Kerettörténetek

1. nap

A nagy méhsejt fal előtt egy idősebb méh, Szorgos fogadja a fiatal méhecskéket, Fürgét, Szurit és Repkét. Ők
álmélkodva, nézelődve jönnek be, majd megállnak Szorgos előtt, aki köszönti őket:
Isten hozott titeket, kifejlett kis dolgozók! Az én nevem Szorgos. Most már majdnem felnőtt méhek vagytok, így részt
kell vennetek a munkában. Életünk 6 hetét szorgoskodással töltjük, és sz olgáljuk a királynőnket – (vigyázzba vágja
magát és tiszteleg, a fiatalok zavartan utánozzák) – és társainkat – körbe mutat.
– Én fogom kiosztani nektek a feladatotokat és segíteni titeket, hogy azt sikeresen végezzétek el.
Dolgozók vagyunk, mindig dolgozunk! – kiáltja, mint egy csatakiáltást.
A fiatal méhecskék egymás szavába vágnak:
– Kimegyünk nektárt gyűjteni? – kérdi Fürge. Eszünk? – kérdi Szuri.
– Nem akarok dolgozni… – nyafogja Repke.
– Ó kedveseim – mondja Szorgos –, itt mindenkinek van feladata.
– Óóóó… – kórusban a fiatalok.
– De a herék nem dolgoznak, csak a királynő körül lustálkodnak – ellenkezik Repke. A másik kettő is
bólogat – Bizony, láttuk idefelé jövet.
– Igen, ők egy kicsit eltérnek a dolgozó méhektől. A hereméheknek az a feladatuk, hogy a Királynő
– (tiszteleg) – társasága legyenek, utódokat nemzzenek neki, hogy legyen sok lárva. Legyen sok új dolgozó, és amikor
eljön az ideje, szülessen új királynő. Ez nem a mi feladatunk. – válaszol Szorgos. – Mi, dolgozók tartjuk működésben
az egész rajt. Mi etetjük a lárvákat, mi takarítjuk a kaptárt, mi építjük a lépeket, mi szabályozzuk a hőmérsékletet, mi
kutatjuk fel a legjobb réteket, mi szállunk virágport gyűjteni, mi készítjük azt a naggggggyoooooooon finom mézet
(Mééééz… sóhajt fel Szuri), mi vagyunk a raj! – bokszol a levegőbe sugárzó arccal.
– Na ja… – forgatja a szemét Repke.
– Nekünk, dolgozóknak, a nevünkben is benne van, hogy erre születtünk – bólogat Fürge.
– De azért eszünk? – kérdi Szuri.
– Még fiatalok vagytok ahhoz, hogy kirepüljetek a kaptár biztonságából, ezért az első feladat: a ná-
latok fiatalabbak etetése! Titeket is nagy odafigyeléssel és szeretettel etettek a nálatok idősebbek. Gyertek utánam,
megmutatom! Dolgozók vagyunk, mindig dolgozunk! – indul el Szorgos a lép széle felé.
– De az olyan uncsiii – nyafog Repke.
– Végre valami étel! – nevet Szuri.
– Kivel kezdjem? – kérdi Fürge. A
méhecskék Szorgos után vonulnak.

Átvezetés a bibliai történethez

Láthattátok gyerekek, hogy egy méhrajban minden méhecskének van feladata. S jó, ha tudjátok, hogy nem is
keverhetőek össze ezek a feladatok, mert minden kisebb csoportnak a feladatához szükséges adottsága van. A fiú
méheknek, akik a hímek, azaz hereméhek, már az alakjuk is eltér a dolgozóktól, zö- mökebbek. De fullánkjuk sincs.
Viszont a szemük jóval nagyobb, mint a dolgozó méheké, mert repülés közben kell meglátniuk a méhkirálynőt. Úgy
tűnik lebzselnek, mivel ők nem gyűjtenek virágport, de az az igazság, hogy az életük is sokkal rövidebb: amikor a
feladatukat ellátták, ők elpusztulnak. Erre szü- lettek, ez a rend tartja fenn a méhcsaládot. A méhecskék
testfelépítése és élethossza is az adott feladatuk- hoz igazodik. Ezt a rendet a természetben a legtöbb élőlénynél
megfigyelhetjük. És ami a legfontosabb: ránk, emberekre is igaz, hogy nem keverhető össze a fiúk és a lányok
csoportja. Különböző feladataink vannak, ahhoz kaptunk meg mindent. Lássuk, mit mond erről a Biblia!
Téma előhívás: az első nagy méhsejtet feltesszük a sejtfal mellé és kihajtjuk: Isten
szeretetből teremtett, de nem egyformának!
–
 2. nap

