex Ze
(bs) dx
e2x + 1 (ci) (x ln x)2 dx
0
π 0
Z2
1 Z3 s
(bt) dx x
2 − sin x (cj) arcsin dx
0 1+x
π 0
Z2a √ 2
Z2
1
(bu) dx x − a2
3 + cos x (ck) dx, (a 6= 0)
π
3 a
x4
3
Z4 Z1
1 x
(bv) √ dx (cl) dx
(x + 1) x2 + 1 x2 + x + 1
0 −1
Z9 √ Z1
ln(1 + x)
(bw) x 3 1 − x dx (cm) dx
1 + x2
1 0
Z−2 Zb
1
(bx) √ dx (cn) xα dx, (α 6= −1, 0 < a < b)
−3
x x2 − 1
a

49
sh 2 Zπ
Z
1
(co) √ dx (ct) (x sin x)2 dx
1 + x2 0
sh 1
Zπ
Z1 √
(cp) x 1 + x dx (cu) (x cos x)2 dx
0
0
π
Za √ Z2
(cq) a2 − x2 dx (cv) sin5 x dx
0 0
π
Zπ Z2
(cr) ch x cos nx dx, (n ∈ N) (cw) cos4 x dx
−π 0
π
Z2 Z2
1 + x2
(cs) dx (cx) cos6 x dx
1 + x4
−1 0
12.2. Számítsa ki az alábbi határozott integrálokat Riemann-összegek határértékének ki-

számításával.
π
Zb Z2
(a) x dx (g) sin x dx
a 0
Zb Zx
(b) x2 dx (h) cos t dt
a 0
Z3 Z2
3 1
(c) x dx (i) dx
−2
x2
1
Z1 √ Zb
(d) x dx (j) xn dx, (n ∈ Z, n 6= −1)
0 a
Z10 Zb
x 1
(e) 2 dx (k) dx, (0 < a < b)
a
x
0
Z1 ZT
x
(f) e dx (l) (gt + v0 ) dt
0 0
12.3. Az alábbi feladatokban az integrálok kiszámítása nélkül döntse el, hogy melyik in-
tegrál a nagyobb.
π π
Z2 Z2
(a) A = sin3 x dx vagy B= sin7 x dx.
0 0
π
2 Zπ
Z
sin x sin x
(b) A = dx vagy B= dx.
x x
0 0

Z1 Z1
1 1
(c) A = √ dx vagy B= √ dx.
1
x 1
3
x
2 2
Z1 Z1
−x 2
(d) A = e sin x dx vagy B= e−x sin x dx.
0 0
Z2 Z2
1 1
(e) A = √ dx vagy B= dx.
1 + x2 x
1 1
12.4. Számítsa ki az alábbi határozott integrálokat közelítőleg, numerikus módszerrel,

rendre alkalmazva a Riemann-összeget, a trapéz-szabályt, végül a Simpson-mód-
szert. A részintervallumok száma legyen n. Hasonlítsa össze az eredményeket, ki-
számítva az integrálok pontos értékét is. Emlékeztetőül felsoroljuk a szükséges for-
mulákat. Az egyenlő hosszúságú részintervallumok hosszát az alábbiakban h = b−a n
jelöli.
A Riemann-összeg (R), a függvényértékeket az intervallumok középpontjában szá-
molva, a következő:
n
xi−1 + xi
X
R= f h.
i=1 2
A trapéz-szabállyal kapott összeg (T ) az alábbi:

n
X f (xi−1 ) + f (xi )
T= h.
i=1 2
A Simpson-módszer által definiált összeg (S) a következő formulával van értelmezve

(ahol n szükségképpen páros szám):
f (x0 ) + 4f (x1 ) + 2f (x2 ) + 4f (x3 ) + 2f (x4 ) + · · · + f (xn )

S= h.
3
Z5 Z3
(a) (2x + 3) dx, n = 10. (f) 2x dx, n = 20.
0 0
Z2 Zπ
(b) 5 − x2 dx, n = 10. (g) sin x dx, n = 16.
0 0
π
Z3 Z2
(c) x3 dx, n = 20. (h) cos x dx, n = 16.
1 0
Z5 Z4 √
1
(d) dx, n = 14. (i) x dx, n = 20.
x
1 0
Z5 Z4
1 1
(e) dx, n = 10. (j) √ dx, n = 10.
x2 x2 − 1
1 2

51
12.5. Bizonyítsa be az alábbi egyenlőségeket.

Zπ
(a) sin mx sin nx dx = 0, (m 6= n).
−π
Zπ
(b) cos mx cos nx dx = 0, (m 6= n).
−π
Zπ
(c) sin mx cos nx dx = 0.
−π
12.6. Bizonyítsa be az alábbi egyenlőtlenségeket.

1
1 Z
x19 1
(a) √ < √ dx <
20 2 0 1 + x2 20
1
4 Z
ex 1
(b) (e − 1) < dx < (e − 1)
9 (x + 1) (2 − x) 2
0
Zπ
sin x π
(c) 0 < √
5
dx < √
5
0
x2 + 2 2
1
1 1 Z π + arctg x 3
(d) √
3
< √3
dx <
9 π −1 2
x +8 2
√ 1
2 Z cos x
(e) < dx < 1
3 2 + x2
−1
1
1 Z
x9 1
(f) √ < √ dx <
10 2 0 1+x 10
1
1 Z
x19 1
(g) √3
< √
3
dx <
20 2 0 1 + x6 20
Z200
e−5x
(h) 0 < √ dx < 0,01
x + 20
0
Z1
1 + x20 1
(i) 1 < 40
dx < 1 +
1+x 42
0
3π
Z4
sin x
(j) 0 < dx < ln 3
π
x
4
Z1
cos x
(k) sin 1 < dx < 2 sin 1
1 + x2
−1
π
Z2
2 π +2 sin x π +2
(l) ln < dx < ln
π 2 x (x + 1) 2
0


13. fejezet
Az integrálszámítás néhány
alkalmazása
Ebben a fejezetben határozott integrálok geometriai alkalmazásaival foglalkozunk. Ezek a

következők: területszámítás, forgástestek térfogatának számítása, görbék ívhosszúságának
számítása, az utolsó geometriai alkalmazás pedig forgásfelületek palástjának felszíne. A
fejezet lezárásaképpen improprius integrálok kiszámítása lesz a feladat.
13.1. Területszámítás. Felidézzük a szükséges formulákat. Ha a kérdés az f (x) függvény

grafikonja és az x tengely közötti síkidom területének mérőszáma akkor a T terület
a függvény abszolút értékének a határozott integrálja a megadott intervallumon:
Zb
T= |f (x)| dx.
a
Ha pedig a síkidomot az [a; b] intervallum felett két görbe határolja, amelyek rend-
re egy f (x) és egy g(x) függvény grafikonjai, akkor a T területet a két függvény
különbsége abszolút értékének határozott integrálja értelmezi:
Zb
T= |f (x) − g(x)| dx.
a
Az alábbi feladatokban számítsa ki az f (x) függvény grafikonja és az x tengely

közötti síkidom területének mérőszámát, illetve határozza meg a megadott görbék
által határolt síkidom területét.
(a) f (x) = sin x, x ∈ [0; π].

1
(b) f (x) = , x ∈ [b; a], 0 < b < a.
x
(c) f (x) = e−x , x ∈ [0; a].
x
(d) f (x) = a ch , x ∈ [0; x0 ].
a
2
x 3
(e) f (x) = , g(x) = 2 − x.
2 2
2
(f) f (x) = 2x − x , g(x) = x.
53
54 13. FEJEZET. AZ INTEGRÁLSZÁMÍTÁS NÉHÁNY ALKALMAZÁSA
π
(g) f (x) = x − , g(x) = cos x, x = 0.
2
h i
(h) f (x) = sin x, g(x) = cos x, x ∈ 0; π4 .
π
(i) f (x) = x, g(x) = sin x, 0 6 x.
2
(j) f (x) = ax , g(x) = a, x = 0, a > 1.
(k) f (x) = loga x, x = a1 , x = a, a > 1.
a2
(l) f (x) = √ 2 , g(x) = 2a, a > 0.
a − x2
(m) f (x) = sin2 x, g(x) = x sin x, x ∈ [0; π].
2
(n) f (x) = tg x, g(x) = cos x, x = 0.
3
(o) f (x) = −x , g(x) = x2 − 2x − 4.
2
(p) f (x) = ln(1 + x), g(x) = −xe−x , x = 1.

h i
(q) f (x) = 6x2 − 5x + 1, g(x) = cos(πx), x ∈ 0; 21 .
6
(r) f (x) = , g(x) = |x|, −2 6 x.
x+5
h i
(s) f (x) = sin3 x + cos3 , x ∈ − π4 ; 3π
4
.
2 x3
(t) f (x) = 2x , g(x) = .
3
2
(u) f (x) = x (x − a) .
√
(v) f (x) = x − x2 , g(x) = x 1 − x.
h i
π
(w) f (x) = sin 2x, g(x) = sin x, x∈ 3
;π .
x2 1
(x) f (x) = , g(x) = .
2 1 + x2
√
(y) f (x) = arctg x, g(x) = −x2 , x = 1.
3 2
a x
(z) f (x) = , g(x) = .
a2 + x2 2a

(aa) f (x) = x2 − 2x ex , 0 6 x.
2
(ab) f (x) = |x|3 e−x , |x| = a, a > 0.
(ac) f (x) = 2x2 ex , g(x) = −x3 ex .
√
x
(ad) f (x) = , x = 1.
1 + x3
(ae) f (x) = xα , g(x) = x−α , x = a, 0 < a < 1, 0 < α.
1
(af) f (x) = xα , g(x) = x , 1 < α, 0 6 xα
√
(ag) f (x) = x, g(x) = x − 2, x = 0.
(ah) f (x) = arcsin x, g(x) = arccos x.
3
(ai) f (x) = 2x−3 + 1, g(x) = 23−x + 1, h(x) = .
2
55
9 −x 8
(aj) f (x) = 3x , g(x) =
3 + 1 + , h(x) = 9.
4 3
1 10
(ak) f (x) = x, g(x) = , h(x) = − x, 1 6 x.
x 3
5x
(al) f (x) = x2 , h(x) = x2 + x − 1, h(x) = , y 6 x2 .
2
√ 2 √
(am) f (x) = 3x , h(x) = 4 − x2 .
(an) f (x) = 4−x , g(x) = − log4 x, x = 0.
(ao) f (x) = ln(x + 6), g(x) = 3 ln x, x = 0.
(ap) f (x) = 6x − x2 − 7, g(x) = x − 3.
(aq) x2 + y 2 = R2 , (kör területe);
x2 y 2
(ar) 2 + 2 = 1, (ellipszis területe);
a b
(as) f (x) = x2 + 4x + 9, x1 = −3 és x2 = 0 pontbeli érintők;
(at) f (x) = 4x − x2 + 1, x1 = 0 és x2 = 3 pontbeli érintők;
2
(au) f (x) = x − 2x + 3, x0 = 3 pontbeli érintő és a koordinátatengelyek;
10 x2 + 5x + 4
(av) f (x) = 2
, g(x) = .
x +4 x2 + 4
13.2. Forgástestek térfogata. Egy f (x) függvény grafikonjának x tengely körüli meg-
forgatásakor keletkező forgástest V térfogata az alábbi formulával számítható:
Zb
V =π f 2 (x) dx.
a
Számítsa ki az alábbi görbék által határolt síkidomok x tengely körüli megforgatá-

sával keletkező forgástestek térfogatát.
√
(a) f (x) = 2px, x = a.
a2
(b) f (x) = , x = a, x = 2a.
x
1
(c) f (x) = √ , x = 14 , x = 1.
4
x
2
x 3
(d) f (x) = b , x = a, 0 6 x.
a
h i
(e) f (x) = sin 2x, x ∈ 0; π2 .
x
(f) f (x) = a ch , x = 0, x = b.
a
√ −x
(g) f (x) = xe , x = a.
ln x
(h) f (x) = , x = 0, x = e.
x
√
(i) f (x) = sin x, x ∈ [0; π 2 ].
2π
(j) f (x) = a + b sin ωx, x = 0, x= ω
, 0 < b < a.

1 h i
(k) f (x) = √ , x ∈ 0; π6 .
cos x
s
x2 − 1
(l) f (x) = , x ∈ [−1; 1].
x−3
s
9+x h i
(m) f (x) = , x ∈ −1; 23 .
9 − 3x
1
(n) f (x) = x, g(x) = , x = 2.
x
h i
(o) f (x) = sin x, g(x) = cos x, x ∈ 0; π2 .
x2 (x − a)2
(p) f (x) = , g(x) = .
2p 2q
(q) f (x) = 2x , g(x) = 2 − log2 x, x = 0.
x2 y 2
(r) + = 1.
a2 b 2
x2 y 2
(s) 2 − 2 = 1, x = a + h.
a b
x2 y 2
(t) 2 − 2 = −1, |x| = h.
a b
Amikor egy függvény grafikonját nem az x tengely, hanem az y tengely körül for-
gatjuk meg, és ebben az esetben kérdés a keletkezett forgástest térfogata, akkor úgy
járunk el, hogy képezzük a függvény inverzét, az inverz függvény grafikonját for-
gatjuk meg az x tengely körül, és az így kapott forgástest térfogatát számítjuk ki.
Mivel az inverz függvény képzése során tükrözzük a grafikont az y = x egyenesre, és
a tükrözés egybevágósági transzformáció, a kapott forgástestek nyilván egybevágók
lesznek, így térfogatuk egyenlő. Tegyük, fel, hogy az f függvény invertálható és az
[a; b] intervallumot a [c; d] intervallumra képezi, azaz
f : [a; b] → [c; d] , x 7→ f (x) .
Ekkor az y tengely [c; d] intervalluma körüli forgatással kapott forgástest térfogata

az alábbi képlettel számítható:
Zd 2
V =π f −1 (x) dx.
c
Az alábbi feladatokban számítsa ki a megadott függvény grafikonja és az x ten-

gely, illetve a megadott görbék által határolt síkidom y tengely körüli forgatásával
keletkező test térfogatát.
k2
(u) f (x) = , x = a, x = b, 0 < a < b.
x
2
(v) f (x) = ex , x = 0, x = 1.
q
(w) f (x) = tg x2 , x= π
3
.
(x) f (x) = 2x − x2 .

57
(y) f (x) = sin x, 2nπ 6 x 6 π + 2nπ, n ∈ N.

a2 − (x − b)2
(z) f (x) = , 0 < a < b.
2p
(aa) f (x) = |x − b| − a, 0 < a < b.

(ab) f (x) = cos x2 , g(x) = 1, x ∈ [0; 1].
(ac) f (x) = cos x, g(x) = 1, x ∈ [0; 2π].
√
(ad) f (x) = 2 x, g(x) = x.
13.3. Görbék ívhosszúsága. Ha egy görbét egy folytonosan deriválható f (x) függvény
grafikonjaként adjuk meg egy [a; b] intervallumon, akkor a görbe S ívhosszúsága az
alábbi integrál formulával számítható:
Zb q
S= 1 + [f 0 (x)]2 dx.
a
Az alábbi feladatokban számítsa ki az f (x) függvény grafikonjával adott síkgörbe

ívhosszúságát.
3
(a) f (x) = 2x 2 , x ∈ [0; 11].
s
3 9 2 h √ i
(b) f (x) = x + 1, x ∈ 0; 2 3 .
4
√ h
1
i
(c) f (x) = 2x − x2 − 1, x∈ 4
;1 .
2
h √ i
(d) f (x) = −x 3 − 1, x ∈ 0; 5 5 .
4 5
(e) f (x) = x 4 , x ∈ [0; 9].
5
x√
(f) f (x) = x + 12, x ∈ [−11; −3].
6
(g) f (x) = ch x, x ∈ [0; a].
(h) f (x) = sh2 x, x ∈ [−a; a].
√
(i) f (x) = ln(x − x2 − 1), 1 < a 6 x 6 b.
x
(j) f (x) = ln th , 0 < a 6 x 6 b.
2
x2
(k) f (x) = , x ∈ [0; 2].
4
x2
(l) f (x) = 4 − , f (x) > 0.
2
√
(m) f (x) = 4 x − 2, x ∈ [2; 3].
x2 ln x
(n) f (x) = − , x ∈ [1; 3].
2 4
h √ √ i
(o) f (x) = ln x, x ∈ 2 2; 2 6 .
(p) f (x) = ex , x ∈ [0; ln 7].

(q) f (x) = ln x2 − 1 , x ∈ [2; 5].

q
x
(r) f (x) = 2 1 + e 2 , x ∈ [ln 9; ln 64].
13.4. Forgásfelületek palástjának felszíne. Ha egy forgásfelületet a fentiekhez hason-
lóan egy [a; b] intervallumon értelmezett folytonosan deriválható függvény grafikon-
jának x tengely körüli megforgatásával állítjuk elő, akkor a kapott felület palástjának
P felszíne az alábbi formulával kapható:
Zb q
P = 2π f (x) 1 + [f 0 (x)]2 dx.
a
Határozza meg az alábbi feladatokban az f (x) függvény grafikonjának x tengely

körüli megforgatásával származó forgásfelület palástjának felszínét a megadott in-
tervallumon.
√ h i
(a) f (x) = x, x ∈ 54 ; 214
.
(b) f (x) = x3 , 0 6 x 6 1.
(c) f (x) = e−x , 0 6 x 6 a.
x
(d) f (x) = a ch , |x| 6 b.
a
(e) f (x) = sin x, x ∈ [0; π].
a2 + x2
(f) f (x) = , x ∈ [0; a].
2a
2 3
(g) f (x) = x 2 , 0 6 x 6 1.
3
1
(h) f (x) = , 1 6 x 6 a.
x
(i) f (x) = tg x, 0 6 x 6 π4 .
√
(j) f (x) = R2 − x2 , −R 6 x 6 R.
13.5. Improprius integrálok kiszámítása. Az improprius integrál fogalma a határo-
zott integrál fogalmának általánosítása arra az esetre, amikor az integrandus és/vagy
az integrációs intervallum nem korlátos. Abban az esetben, amikor az integrációs in-
tervallum korlátos, attól függően, hogy a függvény mely végpont környezetében nem
korlátos, rendre az ]a; b], [a; b[, ]a; b[ intervallumokra vonatkozó integrálok esetében
kapjuk az improprius integrálok alábbi értelmezéseit:
Zb Zb
f (x) dx = lim f (x) dx;
α→a+0
a α
Zb Zβ
β→b−0
a a
Zb Zβ
f (x) dx = lim lim f (x) dx.
α→a+0 β→b−0
a α
Határozza meg az alábbi feladatokban a nem-korlátos f (x) függvény improprius

integráljának értékét a megadott korlátos intervallumon.

59
Z1 Zπ
1
(a) √ dx (i) tg x dx
x 0
0
π
Z0 Z4
1 sin x + cos x
(b) √ dx (j) √ dx
(x + 1) 3 x + 1 3
sin x − cos x
−2 0
Z4 Zπ
1 |cos x|
(c) √ dx (k) √ dx
x+ x 0
sin x
0
Z2 Ze
1 1
(d) √ √ dx (l) dx
x x − 2x + x ex − 1
0 0
Z2 Z0
1 1 1
(e) dx (m) ex dx
x3
q
0 |x2 − 1| −1
Z3 Z1
x2 1 1
(f) √ dx (n) ex dx
9 − x2 x3
0 −1
Z0,5 Z1
1 arcsin x
(g) dx (o) √ dx
x ln2 x 0
1 − x2
0
Z1 Z1
1 1
(h) dx (p) q dx
x ln2 x 0 (1 − x2 ) arcsin x
0
Abban az esetben, amikor az integrációs intervallum nem korlátos, attól függően,

hogy az intervallum mely végpontja ±∞, rendre a ]−∞; b], [a; ∞[, ]−∞; ∞[ inter-
vallumokra vonatkozó integrálok esetében kapjuk az improprius integrálok alábbi
értelmezéseit:
Zb Zb
α→−∞
−∞ α
Z∞ Zβ
β→∞
a a
Z∞ Zβ
f (x) dx = lim lim f (x) dx.
α→−∞ β→∞
−∞ α
Határozza meg az alábbi feladatokban az f (x) függvény improprius integráljának

értékét a megadott nem-korlátos intervallumon.
Z∞ Z∞
1
(q) dx (s) sin 3x dx
x2
2 0
Z∞ Z∞
1
(r) dx (t) e−3x dx
4 + x2
0 1

Z0 Z∞
1
(u) dx (aa) x2−x dx
x+1 0
−∞
Z0 Z∞
x+1 ln(x2 + x)
(v) dx (ab) dx
x2 + 1 x
−∞ 1
Z∞ Z∞
2x + 5 1
(w) dx (ac) √ dx
x2 + 3x − 10 x x
3 0
Z∞ Z∞
1 1
(x) dx (ad) √ dx
2x − 5x + 7
2 x x−1
−∞ 1
Z∞ Z∞
1 1
(y) dx (ae) dx
x ln x x2 − 1
e 2
Z∞ Z∞
1 1
(z) dx (af) dx
x ln2 x x2 + 4x + 9
e −∞

14. fejezet
Racionális törtfüggvények integrálása
14.1. Alapintegrállal megoldható feladatok.

Z
5 3 5 x
Z
(a) + dx (e) − dx
x − 4 2x + 1 16 + 9x 2 1 + 4x2
2 2
Z Z
x−1 2x − 3

(b) + dx (f) + dx
x − 3 1 − 3x ! x2 − 2x + 3 x2 − 2x + 2
Z
1 1 Z
2x + 7 5

(c) − dx (g) − dx
(x − 3)2 (x − 3)4 x2 + 4x + 5 1 + x2
!
Z
1 5 Z
4x + 3
(d) + dx (h) dx
3x + 2 (1 − 3x)2 2
x + 6x + 13
14.2. Résztörtekre bontással megoldható feladatok.
Z
6x Z
8x + 22
(a) dx (g) dx
(x − 1) (x + 2) (x − 3) (x + 1) (x2 + 6x + 12)
6x − 9 4x
Z Z
(b) dx (h) dx
x −x−2
2 2x − x − 1
2
7x + 13 10x2
Z Z
(c) dx (i) dx
2x2 + 9x − 5 (x + 1) (x2 + 4)
Z
6x3 − 7x2 + 10x − 12 Z
x4 + 3x3 + 3x2 − 2x − 2
(d) dx (j) dx
(x − 1)3 (x + 2) x3 + x2 − 2x
4x4 − x3 − x2 − 3
Z Z
3x3 − x2 + 2x − 4
(e) dx (k) dx
x5 + x3 x3 − 2x2 + x − 2
Z 5
Z
6 x − 2x4 + 10x3 − 10x2 + 6x + 45
(f) dx (l) dx
(x + 2) (x2 + 2x + 2) (x − 1) (x2 + 9)
14.3. Helyettesítéses integrálással megoldható feladatok.

3 3 + ex
Z Z
(a) dx (b) dx
e − 4ex
2x 1 + e2x
61
62 14. FEJEZET. RACIONÁLIS TÖRTFÜGGVÉNYEK INTEGRÁLÁSA

Második rész
Megoldások
63
15. fejezet
Elemi algebra
15.1. Intervallumok egyesítése.
(a) R \ {0} = ]−∞; 0[ ∪ ]0; +∞[.

(b) R \ {−1; 2} = ]−∞; −1[ ∪ ]−1; 2[ ∪ ]2; +∞[.
(c) R+ \ {1} = ]0; 1[ ∪ ]1; +∞[.
(d) R+
0 \ {3; 5} = [0; 3[ ∪ ]3; 5[ ∪ ]5; +∞[.
(e) R− \ {−2; −1} = ]−∞; −2[ ∪ ]−2; −1[ ∪ ]−1; 0[.

(f) R−
0 \ {−5; −3} = ]−∞; −5[ ∪ ]−5; −3[ ∪ ]−3; 0].
(g) [−3; 5] \ {1; 4} = [−3; 1[ ∪ ]1; 4[ ∪ ]4; 5].

(h) [−2; +∞[ \ {2} = [−2; 2[ ∪ ]2; +∞[.
(i) ]−∞; 1[ \ {−3} = ]−∞; −3[ ∪ ]−3; 1[.
(j) ]2; +∞[ \ {4; 6} = ]2; 4[ ∪ ]4; 6[ ∪ [6; +∞[.
(k) R \ [−3; 1[ = ]−∞; −3[ ∪ [1; +∞[.
(l) ]−5; +∞[ \ ]2; 4] = ]−5; 2] ∪ ]4; +∞[.
15.2. Halmazalgebrai azonosságok.

Útmutatás: Halmazalgebrai azonosságok egyrészt olyan módon bizonyíthatók, hogy
a bevezetőben felsorolt azonosságokat alkalmazzuk olyan módon, hogy az egyik
oldalon álló halmazra lépésenként alkalmazva fenti azonosságok egyikét, előállítjuk a
a másik oldalon álló halmazt. Bizonyítani lehet úgy is, hogy az egyenlőség bal oldalán
álló halmazról megmutatjuk, hogy részhalmaza a jobb oldalon álló halmaznak, majd
pedig a jobb oldalon álló halmazról megmutatjuk, hogy részhalmaza a bal oldalon
álló halmaznak. Ha az állítás csak egy részhalmazkánt való tartalmazás, akkor ezt
a logikát természetesen csak az egyik irányban alkalmazzuk. Másrészt egyenlőség
esetén alkalmazhatjuk azt a logikát, hogy egy tetszőlegesen választott x elemről
ekvivalens lépéseken keresztül megmutatjuk, hogy pontosan akkor eleme az egyik
oldalon álló halmaznak, ha eleme a másik oldalon álló halmaznak.
(a) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-

tást.
65
(b) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-

tást.
Részletes megoldás:
x ∈ (A ∪ B) \ C ⇔ x ∈ (A ∪ B) ∧ x ∈/C⇔
⇔ (x ∈ A ∨ x ∈ B) ∧ x ∈
/C⇔
⇔ (x ∈ A ∧ x ∈
/ C) ∨ (x ∈ B ∧ x ∈
/ C) ⇔
⇔ (x ∈ A \ C) ∨ (x ∈ B \ C) ⇔ x ∈ (A \ C) ∪ (B \ C) .
Az állítást ezzel bizonyítottuk.
(c) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
(d) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
(e) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
(f) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
(g) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
(h) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
(i) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
(j) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
(k) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
(l) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
Részletes megoldás: Használjuk fel a nyilvánvaló A∩A=A valamint A\B=A∩B
azonosságokat, az asszociatív törvényt valamint a De Morgan azonosságokat.

(B \ A) ∩ A \ A = B ∩A ∩A ∩A =

= B ∪ A ∩ A ∩ A = B ∪ A ∩ A ∩ A = B ∪ A ∩ A = A.

(m) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
Részletes megoldás: Használjuk fel az A \ B = A ∩ B azonosságot valamint a
disztributív törvényt.

(B \ A) ∪ (C \ A) = B ∩ A ∪ C ∩ A = (B ∪ C) ∩ A = (B ∪ C) \ A.

67
(n) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-

tást.
(o) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
(p) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
(q) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
(r) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
(s) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
(x; y) ∈ A × (B \ C) ⇔ x ∈ A ∧ y ∈ (B \ C) ⇔ x ∈ A ∧ (y ∈ B ∧ y ∈
/ C) ⇔
⇔ (x ∈ A ∧ y ∈ B) ∧ (x ∈ A ∧ y ∈
/ C) ⇔
⇔ (x; y) ∈ (A × B) \ (A × C) .

(t) Alkalmazzuk a bevezetőben felsorolt azonosságokat valamint a fenti útmuta-
tást.
15.3. A hatványozás azonosságainak és nevezetes azonosságoknak az alkalmazása.

x2 + 8x + 12 x + 2
(a) = .
x2 + 3x − 18 x − 3
x2 − 11x + 18 x − 9
(b) = .
x2 + 2x − 8 x+4
6x3 + 42x2 3x2
(c) = .
2x2 + 26x + 84 x + 6
x3 − x2 − 42x x2 + 6x
(d) = .
2x2 − 20x + 42 2x − 6
9x2 + 81x 9
(e) = .
x + 8x − 9x x − 1
3 2
x + 3 x2 + 2x − 3 x − 1
(f) : = .
x+2 (x − 1)2 x+2
Megoldás MATLAB felhasználásával: A MATLAB-ban például a simplify
utasítás segítségével egyszerűsíthetők racionális kifejezések:
1 >> syms x
2 >> f =(( x +3) /( x +2) ) /(( x ^2+2* x -3) /( x -1) ^2) ;
3 >> pretty ( f )
4 2
5 ( x - 1) ( x + 3)
6 - -- - -- -- - -- -- - -- - -- -- -
7 2

8 ( x + 2) ( x + 2 x - 3)
9
10 >> simplify ( f )
11
12 ans =
13
14 ( x - 1) /( x + 2)
x−8 4x2 + 40x 4x

(g) · = .
x2 − 2x − 48 x + 10 x+6
1 9x − 36 x−7
(h) : 3 = .
5x 5x − 35x
2 2 9x − 36
x2 − 16 x2 + x − 90
(i) · = 4 − x.
9 − x x2 + 14x + 40
Részletes megoldás: A kifejezés egyszerűsítése elvégezhető, ha a számlálóban
és a nevezőben lévő polinomokat szorzattá alakítjuk, nevezetes azonosság fel-
használásával illetve a gyöktényezős alak felírásával:
x2 − 16 x2 + x − 90 (x − 4) (x + 4) (x + 10) (x − 9)
· 2 = · = − (x − 4) ,
9 − x x + 14x + 40 9−x (x + 4) (x + 10)
ami megegyezik a közölt eredménnyel.

10x2 − 20x 6x + 30 2x
(j) : = .
40x − 80x 16x + 80x
3 2 3 2 3
15.4. Polinomok maradékos osztása
(a) h(x) = 4x2 + 14x + 43; m(x) = 126.

(b) h(x) = 3x3 − 4x2 + 7x − 16; m(x) = 35.
(3x4 + 2x3 − x2 − 2x + 3) : (x + 2) = 3x3 − 4x2 + 7x − 16 = h(x) ;
− (3x4 + 6x3 )
−4x3 − x2 − 2x + 3
− (−4x3 − 8x2 )
7x2 − 2x + 3
− (7x2 + 14x)
− 16x + 3
− (−16x − 32)
35 = m(x) ;
(c) h(x) = 2x + 3; m(x) = −4x − 6.
2
(d) h(x) = 3x − 6x + 14; m(x) = 1 − 28x.
(e) h(x) = x + 12 ; m(x) = −x2 − x2 + 3.
(f) h(x) = 3x4 + 8x3 + 17x2 + 33x + 68; m(x) = 137.
(g) h(x) = 2x3 − 3x2 + 10x − 26; m(x) = 73x − 55.
Megoldás MATLAB felhasználásával: A MATLAB-ban a deconv utasítás se-
gítségével végezhető el a maradékos osztás, amelyet az alábbi kód illusztrál:

69
1 syms x
2 P =[2 1 0 0 1 -3];
3 Q =[1 2 -2];
4 n = length ( P ) ;
5 p =0;
6 for i =1: n
7 p = p + P ( i ) * x ^( n - i ) ;
8 end
9 k = length ( Q ) ;
10 q =0;
11 for j =1: k ;
12 q = q + Q ( j ) * x ^( k - j ) ;
13 end
14 [H , M ]= deconv (P , Q ) ;
15 s = length ( H ) ;
16 h =0;
17 for t =1: s ;
18 h = h + H ( t ) * x ^( s - t ) ;
19 end
20 r = length ( M ) ;
21 m =0;
22 for d =1: r ;
23 m = m + M ( d ) * x ^( r - d ) ;
24 end
25 pretty ( p )
26 pretty ( q )
27 pretty ( h )
28 pretty ( m )
Ebben a kódban P és Q, osztó és osztandó polinom együtthatói egy-egy vek-

torral vannak megadva a 2. és a 3. sorban. A polinomosztás a 14. sorban levő
utasítással van végrehajtva. A négy ciklus arra szolgál, hogy a formális vektor-
ból szimbolikus polinomot készítsünk.
A számítás eredménye p, q, h, m sorrendben az alábbi:
1 5 4
2 2 x + x + x - 3
3
4 2
5 x + 2 x - 2
6
7 3 2
8 2 x - 3 x + 10 x - 26
9
10 73 x - 55
(h) h(x) = 3x3 − 17x; m(x) = 89x.

(i) h(x) = −2x2 + x − 4; m(x) = x2 + 8x.

(j) h(x) = 3x3 − 4x + 2; m(x) = 8x2 − 8x − 1.
15.5. Magasabb fokú egyenletek megoldása.

Útmutatás: Keressen egész gyököket, használja fel azt a tételt, mely szerint egy
egész együtthatós polinom egész gyöke osztója a polinom konstans tagjának. Egy
egész gyök ismeretében folytassa a számítást úgy, hogy a gyöktényezővel történő
osztással redukálja a polinom fokszámát.
Az egyenletek gyökei a következők:
(a) x1 = −3; x2 = 1; x3 = 2.
Részletes megoldás: A polinom konstans tagja a 6, melynek osztói ±1, ±2,
±3, ±6. Helyettesítéssel azonnal adódik, hogy p(1) = 0, tehát az x = 1 gyöke
az egyenletnek. Elosztva a polinomot az x − 1 gyöktényezővel, a hányadosra
az adódik, hogy h(x) = x2 + x − 6. Ennek gyökei pedig a másodfokú egyenlet
megoldóképletéből adódnak. Kapjuk a fenti eredményt.
(b) x1 = −2; x2 = 2; x3 = 4.
(c) x1 = −5; x2 = −2; x3 = 3.
(d) x1 = 3; x2 = 1 + i; x3 = 1 − i.
(e) x1 = −2; x2 = 2 + 3i; x3 = 2 − 3i.
(f) x1 = −2; x2 = 2; x3 = 3; x4 = 3.
(g) x1 = −2; x2 = −1; x3 = 3; x4 = 5.
(h) x1 = 2; x2 = 4; x3 = 2 − i; x4 = 2 + i.
(i) x1 = −4; x2 = −2; x3 = 3; x4 = 5; x5 = 5.
Megoldás MATLAB felhasználásával: A MATLAB-ban a solve utasítás se-
gítségével oldható meg egy egyenlet. Alapértelmezés szerint ez az utasítás a
zérushelyeket szolgáltatja. Egy egyszerű lehetséges kód az alábbi:
1 >> syms x
2 >> p = x ^5 -7* x ^4 -15* x ^3+151* x ^2 -10* x -600;
3 >> pretty ( p )
4 5 4 3 2
5 x - 7 x - 15 x + 151 x - 10 x - 600
6 >> solve ( p )
7 ans =
8 -4
9 -2
10 3
11 5
12 5
(j) x1 = −6; x2 = −4; x3 = −3; x4 = 2; x5 = 5.
15.6. Hatványok kifejtése binomiális tétellel.
(a) (2x + 3y)4 = 16x4 + 96x3 y + 216x2 y 2 + 216xy 3 + 81y 4 .

