Anyagtudomány

(NKMKSIB113AT)

Korrózió elleni védelem

Készítette: András Márk

Neptun azonosító: IVT05A

Pannon Egyetem Mérnöki Kar

Gépészmérnöki alapképzés

1
 Bevezetés

A korrózió már nagyon régóta jelen van az emberiség életében. Már a bronzkori ember
is észlelte a nagy különbséget a bronz és arany eszközei, ékszerei közötti időállóságot.
I.e. 1500 körül a vaskorban a rozsdásodás problémája általánosan is ismertté vállt. Mint
sok más ősi kultúrával kapcsolatos ismeretünk a rozsdásodással kapcsolatban is találunk
írásos emléket a Bibliában.

„[1]:

24.6. Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj a vérontás

városának, a megrozsdásodott üstnek, amelyről

nem lehet a rozsdát eltávolítani…”

A korrózió olyan folyamat, amelyet teljesen megszüntetni nem lehet, de jól

megválasztott védőeljárással káros hatása jelentősen csökkenthető.

A korrózió valamely anyagnak (fémnek, kerámiának, polimernek, fának, márványnak

betonnak stb.) környezetével való irreverzibilis határfelületi reakciója, amelynek
eredményeként vagy az anyag fogy el fokozatosan, vagy a környezet valamely
alkotórésze épül be az anyagba.

A korróziós folyamatot számos külső és belső tényező idézi elő.

Külső tényezők:

- az atmoszféra
- a savas, lúgos vagy semleges oldatok
- az egyéb vegyszerek hatása
2
 - stimulátorok az oldatban
- a semleges sók koncentrációja
- a gázok (hidrogén, oxigén, ózon stb.)
- a hőmérséklet
- a terhelés
- a sugárzás hatása
- a jellegzetes mozgásformák (fretting korrózió)
- a kóboráram
- a szolvatációs hatás
- a különböző fémekkel való érintkezés
- a nem fémes szerkezetekkel létrejövő kapcsolat
- a korróziós hatású mikroorganizmusok
-

Belső tényezők:

- az anyag minősége, jellege és szerkezete

- felületi állapota
- az anyag kifáradási határa és ütőmunkája
- a belső feszültségek és deformációk
- az anyag táptalaj jellege

A műszaki gyakorlat száméra fontos kérdés a korróziónál, hogy nagy-e a sebessége,

milyen jellegű és jelentőségű a károsító hatása.

Korrózió elleni védelem módszerei

A korrózió elleni védelemnek sok módjai és módszerei léteznek, amik az idő haladtával
folyamatosa fejlőttek és fejlődnek.

Megelőző korrózió elleni védelem:

3
 - korrózió elleni védelem a tervezéskor
- korrózióálló szerkezeti anyagok kiválasztása és használata
- a korróziót okozó közeg előzetes kezelése

Korrózió ellen védő bevonatok, burkolatok (passzív védőeljárások)

- tökéletesen záró bevonatok: zománcbevonatok, kerámiabélések,

betonburkolatok, gumibevonatok, műanyag bevonatok

- nem tökéltesen záró bevonatok: kémiai és elektrokémiai felületkezeléssel

előállított bevonatok, lakk és festékbevonatok, átmeneti, korrózió ellen védő
bevonatok

- fémbevonatok: borítással (plattirózással) készült bevonatok, termodiffúziós úton

készült bevonatok, termomechanikus úton készült bevonatok, galvánbevonatok

- kombinált bevonatrendszerek: tűzi fémbevonat + festék, szórt fémbevonat +

festék, alapozófesték + műanyag fólia, kerámiaburkolat + gumibevonat

Aktív védőeljárások

- elektrokémiai védelem: katódos védelem, anódos védelem

- védelem inhibitorokkal

A korrózió elleni védelemnél még fontos megemlítenünk a gazdasági szempontot is.

A korrózió elleni védelem során a gazdaságosságot több szempont szerint lehet

megítélni.

4
Új termék létrehozásakor, vagy adott termék, illetve berendezés élettartalmának
növelésére alkalmazott korrózióvédelem esetén, igen eltérő költségek adódnak,
amelyeket azonban összességében kell figyelembe venni.

A korrózióvédelemre fordított minden pénzügyi kihatás összességét nevezik korróziós

tehernek. A korróziós teher összetevői a korrózióvédelem költségei és a korróziós kár.

Aktív védőeljárások

Az aktív védőeljárások direkt beavatkozást jelentenek a korróziós folyamatokban, mivel

jól meghatározott módon egy adott irányba eltolják a korrodáló fém potenciálját.