A méheket ismét a lép fal előtt várja Szorgos. Nevetgélve, vidáman jönnek be, kórusban köszöntik:
– Dolgozók vagyunk, mindig dolgozunk! Jó reggelt, Szorgos!
– Dolgozók vagyunk, mindig dolgozunk! Jó reggelt fiatalok! Hogy telt az elmúlt 3 hét?
– Hát, jó sokat dolgoztunk – kezdi Fürge jókedvűen –, először a kicsiket etettük, nagyon cukik voltak és hálásak, de
olyan sokan vannak! Tényleg mindegyik kell nekünk? Nem elég a fele? – a többiek is mosolyogva bólogatnak – aztán
neki kellett állni kitakarítani…
– Az már nem volt olyan jó… – vág közbe Repke. – Bezzeg ha fele ennyien lennének, abból is csak felét kéne
csinálnunk… vagy ha meg sem születtek volna, most nem kellett volna annyit melózni…
– Jókat ettünk, – folytatja Szuri – aztán elkezdtünk méhviaszt termelni, és építhettünk lépeket! De
ha csak fele ennyien lennénk, kétszer annyit ehettem volna…
– Nagyon büszke vagyok rátok, ügyesek vagytok, de ahogy látom, van még mit tanulnotok – mond- ja Szorgos. – Igazi
ajándékok vagytok a kaptár számára. A társaitokkal együtt. Ha nem jöttetek volna mindannyian a világra, nélkületek
ezek a fontos feladatok nem lettek volna elvégezve, és az veszélybe sodorta volna a családunkat. A nálatok kisebbek
is mindannyian azért fontosak, hogy amikor mi már megöregszünk, elgyengülünk, ők vigyék tovább a mi
kaptárunkban lévő életet. A növények is elpusztulnának, ha nem volnánk ennyien, mert nem győznénk azokat
beporozni. Amikor rájuk szállunk, egyik kis virágról a lábainkra tapadó virágport átvisszük a másikra. Ez teszi lehetővé,
hogy magot érleljenek. Most már elég erősek és idősek vagytok ahhoz, hogy kire- pülhessetek virágport gyűjteni!
– Igeeen!!! – lelkendeznek a fiatalok.
– De… hogyan? – néz tanácstalanul Fürge.
– Nézzetek csak a hátsó lábaitokra, mit láttok? – kérdezte Szorgos. A kis méhek a hátsó lábukat
nézik, felfedezik a gyűjtőkosarukat.
– Ridikül! – kiáltja elragadtatva Repke. – A fiúknak nincs ilyen!
– Nem, ez egy szatyor – hurrogja le Fürge –, de tényleg nincs ilyen a hereméheknek!
– Éthordó! – vigyorog Szuri, és megsimogatja a hasát.
– Jajj, hogy mindig az evésen jár az eszed! – inti le Fürge.
– Pedig Szurinak igaza van –, nevet Szorgos – Ez a gyűjtőkosaratok. Ilyen csak nekünk, dolgo- zóknak
van. – húzza ki magát – Pont ebbe fogjátok gyűjteni a virágport, amiből a méz készül, úgyhogy
tulajdonképpen… ez egy éthordó!
– Tééényleg…? – ámuldoznak.
– Még a Királynőnek – mind tiszteleg – sincs ilyen, a heréknek meg pláne nincs ilyen. A kaptár
bejáratában vár rátok Zümi, a kutatóméh, és megmutatja nektek, merre vannak a legfinomabb
virágok. Nagy szüksége van rátok a kaptárnak, egyikőtök sem felesleges!

