*1*

Az eget szürke felhőréteg takarta,és jeges szél süvitett keresztül a sikátorok utcáin.A barátságtalan
környék málladozó falú bérházai sötéten emelkedtek a magasba.Néha hallani lehetett egy egy
kiabálást,vagy csörömpölést,de egyébként minden sivár és szürke volt,akár csak az ég,ami havat igért,és
hozott is.

Midoriko Genryusa fázósan húzta magán össze a melegnek egyáltalán nem mondható,kopott
kabátját,miközben szidta az időjárást,a telet,az embereket és úgy összefoglalva mindent,ami élt vagy
mozgott.
Hosszú,fekete haját összekócolta a szél,és a hideg pirosra festette arcát és kezeit.Nem vágyott
másra,csak a lakása melegére és egy forró teára,de tudta,hogy ha haza is ér,minden fogja várni csak
meleg nem.

Morcosan ballagott,és a következő utcánál elfordulva megállt egy hét emeletes,kopott háztömb
előtt.Undorodva nézett fel,és nagyot sóhajtva araszolt a negyedikre,mert hogy a lift luxus,és a séta
különben is egészségesebb.
Miután felverekedte magát a lépcsőkön,és elküldte a fenébe a házsártos háztulajt végre sikerült beesnie
az aprócska lakás még apróbb előszobájába.

Nem tévedett,mikor azt gondolta,itt is el kél majd a kabát.A lakásban alig volt magasabb a
hőmérséklet,mint kint.
-Megjöttem!-morogta,miközben cipőjével viaskodott.
-konyha!-hallatszott egy női hang.
Odabenn hárman ücsörögtek,szintén kabátban egy második világháborút megjárt,veterán asztalka körül.
-Mizu kölykök?-kérdezte,és próbált vidámnak tűnni.
-Kaptam egy ötöst töriből.-vigyorgott fel rá a szőke hajú srác.
-Ügyes vagy Naruto.
-Igen az,és Gaara-t is megdicsérték a szülői értekezleten.-bólogatott egy ezüsthajú nő.
Gaara,unottan vállat vont,és tovább forgatta a karkötőit.
-Shiroyuki…Hol vannak a számlák?-kérdezte Midoriko,miközben helyet foglalt testvérei közt az asztalfőn.

Az ezüsthajú lány felpattant és az egyik fiókban kezdett kutatni.

Néma csend,telepedett a kis konyhára.Az a szó,hogy számla,náluk a halálos itélettel volt egyenlő.

A két fiú,nem dolgozott.A középiskola utolsó évét taposták,és tudták,mennyire nullán vannak anyagilag
nővéreik.

Ők négyen csak annyira voltak testvéri viszonyban,mint a kutya meg a macska.

Shiroyuki és Naruto között még csak csak volt egy halvány rokoni szál,és kicsit hasonlitottak is
egymásra.Midoriko a fekete hajával és szemével,Gaara a vörös hajával és zöld szemével viszont teljesen
kiritt a képből.Shiroyuki és Midoriko gyerekkoruk óta együtt voltak,igy testvérként tekintettek
egymásra,ahogy ebből kifolyólag Naruto-ra is.
Gaara csak később került hozzájuk.A szöszi fiú osztálytársaként járt náluk párszor,majd egy hatalmas
veszekedés és kisebb verekedés után,amit alkoholista apjával lefolytatott,náluk kötött ki.Elejében nem
akart maradni,de végül meggyőzték,nem teher és szeretnék ha ő is a „családba” tartozna.Igy maradt,és
nem bánta meg.
A két nőt anyjaként szerette,és tisztelte,Naruto pedig már korábban is a legjobb barátja volt,most pedig
testvérré nőtte ki szerepét.

Ők négyen,minden rosszban,egymás kezét fogva tengődtek.Nem igazán tudták mi a magánszféra,hogy

milyen lehet a különszoba,vagy ha mindenki saját fürdőt birtokol,és nem egymással kell versengeni a
melegvizért.

1
Talán csak gyerekkoruk,halvány képei árulkodtak ilyesmikről,de ezek már inkább csak álomképnek
tűntek.Nem ismerték az „ÉN” fogalmát.Nem volt olyan,hogy az Én ruhám,az ÉN kajám,vagy az ÉN tv-m..
Mindenük közös volt.
A nyomoruk,az álmaik és a reményeik is.Egymásba kapaszkodva,töretlen reményekkel és egy jobb élet
iránti sóvárgással karöltve küzdöttek meg a mindennapokkal.

A két nő,hogy iskoláztatni tudja a fiúkat éjszakánként egy lokálban dolgozott,pincérnőként.

A fizetés vajmi kevés volt ahhoz,hogy normálisan lehessen vezetni egy háztartást,és nevelni két
gyereket.

21évesen,két gyerekkel…Felnőttek…Már régen.Muszályból,mert a gyermeki álomviláguk hamar

darabokra tört.Olyan dolgokat láttak,és hallottak,amit egy gyereknek sem lett volna szabad.
Folyamatosan küzdve az elismerésért,és azért,hogy egyáltalán emberszámba vegyék őket gyorsan
megtanulták a felnőttek piszkos világának működését.
Már akkor is,gyerekként…Mindig együtt voltak.Annyira ismerték a másikat,hogy szavak nélkül értették
egymást.

Most pedig,embert próbáló életet élnek,és nem változott semmi köztük,sőt.A kötődésük csak még
erősebb lett.
Mindent egymásért! E szerint éltek,és a két kisöcsit is erre nevelték,mert nem csak anyagi támogatást
adtak a két fiúnak,hanem szeretetet,törődést és olykor ha kellett szidást is.

Naruto, kiskorában elvesztette szüleit,és sokáig az árvaházban élt.Talán mindannyiuk közül ő igényelte a
legtöbb figyelmet.Eleven,mindig mosolygó,a csinyekre könnyen kapható kölyökként gyakran okozott
fejfájást nővéreinek.Shiroyuki elnéző,és megértő hozzáállása azonban nem mindig tartott ki,és a szöszi
gyakran ücsörgött Midoriko-val,kettesben,aki a megfelelő büntetés és némi korholás után utjára engedte
ismét.Az idő folyamán,sikerült bele nevelni némi tiszteletet,és már sokkal felelősség teljesebb volt.Soha
nem verték meg,és Midoriko is mindig halkan beszélt vele,a szőke azonban-bár szerette mindkét nővérét-
inkább Shiroyuki-hoz húzott.Tudta,nála sokmindent ki lehet kuncsorogni a mézes mázos szöveggel.

Gaara inkább a fekete hajú lányra hasonlitott.Csendes,az érzelmeit nehezen kifejező egyén,aki
ragaszkodik azokhoz akik szeretik és jól bánnak vele.Neki nem kellett fenyités,emberkerülő természete
lehetővé tette,hogy kimaradjon a balhékból.Az édesanyja halála után,magába fordult,és nem is nyilt meg
egész a közelmúltig.Apja alkoholizmusa rányomta béllyegét életére,és intő példaként szolgált
számára,milyen ne legyen soha.Gyermek éveiből kimaradt a családi idill,és ezt Midoriko-val igyekezett
pótolni.Gyakran órákat mahjong-oztak szótlanul a kis konyhában,vagy nagyokat sétáltak és morogtak az
emberekre.Teljesen egy hullámhosszon mozogtak,és megtudta vele beszélni azokat a dolgokat is,amiket
másnak sosem mondott volna el.Ő tulajdonképp anyát kapott a fekete hajú személyében,míg Shiroyuki-ra
tényleg testvérként tekintett.

A két lány tisztában volt ezekkel az apróbb széthúzásokkal,de nem foglalkoztak vele.Ha baj volt,mindig
együtt voltak és csak ez volt a fontos.

Shiroyuki,néhány papirt lobogtatva ült vissza az asztalhoz,és érezte a torkában egyre csak növő
gombócot.Mindig ez volt.Bár eddig még mindig sikerült beosztani azt a kevés pénzt,hogy minden
tisztázva legyen,de ki tudja?Midoriko zseniális pénz érzéke sem tart ki örökké.
Nagyot sóhajtva fürkészte nővére komor arcát,majd ismét felállt,és a hűtőben kezdett kotorászni valami
kaja után.
Ez is a napi kihivások egyike közé tartozott.Főzni a semmiből…Ha nem lett volna a mérhetetlen
optimizmusa,hogy egyszer majd jobbra fordul az életük…Hát akkor már nyilván magára csukta volna az
üres hűtőt,és lehibernálta volna magát.
De Shiroyuki bizakodó jellem volt,és igy inkább kihalászott a már emlitett alkalmatosságból egy üveg
tejet,és a gáztűzhelyre helyezett lábasban melegiteni kezdte.
-Nee chan-nyávogott Naruto-mi lesz vacsi?
-Tejberizs…-jött a válasz.
Naruto ránézett Gaara-ra,de az csak vállat vont.Neki teljesen mindegy mi kerül elé,csak ehető legyen.

2
Nem sokkal később,Midoriko már túl volt egy majdnem agyvérzésen,de sikerült ugy kisakkoznia a
pénzt,hogy minden számlát ki lehessen fizetni,és még némi kajára is jusson.
Fáradtan dőlt hátra,és nagyot sóhajtott.
-Megvan.Mindenre jut,és éhen sem halunk.-mormogta.
A konyhában feloldódott az addig feszült légkör,és a másik lány is eleresztett egy megkönnyebbült sóhajt.
A kissé korai vacsora-mert a két lánynak dolgoznia kellett-jól telt.A fiúk beszámoltak az iskolában
történtekről,és hogy már nagyon várják a tavaszi szünetet.
Evés végeztével,a két fiú nekiállt elmosogatni,és elpakolni,míg nővéreik munkába készülődtek.

Naruto szomorú szemekkel nézett egy órával később a két távozó alak után,majd az ajtót bezárva elindult
a szobájába,amit Gaara-val osztott meg.
----------------------------------------------------------
*********------------------------------------------------------------------------

*2*

A füstös kis lokál neon jelzésének villogása belemart a sötétségbe.A közvilágitás hijján,eme kis fény volt
az egyetlen,ami élőnek mutatta a lepukkant környéket.Odabenn átható cigaretta és alkohol
szag,terjengett,megfüszerezve némi izzadsággal.Az ódivatú berendezés nyilván még a 70’es évekből
maradt itt,és a helység belsejére az ocsmány és gusztustalan jelzők illettek volna legjobban.

A két lány,hatalmas grimasz kiséretében lépett be a munkahelyére.Utálták,hogy itt kell dolgozniuk,de nem
volt választásuk.

Átverekedve magukat az embereken,beléptek a félkörben elterülő pult mögé,és derekukra kötötték a

fekete kötényeket,miközben a főnökeik beszámolóját hallgatták.

A klubb-na jó ez túlzás…a lebuj-két tulaja egy idősebb házaspár,Jiraya és Tsunade kedves emberek,akik
tisztában voltak a lányok helyzetével.Gyakran adtak előleget a fizetésből,ha ugy adódott,vagy kölcsönt
Midoriko-nak,aki ezt a legnagyobb titokban tartotta még a huga előtt is.

-…és Matsuo ismét itt van és részeg.Ha bármi gond lenne vele,akkor
-Elintézem.-mondta jeges nyugalommal Midoriko.
-Azt én tudom..-sóhajtott fel Tsunade-csak vigyázz magadra.
-Nyugi van.-vont vállat a fekete,és kilépett a pult mögül,hogy felvegye a rendeléseket.
Shiroyuki biztatóan mosolygott a nőre.
-Nem lesz gond,menj nyugodtan,és Jirayát se felejtsd itt-bökött fejével az ősz hajú férfi felé,aki épp egy
részeg nőcskével enyelgett.
Tsunade arca felvett egy sötét vörös árnyalatot,és búcsút intve a lánynak,”diszkréten” kirángatta férjurát a
kocsmából.

Szó ami szó,a férfi nagy szoknyapecér volt,Tsunade mégis mindig megbocsájtott neki.Persze előbb
összevesztek,drámáztak egy sort,de a végén mindig kibékültek.
Shiroyuki fejcsóválva nézett utánnuk,és nem tudta felfogni,hogy lehet ennyire szeretni valakit,hogy elnézi
neki a tetteit.

Mosolyt erőltetett arcára,és a pulton könyökölő alak felé fordult,hogy megkérdezze mit kér.
Alig telt el pár perc,befutott Midoriko a rendelésekkel,és a lihegő kolléganő.
-Bocsi a késésért…Huhh…Meghalok-motyogta a lány,és kezével megkapaszkodva a pult szélében zihált.
-Semmi baj Ten Ten.-nézett rá elnézően az ezüsthajú lány.-Megesik.
-Meg…Lekéstem a buszt…Idáig rohantam.-legyintett a lány,miközben megigazitotta barna haját,amit két
copfba fogva hordott.
Bearaszolt a pult mögé,és hatalmas lelkesedéssel-na jó nem éppen-vetette bele magát a munkába.

3
Az emberek jöttek mentek.Ittak,szitkozódtak,politizáltak,vagy épp csak ájultan feküdtek a kopott kis boxok
megviselt ülésein.

Midoriko-nak akadt bőven dolga.Bár volt egy biztonsági ember,aki ott dolgozott,de beteget jelentett és igy
a feketére hárult azon nemes feladat,hogy a kötekedő,ájult vagy túl szivélyes,pincérnőket molesztáló
alakokat ki tessékelje,lehetőleg anyagi kár okozása nélkül.
Már a harmadik ilyen link pasast dobta ki,és a vérnyomása az eget verte.Morogva ült le a bárpult előtti
székre,engedélyezve magának egy cigi szünetet.
Huga sajnálkozó tekintettel nézett rá,és elé tolt egy pohár sakét.

Ennyi hasznuk volt a bárból.Egy két potya pia nem volt látható veszteség,viszont a gyakran szétcincált
idegeikre nagyszerű gyógyirként hatott.
Ten Ten rótta a köröket,hozta,vitte a poharakat és hamutartókat.Néha rendre utasitott egy két alakot,és tő
mondatokkal beszélt hozzájuk.

Midoriko leexelte a piát és nem foglalkozva a torkát mardosó utóhatással rágyujtott.

-Bolondok háza.-jegyezte meg Shiroyuki.

-Mint mindig.-dünnyögött a nővére.
-Gaara nem jön le?-kérdezte Ten Ten,miközben kicselezett egy,a pulthoz tántorgó urat.
-Nem tudom,nekem nem mondott semmit.-mondta Shiroyuki,miközben kibontotta a sört és az előtte
bámészkodó alak felé lökte az üveget.
-Majd jön.-fújta ki a füstöt a fekete hajú.
Ten Ten bólintott,és továbbált.
A két lány elgondolkodva nézett utána.

Kedvelték a csajt,és azt is tudták,hogy egy ideje már az öcsikéjükkel jár.A nyári szünetben,Gaara és
Naruto is besegitettek a bárban,némi zsebpénzért.Akkor került ide Ten Ten is.Azonnal belopta magát
mindannyiuk szivébe,bár nem tett semmi különöset.Sorstárs,kedves,és lehet rá számitani.Ennyi elég is
volt.Lassanként megtudták,hogy az undok nagyanyja neveli,mert a szülei autó balesetben meghaltak
néhány éve.
Magára keresett,fizette az albérlet felét az öreglánynak,és bár már nagykorú,nincs hova mennie
onnan.Gaara hihetetlen mód sokat beszélgetett vele,ami meglepte testvéreit.Gyorsan
összemelegedtek,és az utóbbi időben Naruto gyakran aludt a kanapén…Senkit nem zavart,hogy még egy
emberrel többet kell etetni,ha néha napokig náluk volt.Ten Ten mindig hozott valami kaját,vagy nassolni
valót,és ezzel főleg Narutonál szerzett jó pontokat,aki imádta a hasát.

Gaara,álmatlanul forgolódott az ágyban,és hallgatta a mellette alvó Naruto egetrengető

horkolását.Ránézett az órára,és kikászálódott az ágyból.Magára kapta farmerját és a kabátját,majd
halkan kiosont a lakásból és megindult a bár irányába.

Belépve a következő kép tárult elé:egy meglehtősen ittas alak meglökte Ten Tent,aki egyensúlyát vesztve
landolt a földön.A kezéből kicsúszó tálca tartalma darabokra tört,és az egyik szilánk megvágta a
karját.Gaara abban a pillanatban odarohant,hogy felsegitse.A mellette felbukkanó Midoriko már meg sem
lepte.
-Mi történt?-kérdezte a lány vészjósló hangon,miközben a még mindig orditozó és öklét rázó férfit
méregette.
-Nekem jött,és elestem.-magyarázta Ten Ten és vérző kezét fogta.
-Gaara,vidd Shiroyukihoz.Innen intézem.-mondta,és szemeiben olyan indulat kavargott,hogy még az
öcsse se mert ellenkezni.Ebben a pillanatban nagyra értékelte,hogy Midoriko nem az
ellensége.Eltámogatta a barátnőjét a pultig,ahol a másik nővére azonnal elkezdte kifertőtleniteni a sebet,ő
pedig a kijárat felé indult.

Midoriko egyetlen mozdulattal megpenderitette a részeg férfit és olyan erővel lökte ki az utcára,hogy az
elvágódott.Hangosan szitkozódva próbált felkelni a földről,de egy,a bordáit ért rúgás más belátásra
kényszeritette.A fekete hajú megragadta a kabátját,és felrántotta.

4
A férfi ilyedten pislogott,és motyogott valami elnézést féleséget.A képében landoló ököl azonban
megértette vele,hogy nincs bocsánat.Vérzett az orra,és nyilván megrepedt néhány bordája is.Nyüszitve
kérte,hogy hagyja békén a nő,és láss csodát.

Midoriko nagyon utálta a gerinctelen embereket,de még jobban utálta a hisztiző férfiakat.Undorodva
taszitotta el az alakot,aki ismét a betonon landolt,de mostmár négykézláb igyekezett elfelé a helyszinről.
A nő legszivesebben köpött volna egyet a látványra,de mivel ez nem volt szokása inkább csak
káromkodott egyet,és megfordult,hogy bemenjen,de szemben találta magát Gaara-val.

-Még jó,hogy nem nyirtad ki.

-Pedig megérdemelné…Az ilyen mocskok nem jók másnak,mint boksz zsák.
Gaara halványan elmosolyodott.Az ő véleménye is pontosan ez volt.Átkarolta nővére vállát és vissza
mentek.

Ten Ten tetemes mennyiségű fáslival a kezén ült a pult mögött.

-Nem vitted túlzásba a kötözést?-hüledezett Midoriko.
-Nem…Ez igy pont jó.-mondta Shiroyuki határozottan.-Minden rendben?
-Ja.Midoriko vs részeg alak 1:0-legyintett Gaara,és leült barátnője mellé.
A fekete erre megforgatta szemeit,és tovább állt rendfenntartani.

Shiroyuki kuncogott egy sort.Pontosan értette mit akart mondani Gaara.Nem érdemes felhúzni a
nővérét,mert ha ő robban,ott kő kövön nem marad.

Az éjszakai műszak maradék két órája eseménytelenül telt.

Az ivó lassan kiürült,csak pár ájult vendéget kellett kivonszolni,miután megfizették a tartozásuk
természetesen.

Gaara bezárta az ajtót,és megforditotta a kis táblát,amin a ZÁRVA felirat hirdette,legközelebb csak reggel
7-kor jut piához az arra járó.
-Na mennyit hoztunk össze?-kérdezte Shiroyuki,a borravalókat számoló nővérétől.
-Nem eleget…-jött a válasz.Majd három felé osztva a pénzt,mindenki eltette a sajátját.
Elbibelődtek még egy ideig a mosogatással,törölgetéssel,de nagy nehezen fél négykor indulhattak haza.

A hétvégék mindig ilyen zajosak és balhésak voltak.

-Nálunk alszol?-kérdezte Gaara a barna lányt.

-Én nem akarok zavarni.-motyogta az.
-Ugyan már.Nem zavarsz!-mondta Shiroyuki hátra pillantva-Bááár…Ma a kanapé jutott nektek.

A páros válat vont.Nekik édes mindegy hol alszanak,amig együtt lehetnek.

Óráknak tűnő sétálás után-ami kb 30perc lehetett valójában-elérkeztek a házhoz.A maratoni

lépcsőmászás örömeit is átélve,szinte bezuhantak a lakásba.

Gaara megágyazott a kanapén,amig Ten Ten letusolt.Midoriko elszivott még egy cigit,Shiroyuki pedig
benézett Naruto-hoz,és betakargatta az álmában motyogó fiút.
Mire mindenki tusolt és elrendezte magát odakinn már szürkülni kezdett az égalja.
A két lány szép álmokat kívánt a kanapé ujdonsült tulajainak,majd bementek a saját kis szobájukba.
Midoriko kiterült az ágyon,és belefurta fejét a párnába.Shiroyuki elnézően mosolygott,és finoman arréb
tuszkolta nővérét,hogy ő is elférjen.Magukra húzta a paplant mormolt egy „jó éjt”-et és becsukta szemeit.

Álmában francia ágyon aludt egyes egyedül,és ez határtalan boldogsággal töltötte el.Ebből azonban
hamar kizökkent,mert valaki-na vajon ki?-oldalba rúgta…Mért?Már álmodni sem lehet nyugodtan…???

5
 *3*

A hetek rohanva teltek el,és mielőtt észbe kaptak volna,megérkezett a tavasz.

A maga ragyogó valójában végig söpört Tokyo utcáin,reményt és vidámságot hozva szegénynek és
gazdagnak egyaránt.
Az aranyló napsugarak még az ütött kopott sikátorok házait is barátságossá festették,és nem volt olyan
ember,aki legalább egy pillanatra ne gondolt volna hálásan erre az égi áldásra.

Shiroyuki vidáman ballagott lakása felé,kezében bevásárló táskájával.Élvezte a lágy szellő cirógatását,és
úgy érezte kicsattan az erőtől.
Valami nagyot akart csinálni,valami meghökkentőt…Valamit,amivel fel tud érni ahhoz az érzéshez,ami
hatalmában tartja az első napsugarak előbukkanása óta.
De hát,mégis,hogy tegyen az ember óriási dolgokat,ha nincs rá keret?Nem érdekelte még ez sem.

A konyhában fevette kedvenc kötényét,-amit még testvéreitől kapott-, „A világ első számú konyhatündére”
felirattal,és dúdolászva nekiveselkedett a sütigyártásnak.

Gaara és Naruto,-tekintettel a tavaszi szünetre-a közeli autószerelő műhelyben vállaltak munkát,némi

anyagi haszon reményében.
A szőke fiú imádott szerelni,és álma vágya volt,hogy egyszer saját műhelye legyen.
Gaara pedig a kocsikat imádta.Kivülről tudta a tipusokat,gyártókat,és minden adatot ami csak egy
járműhöz tartozhatott.
Gyakran heccelték egymást,és álmodoztak,hogy egyszer talán majd közös üzletet épitenek.
Nem voltak nagy álmaik,tudták,mindenért keményen meg kell dolgozni,és ezért is voltak ott.
Amikor délutánonként piszkosan és olajfoltokkal diszitve haza értek,még akkor is csak mosolyogtak.Nekik
a műhely volt a menyország.

Ellentétben velük,nővéreik már nem vigyorogtak.Elég fejfájást okozott nekik,hogy a göncöket használható
állapotba pofozzák,egy egy szerelés után.Mégsem zsörtölődtek,hisz tudták,a két fiú él hal a munkájáért.

-Szerintem nem most kéne evvel előrukkolnod.-mormogott Gaara,miközben kettessével szedte a

lépcsőket a lakásuk felé.

Naruto vállat vont,nem érdekelte a bátyja véleménye.

Egész nap keményen dolgoztak,és már alig várták,hogy haza érjenek.

A lakásba érve édes illat csapta meg orrukat,és mindketten nagyot nyeltek.
A szőke roham tempóban viharzott a konyha irányába,és beérve hangosan felkiáltott.
-Sütiiii!Nee chan te vagy a legjobb!!
-Naruto,ne ordits!-korholta Shiroyuki,de ő is mosolygott.
Gaara az ajtóban állva szaglászott.
-Mi készül?-kérdezett rá végül.
-Muffin.De még kell egy kis idő,hogy kész legyen.Addig menjetek és szedjétek rendbe magatok.
Puff…Még végig sem mondta a mondatot,a két fiú el is tűnt.

Vidáman fordult a mosogató felé,tudta,hogy a süti nagy siker lesz.Mint oly sok minden náluk,az édesség
is luxus cikknek számitott.Most mégis úgy érezte,ezen a gyönyörű napon sütni kell.Valami édeset.Valami
olyat,ami boldoggá teszi mindannyiukat.Na és persze nem mellékesen,imádta az érzést,amikor testvérei
az egekig magasztalják,hogy igy kirughatnak a hámból.

A Ginza ezerféle butikjának és üzletének csillogó kirakata mágnesként vonzotta az ember szemét.A
forgolódó,nézelődő tömeg egy emberként hömpölygött,kivéve egy fekete pontot.
Ez a pont pedig tényleg kiritt a színes forgatagból.
A fekete acélbetétes bakancs ütemesen dobogott,gazdája tempójára.Fekete farmer,fekete motoros
dzseki,ében fekete haj,és még sötétebb szemek,amik gyilkosan villogtak egy egy figyelmetlen járókelőre.

6
Midoriko,szokásos mogorva stilusában haladt,tekintetét egyszer sem forditva a csábitó kirakatok felé.
Minek nézelődne,ha nincs egy vasa sem?Amugy is utálta a vásárlás minden formáját,de nem annyira
mint a tömeget.
Morogva tört magának utat a forgatagban,és alig várta,hogy haza érjen.Az állás interjú,amin volt nem
sikerült és ezzel teljesen el volt rontva a napja.Legalább is akkor még azt hitte.

Otthon,ledobta magát a konyhaszékre és érdeklődve figyelte a kis családját.

Hangosan beszélgettek,és nevetgéltek,miközben a frissen sült muffinokat majszolták.Naruto idétlen

történetei,Shiroyuki csilingelő nevetése,és Gaara élcelődő megjegyzései…
A fekete hajú hátradőlt és élvezte a képet.Nem…Nem voltak szokványos család.Ugy is lehetne
mondani,hogy igen elcseszett banda voltak ők négyen.Mégis.Hálát adott az Istennek,hogy egymásra
találtak.
Szerette őket,a maga hideg modorában.

Az ember furcsa lény.Csak akkor veszi észre,milyen jó is valami,mikor már elveszitette.Midoriko sokszor
esett már ebbe a hibába,de többet nem akarta elkövetni.Lehet,hogy nem volt szinte semmije,és a nyomor
állandó társként élt vele,de élete legboldogabb pillanatai mégis azok voltak,amikor a romos kis
lakás,kopott asztalánál ők négyen együtt nevettek.
Soha semmi pénzért nem adta volna azt a boldogságot,amire rálelt ebben a nem mindennapi
társaságban.
Az,hogy tartozott valahova,hogy volt egy biztos kis pont az életében,olyan amit már régóta hiányolt…Ez
az érzés volt az,amiért gürcölt.Amiért reggelente felkelt,és hajtott.Ami nem engedte elveszni a
sötétségben.Számára a lakás a nyugalom apró szigete volt,testvérei pedig fények,amik bevilágitották
élete sötét egét.

-Lenne valami,amit el akarok mondani!-csendült Naruto hangja.

Midoriko érdeklődve nyitotta fel szemeit.
-Igen?-nézett öccsére az ezüsthajú lány.
-Nos,szeretném bemutatni nektek…khm…izé,szóval ma eljön a…-dadogott Naruto
-Eljön az új pasija-legyintett Gaara.
-Szóval igen.Ezt akartam mondani.Ugye nem gond?

A két lány egymásra nézett.Naruto még soha nem mutatta be nekik egy barátját sem.Kiváncsian
pislogtak,és beleegyezően biccentettek.

-Szóóóval….Új pasi?-kezdte a heccelődést Midoriko.

-Igeeen…Nekem legalább van olyanom is.-mondta a szöszi és kiöltötte nyelvét.

Itt tudni kell,hogy Naruto…Hát ő MÁS volt.Ezt tudták a testvérei is.Soha nem zavarta őket,csak azt
akarták,hogy öcssük boldog legyen.És ha ezt a boldogságot egy másik fiú mellett találja meg?Hát,van az
úgy.Teljes mértékben elfogadták ezt,és soha nem hánytorgatták fel.

-Ne pimaszkodj Naru chan,különben mesélek majd rólad egy két izgi sztorit…-mosolygott gúnyosan
Midoriko,akit kissé sziven ütött az előbbi megjegyzés.

Hát tehetett ő róla,hogy a férfiak messze elkerülték?Nem.Soha nem volt szerencséje velük…Ha netán
mégis összejött valakivel,nem tartott sokáig.Nem volt szerelmes soha,és nem is kereste a szőke
herceget.Ellenben hugával,aki hitt abban,hogy mindenkinek megvan a maga tökéletes társa a világban.

-Gonosz…-duzzogott Naruto.
-Nem mond semmit.-nyugtatta Shiroyuki-Kezeskedem róla…-és rávillantotta kék szemeit a nővérére.
-Szóval Midorikot bezárjuk a szekrénybe,míg az álom lovag itt lesz?-epéskedett Gaara.
-El is mehetek…-morgott a fekete-Nagyon kinyilt a szemetek újjabban…
-Nah ne morogj-csititotta a huga-Inkább mond meg mi a neve,Naruto.
-Sasuke.Nagyon rendes,majd meglátjátok.-vigyorgott a fiú,de többet nem árult el.

7
A délután lázas készülődéssel telt.Pontosabban Naruto elfoglalta a fürdőt és ki sem mászott onnan,csak
ha épp muszály volt.Shiroyuki készitett mégegy adag muffint és kitakaritotta a konyhát.
Gaara és Midoriko pedig a legnagyobb eggyetértésben nyúltak el a kanapén,és próbálták kiszürni a
szemcsés képekből,mi is mehet a tv-ben.
Délután ötkor aztán megszólalt a csengő,és Naruto lázasan rohant ajtót nyitni…
A kanapé lakók is jobbnak látták,ha felkelnek és átvonulnak a konyhába.
Mindenki kiváncsian várta,ki lehet az a fiú,aki miatt Naruto képes volt még fésülködésre is rászánni
magát.
És megjelent…Elősször egy szőke fej,majd egy barna is.
Ten Ten vigyorgva huppant le a Gaara melletti székre.
-Nem rám vártatok ugye?-kérdezte nevetve.
-Hát nem..-dünnyögött Naruto,és türkiz szemei szikrákat szórtak a rajta viduló társaság felé.

És akkor ismét csengettek.Halotti némaság borult a konyhára,és másodpercekkel később megismerték a

titkos lovagot,akiről még nem is sejtették,hogy addigi életük felforgatója lesz…

-----------------------------------------------------------------------*********--------------------------------------------------
*4*

-Sasuke Uchiha vagyok-biccentett a társaság felé a vendég,miközben higgadtan tűrte,hogy mindenki

alaposan végig méri.

Naruto-nál pár centivel volt csak magasabb.Meglehetősen jó alakú férfi volt,akin látszott,sokat ad
magára.Nem csak a rajta levő márkás cuccok sugallták ezt,hanem a ruha alatt is jól kivehető izmos test
is.Márványfehér bőre éles kontraszot alkotott holló feket hajával,és ében fekete szemeivel.Mégis,ez az
éles ellentét tette szinte földöntúlivá a férfit.
Kisfiús,mégis határozottságot sugárzó arcát két oldalról a lehulló tincsei keretezték,finom metszésű orra
és halvány rózsaszin ajkai pedig olyan megjelenést kölcsönöztek számára,mintha legalább is egy
remekbe szabott szobor lenne.

Néhány zavarba ejtő percig,mindenki csak bámulta,majd Naruto büszkén bemutatta a többieket is.

-Ők a nővéreim,Shiroyuki és Midoriko,Gaara a bátyám,Ten Ten pedig Gaara barátnője.

-Üdv nálunk.-mormolta Midoriko,aki elsőként tért vissza a földre.

Ő elsősorban nem a fiú alakját mustrálta,bár magában elismerte,öcsse nagyszerű izléssel bir.Inkább
azon furcsa érzés miatt fagyott le,hogy a másiknak hasonló jeges aurája van mint neki.Jó ember ismerő
volt,és ritkán tévedett.Igy el nem tudta képzelni,hogy két annyira különböző ember mint Naruto és
Sasuke,hogy tudnak majd boldogulni egymással.
-Kérlek,foglalj helyet.-tért észhez Shiroyuki is.

Őt is aggasztotta valami,a fiúval kapcsolatban.Méghozzá az öltözéke.Messziről leritt róla,hogy nem a

turkálóból,hanem valami márkás üzletből szerzi be ruháit.A csuklóján viritó rolex pedig csak megerősitette
eme gyanujában.

Idegesen pakolta az asztalra a sütit,és a teát,majd helyet foglalt nővére mellett,és titokban ránézett.
Csak egy pillanat volt,egy röpke másodperc,míg a két nő tekintete találkozott,mégis pontosan érezték,mit
akar mondani a másik.Ez is az egyik képességük volt,ami az évek alatt kialakult köztük.Telepátia,ha ugy
tetszik.
Naruto hangosan csacsogott,elmesélte,hogy néhány hete,az autós üzletben ismerkedtek össze
Sasukéval,aki szintén imádja az autókat.

8
Gaara agya feldolgozta a hallottakat,és leszürte belőlük,hogy a srác nyilván nem csak nézegeti a kocsikat
hanem minimum sajáttal rendelkezik.

Eközben a fekete fiú csendesen szürcsölte a teáját és felmérte a vele szemben ülőket.Nem volt egy
beszédes tipus,inkább szemlélődni szeretett.Naruto amugy is elmondott helyette majdnem mindent
már.Akkor meg minek nyissa ki a száját?
-Nem mesélnél magadról kicsit Sasuke?-mosolygott rá Shiroyuki.
-Hn…Mit?
-Hát…-bizonytalanodott el a lány.
-Sulizol még?-kérdezte Midoriko,teljes nyugalommal.
-Nem,tavaly fejeztem.Most autószerelőként dolgozom.
-Hol?-érdeklődött Gaara.
-Családi biznisz…Magán cég…
-Uchiha mi?-villantott egy fél mosolyt Midoriko.

Sasuke egy pillanatra,de tényleg csak egy pillanatra megrezzent.A fekete hajú nő…Valamiért
emlékeztette a bátyjára.Hideg kimért hangnem,rezzenéstelen arckifejezés…és azok a szemek…
Bármelyik Uchiha megirigyelhetné a nő magatartását.Alig hallhatóan kifújta a levegőt,és hősiesen állva a
lány perzselő tekintetét,szintelen hangnemet megütve válaszolt.

-Az…Valami baj van vele?

-Hn…Még nincs.
-Hn…Remélem nem is lesz…
-Midoriko…Viselkedj.-csattant Shiroyuki hangja,akinek fogalma sem volt,mi zajlott épp az orra előtt.

Zavarba ejtette a két fekete társalgása.Persze ő is tudott félmondatokkal kommunikálni nővérével,de ez

évek alatt fejlődött ki.Erre fől,az a kettő ebből a négy mondatból úgytünt mintha legalább is egy regényt
letárgyalt volna.És még a stilusuk is hasonló,ahogy a kinézetük is.Te jó ég!A végén még kiderül,hogy
titokban rokonok…

A délután hátralévő részében Midoriko nem szólt többet.Csendben tanulmányozta a fiút,míg a többiek
minden félét kérdezgettek tőle,és ő egy szavas mondatokban felelt.Látszólag egy érzéketlen jégcsapnak
tűnt,ám a lány figyelmét nem kerülte el,hogy néha megsimogatta Naruto kezét az asztala alatt,vagy,hogy
amikor a szőkének magyarázott az amugy élettelennek tűnő szemei megteltek kedvességgel.
Hét óra felé aztán vége szakadt a vallatásnak és a fiú elköszönt.Naruto kikisérte,majd néhány perccel
később,vigyorogva penderült vissza a konyhába.

-Na mit szóltok?-kérdezte izgatottan.

-Hát…Nagyon jóképű.-mosolygott fel rá Shiroyuki.
-Igen,bár kissé zárkózott…-mélázott Ten ten.
-Kell egy kis idő,hogy az ember betudjon illeszkedni.-mormolta Gaara,és részéről a téma le volt zárva.
Kézen fogta a barátnőjét,és hangos ajtócsapódás jelezte,elfoglalták a szobát.
-Midoriko?-pislogott nővérére a szőke.
-Mi van?
-Te mit gondolsz róla?
-Hn…Érdekes alak.
-Ennyi?
-Mit mondjak?
-Például,hogy mért kérdeztél rá a nevére mégegyszer.-érdeklődött a huga.
-Hn.Csak úgy.
-Te tudsz valamit,amit mi nem?
-Ugyan…rémeket látsz hugi.-villantott egy mosolyt a fekete.-Naruto mindent elmesélt róla,én mit
tudhatnék?-kérdezte ártatlanul,és míg beszélt az öccsét fixirozta.
Naruto nyelt egy nagyot,és zavartan vigyorogva helyeselt.

9
Shiroyuki nem akkor esett le a falvédőről.Érezte,valami van,amiről nem tud…A kiváncsiság nagyon fúrta
az oldalát,de ha Naruto nem beszél,Midoriko végképp nem fog.Vajon miről maradt le?
Este,már a bárban folyamatosan próbálta a beszélgetést ugy terelni,hogy Sasukérol legyen szó,de
nővére ügyesen háritott.A műszak végére idegroncs volt,és elhatározta,reggel előszedi Narutot és ki deriti
mi folyik a háta mögött.
---------
Sasuke Uchiha álmatlanul forgolódott az ágyában.Két gondolat keringett az agyában.Az egyik Naruto,és
a fiú iránti érzései voltak,a másik,ami nagyon nem hagyta nyugodni,a szőke srác nővérével folytatott pár
szavas beszélgetése.

Úgy érezte,mikor a lány ránézett,szinte bele látott a fejébe.

Nem volt ilyedős tipus,mégis…Valami megmagyrázhatatlan okból kifolyólag tartott a fekete hajútól.
Már századszor rágta át magában a délutáni beszélgetést,és egyre dühösebb lett.
Nem akarta felfedni a kilétét,elég volt,hogy Narutot belerángatta önnön hibáján kívül az életének sötétebb
oldalába.
Nem akarta,tényleg nem.A szőke fiú azonban olyan érzéseket tudott kicsalni belőle,amire még soha senki
nem volt képes.Menthetetlenül szerelmes lett,és olyan fatálisan őszinte vele szemben,hogy csak
úgy,magától kibukott belőle az igazság.Ez azonban nem adott rá okot,hogy mindenki tudomására hozza.

Idegesen sóhajtott,és az ágyon ülőhelyzetbe tornázva magát,ujjaival beletúrt ében szin tincseibe.A
végére kell járnia,mit tud a nő.
A félhomályban tapogatózva előkeritette mobilját és tárcsázott.

-Hallo-szólt egy álmos hang a vonal másik végén.

-Itachi,kérnék egy szivességet.
-Hn…Hajnal háromkor?Baj van?
-Nem…Még…
-Otuto,ajánlom,hogy beszélj értelmesen,vagy leteszem.-dörrent a férfi hangja,mire a fiú megrezzent.
-Utána kéne nézni egy bizonyos Midoriko Genryusa-nak.
-Rendben.Reggel első dolgom lesz.
-Kössz.
-Jössz nekem eggyel…
-Hn…Itachi?
-Mi van?
-Szép álmokat…-mondta Sasuke gúnyosan,és lenyomta a gombot.

Tudta,hogy bátyja rettentően utálja,ha az éjszaka közepén zargatják,de nem birt várni.
Holnapra többet fog tudni,ha persze egyáltalán lesz valami,ami érdemleges.
Igyekezett az alvásra koncentrálni,és arra,hogy holnap ismét találkozhat Naruto-val.

Naruto…A szöszi srác elvette az eszét.

Mikor elősször találkoztak a műhelyben,egy idegesitő kis hülyének könyvelte el.
Nem is értette,minek fecsérli rá az idejét,és idegesitette,hogy a másik égkék szemei folyton őt fürkészik.

Ők ketten mindenben különböztek.Naruto alacsonyabb volt,és szőke tincsei rakoncátlanul keretezték

kisfiús arcát.A szemei szinte szikráztak,a bennük kavargó érzelmektől,és Sasuke mai napig nem tudta
felfogni,hogy tud valaki ennyi érzést kifejezni,egyetlen pillantással.Szó mi szó,a fiú külsőre nem volt
eldobni való,és szivesen eltöltött volna vele egy kósza numerát…Csak a szövegelése…Egész idő alatt be
nem állt a szája,és Sasuke pontos utalást kapott arra,hogy a srác hiperaktivitásban szenved.

Mégis…Valami megmagyarázhatatlan okból,másnap ismét elment a műhelybe,és harmad nap is…

És nem bánta meg.
Az első közös ebédjük után pedig olyat fedezett fel,amiről nem is tudta,hogy létezik benne.
Érdekelte,amit a másik mondott.Figyelte,és elemezte mozdulatait,sőőőőt odáig fajult,hogy egy kellemes
csevegést is lefolytatott a sráccal.
Érzett,és érdeklődött.Bizonyos értelemben,nem is élt Naruto megismerése előtt.

10
A neveltetéséből kifolyólag,megtanulta,hogy ne mutasson érzelmeket,fitogtassa felsőbbrendűségét és
egyáltalán,vessen meg mindenkit,aki nem hasonlit az Uchiha szabványhoz.
Bár,ha valaki,hát ő nagyon is kisiklott a családi ideálból.Apja őrjöngött,mikor kiderült a mássága.Nem
tagadta ki,mert hát mégis csak a fia,és el akarta kerülni a botrányt,de szinte száműzte a birtokról,és nem
is nagyon érdeklődött azóta hogyléte felől.Anyja és bátyja végig mellette álltak.Itachi szárnyai alá vette,és
megtanitotta az életre.Valahol mélyen,még hálás is volt apjának,hogy kitaszitotta a családi biznisz
peremére.Sokkal nyugodtabb és összeszedettebb életet élt azóta,és hogy rátalált a szőke fiúra,az maga
volt a tökély.

Mosolyogva húzta magára a takaróját,és Naruto-ra gondolva,végre mély álomba szenderült.

Ugyanebben az időben,egy negyedik emeleti bérlakás,nyikorgó kis kanapéján,egy szőke fiú,szintén

mosolyogva szuszogott,és összefüggéstelen mondatokat mormolt egy bizonyos Uchiháról.

*5*

Shiroyuki nehezen ébredt.

Az ablakon bekúszó napsugarak vakitó fényében az ébresztő óra után tapogatózott.
Az ágy másik oldala üres volt.Reggel 10múlt,és nővére már nem alszik?

Álmosan támolygott ki a szobából,de csak néma csend fogadta.A fiúk már elmentek,és Midoriko sehol…

Megszokta már,hogy a reggeleit egyedül tölti,most mégis eluralkodott rajta valami féle hiányérzet.

Sértve érezte magát,hogy kedvenc kisöccse és nővére kihagyták valami fontos dologból.
Bosszúsan zuhanyozott,és felhörpintve szokásos reggeli kávéját,ugy döntött nem marad a négy fal
között.

Céltalanul barangolt a késő délelőtti napsütésben,és fejében kusza gondolatok kavarogtak.

Soha nem volt titkuk egymásközt,minden problémájukat,életük minden apró kis történését megosztották
egymással.Tegnap azonban…Aggasztotta,a titok.Tudta,nagy dolog,ha még Midoriko se mesél róla.
Nem tudta miért,de félt.Nyomasztó érzés uralkodott el rajta,és hiába próbált másra koncentrálni,nem
ment.

Észre sem vette,hogy milyen messzire elkerült otthonától.Már órák óta sétált,és mivel tudta,a környéken
van egy gyönyörű park,hát arra vette az irányt.

A meiji park,ami a szentély körül terült el,kedvelt hely volt a megfáradt városiaknak.Most is sokan
üldögéltek a padokon,és gyönyörködtek a virágukat bontogató cseresznyefákban.

A lány letelepedett az egyik fa alatt,és elbűvölten szemléte az rózsaszin virágtengert a feje felett.Még
nem borultak teljesen virágba a fák.Eszébe jutott,hogy másnap talán kimehetnének mindannyian,és
együtt nézhetnék ezt a csodát.Minden évben,amikor az első kis virágok kipattantak az ágakon,ők eljöttek
és lerótták előttük tiszteletük.

Ez lesz a negyedik alkalom,jutott eszébe.Már négyedik alkalommal fognak itt ülni,és

nosztalgiázni.Gaaranak viszont ez lesz az első.Elmosolyodott.

Négy hosszú éve,hogy Narutot megtalálták…Hogy Tokyo-ba költöztek…Hogy maguk mögött hagyva
mindent,szinte még gyerekként nekivágtak az ijesztő bizonytalanságnak.

11
Könnybe lábadt a szeme,ahogy felidézte magában emlékeit.Nem volt könnyű élete soha.Gyermekkora
sötétségéből csak egy emberhez menekülhetett.Egy valakihez,aki mindvégig kitartott mellette.Aki
megértette,aki vigaszt nyújtott neki,akivel közösek voltak az álmaik,és akiről tudta,az életét adná érte.
Hozzá menekült,ha otthon a szülei összecsaptak,és már nem birta elviselni a kiabálást.Az ő vállain sirta
ki lelkének minden keserűségét,és ő adott neki töretlen támogatást minden helyzetben.
Midoriko
A fekete lány elfogadta őt,minden hibájával,és megértette mi zajlik benne.Hálás volt neki.Az egyetlen
embernek,aki meglátta benne azt,amit mások észre sem vettek.

Letörölte arcáról a kicsorduló könnyeket,és elmosolyodott.Igen,holnap elfognak jönni ide.Mindannyian.

Felkelt és megindult haza felé.Már nem haragudott.Ha baj lenne Midoriko már szólt volna.Mindennek oka
volt,amit nővére csinált.
Biznia kell benne,hogy erre is nyomós indokkal tud szolgálni.

***
Sasuke,a maga kissé örült tempójában kanyarodott be az előkelő negyed utcájába,majd fékcsikorgatva
megállt egy kétemeltes luxus villa előtt.
Idegsen vágta be az ezüstszinű sportkocsi ajtaját.Nagy levegőt vett,és elindult a ház felé.
A kövekkel kirakott kerti utat pompás virágok keretezték,és távolabbról a kerti tavacska csobogása
visszhangzott.

A fiú már számtalanszor járt itt,igy nem sok figyelmet forditott a szemkápráztató kertre,vagy házra.
A bejárati ajtó előtt tétovázott egy kicsit,majd ugy volt vele,jöjjön aminek jönnie kell,megnyomta a csengőt.

Itachi Uchiha a dolgozószobájában ült.A hatalmas mahagóni asztalt beteritették a különböző papirok,és
jelentések,a férfi pedig bosszúsan keresgélt a káoszban.
Már számtalanszor megfogadta,rendben tartja asztalát,de valahogy ezt nem sikerült elérnie.

Percekkel később,diadalmas mosolyal-na jó,ne túlozzunk,ő egy Uchiha-húzta elő a papír rengeteg alján
sárgálló mappát.A tartalmát már látta,ezért csak unottan ledobta az asztal szélére.

Töltött magának egy brandy-t és az órájára nézett.Pontosan ebben a pillanatban csengettek és ő

elégedetten dőlt hátra bőr székében.

Sasuke sikeresen bejutott,és maga mögött hagyva a piruló cselédet,egyenesen bátyja dolgozószobája
felé tartott
.
Határozott kopogására válaszul,a ház ura kiszólt.
-Gyere be.
A fiú belépett a szobába.Szemeit végig futtatta a sötétbarna bútorokon,és a papirokkal megrakott
asztalon,majd tekintete megállapodott bátyján.

Ha akarták sem tudták volna letagadni,ők ketten testvérek.Itachinak is fekete haja volt,ám az övé jóval
válla alá ért,és egy laza copfban hordta.Ugyanaz a sápadt bőr és sötét tekintet,a mindig jeges
arckifejezéssel.Igaz,kicsit magasabb volt mint Sasuke,de alkatuk is tökéletesen megegyezett.Kidolgozott
izmos test,amin egy méregdrága armany öltöny feszült,és a szobor hatás nála is megfigyelhető
volt.Mégis…Valamiben különböztek.Itachi sokkal szivélyesebb,és némileg beszédesebb volt,mint ahogy
azt az ember elvárná egy Uchihától.

-Üdv öcskös.-szólalt meg Itachi,és fejével az asztallal szemben álló fotel felé intett.
-Hn…-jött az eltúlzott válasz,és Sasuke lehuppant.
-Itt van amit kértél.-lobogtatta meg Itachi a sárga mappát.
-Kössz.-morogta a fiatalabb,és mohón a papír felé nyúlt.
Izgatottan nyitotta ki a fedelet,és lopva bátyjára pillantott.Tisztában volt vele,bármi is álljon benne,Itachi
már tud róla.

12
Lelkesedése némiképp alábbhagyott,mikor meglátta,a dosszié egyetlen lapot tartalmaz csupán,a tartalma
pedig csak a szokásos sablon.Vagy mégsem?

„Üdv kölyök.Itt van minden,amit ilyen rövid idő alatt össze tudtam szedni a csajról.Kiváncsi lennék,mért
érdekel…Nah mindegy,ha kell még valami,tudod hol találsz.Jó olvasást!

Midoriko Genryusa
Született:1989.09.05.
Szülőhely:Hida
Iskolái:Informatikai főiskola
Tartózkodási hely:Tokyo
Munkahely:”Youko Kitsune”-bár,Tokyo,Shinjuku körzet
Családi állapota egyedül álló.
Négy éve költözött Tokyo-ba,ahol is lakótársával közösen nevelnek egy Uzumaki Naruto nevű fiút.
Priusza nincs,nem került bele egyetlen hatósági aktába sem.

Hosszas keresgélés után azonban találtam róla némi érdekességet…

Orochimaru Sannin-nal volt egy kis összetűzése kb egy éve.Adósságot törlesztett,egy bizonyos Sabuku
no Gaara nevében.A pénzt átadta,ám Orochimaru megfenyegette,hogy ha nem fizeti ki a késedelmi
dijjat,megöli.
Nem tisztázott,hogy pontosan mitörtént,de Sannint másnap bordatöréssel,és alaposan szétverve vitték be
a sürgősségire.
Ezek után nem keresték egymást.Nem tudom mi történhetett,a nő azóta nem bukkant fel egy kétes
helyen sem.Legalább is nyomot nem hagyott maga után…

Remélem kielégitettem kiváncsiságod Sas’ke.

Üdv:Suigetsu.”

Ennyi állt a lapon és nem több.

Sasuke idegesen olvasta át újra és újra.

-Orochimaru…-dünnyögte.

Nagyon is jól ismerte ezt a nevet.Emlékezett még a férfi tenyérbe mászó képére,és mézes mázas
szövegére.Piti kis bűnöző,aki az ő klánjuk területén uzsorásként tevékenykedett.

-Nos?-nézett rá Itachi érdeklődve.

-Kössz…Sokat segitettél.-mondta a fiú,és felállt.-Majd jelentkezem.-azzal kisétált a szobából.

Itachi elgondolkodva nézett utána.Nem tudta miköze ennek az idegen nőnek az öcsséhez,és miért olyan
érdekes az Orochimaru-s történet.
Nem tudta,mit forgat fejében Sasuke,de részéről teljesitette amit igért,a többi meg ugyis kiderül.
Sóhajtva dőlt hátra székében,és újra italába kortyolt.

„Mibe másztál bele otuto?”…

-Nem lenne egyszerűbb elmondani nekik az igazat?-kérdezte Naruto,miközben kikapcsolta biztonsági

övét.

Sasuke is elgondolkodott már ezen a lehetőségen.Ha a lány Orochimaru-nál járt,nem kizárt,hogy hallott a
családjáról.Ez megmagyarázta volna,miért nézett rá olyan felsőbbrendű arccal előző nap.
Mégsem volt benne biztos,hogy jó ötlet,még több embert belerángatni a világába.

13
Ujjaival a kormányon dobolva vette számba lehetőségeit,majd lassan a szőke felé forditotta fejét.
Elmerült az őt figyelő tűrkiz gömbök mélységében,és a forrósság végig cikázott testén.
Naruto egyetlen pillantásával képes volt kiforditania önmagábal,úgy,hogy erről még a szőke sem tudott.
Pont ezért szerette.Annyira kis naivnak és ártatlannak tűnt,hogy egyszerűen nem lehetett neki ellenállni.
Előre hajolt és ajkait lágyan a másikéra tapasztva,szenvedélyes csókra invitálta a fiút.
Imádta az érzést,a forrósságot ami ilyenkor átjárta.Érezte a tincsei közé bújó ujjakat,és a gyomrában
röpködő pillangókat.
Mikor ajkaik szétváltak,mosolyogva nézett a szőkére,és óvatosan végig simitott annak arcán.
Naruto vágytól csillogó szemei az ő fekete iriszeibe kapcsolódtak,és hatalmas önuralmába került,hogy ne
döntse hanyatt édes kis szerelmét,ott és abban a pillanatban.
Lévén,hogy ő mégis csak egy Uchiha,kelletlenül elhúzódott,majd sóhajtva kikászálódott a kocsiból.

Mélyen magába szivta a balzsamos tavaszi levegőt,és próbálta emberi formába visszahozni magát.

Naruto kissé csalódottan követte.Tudta,hogy nem alkalmas az idő enyelgésre,hisz komoly találkozóra
mennek,mégis sértve érezte magát,amiért a feket olyan könnyen lerázta.
Talán,ha tudta volna,Sasukének mekkora nehézségek árán sikerült csak keringését normalizálni,hogy
mindenhova jusson vér…Nos,akkor nem vágott volna olyan durcás képet,mint amit magára öltött.

Sasuke,látva kedvese mogorva arcát,mellé lépett és átkarolta a keskeny csipőjét.

-Igérem,bepótoljuk…-duruzsolta a szőke fülébe.-De most mennünk kell,Itachi utál várni.
-Ajánlom is,hogy jóvá tedd…-vigyorgott fel rá a fiú,és már sokkal jobbkedvűen baktatott párja mellett az
étterem felé.

Az előkelő étterem üvegajtóját egy öltönyös férfi tárta szélesre a vendégek előtt.
-Jó Napot Uchiha san.-mondta,miközben mélyen meghajolt.-Uram.-fordult Naruto felé.
-Hn…-jött a válasz.
-Itachi san már várja önöket.Kérem kövessenek.-azzal elindult.

Naruto szemei fennakadtak,amint feltérképezte a helyet.

Az étterem csodálatos volt.Az utcára néző oldala végig üvegezett,a mennyezetről lelógó drága kristály
csillárok diszkréten ontották a fényt nappal lévén.A padlót puha,sötét barna szőnyeg boritotta,és az
asztaloknál ülő alakok mind a város legmenőbb és leggazdagabb emberei voltak.

Naruto,enyhén szólva is kivülállónak érezte magát.Igaz,hogy öltönyt viselt,amit Gaara adott neki
kölcsön,de még igy is érezte,nem ide tartozik.Fogalma sem volt a gazdagok szokásairól.

Az árvaházban nem tanitottak etikettet,és nővérei sem voltak nagyvilági nők,hogy beavassák,az ötféle
villa közül melyik mire van.

Elveszetten kapaszkodott Sasuke karjában,és fejét lesütve állt meg egy félre eső sarokban.
Az asztalnál ülő férfi kiváncsian méregette,majd felállt és kezet nyújtott.
-Szia!Itachi vagyok.Sasuke bátyja.
-Naruto.-fogadta el a felé nyújtott kezet a fiú,és zavarában elpirult.
-Ülj le.-mormogta Sasuke.
Mikor mindannyian helyet foglaltak,és a fekete fiú sikeresen meggyőzte,hogy bátyja nem
emberevő,Naruto kissé kevésbé feszélyezetten húzta ki magát,és kinyitotta az étlapot.
-Ohh…-hördült fel,amint végig futtatta szemeit a kinálaton.
Nem csak azzal volt gondban,hogy a felét nem is tudta micsoda,de az árak láttán ájulás környékezte.
Itachi elnézően mosolygott.
-Majd én rendelek.-mondta végül,hogy megkönnyitse a szőke dolgát.
A fiú bólintott,Sasuke szája pedig mosolyra görbült.Imádta a zavarban lévő Narutot.Olyankor inkább
hasonlitott egy elveszett kiscicához,mint felnőtt férfihoz.
-Előételnek kérnénk egy ramen levest,-fordult Itachi a pincér felé.-főételnek legyen ráktekercs és
desszertnek fagylalt.Megfelel Naru chan?

14
A fiú megilletődve bólintott,és a fekete férfi azonnal szivébe lopta magát.Ramen…A kedvence!!!

Sasuke,szemeit forgatta a kaja hallatán,és lezseren csak egy fűszeres lazacot kért,desszertként pedig
kávét.Nem volt édesség párti…

-Örülök,hogy végre megismerhetlek Naruto.-kezdte a beszélgetést Itachi.

-Öhm..én is..aszthiszem..-dadogott a fiú.
-Megnyugodva látom,hogy az öcsém remek izléssel van megáldva.
A szőke megnyikkant,és párjára nézett.
Sasuke felsóhajtott.Tudta,hogy a bátyja imádja kivesézni magánéletét.
-Nyugi,ő nem meleg…-morogta.-Csak épp viselkedni nem tud…
Naruto pislogott párat,hol az egyik,hol a másik férfira,akik farkasszemet nézve méregették egymást.
Végül Itachi felnevetett.
-Bocsánat.Nem akartalak zavarba hozni.Mesélj kicsit magadról…

És Naruto mesélt…A gyerekkoráról,a rajongásig imádott testvéreiről,és arról,hogy imádja az autókat.

Az idősebb férfi mosolyogva hallgatta,és lopva néha öccsére tekintett.Elégedetten látta,hogy Sasuke
mennyire megváltozik a szőke fiú közelében,és sokkal emberibb arcát képes mutatni.
Hálás volt Naruto-nak,hogy előcsalta öccse rég nem látott énjét,és tualjdonképp megkedvelte a
fiút.Annyira más volt,mint a környezetében lévő emberek.Lenyűgözte,a fiú őszintesége,és
lelkesedése.Igazi felüdülés volt a társasága,és már értette Sasuke mit szeret benne.Mert hogy
szereti,affelől kétsége sem volt.

-Szóval autók mi?-nézett kiváncsian a szőkére,miközben már a fagyit kanalazták.

-Igen,imádok szerelni.Szünetekben is egy műhelyben dolgozom.
-Na és mit szólnál,ha rendes állásban,tisztes fizetésért dolgozhatnál?

Sasuke elképedve nézett bátyjára,és kishijján félre nyelte kávéját.

-Hát…Előbb le kell éretségiznem…De persze nagyon boldog lennék,ha akadna egy ilyen lehetőség.-
mélázott a fiú.
-Nos…Akkor a suli befejezése után,ha akarsz dolgozz nekem.
-Itachi…-Sasuke hangja halk volt,mégis fenyegető.
-Mi a baj?Azt hittem te is örülnél,ha melletted dolgozna…
-Sasukéval?-csillantak fel a hatalmas kék szemek.
-Igen,mint tudod,elég sok mindennel üzletelünk.Újabban az utcai versenyek is teritékre kerültek,és kéne
egy jó csapat.Meg persze egy két belevaló szerelő…
-Szabad Sasuke?-nézett kérlelően a szőke,mire a fekete srác gyilkos pillantást vetett bátyja felé.
-Ha akarsz,csatlakozhatsz,de…Előbb az iskola,és az a néhány hónap alatt,alaposan gondold meg,mibe
akarsz bele keveredni…
-Nyugi öcskös.Te is tudod,hogy nem veszélyes…Nem bérgyilkosnak veszem fel.-legyintett Itachi.

Naruto egy másodpercre megfagyott.Persze…Igy mennek a dolgok…Csak neki ezt még szoknia
kell.Sasuke mellett soha nem érezte,hogy az alvilág veszélyes.Ám Itachi egyetlen mondattal
rávilágitott,amit ők csinálnak,nem csak móka és kacagás...
De annyira akarta,hogy szerelő lehessen,ráadásul nem is akármilyen verdák között,plusz még minden
idejét szerelmével tölthetné.Hát ez bármit megér…..
-Nem kell gondolkodnom.Ha te is bele eggyezel,én szivesen beállok hozzátok.
Sasuke dühös volt.Csábitotta ugyan Itachi ötlete,de féltette is a fiút.Amit ő csinált nem volt igazán
veszélyes.Mégis…Az illegállis versenyzést a törvény büntette,akár csak azokat akik a kocsikkal
kereskedtekRáadásul,ha Naruto betársul,kénytelen lesz megismertetni vele az élet sötét oldalát…
-Még meggondolom.-sóhajtott fel végül.
Naruto örömében cuppanós puszit nyomott szerelme arcára,aki erre már nem tudott nem mosolyogni.
-Most,hogy ezt igy túltárgyaltuk,beszéljünk komolyan.-váltott hangnemet Itachi.

15
A percekkel azelőtt még mosolygó férfi arca elkomorodott,és karjait összefűzve mellkasa előtt,várta,mit
döntött az öccse.

-Holnap elmondjuk Naruto családjának ki is vagyok…Előbb utóbb ugy is kedrülne,és jobban veszi ki
magát a dolog,ha én mondom el.
-Értem…-bólintott Itachi.
Ebben teljesen egyetértett a fiúval.Az Uchiha név messzire elért,és semmi értelme nem volt titkolózni,ha
a szőke nővére már igy is tudja,kik ők.
-Érdekelne a nővéred Naruto.-mondta Itachi elmélázva.
-Melyik?-nézett meglepetten a szőke.
-Midoriko…Aki képes volt olyan alaposan elbánni Orochimaruval,és még nyomot sem hagyott maga
után…Nos,érdekes ember lehet.Talán beszervezhető és…
-Fejezd be!-mordult fel Sasuke.-Nem fogod belerángatni őket is.Elég baj,hogy ismernek minket,nem kell
veszélyeztetni a biztonságuk.
-Én csak egy kellemes csevelyre gondoltam…Talán meggyőzhető…Mit gondolsz Naru chan?
-Hát…Őszintén?Szerintem klassz biztonsági lenne…A bárban is ezt csinálja.De nem lehet
megvenni.Nagyon megválogatja kivel dolgozik,és amilyen hülye,még képen is vágna ha nem tetszik neki
az ajánlat…
Itachi ismét mosolygott.Pont ilyen emberek kellenek neki.Akik őszinték,megbizhatóak,és cseppet sem
riadnak meg a munkától.Ez a fiú főnyeremény.Sasuke nem szokott hazudni és ha a srác tényleg olyan
jó,mint amilyennek öcsse mondja,hát csupa haszon.A nővére pedig…Aki igy kicsinálta azt a kigyót,nem
kispályás…Meg akarta ismerni a kölyök családját,hátha talál még tehetségeket benne…Biztos tud
ajánlani olyat,amiért hajlandóak lennének neki melózni.

Egyenlőre azonban nem akarta borzolni testvére idegeit.

-Talán eljöhetnél velünk holnap.-szakitotta félbe gondolatait Naruto.

-Hova is?
-Kimegyünk a Meiji parkba,megnézni a cseresznye virágzást.Talán még be is segithetnél
Sasukénak,szint vallani.
-Micsoda remek ötlet…-gúnyolódott Sasuke.

Nem volt elragadtatva attól,hogy bátyja ilyen mértékben része legyen az ő és Naruto életének.Ráadásul
félt,hogy bajba sodorja a fiú családját.

-Szerintem is az.-mosolygott Itachi,figyelmen kívül hagyva öcsse lángoló tekintetét.-Akkor ott

találkozunk…Hánykor?
-4óra körül.
-Rendben.Ezt megbeszéltük.De ha nem haragszatok,nekem mennem kell.-mondta és felállt,miközben
fizetett.-Jó volt beszélgetni.Gyakrabban összeülhetnénk.
-Ohh..Igen-dadogott Naruto.
-Nos akkor viszlát fiatalság…Holnapig.-intett és kisétált.

A két fiú egy ideig még ült szótlanul,majd ők is elindultak haza.

A kocsiban szótlanul merengtek,majd Sasuke nem birta tovább és hangot adott nem tetszésének.
Egész úton áradt belőle az ellenvetés,és csak akkor hagyta abba mikor megérkeztek a lakása elé.

-Ugyan már ’suke….-dörgölőzött hozzá Naruto.-Abból még nem lesz baj,ha eljön holnap.
Sasuke tiltakozni akart,de a szőke nyelve,ami már a nyakát cirógatta,jobb belátásra birta.
Kapkodva szálltak ki az autóból és meg sem álltak a hálószobáig.
Néhány órával később,alaposan lefáradva,a fekete szorosan magához húzta a már alvó szőkét,és
morgott valamit a sexuális zsarolásró,majd csendesen elaludt ő is.

Alkonyodott már,mikor Midoriko haza támolygott.

16
A kanapén ülő huga mellé vetette magát,és készen állt arra,hogy háritson mindent amit Shiroyuki a fekete
fiúról kérdez.
Meglepetésére,semmi ilyen nem történt.

A lány elmesélte,hogy sétálni volt,és hogy másnap kimehetnének a parkba megnézni a cseresznyefákat.
Midoriko elképedve bólogatott.Magában persze örült,hogy nem kell hazdnia.Utálta ha titkolóznia kellett
huga előtt,most mégis úgy érezte,nem az ő tiszte elmondani,hogy Sasuke miféle alak is.
Magában elhatározta,hogy sürgősen beszélni fog a szőkével,mert ő nem falaz sokáig nekik.

Este,már a bárban Ten Ten társaságában nevetgéltek,és Gaara is csakhamar befutott.

A gyorsan múló éjszakai munkaórák után,ki ki a maga vacka felé véve az irányt,mély álomba szenderült.

Valahol,a város másik végében,Naruto ezidő tájt,nagyon meggyőző érvekkel ecsetelte Sasukénak,hogy
igen is jó ötlet amit Itachi mondott.
A fekete fiú pedig a végén már mindenre igent mondott…Hiába na…Naruto meggyőző képessége,nem
csak a szavakban merült ki…
----------------------------------------------------------******--------------------------------------------------------
*6*

-Hol van a pokróc?-visszhangzott Shiroyuki hangja a szobából.

Midoriko unottan szürcsölte kávéját,és grimaszokat vágott,Gaara megforgatta szemeit,de egyikük sem
vette a fáradtságot,hogy válaszoljon.

Shiroyuki,kissé túlzott leleksedéssel készült a délutáni piknikre,és folyton jött ment a konyha és a szoba
között,örületbe kergetve ezzel testvéreit.

-Naruto biztos tudja hánykor találkozunk?-dugta be fejét a konyha ajtón.

-Igen…Háromszor mondtam neki…-dünnyögte Gaara.
-jó jó…de tudod milyen kis szeleburdi tud lenni…-agályoskodott a lány.
-Jahh…Pont mint te néha…-gondolkodott el a fiú-Tényleg rokonok vagytok….
-Gaara!!!Ahelyett,hogy szemtelenkedsz,tedd magad hasznossá.
-Miben?Úgy rohangálsz,mint egy holdkóros…Nélkülem is elég cirkuszt csináltál…

Szó ami szó,Shiroyuki tényleg a feje tetejére állitotta a lakást,és olyan izgatott volt,mint aki legalább is az
opera bálra készül.Mégsem hagyhatta,hogy a kisöcsi igy beszóljon neki.

-Ha tovább okoskodsz,megtalállak csapni…-fenyegetőzött.

-Hé hugi…nyughass…-morrant Midoriko,-Gaara…viselkedj.

A két szólitott kiérezte a fenyegetést nővérük hangjából,igy csendesen visszavonulót fújtak.

A fekete hajú nem volt lelkes hangulatában…Nem tudta miért,de feszélyezve érezte magát,és nem
igazán értette ennek okát.
Ösztönei azt súgták,valami készül,és az a valami nem biztos,hogy inyére lesz.Bár ez az ösztön inkább
hasonlitott egy ragadozóéhoz mint emberéhez,de még sosem csalódott benne.Ehhez mérten ideges
volt,és semmi kedvet nem érzett ahhoz,hogy testvérei marakodását hallgassa.

Shiroyuki lassan elkészült,és a már szintén jelen lévő Ten Ten segitségével csomagolta a szendvicseket.

-Mi baja Mido-nak?-kérdezte a barna lány.

-Nem tudom…-vont vállat Shiroyuki.-Ma ilyen morgós,ahogy Gaara is…
-Hja..-csaptt eggyet Ten Ten…-Néha igazán nem tudom,mivel lehetne a kedvében járni…
-Midoriko-nak,vagy Gaara-nak?-vihogott Shiroyuki.
-Gaaranak…Én tényleg szeretem,de…

17
-de?
-De..néha olyan mint egy jégcsap…-sóhajtott fel a lány.
-Hát igen.-mélázott az ezüsthajú,miközben újabb szendvicset pakolt a kosárba.-De azért fontos vagy
neki,csak kicsit….na jó,nagyon nem tudja kifejezni…
Ten Ten lemondóan bólintott.

Szerette Gaarat,és a világon mindennél fontosabb volt számára a fiú.Mégis,néha ugy érezte,mintha az
észre sem venné.Nem volt nagy igényű,és nem vágyott semmi extrára.Mégis jól esett volna neki,ha a fiú
több figyelmet szentel neki,esetleg néha meglepi valamivel.Nem ékszerrel,csak mondjuk egy
virággal,vagy elmennének fagyizni,sétálni…Szerette a romantikát,de nem igazán tudta elérni Gaara-
nál,hogy rájöjjön,mire is vágyik.Minden esetre,a világ minden pénzéért sem hagyta volna el szerelmét…
és nagyon okosan arra is rájött,ha némi érzelmet akar kicsikarni Gaaraból,hát akkor kénytelen lesz a két
nővér segitségét kérni.
Ám pillanatnyilag nem volt alkalmas az idő ilyesmi megvitatására,igy csak megadóan fújt egyet és pakolt
tovább.

Kb egy órával később,megpakolva mindennel-mint akik legalább is költöznek-elindultak a park felé.

Az út viszonylag eseménytelenül telt,ha nem számoljuk,hogy Shiroyuki a nagy hátrafelé magyarázás

közben kishijján a busz alá lökött egy nénit,és hogy Gaara más éghajlatra küldte a nyelvét felé öltögető
kis kölyköt az átjárónál…
Midoriko öles léptekkel tartotta lendületben a kis csapatot,és szemének villanásával oszlatta a tömeget
maga előtt…,Ten Ten pedig vigyorogva baktatott Gaaraba csimpaszkodva,és élvezte a napsütést.

A park tömve volt emberekkel…Nagyon sokan kijöttek a virágokban gyönyörködni,és az egész zöld tér
hullámzott az ember áradattól…

-Most hova pakoljunk?-pislogott Shiroyuki…

-Mint egy szardiniás doboz…-dünnyögött Gaara és kérdőn nézett Midoriko után,aki időközben elindult..
-Hova megy?-érdeklődött Ten Ten.
-Tömeget oszlatni…-jött egy kuncogás mögöttük.

Mindannyian megfordultak és szembe találták magukat Narutoval és Sasukéval.

-Naru chan…Sasuke.Örülök,hogy ide értetek.-sóhajtott megkönnyebbülten Shiroyuki.

-Nos?Nem megyünk?-érdeklődött Sasuke,közömbös képet vágva.
-Hova?Nincs hely….-szontyolodott el Ten Ten is.
-Midoriko…-vigyorgott Gaara,és kezével hátamögé mutatott.

A lány egy gyönyörű cseresznyefa alatt állt,karbatett kézzel,a park másik végén.
Mindenki felvidult,és ödacsörtetett…

-Hogy szereztél helyet?-érdeklődött tőle Naruto.

-Neked is szia öcskös…-gúnyolódott a lány.-Egyébként pedig…Fellépés kérdése…
-Wow…-tátotta el száját a szöszi.
-Ahha…Szóval arrébb rugdostál pár embert,a többieknek pedig kinokkal teli halált igértél be ha nem
kotródnak?-nézett rá Gaara és szemeiben nevetés bújkált.Pontosan tisztában volt nővére módszereivel…
-Számit ez?Van hely és kész…Élvez,ne kérdezd…-vont vállat a lány és lehuppant a már leteritett
takaróra.

A többség is követte példáját,és hamarosan zajongva meséltek és nevetgéltek.Kivéve három embert.

Gaara-t,-bár nem vallotta volna be a világért sem-teljesen lenyűgözte a park és a virágok.Söt,annyira

elérzékenyült,hogy kedvesen magához húzta barátnőjét és apró puszit lehelt homlokára.

18
Sasuke,természetéből adódóan nem volt beszédes fajta.Most pedig némi gyomor görcsel is küzdött,és
nem mert belegondolni,miféle reakciót fog kiváltani,hamarosan aktuálissá válló mondandójával…

Midoriko…Ő csak nézte egy darabig a virágokat,és magában nosztalgiázott.Észlelte a fekete fiú
idegesséégét,és magában jókat kuncogott,de a nyomasztó érzés még minidg benne motoszkált,igy nem
igazán volt kedve a bájcsevelyhez.Inkább előkotorta cigarettáját,és kényelmesen rágyújtott.

-Ne mááár..-harsant huga hangja-dobod el!

-Mi van már?-érdeklődött Gaara.
-Már megint cigizik…
-Le lehet szállni rólam…-dünnyögte Midoriko,miközben kifújta a füstöt.
-De olyan jól birtad…-nyafogott Naruto-Ne add fel,képes vagy leszokni.
-Ha akarok leszokok…De most kell egy kis nikotin.-jött a válasz…

Sasuke meredten nézte a füstkarikákat,és nyelt egyet.Már egy éve,hogy sikerült letennie a cigit,most
mégis úgy érezte,az életét adná egy slukkért.Megnyugtatta a dohányzás,ezért is kezdett bele,és bár
örült,hogy sikeresen le tudta tenni,most nagy késztetést érzett,hogy nyugtatóként újra a bagóhoz
meneküljön.

-Kérsz?-téritette észhez Midoriko,aki észlelte,hogy a fiúnak nyilván elvonási tünetei vannak.

-Öhmm…Már leszoktam.-motyogta Sasuke.
-Jó.Akkor ne nézd ki a számból.-vont vállat a lány,és folytatta elfoglaltságát.
-Nem is tudtam,hogy dohányoztál.-pislogott rá Naruto.
-És ez csak egy dolog amit nem tudsz róla…-szólalt meg egy bársonyosan mély hang a kis társaság
mögött.

Itachi nem szokott késni…Most sem az ő hibája volt,hogy a megbeszélt időhöz képest félórát csúszott.
Azonnal kiszúrta a kis csapatot a park távoleső sarkában,már csak azért is,mert Naruto szőke üstöke
szinte napként világitott a tömegben.

-Csak hogy méltóztattál megérkezni.-epéskedett Sasuke.

-Otuto…hát igy kell üdvözölni szeretett bátyádat?-mosolygott Itachi,miközben szemeit végig futtatta a
többieken.
-Itachi san-pattant fel Naruto,és kezet rázott a férfival.-Jó hogy jöttél.Bemutatlak.
-Csak Itachi..Nem kell a formalitás.
-Nos akkor Itachi,ők itt a testvéreim:Gaara,Ten Ten,Midoriko és Shiroyuki.

A férfi mindenkivel kezet fogott,jól megnézte magának a fekete hajú lányt,és meglepte annak démoni
kisugárzása,mégis…Nem ő volt,akin legtovább rajta felejtette szemét.

-Shiroyuki Namikaze.-Nyújtotta felé kezét az ezüsthajú lány,és angyali mosolyt villantott.

Itachi végig mérte a lányt,és egy pillanatra elakadt a lélegzete.

A lány egy valódi tüneményként állt előtte,és ahogy a szél finoman belekapott ezüst tincseibe azok
szikrázva hullottak vállaira,és a fákról aláhulló rózsaszin szirmok játékosan keringve lebegtek alá karcsú
alakja körül.
Égszinkék szemeitől borzongás futott végig testén,és az udvariasság határain jóval túlmenve még kezet
is csókolt az előtte álló angyalnak.Mert hogy biztos volt benne,földi ember nem tudta volna igy elcsavarni
a fejét egyetlen mosolyal és pillantással.

-Örülök,hogy megismerhetem kisasszony.-mondta Itachi,és elmosolyodott mikor meglátta,hogy a lány

halványan elpirul.

És Shiroyuki elpirult.Tényleg.Pedig nem volt jellemző rá.Most valahogy mégis.Az előtte álló félisten
teljesen megbabonázta,és képtelen volt választ kicsikarni magából,igy csak bólintott és kecsesen vissza
ült helyére.

19
Midoriko látta amit látott,és elvigyorodott.Ismerte már a hugát,hogy észre vegye,letaglózta a férfi
látványa.Bár,nem hibáztatta érte.
Itachit magában elkönyvelte Sasuke mellé,a „Tökéletes Pasi” cimszó alatt,és részéről be volt fejezve a
nyálcsorgatás…Ami jobban érdekelte,mit keres itt a férfi,és mért méregeti olyan furcsán…

A többiek,látszólag nem vettek észre semmit,és kedvesen cseverészni kezdtek Itachival.

Gaara pislogott egy ideig,majd nővérére nézett,aztán a pót anyjára és a két Uchihára.

-Midoriko…Gyere már,hozzunk vizet.-kelt fel végül.

-Minek?Hoztunk…-pillantott rá Shiroyuki,kizökkenve a transzból,amit az idősebb Uchiha átható pillantásai
váltottak ki nála.
-Hagyd…Kell a változatosság..-morogta Midoriko,és felket.

Pontosan tudta,hogy nem a víz kell öcssének,igy ismételten rágyújtva elindultak sétálni.Mikor Gaara úgy
látta,elég messzire értek smaragd szin szemeit a nővérére függesztette és várt.
A lány pedig tudta mit akar hallani…

-Nem tudom…Nem értem,de kiderül…

-Hm…Ez azért igy…-morgott Gaara.-Nagyon kezd cikis lenni az ügy.
-Tudom.-sóhajtott fel a lány.-De nem tehetek semmit.Oka van,hogy Itachi is itt van.Remélem csak
Sasuke miatt.
-Na ja.Ami azt illeti,van egy olyan gyanum,hogy Sasuke..
-ma szint vall…-fejezte be a megkezdett mondatot a lány.-Igen én is igy érzek.
-De?-fürkészte Gaara az arcát.Jól ismerte már a lányt ahhoz,hogy érezze valami nyomasztja.
-De…Épp ez az…Nem tudom mi az a de…Csak valami furcsát érzek,és nem jelent jót ha az ösztönöm
riadót fúj.
-Nos,az sosem jelent jót…Valami készül.-fújt egyet a fiú.-Remélem,Orochimarut nem hozzák fel.
-Semmi közük hozzá…Ha mégis szóba kerül,majd együtt tartjuk a hátunk.
-Mint mindig.-mosolyodott el a fiú.-Gyerünk vissza…-azzal átkarolta nővére nyakát,és visza masiroztak az
élénken nevetgélő társasághoz.

Shiroyuki nem értette,miért lépett le nővére és öcsse,de nem is igazán foglalkozott a kérdéssel.
Figyelmét teljesen lekötötte a vele szemben ülő férfi,és néha kénytelen volt figyelmeztetni magát,hogy
pislogjon,vagy lélegezzen.

Itachi nem volt egy tucat ember…Volt benne valami tisztelet keltő,és bár egy sima farmer és fekete póló
volt rajta,egész lényéből sugárzott az elegancia.Ha ehhez még hozzáadjuk azt a szemetgyönyörködtető
alakot és a görög szobrokat megszégyenitő arcot,azokkal a bársonyos fekete szemekkel…Hát nem is kell
tovább csodálkozni,hogy Shiroyuki szinte elfolyt a kockás takaró bolyhai között.

Persze próbált reális lenni,és emlékeztetni magát,hogy egy ILYEN PASI biztos nem egy hozzáhasonló
csóró kis pincérnőt fog barátnőjének választani…Mégis,hagyta magát kicsit álmodozni,amire Itachi
kedvessége és főleg felé irányuló szavai csak dobtak egy lapáttal.

Mire Midoriko és Gaara visszaért,ő teljesen el volt veszve.

Midoriko szánakozó pillantást vetett hugára,és leült mellé.Nem értette,minek ennyire elszédülni egy
férfitól…

-Na jó volt a parki víz?-kuncogott Ten Ten,aki szintén értett a jelekből,ráadásul látta,hogy szerelme
egyáltalán nem is a csaphoz ment nővérével.
-Aham…-válaszolt Gaara,és megelőzve a további felé irányuló csipkelődést,inkább lágyan megcsókolta a
lányt.
Ten Ten pedig le volt kenyerezve…Lássuk be,nem nehéz vele boldogulni,legalább is Gaaranak.

20
-És meddig szándékoztok maradni?-kérdezte Itachi a társaságtól,de Shiroyuki szemeibe mélyedve.
-Miért?-kérdezte Midoriko.
-Nos,szeretnélek vendégül látni titeket ma vacsorára.Persze csak ha van kedvetek.
-Huhh…Az klassz.Menjünk el…-nyafogott Naruto,aki pontosan tudta,mire kell a vacsora fedősztori.
-Rendben.-válaszolt Midoriko.-Hányra,és hova?
-7körül,és majd küldök értetek kocsit.-mosolygott Itachi.

Shiroyukit meglepte,hogy nővére ilyen hamar beleegyezett,holott tudta,utálja a flancos emberek

mégflancosab vacsoráit…

-Nagyszerű…Kötelező viselet?-kérdezett tovább a fekete lány.

-Nincs.
-Vissza is autó visz majd?
-Természetesen.
-Jó.Idegcsillapitót vigyünk?
-Ha gondolod…Bár nem tűnsz kiborulós fajtának.-vigyorodott el Itachi.

Midoriko bólintott.A többség pedig értetlenül pislogott.Pontosabban csak Ten Ten és Shiroyuki.Mindenki
más már tudta,nagyjából mire számitson az este folyamán.

A tökéletes délután tökéletes csendben ért véget,és a nyomasztó hangulat szinte folytogatta őket.
Szótlanságba burkolózva sétáltak haza,és már senki nem vette a fáradtságot,hogy kérdezzen.
Minek?Hamarosan minden kiderül…

*7*

Midoriko enyhe túlzásnak tartotta,hogy Itachi limunzit küldött értük.Ellentétben vele,a többség
üdvrivalgott,mikor meglátták a fekete luxus csodát.

Shiroyuki megigazitotta égszinkék ruháját,és óvatosan becsusszant a bőrülésre.Ten Ten követte,és

lévén,hogy a lány egy kosztüm nadrágot viselt-amit valakitől kölcsönkapott-könnyebben boldogult.A fiúk
nem sokat foglalkoztak az öltözékeikkel,és a farmer ing kombinációt is túlzásnak itélték,míg Shiroyuki le
nem hordta őket,hogy addig nem mennek sehova,míg Naruto nem fésülködik meg,Gaara pedig meg nem
vállik a kezén lévő bőr szijjaktól és karkötőktől.

Abba,hogy Midoriko egy farmerban és nyakba kötős felsőben libegett elő,már inkább nem is mert
beleszólni…

Mikor mindannyian bekászálódtak a kocsiba,a söfőr engedélyt kért az indulásra,és kigördültek a főútra.

Tokyo belvárosán át mentek,az egyik legelegánsabb negyed felé.Megbűvölve tapadtak az ablakra,és

gyönyörködtek a nyüzsgő városban,és a villogó,szemet gyönyörködtető neon fények játékában.

Szimpla fél óra autókázás után,megérkeztek egy elegáns kis villa elé,és megilletődve szálltak ki,mélyeket
hajlongva a sofőr előtt,aki viszont nem volt hozzá szokva az effajta kedves gesztushoz,igy tőle telhetően
még mélyebre próbált hajolni mint utasai…A komikus ceremónia után,a bejárati ajtó előtt álló inas feléjük
intett,és a csapat megindult a gyönyörű virágokkal tarkitott kerti úton a ház irányába.

-Jó estét!-hajolt meg az inas-Kérem fáradjanak be.Itachi san és Sasuke san már a nappaliban
vannak,kövessenek.-azzal elindult mutatva az utat.

Az,hogy a belső tér látványától mindenkinek leesett az álla,nem túlzás.A berendezés nem volt
hivalkodó,és nem keltett művies érzetet.Szinte mindannyian biztosra vették,a házat maga a tulajdonos
rendezte be,és minden bútor a ház urának izlését hivatott tükrözni.

21
A nappali kandallója előtti két bőrfotelban Itachi és Sasuke Uchiha méltóság teljesen kortyolgatták
italaikat,és elnézően megmosolyogták a szájtatva bevonuló csapatot.

-Üdvözöllek titeket nálam.-Kelt fel Itachi,és mindenkivel kezet fogott.

Sasuke is köszöntötte a vendégeket,majd Naruto szájára lágyan csókot lehelt,aki erre elpirult.

-Nos,egy aperitivet?-érdeklődött Itachi.

-Köszönjük,lehet.-válaszolt Shiroyuki,mert ugy érezte tényleg rá fér egy kis bátoritás.
-Mit tölthetek a kisasszonynak?-mosolyodott el a férfi.
-Öhmm…Nos…Valami likört ha van.-motyogta a lány,aki nem volt épp jártas a márkás alkoholok terén.
-Természetesen.-Mondta a férfi és a bárhoz lépett.
-Ti kértek valamit?-nézett végig a társaségon Sasuke.-Mert ahogy látom,Itachitól mindenki szárazon
marad,kivéve a nővéretek.

A csapat erre elvigyorodott,és még az ifjabb Uchiha is megeresztett egy félmosolyt.Shiroyuki gyilkos
pillantást vetett a többiekre,akár csak Itachi.

-Én egy brandy-t kérek.-mondta Midoriko,és helyet foglalt a diványon.

-Én is.-válaszolt Gaara és Ten Ten-t magával húzva szintén leültek.
-És te Ten Ten?-kérdezte Sasuke.
-Hát…Likőrt.
-Rendben.Szivem,a szokásost?-fordult Naruto felé.
-Na ná.-vigyorgott a szőke,és utána sétált,hogy segitsen.

Sasuke pár pillanat múlva kiosztotta az italokat,és Itachi magasba emelte poharát.

-Nos akkor,igyunk a leendő sógoromra,és annak káprázatos családjára.

-Kampai.

A poharak összekoccantak,majd mindenki belekortyolt az italba.

Shiroyuki olvadt,hogy Itachi milyen kedves és figyelmes,Midoriko viszont magában morogott.Őt nem
lehetett szöveggel megvenni…Csak tettekkel…

Mire végeztek az ivással,a szolgáló jelentette,hogy a vacsora tálalva,ezért átvonultak a hatalmas

étkezőbe.

Valamilyen rejtélyes oknál fogva,Itachi azonnal hellyel kinálta maga mellett Shiroyukit,aki boldogan le is
huppant a bársony boritású ülőalkalmatosságra.Itachi jobbján Sasuke foglalt helyet,mellette Naruto és
Gaara,jobbról pedig Shiroyuki mellett Midoriko és Ten Ten.

A vacsora szemet kápráztató volt,és izileg is kulináris élményt jelentett a panellakó,ramen levesen és
egyéb tésztaféléken tengődő társaságnak…
Már a desszertnél jártak,és a társalgás igazán szinvonalas ütemben zajlott,főként azonban Naruto,Itachi
és Shiroyuki beszélt.

Sasuke,megfogta Naruto kezét,aki biztatóan ránézett párjára,és megköszörülte torkát.

Midoriko kényelmesen hátradőlt és várta a műsort,akár csak Gaara.

-Szeretnék megosztani veletek valamit.Úgy gondolom,az Uchiha név már eljutott néhányatokhoz-és
ennél a mondatnál Midoriko-ra nézett,aki olyan félmosolyal viszonozta a jeges tekintetet,hogy egy Uchiha
is megirigyelhette volna.
-Szóval,mint tudjátok Naruto és én együtt járunk.Ő a kezdetektől beavatott,és nem szeretném ha
neheztelnétek rá emiatt a későbbiekben.A titkolózás,csak és kizárólag a ti érdeketekben történt,és még

22
most sem tartom jó ötletnek,hogy szint valljak,de…Jobban veszi ki magát a dolog,ha tőlem halljátok,és
nem mástól.-újabb jeges pillantás Midoriko-ra-Az Uchiha klán japán egyik legnagyobb yakuza klánja…
Apánk Fugaku Uchiha vezeti,pontosabban vezette.Itachi a jogos örökös,én pedig szintén maffiózóként
tevékenykedek.

Sasuke elhallgatott,és az étkezőre baljós csend telepedett…Néhány pillanatig mindenki a hallottakat

próbálta elemezni.

-Yakuza…-motyogta Shiroyuki,és tekintetét vádlón nővérére emelte.

Már tudta,mit hallgattak el előle Naruto-val,és nem tetszett neki.

-Igen,és megértem,hogy sokkolt nővérkém…-mondta Naruto,és bocsánatkérőn pislogott imádott

testvérére.
-Sokkolt???-fakadt ki a lány.-Nem,engem az sokkol,hogy egy ilyen fontos dolgot nem mondtatok el
rögtön.
-Mi ez a királyi többes?-érdeklődött Itachi ártatlanul.
-Midoriko….Te végig tudtad…mégsem szóltál.Miért?
-Nos,ugy éreztem,ezt nem az én tisztem bejelenteni.De ne vicsorogj rám,utána jártam az úrfinak,és nem
kell félteni Narutot.
-Az biztos… Yakuza ide vagy oda,ha az öcsémnek egy haja szála is meggörbül,kinyirlak..-nézett
vészjóslóan Sasuke felé az ezüsthajú.
-Mellettem biztonságban van.-felete higgadtan a fiú-Megvédem,és vigyázok rá.
-Ajánlom is…Midoriko veled még számolunk…

A fekete lány sóhajtott egyet,és vállat vont.Sejtette,hogy ez lesz…

-Szóval öcsi…-morfondirozott Gaara-tudsz te valamit…

-Hehe,hja-vigyorgott a szöszke.

Ten Ten felnevetett,és Shiroyuki nagyot fújt.A jeges légkör elszállt,és mindenki megnyugodott.

Itachi elégedetten szemlélődött,és borzasztóan örült.Megtalálta magának a tökéletes embereket.Mostmár

csak azt kellett kitalálnia,miként vegye rá őket az eggyüttműködésre.

-Amugy…Nagyon érdekelne,hogy jártál utána,hogy Naru chan jó kezekben van…-érdeklődött

Itachi,tekintetével a fekete hajú lányt fixirozva.
-Hn…Megvannak a magam módszerei.-válaszolt a lány.
-Na jó de mégis…Kiváncsivá tettél…Azt ne mond,hogy Orochimarunál tettél baráti látogatást.

Gaara a név hallattán kiejtette kezéből a villát,és kétségbeesetten nézett nővérére.

-Nem mondom…Tudod,akkor felesleges kerülgetni a dolgot.

-Valóban…-mosolygott Itachi,és állát kezeire támasztotta.
-Nézd,nem szeretem a körülményeskedést.-villantotta fel leggyilkosabb tekintetét Midoriko,-Mit akarsz?
-Mit akarok?Nos,ez érdekes kérdés…Narutot akarom,meg téged,és a többieket is.
-Nem.-pattant fel Shiroyuki.-Nem szállunk be a kis maffiózós játékotokba.Naruto sem fog…
-Játék…-suttogta maga elé Itachi gúnyosan.-Ez nem játék,és Naruto meg a többiek nevében nem
beszélhetsz.Igazam van Naru chan?

Shiroyuki kérdőn nézett öcssére,aki lehajtotta a fejét,és bólintott.

-Én már…szóval én,ha befejezem a sulit nekik fogok dolgozni.-motyogta a szőke,és hálásan
kapaszkodott szerelme felé nyújtott kezébe.

23
Shiroyukival megpördült a helység,és megsemmisülten rogyott vissza székére.Nem akarta elhinni,amit
Naruto mondott.Dühös volt rá,és dühös volt Midorikora,hogy hagyta igy elfajulni a dolgokat.

-És mégis mit fog csinálni?-érdeklődött Gaara.

-Autókat szerelni…Vázolnék egy lehetőséget.Amennyiben érdekel titeket,én szivesen alkalmaznám
mindannyiótokat.
-Hallgatlak.-mondta Midoriko.
-Hamarosan szervezünk egy bandát,akik képviseltetik magukat a városban zajló autós
versenyeken.Szerelők,soffőrök,biztonságiak,és pár tag aki összekötőként tevékenykedik.
Szerelőnk már van,Sasuke és Naruto személyében.Gaara,mennyire tudsz autót hajtani?
-Hát…egész jó vagyok.De nem hiszem hogy ilyenekre megfelelő lenne a…
-Semmi gond,kapsz egy verdát,és időt,hogy gyakorolj.Midoriko…Tetszik a hozzáállásod,összekötő?
-Hn…Mit kapok érte?
-Fizetés megeggyezés szerint,plusz egy autó és egyéb extrák.Vissza térünk rá,ha
meggondolod.Shiroyuki,hallom jó érzéked van az emberekhez,kéne egy dögös lány,akinél fogadni
lehet..Mit szólsz?
-Én nem…csak…nekem ez igy túl sok.-dadogta a lány.
-Itachi…-kezdte Midoriko,miközben felállt.-Kössz a meghivást,és majd gondolkodunk.Egyenlőre mindenki
nevében beszélek,mikor azt mondom ehhez idő kell.Szóval,ha nem haragszol későre jár,és mi mennénk.
-Természetesen…Megértem.Azonnal szólok a soffőrnek.-azzal kiment.

-Gyerünk kölykök,kapjátok össze magatok.-nézett végig a társaságon fekete lány-Nem a világ vége
közeleg,csak némileg felrázták az életünk…Nekem bejön a yakuza,de senki nem fogja átvágni a
torkotok,ha nemet mondatok Itachinak.
-Én ebben nem lennék olyan biztos…-epéskedett Shiroyuki.
-Én viszont biztosan tudom.-helyeselt Sasuke.-Szabadon dönthettek.
-A limuzin előállt.-jött vissza Itachi.-Köszönöm,hogy eljöttetek.Várom a válaszaitok.

A kis társaság bólintott,és kiaraszolt a kocsi feljáróig.Miután megköszönték a fordulatokban gazdag

estét,és beszálltak a kocsiba,Itachi egy névjegyet csúsztatott Midoriko tenyerébe.

-Ha döntöttetek,jelentkezz.Bár úgylátom,te benne vagy.-mosolygott.

-Ne bizd el magad Uchiha.-mosolyodott el a lány is,és beszállt az autóba.

Sasuke és bátyja sokáig nézték a távolodó autót,míg az el nem tűnt a szemük elől.
A fiú nem mert Narutoval menni.Tisztában volt vele,mekkora sokk hatás alatt áll pillanatnyilag a fiú
családja,és tudta ezt most alaposan át kell beszélniük.

-Ne aggódj otuto,jó érzésem van velük kapcsolatban…Hamarosan minden rendbe jön.-mondta Itachi,és
megpaskolta öcsse vállát.

Neki tényleg jó kilátásai voltak.Midoriko főnyeremény.Tárgyilagos,rideg,és hűséges fajta,ráadásul képes

a lelkére beszélni családjának.Gaara-t levette a lábáról a sofőr ajánlattal,mostmár csak Shiroyukit kell
jobb belátásra birni,és az évszázad legjobb csapatát fogja összehozni.És ki tudja?Talán még az
évszázad randiját is…
Teljesen elbűvölte az ezüsthajú lány,és mindennél és mindenkinél jobban akarta.
És meg is fogja kapni…Egy Uchiha mindig eléri amit akar….

*8*

A konyhában tapintani lehetett a feszültséget,és a forrongó indulatok bármelyik pillanatban kitörni

készültek.

A kis társaság némán üldögélt,és igyekezett elkerülni Shiroyuki vádló tekintetét.

24
A lány már a kocsiban elhatározta,végére jár mindennek…Elege volt,hogy hülyének nézik,és olyan
információkat kell megtudnia vadidegen emberektől,amik felboritják az életét.

-Hallgattlak Midoriko.-mondta halkan,és hátra dőlt székén.

-Mit mondjak?-nézett rá nővére.
-Mindent…Mi közötök Gaaraval kétes személyekhez,és miért hagytad hogy a dolgok idáig fajuljanak
Narutoval…Válaszokat akarok.Kérlek…

A fekete hajú kiropogtatta újjait,rágyújtott,és nagyot sóhajtott.Tudta,el jön majd a nap,mikor már nem
tudja megóvni testvérét az igazságtól.Kénytelen kellettlen,amilyen tömören csak tudta előadta az
egészet.

-Kb egy éve,mikor Gaara hozzánk csapódott,volt egy kis tartozása egy uzsorásnak…Véletlen jöttem csak
rá,milyen pácban van,és segiteni akartam neki.
-Orochimaru a környék egyik befojásos arca,és kellett a pénz,apám miatt…-szólt közbe Gaara is.-Mivel a
kölcsönt nem tudtam fizetni,megfenyegetett.Nem csak avval,hogy engem kicsinál,de még titeket is
bántott volna.Midoriko rájött,hogy valami nem stimmel és egyik alkalommal utánnam jött a találkozóra.
-Ja…Sikerült haladékot kieszközölnöm,és másnap kölcsönt kértem Tsunadétól,akinek azóta is tetemes
mennyiséggel lógok…De Gaara tisztázódott,legalább is azt hittük…
-Emlékeztek mikor egyszer alaposan összeverve jöttem haza?
-Igen..-bólintottak.
-Nos Orochimaru emberei látták el a bajom,és még több pénzt követeltek,olyasmit emlegetve,hogy
késedelmi dijjat is felszámolnak…Akkor azt mondtam,a suli után verekdtem össze egy sráccal,de
Midoriko nem hitte el.
-Miután kifaggattam az öcsköst,tettem egy szerény látogatást Sannin-nál…Részletekbe nem mennék
bele,de sürgősségire jutott…Akkor megigérte,többé nem zaklatja Gaarat.Nem vagyok yakuza,se más
alvilági alak,de alkalmanként besegitettem Oro-nak és bandájának,cserébe ha kértem,bárkinek utána
tudtak nézni.Ten Ten-t is ellenőriztettem,mikor Gaara-val kezdett lógni,és Sasuke személye után is
érdeklődtem kicsit.Bár tisztában voltam vele,mivel foglalkozik,nem itéltem veszélyesnek…
-Én ezt nem értem…-pislogott Shiroyuki..-Ha bajban voltatok,mért nem szóltatok?
-Mert egyedül is meg tudtam oldani…-vont vállat Midoriko.
-Utánnam is nyomoztattál?-nézett rá a ledöbbent Ten Ten.
-Ja,bocsi…Csak tudnom kellett,nem vagy e veszélyes…Manapság nem bizhatunk meg vakon az
emberekben…
-Igen,még akkor sem,ha azt hisszük ismerjük…-duzzogott Shiroyuki.
-Jó bocsánat…Nem mondtuk el,mert azt hittük nem kerül többé elő ez az egész.De Itachinak hála,most
mégis itt tartunk..
-Jó,akkor vegyük úgy,hogy ezt még meg is értem.De mi van Naruto-val?
-Mi van velem?-emelte fel a szőke fiú a fejét.
-Mégis,hogy képzeled,hogy egy ilyen kétes szervezetnek akarsz melózni?Azt hiszed,majd hagyom,hogy
Sasuke belerángasson?-csattant fel a lány.
-Nézd nővérkém…Ez az én döntésem.Szeretlek,ezt te is tudod,de…Az életem az enyém,és én hozom a
döntéseket,hogy mihez kezdjek vele.Sasuke ellenzi ezt,és megpróbált már lebeszélni róla
számtalanszor.Azonban,nem tágitok a lehetőségtől.Jó lenne ha ezt elfogadnád,és támogatnál.
-Támogatni?Vagyis lökjelek mosolyogva a yakuza karjaiba???
-Nem kell oda lökni…-szólt közbe Midoriko-Mi is vele mehetnénk…
-Te megbolondultál?-fakadt ki az ezüsthajú,és eddig visszatartott könnyei előtörtek és megállithatatlanul
folyni kezdtek.