5
(b) (3x2 − 2y) = 243x10 − 810x8 y + 1080x6 y 2 − 720x4 y 3 + 240x2 y 4 − 32y 5 .

71
2 5 80 80 32

(c) x + = 40x + + 3 + 10x3 + 5 + x5 .
x x x x
Részletes megoldás: Alkalmazzuk a hatvány kifejtésére a binomiális tételt.
Eszerint
5 5 k
!
2 5 5−k 2
X
x+ = x =
x k=0 k x
0
5 4 2 1 5 3 2 2
! !
2

5
=x + x + x +
1
x x 2 x
5 2 2 3 5 1 2 4 5 0 2 5
! ! !
+ x + x + x .
3 x 4 x 5 x
Ha most figyelembe vesszük, hogy

! ! ! ! ! !
5 5 5 5 5 5
= = 1; = = 5; = = 10;
0 5 1 4 2 3
és elvégezzük a szorzásokat, hatványozásokat, a fenti eredményt kapjuk.

!6
2 1 1 6
(d) y +√ = 15y 2 + + √ + 15y 7 + 20y 9/2 + y 12 + 6y 19/2 .
y y3 y
7
(e) x2 − 2 = x14 − 14x12 + 84x10 − 280x8 + 560x6 − 672x4 + 448x2 − 128.
√ !6 √
x 6 x 15x2 20x3/2 x3 6x5/2 15x
(f) +1 = 2 + 8 + + 12 + 10 + 4 + 1.
y2 y y y6 y y y
!8
1 28x6 8x3 56x9 70x12 56x15 28x18 8x21 1
(g) x3 − 2 = 12
− 14 − 10 + 8 − 6 + 4 − 2 + x24 + 16 .
y y y y y y y y y
!6 2/3 1/3 2/3
√
3 3 1215(x2 ) 540x2 1458(x2 ) 4 729 18x2 (x2 )
(h) x2 − = − − + x + − +
y y4 y3 y5 y6 y
1/3
135x2 (x2 )
+ .
y2
(i) A kifejtésben x13 együtthatója 210, x40 együtthatója pedig 1.
1 1
(j) A kifejtésben 2 együtthatója 252, 5 együtthatója pedig 24.
x x
(k) A konstans tag 12 285.
(l) A konstans tag −27 500.
(m) A kitevő értéke: n = 5.
(n) A kitevő értéke: n = 6.
(o) Ha a kitevő a 10 egész számú többszöröse, a kifejtésben van konstans tag.
15.7. A gyökvonás azonosságainak alkalmazása

2
√ q √
q q
(a) x− y + x− y = 2x + 2 x2 − y.
q√ q √ 2 √
(b) 5 + 4 + 4 − 5 = 2 4 + 11 .

√ √ 3 √ √
(c) x x − 2x = x2 x2 + 6 x − x 3x2 + 2 2x.
Megoldás MATLAB felhasználásával: A MATLAB-ban az expand utasítás se-
gítségével számítható ki egy hatvány:
1 >> syms x
2 >> r = x * sqrt ( x ) - sqrt (2* x ) ;
3 >> pretty ( r )
4 3/2
5 x - sqrt (2) sqrt ( x )
6
7 >> R = expand ( r ^3) ;
8 >> pretty ( R )
9 5/2 7/2 3/2 9/2
10 6 x - 3 sqrt (2) x - 2 sqrt (2) x + x
Mint látható, a MATLAB más alakot preferál, azonban könnyen látható, hogy
a MATLAB által közölt eredmény megegyezik azzal, amelyet megoldásként
megadtunk, elég ha elvégezzük a fenti szorzásokat:
√ √ √ √ √ √
x2 x2 + 6 x − x(3x2 + 2) 2x = x4 x + 6x2 x − 3x3 2x − 2x 2x =
9 5 √ 7 √ 3
= x 2 + 6x 2 − 3 2x 2 − 2 2x 2 .
√ √ 3 √ √ √ √
(d) x y − y x = xy x2 y − 3xy x + 3xy y − y 2 x .
√ √ √
1 + x + 1 − x 1 + 1 − x2
(e) √ √ = .
1+x− 1−x x
√ √
x + x2 − 1 x − x2 − 1 √
(f) √ − √ = 4x x2 − 1.
x− x −1 x+ x −1
2 2
! √ 2
x x − y2
q
(g) 1 + √ 2 : x + x 2 − y 2 = .
x − y2 x2 − y 2
Részletes megoldás: Közös nevezőre hozás, reciprokkal való szorzás, egyszerű-
sítés, majd a nevező gyöktelenítése után adódik az eredmény.
! √ 2
x x − y2 + x 1
q
1+ √ 2 : x + x 2 − y 2 = √ · √ 2 =
x −y 2 x −y
2 2 x + x − y2
√ 2
1 x − y2
=√ 2 = .
x − y2 x2 − y 2
Ez pontosan a fenti eredmény.

√ √
!
xy 2 + z 1
q
(h) x+ √ 2 : y x + y xy 2 + z = .
xy + z y
√
!
x+y x+y y x √
(i) √ √ : √ + √ −√ = x − y.
x+ y xy x − xy xy + y
√
√ √
! !
y − xy x y x+y √
(j) x+ √ √ : √ +√ −√ = y − x.
x+ y xy + y xy − x xy

73
15.8. A logaritmus azonosságainak alkalmazása.

!
a2 b 3 1
(a) log √ = 2 log a + 3 log b − log c.
c 2
!
a b4
(b) log = log a + 4 log b − log c − 5 log d.
cd5
s
x2 2
3 5
(c) log 5
= log x − log y.
y 3 3
√ 1
(d) log 2x · (x + 3)4 = log 2x + 4 log(x + 3).
2
!
x−2
(e) log = log(x − 2) − 3 log(x + 4).
(x + 4)3
√ 5 1
(f) log 4 x + 1 · x2 + 1 = log(x + 1) + 5 log x2 + 1 .
4
5 2
q
(g) log 3 x5 y 2 z 9 = log x + log y + 3 log z.
3 3
4
x

(h) log = 4 log x − 4 log(x + 1).
x+1
!
10a − b2
2

(i) log = log 10a − b − log 10 − log a − 2 log b.
10ab2
√ !
a5 7 y 8 8 5
(j) log √4
= 5 log a + log y − 2 log z − log u.
2
z u 5 7 4
2

(k) ln x3 ex = 3 ln x + x2 .
√ 1
(l) ln xe−2x = ln x − 2x.
2
3 √ 1
(m) ln x2 e−x 3
y = 2 ln x − x3 + ln y.
3
2 −y

(n) ln xy 2 e2x = ln x + 2 ln y + 2x2 − y .

(o) lg x10 10−2x = 10 lg x − 2x.
√ 1
(p) lg x101−2x =
lg x + (1 − 2x).
2
1 x10 y 9
(q) 10 log x + 9 log y − log 2 − log z = log √ .
2 2 z
2 (x + 1)
(r) log 2 + log(x + 1) − 3 log(x + 2) = log .
(x + 2)3
√
1 2 3
x
(s) log x − log 5 − log y = log √ .
3 3 5 y2
3
3
3 xex
(t) ln x + x − ln 2 = ln .
2
2
1 x3 e−x
(u) 3 ln x − x2 − ln 5 − ln y = ln √ .
2 5 y

√3
2 x2 ex
(v) ln x − 3 ln y + x − 2y = ln 3 2y .
3 y e
√
√ x6 10 x
(w) 6 lg x + x − 2 lg y − y 2 = lg 2 y2 .
y 10

16. fejezet
Komplex számok
16.1. A megoldás a 16.1. ábrán látható. Megjegyezzük, hogy természetesen minden beje-
lölt ponthoz végtelen sok egyéb szög is tartozik.
16.1. ábra. A 16.1. megoldáshoz.
16.2. A 0◦ , 90◦ , 180◦ és 270◦ , valamint az egységkörön ugyanezen pontokhoz tartózó egyéb
szögek szögfüggvényei a definíciók alapján adhatók meg. A 30◦ , 45◦ és 60◦ szögfügg-
vényei elemi módszerekkel kiszámíthatók. A többi szög szögfüggvényei meghatároz-
hatók például az egységkör segítségével, szimmetria tulajdonságok alapján. Így a
keresett szögfüggvények:
√
π 1 π 3 π 1 π √
sin 30◦ = sin = , cos 10◦ = cos = , tg 30◦ = tg = √ , ctg 30◦ = ctg = 3.
6 2 6 2 6 3 6
75
√
◦ 7π 1 ◦ 7π − 3 7π 1
sin 210 = sin = − , cos 210 = cos = , tg 210◦ = tg = √ , ctg 210◦ =
6 2 6 2 6 3
7π √
= ctg = 3.
6
√
5π 3 5π 1 5π √
sin 300◦ = sin =− , cos 304◦ = cos = , tg 300◦ = tg = − 3, ctg 300◦ =
3 2 3 2 3
5π 1
= ctg = −√ .
3 3
√ √
3π 2 3π 2 3π
sin 135◦ = sin = , cos 135◦ = cos =− , tg 135◦ = tg = −1, ctg 135◦ =
4 2 4 2 4
3π
= ctg = −1.
4
√
◦ 11π 1 ◦ 11π 3 1
sin 330 = sin = − , cos 330 = cos = , tg 330◦ = tg 11π 6
= − √ ,!ctg 330◦ =
6 2 6 2 3
11π √
= ctg = − 3.
6
√
◦ 2π 3 2π 1 2π √
sin 120 = sin = , cos 120◦ = cos = − , tg 120◦ = tg = − 3, ctg 120◦ =
3 2 3 2 3
2π 1
= ctg = −√ .
3 3
π π π π
sin 90◦ =sin =1, cos 90◦ =cos =0, tg 90◦ , tg nem értelmezett, ctg 90◦ =ctg =0.
2 2 2 2
√
1 5π 3 5π 1
sin 150◦ = sin $f rac5π6 = , cos 150◦ = cos =− , tg 150◦ = tg = −√ ,
2 6 2 6 3
5π √
ctg 150◦ = ctg = − 3.
6
√ √
5π 2 5π 2 5π
sin 225◦ = sin =− , cos 225◦ = cos =− , tg 225◦ = tg = 1, ctg 225◦ =
4 2 4 2 4
5π
= ctg = 1.
4
√
◦ π 3 π 1 π √ π 1
sin 60 = sin = , cos 60◦ = cos = , tg 60◦ = tg = 3, ctg 60◦ = ctg = √ .
3 2 3 2 3 3 3
◦ ◦ ◦ ◦
sin 180 = sin π = 0, cos 180 = cos π = −1, tg 180 = tg π = 0, ctg 180 , ctg π nem
értelmezett.
√
4π 3 4π 1 4π √
sin 240◦ = sin =− , cos 240#irc = cos = − , tg 240◦ = tg = 3, ctg 240◦ =
3 2 3 2 3
4π 1
= ctg =√ .
3 3
√ √
7π 2 7π 2 7π
sin 315◦ = sin =− , cos 315◦ = cos = , tg 315◦ = tg = −1, ctg 315◦ =
4 2 4 2 4
7π
= ctg = −1.
4
√ √
π 2 π 2 π π
sin 45◦ = sin = , cos 45◦ = cos = , tg 45◦ = tg = 1, ctg 45◦ = ctg = 1.
4 2 4 2 4 4
3π 3π 3π
sin 270◦ =sin =−1, cos 270◦ =cos =0, tg 270◦ , tg nem értelmezett, ctg 270◦ =
2 2 2
3π
= ctg = 0.
2
77
sin 360◦ = sin 2π = 0, cos 360◦ = cos 2π = 1, tg 360◦ = tg 2π = 0, ctg 370◦ , ctg 2π nem
értelmezett.
Összefoglaló táblázat:
fok radián sin cos tg ctg

0◦ 0 0 1 (0 nem ért.
◦ π 1
√
3
√
3
√
30 6 √2 √2 3
3
45◦ π 2 2
1 1
4 √2 2 √ √
60◦ π
3 2
3 1
2
3 3
3
90◦ π
1 0 nem ért. 0√
2 √ √
120◦ 2π
3 √2
3
−√21 − 3 − 33
◦ 3π 2
135 − √22 −1 −1
4 2 √ √
150◦ 5π
6
1
2
− 23 −3 3
− 3
180◦ π 0 −1 0 nem ért.
√ √ √
210◦ 7π
6
−√12 − √23 3
3
3
225◦ 1π
− √22 − 22 1 1
4 √ √
240◦ 4π
3
− 23 − 21 3 3
3
270◦ 3π
−1 0 nem ért. 0√
2 √ √
300◦ 5π
3
− √23 1
√2
− 3 − 33
315◦ 7π
− 22 2
−1 −1
4 √2 √ √
330◦ 11π
6
− 12 2
3
−3 3
− 3
360◦ 0 0 1 0 nem ért.
16.3. Keressük meg az egységkörön az adott szögeket.
(a) A 720◦ az egységkörön ugyanazon pontnak felel meg, mint a 360◦ vagy a 0◦ .
Így sin 720◦ = 0.
7π π
(b) A − 4
az egységkörön
√
ugyanazon pontnak felel meg, mint például 4
. Így
7π 2
cos − 4 = 2 .
(c) A −480◦ az egységkörön
√ ugyanazon pontnak felel meg, mint például a 240◦ .
◦
Így tg(−480 ) = 3.
(d) Végül a 11π
4
az egységkörön ugyanazon pontnak felel me’, mint például a 3π
4
.
11π
Így ctg 4 = −1.
√ √ √ √
r 2
16.4. (a) Re(z) = 1, Im(z) = 15, |z| = = 16 = 4, z̄ = 1 − 15j.
12 + 15
q √
(b) Re(z) = 2, Im(z) = −3, |z| = 22 + (−3)2 = 13, z̄ = 2 + 3j.
q √
(c) Re(z) = −3, Im(z) = 4, |z| = (−3)2 + 42 = 25 = 5, z̄ = −3 − 4j.
q √
(d) Re(z) = −5, Im(z) = −12, |z| = (−5)2 + (−12)2 = 169 = 13, z̄ = −5 + 12j.
16.5. (a) Abszolút értéke |z| = 2, argumentuma például ϕ = 120◦ .

√ √
Re(z) = 2 cos 120◦ = 2 − 21 = −1, Im(z) = 2 · sin 120◦ = 2 2
3
= 3.

Konjugáltja z̄ = 2 (cos 120◦ − j · sin 120◦ ). Megjegyezzük, hogy a konjugált ilyen

módú felírása nem eredményez trigonometrikus alakot. Ha trigonometrikus
alakban akarjuk megadni a konjugáltat, akkor az argumentum (−1)-szeresét
vesszük: z̄ = 2 [cos(−120◦ ) + j · sin(−120◦ )].
(b) Abszolút értéke |z| = 4, argumentuma például ϕ = − π6 .
√ √
Re(z) = 4 cos − π6 = 4 23 = 2 3, Im(z) = 4 sin −π
6
= 4 − 1
2
= −2.
16.6. (a) A z1 , z2 és z3 számok közös komplex számsíkon való ábrázolását a 16.2. ábra
mutatja, zöld, piros, és kék nyíllal, ebben a sorrendben. A koncentrikus körök
sugarai értelemszerűen 1, 2 és 3.
16.2. ábra. A 16.6. (a) megoldáshoz.
√
3
q√ √ √ √
(b) Re(z3 ) = 0, Im(z2 ) = − 2
, |z1 | = ( 2)2 + ( 2)2 = 4 = 2, z̄2 = 21 + 23 j.
(c) Az alábbiakban az műveleteket a szokásos módon végezzük el, figyelembe véve,
hogy j 2 = −1.
√ ! √ !
√ √ 1 3 √ 1
√ 3
z1 + z2 = 2 + 2j + − j = 2+ + 2− j
2 2 2 2
√ √ √ √
2z1 − 3z3 = 2 2 + 2j − 3 (−3j) = 2 2 + 2 2 + 9 j
√ ! √ √ √ √ √ √ √ √
√ √ 1 3 2 6 2 6 2 2− 6 6+ 2
z1 z̄2 = 2 + 2j + j = + j+ j+ j = + j
2 2 2 2 2 2 2 2
√ !2 √ √
2 1 3 1 1 3 3 2 1 3
(z2 ) = − j = −2 j+ j = − − j
2 2 4 2 2 4 2 2
Az osztásoknál általában a nevező konjugáltjával bővítjük a törtet.
√ √ √ √ √ √ √ √ √
z1 2 + 2j 2 + 2j 12 + 23 j 2
+ 6
j + 2
j + 6 2
j
= 1 √3 = 1 √3 1 √3 = 2 2
1
2
3 2
2
=
z2 − j − j + j 4
− 4j
2 2 2 2 2 2
√ √
2− 6
√ √
6+ 2
√ √ √ √
2
+ 2
j 2− 6 6+ 2
= = + j
1 2 2
79
√ √ √ √ √
1 3
z2 − 1 3
j 2
− 2
j+ 12 j j 1
j −
3 1 3 2
j 3
2 2 2 2 2
= = = = = + j
z3 −3j (−3j) j 3 6 −3j
6 2
√ √ √ √ 2 √ √
z3 −3j −3j 2 − 2j −3 2j + 3 2j 3 2 3 2
= √ √ = √ √ √ √ = =− − j
z1 2 + 2j 2 + 2j 2 − 2j 2 − 2j 2 4 4
16.7. (a) A z1 , z2 és z3 számok közös komplex számsíkon való ábrázolását a 16.3. ábra
mutatja, zöld, kék és piros nyíllal, ebben a sorrendben. A koncentrikus körök
sugarai értelemszerűen 12 , 1 és 4.
(b) arg(z3 ) = 3π 2
, arg(z2 ) = 210◦ , Im(z3 ) = −1,
π
|z1 | = 12 , |z2 | = 4, |z3 | = 1, z̄1 = 12 [cos(−120◦ ) + j · sin(−120◦ )], z̄3 = ej· 2 .
(c) A műveletek elvégzésénél a trigonometrikus alakban való számolás szabályai
szerint járunk el.
Szorzásnál az abszolút értékeket összeszorozzuk, az argumentumokat összead-
juk.
z1 z2 = 12 · 4 [cos(120◦ + 210◦ ) + j · sin(120◦ + 210◦ )] = 2 (cos 330◦ + j · sin 330◦ ),
2z1 z2 z3 = 2 · 21 · 4 · 1 [cos(120◦ + 210◦ + 270◦ ) + j · sin (120◦ + 210◦ + 270◦ )] =
= 4 (cos 600◦ + j · sin 600◦ ) = 4 (cos 240◦ + j · sin 240◦ ).
(d) Hatványozásnál az abszolút értéket hatványozzuk, az argumentumot a kitevővel
szorozzuk.
10
(z1 )10 = 12 [cos(10 · 120◦ ) + j · sin(10 · 120◦ )] =
= 1
210
(cos 1200◦ + j · sin 1200◦ ) = 1
1024
(cos 120◦ + j · sin 120◦ ).

Osztásnál az abszolút értékeket elosztjuk, az argumentumokat megfelelő sor-

rendben kivonjuk egymásból. Az exponenciális alakú számot átírhatjuk trigo-
nometrikus alakúra.
(z2 )3 43 (cos 630◦ + j · sin 630◦ )
= 1 =
z1 z3 2
(cos 120◦ + j · sin 120◦ ) (cos 270◦ + j · sin 270◦ )
64 (cos 630◦ + j · sin 630◦ )
= 1 ◦ + j · sin 390◦ )
= 128 (cos 240◦ + j · sin 240◦ )
2
(cos 390
A komplex négyzetgyökvonás két komplex négyzetgyököt ad meg. Felhívjuk a
figyelmet arra, hogy a képlet bal oldalán a gyökjel komplex négyzetgyökvonást,
míg a jobb oldalon valós négyzetgyökvonást jelent.
√ ϕ

ϕ

√ r cos 2
+
 j · sin 2
z = √ ϕ
ϕ

◦ ◦
 r cos
2
+ 180 + j · sin 2
+ 180
√
A képletet alkalmazva z1 így kapható meg:
 q ◦ ◦

√  1
cos 120
2 2
+ j · sin 120
2
= √1
2
(cos 60◦ + j · sin 60◦ )
z1 =
 √1
2
(cos 240◦ + j · sin 240◦ )
A komplex köbgyökvonás három komplex köbgyököt ad meg. Felhívjuk a fi-

gyelmet arra, hogy a képlet bal oldalán a gyökjel komplex köbgyökvonást, míg
a jobb oldalon valós köbgyökvonást jelent.
 √



3
r cos ϕ3 + j · sin ϕ3
√ 
 √
3
z= 3
r cos ϕ3 + 120◦ + j · sin ϕ3 + 120◦
√


r cos ϕ3 + 240◦ + j · sin ϕ3 + 240◦


 3
√
A képletet alkalmazva 3 z3 így kapható meg:
cos 90◦ + j · sin 90◦


√


3
z3 = cos 210◦ + j · sin 210◦
cos 330◦ + j · sin 330◦


16.8. (a) A két közös jellemzőt (r és ϕ) egyszerűen beírjuk a másik formulába:

11π 11π

z = 2 cos + j · sin .
6 6
(b) A két közös jellemzőt (r és ϕ) egyszerűen beírjuk a másik formulába. Egyetlen

dologra kell figyelni, ϕ radiánban legyen megadva az exponenciális alakban:
5π
z = 6ej· 3 .
(c) Ki kell számolni az adott argumentum szinuszát és koszinuszát, majd fel kell
bontani a zárójelet: √
√
!
3 1
z=2 +j · = 3 + j.
2 2

81
(d) Először trigonometrikus alakba alakítjuk, majd algebrai alakba:

√ !

8π 8π

1 3 √
z = 4 cos + j · sin =4 − + j = −2 + 2 3j.
3 3 2 2
√
(e) Az r = 52 + 02 = 5, és például ϕ = 2π. Így
z = 5 (cos 2π + j · sin 2π) = 5ej2π .
(f) Ha z negatív valós szám,

q akkor például ϕ = π, a szám abszolút értéke pedig a
(−1)-szerese. Az r = (−6)2 + 02 = 6, és például ϕ = π. Így
z = 6 (cos π + j · sin π) = 6ejπ .
(g) Ha z olyan tisztán képzetes szám, amelynél j együtthatója pozitív valós szám,
π √
akkor például ϕ = . Az r = 02 + 82 = 8, és például ϕ = π2 . Így
2
π π

π
z = 8 cos + j · sin = 8ej 2 .
2 2
(h) Ha z olyan tisztán képzetes szám,

q amelynél j együtthatója negatív valós szám,
akkor például ϕ = 2 . Az r = 02 + (−7)2 = 7, és például ϕ = 3π
3π
2
. Így
3π 3π

3π
z = 7 cos + j · sin = 7ej 2 .
2 2
b
(i) Tudjuk, hogy tg ϕ = a
(ha a 6= 0), és ebből következően

 arctg ab , ha a > 0;
ϕ=
 π + arctg ab , ha a < 0.
r √ 2
Az abszolút érték r = (−1)2 + − 3 = 2, és az argumentumra igaz, hogy
√ √ √
tg ϕ = −−13 = 3. Mivel −1 < 0, ezért itt az argumentum: ϕ = π +arctg 3 = 4π
3
.
Így
4π 4π

4π
z = 2 cos + j · sin = 2ej 3 .
3 3
q √
(j) Az r= 12 + (−1)2 = 2 és tg ϕ= −1 1
=−1. Mivel 1>0, ezért itt az argumentum:
π
ϕ = arctg(−1) = − 4 . Így
√ π
π
√
π
z = 2 cos − + j · sin − = 2ej (− 4 ) .
4 4
16.9. A negyedik gyökvonás elvégzéséhez először át kell alakítani

r a számot trigonometrikus
√ 2
(vagy exponenciális) alakba. Az abszolút érték r = (−8)2 + 8 3 = 16, és az
√ √
argumentumra igaz, hogy tg ϕ = 8−83 = − 3. Mivel −8 < 0, ezért itt az argumentum:
√
ϕ = π + arctg − 3 = 2π 3
.


Így z = 16 cos 2π
3
+ j · sin 2π
3
= 16 (cos 120◦ + j · sin 120◦ ). A negyedik gyökök:
2 (cos 30◦ + j · sin 30◦ ) ;




√
4 2 (cos 120◦ + j · sin 120◦ ) ;


z=
 2 (cos 210◦ + j · sin 210◦ ) ;

2 (cos 300◦ + j · sin 300◦ ) .


A negyedik gyökök egy négyzet csúcsiban helyezkednek el az origó középpontú, 2

sugarú körön, ahogyan azt a 16.4. ábrán láthatjuk.

17. fejezet
Lineáris algebra
17.1. Mátrixok és determinánsok

     
1 8 10 −6 1 3
−5
17.1. (a)  13 8 
(d)   6
(g)  2 9
 

4 7 8 −12 −3 14
" #  
7 2 7 4
(b)
4 1 6 (e) −1
 
5
5 15
 6
2 2 " #
(c)  2 4 6 

19 −27
(f)

6 12 18 −18 19
 
0 1 0
(h) Legyen az eredeti mátrix A = 0 0 1

. Ekkor
1 0 0
     
0 0 1 1 0 0 0 1 0
A2 = 1 0 0 , A3 = 0 1 0 , A4 = 0 0 1 .
     
0 1 0 0 0 1 1 0 0
Tehát a negyedik hatvány visszaadja az eredeti A mátrixot, mert A3 az I

egységmátrix volt. Ezért bármely k ∈ N esetén A3k = I, A3k+1 = A, A3k+2 = A2 .
  " #
2 1 2 4 3
 
2 1
(c)
17.2. (a) 4 2
   4 1 −2 1 2
(b) 
 
6 3  6 2 4

h i
−5 3 0 (d) 2 −1 0 6
" # " #
9 15 2 5 20
17.3. (a) 3A + B = (d) A · BT =
−5 5 8 −11 −8
" #
−11 10 7 " #
(b) 2A − 5B = T5 −11
−26 −8 −6 (e) B · A =
  −5 5 8
12 16
T
(c) 4B =  0 8 
  (f) AT ·BT Nem lehet elvégezni a szor-
−4 8 zást.
83
   
6 12
17.4. (a) A · v = 3
 
(e) BT · A · 2v = 
6

6 30
h i
(b) vT · A = 10 −1 6 (f) det (A) = 3
h i
(c) vT · A · v = 21 (g) det (A · B) = −6
   
1 −1 −1 3 0 0
(d) B · A − A · B = 1 −2 −1 (h) det (A) · BT = 3 · BT = 3 −3 0
   
3 −6 1 0 3 6
17.5. (a) Gauss-módszerrel az


x1 + x2 + 2x3 = 5 

x2 + 7x3 = 22


32x3 = 96
háromszög alakú egyenletrendszert kapjuk, amelyből rendre kiszámíthatjuk az
ismeretleneket: x1 =−2, x2 =1, x3 =3. Tehát az egyenletrendszernek egyértelmű
a megoldása, amely az x = (−2; 1; 3) egyetlen számhármas.
(b) A redukált egyenletrendszer
)
x1 − 2x2 + x3 = 7
5x2 + x3 = −9
Tehát két egyenletünk van és három ismeretlen, ami azt jelenti, hogy egy isme-
retlent szabadon választhatunk. Legyen x2 = t, ahol t ∈ R. Ezt beírva a második
egyenletbe x3 = −9 − 5t. Mindkettőt visszaírva az első egyenletbe x1 = 16 + 7t.
A megoldás tehát: 
x1 = 16 + 7t 

x2 = t t ∈ R.

x3 = −9 − 5t


Az egyenletrendszernek végtelen sok megoldása van, t helyébe bármely valós

számot behelyettesítve végtelen sok számhármást tudunk megadni, amelyek
kielégítik az egyenletrendszert.
(c) A redukált egyenletrendszer

x1 + 2x2 − 3x3 − 2x4 = −1


x2 − x3 = 1


2x3 + 5x4 = 4 
Ebből a megoldás:
t−7 
x1 = 

5 




x2 = 1 + t 

t ∈ R.
x3 = t 



4 − 2t 


x4 = 

5
(d) A redukált egyenletrendszer


x1 + 2x2 − 3x3 − 2x4 = −1



x2 − x3 = 1 

2x3 + 5x4 = −1




0+0−0+0 = 5 

Az egyenletek ellentmondásosak, nincs megoldása az egyenletrendszernek.

(e) A redukált egyenletrendszer:

x1 + 2x2 − 3x3 − 2x4 = −1


x2 − x3 = 1


4x3 + 10x4 = 8 
Ebből a megoldás:
t−7 
x1 = 

5 




x2 = 1 + t 

t ∈ R.
x3 = t 



4 − 2t 


x4 = 

5
(f) A redukált egyenletrendszer:
)
x1 + 2x2 − 3x3 − 2x4 = −2
5x2 − 2x3 − 3x4 = 1
Két egyenlet négy ismeretlennel, tehát két ismeretlen szabadon választható. A

megoldás:
11x3 + 16x4 − 12 
x1 = 

5




2x3 − 3x4 + 1



x2 =
5 

x3 ∈ R






x4 ∈ R

(g) A redukált egyenletrendszer:


x1 + x2 − x3 + 2x4 = 7

2x2 + x3 − 3x4 = 4


x3 = 2 
Ebből a megoldás:
16 − 7t 
x1 = 

2 



2 + 3t 


x2 = t∈R
2 

x3 = 2






x4 = t


(h) A redukált egyenletrendszer:

)
x1 + x2 − 2x3 + 2x4 = 7
x2 + 4x3 − 5x4 = −3
A megoldás: 
x1 = 10 + 6x3 − 7x4 



x2 = −3 − 4x3 + 5x4 

x3 ∈ R 



x4 ∈ R


17.6. (a) A redukált egyenletrendszer:


x1 + 2x2 + 5x3 + x4 = 0


x2 − x3 + x4 = 0 

x3 − 2x4 = 0



11x4 = 0
Így az egyenletrendszernek egy megoldása van:
x1 = x2 = x3 = x4 = 0.
(b) A redukált egyenletrendszer:

x1 + x2 − 2x3 + 4x4 = 0

2x2 + x3 − 6x4 = 0


2x3 + 7x4 = 0
Ennek az egyenletrendszernek nem csak a triviális
x1 = x2 = x3 = x4 = 0
megoldása létezik, hanem végtelen sok megoldása van.
63 

x1 = − x4 
4 



19



x2 = x4 

4
7 

x3 = − x4 


2





x4 ∈ R 
(c) A redukált egyenletrendszer:


x1 − 2x2 + x3 − 4x4 = 0

x2 − 3x3 + x4 = 0


x4 = 0 
A megoldás: 
x1 = 5x3 



x2 = 3x3 

x3 =∈ R 



x4 = 0 

(d) A redukált egyenletrendszer:


x1 + 3x2 + x3 − x4 = 0

3x2 − x4 = 0


x3 = 0 
A megoldás: 
x1 = 0  


x2 ∈ R 

x3 = 0  



x4 = 3x2 
7 8 2 −8
17.7. (a) = 21 − 16 = 5 (d) = 6 − (−16) = 22
2 3 2 3
7 6 −1 −6
(b) = −2 (e) = 21
5 4 4 3
−3 4 8 −5
(c) = −21 − 8 = −29 (f) =1
2 7 −3 2
3 1 5
−2 8 7 8 7 −2
17.8. (a) 7 −2 8 = 3 · −1· +5· = 127
1 −2 5 −2 5 1
5 1 −2
−2 1 3 4 0 5 3 −1 4
(b) 1 −2 5 = 68 (c) 7 0 8 =0 (d) 7 2 8 = 13
2 3 −2 −3 0 1 6 −2 9
17.9. (a) A determináns második sorához adjuk hozzá az első sor kétszeresét, a harmadik
sorhoz pedig az egyszeresét, majd fejtsük ki a determinánst az első oszlopa
szerint:
1 5 1 1 5 1
18 5
−2 8 3 = 0 18 5 = 1 · = −12
6 1
−1 1 0 0 6 1
3 1 5 1 1 1 1 3 1 5 −1
(b) 5 −2 1 = −22 1 −2 1 −1 7 −2 8 3
(c) = 1 (d) =0
1 −1 1 1 1 −2 1 5 1 −2 1
1 −1 1 0 8 2 3 0
43
17.10. (a) a = 2
(b) b = 44
17.11. (a) A D fődetermináns és a D1 , D2 módosított determinánsok
3 2 −4 2 3 −4
D= = 1, D1 = = −2, D2 = = 1.
1 1 −1 1 1 −1
Ezek alapján fölírhatjuk a megoldást:
D1 −2 D2 2
x1 = = = −2, x2 = = = 2.
D 1 D 1
(b)
3 2 −1 4 6 0
4 6
D= 1 4 1 = 1 4 1 =− = 26,
3 −2
2 −6 −1 3 −2 0
11 2 −1 3 11 −1 3 2 11
D1 = 4 4 1 = 42, D2 = 1 4 1 = 37, D3 = 1 4 4 = −86.
−2 −6 −1 2 −2 −1 2 −6 −2
D1 42 21 D2 37 D3 86 43
x1 = = = , x2 = = , x3 = =− =− .
D 26 13 D 26 D 26 13

21 37
Tehát az egyenletrendszer egyetlen megoldása a ; ; − 43
13 26 13
számhármas.
(c)
3 2 −1 4 2 −1
D= 1 1 0 = 4, D1 = 2 1 0 = 4,
2 −3 1 −2 −3 1
3 4 −1 3 2 4
D2 = 1 2 0 = 4, D3 = 1 1 2 = 4.
2 −2 1 2 −3 −2
D1 4 D2 4 D3 4
x1 = = = 1, x2 = = = 1, x3 = = = 1.
D 4 D 4 D 4
Tehát az egyenletrendszer egyetlen megoldása az (1; 1; 1) számhármas.
(d) A D fődetermináns és a D1 , D2 módosított determinánsok
4 2 8 2 4 8
D= = 14, D1 = = 36, D2 = = −16.
3 5 2 5 3 2

D1 36 18 D2 16 8
x1 = = = , x2 = =− =− .
D 14 7 D 14 7
(e)
2 1 1 0 1 1
D = −1 1 −1 = 9, D1 = −4 1 −1 = 18,
1 2 3 −7 2 3
2 0 1 2 1 0
D2 = −1 −4 −1 = −27, D3 = −1 1 −4 = −9.
1 −7 3 1 2 −7
Dx 18 Dy 27 Dz −9
x= = = 2, y= = − = −3, z= = = −1.
D 9 D 9 D 9
Tehát az egyenletrendszer egyetlen megoldása a (2; −3; −1) számhármas.

