A Laplace-transzformáció olyan transzformációs eljárás, amelyet gyakran használnak a

műszaki tudományokban is, mert segítségével sok probléma megoldása egyszerűbbé válik.
Klasszikus alkalmazási területének a differenciálegyenletek megoldása mondható. Most
megtanulják a Laplace-transzformációt, a következő félévben, amikor megismerkednek a
differenciálegyenletekkel, látni fogják, hogyan lehet megoldásukat ezen módszer segítségével
algebrai egyenlet megoldására visszavezetni.

4. A Laplace-transzformáció
4.1 Fogalma
Laplace, Pierre Simon (1749–1827) francia matematikus, csillagász és fizikus nevéhez
fűződik az a transzformációs eljárás, amely segítségével számos fizikai, műszaki, illetve
matematikai feladatnál a hosszadalmas számolások leegyszerűsödnek.
A Laplace-transzformációval egy függvényhez egy improprius integrállal egy másik
függvényt rendelünk. A gyakorlatban előforduló folyamatokat leíró függvények zöme a
változó nem negatív értékeire értelmezett függvény, ez indokolja, hogy a Laplace-
transzformációt [0; +∞[ intervallumban értelmezett függvényekre definiálták. Ha a függvény
a változó negatív értékeire is értelmezve van, akkor a függvényértékeket itt nullának
tekintjük.

Definíció

Legyen f(t) a [0; +∞[-ban értelmezett egyváltozós valós függvény. Ha f(t) integrálható a
[0; +∞[ bármely véges részintervallumán és s valós változót jelent, akkor az

Fs    f t   e st dt
0
függvényt az f(t) Laplace-transzformáltjának nevezzük, amely azon s helyeken van
értelmezve, amelyekre az improprius integrál konvergens. Az f(t) függvényt szokták eredeti

függvénynek vagy generátorfüggvénynek nevezni. A transzformációt előállító improprius

integrált Laplace-integrálnak nevezzük.

Jelölés
A Laplace-transzformált jelölésére F(s) helyett szokásos az f s  használata is. Amennyiben az
f(t) függvényt is fel akarjuk tüntetni, akkor az Lf t  jelölést alkalmazzuk.
A műszaki tudományokban a Laplace-transzformáltat általánosabban, az f(t) valós változójú,
komplex értékű függvényre is értelmezik, ekkor a Laplace-integrálban az s komplex változót
s  x  j  y jelent. A későbbiekben elmondottak szinte szó szerint érvényesek ebben az
esetben is, de ehhez már komplex függvénytani ismeretek szükségesek, amely nem része a
főiskolai tananyagnak.

4.2 A Laplace-integrál konvergenciája

Az integrál és így az F(s) függvény sem létezik általában tetszőleges s szám esetén. A
konvergencia kérdésével nem foglalkozunk részletesen, csupán egy elégséges feltételt adunk a
Laplace-integrál konvergenciájára a tétel teljesen pontos megfogalmazása nélkül.
Ha megadhatók olyan k > 0, c > 0 valós számok, hogy f t   k e ct bármely t  0 ;  
esetén, akkor a Laplace-integrál s > c esetén konvergens. Tehát ebben az esetben azt
mondhatjuk, hogy a Laplace-integrál vagy minden s-re konvergens, vagy egyetlen s-re sem,
vagy van olyan c >0 szám, hogy s > c esetén konvergens, egyébként divergens.

4.3 A Laplace-transzformáció tulajdonságai

Ha f(t), f1(t), f2(t)-nek létezik Laplace-transzformáltja, akkor
Lc  f t   c  Lf t  , ahol c tetszőleges valós szám
Lf 1 t   f 2 t   Lf 1 t   Lf 2 t 
A transzformáció tehát arány- és összegtartó. E tulajdonságok alapján mondhatjuk, hogy a
konstans szorzó változatlan marad a Laplace-transzformáció alatt és összegnek (több tagúnak
is) tagonként vehetjük a Laplace-transzformáltját.

4.4 Néhány fontos függvény Laplace-transzformáltja

A továbbiakban bizonyítás nélkül megadjuk néhány fontos függvény Laplace-transzformáltját
és azon s értékeket, amelyekre konvergensek. A feladatmegoldásoknál már a konvergenciával
nem fogunk foglalkozni.
a) Konstans függvény
f t   c c  R
Lc 
c
, ha s  0
s
Példa:
L 3  
3
s
b) Exponenciális függvény
f t   e at a  R \ 0
 
L e at 
1
sa
, ha s  a
Példák:
 