Nem értette,mi történik körülötte.Eddig minden jó volt,és egyszerű…Most viszont a világ a feje tetejére
állt,és rajta kívül mindenki zavarba ejtő nyugalommal mélázik a lehetőségeken.Kezdett tényleg
megilyedni,és nem tudott kibe kapaszkodni.Gaara és a tartozás,Midoriko és a kétes ügyletek,ráadásul
újjabb tartozás…Sasuke és Itachi pedig csak hab volt a tortán.Ráadásul Naruto itt akarja hagyni őket…

-Shiroyuki…-ölelte át vállát nővére.-Ne sirj.Naruto a saját útját akarja járni.Már nem gyerek,be kell
látnod.Nem kell igy kiborulni.Egész idáig nyomorogtunk…Most viszont kaptunk egy esélyt arra,hogy jobb

25
életet élhessünk.Nem mindegy,hogy yakuza vagy sem?Igy is szar minden,ott viszont megfizetnek,és
ahogy Itachi kinézett,lehet vele alkudni.
-De akkor is…Mért csak én vagyok igy kiborulva?Ti nem féltek?
-Már nem…-mosolygott Gaara.-Nekünk régen mindegy,hol dolgozunk,vagy kinek a talpát
nyaljuk.Midoriko és én is rengeteg dolgot láttunk már ahhoz,hogy ezt félvárról vegyük.Naruto is kezd bele
edződni a helyzetbe,te pedig előbb utóbb rájössz,innen csak egy kiút van,ami az alvilágba vezet…Az sem
olyan rossz,és még némi előnyt is élvezhetünk,hála Naruto-nak,aki mégis csak egy Uchihával jár.
-Gondold végig hugi…-biztatta Midoriko is.-Innen nem jutunk feljebb,és nem hiszem,hogy életed végéig
egy egérlyukban akarsz tengődni ötöd magaddal…

Midoriko és Gaara pontosan tudták miről beszélnek…Már régen rájöttek,tisztes munkával sosem fognak
előrébb jutni.Nem féltek ők már semmitől,és senkitől.Vonzotta őket az alvilág,és szivük szerint azonnal
igent mondtak volna az Uchiha ajánlatára,de tudták Shiroyuki-t nehéz lesz meggyőzni.

Ten Ten egy ideig értetlenül bámult maga elé.Neki is sok volt amit megtudott,de végre rájött Gaara miért
is olyan,amilyen.Szivből sajnálta a fiút,hiszen jobb életet érdemelt volna mint amit addig élt,akár csak a
többi jelenlévő is…Rá kellett ébredni,mennyi igazság cseng a szavaik mögött,és úgy döntött,amig
Gaaraval lehet,nem érdekli semmi.

-Én benne vagyok.-emelte fel végül barna szemeit a fiúra.

-Mi?-pislogott Gaara értetlenül.
-Benne vagyok.Tudom mennyire szeretnél autóversenyző lenni,és szeretném,ha boldog lennél…Amig
együtt vagyunk,nem érdekel kinek kell dolgoznunk.-mosolyodott el.

A társaság vissza folytott lélegzettel figyelt,és várt.Gaara egy pillanatig mérlegelt,majd szorosan magához
húzta a lányt,és belecsókolt a nyakába.

-Szeretlek-suttogta a barna tincseknek,és érezte,soha nem akarja elvesziteni a nőt.

Megtalálta a tökéletes társat,és hihetetlenül szerencsésnek érezte magát.Meghatotta a lány

ragaszkodása,és az,mennyire fontosnak tartja az álmait.

-Én is téged.-suttogta Ten Ten,és mint egy kiscica dorombolva belevackolta magát szerelme karjai közé.

-Éljeeen-orditott Naruto,akit könnyekig meghatott a jelenet.

Pontosan tudta mit érez az a kettő,hisz Sasuke és közte is hasonló kötelék húzódott.
Még Midoriko is elmosolyodott,és kérdőn hugára nézett.

Shiroyuki felfogta a történteket,és magában elismerte,Gaara és Ten Ten egymásnak van

teremtve.Most,hogy megtudott mindent,és rájött Naruto-t nem tarthatja vissza,ráadásul a többieket
sem,kénytelen volt elásni a csatabárdot.

-Rendben…-fújt megadóan.-Akkor irány a yakuza…Ám előbb befejezitek az iskolát.Ebből nem engedek.

A konyhában kitört a káosz,és mindenki boldogan éljenzett.Shiroyukinak még soha egyetlen modatával
sem volt ekkora sikere…Kicsit még szipogott,és félt is,mit hoz a jövő,de nem akart senki boldogulásának
utjába állni.Ráadásul,azt el kellett ismernie,nővérének igaza van,és ha ők is beleszállnak a
buliba,legalább Naruto-n tarthatja szemeit.

Hajnalodott,mire mindenki ágyba került…Sokáig beszélgettek,és találgattak.Próbálták elképzelni a

jövőt,ami életükben talán elősször fényesen ragyogott fel előttük.

Mindegy volt hol,és mit kell csinálni,csak kijussanak innen.Eggyütt…Mert megint csak ezen az egy szón
múlott az egész.Összetartva,és egymást támogatva…Mindig,mindenben…Még akkor is,ha már
kilátástalan a helyzet.Eggyütt…Igy indultak neki,egy új jövőnek,és egy,még bizonytalan holnapnak….

26
 *9*

-Nézd nézd…-kiabált Shiroyuki,miközben nővérét rángatta.-Látod,hogy feszit Naru chan?

-Látom…Gaara viszont elég morcosnak tűnik…-mormogta Midoriko,miközben lábujjhegyre állva próbálta
követni az eseményeket.

Az az emlékezetes este óta eltelt két hosszú hónap,és a fiúk legnagyobb örömére,végre befejezték az
iskolát.
A diploma osztó ünnepségre meghivták a családjukat,amihez újjabban már Sasuke is becsatlakozott.

Shiroyuki eleinte ellenségesen méregette a fekete fiút,de nem akarta megbántani öcssét,igy kénytelen
volt megbarátkozni a helyzettel.Egy idő után pedig már azt vette észre,ha Sasuke nem jött
hozzájuk,szinte hiányolta.Na,nem mintha olyan sokat tudott volna beszélni vele.A kölyök is az a fajta
volt,aki két mondattal le tudta mondandóját,és aztán csendesen szemlélődött.Gaara és Midoriko
személyében remek partnert talált,és ezt a lány nem is nehezményezte.

Itachi is megjelent néha…Természetesen nem a lakásukban.Biztonsági okokból,mindig valami

étteremben,vagy esetleg a saját lakásában találkoztak a férfival.

Miután Shiroyukit sikeresen meggyőzték,hogy fogadja el az ajánlatot,Midoriko másnap jelentkezett nála.

Órákig tárgyaltak,és Itachinak be kellett látnia,a fekete hajú lány piszok jó…

És Midoriko tényleg a maximumot hozta ki a lehetőségből.Kialkudott egy garázs helységet,aminek

emeleti részét átalakitották szobákká-természetesen az Uchihák számlájára-fejenként egy autót,és
meglehetősen sok nullát tartalmazó fizetési csekkeket.Ezen felül ő lett az összekötő a nagyfőnökökkel,és
felügyelője a kócerájnak.

Gaara már két hónapja gyakorolt az új kocsival,és rengeteget fejlődött.Naruto a fellegekben járt,Shiroyuki
pedig,ha morogva is,de bevállalta a fogadáskötő szerepét.

Itachi meg…Nos,Itachi határtalanul büszke volt magára.Nem csak remek csapatot eszkábált össze,de
még Shiroyukinál is jó pontokat szerzett magának.Alig várta,hogy a két srác túl legyen az iskolán,és
megkezdődhessen a versenyzés.Addig azonban diszkréten udvarolt az ezüsthajú lánynak,nem akarta
elsietni.Életében elősször,tényleg érdekelte egy nő,amin még ő is meglepődött…

-Naruto igazán jól néz ki.-jegyezte meg Sasuke,mire Midoriko hátba vágta.
-Na ja...Naruto igen,és mi nem?
-Ja,de…Ti is szépek vagytok.-dadogta a fiú.

Mindhárom lány új ruhát vásárolt a jeles napra,és még a fiúknak is vettek egy-egy öltönyt.Mostmár nem
kellett spórolniuk.Minek?Holnap költöznek,és az új otthonukban nincs lakbér…

Az ünnepség rendben lezajlott,és a két fiút családja ölelése fogadta.

Már kibújtak a bőrükből az izgalomtól,ami azért főleg Naruton látszott.Be nem állt a szája,és
folyamatosan kérdésekkel bombázta Sasukét,aki elnézően mosolygott,és türelmesen válaszolt.Normális
esetben utálta a szószátyár embereket,de Naruto valahogy mégsem tudta idegesiteni.

-…és már alig várom,hogy lássam a szobámat.-áradozott a szöszi.-Még sosem volt külön szobám.
-Nos édesem,ki kell ábránditsalak…Most sem lesz.-mosolygott gonoszul Sasuke.

A szőke ajkai lebigyedtek,és dühösen nővéreire nézett,akik csak legyintettek egyet.

A garázst és a szobákat is ők rendezték be,rajtuk kívül más nem láthatta a helyet,aki nem volt Uchiha
persze.

-Mért nem intéztetek nekem külön szobát?-dühöngött Naruto.-Ti bezzeg nem fogtok együtt lakni mi?
-Nem Naru chan,mi nem…De ti igen.-nevetett Shiroyuki.

27
-Mi?Mármint…-csillantak fel a hatalmas kék szemek.
-Mármint,velem fogsz lakni.-ölelte magához Sasuke,
-És ha már itt tartunk,Gaara és Ten Ten is közös szobán osztozik.-vigyorodott el Midoriko.

A barna hajú határtalan boldogságában a két lány nyakába vetette magát,akik kissé meglepődtek eme
érzelmi kitörésen.

-Kössz…-motyogta.
-Nincs mit…-veregették hátba a lányok,és lepasszolták Gaaranak.

Délután tartottak egy ballagó bulit,és egyben lakás búcsúztatót.

Akár hogy is utálták,a lakáshoz rengeteg szép emlék fűzte őket.Itt találtak egymásra,itt nevettek és
veszekedtek…Az a kis lyuk volt életük szinte minden mozzanatának szinhelye,és amikor Shiroyuki végig
húzta kezét a kopott kis konyha asztalon,akaratlanul is könnybe lábadt a szeme.
Sosem hitte volna,hogy egy nap még hiányolni fogja a máló vakolatot,amit naponta söpörni kellett,vagy a
nyikorgó kis kanapét,azzal a kőkori tv-vel amin gyakran nem lehetett semmit befogni…
Most más élet köszöntött rájuk,és bár tisztában volt vele,hogy új szobályában plazma tv,és francia ágy
várja,saját fürdőszobával,valahogy mégis…Bele sajdult a szive,ha rágondolt,életük egy korszakának
őrzőit most maguk mögött hagyják.

A nosztalgikus hangulat a többieket is magával ragadta.Utoljára még körbe ülték a kis asztalt,és vicces
sztorikat emlegettek fel,vagy fergeteges balhékat,mindent ami csak velük történt az elmúlt évek során.

-És amikor Naruto eltörte a csapot…Arra emlékeztek?-nevetett Shiroyuki.

-Igen..-vigyorgott Midoriko.-Haza értem melóból,és a víz a bokámig ért a konyhában.Na,akkor nem
találtam viccesnek…
-Én sem…-elmélkedett a szőke-Tottál eláztam,a víz pedig csak ömlött…Aztán Gaara segitett megjavitani.
-Igen…Kénytelen voltam segiteni,ha nem akartam,hogy leszakadjunk az alattunk lévőkre…-morgott
Gaara.
-Én erről nem is tudok.-nézett rájuk Ten Ten.
-Akkor még nem laktam velük én sem..-mondta a fiú.
-Amm…értem.De akkor már itt voltunk,mikor Naru kiöntötte az olajat…-kuncogott a lány.
-Aha tényleg.-mosolygott Midoriko.-Elszaladt keresni valamit,hogy feltörölje,de nem szólt Shiroyukinak.Az
meg dobott egy hátast.Anyám…Akkorát zuhant,hogy beremgett a lakás.
-Aha…Nagyon vicces volt mi?-duzzogot az érintett.-És az milyen volt,mikor Naru eltörte az ágyat,és nem
mert szólni,te meg ráfeküdtél és bele szakadtál?
-Hát…fenomenális érzés volt…és,az utána következő káromkodás áradatot még ma is emlegetik a
házban.
-Khömm…-jelentkezett Sasuke.-Én eddig úgy vettem észre,hogy Narutoval élni elég veszélyes.
-Ahogy vesszük…-mosolygott Gaara.-Én inkább kihivásnak nevezném.
-Aha,hát most megnyugtattál.
-Naaa….Nem vagyok én olyan idióta,mint aminek beállitatok-sértődött meg Naruto.
-Jajj drágám,-békitette a fekete-nem gond,legalább nem fogok unatkozni.
-Hát azt nem fogsz biztosan…-mosolyodott el a szöszi sejtelmesen.
-Na kölkök…Csak semmi perverzió.-emelte mutató újját magasba Midoriko,mire mindenki nevetni
kezdett.

Az utolsó estéjük lassan eltelt,és mivel azt a kevés holmit amit magukkal fognak vinni már
becsomagolták,igy jobb ötlet hijján éjfél után aludni tértek.
Mármint…Sasuke nem aludt.Soha életében nem száműzték még kanapéra,és bár most sem volt
egyedül,igencsak kényelmetlennek itélte helyzetét.Mellette Naruto ütemesen szuszogott,és egyre
közelebb furta magát a fiúhoz,aki már attól félt leesik.
Hatalmas térfél küzdelmek árán sikerült csak álomba szenderülnie…

28
A reggel madárdallal és tündér kacagással érkezett…Na jó ne túlozzunk…
Viszont a nap hétágra sütött,és kellemes szellő libegtette a hálószoba függönyét.

Shiroyuki mosolyogva ébredt,és egyetlen határozott kézmozdulattal lerántotta magáról a

takarót.Pontosabban nem csak magáról…

-Shiroyuki…kinyirlak…-morgott Midoriko.
-Ohh,bocsi.-vigyorgott a lány.-Nem volt szándékos.De ha már igy felkeltél,gyere és kezdjünk lepakolni.

A továbbiakban olyan mondatok láttak napvilágot,hogy azt inkább nem emlegetném fel.Ugorjunk…

Fél órával később,Midoriko a józanitó kávéját fogyasztotta,miközben félszemmel tanulmányozta a vállait

és derekát masszirozó Sasukét.
A család többi tagja lelkesen pakolt,kivéve Gaarat,akinek semmi kedve nem volt hajnali tizkor
cipekednie…

Pontosan 11-kor aztán megérkezett a két kocsi,hogy elvigyék a cuccokat és a társaságot új életükbe.
Shiroyuki és Midoriko mégegyszer körbenéztek a lakásban,és egy szomorkás mosoly kiséretében
bezárták maguk mögött az ajtót.

Egy órás autó út után végre kiszállhattak a kocsiból,és szemre vételezhették a hatalmas garázst.
-Ez óriási…-tátotta száját Naruto.
-Igen…-hagyta jóvá Gaara is a kijelentést.
-Na gyerünk be.-adta ki a parancsot Midoriko,és mindannyian megindultak az épület felé.

*10*

A helyet Shiroyuki és Midoriko közösen választotta ki,az Itachi által felsorolt lehetőségek
közül.Természetesen újdonsült főnökük megnyugtatta őket az első épület látogatás alkalmával,hogy állja
a felújitás költségeit.

Kivülről nem bántották a hatalamas hangárt,csak a hátsó udvart hozták rendbe,és a két kutya
boxot,aminek Midoriko azonnal tulajává nyilvánitotta magát,bár a kutyákat még nem hozta át…

Belül azonban márt volt munka bőven…

A földszintet kitakaritották,és az emeletre vezető fémlépcsőt átfestették.A fent lévő hat szobát is rendbe
hozták,és bár Itachi egy ideig próbálta rábeszélni őket,hogy hiv képzett szobafestőket,a két lány nem
egyezett bele.
Ragaszkodtak hozzá,hogy saját kezüleg tegyék otthonukká az épületet,és Itachi egy idő után rájuk
hagyta.Hova tovább,ha ideje engedte,még segitett is nekik.Élvezte,hogy végre ő is dolgozhat,és jókat
vidult a két lánnyal.Ilyenkor azonban a festés nagy része Midorikora hárult,mert a páros inkább egymást
mázolta a fal helyett…

Mire már szinte teljesen elkészültek,befutott mégegy segitő kéz…

Kakashi Hatake,aki Itachi régi barátja volt,elvállalta azt a tisztséget,hogy az újdonsült banda tagja
legyen,mint fogadás kötő,és mint Shiroyuki társa.
Kakashi jól nézett ki,ezt első pillanatásra megállapitotta a két lány.Kb 180cm magas,kidolgozott
testű,mindig vigyorgó arcú alak,akinek Shiroyukihoz hasonlóan ezüstüs-szürkés haja volt,ami össze
vissza állt,mintha mindig szétfújta volna a szél.A fekete szemei érdeklődve csillogtak,és olyan huncut fény
villogot bennük,hogy az ember úgy érezte,nem is felnőtt férfi néz rá,hanem egy kis kölyök.

29
A férfiról hamar kiderült,nem veti meg a nőket.Két hatalmas pofon után-amit a lányok kiosztottak számára
már az első tiz perc után-rá kellett jönnie,velük ugyan nem sokra megy.
Minden esetre,pervezióitól eltekintve klassz pasas volt,aki tényleg kivette a részét a munkából,ráadásul
még Midoriko is elismerte,hogy szórakoztató társaság,ami nála hatalmas dicséretnek számitott..

A festés és egyéb javitások befejezése után,Itachi elvitte mindhármukat vásárolni.Hagyta,hogy kényük

kedvük szerint válogassanak a bútorok között,és még akkor sem szólt semmit,mikor Shiroyuki a
legdrágább plazma tv-t fizettette meg vele,és külön rendeltetett csempét a fürdőjébe.

Mindent összevéve,nagyon otthonosan rendezték be a szobákat,és a konyhát.Igaz,konyha és ebédlő

csak egy volt,az is Kakashi lakásában,mégsem bosszankodtak,hiszen a lakásukban lévő kis lyukhoz
képest az egész egy palotának tűnt.Az,hogy más lakrészében van…Nos,az senkit sem zavart,még
Kakashit sem,aki különben is imádta a társaságot.

Mire mindennel végeztek,már költözhettek is.Kakashi már pár nappal előttük elfoglalta lakosztályát,igy a
kis csapat érkezésekor már vigyorogva támasztotta a sorompót a hatalmas kapuban,miközben feléjük
intett.

-Ez meg ki?-kérdezte Naruto,végig mérve a férfit.

-Ő Kakashi,velünk lakik majd itt.Ő is fogadás intéző.-világositotta fel öcssét Midoriko.
-Jah,és kissé perverz.Gaara,vigyázz Ten Ten-re.-figyelmeztetett Shiroyuki.

A barna lány erre csak elmosolyodott.Bár vonzónak találta a férfit,mégsem cserélte volna le érte Gaarat.

-Yo mindenki!-intett Kakashi,mikor mellé értek.

-Szeva.Mizu?-nézett rá Midoriko.
-Semmi extra,már vártam,hogy befussatok.Van egy kis meglepi…-vigyorgott kajánul.
-És Itachi?-nézett keresztül rajta Shiroyuki.
-Majd csak este tud jönni…Szal…Igy jártál cica.-vont vállat Kakashi.
-Ha még egyszer le cicázol…-halkult el fenyegetően a lány hangja.
-Jó,bocsi.Szokás hatalma.Na és ki a többség?
-Gaara,ő pedig a barátnőm Ten Ten-nyújtotta előre kezét a fiú.
-Üdv.Kakashi,és nyugi…Foglalt nőkre nem utazom.-nevetett fel,látva a másik jeges tekintetét.
-Jobb is…-dünnyögte Gaara,és némileg megnyugodott.
-Különben sem lenne esélyed nálam..-mélázott Ten Ten.
-Áú…ez fájt…Nem rugunk abba,aki már a földön fekszik.-vigyorgott Kakashi.
-Megint túl játszod a szereped…-morgott Sasuke,miközben hátba csapta a férfit.

Ő már régebbről ismerte a tagot,és tudta remek fogás,hogy nekik melózik.Meg különben is kedvelte,a
saját rideg modorában.

-Én Uzumaki Naruto vagyok.-vigyorgott rá a szöszi.

-Ja,hallottam rólad.Azt mondják,te vagy a szerelők gyöngye.
-Nos,igyekszem.-villantott egy rókavigyort a srác.
-Bemegyünk még ma?-morrant fel Midoriko,aki kezdte unni az ácsorgást.
-Ja persze…Kövessetek…Cicám,igazi nyálcsorgató élményt tartogatok számodra…-mosolygott Kakashi
rá,miközben átkarolta a fekete lány nyakát.
-Kakashi…-mordult fel Midoriko.
-Jó jó…Pofa súlyba…Tudom..-sóhajtott a férfi,és megindult.

A kis társaság követte,és amikor a nehéz fém ajtó felemelkedett,beléjük rekedt a levegő.

Odabenn hat vadiúj sportkocsi terpeszkedett,és még igy is csak a garázs felét töltötték ki.A falak mentén
lévő polcokon és asztalokon a legjobb szerszámok sorakoztak,és minden olyan gép megtalálható volt,ami
szükséges volt a szereléshez.
Mindenki cuccait ledobálva nyomult be,és tényleg nyálcsorgatva szemlélődött.

30
-És kié melyik?-nézett Kakashira Gaara,miküzben egy vörös-zöld festésű autót simogatott kezével.
-Mindegyiken van egy cetli,a nevetekkel,bár te már meg is találtad a sajátod.-vigyorgott a kérdezett.

Gaara elhűlve nézte a négykerekű csodát…Mustang GT 500…A kedvenc szineivel festve.Ez csak álom
lehet…

Mindenki örjöngve kereste a saját kocsiját…Illetve…Mivel Sasuke ide is a sajátját EVO-ját hozta,hát
nyugton maradt és mosolyogva figyelt,hogy szöszi szerelme hangos orditással jelezte,megtalálta a
narancssárga Hyundai Genesis-t,amit direkt számára festettek át.

Midoriko már tudta,hogy a fekete Mazda Rx8-as a sajátja,hiszen külön ez volt a kérése.Nagy gondal járta
körbe az autót,és úgy csinált,mint aki ért hozzá…

Shiroyuki kezével lágyan végig simitotta a vérvörös hyundai i35 coupe motorháztetején és kiváncsain
pislogott Ten Ten irányába.

A lány sokkolva állt a kocsija mellett.Neki még bicaja sem volt soha,most pedig csak úgy lepasszolnak
neki egy ezüst szinű toyota corolla-t?Felfoghatatlan és igazán jó érzés volt.

A sötét szürke és fekete nonfigurativ festésekkel diszitett Mitsubishi Lancer Evolution mellet Kakashi
feszitett.

De kié a hatodik autó?

Ez a kérdés Gaara agyában is szöget ütött…

-és ez?-mutatott a fiú egy sötétkék Mazda RX7-esre.

-Ez a másik söffőré,aki a jövőhéten érkezik…-válaszolt hanyagul Kakashi.
-Azt hittem csak én versenyzem majd.
-Te utcai versenyző vagy…Ő pedig driftes…
-Értem…
-Na elég a nyáladzásból…Ideje bepakolni.-szólalt meg Midoriko is.
-Vagy nem vagytok kiváncsiak a szobáitokra?-mosolygott Shiroyuki.

Egy szempillantás alatt,na jó kicsit több…elszakadt mindenki a kocsiktól és felaraszolt a saját

csomagjával a szürke lépcsőn.

Minden ajtó a korlátra nyilt,és a mini lakások után,a kis sarokban egy kerti asztal és hat szék kapott helyet
egy hatalmas szoba pálma társaságában.A növényhez Shiroyuki ragaszkodott,mondván legyen már
valami élő is a teraszon.Az egész alattuk lévő mühelyt be lehett látni fentről,és ez mindenkinek nagyon
tetszett.

Az ajtókon kis táblák hirdették,kinek a tulajdonában állnak.Terasz utolsó szobáját Sasuke és Naruto
kapta,melletük szállásolták el Ten Ten-t és Gaarat,aztán Midoriko szobája következett pont szemben a
lépcsővel,az mellett Shiroyukié,sorban következett Kakashi birodalma konyhástól-ebédlőstől,és végül a
sarokban csak egy szabad szoba maradt még árván…

A lakók,kiváncsian térképezték fel újdonsült otthonukat,és jó pár óráig elő sem kerültek…
Shiroyuki rosszmájúan megjegyezte,hogy nyilván kipróbálják az ágyak minőségét,mire Midoriko
leszólta,hogy a féltékenység csúnya dolog…

Ők ketten már kipakoltak,és épp Midoriko ágyán terpeszkedtek,mikor az ezüsthajú lány hasa
követelőzően morogni kezdett.

-Nahh…asszem ehetnénk…-jegyezte meg Midoriko,és felült.

-Jahh…kéne.-hagyta jóvá huga az ötletet,és nagy eggyetértésben vonultak át a szomszédba.

31
Kakashi lakása volt a legnagyobb.Neki nem csak szoba és fürdő jutott,hanem egy nappali is,diványal tv-
vel,valamint a nappali mögött elterülő ebédlő,és egy külön részben a konyha,ahol ugyancsak volt
asztal,ahol enni lehetett.
A lányok hangosan beszélgetve léptek be az utóbb emlitett helységbe,és szájtátva meredtek a tűzhelynél
álló Kakashira.

-nah,a fene se gondolta,hogy személyi szakácsunk is van.-jegyezte meg Midoriko,miközben közelebb

lépet,hogy bele lessen a wok-ba.
-Nem kell örülni…-hűtötte le Kakashi.-Szeretek főzni,ha van hozzá kedvem.Különben meg,szivesen
átengedem másnak…
-Jóhh…-dünnyögött Shiroyuki.-Majd főzünk mi is…
-Sukiyaki…-dünnyögött Midoriko,és a nyál összefutott a szájában.
-Az…Teritsetek meg,aztán szóljatok a többségnek is..-adta parancsba a férfi.

A két lány,kivételesen nem kötekedett,és pár perc alatt kizörgették az enyelgő párosokat,akik a kaja szó
elhangzása után már nem morgolódtak.
Hamarosan mindannyian a konyhában ültek és nagyokat nyelve várták,hogy Kakashi eléjük tegye az
ételt.
-Na mi van kölykök?-vigyorgott rájuk a férfi-Amugy meg…Eggyel kevesebb a tál…
-Miért is?Tanulj meg számolni…7tányér,7ember…-morgott Shiroyuki.
-Ahha,és Itachi meg diétázik mi?-vigyorgott tovább szenvtelenül a férfi,élvezve,hogy bosszanthatja a
lányt.
-Mért ő is jön?-kérdezte Naruto.
-Jön ám…-lépett be az ajtón az emlegetett személy.-Helló.
-Na fene…-dünnyögött Midoriko-Ő Uchihasága megtiszteli társaságunk?
-Igen,de csak ha engedélyt adsz rá Mid…-vigyorgott Itachi,aki már egy ideje rá jött,a fekete lány nagyon
is hasonló karakter mint ő.
-Egye fene,huppanj le.-vigyorodott el a lány.-Shiroyuki mellett van még hely…
-Ömm persze,ülj le.-pirult el az ezüsthajú lány.
-Nos akkor…A vacsi előállt.-harsant fel Kakashi hangja.-De előtte még igyunk ránk…És a barátságokra.
-Kampai-hagyták jóvá a többiek,és miután legyűrték a torok zsibbasztó sakét,mint az éhes
farkasok,vetették magukat a gőzölgő ételre.

Rekord idő alatt pusztitották el a kaját,és egekig magasztalták Kakashit.

-ohh…Köszönöm…De nem kell dicsérni,tudom hogy én vagyok a legjobb.-szájalt a férfi.

-Kakashi,menyj ki,mert az egód kitölti az egész konyhát…-dünnyögött jóllakottan Midoriko.
-Na szép…-játszotta a sértődöttet a férfi.-Hát ezt érdemlem?
-Látom,már jól össze haverkodtatok.-jegyezte meg Itachi egy félmosoly kiséretében.
-Ne ess túlzásokba.-nézett rá Shiroyuki.
-Naaa…Most mért vagy ilyen?-nyafogott az ezüsthajú férfi.
-Mert csak…-legyintett a lány,és a továbbiakban minden figyelmét a mellette ülő félistennek szentelte.
-Gonosz…Mid,azért te szeretsz ugye?-nézett a feketére Kakashi.
-Hát,ha minden nap ilyet főzöl…Esetleg…
-Ez nem a te napod haver…-nézett rá Sasuke.
-Nahh…Beszéljünk komolyan.-zárta le a hülyéskedést Itachi.-Holnapután jelenésetek lesz a yakuza
vezérnél.
-Pff…-grimaszolt Sasuke.
-Mi baj?-nézett rá Naruto.
-Semmi….csak nem kedveli Madarát.-legyintett Itachi.
-Mármint Uchiha Madara?-nézett rá Midoriko-Klassz…Érdekel az öreg,kiváncsi vagyok,hogy milyen lehet.
-Öreg??-pislogott Itachi-az idén lesz 30…Az azért még nem épp öreg…
-Csak 30?-képedt el a lány.-Akkor bocs,azt hittem,csak 50-es fószerok trónolhatnak,azért nem vagy még
te sem vezető,habár téged illetne a poszt.

32
-Á nem,én csak jövőre veszem át a helyét…Apánk idő előtt ment,khm „nyugdijjba”,és még nem voltam
elég tapasztalt.Ezért kaptam két év haladékot,addig meg Madara trónol,hogy a te szavaiddal éljek.
-Aha,szóval akkor jövőre már te leszel a nagyfőnök?-nézett rá Shiroyuki.
-pontosan.Na szóval,meg akar ismerni titeket.Pár jó tanács:Ne öregezzétek le-és Midoriko-ra
mosolygott.-Valamint,ő nem én,tehát a tiszteletadás minden formáját igényli.Amugy meg,ha lehet csak
tömören válaszoljatok a kérdéseire…Különben nem kell félni tőle…
-Ja nem hát..-morgott Sasuke.-Én ebben azért nem lennék biztos…
-Otuto…Sosem bántott téged,nem tudom miért utálod ennyire.
-Mert csak…-vont vállat a fiú.
-Hé…Ez az én szövegem öcsi-mosolyodott el Shiroyuki.
-Nahh,legalább komunikációt tanitasz neki…-nézett a lányra Itachi.

Sasuke csak morgott egyet,és megköszönve a vacsorát,Narutot maga után húzva elment a
szobájukba.Gaara és Ten Ten csakhamar követték példájukat,a négy felnőtt,-illetve idősebb…illetve…
Hogy is mondjam…Értitek…-magára maradt.
Shiroyuki sóhajtva kezdett pakolni,és mosogatni,míg Midoriko és Kakashi letörölte az asztalt,és
angolosan távozott a nappali kanapéjára.Hamarosan csak a távirányitóért zajló véres harcukat lehetett
hallani…
Itachi segitőkészen állt be a lány mellé,és kezdett törölgetni.Nagyon élvezte,hogy ebben a szeleburdi
társaságban végre ő is csak egy egyszerű ember lehet.

-Kössz a segitséget.-mosolygott fel rá Shiroyuki,miután végeztek.

-Nos…Mondanám,hogy semmiség,de nem az…-válaszolt a férfi.
-Ohh…-vágott megilletődött képet a lány-Akkor mégis mivel hálálhatnám meg,hogy a segitségemre
siettél?
-Talán…Hn…-mosolyodott el Itachi-Mondjuk egy vacsorával kvittek lennénk.
-Oké,akkor holnap is gyere át.
-Nem,én úgy gondoltam,hogy eljöhetnél velem vacsorázni…

Shiroyuki álla a padlón landolt.Ha jól értelmezte,akkor őt most épp randira hivta álmai hercege.

-Ömm…én…Tulajdonképp…-dadogta.
-Tulajdonképp mi?Nem eszlek meg.-nyugtatta Itachi.-Elmegyünk,eszünk,beszélgetünk és aztán haza
hozlak.
-Hát jó…-adta be a derekát a lány.
-Remek.7-re érted jövök,ja majd reggel kapsz egy csomagot.-mosolygott sejtelmesen a férfi.
-Csomagot?Miféle csomagot?
-Majd meglátod…Most viszont mennem kell.Holnap találkozunk.-mondta a férfi és egy puszitt nyomott a
lány kipirult arcára.

Shiroyuki halványan észlelte,hogy a férfi távozik és még elköszön a kanapén ülőktől.Hallotta az ajtó
csapódást,és az autó motorjának zúgását…
És ekkor,de csak is ekkor olyan öröm kiáltás hagyta el a száját,hogy Kakashi leesett a diványról,Midoriko
pedig harci állásban vetődött be a konyhába,majd testtartásán lazitva értetlenül bámulta az orditózva
vigyorgó és ugráló hugát…
Kakashi is csatlakozott,és kérdőn hol egymásra,hol Shiroyukira bámultak,de nem lettek okosabbak,egész
addig míg a lány összefüggéstelenül magyarázni nem kezdett valami randit,és Itachit és estét…
Na és akkor leesett…Midoriko elnevette magát és átölelte huga vállát,Kakashi pedig szemforgatva vissza
araszolt a tv elé…
Még hogy egy ilyen hülyeség miatt hagyja ki a kedvenc krimijét?Áhh…az kizárt…

*11*

Másnap reggel,Shiroyuki egy holdkóros tempójában araszolt be a konyhába.Szinte semmit nem

aludt,annyira izgatott volt.

33
A jelen lévők már hallottak a történtekről,igy csak elnézően mosolyogtak a lányra,és folytatták megkezdett
reggeli beszélgetésük.
Midoriko valami papirlapra irogatott,és néha belekortyolt elmaradhatatlan kávéjába.Kakashi egy ideig
kiváncsian szemlélte az álmatagon vigyorgó Shiroyukit,aztán csak dünnyögött eggyet,és Midoriko
papirjába lesett.
Gaara és Ten Ten megbeszélték,hogy a nap folyamán kipróbálják az új autókat,amely ötlet Naruto-nak is
megtetszett.Sasuke pedig beleegyezően bólintott,de kikötötte,csak bizonyos határokon belül
kocsikázhatnak,és normál sebességgel.Nem akarta kockáztatni,hogy esetleg bele fussanak a hatóság
éber őreibe,száguldásra meg különben is ott van a gyakorló pálya…

-Na emberek…-lobogtatta meg a papírt Midoriko-Itt a házi rend…

-Nahh,mi ez?Tábor?-fintorgott Gaara.
-Nem,de bizonyos szabályokat kénytelenek leszünk lefektetni.
-Ez egy jó ötlet.-tért észhez a huga,és olvasni kezdte a lap tartalmát-A kaja közös költség,a főzés pedig
Ten Ten és még valamelyik lány dolga.
-És ha történetesen én akarok valamit főzni?-morgott Naruto.
-Történetesen ne akarj…-nézett rá nővére.-Legutóbb is a szerencsén múlt,hogy nem gyújtottad fel a
lakást.
Naruto durcásan elforditotta fejét,és kinézett az ablakon.

-Mi van még?-érdeklődött Sasuke,aki bár utálta a szankciókat,ez igy eddig kedvére való volt.
-Nos,a szobákat mindenki maga takaritja,a teraszt és a lépcsőket pedig naponta más.A lenti rész rendben
tartása a szerelők dolga…Az autókra mindenkinek tiz szeme,és rongálás esetén Midoriko fog véres
bosszút állni az érintetten…-itt már Shiroyuki is elvigyorodott.-Az udvart és a fűnyirást is váltásokban
osztjuk meg.A nő,illetve pasi ügyeit mindenki kezelje diszkréten…A kutya boxok közelében pedig
szigorúan tilos a mászkálás.Ennyi.

-A boxoknál?-vágott értetlen képet Ten Ten.-Nincs is kutyánk.

-Pedig van…-mosolygott sejtelemsen Midoriko.-Gyertek.

A társaság kiváncsian ballagott ki az udvarra,ugy ahogy volt,pizsamástól,hálóingestől…

Az udvar sarkában álló drótkeritéssel elkeritett kutyaházak környéke csendes volt.Gaara már épp kezdte
azt hinni,nővére csak átakarja verni őket,mikor veszett ugatással,két megtermett rotweiler ugrott a
fémrácsnak.
Mindannyian reflex szerűen hátrálni kezdtek,kivéve Midorikot és Shiroyukit.

-Ők itt az én kis kedvenceim.-mosolygott a fekete lány.-Dolf és Lucifer.

-Honnan a francból szedted őket?-kérdezte Sasuke.
-Nos,Itachi és én is jó ötletnek tartottuk,hogy éjszakára kutyák vigyázzák a garázst.Igy,a bátyád volt olyan
kedves,hogy vett két kutyust a kutya iskolából.
-kutyus?-hüledezett Naruto.
-Jah,ők még csak fél évesek…Növésben vannak.-vigyorgott Midoriko,és a boxhoz lépdelve kiengedte a
két állatot.
-Meghülyültél?-orditott rá Gaara.
-Most mi van?-nézett hátra a lány,miközben a két kutya fejét simogatta.-Kiképzett ebek,és én vagyok a
gazdájuk.Gyertek ide inkább és mutatkozzatok be nekik.

A ledöbbent társaság nem sok ihletet érzett,hogy közelebbről is megtekintse a két fenevadat,látva
azonban,hogy Shiroyuki is odalép hozzájuk és megsimogatja őket,Naruto sem akart lemaradni nővéreitől.
Félszegen közelitett feléjük,és szemeit az állatokon tartva,kérdezett.

-És most?
-Mutatkozz be…-mondta Shiroyuki.
-Ööö…Uzumaki Naruto…-dadogta a szőke.

34
Nem értette,mért kezd el mindenki nevetni,és hogy a fekete lány mért vág szánakozó képet,miközben
nézi…Azt mondták mutatkozzon be,hát megtette.Mit kell ezen röhögni?

-Narutooo-hahotázott az ezüsthajú lány.-Ők kutyák,szag alapján ismerkednek…

-Ohh-pirult el a fiú saját idiótaságán.
-Tartsd eléjük a kezed,és hagyd hogy megszaglásszák.-adta ki a parancsot Midoriko.

A két kutya megszagolta a fiú kezeit,még egy picit meg is nyalintották az ujjait,mire a szöszi felnyikkant és
elmosolyodott.A kis szertartás után pedig Midoriko rászólt a két kutyára,és csak annyit mondott
barát.Ezek után Naruto megsimogathatta őket,és az ebek elfogadták újdonsült ismerősüket.
A látványtól felbátorodva a többiek is eljátszották a rituálét,és élvezettel dögönyözték a gyönyörű
állatokat.

-Nahh,ez is megvan.Mostmár nem fognak bántani titeket,de…

-De?-pislogott Kakashi.
-De…Csak nekem engedelmeskednek 100%-ig,szóval,ha nem muszály,ne menjetek hozzájuk nélkülem.
-Oké…-bólogattak a többiek,és lassan beszállingóztak az udvarról.

Midoriko vissza csukta a kutyákat,és mosolyogva ő is bevonult.Imádta,hogy végre lehet állata,ráadásul

gyerek kora óta lenyűgözte őt,a rotweillerek szépsége.Hálás volt Itachinak,hogy kettőnek is gazdája
lehetett egyszerre.
Már épp a garázsajtónál járt,mikor egy reszketeg hang ráköszönt.

-Jó reggel Midoriko.-intett felé egy ősz ember,és lassan kinyitotta a sorompónál lévő őrbódé ajtaját.
-Á Sarutobi bácsi,hogy van?-kérdezte tőle a lány.
-Voltam már jobban is…Átkozott reuma,sose öregedj meg…-motyogta az öreg és beült a kis házikóba.
-Majd igyekszem…-mosolyodott el a lány.

Sarutobi bácsi,egy nagyon kedves öregúr volt,aki kis nyugdijját egészitette ki avval,hogy napközben a
garázsnál ücsörgött és figyelte,ki megy be,vagy jön ki…Esteleg felemelte a sorompót,és a kis
kaputelefonon jelentette a bentlévőknek ha idegen érkezett.

-Nahh…Ilyen korán vendégünk van.-nézett a fekete hajúra.

-Hn…Csomagküldő szolgálat.-morgott a lány.
Az épület előtt megálló autóból kikászálódott egy húszéves forma kölyök,és kezében egy dobozt
egyensúlyozva állt meg a kapunál.

-Jóreggelt.Csomagot hoztam Shiroyuki Namikaze részére.

-Átveszem-dörmögte a lány,és aláirta a papirokat,közben nem kerülte el figyelmét,hogy a fiú pirulva
végigméri.
Csak egy pántos blúz és egy pici rövidnadrág volt rajta,amiben aludni szokott,tehát teljesen megértette a
fiú zavarát.Elégedetten elmosolyodott és átvette a dobozt,majd intett egyet és befelé indult.
Sarutobi úr megcsóválta a fejét,és kitessékelte a még mindig elkerekedett szemekkel álló fiút.Bezzeg az
ő idejében…

Odabenn Shiroyuki és Kakashi hangosan veszekedett,míg a többség már elment átöltözni.

-Na mi van?-csörtetett be Midoriko-Visszhangzik a ház…
-Semmi…ez egy idióta.-bökött Kakashi felé Shiroyuki.-Mit hoztál?
-Csomagot…neked…
-Wow…Muti…-kapta el a dobozt a lány,és azonnal neki esett a papirnak.

Kakashi sértődötten fújt egyet,és kivonult a konyhából,meg sem várva mi kerül elő a dobozból.

-Ez gyönyörű…-suttogta elakadó lélegzettel Shiroyuki,miközben a csomagból előhúzott egy kisestélyit.

-Az…-hagyta rá nővére.

35
A ruha szaténból készült,és majdnem olyan tűrkiz szinben pompázott mint Shiroyuki szemei.Volt hozzá
még egy cipő és táska,valamint egy fehérarany nyaklánc,karkötő és fülbevaló szett…
-Itachi igazán jól tud választani.-mormogta Midoriko és magára hagyta hugát.

Shiroyuki lenyűgözve nézte a ruhát és a kiegészitőket,aztán észhez tért.

Valahogy elszállt az öröme,mikor arra gondolt,Itachi kénytelen ruhát venni neki,hogy ne kelljen
szégyenkeznie.Már egyáltalán nem tartotta jó ötletnek a vacsorát,és ismételten csak elhajtotta
magában,hogy ő nincs Itachi szintjén,sőőt.Melózhat itt majd bármennyit,sosem lesz egy elit úri nő,akit a
férfi minden szégyenkezés nélkül elvihet majd elegáns helyekre.Szomorúan csomagolta vissza az
ajándékot,és elhatározta,beszélni fog Itachival erről,és megkéri többet ne hivja el.Bármennyire is fájt neki
a döntése,érezte igy lesz a legjobb,mindkettőjüknek.

*
Délutánra már mindannyian túl voltak a kocsikkal való ismerkedésen…Midoriko és Shiroyuki kihivták
Gaarat az edzőpályán egy versenyre,amit ugyan elvesztettek a fiú ellen,de remekül szórakoztak.
Ten Ten inkább csak a sebbesség korlátozáson belül maradva vezetett,nem szerette a száguldást és
nem is volt profi soffőr,ahogy Naruto sem.
Ám ez egyáltalán nem zavarta a szőkét,és Sasukét infarktus kerülgette a fiú vezetési stilusától,és
rekedtre orditotta magát az anyósülésen kapaszkodva,hogy azonnal álljanak meg.
Kakashi nem csatlakozott hozzájuk,neki már nem volt újdonság a méregdrága verda,igy csak legyintett
egyet a meghivásra,és ismeretlen helyre távozott.

Adrenalin túltengéssel,és élményekkel telve hajtottak vissza a garázsba.Mindenki boldogan vitatta meg
egymás közt,hogy mi volt jó és mi nem a vezetés közben.Vidáman szállingóztak felfelé,és észre sem
vették,hogy két ember lemaradt…

-Beszélhetnénk?-lépett Midoriko elé Sasuke.

-Persze.-vont vállat a lány,és tűnődve méregette az előtte állót.
-Négyszemközt…-mondta Sasuke,és kezével az udvar felé intett.
-Na mivan?-kérdezte tőle Midoriko,mikor már a hátsó udvar padján ültek.
-Itachi…Azt hiszem tudnotok kéne róla pár dolgot.
-Kinek még?
-Shiroyukinak…de majd te közvetitesz.Nem szeretném megbántani,ugyanakkor aggódom érte.
-Miért?
-A bátyám…hát ő elég nagy nőcsábász.Soha nem volt még egyetlen tartalmas kapcsolata sem,és nem
szeretném,ha kihasználná a hugodat.
-Értem,de ezt neki is elmondhattad volna.Minden esetre figyelmeztetem,és kössz,hogy szóltál.
-Nincs mit.Tulajdonképp,egész jó fejek vagytok,és hát,gondoltam…-motyogott zavartan a srác.
-Oké,értem.-paskolta meg a hátát Midoriko.-Te is klassz vagy,csak vigyázz Narutora és minden oké lesz
köztünk.

Pontosan értette,mennyire nehéz megnyilnia Sasukénak,hiszen ő is ilyen volt.Két rokon lélek,akik

bármennyire is akartak,nem tudtak változni.Az érzelmek megrémitették őket,és inkább felvettek egy
rideg,megközelithetetlenséget sugárzó álarcot,minthogy szembe nézzenek velük.
Bár,Sasuke lényegesen nagy előrelépést ért el,hála Narutonak,azonban még igy is gondjai voltak az
érzéseinek kifejezésével.
Hozzá képest Midoriko pedig maga volt a jéghercegnő,akit nem tudott megtanitani az élet arra,hogy
őszintén élni a legszebb dolog.Magába forduló,és a világ felé csak erejét fitogtató emberként,kevesen
voltak képesek vele barátságot kialakitani,olyan férfit pedig még nem teremtett az ég,aki eltudta volna
viselni természetét.Igy maradt szép csendben magára az évek alatt.Minden erejét latba vetve harcolt
azokért akiket szeretett,de soha nem mondta ki egyikőjüknek sem,mennyit jelentenek számára.Neki jó
volt igy,a többiek pedig már megszokták…

-Na gyerünk be…-állt fel végül a lány.

-Oké…Midoriko?

36
-Hn?
-Örülök,hogy megismertelek benneteket…
-Hidd el,mi is igy vagyunk evvel.-mondta és elindult.

*
Shiroyuki elgondolkodva méregette az ágyára teritett ruhát.
Már túl volt a fürdésen,és lassan készülödnie kellet,ha nem akarta megvárakoztatni Itachit.

A délutáni száguldozás közben teljesen el is felejtette,mi vár rá,és csak este rohamozták meg újra a
kétségek.Nem sokat javitott kedélyállapotán,amit nővére elmesélt neki a férfiról,ugyanakkor hálás volt
Sasukénak,hogy ennyire aggódik érte.
Vegyes érzelmekkel huzta magára a ruhát,és csak halvány sminket tett arcára,és szemére.Nem szerette
eltúlozni a festést.Belebújt a cipőjébe,magára akasztotta az ékszereket és táskáját felkapva végig mérte
magát a tükörben.Normális esetben kibújt volna a bőréből,hogy mennyire jól néz ki,de most csak sóhajtott
egyet a látványra.
Odakinnről beszélgetést hallott,ezért megindult az ajtóhoz.Mély levegőt vett,és kilépett.

Lenn a földszinten Itachi üdvözölte a népséget,és a frász kerülgette Midoriko szikrázó tekintetétől.Ám
ideje nem volt megkérdezni,mi baja a lánynak,mert nyilt az emeleti ajtó,és kilépett rajta egy valóságos
angyal.
Itachi szájtátva bámulta a lányt,aki kecsesen lépkedett lefelé a lépcsősoron.

A finom selyem anyag úgy ölelete körbe karcsú alakját mintha csak ráöntötték volna.Ezüstszin haja lágy
hullámokban omlott törékeny vállaira,és a neonfényben csillógó nyaklánc villanásai visszaverődtek a
türkiz kék szemekből.
A férfi le volt nyűgözve…Soha életében nem látott még ilyen csodát,és boldog volt,hogy a lány kitünteti
figyelmével.

-Gyönyörű vagy.-suttogta lágyan,miközben kezét nyújtotta a lány felé.

-Köszönöm…-pirult el Shiroyuki,és apró tenyerét a férfiéba csúsztatta.
-Nem,én köszönöm,hogy megtisztelsz a társaságoddal.
-Ne ess túlzásokba…-emelte rá csillogó szemeit a lány,mire Itachi szive kihagyott egy ütemet.
-Indulhatunk?-kérdezte,amikor vissza nyerte lélekjelenlétét.
-Igen..
-Na gyerekek,legyetek jók…-intett Itachi a közönségnek,és az ajtó felé indult Shiroyukival.
-Sziasztok-integetett a lány,és majd beszállt a kint várakozó autóba.

A garázsban néma csend maradt utánnuk.

Shiroyuki lelki éppségéért mindegyik testvére aggódott,még Sasuke is.Nem akarták,hogy Itachi
megbántsa,vagy kihasználja.De hát mit tehettek volna?A testvérük felnőtt nő,akinek jogában áll úgy
döntenie,ahogy az neki tetszik.
Csendesen vonultak vissza szobáikba,mert más ötletük nem volt.
Midoriko azonban nem tudott nyugton maradni,ezért lerángatta a menyezethez erősitett létrát,és
felmászott a garázs tetejére.Szeretett volna kicsit kikapcsolni,és felkészülni a másnapi találkára
Madarával,ám valaki elegánsan kereszbe tett eme tervének…

*12*

-Olyan csendes vagy…Baj van?-nézett Itachi a vele szemben ülő lányra.

Mióta beléptek az előkelő étterembe,Shiroyuki alig szólalt meg.Lenyűgözte a hely szépsége,és

visszafogott eleganciája.Még soha nem volt tradicionális japán étteremben,és szinte szájtátva figyelte a
festett falakat,és finoman megmunkált bútorokat,amik körülvették a helységben.

37
Csak ketten ültek az asztalkánál.Itachi külön termet foglaltatott,hogy zavartalanul élvezhesse a lány
társaságát,és,hogy nyugodtan ehessenek,mindenféle kiváncsiskodó nélkül.Az egyetlen személy,aki néha
behajlongott hozzájuk,a kimonóba öltözött felszolgáló lány volt,aki sűrű elnézések között szervirozta a
fogásokat.

Shiroyuki nagyon élvezte volna az egészet,ha nem keseriti meg az a tudat,hogy nyilván megfogja sérteni
Itachit…
A férfi eleinte nem szólalt meg.Hagyta,hagy gyönyörködje ki magát a lány,és a némaságát is betudta
eleinte annak,hogy számára érdekes és még új a helyzet.

Tiz perc után azonban már kezdett kinos lenni számára a csend,és nem értette mi baja lehet a
lánynak.Kezdett kétségbe esni,hogy talán nem megfelelő helyre hozta el.
Végül is nem tudhatta,milyen ételeket kedvel Shiroyuki,vagy,hogy szereti-e egyáltalán az ilyen régimódi
éttermeket.

Idegesen pislogott rá,és várt valamire.Egy gesztusra,szóra,vagy csak egy mosolyra,hogy végre
megnyugodjon,nem baltázta el az estéjüket.

-Nincs semm baj…-mondta halkan Shiroyuki,és a férfira nézett.

-Nem úgy nézel ki,mint aki élvezi a jelenlétem…-morogta Itachi.

Még sosem fordult elő vele,hogy egy nő ilyen hidegen viselkedjen a társaságában.Egyáltalán nem tudta
mire vélni a dolgot,hiszen szentül megvolt győződve arról,tetszik a lánynak…Erre most itt ül,és a
kétségbeesés határán egyensúlyozik.Mégis mikor lett ilyen érdeklődő,és aggódó?Más esetben,már rég
lelépett volna,most azonban érdekelte,mi bántja Shiroyukit…

-A jelenléteddel semmi bajom…Nagyon megtisztelő,hogy elhoztál ide…

-De?
-De nem vagyok ide való..-sóhajtott fel az ezüsthajú.
-Ezt kérlek fejtsd ki,mert nem értem…-nézett értetlenkedve Itachi.
-Nagyon kedves tőled,hogy randira hivtál,és a ruha is gyönyörű meg minden,csak nekem ez
-Ez mi?
-Nem vagyok a te szinteden,és nem is leszek sosem.Nézz már magunkra…-hajtotta le fejét szomorúan
Shiroyuki.
-Nézd…Engem nem érdekel,hogy valaki gazdag-e,vagy sem.Kedvellek,és nem azért hoztalak ide,hogy
felvágjak előtted a vagyonommal…Csak azt hittem,tetszeni fog a hely,de ha neked jobban megfelel,hát
legközelebb egy McDonnald’s-ba viszlek.-mosolyodott el Itachi.

Végre felfogta mi a baj.Nagyon tetszett neki,hogy a lány nem a tárcája tartalmára kiváncsi,és hogy végre
valaki azért randizik vele,mert tényleg kedveli.Barátnője annyi volt már,hogy más ember két élet alatt nem
szerzett volna annyit,de mégsem talált azok között a nők közt kedvére valót.Most viszont ott ült előtte ez
a lélegzet elállitó szépség,aki ráadásként okos volt,művelt és humoros is,és azért akarja ejteni mert túl
gazdag…Hát nem minden nap kap az ember emiatt kosarat.Minden esetre megnyugodott,és ha
lehet,még inkább tisztelte a lányt,hogy nem hagyja magát megvásárolni.

-Ne gúnyolódj kérlek…-mondta Shiroyuki.-Nem szeretném,hogy miattam kelljen szégyenkezned.Én nem

vagyok egy társasági hölgy,és soha nem is leszek.Nem vagyok hozzád való…
-Nem kell szégyenkeznem miattad.Nem tudom honnan veszel ilyen ostobaságokat,de megnyugtatlak:Te
bármelyik társasági nőtől magasabb helyen állsz.Komolyan mondom,mindig meg tudsz lepni.-
mosolyodott el a férfi,és az asztalon átnyulva megfogta Shiroyuki kezét.
-De akkor is..-próbált ellenkezni a lány.
-Elég már…Azért jöttünk,hogy elfogyasszunk egy kellemes vacsorát…A következő randevúnk szinhelyét
pedig te fogod választani ha ettől jobban érzed magad.

Shiroyuki hálásan pislogott fel rá.Arra számitott,Itachi majd megsértődik,és közli vele,nincs ideje ilyen
hülye liba nyafogását hallani.Látta a férfin,hogy komolyan gondolja amit mond,és kicsit

38
megnyugodott.Végül is igaza van…Mért rontana el egy ilyen szép estét?Nagyon is élvezte,hogy Itachi
ennyi figyelmet szentel neki,és bár még kissé kételkedett abban,hogy Itachi komoly kapcsolatot akarna
vele,ugy döntött mindenki érdemel egy esélyt…

-Rendben…-bólintott,és biztatóan rámosolygott a férfira.-Ne haragudj…

-Semmi gond.Örülök,hogy ezt megbeszéltük.Hidd el,nem állt szándékomban kellemetlen helyzetbe hozni
téged.
-Jó…Akkor talán beszéljünk is másról…
-Rendben…Mesélj kicsit magadról.-bólintott Itachi-Nem sokat tudok a múltadról…
-Hát…Nem is érdekes…
-Azért én kiváncsi lennék.
-Nos,Hida-ban születtem,mesés gyerekkorom volt,Pazar iskolásévekkel,és aztán ide költöztem
Tokyoba…
-Ahha…És vajon mért érzem azt,hogy nem vagy teljesen őszinte?
-Mert paranoiás vagy…?-nézett rá incselkedve a lány.
-Á..értem…Nos akkor legjobb lesz felkeresnem egy pszihológust..-mosolyodott el Itachi.
-Nagyszerű ötlet…javasolni is akartam.
-Szóval igy állunk…-nézett fejcsóválva a fekete.
-Ülünk..csak hogy pontosak legyünk…
-Shiroyuki…Látom a nővéred alaposan kitanitott,hogy terelj témát,és irányits a másik tudta nélkül.
-Ohh…Ismét rémeket lát Itachi san…
-Szépen vagyunk.Ha legközeleb találkozom Midoriko-val,elküdöm egy terapeutához,hogy pozitivabb
hatással legyen rád.
-Na mondjuk az ráférne…-vigyorodott el a lány.-Bááár…Drága lenne a terapeuta rehabilitációs kezelése.
-Wow…nem lehet ennyire durva a csaj.
-Pedig de…Ő tanitott meg verekedni is.
-Tényleg?Egyszer szivesen kihivnálak egy kis edzésre,hogy meglássam milyen az állóképességed…-
vigyorgott sejtelemesen Itachi.
-Na fene…Nem is tudtam,hogy némi perverz hajlamod is van…habár végig gondolva,Kakashi elég jó
barátod.Nyilván ragadt rád is valami…
-Kikérem magamnak…-játszotta a sértődöttet a férfi.
-Mit?Hogy a barátod,vagy hogy perverz vagy?-nevetett fel Shiroyuki.
-Én nem vagyok perverz…-mondta Itachi.

Ahogy pedig az lenni szokott,ennél a szinvonalas mondatnál lépett be hozzájuk a felszolgáló,és elég
érdekes képet vágva méregette az Uchihát.

-Ohh,elnézést uram…Nagyon sajnálom.Látom rosszkor jöttem.Kérem bocsásson meg.-hajlongott a nő,és

kihátrált a szobából…

Shiroyukiból előtört a nevetés,és Itachi ledöbbent arcát látva csak még inkább hangosodni látszott
jókedve.

-Remek…-dünnyögött a férfi.-Örülök,hogy ilyen jót szórakozol rajtam..

-Nehh…Neharagudj,dehh-kuncogott tovább a lány…-ez haláli…

Itachi nézte a lányt,és ő is elmosolyodott.Jó volt hallani ezt a csilingelő kacagást,még akkor is ha a másik
az ő kontójára szórakozott.Valahogy úgy érezte,megérte megaláznia magát,csak,hogy vidámnak lássa
Shiroyukit.

-Khömm…Elnézést…-igazitotta meg arcvonásait a lány,miután sikerült erőt vennie nevetésén.

-Semmi gond…Nagyon aranyos vagy,amikor nevetsz-bókolt Itachi,elérve evvel,hogy Shiroyuki arca
halvány piros árnyalatra váltson.
-Ümm…Kössz.-motyogta.
-Ez az igazság…-vont vállat a férfi.-Még egy lány társaságát sem élveztem ennyire.
-Hát,ha őszinte akarok lenni,akkor részemről is te vagy az első férfi,akivel ennyire jól eltudok lazulni.

39
-Ennek örülök…de remélem az utolsó is én leszek.
-Hát,az már csak a jövő titka…-pillantott rá sejtelmesen Shiroyuki.
-Minden esetre,nagyon fogok igyekezni.-jelentette ki Itachi.
-Hajrá…-hagyta jóvá a lány.
-Kicsit lelkesebb biztatás?
-Hipp hipp hurrá…
-Ohh…költői…-vigyorgott a férfi.
-igen,rejtett képességeim egyike,hogy ilyen lirai vagyok…
-Érdekelne a többi rejtélyed is…
-Majd idővel minden kiderül…
-Hn…Végül is ráérek-kacsintott rá Itachi és tényleg komolyan gondolta,hogy szeretné jobban megismerni
a lányt.

Shiroyuki pedig úgy volt vele,nem adja ki magát már az első alkalommal.Ha a férfi tényleg kiváncsi rá,hát
kivár,és szép lassan majd megismeri.Ha meg nem igy lesz…Nos akkor az sem a világ vége.Végül is egy
esélyt mindketten adhatnak ennek a dolognak…

A vacsora,amilyen szánalmasan indult,olyan jókedvűen ért véget.Mindketten élvezték az eggyüttöltött

időt,ám egyszer minden jónak vége szakad…

A kocsiban ülve még beszélgettek kicsit,és hangos sóhajjal vették tudomásul amikor megálltak a garázs
előtt,hogy bizony ennek az estének is vége…

Itachi,úriemberhez méltóan kinyitotta az autó ajtaját a lánynak,és kezét nyújtva kisegitette az ülésről.
Miután belökték a hatalmas kaput,és sikeresen kicselezték az örömükben rájuk ugráló kutyákat,Itachi
végre a garázshoz kisérhette a lányt.

-Nagyon jól éreztem magam.-suttogta Shiroyuki,mélyen az őt fürkésző szempárba mélyedve.

-Én is…Holnap találkozunk.Persze csak,ha van kedved.-mosolygott Itachi.
-Igen,van.-bólintott a lány.

Fogalma sem volt,jó ötlet-e,hogy ő és Itachi,de pillanatnyilag nem is érdekelte.Egyik lábáról a másikra
állt,és öntudatlanul ajkába harapva figyelte a férfit.

Itachi pedig figyelte a jeleket…Nem szándékozott letámadni a nőt,félt,hogy talán megijesztené.Ám már
nagyon nehezen tudta féken tartani magát,és ugy látta,egy próbát megér a búcsú csók.
Óvatosan hajolt közelebb,és látva,hogy a lány nem húzódik el,felbátorodva lágyan megcsókolta a
kivánatos ajkakat.
Shiroyuki pedig elolvadt…Megérezve a férfi ajkait a sajátján,és a perzselő csók izét,szinte kábán bújt az
őt ölelő karokba.
Csak néhány másodpercig tartott,mégis mindketten életük legjobb csókját élhették át.
Itachi lassan elhúzódott,és bár nem szólt semmit,a szemeiben örvénylő vágy többet mondott minden
szónál.Sóhajtva lépett hátrébb,és adott még egy puszit a lány arcára,majd elköszönt.Nem akarta
feszegetni tűrőképessége határait,és többre becsülte Shiroyukit annál,hogy már az első este után ágyba
vigye.

Shiroyuki mosolyogva figyelte,ahogy Itachi beszáll az autójába és elhajt.Nagyon jó pontot szerzett nála a
férfi,evvel a lovagias viselkedéssel.Örömmámorban úszva lépdelt fel nővére szobájáig,de mivel a sokadik
kopogására sem kapott választ,csalódottan fújt egyet,és a plafonra emelte tekintetét,hogy most ő kinek
meséljen.
Ekkor azonban észrevette,hogy a tetőre vezető fém létra le van engedve,és már sejtette,hol találja
Midorikot…

*13*

40
-Ez az én helyem…-dünnyögte Midoriko,miközben lehuppant a betonra…
-Na ne mond…Nem látom,hogy ki lenne irva a neved…-vágott vissza Kakashi.
-Hn…

Nem igazán foglalkoztatta,hogy mit keres odafenn a férfi.Sokkal jobban aggasztotta,hogy tellik Shiroyuki
randija,és mit fog végül dönteni.Előhúzta zsebéből a cigis dobozt,és kihúzott belőle egy szálat.
Az öngyújtó fénye,egy pillanatra bevilágitotta a környezetét,aztán már csak a parázs vörösses fénye
pislákolt a semmibe…

-A dohányzás egy roppant undoritó szokás…-motyogta Kakashi,és ő is rágyújtott.

-Nah ja,ha te mondod…
-Amúgy mi van a kis hercegnővel?-kérdezte a férfi gúnyosan
-Randizik…-vont vállat Midoriko.
-Itachival mi…Cehh…
-Na mi van?
-Semmi…

A lány vállat vont,és merengve nézte,az égbolt felé szálló füstfoszlányokat.

-Itt nincsenek csillagok…-morogta Kakashi és ő is az eget kezdte kémlelni.

-Tudom…Túl sok a fény…Kár…
-Az,pedig szépek…
-Jah,gyerekkoromban sokat néztem őket…
-Én is…Azóta azonban sok minden megváltozott,és a csillagok is eltűntek…-sóhajtott fel a férfi.
-A változás állandó,de a csillagok is azok…Ott vannak,még ha nem is látjuk őket mindig.
-Hn…Ez igaz…Mint az emberek,akik néha elhagynak minket…
-Milyen filozofikus vagy ma.-jegyezte meg a lány.
-Néha előjön belőlem…-vont vállat a férfi,és hanyatt dőlt.
-Ismerős....Főleg,ha az ember magányos…
-Na igen…Te is az vagy?
-Olykor rámtör ez az érzés…Még akkor is,ha számtalan ember kering körülöttem.
-Megértem,én is igy vagyok evvel.Jó,hogy megismertelek titeket,most legalább vannak haverjaim.
-Annál kicsit többek vagyunk…-mondta elgondolkodva a lány.
-Vagyis?
-Hát,ha ennyi ember él egy fedél alatt,egy idő után már inkább családként tekint a környezetében lévőkre.
-Család?Wow…Idejét sem tudom,mikor volt nekem olyanom…-sóhajtott fel Kakashi szomorúan.
-Nincsenek szüleid,vagy testvéreid?-forditotta felé fejét Midoriko.
-Senkim,az ég adta világon…Neked?
-Nekem vannak…Valahol…De már rég leléptem tőlük.Csak a testvéreimre számithatok.
-Értem…

Kakashi tulajdonképp mégsem értette a lányt.Persze sejtette,hogy Midoriko múltjában nyomós okok álltak
amellett,hogy mindent magamögött hagyva,Tokyoba jöjjön.Mivel azonban nem ismerte még annyira ,nem
akart pofátlan lenni és rákérdezni…

Ha neki lenne családja,hát tuti nem hagyná el őket…Gyerekkora jutott eszébe,mikor irigykedve nézte az
utcán sétáló gyerekeket,akik anyjukba kapaszkodtak,vagy fagylaltért nyafogtak apjuknak.Arról
álmodozott,ha majd egyszer felnő,olyan családot alapit,ami számára mindig is elérhetetlen volt.

A szülei halála után,az akkor még csak 14-éves fiút,egy távoli nagybátyja fogadta örökbe.Na nem
azért,mert megsajnálta…A Hatake család jelentős vagyonnal rendelkezett,ami igen csak csábitotta az
öreget.Kakashival nem sokat foglalkozott…Amint megszáradt a tinta,az örökbe fogadási szerződésen,egy
bentlakásos iskolába iratta a fiút.A vagyon pedig…Hát az szép lassan eltűnt,és mire Kakashi
leérettségizett,nem volt mása csak az a néhány ruhája,amit magával vitt az iskolába.Mivel akkora már
nagykorú lett,nagybátyj levette róla a kezét,és soha többé nem kereste.

41
Hosszú éveken át bolyongott,és számtalan Japán városban megfordult…Gyorsan megtanulta,hogy hol
lehet a leggyorsabban pénzhez jutni…Sok mindent megjárt,és elvégzett jó pénzért,de sosem bánta
meg,hogy ezt az életet választotta…Neki nem jutott más,csak az utca,és a sötét sikátorok világa…Kisebb
nagyobb balhékban vett részt,kocsilopás,dilerkedés,volt verő ember és biztonsági őr,az elit uraságok
sötét kis lokáljaiban…

Egy ilyen klubban találkozott aztán Itachi Uchihával,aki fantáziát látott az akkor már férfivá érett
Kakashiban,és kiharcolta apjánál,hogy vegyék maguk közé őt.

Fugaku,az akkori vezető pedig hamarosan belátta,jó üzletet csinált.Kakashi megbizhatósága és

lelkesedése hamar meghozta neki,hogy elismerjék,és életében először hasznosnak érezte magát…
Hálás volt az Uchiha fiúnak,hogy akkor,ott kihúzta a sülyesztőből.

Ennek már közel 4éve,és most 25évesen itt fekszik a tetőn egy szinte idegen nővel,aki talán még meg is
értené mi bántja,ha eltudná mondani…

Mikor megismerte a két lányt,nem is olyan rég,Shiroyukit azonnal megkedvelte.Midoriko pedig a maga
furcsa komorságával nem hogy elijesztette,hanem inkább szinpatikussá tette szemében.
Újabban azonban furcsán érezte magát.Az ezüsthajú lánnyal folytatott heccelődései kezdtek komolyá
válni,és mikor Itachi szinre lépett,Shiroyuki szinte átnézett rajta.Ez pedig bosszantotta a férfit,bár maga
sem tudta miért.

-Nagyon elvagy magaddal…

Kakashi ilyedten rezzent össze a hangtól,és kábán pislogott a fekete lányra,aki unott képpel méregette.

-Nem tudom mi bajod,-folytatta tovább Midoriko-az az,van egy sanda gyanúm,de ha elalszol én tuti nem
foglak lecipelni,se betakargatni…Szóval pofozd helyre magad és húzz le a szobádba durmolni.
-Csak nem aggódsz értem?-nézett fel Kakashi vigyorogva.
-Aggódjon érted a hóhér…De ha megfázol és kidőlsz én izekre szedlek,aztán átadlak Itachinak,hogy
kezeltessen…
-Gonosz vagy…Illetve nem…Ezzel az ócska szöveggel nem versz át.-kelt fel a férfi és leporolta
nadrágját.
-Hn…Nehogy azt hidd,kiismertél…
-Nem hiszem,de jó úton haladok.Most viszont tényleg lemegyek,mert vendéged van.-intett a lépcsőfeljáró
felé,ahonnan lábdobogás hallatszott.

Shiroyuki vigyorogva mászott fel a tetőre,és még az sem akadályozta,hogy elfelejtette levenni
magssarkúját.Már alig várta,hogy elmesélje nővérének az estéjét,ám az elé táruló látvány meglepte.
Kakashi kedvesen ráköszönt,és búcsút intve a fekete lánynak,távozott.
Shiroyuki elképedve nézett utána,majd kérdőn nővére felé fordult.

-Mit csináltatok itt fent?

-Nos,Kakashi titokban megkérte a kezem,és épp a Vegas-ba szökést terveztük.-forgatta meg szemeit
Midoriko és gúnyosan elvigyorodott.

Tulajdonképp jól érezte magát Kakashival,még akkor is ha nem sokat beszéltek.Ahhoz képest,hogy azért
jött fel,hogy egyedül legyen,meglepően jól viselte a férfi jelenlétét.Megkedvelte,és kicsit sajnálta is.Ő már
akkor tudta mi a gondja,mikor Kakashiban még csak meg sem fogalmazódott az érzés.Bár,jobbnak látta
befogni,és hagyni,hogy a férfi magától jöjjön rá,miért is cikizi folyton Shiroyukit,és mért morog
Itachira.Nem szeretett mások életében vájkálni,és most is inkább csak bölcsen szemlélődött,és magában
jókat szórakozott.Ez volt az ő stilusa.

-Na akkor gratulálok.-Nevetett fel Shiroyuki,a képtelen ötlet hallatán.

-Hn…és miújság?
-Hááát…Látom rajtad,hogy nagyon kiváncsi vagy,ezért elmesélem…-csivitelte a lány.

42
Kiváncsi?Midoriko arca még azt is képtelen volt kifejezni,hogy egyáltalán él-e a lány…Persze ezt csak a
kivülállók látták igy.
Shiroyuki pontosan tudta,hogy nem véletlenül van ébren nővére,és amikor a szemében meglátta az
érdeklődés halvány kis szikráját,ami,ugyan csak egy pillanatra villant fel,már tudta,hogy szabad a mese
est,és töviről hegyire elmondta mi hogy volt…

Hajnali három körül járt már az idő,mikor nagy nehezen végre levánszorogtak a tetőről.A kései óra
azonban nem adott indokot arra,hogy fáradtak legyenek.Nagy rutinjuk volt már az éjszakázásban,hála
előző munkahelyüknek.Erről aztán Shiroyukinak eszébe jutott,hogy illene majd meglátogatniuk Tsunadét
és Jiraiyát.
Midoriko jóvá hagyta az ötletet,bár ő nemrég tiszteletét tette a bárban,és az utolsó yen-ig vissza fizette
tartozását,hála Itachinak…Persze most meg az új főnökének lógott,de azon már nem ette magát.Amilyen
fizetést eszközölt ki,hamar megadja majd a pénzt.

Midoriko vissza erősitette a létrát,és a sarkában magyarázó Shiroyukival elindult szobája felé.
Az ajtaját belökve azonban értetlenül pislogott a melletta tolakodó hugára.

-Na mi van?
-Mi?-pislogott Shiroyuki.
-Nem kell a saját szoba?
-Uhh…Tényleg-nevetett fel a lány,-neharagudj,a szokás hatalma.
-jahh biztos.De mostmár szokj hozzá,hogy igényt tartok a komplett ágyra,és te már nem férsz oda.-
dünnyögte Midoriko,és finoman kilökdöste a még mindig nevetgélő lányt.
-Jó jó,elnézést…-csapott egyet Shiroyuki.-Na akkor jóéjt.-intett búcsút és átevickélt a szomszéd ajtóhoz.

Midoriko morgott még valamit,a lökött,szerelmes csitrikről és bezuhanva az ágyába,a továbbiakban még
egy ágyú sem ébresztette volna fel…

*14*

Uchiha Madara szokásos higgadt hangnemében osztogatta utasitásait,az előtte reszkető beosztottjainak.

Élvezte a hatalmat,és a félelmet ami körül lengte.Még csak a hangját sem kellett megemelnie ahhoz,hogy
egy embert megfenyegessen…Piszkosul imádta az életét,a pénzt,nőket,kocsikat,vagyis minden olyan
luxust,amit egy yakuza vezér megengedhetett magának.Hozzászokott,hogy csak csettint,és mindenki
ugrik,hogy teljesitse kivánságát.

Amikor Fugaku vissza vonult,és Itachi még tapasztalatlansága miatt nem lehetett vezető,neki sikerült
kijátszania két évet magának.
Két hosszú évet,ami alatt élhet,mint a királyok és bőven maradt ideje azon sötét terv csiszolgatására
is,miként tudna vezető maradni élete végéig…

Madara nem volt álmodozó.Pontosan tudta,mit miért tesz,és minden lépését előre megfontolta.Hihetetlen
stragégiai érzékét,és az üzlethez való kemény és céltudatos hozzáállását még a vetélytársai is
elismerték.
Neki mindegy volt,ki mit gondol róla,az egyetlen ami számitott a pénz.
Rengeteg pénz…Mindenből…Részesedések a drogügyletekből,okirat hamisitásokból,uzsora kamatok…
Ezekhez képest az utcai versenyzés,csak mellékes volt számára,és nem is értette Itachi mért
ragaszkodik annyira ehhez.Minden esetre rábólintott unokatestvére ötletére,és engedélyezte,hogy maga
válogassa össze csapatát.

Azt a csapatot,amiről már olyan sokat hallott,és akiket jelenleg,ha nem is izgatottan,de kiváncsian várt.

43
-Na emberek itt vagyunk.-mondta Itachi,miközben a hatalmas irodaház szerűségre mutatott.

A kis csapat érdeklődve vizslatta a helyet.A belváros szélén álló épület szinte ugyan olyan volt,mint a
többi környékbeli irodaház.Újépitésű,szolid festésű és tekintetet sugárzó torony,ami óriásként magasodott
föléjük.

-Na és bemegyünk,vagy itt lesz a találkozó?-kérdezte unottan Midoriko.

-Micsoda lelkesedés…-mosolyodott el Itachi.-Gyertek utánnam.

Odabenn egy csomó biztonsági várta őket.Mindenkit alaposan átnéztek,felirták az adataikat,és egy
fémdetektoros kapun is átlökdösték őket…
Miután bizonyitást nyert,hogy senkinél nincs fegyver,két mogorva arcú őr betessékelte mindannyiukat a
liftbe,és a legfelső emeletig kisérte a bandát.
Ott aztán,újjabb testőrök segitségével,nagy nehezen elértek egy hatalmas,két szárnyú ajtóhoz.Itachi
megálljt intett,és kopogtatott.

-Tessék.-szűrődött ki egy férfihang.

Sasuke grimaszolt,és magához szoritotta Narutot,mintha csak védeni akarná valamitől.

Az idősebb férfi kitárta az ajtót,és kedvesen betessékelte a megilletődött népséget.

-Jó napot Madara san.-hajolt meg végül,és példáját mindenki követte.

Madara elmélyülten szemlélte a szedett-vedett bagázst,és tekintetét végig járatta minden

jelenlévőn.Végül aztán ajkai hamiskás mosolyra húzódtak,és kedvesen intett Itachi-nak és
Sasukénak,hogy lépjenek közelebb.
A két férfi,vigyáz állásban foglalta el helyét,a vezető két oldalánál.

-Üdvözöllek benneteket.-kezdte Madara,-Már sokat hallottam rólatok,de azért kérnék egy rövid
bemutatkozást.Menjünk sorba.

-Midoriko Genryusa,22éves,Tokyoi lakos,összekötő és verseny intéző.

-Hn…Remek.Tovább…

Mire mindenki elsorolta a sablont,Midoriko feje már zúgott.Mivel ő kezdte a sort,volt ideje jobban
megnézni a férfit,míg a többség beszélt.
A férfi tényleg a huszas éveinek végefelé járt,és rajta is megtalálhatók voltak azok a bizonyos Uchiha
jellegzetességek.Fekete haja vállát söpörte,és látszólag nem zavarta,hogy a kósza tincsek néha arcába
hullanak.Éjjszinű szemei,mint egy ragadozó állaté,hidegen és számitóan csillogtak.Arca rezzenéstelen
volt,csak szája szegletében bújkált egy apró mosolyféle,ami a legnagyobb jóindulattal sem volt
kedvesnek nevezhető.Egész lényéből sugárzott valami sötét és fenyegető aura,ami még a fekete lánynak
sem tetszett.Kidolgozott testén,vérvörös ing feszült,hozzá illő nyakkendővel,és csuklóján olyan vastag
karkötőt hordott,hogy Midoriko biztos volt benne,ha azt eladná,fél évig tudna fizetni az árából egy kisebb
lakást.
Egyébként nagyon vonzó volt.Úgy látszik,az Uchihák már csak ilyen félistenek mind…Mégis,ha a lány
ránézett,kirázta a hideg,és mikor tekintetük néha összetalálkozott a férfival,egyetlen szó jutott csak
eszébe: SÁTÁN…

-Nos,örülök,hogy itt vagytok.-mondta Madara,mikor mindenkit végig hallgatott.-Itachi már biztos

emlitette,de én is elmondom.Vannak bizonyos szabályok,amik szerint játszunk…Engem nem érdekel
túlzottan a versenyzés,de elvárom,hogy ha már fizetlek benneteket,hasznot is hozzatok.Veletek nyilván
nem sokat fogok találkozni,kivéve az összekötőt,igy jó munkát kivánok mindenkinek.Csak jótanácsként
közölném,ne próbáljatok átverni,meglopni vagy hasonlók,mert annak nem lesz jó vége.A yakuza nem
tolerál,és nem ad második esélyt.Innen már nem futhattok el,bár evvel már tisztában vagytok.Sok
sikert…-azzal intett a mellette lévőknek,hogy távozhatnak.

44
Itachi és Sasuke mélyeket hajlongva kezdett hátrálni,akár csak a példájukat követő csapat is…

Mikor aztán nagy nehezen kimásztak a szobából,és az ajtó becsukódott,mindenki felsóhajtott.

Nem csak Midoriko vette észre a félelmetes kisugárzást.Naruto ugy bújt Sasukéhoz,mint egy ijedt
kisnyuszi,és még Gaara is nehezebben lélegzett,akár csak Tenten.Shiroyuki zavartan pislogott
Itachira,aki nyugtatásként átkarolta vállait.Valahogy mind úgy érezték,épp a pokolból szabadultak…

-Nahh…annyit hajlongtam már,hogy azt hittem beverem a fejem a padlóba…-morgott bosszúsan

Midoriko,akinek sosem volt inyére az effajta ceremónia.
-Halkabban…-suttogta Sasuke,az ajtóra mutatva.
-Mért?Kijön és átvágja a torkom,mert beszélni merek az ajtaja előtt?-gúnyolódott a lány.
-Nem,de kijön és vissza hiv egy kis beszélgetésre…-nyilt ki az ajtó,és Madara gúnyolódó ábrázata jelent
meg előttük.
-Elnézést kérünk…-szabadkozott Itachi.-Midoriko nem úgy értette.
-Nos,még jobb.-villantott egy mosolyt a férfi.-Akkor most majd elmagyarázza hogy értette.

Midoriko vállat vont,és kényelmesen vissza sétált a szobába.Nem tartott a főnöktől,hisz tudott ő is ilyesztő
lenni.Pontosan értette,ez az egész arról szól,hogy Madara fitogtassa a dominanciáját,és bebizonyitsa,itt ő
az úr…

Az ajtó becsukódott,a kintlévők pedig ilyedten pislogtak hol egymásra,hol Itachira,aki azonban nem
tehetett semmit.Próbált nyugodtnak tűnni,és miközben a lift felé terelte a csoportot,biztositotta őket
affelől,nővérüknek nem lesz baja.

-Nos kisasszony,látom nem vagy félős tipus…-ült vissza székébe Madara,és tekintetét le nem vette az
előtte állóról.
-Ha az lennék,nem neked dolgoznék.-vont vállat Midoriko.
-Szeretem az ilyen hozzáállást.Foglalj helyet.-mutatott rá az egyik fotelra a férfi.

Miodriko pedig kényelmesen lehuppant,keresztbe tette lábát és várt.

-Te vagy az összekötő ha jól emlékszem.

A lány bólintott.

-Nos,jó ha tudod,nem szivlelem az ilyen kis humoroskodást.

-Nem viccnek szántam.-morogta Midoriko.
-Akkor meg pláne.Tisztában vagy vele,hogy ki vagyok ugye?
-Igen.
-Mégsem félsz?
-Kéne?Ha minden gyilkos pillantás elől megfutamodtam volna,most egy kapualjban csöveznék…
-Hm…Érdekes élet felfogás.Mostmár értem,mért te leszel a jobbkezem a versenyekkel kapcsolatos
dolgok intézésében.

Midoriko unottan fújt egyet.Nem volt kedve csevegni,és előjöttek a nikotin elvonás tünetei is…

-Meddig kell itt ülnöm?-kérdezte végül,egyenesen a férfi szemeibe mélyedve.

-Sietsz valahova?-kérdezte Madara,látványosan szinészkedve az aggódást.
-Nem,csak szeretnék rágyújtani.
-Azt itt is megteheted.-mosolyodott el a férfi,és a lány elé tolt egy hamutartót.

Midoriko bólintott,előhalászta cigijét,és kényelmesen rágyújtott,majd hosszan és élvezettel fújta ki

tüdejéből a nyugtató füstöt.

45
Madara pedig figyelte minden mozdulatát.Volt valami kecsesség abban,ahogy a lány a cigarettáját
tartotta,és egyszerűen nem tudta levenni róla a szemét.Szinte itta a mozdulatait,és azon kapta
magát,hogy alaposan végig méri az előtte ülőt.Fogalma sem volt,honnan jöhetett a lány,és milyen életet
élhetett,de ahogy a fekete szemek hidegen csillogva az övéibe kapcsolódtak,érezte,van bennük
valami,ami félelmetkeltő.Hozzá hasonlóan,Midorikoból is áradt valami megmagyarázhatatlan sötétség,és
bár Madara látott már egy s mást életében,még sosem találkozott ilyen érdekes és gyönyörű nővel.

-Kérsz?-nyújtotta felé Midoriko a dobozt,mikor már kezdte unni,hogy a másik őt vizslatja.

-Hn…Kössz.-húzott ki egy szálat a férfi,és előre hajolt,hogy a lány meggyújtsa a cigaretta végét.

Már idejét sem tudta,mikor cigizett utoljára…Persze néha napján elfüstölt egy-egy szivart,de konkrétan
nem élt ilyesmivel.Most mégis jól esett neki a torkát mardosó füst,és élvezettel slukkolt bele újra és újra a
kis nikotin rudacskába.

-Nem vagy egy aktiv dohányos…-jegyezte meg Midoriko.

-Te viszont jó megfigyelő vagy.-mosolyodott el a férfi,és kivételesen őszintének tűnt az arcán feltűnő
változás.
-A legtöbb ember néz,de nem lát…Én viszont szeretek szemlélődni.
-Akkor ebben hasonlitunk.Tulajdonképp úgyérzem,mi ketten jól kijövünk majd egymással.
-Szerintem is.Legalább is amig az egymást a munkára érted.
-Mi másra érteném?-nézett sértődötten a férfi,magában azonban tisztelettel adózott a lány észjárásának.
-Hn…Csak ugy megjegyeztem,nem kell mindjárt falnak menni.
-Midoriko...Más ember már rég golyóval a fejében végezte volna,ha igy társalog velem.-mélyült el
fenyegetően Madara hangja.
-Hát akkor rajta…Nem fogok talpat nyalni,még neked sem-villantak meg gyilkosan a lány szemei.

Néhány idegtépő másodpercig csak néztek egymásra,és a két fekete szempár veszedelmesen csillogott.
Végül aztán Madara felnevetett,és feszült légkör elszállt.

-Isteni vagy…Tényleg te kellesz mellém.-mondta végül,és a székből felállva kezét nyújtotta a lány felé.

Midoriko elnyomta a cigit,és szintén felemelkedett a fotelból.Határozott mozdulattal rázott kezet újdonsült
főnökével,és megengedett magának egy félmosolyt.

-Most elmehetsz.Hamarosan találkozunk.-biccentett az ajtó felé Madara,és meg sem várva,hogy a lány
kiérjen,tárcsázni kezdett a telefonján.

Midoriko veszettül boldog volt,hogy él,és,hogy sikerült megpuhitania Madarát.A lehető legnyugodtabb
tempóban araszolt le a földszintre,mert lusta volt liftre várakozni,és különben is szerette volna látni a
belső részt is.
Leérve,egy idősebb férfi megállt előtte,és a padlóig hajlongva nyújtott felé egy kis kártyát.A lány nézte
egy ideig,majd szónélkül elvette a kis lapot.
A laminált kártyán a saját neve volt,és egy chipp.
-Szóval hivatalosan is neki melózok…-dünnyögte,és kifelé menet jól megnézte magának a kis leolvasó
készüléket,amit ezentúl majd használnia kell.

*15*

-Mi van már?Mért nem jön?-tördelte kezét idegesen Shiroyuki.

-Biztos nincs semmi baj,nyugodj meg.-nyugtatta Itachi,de valahogy ő is ideges volt.

Pontosan tudta,Madara mennyire utálja,ha vissza szólnak neki,esetleg megsértik az egóját.Ennek

fényében pedig nagyon is okkal aggódott Midorikoért,aki köztudottan nem volt egy behódoló fajta.

46
Már mindannyian a konyhában ültek,és úgy nézték az asztalon lévő mobilt,mintha a megváltó hivását
várták volna.
A kis kütyü azonban néma volt,és semmi jelét nem adta,hogy hivást akarna közvetiteni…

Sasuke morogva fészkelődött,és hol magát nyugtatta,hol a karjába csimpaszkodó Narutót.Valahogy

érezte,hogy a mai látogatás igy fog végződni…Nem ok nélkül tartott Madarátol,és látva,hogy Itachi is
ideges,csak még feszültebbé vált.
Gaara,Tenten és Kakashi csak szótlanul meredtek egy pontra a falon,és néha rápislogtak az aggódó
Shiroyukira.

És akkor…Motor zúgás hallatszódott lentről,és mindenki egy emberként állt fel és sietett ki.

Miodriko becsapta az autó ajtaját,és épp káromkodott valami kretén sofőr miatt,mikor észlelte,hogy egy
test landol rajta,és meglepetten lenditette hátra egyik lábát,hogy egyensúlyát megtudja tartani…

-Már azt hittem kinyirattad magad…-szipogott Shiroyuki a fülébe.

-Nah,kicsit több bizalmat is szavazhatnál hugi..-vigyorodott el a lány és lefejtette magáról huga folytogató
kezeit.
-Midorikoooo-visszhangzott a garázs,ahogy a többiek is elé értek.
-Mi zu kölykök?-nézett végig a társaságon a lány.
-Mizu?-pislogott Sasuke fenyegetően.-Neked nincs ki mind a négy kereked…Halálra ggódtuk magunk.
-Miért?
-Miattad te idióta-vágta hátba Kakashi kedvesen.
-Ne már…Rossz pénz nem vész el.-vigyorgott Midoriko.
-Ne hülyéskedj.Nagyon megjárhattad volna.-mondta Itachi komoran.
-Igen,és nekem nincs fekete öltönyöm,hogy temetésre menjek…-vigyorgott rá Gaara,és kedvesen
összeborzolta nővére haját.
-Ne mondj ilyeneket-mordult párjára Tenten.
-Ugyan már…Mit vagytok úgy oda?Madara nem eszik embert…Itt vagyok,és még belépő kártyát is
kaptam.
-Huhh mutiii-kuncsorgott Naruto és kikapta nővére kezéből a kis lapot.

Itachi és Sasuke meglepetten pislogtak egymásra.Nem ilyesmire számitottak.El voltak készülve,hogy

Midoriko rövid úton ki lesz rúgva,és örülhet ha annyival megússza.Madarát ismerve,egyáltalán nem
értették,miért kapott belépő kártyát a lány,hisz az jóformán csak családtagoknak járt,és olyan
személyeknek akikről biztosan tudták,megbizhatók.A kártyával rendelkezőket ugyanis sosem motozták
meg,és minden valamire való ottdolgozó tudta,kijár nekik is a hajlongás.Erre Madara…A nagy és
gyanakvó és győzhetetlen Madara,néhány órás csevegés után igy kegyeibe fogadta a lányt?Kiváncsiak
lettek volna,vajon Midoriko,hogy a fenébe vette igy le a lábáról a férfit,de mivel tudták,választ ugysem
kapnának,igy csak fejcsóválva nézték a lányt.

-Na emberek.-nézett végig a társaságon Midoriko,mikor már a teraszon ültek.-Mostmár komolyan

elkezdődik a meló.Ma délután érkezik az első autótok fiúk.
-Mi?Nem csak a sajátjainkat javitjuk?-tátotta el a száját a szöszi.
-Nem drágám,több,az Uchihák által szponzorált csapat van,és mivel nem mindegyiknek van szerelője,igy
mi másoknak is javitunk-magyarázta el Sasuke.
-Ohh értem.Akkor ma már szerelhetek,ez klassz.-újjongott Naruto és arca kipirult akár egy kisfiúnak.

Sasuke elnézően mosolygott,és megpuszilta a fiút.Imádta,hogy szerelme mindig,mindenhez ilyen

hatalmas lelkesedéssel áll hozzá,és ő is várta már a közös munkát.

-Nahh,szóval.-próbálta vissza terelni a témát Midoriko-Ami kell a verdához,és itt nincs azt
jelentitek.Ezenkivül minden héten össze irjátok,mire van szükségetek,és leadjátok nálam,én pedig
intézem.
-Rendben-bólintott Sasuke,aki már tudta,hogy működnek egy ilyen csapatban a dolgok.
-Shiroyuki…jó lenne ha össze ülnétek Kakashival,és elmagyaráztatnád vele,mi is lesz a dolgod.

47
Az ezüsthajú kényszeredetten bólintott,és elhúzta a száját,ellentétben a férfival,aki nagyon is örült,hogy
kicsit kettesben lehet Shiroyukival.

-Tenten…Nos konkrétan nincs munkaköröd,de ha kell,majd nekem fogsz segiteni,a papirológiában.

A lány bólintott.Nem is bánta,hogy kimarad ezekből az ügyintézésekből.Százszor jobban örült,hogy rá

osztották a főzést.

-Gaara…Neked nincs más dolgod,mint gyakorolni,ellenőriztetni az autód és persze megnyerni a

versenyeket.Apropó verseny…Jövő péntekre már lesz is egy.
-Mi van?-pislogott Gaara.-És mi lesz ha nem nyerek?Nem kéne még gyakorolnom?
-Nem.-szólt közbe Itachi,aki eddig elégedetten szemlélte Midoriko főnökösködését.-Elóbb utóbb ugyis el
kell kezdened.Az első pár mecss nem számit,bár szerintem simán levered a többieket.
-Pontosan.Nagyon sokat fejlődtél.-értett egyet Tenten is.
-Hát jó.-sóhajtott fel a fiú.
-Na akkor,mindenki tudja mi a dolga?-nézett végig rajtuk Midoriko.
-Én még nem tudom…-jelentkezett Itachi vigyorogva,
-Nos,kedves ’tachi…A te dolgod az,hogy a tenyereden hordozod a hugom,és ha élni akarsz,nem bántod
meg.
-Értettem asszonyom.-szalutált Itachi és cuppanós puszit nyomott a pislogó Shiroyuki szájára.
-Nahh…csak semmi nyalakodás.-vihogott fel Kakashi.-Árt a szememnek…
-Akkor ne nézz ránk…-durcáskodott Shiroyuki.
-Nehogy te utasitgass már…-legyintett a férfi.
-Pedig ő már csak ilyen.-jegyezte meg csendesen Gaara.
-Mi van?Most mindketten engem szekáltok?-morgolódott a lány.

Midoriko megvakarta a fejét,és magában megfogalmazta,elég gyerekes társaság tudnak lenni.Valahogy

azonban nem bánta.Amig nem megy a munka rovására,és nem lépik át a poénkodás határát,felőle aztán
naphosszat is elugrathatták egymást.

*
Kakashi morogva olvasta kedvenc könyvét,ám nem igazán értett meg belőle bármit is.
Már két napja nyűglődött Shiroyukival,aki ugyan már egész jól belejött abba,hogy kössön fogadást,mivel
vegye le a lábukról az embereket és hogy hozzon ki minnél többet a pénzből,mégis ugyan olyan
ellenségessen viselkedett vele,mint azelőtt.Nem igazán értette az okát,mert ha nem is piszkálta,a lány
akkor is talált okot,hogy kötözködjön vele.

Ehhez mérten,Kakashi igyekezett is elkerülni,mert már nagyon unta a balhézást.Még Midorikotól is

próbált tanácsot kérni,de a fekete lány is csak annyit mondott,ha nem muszály,ne beszéljen Shiroyukival.

Igy most,jobb ötlet hijján ott ült a teraszon,mert a teljes konyha vesztegzár alatt volt főzés miatt,és próbált
koncentrálni a lapok tartalmára,ami nem igazán ment neki.Szerencséjére,nem sokáig kellett morgolódnia
a problémáján,mert megszólalt a kaputelefon,és ő két lépéssel termett a készülék előtt.

-Igen.Rendben,engedje be.-motyogta,és a korlátra támaszkodva figyelte a garázsajtóban feltűnő alakot.

Umino Iruka,kissé félszegen hadarta el a portán ülő idős bácsikának,ki ő és mit akar,majd mikor végre
beengedték,egy méretes gombóccal a torkában igyekezett az épület felé.
Vállán egyetlen utazótáskát cipelve,és hunyorogva lépett be a hangár belsejébe és csodálkozva forgatta
körbe fejét.
Valahogy nem ilyenre számitott.Meglepte,milyen tiszta és rendezett a műhely,és pár pillanatig kitüntette
figyelmével a benn lévő autókat is,aztán azonban jobbnak látta,ha megkeresi a főnököt.
Tekintete felvándorolt az emeletre vezető vaslépcsőn,és kishijján megijedt az őt szemlélő férfitól.

-Hello.-köszönt bátortalanul.

48
-Üdv,Kakashi vagyok.-mondta a férfi és intett,jelezve,hogy menyjen fel.
-Én Iruka.-motyogta a férfi és kezet rázott az ezüsthajúval.
-Jahh,a driftes srác.
-Jahh…Ömm…Te vagy a főnök?
-Nem…Ő most nincs itt,ezért én vezetlek körbe.Gyere,dobd le a cuccod.-mondta Kakashi és a sarokban
árválkodó ajtóhoz irányitotta Irukát.-Ez a te lakrészed.Itt a kulcsod.
-Aha kössz.-mondta amaz,és benyitott.

A lakás nagyobb volt,mint aminek kinézett.Külön örült a saját fürdőszobának,és nagyon barátságosnak
itélte a berendezést.
Miután ledobta táskáját,vissza ment Kakashihoz,és megadóan tűrte,hogy a férfi végig rángassa az
épületen,és bemutassa az időközben előkerült társaságnak.

Iruka fél órával később,kissé lesokkoltan ücsörgött a konyha asztalnál és próbált értelmesen társalogni a
főzésközben kérdezgető Shiroyukival és Tenten-nel.Tulajdonképp már elszállt az idegessége,és nagyon
örült,hogy a csapat többi tagja is kedvesen fogadta.Persze amennyire lehetett kedvesnek nevezni Gaara
és Sasuke bemutatkozóját…A két fiútól frász kerülgette,és bár Naruto megnyugtatta,idővel
megkedvelik,nem igazán érzett késztetést,hogy a szükségesnél többet társalogjon velük.Naruto,Kakashi
és a két lány azonban nagyon kedvesek voltak vele,és kezdte úgy érezni,szeretni fogja a helyet.

Mikor meglátta milyen verdával fog versenyezni…Nos akkor pedig legszivesebben felkiáltott volna,és
meg is jegyzte Kakashinak,a főnököt külön ki fogja tüntetni,amiért ilyen autót kapott.Bár nem értette,hogy
a férfi ezen mért nevetett,de inkább ráhagyta.Le volt nyűgözve,és magában elkönyvelte,eddig ez a
legjobb hely,ahol versenyezni fog.

Megjárt már pár bandát,és fiatal kora ellenére keresett driftes volt,mégsem hitte volna,hogy majd pont az
Uchihák fogják felkérni,dolgozzon nekik.
A nő aki telefonon felhivta,tárgyilagosan közölte a feltételeket,és a fizetést,ő pedig hülye lett volna nemet
mondani…Persze szeretett volna többet megtudni a csapatról,mielőtt ide jön,de a kis titkárnő lecsapta a
kagylót és ezért érkezett olyan idegesen.

Minden esetre,már sokkal nyugodtabban és jobb kedvűen társalgott a két konyhatündérrel,és még
segitett is nekik a teritésben.

Ebéd után,ami meglehetősen finom volt,és a társaság is elfogadó,Iruka már szobájában pakolta ki
szerény kis táskája tartalmát.Emlékezett még azokra az időkre,mikor ennyi cucca sem volt,és nap mint
nap meg kellett küzdeni 200emberrel,hogy kajához jusson.

Iruka alig múlt 5éves,mikor elvesztette szüleit.Nem sokra emlékezett már akkorról,de még igy,húsz év
távlatából is,rémálmai nem hagyták békén.
Álmaiban újra élte azt a szörnyű éjszakát,mikor minden szépnek vége szakadt életében.
A lakást beboritó lángtenger képe annyira valósan élt emlékei rejtett zugában,hogy mikor hajnalonként
ilyedten és teljesen leizzadva magához tért,még érezni vélte a tüdejét folytogató füstöt,és a testét hevitő
lángnyelvek parázsló lehelletét.

Kicsi volt még,és kétségbe esetten,könytől maszatos arccal próbált kijutni a forró pokolból,miközben ugy
érezte,tüdeje felmondja a szolgálatot.Reménytelenül forgatta körbe fejét,de mindenütt csak a narancs és
vörös szinű lángok néztek vissza rá,teljesen elvágva minden menekülési útvonalat.Valahonnan
távolró,még hallani vélte szülei kiáltásait,aztán elsötétedett előtte minden.

Két nappal később,már kábán álldogált a temetőben,egy kirendelt gyámügyis nővel,és egyszerűen nem
tudta felfogni,hogy imádott anyja és apja otthagyták.

49
Az orvosok sokáig küzdöttek,hogy életben tartsák a két felnőtett,de nem jártak sikerrel.Iruka csodával
határos módon menekült meg,egy tűzoltó segitségével,enyhe füstmérgezéssel.

Neki nem volt más rokona szülein kívül,és nő,aki az ügyével foglalkozott,megigérte neki,hogy keres majd
olyan családot,aki örökbe fogadja,de addig is árvaházba kell mennie.

Akkor kezdődött meg a fiú pokoljárása…Az árvaházban senkit nem érdekelt,és az elkényeztetett kisfiú
órákat gubbasztott sirva a szobája sarkában.Mikor a felügyelő megunta a hisztizéseit,két pofonnal letudta
a vigasztalást,és Iruka hamar rájött,sirással nem oldja meg gondjait,csak kiharcol egy alapos verést.
Többet nem sirt,és úgy nőtt fel,hogy a szeretet semmi szépségét nem kapta meg.Többed magával
osztozott a koszos kis szobán,és gyakran verekedett össze társaival,aminek egyik eredménye az orra
felett húzódó sebhely lett,a másik pedig az,hogy kénytelen volt hamar felnőni.

A nő,aki anno igéretet tett egy családra,nyilvánvalóan elfelejtette,és 18éves koráig nem is szabadult
börtönéből.
Viszont amint felnőttnek nyilvánitották,Iruka vissza sem nézve lelépett,és egy kis táskányi ruha
kiséretében bele vetette magát a Tokyo-i életbe.Pontosabban az élet sötétebb felébe.Hamar megtanult
érvényesülni,és bár piti zsebtolvajként kezdte,rövid idő alatt felkapaszkodott arra a szintre,ahol
pillanatnyilag állt.A környék egyik legjobb drifteseként sok bandában melózott,és áldotta a napot,mikor
először volán mögé ült,és bebizonyitotta milyen jó is.
Sok idő elmúlt már,sok mindent másként látott,de mélyen legbelül,még mindig egy szeretetre éhes
kissrác volt,aki megpróbálta pótolni a család hiányát.

Épp ezért örült,hogy az új csapata,ilyen kedvesen fogadta,és már egyáltalán nem félt attól,hogy
magányos lesz köztük.

Motor zúgás zökkentette ki csapongó gondolataiból,és bevágva a szekrénybe az utolsó ruhát

is,kiváncsian indult ki,hogy megnézze ki jött.

*16*

Midoriko,meglehetősen agressziv hangulatban csapta ki a kocsi ajtaját.Madarától jött vissza,aki

meglehősen zsémbes kedvében volt,mégsem emiatt volt kiakadva a lány.
Az előző nap,Sasuke által összeirt autós cuccok fele nem érkezett meg,és Midoriko vérnyomása az
egekig szökött,amikor ezt maghallotta.Naruto ugyanis felhivta,míg a főnöknél volt,és pánikolva számolt be
neki az ügyről,kijelentve,alkatrászek nélkül még ő sem tud szerelni.