(f)
2 1 1 1 1 1
D = −1 1 −1 = 3, D1 = 2 1 −1 = 9,
4 2 3 −3 2 3
2 1 1 2 1 1
D2 = −1 2 −1 = 0, D3 = −1 1 2 = −15.
4 −3 3 4 2 −3
D1 9 D2 0 D3 15
x= = = 3, y= = = 0, z= = − = −5.
D 3 D 3 D 3
Tehát az egyenletrendszer egyetlen megoldása a (3; 0; −5) számhármas.
17.2. Térbeli vektorok

17.12. (a) v1 = (11; −10; 3) (c) v3 = (−7; 25; −3)
(b) v2 = (−18; 17; −6) (d) v4 = (−7; 6; −9)
−→ −→ √
−3

17.13. (a) AB = (0; 7; −3) , |AB| = 58, e−→ = 0; √7 ; √ .
AB 58 58
−→ −→ √
(b) AC = (−4; 3; 0) , |AC| = 25 = 5, e−→ = −4 ; 3 ; 0 .
AC 5 5
−−→ −−→ √
(c) CB = (4; 4; −3) , |CB| = 41, e−→ = √4 ; √4 ; − √3
− .
CB 41 41 41
−−→ −−→ √
(d) BC = (−4; −4; 3) , |BC| = 41, e−−→ = − √4 ; − √4 ; √3 .
BC 41 41 41
17.14. Legyenek a háromszög csúcsaiba mutató vektorok a, b, c. Ekkor a súlypontba mu-

tató vektor s = a+b+c
3
, tehát s = (3; −11; −1).
17.15. A hatszög csúcsainak koordinátái:
A (3; 1; 5) , B (3; 2; 4) , C (4; 2; 3) , D (5; 1; 3) , E (5; 0; 4) , F (4; 0; 5) .

−→ −→ −→ −→
17.16. Az A, B, C pontok akkor vannak egy egyenesen, ha AB = λ· AC vagy AB × AC = 0.
(a) Nincsenek egy egyenesen.

(b) Nincsenek egy egyenesen.
(c) Egy egyenesen vannak.
17.17. Elegendő az a · b skaláris szorzatot kiszámítani.
(a) a · b = −16 < 0, tehát a két vektor által közbezárt szög tompa.
(b) a · b = −1 < 0, tehát a szög tompa.
(c) a · b = 0, tehát a két vektor által közbezárt szög derékszög.
(d) a · b = 21 > 0, tehát a két vektor által közbezárt szög hegyesszög.
17.18. (a) A háromszög leghossszabb oldala az AB, ezzel szemben van a legnagyobb szöge,
a γ.

(b) ϕ ≈ 33,27◦ .
(c) A vetület hossza 21.
(d) |ma | ≈ 4,96.
17.19. a ⊥ b ⇐⇒ a · b = 0. Így a · b = 6 − y + 20 = 0 =⇒ y = 26.
17.20. Legyen b + λ · a ⊥ b. E két vektor koordinátáival felírva a skaláris szorzatot azt

kapjuk, hogy λ = −1.
√
17.21. Tparalelogramma = |a × b|. Mivel a ×b = −33i−26j+14k, ezért Tparalelogramma = 1961.
17.22. A csúcsok koordinátáival adott háromszög területét az

−→ −→
AB × AC
T4 =
2
képlet segítségével tudjuk kiszámolni.
−→ −→
(a) AB = (1; 7; 4), AC = (3; −3; 8), amelyek alapján a vektoriális szorzat
i j k √
−→ −→
AB × AC = 1 7 4 = 68i + 4j − 24k =⇒ T4 = 2 326.
3 −3 8
√
(b) T4 = 2 5
(c) T4 = 0, tehát az A, B, C pontok egy egyenesen vannak.
17.23. Ha x merőleges a-ra és b-re is, akkor az x = λ (a × b). Mivel a × b = −7i − 5j − k,

ezért x = (−7λ; −5λ; −λ). Így x · c = −7λ − 10λ + 7λ = 10 , ebből λ = −1, tehát
x = (7; 5; 1).
17.24. Három vektor akkor komplanáris, ha vegyes szorzatuk 0: abc = 0.
(a) abc = 54, tehát nem egysíkúak.

(b) abc = 0, tehát egysíkú.
(c) abc = −18, nem egysíkú.
17.25. Ha abc = 0.
5 −1 3
abc = x 6 0 = 9x + 72 = 0 =⇒ x = −8.
1 2 3
−→ −→ −
−→
|AB·AC·AD|
17.26. A tetraéder térfogata a Vtetraéder = 6
képlet alapján számítható.
(a) Vtetraéder = 44
10
(b) Vtetraéder = 3

17.27. Ha
x (x1 ; x2 ; x3 ) ⊥ a (1; 2; −2) =⇒ ax = x1 + 2x2 − 2x3 = 0
x (x1 ; x2 ; x3 ) ⊥ b (5; −2; 4) =⇒ bx = 5x1 − 2x2 + 4x3 = 0
x (x1 ; x2 ; x3 ) ⊥ c (4; 2; −1) =⇒ cx = 4x1 + 2x2 − x3 = 0
Az igy kapott homogén egyenletrendszernek végtelen sok megoldása van, de mind-
egyik megoldás ugyanannak a vektornak a számszorosaként felírható. Tehát az irány
az ugyanaz: x = (−2; 7; 6).
17.28. (a) Az egyenes paraméteres egyenletrendszere:
x = −2 − t, y = 5 + 2t, z = 1 − 3t, t ∈ R.
Az egyenes algebrai egyenletrendszere:

x+2 y −5 z −1
= = .
−1 2 −3
−→
(b) Az egyenes irányvektora v = AB = (−4; 0; 1) paraméteres egyenletrendszere:
x = 3 − 4t, y = 1, z = 2 + t, t ∈ R.
Az egyenes algebrai egyenletrendszere:

x−3 z −2
= , y = 1.
4 1
(c) Az egyenes irányvektora v=k, így csak a paraméteres egyenletrendszert tudjuk
felírni:
x = 5, y = 1, z = 4 + t, t ∈ R.
(d) Az egyenes egyenletrendszeréből leolvasható az irányvektor, mert párhuzamos
egyenesek irányvektora megegyezik: v=(2; 3; 7). Az egyenes egyenletrendszerei:
x = 3 + 2t, y = −1 + 3t, z = −2 + 7t, t ∈ R;

x−3 y +1 z +2
= = .
2 3 7
(e) v = a × b = (3; 4; −4), így az egyenletrendszerek:
x = 6 + 3t, y = −3 + 4t, z = 4 − 4t, t ∈ R;

x−6 y +3 z −4
= = .
3 4 −4
(f) A felírandó egyenes irányvektora a sikok normálvektorainak vektoriális szorza-
taként írható fel: v = (−17; −11; 26), így az egyenletrendszerek:
x = 1 − 17t, y = 2 − 11t, z = 5 + 26t, t ∈ R;

x−1 y −2 z −5
= = .
−17 −11 26
17.29. (a) Ha t = 9-et helyettesítünk az egyenletrendszerbe, akkor éppen P koordinátáit
kapjuk meg, tehát a P pont rajta van az egyenesen.

(b) Ha a két egyenesnek van közös pontja, akkor egy síkban vannak. A két egyenes
egyenletrendszeréből
e: x = 1 + t1 , y = 4 − t1 , z = 3 + 2t1 , t1 ∈ R;
f: x = −1 + 2t2 , y = 7 − 3t2 , z = 4 − t2 , t2 ∈ R.
felírhatunk t1 -re és t2 -re egy lineáris egyenletrendszert.

 
1 + t1 = −1 + 2t2 


t1 − 2t2 = −2


4 − t1 = 7 − 3t2 =⇒ −t1 + 3t2 = 3
 
3 + 2t1 = 4 − t2 
 
2t1 + t2 = 1 
Az egyenletrendszer megoldása t1 = 0, t2 = 1. Tehát e egyenletrendszerbe 0-t,

az f egyenletrendszerbe 1-et helyettesítve a metszéspont M (1; 4; 3), vagyis a
két egyenes metszi egymást.
(c) Az előző ponthoz hasonlóan felírhatunk egy lineáris egyenletrendszert, amely-
nek ebben az esetben nincs megoldása, tehát a két egyenesnek nincs közös
pontja, ezért kitérők. (Nem is párhuzamosak.)
17.30. k = 2
9
17.31. (a) k =
5
(b) A metszéspont: M (6; 9; 8)
(c) S : − x − 4y + 5z + 2 = 0
(d) Az egyenesek hajlásszöge ≈ 15,11◦ .
17.32. (a) SABC : 2x − 2y + z − 1 = 0

(b) A C ponton átmenő magasságvonal egyenlete mc : x=1−t, y =1+6t, z=
= 1 + 16t, t ∈ R.

10 2 −7
(c) A magasság talppontjának koordinátái: T ; ;
9 9 9
.
(d) A súlyvonal egyenletrendszere: sc : x=1−t, y =1+6t, z =1+16t, t∈R.
17.33. Írjuk fel az egyenesek paraméteres egyenletrendszerét.
e: x = 1 − t, y = −1 + 2t, z = 1 + t, t∈R
f: x = 1 − 2t, y = 1, z = −1 + 2t, t∈R
(a) Az e és f egyenesek metszéspontja M (−2; 1; 2). A közös sík egyenlete: x+y +

+ z − 1 = 0.
(b) S ∩ e = (4; −3; 1), S ∩ f = (0; 1; 0)
√
(c) Az S sík és az M pont távolsága 2.
17.34. (a) A keresett sík egyenlete: 6x + 3y + 2z − 5 = 0.

(b) A keresett sík egyenlete: 2x − 3y + z − 5 = 0.
(c) A keresett sík egyenlete: 5x − 3y + 2z + 17 = 0.
(d) A keresett sík egyenlete: 3x − 28y − 20z + 140 = 0.

(e) A keresett sík egyenlete: −2x + 6y + 3z − 17 = 0.

−→ −→ −−→
17.35. (a) Az AB · AC · AD = −20, tehát a vegyes szorzat nem 0, ezért a pontok nincsenek
egy síkban.
(b) eAB : x = 2 − 3t, y = −1 + t, z = 4 − t, t∈R
(c) SABC : 4x + 13y + z + 1 = 0
(d) Az e egyenes és a D pont távolsága ≈ 4,695.
(e) Az S sík és a D pont távolsága ≈ 1,466.
17.36. A síkok távolsága 3,5.
17.37. (a) Az egyenesek hajlásszöge 43,40◦ .

(b) Az e egyenes illeszkedik a síkra, tehát a hajlásszög 0.
17.38. (a) A közös pont M (18; −5; −43).

(b) A metszésvonal x = 2 + t, y = 8 + 3t, z = 3 + t, t ∈ R.
(c) A síkok hajlásszöge 60◦ .
17.39. (a) A tükörkép P 0 (0; 2; 17).

(b) A tükörkép P 0 4
3
; − 37 ; 14
3
.

(c) A tükörkép P 0 17 6
; ;4
5 5
.
17.40. (a) A tükörkép egyenes egyenletrendszere
e0 : x = 3 + 2t, y = 5 − t, z = −6 + 3t, t ∈ R.
(b) A tükörkép sík egyenlete S 0 : 2x + y − 5z − 41 = 0.


18. fejezet
Egyváltozós valós függvények I.

18.1. (a) (C) (b) (A) (c) (A) (d) (A)
18.2. (a) Az f függvény lineáris (elsőfokú) függvény. Képlettel adott függvények esetén,
ha mást nem mondunk, az értelmezési tartomány mindig az a legbővebb valós
számhalmaz, amelyen a képlet értelmezhető. A lineáris f függvény értelmĺzési
tartománya: Df = R, értékkészlete: Rf = R, grafikonja pedig egyenes, amit két
különböző pontja egyértelműen meghatároz. Ezek a pontok általános dsetben
lehetnek a tengelymetszetek.
Bármely f függvény x tengelymetszetei (zérushelyei) azok a pontok, ahol a
függvény grafikonja az x tengelyt metszi (azaz az y koordináta 0), ezért a
zérushelyeket az f (x) = 0 egyenlet megoldásával kaphatjuk meg:
2x + 20 = 0
2x = −20
x = −10
A függvény zérushelye tehát: x = −10.

Bármely, 0-ban értelmezett függvény y pengelymetszetét a 0 behelyettesítésével
kapjuk meg. Így f (0) = 2 · 0 + 20 = 20. A függvény y tengelymetszete tehát:
f (0) = 20.
A függvény grafikonja a 18.1. ábrán láthatÓ.
(b) Az f fÜggvény lineáris (elsőfokú) függvény. Értelmezési tartománya: Df = R,
értékkészlete: Rf = R, grafikonja egyenes.
A zérushelyet az f (x) = 0 egyenlet megoldásával kaphatjuk meg:
4−x = 0
x=4
A függvény zérushelye tehát: x = 4.

A függvény y tengelymetszetét a 0 behelyettesítésével kapjuk meg. Így f (0) =
= 4 − 0 = 4. A függvény y tengelymetszete tehát: f (0) = 4.
A függvény grafikonja a 18.2. ábrán látható.
(c) Az f függvény lineáris (elsőfokú) függvény. Értelmezési tartománya: Df = R,
értékkészlete: Rf = R, grafikonja egyenes.
95
18.1. ábra. A 18.2. (a) mdgoldáshoz.
18.2. ábra. A 18.2. (b) megoldáshoz.
A zirushelyet az f (x) = 0 egyenlet megoldásával kaphatjuk meg:
5x = 0
x=0
A függvény zérushelye tehát: x = 0, vagyis a függvény átmegy az origón. Ezért

a függvény y tengelymepszete is: f (0) = 0. A függvény grafikonja egyeneq, amit

97
két különböző pontja határoz meg egyértelműen. Ezért a fěggvény ábrázolásá-

hoz még egy, tetszés szerinti pontját meg kell adni, például f (1) = 5 · 1 = 5.
A függvény grafikonja a 18.3. ábrán látható.
18.3. ábra. A 18.2. (c) megoldáshoz.
(d) Az f függvény másodfokú. A másodfokú f függvény értelmezési tartománya:

Df = R, grafikonja parabola, amit három különböző pontja egyértelműen meg-
határoz. Ezek a pontok általános eseTben lehetnek példŕul a (18.1) táblázatban
láthatók. A táblázatos forma segíti a számítást.
P0 P 2 P3
x0 0 − ab b
− 2a (18.1)
−b2 +4ac
f (x0 ) c c 4a
Az f (x)=−x2 +6x három pontjának táblázatos megadása a (18.2) táblázatban

látható.
P0 P2 P3
6 6
x0 0 − −1 = 6 − −2 = 3 (18.2)
−62 +0
f (x0 ) 0 0 −4
=9
A zérushelyeket az f (x) = 0 egyenlet megoldásával kaphatjuk meg:
−x2 + 6x = 0
x (6 − x) = 0
x1,2 = 0; 6
A függvény zérushelyei tehát: x1 = 0 és x2 = 6.
A függvény y tengelymetszetét a 0 behelyettesítésével kapjuk meg. A függvény
y tengelymetszete tehát: f (0) = 0.
A függvény grafikonja a 18.4. ábrán látható. Értékkészlete: Rf = ]−∞; 9].

18.4. ábra. A 18.2. (d) megoldáshoz.
(e) Az f függvény másodfokú. A függvény értelmezési tartománya: Df = R, gra-

fikonja parabola. Az f (x) = x2 + 1 három pontjának a (18.2) táblázat szerinti
megadása most nem alkalmazható, mivel b = 0 miatt a három pont egybeesik:
f (0) = 02 + 1 = 1. Az ábrázoláshoz meg kell adni még két pontot, például:
f (1) = 12 + 1 = 2 és f (−1) = (−1)2 + 1 = 2.
A zérushelyeket az f (x) = 0 egyenlet megoldásával kaphatjuk meg. Az x2 +1 =
= 0 egyenletnek nincs valós gyöke. Ezért az f (x) = x2 + 1 függvénynek nincs
zérushelye. A függvény y tengelymetszetét a 0 behelyettesítésével kapjuk meg:
f (0) = 1.
A függvény grafikonja a 18.5. ábrán látható. Értékkészlete: Rf = [1; ∞[.
(f) Az f függvény másodfokú. A másodfokú f függvény értelmezési tartománya:
Df = R, grafikonja parabola. Az f (x) = 2x2 + 4x három pontjának táblázatos
megadása a (18.3) táblázatban látható.
P0 P2 P3
4 4
x0 0 − 2 = −2 − 4 = −1 (18.3)
−42 +0
f (x0 ) 0 0 8
= −2
A zérushelyeket az f (x) = 0 egyenlet megoldásával is megkaphatjuk:
2x2 + 4x = 0
2x (x + 2) = 0
x1,2 = 0; −2
A függvény zérushelyei tehát: x1 = 0 és x2 = −2.
A függvény y tengelymetszetét a 0 behelyettesítésével kapjuk meg. A függvény
y tengelymetszete tehát: f (0) = 0.
A függvény grafikonja a 18.6. ábrán látható. Értékkészlete: Rf = [−2; ∞[.

99
18.5. ábra. A 18.2. (e) megoldáshoz.
18.6. ábra. A 18.2. (f) megoldáshoz.
(g) Az f függvény másodfokú. A függvény értelmezési tartománya: Df = R, grafi-

konja parabola. Az f (x) = −x2 +6x−5 három pontjának táblázatos megadása
a (18.4) táblázatban látható.
P0 P2 P3
6 6
x0 0 − −1 = 6 − −2 = 3 (18.4)
−62 +4·(−1)·(−5)
f (x0 ) 5 5 −4
=4

A zérushelyeket az f (x) = 0 egyenlet megoldásával kaphatjuk meg. Használ-

hatjuk például a megoldóképletet:
−x2 + 6x − 5 = 0
q
−6 ± 62 − 4 · (−1) · (−5)
x1,2 =
−2
−6 ± 4
=
−2
A függvény zérushelyei tehát: x1 = 1 és x2 = 5.
A függvény y tengelymetszete: f (0) = −5.
A függvény grafikonja a 18.7. ábrán látható. Értékkészlete: Rf = ]−∞; 4].
18.7. ábra. A 18.2. (g) megoldáshoz.
18.3. (a) Másodfokú, főegyütthatója: −1. (c) Ötödfokú, főegyütthatója: −6.

(b) Negyedfokú, főegyütthatója: −4. (d) Harmadfokú, főegyütthatója: 4.
18.4. Képlettel adott függvények esetén, ha mást nem mondunk, az értelmezési tartomány
mindig az a legbovebb valós számhalmaz, amelyen a képlet értelmezheto. Racioná-
lis törtfüggvények esetén kikötést kell tenni: a nevező nem lehet 0. Függvényeink
értelmezési tartománya megadható lesz diszjunkt intervallumok egyesítéseként. A
zérushelyeket az f (x) = 0 egyenlet megoldásával kaphatjuk meg. Ha a függvény
értelmezett 0-ban, akkor az y tengelymetszetet a 0 behelyettesítésével kapjuk meg.
(a) Az 1−x 6= 0, vagyis x 6= 1. Az értelmezési tartomány: Df = R\{1} = ]−∞; 1[∪
∪ ]1; ∞[.
2 −1
A függvény zérushelye az x1−x = 0 egyenlet megoldásával kapható meg. Egy
tört értéke pontosan akkor 0, ha a számlálója 0, a nevezoje nem 0. Meg kell

101
tehát oldani az x2 −1 = 0 egyenletet. Két oldalra rendezve x2 = 1, és így x = ±1.

Azonban x = 1 nincs benne az értelmezési tartományban (itt volt a nevező 0),
ezért f zérushelye: x = −1.
A függvény y tengelymetszete: f (0) = −1.
x2
A legmagasabb fokú tagok hányadosa: −x = −x.
(b) Az x3 6= 0, vagyis x6= 0. Az értelmezési tartomány: Df =R\{0}=]−∞; 0[∪]0; ∞[.
A függvény zérushelye az x−2 x3
= 0 egyenlet megoldásával kapható meg. Meg kell
tehát oldani az x − 2 = 0 egyenletet. Így f zérushelye: x = 2.
A függvénynek nincs y tengelymetszete, mivel 0 ∈ / Df .
x 1
A legmagasabb fokú tagok hányadosa: x3 = x2 .
(c) Az x2 6= 0, vagyis x 6= 0, ezért Df = R \ {0} = ]−∞; 0[ ∪ ]0; ∞[.
A függvény zérushelye a 2−x x2
tehát oldani a 2 − x = 0 egyenletet. Így f zérushelye: x = 2.
A függvénynek nincs y tengelymetszete, mivel 0 ∈ / Df .
−x 1
A legmagasabb fokú tagok hányadosa: x3 = − x2 .
n o i h i h
(d) A 3x + 2 6= 0, vagyis x 6= − 23 , ezért Df = R \ − 32 = −∞; − 23 ∪ − 23 ; ∞ .
x3
A függvény zérushelye az 3x+2 = 0 egyenlet megoldásával kapható meg. Meg
3
kell tehát oldani az x = 0 egyenletet. Így f zérushelye: x = 0.
A függvény y tengelymetszete is f (0) = 0.
x3 2
A legmagasabb fokú tagok hányadosa: 3x = x3 .
(e) Az (x + 1)2 6= 0, vagyis x 6= −1, ezért Df = R \ {−1} = ]−∞; −1[ ∪ ]−1; ∞[.
x2
A függvény zérushelye az (x+1)2
= 0 egyenlet megoldásával kapható meg. Meg
kell tehát oldani az x2 = 0 egyenletet. Így f zérushelye: x = 0.
A függvény y tengelymetszete is f (0) = 0.
2
A legmagasabb fokú tagok hányadosa: xx2 = 1.
(f) Az 1 + x 6= 0, vagyis x 6= −1, ezért Df = R \ {−1} = ]−∞; −1[ ∪ ]−1; ∞[.
A függvény zérushelye az 1−x1+x
tehát oldani az 1 − x = 0 egyenletet. Így f zérushelye: x = 1.
A függvény y tengelymetszete f (0) = 1.
A legmagasabb fokú tagok hányadosa: −x x
= −1.
18.5. (a) Az f (x) = ex függvény grafikonja a 18.8. ábrán látható.

(b) Az f (x) = −ex függvény grafikonja a 18.9. ábrán látható.
(c) Az f (x) = e−x függvény grafikonja a 18.10. ábrán látható.
18.6. (a) Az ex = 0 egyenletnek nincs megoldása, mert ex > 0.

(b) Az 1-et átírva azt kapjuk, hogy ex = e0 . Az exponenciális függvény kölcsönösen
egyértelmű, ezért x = 0.
(c) Az e-t átírva azt kapjuk, hogy ex = e1 . Az exponenciális függvény kölcsönösen
egyértelmű, ezért x = 1.
(d) Az exponenciális függvény kölcsönösen egyértelmű, ezért 2x = 3, vagyis x = 32 .

(e) Egy szorzat pontosan akkor 0, ha valamelyik tényezője 0. Azonban e2x 6= 0,

mivel e2x > 0. Ezért x + 1 = 0, vagyis az egyenlet megoldása x = −1.
(f) Egy tört értéke pontosan akkor 0, ha a számlálója 0, a nevezője nem 0. Mivel
e−x sohasem 0, ezért egyszerűen megoldjuk az x−1=0 egyenletet. A megoldás:
x = 1.
18.7. (a) Az f (x) = ln x függvény grafikonja a 18.11. ábrán látható.

103
(b) Az f (x) = lg x függvény grafikonja a 18.12. ábrán látható.
18.8. A logaritmusfüggvénynél kikötést kell tenni: a logaritmus argumentuma mindig na-

gyobb, mint 0, vagyis minden feladatban x > 0. (A logaritmus alapja szintén mindig
nagyobb, mint 0, valamint nem 1, de a feladatokban rögzített alap, e szerepel.)
(a) Megoldása a logaritmus definíciója alapján: x = e0 = 1.

(b) Megoldása a logaritmus definíciója alapján: x = e1 = e.

(c) Megoldása a logaritmus definíciója alapján: x = e2 .
(d) Megoldása a logaritmus definíciója alapján: x = e−3 = 1
e3
.
18.9. (a) Az f függvény arkusz szinusz függvény. Definíció szerint arcsin c azt a − π2 és π2
közti valós számot jelenti (azaz egy radiánban mért szöget), amelynek szinusza
c, vagyis amelyre sin(arcsin c) = c.
A függvény értelmezési tartománya: x + 1 ∈ [−1; 1], amiből x ∈ [−2; 0], vagyis
Df = [−2; 0].
Grafikonja függvénytranszformációval az f ∗ (x) = arcsin x függvényből megkap-
ható. A grafikon a 18.13. ábrán látható.
A zérushelyeket az arcsin(x + 1) = 0 egyenlet megoldásával kaphatjuk meg.
Ebből az x + 1 = 0 egyenlet adódik, tehát a függvény zérushelye x = −1.
A függvény y tengelymetszetét a 0 behelyettesítésével kapjuk meg: f (0) =
= arcsin(0 + 1) = arcsin 1 = π2 .
h i
A függvény értékkészlete: Rf = − π2 ; π2 .
(b) Az f függvény arkusz koszinusz függvény. Definíció szerint arccos c azt a 0
és π közti valós számot jelenti (azaz egy radiánban mért szöget), amelynek
koszinusza c, vagyis amelyre cos(arccos c) = c.
A függvény értelmezési tartománya: Df = [−1; 1].
Grafikonja függvénytranszformációval az f ∗ (x)=arccos x függvényből megkap-
A zérushelyeket az arccos x−π=0 egyenlet megoldásával kaphatjuk meg. Ebből
az arccos x = π egyenlet adódik, tehát a függvény zérushelye x = −1.

105

= arccos(0) − π = π2 − π = − π2 .
A függvény értékkészlete: Rf = [−π; 0].
(c) Az f függvény arkusz tangens függvény. Definíció szerint arctg c azt a − π2 és π2

közti valós számot jelenti (azaz egy radiánban mért szöget), amelynek tangense
c, vagyis amelyre tg(arctg c) = c.

A függvény értelmezési tartománya: Df = R.

Grafikonja függvénytranszformációval az f ∗ (x) = arctg x függvényből megkap-
A zérushelyeket az arctg(x − 1) + π2 = 0 egyenlet megoldásával kaphatjuk meg.
Ebből az arctg(x − 1) = − π2 egyenlet adódik, amelynek nincs valós gyöke, mivel
arctg x > − π2 . Ezért az f függvénynek nincs zérushelye.
= arctg(0 − 1) + π2 = − π4 + π2 = π4 .
A függvény értékkészlete: Rf = ]0; π[.

19. fejezet
Egyváltozós valós függvények II.
19.1. (A)
19.2. (a) (A), (G), (L) (g) (E), (G)

(b) (C), (F), (J) (h) (A), (B), (I), (L)
(c) (B), (I) (i) (B), (H), (I), (K)
(d) (B), (C), (D), (E), (G) (j) (A), (J), (L)
(e) (B), (C), (D), (E), (F) (k) (A), (B), (C), (D), (G), (L)
(f) (E), (G) (l) (A), (B), (C), (D), (G), (L)
19.3. Az f és g függvények f + g összegfüggvénye, f − g különbségfüggvénye, f g szorzat-

függvénye az a függvény, amelynek értelmezési tartománya Df ∩ Dg , és
(f + g)(x) = f (x) + g(x) , (f − g)(x) = f (x) − g(x) , (f g)(x) = f (x) · g(x) .

f
Az f és g függvények g
hányadosfüggvénye az a függvény, amelynek értelmezési

f f (x)
tartománya Df ∩ Dg \ {x ∈ Dg | g(x) = 0}, és g
(x) = g(x)
.
Az f és g függvények f ◦ g összetett függvénye az a függvény, amelynek értelmezési
tartománya {x ∈ Dg | g(x) ∈ Df }, és (f ◦ g)(x) = f (g(x)).
(a) (f + g)(x) = x4 + ex , Df +g = R.
(f − g)(x) = x4 − ex , Df −g = R.
(cf )(x) = 5x4 , Dcf = R.
(f g)(x) = x4 ex , Df g = R.
!
f x4
(x) = x , D f = R.
g e g
x
!
g e
(x) = 4 , D fg = R \ {0}.
f x
(f ◦ g)(x) = (ex )4 = e4x , Df ◦g = R.
x4
(g ◦ f )(x) = e , Dg◦f = R.
4
(f ◦ f )(x) = x4 = x16 , Df ◦f = R.
ex
(g ◦ g)(x) = e , Dg◦g = R.
107
(b) (f + g)(x) = x3 + ln x, Df +g = R+ .
(f − g)(x) = x3 − ln x, Df −g = R+ .
(cf )(x) = −x3 , Dcf = R.
(f g)(x) = x3 ln x, Df g = R+ .
!
f x3
(x) = , D f = R+ \ {1}, mivel a tört miatt ln x 6= 0, vagyis x 6= 1.
g ln x g
!
g ln x
(x) = 3 , D fg = R+ .
f x
(f ◦ g)(x) = (ln x)3 = ln3 x, Df ◦g = R+ .

(g ◦ f )(x) = ln x3 = ln x3 = 3 ln x, Dg◦f = R+ .
3
(f ◦ f )(x) = x3 = x9 , Df ◦f = R.
(g ◦ g)(x) = ln(ln x), Dg◦g = ]1; ∞[, mivel a külső logaritmus miatt teljesülnie
kell az ln x > 0 feltételnek is, amiből x > 1 adódik.
√
(c) (f + g)(x) = 3x − 2 + x, Df +g = [0; ∞[.
√
(f − g)(x) = 3x − 2 − x, Df −g = [0; ∞[.
(cf )(x) = −2 (3x − 2) = −6x + 4, Dcf = R.
√
(f g)(x) = (3x − 2) x, Df g = [0; ∞[.
!
f 3x − 2 √
(x) = √ , D f = R+ , mivel a tört miatt x 6= 0, vagyis x 6= 0.
g x g
! √
g x n o
(x) = , D fg = [0; ∞[ \ 32 , mivel a tört miatt 3x − 2 6= 0, vagyis
f 3x − 2
x 6= 23 .
√
(f ◦ g)(x) = 3 x − 2, Df ◦g = [0; ∞[.
√ h h
(g ◦ f )(x)= 3x − 2, Dg◦f = 23 ; ∞ , mivel a négyzetgyökvonás miatt 3x?2>0,
vagyis x > 23 .
(f ◦ f )(x) = 3 (3x − 2) − 2 = 9x − 8, Df ◦f = R.
q√ √
(g ◦ g)(x) = x = 4 x, Dg◦g = [0; ∞[.
1
(d) (f + g)(x) = cos x + 2 , Df +g = R \ {0}.
x
1
(f − g)(x) = cos x − 2 , Df −g = R \ {0}.
x
(cf )(x) = 3 cos x, Dcf = R.
1 cos x
(f g)(x) = cos x · 2 = 2 , Df g = R \ {0}.
! x x
f cos x
(x)= 1 =cos x·x2 , D f =R\{0}. Itt megjegyezzük, hogy egyébként, ha
g x2
g
2
csak a cos x·x képlettel van egy függvény megadva, akkor általában értelmezési
tartománya a teljes valós számok halmaza. Ebből látszik, hogy (ha pusztán a
képletekkel van megadva, akkor) a cos1 x és cos x · x2 függvény két különböző
x2
függvény.
1
!
g 2 1 n
π
o
(x) = x = 2 , D fg = R \ {0} ∪ 2
+ kπ | k ∈ Z .
f cos x x cos x

109
1
(f ◦ g)(x) = cos , Df ◦g = R \ {0}.
x2
1 1 −2
n
π
o
(g ◦ f )(x) = = = cos x, D g◦f = R \ + kπ | k ∈ Z , mivel a
(cos x)2 cos2 x 2
tört miatt cos2 x 6= 0, vagyis cos x 6= 0 kell, hogy teljesüljön.

(f ◦ f )(x) = cos(cos x), Df ◦f = R.
1
(g ◦ g)(x) = 2 = x4 , Dg◦g = R \ {0}.
1
x
2
19.4. f (g(x)) = (sin x)2 = sin2 x, g(f (x)) = sin x2 , f (f (x)) = sin(sin x), g(g(x)) = (x2 ) .
Nagyon fontos tudni azt, ami az összetett függvény képzés műveletének végrehajtása
során jól is látszik, hogy a látszólag hasonló képletek mind különbözo függvényeket
jelentenek. Nincsen tehát a keletkezett függvények között azonos.
Vizuális segédletként a függvények grafikonja a 19.1. ábrán látható.
19.5. (a) A válaszokban k ∈ Z.

Az f értelmezési tartománya: Df = R.
Az f zérushelyei x = − π2 + 2k · π, y tengelymetszete f (0) = 1.
h i
Az f szigorúan monoton növekvő a − π2 + 2kπ; π2 + 2kπ intervallumokon, és
h i
π
szigorúan monoton csökkenő a 2
+ 2kπ; 3π
2
+ 2kπ intervallumokon. Abszolút

minimuma van az x = − π2 + 2kπ helyeken, amelyek értéke: 0, és abszolút ma-

ximuma van az x = π2 + 2kπ helyeken, amelyek értéke: 2.
Az f konvex a [−π + 2kπ; 2kπ] intervallumokon, és konkáv a [2kπ; π + 2kπ]
intervallumokon. Inflexiós pontja van az x = kπ helyeken, amelyek értéke: 1.
Az f grafikonja a 19.2. ábrán látható.
Az f értékkészlete: Rf = [0; 2].
Az f korlátos. Periodikus, alapperiódusa 2π.
(b) Az f értelmezési tartománya: Df = [−1; ∞[. A négyzetgyök miatt kellett kikö-
tést tenni: x + 1 > 0, amiből x > −1.
Az f zérushelye x = 3, y tengelymetszete f (0) = −1.
Az f szigorúan monoton növekvő. Abszolút minimuma van az x = −1 helyen,
a minimum értéke: −2.
Az f konkáv.
Az f értékkészlete: Rf = [−2; ∞[.
Az f alulról korlátos.
19.2. ábra. A 19.5. (a), (b) megoldáshoz.
(c) Az f értelmezési tartománya: Df = R.