1. L e 2 t 
1
s2
  t
1
1 2
2. L e 2   
  s  1 2s  1
2

c) Trigonometrikus függvények
f t   sinat , f t   cosat a  R \ 0
Lsinat  2
a
, ha s  0
s  a2
Lcosat   2
s
, ha s  0
s  a2
Példa:
Lsin2t  3  cos4t  
 Felhasználva a Laplace-transzformáció arány- és összegtarttó tulajdonságát, továbbá
a fenti képleteket, kapjuk
2 s 2 3s
 2  3 2  2  2
s 4 s  16 s  4 s  16

d) Hiperbolikus függvények
f t   shat , f t   chat a  R \ 0
Írjuk fel az f t   chat függvényt a definíciója segítségével!
e at  e at 1 at
chat   e  e at 
2 2
A Laplace-transzformáltat két exponenciális függvény Laplace-transzformáltja
segítségével könnyen meghatározhatjuk.
Felhasználjuk a Laplace-transzformált arány- és összegtartó tulajdonságát:
1
     
 1
Lchat   L e at  e at   L e at  L e at  
1 1

1 
2sa sa 

2  2
1 s  a  s  a  1 2s s
   2 , ha s  a
2 s a 2 2
2 s a
2 2
s  a2
Tehát Lchat   2
s
,ha s a
s  a2
Hasonlóan adódik:
Lshat  2
a
,ha s a
s  a2
Példa:
 t  1 
L 2  sh4t  ch   2Lsh4t  L ch t   2 2
4 s 8 9s
  2  2
 3  3  s  16 2 1 s  16 9s  1
s 
9

e) Pozitív egész kitevős hatványfüggvény

f t   t n n  1, 2, 
 
L t n  n1
s
n!
, ha s  0 , ahol n! az 1 és n közé eső egész számok szorzatának
rövid jelölése, amit n faktoriálisnak mondunk. Tehát n ! 1 2  3n .
Példa:
Alkalmazzuk a képletet az n első négy értékére!
1! 1
s s
 
Lt   2  2 ; L t 2  3  3 ;
2! 2
s s
  3
s
! 1 
s
2  3
L t3  4  4  4 ; L t4  5  
s
6
s
4! 1 2  3  4 24
s5
 5
s

f) Exponenciális függvénnyel szorzott függvény

gt   f t   e at a  R \ 0
  
L f t   e at  f s  a
Tehát egy exponenciális függvénnyel szorzott függvény Laplace-transzformáltját az
alábbi lépésekkel határozhatjuk meg:
– az f(t) függvénynek felírjuk a Laplace-transzformáltját, f s  -et,
– az f s  függvényben s helyére (s – a)-t írva megkapjuk a keresett Laplace-transz-
formáltat.
Példa:

L e 2t  sin 5t 
– f t   sin5t  f s   2
5
s  25
– f s   2
5

 L e 2 t  sin5t 
5
  2
5
s  25 s  2  25 s  4s  29
2

A szabály viszonylag egyszerű, ezért a fenti két lépést persze egyszerre is elvégezhetjük
úgy, hogy f s  -t nem írjuk le, hanem benne rögtön s helyébe (s – a)-t teszünk, és ezt az
alakot adjuk csak meg.
Példa:

L e t  cos3t   s 1
 2
s 1
s  1  9 s  2s  10
2

g) Pozitív egész kitevős hatványfüggvénnyel szorzott függvény

gt   f t   t n n  1, 2, 
d n f s 
 
L t n  f t    1 
d sn
n
n  1, 2, 

A hatványfüggvénnyel szorzott függvény Laplace-transzformáltját tehát az alábbi

lépésekkel határozhatjuk meg:
– az f(t) függvénynek felírjuk a Laplace-transzformáltját f s  -et,
– ha a hatványfüggvény kitevője n, akkor kiszámítjuk ezen függvény n-edik deriváltját
(s-szerint),
– az így kapott függvényt megszorozzuk (–1)n-nel (ez nyilván +1, vagy –1-gyel való
szorzást jelent), és ez lesz a keresett Laplace-transzformált.