A feket lány bevágta maga mögött az ajtót,és csak intett egyet a lent tartózkodó szőkének és
párjának,majd kivonult az udvarra,és telefonját a fülére szoritva kiengedte kutyáit,és amint a vonal halk
kattanással jelezte a másik oldalon valaki felvette,olyan hangerővel kezdett orditani,hogy Sarutobi bácsi
ilyedten pislogott ki a kis bódéjából.

-Rohadtul nem érdekelnek a kifogásaid.-visszhangzott a lány.-Azt mondtam ma délutánra legyen itt

minden. … Nem érdekel!Ha nem tudod teljesiteni a rendelést keresek mást.
A vonal végén magyarázkodó alak hangja csak még morcosabbá tette,és legszivesebben bemosott volna
a férfinek,ha az ott lett volna.Dühöngve indult vissza a garázsba,sarkában a két kutyával és hallgatta a
siránkozást a telefonból…

-Bazd meg…-mordult fel végül hangosan,és Naruto ilyedtében eldobta a csavarhúzót.-Ne szórakozz
velem,mert kicsinállak.Nem érdekel hogy,de amit kértem legyen itt legkésőbb 4-ig,különben nem éred
meg a holnapot.-sziszegte a készülékbe és választ sem várva kinyomta a hivást.

50
Iruka az ajtócsapódásra ért ki a teraszhoz,és észlelte,hogy egy alak távozik az ajtón.Leballagott a
lépcsőn,és Naruto mellé állva rákérdezett az illető kilétére.

-Ő a nővérem,Midoriko…-mosolygott a szőke.
-Aha,nincs jó kedvébe.-morfondirozott Iruka.
-Hát nincs,vigyázz vele.-tanácsolta Sasuke,miközben félig a motorháztető alatt feküdt.

Iruka nem értette,minek az ilyen tanács,de azért bólintott.Mikor azonban meghallotta a lány
káromkodását,és Naruto kishijján beleszúrta ijedtében a csavarhúzót,már kezdte felfogni,mire célzott a
fekete fiú.

Elhűlve figyelte a közeledő nőt,és észlelte annak fenyegető kisugárzását,mégis…Szemei önkéntelenül

futottak végig rajta,és magában csodálattal adózott a fekete hajú istennő szépségének.
Csak kicsivel volt alacsonyabb nála,és éjjfekete haja minden lépésénél vállaira hullot.Karcsú alakján
tökéletesen feszült a fekete miniszoknya és a hófehér ing,ében szemei pedig mint a sötét
égbolt,mélységet és fenyegetést árasztottak.

Az,hogy a lány ugy ment el melletük,mintha ott sem lett volna,kicsit sértette az egóját,ám nem ért rá
haragudni,ugyanis két vicsorgó rotweiler nézett rá,és hangos morgással,megfeszitett izmokkal közeledett
felé.

Midoriko,relaxációs légzést végezve lépdelt fel a lépcsőn,ám kutyái acsarkodó hangja

megállitotta.Érdeklődve pillantott hátra,és látva,hogy az ebek egy idengen férfit kerülgetnek felsóhajtott.

-Dolf,Lucifer hozzám.-mordult fel,mire a két kutya azonnal mellette termett,szemüket le nem véve az
idegenről.
-Huhh,kössz-motyogta Iruka,és nagyot nyelt.
-te meg ki vagy?-nézett rá sötéten a lány.
-Iruka Umino,az új soffőr.-indult meg felé a férfi kezét nyújtva,
-Maradj ahol vagy.-dörrent rá Midoriko.-Vagy kutya kaja akarsz lenni?

Iruka megtorpant,és rájött a lány nem viccel.A lépcső tetejéről nézett le rá,oldálán a két állattal,és olyan
gúnyos arckifejezéssel,hogy a férfi legszivesebben a föld alá sülyedt volna.

Lehet,hogy a lányt káprázatosnak találta,de a belőle áramló sötét aura már kevésbé nyerte el tetszését.
Igy elnézve,olyan érzése támadt,mintha Midoriko legalább is az alvilág hercegnője cimet birtokolná,és
gyanujában nagyaban megerősitette a tény,hogy még a két veszett fenevad is meg hunyászkodott a lábai
előtt.

-Szóval akkor veled beszéltem a multkor mi?-vizslatta Midoriko az előtte állót.

Igazán jó pasinak találta Irukát.Ő legalább nem volt az a hideg,szobor szépség mint az
Uchihák.Napbarnitotta bőre,izmos teste és kisfiús arca,amit kuszán kereteztek sötétbarna nyakáig érő
tincsei szimpatikus külsőt kölcsönzött neki,és a meleg barna szempár olyan kedvesen csillogott,hogy ha a
lány nem lett volna az,aki,hát nyilván hanyatt esett volna.Igy azonban csak elégedetten mustrálta végig a
láthatóan zavarban lévő Irukát,de arca semmit nem árult el gondolatairól.

-Ó az te voltál.-mosolyodott el a férfi.-Bocsi,de nem ismertem fel a hangod.

-Nem gond.
-Szóval akkor te vagy a titkárnő?

Első rossz pont…Midoriko kizökkent egy pillanatra a jégcsap szerepéből és értetlenül pislogott,majd
gyilkos pillantással illette a nevetését visszafolytó Narutot,rendezte vonásait.

-Nem…Én a főnököd vagyok te szerencsétlen…-sziszegte bosszúsan.

51
-Wow…Úgyértem…Nekem még nem volt női főnököm,és elnézést,csak…-makogta Iruka,és igyekezett
kerülni a lány villogó tekintetét.
-Hn…Gyere ide.-mondta Midoriko.

Iruka nem mert ellenkezni,és magában felkészülve arra a szánalmas halálnemre,hogy hamarosan
cafatokban végzi,odasomfordált a lépcsőhöz.

-Nyújtsd ki a kezed.-hallotta a következő parancsot,amit engedelmesen teljesitett.

Meglepődve látta,hogy a két kutya előrébb lép,és elkezdi szaglászni kézfejét.

-Barát-simogatta meg a kutyák fejét Midoriko.-Most pedig te is simogasd meg őket.

-Oké…-mondta Iruka,és bátortalanul végig húzta kezét a két állat fején.
-Ennyi…Nem fognak bántani,csak ne nagyon mászkálj a közelükben.
-Értem-fújt nagyot a férfi,és kicsit megnyugodott.
-Este találkozunk,lesz egy két megbeszélni valónk.-intett Midoriko és felment az emeletre.

Iruka nézte ahogy a két eb,gazdája ajtaja előtt végig nyúlik,majd megfordult,és kérdő pillantásokat vetett
az eddig mozizó fiúkra.

-Ne aggódj,ő mindig ilyen-vihogott Naruto.

-Ja,majd megszokod.Kicsit antiszoc,de azért jó ember.-bólintott Sasuke.

Ha Iruka eddig azt gondolta,az Uchiha fiú ilyesztő,és Gaara egy jégcsap,akkor hozzájuk képest Midorikot
már csak egyetlen kategóriába tudta besorolni,ami a pokol,és sátán cimszó alatt volt megtalálható…

*
-Hallom megismerted a főnököt.-huppant le Kakashi a teraszon lévő székbe.
-Olyasmi…-bólintott Iruka és szórakozottan kaparászta az üditős üveg matricáját.
-Ilyesztő mi?-bontotta fel saját üvegét az ezüsthajú.
-Hát…-motyogta Iruka,és óvatosan körbekémlelt.-Nem találkoztam még hozzá hasonlóval.Elég,khöm…
félelmetes.

Kakashi megértően bólogatott.Na persze ő már tudta,mikor kell tényleg komolyan venni a lány
fenyegetéseit,ellenben Irukával,aki láthatóan sokkot kapott az első találkozástól.Kicsit meg is sajnálta a
férfit,de nem volt kedve lelkisegélyest játszani.

-Majd beleszoksz,nem kell tőle frász kapni.Amugy klassz csaj.

-Aha,ha te monod.
-Ki a klassz?-visszhangzott fel mögöttük Shiroyuki.
-Midoriko.-válaszolt Kakashi,és kihúzva a széket,helyel kinálta a lányt.
-Aww…Ne haragudj,elfelejtettelek felkésziteni rá.-huppant a székbe a lány.-Nagyon durva volt?
-Áh…-legyintett Iruka-csak azt hittem kutya kajaként végzem.

Shiroyuki és Kakashi egy emberként kezdtek nevetni,és mivel mindketten nagy fantáziával voltak
megáldva,lelki szemeik előtt látták,ahogy a fekete lány,szadista arckifejezéssel szeleteli fel egy bárddal a
gyanutlan Irukát,majd angyali mosolyal dobja a kutyák elé…

A vacsora erődemonstrációval kezdődött.

Midoriko vicsorogva rúgott bele Iruka székébe,mire a meglepett képű férfi,végig korcsolyázott a konyha
padlóján,és tompa puffanással csapódott neki a szekrénynek.

52
-Ez az ÉN helyem-morogta a lány,és széket penderitve maga alá,helyet foglalt az asztalfőn.

Shiroyuki rosszalóan rázta meg fejét,és intett Irukának,üljön mellé,miközben a társaság többi tagja
diszkréten röhögött a jeleneten.

Iruka természetesen lefagyott a történtek után,és elég bizalmatlan arcot vágott a balján ülő,késsel
viaskodó Midoriko-ra.
Miután mindenki kiszórakozta magát,próbálva ellensúlyozni nővérük modorát,kedvesen bevonták a
beszélgetésbe a férfit.

Iruka pedig hálásan pislogott a mellette ülő Shiroyukira,aki biztatóan megpaskolta karját,avval a
kijelentéssel,hogy nem kell félnie,nővére nem nyirja ki.

-Jut eszembe.-pillantott fel Gaara a tányérjából.-Elrendezted a nevezést?

-Jah.-morgott a fekete lány.-A többi meg rajtad múlik,és a kocsin.
-Kocsi…Kellene egy időmérőt tartani,hogy felmérjem,mit kell változtatni rajta esetleg-kapcsolódott be
Sasuke is,a társalgásba,
-Igen,ez jó ötlet…-tátogott a szőke teleszájjal.
-Naruto,egyél rendesen.-feddte meg Shiroyuki.
-Rendesen eszem…
-Persze…Mint egy ovis,csupa maszat vagy…-vigyorgott Tenten.
-Hn…igaz.-nézett szerelmére a fekete fiú,és közelebb hajolva annak arcához,lenyalta a szája szélére
tapadt rizsszemet.

Naruto elkerekedett szemekkel,és vörös képpel kezdett fuldokolni,és Kakashi olyan jót szórakozott
rajtuk,hogy a nagy vihogása közben meglökte Midorikot.

-Na mostmár…-mordult fel a lány.-Viselkedjen mindenki…

-Igen.-hagyta jóvá Shiroyuki is.
-Ünnep rontók…-fújt egyet az ezüsthajú férfi.
-Mi van?-nézett rá fenyegetően Shiroyuki.
-Semmi…csak muszály mindig elrontani a hangulatot.
-Én nem rontottam el!
-Nem hát…
-Tudod mit?Ha nem tetszik a jelenlétem,ehetsz kint is…
-Na persze,ez az én lakrészem!
-Kapd be…Majd akkor épittetünk egy külön konyhát.
-Ja,majd Itachi fizeti.Neked könnyű…-válaszolta gúnyosan Kakashi.
-Kakashiiiii-orditott magából kikelve a lány.-Egy utolsó bunkó vagy.
-Ce ce ce…hisztérika…-vont vállat a férfi.
-Dögölj meg..-fújt Shiroyuki,és felkelve bosszúsan belecsapta tányérját a mosogatóba.
-Nem hagynátok abba?-nézett rájuk Sasuke,aki kezdte nagyon unni az örökös veszekedést.
-Ja…Mindenki kedvét elcseszitek.-bólogatott Gaara is.
-Már ti is kezditek?-hűlt el a lány.
-Senki nem kezd semmit.-állt fel Midoriko-Ha nem tudtok megférni,akkor ne szóljatok egymáshoz.Ideje
lenne hogy felnőjetek.
-De én…-kezdte a lány.
-Semmi de,unom hallgatni hogy marakodtok.
-Jó…akkor én inkább kimegyek.-dühöngött a lány,és kiviharzott a helységből.

Mindenki csendesen nézett utána,és Midoriko nagyot sóhajtott.Tisztában volt vele,hogy neki kell majd
megbékiteni a lányt,és nem lesz könnyű dolga.

-Kakashi…Nem igy szoktak udvarolni.-dünnyögte végül,és vissza ereszkedett a székére.

-Udvarolni?Én,ennek a fúriának?-sértődött meg a férfi,és választ sem várva szintén távozott.

53
-Itt mindig igy telnek a vacsorák?-pislogott Iruka bátortalanul.
-Többé kevésbé.-bólintott Tenten.

Senki nem értette,az a kettő mért utálja egymást ennyire.Tudták,Shiroyuki nem egy sértődős fajta,és a
testvérei össze tudták számolni a két kezükön,az elmult évek alatt hányszor halloták orditani.Kakashi
mégis képes volt egyetlen kósza mondatával kizökkenteni a lányt nyugalmából,még akkor is,ha a
mondandója nem is felé irányult.

A vacsora néma csendben zárult,és Tenten megadóan kezdett neki mosogatni,mikor mindenki végzett.

-Segitsek?-kérdezte Gaara.
-Ha van kedved.-mosolygott rá a lány.

Gaaranak,nem volt kedve ilyesmivel szerencsétlenkednie,de ennyi áldozatot igazán hozhatott ő is,igy
előkeritve egy ruhát,beállt segiteni.

-Nahh…-indult az ajtó felé Midoriko-Jó munkát.Te meg-fordult Iruka felé-Gyere velem.

A teraszon Kakashi ücsörgött,és bosszúsan kortyolgatta sörét,amit dühében vett a közeli boltban.
Még,hogy ő udvarol…Midoriko képtelen kijelentése nem hagyta nyugodni.Maga sem tudta,mi az oka
annak,hogy ők ketten Shiryukival folyton hadban állnak.Hiszen kedvelte a lányt,és akár még barátok is
lehettek volna,valami azonban mindig rosszul sült el,ha ők ketten beszélgetni kezdtek…

-Na mi van ’Kashi?Durcáskodunk?-vigyorgott rá a mellé lépő Midoriko.

-Cehh…Hagyjál…
-Nahh…Jöttünk dumálni.
-Kivel?
-Velem…-pislogott Iruka,és nem tudta örüljön e annak,hogy a férfi is ott lesz.
-Huppanj le.-intett neki a lány,aki időközben már helyet foglalt Kakashi mellet,és a legnagyobb
nyugalommal vette el a férfi elől az üvegét.
-Héé…Az az én söröm.-kapott utána a férfi.
-Jó,akkor adj egyet nekem is.-vont vállat a lány.
-Hogy mondod?
-Felemenéd azt az édes kis segged,és hoznál nekem is egy sört?-dőlt hátra Midoriko,és meggyújtotta a
szájában lógó cigit.
-Nők…-csapott egyet Kakashi és felállt.-Te kérsz?-nézett Irukára.
-Jah,lehet.Kössz.

Kakashi morgolódva eltűnt,majd kis idő elteltével vissza vánszorgott az emlitett itallal.
Midoriko kényelmesen kinyitotta az üveget,belekortyolt és csak ezután nézett rá Irukára.

-Na szóval.Itt a házirend.-tolt elé egy papirt,amit a férfi azonal olvasni kezdett.
-Na jó…de ez igy nem elég pontos…
-Mit hiányolsz belőle?-nézett rá meglepetten Kakashi.
-Hát itt nem irja,hogy nem szabad az asztalfőn ülnöm,és nincsenek használati utasitások Midoriko-hoz.-
vigyorogta el magát a barna.

Kakashi felnevetett,és kárörvendően várta,hogy a főnök asszony rendre nevelje az újfiút.Legalább pár
percig megtud feledkezni az agyát elboritó kérdés özönről…
-Használati utasitás mi?-nézett érdeklődve rá Midoriko.-Nem könnyitem meg az életed.Majd rájössz
magadtól,mit lehet és mit nem…
-Jó jó…De egy gyorstalpalót nem kaphatnék?Nem akarom úgyvégezni,mint ő…-bökött Kakashira.

Kakashi felmordult a kijelentésre,és sértődötten belekortyolt az üvegbe.Már ez a kis taknyos is rajta

köszörüli a nyelvét…

54
-Nagyon poénos vagy Iruka.-jegyezte meg végül.-Nem tehetek róla,hogy ilyen…
-Kakashi,pofa be…-villantak meg a fekete szemek-Hála neked,most majd egész este
hallgathatom,mekkora egy gyökér vagy…Úgyhogy csak ne játszd a mártirt…
-ami pedig téged illet.-fordult vissza Iruka felé-Ne szekálj,és én is békén hagylak…Ennyi..
-Klassz.Ja,és kössz a kocsit,állati jó.
-Hn…-jött a kimért válasz.
-A másik mazda a tiéd?
-Igen
-Jó az izlésed.-vigyorgott a férfi,és élvezte,hogy nem kell rettegnie a nőtől.
-Az…De most van egy kis dolgom.Kakashi,én a helyedben elnézést kérnék Shiroyukitól…-mondta
Midoriko és megkerülve a két férfit elővette mobilját,lebonyolitott egy 3szavas beszélgetést és eltünt huga
szobájában.

A két férfi értetlenül pislogott.Kakashi nem értette,mért kéne bocsánatot kérnie,hisz a lány is ugyanolyan
részben hibás mint ő.
Iruka pedig nem tudta felfogni,hogy a szia,igen,gyere-cimszavakból,hogy tudta a lány lerendezni a
beszélgetését.Minden esetre tetszett neki,mert igy aztán lehet spórolni a hivásdijjal….

*17*

Shiroyuki sértett büszkeségét ápolgatva feküdt ágyán,és még mindig a szóváltáson morgolódott.
Nem fért a fejébe,miért bosszantja annyira Kakashi jelenléte,de ma este végleg felirta nevét a lány fekete
listájára.
Nagyon fájt neki,hogy a férfi szerint,csak a pénz miatt van Itachival,holott ez nem igy volt.Továbbá
nehezményezte,hogy nővére nem állt ki mellette,és még a két fiú is leszidta…Hát hova jutott a világ???

Tudta,hogy van egy kis igazság Gaara és Sasuke szavaiban,és hogy nyilvánvalóan Kakashi és ő
cseszték el a vacsora hangulatát,de annyira dühös volt,hogy ezt az apróságot inkább nem feszegette.

-Nahh…még mindig duzzogsz?-tűnt fel Midoriko az ajtóban.

-Te nem ezt tennéd?Ja várj,nem.Te már átvágtad volna a torkát annak aki sérteget,és hidegvérűen
elfogyasztotad volna a vacsorád maradékát,a véres hulla társaságában…-gúnyolódott a lány.
-Na azért ez nem igy van…-ült le az ágyszélére a fekete.
-Neem?Szegény Irukát is hogy kirugtad az asztaltól…
-Na és belehalt?Nem,együtt söröztünk az előbb…
-Mi?Miért?-pislogott Shiroyuki.
-Mert csak…-vont vállat a lány.
-Na fene…-vigyorodott el Shiroyuki.
-Ne kezdj kombinálni…Nem ezért jöttem.Bocsánat,hogy leszidtalak az előbb.
-Mindegy…
-Kakashi is megkapta aztán a magáét,nyugi.
-Nem érdekel…
-Dehogyis nem…Nézd…Nem értem mi folyik köztetek,de ha lehet kerüljétek egymást.Mindenkinek
kellemetlen azt hallgatni,hogy szidjátok egymást.
-Tudom…de ha egyszer kihozza ezt belőlem…
-Oks,nincs gáz.Nem kell,hogy szeresd,csak viseld el…
-Megpróbálom.
-Kössz…Na én megyek.-állt fel Midoriko.
-Nincs kedved filmezni?-nézett fel rá Shiroyuki.
-De van,Kakashinál mozi est lesz…
-Úgy értettem,nálam,itt,velem.
-Jahh…Nincs.Nem szeretek gyertyát tartani.-mosolyodott el a lány.
-Gyertya?-kelt fel Shiroyuki,és nővére után sietett.-Ezt hogyérted?
-Igy…-vigyorgott a fekete,és kilépett az ajtón,helyet adva Itachinak.

55
-Te?-nézett Shiroyuki értetlenül.
-Én…Midoriko mondta,hogy baj van,és jöttem.
-Nem kellett volna.Nincs semmi komoly-dadogta a lány,és zavartan babrálta a kilincset.
-Nem számit…Mostmár itt vagyok,mesélj.
-Ömm…hát talán üljünk ki.-motyogta a lány,aki nem tartotta még elfogadhatónak,hogy a hálószobájába
invitálja a férfit.
-Rendben-bólintott Itachi,és kisétáltak az asztalhoz.

Midoriko vigyorogva esett be Kakashi nappalijába,és lehuppant a kanapéra.Iruka felszisszent,jelezve,a nő

épp az ő lábán gyalogolt át,Kakashi pedig automatikusan húzódott félre,hogy Midoriko elférjen.
-Na,ha végre kényelembe vágtad magad,kezdenénk a filmet.-mormogta az ezüsthajú.
-Rendben.de hol a többség?
-Bizonyára van jobb dolguk,mint,hogy velünk lógjanak.
-Hja…Ez az előnye,ha van valakid…-bólintott Iruka,és belemarkolt a chipsbe.
-Tényleg,van csajod?-érdeklődött Kakashi.
-Á nincs.Neked?
-Sem…
-És veled mi van?-nézett Midoriko-ra.
-Ha lenne pasim,szted itt csöveznék?
-Nyilván nem…-bólintott Iruka.
-Na pofa be kölkök…Kezdődik-morogta Midoriko,és a legnagyobb egyetértésben meredtek a tv
képernyőjére.

Eközben a teraszon lévő páros kicsit feszengve taglalta Shiroyuki problémáját.

-Értem…Nos,Midorikonak igaza van.-bólogatott Itachi.

-Igen,csak hát…-motyogott Shiroyuki.
-Nézd,ő klassz pasas,és én teljesen megbizom benne.Ha te nem kedveled,hát ez van,de a csapatnak
szüksége van rá is.Kerüld el,és nem lesz gond.
-Megpróbálom.Őszintén szólva,nekem sem jó igy.
-Akkor mért nem próbálsz beszélni vele erről?
-Mert azonnal egymás torkának ugranánk.

Itachi elmosolyodott.Tulajdonképp sokkal komolyabb bajt hitt,mikor a fekete lány felhivta.Örült,hogy

eljött,és Shiroyuki megnyilt kicsit neki.

-Nem bizos…-rázta meg a fejét a férfi.-Egy próbát megér…A kedvemért?-kacsintott a lányra.

-Na jó,de csak a kedvedért.-mosolyodott el végül Shiroyuki.
-Köszönöm.-ölelte magához Itachi,és mélyen magába szivta a lány finom illatát.-Hiányoztál…

Shiroyuki döbbenten emelte fel a fejét,és kiváncsian szemlélte a férfi arcát.Meglehetősen őszintének
tűnt,és a hangja is erről tanuskodott,ő pedig boldognak érezte magát.

-Te is nekem…-suttogta végül,és vissza bújt az ölelésbe,fejét Itachi mellkasára hajtva.

Jó ideig ültek igy,egymásba olvadva,és mindkettő azon gondolkozott,érzett e már hasonló nyugalmat,és
békét,mint amit a másik nyújtott számára.Itachi kezdett ráébredni,hogy mennyire magának akarja a
lányt,és hogy még senki iránt nem adózott ilyen mély csodálattal életében.
Shiroyuki pedig lassanként kezdett bizni a férfiban,és szemei előtt felfénylett a remény csillaga.
Remény arra,hogy életében elősször talán boldog lehet valakivel,és aki olyannak tudja majd elfogadni
amilyen valójában,mindenféle megjátszás és hazudozás nélkül.
**
Az autó zúgása egyre erősebbé vált,és mikor a mustang elhúzott a szemlélődő csapat mellett,Tenten
ilyedten ugrott hátrébb.

-Jó időt megy…-nézte stopperját Sasuke.

56
-Jahh,nagyon jól nyomja…-nyugtázta Naruto,és szemeivel élénken követte a kocsit,ami már a pálya
másik végében járt.

Az időmérős edzés jól zárult,és Sasuke fél órával később szakszerűen magyarázta Midorikonak,hogy
minden rendben lesz,és mit kell még feljavitani a verseny előtt…

-Mondjuk azért új gumik ráférnének,ezeket már jól elkoptatta…-morfondirozott Naruto,aki időközben

előkerült.
-Igen,és a nitroval is van még egy kis munka,de mindent összevetve jól állunk.
-Aha..-vont vállat Midoriko-Nekem csak azt mondjátok,mi kell,és hogy rendben van e a kocsi.A többihez
nem értek.
-Mihez nem értesz?-csatlakozott a kis társasághoz Iruka,aki szintén jelen volt a pályán,és épp Gaaraval
taglalták a futamot.
-A kocsikhoz…-dünnyögött a lány.
-Egy kis pótórát?-vigyorgott rá Iruka,de azonnal meg is bánta szemtelenkedését.
-Pofa be…Én a sajátom dolgom tudom,te is maradj a driftnél,és ne engem akarj kioktatni.
-Uhh…Milyen harapós kedvedben vagy…-motyogta a férfi.
-Hn…Vagy csak nem szivlelem a hülyéket magam körül…-mondta a lány és otthagyta a csapatot.

Shiroyuki a konyhában tett vett,mikor hatalmas robajjal Kakashi esett be az ajtón.A lány elősször
megilyedt,de látva,hogy csak a férfi kezdett rongálásba a kora délutáni órán,megnyugodott.Előző nap
sokáig beszélgettek Itachival,és ebből kifolyólag keveset aludt.Megmaradt energiáit pedig nem kivánta
Kakashira pazarolni,igy szónélkül folytatta a süteménytészta keverését.

-Na mi van?Most meg levegőnek nézel?-zuttyant le a székre a férfi.

Shiroyuki fülét sértette a hang,nem is annyira azért,mert Kakashitól származott,inkább csak irritálta a
szokatlan hanghordozás.Kiváncsian fordult meg,hogy megnézze mi ennek az oka,és ahogy végig nézett
a boxerben ücsörgő férfin,egy pillanatra elállt a lélegzete.Nem hitte volna,hogy Kakashi ilyen jól néz
ki,pedig a látottak bebizonyitották.A kockás hasfal,széles kidolgozott mellkas nagyon is jól
mutatta,Kakashi sportos egyén.Ám ahogy a lány szemei feljebb vándoroltak meghökkent.A férfi vérben
forgó szemei,és sápadt arca arra a következtetésre juttatta,imádott veszekedő társa bizony enyhén
szólva is másnapos…

-Tessék…-tett elé egy bögre kávét Shiroyuki,mert a fene sem tudja miért,megszánta a férfit.
-Kössz…-bólitott Kakashi,és nagyot kortyolt a józanitó nedüből.-Shiroyuki?
-Tessék…-mondta a lány,miközben a tésztát töltögette a sütőformába.
-Bocs a tegnapiért…

Placss…A tészta lefordult a kanálról,és Shiroyuki döbbenten méregette az alaktalan pacát a

pulton.Nyilván megromlott a hallása,mert mintha ugy értette volna,a férfi elnézést kért tőle…

-Mit mondtál?-fordult meg hitetlenkedve.

-Azt hogy bocsánat.-motyogta a férfi,erősen fixirozva bögréje tartalmát…
-Hát oké…Tulajdonképp,én is sajnálom.-mormolta a lány.

Nem értette,mi ütött Kakashiba,és nagyon vissza kellett fognia magát,hogy ne szóljon be neki ismét.De
hát megigérte Itachinak,hogy beszélni fog vele,és tisztázza a dolgot,ezért csak ökölbe szoritotta kezeit,és
mélyet lélegzett.Talán most megejthetné azt a kis csevelyt…Végül is az időpont jó,és úgytűnt a férfi sincs
veszekedős kedvében.
Belökte a sütőbe a muffin tálcát,és ajkába harapva ült le a férfival szemben.Néhány hosszú percig csak
méregette a fejét lehajtó férfit,majd nagy sóhajjal kezdett bele mondandójába.
-Nézd Kakashi,azt hiszem beszélnünk kell.-kezdte.

Az emlitett gyanakvó arcal nézett fel.Ezt a mondatot,már sokszor hallotta élete során,de de sosem
kellemes dolgok kerültek napvilágra az elhangzása után…

57
-Miről?-kérdezte végül.
-Rólunk…Meg ezekről az örökös vitázásokról.
-Hát…jó.
-Nézd,fogalmam sincs miért van ez,hisz végeredményben klassz ember vagy,csak valamiért kihozol a
sodromból.
-Detto-bólogatott Kakashi.-Én is pontosan igy érzek.
-Hát az jó…Mivel az okokat nem tudjuk,igy békét ajánlok.Megigérem,hogy kevésbé leszek
házisárkány,és megpróbálom tolerálni a hülyéskedéseket,cserébe te soha többé nem vágod a
fejemhez,hogy csak a pénze miatt vagyok Itachival.
-Rendben,igérem.Tudod…valójában nem is gondoltam komolyan azt,csak muszály volt valamivel
visszavágnom.
-Hm…Hát a jövőben ne tedd.Nem vagyok olyan ember,akit meg lehet vásárolni!És messze nem vagyok
és nem is voltam az a kishercegnő,akinek hiszel.Fogalmam sincs,honnan szedted ezt,de nagyot
tévedsz.Nekem is megvan a magam keresztje,ha hiszed,ha nem.
-Sajnálom.Nem akarlak bántani,csak valahogy a szám mindig előbb jár,mint az agyam.-sóhajtott fel a
férfi.
-Akkor ezen változtass kérlek,és én is jobb leszek.Nem szeretném,ha mi is állandóan veszekednénk mint
a szül…-harapta el a mondatot Shiroyuki.-Na mindegy.Áll az alku?
-Aha…-pislogott Kakashi,és szöget ütött a fejében a félbehagyott mondat.
-Nagyszerű-mosolyodott el a lány,és vissza ment a sütőhöz.

Kakashi ült még benn egy darabig,és azon gondolkodott,mért nem fejezte be a lány az
eszmefuttatását.Mivel nyilván kényes témához tévedt,hiába kérdezne rá,nem kapna választ.Ha van
valaki,aki el tudja magyarázni,milyen is valójában a lány,az csak egy ember lehet…Őt viszont nehéz
elbűvölni…
A férfi nagyot sóhajtott,és kiropogtatva csontjait felkelt.Miután megköszönte a kávét,és vissza ment
szobájába,még mindig mérlegelt.
Magára kapta farmerját,egy fehér trikót,és kiviharzott a teraszra.

Lenn a két szerelő elmélyülten tanulmányozta Gaara kocsiját,és időről időre babráltak rajta kicsit.Midoriko
a teraszon ült,és már nagyon unta az állandó csörgést,mert nem tudott koncentrálni munkájára.
Madara megbizta némi papirmunkával,és épp azt próbálta kibogozni laptopján,miként is kéne
hozzákezdeni a dologhoz.Imádott főnöke ugyanis semmi segitséget nem mellékelt,igy a lány egy nagy
fekete kérdőjelként meredt a monitorra.

-Zavarhatok?-lépett a lány mellé Iruka.

-Mit akarsz?-morrant rá Midoriko,akinek semmi kedve nem volt társalogni.
-Narutonak szóltam,hogy kéne néhány új gumi készlet tartalékba,de azt mondta ezt veled beszéljem
meg.
-Minek komplett készlet?
-Hát…Edzés és verseny során elég gyorsan kopnak,és jó ha van itt tartalék…
-Jó,ird Sasuke listájára,és most szünj meg…-legyintett a fekete.
-Kössz…Nem boldogulsz a papirológiával?-vigyorodott el a férfi,és gyorsan kitért a felé hajitott cigisdoboz
elől.
-Takarodj…
-Ne segitsek?
-Mintha értenél hozzá…
-Hát tőled kicsit jobb vagyok…-vont vállat Iruka,aki nem tartotta fontosnak felemlegetni,hogy az előző
bandánál ő is akta kukacost játszott,ha nem hajtott.
-Na akkor lássam…-dőlt hátra Midoriko,és maga mellé húzott egy széket.

Nem volt benne biztos,hogy Iruka tényleg ért az ilyesmihez,de hát egy próbát megér.Ha meg csak
szivatta,hát kinyirja,és balesetnek állitja be…

-Nahh..-foglalt helyet a férfi.-Szóval ez igy elég egyszerű rendszer.Figyelj és tanulj.

58
Midoriko inkább beleharapott a nyelvébe,de kivételesen nem szólt vissza a
nagyképűsködésre.Meglepetésére a férfi tényleg értette a dolgát,és türelmesen magyarázta a dolgok
működését…Magában kénytelen volt elismerni,a pasi tényleg főnyeremény,és még nem is az a
kibirhatatlan fajta…

-Érted?-nézett a lányra Iruka jó húsz perc magyarázás után.

-Jah,kössz.
-Szivesen-vigyorogta el magát,és megpaskolta Midoriko vállát.
-Iruka…Ha nem kéne mindkét kezed a vezetéshez,most kitépném a karod…-vicsorgott a lány,és lerázta
magáról a másik tenyerét.
-Hát ez a hála?
-Ez…
-Hn…Elárulnád,hogy úgy általában mi bajod az emberekkel?-nézet rá sötéten Iruka,akinek kezdett elege
lenni abból,hogy Midoriko tényleg kiismerhetetlen.

Egyik percben relativ normális,és beszélni is lehet vele,ám a másodperc tört része alatt tud átváltani
pszihopatába.Ha pillantással ölni lehetne,már kihalt volna az emberiség a lány gyilkosan villogó szemei
láttán,és fenyegető hanghordozása bárkiben megtudta fagyasztani a vért.

-Minden…-vont vállat a fekete,és részéről le is volt zárva a csevely.

-Jó…Ha te igy…-morgolódott Iruka és elment.

Nem fért a fejébe,hogy lehet valaki ennyire antiszociális egyén,és fogalma sem volt,hogy tudna
összebarátkozni a lányal.Talán ha tanácsot kérne Shiroyukitól,előrébb jutna…Ezen ötleten felbátorodva
viharzott be a konyhába,és kishijján fellökve a kifelé igyekező Kakashit,huppant le az asztalhoz.

-Shiroyuki,beszélhetnénk?
*

-Midoriko beszélhetnénk?-lépett a lányhoz Kakashi.

-Mit akarsz?
-Ömm…négyszemközt…-motyogta a férfi,és fejével a lent lévő fiúkfelé intett.
-Hm…Legyen.Úgyis ki akartam menni.

Az udvar hátsó részében,míg Midoriko kiengedte a kutyákat,és friss vizet öntött a táljaikba,Kakashi
dadogva előadta kérését,miszerint a lány meséljen neki Shiroyukiról.

-Hehh…Miért kéne bármit is elmondanom róla?Kérdezd őt.-dünnyögött a fekete.

-De ő nem mondja el,és én meg kiváncsi vagyok.
-Ha ő nem,én sem…
-Naa kééérlek.-hizelgett Kakashi,és átkarolta a lány vállát.
-Nézd Kashi…-fújt egyet a lány.-Okkal nem ismered a múltunkat.Csak pár hónapja ismerünk,és ne
csodálkozz,ha Shiroyuki nem akar mesedélutánt tartani neked.
-Jó,de én akkor is…Elmondjam az én múltam?Akkor ő is?
-Nem hiszem…
-Kérlek Mid,csak néhány dolgot.-kezdett nyafogni a férfi.
-Nem volt könnyű élete,se egyszerűen kezelhető családja.Olyan dolgokat látott és hallott,amiket nem
szabadna egy gyereknek,ezért hamar felkellett nőnie.Nem egy elkényezetett liba,mint ahogy hiszed,és
nem lehet pénzel megvenni,mint ahogy mondtad…
-Jó,azt már tisztáztam vele,és bocsánatot kértem.Egyéb?
-Nincs…Nem mondok többet,ha kinyitod a szemed,és jobban megfigyeled,sokmindenre magadtól is
rájössz…
-Hát,azt példáult észrevettem,hogy imád titeket,szeret főzni,és aranyos,segitőkész.A mosolya pedig
lenyűgöző,ő maga meg szivdöglesztő…és tulajdonképp
-Nahh-vágott közbe Midoriko.-Ne ecseteld tovább…és jobb ha leteszel róla.Itachival jár…

59
-Ömm én nem…-tiltakozott a férfi-nem ugy értem,én csak,te…mi nem és Itachi meg…
-Uhh…ez aztán a magas röptű beszélgetés…Nem vagyok vak,és hülye sem.Én szóltam.Na csá.-
vigyorgott gonoszul Midoriko,és otthagyta a még mindig dadogó férfit.

Ne nézzék már hülyének…Lehet,hogy Shiroyuki oda meg vissza van Itachiért,de Kakashi sem közömbös
neki,ahogy a lány sem a férfinek.Huga senkivel nem szokott igy marakodni,kivéve ha tetszik neki az
illető,vagy baromira utálja,ami pillanatnyilag nem volt helytálló.
Arcán még mindig felsőbbrendű vigyorral lépett be a konyhába,és jelezte hugának,lelép és csak este
jön…
A bent ücsörgő Irukát szinte levegőnek nézte,és távozott.Szobájában magára húzta a fekete
kosztümnadrágot,egy fehér inget fekete nyakkendővel,belebújt magassarkújába és haját összefogva
lépdelt le az autójához.

-Hova ilyen csinosan?-mosolygott rá Naruto,akinek arca nem látszottki az olaj és piszok alól.
-A főnökhöz.
-Sok sikert…-biccentett Sasuke,és elgondolkodva nézett a fekete kocsi után.

*18*

-Üdv Madara…-lépdelt be az irodába Midoriko.

-Szia.-bólintott felé főnöke,és folytatta a telefonbeszélgetését.

A lány kicsit sem zavartatta magát…Táskájából előszedte a papirokat,bekapcsolta laptopját,és maga elé
húzva a hamutálat otthonosan rágyújtott.
Az utóbbi pár napban megkedvelte a helyet,és már egyáltalán nem félt Madara fenyegető
kisugárzásától.Jól érezte magát az új munkájában,és nagyon örült,hogy idáig jutott.Persze a felelősség
ami a vállait nyomta,elég nagy teher volt,mégis megtudott birkózni vele.

-Na miújság szépségem?-fordult felé a férfi,amint letette a kagylót.

-Elősször is:ne hivj igy és ne becézgess,másodszor:megvan amit kértél…-mondta higgadtan a lány,és a
fotelt az asztal másik oldalához húzva ült le főnöke mellé.

Madarának nagyon tetszett a lány…Mint munka erő,és mint nő is.Élvezte,hogy bosszanthatja,és,hogy

rátalált a világ egyetlen emberére,aki nem-et mer mondani neki.
Hozzá szokott,hogy egy szavába kerül,és mindenki fejveszte ugrik parancsára,ehhez képest a fekete nő
nem tett lakatot a szájára,és kegyetlenül őszinte stilusában mindenre véleményt mondott…Igazi
kihivásnak vette,hogy vele dolgozhat,és őszinte csodálattal nézet,a nyilván már sokat megjárt
alkalmazottjára.
Madara nem volt érzelmes fajta.Soha életében nem érdekelte,kiken kell átgázolnia céljaiért,ha kellett
hidegvérrel gyilkolt,és csak ugy tekintett az emberekre,mint szükséges bábokra,akiket irányithat.
Ágyában számtalan nő fordult már meg,de még soha egyikkel sem alakitott ki kapcsolatot.Nem voltak
barátai,bizalmasai,és nem is értette minek kellenek az ostoba kötelékek más emberekkel,míg a sors
útjába nem sodorta Midorikot.
Vele önmaga lehetett.Nem tudta miért,de mellette nem érezte úgy,hogy fitogtatnia kéne a
felsőbbrendűségét,és meglepően sokat kommunikált,de ami a legilyesztőbb volt számára,hogy őszintén
beszélt a lánynak,mindenféle megjátszás nélkül.Nem tudta biztosan,de érezte,talán ilyen lehet az az
érzés,mikor valaki szerelmes,vagy legalább is szeret…

-Nagyszerű-bólintott a férfi,miközben átfutotta a papirok tartalmát.

-Kössz,és itt van amiket előkészitettem.Még nem nyomtattam ki,de ha akarod akkor
-Ráér.-legyintett lezserül,és a papír köteget fiókjába csúsztatta.
-Hn…Szép darab…-mosolyodott el Midoriko,mikor meglátta a fiók alján csillogó pisztolyt.
-Nem illik nézelődni a személyes dolgaim közt…-emelte fel mutató újját gyerekesen a férfi.
-Cehh…

60
-Amúgy meg…Beretta 92fs…Tetszik?
-Hn…Hangtompitós,mi?Kezdjek félni?-gúnyolódott a fekete lány.
-Hn…Nem kell,vészhelyzetre tartom itt,de látom értesz hozzá.-mosolyodott el Madara.
-Nem igazán,csak néhány fajtát ismerek.
-Szeretnél egyet?-nézett rá érdeklődve a férfi.
-Kettőt..-poénkodott a lány.
-Rendben.-bólintott Madara és a telefon utány nyúlt.-Küldj fel két B92fs-t,tokkal együtt,most.-hadarta a
készülékbe.

Midoriko a döbbenettől szólni sem tudott…Nem gondolta komolyan,hogy pisztolyt akar,és bár tudott
lőni,és ismerte ennek a fajtának a szerkezeti felépitését,mégsem volt biztos benne,hogy jó ötlet haza
állitania egy,mit egy…rögtön két fegyverrel.

-Ümm…Madara,én csak vicceltem.

-Hm?Mindegy.Sose tudni,még jól jöhet…Előbb is eszembe juthatott volna-ingatta fejét a férfi.
-Ja,ha te mondod…Csak még azt áruld el,hogy a töltény az céges költség,vagy magam szerezzem be?
-Céges?-nevetett fel Madara.-Igen,igy is mondhatjuk.

Midoriko bólintott,és érdeklődve nézett az ajtóra,amin valaki kopgtatott.

-Szabad…-visszhangzott Madara hangja,és a nyiló ajtórésen bedugta fejét egy ilyedt képű férfi.
-Elnézést,csak hoztam amit kért.-hajlongott az ember,és letette az asztalra a pisztolyokat.
-És a tartó?-kérdezte Madara jegesen.
-Ohh,kérem bocsásson meg uram,-fehéredett el a férfi,és a földig hajolt.-Elfelejtettem,azonnal hozom.
-Micsoda lehetetlen alak maga-morrant Madara-Ilyen idióta,hogy került hozzám?
-Mélységesen sajnálom,hogy ilyen figyelmetlen voltam.Kérem bocsásson meg,többé nem fordul elő.
-Abban biztos lehet…-mélyült el a vezető hangja
-Jólvan…Hozd a tartót,és legközelebb ne legyél ilyen hülye.-intett a reszkető férfinak Midoriko.
-Nem hallottad?-kérdezte Madara.-Tünés…
-Igen is…Köszönöm-pislogott hálásan a férfi a fekete lányra és kiviharzott.
-Mióta is parancsolgatsz te itt?-fordult Madara a lányhoz.
-Mióta unom,a hülyeséged….-vont vállat a lány.
-Midoriko…-nézett rá fagyosan az Uchiha.
-Az a nevem,ne koptasd…
-Lehetetlen nőszemély vagy…-sóhajtott fel főnöke,és már egyáltalán nem volt dühös.
-Pont ezért vagyunk ilyen jól meg…Te a sznob,én a lehetetlen…
-Ne feszitsd túl a húrt…
-Cehh…Képes lennél bántani?-nézett rá ártatlan képpel Midoriko,és csak a szeme villanása árulta
el,milyen jól szórakozik.
-Estleg…Sőőőt,most mindjárt büntetést kapsz.-csillant fel Madara szeme szadistán.
-Nahh,mit?
-Nincs többet cigi az irodámban…
-Pfujj…Utálatos…-zsörtölődött Midoriko.

Hasonlóan Madarához,ő is előtudta hozni valódi személyiségét,ha kettesben voltak.Kevés ember ismerte
a vicces,és mosolygós Midorikot,aki ha emberére akadt,órákig eltudott poénkodni és ugratni a másikat.

-Na lépek…-emelkedett fel a fotelból,nem sokkal később,miután befutott a tok is.

-Rendben.Ha kell valami,majd hivlak.
-Jó,ja és holnap verseny..Kijössz te is?
-Nem valószinű…-mondta gúnyosan Madara.
-Ok…Akkor majd…Na szia-mondta a lány és kisétált az irodából.

Feszélyezve vonult le a parkolóig,és borzasztóan zavarta a két pisztoly,ami minden lépésénél ütögette
felkarját.Nyilván lehetett állitani valahol a szijjakon,de ehhez nem volt kedve,és mivel nem volt nála a

61
kabátja,zavarta,hogy mindenki látja,pisztolya van.Na nem mintha az erkölcsrendészeten lett volna,hisz
sejtette,nagyon sok „kolléga” tart magánál fegyvert,mégis,nem volt hozzászokva.

*
-Mond mit szeretnél…-pislogott hátra Shiroyuki,miközben kivette a sütőből az újjabb adag sütit.
-Őmm.Midoriko..-dadogta Iruka
-Mi van vele?
-Hát,csak érdekelne,hogy tudnék összebarátkozni vele,gondoltam te segithetsz.

Az ezüsthajú lány meglepetten nézett a széken terpeszkedő férfira.Hozzá szokott már az évek alatt,hogy
általában azért keresik Midoriko-val kapcsolatban a környezetében élők,hogy kipanaszkodják magukat…
Nem igazán volt példa arra,hogy valaki barátkozás céljából érdeklődött volna a fekete hajú iránt,ebből
kifolyólag Shiroyuki egy ideig csak bambán pislogott,és nem tudott mit mondani.
Neki nem volt szüksége arra,hogy megnyerje magának a lányt,hisz kölyökkoruk óta együtt voltak.Naruto
a kisöcsi cimén azonnal jegyet váltott Midoriko szivéhez,Gaara pedig…Nos neki sem kellett túl sokat
tenni,hisz nagyon hasonló karakterek lévén a fekete hamar megkedvelte második öcsikéjét.
Az Uchiháknak sem volt kihivás a lány,és bár azt nem értette Kakashi mivel nyerte meg magának
nővérét,mégis…Nem jutott eszébe semmi okos válasz Iruka kérdésére.

-Nos…Nem tudom…-motyogta végül.

-Olyan nincs…Te ismered a legjobban,csak van valami…
-Ömm…passz..
-Ne csináld-könyörgött Iruka-Csak valami tippet adj.Mit szeret?Hobbija,ilyesmi..Hogy könnyebben szót
értsek vele…
-Háát tulajdonképp…-kezdte volna a lány,de berobbanó nővére megakadályozta a folytatásban.

-Megyek…Majd este jövök…Ha probléma van,hivj.Szeva-és a fekete lány,mint a kámfor,már el is tűnt.

-Na…Erről beszélek,emberszámba sem vesz….-Nyavalyogta a férfi.

-Hát,nem is tudom.Midoriko imádja a kutyáit,szeret filmezni,tiszteli az őszinteséget,és ölni képes a
családjáért.De hogy ebből konkrétan mit tudsz hasznositani,azt nem tudom…
-Kutyák,filmek…Milyen filmek?-töprengett a férfi.
-Akció,vigjáték…rajzfilmek…
-Rajzfilmek??-pislogott elképedve Iruka.
-Aha,animék ilyesmi…Miért?
-Mert nem tudom elképzelni,hogy ő ilyesmit nézzen.-vihogott fel Iruka.
-Pedig szokott…-vont vállat Shiroyuki,és nem értette mi ezen olyan vicces.
-Jóhh oké…-tért észhez a barnahajú.-És miért ilyen…hát..ilyen izé…szóval amilyen?
-Bizonyára a felhőtlen élete az oka,és hogy kiskorától kezdve elhalmozták szeretettel és minden széppel-
epéskedett Shiroyuki.
-Nem kell mindjárt gúnyolódni.-sértődött meg Iruka.-Az én életem is egy nagy szar volt,mégsem lettem
baltás gyilkos.
-Ő se az…
-Még…-legyintett a fiú,és elmosolyodott.
-Szemtelen vagy…-jegyezte meg Shiroyuki.-Bezzeg ezt nem mernéd a szemébe mondani…Szájhős.
-Hé hé…Ha kell megmondom neki is…-bizonygatta Iruka.-Nem félek tőle.
-Sok sikert…-vont vállat a lány és megfordult,hogy nekiálljon a vacsora készitésének.
-Cehh…Majd meglátod-duzzogott Iruka és kiment.

Shiroyuki arcán megjelent egy halvány mosoly,ami nyilván nem a nagykésnek szólt.Megkedvelte
Irukát,igaz még csak pár napja ismerte,mégis,volt benne valami,amitől az ember nem tudott rá haragudni.
Nem kerülte el a figyelmét,hogy még nővére sem bántja,és szokásaival ellentétben meglehetősen
elnézően bánik a férfival…

-Mit mosolyogsz?-érdeklődött a belépő Tenten,miközben megkötötte kötényét.

-Hn?Á semmin…-rázta meg fejét a lány.

62
-Hát jó.-vont vállat a barna-Na ma mi legyen kaja?
-Ramen…Mert Naruto már nagyon unalmas,az állandó könyörgésével.
-Hát igen,a kedvence.
-Jahh…Midoriko is oda lesz…
-Szereti nem?
-De…csak kis dózisban…-nevette el magát Shiroyuki.
-Hja…Egyépként Mido haza ér vacsira?
-Igen,és ma Itachit is vendégül látjuk.
-Ohó…-vigyorgott Tenten.-Akkor különösen kell igyekezni,hogy jó legyen.
-Bizony.-hagyta rá az ezüsthajú.

A továbbiakban,a két lány úgy ügyködött a konyhában,hogy a legprofibb séf is megirigyelhette volna.
Mire végeztek,és megteritettek,már előkerült Saske és Narutó is.Utóbbi hatlmas csatakiáltással,hogy
kedvence lesz kaja,Gaara pedig csak vállat vont,és Tenten mögé állva,szoritotta magához kedvesét,aki
kissé elpirult.
Na nem az ölelés miatt…Sokkal inkább az a félmondat váltotta ki szinváltását,amit rajta kívül nem hallott
más,és ami egy bizonyos közös zuhany meghivásra utalt…
*
Naruto csipője köré tekerte törülközőjét,és kényelmesen átbaktatott a hálószobába.
Shiroyuki ugyanis kijelentette,addig nem lesz kaja,míg elő nem varázsolja arcát az olajréteg alól.

Persze persze…Eggyezett evvel ő is…Csak hát,már a ramen szó hallatán összefutott a nyál a
szájában,és ha tehette volna,ott és azonnal maga elé kapta volna a lábast.Sasuke természetesen dijjazta
nővére ötletét,és igy még legalább fél óráig volt kénytelen nélkülözni az izletes ételt…

Kiérve a fürdőből villantott egy mosolyt az ágyon olvasgató szerelmére,aki meglátva a szőkét,hirtelen
unalmasnak találta aktuális krimijét…
Óvatosan felkelve settenkedett Naruto mögé,és magához ölelve belecsókolt a nyakába.

-Nyahh…Suke…-morogta Naruto,miközben megpróbálta magára húzni boxerét.

-Hn?Mi baj?-duruzsolta Sasuke,ujjait végig futtatva a napbarnitotta selymes bőrön.
-Ramen!-jelentette ki a szőke határozottan,és kezével ellökte magáról a fekete fiú ujjait.
-Hihetetlen vagy…-mondta a fiú sértődötten-Egy hülye kaja jobban lázba hoz,mint én?
-Neeem-vigyorgott a szőke,és miután sikeresen felöltözött,megcsókolta kedvesét.-De tudod mennyire
imádom,és már olyan de olyan rég nem ettem…-nyafizott,elérve evvel,hogy Sasuke elmosolyodjon.

A világon mindennél jobban szerette a szöszit,és képtelen volt haragudni rá.Elég volt,ha csak belenézett
azokba a fényesen szikrázó kék szemekbe,és máris elfelejtette,miért duzzogott.

-Jó,legyen…De vacsora után…

-Vacsora után?Mi lesz akkor?-vigyorgott ártatlanul Naruto.
-Nos,vacsora után jót tesz a testmozgás…-mosolyodott el Sasuke,és mivel ő már előbb
elkészült,átkarolta a szöszi derekát és kisétált vele a szobából.

*19*

-Igazán,szivesen segitek-integett Itachi az asztalnál.

-Nem kell köszi.-mosolygott rá Shiroyuki.-Kész vagyok.
-Jó,és a többiek?-nézett körbe a férfi az üres helységben.
-Nyilván itt lesznek hamarosan…

Gaara és Tenten,meglehetősen elégedett képet vágva vonultak be a helységbe,és még a fiú is

vigyorogva kezelt le a ledöbbent Itachival.

63
-Minden rendben?-kérdezte végül a férfi.
-Na ná…-csapot egyet Gaara és helyet foglalt.

Shiroyuki nem találta alkalmasnak a pillanatot arra,hogy kivesézze,a közös zuhany előnyeit.Na nem
mintha annyira akart volna rájuk figyelni előzőleg,csak véletlen hallotta meg Gaara elejtett mondatát,ám
magában elismerte,a párocska igazán ötletes tud lenni.

-Raaaameeen-orditotta Naruto már a belépőnél,és Kakashi,aki a szobájából vánszorgott épp,ilyedten

rezzent össze a szőke kiáltására.
-Ne üvölts már…-dünnyögte Sasuke,aki némileg kisebb lelkesedéssel követte párját.
-Ehh…kölykök…-csóválta fejét Kakashi,és követte a párost.
-Mi van itt?-Futott be Iruka is,hallva az orditást.
-Ramen…-csillogtak a szöszi szemei-Szereted?
-Wow…Na ná.-vigyorodott el Iruka,és helyet foglalt…volna.-Nahh…Most én hova üljek?
-A helyedre..-mondta Gaara.
-Ahha,de ott épp Itachi ül…
-Hozz egy széket az ebédlőből…-morogta egy hang a háta mögött.
-De nincs helyem…-rázta fejét dacosan Iruka.

Midoriko megforgatta szemeit,kiment,majd vissza jött egy székkel,amit Iruka kezébe nyomott,és leült az
asztalfőre.

-Jó..és most?
-Most…Anyám de lehetetlen vagy.-dünnyögte a fekete lány és a széket odahúzta maga mellé.
-Melléd?Az asztalfőre?-pislogott Iruka.
-Vagy leülsz,vagy eltakarodsz és máshol rinyálsz.Éhes vagyok…
-Oké oké…Nem kell mindjárt kiborulni…-vont vállat a barna,és leült újdonsült asztaltársa mellé.
-Kiborulni?Nem barátom,ha nem fogod be,te fogsz innen leborulni.-mondta fenyegetően Midoriko.
-Szadista-dünnyögte Iruka.
-Az…Nem tetszik?
-De…Életem álma volt,hogy egy baltás gyilkossal barátkozzam.-gúnyolódott a férfi,miközben tele szedte
a saját és a fekete lány tányérját is.
-Na lám…és az álmok valóra válnak…-vigyorgott gonoszul Midoriko.
-Hja…Na együnk inkább…
-oké….Itadakimasu.-motyogta a lány,és nekilátott a vacsorának.

A kis társaság siri csendben hallgatta végig kettejük szóváltását,és kérdőn pislogtak egymásra.Kivéve
Shiroyukit,aki nagy erőfeszitéssel igyekezett vissza tartani nevetését.Hát tényleg…Iruka kitálalt…Nem
hitte volna,hogy a férfi ilyen is tud lenni,de ami mégjobban meglepte,az nővére viselkedése volt.Nem
vallot rá,hogy csak ugy ráhagyja valakire az ilyen beszólásokat.

Itachi egy darabig méregette az asztalfőn ülőket,aztán csak vállat vont.Mi köze neki ehhez?Semmi.Nem
volt az a fajta,aki mások kapcsolatába kontárkodott,és nagyon is elég volt neki,hogy a saját barátnőjét
megnyerje magának,nem még a másét elemezze.

Gaara,Tenten és Sasuke is értetlenül állt az előbbi párbeszéd felett,és csak Naruto volt az,aki az
egészből semmit nem szűrt le,mert annyira lefoglalta az evés.

-Ez isteni vooolt-simogatta hasát nemsokkal később a szőke fiú.

-Örülök,hogy izlett.-mosolygott Tenten.
-Az nem kifejezés…Huhh…nem birok mozogni.-szuszogta Naruto.
-Azon majd segitek…-vigyorodott el az ifjabb Uchiha.
-Na,otuto…-intette le Itachi.-Társaságban vagy.
-Ugyan már…-legyintett a fekete fiú.
-Szép,mondhatom…Teljesen elrontanak téged.-mosolygott Itachi.
-Elrontjuk mi?-villogott Shiroyuki szeme

64
-Jó jó,nem kifejezetten te,édesem.-háritott a férfi.
-Akkor mégis ki?-nyújtózott egyet Midoriko,bordán vágva Irukát.
-Hé..Szedd összébb magad-sziszegte fájdalmasan a férfi.-Sztem Itachi rád célzott…
-Hé Ruka,nagy a szád újabban…Szedsz valamit,hogy ilyen bátor lettél?-nézett rá tűnődve Midoriko.
-Nagyon viccesek vagyunk ma jégcsap hercegnő…-rázta fejét a barna.
-Minő megtisztelő cím,egy olyantól mint te….
-Miért,én milyen vagyok?
-Társaságban vagyunk,nem taglalnám…-legyintett elegánsan a lány.
-Nahh,előjött belőle az úri nő..-vigyorgott Gaara.
-Igen,én legalább tudok viselkedni.
-Persze…Mikor senki nem látja…-szólt be Kakashi is.
-Kuss…Vagy ki találom nyitni a szám.-fenyegette meg a fekete,mire Kakashi lecsapta fejét,és
továbbiakban csak magában kommentált.
-Lemaradtunk valamiről?-érdeklődött Shiroyuki,
-Á nem…-vigyorgott Midoriko.
-Aha…Mielőtt kiderült volna a yakuza,azelőtt is ezt válaszoltad….
-Még mindig ez a fájó pontod??-
-Hehh…nem a…
-Ugyan már,hisz végül jól sült el nem?-békitette Itachi.
-Nahh,ne védd…-vágott vissza az ezüsthajú lány.
-Nem védem édesem,csak nem kéne még mindig ezen rágódnod.
-Mi volt?Én nem értem…-dünnyögte Iruka.
-Jobb is,ez nem gyerekeknek való-veregette hátba Midoriko
-Hé,először is nem vagyok gyerek,idősebb vagyok nálad…-sértődött meg a barna.
-Jah tényleg…Járókerettel parkoltál?-vihogott fel Midoriko
-Kapd be Mid…Undok vagy…
-Ohó…Perverzek!!!-vonyitott Naruto,fuldokolva a nevetéstől.
-Na,kibeszél?-legyintett Tenten…
-Ti is csak hallgassatok.-mosolygott Shiroyuki.
-Nem hallottam a második intésed Ru…-pislogott fel a férfira Midoriko.
-Jahh igen…Másodszor pedig,emlékezz vissza a délutánra,és te se érj hozzám.
-Na jó,de akkor hogy kapja be?-röhögött fel Kakashi,aki már nem birta ki szó nélkül.

Az egész társaság egy emberként kezdett orditozni,és hahotázni.Nem értették,mi van Midorikoval,de nem
is akarták firtatni.Amig ilyen jót lehet szórakozni,hülyék lennének elrontani.

-Végre egy klassz kis este.-mosolygott Tenten,miközben a mosogatóba pakolta a tálakat.

-Igen,ez már hiányzott.Majdnem olyan volt,mint régen…-Bólintott Gaara.
-Hm…Igen,csak kibővült a csapat.
-Jahh..
-És Midoriko is milyen jó kedvében van.-fűzte tovább gondolatait a lány.
-Aha,sztem beszedett valamit.-vigyorodott el a fiú.
-Gondolod?-kérdezte vigyorogva az épp belépő fekete lány.
-Hallgatózol?-gúnyolódott vele öcsse.
-Na meg a halált…-és testvéréhez lépve összeborzolta annak amugy is szanaszét álló tincseit.
-Naaaa,a séróm.-morogta Gaara tetetett sértődötséggel.
-Mi van vele?-nézett rá az épp belépő Iruka.
-Mido összekócolta-nevetett fel Tenten.
-Ahm…Szerintem csak javitott rajtad..-vont vállat a férfi,és elkezdett kotorászni a hűtőben.

Gaara sértődötten fújt eggyet,és bosszúból végig csapott a konyharuhával a dülleszkedő Irukán.

-Héé…hülye…-mordult fel a barna.

-Ki a hülye?-nézett rá fagyosan Gaara.

65
-Te...Mégis,kinek mondtam volna?-nézett rá érdeklődve a férfi.
-Mittom én…Midorikonak…-vont vállat a vörös vigyorogva.
-Nem bántott,én sem őt.Szóval csak te maradtál öcskös…
-Öcskös…-fújtatott Gaara.-Ja persze…Te idősebb vagy.Mond nem kell valami spéci a járókeretre?
-Ezaz Gaara,az én tesóm vagy!-ölelte magához Midoriko a fiút.
-Szemetek…-dünnyögte Iruka,és sértődötten távozott.

Tenten vigyorgott,és nagyon jól érezte magát.Ritkán látta szerelmét ilyen felszabadultnak,és boldog
volt,hogy végre ő is szórakozik kicsit.
*
-Mi van Midoriko-val?-nézett Itachi a mellete ülő lányra.
-Passz,de nem is firtatom,-vont vállat Shiroyuki,miközben lábát lógatta a kerti padon.
-Hn…Jobb is,mert elrontanánk a végén.
-Ahha,ugylátszik Iruka jó hatással van rá.
-Gondolod hogy…
-Passz,de inkább ezt sem firtatom.-mosolygott a lány.
-Értem….És azt lenne kedved megvitatni,hogy mikor jössz el velem ismét valahová?-nézett reménykedve
Itachi.
-Talááán..-Nyújtotta el a szót Shiroyuki,szándékosan stresszben hagyva a férfit.
-Na,komolyan…
-Hn…Holnap verseny…Utána elehetnénk valahova.
-De olyan későn?-nézett rá meglepetten a fekete.
-Hát,gondolom diszkó vagy ilyesmi nyitva van éjjel.-morfondirozott Shiroyuki.
-Áhh…Igen,tudok egy klassz helyet.
-De ugye nem valami elit klubb?-kérdezte félve a lány.
-Nem,nem.Nyugi,rendes klubb,és ott ünnepelhetnénk.
-Mit?
-Gaara és Iruka győzelmét…
-Nagyon magabiztos vagy…-mosolyodott el a lány,és tetszett neki az ötlet,hisz ezer éve nem voltak
együtt szórakozni testvéreivel.
-Egy Uchiha mindig biztosra megy…-húzta ki magát Itachi.
-Ahha…-mosolygott Shiroyuki gúnyosan.
-Mármint félre ne érts…-magyarázkodott a férfi.-Ezt a mondatot nem rád értettem.
-Ajánlom is.Nem szeretem,ha csak trófeának kellek,esetleg kalitkába zárt madárnak…
-Nem,én tényleg nem vagyok ilyen…Legalább is mióta ismerlek.Nagyon tetszel nekem-motyogta Itachi.
-Hn,kössz.-mondta a lány,és megpuszilta Itachi arcát.-Remélem,nem csalódok benned.
-Hidd el,mindent megteszek,hogy kiérdemeljelek.-suttogta lágyan a férfi,és óvatosan csókot lehelt a lány
szájára.

Shiroyuki pedig nem ellenkezett.Tényleg szerette volna azt hinni,Itachi igazat mond,és,hogy lesz jövője a
kapcsolatuknak.
A balzsamos nyári levegő puhán ülelte körbe alakjukat,és a lágy szellő cirógatva borzolt bele hajukba.
Ők azonban mit sem vettek észre ebből.Teljesen elmerültek a részegitő csókban,és Itachi keze
önkéntelenül csuszott feljebb a lány feszes combján.

-Huhh..bocsi..-makogta Kakashi,aki nem számitott arra,hogy ez a látvány fogadja.

A párocska ilyedten szétrebbent,és Shiroyuki idegesen igazitotta meg felcsúszott szoknyáját.

-Khmm…Semmi gond..-mormogta Itachi,holott valójában a francba kivánta a férfit.

-Tényleg bocsi,már itt sem vagyok.-intett Kakashi és már el is tűnt.
-Jobb,ha én is megyek.-állt fel Itachi.-Holnap találkozunk.
-Rendben.Jóéjt.-mosolyodott el a lány,és még egy utolsó puszit adott a férfi szájára.
-Jóéjt…

Kakashi idegsen pattyogott a garázsfelé.

66
Nem tudta,hogy azok ketten kint vannak.Tényleg nem akart semmit megzavarni.
Mégis,amikor meglátta Shiroyukit Itachival csókolózni,valami furcsa,nyomasztó érzés lett úrrá rajta.Még
sosem érzett hasonlót,és teljesen kétségbe esett.Mi a francért zavarja,hogy azok ketten??És mért tépte
volna ki legszivesebben Itachi karját,mikor meglátta,hogy a lány combját simogatja?
Nem értette,mi történik vele.Nem sokkal ezelőtt,még örült,hogy békét kötött a lánnyal,és hogy majd
ezentúl normálisan tudnak beszélni és viccelődni,most mégis úgy érezte,bántani akarja Shiroyukit.Nem
fizikailag,csak szavakkal.Bántani,hogy neki is fájjon,és ne szenvedjen egyedül.Mi baja van?

Tűnődése közepette futott bele Midoriko-ba,aki egy nyuszis hálóingben igyekezett kifelé a nappaliján
keresztül.

-Neked mibajod?-nézett rá a lány,mikor észlelte Kakashi elgyötört arcát.

-Passz…-vont vállat a férfi.
-Nem akarod elmondani?
-Nem tudom…Tudsz segiteni?
-Ha nem tudom mi bajod,nehezen.-forgatta meg szemeit a lány.
-Ez igaz…-bólintott Kakashi.

Nem tartotta jó ötletnek,hogy pont Midorikoval vitassa meg problémáját,de ismerte már a lány
diszkrécióját,igy megkockáztatta a beszélgetést.

-Gyere.-mondta végül és benyitott hálószobájába.

-Cehh…A konyhában nem lesz jó?
-Nem akarom,hogy Shiroyuki hallja.

Midoriko kezdte érteni,honnan fúj a szél.

-Oké.
-Hé,figyu-integetett feléjük Iruka.-Nem akartok filmet nézni?
-Nem.-morogta a lány.
-Nahh…mért?-pislogott Iruka.-Amúgy állati sexi a rucid.-vigyorgott végig mérve a lányt.
-Tudom…de most nem érünk rá-dünnyögte Midoriko és besétált a szobába.
-Na már…Ti ketten?-értetlenkedett a férfi.
-Nem-vágta rá Kakashi azonnal,-csak megakarok beszélni valamit.
-Ja persze…-mondta Iruka,és maga sem értette,mért baj az,ha a lány Kakashinál van.
-Na gyere te is ha nem hiszed.-emelte tekintetét a plafonra az ezüsthajú.-Különben is,jól jön egy férfi
szemszöge is.
-Oké-vidult fel a barna,és becsattogott a szobába,Kakashival.
-Ő minek?-fordult Kakashi felé Midoriko.
-Más szemszögből mond véleményt…
-Értem,hát nekem 8…-vont vállat a lány és hátát nekitámasztva az ágytámlának elhelyezkedett.

Kakashi törökülésben kuporodott le az ágy végében,szemben a lánnyal,Iruka pedig angolosan bevágta

magát a fekete hajú mellé,és egyik karját feje alá téve vigyorgott fel a rá.

-Iruka,látom legalább te jól elvagy-jegyezte meg Kakashi.

-Cehh…Nah mi a gond?

-Szóval….Shiroyuki….

*20*

A tömeg hangosan hullámzott a leharcolt garázsépület földszintjén.A hanszórókból disztkréten dübörgött

a zene,és a környék összes valamire való autósa ott feszitett a verdája mellett.

67
Gaara ideges képpel méregtette a helyet,és jeges villantásokkal illette a felé inetgető és
kacsintgató,alulöltözött nőszemélyeket,miközben hátát kocsijának támasztva ölelte magához barátnőjét.
Tenten mosolyogva konstatálta szerelme viselkedését,és bár nem szólt semmit,nagyon elégedett
volt.Magával is…
Shiroyuki még indulás előtt elkapta,és ráerőszakolt egy farmerszoknyát,egy vörös pánt nélküli felsővel,és
leeresztette haját,mondva,hogy ne csak ő nézzen már ki kislánynak.Tenten sosem viselt még ilyen kihivó
öltözéket,és bár kicsit rövidnek itélte szoknyáját,mégis állati jó érzéssel töltötte el,hogy Gaara álla padlót
fogott a látványától.

-Mizu?-lépdelt hozzájuk Iruka,aki látszólag otthonosan mozgott a terepen.

-Seemmi..-morogta Gaara.
-Ideges vagy?
-Hagyjál…
-Nem kell parázni.Ez az első versenyed,de majd meglátod,élvezni fogod.-biztatta a férfi,aki pontosan
tudta,mit érez Gaara.
-Ha te monod…-bólintott a vörös,és igyekezett elhinni a hallottakat.-Jön Midoriko…

És Midoriko jött is…Iruka álla pedig a padlót verte…

A fekete tűsarkú csizma ütemesen kopogva állt meg előttük,és a férfi nyálcsorgatva futtatta végig szemeit
a lányon.
Midoriko fekete,csipőjére csúsztatott miniszoknyát viselt,egy fehér,nittekkel diszitett övvel,fekete
nyakbakötős topja alig takart valamit,és az aljától induló necc anyaga lágyan ölelte körbe formás alakját
egészen a köldökéig.Nyakára valami szijj féleség volt kötve,és felületesen sminkelt arca kiemelte a
neonfényben csillogó szemeit.Haja szokás szerint lófarokba fogva lengett,és kereszteb font karjain láncok
és egyéb karkötők diszelegtek,kiegészitve az összképet egy a felkarján lévő tetoválással.

-Wow…-tátogott Iruka.
-Szájat becsukni,perverz…-morgott Midoriko,látva,hogy a férfi kishijján elfolyik…
-Bocsi..-tért észhez a szólitott.-Klassz a tetkód.-mondta és ujjaival körbe rajzolta a fekete nonfigurativ
spirálokat.
-Kössz…Nah,jó versenyt fiúk.-mondta a lány,és öcsse felé fordult.-Ne izgulj,klassz leszel.Csak érj be
egészben..Ja és a kocsi is maradjon meg.
-Jah,majd igyekezni fogok.-dünnyögte Gaara.
-Ok,akkor mindent bele.-mosolyodott el a lány,és megpuszilta a fiú arcát.
-Na,nekem nem kivánsz szerencsét?-integett felé Iruka.
-De,sok sikert…és ne merj vesziteni…-villant rá fenyegetően az ében szempár.
-Cehh…szivhez szóló vagy…
-Te profi vagy,nem kell biztatni.Na majd re…-mondta Midoriko,és belekarolva jövendőbeli sógornőjébe
elindult a legnagyobb tömeg felé,ahol hugát sejtette.

Shiroyuki enyhén ribancnak érezte magát…A skótkockás lila-fehér szoknya alig ért le combjáig ,és a kis
fehér top szabadon hagyta szinte egész hasát,és csipőjét.Arról már nem is szólva,mennyire kényelmetlen
volt az álldogálás a 8centis tűsarkakban.Mégsem panaszkodhatott.Készségesen vette el a felé nyújtott
pénzeket,és szorgosan irogatott,kalkulát a jelenlévőknek.A pasik pedig megőrültek érte…Nyálcsorgatva
tolongtak körülötte,hogy fogadjanak,még azok is,akiknek előzőleg nem állt szándékában pénzt pocsékolni
ilyesmire.Shiroyuki sexisen mosolygott,és jól hangzó frázisokat ismételt a versenyekkel
kapcsolatban,miközben néha társára pillantott.

Kakashi fekete farmerban,és egy sötétkék rövidújjú ingben feszitett,amin egy fehér sárkány minta
tekergőzött.A gombolkozással nem igazán törődött,igy teljes felsőteste szabadon csodálható préda
volt,ami a csajok többségénak be is jött.
Az előző esti beszélgetés alkalmával,Midoriko és Iruka egy emberként javasolta számára,hogy hagyjon
fel a Shiroyuki után való nyáladzással,és keressen mást.Kakashi pedig megfogadta az ötletet.Végül is
nem volt hülye,és rákellett jönnie Itachi mellet labdába sem rúghat.Bár nem volt szerelmes a lányba,de az
érzései a barátságukat fenyegették.Nem akart bonyodalmakat,igy most itt állt,és olyan bugyi olvasztó

68
mosolyal fogadta a téteket a csajoktól,hogy azok visitozva tolakodtak hozzá még közelebb.Neki már csak
azt kellett eldönteni,melyiket is akarja majd hanyattvágni aznap.

-Perverz-hallott egy orditást,majd egy tompa puffanást maga mellet,mire megfordult.

Shiroyuki düsen méregette a földön fekvő,arcát szorongató férfit.A kezét még mindig ökölbe szoritva
tartotta a levegőben,és ha Kakashi nem fogja le időben,hát újra bemosott volna az illetőnek.

-Nyugi már.-állt mögé társa,szorosan fogva kezeit.-Mi történt?

-Mi?Az hogy elkezdett taperolni…-fújtatott dühösen a lány.
-Ohh..értem-bólgatott Kakashi.-Na emberek,a csaj tabu,nézni szabad csak.
-Mért,különban mi lesz?-gúnyolódott egy alak a tömegből.
-Különben véletlenül megtalálsz dögleni.Ő itt Uchiha Itachi barátnője.
-Huhh…Uchiha…ő az? Tényleg..-suttogták néhányan,végigmérve a lányt.
-Na,gyere.-fordult vissza Shiroyukihoz Kakashi.-Dőlj a hátamnak a tiéddel,és úgy nem birnak piszkálni.
-Kössz…-motyogta zavartan a lány,és elegett tett a kérésnek.

Nem kell mondani,hogy a kis jelenet és fenyegetés után senki nem mert a lányhoz érni,ellenben a tömeg
szájtátva bámulta továbbra is.

Itachi látta a jelenetet,hisz épp akkor futott be.Először elmosolyodott,hogy barátnője milyen tüzes
természetű,aztán viszont dühös lett.Mégis csak az ő nője,ne fogdossa más.

-Szia kicsim.-lépett Shiroyuki mellé.

-Szia.-mosolygott rá a lány,puszit cuppantva a férfi ajkaira.
-Kakashi,kössz.
-Nincs mit…-vont vállat a férfi,hátra sem fordulva.
-Ezentúl nem mernek majd molesztálni.-suttogta Itachi a lány fülébe,miközben átölelte.
-Remélem…Bár,megtudom védeni magam
-Azt láttam…-vigyorgott le rá a férfi.-Tényleg jó vagy.
-Na ná..Midoriko az oktatóm.
-Jajj…Csak ne legyél olyan mint ő…-nevetett fel Itachi.
-Mi bajod velem Uchiha?-dörögte mögöttük a fekete lány,Tentennel az oldalán.
-Semmi…Tényleg..-vigyorgott a fekete.
-Ajánlom is…
-Jahh,jó hogy jössz…-váltott komolyra az Uchiha.-Madara kerestetett.
-He?-pislogott a lány.
-Eljött a fiúk debütálására.Ott van-bökött fejével egy fekete Mercedes Guard felé,ami előtt Madara
ácsorgott néhány tagbaszakadt testőrrel.
-Jó,akkor megyek köszönök neki.-bólintott a lány.

Madara,maga sem tudta miért,de késztetést érzett arra,hogy kijöjjön a versenyre.Nem igazán érdekelte
az egész,és irtózott a gondolattól,hogy le kell sülyednie az alja nép közé..mégis.Ösztönei azt súgták
jöjjön,és nem bánta meg.
Elégedetten mustrálta a felé közeledő fekete hajú lányt,tetőtől talpig végigmérve.

-Szia.-állt meg előtte Midoriko.

-Szia.-bólintott a férfi.
-Mi változott,hogy itt vagy?-érdeklődött a lány.
-Kiváncsi voltam,hogy boldogultok.Egyébként,mától ez a hivatalos munkaruhád az irodámban-villantotta
fel félmosolyát Madara.
-Húúú de vicces vagy…Inkább kihagynám ezt a kivánságod.
-Kár,pedig igazán sexy vagy.-vont vállat.
-Cehh…Bezzeg te…
-Mi van velem?
-Még ide is öltönyben jöttél…Lehetnél kicsit kreativabb is.-piszkálódott Midoriko

69
-Ja,hogy elvegyüljek a hülyék közt mi?
-Kössz…
-Nem ugy érettem.-nevett fel a férfi,mire a testőrei csak bambán felé pislogtak.Még sosem látták
főnöküket ilyen kedélyesnek.
-Ja persze…-legyintett Midoriko.
-Aztán?
-Mi?
-Mentek valahova ünnepelni?-érdeklődött Madara.
-Igen,te is jösz?
-Hát ha szépen kérsz…-gondolkodott el a férfi.
-Na fene…-mosolyodott el Midoriko.-Ha akarsz gyere,szivesen látunk.
-Rendben…
-Most megyek,mindjárt indul a verseny.-intett a lány,és sarkonfordult.

Madara egy egész picit mosolyogva méreggette a lányt,majd amikor eltűnt a tömegben,lehordta bámuló
beosztottjait.
*

Gaara idegesen szoritotta a kormányt.Már a rajtnáll állt és csak a kocsik közt álló csaj jelére várt,hogy
kilőhessen.Lábával ütemesen nyomkodta a gázpedált,és az autó hangos dorombolása némileg
megnyugtatta.
Biztatta Tenten,Iruka,Midoriko és még Itachi is próbált lelket önteni belé,mielőtt elindult volna.Tudta,nem
lesz gáz,ha ma nem nyer,mégis bizonyitani akart.
Bizonyitani,hogy rászolgált a posztjára,és nem volt hiábavaló a sok edzés.
Pulzusa a fülében lüktetett és egész teste megfeszült.
A lány megadta a jelet,és a kocsik hangosan felbőgve kilőttek,hosszú fekete guminyomokat hagyva
maguk után.
Gaara-t elöntötte az adrenalin,és eszeveszetten kezdett vezetni.Imádta az érzést,mikor a sebességtől
homályosan összemosódott előtte a környezete,és csak a cél képe lobogott szemei előtt.
Profikat megszégyenitő módon előzte le riválisait,és a legkisebb koccanás nélkül vette a kanyarokat.
A cél már elérhető közelségét látva,megnyomta a nitro befecskendező gombját,és egy komplett
autóhosszal süvitett át a vonalon.
Az egész menet nem tartott tovább két percnél,mégis úgy érezte,fényévekkel azelőtt ült be a verdába,és
idegeskedett.
A győzelemtől megrészegülten szállt ki az őt körülvevő és ünneplő emberek közé.Ez az érzés mindent
megért…Már értette Iruka mért mondta,hogy élvezni fogja.Vigyorogva nézett körbe,szemeivel testvéreit
és barátnőjét keresve,majd meglátva a kis csapatot odasétált,és olyan szenvedélyesen csókolta meg
Tentent,hogy a lány kishijján hanyatt esett.Gaara azonban erősen tartotta,és miután végeztek a jelen
lévők még ezt is megtapsolták.

-Klassz voltál.-gratuláltak neki a többiek,és Iruka mindentudó mosolyal veregette hátba a még mindig
túlfűtött fiút.
-Na ma tényleg lesz mit ünnepelni.-vigyorogta Naruto,aki kicsit késve ugyan,de befutott Sasukéval…
-Ja ja…Még ha Iruka veszit is…-epéskedett Sasuke.
-Hé…Lehet,hogy nem látszik,de profi vagyok.-sértődött meg a férfi.
-Bizonyitsd be.-vigyorgott Midoriko.-Addig nem hiszem,míg nem látom.
-Be is fogom!Csak figyeljetek-duzzogott Iruka.

Fél órával később már ő állt a rajtvonalnál,négy másik autó társaságában,és a jelre várt.
Rutinja volt már a versenyzésben.Ő nem aggódott,és nem kombinált,csak vezetett.A vérében volt,és
imádta,mikor a kanyarokban csúszkálva végre kiürithette agyát.Olyankor úgyérezte,nincs nála
felszabadultabb ember a világon.
Most sem izgult,csak a bizonyitás vágya lobogott benne.Meg akarta mutatni Midorikonak,hogy igenis
jó,és lelki szemei előtt szinte látta,ahogy a fekete lány a földig hajlongva esedezik bocsánatáért,amiért
kigúnyolta.

70
Ez a kép annyira megtetszett neki,hogy majdnem lekésett a rajtról.Őrült tempóban,gumi csikorgatva
indult,és a gázra lépve gyorsult fel az egyenes szakaszon.Aztán jöttek a kanyarok…
Hol a kéziféket rángatta,hol a gázt adagolta,és olyan ösztönösen vette be a nyakatekert iveket,és
torlaszolta el az utat az ellenfelei előtt,hogy még egy laikus számár is nyilvánvalóvá vált,nem akkor
kezdte az ipart…
Bedriftelve magát a célba,és az első helyre,kaján mosolyal a képén kászálódott ki az üléséből,majd
egyenesen Midoriko elé sétált.

-Na?
-Hn…Nem is rossz,-válaszolta nemtörődöm hangnemben a lány.
-Mi az hogy nem rossz?Láttad te,hogy vezetek?-méregette dühösen a férfi.
-Láttam,és véleményem szerint szarul kezdtél.Az első kanyarban kicsit blokkoltad a kocsit,és
nehezebben álltál vissza.Még van mit gyakorolnod…-taglalta Midoriko.
-Te mióta értesz ehhez?-pislogott rá Iruka.Igen pontosan ez történt először,de ezt csak egy profi veszi
észre.
-Hn…Sokmindent tudok.-vont vállat a lány.-De azért,lássuk be,jó vagy.
-Kössz…-motyogta lesokkolva a barnahajú,és a képzeletében kreált bocsánatkérés elszállt a szélben.
-Na akkor itt végeztünk?-kérdezte Naruto.
-Még nem…Shiroyuki és Kakashi még dolgozik…
-Ja igaz…Nézzük meg őket.-mondta Tenten.

A két emlitett már épp végzett,mire a csapat befutott.Ők nem sokat láttak a versenyekből,és Shiroyukinak
már keresztbe álltak a szemei a sok számolástól.Nem hitte volna,hogy ilyen fárasztó a munkaköre.

-Mi van?-nézett rá nővére.

-Wáó…Kivagyok-fújt egyet a lány.
-Majd beleszoksz-legyintett Kakashi.
-Ja,biztos.Amúgy gratulálok fiúk.Nagyot kaszáltunk.
-Ja ja,szép mecss volt.-bólogatot a férfi,és Midoriko kezébe nyomott egy fém aktatáskát.
-Am…Asszem én evvel rögtön el is számolok.-mondta a fekete,és ellépdelt a parkoló másik végébe.

Madara kiváncsian szemlélte az eseményeket,és be kellett látnia,nem unatkozott.Élvezte,hogy a

jelenlévők ilyedten kerülik el,még a tájékát is,és az i-re a pontot Midoriko tette fel,aki láthatóan
elégedetten araszolt felé.

-Na?-nézett rá a férfi.
-Klassz este volt.Majd 5milla…Ebben benne van még a nevezési dijj is.
-Értem…Az egész szép összeg.-bólintott Madara.
-Az…De ne most számoljunk.Felirtam az összeget,és majd holnap osztjuk.Nincs kedvem százalékolni…
-Ahogy gondolod.-mosolyodott el a férfi,és a táskát betetette sofőrjével az autóba.-Indulhatunk?
-Hát,saját autómmal jöttem,de azért kössz.-mondta a lány.
-Majd valamelyik emberem utánnunk hozza.Nem lesz baja.
-Hn…én azért jobb szeretem magam hajtani.
-Kérlek,tisztelj meg avval,hogy velem jösz.
-Rendben,de előbb szólok a többségnek.-egyezett bele a lány végül.

-Srácok,indulhatunk.
-Klassz-kiáltott fel Naruto.
-Én Madarával megyek…Ott találkozunk.-hadarta el Midoriko és vissza sietett főnökéhez.
-Mi van?-hüledezett Sasuke..
-Na szép…-vigyorgott Itachi-Ugytűnik már nem marad egy Uchiha sem szabadon…
-Nem hiszem,hogy ők ketten…-dünnyögött Shiroyuki-Midoriko nem bukik az ilyenekre.
-Ilyenekre??-nézett rá sötéten a két jelenlévő Uchiha.
-Ohh,úgy értem,Midorikonak másfajta pasik jönnek be.-magyarázkodott Shiroyuki.
-Cehh…-forgatta szemeit Sasuke-Csak nehogy a kivétel erősitse a szabályt itt is.

71
-Nem tartom valószinűnek…
-Mindegy,ez az ő dolga.-vágott közbe Gaara.-Senkinek semmi köze,kivel jár.Induljunk.
Mindenki eggyetértően bólogatott a kijelentésre.Kivéve egy valakit…És ezt a valakit nagyon nem hagyta
nyugodni,hogy Midoriko esetleg a yakuza főnökkel kavar,több okból is…

*21*

A fekete mercedes megállt,és Midoriko fejét forgatva pislogott kifelé.

A klubb,ha nem is volt a legmenőbb,mégis elnyerte a lány tetszését.A hatalmas neon feliratok
szinkavalkádjának áradatában szállt ki az autóból,és a bejárat elé sétált.
Madara rosszalóan rázta a fejét,és ő bezzeg megvárta,hogy kinyissák előtte az ajtót,majd kiszálva
belekarolt a lányba és rámosolygott.

-Ne aggódj,belülről nem ilyen lepukkant.

-Mivan?-hüledezett a lány.-Nekem semmi bajom a külsejével sem.Rosszabb helyen is dolgoztam már.
-Hn.-bólintott Madara.Tetszett neki a lány hozzáállása.-Talán menjünk be.
-Várjuk meg a többieket.Már jönnek is.-kérte Midoriko.

A hat autó sikitva fékezett le a klubb előtt,és csakhamar mindenki előkerült.

-Nah,indulhatunk?-nézett végig a társaságon Madara.

-Igen.-bólintott Itachi.
-Midoriko?-nézett rá a vezető.
-Mehetünk…
-Rendben.

A kis csapatot,főleg az Uchihák miatt körbevették a testőrök,és utat törve a tömegben,felkalauzolták őket
egy lépcsősoron.Az emeleten hangulatos boxok árválkodtak,különleges egyének részére rezerválva.
A korlátról átnézve látni lehetett az alattuk táncoló tömeget,de ide már halkabb verziójában érkezett a lent
üvöltő zene.

-Na tessék leülni.-kedélyeskedett Madara,és magával húzva Midorikot,helyet foglalt a félkör alakú
ülőalkalmatosság közepén.Itachi és Shiroyuki jobbról,Sasuke,Naruto balról kaptak helyet,míg a többség
ülhetett ahogy akart.
A feltünő,szőke felszolgáló lány kéjesen mosolygott az Uchihákra,nyilván nem elősször látta már itt
őket,sőt.Volt valami a tekintetében,ami arra engedte következtetni Shiroyukit,nagyon is közelről ismerheti
a két idősebbet.

-Helló Miyu vagyok.Ma este én fogok felszolgálni.-hajolt meg a társaság előtt.

-Miyu drága,-mosolygott Madara-hozz egy pezsgőt inditásként.
-Igen is Madara san.-hajolt meg ismét és eltűnt.
-Megvolt mi?-vigyorgott Midoriko a mellette ülőre.
-Na kérlek…Az ilyesmit nem veled fogom megvitatni…-mondta a férfi,miközben szája sarkában mosoly
bújkált.
-Akkor nyilván Itachival…-epéskedett Shiroyuki,aki látta amit látott,és a női megérzése riadót vert.
-Na de édesem.-motyogta Itachi.-Ne legyél ilyen…Ez egy régi történet…Kár felemlegetni.
-Hehe…-vidult Sasuke a másik félen.-De jó,hogy nekem nincs ilyen problémám.

A két rokona szemvillogva méregette a fiút,és magukban piszok mázlistának könyvelték.Hogy Madara
tulajdonképp miért védekezett,azt ő sem tudta…

A pezsgő befutott,és miután mindenki pohara megtelt az aranyszin nedüvel,Madara mint rangidős és
ugyebár mint a vezér,magasba emelte poharát.

72
-Igyunk a győzelmetekre fiúk,a remek csapatra amit az unokaöcsém összeszedett,és a legdrágább
segitőmre.-emelte fel maga mellé Midorikot.-Kampai!
-Kampai…-visszhangzot a többség és mindenki belekortyolt az italba.Majd érdeklődve vizslatták a drága
segitő arcát,ami azonban nem árult el semmilyen érzelmet.

-Örülök,hogy kicsit szórakozhatok veletek.-mondta Madara elgondolkodva.

-Ez tényleg ritka alkalom.-bólintott Itachi.
-Pedig az ember azt hinné,hogy a hozzád hasonlók folyton buliznak…-vigyorodott el Midoriko.
-Nem igazán,kedveském…-mosolygott Madara,és karját a lány hátamögé csúsztatta.
-Hn,nem vagyok kedves,és mondtam már hogy ne becézgess.
-Ohh,harapós kedvedben vagy?
-Nem,csak utálom,ha süket füleknek kell pofáznom.
-Midoriko-csattant Madara hangja,mire Gaara kishijján félrenyelt.

Mindenki feszülten pislogott,és a fenébe kivánták az egész estét,ha azt kell végig nézniük,hogy nyirják ki
Midorikot.

A lány azonban a legnagyobb nyugalommal forgatta meg szemeit,és kihivóan mérte végig főnökét.

-Most mit ordibálsz?Felmegy a vérnyomásod…

-Történetesen nem orditok,te viszont viselkedj…
-Megpróbálok…-vont vállat a lány.
-Köszönöm-igazitotta meg nyakkendőjét a férfi,amely mozdulat nem kerülte el Midoriko figyelmét.
-Na ne már…-mordult fel,és kezeivel szakszerüen kioldotta a kis ruhadarabon lévő csomót.
-Hn,máris vetkőzteted?-gúnyolódott Sasuke.-Legalább ne előttünk.
-Kuss kölyök…-mordult rá a lány,és eltüntetve a nyakkendőt,még pár gombot is kigombolt az ingen.-
Nah,sexy.Mehetsz csajozni.
-Kössz…de én nem megyek…-mosolygott sejtelmesen Madara.-Inkább hozzám jönnek.
-Az Uchihák már csak igy csinálják.-nevetett fel Itachi,amit azonban meg is bánt.

Shiroyuki villogó szemei elvették a kedvét a további izetlenkedéstől,és az este hátralévő részét Itachi
avval töltötte,hogy megbékitse a lányt.

Gaara nagyon unta a diszpáholyt.Szivesen lement volna táncolni,és szórakozni Tentennel,aki hozzá
hasonlóan nem tudta értékelni az elit bánásmódot.
Naruto remekül érezte magát,egy ideig legalább is.Ám a felszürődő ritmus nem hagyta nyugton,és
hamarosan ő is fészkelődni kezdett.

-Mid,lemehetünk?-kockáztatta meg a kérdést Gaara.

-Mért ne mehetnétek le?-nézett rájuk a lány értetlenül.-Nem kell engedélyt kérni.
-Kössz.-bólintott a fiú.-Majd jövünk.-és távozott párjával.
-Mi nem táncolunk?-nézett Naruto reménykedve a fekete fiúra.
-Hn…Csak ha nagyon muszály…
-Muszály!!!-kiáltott fel a szöszi és kirángatta szerelmét a boxból.

Madara elnézően mosolygott,és a maradék jelenlévőt tanulmányozta.Itachi barátnőjét nagyon jópofa

lánynak találta.Kicsit ugyan meglepte,hogy unokatestvére egy lány kedvéért képes volt lemondani a
csajozós,bulizós régi énjéről,de hát ugye a fiatalok is felnőnek egyszer…
Kakashit ismerte már,és nem szentelt túl sok figyelmet az iszogató,csajokat mustráló alaknak,ellenben a
másik srác lekötötte figyelmét.
Iruka magában morgolódva ücsörgött,és legszivesebben megütött volna valakit.Pontosabban egyetlen
valakit…Az egeket verte az adrenalinja,és még a pezsgő sem tudta oldani feszültségét.Valami
töményebbre vágyott,valami olyan torkot mardosó,agyat szaggató piára,amitől elmúlna a feszélyezett
hangulata.Nem tudta megállni,hogy lopva néha a fekete lányra pislogjon,aki látszólag nyugodtan
iszogatott és lazán cseverészett.A biztositék a fejében akkor durrant el,mikor Midoriko elkezdte stylist-olni

73
a fekete férfit.Onnantól nem volt megállás…Lerántotta a maradék pezsgőt,és magához intve a
szőkeséget rendelt egy dupla whiskyt.

-Hé Ruka,a kocsit valakinek haza kell hajtania-nézett a férfira Midoriko.

-Avval te ne törődj.-morogta Iruka,és leexelte a megérkezett italt.

Shiroyuki aggódva pislogott a férfira,majd nővérére.Végül mentő ötlete támadt.

-Midoriko,gyere táncolni.
-Hn,legyen
-Iruka jössz?
-Na ná…-emelkedett fel a férfi.
-Szivem?
-Kihagyom…Ha nem gond.
-Én viszont megyek…-kelt fel Kakashi is.
-Klassz.Gyerünk.-adta ki a parancsot a lány,és a négyes levánszorgott a táncolókközé.

Hamar kiszúrták Naruto szőke loboncát,és odacsörtetve integettek a párosnak.

-Na mivan untátok az agyatok?-kiabálta nekik Sasuke a hangzavarban.

-Ja…-bólogatott Shiroyki.

Aztán csak a mozdulataik beszéltek…Teljesen bele élve magát a ritmusba,Shiroyuki Tentennel karöltve
leriszált egy kis szólót,aminek látványától Kakashi hanyatt vágta magát.Na nem igazából,csak úgy
képzeletben,és érezve,nem sok jóra számithat ha tovább nézi a vonagló lányt,inkább elvegyült vadászni
magának egy csajt.

Midoriko utálta a diszkókat.Most is csak állt egy ideig,és próbálta megszokni,a tüdejében és gyomrában
lüktető basszust,kellő távolságot tartva mindenféle dörgölőző alaktól.
Kiverte a víz attól,hogy hozzáérjenek,és nem is értette minek jött le.

-Nem táncolsz?-kiabálta a fülébe a mögé lépő Iruka.

-Nincs kivel…-orditott vissza a lány.
-Állok rendelkezésedre-nevett fel a férfi,és karjait a lány hasára csúsztatva kezdte irányitani partnere
mozdulatait.

Midoriko meg,ha már igy lett mindegy alapon belement a dologba és mozogni kezdett.

Shiroyuki látta az összesimuló párt,és öröm táncot lejtett,szó szerint.Határozottan jobban kedvelte
Irukát,mint azt a nagyképű Madarát,akit nyilvánvalóan csak nővére tudott némileg emberibbé változtatni.

Naruto és Sasuke élvezettel pörögtek,és még a fekete fiú is jól érezte magát.Régen járt már ilyen
buliban,és végre jól esett neki a lazitás.Az pedig,hogy szöszi szerelme is vele volt,csak dobott az estéjén.
Gaara nézte kicsit Tenten magánszámát,majd megelégelve a dolgot,és elküldve két kéretlen fickót
szerelme és nővére mellől,magához húzta a lányt.

A Dj váltott,és a hangszórókból egy dallamos,keleties zene kezdett áradni.

A jelenlévő csajok nagyrésze pasi után nézett,és ugy kezdett neki vonaglani.
Midoriko megsajnálva egyedülmaradt hugát,magukhoz rántotta,és Iruka átkarolta az ezüsthajú
vállát.Csak a vállát,mert azért hülye nem volt,és nem akart meghalni Itachi kezei által.

Midoriko és Shiroyuki,mintha csak egy betanult koreográfiát adtak volna elő,szinte tökéletesen utánnozva
egymás mozdulatait,olyan hastáncot lejtettek Irukának,hogy az csak pislogott.Na jó,főleg azért
pislogott,mert másik keze Midoriko csipőjére csúszott,és a lány teljesen hozzásimulva táncolt.Nem mintha

74
bánta volna…Csak férfi volt…És mint férfinak,hamarosan problémái lettek a hozzá dörgölőző test kinzóan
sexi mozdulataitól.
A szám befejeződött,ő pedig elnézést kérve lelépett.A két lány nem zavartatta magát,és folytatta a
táncolást,nem is sejteve mi baja lehetett a férfinek.

Iruka megsem állt a mosdóig.Jó alaposan megmosta arcát a hideg vizben,és karjaival a mosdón
támaszkodva vigyorgott rá saját képmására.Kezdte úgy érezni,talán mégsem volt olyan rossz ötlet
idejönni.

Fenn az emeleten,Madara tűnődve forgatta kezében a poharát,ami kedvenc whisky-ét tartalmazta.

-Ez az Iruka…-kezdett bele mondandójába.-Ez,meg Midoriko…

-Hn?-kapta fel fejét Itachi.-Mi van velük?
-Mit mászkál vele folyton?Láttam a versenyen is,hogy milyen jókat szórakoznak.
-Hát barátok…-vont vállat Itachi.-Mindenkivel szokott beszélgetni.
-Hn…Nekem akkor sem tetszik az a kölyök.-dünnyögte Madara és belekortyolt az italba.

Itachi nem tudta mit mondjon.Még sosem látta Madarát féltékenynek,pedig nyilván most valami hasonló
tünetet produkált.Kezdett komolyan aggódni Midorikoért.Ismerte már a férfit annyira,hogy tudja,ami kell
neki azt meg is kapja,ha kell erőszakkal.Tanácstalanul méregett az asztallapot,és elhatározta beszélni
fog a lánnyal erről.Nem akarta,hogy unokabátyja bántsa,bár eddig annyit sikerült leszűrnie,hogy a fekete
lány jelenléte képes egész emberi formájába forditani Madarát.Ez azonban még nem jelentette azt,hogy a
férfi mosolyogva eltűrné az elutasitást,és hagyná,hogy egy Irukához hasonló alak lecsapja kezéről a
lányt.

-Midoriko nem a te kalibered.-motyogta Itachi.

-Ezt had döntsem el én öcskös.-mosolygott rá gúnyosan Madara.
-Nem szeretném,ha bántanád…Ő nem egy játék,mint a többi nőd.-nézett Itachi keményen az őt fürkésző
szempárba.
-Tudom,és nem állt szándékomban bántani.De nem fogom csak úgy nézni,hogy egy kis hülye elhappolja.
-Midoriko dönt arról,kivel akar járni,és ha az nem te vagy,nincs jogod kényszeriteni.
-Na de kérlek,minek nézel engem.-vigyorgott Madara.-Nem kényszeritem,de udvarolni csak szabad.
-Hn,te meg a módszereid…-morgott a fiatalabb férfi.
-Itachi,inkább a saját kis barátnőddel foglalkozz.Meg avval,hogy adod be apádnak,hogy egy rangodon
aluli nőbe estél bele.
-Apa nem fog ezen felakadni.
-Gondolod??Te vagy az utolsó büszkesége.Sasuke meleg,te meg összeállsz egy volt
pincérnővel.Gondolod,hogy örülni fog?-kérdezte mézesmázosan a férfi.
-Nem érdekel a véleménye,sem a tied.Szeretem,és nem vagyok hajlandó hülye előitéletek miatt szakitani
vele.
-Ccc…Itachi,Itachi…-dőlt hátra Madara.

Borzasztóan élvezte,hogy gúnyolódhat a férfival.Sosem volt a kedvence.Igazából,egy családtag sem volt

a kedvence,de Itachi valamért még az átlagnál is jobban bosszantotta.Talán mert tudta,az a kis hülye
fogja elvenni tőle a vezetői cimet.Persze igyekezett palástolni gyűlöletét,ami szerencsére sikerült is.Itachi
nem sejtette,mennyire utálja,és pechjére nem hitt Sasukénak,hogy ő valóban mennyire szivesen látná
holtan unokatestvérét.

-Jöttem.-huppant le Shiroyuki melléjük,kifulladva a tánctól.

-Jól érzed magad?-nézett rá kedvesen Itachi,de magában még mindig Madara szavai nyugtalanitották.
-Nagyon,kár hogy nem jöttél le.
-És Midoriko?-kérdezte Madara.
-Lent van,és sakézik az öcsikékkel.-vont vállat a lány.
-Hn.
-Lassan mennünk kéne.-emelkedett fel Itachi.
-Máris?-kérdezte kedvesen Madara.

75
-Későre jár…
-Hát legyen.Add át üdvözletem a többségnek.-bólintott Madara.

Itachi összeszoritott szájjal hajolt meg és magaután húzva Shiroyukit,leszáguldott az emeletről.

Odalenn összeszedték a társaságot,és induláshoz készültek.
-Fenn maradt a gyújtom.Mindjárt jövök.-mondta Midoriko.