Átvezetés a bibliai történethez

Olyan érzésük, gondolatuk volt kis barátainknak, mintha felesleges volna annyi méhecske gondozá- sa, sokkal
kényelmesebb volna az életük, ha nem volna olyan népes a méhcsalád. Az emberek közül kevesen gondolnak arra,
hogy a méhek nem csak szorgalmas mézgyártók, hanem a növények beporzói is, vagyis az élővilág alappillérét
képező növényvilág fennmaradásáért is felelnek, a legnagyobb meny- nyiségben a méhek a beporzó rovarok. Ha
nem lennének méhek, elmarad a beporzás, elmarad a növény termőre fordulása, akkor elmarad a maghozatala, így
elmarad a szaporodása, s új növények híján az élővilág néhány éven belül elpusztulna. Einstein, a nagy tudós mondta
egyszer: a méhek halálát az emberiség mindössze csupán csak 4 évvel élné túl. Nincs felesleges élet. Az emberek
között is így van: nincs felesleges, nincs olyan, akire ne volna szükség, mindenkinek dolga és Istentől kapott
megbízatása van. Ha Isten elindít egy új kis életet, akkor annak mindig dolga van a világban! De figyeljetek csak, a
Biblia hogyan tanít erről bennünket!
 3. nap

Kis méheink a fal előtt állnak, Szuri rosszkedvű. Szorgos megérkezik.

– Dolgozók vagyunk, mindig dolgozunk! – köszön.
– Dolgozók vagyunk, mindig dolgozunk! – válaszolnak a fiatalok, Szuri kevésbé lelkesen.
– Mi a baj Szuri? – kérdi Szorgos.
– Semmi… - sóhajt a kérdezett.
– Akkor pedig van valami - vakarja meg a fejét Szorgos – , mi nyomja a szívedet?
Szuri kifakad:
– Annyira fárasztó egész nap, minden nap csak repkedni, meg virágport gyűjteni! 4-5 kilométerre van a rét, annyiszor
repkedek ki-be a kaptárba, hogy már nem is emlékszem! Zsibbadnak a szár- nyaim, lehúznak a kosárkáim! És 1 kg
mézhez 2 millió virágot kell találnom, már ha az jó virág, mert ha nem olyan jó, akkor abból vagy ÖTMILLIÓT!
Eszméletlen! Én nem akarok többet kire- pülni, én csak egész nap feküdni meg enni akarok, mint a Királynő! (Erre
mindenki tiszteleg).
– De mi dolgozók vagyunk, nekünk nem az a feladatunk – mondja Fürge.
– Nekem is tetszik a fehér koronája, de hogy aaannnnnnnyiiiiiii herét elviseljek, na ne – folytatja Repke.
– Kedveseim, a Királynő – (mind tiszteleg) – élete sem könnyű ám! – kezdi Szorgos. – Nem le- het akárki Királynő –
(mind tiszteleg) –, annak születni kell! A különleges kis pete, különleges nagyméretű méhsejtben növekszik,
különleges ételt kap, MÉHPEMPŐT (Méhpempőőő… nyögi vágyakozva Szuri), majd kikelése után megharcol a
trónért a többi anyával! Ezután kirepül, hogy a legügyesebb, legjóképűbb, legformásabb herékkel párosodjon. –
(Fürge álmodozón néz, Repke a szemét forgatja) Szorgos folytatja:
– Ezután hazatér, és megajándékoz minket, a Rajt, sok kis méhecskével! Csak petézik egész nap – minden nap,
naponta 1500–2500 petét is lerak, és biztosítja Rajunk jövőjét!
– Hát, az jó sok gyerek – mondja Repke.
– Valóban, ez nagyon felelősségteljes munka – álmélkodik Szuri –, mégsem olyan könnyű Király- nőnek
(mind tiszteleg) lenni. – Szorgos folytatja:
Bizony, ahhoz is fel kell nőni. Mint ahogy a mi feladatunkhoz is: a mi dolgunk, hogy etessük és dédelgessük Őfenségét
és a többieket. Építsünk, takarítsunk, és vigyázzunk a kaptárra! Láttátok a bejáratban az őröket? Őket külön
választották ki a feladatra a legbátrabb, legádázabb dolgozók- ból! Még egy darázzsal is elbánnak!