Az f -nek nincs zérushelye, mivel az f (x) = 0 egyenletnek nincs megoldása:
3e x + 2 6= 0, y tengelymetszete f (0) = 3e2 .
Az f szigorúan monoton növekvő. Nincsenek szélsőértékei
Az f konvex.
Az f értékkészlete: Rf = R+ = ]0; ∞[.
Az f alulról korlátos.
(d) Az f értelmezési tartománya: Df = R? = ]−∞; 0[, mivel a logaritmus miatt
−x > 0, vagyis x < 0 kell, hogy teljesüljön.
Az f zérushelye x = −1, y tengelymetszete nincs, mivel 0 ∈
/ Df .
Az f szigorúan monoton csökkenő. Nincsenek szélsőértékei.
Az f konkáv.

111

Az f értékkészlete: Rf = R.
Az f nem páros, nem páratlan, nem korlátos alulról és felülről sem, nem peri-
odikus.
19.3. ábra. A 19.5. (c), (d) megoldáshoz.
(e) Az f értelmezési tartománya: Df = R \ {0}, mivel a tört miatt x2 6= 0, vagyis

x 6= 0 kell, hogy teljesüljön. qpar Az f -nek nincs zérushelye, mert az f (x) =
= 0 egyenletnek nincs megoldása: 1 + x12 6= 0, és y tengelymetszete sincs, mivel
0∈ / Df .
Az f szigorúan monoton növekvő a ]−∞; 0[ intervallumon, és szigorúan mono-
ton csökkenő a ]0; ∞[ intervallumon. Nincsenek szélsőértékei.
Az f konvex a ]−∞; 0[ intervallumon és a ]0; ∞[ intervallumon.
Az f értékkészlete: Rf = ]1; ∞[.
1 1
Az f páros, mivel f (−x) = 1 + (−x) 2 = 1 + x2 = f (x), és alulról korlátos.
19.4. ábra. A 19.5. (e) megoldáshoz.


20. fejezet
Számsorozatok
2 1 2 1 1 1 1 1

20.1. (a) (an ) = 2, 1, , , , . . . (d) (dn ) = , , , , ,...
3 2 5 2 4 8 16 32
1 1 1 1 1

(b) (bn ) = {3, 12, 27, 48, 75, . . . } (e) (en ) = − , , − , , − , . . .
2 4 8 16 32
3 3 3 6

(c) (cn ) = {2, 4, 8, 16, 32, . . . } (f) (fn ) = 0, , , , , . . .
8 5 4 7
Megjegyzés: A törteket minden esetben egyszerűsítettük.

Az ábrázolás történhet például az alábbi módon:
1 for n =1:10
2 an =2/ n ;
3 hold on ;
4 stem (n , an , ' ro ') ;
5 end
6 grid on
7 axis ([0 11 0 2.5])
8 box
9 title ( ' Az a_n sorozat elso 10 tagja ')
Az eredmény a 20.1. ábrán látszik.

A továbbiakban csak a sorozatok ábráit láthatjuk, a (bn ) (piros) és a (cn ) (kék),
illetve a (dn ) (piros) és az (en ) (kék) sorozatokat közös ábrán rajzoltuk ki.
20.2. A két sorozat képlettel megadva:
(a) an = 3n + 1 (b) bn = 2n+1 + 1
Rekurzív megadási módjuk:
(a) a1 = 4, an+1 = an + 3 (n > 1) (b) b1 = 5, bn+1 = 2bn − 1 (n > 1)
20.3. Az időszak kezdetén befizetett összeg 10, az első év végén fizetett 9, és így tovább,
végül az utolsó befizetett részlet 1 évig kamatozik. Ebből adódik, hogy az időszak
végére vonatkoztatott éves befizetések, kamatos kamattal növelve, egy q = 1,02 há-
nyadosú mértani sorozat tagjai lesznek. A kérdéses összeg:
113
20.1. ábra. A 20.1. (a) feladat megoldása
20.2. ábra. A 20.1. (b), (c) feladat megoldása

115
20.3. ábra. A 20.1. (d), (e) feladat megoldása
20.4. ábra. A 20.1. (f) feladat megoldása

10
10 9 1
200 000 · 1,02n =
X
200 000 · 1,02 + 200 000 · 1,02 + · · · + 200 000 · 1,02 =
n=1
10 11
1,02 − 1,02
1,02n = 200 000 ·
X
= 200 000 · ≈ 2 233 743 forint.
n=1 1,02 − 1
(Az összeget egész forintra kerekítettük.)

Az alábbi programmal rajzoljuk ki az egyes évek végén számlánkon lévő összegeket:
1 for n =1:10;
2 fn =200000*((1.02^( n +1) -1.02) /.02) ;
3 hold on ;
4 stem (n , fn , ' bx ' , ' Linewidth ' ,1) ;
5 end
6 xlabel ( ' Eltelt evek ')
7 ylabel ( ' Toke ')
8 axis ([0 11 0 2300000])
9 title ( 'A szamlankon levo osszeg az evek fuggvenyeben ')
20.5. ábra. A 20.3. feladat megoldása
20.4. (a) – Az (an ) sorozat szigorúan monoton csökken, mivel

n+1 n n
1 1 1 1

an+1 = = · < = an .
10 10 10 10
– Felhasználva a sorozat monotonitását, felső korlátja a1 = 4,1, alsó korlátja
4. Megjegyzés: ez a két érték egyben a legkisebb felső és legnagyobb alsó
korlát is.

117
n
1
– Minthogy a mértani sorozat határértékére vonatkozó tétel alapján 10
konvergens, így következik, hogy az (an ) sorozat is az.
n
1
– Szintén a mértani sorozat határértékére vonatkozó tételt felhasználva 10
hatátértéke 0, továbbá mivel az összeg határértéke a tagok határértékének
összege, ezért lim an = 4.
n→+∞
n
(b) – Mivel − 31 sorozat alternáló, azaz váltakozó előjelű, ezért (bn ) nem mo-
noton.
– A sorozat minden tagja nagyobb, mint k = 1, és kisebb, mint K = 3, ezért
a sorozat korlátos. Az 1 és 3 értékek jó alsó és felső korlátok.
– A mértani sorozat határértékére vonatkozó tétel alapján a sorozat konver-
gens.
– lim bn = 2.
n→+∞
(c) – A (cn ) sorozat alternáló, nem monoton.

– A sorozat sem alulról, sem felülről nem korlátos.
– Minthogy konvergens sorozat szükségképpen korlátos, ezért (cn ) nem lehet
konvergens.
– Tágabb értelemben vett határértéke sem létezik.
(d) – A (dn ) sorozat nem monoton.
– A sorozat korlátos, például 2 és 3 értékek jó alsó és felső korlátok. (Könnyen
látható, hogy ez a két érték éppen a legnagyobb alsó, és a legkisebb felső
korlát.)
– Minthogy a 3 − n−3 = 3 − n13 sorozat második tagja a 0-hoz tart, ezért
nyilvánvaló, hogy a sorozat konvergens.
– lim dn = 3.
n→+∞
(e) – Felhasználva az (a − b) · (a + b) = a2 − b2 azonosságot

√ √
√ √ 2n + 3 + 2n 3
2n + 3 − 2n · √ √ =√ √ .
2n + 3 + 2n 2n + 3 + 2n
Ebből viszont egyszerűen adódik, hogy az (en ) sorozat szigorúan monoton
csökken.
– A sorozat korlátos, például 0 és 5 értékek jó alsó és felső korlátok.
– Minthogy az átalakított képletben a számláló konstans, illetve a nevező
mindkét tagjának határértéke végtelen, ezért a sorozat konvergens.
– lim en = 0.
n→+∞
√ √
2 (n+1)·(1+ n)·(1− n) √ √
(f) – fn = √1−n
n+1
= √
n+1
= (n + 1) · (1 − n) = − (n + 1) · ( n − 1),
ezért fn szigorúan monoton csökken. ((−fn ) szigorúan monoton nő.)
– Alulról nem korlátos, (legkisebb) felső korlátja a 0.
– A sorozat nem konvergens.
– lim fn = −∞.
n→+∞
(g) – A (gn ) sorozat szigorúan monoton nő, mivel a harmadik hatványfüggvény

szigorúan monoton nő, ezért nagyobb n esetén gn = (n − 2)3 is nagyobb.

– Felülről nem korlátos, alsó korlátja pl. a 0.

– lim gn = +∞.
n→+∞
(h) – A (hn ) sorozat szigorúan monoton nő, mivel ha az alap egynél nagyobb (itt
3), akkor az exponenciális függvény szigorúan monoton nő, ezért nagyobb
n esetén hn = 3n−2 is nagyobb.
– Felülről nem korlátos, alsó korlátja pl. a 0.
– lim hn = +∞.
n→+∞
(i) – Az (in ) sorozat alternáló, nem monoton.

– A sorozat sem alulról, sem felülről nem korlátos.
– Nem létezik tágabb értelemben vett határértéke sem.
(j) – A (jn ) sorozat n-edik tagját írjuk fel két résztört összegeként:
3n − 3 3n + 6 9 3 9
= − = − ,
2n + 4 2n + 4 2n + 4 2 2n + 4
9
ebből adódóan (jn ) sorozat szigorúan monoton nő, hiszen 2n+4 szigorúan
monoton csökken.
3− 3
– Most osszuk a számlálót és a nevezőt is n-nel: 3n−3
2n+4
= 2+ n4 . Ebből látszik,
n
hogy a számláló n = 1 esetén 0, egyébként pozitív, a nevező minden n-re
3− 3
pozitív, így a 0 alsó korlát. Ugyanakkor 2+ n4 < 2+3 4 < 32 , azaz van felső
n n
korlátja is, például 23 . Korlátos a sorozat.
– A fentiek alapján
3 − n3 3
lim jn = lim 4 = ,
n→+∞ n→+∞ 2 +
n
2
minthogy a számláló és a nevező második tagjai 0-hoz tartanak. A sorozat
konvergens.
– Határértéke 23 .
(k) – A (kn ) sorozatnál alakítsuk át a sorozatot meghatározó kifejezést:

n n!
2 2!·(n−2)! 3! · (n − 3)! 3
kn = = n! = = .
n
3!·(n−3)!
2! · (n − 2)! n − 2
3
Ez alapján kn szigorúan monoton csökken.

– Korlátos, legkisebb felső korlátja, egyben első tagja a 3, alsó korlátja a 0,
hiszen mindig pozitív.
– Konvergens.
– Határértéke 0.
(l) – Az (`n ) sorozat esetén a logaritmus argumentumában található kifejezés:
n+1
n+6
= n+6
n+6
5
− n+6 =1− n+65
. Ebből látszik, hogy a kifejezés szigorúan monoton
nő, ezért az (`n ) sorozat is.

119
– Ezzel együtt világos, hogy legnagyobb alsó korlátja az első elem, lg 27 . Az

előző pontból is kitűnt, hogy n+1
n+6
kisebb, mint 1, így lg 1 = 0 megfelelő felső
korlát. A sorozat korlátos.
– Hasonlóan, mint a (jn ) sorozatnál, osszuk a számlálót és a nevezőt is n-nel,
1+ 1
így: n+1
n+6
= 1+ n6 . A sorozat konvergens.
n
– Határértéke lg 1 = 0.
n 3n n
1 1 3 1 m

20.5. (a) 1 + = 1 + n . Ha most 3n helyébe m-et írunk, akkor a 1 +
3 3 m n
1

kifejezést kapjuk, amiből adódik, hogy (an ) részsorozata az yn = 1 +
n
sorozatnak, tehát határértéke az e szám.
8n (4n−1)·2+2 " #(4n−1)·2+2
1 4n − 1 1

(b) bn = 1 − = = 4n−1+1 =
4n 4n 4n−1
 2
" #(4n−1)·2 " #2 " #2
1 1 1 1
= 1 · 1 = 
4n−1  · 1
1 + 4n−1 1 + 4n−1 1 + 4n−1

1
1 + 4n−1
 2 
" #2
1 1 1
lim bn = lim   
4n−1  · 1  = 2.

1+ e

n→+∞ n→+∞ 1
1 + 4n−1 4n−1
20.6. Amennyiben a sorozat n-edik tagját definiáló képlet egy racionális tört, akkor aho-
gyan azt korábban is láttuk, érdemes egyszerűsíteni a nevezőben szereplő legmaga-
sabb fokú taggal.
(a) Például
5
2
n − 34 5
2n3
− 4n3 4
lim = lim .
n→+∞ 6 + 4n2 − n4 n→+∞ 64 + 42 − 1
n n
Ez utóbbi kifejezésnek −1-et kivéve minden tagja tart a 0-hoz (a számlálóban

és a nevezőben is), így a sorozat elemei balról közelítik a nullát. Ezt jelölhetjük
is: lim an = 0− .
n→+∞
(b) Hasonlóan, lim bn = +∞.

n→+∞
(c) lim cn = 0.
n→+∞
(d) lim dn = − 21 .
n→+∞
(e) lim en = −∞.

n→+∞
Általában azt mondhatjuk, hogy az ilyen jellegű kifejezéseknél a tört határérté-

ke a számlálóban és a nevezőben található polinomok legmagasabb fokú tagjai
hányadosának a határértéke. Például
3n8 3 1
lim dn = lim = =− .
n→+∞ n→+∞ −6n 8 −6 2

(f) Az (fn ) sorozat esetén egy összetett képletről van szó. Itt szintén a korábbihoz
hasonló módon járunk el, először kiszámítjuk a gyökjel alatt található kifejezés
határértékét,
n6 − 2n n6
lim = lim = lim n = +∞.
n→+∞ n5 − n n→+∞ n5 n→+∞
Ezután felhasználhatjuk a tételt, amely szerint lim nk = +∞, amennyiben

n→+∞
1
k > 0. Most k = 2
, tehát lim fn = +∞.
n→+∞
20.7. Csak egy helyes megoldást adunk, természetesen lehetnek más, a feltételeknek meg-
felelő megoldások is.
(a) an = (−1)n · n. 1
(e) en = .
(b) bn = n. 3n
(−1)n (f) fn = (−3)n .
(c) cn = . (
n n, ha n páros;
(d) dn = (−1)n . (g) gn =
2n, ha n páratlan.


 1, ha n néggyel osztva 1 maradékot ad;
2, ha n néggyel osztva 2 maradékot ad;


(h) hn =


 3, ha n néggyel osztva 3 maradékot ad;
n, ha n néggyel osztva 0 maradékot ad.

20.8. (a) Először az n változót definiáljuk, megadjuk a sorozat képletét, majd kiszá-
mítjuk a határértéket. Nem raktunk pontosvesszőt a harmadik sor végére, így
azonnal ki is írja a határértéket.
1 >> syms n
2 >> an =((6+4* n ) /(4* n +4) ) ^(4* n +4) ;
3 >> liman = limit (((6+4* n ) /(4* n -4) ) ^(4* n -1) , inf )
4 exp (10)
Azaz lim an = e10 .

n→+∞
(b) A bn sorozat határértéke:
1 >> syms n
2 >> bn = sqrt (( n +2) *( n +3) ) - sqrt (( n -2) *( n -3) )
3 bn =(( n + 2) *( n + 3) ) ^(1/2) - (( n - 2) *( n - 3) ) ^(1/2)
4 >> limbn = limit ( bn , inf )
5 limbn =5
Látható, hogy a program az általunk megadott gyökös képletet hatványalakban

adja vissza. A határérték kiszámításánál pedig a képlet helyett csak bn változót
írtunk az egyszerűség kedvéért. lim bn = 5.
n→+∞
(c) A cn sorozat határértéke:
1 >> syms n
2 >> cn = sqrt (2* n ) *( sqrt (2* n +3) - sqrt (2* n ) )
3 >> limit ( cn , inf )
4 ans =
5 3/2

121
lim cn = 23 .
n→+∞
Megjegyzendő, hogy a program minden esetben az n számot mint tetszőleges valós

értéket kezeli. Ez bizonyos esetekben probléma lehet. Például előfordulhat, hogy a
valós függvénynek nincs határértéke, addig az egész számokon értelmezett sorozat-
nak van. Mi nem foglalkozunk ilyen komplex problémákkal.
4n + 6 1 7
20.9. (a) A sorozat tagjait = + alakba írva adódik, hogy a határérték
8n − 2 2 8n − 2
1 7
. Az összeg tagja a határértéktől való eltérés. A feltétel teljesül, ha
2 8n − 2
7 1 702
< , amely egyenlőtlenséget rendezve a <n egyenlőtlenség adódik.
8n − 2 100 8
Így az n0 = 87 küszöbindex megfelelő.
n
4n 4n 1
(b) bn = 3n < 3n = . Minthogy a sorozat tagjai pozitívak, a határérték
2 + 11 2 2
(a rendőr elvből adódóan) 0.
n
1 1
– A megfelelő környezetbe esés elégséges feltétele, hogy < , azaz
2 100
mindkét oldal logaritmusát véve és felhasználva, hogy az f (x) = log 1 x
2
függvény szigorúan monoton csökken, azaz alkalmazásával az egyenlőtlen-
ség iránya megfordul:
7
1 1
n0 > log 1 > log 1 = 7.
2 100 2 2
Ebből n0 = 7 egy megfelelő (a fenti szigorú egyenlőtlenségből adódóan nem
feltétlenül a legjobb) küszöbindex.
– n0 = 20 megfelelő.
n+2
7 7
20.10. Vegyük a > 10000 egyenlőtlenség mindkét oldalának
alapú logaritmusát.
5 5
(Az egynél nagyobb alap miatt most nem változik a reláció iránya.) Az
n > log 7 10 000 − 2,

5
azaz an > K feltétel teljesül, ha n > n0 = 25.

n2 − 100
20.11. Az tört pozitív, ha n=5. Ebből következik, hogy a megoldás 5-nél nagyobb.
4−n
n2 − 100
Ugyanakkor a nevező 4-nél nagyobb n-ekre negatív. Az an = <−100 egyen-
4−n
lőtlenséget (4 − n)-nel szorozva a reláció megfordul, és rendezve az
n2 − 100n + 300 > 0

2
√ adódik. Átalakítás után: (n − 50) − 2200 > 0. Felhasználva, hogy n
egyenlőtlenség
pozitív: n > 2200 + 50. Így a megoldás: n > n0 = 96.


21. fejezet
Egyváltozós valós függvények

határértéke és folytonossága
21.1. (a) Az elemi függvények folytonosak, így a lineáris függvény is, határértéke a he-
lyettesesítési érték: lim (3x − 5) = 3 · 2 − 5 = 1.
x→2
(b) Kihasználva a függvény folytonosságát:
1 1 √ 7 13
lim1 (9x − (3x − 5)) = 9 2 − 3 · + 5 = 9 + = .
x→ 2 2 2 2
2π 1
(c) limπ cos 2x = cos =− .
x→ 3 3 2
x − 4 −1
(d) lim = = −1.
x→3 x−2 1
x−4
(e) A lim határértéknél a tört nevezőjének helyettesítési értéke 0, így 2-ben
x→2 x − 2
nincs
értelmezve a kifejezés. Akár jobb, akár bal oldali határértéket tekintünk,
−2
0
típusú határértékről van szó. Általános esetben nem feltétlenül létezik
a határérték, de racionális törtfüggvényeknél, amennyiben a nevező 0-hoz, a
számláló 0-tól különböző valós számhoz tart, akkor legalább az egyoldali ha-
tárértékek léteznek. Ezek mindegyike +∞ vagy −∞, annak függvényében, hogy
mi a számláló határértékének előjele, illetve hogy a nevező mely oldalról tart
a 0-hoz. Most
x−4
lim+ = −∞,
x→2 x − 2

hiszen −20+
típusú a határérték, a számláló a 2 közelében negatív, a nevező
pozitív, azaz a tört negatív. Hasonlóan:
x−4
lim− = +∞,
x→2 x−2

−2
mert 0−
típusú.

(f) A határérték 00 típusú, első megközelítésben határozatlan. Felhasználva a
következő algebrai átalakítást:
√ √
x − 64 x − 64 x + 8 (x − 64) · ( x + 8) √
√ =√ ·√ = = x + 8,
x−8 x−8 x+8 x − 64
123
x − 64
adódik, hogy lim √ = +∞.
x→64 x−8
4
(g) Mivel lim+ = +∞, 04+ típusú, így
x→7 x − 7
4
lim+ 3 x−7 = lim 3x = +∞.
x→7 x→+∞
Hasonlóan: 4
lim− 3 x−7 = lim 3x = 0,
x→7 x→−∞
4
minthogy lim− = −∞, és lim 3x = 0.
x→7 x − 7 x→−∞

(h) lim+ x2 − 4 = 0+ , így lim+ ln x2 − 4 = lim+ ln x = −∞.
x→2 x→2 x→0
1
(i) lim± = ∓∞, így
x→1 1 − x
3 3
lim+ 1 = −3 és lim−
= 0. 1
e −1
x→1 1−x →1 e −1 1−x
Felhasználtuk az exponenciális függvény ismert határértékeit.

x−1
1
(j) lim± = ∓∞, 02∓ típus.
3
x→ 2 3 − 2x
3
3
(k) lim = +∞, 0+
típus.
x→3 (x − 3)4
(l) Felhasználva, hogy x2 − 16 = (x − 4) · (x + 4) kapjuk, hogy

x2 − 16
lim = lim (x − 4) = −8.
x→−4 x + 4 x→−4
(m) Csak helyettesíteni kell a 2-t a kifejezésbe, a határérték 13 .

x2 + 5x + 6 (x + 3) · (x + 2) (x + 2) 1
(n) lim = lim = lim = .
x→−3 x − 9x
4 2 x→−3 (x + 3) · (x − 3) · (x )
2 x→−3 (x − 3) · (x )
2 54

0
(o) A határérték 0
típusú. Ismét szorzattá bontani és egyszerűsíteni kell.
x2 − 6x + 8 (x − 4) · (x − 2) x−2 2
lim = lim = lim = .
x→4 x2 + x − 20 x→4 (x − 4) · (x + 5) x→4 x + 5 9

(p) A határérték 00 típusú. Az x-et a számlálóból és a nevezőből kiemelve, majd
egyszerűsítve és helyettesítve adódik:
4x − 3x2
lim = 4.
x→0 x5 − 6x3 + x

(q) A határérték 00 típusú. A nevező másodfokú függvényét ábrázolva nyilvánva-
ló, hogy −5 egy baloldali környezetében pozitív, előjelet váltva −5-től jobbra
2
negatív. (21.1. ábra, az előjelváltás piros színnel kiemelve.) limx→−5± xx2 −6x+8
+x−20
=
= ∓∞.
Természetesen más megfontolás alapján is megállapíthatjuk a másodfokú kife-
jezés előjelét, például x2 +x−20=(x − 4)·(x + 5) egyenletet felhasználva adódik,
hogy (x + 5) előjele döntő, hiszen (x − 4) a −5 kis környezetében negatív, míg
(x + 5) negatívból pozitívba vált.

125
21.1. ábra. A 21.1. (q) megoldáshoz
3
(r) Hasonlóan a (q) pontban látottakhoz: lim ± = ∓∞.
x→−3 x2 + 4x + 3
x2 + 5x + 6
(s) lim = −∞, a nevező 0 környezetében negatív.
x→0 x4 − 9x2
√ √
(t) A törtet a 9 + 3x+ 9 + 2x kifejezéssel bővítve, használva az (a − b)·(a + b) =
= a2 − b2 azonosságot, egyszerűsítés után adódik:
√ √
9 + 3x − 9 + 2x 1 1
lim = lim √ √ = .
x→0 x x→0 9 + 3x + 9 + 2x 6
|x| + 3
(u) lim = +∞, mert a kifejezés mindig pozitív, a nevező pedig 0-hoz tart.
x→3 |x| − 3
(v) Közös nevezőre hozás után:

1 1 1 − (x2 + 2x + 4) −x2 − 2x − 3

lim± + = lim = lim = ±∞.
x→2 x − 2 8 − x3 x→2± 8 − x3 x→2± 8 − x3
A nevező előjelének megállapításánál használhatjuk a harmadik hatványfügg-
vény szigorú monoton növekedését is.
π

(w) A keresett határérték 0, hiszen limπ x − = 0 és −1 6 cos x 6 1, korlátos.
x→ 2 2
21.2. Alkalmazzuk a racionális törtfüggvények ±∞-ben vett határértékére vonatkozó té-
telt (itt és a továbbiakban is):
an xn + an−1 xn−1 + · · · + a1 x + a0 an x n
lim = lim .
x→±∞ bk xk + bk−1 xk−1 + · · · + b1 x + b0 x→±∞ bk xk

x−1 x 1

(a) lim = lim − =− .
x→±∞ 3 − 2x x→±∞ 2x 2

(b) lim 3x2 + 2x − 6 = lim 3x2 = 3 · lim x2 = +∞. (A polinomokra vo-
x→±∞ x→±∞ x→±∞
natkozó tétel tekinthető a racionális törtfüggvényekre vonatkozó tétel speciális
esetének is, amikor is a nevező konstans függvény.)

(c) lim −x5 + 99000x + 89 = ∓∞.
x→±∞

2
2
(d) A határérték ±∞ típusú. lim = 0. Amennyiben szükségünk lenne rá,
x→±∞ 3x + 4
2
lim = 0± .
x→±∞ 3x + 4
5 − 2x 2
(e) lim =− .
x→±∞ 3x + 4 3
2
x +1
(f) lim = ±∞.
x→±∞ 55x
x2 + 5x x2 1
(g) lim = lim = .
x→±∞ 3x2 − 20 x→±∞ 3x2 3
4
(h) lim = 0. (A nevezőt kifejtve a legmagasabb fokú tag: 16x4 .)
x→±∞ (2x + 5)4
(3 − 7x)19 · (3x − 6)21

(i) lim = 0, minthogy a nevező foka 41, a számlálóé 40.
x→±∞ (2x + 5)41
√5
v !1
5 5
x5 − 4x u x − 4x
u 5
x 1
(j) lim = lim t 5
5 = x→±∞
lim 5
= 1 5 = 1.
x→±∞ 2+x x→±∞ (2 + x) x
cos πx
(k) lim √ = 0, minthogy a nevező határértéke végtelen, a számláló pedig
x→+∞ x
korlátos.
(l) Minthogy lim+ ln 2x = lim+ ln x = −∞, ezért lim+ th (ln 2x) = lim th x = −1.
x→0 x→0 x→0 x→−∞
ex − e−x e2x − 1
Felhasználtuk a lim th x = lim x −x = lim 2x = −1 határértéket.
x→−∞ x→−∞ e + e x→−∞ e + 1
Vagy:
1
eln 2x − e− ln 2x 2x − 2x 4x2 − 1
th (ln 2x) = ln 2x − ln 2x = 1 = .
e +e 2x + 2x 4x2 + 1
4x2 − 1
Így lim+ th (ln 2x) = lim+ 2 = −1.
x→0 x→0 4x + 1
21.3. (a) Df = R, mert x > [x].

q √
lim− f (x) = n − (n − 1) = 1, és lim+ f (x) = n − n = 0, ahol n ∈ Z.
x→n x→n
Minthogy a jobb oldali és bal oldali határértéke egész n esetén különbözik,

ezért az f (x) függvény ezekben a pontokban nem folytonos, és nem is tehető
folytonossá.
(b) Mindkét definiáló polinomfüggvény folytonos. Mindkét függvény 1 pontban vett
helyettesítési értéke 0, így abszolút értéke is 0, ezért a függvény folytonos.

127
x2 − 8x − 48
(c) A tört számlálójának és nevezőjének közös gyöke a −4. A szám-
2x2 − 32
lálóból és nevezőből egyaránt kiemelve (x + 4)-et, majd egyszerűsítve kapjuk,
hogy
x2 − 8x − 48 x − 12
= , ha x 6= −4.
2x2 − 32 2x − 8
Látható, hogy −4-ben f határértéke 1, ez éppen a függvényérték. A függvény
tehát folytonos. Megjegyezzük, hogy a nevező másik gyökében, 4-ben nem ér-
telmeztük a függvényt, e pontbeli viselkedés nem befolyásolja a folytonosságot.
(d) Az f függvény −5-ben vett mindkét oldali határértéke 2-nek adódik, ez (x + 5)-
tel egyszerűsítve látható: lim f (x) = 2 6= 3 = f (−5). Az f függvény nem foly-
x→−5
tonos, de folytonossá tehető, mégpedig így:

 x2 + 6x + 5


f (x) =  x2 + 8x + 15
 2, ha x = −5.

21.4. (a) Függőleges aszimptota csak ott lehet, ahol a függvény nincs értelmezve. Ebben
az esetben ez az x = 1 pont:
2 − 3x
lim = ∓∞.
x→1± x−1
A függvény végtelenben vett határértéke:
2 − 3x 3x
lim = lim = −3.
x→±∞ x−1 x→±∞ x
Most lássuk a függvény képét. A program utolsó három sora csak azt a célt
szolgálja, hogy a koordinátatengelyeket is lássuk az ábrán. Az fplot parancs
a függőleges aszimptotát automatikusan előállítja, nekünk csak a vízszintest
kellett berajzoltatni a géppel a megfelelő jellemzőkkel: szürkén és szaggatottan.
(21.2. ábra)
1 clear all ; clf
2 syms x
3 f =(2 -3* x ) /( x -1)
4 fplot ( f )
5 hold on
6 grid on
7 g = -3
8 fplot (g , 'k - - ')
9 title ( ' Az f fuggveny es aszimptotai ')
10 ax = gca ;
11 ax . XAxisLocation = ' origin ';
12 ax . YAxisLocation = ' origin ';
(b)
x+3 x+3 x+3
lim ± = ∓∞, lim± = ±∞ és lim = 0.
x→−2 x2 − 4 x→2 x2 − 4 x→±∞ x2 − 4

Az ábrázolásnál most csak a lényeget közöljük. A vízszintes aszimptota egy-

beesik az x koordinátatengellyel, így egy kicsit vastagabban rajzoljuk. (21.3.
ábra)
1 >> x
2 >>f =(2 -3* x ) /( x -1)
3 >> fplot ( f )
4 >>g =0
5 >> fplot (g , 'k - - , ' Linewidth ' ,2 ')
(c) A nevező két gyöke −3 és 2.

1−x 1−x 1−x
lim ± = lim± = ∓∞ és lim = 0.
x→−3 x2 + x − 6 x→2 x2 + x − 6 x→±∞ x2 + x − 6
A függvény képe a 21.4. ábrán látható.
1
(d) A függvény 2
ln 2-ben nem értelmezett, itt van a függőleges aszimptota.
4 4
lim = 0 és lim = −2.
x→+∞ e2x − 2 x→−∞ e2x − 2
Mivel a két határérték különböző, ezért két vizszintes aszimptotája is van f -

nek. A függvény képe a 21.5. ábrán látható.

129

21.5. ábra. A 21.4. (d) megoldáshoz.

22. fejezet
A differenciálhányados értelmezése
22.1. Derivált számítása a definíció alapján.
(a) f 0 (2) = 3.
(b) f 0 (1) = −8.
(c) f 0 (4) = − 17
4
.
Részletes megoldás: A derivált első definícióját alkalmazva:
√ √
f (x) − f (4) 3 x − 5x − 3 4 − 5 · 4
f 0 (4) = lim = lim =
x→4 x − 4√ x→4 x−4
√
3 x−3 4 5x − 5 · 4
= lim − lim =
x→4 x−4 x→4
√ x − 4
√
x− 4 x−4
= 3 lim √ √ √ √ − 5 lim =
x→4 x− 4 x+ 4 x→4 x − 4
1 1 3 17
= 3 lim √ √ − 5 lim 1 = 3 lim √ √ − 5 = − 5 = − .
x→4 x+ 4 x→4 x→4 4+ 4 4 4
(d) f 0 (−2) = 29.

(e) f 0 π4 = −8.
Megoldás MATLAB felhasználásával: A derivált a MATLAB segítségével a
definíció felhasználásával az alábbi módon kapható:
1 >> syms x
2 >> f =4* cos (2* x ) ;
3 >> x0 = pi /4;
4 >> f0 = subs (f ,x , x0 ) ;
5 >> kh =( f - f0 ) /( x - x0 ) ;
6 >> dfx0 = limit ( kh ,x , x0 )
7 dfx0 =
8 -8
√
(f) f 0 π
12
= −9 2.
(g) f 0 (2) = 4.
131
Részletes megoldás: A derivált első definícióját alkalmazva:

f (x) − f (2) 8 ln x − 8 ln 2 ln x − ln 2
f 0 (2) = lim = lim = 8 lim =
x→2 x−2 x→2 x−2 x→2 x−2
ln x2 8 ln x
= 8 lim = lim x 2 .
x→2 x − 2 2 x→2 2 − 1
Vezessünk be most egy új t változót a t = x2 −1 definícióval, amiből nyilván t+
+1= x2 következik. Ha x→2 akkor nyilván t→0. Ekkor a mondottak figyelembe
vételével azt kapjuk, hogy
ln(t + 1)
f 0 (2) = 4 lim .
t→0 t
Ha felhasználjuk a nevezetes
ln(t + 1)
lim =1
t→0 t
határérték relációt, kapjuk a fenti eredményt.
(h) f 0 (100) = 1
50 ln 10
.
(i) f 0 (1) = 10 ln 2.
Részletes megoldás: Ismét a derivált első definícióját alkalmazva:
f (x) − f (1) 5 · 2x − 5 · 2 2x − 2
f 0 (1) = lim = lim = 5 · lim =
x→1 x−1 x→1 x−1 x→1 x − 1
2x−1 − 1
= 5 · 2 · lim .
x→1 x − 1
Vezessünk be most egy új t változót a t = x − 1 definícióval. Ha x → 1 akkor

nyilván t → 0. Ekkor a mondottak figyelembe vételével azt kapjuk, hogy
2t − 1
f 0 (1) = 10 · lim .
t→0 t
2t − 1
lim = ln 2
t→0 t
határérték relációt, kapjuk a fenti eredményt.
(j) f 0 (2) = 4 − e2 .
(k) f 0 (4) = 3
2 ln 2
.
(l) f 0 (−2) = − 23 .