Példa:
Lt  cos2t 
f s   Lcos 2t  
s
s 4 2

d f s  s  4  s  2s
2
4  s2
 
ds 
s2  4
2

s2  4
2
 
d f s  s 4 2
Lt  cos2t    1  
1

ds 
s2  4
2

h) Eltolási tétel
Ha a 0;   intervallumon értelmezett f(t) függvénynek van Laplace-transzformáltja és
a pozitív valós szám, akkor a
 0, , ha 0  t  a
g t   
f t  a  , ha t  a
képlettel megadott függvénynek is van Lapalce-transzformáltja, mégpedig
Lf t  a   e sa  f s 
Ezt a tételt az eredeti függvényre vonatkozó eltolási tételnek nevezzük.
Tehát, ha egy f(t) Laplace-transzformáltja létezik, akkor belőle az a egységgel pozitív
irányba eltolt f(t–a) függvény Laplace-transzformáltját az alábbi lépések szerint
számíthatjuk ki:
– Az f(t) függvénynek felírjuk a Laplace-transzformáltját, f s  -et,
– az így nyert függvényt megszorozzuk e sa -val és ez lesz a keresett Laplace-transz-
formált.
Példa:
0 , ha t  8
g t   
sin t  8 , ha t  8
Látható, hogy a g(t) függvényt az f(t) = sint függvényből kaphatjuk meg 8 egységgel
pozitív irányba való eltolással, g(t) = f(t – 8).
Először felírjuk az f(t) = sint Laplace-transzformáltját: f s   2
1
, majd ebből kapjuk,
s 1
hogy Lgt   e 8s 2
1
.
s 1

i) Derivált függvény Laplace-transzformáltja

Ha f(t)-nek létezik Laplace-transzformáltja, f(t) legalább n-szer differenciálható n  1 és
a deriváltak folytonos függvények, akkor az f(t) n-edik deriváltjának Laplace-
transzformáltját az alábbi képlet adja:
 
L f n  t   s n  f s   s n 1  f 0  s n 2  f ' 0    s  f n 2  0  f n 1 0 n  1, 2,
Írjuk fel az első két derivált esetén a képleteket; n helyébe 1-et, illetve 2-t téve:
Lf ' t   s  f s   f 0
Lf "t   s 2  f s  s  f 0  f ' 0

Példa:

f t   2 sh3t
Számítsuk ki a fenti képlettel a második derivált Laplace-transzformáltját!
A második derivált Laplace-transzformáltjának képletéhez szükségünk van f s  -re
és f ' t  -re. Írjuk fel ezeket!
f s   2  2
3 6
 2
s 9 s 9
f ' t   6  ch3t

Lf " t   s 2 
6
 s  2  sh0  6  ch0 
6s 2
 6 
6s 2  6 s 2  9
 2
54  
s 9
2
s 9
2
s 9
2
s 9
Felhasználtuk, hogy sh0 = 0 és ch0 = 1.
 Nyilvánvaló, hogy ennél a feladatnál talán egyszerűbb lett volna, ha kiszámítjuk az f(t)
függvény második deriváltját, és ennek vettük volna a Laplace-transzformáltját. Ennek a
képletnek a differenciálegyenletek megadásánál lesz szerepe, itt csak a teljesség kedvéért
mondtuk el a derivált függvények Laplace-transzformáltját, és mutattunk rá példát.
Gyakorlásképpen nézzük meg az alábbi függvények Laplace-transzformáltját! Figyeljék
meg, hogy a végeredményt milyen lépések alapján kaptuk meg. Ha ugyanis majd az lesz
a feladat, hogy egy függvény Laplace-transzformáltjából kell az eredeti függvényt
meghatározni, akkor pontosan ezeket a lépéseket fogjuk visszafelé elvégezni.
A Laplace-transzformációs képleteket összefoglalva megtalálják az Útmutató
borítólapján levő képletgyűjteményben.

Példák:
 3t  1 s 9 2s
1. L 3e  2 ch6t   3   2 2   2
  1 s  36 3s  1 s  36
s
3
1 1 1 2
 t t 4  2 7 4 7
2. L sh  2 sin     
 4 7  s2  1 1 16 s 2
 1 49s 2
1
s 
2

16 49 16 49
4 14
 
16s 2  1 49s 2  1
  5! 5 360 5 360  5s 5
3. L 3t 5  5  3  6   6  
s s s s s6
6  5s
4. L2  sh3t  5  ch3t   2  2
3 s
 5 2  2
s 9 s 9 s 9
 
5. L 2t  e 6t  3 e 3t  cos2t  2 
1
 3
s3
 2
2
 2
3s  9
s  6 2
s  3  4 s  12s  36 s  6s  13
2

1  1 8 3! 4 24
6. L e 4t  sin8t  4 t 3  e t    4  2 
2  2 s  4  64 s  1 s  8s  80 s  14
2 4

4.5 Inverz Laplace-transzformáció

A gyakorlatban, amikor a Laplace-transzformáltra áttérünk, mert így valamely feladat
egyszerűbben oldható meg, utolsó lépésként természetesen a Laplace-transzformált függvény
alapján meg kell határoznunk az eredeti függvényt.
A kérdés tehát az, hogy egy f s  -hez egyetlen f(t) függvény létezik-e, és ha igen, akkor ezt
hogyan kell meghatározni.
Az első kérdésre, a Laplace-transzformáció elméletének megfelelő tétele alapján, azt a választ
adhatjuk, hogy például egy folytonos függvényt a Laplace-transzformáltja egyértelműen
meghatározza.
Azt a műveletet, amellyel egy f s  függvényből meghatározzuk az eredeti f(t) függvényt
inverz Laplace-transzformációnak nevezzük.
Definíció

 
Az f s  függvény inverz Laplace-transzformáltjának nevezzük és L1 f s  -sel jelöljük az
olyan Laplace-transzformálható f(t) függvényt, amelyre Lf t   f s  .
Az eredeti függvény egyszerűbb esetekben könnyen megkapható a tanult képletek
alkalmazásával.