Itachi kérdőn nézett utána,de inkább nem szólt.

-Na,mégsem mentek?-nézett fel Madara az előtte álló lányra.

-De,csak itt maradt a gyújtóm.-magyarázta Midoriko,és felvette az asztalról az emlitett tárgyat.
-Értem,nos akkor jóéjt.
-Neked is.Klassz este volt.-mosolygott Midoriko és búcsút intve távozott.

Madara vegyes érzelmekkel és kavargó gondolatokkal maradt magára.Amit Itachi

mondott,elgondolkodtatta.Tényleg megkaphatott bármit és bárkit eddig,ám nagyon úgytűnt Midoriko nem
veszi férfi számba.Mégsem akarta bántani ezért.Nem akarta megalázni,vagy kényszeriteni a lányt,azért
hogy vele legyen és ezen elcsodálkozott.Soha nem törődött mások érzéseivel,most mégis fontosnak
tartotta,hogy Midoriko boldog legyen,és lehetőleg vele.
Mindent meg fog tenni,hogy megnyerje magának a lányt,de kivételesen tiszta játszmában akart győzni.
Elmosolyodott,mikor arra gondolt,mennyi mindent változtatott meg életében a semmiből feltűnő,és
magával ragdó lány.

*22*

Kakashi arra ébredt,hogy nagyon melege van.Kábán pislogott ki az ágya melleti ablakon,és
megállapitotta,odakinn hétágra süt a nap,és nyilván sikeresen átszunyálta a délelőttöt.
Lerugta magáról takaróját,mert úgyérezte menten lángra kap a kánikulában,és tűnődve szemlélte a
mellkasán pihenő kezet,majd a hozzá tartozó nőt…
Igyekezett vissza emlékezni az estére,de bele telt némi időbe,mire összeszedte csapongó gondolatait,és
feje lüktetése sem segitett neki ebben…
Emlékezett,hogy Shiroyuki táncolt,ő meg lelépett.Aztán vedelt egy csomót,és fogalma sem volt mikor
vánszorgott végül haza,de a mellette fekvő lányról is csak halvány emlékfoszlányai voltak.
-Homály...-dünnyögte végül,és kikászálódott az ágyból.

A csaj morgott eggyet,és a másikfelére fordulva szuszogott tovább.

Kakashi vett egy frissitő zuhanyt,és törülközőjét oldalára tekerve ballagott vissza szobájába.

-Jó reggelt-mosolygott rá a lány.

-Aha,ja.Na öltözz…-morogta,mert semmi kedve nem volt tovább elviselni a csajt.
-Hogy te milyen bunkó vagy.-rinyált a szőkeség,és magára kapkodta ruháit.

Kakashi vállat vont.Egyáltalán nem érdekelte mit gondol róla amaz,és ő is felvett egy boxert,majd
elkezdte kitoloncolni a vendégét.

-Jólvan,nem kell lökdösni…-visszhangzott a lány.

-Oké,csak tünj már el.-dörmögött a férfi.

Iruka,Midoriko és Sasuke a nappali kanapéján fetrengett,miközben a csatornák közt

böngésztek.Érdeklődve emelték fel fejüket a kis ingyen mozi láttán,és a fekete lány gonoszul vigyorgott.

-helló-intett a párosnak Midoriko.

-Sziasztok-kedélyeskedett az ismeretlen.

Kakashi csak gyilkos pillantást vetett a társaság felé,és tovább kisérte a lányt.

76
-Na fene…-dünnyögte Iruka a távozók után nézve.
-Hehh,ennek sem lennék a barátnője…Hogy rángatta már azt a szegény libát.-rázta fejét a fekete lány.
-Jah.Nyilván jó okkal hozta fel éjjel,de azért na..-bólintott Sasuke is.
-Na mi van Kashi,nem vált be az ágymelegitőd?-heccelte Midoriko a férfit,amint visszaért.
-Ne baszogass Mid,nincs hozzá hangulatom…
-Ohh te szegény…Legalább a nevét tudod?
-Minek?Ugysem látom többet…-vont vállat a férfi és átmasirozott a konyhába,hogy magába döntse a
kávégép tartalmát.

A trió összenézett,de nem kommentálta a hallottakat.

-Nem pont igy értettem,amit mondtam neki tegnapelőtt…-pislogott maga elé Iruka,mikor Sasuke
kettesben hagyta a feketével.
-Én sem-vont vállat a lány.-De ha neki jó,nekem is.
-Hn…Végülis.
-Kérem a távkapcsot..-zárta le a témát a lány.
-És ha nem adom?-vigyorgott rá a férfi.
-Nos akkor,kénytelen leszek egy egész picit kinyirni téged.
-Ohó…minő fenyegetés,igy kora délben.
-Kuss már…-morgott a lány,és elfészkelte magát Iruka mellett,akinek cseppet sem volt kifogása a
közelség ellen.

Shiroyuki nehezen ébredt.Nem volt másnapos,csak kicsit már elszokott a bulizástól,ehhez mérten
imbolyogva,és fejfájósan támaszkodott be a zuhany alá.A kellemes fürdő után azonban vissza tért
életkedve,és magára kapva egy könnyű nyári ruhát,átsietett a konyhába.
Meghökkenve pislogott egy pillanatig a kanapén döglődő párra,de aztán csak mosolyogva tovább állt.
A konyhában Kakashi szürcsölte kávéját,és amikor felnézett Shiroyuki frászt kapott.Sosem látta még a
férfit ennyire nyúzottnak,és bár nem tudta mennyit ivott Kakashi előzőleg,nagyon is meg volt róla
győződve,hogy más ember nyilván már a detoxban lenne.

-Jóreggelt.-köszönt óvatosan.
-Neked is…-legyintett a férfi.
-Jól vagy?
-Nem…
-Tudok segiteni valamiben?
-Nem…
-Oké.-vont vállat a lány.

Senki nem mondhatja,hogy nem próbált kedves lenni.Megfogva bögréjét,magára hagyta a férfit,hagy
kaparja össze emberi mivoltát,és inkább átment a nappaliba,helyet foglalva a fotelban.

-Mi van?-nézett fel nővére.

-Hát,Kakashi jól elázott tegnap.-vigyorgott Shiroyuki.
-Ja,de neki legalább szép estéje volt.-dünnyögte Iruka.
-Mármint?
-Mármint az előbb kisért ki egy csajt a szobájából.-mormogta Midoriko,miközben elhalászta a távirányitót.
-Na,ez a diszkréció?-dünnyögte a lány,és mérgesen meredt bögréjébe.
-Tulajdonképp diszkrét volt,és különben téged mit érdekel?-érdeklődött a fekete.
-Nem érdekel!-mordult rá Shiroyuki.-Csinál amit akar.-azzal felkelt és távozott.

Midoriko sokat sejtetően nézett cinkosára,és elvigyorodott.Iruka pedig értett a tekintetből,és tudta
hányóra…Nem mondtak semmit,mégis tudták,mindketten ugyanarra gondolnak…

Sasuke,miután magára hagyta a nappaliban lévőket,óvatosan keltegetni kezdte szerelmét,aki

látványosan tiltakozott az ébresztő ellen.

77
-Hagyjál már…-motyogta és fejére húzta a takarót.
-Naru ideje felkelni,nem akarsz enni?-kérdezte mosolyogva a fekete és várta a hatást.
-Hn,Uchiha…-morgott a szőke.-De akarok…Palacsintát,tejszinhabbal és az ágyba kérem.

Sasuke egy pillanatra ledöbbent,majd elvigyorodott.

-Rendben.10perc.-motyogta és kiviharzott.

-Midorikoo-rontott be a nappaliba.-Palacsintát akarok.

-Az jó…-nézett rá a lány.-Akkor láss hozzá.
-De én nem tudom hogy kell.-morogta Sasuke.
-Hát itt senki nem képes semmire nélkülem?-játszotta a mártirt a lány,miközben feltápászkodott.
-Öntelt…-jegyezte meg Iruka halkan,de a fekete meghallotta.
-Na Ruka,pattanj.
-Minek?
-Segiteni fogsz,ha már ilyen nagy a szád…
-Nem.
-De!-jelentette ki a lány és lábánál fogva húzni kezdte a férfit le a kanapéról.
-Szociopataaaa-kiabált nevetve Iruka.
-Kicsit gyorsabban ha lehetne.-mormogott Sasuke.
-Cehh…ne parancsolgass.-villant rá a fekete szempár.

10percel később,Sasuke az első adag palacsintával,és egy flakon tejszinhabbal távozott a

konyhából,sokat sejtető mosoly kiséretében.

-Akarjam tudni,minek kell a tejszinhab?-érdeklődött Kakashi.

-Ne…Jobban járunk mindannyian,ha nem tudjuk.-rázta fejét Iruka.
-Ámen…-morogta Midoriko,és tovább gyártotta a reggelinek valót.

Reggeli után…Na jó inkább már ebéd volt,Gaara és Tenten elmentek a belvárosba vásárolni.Tenten
ruhát akart venni,Gaara pedig elkisérte,avval a feltétellel,hogy ő mondja meg mit vegyen…Hát ez
azért..Na minden esetre a lány gyanutlanul beleegyezett,és nem értette,hogy az amúgy vásárlás mániás
Shiroyuki mért nem tart velük.

A lány egyébként is más programot talált magának,Itachi személyében,akivel moziba készült.

Vasárnap lévén,Sasuke megengedte magának,hogy ki sem kel az ágyból,amihez közben járult Naruto
jelenléte is.

Kakashi eltűnt,és Iruka magányosan kószált az épületben,míg az az ötlete nem támadt,hogy kiül az
udvarra és olvas valamit.
Pechjére az udvar már foglalt volt.
Midoriko unatkozott,és kiment a kutyáihoz.Imádott játszani velük,és azon filózott,talán elvihetné
kedvenceit valamelyik parkba,ahol mégis csak nagyobb terük lenne.

-Mizu?-lépdelt mellé Iruka.

-Semmi-vont vállat a lány.
-Játszhatok velük?-nézett a kutyákra a férfi.
-Felőlem.-mosolyodott el a lány.

Iruka felkapta a piros frizbit és meglengette a kutyák előtt,majd eldobta.

Dolf és Lucifer lustán pislogtak rá,majd gazdájuk felé forditották a fejüket.

-Mi van ezekkel?-nézett Iruka értetlenül.

-Nem játszanak akárkivel.

78
-Cehh…Majd meglátjuk.

Midoriko negyed órán keresztül nézte a küzdő férfit,és már a könnyei csorogtak a röhögéstől,mikor
látta,hogy Iruka újra és újra eldobja a frizbit,majd vissza hozza,és magyaráz a két ebnek,mi is lenne a
dolguk.
Kb fél órával később,Dolf megunta a hülyeséget,és leheveredett gazdája
lábaihoz.Lucifer,sajnálatból,vagy szintén csak unalomból-ez már sosem derül ki…-végül rászánta
magát,és a műanyag lap után szaladt.

-Ezaz!-kiáltott fel Iruka diadalmasan,és lógó nyelvvel,miközben elvette a kutya szájából a játékot.
-Áruló…-nézett Midoriko a kutyára.
-Na most mért?-vigyorgott Iruka.
-Hn,Dolffal nem lesz ilyen egyszerű dolgod.
-Majd meglátjuk.
-Rendben-mosolyodott el gúnyosan a fekete.-Gyerünk…
-Hová?
-El,kivisszük őket sétálni…
-Oké-eggyezett bele a férfi.

Tiz perccel később,Iruka lihegve és szitkozódva próbálta a járdán tartani Lucifert,és gyilkos pillantásokkal
illette a rajta szórakozó lányt.

-Na mivan?Nem megy?-gúnyolódott Midoriko.

-Majd fog,csak még meg kell szoknom…-dünnyögött Iruka,és kikerült egy oszlopot,aminek kishijján
nekiment.

A garázstól nem messze,Midoriko talált egy relativ nyugis és füves részt,ahova kiszokta vinni kis
kedvenceit.Itt aztán szabadon rohangászhattak,senki nem zavarta őket,és mivel messze volt az autó
úttól,hát még a gázolástól sem kellett tartania.
Vigyorogva vette le a szijjat Dolf nyakörvéről,és Luciferéről is,mire a két eb azonnal futásnak eredt.

Iruka kifulladva rogyott le a fűre,és elgyötörten pislogott maga elé.

-Na mivan?Kifáradtál?-huppant mellé a lány,miközben levetette papucsát.

-Ehh…
-Nem tudod irányitani,rosszul fogod a pórázt.
-Nem mindegy,hogy fogom?Igyis úgyis rángat ez a dög.
-Iruka,ha mégegyszer azt mondod rá,hogy dög,megetetlek vele.
-Jó jó,de akkor is.
-Hehh,majd hazafelé megmutatom hogy vezesd.-kelt fel a lány.
-Most hova mész?-nézett fel rá Iruka.
-Játszani.-jött a válasz,és Midoriko már rohant is,át a füvön,mezitláb,és pár pillanattal később már
nevetve hempergett Dolffal és Luciferrel.

Iruka csak nézte őket.Még sosem látta a lányt ennyire felszabadultnak,és vidámnak.Nevetése mint az
apró csengettyűk dallama betöltötte a környéket,és a férfi az ismerettségük óta elősször látta ilyen
őszintének és boldognak Midorikot.
Ahogy ott hempergett,és birkózott a két hatalmas állattal,miközben nevetgélt és beszélt hozzájuk,a
férfinek az az érzése támadt,hogy talán mégsem olyan jéghercegnő a lány,mint ahogy azt eddig hitte.
Pillanatnyilag sokkal inkább tűnt egy pajkos kölyöknek,mint a yakuza emberének,és Iruka kedvet érzett
ahhoz,hogy ő is részese legyen ennek az újdonságnak amit látott.
Felemelkedett helyéről és lassan odalépdelt melléjük,majd helyet foglalt ismét,ám ezuttal közvetlenül a
karjain támaszkodó,arcát a napsütésnek forditó feketeség mellett.

-Szép vagy,amikor nevetsz.-mormogta halkan.

79
Midoriko megleppetten pillantott a mellette ülőre,és magában izlelgette a bókot.Lucifer lehasalt Iruka
mellé,és fejét a férfi lábára fektetve pihegett.

-Látom,őt már megnyerted magadnak.-mosolyodott el a lány.

-Igen,azt hiszem.Már csak Dolf maradt.-bólintott a férfi.
-Vele nehezebb lesz…
-Miért?Kutya,kutya…
-Ember,ember…mégis mások vagyunk.-nézett maga elé Midoriko.
-Vagyis,Dolf olyan mint te,Lucifer pedig mint én?-kérdezte Iruka.
-Pontosan…
-Akkor,ha elnyerem a kutyád tetszését,a tiédet is?-mosolyodott el a barna.
-Hn,ez jó kérdés…-bólintott Midoriko.
-Minden estre,megpróbálkozom.
-Hehh…A kutyával,vagy velem?-nézett társára a lány.
-Is is.-kacsintott rá Iruka és felkelt.
-Sok sikert.-mosolyodott el Midoriko.-Dolf,menj.-nézett a kutyára-Lucifer,marad.

A szólitott eb kelletlenül felkelt,és halkan morogva szemlélte Irukát,aki kicsit tartott ugyan az állattól,de
nem akart hátrálni.

-Na gyere…Megmutatjuk a gazdádnak,hogy én is klassz vagyok.-intett Dolfnak a férfi.

Cirka félóra morgás,és csaholás után,Iruka kénytelen volt feladni.Dolf egyáltalán nem hallagtott rá,és bár
nem bántotta,mégis minden mozdulatára fenyegető morgással válaszolt.
„-Pont mint a gazdája-morgott magában Iruka”

-Add fel…-nézett rá Midoriko,aki kezdett félni,hogy a kutya netalán nekiugrik a férfinek.-Ő nem
engedelmeskedik másnak.
-Jó,most feladom…-zuttyant le Iruka,és hanyatt feküdt a fűben-De legközelebb sikerülni fog.

Midoriko kérdőn pislogott a behunyt szemű férfira.Nem értette,mire fel ez a nagy bizonyitási vágy.

-Tudod…-mormogta Iruka,még mindig csukott szemmel-nem is vagy te olyan jégcsap.

-Kössz…
-Na de tényleg.-nyitotta fel egyik szemét,és a lányra nézett.-Aranyos vagy,ha elfeledkezel
magadról.Gyakrabban is megtehetnéd.
-Persze…Ha ez ilyen egyszerű lenne.-sóhajtott fel a lány.
-Miért nem az?-emelkedett fel a férfi,könyökére támaszkodva.
-Mert az élet nem ilyen egyszerű…Közel négy éven keresztül,minden nap attól kellett rettegnem,másnap
nem lesz mit enni,vagy Naruto-nak nem lesz meg a tankönyvre a pénz,vagy hogy Gaara ismét bajba
kerül…Nem volt fényes múltam,és a jövőm sem az…Nem bánom,mert megbékéltem vele.
-De már jobban éltek…Nem?
-Iruka…Hányszor láttál engem vásárolni?
-Ömm..kétszer?
-Talán,és akkor is csak a konyhára.Néha veszek magamnak egy két cuccot,de ennyi.Nincs szükségem a
flancra.Nem boldogit,…Most,hogy mindenki melózik és magára keres,már nem kellek…
-Szóval az bánt,hogy a testvéreid felnőttek?
-Talán…Már nincs szükségük rám.Jól elvannak,és a hugom is talált magának társat.Már nem velem
lelkiznek,és nem kérnek tanácsot,csak élik az életük.Kicsit hiányoznak a régi szép idők.Igaz,hogy
pénzünk nem volt,de ott voltunk egymásnak.Most van pénz,és egy fedél alatt élünk,mégis…Olyan
távolinak tűnnek mindannyian.-sóhajtott fel a lány.
-Értem…-bólintott Iruka,és átkarolta a lány vállát.-De ők akkor is szeretnek,és kellesz nekik,csak már nem
gyerekek.Te sem lógsz a szüleid nyakán nem?Ez náluk is pont igy működik.
-Talán…Egész okos vagy néha…-mosolygott fel Midoriko.
-Igyekszem…-húzta ki magát Iruka büszkén.
-Na gyere,Ha már nálam jó pontot szereztél,Dolffal is megkedveltetlek…-tápászkodott fel a lány.

80
-Oké.
-Ide!-morrant Midoriko és a két kutya azonnal felugrott.-Nah,tedd a nyakába a pórázt.
-Én?-pislogott Iruka.
-Te hát…-bólintott Midoriko.-Dolf,marad.-szólt rá a vicsorgó kutyára,és intett a férfinak,hogy menjen
közelebb.
Iruka kicsit remegő kézzel kapcsolta rá a csatot a szijjra,és tenyerével erősen megmarkolta a póráz
végét.

-Nem jó,őt nem tudod igy vezetni.-mondta a lány,és összehúzva a szijjat Iruka kezébe nyomta.

A férfi kételkedve vizsgálta a tőle alig fél méterre álló kutyát,és nem volt biztos benne,hogy neki ez menni
fog.
-Indulás.-adta ki a parancsot Midoriko,és felcaplatott a kis dombon megkeresni levetett papucsát.
-Hát akkor gyerünk…-sóhajtott Iruka és követte a lányt.

Meglepetésére Dolf azonnal indult is,és mivel rövidpórázon tartotta,igy egyáltalán nem rángatta a kutya.
Szótlanul sétáltak hazáig,és mikor Midoriko bezárta kedvenceit,rámosolygott Irukára.

-Na ugye,hogy nem volt vészes?

-Nem…-rázta fejét a barna.
-Jól haladsz.De most kaja.-dünnyögte a lány,és bemasirozott a garázsba,Iruka pedig vigyorogva követte.

Tényleg úgyérezte,jól halad,és nem csak a kutyával…

*23*

Shiroyuki kilépett a mozi ajtaján,és a szemetesbe dobta a műanyag poharat.

Nem igazán igy képzelte el a randiját…Itachi kibérelte a komplett vetitő termet,és három őrt állitott az ajtó
elé.
Jó volt,mert jó volt,és legalább nem kellett szidnia senkit,hogy nem látja a vásznat,mégis enyhe túlzásnak
itélte az egészet.

Persze megszokhatta volna,hogy az Uchihák már csak ilyenek,mégsem fért a fejébe,mért nem tud Itachi
egyszerűen csak lazitani,mindenféle látványos flancolás nélkül…

-Na,hogy tetszett?-ölelte magához Itachi.

-Jó volt.-mosolygott a lány.-De legközelebb én viszlek téged randira.
-Nahh..és hova?
-Az meglepetés..-mosolyodott el sejtelmesen a lány.
-Hát legyen.-hagyta rá Itachi és a kocsi felé irányitotta párját.
-Nem lehetne sétálni?-nyafogott Shiroyuki,aki kezdte unni,hogy még a sarki boltig is kocsival fogják
hurcolni hamarosan.
-Legyen-sóhajtott megadóan a férfi,és intett a söffőrnek.

A nap már lemenőben volt,és a narancsszin sugarak sejtelmesen ölelték körbe az ég felé magasodó
toronyházakat.
Az utcák nyüzsögtek,minden felé emberek,kerékpárosok igyekeztek.A hülő levegő előcsalta otthonaikból
a felnőtteket és gyereket egyaránt,és a hatalmas kavarodásban Shiroyuki felszabadultan nézelődött.

Itachit viszont az ájulás környékezte.Utálta a tömeget,és a nekilökődő testeket,de nem volt szive elrontani
kedvese hangulatát,igy csak morgott néha,de megadóan tűrte a ráncigálást.

Kiérve Shibuya-ból,már némileg kevesebb járókelővel a nyomukban,a férfi ugy érezte,ideje lenne
elbeszélgetnie a lánnyal arról,mi is vár rá a közeljövőben.

81
-Tudod,arra gondoltam,bemutatnálak otthon…-motyogta halkan.
-Miért?-nézett Shiroyuki összeszűkült szemekkel.
-Mert az vagyok aki.A család pedig látni akarja,kivel akarom megosztani az életem.
-Az életed???-nézett a lány lesokkolva.
-Ez csak formalitás…Nem azt jelenti,hogy most azonnal hozzám kell jönnöd.
-Nem azonnal?
-Nem,és nem is kényszeritenélek ilyesmire.De a család az szent,és látniuk kell.Bár hidd el,nem tartom jó
ötletnek én sem.Apám nagyon undok tud lenni,és ha nem lenne muszály,nem tennélek ki a találkozásnak
vele.
-Értem.-bólintott a lány.-Apádnak nyilván lesz némi ellenvetése a származásom illetően.
-Nem érdekel.Nem engedem,hogy megbántson esküszöm.Odamegyünk,megvacsorázunk és
elhúzunk.Aztán többet nem kell látnod.
-Rendben,ha neked ez annyira fontos…-sóhajtott fel Shiroyuki,bár nem sok jót sejtett az ötlettel
kapcsolatban.
-Köszönöm drágám!-ölelte át Itachi.
-Hn…

Itachi boldogan sétálgatott tovább.Nem hitte,hogy apja majd megkönnyiti dolgát,de nem is tartott
tőle.Nincs joga senkinek beleszólni az életébe.Mindig,mindet megtett amit csak apja kért tőle,mé akkor is
mikor nem volt inyére néha a feladat.Igyekezett jó fiú,minta férfi lenni,akire büszke lehet családja.Ezek
után azt tartotta legkevesebbnek,hogy szülei áldásuk adják rájuk.

Shiroyuki már kevésbé volt bizakodó…Nagyon is érezte,hogy valami nem lesz jó,és már előre rettegett
attól,hogy Itachit elveszitheti.Ha Fugaku nemet mond rájuk,a férfi nyilván szakit majd vele.Itachinak
kötelezettségei vannak,rangja és pénze,amit nem lesz hülye eldobni egy kis senkiért.Minden esetre,ugy
gondolta,talán még léteznek csodák,és erősen imádkozott is egyért…

Vacsoránál mindenkinek feltűnt Shiroyuki szótlansága.

-Neked mi bajd?-érdeklődött nővére.

-Ja,olyan hallgatag vagy..Nem vall rád…-dünnyögte Iruka,aki valami rejtélyes okból,maradt az asztalfőn a
lánnyal.
-Csak beszélgettem Itachival és hát…-dünnyögte a lány.-Be akar mutatni otthon…
-Uhh…részvétem.-kapta fel fejét Sasuke.
-Ne már,hogy ennyire szörnyű.-próbált mosolyogni a lány.
-Nos,nem szeretnélek eltántoritani,de apám…Hát szóval,vele nem könnyű…
-Tudnál valami tanácsot adni,hogy kedveltetssem meg magam?
-Passz…Még én sem tudom…-vont vállat a fiú,és sajnálkozóan meredt Shiroyukira.

A lány a hallotaktól csak még idegsebb lett.Nem is nagyon evett,és mikor a többség végzett,elsőként tűnt
el a szobájában.

-Nem irigylem.-csóválta fejét Midoriko.

-Hát én sem…-hagyta jóvá Gaara.-Még jó,hogy csak neki kell átélni ezt a tortúrát.
-Na ja…
-Miért is?-érdeklődött Iruka.
-Mert nekünk nincsenek szüleink,hogy beleszóljanak.-válaszolt Naruto,aki kivételesen figyelte az
eseményeket.
-De hát,Sasuke szülei azok Itachi szülei,és te nem ismered őket?
-Attól nem kell félnie,apám letagadja hogy ismer…-morgott Sasuke.
-Értem…De neked van családod.-nézett a fekete lányra.
-Aha,papiron.Valahol a világ másik végén…-vont vállat a lány,és inkább átmasirozott hugához.
-Én ezt nem értem…-dünnyögött a férfi.
-Nem baj,addig jó.-csapta hátba Gaara.

82
*
-Na,nem kell igy kibukni.-vigasztalta pityergő hugát Midoriko.
-Nem érted?Lehet,hogy emiatt vesztem el Itachit.
-Akkor elveszted.
-Szemét vagy.
-Nem,csak reális.Ha még arra sem képes,hogy kiálljon érted,akkor szerinted megérdemel?
-Nem?
-Nem hát…Igy legalább kiderül,mennyire vesz komolyan.
-Ez is igaz.-bólintott Shiroyuki.-Azért remélem,minden oké lesz…
-Én is…Na megyek.-kellt fel a fekete.
-Várj még,valamit meg kell beszélnünk.
-jó
-Iruka meg te…
-Na szia…-intett a lány és kifelé indult.
-Madara nem nézi jó szemmel…-kiáltott utána Shiroyuki,elérve,hogy nővére megtorpanjon.
-Mi van?
-Itachi beszélgetett vele,és nem rajong Irukáért,érted annál inkább.
-Madara?Mennyire volt részeg,hogy ilyet hordott össze?
-Semennyire…Itachi attól fél,hogy bántani fog,mindkettőtöket.És őszintén szólva én is.
-Nyugi,senki nem gyilkol meg senkit,amig én itt vagyok.
-Azért legyél óvatos.
-Rendben,kössz hogy elmondtad.

*
A kitárt ablakon belibbenő szellő sem hozott enyhülést.A nyári éjszaka forró volt,és elviselhetetlen…

Midoriko nyugtalanul forgolódott az ágyban,és már nem tudta,mit tegyen.Egyetlen vékony pántos,apró kis
hálóing volt rajta,de attól is melege volt.A selyem ágynemű,ami legtöbbször sikeresen enyhitette a
forróságot,most összegyűrve árválkodott az ágy szélében,és a lány azon gondolkozott,hogy két hideg
zuhany sem volt képes segiteni rajta,akkor mégis mivel próbálkozzon.
Valahonnan kopogás hallatszott,és eltelt egy kis idő mire rájött,az ő ajtajánál van valaki.
Lusta volt felkelni,és ezért csak ki kiabálta,hogy szabad.Meg volt győződve,Shiroyuki boldogitja majd a
kései órán…

-Szia szépség.-vetődött be Iruka az ágyra.

-Huzz a francba.-morogta Midoriko,és megpróbálta letuszkolni a félig rajta fekvő férfit.
-Na,ne legyél ilyen morcos…-duruzsolta Iruka,miközben tenyerén támaszkodva nézett le a sötét
szemekbe.
-Ru,szállj le rólam,és takarodj ki.
-Oké,de csak ha te is kijössz.
-Minek?
-Nem tudunk aludni,és Kakashi kitalálta,hogy kártyázzunk.

Midoriko elgondolkodva fürkészte a főlé magasodó alakot.Valamiért egyáltalán nem bánta,hogy igy
alakult,de nem akarta megadni azt a boldogságot Irukának,hogy kimutassa,élvezi a jelenlétét.Igy inkább
egy erőteljes lökéssel arréb tolta a férfit,és kikászálódott az ágyból.

-Legyen..-dünnyögte,és kifelé indult.

Kakashi elmélyülten keverte a lapokat,és annak gondolatára,hogy újdonsült haverja hamarosan

cafatokban végzi,egy gonosz kis mosoly kúszott fel arcára.Nem volt hülye,hogy a fekete lányt
ébresztgesse,és tulajdonképp csak poénból vetette fel az ötletet,hogy hivják ki őt is.Iruka pedig kapott az
alkalmon és elmasirozott a szobába.
Arcáról azonban lefagyott a mosoly,mikor Midoriko teljes életnagyságban megállt az asztal előtt,mellette
a diadalmasan vigyorgó barnával.

83
-Nahát,még élsz?-kérdezte gúnyosan Irukát.
-Mért ne élnék?-kérdezte az.
-Mert Kakashi tisztában van vele,hogy aki engem felkelt azt kinyirom…Nyilván ezért küldött be téged.-
mosolygott gonoszul a lány.
-Na már…De nem bántottál.
-Mert ébren voltam…-vont vállat.-Most játszunk vagy sem?
-Játszunk…-motyogta Kakashi,akinek nem tetszett,hogy elmaradt a show…

A teraszon valamivel kellemesebb volt a levegő,és mivel mindhárom jelenlévő alvászavarral

küzdött,hamarosan teljesen belemelegedtek a versengésbe.Midoriko ugyan nem volt nagy kártyás,de
Iruka még őt is alulmúlta,igy igazán jól érezte magát.Kakashi természetesen tarolt,és játszmák nagy
részét nyerte is.

-Még jó,hogy nem pénzben játszunk…-dünnyögte Midoriko,miközben osztott.

-Hát,pedig már gazdag lennék…-vigyorgott az ezüsthajú öntelten.
-Pénzben játszani hülyeség…A vetkőzős póker izgalmasabb.-morfondirozott Iruka,ártatlan arccal.
-Nem lenne nagy kihivás…-nézett végig magukon a lány.

A két fiún csak boxer volt,és rajta is alig valamivel több mint a hálóing…

-Az igaz,de azért ki lehet próbálni.-bólintott Kakashi.

-Na én kiszálltam…-dobta le lapjait a lány.
-Most mért?-kérdezték tőle kórusban.
-Mert perverz kis dögök vagytok,azért.
-Jajj nem is…

A további veszekedést megelőzendő,a kaputelefon hangos berregése beléjük folytotta a szót.Midoriko

érdeklődve nézett a feje felett lévő órára,és megállapitotta hajnali fél kettő.
Bajt sejtett,és nem is tévedett.
Felvéve a kis készüléket Itachi ziháló hangja követelte,hogy azonnal engedjék be.
Mindhárman felugrottak,és lerohantak a lépcsőn,majd a két fiú felemelte a garázsajtót,Midoriko pedig a
kutyákat lefogva tárta ki a hatalmas vaskaput.

-Mi történt?-kérdezte idegesen,az előtte álló férfitól.

-Apám…Kórházban,Sasukét hivd le,most.-hadarta a fekete.
-Jó jó,gyere.-morogta a lány,és betessékelte az épületbe.

Itachi elgyötört arccal és karikás szemekkel vonszolta fel magát a lépcsősoron.Legszebb álmából
ébresztette anyja hivása,miszerint Fugaku kórházba került.A férfi magára kapva az első keze ügyébe
akadó ruhákat öltözött,és olyan eszeveszett száguldással jött a garázsik,hogy félő volt,ő is az intenziven
végzi.Szerencséjére azonban egészben megérkezett,és felérve minden udvariaskodás nélkül rontott be
öcsse szobájába.
Felkapcsolva a villanyt parancsba adta Sasukénak a készülést és pár tőmondatban vázolta a
helyzetet,majd kiment.

Sasuke az igazak álmát durmolta,a hozzábújó szöszi társaságában,és igazán nehezményezte a hajnali
ébresztést.Miután Itachi kiviharzott,csendben felült,és gondolkozni kezdett.Végül is,mi köze ehhez?Az
apja utálja,és nem is hajlandó beszélni vele.Akkor meg minek kéne nekei is bemennie hozzá.

-Mégis csak az apád.-ölelte át hátulról szerelme.

-Hn.Jó.-bólintiott Sasuke,és öltözni kezdett.
-Bemenjek veled?-kérdezte Naruto,aki sejtette,párjának nagyon nehéz lehet.
-Az jó lenne.-nézett rá a fekete.

84
Meglepte a kék szemekből áradó aggódás,és jól esett neki,van aki törődik vele,és valamijen szinten érti
is,mi zajlik benne.Igen,tudta,hogy az apja az akiről szó van,mégsem érezte a szóhoz kötődő
érzelmeket.Neki az apa csak egy jelző volt,pár betű,amit arra mondott aki élete nagy részében csak
követelt,és megalázta.Most mégis úgy érezte,ennyivel tartozik annak az embernek,akinek hála élhet,és
rátalálhatott a boldogságra.

Itachi,mint valami őrült sétálgatott fel-alá.Tudta,hogy öcsse és apja nincsenek jóban,de az anyja kérése
volt,Sasuke is menjen.Aggódott apjáért,és tehetetlennek érezte magát.Ő,a nagy Uchiha Itachi,aki
mindent el tudott érni amit csak akart,most nem volt több egy árnyéknál…

-Nyugodj meg,minden rendben lesz.-próbálta nyugtatni Shiroyuki,akit felébreszett a hangzavar.

-Kössz,hogy ilyen kedves vagy.-ölelte magához a lányt,és arcát annak tincsei közé temette.
-Nem kell köszönni.-simogatta a lány kedvesen.-Csak próbálj megnyugodni,és ha akarod én is bemegyek
veletek.
-Nem kell,te csak pihenj.Sajnálom,hogy felébresztettelek.-háritott Itachi.
-Ugyan már!Ne beszélj hülyeségeket.Mégis hogy tudnék nyugodtan aludi?Megyek és kész!-jelentette ki
Shiroyuki ellenkezést nem tűrve,és elsietett átöltözni.
-Sajnálom…-nézett Itachi az időközben Gaara,Tenten párossal kibővült csapatra.
-Semmi gond,jobbulást apádnak.-bólintott Midoriko.
-Kössz.

Néhány perccel később a két Uchiha,és társaik távoztak,nyomasztó,bizonytalan légkört hagyva maguk
után.Mindannyian a teraszon ücsörögtek,szótlanul meredve hol egymásra,hol az asztalra.
Nem ismerték Fugakut,mégis aggódtak.Megszerették Itachit és Sasukét,és egyikük sem akarta azt
látni,hogy a fiúk boldogtalanok.Majdnem mindannyian tudták,milyen elvesziteni egy szerettet,és azt a
fájdalmat nem kivánták senkinek.

-Avval,hogy itt ücsörgünk,nem megyünk sokra.-sóhajtott fel végül Gaara.

-Igaz,és fekve még a várakozás is kényelmesebb.-hagyta jóvá Tenten.
-Nem is vagytok olyan hülyék…-emelkedett fel Kakashi.-További hirekig a szobámban leszek.

Midoriko gondterhelt arccal nézett maga elé.Nem bánta,hogy egyedül maradthat kicsit.Pontosabban nem
egyedül,mert mellette Iruka sóhajtozott.

-Az idegeimre mész.-morogta a lány.

-Mért?
-Mert úgy sóhajtozol,mintha a lottó ötöst vesztetted volna el.
-Bocs,hogy aggódni merek-sértődött meg a férfi.
-Cehh,csinálj amit akarsz.-kelt fel a fekete és szobája felé indult.
-Na,ne hagyj már egyedül.-pattant fel Iruka,és bevágtatott a lány szobájába.

Midoriko elterült a fekvőalkalmatosság közepén,és némán meredt a félhomályba.Nem igazán foglalkozott

a mellé fekvő Irukával,sem annak nyavajgásával.Csak nézett,és szemeiből kialudtaka fények,helyet adva
a sápadt hold csillogásának.Emlékei,melyeket senkivel nem osztott meg,most felszinre buktak,és teljesen
beletudta képzelni magát Sasuke helyzetébe.Pontosan értette,milyen az,ha a szülők csak papiron
léteznek,és szeretetet képtelenek adni,mégis elvárják a tiszteletet.Őszintén szólva,nem tudta mit
tenne,hasonló körülmények között.

-Minden rendben?-pislogott Iruka a réveteg lányra.

-Ja,persze.-vont vállat Midoriko és oldalára fordulva próbált aludni kicsit.

Iruka,érezte,hogy nem stimmel valami.Normális esetben,ő már rég az ajtón kívül lenne,pár halálos
fenyegetéssel,most mégsem szól rá a lány.Nem tudta mi lehet a baja,csak annyit tehetett,hogy vele
marad.Óvatosan közelebb csúszott a másikhoz,és karjait átfonva a lány csipője körül,óvatosan
megpuszilta.

85
-Ne molesztálj…-dünnyögte Midoriko,de nem húzódott el.
-Nem áll szándékomban.-mosolyodott el Iruka,és félre igazitva a fekete hajzuhatagot,elhelyezkedett.-
Jóéjt.
-Cehh…neked is..-mormogta a lány.

Megnyugtatta,hogy nincs egyedül.Iruka tényleg más volt,mint az előző férfiak akivel dolga volt.Mellette
nyugodtnak érezte magát,és boldog volt.Illetve csak lett volna.Madara fenyegetését nem tudta félvállról
venni,és fogalma sem volt mit kezdjen a helyzettel.Gondolataiba gabalyodva zuhant mély álomba,és
mikor Iruka rájuk teritette a selyem takarót csak halványan elmosolyodott.

*24*

Naruto utálta a kórházakat.Mindig a hideg rázta,ha látogatást kellett tennie egy ilyen helyen,és most sem
volt fényes hangulatában.
Morcosan forgatta fejét,miközben a folyosó egyetlen padján ücsörgött.A rengeteg fehér szin,szinte égette
szemeit,és a neonlámpák halvány fényözöne,csak tetézte vakságát.
Mindent belengett az átható fertőtlenitő szag,és még a szobákból kiszűrődő műszerek pittyegését is
hallani lehetett a némaságban.
Mióta megérkeztek,az egész Uchiha család jön-megy,és nővére,akár csak ő tehetetlenül szemlélődik.Ha
nem aggódott volna szerelméért,hát el sem jött volna.

Shiroyuki álmosan ácsorgott a kávé autómata előtt.Néha rápillantott öcssére,de főként Itachi után
pásztáztak szemei.Már három órája,hogy benn voltak,és még mindig nem tudtak semmi konkrétat.
Nagyon aggódott,hisz látta szerelme rosszul viseli az egészet.Próbálta nyugtatni,de érezte,ez édes
kevés…Tanácstalanul ténfergett vissza a szőke fiú mellé,és felényújtotta az egyik poharat.
Naruto hálásan rámosolygott,és beleszürcsölt a fekete nedübe.Nem volt nagy kávés,most mégis jól esett
neki az üditő koffein.

-Itachi még mindig benn van?-kérdezte végül nővérétől.

-Igen…Sasuke pedig elment telefonálni.
-Hn.-nézett bele Naruto a poharába.-Tudod,még sosem éreztem magam ennyire hasznavehetetlennek.
-Én sem…-bólintott a lány.

Itachi,mérhetetlen szomorúsággal szemlélte az előtte fekvő férfit.Nem tudta,mihez kéne

kezdenie.Szerette és tisztelte apját,noha ezt sosem mondta meg neki.Számára Fugaku maga volt az
isten,aki vasmarokkal irányit,dicsér és szid ha kell,összefogja a családot,és akiről soha egy pillanatra sem
feltételezte,hogy egyszer majd ide kerül.
Most mégis azt kellett látnia,hogy apjából különféle csövek lógnak ki,és valami műszerek pittyegnek
ütemesen szive ritmusára.Nem hitte,hogy eljön az a nap,mikor összetörik a lelkében élő isten képe,és
kénytelen lesz rájönni,apja is csak egy egyszerű ember.

-Minden rendben lesz.-simogatta meg vállát egy kéz.

-Remélem…-dünnyögte a férfi,és lágyan megpaskolta a rajta nyugvó kezet.

Mikoto halványan elmosolyodott.Az,hogy fiai mellette voltak,sokkal erősebbé tette.Szerette a

férjét,minden hibájával együtt,és boldog volt,hogy ilyen gyönyörű családot kaphatott az élettől.
Az elmúlt évek emlékei,szépek és rosszak egyaránt folytogatták torkát,és nem tudta megállni,hogy egy
könycsepp utat ne törjön fáradt szemeiből.

-Nyugodj meg anya.-biztatta Itachi a nőt.-Mostmár rendben lesz.

-Igen,tudom.Csak most jön ki rajtam a sokk.-szipogott a nő.

Sasuke halkan nyitott be a kórterem ajtaján.

86
Amennyire hűvösen fogadta apja esetét kezdetben,már annyira ideges volt a későbbiekben.Aggódott
Fugakuért,de látva anyja és imádott bátyja elgyötört arcát,valahogy ő is mélységes fájdalmat érzett
magában.

Hálás volt Narutonak,hogy eljött vele,és nem értette,a szőke miért hiszi azt,hogy semmi haszna nincs
belőle.Ha jobb kedve lett volna,nyilván megmosolyogta volna a kijelentést.Ő tudta,mekkora erőt kapott
szerelmétől avval,hogy itt van vele.Tartott ugyan attól,hogy mit fog szólnia apja,ha felébred és
meglátja,de jobban félt attól,hogy esetleg elvesztitheti a férfit.Nem tudta volna elviselni anyja
fájdalmát,hiszen imádta a nőt,aki gyerekkora óta szerette,és gondoskodott róla,és aki szembeszállt
apjával is,az ő érdekében.
Annyi mindenért kellett volna köszönetet mondania,amikre csak most ébredt rá,hogy igy látta a számára
oly csodás asszonyt,de tudta nem megfelelő az időpont.
Merengve nézte a törékeny kis testet,amint meg-megrázkódik a hangtalan sirástól,és agyában különös
gondolatok kezdtek kavarogni.

Furcsa lény az ember.Él,néz,nevet,olykor sir…de nem érti meg a körülötte nap mint nap kibontakozó
csodákat,és a szépséget.
Mert mi lehet szebb egy anya mosolyánál?Vagy a büszkeségtől csengő dicshimnuszoktól,amit a
gyermekéről mesél?
Miért nem veszi észre,mennyi szeretet és törődés rejlik a korholások mögött,amit egy egy csinytevés után
zúditanak rá?
Ki más lenne képes hajnalok hajnalán csendesen besurrani a szobába,hogy betakargassa?Ki más tenne
sebtapaszt a lehorzsolt térdre,és adna gyógyitó puszit a könnytől maszatos arcra?
Mégis…Ezek a tettek elhomályosulnak,és elfelejt értük köszönetet mondani.Nem érezi fontosnak,hogy
tudassa a szülőkkel mennyire szereti őket,és csak akkor tudatosul benne mindez,ha már késő,vagy ha
már nagy a baj.

Sasuke szivét össze szoritotta a fájdalom.Nem hitt az istenekben,mégis könyörgő imát kezdett mormolni
magában,ahogy közelebb lépett az ágyhoz.

-Sasuke..-nézett fel rá anyja.

-Ne sirj.Felépül,és minden a régi lesz.-puszilta meg az imádott arcot a fiú.
-Igen,igy lesz.-bólintott elszántan a nő,és egyik kezével Sasuke,másikkal Itachi tenyere után nyult.

A kórterem homályában,három ember állt kézenfogva.Támaszt adtak egymásnak,és hitet.Erre a hitre

pedig mindennél nagyobb szükségük volt.

Fugaku Uchiha,nagy erőfeszitések árán nyitotta ki szemeit,és elősször megijedt.Nem tudta hol van,csak a
félhomályban derengő három alakot észlelte,akik csendesen beszélgettek.
Időbe tellt,mire felfogta,családja áll mellette,és hogy ő nyilván kórházban van.Arra,hogy miként került oda
nem emlékezett.Az utolsó kép,ami megmaradt agyában az volt,hogy fájdalmat érzett a mellkasában,és
megpróbált leülni a kanapéra.Onnantól kezdve teljes filmszakadás következett,addig míg itt nem ébredt.

-Mikoto-sóhajtotta erőtlenül,és megilyedt a saját elgyötört hangját hallva.

-Fugaku…-kiáltott fel a nő,és férje nyakába vetette magát.-Istenem,ugy aggódtam érted.
-Mi történt?
-Szivrohamod volt.-válaszolta Itachi és közelebb lépett az apjához.
-Értem…-bólintott a férfi,és kedvesen megsimogatta felesége arcát.-Mostmár jól vagyok.Ne sirj.
-Nagyon megijedtünk.
-Sajnálom-sóhajtott fel Fugaku,és tekintetét a harmadik jelenlévő felé forditotta.-Sasuke?
-Igen.Én is bejöttem,örülök,hogy jobban vagy.-biccentett a fiú.
-Köszönöm.Nem hittem volna,hogy te is itt leszel.
-Az apám vagy…és legyen bármilyen is a kettőnk kapcsolata,ez nem változik.
-Értem.
-Hivok egy orvost,hogy megvizsgáljon.-mondta a fiú és kilépett a folyosóra.

87
*

Shiroyuki kifújta a tüdejében tartogatott levegőt,és elmosolyodott.Itachi megkönnyebbülten támasztotta a

folyosó fehér falát,miközben mesélt.
A lány szivéről hatalmas kő gördült le,amikor meghallotta hogy Fugaku rendben lesz.Gyengéden
magához ölelte a férfit,és újjait az ében tincsek közé bújtatva nézett a fekete szempárba,ami
boldogan,mégis szörnyen fáradtan csillogott.

-Mostmár rendben lesz,te viszont jó lenne ha pihennél.-suttogta.

-Benn maradok reggelig.Te menj haza.-válaszolta Itachi.
-Ha maradsz,én is.-válaszolta dacosan Shiroyuki.
-Ugyan már,bőven elég,hogy idáig velem voltál.Köszönöm,nem is tudod,mennyire jól esett ez.
-Nem is tudtam semmit csinálni.
-De igen.Itt vagy velem,és támaszt nyújtasz!Ez nekem nagyon is elég.-mosolyodott el a férfi,és csókot
hintett kedvese ajkaira.
-Ohh,bocsánat.-motyogta Mikotot,és zavartan nézelődött más felé.Nem akarta megszakitani a fiatalokat.
-Semmi baj.-pirult el Shiroyuki és hátrált egy lépést a feketétől.
-Itachi,apád beszélni akar veled.
-Rendben.-bólintott,és megsimogatva a lány kezét távozott.

Mikoto mosolyogva szemlélte a zavarban lévő lányt.Már első látásra szimpatikusnak találta,és
meghatotta,hogy itt van velük,és vigasztalja fiát.Ugyanúgy Naruto is elnyerte a tetszését,és egyáltalán
nem érzte feszélyezve magát a társaságában.

-Nagyon kedves,hogy bejöttél.

-Semmiség.Nem akartam,hogy Itachi egyedül legyen.-rázta meg a fejét Shiroyuki.
-Kár,hogy igy kellett találkoznunk.-mosolyodott el Mikotot.
-Igen.Sajnálatos,és őszintén kivánom,hogy a férje mihamarabb rendbe jöjjön.
-Köszönöm.Beszéltem az imént az öcséddel.Szeretném,ha eljönnétek hozzánk,ha Fugaku már jobban
lesz.
-Ohh,ez igazán kedves.Természetesen örömmel eleget teszünk a meghivásnak.
-Felesleges ez az udvariaskodás.-nevetett fel a nő.-Tényleg szeretném jobban megismerni azt a két
embert,akik igy elcsavarták a fiaim fejét.Nem vagytok hétköznapiak.
-Öm,én csak…-dadogta a lány.-Remélem,megfelelünk majd a várakozásnak.
-Ne nekem akarj megfelelni.Ne is Itachinak,csak és kizárólag magadnak.-tette rá kezét a lány vállára.-Ha
önmagad adod,és nem egy szerepet próbálsz eljátszani sokkal könnyebb az élet.Nem vagyok egy
házsártos anyós jelölt,nem kell tartanod tőlem.Nem nézem a rangot,sem a vagyont,csak az embert.És ha
jó vagy a fiamhoz,szeretni foglak téged is.
-Értem…Köszönöm.-bólintott a lány.
-Én köszönöm,hogy van valaki aki végre helyre teszi a fiam.-mosolygott a nő,és fejével a közeledő Itachi
felé biccentett.-Most megyek,még találkozunk.
-Igen,viszlát.-bólogatott Shiroyuki.

Őszintén megkönnyebbült,és már nem érezte olyan elveszett ügynek a családi találkozót,noha azt nem
értette,Naruto miként került a képbe.Tudtával Fugaku és Sasuke nem is beszélnek,ehhez mérten nem
tudta hova tenni az öcssére vonatkozó meghivást.

-Minden rendben?-karolta át a lány vállát Itachi.

-Igen,persze.Anyukád nagyon kedves,és meghivott hozzátok.
-Igen,ő már csak ilyen közvetlen.Apám is meg akar ismerni,úgyhogy hétvégén velük vacsorázunk.
-Rendben.

*
Sasuke kelletlenül üldögélt a kórházi ágy szélén.Fogalma sem volt,mit akar apja,és miért hivta be.Attól
tartott,hogy újra előjön a régi nóta,és megkapja a fejmosást amiért szégyent hoz az Uchiha névre.

88
-Sasuke-kezdte Fugaku-köszönöm,hogy itt vagy.
-Hn
-Tudom,hogy voltak nézet eltéréseink,és nem változott a véleményem a mássággal kapcsolatban de…a
fiam vagy.És ahogy azt te is mondtad,lehet bármilyen a viszonyunk egymással,mindig is az leszel.
-Mire akarsz kilyukadni?
-Sajnálom,hogy ostoba voltam,és szeretném jóvá tenni.Mi lenne,ha áthoznád a barátod,és
megismerném?
-Nem tartom jó ötletnek.-rázta meg fejét a fiú.
-Nem fogom kellemetlen helyzetbe hozni,és téged sem akarlak bántani.Anyád nagyon szeretné
megismerni.A kedvéért?
-Hn…A kedvéért kössünk békét?
-Igen.A szivroham rádöbbentett arra,hogy nem akarok haraggal a szivemben meghalni.Kössünk békét,és
igérem többé nem fogok igy vislekedni veled.
-Rendben.De csak egy vacsora,és ha Naruto nem érzi jól magát,többé nem megyünk át.
-Rendben.-mosolyodott el Fugaku.

-Szivem…-lépdelt Sasuke a párja elé.-Apám megakar ismerni.

-Hogy mit akar??-nézett rá döbbenten a szőke.
-Meghivott minket vacsorára,akkor amikor Itachi és Shiroyuki is megy majd.
-Ez biztos?Nem lehet,hogy csak a gyógyszer hatása miatt félrebeszél?
-Nem,nyugodj meg!-mosolyodott el a fekete-Ha nem tetszik ott,többé nem megyünk el.Adjunk egy esélyt
neki.
-Hát legyen…Anyukád végül is aranyos,majd valahogy elboldogulok apáddal is.-vigyorodott el Naruto.
-Köszönöm!-ölelte magához szőkéjét Sasuke.-Szeretlek.
-Én is szeretlek-motyogta Naruto,és viszonozta az ölelést.

Itachi és Shiroyuki,kéz a kézben sétáltak le a főbejáratig.Elbúcsúztak Mikoto-tól,és a már lent várakozó

fiúk ügyét beszélték.

-Ugy látszik,tényleg változni akar.-magyarázta Itachi

-Hát,a halálközeli élmény sokszor hoz elő ilyet az emebrekből.-bólogatott Shiroyuki
-Milyen tudományos vagy.-puszilta meg a fekete.
-Á nem,csak szeretem a pszihológiát.-vigyorodott el a lány.
-Csupa meglepetés vagy…
-Hn,és a java még csak aztán jön…
-Kiváncsian várom-morogta Itachi a lány füleibe,mire Shiroyukin végig szaladt egy jóleső bizsergés.

Már hajnalodott,mikor a kis csapat összefutott a parkolóban.Az ég alján lomhán kúsztak fel a skarlátszin
sugarak,és derengő világosságban az utca zaja egyre hangosodott.

Mindannyian fáradtan ültek be az autóba,és a 20perces távot egy szó nélkül tették meg.A garázs előtt
Itachi még adott egy búcsú csókot a lánynak,és elköszönve a két fiútól távozott,

Sasuke és Naruto olyan lassan kapaszkodtak fel a lépcsőkön,hogy félő volt félúton elalszanak.Nagy
nehezen azért megmászták az akadályt,és óriási ásitozások közepette támolyogtak be szobájukba.

Shiroyuki elnézően mosolygott,majd nővére ajtajához vette az irányt.Éjjel ugynis Midoriko megeskette,ha
bármi van szóljon neki,vagy legalább ha hazaér keltse fel,hogy elmondja a történteket.
Mivel Midoriko engedélyt adott az ébresztőre,Shiroyuki a legnagyobb lelki nyugalommal trappolt be,és
egy hangos „jó reggelt lustaság” kiséretében esett be az ajtón,ahonnan a továbbiakban nem mozdult,a
sokk miatt.

*25*

89
Midoriko kábán pislogott,és fogalma sem volt,hány óra,vagy ki orditott…Alig aludt pár órát,és az
ébresztést pofátlanul korainak érezte.Aztán homályosan derengeni kezdett,hogy Shiroyukinak azt
mondta,ébressze fel ha hazaért,igy morogva ugyan,de az ajtó felé forditotta fejét,és végigmérte a hugát.

-Te meg mit bámulsz?-morrant fel,mert nem tudta mire vélni a lány halálra vált arckifejezését.
-Ömm,én…Nem akarok zavarni.-motyogta Shiroyuki.
-Zavarni?Mi bajod?-emelkedett könyökére a fekete,és nem értette,miért nem birja feljebb húzni a takarót.
-Nekem semmi bajom…Csak,majd később visszajövök.
-Cehh,tedd le magad és mesélj!-legyintett Midoriko.-Amugy meg,mi van evvel a takaróval?-pislogott
hátra.

Iruka az igazak álmát aludta,és nem is sejtette,hogy hálótársa milyen gyilkos pillantásokkal illeti őt is,meg
a karjait is,amik a lány dereka köré fonódtak,egész addig míg egy cseppet sem szivélyes orditás ki nem
zökkentette alvásából.
-Le a mancsokkal!-kiabált Midoriko,közvetlenül a férfi fülébe,mire szegény Iruka leesett az ágyról.
-Mi van már?-emelkedett fel a földről,és kezét fülére szoritva nézett a feketére.
-Vendégem van.-vont vállat Midoriko nemes egyszerűséggel.-Te meg ne taperolj.
-Vendég?-pislogott a férfi.-Ja,szia Shiroyuki.
-Helló…-bólintott a lány,és vigyorogva mustrálta végig a félmeztelen férfit,magában dijjazva nővére
izlését…
-Ezért még nem kell orditani…-ásitott Iruka,és vissza bújt az ágyba,hátat forditva a lányoknak.
-Cehh…Szatir…Legalább öltöznél fel.-gúnyolódott Midoriko,
-Mért?Van rajtam boxer…-vonta meg vállát Iruka,és az alvásra koncentrált.

Shiroyuki ledöbbenve pislogott az időközben előhúzott székről.Nem igazán tudta,mi történt az ágyon
fekvők között,de látszólag nővérét nem zavarta a férfi jelenléte,és még csak magyarázkodni sem próbált.

-Na mesélj.-dőlt hátra Midoriko.

-Szóval…-kezdett bele Shiroyuki.

Jó félórával később Midoriko már pontos képet kapott a történtekről,és szélesen vigyorgott a családi vacsi
emlitésekor.Kicsit ugyan meglepte,hogy Naruto és Sasuke is hivatalos,de nem igazán érdekelte.Volt neki
jobb dolga is,és megvolt a saját baja a saját Uchiha-jával…Plusz még az ágyában fekvő Irukával.

-Nah,akkor legalább az anyós aranyos.

-Igen,Mikoto nagyon kedves-bólogatott Shiroyuki,aki időközben teljesen elfeledkezett Irukáról.
-Majd segit megpuhitani Fugakut,ha úgy adódik.-morfondirozott a fekete.
-Hja,a nők már csak összetartanak.-dünnyögte Iruka,aki mellőzte alvás szükségletét a sztori
meghallgatásának idejére.
-Hát igen.Mi nők már csak ilyenek vagyunk-gúnyolódott Shiroyuki.-Egyébként,te mit keresel itt?

Iruka kényelmesen felült,hátát a támlának támasztva,szinte teljesen Midorikohoz simulva,és vigyorogva

méregette az ezüsthajút.

-Tudod,az éjjel olyan kómás voltam,elnéztem a szoba ajtóm,és végül itt kötöttem ki.
-Ahha.Szép mese.
-Nem mese…Mido mond meg neki.
-Mit?Hogy pofátlanul itt ragadtál?-forgatta szemeit a szólitott.
-Nahh,ha ennyire zavar a jelenlétem,el is mehetek.-sértődött meg.
-Oké,indulj…
-Képes lennél kidobni?-dörgölőzött a lányhoz Iruka,és magához ölelte.
-Képes…-morogta a fekete,de nem igazán tett lépéseket ennek ügyében.
-Minden estere,én most elmegyek aludni…Nem szeretném zavarni a kis párost.-kelt fel Shiroyuki.
-Okés,aludj.Ma én főzök,szal erre ne legyen gonod.-intett nővére.-Ja,erről pedig senkinek semmit.
-Rendben.-bólintott Shiroyuki,még egyszer végigmérte az ágyon ücsörgőket és távozott.

90
Nagyon furcsállotta,hogy nővére ilyen nyugodtan viseli Iruka jelenlétét,még akkor is,ha tudta tetszik
neki.Minden esetre nem akarta beleártani magát,és jobb dolga is volt ennél.

-Szégyelled,hogy velem aludtál?-duzzogott Iruka,amint Shiroyuki kilépett.

-Nem.
-Akkor?
-Nem kell nagydobra verni…
-Jó,azt értem.De miért kell titkolózni.
-Mert féltem azt a hülye fejed!-morogta Midoriko és felkelve az ágyról nagyot nyújtózott.
-Miért?-kérdezte értetlenül a férfi,miközben az előtűnő combokat vizslatta.
-Mert Madar nem szivlel.
-Madara?-villant dühösen Iruka szeme.-Csak azt ne mond,hogy neki is tetszel…
-Neki is?-fordult hátra Midoriko.
-Üm…Szóval csak…A kérdésre válaszolj.-morogta ingerülten Iruka,hogy leplezze zavarát.
-Hehh,jó.Igen,neki IS tetszem.
-És?
-Mi és?
-Te hogy vélekedsz erről?
-Sehogy…Megszoktam,hogy minden hülye körülöttem lebzsel…-vigyorodott el gúnyosan a lány és a
fürdő felé indult.
-Hülye mi?Kössz…-pattant fel Iruka,és az ajtóhoz trappolt.
-Ugyan Ruka,én csak azokról beszélek akiknek tetszem…Nem rólad.-mosolygott negédesen a fekete.
-Cehh…szemét…-morogta a férfi és bevágta maga után az ajtót.
*
Midoriko akart főzni…De tényleg.Madara viszont nem volt fogékony a lány napi beosztása iránt,és
berendelte magához.

Még mindenki az igazak álmát aludta a garázsban,tekintettel a hajnali eseményekre,igy a lány csak egy
cetlit ragasztott a hűtőre,és távozott.

Kakashi autó zúgásra ébredt.Fáradtan nyitotta ki szemeit,és félóra gondolkodás után úgy döntött,kimegy
kávézni.
Az,hogy senkit nem talált a jeles helységben nem lepte meg.Unottan nyomkodta a kávégép gombjait,és
előhalászta bögréjét,miközben szeme megakadt a kis papiron.Érdeklődve vette le,és elvigyorodott a
tartalmán.

„Emberek,ma én főzök,szal irja fel mindenki milyen pizzát akar enni.Ja és köszönjétek Madarának,hogy
nem lesz főtt kaja.Midoriko”

Kakashi mosolyogva firkantotta a lap aljára rendelését,és vissza fordult a géphez.Neki aztán édes
mindegy volt,mit eszik,és jobban foglalkoztatta mi történt az éjjel.

*
-Jó reggelt!-köszönt Midoriko,beérve az irodába.
-Neked is…Nyúzott vagy…-szemlélte Madara.
-Nagyszerű ténymegállapitás.-morogta a lány,és helyetfoglalt.
-Nem sokat aludtál mi?Hallottam,hogy mindenki frászt kapott Fugaku előadásától.
-Előadás?Nem hiszem,hogy ez a szivroham új neve.
-Cehh,nekem mindegy mi van a vén csonntal-legyintett a férfi.
-Azt veszem észre…Na de más téma.Minek kellek?
-Ohh,de nyűgösek vagyunk ma…-vigyorgott a férfi,és felállva székéből megkerülte az asztalt.
-Na mond mi kéne,nem szándékozom egész nap itt ülni.-sziszegte dühösen a lány.
-Addig ülsz itt,amig én mondom.-mélyült el Madara hangja.-Ne feledd,ki vagyok.

91
Midoriko értetlenül pislogott a mellette állóra.Nem értette,mi lelte a férfit,és miért akarja hirtelen a
nagyfőnököt játszani.A fekete szemekben villózó fények olyan ördögien csillogtak,hogy a lány kezdte
magát kényelmetlenül érezni.

-Mi bajod?-kérdezte végül,tettetett nyugalommal.

-Hn.Nem szeretem a riválisokat,csak ennyi.-mosolygott gúnyosan Madara.
-Cehh,és ez engem hol érint?
-Ott édesem,hogy miattad vagyok kénytelen versengeni.-duruzsolta a férfi,és ujjaival végig cirógatta a
lány arcát.
-Madara-váltott fenyegető hangnemre Midoriko-Nem egy dijj vagyok!Szabad akaratról hallottál már?
-Persze…És te véletlen balesetekről?-morrant fel Madara.
-Ha Irukát bántani mered…-emelkedett fel Midoriko,egyenest a fekete szemekbe mélyedve.
-Akkor?-mosolygott Madara.-Csak nem fogsz megölni?
-Könyörögni fogsz a halálért…Nem félek tőled,és nem ilyesztesz meg!
-Mondod most.
-Mindig is ezt fogom…Itachi a főnököm,szóval ezentúl neki adom a jelentéseket.Csak akkor hivj,ha
nagyon muszály.Nem vagyok vevő az elmebeteg játékaidra.
-Szóval igy?-dühöngött Madara.-Legyen…Elmehetsz.
-Rendben.-bólintott a lány.-Majd Itachi áthozza ami kell.-azzal az ajtó felé indult.

Kilépni azonban már nem volt ideje,mert egy kéz kulcsolódott csuklójára,és Madara olyan erővel rántotta
vissza,hogy Midoriko kishijján elvágódott.
Nem szerette az efféle bánásmódot,és épp kezdte volna ecsetelni az ilyen bunkó vislekedésről alkotott
nézeteit,mikor Madara belefolytotta a szót.Durván rántotta magához a lányt,és száját birtoklóan a
kivánatos ajkakra tapasztotta.
Midoriko egy pillanatra ledöbbent.Nem volt hozzászokva az efféle fordulatokhoz,és nagyon nem tetszett
neki a dolog.Madara perzselő csókjai szinte fájtak,és utálta ha kihasználják,ezért egyetlen lökéssel
hátratolta a férfit.Dühösen meredte rá,és meglepte a szemeiben örvénylő vágy,és fájdalom egyvelege
amit látott.Egy pillanatra talán meg is sajnálta,de aztán erőt vett magán.

-Mégis mit képzelsz?-sziszegte vérfagyasztóan.

-Bocsáss meg…-cirógatta meg a lány kezeit Madara.-De annyira kellesz nekem,még sosem találkoztam
hozzád hasonló nővel.
-Nem érdekel.Nem kényszerithetsz semmire.
-Nem is akarlak!Sajnálom.Többé nem leszek ilyen,csak maradj velem,és ne Itachit küld.
-Nem hiszem,hogy ez túl jó ötlet.-rázta meg fejét a lány.
-Kérlek!Nem bántalak,és Irukát sem.Igérem!
-Miért bizzak benned?
-Nem kell,hogy elhidd.Csak engedd,hogy bebizonyitsam.
-Hn…Nem tudom…
-Kérlek…-suttogta Madara,és óvatosan magához ölelte a lányt.-Senkinek nem könyörögtem még.
-Jó,legyen.De csak ha képes vagy moderálni magad.-sóhajtott fel a lány.
-Igérem!Köszönöm…
-Jóh…Most megyek,ha nincs semmi meló…-bontakozott ki az ölelésből Midoriko.
-Rendben!-bólintott Madara.-Ja és még valami.
-Hn?-fordult meg a fekete,kezét a kilincsen pihentetve.
-Azért még nem mondtam le rólad.-mosolyodott el Madara.
-Cehh…Nem vagy szivbajos.-morgott Midoriko.-Nekem mindegy,csak tartsd a szavad.
-Oké.
-Szia.

Midoriko úgy hajtott hazáig mint egy őrült.Nem érdekelte a piros lámpa,sem az orditva félreugráló járókelő
sereg,csak mihamarabb a garázsban akart lenni.Nyomasztották az események,és szája még mindig
zsibogott a csóktól.Nem akart mást,csak egy forró fürdőt,és némi nyugalmat…

92
-Hehh…Igy főz a jéghercegnő?-gúnyolódott Iruka,miközben a cetlit olvasta.
-Dolgozik,nincs ideje rá.-kontrázott Gaara,aki még mindig az álom határán lebegett.-Ha nem tetszik,főzz
te…
-Inkább kihagyom…-morogta Iruka.

Már dél is elmúlt,mire a társaság nagy része előverekedte magát.Senkinek nem volt ihlete kaját
késziteni,igy csak vállat vontak a pizza ötletére.
Shiroyuki az utolsó befutó volt,és ásitozva csörtetett be a konyhába.Nem aludt túl jól,és kicsit úgy érezte
magát,mint akin átment egy kamion…

-Na mizu?-pislogott a csapatra.

-Semmi.-dünnyögte Sasuke,aki szintén álomkóros volt.
-Azt hiszem,ma nem sok haszon lesz belőlünk.-bólogatott Naruto a bögréjébe.
-Hát az meglehet,de mi lesz a lent álló autóval?-érdeklődött Tenten.
-Bassza meg…-ejette fejét az asztalra Sasuke.-Teljesen elfelejtettem…
-Nem baj,csak rutin meló,gyorsan végzünk.-vigasztalta Naruto,bár neki sem volt kedve semmihez.
-És Midoriko?-nézett körbe Shiroyuki.
-Madaránál…-sóhajtott Iruka.
-Értem…-bólintott a lány és leült.

Mire Midoriko hazaért,a csapat már megrendelte a kaját,és nagy eggyetértésben majszolta a
szeleteket,miközben az éjszaka történteket vitatták.

-Szeva.-köszönt,és leült helyére.

-jó a főztöd…-szúrkálódott Iruka.
-Hagyj békén…-motyogta a fekete,és szemeit kérlelően függesztette a férfiéba.

Iruka meglepődött,és látva a lány nyúzott arcát,és fénytelen szemeit arra jutott,hogy valami baj
történt.Már előre forrt,hogy esetleg Madara csinált valamit,és magában a véres bosszút kezdte tervezni.

-Mi történt?-kérdezett rá Shiroyuki,rosszat sejtve.

-Hn,hosszú,és bonyolult…
-Ráérek,és hülye sem vagyok…
-jah,tudom.Csak most nem mesélem el…
-Kérsz pizzát?-tolta elé kedvesen a tányérját Iruka.
-Nem kössz,inkább megyek és veszek egy fürdőt…-mondta a lány és kiment.
-Mi baja?-nézett utána Kakashi.
-Remélem nem Madara csinált valamit.-morgott Sasuke.
-Cehh…-hőbörgött Gaara.-Nem birom azt a fickót.

Shiroyuki nagyon jól ismerte nővérét ahhoz,hogy rájöjjön,azért nem mesélt semmit,mert sokan voltak
jelen.Valahogy érezte,a problémának nagyon is köze van a fekete férfihez,ezért félretolta tányérját és
átsietett nővéréhez.
Midoriko nyakig a habokban próbált relaxálni,kevés sikerrel.Pocsékul érezte magát,és Shiroyuki feltűnése
szinte mentőöv volt számára.

-Na mi volt?-ült le a kád szélére a lány.

-Cehh…Az,hogy Madara egy bunkó…
-aha,bővebben?

Midoriko előadta a történteket,és Shiroyuki szájtátva hallgatta.Már nagyon is értette,mi az oka a fekete
életunt kedvének.Borzasztóan sajnálta és féltette nővérét,de segiteni vajmi keveset tudott.

-És most mi lesz?

-Mi lenne?-nézett fel Midoriko-Minden megy a régi szerint.Maradok…
-Nem félsz?

93
-Nem…csak bosszantó.Viszont amig a közelébe vagyok,tudni fogom mit tervez.
-Hn…Ha gondolod,beszélek Itachival,hogy tartsa féken Madarát.
-Kössz,de nem kell.Felesleges őt is belekeverni,és meg tudom védeni magam.
-És Iruka?
-Őt is…
-Ahogy gondolod.-mondta elgondolkodva az ezüsthajú.-De azért jó lenne,ha tudatnád vele is a helyzetet.
-Nincs mit mondanom neki,nem kell mégjobban bele keverednie.
-Te tudod…-állt fel a lány.-Aztán gyere kajálni.
-Rendben…

Shiroyuki elgondolkozva ballagott vissza,és már csak Irukát és Kakashit találta az asztalnál.

-Na mi van?-érdeklődött Kakashi.

-Hosszú,és nem érint téged,szóval nem is mondom el.-felelte flegmán.
-Milyen titokzatosak lettetek hirtelen..-sértődött meg a férfi.

Iruka nem szólt,nem is kérdezett,csak elemezte a lány arcát.Lerit róla,hogy a dolog,amiről tudomást
szerzett,nem kis kaliberű.és mindenképp csak és kizárólag az Uchiha-val tudta összefüggésbe
hozni.Tenni azonban nem tudott semmit,hisz láthatóan kizártak mindenkit a történtekből.
Lelkében kavargó rossz érzései nem hagyták békén,és hogy elterelje gondolatait,szó nélkül távozott,és
bepattant kocsijába.Remélte,egy kis száguldás kitisztitja fejét.

*26*

-Csomagot hoztam Namikaze Shiroyuki részére.-habogta zavartan a futár fiú.

-Ohh,én vagyok az.-pislogott Shiroyuki,és aláfirkantotta a papirt.
-Rendben,tessék.-nyújtotta át a dobozt a fiú és sebesen távozott.

Shiroyuki kétkedve forgatta a dobozt,és egy egész picit meg is rázta,mire valami mocorogni kezdett
benne.
Fogalma sem volt mit tartalmaz a skatulya,és picit félt is,nehogy valami csiny áldozata legyen,ezért
óvatosan mag elé tartva a kétes tárgyat felsietett a lépcsőn,és beviharzott a nappaliba.

-Kakashi kérlek segits.

Az emlitett unottan kapcsolgatott a csatornák közt,és semmi ihletet nem érzett ahhoz,hogy bármit is
csináljon.

-Mi van?-nézett az ajaikt harapdáló lányra,majd a kezében lévő dobozra.

-Kaptam,és mozog benne valami.Kinyitnád?-kérlelte a férfit.
-Cehh…Mitől félsz?-sóhajtott fel Kakashi és elvette a dobozt.

Aprólékosan lebontotta róla a szalagokat,és kinzó lassúsággal emelte félre a fedelet,miközben Shiroyuki
kiváncsian húzódott közelebb,hogy bele lessen.

A tető eltűnt,és a lány felsikitott.Nem az ijedtségtől,hanem a boldogságtól.

A doboz alján egy édes kis cica gubbasztott,és fejét felemelve,hatalmas borostyán szin szemekkel
csodálkozott fel az őt szemlélőkre,majd halkan elnyávogta magát.

-Jajj de cukiiii!-kapta ki a kis állatot Shiroyuki.Mindig is álma vágya volt egy Oroszkék macska,és most
megkapta.De vajon kitől?

A dobozhoz egy levélke volt mellékelve,amin Itachi lágyan kanyargó betűi tudatták,a cica ajándék,és
hogy reméli elnyeri tetszését.

94
-Itachi-suttogta maga elé a lány,még mindig a macskát tartva.
-Nahh,még egy dög…-dünnyögött Kakashi,és végig simitott a cicus puha szőrén.

Van egy mondás,miszerint,amilyen a gazda olyan az állata.Tekintetbe véve,hogy Shiroyuki és Kakashi

viszonya cseppet sem volt felhőtlennek nevezhető,nem is csoda ha a macsek hangosan prüszkölve
engedte szabadon karmait,és végig hasitott velük a férfi kezén.

-Naa…Te kis szemét.-kapta el kezét Kakashi.

-Ő nem dög,és jobb ha viselkedsz vele.-vihogott a lány.
-Cehh,ne hozd a közelembe.És takarodjon a nappalimból is!-morgott a férfi,vérző kézfejét szorongatva.
-Kakashi,a cica bejöhet,és nem érdekel a véleményed!
-Cehh…-dünnyögött a sértett,és elvonult a fürdőbe fertőtleniteni magát.

Shiroyukival madarat lehetett fogatni.Mindenhova magával hurcolta a kis állatot,és sorban bemutatta a
lakók többségének.Vásárlási mániája azonnal felszinre tört,és lázasan kezdte irogatni a terasz
asztalánál,mire is lesz szüksége újdonsült kedvencének…

-És mi a neve?-érdeklődött a mellé telepedő Tenten.

-Shiba.-vigyorgott a lány.-Lenne kedved eljönni velem vásárolni?
-Nekem?Én menyjek veled?-pislogott a barna,nem volt hozzászokva az efféle invitálásokhoz.
-Persze,Midoriko is biztos jön majd,de örülnék ha elkisérnél.
-Nagyon szivesen.-mosolyodott el a lány.
-Akkor ezt megbeszéltük.Délután irány az állatkereskedés.-adta ki a parancsot lelkesen az ezüsthajú.
*
Kakashi egész idő alatt morogva figyelte a jövő-menő,macskát vonszoló lányt.Nem volt különösebb baja
a cicákkal,bár inkább kutya pártinak tartotta magát.Ezzel a kis döggel azonban nem jutott közös
nevezőre,és kezdett az a gondolata támadni,Itachi direkt betanitotta a kis átkot,hogy utálja.
Félhangosan dünnyögve ácsorgott a kocsija mellett,és néha gyilkos pillantásokat vetett a motorháztető
alól kikandikáló szőkeség felé,aki láthatóan jót szórakozott rajta.

-Helló.-lépdelt melléjük Iruka,aki csak nemrég ért vissza.

-Szia!-dünnyögte Naruto.

Kakashi csak csapott egyet,és a befáslizott kéz nem kerülte el a barna figyelmét.

-Lesérültél?
-Nem,Shiroyuki új szerzeménye nem szivlel…
-Mi?Mit szerzett?
-Tudod Iruka…-kezdte Kakashi és átkarolta társa vállát,miközben kezével gesztikulált.-A sátán unatkozott
és megteremtette Dolfot és Lucifert.Aztán rájött,hogy ez nekem nem elég kinzás,és igy közénk küldte
követét,Shiba személyében…
-Kakashi…Őszintén szólva,még most sem értem-motyogta Iruka,aki csak arra jött rá,hogy a két kutya
benne van a magyarázatban.
-Shiba,Shiroyuki macskája,és veszettül utál,ahogy én is őt…-morgott a férfi.
-Szóval egy veszett macska?-görbült mosolyra Iruka szája.-Komolyan egy macskától vagy igy oda?
-Ez nem macska,ez maga a sátán…
-Iruuukaaa-orditott le az emeletről Shiroyuki.-Néééézd…-és már robogott is kezében a szürke
gombolyaggal.
-Nah,kezdődik…-forgatta szemeit Kakashi-vigyázz a kezedre.

Iruka nagyon viccesnek tartotta,hogy barátja egy csöpp kis cicától próbálja megóvni.Nagyon szerette az
állatokat,és mivel Midoriko kutyáival is barátságot kötött,nem érezte veszélyesnek,hogy az előtte himbált
szőrmókot megsimogassa.
Nem is lepődött meg,hogy az állat semmit nem reagált,és mikor a lány a kezébe nyomta,a cica jól
hallhatóan dorombolni kezdett és érdes kis nyelvével megnyalintotta karját.

95
Kakashi robbanni készült…Nem hitt el,hogy az a dög csak őt utálja…Pedig minden erre engedte
következtetni.Rajta kívül senkivel nem viselkedett vadul,és Iruka látható imádattal dögönyözte a puha kis
pamacsot a kezében.

-Cehh,jellemző.Mint a gazdája…-dühöngött Kakashi és otthagyta a népet.

-Ennek mi baja?-nézett utána a lány.
-Sértve érzi magát,hogy őt nem kedveli Shiba.-nevetett Iruka,miközben vissza adta a cicát a lánynak.
-Áhh,én nem tehetek róla.Az állatok ösztönei nagyon kifinomultak,és ugytűnik Kakashi nem nyerte el
tetszését.-vihogott a lány,és Naruto mellé sétálva figyelte annak ténykedését.

Iruka megforgatta szemeit,és vidáman araszolt fel szobájába.Neki aztán semmi baja nem volt a kis
jövevénnyel.

*
-Nééézd,még azt is meg kell venni!!-kiáltott fel Shiroyuki.

Midoriko unottan csóválta fejét.Mikor hazaért,és bemutatták neki a kis lakót,cseppet sem volt
meglepődve.Nyilvánvaló okokból,Itachi nála tudakozódott,milyen fajtát válasszon,és a fekete
készségesen segitett is,sőt még a cicát is együtt választották,igy nem érte meglepetés.
Az állat kereskedés látogatására is rábólintott,hisz amugy is kellet venni a kutyáinak kaját,de arra nem
számitott,hogy huga agyára megy a vásárlás.

Már több mint egy órája ténferegtek a hatalmas helységben,különféle állatok,tápok és kiegészitők
között,az eladó pedig látva Shiroyuki lelkesedését,mindenfélét igyekezett rátukmálni a lányra.

-Shiroyuki,lassan haza húzhatjuk az egész üzletet.-sóhajtott fel bosszúsan.

-Most mért vagy ilyen?-durcizott a huga,és Tenten-be karolva tovább álltak a polcok között.

Jó félóra után végre mindet beszereztek.Mármint Shiroyuki…Midoriko csak kutya tápot vett,és egy egy
rágócsontot,Tenten pedig vett egy puha plüss párnát ajándékba a cicának.

Shiroyuki hatalmas szatyrokkal,amik tartalmazták a létező összes macskajátékot,kaparófát,és

eledelt,diadalmasan pattyogott a kocsi felé.

-Biztos megvettél mindent?-epéskedett a fekete.

-Cehh,biztos.-jött a válasz.

Sikeresen beküzdve a csomagokat,és magukat is,végül haza indultak.

-Kérlek segits!-szállt ki Shiroyuki az autóból,és egyenesen a lépcsőn lefelé igyekvő Gaara-ra nézett.

A vörös kétségbeesetten pislogott körbe,de mivel rajta kívül más nem volt jelen,igy egy hatalmas megadó
sóhaj kiséretében lépdelt a kocsihoz,és vezényszóra ráncigálta ki a szerzeményeket…

-Macska bútor?-pislogott Sasuke a kezében tartott dobozra.

-Igen…Egy kis játszó kuckó.-vigyorgott Shiroyuki.
-Aha…Hát az…Klassz.-motyogta a fiú és jobbnak látta eltűnni az őrültek házából.

A macskabútor amugy klasszul nézett ki.Képen…Mert a valóságban egyenlőre csak különböző elemek
alkották a doboz tartalmát,és egy olyan használati utasitás,amit még Midoriko sem tudott
értelmezni.Minden esetre ez nem szegte kedvét a három kreativ lánynak,és nekiestek az
összeszerelésnek.

Kakashi gonosz vigyorral szemlélte az alkotókat,és hátát az ajtónak támasztva diszkréten fel is nevetett
néha,mig az ezüsthajú lány rá nem szólt hogy vagy segit,vagy távozik.

96
-Én ennek a dögnek nem rakok össze semmit…-morgott a férfi és inkább lelépett.

Másfél óra kinylódás után,a berendezés még mindig elég nonfigurativ formában imbolygott,és a lányok
már teljesen kikészültek idegileg.

-Mi a francnak neki ház?-fújt Midoriko-Jó lesz neki a párna is.Ez egy macska végül is.
-Ne legyél ilyen!-morgolódott huga.-Ha már megvettem,össze is lesz rakva.
-Jó,de ki tudna segiteni?-huppant le Tenten az ágyra.
-Majd keresek valakit.-mondta Shiroyuki és kiviharzott.

Iruka kedvesen háritotta a kérést,mondván nem egy műszaki zseni,és tulajdonképp semmi kedve egy
bolyhos bútort eszkábálni.Gaara előrelátóan eltűnt a garázs környékéről,Kakashi látványosan
ellendrukkert játszott,Naruto ugyan felajánlotta segitségét ám Shiroyuki kevés jót remélt ezzel
kapcsolatban,igy maradt Sasuke.

-Jajj kérlek Sasuke,segits!-könyörgött a lány.

-Miért?
-Mert te vagy a legjobb,és egy Uchiha mindenhez ért.-hizelgett a lány,mert tudta,mivel lehet megfogni a
fiút.
-Hn,végül is igazad van.Na mutasd azt a valamit.-eggyezett bele a fekete,és büszkén feszitve indult meg
a szoba felé.

*Egy órával később,harminckét „bassza meg”,és 15 „idióta utasitás” után,egy önmagából teljesen
kifordult,vérbenforgó szemű Sasukéval gazdagabban…*

-Kész!-lihegte a fekete fiú és büszkén körbenézett.

-Ömm…Sasuke,én nem akarok kötekedni,de a képen nem igy néz ki…-motyogta halkan Naruto.
-Jah,és mi ez a henger,ami kimaradt?-érdeklődött Midoriko.
-Fölösleges elem…-legyintett a fiú-Mutasd a képet.

A kép egy halványkék, három szintes,két oszlopos macska kuckót ábrázolt,kaparófával és egy hiddal
összekötve a tetején.Ehhez képest az előttük álló valami,inkább egy modern műalkotáshoz volt
hasonlitható,enyhe beütést mutatott a pizzai ferdetoronyhoz,és olyan ingatagon állt,hogy félő volt,nem
birja ki a macska súlyát.

-Ez ilyen és kész.-gyűrte össze a papirt Sasuke.-Ha nem tetszik,rakjátok ti.-mondta,és sértődötten
távozott.

A négy bennmaradt ember tanácstalanul összenézett,majd hatalmas nevetésben tört ki.Nem mintha ők
össze tudták volna tákolni a jeles alkotást,de Sasuke kreativitása még őket is túlszárnyalt,olyannyira,hogy
a talpakat összekötő kaparófát leminősitette fölös elemmé.Minden esetre,úgy döntöttek,jó ez igy,és hozzá
értő ember hijján annyiba hagyták a dolgot…

-Ki kér jegesteát?-érdeklődött Tenten,aki szörnyen megszomjazott a munkában.

-Én.-pattant fel Naruto,és már indult is.

A többiek szó nélkül követték,ám az ajtóban hirtelen mindenki megtorpant.

-Na mi van?-érdeklődött Midoriko,aki a sort zárta.

-Nővérkém…-nyelt egyet a szőke.-A kutyáid…és Shiba…
-Mi??-kiáltott fel Shiroyuki és kirontott az ajtón.

Dolf és Lucifer a lépcső előtt morogtak a tőlük két lépcsővel magasabban prüszkölő macskára,míg
Kakashi óriási tehetséggel imitálta aggódását,és sápitozott a korlátnak dőlve…

97
-Ki engedte ki a kutyákat?-nézett egyenesen a férfire Midoriko.
-Nem tudom…Biztos rosszul zártad be őket.-vont vállat az.-Most mi lesz szegény cicussal?-ájuldozott
gonoszul.
-Te szemééét-üvültött Shiroyuki,és két lépéssel a férfi előtt teremve lehadart egy taslit neki.
-Nyugi.-mormogta a fekete lány,és lesétált.-Ugye nem bántjátok?-veregette meg a két állat hátát.

Mint egy parancsszóra,az ebek oda ugrottak a macskához és miután körbe szaglászták,pajkosan
dögönyözni és nyalogatni kezdték.Shiba eleinte fújt és felborzolva szőrét hátrálni próbált,de hamarosan
rájött a két óriás csak játszik és igy megadóan a földre simult.Shiroyuki látva a jelenetet,leszaladt és
felemelte a cicát,aki jelen állapotában inkább egy csöpögő nyálgombócnak nézett ki,és gyilkosan
pislogott a még mindig arcát fogó Kakashira.

-Ezért még megfizetsz!-morogta,majd halkan beszélni kezdett imádottjához és eltűnt a szobájában.

-Aljas húzás volt…-veregette hátba Midoriko a férfit.-De nagyon kreativ…

-Ja,kössz,de beszélj hangosabban,cseng a fülem.-motyogta Kakashi.
-Egyébként,Dolf és Lucifer kiképzett kutya,és egy macskával nem fogod őket kihozni a sodrukból.
-Jókor mondod…
-Amúgy meg,nem lennék a helyedben.Most váltottál bérletet a bosszúhadjáratra.-nevetett a lány és
ellépdelt a konyhába.
-Ez nagyon csúnya dolog volt tőled.-dorgálta meg Naruto is,Tenten pedig helyeslően bólogatott,majd
követték a feketét,aki már lelkesen mesélte a történteket az üditőt szürcsölő Irukának.

*
Itachi érdeklődve hallgatta végig a történetet,miközben mosolyogva figyelte a magából kikelt és
felháborodottságában kipirult lányt.

-Szóval Kakashi nem szivleli.-szűrte le végül a hallottakat.-Hát igy járt.

-Na ja.De én azért nagyon szeretem.-cuppantott puszit Shiroyuki a férfi arcára.-Köszönöm.
-Nincs mit!-bólintott a fekete.-Örülök,hogy elnyerte a tetszésed.
-Igen,de mond csak..Honnan tudtad,hogy ez a kedvenc fajtám?-érdeklődött a lány.
-Ömm,nevezzük megérzésnek…-vigyorordott el Itachi.
-Amm,és a megérzés neve Midoriko?
-Neeeem…-nevetett fel a fekete és magához húzta a lányt.-Egyébként,kiváncsi lennék,az öcsém
kreálmányára.
-Na,az igazi alkotás…Gyere.-azzal kézenfogva Itachit,már húzta is maga után a szobába.

Itachi egy percig lesokkoltan járta körbe a bútort,majd kitört belőle a nevetés.

-Hozz egy csavarhúzót kérlek.-nézett nevetéstől könnyes szemekkel a lányra.-Megpróbálom helyre rakni.

Shiroyuki boldogan rohant le,és kikönyörgött egy csavarhúzót Sasukétól,aki kiváncsi volt,bátyja mit hoz ki
abból,amit még ő sem tudott összerakni,ezér gúnyosan vigyorogva követte a lányt a szobába,ami
időközben megtelt szemlélődőkkel.Pontosabban Tenten,Naruto,Midoriko és Iruka tették
tiszteletük,utóbbiak egymást lökdösve az ágyon,és hangosan méltatlankodva.

-Menjetek szobára…-epéskedett Sasuke,rápillantva a párosra.

-Ott vagyunk nem?-vigyorodott el a lány.
-Cehh,most épitünk,vagy perverzkedünk?-kérdezte Shiroyuki.
-Nos,én mindkettőben benne vagyok…-vont vállat Itachi.
-Anikii…és még te szólsz le engem?-forgatta szemeit Sasuke.-Különben is,had lássam,hogy cseszed el
mégjobban a művem.

10percel később,és egy robbanni készülő Sasukéval a széken,a macska bútor teljes valójában pompázott
a fal mellett,pont úgy,ahogy a képen is kinézett.

98
-Ja,de csak azért sikerült,mert én már majdnem összeraktam-morgolódott Sasuke.
-Otuto,a majdnem nem elég…Narutonak is ezt mondod?-vigyorgott fel Itachi.
-Utállak…-sziszegte a fiú és távozott.

Naruto elnézően mosolygott,és elnézést kérve párja után sietett.

-Itachi…-dünnyögött Midoriko-elismerésem.
-Kössz kössz…-hajlongott az Uchiha.
-Na emberek…Akkor avassátok fel a cuccot…-vigyorogta a fekete,és magával húzva Irukát és Tentent
kimasirozott a folyosóra.

A bent maradtak egy ideig értetlenül pislogtak,majd leesett nekik.

-Cehh…ez a nő…-vágta le magát az ágyra Itachi.

-Nos,ő már csak ilyen.-bólogatott Shiroyuki.

Itachi magához húzta a lányt,és gyengéden hanyatt döntötte az ágyon.Fölé magasodva merült el az
égkék szemek csillogásában,amik teljesen magukkal ragadták.Shiroyuki karjai a nyaka köré fonódtak,és
óvatosan lejjeb húzták a fejét,míg ajkaik sóvárgó csókba nem forrtak össze.
Óráknak tűnő percek után aztán zihálva emelkedett feljebb,hogy levegőt vegyen,és teljesen
megbabonázta a lány elhomályosodott szemeiben csillogó vágy.Forró bizsergés futott végig testén,és
gyomra megugrott az érzésre,mint amikor hullámvasúton ül az ember.

Nagyon kellett koncentrálnia,és összeszedve maradék önuralmát elhúzódott.

Soha nem tett még ilyet,de többre becsülte Shiroyukit,mint hogy ott azonnal magáévá tegye.Várni
akart,amig a lány is úgy érzi felkészült rá,és bár teste láthatóan reagált a közelségre,mégis igyekezett
visszafogni magát.Karjait térdeire támasztva normalizálni igyekezett pulzusát,miközben egy kezet érzett
végigsimitani hátán.

Shiroyuki elősször csalódott volt.Nem értette mi lelete a férfit.Ahogy azonban agya tisztulni
kezdett,rájött,Itachi mennyire lovagias,és ez jó érzéssel töltötte el.Sejtette,mennyire nehéz a férfinak,ezért
lágyan végig simitotta annak hátát,miközben felült.
Kedvesen mosolyogva nézett a tintafekete szemekbe,és libabőrös lett,az azokban látott sóvárgástól és
szenvedéstől.

-Neharagudj…-lehelte halkan Itachi.

-Nem haragszom.-bújt hozzá a lány.-Nagyon rendes vagy.
-Igyekszem…-sóhajtott fel a férfi.-Tudod,te teljesen más vagy,mint az eddigi barátnőim.Nem akarom
elrontani.
-Nem rontottál el semmit,és tényleg nagyszerű ember vagy.-suttogta alig hallhatóan Shiroyuki.
-Köszönöm.Ki akarom érdemelni a bizalmad.
-Jó úton haladsz.De mond meg,miben vagyok én más a többi kapcsolatodtól?-nézett fel várakozóan a
kék szempár.
-Őket nem szerettem…-ejtette ki óvatosan a szavakat Itachi,és félve pislogott le a lányra.

Nem tudta,jó ötlet-e,ezt csak igy kiböknie,de már annyira kikivánkozott belőle.Tényleg soha nem volt még
szerelmes ezelőtt,és az érzés,hogy végre valakihez ennyire kötődik boldoggá tette,ugyanakkor félt is.Mert
nem volt biztos abban,a lány is igy érez-e,és félt az elutasitástól.Korai volt ezt csak igy kijelentenie,de
biztosan tudta,neki más már nem kell az életben.

-Hogy mondtad?-képedt el Shiroyuki.

-Én…Szeretlek…-simitotta meg a lány arcát Itachi.-de nem várom el,hogy te is mond.Ha nem érzed úgy
akkor nem kell…
-Én is szeretlek.-vágott közbe mosolyogva Shiroyuki.
-Tényleg???Én..Ez…Ohh-dadogott Itachi.-Fogalmad sincs,mennyire boldoggá tettél!
-Ez vissza is érvényes.-kacagott fel a lány.

99
-Köszönöm,hogy vagy nekem-ölelte magához Itachi kedvesét,aki törleszkedve bújt a karok
szoritásába,mint egy kiscica.

Nem volt nála boldogabb ember a világon abban a pillanatban,kivéve talán a szomszéd szobában lévő
Narutot,aki tanubizonyságot kapott arról,hogy egy Uchiha nem áll meg a majdnem-nél… :D

*27*

Kakashi elgyötört képpel feküdt ágyán,fejét Midoriko hasán pihentetve és dőlt belőle a panasz áradat.
A szintén jelen lévő Iruka kezdte úgy érezni,egy rigolyás vénasszony nyavalygása is magasabb IQ
értékkel bir,ezért szemforgatva kapcsolgatott a csatornák között.

-Kakashi,szedd már össze magad.-morrant fel a fekete lány,mikor már nála is betelt a pohár.
-Könnyen beszélsz…Neked nincsenek ilyen gondjaid.-sértődött meg a férfi.
-Nem,ilyen valóban nincs…Csak még ettő is nagyobb.Mégsem rinyálok.
-Ehh…és mi bajod?
-Közöd?
-Jó,akkor viszont térjünk vissza hozzám.Most mond meg,mihez kezdjek?
-Lépj már túl ezen…Keress egy másik lányt,van belőlük elég.
-Na jó,de az nem ugyanaz.
-Kakashi-szólt közbe Iruka is.-Az agyamra mész…Szedj fel egy jó kis csajt,vágd hanyatt és jobban fogod
érezni magad.
-Nem is tudom…-dünnyögött az ezüsthajú.

Nem igazán volt meggyőződve arról,hogy holmi jött-ment liba képes lenne elfelejtetni vele
Shiroyukit,akivel az elmúlt napokban eléggé rosszul állt.
Shiba érkezése óta,ha lehet még jobban kiéleződött a kettejük viszonya.A lány dühös volt rá,amiért a két
kutyát rászabaditotta a macskára,ezért minden adandó alkalommal belekötött.Kezdtek vissza sülyedni
arra a szintre,mint mikor megismerkedtek.
Bár Kakashi igyekezett elkerülni a vitát,gyakran nem tudta megállni,hogy ne szóljon vissza.Pláne,ha
tényleg valami igazságtalanság érte.
Mint például a délelőtt is,ami után teljesen elveszettnek érezte magát,és áthivta Midorikot és Irukát…

Kakashi kivételesen jókedvűen ébredt,és még csak meg sem fordult a fejében,hogy a szikrázó nyári nap
nem sok jóval kecsegtet számára.
A zuhany alatt állva,öblös hangon dúdolászott egy fejébe tolakodó dallamot,és felöltözve,pazar jókedvvel
kisérve foglalt helyet a konyhában,ahol Tenten már tette is elé a gőzölgő kávét.
Látszólag mindenk jó hangulatban volt,és még Shiroyuki is kerülte a csipkelődést.Noha azt nem
tudta,emberségből nem szekálja a lány,vagy csak nem akar hangulat gyilkos lenni.

Midoriko teljes lelki nyugalommal lapozgatta az újságot,és néha oldalba vágta a lapokba pislogó
Irukát,Naruto Gaaranak magyarázott valamit az autórol,míg Sasuke csak álmosan lógatta fejét,és próbált
észheztérni.Különösen sok időbe telt minden reggel lelket vernie magába…
Tenten sürgött a pultnál,és reggelit készitett,miközben cinkos pillantásokat vetett Shiroyukira.

-Na miről maradtunk le?-érdeklődött Midoriko,akinek nem kerülte el figyelmét az összeesküvés lengedező
aurája…
-Hát,csak…-mosolygott Shiroyuki.-Itachi szerelmet vallot…
-Huh…Gratulálok…
-És hogy?
-És te mit mondtál?
-És ez komoly?-zúdltak felé a kérdések.

Csak három ember maradt csendben…Midoriko hátbavágta hugát,evvel letudva a gratulációt,és sandán
Kakashira pislogott,mert félt,hogy az a hülye valami olyat mond,hogy közbe kell lépnie.Iruka is

100
gratulált,majd csendesen szemlélte a lefagyott Kakashit,aki láthatóan nem érzékelte maga körül a
külvilágot.
Kezében továbbra is ott árválkodott a bögre,féluton az asztaltól,a szájához közelitve,és ugy is
maradt.Próbálta feldolgozni azt az egy mondatot,ami keresztül vágta a csodásnak induló napját…
Végül a bokáját ért rugás téritette észhez,amit a feket lány intézett felé.
Nagyot nyelve,nézett a vigyorgó Shiroyukra,majd lassan felemelkedve a padról távozott.Eltűnése
senkinek nem tűnt fel,és csak az asztalfőn ülők sóhajtottak fel,megkönnyebbülten és sajnálkozóan.

Evvel azonban nem ért véget a megpróbáltatásainak sora…A baj csőstül jön,szokták mondani,és ezt a
férfi is hamarosan megtapasztalta.
Az a bizonyos mondat után,elaraszolt szobájába és bevágta magát az ágyra.Fejét párnájába temetve
gondolkozott,de nem jutott sehova…Bosszúsan kelt fel és tépte fel szekrényét,hogy magára kapjon egy
felsőt és lelépjen kiszellőztetni fejét.Ám a hirtelen rántástól,az ajtó megadta magát,és hangosan
recssenve a kezében maradt.
Ezt még valahogy nem is viselte rosszul…De hogy a belépőnél árválkodó tornacipőbe miért kellet
belepiszkitania Shibának már fel sem tudta fogni…
Agyában kikapcsolt a biztositék és orditva,öklét rázva vonult át a konyhába,mindenkire frászt hozva.

-Mit üvöltesz?-nézett rá Sasuke rosszalóan.

-Mit?Hogy mit?Tee-mutatott Shiroyukira-add ide azt a dögöt.-és már lépett is a lány felé,akinek lábán
békésen szunyókált a cica.
-Mit akarsz?-nézett rá értetlenül a lány.
-Ezt…-kapta fel Kakashi a macskát a grabancánál fogva.-És most megnyúzom!-motyogta szadista
vigyorral,és kifelé indult.
-Kakashi-kiáltott Shiroyuki és utána rohanva próbálta kiráncigálni a szoritó kezek közül a hangosan
prüszkölő,szőrét borzoló és karmoló állatot.-Mi bajod?Engedd el…-kiáltotta és elrántotta Shibát.
-Ez a kis dög…Eeez…Ez maga a sátán.Hát bántottam én?Nem.Ezt érdemlem?Nem!De most megdöglik!-
kapott újra a lány felé.
Midoriko egyetlen lépéssel termett a két alak közt,és elkapva a férfi csuklóját tédre kényszeritette azt.

-Mi bajod van?-kérdezte vészjósló nyugalommal.

-Az a kis korcs…Nézd meg a cipőm…Egy átok…

Naruto vigyorogva tanulmányozta az emlitett tárgyat,és vihogva ismertette a tényállást.

-Shiba belekakilt Kakashi cipőjébe.

Csend…Dermedt,vérfagyasztó csend,majd kirobbanó röhögés…

-Ezért fesztiválozol?-nevetett Gaara,Tentent támogatva,aki már nem látott a könnyeitől.

Még Sasuke is elfeledkezett az Uchiha mivoltáról,és olyan jóizűen vihogott mint még soha.

-Kakashi,ez nem ok arra,hogy igy viselkedj!-oktatta ki Shiroyuki-Shiba nem tehet róla,ő még kiscica…-
motyogta és arcát a puha bundához simitotta.
-Ez azért sok…Utál,és én is őt.-fújtatott a férfi dühösen.
-Nem érdekel,egy bunkó vagy…-foditott hátat a lány-és többé ne merj hozzáérni,vagy letöröm a kezed.-
mondta és távozott a konyhába,hogy folytassa reggelijét.

Kakashi segélykérően forditotta fejét Iruka felé.Miért nem érti meg valaki,hogy mi a problémája?Hát
ennyire nem tűnik fel senkinek,hogy a szivét épp széttépték?Senki nem sajnálja?Miért rajta röhög
mindenki?
Midoriko sóhajtva engedte el a csuklóját,és félkézzel felrántotta a földről a férfit.Nagyon is jól
tudta,mennyire padlót fogott Kakashi,és bár nem vallott rá,mégis sajnálatot érzett az ezüsthajú iránt.Iruka
csendesen hozzá lépett,és biztatóan megveregette vállát.Mást nem nagyon tehetett.

101
A többség időközben vissza vonult enni,de nevetésük még mindig kihallatszott,tőrként marva Kakashi
megtépázott lelkébe…

-Na gyere,dumáljunk.-karolta át a fekete lány,és fejével intett Irukának.