– Hűűű… – csodálkoznak a fiatalok.

– Zümi a kutatóméh, neki a legjobb a memóriája, még a legeldugottabb mezőre is visszatalál, és olyan szépen táncol!
Fürge, te mondtad, hogy elsőre megjegyezted az útvonalat, igaz? Szuri, te meg odata- láltál a kitűnő szaglásod
segítségével, te pedig Repke, hát te… A nehéz kezdés után az egyik legtöbbet kirepülő méh lettél a rajban, te akár 40
km per óra sebességgel is tudsz repülni! Emlékeztek? Ezért mondtam azt, hogy mindenkinek van egy adottsága,
hogy úgy mondjam, előre kijelölt terv felőle, amit kapott, amit, ha megért és elfogad, amihez, ha felnő, a többiek
életét szolgálja és segíti azzal!
– Igazad van, Szorgos, te pedig a legjobb tanár vagy! – Erre mind megölelik.

Átvezetés a bibliai történethez

Kis méhecske barátunk, Szuri eleinte nem akart arra a feladatra hálás szívvel gondolni, amire képes- séget kapott.
Sok ember is így van ezzel. Nem akarja magára venni azt a küldetést, amivel áldássá lehet mások számára, mert csak
önmagára gondol. Amit pedig Isten gondolt felőle, azzal nem akar törődni. A Bibliában van egy ember, aki nehéz
tanulással, de megértette, hogy Istenre kell figyelnie, és akkor, ha súlyos körülmények után is, de csodás ruhát és az
ahhoz tartozó tisztséget és tisztességet kap. Sokkal csodásabb tisztséget, tisztességet, öltözetet, mint amilyenre
olyan nagyon és másokat is bántóan büszke volt, amikor kisgyermekként hencegett azzal, hogy milye van. Lássuk, ki
ez az ember?!
4. nap

Fürge, Repke és Szuri a méhsejt előtt találkoznak.

– Dolgozók vagyunk, mindig dolgozunk! – köszöntik egymást.