Példák:
Határozzuk meg az inverz Laplace-transzformált függvényt!
1. f s  
3 1
 3
s2 s2
f t   3  e 2 t

2. f s   2
1
s  16
Megállapíthatjuk, hogy f s  az 2
a
képlethez hasonló alakú, a nevezőből a-ra 4-et
s  a2
1
kapunk. Ha a törtet -del és 4-gyel is szorozzuk, akkor a tört nem változik, de már a
4
visszatranszformáláshoz megfelelő alakú lesz ekkor. Tehát
f s    2 , így f t   sin4t
1 4 1
4 s  16 4

f s  
2 3s 2
3.  2 
s s  25 s
5

n! s c
Az első tag az n 1 , a második tag az 2 , a harmadik tag a képlethez hasonló
s s a 2
s
alakú.
1
Az első tag számlálójában tehát 4! = 24-nek kellene állnia. A törtet megszorozzuk -del
12
és a számlálóját 12-vel, így a tört nem változik. A második tagnál kiemelünk a
számlálóból 3-at. Így
f s    5  3  2
1 24 s 2

12 s s  25 s
A megfelelő képletek alkalmazásával kapjuk
f t   t 4  3  ch5t  2
1
12

f s  
3
4.
s  10s  34
2

Ha egy Laplace-transzformált függvény nevezőjében s 2  bs  c  b  0 kifejezés áll,

akkor a nevezőt teljes négyzetté egészítjük ki, majd az exponenciális függvénnyel
szorzott függvény képletét alkalmazhatjuk.
f s  
3
s  52  9
  3 
Minthogy L1  2  sin3t , és f s  ehhez hasonló, csak s helyén s + 5 áll, ezért az
 s  9 
eredeti függvény a megfelelő képlet alapján f t   e 5t  sin3t .

2s  16
5. f s  
s  s  4 
2

Ha a Laplace-transzformált olyan valódi racionális törtfüggvény, amely nevezője

legalább harmadfokú polinom, akkor a törtet résztörtek összegére bontjuk (ahogy ezt a
racionális törtfüggvények integrálásánál tanulták). A felbontásban adódó törtek inverz
Laplace-transzformáltját már az előbbiekben bemutatott módon megkaphatjuk.
2s  16 A B C
  
ss  4
2
s s  4 s  4
2

Mindkét oldalt megszorozzuk ss  4 -nel

2

2s  16  As  4  Bs  Css  4
2

Válasszuk s-nek a nevező gyökeit:

s=0 16 = 16A A =1
s=4 24 = 4B B=6
Hasonlítsuk össze s2 együtthatóit!
A baloldalon nincs s2-es tag, ezért ott az együttható 0, a jobboldalon s2-es tag As2 és Cs2,
így itt s2 együtthatója A + C.
Tehát
0 = A + C, ahonnan A = 1-et felhasználva C = –1. Így
2s  16 1 6 1
   .
s s  4 s s  4 s  4
2 2

A második tagot kicsit még át kell alakítanunk, az s helyén álló s – 4 jelzi, hogy
exponenciális függvénnyel szorzott függvény Laplace-transzformáltja áll itt. Mivel
1
L1  2   t , ezért a számlálóból kiemeljük a 6-ot a tört elé, ekkor már alkalmazhatjuk a
s 
megfelelő képletet.
f s    6 
1 1 1

s s  4 s  4
2

 
L1 f s  1  6t  e 4 t  e 4 t
 DIFFERENCIÁLEGYENLETEK

1. Mit nevezünk differenciálegyenletnek?

Az olyan egyenleteket, amelyekben ismeretlen függvények, azok deriváltjai, továbbá
ismert függvények szerepelnek.

2. Mit nevezünk egy differenciálegyenlet egy megoldásának?

Egy olyan függvényt, amelyet az egyenletbe helyettesítve az egyenlet teljesül.

3. Mit nevezünk egy differenciálegyenlet rendjének?

A benne előforduló legnagyobb rendű derivált rendjét.

4. Mit nevezünk egy differenciálegyenlet általános megoldásának?

Az n-ed rendű differenciálegyenlet általános megoldása olyan megoldás, amely n darab
egymástól független állandót tartalmaz.