És most ott feküdtek vele a hatalmas ágyon,és próbáltak lelket önteni a férfiba,kevés sikerrel…

-Kakashi,nem csinálhatod ezt a végtelenségig.-dünnyögte Iruka.

-Mond meg neki,mi bajod…Vagy keress mást…Ez már tarthatatlan.-bólintott Midoriko.
-Hülye vagy?Már igy is elástam magam nála…Képzeld,csak el a jelenetet…Kiröhögné a lelkét,és életem
hátralévő részét avval tölteném,hogy hallagatom a gúnyolódását.
-Nem hiszem…Nem olyan ember,aki kineveti azt,aki szereti…
-Láttam…Még az a rühes dög is fontosabb neki.-sóhajtott csalódottan Kakashi.
-Nos,ami azt illeti,nem rühes!-szólt közbe Iruka-A rüh,egy kis parazita,ami az állat bőre alatt él,és ha
olyanja lenne,már véresre vakarta volna magát.Ehhez képest Shiba bundája nagyon puha és egészséges
és..
-Pofa be!-legyintette fejbe Midoriko.-Most ezt tényleg muszály előadnod?
-Ömm,nem.-vakarta meg fejét a barna,és kisfiúsan vigyorogva pislogott a lányra.-Bocsi…

Kakashi a szemeit forgatta.Közel volt az agyvérzéshez,és ehhez úgytűnt Iruka is szeretett volna
besegiteni.

-Koncentrálhatnánk rám,és nem holmi bogarakra?-kérdezte ingerülten.

-Persze,de tulajdonképp nem bogár,hanem…
Befejezni azonban nem tudta,a végtelenül érdekfeszitő magyarázatot,mert a lány oldalba vágta,és
hangosan sziszegve elterült az ágyon…
-Na szóval…-kezdte Midoriko,mintha mi sem történt volna-Jó lenne,ha valamit kitalálnál.Megpróbálok
beszélni vele minden esetre,de már nem birom nézni ahogy kinylódsz.
-Kössz…-morogta Kakashi.

Midoriko tényleg sajnálta a férfit.Volt már hasonló helyzetben ahhoz,hogy megértse,mekkora fájdalommal
is jár az ilyen szerelem.Szeretett volna segiteni Kakashinak,de nem tudta hogyan.Csak annyit
tehetett,hogy meghallgatta,tanácsokat adott,és igyekezett kimutatni felé némi törődést.Esetében ez
azonban nem volt annyira egyszerű,hisz elszokott attól,hogy bárkit is babusgasson,és fogalma sem
volt,hogy kell kifejezni a szeretet.
Ezért is volt,hogy a kezei suta mód simitottak végig az ezüstös tincseken,és enyhén hülyének érezte
magát.
Kakashi azonban láthatóan élvezte a törődést,és némileg lenyugodott a simogató kezektől.Karjával
átkarolta a lány derekát,és fejét annak hasához szoritva élvezte,hogy végre valaki törődik vele.

Iruka ellenszenvesen méregette őket egy ideig,és mikor bordáinak zsibogása csillapodott kissé,hangos
méltatlankodásba kezdett,és kifejtette,mennyire szeretethiányos is valójában,és nehéz gyermekkorára
való tekintettel Midoriko azonnal kezdjen neki az ő nyugtató simogatásának is.

-Te nem vagy normális…-sóhajtott fel a lány.

-Nem ér,hogy csak Kakashi élvezkedik.
-Nem élvezkedem barom!-morrant az emlitett.-Néha nekem is kijár egy kis szeretet…
-Erről beszélek…Nekem is…-duzzogott a barna.
-Jó,befejeznétek?-nézett rájuk Midoriko.-Nem az anyukátok vagyok.
-Pedig ő is pont igy simogatta a fejem,mikor szomorú voltam…-mélázott Kakashi.

Midoriko keze egy pillanatra megállt,majd elmosolyodott és folytatta a kusza tincsek borzolását.Nem volt
az a kifejezetten anya tipus,most mégis érezte,hogy valami melegség árad szét benne,és örült,hogy kicsit
boldoggá tette Kakashit.

102
-Na gyere…-intett Iruka felé,aki vigyorogva bújt mellé a másik oldalán,és fejét a lány nyakához hajtva
élvezte a meghitt pillanatot…
-Lehetetlenek vagytok…-sóhajtott fel a lány,de hangjában nem volt semmi rosszallás.
-De azért igy is szeretsz minket nem?-törleszkedett hozzá Kakashi.
-Jah…Kénytelen vagyok.-mosolyodott el Midoriko,és hosszú idő óta elősször érezte,nincs egyedül…

Odakinn szikrázó sugarait ontotta a nyári nap,és a kánikula elviselhetetlen kezdett lenni.Aki csak
tehette,behúzódott a lakásába,vagy a munkahelyén próbálta magát hűteni.
Tombolt a nyár,és ugy tűnt mintha a világ dolgai a legjobb kerékvágásban haladnának.Mintha nem is lett
volna fájdalom,közöny és szenvedés,csak a ragyogó és vérpezsditő boldogság.
Ez persze nem volt teljesen igaz…Az ember akarva akartlanul azonban képes megfeledkezni az
ilyesmiről,még ha csak néhány pillanat erejéig is,miközben szivét kitárva magába fogadja azt a millió kis
csodát,amit egyébként talán észre sem venne.

Gaara az udvar egyetlen fája alatt ücsörgött,és fejét a fatörzsnek támasztva kémlelte a vakitó
kékséget.Fejében millió gondolat nyüzsgött,és emlékek tömkelege árasztotta el,színes diafilmet vetitve az
eget fürkésző smaragd szemek elé.

Ritkán érezte magát ennyire nyugodtnak,és szabadnak.Talán csak akkor tudott igy kikapcsolni,mikor a
volán mögé ült…Az újjabb verseny gondolata kizavart minden mást fejéből,és magában mérlegelve
esélyeit,varriációk sorát gyártotta a másnapi futammal kapcsolatban.

-Na mi van öcsi,elmélkedsz?-csendült fel mellette nővére jól ismert hangja.

-Olyasmi…-bólintott a fiú,és érezte a mellé telepedő test melegét.

Rég volt már,hogy Midorikoval közösen csináltak volna bármit is.Az új élet,új kihivásokat hozott
életükbe,és mindketten saját útjukat járták.Szörnyen távolinak érezte életének azon napjait,mikor még
négyesben tengődtek a kis lakásban,és mégis ugy tűnt,mindenki boldogabb volt akkoriban…

-Mi van veled?-forditotta végül fejét a lány irányába.

-Sok minden…és veled?
-Detto…-vigyorodott el a vörös.
-Na akkor mesélj.-dőlt hanyatt a lány,és kezeit feje alá téve várta a mesét.

Késő délután volt már,mire mindketten végeztek a lelki fröccsel,és kicsit úgy érezték,ismét közel vannak
egymáshoz.Az elmút idők történései elsodorták őket egymástól,most mégis boldogok
voltak.Boldogok,mert a változások közepette,dacára a problémáknak,ők ketten még mindig együtt
voltak,szorosabb kapcsolatban mint bármikor,és nem érezték maguk magányosnak.

-Jó volt egy kicsit dumálni-tápászkodott fel Gaara.

-Ja,gyakrabban is megejthetnénk ilyen találkozót.-hagyta jóvá Midoriko.
-Ha bármiben segitség kell…
-Tudom,és ha kell szólok.-bólintott a fekete,miközben átkarolta öcsse vállát.
-Ajánlom is!-vigyorodott el a fiú,és a legnagyobb egyetértésben indultak befelé.

Nem is sejtve,hogy valamelyik ablakból,egy égkék szempár sértődötten csillog rájuk,és gazdája
borzasztó féltékenységgel küzd…

*28*

Naruto egész nap nem találta helyét…Délelőtt még utoljára átnézte a két soffőr kocsiját Sasukéval,mivel
estére már a családi vacsorára voltak hivatalosak.

103
Próbált beszélni Shiroyukival,hogy tanácsot kérjen,és valakivel végre beszélgessen kicsit,de nővére
láthatólagos nemtörődömsége kedvét szegte.

Midoriko eltűnt Madarához,a többiek pedig mind el voltak foglalva a saját kis gondjaikkal.Még Sasuke
sem ért rá foglalkozni a szőkével,ugyanis borzasztóan lekötötte a migrénje,ami az este közeledtével
egyre csak erősödött.

Naruto szórakozottan bóklászott,ki-be,és teljesen magányosnak érezte magát.Ilyen elhagyatottságot

utoljára talán csak az árvaházban érzett.Senkit nem érdekelt,senki nem törődött vele,és legszivesebben
kiszaladt volna a világból,ha nem lett volna lusta futni…

Shiroyuki egész nap izgatottan készülődött.Itachi vett neki egy gyönyörű kimono-t,mondván,mindenki
abban lesz este.A finom selyem anyag az ágyra teritve várta a jeles pillanatot,hogy tulaja magára öltse,és
elkápráztasson benne mindenkit.
Shiroyuki fürdött,frizurákat próbált ki,hümmögve hallgatta a betévedő öcssét,de nem igazán figyelte
annak mondandóját.Teljesen lekötötte figyelmét,hogy a haja vajon feltűzve,vagy leengedve állna e
jobban.
Késő délutánra már teljesen felvolt pörögve,és a hazaérő Midoriko visszavonulót fújt,és kitért előle,míg
nem az ezüsthajú nyakon nem csipte,és be nem fogta öltöztetőnek.
Tenten is részt vett a muriban,és elvállalta a frizura kérdést.Kicsit irigykedett a lányra,hogy ennyire
tenyerén hordozza Itachi.Gaara-ról a legnagyobb jóindulattal sem lehetett elmondani,hogy romantikus
fajta,és bár már volt pénz,mégsem vette a fáradtságot,hogy meglepje a barna lányt akármivel is…Ezt
végig gondolva,nemcsoda,ha Tenten irigységtől csillógó szemekkel mérte végig a már felöltözött és
elkészitett lányt.
Shiroyuki ugy forgoltt körbe a tükör előtt,mint egy szerelmes bakfis,ami némileg helytálló is volt.
A barackszinű kimonó tökéletesen simult testére,aljától a csipő részig rózsaszin virágminta tekeredett,és
a lila öv még karcsúbbá tette,az amugy is jó alakú lányt.A selyem hűvös,fényes árnyalatai kiemelték a
hófehér bőrét,laza kontyba tűzött hajából pár játékos tincs nyakát cirógatta,és szemei a boldogságtól
kékebben ragyogtak még az óceántól is.

-Csini vagy.-dünnyögte Midoriko.

-Igen,Itachi el fog olvadni a látványodtól.-bólogatott Tenten is.
-Sebaj,majd felmossuk..-nevetett fel Shiroyuki.

Kiérve,a lány bezsebelt még pár bókot a szájtátó fiú seregtől,és arcán halvány pirral rebegett
köszönetet,és kecses mozdulatai még egy gésát is megszégyenitettek volna.

Időközben előkerült Sasuke és Naruto is,szintén hagyományos viseletben,ami határozottan jól állt
mindkettejüknek.Bár Midoriko csendesen megjegyezte,hogy az Uchihák ruhatára csak három szint
tartalmaz,a feketét,sötétkéket,és a vöröset,de szerencsére az érintett nem hallotta,és igy csak Iruka
igyekezett nevetését köhögéssel leplezni…
Kisvártatva megérkezett a limuzin,ami előtt Itachi állt,na milyen kimonóban?Sötétkékben…Cehh…
Tátott szájjal bámulta a felé tipegő kedvesét,és a kisérő csapat gúnyosan megvigyorogta a reakciót.

-Tenten…Hozd a felmosót.-legyintett Midoriko,mire Shiroyuki mosolyogva hátranézett a két lányra.

Mivel a többség nem értette a viccet,igy elbúcsúzva a négyes beevickélt az autóba,és még utoljára sok
sikert kivánva az aznap versenyző fiúknak távozott.

*
A hangzavar elviselhetetlen méreteket öltött,és a tomboló tömeg,mint valami vonagló,hullámzó massza
összefolyt a félhomályban.
Midoriko a negyedik kör piát döntötte magába,és révetegen szemlélte a sarokban enyelgő Kakashit,aki
látszólag instabilan próbált befűzni valami dús keblű,vörös cicababát.

104
A versenyen már túl voltak,és a két fiú ismét nagyot tarolt.Aztán Gaara jóvoltából ismét a klubban kötöttek
ki,ünnepelni…A diszpáholyban iszogató Madara természetesen meginvitálta a csapatot,de inkább
kihagyták.Pontosabban,Midoriko lepasszolta a pénzt miközben szemtanuja lehetett,hogy főnöke miként is
bánik a nőkkel.Madara ölében egy táncoslánnyal,vigyorogva szemlélgette,és a fekete lány már nagyon
unta a dolgot,ezért az első adandó alkalommal elhúzott a bárpulthoz.

Most pedig ott ült,és hallgatta az idegesitő szőke srácot,akit a versenyen szedtek össze,mikor is
megpróbált mindenféle vackot rájuk sózni…Amolyan seftelő volt,és egy igazi pióca.
Hosszú szőke haját összefogva hordta,kék szemei hamisan csillogtak,és mindent összevetve,egész jó
pasi volt,leszámitva a modorát.

-Deidara…Kussolj már.-morgott Midoriko,mert már nem birta elviselni a srácot.

-Na de mért?-nézett rá értetlenül a szőke.
-Mert az agyamra mész…Nem akarsz táncolni menni?
-De!Naná..-csillantak fel a kék szemek,és mielőtt a lány észbekaphatott volna,már félúton járt a
tánctérhez.

Nem akart táncolni…Utálta az egészet…A hozzá dörgölőző fiú pedig egyre jobban bosszantotta,és a
körülötte tomboló emberekbe legszivesebben golyót repitett volna.
Kétségbe esetten pislogott körbe,miként is léphetne meg,de még csak öcssét sem látta,hogy kimentesse
magát.
A megmentő Iruka személyében érkezett,aki kellő alkohol után már elég bátornak érezte magát,hogy
táncolni menjen,és kiüsse a szöszit a nyeregből.
Midoriko végtelenül hálás volt neki,és egy gúnyos vigyor kiséretében átpártolt a barnához,amire Deidara
csak vállat vont,és más lány után nézett.
-Kössz-üvöltötte a lány a ricsajban
-Nincs mit.-hajolt a füléhez Iruka és magához rántva a feketét,szorosan hozzásimult.
-Nah,inkább lelépnék…-morgolódott a lány,és kézen fogva partnerét,vissza támaszkodott a sankhoz.

-Vajon a többség hogy érzi magát?-tűnődött Iruka,az ujjab kör saké után.
-Nálam biztos jobban vannak.-ropgtata ki vállait Midoriko.
-Ha ennyire nem érzed jól magad,minek vagy itt?
-Mit tudom én…Amugy meg,igazad van.Hazamegyek.
-Nem úgy értettem,maradj.-kérlelte Iruka.
-Minek?Otthon is tudok inni,és még csak meg sem süketülök.
-Igaz…Akkor lépjünk le.-bólintott a férfi és elkapva a lány kezét,húzni kezdte az ajtó felé.

Odakinn már elviselhetőbb volt a levegő,és a zene is csak halkan szűrődött ki.A biztonságiak mélyen
hajlongva engedtek utat nekik,valószinüleg azért,mert tudták,Madara emberei.
Már épp szálltak volna be a kocsikba,mikor előtűnt Gaara és Tenten is,és közös megeggyezés
alapján,mindannyian haza indultak.
Bőven elég volt számukra ennyi,a nagyvárosi éjszakából,és az ágy,mint lehetséges megváltás,lelki
szemeik előtt lebegett.

A garázshoz érve leparkoltak,Iruka kinyitotta a kaput,és megpróbálkozott a bejárattal is,kevés sikerrel.

Ivott ő,persze…Na de azért közel sem annyit,hogy nem tudjon felhúzni egy ajtót.Tanácstalanul pislogott
hátra,és jelezte,nem megy a dolog…

-Szerencsétlen.-dünnyögte Gaara,és közelebb lépett.

Neki feszült ő is,de nem járt eredménnyel.A fém ajtó alján áthúzott lánc nem engedett,és némi
vizsgálódás után kiderült,belülről zárták be.

-Na jó,de ki az a hülye,aki kizárt minket?-morgott bosszúsan Tenten.

-Talán a vacsorázók…-gondolkodott el Iruka.
-Nem hiszem…Nem ilyen idióták.-rázta fejét Gaara.

105
-Végül is mindegy.-zárta le a kérdést Midoriko.-A lényeg,hogy bejussunk.
-Hajrá okoska…-verte hátba Iruka.-Ha mi nem tudtuk megemelni,majd te birod mi?-gúnyolódott.
-Senki nem mondta,hogy emelem.Álljatok hátra.-adta ki a parancsot a lány.

Vissza sétált kocsijához,majd kihúzva pisztolyát kibiztositotta azt.Szemeit végig futtatta a láncon,és
kezével intett a társaságnak,ne ugráljanak.Két pontos lövés után a zár megadta magát,és Midoriko teljes
nyugalommal csúsztatta övébe a fegyvert,nem értve,miért bámul rá mindenki elkerekedett szemmel.

-Neked…neked mióta?-motyogott Gaara.

-Már egy ideje.-vont vállat a lány.
-És mért nem mondtad?
-Miért kellett volna szólnom?Semmi közötök hozzá…Na bemegyünk?
-aha..-bólintott Iruka,és feltolta a fém zsalut.

Odabenn minden neon égett,ami már magában is gyanus volt.Kakashi kocsija féloldalt árválkodott,mintha
csak bedobták volna,és a gyönyörű karosszéria oldalán hatalmas horpadás ásitozott.Az,hogy festék csak
imitt amott maradt már nem is volt meglepő.
Midoriko egyre dühösebb képpel méregette a kárt,és vészjósló morgást hallatott.

-Az az idióta…-szürte a szavakat fogai közt.-Megölöm…

-Nem lesz nehéz…-mondta Tenten,és újjával a lépcső felé mutatótt,ami az emeletig ruhákkal volt
diszitve.

Kakashi kivolt bukva.Nem kicsit,nagyon…A klubban a létező összes piát magába döntötte ami
kezeügyébe akadt,és az útjába eső összes csajnál bepróbálkozott.Végül aztán sikeresen levadászott egy
kis vöröst,aki kellő rábeszélés,és persze pia után boldogan beleeggyezett a komolyabb
folytatásba.Hogy,hogy jutottak el a garázsig,arról fogalmuk sem volt.Kakashi kezei mindenhol jártak,csak
nem a kormányon,és mikor az autó nagyot csattanva kiemelt egy postaládát a helyéről,még jót is
röhögtek az egészen.Valahogy azonban csak megérkeztek,és igaz,hogy már a nappali előtt elterültek,de
ez egyiküket sem zavarta különösebben.
Egész addig,míg egy kéz,cseppet sem barátságosan le nem emelte férfit az alig ruhában lévő lányról,és
olyan erővel sújtott le,hogy az,megpördülve tengelye körül még a falat is lefejelte.
Kakashi érezte,hogy arca zsibbadni kezd,és valami meleg dolog kezd csorogni az orrából,és szájából.
Kézfejét végig húzva az emlitett testrészein,kábán elemezte,hogy vérzik,amire mi sem volt jobb
bizonyiték,mint a szájába kúszó fémes iz.

-Kinyirlak…-mordult fel valaki mögötte,és ösztönösen emelte fel kezét,hogy védekezzen,esetleg üssön is.

Midoriko azonban gyorsabb volt,és kirúgta a férfi lábait,aki csak annyit érzékelt,hogy meglódult a
szoba,majd valami ránehezedett.
A lány a csipőjén ülve meredt le rá,és újjabb csapások sorát zúditott az ezüsthajúra,egész addig,míg
valaki le nem rángatta róla.

-Állj,le!-orditott Iruka,két kezével leszoritva a fekete lányt.

-Eressz…-sziszegte Midoriko.
-Nyugi már.Még tényleg megölöd.-nyugtatta a férfi.

Gaara összeszükült szemekkel pásztázta hol nővérét,hol Kakashit.Ismerte már annyira Midorikot,hogy
tudja,nem ajánlatos verekedni vele.Tisztában volt avval,hogy Kakashi kiérdemelte a verést,és normális
esetben még talán ő is beszállt volna,de a tudat,hogy a lány övében még mindig ott feszül a pisztoly
megrémitette.
Tenten halálra vált arccal nézte végig a jelenetet,és magában megfogalmazta,sosem akar Midoriko
ellensége lenni.Lélekjelenlétét visszanyerve,felráncigálta a földön fekvő lányt,és igyekezett megtartani a
ránehezedő test súlyát.

-Midoriko…-motyogta Kakashi,miközben megpróbált felkelni.-Miért bántasz te is?

106
-Miért?-orditott a lány-Te szerencsétlen,mit mondtam a szabályokról?
-Öm…-vakarta a fejét a férfi
-Ismételd…-dörrent a lány hangja.
-Magánéletet diszkréten…-gondolkodott mámoros hangon.
-Helyes-vigyorodott el a lány,és kiszabaditva egyik kezét hatalmas pofont mázolt a férfi képére.-Tovább.
-Autóra vigyázni.-tapogatta képét a férfi.
-Helyes-repült az újjabb pofon,ami csak Irukának hála,lett kicsit gyengédebb.
-Neharagudj…-huppant le a földre Kakashi.
-Takarodj előlem…-fújt egyet a lány-Iruka,szedd rendbe…
-Oké..-bólintott a férfi és felkaparva társát a földről,behúzta a szobába.
-Te meg…-fordult a lány felé Midoriko-Takarodj,és felejtsd el amit itt láttál.
-O oké…-bólogatott buzgón az érintett és Gaara kiséretében,magára kapkodva ruháit igyekezett másfelé.
-Midoriko-suttogta Tenten-Kicsit,félek tőled..
-Cehh…Nincs rá okod.Na tipli,a többit rendezem.-sóhajtott a lány,és barátságosan megveregette a barna
vállát.

Tenten szó nélkül távozott a szobájába,és az ágyon kuporogva várta Gaarat.Több mint egy órába
telt,hogy a fiú meggyőzze,nincs mitől tartania,és hogy Midoriko senkit nem bánt ok nélkül.Nagyon sajnálta
szerelmét,hogy ezt kellett látnia.Őt nem lepte meg a dolog,hisz durvább balhékat is átélt már,és
tudta,nővére még igy is visszafogta magát.A lány csak hümmögött a szavakra,és beletelt némi
időbe,hogy képes legyen elaludni.Gaara,sóhajtozva takarta be párját,és szorosan hozzábujva próbált ő is
elszenderedni.

Eközben Kakashi a zuhany alatt ázott,és ahogy az alkohol okozta bódultság múlt,úgy nőtt benne a
fájdalom és a szégyen.
-Jól megcsináltad…-dörmögött Iruka,hátát a csempéknek támasztva.
-Én nem akartam…és most ő is utál…-hajtotta le fejét a férfi.

Iruka elgondolkozva nézte a fehér üvegen megtörő test sziluettjét,és sajnálatot

érzett.Persze,megérdemelte a fegyelmezést,de látva,Midoriko mire képes,kezdett tartani a lánytól.Azt
azonban biztosan tudta,nem utálja Kakashit,hisz akkor nem lenne a szobájában és ágyazna a férfinek.

-Nem utál.-sóhajtott fel végül.-Csak kiakadt.Jogosan…

-Tudom-zárta el a csapot Kakashi.-Hülye voltam…
-Kérj tőle bocsánatot és minden oké lesz.
-Igazad van!-vánszorgott ki a férfi a kabinból.-Megmondom neki,mennyire sajnálom!-azzal se szó se
beszéd kiviharzott a fürdőből,magára hagyva a lefagyott Irukát.

Midoriko még mindig füstölögve pofozta a párnákat,és megigazitva a takarót végignézett az ágyon.Érezte
ő is,hogy kicsit messzire ment,de elborult az agya a kocsi láttán,és ha Iruka nem fogja le,hát péppé verte
volna az ezüsthajút.Szerencse a szerencsétlenségben,hogy Shiroyuki még nem ért haza,bár amikor ebbe
jobban belegondolt,aggódni kezdett.Hajnali fél kettő felé járt az idő,és egy családi vacsora nem húzódik el
olyan sokáig.
Gondolataiba mélyedve kezdett túrkálni a szekrényben,és előrángatott egy boxert,meg egy pólót,hogy
beadja a fürdőbe,ám nem ért el vele a célig.

-Kérlek ne haragudj!Hülye voltam-esett be Kakashi a szobába,és könyörögve nézett a lányra.

Midoriko keze megállt a levegőben,és a fehér póló szomorúan lógott az újjai között.Az ajtóban álló férfi
látványa olyanyira sokkolta,hogy hirtelen levegőt is elfelejtett venni,ami nála azért ritkaságszámba ment.
Kakashi egy szál semmiben,fejét vakarva nézett rá,miközben hajából vizcseppek hullottak a
padlóra,egyik másik végig folyt a mellkasán,végig a bordázott hasfalon egészen le a…

-Kakashi,ne játsz nudistát,könyörgöm-tért végre észhez a lány,és szemeivel a szekrény tartalmára

összpontositott.
-Hupsz…-nézett végig magán a férfi.

107
-Te barom…-vágta hozzá a törölközőt a befutó Iruka,miközben kisebb düh rohammal küzdött.
-Sa sajnálom..-motyogta az ezüsthajú,és derekára tekerte a jeles anyagdarabot.
-Jó,mindegy…Öltözz fel.-nyomta a kezeibe Midoriko a ruhákat.-De ne itt!-orditott,mikor látta,hogy Kakashi
a törülköző után nyúl.
-Ja jó…-kuncogott a férfi és megfordult,szemben találva magát egy lángoló szemű Irukával.
-Kinyirlak…-sziszegte
-Jól van na…Elnézést…-motyogta és eltűnt az ajtó mögött.
-Agyon verem…-morgott Iruka…-Ez tényleg hülye…
-Te panaszkodsz?-vigyorodott el a lány.-Én megvakultam…
-Ohh te szegény-ölelte magához a lányt.-Ne félj,nem bánt a csúnya bácsi..
-Iruka az erény őr…-nevetett fel a fekete.
-Na ná..-mosolygott a férfi is,és szemével az ajtóban álló,már felöltözött Kakashit méregette.
-Figyeljetek,én tényleg sajnálom…-dadogta az ezüshajú.-Bocsánat,mindenért…
-Fátylat rá.-legyintett a lány.-De most huzzál aludni…
-Igen,és a jövőben igyekezz ne fesztiválozni.-bólogatott a barna.
-Igen is anya,igenis apa…-vihogott Kakashi,miközben magára teritette a pokrócot.
-Helyes-bólintott Iruka.-Anyádnak és nekem még van egy kis dolgunk,ugyhogy jóéjt.-intett egy perverz
vigyor kiséretében és kituszkolta a szobából a látványosan tiltakozó lányt.

Kakashi szemeit forgatva nézett utánnuk.Látta amit látott,és mivel nem ejtették a fejére,már egy ideje
leszűrte,hogy a két legjobb haverja bizony elég jól elvan egymással.Mivel azonban nem tartotta
fontosnak,hogy velük is közölje eme észrevételét,és a történtek után kicsit tartott is Midoriko öklétől,igy
csak mosolyogva eloltotta a lámpát és hamarosan mély,álomtalan álomba merült.

*29*

Shiroyuki torkában egyre csak nőtt az a bizonyos gombóc…Minden erejével azon volt,hogy nyugodtnak
tűnjön,és próbálta elképzelni milyen beszédtémákat is hozhatna fel a vacsora alatt.
Néha rápislogott Narutora,és cseppet sem örült,hogy a mindig szószátyár kisöcsse is mélyen hallgat.
Itachi próbálta vázolni ugyan,mire számithatnak,és kijelentette,hogy semmi félnivalójuk nincs,de persze
könnyű ezt annak hangoztatnia,aki ugyebár mégis csak haza igyekszik,nem pedig vadidegen emberek
közé.
Bár az,hogy családlátogatás,önmagában nem is lett volna frusztráló,csakhogy nem akárkikhez tartottak…

Naruto tágranyilt szemekkel forgatta körbe fejét,miközben ámulatba esve vette szemügyre a hatalmas
japán kertet,amin épp keresztülvágtak.
A ház egy tradicionális épület volt,mélyen a kert közepébe épitve,és olyan varázslatosságot sugallt,hogy
a szőke azonnal beleszeretett a helybe.
Shiroyuki is csodálattal tekintgetett,és Itachiba karolva átlépdelt a kis hidon,ami alatt egy mesterséges
patakocska csordogált.

A hatalmas ház előtt Mikoto várta a kis társaságot,és olyan barátságosan üdvözölte őket,hogy egy
pillanatra még a testvérpár is elfelejtette szorongását.

-Annyira örülök,hogy itt vagytok!-lelkendezett a nő.-Gyertek beljebb.

-Köszönjük.-hajolt meg Shiroyuki,magával rántva Narutot is.

Odabenn Fugaku is köszöntötte vendégeiket,és miután átestek a hajlongás és ajándék átadás

ceremóniáján,betessékelték őket az ebédlőbe.

Ebédlő?Á nem…Inkább egy bálterem,aminek falai művészi képekkel voltak telefestve,itt ott pár értékes
fametszet,és váza gazdagitotta az összképet,és egy finoman megmunkált kis házi oltár tette fel a
helységre a koronát.Minden csodaszép volt,és elegáns.Mellőzve minden gicsset,az asztal is tökéletesen

108
megteritve és előkészitve hivogatta az érkezőket,és Mikoto kedves unszolására,hamarosan helyet is
foglaltak.

A vacsora csendesen kezdődött.

Mint a boxmecssek,mikor az ellenfelek elősször csak körbejárják egymást,fogást keresve,hogy aztán
kitörjön a harc.
Shiroyuki legalább is igy érezte magát.Igyekezett kerülni Fugaku megfejthetetlen pillantásait,és
ugyanakkor próbált jó beszélgető partner lenni Mikoto számára.

Narutonak némileg könnyeb dolga volt.Fugaku tartva magát az igéretéhez,nem hozott fel semmilyen
kényes témát,és viszonylag jól eltársalgott a szöszi fiúval,iskolákról,családról és mivel valamicskét értett
az autókhoz,hát arról is.
Sasuke negyedóra múlva,engedélyezett egy megkönnyebbült sóhajt,és igyekezett bekapcsolódni a
beszélgetésbe,míg Shiroyuki továbbra is csak a ház asszonyával diskurált,és épp recepteket cseréltek.

-Szóval Shiroyuki,te milyen iskolát végeztél?-pillantottak rá a fekete szemek,amik ugytűnik az Uchiha

család védjegyeként szolgáltak.
-Nos,nővérképző főiskolát fejeztem,de nem dolgoztam a szakmámban.
-Értem,akkor mégis mivel foglalkoztál?Valamiből csak fel kellett neveli Narutot.
-Igen.Pincérnő voltam,egy kis bárban.-válaszolta elszántan a lány,és várta a reakciót.
-Pincérnő…-izlelgette a szavat Fugaku-Akkor gondolom,nehéz lehetett megélni.
-A nővéremmel közösen dolgoztunk,és neveltük a fiúkat.Bár nem volt túlsok pénzünk,tisztességesen
megéltünk.
-Értem…-bólintott a férfi.-Mennyit kerestetek?
-Apa.-nézett fel Itachi,figyelmeztetően.
-Elnézést…-húzta száját félmosolyra Fugaku.-Csak érdekelne,hogy az uzsora üzlet mióta esik a
tisztességes kategóriába…
-Fejezd be!-morogta Itachi.
-Semmi baj.-intette le a lány.-Valóban voltak gondjaink,de megoldottuk.
-Nos,igen.Igy is mondhatjuk.
-Csak azt nem értem,mért pont egy volt yakuza akar kioktatni a tisztességről?-mosolyodott el Shiroyuki.

A szobában megfagyott a levegő,és a feszültség kézzelfoghatóvá vált.Egyedül Itachi somolygott

magában,ugyanis még nem volt példa rá,hogy valaki belefolytsa a szót apjába…

-Nagyon elmés…-jegyezte meg Fugaku.

A továbbiakban csend telepedett a szobára,és csak Mikoto rosszalló sóhajai törték meg a hallgatást,egy
egy gyilkos pillantással fűszerezve,ami férje felé irányult.

Evés végeztével,a háziasszony átterelte a kis csoportot a nappaliba,és előkészitette a teát.Igyekezett

oldani a beállt feszültségen,ezért mindenfélét csacsogott Narutoval,és Shiroyukival.
Itachi csak néha szólt bele a beszélgetés menetébe,és néha Sasukéra pillantott,aki látszólag nyugodtan
viselte az egész cirkuszt.

-Shiroyuki.-emelkedett fel Fugaku.-Volna kedved sétálni egyet a kertben?

-Persze.-bólintott a lány.

Sasuke aggódva,Itachi kérdőn,Mikoto nagyot sóhajtva nézett a távozók után.

Shiroyuki sem volt hülye.Pontosan érette,nem egy baráti csevely vár rá odakinn.Kezdett felszinre törni
benne a pánik,és folytogató kezek szoritását érezte nyakán.Tudta mi vár rá.Nyilvánvalóan fel lesz
hánytorgatva a múltja,a jelene,és megkérdőjelezve a jövője.

Szótlanul sétáltak végig a félhomályba burkolózott kerten.Útjukat csak néhány pislákoló lampion
világitotta be,és a tücskök andalitó éjji zenéje kisérte őket.

109
Fugaku megállt,és a kis tó melletti padra mutatott,jelezve a lánynak,foglaljon helyet.

-Gondolom sejted,miért hivtalak ki.-kezdte a férfi.

-Igen.Nem talál méltónak a fiához.-jelentette ki tárgyilagosan Shiroyuki.
-Vág az eszed.-bólintott Fugaku.-Jobb ha tudod,nem viselem el,hogy a családomon élősködjenek.
-Élősködni?-mordult fel a lány.-Én nem élősködöm senkin,és nem is áll szándékomban.
-Ugyan már-legyintett a férfi.-Tudom honnan jöttél,és tisztában vagyok vele,a pénz mekkora úr.Itachi jó
fogás nem?Gazdag,okos,jóképű…
-Szeretem Itachit-vágott közbe a lány.
-Persze…Akkor is szeretnéd,ha nem lenne vagyona?
-Igen!Nem érdekel a pénze.
-Értem…-bólintott elgondolkodva Fugaku.-Akkor alkut ajánlok…
-Alkut?
-Igen.Irok neked egy csekket,egy igazán csinos összeggel,és szakitasz a fiammal.Vagy vele maradsz,de
akkor kitagadom.

Shiroyuki dermedten nézett a férira,akinek arcáról semmit nem tudott kiolvasni.

Agyában zakatoltak az elhanngzott szavak,és kétségbe esve gyűrögette a kimono vékony anyagát.Nem
lehet,hogy ide jutott…Tisztában volt vele,hogy Fugaku nem viccel,képes rá,és kitagadja fiát.
Nem kellett neki a pénz,sem a vagyon,és ha másként áltak volna a dolgok,talán még orditozott is
volna,de érezte ebben a helyzetben nem lenne tanácsos.Elméje végig gondolt minden lehetséges
variációt,esetleges próbálkozásokat,de nem jutott semmire.Döntenie kellet.Vagy elhagyja Itachit,és
megszakad a szive,vagy velemarad,de akkor élete végéig gyötörni fogja a bűntudat.Nem akarta,hogy
szerelme elveszitse családját.Nem volt joga ahhoz,hogy megfossza mindenétől,csak mert önző.Mert
vállalta volna,minden vagyon nélkül is vele maradt volna,csak ott volt a második kitétel.Ha igy
dönt,Itachinak mennie kell.

Percekig gondolkozott,szótlanul nézve maga előtt a kert tavacskát,ami lassanként egy homályos ponttá
mosódott össze,és egy keserves könnycsepp mosta tisztára ismét a látómezejét.

-Döntöttem-sóhajtott fel végül,és igyekezett nem sirni.

Nem akarta megadni azt az örömet,ennek a kegyetlen embernek,nem akarta,hogy a férfi
úgyérezze,sikerült eltipornia.Megvolt még a büszkesége,és az önbecsülése ahhoz,hogy emelt fővel
távozzon.

-És mi a válaszod?-érdeklődött Fugaku.

-Szakitok Itachival.
-Sejtettem-mosolyodott el a férfi.
-Még nem fejeztem be.-állt fel Shiroyuki,és szemei hidegen csillogtak.-Nem kell a mocskos pénze!Nekem
nincs rá szükségem.Azért választom ezt,hogy Itachinak ne kelljen szenvednie.Nem akarom,hogy miattam
legyen kénytelen elhagyni a családját.Nekem nincs igazi családom,se szerető szüleim.Tudom mit
vesztene,ha velem maradna,és azt nem engedhetem.Most pedig,ha megbocsájt én mennék.Elérte amiért
idehivott.-azzal megfordult és a ház felé igyekezett.

Torkát mardosta a sirás,és üvölteni szeretett volna,de nem tehette.Hallotta,hogy Fugaku néhány lépéssel
mögötte követi,de nem foglalkozott vele.Mosolyt erőltetve arcára,lépett be a szobába és foglalt helyet
Itachi és Sasuke között.

-Minden rendben?-simitotta meg kezét Itachi.

-Persze,csak fáradt vagyok…-sóhajtott a lány.
-Akkor talán menjünk.-bólintott a férfi,miközben aggódva méregette kedvesét.

Egy ilyen látszat mosolyal nem lehett átverni,és szinte érezni vélte a lányból áradó feszültséget.

-Mi is megyünk.-bólintott Sasuke.

110
-Köszönjük a vacsorát.-állt fel Itachi,felsegitve a lányt.
-Igen,minden nagyon jó volt.-hajolt meg Naruto is,aki tényleg kellemesen érezte magát.
-Örülök-mosolygott rájuk Mikoto.-Máskor is gyertek el.

A házigazdák az ajtóig kisérték őket,és Mikoto addig integetett a fekete limuzin után,míg az el nem tűnt
szemei elől.

Itachi ideges volt.Nem tudta,mi zajlott le apja és szerelme között,de látva a lány arcát,nem sok jót remélt.
Sasuke némán találgatott,és érezte,baj van.Ismerte apját,annak minden aljasságával együtt,egyiket
másikat saját bőrén tapasztalta,és pont ezért félt eljönni hozzájuk.Bár nyilvánvalóan apja állta a szavát,és
nem bántotta Narutot,de Shiroyukinak mondhatott egy s mást,hogy igy viselkedik.

-Valami baj van?-kérdezte végül Itachi,az ablakon kibámuló lánytól.

-Nem,csak fáradt vagyok.-felelte,rá sem nézve.
-Shiroyuki-sóhajtott fel Itachi.-Apám mondott valamit,amitől elszomorodtál?

A lány vállai megremegtek,de nem szólt semmit.Mit is mondhatna?Ha kitálal a történtekről,Itachi

szörnyen dühös lesz.Nem akarta,hogy miatta veszekedjen az apjával,és már különben is
döntött.Változtatni nem lehet,és semmi értelme,hogy haragban váljanak majd el.

Sasuke szemei összeszűkültek,és felébredt benne valami védelmező ösztön.Semmi köze nem volt a
lányhoz,komolyabb baráti szálak sem fűzték hozzá,mégis kedvelte.Elvonatkoztatva Naruto-tól,Itachitól és
mindenki mástól,aki miatt megismerte,hiányzott volna neki.Kedvelt,és megakarta védeni,mert
tudta,milyen nehéz lehet neki.

-Mit mondott?-mordult fel végül Sasuke.-Milyen aljas dolgokat ajánlott?

-Mi?-nézett öcssére Itachi.-Ezt hogy érted?
-Mikor kiderült,hogy meleg vagyok,nekem is sok mindent igért,fenyegetett és végül szinte
kitagadott.Pedig a fia vagyok.Akkor képzelem mit mondhatott Shiroyukinak.
-Kérlek,édesem.-vette könyörgőre Itachi.-Mond el,mi történt.
-Semmi,már nem számit.Minden rendben lesz.-rázta meg fejét a lány,és ezüstös tincsei arcába
hullottak,mintegy fátyol,hogy eltakarják könnytől csillogó szemeit.
-Rendben,ha te nem,majd apám elmondja.-emelte fel hangját a férfi.-Vissza megyünk.-kopogott a
soffőrnek,aki azonnal iránytváltott.
-Ne-kérlelte a lány,szintelen arccal.-Ne csináld.

*
Itachi és Fugaku már több mint egy órája bezárkóztak a dolgozószobába,míg a többiek odakinn ültek a
kerti pagodában.Naruto feját Sasuke vállán pihentetve nézte a csillagos eget,és nem tudta
eldönteni,sirjon-e,vagy menjen be és verje agyon Fugakut.Sasuke csittitóan simogatta,újjaival az aranyló
tincseket borzolva,de magában ő is hasonlókon gondolkodott.

Mikoto csendes sóhajai néha megtörték az éjszaka ezerféle dallamát,és biztatóan szorongatta a mellete
ülő,magába fordult lány kezét.

Ahogy vissza értek,azonnal kitört a botrány.Shiroyuki hiába próbálta magyarázni,hogy nincs értelme az
egésznek,és hogy inkább menjenek haza,Itachi hajthatalan volt.Tudni akarta,mi történt és azonnal
apjának ugrott amint az előkerült.

-Mit mondtál neki?-sziszegte indulatosan.

-Miről beszélünk?-nézett fiára Fugaku,majd tekintete átvándorolt a könnyeivel küzdő lányra.
-Mit mondtál neki?Megfenyegetted?Tudni akarom!-orditott Itachi és megmarkolta apja ruháját.
-Itachi,viselkedj..-nézett rá szánakozóan Fugaku.-Talán ezt beszéljük meg négyszemközt.
-Rendben.

111
A dolgozószoba levegője feszültségtől vibrált,és Itachi idegesen markolta a szék karfáját,miközben
végighallgatta apja komótos beszámolóját.
Fugaku nem hazudott,nem szépitett.Pontosan,szóról szóra adta elő a beszélgetés minden
részletét,miközben fia arcát fürkészte.Mikor befejezte mondandóját,mint aki jól végezte dolgát,hátra dőlt
az öblős bőr fotelben,és várt.

Itachi agya próbálta feldolgozni a hallottakat,mégis,beletelt némi időbe,hogy leessen neki,miről van
szó.Meghatotta a lány önzetlensége,és végérvényesen biztositékot kapott arról,Shiroyuki szereti,és
képes mindent feláldozni ért,hogy boldognak lássa.
Másrész viszont,csalódott apjában,és szörnyen dühös volt,amiért igy vislekedett a lánnyal.

-Hogy tehetted ez vele?Velem?-nézett fel végül.

-Nem értem miről beszélsz…Inkább hálásnak kéne lenned.-vonta meg vállát a férfi.
-Hálásnak?Komolyan?Te nem vagy normális!-orditozott Itachi.
-Ne felejtsd el kivel beszélsz.-intette le Fugaku.-Tudom,hogy most dühös vagy,de gondold át jobban a
történteket.
-Nincs mit átgondolni,ha kitagadsz is,vele maradok.Végeztem.-azzal felállt.
-Aki nem mer bemenni az oroszlán barlangjába,az nem is szerezhet oroszlánkölyköt.
-Mi?Ne most beszélj nekem rébuszokban,és hagyd a hülye bölcsességeidet-fakadt ki Itachi.
-Pedig,egyszerű a tanulság.Aki mer az nyer…És Shiroyuki nyert.
-Ezt nem értem…-ingatta fejét Itachi.
-Eljött,kiállt érted,és feláldozta magát.
-És ez nálad nyereség?
-Nem,ez nálam bátorság,és amit megtudtam róla,hogy becsületes,és tényleg szeret.
-Erre ment ki az egész?-háborgott Itachi.-Egy hülye próba volt?Ezért kellett sirni látnom?
-Most legalább te is biztos vagy benne,hogy szeret nem?-mosolyodott el a férfi.
-Eddig is tudtam.
-Ilyen biztosan?Azt kétlem…Minden esetre,átment a próbán.Áldásom adom rátok.
-Aljas vagy…
-Igen,de manapság nem bizhatunk akárkiben…Itachi?
-Igen?
-Mit állsz még itt?

Itachi pislogott párat,és elmosolyodott.Meghajolt apja előtt és futva igyekezett a kert felé.Nem értett egyet
apja módszereivel,de már nem számitott.Csak az volt fontos,hogy Shiroyuki szereti,és hogy együtt
lehetnek.

Dobogó léptek zaja verte fel a kert harmóniáját,és négy szempár leste,ki közeledik feléjük.

Itachi zihálv,széles vigyorral az arcán esett be a kis pagodába és Shiroyuki elé térdeleve,magához ölelte
a csodálkozó lányt.

-Szeretlek.-lihegte.-És nem hagylak el…

-Itachi,én nem akarom,hogy miattam…-kezdte volna a lány,de a férfi közbevágott.
-Ez az egész,csak egy próba volt.Apám egy aljas ötlete,hogy meglássa,méltó vagy e a
nevünkre.Győztél,érted?Győztél!!-kiáltott fel a férfi és szájon csókolta a még mindig értetlenkedő lányt.

Mikoto halkan felkuncogott,és még Sasuke és Naruto is mosolygva szemlélte a párt.Mindannyiuk szivéről
hatalmas kő gördült le.

*
Hajnal volt már,mire nagy nehezen hazakeveredtek.Sikerült megbeszélni mindent,és Fugaku biztositotta
a lányt,többé nem fogja bántani,és áldását adja a kapcsolatra.Mikoto szelid dorgálása,amit férjéhez
intézett már már komikussá tette az estét,és valahogy mindenki lenyugodott.
A limuzinban nem sokat beszéltek,és a garázsnál Sasuke karjaiba kapva a félig alvó szőkét,elköszönt és
a szobájukba sietett.

112
Shiroyuki és Itachi mosolyogva néztek utánnuk,és ismeretségük óta most elősször,a férfi egész az
emeletig kisérte a lányt.

-Hát,fordulatos este volt…-babrált a kilincsel Shiroyuki.

-Igen.Az nem kifejezés.De tudod,örülök.Mert már nincs több akadály.
-Remélem.-mélázott el a lány.
-Nincs,hidd el!-ölelte át Itachi-Szeretlek.
-Én is szeretlek…-csillogtak rá vágyakozóan a kék szemek.

-Ó bocsi…
-Iruka?-kapták oldalra fejüket.
-Ümm…Hehe…én nem akarok zavarni-vigyorgott sejtelmesen a férfi,és kikerülve őket szobája felé tartott.
-Hé…-szólt utána Shiroyuki.-Megint eltévesztetted az ajtót?-vihogott fel,mert nem kerülte el
figyelmét,hogy nővére szobájából lépett ki a férfi.
-Ahm…olyasmi…-vakarta fejét a szólitott.-Csak most kidobott…Ki érti a nőket?-dünnyögte és elsétált.
-Na ezek meg…-ingatta fejét Itachi…
-Hát,igen…Vagyis nem.Vagyis…Nem tudom…-mosolygott Shiroyuki.
-Értem.Hol tartottunk?-érdeklődött Itachi vigyorogva.
-Azt hiszem itt…-mondta a lány és elkapva a férfi csuklóját berántotta a szobájába.

*30*

A reggeli napsugarak szikrázva olvadtak el a skarlát vörös selyem ágyneműn,és Midoriko enyhén
megvakult,amikor felnyitotta éjfekete szemeit,hogy tájékozódjon,vajon hányóra lehet.
Agyában előtolakodtak az éjjel történtek,és bosszusan hanyatlott vissza párnájára.Teendők sokasága
rohamozta meg,és semmi kedve nem volt hozzá,mégis felült,és elővett egy papirt és egy tollat majd irni
kezdte a listát.

*Kocsit megnézetni.
*Kocsit helyrehozni.
*Kakashit rendre nevelni.
*Irukát kinyirni.
*Shiroyukinak elmesélni a történteket,nem túl részletesen.

Ennél a mondatnál megállt.Emlékezett,hogy miután sikeresen kidobta magától Irukát

hajnalban,beszélgetést hallott a folyosóról.Lehetett már fél három is,és nem igazán értette,huga mit tudott
addig csinálni.Pontosabban,volt pár elképzelése,de jobbnak látna ellenőrizni,hogy Shiroyuki
épp,egészséges,és minden rendben vele.

Vonakodva bár,de kievickélt az ágyból és nagyot nyújtózva nézett ki ablakán.Nem a kilátás érdekelte,hisz
közel s távol,hasonló garázsépületek magasodtak mint az övék,csak jó volt szétnézni a ragyogó
fényességben,mely belopva magát lelkébe még őt is megnyugtatta.

A viz csobogása,és simogatása életet lehelt belé,és egész emberi hangulatban törölgette magát a puha
törülközővel,ami nála ritka alkalmom volt igy kora délben.
Magára tekerve a jeles anyagot,átmasirozott szobájába,és szélesre tárva szekrényét,szakértően
hümmögve kotorászott ruhái közt.

-Reggelt…-kiáltott Iruka miközben berontott a szobába.

Midoriko kérdőn meredt a férfire,aki jól láthatóan sokkot kapott.

-Mit akarsz?

113
-Öm…én csak…huhh…-kapkodott levegő után Iruka,és helyet foglalva az ágyon,leplezetlenül csodált az
előtte álló lányt.
-Csorog a nyálad.-morgott Midoriko,visszafordulva a ruhák felé.
-Cehh,nem is.-motyogta a férfi.-Na,amugy meg képzeld…Az este,miután olyan csunyán
kidobtál,megjegyzem igazságtalanul,és meglehetősen gorombán…
-Mi volt utánna?
-Na szóval,utánna találkoztam Shiroyukival és Itachival,és képzeld el,Itachi nem ment haza éjjel.Na na?
-Na és?
-Na és??Hát azok ketten érted…-vigyorgott Iruka.
-Rosszabb vagy mint egy pletykás vénasszony.-teritett ki az ágyra egy pólót és egy farmer rövidnadrágot
Midoriko.
-Nem is igaz.-sértődött meg a barna.
-Pedig de.Felnőtt emberek,és együtt járnak.Mi van abban szenzáció,ha Itachi vele maradt?
-Hát csak ez még új…-dünnyögött Iruka.
-Inkább attól kéne félni,mit reagál erre Kakashi.-sóhajtott fel a fekete,miközben előkotort egy fekete
melltartót,és egy szivecskés női boxert.
-Wow…-pislogott Iruka a jeles ruhadarbok láttán.
-Ne örülj,nem előtted öltözöm.-hűtötte le a lány.
-Kár…Na de vissza térve.Gondolod kiakad?
-Nyilván…A kérdés az,mennyire…

Iruka töprengve nézett a becsukódó fürdőajtóra.Nem szerette volna,ha az éjjel történtek

megismétlődnek.Kakashi nyilvánvalóan labilis érzelmi szinvonala,állandó okot adott az aggódásra,és bár
kedvelte a férfit,már kezdett az agyára menni a folytonos lelkizés.

-Majd csak túllép ezen.-mormogta Midoriko,látva Iruka arckifejezését.

-Jó lenne…-bólintott a férfi.-Nem szeretném,hogy balhé legyen.Én nem akarok senki pártján állni.
-Hn,jogos.-bólintott a lány,és leült Iruka mellé,végigsimitva annak meztelen hátán.-Ma beszélek
Shiroyukival,remélem megtudom győzni,hogy szüntesse be a háborút.
-Hehh,annak nagyon örülnék…-sóhajtott fel a barna,és puszit lehelt a lány nyakára.
-Cehh…Hanyagolj.-állt fel Midoriko-Amugy meg,nem megyünk ki?
-De…-hagyta annyiban Iruka.-Hogy neked még kedveskedni sem lehet…
-Lehet…-vont vállat a lány.-Csak mindennek megvan a maga ideje.
-jó,akkor kérek egy Midoriko kedv beosztása naptárat…-gúnyolódott Iruka és kisétált a lány után.

*
A konyhában javában zajlott az élet.Mindenkinek szemetszúrt,a boxerban és pólóban ücsörgő Itachi,és a
kicsattanó jókedvvel sürgőlődő Shiroyuki.Evvel aztán meg is volt a napi pletyka adag,és az ok,hogy jókat
lehessen szurkálódni.

-Gaara,vedd le a lábad a székről.-szólt a fiúra Shiroyuki.

-Miért?
-Mert…Mit kell igy szétdobni magad kora reggel?-dorgálta a lány.
-Hn,ez esetben…Neked meg mit kell igy kidobni magad kora reggel?-vigyorgott a fiú.

Shiroyuki vörös képpel igazgatta dekoltázsát,és nagyon nem tetszett neki a beszólás,ellentétben a
többséggel,akik hangos nevetéssel tudatára is adták.

-Ugyan,ne törődj velük.-mosolygott Itachi.

-Igy van,ne törődj…-bólintott Sasuke.-Na és mond csak,mi a véleményed az Uchihákról?
-Ömm,ezt hogy érted?-értetlenkedett Shiroyuki.
-Hát,csak ugy…Itachi a tiéd már,hivatalosan is.Meg vagy elégedve vele?
-Persze..-bólintott a lány.
-Klassz,megnyugodtam.-dőlt hátra a fiú.
-Miért?
-Mert nem kell nagyitót vennem,nászajándékba…

114
-Otutoooo-csattant fel Itachi-Te kis szemét.
-Ejnye na…Nem kell igy kiakadni.Nem a méret a lényeg.-csititotta őket Tenten.
-Tapasztalatból beszélsz?-vihogott be Naruto.
-Héé…Meg ne mutassam…-csapott felé Gaara,de a szőke kitért előle.
-Na mi van itt?-lépett be Midoriko.
-Semmi,Gaaraé kicsi,Itachié nagy…-vihogott tovább Naruto,Sasuke mögé bújva.
-Mi?-értetlenkedett Iruka.
-Hülye vagy…-nézett rá szánakozóan Midoriko.-Szerinted egy ilyen perverz banda,miről beszélhet?
-Ahh,vagy úgy…-vakarta fejét a barna,mikor leesett neki is a dolog.-Akkor Shiroyuki,gratula,Tenten
meg…Igy jártál…
-Megöllek…-pattant fel Gaara a többiek röhögése közepette.
-Ugyan már,hagyd rájuk.-nyugtatta Tenten.-Én tudom amit tudok…-vigyorgott sejtelmesen.
-Na mááár…-kiáltott fel Shiroyuki.-Ki sem nézné belőled az ember.
-Nahh,látom jó a hangulat.-huppant le Midoriko.
-Jah,és látod,hogy nem csak én pletykálok?-fonta össze karjaiat mellkasa előtt Iruka.
-Nem csak te…-hagyta rá a lány.
-Na azért.-húzta ki magát a férfi.
-Iruka,hiába feszitesz.Midoriko mellbedobással nyer melletted…-jegyezte meg Gaara.
-Öcsi…-villant rá fenyegetően a fekete szempár.
-Most mi van?Csak megdicsért…-vigyorgott Sasuke is.
-Lehetetlen banda vagytok…-nevetett Shiroyuki,Itachi ölében kuporogva.
-Azok…-legyintett Midoriko.-Te meg ne bámuld őket.-vágta fejbe a vizsgálódó Irukát.
-Naa…Nem mintha még…Ömmm,szóval,mizu?-váltott témát a barna.
-Nem mintha mi?-érdeklődött Shiroyuki,gonosz kis mosolyal az arcán.
-Semmi…-pislogott zavartan Iruka.
-Látott egy szál törülközőben..Ennyi.-szögezte le Midoriko nyugodtan.-Azóta meg ilyen hülye.
-Nem vagyok hülye.-sértődött meg a férfi.
-Én ezt megkérdőjelezném…-pattyogott be Kakashi a konyhába.
-Na,ki beszél…-csóválta meg fejét Tenten.
-Kakashi,mi történt veled?-pislogott Shiroyuki hüledezve.

Kakashi arca sápadt volt,szemei alatt lila karikákkal,és szája széle még mindig piroslott a hegtől,amit
Midoriko-tól szerzett be az éjjel.

-Öm,én csak…
-Berugott,behorpasztotta a kocsit,és kiharcolt néhány pofont…-tördelte ujjait Midoriko.
-Uhh…-pislogott Shiroyuki.-Te szegény…
-Kössz az együttérzést…-bólintott Kakashi.
-Mi?Ja,nem neked mondtam.-vont vállat a lány.-Midorikot sajnálom,hogy ilyen hülyével kellett
foglalkoznia.
-Cehh…Tudod mit?-morgott Kakashi.
-Nem,mit?-nézett farkasszemet vele a lány.
-Nem érdekes…-állt fel a férfi,és kiment.
-Shiroyuki…-sóhajtott fel Midoriko.-Asszem,beszélnünk kéne…
-Nem,nem kell.Tudom mit akarsz mondani,de nem fogok kedvesebb lenni vele.-duzzogott a lány.
-Rendben.-hagyta rá nővér,és kituszkolta Irukát a székről,egy újabb adag kávéért.

*
Shiba keservesen nyávogva szaladt be a konyhába,egyenesen gazdája lábához dörgölőzve.
A lány a vacsora előkészületeivel volt elfoglalva,igy csak mosolyogva nézett le kis kedvencére.

-Mi baj cicu?Éhes vagy?

-Mnyiááuu…-jött a válasz.
-Majd sorra kerülsz ne aggódj.-legyintett a lány és visszafordult a pulthoz.

115
Shiba még egy ideig ténfergett a lábaknál,majd leheveredett a sarokba.Hiába nyávogott,Shiroyuki nem
értette,hogy panaszkodni akar.Panaszkodni valakire,aki nemsokkal azelőtt,hátsón billentve szaltóztatta le
a lépcsőn.Mivel azonban a lány nem értett macskául,Kakashi kivételesen életben maradt,és kis
bosszújára nem derült fény.

-Hogy én mennyire utálok krumplit hámozni…-háborgott Midoriko,aki épp soros volt a konyhai
aktivitásokban.
-Tudom…-mosolygott Shiroyuki.-De enni szereted nem?
-De…-hagyta rá a fekete,és megadóan folytatta a burgonyák mészárlását.

A kaputelefon erőszakos csörtögésbe kezdett,jelezve,nem disznek van.Shiroyuki a készülékhez lépett és

felvette,majd morgott egy igent és kisietett a konyhából.

A lépcső előtt álldogáló szőke fiú csodálattal forgatta körbe fejét,majd tekintete megakadt az őt
szemlélőn.

-Helló.
-Szia-biccentett Shiroyuki.-Segithetek?
-Hát,tulajdonképp Kakashit keresem.Meghoztam a hentai képregényeket,amiket kért.
-Ahha,hát…mindjárt szólok neki.-vigyorodott el a lány és megindult az ajtó felé.

Az épp kilépő Kakashi azonban megkönnyitette dolgát,és igy csak intett felé,jelezve menjen közelebb.

Kakashi már előre rettegett.Nem tudhatta,mi vár rá,csak azt nem értette,honnan tudta meg a lány,hogy
Shibával volt egy kis nézeteltérése.Minden esetre,felkészülve egy lehetséges pofonra,közelebb oldalazott
a gyanusan mosolygó Shiroyukihoz.

-Keresnek.-intett a lány lefelé.

-Szia!-integett fel Deidara.
-Szia…-nézett rá Kakashi,majd kérdőn a lány felé fordult.-Ez meg ki?
-Hehh?Neked hozott valami hentait,azt mondta ismered…
-Igen,szóval lehet,hogy nem emlékszel rám.-lépdelt fel hozzájuk a szőke.-Végül is,jól elvoltál ázva
tegnap.
-Oh,igen…Kicsit,és bocs de tényleg nem tudom ki vagy…-motyogta Kakashi,miközben próbált vissza
emlékezni.
-Nem gond.Minden esetre,hoztam amit kértél,ha még igényt tartasz rájuk.-lebegtette meg a füzetkéket.-
Ja és tényleg,megvolt a vöröske,akivel leléptél?-vigyorgott cinkosan.
-Vöröske?-meredt meg Shiroyuki.-Cehh,nem csalódtam benned.-mondta azzal magára hagyta a fiúkat.

Kimondhatatlanul dühös volt,és sértve érezte magát.Hogy miért?Na arra még ő sem tudott
rájönni.Minden esetre egy atombomba erejével csapódott be a konyhába,és kérdőre vonta nővérét,aki
bevalotta,tényleg csajjal ment haza Kakashi.Ezek után már nem szólt többet,csak magában morgott,és
olyan iszonyatos kés csapásokkal sorozta a szerencsétlen zöldségeket,hogy a betévedő
Gaara,laposkúszásban igyekezett inkább másfelé.

Odakinn eközben Kakashi a szőkét a pokol legmélyére átkozta el,miközben válogatott sértések közepette
fizette ki a képregényeket.Más sem hiányzott már neki,minthogy még mélyebbre sülyedjen a lány
szemében.Volt neki elég baja,erre még ez a kis hülye is kitálal.

-Én sajnálom.-motyogta Deidara bűnbánóan.-Nem tudtam,hogy a barátnőd.

-Nem az…-válaszolta Kakashi,mikor kicsit lenyugodott.
-Akkor mért volt féltékeny?
-Nem féltékeny,csak utál.
-Szerintem rosszul látsz…
-Szerintem meg hülye vagy.Ő Itachi Uchiha barátnője…
-Óóó…-tátotta el a száját Deidara.-Nem is tudtam.

116
-Mostmár tudod,és el is húzhatsz.-morgott Kakashi és lefelé irányitotta a szőkét.
-Hé helló…-köszönt rájuk Tenten.
-Szia! Deidara vagyok,emlékszel rám?
-Jajj persze.Én meg Tenten.Nálunk vacsizol?
-Ha nem zavarok.-vigyorgott a szöszi.
-Ugyan dehogy,látom Kakashi haverja vagy,szivesen látunk.-intett a lány.
-Ez esetben köszi.Nem is tudom,mikor ettem főtt kaját.
-Ó,akkor pláne.Profi séfjeink vannak,istenien főznek és ehetsz amennyi belédfér.-mosolygott a lány.-
Gyere.-azzal belekarolva Deidaraba megindult a konyha felé,magára hagyva a letaglózott Kakashit.

Midoriko elmélyülten szemlélte,ahogy huga véres bosszút áll mindenen ami csak kezébe akad,és cinkos
pillantásokat küldött a mellette csokit majszoló Irukának.

-Te meg mit csokizol vacsora előtt?-mordult Shiroyuki.

-Öm,én csak megkivántam és..
-Nincs nassolás kaja előtt.-jelentett ki a lány,ellenkezést nem tűrve,és elvette a csokoládét,majd letörve
belőle egy darabot szájába tette.
-Wow…-tátotta el száját Iruka.-Azt hittem már felnőttem…Erre tessék,leszidnak,hogy édességet eszek…
-Csak feszült…és ő is igényt tart rá.A csoki boldogság hormont termel…-legyintett Midoriko.
-Ahha…ha te mondod.-vont vállat Iruka.

Jobbnak látta nem kifejteni véleményét,és inkább csak Midorikohoz bújva szemlélte a káoszt,amit az
ezüsthajú csinált.

-Hé,mindenki.Emlékeztek Deidarára?-lépdelt be Tenten,maga mellet vonszolva az emlitettet.

-Jajj anyám…-nyögte Midoriko,meglátva a vendéget.
-Na ne…-morrant Iruka is…
-Micsoda fogadtatás…-nevetett fel a szőke.-Nyugi,én is emlékszem ám rátok,és nem kell félni,-nézett
Irukára-foglalt nővel nem kezdek.
-Mintha lenne esélyed…-dünnyögte a fekete,akit már előre fejfájás kerülgetett a szószátyár szőkétől.
-Na már…-szusszantott Deidara.-Mi zu?Ja és téged hogy hivnak?Te Itachi nője vagy ugye?Klassz a
hajad szine,eredeti?-záporoztak a kérdései.
-Shiroyuki,igen és igen…-válaszolt szokatlan tömörséggel a lány.
-Nahát,tök jó.Látom mérges vagy…Mondtam én Kakashinak,hogy féltékeny lettél,de nem hitte el.Pedig
én nem tévedek ilyesmiben,jól ismerem a nőket…Akarod látni mennyire?-fordult Midoriko felé.
-Huzz a francba..-morogta a lány.
-Hogy mi bajom van?-fordult meg Shiroyuki,kezében a konyhakéssel.-Nem vagyok féltékeny,és jobb ha
újra gondolod a női ismereteid szöszi…-fenyegetőzött.
-Jó jó,bocsi.Asszem tévedtem-nyelt nagyot Deidara,és a továbbiakban Tentent,Midorikot és Irukát
szórakoztatta.

Midoriko fél óra után ugy érezte,agya cseppfolyós állagúvá válik,és szép lassan ki folyik a fülén.Világ
életében utálta azokat az embereket,akik levegő vétel nélkül,naphosszat képesek voltak dumálni.Deidara
pedig ennek a kategóriának a koronázatlan királya volt,és bár néha már maga sem tudta hol tart,látszólag
zavartalanul folytatta a csapongást a témák közt.Egyedül talán csak Tenten élvezte a társalgást,mert
végre alkalma volt fecsegni,amire Gaara mellett nem nagyon volt lehetősége.
Iruka egy ideig fenyegetően méregette a srácot,de hamarosan rájött,nincs mitől tartania.Ellenben
agysejtjei sikitozva épültek le,és kétségbe esve kutatott valami után,amit füldugóként hasznosithat.
Pechjére nem talált semmit,és a kaja is elkészült,ami számára eggyet jelentett a halállal,hisz még csak
lelépni sem birt…

Midoriko ellenben isteni segitségnek tulajdonitotta a telefonja csengését,egész addig,mig a kijelzőn meg
nem látta Madara nevét.Minden esetre még azt is jobban fogadta,mint a mellette trónoló szőke
szóáradatát,igy elnézést kérve és gonoszul mosolyogva a bennmaradt Irukára kisietett.

-Na mi van?-szólt bele a készülékbe.

117
-Talán köszönhetnél…-hallotta a vonal végéről Madara gúnyos hangját.
-Szia,na mi van?
-Szia,semmi.Nincs kedved eljönni?
-Minek?
-Hát,gondoltam megbeszélhetnénk pár papirt.
-Nem megy,vacsi van…-válaszolt Midoriko,akinek legkevésbé sem volt kedve főnöke közeledését
háritgatni.
-Ohh,milyen kár.-sóhajtott Madara.
-Igy jártál,de ha gond van,gyere át és ledumáljuk.-ajánlotta a lány,teljes nyugalommal,hisz tudta,főnöke
sosem alacsonyodna le odáig.
-Remek ötlet.Indulok is.-vágta rá azonnal a férfi.-10perc és ott vagyok.-azzal letette.

Midoroko megkövülten meresztette szemeit a kis készülékre.Na erre nem számitott.Madara odamegy…
Mekkora botrány lesz még ebből?

-Mi baj?-kérdezte Sasuke,aki épp kajálni indult Narutoval.

-Madara…Idejön…-dadogta a lány.
-Mi?Minek???-kiabálta Sasuke.
-Ne ordits…Meghivtam,de sosem hittem volna,hogy eljön.Csak piszkálni akartam.
-Jól megcsináltad.-dörmögte Naruto.-Mostmár mindegy…
-Cehh…Géniusz…-csapott egyet Sasuke is,és odébb álltak.

Shiroyuki az ebédlő asztalnál teritett.Már túl sokan voltak ahhoz,hogy a konyhában elférjenek,és nővére
bejelentése után,morogva ugyan,de feltett még egy teritéket Madara részére,aki csakhamar be is futott
Itachi kiséretében.

-Helló.-intett a társaságnak,és helyet foglalt Midoriko jobbján.

-Sziasztok-köszönt Itachi is,miután csókot lopott szerelmétől.-Benned kit tisztelehetek?-nézett végül a
szőkére.
-Deidara vagyok.-kezelt le vele a férfi,és kiváncsian méregette a másik feketét.-Te ki vagy?
Madara torkára fagyott a szó.Na mégis,hogy mer valaki igy,ilyen lezser,letegező hangnemben beszélni
vele,az engedélye nélkül?Dühösen meredt a szőke fiúra,és érezni lehetett a belőle áradó
haragot,olyannyira,hogy Midoriko próbálta meg menteni a menthetőt.

-Ő itt Uchiha Madara,és beszélj vele tisztelettel.

-Wáó,ti csupa hirességet ismertek.-lelkendezett a szőke és elkapva a férfi asztalon nyugvó
kezét,alaposan megrázta.-Örvendek,én Deidara vagyok.

Midoriko kérlelő pillantása Madara felé,volt az egyetlen ok,amiért a szőke életben maradt,és nem kapott
ólommérgezést ott helyben.

Iruka morogva vette tudomásul,a jelenlévő vetélytársat,és egy suta biccentés után leült Midoriko
baljára,szemben a látszólag jókat viduló Kakashival.A tudat,hogy kénytelen egy légtérben lenni
Madarával,kiakasztotta,de cseppet sem annyira,mint az áradozó szőkeség a fekete lánnyal szemben.

Shiroyuki sajnálkozó pillantásokat küldött nővére felé,miközben néha Kakashira vándorolt tekintete,aki
látszólag nyugodtan evett,és úgytűnt még Deidara sem képes az agyára menni.

Ebben volt némi igazság.Az évek alatt Kakashi megtanulta,hogy zárja ki fejéből a számára idegesitő
egyéneket,igy a legnagyobb lelkinyugalommal falatozott,és időnként elvigyorodott az elgyötört képű
Midoriko látványától,aki mint egy kalodába zárt halálraitélt,próbálta távol tartani egymástól a mellette
ülőket.

Deidara viszont brillirozott.Az egyetlen,aki még belefolyt a csevelybe az Tenten volt,később Naruto,aki a
ramen szó elhangzására kapta fel buksiját,és onnantól kezdve aktivan részt vett a beszélgetésben.

118
A jelenlévők többsége azonban a megváltó halálról áhitozott,olyannyira,hogy Sasuke egy idő után
csábitást érzett arra,hogy a késsel harakirit kövessen el.Gaara szemei előtt megmozdulni látszott a
tányér,és azon filózott,vajon ha most felvágná ereit,még hány percig kéne hallgatnia a szőkét,mielőtt
elvérzik.Itachi,hogy elterelje figyelmét,Shiroyukival beszélgetett,kevés sikerrel,mert Deidara időközönként
fontosnak látta,hogy hallgatóságot váltson,és a mellette ülő férfi fülébe rikácsoljon…

A vacsora hosszú volt…Nagyon hosszú,olyanyira,hogy végezve,Iruka a tükör előtt ősz hajszálak után
kutatott fején,és sajnálkozva figyelte a tükrőződő képben,amint Sasuke,egy csiga lassuságával próbál
menekülni a pokolból,Gaaraval a nyomában.

Talán az egyetlen haszon az volt,hogy Madara-t gutaütés kerülgette már Deidara szövegelésétől,és az
evés végeztével azonnal távozott,mondván még sok dolga van.Igazából persze semmi fontos nem várt
rá,csak mielőbb távol akart kerülni a halál garázsából.

*
-Végül is…Deidara hasznos is tud lenni.-mormogta Iruka.
-Igen,legalább Madarat leléptette.-mosolyodott el Midoriko.

Már a szobában feküdtek,Midoriko két aszpirinnel a szervezetében,és a vacsorát taglalták.Mindenki idő

előtt lépett le aludni,amint Deidara elbúcsúzott,láthatóan nyomorban hagyva a társaságot.Még Shiroyuki
is elvonult Itachival úgy,hogy a mosogatást reggelre hagyta,ami nem volt szokása.
Kakashi ellenben bejelentkezett a fekete lányhoz,lelki segélyre a fürdés után.

Iruka pedig…Hát ő csak úgy ott volt,és otthonosan fetrengett az ágyon,hol a tévét,hol a mellette fekvőt
figyelve,attól függően,mi volt épp izgalmasabb.

Kakashi befutott,boldogitotta őket egy órát,majd kidobták mint a macskát…khm,mondván egy napra elég
annyi fecsegés amit Deidara rájuk zúditott.
Gaara is megjelent nővérénél,és randitanácsokat kért,amire igéretet kapott,hogy másnap megbeszélik,és
őt is kidobták.
Iruka elégedetten ölelte magához a fekete lányt,és arcát annak nyakához fúrva próbált meg elaludni…
egész addig,mig ő is ajtón kivül nem végezte.

Midoriko utált osztozni.Éveket várt arra,hogy saját szobája legyen,saját ággyal,és most hogy megkapta
nem kivánt közösködni.Majd hülye lenne nyomorogni,ha egyedül is alhat…Iruka meg csak ne bizza el
magát elven,hamarosan tőle is megszabadulva,nyugtató álomba merült.

*31*

Itachi mosolyogva,ám némi kétkedéssel méregette a mellette ülő kislányt,miközben a garázs felé
autóztak.

Mikor Hideo kuzinja szólt,hogy a városban van,és találkozzanak,még nem sejtette mi vár rá.

Az elegáns,mégis családias hangulatú klub egyik asztalánál ült össze a társaság,Madarával az élen,aki
tulajdonképp megbeszélésre hivta el Hideot,nem sejtve,hogy az magával cipeli a családját is.
Kyoko,a feleség rendkívül kedves és figyelmes nő volt,az a tipikus japán feleség,ami minden férfi
álma.Lányuk az 5 éves Hiruko,látszólag gondtalanul hintázott a széken,és tündéri mosolyával levette
lábáról Itachit,de még a nagy Madarát is.

-Jó,hogy végre össze tudtunk ülni.-mondta Hideo-Olyan ritkán találkozunk.

-Igen,van már két éve,hogy utoljára láttuk egymást.-bólintott Itachi.-Hiruko nagyot nőtt azóta,de te sem
leszel fiatalabb.-ugratta kuzinját.
-Hát ez már csak igy van…-dőlt hátra Madara.-Ellenben Kyoko,te még most is ugyanolyan gyönyörű
vagy,mint amikor bemutattak a családnak.

119
-Ohh,ne túlozzon Madara san.-pirult el a nő,és zavartan igazgatta az evőeszközöket.
-Na na,csak ne udvarolgass.-fedte meg tréfásan Hideo.-Egyébként,te még nem gondolkodtál
családalapitáson?
-Hn…Nem igazán.Ha igy haladok,Itachi is megelőz.-mosolygott sejtelmesen a férfi.
-Igaz is,szeretném megismerni a barátnőd.-szólalt meg halkan Kyoko.-Nagyon aranyos teremtés lehet,a
történeteid alapján.
-Igen,egy igazi kincs.-mosolygott büszkén Itachi.-Majd elintézem,hogy találkozzatok.Egyébként,mik a
terveid,amig Hideo nem lesz veled?
-Hát,szerettem volna vásárolgatni,és kicsit bejárni a várost,de majd talán legközelebb.
-Anya nem akar dadára hagyni.-szólt közbe a kislány.
-Nos,ezt megértem.Manapság nem lehet megbizni akárkiben.-értett egyet Madara.
-Na és,ha én vigyáznék rád?-kacsintott Hirukora,Itachi.-Shiroyuki is imádja a gyerekeket,biztos nem lesz
ellene kifogása.
-Jajj,nem…-szabadkozott a nő.-Nem akarok kellemetlenséget okozni.
-Semmi baj.-legyintett Itachi.-Ha Hiruko beleegyezik,én szivesen vigyázok rá.
-Nagyon kedves tőled.-hatódott meg Kyoko.-Hideo mit gondolsz?-nézett a férjére,megerősitést várva.
-Ugyhiszem,semmi akadálya.-mondta a férfi,és megnyugodott az ötlet hallatán,hogy a lánya is jó
kezekben lesz,és neje is szórakozhat kicsit.
-Nagyszerű-lelkendezett Itachi,miközben sms formájában érdeklődött párjától,mi a véleménye,aki azonnal
vissza is irt,hogy felőle szabad a pálya.

Az találkozó végeztével aztán búcsút vettek a többségtől,és a kocsiba ülve indultak meg a
garázshoz.Nem lehet azt mondani,hogy Itachi nem tartott a gyerekvigyázástól,de megnyugtatta a
tudat,hogy ha ő nem is,de a három lány majd csak le tudja kötni Hiruko figyelmét.

Shiroyuki lelkesen takaritott,és pakolászott.Nagyon örült,hogy Itachi elhozza hozzájuk

unokahugát.Vidáman ecsetelte nővérének a hireket,aki láthatóan megrémült.
Itt tudni kell,hogy Midoriko nem értette a gyerekeket…Még ha csak nem érti,de hogy még kommunikálni
sem tud velük?
A pszihológusa,még évekkel ezelőtt próbálta kikezelni szociális fóbiájiból,kevés sikerrel,igy felnőttként
irtózott minden nagyobb társasági eseménytől,tömegtől,nyilvános szerepléstől,és a kisgyerekektől…
Hallva a hireket,nem is csoda,ha önkéntes számüzetésbe vonult,és olthatatlan kényszert érzett kutyái
azonnali fürdetésére,remélve a két állat megvédi majd…
Tenten és Gaara randizni mentek,és igy legnagyobb sajnálatukra nem tudtak részt venni a
dadáskodásban.Pontosabban Tenten sajnálta,Gaara,nővéréhez hasonlóan vette a hirt,és megváltásnak
könyvelte el a délutáni programot,még akkor is,ha vidámparkba is készültek menni,ami szintén nem volt a
kedvence.

Naruto oda-vissza volt,már előre tervezte,miket fognak játszani,és még egy antikvitásnak számitó,ős öreg
“ne nevess korán” társasjátékot is előkapart valahonnan,mig Sasuke csak morgott,hogy nem áll
szándékában hülyét csinálnia magából,még akkor sem ha tulajdon unokahugáról van szó.

Kakashit és Irukát nem nagyon foglalkoztatta a dolog,illetve Irukát talán mégis csak jobban,de őt is
azért,mert el nem tudta képzelni,milyen lehet az a gyerek,akitől Midoriko igy igyekszik távol maradni.

Shiroyuki,hallva a begördülő autót,izgatottan sietett a vendég elé,és szikrázó mosolyal méregette a

kocsiból kiugró lányt.

Hiruko,izig vérig Uchiha volt.Le sem tagadhatta volna a családját.Vállig érő fekete haját egy piros masni
diszitette,ében szemei érdeklődve csillogtak miközben eperszin ajkaival csücsöritve térképezte fel a
helyet.Tarka,virágmintás ruhácskájában,és a kezében tartott kis retiküllel olyan volt,mint egy kirakati
baba.Tökéletes,elragadó és hideg…

-Szia!Shiroyuki vagyok.-nyújtotta felé a lány a kezét.

-Hiruko Uchiha.-válaszolta flegmán a kislány,és értetlenül nézett a felé nyújtott kézre.
-Hiruko,illik kezet fogni.-szólt rá Itachi,aki közben puszit adott barátnőjének.

120
-Hn,nem hinném.Különben meg,a betegségek 80%-a érintéssel terjed.-válaszolta jegesen a lányka.
-Ohh…-pislogott Shiroyuki.-Milyen okos vagy.
-Nem,csak jól tájékozott.A pszihológusom szerint pedig koromhoz képest érett.
-Értem…-próbált mosolyogni az ezüsthajú.-Talán menjünk fel.
-Igen,gyere.-biztatta Itachi is a lányt,és bocsánatkérően karolta át szerelme vállát.

Odafenn Naruto a társasjátékot állitotta fel az ebédlőasztalon,és Kakashit nógatta,hogy játszon egy
bemelegitő partit vele.
Meglátva a belépőket,hangosan felkiálltott,és Hiruko elé ugorva,felkapta a meglepett kislányt és
körbeforgatta,miközben bemutatkozott.
Hiruko méltatlankodott a helyzet ellen,és követelte azonnali vissza helyezését a földre,majd megérezve
talpa alatt a biztos padlót,bokán rúgta az értetlenül pislogó szőkét.

-Naaa..Most ezt mért kellett?-kérdezte a fiú,bokáját tapogatva.

-Mert egy hölggyel nem illik igy bánni.-felete a kislány.

Naruto morgott valamit,hogy a kis fekete mennyire nem sorolandó a hölgy kategóriába,és feddőn nézett
Sasukére,aki egy cinikus félmosolyal arcán,szemlélte a jelenetet.Ő valahogy sejtette,ez lesz a vége.Az
Uchiha gyerekek pontos másaik voltak szüleiknek.Hidegek,számitóak,és amint beszélni kezdtek,beléjük
nevelték az etikettet,és a társadalmi rangok iránti szigorú nézeteket.

Kakashi egy darabig csak személődött,majd közelebb lépve,meghajolt a lány előtt,és bemutatkozott.

-A nevem Hatake Kakashi.Örülök,hogy megismerhetem a kisasszonyt.

-Hiruko Uchiha.-hajolt meg a lány.-Részemről a szerencse.

Itachi igyekezett elfojtani egy kuncogást,és Shiroyuki ledöbbent arccal méregette az ezüsthajú férfit,amint
az karját nyújtja a lány felé,és körbevezeti a helységekben.

-Na ez kész…-vidult Itachi.-Kakashi egy igazi sznob,ha ara van szükség.

-Hát ez új…-bólogatott a lány is.
-De miért ilyen arrogáns?-kérdezte Naruto még mindig sértett egóval.
-Mert Uchiha…-vont vállat Sasuke.-És mindannyiunkat ilyennek nevelték.
-Na igen,csak mi kisiklottunk a szabványból.Igaz otuto?-kacsintott Itachi.
-Nagyszerű…-sóhajtott fel Shiroyuki.-Nem lesz könnyű dolgunk.

*
Midoriko hallotta az érkező autó zaját,és a lehető legtávolabb húzódott a kaputól,miközben idegesen
törölgette Dolf vizes bundáját.
Nem szándékozott bemenni,tudta,remekül elboldogulnak nélküle is.Shiroyuki amugy is jól bánik a
gyerekekkel,nincs szükség arra,hogy megfagyasztja a a levegőt jelenlétével.

Lucifer csaholása téritette el gondolataitól,és felnézve szembe találta magát egy kávébarna
szempárral,kinek gazdája tűnődve tanulmányozta arcát.

-Mi van?-érdeklődött Midoriko.

-Nem akarsz bejönni?-kérdezte Iruka.
-Nem igazán…Jó itt kinn,süt a nap,kék az ég…Gondoltam kifekszem napozni..-darálta a lány
egyszusszra a mentő beszédet.
-Midoriko,a nap holnap is az égen lesz,és az ég sem fog vesziteni a szinéből.Napozni pedig bármikor
birsz,de vendégünk csak ma van.
-És?Mi közöm nekem ehhez?Itachi és Shiroyuki vállalták be,és ahogy a hugomat ismerem,nélkülem is jól
ellesz.-vágott vissza a lány ingerülten.

Iruka gyengéden átkarolva a lány vállát,magához húzta és mitsem törődve a fenyegetően morgó
Dolffal,lábára ültette a feketeséget,aki annyira elvolt magával,hogy észre sem vette a helyváltást.

121
-Nem tudom,miért félsz a gyerekektől,de nem gondolod,hogy ideje lenne felnőttként viselkedned?-
simogatta meg az összekulcsolt kezeket a férfi.
-Felnőtt vagyok.-morcoskodott Midoriko.-Csak nem tudok bánni a gyerekekkel,és nem is érzek
késztetést,hogy próbálkozzam.
-És ha majd neked lesz egy nap sajátod?
-Kizárt,nem kell gyerek…-rázta meg a fejét a lány,és fekete haja csillogva hullot le vállaira.
-Nem akarsz családot?-kérdezte ámulva Iruka.
-Nem…Minek?Se esküvőt,se gyereket…Furcsa mi?A legtöbb lánynak ez az álma vágya.
-Hát,mindig tudtam,hogy egyedi vagy…-mosolyodott el a férfi.
-Hn,igyekszem.-gúnyolódott Midoriko.-Minden esetre,ezért vagyok egyedül.Kinek kell olyan nő,aki nem
akar férjet,se gyereket,és ugy összevetve normális életet?
-Jogos…Minden esetre,biztos találsz majd valakit,aki elfogad igy is.-simogatta meg Iruka biztatóan a
szomorú arcot.
-Gondolod?
-Tudom…Lehet,hogy már meg is találtad?-vigyorodott el.
-Nem hiszem.
-Gondolod?
-Tudom…-bólintott a fekete,teljes meggyőződéssel.
-Én azért nem lennék ebben olyan biztos.-hagyta rá Iruka.-Bejössz velem?
-Miért?
-Csak bejössz,bemutatkozunk,és ha rádjön a menekülhetnék,kijövünk.Na?
-Na jó…

Kakashi,mint valami jólnevelt úriember,társalgott a konyha asztalnál ülő lánnyal,és épp,a tv emberre
gyakorolt káros hatásait vitatták meg,miközben Shiroyuki elnyúlt képpel készitette az ebédet,és néha
rájuk pislogott.
Imádta a gyerkeket,de Hiruko feladta neki a leckét.Nem volt hozzászokva,hogy egy 5éves kiskölyök
politikáról és művészetekről cseveg,miközben a táskájából előhúzott fertőtlenitős zsebkendővel törölgeti
át,az elé rakott evőeszközt.
Pánikolt,és segitséget várt Itachitól,aki csak annyit tudott tanácsolni,vegyen példát Kakashiról,és ne
gyerekként nézzen a lányra,hanem inkább egy tisztaságmániás felnőttként.Na bumm…Egetverő ötlet.
Mély letargiájából,a belépő Iruka-Midoriko páros rángatta ki,utóbbi zavartan a féri nyakában lógva,és
gyanakvóan szemlélve a kislányt.

-Ó…Helló.-vigyorgott Shiroyuki.-Előkerültél?-nézett nővérére.

-Ahm…többé kevésbé.-válaszolta az.
-Hiruko,ő itt a nővérem Midoriko,ő pedig Iruka.Midoriko,Hiruko,Iruka,Hiruko.
-Szia!-biccentett Midoriko.
-Helló-köszönt a férfi is.
-Hn…Üdvözletem.-válaszolta kimérten a lány,miközben végignézett a feketén.-Te is Uchiha vagy?
-Mi?Ja,nem…-rázta fejét Midoriko.-Csak hasonlitok a klánotokbeliekre…
-Kár…-vont vállat Hiruko,és vissza fordult beszélgető partnereihez.
-Miért?-érdeklődött Midoriko,de választ nem kapott.
-Miért kár?-érdeklődött kicsit határozottabb hangon.semmi válasz…
-Kérdeztem valamit…-mélyült el a hangja.

Hiruko visszfordult,és érdeklődve figyelte a lányt.A hanghordozás,valahogy ismerős volt számára.Hallotta

már valahol,ezt a skálát,ami felfelé ivelt a feszültséggel,és mélyült el végül a haraggal.Madara szokott igy
beszélni,ha kihozta a béketűréséből,és a kislány ezt nagyon is jól tudta.Számtalan alkalommal
bosszantotta a férfit,aki ugyan nem bántotta,de hangjának fenyegető csengése elég volt hozzá,hogy tudja
hol a határ.És most,ez a nő,aki hasonlitott a rokonságához,ugyanolyan hanghordozással kér rajta
számot,amit akarva sem tudott figyelmen kivül hagyni.

122
-Hn,érdekes vagy.-válaszolta végül.
-Ezt én is elmondhatom rólad.-biccentett a lány,és helyet foglalt Kakashi mellett.

A továbbiakban,megszűnt minden aggálya,és nem mint gyerekkel,inkább mint egy eszményi

vitapartnerrel szállt szópárbaja Hiruko ellen.Élvezte a kislány állhatatos hozzáállását,és az életről alkotott
elképzeléseinek ecsetelését.Némileg saját fiatalkori énjét látta benne,és ez megdobbantotta szivét.Ő is
pontosan ilyen makacs és kihivó volt,nem érdekelte a mások véleménye,sem az,ki mit mond.Csak élt és
felnőtt úgy,hogy más nem vette észre,a jeges közöny csupán álarc,amivel védi magát és szivét a
csalódástól,és a félelemtől,hogy bántani akarják.
Ugyanezt látta az ében szemekben is csillogni,és sajnálta a kislányt,hogy ő is hasonló sorson osztozik.

Iruka mosolyogva figyelte őket,miközben Shiroyukinak igyekezett segiteni.Büszke volt magára,hogy

elérte,Midoriko bejöjjön.Tudta,hogy a lány nem menthetetlen eset,és a kinn elhangzott beszélgetést sem
tudta teljesen elhinni.
Szerette Midoriko-t,minden sajátos hóbortjával eggyütt,és semmi nem okozott nagyobb örömet
számára,mint amikor a lányt boldognak látta.Szeretett volna családot,gyerekeket és idilli életet,olyat ami
neki soha nem jutott,de képes lett volna lemondani az egészről,ha cserébe megkapja a lányt,egy
életre.Mert csak ugy akarta…Maga mellett tudni,és boldoggá tenni,amig csak él,még ha kicsit önzőnek is
érezte magát emiatt.

-Hogy vetted rá,hogy bejöjjön?-kérdezte halkan Shiroyuki.

-Fellépés kérdése.-vigyorgott a férfi.-Nézd meg,egyáltalán nem antiszoc,és milyen jól elbeszélget Hiruko-
val.
-Jah,tényleg…-mormogta a lány.

Shiroyukit bosszantotta a helyzet alakulása.Na nem mintha irigy lett volna nővérére,csak nem értette,neki
mért nem megy a beszélgetés a kislánnyal.Nem tudott másként nézni rá,csak mint egy gyerekre,akiről
leritt,mennyire magányos és elkényeztetett is valójában.

-Kész az ebéd.-sóhajtott fel végül,és tálalt.

Narutóék is elővánszorogtak,és a szőke fiú leplezetlen sértődöttséggel szemlélte a Kakashi mellé ültetett
kis hercegnőt,aki finnyáskodva szimatolta a levegőt.

-Ez micsoda?-kérdezte végül Hiruko.

-Curry-válaszolta Shiroyuki.
-Hn.Furcsa kinézete van…-morgolódott a kislány.
-Ha nem tetszik,csinálhatok mást.-ajánlotta fel a lány.-Mit szeretnél.
-Semmit,megeszi…-nézett fel Midoriko.-Kóstolás nélkül ne fintorogj.
-De én…-kezdte a lány.
-Csak kóstold meg,nagyon finom.-biztatta Itachi.-Shiroyuki nagyon jól főz.
-Hn…-morgott Hiruko és belekanalazott a gőzölgő ételbe,majd enyhe fintorral szájába vette a kanalat.
-Na milyen?-mosolygott Kakashi.
-Hát,egész jó.-bólintott a lány,és a továbbiakban nem kellett evésre biztatni.
-Na ugye,kár volt finnyáskodni.-mormogta Midoriko.-Más ember csak ünnepnap eszik ilyet,ugyhogy legyél
hálás,hogy te még válogathatsz.
-Ezt hogy érted?-pislogott értetlenül a kislány.
-Csak úgy,ahogy mondja.-sóhajtott fel Shiroyuki.-Sok ember éhezik,és nem tud pénzt szerezni
ételre.Hálásnak kell lennünk,azért,amink van.
-Hálásnak?-motyogta a kislány.
-Igen.Neked természetes,hogy van pénzed,kajád,mindened amit csak megkivánsz.Ahogy nekem és
Itachinak is.-szólt közbe Sasuke is.-De ők-és a többiekre mutatott.-már nem ilyen szerencsés
körülmények közt nőttek fel.Ugyhogy,nem illik finyáskodni,ha ételt tesznek eléd.
-Elnézést kérek.-nézett Hiruko az ezüsthajú lányra.-Nem akartalak megsérteni.
-Semmi baj.-mosolyodott el Shiroyuki.-Különben pedig,örülnék,ha kevésbé lennél úri lány,amig itt vagy…
-Ezt hogy érted?

123
-Te gyerek vagy…Játszanod kéne,maszatosnak lenni,ugrálni,hangoskodni…Lehetsz attól okos,és
jólnevelt,ha megpróbálod élvezni a gyerekkorod.-magyarázta Shiroyuki.
-Te ezt komolyan mondod?-képedt el Hiruko.
-Igen.
-Neked legalább van esélyed rá.-bólogatott Iruka.-Ha mégegyszer gyerekek lehetnék…-ábrándozott el.
-Akkor kiélveznénk…-bólogatott Kakashi is.
-Nem mindenki kap olyan esélyt mint te,én a helyedben kihasználnám.-szólalt meg szomorúan Naruto is.

Már értette,miért olyan rideg Hiruko.Semmi gyermeki nincs benne,mielőtt megszülethetett volna az
érzés,milyen jó is nevetni,vagy játszani,elfolytották benne.Nem engedték,hogy boldog legyen,és ez nem
kifejezetten a szülei miatt történt.Tudta jól,hogy a felsőbb körök hihetetlenül passzivak mindennemű
újitásra.Nem tudják elviselni,ha valaki más,máshogy érez,máshogy gondolkodik,pont ezért,már a
gyerekeket is arra okitják,hogy legyenek karótnyelt bábok,akik majd tovább viszik az értelmetlen
hagyományt.Sajnálta a kislányt,és szerette volna elmagyarázni neki,mit veszit avval,ha nem éli meg a
gyermekkor csodáit,de nem tehette.Nem az ő tiszte volt ezt előadni,hisz jómaga sem érezhette a
szabadság és a boldogság sugarait,mig nővérei fel nem bukkantak tinédzser korának küszöbén.

Hiruko egy kicsit elbizonytalanodott.Érzett ő késztetést arra,hogy szaladgáljon,vagy énekeljen,táncljon és

ugrabugráljon,de nem tartotta illőnek ezeket a dolgokat,igy elnyomta a kényszert önmagában.Bele se
mert gondolni,mit szólnának szülei,ha ilyesmiket művelne,és mivel azt súlykolták belé,hogy ő úri lány,és
tisztelettel tartozik szülei felé,hát meg sem próbált ellenkezni,
Most viszont,az egész asztal társaság arra buzditja,hogy legyen koszos és idióta,mint azok a gyerekek
akiket látni szokott a játszótereken.Két énje,csatát vivott lelkében,és nem tudta,mihez kezdjen.Csábitotta
az ötet,hogy belekóstoljon az igazi gyerekek világába,de félt is,mit szólnak majd szülei.

-Na,nem kell beijedni.-borzolt bele hajába Midoriko-Eggyezzünk meg,amig nálunk

vagy,szórakozol.Amikor hazamész,csinálsz amit akarsz.Mi nem árulunk be az otthoniaknak.
-Tényleg?-kérdezte reménykedve Hiruko.
-Esküszünk.-tette szivére a kezét Kakashi.
-Na mit szólsz?-mosolygott Shiroyuki is.
-Hn…Talán megpróbálhatom.-dünnyögte Hiruko,és el sem tudta képzelni,mibe kezd bele.

*
Iruka elégedetten szöszmötölt a konyhában,fél szemmel néha Midoriko-ra pislogva,aki látszólag nem vett
tudomást a férfi eme idegesitő tevékenységéről,és hihetetlen sebességgel pötyögött a laptop
billentyűzetén.

Odakinn a nappaliban,a hangulat az eget verte és a társaság vidám kacagása betöltötte a lakrészt.

Naruto,miután háromszor veszitett a “Ne nevess korán”-ban,morcosan más játékot javasolt,és Sasuke
némi rábeszélés,és fülbe suttogott igéret után,kezén egy rögtönzött zokni bábbal,épp a fakanál-hercegnőt
próbálta megmenteni,a gonosz plüss kutyától.

Hiruko zengő nevetése meglágyitotta a szivét,és mellőzte a morgolódást,rákoncentrálva szerepére,ami

nagyon ütősre sikeredett.
Kakashi nem vette figyelembe a felé közeledő zoknikezet,és váratlanul érte a csapás,minek
következtében látványosan hanyatt dőlt a padlón és nem mozdult.
Hiruko aggódva hajolt fölé,és ajkai lefelé görbültek,ahogy vádlón Sasukéra nézett,”Megölted” kiáltással.
A hulla,aki talán mégsem volt annyira hulla,erre kinyitotta szemeit,és elkapva a meglepődött kislányt
módszeres csiklandozásba kezdett.

Itachinak dolga akadt ebéd után,sajnálkozva ugyan,de magukra hagyta a társaságot,igy csak Shiroyuki
ült döbbenten a divány karfáján,és elemezte a látottakat.
Ismeretségük óta,szentül megvolt győződve arról,hogy Kakashi egy bunkó,és másra sem jó csak
veszekedő társnak.Az,hogy a férfi merőben más oldalát mutatta,ahogy a kislánnyal
viháncolt,elbizonytalanitotta a lányt.Kezdte úgy érezni,talán félre ismerte a férfit,mert aki képes igy,ilyen

124
szeretettel és odafigyeléssel játszani egy gyerekkel,az mégsem lehet rossz ember.Talán maximum
pedofil,de itt nem állt fenn ez a lehetőség.
Minden esetre,az új,kedves és aranyos és gondoskodó Kakashi nagyon is megdobogtatta szivét,és némi
irigységgel gondolt arra a nőre,aki egynap majd gyereket szül neki.
Maga sem értette,ezek a gondolatok mért foglalkoztatják,és főként mért szoritják össze szivét,de
gondolkodni nem nagyon volt ideje,mert a kislány,szélesen mosolyogva megragadta kezét.

-Kihivlak egy kő,papir,olló versenyre.-kuncogta.

-Állok elébe.-rejtette el egyik kezét a háta mögé Shiroyuki.
-Kő,papir,olló.-kántálta Hiruko és előrántotta kezét.
-Kő
-Olló…-mosolygott Shiroyuki-Győztél.
-Mégegyszer..-nyafogta a kislány.

Sasuke,eközben nagyon halkan felvetette azt az ötletet Narutonak,hogy mi lenne ha szőke belekezdene
az igéretek teljesitésébe,lévén a bábszinház már meg lett unva.
Naruto azonban elzárkózott az inditványtól,és faképnél hagyva a fiút,elugrált a Hiruko-Shiroyuki
pároshoz,akik pihegve,a földön hanyattfekve nézték a plafont,és várták,hogy csillapodjon a szédülés,amit
az előző forgás eredményezett.

-Na,kidőltetek?-támaszkodott a szekrénynek Midoriko.

-Hehe,te könnyen beszélsz.-vigyorgott fel Shiroyuki.
-Mit játszunk?-nézett fel Hiruko a fekete lányra.
-Hn,mit szólnál egy kis frizbizéshez?A kutyákat is le kell fárasztani.
-Kutyák?Uhh…És szabad őket simogatni?-csillantak fel a kis szemek.
-Persze.Gyerünk.-adta ki a parancsot Midoriko.

Mig az udvarfelé tartottak,Iruka tett néhány cinikus megjegyzést,miszerint neki mennyi időbe telt játékra
birni Lucifert,és hogy Midoriko mégis hogy gondolja,hogy csak igy beigéri a kislánynak azt,amit ugysem
tud majd megvalósitani.
A lány erre csak nagy nyugodtan megpaskolta a férfi arcát,és sejtelemesen vigyorgott.
Átesve a tűzkeresztségen,Hiruko hamarosan imádattal dögönyözte a két ebet,akik megadóan tűrték
is.Bár Dolf,egy idő után hangosan nyüszitve nehezményezte a piros masnit,ami a lány hajából az ő fülére
költözött,de egyébként még csak meg sem morrantak.
Shiroyuki előhozta a frizbit,és átadta Hiruko-nak,aki azonnal a levegőbe repitette a műanyag korongot.

-Elkap.-mordult Midoriko,mire mindkét kutya azonnal felugrott,és csaholva vetette magát a frizbi után.

Iruka arca szinváltóst játszott.Hát ezért törte magát multkor?Ezért csinált komplett idiótát magából?Ezért?
Hogy Midoriko egyetlen parancsal engedelmességre birja a kutyákat Hiruko számára,amit mondjuk neki
is megtehetett volna.

-Szemétség…-jegyezte meg végül.

-Hn,’Ruka,nem könnyitem meg a dolgod,már megmondtam.-vigyorgott a lány.
-Ez akkor is aljas tőled…
-Ne legyél már ilyen…-búgta Midoriko,miközben csipőjére húzta a férfi kezét.
-Cehh…-dünnyögött Iruka,de a gesztus némileg lenyugtatta,és a továbbiakban szorosan magához ölelve
a lányt,figyelte a játszadozókat.
Ők nem vettek részt a mókában.Midoriko elégedett volt avval is,ha csak szemlélődik,igy a páros
hamarosan a padon találta magát,és az előzőleg kihozott narancslevet töltögették poharakba,hogy
nehogy szomjan haljanak az idétlenkedők.

Shiroyuki,önmagáról teljesen elfeledkezve szaladgált,és kivételesen elfelejtette,hogy hadban áll

Kakashival,akivel egy párt alkottak a kutyás,itt a frizbi-hol a frizbi játékban,mig az ellenfelük Hiruko és
Naruto személyében taktikai megbeszélést tartott.

125
Sasuke nem volt még teljesen hülye,hogy versenybe szálljon két,fejenként 60kilós döggel,igy csak a
frizbit dobta be alkalmanként a sebtében kijelölt pályára,és érdeklődve szemlélte,a fű foltos és maszatos
társaság kinylódását.
Dolf és Lucifer nem érezték kényszerűnek vissza fogni magukat,igy hol az egyik hol a másik útjukba
akadót lökték félre,hogy megszerezzék a piros kis tárgyat,amit a csapatok egymásközt dobáltak,őrületbe
kergetve evvel a két ebet.