Ha az eltolódás a katódos irányba történik, katódos védelemről beszélünk. Nagyon

előnyös a katódos védelem a festékborítású acélszerkezetek védelmében. Például
földalatti vezetékek, tengeri olajfúrótornyok, tengerjáró hajók, vegyiberendezések.

Az anódos védelem során fém potenciálját a passzív tartományba tolják el.

A két módszer összehasonlítása a következő táblázatban látható.

5
A katódos védelem alapelvei

A katódos védelem azon az elven alapszik, hogy a korróziós potenciál értékét a fém
űrűség, egyensúlyi elektródpotenciálja felé eltolva, egyre kisebb lesz a katódos
áramsűrűség, ezáltal a korróziós sebesség. Az egyensúlyi potenciálon a fémoldódás,
illetve a kiválás sebessége azonos és a korróziós sebesség értéke zérus. Elvileg a nulla
korróziós sebesség az ideális, de kisebb mértékű katódos polarizáció is kielégítő lehet a
gyakorlatban, pl. egy 0,1 μA/cm2 alatti korróziós sebesség (≈ 1,2 μm/év vagy 800
év/mm vasra) nagyon is jó értéknek tekinthető, sőt előfordulhat az, hogy erőteljesebb
katódos polarizáció a H+-ionok redukcióját eredményezi, ami áramveszteségeket
eredményez, és a képződött hidrogéngáz a fém rideggé válását és a védőfestékréteg
leválását okozza. Az, hogy egy adott rendszer esetén milyen mértékű katódos
polarizációra van szükség, csak empirikusan, nagyszámú kísérleti mérés alapján lehet

meghatározni.

A katódos védelem a gyakorlatban kétféle módon valósítható meg:

- külső áramforrás segítségével

- védő anódok (autonóm védelem) alkalmazásával

Anódos védelem

Az anódos védelem csak olyan fémek esetében alkalmazható, amelyek felületén

kialakulhat egy passzív védőréteg. Mivel a passzív rétegű kialakulása és fenntartása
szigorúan potenciálfüggő, nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a védendő fém
potenciálja a passzív állapotnak megfelelő tartományban legyen. Ezt teljes biztonsággal
csak potenciosztátok segítségével lehet megvalósítani, amelyek viszont igen költséges
berendezések, ezért az anódos védelmet csak akkor alkalmazzák, amikor más védő
módszerek nem használhatók, pl. erősen korrozív közegeket használó kémiai

6
berendezések. Az anódos védelem általában jó lefedést biztosít, egyetlen probléma a
réskorrózió esetén lép fel, amikor az árnyékolás meghiúsítja az anódos védelmet. Az
anódos védelem során egy három elektródos kapcsolást alkalmaznak – a potenciosztát
biztosítja az anód potenciáljának állandó értéken tartását a referenciaelektródhoz képest.

Anódos védelem néhány alkalmazási területe:

A táblázat az anódos védelem egy néhány alkalmazási területét mutatja, a titánt kivéve
a rendszer nem tartalmazhat Cl--ionokat. Az anódos védelem során az ohmikus
feszültségesés kicsi, ezért az áramforrás csak az anód és katód polarizációjához
szükséges feszültséget kell, hogy biztosítsa, ami általában néhány 100 mV. Mivel a
passzív állapothoz vezető út az aktív tartományon keresztül halad át, kezdetben az
energiaigény nagy, viszont, ha már kialakult a passzív állapot, akkor az energiaigény
lecsökken. Ennek ellenére készenlétben kell, hogy legyenek tartalék áramforrások az
esetleges aktív állapotok kivédésének érdekében. Az anódos védelem során problémát
jelent az anód- és a katódfelület nagysága közötti nagy különbség, amire a tervezésnél
oda kell figyelni.

Passzív védő eljárások

Teljesen záró bevonatok

Tűzzománcbevonatok

A zománc egy nem egészen kiolvasztott, oxidtartalmú, üvegesen megszilárdult anyag,

amelyet egy vagy több rétegben égetnek fel a fém felületére. A zománc lehet sav, lúg,
vízálló, illetve általános használatú zománc. A bevonat célja a bevont felület védelme

7
különböző hatásoktól és a bevont felület megjelenését széppé tenni. Fontos, hogy a
zománc, illetve a bevont fém hőkitágulási együtthatója összhangba legyenek.

Nyersanyagait két csoportra bonthatjuk. a tűzzománcozni kívánt fémekre és a

tűzzománc előállításához szükséges nyersanyagokra.

A zománcozás általában több rétegben történik, és a különböző rétegek összetétele

változó.