(m) f 0 π3 = 5.
Részletes megoldás: A derivált második, ekvivalens definícióját alkalmazzuk:

π π π
π
f 3
+h −f 3
2 sin 5 3
+ h − 2 sin 5 π3
f0 = lim = lim =
3 h→0 h
h→0 h
sin 5 π3 + 5h − sin 5 π3
= 2 lim .
h→0 h
133
Most alkalmazzuk a számláló első tagjára a
sin(x + y) = sin x cos y + cos x sin y
addíciós tételt. Ekkor az adódik, hogy

π sin 5 π3 cos 5h + cos 5 π3 sin 5h − sin 5 π3

f0 = 2 lim .
3 h→0 h
Azonos átalakítással innen a következőt kapjuk:
!
π π cos 5h − 1 π sin 5h

0
f = 2 sin 5 lim + 2 cos 5 lim .
3 3 h→0 h 3 h→0 h
Bővítve a kapott törteket az alábbi formulák adódnak:

!
π π cos 5h − 1 π sin 5h

0
f = 10 sin 5 lim + 10 cos 5 lim .
3 3 h→0 5h 3 h→0 5h
cos t − 1 sin t
lim = 0, lim =1
t→0 t t→0 t

határérték relációkat, valamint azt, hogy cos 5 π3 = 1/2, kapjuk a fenti ered-
ményt.
(n) f 0 (11) = 12 .
(o) f 0 (−1) = 12.
√
(p) f 0 (−π/3) = −6 3.
(q) f 0 (−1) = 6e−2 + 4 ln3 3 .
(r) f 0 (1) = ln52 + 3.
Megoldás MATLAB felhasználásával: A derivált második, ekvivalens definíci-
óját a MATLAB-ban a következő módon tudjuk kódolni:
1 >> syms x h
2 >> f =3* log ( x ) +5* log2 ( x ) ;
3 >> x0 =1;
4 >> f0 = subs (f ,x , x0 ) ;
5 >> fh = subs (f ,x , x0 + h ) ;
6 >> deltaf = fh - f0 ;
7 >> kh = deltaf / h ;
8 >> dfx0 = limit ( kh ,h ,0)
9 dfx0 =
10 5/ log (2) + 3
(s) f 0 (27) = 4
27
.

(t) f 0 π
4
= 10.
22.2. Érintőegyenes egyenlete.

(a) e(x) = 25 − x2 .
Részletes megoldás: Elsőként kiszámítjuk az érintőegyenes egyenletének felírá-
sához szükséges mennyiségeket:
√ √
f (x0 ) = f (1) = 5 − 1 = 4 = 2;
1 −x
f 0 (x) = √ (−2x) = √ ;
2 5 − x2 5 − x2
−1 1
f 0 (x0 ) = f 0 (1) = √ =− .
5−1 2
Behelyettesítve az érintőegyenes általános egyenletébe, kapjuk, hogy
1 1 5
e(x) = f 0 (x0 ) (x − x0 ) + f (x0 ) = − (x − 1) + 2 = − x + .
2 2 2
Ez megegyezik a fenti eredménnyel.
(b) e(x) = 2x.
(c) e(x) = −3x.
Megoldás MATLAB felhasználásával: Az érintőegyenes egyenlete például a kö-
vetkező MATLAB kóddal állítható elő:
1 >> syms x
2 >> f = log (( x ^2 -2* x +1) /( x ^2+ x +1) ) ;
3 >> pretty ( f )
4 / 2 \
5 | x - 2 x + 1 |
6 log | ------------ |
7 | 2 |
8 \ x + x + 1 /
9
10 >> df = diff ( f ) ;
11 >> x0 =0;
12 >> f0 = subs (f ,x , x0 )
13 f0 =
14 0
15 >> dfx0 = subs ( df ,x , x0 )
16 dfx0 =
17 -3
18 >> erintoegyenlet = dfx0 *( x - x0 ) + f0 ;
19 >> pretty ( erintoegyenlet )
20 -3 x
3π
(d) e(x) = − 3x.
2
x 1
(e) e(x) = + .
3 3
4x 8
(f) e(x) = + .
9 9
29x 9
(g) e(x) = − .
12 2
135
√
1
4 15 x − 12
(h) e(x) = arcsin + .
4 15
√
√ 2 ln(2) (x − 2)
(i) e(x) = 2 − .
4
√
8 2 2x
(j) e(x) = − .
9 9
Megoldás MATLAB felhasználásával: Az érintőegyenes egyenletének a felírá-
sára valamint a függvény grafikonjának és érintőjének ábrázolására alkalmaz-
hatjuk pl. a következő m-fájlt:
1 >> syms x
2 f =2* x /( x ^2+1) ;
3 x0 = sqrt (2) ;
4 df = diff ( f ) ;
5 f0 = subs (f ,x , x0 ) ;
6 df0 = subs ( df ,x , x0 ) ;
7 e = df0 *( x - x0 ) + f0 ;
8 fplot (f ,[ -4 ,6] , 'b ')
9 hold on
10 fplot (e ,[ -4 ,6] , 'r ')
11 ax = gca ;
14 title ( ' Fuggveny grafikonja es az erintoegyenes ')
22.1. ábra. A 22.2. (j) megoldáshoz.

22.3. Lineáris approximáció

22
(a) f (x) = x2 ; x0 = 2; dx = 0,1; f (x0 + dx) ≈ 5
.
3
(b) f (x) = ln x; x0 = 1; dx = 0,3; f (x0 + dx) ≈ 10 .
√
(c) f (x) = x; x0 = 4; dx = 0,2; f (x0 + dx) ≈ 41
20
.
Részletes megoldás: A lineáris approximáció az alábbi közelítést jelenti:
f (x0 + dx) ≈ f (x0 ) + f 0 (x0 ) dx.

√
Ebben az esetben x0 = 4, f (x0 ) = f (4) = 4 = 2, valamint dx = x − x0 = 0,2.
Szükség van az adott pontbeli deriváltra:
1 1 1
f 0 (x) = √ ; f 0 (x0 ) = f 0 (4) = √ = .
2 x 2 4 4
Helyettesítéssel kapjuk, hogy
1 40 1 1 41
f (x0 + dx) ≈ f (x0 ) + f 0 (x0 ) (x − x0 ) = 2 + · 0,2 = + · = .
4 20 4 5 20
(d) f (x) = ex ; x0 = 1; dx = 0,3; f (x0 + dx) ≈ 13e

10
.
Megoldás MATLAB felhasználásával: A lineáris közelítést a MATLAB-ban a
következő módon tudjuk kódolni:
1 >> syms x
2 >> f = exp ( x ) ;
3 >> x0 =1;
4 >> dx =0.3;
5 >> df = diff ( f ) ;
6 >> f0 = subs (f ,x , x0 ) ;
7 >> dfx0 = subs ( df ,x , x0 ) ;
8 >> erinto = f0 + dfx0 *( x - x0 ) ;
9 >> pretty ( erinto )
10 E + E ( x - 1)
11 >> kozelites = subs ( erinto ,x , x0 + dx )
12 kozelites =
13 (13* exp (1) ) /10
A fenti kód 10. sorában az E szimbólum az Euler-féle állandót jelenti, tehát

E = exp(1) = e. Ez a MATLAB egy sajátossága, ugyanezt az állandót a 13.
sorban exp(1) jelöli.
√
3−0,02
(e) f (x) = sin x; x0 = π3 ; dx = −0,02; f (x0 + dx) ≈ 2
− π6 .
√
(f) f (x) = cos x; x0 = 2π
3
; dx = 0,01; f (x0 + dx) ≈ − 21 − 23 0,01 − 2π
3
.
√
(g) f (x) = 3 x; x0 = 27; dx = 1; f (x0 + dx) ≈ 8227
.
368
(h) f (x) = x3 ; x0 = 4; dx = 0,2; f (x0 + dx) ≈ 5
.
(i) f (x) = x1 ; x0 = 2; dx = 0,2; f (x0 + dx) ≈ 9
20
.
(j) f (x) = tg x; x0 = π4 ; dx = −0,1; f (x0 + dx) ≈ 2−π
2
− 0,2.

137
22.4. Hibaszámítás
(a) V = (523,59 ± 15,7) cm3 .

Részletes megoldás: A gömb tárfogatának a képletét felhasználva meg tudjuk
adni a V térfogatot a D átmérő függvényében:
4πR3 4π D3 4πD3
V (R) = ⇒ V (D) = = .
3 3 8 24
Innen már adódik a D0 = 10 cm átmérőhöz tartozó térfogat:
4π103 4000π
V0 = = = 523,59 cm3 .
24 24
A hibabecsléshez szükséges a derivált:
3 · 4πD2 12πD2 πD2

V 0 (D) = = = .
24 24 2
Innen a térfogat abszolút hibája, felhasználva, hogy 1 mm=0,1 cm a következő:
π102
|∆V | ≈ |V 0 (10)| dD = · 0,1 = 15,7.
2
(b) A = (2400 ± 24) cm2

Útmutatás: Használja fel, hogy a kocka felszíne A = 6a2 , majd használja a
hibaszámításhoz az A(a) = 6a2 függvényt.
(c) t = (1,427 ± 0,014) s
Útmutatás: Használja fel a szabadesésre vonatkozó
q
h= g2 t2 összefüggést, amely-
ből átrendezéssel adódik, hogy t = t(h) = 2hg
.
(d) R = (25 ± 0,125) Ohm
Útmutatás: Használja fel az Ohm-törvényt, amely szerint R = UI , amely egyben
a számításhoz szükséges R(I) = UI függvény értelmezése is.
(e) k = (66,67 ± 0,83) cm.
Útmutatás: Használja fel a gömbtükrök leképezési törvényét, amely szerint f1 =
= 1t + k1 ahol f az adott fókusztávolság, t a tárgytávolság és k a képtávolság.
Innen átrendezéssel adódik a képtávolság függése a tárgytávolságtól: k = k(t) =
tf
= t−f .
Megoldás MATLAB felhasználásával: A hibaszámítást a MATLAB-ban a kö-
vetkező módon tudjuk kódolni:
1 >> syms t
2 >> f =0.25;
3 >> t0 =0.4;
4 >> dt =0.003;
5 >> k =( f * t ) /( t - f )
6 k =
7 t /(4*( t - 1/4) )
8 >> Dk = diff ( k )

9 Dk =
10 1/(4*( t - 1/4) ) - t /(4*( t - 1/4) ^2)
11 >> k0 = subs (k , t0 ) ;
12 >> double ( k0 )
13 ans =
14 0.6667
15 >> hiba = abs ( subs ( Dk , t0 ) ) * dt ;
16 >> hiba = double ( hiba )
17 hiba =
18 0.0083
A kódban az adatoka az SI rendszernek megfelelően m-ben adtuk meg, így

az eredmények is m-ben értendők. A kód 12. és 16. sorában látható double
utasítás a közönséges tört formában adódó eredményt adja meg tizedestört
alakban, 4 tizedes pontossággal.
22.5. Egyoldali deriváltak
(a) f+0 (0) = 2; f−0 (0) = −2.

Részletes megoldás: Az egyoldali deriváltak értelmezése szerint, ha x > 0 akkor
|sin 2x| = sin 2x, ezért felhasználva hogy (sin 2x)0 = 2 cos 2x, adódik egyrészt a
jobb oldali derivált
f+0 (0) = 2 cos 0 = 2,
másrészt pedig, figyelembe véve, hogy ha x < 0 akkor sin 2x < 0 miatt | sin 2x| =
= − sin 2x, ezért a bal oldali derivált
f−0 (0) = −2 cos 0 = −2.
(b) f+0 (0) = +∞; f−0 (0) = 0.

(c) f+0 (2) = 1; f−0 (2) = −1; f+0 (3) = 1; f−0 (3) = −1.
(d) f+0 (0) = 0; f−0 (0) = +∞.
Részletes megoldás: Az egyoldali deriváltak kiszámítására alkalmazhatjuk köz-
vetlenül a határértékkel adott definíciót is. Ehhez csak azt kell észrevenni, hogy
x x
ha x < 0, akkor |x| = 1, és ha x < 0, akkor |x| = −1. Ebből következően a függ-
vény egyszerűbben is felírható. Ha x > 0, akkor f (x) = 1 − x2 , ha pedig x < 0,
akkor f (x) = x2 − 1. Ebből adódóan a jobb- és baloldali határértékek rendre a
következők:
f (x) − f (0) 1 − x2 − 1
f+0 (0) = lim+ = lim+ = lim+ −x = 0;
x→0 x−0 x→0 x x→0
2
f (x) − f (0) x −1−1
f−0 (0) = lim− = lim− =
x→0 x−0 x→0 x
2

= lim− x − = 0 − (−∞) = +∞.
x→0 x
Ez utóbbi eredmény azt jelenti, hogy a szelő egyenesek sorozatának határhely-
zete egy függőleges, azaz „végtelen meredekségű” egyenes.
(e) f+0 (0) = 0; f−0 (0) = 1.

139
(f) f+0 (0) = 0; f−0 (0) = 0.

(g) f+0 (0) = 0; f−0 (0) = 2.
Megoldás MATLAB felhasználásával: Az egyoldali deriváltakat a MATLAB-
ban pl. a következő módon tudjuk kódolni:
A kód 5. és 8. sorában rendre a 0 pontbeli jobb- illetve baloldali derivált sze-
repel. Az eredmények összhangban vannak a közölt végeredménnyel.
1 >> syms x
2 >> fb =2* x ;
3 >> fj = log (1+( x ^7) ^(1/5) ) ;
4 >> f0 = subs ( fj ,x ,0) ;
5 >> dfplus0 = limit (( fj - f0 ) /( x -0) ,x ,0)
6 dfplus0 =
7 0
8 >> dfminus0 = limit (( fb - f0 ) /( x -0) ,x ,0)
9 dfminus0 =
10 2
(h) f+0 (1) = ln 4; f−0 (1) = − ln 4.

Megoldás MATLAB felhasználásával: Az egyoldali deriváltak kiszámítására al-
kalmas kód hasonló az előzőhöz. A különbség annyi, hogy most nem a definíció
alapján számítottuk a deriváltat, hanem közvetlenül a diff utasítással derivá-
lunk:
1 >> syms x
2 >> fj =2^ x -2;
3 >> fb =2 -2^ x ;
4 >> x0 =1;
5 >> dfj = diff ( fj ) ;
6 >> dfplus0 = subs ( dfj ,x , x0 )
7 dfplus0 =
8 2* log (2)
9 >> dfb = diff ( fb ) ;
10 >> dfminus0 = subs ( dfb ,x , x0 )
11 dfminus0 =
12 -2* log (2)
A kapott eredmény, bár más alakú, megegyezik a közölt végeredménnyel. Eze-

ket felhasználva az alábbi, m-fájl formátumú kód segítségével ábrázoljuk a gra-
fikont és a két egyoldali érintőt.
1 syms x
2 x0 =1;
3 fb =2 -2^ x ;
4 fj =2^ x -2;
5 dfminus0 = - log (4) ;
6 dfplus0 = log (4) ;
7 f0 = subs ( fj ,x , x0 ) ;

8 eb = dfminus0 *( x - x0 ) + f0 ;
9 ej = dfplus0 *( x - x0 ) + f0 ;
10 fplot ( fb ,[ -1 ,1] , 'b ')
11 hold on
12 fplot ( fj ,[1 ,3] , 'b ')
13 fplot ( eb ,[ -1 ,1] , 'r ')
14 fplot ( ej ,[1 ,3] , 'r ')
Az alábbi ábrán a kék színű görbe a függvény grafikonja, a piros félegyenesek

pedig az egyoldali érintők.
22.2. ábra. A 22.5. (h) megoldáshoz.
√ √
(i) f+0 (0) = 1; f−0 (0) = −1; f+0 ( π) = nem létezik; f−0 ( π) = −∞.
(j) f+0 (0) = 0; f−0 (0) = −∞.

23. fejezet
Differenciálási szabályok
23.1. Az alapműveletekre vonatkozó deriválási szabályok alkalmazása.

91
(a) f 0 (x) = 91x12 − .
x8
(10x2 − x3 ) (cos x + 2x ln 2) 20x − 3x2
(b) f 0 (x) = − .
(sin x + 2x )2 sin x + 2x
1 1 1
(c) f 0 (x) = √ + 2 + 3 .
2 x 3x 3 4x 4
Részletes megoldás: A négyzetgyök függvényre és a hatvány függvényre vonat-
kozó deriválási szabályok felhasználásával kapjuk, hogy:
√ 0 1
0 1
0 1 1 −2 1 −3
f 0 (x) = x + x3 + x4 = √ + x3 + x4.
2 x 3 4
Ez pedig éppen a fenti eredmény.

√
0 17 · 4x x3 4 x √
(d) f (x) = + 4x x4 ln 4 4 x.
4
2 2 2
(e) f 0 (x) = x 3 − 3 − 2 .
x x
2x − 5 (2x + 1) (x2 − 5x + 7)
(f) f 0 (x) = 2 − .
x +x+7 (x2 + x + 7)2
(g) f 0 (x) = 5 cos x − 5x sin x.

(h) f 0 (x) = tg x + tg2 x + 1 (x + 1).
Részletes megoldás: A szorzatra vonatkozó deriválás szabály alkalmazásával
kapjuk, hogy:
x+1
f 0 (x) = (x + 1)0 tg x + (x + 1) (tg x)0 = 1 · tg x + .
cos2 x
Ha itt figyelembe vesszük az 1+tg2 x= cos12 x trigonometrikus azonosságot, akkor
a fenti eredményt kapjuk.

(i) f 0 (x) = 2x ctg x − x2 ctg2 x + 1 .
√
0 1 x (tg2 x + 1)
(j) f (x) = √ − .
2 x tg x tg2 x
141

(k) f 0 (x) = cos x x3 − 1 tg2 x + 1 − sin x tg x x3 − 1 + 3x2 cos x tg x.
6 2 20
(l) f 0 (x) = 3
− 2 − 5.
x x x
0 cos x + sin x (cos x − sin x) (tg2 x + 3x ln 3 + 1)
(m) f (x) = − − .
tg x + 3x (tg x + 3x )2
√ √
0 2x 2x x ln 2 2x x (ctg2 x + 1)
(n) f (x) = √ + + .
2 x ctg x ctg x ctg2 x
5x4 3x2 2x
(o) f 0 (x) = √ − 3 − 4 .
2 x 5
4 (x3 ) 4 (x2 ) 3
1

(p) f 0 (x) = − (10x ln 10 − 1) (cos x + ln x) − (x − 10x ) sin x − .
x
−x −x
e e cos x
(q) f 0 (x) = − − .
sin x sin2 x
Megoldás MATLAB felhasználásával: A derivált a MATLAB segítségével az
alábbi módon adódik:
1 >> syms x
2 >> f =1/( sin ( x ) * exp ( x ) ) ;
3 >> pretty ( f )
4 exp ( - x )
5 -------
6 sin ( x )
7 >> df = diff ( f ) ;
8 >> pretty ( df )
9 exp ( - x ) exp ( - x ) cos ( x )
10 - ------- - --------------
11 sin ( x ) 2
12 sin ( x )
2 sin x 2 ln 3 1
(r) f 0 (x) = √ − x√ − 3 .
3x 2
x cos x 3 x cos x 3 x 2 cos x
x
1
5x7
3x2 (x5 ) 4 + 3
4(x5 ) 4
(s) f 0 (x) = q 1
.
2 x3 (x5 ) 4
5x4
3 + 3x2
0 4(x5 ) 4
(t) f (x) = q 1
.
2 (x5 ) 4 + x3
23.2. Az összetett függvény deriválási szabályának alkalmazása.
(a) f 0 (x) = 2 cos 2x sin2 x + 2 sin 2x cos x sin x.
Részletes megoldás: A szorzatfüggvény és az összetett függvény deriválási sza-
bályát alkalmazva a következő adódik:
0
f 0 (x) = (sin 2x)0 sin2 x + sin 2x sin2 x =
= (cos 2x) · 2 · sin2 x + sin 2x · 2 · sin x cos x.
Ez pontosan megegyezik a fenti eredménnyel.

143
(b) f 0 (x) = 30 (3x − 7)9 .

3x2 10
(c) f 0 (x) = √ 3 + .
2 x + 10 x
3 sin 3x cos(2x + 3)
(d) f 0 (x) = − − .
2 2
(e) f 0 (x) = −15e−3x cos(4x − 2) − 20e−3x sin(4x − 2).
Megoldás MATLAB felhasználásával: A derivált függvényt a MATLAB segít-
ségével is ki tudjuk számítani az alábbi módon:
1 >> syms x
2 >> f =5* exp ( -3* x ) * cos (4* x -2)
3 f =
4 5* exp ( -3* x ) * cos (4* x - 2)
5 >> df = diff ( f )
6 df =
7 - 15* exp ( -3* x ) * cos (4* x - 2) - 20* exp ( -3* x ) * sin (4* x -
2)
8 >> pretty ( df )
9 - exp ( -3 x ) cos (4 x - 2) 15 - exp ( -3 x ) sin (4 x - 2)
20
!11
√
!
0 1 1 1
(f) f (x) = 12 √ + x √ − 3 .
x 2 x 2x 2
4x + √xx2 +1
(g) f 0 (x) = q√ .
2 2
x + 1 + 2x 2
3x2 3x2 (x3 −1)

x3 +1
− (x3 +1)2
(h) f 0 (x) = − 2 .
3
3 − xx3 −1
+1
3
Részletes megoldás: Az összetett függvény és a hányados deriválási szabályát

alkalmazva a következő adódik:
s 0  ! 1 0 !− 2 !0
3 1−x
3 1 − x3 3
1 1 − x3 3
1 − x3
f 0 (x) =   =  = =
1 + x3 1 + x3 3 1 + x3 1 + x3
1 −3x2 (1 + x3 ) − (1 − x3 ) 3x2
= 2 · 3 )2
.
1−x3 3
3 1+x3 (1 + x
A jobb oldali tört két tagra történő felbontásával és a tagok sorrendjének cse-
réjével a fenti eredmény adódik.

1 1
2 cos x2
sin x
(i) f 0 (x) = + .
x3 x2
2 tg 2x (2 tg2 2x + 2)
(j) f 0 (x) = − − 2x ctg2 x2 + 1 .
3
0 sin 2x
(k) f (x) = 2 · 3 cos 2x ln 3.

1
(l) f 0 (x) = .
x
x ln 2

3 ln2 (2x + 3)2 (8x + 12)
(m) f 0 (x) = .
(2x + 3)2
Részletes megoldás: Az összetett függvény deriválási szabályát alkalmazva erre
a többszörösen összetett függvényre, a következő adódik:
1
f 0 (x) = 3 · ln2 (2x + 3)2 · 2 · (2x + 3) · 2.
(2x + 3)2
Ez összevonás után pontosan megegyezik a fenti eredménnyel.

1 1

x
0
(n) f (x) = 10 ln x ln 10 − .
ln x ln2 x

(o) f 0 (x) = −2 cos cos2 x cos x sin x.
2 tg x (tg2 x + 1) 2x tg2 x (tg2 x2 + 1)
(p) f 0 (x) = − .
tg x2 tg2 x2

cos(ln x) x)
cos(ln x) sin(ln x) x x
− sin(ln
x
(q) f 0 (x) = + + .
2 2 2
2x 4x3
(r) f 0 (x) = 2 + 4 .
x + 1 (x + 1)2
3
0
2x + √2x
4
(s) f (x) = √ 4 x +1 2 .
x +1+x
!
0
√
2x+ 4x3 +1 6x2
(t) f (x) = 5 ln 5 √ +2 .
4x3 + 1
Részletes megoldás: Az exponenciális és az összetett függvény deriválási szabá-
lyát alkalmazva erre a többszörösen összetett függvényre, a következő adódik:
!
√ 0 √ 1
0 2x+ 4x3 +1 2x+ 4x3 +1
f (x) = 5 = 5 ln 5 2 + √ 3 12x2 .
2 4x + 1
Ez rendezés után pontosan megegyezik a fenti eredménnyel.

2
(u) f 0 (x) = −2 · 3cos x ln 3 cos x sin x.
Megoldás MATLAB felhasználásával: A derivált függvény a MATLAB felhasz-
nálásával az alábbi alakban kapható:
1 >> syms x
2 >> f =3^(( cos ( x ) ) ^2) ;
3 >> pretty ( f )
4 2
5 cos ( x )
6 3
7 >> df = diff ( f )
8 df =
9 -2*3^( cos ( x ) ^2) * log (3) * cos ( x ) * sin ( x )
10 >> pretty ( df )

145
11 2
12 cos ( x )
13 -2 3 log (3) cos ( x ) sin ( x )
q
− x−1
x+1

1 x−1

e x+1
− (x+1)2
(v) f 0 (x) = − q .
2 − x−1
x+1
 !2 
(x + 2)2 2 (x + 2)2
!
2x + 4
(w) f 0 (x) = tg + 1 − .
(x + 3)2 (x + 3)2 (x + 3)3
cos(2x + 5) cos(2x + 5) 2 sin(2x + 5)
(x) f 0 (x) = − 2− 2 − .
(x + 2) (x + 3) (x + 2) (x + 3) (x + 2) (x + 3)
q 2
x(sin x−1)
cos x
sin x+1
− cos(sin x+1)2
ctg sin x−1
sin x+1
+1
(y) f 0 (x) = − q
sin x−1
.
2 sin x+1
√ 2
cos(x + x) e sin(x +x) (2x + 1)
2
(z) f 0 (x) = q .
2 sin(x2 + x)
2x 15x2
(aa) f 0 (x) = 2 − 3 .
3 (x2 ) 3 4 (x3 − 10) 4

2 2 x
0 2x sin x2 + 3 · 2x ln 2 cos x tg(sin x) + 1 (cos x − 3 · 2 )
(ab) f (x) = − − .
ln(tg(sin x)) tg(sin x) ln(tg(sin x))2

4x 2 2x 1
4 · 34x ctg x2 ln 3
4x
2 · 3 x ctg(x ) + 1 2 2 3 ctg x 2e − 4
5x 5
(ac) f 0 (x) = 1 − 1 − 1 2
.
e2x − x 5 e2x − x 5 e2x − x 5
2 !
π sin x π sin x π sin x

(ad) f 0 (x)=cos ctg + sin ctg + cos x ctg + +1 .
4 2 4 2 4 2
23.3. A logaritmikus deriválás szabályának alkalmazása.
(a) f 0 (x) = xx + xx ln x.
Részletes megoldás: A logaritmikus deriválás szabálya szerint először képezve
az egyenlet logaritmusát, majd elvégezve a deriválást kapjuk a derivált függ-
vényt:
f (x) = xx
ln(f (x)) = ln xx
ln(f (x)) = x · ln x
f 0 (x) 1
= ln x + x ·
f (x) x
0
f (x) = f (x) · (ln x + 1)
f 0 (x) = xx · (ln x + 1)
f 0 (x) = xx · ln x + xx
Ez pontosan megegyezik a közölt eredménnyel.

2 −1 2
(b) f 0 (x) = xx x2 + 2x · xx ln x.
x x
(c) f 0 (x) = xe −1 ex + xe ex ln x.
1 >> syms x
2 >> f = x ^( exp ( x ) )
3 f =
4 x ^ exp ( x )
5 >> df = diff ( f )
6 df =
7 x ^( exp ( x ) - 1) * exp ( x ) + x ^ exp ( x ) * exp ( x ) * log ( x )
(d) f 0 (x) = ln(2x ) (2x )x + 2x x ln 2 (2x )x−1 .

(e) f 0 (x) = cos2 (x) (sin x)cos x−1 − ln(sin x) sin x (sin x)cos x .
Részletes megoldás: A logaritmikus deriválást elvégezhetjük úgy is, hogy az ex-
ponenciális és logaritmus függvény kompozíciójával írjuk fel a megadott függ-
vényt, és ezután végezzük el a kapott összetett függvény deriválását:
cos x
f (x) = (sin x)cos x = eln((sin x) = ecos x·ln(sin x)
)
− cos x

f 0 (x) = ecos x·ln(sin x) − sin x · ln(sin x) + cos x
!
sin x
2
cos x
f 0 (x) = (sin x)cos x − sin x · ln(sin x) −
sin x
Innen a zárójel felbontásával pontosan a fenti eredmény adódik.
ln(x + tg x) (x + tg x)ln x
(f) f 0 (x) = ln x tg2 x + 2 (x + tg x)ln x−1 + .
x
2 2
(g) f 0 (x) = 2x ln(cos x) (cos x)x − x2 (cos x)x −1 sin x.
(h) f 0 (x) = ln(x + ex ) cos x (x + ex )sin x + sin x (ex + 1) (x + ex )sin x−1 .
√ ctg x−1 √ √ ctg x
0 ctg x x
(i) f (x) = √ − ln x ctg2 x + 1 x .
2 x
x+sin x−1 x+sin x
(j) f 0 (x) = 2x (x + sin x) x2 + ln x2 (cos x + 1) x2 .
23.4. Az arkusz függvények deriválási szabályának alkalmazása.
2 sin(2 arccos x)
(a) f 0 (x) = √ .
1 − x2
3 cos 3x
(b) f 0 (x) = q 2
.
2 1 − sin4 3x
Részletes megoldás: Az összetett függvény deriválási szabályának felhasználá-
sával adódik, hogy:
0
sin 3x 1 3 cos 3x

0
f (x) = arcsin =r .
2 2 2
1 − sin23x

147
2x 2x(x2 −1)
x2 +1
− (x2 +1)2
(c) f 0 (x) = − r .
(x2 −1)2
1− (x2 +1)2
2 tg x (tg2 x + 1)
(d) f 0 (x) = .
tg4 x + 1
1 >> syms x
2 >> f = atan (( tan ( x ) ) ^2) ;
3 >> pretty ( f )
4 2
5 atan ( tan ( x ) )
6
7 >> df = diff ( f ) ;
8 >> pretty ( df )
9 2
10 2 tan ( x ) ( tan ( x ) + 1)
11 - -- - -- -- - -- -- - -- - -- -- -
12 4
13 tan ( x ) + 1
2
0 2xex
(e) f (x) = 2x2 .
e +1
1
(f) f 0 (x) = − 3 q .
2x 2 1 − x1
1
+ 12
(g) f 0 (x) = − r x x 2 .
1
1 − ln x − x
2x (tg2 x + 1) + 2x ln 2 tg x
(h) f 0 (x) = − .
22x tg2 x + 1
x(sin x+1)
cos x
cos x−1
+ sin(cos x−1)2
0
(i) f (x) = r
2
.
(sin x+1)
1 − (cos x−1)2
e2x x
(ex +1)2
− exe+1
(j) f 0 (x) = − ex q x .
e
2 ex +1 + 1 ex +1
23.5. Magasabb rendű deriváltak.
(a) f 00 (x) = 4 sin 2x + 20x3 .

(b) f 00 (x) = −7 cos 4x · e3x − 24 sin 4x · e3x .
Részletes megoldás: A második deriváltat két lépésben számítjuk ki. Először az
első deriváltat, majd ennek deriválásával adódik a második derivált. A szorzatra

vonatkozó szabály többszöri alkalmazásával kapjuk, hogy:
f (x) = cos 4x · e3x ;

f 0 (x) = −4 sin 4x · e3x + cos 4x · 3e3x ;
f 00 (x) = −16 cos 4x · e3x − 4 sin 4x · 3e3x − 4 sin 4x · 3e3x + cos 4x · 9e3x .
Összevonás után a fenti eredményt kapjuk.

ex + 2 (2x + ex )2
(c) f 00 (x) = √ x − 3 .
2 e + x2 4 (ex + x2 ) 2
10e3x 2e2x ex
(d) f 000 (x) = 8 − 5 + 2 .
27 (ex + 1) 3 3 (ex + 1) 3 3 (ex + 1) 3
3x3 3x
(e) f 000 (x) = 5 − 3 .
(x2 + 1) 2 (x2 + 1) 2
945
(f) f (5) (x) = 11 .
32 (1 − x) 2
2 ln 2 3 ln 2 2 ln 2
(g) f 00 (x) = − 2 + 3 .
ln x ln x ln x

000
(h) f (x) = 48x cos3 x2 − 168x3 cos x2 sin2 x2 + 72x cos2 x2 sin x2 −
3

− 36x sin3 x2 .
(i) f 000 (x) = 18e3x + 54xe3x + 27x2 e3x .
ségével úgy számíthatjuk, hogy az utasítást a diff(f,x,n) formában adjuk ki,
ahol n utal a deriválás rendjére:
1 >> syms x
2 >> f = x ^2* exp (3* x ) ;
3 >> pretty ( f )
4 2
5 x exp (3 x )
6 >> d3f = diff (f ,x ,3) ;
7 >> pretty ( d3f )
8 2
9 exp (3 x ) 18 + x exp (3 x ) 54 + x exp (3 x ) 27
24 36x 24x2 6x3

(j) f (4) (x) = − + − .
x + 1 (x + 1)2 (x + 1)3 (x + 1)4
23.6. Hiperbolikus függvények deriváltja.
ex − e−x ex + e−x e2x − e−2x
(a) 2 sh x ch x = 2 = = sh 2x.
2 2 2
(b) Az előző mintájára.
!2 !2
2 ex + e−x
2 ex − e−x e2x + 2 + e−2x e2x − 2 + e−2x 4
(c) ch x−sh x= − = − = =1.
2 2 4 4 4
(d) Az előzőek mintájára.

149
(e) Az előzőek mintájára.

(f) Az előzőek mintájára.
(g) Az előzőek mintájára.
(h) Az előzőek mintájára.
!0
0ex − e−x ex − e−x · (−1) ex + e−x
(i) sh x = = = = ch x.
2 2 2
(j) Az előző megoldás mintájára, használja fel az exponenciális függvény deriválási
szabályát.
(k) Használja fel az exponenciális függvény és a hányados deriválási szabályát va-
lamint az (a)–(i) azonosságokat.
(l) Használja fel az exponenciális függvény és a hányados deriválási szabályát va-
lamint az (a)–(i) azonosságokat.

(m) f 0 (x) = ch cos x + x2 (2x − sin x).
(n) f 0 (x) = 2 ch 2x + 2x sh x2 .