-Nem lesz ebből baj?-tűnődött Iruka,a kutyákat figyelve.

-Nem.Nem bántanak senkit,és ha jobban megnézed,nagyon óvatosan lökdelőznek,az erejükhöz képest.
-Hát,ha te mondod…-bólintott a férfi,cseppet sem hitelesen.

A játék folyt és bár baj nem lett,de mégis…

Dolf,egy kicsit megcsúszva az irányváltásnál,nekiütközött Shiroyukinak,aki tehetetlenül vizsgálta a
vészesen közeledő talajt,mig egy tompa puffanással be nem csapódott.Meglepetésére azonban valami
puhán landolt,legalább is puhábbon mint a föld,és kiváncsian nyitotta fel szemeit,amiket esés közben
összeszoritott.
Kakasi,amint észlelte a történteket,a lány elé ugrott,de elkapni már nem tudta,igy elegánsan hanyatt
esett,és magára húzta az ilyedten kapálózó Shiroyukit.
Mindene zsibogott az eséstől,de testén érezve a lány melegét,mégsem bánta a dolgot.Vigyorogva nézett
az őt szemlélő ilyedt,kék szemekbe,és érezte,ha még ezerszer is kéne hátast dobnia,ilyen végkifejlettel
nagyon is vállalná.
Shiroyuki zavartan nézett le az alatt fekvő férfire,és érezte ahogy a vére arcába szökik és menthetetlenül
elpirul.Hazudott volna,ha azt mondja,nem volt jó érzés az alatta fekvő testen feküdni,és érezni minden kis
izom részt a tenyerei alatt,de na…Nem volt ő olyan…

-És ilyenkor puszilkodnak a filmekben.-kuncogott fel Hiruko.

Shiroyuki zavartan kapta fel fejét,és vörös arccal mászott le Kakashiról,aki láthatóan jól szórakozott
rajta,akár csak a többiek.
Csak pár másodpercig voltak egymáson,mégis egy örökkévalóságnak érezte,és nem értette,miért volt rá
ekkora hatással a másik közelsége,holott biztosan tudta,szereti Itachit.
Bosszúsan mérte végig a vigyorgó szemlélődőket,és nem tartotta időszerűnek a káromkodást,de azért
elmagyarázta Hirukonak,mennyire nem igaz a sok filmes jelenet,és hogy a valóságban közel sem úgy
működnek a dolgok.Vagy mégis?...
*
Már esteledett,mire nagynehezen becsukát a kutyákat,és bementek. Shiroyuki azonnal beállitotta Hiruko-t
a zuhany alá,és alaposan lecsutakolta a zöld fűfoltoktól,miközben áldotta az eszét,amiért játék előtt
átöltöztette a kislányt.Igaz,hogy a ruhák enyhén szólva is lógtak rajta,de legalább a szép kis nyári ruha
túlélte a délutánt,és vissza kerülhetett tulajdonosára.

Itachi nem sokkal a szülők érkezése előtt ért vissza,és kiváncsian szemlélgette a mosolygó kislányt,aki
épp Deidara haját fonta a teraszon,aki időközben aktuálisnak vélte a látogatást és benézett.

-Na minden rendben volt?-kérdezte Itachi,miután végigcsókolgatta kedvesét.

-Persze,jót játszottunk.-bólintott a lány.
-A szülei hamarosan itt lesznek.Amugy meg,Deidara,hogy kerül ide?
-Csak beugrott szólni Naruto-nak,hogy új ramen kifőzde nyilik,és itt ragadt.-nevetett a lány.
-Ahh,értem.De haszon is van belőle,és nézd micsoda frizurát kap.-vihogott csendesen a férfi.

Hiruko elkérte a lányok csatjait,hajgumijait,és egyéb kiegészitőit.Elbűvölte a srác hosszú szőke

lobonca,és miután az engedélyt adott rá,nekiesett a fodrászkodásnak.Még szerencse,hogy a smink
készletről megfeledkezett,bár a csatokkal teletűzgélt Deidaran már nem sokat rontott volna a szájfény és
a púder.

-Kész vagy.-kiabálta Hiruko és tükröt tartott a fiú elé.

-Ahamm…Hát,szép.-válaszolta bizonytalanul a szőke.

126
-Hiruko-kiáltott fel valaki,mire a kislány szaladni kezdett lefelé.

Deidara tanácstalanul méregette magát még egy darabig,aztán úgy döntött,nem sérti meg a lányt,és csak
akkor hozza helyre haját,ha az már elment.Evvel a döntésével azonban bezsebelt néhány gúnyos
mosolyt,és a kilépő Midoriko ilyedten szemlélte,majd elvigyorodott.

-Dei dei…Csini vagy.És bátor…-vigyorgott a lány gonoszul.

-Bátor?Miért?-értetlenkedett a szőke.
-Hát,nem sokan vállalják,hogy transzfesztiták…
-Midoriko menj a pi…-a mondat végét autó zúgás nyomta el,és mindannyian lefelé indultak inkább.

Hiruko már lelkesen mesélte anyjának,hogy curry-t evett,és hogy Midoriko-nak mekkora kutyái
vannak.Kyoko egy darabig hallgatta a szóáradatot,és figyelte lánya csillogó szemeit,amiket talán először
látott igy ragyogni,majd hálás mosolyal a felsorakozott bébiszitterekre nézett.

-Nagyon köszönöm,hogy gondját viselték Hiruko-nak.-hajolt meg.

-Ugyan,erre semmi szükség.-mosolygott Shiroyuki.-Élmény volt vele lenni.
-Ugye máskor is jöhetek?-nézett a lány kérlelően anyjára.
-Nos,ha nem okoz gondot…-válaszolta bizonytalanul Kyoko.
-Bármikor szivesen látjuk.-bólintott Shiroyuki.-És legközelebb okvetlen várjuk önöket is.Itachi sokat mesélt
önről,örülnék,ha megismerkednénk.
-Ohh,nagyon kedves.Szivesen eljövünk majd.
-Nagyon kedvesek vagytok.-nyugtázta az előkerülő Hideo-Itachi,te pedig remek asszonyt leltél Shiroyuki
személyében-bólogatott elismerően.
-Tudom.-vigyorgott a férfi,szorosan ölelve a piruló lányt.
-Na mi ez a bazár?-lépdelt elő Madara,aki eddig a soffőre szidásával volt elfoglalva.
-Semmi különös…-vont vállat Itachi.
-Hn,minden rendben volt?-nézett a kislányra.
-Igen,jól éreztem magam.
-Nagyszerű…Midoriko,mit nézel igy?-érdeklődött Madara.
-Á semmit,csak nem hittem,hogy szereted a gyerekeket.-gúnyolódott a lány.
-Cehh,ne szemtelenkedj.Legalább a családom előtt add meg a tiszteletet.-háborgott a férfi.
-De Madara bácsi,-emelte fel kis kezét Hiruko.-Nem tudja hogy kell,ő is pont olyan mint te.De tényleg.
-Hn,remek.Nekem is csak a nevem marad,de a tisztelet elvész…
-Ne légy ilyen borulátó-verte hátba Hideo-Ez már egy új generáció.Emlékezz,milyenek voltunk már mi is.-
kacsintott pajkoan.
-Na na…Madara gyerekként.Szivesen hallgatnék sztorikat.-mosolygott gúnyosan Sasuke.
-Na abból nem eszel öcsi.-fenyegetőzött az érintett.
-Miből eszünk?-lépdelt elő Deidara,csodás hajkölteményével,aki eddig a mosdóban volt.

Madara szeme egy pillantra fennakadt a látványtól,majd agya hangosan sipolva fújt riadót.Pontosan
emlékezett még arra a szörnyű vacsorára,mikor kishijján eret vágott magán a szőke fiú szózáporától,és
nem kivánta kockára tenni szerencséjét,hogy vajon mégegy alkalmat túlélne-e épp észzel.Fejében egy
pillanatra megfordult,hogy átvetődve a kocsi motorház tetején,kommandó kuszásban megközeliti autóját
és elhajt,de rákellett jönnie,ő Uchiha Madara,aki nem csinál ilyen idétlen dolgokat.

-Hn.-morogta végül,tömören.
-Óóóó-tátotta el száját a szőke.-Madara úr.
-Jajj anyám…-nyögte Midoriko.-Úgy csinálsz,mintha egy sztár lenne.
-De hát ő Madara.Hires és okos és sexy és wááá.Olyan boldog vagyok hogy ismerhetem.Nem értem,ti
hogy tudtok ilyen nyugodtan állni a közelében.
-Szerencsére,ők jólnevelt alkalmazottak.-forgatta szemeit Madara,és inditványozta az indulást.

A kis család elbúcsúzott,Hiruko mindenkit megjutalmazott egy puszival,és megigérte,hamarosan újra

ellátogat hozzájuk.Madara csak biccentett,és látva Deidara csillogó szemeit és szólásra nyiló

127
száját,rohamtempóban tépte fel a kocsi ajtót,és véres halált igért a soffőrnek,amennyiben nem indul
azonnal.

Későre járt,mire mindenki aludni tért.Hosszú volt a nap,és igazán nem szokványos.Bár voltak,akik nem
pihentek még,hisz egy Uchiha mindig behajtja a kölcsönt,még ha szerelméről legyen is szó.Naruto pedig
nem ellenkezett…Tenten nagyon sajnálta,hogy nem voltak otthon,de vigasztalta a randi,amit Gaara
szervezett,állitólag egyedül,bár a lánynak volt egy olyan sejtése,hogy valmelyik nővérének nagyon is
benne volt a keze a dologban,már csak abból kifolyólag,hogy a szinház,ahova este mentek diszpáholyal
várta őket.
Az a bizonyos tettestárs nyugodtan aludt már szobájában,időnként belegabalyodva a takaróba,és saját
éjjfekete loboncába,arcán megfejthetetlen mosollyal…

*32*

-Ha még egyszer megnyikkansz,én kihajitalak.-fenyegetőzött Midoriko,a visszapillantó tükörből nézve

Deidarara.
-Jólvan na…-motyogott a szőke,és igyekezett csendben maradni.

Már majdnem egy órája voltak úton,és a fekete lány kezdte megbánni a percet,amikor Deidarat
beengedte a kocsijába,de elhatározta,kitart és majd a tónál véletlen megfolytja a szőkét.

Az egész kirándulás ötlete,az unalmas reggeli közben született,mikor is Tenten inditványozott némi
családi programot.
Madara lelépett a városból,igy szabad volt a pálya,kivéve szegény Itachinak,aki lévén második embere és
jövendő vezetője volt a kis szervezetnek,kénytelen volt dolgozni.Ebből kifolyólag Shiroyuki elősször nem
akart menni,de a férfi meggyőzte érezze jól magát,és amint végez,megy ő is utánnuk.

Na szóval,a felsleges körök lefutása után,már kajával és piával megrakodva,felmerült a kérdés,kinek a

kocsijával menjenek.
Kő,papir,olló mérkőzés után,ami Hiruko látogatása óta rendkivül népszerű probléma megoldó
lett,Midoriko és Kakashi,mint szerencsés győztesek,kiálltak az autóikkal a garázs elé.
Sasuke és Naruto bevágódtak a mitsubishibe,Shiroyuki pedig jobbnak látta rajta tartani szemét
öcssén,igy ő is csatlakozott.
Midoriko legnagyobb örömére,Deidara is csatlakozott a kis kiruccanáshoz,és bekényelmeskedett a
mazdába,Gaara és Tenten mellé,mig Iruka a csomagtartót tartva igyekezett meggyőzni a két kutyát,jó
helyük lesz benn.
Öt perc könyörgés után,a feket lány egyetlen szóval helyre tette a kutyáit,és Iruka morcosan huppant be
az anyósülésre.

És most,hogy egy órája szorongatta a kormányt,és hallgatta a szőke hülyeségeit,Midoriko kezdett

kiborulni.

Ellenben a másik kocsiban klassz volt a hangulat,és Shiroyuki még Kakashit is megkinálta üditővel,aki
ugyan furcsállotta a gesztust,de elfogadta az italt.
Valójában,már napok óta arra várt,mikor robban a bomba,mert a lány meglehetősen emberi hangon
beszélt hozzá,már amikor beszélt,de jobbára igyekezett elkerülni,ami nagyon nyugtalanitotta Kakashit.

Narutot borzasztóan lekötötte a mellettük elsuhanó táj,és majd kibújt a bőréből izgalmában.Idejét sem
tudta,mikor volt utoljára strandolni,noha imádta a vizet és a pancsolást.
Az pedig,hogy ezt az élményt Sasukéval együtt élheti majd át,egyenesen a a holdig repitette.
Nem is sejtette,hogy a mellette ülő párja már nem rajong ennyire az egészért.
Sasuke,mint Uchiha,és mint élete java részét a városban töltő egyén,nem sok vonzódást érzett a
természethez.Neki bőven megfelelt a japánkert,szülei házánál,bár oda sem járt ki sokat.Fugaku mániákus
kertészként,szigorú büntetéseket helyezett kilátásba,amennyiben fiai megrongálják művét,igy csak jeles
alkalmakkor tette tiszteletét a természetet imitáló környezetben.

128
Időközben,a másik autó Gaara nevű utasa,komoly problémákkal küzdött,a hozzápréselődő lány testének
érzetétől,igy jobbnak látta hallgatni,és a világért sem mocorogni.
Tenten,ezt nem vette észre,vagy nem akarta…Minden esetre,5percenként fészkelődött,őrületbe kergetve
párját,aki a kinok kinjait élte át…Deidara szája szokásához hiven be nem állt,és csak akkor tartott némi
szünetet,mikor Midoriko megfenyegette.Hallgatása azonban nem tartott sokáig,és kivételesen nem saját
hibájából kezdett ordibálni.
Az utolsó felszólitás után,erőt véve ösztönein csendesen bámult ki az ablakon,ám amikor egy
nedves,meleg valamit érzett véig siklani fülénél,ilyedten felkiáltott.

-Mit mondtam?-mordult fel a fekete lány.

-Sajnálom,de a kutyád fülön nyalt.-siránkozott a szőke.
-Gusztustalan…-motyogta Tenten a nyálas fiút nézve.
Jobbnak látta elhúzódni,és végig tenyerelve párja combjain igyekezett más hatáskörbe vonulni.Gaara
pattanásig feszült idegekkel sziszegett a mozdulatsorra,és arca vörösbe váltó árnyalatára még Iruka is
felfigyelt.
-Iruka,keress zsepit ennek az idiótának.-morogta Midoriko.
-Rendben.Meg Gaara is kap egyet.-kuncogta a férfi,miközben a kesztyűtartóval babrált.
-Minek neki?-pislogott hátra a lány.-Gaara,mi bajod?-kérdezte a vörös képű öcssét.
-Se semmi…-dadogta a fiú.
-Csak akadt némi problémája,amit Tentennek köszönhet.-vihogott Iruka.
-Na neeem…-mordult fel Midoriko,amint leesett neki a szitu.-Itt nincs szórakozás,értetted?
-I igen…-lehelte Gaara,és magában épp legyilkolta Irukát.
-Hol a zsepi?-nyüstölt Deidara,nyálas kezét lengetve.

Iruka elborzadva tanulmányozta a kesztyűtartóban uralkodó káoszt,majd sóhajtva pakolni kezdett.

Miután előkotort egy megkezdett doboz cigit,egy csomag rágót,egy pár fekete bőrkesztyűt,néhany
pisztoly töltényt és egy plüss kulcstartót,végre rálelt a zsebkendő csomagra is,amit nagy ivben hátra
dobott és már pakolt volna vissza,mikor szeme megakadt egy kis dobozon.

-Hehe,ez minek?-vihogott,miközben újjai közt forgatta az óvszeres dobozkát.

-Na szerinted?-vont vállat a lány.
-Nem adtok Gaaranak belőle?-röhögött Deidara,fülét törölgetve.
-Kinyirlak…-kiáltott fel a fiú,és már vetődött is át párján,elkapva a szőke nyakát.
-Befejezni de azonnal.-orditotta el magát Tenten.-Elég a hülyeségből,vagy kicsaplak benneteket.
-Hűha…-pislogott Iruka-Te ilyen ilyesztő is tudsz lenni?
-Igen,ha kell.Úgyhogy,te befogoda pofád-nézett a szőkére-Te,vissza ülsz és nyugton maradsz,-intett
párjának.-Te pedig elrakod az óvszert és ha szükségét érzed később felvilágositalak,mire való.
-Kössz,nem szükséges.-motyogta a férfi.

Tenten kis kirohanása után viszonylag eseménytelenül tették meg a maradék utat,és megérkezve egy
erdős részhez,mindenki megkönnyebbülten kászálódott ki a kocsiból,és irigykedve mérték végig a
szomszéd társaságot,akik láthatóan jobb kedvel érkeztek.

A Kawaguchi tó,egy eldugott kis öblénél álltak meg.Hétköznap lévén,a vizpart kihaltan árválkodott,és
olyan nyugalmat árasztott,hogy még a feszült banda is lecsitult.

Körülöttük,ameddig elláttak erdők és rétek váltották egymást,tökéletes harmóniában a csillogó

kékséggel,melynek tükrében egy egész picit látni lehetett a Fuji hófedte ormát.
A vadvirágok nehéz,mégis bóditó illatát lengette a gyengéd nyári szellő,mely puhán cirógatta körbe az
utjába kerülő akadályokat és szinte bohókásan,fel-felkapva néhány szirmot,táncot lejtett a domboldal
selymes füvén.
Millió kis rovar,elrejtve a szem elől,döngicsélve és ciripelve adta tudtára a világnak,bizony ott vannak,és
hangjuk,mint lágy dallam lebegte körbe a helyet,nyugtatva és csititva mindennemű bosszúságot.

129
Shiroyuki nagyot sóhajtott az idilli képre és szivét jóleső bizsergés járta át,ahogy magába fogadta a
természet minden gyönyörűségét.Imádta az ilyen helyeket,és gyerekkora jutott eszébe,mikor még
mezitláb futkározott a puha gyepen,virágot szedett,vagy épp csak feküdt a zöldben és az égen átvonuló
felhőket csodálta.Olyankor nem fájt az élet,és nem gondolt arra,mi várja ha hazaér,csak beleolvadt a
tájba,és érzett.Mikor Tokyo-ba költözött,nagyon hiányolta azokat az önfeledt órákat,mikor a szabadban
lehetett,olykor Midoriko-val megosztva az érzést,amit egyikük sem tudott leirni vagy elmesélni soha,mégis
pontosan tudták,létezik és nekik szükségük van rá,hogy begyógyitsa a lelkükön esett számtalan sebet.

Midoriko-t is hasonló gondolatok és emlékek rohamozták meg,és mikor tekintete összetalálkozott

hugáéval,már pontosan tudta,mi az amire legjobban vágyik.
Nem szóltak egymáshoz,még csak nem is jeleztek a másiknak,mégis,mindketten egyszerre vették le
papucsukat és ugyanabban a pillanatban indultak neki a meredek lejtőnek.Talpuk alatt besüppedt a puha
fű,és ők nevetve,égre emelt tekintettel rohantak,majd a domb alján hanyatt vágódtak és pihegve néztek
egymásra majd a fejük felett kéklő,tiszta nyári égboltra.

-Nahh,nézd már a hülyegyerekek mezitláb.-mormogta Sasuke.

-Fogd be.-nézett rá Iruka fenyegetően.

Sasuke jobbnak látta,ha tényleg nem szól,mert látva a barna szemekben kavargó haragot,kicsit
megijedt.Még sosem látta Irukát dühösnek,de nem is nagyon akart evvel az élményel gazdagodni,bár azt
nem értette,miért akadt ki a férfi.Minden esetre szó nélkül kezdte lecipelni a Kakashi által kezébe nyomott
kosarakat,és még ellenkezni is elfelejtett.
Hát igy történt,hogy egy Uchiha ilyen mélyre sülyedt…

Iruka pontosan értette,mi történt a két lánnyal,és ehhez mérten,védeni akarta a pillanatot,amit
megalkottak maguknak.Nem volt szomorú,sem irigy..de elnézve a testvérpárt,valami
furcsa,megmagyarázhatatlan hiányérzete támadt.Neki nem voltak testvérei,nem voltak barátai és nem
voltak emlékei.Legalábbis olyanok,amikre szivesen emlékezett volna.Abban a pillanatban,olyan
magányosnak érezte magát,mint még soha életében.Mosolygott,de szemei fakó csillogásában nem
tükröződött jókedv,inkább csak megszokásból görbültek felfelé ajkai,mint olysokszor életében,hogy ne
mutassa ki,mennyire szenved,vagy fáj neki valami.Amolyan maszk volt ez,mint az Uchihák jeges
álarca,csak ez mögé még nehezebb volt belátni,de nem lehetetlen.

Midoriko-nak azonnal feltűnt Iruka változása,és a mellettük ellépdelő férfi bokáját elkapva kényszeritette
megállásra azt.
-Mi a baj?-ült fel,és térdeit mellkasához húzva nézett fel a férfire.
-Semmi.-mosolygott Iruka kitartóan.
-Csücss…-rántotta le magához a lány.-Mi bajod?
-Tényleg,valami bánt?-nézett rá Shiroyuki is.
-Honnan veszitek ezt?
-Ismerünk,és ismerjük milyen az,ha valaki csak megtévesztésből mosolyog.-nézett rá fürkészőn
Shiroyuki.
-Hn,ne akard a mestereknek tanitani,hogy kell átverni a közönséget.-bólintott Midoriko.
-Hát,jók vagytok az tény.-bólogatott Iruka.-De tényleg semmi bajom,csak valahogy…Nem is
tudom,hirtelen egy csomó minden jutott eszembe.
-Hn,nekünk is.-mosolyodott el Shiroyuki.
-Ugye tudod,hogy nem vagy egyedül?-bújt hozzá Midoriko.
-Tudom.-motyogta Iruka,akit kicsit meglepett a lány érzelgőssége.
-Akkor jó.-mosolygott Shiroyuki.-Gyerünk le,mert Naruto eleszi az összes szendvicset.
-Á,arra nem kerül sor…Legalább százat készitett.-legyintett Iruka.
-Nos,számára ez csak egy újabb rekord kisérlet.-vigyorodott el Midoriko.

A hangulat,és az emlékek elszálltak a szélben,és ez igy is volt rendjén.Az új élethez,új emlékek jártak,és
bár tudták,sosem szabadulhatnak múltjuk árnyékaitól,valahgy együtt könnyebb volt elviselni még az
emlékezést is.Együtt…

130
*

Naruto habzsolva tömte magába a szendvicset,időként belekortyolva a mellette álló üvegbe.

Borzasztóan élvezte a kis pikniket,és szélesen vigyorogva adta tudtára ezt Sasukénak is,aki nem győzte
letörölgetni magáról a felé repülő morzskákat.
Shiroyuki már unta,hogy folyton figyelmeztetnie kell öcssét,igy csak rosszalóan méregette,miközben
újabb adagért nyúlt a kosárba.

-Tényleg,ti tudtátok,hogy ez a strandrész ilyen kihalt?-érdeklődött Kakashi.

-Nos,mondhatjuk.-mosolygott Shiroyuki.-Midoriko utálja a tömeget és ezért döntöttünk ez mellett.
-Értem…-bólogatott a férfi.-Szép hely.
-Az…-hagyta rá a lány.
-Én minden esetre inkább kihagyom a fürdést.-jelentette ki Sasuke,aki épp nagy gonddal mázolta fel
magára a naptejet.
-Miért?-pislogott Deidara.-Te sem tudsz úszni?
-Sem?-nézett rá Gaara.
-Én tudok úszni.-jelentette ki flegmán a fekete.-Csak nem ilyen helyen fogom megmutatni.
-Mi bajod a helyel?-állt meg az evésben Tenten.
-Hn,piszkos és ki tudja mi van a vizben.Mellesleg,nem dijjazom ezt az “Üljünk a takaróra,és ugy együnk”
ötletet sem.-gúnyolódott.
-Ha ennyire utálod az egészet,minek jöttél?-mormogta Midoriko-Húzzál haza a betondzsungelbe,és ne
rontsd el mások kedvét.

Sasuke nem válaszolt csak hümmögött egyet,Naruto viszont le volt súlytva.Pedig ő annyira szeretett
volna sétálni,virágot szedni,pancsolni a fiúval.Nem értette mi baja párjnak,és olyannyira kedvét szegte a
kijelentés,hogy a hatodik szendvicsnél meg is állt.

-Ünneprontó…-morogta Gaara,látva öcsse mennyire elszomorodott.-Mi lenne,ha egyszer megerőltetnéd

magad,és megpróbálnál Naruto kedvére tenni?
-Neked semmi közöd,hogy mi mit csinálunk,vagy mit nem-sziszegte a fekete fiú dühösen.Egyáltalán nem
tetszett neki az a lehetőség,hogy a fiúnak talán igaza lehet.
-Nahh…-nézett fel Midoriko.-Nyugi,vagy én hűtelek le benneteket.

A fenyegetés hatott,és a veszekedők elcsendesültek.Az evés végeztével Tenten és Shiroyuki,kicsit

távolabb kirázta a pokrócot,hogy ne csődüljönek rá a hangyák.
-Azoknak mindegy.-kémlelt körbe Naruto gyanakvóan.-A kis dögök mindenhol ott vannak,és eleszik a
kaját.
-Narutó,a hangyák egy csodálatos társadalomban élnek,nem kéne igy leszólnod őket.-tudományoskodott
Iruka.
-Cehh,csak ne védd a rühes kis dögöket.-replikázott a szöszi,aki semmi szépséget nem látott egy marék
fekete rovarban.
-Nem nem,nem rühesek…Ezt már egyszer elmondtam,majdnem de most kifejtem.A rüh egy kis…

Bamm….Midoriko keze gyorsan eljárt,ha a szükség ugy hozta,és a fejét fogó Iruka sértődött képpel
méregette a lányt,miközben Naruto kereket oldott.

-Iruka,könyörgöm.-masszirozta meg halántékát a lány.-Hanyagold már ezt.

-Hogy itt senki nem kiváncsi a tudásomra.-háborgott a férfi.
-De én kiváncsi vagyok.-lelkendezett Deidara.

Midoriko kb két egész percig birta hallgatni a rühök családját és a hangyák varázslatos életét,majd inkább
lelépett,és megnézte a homokvárat kreáló Gaarat.

-Öcsém,te is most mész vissza gyerekbe.-ugratta a művészt.

-Hn,na igen.De sokkal hasznosabb elfoglaltság,mint köveket gyűjteni a vizből.-intett Tenten felé.
-Hehh,na igen…

131
-Né má…Gaara homokos.-vihogott a melléjük érő Naruto.
-Héé…-dobta felé lapátját a fiú.
-Na nem kell sirni,mi azért még szeretünk.-vigyorgott a szőke.-Csak Tentent sajnálom.
-Kinyirlak…-pattant fel Gaara.
-Mért sajnálsz?-érdeklődött a vissza térő lány.
-Mert Gaara homokos.-vihogott a szőke és huncutul a nővére nézett,aki hagyta,had cirkuszoljanak.
-Ohh,Gaara-szinészkedett a lány.-Hogy tehetted?MI lesz velem?Elájulok…-azzal látványosan hanyatt
dőlt,a vigyorgó Naruto karjaiba.
-Ez nem olyan dolog amiről tehet,csak ez van.-nevetett a szőke lenézve a félszemmel pislogó,és vihogó
lányra.
-Na ebből elég…-kiáltotta Gaara és a szőke felé ugrott.

Az azonban gyorsabb volt,és talpra állitva Tenten,egyenesen a fiú karjaiba lökte a még mindig tettető
lányt és eliszkolt.A vörös csakhamar utolérte,és hangos csattanással vízbe lökte öcssét,majd követte és
az elkövetkező percekben,nem túl szalonképes mondatokkal taglalta,mennyire nem dijjaza Naruto
humorát.
A véres vizicsatának a gyanutlanul arra tévedő Kakashi vetett véget,mert a két fiú meglátva a lehetséges
új áldozatot,elásva a csatabárdot,már fogta is le a kapálózó férfit,hogy bedobják a vizbe.
Kakashi azonban nem hiába volt utcai gyerek.Keményen harcolt,és végül kitépte magát a szoritásból,és
hátra ugorva próbált menekülni,nem számitva a mögötte álló Shiroyukira,akin csakhamar végigterült.

-Perveeerz-orditott a lány,és megpróbálta letuszkolni a ránehezedő testet.

-Ne neharagudj.-motyogta Kakashi halálra vált arrcal.
-Most megöllek.-morogta a lány és ahogy Kakashi talpra ugrott és futni kezdett,utánna vetette magát.
-Nahh…ezek meg…-dünnyögte Gaara.
-Eltüntek az erdőben.-meresztette szemeit Naruto.
-Majd előkerülnek.-lépdelt melléjük Midoriko.-Remélhetően mindketten.
-Na ja,ciki lenne,ha Kakashira egy levél halom alatt találnának rá,napokkal később,folytogatásra utaló
nyomokkal.-bólogatott Gaara.
-Igen,és az újjlenyomatból azonnal tudnák,hogy Shiroyuki végzett vele,különös kegyetlenséggel.-
motyogta Naruto.
-Asszem,túl sok krimit néztek.-nézett rájuk szánakozóan a lány,és inkább odébbállt.

*
Shiroyuki lihegve állt a férfi előtt,akinek háta egy sziklafalhoz feszült és már nem tudott hová futni.
-Na te szemét…-dünnyögte Shiroyuki,miközben kezeit tördelte.
-Ne,kérlek.Nem direkt volt.-mentegetőzött a férfi.
-Kérdeztem?-nézett rá a lány szadista vigyorral.
-Jajj nekem…-nyelt egyet Kakashi és becsukva szemét,várta az ütést.

A pofon azonban elmaradt,és óvatosan,fél szemét kinyitva kémlelt a lány irányába,de nem látta.

-Engem keresel?-szólalt meg mellette Shiroyuki,karjait mellkasa előtt összefonva.

A hirtelen váltástól Kakashi ilyedten hátrált egy lépést,és nem tudta,örüljön e,vagy kezdjen mégjobban
félni,mert még a pofonnál is durvább büntetést kap.

-Nahh,ha befejezted az ijedezést,beszélgethetnénk.-nézett rá a lány semmitmondó arccal.

-Oké.-bólogatott Kakashi,és lezuttyant az első ülésre alkalmas sziklára.

Fejében cikáztak a gondolatok,és a lehetőségek.Talán itt és most fog meghalni,és csak azért engedte
Shiroyuki,hogy beszéljen mert hallani akarja a végrendeletét?De hiszen nincs is végrendelete…Milyen
hülye volt,hogy nem csináltatott.Na mondjuk,mire?
A hentai képregényeket,legjobb barátomra Irukára hagyom.Az ágyam allt lévő koszos zokni legyen
Itachié,hehe…Kb ilyesmi állhatna benne…Nem éri meg ügyvédet fogadni ezért,bár a zoknis ötlet
megragadt fantáziájában.Na ha ezt itt túlél,tényleg csináltat végrendeletet.De túléli???

132
Shiroyuk elmélyülten szemlélte a látszólag máshol járó férfit.Nagyszerű lehetőségnek tartotta,hogy végre
megbeszéljék a kettejük között húzódó viszályt,és részéről szerette volna befejezni a hadakozást.Mióta
látta,hogy bánt Hirukoval,nagyot nőtt a szemében a férfi.Nem akarta,hogy elveszitsen egy értékes
barátságot,holmi hülyeségek miatt.

-Kakashi.-sóhajtott fel.-Már egyszer leültünk beszélgetni,de kudarcba fulladt az alku.

-Igen…sajnos.-bólintott a férfi.
-Miért?
-Mit miért?
-Mért nem működött a fegyverszünet?
-Nos,nem tudom…Illetve az egész tulajdonképp Shiba hibája.
-A macskámé?-képedt el a lány.
-Pontosan.

Kakashi a következő órában,részletes pontossággal taglalta,mennyire sértve érezte magát,amiért egy

koszos dög több figyelmet kap mint ő.A koszos dög,kijelentés után,fejét tapogatva a rámért
ütéstől,folytatta panaszáradatát,amiből Shiroyuki annyit szürt le,hogy a férfi féltékeny.A macskára…Na de
milyen elmebeteg féltékeny egy állatra??Minden esetre,megnyugodott,hogy nem nagyobb a baj,és
örült,hogy a férfi láthatóan nem küzd furcsa érzésekkel,mint ő,amikor együtt vannak.Sikeresen átrágva
magukat a problémán,végül kiegyeztek egy remélhetőleg tartós békében,amit Shiroyuki egy arcarpuszival
meg is pecsételt és vidáman indult vissza a tóhoz,nem látva,hogy Kakashi cseppfolyósá olvad és elfolyik
a szikla repedések között….

-Ez az,még egy kicsit.-vihogott Iruka,derékig a vizben.

Deidara,kutyaúszásban közeledett a part felé,és mivel a tó vizszintje jelentősen megcsappant az elnyelt

viz menniységétől,már csak abban reménykedett,még pár korty belőle,és szárazon kisétálhat.

Miután Iruka befejezte az érdekes kiselőadását,felajánlotta a szöszinek,megtanitja úszni.Deidara persze

boldogan ráállt a dologra,és minden igyekezetével azon volt,ne valljon szégyent.Jó mulatságnak tartotta
az egészet,leszámitva,hogy ahányszor csak beszélni próbált,bekortyolt egy nagy adaggal a vizből.
Gaara,a segédoktató,aki időközben megnyugtatta Tentent,sexuális beállitottságát illetően,néha cinikusan
meg is jegyezte,hogy ezt a módszert otthon is alkalmazhatnák,vagyis,ha Deidara túl sokat pofázik,majd
leöntik egy kancsó vizzel,hogy észhez térjen.

-Ne is törődj velük.-paskolta hátba a kiérkező fiút Shiroyuki.-Gyere,kapsz kekszet,mert ilyen ügyes voltál.
-Kösziii-csillantak fel a srác szemei,és olyan képet vágott,mint egy pitiző kiskutya…

Mindeközben,Sasuke számot vetett,osztott és szorzott,majd rájött,Naruto mindig kiállt mellette,és a

kedvét kereste,igy nincs más lehetősége neki sem.Fintorogva ugyan,de erőt véve magán,belegázolt a
vizbe,és meglepetésére,nagyon is élvezte,ahogy a langyos hullámok finoman körbesimogatják felhevült
testét.
Naruto nagyra értékelte a gesztust,és párjához úszva,lábaival átkarolva annak derekát,csimpaszkodott és
szélesen vigyorgott,de olyan szivből jövően,hogy még Sasuke szive is megolvadt,és már egyáltalán nem
bánta,hogy eljött.

Midoriko eközben a parton ácsorgott,és feltette a költői kérdést,miért nem fürdik ő is.
Na már most,ez a kérdés Shiroyuki fejében is megragadt,és hamarosan el is vonultak átöltözni,Tenten
kiséretében.Ő ugyan már átvedlett,és bezsebelt pár elismerő pillantást a vizben,de bajtárs
lévén,felügylet,mig a két lány öltözött.

Kakashi szörnyen el volt foglalva,hogy mielőbb vizbe fojtsa Deidarat,aki vinnyogva bújt el Iruka mögé.

133
-Ugyan hagyd már.-nevetett a barna.-Nem direkt dobta neked azt a hinár csomót.
-Nem-e?-dühöngött Kakashi,akinek hajából még itt-ott kilógott a zöld moszat.-Nem lényeg,ezért kinyirom.

Fenyegetését bizonyitandó,mindkét karjával erőteljesen csapkodni kezdte a vizet,hogy Iruka figyelme

elterelődjön,és azt kihasználva,elkapja a szőke fiút.
Iruka nevetett,és próbált hátrálni a rázuduló hullámok elől,miközben ellentámadásba lendült,igy Kakashi
terve kútba esett,de legalább feszültségét levezette a vizen,és megnyugodva prüszkölt,mig Deidara nagy
bátran menekülőre fogta…
Iruka,elősször nem értette,miért maradt abba a harc,és továbbra is vigyorogva nézett barátjára,aki mint
egy szobor,állt,és leesett állal nézett a part irányába.
Iruka roppant érdekesnek találta a lesokkolt férfi arcmimikáját,ám a vércsikot látva,ami annak orrából
indult el,már megilyedt.
Idegesen pislogott ő is,abba az irányba,amerre az ezüsthajú,hogy megnézze,mi okoz ekkora sokkot
számára,és az ő szája is tátva maradt…

-Na most tényleg,nem túl kihivó ez a bikini?-nyafogott Shiroyuki,miután átvedlett.

Midoriko és Tenten szakértően végig mustrálták a lányt,akinek testét egy fekete-lila szinösszeállitású
bikini takarta el,ugy ahogy,melynek közepén vékony anyagcsik futott fel a bugyitól a melltartóig,egy
csillogó karikával összefogatva.Tény,hogy a szerelés csak imitt amott takarta el a fontosabb
részleteket,és igazán merész műremek volt,de nagyszerűen feszült a nyurga testre,kihangsúlyozva amit
kellett.
Hozzá képest,Midoriko bikinije,konzervativnak tűnt,noha neki sem volt oka panaszra.Kedvenc fekete-
piros kétrészesében igazán impozáns látványt nyújtott,és szó szerint kidobta amije volt.

-Nem az.-sóhajtott fel végül a fekete.-A vizben meg különben sem látszik,úgyhogy gyerünk.

A három lány,ringó csipővel és elégedett mosolyal közeledett a viz felé.Láthatóan mély benyomást tettek
a ledermedt fiúkra,és ez jó érzéssel töltötte el őket.Noha Kakashi orrvérzését kicsit már túljátszásnak
itélték.

-Kakashi,ha össze vérezed a vizet,mi ugyan be nem megyünk.-vigyorgott Shiroyuk,szándékosan pózolva.

-Kapd már össze magad.-dünnyögte Midoriko.
-Sokkot kapott…-vihogott Tenten,aki időközben már térdig állt a vizben és párjához igyekezett.
Kakashi félszegen törölgette a vércsikot,és próbált nem Shiroyukira nézni.A másik két lány is belefolytotta
a levegőt,de az ezüsthajú szabályosan letaglózta,és még a tetejében direkt pózolgatott előtte,amivel
egyáltalán nem könnyitette meg a véres idióta dolgát.

-Nahh,gyönyörű…-mormogta Midorko,ahogy beletrapplt a vizbe.

Iruka növekvő feszültséggel a nadrágjában,vizslatta a fekete lányt.Ahogy a parányi anyag nedvesedett a

formás alakon,a férfi szája úgy kezdett kiszáradni.Rettentő kinos helyzetben érezte magát,és zavarában
azt sem tudta hova legyen.Igyekezett minél messzebb kerülni Midoriko-tól,legalább addig mig
lenyugszik,ezért szó nélkül belevetette magát a habokba és meg sem állt a tó közepéig.
Kakashi csakhamar követte példáját.Mindketten rájöttek,a lányok elkerülésére csak egy út van,ami a
mélyvizbe vezet.Kimenniük nem lett volna túl szerencsés,ha csak nem akartak szaftos megjegyzéseket,a
folytogatóan szűk nadrágaik miatt.

A két lány,természetesen látta a reakciót,dem foglalkozott vele.Shiroyuki kicsit úgyérezte,elégtételt vett a

multban ért sérelmekért Kakashin,és ez jó érzéssel töltötte el.Midoriko pedig csak nem volt fogékony a
hülyeség iránt,és részben sajnálta a fiúkat,részben pedig magukat.

-Játszunk már valamit-nyafogta Naruto,akit cseppet sem hatott meg az előbbi jelenet.
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte Sasuke,tőle nem megszokott kedvességgel.

134
-Röplabda?-kérdezte a szöszi.
-Nincs is háló…-mormogta Gaara.
-Az nem baj,annélkül is lehet.-mosolygott Tenten.
-Ámen…-hagyta annyiban Midoriko-Csapatok?

Néhány perces huza-vona után,előállt a két csapat.Az egyiknek Gaara lett a

kapitánya,Tenten,Shiroyuki,Kakashi és Deidara közszereplésével,mig Sasuke csapatát Naruto,Midoriko
és Iruka erősitette.

-Na jó,de ti kevesebben vagytok.-reklamált Shiroyuki.

-És?Nem gond-legyintett Sasuke.-Még igy is mi nyerünk.
-Nem vagy te kicsit beképzelt?-morgott Gaara.
-Cehh,nem beképzelt,csak tárgyilagos.-mosolygott Midoriko-Szétverünk benneteket.
-Na,de aztán játszunk is jó?-vihogott Kakashi.
-Kezdjük.-vetett véget Iruka a hülyeségnek.

A két csapat,derékig a vizben állt fel,egymással szemben,és kihivóan méregették egymást.

A labda a levegőbe repült és Sasuke passzolt,Naruto lecsapta és a szomszéd csapat egy emberként
vetődött a gumi tárgy után,melynek az lett az eredménye,hogy a labda elúszott,Tenten és Deidara viszont
alaposan összefejelt.

-Egy null ide,lúzerek.-vigyorgott Midoriko cinikusan.

-Még csak most kezdtünk…-mormogta Gaara,és kiosztotta a szerepeket csapatára,hogy legközelebb ne
történjen ilyen.

A játék folyt,és mindenki egyre jobban belemelegedett.Hiába voltak csapattársak a fiúk a két lánnyal,az
ugrándozó kebelcsodák még igy is elég gondot okoztak.Iruka néha úgy elbambult a látványtól,hogy csak
az arcába csapódó labda téritette magához.
Kakashi sem volt jobb helyzetben,és kezdte úgy érezni,hogy új törvényt kell irni,amiben szigorúan
megtiltanák,hogy a jó nők bikiniben mutatkozzanak.
Shiroyuki nem értette,mi baja a férfinek,és nem tudta elhinni,hogy valóban ilyen béna játékos.Kakashi
hibát,hibára halmozott,és ha számon kérte rajta csak kusza magyarázkodást kapott,hogy lyukba lépett és
azért nem érte el a labdát,vagy tűl erősen tűz a nap,esetleg egy hal ilyesztette meg a viz alatt.
Gaara agya forrt már a hülyeségtől.Ő pontosan észlelte mi a baj,és legszivesebben kiosztotta volna
Kakashit,de nem akarta mindenki előtt ciki helyzetbe hozni.
Iruka a túloldalon vegetált a vizben ülve,mert előzőleg leteritette egy kósza labda,és keveset segitett
helyzetén a hozzá hajoló Midoriko,akinek majdnem teljes egészében belátott a felsőjébe. Nagyon
elgyötört ábrázattal kérte meg a lányt,hogy ne hajlongjon előtte,mert nem lesz jó vége,amire Midoriko
csak legyintett,és közölte,ha ennyitől kifekszik ne számitson sok jóra…

Sasuke látta a helyzet reménytelenségét,és kérdőn pislogott Gaara-ra akinek már nem csak haja játszott
vörös árnyalatban,hanem arca is.

-Na jó,ennyi.-morogta végül.-Én kiszállok.

-Én is,-bólintott Sasuke.
-Miért?-nyafogott Naruto.
-Mert igy nem lehet játszani.-néztek dühösen a két férfire.

Naruto nem regisztrálta a problémát,csak csalódottan nézett a távozók után.Neki még nagyon is volt
kedve szórakozni.

-Nee chan…-dörgölőzött Shiroyukihoz.-Ugye te még játszol.

-Persze Naru.-borzolta meg haját a lány.
-Nekem van egy ötletem.-vigyorgott Midoriko.-A maradék fiú banda,a lányok ellen.
-Klassz.-kiáltott fel egyszerre Naruto és Tenten.
-Neem…-tiltakoztak egyszerre a férfiak.

135
Még csak belegondolni se mertek,mi lenne ha szemtől szemben állnának a lányokkal.Inkább megadóan
visszavonulót fújtak és kisiettek a vizből,hátra sem nézve.

-Gonoszok…-fújtatott Naruto,és tüntetőleg lebukott a viz alá.

-Ez van…-vont vállat Midoriko.-Ha nem játszunk,én sem maradok.
-Gyerünk igyunk valamit.-inditványozta Tenten.

Sasuke a fa alatt feküdt.Bosszantotta a játék vége,de a testmozgás elálmositotta és néhány perc múlva
már békésen szuszogott az árnyékban.Lucifer,aki épp visszatért egy kis magán vadászatról,lógó nyelvvel
pihent le a fekete fiú mellett,és barátságosan nyalogatni kezdte annak újjait.
Gaara üditőjét szürcsölte,miközben Tenten és Shiroyuki idétlenkedését hallgatta.A mellette feltörő
hangok azonban arra kényszeritették,hogy megforduljon és szemügyre vegye,mi lelete az Uchiha fiút.
Sasuke félig nyitott szájjal,igazi,angyali mosolyal arcán nyáladzott,és néha felnyögött egy “Ó Naruto”-t.
Lucifer szorgalamsan nyalogatta a kezeket,amik előzőleg egy szalámis szendvicset birtokoltak,és
ártatlanul pislogott az őket szemlélő emberekre.
Shiroyuki elképedt,Tentent kirázta a hideg,Gaara pedig fagyos hangon hivta magukhoz Narutot,hogy
hiányolják.
A szőke fiú látva és hallva a helyzetet elpirult,és kissebb köhögő rohama lett,miközben próbálta felkelteni
párját.

-Sasuke ébredj…
-Hn,nyahh,Naruto…Még…-nyöszörögte a fekete.
-Suke ébredj,mert mindenki rajtad röhög.-rázogatta kétségbeesve a szőke.

Időközben ugyanis előkerült a többség is,és szélesen vigyorogva vizsgálta a helyzet komikumát.

-Naruto..?-pislogott fel az ében szempár.

-Én,ugyhogy hagyd abba a nyögdécselést.-könyörgött a szöszi.
-Mit?Mi van?És mi ez?-kérdezte a fiú és kirántotta kezét a kutya szájából.-Bassza meg…-ugrott
talpra,amint felfogta a helyzetet.
-Ömm…Sasuke.-motyogta Shiroyuki elforditott fejjel.-Talán jót tenne a hideg viz…
-Á hagyd csak-intette le Midoriko-Ha ennyire büszke rá,minket nem zavar…-vihogott.

Sasuke értetlenül meredt a két piruló és egy kuncogó lányra,majd a rosszalóan fejcsóváló pasikra és
végül magára.A kis álma után,a nadrágjában végbemenő változások szemmel láthatóak voltak,és hirtelen
azt sem tudta mihez kezdjen.Tisztelgő testrészét eltakarva,vörös fejjel rohamozta meg a vizet,és hangos
csobbanással merült el benne.

A kis közjátékon Kakashi is csak addig röhögött,mig hasonló problémái nem akadtak.Az még csak
hagyján volt,hogy bekente Shiroyuki hátát naptejjel,mert megkérte,de hogy miért kellett pont most
kedvesnek lennie vele a lánynak nem értette.
A kis masszázs után,fél óráig feküdt hason a törölközőjén,és a hullamerevség képlékeny fogalom volt a
testének állapotához képest…Még a focira invitáló Deidarat is elküldte a francba,és bár érezte,lesz még
böjtje a nagy napozásnak,mégsem mert felkelni.

Deidara bóklászott,pocskolt,virágot szedett Narutoval,kapott egy pofont Midoriko-tól,és egy halálos

fenyegetést Irukától,ami azért nagy teljesitmény volt egy délután alatt.
Érdeklődve figyelte a domb tetején lévő mozgást,és intett a többieknek is,nézzenek fel.

9szempár lehetett szemtanuja annak az eszményi képnek,ahogy Itachi,izzadva,káromkodva és átkozva a

világot a kocsiját tolja és beparkol a másik két autó mellé.
Aztán csak egy villanást láttak,és egy rohamosan közeledő alakot,aki elviharozva mellettük,ugy ahogy
volt,ruhástól,cipőstül beleveti magát a vizbe.

136
Itachi rohant,és ehhez mérten elfeledkezett minden másról,többekközt a pótkerékről is.Még
szerencse,hogy a tótól csak néhányszáz méterrel kapott defektet,de az a kis út is lefárasztotta,amig
bevonszolta kocsiját.
Shiroyuki leplezni próbált jókedvvel segitette ki elázott szerelmét a vizből,és komoly hangon próbált
érdeklődni mi történt.

-Mi történt?-sóhajtott Itachi.-Az történt,hogy hülye voltam és nincs pótkerék.Vettem volna biciklit,avval
kevesebb a baj.
-És sokkal impozánsabban is mutatnál rajta.-nevetett fel a lány,elképzelve Itachit egy kerékpáron
nyargalva.
-Legalább te ne szekirozz.-motyogta megsemmisülten a férfi,és megadóan tűrte,hogy a gyors kis kezek
megszabaditsák átázott ruháitól.
-Ingyen sztriptiz gyerekek.-kiáltott fel Midoriko.
-Huha…Egy Uchihát már majdnem láttunk ma,micsoda nap.-vihogott Tenten.
-Nagyon vicces…-morgolódott Itachi.-De egyébként,ezt hogy érted.
-Ugy érti,hogy az öcséd fajtalankodott a kutyámmal.-legyintett Midoriko-Most majd vihetem a
terapeutához.
-A kutyát vagy Sasukét?-kérdezte Tenten.
-A kutyát…Sasuke láthatóan jól van,ellenben Lucifer azóta is csak fekszik.Mély lelki trauma érte.-
dramatizált a fekete.
-Mi történt?-pislogott Itachi.

Fél percel később,már torkaszakadtábó nevetett a sértődötten hümmögő öcsse képébe,és kilátásba
helyezett számára egy nagytestvér beszélgetést,a közeljövőben.

Időközben Naruto és Deidara kereket cserélt,lenyulva Kakashi mitsubishijének tartalékát.Deidara,mint

nagy szakértő,legalább is szerinte az volt,inditványozta hogy nézzék meg a motrot is,nehogy baja legyen.
Shiroyuki látni akarta hogy boldogul a két fiú,ezért felkapaszkodott a dombra.Integetve közeledett
feléjük,mikor meglátta,hogy a motor fölé hajoló Deidara,könyökével kilöki a támasztékot,és a
motorháztető tompa puffanással landol a szöszin.A lány azonnal ott termett,és igyekezett elfolytani
kuncogását,amit a fejnélküli,dülleszkedő Deidara látványa váltott ki,majd megragadva a fiút,próbálta
kiráncigálni.
Naruto eközben leemelte a fémlapot,és Deidara a lány rángatásától egyensúlyát vesztve hanyatt
zuhant,egyenesen a rémült Shiroyukira.

-Perverz disznóóó-kapálózott a lány.

-Ki?Én?-pislogott Deidara,majd regisztrálva,hogy keze a lány combját taperolja sebesen felugrott.-
Neharagudj…
-Mi van itt?-állt meg mellettük Itachi,és felsegitette a lányt.
-Letaperolt…-mutatott a szőkére Shiroyuki.
-Deidara…-mosolygott rosszat sejtetően Itachi.
-Én nem akartam…-kiáltotta a szőke,de már futtában.

Itachi utánna ugrott,és üldözni kezdte a szatirt,miközben Shiroyuki és Naruto egymást támogatva
nevettek a jeleneten.Deidara a vizhez érve beugrott és tempósan pocskolni kezdett.Vigyorogva forditotta
hátra fejét,és látta,hogy a férfi karbatettkézzel áll,és nézi de nem megy utánna.

-Na mivan?Beijedtél?-kiáltotta a szőke,elnyelve egy pofa vizet a tóból.

Ebből aztán rájött,tulajdonképp még úszni sem tud rendesen,és bepánikolva próbált a part felé
csapkodni,hogy mielőbb kijusson.Zihálva és imákat kántálva nézett az égre,amint biztos talajt érzett talpa
alatt,és idiótán vigyorgott az őt szemlélő Itachira.

-Na hogy is volt az szöszi?-érdeklődött a fekete.

-Ömm,én csak…Hát tudod…-magyarázkodott a fiú.
-Na még egy kört…-intett a viz felé Itachi.

137
-Mi?Miért?
-Büntetés…Gyerünk,kapálózz.

Itachi szadista vigyorral figyelte a szőke srác kinylódását,ami olyan megunhatatlan élmény volt
számára,hogy még 5x eljátszotta vele a jelenetet…

Időközben Iruka,arcán egy pirosló tenyérlenyomattal,sértődötten pakolta a kosárba az üvegeket.

Deidara,rohanása közepette,sikeresen átlökte Midorikot Dolfon,és Iruka csak fel akarta segiteni.Hát hol
volt ő abban hibás,hogy a kutya játéknak vélte a dolgot és ráugrott,újból a földre döntve gazdáját,ám
immár a férfi társaságában.Még ez sem lett volna baj,csakhogy estében keze rossz helyre tévedt,és
sikeresen bezsebelt egy taslit,majd a lány,melltartóját igazgatva faképnél hagyta.Hiába na,nehéz
manapság hősnek lenni…

*
-Fázol?-kérdezte Kakashi a mellette vacogó lánytól.
-Á nem,csak rohamom van,azért rázkódom.-vigyorgott Shiroyuki.
-Tessék.-nyújtotta felé pulcsiját a férfi.-Én amugy sem fázok,vedd fel.
-Köszi.-mosolyodott el a lány,és belebújt a puha szövetbe,mélyen magába szivva a férfi kellemes illatát.

A nap már lemenőben volt,és az aranyló sugarak csendesen tüntek el a horizont alján,helyet adva az
éjszaka birodalmának.A feltámadó szél hűvös nyugalommal rótta megfejthetetlen utait,és a tücskök éjji
zenére hangoltak a fű között.

Már mindenki induláshoz készült.A lányok összepakoltak,Itachi segitett felpakolni,ahogy a többi fiú is,igy
magára hagyta Shiroyukit,akin visszatérve egy idegen pulóvert talált.A magyarázat,hogy Kakashi
kedvesen felajánlotta számára,nem győzte meg,és az a sanda gyanuja támadt,hogy barátja talán az ő
nőjére vetett szemet.Az időt viszont nem találta alkalmasnak arra,hogy ezt megvitassa a férfival,igy csak
morgott valamit,és magaelőtt irányitva a lányt,felmentek az autókhoz.

-Nahh,mivel Shiroyuki Itachival megy,Deidara átül hozzád.-veregette hátba a férfit Midoriko.

-Rendben..-bólogatott az,és furcsán mustrálta a lányt.-Ez nem a te felsőd…
-Nem.-hagyta rá a lány.-Micsoda megfigyelés…
-Hn,Iruka igazi úriember…-mosolyodott el a férfi,és jobbnak látta beülni a kocsijába,a gyilkosan villogó
tekintet elől.

A visszaút eseménytelenül zajlott,már senkinek nem volt ereje hülyéskedni.Még Deidara is csak nagyokat
pislogott,és szüneteltette a dumálást,amiért a többség hálás volt.
Naruto ráborult Sasuke vállára és csendesen szunyált,ugyanezt művelte Tenten is,csak Gaaran.Kakashi
kedvetlenül vezetett,csak az boldogitotta némiképp,hogy a pulcsija a lánynál van,és,hogy ő figyelmesebb
mint Itachi.
Iruka eközben mosolyogva pislogott néha oldalra,és nagyon tetszett neki,hogy a lányt az ő ruhájában
látja.
Mindannyian lestrapálva és álomkórral küzdve értek vissza a garázshoz,és csak Deidara hálálkodása
rontott a csenden,aki nem győzte köszönni amiért nem kell olyan későn hazamennie,hanem igénybe
veheti a kanapét.

*33*

Itachi álmában sem hitte volna,hogy egyszer még igy fog randizni.
Mikor igent mondott Shiroyuki invitálására,még nem félt.Bár sejtette,hogy nem átlagos randiban lesz
része,hisz a lány előre kijelentette,készüljön fel lelkileg és ne merjen öltönyben jönni.

Ebből kifolyólag,Itachi egy sötétkék térdig érő farmerben,egy újjatlan fehér pólóban,és napszemüvegben
ácsorgott a park előtt,és érdeklődve méregette sportcipőjét miközben szerelmére várt.

138
Shiroyuki,Hiruko látogatásakor tett egy olyan kitételt,miszerint a férfi a legközelebbi randijukon teljesen rá
hagyja a szervezést,és bevállal mindent,ami csak a fejéből kipattan.

Evvel a boldog tudattal érkezett meg Shiroyuki a parkhoz,és miután csókot váltott kedvesével,pajkos
mosollyal arcán fogta kézen a férfit és kezdte húzni maga után.

-De az autó nem erre van.-nyavalygott Itachi.

-Gyalogolunk.-vigyorgott Shiroyuki.-Illetve majdnem…
-Ezt hogy érted?-nézett rá gyanakvóan a férfi.
-Türelem,majd meglátod.-kacsintott rá a lány.

Itachi meglátta…tényleg…és menekülhetnéke támadt.

A föld alá vezető lépcsőkön le és fel hömpölygött a tömeg,és egy gombostűt sem lehetett volna
leejteni,annyi szabad hely sem volt az emberek között.
Shiroyukit ez láthatóan nem tántoritotta el,és szorosan fogva a férfi csuklóját elvegyültek az
áradatban,ami lefelé tolta őket.

Itachi kezdte megérteni,hogy Midoriko szociofóbiája honnan eredhet,és hajlamosnak érezte magát is az
efféle lelkibajra.
Undordva és halkan szitkozódva lökdelőzött az emberek között,és igyekezett nem gondolni arra,hogy
még egy metro kocsiba is be kell ülnie.Egyáltalán nem tudta elképzelni,hogy mi vár még rá,ha Shiroyuki
máris egy ilyen egetrengető ötlettel inditott.

Minden esetre,egy Uchiha nem kezd el sirni,soha,semmilyen körülmények között…Nem,Itachi sem sirta
el magát,mikor néhány percel később már egy szerelvény belsejében kapaszkodott.Na mondjuk
feleslegesen,mert a tömeg olyan szorosan tartotta,hogy esélye sem volt elesni.

Bizalmatlanul forgatta körbe fejét,az egyetlen testrészét amit mozditani birt,és elemezni kezdte a látványt.

Minden felé emberek…Na jó,ez igy elég lapos leirás.

Emberek,aktatáskkal,amiket néha csupa szeretből az ember lábának,rosszabb esetben gyomrának
nyomkodnak,majd hajlongva elnézést kérnek a sértettől,fellökve evvel néhány távolabb lévőt,aminek
ujabb hajlongás a vége,és elhatalmasodik a káosz.
Néhány szerencsésebb egyén üldögélve olvasott,vagy telefonált,ami ugye létszükséglet,és a kis térben
visszhangó moshi-moshi-zás már kezdte sérteni a férfi fülét.Távolabb,majdnem az ajtónál,egy punk-
rocker-emo-anime stilusban öltözött nőszemély unottan eregetni kezdte a füstöt,amire néhányan
méltatlankodni kezdtek,és a jegykezelőt hivták.Az jött is,nagy sebesen és néhány utast elsodorva,köztük
hős szerelmesünket is,aki ilyedten kapálózva próbált kapaszkodni valamibe,akármibe,hogy ne dobjon
hátast,a mögötte jajjgató idős hölgyre,aki a füst miatt köhögő rohamot kapott.

Elgyötört képpel nézett le Shiroyukira,aki cseppet sem érezte magát kellemetlenül,hisz az évek alatt volt
szerencséje kitapasztalni a Tokyo-i tömegközlekedés minden szépségét.

-Hála az égnek…-sóhajtott fel Itachi,amint kiértek a föld alól.

Úgy érezte,még egy perc és sikitva mészárol le minden útjába akadó egyént,hogy levezethesse
feszültségét,amit a metro okozott.

-Azért annyira nem volt vészes.-vont vállat a lány.

-Jó,akkor neked mégis mi a vészes?-nézett rá döbbenten a férfi.
-Nos,tavaly például elromlott valami vezeték,és majdnem két órát nyomorogtam többedmagammal
odalenn.Na az már nekem is sok volt.

Itachi el nem tudta képzelni,hogy ő annyi időt töltsön el a szerelvényben.Az elmúlt negyed óra is
sikeresen összezilálta idegeit,és még mindig nem hitte el,hogy ilyesmit képes volt bevállalni.

139
-Na és mi a következő helyszin?-puhatolózott óvatosan.
-Meglepetés.-mosolygott angyalian Shiroyuki.
-Ettől félek…-dünnyögte Itachi halkan.
-Hogy mondod?
-Már alig várom…-próbált mosolyogni.

Néhány percnyi bolyongás után,megérkeztek egy kis étterem elé,amiről nem igazán lehetett tudni,miféle
is.
Belépve,ha nem is fényűző,de legalább hangulatos kis hely volt,a maga módján.
Hogy nem várják őket tárt karokkal és vörös szőnyeggel,azt Itachi is kitalálta azonnal,na de hogy az ételt
a pultnál sorban állva kellett megrendelni az már bosszantotta.
Ismét tanuja lehetett,hogyan is él az egyszerű nép,és bár nem szivesen cserélte volna le az őt körülvevő
luxust,mégis rá kellet ébrednie,nem is olyan rossz néha inkognitóban felfedező utat tenni.

Hamarosan már a megrendelt pizzájukat fogyasztották,amiért Shiroyuki előre fizetett,mondván ez nem

elit étterem és ott igy divat.Itachi persze erősködött,hogy majd ő cekkel,de a lány nem engedte.
Még ha tudta is,hogy ez jócskán kevés ahhoz képest,amit a férfitól kapott,végre kicsit örülhetett,hogy ő a
főnök,és ő hivhatja meg párját.

-Na eddig mit szólsz?-érdeklődött Shiroyuki.

-Hát,nem olyan vészes.Bár a metrot kihagynám hazafelé.
-Miért?
-Mert azt hittem,ott halok meg…-vágott grimaszt Itachi.
-Oké,akkor vissza busszal megyünk.-nevett fel a lány.
-Jajj nekem…

Minden esetre,az ebéd remek volt,még ha nem is volt nagy szám.Itachi elismerte,hogy fillérekből is
remekül be lehet kajálni,amely kijelentésére a lány csak mosolygott.

Nem akarta felvilágositani párját,hogy ez csak neki számit olcsónak,hisz ő nagyon sokáig meg sem
engedhetett magának efféle pénzköltést.

A régi,pincérnői fizetéséből sosem tellett rá,hogy pizzázni menjen,vagy akár csak rendeljen a testvéreivel
valami készkaját.Utálta beismerni,de már áldotta azt a napot,mikor leszerződött az alvilággal.Főleg ugyan
Itachi miatt,de a fizetése sem volt utolsó…Végre megengedhette magának,hogy fodrászhoz járjon,vagy
csak úgy,szórakozásból elmenjen plázázni és vásároljon.
Nem,Itachi nem tudta,milyen életet élt,és hogy a ruha ami épp rajta volt,többe került,mint amit egy hónap
alatt összedolgozott azelőtt…

-Elgondolkodtál…-simogatta meg kezét a férfi,már az utcán sétálva.

-Ümm..igen,kicsit.
-Minden rendben?
-Persze.Irány a következő helyszin.-váltott témát a lány.
-Oké…-eggyezett bele Itachi.

A Nakamise bazársor méltán hires volt Tokyo szerte.A végtelennek tűnő utca két oldalán kis fa vagy fém
házikók sorakoztak,felettük a táblákon kiirva mit kinálnak,és mi a nevük.Mindegyik bódé eleje
lampionokkal volt diszitve,amik katonás sorban húzódtak egymás mellett,és ha az ember sokáig
nézte,egy piros csikká olvadtak össze a szeme előtt.

A bazárban rengeteg ember megfordult,főleg túristák,de a helyi lakosság is szivesen tette tiszteletét.A
rengeteg árú,és étel,amit kináltak szemet gyönyörködtető látványt nyújtott,és bár csak nemrég
ebédeltek,Itachi hasa óhatatlanul is megkordult,megérezve a dangó különleges illatát.

140
-Éhes vagy?-kuncogott fel Shiroyuki,meghallva a kis morgást.
-Nem,csak…Dango…-mutatott Itachi az egyik közeli bódé felé.
-Értem…-bólogatott a lány,és a házikóhoz indult.
-Várj már…Most én fizetek.-szabadkozott a férfi.
-Nem,megeggyeztünk.-durcáskodott Shiroyuki,és olyan arcot vágott mint egy sértett kisgyerek.
-Jól van na…-nevetett Itachi,és megpuszilta a morcos pofit,ami varázsütésre ismét ragyogó mosolyra
fakadt.
-Jó napot-köszöntötte őket az eladó.-Mit adhatok?
-Hn,én…lássuk csak…-morfondirozott a férfi,aki nem tudott dönteni a széles kinálat miatt.
-Én Chichi dango-t kérnék.-adta le rendelését a lány.
-Ömm,én pedig…Hanami dango-t.-döntött Itachi.
-Azonnal.-hajolt meg az eladó.

Nem telt bele sok idő,hogy a gombócokat majszolva tovább nézelődjenek a forgatagban.Shiroyukit főleg
a csecsebecsék foglalkoztatták,és az egyéb disztárgyak,amikből be is vásárolt alaposan.Végre volt rá
lehetősége,hogy igazi amulettekkel gazdagitsa repertoárját,és nem tudott ellenállni a kisértésnek,igy vett
még egy fekete-fehér,selyem legyezőt is,a már meglévő 10mellé,ami otthon volt neki.

Itachi elnézően mosolygott szerelme önfeledt pénzszórásán,noha megállapitotta,a lány még igy is
jócskán alulmúlja a volt barátnőit.Élvezte nézni,hogy ide-oda csapong,alkudozik és mosolyog.De még
milyen szivmelengetően és könyörgően…Nem is csoda,ha a legtöbb árut szinte féláron elkapta,mire
Itachi meg is jegyezte,hogy nem szép dolog magába bolonditania az eladókat….

-Ugyan már.Ez egy bazár,itt mindenki alkudozik.-legyintett a lány.

-Na jó,de nem mindenkitől olvadnak el az elárusitók.
-Az már az ő bajuk.-vont vállat Shiroyuki,és terelni kezdte kedvesét a következő stand felé.

Nagyszerűen szórakoztak,még Itachi is leengedett Uchiha mivoltából,és vigyorogva pózolt az idétlennél

idétlenebb szemüvegekben és kalapokban,amiket a lány ráaggatott.Vettek még egy csomó felesleges,de
otthagyhatatlan dologot,és megálltak mégegyszer dangot venni,majd üditőt ittak,és mindent összevetve
remekül elvoltak.
Shiroyuki csináltatott egy henna rajzot a kézfejére,amiről elfeledkezett a csapnál,igy kb 10percig
élvezhette a műremeket,mielőtt az lecsorgott róla.De még ez sem szegte kedvét,és felajánlotta
Itachinak,lövesse ki a fülét,amit viszont az nem tartott jó ötletnek.

Észre sem vették,hogy már késő délutánra jár az idő,annyira elvoltak.

Minden esetre,észlelve a halványuló napsugarak tompa ragyogását az épületeken,Shiroyuki
inditványozta a továbbállást.

-Ez mi?-hüledezett Itachi.

-Mini vidámpark.-mosolygott a lány.
-És mi ide bemegyünk?
-Igen.
-Értem…-bólintott a férfi.

Szégyelte bevallani,de nagyon kiváncsi volt,milyen is egy vidámpark.Úri gyerek lévén,még sosem járt
ilyen helyen,és nagyon örült,hogy megtapasztalhatja ezt az élményt,még akkor is ha már elmúlt 22éves…

-Na,hova menjünk elősször?-kérdezte Shiroyuki.

-Ömm,nem tudom.-vonogatta vállát Itachi bizonytalanul.
-Jártál te már ilyen helyen?-nézett rá gyanakvóan a lány.
-Hát,nem igazán…-motyogta a férfi.
-Ohh…akkor mindent ki kell próbálnod.-kiáltott fel a lány.

141
Hát ha mindent nem is,de a legtöbb játékot kipróbálták.Bár Itachi szivét nem nyerte meg a szédületes
iramban pörgő,óriás teáscsésze,amibe beleülve előjött halálfélelme,és alig várta,hogy ismét szilárdan
állhasson,ellenben az óriáskerékre kétszer is jegyet váltottak.

A céllövöldében levadászott egy plüss pandát,amit az újjongó lánynak adott,némi puszi ellenében persze.
Ehhez a játékhoz jól jött a gyakorlata,és elősször gondolt hálásan a mesterlövész kurzusra,amit apja
elvégeztetett vele.

Shiroyuki,hóna alá csapva a szegény kis plüsst,megpróbálta rávenni szerelmét a lovacskás körhinta
használatára,de Itachi azt már nem volt hajlandó bevállalni.

Engesztelésül inkább megevett egy nagy adag,rózsaszin és ragacsos vatta cukrot,ami elfogyasztása után
olyan érzése keritette hatalmába,hogy ő a pókember…Amihez nyúlt,a kezében maradt és eljátszott a
gondolattal,hogy talán akkor már kipróbálja a falramászást,de Shiroyuki lebeszélte róla,mondván nem
tervezte be a kórházat is a randiba,és az első kis csapnál kezet mostak.

Végezetül mentek még egy kört az ütközős autókkal,és a kör lejárta után Itachi belátta,az autóvezetési
rutinja ott mit sem ért,és ő is ugyanolyan idétlenül vezette a kis járgányt,mint azok az emberek,akiket
korábban kinevetett.

Már sötétedett,mikor kiléptek a vidámpark kapuján,és mégegyszer visszafordulva búcsút vettek a

gyönyörűen kivilágitott helytől és haza indultak.

Itachi olyan jól érezte magát,hogy még a buszozás miatt is elfelejtett morogni,na mondjuk a metrohoz
képest az maga volt menyország,és még ülőhelyet is találtak.

A park előtt,ahol koradélután találkoztak,beszálltak az autóba és Itachi sosem érzett lelkesedéssel

inditotta be a motrot,és emlékeztette magát,hogy hálásnak kell lennie azért,hogy neki nem kell nap mint
nap tömegközlekednie.

-Na,milyen volt?-kérdezte Shiroyuki,már hazafelé tartva.

-Tudod,elősször azt hittem,nem leszek képes végig csinálni…-gondolkodott el Itachi.-de aztán,mindent
összevetve,nagyon jól éreztem magam.
-Nahh,ennek örülök.-sóhajtott fel megkönnyebbülten a lány.-Legközelebb jégkorcsolyázni viszlek.
-Hát jó,bár nem vagyok túl jó benne-nevetett fel a férfi.
-Sebaj,legalább eggyütt esünk pofára.-kuncogott a lány is.
-Na ja.Az lesz csak a móka.Aztán majd magyarázkodhatok apámnak mi történt az arcommal.
-Hát igen.
-Végül is,majd azt mondom,megvert az asszony.-vigyorgott kajánul Itachi.
-Ne merészeld!-fenyegette meg a lány,mire ismét nevetésbe törtk ki.

Megérkezve a garázs elé,egy kicsit hosszadalmas búcsúzkodás után,Itachi elhajtott,mert várta még
néhány dolog,amiket másnapra intéznie kellett.
Shiroyuki pedig lelkesen szorongatva a pandát,és megpaskolva az elé szaladó kutyák fejét,indult be,hogy
elmesélje élményeit családjának.

*34*

Midoriko ujjai közt forgatta gyújtóját,néha felnézett a lelkesen magyarázó Irukára és nagyokat sóhajtott.
Semmi kedve nem volt munkáról beszélgetnie,pláne,hogy csak nemrég szabadult Madarától,aki nagyon
rossz napját élte,ehhez mérten percenként orditott valamiért és még a tavalyi elszámolást is a lányon
kérte számon,holott ő akkor még nem is dolgozott neki…

142
Ha Midoriko azt hitte,otthon majd nyugalom várja,nagyot tévedett…Kezdődött az egész avval,hogy
Naruto lesorolta a hiánycikkek listáját,majd boritékokat lengetve kiosztotta a havi fizetéseket és végül
Iruka,mint valami elmebajos,leültette a konyhában és kiselőadást tartott számára egy versenyről.

A verseny pedig,az egyik legrangosabb volt,a Hyuuga klán területén…Mivel azonban oda engedély nélkül
nem nevezhettek,igy Iruka kénytelen volt könyörögni,ami látszólag nem hatotta meg az unottan nézelődő
lányt.

-Kérlek Mido,csak most az egyszer intézd el…-sóhajtozott Iruka.

-Mégis mért kéne?
-Mert nekem ez fontos.
-Jahh,persze.El is felejtettem,hogy a yakuzában mindenki a maga feje után mehet..-epéskedett a lány.
-Csak egy apró szivesség.Ennyit megtehetsz..-méltatlankodott Iruka.
-Miért olyan fontos ez?Egy rivális területen vezetni,nem épp életbiztositás.
-Tudom,de akkor is.Le kell győznöm valakit,aki ott lesz.
-Hn,szóval egy kicsinyes bosszú miatt van az egész?-mosolygott gonoszul Midoriko.
-Nem bosszú.Legalább is nem pont úgy ahogy hiszed.
-Gondolom tudod,hogy nem vagyok meggyőzve.Ki a tag?
-Miért?
-Ki az?
-Momochi Zabuza…Miért?
-Hn,még átgondolom…-morgott Midoriko és távozott a szobájába,hogy lebonyoltitson egy kis
telefonbeszélgetést.

Mindeközben Gaara,a folyosó és lépcső takaritásával volt elfoglalva.Szerencsétlen seprű,ami a kezei

alatt csapkodott,ha tudott volna,nyilván sikoltozva kért volna segitséget a bánásmód miatt.
Az,hogy a fiú utált takaritani,egy nagyon finom kifejezés…Ellenkezni azonban nem mert nővérével,igy
csak morogva csapkodott jobbra-balra,és a francba kivánta eme délutáni szórakozását.

-Jó munkát…-vigyorgott rá Kakashi,aki épp a boltból tért vissza.

-Nagyon humoros vagy.-csapott felé a fiú.
-Na na,csak ne olyan hevesen.-vihogott a férfi.-Amúgy meg,ott kihagytál pár pókhálót…
-Takarodj…-fenyegetőzött Gaara.

Kakashi vigyorogva tett eleget a kérésnek,és elslisszolt a konyha irányába.

Ledobálta az asztalra a szerzeményeit,és kiváncsian pislogott Irukára,aki még mindig az előző
beszélgetést boncolgatta.

-Na mi van?-kérdezte végül Kakashi.

-Semmi,várom a főnök válaszát.-mormogott Iruka.
-Mire?Csak nem randira hivtad?-vihogott fel Kakashi,miközben a szatyor tartalmát pakolta ki.
-Ch,nem.Csak egy versenyre akarok menni,de engedély kell.
-Értem.-bólogatott az ezüsthajú-Bár,szerintem randira is elvihetnéd már.
-Még nem akarok meghalni.-legyintett lemondóan a barna.-Amúgy meg,mi ez a sok vacak?
-Nem vacak,hanem hozzávaló.Ma én készitek sütit.
-Aha,és a lányok megengedték?
-Miért kéne engedély?
-Te tudod…

Kakashi szakszerüen kipakolta az alapanyagokat a pultra és a polcról lekapva az első receptes

füzetet,keresgélni kezdett.Miután talált számára megfelelőt,nagy gonddal követve az
utasitásokat,nekilátott a süti előállitásához.

Iruka egy darabig elhűlve szemlélődött,és nem fért a fejébe,hogy egy olyan konyhai antitálentum,mint
Kakashi,minek akar sütni.

143
A férfi keze alatt égett a munka,na meg a konyharuha is,amit véletlenül a gázhoz nyomott.Ez azonban
csak a kezdet volt.Mire a tészta süthető állapotba került,a konyha hasonlitott egy háborús övezethez,és a
vissza térő Midoriko,aki amugy sem volt jó passzban,ledermedve állt meg az ajtóban.

-Mi van itt?-mennydörögte bosszusan.

-Sütit készitek.-vigyorgott rá Kakashi,az arcán lévő liszt réteg alól.
-Ahha,hát legyen.De takaritani nem én fogok.-vonta meg vállát a lány.
-Okés.

Midoriko helyetfoglalt Iruka mellett,és tanácstalanul méregette az alkotó férfit.Néha kénytelen volt
nyelvébe harapni,hogy ne nevessen fel hangosan,vagy épp ne orditson a szerencsétlenkedés láttán.

Húsz percel később,Kakashi kiemelte a tepsit a sütőből,és kérdőn tanulmányozta a még mindig folyékony
masszát.

-Nem süt a sütő.-állapitotta meg végül.

-Bekapcsoltad egyáltalán?-érdeklődött Iruka.
-Persze,betettem a tésztát és beállitottam a hőfokot.-bólogatott a Kakashi.
-Idióta…-mormogott Midoriko.-Előmelegitett sütő.Mond ez neked valamit?
-Hn,hát..-vakarta fejét a férfi.
-A sütőbe akkor teszed a tésztát ha már felmelegedett.Nézd meg hol tart a melegedésben.
-Azt hogy?-hümmögött Kakashi tanácstalanul.

Midoriko bosszúsan ellenőrizte a sütőt,és néhány percel később a tepsi ismét benn landolt,ezuttal
megfelelő körülmények között.
Azt,hogy Kakashi elkezdi késziteni a krémet,már csak fél szemmel figyelték,mert Irukát ette a fene,és a
verseny felé terelte a témát.

Nagyon remélte,hogy a lány elintézte a nevezést,és indulhat majd.Nem tartotta fontosnak elmondani a
részleteket,csak amennyit muszály volt.
Zabuza már régóta vetélytársa volt,és még egyszer sem tudta legyőzni.Minden próbálkozása
ellenére,nem birt a férfival,és ez szörnyen bosszantotta.Az pedig,hogy a férfi minden egyes verseny után
a porig alázta,csak növelte bosszúvágyát.Megszerette volna mutatni,milyen jó is,és erre végre esélye
volt.A legjobb csapat,a legjobb kocsi és a legjobb szponzor állt mögötte,ami növelte esélyeit,na meg
persze rengeteget fejlődött,amit meg is akart mutatni.

Midoriko azonban ellenezte az egészet.Utánna kerestetett a bizonyos riválisnak,és cseppet sem

nyugodott meg attól,amit megtudott.
Zabuza valóban neves driftesnek számitott,azonban nem állt fair play játékos hirében.Az aktájában a bolti
lopástól a gyilkosságig mindenféle bűntett megtalálható volt,és nem egy haláleset a versenyeken történt.
A kanyon futamok magukban is veszélyesek,hát ha még valaki jószándékúan le is segit a szakadékba…
Ezek után nemcsoda,ha nem rajongott az ötletért,és határozottan megtiltotta Irukának,hogy induljon.

-Mért vagy ilyen?-dühöngött a férfi.-Fogalmad sincs,hogy ez milyen fontos nekem.

-Nem érdekel.Nem mész és kész.
-Csak egy nyamvadt telefonodba kerülne,hogy Itachi rábólintson.
-Nem.
-Szemét vagy…-állt fel Iruka.
-Hogy mondtad?-nézett rá a lány.
-Szemét vagy.Csak egyszer tartanád fontosnak,a másik érzését,de neeem…
-Fejezd be.
-Nem,és akkor is megyek.Kilépek,és majd más csapatnál nevezek.
-Ne merészeld!-orditott a lány,de csak az ajtócsapódást kapta válaszul.

144
Kakashi meredten bámulta a füzetet,és még levegőt sem mert venni.Még soha nem látta Irukát igy
kibukni,és ez az új felfedezés megdöbbentette.Nem tudta,miért nem hagyja versenyezni a lány,de jó okot
sejtett a háttérben,viszont nem kivánt senki pártján állni,igy csak hallgatott.

-Idióta…-morogta Midoriko és kiviharzott a helységből.

Kakashi hümmögött egyet,és inkább rákoncentrált az előtte lévő robotgépre,amivel hamarosan ugy
csapkodta szét a krémet,hogy öröm volt nézni.

*
A két mazda a hegyi pálya szélén árválkodott.A hely a driftesek kedvelt gyakorló pályája volt,és sokszor
rendezték meg ott a versenyeket is.
A kis magaslat tetejéről kényelmesen be lehetett látni a város nagyrészét,és bár a tátongó szakadékok
nem voltak bizalomgerjesztőek,mégis volt valami varázsa a helynek.

Miután Iruka kirontott a konyhából és kocsijába vágódott,egyenesen ide jött,mint mindig ha gondolkodni
szeretett volna.Bár arra nem számitott,hogy most elősször társaságot is kap,Midoriko személyében,akit a
leg vérfagyasztóbb manőverekkel sem tudott lerázni az odaút folyamán.Magában kénytelen volt
elkönyvelni,piszok jól vezet a csaj,és nem is értette,mért nem versenyez.
Midoriko azonban pontosan eltudta volna magyarázni az indokot,ha megkérdik.Nem szeretett
száguldozni,és csak kivételes esetekben volt hajlandó elővenni az őrültebb énjét.Olyankor azonban nem
törődött senkivel,és semmivel,csak vezetett és profikat megszégyenitő technikákkal lavirozott a többi
kocsi között,akár driftelve is.

Hosszú hajsza után,eléggé elkoptatott kerekekkel és számtalan káromkodáson túlesve azonban

megérkeztek,és kiszállva,mindketten vészjósló tekintettel méregették egymást.

-Mit akarsz?-dünnyögte Iruka.

-Azt,hogy használd azt a csöpp eszed,te szerencsétlen.-morogta a lány.
-Nem érdekel,hogy mit mondasz,akkor is megyek.-vont vállat a férfi és lazán kocsijának dőlt.
-Ne játszd a fasza gyereket,mert megjárod.
-Nahh..Mit fogsz csinálni?
-Megverlek,hazaviszlek,lekötözlek és a verseny végéig háziőrizetben tartalak.-mosolygott gonoszul a
lány.
-Na ne már…Úgy félek..-játszotta az ilyedtet Iruka.
-Mond már el,mi a francért akarsz idő előtt meghalni?-nézett rá Midoriko kicsit nyugodtabban.

Iruka pedig elkezdte…és csak mondta és mondta és mondta,mig a lány feje már zsongott a
hülyeségtől.Elmesélte,miért fontos neki,hogy induljon,hogy miért akar győzni,és hogy mennyire rosszul
esik neki,hogy nem támogatják.
-…és még te is ilyen vagy.-dühöngött Iruka-Pedig segithetnél,de nem teszed.Csak egyszer kérek
szivességet és ezt kapom,és tudod..Na mindegy de akkor is,ez az egész,én azt hittem…-ömlött belőle a
sértettség.

A lány már kezdett kiborulni,és hasonló tüneteket produkálni mint amikor Deidara tartja szóval.Bár
nagyjából sikerült megértenie,miért olyan lényeges az az átkozott verseny,még mindig nem tartotta jó
ötletnek.Azonban már látta,hogy Iruka megy,ha engedi,ha nem,igy kénytelenkedve ugyan,de kötélnek
állt.Ezt azonban nem tudta közölni a sértett egójú Irukával,mert annak be nem állt a szája a siránkozás
miatt.
Na és ilyenkor mit tesz az ember lánya,hogy szóhoz jusson?
Nos,vagy üt,vagy sirni kezd,vagy…és esetünkben a harmadik dominált mert Midoriko nem akarta bánta a
férfit,sirni pedig nem igazán tudott,igy csak odalépdelt elé és felnézve a mérgesen villogó
szemekbe,szájoncsókolta Irukát,aki abban a pillanatban befejezte eszmefuttatását…

145
A lány ajkai az övén,beléfolytották a szót,és hirtelen szörnyen melege lett a bőrében.Mire azonban eljutott
a tudatáig,hogy ő csak áll bambán,és nem csinál semmit,még csak vissza sem csókol,nos addigra
Midoriko elhúzódott és elégedett képpel méregette a meglepődött arcot.

-Na,most hogy igy befogtad végre-kezdett bele mondandójába.-Közölném,hogy elrendezem a

versenyt.De…
-De?
-Elősször és utoljára….és életben maradsz.
-Rendben.-mosolyodott el a férfi.-Csak nem aggódsz értem?
-Nem,csak nincs kedvem új soffőrt szerezni.-vont vállat Midoriko és vissza sétált kocsijához.

Szállt volna be,mikor egy kéz megáljt parancsolt az ajtónak és Iruka szorosan hozzásimulva nézett le az
éjjfekete csodálkozó szempárba.

-És a csók?-suttogta a lány fülébe,amitől azt kirázta a hideg,de nem a rossz értelemben.
-Hn,valahogy el kellett,hogy hallgatassalak.-dünnyögte Midoriko,miközben félrelökte a férfi kezét,és
behuppant az ülésre.
-Hát,nem rossz módszer.-vigyorgott Iruka.-Azt hiszem,a jövőben többet kéne beszélnem megállás nélkül.
-Hn,ez egyszeri alkalom volt.Legközelebb inkább leütlek.-vicsorgott a lány.
-Hát jó.Verseny hazáig?
-Legyen…

*
Naruto és Sasuke érdeklődve figyelték az újdonsült konyhatündért,Kakashi személyében.

A konyha romokban hevert ugyan,de a süteményre már sikeresen felkerült a vanilia krém is,és már csak
a csokimáz hiányzott.

Kakashi,Shiroyuki kötényében forgolódott,ami tele volt maszat foltokkal,és a széle egy egész picit
megbarnult,emlékeztetve viselőjét,hogy a sütőt nem ugy kell becsukni,hogy közben a fél ruhája benn
marad az ajtóhoz szorulva.
Minden esetre,ez még csak a kissebb gond volt.A mosogatóban csak a jóindulat tartotta benn a
mosatlant,és a csempe körös körül arról árulkodott,hogy hatalmas harc dúlt ember és robotgép
között,aminek áldozata a vanilás krém lett.
Az,hogy a felvert tojások héjja miért került a padlóra,örök rejtély maradt,ahogyan az is,hogy a hűtő
műanyag tartórésze miként adta be az unalmast és törte össze magát…

-Nem lesz ebből baj?-érdeklődött Naruto,elnézve az őskáoszt.

-Nem,majd össze takaritok.Később…-vonogatta vállát Kakashi.
-Ahha,de Shiroyuki ki fog bukni,ha meglátja a kötényét.-mosolygott gonoszul Sasuke.
-Ugyan,majd kimosom.
-Az égett foltot is?
-Ömm…akkor kap másikat.-legyintett a férfi.
-De ezt még tőlünk kapta,és imádja!-szólt közbe a szőke fiú.

Valahogy el sem tudta képzelni,micsoda botrány lesz abból,ha nővérei meglátják Kakashi művét.Pedig
neki aztán volt fantáziája,de ehhez már nem.Előre félt,hogy szegény férfi hamarosan csak egy név lesz
egy márvány táblácskán,amit időnként majd meglátogatnak…

Félelme azonban alaptalannak látszott,ugyanis a befutó Midorko-t cseppet sem zavarta a disznóól,és a
mellé telepedő Iruka is csak nagyokat vigyorgott.

-Öm,nővérkém…-kezdte bizonytalanul Naruto.-nem haragszol a konyha miatt?

-Mi?Ja,nem.Mondtam,hogy én nem takaritok,és ennyi.
-Aha.És Shiroyuki nee chan?
-Nos,ő már más napra tartozik.Bár szerintem,ha a konyha tiszta lesz mire jön,nem lesz mérges.

146
-Jahh,amugy hol van?-érdeklődött Sasuke.
-Randizni ment Itachival.
-Akkor ezért ejtett a bátyám.Pedig beszélni akartam vele..-morgolódott Sasuke.
-Tényleg,ti is észrevettétek?-pislogott Naruto.
-Mit?Hogy átnéznek rajtunk,mint az üvegen?-gúnyoskodott a fekete fiú.
-Ez nem igaz.Csak még új a kapcsolat…Nem kell besértődni,idővel minden visszatér a normál
kerékvágásba.-feddte meg őket Midoriko.
-Na ja.Ilyenkor az ember legszivesebben ki sem mászna az ágyból a párjával.-kuncogott fel Iruka.
-Persze…Aki mázlista,annak van kivel fetrengeni.-jegyezte meg Kakashi morcosan.
-Ne idegeskedj,te is találsz magadnak párt.-mosolygott Naruto biztatólag.
-Cehh…Hagyjuk.-legyintett a férfi és keverni kezdte az olvadozó csokit.
-Neki is csak az a változatosság,ha kezet cserél…-vidult Sasuke.
-Pofa be gyerekek..-mordult Kakashi.
-Talált…-nevetett fel Iruka.
-Na,én a helyedben csendben maradnék.Tudtommal te sem vagy előnyösebb helyzetben.-fordult meg az
ezüsthajú a kanállal,amiről szép csendesen folydogált a padlóra az olvadt csokoládé.
-Azért jobb a helyzetem,én legalább egyedülálló csajra hajtok.
-Tényleg?Kire?-nézett rá Midoriko.
-Hát,ha ráérsz később,megsúgom.
-Na szép…-mormogott Sasuke,akinek leesett a szitu.
-Naa én is tudni akarom…-motyogta Naruto,aki viszont nem tudott olvasni a sorok között.
-Titok…-intette le Iruka.-Ja amugy meg,lefolyattad a füzetet.-nézett a cukrász mesterre.
-Hogy az a…-dühöngött Kakashi,és a ruhával próbálta meg letörölni a mázt,kevés sikerrel.
-Kakashi,mondd,milyen virágot kérsz a temetésedre?-érdeklődött Midoriko.
-Miért?
-Mert az Shiroyuki füzete,és te halott vagy,ha meglátja mit műveltél vele.

Kakashi elsápadt,és próbálta menteni a menthetőt,de nem volt szerencséje.Nem akarta tönkre tenni a
füzetet,és sejtette,ha Midoriko ilyen gonoszul vigyorog nyomorán,nyilván tényleg nagy bajban van.
*

Shiroyuki vidáman ballagott fel a lépcsősoron.Nagyszerűen érezte magát a randin,és elégedett volt
magával,hogy rá tudta venni szerelmét arra,hogy kipróbálja milyen az egyszerű emberek élete.Azt az
arcot soha nem fogja elfelejteni,amit Itachi vágott a metroban nyomorogva,és az emlékre ismét
mosolyognia kellett.

A lehető legnagyszerűbb hangulatban baktatott be a konyhába,és ugyérezte,ezt a csodás napot semmi

nem tudja elrontani.
Tévedni emberi dolog,ugyebár…

A lány kikerekedett szemekkel mérte fel a konyha állapotát,és nem tudta eldönteni,sirjon vagy
ordibáljon.Végül aztán erőt vett magán,és elhatározta,semmi nem fogja elrontani jókedvét.

-Mégis mi van itt?-nézett nővérére,aki épp a magazint lapozgatta,nemes nemtörődömséggel.

-Hurrikán…-vont vállat Midoriko.-És egy kissebb atomkatasztrófa.
-Ki művelte ezt?
-Kakashi…Sütit készitett.
-Aha,és most hol van?Mért nem takaritott össze?
-Azt mondta,majd.Én pedig nem fogom más mocskát pucolni.
-Értem,hát jó.-fújt nagyot Shiroyuki.-Végül is,nem kell kiakadni,csak jót akart,és biztos kitakarit.
-Hát,senki sem akadt ki…-nézett fel Midoriko.-Még…
-Még?Szóval vár még meglepetés?
-Ugyis mondhatjuk…Nézd meg a füzeted…

Shiroyuki gyanakodva emelte le helyéről a jeles tárgyat,és belelapozott,azonnal megtalálva a csoki

foltot,ami az egész oldalt beteritette,és még három másik oldalra is átvert.

147
Normális esetben nem érdekelte volna,de ez a receptes füzet különleges volt számára.Még a
nagyanyjától kapta a füzetet,és a legtöbb benne található étel elkészitésének fortélyát is.Régóta
tervezte,hogy bevonja a lapokat átlátszó fóliával,hogy ne sérülhessenek és maszatolódjanak,de úgytűnik
elkésett.

Azt még elnézte,hogy a helység egy merő mocsok.Még az sem zavarta,hogy a köténye maszatos és
megégett.Nem akadt ki a tojáshéjjon a padlón,vagy a tésztában és krémben úszó mixeren és csempéken
sem.De ez már sok volt…

Szemeibe könnyek gyűltek,ahogy végig simitott a sokat megért oldalakon,és maga előtt látta nagyija
mosolygó arcát,amikor neki adta.
Az,hogy Kakashi nyilvánvalóan nem direkt tette amit tett,nem hatotta meg.Abban a pillanatban másra
sem tudott gondolni,csak arra,hogy a múltjának egy kis darabját,az egytlen fontos tárgyat amit magával
hozott az új életébe,tönkre tették.

Eszeveszett orditozással rontott be Kakashi szobájába,és még az sem zavarta,hogy az előtte álló férfi
meglehetősen alulöltözve pislog rá.Láthatóan épp a zuhany alól mászott elő,derekán egyetlen kis
törölközővel,amit zavarában azt sem tudta hogy igazitson.

-Hogy tehetted?Te szemét!-lobogtatta meg Shiroyuki a füzetet.

-Kérlek ne haragudj,nem akartam-mentegetőzött a férfi.
-Nem?Tényleg,akkor jó…Megvan bocsájtva…
-Tényleg?
-Nem!!-kiabált ismét.-Mért vagy ilyen?Amint kibékülünk,neked sikerül újra elrontanod mindent.
-Sajnálom…-motyogta a férfi,lehajtott fejjel.
-Sajnálhatod is!Utállak…Mindig elcseszed a dolgokat!
-Elég már…-ölelte át hugát Midoriko.-Ne kiabálj.Gyere…-azzal kituszkolta a szobából.

Iruka érdekes képet vágva szemlélte a jelenetet az ajtóból,és szó nélkül engedett utat a két lánynak,majd
sajnálkozóan végigmérte az ezüsthajú férfit,aki révetegen szemlélte a fapadlót.

-Öltözz fel,aztán gyere ki és kérj bocsánatot.-mondta Iruka és átment a konyhába.

Kakashi csak állt,és nézte ahogy az ajtó lassan becsukódik.Csak ezután engedte meg magának,hogy pár
kósza könnycsepp végig csorogjon arcán,enyhitve bánatát.Az az egy szó,az a pár vacak kis betű,amivel
Shiroyuki közölte,utálja,mindennél jobban fájt neki,és úgyérezte szive hangos csattanással hullik
darabjaira,szilánkjaival mélyen megsebezve belsőjét.Tudta,hogy a bocsánat kérés nem sokat segit
rajta,és hogy sikerült ismét elrontania valamit,amit talán kiépthetett volna a lánnyal.Nem szerelmet,de
szeretetet,és barátságot,amire nagy szüksége volt.Már elfogadta,hogy Itachi legyőzte,de nem tudta volna
elviselni,ha Shiroyuki többé nem állna szóba vele.

-Nyugodj le.-mormogta Midoriko,miközben teát töltött huga bögréjébe.

-Te könnyen beszélsz,nem a te füzeted ment tönkre.-fújtatott Shiroyuki.
-Talán helyre lehet hozni.-biztatta Naruto.

A nagy csetepatéra ugyanis előkerült a többség is,és kiváncsisággal vegyes sajnálattal szemlélték
Shiroyukit,akit láthatóan megviseltek a történtek.

-Nem lehet…
-De lehet,kivesszük a lapokat,és újakkal pótoljuk.-ellenkezett Tenten.
-És a receptek?-nézett rá Shiroyuki.
-Nekem is megvannak,átirtam őket.-emlékeztette nővére.
-Na látod,nem kell igy felfújni.-bólogatott Gaara.-Meg lesz oldva.
-Kakashi viszont nagyon rosszul érzi magát.-szólt közbe Iruka.
-Érezze is,egy szemét idióta.-morgolódott a lány.
-Azért kicsit…eltúloztad.Nagyon maga alatt van.-ingatta a fejét a férfi.

148
-Ugyan már,szerintem röhög a markába.
-Nincs igazad.-intette le Midoriko.-Szörnyen érezte magát,amiért ügyetlen volt.
-Még véded is?-kérdezte Shiroyuki,újjabb dührohammal küzdve.-Nagyon jóban vagy te vele…
-Nem kell kombinálnod,elég nekem egy hülye is…-bökött fejével Iruka felé.
-Hn…Kössz…-motyogta a férfi.
-Akkor is,nincs igazad.Ha a tiédet tette volna tönkre?
-És ha én tettem volna tönkre a füzeted?Ugyanigy megtörténhet velem is,vagy Tenten-nel.Aki
dolgozik,hibázik,és Kakashi hibázott,de csak azért mert megakart lepni minket.
-Akkor is…-mormogott tovább a lány.

Lelkében azonban már csitult a vihar,és igazat kellett adnia nővérének.Bármelyikőjükkel megtörténhetett
volna ugyanez,mégis Kakashit érte el a balszerencse.Belegondolva,rájött,hogy a férfi tényleg nagyon
peches,és nem a saját hibájából,azért pedig nem haragudhat,hogy a szerencse istennője nem kegyes
hozzá.

Szó nélkül emelkedett fel az asztaltól,és vissza ment a szobához.Keze kopogásra lendült,ám tétovázott
kicsit.Hülyén érezte magát.Tényleg eltúlozta,és végül is meg lehet oldani a receptes füzet dolgát,nem
kellett volna annyira kiborulnia.
Keze meglendült de meglepetésére nem az ajtón landolt,hanem az épp kilépő Kakashi mellkasán.

-Jó,üss meg,csak kérlek bocsáss meg.-motyogta halkan a férfi.

-Nem,én csak…Sajnálom,nem kellett volna igy kiakadnom.-hajtotta le a fejét a lány.
-Én sajnálom.Nem figyeltem,és tönkretettem.
-Nem,ez bárkivel megeshetett volna.Bocsánat,hogy azt mondtam utállak.
-Oké,én meg sajnálom,hogy ilyen idióta vagyok…
-Mindenki sajnál mindent…Nagyölelés és fátylat rá.-háborgott Midoriko az ajtóban,mert már hányinger
kerülgette a sok hülyeségtől.

-Akkor?-nézett a lányra Kakashi.

-Béke.-mosolyodott el Shiroyuki és lábujjhegyre állva átölelte a férfi nyakát,és puszit cuppantott annak
arcára.
-Halleluja…-vigyorgott Iruka is.
-Na ja…De le a mancsokkal.-morogta a fekete lány,és letolta magáról a férfi kezeit.
-Cehh…jégcsap.-dünnyögte a férfi.
-Mit mondtál?-nézett rá a lány.
-Csak azt,hogy ööö…szép vagy…-makogta a férfi.
-Azért…-vigyorodott el a lány.
-Azért ez igy szép befejezése a napnak.-állapitotta meg Naruto.

A kis hozzászólást senki nem méltatta válaszra,csak eggyetértően bólogatni kezdett a tömeg.Mindennek
van tanulsága…Ennek az,hogy Kakashit ne engedjék többé a konyhába tevékenykedni,és hogy a
védőfólia nagyon remek dolog…A többit meg vonja le mindenki magának…

*35*

Madara szemeit forgatva nézte a plafont.Na nem azért mert baj volt a festéssel,sokkal inkább az
akasztotta ki,amit kedvenc kis alkalmazottja közölt vele.

-Még egy ilyen hülye ötletet.-dünnyögte végül bosszúsan.

-Hn,Itachi igent mondott,szóval szabad a buli.
-Jó,persze.Nem is érdekel,ha a kis barátod önként nyiratja ki magát.Legalább tesz nekem egy
szivességet.
-Madara-mordult fel Midoriko.
-Na mindegy,csak az a baj,hogy a Hyuugák területére mentek.
-Neked ebből mi bajod származik?Nem gyilkolni megyünk át,csak versenyezni…

149
-Persze,de Hizashi Hyuuga minden versenyt személyesen megtekint,vagyis…
-Te sem maradhatsz ki ebből…-fejezte be a mondatot a lány.
-Igen…Mond,direkt csináljátok ezt velem?
-Ugyan már,nem halsz bele,ráadásul erősited a két klán közötti baráti viszonyt.Még jól is jössz ki belőle.
-Tudod,mit kell mondani,hogy szépits a dolgokon…Legyen…
-Kössz.
-De ha már ott leszek,nem akarok szégyenkezni.Szóval Iruka vagy nyer,vagy kibeleztetem…
-Valóban?-nézett rá gúnyosan Midoriko.
-Valóban…Nem a szeretet szolgálat vagyunk,jó lenne,ha rájönnél.
-Rájöttem.Ott nincsenek felfuvalkodott,magukat a világ urának képzelő egyének.
-Midoriko…-orditott Madara.
-Most mi van?Ki emlitette a neved?Senki…Tudod,akinek nem inge,ne vegye magára…-vigyorgott a lány.
-Na tünés,és estére ne késsetek…-intett az ajtó felé Madara.
-Rendben.Ja ne…

*
A garázsban tetőfokára hágott a hangulat.Sasuke és Naruto,minden tudásuk latba vetve nézték át Iruka
autóját,és apróbb javitásokat eszközöltek rajta.
Naruto annyira nem is,de Sasuke baromira aggódott…Nagyon is tisztában volt vele,hogy idegen klán
területén versenyezni rizikós,még engedélyel is.Tudta,hogy a bátyja is csak Midoriko kérésére eggyezett
bele a dologba,és Madara is tiszteletét fogja tenni majd,mégis tartott attól,hogy baj lesz.