– Belegondoltatok, hogy holnap már 5 hetesek leszünk? – kérdi Fürge.
– Hihetetlen, hogy repül az idő! Mintha még csak tegnap lett volna, amikor Szorgos elmagyarázta
nekünk az első feladatunkat – bólogat Repke.
– Hiányzik Szorgos, jó tanítónk volt – szipog Szuri –, én mindent tőle tanultam… És milyen az élet
kutatóméhként, kedves Fürge?
– Elég jó, de még nem vagyok olyan kiemelkedő, mint Zümi volt. Hat napja találtam egy gyönyörű,
óriási hársfát, tele virággal, repültem vissza a kaptárba, mint a szél. De aztán háromszor kellett eltáncolnom, mert az
egyik kicsi méh, valami Szeles, nem és nem fogta fel! Hát mit csináljak?! Lerajzoljam??!! Erre azt mondta, hogy lehet,
hogy akkor jobban megértené. De mindig táncol- tunk, mindig! Ezt tudom tovább adni, és ezt követve jutnak csak új
mezőkre a kis újoncok, csak a táncot értik a méhek– tárja szét a kezeit Fürge.
– És hogy megy a lépépítés, Repke?
– Jaj, ne is kérdezd! Ez a Szeles kilenc napja nálunk is bemutatkozott. Ő volt az, aki nem értette meg,
hogy csak hatszögeket készítünk. Nem fogunk köröket készíteni, meg négyzetet… Az nem lenne praktikus. Mindig is
hatszögű volt a lép! Azért, hogy a lehető legtöbb mézet a lehető legki- sebb helyen tudjuk tárolni, és a lehető
legkevesebb viaszt kelljen felhasználnunk ennek megépí- téséhez, a lehető legkevesebb munkával. Ti is tudjátok, a
viasz előállítása milyen kemény munka: 1 gramm viaszhoz 6–7 gramm mézet kell felhasználnunk. Na és akkor melyik
az a forma, ahol a legkisebb kerülethez a legnagyobb terület tartozik? Arról nem is beszélve, hogy ez a szerkezet a
legerősebb, legszilárdabb! Attól, hogy régi, még nem elavult! Sőt! És nem érti! NEEEEEM ÉÉÉ- ÉRTIIII! Most nálad
tanul, nem igaz Szuri? – fordul felé Repke.
– De! – legyint Szuri – Mit mondjak, a méz készítés sem az erősége… Azzal kezdte, hogy miért nem
csak méhpempőt készítünk, akkor mindenki lehetne Királynő (mind tiszteleg), és nem kelle- ne dolgoznunk.
Mondtam neki, hogy ha nem lennének dolgozók, ki gyűjtene virágport a sok-sok királynőnek?
– Ez a Szeles – csóválja a fejét Repke –, hogy ez milyen kis értetlen egy méhecske! Mindent el fog
veszíteni, az életét is, ha nem fogadja el, amit tanítunk neki!
– Éppen te mondod?! Te is így kezdted, emlékszel? – kérdezi tőle a másik két méh.
– Remélem, előbb-utóbb rájön, hogy amit örököl tőlünk, az az ő életét, és az egész világ gazdagságát
szolgálja!

Átvezetés a bibliai történetbe

Hát ez a kis Szeles, akiről mindegyik méhecskebarátunk beszélt, eléggé szokatlan dolgokat talált ki. Nem az volt a baj,
hogy új ötletei voltak. Az új ötletek nagyon sokszor segítettek már a világ fejlődé- sében, sőt, a sok-sok új elgondolás
viszi előre ma is az orvostudományt, a technikát, amik egyszerű hétköznapjainkat segítik. Mi volt a baj Szeles
ötleteivel? Az, hogy az újításaival nem akart igazodni a családjukhoz, annak összeomlását idézte volna elő. Azt a
rendet akarta minduntalan felborítani, ami a méhek életét foglalja keretbe, mi több, az garantálja, az tartja meg.
Vannak olyan dolgok, amik attól, hogy régiek, még nem szabad kidobni azokat. Különösen így van, ha az Istenben való
hitről, istentisz- teletről van szó. Ma sokan elavultnak tartják, hogy imádkozzanak Istenhez, templomba járjanak,
Bibliát olvassanak. Pedig attól, hogy sok ezer éve vannak emberek, akik Istent tisztelik és szeretik, az nem arról
beszél, hogy milyen régimódiak, hanem arról, hogy ez egy olyan ügy, ami ennyi idő alatt sem veszített a
megbízhatóságából. Ma olyan személlyel ismerkedünk meg, aki éppen azt kérte örökségül, hogy az Istennel való
kapcsolatban, az Istennel való közösségében lehessen sokkal erősebb, mint addig volt, mert felismerte, hogy az fogja
a lehető leggazdagabbá tenni élete során.
 5. nap