(o) f 0 (x) = −ex cth(ex )2 − 1 .
√
√
0 ch 5x · ch( x)
(p) f (x) = 5 sh 5x · sh x + √ .
2 x
Részletes megoldás: Az összetett függvény és a szorzat deriválási szabályának
felhasználásával adódik, hogy:
√ 0 √ √ 1
f 0 (x) = ch 5x sh x = 5 sh 5x · sh x + ch 5x · ch x √ .
2 x
1
0 3 2
(q) f (x) = sh ln x + x + 3x .
x

(r) f 0 (x) = 3x2 th 2x − x3 2 th2 2x − 2 .
sh x ch x (ch x + 1)
(s) f 0 (x) = − .
x + sh x (x + sh x)2
ségével úgy számíthatjuk, hogy figyelembe vesszük, hogy a hiperbolikus függ-
vények jelölése a MATLAB-ban rendre sinh, cosh, tanh és coth:
1 >> syms x
2 >> f = cosh ( x ) /( x + sinh ( x ) ) ;
3 >> pretty ( f )
4 cosh ( x )
5 -----------
6 x + sinh ( x )
7
8 >> df = diff ( f ) ;
9 >> pretty ( df )
10 sinh ( x ) cosh ( x ) ( cosh ( x ) + 1)
11 ----------- - - -- -- -- -- -- -- -- -- -- --

12 x + sinh ( x ) 2
13 ( x + sinh ( x ) )
ch x + x ln1 2
(t) f 0 (x) = q .
x
2 sh x + ln ln 2

24. fejezet
Függvényvizsgálat
24.1. Szöveges szélsőérték feladatok.
(a) A maximális területű téglalap oldalai: a partra merőleges oldal hossza: a=10 m,
a parttal párhuzamos oldal hossza: b = 20 m.
(b) A maximális területű téglalap a négyzet.
(c) A minimális kerületű téglalap a négyzet.
√
(d) A maximális területű téglalap a négyzet, melynek oldalhossza a = R 2.
(e) A maximális területű √ téglalap oldalhosszai a következők: az átmérőre illeszke-
R
dő oldal hossza R 2, az átmérőre merőleges oldal hossza pedig 2 . Tehát a
√
téglalap hosszabbik oldala éppen kétszerese a rövidebb oldalnak.

Részletes megoldás: Az egyszerűség érdekében az átmérőre illeszkedő oldal
hosszát jelölje 2a az átmérőre merőleges oldal hosszát jelölje b. Ekkor a te-
rület T = 2ab. Azonban a és b nem √ függetlenek, a bevezetett jelölésekkel igaz,
2 2 2
hogy a + b = R , ahonnan b = √ R2 − a2 , tehát a területfüggvény, amelynek a
szélsőértékét keressük T (a) = 2a R2 − a2 . Deriválás után adódik a stacionárius
pont:
√ 1 R2 − 2a2
T 0 (a) = 2 R2 − a2 + 2a √ 2 (−2a) = 2 √ =0
2 R − a2 R 2 − a2
R
a= √
2
Könnyen látható, hogy ez a stacionárius pont valóban maximumhely, ugyanis
tekintetbe véve a derivált függvény összevont tört alakját, nyilvánvaló hogy ha
a < √R2 akkor T 0 (a) > 0; és hasonlóan, ha a > √R2 akkor T 0 (a) < 0, vagyis a T 0 (a)
derivált függvénynek az a = √R2 helyen (+−) jelváltása van, tehát a kapott
stacionárius pont valóban maximumhely.
√
(f) A maximális kerületű a szabályos háromszög, amelynek oldalhossza a = R 3.
Útmutatás: Célszerű a kerületet az egyenlő szárú háromszög csúcsszögének
felével kifejezni. Ha ezt α jelöli, akkor a kerület függvény a
K(α) = 4R (cos α + cos α sin α)

1
formulával adható meg. Ebből a függvényből a stacionárius pont a sin α = 2
egyenlet megoldásaként adódik.
151
q
2
(g) A maximális térfogatú körhenger alapkörének a sugara: r = R 3
, magassága
pedig: h = R √23 .
(h) A maximális térfogatú forgáskúp az egyenlő oldalú háromszög megforgatásával
√
adódik. A kapott kúp magassága: h = 32 R, alapkörének a sugara: r = R 23 .
Útmutatás: Egy lehetséges módszer az, hogy ugyanúgy járunk el, mint az (f)
példában. Ekkor a térfogatfüggvény
V (α) = πR3 sin2 2α (cos 2α + 1) .

1
A stacionárius pont a cos 2α = egyenlet megoldásából adódik.
2
√
(i) A maximális palást felszínű körhenger magassága: h = R 2, alapkörének a
sugara pedig: r = √R2 .
(j) A minimális anyagszükségletű, V térfogatú egyenes hasáb alapélének q hossza:
√
a = 2V , magassága pedig az alapél hosszának éppen a fele: h = 2 = 3 V4 .
3 a
Megoldás MATLAB felhasználásával: A számításhoz szükség van a felszín függ-

vényre. Ha az alapél hossza a magassága h, akkor a felszín nyilván A=a2 +4ah.
A h magasság a V = a2 h összefüggésből adódik, h = aV2 , ahonnan a felszín függ-
vény
4V
A(a) = a2 + .
a
Ennek keressük a szélsőértékét a MATLAB-bal, elégséges feltételként pedig a
másodrendű elégséges feltételt használjuk:
1 >> syms a V
2 >> A = a ^2+4* V / a ;
3 >> dA = diff (A , a )
4 dA =
5 2* a - (4* V ) / a ^2
6 >> a0 = solve ( dA )
7 a0 =
8 (2* V ) ^(1/3)
9 ((3^(1/2) *1 i ) /2 - 1/2) *(2* V ) ^(1/3)
10 -((3^(1/2) *1 i ) /2 + 1/2) *(2* V ) ^(1/3)
11 >> d2A = diff (A ,a ,2) ;
12 >> subs ( d2A ,a , a0 (1) )
13 ans =
14 6
A kód 1. sorában látjuk, hogy nem csak az a változót hanem a V térfogatot is

szimbolikus változóként definiáltuk. A 3. sorban ezért meg kellett adni, hogy
az A függvény az a változó szerint legyen deriválva. A solve utasítás alapér-
telmezés szerint 0-helyet keres. Kaptunk három gyököt, amelyek között kettő
komplex, bennünket nyilván csak a valós gyök érdekel, ezt adtuk meg a 12.
sorban úgy, hogy a kapott megoldásvektor első komponensét helyettesítettük
a második deriváltba, amelyre pozitív érték √adódott. Ez pont azt jelenti, hogy
a kapott stacionárius pont, a 8. sorbeli a = 3 2V érték valóban minimumhely.

153
(k) A minimális teljes felszínű, adott V térfogatú forgáshenger az, amely egy négy-
zet szimmetria
q tengely körüli megforgatásával származik,
q melynek magassága
3 4V h 3 V
h = π , alapkörének a sugara pedig r = 2 azaz r = 2π .
(l) A maximális területű, a fél √nagytengelyű
√ és b fél kistengelyű ellipszisbe írt
téglalap oldalainak hossza: a 2 és b 2.
(m) A legközelebbi pont: P (1; 1).
(n) A legközelebbi pontok: P1 (2; 1) és P2 (2; −1).
(o) A meredekség: m = −2.
√
(p) A magasság: m = 4R, az alapkör sugara: r = 2R.
√
(q) A maximális létrahosszúság: x = 2d 2.
(r) A minimális térfogatú téglatest a kocka: a = b = c = 12.
(s) A maximális területű húrtrapéz hosszabbik alapon fekvő szögei: α = π3 .
(t) A maximális térfogatú gúla alapéle: a = √2 b, magassága: m = √b , térfogata:
√ 3 3
4 3 3
V = 27
b.
24.2. Bernoulli-L’Hospital szabály alkalmazása.
x − arctg x 1
(a) lim = .
x→0 x3 3
ln x
(b) lim √ = 0.
x→+∞ x
sin x − x cos x 1
(c) lim = .
x→0 sin3 x 3
sin x − x cos x 0 cos x − cos x − x sin x

L0 H
lim 3 = = lim 2 =
x→0 sin x 0 x→0 3 sin x cos x
−x 0 L0 H −1 1

= lim = = lim 2 =
x→0 3 sin x cos x 0 x→0 −3 cos x + 3 sin x 3
2
x10 − 10x + 9 9
(d) lim = .
x→1 x5 − 5x + 4 2
1 2

(e) lim 2 − ctg2 x = .
x→0 x 3
x
(f) lim+ x = 1.
x→0
(g) lim (sin x)tg x = 1.

x→π/2
Részletes megoldás: A függvény azonos átalakításával kezdjük a számításokat:

(sin x)tg x = exp ln(sin x)tg x = exp(tg x ln(sin x)) = etg x ln(sin x) .
Elegendő csak a kitevő határértékét kiszámítani:

ln(sin x) 0 L0 H

lim tg x ln(sin x) = lim = =
x→π/2 x→π/2 ctg x 0
1
L0 H cos x
= lim sin x 1 = lim − sin x cos x = 0.
x→π/2 − 2 x→π/2
sin x

Innen pedig az exponenciális függvény folytonossága miatt adódik az alábbi

eredmény:
lim sin xtg x = lim etg x ln(sin x) = e0 = 1.
x→π/2 x→π/2
√ 1
(h) lim x + x2 + 1 ln x = e.
x→+∞
ln cos x 1
(i) lim = .
x→0 ln cos 3x 9
2
ln(x − 8) 6
(j) lim 2 = .
x→3 2x − 5x − 3 7
ln(1 + x) − x 1
(k) lim 2 =− .
x→0 tg x 2
arctg(x − 1)
(l) lim+ √ 2 = 0.
x→1 x +x−2
x arcsin(x2 )
(m) lim = −3.
x→0 x cos x − sin x
(x + 1) ln(1 + x) − x
(n) lim = 1.
x→0 ex − x − 1
x20 − 2x + 1 9
(o) lim 30 = .
x→1 x − 2x + 1 14
tg x − x 1
(p) lim 3 = .
x→0 ln (1 + x) 3
esin x − ex
(q) lim = 1.
x→0 sin x − x
(r) lim sin x ln(ctg x) = 0.

x→0

2 √
2
(s) lim x ln arctg x = − .
x→+∞ π π
2
(t) lim xn e−x = 0.
x→+∞
√ √
(u) lim π − 2 arctg x x = 2.
x→+∞
ln(tg x)
(v) lim = −1.
x→π/4 ctg 2x
Megoldás MATLAB felhasználásával: A MatLab-nak nem szükséges külön dek-
larálnunk, hogy a L’Hospital szabályt kell alkalmazni a határérték kiszámítá-
sához, a limit utasítás a kritikus esetben is adja a határértéket. Esetleg be-
vezetésként kiszámíthatjuk a számláló és a nevező határértékét, hogy lássuk,
valóban kritikus határértéket kell számolnunk. Ezt látjuk az 5–7. illetve a 8–10.
sorokban, ahonnan látszik, hogy ez egy 00 típusú határérték. A végeredmény a
13. sorban látható.
1 >> syms x
2 >> f = log ( tan ( x ) ) ;
3 >> g = cot (2* x ) ;
4 >> x0 = pi /4;
5 >> limit (f ,x , x0 )

155
6 ans =
7 0
8 >> limit (g ,x , x0 )
9 ans =
10 0
11 >> limit ( f /g ,x , x0 )
12 ans =
13 -1
1 1

(w) lim − = 0.
x→0 x arcsin x
1 1 1

(x) lim 2 − 2 =− .
x→0 x sin x 3
1 1 1

(y) lim − x = .
x→0 x e −1 2
!
1 1 1
(z) lim − 2 = .
x→0 x arctg x x 3
(aa) lim+ (1 + x)ln x = 1.
x→0
(ab) lim+ (arcsin x)tg x = 1.

x→0
(ac) lim
π−
(π − 2x)cos x = 1.
x→ 2
1
(ad) lim 3x2 + 3x x
= 3.
x→+∞
sin x
1
(ae) lim+ = 1.
x→0 x
24.3. Teljes függvényvizsgálat
(a) – Zérushelyek: x1 = 0, x2 = 3.
– Tengelymetszet: f (0) = 0.
– Határértékek: lim f (x) = +∞, lim f (x) = −∞.
x→−∞ x→+∞
– Paritás: Nem páros, nem páratlan.
– Monoton csökkenő szakaszok: ]−∞; 1]; [3; +∞[.
– Monoton növekedő szakaszok: [1; 3].
– Lokális minimum: (1; −4).
– Lokális maximum: (3; 0).
– Konvex szakaszok: ]−∞; 2].
– Konkáv szakaszok: [2; +∞[.
– Inflexiós pontok: (2; −2).
– Értékkészlet: Rf = R.
√ √
(b) – Zérushelyek: x1 = − 6, x2 = 0, x3 = 6.
– Határértékek: lim f (x) = +∞, lim f (x) = +∞.
x→−∞ x→+∞
– Paritás: Páros.

i √ i h √ i
– Monoton csökkenő szakaszok: −∞; − 3 , 0; 3 .
h √ i h√ h
– Monoton növekedő szakaszok: − 3; 0 , 3; +∞ .
√ √
– Lokális minimum: − 3; −9 , 3; −9 .
– Konvex szakaszok: ]−∞; −1], [1; ∞[.
– Konkáv szakaszok: [−1; 1].
– Inflexiós pontok: (−1; −5), (1; −5).
– Értékkészlet: Rf = [−9; +∞[.
(c) – Zérushelyek: x1 = −2, x2 = 1.
– Határértékek: lim f (x) = −∞ lim f (x) = +∞.
x→−∞ x→+∞
– Monoton csökkenő szakaszok: [−1; 1].
– Monoton növekedő szakaszok: ]−∞; −1], [1; +∞[.
– Lokális minimum: (1; 0).
– Lokális maximum: (−1; 4).
– Konvex szakaszok: [0; +∞[.
– Konkáv szakaszok: ]−∞; 0].
– Inflexiós pontok: (0; 2).
(d) – Zérushelyek: x = 0.
– Határértékek: lim f (x) = 0, lim f (x) = 0.
x→−∞ x→+∞
– Paritás: Páratlan.
– Monoton csökkenő szakaszok: [−2; 2].
– Lokális minimum: (2; −2).
– Lokális maximum: (−2; 2).
i √ i h √ i
– Konvex szakaszok: −∞; −2 3 , 0; 2 3 .
h √ i h √ h
– Konkáv szakaszok: −2 3; 0 , 2 3; +∞ .
√ √ √ √
– Inflexiós pontok: −2 3; 3 , (0; 0), 2 3; − 3 .
– Értékkészlet: Rf = [−2; 2].
(e) – Zérushelyek: x = 0.
x→−∞ x→+∞
– Monoton csökkenő szakaszok: ]−∞; 0].
– Monoton növekedő szakaszok: [0; +∞[.

157
– Lokális maximum: Nem létezik.

h √ √ i
– Konvex szakaszok: − 2; 2 .
i √ i h√ h
– Konkáv szakaszok: −∞; − 2 , 2; +∞ .
√ √
– Inflexiós pontok: − 2; 12 , 2; 12 .
– Értékkészlet: Rf = [0; 2[.
(f) – Zérushelyek: x = 2.
– Tengelymetszet: f (0) = − e22 .
– Határértékek: lim f (x) = 0, lim f (x) = +∞.
x→−∞ x→+∞
– Paritás: Nem páros; nem páratlan.

– Lokális minimum: 1; − 1e .
– Konvex szakaszok: ]−∞; 0].
– Konkáv szakaszok: [0; +∞[.

– Inflexiós pontok: 0; − e22 .
h h
– Értékkészlet: Rf = − 1e ; +∞ .
(g) – Zérushelyek: x = −1.
– Tengelymetszet: f (0) = 1e .
– Határértékek: lim f (x) = +∞, lim f (x) = 0.
x→−∞ x→+∞
– Monoton csökkenő szakaszok: ]−∞; −1], [1; +∞[.
– Monoton növekedő szakaszok: [−1; 1].
– Lokális minimum: (−1; 0).

– Lokális maximum: 1; e42 .
i √ i h √ h
– Konvex szakaszok: −∞; 1 − 2 , 1 + 2; +∞ .
h √ √ i
– Konkáv szakaszok: 1 − 2; 1 + 2 .
√ √ √ 2 √ √ √ 2
– Inflexiós pontok: 1 − 2; e 2−2 2−2 , 1 + 2; e− 2−2 2+2 .
– Értékkészlet: Rf = R+ 0 .
(h) – Zérushelyek: x = 0.
– Határértékek: limx→−∞ f (x) = 0, limx→+∞ f (x) = +∞.
– Monoton csökkenő szakaszok: ]−∞; −3].
– Monoton növekedő szakaszok: [−3; +∞[.

– Lokális minimum: −3; − 27
e3
.
h √ √ i
– Konvex szakaszok: −3 − 3; −3 + 3 , [0; +∞[.

i √ i h √ i
– Konkáv szakaszok: −∞; −3 − 3 , −3 + 3; 0 .
–
Inflexiós pontok:
√ √ √ 3 √ √ √ 3
−3 − 3; −e− 3−3 3+3 , −3 + 3; −e 3−3 3−3 , (0; 0).
h h
– Értékkészlet: Rf = − 27e3
; +∞ .
Megoldás MATLAB felhasználásával: A MATLAB segítségével is elvégezhe-
tő minden számítás, ami egy függvényvizsgálathoz szükséges. Az alábbiakban
részletekben közlünk egy lehetséges kódot. A zérushely, tengelymetszet, határ-
értékek számítása az alábbi módon történhet:
1 >> syms x
2 >> f = x ^3* exp ( x ) ;
3 >> zh = solve ( f )
4 zh =
5 0
6 0
7 0
8 >> tm = subs (f ,x ,0)
9 tm =
10 0
11 >> limit (f ,x , inf )
12 ans =
13 Inf
14 >> limit (f ,x , - inf )
15 ans =
16 0
A 4-7. sorokban azért kapunk 3 db zérust, mert egy harmadfokú polinom zé-
rushelyeiről van szó, a MATLAB megadja mind a hármat. A szélsőérték, mo-
notonitás, az alábbi módon vizsgálható.
1 >> df = diff ( f ) ;
2 >> pretty ( df )
3 2 3
4 3 x exp ( x ) + x exp ( x )
5 >> stac = solve ( df )
6 stac =
7 -3
8 0
9 >> d2f = diff (f ,x ,2) ;
10 >> pretty ( d2f )
11 2 3
12 6 x exp ( x ) + x exp ( x ) + 6 x exp ( x )
13 >> subs ( d2f ,x , stac (1) )
14 ans =
15 9* exp ( -3)
16 >> subs ( d2f ,x , stac (2) )
17 ans =
18 0

159
19 >> subs ( df ,x , -4)

20 ans =
21 -16* exp ( -4)
22 >> subs ( df ,x , -2)
23 ans =
24 4* exp ( -2)
25 >> subs ( df ,x ,1)
26 ans =
27 4* exp (1)
A derivált kiszámítása után a 6-8. sorokban adódnak a stacionárius pontok. A

másodrendű elégséges feltételt alkalmazva, helyettesítéssel látszik a 15. sorban,
hogy az x=−3 lokális minimumhely, mivel a második derivált pozitív. Azonban
a 18. sorban az x = 0 stacionárius pontról az látszik, hogy a második derivált
zérus, így ebből nem tudunk következtetni, ha azonban a részintervallumokból
választva egy-egy pontot, és helyettesítve az első deriváltba, az előjel rendre
(−, +, +)-nak adódik a ]−∞; −3[, ]−3; 0[, ]0; ∞[ részintervallumokon, így a
monotonitás is adódik, és kiderült hogy az x = 0 hely nem szélsőértékhely.
Hasonlóan vizsgálható a konvexitás és inflexió:
1 >> infl = solve ( d2f )
2 infl =
3 0
4 - 3^(1/2) - 3
5 3^(1/2) - 3
6 >> double ( infl )
7 ans =
8 0
9 -4.7321
10 -1.2679
11 >> subs ( d2f ,x , -5)
12 ans =
13 -5* exp ( -5)
14 >> subs ( d2f ,x , -4)
15 ans =
16 8* exp ( -4)
17 >> subs ( d2f ,x , -1)
18 ans =
19 - exp ( -1)
20 >> subs ( d2f ,x ,1)
21 ans =
22 13* exp (1)
A lehetséges inflexiós helyeket a második derivált zérushelyei adják, a 2-5. so-

rokban. A double utasítás a szimbolikus eredményeket tizedestört formában
adja. A kapott három zérushely négy részintervallumra osztja az értelmezési
tartományt. Minden részintervallumból választva egy pontot és helyettesítve
a második derivált függvénybe, 11-22. sorok, a helyettesítési értékek előjeléből
azonnal adódik az egyes szakaszokon a konvexitás, illetve az is, hogy mind-

három jelölt valóban inflexiós hely. Végül ábrázoljuk a függvény grafikonját.

Ehhez az alábbi kód alkalmazható:
1 syms x
2 f = x ^3* exp ( x ) ;
3 bal = -6;
4 jobb =1.5;
5 fplot (f ,[ bal , jobb ])
6 hold on
7 ax = gca ;
10 title ( ' Az 59. peldabeli fuggveny grafikonja ')
Az 59. példabeli függvény grafikonja
10
-5 -4 -3 -2 -1 1
24.1. ábra. A 24.3. (h) megoldáshoz.
(i) – Zérushelyek: Nem létezik.

x→−∞ x→+∞
– Monoton csökkenő szakaszok: [0; +∞[.
– Monoton növekedő szakaszok: ]−∞; 0].
– Lokális minimum: Nem létezik.
– Konvex szakaszok: ]−∞; −1], [1; +∞[.
– Konkáv szakaszok: [−1; 1].

– Inflexiós pontok: −1; 3e , 1; 3e .

161
– Értékkészlet: Rf = R+ .
(j) – Zérushelyek: x = −1.
– Tengelymetszet: f (0) = ln 2.
– Határértékek: lim f (x) = +∞, lim f (x) = +∞.
x→−∞ x→+∞
– Monoton csökkenő szakaszok: ]−∞; −1].
– Monoton növekedő szakaszok: [−1; +∞[.
– Lokális minimum: (−1; 0).
– Konvex szakaszok: [−2; 0].
– Konkáv szakaszok: ]−∞; −2], [0; +∞[.
– Inflexiós pontok: (−2; ln 2), (0; ln 2).
√
(k) – Zérushelyek: x = 3 −2.
– Tengelymetszet: Nem létezik.
– Határértékek: lim f (x) = +∞, lim− f (x) = −∞, lim+ f (x) = +∞,
x→−∞ x→0 x→0
lim f (x) = +∞.
x→+∞
– Monoton csökkenő szakaszok: ]−∞; 0[, ]0; 1].
i √ i
– Konvex szakaszok: −∞; 3 −2 , ]0; +∞[.
h√ h
– Konkáv szakaszok: 3 −2; 0 .
√
– Inflexiós pontok: 3 −2; 0 .
(l) – Zérushelyek: Nem létezik.
1
– Tengelymetszet: f (0) = − 10 .
– Határértékek: lim f (x) = 0, lim − f (x) = +∞, lim + f (x) = −∞,
x→−∞ x→−5 x→−5
lim− f (x) = −∞, lim+ f (x) = +∞, lim f (x) = 0.
x→2 x→2 x→+∞
h h
– Monoton csökkenő szakaszok: − 32 ; 2 , ]2; +∞[.
i i
– Monoton növekedő szakaszok: ]−∞; −5[, −5; − 32 .
– Lokális minimum: Nem

létezik.

3 4
– Lokális maximum: − 2 ; − 49 .
– Konvex szakaszok: ]−∞; −5[, ]2; +∞[.
– Konkáv szakaszok: ]−5; 2[.
– Inflexiós pontok: Nem ilétezik.i
4
– Értékkészlet: Rf = R \ − 49 ;0 .

(m) – Zérushelyek: x = 3.
– Tengelymetszet: f (0) = − 43 .
– Határértékek: lim f (x) = 0, lim− f (x) = −∞, lim+ f (x) = −∞,
x→−∞ x→2 x→2
lim f (x) = 0.
x→+∞
– Monoton csökkenő szakaszok: ]−∞; 2[, [4; +∞[.
– Monoton növekedő szakaszok: ]2; 4].
– Lokális minimum: Nem létezik.

– Lokális maximum: 4; 14 .
– Konvex szakaszok: [5; +∞[.
– Konkáv szakaszok: ]−∞; 2[, ]2; 5].

– Inflexiós pontok: 5; 29 .
i i
– Értékkészlet: Rf = −∞; 14 .
x−3
Részletes megoldás: A zérushely az f (x) = (x−2) 2 = 0 egyenlet megoldásából
azonnal adódik.
0−3 3
A tengelymetszet úgyszintén, ha helyettesítünk 0-t: f (0) = (0−2) 2 = −4.
A határértékek kiszámításánál arra kell ügyelni, hogy az értelmezési tartományt

nyílt intervallumok egyesítéseként a Df = ]−∞; 2[ ∪ ]2; +∞[ formában lehet
megadni. Határértéket a nyílt intervallumok végpontjában kell számítani.
x−3 1/x − 3/x2

lim = lim = 0;
x→−∞ x − 4x + 4
2 x→−∞ 1 − 4/x + 4/x2
x−3 −1

lim− 2 = = −∞;
x→2 (x − 2) +0
x−3 −1

lim+ 2 = = −∞;
x→2 (x − 2) +0
x−3 1/x − 3/x2
lim 2 = lim = 0.
x→+∞ x − 4x + 4 x→+∞ 1 − 4/x + 4/x2
−x−3 x+3
A paritás vizsgálatához x-et helyettesítjük −x-szel: f (−x) = (−x−2) 2 =−
(x+2)2
.
Ez nem egyezik meg sem f (x)-szel, sem az ellentettjével, tehát a függvény nem
is páros, nem is páratlan.
A monotonitás és szélsőérték vizsgálatához szükség van az első derivált függ-
vényre:
1 2 (x − 3) 4−x
f 0 (x) = 2− 3 = .
(x − 2) (x − 2) (x − 2)3
Innen azonnal adódik a stacionárius pont, az f 0 (x) = 0 egyenlet megoldása
nyilván x = 4, és az is világos, hogy ennek a pontnak pl. az ε = 0,5 suga-
rú környezetében a nevező egyértelműen pozitív, a számlálónak pedig (+−)
előjelváltása van, hiszen ha ebben a környezetben x < 4, akkor f 0 (x) > 0, és
ha x > 4, akkor f 0 (x) < 0, ami azt jelenti, hogy ez a pont a függvény lokális
4−3 1
maximumhelye. A lokális maximum értéke f (4) = (4−2) 2 = 4.

163
A monotonitás vizsgálatát el kell végeznünk a ]−∞; 2[, ]2; 4], [4; +∞[ interval-
lumokon. Egyszerű helyettesítéssel kapjuk például, hogy
4−1 3
f 0 (1) = 3 = = −3 < 0;
(1 − 2) −1
4−3 1
f 0 (3) = 3 = = 1 > 0;
(3 − 2) 1
4−5 −1
f 0 (5) = 3 = < 0;
(5 − 2) 27
ami pontosan azt jelenti, hogy a függvény a fenti intervallumokon rendre szi-
gorúan monoton csökkenő, növekedő, csökkenő.
A konvexitás vizsgálatához szükség van a második derivált függvényre:
6 (x − 3) 4 2x − 10
f 00 (x) = 4 − 3 = .
(x − 2) (x − 2) (x − 2)4
Inflexió ott lehetséges ahol f 00 (x)=0 teljesül, amely egyenlet megoldása nyilván
x = 5. Az ismét nyilvánvaló, hogy ennek a második deriváltnak ezen a helyen
előjelváltása van, hiszen ha x < 5, akkor f 00 (x) < 0, és ha x > 5, akkor f 00 (x) >
> 0, ami azt jelenti, hogy ez a pont a függvény inflexiós helye. Ezen a helyen a
5−3 2
függvényérték f (5) = (5−2) 2 = 9 , tehát az inflexiós pont 5; 92 .
A konvexitást a ]−∞; 2[, ]2; 5], [5; +∞[ intervallumokon kell megvizsgálnunk.
Ismét helyettesítéssel kapjuk például, hogy
2 − 10 −8
f 00 (1) = 4 = < 0;
(1 − 2) 1
6 − 10 −4
f 00 (3) = 4 = < 0;
(3 − 2) 1
12 − 10 2
f 00 (6) = 4 = 4 > 0;
(6 − 2) 4
ami pontosan azt jelenti, hogy a függvény a fenti intervallumokon rendre kon-
káv, konkáv, konvex. Az értékkészlet a grafikon felrajzolása után leolvasható.
A grafikon az alábbi:
(n) – Zérushelyek: Nem létezik.
– Határértékek: lim f (x) = −∞, lim− f (x) = −∞, lim+ f (x) = +∞,
x→−∞ x→0 x→0
lim f (x) = +∞.
x→+∞
– Monoton csökkenő szakaszok: [−1; 0[, ]0; 1].
– Lokális maximum: (−1; −4).
– Konvex szakaszok: ]0; +∞[.
– Konkáv szakaszok: ]−∞; 0[.

A 64. példabeli függvény grafikonja
-2 2 4 6 8
-1
-2
-3
-4
-5
24.2. ábra. A 24.3. (m) megoldáshoz.
– Inflexiós pontok: Nem létezik.

– Értékkészlet: Rf = R \ ]−4; 4[.
(o) – Zérushelyek: Nem létezik.
– Határértékek: lim f (x) = +∞, lim− f (x) = +∞, lim+ f (x) = −∞,
x→−∞ x→1 x→1
lim f (x) = 0.
x→+∞
– Monoton növekedő szakaszok: [0; 1[, ]1; +∞[.
– Konvex szakaszok: ]−∞; 1[.
– Konkáv szakaszok: ]1; +∞[.
– Értékkészlet: Rf = R \ [0; 1[.
(p) – Zérushelyek: Nem létezik
– Tengelymetszet: Nem létezik;
– Határértékek: lim f (x) = +∞, lim− f (x) = +∞, lim+ f (x) = 0,
x→−∞ x→0 x→0
lim f (x) = +∞.
x→+∞
i i
– Monoton csökkenő szakaszok: −∞; − 21 .
h h
– Monoton növekedő szakaszok: − 12 ; 0 , ]0; +∞[.

165
2

– Lokális minimum: − 21 ; e4 .
– Konvex szakaszok: ]−∞; 0[, ]0; +∞[.
– Konkáv szakaszok: Nem létezik.
– Értékkészlet: Rf = R+ .
(q) – Zérushelyek: x = 1.
– Határértékek: lim+ f (x) = 0, lim f (x) = +∞.
x→0 x→+∞
– Paritás: Nem páros, nem páratlan
h i
– Monoton csökkenő szakaszok: e12 ; 1 .
i i
– Monoton növekedő szakaszok: 0; e12 , [1; +∞[.

1 4
– Lokális maximum: ;
e2 e2
.
h h
1
– Konvex szakaszok: e
; +∞ .
h h
– Konkáv szakaszok: 0; 1e .

1 1
– Inflexiós pontok: ;
e e
.
(r) – Zérushelyek: Nem létezik.
– Határértékek: lim+ f (x) = 0, lim− f (x) = −∞, lim+ f (x) = +∞,
x→0 x→1 x→1
lim f (x) = +∞.
x→+∞
– Monoton csökkenő szakaszok: ]0; 1[, ]1; e].
– Monoton növekedő szakaszok: [e; +∞[.
– Lokális minimum: (e; e).
– Lokális maximum: Nem létezik;
– Konvex szakaszok: ]1; e2 ].
– Konkáv szakaszok: ]0; 1[, [e2 ; +∞[.
2

– Inflexiós pontok: e2 ; e2 .
– Értékkészlet: Rf = R \ [0; e[.
(s) – Zérushelyek: x1 = −1, x2 = 1.
– Határértékek: lim f (x) = 0, lim− f (x) = +∞, lim+ f (x) = −∞,
x→−∞ x→0 x→0
lim f (x) = 0.
x→+∞
– Monoton csökkenő szakaszok: ]−∞; −e], [e; +∞[.
– Monoton növekedő szakaszok: [−e; 0[, ]0; e].


– Lokális minimum: −e; − 2e .

– Lokális maximum: e; 2e .
h √ h h√ h
– Konvex szakaszok: − e3 ; 0 , e3 ; +∞ .
i √ i i √ i
– Konkáv szakaszok: −∞; − e3 , 0; e3 .

– Inflexiós pontok: −e; − 2e , e; 2e .
(t) – Zérushelyek: x1 = −1, x2 = 1.
– Határértékek: lim f (x) = 0, lim− f (x) = +∞, lim+ f (x) = +∞,
x→−∞ x→0 x→0
lim f (x) = 0.
x→+∞
√ √
– Monoton csökkenő szakaszok: ]−∞; − e], ]0; e].
√ √
– Monoton növekedő szakaszok: [− e; 0[, [ e; +∞[.
√ √
– Lokális minimum: − e; − 1e , e; − 1e .
– Lokális maximum: Nem
h √
létezik.
h i √ i
6 5 6
– Konvex szakaszok: − e ; 0 , 0; e5 .
i √6
i h√
6 5
h
– Konkáv szakaszok: −∞; − e5 , e ; +∞ .
√ 5
√ 5

– Inflexiós pontok: − e5 ; − 53 e− 3 , e ; − 53 e− 3 .
6 6 5
h h
– Értékkészlet: Rf = − 1e ; +∞ .