Iruka lázasan készült.A netről letöltött műholdas térképet tanulányozta,és igyekezett fejébe vésni a
kanyarokat,és veszélyesebb helyeket,hogy ne érje meglepetés.Alapból hátránnyal indult,hisz soha nem
hajtott még azon a pályán,ahol majd este fog,ellenben a többi versenyzővel.Mégsem volt elkeseredve,és
mindenáron bizonyitani akarta kiválóságát.Nyerni akart,mert ennyivel tartozott magának,és Midoriko-
nak,aki segitett neki.Tudta,hogy nem szivesen,de mégis kiállt érte,ami számára többet jelentett akárminél
a világon.
Igaz,hogy az a kósza csók óta,a kettejük kapcsolata ugyanabban a mederben folydogált tovább,de
legalább már tudta,hogy a lány félti.

Midoriko pedig féltette is,és százszor elátkozta a percet,amikor hagyta magát rábeszélni erre az
őrültségre.
Mindent alaposan előkészitett,ellenőrzött és még Hizashi urral is értekezett,aki biztositotta nem éri őket
attrocitás,amig ott lesznek.Ez azonban édes kevés volt ahhoz,hogy nyugodt legyen.A legfőbb
dolog,amitől félt,az Zabuza volt.Szive szerint ő is nevezett volna,hogy ha gond lesz esetleg közbe
lépjen,de nem tehette.Nem csak Itachi és Madara tiltotta meg neki,de még a szabályoknak is
ellentmondott.Mint vendég,csak egy valaki képviselhette őket,és igy a lány hoppon maradt.
Egész nap nem találta helyét,csak morgott és magába döntött 3bögre kávét,elmajszolt egy tábla csokit,de
még ezek sem segitettek közérzetén.

Az este rohamosan közeledett,és már nem volt vissza út.

Mindannyian ideges képpel masiroztak le,és szó nélkül végigmérték egymást.Senki nem mondott
semmit,csak a tekintetek csillogtak aggódóan,és a feszült vibrálásban szinte folytogató volt a
bizonytalanság.

Gaara próbálta lebeszélni Tenten-t,hogy menjen,de a lány nem hagyta magát.Azt mondta,ha a saját
autójával kell is mennie,de ott lesz a versenyen.Ezek után a fiú nem tehetett mást,minthogy maga mellé
ültette a kocsiban.Ő nem versenyzett,hisz ez csak a driftesek párbaja volt,és tulajdonképp nem is kellett
volna mennie,de ugyérezte,tartozik annyival Irukának,hogy biztatja.

Sasuke is szivesebben maradt volna otthon,Narutot biztos helyen tudva,de lévén,hogy szerelők voltak
mindketten,nekik mindenképp menniük kellett.Ahogy Itachinak is,aki természetesen nem tudta meggyőzni
Shiroyukit arról,maradjon.

150
Végül aztán eldőlt,senki nem hagyja ki a futamot,ami némileg jó volt,hisz nagyobb csapat kevesebb
veszély,másrészt viszont aggasztó,hisz a létszám fenyegető is lehetett egy idegen terepen.

A kocsik morajló hangja betöltötte a garázst,és a szemkápráztató csodák,lassan kigördültek az

épületből.Midoriko bezárta a nagykaput,és vissza ülve kocsijába,közvetlenül Itachiék mögött haladva
araszolt a sötétségben.Pedig pillanatnyilag kevésnek érezte a 100-as tempót,és szivesebben
száguldozott volna,hogy lenyugtassa idegeit,de nem tehette.
Félúton csatlakozott hozzájuk Madara mercedes-e,és még két fekete autó testőrökkel.

Ott már mindenki érezte,nem gyerekzsúrra mennek,és még Naruto is idegesen dobolt a kormányon,mert
kezdte felfogni,ha elpártol a szerencséjük,komoly bajba kerülhetnek.

A láthatatlan határnál még két kocsi csatlakozott hozzájuk,egész kis konvojt alkotva,hogy elkisérjék őket
a verseny helyszinére.

A Hyuuga klán területe nem sokban különbözött a Tokyo-i tereptől,csak a felfelé ivelő hegyek mutattak
némi változatosságot.

Errefelé,a terepviszonyokból kifolyólag nagy népszerűségnek örvendtek a kanyon párbajok,amik igazi

kihivásnak számitottak még az igazán tapasztalt soffőröknek is.

A diszkisérettel,hamarosan megérkeztek egy hegylábhoz,és a hatalmas nyüzsgésben próbáltak

maguknak utat törni.
A tömeg kiváncsian,és gyanakvóan méregette a vendég autókat,ám mindenki tudta,a főnök engedélyével
érkeztek,igy csak némán utat engedtek nekik.

Hyuuga Hizashi úgymond diszpáholyból élvezhette a versenyt,ahova természetesen meginvitálta

Madarát,és Itachit is,utóbbit barátnőstül.
Shiroyuki viszont jobban érezte volna magát a pályánál,ám nem tehette meg,hogy vissza utasitja a
klánvezért,és igazából tartott Madara fenyegető pillantásaitól,igy inkább maradt.

Midoriko övébe csúsztatta pisztolyát,és ráhuzta a kabátot.Bár tisztában volt vele,hogy üldözési mániája
van,mégis nagyobb biztonságban tudta magát és környezetét is,ha fegyvert viselt.

A másik Beretta Gaara-hoz került,aki ugyan ódzkodott a gondolattól,hogy ilyesmivel lófráljon,de nem
tartotta alkalmasnak az időt,ilyen apróságok elemzésével,inkább csak nővéréhez hasonlóan eltüntette a
kis fémtárgyat,és igyekezett természetesen viselkedni.Ez abban merült ki nála,hogy mint valami
karótnyelt,reumás panaszokkal küzdő 120 éves bácsika,hol egyik,hol másik lábára helyezte
testsúlyát,billegve és ritmusosan lökdösve Tentent,aki egy idő után kiakadt és arrébb állt.

Naruto izgatottan simogatta a mazda motorház tetejét,miközben Sasuke összeráncolt szemöldökkel

vizsgálgatta a gépet.Mindent,de tényleg mindent átnéztek,többször is,hogy biztos ne legyen semmi
hiba.Ami tőlük tellett,megtették,már csak abban biztak,hogy Iruka sikeresen veszi a futamot,és minimum
élve gördül be a célba.

Iruka nem aggódott.Érdeklődve forgott körbe,és mustrálta a versenytársakat és azok autóit,mit sem
törődve a felé irányuló gyilkos szemvillanásokkal.

Nem első alkalommal vállalkozott ilyen versenyre,és nagyon is jól tudta,egyetlen hiba és az élete foroghat
kockán.Valahogy mégsem félt,és az adrenalin jólesően futkározott végig testén.
Szemei tétova pásztázásában felismerte az arcot,akit már olyan régóta keresett.Vigyorogva,és cseppet
sem szivbajosan lépdelt közelebb ahhoz a férfihoz,akinek legyőzése miatt érkezett.

Zabuza…,a név egy legendát takart…Egy embert aki miatt elkezdett vezetni,egy barátot akiről azt
hitte,számithat majd rá,egy árulót,aki miatt nem tudott továbblépni.

151
Az évek ugyan elteltek,de az emlékek megmaradtak.Elméjében tisztán élt még a kép,arról az
éjszakáról,mikor elkapták a zsaruk egy verseny alkalmával,és Zabuza magára hagyta.Ő kimosta a nevét
az ügyből,és hátat forditott neki.Csak a szerencséjén múlott,hogy óvadék fejében szabadult a sittről,amit
az elmúlt két évben törlesztett a volt csapatának,akik kisegitették.

Azon az éjszakán értette meg,hogy senkiben sem bizhat feltétel nélkül,és hogy ő csak egy csali volt,egy
eldobható és nélkülözhető báb,amit félretettek az útból,az első alkalommal.
Sokáig rágódott a történteken,de megváltást csak az hozhatott neki,ha végre legyőzi a férfit.Ezért volt
ott,és ezért volt képes kockára tenni az életét is,hogy végre megmutassa mennyit is ér.

-Üdv,emlékszel még rám?-kocogtatta meg a férfi vállát.

-Hn,Iruka.-nézett rá Zabuza,de arcáról nem lehetett semmit leolvasni.-Jöttél meghalni?
-Nem egészen.Azért vagyok itt,hogy legyőzzelek.
-Nahh,de beképzelt lettél mióta nem találkoztunk.-vigyorgott gúnyosan a férfi.
-Nem,csak jobb.Sokkal jobb.
-Akkor győzzön a jobbik.-biccentett Zabuza.-Csak vigyázz,nehogy idő előtt kisodródj…
-Ne aggódj,nem fogok…

A néhány mondatos beszélgetés után,mindketten vissza mentek a kocsijaikhoz,és csak a tömegben

eluralkodó feszültség jelezte,nagy dolog van készülőben.A hir ugyanis tűzként terjedt szét,hogy Zabuza
kihivóra lelt,ami nem mindennapi eseménynek számitott.
Az Uchihák soffőrjéről vajmi keveset tudtak,igy,ahogy az lenni szokott megindult a különböző elméletek
gyártása,mi is lehet a két férfi közös múltjában.

-Idióták…-morgolódott Midoriko,miközben Iruka mellé ért.-Pletykálni azt tudnak.

-Miért?-nézett le rá a férfi.
-Cehh,a legutóbb azt hallottam egy csapattól,hogy titokban a testvéred az az idióta,és egy családi viszály
miatt versengtek…
-Nahát,igazán bájos sztori.-nevetett fel Iruka.
-Hn,marhák…
-Ne morogj…
-De morgok,soha többé nem szedsz rá ekkora baromságra.
-Oké.

-Kérjük a versenyzőket,sorakozzanak fel a rajtnál.-harsogott egy hang a hangszórókból.

-Mennem kell.-tépte fel a kocsi ajtót Iruka.

-Sok sikert-hadonászott Naruto.
-Jah,és mindent bele.-bólintott Sasuke is.
Gaara csendesen hátbapaskolta a férfit,mig Tenten megölelte és parancsba adta,hogy épségben jöjjön
vissza.Mig Kakashi csak vigyorgott,és kéz és lábtörést kivánt,amire mindenki rosszallóan felmordult.

Iruka bólogatott és vigyorgott majd bevetette magát az autóba,és becsatolta biztonsági övét.
Midoriko tanácstalanul állt a kocsi mellett,majd behajolt a lehúzott ablakon,tekintetét egyenesen a barna
szemekbe fúrva,és csak nézett.
Nem tudott mit mondani.A biztatás már megvolt,mindenkitől…Mást nem tehetett,csak imádkozhatott,hogy
minden rendben follyon.

-Kéne egy kis adrenalin löket.-mosolyodott el Iruka,megsimogatva a lány arcát.

-Hn,pofátlan vagy…-morgott Midoriko,de teljesitette a kérést.

Ajkaival finoman végig csókolta a férfi száját,majd utat engedve a követelőző nyelvnek,forró csókban
forrtak össze.

-Hn,ez jobb mint a drog…-lihegte Iruka kicsivel később.

-Hn.-bólintott a lány.-Vigyázz magadra.

152
-Meglesz.-intett a férfi és fel kanyargott a rajthoz.

*
Az éjszaka sötét leple alatt a négy kocsi felsorakozott a rajthoz.A fényszórók vakitó fehérségében csak az
inditásért felelős hölgyecske alakja látszott és a két pirosan izzó lámpa amikkel kiadja a jelet.

Iruka lába megállás nélkül járt a gázon,fél kezével a kormányt,másikkal a sebváltót markolta és próbálta
kizárni tudatából a tényt,hogy riválisa pont mellette áll.

Nem akarta,hogy a düh,vagy az emlékek eltereljék figyelmét,és végtére is,soffőr volt.A legjobbak
közül,aki nyerni jött,bármi áron.Nem akart másra gondolni,csak a cél képére,és az érzésre,ami
eluralkodott rajta,az ereiben zubogó adrenalinra,amihez Midoriko is hozzásegitette.

A lámpák felemelkedtekek,majd sebesen le is csapódtak a föld irányába,mire a kocsik sikitva iramodtak

neki a sötétségnek.

A pálya gyér világitasa vajmi keveset segitett a tájékozódásban,és jobbára csak a kanyarok előtt voltak
lámpák,de ennyi.
Itt már tényleg az ösztönök vezették az embert,a reflexek kiéleződtek és készen kellett állni arra,hogy a
következő pillanatban egy versenytárs esetleg beleszalad az emberbe.Nem voltak ritkák az ilyen
esetek…
A kanyonban nem voltak szabályok,nem létezett a barátság sem a sajnálat.Egyetlen cél volt,nyerni
minden áron.
Még akkor is,ha a szemed láttára tört össze az ellenfél,vagy zuhant le a feneketlennek tűnő
mélységbe.Egyetlen törvény volt:Hajts és éld túl.
Veszélyes játszma,veszélyes véggel.Akik ott voltak,tisztában voltak evvel.

Iruka őrült tempóban haladt az élen,Zabuzával szorosan a nyomában.

Gáz,váltó,fék…Kanyar és csúszás…
Ismétlődő sorozat,és őrült száguldás.

A gumik csikorogva tapadtak a köves aszfaltra,és füstölve csúszkáltak,miközben a férfi irányitani próbálta
a járművet.
Érzékelte,hogy az eddig szélárnyékban haladó autó megpróbál előzni,ezért kicsit középre húzódott,de
azzonnal vissza is tért a belső sávba,mert újabb iv következett.Pechjére,pont ezt a malőrt
kihasználva,Zabza elszáguldott mellette,és átvette a vezetést.
A másik két kocsi is szorosan a nyomában volt,ezért újból gázt adott és felzárkózott a sötétzöld Audi R8
mellé.

A következő pillanatban Zabuza oldalról nekiment és alaposan felkente a kocsit a kanyon falára,ami
szikrázva súrolódott végig a durva kő falon,de nem esett komolyabb baja,hála a vezetőnek,aki időben
észlelte mi készül,és fékezett,csökkentve az ütközés erejét.

Az Audi tovább száguldott,Iruka pedig káromkodva rántotta vissza a Mazdát az útra,és ujjával a nitro
gombját nyomva gyorsult fel ismét.Nem nagyon akarta használni ezt a fajat löketet,de kénytelen volt.
Hamarosan ismét egymás mellett kanyargott a két bestia,és kemény ütközésekkel próbáltak utat törni
maguknak.

A Mazda kisodródott a pálya széléhez,és kivülről próbált előzni.Iruka tudta,hogy mekkora kockázatot
vállal,hiszen ha szalagkorláthoz ér,és Zabuza neki megy,nem biztos,hogy az úton tudja tartani a gépet.

Nem volt választása.Nyerni jött,és nem érte be a második hellyel.Azért hajtott,és gyakorolt,hogy ha arra
kerül a sor,revansot vehessen vetélytársán.Már nem érdekelte semmi.Mindent vagy semmit alapon
vezetett,és feltette a versenyt egyetlen lapra,illetve egyetlen mozdulatra.

Tisztában volt ellenfele taktikájával,hisz anno eggyütt száguldoztak,ezért pontosan tudta,mi vár rá.

153
“-A következő szalagkorlátnál fog eldőlni minden.-mormogott magában.”

Gázt adott és a Mazda egy orrhosszal előrébb ugrott mint a másik kocsi.
Újabb kanyar,és hangos csattanás,ahogy a két kocsi egymást lökdösve próbálta bevenni.A felbukkanó
korlátsor látványa elbizonytalanitotta.Vajon tényleg képes az életét is kockára tenni a győzelemért?
Megéri ez neki?
Csak másodpercei voltak arra,hogy döntsön,vagy feladja és lemarad,vagy kockáztat és bizik a
szerencséjében.

Végül is,ha veszit nem kerülhet Madara szeme elé,és nem tudna többé Midoriko-ra nézni.Még a főnöke
nem is,de a lánnyal kapcsolatos gondolat megijesztette,és nagy levegőt véve,nitróval gyorsitva zárkózott
fel Zabuza mellé.Szinte érezte,ahogy szive a torkában dobog,és nehezebben kap levegőt is.Szemei előtt
homályosulni kezdett a környezet,mig minden egyetlen ponttá mosódott össze.Ez a pont pedig nem volt
más,mint a korlát,amihez vészes gyorsasággal kanyarogtak.
Koccanást érzett a kocsi elejénél,és a fékre taposott,mire a gumik hangos csikorgással próbáltak
megkapaszkodni a beton úton,miközben szemeivel követte a sötétzöld Audit,ahogy a korlátnak
csapódik,és megáll,félig az úton,félig a sötétségben lebegve.

Nem foglalkozott vele,csak újra gázt adott,és sebességbe kapcsolt,majd a maradék nitrót felhasználva
elszáguldott,és remegve szorongatta a kormányt,miközben arcára diadalmas mosoly rajzolódott.

A tömeg,akár egy óriási hangyaboly nyüzsgött,és a legmodernebb telefonokról és laptopokról figyelték a

versenyt,amit az út mentén felszerelt kameráknak hála részletesen láthattak.

Gaara,Tenten,Naruto,Sasuke és Kakashi egy emberként mordultak fel olykor,vagy kezdtek

üdvrivalgásba,miközben a képernyőre tapadtak.Midoriko nem akarta látni a futamot,igy csak kocsijának
dőlve várt,és hol imádkozott,hol fenyegetőzött az égiek felé,miközben néha felpislogott az
emelvényre,ahol a vezetők ültek.
Madara arcáról nem sokat tudott leolvasni,legfeljebb annyit,hogy a férfi bárhol szivesebben lenne
pillanatnyilag mint ott.Itachi arca aggódó volt,akárcsak Shiroyukié,mig Hizashi szélesen mosolyogva
élvezte a versenyt.

A cél felé közeledő autó zugása hallatán,gyomra görcsbe rándult,és óráknak tűnő pillanatokig meredt a
sötétség felé,ahonnan két fényszóró szikrázó ragyogása oszlatta el a homályt,és egy sötétkék mazda
száguldott át a vonalon.

A tömeg hangos éljenzése,a kigyulladó reflektorok vakitó fénye,és a nagy hangzavar egybe mosódott és
a lány hangosan és megkönnyebbülten sóhajtott fel,mikor meglátta a kikászálódó Irukát,aki olyan boldog
arcot vágott,mintha legalább is császárnak nevezték volna ki.

Az ünneplő sokaság körbevette a férfit,aki mosolygott,és fejét forgatva kutatott ismerős arcok után,akik
csakhamar be is futottak.

-Állati vaagy!-orditotta Naruto.

-Szép volt haver.-verte hátba Kakashi is.
-Kössz kössz…-parolázott Iruka.
-De tényleg,nagyot taroltál.-ismerte be Gaara,és kivételesen nem lett féltékeny,amiért Tenten a férfi
nyakába ugrott és puszit adott az arcára.
-Na és jó volt a kocsi?-érdeklődött Sasuke.
-Na ná.Kössz srácok,mindenkinek…hogy velem vagytok és segitettetek.
-Nyertééél.-kapálózott Naruto.-Ez annyira klassz
-Igen,és még most sem vagyok biztos benne,hogy ez igaz.-bólogatott a férfi.
-Pedig igaz.Nem is vagy olyan béna.-dünnyögött egy hang a csapat mögött.

154
Midoriko előtt megnyilt az út,és kényelmesen elsétáva a barátai mellett,megállt a férfi előtt,és mielőtt az
bármit is válaszolhatott volna,kezei nyaka köré fonódtak,és arcát a nyakához fúrva mosolygott bele a póló
puha anyagába.
Iruka meglepődött,de hamar észheztért,és magához ölelve a lányt,köszönetet suttogott a fülébe.

Körülöttük legalább száz ember nyüzsgött,mindenki tátott szájjal bámult rájuk,de nem zavarta őket.
Abban a pillanatban csak ők ketten voltak egyedül a világon.Mintha végre hazataláltak volna.Annyi év
szenvedés,és keserű élmény után végre ugyérezték,megnyugodott a háborgó lelkük,és talán végre ők is
megtalálták a saját kis boldogságukat,amire olyan régen vágytak már,titkolva vagy felvállalva,de mégis
töretlen hittel.

-Soha többé,nem jössz ilyen versenyre.-nézett fel rá az éjjszinű szempár aggódva.

-Igérem…-bólintott Iruka és elveszve a sötét szemek csillogásában,szive hangosan dübörögni kezdett.

Tenni azonban nem volt ideje semmit,mert az időközben lerohanó Shiroyuki és Itachi is gratulálni
akart,igy a pillanat elsszált,viszont a boldogság megmaradt.

-Győztél.-állt meg Zabuza Iruka előtt.

-Igen,és ezzel vége.-bólintott a férfi.-Lezártam a múltam.
-Helyes.Tudom,hogy késő és hogy már nem számit,de sajnálom,hogy gyáva mód,magamat mentve
cserben hagytalak akkor.-hajtotta le fejét Zabuza,és arcán megbánás tükröződött.
-Már mindegy.Nem akarom többé előhozni a témát.
-Értem.Nos,akkor gratulálok.Tényleg jó vagy,és remélem még versenyzünk majd.
-Nem hiszem.Parancsba kaptam,hogy ilyet többé nem csinálok.-mosolyodott el Iruka.
-Kitől?
-Tőle…-intett fejével a távolabb beszégető Midoriko felé.
-Hn,tudod ez azért nem ér.Nyertél és még a környék egyik legjobb nője is a tiéd….Telhetetlen vagy.-
nevetett fel Zabuza.
-Nem,csak szerelmes.
-Uhh,akkor sok sikert.-veregette hátba Zabuza és elment.

Iruka visszasétált a csapathoz,és tüntetőleg ölelte magához Midorikot,megeresztve egy gúnyos mosolyt
Madara felé,aki majd felrobbant…

Hizashi mindannyiukkal lekezelt,gratulált Irukának és biztositott számukra némi testőrséget a vissza

útra,akik elkisérik majd a csapatot a határig.

Madara nagy gálánsan felajánlotta,hogy a Hyuuga klán is tehetne egy baráti látogatást náluk,mire
Midoriko grimaszolt eggyet,tudva,hogy főnöke állszenteskedik csupán.Hizashi látta a lány
reakcióját,magában mosolygott.Szimpatikusnak találta a fekete hajút,ahogy a csapat többi tagját,és
őszintén szólva alig várta,hogy a kétszinű Madara státusza végre lejárjon és Itachi lépjen a posztra.Nem
bizott a férfiban,és csak azért fogadt el,hogy ő a főnök,mert nem akart háborút.
*
A vissza út eseménytelenül telt,és a garázsba érve megkezdődött az ünneplés.
Kakashi pezsgőt bontott és szorgalmasan töltögette a poharakat,majd végig hallgatták Itachi tósztját,és
koccintottak.

Iruka részletes beszámolót tartott a népnek,és újra élte az izgalmakat,olyannyira,hogy fel sem tűnt
neki,Midoriko távozott.

A lány elment lezuhanyozni,felhúzta köntösét és fél óra múlva úgy vágódott vissza a konyhába,de akkor
is csak ásványvizért.

155
Nem akarta elrontani Iruka kedvét,de semmi kedve nem volt végighallgatni a borzalmakat.A férfi
lelkesedése és öröme azonban őt sem engedte mérgelődni,igy csak szimplán lelépett majd
visszatért,pont a sztori végére.

Iruka látva a lányt,azonnal magához húzta,és kedvesen körbepuszilgatta,amit az

nehezményezett,mondván nem 5éves,és frászt kap az efféle érzelmi kitörésektől.

-Gonosz vagy…-sóhajtott Iruka letörten.

-Mint mindig…-nyugtázta Gaara mosolyogva.
-Öcsi,ne szólj be.-morgott Midoriko.

A többség csak mosolygott a jeleneten,és hamarosan mindenki aludni tért.Hosszú és izgalmakban

bővelkedő estéjük volt,igy mindenki hulla fáradtan tántorgott el a szobály irányába,kivéve Irukát,aki kicsit
többet remélt…

Midoriko azonban gyorsan lehűtötte,hogy ne akarjon túl sokat egyszerre és képébe vágta szobájának
ajtaját.

Igy aztán Iruka ismét egyedül tért nyugovóra,de már avval a boldog tudattal,hogy tényleg nincs
egyedül.Remek emberek és nagyszerű barátok vették körül,és az a lány akit az életénél is fontosabbnak
tartott.Remek csapatot talált,és érezte ők 10-en eggyütt,igazán sokra vihetik még…Eggyütt…

*36*

Sötétség ölelte körbe,és csak halk morajlást hallott maga körül,de bárhogy is próbált tapogatózni,kezei
újra és újra csak a semmit markolták.
Naruto kezdett kétségbe esni.Fogalma sem volt hol van,és egyáltalán hogy került el a szobájából,de a
legnagyobb gondja mégis az volt,hogy a zajongás hangosodott,és már elviselhetetlen méreteket öltött.

Aztán vakitó világosság keletkezett,és hunyorogva próbálta szoktatni szemeit a fényhez,hogy körbe
tudjon nézni.

Az égszin szemek rémülten és értetlenül pislogtak körbe a padokon,és az embereken,miközben a kör

alakú porondon kigyulladt egy reflektor.

A cirkusz,mert hogy az volt,tele volt emberekkel akik hangos üdvrivalgással fogadták a bevonuló
porondmestert.

-Mi a fene folyik itt?-dünnyögte Naruto félhangosan.

-Mi?Te nem is tudod?-fordult felé a mellette ülő.-Ez a Tokyo-i cirkusz.
-Fugaku sama?-képedt el a szőke.-Te mit csinálsz itt?
-Engedelmeddel,szórakozom.-horkantott a férfi sértődötten.
-Aha…-hagyta rá a fiú,és a kör alakú szinpad felé fordult,hogy megnézze,ki az a férfi,akinek már vagy a
századik virágcsokrot dobja a közönség női képviselete.

A látványtól eltátott szájjal,levegő után kapkodott miközben Kakashi elegánsan ledobta magáról
köppenyét,és fekete cilinderét megemelve hajlongott,majd kezével csókokat hintett a közönség felé.

-Hölgyeim és uraim!Kicsik és nagyok.Szeretettel köszöntök mindenkit a varázslatos Álom Cirkusz

előadásán.Érezzék jól magukat,és kezdődjék a varázslat!-szónokolta Kakashi majd eltűnt egy
füstfelhőben.

Nyomában azonnal megjelent néhány oroszlán és egy gyanusan ismerős vörös üstök,mire Naruto
mégjobban eltátotta száját.

156
Gaara,közönyös képpel,ostorát pattogtatva terelte a vadállatokat,majd a számukra kijelölt kis dobogókra
parancsolta őket.

Újjainak egyetlen csettintésére,besietett néhány segéd,akik rózsaszin tüll szoknyácskákat tekertek a

morgó oroszlánok köré majd eltűntek.

-És most,elsőkézből láthatják a nagy Gaara táncoló fenevadjait.-harsogta a hang a hangszórókból.

Gaara felemelte az ostort,mire az állatok engedelmesen felálltak,majd körbe fordultak a két lábukon.

A közönség tombolt,és többet akart,igy az idomár a közönség soraiból kért segitőt.

-Te ott.-mutatott Naruto-ra.-Gyere le és segits.

Naruto zavartan kapkodta fejét,de mivel senki másra nem mutathatott a fiú,igy kénytelen volt lemenni.
Az oroszlánok közelebbről még hatalmasabbnak és ilyesztőbbnek tűntek,mint a páholyból,és a szőke fiú
nagyot nyelt a látványuktól.

-Csak semmi pánik.-nyugtatta Gaara.

-Oké…
-És most,ez a bátor férfi,bedugja a fejét a fenevad szájába!-harsogta az idomár.
-Mi??-kiáltott fel Naruto.-Én ugyan nem.
-Dehogy nem.-kezdte rángatni Gaara,a legnagyobb állat felé.

Az oroszlán dühösen szemlélte a kapálózó és tiltakozó fiút,majd vicsorogni kezdett.

-Nem és nem…-ordibálta Naruto.-Az én fejem nem tép le egy ilyen dög…

-Ne sértegess kérlek.-mordult fel az oroszlán.

Naruto azt sem tudta mit csináljon.Az az állat tényleg megszólalt,vagy csak a képzelete játszott vele?

-Te…te..-mutogatott az oroszlánfelé.
-Én hát…-ugrott le az a dobogóról.-Ne félj,nem eszlek meg.Jobb kajához vagyok szokva.
-Kikérem magamnak,én nem tűnök finomnak?-sértődött meg a szöszi.
-Kipróbálhatjuk…-vicsorodott el az oroszlán.
-Szimba,nyughass-csattant Gaara ostora.-Emlékezz mi történt apáddal…
-Ohh…Mi történt vele?-érdeklődött Naruto.
-Eltaposta egy bivaly csorda.-hüppögött Szimba.
-És ennek mi köze az egészhez?-fakadt ki Naruto.
-Tulajdonképp semmi…Na gyere…-taszigálta Gaara.

Ám ekkor berontott a szinre egy varacskos disznó,akinek hátán egy mongúz gitározott és énekelt valami
Ha kuna ma tata cimű zagyvaságot,miközben egy ősöreg pávián bottal kergette körbe őket a porondon.

Naruto a gabalyodást kihasználva hátrálni kezdett az egyik kijárat felé,de neki ütközött a lovaknak,amiken
beöltözött lányok táncikáltak.
Ilyedten ugrott félre a paták csattogásától,és a távolban hallotta Gaara orditását,amiért tönkreteszik a
számát.

A következő pillanatban már a levegőben repült,és érezte valaki szorosan markolja csuklóit.

A légtornászok halált megvető bátorsággal ugráltak,és úgy dobálták a sikitozó szőkét,mint egy rongy
babát.

-Tenten?-kiabálta Naruto,ahogy a lány elkapta a levegőben.

-Szia!Na milyen a műsor?-mosolygott rá a lány.

157
-Tegyél le…-könyörgött a fiú.
-Rendben.

Tenten elengedte a kezét,és ő zuhanni kezdett,egyenesen a föld felé,ami nem akart közeledni.Ő meg
csak zuhant és zuhant,de nem jutott lejjeb,egész addig mig néhány bohóc egy trambulint nem tolt alá,és
akkor végre leeshetett.Ezt nevezem igazi késleltetett érkezésnek…
Nagyot nyekkenve érkezett a gumirozott felületre,és hátát tapogatva igyekezett lekászálódni,miközben
néhány bohóc segitett neki.

-Állj,engedjétek el szemetek-orditozta valaki,és a hanghoz egy motorfűrész zaja is társult.

-Neeee…-sikitoztak a bohócok és hatalmas cipőjükben futásnak eredtek.

Sasuke,kezében a láncfűrésszel megállt Naruto mellett.

-Nyugi,megvédelek.-morogta a fekete fiú,és szemei szadistán csillogtak.

-De Sasuke,semmi baj.-nyugtatta Naruto.
-Ne dőlj be nekik,ezek gonoszak és ki kell irtani őket…-orditotta a fiú és elrohant.

Naruto elképedve nézte,amint az egyik bohócot utoléri és lecsap felé a fűrésszel.Undorodva takarta el
szemeit,ám a kivűncsisága erősebbnek bizonyult igy kilesett ujjai közül.
A kettévágott bohócból egy predator mászott elő,és éktelen orditással rontott neki a fekete fiúnak,aki
azonban cseppet sem ilyedt meg.Előkapva lézer kardját módszeresen felszabdalta a lényt,és vigyorogva
integetett Naruto felé aki elképedt a látottakon.
A többi bohóc,látva társa halálát szintén átváltozott,és körbe vette Sasukét.Az azonban a legnagyobb
higgadsággal húzta fejére a sötét barna kapucnit,és a továbbiakban csak a kard rózsaszin villanásai
tanuskodtak róla,hogy még él.

Naruto kétségbe esett,és bár nem volt szokása,mégis komolyan gondolkodni kezdett,hogy mégis miféle
beteges játék folyik körülötte.Sok ideje azonban nem volt a töprengésre,mert Midoriko,aki jelen
állapotában inkább nézett ki CIA kémnek mint a nővérének egy sarokba vonszolta és felmutatva elé egy
hosszúkás fémtárgyat,utasitotta arra,hogy nézzen bele.

-Nem láttál predatorokat,sem velük harcoló jedit.Ezt mind elfelejted.-darálta a lány és megnyomva a
gombot a kis valami élesen felvillant.
Naruto szemét dörgölte,és nem tudta szóljon e,hogy nem sikerült az agymosás,mert még mindig
emlékszik.

-Tessék.-nyomott a kezébe egy fényképet Midoriko.

-Ez én vagyok…-hümmögte a fiú a képet nézve.
-Na ná.Bónusz ajándék,igazi digitális minőség.-intett a lány és egy kötél létrára ugrott amit egy helikopter
engedett le,és eltünt a sötét égen…

-Ez már elmebaj…-sopánkodott a fiú,miközben a sátor tetején tátongó lyukat szemlélte.

-Nem,ez az elmebaj.-nevetett fel mellette Shiroyuki egy pisztolyt lóbálva.-Ki gondolná,hogy ilyen drága
manapság a golyó ebbe…
-De minek neked pisztoly?-hüledezett Naruto.
-Minek?Ennek…-mutatott fel a lány a sátor teteje felé.

Odafenn egy sötét árny körözött,és egyre lejjebb ereszkedve kezdett felismerhető formát ölteni.

Madara,öltönykabátját kifeszitve vitorlázott a levegőben,és vérfagyasztó kacagásokat hallatott,amig

Shiroyuki felé nem lőtt.
A férfi erre felhorkant és irányt váltott,elsiklott az elefántok felett és vihogva fordult hátra,hogy bosszantsa
a vámpir vadász lányt,ami nagy hiba volt.
Az fém oszlop tompa rázkódással állta útját az ég fenegyerekének,aki fennakadt szemekkel csúszott
végig a rúdon,egyenesen az iszapban landolva.

158
Hogy került be iszap?
Nos,Tenten és egy táncosnő dagonyáztak benne,lévén hogy a barna lány kiakadt,amiért a kis szuka
rámászott Gaara-ra.Ebből kifolyólag megfogadta,megfolytja vetélytársát,amihez Kakashi vállalta a biró
szerepet és kezében egy mikrofonnal ugrálta körbe a gumi medencét és tudósitott,egész addig mig
Madara bele nem fejelt a sárba.

-Új versenyzőt köszönthetünk a köreinkben.-kiabált Kakashi.-Kezdődjék a harc.

Madara kábán pislogva nézett fel a két amazonra,akiknek már teljesen mindegy volt kit vernek,igy elemi
erővel kezdték izekre szedni a vámpir utánzatot.

Narutoval forogni kezdett a világ,és már legszivesebben elsirta volna magát.Ugy érezte,egyedül ő maradt
normális ember a világon,és ez nagyon nem dobta fel kedélyállapotát.
Mikor Shiroyuki nagy nehezen kirángatta zsákmányát a csajok kamai közül és vissza tuszkolta Naruto
mellé,a fiú érdeklődni kezdett,hogy most mi lesz vele.

-Megkinozzuk az információkért.-mosolygott Shiroyuki.

-Hogyan?Ne már…-fakadt ki a fiú.
-Nyugi,nem fog vér folyni…
-Vér?-emelte fel fejét Madara,aki már azt sem tudta hol van…-Hol?Kérek,és egy kis száraz martinit is…-
mormogta.
-Nincs martini,nem vagy te James Bond…-torkollta le a lány.-Neked ez jár.

Azzal a székhez kötözte a férfit és a semmiből előrángatta Deidarat,aki egy Barnie jelmezben ugrált
elő,egyenesen a félájult vámpirhoz.

-Neee….-orditott fel az,észlelve a fiút.-Ne tedd…Elmondok bármit.-könyörgött.

-Helyes.Akkor haljam,hol a gyűrű?-érdeklődött Shiroyuki.
-Nem tudom…-nyögte Madara
-Deidara…-intett a lány,mire a szólitott elkezdett ugrabugrálni és valami idétlen szöveget énekelni,amitől
Madara vonyitani kezdett mint egy kutya.
-Hol van?-sziszegte a lány pszihopatán.-Hol van a drágaszág?Hova rejtetted te mocskos kis hobbit?
-Nem vagyok hobbit és nem tudom miről beszélsz.-siránkozott Madara,miközben próbált arrébb ugrálni a
székkel a neki dörgölőződő Barnie elől.
-Drágaszáááág-orditott a lány magából kikelve.
-Jó jó,a toronyban…-nyüstölt a férfi.
-Helyes,akkor gyerünk.-kapta fel a lány székestül és meglengetve szárnyait elrepült,át a lyukon amit még
Midoriko hagyott maga után.

A Barnie jelmezes Deidarat eközben körbevették,és Iruka Indiana Johns kiadta a parancsot az
elfogására.Deidara azonban nem volt rest és futásnak eredt,nyomában üldözőivel.

-Minden rendben?-nézett Iruka a sápadt szőke fiúra.

-Mi a franc folyik itt?-nyögte Naruto.
-Megszökött egy kisérleti szigetről,és most vissza kell vinnünk.-vont vállat Iruka.
-Hogy honnan?-értetlenkedett Naruto.
-A Jurassic Parkból…-magyarázta a férfi.-Nesze,még jól jöhet.-nyomta a fiú kezébe ostorát,azzal
elsietett.

-Minek ez nekem?-értetlenkedett Naruto.

-Hogy megleld a választ,előbb fel kell tenned a kérdést.

Naruto ilyedten fordult meg a tengelye körül,és szembe találta magát Sarutobi bácsival,aki szezetesi
ruhában szakállát simogatva nézett rá.

-De már feltettem.Minek ez nekem?-dühöngött Naruto.

159
-Honnan tudjam?-fakadt ki az öreg úr.-Nemvagyok én google,hogy rákeressek a válaszra.Ezek a mai
gyerekek.-füstölgött miközben tovább ált.

Naruto robbanni készült,és semmit sem értett már.Mégis mi a fene történt?Talán átkerült egy
párhuzamos dimenzióba,ahol mindenki őrült?Igen,ez jó magyarázat lenne…

-Nincs véletlen pillanatragasztód?-rohant hozzá Kakashi.

-Nincs,miért?
-Nos,történt egy kis malőr a bűvésztrükköm közben.-vakarta meg fejét a férfi és oldalra biccentett.

Itachi kezeivel csapkodott,és káromkodott,miközben igyekezett maga felé irányitani lábait,akik révetegen
lépkedtek hol jobbra,hol balra,és látás hijján össze vissza bukdácsoltak.
Történt ugyanis,hogy Kakashi felkérte,legyen a segitője és másszon be a kis dobozba,ahol majd kettőbe
vágja.
Arra,hogy a mutatvány ilyen pazarul fog sikerülni egyikük sem számitott,és nagyon büszkék is voltak
magukra,egész addig mig fel nem merült a kérdés,hogy csinálják vissza…

Kakashi tovább állt,ragasztót szerezni,Naruto pedig úgy döntött megkeresi Sasukét,és megpróbál
hazajutni.

Átverekedte magát egy csapat táncoló pingvinen,egy magában sakkozó lajháron,egy tai chi mozdulatokat
gyakorló pandán és teknősön,majd egy lián segitségével átlendült egy fára,ahol feltartotta valami Tarzan
nevű egyén,hogy nem látta-e Jane-t,és végül nagy nehezen elérte a helyet,ahol legutóbb látta Sasukét.

Bár nem emlékezett rá,hogy a cirkusz olyan hatalmas lett volna,hogy a komplett piramisok is
beférjenek,de a látvány megcáfolta emlékeit,mert a Gizai piramis magasodott előtte,aminek tetején Iruka
harcolt E.T-vel,a homokban pedig Gaara kereste a vizet,egy kétágú bot segitségével.

Sasuke némileg távolabb,egy húsvét szigeteki szobor tetején ült,és gitározott a naplementében,a zene
ritmusára pedig DarkWeder lassúzott Anakinnal.

-Sasuke…-integett felé Naruto.-Gyere,menjünk haza.

-Haza?-pislogott le a fiú.-Hová?
-A garázsba,ahol lakunk!Gyere már,félek itt.-könyörgött a szőke.
-Naruto,-ugrott le Sasuke.-Ez az új otthonunk.-mutatott körbe kezeivel.

A kép ismét változott,és egy barátságos tisztáson álltak,erdővel körülvéve,mellettük pedig egy kis patak
csobogott.Távolabb egy nyúl kapálgatott megszállottan,és egy szamár faágakat hurcolva épitette házát.

-Mi a fene ez?-orditott Naruto.

-Ne kiabálj,-intette le a fekete.-Ez a száz holdas pagony.
-Nem akarok itt élni.-vagdalózott a szőke.
-Miért?-értetlenkedett Sasuke.
-Mert ez egy hülye hely.Nézd már azt a tigrist,a farkán ugrál…És az a malac…Transzfesztita…
-Meg lehet szokni…Nem értem mi bajod,a klubbjukat még nem is láttad.
-Nem is akarom.-replikázott Naruto.
-Pedig igazán klassz hely,Micimackó épitette,és a neve Sakáltanya.Róbertgida a csini pincérfiú,nagyon
guszta.Bár…Micimackó majdnem sittre került,mert a csávó még erősen kiskorú,de elrendezte,hogy
helyette a hiperaktiv Zsebibaba üljön.Azóta nyugi van a környéken.-morfondirozott Sasuke.
-Nem érdekel.-ordibált Naruto.-Haza akarok menni!Haza!Érted?Haza,haza,haza,haza..

-Naruto…-rázogatta Sasuke aggódva a kiáltozó fiút.

-Mi?Haza…-motyogta a szőke,és résnyire nyitotta szemeit.
-Itthon vagy.-suttogta Sasuke,és kedvesen megpuszilta a kipirult fiút.

160
-Itthon…-mormogta az,és körbenézett.

Megnyugodva látta,hogy a saját ágyában fekszik,a saját szobájában,de ami a legfontosabb volt,sehol egy
predator,vagy vámpir,sem félbe vágott Itachi és pedofil Micimackó.

-Álmodtam…-sóhajtott fel megkönnyebbülten.

-Mit álmodtál?-érdeklődött Sasuke.

Miután Naruto részletesen beszámolt az álmok mezején átéltekről,nem hogy eggyüttérzést,de kedves
szót sem kapott.Helyette meghallgathatta,hogy pontosan ezért nem kell halálra vacsoráznia magát,mert
annak csak ez a vége.
A szöszi fiú csak durcáskodott egy sort,és mikor Sasuke hátatforditva neki ismét aludni tért,még a nyelvét
is kiöltötte rá.
Azért meg kell hagyni,volt igazság a fiú szavaiban,és Naruto el is határozta,hogy többé nem eszik hat
tányér rament vacsorára,maximum csak ötöt…

*37*

Havazott...Csendes fehérségbe öltözött a környék,és a finom kis hópihék széditő táncban keringve
telepedtek meg mindenen ami útjukba esett.

A nyár vakitó szine,forrósága már csak emlék volt,és a szinpompás ősz is elszállt olyan sebesen,hogy
szinte észre sem lehetett venni.

-Havazik...-mosolygott Kakashi,és szórakozottan bámulta az ablaküvege mögött megelevenedő

tündérországot.
-Ha nem mondod,hülyén halunk meg.-morogta Midoriko,aki borzasztóan utálta a telet,és rendszerint
képes volt végig morogni a bő három hónapot,mig a fagyok tartottak.

Iruka pontosan tudta,mennyire durcás tud lenni a lány,igy csak békitően végigsimitott az ében
hajkoronán,és lágyan csókot lehelt a rózsaszin ajkakra.

Már két hónapja,hogy hivatalosan is összejöttek,és ez a tudat határtalan boldogsággal töltötte

el.Számtalan átbeszélgetett éjszaka után,ugy döntöttek,adnak egy esélyt a kapcsolatuknak,és azóta,ha
nem is felhőtlenül,de boldogok.
Midoriko fura szokásai megmaradtak,és nemegyszer ugratta a férfit,vagy veszett össze vele,de a
békülés...Nos,az mindig helyre tette kedélyállapotuk.

-Lassan itt a karácsony.-mosolygott Naruto,aki forrócsokit szürcsölve,és a gyönyörű fehér tájtól

elérzékenyülve Sasuke vállára hajtotta fejét.
-Hn...-bólintott a fekete fiú,és újjaival megcirógatta szerelme kezét.

Az elmúlt években Naruto,Gaara és Tenten hozzá szokott,hogy európai módszer szerint karácsonyfát
állitsanak nővéreikkel,és megajándékozzák egymást.
Sokakanak a garázslakók közül azonban ez lesz az első igazi ünnepe,és ez határtalan jókedvvel töltötte
el a szöszi fiút.
Szerette volna megmutatni Sasukénak,milyen jó muri is az egész,és hogy bár stresszel jár,mégis
csodaszép és igazán szivhez szóló esemény.
-Talán az idén kihagyhatnánk a fenyő égetést...-gondolkodott el Midoriko,felidézve a legutóbbi ünnep
emlékképeit,amikben egy lángóló karácsonyfa és egy poroltó viaskodása emlékeztetett mindenkit,Naruto
nem gyújtogathat...
-Nagyon vicces.-durcáskodott a szöszi.-Nem direkt volt.
-Mi nem volt?-lépdelt be Shiroyuki is a konyhába.
-A karácsonyi lakástűz.-vigyorgott Midoriko.

161
-Nahh,az idén lámpa lesz a fán.-legyintett a lány,és helyet foglalt.-Mindenkire számithatunk az ünnepi
vacsinál?
-Na ná!-vágta rá azonnal Kakashi.
-és az ajándékozásnál is!-jelentette ki Naruto.
-Ajándék?-néztek rá a többiek.

Na igen.Az elmúlt ünnepeken nem volt ajándékbontás,se semmi ilyesmi.Miből is tellet volna rá?De az idei
más...Most van pénzük,és végre adhatnak.

-Tartsunk névhúzós ünnepet.-dünnyögte Midoriko.-Semmi kedvem száz felé vásárolni.

-Okés.A párok meg vesznek ajándékot egymásnak,és később adják át.-mosolyodott el Shiroyuki.

Este a vacsora után megtartották a sorsolást,és bár Sasuke és Iruka nem rajongott az ötletért,Madara
neve is belekerült a dobozba.
Hogy pont Midoriko húzta ki?Hát na,ez van...Iruka azonban robbanás veszélyes lett az eredménytől,és
tüntetőleg aznap a saját szobályában aludt.
A párositások a következők lettek:

Midoriko-Madara
Madara-Deidara
Deidara-Shiroyuki
Shiroyuki-Kakashi
Kakashi-Iruka
Iruka-Naruto
Naruto-tenten
Tenten-Sasuke
Sasuke-Gaara
Gaara-Itachi
Itachi-Midoriko

A karácsony vészesen közeledett,és mindenki ajándék után kutatott.A lányok készülődtek az ünnepi
vacsira és alaposan bevásároltak,hogy legyen minden jó...

Midoriko,Tenten és Shiroyuki lázasan főztek,és kitiltottak a konyhából minden hímnemű egyedet,ám

ennek ellenére Iruka vette a bátorságot,és mégis besettenkedett az alkotókhoz.
Neheztelte ugyan,hogy a fekete lány tudomást sem vesz jelenlétéről,de nagyon igyekezett jó színben
feltűnni,és felcsapott ételkritikusnak,amit nagyon rosszul tett.

-Szivem,szerintem ez sótlan...-szürcsölte a kanálból a levest.

-Iruka húzz a konyhából.-morogta a lány.
-De ez akkor is sótlan
-Jó,akkor sózd meg és takarodj.
-Oké-vigyorgott a férfi és előkerítette a porcelán sótartót,hogy megfelelő ízesítésüre turbózza az ünnepi
levest.Arra persze nem számított,hogy a sótartó fedele leesik,és a fehér fűszer hangos bluttyanással
ömlik a lébe.
Midoriko a hangot hallva azonnal a tűzhelynél termett és olyan válogatott szitkok között dobta ki a
konyhából a férfit,hogy még a bennlévő két lány is vigyázzba állt neki a fakanállal.

Iruka,miután száműzték a paradicsomból...morogva vetette magát a kanapéra,és elmélyülten kezdte

tanulmányozni a fenyődíszitő alakulatot.

Naruto lelkesen aggatta a díszeket a frissen vásárolt fára,és csendesen dúdolászta annak a karácsonyi
dalnak a szövegét,amit a szintén jelenlévő Deidara nyikorogva énekelt...énekelt?Inkább vinnyogott...

162
Gaara szemeit forgatva figyelte az aktívkodókat,és nem tudta nem észrevenni,hogy a fenyő vészesen
inog Naruto rángatásai nyomán.

-Öcsi,eldől a fa...-jegyezte meg halkan.

-Nem fog-jelentette ki a szőke határozottan,és erős rántással szabadította ki a két ág közé szorult
égősort,mire a szerencsétlen növény megadta magát.

Gaara csak annyit észlelt,hogy egy nagy zöld valami közeledik felé,vészesen gyorsan,de már nem volt
ideje elugrani.A fenyőn lévő díszek diszkrét csörtögéssel törtek darabokra,és zöldellő tülevelek és ágak
beterítették az alattuk kapálózó fiút.

-Gaara jól vagy?-guggolt le mellé Naruto.

-Jól,persze...Csak egy kibaszott nagy fa lapít szép épp...Amugy minden oké,és nálad?-epéskedett az
áldozat.
-Akkor oké-nevetett fel Deidara,és megpróbálta lerángatni a fát a srácról,aki erre hangos ordításba
kezdett.
-Ne húzd,emeld.-lépett melléjük Iruka és unott képpel állitotta ismét függőleges helyzetbe az ünnep
jelképét.
-Jesszus szivem,úgy nézel ki mint egy sün...-kuncogott fel Tenten,aki a hangzavarra jött elő.
-Inkább segíts...-dühöngött Gaara.
-Persze,bocsi.-bólogatott a lány,és szélesen mosolyogva kikisérte a fiút,hogy megszabadítsa a
ragaszkodó tűlevelektől.

Iruka fejét csóválta és parancsba adta a két szőkeségnek,hogy haladéktalanul takarítsák össze a törött
díszek maradványait,mert ha csak egy szilánk is a talpába áll,kinyuvasztja őket.Aztán megindult a konyha
felé,hogy jelentést tegyen a kárról,bár nem tartotta jó ötletnek ismét Midoriko elé kerülni...Miközben ezen
elmélkedett,elkövetett egy óriási baklövést.Nem mérte fel a terepet maga előtt,és a két fiú által pont az út
közepére helyezett girlandos dobozba gyalogolt,majd addig bukdácsolt fél lábon ugrálva,míg egyensúlyát
vesztve be nem hasalt a konyha hűs csempéire,egyenesen a fekete lány lábai elé.

-Most bezzeg hasoncsúszva jössz mi?-nézett le rá Midoriko karbatett kézzel.-Evvel nem hatsz meg...-
azzal elfordult és folytatta a pulyka szeletelését.

Shiroyuki könnyei megállíthatatlanul folytak,miközben az asztalnak támaszkodva,vihorászva szemlélte a

jelenetet.Imádta a karácsonyt,az összes hülyeségével és baleset veszélyével együtt...
Iruka azonban cseppet sem tartotta poénnak beérkezését,és sértődötten talpra ugorva elmasírozott
szobájába,ahonnan vacsoráig elő sem került.

Időközben befutott Kakashi,aki az utolsó pillanatra halasztotta az ajándékvásárlást,és

megtapasztalta,hogy a sarki közértben vajmi kevés dolog szerezhető be ajándék gyanánt...

Itachi nemsokkal utánna érkezett,Madara társaságában,aki észlelve Deidarat azonnal menekülőre fogta a
dolgot,és tábort vert a konyha egyik sarokban álló székén,biztositva a két lányt,hogy nem fog
zavarni,csak rejtsék el.

Aztán,mindennel elkészültek...A fenyő pompázva és viszonylag épségben tündökölt az ebédlő

sarkában,és a rajta villódzó lámpások igazán hangulatossá tették a helységet.Gaara,aki egy kisebb
műtéten volt túl fával való találkozása és a bőrét kidekoráló tüskék miatt,tisztes távolságban matatott a
fenyőtől,és pakolta az ünnepi terítéket.
Kakashi csomagoló papírokkal és celluxal rohangált,miközben jókat vigyorgott a szájtátó Deidaran,aki
erőnek erejével akarta meggyőzni Madarát,igyon vele forrócsokit...
Végül aztán,nagy nehezen össze ült a társaság és néhány karácsonyi szónoklat után nekiláthattak a
fenséges vacsorának.

-Ez a leves...mintha kicsit sós lenne-hümmögött Itachi.

163
-Hallgass....-bökte oldalba Shiroyuki,és félve nővérére nézett,aki azonban Irukát méregette vérben forgó
szemekkel...
-Nem olyan vészes-legyintett Kakashi.-Egész ehető.
-Egész?Kapd be...-dünnyögött a fekete.
-Na karácsony van-mordult fel Naruto.
-És?
-Ilyenkor nem beszélünk igy.
-Jó...akkor másként mondom
-Ne-kiabált közbe Shiroyuki.-Inkább ne...
-Cehh...-legyintett a lány.-Iruka,edd a levest.-mordult párjára aki grimaszolva kavargatta az ételt.
-Eszem...-sóhajtott fel megadóan.
-Talán nem jó?Egy kis sót bele?-nevetett Tenten.
-Nem kössz...

Midoriko a továbbiakban tartózkodott a csevegéstől,ahogy Iruka is.Naruto elmélyülten falta az elé tett
étkeket,és csak Sauke rosszaló sóhajai törték meg az ünnepi hangulat meghittségét olykor.
Madara igyekezett a lehető legtávolabbra húzódni Deidaratól,aki lelkesen tologatta elé a tálakat,és ha
hagyta volna,talán még képes és meg is eteti...Erre azonban nem került sor szerencsére,viszont Kakashi
kezdte nehezményezni,hogy a férfi szinte már rajta fekszik,és egy kedves lökéssel visszatolta saját
térfelére.Madara meglepődve a támadástól,kapálózott és villát tartó kezével belecsapott a szőke
asztaltársa tányérjába.
-Madara úr,szivesen megosztom önnel.-lelkendezett Dei,félreértve a történteket.
-Nem kössz...-dünnyögte az,de már nem tudta megállítani a fiút,aki serényen pakolta át vacsorája
maradékát az ő tányérjába.

A vacsora mindezek ellenére jól telt,leszámítva,hogy Itachi és Kakashi egetrengető szócsatát vívtak egy
háborús filmen,amit Shiroyuki dobhártyái bántak,vagy hogy Deidara továbbra is csillogó szemekkel tömte
Madara tányérját,aki kezdte úgyérezni,a karácsony nem lesz a kedvenc ünnepe.

Evés végeztével aztán körbeülték a fenyőt,és boldog karácsonyt kívánva átadták egymásnak az
ajándékokat.
Az ebédlőt betöltötte a csomagoló papír tompa csörtögése,és a dobozok tépkedésének hangja,majd
néhány óóó,és jajj...és egyéb felkiáltással egészült ki.

Sasuke grimaszolva csippentette ujjai közé a fehér pólót,amin fekete betűkkel az állt : I love dog!
Na mármost,Tenten a világért sem célzás értékűnek szánta az ajándékot,emlékeztetve mindenkit a nyári
kutyás incidensre,és annak következményeire.Á nem,pusztán csak megfelelőnek találta ezt a fiú
számára,aki,hogy mégse érezze magát olyan idiótának,megkapta a hőn áhított csavarkulcs készletet is.

Gaara vigyorogva forgatta kezei között a kis antik homokórát,egész addig mig fel nem tűnt a gravirozás
benne.Az alsó két centi széles csikon a következő üzenet diszelgett: Homokos...Nem baj,mi igy is
szeretünk.
Ezek után persze szúrós szemekkel illette a hahotázó népséget,főleg egy bizonyos Uchihát.

Itachi elégedett volt a vörös fiútól kapott drága itallal,nevezetesen whisky-vel,és a kis mellékelt kártyát
olvasva elvigyorodott.Shiroyuki kiváncsi volt mi lehet a mosoly oka,igy közelebbről szemügyre vette a kis
lapot,amin ez állt: “Boldog Karácsonyt!Váljék egészségedre az ital,és legyen ez jótékony gyógyír,az
asszony által összekuszált idegeidre.”
Gaara el lett tiltva a desszerttől büntetéként,de kárpótolta a nővére dühös ábrázata,amin nagyszerűen
szórakozott.

Midoriko levegőt is elfelejtett venni,mikor a csomagoló papírhalomból előkerült egy fekete

markolatú,sárkány gravirozású,igazi katana,olyan amire mindig is vágyott.Hálálkodva rebegett köszönetet
Itachinak,aki csak legyintett,mondván a reakció amit a lány arcán látott elég köszönet.

164
Madara figyelmesen megszemlélte az arany mandzsetta gombokat és nyakkendő tűt,amit kedvencétől
kapott,és öröme majdnem teljes volt,ha leszámitjuk,hogy egy bekeretezett diploma is mellékelve volt,ami
azt hirdette,hogy ő a világ legjobb főnöke,feltéve ha a többi épp szabadságra ment...

Deidara belefúrta arcát a szürke kapucnis felsőbe,és fülig vigyorral rázogatta Madara kezét.A mellé
kapott tusfürdő és dezodor szett is elnyerte tetszését,és kijelentette ezután csak ilyet hajlandó
használni,mert ez mindig a férfira emlékezteti majd.

Shiroyuki felhúzta a kis zenélő dobozt,amit Dei vett neki,vagy seftelt?Nem érdekes,a lényeg,hogy a lány
imádta,és aprólékosan megszemlélte a dobozkát díszitő faragásokat,és könnyes szemmel adta át magát
az andalitó dallamnak,ami gyerekkorát jutatta eszébe.

Kakashi zavartan forgatta kezei között a lánytól kapott könyvet,és pirulva mondott érte köszönetet,majd
igyekezett úgy megmutatni Sasukenak,hogy a cime még véletlenül se látszódjon.Sasuke mint
Saske,azonban nem érte be ennyivel,és kikapta kezeiből a könyvet,minek után percig fenhhangon
röhögött,és ugratta Kakashit,amiért a Káma szutra kell neki,hogy tanuljon.

Iruka kapott egy doboz desszertet,egy üveg szakét,és két doboz óvszert,kiegészitve mindezt egy autós
kulcstartóval és némi magyarázattal,miszerint Kakashi elfelejtette a karácsonyt és a sarki kisbolt
kinálatában csak ezeket találta alkalmasnak megvevésre.Illetve felajánlotta,hogy ha nem tetszik neki a
cucc,lemennek másnap és vesz neki instant rament.Iruka megköszönte,de nem kért belőle,ellenben az
ajándokat kedvesnek tartotta,végül is,mégsem lett elfelejtve...

Naruto sikongva lobogtatta a Ramen Boy feliratú alvós pólót,és körbe ölelgette Irukát,dijjazva az izlését.A
fél doboz instant tésztától pedig teljesen eszét vesztette,és kijelentette ez a legjobb karácsonya.

Tenten vigyorogva csomaglgatta ki a kis porcelán szakés poharakat és üveget a védő papírból,és
megvolt hatódva.Imádta az ilyen giccseket,és a cseresznyevirággal megfestett kis remekek elnyerték az
elismerését.Ki is nyilvánitotta,hogy azonnal helyet csinál számukra a gyüjteményében,és majd mellé
teszik Gaara homokos izé homokóráját is.

Az ajándék ceremónia után,ki ki a maga dolgaival elvonult,de csak rövid időre,hogy aztán ismét
összeülve megkezdjék az igazi ünneplést,magyarán az ivást...
Mert nincs ünnep pia nélkül,és ezt mindenki nagyon jól tudta.
Igaz,hogy Shiroyuki és Itachi csak egyet ittak,és elvonultak a szobába,magukra hagyva a bátrabb és
vállalkozóbb kedvű egyéneket.

A szingli klubb hozta a formáját,és kb egy órával később Madara már akadozó nyelvvel mondta a
százvalahanyadik tósztját,ami tulajdonképp csak Deidara értékelt,mig a kinnmaradt párok erősen
fontolgatni kezdték a visszavonulót.
Gaara és Tenten a fotelon osztoztak nagy egyetértésben,és olykor olykor beleszóltak a NaruSasu páros
vitatémáiba.
Iruka és Midoriko lényegesen kevesebb feszültséggel,mint a vacsoránál trónoltak a kanapén,és
diszkréten vihogtak a négykézláb mászkáló Kakashin,aki szentül megvolt győződve arról,hogy a mikulást
látta besurranni a divány alá.

Kb 10perc hasalás után Kakashi feladta a mikulás keresését,mert csak Iruka lelógó bokáját sikerült
elkapnia,amit a férfi egyáltalán nem értékelt.Hősünk így eltávozott a szobájába,és egy darabig elő sem
került.Mindeközben Madara már rég levetkőzte emberi mivoltát,és feltűrt ingujjal és kilazított
nyakkendővel hadonászott Dei felé,akivel épp actyvitit játszottak,legalább is ők azt hitték...A külső
szemlélőnek az egész inkább hasonlított egy kis költségvetésű báb show-ra,megtűzdelve olyan idegen
nyelvi elemekkel,amiket tanítani kéne az egyetemeken.A mosómedve kitalálása például majd félórát vett
igénybe,pedig rajzolta a szőke,ennek ellenére a prémbundától a patkányig mindennek be lett azonosítva
szerencsétlen jószág,és a végére kiegyeztek,hogy az a valami,egy börtönviselt medve,a többit meg
találják ki a zoológusok.

165
Mondani sem kell,hogy a nézőközönség fulldokolva röhögött rajtuk,és még Gaara is könnyeit törölgette
jókedvében,holott ez nem vallott rá.A duó nem értette mi a nagy vigasság célpontja,de boldog és
mámoros tudatlanságukban megvoltak győződve arról,hogy mindenki velük és nem rajtuk nevet.

Az eltűnt Kakashi a nagy ricsajra szambázott elő ismét,kezében egy horgászbottal,amit diadalmasan
lengetett,leverve evvel az olvasólámpák egyikét.

-Az meg minek?-nézett rá meglepetten Naruto.

-Kakashi,értsd meg nincs itt a mikulás,nem tudod kihorgászni.-ingatta fejét Iruka,és arcára szánakozó
grimasz ült.
-Mikulás?-pislogott a férfi.-Ja nem,azon túl vagyok.Hallod?Túlvagyok rajtad te szemeét-kiabálta és
körbefordult a szobában.
-Akkor minek a bot?-kérdezte Tenten,és érezte,nem biztos hogy tudni akarja a választ.
-Noos...Mivel ti vagytok valakikkel,én meg nem...Vagyis én is vagyok...Jé én itt vagyok?-dülöngélt
mámorosan,és megvakarta állát,mint aki erősen gondolkodik.-A lényeg,hogy én is itt vagyok veletek,és
kell inspi...inspirin,nem,in spi rá ció,na majdcsak hogy valakivel legyek.-mormogta és meglengette a botot
minek végén egy fagyöngy volt feltűzve.

Sasuke megforgatta a szemeit,és ridegen elhatárolódott attól,hogy ő bárkinek is csókot adjon,leszámitva

persze Narutot.A többiek egyetértettek a kijelentéssel,és hirtelen mindenki szörnyen fáradtnak érezte
magát,és hatalmas mű ásítozások közepette kivonultak a nappaliból,magukra hagyva a három
férfit,kétséges erkölcsi normákkal.Még látták,ahogy az ezüsthajú férfi nekiiramodik és átesve a
zsámolyon Madara és Deidara feje fölé lógatja a fagyöngyöt,na de ennyi...A befejezést nem várták
meg,mert félő volt,hogy viszont látják a vacsorájukat,amiért kár lett volna hisz nagyszerű volt,leszámítva a
túlsózott levest.

Ki ki a saját szobája biztonságába vonulva zárta be az ajtót,mert hát na...Sosem lehet tudni,és igazán
senki nem akart arra ébredni,hogy egy szakétól bűzlő Kakashi próbál franciázni vele az éjszaka
közepén...

Shiroyuki az ágy szélén ült és kezei között forgatta a kis dobozt,és várta,hogy Itachi is előkaparja az
ajándékát.Megbeszélték,hogy a párok külön,már csak kettesben is megajándékozzák egymást, és a lány
nagyon izgatott volt.Remélte,hogy az Itachinak vásárolt drága,mégis elegáns óra elnyeri majd a férfi
tetszését,és nem is bírt magával sokáig,azonnal át is adta a dobozt.
Itachi megvolt hatódva,és megígérte,mindig hordani fogja az órát.Azonnal fel is csatolta csuklójára,és
szeretettel simított végig az ezüst számlapon.

-Akkor most én jövök...-dünnyögte halkan.-Nem csomagoltam be,ne haragudj.

-Semmi baj.-mosolygott Shiroyuki,akinek nagyon fúrta az oldalát a kiváncsiság.
-Nos akkor...-hümmögte Itachi és az ágyról lecsúszva féltérdre ereszkedett a szájtátva figyelő lány előtt.A
kezében lévő fekete bársonydoboz tetejét felpattintva Shiroyuki elé tartotta a még a homályban is
szikrázó és csillogó gyémánt gyűrűt,majd mély levegőt vett.-Szeretlek Shiroyuki.Igérem,hogy életem
végéig,szívem utolsó dobbanásáig szeretni foglak és melletted leszek.Megvédelek, támaszod leszek,és
boldoggá teszlek ha te is úgy akarod.Megtisztelnél avval,hogy hozzám jössz feleségül?

A csend súlyos fátyolként hullt a szobára,és a homályban szinte még a szivek dobbanását is hallani
lehetett.A kinti fehérség,és a hold fakó fénye lágyan körbeölelte a lány alakját.Fejét előrehajtva csillogó
szemekkel mérte végig az előtte térdelő férfit,és reszkető hangon elsuttogta azt az egy szót,ami Itachit a
mennyekbe repítette.
-Igen,hozzád megyek.-suttogta Shiroyuki,és ő is lecsússzant a padlóra,térdein támaszkodva magához
ölelte a férfit,akinek ajkait egy megkönnyebbült,boldog sóhaj hagyta el.
-Köszönöm.-motyogta Itachi,és a szikrázó ékszert méltó helyére,a lány gyűrűs ujjára húzta.-Szeretlek.
-Én is szeretlek-mosolyodott el Shiroyuki,és szédítő csókra invitálta a férfit.

166
A világ legcsodásabb karácsonyi ajándékát kapták,ami csak létezett.Egymást...Álmokat,reményeket és
egy csodálatos,boldog jövő képeit amire mindketten annyira áhítoztak.Boldogságot,ami már nem csak
egy egyszerű szó volt számukra,hanem maga a valóság,az igazi és olykor ilyesztő valóság,ami akkor
azon az éjszakán mindennél fényesebben és melegebben ragyogott.

*38*

A reggeli fényesség belopakodott a szoba ablakán,és végig folyt az ágyon.Odakinn ismét szikrázva
hullott a hó,a maga nemes és csodálni való egyszerűségében,és a fehér karácsonyt még fehérebbé,még
tisztábbá varázsolva.

Shiroyuki álmosan nyitogatta szemeit,és oldalára fordulva elmosolyodott,a mellette fekvő férfi
látványától.Soha nem érzett boldogság édes melege hullámzott testében,és úgy érezte az egész világ az
övé,bármit megtehet és mindenhez van elég ereje.Itachi volt számára a fény,ami kivezette a
sötétségből,felmelegítette,életet és biztonságot nyújtott neki,és néha elgondolkodott,vajon ő is ezt jelenti
e számára.
Kezét felemelve,lopva megcsodálta a gyűrűt,ki tudja már hanyadszor,és szinte szárnyakat kapott a
tudattól,hogy menyasszony.

-Jól áll.-dünnyögte Itachi,és mosolyogva szemlélte az elpiruló lányt.

-Öm,igen...-motyogta az,és szerelméhez bújva elfészkelődött a puha ölelésben.-szeretlek.
-Én is.-simogatta meg fejét Itachi.-Mit gondolsz,felkeljünk,vagy majd tálcán kérjük be a reggelit?
-Nem hinném,hogy ilyen vállalkozó kedvű egyénekkel élnénk egy fedél alatt,szóval...-nevetett fel a lány.
-Vagyis magad ura,ha szolgád nincsen...-sóhajtott fel Itachi.
-Olyasmi.Na jó,akkor gyerünk ki.-bólintott Shiroyuki és kievickélt az ágy melegéből.

-Na mi van?-érdeklődött Midoriko szemeit dörzsölve,a neki háttal álló és a nappalit fixirozó társaságtól.
-Sss...-fordult felé Naruto,szájra tett mutatóujjal,majd befelé intett.

Midoriko,és a befutó Iruka egy percig némán meredtek az eléjük táruló képre,majd elfolytott nevetésbe
kezdtek.

A nappali díványán három test hevert,kaotikus össze visszaságban,alig ruhában.

Deidara egy nadrágban,végig terülve nyáladzott Madarán,akin csak egy kigombolt ing volt és boxer,és a
két vizsszitesen elnyúló tetsten Kakashi feküdt keresztben, félig a földre lógva,fején egy nyakkendővel,és
boxerban,egyik lábán fehér,másikon fekete zoknival, az ágy szélének támasztva pedig ott árválkodott a
horgászbot a fagyönggyel előző estéről.

-Mi van itt?-érdeklődött Shiroyuki,bambán méregetve a látszólag víg kedélyű gyülekezetet.

-Nézd meg magad...-nyögte nevetéstől fulldokolva Iruka.

És Shiroyuki megnézte...Elősször csak grimaszolt egyet,és arcára kiült a jól ismert rosszaló
kifejezés,majd sarkon fordult és eltűnt,de csak pár pillanat erejéig.Vissza érve már magaután rángatta
Itachit,aki nem értette hova a rohanás,és minek kell a video kamera,ám az elétáruló képet meglátva
helyreálltak fejében a dolgok.

A kis kütyü diszkréten kattogva rögzitette a látvány minden kis mozzanatát,és a cirkusz csak akkor lett
teljes,mikor a három donhuan ébredezni kezdett.
Deidara volt az első,aki üveges tekintettel szétnézett.Szemei megakadtak az őt figyelőkön,és elősször
nem is értette,mi olyan marha vicces.Aztán....csatakiáltásban kitörve igyekezett lemászni Madaráról,aki

167
az orditástól megriadva olyan hévvel ült fel,hogy lelökte magáról Deit és Kakashit,utóbbi pedig hangos
nyekkenéssel ért földet,és elsodorta a horgászbotot.

-Mia? MIVAN?-kiabált Kakashi és harci állásba tornázta magát.

-Mi?-pislogott Madara is értetlenül,és körbenézett,majd felmérve a helyzetet válogatott káromkodások
közepette ugrott fel a kanapéról és kezdte keresni nadrágját.

Deidara bölcsen hümmögött néhányat,és a férfi felé nyújtott egy ruhát,amiről kiderült tulajdonképp
pulóver,igy teljességgel használhatatlan.

-Berugtunk-állapitotta meg Kakashi a nyilvánalót.-és miért más szinűek a zokniaim?

-Neked tényleg ez a legnagyobb bajod?-érdeklődött Gaara,könnyes szemekkel.
-Pofa be,ez igen is lényeges...és miért aludtam ezekkel?-mutatott a másik két disz huszárra.
-Azt csak ti tudjátok,mi történt itt az éjjel.-vágta be Sasuke sejtelmesen vigyorogva.
-Semmi nem történt...-háritott Madara azonnal.
-De Madara úr,honnan tudja,ha nem is emlékszik?-pislogott fel rá a szöszi.
-Tudom és kész...Mindenki jól van?Fáj valamitek?
-Nem...
-Nem.-rázta fejét Kakashi is.-Miért?
-Mert ha fájna az már rossz jel...-ingatta fejét Madara.
-Ó igen?-gúnyolódott Kakashi.-És te is rendben vagy?Miért csak te lehetnél seme?
-Mert én vagyok a Yakuza vezére
-Ahhoz képest szánalmasan festesz...-mérte végig a férfit.-És én nem vagyok Uke tipus...ellenben vele-
mutatott Deidarara.
-Uke?Az mi?-érdeklődött a szőke.
-Az uke az aki a sexnél az...
-Fogd be Naruto...-vágott közbe Sasuke.
-Most miért?Sose szégyeld ha az vagy...-vihogott a fiú.
-Nem vagyok az!Én egy Uchiha vagyok!-vörösödött el a srác.
-Otuto szánalmas...-veregette hátba Itachi.-szégyent hozol rám.
-Pofa be,ő az UKE-mutogatott Naruto-ra.
-Hát,az éjjel történtek ezt cáfolják.-mélázott a szőke élveteg mosolyal.
-Pff,az a karácsonyi ajándékod volt.-szájalt vissza Saske.

A kis incidens kezdett elfajulni,és mig Sasuke váltig állitotta hogy ő a nagy seme-sama a trió lassan
felöltözött,és bár Deidara kifejtett azon véleményét,hogy Madara úr mennyire sexi is boxerban,az érintett
ezt igyekezett elengedni a füle melett,és csakamar félrelökve az ajtót eltorlaszoló nézősereget
kiviharzott,sebtében még hátra káltva,hogy soha többé ne merjék meghivni karácsonyi partira.
A velőtrázó reggel képei felkerültek a videora,és egyáltalán nem lehetett neheztelni a kép
minőségéért,vagyis azért,hogy a kis film olykor le fel ugrálva ábrázolta a történéseket,jelezve az
operatőrnek felcsapott Shiroyuki is kiröhögte a lelkét közben.

Végül aztán,dacára a jókedvnek minden sikeresen elromlott,vagyis csak Kakashi számára.

MÁr túlesve a reggeli rutinon,az asztalt körbeülve reggeliztek,mikor Midoriko nem birta tovább és
hozzávágta zsemléje felét hugához,aki csak értetlenül méregette a szerencsétlen péki remeket.

-Neked mi bajod?
-Nekem semmi...De kiég a retinám...-vigyorodott el a lány.
-Ohh...-kapcsolt Shiroyuki,és ránézett a kezére.
Tekintetét követte a többi jelenlévő is,és egy percig néma áhitattal csodálták a szikrázó gyémántot.

-Éljeeeeen-harsogta Naruto,aki elősször tért meg a révületből,és kishijján az asztalon átmászva ölelte
magához nővérét.

168
Példáját mindenki követte,és a konyhát betöltötték a gratulációk sorai.Két ember maradt csak veszteg,az
egyik Midoriko,akinek nem volt kenyere és jelen esetben már zsemléje sem az ilyen fesztiválozás,a másik
Kakashi aki megtört ábrázattal nézte a lányt,akinek arcáról lerit mennyire boldog és szerelmes.

Midoriko diszkréten oldalba bökte a szájaló Irukát,fejével kakashi felé biccentett,mire a barna is észhez
tért,és vissza ült helyére,magában imádkozva,hogy az az elmebajos hősszerelmes ne csináljon semmi
hülyeséget.
Imáit nyilván meghallgatták,és gyors elbirálás után helyénvalónak találták az égi biróságon,mert Kakashi
felállt csendesen gratulált a jegyespárnak,és távozott.

Shiroyuki tűnődve nézett utánna,és valamiért fájón összeszorult a szíve,de nem volt ideje gondolkodni a
férfi reakcióján,mert Tenten és Naruto már az esküvőt tervezte nagy hévvel.
A többiek már viszonylag lenyugodtak,és folytatták az evést,csak Iruka nézett Midoriko-ra csillogó
szemekkel,de csak addig mig a fekete lány fejbe nem vágta,és ki nem jelentette,ő bizony nem megy
hozzá semmijen hülyéhez.
Nem csoda,ha iruka ezekután letört,és csakhamar lelki tanácsadásra jelentkezett Kakashinál,akivel
órákon keresztül vitatták,találgatták,hogy miért ilyenek a nők...

Az esemény után minden visszatért a régi kerékvágásba,leszámitva,hogy Shiroyuki még takaritás közben
is a kezét nézegette,és Kakashi a lehető legkevesebb időt igyekezett eltölteni a társasággal.Iruka
megbékélt némi ellenszolgáltatásért cserébe,a többiek pedig élték a napi rutint,leszámitva Narutot és
Tentent akik már 30variációt találtak ki az esküvőre,holott dátum még nem is volt kijelölve.Ez azonban
nem retettentette el őket,és napi szinten vesztek össze,hol az asztaldiszeken,hol a csokron vagy épp a
tortán...

Szilveszter napján aztán az Uchihák és partnereik részt vettek a nagycsaládi vacsorán,ahol Itachi
bejelentett az eljegyzést,és mindenki nagyon örült.Még Madara is...legalább is úgy tett.

Itachinak Volt ugyanis egy apró kitétel,miszerint,ha ellenzi vagy ellenük akarná forditani Fugakut és
Mikotot,a karácsonyi kis video repül fel a youtube-ra...Ezek után csak természetes,hogy Madara éljenzett
leghangosabban,és még azt is kijelentette,hogy a fiataloknak ő állja a nászut költségeket,akár hova..

A vacsi után aztán,Madarán és a szülőkön kivül mindenki lelépett.Shiroyuki beugrott Itachival annak
lakására,mert ott voltak a ruhák,amiket a buliba akart viselni.Röpke másfél óra “öltözés” után aztán
átlépve a sebességkorlátozást,és megszegve 47 kresz szabályt,viszonylag éppségben megérkeztek a
klub elé,és Shiroyuki egyáltalán nem értett,hogy Itachi miért olyan zöld,és egyáltalán...miért száll ki olyan
imbolyogva az anyősülésről,akár csak Sasuke hátulról.Naruto és ő remekül érezték magukat,és a kis
rosszullétet betudták annak,hogy rossz volt a shushi amit azok ketten ettek.

Emberi formába rázva magukat,és mellékelve Sasuke megjegyzését,miszerint még nem is ivott de már
hányingere van,betolakodtak a szinültig megtelt helységbe.Csak nagy csata árán sikerült feljutniuk az
emeltere,ahol a VIP party volt,és Shiroyuki már ott tartott,hogy ha még valaki boldog újévet kiván neki
meg akarja csókolni,azt agyonveri.Szerencsére a három fiú kivételesen hasznositotta magát,és mint egy
testőrgárda kisérték fel a lányt az emeletre.

Ott pedig már javában állt a bál...Midoriko megengedte magának,hogy az év utolsó estéjén lazitson végre
ő is,épp szaké ivó versenyt tartott Deidaraval,mikor huga és a srácok befutottak.Kérdésére,hogy mi tartott
eddig,csak néhány kézlegyintést kapott,de nem is nagyon faggatózott többet.Vigyorogva oldalazott
vissza a szőke alakhoz,és nyakába karolva támolyogtak vissza a pulthoz.
Iruka nem dijjazta a helyzetet,de nem állt szándékában elrontani a lány kedvét,igy csendben tűrt,és
szórakoztatta Kakashit,aki meglátva Itachit és Shiroyukit már megbánta,hogy hagyta magát rábeszélni a
bulira.

Gaara és tenten javában táncoltak,és a vörös fiú eddig ismeretlen figurákkal kápráztatta el a körülötte
állókat,ami betudható volt annak,hogy nem sokkal előtte még ő vedelt nővérével,és mint köztudott a pia
oldja a gátlásokat,de azért a rég lejárt robot figurát mellőzhette volna a repertoárjából...Minden esetre jól

169
érezte magát,amitől Tenten is boldog volt,és igazán tetszett neki az új,rámenős Gaara akit eddig még
nem látott.

Sasuke és Itachi első útja a pulthoz vezetett,ahol jóféle brandy-vel igyekezték orvosolni előbbi
rosszullétüket,és csendesen megeggyeztek,hogy többé nem Shiroyuki vezet ha késében vannak,mert ki
tudja?Lehet nem lesz többé legközelebb...

A téma alanya eközben helyetfoglalt Iruka melett,és könnyed csevegésbe kezdett a két férfivel.Már épp a
globális felmelegedés hátrányait taglalták,pontosabban csak ő taglalta,mikor Kakashi felkelt és távozott
minden szó nélkül.

-Ennek meg mi baja?-duzzogott a lány.

-Nézz körül,és rájössz-vont vállat Iruka.
-Nem értem...-forgatta a fejét Shiroyuki.
-Ehh...majdnem mindenki párral jött.-forgatta szemeit a férfi.
-Ó,szóval magányos?-értette meg a lány.-Megyek és beszélek vele.
-Ne-vágta rá Iruka azonnal.-Te inkább ne.-azzal felkelt és elment megkeresni Kakashit.
-Mi az,hogy én ne?-dühöngött Shiroyuki.
Egyáltalán nem fért a fejébe,miért mondt ezt Iruka,és bár agya egy eldugott kis részében ott motoszkált
egy halvány gyanú,nem vette a fáradtásogt annak kivesézésére,inkább csatlakozott Midoriko-hoz,hogy
megörvendeztesse máját némi szakéval.

-Óhó...a hugi-vihogott a fekete lány.-Igyál.-nyomta kezébe a poharat.

-Oké-mosolygott az,és exre lerántotta a tömény nedüt.
-És mi zu,te...te kis menyasszony?-vigyorgott rá Deidara.
-Semmi,jó volt a vacsi.Minden oké
-Az jó,az jóóó...nagyon jóóó-nyújtotta a szavakat a szőke.-és Madara?
-Nem jön...És már nem Madara úr?-mosolygott a lány.
-Nem,nem úr...Csak Madara.Mióta kiderült milyen perverz.
-Perverz?-érdeklődött az ezüsthajú,és belekortyolt a második pohárba.
-Az...Ki nem?Minden pasi perverz...-kiáltott fenhangon Midoriko,és poharát a magasba emelte.
Válszként Naruto és Tenten is előre lenditették a piájukat,és Gaara sértődötten közölte,hogy ami nekik
perverz,az nekik kreativitás.

-Jólvan öcsi...-rántotta magához Midoriko,és megdögönyözte az instabil srácot.-De ne a kocsi etején

kreativkodj..
-Mi van?-képedt el Shiroyuki.
-Seemmi....-hápogott Gaara.
-Amit én láttam az nem volt semmi.-kacsintott rá nővére.
-Öcsi te kis perverz...-nevetett fel Shiroyuki.-pardon,kreativ...-helyesbitett,a villogó zöld szempárt nézve.
-Ki a kreativ?-érdeklődött a befutó Itachi,Sasukével a nyomában.
-Gaara
-Miért?
-Mert csak...Lehet,hogy ők azt hiszik én alszok,pedig nem...-veregette hátba a fekete lány.
-Ja a kocsis incidens?-nézett rá Sasuke unottan.
-Te honnan tudod?-pislogott Gaara.
-Rosszkor,rossz helyen...-sóhajtott fel a fiú.-Épp a kocsimba szereltem a cd lejátszót...Vagy egy óráig
nem tudtam szabadulni onnan,nehogy megzavarjalak titeket.
-Wehehe...szopás öcsém...-csapkodta a pultot Midoriko.
-Hát,az is volt...-bólogatott Sasuke,és nem derült ki,hogy a helyzetre értette e,vagy esetleg valami másra
az utolsó beszólást,csak angolosan távozott a vörös képű fiú környezetéből.

Eközben odalenn,a tömeg kellős közepén Kakashi és Iruka rájöttek,hogy a zajban nem értik
egymást...Nagy ész nem kell ahhoz,hogy az örjöngő,táncoló tömegben némi tüdő rezgető basszussal
köritve kezdjenek el lelkizni...de hát na,ők már csak ilyenek.

170
Naruto épp a korlátnak dőlve szemlélte az alatta vonagló embermasszát,mikor szemei megakadtak két
összebújt alakon.Kezeivel integetve hivta magához a többieket,és veszettül vigyorgott.

-Mevan szöszi?-tudakolta Midoriko,és ráhasalt a korlátra.

-Nézd már,most ejtenek egy pasiért.-mutogatott egy pontba Naruto cinikus vigyorral.
-Mi van?-nézelődtek a többiek is.

A társaság megvilágosodott,még az alkohol kábulatában vigyorgók is lefagytak egy perce,de csak

azért,hogy hatalmas robajló röhögésbe törjenek ki,és könnyeiket törölgetve,Midoriko hátát csapkodva
biztositsák őt őszinte sajnálatukról,amiért a pasija átállt a másik oldalra...

Kakashi és Iruka ugyanis,nem hallva túl jól egymást szinte már egymásba gabajodva kommunikáltak,és
üvöltöztek egymás fülébe,mit sem sejtve arról,mennyire khm..érdekesen is festhetnek odafentről.
Megbeszélve aztán a problémát,Iruka sikeresen meggyőzte a férfit,hogy menjenek vissza,és egyáltalán
nem értették,miért néz rájuk mindenki olyan furcsa csillogó szemekkel,mikor felaraszoltak a lépcsősoron.

-Had legyek én az első...-perdült eléjük Naruto.

-Első?Miben?-kérdezték egyszerre azok.
-Ohh,milyen csodás összhang van köztetek.-csapta össze tenyereit Tenten,és ugy tett,mintha
elmorzsolna egy könnycseppet,holott valójában gonoszul vigyorgott.
-Mi bajotok?-kérdezte Kakashi ingerülten,mert nem tetszett neki ahogy méregetik.
-Nos,gratulálunk.Mindannyiunk nevében mondom,örülünk,hogy végre felvállaltátok és sok boldogságot.-
parolázott Naruto.
-Mi van?Mit vállaltunk fel?-képedt el Iruka
-Ugyan ugyan,ne szégyeljétek.Láttuk,hogy összebújva táncoltatok lent.-legyintett Itachi.
-Mi?Mi nem...nem vagyunk melegek-magyarázkodott Kakashi és hangja egyre vékonyabbá vált.
-Mostmár mindegy...-vonta meg vállát Sasuke.
-Igen,nekünk evvel semmi bajunk-nyugtázta Shiroyuki is.-Csak azért na,Iruka szemét vagy.
-Én miért?Nem vagyok meleg!!!
-Kár tagadni,láttuk amit láttunk.De Midoriko teljesen összetört...-játszotta a drámát a lány.
-Mi???-orditotta el magát Iruka.-Ne már,szemetek vagytok.
-Legalább kérj tőle bocsánatot,hogy tovább tudjon lépni-vihogott Gaara.
-Igen,ennyit megérdemel,azok után hogy még a homsexuális beállitottságod ellenére is elfgadott.-értett
egyet Deidara.
-Dögöljetek meg.-csapot eggyet Iruka és elviharzott,megkeresni Midorikot.A többség persze rohant
utánna,mert várták a mi lesz a melodráma záró akkordja.Kakashi felfogta,hogy az egész egy jó poén,és
főleg Iruka ellen irányul,igy megnyugodva zsebrevágott kézzel állt meg a párocska melett.

-Kicsim én nem vagyok meleg-bizonygatta Iruka.

-Semmi baj...Kicsit váratlanul ért,de ez van.-paskolta meg vállát Midoriko
-De én nem...Kérlek..-nyöszörgött Iruka.-Kakashi mond meg neki,hogy nem vagyunk egy pár.
-Most letagadsz?Te szemét!-sipákolta Kakashi fülsértően magas hangon.-Odalenn bezzeg nem ezt
mondtad.
-Ó hogy szakadna rád a plafon!!!-kelt ki magából a barnahajú.
-Hm,hát jó...Akkor szakitottunk.-tette karba kezeit Kakashi és hangosan felnevetett.
-Remek.Látod szivem,szabad vagyok.-tárta szét kezeit Iruka.
-Igen...de ezzel nem sikerült megcáfolnod,hogy meleg vagy.-közölte tárgyilagosan Midoriko.
-Jogos..-hagyta jóvá Shiroykui is vigyorogva.
-Nektek kuss...-mordult Iruka,tőle nem megszokott agresszióval.-Te meg gyere...-kapta el a lány kezét.
-Hova megyünk?-tudakolta Midoriko.
-Haza...
-De buli van-nyafogta a lány-és szilveszteri parti.Tüzijátékkal....
-Otthon olyan tűzijátékot kapsz,hogy egy életre elfelejtesz melegnek titulálni.-morogta Iruka és két
pillanattal később már csak hült helyüket találta a kis társaság.

171
A nevetés persze nem maradt abba,és a kis közjáték remek alapot keritett az estének,olyannyira,hogy
még kakashi jól érezte magát,és bár éjfélkor csak ő nem csókolózott,bár Naruto felajánlott neki egy
szájrapuszit vigaszdijjként,amit kihagyott, azért a tüzijáték szép volt.

A város másik végében,valahol...egy hatalmas franciaágy közepén pedig...Midoriko is látta a

tűzijátékot,csak nem azt amit a többiek.Az övé exprivát volt,és sokkal de sokkal élvezetesebb fajtájú,mint
az égen szikrázó kis csillagok,és tovább is tartott mint azok...

*39*

Másnap reggel,illetve...dél körül,hiszen mégis csak hosszú volt az éjjel,Midoriko egy zombi leépültségi
szintjén botorkált a nappali felé,ahonnan hangos átkozódások hallatszódtak.
Hogy min megy a vita,nem nagyon izgatta,csak elege volt,hogy még a szobájában is hallja a
morgást.Mint ha egy rossz rádió sistergését hallgatta volna,aminek szépséghibája csak az volt,hogy nem
lehetett elkapcsolni.
Ehhez mérten dühösen indult neki a végtelen sétának,és röpke tiz perc kómázás után berugta a jeles
ajtót,ami a zaj forrását takarta.

-Mi a franc van már hajnali délben?-morogta nem túl szivélyesen,és dühös tekintetét végighordozta a kis
csapaton.
-Nézd meg magad!-jött a válasz Sasuke-től,aki a tv felé intett.

A lány biccentett,és félretolta Gaarat majd helyetfoglalt a zsúfolt kanapén,elérve,hogy Naruto kishijján
leesett már.A tömegnyomor ellenére azonban senki nem panaszkodott,hanem mereven bámulta a
képernyőt,és Midorikonak beletelt egy kis időbe,mire felfogta saját testvéreit látja viszont a
csodadobozban.

A narrátor,valami sikitós hangú nőszemély épp azt elemezte,hogy a hires Uchiha Itachi vajon honnan
szedte össze épp aktuális barátnőjét-egy közeli kép Shiroyukiról,aki arcát takarva igyekezett meszebbre a
kamerák és vakuk kereszttüzéből,aztán a következő kép már Itachit mutatta aki igyekezett túlorditani a
jelenlévőket és betuszkolni a kocsiba barátnőjét.
A sajtó had látva,hogy az idősebb férfit már nem tudja kérdőre vonni,megrohamozta Sasuket és
pofátlanul kezdték kibelezni magán és családi életét.

A sikertelen interjúk bejátszása után aztán exkluziv interjút mutattak,ahol élő adásban kezdték kivesézni
az éjjeli történéseket.

A nő,akiről már látszatra leritt hgy rokona a hiénáknak,csak épp a pofája nem véres...kellő
cikornyázásokkal olvasta be,amit röpke néhány óra alatt sikerült kideriteniük az új pletykáról.

Az hogy Sasuke nemi beállitottságát és a Narutoval való kapcsolatát izekre szedték az még szépen van
fogalmazva.Shiroyuki megkapta a törtető bárpincérnő státuszt,és odáig fajult a mocskolódás,hogy Gaarat
Tentent,Kakashit és Deidarat egyenesen pénzleső piócának titulálták,akik csak azért vannak az Uchihák
közelében,hogy nekik is részük legyen a pénzből.Hovatovább már tudni vélték,hogy Shiroyuki és Kakashi
nyilván szeretők,és jól kiszipolyozzák a családot.

Az interjú után vidám matiné műsor következett,de annak képeiből már senki nem fogott fel semmit.
Végül aztán Shiroyuki elpityeregte magát,és Itachira dőlve szidta a médiát és minden idiótát aki ott
tevékenykedik.Gaara adrenalintól fűtve és orditva követelte Midoriko pisztolyait,hogy rendet tegyen,és
ebben Sasuke is támogatta.

-Felejtsd el.-jelentette ki a fekete lány,és eszébe véste,hogy a fegyvereket jól el kell rejtenie.
-Mégis miért mondtak ilyeneket?-kesergett Naruto.

172
-Hogy szenzációt csináljanak...-rázta meg fejét Tenten.
-A szüleid már tudják?-nézett Itachira Midoriko.
-Igen,és úton vannak ide.-bólintott az,miközben zsepit adott kedvesének.
-Oké,felkeltem Irukát.-állt fel a lány és már cseppet sem érezte magát fáradtnak.
Beviharzott a szobájába,kirángatta a kómásan pislogó Irukát a paplan alól,és kilátásba helyezett egy
verést,ha az nem tér észhez azonnal,majd nekiállt öltözni.

Iruka szegény először azt sem tudta hol van,de látva a lány arcát nagyon rossz érzése támadt.Egy
kiadós zuhany után,már öltözés közben figyelmesen hallgatta az információkat,és magában hálás
volt,,amiért leléptek az éjjel,különben most ők is nyakig ülnének a rágalmazások tengerében.Mélyen
felháboritotta az ami történt,és sehogy nem fért a fejébe,hogy lehetnek ennyire aljasak az emberek.

Nemsokkal később Fugaku és Mikoto kocsija begördült a garázsba.Ha Itachi vagy Sasuke félelmetesen
festett dühösen,akkor Fugaku pillanatnyi álapotában nagyon hasonlitott egy pokolból jött
démonra.Szemei épphogy csak nem izzottak vörösen,és bár nem kabált hangja metsző jegessége elég
volt,hogy megfagyjon a tér körülötte.

Az ebédlőben ülve,mig Itachi vázolta a helyzetet,Mikoto Shiroyukit igyekzett megnyugtatni,aki úgy érezte
szégyent hozott jövendőbeli családjára.

-Nos,a helyzet elég sötéten fest.-fűzte össze újjait Fugaku,és hátradőlt a székében.
-Csak azt tudnám,hogy kerültek oda azok a lesifotósok,és egy komplett stáb.-morgolódott Itachi.
-Nekem van egy gyanum.-hümmögött Sasuke és tekintetével Midoriko-ét kereste.
-Hn,én is arra gyanakszom.-bólintott a lány.
-Megtudhatnánk miről beszéltek?-csattant fel Shiroyuki.
-Madara-sóhajtott Iruka félhangosan.
-Ő nem lehetett.-ingatta fejét Fugaku.-Semmi haszna nem lenne belőle,és az elsődleges probléma most
nem az,hogy ki volt a tettes,hanem hogy biztonságba kell tartanunk titeket.
-Biztonságban?-képedt el Naruto
-Igen,amig elül a botrány.-bólintott a férfi.-Tartunk egy sajtókonferenciát,ahol bejelentjük az
eljegyzést,megválaszolunk pár kérdést,és kivárjuk,hogy találjanak valami mást pletykát azok a hiénák.
-Addig pedig,átköltöztök hozzánk-jelentette ki Mikoto,ellentmondást nem tűrő hangon.
-Klassz,de elég ha csak ők mennek.-mutatott a négyesre Midoriko.-Iruka és én nem voltunk ott,mi
leszünk a testőrség,a többiek pedig nem akkora szenzációk mint ők.
-Nos,ez nem vitatható.-bólintott Gaara.
-Sőt,még azt is ki tudjuk hozni ebből,hogy mi tulajdonképp civil testőrség vagyunk.Probléma
megoldva,leglább is félig.-gondolkodott hangosan Midoriko.
-Ez jó ötlet.-hagyta rá Fugaku.-Akkor ti pakoljatok,megyünk.Ti pedig...majd szólok mikor lesz a
sajtótájékoztató,és megjelentek.
-Megvan beszélve.

Shiroyuki hüppögve pakolta a bőröndöt,és még nővére biztató szavaitól sem derült jobb kedvre.Nagyon
fájt neki,hogy az emberek ilyen aljasságokat feltételeznek róla.Szerette Itachit,és valahol a lelke mélyén
tudta,egyszer eljön majd ez a nap is,amikor meg kell védeni magát,szerelmét és annak családját a
sárdobálástól.Tisztában volt vele,hogy a média hatalma óriási,és ha nem sikerül tisztázniuk a helyzetet
soha többé nem fogják tisztelni.Nem mellékesen pedig,a yakuzáknak nem ajánlatos a kamerák
kereszttüzében tartózkodni.Ha mélyebre ásnak,és netalán fény derülne egy két piszkos ügyre,keresztet
vethetnek mindenre és a további éveiket egy csinos börtöncella mélyén élhetik le.
Mire végzett a rakodással,avval a sziklaszilárd elhatározással indult ki szobájából,hogy bárhogy lesz
is,nem hagyja megtörni magát,és leleplezni a szervezetet.

Odalenn már várták a többiek,és összeszorult a szive,ahogy öcssére nézett.

Naruto sápadtan támaszkodott párján,szemei tompán és fénytelenül pásztázták az arcokat,és látszott
rajta,hogy a sírás kerülgeti.

173
Neki is nehéz dolga volt...Melegként élni amugy is nagy kihivás.Az emberek többsége nem épp megértő
e téren,de hogy nyilvánosan,a tv-ben jelentették ezt ki...Nem is tudta pontosan mit érez.Szégyelte
magát.Miért?Nem tudta...Nem tehetett róla,hogy olyan amilyen.Egyetlen hibája csak az volt,hogy pont
egy milliomos fiúval hozta össze a sorsa,és érezte,ha ezt nem birja ki a kapcsolatuk mindennek
vége.Érezte,hogy Sasuke óvatosan betessékeli a kocsiba,és lágyan megcsókolja de nem viszonozta.Már
nem volt ereje megmozdulni sem.Az ülésen csak ráejtette fejét a fiú vállára,és hagyta hogy a hangtalan
zokogás megrázza testét.Érezte a hátán a simogató kezeket,amitől némileg megnyugodott,és tudta
erősnek kell lenni,ha győzni akarnak.

Az autók kigördültek a kapun,kishijján eltaposva az ott ácsingózó riportereket és fotósokat.Nyilván

Fugakuékat követték a garázsig,és mint egy veszett állat falka vetették magukat a kocsik elé,és a vakuk
villogása betöltötte a környéket.

Midoriko elérkezettnek látta az idejét,hogy ismét elővegye pszihopata énjét,és régi fényében kezdjen
botrányolni.
Iruka,Gaara és Kakashi mint valami élő kordon igyekezett eltávolitani az embereket az autóktól,amik
ahogy szabad utat kaptak,gumicsikogatva lőttek ki és húztak el.

-Haza lehet menni-orditotta Midoriko a vaskapu tetején állva,és a tömeg fölé magasodva.-Majd a
sajtótájékoztatón lehet kérdezni.
-Kisasszony nyilatkozna.-kiabálták egymást túlharsogva és mikrofonjaikat nyujtogatva a riporterek.
-Ön ki?
-Milyen kapcsolatban áll az Uchiha családal?
-Látta az éjjel készült felvételeket?
-Mi a véleménye a
-Kuss legyen-orditotta el magát Kakashi.
-Személyi testőrök vagyunk,ennyit mondhatok-vonta meg vállát Midoriko.-Most pedig tünés,vagy
feljelentést teszünk zaklatásért és garázdaságért.

A kijelentés nagyon nem hatotta meg hirhajhász társaságot,és még jóval később is a környéken
lézengtek.

-Remek...Rabok vagyunk a házunkban-morgott Kakashi.

-De legalább a többiek kijutottak.-nyugtázta Iruka és bekapcsolta a kávéfőzőt.
-ja,jó...és most?
-Várunk...-dobta le magát Midoriko a székre.-Az az,előbb telefonálok,aztán várunk.
-Kit hivsz?-érdeklődött Iruka.
-Deidarat,hogy rejtőzzön el,vagy ilyesmi és még véletlenül se mondjon semmit a sajtónak,és
Madarát,hogy megköszönjem neki ezt a kis bulit amit rendezett.
-Hmm...szemét húzás volt tőle.-bólintott Iruka.
-Az...Több van e mögött,mint egy kis aljaskodás.Madara elég elvetemült,mégha nem is látszik annak.

A kávégép kotyogása betöltötte a helységet,és Midoriko lelépett telefonálni,magára hagyva a két

férfit,zavaros gondolatokkal.
Gaara és Tenten a teraszon beszélték át az eseményeket már ezredszer,és ugyan kicsit
megnyugodtak,legbelül mégis féltek...

-Ez Itachi szobája volt,remélem megfelel-intett az ajtófelé Mikoto és kedvesen mosolyogva belökdöste a
hatalmas hálóba Shiroyukit.
-Nagyon szép-nézett körbe a lány,és akaratlanul is elmosolyodott a berendezésen.Le sem lehetett volna
tagadni hogy Itachi szobája.Finom,elegáns mégis visszafogott berendezés,királykék és fekete ágynemű,a
falon pedig egy Uchiha cimer...
-Érezd magad otthon-paskolta meg a hátát Mikotot.
-Köszönöm.Sajnálom,hogy gondot okoztunk.

174
-Ne butáskodj.Nem a ti hibátok.Be kellett volna jelenteni az eljegyzést előbb,és már nem lenne ekkora
felhajtás.De hát ki gondolta,hogy ez lesz?-fújt bosszúsan a nő.-Na de,majd megoldjuk.Erősnek kell
lennünk.
-Igen.-bólintott Shiroyuki.
-Csomagolj ki nyugodtan.-hagyta magára Mikoto,és kiment.
Shiroyuki könnyes szemmel kezdte kipakolni ruháit,és miután végzett átment Sasuke szobájába,hogy
beszéljen az öcssével.

