A TAMBURA

A TAMBURA
A tambura a hosszúnyakú lantok családjába tartozó pengetős
hangszer.

A hangszer három fő részből áll, melyek formája és mérete egyes

tamburatípusoknál eltérő lehet.

Fej
Nyak
Test (Fedőlap és Has alkotja)

A tambura-típusú hangszereket a világ számos országában ismerik.


Őse az indiai hosszúnyakú lant, a
TAMBURI ( másnéven TANPUR )
A hangszert már az ókori
Mezopotámiában is ismerték.
Dél-Európában a 16–17. században
terjedt el.
Virágkorát a 19.–20. században élte.
Ma főként a horvátok és a vajdasági
szerbek használják, de akadnak
még magyar tamburazenekarok is.
TÖRTÉNETE
• Egészen a 19. századig
egymagában, énekkísérő
hangszerként használták.
• A 19. század második felére
jelentek meg tamburazenekarok az
Alföldön és a Vajdaságban.
• A ma használatos közép- és dél-
európai tamburák Magyarországon
alakultak ki a 19. század végén,
budapesti hangszerkészítők munkája
nyomán.
 ELNEVEZÉSE
• A tambura szó feltehetően egy
perzsa szóból ered amely húrt
jelent .
• Az évszázadok alatt különböző
hangszereket jelöltek ezzel a
névvel.
• Több megnevezése is elterjedt.
• Az Alföldön citerának,
Kecskeméten nótafának híVják.
 MAGYARORSZÁG
• Leginkább az Alföldön és határán használták.

• Több helyen is kihalt a hagyománya.

• ÉRDEKESSÉG:
• Az 1896-os budapesti millenniumi
világkiállításon a bajai tamburazenekar is
fellépett. A szájhagyomány szerint Erzsébet
királyné és I. Ferenc József király is egy-egy 20
koronás aranyat adott nekik tetszésüket kifejezve.
 A TAMBURAZENEKAROK
• Hagyományosan 6-10 főből áll egy
zenekar a következőképp:

• 2-3 prímtamburás, terces

• 2-3 basszprímes, A- és E-hangolással
• 1-2 csellós
• 1-2 kontrás
• 1 bőgős
ZENE 
Köszönöm a figyelmet!