25. fejezet
Határozatlan integrál, integrálási

módszerek
Z
3x4 4x3 5x2

25.1. (a) 3x3 + 4x2 − 5x + 12 dx =+ − + 12x + C
4 3 2
Z
2+x 2 4 + 4x + x2 4 4 4
Z Z
(b) dx = dx = + + 1 dx = − + 4 ln|x| + x + C
x x2 x2 x x
A feladat megoldása MATLAB használatával:
1 >> syms x
2 >> f = ((2+ x ) / x ) ^2
3 f =( x + 2) ^2/ x ^2
4 >> F = int ( f )
5 F = x + 4* log ( x ) - 4/ x
3
Z
4
√ 1

8x5 2x 2
(c) 8x − x + dx = − + ln|x| + C
x 5 3
8x3 − 4x2 + 6x+ 3 Z
4 6 3 6 3
Z
(d) 3
dx = 8 − + 2 + 3 dx = 8x − 4 ln|x| − − 2 + C
x x x x x 2x
√
3 √ 2 1
Z
4 − 3 x2 + 6 x Z
4 − 3x 3 + 6x 2 Z 3 2

(e) √ dx = 3 dx = 4x− 2 − 3x 3 + 6x−1 dx =
x3 x2
8 √
= − √ − 9 3 x + 6ln|x| + C
x
q √
1 1
Z Z
11
(f) 2ex + x5 x − 2
dx = 2ex + x 4 − dx =
1+x 1 + x2
4 15
= 2ex + x 4 − arctg x + C
Z 15
(g) (5 sin x − 3 cos x + 8) dx = −5 cos x − 3 sin x + 8x + C
Z
5x 7x
(h) (3ex + 2 · 5x − 4 · 7x ) dx = 3ex + 2 −4 +C
!
ln 5 ln 7
Z
3 5 4
(i) − √ + √ dx = 3 arctg x − 5 arcsin x + 4 arch x + C
1 + x2 1 − x2 x2 − 1
sin2 x + cos2 x
!
Z
1 1 1
Z Z
(j) dx = dx = + dx =
sin2 x · cos2 x sin2 x · cos2 x cos x sin2 x
2
= tg x − ctg x + C
167
Z √ x 3

2
!
3 1 x
4
25.2. (a) 7x − 2 + 5 − dx = (7x − 2) 2 − 5− +C
2 21 2 2
1 >> syms x
2 >> f1 = sqrt (7* x -2) ;
3 >> f2 = (5 - x /2) ^3;
4 >> f = f1 + f2
5 f = (7* x - 2) ^(1/2) - ( x /2 - 5) ^3
6 >> F = int ( f1 ) + int ( f2 )
7 F = (2*(7* x - 2) ^(3/2) ) /21 - ( x - 10) ^4/32
x
Z 8
4 x 9

(b) + 1 dx = +1 +C
4 9 4
Z
1 1 2 1 2

(c) + + dx = ln|x + 3| + ln|2x + 3| − ln|2 − 5x| + C
x + 3 2x + 3 2 − 5x 2 5
x+3 3x−4
Z 5 5
(d) 5x+3 + 53x−4 dx = + +C
ln 5 3 · ln 5
1 >> syms x
2 >> f = 5^( x +3) +5^(3* x -4) ;
3 >> F = int ( f )
4 F = (5^ x *(5^(2* x ) + 234375) ) /(1875* log (5) )
Z
1 Z
1 arctg 3x
(e) 2
dx = 2 dx = +C
1 + 9x 1 + (3x) 3
Z
1 1 Z 1 1 x
(f) dx = 2 dx = · arctg +C
16 + x2 16 1 + x 4 4

4
Z
3 3Z
(g) dx = dx = 3 · arctg(x + 2) + C
x2 + 4x + 5 (x + 2)2 + 1
9 9 1 x−3
Z Z Z
(h) dx = dx = dx = 3 · arctg +C
(x − 3)2 + 9
2
x2 − 6x + 18 x−3
+1 3
3
Z
cos 3x sin(2x − 4)
(i) (sin 3x + cos(2x − 4)) dx = − + +C
3 2
Z
1 + cos 2x
Z Z
2
(j) 4 cos x + 3 dx = 4· + 3 dx = (2 · cos 2x + 5) dx =
2
= sin 2x + 5x + C
Z 1Z
11 11 1 3 12
25.3. (a) x2 x3 + 1 3x2 x3 + 1 dx =
dx = x +1 +C
3 36
Z √
1 Z 1
1 3
(b) x 3x2 − 1 dx = 6x 3x2 − 1 2 dx = 3x2 − 1 2 + C
6 9
Z
3 cos x 3Z 1 2
(c) √
3
dx = cos x · (2 + sin x)− 3 dx = (2 + sin x) 3 + C
2 2 + sin x 2
Z √ Z
1 2 3
(d) ex 2 + ex dx = ex (2 + ex ) 2 dx = (2 + ex ) 2 + C
3
169
Z
3
Z
cos4 x
(e) sin x · cos x dx = − (− sin x) · cos3 x dx = − +C
4
ln2 x
Z
ln3 x
(f) dx = +C
x 3
Z
1 Z
1 −3 ln−2 x 1
(g) 3 dx = · ln x dx = +C = − +C
x · ln x x −2 2 · ln2 x
Z
arctg5 x Z
1 5 arctg6 x
(h) dx = · arctg x dx = +C
1 + x2 1 + x2 6
1 >> syms x
2 >> f = atan ( x ) ^5/(1+ x ^2) ;
3 >> F = int ( f )
4 F =
5 atan ( x ) ^6/6
Z
x 1 Z 10x 1 2
25.4. (a) dx = dx = ln 5x + 1 +C
5x2 + 1 10 5x2 + 1 10
2x + 3 Z
2x 3
Z
2
(b) dx = + dx = ln x + 1 + 3 arctg x + C
x2 + 1 x2 + 1 x2 + 1
Z
x2 − x 1 Z 6x2 − 6x 1
(c) dx = dx = ln 2x3 − 3x2 + C
2x − 3x
3 2 6 2x − 3x
3 2 6
1 >> syms x
2 >> f =( x ^2 - x ) /(2* x ^3 -3* x ^2) ;
3 >> F = int ( f )
4 F =
5 log ( x - 3/2) /6 + log ( x ) /3
Z
sin 2x 1 Z (−2) sin 2x 1
(d) dx = − dx = − ln(6 + cos 2x) + C
6 + cos 2x 2 6 + cos 2x 2
1
Z
1 Z
− sin2 x
(e) 2 dx = − dx = − ln|ctg x| + C
sin x · ctg x ctg x
1 >> syms x
2 >> f = 1/(( sin ( x ) ) ^2* cot ( x ) )
3 f =
4 1/( cot ( x ) * sin ( x ) ^2)
5 >> F = int ( f )
6 F =
7 log ( tan ( x ) )
Z
32x+1 3 Z ln 3 · 32x 3
(f) dx = dx = · ln 32x − 7 + C
3 −7
2x ln 3 3 −7
2x ln 3
1
Z
5 Z
1+x2
(g) dx = 5 dx = 5 · ln|arctg x| + C
(1 + x2 ) arctg x arctg x

Z
4 Z
− x2
(h) dx = −2 dx = −2 · ln|5 − 2 ln x| + C
x (5 − 2 ln x) 5 − 2 ln x
Z
x 1 Z
x 1
25.5. (a) 2 · cos 2 dx = ln 2 · 2x · cos 2x dx = sin 2x + C
ln 2 ln 2
1 >> syms x
2 >> f = 2^ x * cos (2^ x ) ;
3 >> F = int ( f )
4 F =
5 sin (2^ x ) / log (2)
Z √ 1Z 2 1 2 3 3
(b) x2 + 2x x3 + 3x2 dx = 3x + 6x x3 + 3x2 2 dx = x + 3x2 2 + C
3 9
1Z
(c) sin(ln x) dx = − cos(ln x) + C
x
Z √x √ √
e Z
1
(d) √ dx = 2 √ · e x dx = 2e x + C
x 2 x
x
Z
e
(e) dx = tg ex + C
cos2 (ex )
3 3 Z 1 3
Z
(f) 2ctg x · 2 dx = − ln 2 · 2ctg x · − 2 dx = − · 2ctg x + C
sin x ln 2 sin x ln 2
25.6. A parciális integrálás képletét alkalmazzuk az alábbi feladatokban, miszerint
Z Z
0
f ·g = f ·g − f 0 · g.
(a) Legyen f (x)=2x+1 és g 0 (x)=ex . Ekkor f 0 (x)=2 és g(x)=ex . Ezeket alkalmazva

a feladat megoldása:
Z Z
x x
(2x + 1) e dx = (2x + 1) e − 2ex dx = (2x + 1) ex −2ex +C = (2x − 1) ex +C.
e3x
(b) Legyen f (x) = x + 3 és g 0 (x) = e3x . Ekkor f 0 (x) = 1 és g(x) = 3
. Így a feladat
megoldása:
Z
e3x Z e3x e3x e3x
(x + 3) e3x dx = (x + 3) − dx = (x + 3) − + C.
3 3 3 9
(c) Legyen f (x) = 5x + 3 és g 0 (x) = cos 2x. Ekkor f 0 (x) = 5 és g(x) = sin 2x
2
. Így a
feladat megoldása:
Z
sin 2x Z sin 2x
(5x + 3) cos 2x dx = (5x + 3) − 5· dx =
2 2
sin 2x cos 2x
= (5x + 3) −5· + C.
2 4

171
1 >> syms x
2 >> f = (5* x + 3) * cos (2* x )
3 f =
4 cos (2* x ) *(5* x + 3)
5 >> F = int ( f )
6 F =
7 (5* cos (2* x ) ) /4 + (3* sin (2* x ) ) /2 + (5* x * sin (2* x ) ) /2
(d) Legyen f (x) = 3x2 − 5 és g 0 (x) = sh x. Ekkor f 0 (x) = 6x és g(x) = ch x. Ezeket

alkalmazva
Z Z
3x2 − 5 sh x dx = 3x2 − 5 ch x − 6x · ch x dx =
Z
= 3x2 − 5 ch x − 6x · ch x − 6 sh x dx =

= 3x2 − 5 ch x − 6x · ch x + 6 ch x + C.
R
Az 6x·ch x dx részt ismételt parciális integrálás alkalmazásával oldottuk meg,
f (x) = 6x, g 0 (x) = ch x választással, melyből f 0 (x) = 6, g(x) = sh x.
(e) Legyen f (x) = x és g 0 (x) = sin12 x . Ekkor f 0 (x) = 1 és g(x) = − ctg x. Így a feladat
megoldása:
Z
x Z Z
cos x
2 dx = −x · ctg x + ctg x dx = −x · ctg x + dx =
sin x sin x
= −x · ctg x + ln|sin x| + C.
(f) Legyen f (x) = arctg x és g 0 (x) = 3x2 +2x. Ekkor f 0 (x) = 1+x
1 3 2
2 és g(x) = x +x .
Így a feladat megoldása:

Z
2

3 2
x3 + x2 Z
3x + 2x arctg x dx = x + x arctg x − dx =
1 + x2
Z
(x3 + x) + (x2 + 1) − x − 1
= x3 + x2 arctg x − 2
dx =
1 + x
Z
x 1

= x3 + x2 arctg x − x+1− − dx =
1 + x2 1 + x2 !

3 2
x2 1 2

= x + x arctg x − + x − ln 1 + x − arctg x + C =
2 2
x2 1
= x3 + x2 + 1 arctg x − − x + ln 1 + x2 + C
2 2
(g) Az arkusz és logaritmus függvények integrálásánál is a parciális integrálást

kell alkalmazni oly módon, hogy a függvényt megszorozzuk 1-gyel, majd ezt
választjuk deriváltfüggvénynek. Így legyen f (x) = arctg x és g 0 (x) = 1. Ekkor
f 0 (x) = 1+x
1
2 és g(x) = x. Ezeket behelyettesítve az integrál:
Z Z
x 1 2

1 · arctg x dx = x · arctg x − dx = x · arctg x − ln 1 + x + C.
1 + x2 2

(h) A feladat megoldása során háromszor alkalmazzuk a parciális integrálás sza-

2
bályát. Először legyen f (x) = ln3 x és g 0 (x) = 3x2 −2, amelyből f 0 (x) = 3·lnx x és
g(x) = x3 − 2x.
Z Z
3x2 − 2 ln3 x dx = x3 − 2x ln3 x − 3x2 − 6 ln2 x dx.
Másodszor legyen f (x) = ln2 x és g 0 (x) = 3x2 − 6, amelyből f 0 (x) = 2·ln x

x
és
g(x) = x3 − 6x, így
Z
3 3 3 2 2
= x − 2x ln x − x − 6x ln x − 2x − 6 ln x dx .
Harmadszor legyen f (x) = ln x és g 0 (x) = 2x2 −6, amelyből f 0 (x) = x1 és g(x) =

3
= 2x3 − 6x, így
Z
= x3 − 2x ln3 x − x3 − 6x ln2 x + 2x2 − 6 ln x dx =
!

3

3 2x3
3
Z
2x2

2
= x − 2x ln x − x − 6x ln x + − 6x ln x − − 6 dx =
3 3
!

3

3

3

2 2x3 2x3
= x − 2x ln x − x − 6x ln x + − 6x ln x − + 6x + C.
3 9

1 >> syms x
2 >> f = (3* x ^2 - 2) *( log ( x ) ) ^3
3 f =
4 log ( x ) ^3*(3* x ^2 - 2)
5 >> F = int ( f )
6 F =
7 -( x *(108* log ( x ) - 6* x ^2* log ( x ) - 54* log ( x ) ^2 + 18* log
( x ) ^3 + 9* x ^2* log ( x ) ^2 - 9* x ^2* log ( x ) ^3 + 2* x ^2 -
108) ) /9
2
(i) Legyen f (x) = lg x és g 0 (x) = x. Ekkor f 0 (x) = x·ln1 10 és g(x) = x2 . Behelyettesítve
az integrál:
Z
x2 1 Z x2 x2
x · lg x dx = lg x − x dx = lg x − + C.
2 2 · ln 10 2 4 · ln 10
e2x
(j) Legyen f (x) = sin 3x és g 0 (x) = e2x . Ekkor f 0 (x) = 3 cos 3x és g(x) = 2
.
Z
e2x 3 Z 2x
e2x sin 3x dx = sin 3x − e cos 3x dx =
2 2 !
e2x 3 e2x 3 Z 2x
= sin 3x − + e sin 3x dx .
2 2 2 2
Az ismételt parciális integrálás során az f (x) = cos 3x és g 0 (x) = e2x , illetve

2x
f 0 (x) = −3 sin 3x és g(x) = e2 függvényeket használjuk, így végül az alábbi

173
egyenlethez jutunk, amelyből rendezéssel megkapjuk a keresett integrált:

Z
2x e2x 3 2x 9 Z 2x
e sin 3x dx = sin 3x − e cos 3x − e sin 3x dx
2 4 4
13 Z 2x e2x 3
e sin 3x dx = sin 3x − e2x cos 3x
4 2 4 !
2x
Z
2x 4 e 3 2x
e sin 3x dx = sin 3x − e cos 3x + C
13 2 4
(k) Először írjuk fel az integrandust más formában:

Z
x3 1Z 2 1
2 −2
√ dx = x · 2x · 1 + x dx.
1 + x2 2
− 21
Ezek alapján alkalmazzuk az f (x) = x2 és g 0 (x) = 2x · (1 + x2 ) , valamint
1
f 0 (x) = 2x és g(x) = 2 (1 + x2 ) 2 helyettesítést:
Z
x3 1Z 2 1
2 −2
√ dx = x · 2x · 1 + x dx =
1 + x2 2
1 Z 1
2 2
= x · 1+x 2
− 2x 1 + x2 2
dx =
1 2 3
= x2 · 1 + x2 2
− 1 + x2 2 + C.
3
(l) Kétszeri parciális integrálás során ennél a feladatnál is eljutunk ahhoz a formá-
hoz, amikor a keresett integrandus az egyenlet mindkét oldalán szerepel, igy
egyenletrendezéssel kapjuk meg a végső eredményt, amely:
Z
1
ch x · cos x dx = (ch x · sin x + sh x · cos x) + C.
2
√
25.7. (a) Legyen x = t, ebből x = t2 és dx = 3t2 dt. Mindezeket behelyettesítve, t-vel
való egyszerűsítés után már tudunk integrálni:
Z
1 Z
1 Z
√ √ 5 dx = 5 · 2t dt = 2 (1 + t)−5 dt =
x (1 + x) t (1 + t)
(1 + t)−4 1 1
=2 +C = − 4 +C = − √ 4 + C.
−4 2 (1 + t) 2 (1 + x)
√
Integrálás után a t = x visszahelyettesítésével kaptuk meg a keresett határo-
zatlan integrált.
√
(b) Helyettesítsük a következőt: 3 x = t, ebből x = t3 és dx = t2 dt.
√
Z 3
x Z
t 2 3 Z 4t3 3
√ dx = 4
· 3t dt = 4
dt = ln 5 + t4 + C.
5+x x 3
5+t 4 5+t 4
√
Integrálás után a t = 3 x-et visszahelyettesítve
3 √
= ln 5 + x 3 x + C.
4

1 >> syms x
2 >> f = x ^(1/3) /(5+ x * x ^(1/3) )
3 f =
4 x ^(1/3) /( x ^(4/3) + 5)
5 >> F = int ( f )
6 F =
7 (3* log ( x ^(4/3) + 5) ) /4
√
(c) Helyettesítsük a következőt: x − 1 = t, ebből x = t2 + 1 és dx = 2t dt.
2
x2 + x + 1
Z Z
(t2 + 1) + (t2 + 1) + 1 Z
√ dx = 2t dt = t4 + 3t2 + 3 dt =
2 x−1 2t
√ 5
t5 3 x−1 √ 3 √
= + t + 3t + C = + x−1 +3 x−1+C
5 5
√
(d) Helyettesítsük a következőt: x + 2 = t, ebből x = t2 − 2 és dx = 2t dt.
√
Z
cos x + 2 Z
cos t Z
√ dx = · 2t dt = 2 cos t dt =
x+2 t
√
= 2 sin t + C = 2 sin x + 2 + C

1 >> syms x
2 >> f = cos ( sqrt ( x +2) ) / sqrt ( x +2)
3 f =
4 cos (( x + 2) ^(1/2) ) /( x + 2) ^(1/2)
5 >> F = int ( f )
6 F =
7 2* sin (( x + 2) ^(1/2) )
ln t 1
(e) Helyettesítsük a következőt: e3x = t, ebből x = 3
és dx = 3t
dt.
Z
e3x Z
t 1 1Z 1
dx = · dt = dt =
1 + e6x 1 + t2 3t 3 1 + t2
1 1
= arctg t + C = arctg e3x + C
3 3
(f) Helyettesítsük a következőt: ex = t, ebből x = ln t és dx = 1t dt.

Z
3e2x Z
3t2 1 Z
3t + 1 − 1
x
dx = · dt = dt =
3e + 1 3t + 1 t 3t + 1
Z
1 ln|3t + 1| ln|3ex + 1|

= 1− dt = t − + C = ex − +C
3t + 1 3 3
√3
Z
1 + tg x Z
1 1 3 4
25.8. (a) dx = (1 + tg x) 3 dx = (1 + tg x) 3 +C
cos2 x cos2 x 4
ctg6 x Z
1 ctg7 x
Z
6
(b) dx = − − ctg x dx = − +C
sin2 x sin2 x 7

175
Z 1Z 1
(c) x sin x2 + 3 dx = 2x sin x2 + 3 dx = − cos x2 + 3 + C
2 2
Z
etg x Z
1
(d) 2
dx = · etg x dx = etg x + C
cos x cos2 x
3x
(e) Legyen f (x) = 4x és g 0 (x) = 3x . Ekkor f 0 (x) = 4 és g(x) = ln 3
. Így a feladat
megoldása:
Z
x 3x Z
3x 3x 3x
4x · 3 dx = 4x −4 dx = 4x − 4 2 + C.
ln 3 ln 3 ln 3 ln 3
(f) A kétszeri parciális integrálás során először legyen f (x) = e3x és g 0 (x) = cos x,
amiből f 0 (x) = 3e3x és g(x) = sin x, majd másodszor legyen f (x) = e3x és g 0 (x) =
= sin x, amiből f 0 (x) = 3e3x és g(x) = − cos x. Mindezeket az előző feladathoz
hasonlóan alkalmazva, ismét egy egyenlethez jutunk, amelynek rendezésével
megkapjuk a keresett integrált.
Z
1 1
e3x cos x dx = e3x sin x + e3x cos x + C
9 3
√
(g) Helyettesítsük a következőt: 3 x − 2 = t, ebből x = t3 + 2 és dx = 3t2 dt.
Z 3
Z
x t +2 2 Z
4
3t5 6t2
√ dx = 3t dt = 3t + 6t dt = + +C =
3
x−2 t 5 2
√ 5
3 3 x−2 √ 2
= +3 3 x−2 +C
5
√ 2
(h) Helyettesítsük a következőt: 2x + 3 = t, ebből x = t 2−3 és dx = t dt.
Z √ Z
sin 2x + 3 dx = t · sin t dt = −t · cos t + sin t + C =
√ √ √
= − 2x + 3 · cos 2x + 3 + sin 2x + 3 + C


26. fejezet
A határozott integrál
26.1. A határozott integrálok értéke a következő:

15 π
(a) . (t) π. (am) arctg e − .
4 √ 4
(u) π. 5 2
(b) 0. √ (an) .
3 √ π 8 3 12
(v) + .

3
(c) 2 2−1 . 6 27 1 1
4 (ao) sh 2 + .
3 √ 2 − 3 ch 2 + ch3 2 12 6
(d)
3
2 2−1 . (w) . (ap) ln 2.
2 3
1 4 π
7 (x) arctg . (aq) √ .
(e) . 4 7 3 3
3 2
10 11 (ar) 1 − .
(f) − . (y) + 7 ln 2. e
3 2
4 1 e−1
19 (z) 2 ln − . (as) .
(g) . 3 2 2e
15 (at) 3 ln 3 − 2.
1 2
(h) 2. (aa) ln . 3
π 6 5 (au) 2 ln 2 − .
(i) . (ab) 2 − ln 5. √4
6 π 3
π π (av) + − 1.
(j) . (ac) . 12 2
3 4
√ (aw) π 3 − 6π.
(k) 1. 2+ 5
(ad) ln √ . eπ − 2
45 1+ 2 (ax) .
(l) . π 5
4 (ae) √ . (ay) π.
(m) e (e − 1). 2 2
e (sin 1 − cos 1)
(af) 4 − 2 ln 3. (az) .
3 2
(n) . (ag) 7 + 2 ln 2.
ln 2 (ba) 1.
(o) ln 2. (ah) 2 − ln 2. (bb) 0.
ln 3 1 √
(bc) 0.
(p) . (ai) e− 4 e .
2 2 π
π (aj) sin 1. (bd) .
(q) . 2
12 π (be) 0.
(ak) .
(r) ln 2. 4 (bf) 0.
√
3 π 3 π
(s) ln . (al) + . (bg) 6 sin .
2 3 2 9
177
√ 468
(bh) 2 3. ln 3 π
(bw) − . (cl) − √ .
e4 − 1 7 2 2 3
(bi) . 1 π π
2 (bx) arcsin − . (cm) ln 2.
π 3 6 8
(bj) . 29
16 (by) . bα+1 − aα+1
4−π 270 (cn) .
(bk) . 1 α+1
2 (bz) .
1 e 6 (co) 1.
(bl) ln . 3 225
2 2 (ca) ln 2 − . 4 √
(bm) π. 8 1024 (cp) 2+1 .
8 7 15
1 (cb) ln 2 − .
(bn) . 3 9 πa2
4
n n+1
nn+1 − 1 (cq) 4
.
(bo) 4π. (cc) ln n − .
n+1 (n + 1)2 2 sh π
(bp) 1. √ (cr) (−1)n .
5π √ 2π 3 n2 + 1
(bq) − 3 + 1. (cd) − . √
6√ 3 2 !
1 3 2
8191 (cs) √ arctg +π .
(br) 2( 2 − 1). (ce) . 2 4
26
(bs) 2 arctg e+ π !
(cf) . π π2 1
1 e2 + 1 π 4 (ct) − .
+ ln − . 3 π 2 3 2
2√ 2 2 (cg) (e − 1). !
2π 3 5 π π2 1
(bt) .
1
(cu) + .
9 (ch) 2 1 − . 2 3 2
1 1 e
(bu) √ arctg √ − 5e3 8
2 2 (ci) . (cv) .
! 27 15
1
− arctg √ . 4π √ 3π
6 (cj) − 3. (cw) .
√ 3 16
√
1 9+4 2 3 5π
(bv) √ ln . (ck) . (cx) .
2 7 8a2 32
Részletes megoldás. Példaként bemutatjuk a fentiek közül néhány integrál kiszámí-

tását.
(q) Az összetett függvényre vonatkozó integrálási szabály alkalmazható, ugyanis

ha elvégezzük az
Z1 1
x2 Z
x2
I= dx = 3 )2
dx
1 + x6 1 + (x
0 0
1
átalakítást, jól látszik hogy a külső függvény f (x)= 1+x 2 a belső függvény pedig
3 0 2
g(x) = x , amelynek deiváltja g (x) = 3x , tehát az integrandust bővíteni kell
3-mal. A külső függvény primitív függvénye F (x) = arctg x, az integrál értéke
már számítható:
1
1Z 3x2 1h arctg 1 − arctg 0 1 π π
i1
3
I= 2 dx = arctg x = = − 0 = .
3 1 + (x3 ) 3 0 3 3 4 12
0

179
(bl) A parciális integrálás szabályának alkalmazásával, u=x, v 0 =e−x , u0 =1, v=−e−x

szereposztással a következőt kapjuk:
Zln 2 h iln 2 Zln 2 h iln 2

−x
xe dx = −xe−x + e−x dx = −xe−x − e−x =
0 0
0 0
ln 2 1 1 ln 2
= − ln 2e− ln 2 − e− ln 2 + 0 + e0 = − − +1 = − =
2 2 2 2
ln e − ln 2 1 e
= = ln .
2 2 2
Ez megegyezik a fent közölt eredménnyel.
Határozott integrálok kiszámítására a MATLAB is könnyedén alkalmazható. Az

int(f,x,a,b) utasítás szolgál az integrál kiszámítására, ahol az argumentumbeli
paraméterek rendre a következők: a függvény neve, a változó neve, alsó határ, fel-
ső határ. Természetesen a MATLAB számára nem kell deklarálnunk, hogy melyik
integrálási szabály alkalmazására van szükség.
(bq) A határozott integrált MATLAB segítségével:

1 >> syms x
2 >> f = atan ( sqrt ( x ) ) ;
3 >> a =1;
4 >> b =3;
5 >> I1 = int (f ,x ,a , b ) ;
6 >> I1
7 I1 =
8 (5* pi ) /6 - 3^(1/2) + 1)
Természetesen ellenőrizhetjük, hogy ez az eredmény megegyezik a Newton–

Leibniz-tétellel kapott eredménnyel (amire a MATLAB alkalmazása során ter-
mészetesen nincs szükség, csak gyakorlásképpen bemutatjuk ezt a lehetőséget
is).
1 >> syms x
2 >> f = atan ( sqrt ( x ) ) ;
3 >> F = int (f , x )
4 F =
5 atan ( x ^(1/2) ) + x * atan ( x ^(1/2) ) - x ^(1/2)
6 >> I2 = subs (F ,x , b ) - subs (F ,x , a )
7 I2 =
8 (5* pi ) /6 - 3^(1/2) + 1
További példamegoldások manuálisan és MATLAB-bal:
(bs) Felhasználjuk a helyettesítéses integrálás szabályát az ex = t = g −1 (x) illetve

g(t) = x = ln t szereposztással, amikor g 0 (t) = 1t , g −1 (0) = e0 = 1, g −1 (1) = e1 = e,

tehát a szabály szerint az adódik, hogy

Z1 2x Ze 2 Ze
e + 2ex t + 2t 1 t+2
dx = dt = dt =
e2x + 1 t2 + 1 t t2 + 1
0 1 1
Ze e " #e
1 2t Z
1 ln(t2 + 1)
= dt + 2 dt = + 2 arctg t =
2 t2 + 1 t2 + 1 2 1
1 1
2
ln(e + 1) ln 2
= − + 2 arctg e − 2 arctg 1 =
2 2
1 e2 + 1 π
= ln + 2 arctg e − .
2 2 2
Ez is megegyezik a fentiekben adott eredménnyel.
(cj) Az integrál értéke MATLAB-bal:
1 >> syms x
2 >> f = asin ( sqrt (( x /(1+ x ) ) ) ) ;
3 >> pretty ( f )
4 / / x \ \
5 asin | sqrt | ----- | |
6 \ \ x + 1 / /
7 >> a1 =0;
8 >> b1 =3;
9 >> I1 = int (f ,x , a1 , b1 )
10 I1 =
11 (4* pi ) /3 - 3^(1/2)
(cw) Az integráláshoz használjuk fel a trigonometriából az ún. linearizáló formulát :

1 + cos 2x
cos2 x = .
2
Ennek kétszeri alkalmazásával első lépésként az integrandust átalakítjuk:
1 + cos 2x 2 1
2
4 2
cos x = cos x = = 1 + 2 cos 2x + cos2 2x =
2 4
1 1 1 1 + cos 4x 1 1 1 1
= + cos 2x + = + cos 2x + + cos 4x =
4 2 4 2 4 2 8 8
3 1 1
= + cos 2x + cos 4x.
8 2 8
Ennek segítségével már kiszámítható a határozott integrál értéke:
π/2 π/2
3 1 1
Z Z
4
cos x dx = + cos 2x + cos 4x dx =
8 2 8
0 0
π/2
3 sin 2x sin 4x 3π 1 1 3π

= x+ + = + sin π + sin 2π − 0 = .
8 4 32 0 82 4 32 16
(cx) A témakör lezárásaképpen nézzük meg, hogyan számítható ki egy hasonló in-
tegrál MATLAB segítségével.

181
1 >> g =( cos ( x ) ) ^6;

2 >> a2 =0;
3 >> b2 = pi /2;
4 >> I2 = int (g ,x , a2 , b2 )
5 I2 =
6 (5* pi ) /32
26.2. A Riemann-összegek határértéke az alábbi:

b 2 − a2
(a) .
2
b 3 − a3
(b) .
3
Részletes megoldás: Alkalmazzunk egyenlő hosszúságú részintervallumokra tör-
ténő felosztást. Az intervallum hossza legyen szokásosan h = b−a
n
. A függvény-
értéket számítsuk minden részintervallum jobb oldali végpontjában. Mivel a
függvény a vizsgált intervallumon szigorúan növekedő, ez egy felső összeg lesz:

Sn = h (a + h)2 + (a + 2h)2 + (a + 3h)2 + · · · + (a + nh)2 =

= h a2 + 2ah + h2 + a2 + 4ah + 4h2 + a2 + 6ah + 9h2 + · · · +

+a2 + 2nah + n2 h2 =

= h na2 + 2ah (1 + 2 + 3 + · · · + n) + h2 12 + 22 + 32 + · · · + n2 =
!
(1 + n) n n (n + 1) (2n + 1)
= h na2 + 2ah + h2 =
2 6
b − a (1 + n) n (b − a)2 n (n + 1) (2n + 1)
!
b−a
= na2 + 2a + =
n n 2 n2 6
2 1 + n (b − a)3 (n + 1) (2n + 1)
2
= (b − a) a + a (b − a) + .
n 6 n2
Ez a formula szolgáltatja minden n-re a Riemann-összeget. Ezen közelítő összeg
határértéke definíció szerint az integrál értéke. Használjuk fel, hogy
1+n (n + 1) (2n + 1)
lim = 1, lim = 2.
n→∞ n n→∞ n2
Innen az integrál értéke a határértékek helyettesítése és rendezés után az alábbi:
2 2 (b − a)3 b3 − a3
2
I = lim Sn = (b − a) a + a (b − a) + = .
n→∞ 6 3
(c) 4. (f) e − 1. bn+1 − an+1
(j) .
n+1
2 (g) 1.
(d) . b
3 (h) sin x. (k) ln .
a
210 − 1 1 gT 2
(e) . (i) . (l) + v0 T .
2 2 2

26.3. Melyik integrál a nagyobb?
(a) A > B
i h
Részletes megoldás: Mivel a 0; π2 nyílt intervallumon teljesül, hogy 0<sin x<1
ezért nyilvánvaló, hogy sin3 x > sin7 x (1-nél kisebb pozitív szám nagyobb kite-
vőjű hatványa kisebb), amiből a határozott integrál értelmezése szerint („görbe
alatti terület”) következik, hogy nagyobb integrandus határozott integrálja na-
gyobb.
(b) A < B (c) A > B (d) A > B (e) A < B
26.4. A numerikus integrálás eredményei (P a pontos értéket jelöli):
(a) R = 40, T = 40, S = 40, P = 40.

(b) R = 7,3400, T = 7,3200, S = 7,3333, P = 7,3333.
Részletes megoldás: Világos, hogy ebben az esetben a részintervallumok hossza
h = 0,2, és a felosztás a következő:
{0; 0,2; 0,4; 0,6; 0,8; 1; 1,2; 1,4; 1,6; 1,8; 2} .
A Riemann-összeg esetében ezen szomszédos értékek számtani közepét kell he-

lyettesíteni:

R = 0,2 5 − 0,12 + 5 − 0,32 + · · · + 5 − 1,92 = 7,3400.
Trapéz szabály alkalmazása során az alábbi összeg adja a közelítő értéket:
(5 − 02 ) + 2 (5 − 0,22 ) + 2 (5 − 0,42 ) + · · · + 2 (5 − 1,82 ) + (5 − 22 )

T = 0,2 = 7,3200.
2
Simpson-módszer esetén pedig az alábbi számításokat kell elvégezni:
0,2
S= 5 − 02 + 4 5 − 0,22 + 2 5 − 0,42 + 4 5 − 0,62 + . . .
3
· · · + 4 5 − 1,42 + 2 5 − 1,62 + 4 5 − 1,82 + 5 − 22 = 7,3333.
A határozott integrál pontos értéke pedig:

Z2 " #2
2
x3 8 22
P= 5−x dx = 5x − = 10 − = = 7,3333 . . .
3 0
3 3
0
(c) R = 19,99, T = 20,02, S = 20,00, P = 20,00.

Megoldás MATLAB segítségével: A numerikus integrálás, mint ahogyan a neve
is mutatja, elsősorban számítógép alkalmazását igénylő művelet. Bemutatjuk
a MATLAB alkalmazásának egy lehetőségét a fentiekben előírt módszerek ese-
tén.
1 >> % Numerikus integralas , harom kulonbozo modszerrel
2 %
3 syms x

183
4 f = x ^3;
5 a =1;
6 b =3;
7 n =20; % ez legyen paros szam
8 h =( b - a ) / n ;
9 % I . Riemann osszeggel
10 for i =1: n
11 I1 ( i ) = double ( subs (f ,x , a + h /2+( i -1) * h ) * h ) ;
12 end
13 R = double ( sum ( I1 ) ) ;
14 % II . Trapez szaballyal
15 for i =1: n
16 I2 ( i ) = h *( subs (f ,x , a +( i -1) * h ) + subs (f ,x , a + i * h ) ) /2;
17 end
18 T = double ( sum ( I2 ) ) ;
19 % 3. Simpson modszerrel
20 for i =1: n /2
21 I3 ( i ) =( h /3) *( subs (f ,x , a +2* i *h -2* h ) +4* subs (f ,x , a
+2* i *h - h ) + subs (f ,x , a +2* i * h ) ) ;
22 end
23 S = double ( sum ( I3 ) ) ;
24 % 4. A pontos ertek
25 P = double ( int (f ,x ,a , b ) ) ;
26 ertek =[ R T S P ]
27
28 ertek =
29
30 19.9900 20.0200 20.0000 20.0000
Az eredmények megegyeznek a fentiekben közölt eredményekkel.