Alapozó zománcok Fedő zománcok

A zománcozás főbb lépései:

- a felület előkészítése (rozsda és reve, zsiradékok, vas-oxidok szennyeződésel

eltávolítása)
- a zománciszap vagy por előállítása
- a tárgy bevonása (mártás , pórszórás, lefolyatás)
- szárítás és égetés

Gumi és műanyagbevonatok

A gumibevonatokat (kaucsuk, ebonit) korrózióvédelemre általában az eróziós károk

megelőzésére, szikraképződés megakadályozására használják.

A gumibevonatok előnyei:

8
 - nagymértékű korrózióállóság
- rugalmasság
- rezgésállóság
- nem töltődnek fel elektrosztatikusan

A bevonatot ragasztóval viszik fel, majd utólag vulkanizálják. A gumi összetételétől

függően különböző tulajdonságú védőrétegeket lehet kialakítani.

Műanyagbevonatok készítései:

- oldatból, a műanyagot oldatban viszik fel a felületre, majd az oldószert

elpárologtatják
- diszperzióból
- olvasztásos módszerrel
- plasztiszólokkal és organoszólokkal
- kémiai szilárdítással
- fólia- és lemezbevonatok

Nem teljesen záró bevonatok

Festékek és lakkok

A festés, illetve lakkozás során egy folyékony fázisú anyagot visznek fel a védendő

felületre, elsődlegesen mázolás, rolózás vagy szórás révén.

A folyadék három fő összetevőt tartalmaz:

- oldószert
- gyantát
- pigmentet

9
A festéssel, lakkozással végzett korrózió elleni védelem legfontosabb előművelete a

felületkezelés. A felületen lévő rozsda, mechanikai szennyeződés megakadályozza a

festék tapadását, ezért a bevonat még mielőtt tönkremenne, leválik a fémről. A nem

teljesen száraz felületen a festék nem tapad meg. A festés mindig többrétegű.

Kémiai, illetve elektrokémiai felületkezelés

Kémiai vagy elektrokémiai eljárásokkal a fémfelületen valamilyen vegyületét állítják

elő a védendő fémnek. A vékony és sokszor pórusos rétegeket utólag olajozással,

festéssel vagy vegyszeres utókezeléssel teszik korrózióállóvá. A sikeres védőréteg

kialakításának előfeltétele a tökéletesen tiszta fémfelület kialakítása.

Fémbevonatok

A korrózióállóság növelése érdekében a védendő fémfelületekre korrózióállóbb fémeket

lehet leválasztani. A védőfém lehet nemesebb vagy kevésbé nemes. Az első esetben

nagyon fontos a hibátlan védőréteg kialakítása, mert ellenkező esetben a galvánelemek

kialakulása a védendő fém nagymértékű helyi korrózióját okozza, és így a fémtárgyak

nagyon gyors tönkremenetelét eredményezi. Ha viszont a bevonat aktívabb fémből

készül, akkor a réteg esetleges sérülésekor az alapfém katódosan polarizálódik, ami

nagymértékű védelmet biztosít, az anódosan polarizálódó védőfém esetében viszont

kialakulhat a passzív állapot, amely általában a sérülések eltömődésével megszünteti a

korróziós hatást.

10
 - Mechanikus fémbevonatok (plattírozás)
- Termikus fémbevonatok (Ilyen módszerrel cink-, ón-, alumínium-,
ólomrétegeket szoktak leválasztani)
- Kémiai úton előállított fémbevonatok
- Elektrokémiai úton előállított fémbevonatok (galvanizálás)

A korrózióvédelemmel kapcsolatban fontos megemlítenünk a környezetvédelmet. A

felületvédelemhez kapcsolódó környezetvédelmi előírások két nagy csoportra
bonthatók. Egyik részük a vizek, a másik részük a levegő tisztaságának védelmét
szolgálják.

Korrózióvédelmi feladatok megoldásában a hazai szabványok és műszaki irányelvek

hasznos segítséget nyújtanak, mind a bevonat felhordási módját, mind a kialakított
bevonatok követelményeit illetően.

11
 Forrás

1. Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás. Szent István Társulat, Budapest, 1976.

2. Acéltermékek Tűzihorganyzása, Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 1985.
3. Korróziós Figyelő, Korrózióvédelmi műszaki tudományos folyóirat, Felelős
szerkesztő Bozsó Istvánné, XXXVII. évfolyam, 3. szám, 1997.
4. Kenéstechnika és korrózióvédelem a mezőgazdaságban, Szerző Dr. Valasek
István, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1986.
5. Fémfelületek Korrózióvédelme Szerves Bevonatokkal, Dr Szobor Albertné,
Vargáné Fridel Ilona, Dr, Vértes Katalin, Műszaki könyvkiadó, Budapest,
1986.
6. Korrózió és korrózióvédelem, Bolla Csaba, Egyetemi Műhely Kiadó, Bolyai
Társaság, Kolozsvár 2009.

12