5. Mit nevezünk egy differenciálegyenlet egy partikuláris megoldásának?

Az n-ed rendű differenciálegyenlet egy partikuláris megoldása olyan megoldás, amely
legfeljebb n-i darab egymástól független állandót tartalmaz.

6. Mit nevezünk szétválasztható változójú differenciálegyenletnek?

y’=f(x)·g(y)

7. Mit nevezünk lineáris differenciálegyenletnek?

an(x)y(n) + an-1(x)y(n-1) +... + a1(x)y’+a0(x)y =f(x)

8. Mikor mondjuk, hogy egy lineáris differenciálegyenlet homogén?

an(x)y(n) + an-1(x)y(n-1) +... + a1(x)y’+a0(x)y = 0

9. Mikor mondjuk, hogy egy lineáris differenciálegyenlet inhomogén?

an(x)y(n) + an-1(x)y(n-1) +... + a1(x)y’+a0(x)y =f(x) és f(x) nem az azonosan 0 függvény.

10. Mit nevezünk elsőrendű lineáris differenciálegyenletnek?

y’+p(x)y = q(x).

11. Mit nevezünk másodrendű állandó együtthatójú lineáris differenciálegyenletnek?

12. ay”+by’+cy= f(x) ahol a,b és c Є R és a ≠ 0.

13. Mit nevezünk másodrendű, állandó együtthatójú, homogén lineáris

differenciálegyenletnek?
ay”+by’+cy =0 ahol a,b és c Є R és a ≠ 0.

14. Mit nevezünk másodrendű, állandó együtthatójú. inhomogén lineáris

differenciálegyenletnek?
ay”+by’+cy= f(x) ahol a,b és c Є R és a ≠ 0 és f(x) nem az azonosan 0 függvény.

15. Mit nevezünk egy másodrendű, állandó együtthatójú, homogén lineáris

differenciálegyenlet karakterisztikus egyenletének’?
Az ay”+by’+cy = 0 karakterisztikus egyenlete: aλ2+bλ+c = 0.

16. Hogyan írható fel egy másodrendű, állandó együtthatójú, homogén lineáris
differenciálegyenlet általános megoldása ha a karakterisztikus egyenletének két
különböző valós gyöke van?
Ha a karakterisztikus egyenlet két különböző valós gyöke λ1 és λ2 , akkor az általános
megoldás: y h ,á = C1eλ1x + C2eλ 2 x

17. Hogyan irható fel egy másodrendű, állandó együtthatójú, homogén lineáris
differenciálegyenlet általános megoldása, ha a karakterisztikus egyenletének két
gyöke egyenlő (egy valós gyöke van)?
Ha a karakterisztikus egyenlet gyöke λ, akkor az általános megoldás: Yh.á C1eλx +C2xeλx

18. Hogyan írható fel egy másodrendű, állandó együtthatójú, homogén lineáris
differenciálegyenlet általános megoldása, ha a karakterisztikus egyenletének két
komplex gyöke van?
Ha a karakterisztikus egyenlet komplex gyökei: λ1, 2 = α ± β j , akkor az általános

megoldás: y h ,á = eαx (C1 cos β x + C 2 sin β x )

19. Milyen differenciálegyenletek megoldására alkalmaztuk a Laplace-

transzformációt?
Állandó együtthatójú, 0-ban vett kezdeti feltételeknek eleget tevő lineáris
differenciálegyenletek megoldására.
 IMPROPRIUS INTEGTRÁLOK

1. Mit nevezünk improprius integrálnak?

A végtelen határú és a nem korlátos függvényeket tartalmazó integrálokat.

2. Mit nevezünk a bármely ω > a esetén integrálható f függvény [a;+ ∞[ intervallumon vett
improprius integráljának? Mikor konvergens. illetve divergens?
A lim határértéket. Ha ez a határérték véges, akkor konvergens, ha nem, akkor
→
divergens.

3. Mit nevezünk a bármely ω < b esetén integrálható f függvény ]-∞ ,b] intervallumon vett
improprius integráljának? Mikor konvergens. illetve divergens?
A lim határértéket. Ha ez a határérték véges, akkor konvergens, ha nem, akkor
→
divergens.

4. Mit nevezünk a bármely [a;b] esetén integrálható f függvény ]-∞ ;+ ∞[ intervallumon vett
improprius integráljának? Mikor konvergens. illetve divergens?
A + összeget (c tetszőleges valós szám). Ha itt mindkét improprius
integrál konvergens, akkor konvergens, ha nem, akkor divergens.

5. Mit nevezünk az a-ban nem korlátos és bármely 0 < ε < b-a esetén az [a+ε;b]-ben
integrálható f függvény [a;b] intervallumon vett improprius integráljának? Mikor
konvergens, illetve divergens?
A lim határértéket. Ha ez a határérték véges, akkor konvergens, ha nem, akkor
→
divergens.