(d) R = 1,6062, T = 1,6159, S = 1,6096, P = 1,6094.
(e) R = 0,7874, T = 0,8257, S = 0,8023, P = 0,8000.
(f) R = 10,0943, T = 10,1080, S = 10,0989, P = 10,0989.
(g) R = 2,0032, T = 1,9936, S = 2,0000, P = 2,0000.
(h) R = 1,0004, T = 0,9992, S = 1,0000, P = 1,0000.
(i) R = 5,3384, T = 5,3156, S = 5,3261, P = 5,3333.
(j) R = 0,7460, T = 0,7475, S = 0,7465, P = 0,7465.
26.5. Az egyenlőségek igazolása. Útmutatásként javasoljuk az alábbi trigonometrikus azo-

nosságok alkalmazását.
1
sin x sin y = − (cos(x + y) − cos(x − y)) ;
2
1
cos x cos y = (cos(x + y) + cos(x − y)) ;
2
1
sin x cos y = (sin(x + y) + sin(x − y)) .
2
(a) Felhasználjuk a fentiek közül az első azonosságot:

Zπ Zπ
1
sin mx sin nx dx = − (cos(mx + nx) − cos(mx − nx)) dx =
2
−π −π
" #π
1 − sin(m + n) x sin(m − n) x 1
=− + = − [0 − 0] = 0.
2 m+n m−n −π
2
Az utolsó lépésben felhasználtuk, hogy sin kπ = 0 és azt a feltételt, hogy m 6= n.

Hasonló módon igazolható a másik két állítás is.
26.6. Egyenlőtlenségek igazolása. Útmutatásként javasoljuk az integrandus alsó és felső

becslését olyan egyszerűbb függvényekkel, amelyek határozott integrálja közvetlenül
számítható.
(a) Részletes megoldás: Használjuk fel, hogy a [0; 1] intervallumon fennáll a követ-
kező egyenlőtlenség:
x19 x19
√ <√
2
< x19 .
2 1+x
Felhasználva a határozott integrál monotonitását, vagyis hogy kisebb integran-
dus határozott integrálja is kisebb, kapjuk, hogy
Z1 1 1
x19 Z
x19 Z
√ dx < √
2
dx < x19 dx.
0
2 0
1 + x 0
Az egyenlőtlenséglánc két szélén található integrál már könnyedén számítható.

Az is világos, hogy elég csak a jobb oldali integrál kiszámításával foglalkozni:
Z1 " #1
19 x20 1
x dx = = .
20 0
20
0
Innen már világos az alábbi egyenlőtlenség:

1
1 Z
x19 1
√ < √ dx < .
20 2 0 1+x 2 20
Ezzel az állítást igazoltuk. Hasonló módon igazolható a többi állítás is.

27. fejezet
Az integrálszámítás néhány
alkalmazása
27.1. Területszámítás
(a) T = 2. (r) T = 6 ln 2 − 2,5.

a 5√
(b) T = ln . (s) T = 2.
b 3
(c) T = 1 − e−α . (t) T = 36.
x0 a4
(d) T = a2 sh . (u) T = .
a 12
125 (v) T = 0,1.
(e) T = .
12 9
1 (w) T = .
(f) T = . 4
6 π 1
π2 (x) T = − .
(g) T = 1 + . 2 3
8 π 2
√ (y) T = − .
(h) T = 2 − 1. 2 3
π π2 a2
(i) T = − . (z) T = (3π − 2) .
2 8 6
1−a (aa) T = 4.
(j) T = a+ . 2

ln a (ab) T = 1 − e−a 1 + a2 .
a2 + 1 a2 + 1 18
(k) T = − . (ac) T = − 2.
a a ln a e2
√
π

π
(l) T = 2a2 3− . (ad) T = .
3 6
π 2α α1+α α1−α
(m) T = . (ae) T = + + .
2 1 − α2 α + 1 α − 1
√
1 3 α−1
(n) T = + ln . (af) T = .
3 2 α+1
(o) T = 9. 16
(ag) T = .
(p) T
2
= ln 4 − . √3
e (ah) T = 2 − 1.
1 1 1 − ln 2
(q) T = − . (ai) T = .
π 8 ln 2
185
45 ln 3 − 24 9
(aj) T = . (ap) T = .
ln 9 2
20 (aq) T = R2 π.
(ak) T = − ln 3.
9
37 (ar) T = abπ.
(al) T = .
48 √ 9
(as) T = .
2π + 3 4
(am) T = .
3 9
1 (at) T = .
(an) T = log4 e − . 4
4 9
(ao) T = 12 ln 2 − 6 ln 3 + 1. (au) T = .
2
1 15

(av) T = 5 arctg + arctg 3 + ln 2 − 7.
2 2
Részletes megoldások:
(k) Mivel a > 1 esetén a logaritmus függvény értéke negatív ha 0 < x < 1, és pozitív,
ha x>1, a kérdéses területet úgy kell kiszámítani, hogy képezzük az integrandus
abszolút értékét, ez pedig úgy számítható, ha az integrált két részre bontjuk:
Za Z1 Za
T= |loga x| dx = (− loga x) dx + loga x dx.
1 1 1
a a
Most használjuk fel, hogy az általános esetben a logaritmusfüggvény primitív

függvénye F (x) = x loga x − lnxa + C. Kapjuk, hogy
x 1 x a

T = − x loga x − + x loga x − =
ln a a1 ln a 1
1 1 1 a a2 − 1 1 + a2
= loga − + a loga a − = − .
a a a ln a ln a a a ln a
Ha „véletlenül” elfelejtjük, hogy területszámítás esetén az integrandus abszolút
értékét kell képezni, akkor azt kapjuk, hogy a határozott integrál értéke:
Za a
x a 1 1

I= loga x dx = x loga x − = a− + + =
1
ln a 1
a
ln a a a ln a
a
a2 + 1 1 − a2
= + ,
a a ln a
ami jól láthatóan különbözik a területre kapott értéktől, tehát ennek az integ-
rálnak a jelentése nem a görbe és az x tengely közötti terület.
(x) A számítások elvégzésére természetesen a MATLAB is alkalmazható. Itt két
görbe közötti terület nagysága a kérdés, így elsőként meg kell keresni a két
görbe metszéspontjának koordinátáit. Ezzel kezdjük a számításokat.
1 >> syms x
2 >> f = x ^2/2;
3 >> g =1/(1+ x ^2) ;

187
4 >> mo = solve (f - g )
5 mo =
6 -1
7 1
8 -2^(1/2) *1 i
9 2^(1/2) *1 i
10 >> a = mo (1) ;
11 >> b = mo (2) ;
12 >> T = int ( abs (f - g ) ,x ,a , b )
13 T =
14 pi /2 - 1/3
27.2. Forgástestek térfogata
(a) V = πpa2 . πa5

(p) V = √ √ 4 .
πa3 20 p+ q
(b) V = .
2
6 5

(c) V = π. (q) V = π 2 − −4 .
ln 2 2 ln 2
3πab2 4
(d) V = . (r) V = πab2 .
7 3
π2
(e) V = . πb2 2
4 (s) V = 2 h (h + 3a).
! 3a
πa2 a 2b
(f) V = b + sh . 2πb2 2 2

2 2 a (t) V = h h + 3a .
π 3a2
(g) V = 1 − e−2a (1 + 2a) . (u) V = 2πk 2 (b − a).
4
5

(h) V = π 2 − . (v) V = π (e − 1).
e
π 3 (w) V = π ln 2.
(i) V = . 8π
2 (x) V = .
π2 2 2 3
(j) V = 2a + b .
ω (y) V = (8n + 2) π 2 .
π
(k) V = ln 3. 4πa3 b
2 (z) V = .
(l) V = π (6 − 8 ln 2). 3p
1 (aa) V = 2πa2 b.
(m) V = 3π (96 ln 2 − 61) .
8 (ab) V = π (1 − sin 1).
5π
(n) V = . (ac) V = 4π 3 .
6
π (π − 2) 128π
(o) V = . (ad) V = .
4 15
(g) A forgástest térfogata:
Za √ Za
−x 2

V =π xe dx = π xe−2x dx.
0 0

Parciális integrálással kapjuk a primitív függvényt. Ha u = x és v 0 = e−2x , akkor

u0 = 1 és v = − 12 e−2x . Tehát adódik, hogy
Za
 
a a
1 1 −2x  x 1

V = π  −x e−2x + e dx = π − e−2x − e−2x =
2 0 2 2 4 0
0
1 2a + 1

=π − e−2a .
4 4
Ez megegyezik a fenti eredménnyel.

(j) Természetesen a MATLAB is alkalmazható térfogat kiszámítására. A paramé-
teres alakban adott függvény esetében a számítás például az alábbi módon
lehetséges:
1 >> syms x a b omega
2 >> f = a + b * sin ( omega * x )
3 f =
4 a + b * sin ( omega * x )
5 >> alsohatar =0;
6 >> felsohatar =2* pi / omega ;
7 >> integrandus = f ^2;
8 >> Terfogat =\ pi * int ( integrandus ,x , alsohatar ,
felsohatar ) ;
9 >> pretty ( Terfogat )
10 2 2 2
11 pi (2 a + b )
12 - --------------
13 omega
27.3. Görbék ívhossza

√ √
(a) S = 74. (k) S = 2 + ln 2 + 1 .
14 √ √
(b) S = .

3 (l) S = 6 2 + ln 3 + 2 2 .
3 √
(c) S = arcsin . √ 5+1
4 (m) S = 5 + 4 ln .
335 2
(d) S = .
27 ln 3
232 (n) S = 4+ .
(e) S = . 4
15 1 4
25 (o) S = 2 + ln .
(f) S = . 2 3
3 √
(g) S = sh a. √ 9+4 2
(p) S = 4 2 + ln .
(h) S = sh 2a. 7
√ √ (q) S = 3 + ln 2.
(i) S = b2 − 1 − a2 − 1.
sh b 3

(j) S = ln . (r) S = 2 1 + ln .
sh a 2

189
(c) Elsőként az integrandust határozzuk meg a lehető legegyszerűbb alakban:

√
f (x) = 2x − x2 − 1,
1 1−x
f 0 (x) = √ 2 − 2x 2
= √ ,
2 2x − x2 2x − x2
ahonnan
0(1 − x)2
2
(f (x)) = ,
2x − x2
0 2 (1 − x)2 + (2x − x2 ) 1
1 + (f (x)) = = .
2x − x 2 2x − x2
Ennek a függvénynek a négyzetgyöke az integrandus, tehát az ívhossz a követ-
kező integrállal számítható:
Z1 1
1 Z
1
S= √ dx = q dx.
1
2x − x 2
1 1 − (1 − x)2
4 4
Ez a határozott integrál például helyettesítéssel kiszámítható. Legyen 1 − x =

= sin t, ahonnan x = 1−sin t = g(t), innen g 0 (t) = − cos t. A határokat is transz-
formálni kell, amihez invertálni kell a g(t) függvényt, ez nem más mint t =
= g −1 (x) = arcsin(1 − x), ahonnan adódik, hogy ha x = 41 , akkor t = arcsin 34 , ha
pedig x = 1, akkor t = arcsin 0 = 0. Elvégezve a helyettesítést kapjuk, hogy
Z0 Z0
1 3
S= √ (− cos t) dt = (−1) dt = [−t]0arcsin 3 = arcsin .
3
1 − sin2 t 3
4 4
arcsin 4
arcsin 4
Ezt a megoldást közöltük a fentiekben.

(l) A korábbiakhoz hasonlóan a Matlab ismét alkalmazható. A feladat megoldá- √
sához csak annyit kell meggondolni, hogy a görbe két zérushelye nyilván ± 8,
és az is világos, hogy a függvény ezen két érték között nem negatív, tehát ezek
az integrációs határok.
1 >> syms x
2 >> f =4 - x ^2/2;
3 >> df = diff (f , x )
4 df =
5 -x
6 >> integrandus = sqrt (1+ df ^2)
7 integrandus =
8 ( x ^2 + 1) ^(1/2)
9 >> ivhossz = int ( integrandus ,x , - sqrt (8) , sqrt (8) )
10 ivhossz =
11 log (2*2^(1/2) + 3) + 6*2^(1/2)
Ez ismét egyezik a fenti eredménnyel.

27.4. Forgásfelületek palástjának felszíne

98π
(a) P = .
3
π 3

(b) P = 10 2 − 1 .
27
√
√ √ −a
!
e + 1 + e−2a
−a
(c) P = π 2−e 1 + e−2a − ln √ .
1+ 2
!
a 2b
(d) P = 2πa b + sh .
2 a
√ √
(e) P = 2π 2 + ln 1 + 2 .
πa2 √ √
(f) P = 3 ln 2 + 1 + 7 2 .
8
π √ √
(g) P = 7 2 + 3 ln 2 + 1 .
9
√ √
√
!
a4 + 1 a4 + 1 + a2
(h) P = π 2− + ln √ .
a2 2+1
√
√ √
!
5−1
(i) P = π 5 − 2 + ln √ .
2 2−2
(j) P = 4R2 π.
(b) Elvégezve a deriválást kapjuk, hogy
f (x) = x3 ,
f 0 (x) = 3x2 ,
(f 0 (x))2 = 9x4 ,
ahonnan az integrandus már előáll:

Z1 √ 1
√
3 2π Z
P = 2π x 1 + 9x4 dx = 36x3 1 + 9x4 dx.
36
0 0
Ez egy f α f 0 típusú integrandus, így a primitív függvény könnyedén adódik:

 3 1
2π  (1 + 9x4 ) 2  π 3
2 −1 =
π 3
P= = (1 + 9) 10 2 −1 .
3
36 2
27 27
0
27.5. Improprius integrálok

π √
(a) I = 2. (e) I = + ln 2 + 3 .
2
(b) I = divergens.
(c) I = 2 ln 3.
9π
(d) I = divergens. (f) I = .
4
191
1 1
(g) I = . (t) I = .
ln 2 3e2
(h) I = divergens. (u) I = divergens.
(i) I = divergens. (v) I = divergens.
3 (w) I = divergens.
(j) I = − .
2 2π
(k) I = 4. (x) I = √ .
31
(l) I = divergens. (y) I = divergens.
2
(m) I = − . (z) I = 1.
e
(n) I = divergens. 1
(aa) I = .
ln2 2
π2
(o) I = . (ab) I = divergens.
8
√
(p) I = 2π. (ac) I = divergens.
1 (ad) I = π.
(q) I = .
2 ln 3
π (ae) I = .
(r) I = . 2
4 π
(s) I = divergens. (af) I = √ .
5
(g) Az improprius integrál kiszámításához vegyük figyelembe, hogy az integrandus

a 0 pont környezetében nem korlátos, tehát:
Z0,5 0,5 0,5

1 Z
1 Z
1
2 dx = lim 2 dx = lim (ln x)−2 dx =
x ln x α→0+0
α
x ln x α→0+0
α
x
0
#0,5
(ln x)−1
" 0,5
1

= lim = lim =
α→0+0 −1 α
α→0+0 − ln x α
1 1 1 1
= − lim = −0 = .
− ln 0,5 α→0+0 − ln α ln 2 ln 2
(r) Az integrációs intervallum nem korlátos. Ekkor a számítás a következő módon

végezhető el:
Z∞ β β
1 Z
1 1Z 1
2
dx = lim 2
dx = lim 2 dx =
4+x β→∞ 4+x β→∞ 4 x
0 0 0 1+ 2
#β
1 arctg x2
"
1 β 1 1 π π
= lim 1 = lim arctg − arctg 0 = · − 0 = .
β→∞ 4 β→∞ 2 2 2 2 2 4
2 0
Improprius integrálok kiszámítására szintén használható a MATLAB. Példaképpen

elvégezzük az integrálok kiszámítását az (f), a (h), a (v) és az (x) feladatban. Lát-
ható, hogy a (h) és a (v) feladatbeli improprius integrálok divergensek, a másik két
integrál konvergens.

1 >> syms x
2 >> f = x ^2/ sqrt (9 - x ^2) ;
3 >> int (f ,x ,0 ,3)
4 ans = (9* pi ) /4
5
6 >> g =1/( x *( log ( x ) ) ^2) ;
7 >> pretty ( g )
8 1
9 ---------
10 2
11 x log ( x )
12 >> int (g ,x ,0 ,1)
13 ans = Inf
14
15 >> h =( x +1) /( x ^2+1) ;
16 >> pretty ( h )
17 x + 1
18 ------
19 2
20 x + 1
21 >> int (h ,x , - inf ,0)
22 ans = - Inf
23
24 >> k =1/(2* x ^2 -5* x +7) ;
25 >> pretty ( k )
26 1
27 -- --- ---------
28 2
29 2 x - 5 x + 7
30 >> int (k ,x , - inf , inf )
31 ans = (2* pi *31^(1/2) ) /31

28. fejezet
Racionális törtfüggvények integrálása

Z
5 3 3

28.1. (a) + dx = 5 ln|x − 4| + ln|2x + 1| + C
x − 4 2x + 1 2
Z
2 2 2

(b) + dx = 2 ln|x − 3| − ln |1 − 3x| + C
x − 3 1 − 3x 3
xα+1
xα dx =
R
(c) Az integráláshoz α+1
+ C képletet alkalmazzuk.
!
Z
1 1 Z
2− dx = (x − 3)−2 − (x − 3)−4 dx =
(x − 3) (x − 3)4
(x − 3)−3 1 1
= − (x − 3)−1 + +C = − − +C
−3 x − 3 3 (x − 3)3
!
Z
1 5 1 5
(d) + 2 dx = ln|3x + 2| + +C
3x + 2 (1 − 3x) 3 3 (1 − 3x)
 
Z
5 x 5 1 1 8x 
Z
(e) − dx = · 2 − ·  dx =

16 + 9x 2 1 + 4x2 16 1 + 3x 8 1 + 4x2

4
5 4 3x 1 5 3x 1
= · · arctg − · ln 1 + 4x2 + C = · arctg − · ln 1 + 4x2 + C
16 3 4 8 12 4 8
Z
x−1 2x − 3

(f) + dx =
x2 − 2x + 3 x2 − 2x + 2 !
Z
1 2x − 2 2x − 2 1
= · + − dx =
2 x2 − 2x + 3 x2 − 2x + 2 (x − 1)2 + 1
1
= · ln x2 − 2x + 3 + ln x2 − 2x + 2 − arctg(x − 1) + C
2
!
Z
2x + 7 5 2x + 4 3 5
Z
(g) − dx = + − dx =
x2 + 4x + 5 1 + x2 x2 + 4x + 5 (x + 2)2 + 1 1 + x2
1
= · ln x2 + 4x + 5 + 3 · arctg(x + 2) − 5 · arctg x + C
2
4x + 3 Z
4x + 6 3
Z
(h) dx = − dx =
x2 + 6x + 13 x2 + 6x + 13 x2 +  6x + 13 
!
Z
4x + 6 3 Z
4x + 6 3 1
= − dx = − ·  dx =
 
2
2 x + 6x + 13 4 x+3 2 + 1
 2
x + 6x + 13 (x + 3) + 4

2
3 x+3
= ln x2 + 6x + 13 − · arctg +C
2 2
193
28.2. (a) A megoldáshoz először a racionális törtet elemi törtek összegére bontjuk.
6x A B C
= + +
(x − 1) (x + 2) (x − 3) (x − 1) (x + 2) (x − 3)
Ez a felbontás egyértelmű, tehát A, B, C értékeket kell kiszámolnunk. Az
egyenlet mindkét oldalát szorozzuk meg a közös nevezővel, így
6x = A (x + 2) (x − 3) + B (x − 1) (x − 3) + C (x − 1) (x + 2)
Zérushelyek módszerével könnyen megkapjuk a keresett értékeket. Rendre be-

helyettesítjük x helyére az 1, −2, 3 értékeket.
Ha x = 1, akkor 6 = A · 3 · (−2) =⇒ A = −1.

4
Ha x = −2, akkor −12 = B · (−3) · (−5) =⇒ B=− .
5
9
Ha x = 3, akkor 18 = C · 2 · 5 =⇒ C= .
5
Ezek alapján
4 9
!
Z
6x Z
1
dx = − − 5 + 5 dx =
(x − 1) (x + 2) (x − 3) x−1 x+2 x−3
4 9
= − ln|x − 1| − ln|x + 2| + ln|x − 3| + C.
5 5
A megoldás MATLAB alkalmazásával:
1 >> syms x
2 >> f = (6* x ) /(( x - 1) *( x + 2) *( x - 3) ) ;
3
4 >> pretty ( f )
5 6 x
6 - - - - - -- - -- - - -- - -- - - -- - -
7 ( x - 1) ( x + 2) ( x - 3)
8
9 >> R = partfrac ( f )
10 R =
11 9/(5*( x - 3) ) - 4/(5*( x + 2) ) - 1/( x - 1)
12 >> pretty ( R )
13 9 4 1
14 --------- - --------- - -----
15 5 ( x - 3) 5 ( x + 2) x - 1
16
17 >> F = int ( f )
18 F =
19 (9* log ( x - 3) ) /5 - (4* log ( x + 2) ) /5 - log ( x - 1)
20 >> pretty ( F )
21 9 log ( x - 3) 4 log ( x + 2)
22 ------------ - ------------ - log ( x - 1)
23 5 5

195
6x − 9 5 1
Z Z
(b) dx = + dx = ln|x + 1| + ln|x − 2| + C
x −x−2
2 x+1 x−2
A feladatok megoldásához a MATLAB használatával készíthetünk scripteket.
Ekkor az összes utasítást előre megírjuk az Editor ablakban, és egyszerre fut-
tatjuk. Futtatás után a Command Window ablakban az utasítás sorok nélkül
jelennek meg az eredmények.
Tehát a script így néz ki:
1 clc
2 format compact
3 syms x
4 f = (6* x -9) /( x ^2 - x - 2)
5 R = partfrac ( f )
6 pretty ( R )
7 F = int ( f )
8 pretty ( F )
A Command Window ablakban pedig ezt látjuk az utsítások végrehajtása után:

1 f =
2 -(6* x - 9) /( - x ^2 + x + 2)
3 R =
4 5/( x + 1) + 1/( x - 2)
5
6 5 1
7 ----- + -----
8 x + 1 x - 2
9
10 F =
11 5* log ( x + 1) + log ( x - 2)
12 5 log ( x + 1) + log ( x - 2)
7x + 13 3 2 3
Z Z
(c) dx = + dx = ln|2x − 1| + 2 ln|x + 5| + C
2x + 9x − 5
2 2x − 1 x + 5 2
!
3 2
Z
6x − 7x + 10x − 12 Z
2 5 1 4
(d) dx = + − + dx =
(x − 1)3 (x + 2) x − 1 (x − 1)2 (x − 1)3 x + 2
5 1
= 2 ln|x − 1| − + + 4 ln|x + 2| + C
x − 1 2 (x − 1)2
A MATLAB megoldás scriptje:
1 syms x ;
2 f = (6* x ^3 -7* x ^2+10* x -12) /(( x -1) ^3*( x + 2) )
4 F = int ( f )
Az utasítások vérehajtása:
1 f =
2 (6* x ^3 - 7* x ^2 + 10* x - 12) /(( x - 1) ^3*( x + 2) )
3 R =

4 2/( x - 1) + 5/( x - 1) ^2 + 4/( x + 2) - 1/( x - 1) ^3

5 F =
6 2* log ( x - 1) + 4* log ( x + 2) - (5* x - 11/2) /( x ^2 - 2* x
+ 1)
4x4 − x3 − x2 − 3 2 3 2x 1
Z Z
(e) dx = − 3+ 2 − 2 dx =
x5 + x3 x x x +1 x +1
3
= 2 ln|x| + 2 + ln x2 + 1 − arctg x + C
2x !
Z
6 Z
1 x+1 1
(f) dx = − + + dx =
(x + 2) (x2 + 2x + 2) x + 2 x2 + 2x + 2 (x + 1)2 + 1
1
= − ln|x + 2| + ln x2 + 2x + 2 + arctg(x + 1) + C
2
1 syms x ;
2 f = 6/(( x +2) *( x ^2 + 2* x + 2) )
4 F = int ( f )
1 f =
2 6/(( x + 2) *( x ^2 + 2* x + 2) )
3 R =
4 3/( x + 2) - (3* x ) /( x ^2 + 2* x + 2)
5 F =
6 3* log ( x + 2) - log ( x + 1 - 1 i ) *(3/2 + 3 i /2) - log ( x +
1 + 1 i ) *(3/2 - 3 i /2)
 
Z
8x + 22 Z
2 2x + 6 4 1
(g) dx = 
− 2 + 2  dx =

(x + 1) (x2 + 6x + 12) x + 1 x + 6x + 12 3 x+3

√ +1 3
!
4 x+3

= 2 ln|x + 1| − ln x2 + 6x + 12 + √ arctg √ +C
3 3
4 4
!
Z
4x Z
3 3 4 4
(h) dx = + dx = ln|2x + 1| + ln|x − 1| + C
2x2 − x − 1 2x + 1 x−1 3 3
 
2
Z
10x Z
2 8x 2
(i) dx = + 2 + 2  dx =
 
(x + 1) (x2 + 4) x+1 x +4

x
+1 2
x
= 2 ln|x + 1| + 4 ln x2 + 4 + 4 arctg +C
2
1 syms x ;
2 f = (10* x ^2) /(( x +1) *( x ^2 + 4) )
4 F = int ( f )
5 pretty ( F )

197
1 f =
2 (10* x ^2) /(( x ^2 + 4) *( x + 1) )
3 R =
4 (8* x - 8) /( x ^2 + 4) + 2/( x + 1)
5
6 F =
7 2* log ( x + 1) + log ( x - 2 i ) *(4 + 2 i ) + log ( x + 2 i ) *(4
- 2i)
8 2 log ( x + 1) + log ( x - 2 i ) (4 + 2 i ) + log ( x + 2 i ) (4
- 2i)
(j) Ebben a feladatban a számláló magasabb fokú, mint a nevező, ezért polinom-
osztással meghatározzuk a tört egészrészét, majd elemi törtek összegére bontjuk
a megmaradó valódi racionális tört függvényt, így
x4 + 3x3 + 3x2 − 2x − 2 1 1 1
Z Z
dx = x+2+ + + dx =
x + x − 2x
3 2 x x+2 x−1
x2
= + 2x + ln|x| + ln|x + 2| + ln|x − 1| + C
2
1 clc
2 format compact
3 syms x ;
4 f = ( x ^4+3* x ^3+3* x ^2 -2* x -2) /( x ^3+ x ^2 -2* x )
6 F = int ( f )
1 f =
2 ( x ^4 + 3* x ^3 + 3* x ^2 - 2* x - 2) /( x ^3 + x ^2 - 2* x )
3 R =
4 x + 1/( x - 1) + 1/( x + 2) + 1/ x + 2
5 F =
6 2* x + log ( x *( x ^2 + x - 2) ) + x ^2/2
(k) Ebben a feladatban a számláló ugyanolyan fokszámú, mint a nevező, ezért

polinomosztással meghatározzuk a tört egészrészét, majd elemi törtek összegére
bontjuk a megmaradó valódi racionális tört függvényt, így
3x3 − x2 + 2x − 4 5 1
Z Z
dx = 3 + − dx =
x3 − 2x2 + x − 2 x − 2 x2 + 1
= 3x + 5 ln|x − 2| − arctg x + C
Megoldás MATLAB-bal; a script:

1 syms x ;
2 f = (3* x ^3 - x ^2+2* x -4) /( x ^3 - 2* x ^2 + x - 2)

4 F = int ( f )
Az utasítások végrehajtása után az eredmény:

1 f =
2 (3* x ^3 - x ^2 + 2* x - 4) /( x ^3 - 2* x ^2 + x - 2)
3 R =
4 4/( x - 2) + ( x + 1) /( x ^2 + 1) + 3
5 F =
6 3* x + 4* log ( x - 2) + log ( x - 1 i ) *(1/2 - 1 i /2) + log ( x
+ 1 i ) *(1/2 + 1 i /2)
x5 − 2x4 + 10x3 − 10x2 + 6x + 45 3x 5

Z Z
(l) dx = x2 − x + + 2 + dx =
(x − 1) (x + 9)
2 x +9 x−1
x3 x2 3
= − + · ln x2 + 9 + 5 ln|x − 1| + C
3 2 2
Megoldás MATLAB-bal; a script:
1 syms x ;
2 f = ( x ^5 -2* x ^4+10* x ^3 -10* x ^2+6* x +45) /(( x -1) *( x ^2 + 9)
)
4 F = int ( f )
Az utasítások végrehajtása után az eredmény:

1 f =
2 ( x ^5 - 2* x ^4 + 10* x ^3 - 10* x ^2 + 6* x + 45) /(( x ^2 + 9)
*( x - 1) )
3 R =
4 5/( x - 1) - x + (3* x ) /( x ^2 + 9) + x ^2
5 F =
6 5* log ( x - 1) + (3* log ( x ^2 + 9) ) /2 - x ^2/2 + x ^3/3
28.3. (a) Helyettesítsük a következőt: ex = t, ebből x = ln t és dx = 1t dt, ekkor

Z
3 Z
3
x
dx = dt.
e − 4e
2x t (t − 4)
2
Olyan racionális kifejezést kapunk, amelyet elemi törtekre bontás után tudunk
t szerint integrálni.
Z
3 1 3 1 3 1 3 3 1 3

− · − · 2+ · dt = − ln|t| + · + · ln|t − 4| + C,
16 t 4 t 16 t − 4 16 4 t 16
ezután t helyére visszahelyettesítjük ex -et, így
3 3 1 3
=− x + · x + · ln|ex − 4| + C.
16 4 e 16
199
(b) Helyettesítsük a következőt: ex = t, ebből x = ln t és dx = 1t dt, ekkor
3 + ex 3+t 3 3t 1
Z Z Z
dx = dt = − + dt.
1 + e2x t (1 + t2 ) t 1+t 2 1 + t2
Az elemi törtekre bontás után integrálunk és visszahelyettesítjük t helyére az

ex -et:
3 3
= 3 ln|t| − ln 1 + t2 + arctg t + C = 3x − ln 1 + e2x + arctg ex + C.
2 2
1 clc
2 format compact
3 syms x ;
4 f = (3+ exp ( x ) ) /(1+ exp (2* x ) )
6 F = int ( f )
7 pretty ( F )
1 f =
2 ( exp ( x ) + 3) /( exp (2* x ) + 1)
3 R =
4 ( exp ( x ) + 3) /( exp (2* x ) + 1)
5 F =
6 3* x - (3* log ( exp (2* x ) + 1) ) /2 + atan ( exp ( x ) )
7 log ( exp (2 x ) + 1) 3
8 3 x - -- ---- --- ---- ---- -- + atan ( exp ( x ) )
9 2

9001 Matematika I Példatár

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

9001 Matematika I Példatár

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

ii

Készült az Óbudai Egyetemen az ÓE-9001 számú jegyzetszerződés keretein belül

Szerkesztő: Dr. Kárász Péter

Dr. Hanka László Dr. Kárász Péter

Dr. Kovács Judit Makó Margit

Szabó László Attila

A jegyzet LATEX 2ε szövegszerkesztővel készült.

A mű egyéni tanulmányozásra szabadon letölthető. Minden egyéb felhasználáshoz a

Óbudai Egyetem 2019 Hanka, Kárász, Kovács, Makó, Szabó

4. Egyváltozós valós függvények I. 19

5. Egyváltozós valós függvények II. 21

7. Függvények határértéke és folytonossága 25

11.Határozatlan integrál, integrálási módszerek 41

12.A határozott integrál 45

13.Az integrálszámítás néhány alkalmazása 53

14.Racionális törtfüggvények integrálása 61

18.Egyváltozós valós függvények I. 95

19.Egyváltozós valós függvények II. 107

21.Függvények határértéke és folytonossága 123

22.A differenciálhányados értelmezése 131

23.Differenciálási szabályok 141

25.Határozatlan integrál, integrálási módszerek 167

26.A határozott integrál 177

27.Az integrálszámítás néhány alkalmazása 185

28.Racionális törtfüggvények integrálása 193

Óbudai Egyetem 2019 Hanka, Kárász, Kovács, Makó, Szabó

Ez a példatár az Óbudai Egyetem Matematika I - Analízis I. című kurzusához készült.

Budapest, 2019. szeptember 30.

A feladatok megoldásához szükséges alapvető ismeretek

(a) R \ {0}; (g) [−3; 5] \ {1; 4};

1.2. Igazolja az alábbi halmazalgebrai azonosságokat.

1.3. A hatványozás azonosságainak és nevezetes azonosságoknak a felhasználásával adja

Óbudai Egyetem 2019 Hanka, Kárász, Kovács, Makó, Szabó

(a) p(x) = 4x3 + 2x2 + x − 3, q(x) = x − 3;

1.5. Oldja meg az alábbi magasabb fokú egyenleteket.

1.6. A binomiális tétel felhasználásával fejtse ki az alábbi hatványokat.

Hanka, Kárász, Kovács, Makó, Szabó Óbudai Egyetem 2019

1.7. A gyökvonás azonosságainak és nevezetes azonosságoknak a felhasználásával adja

Óbudai Egyetem 2019 Hanka, Kárász, Kovács, Makó, Szabó

1.8. A logaritmus azonosságainak felhasználásával bontsa fel az alábbi kifejezéseket.

(a) 10 log x + 9 log y − log 2 − 12 log z ;

Hanka, Kárász, Kovács, Makó, Szabó Óbudai Egyetem 2019

Óbudai Egyetem 2019 Hanka, Kárász, Kovács, Makó, Szabó

2.1. Jelölje be az egységkörön az alábbi fokban megadott szögeket és a velük megegyező,

2.6. Adottak a következő komplex számok:

(a) Ábrázolja a számokat közös komplex síkon.

(a) Ábrázolja a számokat közös komplex síkon.

Óbudai Egyetem 2019 Hanka, Kárász, Kovács, Makó, Szabó

3.1. Mátrixok és determinánsok

3.2. Írja föl az alábbi mátrixok transzponáltját.

3.3. Adottak az A és B mátrixok:

Végezze el az alábbi műveleteket, ha lehet.

3.4. Adottak az A, B és v mátrixok:

Végezze el a kijelölt műveleteket, ha lehet.

3.5. Oldja meg az egyenletrendszereket Gauss-módszerrel.

3.6. Oldja meg a homogén egyenletrendszereket Gauss-módszerrel.

Óbudai Egyetem 2019 Hanka, Kárász, Kovács, Makó, Szabó

3.7. Számítsa ki a determinánsok értékét.

3.8. Számítsa ki a determinánsok értékét kifejtéssel.

3.9. Számítsa ki a determinánsok értékét sorokra illetve oszlopokra vonatkozó tételek

3.11. Oldja meg az egyenletrendszereket Cramer-szabály alkalmazásával.

Hanka, Kárász, Kovács, Makó, Szabó Óbudai Egyetem 2019

3.2. Térbeli vektorok

3.16. Döntse el, hogy az alábbi ponthármasok egy egyenesen vannak-e.