Narutot az ágy szélén kuporogva találta,és láthatóan észre sem vette,hogy vendége van.Itachi és Sasuke
az apjukkal beszélték meg a teendőket,és nem érezte,hogy joga lenne neki is beleszólni azok után
hogy...Hogy mi?Hogy szereti Sasukét?Nem értette miért bántják őket...Miért van az,hogy amint valami jó
dolog történik az életében azt azonnal elrontják?Könnyei csillogó barázdákat szántottak elgyötört
arcán,és összerezzent amikor megérezte,hogy egy test magához öleli.Fátyolos tekintettel nézett fel
nővérére,aki saját könnyeivel küzdve igyekzett mosolyogni rá.

-Mindent megoldunk...-suttogta halkan,és óvatosan ringatni kezdte a sirástól meg megrázkódó testet.-
Nyugodj meg,jó lesz minden.-biztatta a fiút,és kicsit magát is.

Naruto hálásan kapaszkodott az őt ölelő karokba,és ringatózott a puha melegséggel.Pont mint

régen.Mikor valami baj történt...bántották....mikor egyedül érezte magát...Shiroyuki mindig igy
vigasztalta.Igy...ahogy kiskorában az édesannyja...Erre a gondolatra elmosolyodott,és hagyta,hogy
elnehezült szemhéjjai lassan lecsukódjanak,és az álom édes puhasága körbevegye.

*
-Vagyis,csak a nagy tv csatornákat engedjük be?-kérdezte Sasuke,miközben a poharát forgatta.
-Igen.A kishalak nem érdekesek.-bólintott Fugaku.

Amint megérkeztek,a három férfi elvonult a dolgozószobába,hogy kidolgozza a stratégiát.Értesitették

Madarát,aki nem tűnt meglepettnek a hirt hallva,de evvel senki nem foglalkozott Sasukén kivül.

-Bejelentem,hogy Shiroyukival jegyesek vagyunk-mormogta Itachi.-Aztán megválaszolunk pár kérdést,és

ennyi.
-Pontosan.Aztán jön az öcséd és Naruto.
-És mi mit mondjunk?-horkant fel a fiú.
-Nos,állj ki érte.-tárta szét kezeit Fugaku.
-Vagyis védjem meg őt,magam és egy szivárvány zászlót lobogtatva kampányoljak a melegekért?-
gúnyolódott.
-A zászló kicsit túlzás,de nagyjából igen.-bólintott Itachi.
-Jó,legyen.
-Felhivom Midorikot,megkérdezem mi a helyzet náluk-nyult a telefonért Fugaku.-Ti pedig vigasztaljátok
meg a jobbik feleiteket.Eléggé megviselte őket az ügy.
-Igen apa.-bólintottak a fiúk és kimentek.

-Mosi mosi,itt Fugaku.

-Yo,mi a helyzet?
-Holnap lesz a tájékoztató,délelőtt 10–kor.
-rendben,hol?
-a cég halljában.
-ott leszünk.Minden rendben velük?
-Kiborultak,de jól vannak.Nálatok?
-Itt lézeng még pár fotós.Nem megyünk ki.
-Ne is...
-Hivtam Madarát.
-Én is
-Még mindig nem hiszi,hogy ő volt a felbujtó?
-Talán...De evvel ráérünk még.

175
-Ahogy gondolja.
-Akkor holnap.
-Holnap...

KATT...
*

A családi vacsora némaságban zajlott.Senkinek nem volt kedve bájcsevegni,igy csak ettek és nemsokkal
később ki ki a saját szobájába vonult.

Naruto a délutáni alvás és persze a jelentős dóziusú lelki fröcss után már kicsit jobban érezte magát,és
bár Sasuke váltig bizonygatta,hogy minden rendben lesz,mégis iszonyatosan félt a másnaptól.

Akár csak Shiroyuki,aki már kész idegroncs volt,és kissebb ösvényt taposott a szőnyegbe az odavissza
járkálástól,amit Itachi hamarosan megelégelt,és vállára kapva aggódó szerelmét beesett vele az ágyra.Az
éjszaka nagy részét találgatásokkal töltötték,és feszülten várták a reggelt.

Mindeközben a garázsban zajlott az élet,és időközben Deidara is besettenkedett dacára Midoriko

figyelmeztetésének.Az eredménye az lett,hogy a lány még a haját is leordibálta,és csak Iruka gyors
reflexe mentette meg egy irdatlan pofontól.A továbbiakban a szőkeség inkább meghúzta magát a
kanapén,és még a szemkontaktust is igyekezett kerülni.

A tv-ben ismét az Uchihákat boncolták,és olyan családi barátok nyilatkozatait adták le,akikről csak a
hülye nem vette le,hogy fizetett statiszták...Gaara ezen kiakadva ismét pisztolyt követelt,és már Kakashi
is igényt tartott minimum egy nagykésre.
Ezen gyilkos indulatokat azonban mind felülmulta Midoriko sötét aurája,ami percek alatt ellepte a
szobát,és a lány habzó szájjal igért véres halálnemet a jelenlevőknek,amennyiben folytatják a
hülyeségeiket.

A társaság,bár két részre szakadt,mégis ugyanúgy érzett.Csalódottak voltak,féltek és

haragudtak.Tudták,mi forog kockán és azzal is tisztában voltak mi vár rájuk,ha ez az egész balul sül
el.Az,hogy Madara elrepült a kajmánszigetekre,nem nyugtatta meg őket.Tiszta sornak tűnt,hogy a férfi
menti a bőrét,és persze a pénzét egy esetleges bukás elől.
Ők meg itt voltak.Nyakig a szarban,és nem számithattak semmire és senkire,csak
egymásra.Hitték,hinniük kellett,hogy megoldják a helyzetet.Annyi mindenen keresztül mentek már,hogy
tudták,csak egymásra számithatnak,csak eggyütt győzhetnek. Eggyütt mint mindig.

*40*

Az Uchiha cég előcsarnoka zsongott a jövő menő emberektöl,akik pakoltak,szereltek és kábelek

tömkelegét vonszolták maguk után.
Fél tízkor már mindennel készen voltak,csak az utolsó simitásokat végezték a sebtében felállitott
pódiumon,és hangolták a mikrofonokat.

A szinfalak mögött az Uchiha család,és az érintett személyek hol reszketve,hol halkan káromkodva várták
a kezdést.
A sajtó és a tv társaságok képviselői lassan szállingóztak be,és mindenki igyekezett a legjobb helyet
elfoglalni.Szerelték a kamerákat,izzitoták a mikrofonokat és egymás közt sutyorogva várták a
végkimenetelt.

Pontosan 10órakor aztán bevonult a diszvendégség. A pódiumra állitott asztal közepén helyet foglalt
Fugaku és Mikotot,jobbról Itachi és Shiroyuki,mig balról Sasuke és Naruto kapott helyet.Midannyian
öltönyben vagy kösztümben,nagyon hivatalosra glancolva....Az asztal végén árválkodó üres székre pedig
Midoriko vetette be magát,aki kicsit elütött a többségtől. Rajta,akár csak a mögöttük álló idézőjeles

176
testőrség tagjain fekete nadrág,fekete póló és bakancs volt,és fülében az összkép kedvéért még egy
fülest is tett,amik használatát ráerőszakolta a többi egyenruhásra is,mondván,adjanak a látszatra.
Mondani sem kell,hogy a jeles személyzet milyen fogcsikorgatva állt vigyázzban az elit mögött,és még
Deidara is mellőzte lököttségeit,és komoran meredt a lentlévőkre.

-Akkor elkezdjük.-intett Fugaku.-Köszönöm,hogy eljöttek.Ma válaszolunk a kérdéseikre,és tisztázunk

néhány félreértést ami a családomat érte az elmúlt napokban.Itachi...-biccentett fiára.
-Mint már kiderült,illetve kideritették-húzta el szályát az,és gyilkos pillantást vetett a sajtósokra-
eljegyeztem ezt a lányt.Shiroyuki és én már majdnem egy éve járunk,és karácsonykor volt a lánykérés.Be
akartuk jelenteni hivatalosan is,de voltak gyorsabbak is tőlünk.Lehet kérdezni...-mormogta végül,és
biztatóan megszoritotta kedvese kezét.
-Az NJT képviseletéből vagyok.-emelkedett fel egy férfi.-Hol ismekedtek meg a menyaszonyával?
-Egy piknikezésen találkoztunk először,tavaly tavasszal.-jött a kimért válasz.
-Kisasszony,mivel foglalkozik?-integett egy másik Shiroyuki felé.
-Adminisztrátor vagyok a cégnél.-vágta rá a lány azonnal a jól betanult szöveget.
-És előtte mit csinált?
-Igaz,hogy bárpincérnő volt,mig a család fel nem karolta?
-Most,hogy gazdag lesz folytatja a munkáját?
-Igen,az voltam,és nem szégyenlem.Én legalább megdolgoztam a pénzért,és büszkevagyok rá,hogy nem
szorultam senki segitségére.És nem,én nem vagyok és nem is leszek gazdag.Semmi anyagi vonzata
nincs annak,hogy Itachi menyasszonya lettem.-rázta fejét dacosan a lány.
-Egyesek szerint ez nem igy van.Láta a tegnapi inerjúkat?Mi a véleménye arról amit a család barátai
elmondtak önről?
-ezek után még mindig barátoknak tartja őket?
-Mi van ön és a személyi testőre között?
-Igaz,hogy gyengéd szálak kötik össze önöket?-záporoztak a kérdések.
-Nem is ismerem azokat az embereket.-emelte fel hangját Shiroyuki dühösen.-És nem,nem igaz.Semmi
sincs köztem és Kakashi-san között,pusztán a testőreink egyike.
-Ha szabad megjegyeznem...-emelte fel kezét Midoriko.-A tv-ben látott statiszták ellen feljelentést tettünk
rágalmazásért,és már a rendőrség is vizsgálja az ügyet,tehát szoritkozzanak valós információkra ha
kérhetem.
-Ön kicsoda?
-Milyen kapcsolatban van az Uchihakkal?
-Miért nem láttuk az újévi partin?
-Midoriko Genryusa,biztonsági főnök.A parti idején pedig jómagam és Iruka Umino szabadnaposak
voltunk,ezért nem sikerült minket is besározni.-húzta vigyorra a száját a lány.
-Ez nem túlzás kicsit?-háborgott az egyik riporter.
-Nem,az a túlzás amit önök művelnek.Több feljelentést tettünk a sajtó ellen mint eddig bármiféle zaklató
miatt.Igazán,ha ez nem szarkeverés akkor mi az?
-Midoriko...-sóhajtott halkan Fugaku,és rosszalóan megrázta fejét.
-Elnézést uram.Folytassák...
-Shiroyuki san,ön tisztában volt avval,hogy mennyi vagyona is van Itachi úrnak mikor megismerkedtek?
-Igen,és nem...Látszódott rajta hogy nem vagyunk egy rangban,de fogalmam sem volt arról hogy ilyen
ismert és gazdag.
-És ezek után a jó party után hogyan tovább?
-Ő nem egy jó party.Szeretem és kizárólag ezért vagyok vele.
-Mit üzennek a kétkedőknek?
-Azt,hogy előbb nézzen mindenki jó mélyen magába,mielőtt másokat a szájára venne.-vette át a szót
Itachi.
-Kérem még csak..
-Nem válaszolunk több kérdésre.
-Akkor Sasuke úr?-fordult minden tekintet a kissebb Uchiha felé.
-Már régóta nyilt titok a másságom.-vont vállat az.-Naruto Uzumaki az élettársam már egy éve.Nem
értem,mit kell ebből ügyet csinálni.
-A szülei hogyan vélekednek erről?
-Mi szeretjük a fiainkat,és elfogadtuk,hogy Sasuke a saját neméhez vonzódik.-válaszolt Mikoto.

177
-Naruto,ön hogyan élte meg a történteket.
-Nos,azt kell mondjam,nagyon lesokkolt ez a hirverés.-motyogta a szőke fiú halkan.
-Igaz az,hogy ön és Namikaze Shiroyuki kisasszony unokatestvérek?
-Igen,ő az egyetlen élő vérrokonom.
-Mikor megismert Sasuke sant,tudta,hogy neves családból való.
-Nem.Ez csak később derült ki.
-Mi volt a szándéka?
-A szándékom???Semmi,megtetszett és randiztunk.Aztán beleszerettem és összeköltöztünk.
-Nem félt attól,hogy az emberek majd elitélik?
-De igen...
-Naruto és én szeretjük egymást.Ennyi.Senkinek sincs beleszólása a magánéletünkbe.-kelt ki magából
Sasuke.
-Az újévi party-n is testőrséggel voltak jelen,de miért civilben védtek,és azt is hallottuk,hogy egyik másik
alkoholt is ivott.Az Uchiha calád valóban ilyen léhűtőket alkalmaz?
-Léhűtő???-morant fel Midoriko és a mögötte strázsáló 3férfi egyszerre.-Azért voltak civilben,hogy ne
tűnjenek ki a tömegből,és az az egy pezsgő amivel koccintottak a főnökök engedélyével került megivásra.
-Tudják már,ki árulta el a buli helyszinét?
-Nem,de nyomozunk.
-Megjelent az Uchiha család,de nem teljes létszámmal.Madara Uchiha nem vesz részt a tájékoztatón?
-Nem,mivel üzleti úton van jelenleg.-legyintett Fugaku.
-És igaz,hogy rivalizálás van a vezetői poszt körül?
-Nem,nem igaz.A témától viszont eltértünk....Az időnk pedig véges,úgyhogy befejezzük a
sajtótájékoztatót.
-Kérem még egy utolsó kérdést...-pattantak fel a jelenlévők hadonászva.
-Utolsó....-ált fel Fugaku,és felsegitette feleségét.
-Mi a véleményük a történtekről?
-Aljas,megalázó és hirhajhász...-foglalta össze Sasuke.
-Akinek nincs jobb dolga,az ne másokon köszörülje a nyelvét,hanem elősször tájékozódjon és csak
utánna alkosson véleményt.-emelkedett fel Shiroyuki is.
-Szégyelhetik magukat.-nézett végig a jelenlévőkön Midoriko.-A tények legcsekélyebb ismerete nélkül
képesek meghurcolni az embereket.Szomorú,hogy ezt nevezik tájékoztatásnak.Ez már a média és a
sajtó legalja...
-Ezt mire érti?
-Kérem válaszolna?
-Nincs több kérdés...-dörögte a lány,és a kifelé igyekvők után indult,akik a testőrséggel karöltve hagyták
el a helységet.

Odalenn lassan szétszéledt a tömeg,és csak az alkalmazottak pakolta,és tették rendbe a helyszint.A
vállalat irodájában,összezsúfolódva egy kanapén és két fotelen pedig a család és a barátok szikrázó
szemmel és tüdőben rekedt levegővel figyelték a tv-ben futó képsorokat,amiken saját magukat látták
viszont.

-Tudtam,hogy el kellett volna mennem a fodrászhoz...-jegyezte meg Midoriko haját simogatva.

-Te nem vagy százas...-hördült fel Sasuke.
-Most mi van?-nézett rá.-A sajtó kielégitve,most csak várni kell,hogy csillapodjanak a kedélyek.
-Talán hamarabb csillapodnának,ha nem nevezted volna őket szarkeverőnek...-húzta száját Naruto.
-Igen,kicsit eltúloztad...-bólogatott Gaara is.
-Igaza volt-védte Shiroyuki.
-Igen,de az még nem jelenti azt,hogy jó ötlet is volt.-gondolkodott Fugaku.
-Hogyan tovább?-érdeklődött Kakashi az ablakon kinézve.
-Ti vissza mentek a garázsba,Shiroyuki és Naruto pedig marad nálunk.-válaszolta a családfő.
-Madara?-nézett fel Iruka.
-Előkeritem...
-segitek...-hagyta helyben Midoriko.
-Akkor amig nincs újdonság,oszolj...-biccentett Fugaku.

178
*
A szállodai szoba félhomályában a hatalmas plazma TV volt az egyedüli fényforrás,odakinn már
lemenőben volt a nap,és már csak az utolsó halvány sárgai sugarak igyekeztek megkapaszkodni a
horizont szélében.Az éjszaka azonban nagy úr lévén,hamarosan eltörölte őket,és a puha feketeség
szétterült a tájon.

Madara elégedetten kortyolgatta kedvenc whisky-jét,miközben a képernyőn váltakozó képsorokat figyelte.

Élő közvetités Tokyo-ból...Az Uchiha család sajtótájékoztatója....

Áldotta az eszét,amiért előfizetett pár külföldi csatornára,és élvezhette a látványt,amivel nem tudott
betelni. A meghurcolt,és porig alázott családjának látványa édesen simogatta elvetemült lelkét,és csak az
bosszantotta némileg,hogy az egészet sikerült eltusolniuk.

Nem is sejtette micsoda lavinát indit el a kikotyogott,névtelen bejelentésével szilveszter

napján.Aztán,látva,hogy ebből akár ő is rosszul jöhet ki,lelépett.Minek kockáztasson?

Ha a szervezet lebukik és felszámolják, majd visszamegy és újjáépiti.Ha meg nem,az is jó...Bár nem állt
szándékában,mégis hatalmas port kavart fel tettével,és már bánta,hogy nem öntött még egy kis olajat a
tűzre.
Szívesen látta volna az Uchihakat bilincsben és meghurcoltatva a börtön felé,de nem jött össze.
Hallgattva az interjúkat remekül szórakozott,és már kitudja hanyadszorra ismerte el,hogy Midoriko megéri
a pénzét...

Mióta Irukával szemben alul maradt fűtötte a bosszú,és bár még mindig imádta a lányt,már nem állt
szándékában megvédeni.

Ha rosszul választott,vesszen velük...ő nem fogja segiteni.

A tájékoztató végeztével aztán kikapcsolta a készüléket,és kényelmesen hanyattdőlt a puha

bársonyboritású fotelben.Szemeivel a csillagokat pásztázta,de gondolatai máshol jártak.
Tisztában volt vele,hogy a menekülésével leleplezte magát.Rosszul kalkulált,és vesztett.

Madara azonban nem lett volna Madara,ha ezt csak ugy hagyja...

Agya lázasan dolgozott,és kiutat keresett a kelepcéből,amit saját magának is csinált.

Már éjfél is elmúlt,és észre sem vette...Nagyot sóhajtva nyújtózott egyet,és felkelt,hogy elzsibbadt tagjait
friss vérhez juttassa.
Élveteg mosolyal kereste elő telefonját,és némi pötyögés után a vonal halk csipogással jelezte,a másik
oldalon épp elrontja valaki nyugalmas délutánját.

Egy halk kattanás,és egy morcos,cseppet sem szivélyes hang mordult a készülékbe,érdeklődve hogy ki
az a barom aki zaklatni merészeli.

-Itt Madara beszél.

-Ó,elnézést...-kapkodott jól hallhatóan levegő után a hivott.-Miben segithetek?
-Kabuto,lenne egy kis meló a számodra...

Két hét telt el a sajtókonferencia óta,és a kedélyek némileg lecsillapodtak...A sajtó talált más,friss
újdonságot,és az Uchihákat békénhagyták.

Naruto,Sasuke és Shiroyuki az első adandó alkalommal visszament a garázsba,és ennek örömére

csaptak egy kis házibulit.

179
Mindenki megkönnyebbült,és felszabadult.Az elmúlt időszak ha lehet,még közelebb hozta őket
egymáshoz,és az,hogy ismét együtt lehettek felemelő érzés volt számukra.

Még Kakashi is elfelejtett morgolódni azon,hogy a kis gerlepár a szeme láttára falja egymást.

Már túl volt azon,hogy haragudjon.Jobban szerette Shiroyukit annál,hogy közé és Itachi közé
álljon.Elfogadta a vereséget.Tudta,hogy Itachi mindent megad a lánynak,és tényleg szereti.Ettől többet
nem is akart tudni.
Neki csak az volt a fontos,hogy Shiroyuki boldog legyen,még ha nem is vele.

Naruto és Sasuke is boldogok voltak.Azok után,hogy nyilvánosan meghurcolták őket,mégis képesek

voltak kitartani egymás mellett.Mostmár nem kellett félniük,az ő hirnevük leáldozott,és már nyugodtan
mászkálhattak az utcán,mindenféle ál testőrség nélkül,akik időközben felmondtak.

Gaaranak ugyanis nem volt inyére,hogy szolgálat közben nem hordhatja a piercing-jeit,és szijjait mig
Tenten nagyon is örült ennek,bár nem mondta ki.

Iruka egy ideig fedezékbe vonult,mert Midoriko kirohanásai még őt is elilyesztették,főleg amikor
Madarával beszélt.

Az ugyanis még mindig nem méltóztatott hazajönni,mondván talált egy tuti üzletet,amit nem lehet
kihagyni.Még Fugaku utasitására sem volt tekintettel,és arrogáns hangon közölte,még mindig ő a
főnök,és azt tesz amit jónak lát.

Deidara végérvényesen becuccolt a garázs földszinti kis szobájába,amit csak neki,átalakitottak.Igy aztán
mindenki happy-n,legalább is többé kevésbé ünnepelt.

-Meg kell hagyni,nagy cirkusz volt.-dünnyögte Naruto,és újabb kört töltött.

-Az...Soha ilyet mégegyszer...-vágott egy grimaszt Sasuke.
-És Madara mit mond?-érdeklődött óvatosan Deidara.
-Azt,hogy üzlete van...-legyintett Midoriko és magába döntötte a piát.
-Holnap után én is kimegyek hozzá.-füzte hozzá Itachi.
-Minek?Egyedül nem boldogul?-nézett fel Kakashi meglepetten.
-Olyasmi.Én leszek az Ojabun...szükség van rám is.-vont vállat a férfi.
-Bezzeg mikor bajban voltunk ő lelépett...-köpte a szavakat szinte undorral Gaara.
-Mindegy....Mégegy kicsi,és nem kell elviselnetek többé.-nyugtatta a fellángoló kedélyeket Itachi.
-Nekem akkor sem tetszik ez.-nézett rá komolyan az öccse.
-Ugyan már,paranoiás vagy...-nevetett a férfi.
-Sasukének igaza van...nekem is rossz előérzetem van.-suttogta Shiroyuki halkan.
-Ajré...veletek.Nem kell aggódni,megyek és jövök.Egy nap az egész.
-Azért vigyázz magadra.-szólalt meg Tenten is.
-Nyugi van.Rossz pénz nem vész el.-kuncogott Itachi.-Szivem,nem vagy álmos?-nézett a lányra.
-Nem..miért?
-Mert én úúúgy elfáradtam...-nyújtózkodott az,műásitások közepette.
-Jaa...tényleg.Most hogy igy emlited...-csillantak fel a kék szemek.
-Szobára!-vihogott fel Deidara.
-Ha ennyire zavarunk,megyünk is.-húzta fel az orrát a lány,és pajkosan mosolyogva kimasirozott
Itachival.
-Hm....asszem én is ihletet kaptam.-dünnyögte Saske.
-Mire is?-érdeklődött Gaara.
-Az alvásra természetesen....-csettintett a nyelvével a fekete,és kivonult.

Naruto egy pillanatig még ült és bámult utánna,mig le nem esett neki a helyzet,és akkor vigyorgva és
elnézést kérve ő is távozott.
Tenten pedig felajánlotta a segitségét,hogy elkalauzolja a szöszit a szobáig,el ne tévedjen,Gaara meg
mint jó gavallér követte.

180
A dolog szépséghibája,hogy a végén ők sem tértek vissza,igy négy főre esett vissza létszám.

Deidara elvackolta magát a fotelben,és pár percen belül horkolva adta tudtára a világnak,ő bizony tényleg
álmos,nem mint egyesek...

-Jól vagy?-nézett Iruka Kakashira.

-Persze...
-Egész jól viselted,hogy nem láttad Shiroyukit.
-Kénytelen voltam.És tudod,azt hiszem feladom...
-Mi van?
-Feladom.Boldog,és ez a lényeg.Nem velem?Hát istenem,ez van...Tovább kell lépnem.
-Kakashi felnőtt...-mormogta Midoriko.
-Igen,itt volt az ideje...-sóhajtott az.-De jó ez igy...
-Te is megtalálod a boldogságod...-vigasztalta Iruka.-Lehet pont olyanban,akiben nem is kerested...Nézz
csak ránk.-avval magához rántotta Midorikot és villantott egy fogkrém reklámos vigyort.
-Menj a francba...-mormogta a lány,és beleborzolt a barna tincsekbe.
-Jó nektek..-legyintett Kakashi.-Majd rendbe jövök én is.
-Úgy legyen...

-Minden megvan?-sedergett Shiroyki,mint egy elszabadult ringlispir.

-Nyugi drágám,csak egy napra megyek...-paskolta meg a vállát Itachi,és bizonytalankodva méregette a
számára összeállitott bőrönd szettet.

Shiroyuki ugyanis nem bizta a véletlenre.Kajmán szigetek ide vagy oda,ő bizony pakolt egy
pulóvert,hosszúnadrágot,sálat,sapkát kesztyűt...Elsősegély dobozt,két öltönyt,cipőket,szabadidő
ruhát,tisztasági csomagot,uzsonnát,egy tartalék aksit a mobilhoz,egy képet kettejükről....és egy döglött
patkányt...na jó azt nem,de már csak az hiányzott volna....

Itachi megköszönte neki a hatalmas törődést,és zokszó nélkül cipeltette le a bőröndöt a kocsihoz.
Az út alatt kapott egy halom intelmet,jótanácsot és pozitiv energiát,majd alig fél órás búcsúzkodás után
végre felszállt a kis magángépére.

Shiroyuki szive zabolázatlanul verdesett,és valami folytogató,sötét és leirhatatlan félelmet érzett

legbelül.Hiába nyugtatta magát,hogy nem lesz semmi baj,és csak kényszerképzetei vannak,valahogy
mégsem sikerült kiűznie magából a rossz érzést.

*41*

-Hé,szállj le a lábamróóól...-vinnyogta Naruto.

-Bocsika,de másként nem megy...-nyöszörgött Deidara,és az emberkupacon átpréselve magát,tenyerét
rátette a kék pöttyre.
-Bal láb piros-jött Iruka következő instrukciója,aki pokolian élvezte a látványt.

Tenten azon fenomenális ötletének hatására,hogy játszanak twistert,a csapat nagyrésze már túl volt némi
borda és gerinctörésen,de hát a büszkeségük nagyobb volt annál,mintsem feladják.

Midoriko és Gaara legalul vicsorogtak,és ha tudtak volna szavakat alkotni a levegőhiány ellenére,hát
nyilván elküldik Irukát más égövre...De nem beszéltek,csak morogtak,mint két kutya,és türték,hogy a
soron lévő Kakashi átvesse rajtuk lábát,és beletaposson a Gaara orra előtt lévő piros körbe.

-Láááb....szaag...-hörögte a fiú alig érthetően.

181
-Fulladj meg,most mostam-kontrázott Kakashi.
-Hát,meg is fog fulladni...-vihogott Deidara,aki viszont Midorikonak pucsitott.
-Ez egy perverz és elmebeteg játék.-szitkozódott a kitekeredett Sasuke.
-Pofa be,te legalább a pasidon fekszel...-nyögte elhalóan Midoriko az utolsó leheletével.
-Jó a buli gyerekek?-vidult Shiroyuki,aki Irukához hasonlóan nagy bölcsen kimaradt a fizioterápiás sokk-
ból.
-Kapd bee...-jött az egyöntetű válasz.

Shiroyuki vállat vont és elment a konyhába vázáért.Hazafelé ugyanis meglátott egy kis virágboltot,és nem
tudott ellenállni a hivogató margaréta csokornak igy hazahozta.
Már a vázában rendezgette a kis csokrot,mikor elemi erővel csengeni kezdett a telefonja.Felvette,és
vállával füléhez szoritva szólt bele,miközben a vázát igyekezett át egyensúlyozni a nappaliba.

Még két lépést sem tett meg,mikor megállt,és kezei közül kicsusszant a súlyos kristály tartó,ami millió
darabra törve terült szét a padlón.Ő pedig csak állt,szemei elkerekedve és fénytelenül meredtek egy
pontba,és a környezet összemosódott előtte.
Térdei felmondták a szolgálatot,és tompa puffanással térdelt le a szilánkok közé,nem törődve a húsába
mélyedő üvegel.A telefon lecsusszant,és ezer darabra esett,ő pedig csak térdelt,könnyei forrón
patakzottak végig arcán és egyáltalán nem érezte,hogy a többiek egymást fellökve igyekeztek a
segitségére.

Agyában két szó zakatolt,vontatottan és visszhangozva...

A twisterezők látva a jelenetet,egy emberként ugrotak fel,és senki nem értette mi történt.Shiroyuki
véresen és könnytől maszatosan kapkodott levegő után,és szemeiben olyan kétségbesés tükröződött,ami
még Midorikot is megilyesztette.
Gyengéden felkarolták,és a kanapéra ültették.Tenten elrohant és hozott jódot meg kötszert,és bár
fogalma sem volt mi történt a lánnyal,igyekezett nyugtatni.

Naruto reszkető kézzel simogatta a rázkódó vállakat,és fogalma sem volt mit tegyen...Soha életében nem
látta még ilyennek nővérét,és a pánik eluralkodott agyán.

-Mi történt?-térdelt le elé Midoriko

Az égkék szemek értetlenül és üvegesen pillantottak fel,és az a nézés...Abban a tekintetben benne volt a
világ összes fájdalma és keserűsége.Midoriko gerincén végig futott a hideg,és nem tudta mit
tegyen.Életében elősször bepánikolt,holott nem is tudta miért.

-Mi a baj?-próbálta Tenten is.

A lány azonban nem reagált.Már nem sirt,csak halkan hüppögött,időnként körbeforgatta tekintetét,de nem
úgy tűnt,mint aki bármit is érzékelne magakörül.

-A telefonja...Rakd össze-utasitotta Irukát a fekete lány.Alig hogy ezt kimondta,a sajátja kezdett el
csengeni,és az ilyedt némaságban szinte úgyhangzott a halk kis dallam,mintha harangokat kongatnának.

Midoriko felállt,helyét azonnal átvette Kakashi,aki a lány kezét simogatva igyekezett azt beszédre birni.
A telefoncsengés abbamaradt,jelezve a lány felvette végre,és újabb idegörlő másodpercek teltek el a két
tőmondatos beszélgetés alatt.
Végül a vonal kattant,és a lány arcára is kiült a döbbenet.Kinyitotta a száját,hogy mondjon valamit,de
aztán becsukta és körbenézett.
Iruka kérdőn pislogott rá,miközben a telefont igyekezett használhatóvá tenni,és megilyedt.A parázslóan
fekete szemekben a harag sötét árnyai keringtek.

-Üljetek le.-mondta a lány,és úgy érezte,a hang ami kijött a száján,nem is a sajátja.
-Mi van már?-mordult fel Kakashi,aki borzasztóan megilyedt a két különböző reakció láttán.

182
-Fugaku volt az....-kezdett bele halkan.-Itachi...lezuhant a repüllő,és ő...
-és ő?-orditott Sasuke.
-Meghalt....

Shiroykui felsikitott,és ismét sirni kezdett...Arcát tenyerébe temetve rázta a zokogás,és nem tudott
parancsolni érzelmeinek.
A szobán végigsöpört a fagyos döbbenet,és senki nem tudott szólni.

Sasuke meredten nézte a fekete lányt,és ében szemei összekapcsolódtak a másikéval.Látta bennük az
izzó gyűlöletet,és fájdalmat és megértette.Magából kikelve és orditozva pattant fel ültéből,és lerázta
magáról Naruto kezeit.

-Megölöm...-hörögte eszelősen.
-Ülj le,és nyugodj meg.-utasitotta Midoriko.
-Pofa be,nem parancsolgatsz...-ugrott neki a fekete fiú,de az arcát ért pofon megállásra késztette.
-Ülj le!-orditotta el magát már Midoriko is.-Avval nem mész semmire ha most odarohansz.
-Hova?-nézett rá Deidara.
-Madara megölte a bátyámat,nem maradok itt!-feleselt a fiú,de már jóval óvatosabban kerülgetve
Midorikot.
-Madara?Ezt honnan veszed?-képedt el Tenten,aki igyekezett csittitani az egyre görcsösebben zokogó
lányt.
-Nyilvánvaló nem?-örjöngött Sasuke.
-Leülni...-dörrent Kakashi hangja.-Vagy én ültetlek le,de azt nem köszönöd meg.

Sasuke jobbnak látta nem feszegetni a sokkolt idegek tűrőképességét,és visszaült a kanapéra.Naruto
óvatosan magához ölelte,de csak ennyit tehetett.Nem tudott mit mondani...Kétségbe esve nézte a zokogó
nővérét, és néma önmarcangolásba burkolózó szerelmét és nem tudott segiteni nekik.

Mire Shiroyuki lenyugodott,köszönve egy lóadagnyi nyugtatónak amit nővére erőszakolt

bele,megérkeztek az Uchiha szülők.

Mikoto nem sokat beszélt,szeme vörösen és duzzadtan árulkodtak róla,hogy ő sem viseli jobban a
hirt.Néhány szó után magához húzta Sasukét,és szipogva simogatta annak haját.Sasuke pedig
hagyta,pedig orditani,ütni,gyilkolni lett volna kedve.Mégis...tudta micsoda csapás ez mindannyiuknak,és
az anyjára való tekintettel nem hadakozott,csak belesimult az ölelésbe,és meglepően jót tett
számára.Leleke kinzón lüktetett,agya még mindig a hallotakat próbálta feldolgozni,de anyjának
ismerős,édes illata valamelyest csillapitotta dühét.

Shiroyukit lefektették a kanapéra,a többiek pedig sokkoltan,és döbbenten ülték körbe az ebédlőasztalt.

Fugaku reszkető hangon közölte az addig megkapott információkat,miszerint a gép művi hiba miatt
zuhant le.Egyenlőre nem tudták megmondani a konkrét okot,csak annyit közöltek,a roncs teljesen kiégett
és Itachi hullája felismerhetetlenre égett akár csak a pilótáé.

A kis beszámoló után súlyos csend telepedett a szobára.Mindenki levolt döbbenve.Igazából még nem is
tudták felfogni,azt ami történt.

Itachi meghalt...Nincs többé...Az egyik legjobb barátjuk,az aki megadta nekik a jobb életet,akinek annyi
mindent köszönhettek nincs többé.

A fájdalom átjárta a sziveket,a jeges felismerés leblokkolta az agyakat,és képtelenek voltak bármit is
mondani vagy tenni.
Talán ez volt a legrosszabb.A tehetetlenség...Látni,hogy szenved Sasuke,és a szülei...Shiroyuki...akinek
a fájdalmát teljesen fel sem foghatták.Tenten akaratlanul is közelebb húzódott Gaarahoz,aki
védelmezően ölete magához a szipogó lányt,és ő is ugyanarra gondolt mint a jelenlévők többsége.Mi
lenne vele,ha a szerelme meghalna?

183
Nem tudták elképzelni min megy keresztül Shiroyuki,és még mi mindenen fog.

Naruto könnyes szemmel,kezeit ölébe ejtve ült a széken,és a magában már százezerszer feltett kérdést
ismételte: Miért romlik el minden?

Midoriko átkarolta öcsse vállát,és magához húzta.Naruto ugyan meglepődött a gesztuson,mert nővére
messze nem volt az az érzelgős fajta,de jól esett neki a kis törődés.

A lány agya eközben lázasan járt,és igyekezett figyelmenkivül hagyni a fájdalmat ami folytogatta torkát,és
csak egy dologra koncentrálni.Egyetlen egy dologra...a bosszúra.

Az elmúlt hónapok alatt nagyon is megértette,hogy Madara mennyire aljas,és bár sejtette,hogy tervez
valamiféle pucsot,álmában sem gondolta,hogy igy akar megszabadulni tulajdon rokonától.

Bizonyiték...kell hogy legyen bizonyiték...Annélkül nem tehetnek semmit.

És akkor,mint valami meteor belécsapott a felismerés...Kapcsolatok!

Finoman eltolta magától öcsét,és megpuszilta a borzas fejet majd felkelt és kiment.

Iruka haptákba vágva magát rohant utánna,mert első gondolata az volt,hogy a lány is arra készül mint
Sasuke.A teraszon aztán megnyugodva látta,hogy csupán telefonál,és a korlátnak dőlve hallgatta a
csevelyt,miközben agyában körvonalazódni kezdett a helyzet.

Az eső megállithatatlanul ömlött,mintha csak az ég is siratna valakit.

Egy embert,akinek nem kellett volna igy végeznie.

Egy férfit,aki magára hagyta szerelmét,tátongó űrt hagyva annak szívén.
Egy testvért,aki nélkül már nem lesz ugyanolyan semmi.
Egy barátot,akinek annyi hálával tartoztak,és akit annyira szerettek.
Egy fiút,akire olyan büszkék voltak,mégsem mondták el soha...

A temető szürkeségében oszlani kezdett a tömeg.A sír körül állók azonban nem mozdultak...Mintha
vártak volna valamire...Egy csodára,egy jelre...Valamire ami könnyebbé teszi az elmúlás és a veszteség
szívbemarkoló és pokoli kinjait.
De nem történt semmi...Az eső esett,minden cseppje hangosan dobolva hullott a márványtáblára,amibe
aranyozott betűkkel bevésve állt egy név és egy szám.

Itachi Uchiha
Élt:22évet

22Év...Ennyit kapott az élettől...Vajon létezik olyan,hogy sors?És ha igen,miért nem a rosszakat bünteti?

Shiroyuki csodávalhatáros módon végigállta a szertartást,holott az elmúlt három napban csak sirni és
aludni volt képes,utóbbit megfelelő mennyiségű altató használata mellett.
De az az alvás sem volt az igazi...Álmaiban újra élte a szörnyűséget,látta Itachit,ám hiába próbálta nem
tudta megérinteni.Az alakja egyre halványabbá vált,mig el nem tűnt a sötétben,és ő egyedül,fájdalommal
telve hivta mindhiába.
Minden alaklommal megviselten és izzadtan ébredt,és amikor tudatosult benne,hogy a férfi tényleg nincs
többé ismét sirógörcsöt kapott.

Sasuke is sirt...Még aznap este,Naruto karjaiban mindenki elől elbújva. Nem tudta felfogni,hogy szeretett
bátyja elment.Szerette...annyia szerette mégsem tudta soha kimutatni.Helyette csak piszkálta,és
ugratta...Már annyira bánta,hogy nem mondta el neki,milyen fontos is számára.Hogy ő a példaképe,az az
ember akire gyerekkora óta felnézett.Elkésett...és ez a tudat mindennél jobban emésztette. Látta ahogy

184
Shiroyuki összeroppan,de nem tudott segiteni neki.Csak örlődött,és igyekezett nyugtatni háborgó
lelkiismeretét...Az hogy Naruto mellette volt,valamelyest segitett neki,de látva szülei arcát,a fájdalma csak
egyre nagyobb és nagyobb lett.Még apja is...a férfi aki olyan kemény és akaratos mint egy szikla,még ő is
könnyezett.Sosem látta még őt sírni,és azokon a könnyeken keresztül értette meg a tények súlyát.

A temetés után mindenki az Uchiha villában gyűlt össze,kivéve Madarát aki ugyan eljött a temetésre és
sajnálatot mimelt,de a torra már nem vette a fáradtságot befáradni.Jobb is volt talán...Sasuket amugy is
szinte le kellett fogni,hogy ne ugorjon neki ott mindenki elől,de Midoriko elejtett mondata,hogy van egy kis
beszélnivalójuk lenyugtatta.
Nemsokkal később a lány el is tűnt,és csak késő éjjel keveredett haza a garázsba.

Első útja huga szobájába vezetett,hogy megnézze alszik e.

A lány aludt,nyugtalanul és álmában motyogva,de aludt.Az ágy mellé húzott széken Kakashi bóbiskolt,és
az ajtónyitásra ijedten rezzent össze.
Mióta beütött a katasztrófa szinte el sem mozdult a lány mellől.Sajnálta Itachit,mérhetetlenül sajnálta,de
látva ahogy Shiroyuki szép lassan tönkremegy mégjobban fájt neki.Hiába vigasztalta,nem hatott.Hiába
volt vele,az észre sem vette.Csak nézett magaelé csendesen,majd minden átmenet nélkül sirni
kezdett.Nem evett,nem ivott...Ami kis levest Kakashi nagynéha beleerőszakolt édeskevés volt.
Mégis,ott volt vele...Vigyázta az álmát,hallgatta ahogy Itachiért zokog,és bár a saját szíve megszakadt a
fájdalomtól nem tágitott.

Most is,fél kómában elég volt csak ránéznie Midorikora,hogy a lány egyetlen szemvillanásból
megértse,huga állapota nem változott,Kakashi kinjai pedig csak egyre nagyobbak.
Csendesen becsukta az ajtót,és a folyosó falának dőlve nagyot sóhajtott.

-Hol voltál?-nyilt ki a mellette lévő ajtó.

-Kértem egy kis segitséget.
-Hyuugák?
-igen...
-Gyere,aludj kicsit.-fogta meg a kezét Iruka,és arcán látszott,mennyire aggódott.
-oké

Ugy ahogy volt,ruhástól bezuhant az ágyba,és fejét párnájába fúrva hagyta,hogy Iruka betakarja,és
magához ölelje.
Hozzá szokott...Olyan szinten hozzászokott a férfi jelenlétéhez maga mellett,hogy el sem tudta képzelni
mi lenne ha elveszitené.Pontosan ezért,egy kis részben feltudta fogni huga fájdalmát.Neki Iruka volt
az,ami Itachi a lánynak.

Tudta,hogy nem fogja visszahozni a férfit,de legalább megtorolja a halálát.Már nemérzett semmit.Madara
már nem ember volt a szemében,és nem is érezte,hogy helytelen lenne megölnie.
Törleszteni akart,legalább egy kicsit.Csak egy apró elégtételt,mindazért a fájdalomért,amit miatta kellett
átélniük.

*42*

A fekete mazda diszkrét sebességgel rótta az utakat.Má esteledett és az utcai lámpák gyér fénye kis
szigeteket rajzolt a kihalt utcákra.

Midoriko unottan markolta a kormányt,és olykor a mellette ülőre pislogott.

Sasuke komoran meredt ki az ablakon,arcáról semmit nem lehetett kiolvasni.Az egész délutánjukat a
Hyuuga klán területén töltötték.
Hizashi sajnálatát fejezte ki Itachi távozása miatt,és biztostotta vendégeit,minden tőle telhetőt megtesz
azért,hogy fény derüljön az igazságra.

185
Néhány embere már nyomozott és minden rendőr kapcsolatát bevetette,de eddig csak arra találtak
bizonyitékot,hogy a baleset nem baleset volt,dacára a rendőrségi jelentésekben irtaknak.
Mint kiderült,valaki megbabrálta az üzemanyag tartályt,ettől keletkezett a robbanás.A tettes kiléte
azonban még homályban maradt.

Midoriko latba vetette az összes olyan ismeretségét,amiről tudta,Madara hatáskörén kivül esik,de nem
tehetett mást ő sem,csak várt.

A temetés óta eltelt 2hét,de a dolgok vajmi keveset változtak.Sasuke magába fordult,és még Naruto sem
tudta jobb kedvre deriteni,Shiroyuki pedig folytatta az önsanyargatását.

A többiek pedig...Nos ők valamelyest feldolgozták a történteket,és gőz erővel koncentráltak a bosszú

hadjáratra,dacára Midoriko erélyes tiltásának.

Kakashi az őrület határán táncolt,és ha épp nem Shiroyukit pesztrálta,akkor ájulásig itta magát a
konyhában,evvel is könnyitve szivének fájdalmát.Már semmi erőt nem érzett magában ahhoz,hogy
támasza legyen a lánynak,aki ráadásul kijelentette,látni sem akarja és hagyja békén.

Mikor Sasuke és Midoriko visszaértek a garázsba,ugyanaz a kép tárult eléjük,mint már napok óta
folyamatosan. A terasz asztalánál Gaara Tenten és Deidara vitafórumozott.A kocsik elhagyatottan
ácsingóztak odalenn.Nem mentek versenyekre,nem vállaltak javitást...Teljesen kizökkentek a
rutinból,ugy,hogy közben észre sem vették.

Odabenn a konyhában Iruka ordibált,és csapkodta az üveget amit Kakashi elől halászott el,és közben a
sárgaföldig lecseszte szerencsétlen ittas flótást,aki csak meredt rá,és néha felhorkant egy egy szidás
hallatán de ennyi...

Shiroyuki ismételten csak a szobájában gubbasztott,és mindenkit elmart maga mellől.

Naruto a kanapén ült,és a tv képernyőt bámulta,de nem látta a benne tovasuhanó képeket.Csak ült mint
egy zombi,agyához néha eljutott a konyha hangzavara,de olyankor igyekezett ismét a sötétségbe
sülyedni,hogy ne kelljen tudomást vennie arról,ami körülötte folyik.A nővére már negyedszerre dobta ki
aznap a szobájából,Sasuke szinte levegőnek nézte és a tehetetlensége már fizikai fájdalomban
jelentkezett.

-ez igy nem mehet tovább...-sóhajtott fel Midoriko,és leült az eédlőasztalhoz.-Sasuke,hivj ide mindenkit.

A fiú biccentett válaszként,és pár perc múlva a kis társaság Shiroyuki kivételével összegyült az asztal
körül.
Még Kakashi is át támolygott,mert kivételesen nem sikerült magát kiütnie hála Irukának,és alkoholtól
kipirulva forgatta a fejét a jelenlévőkre.

-Tudom,hogy nehéz időket élünk-kezdett bele Midoriko.-De ez nem ad okot arra,hogy ennyire kiforduljunk
önmagunkból.
-Könnyen beszélsz...-vágott közbe Sasuke.
-Nincs igazad.Itachi számomra is fontos volt,és a halála csapás mindenkinek.De most hogy ő nincs,kézbe
kell vennünk a dolgokat.
-Hogyan?-kérdezte Tenten sóhajtva.
-Igen,hogyan?-bámult Kakashi a semmibe.-Nézd meg a hugod...aztán hősködj.
-Igaza van,-bólintott Gaara.-Már te sem tudod összetartani a bandát,lásd be.
-Nem e?-küldött felé egy gonosz vicsorgást a lányt.-Akkor jól figyeljetek.Kakashi,ha még egyszer
lerészegedsz,szétrúgom a segged.Nehéz a helyzet?Bird ki!Légy férfi és állj a sarkadra.Sasuke,tudom
hogy hiányzik a bátyád,de avval,hogy Narutot bünteted nem lesz jobb.Te meg öcsi ne hagyd magad,nem
ilyennek ismertelek meg.A többiek is pofozzák magukat helyre.Elég volt a nyavalygásból! Itachi elbújik
szégyenében,ha lát minket odafenn.A francba is,van elég dolgunk,munkára.

186
-Ez volt a nagy leki fröcss?-ingatta fejét Sasuke.
-Nem,ez figyelmeztetés.Elég a nyavalygásból!Mindenkinek nehéz,nekem is...mégsem rinyálok.Felnőttek
vagyunk,viselkedjünk is úgy.Holnaptól üzemel a műhely!
-Ez biztos jó ötlet?-kérdezte Naruto csendesen.
-Igen,kell a pénz...Ma megtudtunk egy s mást Hizashi sama-tól,és ha Madarát holtan akarjuk jól jön a
pénz.Értve vagyok?
-Igen...-dörmögték a társaság tagjai nem túl lelkesen.

Egyiküknek sem fült a foga a munkához,és a lány szavai kicsit helyre billentették őket.A varázsszó mégis
az volt,hogy Madarát holtan...

Az este további részében Sasuke lelkizett egy sort Narutonak,és százszor is bocsánatot kért a
viselkedéséért,amit a szőke fiú megértett és elfogadott.Megbeszélték,hogy összefognak,és Sasuke nem
szégyel segitséget kérni tőle,ha úgyérzi már betelt a pohár.

Iruka és Midoriko tartott egy gyóntatást Kakashinak,aki végül belátta,amit tesz értelmetlen és önző,és
megigérte felhagy a piával,és kitart Shiroyuki mellett.

Gaara,Tenten és Deidara pedig megfogadta,hogy minden erejével azon lesz,hogy tartsa a lelket a
többiekben.

-Mit gondolsz,Shiroyuki helyrejön?-kérdezte Iruka miközben fogkrémet nyomott a fogkeféére.

-Nyilván kell egy kis idő amig talpra áll.-jött a válasz a zuhany alól.-de ha igy folytatja,nem lesz jó vége.
-Fehrintem szem...-dünnyögött a férfi,habzó szájjal.
-Majd holnap megpróbálok beszélni vele.-fűzte tovább gondolatait Midoriko.
-És te hogy viseled?
-Szarul,de büszkén...-lépett ki a zuhanyfülkéből a lány.
-Bővebben?
-sehogy.

Iruka fejét csóválva araszolt ki a hálóba,és mig a lány öltözött ő megágyazott.Lefeküdve aztán magához
húzta szerelmét,és puhán megcsókolta,majd kérdő tekintettel nézett a fáradt arcra,várva mikor robban a
bomba.
Ismerte már annyira,hogy tudja,az ő idegei sem birják örökké,és az elmúlt hetek eseményeinek fényében
még igy is remekül helytállt.

Nem tévedett...Midoriko kitört mint a vulkán és lemondta az egész világot,minden bánatát és a szivét
nyomó összes fájdalmat.Ő pedig csak feküdt,simogatta és csendben várta,hogy elüljön az érzelmi
vihar.Tudta,hogy mennyire nehéz most neki is.A vállát nyomó felelősség és a többeik panaszai még őt is
megtörték.

-Nyugodj meg...-suttogta halkan,mikor már elcsendesült.-Itt vagyok,és segitek.

-Tudom...-motyogta Midoriko és elvackolta magát az ölelésben.-Szeretlek
-Én is téged.-mosolyodott el Iruka.Azon ritka pillanatokban mikor ezt a szót hallotta a lánytól,úgy érezte
bármire képes lenne érte.

Késő volt már,mire elaludtak,és túl korán még mikor felébredtek.Az hogy újabban csak pár órát
szundikáltak már megszokottnak számitott,és bár karikás szemekkel és félkómában,mégis
örülhettek,hogy ennyit is pihentek.

Lejátszva a reggeli rutint aztán kimásztak a szobából,és nem lepődtek meg azon,hogy Naruto és Sasuke
egy idegen kocsin ügyködik,Deidara pedig a szerszámokat adogatja.

-Kezd visszatérni az élet.-hümmögte Iruka.-Kellett az a kis lebaszás este.

187
-Hja...-hagyta rá a lány,és tovább indult a konyhába,ahol Gaara és Kakashi kávézott,Tenten pedig
reggelit készitett.

-Reggelt.-köszöntötték őket.
-Aha,nektek is.Shiroyuki?
-Még mindig bolykottálja az életbe való visszatérést.
-Az klassz...-ült le Midoriko,és beletúrt a hajába.-beszélek vele.
-Hagyd csak,majd én.-emelkedett fel Kakashi,és választ sem várva elsietett.
-Jó vége lesz ennek?-tűnődött Tenten,de választ nem is várt.

Shiroyuki az ágyon ült,arcát tenyereibe ejtve,és azon mélázott vajon felkeljen e.Aztán döntött,és ismét
hanyatt vágta magát a párnák közt,szemei élettelenül vizsgálták a plafont,és ismét a sirás környékezte.
Hallotta,hogy odakinn valaki vagy valakik dolgoznak,és dühösen állapitotta meg,mindenki túllépett a
tragédián.

Tudta,érezte,hogy neki is ezt kéne tennie.Felkelni és folytatni az életét,de nem érzett semmi késztetést
arra,hogy ezt véghez is vigye.
Csak feküdt a félhomályban,tűrte,hogy valaki beleerőszakolja a vitaminokat amiket az orvos felirt,vagy
gyengébb pillanataiban orditva zavart el mindenkit magától.Haragudott...Haragudott,hogy a testvérei,de
még Sasuke is túljutott a mélyponton.Úgyérezte,neki nem kell élnie.Itachi nélkül semmi értelme az
egésznek,és nem tartotta helyénvalónak máris feladni a gyászt.

Az elmúlt napok alatt számtalanszor megfordult fejében az öngyilkosság gondolata is,de mivel mindig is
lenézte azokat,akik ebbe menekültek,nem tette meg.Csak tűrte,hogy a fájdalom szép lassan elvegye az
eszét és reménykedett,hamarosan belehal a nem evésbe.

Kakashi határozott léptekkel szelte át a szobát,köszönés és egyéb formalitás nélkül,és leült az ágy
melletti székre.Szive összeszorult,ahogy az elképedt és szónélkül maradt lányra nézett.Shiroyuki
vészesen lefogyott,arca sápadt és beesett volt.Szemei alatt sötét karikák húzódtak,és fénytelen iriszei
dühösen és elkeseredetten csillogtak.Nem,már nem csillogtak...A régi fény,ami körbeölelte anno
elveszett,és már nem maradt belőle más,csak egy megtört lélek,tele fájdalommal és keserűséggel.

-Mit akarsz?-kérdezte Shiroyuki cseppet sem kedvesen.

-Beszélni.
-Nem érdekel mit akarsz mondani.-felelte dacosan és elforditotta tekintetét.Nem tudott Kakashira
nézni...Mig Itachi élt,elnyomta magában azokat a furcsa érzéseket,amiket a férfi iránt érzett,de most nem
ment.Az,hogy nap mint nap ott ült mellette és vigasztalta frusztrálta.Úgyérezte,kihasználja a férfi
szerelmét,és evvel megcsalja Itachit.Mert tudta,már biztosan tudta,hogy Kakashi szereti,és nem volt
elég,hogy elvesztette szerelmét,még evvel a tudattal is meg kellett birkóznia.
-Fejezd be az önpusztitást.-kezdte kakashi halkan.-Tudom,hogy fáj de ez nem..
-Ne,ne kezd...-orditott rá a lány.-mit tudsz te arról,mi a fájdalom?
-Hidd el,tudom...és ne ordits.
-Azt teszek amihez csak kedvem van.-kiabálta az.
-Jó,akkor ordits...üvölt és üss meg.Csinálj bármit,ha attól jobb lesz,de ne hagyd el magad.
-Hagyj békén..Takarodj ki és ne is gyere vissza.
-Vissza jövök...Mindig vissza jövök...Én is,és a többiek is.
-nem kell,hagyjatok magamra.
-Nem fogunk.
-Tünj innen.-csapott felé a lány,de Kakashi elkapta a csuklóját,és egy gyors mozdulattal közelebb rántotta
magához.Szemei dühösen mélyedtek a rémült kékségekbe,és hangja fenyegetővé torzult,mikor ismét
beszélni kezdett.
-Fejezd be!Mit gondolsz,másnak nem fáj?Sasuke?Ő hogy viseli,vagy Fugaku és Mikoto?Nem tudod?
Nahát,nem?Persze,mert játszod a mártirt,tönkreteszed magad és a testvéreidet is,akik aggódnak

188
érted.Kelj fel,és gyászolj,de ne büntesd magad,se minket.Itachi tényleg egy olyan nőt akart elvenni,aki az
első csapástól összeroppan?
-Hagyd abba...-kérte Shiroyuki.Könnyei ismét eleredtek,és bár Kakashi nem bántotta,még csak nem is
kiabált vele,szavai nagyon is betaláltak.
-Nem hagyom...Valakinek helyre kell hogy rázzon,és az most nem a nővéred lesz.Ő sem bir egyedül
mindennel,szüksége van,szükségünk van rád....
-De annyira fáj...-nyöszörgött a lány.
-Nekem is...hogy igy kell látnom téged.Lehet,hogy a halál fájdalmas,de attól csak egy dolog szörnyűbb,ha
élsz és látod,ahogy az ember,akit a világon a legjobban szeretsz igy szenved....és nem tusz segiteni
neki.-suttogta Kakashi,és letöröle az előtörő könnyeket.
-kakashi...én...-motyogta Shiroyuki.
-Sss...ne mondj semmit,nem kell.csak tedd meg nekem,és mindannyiunknak,hogy emelt fővel viseled
azt,amit az élet rád szab.

Shiroyuki dermedten és tátott szájjal pislogott,és szeme sarkából követte a férfi alakját,mig az magára
nem hagyta.Fájt,amit hallott,de tudta,hogy igaz minden szó.Önző volt,és meg sem fordult a fejében,hogy
mások is szenvednek.Pont elég bajuk volt,ő pedig csak tetézte.Mikoto szinte minden nap érdeklődött a
hogyléte felől,és ő?Még csak arra sem vette a fáradtságot,hogy beszéljen vele...Szégyelte
magát...Kakashi szavai végre helyre rázták,és nem akart foglalkozni avval,hogy tulajdonképp a férfi
szerelmet vallott neki az imént.Nem akart arra gondolni,csak végre felkelni és kijutni a gödörből ahova
önmagát temette.

Gépiesen kezdett öltözni,és kicsivel később már nagy levegőt véve kinyitotta szobája ajtaját.

-Na hogy ment?-érdeklődött Iruka,a visszatérő kakashitól.

-Jól.
-Az mit jelent?
-Azt hogy jól...
-Bővebben?-szólt bele Naruto is.
-A sarkamra álltam...Majd meglátjuk.-vont vállat a férfi és letelepedett reggelije mellé.
-Az jó...-ásitott Midoriko,Iruka vállán.Hirem van.Hizashi hivott,van egy tippje az elkövetőre.
-Ki az?-kapta fel fejét Sasuke.
-Yakushi Kabuto
-Orochimaru seggnyalója?-képedt el Gaara.
-Jahh,úgy tűnik Madarának is besegit ha kell.
-Hol találjuk?-csapta le a villát Sasuke,és már állt is fel.
-Csigavér...A tiéd...De...-intette le a lány.
-De?
-Kell az infó,bizonyiték és ha ez megvan,repülsz a vénekhez...
-Oké,és Madara?
-Ő az enyém...
-Meg egy frászt-horkant fel a társaság.
-Nyugi...Csak gondoljatok bele...Ki az,akiben még ugy ahogy bizik?Én.Ki az,aki a közelébe mehet
fegyverrel?Én.Ki az,aki nélkül nem úszhatom meg a kivégzést?Sasuke öcsém,te.Egy Uchiha kell,hogy
védjen.Apád is jó lenne,ha tudna erről.
-Akkor sem hagyom,én ölöm meg...-szájalt Sasuke rendithetetlenül.
-Erre még visszatérünk.-intett le a lány,és az ajtó felé fordult.-Üdv köreinkben Shiroyuki.
-Hello...-intett félénken a lány,és zavartan köszörülte a torkát,mig hol egyik hol másik lábára állt.
-Reggelit?-pattant fel tenten,és mosolyogva kapta le a fedőt az ételről.
-Kössz,hozok tányért.-motyogta az.
-Minek?-pislogott rá Deidara.-Itt van,neked is teritettünk.-mutatott az árva étkészletre.
-Tudtátok,hogy kijövök?-ámult a lány,és tekintetével kakashit fixirozta,aki jót somlygott.
-Nem,nem tudtuk.Minden alkalommal kitettük neked is,hátha észhez térsz.-válaszolt az ezüsthajú,és
lábával ellökte a széket,jelezve,foglaljon helyet.

189
Shiroyuki biccentett,és félszegen elmosolyodott,majd leült és ugy vetette rá magát a rántottára mint éhes
farkas.

-Nem ugy megy az...-kapta ki a kezéből a tányért Iruka.

-Mi van?-nézett rá a lány dühösen.Mi az,hogy kijön és nem ehet?
-Iruka úgy érti,hogy mivel két hete bogyókon élsz,lassan kell visszaszoknod a kajára.-magyarázta
Midoriko.-piritós és narancslé...az való most neked.
-Szemetek...-dünnyögte halkan a lány,de azért kiemelt egy szeletet a kosárból,és ropogtatni kezdte,várva
mikor jön a fejmosás,de az elmaradt.Végül aztán nem birva magával rá kérdezett ennek okára.
-mert Csak...-jött a válasz gaaratól.
-Amit Kakashi elmondott,az mindannyunk véleménye.-vont vállat Sasuke.
-Igy van,akkor minek ragozni?-majszolt Iruka.
-Jó,hogy végre itt vagy.-mosolygott rá Naruto.
-Köszönöm...-suttogta Shiroyuki,és hálás tekintettel nézett a barátaira.
-Nah,elég a beszédből,egyél mert Dolf és Lucifer megesz a végén,olyan csontkollekció vagy.-intette le
nővére.
-Nagyon vicces.-grimaszolt a lány.-jézusom,és Shiba?-kérdezte ilyedten,mikor tudatosult benne,hogy a
szegény macskát jó ideje se nem etette,se nem gondozta.
-Él és virul...-vigyorodott el Gaara.
-Ja,jelen pillanatban épp az ágyam szőrözi össze és jó erőben van,veled ellentétben.-magyarázta
Kakashi.
-Nálad van?És nem bánod?-hüledezett Shiroyuki.
-Nem...egész összebarátkoztunk...-vont vállat a férfi,és kivadászta az utolsó bacon-t Deidara elől.
-Hát ez kész...ilyet...-tátotta a száját a lány.
-A dolgok változnak...ahogy az életünk is....-nézett rá Midoriko.
-Igen...-komorult el Sasuke.
-Muszály volt?-lökte oldalba Iruka a lányt.
-Muszály...a veszteség,a halál mindig itt van velünk,nem csinálhatunk ugy,mintha mi sem történt volna.De
túl kell lépni,és tovább menni.Nem felejteni,mert azt nem lehet,csak megbékélni avval,ami történt.
-Igazad van.Pont ezt nem tudtam megtenni eddig.-hajtotta le fejét Shiroyuki.-Köszönöm,hogy vagytok
nekem,és köszönöm hogy helyettem is vigyáztatok egymásra mig kómaföldön voltam.
-Oda se neki...-csapott az asztalra Sasuke.-Kinyirjuk Madarát és megbosszuljuk a bátyámat.
-Mi???-tátotta el a száját a lány.
-sasuke,ezt muszály volt?-dörrent rá Kakashi,mire a fiú megrezzent,és miután tudatosult benne,mit
mondott bocsánatkérően nézett a férfire,majd Midorikora akinek szemei villámokat szórtak.
-Na miről maradtam le?-dőlt hátra Shiroyuki,karjait összefonva,és avval a jólismert “úgysem szabadulsz
mig el nem mondod” nézéssel fixirozta nővérét.

*43*

A tompa csattanás hangja végig visszhangzot az elhagyatott raktárépület sötétjében.

Az egyetlen helyiség,ahol pislákolt némi fény,a legbelső terem volt,ott is csak egy aprócska zseblámpa
ontotta a nem túl sok fényét,megvilágitva a székhez kötözött véres arcú férfit.

Ezüstös-kékes haja zabolázatlanul keretezte arcát,és a kusza tincsek beleragadtak a már lassan
megalvadó vérbe.

-Ki bérelt fel!-csattant az újabb pofon,és a férfi miután kiköpött egy pofa vért,dacosan méregette vallatóját
de nem szólalt meg.
-Verheted itt holnapig,nem beszél.-sóhajtott fel egy női hang,ami meglepően ismerősen csengett.
-Akkor mégis mit javasolsz?-morogta a férfi,akiben Sasukét tisztelhettük.
-Lelkiterror?-mosolyodott el Shiroyuki.

190
Egy héttel ezelőtt,azon a bizonyos reggelen addig szivta nővére vérét,mig az ki nem tálalt neki
mindenről,Itachi balesetével kapcsolatban.Ennek hála Shiroyuki is csatlakozott a “kinyirom Madarát”
csoporthoz,és nem kis erőfeszitésbe telett lebeszélni szándékáról.

Végül aztán Midoriko szavazásra bocsájtotta a kérdést,és győzött a józan ész.Kabutot megkapta Sasuke
és Shiroyuki,természetesen Kakashi felügyeletével,mig Madara izekre szedése a fekete lányra hárult.

Miután nagy nehezen nyomára bukkantak a tagnak,elkapták és az egyik elhagyott raktárban megkezdték
vallatását,ami lassan 3órája zajlott minden eredmény nélkül.Egy ideig persze jól esett püfölni,és levezetni
rajta a gyűlöletüket,de nem látva eredményt a trió kezdett nagyon kibukni.

-Ha annyira okos vagy,törd meg te...-lépett hátra Sasuke,és háttal a falnak dőlve kakashi melett figyelte a
műsort.
-Kabuto...-kezdte Shiroyuki mézes mázas hangon.-Jobb lenne,ha beszélnél...
-Minek?Igyis úgyis kinyirtok...-vigyorgott az,torz ábrázattal.
-Igen ez igaz.Micsoda lojalitás...Madara büszke lehet rád.-bólogatott a lány.
-Nem az...nem neki dolgozom.
-Ó persze...orochimarunak igaz?Annak a tetűnek,akinek négy bordáját rúgta szét a nővérem legutóbb.Mi
történt?Rájöttél,hogy nem elég erős és elpártoltál?
-Nem.
-Akkor mellékesben játszol merénylőt?
-nem tudom miről beszélsz...-húzta el a száját kabuto.
-Valóban?Akkor cáfold meg kérlek azt a két szemtanut akik láttak téged a szerencsétlenség napján a
magángép körül.Ja nem megy,mert halottak??Azonositottuk a golyókat és a pisztolyt,és micsoda
véletlen,te is ilyen tipussal mászkálsz.
-Ez nem bizonyiték...
-Valóban,ez nem az...a bizonyiték az lesz,ha szépen bemondod a kamerába,hogy ki bérelt fel.
-Álmodozz,én nem köpöm be a főnököm.-felelte a férfi flegmán.
-Szóval van főnököd akit védeni kell?-szállt be Sasuke is,ráérezve a beszélgetés lényegére.
-Nincs
-Most mondtad...
-Lényegtelen...
-Kabuto kabuto...-ingatta fejét Shiroyuki,mint egy tanitónéni aki épp a diákot inti.-Tényleg azt hitted,hogy
mindenféle utánjárás nélkül elraboltunk volna?
-Kifejtenéd?
-Hogy van a szeretett hugod?-érdeklődött Sasuke félmosollyal arcán.
-Nem...-képedt el az.
-De de...hogy is hivják?-tűnődött a lány.-Anisa...Akisa?Ja nem,Arisha....
-Honnan?Én biztosan
-Persze...nem egy néven futtok,és elküldted az ország másik végébe,egy magán suliba.
-Nehéz volt rátalálni...-bólintott Sasuke.-De ne feledd,hogy kik vagyunk...
-Mit akartok vele?-szűkölt Kabuto,a szék karfáját markolva.
-Semmit...de tudod...történnek balesetek...-nevetett fel Shiroyuki gonoszul.
-Ne merjétek bántani-orditott kabuto magából kikelve.
-Nézd,te meghalsz mindenképp...de el tudjuk intézni,hogy a kis szőkeség életben maradjon.
-Mi erre a biztositék?
-Biztositék?Ugyan minek?Ha nem beszélsz,meghalsz és ő is.Ha beszélsz meghalsz,de akkor az ő
személye lényegtelen,és élni fog.Válassz...
-Jó,beszélek.Csak ne bántsátok.-tört meg a férfi és fejét lehorgasztva mesélni kezdett.

Kakashi kezében a kamera pedig minden szavat rögzitett.Madara telefonhivásától kezdve,a gép
megbuherálásán át,a tegnap kivégzett két szemtanun át egészen a pénz átvételig.
Shiroyuki és Sasuke dühtől reszketve hallgatta végig a beszámolót,és olyan adrenalin löketet kaptak
tőle,hogy félő volt,idő előtt hidegre teszik a tagot.

Kakashi azonban visszafogta őket,és miután mindennel végeztek,elkapcsolta a kütyüt.

191
-Megvan,mindent felvettem.-közölte kakashi.
-Na akkor..-tördelte kezeit Sasuke.-te mocsok-és lendült is az ökle,egyenesen a vértől áztatott arcba.-
Megölted a testvéremet te szarházi...-bamm,újjabb csapás.-tudod te milyen érzés?Nem,akkor dögölj meg
úgy,hogy tudod,a drága kishugod már nincs az élők között.

Kabuto szó nélkül tűrt minden csapást,de az utolsó mondatnál fájdalmasan felüvöltött.Szemei eszelősen
csillogtak,ahogy az előtte állókra meredt,és karjait őrült erővel kezdte rángatni.A kötelek mélyen
beleválytak csuklójába,és a vér szaga már betelitette a helységet.

-Fáj?-lépett elé Shiroyuki.-Nekünk is fájt...-azzal hatalmas pofont kevert le a szabadulni igyekvőnek.-

Elvettétek tőlem azt,akit a legjobban szerettem.-mégegy csapás,ezúttal ökölell.-Nem érdemelsz
mást...Szenvedj és dögölj meg.-orditotta és könytől maszatos arccal ütötte az orditozó férfit.
-Elég lesz...-lépett mögé Kakashi és szeliden lefogta a remegő testet.
-Igen,elég...-szuszogott a lány.
-Akkor búcsúzunk...-húzta elő pisztolyát Sasuke.-a hugod halott,ne feledd...szemet szemért..Igy végzi,aki
az Uchihákkal kezd.

A lövés robaja betöltötte a termet,és az émelyitő vérszag mellé puskapor szaga társult.A férfi feje
előrebukott,szemei üvegesen bámulták a padlót,de már nem látott többé.A koponyáján tátongó
lyukból,csendesen csörgedezett a skarlát vérfolyam,és az elernyedt test nem mozdult többé.

-Rosszul vagyok...-suttogta Shiroyuki,aki ugyan tudta miért jönnek,és tisztában volt a

végkimenetellel,mégsem készült fel a látványra.
-Gyere...-karolt bele Kakashi,és kitámogatta a friss levegőre.

Sasuke is követte őket,de rajta nem látszott semmi.A szive mélyén kicsit fellélegzett,és életében elősször
örült annak,hogy a Yakuzába született és megtehette ezt büntetlenül.Fugaku két bizalmi embere már
várta őket odakinn,hogy eltakaritsák a hullát és kipucolják a helyet,ami alatt spontán égést értettek.

Kakashi még mindig az oldalához szoritva a sápadt lányt adott néhány utasitást,és a kocsi ajtót kinyitva
besegitette Shiroyukit az anyósülésre.Sasuke bekászálódott hátra,és a sötétkék autó belehajtott az
éjszakába.

Kezükben a bizonyitékkal,a külváros felé vették az irányt,ahol Fugaku várt rájuk,hogy bejelentkezennek a
vének tanácsa elé. A kocsi őrült tempóban nyelte maga alatt az utat,de az utasai nem szóltak semmit.

Nincs az a sebesség,ami képes kiűzni a gyötrő gondolatokat a fejekből,és nincs az a bosszú,ami teljes
megnyugvást ad a léleknek.Nincs olyan élet,ami végig vidám,és felhőtlen,de vannak barátok akik
képesek elviselhetőbbé tenni a fájdalmat és a veszteséget.
Nekik ez megadatott,és hálásak voltak érte.Eggyütt túl tudtak lépni a nehezén,és már csak annyi dolguk
volt,hogy imátkozzanak.Imádkozzanak valakiért,aki egy közülük,és élete legvéresebb harcára indul....

Az acél tompa fénnyel csillant meg a rávetülő hold sápadt sugarától,majd oldalrabillent és egy éjjfekete
szempárt tükrözött vissza.
Midoriko némán szemlélte magát a pengében,majd egy halk sóhajjal csúsztatta vissza a tokba fegyverét.

Katana...az a kard amit még Itachitól kapott,nem is olyan régen.Mintha egy örökkévalóság telt volna
el,azóta a vidám karácsony óta...Már csak egy emlék,ahogy a férfi is azzá vált.

Keserű szájizzel erősitette oldalára fegyverét,és kibámult a holdvilágos tájra.

Lassan kezdett tavaszodni...A hó már elolvadt,és lassan életre kelt a természet.

192
Hamarosan virágoznak a cseresznyefák-jutott eszébe...Erre a gondolatra megelevenedett előtte
számtalan kép,akkorról,mikor megismerték Itachit.Sokkal tartozott neki,és nem tudta vissza
fizetni...Az,hogy kiemelte őket a nyomorból,hogy a barátjukká vált,megfizethetetlen érték volt.

Látta a boldogságot,amit Shiroyukiból előcsalt,látta kettejük szerelmét és ragaszkodását és meg kellett

tapasztalnia milyen is az,ha az élet elveszi azt aki a családjává vált.Huga könnyei,Sasuke szenvedése és
mindannyiuk fájdalma égette lelkét,és tudta,helyesen cselekszik.

Nem félt attól,ha meghal ő is...csak vessen véget ennek...Mindent elintézett.

Hamis személyik,egy soknullás bankszámla,és egy repüllő ami elviszi a többieket Tokyoból.Iruka
mindenről tudott,elmondta neki,de nem hagyta magát lebeszélni.

Szerette a férfit,de tudta,ha Itachi igy járt,Irukának sincs maradása sokáig...Pont ezért,elmondta neki a
tervét,és megeskette,ha nem jön vissza elmegy a többiekkel.

Nagyot sóhajtva lépett ki szobájából,és szemét végig futtatta a kihalt téren.Elpakoltak mindent.A kocsikat
eladták,a testvérei az Uchiha villában vannak,és neki már nincs más dolga,csak búcsút venni a helytől.

Ismét búcsúzni...már másodszor.Másodszor hagy el egy helyet amit az otthonának tartott.Szive nehéz
volt,és teste mintha ólomból lett volna,nem akart mozdulni.
A számtalan emlék,ami idekötötte leblokkolta,és hiába volt kemény és erős,még az ő szemei is
könnybelábadtak.

Nem búcsúzott el senkitől,nem akart hisztit.Ha nem jön vissza igy járt...Amit tesz,értük teszi...és
valakiért,akit élete végéig nem fog elfelejteni.Egy ember,aki megadta nekik a lehetőséget arra,hogy
élhessék az álmaikat.

-Kész vagy?-rugaszkodott el Iruka faltól.

-Igen-sóhajtott Midoriko.-Indulhatunk.

*
Az irodaház néhány ablaka kivilágitva dacolt a sötéttel...Odakinn már pirkadt,és lassan életre kelt a
környék.
Iruka idegesen dobolt a kormányon,és kérlelően néha a lányra pislogott.Az azonban vagy nem vette
észre,vagy nem is akarta meglátni a szemekben csillogó félelmet,ütemesen pötyögtette mobiljának
gombjait.

-Megvan a video.-sóhajtott fel,megkönnyebbülten.

-Akkor hagyd a francba a hősködést-mordult fel Iruka.
-Nem hősködés...
-Akkor is.Elmegyünk az Uchihákhoz,és megvárjuk hogy Madarát bevarrják...
-Nem
-Kérlek...Ne csináld ezt.A tanács elitéli és nyilván kivégzi azért amit tett.
-Én fogom megölni.

Iruka elgyötörten nézte a lány elszánt arcát.Tudta,hogy hiába könyörög,hiába veszekszik nem ér
célt.Mióta kiderült Midoriko terve,nem volt olyan perc,hogy ne kapott volna vele össze,mégsem tudta
lebeszélni.
Félt...Borzasztóan félt,hogy elvesziti az életének legfontosabb személyét.Tudta,mi a fájdalom,tudta mi a
magány,de nem tudta milyen az,ha végig kell néznie,amint a szerelme elmegy és lehet nem jön vissza
többé.
Gyűlölte Madarát,amiért ezt tette velük.Gyűlölte a világot,amiért ismét játszik vele,le legfőképp magát
gyűlölte,mert nem tudott semmit tenni.

193
A várakozással eltöltött órák felőrölték maradék idegeit,és már az összes istent leimádkozta az
égről,hogy védjék meg a lányt.

Mikor a fekete Mercedes begördült a parkolóba,arcát tenyerébe ejtette,és kishijján felorditott.

Itt a mese vége...

-Nyugi...rossz pénz nem vész el...-húzta el kezét Midoriko.

-Itachi is ezt mondta...-nézett fel dühösen a férfi.
-Vissza jövök...
-Megigéred?...Igérd meg...hallod?igérd meg!-rántotta magához a lányt.
-Meglátjuk...

Érezte ahogy a két tenyér lassan végig simit arcán,száján érezte a puha ajkakat,és úgy csókolta
őket,mint ha utoljára tenné...

-Tedd a dolgod..-suttogta Midoriko,mikor kiszált a kocsiból.

-Oké,te meg ne merj meghalni.

Egy biccentés,egy szeretlek,és az ajtó becsapódott,a kocsi pedig elhúzott.

Midoriko megállt az üvegkolosszus előtt,fejét felszegve az égre nézett,és csendesen elsuttogott két
szót,majd megigazitva hosszú fekete kabátját,besétált az épületbe.

*44*

A félhomályos teremben csak néhány lámpa kezeskedett a világitásról.A falak bordó szinei azonban ezt
is elnyelték,és a félkörben elhelyezett asztal mögött ülők arca beleveszett a sötétbe.

-Minek kellett ez a hirtelen gyűlés?-szólalt meg egy mély,reszketeg hang.

-Elnézésüket kérjük.-hajolt meg Fugaku,és példáját Sasuke is követte.-Az ügy azonban nem tűr
halasztást.
-Jólvan,beszélj...-adta meg az engedélyt egy másik árny.
-A fiam,a jövendőbeli Ojabun halott.
-Tudjuk,és sajnálatos...De az élet megy tovább,Madara lesz a következő vezető.
-A tanács igy határozott,és ezen nem változtatunk.-szólt közbe egy harmadik,arrogáns hang.
-Pont emiatt vagyunk itt.-mormogta Sasuke.-Madara nem lehet vezető.
-Miért?Te alkalmasabbnak tartod magad?-jött a kérdés,és a három árny gúnyosan felnevetett.
-Nem erről van szó.-morogta a fiú.Nagyon jól tudta,miért nem lehet vezér,és nem is bánta a dolgot.-
Bizonyitékunk van rá,hogy a bátyám halála nem véletlen volt.
-Valóban?Nos,ez igazán érdekes.
-Ezen a felvételen Yakushi Kabuto vallomása van.-nyujtotta előre a kamerát Fugaku.-Kérem,nézzék meg.
-Nos,azt hiszem nincs akadálya.-válaszolt a hang,és egy ráncos kéz nyúlt előre a sötétből.
-Lássuk...-szólt a másik,és a szerkezet bekapcsolt.A fehér fény megvilágitotta a három idős férfi
arcát,akik töprengve figyelték a képsorokat.Kabuto hangja jól kivehetően csengett,ahogy kitálal
Madaráról.

A film végeztével a szobára némaság borult,és csak a légvételek hangja zavarta meg ezt.Percek teltek
el,és már a két Uchiha is kezdte elvesziteni türelmét.Végül aztán,mintha egy mély gödörből,megszólalt az
egyik vén.hangján érezhető volt meglepettsége,és tanácstalansága.

-Úgy tűnik,valódi a felvétel.Madara nagyot hibázott.

-Igen,ez igaz...A törvényeink nem engedik meg az effajta viselkedést.-vélekedett a másik is.
-Mégis...Mit tehetnénk?Nincs más a helyére...-gondolkodott a harmadik.
-Bocsássanak meg,hogy bele szólok,de talán mégis van...-emelte fel kezét Fugaku.

194
-Sajnálom,de a fiad nem méltó rá...-ellenkeztek azok egyszerre.
-Nem nem rólam van szó.-csittitotta őket Sasuke.-A nagybátyám,Hideo Uchiha...
-Hm...nem is rossz..de ezt előbb meg kell beszélnünk.
-Értettük.-Hajolt meg Fugaku,és maga előtt tolva fiát,kiment a teremből.

-Szerinted elfogadják?-mélázott Sasuke a falnak dőlve.

-Remélem...-morogta Fugaku.
-Na mi volt?-érdeklődött Shiroyuki,aki sajnos nem mehetett be.

A két férfi részletesen beszámolt a beszélgetésről,és arról,hogy épp a tanács döntésére várnak.A percek
idegesitően lassan teltek,és a folyosón lévők már kezdtek nagyon feszülté vállni.Végül aztán behivták
őket,és még a lány is bemehetett.
Ismételt hajlongások után aztán a középen ülő árny,nyilván a legöregebb vezető megszólalt.

-Elfogadjuk az ajánlatot.Hideo Uchiha veszi át a posztot,amennyiben beleegyezik.Azonnal

értesitsétek,hogy jelenjen meg előttünk.
-Értettem.-hajolt meg Fugaku.
-És mi lesz Madarával?-nézett farkasszemet Shiroyuki az árnyakkal.
-Életet életért...-jöt a válasz.
-kezetekben van a sorsa.-szólalt meg a másik.-Döntsetek,és tegyetek belátásotok szerint.De diszkréten
csináljátok.
-Hn...-mrrant fel Sasuke.-Midoriko meg a diszkrétség...
-Ki?-érdeklődtek a vének.
-Midoriko,aki végezni fog Madarával.Pontosabban,már úton is van hozzá.
-Azelőtt döntöttetek,hogy tudtátok volna a válaszunk?
-Igen...Mindegy mi lett volna a döntés,Madara halott...Ezen nem változtat az engedélyük.-szájalt a lány.
-Micsoda mentalitás...Ez a mai generáció...-bosszankodott a vezetőség.
-Köszönjük,hogy fogadtak minket,és értesitjük Hideo-t.-hajolt meg Fugaku.-Viszontlátásra.-motyogta és
kitaszigálta a fiatalokat.

A folyosón sétálva aztán rosszallását fejezte ki a beszólások miatt,de végül is megnyugodott.Elérték a

céljuk,és minden legálisan folyik...Na persze már amennyire a yakuza ügyei legálisak lehetnek...

-Vajon Midoriko odaért már?-suttogta Shiroyuki aggódva.Az iménti harci szelleme elpárolgott,és helyét az
aggódás vette át.
-Kiderül amint leértünk.-válaszolta Fugaku.

És valóban kiderült.Iruka az épület előtt várta őket,és szenvedő tekintettel érdeklődött a megbeszélés
kimeneteléről.Nem igazán nyugtatta meg a hir,hogy jóvá lett hagyva a gyilkosság,és az Uchiha villához
vezető utat a továbbiakban egy szó nélkül tették meg.

Megérkezve és átesve Mikoto üdvözlésén aztán Iruka kitálalt....A jelenlévők pedig tátott szájjal vették át a
feléjük nyújtott iratokat,az új életükhöz vezető jegyekkel.
Senki nem értette,mire fel ez a nagy intézkedés,de Fugaku hamar átlátott a dolgokon.Egy ideig nézte
Irukát,majd felkelt és kezét annak vállára téve csak annyit mondott:
-Vissza jön...
-Remélem...
-Megyünk elé?-állt fel Gaara.
-Mi van?-pislogott Deidara ijedten.
-Na ná...-emelkedett fel Kakashi is.-Nem hagyjuk magára...
-Akkor indulás..-adta ki a parancsot Shiroyuki.
-Vigyázzatok magatokra.-bólintott Fugaku,és szája szélén mosoly bújkált.

Ha akarta sem tudta volna letagadni,mennyire megkedvelte a kis társaságot,és tudta,hogy Itachi is
hasonlóan érzett.Sajnálta,hogy Shiroyuki végül mégsem lesz a menye,de tudta,hogy még sok minden vár
rá is az életben.Az,hogy hamarosan elköltöznek kicsit bántotta,ahogy Mikotot is,de mindketten tudták,ez

195
a legjobb amit tehetnek.Ha Tokyoban maradnak,sosem szabadulnak a yakuzából,igy viszont esélyt
kaptak egy új életre,még ha tőlük távol is.

*
-Minden renben lesz...-borzolta meg a sötét hajat a férfi.-a többség ma nem dolgozik,az ittlévőket pedig
ugy osztottam be,ahogy mondtad.
-Kössz Genma,jövök neked egyel.-bólintott Midoriko.
-Nem,csak nyird ki azt a szemetet,és kvittek vagyunk.-mosolyodott el a férfi.
-Meglesz...Tartsd tisztán az emeletet,a többi az én dolgom.-válaszolta a lány,és elindult a lift irányába.
-Hé...-szólt utánna Genma.-Éld túl...

Válaszul csak egy gúnyos mosolyt kapott,és a lift ajtaja bezárult.

-Na akkor dologra...-hümmögte és megvette az irányt a lépcsők felé.A terv szerint,amint a lány az
emeletre ér kitámasztja a liftet,és csak a lépcső marad.Még szerencse,hogy Madara irodája a legfelső
emeleten volt,igy a férfinek csak annyi dolga volt,hogy az utolsó lépcsőfordulónál őrt áll,és figyel,nehogy
illetéktelen vendég érkezzen.Bár az ottlévők nem ok nélkül dolgoztak aznap.Mindannyian a főnök
hatalmának megdöntését akarták,és Midoriko ezt ki is használta.Genma,mint a biztonsági főnök lelkesen
segitett neki összeállitani a beosztást,és csak azt a tucatnyi embert rendelte be délelőttre,akikben
megbizott.Aztán már csak remélni tudták,hogy Midoriko sikerrel jár...

-Na,mi szél hozott?-nézett Madara a szobába lépőre.

-Szerintem nagyon jól tudod.-válaszolta Midoriko,és megállt az asztal előtt.
-Nem igazán...Segitenél kicsit?-mosolygott rá a férfi gúnyosan.
-Megölted Itachit...
-Én ugyan nem...-dőlt hátra a székében a férfi.
-Na jó,nem te.Pontositok,megöletted Itachit.-morogta szárazon Midoriko.
-Ejnye ejnye...lebuktam.-nevetett fel Madara.-és most mi lesz?Megölsz?
-Pontosan...-jött a válasz,és a hosszú kabát alól előtünt a katana.
-Hm...stilusos.
-Itachitól kaptam...
-szívszoritó...-állt fel a férfi.-Nem gondolod meg magad?
-Kéne?
-Ha mi most elkezdünk vért ontani,annak rossz vége lesz.Ha leteszel erről a buta bosszút állok a
halottért-felfogásról,megbocsájtok.Mellettem jó dolgod lenne,te is tudod...
-Felejtsd el...én nem szegem meg a szavam,és veled ellentétben még van büszkeségem.
-Az szép dolog...-nyujt a fiók gombja után a férfi.-De elég lesz ez,hogy túléld?
-Meglátjuk...-húzta elő a pengét a lány.
-Akkor rajta...-kuncogott Madara,és kirántotta a pisztolyt.

A vér émelyitő szaga terjengett a levegőben.A bútorok felforgatva és szétlőve vagy összekaszabolva
árválkodtak. A falakon vörös,spriccelt minták húzódtak és a földön fekvők egymástól nem
messze,hangosan zihálva kapkodtak oxigénért.

Midoriko vállából ömlött a vér,és nagy erőfeszitésébe került eszméleténél maradnia.Tisztában volt
vele,hogy nem lesz könnyű menet Madara ellen.Minden támadása hatástalan volt,a pisztolyal
szemben...Egyetlen esélye volt,amivel élt is.Hagyta,hogy eltalálják,és igy nyert előnyt.
A seb azonban piszkosul fájt és szemei előtt homályosulni kezdett a világ.

Madara hanyatt a földön fekve nézte ahogy a lány kinylódva feláll.Szája szélén patakokban csorgott a
vére,és testén egyetlen mély vágás tátongott.Vesztett...Tudta jól,mégsem bánta.
Mosolyra húzódtak ajkai ,és utolsó erejét összeszedve magához intette a lánnyt.

-Jobb vagy nálam-suttogta halkan.-Elismerlek,és örülök,hogy nekem dolgoztál.

196
-Részemről a szerencse-morogta Midoriko cinikusan.
-Szeretlek...és...sajnálom...-motyogta a férfi,és lecsukta szemeit.-Végezz velem.
-Örömmel...-jött a válasz.

A hideg acél éle megállt a szív felett,és megremegett.Nem mozdult,csak állt.Midoriko tűnődve nézte a
haldoklót,és szívében sajnálatot érzett.Talán ha másként csinálták volna nem ez lenne a vége.Talán ha
megpróbált volna jobban figyelni,ha megértette volna a másikat...Talán...Egy szó,ami képes elrontani egy
életet...Egy szó,ami felébreszti a lelkiismeretet...

-Csináld-nézett fel Madara,és köhögni kezdett.Szájából újabb vércsik kezdett folyni,mégis mosolygott.-Te
tedd meg...
-Sajnálom...-motyogta a lány.
-Nem kell,én vagyok a hibás.azt akarom hogy te ölj meg,és nem a tanács.
-Rendben...Találkozunk odalenn.-bólintott a lány.

A penge előre lendült,és akadálytalanul mélyedt a húsba,átszúrva a szívet....Halk sikitás töltötte be a

helyet,és kapkodó zihálás hangja sértette a lány fülét.

Aztán...csend...
Halotti,néma csend...Fájó,lelket tépő semmi...

Megölte...

Vége van...

Szemeiből könnyek csordultak,és térdre esett a test mellett.Sajnálta...Annyira sajnálta,hogy ezt kellett
tennie,de nem volt választása.
Önként vállalta ezt,hogy más ne szenvedjen.
Tudta,hogy élete végéig kisérteni fogja a kép,és talán sosem lesz képes elfelejteni ami
történt,mégis...Vállalta.

Vállára vette a terhet,hogy ölt,és viselni is fogja amig él.

Talán egyszer,ha eljön az ideje megváltást nyer.Ha meg nem,akkor tényleg folytatják a pokolban...

Reszkető lábakkal egyenesedett fel,és kezét sajgó vállára szoritva kibotorkált az ajtón.Kardja véres csikot
húzott maga után,és minden lépésnél úgyérezte összeesik.
A vérvesztesége már nagyon nagy volt,és csak abban bizott,sikerül lemásznia a következő emeletre
Genmához.

*
-Mi az,hogy nem engedsz?-ordibálta sasuke,és ha nem fogják le,neki esik a férfinek.
-Sajnálom,de nem tehetem...Midoriko parancsa.-mentegetőzött Genma.
-És ki a klán tagja ő vagy én?
-Mindketten...Méltó lenne a névre.-vont vállat a férfi.
-Elég a hülyeségből,fel akarunk menni-csapkodott Shiroyuki.
-Evakuálják az épületet azonnal.-szólt közbe Kakashi,és hivjátok a mentőt.-azzal rohanni kezdett a
lépcsőforduló felé.
-Mi baja?-tátogott Deidara,és egy pillanatra megkövült,ahogy meglátta a vértől áztatott Midoriko-t.

Genma elrohant,és intézkedett,a félájult lányt pedig közrefogták a többiek.Egymás szavába vágva
jajjveszékeltek és sirtak.Midoriko tátogott valamit,ami leginkább a mentő szóra hasonlitott,de nem
foglalkoztak vele.Mindenki örömmámorban úszott,hogy él,és elfeledkeztek a vérző sebről is.Iruka türelme
elfogyott.Karjaiba kapta a lányt és rohanni kezdett a földszint felé.A többiek is észbekaptak,és követték
őket.

197
Később már a mentőben,Iruka csúnyán lehordta a lányt,aki csak vigyorgott válaszként,és semmi pénzért
nem engedte volna el az őt szoritó kezet.

*
Két héttel később,átesve Hideo felavatási ceremóniáján,az Uchiha villa kertjében ült össze a társaság.
Midoriko még mindig múmiát imitált,és bár a válla szépen gyógyult,még kellett némi idő,hogy teljesen
felépüljön.Iruka mint egy árnyék követte mindenhova,és kijelentette soha többé nem hagyja magát
hülyeségekre rászedni.

Mikoto mosolyogva hallgatta a fiatalok civódását,mig Fugaku kijelentette a lányból bizony helyre feleség
lesz egy nap.
Erre Midoriko bevágta a durcit,akár csak Iruka,és ez jó alapot biztositott a többiek jókedvének.

Itachi halála még mindig kisértette őket,de már eltudták viselni a tényt.Együtt könnyebben vették,és csak
azt sajnálták,hogy hamarosan szétszéled a kis csapat.

-Mi az,hogy szétmegyünk?-pislogott Midoriko.

-Hát...költözünk.-mormolta Naruto.-gondolom,mindenki másfelé akar menni...
-Na meg egy frászt...-ellenkezett Shiroyuki.
-Nem azért vettem 5 kertesházat,hogy lerázzatok...-méltatlankodott Midoriko.
-Hogy mit csináltál?-képedt el Iruka,akár csak a többség.
- 5ház...kertszomszédsággal...Mi ezen a nem világos?-nézelődött Shiroyuki.
-Ezt hogy?és hol?-tátogott Gaara.
-Nos,gondoltam besegitek,és megállapodtam a nővéreiddel.-szólt közbe Fugaku
-Miről?
-Kaptok saját házat,és cserébe az Uchiha cégnél fogtok dolgozni,kivételesen legálisan.Szerintem
kedvező ajánlat...-mélázott a férfi,hamiskás mosollyal.
-Apa...Te?-nézett Sasuke meglepetten.-És hol?
-Nos...azt már nem én döntöttem el...
-Nee chan-nyüstölt Naruto.-Hova megyünk?
-Hova hova..oda ahol Ő felségének megfelel,és mindig süt a nap-intett nővére felé Shiroyuki.
-Hja...vagyis,ha mindenkinek megfelel irány Hawaii-kuncogott a lány.

Az üdvrivalgás a tetőfokára hágott,és még Fugaku is megengedett magának egy kis nevetést.Itachi
halála óta elősször nevettek ilyen felszabadultan,és ugyérezték,a lelkükön esett sebek lassan heggedni
kezdenek.
Az életük...Az a néhány év,amit eddig láttak bővelkedett jóban és rosszban.Többet megéltek,mint egy
egyszerű ember egész élete során,és végre ugyérezték nekik is kijár a nyugalmas és unalmas élet.
Hawaii ráadásul nem is volt olyan messze japántól,és mégis alkalmasnak bizonyult arra,hogy
újrakezdjenek mindent.

*45*
Epilógus...

Perzselő hőség és vakitó napsütés...A tengeri szél lágy simogatása a bőrön,és a tenger zúgása a
fülekben...

-Hé szomszéd...Mizu?-orditott egy szőke srác,a kerités tetején lógva.

-Naruto,hányszor mondtam,hogy ne ijesztgess-dorgálta Shiroyuki a fiút,miközben újabb ruhát teritett a
száritóra.
-Tőletek aztán lehet sziesztázni...-morgolódott a sövény...pontosabban annak túloldalán Midoriko
-Nem én kezdtem...-mentegetőzöt Shiroyuki.
-Naruto megint visit...-jelentekzett Iruka is,és átnézett a szomszéd udvarra.
-Nem is...-tűnt fel Sasuke a szőkeség mellett.-az éjjel,na akkor visitott.-vigyorgott szemtelenül.
-Teme kussolj...-vörösödött a srác.

198
-Igen Sasuke,nem vagyunk kiváncsiak rá-nyugtázta Kakashi,és magához ölelte Shiroyukit.-Hogy
vagytok?-kérdezte vigyorogva,és tenyerével óvatosan végig simitott a gömbölyödő hason.
-Remekül.-nevetett fel a lány,pardon asszony.-Deidara elment nekem fagyiért.
-Az jó ha van kit csicskáztatni...-vihogott Gaara,aki épp befutott újdonsült menyasszonyával Tentennel.
-Ne légy gonosz-dorgálta a lány.-Majd te is mész fagyiért hamarosan...
-Mi???-kiáltott fel a vörös.
-Jajj nyugi...még nem.-kacagott a lány.-De majd fogsz.
-Nah,azt hittem újabb kölyök van készülőben.-nyújtózott Midoriko
-Látod,ők legalább már rajta vannak a témán.-morogta Iruka sértődötten.
-Nyughass...Már az is nagy szó,hogy hozzádment.-replikázott Kakashi.
-Igy igaz....

Az elmúlt három év viharos sebességgel szállt el a fejük felett.Hamar megszokták a tengerparti

életet...Mindannyian ugyanabban az utcában laktak,kertszomszédként egymással,és azon kivül,hogy
Tenten menyasszony lett,Midoriko a feleségek gyöngye,és Shiroyuki boldog kismama semmi nem
változott.

Szokásaik és csipkelődéseik megmaradtak és bár néha már képesek voltak egymás agyára
menni,mégsem bánták.

Shiroyuki két évvel Itachi halála után végül beadta a derekt,és Sasuke áldásával randizni kezdett
Kakashival.Ezen pompás események végeredményeképp pedig már első közös gyereküket várták.Bár
Itachi képe helyet kapott a kandalló tetején,Kakashi soha egy szóval sem neheztelt emiatt.Képes volt
elfogadni a tényt,hogy a férfi fontos helyet tölt be kedvese szivében.Izgatottan várta fiát,mert meg volt
győződve arról,hogy az lesz és továbbra is jókedélyel zaklatta a szomszéd párost.

Midoriko egy gyenge pillanatában igent mondott a házasságra,és mire feleszmélt,már az oltár előtt
állt.Iruka nem bizta a véletlenre,és kapott az alkalmon...Legújabb hóbortja pedig az volt,hogy gyerek is
kéne,amit Midoriko egyenlőre ellenzett.Unalmas napjaikat továbbra is bearanyozta Kakashi,aki
nyilvánvalóvá tette,hogy életük hátralávő részében mint személyi és házassági tanácsadóként tekint
rájuk,ha tetszik ha nem.

Sasuke és Naruto is megesküdtek,persze kevésbé látványosan,és minden felhajtást mellőzve.Sasuke

maradt az Uchiha jellemnél,de már korántsem volt az a karótnyelt egyén mint előtte.Naruto tett róla,hogy
meglássa az élet szépségeit,és ezért hálás is volt párjának.Naru chan nem lett okosabb,na jó talán egy
kicsit...de megőrizte gyermeki ártatlanságát,és továbbra is előszeretettel szőkézték le naivitása miatt.Őt
azonban ez cseppet sem zavarta.

Gaara végre összekaparva bátorságát,megkérte Tenten kezét,aki a holdig repült a boldogságtól.Az

esküvőt már tervezték,pontosabban Tenten és Shiroyuki tervezte lelkesen,mig ő mindenre hűségesen
bólogatott.Nem érdekelte a felhajtás,csak el akarta venni a lányt,de tudta hogy annak minden álma az
esküvő,igy hagyta had élje ki magát.Tenten pedig kreativkodott is rendesen,és péntekenként gyűlést
tartott Shiroyukival,ahol az égetően fontos kérdéseket vitatták meg mint pl az asztaldísz.

Deidara,Deidara...Boldog és gondtalan életet hozott neki a költözés,és életében nem volt még olyan úri
dolga mint akkor.Megörökölte Kakashi házát,miután az kiköltözött és átcuccolt szerelméhez,igy élhette a
gondtalan agglegények életét.Olykor összeszedett egy két nőt,de még nem akart komoly
kapcsolatot.Boldog volt,hogy barátokra,sőt családra lelt végre,és mindannyiukat istenitette,amiért néha
már le is szidták.Régi fénye kicsit megkopott,és kevesebb hülyeséget hordott már össz,de ha a helyzet
megkivánta,ismét megcsillogtatta régi énjét.

Fugaku és Mikoto néha ellátogattak a gyerekekhez,és mindig örömmel fogadták őket.Az idő azonban
lassan rajtuk is nyomot hagyott,és egyre inkább feszegették a fiuknak és Narutonak a gyerek vállalás
ötletét.Szerettek volna unokát,még mielőtt meghalnak...Shiroyukit is biztositották arról,nincs ellenükre
hogy tovább lépett,és kijelentették,a Kakashival közös gyermeküket is imádni fogják.Itachi elvesztése
sokáig kisértette őket,de képesek voltak elfogadni végül.

199
Évente egyszer,Itachi halálának évfordulóján mindannyian átmentek Tokyoba,és megemlékeztek a
férfiról.A szülők természetesen rendben tartották a sírt,mégis ezen a napon a kis tábla szinte ki sem
látszott a virág alól.Minden alkalommal közösen imádkoztak,és köszönetet mondtak neki.Nem telt el
nap,hogy ne jutott volna eszükbe,de ez pont igy volt jó.Itachi személye mély nyomot hagyott
mindannyiukban,és ezt nem is tagadhatták.
A temető végében lévő sírhoz csak Midoriko ment el,és tett virágot.Nem felejtette el,mit tett és mit
mondott...Madara halála olyan állomás volt életében ami végigkisérte,de már megtanult együtt élni
vele.Megfogadta,hogy amig tart,élvezi az életet,és aztán...Nos aztán kiderül mi lesz...

Unalmas estéiken,a társaság tagjai összegyültek valamelyikük kertjében,és jókat beszélgettek.Időnként

előkerültek a fénykép albumok,és a nosztalgia keserédes aurája körbelengte őket.

Már nem bántak semmit.Életük minden pillanat abból az időből szép emlékké fakult,és soha nem is
akarták elfeledni azokat a napokat.

A nélkülözés,a fájdalom és a küzdeni akarás tette őket azzá amik lettek.Megérdemelték a

boldogságot,amit kaptak,amiért megharcoltak,és igyekeztek meg is tartani.

Olyasmit kaptak az élettől,ami felülmúlta a pénzt,a tárgyakat és minden egyebet.egymást...Egymást

kapták,és boldogok voltak emiatt.Tudták,hogy bármi jöjjön is,legyen bármilyen nehéz is a sorsuk,ők
mindig eggyütt lesznek.

Eggyütt...mert számukra ez volt mindig is az első....

THE END xD

By : Midoriko :3

200
201