6. Mit nevezünk az b-ben nem korlátos és bármely 0 < ε < b-a esetén az [a;b-ε]-ban
integrálható f függvény [a;b] intervallumon vett improprius integráljának? Mikor
konvergens, illetve divergens?
A lim határértéket. Ha ez a határérték véges, akkor konvergens, ha nem, akkor
→
divergens.

7. Mit nevezünk az a-ban és a b-ben nem korlátos és bármely ε > 0, δ > 0, ε+δ < b-a
esetén az [a+ε; b-δ]-ban integrálható f függvény [a;b] intervallumon vett improprius
integráljának? Mikor konvergens. illetve divergens?
Az + összeget (c tetszőleges az a és b közé eső valós szám). Ha itt
mindkét improprius integrál konvergens, akkor konvergens, ha nem, akkor divergens.

8. Mit nevezünk az f [a;b]-n vett improprius integráljának, ha f nem korlátos c-ben és az

[a;c]-n, valamint a [c:b]-n vett improprius integrálok értelmezve vannak? Mikor
konvergens, illetve divergens?
Az + összeget Ha itt mindkét improprius integrál konvergens, akkor
konvergens, ha nem, akkor divergens.
 INTEGRÁLSZÁMÍTÁS
(határozott integrálok)

1. Mit nevezünk az [a;b] intervallum egy adott felosztásához tartozó

integrálközelítő összegének?
Ha a=x0 <x1 <x2 <…..<xn = b és xi-1≤ ci ≤ xi i=1,2,…n, akkor az integrálközelítő összeg:

( )∙( − )

2. Mikor mondjuk, hogy egy intervallum egy Fn felosztássorozata minden határon

túl finomodó?
Ha n→∞ esetén az Fn bármely részintervallumának hossza 0-hoz tart.

3. Mikor mondjuk, hogy [a;b] intervallumon korlátos f(x) függvény, az [a;b] - ban
(Riemann) integrálható?
Ha integrál közelítő összegeinek bármely minden határon túl finomodó felosztás sorozat
esetén ugyanaz a véges határértéke van.

4. Mit nevezünk egy függvény határozott integráljának?

Az integrál közelítő összegeinek közös határértékét.

5. Mondjon szükséges feltételt arra, hogy egy függvény az [a;b] -ben integrálható
legyen?
[a;b] –ben korlátos legyen.

6. Mondjon elégséges feltételt arra, hogy egy az [a;b] -ben korlátos függvény itt
integrálható legyen?
o Legyen itt folytonos, vagy
o Legyen itt véges sok ponttól eltekintve folytonos, vagy
o Legyen itt monoton függvény.

7. Mivel egyenlő?

1
 8. Mondjon egy geometriai jelentését az [ [a;b] ]-ben integrálható és itt nem negatív
f függvény határozott integráljának!
Megadja az intervallumban a függvény grafikonja és az x tengely közti területet.

9. Mit mond ki a Newton-Leibniz tétel?

Ha f integrálható [a;b]-ben, s itt van primitív függvénye, ami F, akkor:

( ) = ( )− ( )

10. Ismertesse az integrálszámítás középérték tételét!

Ha f folytonos [a;b]-ben, akkor van olyan a < c < b szám, hogy: ( ) = ( )

2
 KETTŐS INTEGRÁLOK

Mit nevezünk a T tartományon értelmezett és korlátos f(x;y) függvénynek a T

tartomány egy felosztásához tartozó integrálközelítő összegének?
Ha T tartományt n részre bontjuk fel és az i-edik rész egy pontja (ci;di), és ennek a területe ti,
n
akkor az integrál közelítő összeg: ∑ f (c ; d ) t
i =1
i i i .

Mikor mondjuk, hogy egy tartomány egy Fn felosztássorozata minden határon túl
finomodó?
Ha n→∞ esetén az Fn mindegyik részének az átmérője a 0-hoz tart.

Mikor mondjuk, hogy a T tartományon értelmezett korlátos f függvény integrálható

ezen a tartományon?
Ha az integrálközeltő összegeinek bármely minden határon túl finomodó felosztás sorozat
esetén ugyanaz a véges határértéke van.

Mit nevezünk egy T tartományon integrálható f függvény kettős integráljának ezen a

tartományon?
Az integrálközelítő összegeinek közös határértékét.

Mivel egyenlő:
* a kérdés félkövér betű a válasz az egyenlőség után normál betűvel!

∫∫ cf dT = c∫∫ f dT,
T T
ahol c állandó

∫∫ (f + g) dT = ∫∫ f dT + ∫∫ g dT
T T T

∫∫ f dT + ∫∫ f dT = ∫∫ f dT,
T1 T2 T1 ∪T2
ha T1 ∩ T2 területe 0 .