A három méh a lépeknél találkozik. Lassan jönnek be, járóbottal, látszik, hogy öregek.
– Dolgozók vagyunk, mindig dolgozunk! – köszöntik egymást, lelassulva, öregesen.
– Hát eljött, hat hetesek lettünk – kezdi Repke.
– Szép kort éltünk meg – bólogat Fürge.
– Mennyit repültünk, és nem evett meg minket egy madár sem! – folytatja Szuri.
– Hogy neked mindig az evésen jár az eszed – korholja Fürge.
– Szerintetek még életünkben eljön a Méhész? – kérdi Szuri.
– Lehet, hogy csak legenda… – ingatja fejét Repke – Egy hatalmas lény, aki segíti az életünket, mindenki beszél róla, de
még senki nem látta. A régi öreg méhek tovább adták a hitet, hogy majd eljön, fehér ruhában. Ti hisztek benne?
– Én hiszem, hogy létezik. Emlékezz vissza, hányszor találtunk táplálékot a kaptár közelében, ami- kor nem nyíltak a
virágok, mert napokig szakadt az eső, ki más gondoskodott volna rólunk, ha nem a gazdánk? – mondja Fürge
– Tényleg, amikor éppen azért nem tudtunk volna enni, mert aszály volt… – mondja Szuri
– Na már megint az evés – mondja Repke
– Hát, igen, ki más gondoskodott volna rólunk? Eljön. Ha nem is a mi életünkben, de itt lesz. – Je- lenti ki Fürge.
– Mi ez a szag? Érzitek? – kapja fel a fejét Repke. Mindhárman szimatolnak.
– Ez füst? – kérdi tétován Fürge.
– Ez fura, elálmosodtam… – mondja lassan Szuri.
A méhek elbóbiskolnak, a méhész lassan közeledik a kaptárhoz és mondja:
– Ez milyen jól ki lett gondolva! A Királynő (Mindenki kábult, Szuri mondja: Mi? Királynő? Nagyon lassú,
erőtlen mozdulattal tisztelegnek, tovább bóbiskolnak) arra születik, hogy anya legyen. A teste nagyobb és hosszabb,
mint a többi méhecskéé, hogy petéket tudjon rakni, semmi más feladata nincs, csak a raj szaporítása. (Matat valamit
a kaptár közelében, pl. ládát pakol.) A heréknek is csak egyetlen feladata van, hogy megtermékenyítsék az anyát. A
testük csak erre készült, még gyűjtőkosárkájuk sincs, szegények akkor sem tudnának virágport gyűjteni, ha
akarnának. A dolgozók pedig munkára lettek te- remtve: méhviaszt termel a kicsi testük, hogy lépet építhessenek,
gyűjtőkosaraik vannak, hogy virágport gyűjtsenek, mézgyomrocskáikban pedig ezt a finom, édes mézet termelik! (A
kaptár mellett áll már, ujjával megkóstolja a mézet.) Ez jól ki lett gondolva!

A kis méhek kábultan:

– Azt álmodom, hogy itt a Méhész – ásít Repke.
– Sok méz is van az álmomban – ábrándozik Szuri.
– Hogy neked mindig az evésen jár az eszed – csóválja a fejét kábultan Fürge.
A méhész felnyitja a kaptárt. Lassan kiveszi a keretet, amiben a mézzel teli lép van. Meglátja rajta a három
méhecskét.
– Ó, de aranyosak vagytok, milyen közel ültök egymáshoz. Biztosan barátok voltatok – kuncog, köz-
ben nagyon óvatosan lesepri a keretről a méheket.
– Hű, de nehéz! Ti aztán nagyon szorgosak voltatok rövid kis életetek alatt, zümmögő barátaim! Példát adtatok
azzal, ahogyan ti éltetek. Bárcsak tanulnának is igazán tőletek az emberek!

Átvezetés a bibliai történetbe

A méhbarátaink életük végéhez értek. Kb. 6 hétig él egy méhecske. Minden élet itt a földön, a virág a kertben, a fák, a
katicák vagy az elefántok, a kedvenc cicád, vagy kutyusod élete is egyszer véget ér.
sőt a mi életünk is. A nagyszüleitek, a szüleitek, és a saját földi életünk is egyszer véget ér. Erről nem szeretnek
beszélni az emberek. De csak azért, mert nem ismerik azt, ami azután következik. Ám a Biblia nagyon egyértelműen
beszél arról, hogy mi vár ránk a földi életünk után, attól függően, hogy hogyan éltünk. Ezt kívánjuk ma nektek
elmondani.