Mondjon egy geometriai jelentését a T tartományon integrálható és itt nem negatív

függvény kettős integráljának?
Annak a térrésznek a térfogata, amelyet alulról a T tartomány, felülről a függvény felülete
határol.

Mit nevezünk x-re nézve normál tartománynak?

Olyan tartományt, amelyet balról az x = a, jobbról az x = b, alulról az y = f1(x), felülről az
y = f2(x) folytonos függvények határolnak úgy, hogy f1(x) ≤ f2(x), ha a ≤ x ≤b.

Mit nevezünk y-ra nézve normál tartománynak?

Olyan tartományt, amelyet alulról az y = c, felülről az y = d, balról az x = g1(y), jobbról az
x = g2(y) folytonos függvények határolnak úgy, hogy g1(y) ≤ g2(y), ha c ≤ y ≤d.

Mondjon egy elégséges feltételt arra, hogy egy normáltartományok véges egyesítéséből álló
tartományon egy kétváltozós függvény integrálható legyen?
Legyen a függvény ezen a tartományon folytonos.
Hogyan kell kiszámolni egy x-re nézve normál tartományon integrálható kétváltozós
függvény kettős integrálját ezen a tartományon?
{ }
Ha N x : = ( x; y) ∈ R 2a ≤ x ≤ b, f 1 ( x ) ≤ y ≤ f 2 ( x ) , akkor
b f2 (x )

∫∫ f ( x; y) dN x =∫
Nx
∫ f ( x; y) dydx
a f1 ( x )

Hogyan kell kiszámolni egy y-ra nézve normál tartományon integrálható kétváltozós
függvény kettős integrálját ezen a tartományon?

{ }
Ha N y : = ( x; y) ∈ R 2g1 ( y) ≤ x ≤ g 2 ( y), c ≤ y ≤ d , akkor
d g2 ( y)

∫∫ f ( x; y) dN =∫ ∫ f (x; y) dxdy
Ny
y
c g1 ( y )

Hogyan kell kiszámolni egy a koordináta tengelyekkel párhuzamos oldalú téglalap

tartományon integrálható kétváltozós függvény kettős integrálját ezen a téglalapon?
{ }
Ha T : = ( x; y) ∈ R 2a ≤ x ≤ b, c ≤ y ≤ d , akkor
b d d b

∫∫ f ( x; y) dT =∫ ∫ f (x; y) dydx = ∫ ∫ f ( x; y) dxdy

T a c c a
 TÖBBVÁLTOZÓS FÜGGVÉNYEK

Mit nevezünk n-változós valós függvénynek?

Olyan függvényt, amelynek az értelmezési tartománya az Rn pontjainak egy részhalmaza és
képhalmaza a valós számok halmaza.
(Olyan függvényt, amely szám n-esek egy részhalmazának elemeihez a valós számokat rendel
hozzá.)

Mit nevezünk kétváltozós valós függvénynek?

Olyan függvényt, amelynek az értelmezési tartománya a sík pontjainak egy részhalmaza és
képhalmaza a valós számok halmaza.
(Olyan függvényt, amely a sík egy részhalmazának elemeihez a valós számokat rendel hozzá.)

Tegyük fel, hogy az f(x;y) kétváltozós függvény értelmezve van az (x0;y0) egy környzeté-
ben. Mikor mondjuk, hogy f(x;y) x-szerinti parciálisan differenciálható az (x0;y0) pont-
ban?
Ha a g ( x ) = f ( x; y 0 ) egyváltozós függvény differenciálható az x0-ban.

Tegyük fel, hogy az f(x;y) kétváltozós függvény értelmezve van az (x0;y0) egy környzeté-
ben. Mikor mondjuk, hogy f(x;y) y-szerinti parciálisan differenciálható az (x0;y0) pont-
ban?
Ha a h ( y) = f ( x 0 ; y) egyváltozós függvény differenciálható az y0-ban.

Tegyük fel, hogy az f(x;y) kétváltozós függvény értelmezve van az (x0;y0) egy környzeté-
ben. Mit nevezünk az f(x;y) x-szerinti parciális differenciálhányadosának az (x0;y0)
pontban?
A g ( x ) = f ( x; y 0 ) egyváltozós függvény differenciálhányadosát az x0-ban.

Tegyük fel, hogy az f(x;y) kétváltozós függvény értelmezve van az (x0;y0) egy környzeté-
ben. Mit nevezünk az f(x;y) y-szerinti parciális differenciálhányadosának az (x0;y0)
pontban?
A h ( y) = f ( x 0 ; y) egyváltozós függvény differenciálhányadosát az y0-ban.

Mit nevezünk az f(x; y) kétváltozós valós függvény másodrendű parciális deriváltjai-

nak?
Az f x′ és f y′ elsőrendű parciális deriváltak x- és y-szerinti parciális deriváltjait.

Mit nevezünk az f(x; y) kétváltozós valós függvény tiszta másodrendű parciális derivált-
jainak?
′′ és f yy
Az f xx ′′ parciális deriváltakat.

Mit nevezünk az f(x; y) kétváltozós valós függvény vegyes másodrendű parciális deri-
váltjainak?
′′ és f yx
Az f xy ′′ parciális deriváltakat.

Mit tud egy f(x; y) kétváltozós valós függvény vegyes másodrendű parciális deriváltjai-
nak egyenlőségéről?
„Általában” egyenlők.
(Ha a vegyes másodrendű parciális deriváltak folytonosak, akkor egyenlők.)

Hogyan írható fel az f(x; y) kétváltozós függvény α szögű iránymenti deriváltja az (xo; yo)
pontban?
∂f
, B = ∂f
df
= A cos α + B sin α , ahol A = .
dα ∂x x = x 0 ∂y y = y 0

Hogyan értelmezzük az f(x; y) kétváltozós függvény (teljes) differenciálját?

∂f ∂f
df = dx + dy
∂x ∂y
 VÉGTELEN SOROK

Mit nevezünk számsornak?

Ha egy számsorozat tagjait összeadjuk.

Mit nevezünk egy számsor részletösszegei sorozatának?

+∞
A ∑ a n számsor részletösszegeinek sorozata:
n =1

s1 = a1 , s 2 = a1 + a 2 ,..., s n = a1 + a 2 + ... + a n ,...

Mikor mondjuk, hogy egy számsor konvergens(divergens)?

Ha a részletösszegeinek sorozata konvergens(divergens).

Mit nevezünk egy konvergens számsor összegének?

Részletösszegei sorozatának határértékét.

Mondjon egy szükséges feltételt arra, hogy egy számsor konvergens legyen?
∞
Ha a ∑a n sor konvergens, akkor lim a n = 0 .
n →∞
n =1

Mit nevezünk mértani sornak és mit tud a konvergenciájáról?

+∞
Ha egy mértani sorozat tagjait összeadjuk, tehát a ∑ q n sort, ahol q valós szám. Konvergens,
n =0

1
és az összege , ha q < 1 , egyébként divergens.
1− q

Mit nevezünk függvénysorozatnak?

Ha minden természetes számhoz hozzárendelünk egy-egy függvényt.

Mit nevezünk függvénysornak?

Ha egy függvénysorozat tagjait összeadjuk.

Mit nevezünk egy függvénysor egy konvergenciapontjának?

+∞ +∞
A ∑f
n =0
n ( x ) függvénysor egy konvergenciapontja x 0 , ha a ∑f
n =0
n ( x 0 ) számsor konvergens.

Mit nevezünk egy függvénysor konvergenciatartománynak?

Konvergenciapontjainak halmazát.

Mit nevezünk 0-körüli hatványsornak?

+∞
A ∑a
n =0
n x n függvénysort, ahol ( a n ) egy számsorozat.

Mit nevezünk x0-körüli hatványsornak?

+∞
A ∑a n ( x − x 0 ) n függvénysort, ahol ( a n ) egy számsorozat.
n =0
Mit tud egy 0-körüli hatványsor tagonkénti differenciálhatóságáról és
integrálhatóságáról?
A konvergencia intervallumának belsejében akárhányszor tagonként differenciálható és
integrálható.

Mit nevezünk egy a 0-ban n-szer differenciálható f(x) függvény 0-körüli n-ed rendű
Taylor- polinomjának?
n
f ( k ) ( 0) k
Tn ( x ) = ∑ x .
k =0 k!

Mit nevezünk egy az x0-ban n-szer differenciálható f(x) függvény x0-körüli n-ed rendű
Taylor- polinomjának?
n
f (k) (x 0 )
Tn ( x ) = ∑ (x − x 0 ) k .
k =0 k !

Mit nevezünk egy a 0-ban akárhányszor differenciálható f(x) függvény 0-körüli

Taylor-sorának Mac?
+∞ ( n )
f ( 0) n
∑
n =0 n!
x .

Mit nevezünk egy az x0-ban akárhányszor differenciálható f(x) függvény x0-körüli Taylor-
sorának?
+∞
f (n) (x 0 )
∑ (x − x 0 ) n .
n =0 n!

Mit nevezünk egy f(x) függvény 0-körüli Taylor-sora maradéktagjának?

n
f ( k ) ( 0) k
R n (x) = f (x) − ∑ x .
k =0 k!